CORNELL
UNI VERSITY
LIBRARY

1 mm*

j UBRABY

érj ym

mii ' 9

i

r sMffií/flv' , mSBrWú

CORNELL UNIVERS1TY UBRARY

Digitized by the Internet Archive
in 2017 with funding írom
BHL-SIL-FEDLINK

https://archive.org/details/foldtanikozlony2418magy

FÖLDTANI KÖZLÖNY.

HAVI FOLYÓIRAT

KIADJA

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT.

SZERKESZTIK

Dr. STAUB MÓRICZ És Dr. ZIMÁNYI KÁROLY,

A TÁRSULAT TITKÁRAI.

HUSZONNEGYEDIK KÖTET. 1894.

HAT TÁBLÁVAL ÉS KÉT A SZÖVEG KÖZÉ NYOMOTT RAJZZAL.

FÖLDTANI KÖZLÖNY.

(GEOLOGISCHE MITTHEHUNGEN. )

ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT

REDIGLRT VON

Dr. M. STAUB und Dr. K. ZIMÁNYI,

SECRETARE DÉR GESELLSCHAFT.

VIERUNDZWANZIGSTER BÁND. 1894.

MIT SECHS LITHOGRAPHISCHEN TAFELN UND ZWEI TEXTFIGURBN.

BUDAPEST, 1894.

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. * EIGENTHUM DÉR UNG. GEOL. GESELLSCHAFT.

A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők

felelősek.

i|2>

TARTALOMJEGYZÉK.

EREDETI KÖZLEMÉNYEK.

Francé Rezső : ...
Franzenau Ágoston:

Halaváts Gyula :
Koch Antal : _ ...

Lőrenthey Imre :

Lőrenthey Imre : ...

Staub Móricz : _ .

Szabó József : ... ...

Traxler László : ... .

Zimányi Károly :

Lap

A Balaton iszapjáról _ ... ... . 111

Markusevec- (Zágráb környéki) fosszil fora-

miniferák ... ... ... _ _ ... _ 23

Miskolcz városa földtani viszonyai _ 18

Új adatok a gyalui havasok földtani szerke¬
zetének pontosabb ismeretéhez _ 98

Kurd tolnamegyei helység pontusi fau¬
nája _ ... . . . 2, 116

Adatok Hidasd Baramegyei helység felső

pontusi faunájához . ... _ _ 181

A tőzeg elterjedése Magyarországon ... 275,369
Typuskeveredések a dunai trachyt-csoportban 169
Ephydatia fossilis, a fosszil édesvizi szivacsok

egy új faja... ... . . ... ... 178

Ásványtani közlemények . 360

IRODALOM.

Baczoni Albert: ... ... Kirándulás Alsó-Szepességre ... . . 214-

Belar Albin : _ _ _ Über Aurichalcit und künstliches Zink-

carbonat . . _ ... ... 210

Benkő Gábor: . A föld és alakulása, benépesedése . 216

Erős Lajos : ... ... _ Keleti Szerbia trachyt- és gránitjainak petro-

grafiai tanulmányozása ... ... ... ... 311

Földtani Intézet évi jelentése 1890-ről . . ... ... ... ... _ 210

IV

Hilber Vincenz :

Horváth Zoltán :

Koch Antal : ... .

Koch Antal: ... —

Oppenheim Paul :

Oppenheim Paul : ...

Primics György : _

Römer Gyula :
Sciimidt Sándor :
Traube Hermann : ...
Yacek M. : ... _

Zimányi Károly:

Clarké F. W. : ... _

Gesell S. : _ ... .

Hanisch A. : ...
Karrer F. : ... .

Loczka J. :

Suess E. :

Szabó J. : _ _

Zujovic J. M. :

a ... _ ...

a .

TARTALOMJEGYZÉK.

Lap

Sarmatisch-miocáne Conchylien Oststeier-

marks . . — — — — — 216

A Balaton és partvidéke, különösen a talaj -

viszonyok és művelés szempontjából ... 314

Magyarország erdélyi részének új átnezetes

földtani térképe . — — — 314

Erdély újabbkori földfejlődéséről ... ... 314

Über die Brackwasserfauna des Eocán im

nordwestlichen Ungarn ... . . 307

Die Gattungen dér Dreyssensia van Beneken

und Congeria Partsch, ilire gegenseitigen
Beziehungen und ilire Vertbeilung in Zeit

und Raum ... ... ... — ... 309

Ásvány-földtani jegyzetek Erdélyből ... 215

A Barczaság hegyei ... ... ... ... — 314

A nagybányai bournonitról ... ... 212

Pyrargyrit von Kajánéi in Siebenbürgen ... 211

Über die geologiscben Verháltnisse des Rosa-

liengebirges ... ... ... ... — — 309

Adatok az antipyrin kristálytani és optikai

ismeretéhez ... — . 215

ISMERTETÉSEK.

A chemiai elemek viszonylagos mennyisége 194
. Traité des gites mineraux et métalliféres.
Recherche, étude et condition d’exploita-
tion des mineraux utiles. Description des
principales mines connues, u3ages et sta-
tistique des métaux. Cours de géologie
appliquée de l’École superieur des mines
pár Ed. Fuohs et L. de Launay. Paris, Li-
brairie polytechnique Baudry & Cie. 1893 391
Resultate dér Untersuchungen mit Baustoi-

nen dér österr.-ung. Monarchie _ ... 190

... Führer durch die Baumaterialen-Sammlung
des k. k. Naturhistorischen Hofmuseums

in Wien ... ... ... ... _ _ — 177

Mesterséges ásványok _ _ _ _ _ 300

... A geológia újabb feladatairól _ _ — 26

Előadások a geológia köréből ... — ... 38

... Annales géologiques de la péninsule balcanique 36

A rumaenit, egy új fosszil gyanta ... _ ... 1 29

_ Európa nemzetközi geológiai térképe _ 390

TARTALOMJEGYZÉK.

V

EMLÉKBESZÉDEK.

Koch Antal : _

Koch Antal ... .

Staub Móricz :

Ilantken Miksa
Primics György ...
Stur Dénes ... .

Lap

261

269

353

TÁRSULATI ÜGYEK.

Közgyűlés 1894 februárius 7 -én. Elnöki megnyitó, titkári jelentés, pénztári

jelentés, költségvetés 1894-re__. ... ... ... ... ... ... ... ... ... 40

I. Szakülés 1894 januárius hó 4-ikén. Tagajánlás. — Inkey Béla bemu¬
tatja a debreczeni kir. gazdasági tanintézet földjének pedologiai térké¬
pét. — Halaváts Gyula : Bács-Bodrog megye ártézi kútjai. — Franzenau
Ágoston : A baranyamegyei Hidas pontusi faunája. — Dr. Szontagh
Tamás : Csuszamlások a Becina völgyében Fiume mellett. — Dr. Traxler
László : Epbydatia fossilis, a fosszil édesvízi szivacsok egy új faja ... 48

II. Szakűlcs 1894 márczius 7-ikén. Tagajánlás. — Dr. Szabó József: Typus-

keveredések a dunai trackytcsoportban. — Franzenau Ágoston : A zsupa-
neki (Krassó-Szörény m.) tályog foraminiferái. — Inkey Béla bemutatja a
tervezett arad-csanádi öntöző csatorna geológiai szelvényét ... ... — 131

III. Szakűlcs 1894 április 4-ikén. Dr. Zimányi Károly: ((Ásványtani közle¬

mények# czime alatt ismerteti a tolcsvai (Zemplén m.) quarzot kristálytani
tekintetben. — Dr. Braun Gyula : A trifaili andesit és az eisenerzi erz-
bergit. — Dr. Staub Móricz: Magyarország tőzegtelepei ... ... ... ... 132

IV. Szakűlés 1894 május 2-ikán. Elnöki megnyitó beszéd. — Herczeg Esz-
terkázy Pál levele. — Kalecsinszky Sándor: Közlemények a magy. kir.
Földtani Intézet cbemiai laboratóriumából. — Dr. Traxler László : Adatok

az ásványvizek cbemiai összetételének megváltozásához... ... . — ... 216

V. Szakűlés 1894 november 7 -én. Titkári jelentések : lovag dr. Herick Károly
elhunyta. — Dr. Szádeczky Gyula : A szobi Ságk-hegy andesitjeinek kőzet¬
zárványairól. — Francé Rezső : A kolozsvári lignit diatomacea-florája. —

Dr. Bittó Béla : Néhány magyarországi szén analysise. — Dr. Traxler László :

A kévizi tó iszapjának spongiolitjairól. — Dr. Staub Móricz ismertette
A. G. Natkorst: «Zur fossilen Flóra dér Polarlánder# czímű munka első
füzetét ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... — ... ... — 393

VI. Szakűlés 1894 deczember 5-ikén. Előadások : Dr. Sckmidt Sándor : Nehány
geológiai műszert és eljárást ismertet. — Dr. Staub Móricz ismerteti
a) dr. Fekx János: ((Geológiai úti jegyzetek Észak- Amerikából# ez. dol¬
gozatát, b) dr. Hollós László: «A belga ivoir gránit sírkőről# czímű
dolgozatát s c) ((Európa nemzetközi geológiai térképének# eddig megjelent

6 lapját ... ... ... ... ... ... ... — — — . — - — — --- 394

VI

TARTALOMJEGYZÉK.

Választmányi ülések:

Lap

1. 1894. január 20-án — — — ... — — — ... — — — — 50

II. « márczius 29-én (rendkívüli) ... . . ... — — — — — 97

III. « április 4-én ... ... — ... — — — ... — ... 134

IV. « április 11-én (rendkívüli) ... ... ... — ... ... ... — ... — 166

V. « május 2-án ... ... ... ... — - . — — — — 218

VI. (« június 6-án ... ... ... — — ... — — ... — — - . - 219

VII. « november 7-én ... ... ... — _ — ... ... •— ... ... ... 394

VIII. « deczember 5-én ... ... ... ... — ... ... ... ... ... ... ... 395

A magyarhoni földtani társulat tisztviselői 1893-ban ... — ... ... ... .. 51

« « « tagjainak névsora 1893-ban ... ... ... ... 52

« « « csereviszonyosai 1893-ban... . . ... ... 66

« « « számára 1893 folyamán beérkezett cserepél¬
dányok és ajándékkönyvek jegyzéke ... ... 62

« « « alapítványi tőkéje az 1893. évben... ... ... 71

A selmeezbányai fiókegyesűlet közgyűlése 1894 febr. 24 ... ... ... ... ... 134

Közlemények a m. kir. Földtani Intézetből ... ... ... ... ... ... ...221, 396

I.

SZEMÉLYNEVEK.

Adda Kálmán 222, 396, 398. — Ambrózy Béla 898. — Baczoni Albert 214. — Belar
A. 254. — Benkő Gábor 216. — Bittó Béla 393. — Bourgeois L. 306. — Böckh Hugó

397. — Böckh János 222, 397. — Bőse E. 398. — Branko Anovic 37. — Braun
Gyula 133. — Clarké F. W. 194. — Coijic J. 37. — Cvijic 38. — Dinic M. S-
37. — Erős Lajos 311. — Félix János 395. — Francé Rezső 111, 393. — Franzenau
Ágoston 23, 49, 131. — Fuchs Tivadar 396. — Gesell Sándor 222, 209. — Güntlier
S. 398. — Halaváts Gyula 18, 49, 206, 218, 222. — Haniscli A. 190. — Hantken
Miksa 261. — Hilber Vincenz 216. — Hoffmann Károly 397. — Hofmann Rafael
298. — Hollós László 395. — Hopp F. 398. — Horváth Géza 398. — Horváth
Zoltán 314. — Inkey Béla 49, 131, 222, 397. — Jancsó Dezső 398. — Janku János 398. —
Jovanovic 38. — Kalecsinszky Sándor 218, 393.— Karrer F. 187. — Kepes Sándor

398. — Kocli Antal 98, 261, 314, 396. — Kocsis János 398. — Koninck L. L. 306. —
Kossuth Lajos 97. — Báró Leithner Antal 396. — Lechner N. János 398. — Loczka
József 200. — L. Lóczy Lajos 132, 398. — Lőrenthey 1. 2, 181. — Michael L. 306. —
Nathorst A. G. 394. — Oppenheim Pál 307, 309. — Örvény János 398. — Paulovic
P. S. 36. — Pethő Gyula 222. — Fosewitz Tivadar 203, 222, 297. — Primics Gy.
200, 215, 396. — liadovanovic 37. — T. Roth Lajos 205, 222, 396. — Römer Gy.
314. — Schafarzik F. 50, 131, 186, 207, 222, 396, 398. — Schmidt S. 212, 394. —
Schneider R. 300, 301. — Semsei Semsey Andor 396, 397. — Staub Móricz 133,
218, 275, 354, 369, 393, 394, 395. — Stur Dénes 354. — Szabó József 38, 131, 165.
169. — Szádeczky Gyula 393. — Szontagli Tamás 49, 202, 222, 396. — Sztancsek
Zoltán 222. — Than Károly 166. — Traxler László 50, 178, 218, 393. — Treitz
Péter 222, 396. — Urosevic 37. — Weinschenk E. 303. — Zimányi K. 132, 215
360. — Zujovic Z. M. 36, 37.

TARTALOMJEGYZÉK .

VII

II.

HELYNEVEK.

A.da (Bács megye) 397. — Adacs (Pest-Pilis-Solt és Kis-Kún m.) 290. — Adakaleh
209. — Adorján (Szatmár m.) 293. — Ajka 309. — Akasztó (Pest-Pilis-Solt m.)
290. — Akii (Ugocsa m.) 390. — Almás 189. — Alsó-Hahót (Zala m.) 286. — Alsó-
Karasztó (Ugocsa m.) 390. — Alsó-Láncz (Abauj-Torna m.) 387. — Alsó-Lipnicza
(Árva m.) 372. — Alsó-Lieszkó (Trencsén m.) 374. — Alsó-Méra (Abauj-Torna m.)
385. — Alsó-Rajk (Zala m.) 286. — Angyalföld 289. — Annavölgy 309. — Apát¬
falva (N.-Kiiküllő m.) 296. — Aranybánya (Sáros m.) 380. — Aranyidka 134. —
^.ranyos-Polyán (Krassó-Szörény m.) 371. — Arapatak 117. — Aszaló (Abauj-Torna
n.) 385. — Aszófő (Zala m.) 286. — Au 192. — Avala (Szerbia) 37.

Baja (Bács-Bodrog m.) 290. — Baja (Arad m.) 202, 203. — Bakonszeg 291. — Balaton-
íüred 111, 116, 286. — Balaton-Ederics (Zalam.) 286. — Balaton-Keresztur (Somogy m.)
2?7. — Balaton-Mogyoród (Zala m.) 286. — Balaton-Újlak (Somogy m.) 287. —
Büánbánya (Csík m.) 299. — Baldócz (Szepes m.) 280, 377. — Baljevac (Szerbia)
311. — Baljevci 312. — Banja (Szerbia) 312, 313. — Barcs (Somogy m.) 288. —
Bátfa 897. — Batizfalír (Szepes m.) 373. — Basel 215. — Bazsák (Somogy m.)
287 — Bebrina 354. — Beczkó (Trencsén m.) 353. — Bela-Reka (Szerbia) 312, 313. — -
BebPatak 36. — Bellus (Trencsén m.) 375. — Belográcsik 37. — Benicz (Turócz m.)
381. — Beoce (Szerbia) 312. — Beocsin (Szerém m.) 398. — Beszterczebánya 384. —
Bethenfalva (Udvarhely m.) 371. — Bécs 186, 188, 218, 262,354,398. — Bia (Pest
m.) 188. — Bihar-Füred 202. — Bindt (Szepes m.) 214. — Bisztra (Torda-Aranyos
m.) 2)4. — Bisztricska (Trencsén m.) 382. — Blatnicza (Turócz m.) 381. — Blei-
berg (larinthia) 133. — Bodafalu (Liptó m.) 382, 384. — Bodoló (Abauj-Torna m.)
385, 39. — Bodva-Vendégi (Abauj m.) 386. — Boglár (Somogy m.) 2S7. — Bogsán
(Krasst-Szörény m.) 206. — Bohuszlavicz (Trencsén m.) 375. — Boráé (Szerbia)
311, 311. — Boronka (Somogy m.) 287. — Borosnyó 280. — Borostyánkő 310. —
Boroszk 278. — Bory (Hont m.) 50, 178, 179. — Borszék (Csík m.) 280, 299. —
Borzova'Arad m.) 293. — Botli 188, 192. — Bottlicb (Dagestan Avarskij kerület,
Kaukázui) 366. — Botest 398. — Boucba (Szászország) 398. — Bő-Sárkány 284. —
Börzsöny 173. — Braila 129. — Brestovac (Szerbia) 312, 313. — Breznóbánya
397. — Bicsa (Zala m.) 286. — Bucsa-puszta 291. — Bucsu-Szt-László (Zala m.)
286. — Bila 188. — Budapest 397. — Budurásza 201, 202. — Bukarest 129. —
Burda 20 j — Buzita (Abauj-Torna m.) 385.

Cerovec (Szenia) 309. — - Charaki (Dagestan Avarskij kerület, Kaukázus) 366. —
Cliusak (Da-estan Avarskij kerület, Kaukázus) 366. — Cliristiania 278. — Crni Vrli
(Szerbia) 312 — Csab (Zala m.) 285. — Csanád 290. — Császárkőbánya 189, 192. —
Császártöltés 290. — Csát (Borsod m.) 389. — Csefán 291. — Cserne (Trencsén
m.) 373. — *serszeg-Tomaj (Zala m.) 286. — Csécs (Abauj-Torna m.) 385, 387. —
Chizsne (Árv; m.) 372. — Csicsó (Csík m.) 281, 298. — Csík-Mádéfalva (Csík m.)

297, 298. — kík-Szent-Simon (N.-Küküllő m.) 297. — Csík-Szereda (Csík m.) 297,

298. — Csobác (Abauj-Torna m.) 385. — Csögle (Veszprém m.) 285. — Csömend
(Somogy m.) 27. — Csütörtök (Trencsén m.) 375. — Culmia-Crni (Szerbia) 313. —
Czigelka 397.

Dabolcz (Ugocsa j.) 390. — Dámos (Kolozs m.) 295. — Daruvár 351. — Deánfalu
(Turócz m.) 381 — Debreczen 49, 397. — Dernő 188, 189. — Deliblat (Temes m.)

VIII

TARTALOMJEGYZÉK.

397. — Detrekő- Csütörtök (Pozsony m.) 389. — Déda (Bereg m.) 399. — Dévény
(Pozsony m.) 188. — Diakovár 354. — Diósgyőr (Borsod m.) 18. — Divék (Turócz
m.) 380. — Djepa (Szerbia) 311. — Dobra (Szerbia) 37. — Dobravoda 177. —
Dobrest 222. — Dobrócs (Zólyom m.) 384. — Domanizs (Trencsén m.) 375. —
Dorogh (Esztergom m.) 262, 309. — Dömös 175. — Dubrava (Liptó m.) 383,384. —
Dubrovicza (Zólyom megye) 50, 178, 179. — Duleo 207. — Duna-Almás 192. —
Duna-Földvár 397. — Dupljana (Szerbia) 311. — Durány (Somogy m.) 288. —
Durand (Szepes m.) 377.

Ecs (Győr m.) 288. — Ecselény (Borsod m.) 389. — Egri (Szatmár m.) 293. —
Eisenerz 398. — Egyházas-Bezső 285. — Encs (Abauj m.) 385. — Enyed 371. — Eperjes
380. — Erdőbénye (Zemplén m.) 172. — Ezercs 207. — Égerföld (Zala m.) 286. —
Ér-Mikályfalva (Bihar m.) 292. — Érsekújvár 388.

Felka (Szepes m.) 373. — Felső-Bánya (Szatmár m.) 397. — Felső-Hahót (Zala m)
286. — Felső-Láncz (Abauj-Torna m.) 387. — Felső-Méra (Abauj-Torna m.) 385. —
Felső-Rajk (Zala m.) 286. — Ferberg (Szepes m.) 377. — Ferenczfalva (Krass)-
Szörény m.) 222. — Fiume 49. — Forró-Ináncs (Abauj-Torna m.) 385. — Fáh
(Pest m.) 289. — Földeák (Csanád m.) 222. — Fraknóvára 310. — Furlog 207. —
Fügedj (Abauj-Torna m.) 385. — Fülöpszállás 290. — Füzes-Gyarmat 291.

Galsa (Arad m.) 293. — Galsa (Zala m.) 285. — Gamsigrad (Szerbia) 312. — Gsra-
boncz (Zala m.) 286. — Gelencz (Háromszék m.) 369. — Gesevac (Szerbia) 312 —
Golubac (Szerbia) 311. — Gomba (Somogy m.) 287. — Gombos (Abauj-Torna m.)
387. — Govasdia 397. — Gödöllő 289, 397. — Gölnicz (Szepes m.) 354 —
Görgő (Abauj-Torna m.) 386. — Górni Milanovac (Szerbia) 311, 312. — Grabtvecz
354. — Grebenácz (Temes m.) 397. — Grokova 49. — Groos 202, 203. — pulács
(Bereg m.) 390. — Gusevac (Szerbia) 311. — Gyalu 99, 100, 101. — Gwgyó
218. — Gyergyó-Vasláb (Csík m.) 299. — Gyügy 397. — Gyülevész( Zala in) 286.

Hajkopanicza (Turócz m.) 281. — Halmi (Ugocsa m.) 390. — Hamu (Ajva m.)
373. — Harang 291. — Harkány 397. — Halalis 203. — Hatolyka (Háromsiék m.)
369. — Heiligengeist 309. — Heő-Bába (Borsod m.) 389. — Heő-Papi (Bojsod m.)
389. — Hegymagos (Zala m.) 286. — Hernád-Szurdok (Abauj-Torna m.) 385. —
Henye (Zala m.) 286. — Hete (Bereg m.) 390. — Hetes (Zala m.j 286. -I Hévíz
(Zala m.) 286, 393. — Hidas-Németi (Abauj-Torna m.) 385. — Hidasd /Baranya
m.) 49, 181, 185. — Hidegszamos 100. — Hódmezővásárhely 397. • — Josszúfalu
(Zala m.) 286. — Höflány 192. — Hövej (Sopron m.) 285. — Huniak (Szepes
m.) 377.

lbrány (Szabolcs m.) 292. — Igriczi (Borsod m.) 389, — Ilancsa (Torontálm.) 294. —
Illadia 207. — Illobia 210. — Impér (Csík m.) 299 300. — Inzensdirf 127. —
Isaszeg 289. — Istvánkolió 214. — Ivánkafalu (Turócz m.) 380.

Jablonka (Árva m.) 372. — Jablonica (Szerbia) 311. — Jablunka (Oztr. Szilézia)
262. — Jakabfalva (Csík m.) 299, 300. — Jakabfalva (Liptó m.) 38/. — Jamnik
(Liptó m.) 383. — Jász-Szent-László 290. — Jászberény 397. — Jászpózsa 397. —
Jánok (Abauj-Torna m.) 385, 387. — Jánd (Bereg m.) 390. — / Jegenyefürdő
397. — Jekaterinoszlav (Oroszorsz.) 180. — Jelicza 37. — Jesseúicza (Krassó-
Szörény m.) 207.

Kajár (Győr m.) 287. — Kalán (Hunyad m.) 371. — Kaláz (Pest m, 188, 192. —
Kalocsa 290. — Kalocsa-Imsád (Máramaros m.) 390. — Kalotaseg (Kolozs m.)
295. — Kapi 284. — Kapnikbánya 222. — Kaposvár 398. — Kápsztafalu (Szepes
m.) 377. — Káposztás-Megyer 289. — Kapuvár 284. — Karanovac (Szebia) 313, 314. —
Karád (Zemplén m.) 389. — Karánsebes (Krassó-Szörény m.) 22 — Karbunár
201. — Karlovo (Turócz. m.) 381. — Karlsbad 398. — Karmacs Zala m.) 286. —
Károlyváros 354. — Kasnojevic (Szerbia) 312. — Kászon (Csík n.) 299, 300. —

TARTALOMJEGYZÉK .

IX

Kászon-Jakabfalva 397. — Kátasarok 290. — Kecskemét 395. — Keczel 290. —
Keresztes (Torda- Aranyos m.) 371. — Keresztül- (Udvarhely m.) 371. — Keszthely
116, 286, 397. — Késmárk 377. — Kétkely (Somogy m.) 287. — Kiél 278. —
Kinizs (Abauj m.) 385. — Kis Czell (Veszprém m.) 285. — Kis-Czell (Vas megye)
397. — Kis-Győr (Borsod m.) 218. — Kis-Kálla (Zala m.) 286. — Kis-Komárom
(Zala m.) 286. — Kis-Kun-Félegyliáza 290. ■ — - Kismarton 189, 192. ■ — - Kis-Ponor
109. — Kis-Bada (Zala m.) 286. — Kiszetó (Temes m.) 294. • — Knic (Szerbia)
312. — Kolozsvár 188, 393. — Komjáti (Abanj-Torna m.) 386. - — ■ Komlós (Bereg m.)
390. — Komorócz (Abauj m.) 387. — Komorza 210. — Kondoros (Békés m.)
397. — Kornyaréva (Krassó-Szörény m.) 222. — Kosna 371. — Kovászna 280. —
Köpecz 219. — Kőbánya 398. — Kőrösbánya 217. — Kőrösmező 222, 397. —
Kövesdfalu (Küküllő m.) 296. — Kragujevac (Szerbia) 312. — Krapina (Horvát-
orsz.) 396. — Krepolin (Szerbia) 312. — Kreszulya 201. — Krompach (Szepes m.)
214. — Kumodraz 36. — Kunszentmiklós 290. — : Kúp 23, 126. — Kurd (Tolna
m.) 2, 127,116. — Kusnicza (Szerbia) 311. — Ivustyán (Vas m.) 285.

Láb (Pozsony m.) 389. — Lábatlan (Komárom m.) 188. — L. m. Bruck 192. —
Laszkaraszkó (Turócz m.) 381. — Lázárfalva (Csík m.) 299, 300. — Lehotka
(Turócz m.) 381. — Leibitz (Szepes m.) 377. — Leibersdorf 23. — Lezjaclio
(Turócz m.) 381. — Lébeny-Szent-Miklós 284. — Linz 189. — Lorétom 192. —
Löllefalu (Somogy m.) 287. — Lőrincz (Pest m.) 188. — Luboclma 397. —
Lubellinagraben 309. — Luka 389. — Lunjevica 311. — Lunz 354, 356, 358. —
Lupesty 202.

Magurka 134. — Majdan-Kucajna (Szerbia) 311, 312. — Majdanpek (Szerbia) 311,
312. — Magyar-Valkó (Kolozs m.) 295. — Makrancz (Abauj-Torna m.) 385, 387. —
Makó 398. — Malomszeg (Kolozs m.) 294. — Mannersdorf 192. — Mária Nostra
176. — Máriavölgy (Pozsony m.) 188, 218. — Marchegg (Al.-Ausztria) 389. —
Markusevac (Zágráb m.) 23, 24. — Marótlaka (Kolozs m.) 294. — Mártonfalva (Há¬
romszék m.) 369. — Mártonfalva (Csík m.) 298. — Martos (Komárom m.) 389. —
Mátra-Becsk (Heves m.) 397. — Medgyes (Zala m.) 285. — Meliádia 208, 354. — -
Mengusfalva (Szepes m.) 373. — Merczifalva (Temes m.) 397. — Mesztegnyős
(Somogy megye) 288. — Mező-Csal (Borsod m.) 389. — Mezőhegyes 132, 222. —
Mikola (Szatmár m.) 293. — Miskolcz 18, 19, 20, 21, 22. — Misztbánya 210. —
Modor (Pozsony m.) 354. — Moson 284. — Moravicza 133, 210. — Mundra (Fogaras
m.) 370. — München 398.

Nádasd-Ladány (Fehér m.) 288. — Nádaska (Abauj-Torna m.) 386. — Nádudvar
290. — Nagybánya 209, 212, 222. — Nagybecskerek 397. — Nagy-Bocskó 222. —
Nagy-Borosnyó (Háromszék m.) 369. — Nagy-Halmágy 222. — Nagy-Ilva (Krassó-
Szörény m.) 731. — Nagy-Jécsa (Torontál m.) 397. — Nagy-Kálló 292. — Nagy-
Kanizsa 286. — Nagy-Károly 218. — Nagy-Kovácsi (Pest m.) 309. — Nagy-Kőrös
290. — Nagy-Lak (Arad m.) 131. — Nagy-Mányok (Baranya m.) 126, 182, 185. —
Nagy-Maros 176. — Nagy-Puszta 291. — Nagy-Bákó (Turócz m.) 381. — Nagy-
Kada (Zala m.) 286. — Nagy-Szeben 188. — Nagyvárad 398. — Nagy-Zorlencz
207. — Nemes-Blikk (Borsod m.) 389. — Nemes-Magasi (Vas m.) 284. —
Nemessán (Szepes m.) 377. — Niculicevo Metonica (Szerbia) 312. — Nyír-Béltek 292. —
Nyíregyháza 292. — Nyír-Lúgos 292. — Nyitra 388, 397. — Nyúlás 189, 192. —

Ó-Buda 188. — Ó-Lészna (Szepes m.) 373. — Ocsa (Kis-Kun m.) 290. — Offenbánya
(Alsó-Fehér m.) 296. — Ogradina 207, 209. — Ogulin 354. — Óhegy 134. — Oláh¬
falu (Udvarhely m.) 371. — Oláh-Láposbánya 222. — Oláhpián 216. — Oláh-Új¬
falu (Kolozs m.) 295. — Oncsásza 200. — - Oroszfalu (Háromszék m.) 369. — Orsóvá
206, 209. — Osli 284. — Oszlop 189, 192.

Ölbő (Vasm.) 397. — Öreglek (Somogy m.) 287. — Örvény 291.

X

TARTALOMJEGYZÉK.

Pány (Abauj -Torna m.) 385, 387. — Pátyl92. — Pariiig (Arad m.) 131, 293. — Pekelnik
(Árva m.) 372. — Pernonva (Krassó-Szörény m.) 222. — Pernyest 202, 203. —
Peszér 290. — Petőfalva (Háromszék m.) 280, 369. — Peder (Abauj-Torna m.) 387. —
Pécs 397. — Pécska 132. — Piszke (Komárom m.) 188. — Plosicz (Temes m.) 397. —
Podgorac (Szerbia) 311. — Pojána Stampi 371. — Ponor (Alsó-Fehér m.) 296. —
Pozsony 354. — Pölöske (Zala m.) 286. — Pötréte (Zala m.) 286. — Prázsmár
(Brassó m.) 280, 370. — Precsin (Trencsén m.) 375. — Prekonog (Szerbia) 38. —
Pribilina (Liptó m.) 383, 384. — Priboj (Szerbia) 311. — Pricliod (Liptó m.) 383. —
Promontor 188. — Proszék (Liptó m.) 382. — Puszta-Dinnyés (Fehér m.) 289. —
Pusztás (Zólyom m.) 384. — Puszta-Ecseg 291. — Puszta-Szent-Lőrincz 290.

Rádi-puszta (Somogy m.) 287. — Radmanest. 24, 126. — Radoboj (Horvátorsz.) 396. —
Rabó 203. — Rákó (Abauj-Torna m.) 386. — Rákos 188, 189, 192. — Rako-
vicza 36. — Raksa 210. — Raska (Szerbia) 312. — Ravazd (Somogy m.) 288. —
Recsk (Heves m.) 222. — Reketó 104. — Resicza 219. — Rétté (Abauj-Torna m.)
387. — Rékás (Temes m.) 397. — Rétfalu 216. — Rétin 284. — Rigács (Zala m.) 285.
Rippa 222. — Rohrbach 281. — Rókusz (Szepes m.) 377. — Ronca (Olaszorsz.)
308, 309. — Rötsckach 281. — Rudna Glava (Szerbia) 312. — Rudnik-Majdan
(Szerbia) 311.

Sándorkáza (Zala m.) 286. — Salánk (Ugocsam.) 390. — Sári 290.— Sárkány (Fogaras
m.) 370. — Sárköz-Újlak (Szatmár m.) 293. — Saarbrticken (Németorsz.) 357. —
Sármellék (Zala m.) 286. — Sárosd (Zala m.) 282. — Scliatzlar 357. — Segesd (N.-
Küküllő m.) 297, 281. — Segesvár (N.-Küküllő m.) 297. — Selistyefé (Szerbia) 313. —
Selmecz 172, 176, 354. — Sepsi-Szt.-György 125, 397. — Serbanovac (Szerbia) 313.
Seregélyes (Fehér m.) 289. — Sikárló 210. — Siklós (Baranya m.) 397. — Skalito
(Trencsén m.) 373. — Slanicza (Árva m.) 372. — Slatina (Szerbia) 312. — So-
borsin 202, 203. — Sommerein 192. — Somogyvár 287. — Sophia 37. — Soroksár
290. — Sóskút 188, 189, 192, 398. — Sósmező 222. — Sósmező-Ojtoz 397. —
Sóvár (Sáros m.) 380. — St.-Briz-Stirca 307, 309. — St. Nicola 105. — Stranya-

Szent-Kereszt (Liptó m.) 302. — Stájerlak-Anina 205. — Stanizsa 215. — Statui Vrh
(Szerbia) 312. — Stockholm 278. — Stotzing 189, 192. — Studenica (Szerbia) 314. —
S.-Ujhely (Zemplén m.) 390. — Sutinsko 397. — Sükösd 290. — Síimegli (Zala m.) 285.
Süttő 188, 192. — Süttör 284. — Szabadhelyi (Arad m.) 293. — Szabadka 49. —
Szabadszállás 290. — Szabar (Zala m.) 286. — Szánkóvá (Liptó m.) 384. — Szántó

(Zala m.) 286. — Szany (Sopron m.) 285. — Szap (Komárom m.) 389. — Sza-

páryfalva (Krassó-Szörény m.) 397. — Szárazvám 189, 192. — Szász-Hermány (Brassó
megye) 370. — Szászlak (Csanád m.) 132. — Szász-Ludvég (Kolozs m.) 295. —

Szász-Sebes] (Szeben m.) — 370. — Szatmár-Németi 293. — Szeged 222. — Szeg¬

halom 291. — Szegvár (Zala m.) 285. — Szegzárd 184, 185, 186. — Szekatúra
109. — Szelatruk 201. — Szelistye (Torda m.) 295, 370. — Szent- András (Zala m.)
286. — Szent-Ágotha (N.-Küküllő m.) 281. — Szent-Anna (Csanád m.) 132. —
Szent-Békálla (Zala m.) 286. — Szent-Gróth (Zala m.) 286. — Szent-György (Pozsony
megye) 388. — Szent- György vár (Zala m.) 286. — Szent-István (Bács m.) 290. —
Szent-János 284. — Szent-Katolna (Háromszék m.) 369. — Szent-Király (Csík m.)
290, 299. — Szent-Margita 189, 192. — Szent-Márton (Turócz m.) 380, 381. — Szent-
Mihály (Zala m.) 286. — Szent-Péter (Turócz m.) 381. — Szepes-Béla 376. — Szepes-
Tótfalu 377. — Szepsi (Abauj-Torna m.) 385,387. — Szerdahely (Szeben m.)281. —
Szerep 291. — Székesfehérvár 288. — Székely-Udvarhely 398. — Széleskút 192. —
Széplak (Sopron m.) 284. — Szigliget (Zala m.) 286. — Szikszó (Abauj-Torna m.) 385.
Szili (Sopron m.) 285. — Szinyérváralja 398. — Szitány 222. — Szliács 397. —
Szomolnok (Szepes megye) 354. — Szob Szent-Péter (Torontói m.) 397. — Szobb 188,
393. — Szolnok 218. — Szólva (Bereg m.) 218. — Szombatfalva (Udvarhely m.)

TARTALOMJEGYZÉK.

XI

295. — Szombathely 286. — Szomolnok (Szepes m.) 282. — Szomolnokliuta (Szepcs
megye) 373. — Szuchahora (Árva m.) 372. — Szurdok 397. — Svicsinovec (Tren-
csén m.) 373.

Tajova (Zólyom m.) 365. — Takos (Bereg m.) 390. — Taplócza (N.-Küküllő m.) 281,
297. — Tarosa (Moson m.) 284 — Tárkány (Borsod m.) 188. — Tarpa (Bereg m.)
390. — Tasnád 397. — Tatárszoros 222. — Tátrafüred 373. — Telage (Románia) 129. —
Temesvár 218, 219. — Tenke 222. — Teru-Serát (Kolozs m.) 295. — Teschen
262. — Tesna (Krassó- Szörény m.) 371. — Tettendorf (N.-Küküllő m.) 371. —
Tétény (Moson m.) 288. — Tétény 188. — Tihany 23. — Tisza-Kürt (Borsod m.)
389. — Tok 203. — Tokaj 171, 176. — Tokod (Esztergom m.) 309. — Tolcsva
(Zemplén m.) 132, 360. — Topánfalva 109. — Torna (Abauj-Torna megye) 387. —
Tótpróna (Turócz m.) 380. — Trappold (N.-Küküllő m.) 297. — Trattinik 309. —
Trsztye (Árva m.) 373. — Trebosztó (Turócz m.) 380. — Trebusa 203. — Trifail
(Stiria) 133. — Trojás 203. — Turcz 210. — - Turkeve 291. — Turócz-Podhragy 380. —
Tusnád 297. — Tusnád-Újfalu 297.

Új-Bessenyő 397. — Újtelek 310. — Urvölgy (Zólyom m.) 134. — Usztye (Árva m.)
372. — Ürményháza (Torontál m.) 294. —

Valeapaj 207. — Valeruj di Muntye (Románia) 129. — Yarevo (Szerbia) 312. — Vá¬
sártelki (Kolozs m.) 295. — Vasgyár (diósgyőri, Borsod m.) 18. — Vaskoh (Bihar
m.) 398. — Vaskő (Moravicza) (Krassó-Szörény m.) 364. — Vavrisó (Liptó m.) 383. —
Verebes (N.-Küküllő m.) 297. — Verendin (Krassó-Szörény m.) 222. — Veresegy¬
háza 289. — Verbőcz (Liptó m.) 382. — Verbőcz (Ugocsa m.) 390. — Vésztő 291.
Vichodna (Liptó m.) 384. — Vindornyafok (Zala m.) 286. — Vindornyalak (Zala m.)
206. -- Vinga (Arad m.) 132. — Visegrád 174, 175. — Vizlendva 216.

Wolfsthal 192.

Zala-Apáti 286. — Zala-Egerszeg 286. — Zalathna 133. — Zala-Szt.-László 286. —
Zágon (Háromszék m.) 369. — Zágráb 188, 261. — Zebegény 176, 177. — Zlot (Szerbia)
311. — Zlot-Kürschia (Szerbia) 313. — Zsagobica (Szerbia) 313. — Zsarnó (Abauj-
Torna m.) 387. — Zsebes (Abauj-Torna m.) 281, 385. — Zsibó (Szilágy m.) 222^
397. — Zsögöd (Csík m.) 298. — Zsupanek (Krassó-Szörény m.) 131, 209. — Zürich
278. — Zverdan (Szerbia) 312.

III.

ÁSVÁNY- ÉS KŐZETNEVEK.

Agyagcsillámpala (pliyllit) 101. — Aktinolitli 109. — Alabandin (mesterséges) 305. —
Amethyst 210. — Ampliibol 49. — Amphibol-andesit 131, 173, 174, 176, 311. —
Ampliibol-augit-andesit 210. — Ampliibolit 37. — Amphibolgnájsz 310. — Amphi-
bolpala 100. — Andalusit 393. — Andesin 133. — Andesit 105, 188, 393. — Antimonit
212. — Antimonit (mesterséges) 305. — Antipyrin 215. — Apátit 393. — Ara-
gonit 398. — Arany 210, 397. — Arsenopyrit 37. — Argentit (mesterséges) 305. —
Aszfalt 188, 189. — Augit 49. — Augit-andesit 131, 171, 172, 173, 176. — Augit-
porphyrit 206. — Auriclialcit 254. — Auripigment (mesterséges) 305. — Avalit 36. —
Azurit 200.

Barnapát 213. — Barnaszén 216. — Baryt 133, 366. — Beryll 203. — Biotit-an-
desin-labrodarit-quarz-trachyt 311, 312. — Biotitgránit 202, 208, 311. — Biotit-
muskovit-gránit 311. — Biotit-oligoklas-andesin-quarz-tracliyt 311, 312. — Biotit-
oligoklas-andesin-tracliyt 311, 312. — Biotit-orthoklas-quarz-trachyt 311. — Biotit-

XII

TARTALOMJEGYZÉK.

ortkoklas-trachyt 311, 312. — Biotit-trachyt 131, 173, 1 74-, 176. — Bournonit 212. —
Borsókő 203. — Budai márga 188.

Calcit 133, 210, 215, 216, 365, 393. — Carbonpala 188. — Clialcedou 210. — Clial-
kopyrit 212. — Cbloritos pala 101. — Cinnabarit 37. — Cor dierit-gnájsz 393. —
Covellin (mesterséges) 305. — Csillámpala (mesterséges) 305.

Dacit 201, 210. — Dacksteinmészkő 188. — Diabas 202, 203, 204. — Diabastufa
204. — Diorit 202, 203, 393. — Desmin215. — Dolomit 36. — Dolomitdara 188. —
Dunakavics 188.

Eufotit 37. — Erzbergit 133. — Ezüst 210. — Ezüstbismutb fényié (mesterséges) 302,
303. — Édesvízi mész 188, 189.

Fakóércz 210. — Fekete érez 210. — Fluorit 215, 216. — Földkátrány 398.

Galenit 36, 208, 210, 212. — Galenit (mesterséges) 305. — Gnájsz 37, 309. — Gránát
108, 393. — Gránit 37, 188, 208, 313, 395. — Gránitit 104, 203, 208.

Hemimorpkit 133, 211, 364. — Higanysulfür (mesterséges) 305. — Hippurit-
m észkő 202.

Italoméi 37. — Kárpáti homokkő 202, 209. — Keramit 188. — Kénkristály 133. —
Kisczelli agyag 188. — Kobaltmonosulfid (mesterséges) 305. — Korallmészkő 202. —
Koromércz 210. — Korund 393. — Kristályos pala 207.

Lajthamészkő 207, 209. — Laumontit 215. — Leucopliyllit 309. — Lignit 3f*3. —
Liaszmészkő 188. — Liaszpala 188. — Litkotliamniummész 189.

Maguesit 36. — Magnetit 49, 393. — Malackit 201. — Mangán 210. — Markasit
210, 213. — Márvány 395. — Meteorit 37. — Mészbreccia 203. — Mészkő 204. —
Mészpkyllit 309. — Mésztufa (diluvialis) 188. — Milanit 37. — Millerit (mes¬
terséges) 305. — Milosin 36. — Muskovit 36. — Muskovit-gránit 311. — Mus-
kovitpala. 107.

Nummulitmészkő 204.

Orbitoid mészkő 188. — Ortlioklas-quarz-porpkyr 203, 208. — Ortkoklas-quarz-

trackyt 210.

Pegmatites gránit 102. — Phyllit 204. — Pikrit 206. — Pisolith 203. — I’leonast
393. — Pontusi agyag 188. — Porpkyr 208. — Porphyrtufa 202. — Proustit 211. —
Pyrargyrit 210, 211. — Pyrit 208, 210, 211, 215. — Pyroxen-andesit 311. — Pyro-
xenit 208.

Quarz 49, 132, 213, 360, 393. — Quarzeres dolomitos mészkő 101. — Quarzhomokkő
209. — Quarzit 309. — Quarz-ortkoklas-trackyt 202. — Quarzphyllit 309. — Quarz-
porpliyr 202. — Quarztrachyt 203, 209.

Itézbismuthfényle (mesterséges) 301. — Bézsulftir (mesterséges) 305. — Rhyolith
311. — Rumaenit 129.

Seminering-mészkő 309. — Sericitpala 101. — Sillimanit 393. — Sphalerit 211, 212,
216. — Szarmata durvamész 189. • — Szerpentin 36, 208. — Szén 393. — Syenites
gránit 311.

Tetraédrit 213, 39S. — Titkon mészkő 207. — Tracliyt 207. — Trachytmészkő 202. —
Troilit (mest.) 305. — Turmalin 49.

Vasércz 36.

Wittichenit 302.

Zinnober (mest.) 305.

TARTALOMJEGYZÉK.

XIII

IV.

ÁLLATNEVEK.

Acteonella 202. — Allomorpliina macrostoma Karr 25. — Alveolina Haueri d’Orb.
25. — Ammonites opalinus costosus Quenst. 2<)6. — Ammonites (Lytoceras) toru-
losus Schüll (?) 206. — Amphimorpliina Hauerana Neog. 26. — Ampullaria
perusta Brongn. 307, 308. — Ampliistegina Hauerina 26. — Anodonta 2. — Ano-
donta pontica Lőr. 8, 125. — Anodonta Rothi Lőrent. 7, 125. — Anomalina granosa
Hantk. 26. — Anomia dentata Hantk. 307. — Anomia gregaria Bayen 308. —
Arcella vulgáris Ehrb. 115. — Astarte Voltzii Goldf. 206.

I3elemnites canalicxilatus 37. — Belemnites nov. spec. 37. — Biloculina ampliiconica
Rss. 25. — Biloculina var. platystoma Ess. 25. — Biloculina sp. 25. — Bolivina
sp. 25. — Bős primigenius 281, 296. — Bulimmá cuspidata 25. — B. elegáns 25. —

B. porrecta 25. — B. pyrula 25. — B. socialis Born. 25. — ■ Buliminus (Chondrula)
tridens Müll. var. albolimbatus Pfeiff. 296. — Bytliinia earbonaria Mun. Chalm.
308. — Bytliinia margaritula 17, 126. — Bytliinia tentaculata 126, 296. — Bytliinia
cf. tentaculata 16, 125.

Cardium apertum 2. — Cardium cf. intextum Münst. 206. — Cardium semisulca-
tum 2. — C. Schmidti 2. — Cardium sp. 207. — Ceritliium auriculatum Defr.

307, 308. — Cer. calcaratum Brongn. 307, 308. — Cer. combastum Brongn.

308. — Cer. cfr. granulato-costatum Münst. 206. — Cer. pictum Bast. 209. — Cer.
striatum 307, 308. — Cer. tokodense Mun. Chalm. 308. — Cervus Alces 283, 397. —
Cervus elaplius 281, 296. — Cliemnitzia globosa d’Orb. 206. — Cliemn. cfr. sub-
lineata d’Orb. 206. — Cliilostomella ovoidea Rss. 25. — Clavulina communis d’Orb.

25. — Cochlicopa (Zua) lubrica Mull. 297, 298. — Congeria 49, 309. — Congeria
arcuata 4, 126. — Cong. clavaeformis 4. — Cong. eocenica Mun. Chalm. 307,
308. — Congeria rliomboidea Horn. 2, 3, 125, 126, 127, 181, 182. — Cong. spathu-
lata P. 23. — Cong. spinicrista Lőrent. 2, 125. — Cong. stiriaca 307. — Cong.
subglobosa P. 23. — Cong. triangularis P. 2, 3, 125, 126, 127, 182, 207. — Cong.
zagrabiensis Brusina. 182. — Congeria n. sp. 307. — Congeria sp. 4. — Cornus-
pira angigyra Rss. 25. — Corn. involvens Rss. 25. — Corychium minimum
Müll. 297, 298. — Cristellaria abbreviata Karr. 25. — C. adunca n. sp. 25. —

C. arcuato-striata Hantk. 25. — C. arcuata Karr. 26. — C. austriaca d’Orb.

26. — C. calcar L. var. calcar d’Orb. 25. — C. calcar L. var. cultrata Montf.
25. — C. clavata n. sp. 25. — C. depauperata Rss. 25. — C. depauperata Rss.
var. callifera Rss. 25. — C. inornata d’Orb. 25. — C. limbata Born. 26. —
C. limbosa Rss. 25. — C. Malcevici n. sp. 26. — • C. pediformis Born. 25. —
C. semituberculata Karr. 25. — C. semituberculata Karr. var. deducta n. v.
25. — C. tangentialis Rss. 25. — C. tringonostoma Rss. 25. — C. undata n. sp.
25. — Cucullsea inaequivalvis Goldf. 206. — Cyclotus 308. — Cyrena grandis
Hantk. 307, 308. — Cyrena sp. 307.

Dreissenomya 49. — Dreissenomya Sckröckingeri 6, 125, 126, 127, 182. — Dreis-
sensia 309. — Dreissensia minima 5, 127. — D. serbica 5, 125, 127.

Echinopyxis aculeata St. 115. — Elephas 398. — Eleplias primigenius Blum. 19. —
Epbydatia fossilis 50, 178, 180, 394. — Ephydatia fluviatilis 150, 179. — Episto-

XIV

TARTALOMJEGYZÉK.

mina Partschiana 26. — Equus 397. — Equus caballus foss. L. 19. — Ervilia
podolica Eichw. 209.

Fusus minax Lám. 307. — F. polygonus Lám. 307, 308.

G-audryina sp. 25. — Glandulina abbreviata Neug. 25. — Gland. cuspidata 25. —
Gland. elliptica Rss. 25. — Gland. elongata Born. 25. — Gland. globulus Ess. 25. —
Gland. Hantkeni 25. — Gland. Hosiusi 25. — Gland. inflata Born. 25. — Gland.
laevigata 25. — Gland. neglecta Neug. 25. — Gland. obtusissima Rss. 25. —
Gland. óvnia 0. 25. — Gland. rotundata Rss. 25. — Gland. Sclilichti 25. —
Globigerina bulloides O. 26. — Glob. reguláris O. 26. — Glob. triloba O. 26. —
Gryphsea calceola Q. 206.

Halitherium 398. — Harpoceras opalinum Rein. 206. — Harp. Murchisonae Sow.
206. — Hauerina compressa d’Orb. 131. — Helix Chaixi Mich. 2, 124. — H.
pulckella Müll. 298. — Helix sp. 296. — H. (Petasia) bidens Chem. 296, 298. —
Heterolepa Dutemplei 26. — Heterostegina costata d’Orb. 131. — Hvalina (Polita)
nitens Mich. var. Szépii Hazay. 296. — Hyalina (Vitrea) Andreáéi Böttg. 297, 298. —
Hydrobia sepulcralis 14, 127. — Hyd. syrmica 14, 125. — Hyena 397.

Lagena incerta 25. — Lagena striata 25. — Limnsea palustris Müller var. turri-
cula Held. 124. — Lim. truncatulus Müll. 298. — Limnaeus (Limnopbysa)
fragilis L. 296. — Lim. (Limnopbysa) palustris Müll. 296, 297, 298. — Lim-
nocardium apertum Münst. 184, 185. — Limn. arpadense M. Horn. 185. — Limn.
Auingeri F. 12, 126, 127, 135. — Limn. corbuloides Desh. 181. — Limn. crista-
galli 2, 127, 183. — Limn. curtum 49. — Limn. desertum (Stol.) 24. — Limn.
Haueri M. Horn. 184. — Limn. hungaricum M. Hörn. 181, 182, 185. — Limn.
Majeri M. Horn. 181, 185. — Limn. ochetopterum Br. 12, 125, 184, 126, 127. —
Limn. Pelzelni 1 1 , 125, 127, 184. — Limn. Riegeli M. Horn. 182, 183. — Limn. Rogen-
liofeni Brüs. 183. — Limn. Rotbi 11, 126, 127. — Limn. Schmidti M. Horn. 9,
125, 127, 181, 182, 183. — Limn. semisulcatum R. 11, 125, 127, 184. — Limn.
simplex F. 12, 125, 126. — Limn. Steindachneri Brus. 184. — Limn. Szabói 11,
125, 126, 127, 183. — Limnocardium sp. 13. — Lingulina brevis 25. — Litogly-
phus fuscus ZlEGLER 1 20. *

Mammuth 281, 296. — Melanatria auriculata Schloth. 308. — • Melanopsis

austriaca Handrn. 23. — M. buccinoidea Desb. off. Paludomus 307, 308. — Melanop¬
sis Bouéi Fér. 23, 24, 120, 126, 127. — M. contigua Handm. 23. — M. decollata
Stol. 121, 126. — M. defensa F. 24. — M. gradata F. 120, 126, 127. — M. Hand-
manni Brus. 23, 121, 127. — M. impressa Krauss. 23, 24. — M. Martiniana Fér.

23. 24. — M. obsoleta F. 24. — M. pygmaea Partsch. 23, 24. — M. scripta F.

24. — M. textilis Handm. 23. — Meyenia Crtr. 180. — M. subdivisa Potts.
180. — Micromelania laevis F. 23, 24. — M. Lóczyi 13, 125. — M. radmanesti
F. 13, 23, 24, 125, 126, 127. — Miliolina Ermani Born. 25. — M. Schreibersi
d’Orb. 131. — Modiola plicata Sow. 206. — Modiola (Bracbydontes) corru-
gata Brongn. 308. — Mytilus corrugatus Brongn. 307. — Mytilus sublsevis
Sow. 206.

Neaera Kudernatscbi Stür. 206. — Nerita lutea Zitt. 307, 308. — Neritodonta 23. —
Neritodonta cfr. Pilari Brus. 122. — Nodosaria acuticaudata Rss. 25. — Nőd.
Adolpbina d’Orb. 25. — Nőd. annulata Rss. 25. — Nőd. armata Neug. 25. —
Nőd. badenensis d’Orb. 25. — Nőd. binominata Frzn. 25. — Nőd. Bruckentbaliana
Neug. 25. — Nőd. Brusinae n. sp. 25. — Nőd. corporosa n. sp. 25. — Nőd. elegáns
d’Orb. 25. — Nőd. exilis Neug. — Nőd. gracilis Neug. 25. — N. Haueriana Neug.

25. — Nőd. inermis Czjz. 25. — Nőd. inmutilata n. sp. 25. — Nőd. insolita
Schwag. 25. — Nodosaria multicosta Neug. '25. — Nőd. Partscbi Neug. 25. —
Nőd. pauperata d’Orb. 25. — Nőd. pseudo-Scharbergana 25. — Nőd. pyrula d’Orb.

TARTALOMJEGYZÉK.

XV

25. — Nőd. radicula L. 25. — Nőd. Roemeri Neüg. 25. — Nőd. Reussiana
Neug. 25. — Nőd. Schwageri Rzhk. 25. — Nőd. Scliwartzi Karr. 25. — Nőd.
semirugosa d’Orb. 25. — Nőd. soluta Rss. 25. — Nőd. tenuis Neug. 25. — Nőd.
Verneuilii d’Orb. 25. — Nőd. vittata Neug. 25. — Nodosaria sp. 25. — Nonio-
nina communis O. 26. — Nonionina perforata O. 26. — Non. pompilioides F et
M. 26.

Orbulina universa 0. 26. — 0. var. biloba 26. — Orrszarvú 281. — Ostraea 206. — Os-
traea aff. sandalina Goldf. 206. — Ostraea sp. 307.

Paludina stiriaca 308. — Paludomus sp. 308. — Paraplacuna gregoria Bayan 307. —
Pecten cingulatus Phill. 206. — P. liasinus 37. — P. textorius torulosi Q. 206. —
Pentacrinus pentagonalis Goldf. 206. — Perispliinctes sp. 206. — Pbidias d’Orb. 206.
Planorbis Brusinai Lőr. 122, 125. — Pl. contortus L. 298. — Pl. (Syraulus) Gred-
leri Bielz. 297, 298. — Pl. Margói Lőr. 2, 123, 125. — Pl. micrompbalus 24. —
Pl. radmanesti Fuchs 122, 125, 127. — Pl. (Gyrorbis) rotundatus Pont. 298, 370. —
Pl. Sadleri 126. — Planorbis sp. 124. — Pullastra opalina Q. 206. — Polystomella
aculeata 0. 26. — Pol. crispa L. 26. — Pol. macella F. et M. 26. — Pol. subum-
bilicata Czjz. 26. — Pol. sp. 26. — Poly. morphina amplectens Rss. 26. — P.
amygdaloides Rss. 26. — P. cognata n. sp. 26. — P. communis d’Orb. 26. —
P. discreta Rss. 26. — P. gibba d’Orb. 26. — P. gibba d'Orb. var. pirula Egg.

26. — P. globosa Born. 26. — P. guttula Rss. 26. — P. leprosa Rss. 26. — P. obtusa
Born. 26. — P. probléma d’Orb. 26. — P. probléma d’Orb. var. deltoidea Rss.
26. — P. sororia Rss. 26. — P. spinosa d’Orb. 26. — P. tuberculata d’Orb. 2ö. —
Posidonomya opalina Quenst. 206. — P. ornati Qu. 206. — P. Parkinsoni Q. 206. —
Potamides (Bittium) Hartburgensis Hilb. 216. — Pót. (Bittium) Hartburgensis
var. Scbildbacbensis Hilb. 216. — Psecadium oblonga 25. — Pulvinulina
oblonga Will. 26. — Pulv. repanda Ficht. et. Moll. 26. — Pulv. Sckreibersii 0.
26. — Pupa (Pupilla) muscorum L. 297, 2^8. — Pyrgula angulata F. 24. — Pyrgula
bicincta 16, 125. — Pyrgula lmngarica 14, 125. — Pyrgula Töröki L. 125. — Pyr-
gulifera gradata 308. — P. liungarica Opp. 308.

Kequienia 206. — Rhynckonella 206. — R. Zitteli Bőse. 398. — R. acuta Sow. var.
37. — R. tetraedra Sow. var. Dobrensis 37. — Rhinoceros sp. 307, 398. — Rliino-
ceros ticliorchinus Cuv. 19. — Rotalina sp. 307.

Semseya lamellata n. g. n. sp. 26. — Spongilla Carteri 116. — Spongilla fragilis 394. —
Sp. Meyeni Crtr. (Meyenia subdivisa Potts.) 180. — Sp. oblonga 298. — Sphaeroi-
dina austriaca 0. 26. — Succinea (Luvena) oblonga Drap. var. Szinneyana Hazay.
296. — Suc. (Neristoma) putris L. 297, 298, 370.

Terebratula 133, 206, 366. — Terebratula punctata Sow. var. Hannesfieldensis Dav.

37. — Textularia carinata d’ORB. 25. — Ticbogonia (Congeria) eocenica Mun. Chalm.
309. — Truncatulina sp. 26.

Unió acutus Cob. 6, 127. — Unió atavus 2, 6. — Unió cfr. atavus Partsch
126, — Unió lignitaria 307. — Unió sp. 6. 307. — Ursus 397. — U. arctoides

38. — U. spelaeus 38, 206. — Uvigerina pygmaea 0. 26. — U. urmula 0. 26. —

U. venusta 26.

Vaginulina badenensis 0. 25. — Valvata bicincta F. 119, 126, 127. — V. carinata
Fuchs. 119, 126, 127. — V. debilisF. 23. — V. gradata F. 23. — V. gracilis L. 125 —

V. Kupensis Fuchs. 118, 125, 126, 127. — V. Kurdensis L. 125. — V. cfr. noticina
Menke 119. — V. Ottilise Penecke 119, 127. — V. simplex F. 23, 120, 126,127. —
V. unicarinata L. 119, 125, 127. — Vivipara acliatinoides Desh. 182, 185. — V.
alta Neum. 117. — V. ambigua Neum. 118. — V. balatonica 17, 125. — V. gra-

XVI

TARTALOMJEGYZÉK.

cilis 17. — V. Kurdensis nov. form. 117. — V. leiostraca Brusina 116, 127. — V.
Sadleri Partsch 2, 117, 125, 126, 185. — V. spuria Brus. 117, 127.

V.

NÖYÉNYNEYEK.

Acer trilobatum 18. — Achnanthidium hungaricum Grim. 113. — Alethopteris den-
tata Göpp 205. — Amphora ovális Kg. 113. — Aphlebia 356. — Archaeocalamites
radiatus Brgnt. 356. — Arcbaeopteris 356.

Baiera taeniata Braun 205. — Betula nana L. 377.

Calamites transitionis 356. — Calamites sp. 205. — Calymotheca 356. — Carex 115.
Carpinus grandis Ung. 18. — Carpolithes liassinus Andrae 205. — Cymatopleura
Solea var. apicnlata Grun. 113. — Cymbella Ehrenbergii Kg. 113. — Cyclotella
Kützingiana Thw. 113, 115.

Drepanophycus Machaneki 354.

Epithemia turgida Kg. 113. — E. turgida var. genuina Grun. 113. — Equisetites sp.
205. — Equisetum 205. — Eriopborum Scbeuchzeri 379. — Égerfa 280.

Fragilaria virescens? Ralfs 113.

Hypnum 379.

Eepidodendron 356, 357. — Litbothamnium 206.

Melosira distans Kg. 113. — Minium 115, 286.

Navicula ampbioxys Ehrb. 113. — Nitzscbia hungarica Grun. 113. — N. lineáris
Sm. 113. — N. sigmoidea Sm. 112, 113.

Osmundia sp. 209.

Palissya Braunii Endl. 204. — Pecopteris Murrayana Brong. 206. — Pliacotus len-
ticularis St. Ehrb. 115. — Phragmites oeningensis 18. — Pinites antecedens 356. —
Pinnularia viridis Sm. 113. — Pleurosigma attenuata Sm. 112, 113. — Polytrichum
374, 382. — Pterophyllum sp. (marginatum Ung.) 205. — Pterophyllum cfr. Müns-
teri Göpp. 206. — P. rigidurn And. 206.

Salix variáns Goepp. 18. — Seb izopteris (Aphlebia) 356. — Sphagnum 279, 379, 382. —
Spongillopsis 205. — Surirella ovata Kg. 113. — S. splendida Kg. 113. — Synedra
capitata Ehr. 112, 113. — S. ulna 113. — S. ulna var. longissima Ehr. 112, 113.

Taeniopteris cf. vittata Brongt. 205. — Thyrsopteris schistorum Stur. 356. — Tracbe-
lomonas volvocina Ehrb. 115. — Typha 299.

Walchia antecedens 356.

Zamites gracilis Kurr. 205, 206. — Z. gracilis (Pterophyllum imbricatum Ett.) 206. —
Z. Scbmiedelii Sternb. 205.

INHALT DES SUPPLEMENTES.

Seite

Francé Rudolf H. : ... ... Über den Schlamm des Plattensees ... ... 142

Franzenau August : ... Fossile Foraminiferen von Markuőevec aus

dér Umgebung Agrams ... ... _ ... 92

Halaváts Julius: ... ... Die geologiscken Verkáltnisse dér Stadt

Miskolez . ... ... ... 88

Koch Anton : ... ... Neue Beitráge zűr genaueren geologiscken

Kenntniss des Gyaluer Hockgebirges _ 1 34

Lőrenthey Emerich : ... ... Die pontiscke Fauna von Kurd im Komitate

Tolna . . . . . ... 73, 148

Lőrenthey Emerich: ... Beitráge zűr oberpontiscken Fauna von

Hidasd im Comitate Baranya . 237

Staub Moriz: ... ... ... Die Yerbreitung des Torfes in Ungarn 319,406

Szabó Josef v. : ... ... Typenvermengung in dér Donau-Trackyt-

gruppe . . ... ... _ 223

Traxler Ladislaus : _ — Epkydatia fossilis, eine neue Art dér fossilen

Spongilliden ... . 234

ZimányiKarl: . . ... Mineralogiscke Mittkeilungen ... ... ... 399

L1TERATUR.

Belar A. : ... _ ... ... Uber Aurickaleit und künstlickes Zinkcar-

bonat . ... ... ... ... 254

Erős L. : . . . Die Traehyte und Gránité Ost-Serbiens ... 348

Hilber W. ... ... ... ... Sarmatisck-miocáne Conckylien Oststeier-

marks . . . . ... 258

Jahresbericht dér egl. ung. geologischen Anstalt für 1890 _ ... 243

Koch Anton : ... ... ... Magyarország erdélyi részeinek új átnézetes

földtani térképe. Die neue geologiscke
Übersichtskarte dér siebenbürgischen
Theile Ungarns... ... ... ... ... ... 352

b

XVIII

INHALT DES SÜPPLEMENTES.

Seite

Koch Anton : . ... Erdély újabbkori földfejlődéséről. Die neu-

zeitige Bodenentwicklung Siebenbürgens 352

Oppenheim Paul : _ _ Die Gattungen Dreyssensia van Benőden

und Congeria Partsch, ilire gegenseitigen
Beziehungen und ibre Yertheilung in

Zeit und Raurn . . ... — — ... 258

Primics G. : _ ... ..... Mineralogisch-geologisclie Notizen aus Sie-

benbiirgen ... . .. ... ... — ..._ 257

Römer J. : . . . ... A Barczaság begyei. Die Berge dér Barczaság 352

Schmidt Al. : ... ... Über den Bournonit von Nagybánya ... 256

TraubeH. : ... ... — _ Pyrargyrit von Kajánéi in Siebenbürgen 255

Vacek M. : ... ... Über die geologischen Verliáltnisse des Ro-

saliengebirges ... . . ... ... ... 346

Zimányi K. : _ ... ... ... Beitráge zűr krystallograpliiscben und opti-

schen Kenntniss des Antipyrins ... ... 257

GEDENKREDEN.

Koch Ant. : . Hantken M. von _ ... . . ... 315

Koch Ant.: . . . Primics G. ... . . . . ... ... 317

BERICHTE

ÜBER DIE SITZÜNGEN DÉR UNGAR. GEOLOGISCHEN GESELLSCHAET.

Hauptversammlung am 7. Február 1894 ... ... ... ... ... ... ... .... 95

I. Vortragssitzung am 3. Januar 1894. Mit Yortrágen von B. v. Inkey, J.
Halaváts, A. Franzenau, Dr. Th. Szontagh und Dr. L. Traxler ... ... 95

II. Vortragssitzung am 7. Márz 1894. Mit Vortrágen von J. v. Szabó, A.

Franzenau und B. v. Inkey ... . . ... . . ... ... 162

III. Vortragssitzung am 4. April 1849. Mit Vortrágen von Dr. K. Zimányi,

Dr. J. Braun und Dr. M. Staub... ... ... ... ... ... ... ... ... 163

IV. Vortragssitzung am 2. Mai 1894. Mit Vortrágen von A. Kalecsinszky.

Dr. M. Staub und Dr. L. Traxler ... ... ... ... ... ... ... ... 258

V. Vortragssitzung am 7. November 1894. Mit Vortrágen von Dr. J. Szá-

deczky, B. Francé, A. Kalecsinszky und Dr. M. Staub ... ... ... ... 429

VI. Vortragssitzung am 5. December 1894. Mit Vortrágen von Dr. M. Staub,

Dr. J. Félix, Dr. L. Hollós ... ... ... .... ... ... ... . . ... 430

I. Ausschussitzung vöm 20. Januar 1894 1.. ... ... . . . ... 96

II. « « 4. April 1894 . . . . ... ... ... 164

III. « « 2. Mai 1894.. . . ... ... 259

IV. « « 6. Juni 1894 ... . . . ... ... _ ... 259

V. « « 7. November 1894 . ... ... ... ... 430

VI. <i « 5. December 1894 ... . . . . 431

INHALT DES SUPPLEMENTES.

XIX

S^ite

Functionáre elér ung. geol. GesellschaftL__ ___ ___ — ... — ... ... 51

Verzeicliniss dér Mitglieder dér ung. geol. Gesellscliaft — ... ... ... 52

Verzeiclmiss jener gelehrten Corporationen, ' mit denen die ung. geol. Gesell-

schaft in Scliriftenaustausch steht ... ... ... ... ... ... ... ... ... 66

Verzeiclmiss dér im Jahre 1893 durch Scliriftenaustausch und Geschenke ein-

gelaufenen Druckwerke ... ... ... ... ... ... ... — ... ... ... 62

llauptversammlung des Selmeczer Filialvereins dér ung. geol. Gesellscliaft vöm

24. Február 4894 ... ... ... ... ... ... ... ... ... — ... 164

Mittheilungen aus dér kgl. ungar. geol. Anstalt _ ... ... ... ... ... 239, 431

I.

PERSONENNAMEN.

Adda Kálmán 260, 431. — Böckli H. 259, 431. — Bőse E. 431. — Bittó B. 429. —
Braun J. 164. — M. Dietz Al. 321, 417, 423. — Erős L. 348. — Félix J. 430. —
Filarszky F. 321, 413, 420. — Francé R. 142,429. — Franzenau Aug. 92, 96, 162. —
Fuclis Tli. 431 . — Gesell Al. 253, 259. — Günther S. 432. — Halaváts Jul. 88, 95, 250,
260. — Hantken M. 95, 315. — Herich K. 429. — Hilber 258. — Hollós L. 430. —
Hofmann R. 431. — Hoffmann K. 431. — Horváth G. 431. — Inkey B. 95, 260. —
Istvánffi 321, 406. — Jancsó D. 432. — Janku J. 432. — Kalecsinszky Al.
95, 429. — Kepes A. 432. — Kocli Ant. 95, 135, 352. — Kocsis J. 431. — Kör-
nyey F. 409. — Lechner N. J. 431. — Lóczy Ludw. 163, 431. — Lőrenthey Em.
73, 14, 237, 431. — Nathorst A. G. 430. — Oppenlieim P. 258. — Örvény J.
431. — Pethő Jul. 260. — Posewitz Tli. 247, 259, 431. — Primics G. 95, 243, 256,
315, 431. — T. Rotli L. 248, 260, 431. — Römer J. 352. — Scliafarzik Fr. 251,
260, 431. — Schüberszky K. 321, 410, 419. — Sclimidt Al. 95, 256, 430. — Sem-
sey A. v. 431. — Staub M. 319, 406, 429, 430. — Szabó J. 95, 162, 223, 258. —
Széchenyi B. Gráf 431. — Szádeczky Jul. 459. — Sztancsek Zoltán 260. — Szon-
tagh Tli. 96, 260, 431. — Traube H. 255. — Traxler L. 96, 234, 429. — Vacek
M. 346. — Zimányi K. 163, 257, 399.

II.

ORTSNAMEN.

Adacs (Com. Pest) 335. — Ada-Kaleh 253. — Adorján (Com. Szabolcs) 339. — Agram
77. — Akasztó (Com. Pest) 335. — Akii (Com. Bereg) 429. — Alsó-Hahót (Com.
Zala) 331. — Alsó-Karasztó (Com. Ugocsa) 429. — Alsó-Láncz (Com. Abauj-Torna)
425. — J Alsó-Lipnicza (Com. Árva) 409. — Alsó-Leszko (Com. Trencsén) 412. —
Alsó-Méra (Com. Abauj-Torna) 423. — Alsó-Rajk (Com. Zala) 331. — Anina (Com.
Krassó-Szörény) 249. — Apátfalva (Com. Nagy-Küküllő) 342. — Aranyos-Polya (Com.
Torda- Aranyos) 409. — Aranybánya (Com. Sáros )417. — Árpád 81, 431. —
Aszaló (Com. Abauj-Torna) 423. — Aszófő 331.

b*

XX

INHAET DES SUPPLEMENTES.

Baja (Com. Arad) 245, 246, 335. — Bakonyszeg (Com. Csanád 336. — Balánbánya
(Com. Csík) 345. — Balaton-Ederics (Com. Zala) 331. — Balaton-Füred 142, 147, 331. —
Balaton-Keresztur (Com. Somogy) 332. — Balaton-Mogyoród (Com. Zala) 331. —
B.-Ujlak (Com. Somogy) 332. — Baldócz (Com. Szepes) 325, 414. — Baljevac
Serbien) 349. — Baljevici (Serbien) 350, 351. — Banja (Serbien) 350, 351. —
Barcs (Com. Somogy) 333. — Barsák (Com. Somogy) 332. — Batizfalu (Com.
Szepes) 415. — Bela-Reka (Serbien) 350. — Belényes 319. (Com. Bihar). —
Benice (Com. Turócz) 419. — Belgrád 315. — Berszászka 252. — Beszterczebánya
423. — Betklenfalva (Com. Udvarhely) 409. — Berzova (Com. Arad) 339. — Bevce
(Serbien) 349. — Biliarfüred 245. — Bisztra (Com. Aranyos) 340. — Bisztricska
(Com. Turócz) 419. — Blatnica (Com. Turócz) 418. — Bleiberg 164. — Bodafalu
(Com. Liptó) 420, 422. — Bodoló (Com. Abauj-Torna) 423. — Bodva-Vendégi (Com.
Abauj -Torna) 424. — Boglár (Com. Somogy) 332. — Bohuszlavic (Com. Trencsén)
412. — Bogsán 250. — Borac (Serbien) 349, 351. — Borsova (Com. Bereg) 429. —
Boronka (Com. Somogy) 332. — Borosnyó 324. — Borostyánkő 347. — Borpatak
253, 254. — Borszék (Comitat Csík) 324, 345. — Bottlicli (Provinz Avarskij in
Dagestan ; Kaukasus) 404. — Bori (Com. Hont) 96, 234, 336. — Bölest 432. —
Börzsöny 228. — Bő-Sárkány 328. — Brád 257. — Búcsú (Comitat Zala) 331. —
Bucsu-Szt.-László (Com. Zala) 331. — Budapest 315, 334, 431. — Budurásza 244. —
Burda 244. — Buzita (Com. Abauj-Torna) 423. — Bükkösd 80, 81, 82.

Chizsne (Com. Árva) 409. — Chmele 247. — Chunsak (Prov. Avarskij in Dagestan;
Kaukasus) 404. — Crni Vrh (Serbien) 349. — Csab (Csab-Bendek) (Com. Zala)
330. — Csanád (Com. Pest) 335. — Császártöltés (Com. Pest) 335. — Csát (Com.
Borsod) 428. — Cserne (Com. Trencsén) 410. — Cserszeg-Tomaj (Com. Zala) 331. —
Csecs (Com. Abauj-Torna) 423. — Cséfa (Com. Csanád) 337. — Csicsó (Com. Csík)
325, 343, 344. — Csík-Mátéfalva (Com. Csík) 343. ... Csík-Szent-Simon (Com. Csík)
343. — Csíkszereda (Com. Csík) 343, 344. — Csobád (Com. Abauj -Torda) 423. —
Csögle (Com. Vas) 930. — Csömend (Com. Somogy) 332. — Csötörtök (Com. Tren¬
csén) 412. — Csömör (Com. Pest) 335. — Culmia Crni (Serbien) 350.

Dabolcz (Comitat Bereg) 429. — Dámos 244. — Dárda (Comitat Baranya) 334. —
Deánfalu (Comitat Turócz) 419. — Debreczen 95. — Déda (Comitat Bereg) 428. —
Detrekő-Csütörtök (Com. Pozsony) 427. — Divék (Com. Turócz) 418. — Dobrest
260. — Dobrócs (Com. Zólyom) 422. — Djepa (Serbien) 349. — Domanizs (Com.
Trencsén) 412. — Dongás 253. — Dorogk (Com. Esztergom) 258, 315. — Drenek
252. — Dubrava (Com. Liptó) 421, 422. — Dubrovica (Com. Zólyom) 96, 234,
236. — Duleo 250. — Dupljana (Serbien) 349. — Durand (Com. Szepes) 414. —
Durány (Com. Somogy) 333.

Écs (Com. Győr) 333. — Edelény (Com. Borsod) 428. — Egyházas-Rezső 330. —
Egri (Com. Szabolcs) 339. — Encs (Com. Abauj-Torna) 423. — Eperjes 417. —
Égerföld (Com. Zala) 331. — Érsekújvár 427. — Ér-Mihályfalva (Com. Bihar) 337.

Felka (Com. Szepes) 416. — Felső-Hahót (Com. Zala) 331. — Felső-Láncz (Com.
Abauj-Torna) 425. — Felső-Méra (Com. Abauj-Torna) 423. — Felső-Rajk (Com.
Zala) 331. — Fenke 260. — Ferberg (Com. Szepes) 414. — Ferenczfalva (Com.
Krassó-Szörény) 260. — Fiume 96. — Forró-Encs (Com. Abauj-Torna) 423. — Forró-
Ináncs (Com. Abauj-Torna) 423. — Fóth 335. — Földeák (Com. Csanád) 260. —
Fraknóvár 348. — Fügéd (Com. Abauj-Torna) 423. — Fülöpszállás (Com. Pest)
335. — Füzes- Gyarmat 336, 337.

G-alsa (Com. Arad 339. — Galsa (Com. Zala) 330. — Ganisigrad (Serbien) 350. —
Garaboncz (Com. Zala) 332. — Gelencz (Com. Háromszék) 407. — Gesevac (Ser¬
bien) 349. — Golubac (Serbien) 349. — Gomba (Com. Somogy) 332. — Gombos
(Com. Abauj-Torna) 425. — Górni- Milanovac (Serbien) 349, 350. — Gödöllő 335. —

INHAET DES SUPPLEMENTES.

XXI

Görgő (Com. Abauj-Torna) 425. — Grosswardein 432. — Grovoha 96. — Gulács
(Com. Bereg) 428. — Gusevac (Serbien) 349. — Gyergyó 258. — Gyergyó -Vasláb
(Com. Csík) 345. — Gyülevész (Com. Zala) 331.

Halalis 246. — Halmi (Com. Ugocsa) 429. — Hamr (Com. Árva) 410. — Harang
(Com. Csanád) 337. — Hatolyka (Com. Háromszék) 406. — Hegymagos (Com. Zala)
331. — Henye (Com. Zala) 331. — Heő-Baba (Com. Borsod) 428. - — Heő-Papi
(Com. Borsod) 428. — Hete (Com. Bereg) 428. - — - Hetes (Com. Zala) 331. — Héviz
(Com. Zala) 429. — Hidasd (Com. Baranya) 82, 96, 237. — Hidas-Németi (Com.
Abauj-Tovna) 424. — Hidegpatak 253. — Hövej 330. — Hunfalu (Com. Szepes) 414.

Ibrány (Com. Szabolcs) 337. — Igriczi (Com. Borsod) 428. — Ilancsa (Com. Torontál)

339. — Illadia 250. — Illoba 254. — Impér (Com. Csík) 346. — Isaszeg 335. —
Ivánkafalu (Com. Turócz) 418.

Jablonica (Serbien) 349. — Jablonka (Com. Árva) 410. — Jabluuka (Ost-Scblesien)
314. — Jacliodni (Com. Turócz) 418. — Jakabfalva (Com. Csík) 346. — - Jakab-
falva (Com. Lipót) 421. — Jamnik (Com. Liptó) 421. — Jánd (Com. Bereg) 428. —
Jánok (Com. Zólyom) 423. — Jász-Szent-László (Com. Pest) 336. — Jesselnitza 251.

Kajánéi 255. — Kajár (Com. Somogy) 333. — Kalán (Com. Hunyad) 408. — - Kalocsa-Imásd
(Com. Ugocsa) 429. — Kalocsa (Com. Pest) 335. — Kalotaszeg (Com. Torda) 341. — Kapi
328. — Kapnikbánya 259. — Kaposvár 431. — Káposztafalu (Com. Szepes) 414. —
Káposztás-Megyer 335. — Kapuvár 329. — Karád (Com. Zemplén) 428. — Karánsebes
260. — Karbunár244. — Karlsbad 432. — Karmacs (Com. Zala) 331. — Kassa 421. —
Kasnojevic (Serbien) 349. — Kászon (Com. Csík) 346. — Kászony (Com. Bereg)
428. — Kátasárok (Com. Csanád) 337. — Kecskemét 430. — Keczel (Com. Pest) 335. —
Keresztes (Com. Torda-Aranyos) 409. — Keresztül' (Com. Udvarhely) 409. — Keszt¬
hely 147, 331. — Késmárk 413. — Kéthely (Com. Somogy) 332. — Kinizs (Abauj-
Torna) 423. — Királykegye 82. — Kis-Czell 330. — Kis-Győr (Com. Borsod) 258. —
Kis-Komárom (Com. Zala) 331. — Kis-Kun-Félegyháza (Com. Pest) 336. — Ivis-
Rada (Com. Zala) 332. — Kiszetó (Com. Temes) 339. — Kl.-Ponor 141. — - Knic
(Serbien) 349, 350. — Kolozsvár 317, 429. — Komjáti (Com. Abauj-Torna) 424. —
Komlós (Com. Bereg) 429. — Komorzan 254. — Komorócz (Com. Abauj-Torna)
425. — Kopavnik (Serbien) 351. — Kornyareva 260. — Kőrösmező (Com. Mármaros)
259. — Kosna 409. — Kovászna 324. — Kövesdfalu (Com. N.-Kükö.lő) 342. — - Köves-
Kála (Com. Zala) 331. — Kragujevac (Serbien) 249. — Krapina 431. — Krava-
novac (Serbien) 350, 351. — Krepolin (Serbien) 349. — Kreszulya 244. — Kudzsír
Fel-Kenyér 258. — Kunszentmiklós (Com. Pest) 335. — Kúp 159. — Kurd (Com.
Tolna) 73, 81, 148, 152, 160. — Kusnica (Serbien) 349. — - Kustyán 329.

Láb (Com. Pozsony) 427. — Láposbánya 253, 254. — Laszkaraszkó (Com. Turócz) 419. —
Lázárfalva (Serbien) 349. — Lehotka (Com. Turócz) 419. — Lébeny- Szent Miklós
(Com. Moson) 328. — Légány (Com. Bereg) 428. — Leibitz (Com. Szepes) 414. —
Lezjaclio (Com. Turócz) 419. — Lölle (Com. Somogy) 333. — Luka (Com. Zemplén)
428. — Lunjevica (Serbien) 349. — Lupesty 246.

Mádéfalva (Com. Csík) 344. — Magúra 142. — ■ Magyar-Valko (Com. Kolozs) 340. —
Majdan-Kucajna (Serbien) 349. — Majdanpek (Serbien) 349, 350. — Makó 432. —
Makrancz (Com. Abauj-Torna) 423. — Malomszeg (Com. Kolozs) 340. — Marchegg
(Com. Pozsony) 427. — Maria-Nostra 232. — Marienthal (Com. Pozsony) 258. —
Mármaros-Sziget 431. — Markusevec (Com. Zágráb) 77, 92. — Marótlaka (Com. Kolozs)

340. — Mártonfalva (Com. Csík) 344. — Mártonfalva (Com. Háromszék) 406. —
Martos (Com. Komárom) 427. — Medgyes 330. — Mengusfalva (Com. Szepes) 416. —
Mesztegnyős (Com. Somogy) 333. — Mező-Csát (Com. Borsod) 427. — Mezőhegyes
126, 260. — Mikola (Com. Szabolcs) 339. — Miriszló (bei Enyed) 409. — Miskolcz

XXII

INHALT DES SUPPLEMENTES.

88. — Misztbánya 254. — Moravicza 165, 254, 402. — Moson 328. — Mundra
(Com. Fogaras) 408. — München 431.

Nádasd-Ladány (Com. Fehér) 334. — Nádaska (Com. Abauj -Torna) 424. — Nádudvar
(Com. Pest) 335. — Nagybánya 253, 256, 259. — Nagy-Bocskó (Com. Mármaros)
260. — Nagy-Halmágy 260. — - Nagy-Uva (Com. Beszt.-Naszód) 409. — Nagy-Iíálló
(Com. Szabolcs) 337. — Nagy-Karfizsa 331. — Nagy-Kapuvár 328. — Nagy-Károly
258. — Nagy-Kovácsi (Com. Pest) 258. — Nagy-Kőrös (Com. Pest) 336. — Nagy-
Lak (Com. Arad) 162. — Nagy Mányok (Com. Baranya) 81, 82, 431, 239, 242. —
341. — Oroszfalu (Com. Háromszék) 407. — Orsóvá 251, 253. — Osli (Com.
Sopron) 328.

Öreglak (Com. Somogy) 332. — Örjeg (Com. Pest) 335. — Örvény (Com. Csanád) 337.

Pány (Com. Abauj-Torna) 423. — Paulis (Com. Arad) 162, 339. — Pavlica (Serbien)

349. — Pekelnik (Com. Árva) 410. — Pernonva (Com. Krassó-Szörény) 260. —
Pernyesty 246. — Peszér (Com. Pest) 335. — Petőfalva 324, 406. — Pécska 163. —
Peder (Com. Abauj-Torna) 425. — Podgorac (Serbien) 349. — - Pojana Stampi 409. —
Ponor (Com. Alsó-Fehér) 341. — Pölöske (Com. Zala) 331. — Pötréte 331. —
Prázsmány (Com. Brassó) 407. — Precsin (Com. Trencsén) 412. — Pribojéf (Ser¬
bien) 349. — Prihod (Com. Liptó) 420. — Proszék (Com. Liptó) 420. — Pribilina
(Com. Liptó) 422. — - Puszta-Bucsa (Com. Csanád) 337. — Puszta-Dinnyés (Com.
Fehér) 334. — Puszta-Iíucsány (Com. Somogy) 333. — Puszta-Bádi (Com. Somogy)
333. — Pusztás (Com. Zólyom) 422.

Radamest 75. — Radoboj 431. — Rákó (Com. Abauj-Torna) 424. — Raksa 254. —
Raska (Serbien) 349. — Ravazd (Com. Győr) 333. — Recsk (Com. Heves) 260. —
Reketó 142. — Remecz 244. — Reste (Com. Abauj-Torna) 425. — - Rétfalu 258. —
Réthi 328. — Rigács (Com. Zala) 330. — Rippa 260. — Rolirbach (Com. Nagy-
Iíüküllő) 325. — Rókusz (Com. Szepes) 414. — Rudna-Glava (Serbien) 349. — Rud-
nik-Majdan (Serbien) 349.

Salánk (Com. Ugocsa) 429. — Sándorliáza (Com. Zala) 331. — Sári (Com. Pest)
335. — Sárkány (Com. 'Fogaras) 407. — Sárköz-Újlak 339. — Sármellék (Com.
Zala) 331. — Sárosd (Com. Zala) 330. — Seged (Com. N.-Iíüküllő) 325. — Segesd
(Com. N.-Küküllő) 342. — Segesvár (Com. N.-Kiiküllő) 342. — Selmecz (Schern-
nitz) 227, 315. — - Selistyefé (Serbien) 350, 351. — Sepsi-Szent-György 158. — Ser-
benovac (Serbien) 350, 351. — Seregélyes (Com. Fehér) 334. — Sikarló 254. —
Skalite (Com. Tencsén) 410. — Slanica (Com. Árva) 410. — Slatina (Serbien)

350. — Soborsin 245, 246. — Somogyvár 232. — Soroksár 335. — Sósme^ő (Com.
Háromszék) 259. — Sóvár (Com. Sáros) 417. — Stalajk (Serbien) 351. — Statui
Vrh (Serbien) 349. — Steierdorf-Anina 248. — Stranya-Szt.- Kereszt (Com. Liptó)
422. — Stromostény-Zsidilye (Serbien) 349. — Studenica (Serbien) 351. — S.-Új-
liely (Com. Zemplén) — Sükösd (Com. Pest) 335. — Sümegh 330. — Siittör 329. —
Svresinovec (Com. Trencsén) 411. — Szabadhely (Com. Arad) 339. — Szabadka
96. — Szabadszállás (Com. Pest) 335. — Szabar (Com. Zala) 331. — Szánkóvá (Com.
Liptó) 422. — Szántó (Com. Zala) 331. — Szany 330. — Szász-Hermány (Com.
Brassó) 407. — Szász-Ludvég (Com. Torda) 341. — Szászsebes (Com. Szeben)
408. — Szatmár-Némethi 339. — Szeged 260, 430. — Szegzárd 76, 152, 242, 431. —
Szegvár (Com. Zala) 330. — Szekatúra 141. — Szelicse (Com. Torda) 341, 409. —
Szent-Ágotha (Com. N.-Küküllő) 325, 342. — Szent-András (Com. Zala) 331. —
Szent-Anna 163. — Szent-Békálla (Com. Zala) 331. — Szent-Gróth (Com. Zala)
331. — Szent-György (Com. Pozsony) 427. — Szent-Györgyvár (Com. Zala) 331. —
Szt.-István (Com. Pest) 335. — Szent-János 328. — Szt.-Katolna (Coin. Háromszék)
407. — Szent-Király (Com. Csík) 335, 346. — Szent-Lőrincz 335. — Szt-Márton
(Com. Turócz) 418. — Szent Mihály (Com. Zala) 331. — Szt.-Péter (Com. Turócz)

INHALT DES SÜPPLEMENTES.

XXIII

418. — Szentes 325. — Szerdahely (Com. Szeben) 325, 406. — Szepes-Béla 413. —
Nagy-Rada (Com. Zala) 332. — Nagy-Rákó (Com. Turócz) 418. — Nagy-Zorlencz
251. — Nemes-Bükk (Com. Borsod) 427. — Nemessán (Com. Szepes) 414. —
Németújvár 330. — Nereznica (Serbien) 351. — Niculicevo Metonica 350. — Nyír-
Béltek 337. — Nyíregyháza 337. — Nyír-Lúgos 337.

Ócsa (Com. Pest) 335. — Offenbánya (Com. A.-Fehér) 341. — Ogradina 251, 252.
253. — Oláhfalu (Com. Udvarhely) 409. — Oláh-Láposbánya 259. — Oláhpián 257. —
Oláh-Újfalu (Com. Torda) 341. — Ó-Leszna (Com. Szepes) 416. — Oncsásza 243,
Szepes-Tótfalu 414. — Szepsi (Com. Abauj -Torna) 423, 425. — Székelyudvarhely
431. — Széplak (Com. Sopron) 328. — Szikszó (Com. Abauj-Torna) 423. — Szig-
liget 331. — Sziny érváralj a 432. — Szil 330. — Szitány 260. — Szob 429. —
Szohodol 244. — Szolnok 258. — Szolyva (Com. Bereg) 258. — Szombatfalva
(Com. Udvarhely) 341. — Szombathely 331. — Szomolnok (Com. Szepes) 416. —
Sztanizsa 257. — Szucliahora (Com. Árva) 410. — Sztranya-Szt.-Kereszt (Com.
Liptó) 420.

Tab (Com. Somogy) 146. — Tajova (Com. Zólyom) 403. — Takos (Com. Bereg) 428. —
Taplócza (Com. Csík) 325, 343. - — Tapolcza 331. — Tarosa (Com. Sopron) 328. —
Tarpa (Com. Bereg) 428. — Tátrafüred (Com. Szepes) 415. — Táska (Com. Somogy)
332. — Tavarnok (Com. Nyitra) 234. — Teregova 260. — Tesclien 315. — Tesna (Com.
Besztercze-Naszód) 408. — Tettendorf (Com. Nagy-Kiiküllő) 409. — Tétény 328. —
Tihany 146, 153, 159, 331. — Tisza-Kürt (Com. Borsod) 427. — Tok 246. —
Tolcsva (Com. Zemplén) 153, 399. — Toplicza (Com. Csík) 345. — Torja (Com.
Háromszék) 407. — Tormás 81, 82. — Tótpróna (Com. Turócz) 410. — Trappold
(Com. N.-Küküllő) 342. — Trebosztó (Com. Turócz) 418. — Trifail 164. — Trojás
247. — Trsztye (Com. Trencsén) 411, 420. — Turcz 254. — Turkeve (Com. Csa-
nád) 337. — Turócz-Podhragy 418. — Tusnád (Com. Csík) 343. — Tusnád-Újfalu
(Com. Csík) 343.

Újtelek 348. — Ungvár 317. — Usterike 247. — Usztye (Com. Árva) 410. — Ürmény-
háza (Com. Torontál) 339.

Valeapaj 251. — Varevo (Serbien) 349. — Vavriso (Com Liptó) 421. — Vásártelki
(Com. Kolozs) 340. — Vasvár 330. — Verbőcz (Com. Liptó) 420. — Verbőcz (Com.
Ugocsa) 429. — Verebes (Com. Csík) 343. — Verendin (Com. Krassó-Szörény)
260. — Veresegyháza 335. — Vésztő (Com. Csanád) 336. ■ — - Vichodna (Com. Liptó)
422. — Vindornyafok (Com. Zala) 331. — Vindornyalak (Com. Zala) 331. — Vinga
163. — Vízlendva 258. — Vörösvíz 253. — Vranja (Serbien) 349.

Wien 431.

Zágon (Com. Háromsszék) 406. — Zala-Apáthi 331. — Zala-Egerszeg 331. — Zala-
Szent-László 331. — Zalathna 164, 259. — Závidfalva (Com. Bereg) 317. — Zebe-
gény 232. — Zlot (Serbien) 349. — Zlot-Kürschia (Serbien) 350, 351. — Zombor
96. — Zsagobica (Serbien) 350, 351. — Zsámbokrét (Com. Turócz) 418. — Zsarnó
(Com. Abauj-Torna) 425. — Zsebes (Com. Abauj-Torna) 325, 424. — Zsibó (Com.
Szilágy) 260. — Zsögöd (Com. Csík) 344. — Zsupanek (Com. Krassó-Szörény) 252. —
Zverda (Serbien) 350.

XXIV

INHALT DES SDPPLEMENTES.

III.

MINERAL- UND GESTEINSNAMEN.

Amethyst 254. — Amphibol 95. — Ampliibol-Andesit 162, 228. — Ampbibol-Augit-
Andesit 254. — Ampbibolgneiss 347. — Ampbibolschiefer 136. — Andalusit 429. —
Andesiu 164, 429. — Antimonit 256. — Antipyrin 256. — Apátit 429. — Augit
95. — Augit-Andesit 162, 228. — Angitporpliyr 250. — Auricbalcit 254. —
Azurit 244.

Baryt 164, 404. — Biotit-Andesin-Labradorit-Quarz-Tracbyt 348. — Biotitgranit
(Granitit) 245, 348. — Biotit-Muskovit -Gránit 348. — Biotit-Oligoklas-Andesit-
Quarz-Tracbyt 348, 349. — Biotit Oligoklos-Andesit-Tracliyt 348. — Biotit-Ortlioklas
Quarz-Tracliyt 348, 349. — Biotit-Ortboklas-Tracbyt 348, 349. — Biotitschiefer-
137. — Biotit-Tracliyt 162, 228. — Bournonit 256. — Braunkolüe 258. — Braun-
spatli 256.

Calcit 164, 254, 257, 403, 429. — Chalcedon 254. — Cbalkopyrit 256. — Cbloritiscber
Scbiefer 136. — Cordierit-Gneiss 429.

Dacit 244, 254. — Desmin 257. — Diabas 246. — Diabastuff 247. — Diorit 245, 346,
429. — Dolomitiscber Kaik 136.

Eisenkies 254. — Erzbergit 164.

Fablerz 254, 256. — Fekete érez (Scbwarzerz) 254. — Feuerstein 89. — Fluorit 256. —
Freigold 254.

Galenit 254, 256. — Glimmer 95. — Gneise 137, 347. — Gold 254. — Gránit 138, 139,
142, 348. — Granitit 346, 352.

Hemimorphit 164, 255, 402.

Iíalkbreccie 246. — Kalkpbyllit 347. — Kalkspath 256. — Kalkstein 348. — Kalktnff
246. — Karpatbensandstein 245, 253. — Koromércz (Busserz) 254. — Kupfer 254.

Laumontit 257. — Leucopbyllit 347. — Lignit 429. — Limonit 249. — Litboidit 163.

Magnetit 95, 255, 429. — Malacbit 244, 255. — Mangan 254. — Markasit 254, 256. —
Marmor 258, 430. — Muskovit- Gránit 348.

Ortboklas-Quarzporphyr 252. — Ortboklas-Quarztrachyt 253.

Pecbstein 244. — Phyllit 140, 141. — Pikrit 250. — Pisolitb 246. — Porpbyr
(Ortboklas-Quarz-Porpbyr) 246. — Porpliyrit 252. — Porpbyriscber Ampbibol-
Tracbyt (Ampbibol-Andesit) 348. — Proustit 255. — Pyrit 249, 254, 255, 256, 257,
349. — Pyrargyrit 254, 255. — Pyroxenit 252. — Pyroxen-Andesit 348.

Quarz 256, 399, 429. — Quarzit 347. — Quarz-Ortboklas-Tracliyt 245. — Quarz-
pbylbt 347. — Quarzporpbyr 245. — Quarzsandstein 253. — Quarztracbyt 253.

Scbwefelkrystalle (künstl.) 164. — Sericitscbiefer 136. — Serpentin 252. — Silber
254. — Spbalerit 255, 256.

Tbonglünmerschiefer (Pbyllit) 136. — Tbonscbiefer 258. — Timacit 350. — Torf
319. — Tracbyt 162. — Turmalin 95.

Zinkblende 256. — Zinkcarbonat 254.

iNHALT DBS SUPPLEMENT ES.

XXV

IV.

THIERNAMEN.

Ammonites opalinus costosus Quenst. 249. — Ammonites (Lytoceras) torulosus Schül (?)
249. . — Anodonta balatonica Hazay 80. — A. complanata Ziegl. 78. — A. cygnea
L. 78. — A. Horváthi Brus. 160. — A. mutabilis var. cygnea L. 78. — A. insci-
nalis Nils. 78. — A. pontica nov. form. 79, 158, 160. — A. Rothi 78, 79, 158,
160. — Anodonta sp. 73. — Arcella vulgáris Ehrb. 147. — Astarte Voltzii
Goldf. 249.

Baglivia 93. — - Belemnites 249. — - Bős primigenius 326, 342. — Buliminus tridens
Mttt.t. 342. — Bytliinella 93. — Bythinia margaritula F. 148, 159. — Byth. tenta-
culata L. 159, 342. — Bytli. cfr. tentaculata L. 148.

Cardium apertum 73. — C. cristagalli Roth. 73. — C. cfr. intextum Münst. 249. —
C. Schmidti M. Horn. 73. — C. semisulcatum 73. — Cardium sp. 251. —
Caspia 93. — Cerithium cfr. granulato-costatum Münst. 249. — Cer. pictum Bast.
253. — Cervus elaplms 326, 342. — Chemnitzia globosa d’Orb. 249. — Chemn.
cfr. sublimata d’Orb. 249. — Coclilicopa lubrica Müll. 343, 344. — Congeria
93, 96, 258. — Congeria arcuata Fuchs. 75, 159. — Cong. clavaeformis Fuchs.
75. — Cong. rliomboidea M. Horn. 73, 74, 159, 160, 161, 238. — Cong. spinicrista
nov. form. 74, 158. — Cong. subglobosa P. 93. — Cong. triangularis P. 73, 74,
159. 161, 238. — Corychium minimum Mull. 343, 344. — Cucullaea insequival-
vis Goldf 249. — Cyclostoma 93.

Dreissenomya 96. — Dreissenomya Schröckingeri,' F. [77, 159, 160, 238. — Dreys-
sensia van Benf.den 258. — Dreyssensia minima Brus. 77, 160. — D. serbica
Brus. 76, 159, 160.

Echinopyxis aculeata S. 147. — Eleplias primigenius Blumenb. 89. — Ephydatia
fluviatilis L. K. 430. — Ephydatia fossilis 96, 234, 236. — Equus caballus foss.
89. — Ervilia podolica 253.

Gryphtea calceola Quens. 249.

Harpoceras Murchisonaj Sow. 249. — Harpoceras opalinum Rein. 249. — Hauerina
compressa d’Orb. 162. — Helix 93. ■ — Helix bidens Chem. 342, 344. — H.

Chaixi Mich. 73, 158. — H. Chaixi Nichaud. 158. — H. pulchella Müll.

344. — Helix sp. 342. — Heterostegina costata d’Orb. 162. — Hyalina Andreáéi
Böttg. 343. — H. cfr. Andreáéi Böttg. 344. — H. nitens Mich. var. Szépii
Hazay 342. — Hidrobia 93. — H. sepulcralis P. 85, 160. — H. syrmica Neum.
85, 159.

JLimax 93. — Limmea 93. — Limnsea palustris Müll. 342, 343, 344. — L. palus-
tris Müll. var. turricula Held. 157. — Limnseus fragilis L. 342. — Limno-

cardium 93, 96. — L. apertum Münst. 240. — L. arpadense M. Horn. 240. —

L. Auingeri F. 84, 159, 241. - — L. corbuloides Desh. ? 238. — L. cristagalli R.
73, 80, i 160, 239. — L. curtum 96. — L. desertum Stol. 93. — L. Haueri

M. Horn. 240. — L. hungaricum M. Horn. 238. — L. Majeri 238, 240. — L.

ochetophoruní Brus. 83, 159, 360. — L. Pelzelni Brus. 83, 160, 241. — L. Riegeli

238, 240. — L. Rotlii Halav. 82, 160. — L. Rogenhoferi Brus. 240. — L.

Schmidti M. Hörn. 80, 159, 160, 238, 239. — L. semisulcatum Rousseau 83,
159, 160. — L. Semsey Hal. 83. — L. simplex F. 83, 159. — L. Steindachneri
Brus. 241. — L. Szabói Lőr. 82, 159, 160, 240. — Limnocardium sp. 84. —
Litogliphus fuscus Ziegl. 153. — L. naticoides Fér. 153.

c

xxvi

INHALT DES SUPPLEMENTES.

Mammutk 326, 342. — Melánia 93. — Melanopsis 93. — M. austriaca H. 93. —
M. Bouéi Fér. 93, 154, 159, 160. — M. contigua Handm. 93. — M. decollata
Stol. 154, 159. — M. defensa F. 93. — M. gradata F. 153, 159, 160. — M.
Handmanni Brus. 93, 154, 160. — M. impressa Krauss 93. — M. Martiniana Fér.

93 _ M. obsoleta F. 93. — M. pygnnea Partsch. 93. — M. spatkulata P. 93. —

M. textilis Handm. 93. — Melanoptychia 93. — Micromelania 93. — M. laevis F.

93_ _ M. Lóczy n. f. 84, 158. — M. Eadmanesti F. 85, 159. — Miliolina Sckrei-

bersi d’Orb. 162. — Modiola plicata Sow. 249. — Mytilus sublaevis Sow. 249.

Naskorn 326. — Neaera Kudernatscki Stur. 249. — Neritodonta 92, 93. — Nerito-
donta cf. Pilari Brus. 155. — Neritona 93.

Orygoceras 93. — Ostrsea aff. sandalina Goldf. 249.

Pecten cingulatus Phill. 249. — P. textorius torulosi Quenst. 249. — Pentacrinus
pentagonalis Goldf. 249. — Perispliinctes sp. 249. — Phidias d’Orb. 249. — Pisi-
dium Pfeif. 84, 93. — Pisidium sp. ind. 84. — Planorbis 93. — Planorbis Bru-
sinai nov. form. 155, 158. — Pl. contortus L. 344. — Pl. Gredleri Bielz 343, 3 í 4. —
Pl. Margói nov. form. 156, 158. — Pl. micromplialus F. 93. — Pl. Eadmanesti F.
155, 159, 160. — Pl. rotundatus Poir 344, 408. — ■ Planorbis sp. 157. — Plicatula
249. — Posidonomya opalina Quenst. 249. — P. ornati Q. 249. — P. Parkinsoni
Q. 249. — Potamides (Bittium) Hartburgensis Hilb. var. Schildbachensis Hilb.
258. — Prososthenia 93. — Pullastra opalina Q. 249. — Pnpa muscorum L. 343,
344 — Pyrgula 93. — P. angulata F. 93. — P. bicincta nov. form. 87, 158. —
P. liungarica 158. — P. Töröki n. f. 87, lo8.

Rkinoceros 342. — Ehinoceros tichorliinus Cuv. 89. — Bhyclionella 249, 250.

Spongilla Carteri 147. — Sp. fragilis Leyd. 430. — Sp. Meyeni Crtr. ( = Meyenia
subdivisa Potts) 236. — Succinea oblonga Drap. 344. — Succ. oblonga Drap. var.
Szinneyana Hazay 342. — Succ. putris L. 343, 408.

Terebratula 164, 250, 404. — Tichogonia (Congeria) eocenica Műn. Chalm. 258.

Unió acutus Cob. 78, 160. — Unió atavus 75, 77. — Unió cf. atavus Partsch. 159. —
Unió tumidus Philipp. 77. — Unió sp. 78.

Valvata 93. — Valvata bicincta F. 153, 159, 160. — V. carinata Fuchs 152, 159,
160. — V. debilis F. 93. — • V. gradata F. 93. — V. Kúpensis Fuchs. 151, 159,
160. — V. cfr. naticina Menke 152, 159, 160. — V. Ottilise Penecke 152, 160. —
V. siinplex F. 93, 153, 159, 160. — V. unicarinata Lőr. 152, 159, 160. — Vivipara
achatinoides Desh. 238, 142. — V. alta Neum. 150. — V. ambigua Partsch. 151. —
V. balatonica Neum. 148, 159. — V. gracilis 149, 158. — V. Kurdensis nov. form.
150, 158. — V. leiostraca Brus. 149, 160. — V. Sadleri Partsch. 73, 150, 159,
242. — V. spuria Brus. 150, 160.

V.

PFLANZENNAMEN.

Acer trilobatum Al. Br. 88. — Acknantkidium liungaricum Grun. 142, 145. —
Aletkopteris dentata Goepp. 249. — Alnus 413. — Ampkora ovális Kg. 145.

Kaiéra teniata Braun 248. — Betula 413.

Carex 146. — Carpinus grandis Ung. 88. — Carpoktlies liasinus Andr. 249. — Cyclo-
tella Kützingiana Thw. 145, 146. — Cimatopleuxa Solea var. apiculata Grun. 145. —
Cymbella Ekrenbergii Kg. 145. — Cyperaceen 146.

INHALT DES SUPPJLEMENTES.

XXVÍI

Epitliepiia turgida var. genuina Gr. 145. — Equisetites sp. 249. — Equisetum 146. —
Eriophorum Sclieuclizeri 416.

Fragilaria virescens ? Ralfs. 145.

Hypnum 416, 424.

Lithotliamuium 250.

Melosira distans Kg. 145. — Mnium 1 46.

Navieula amphioxys Ehrb. 145. — Nitzschia hungarica Grun. 144, 145. — N. lineáris
Sm. 145. — N. sigmoidea Sm. 144, 145.

Osmundia sp. 253.

Palissya Braunii Endl. 249. — Peeopteris Murrayana Brngt. 249. — Phacotus len-
ticularis (Ehrb.) St. 147. — Phragmites oeningensis Al. Br. 88. — Pinnularia viridis
Sm. 145. — Pleurosigma attenuata Sm. 144, 145. — Pterophyllum cf. Münsteri Goepp.
249. — Pterophyllum rigidum And. 149. — Pterophyllum sp. 249.

Kohr 326.

Salix variáns Goepp. 88. — Sphagnum 323, 346, 416, 421. — Spongillopsis 248. —
Surirella ovata Kg. 145. — Synedra capitata Ehrb. 145. — S. splendida Kg. 145. —
Syn. ulna 145. — Syn. ulna var. longissima Ehrb. 144, 145.

Tseniopteris cf. vittata Brongn. 249. — Trachelomonas volvocina Ehrb. 147.

Zamites gracilis Kurz. 249. — Z. Schmiedelii Sternb. 248.

Die übrigen in diesem Bande vorkommenden Personen-, Orts-, Mine-
ral-, Gesteins-, Thier- und Plianzennamen, auf welche im nichtmagjari-

sclien Texte unter Hinweis auf den Originaltext Berufung geschielit, findet
mán im magyarischen Begister I — -Y. zusammengestellt.

druck des frankun-verein.

FÖLDTANI KÖZLÖNY

XXIV. KÖTET. 1894 JANUÁRIUS-MÁRCZIUS. 1-8. FÜZET.

GALANTHAI

HERCZEG ESZTF.RfíÁ 7, Y MIKLÓS

Edelstetten herczegi grófja,

Fraknó örökös ura, az Aranygyapjas Rend Vitéze,
a m. kir. Sz.-István-rend közép-, a Hannoverai Guelph-rend nagykeresztese,
a császári orosz Szent- Anna -Rend commandeurje,
cs, kir, kamarás, Sopronmegye örökös főispánja,
cs. és kir. őrnagy sz. k. stb.

társulatunknak 1865 óta nemes pártfogója

meghalt

Becsben, 1894 januárius 28-án.

2

LŐEENTHEY IMRE:

KŰRI) TOLNA MEGYEI HELYSÉG PONTÜSI FAUNÁJA.

Dr. Lőrenthey Imre-íőL*

(Ehhez az I. és Il-ik tábla.)

1892. év nyarán fölkerestem Kurdot azon czélból, hogy ott Telegdi
Eoth Lijos-nak a « Természetrajzi Füzetek »> II. kötetében közölt értekezése**
alapján híressé lett pontusi képződményből bő anyagot gyűjtsék, a fauna
részletesebb tanulmányozása czeljából.

A képződmény kifejlődéséről fölöslegesnek tartom bővebben szólani,
mivel én is ugyanazon a helyen gyűjtöttem, a hol Eoth a Limnocardium
cristagalli Eoxn-t gyűjtötte, t. i. a falu keleti részén, a Kapós folyó bal
partján húzódó szőlőhegyek lábánál. Itt a képződmény 7 — 8 m vastagság¬
ban van föltárva, a patak bal partján 8 — 10 m magasan épült házsor
alatt. Anyaga pedig kékes, meszes, homokos agyag, mely csillámos quarz-
homokkal váltakozik. Ezen házsor déli végén lévő árokban homokkő által
van képviselve. Eoth értekezése elejen a csillámos quarzhomokból a
Cardium cristagalli Eoth-ou kívül még a Cardium Schmidti M. HöRN-t,
Congeria triangularis Eartsch-í és a Congeria rhomboidea M. Hörn-í
említi. Említi itt még, hogy «az agyagot főkép Anodonta és az Unió atavus
Partsch jellegeivel biró uniók, mellékesen Cardium apertum Münst. is
jellemzik, mig a Cardium semisulcatum Eouss., valamint Vivipara, a Vív.
Sadleri jellegével, mindkétféle anyagban honosak». Én az Anodonta és
Unió atavus PARTscn-ra is azt mondhatom, hogy mind a homokban, mind
az agyagban honosak, csakhogy az Anodonta az agyagban gyakoribb, mert
itt nagy tömegben lép föl, mig a homokban csak elvétve. Jellemzőbb ezeknél
a Helix Cliaixi Mich. és a Planorbis Margói nov. form., melyeket
eddig csak a homokból ismerek.

Ezen értekezésem tárgyát nemcsak azon anyag képezi, melyet én gyűj¬
töttem, hanem az is, a melyet Telegdi Eoth Lajos állami fögeologus úr
gyűjtött s nekem volt szives átengedni földolgozásra ; a miért fogadja ezen
helyen is köszönetemet.

A képződmény faunáját a következőkben állítottam össze.

* Előadta az 1893 május 3-án tartott szakülésen.

** Egy új Cardium-faj az úgynevezett «Congeria-rétegekből». Budapest, 1878.

(2)

KURD PONTUSI FAUNÁJA.

3

I. Congeria Partsch.

1. Congeria rhomboidea M. Hoeenes.

1893. Congeria rhomboida M. Hoern. Lőrenthey Imre : A szegzárdi, nagy-mányoki és

árpádi felsőpontusi lerakodások és faunájok. (M.
kir. földtani int. Évkönyve X. kötet, 74. lap.)
Lásd ugyanitt az előző irodalmat.

A földtani intézet gyűjteményében két fogyatékos példány van csak a
homokból, nekem egyet sem sikerült találni, tehát a legritkább fajok
egyike.

2. Congeria triangularis Partsch.

1892. Congeria triangularis Partsch. Brusina S. : Ueber die Gruppé dér Congeria

triangularis (Zeitschr. d. Deutsch. geol. Ge-
sellsch. Bd. XLIV. p. 496).

1893. Congeria triangularis Partsch. Lőrenthey I.: Szegzárd, Nagy-Mányok és Árpád.

74. lap. Lásd ugyanitt az előző irodalmat.

A leggyakoribb fajok egyike. Teljesen típusos példányai fordulnak elő,
melyek a radmanesti példányokkal egyeznek.

3. Congeria spinicrista nov. form.

(II. tábla 17., 18. és 19. ábra.)

A kis héj eléggé domború, hátul lekerekített háromszög alakú ; az él
lekerekített s a héjnak egyharmadára előre van tolva ; az él a héj közepén
kezd elesebb, taréjszerüen kiemelkedő lenni, a mely taréj 2 — 4 tüskére
oszlik. Ezen taréjnak a héj belsejében gyenge csatorna felel meg, a mely
az utolsó tüskének megfelelőleg erős csatornává lesz. Az éllel párhuzamosan
egy másik gyengébb él is halad a héj széléig. A búb kévéssé becsavarodott es
kissé előre tolt. Az izombenyomatok igen erősek.

Ez az első kövült Congeria, mely tüskés taréjjal van diszítve. Radma-
nestről láttam már Congeria triangularis-t, a melynél az élen gyenge tüskék
voltak. Ez azonban a triangularis- nál csak fejlődésbeli tökélytelenség, a meny¬
nyiben a tüskéket a túlságos erős növekedési vonalak idézik elő. Ezen uj
fajomnál a tüskék egy kiemelkedő taréjon vannak elhelyezve és a gyenge
növekedési vonalaktól függetlenek. Az egyik példányomon még a színezés is
látszik, ez barnás-szürke zegzugba menő vonalakkal van diszítve. Fiatal kor¬
ban tojásdadabb és két csaknem egyenlően erős éllel van fedve, a taréjnak
és tüskéknek még ekkor semmi nyoma. Nyolcz példányt találtam. A faj jel¬
legeit a három ábra elég jól tünteti föl.

(3)

1*

4

LŐRENTHEY IMRE:

4. Congeria clavaeformis (von Krauss) Fuchs.

1877. Congeria clavaeformis Krauss. Th. Fuchs : Studien über die jüngeren Tertiár-

bildungen Grieclienlands. (Denkscbriften dér
math.-naturwiss. Glass d. k. Akad. Bd. XXXVII.
p. 26. Taf. III. Fig. 44, 45.)

1893. Congeria clavaeformis Krauss. Lőrenthey I. : Adatok Szilágymegye és az erdélyi

részek alsó-pontusi lerakodásainak ismeretéhez
(Az erdélyi muzeum egylet. Orv. Termtud. Érte¬
sítő. 207. lap).

Egy töredékes példányt találtam, a mely teljesen egyezik a Fuchs
görögországi példányával és az én szilágy-somlyói példányommal, melyek
az alsó-pontusi képződményekből valók.

5. Congeria arcuata Fuchs.

1870. Congeria arcuata Fuchs. Th. Fuchs: Die Congerienschi eliten von Radmanest

im Banate (Jahrb. d. k. k. geol. R. A. Bd. XX. p.
362. Tat. XVI. Fig. 12. és 13.).

Ezen fajnak, mely eddig csak Radmaneströl ismeretes, 12 részben egész
részben töredékes példányát találtam. Példányaim bár teljesen tipuso-
sak, kisebbek mint a radmanesti példányok. Radmanesten ezen faj jóval
ritkább.

Miután példányaimat is a többi congeriától eltérőleg az öböllel ellá¬
tott köpenybenyomat jellemzi, miként a Radmenestről származó példányokat
is, czélszerűnek tartanám ezen fajt, mivel minden rokon nemtől és fajtól
különbözik, Sinucongeria néven új nemnek venni, annál is inkább mivel
az izombenyomata is eltér a congeriák izombenyomatától, amennyiben a
záró- és byssus-izom hátsó benyomatai egygyé olvadtak, a héj külseje pedig
rendkívül emlékeztet a mytilusokra. Ezen faj a köpenyöböl alapján a
dreissenomyákhoz hajlik.

6. Congeria sp.

Egy kis Congeriát találtam a homokban, mely legjobban egyezik a
Brusina által Markusevecröl ismertetett C. Mytilopsis BRus.-sal,* azonban
azzal sem azonosítható teljesen, mivel annál kisebb és azonkívül még torzult
is; azonban bővebb anyag alapján azt hiszem egyesíthető lesz azzal.

* Fauna fossile tertiaria die Markusevec in Croazia. Glasnika Hrvatskoga na-
ravoslovnoga druztva (Societas liistorico-naturalis Croatica) God. VII. pag. 70. Za-
greb, 1892.

(4)

KURD PONTUSI FAUNÁJA.

5

II. Dreissensia van beneden.

7. Dreissensia serbica Brusina.

(I. tábla 5. és 6. ábra. II. tábla 15. és 16. ábra.)

1893. Dreissensia serbica Brus. Andrusow: Észrevételek a Dreissensidse-k családjáról.

182. lap. (Orosz nyelven.) Odessa 1893.

1893. Congeria spathulata Partsch. Lőrenthey I. : Szegzárcli, nagymányoki és árpácli

pontusi fauna. 76. lap. III. tábla. 4. ábra.

Szegzárdon az alsó homokban sok Congeria triangularis Partsch
társaságában ezen fajnak egy példányát találtam, melyet nem tudtam hová
beosztani. Egyetlen példányom alapján nem mertem új fajnak venni, mivel
fejletlen példánynak tartottam, hanem nagy csőre alapján fejletlen (fiatal)
spathulata PARTscH-nak vettem, mivel azonban a spathulata fiatal alakjaival
sem egyezett teljesen, azt Írtam róla a nevezett helyen « alakom . . . csak egy
helyi változata a spathulata- nak». Most azonban, hogy Oppenheim Pál*
élesen elkülöníti a congeriát a dreissensiától szükségessé vált ezen egyetlen
példányomat is jobban kitisztítani. Ekkor kitűnt, hogy ez egy dreissensia f
mely egyezik a kurdiakkal, bár az egész alak, különösen pedig a csőre, vala¬
mivel nagyobb mint a kurdi példányoké.

Kurdon sok száz példányban gyűjtöttem, ügy hogy ezek alapján oly
állandó fajnak bizonyult, mely az általam ismert alakok egyikével sem
egyezett, mivel Brusina ezen új alakjának a leírását még akkor nem
ismertem. Később, midőn ezen fajnak létezéséről tudomást vettem, néhány
példányt Brusina zágrábi egyetemi tanár úrnak küldöttem el. 0 szives volt
ezeket Kostolac-ról való D. serbica-val összehasonlítani és azt találta, hogy
ezektől az én alakomat nem lehet elkülöníteni. Később, midőn Zágrábban
személyesen összehasonlítottam a nevezett alakokat, magam is ugyanarra az
eredményre jutottam. Ezen faj eddig Szerbián kívül egyedül Kurdról és
Szegzárdról ismeretes ezen értekezésem alapján.

8. Dreissensia minima Brusina.**

Zágrábban létem alkalmával összehasonlítottam a három példányomat
a markuseveci D. minima-v al és ennek alapján példányaim teljesen típuso¬
saknak bizonyultak.

* Die Gattungen Dreissensia van Beneden und Congeria Partsch, ihre gegen-
seitigen Beziehungen und ihre Vertheilung in Zeit und Baum. (Zeitschr. d. Deutsch.
geolog. Gesellschaft.) 1891.

** Még nincs leirva.

(5)

6

LŐRENTHEY IMRE:

III. Dreissenomya Fuchs.

9. Dreissenomya Schröckingeri Fuchs.

1893. Dreissenomya Schröckingeri Fuchs. Lőrenthey I.: Szegzárd, Nagy-Mányok és

Ái-pád. 78. lap. (Lásd ugyanitt az előző iro¬
dalmat.)

Ez a leggyakoribb fajok egyike, bár a körülmények itt nem ked¬
veztek neki annyira, mint ítadmanesten, mert példányaim kisebbek és kar¬
csúbbak mint a radmanestiek. A köpenybenyomat öble feltűnően nagy és
keskeny. A búbtól a héj hátsó és alsó részéhez vonuló két ráncz gyenge.
Van néhány fiatal példányom is, melyeknek hossza 1 cm körül van és már
ezeken is látszanak a faji jellegek. Az agyag és homokban egyaránt elő¬
fordul, de mig az agyagban ritka, addig a homokban igen gyakori.

IV. Unió Philippson.

10. Unió atavus Partsch.?

1893. Unió atavus Partsch. Lőrenthey I.: Szilágymegye és az erdélyi részek pontusi

faunája. 200. lap. Lásd ugyanitt az előző irodalmat.

A leggyakoribb fajok egyike. Az agyagra nem jellemzők ezen « Unió
atavus Partsch jellegeivel biró alakok », mikent ezt Pioth mondja, mert ezek
a homokban csaknem olyan gyakoriak. A példányoknál a búb többnyire
kopott és így nem lehet megállapítani, hogy milyen, mert a legtöbb
alaknál hullámos növekedési vonallal díszített, a mi az Unió tumidus
PHiLippsoN-ra vall.

11. Unió acutus Cobalcescu.

1883. Unió acutus Cobalcescu. G. Cobakcescu : Studii geologice si paleontologie asupra

unor teramuri tertiare din unile parti ale Eomaniei
(Memoriile geologice ale scolei militare din Jasi. P. 109.
Tab. V. Fig. 3.) Bucuresci 1883.

Ezen fajnak egy teljesen típusos kettős héjú példányát találtam, a mely
eddig csakis a romániai levantei korú képződményekből volt ismeretes.

Í2. Unió sp.

Az eddigieken kívül előfordul még két fajnak a töredéke, a melyek
azonban pontosabb meghatározást nem engednek és addig, mig épebb pél¬
dányok nem jutnak a birtokunkba, csak mint Unió sp. közölhetők.

(6)

KURD PONTUSI FAUNÁJA.

7

V. Anodonta Cuvier.

13. Anodonta Rothi nov. form.

(I. tábla. 1., 2. és 3. ábra.)

Igen gyakori különösen az agyagban, bár a homokban is több példány¬
nak a töredékét találtam. Egész példányokat azonban csak Roth főgeologus
úr gyűjtött az agyagból nagy mennyiségben és éppen azért róla mint a ma¬
gyar pliocén korú képletek egyik legalaposabb ismerőjéről legyen szabad
ezen fajt elneveznem, kiváló tiszteletem jeléül.

Bőid. Hazay Gy. conchiologus vizsgálta meg ezen kurdi anodontákat
először és ő a vizsgálatai alapján azon megállapodásra jutott, hogy ezen
fajnak a búbja és a hátsó része az A. piscinalis NíLs.-ra emlékeztet, az
egész külalak az A. cygnea L.-ra, a lapos vékony héj pedig az A. com¬
planata ZiEGLER-ra emlékeztet és így szerinte ezen faj az A. cygnea L. és
A. complanata Ziegler-úőI egyesit magában jellegeket; alakom a kettő¬
nek mintegy combinatiója.

Én a nemzeti múzeum állattárában ;összehasonlítottam a kurdi pél¬
dányokat a HAZAY-féle gyűjteményben lévő magyarországi A. mutabilis
var. cygnea L. és az A. complenata Ziegl. recens példányaival. Ezen
összehasonlításból kitűnt, hogy az új alakom azoktól sokban eltér. Ugyanis
a complanata- nál a búb nincs annyira előre tolva, mint a Rothi- nál, a comp¬
lanata héjának a melső része aránylag sokkal keskenyebb és azáltal a hátsó
része aránylag szélesebb, mint a Rothi-é. Az A. cygnea L. feltűnően dom-
borúbb és a búb sincs annyira mellfelé tolva, mint a Rothi-nél A héj hátsó
része hasonlít a fiatal cygnea-é hoz vagy a fejlett piscinalis NíLS.-éhoz, csak
hogy a felső párkány hátsó sarka (Schild) a Rothi- nál szárnyszerúleg kiszö-
kőbb és így a héj hátsó része, azaz a csőr (Schnabel) és ezen szárnyszerú
kiszökés, azaz a hátsó sarok (Schild) közé eső részének a széle többé-kevésbbé
erős öblöt képez, a mint ezt az 1. és 2. ábrán látni. A felső szárnyszerúleg
kiszökő rész csaknem annyira hátra nyúlik, mint az alsó hátsó része (Schna¬
bel) a héjnak (1. ábra). A búb a Rothi- nál sokkal gyengébb kifejlődésü, mint
az élő fajok bármelyikénél. A búbtól két ráncz húzódik a Rotln-nál a héj
hátsó részéhez, a mi különben a most élő fajoknál is megvan. Valamennyi
élő fajtól különbözik azonban azáltal, hogy elől a héj sarka szárnyszerüen
kiszélesbúl és csak a kis szárnyszerüen kiszélesedett rész után kezd lekanya¬
rodni (2. ábra).

Ezen szárnyszerüen kiszélesbúlt résznek gyenge nyoma az élő pisci¬
nalis NíLs.-nál is megvan az erős mellső sarok (Schildclien) alakjában.
A fogyatékos példányok alapján a faj jellegeit a következőkben adom:

A vékony héj kevéssé domború, tojásdad, alul eléggé hasas, a héj fino-

(7)

8

LŐRENTHEY IMRE :

mabb és erősebb növekedési vonalakkal van fedve. Az alig kiemelkedő s
mellfelé hajló búb a héjnak a melső részére van tolva és hullámos körkörös
vonalakkal díszítve. A héj melső sarkán (Schildchen) szárnyszertien kiszé-
lesbiil és csak azután kerekedik ki. A melső jmrkány, daczára a szárnyszerü
kiszélesbülésnek, rövid. A hátsó sarok (Scliild) és a héj tulaj donképeni hátsó
csúcsa (Schnabel) között levő széle öbölszerüen kimetszett, a fiatalabbaknál
ezen öböl gyengébb (2. ábra), míg a fejlett példányoknál erős (1. ábra). Mint
a héj tulajdonképeni hátsó része (Schnabel), mint a hátsó sarka lekerekített.
Az A. Rothi a törzsalak, a melyből a most elő alakok fejlődtek. Hazánk
álló és lassan folyó vizeiben az A. mutabilis Cles. és az A. complanata
Ziegl. élnek több változatban, melyek mind az A. Rothi- ból származnak^
a mely a most élő két faj jellegét magában foglalja.

A hosszas leírás helyett álljon itt a táblában adott alakokon kívül a
következő, két alakból reconstruált típus rajza eredeti nagyságban.

14. Anoclonta pontica nov. form.

(I. tábla. 4. ábra.)

Az előbbinél kisebb, laposabb faj, melynél a búb még jobban mellfelé
van tolva, a héj elől kerek, a mellső sarok nem alakul át szárnyszerű kiszó-
lesbüléssé, valamint a hátsó sem. Hátul nem olyan széles az alak, mint a
Rothi, hanem olyan keskeny, mint elől, alul igen kévéssé hasas. A búbtól,
melyet hullámos növekedési vonalak vesznek körül, két ráncz húzódik a héj.
hátsó részéhez, a csőrhöz.

(8)

KURD PONTUSI FAUNÁJA.

9'

Hazay szerint ezen faj az A. cygnea L. és az A. balatonica Hazat
között áll.

A pliocén korú képződményed ől ez a negyedik anodonta- faj melyet
eddig ismerünk. Az itt ismertetett két fajon kívül még egy Romániából és egy
a radmanesti pontusi képződményekből ismeretes.

VI. Limnocardium Stoliczka.

15. Limnocardium Schmidti M. Hoeknes.

1893. Limnocardium Schmidti M. Hoern. Lőrenthey I. : Szegzárd, Nagy-Mányok, Ár¬
pád. 78. lap. III. tábla. 5. ábra. Lásd ugyanitt
az előző irodalmat.

A nagy, fejlett típusos példányai gyakoriak, azonban a fönti ábrában
föltüntetett fiatal példányok sem hiányoznak.

16. Limnocardium cristagalli Roth.

1878. Cardium cristagalli Roth. Telegdi Roth Lajos: Egy új Cardiumfaj az úgyne¬
vezett «Congeria- rétegekből)* [Természetrajzi Füzetek.
II. kötet 53. lap. IV. tábla. 1. (de nem 2.) ábra.]

Roth ezen fajt innen írja le mint gyakori kövületet és ábrázolja is az
1. ábrában. Ugyanitt a 2. ábrában feltüntetett bükkösdi példány már ügy a
héj, mint a bordák taréjainak az alakjára nézve eltér a kurdi példánytól és
hajlik a L. Semseyi HAL.-*hoz, mivel a bordataréj felül nem éles, hanem
lapos, illetve gyengén kiszélesbíilő. Ezek alapján vagy a Semseyi mint új faj
nem állhat meg, vagy pedig a bükkösdi példány nem azonosítható a
kurdival.

Ez volt az a kérdés, a melyért én Kurdot leginkább fölkerestem és a
földtani intézet gyűjteményében lévő anyagot is áttanulmányoztam, hogy
megállapíthassam, vájjon a kurdi cristagalli alakja mennyire változó.

A rendelkezésemre álló bő anyag alapján arról győződtem meg, hogy
a cristagalli egy alig változó éles bordataréj ú faj és így az eddigiek alapján
a bükkösdi ** és nagy-mányoki példányoktól, mivel az átmenet közöttük ki
nem mutatható, elkülönítendő.

A nagy-mányoki példányokról a szegzárdi, nagymányoki és árpádi
felső pontusi faunát tárgyaló munkámban a 121. lapon ezt írom: «A bordák

* Halaváts Gy. : A királykegyei pontusi korú fauna. Földtani Intézet Évkönyve
X. kötet. 26. lap. I. tábla 1 — 5. ábra. 1892.

** A « bükkösdi » alatt mindig csak Roth értekezésében a 2. ábrában lerajzolt
példányt értem.

(9)

10

LŐRENTHEY IMRE :

felül többé-kevésbbé meg vannak vastagodva s így az alakom a Semseyi
Hal.-Iioz hajlik. Minél nagyobb a borda, annál nagyobb ezen megvastago-

dás is . Ezen megvastagodás minden példányomnál megvan, sőt v

tormási és bükkösdi példányoknál is nyoma van a vastagodásnak, míg a
kurdi példányoknál élesebb a borda, igaz, hogy a kurdi példányok fejletle¬
nek és hibásak és valószínűleg később, a fejlődés folyamán ezeknél is meg¬
vastagszik a taréj. »

Ebből is látni, hogy a tormási, bükkösdi és nagy-mányoki példányo¬
kat már régebben sem találtam a kurdiak- kai egyezőnek és csak azért nem
választottam el ezektől, mert a kurdi példányokat még nem ismertem kellő¬
leg és azért a tormási, bükkösdi és nagy-mányokiakhoz viszonyítva, ezeket
« fejletlenek » -nek tekintettem és valószínűnek tartottam, hogy tovább is
szoktak fejlődni, mikor szintén közelednek a Semseyi-hez. Ma azonban
látom, hogy a kurdi példányok mindig magukon viselik azokat a jellegeket,
melyek a többi cristagalli- nak tartott, de tényleg a Semseyi-hez tartozó
alakoktól elkülönítik.

Ezen jellegek a következők : A kurdi cristagalli vékony héjú, erősen
tojásdad, míg a bükkösdi nagyobb, erősebb teknőjű (egészben solidabb) és
sokkal kerekdedebb ; a kurdi példányok elől a melső léczalaku oldali fog fe¬
lett nem szélesbülnek annyira szárnyszerüen ki, mint a bükkösdi ; a kurdi
teknője hátra felé folyton domborúbb lesz, úgy hogy a tátongó részen a leg-
domborúbb, míg a bükkösdi a héj közepén, és ennek következtében a tátongó
rész és maga a nyílás is nagyobb a kurdi példányoknál. A bordák száma a
kurdinál 6 — 7, mely után a tátongó részen lévő alig látható fonalszerű bor¬
dák következnek, melyek közül az első borda elég erős, de a többi 5 csak a
búbnál látható, míg a teknő alsó széle felé elmosódik; a bükkösdinéi és így a
Semseyi-nél általában 8 borda van és a tátongó részen 3 — 4, mely jóval erő¬
sebb, mint a kurdi fonalszerű bordái; a Semseyi nél még legtöbbnyire a tá¬
tongó rész első bordája is gyengén taréjos. A taréjok a kurdinál aránylag
magasabbak, hirtelenebbül növekedők és felül élesek, míg a bükkösdi bor¬
dái lassabban növekednek és a mi fő, felül kezdenek megvastagodni. A bor¬
dáknak megfelelő belső barázdák a kurdi példányoknál aránylag mélyebbek,
mint a bükkösdi példányon, a mi különösen a teknő szélén lesz feltűnővé.
A záró párkány a kurdinál erősen ívelt, míg a bükkösdinéi jóval egye¬
nesebb.

Az eddigiekből látni, hogy a kurdi és bükkösdi példányok több jelleg¬
ben eltérnek egymástól, de mivel azon eltérő sajátságok, melyek a bükkös¬
din észlelhetők, a Semseyi fajnak a sajátságait képviselik, a két faj közötti
határt a kurdi és bükkösdi példányok közé kell vonni és így a tormási,
bükkösdi, nagy-mányoki es valószínűleg a hidasdi példányokat is a király-
kegyeikkel együtt a Semseyi fajhoz kell számítanunk. A valódi cristagalli
■eddig csakis Ivurdról és Horvátországból ismeretes, de hiszem, hogy a Dunán-

(10)

KURD PONTUSI FAUNÁJA.

11

túl több pontján kimutatható lesz, sőt valószínűleg Tormáson és Bükkösdön
is előfordul.

17. Limnocardium Szabói Lőrenthey.

1893. Limnocardium Szabói Lőrent. Lőrenthey I.: Ugyanott. 82. lap. III. tábla, 2. és

8. ábra és IV. tábla, 4. ábra. 123. lap. ül. ábra
és 132. lap.

Ezen fajból sok töredékes példányom van, melyek azonban a kerek
melső részről és a borda közöktől elesen elkülönített, felül lekerekített
háromszögű bordáikról könynyen fölismeri] etők.

18. Limnocardium Rothi Halaváts.

1892. Cardium ( Adacna) Rothi Hal. Halaváts Gy. : A királykegyei pontusi korit

fauna. (M. kir. földt. int. Évkönyve. X. kötet.
28. lap.) Lásd ugyanitt az előző irodalmat.

1893. Limnocardium Rothi Hal. Lőrenthey I. : Szegzárd, Nagy-Mányok és Árpád.

123. lap.

Nagy számban fordulnak elő a különböző fejlettségi fokon lévő típusos
példányai. Különösen az agyagban nagyobb mennyiségben lép föl. Roth
ezen fajt Cardium apertum néven említi, mint az agyagra jellemző kövü¬
letet. Halaváts a fönti művében adott táblázatban Ó-Kurdról már idézi
a Rothi- 1.

19. Limnocardium Pelzelni Brusina.

1893. Limnocardium Pelzelni Brus. Lőeenthey I. : Szegzárd, Nagy Hányok és Árpád

86. lap. IV. tábla, 1. és 2. ábra. Lásd ugyanitt
az előző irodalmat.

Ezen fajt itt gyűjtötte először Roth főgeologus, a homokból. Az elég
gyakori alakok közé tartozik. Nagyságra és alakra nézve egyeznek az
okrugljaki példányokkal.

90. Limnocardium semisulcatum Rousseau.

(II. tábla. 11. ábra.)

1893. Limnocardium semisulcatum Rouss. Lőrenthey I. : Szegzárd, Nagy-Mányok és

Árpád. 88. lap. Lásd ugyanitt az előző iro¬
dalmat.

A limnocardiumok közül ez a leggyakoribb alak. A homokban és agyag¬
ban egyaránt gyakori. Gazdag anyagom alapján fokról-fokra kimutathatom
e faj fejlődését az 1,5 — 2 mm hosszú embrionális példányoktól a legfejlet¬
tebb kb. 2 cm átmérőjű példányokig, a mint a szegzárdi anyagom alapján

(ll)

12

LŐRENTHEY IMRE:

sikerült kimutatnom a L. arpadense M. Hoern. és L. Schmidti M. Hoern.
fejlődését. A faj fiatal példányát a II. tábla 11. ábrája tünteti fel, melynél a
zárópárkány elől tüskékkel van fedve, sőt gyakran a párkány hátsó része is.
Ezen tüskék csak a legfiatalabb példányoknál vannak meg, később eltűnnek.
A bordák ezen fiatal korban hátrafelé folyton erősbülnek, az utolsók gyak¬
ran felül élesek és mindannyian széles bordaközökkel vannak egymástól
elkülönítve, ; később a bordák folyton szelesbíilnek a bordaközök rovására.
A héj hátsó részén fiatal korban 3 — 4 finom fonalszerű borda van, melyek
később eltűnnek.

21. Limnocardium ochetophorum Brusina.

1893. Limnocardium ochetophorum Brus. Lőrenthey I. : Szegzárd, Nagy-Mányok és Ár¬
pád. 91. lap és 125. lap. Lásd ugyanitt az
előző irodalmat.

Ezen fajt, mely eddig csakis Okrugljok-, Szegzárd- és Nagy-Mányokról
volt ismeretes, most itt is megtaláltam. A homokban elég nagy számban for¬
dulnak elő a típusos példányai.

22. Limnocardium simplex Fuchs.

1893. Limnocardium simplex Fuchs. Lőrenthey I.: Ugyanott. 92. lap. Lásd ugyanitt

az előző irodalmat.

Elég nagy számban fordul elő a típusos, hátul gyenge éllel bíró pél¬
dány. Van azonban néhány a típusnál nagyobb, 15 mm hosszú példányom,
melynél a hátsó él csak a búbon látható, mig a héj többi részén visszafej¬
lődött. Ezek külsőre nézve teljesen egyeznek az Andrjussow által a tschaudai
rétegekből ismertetett Cár dium Cazecae Andr.* fiatal példányaival, csak¬
hogy annál jóval kisebbek, a mi arra mutat, hogy ezen két faj között nem
lehet éles határt vonni.

23. Limnocardium Auingeri Fuchs.

1870. Cardium Auingeri Fuchs. Th. Fuchs : Die Fauna dér Congerienschichten von

Radmanest im Banate. Jahrb. d. k. k. geol. R. A.
Bd. XX. pag. 358. Taf. XV. Fig. 1—3.

Egy típusos példányt talált Eoth a homokban, a mely a radmanesti
példányokkal mindenben egyezik.

* Die Sckichten von Cap Tschauda. Annáién d. k. k. Naturhistorischen Hof-
museum. Bd. V. pag. 69. Taf. II. Fig. 6. Wien, 1890.

(12)

KUKD PONTUSI FAUNÁJA.

13

94. Limnocardium sp.

Az eddigiektől eltérő vastaghéjú fajnak egy töredékét találtam, melyet
azonban közelebbről meghatározni nem lehet.

95. Limnocardium sp.

Egy igen vékonyhéjú fajnak találtam a töredékét, a mely valószínűleg
az árpádi L. Wurmbi Lőrent. töredéke.

VII. Pisidium Pfeiffer.

96. Pisidium sp. ind.

Néhány apró pisidiumot gyűjtöttem.

VIII. Micromelania. Brusina.

97. Miromelania Lóczyi nov. form.

(II. tábla. 6., 7., 8. és 10. ábra.)

Ezen elég gyakran előforduló új alakom az embrionális kanyarulaton
kívül hét kanyarulatból áll. Az első kanyarulat sima, a többinek a középén
egy gyenge él lép föl, a mely egy gyöngysor módjára csomókkal van fedve.
Az egész ház haránt irányban haladó vonalakkal van sűrűn díszítve.

Van néhány példány, mely a M. radmanesti FucHs-hoz képez átme¬
netet (8. ábra), ezeknel már a második el is föllép, az alsó azonban csomók¬
kal nincs díszítve, mint a típusos radmanesti- nél. A finom harántvonalzás úgy
a típusos mint az átmeneti alakoknál erősen ki van fejlődve, a csomók
azonban sem a típusos, sem az átmeneti alakoknál nem alakulnak át hossz
irányban haladó gyenge bordákká, mint a radmanesti- nél szokott.

A 10. ábrában feltüntetett alakot szintén a Lóczyi- hoz veszem. Ennél
a csomók még csak a felső kanyarulaton vannak kifejlődve, a többi kanya¬
rulaton pedig csak a csomókat viselő élnek a nyoma van meg. A radma¬
nesti hasonló átalakuláson megy keresztül ; azonban ott az ilyen fejlettségi
fokon lévő példányoknál is látni már a két él nyomát.

Ezen új alakomat L. Lóczy Lajos egyetemi tanár úrnak, mint volt
tanáromnak ajánlom, kiváló tiszteletem jeléül.

98. Micromelania radmanesti Fuchs.

1893. Micromelania radmanesti Fuchs. Lőrenthey I.: Szegzárdi, nagymányoki és ár¬
pádi pontusi fauna. 98. és 125. lap.

Öt fejlett példányt találtam a homokban.

(13)

14

LŐEENTHEY IMRE :

IX. Hydrobia Hartmann.

29. Hydrobia sepulcralis Partsch.

1848. Paludina sepulcralis Partsch. Czjzek : Erláuterungen zűr geologischen Karte

von Wien. P. 23..

1875. Hydrobia « « Neümayr u. Paul: Die Congerien- und Paludi-

nenscliichten Slavoniens und dérén Faunén. Ab-
handl. d. k. k. geol. K. A. Bd. VII. P. 76. Tab.
IX. Fig. 14.

1 884. Hydrobia « « Penecke K. A. : Beitráge zűr Kenntniss dér Fauna

dér slavoniscben Paludinenschicbten (II. Tlieil).
Beitráge zűr Palaeont. Oester.-Ung. und des
Orients. p. 34.

Három példányt találtam, a mely összehasonlítva az «Erdelyi múzeum¬
egylet » ásvány-földtani osztályának gyűjteményében lévő ribarici példányok¬
kal, teljesen típusosnak bizonyult. Slavoniában csakis az alsó-paludina-réte-
gekben fordul elő.

30. Hydrobia syrmica Neumayr.

1875. Hydrobia syrmica Neuh. Xeum. u. Paul: Cong. u. Palud.-Schickten Slavoniens.

p. 76. Tab. IX. Fig. 11.

1884 .Hydrobia « « Penecke : Fauna dér slav. Paludinenschicbten (II. Theil)

pag. 35.

1S93. Hydrobia « « Lőrenthey I.: Szegzárdi, nagymányoki és árpádi pon-

tusi fauna. 100. lap.

Az ((Erdélyi muzeum-egylet» ásvány-földtani osztályának kolozsvári
gyűjteményében lévő cerevici példányokkal történt összehasonlítás után
kitűnt, hogy az en fényes héjú példányaim teljesen típusosak.

Ez itt a leggyakoribb faj, úgy hogy én több ezer jómegtartású állapotban
lévő példányt gyűjtöttem részint az agyagból, részint a homokból. Slavoniá¬
ban csakis az alsó-paludina-rétegekben fordul elő.

X. Pyrgula De Christoforis et Jan.

31. Pyrgida hungarica nov. forai.

(II. tábla 9. ábra.)

1893. Hydrobia sp. cfr. Seemani Frfld. Lőrenthey I.: Adatok Szilágy megye és az

erdélyi részek alsó pontusi lerakodásainak
ismeretéhez. Orv. term. tud. Értesítő II.
Terin. tud. szak. XVIII. kötet 204. lap.
Kolozsvár 1893.

A kis ház 5,5 kanyarulatból áll. Az egymástól erősen elkülönülő kanya¬
rulatok lassan növekednek, melyeken a két első lekerekített oldalú kanyarula-

(14)

KUKD PONTUSI FAUNÁJA.

15-

tót kivéve, gyenge el (Kanté) lép föl a kanyarulat felső kétharmadán ; az egesz
házat az éllel párhuzamosan haladó finom haránt vonalak fedik. A kanya¬
rulatokat mely varratvonalak különítik el egymástól. A szájnyílás tojásdad,
felül lekerekített szögletet kepez, az ajkak összefüggők, elesek, a külső ajak
gyengén előre van húzva, a belső ajak éppen nem, vagy csak felül kevéssé
érinti az utolsó kanyarulatot.

Fiatal korban az el hiányzik, sőt a haránt vonalzás is alig vehető észre
es ekkor alakom igen közel áll a Mexikóban ma is élő Hydrobia Seemani
v. Fp„FLD.*-kez, hanem az egyes kanyarulatok már ekkor is legszélesebbek a
magasságuknak a kétharmadán, tehát ott a hol a későbbi fejlődés folyamán
a gyenge él lep föl. A fejlett példány, aminőt az ábra tüntet föl, a most is élő
Hydrobia Reeuei v. FRLFD.**-hez áll igen közel, csakhogy a Reeveift kanya¬
rulatból áll, a haránt vonalzás pedig hiányzik nála es nem annyira karcsú,
mint az én alakom. A homokban gyűjtött hét alakom közül a lerajzolt a
legfejlettebb, mely a legjobban tünteti föl a pyrgulák jellegét, mig a fejlet¬
lenebb példányok hydrobiák-nak tekinthetők. így azon egyetlen példány,
melyet a fönti művemben a Szilágy megyei Perecsen helység pontusi kép¬
ződményéből ismertettem, mint H. sp. cfr. Seemani FRFLD-t, szintén nem
más, mint ezen faj fejletlen alakja. Ezen új fajomat, miután először itt Ma¬
gyarországon találtam, és mível azon nevek, melyek a jellegét némileg ki¬
fejeznek, már le vannak foglalva, hungarica- nak nevezem.

3U2. Pyrgula Töröki nov. form.

(II. tábla. 1 — 4. ábra.)

Ezen új alakom nagy mennyiségben fordul elő, különböző fejlettségi
állapotban. A tornyosán ár alakú ház 9 — 10 lapos oldalú kanyarulatból áll,
a kanyarulatok lassan növekednek és igen gyenge varratvonal által különül¬
nek el egymástól. A kanyarulatok alján, közvetlenül a varratvonal fölött, él
lep föl, az egy vagy két első domború oldalú kanyarulat kivételével. Az él a
fejlődés folyamán folyton erősbül, a mint ezt az 1 — 4. ábra föl is tünteti.
A szájnyílás tojásdad, a mely felül lekerekített szögletet képez; az ajkak
összefüggők, a belső ajak körülbelül fele részében érintkezik az utolsó ka¬
nyarulattal s kissé visszaliajlik.

A legerősebb éllel ellátott példányoknál az utolsó kanyarulaton, az erő&
el alatt, meg egy gyenge is lep föl, a mi a 4. ábrán nincs kellően feltüntetve.
Vannak példányaim, melyeken nincs él, a varratvonal pedig alig látszik és
így teljesen az egyenes árra emlékeztetnek.

* Zoologisclie Miscellen V. Verliandl. cl. k. k. zoolog.-bot. Gesellscliaft in
Wien. Bel. XIII. p. 1025. Bd. XV. p. 525. Taf. VIII.

** Ugyanott. Bd. XIII. p. 1024. Bd. XV. p. 526. Taf. VIII.

(15)

16

LŐBENTHEY IMRE:

Ezen alakomhoz a legközelebb áll a Fuchs által MEGARÁ-ból ismer¬
tetett Hydrobia Heldreichii Fuchs,* csakhogy a Töröld oldalai még lapo¬
sabbak, a varratvonal pedig nem annyira szembeötlő, mint a Heldreichii- nél,
mivel az él még közelebb lép föl a varratvonalhoz és így azt mintegy elfödi.
A haránt vonalzás az alakomnál mindig hiányzik, az él pedig általában erősebb.

Ezen új fajomat dr. Török Aurél egyetemi tanár úrnak, volt taná¬
romnak ajánlom, hálás tiszteletem jeléül.

33. Pyrgula bicincta nov. form.

(II. tábla. 5. ábra.)

Ezen kis csavar alakú új fajom az embrionális kanyarulaton kívül
7 elég erős varrat által elkülönített kanyarulatból áll, melyek gyengén
és egyenletesen nőnek ; a kanyarulatok középén, az elsőnek kivételével egy
magas, kiemelkedő él lép föl és ez alatt közvetlenül a varrat (sutura) felett
egy másik gyengébb; erre vonatkozik a név is. A szájnyílás szerkezetére
nézve egyezik az előző fajjal.

Mindössze 3 példányt találtam a homokban.

Alakom közel áll a P. pagoda Neum.- és P. incisa Fuchs-Iioz. A P. pa¬
goda- hoz legközelebb áll az élek szerkezetét illetőleg, eltér tőle azonban
azáltal, hogy a pagoda csak 5 kanyarulatból áll, a melyek hirteleneb búi
nőnek, úgy hogy az utolsó kanyarulat csaknem az egész ház magasságának
a felét foglalja el, míg a bicincta- nál annak csak egyharmadát. A P. incisa
EucHS-tól eltér azáltal, hogy az 10 — 11 kanyarulatból áll és hogy a felső
élek jóval gyengébb kifejlődésüek, mint ezen új alakomnál.

XI. Bythinia Gray.

34. Bythinia cfr. tentaculata Linné.

1874. Bythinia tentaculata L. Sp. Brusina: Foss. Binn. Moll. aus Dalmatien, Kroa-

tien und Slavonien. p. 69. Lásd ugyanitt az előző
irodalmat.

« Sandberger : Land- u. Süsswasser-Conch. d. Vorwelt.
p. 709. Taf. XXVIII. Fig. 3.

« Neümayr u. Paul : Cong.- u. Paludinenschickten Sla-
voniens. p. 73.

« K. A. Penecke : Beitr. z. Kenntniss dér Fauna dér
slav. Paludinensckichten. p. 33.

1 893. Bythinia cfr. tentaculata L. Lőrenthey I. : Szegzárd, N agy-Mányok és Árpád 1 05. lap.

Ezen elég gyakori faj a szegzárdiakkal egyezik.

* Studien über die jüngeren Tertiárbildungen Griechenlands. Dencksch. d. k.
Akad. dér Wiss. Bd. XXXVII. p. 14. Taf. II. Fig. 45—47. 1877.

(16)

1874. Bythinia «

1875. Bythinia «

1884. Bythinia «

KURD PONTUSI FAUNÁJA.

J 7

35. Bythinia margaritula Fuchs.

1870. Bythinia margaritula Fuchs. Th. Fuchs : Die Cong.-Schichten v. Radmanest.

p. 348. Taf. XIV. Fig. 54., 55. és p. 534. és 543.

Ezen apró fajnak néhány teljesen tipusos példányát találtam.

XII. Vivipara Lamarck.

36. Vivipara balatonica Neumayr.

1875. Vivipara balatonica Neum. Neumayr u. Paul: Cong.- u. Paludinenscliichten

Slavoniens. p. 53. Taf. IV. Fig. 6.

1893. Vivipara « « Lőrenthey I. : Szegzárd, Nagy-Mányok és Árpád.

102. 1. V. tábla. 2. ábra.

Néhány példányom van, melyet kénytelen vagyok ide sorolni, daczára
annak, hogy nem egyeznek teljesen a Neumayr 6. ábrájában adott típussal,
hanem a balatonica és Suessi Neum. között állanak, de mégis közelebb a
balatonica- hoz mint a Suessi- hez. A típusnál kisebbek, az utolsó kanyarulat
pedig laposabb oldalú és e tekintetben is a Suessi- hez hajlanak. Az alap is
laposabb mint a típusnál, mert az utolsó kanyarulat alján haladó lekerekí¬
tett él (mert annak vehető) itt is és a szegzárdi példányokon is erősebb, mint
az a típusnál látható. Neumayr Tabról (Somogy m.) hasonló korú rétegek¬
ből (szerinte alsó-paludina-réteg) írja le.

37. Vivipara gracüis nov. form.
(I. tábla. 7. ábra.)

A gyenge hasadékszerü köldökkel biró kúpalakú, karcsií, síma ház 6
gyengén és egyenletesen növekedő kanyarulatból áll, melyeket aránylag
gyenge varratvonalak különítenek el egymástól. Az embrionális csúcs eleg
hegyes. Az első kanyarulatok kerek oldalúak, míg a 3 utolsó lapos oldalú.
A növekedési vonalak erősen hátrafelé futnak. A szájnyílás felül kihegyesedő
toj ásdad alakú.

Az ábra elég hűen tünteti föl az alakot természetes nagyságban. Ezen
alakom eltér minden általam ismert fajtól, a lapos oldalú kanyarulatai által.
A kanyarulatok a gyengén kifejlődött varrat következtében egy kúpfelü¬
letet képeznek.

Nemely példányomnak az utolsó, sőt némelyiknek az utolsó előtti
kanyarulatán is, csak nagyítóval látható Unom harántvonalak vannak, melyek
a kanyarulat alján és felső részén a varratvonalhoz közel lépnek föl. Elég
gyakori faj. (Folytatás következik.)

Földtani Közlöny XXIV. köt. 1894.

(17)

2

18

HALAVÁTS GYULA:

MISKOLCZ VÁROSA FÖLDTANI VISZONYAI.

HaLAVÁTS ÖYULÁ-tÓl.*

A Bükk-hegyseget Iv-ről a Sajó völgye határolja s ott, hol a hegységben
fakadó Szinva-patak völgye végződik, épült a regi Miskolcz. A mai Miskolcz
a Szinva völgyeben felfelé terjeszkedik, de egyes ép a közelmúltban épített
háztömbjei már a Sajó völgyében vannak. A város 122 m-nyire fekszik a
tenger szintje felett.

A Szinva völgye, mely még Diósgyőr és Miskolcz között jó széles, a
város területén megszükiil, s mindkét oldalon a 200 m-t jóval meghaladó
begyek határolják. Míg azonban e begyek az E-i lejtőn lankásan ereszkednek
le a völgy szintjére, addig a D-i lejtőt formáló Avas-begy meredeken emel¬
kedik ki.

Maga a Szinva-patak ártere délibb részeben folyik, ma kőfalak között,
de még nem is olyan régen természetes partok határolták ; ellenben a ré¬
gibb korban az Avas közvetlen alját mosta, s erre vall a déli lejtő meredek¬
sége is.

Az Avas s az átellenében fekvő begyek trachytos kőzetek törmeléké¬
ből u. m. trachyt- és rhyolittufából, tufás homokból és konglomerát-rétegekből
áll, mely rétegek, miként az az Avas oldalában lévő pinczéknél, legszebben
azonban a Dani-völgyben látható, 9 b felé 10 fokkal dőlnek. Az Avason talált

Phragmites oeningmsis A. Br., Carpinus grandis Ung., Salix va¬
riáns Goepp., Acer trilobatum A.Br. alapján Stur** e rétegeket szarmata
korúnak mondja.

E szarmata korú trachyt törmelékből álló üledékben gumók és len¬
csék alakjában tűzkő is fordul elő, az Avas egyik D-i nyúlványának «Tüz-
köves» is a neve. A tűzkő a tejszinűtöl egészen a piszkos barnáig mindenféle
színben jelenkezik s némely részletei réteges strukturájuak.

A szarmata korú rétegekre Miskolcz közvetlen környékén a diluviális
uledek telepedett. Ezt legszebben feltárva a Vasgyár telepén lévő téglavető¬
ben láttam, hol alul (neogén) sárga, önöm homok s e felett kb. 3 m vastagon
kavics van, mely quarz, mészkő és márga legömbölyített darabjaiból
áll. A kavicsréteg felett alul fehér foltos, felsőbb részeiben egyenletes bab-
erezet és márgaconcretiókat tartalmazó szívós sárga agyag van. Az a dilu¬
viális képződmény, melyet a nagy magyar neogén medencze széléről számos
helyről ismerünk. Ez a diluviális agyag a Szinva völgye déli lejtőjén tovább

* Előadta az 1898 november 8-án tartott szakülésen.

** Jabrb. d. k. k. geol. R. Anst. Wien. Ed. XVII. pag. 108 et 236.

(18)

MISKOLCZ FÖLDTANI VISZONYAI.

19

követhető egeszen a pinczekig, hol azonban csakhamar veget er, s itt, a
zsidó temetőhöz vivő utón már alóla a homokkövek bújnak ki úgy, hogy
itt szépen tapasztalható, miként a diluvium a Szinva ártérénél jóval maga¬
sabb térszinti pontot foglal el, vagyis, hogy a Szinva a jelenkorban ágyát
melyebbre mosta. Az Avas menten azután már nincs diluvium a lejtőben.

De megvan a Sajó völgyében a Szinva által ketté metszve ; úgy az
Akasztóbércz, valamint az Avas alatt a Sajó árteréből kb. 7 m-nyire kiemel¬
kedő terrász alakjában, melyet úgy a rendező, valamint az u. n. gömöri
pályaudvar megnagyobbítása alkalmával az idén részben leástak s ekkep
jól feltártak. Az ottjártamkor még friss leásásban alúl kavics van, melybe a
gömöri pályaudvarnál egy löszszerű agyaglencse is telepedett. A kavics
felett itt is a baberczes, de vere&barna szinti szívós agyag van. E leásások
alkalmával az utóbb említett helyen Elephas prímig enius Blmb. maradvá¬
nyokra akadtak, melyekből nekem zápfog- és agyar töredéket sikerült
szerezni. Löczy L. tanár úr pedig e lelethelyről mammuth-maradványokon
kívül még Rhinoceros tichorrhinus Cuv. és Eqmis caballus foss. Linné
fogait ajándékozta a m. kir. földtani intézetnek.

A Szinva-patak mostkori ágyát mind e képződményekbe vájta be oly-
kep, hogy ártere jóval alacsonyabban van mint a diluvium, s árterén kavics,
homok, agyagból álló üledéket rakott le. Ebből az üledékből nyeri vizét a
város területén ásott kutak legtöbbje, s a város közepén, az új fürdő-telepen
ásott kút T. Roth Lajos főgeologus úr szives közlése szerint a következő
retegsorozatot tárta fel :

1,20 m televény ;

4,00 m mészkő, diabas, palakavics ;

0,80 m sárga homokos, kavicsos agyag;

2,00 m világos szürke, homokos, csillámos, levelesen elváló agyag,
közben tiszta homok (mediterrán?).

Ott hol az avasi reform, templom és temető van, a lejtőben egy terrasz
jelenkezik, mely, bár elmosódottan, K felé tovább húzódik a Felső-
papszer-utcza mentén. E rész is be lévén építve, a térszínből könnyen arra a
gondolatra jöhetnénk, hogy e terrasz folytatása annak, a mely a Sajó völgyé¬
ben konstatálható. Azonban ez nem áll. Az avasi temető sírjai, mikent
arról ottjártamkor egyik nem régen ásott sírnál meggyőződtem, a szarmata
homokkőbe vannak ásva. A Felső-papszer-utczában pedig most két új há¬
zat építenek s ezeknek alapozásánál ugyancsak homokkő darabokat hány¬
tak ki. E mesterséges feltárások tehát arról győztek meg, hogy ezen elmo¬
sódott terrasz még a szarmata kor üledékéből áll, s a diluvium nem ter¬
jed idáig.

A helyszínén tett mindezen tapasztalataim alapján tehát kimondhatom
azt, hogyMiskolcz városa területén, a Szinva árterén csakis mostkorú üledék

(19) 9*

20

HALAVÁTS GYULA :

van, s sem ezen üledék alatt, sem az Avas oldalában a diluviumnak nyoma
sincs. Ha volt, azt az erosio már rég eltávolította.

A Sajó -völgyében lerakodott rétegekről pedig egy, az 1859 évben a
(tiszai) pályaudvarban bemélyesztett fúrólyuk* ad felvilágosítást. Itt a fúró a
következő retegeket tárta fel :

44' kavicsos föld (a Sajó alluviuma) ;

16' szívós agyag;

2' laza homok ;

15' lazább homokkő;

1,5' laza homok ;

24' fosszilia-mentes agyag;

6' laza homok ;

36' lazább homokkő.

Itt is hiányoznak a diluvialis korú képződmények s az alluvium közvet¬
lenül a neogénre van telepedve. Itt is a folyó a jelenkorban a diluviumba
vájta ágyát, mely kor képződményé ártere Ny-i szélén kb. 7 m-re kiemelkedő
terraszképen van meg.

*

Megismertetvén ekkép a fentebbi sorokban röviden Miskolcz városának
földtani viszonyait, a következőkben okát adom, hogy mért foglalkoztam én
e themával ?

1892-ben történt, hogy Bársony János ügyvéd úr az Alsó-papszer-
utczában, a Szinvától 18 lépésnyire házat építtetett, mely alkalommal kb.
3 m mélységből a munkások három darab kimunkált lapos kovadarabot
találtak, melyek közül a legkisebbet a háztulajdonos tartott meg magának, a
közép nagyságút Széll Farkas debreczeni kir. ítélőtábla tanácselnökének,
a legnagyobbat pedig Hermán Ottó orsz. képviselőnek ajándékozta.

Hermán úr, a ki e kovaeszközöknek némely somme-völgyi paleolith-
koru eszközzel való hasonlatosságát azonnal felismerte, a nála megszokott
körültekintéssel megismertette e leletet az « Archaeologiai Értesítő" XIII.
köt. (1893) 1. számában, s leírva a lelet helyének térszíni és földtani viszo¬
nyait, arra az eredménye jut, hogy « annyi kétségtelen, hogy a palaeolith
lelet alluvium alatt feküdt ».

Közleményét az orsz. régészeti s embertani társulatnak f. évi feb-
ruárius hó 28-án megtartott közgyűlésen dr. Hampel József úr, az idézett
folyóirat szerkesztője ismertette, a mikor is ón felszólaltam s igyekeztem
Hermán úrnak azt a téves állítását, hogy e lelet az alluvium alatt, (tán már
a diluviumban) feküdt, helyre igazítani olykép, hogy azt a sárga agyagot,
melybölenagy hírnévre felkapott amiskolczi kőszakóczdk» napfényre kerültek.

* Jahrb. d. k. k. geol. E. Anst, Wien Bd. XVII. p. 524.

(20)

MISKOLOZ FÖLDTANI VISZONYAI.

21

alluviális korúnak mondtam. Felvilágosító soraira az « Archasologiai Értesítő#
XIII. köt. 186. lapján jelentek meg s következőleg hangzanak:

« Hermán Ottó ismertetve a miskolczi paleolitk leletet, az Arch. Ért.
XIII. köt 7-ik lapján cursiv szedésben azt állítja :« Annyi kétségtelen, hogy a
palaeolith lelet alluvium alatt feküdt. » Ez az állítás nem felel meg a ténynek,
mert az anyag, melyben a kovatárgyak találtattak, jelenkori (alluviális, recent)
üledék, vagyis a tárgyak alluviális rétegben találtattak. A fentebb idézett
állítás pedig annál sajátságosabban hangzik, mert a 6-ik lapon * alatt
maga bevallja, hogy T. Roth Lajos kir. főgeologus látva az anyagot, mely¬
ben a tárgyak beágyazva voltak, azt ó-alluvialis korúnak mondta s ekkep
korrigálta azt az előbbi állítását, a mikor még magát az anyagot nem látta,
hogy a réteg valószínűleg diluvialis.

De nem is lehet e réteg az alluviumnál idősebb, mert már maga a lelet¬
hely helyzete is inkább azt engedi következtetni. A 4- ik lapon közölt térkép
arról tanúskodik, hogy a BÁRSONY-féle ház közvetlenül a Szinva-patak part¬
ján, azaz ennek árterén épült. A pont nincs a domboldalban, hanem vízjárta
területen. Az pedig, hogy az e ponttól jóval tovább lemélyesztett fúrólyukban
hasonló agyag felett kavics konstatáltatott, még nem bizonyít az agyag dilu¬
vialis kora mellett; de még a mellett sem, hogy a fúrólyukban levő kavics fiata¬
labb lenne a BÁRSONY-féle telken lévő sárga agyagnál, mert bátran lehet e két
üledék egykorú is. Mert mindenki, ki a folyók mechanikai hatását megfigyelte,
tudja, hogy a kavics a folyó medrében ülepedik le, míg a finomabb anyagú
agyag az ártéren. S ha mindehhez még hozzá veszem azt, hogy én is láttam
azt a szivarládácskában volt agyagot, melyet Hermán úr mint olyant hozott
a m. kir. földtani intézetbe, hogy a BÁRSONY-féle telekről való s ebben talál¬
ták a kovatárgyakat, s én voltam az első, a ki ezt az agyagot alluviális korú¬
nak mondtam, a mi Hermán úrnak sehogy sem tetszett, de a mit T. Roth L.
kir. főgeologus megerősített, s csak később tette hozzá Hermán úr ellenveté¬
sei után, hogy lehet régibb alluviális, — feljogosítva érzem magam a geológiai
kort illetőleg a kétséget eloszlatni s azt a sárga, ritkásan quarzszemekkel
behintett agyagot, mely mint olyan lön feltüntve, hogy ilyenben találták a
kovatárgyakat, jelenkorúnak (alluvial, recent) állítani. A diluviális kornak
(quaternár) úgy a lelethely helyzete, térszíni fekvése, valamint az anyag petro-
grafiai jellege ellentmond.')

Az «Arcbasologiai Értesítő') idézett lapján levő, fentebbi szószerinti
megjegyzésemet nyomban követi Hermán úr viszonválasza, melyben tücs¬
köt bogarat felhoz, de ép a dolog velejét illetőleg semmit sem bizonyít, sőt ép
ezt nyílt kérdésnek hagyva: a geológusokhoz utasítja annak eldöntését, hogy
a szóban forgó üledék diluviális-e vagy alluviális korú? A mint hogy ez nem
is lehet máskép, mert hisz Hermán úr nem geológus, s a 188-ik lapon ezen állí¬
tásából, hogy cmár a diluvium szóban is ki van fejezve a le- és átmosás
fogalma# az derül ki, miszerint szentül meg van győződve arról, hogy a Noé

(21)

HALAVÁTS gyula : MISKOLCZ FÖLDTANI viszonyai

£0

bárkáját himbáló özönvízkor képződtek azok a rétegek, melyeket mi geoló¬
gusok diluviális korúnak mondunk.

Az a tény, hogy ekkép nyílt kérdésnek lön hagyva a lelethely geo¬
lógiai kora, s mert már egyszer beleszóltam ebbe a dologba, indított engem
arra, hogy Miskolcz városa földtani viszonyait a helyszínén tanulmányozzam.
A helyszínen tett tapasztalataim alapjan állíthatom már most, hogy Miskolcz
városának az a része, hol a BÁESONY-féle ház áll, mostkori képződmény, s a
diluviális korú képződmények e tájon sem az Avas oldalában, sem a völgy
fenekén nyoma sincs. A mi diluviális korú képződmény Miskolcz város terű¬
ién van, az e j)onttól jó messze, jóval magasabb térszinti helyen jelenkezik.
A BÁRsoNY-féle ház a Szinva mostani kőpartjától 18 lépésnyire van, jelenkori
üledéken áll, mely alatt közvetlenül a mediterrán képződmény van. E szerint
a miskolczi kőszakóczák nem az alluvium alul, hanem a jelenkor üledékéből
kerültek napfényre.

/

Hermán úr az Arch. Ért. XIII. k. 5. lapján egy földtani szelvényt is
közöl, mely úgy tünteti fel Miskolcz altalaját, hogy az Avas es Akasztó-hegyet
a szarmata korú trachyttufa alkotja, mely synklináleként a két lejtőn a vá¬
ros felé dől; a völgy alját a diluvium foglalja el s erre közepén telepedve az
alluvium olykép, hogy a völgy két szélen meg ki is bújik az alluviális ta¬
karó alúl. E képződmények alatt pedig a mediterrán van.

Ez a profil teljesen hibás s nem felel meg a természetnek ; csak annyi
belőle az igaz, hogy tényleg a legöregebb képződmény a mediterrán, 8 hogy
a Szinva völgyében legfelül alluvium van. I)e a szarmata retegek az Avason
éj) ellenkezőleg a várostól el, 9 li felé 10 fokkal dőlnek s az alluvium
alatt, mint azt már többször említettem, nincs diluvium, hanem az alluvium

közvetlenül a mediterránra van telepedve.

*

Bebizonyítván ekkép az elmondottakban azt, hogy a híres « miskolczi
kőszakóczák » az alluviális képződményekben találtattak, tán be is végezhet¬
ném előadásomat. Meg is tenném, ha az én objektív megjegyzéseimre Hermán
úr obejktive felelt volna. De mert subjektiv dolgokat is belevegyít, szabad
legyen végül ezekre is megtenni a magam megjegyzéseit.

Hermán úr jónak látja úgy tüntetni fel a dolgot, mint ha én illeték¬
telenül avatkoztam volna ez ügybe ; en ezt tagadom. Ex offo geológus
létemre illetékesen szólhatok minden geológiai tárgyhoz. Ebben az esetben
pedig ép erre felszólítottak : véleményt mondani a szivarládácskában
levő anyag kora iránt. Ha Hermán úr lesz szives kissé megerőltetni emlé¬
kező tehetségét, bizonyíthatja azt is, hogy a mikor ő ezt az anyagot a kir.
földtani intézetbe hozta, ott voltam dr. Pethő Gyula t. kollegám szobájában,
de rövid üdvözlés után távoztam is. Már az előszobában voltam, mikor
Pethő utánam szólt, hogy jöjjek csak vissza s mondjak véleményt, minő
korúnak tartom ezt az anyagot ? Ez nem illetéktelen beavatkozás.

(22)

FRANZENAU ÁGOSTON : MARKUSEVECI FOSSZTL FORAMINIFERÁK.

23

Véleményemnek kimondását komikus színezetűnek tartja : «mikelyt
tudjuk, hogy Ítélete egy szivarskatulányi oly agyagra van alapítva, melyet
laikus emberek oly pinczéből szedtek, mely 1891 óta használatba van.» Nem
én vagy hozzáértő szedte ezt az anyagot, hanem ép Hermán úr szavaiból
tudjuk meg «laikus emberek» s még is tudva ezt, hozzánk hozta, hogy
ennek alapján határozzuk meg geológiai korát. Ha már maga előtt is
kétséges volt az anyag hitelessége, akkor minek hozta el az intézetbe?
Tudom, nem mondja komikusnak velemenyemet, sem laikusok által sze-
dettnek, ha diluviális korúnak mondom. De így egyéb objektív érvelés
helyett, természetesen elég egy- két subjektiv támadás.

MARKUSEVEC- (ZÁGRÁB KÖRNYÉK)-! FOSSZIL FORAMINIFERÁK.

Franzenau Ágoston -tói.*

Brusina tanár úrnak, egy az 1884.évben megjelent dolgozata** a többiek
között a Zágráb környéki, markuseveci congeria-rétegek zárványait is ismer¬
tette. Ezen alkalommal egészben 1 1 fajt irt le, közöttük egy az új Neri-
todontci nemhez tartozót. A múlt évben ugyan e szerző a faunának újabb
tárgyalására visszatér,*** mert az azóta gyűjtött anyag már 85 gasteropodára
és 16 pelecipodára felszaporodott, melyek a nemeket tekintve következően
oszlanak el: Limax 1 faj, helix 1 faj, succinea 1 faj, limnaea 2 faj, planor-
bis 8 faj, melania 1 faj, melanopsis 20 faj, melanoptvchia 2 faj, baglivia
5 faj, hydrobia 10 faj, bythinella 1 faj, caspia 5 faj, pyrgula 1 faj, micro-
melania 7 faj, prososthenia 2 faj, valvata 6 faj, orygoceras 4 faj, cyclostoma
1 faj, neritona 1 faj, neritodonta 6 faj, congeria 7 faj, limnocardium 8 faj
és pisidium 1 faj, ezek között 51 új fajnak találtatott, 22-nek csak a neme
volt megállapítható.

A faunának a leobersdorfival közös alakjai ezek :

Melanopsis impressa Krauss, M. Martiniana Fér., M. textilis Handm.,
M. Bonéi Fér., M. contigua Handm., M. austriaca Handm., M. pygmaea
Partsch,, M. Handmanni Brus., Congeria subglobosa Partsch, C. spathu-
lata Partsch.

A tihanyiéval : Melanopsis Bonéi Fér., M. pygmaea Partsch, Micro-
melania laevis (Fuchs), M. Badmanesti (Fuchs), Valvata gradata Fuchs,
V. debilis Fuchs, V. simplex Fuchs.

* Előadta az 1S93 november 8-án tartott szakülésen.

** Brusina: Die Fauna dér Congerienscliichten von Ágiam ín Kroatien. Bei-
tráge zűr Palaeont. Oesterreick-Ungams und des Orients. Wien, 1884. 3. Bd. p. 125.

*** Brusina : Fauna fossile terziaria di Markusevee in Croazia. Glasnik lírvats-
koga naravoslovnoga druztva. Zagreb, 1892. VII. godina.

(23)

24

FRANZENAU ÁGOSTON :

A kupi faunában otthonosak: Planorbis micromphalus Fuchs, Méla-
nopsis impressa Krauss, M. Martiniana Fér., M. scripta Fuchs, M. Bouéi
Fér., M. pygmaea Partsch, Micromelania Radmanesti (Fuchs), Congeria
Partschi Czjzek.

A radmanestiben pedig : Planorbis micromphalus Fuchs, Melanopsis
Martiniana Fér., M. defensa Fuchs, M. obsoleta Fuchs, Pgrgula angulata
Fuchs, Micromelania laevis (Fuchs), M. Radmanesti (Fuchs), Limnocardium
desertum (Stol).

A lerakodás összeálló homokja molluszkákon kívül még halrészeket,
bryozoákot, ostrakodákat, serpulákat, echinodermata-darabokat, spongia-
tttket és nagy mennyiségben foraminiferákat zárt magába.

Utóbbiaknak elküldése által, a miért Brusina S. tanár úrnak köszö¬
nettel tartozom, azon helyzetbe jutottam, hogy a foraminiferáknak ez
érdekes előjöttét tüzetesen megvizsgálhattam, melynek eredményeként
kiderült, hogy itt egy egyöntetű, főképen neogen-marin fajokból összetett
fauna van jelen, melynek még most élő tagjai, a sekély vizeket kedvelő
ritka miliolininákon, polymorphininákon és polystomellinákon kívül, majd¬
nem mind mélyebb vizek lakói voltak.

(ismereteink mai állása szerint a Markusevec mellett együvé temetett
szerves zárványok különböző életfeltételeket kívántak meg és azonfelül
különböző geológiai korszakokban éltek, a mi az egyidejű lételüket e helyen
kizárja. így jogos ama feltevésünk, ha a régibb geológiai időszak zárványait
másodlagos fekhelyen levőknek tekintjük, talán, hogy egy neogen-marin
lerakodás könnyebben szállítható részei, áthelyezés folytán a congeria-
rétegek képződéséhez a detritust szolgáltatták, a mit a foraminiferák fino¬
mabb héjainak töredezett volta, az erősebbeknek pedig lesurolt felülete
még megerősíteni látszik. Különben feltevésünk még nyer valószínűségében,
ha tekintetbe veszszük, hogy Markusevec környékén foraminiferákat hordó
neogen-marin képződmények tényleg előfordulnak.*

A megvizsgált alakok közül fajilag 126 volt meghatározható, 43-nak
csak neme megállapítható. Az új nem fajával egyetemben 15 faj bizonyult
ríjnak, 5 mint önállónak felismert, ismertektől elválasztva, külön elneve¬
zést kapott.

Az összehasonlításra alkalmas 1 1 1 faj három csoportra osztható.

43 faj ez ideig csak az osztrák-magyar monarchia neogen-marin réte¬
geiből volt ismeretes,

47 faj e lerakodásban honos ugyan, de régibb és fiatalabb képződmé¬
nyekben is előfordul, végül

* Vukotinovic : Die Tertiarscliichten in dér Umgebung Agrams. Jalirb. dér
k. k. geol. Eeicbsanstalt. Wien, 1874. 24. Bd., p. 280.

(24)

MARKUSEVECI FOSSZIL FORAMINIFERÁK.

25

21 faj a nevezett képződményekre nézve új.

A következőkben adom a talált foraminiferák jegyzékét. A nevek után
igtatott zárjeles betűk az előfordulás mennyiségére vonatkoznak és pedig
(r.) jelöli a ritka, (n. r.) a nem ritka és (s.) a gyakori előfordulást.

Biloculina amphiconica Ess. var. platystoma Ess. (r.), B. sp. (r.), [1]
Miliolina Ermani Born. sp. (r.), Cornuspira ctngigyra Bss.(r.), C. involvens
Ess. (r.), Alveolina Haueri d’Orb. (r.).

Textidaria carinata d’Orb. (r.), Gaudryina sp. (r.), Clavulina com-
munis d’Orb. (r.).

Bulimina elegáns d’Orb. (r.), B. pyrula d’Orb. (n. r.), B. socialis
Born. (r.), B. porrecta n. sp. (n. r.), B. cuspidata n. sp. (s.), Bolivina sp. (r.),

Chilostomella ovoidea Ess. (n. r.), Allomorphina macrostomci Karr.

(r.), Lagena striata d’Orb. (r.), L. incerta n. sp. (r.), Lingulina brevis Ess.

(r.). Glandulina laevigata d’Orb. (s.), G. óvnia d’Orb. (n. r.), G. rotundata
Ess. (s.), G. globulus Ess. (n. r.), G. obtusissima Ess. (s.), G. elongata
Born. (r.), G. elliptica Ess. (n. r.), G. neglecta Neug. (r.), G. inflata Born. (s.),

G. abbreviata Neug. (r.), G. Hantkeni mihi (n. r.), G. Hosiusi mihi (n. r.),

G. Schlichti mihi (r.), G. cuspidata n. sp. (s.).

Nodosaria semirugosa d’Orb. (r.), N. pyrula d’Orb. (r.), N. Haueriana
Neug. (n. r.), N. Bruckenthaliana Neug. (s.), N.gracüis Neug. (n. r.), N. exilis
Neug. (n. r.), N. badenensis d’Orb. sp. (r.), N. tenuis Neug. sp. (r.), N. Boe-
meri Neug. sp. (r.), N. soluta Ess. (r.), N. radicida Linné sp. (r.), N. sp. (r.)r
N. sp. (r.), N. sp. (s.), N. sp. (r.), N. sp. (r.), N. insolita Schwag. (r.), N. sp. (r.),

N. corporosa n. sp. (r.), N. acuticauda Ess. (r.), N. Verneuilii d’Orb. sp. (r.),

N. pauperata d’Orb. sp. (s.), N. inermis Czjz. sp. (r.), N. binominata
Frnzn. (s.), N. pseudo-Scharbergana mihi (r.), N. sp. (n. r.), N. sp. (r.),

N. sp. (r.), N. sp. (r.), N. sp. (r.), N. elegáns d’Orb. sp. (r.), N. sp. (r.),

N. sp. (r.), N. Partschi Neug. sp. (r.), N. sp. (r.), N. sp. (r.), N. sp. (r.),

N. anmdata Ess. (r.), N. Adolphina d’Orb. (n. r.), N. Brusinae n. sp. (r.)r
N. inmutilata n. sp. (r.), N. sp. (r.), N. sp. (r.), N. Schwartzi Ivarr. (r.)r
N. sp. (s.), N. Schwageri Bzhk. (s.), N. sp. (s.), N. sp. (s.), N. sp. (r.), N. sp,

(n. r.), N. sp. (r.), N. sp. (r.), N. sp. (r.), N. sp. (r.), N. midticosta Neug. (r.),,

N. sp. (r.), N. sp. (r.), N. sp. (n. r.), N. sp. (r.), N. sp.(r.), N.vittata Neug. (s.)r
N. armata Neug. (r.), N. Beussiana Neug. (r.).

Vaginulina badenensis d’Orb. (s.), Psecadium oblongum n. sp. (r.).

Cristellaria semituber adata Karr. (n. r.), C. semitubercidata Ivarr.
var. deduda n. v. (r.), C. clavata n. sp. (r.), C. abbreviata Karr. (r.), C.pedi-
formis Born. (r.), C. undata n. sp. (r.), C. adunca n. sp. (r.), C. depaupe-
rata Ess. (r.), C. depauperata Ess. var. callifera Ess. (r.), C. inornata d’Orb.

(n. r.), C. tangentialis Ess. (r.), C. arcuato- striata Hanté. (n. r.), C. vortex
Fichtel et Moll. (r.), C. calcar L. var. cidtrata Montf. (s.), C. calcar
L. var. calcar d’Orb. (r.), C. limbosa Ess. (r.), C. tringonostoma Ess. (n. r.),.

(25)

SUESS EDE:

26

C. limbata Born. (r.), C. austriaca d’Orb. (i\), C. sp. (r.), C. sp. (r.), C. sp. (r.),
C. arcuata Ivarr. (r.), C. sp.-(r.), C. sp. (r.), C. Malcevici n. sp. (r.).

Amphimorphina Hauerana Neug. (s.).

Polymorphina gibba d’Orb. (r.), P. gibba d’Orb. var. pirula Egg.
(n. r.), P. communis d’Orb. (r.), P. probléma d’Orb. sp. (r.), P. probléma
d’Orb. var. deltoidén Ess. (r.), P. amplectens Ess. (r.), P. amygdaloides
Ess. (r.), P. guttida Ess. (r.), P. discreta Ess. (r.), P. sororia Ess. (r.), P. obtusa
Born. (r.), P. globosa Born. (r.), P. sp. (r.), P. cognata n. sp. (r.), P. leprosa
Ess. (r.), P. spinosa d’Orb. (r.), P. tubercalata d’Orb. (r.).

Uvigerina urnula d'Orb. (r.), U. pygmaea d’Orb. (r.), U. venusta
n. sp. (s.).

Globigerina bulloides d’Orb. (s.), G. reguláris d’Orb. (r.), G. tri-
loba Ess. (s.), Orbulina universa d’Orb. (s.), 0. universa d’Orb. var.
bitóba d’Orb. (n. r.), Sphaeroidina austriaca d'Orb. (n. i\), Truncatulina
sp. (r.), Heterolepa Dutemplei d’Orb. sp. (n. r.), Anomalina granosa
Hantk. (r.), Semseya lamellata n. gén. et n. sp. (s.), Pulvinulina repanda.
Eichtel et Moll. sp. (n. r.), P. oblonga Will. sp. (r.), P. Schreibersn d’Orb.
sp. (r.), Epistomina Partschiana d’Orb. sp. (n. r.).

Nonionina pompilioides Fichtel et Moll. sp. (r.), N. communis d’Orb-
(r.), N. perforata d’Orb. (r.), Polystomella crispa Linné sp. (s.), P. aculeata
d’Orb. (r.), P. macella Fichtel et Moll. sp. (n. r.), P. subumbilicala Czjz.
(r.), P. sp. (r.), Amphistegina Hauerina d’Orb. (s.).

A GEOLÓGIA ÚJABB FELADATAIRÓL.

Suess E. tanár előadása, melyet a természetkutató társulat 1893. évi vándorgyűlésén

Görlitzben tartott.

A geológia újabb feladatairól szólva mindjárt a mi tudományunk határszé¬
leire kell Önöket vezetnem, mert csak onnan, hol előőrseink állnak, lehet a dolgok
további fejlődését áttekinteni. Nem tudom, sikert érek-e vele ? De a tárgy min¬
denesetre oly terjedelmes, hogy hosszabb bevezetést nem engedhetek meg ma¬
gamnak.

Legelőször is vessünk egy pillantást az eddig megtett útra. Mondhatjuk,
hogy a mai geológiának kiinduló pontja a múlt században a freibergi nagy bánya¬
iskola volt. Ott kezdték legelőször Werner vezetése alatt a hegység kőzeteinek
települését tanulmányozni és összefüggő területeket rendszeresen átkutatni. De
csak miután a jelen század első évtizedében Cuvier bebizonyította, hogy a párisi
gipszben talált emlős maradványok tényleg kihalt állatfajoké, mióta az angol
Smith kiderítette, hogy a réteges kőzeteknek különböző fekveteiben foglalt kövü¬
letek egymástól is különböznek és hogy ennélfogva lehetséges a rétegeket kövüle¬
teik segítségével osztályozni; mióta végre v. Buch Lipót hatalmas lendületet

(26)

A GEOLÓGIA ÚJABB FELADATAIRÓL.

27

adott a hegység szerkezetének tanulmányozásának : csak azóta tűnt ki, mily rend¬
kívüli tágas új terület nyílik itt az ember kutató szellemének.

További tetemes haladások a jelen század első felére és közepére esnek.
Freibergben a földtani kutatásnak czélja eredetileg a teléralakban előforduló
nemes fémek felkeresése volt. Később felismerték az emberek, hogy a kőszén és a
vas még sokkal fontosabbak az államra nézve, és végre arra a meggyőződésre
is jutottak, hogy a földkéregnek még sokkal tekintélyesebb része, t. i. a termőföld,
az ország jólétére nézve a legnagyobb jelentőséggel bír.

így tehát fokonkint megerősödött az a meggyőződés, hogy az ország geoló¬
giai alkotásának átkutatása fontos előmunkálata a közgazdasági fejlődésnek, ez
pedig oka annak, miért eszközöltetnek az országok geológiai felvételei államkölt¬
ségen, nemcsak Európának majdnem minden államában, hanem számos tengeren¬
túli államban is ; ilyen intézetek vannak az Egyesült-Államokban, Canadában,
Ausztráliában, Üj-Zeelandban és Japánban is. A hol állami intézetek nincsenek,
vállalkozó utazók bővítették ismereteink körét, mindenekelőtt v. Richthofen
Ferdinand az ő terjedelmes kutatásaival Chinában. Angolok és oroszok bebaran¬
golják Középázsia hegységeit. Mondhatni, hogy a jelen időpontban a geológiai
szerkezetre nézve a földfelület túlnyomó részéről lagalább némi ismeretünk van.

Az imént említett állami felvételeknek rendesen az a hiányuk, hogy a poli¬
tikai határokon elvágódnak, ezek pedig épen nem esnek össze a természetes hatá¬
rokkal, hanem igen gyakran valamely hegység vízválasztóját követik, úgy hogv a
hegységnek egyik fele az egyik, másika a másik államhoz tartozik. Ilyen határ
pl. az Óriáshegységé is, melyen ma utaztam át. Ennélfogva csak a különböző állam-
területek felvételeinek egyesítése adhat helyes fogalmat a földfelület bizonyos
egységeinek valódi szerkezetéről. Az a kép, melyet ma a föld szerkezetéről birunk,
semmikép sem tulajdonítható érdemül csak egyes kutatóknak, hanem a közös
munkák nagy mennyiségéből keletkezett.

A geológiának külön és fontos ágát képezi a földfelület mai domborzatának
keletkezésére vonatkozó vizsgálat. Igen hosszú időn át azt vélték, hogy minden
hosszúra nyúló hegység egy vonalszerű földrésznek emelkedése által keletkezett,
ez lett volna a hegység tengelye, melyhez két oldalt a hegység melléktagjai és
melléklánczai részarányosán csatlakoznának. Magát, a középtengely kiemelkedését
egy időn át hasonló folyamatnak tulajdonították, mint a mely a vulkánok emelke¬
désére vonatkozólag feltételeztetett, t. i. egy a föld belsejéből kifelé ható erőnek,
mely ezen hegységtengelyeket fel- és a melléklánczokat oldalt félretolta volna.
Még Buch is így képzelte magának a folyamatot.

Mások, nevezetesen Elie de Beaümont, a franczia nagy geológus, még azt is
lehetségesnek tartották, hogy a vonalszerű hegységtengelyek eloszlása a föld kerek¬
ségén valamely egyszerű mértani törvényre vezethető vissza. Ezen tengelyek
menetét egy a földtekébe beillő kristály éleinek megfelelőnek képzelték.

De mindezen régibb nézetek, habár évtizedeken át hasznos alapjai voltak a
kutatásnak, a mai napi tapasztalatoknak már nem felelnek meg. A legfontosabb
alapfeltételeik téveseknek bizonyultak. Először is kitetszik, hogy a legnagyobb
lánczhegységek szerkezete nem részarányos, hanem asymmetriás és egyoldalú,
és hogy a svmmetriás szerkezet csak kivételesen és megközelítőleg találtatik. így
példáúl a nyugati Alpokban az úgynevezett « központi tömzsök» leghatalmasb-

(27)

28

SÜESS EDE :

bika, a Monté Rosa, nem a hegység közepére, hanem egészen annak déli szegé¬
lyére esik.

Élie de Beaumont eszméje, mely szerint a hegyvonulatok egy kristálytest
éleinek a földfelületre való vetületének felelnek meg, már csak azért is elvetendő,
mivel a nagy hegységek kevés kivétellel nem egyenesen, hanem többé-kevésbbé
ívalakban vonulnak.

A helyes felfogás szempontjából mindenek előtte tekintetbe kell venni, hogy
a föld felülete alakulásának egyik lényeges tényezője azon romboló hatás, melyet
a fagy, az elmállás és a folyó víz a kőzetekre gyakorol. A hegységek, a mint azokat
mai nap látjuk, csupán többé-kevésbbé elpusztult romjai ama sokkal tetemesebb
magaslatoknak, melyeket a természet hajdan épített. A ki beletanult ezen romok¬
nak képzeletben való ujjáalkotásába, lényegileg má: és pedig sokkal nagyobbszeríí
fogalmat kap a legtöbb hegységről. Ez a kép azután nagyban különbözik a tájkép¬
festők vagy térképrajzolók műveitől. Ezzel azonban még csak alapot nyertünk, me¬
lyen a hegységek keletkezésének okait fejtegethetjük.

A hegységek feltornyosulásában nyilatkozó erő, úgy látszik, első sorban a
földgömb külső burkának összehúzódásából keletkezik, a mivel egyúttal a föld¬
átmérő megrövidülése jár, és az egész folyamat bolygónk folytonos kihűlé¬
sétől ered.

Látjuk, hogy ezen összehúzódás kétféle alakban nyilvánul, vagy vízszintes
mozgásban, t. i. redőzésben vagy függőleges zsugorodásban mint beszakadás.

A szerint a mint ezen mozgások egyike vagy másika nyeri a túlsúlyt, majd
hosszú redőzést látunk a föld felületén, pl. az Alpokban vagy az Ural hegységben,
majd lapos földtáblákat, mint pl. a Szaharában és Oroszország középső részében,
majd beszakadások vonalait, mint a Holt tengernél, majd megint nagy elsülyedé-
seket, mint pl. az Apenninek nyugati oldalán.

A hegylánczok redői hosszú hajlított vonulatokat képeznek, melyek idősebb
földrögök szélén gyakran feltorlaszulnak és általuk irányukból eltereltetnek. Alak¬
juk a mozgó víztükör hullámvonulatára emlékeztet, és külső redőik, melyek a
hegység szegélyét képezik, néha tökéletesen áthajlók, úgy hogy a redőzött hegység
rétegsorozatát a mozgás irányában fekvő előtér felé megfordított rendben találjuk.

E szerint a földfelület alakulása vidékenkint más-más szerkezetű. Itt föld
táblák, amott beszakadt területek, tovább ismét redőzött és áttolt darabjai a
földkéregnek, melyeknél, a mint mondtuk, a fiatalabb redők az előttük fekvő
területek által szabad kiképződésükben meg vannak akadályozva.

Kitűnik azonban, hogy a földfelület domborzata éppen nem vág mindig össze
annak belső szerkezetével. Ilyen esetekben, ha helyes felfogáshoz akarunk jutni,,
szükséges, hogy a szerkezetet, főleg tehát a redővonalok és a törések menetét fel¬
ismerjük. Ezek a vonalok itt a döntők, nem pedig a külső domborzati alakok.

Például tekintsünk a Harz-hegységre. Körvonalai szerint ezen hegység ellip-
sisalakú, melynek nagyobbik tengelye EENy-felé van irányozva, valósággal azonban
redőkből áll, melyeknek tengelyei EEK-felé, tehát rézsűt a külső alakra vonulnak.
Csupán a domborzatot tekintve, a Harz az ő imént említett körvonalával mint
önálló hegység jelentkezik, és ilyennek tekinti a geographus ; de a geológus, a ki
a rétegek csapását követi szemmel, benne nem lát egyebet, mint a nyugatra fekvő¬
rajnai hegység folytatását, mert ebben ugyanaz a rétegcsapás uralkodik.

(28)

A GEOLÓGIA ÚJABB FELADATAIBÓL.

29

Hasonló esetet találunk a Yogesek és a Feketeerdő-hegységekben, rétegeik
■vonulása EEK-felé irányulván, a hegységek külső alakját rézsűt szeli és folytatását
egyfelől a középfrancziaországi magas földben, másfelől a Fichtel-hegységben leli.

Csak ezen az utón kapunk tiszta fogalmat a jelenségek összefüggéséről, és
könnyű lesz arról meggyőződnünk, hogy ezen most különválva kimagasló hegység¬
részek tényleg csak töredékei egy egységes redőzésnek, melynek nagy részei elsü-
lyedtek. Az elsülyedt részek között a megmaradt töredékek, ú. m. a Feketeerdő és
a Yogesek, kiemelkednek és ezen kimagasló darabokat nevezzük bástyáknak
(Horste).

Említettük, hogy volt idő, midőn a föld liegylánczairól azt tartották, hogy
bizonyos geometriai szabályok szerint elrendezvék, és e szabályosságban határo¬
zott, a földgömbbe illő kristályalakok éleit vélték felismerni. De minél tovább fej¬
lődött ismeretünk, annál inkább tért el a természet képe ama feltételes mértani
szabályosságtól, és a mint a természetben gyakran történik, itt is egész váratlan
igazságok derültek ki.

Ha térképen kirajzoljuk a nagy redővonulatokat, melyek vagy még teljesen
épek vagy beszakadások folytán csak egyes bástyákban tűnnek fel, akkor rendsze¬
rint nagyhajlású görbe vonalok állnak elő, és képesek vagyunk ezen görbékben a
vonulat külső domború oldalát, melyen a redők gyakran egészen átliajlók, meg¬
különböztetni a homorú belső oldaltól, melyen rendszerint a beszakadások nagyobb
számnak.

Ezen szempontból vizsgálván meg a földnek azon részét, melyet ó-világnak
szoktunk nevezni, azaz fölkeresvén annak egyes redővonulatait és a feldaraboltak -
nak töredékeit kiegészítvén, a következő tényállás derül ki :

Elsőben kapunk egy redővonulatot, mely Genuánál kezdődik, az Apenninen
át Sziczilián végig az északi Atlasz-hegységre húzódik, Gibraltárnál meghajolva a
tengerszorost keresztezi, a délspanyolországi baeti Cordillerában és a Sierra-
Nevadában folytatódik és egész a Baleari szigetekig tart. Ezt a nagy ívet nevezzük
a nyugati Közép-tenger ívének.

A második ív az Adriai-tengernek túlsó partját képezi, magába foglalván
Dalmácziát, Albániát, Görögországot, végig vonulván Kréta és Kandia szigeteken
és a Taurusban lelvén folytatását. Ez tehát dinari-taurusi ív.

A harmadik ív a Tigrie-folyó mentén halad, magába foglalván a Zagros-
hegylánczot, végig vonul a perzsa öböl keleti partján, majd az Indus-folyó nyugati
oldalán északfelé hajlik és Dera Ismail Khan várostól északnyugatra fekvő vidékig
tart. Ez az ív tehát átkarolja az egész iráni felföldet és azért iráni ívnek
neveztetik.

A negyedik ív csak rövid : Dera Ismail Khantól a Ihelum-folyóig terjed. Ez
a darab a Híndukus nagyszerű hegyvilágának külső szegélyét képezi és rétegei
különös módon zavarvák ée átdöntvék. Ezt a szegélyt Sóshegy láncznak (Saltrange)
nevezik.

Az ötödik ívet maga a Himalaya- hegység képezi. Ezen óriás hegységnek
külső szélén a rétegek szintén egészen fel vannak forgatva, a legrégiebbek a leg¬
fiatalabbak fölé kerültek. Déldélkelet felé ezen ív addig a pontig terjed, hol a
Brahmaputra kilép a hegységből. Itt hozzá sorakozik az ívek legnagyobbika, me¬
lyet burmai ívnek nevezhetünk. Ennek a vonulása az Irawaddi-folyó mentén

(29)

30

SUESS EDE:

Középázsiából csaknem a délkör irányában lefelé tart és külső szegélye a Negrais
foktól az Andamrmok, Nikobarok, Szumatra és Jáva-szigeteken át egész a Szunda-
szigetekig húzódik.

Középázsiában nagyszámú redővonulat sorakozik többé-kevésbbé párhuza¬
mosan a burmai ív, a Himalaya- és a Sós-hegyláncz külső szegélye mögé és ezen
egymás mellett álló hatalmas hegylánczok, melyek Belső-Ázsiának felföldét képe¬
zik, a mennyire mainap ismeretesek, kivétel nélkül délfelé redőzve látszanak, csak
úgy mint az imént felsoi’olt ívek. Ezen a déli irányban redőkké összenyomott lán-
czok Ázsia belsejéből a Csendes-tenger felé egyes ívalakkú vonulatokká oszlanak
fel és ekként képezik Ázsia keleti partja mentén ama sajátságos ívalakú sziget¬
vonulatokat, melyet sokan már virágfűzérekhez hasonlították.

Az elseje ezen íveknek a Liu-Kiu- szigetekből áll, a második Japánból, hol
azonban a Hon-Siu-sziget közepén egy nagy harántzavarodás, vagyis két ívdarab¬
nak találkozása mutatkozik. A harmadik ívet a Kuril-szigetek képezik, melyek
Jesszotól Kamcsatka felé vonulnak. Kamcsatka maga részben a kurili ív folytatá¬
sából, részben egy belső párhuzamos ívből áll. Ezen ívekhez, melyek a keletázsiai
szárazfölddel oly szoros kapcsolatban állnak, hozzácsatlakozik még az Aleutok
nagy íve és Alaska-félszigete.

Mindezen redőívek a gibraltári hajlástól kezdve, tehát a Spanyolországban
fekvő ívdarab kivételével valamennyi ív, Gibraltártól Kamcsatkáig és az Aleuti-
szigetekig azáltal tűnnek ki, hogy redőzésük iránya délfelé mutat. Együtt véve
ezek az ívek sajátságos alakú, de igen éles határt képeznek a tőlük délre fekvő
földtáblák irányába, melyekhez tartozik egész Afrika, az Atlasztól délre, továbbá
Arábia Palesztinával és Szyriával, végre a keletindiai felsziget. A magas Sárkány¬
hegyek Natalban meg a Ghat-hegyek az indiai fensík nyugati szélén, nem való¬
ságos hegységek, hanem leszakadt földtáblák szélei úgy, hogy ha magaslataikat
megmászszuk, fönt többé-kevésbbé sík fenföldet látunk magunk előtt.

így tehát az 0- világ a mi fölfogásunk szerint két részre oszlik, mely részek
határai nem esnek össze a mai világrészek határaival. Az egész földterületet, mely
az imént felsorolt határívek külső szegélyétől északra esik, Eurasiá-nak nevezzük, a
délre eső táblás földeket pedig Indo- Afrika elnevezése alá foglaljuk. Az utóbbi
tehát a Wadi-Draa-torkolatától, az Atlanti-tenger partján, egész a Brahmaputra-
torkolatáig a bengáli öbölbe terjed.

Engedjék meg, hogy most még a földfelület többi részeire is futólagos pil¬
lantást vessek.

Úgy Észak- mint Dél- Amerikának az a sajátsága, hogy réteggyűrődéseik
főleg nyugatra, tehát a Csendes-tenger felé van irányítva. Az Aleutok ívéhez
csatlakoznak a William-öböltől délre a Kenia-félszigettől kezdődő nyugati redő-
vonulatai Észak-Amerikának, melyek azután Alsó-Kaliforniában és Mexikóban
folytatódnak. A tehuantepeci öböltől délre megváltozik a kép és a nyugati Közép¬
tenger íveihez némileg hasonlatossággal biró viszonyok állnak be. Itt ugyanis a
következőt látjuk :

Venezuela északi részében vannak keletről nyugatra csapó réteggyűrődések,
melyek Trinidad-sziget körvonalában lelik legvilágosabb kifejezésüket. Úgy lát¬
szik azonban, hogy ezen vonulatok folytatása Tabago és a Kis-Antilla-szigeteken
keresendő. A Kis-Antillakban meglehetős biztonsággal követjük egy hegység

(30)

A GEOLÓGIA ÚJABB FELADATAIRÓL.

31

nyomát, mely a Szűz szigeteken át Portoricora húzódik és San Domingón két
részre oszlik, melyek egyike Jamaikába, másika meg Cuba déli részében foly¬
tatódik.

Más ívvonulat képezi Cubának egész északi részét, Guatemala és Honduras
államokban pedig ugyanezen redővonulatokat találjuk, a mint Közép-Amerika
alakját haránt szelve a Caraib-tenger területéről a Csendes-oczenáig vonulnak-
Ebben a vidékben tehát a redó'vonulatok iránya valósággal keresztébe esik a szá¬
razföld körvonalaira. Azt, hogy a hondurasi redővonulat folytatása merre esik,
nem lehet látni, mert a Galapagos-szigetek csupán régi vulkáni kőzetekből áll¬
nak. Ellenben világosan tapasztaljuk, hogy az Antillák ívének kőzeteihez egészen
hasonló képződmények Venezuela nyugati részében is meg vaunak és innen
kezdve három vonulatot képeznek, melyek Ecuador felé tartanak, ott végre egy
törzszsé tömörülnek és onnan kezdve Perún és Bolivián keresztül mint egyetlen
hatalmas redővonulat az Andok magas Cordilleráját képezik, melyre a vulkánok
csak mint idegen jövevények felrakódtak.

Arica-öblénél új ív kezdődik, mely Bolívia nyugati partját követve Chilin is
végig, majd a nyugati Patagouian át húzódik, végre Horn foknál megkanyarodva
keletnyugati csapással Staten Islandra csap.

Mindezek a redővonulatok nyugat felé nyomódtak, kivéve az imént ernlí-
lített görbe ívet az Antillákon és a legdélibb darabot Staten-Islandban.

Ausztráliában a keleti redőzés uralkodik. Ezen világrésznek nyugati oldala
oly szerkezetű táblaföld minő Indo-Afrika és talán nem is más, mint annak foly¬
tatása, keleti partját ellenben egy hosszú redővonulat képezi, mely Vandiemens-
landban folytatódik. Új-Seeland és Űj-Caledonia egy párhuzamos redővonulatnak
darabjai, melyek Ausztráliához úgy viszonylanak, mint a Saltrange vagy a Hima-
laya a tőlük északra fekvő középázsiai redőzött területekhez.

Ámde térjünk vissza a földfelületnek azon részéhez, melyet legpontosabban
ismerünk, t. i. Európához, vagy hogy szabatosabban szóljunk, nyugati Eurasiá-
hoz. Itt a jelenségek felette bonyolódottak és a változatosság, úgy látszik nagyobb
mint a földnek bármely más részén. Míg egyfelől Eurasiának fentebb felsorolt ívei
délfelé vannak redőzve, közép Európában északfelé tolt redővonulatokat látunk,
még pedig úgy, hogy Európa területén ismételten és mindig északfelé lett
redőzve.

Kezdjük el szemlénket északnyugaton. Island valamint Jan-Mayen vulkáni
képződmények. A nyugati Hebridák, egész Norvégia a Lofotok-Mageröig és az.
Északi fokig ősrégi gneiszből állnak. De a mint a szigetekről átlépünk Skótlion
északnyugati partjára, ott mindjárt teljesen felforgatott kőzetrétegekre akadunk,
melyek megfordított településsel az ősrégi gneiszre fel vannak tolva és egy nagy
redővonulatnak külső szegélyeként jelentkeznek. Ezen vonulatnak általános csa¬
pásiránya északkeleti. Elterjed pedig Island és "Wales nagy részére, Angolország
némely területére, egész Skóthonra és még Norvégia nyugati redővonulataiban
is leli folytatását. Valamikor ez egy egységes redőzött hegység volt, melyből ma.
már csak egyes romokat ismerünk és a töredékek között ma a tenger veti hullá¬
mait. Ezt nevezzük mi caledoniai hegységnek.

Ez a redővonulat igen magas korú, a geológiával foglalkozók számára meg¬
említhetem, hogy benne a szilurkorszak kőzetrétegei már redőkbe vannak szedve*

(31)

-32

STJESS EDE:

míg az alsó devoni lerakodmányok vízszintes településben maradtak. A caledoniai
hegységredőzés tehát magasabb korú a devoni üledéknél.

Irhon nyugati partján, a Shannon-folvó torkolatától délre, újból egv redő-
vonulat kinyomuló külszélét látjuk, mely Irkon déli részét átszelvén, a St. Brides-
öbölben Walesbe hatol, Walesnek legdélibb félszigeteit keresztezi, a Glamorgani
kőszénmedenczét szeli, a bristoli öblön át a Mendip-dombok felé tart, azután,
Katalabb üledékek takarója alatt déli Angolországon keresztül Calais felé és
iovább Douai és Yaleneiennes vidékére a franczia-belga határ közeiéig lmzódik.
A redők áttolatását itt azért ismerjük oly behatóan, mivel Francziaországban
épen ezen a vonalon vannak^ igen jelentékeny széntelepek, melyek mind többé-
kevésbbé felforgatott helyzetben vannak. A vonulat külső szélének és a meg¬
felelő redőknek csapása gyenge hajlással NyENy-ról KDK-felé irányul.

Az ezen vonaltól délre fekvő földek, tehát Kény és Cork, Cornwall és Devon,
továbbá Normándia és Bretagne le egészen a Vendéeig ugyanilyen irányú redők-
ből vannak alkotva ; a redők mind északfelé hajlanak, de utólag törések által
egyes bástyákká vannak feldarabolva. Itt is megjegyezhetjük, hogy ezen redő-
vonulatok geológiai korát ismerjük és pedig a caledoniai redőzésnel fiatalabbnak
ismerjük, mert itt a főredőzés korszaka a kőszénkor utolsó felének közepére esik,
a kőszénképződmény régibb rétegei ugyanis még részt vesznek a redőzésben, a
fiatalabbak ellenben ama hegységnek már lekopott redőin átnyúlva települnek.
Ennélfogva intra-carbom- nak mondhatjuk ezen redőzés korát. A meglevő töredé¬
kekből Ítélve, úgy látszik, hogy ezen vonulatnak legmagasabb hegyei Bretagne-
ban, talán a Morbihanban léteztek; minthogy a bretagnei félsziget a rómaiak
korában Armorika nevét viselte, a redővonulatot, melynek külső széle, a mint
mondottuk, Shannontól egész a franczia-belga határig terjed, armorikai vonulat¬
nak vagy armorikai hegyláncznak nevezzük.

Ama most említett, Douai és Yaleneiennes között fekvő ponttól kezdve a
redők iránya megváltozik és csapásuk már most KÉK-felé tart. Itt is redővonu-
latnak külső, felforgatott és átnyomott szélét látjuk, melynek természetét a belga
széntelepek szerkezete pontosan tünteti fel. A redőzött bástyák csoportja, mely-
lyel most kell foglalkoznunk, rendkívül nagy. A feltolt külső szél nem sok helyen
látható, felismerhető ugyan — a mint mondottuk — a belga széntelepekben, de
a Rajnán túl elenyészik és egyáltalán többé nem válik láthatóvá, csak messze
keleten, a Szudeták keleti szélén, t. i. az ostraui kőszénterület nyugati részében,
hol az ottani széntelepek áttolatásában nyilvánul.

Ezen darabokra szakadt hegység bástyáiban a redővonulatok a nyugati
részben EK vagy EÉK, továbbra K, azután KDK, DK és végre egészen D-re
csapnak. Egészben véve tehát egy nagy, északfelé domborodó ívet képeznek,
melynek legnevezetesebb bástyái a következők : először is a belga kőszénterü¬
leten belül az egész redőzött hegység a Rajna vidékén le a Taurus-hegységig,
messzebb délre a Feketeerdő, a Yogesek és a franczia Középfelföld keleti része,
azután keleten a Harz-hegység és egy egész sora azon hegység darabjainak,
melyek a csehországi főtömeghez többé-kevésbbé csatlakozva a Tkiiringail erdőtől
egész az imént említett ostraui kőszénterületig vonul.

Eme redőívnek domborulása legfeltűnőbben mutatkozik az Ercz-hegység
és az Oriáshegység egymáshoz való állásában. Bajorországban, Hof táján, a

(32)

A GEOLÓGIA ÚJABB FELADATAIRÓL.

33

(Münchberg gneisztömegében egy teljesen lerombolt begytömzsnek alaprajza
ismerhető fel. Ez a hegység, mely valamikor talán annak az egész hatalmas redő-
vonulatnak legmagasabb alkotásaihoz tartozott, különös fontossággal bír, és mint¬
hogy ez az egész vidék, az ú. n. Szász Vogtland, az ó-korban a Variskok országá¬
nak neveztetett, azért ennek az egész redőívnek, mely a franczia Középfenföldtől
a Szudetákig terjed a varisk redővonulat vagyis variak hegység neve adatott
Csakis a bástyadarabok szerkezetének nyomozása útján vált lehetővé a mainap
feldarabolt magaslatokat összefoglalni és bennök egy ősrégi német hegység-
vonulat egységét felismerni.

A varisk vonulatok kora pontosan ugyanaz, mint az armorikaié, t. i. a
főredőzés időszaka abban is a carbonkor második felére esik.

Innen most délre haladunk és már most könnyen isméjük fel, hogy az
Alpok a Kárpátokkal együtt ismét a redőíveknek egy hasonló, harmadik csoportját
képezik. Atbajló külső karimával vonulnak az Alpok redői a Durancetól Scbwei-
zon, Bajorországon és Ausztrián keresztül. Világosan látszik, miképen akadályoz¬
zák az északra fekvő régi bástyák, t. i. a varisk ívnek töredékei, az alpesi vonu¬
latok kifejlődését. így tehát először is a franczia Középfensík törés szélén, Lyon
közelében, torlaszolnak az Alpok redői, továbbá egy gneiszszirten, mely Besamjon
táján Dóiénál áll; nemkülönben a Schwarzwald déli szélén; végre, a mint a
csehországi tömeg déli végét megkerülték, mintha nyomás alul felszabadultak
volna, a nagy Kárpát-ívben északfelé fordulnak.

Ezt nevezzük az alpesi redővonulatvak. Korára nézve sokkal fiatalabb, mint
az előbb tárgyaltak, mert redőzésének főkorszaka a barmadkorba esik. A redő-
zésnek van folytatása nyugatra is egész Dél-Francziaosszágban a Pyrenáekig
északra tolt rétegeket látunk és maguk a Pyrenáek épen úgy helyezkednek Armo-
rikától délre, mint az Alpok a varisk redővonulatok irányában.

Ha ezek után a vázolt képnek csak fővonásait is kiemeljük, kiviláglik, hogy
Európának középső és északi része semmi más, mint egy sora az ismételten
északfelé egymásra nyomott redőknek vagy pikkelyeknek, úgy pedig, hogy az
északi redők a legidősebbek, ezek azután darabokká törtek, a leszakadásra délfelől
új redőzés következett és minden új redőzés az előbbeninek bástyáin, vagyis a
megelőző redővonulatnak fennmaradt töredékein feltorlaszódott és kifejlődésében
megakadályoztatott.

Európa területe tehát a következő redővonulatokra vagy áttolt pikkelyekre
szelik :

1. A Hebridák és Pofotok gneiszvonulatán belül a caledoniai vonulat ;

2. az armorikai és varisk ívek ;

3. a Pyrenáek, az Alpok és Kárpátok ívei.

Ez utóbbiakhoz csatlakoznak közvetetleniil azok a délfelé nyomuló redő¬
vonulatok, melyek a nyugati Közép-tengert körülövezvén, másfelé pedig a dinar-
tauruszi ivet képezvén, az eurásiai batárívek nagy lánczolatához tartoznak. De
hogy minő a viszony köztük és az alpesi vonulat között, azt megitélni mainap
még nem vagyunk képesek.

Látni való, hogy ezen az úton haladva mennyi változáson megy át a föld¬
felület képe szemünk előtt. Jelentéktelennek látszó vonalak egyszerre nagy fon¬
tosságot nyernek. Némely esetben a vidék domborzata bű képét adja a belső szer-
Ffildtani Közlöny XXIV. köt. 1894. (33) 3

34

SÜESS EDE:

kezetnek, máskor megint teljesen el kell tekintenünk a domborzattól. Jelenleg
az Alpok képezik Európának leghatalmasabb magaslatait, melyek a tájképi szép¬
ség teljes pompájában díszlenek, azonban alig lehet kétes, a redők szerkezetéből
ítélve, hogy valamikor az Alpoktól északra, az armorikai és varisk redővonula-
tokon hasonló jelentőségű magaslatok, meredtek, és ennél még régibb korszakban
lehet, hogy hasonló magas hegységek a caledoniai vidéken léteztek.

A táblás földszerkezet és a rétegredőzés közötti ellentét most már világo¬
sabbá vált és a beszakadások jelentőségét helyesen méltányoljuk. Igaz, hogy a
beszakadások legnagyobb példái az óceáni tengerfenekek, melyekre nézve, ha nem
is terjeszkedhetem most egész szerkezetük és keletkezésük kérdéseire, legalább a
következő tényeket akarom felemlíteni.

Először is az tűnik fel, hogy ott, hol az indo-európai határívek az óczeán
partjaira néznek, nevezetesen (a perzsa öböltől eltekintve) a Brahmaputra-torko-
latánál és innen kezdve Ázsiának egész keleti partján végig és folytatólag Eszak-
és Dél- Amerika egész nyugati partján, kivéve az egy tengerpartrészt Guatema¬
lában és Hondurasban, tehát a Brahmaputrától egész Cap-Hornig, a redővonulatok
a tenger felé néznek. Jelesen tehát a Csendes-Oczeán az, melyet ama redővonula¬
tok körös-körül öveznek és melynek mintegy megszabják körvonalát. Cap-Horntól
keletre a Brahmaputráig, t. i. az Atlanti-tenger területén és az Indiai-tenger nyu¬
gati fele körül az ellenkezőt látjuk. Itt vagy a táblaföldek letört szélei érintkeznek
a tengerrel, ú. m. a délafrikai Sárkány-hegyek vagy az indiai Ghátok, vagy pedig
a hegységvonulatok harántszakadással végződnek a partokon, mint pl. az armorikai
bástyák esetében, és csak egy pár kivételes esetben, t. i. az Antillákban és Gibral¬
tárnál látunk redőíveket a tenger széléig domborodni.

A tengerpartképződés első típusát, melyben a partvonal a redőzés csapása
által van előírve, pacificus típusnak nevezzük ; a másodikat pedig, a melyben ez a
vonatkozás nem mutatkozik, atlanti típus nevével jelölhetjük.

De még tovább is mehetünk.

A réteges üledékek elterjedésének alapján a valószínűség nagy fokával
kimondhatjuk, hogy a Csendes-tenger, nagyjában véve, idősebb a többi tengernél
és hogy valamikor folytatása volt, mely Indo- Afrikán keresztül, éppen a mai leg¬
nagyobb liegylánczok területén egész az Alpokon túl terjedt. A Csendes-tengernél
egészben véve fiatalabb az indiai óczeán, legfiatalabbnak pedig a három terület
közül, ismét csak egész általánosságban szólva, az atlanti óczeán közepét kell
tekintenünk.

Látjuk, tisztelt hölgyeim és uraim, mily nagyszabású felfogáshoz juttat
minket a földfelület különböző országaiban végzett egyes kutatások összefoglalása,
és miként merülnek fel most oly kérdések, melyek még csak egy évtized előtt
ismeretlenek voltak. Csak az újabb időben vonták magukra e kérdések a kutatók
figyelmét; azokat megoldani, az adott megoldásokat kiegészíteni vagy kiigazítani,
nagy és vonzó feladat, és nagyon valószínű, hogy ezen útnak további követésében
még sok igen fontos új nézet tárul fel bolygónk természetére nézve.

A mellett bizony még más irányokban is élénk tevékenység látható. Neveze¬
tesen nem mellőzhetem felemlíteni ama tanulmányokat, melyek a világűrből lehul¬
lott meteoritek tulajdonságait a földteke sajátságaival összehasonlítván, a föld
belsejének valószínű minőségére nézve meglepő következtetéseket vonnak. Már

(34)

A GEOLÓGIA ÚJABB FELADATAIRÓL.

35

most is nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy a vas és a magnesium benne
kiváló módon szerepelnek. Sajnálom, hogy e tárgyra bővebben nem terjesz-
kedhetem.

Mindezen tapasztalatokból, valamint általában a természetnek minden
beható vizsgálatából, nem egy általános szempont és az eszmék soknemű lánczo-
lata bontakozik ki.

A botanikus, midőn a gyászoló kegyelet jelvényéül a szomorú fűz lehajló
ágait pillantja meg, e szép fában az ó-kor kertészetének terményét látja, melyet
csak nőnemű egyénekben ismerünk és csak dugványok által szaporítunk. Ha ugyan¬
azon természetbúvár víg asztaltársaságban muskátbort kóstol, tudja, hogy mus-
katályszőlőnek is csak nőnemű venyigéi ismeretesek, és így a, gondolatoknak
váratlan lánczolata a vígság köréből visszavezeti őt a gyász helyére, miközben
asztaltársa e gondolatmenetről mit sem tud.

A geológus egy földabroszon megfigyeli a Cook-szorost, mely Üj-Seeland
két nagy szigetét választja el egymástól és benne egy redővonulat harántmetszését
látja, melynek ismétlését azután Novaja-Zemlján a Matoskin-Scliarban találja.
A pegui öböl (Sziámbán) neki mint egy redővonulat középső részének beliorpa-
dása tűnik fel és akkor tudja azt is, hogy Bécs városa hasonló, kisebb ugyan, de
fővonásaiban összevágó hosszsülyedésben fekszik. Ugyanő. Csehországból Gör-
liczre utazva az óriás-hegységben egy töredékét látja annak a nagy varisk ívnek,
mely valaha Lyonon túlig húzódott.

Tehát itt is az új képletek hálózata szövődik. De ez még mindig nem az
utolsó czélja egy nagy tudománynak.

Kant Immánuel azt vallotta, hogy mindenek előtt két dolog volt az, melyek
bámulatra gerjesztettek őt, t. i. a csillagos ég és az emberi kedély mélysége.

A gyermek örvend a sok apró, az éjjeli égboltozaton ragyogó világosságnak
és sejtelem nélkül tekint fel a világösszeség kimérlietetlen távolába. A tudomány
pedig a csillagzatok mozgását ismerteti meg velünk, megmutatja nekünk, mily
kicsiny ez a mi földünk és milyen parányiak vagyunk mi magunk. A fenséges
valóság elől meghátrál a legmerészebb fantázia.

Az emberi kedély kimérlietetlen mélységét mindenki gyanítja, de mélyebbre
betekinteni csak azon kevesek tudnak, kik komoly tanulmányok által képesek a
jelenségeket megelemezni. Ók azután többet is tudnak a belső emberről, mint mi,
kik csak bámulattal beszélünk róla, talán úgy, mint a gyermek a csillagos égről.
De háromszorosan irigylendők azok a válogatottak, kiknek hatalmukban van, nem¬
csak látni azt, hanem a beteg kedélyt meg is gyógyítani és kiket a megmentett
lelkek hálája holtig elkisér.

íme, a geológia most még egy harmadik tért nyit ki előttünk. Az ember
mikrokosmusán és az égboltozat makrokosmosán kívül még az idő határtalansága
is tárul fel.

Az emberi hagyomány évezredei pillanatokká sorvadnak. Mennyi ideig
rágták meg az eső és a fagy az Alpok magas csúcsait, azt nem tudjuk. Mióta
állnak azok feun, mennyivel előzte meg azokat a variskívek feltornyosulása, ezek
előtt mennyi idővel képződött a caledoniai ív és ezelőtt mennyivel, mikor lett a
Hebridek gneisze redőzve és összegyűrve, mindezt senki nem mondhatja.

Nem tudjuk, mikor állott be mindezen esetekben a redőzés és a legnagyobb

(35) 3*

36

ZUJOVIC J. M : ANNALES GÉOLOGIQUES.

leszakadás ; mióta van, hogy az első' földkéreg merevedett meg a vasból álló magva
körül. Az álló csillagok távolságát az égen, kevés kivétellel nem ismerjük és így
ebben is minden mérték és összehasonlítás alapja nélkül szűkölködünk.

A ki efféle gondolkozásokba merül, úgy érzi magát, mintha oly szférába
emelkednék, melyben nemcsak az emberi mérték, de maga a parányi egyéniség is
elenyészik ; miutha egyénisége elpárologna, úgy mint egy ködpehely a nap suga¬
raiban. Mert nem földi, hanem világtérbeli mértékekkel bánik. így jutunk el isme¬
reteink határáig, képzeletünk határáig, de még felfogó képességünk határáig is.

Midőn pedig ilyen tanulmányok magaslatáról visszatérünk a mindennapi
polgári élet síkjára, oly megerősödve érezzük magunkat, mint az, a ki magas
hegység csúcsairól alászállott.

Nem szabad ugyan remélnem, hogy ily rövid megbeszélés által Önökben
hasonló érzéseket keltettem, de szemben legalább azzal a beteg pesszimismussal,
melyet itt meg ott hirdetnek, kérném a tisztelt jelenlevőket, őrizzék azt a meg¬
győződést, hogy az emberiség napjainkban a természet jelenségének lényegére
nézve oly magas nézetekre emelkedett, minőket a múltban az emberi nem soha¬
sem bírt még, és hogy most is, midőn egész népek állnak fegyveresen egymással
szemben, mégis minden művelt nemzetben vannak emberek, kik ezen czivako-
dások fölé emelkedvén, e földgömb mindenféle nemzetiségű kutatóival egyetem¬
ben, fáradhatatlanul és irigység nélkül, testvérekként egyesülve a tények és a ter¬
mészeti törvények helyes felfogása felé törekszenek.

Inkey Béla.

ANNALES GÉOLOGIQUES I)E LA PÉNINSULE BALKANIQUE.

Dirigées pár J. M. Zujovic.

A Balkán-félsziget geológiai viszonyait ismertető évkönyv Il-ik (1800 év¬
ről) és Ill-ik (1891-ik évről) kötetéről szól jelen ismertetésem. Az évkönyvek szer¬
kesztője J. M. Zujovic, a belgrádi egyetem tanára.

A II. kötet a következő tudományos szerb nyelven írt értekezéseket tartal¬
mazza :

1 . P. S. Paulovic a rakoviczi mediterrán faunáról értekezik. A terület, mely
Kumodraz, Beli-Potok és Rakovicza falvak közt fekszik, dombos és erdőségekkel
van borítva. Talaja kavicsos, néha világos színű mész vagy erősen agyagtartalmú
homok rétegekből áll ; a bukoviczi pataknál erősen mállásnak indult tracbytféle
kőzet is található. A talált fossziliák töredékesek. A mikrofauna képviselői, továbbá
a korallok, crustaceák és spongyák egyelőre nincsenek ismertetve, csak a mollusz-
kák képviselőiről szól az értekezés. Az értekezés írója a lamellibrancbiaták osztá¬
lyából 17 családot 43 speciessel, a glossopborák 28 családjából 74 speciest con-
statált. A rakoviczai specieseket összehasonlította a möllersdorfi, badeni, soosi,
vöslaui, gainfahrni és enzesfeldi fossziliákkal, az összehasonlítást táblázatban is
közölte, amelyből kitűnt, hogy a rakoviczai mediterrán rétegezés leginkább a gain-
fabrni- és soosi-hoz hasonlít.

2. Közöltetik néhány szerb ásvány ( galenit , vasércz, magnesit, dolomit,
szerpentin, avalit, milosin, milanit és muskovit) és ásványvíz elemzése.

(36)

ZÜJOVIC J. M : ANNALES GÉOLOGIQÜES.

37

3. Züjovic leírja a belgrádi egyetem mineralogiai, geológiai, palaeontologiai
kabinetnek (1880 — 1888) berendezését.

4. M. S. Dinic Sophia környékének eruptív kőzeteiről értekezik. A környék
kőzeteit leginkább gránitok képezik, földpát, angit és biotittal, azonkívül található
bennök amphibol, magnesit és apatit. Leírja még a granulitos mikropegmatitokat,
dioritokat, diabasokat, labradoritokat, porphyriteket, andesiteket és andesittufákat.

5. Züjovic a jeliczai meteoritről szól, mely több darabban esett és különféle
helyeken találtatott.

6. Urosevic az avalai cinnabarit-, kálóméi- és arsenopyritről kristallogra-
fiai és vegyi szempontból értezik, a hol Schafakzik, Schmidt és Loczka erre vonat¬
kozó közleményeiről is megemlékszik.

7. Végűi a Balkán-félszigetre vonatkozó s már másutt megjelent irodalom
termékei vannak közölve.

A Ill-ik kötet tartalma :

1 . Neümayr Menyhért nekrológja Züjovic-tól.

2. I. Couic Szerbia középmagasságáról értekezik ; szerinte Szerbia közép
magassága 486,6 m vagy 487 méter volna ; Koritske methodusa szerint 469,4 m,
^Iurray szerint pedig 400 m.

3. Radovanovic értekezik Szerbia északnyugati részének Dobra nevű hely¬
ségnél talált liaszáról. Nevezetes és igen tisztán készített ábrákon láthatók a
középliaszból való fossziliak ú. m. Pecten liassinus, Rhynchonella tetraedra Sow.
var. Dobrensis , Rhynchonella acuta Sow. var. TerebralulapunctataSow.var. Hanes-
fieldensis Dav. A Klausféle rétegekből nevezetes a Bélemnites eanaliculatus és
Belemnites nov. spec., mely a Clavata typusra emlékeztet. A megnevezett és még
sok az eredeti értekezésben leirt kövület a belgrádi egyetem palaeontologiai gyűj¬
temény tulajdonát képezi.

4. Bbanko Anovic a milanit vegyi összetételéről értekezik. A milanitnak
kétféle varietása ismeretes, egyik a fehér, másik a zöldes féleség. Vegyi összetétele
A1203. 2SiO„ + 2H20.

5. Igen érdekes értekezés található a Balkán-félsziget geológiai viszonyairól,
külföldi és szerbiai hazai kutatók s azok felvétele nyomán. A czikk szerzője Züjovic.
Az értekezéshez négy profil van mellékelve és pedig Berkovicza-Balkán, Trojan-
Balkán, Traona-Balkán és Ajtos-Provadia-Balkán irányában. Képek is vannak
mellékelve, ezek közül az egyik a Belográcsik környékén elterülő homokkő kup-
szerű képződéseket, a másik a Tikili-Tásá oszlopszerű képződéseket ábrázolja.
Ez utóbbi bármely intézetnek díszére válnék.

6. Dinic értekezése Nyugat-Bulgária néhány palás kőzetéről; ilyenek a
gnájsz (granulitos, ampliibolos) mikaschist. és amphibolit.

7. Züjovic értekezése a szerbiai eufotitekről. A szerző Ami Boué és Viques-
nel nyomán nevezi eufotiteknek és nem csatlakozik Breithaupt, Tietze és Szabó
nézetéhez, akik azokat gabbro név alatt írták le. A következő beosztását is adja az
eufotiteknek: a) andesites eufotit, b) anorthitos euf. c) olivin euf., d) pikrit euf.,
e) peridot eufotit.

8. Ó-Szerbia geológiájáról értekezik Züjovic és Cip.jic a Balkánfélsziget hegy¬
vidékéről.

(37)

33

SZABÓ JÓZSEFI ELŐADÁSOK A GEOLÓGIA KÖRÉBŐL.

9. A meteorok megjelenéséről pár közlemény, mely szerint Szerbiában 1851
1877-, 1889- és 1890-ben hullottak meteorok.

10. Cvijic a prekonogi barlangról értekezik. Ezen híres barlang a Svrljig-
hegység nyugati részében található. Az értekezéshez két kép is van mellékelve s
ezek közül az egyik sibi stalagmiteket, a másik stoli stalaktiteket igen szép alak¬
jaikban mutatja be. A prekongi faunát Jovanovic írja le. A talált sok csont közül a
fosszil medvének kétféle alakja ismerhető fel, u. m. az Ursus spelceus és Ursus arc-
ioides, vagy Esper szerint a kidomborodott homloku a hím, a lapos homloku a
nőstény medve volna. Az élő állatok közül pókokat és insektákat határozott meg.

Végül a Balkán-félsziget bibliográfiája van közölve s F. TouLA-nak Geologi-
sche Kartenskizze von Donau-Bulgarien és Ost-Rumelien czímü térképe mellé¬
kelve. Az értekezések franczia vagy német kivonatokban szintén közölve vannak.

Legeza Viktor.

Dr. Szabó József : Előadások a geológia köréből.

(375 1. 201 képpel. Kiadja a kir. m. természettudományi társulat. Budapest, 1893).

E szép könyvről nem rendes irodalmi rovatunkban emlékezünk meg, mert
megjelenése eseményszámba megy és megérdemli, hogy külön, kiválóbb helyen
mutassuk be t. tagjainknak. Mióta a geológia rohamosan kezdett tudománynyá
kidomborodni, mióta a kutatások eredménye a tudósokat nagy mértékben meg¬
lepte, a laikusokban is mindinkább fölébredt a vágy «a természet titkaiból'* minél
többet megtudni, mert az emberi gondolkodással és elmélkedéssel jár a múlt meg
a jövő fátyolát föllebbenteni annyira, a mennyire az csak lehetséges. Ezen titok¬
szerű vonzalom hozta régente társulatunk körébe a tagok zömét, mert ha miná-
lunk még ma is azoknak a száma, kik a geológia és segédtudományainak művelé¬
sében és fejlesztésében részt vesznek, csekély, még kisebb volt az ötvenes évek
elején, midőn társulatunk — a magyarhoni földtani társulat — a működés terére
lépett és íme még most, egy oly időben, midőn az egyes tudományok művelése és
ápolása hazánkban az egyesületek számát annyira növelte és a művelt közön¬
ség áldozatképességét már mértéken túl is igénybe veszi; még ma is jelentkezik
társulatunknál hébe-hóba egy olyan honfitárs, ki hivatásánál és képzettségénél
fogva nagyon távol áll társulatunk működése körétől, de tud vágyának kielégíttp-
tósét várja annak publieatióitól. Fájdalom, mi ennek nem tehetünk eleget, mert a
tudomány szakszerű művelése mellett nagyon nehéz időt szakítani arra is — és
pedig ez sok időt és fáradságot igényel — hogy a tudományos eredményeket nép¬
szerűsítsük. A nyugat nemzetei e tekintetben már szerencsésebbek. Külö¬
nösen ott, hol az emberi boldogságra nézve veszélyt nem látnak abban az
ellentétben, mely a geológiai kutatás eredménye és a megszokott traditió
között fölmerül. A sok közül utalni akarunk csak Heer Oszwald három világ¬
nyelven látott napvilágot. «Die Urwelt dér Schweiz» czímű könyvére, nagy
olvasó körére. Egy ilyen munkára volt már régen szükségünk, egy ilyent már
régen vártunk; mert ha már nyereség volt, hogy 1873-ban Cotta klasszikus
könyve «Die Geologie dér Gegenwart» nyelvünkre lett fordítva; még sem volt e

(38)

SZABÓ JÓZSEF.' ELŐADÁSOK A GEOLÓGIA KÖRÉBŐL.

39

könyv iránya és irálya arra való, hogy a nagy közönség igényeinek megfeleljen.
Ez okból különös szerencsének tartjuk, hogy geológus veteránunk, a hazai termé¬
szettudományok népszerűsítésének egyik alapítója és hatalmas oszloposa oly szívesen
engedett a természettudomáuyi társulat vezetőinek, hogy a 1892. év tele folyamán
népszerű geológiai előadásokat tartson és még nagyobb szerencsének tartjuk, hogy
ez előadások kidolgozva és kibővítve a haza nagy közönségének hozzáférhetőkké
tétettek. A mit a tudomány a geológiában közkincscsé tett, azt Szabó röviden és
velősen és a mennyire a tétel lényege lehetségessé teszi, világosan és népszerűén
állítja elénk ; különös gonddal dolgozta azt ki, a mi a geológiai tüneményeket
érthetőkké és fölfoghatókká teszi, de rövidebb ideig időz az egyes formatiók jel¬
lemzésénél, jól tudván azt, hogy ezeknek, mint a föld és az élet egyes fázisainak
alapos leírása az olvasó részéről nagyobb előkészültséget és szélesebb keretet igé¬
nyel, mint a mennyit neki egynéhány esti előadás engedett. Egy emberöltő
munkáját és tapasztalatait fektette le e könyvben és a mit számos hazánkban
és messze vidékeken tett utazásain látott és tanult, azt itt fölhasználja honfi¬
társainak oktatására. Számos (201) nagyobbára a természetben fölvett vagy jeles
szakmunkákból átvett képpel támogatja magyarázatát és a ki e képeket ugyanazon
figyelemmel nézi, mint a minő figyelemmel olvassa a szöveget, az bízvást okulni
fog belőlük. Kívánjuk, hogy mindenki ugyanazon megelégedettséggel és liaza-
fiui örömmel olvassa végig e derék munkát és kívánjuk Írójának, adassék meg
neki, hogy az ilyen munkákban még mindig szegény természettudományi irodal¬
munkat még több hasonlóval gvarapíthassa ! a —

(39)

40

TÁRSULATI ÜGYEK.

TÁRSULATI ÜGYEK.

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 1894 FEBR. 7-ÉN
TARTOTT KÖZGYŰLÉSE.

Jelen voltak Dr. Szabó József elnöklete alatt : Böckh János, alelnök ;
Halaváts Gyula, dr. Ilosvay Lajos, Kalecsinszky Sándor, dr. Krenner J. Sándor,
L. Lóczy Lajos, dr. Pethö Gyula, Petrik Lajos, T. Eoth Lajos, dr. Schafarzik
Ferencz, dr. Schmidt Sándor, dr. Szontagh Tamás választm. tagok ; Adda Kál¬
mán, dr. Braun Gyula, dr. Erős Lajos, dr. Fialovszky János, Franzenau Ágoston,
Francé Rezső, Gesell Sándor, P. Inkey Béla, Kaufmann Kamillo, dr. Koch
Antal, Jjoczka József, dr. Lőrenthey Imre, Mátyás Aurél, dr. Muraközt Károly,
Nagy László, dr. Posewitz Tivadar, dr. Szádeczky Gyula, G. Szontagh PáI,
dr. Szterényi Hugó, Rybár István, Zsigmondy Árpád rendes tagok ; dr. Staub
Móricz és dr. Zimányi Károly, a társulat titkárai.

1. Az elnök a következő elnöki beszéddel nyitotta meg a közgyűlést.

Tisztelt közgyűlés !

A magyarhoni földtani társulat életét mélyen megrendítő eseménynyel kell
a közgyűlést megnyitnom ; ez társulatunk mecenási pártfogójának, Eszterházy
Miklós herczegnek 1894. január 28-án bekövetkezett halála. Hogy ezen veszteség
mennyire összefügg társulatunk létével, mindnyájan érezzük ugyan, de mivel az
összefüggés szálai a megelőző nemzedékre nyúlnak vissza, szabadjon annak kelet¬
kezésére visszapillantani.

1847-ben a magyar orvosok és természetvizsgálók Sopronban tartották a
vándorgyűlést s annak elnökségét Eszterházy Pál herczeg, mint Sopronmegye
örökös főispánja fogadta el, mi által Magyarország kultúrái haladását előmozdítani
hivatott, de még zsenge korú ezen intézménynek előkelőséget s jelentékeny hatást
biztosított. Ugyanezen a gyűlésen indítványba hozatott egy «földkutató és bányász-
társulati) alakítása, melynek közvetlen feladata lett volna a negyedkori rakodmá-
nyokat aranytartalomra átvizsgálni, mi Zipser, az indítványozó számítása szerint
évi 3000 írttal keresztülvihető lett volna. Az indítvány elfogadtatott s a költség
fedezésére aláírást nyitottak. A közgyűlési határozat szavai szerint «A főméltóságú
elnök minden közhaszonnal kecsegtető vállalatnak örömmel nyújtván segédkezet,
szívesen hajlott ily létrehozandó s czélszerűleg alakuló társulatot pártfogása alá
fogadni s a nyomban megnyitott aláírási íven, a siker esetére, ily czélra évenkint
400 pengő forintot kegyeskedett megajánlani. Az indítvány oly formán fogadtatott
el, hogy a tervezett társulat mint egészen magánvállalkozás igyekezzék létre
jönni. . . A m. orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlése mindenkor kedvesen
értesülvén, ha kebeléből életrevaló és sikert biztosító vállalatok sarjadzanak. «

Az 1848-ki események megzavarták a kivitelt, de nem semmisítették meg,

(40)

TÁRSULATI ÜGYEK.

41

mert 1850-ben azon indítvány kifolyása gyanánt a «magyarhoni földtani társulatot#
alakítottuk meg, s ugyanegyütt elhatároztuk, hogy Eszterházy Pál ő lierczegségét
pártfogóul felkérjiik. Kérésünket teljesítette s a Sopronban megajánlott 4-00 pengő
forintot évről évre utalványoztatta, a miből a pénzérték megváltoztával 420 frt
lett. Ezen mecenási tény tette csak lehetővé, hogy a társulat életjeleket adhasson.

A mit Eszterházy Pál herczeg megkezdett, azt fia, mint utódja, a most
elhunyt Eszterházy Miklós ő herczegsége, 1865 óta a mai napig szakadatlanul
folytatta.

Halálának híre a legmélyebb hálaérzettől átlengett sajnálkozással töltött el
mindnyájunkat, s ennek elnöki intézkedés alapján levélben adtunk kifejezést s úgy
hiszem a tisztelt közgyűlés elfogadja azon indítványomat, hogy Földtani Közlö¬
nyünk közelebbi kötetébe elhunyt pártfogónk arczképe jöjjön biográfiái adatokkal.

Ugyanegyütt indítványozom, miszerint a közgyűlés határozza el, hogy utódját
a már harmadik generácziora szálló és már-már hagyományosnak mondható párt
fogóság kegyes elfogadására kérjük fel.

Az indítványokat a közgyűlési tárgysorozat értelmében külön fogom kitűzni,
s ezzel átmegyek az elnöki megnyitó egyéb részeire.

A geológiát általában érdeklő mozzanat gyanánt kettőt említhetek meg. Elő¬
ször a nemzetközi geológiai congreesust, mely ezen évben (1894) Zürichben fog
megtartatni. A meghívók szétküldése is megkezdődött s azok szerint maga az ülés¬
szak augusztus 29-től szeptember 2-ig tart. Három osztály van megállapítva :
1. Geológia általában, tektonika stb. 2. Stratigrafia, paleontologia. 3. Mineralogia,
petrografia.

Kirándulások lesznek az ülést megelőzőleg a Jurában, az ülést követőleg az
Alpokban. Ezen kirándulások kétfélék : részletesek egyes vidékek szerint, melyet
gyalog járnak be, vagy körutazások nagyobb terjedelemmel vasúton, hajón, kocsin
s kisebb részben gyalog.

Tekintve azon meglepő eredményeket, melyeket még eddig mind az öt meg¬
előző congressus tanúsított, biztosra vehető, hogy ezen hatodik sem marad hátra.
Egyet már most is állíthatunk s ez Európa geológiai térképe, a mi a megelőző con-
gressusban Washingtonban említve sem volt, de általában a Londonban tartott 4-ik
congressuson is csak egy lap (C IV) volt bemutatva, Zürichben valószínűleg 5 lap¬
lesz színezve látható. Ezek a következők : 1. Németország északi része (C IV), me¬
lyet már ismerünk. 2. Németország déli része Svájczczal és északi Olaszországgal
(C V). 3. Anglia északi része (B III). 4. Anglia déli része s kevés Francziaország-
ból (B IV). 5. Németország keleti része s azzal határosán Oroszország s délre Ga-
liczia s e mellett csekély rész a magyarországi Kárpátokból (D IV).

Ezen utóbbi laphoz az Európa geológiai térképének magyar bizottsága volt
felkérve hozzájárulni, mi meg is történt és így ezen lap is elkészülhet a congres-
susig.

Megjegyzem, hogy az ezen laptól délre következő 6-ik lap, melynek nyugati
szélére Bécs esik, de Magyarország egészen reá jön, sőt délre a dunai királyságok
területét is nagyrészt magában foglalva (D V), az eredeti szines rajzban Berlinből
szintén Budapestre van küldve azon czélból, hogy erre az utolsó eredmények is reá
legyenek vezethetők. Ezen munkálat folyamatban van, de a zürichi összejöve¬
telig elkészülése bajosan eszközölhető.

(41)

42

TÁRSULATI ÜGYEK.

A térképet kiadó czég Berlinben (Dietrich Beimar) egészen biztosítottnak
találja e nagyszerű vállalatot az által, hogy Európa nagyobb országai száz-száz
példány vételére vállalkoztak. Ausztria-Magyarországot illetőleg a monarchia keleti
fele 50, a nyugati is ötvenet kap. Eddig Magyarország részéről csak az első részlet
van befizetve közösen a vallás- és közoktatási, meg a földmivelési minisztérium
által. Többszöri kérdezősködésemre Berlinben, hogy mikor kell a következő rész¬
leteket fizetni, választ nem kaptam, de ennek magyarázata is van, s ez az, hogy
eddig csak egy lap volt teljesen befejezve, de ez sincs még többszörösítve, úgy
hogy az egyes országoknak megküldhető legyen.

Múlt (1893) évi megnyitó beszédemben említettem, hogy a chikagói világ-
kiállítás alkalmából tudományos congressusok is inditványoztattak. Hogy meny¬
nyiben sikerült ez egészben, nem tudom, de egyről tehetek jelentést, mi honun¬
kat is közelebb érdekli, hogy t. i. Posepny Perencz tagtárs úr Chikagóban
értekezett az érczfekvetek genesiséről (The genesis of ore-deposits), és hogy ezen
terjedelmes munka (174 lap, 8-r.) mint a mérnökök nemzetközi gyűlésének tárgya
ki is nyomatott (Transactions of tlie American Institute of mining Engineers
Yol. XXII. New-York City. 1893). Posepny úr nagyon sokszor foglalkozik Magyar-
országgal, hol ő huzamos ideig és több helyen tett beható tanulmányokat. Mun¬
kája kiterjed az érczelőfordulásra mindenütt, a miről az irodalom szól és így a
rendszeres tárgyalásnál példák gyanánt ezekre is vonatkozik. Egészben véve ezen
bonyolódott, de fontos tárgy mai állását az ő saját szempontjából igyekezett az
amerikai szaktársakkal megismertetni. Munkája a szakirodalom ezen ágára fon¬
tos jelenség.

Honunkban is vannak 1894-re tervezve tudományos mozgalmak, melyekben
n geológia is bele lehet foglalva. Egyik a magyar orvosok és természetvizsgáíók
vándorgyűlése, mely Pécsett fog megtartatni (1894 július 2 — G) ; másik a Buda¬
pesten megtartandó nemzetközi közegészségi és demográfiái congressus (sept. 1 — 9),
mi a zürichi összejövetellel közel összeesik.

2. Az elnök bemutatja az 1893-ik évi közgyűlés hitelesített jegyzőkönyvét
és az idei közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri dr. Fialovszky Lajos
és Rybár István tagtárs urakat.

3. Az elnök felkéri dr. Staur Móricz első titkárt, terjesztené elő a múlt évre
vonatkozó titkári jelentést. E jelentés következőképen szól :

Tisztelt közgyűlés !

Bégi szokásunk szerint a mai napon is iparkodom a tisztelt közgyűlésnek
társulatunk a lefolyt évben kifejtett munkálkodásáról és állapotáról rövid áttekin¬
tést nyújtani. A lefolyt évben hét szakülésűnkön 1 2 előadó részéről tartott 25 előadás
egyike sem olyan, mely a programmszerűen kitűzött szakülés tarthatása czéljaból
került volna a napirendre, egyike sem olyan, mely be nem fejezett tanulmány,
vagy a kényszer szülte, idő előtti vagy holt termék volna. Ez előadások bizonyít¬
ják, hogy társulatunk tagjai, ha mindjárt csak ezeknek egy kis csoportja, követ¬
kezetes es szakadatlan munkálkodásával fentartja és táplálja társulatunk szellemi
életét és gyarapítja társulatunk tekintélyét be- és kifelé. De a régi kipróbált erők¬
höz csatlakoztak immár újabbak is és csak kellemetes kötelességet teljesítek,
midőn tisztelt tagtársainkat, kiket ez évre nézve a dicséret illet, névszermt föl-

(42)

TÁRSULATI ÜGYEK.

43

említem. A lefolyt év szakülésein ugyanis szerepeltek előadókként mélyen tisztelt
ELNÖKÜNK, dr. SCHMIDT SÁNDOR, dl’. SCHAFARZIK FeRENCZ, dl’. KoCH ANTAL, L. TjŐCZY
Lajos, Halaváts Gyula, dr. Lörenthey Imre, Francé Rezső, Treitz Péter,
dr. Lengyel Béla, Franzenau Ágoston, dr. Nuricsán József és csekélységem is.
E szaküléseinket nemcsak a többnyire szabadon tartott előadások közvetlen¬
sége tette érdekesekké, hanem sok esetben a hozzájok fűződő eszmecsere is,
az értekezletek és összejövetelek leghatalmasabb eszköze új eszmék fölébresztésére
vagy a régibbek megvilágítására.

Az előadások legnagyobb része megjelent Közlönyünkben is, mely a mennyire
csak lehetséges volt, ez évben is iparkodott a hazai szakemberek működésének
hű tükre lenni és az annyira tanulságos irodalmi rovat múlt évi gazdag tartalmát
Franzenau Ágoston, Loczka József, a boldogult dr. Primics György, dr. Ilosyay
Lajos, L. Lőczy Lajos és dr. Lörenthey Imre tagtárs uraknak köszönjük. Nagy
köszönettel venném tisztelt közgyűlés, ha a Közlöny érdekében figyelmeztető
vagy objektív kritikai megjegyzéseket tennének, mert a jónak elfogadásában
bennem mindig kész szolgát találnak.

Meg kell említenem még «a ra. kir. földtani intézet évi jelentését 1892-ről»,
mely terjedelmesebb az elődeinél és ezt tagtársaink ép úgy vették köszönettel,
mint «a m. kir. földtani intézet évkönyvei X-ik kötetének 4-ik füzetét", melyben
dr. Lörenthey Imre «a szegzárdi, nagy mányoki és árpádi felső-pontusi lerako¬
dások faunáját" ismerteti. A m. kir. földmivelésügyi miniszter úr ő nagyméltó-
sága különös kegyéből kaptuk mélyen tisztelt alelnökiink szives közbenjárása
folytán « a m. kir. földtani intézet könyvtárának III ik pót-czímjegyzék »-ét is, mely
újból tanúskodik arról, hogy az intézet könyvtára hazánk legelsőrangú szak-
könyvtárainak egyike. Fogadja ezért ő nagyméltósága, de alelnökiink is, őszinte
köszönetünket.

Térképünk ügye is közeledik a befejezésig. Királyi intézetünk tisztviselői,
igen tisztelt tagtársaink, éppen most foglalkoznak a műintézet részéről elkészített
színes mintalap korrektúrájával és csak tőlünk nem függő körülmények okoz¬
hatnák azt, ha a jövő közgyűlés alkalmával a kész térkép nem feküdnék készen
az ; sztalon.

Ez idáig csak örvendetest, kelle metest nyújthattam jelentésemben a tisztelt
közgyűlésnek, de társulatunk belső életében a lefolyt évben is ugyanazon aggasztó
jelenség merült föl, mint a megelőző években. Értem ugyanis tagjaink számának
föltűnő csökkenését. Okozza ezt a rohamosan keletkező és leginkább az intelli-
genczia szerény jövedelmét igénybe vevő egyesületek ; okozza talán társulatunk
szigorúan tudományos iránya is, de okozza végre az élet legnagyobb ellensége :
a halál. Tagjaink 1892-ik évi névjegyzéke 396 nevet foglal magában ; a lefolyt év
névjegyzéke pedig csak 377-et. A rendes tagok száma 21 -el kévés ebbedett.

A halál kiragadta sorainkból tiszteleti tagjaink egyikét : Stur Dénes
hazánkfiát és a bécsi cs. kir. földtani intézet volt igazgatóját, kinek munkás és ered¬
ménydús életpályájáról még megemlékezünk Közlönyünkben ; továbbá prudniki
d.r. Hantken Miksa és dr. Primics György tagtársainkat, mindketten tudományunk
hivatott és buzgó munkásai. Az elsőnek sokat köszönünk ; a másodikról, az után
ítélve a mit irodalmunknak már adott, még sokat várhattunk; de a keserű sors
máskép intézkedett. Kegyeletünk gyönge adóját az elhunyt érdemes tagtársak

(43)

44

TÁRSULATI ÜGYEK.

iránt a mai közgyűlésen fogja dr. Koch Antal örökítő tag a választmány kérelmu
folytán leróni.

A lefolyt év halottjai között van Bernáth József is, társulatunk hű, regi
tagja. 1864-ben mint műegyetemi magántanár lépett társulatunkba és még
ugyanazon évben másodtitkárnak választották, mely tisztet azonban csak rövid
ideig viselte. Későbben a választmány tagja is volt, de mindenkor üléseink szor¬
galmatos és buzgó látogatója mindazon időig, midőn súlyos baj nehezedett testére
és bizony lelkére is, mert minden gyanús időjel nélkül el veszté hirtelen egyik szeme
látó képességét, a két évvel későbben beálló szélhüdés pedig egészen világtalanná
és tehetetlenné tette, míg végre egynéhány havi szenvedés után jobb létre szen-
deríilt. Addig, míg kedve az önálló tudományos foglalkozáshoz tartott, különösen
kőzetek és ásványvizek vegyi elemzésével foglalkozott.

Régi — 1866 óta — és kedves tagtársunk volt Milkovics Zsigmond is, ki
egyszerű «földmivesnek» nevezte magát, de 27 éven át hű társunk maradt. Amint
e boldogult tagtársunkat bizonyosan csak a természettudományok iránti érdek¬
lődés fűzte mi hozzánk, ép úgy vezette körünkbe — 1867-ben — a fiatalkor
eszményi törekvésről való megemlékezés Leutner Károly-í, ki a selmeczi bányász¬
akadémiát végezte, de a viharos évek elragadták a választott életpályáról. Besze¬
gődött hazánk szabadságáért küzdő fegyvereseink közé és bizonyosan eszélyességé-
nek és hősiességének köszönhette, hogy a törzskari százados rangjára vitte, de a
szabadságharcz lezajlása után más pályára került. Alkotmányunk helyreállítása
után az akkori közlekedési minisztériumban nyert hivatalt és mint térképtári
igazgató lépett nyugalomba.

Halottjaink közé számítjuk még Burány JÁNos-t is, ügyvéd Esztergomban,
ki már mint bánya birtokos nagy érdeklődést mutatott a geológia iránt. Füzetkéje,
melyet az esztergomi vízvezeték érdekében írt, tanúskodik arról, hogy alapos
olvasottsággal fogott e kérdés tanulmányozásához.

Tagsági idejükre nézve fiatalok voltak Dávid Alajos és Pálffy József
tagtársak, kiknek elhunytát szintén gyászoljuk.

Tisztelt közgyűlés ! E kegyeletes megemlékezéssel befejezhetném hivatalos
jelentésemet, de kötelességemnek tekintem éber szemmel kisérni társulatunk
kiváló tagjainak működését társulatunk körén kívül is. Daczára annak, hogy már
egy negyedévszázad óta ismét magyar szóval hirdetik nálunk a tudományt,
daczára annak, hogy a többi leíró természettudományoknak a miénknél jóval
több művelője akadt, még mindig a szükséges kézi könyvek elég érezhető hiányá¬
val vagyunk ; egyedül tisztelt elnökünk szorgalmának és buzgalmának köszön¬
hetjük, hogy «Asványtan» czímű tankönyve immár ötödik kiadását érte, mely
könyv méltán sorakozik « Geológiai) czímű tankönyvéhez. Ha visszaemlékezünk
továbbá arra, hogy a kir. természettudományi társulat könyvkiadó vállalata
létrejötte alkalmával eredeti munka hiányában, «C'otta: Die Geologie dér Gegen-
wart » czímű kétségtelen klasszikus művét fordították le magyar nyelvre, akkor
ma őszinte szívből üdvözölhetjük igen tisztelt elnökünket, ki a természettudo¬
mányi társulat estélyein fiatal hévvel tartott előadásait a lefolyt évben «A geológia
köréből)) czím alatt érdekes könyvben közzé tette, mely az első népszerű munka
a magyar geológiai irodalomban. Ha továbbá a tökéletesség kedvéért újból föl¬
hozom dr. Schmidt ölNDOR-nak a « Drágakövekről » írt becses munkáját és czímek

(44)

TÁRSULATI ÜGYEK.

fölsorolása nélkül hallgatással nem mellőzöm a kir. természettudományi társulat
aegise alatt megjelent tudományos dolgozatokat akkor ez időszakot, melynek
munkásságában mi is részt veszünk, bízvást nem mondhatjuk a stágnálás idő¬
szakának. Programmunk a jövőben is az legyen, hogy társulatunk összesített
erővel — szent egyetértésben mint eddig — törekedjék arra, hogy tudományunk
tovább mozogjon európai színvonalán, mely törekvést, magától értetődik, a jövőre
is csak úgy megvalósíthat, ha anyagilag is tud megszilárdulni. Reményiem, tisztelt
közgyűlés, hogy térképünk ügye még a folyó évben végkép lebonyolódik és
hazafiui örömmel, sőt hálával fogom azt az indítványt üdvözölni, mely a térkép
vállalatunk anyagi eredményét ismét új, életre való és kiható eszme megvalósítá¬
sára fogja fölhasználhatni.

Ezúttal tisztelt közgyűlés legyen nekem megengedve, mint eddig úgy az
idén is társulatunk nevében köszönetét mondani a m. tud. akadémiának, a föld¬
művelésügyi m. kir. Miniszter Urnák és a m. kir. földtani intézet igazgatójának,
nagyrabecsült alelnökünknek ; magamat pedig szíveskedjenek becsületes műkö¬
désemben, de hivataloskodásom utolsó évében, úgy mint eddig is támogatni.

4. Az első titkár mint pénztáros bemutatja az 1893-ik évi közgyűlés által
kiküldött pénztárvizsgáló bizottság jelentését, és az ls93. évre szóló pénztári
jelentését, a melyet a közgyűlés minden megjegyzés nélkül tudomásul vesz.

PÉNZTÁRI JELENTÉS

a magyarhoni földtani társulat 1893-ik évi pénztári forgalmáról, pénztárának és vagyo¬
nának állásáról az 1893-ik év deczember hó 31-én,

I. Forgó tőke.

a) Bevétel :

Előirányzat

Tényleges bevétel

1893-ra

1893-ban

1 . Pénztári áthozat 1892-ről ... ...

684 frt 69 kr.

684frt 69 kr.

2. Herczeg Eszteriiázy Miklós pártfo-

gói adománya 1893-ra ... ...

420 « — «

420 « — «

3. Országos segély .... ... ... ...

1000 « — «

1000 « — «

4. Alaptőke kamatja _ ... ...

500 « — «

509 « 53 «

5. Forgó tőke takarékpénztári kamatja

20 « — i)

36 « 13 «

6. Tagdíj hátralékok _ ... ... _

20 « — «í

55 frt — kr. |

7. Tagdíjak 1893-ra ... _ ... j

1219 « 50 « 1309 « 50 «

8. Tagdíjak 1894-re ... ... ... ... |

1 zUU « — «

35 « — « j

9. Selmeczbányai fiókegyesület járu-

léka 1893-ra

100 <( — «

72 « — «

10. Előfizetések 1893-ra

1 ™

( 165 frt 65 kr. )

1 1. Előfizetések 1894-re ... _

j 200 « — «

j 47 « 50 « 1 213 « 15 «

12. Oklevéldíjak ... ...

20 « — «

20 « — «

13. Eladott kiadványok ... ... ...

15 « — «

126 « 37 «

14. Megtérült postaköltség

8 « — «

8 « 99 «

15. Az alaptőke javára ... _

- (( - ((

44 « — «

Összesen

4187 frt 69 kr.

4444 frt 36 kr.

(45)

46

TÁRSULATI ÜGYEK.

b) Kiadás:

Előirányzat

Tényleges kiadás

1893-ra

1893-ban

1. Földtani Közlöny ... ... ... ... ... ...

2. M. kir. Földtani Intézet Évi Jelentésének

2250 frt —

kr.

1834 frt 23 kr.

különlenyomata ... _ ... — ...

170 « —

«

213 « 69 <«

3. Tisztviselők tiszteletdíja ... ... _ . _

700 « —

«

7 00 « — «

4. írnok jutalomdíja ... ... ... ... ...

25 « —

«

25 « — «

5. Szolgák jutalomdíja... ... .... ... ... ...

180 « —

«

179 « 85 «

6. Postaköltségek ... ... ... ... . .

200 « —

<(

184 « 63 «

7. Oklevelek kiállítása és kisebb nyomtatványok

50 « —

«

56 « 24 «

8. Irodai és vegyes költségek ... _ ... ...

65 « —

«

58 « 09 a

9. Térképalap javára ... ... _ ... ...

100 « -

((

100 « — «

10. Alaptőke javára ... ... ... . . .

— « —

<(

467 « 67 «

1 1 . Kendkívüli kiadások ... _

47 « 69

<í

60 « — «

Összesen 3787 frt 69 kr, 3879 frt 40 kr.

II. Alaptőke.

Értékpapír

Készpénz Kötelezvény

1 . Az 1891 . évi átliozat ... ... 10.500 frt — kr.

2. Kötelezvény ___ ... ... — « — «

3. Az 1892. évi forgó tőke bevételi

többletéből, törlesztések és

egyéb bevételek ... _ ... — « — «

4. Vásárolt értékpapírok névértéke 600 « — «

5. A konvertálás alkalmával a

10.500 frt 5% -ős papirjára-

dékért

- « - «

6. A konvertálás folytán vásárolt
értékpapírok (22.700 korona¬
járadék) után járó névértéki
különbözet ... ... ... _ 850 « — «

1 23 frt 7 8 kr.
- « - «

467 « 67 «
— « — »

10.762 « 50 «

500 frt — kr.
100 « — «

«

«•

Összesen ... 11. 950 frt — kr. 1 1 .353 frt 95 kr. 600 frt — kr.
Ebből levonván kötelezvény után

járó részletfizetést ... ... - — « — « — « — o 24 « — «

és a vásárolt és konvertált érték¬
papírok vételárát ... _ — « — « 11.296 « 73 « — i) — «

marad összesen : 1 1.950 frt — kr. 57 frt 22 kr. 576 frt — kr.

(46)

TÁRSULATI ÜGYEK.

47

III. A társulat vagyona 1893 végén:

Értékpapírokban ... ... ... ... ...

1 1 .950 frt — kr.

Kötelezvényekben .... ... ... ...

576 « — (i

Az alaptőke készpénze ... . .

57 « 22 «

Tartalékalap 189 Iliről ... ... _

420 « — «

Térképalap ... ... ... ... ... ...

1325 « — (i

A forgó tőke maradéka ... ... ...

564 (( 96 <(

Összesen 1J/.-893 frt 18 kr.

Kelt Budapesten, 1893 deczember hó 31-én.

Dr. Staub Móricz,
első titkár mint pénztáros.

Átvizsgáltuk, és az egyes tételeket az okmányokkal megegyezőknek találtuk.
Budapesten, 1894. januárius hó 7-én.

Dr. Ilosvay Lajos s. k. Dr. Szontagh Tamás s. k.

Petrik Lajos s. k.

mint a közgyűlés részéről kiküldött pénztárvizsgálók.

5. Az első titkár ajánlja a közgyűlésnek a választmány amaz indítványának
elfogadását, a mely szerint a múlt évi pénztári maradékból 400 frt abban az eset¬
ben, ha a '(Földtani Közlöny» bővítése folytán a költségek fedezésénél fel nem
használtatnék, az alaptőkéhez csatoltassék.

A közgyűlés megjegyzés nélkül elfogadja a választmány ez indítványát.

6. Előterjeszti egyúttal az első titkár az 1 894-ik évi költségvetést, a melyet
a közgyűlés észrevétel nélkül elfogadott.

Pénztári előirányzat 1894-re.

a) Bevételek :

1. Pénztári áthozat 1893-ról ... .. .

... ... ...

564 frt 96 kr.

2. Hg. Eszterházy Miklós pártfogói adománya 1894-re

420 « — (i

3. Országos segély... ... ... ... ...

_ _ _

1000 (( — «

4. Alaptőke kamatja

_ _ _

503 « — «

5. Forgótőke takarékpénztári kamatja

_ _ _

25 « — «

6. Hátralékos tagdíjak ... ... ...

_ _ ■ _

30 « — «

7. Tagdíjak 1894-re . ... ...

_ _ _

1200 « — «

8. Selmeczbányai fiókegyesület járuléka

1894-re ...

72 « — «

9. Előfizetők ... _ ... ... ... _

...

200 « — «

10. Oklevéldíjak ... . . ...

_ _ _

20 « — «

1 1 . Eladott kiadványok ... _ ... ...

_ _ _

20 (i — «

12. Megtérült postaköltség ... ... ...

---

8 « — «

Összesen ...

4062 frt 96 kr.

(47)

TÁRSULATI ÜGYEK.

b) Kiadások:

1. Az alaptőke javára ... ... ... ... ... .... ...

2. Földtani Közlöny ... ... ... . . . ... ...

3. M. kir. földtani intézet «Evi Jelentésének# külön¬

lenyomatái ... ... . — .... — ...

4. Tisztviselők tiszteletdíja _ ... ... ... ... _

5. írnok jutalomdíja ... ... .... ... ... ... ...

6. Szolgák jutalomdíja ... .. ... ... ... ... ...

7. Postaköltségek ... ... ... ...

8. Irodai és vegyes költségek ... ... ... ... _ ...

9. Rendkívüli kiadások ... ... ... ... ...

Összesen ...

Kelt Budapesten, 1894 januárius 7-én.

400 frt — kr.
2200 « — «

200 « — «
700 « — «
25 « — «
ISO « — «

200 « — (i

1 20 (i — < i

37 (i 96 i«
4062 frt 96 kr.

Dr. Staub Móricz,

első titkár.

7. Elnök a jelen 1894-ik évi pénztári kezelés megvizsgálására felkéri
dr. Ilosvay Lajos. Petrik Lajos és dr. Szontagh Tamás tagtárs urakat.

8. Elnök indítványozza, hogy a társulat elhunyt pártfogójának, galanthai
herczeg Eszterházy MiKLós-nak rövid életrajza és arczképe a ((Közlöny# leg¬
közelebbi kötetébe felvétessék ; nemkülönben indítványozza azt is, hogy az
elhunytnak fia és örököse, herczeg Eszterházy Pál, a társulat választmánya
részéről az elnökség útján kéressék fel pártfogónak.

A közgyűlés az elnök ez indítványát elfogadja.

9. Dr. Koch Antal a társulatnak a múlt évben elhunyt két tagja : prudniki
dr. Hantken Miksa egyet, tanár és dr. Primics György m. kir. segédgeologus fölött
megtartja az emlékbeszédet.

10. Több tárgy nem lévén, az elnök az ülést bezárja.

Kelt Budapesten, 1 894 februárius 7 -én.

Jegyezte dr. Zimányi Károly, m. titkár.

I. SZAKÜLÉS 1894 JANUÁRIUS 3-ÁN.

Elnök : Dr. Szabó József.

A múlt szakülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az első titkár jelenti,

hogy

Mátyás Aurél urat, a solymári kőszénbánya gondnokát dr. Lörenthey
Imre örök. tag rendes tagságra ajánlja.

(48)

TÁRSULATI ÜGYEK.

49

Az előadások sorát megkezdi :

1. Inkey Béla bemutatva : «A debreczeni kir. gazdasági tanintézet földjének
pedologiai térképét ». A gazdasági tanintézethez tartozó 600 koldnyi pallagi birtok
a várostól északra fekszik ; Debreczen városa nagy határában az Alföld bárom
talajneme, t. i. a homok, a székesföld és az agyag megvan. A pallagi földek álta¬
lában homokosak és mint ilyenek képviselői a Nyírség nagy bomokterületének,
úgy hogy a növénytermelési kísérletek, a melyeket a gazdasági tanintézet ott éven-
kint rendez, az alföldi homokvidékekre mérvadók, a miért is kívánatos ezen
kísérleti telep talaját behatóan megvizsgálni. Az előadó ismertette a talaj mecha¬
nikai elemzését, továbbá a szárítási, izzítási és vízfelszivási kísérletek eredményeit,
és a mésztartalom meghatározását. A mikroszkopos vizsgálatból kiderült, hogy a
homok 80 — 90% a quarz, ezen kívül csillám, amphibol, augit, turmalin és mag-
netit szintén alkotó részei. A föltalaj mindig durvább, mint az altalaj, a mi onnan
ered, hogy a szél kifújja a finomabb részeket. A víz felszállása a laza, homokos
talajban eleinte nagyon gyors, később lassú, végre egészen megszűnik. Előadó a
gyűjtött talajnemek próbáit be is mutatta.

2. Iíalaváts Gyula: « Bács-Bodrog megye artézi kútjai» -ról tartott felolva¬
sást. A megye területén a diluviális területek hullámosak, míg a szomszédos allu-
vium a mélyebb fekvésű helyeket foglalja el ; régibb képződmények nincsenek-
A diluvium talaja homok és typusos lösz, a mely legszebben fel van tárva a Tisza
partján néhol 50 m magasságban, a titeli fensík szintén ilyen löszterület. Az allu-
vium talaja sárga löszszerű agyag, ez alatt pedig homokos agyag van. A megye
területén 1893-ig 13 községben összesen 43 helyen fúrtak, 11 esetben a fúrás
eredménytelen volt ; sajnos, hogy kimerítő adataink a fúrásokat illetőleg csak a
szabadkai és zombori artézi kutakról vannak. A szabadkai artézi kút mélysége
600,94 m, a víz 2 m mélyen állott a felszint alatt, míg a fúrólyuk magassága 112 m
a tenger fölött. Ezen kívül még négy fúrt kút van a városban. Úgy a zombori,
mint a szabadkai artézi kút profiljában a levantei emelet Vivipara Bockhi szintje
megvan, ezalatt pedig a pontúéi emelethez tartozó agyag fekszik. A legtöbb kút a
Tisza mentén van fúrva.

3. Franzenau Ágoston: «/l baranyamegyei Hidas pontusi faunáján -ról
értekezve, említi, hogy nem sikerült ugyan azon helyeket kipuhatolnia, a hol
annak idején Peters gyűjtött, de ennek ellenében más három helyen összesen
18 fajt magába záró homokos lerakodást talált. A 18 faj közül csak bárom van
olyan, a mely a Peters- tői közlöttekkel egyezik, 15 pedig Hidasra új. Előadó
3 congeria, 2 dreíssenemya és 13 Umnocardium fajt ismertet, a mely utób¬
biak közül a L. curtum új faj.

4. Dr. Szontagh Tamás ismertette «a csusza?nlásokat a Recina völgyében,
Fiume mellett» . Grobova község határában a nummulitos eocén mészkő, homokkő
és márga alkotják a hegységek kőzetét. Csekélyebb mérvű talajmozgásokat már
1848-ban figyeltek meg, 1885-ben egy nagy sziklaomlás következett be és a múlt
évben mintegy 500 m hosszaságban lecsúszott a hegyoldal, a mi által a folyó vize
is felduzzasztatott.

Földtani Közlöny XXIV. köt. 1894.

(49)

4

50

TÁRSULATI ÜGYEK.

5. I)r. Traxler László : « Ephydatia fossilis, a fosszil édesvízi szivacsok egy
új faja» czímű értekezését bemutatja dr. Staub Móricz e. titkár. Kevés az, a mit
eddig az édesvízi szivacsok fosszil alakjairól tudtunk ; ez okból dr. Traxler
László értekezése igen becses adalék. Clark József úr által figyelmeztetve, a
dubroviczai (Zólyom megye) és a boryi (Hont megye) brakvizi lerakodásait alkotó
ragadópalában, illetőleg diatomeapelitben, a melyeknek szép és gazdag diatomea-
floráját dr. Pantocsek József úr becses műveiből ismeijük, egy ilyen édesvízi szi¬
vacs szervetlen maradványait ugyanis kovaspikulákat és ampliidiskusokat talált.
E spikulák mind nagyságra, mind alakra nézve igen változók, mi egy olyan jelen¬
ség, mely különben az élő édesvízi szivacsoknál is tapasztalliató. Találkoznak kis,
vékony, orsóalakú, egyenes vagy görbe tűk is, a melyek esetleg a középen golyó¬
formán vannak megvastagodva; az ampliidiskusokra nézve pedig megjegyzi
dr. Traxler úr, hogy ezek vaskosabbak, mint az eddig ismert édesvízi szivacsfa¬
jokéi. Az eddig ismert amphidiskusos szivacsfajok közül egynek sincsenek ezen
kovarészekkel azonosítható spikulái. Dr. Traxler úr Ephydatia fossilis név alatt
mutatja be a két magyarországi szarmatakorú lelethelyen előforduló szivacsot.

Az 1894. január 20-án tartott választmányi ülésen a folyó ügyek elvégzése
után az első titkár bemutatta a selmeczbányai fiókegyesület 1893. évi számadását,
továbbá a múlt évi közgyűlés által kiküldött pénztárvizsgáló bizottság jelentését
1893-ról; nem különben bemutatja dr. Schafarzik Ferencz, mint a földrengési
bizottság előadója, a pénztárvizsgáló bizottság jelentését a múlt évről. A választ¬
mány mind e jelentéseket tudomásul vette. Végül előteijeszti az első titkár az
1894. évi költségvetést, melyet a választmány tételenként elfogad, de följogosítja a
titkárt arra is, hogy az alaptőkéhez csatolandó összeget fölmerülő szükség szerint
a Közlöny javára is fordíthatja.

A TÁRSULAT TISZTVISELŐI.

51

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT

tisztviselői,

választattak az 1892februárius 3-án tartott közgyűlésen az 1892 — 1 894 trienniumra.

FUNCTIONARE DÉR ÜNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT,

gewahlt in dér am 3. Február 1892 abgehaltenen Generalversam.mlung
für das Triennium 1892 — 1894.

Elnök (Prasident) : Dr. szentmiklósi Szabó József, kir. tanácsos s több bel- és
külföldi rend lovagkeresztese, az edinburgi és bolognai tud. egyetem tiszt,
tudora, a budapesti m. kir. tud. egyetemen az ásvány- és földtan ny. r. tanára ;
a magyar tudom, akadémia igazgató tagja és Ill-ik (mathematikai és termé¬
szettudományi) osztályának titkára ; számos bel- és külföldi tudományos társu¬
lat tiszteleti, külső', rendes és levelező tagja, stb.

Alelnök (Viceprásident) : Böckh János, m. kir. min. osztálytanácsos, a m. kir.
földtani intézet igazgatója, a m. tud. akadémia levelező tagja ; a bécsi cs.
kir. földtani intézet levelezője, stb.

Titkárok (Secretáre) : Első titkár dr. Staub Móricz, a m. kir. középisk. tanárképző
főgymnaziumában tanár stb. ; másodtitkár dr. Zimányi Károly műegyet.
tanársegéd.

Pénztáros (Cassier) : dr. Staub Móricz.

Választmányi tagok : (Mitglieder des Ausschusses.)

Halaváts Gyula
dr. Ilosvay Lajos
Kalecsinszky Sándor
dr. Krenner József Sándor
Lóczy Lajos
dr. Pethö Gyula

Petrik Lajos

Roth Lajos (telegdi)

dr. Schafarzik Ferencz

dr. Schmidt Sándor

Semsey Andor

dr. Szontagh Tamás.

A földrengési bizottság tagjai : (Mitglieder dér Erdbeben-Commission.)

Elnök (Prásident) : Dr. szentmiklósi Szabó József.

Előadó (Referent) : Dr. Schafarzik Ferencz.

Tagok (Mitglieder) :( (-)Bernáth József, (\)prudniki Hantken Miksa, Kalecsinszky
Sándor, Lóczy Lajos, dr. Szontagh Tamás, Válya Miklós.

Az erdélyrészi előadó: (Referent für die siebenbürgischen Landestheile.)

Dr. Koch Antal.

(51)

4*

52

TAGOK KÉVSORA.

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TAGJAINAK

NÉVSORA

az 1893-ilc évben.

VERZEICHNISS

DÉR HTGLIEDER DÉR UNGARISOHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT

im Jahre 1893.

Jegyzet. A lakóhely vitán következő szám a tag választási évét jelenti. A hol
két szám fordul elő, ott az első (zárójel közötti) jelenti a rendes taggá választás
évét, a második pedig a tiszteleti, pártoló, örökítő vagy levelező taggá választás idejét.

Pártfogó. (Protektor.)

Galanthai herczeg Esterházy Miklós, Edelstetten herczegi grófja, Fraknó
örökös ura, az Aranygyapjas Rend Vitéze, a Magyar királyi Szent-István rend
középkeresztese, a Hannoverai Guelpk-rend kardos nagykeresztjének birto¬
kosa, a császári orosz Szent- Anna-rend commandeuije, cs. kir. kamarás,
Sopronmegye örökös főispánja, cs. és kir. őrnagy sz. k. — Bécsben, 1865.

Tiszteleti tagok. (Ehren-Mitglieder.)

Beyrich E., a berlini egyetemen a palasontologia tanára, Európa geológiai térképe
ügyének egyik igazgatója stb. Berlin 1886.

Blanford W. T., a londoni Royal Society tagja s a londoni geológiai társulat titkára,
London 1886.

Capellini Giovanni, a bolognai egyetemen a geológia tanára, a nemzetközi geológiai
kongresszus és a R. Comitato geologico elnöke, Bologna 1886.

Dana James, Dwight, a Yale-College-on a mineralogia és geológia tanára, New-
Hawen, Connecticut államban, 1886.

Daubrée A., az Institut tagja s a természetrajzi múzeumon a geológia tanára,
Páris 1886.

Ettingsbausen Constantái báró, cs. kir. kormánytanácsos, egyetemi tanár,
Graz 1883.

Hall James, állami geológus s az állami természetrajzi múzeum igazgatója, tanár
Albanvban, New- York államban 1886.

9 Hauer Ferencz, lovag. cs. kir. udvari tanácsos, a cs. k. természetrajzi udvari
múzeum intendánsa, Bécs 1867.

(52)

TAGOK NÉVSORA.

53

Prestwich J., az oxfordi egyetemen a geológia tanára, a londoni Eoyal Society
tagja s a londoni geológiai társulat alelnöke, London 1886.

Richtkofen Ferdinand báró, egyetemi tanár, Lipcse 1883.

Semsei Semsey Andor, földbirtokos, am. nemz. múzeum ásvány tán osztályának tiszt,
fő-őre, a m. tud. akadémia és a kir. m. természettudományi társulat tiszteleti
tagja, Budapest 1876.

Stacbe Guidó, cs. k. főbányatanácsos és a cs. k. geológiai intézet igazgatója,
Bécs 1872.

(f) Stur Dénes, cs. és kir. udvari tanácsos, a cs. k. geológiai intézet igazgatója,
Bécs 1880. (Meghalt 1893 október 9-én.)

Suess Ede, a bécsi tudomány-egyetemen a geológia tanára s az osztrák Reicbsratb
tagja stb., Bécs 1886.

íe Zittel Károly Alfréd, a müncheni egyetemen a geológia és palasontologia tanára,
München 1883.

Levelező tagok. (Correspondirende Mitglieder.)

Beszédes Kálmán, Konstantinápoly 1874.

Buda Ádám, földbirtokos, Reá (1866) 1885.

Conwentz Hugó, prof. dr., a nyugatporosz tartományi múzeum igazgatója, Danzig
1892.

Félix János, dr., a palasontologia tanára, Lipcse 1888.

Hazslini Hazslinszky Frigyes, collegiumi igazgató, a m. tud. akadémia rend. tagja,
Epeijes 1888.

Korniss Emil gróf, Budapest 1880.

Majlátb Béla, Budapest 1873.

Müller Károly, Villány 1875.

Roccatagliata Péter, dr. Nápoly 1885.

Splény Béla, báró, ny. min. tanácsos, Budapest 1888.

Stevenson John, a newyorki egyetemen a geológia tanára, New-York 1892.

28 Széllé Zsigmond, Dunaföldvár 1882.

Pártoló tagok. (Unterstützende Mitglieder.)

Andrássy Dénes gróf, bányabirtokos, Dernő 1 885.

Budapest fő- és székvárosa 1881.

Első cs. és kir. szab. dunagőzhajózási társulat, Budapest és Pécs 1873.
Eszakmagyarországi egyesített kőszénbánya és iparvállalat részvény-társaság,
Budapest 1885.

Kempelen Imre, földbirtokos, Moha 1886.

Kőszénbánya és téglagyár részv.-társulat, Budapest 1872.

Nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű-vállalat, Nagyág 1883.

Osztrák magyar államvasuttársaság, Budapest és Bécs 1885.

Pesti hazai első takarékpénztár-egyesület, Budapest 1883.

88 Rimamurány-Salgó-Taijáni vasmű-részvény-társaság, Salgó-Taiján 1885.

(53)

54

TAGOK NÉVSORA.

Scliwarcz Gyula, dr., a m. tud. akadémia rend. tagja, országgyűl. képviselő, Buda¬
pest 1864.

Szeutmiklósi Dr. Szabó József, (L. elnökség) Budapest (1850) 1886.

4i Szlávy József koronaőr, Budapest 1883.

Örökítő tagok. (Gründende Mitglieder.)

Bállá Pál, ügyvéd, Újvidék 1883.

Beszterczebánya szab. kir. város tanácsa, Beszterczebánya 1885.

Bezerédy Pál, földbirtokos, Budapest 1884.

Dávid Vilmos, mérnök, Budapest (1866) 1884.

Mágócsy-Dietz Sándor, dr. áll. reáliskolai rendes és tud. egyet, magántanár,
Budapest (1877) 1885.

Esztergomi Főkáptalan, Esztergom 1886.

Fischer Samu, dr., gyógyszertár-tulajdonos, Budapest 1888.

(f) Hantken Miksa (prudniki), dr., lovag, egyetemi tanár, Budapest (1860) 1873.
(Meghalt 1893 jun. 26-án.)

Herick Károly, dr., nyug. m. kir. miniszteri osztálytanácsos, Budapest 1886.

Ilosvay Lajos, dr., műegyetemi tanár, Budapest (1883) 1885.

InkeyBéla, m. kir. főgeologus, Budapest (1875) 1886.

Kaufmann Kamilló, m. kir. bányakapitány (1866) 1890.

Kállay Béni, közös pénzügyminiszter, Bécs 1859.

Kocli Antal, dr., egyetemi tanár, Kolozsvár (1866) 1884.

Kuncz Adolf, dr., csornai praelatus, Csorna (1880) 1886.

Lőrenthey Imre, dr. egyet, tanársegéd, Budapest (1885) 1893.

M. kir. katb. főgymnasium (Bállá Pál alapítványa), Újvidék 1883.

Pethő Gyula, dr., m. k. főgeologus, Budapest (1873) 1886.

Bapoport Arnót, (porodai), dr., bányabirtokos, Bécs 1891.

Salgó-Taijáni kőszénbánya részvény-társaság, Budapest 1872.

Sckafarzik Ferencz, dr., m. kir. osztálygeologus, műegyet. magántanár, Budapest
(1875) 1884.

Staub Móricz, dr., tanár, (1868) 1887.

Fülöp, Szász - Coburg- Gotkai herczeg vasgyárai, Pokorella 1885.

Szontagh Tamás, dr., m. kir. osztálygeologus (1879) 1887.

Tengerészeti hatóság, Magyar királyi, Fiume 1876.

Zimányi Károly, dr., műegyet. tanársegéd (1885) 1893.
ős Zsigmondy Béla, mérnök, Budapest (1871) 1875.

Rendes tagok. ( Ordentliche Mitglieder . )

a) Budapesti rendes tagok.

Adda Kálmán, m. kir. segédgeologus 1887.

70 Almásy Andor (szentannai), m. kir. központi főerdőmester 1888.

(54)

TAGOK NEVSOEA.

55

Báthory Nándor, főreáliskolai igazgató 1S75.

Bedő Albert (kálnoki), országos főerdőmester, miniszteri tanácsos 1888.

Belkázy János, m. kir. miniszt. osztálytanácsos 1867.

Berdenich Győző, magánmémök 1892.

Berecz Antal, felsőbb áll. leányiskolái igazgató 1866.

(f) Bernáth József, vegyész 1864. (Meghalt 1893 április 27-én.)

Böckh János, m. k. osztálytanácsos, a m. k. földtani intézet igazgatója 1868.

Braun Gyula, dr., egyet, tanársegéd 1885.

Bruimann Vilmos, m. k. főbányatanácsos és ny. bányakapitány 1870.
Burcbard-Bélaváry Konrád, főkonzul, a főrendiház tagja 1885.

Chvzer Kornél, dr., m. kir. osztálytanácsos 1879.

Czanyuga József, a m. nemzeti múzeum irattárnoka 1850.

Dékány Bafael, dr., főreáliskolai igazgató 1867.

Dulácska Géza, dr., fővárosi főorvos 1882.

Duma György, főgymnasiumi tanár 1872.

Eötvös Loránd báró, dr., egyetemi tanár, a m. tud. akadémia elnöke, főrendiházi
tag 1867.

Erős Lajos, dr., egyetemi tanársegéd 1885.

Farkasa Róbert, m. kir. hivataltiszt 1876.

Fábrv Gyula, dr., kir. Ítélőtáblái bíró 1886.

Fialowsky Lajos, dr., kir. főgymnasiumi tanár 1887.

Fillinger Károly, polg. fiúiskolái igazgató 1871.

Francé Rezső, műegyet. tanársegéd 1893.

Franzenau Ágoston, nemzeti múzeumi segédőr 1877.

Frivaldszkv János, kir. tanácsos, nemz. múzeumi igazgató-őr 1853.

Gerenday Béla, márványműgyáros 1888.

Gesell Sándor, m. kir. főbányatanácsos, bánvafőgeologus 1871.

Ghyczy Géza, kir. tanácsos, a kereskedelmi akadémia igazgatója 1868.
Graenzenstein Béla, m. k. miniszteri tanácsos 1872.

Gnckler Győző, m. kir. bányabiztos 1S78.

Halaváts Gyula, m. kir. osztály geológus 1874.

Hasenfeld Manó, dr., egyetemi magántanár 1866.

Hoitsy Pál, dr., országgyűlési képviselő 1 885.

Hüttl Ernő. egyetemi hallgató 1890.

Iszlav József, dr., fogorvos 1880.

Jankó János, dr.. egyetemi tanársegéd 1888.

Jurányi Lajos, dr., egyetemi tanár 1879.

Kalecsinszky Sándor, a m. kir. földtani intézet vegyésze 1 882.

Karlovszky Géza, a « Gyógyszerészeti Közlöny# szerkesztője 1892.

Kilián Frigyes, m. kir. egyetemi könyvárus 1880.

Klein Gyula, műegyetemi tanár 1873.

Koller Gyula, dr., orvos 1885.

Kossuch János, üveg- és fayence- gyáros 1880.

Krenner József Sándor, dr., műegyetemi tanár és nemz. múzeumi tiszt, igaz¬
gató őr 1864.

xi4 Láng Sándor, mérnök 1885.

(55)

56

TAGOK NÉVSOKA.

Legeza Viktor, polgári iskolai tanár 1874.

Lendl Adolf, dr., nemzeti múzeumi segédőr, műegyetemi magántanár 1887.
Lengyel Béla, dr., egyetemi ny. r. tanár 1892.

(f) Leutner Károly, nyug. miniszt. térképtári igazgató 1867, (Megh. 1893 októ¬
ber 24-én.

Liedermann József, nyug. urad. építész-főmérnök 1875.

Loczka József, nemzeti múzeumi őr 1883.

Lóczy Lajos (Lóczi), egyetemi ny. r. tanár 1874.

Lukács László, országgyűlési képviselő 1882.

Mártiny István, m. kir. bányatiszt, 1883.

Melczer Gusztáv, tanárjelölt 1889.

Molnár Nándor, dr., gyógyszertár-tulajdonos 1877.

Muraközy Károly, dr., műegyetemi tanársegéd és magántanár 1886.

Nagy Dezső, műegyetemi tanár 1884.

Nagy László, állami tanitónő-képezdei tanár 1880.

Név Ede és társa, kőfaragóműhely- és kőbányatulajdonosok 1890.

Nuricsán József, dr., tanár 1891.

Paszlavszky József, m. kir. főreáliskolai tanár 1873.

Petrik Lajos, m. kir. ipar- középiskolai tanár 1887.

Pfiszter Károly, m. kir. pénzügyi tanácsos 1869.

Posewitz Tivadar, dr., m. kir. segédgeologus 1877.

Preuszner József, háztulajdonos 1867.

(f) Primics György, m. kir. segédgeologus, (Megh. 1893 augusztus 9-én.)
Probstner Arthur, országgyűlési képviselő 1879.

Roth Lajos (Telegdi), m. kir. főgeologus, 1870.

Rybár István, állami tanitónő-képezdei tanár 1871.

Saxlehner Kálmán, magánzó, 1891.

Schenek István, dr., m. kir. főbányatanácsos, nyug. bányaakadémiai tanár 1871.
Schmidt Sándor, dr., egyetemi rk. tanár, múzeumi őr 1876.

Schulek Vilmos, dr., egyetemi tanár 1875.

Schuller Alajos, műegyetemi tanár 1874.

Siehmon Adolf, mérnök 1874.

Szathmáry Béla, m. kir. pénzügyi min. osztálytanácsos 1869.

Szauer Arnold, kir. stat. hiv. tisztviselője 1888.

Szádeczky Gyula, dr., főgymnásiumi rendes és egyetemi magántanár 1883.
Szontagh Pál (Gömöri), földbirtokos és gyártulajdonos 1885.

Sztancsek Zoltán, Budapest 1891.

Szterényi Hugó, dr., kir. főgymnásiumi tanár 1883.

Téry Ödön V., dr.. m. kir. közegészségügyi felügyelő 1878.

Thirring Gusztáv, dr., fővárosi statiszt. hiv. tisztviselő 1883.

Tirscher Géza, magy. kir. bányakapitány 1886.

Treitz Péter, agronom geológus 1891.

Válya Miklós, polgári iskolai igazgató 1876.

Vángel Jenő, dr., egyetemi tanársegéd és magántanár 1887.

Vécsey József, báró 1868.
isj Wagner Jenő, dr., vegyész 1885.

(56)

TAGOK NÉVSORA.

57

Wallenfeld Károly, bányabirtokos 1885.

Wartlia Yincze, dr., műegyetemi tanár 1868.

Wein János, fővárosi vízvezetéki igazgató 1867.

Wettstein Antal, curiai biró 1866.

Winkler Lajos, dr., egyet, tanársegéd 1892.

Zenovitz Gusztáv, a m. kir. főfémjelző és fémbeváltó-hivatali pénzbecsőr 1885.
186 Zsigmondy Árpád, bányaművezető 1883.

b) Vidéki rendes tagok.

Abt Antal, dr., egyetemi ny. r. tanár, Kolozsvár 1867.

Alexy György, m. kir. kohótiszt, Zalathna 1889.

Andreics János, bányamérnök, Salgó-Tarján 1890.

Ágh Timót, dr., cist.-r. főgymnasiumi tanár, Pécs 1885.

Árkosi Béla, kir. bányatiszt, Körmöczbánya 1886.

Baczoni Albert, főreáliskolai tanár, Kassa 1874.

Bene Géza, bányamérnök, Resicza 1885.

Benes Gyula, bányaigazgató, Esztergom 1867.

Benkő Gábor, dr., gymnasiumi tanár, Zilah 1885.

Bertalan Alajos, kegyesrendi urad. pénztáros, Mernye 1886.

Beutel Engelbert, nagyolvasztó és öntöde vezető Nadrág 1893.

Bibéi János, műépítész, Oravicza 1886.

Bothár Dániel, lyceumi tanár, Pozsony 1866.

Botkár Samu, dr., városi orvos, Beszterczebánya 1885.

Bradofka Frigyes, m. kir. bányatiszt, Nagybánya 1890.

Brelick János, főmérnök. Leányvár, 1891.

(f) Burány János, ügyvéd, Esztergom 1870 (Meghalt 1893 április 5-én.)
Burró Imre, néptanító, Ratkó-Szuha, 1891.

Búza János, collegiumi tanár, Sárospatak 1872.

Csató János, kir. tanácsos, Alsó-Fehérm. alispánja, Nagy-Enyed 1867.
Cserey Adolf, dr., lyceumi tanár, Selmeczbánya 1881.

Derzsi K. Ferencz, tanár, Szentes 1879.

Dérer Mihály, m. kir. vaskohó-mérnök, Zólyom-Brezó 1874.

Dologh János, kir. bányatanácsos. Zalathna 1883.

Ebergónyi Kálmán, kir. bányatiszt, Verespatak 1891.

Eichel Lipót, okleveles bányász, Anina 1883.

Eisele Gusztáv, bányagyakornok, Vashegy 1885.

Faller Károly, m. kir. kémlész, Tajó 1880.

Farkas János, dr., orvos, Duna-Pentele 1874.

Fischer Samu, m. kir. bányagyakornok, Felső-Csertés 1883.

Franzl Ernő, bányagondnpk, Nadrág 1893.

Fritz Pál, m. kir. bányanagy, Rónaszék 1885.

Fucskó József, bányatiszt, Vaskő, 1893.

Gallik Géza, dr., gyógyszerész, Kassa 1878.
sói Gallik Oszvald, benedek-rendi tanár, Pannonhalma 1887.

(57)

58

TAGOK NÉVSORA.

Gerber Frigyes, bányaigazgató, Salgó-Tarján 1890.

Gerő Nándor, bányamérnök, Salgó-Tarján 1 883.

Gianoni Adolf, államvasuti felügyelő, Miskolcz 1878.

Glanzer Gyula, bányamérnök, Baranya-Szabolcs 1874.

Glos Arthur, fürdőigazgató, Csíz 1890.

Gombossy János, m. kir. miniszteri tanácsos, nyug. kincstári jogügyi igazgató.,
Beszterczebánya 1872.

Gothárd Jenő, birtokos, Herény 1880.

Gólián Károly, m. kir. bánya- és kohóhivatali főnök, Kapnikbánva 1876.

Greguss János, bányaigazgató, Köpecz 1872.

Gschwandtner Albert, m. kir. főbányatanácsos és főbányahivatah főnök, Máramaros-
Sziget 1889.

Gyürky Gyula (Gyürki), társulati bányamérnök, Ózd 1885.

Halmay Albin, bányafőnök, Bánszállás 1 884.

Hesky János, bányaigazgató, Zalathna 1885.

Héjjas Imre, egyet, tanársegéd, Kolozsvár 1893.

Hikl József, gymnásiumi tanár, Nagybánya 1876.

Hoffmann Richárd, bányamérnök, Salgó-Tarján 1883.

Holletschek Károly, bányagondnok, Nemtibánya 1885.

Hollós József, mérnök, Pécs, 1891.

Hollósy Jusztinián, dr., dömölki apát, Kis-Czell 1869.

Horváth Zoltán, fogymnasiumi tanár, Nagy-Szombat 1892.

Hudoba Gusztáv, m. kir. pénzügyi tanácsos, Nagybánya 1871.

Huffner Tivadar, m. kir. főbányatanácsos és bányaigazgató, Nagyág 1871.

Jahn Vilmos, id., uradalmi igazgató, Temesvár 1885.

Jahn Vilmos, ifj., vasgyárigazgató Nadrág 1893.

Jelinek Ernő, bányaigazgató, Ózd 1885.

Joós István, m. kir. bányatiszt, Diósgyőr 1881.

Joós Lajos, m. kir. bányatiszt, Felső-Bánya 1883.

Junker Gusztáv, ev. gymnásiumi tanár, Beszterczebánya 1887.

Kail Béla, m. kir. pénzverő-hivatali ellenőr, Akna-Szlatina 1876.

Kamenár József, kir. bányamérnöksegéd, Bartos Lehotka 18*7.

Kanka Károly, dr., kir. tanácsos, főorvos, Pozsony 1851.

Kantner János, bányamérnök, Petrozsény 1886.

Keller Emil, gyógyszerész, Vág-Ujhely 1864.

Klekner László, bányatiszt, Resicza, 1893.

Koch Ferencz, dr., egyetemi magántanár, Kolozsvár 1875.

Kocsis János, dr., kir. fogymnasiumi tanár, Kaposvár 1883.

Kondor Sándor, m. kir. bányatiszt, Rézbánya 1883.

Korber Imre, főgymn. tanár, Csik-Somlyó, 1891.

Kovács Dömjén, cistere. rendi főgymnásiumi tanár, Eger 1885.

König Henrik, dr., kir. törvényszéki és vizaknai fürdőorvcs, Nagv-Szeben 1890.
Krecsarevics Márk, tankerületi főigazgatói tisztviselő, Szeged 1878.

Kremnitzky Amandus, m. kir. sóbányahivatali főnök, Vízakna 1887.

Kremnitzky Jakab, bányatiszt, Felsőbánya 1876.

45 Ivrémer György, m. kir. bányahivatali főnök, Torda 1885.

(58)

TAGOK NÉVSORA.

59

Kuncz Péter, nyug. miniszt. osztálytanácsos, Pornáz 1868.

Lajos Győző, m. kir. bányagyakornok, Szomolnokkuta 1885.

Leitlmer Antal, báró, nyug. min. tanácsos, Kis-Garam 1 884-.

Lux József, bányatiszt, Kotterbach 1888.

Markó Gusztáv, vaskohász, özd 1892.

Matyasovszky Jakab (mátyásfalvi), nyug. m. kir. osztálygeologus, Pécs 1872.
Márkus Károly, bányamérnök, Sajókaza 1889.

Mártonfi Lajos, dr., gymnasiumi tanái’, Szamos-Ujvár 1880.

Mészáros Gyula, m. kir. bányatiszt, Verespatak 1881.

Miháldy István, esperes-plébános, Bakony-Szt-László 1872.

(f) Milkovics Zsigmond, földművelő, Szent-Mihály 1866 (Meghalt.)

Mohácsi Pál, szt. benedek-rendi tanár, Sopron 1892.

Molnár Károly, reáliskolai tanár, Székely-Udvarhely 1874.

Munkácsy Pál, dr., orvos, Nagy-Bocskó 1887.

Müller Sándor, mérnök, Farkasfalva-Badin 1890.

Nemes Félix, dr., főgym. tanár, Aszód 1886.

Némethy Mihály, kir. törvényszéki Írnok, Erzsébetváros 1892.

Nyirő Béla, m. kir. fő bányahivatali pénztáros, Sóvár, 1886.

Nyulassy Antal, szt. benedekrendi lelkész, Tárkány 1869.

Oelberg Gusztáv L., m. kir. bányakapitány, Zalatlma 1867.

Okolicsányi Béla, m. kir. főbányahivatali fogalmazó, Akna-Szlatina 1875.

Örvény Iván, főgymnasiumi tanár, Zenta 1892.

Pantocsek József, dr., kerületi orvos, Tavarnok 1885.

Parragh Gedeon, tanár, Kecskemét 1873.

(f) Pálffy József, m. kir. bányabiztos, Szepes-Igló 1885 (Meghalt).

Pálffy Sándor, köz- és váltóügyvéd, Arad 1878.

Pelachy Ferencz, kir. bányatiszt, Magurka 1887.

Petrovits András, bányamérnök, Felső-Meczenszéf 1884.

Péter János, reáliskolai tanár, Pécs 1875.

Piánk József, rétmester, Véghles, 1891.

Plichta Soma, dr., Nógrád megye tiszt, főorvosa, országos egészségügyi tanácsos.
Losoncz 1883.

Pocreanu György, társulati bánya tiszt, Vajdahunyad -Telek 1886.

Poor János, kegyesrendi áldozó pap és tanár, Nagy-Kanizsa 1886.

Prély István, magánzó, Vácz 1854.

Priviczky Ede, m. kir. főaranyválasztó, Körmöczbánya 1 880.

Profanter János, dr., kir. bányamű- orvos, Akna-Sugatag 1885.

Prunner Róbert, kir. bányagyakornok, Nagyág 1883.

Reicli Henrik, bányaművezető az osztr.-magy. áll. vasúttársaságnál, Anina 1890.
Reitzner Miksa, m. kir. bányatanácsos, Körmöczbánya 1874.

Riegel Vilmos, bányamérnök, Vaskő 1890.

Rombauer Emil, kir. főreáliskolai igazgató, Brassó 1886.

Ruffiny Jenő, bányamérnök, Dobsina 1872.

Ruzitska Béla, tanárjelölt, Kolozsvár 1 888.

Scherffel Lajos, gyártelepi tanító, Ózd 1892.

298 Schmidt Géza, kir. bányatiszt, Nagyág 1 885.

(59)

6

TAGOK NÉVSORA.

Schmidt László, m. kir. főbányaliivatali segédfőnök, Akna-Szlatina 1890.

Schneider Gusztáv, vaskohó-igazgató, Dobsina 1872.

Siegl József, műépítész és téglavető-tulajdonos, Fehértemplom 1886.

Siegmetk Károly, m. kir. áll. vasúti felügyelő, Debreczen 1879.

Singer Bálint, társ. bányamérnök, Tokod, 1891.

Starna Sándor, bányaigazgató, Yörösvágás 1885.

Steinhausz Gyula, bányaigazgató, Szomolnok-Hutta 1871.

Stempel Gyula, m. kir. bánya-esküdt, Zalathna, 1887.

Süssner Ferencz, m. kir. bányatanácsos, bányahivatali főnök, Felsőbánya 1869.
Szellemy László, m. kir. bányatiszt, Kapnikbánya, 1889.

Szikszay Lajos, kir. tanácsos, alispán, Zilah 1878.

Szlovikofszky Emil, m. kir. bányafőnök, Járdánháza 1890.

Tallatschek Ferencz, bányaigazgató, Petrozsény 1883.

Teschler György, állami főreáliskolai tanár, Körmöczbánya 1875.

Téglás Gábor, állami reáliskolai igazgató, Déva 1872.

Tliemák Ede, reálisk. tanár, Temesvár 1869.

Torma Zsófia úrhölgy, Szászváros 1867.

Traxler László, dr., gyógyszerész, Munkács 1889.

Tribus Antal, m. kir. bányamérnök, Petrozsény 1886.

Yélics Antal, dr., magánzó, Szarvasköve 1890.

Wagner Vilmos, m. kir. főbányatanácsos, m. kir. hivatali főnök, Rónicz-Bre-
zova 1881 .

Waldherr József, polgári iskolai tanár, Versecz 1880.

3i3 Wallenfeld Mihály, magánzó, Duna-Bogdán 1885.

c) A seltneczbányai fiókegyesület tagjai.

Akadémiai általános társaság, Selmeczbánya 1876.

Baumerth Károly, m. kir. zúzóműfelügyelő, Selmeczbánya 1887.

Breznyik János, kir. tanácsos, evang. lyceumi igazgató, Selmeczbánya 1876.
Broszmann Jenő, m. k. gépfelügyelő, Szélakna 1878.

Cseh Lajos (szt-Katolnai), m. kir. bányageologus, Selmeczbánya 1871.

Farbakv István, m. kir. főbányatanácsos., nyug. bányaakadémiai igazgató, ország¬
gyűlési képviselő, Selmeczbánya 1871.

Fox Károly, kir. gépfelügyelő, Szélakna 1888.

Gretzmacher Gyula, kir. bányatanácsos, bányászakad. tanár, Selmeczbánya 1871.
Hlavacsek Kornél, bányatiszt Selmeczbánya, 1883.

Hültl József, m. kir. min. tanácsos, bányaigazgató, Selmeczbánya 1878.
Kachelman Farkas, m. kir. miniszteri titkár, Selmeczbánya 1885.

Ifj. Kachelmann Károly, gépgyáros, Vihnye 1871.

Litschauer Lajos, kir. bányásziskolai tanár, Selmeczbányán 1886.

Mákáve Miklós, kir. bányatiszt, Szélakna 1891.

Péch Antal, m. kir. min. tanácsos, nyug. m. kir. bányaigazgató, Selmeczbánya 1867.
Richter Géza, kir. bányagyakomok, Körmöczbánya 1888.
sso Schelle Róbert, m. kir. vegy elemző, Selmeczbánya 1876.

(60)

TAGOK NÉVSORA.

61

Schwartz Ottó, dr., bányászakadémiai tanár, Selmeczbánya 1871.

Selmeczbánya város tanácsa 1875.

Svehla Gyula, m. kir. zuzómű-felügyelő, Selmeczbánya 1880.

Tirscher József, m. kir. bányamérnök, Szélakna 1876.

Veress József, m. kir. bányatanácsos és bányaügyi előadó, Selmeczbánya 1867.

Ifj. Veress József, m. kir. bányagyakornok, Körmöczbánya 1885.

Wagner József, társulati kobófőnök, Selmeczbánya 1881.
áss Winkler Benő, m. kir. bányatanácsos, bányászakadémiai tanár, Selmeczbánya 1867.

d) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek.

Állami főreáliskola, Arad 1880.

Drenkovai kőszénbányaművek igazgatósága, Berzászka 1885.
Eggenberger-féle könyvkereskedés, Budapest 1872.

Ó-Kaszinó, Eger 1876.

Esztergom város tanácsa 1873.

Állami gymnasium, Fehértemplom 1880.

Nagy gymnasium könyvtára, Gyulafehérvár 1881.

F elsőmagyarországi bánya-polgárság, Igló 1 866.

M. kir. áll. főreáltanoda, Kassa 1890.

Reform, főiskola, Kecskemét 1873.

Polgári iskola, Miskolcz 1 883.

Reform, főgymnasium, Miskolcz 1 880.

Vasipar-társulat igazgatósága, Nadrág 1882.

Községi iskolai könyvtár, Nagy- Várad 1893.

Főmonostori könyvtár, Pannonhalma 1891.

Brassói bánya- és kohó-részvény egyleti vasmű gondnoksága 1884.
Kuun-reform. collegium, Szászváros 1875.

Premontrei főgymnasium, Szombathely 1880.

367 M. kir. állami főgymnasium, Zombor 1 885.

e) Magyarországon kívül lakó tagok.

Déchy Mór, birtokos, Odessa 1 87 5.

Defrance Károly, bányavállalati főigazgató, Antwerpen 1873.

Ehrenlechner B. János, bánya- és üveggyári gondnok, München 1885.

Fuchs Tivadar, cs. és kir. termr. udv. múzeumi igazgató, Bécs 1879.

Hofmann Rafael, bányabirtokos és bánya-vezérigazgató, Bécs 1867.

Hömes Rudolf, dr., egyetemi tanár, Grácz 1884.

Maass Bernárd, a Dunagőzhaj. társaság kőszénbányáinak vezérigazgatója, Bécs 1882.
Mednyánszky Dénes báró, Bécs 1851.

Noth Gyula, bányaigazgató, Barwinek (Galiczia) 1885.

367 Posepny Ferencz, cs. kir. bányatanácsos és bányászakad. tanár, Bécs 1871.

(61)

62

KÖNYVJEGYZÉK.

Sckröckenstein Ferencz, bányafőgondnok, Brandeisl (Csehország) 1867.
Seligmann Gusztáv, magánzó, Coblenz 1893.

Özv. Tóth Ágostonná (felső-szopori) Grácz 1890.

Uhlig Victor, dr., műegyetemi tanár, Prága 1891.

Wickmann Arthúr, dr., egyetemi tanár, Utrecht 1884.

Zlatarski George N., geológus és bányafőnök, Sóba 1891.

374 Zujovic J. M., főiskolai tanár, Belgrád 1886.

Levelezők. (Correspondenten.)

Brunner Antal, állami útmester, Keszthely 1888.

Kovácb Károly, polgármester, Zalaegerszeg 1888.

377 Limácsek József, néptanító, Felső-Esztergály 1888.

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT

SZÁMÁRA 1893 FOLYAMÁN BEÉRKEZETT CSEREPÉLDÁNYOK ÉS AJÁNDÉKKÖNYVEK

JEGYZÉKE. *

I. Cserepéldányok.

Abbandbmgen dér k. k. geolog. Reichsanstalt. Bd. XY. Heft. 4 — 5. Bd. XVH.
Heft 3. — Wien 1893.

Annáién des k. k. naturhistorischen Hofmuseums. Bd. VIII. Nr. 1 — 4. — Wien 1893.
Annales de la société malacologique de Belgique. Törne XY. Fasc. 2. Törne XXV.

Törne XXVI. — Bruxelles 1880, 1890, 1891.

Annuaire Géologique Universelle. Vol. VIII. Fasc. 3 — 4. Vol. IX. Fasc. 1. —
Paris 1892—1893.

Atlas to the Geology of the Eureka distrikt Nevada. 13 sbeets. — Washington 1893.
Atti dél Collegio degli Ingegnerii e degli Architetti in Palermo. Ann. XIV. 1891.
Maggio-Dicembre. Ann. XVI. 1893. Jenaio-Aprile, Maggio-Agosto. — Pa¬
lermo 1893.

Bericbt — X. — dér meteorologischen Commission des naturforscbenden
Vereines in Brünn. — - Brünn 1892.

Bericbt — XXIX. — dér oberhessiscben Gesellscbaft für Natúr- und Heil-
kunde. — Giessen 1893.

Bolletino B. Comitato Geologico d’Italia. Ann. 1892. Nr. 3 — 4. Ann. 1893. Nr*
1—3. — Roma 1892—1893.

Bulletin de la Société Impériale des Naturalistes de Moscou. Ann. 1 892. Nr. 3 — 4.

Ann. 1893. Nr. 1 — 3. — Moscou 1893.

Bulletin of the Geological Society of Amerika. Vol. III. — Rocbester 1892.

* E művek az 1876 évi közgyűlés határozata értelmében a m. kir. földtani
intézet könyvtárának adatnak át..

(62)

KÖNYVJEGYZÉK.

6£

Bulletin of the United States Geological Survey. Nr. 82 — 86, 90 — 96. — Wa¬
shington 1892 — 1893.

Bulletin of the America Museum of Natural History. Yol. IV. New- York 1 892.

Bulletin — Geological and Natural History Survey of Minnesota. Nr. VH — YIII.
Minneapolis 1892 — 93.

Bulletin — U. S. Departement of agriculture division of ornithology and mam-
malogy. Nr. 3 — 4. — Washington 1893.

Bulletins du Comité Géologique. Vol. XI. Nr. 5 — 10. Vol. XH. Nr. 1 — 2. Supplé-
ment au Törne XI. — St.-Pétersbourg 1892 — 1893.

Catalogue of section one of the museum of the Geological Survey. — Ottava 1893-

Catalogue of a stratigrafical collection of canadian rocks prepared fór the world’s
Columbián Exposition Chicago 1893. — Ottava 1893.

Chemiker- und Techniker-Zeitung, Allgemeine österreichische. Jahrgang XI.
Wien 1893.

Contributions to canadian Palaeontology. Yol. I. part. 4. — Ottava 1892.

Contributions to North American Ethnology. Yol. VH. — Washington 1890.

Értesítője, A magyar turista egyesület budapesti osztályának. 1 — 2. sz. — Buda¬
pest 1893.

Fauna — North American — Nr. 7. part 2.— U. S. Departement of agriculture. —
Washington 1892,

Feuille des Jeunes Naturalistes. Ann. XXIII. 268 — 279. Ann. XXYI. Cataloque-
de la Bibliothéque. Fasc. 16. — Paris 1893.

Földrajzi Közlemények. XXI. köt. Budapest 1893.

Glasnik. Yol. Y. Fasc. 1 — 3. — Serajevo 1893.

Jahrbuch dér k. k. geolog. Reichsanstalt. Bd. XLII. Heft 3 — 4. Bd. XLHI. Heft
1—2. — Wien 1892—1893.

Jahrbücher des nassauischen Yereins fúr Naturkunde. Jahrgang. XLYI. — Wies-
baden 1893.

Jahresbericht und Abhandlungen des naturwissenschaftlichen Vereins in Magde-
burg. Jahrg. 1892. - — Magdeburg 1893.

Köztelek. III. évfolyam. Szám 1 — 104. — Budapest 1893.

La Nuova Notarisia. Ann. 1893. Ser. IV. Fasc. 1 — 3.

Mémoires du Comité Géologique. Vol. XII. Nr. 2. Yol. IX. Nr. 2. Yol. X. Nr. 2.
St.-Pétersbourg 1892 — 93.

Memóriás y Revista de la Sociedad Scientifica aAntonio Alzate».Vol. YI. Nr. 1 — 12-
Vol. YH. Nr. 1—2. — Mexico 1892 — 1894.

Mineral resources of theUnitade States. 1889 — 90, 1891. — Washington 1890 — 1892.

Mittheilungen dér k. k. geographischen Gesellschaft in Wien. Bd. XXXAH.
Heft 1 — 12. — Wien 1893.

Mittheilungen des Yereins dér Naturfreunde in Reichenberg. Jhrg. XXIV. —
Reichenberg 1893.

Monographs, U. S. Geological Survey. Vol. XVII, Vol. XYHI. Vol. XX. — Was¬
hington 1892—1893.

Montan-Industrie-Zeitung, Ungarische. Jahrg. IX. — Budapest 1893.

Naturae Novitates. Jahrg. XY. Nr. 1 — 23. — Register für den Jahrg. 1892. —
Berlin 1893.

(63)

64

KÖNYVJEGYZÉK.

Papers — Occasional — of tke California Academy of Sciences. Yol. III. Yol. IV. —
San Francisco 1893.

Proceedings of the California Academy of Sciences. Ser. II. Vol. III. Part. 2. —
San-Francisco 1893.

Procés-Verbeaux des scéances de la société royale malacologique de Belgique
Ann. 1890 sept. — dec. — Ann. 1891 jan. — dec. — Ann. 1892 jan. — sept.

Basegna déllé Scienze geologicke in Italia. Ann. II. Trimest. 3. Fasc. 2. —
Roma 1892.

Records of tke Australian Museum. Yol. II. Nr. 4 — 5. — Sidney 1893.

Records of tke Geological Survey of New Soutk Wales. Vol. III. Part. 2. —
Sydney 1892.

Report — Tke annual — of tke American Museum of Natural History. Fór tke
year 1892. — New- York 1893.

Report of tke trustees — Australian Museum — fórt tke years 1891 — 92. — Sid¬
ney 1893.

Report — Annual — of tke Board Regents of tke Smitksonian Institution etc.
to july 1890. — Washington 1891.

Report of the Nation. Museum fór tke year ending 30 june 1890. — Washing¬
ton 1891.

Report — Annual — and accounts of the Nortk of England Institute of Mining
and Mechanical Engineers. Fór tke years 1891 — 1892 and 1892 — 1893. — New-
Castle-upon-Tyne 1893.

Report — Eleventh Annual — of tke U. S. Geological Survey. Fór tke year 1889 —
1890 Part I., II. — Washington 1891.

Report — Seventk Annual — of tke Bureau of Ethnology, 1885 — 1886. — -Was¬
hington 1891.

Report — Eigtli Annual — of the Bureau of Ethnology, 1886 — 1887. — Washing¬
ton 1891.

Report — Librarian's — Kansas Academy of Science. — Topeka 1891 — 1892.

Report — Twentietk Annual — of tke geological and natural history Survey of
Minnesota, fór tke year 1891. — Minneapolis 1893.

Schriften des naturwissensckaftlicken Vereins für Sckleswig-Holstein. Bd. X.
Heft 1. — Kiél 1893.

Sitzungskerichte u. Abkandlungen d. naturwiss. Gesellsckaft «Isis» in Dresden.
Jalirg. 1892. Heft — 1- — 2. Dresden 1892.

Smitksonian Contributions to Knowledge. Nr. 842. — Washington 1892.

Smitksonian Miscellaneous Collections. Nr. 843, 844, 851. — Washington
1888—1893.

Smitksonian Institution, Bureau of Ethnology. — J. C. Pilling : Bibliography of
the Athapascan languages. — J. C. Pilling : Bibliography of tke ckinookan lan-
guages. - — Washington 1892 — 1893.

Természetrajzi Füzetek XV. köt. 4. füzet. XVI. köt. 1 — 2 füzet. — Budapest 1893.

Természettudományi Füzetek XVH. köt. 1 — 4. füzet. — Temesvár 1893.

Transactions of tke Geological Society of Australasia. Vol. I. Part. 6. — Mel¬
bourne 1892.

Transactions of tke Nortk of England Institute of Mining and Mechanical Engi-

(64)

KÖNYVJEGYZÉK.

65

neers. Vol. XLI. Part. 6. Vol. XLH. Part. 1—4. Vol. XLIII. Part. 1. -
New-Castle-upon-Tyne, 1893.

Transactions of the anthropological Society of V ashington Yol. III. — Washing¬
ton 1885.

Transactions Kansas Academy of Science. Yol. XIII. 1891 — 1892. — Topeka 1893.

Transactions of the Wagner Free Institute of Science. Vol. III. Part. 2. Phila¬
delphia 1892.

Travaux de la Société des Naturalistes de St.-Pétersbourg. A ol. XXII. Fasc. 2. —
St.-Pétersbourg 1893.

Turisták Lapja, IV. évf. 1 — 12 szám. V. évf. 1 — 6. sz. — Budapest 1892 — 1893.

Verhandlungen dér k. k. geolog. Beichsanstalt 1892. Nr. 15 — 18. 1893. Xr. 1 — 14.
Wien 1893.

Verhandlungen dér k. k. zool.-botan. Gesellschaft in Wien. Bd. XLII. Nr. 4. - — -
XLIII. Nr. 1—4. — Wien 1892—1893.

Verhandlungen des naturforschenden Vereins in Brünn. Bd. XXX. —
Brünn 1891.

Verhandlungen und Mittheilungen des siebenbürgischen Vereins fúr Naturwissen-
schaften. Bd. XLII. — Hermannstadt 1892.

II. Ajándékok.

Agassiz A., Annual Report of the curator of the Museum of comperativ Zoology
at Harvard College 1891 — 92. — Cambridge U. S. A. 1892.

Annals of the New York Academy of Sciences. Vol. VII. Nr. 1 — 5. — New York 1893.

Atti deli societ. Toscana di Scienze. Vol. VIII. febr. — marz.

Berdenich V., die Wasserversorgung Budapests. — (Külön lenyomat). A szerző
ajándéka.

Berdenich Gy., Komárom szab. kir. város vízvezetékmű tervezete. (Különlenyo¬
mat). A szerző ajándéka.

Bilharz 0., Ueber Trockenaufbereitung etc.

Bihang till kongl. svenska Vetanskapg-Akadem. Handlinger. — Stockholm 1893. —
Afdel. II., in., IV.

Bolletin de la Riqueza Publica. Tóm. III. Nr. 41 — 44, Nr. 46. Tóm. IV. Nr. 48—
56. — Caracas 1892 — 93.

Board of trustees of the Public-Museum of the City ofMilwaukee. September 1891.
Augu8t 1892. — Milwaukee 1892.

Codigo de Minas y Vocabulario. — Caracas 1893.

Dafert and Derby, On the seperation of minerals of high specific gravity. (Külön¬
lenyomat). A szerzők ajándéka.

Értekezések a Mathematikai Tudományok köréből. XV. köt. 2—3. sz. — Buda¬
pest 1893.

Értekezések a Természettudományok köréből. XXIII. köt. 1 — 2. sz. — Budapest,
1893.

Értesítő, Akadémiai. IV. köt. 37 — 48. fűz. — Budapest 1893.

Értesítő, Mathematikai és Természettudományi. XI. köt. 1—9. füzet. - — Buda¬
pest 1892 — 1893.

Földtani Közlöny. XXIV. köt. 1894.

(65)

5

66

A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI.

Exposition que el Ministro d. fomenta. — Garacas 1893.

Geological Survey of tlie State of New York. Palaeontology. Vol. VIII. —
Albany, N. Y. 1892.

Klinggraeff H.. DieLeber- und Laubmoose Őst- undWestpreussens. — Danzig 1893.
Miess M., XVII. Jahrosbericlit dér Gewerbescknle zu Bistritz. — Bistritz 1893. — -
A szerző ajándéka.

Matzenauer Carlos, Peru. — Gassi F. perui konsul ajándéka.

Mittheilungen dér Section für Naturkunde des österreicliiscken Touristen-Club.
Jakrg. IV. — Wien 1892.

Mittheilungen des Vereins für Erdkunde. — Leipzig 1892.

Norges geologiske Undersegelse. Nr. 8. — Christiania 1892.

Report — 44-tk annual — of regents of New-York State Museum fór 1890. — -
New- York 1892.

Revista trimensal do Instituto historico-geographico brasiliero. Tóm. LV. Part.
1 — 2. — Rio- Janeiro 1892.

Survey — Geological - of the State of New-York. Paláontology. Vol. VIII. —
New-York 1893.

Trabucco V., Sulla vera posizione dei terreni terziari de Bacino Piemontesa.
Transactions of tlie Academy of Sciences of St. Louis. Vol. VI. Nr. 2 — 8. —
St. Louis 1892—1893.

Vogt J. H. L., Nikel forekomster oy nikkel produktion. — Christiania 1893.

D. Enrique Ábellá y Casariego, Terremotos experimentados en la isla de
Luzón etc. — Manila 1893.

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT

csere viszony osainak kimutatása

az 1893-ik évben.

Magyarország .

1. Budapest, Magyar Földrajzi Társaság.

2. « Természetrajzi Füzetek.

3. « Magyar Turista Egyesület.

4. « Ungarische Montan-Industrie-Zeitung.

5. « Köztelek.

6. Nagy-Szeben, Siebenbürg. Véréin für Naturwissenschaften.

7. Pozsony, Természettudományi és Orvosi Egylet.

8. Temesvár, Délmagyarországi Természettudományi Társulat.

9. Zágráb, Societas liistorico-naturalis Croatica.

Ausztria.

10. Becs, Allgemeine Oesterreichische Chemiker- und Techniker-Zeitung.

11. « K. k. Geographische Gesellschaft.

1 2. « K. k. Geologische Reichsanstalt.

(66)

A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI.

67

13. Becs, K. k. Naturhistorisches Hofmuseum.

14. « K. k. Zoologiscli-botanische Gesellschaft.

15. Briinn, N aturforscliend er Véréin.

16. Laibach, Krainischer Musealverein.

17. Prága, Lotos.

18. Reichenberg, Véréin dér Naturfreunde.

19. Szerajevo, Bosnvák és herczegovinai országos múzeum.

Németország.

20. Berlin, Gesellschaft naturforschender Freunde.

21. « Naturae Novitates szerkesztősége.

22. Danzig, Naturforschende Gesellschaft.

23. Dresden, Naturwissenschaftliche Gesellschaft «Isis».

24. Elberfeld und Barmen, Naturwissenschaftlicher Véréin.

25. Giessen , Oherhessische Gesellschaft fúr Natúr- und Heilkunde.

26. Greifswald, Geographische Gesellschaft.

27. Görlitz, Naturforschende Gesellschaft.

28. Halle a/S., Véréin fúr Erdkunde.

29. Kunig sberg, Physikalisch-ökonomische Gesellschaft.

30. Magdeburg, Naturwissenschaftlicher Véréin.

31. Regensburg, Naturwissenschaftlicher Véréin.

32. Wiesbaden, Nassauisclier Véréin fúr Naturkunde.

Olaszország.

33. Padova, La Nuova Notarisia.

34. Palermo, Collegio degli Ingegneri et Arckitetti.

35. Roma, Beale Comitato Geologico d’Italia.

36. « Bassegna della Scienze Geologiche in Italia.

Francziaország .

37. Paris, Annuaire Géologique Universel.

38. « Feuille des Jeunes Naturalistes.

Belgium.

39. Brüssel, Société Boyale Malacologique de Belgique.

Angolország .

40. Neiv-Castle-upon-Tyne, Institute of Mining and Mechanical Engineers.

Oroszország .

41. Kiew, Gesellschaft dér Naturforsclier.

42. Moszkva, Société Impériale des Naturalistes.

43. Szt. Pétervár, Comité Géologique de la Bussie.

44. <i Société des Naturalistes. Section de Géologie et de Minéralogie

(67)

5*

68

A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI.

Dominion of Canada.

45. Ottawa, Commission Géologique et d’Histoire naturelle du Canada.

Északamerikai Egyesült- Államok.

46. Madison, Wisconsin Academy of Sciences, Árts and Letters.

47. Minnesota, Geological and Natural History Survey.

48. New- York, American Museurn of Natural History.

49. Philadelphia, The Wagner Free Institute of Science.

50. Rochester N. Y., The Geological Society of Amerika.

5 1 . San Francisco, Academy of Sciences.

53. Scranton, Pa, The Colliery Engineer.

53. Topeka, Kansas Academy of Science.

54. Washington, Smithsonian Institution.

55. o United States Geological Survey.

56. « United States Departement of Agriculture.

Mexico.

57. Mexico, Sociedad Cientifica «Antonio Alzate.#

Australázsia.

58. Melbourne, Geological Society of Australasia.

59. New South Wales, Australian Museum.

60. Sydney, Geological Survey.

A m. kir. Földtani Intézet utján még n következő bel- és külföldi társulatok
kapják a « Földtani Közlönyt. »

61. Amsterdam, Academie Eoyale des Sciences.

62. Basel, Naturforschende Gesellschaft.

63. Berlin, Kgl. Preuss. Akademie d. Wissenschaften.

64. « Kgl. Preuss. geol. Landesanstalt und Bergakadetnie.

65. « Deutsche Geologische Gesellschaft.

66. « Deutscher und Oesterreichiseher Alpenverein.

67. Bern, Naturforschende Gesellschaft.

68. « Schweizerische Gesellschaft f. d. ges. Naturwissenschaften.

69. Bologna, Accademia déllé Scienze deli’ Istituto di Bologna.

70. Bonn, Naturhistorischer Véréin f. d. Bheinlande und Westfalen.

71. Bordeaux, Société des Sciences Physiques et Naturelles.

72. Boston, Society of Natural History.

73. Bruxelles, Commission Géologiques de Belgique.

74. « Société Belge de Géographie.

75. « Musée Boyal d’histoire naturelle.

76. « Société belge de Géologie, de Palóontologie et d’Hydrologie.

(68)

A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI.

69

77. Bruxelles, Académie Royale des Sciences, des Lettres et des Beaux Árts.

78. Budapest, Meteorologiai és földdelejességi m. kir. központi Intézet.

79.

«

Mérnök- és építész Egyesület.

80.

«

Kir. m. Természettudományi Társulat.

81.

«

Országos Statisztikai Hivatal.

82.

«

M. tud. Akadémia.

83. Buenos- Ayres, Direction generál de Estadistica La Plata.

84. Caen, Société Linnéenne de Normandie.

85. Calcutta, Geological Survey of India.

86. Christiania, L’Université Royal de Norvégé.

87. « Reclierches géologiques en Norvégé.

88. Darmstadt, Yerein für Natnrkunde u. mittelrkein. geolog. Véréin.

89. Dorpat, Naturforsckende Gesellsckaft.

90. Dublin, Royal Géological Society of Ireland.

91. Firenze, R. Istituto di Studii superiori pratici e di perfezionamento.

92. Frankfurt a. 0., Naturwissensckaftlicker Véréin.

93. Freiburg i. B., Naturforsckende Gesellsckaft.

94. Göttingen, Kgl. Gesellsckaft d. Wissensckaften.

95. Graz, Naturwissensckaftlicker Véréin für Steiermark.

96. Halle a. d. Saale, Kais. Leop. Carol. Akademie d. Naturforsclier.

97. « Naturforsckende Gesellsckaft.

98. Heidelberg, Grossk. Badiscke Geol. Landesanstalt.

99. Helsingfors, Administration des mines en Finlande.

100. « Société de Geógrapkie de Finlande.

101. Innsbruck, Ferdinandeum.

102. Kassel, Véréin für Naturkunde.

103. Klagenfurt, Berg- und Hüttenmanniscker Véréin für Kárntken.

104. Kiél, Naturwissensckaftl. Véréin für Sclileswig-Holstein.

105. Krakau, Akademie dér Wissensckaften.

106. Lausanne, Société Vaudoise des Sciences Naturelles.

107. Leipzig, Naturforsckende Gesellsckaft.

108. « Verem für Erdkunde.

109. Liége, Société Géologique de Belgique.

110. Lisbonne, Section des Travaux Géologiques.

111. London, Royal Society.

112. « Geological Society.

113. Milano, Societá Italiana di Scienze Naturale.

1 14. « Reale Istituto Lombardo di Scienza e Lettere.

115. München, Kgl. Baíerisckes Staatsmuseum,

116. « Kgl. Baieriscke Akademie dér Wissensckaften.

117. « Kgl. Baierisckes Okerkergamt.

118. Napoli, R. Accademia déllé Scienza Pkisicke e Matematicke.

119. Neuchátel, Société des Sciences Naturelles.

120. Neiv-York, Academy of Sciences.

121. Osnabrück, Naturwissensckaftlicker Véréin.

122. Padua, Societá Veneto-trentina di Scienze Naturale.

(69)

70

A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI.

123. Palermo, Accademia Palermitana di Scienza Lettere et Arte.

124. Paris, Academie des Sciences. Institut National de Francé.

125. « Société Géologique de Francé.

126. « École des Mines.

127. « Club alpin franfjais.

128. Pisa, Societá toscana di Scienza Naturale.

129. Prag, Kgl. Böhmiscbe Gesellschaft dér Wissenchaften.

130. Riga, Naturforscher- Véréin.

131. Rio de Janeiro, Commission Géologique du Brésil.

132. Roma, Beale Academia dei Lincei.

133. « Societá Geologique Italienne.

134. Rostock, Véréin dér Freunde dér Naturgeschichte in Mecklenburg.

135. St.-Louis, Academy of Sciences.

136. Santiago, Deutscker Wissenscbaftliclier Véréin.

137. St. -Péter sbourg, Académie Impériale des Sciences de Russie.

138. Selmeczbánya, Kir. Bányászakadémia.

139. Stockholm, Académie Royale Suedoise des Sciences.

140. « Geologiska Föreningen.

141. « Bureau géologique de Suéde.

142. Strassburg, Commission für die geologisclie Landesuntersucbung von Elsass-
Lotbringen.

143. Stuttgart, Véréin für vaterlándiscke Naturkunde in Württemberg.

144. Tokio, Seismological Society of Japan.

145. « University of Tokio.

146. « Imperial Geological Office of Japan.

147. Trondhjem, Société Royale des Sciences de Norvégé.

148. Torino, Reale Academia della Scienze di Torino.

149. Venezia, Reale Istituto Veneto di Scienze.

150. Washington, United States Geological Survey.

151. Wien, Véréin zűr Verbreitung naturwissenschaftlicher Kenntnisse.

152. « K. K. Militár-Geograpbisches Institut.

153. « Lehrkanzel für Mineralogie und Geologie dér technischen Hochschule.

154. « K. K. Tecbniscbes und Administratives Militár-Comité.

155. « Section für Naturkunde des österreichiscben Touristenclubs.

156. « Kais. Akademie dér Wissenschaften.

157. Würzburg, Pbysikaliscb-medicinische Gesellschaft.

158. Zágráb, Jugoslovenska akadémia.

159. Zürich, Eidgenössisches Polytechnicum.

160. « Naturforschende Gesellschaft.

Budapesten, 1893 deczember hó 31-én.

Dr. Staub Móricz,
első titkár.

(70)

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPÍTVÁNYI TŐKÉJE.

71

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT

alapítványi tőkéje az 1893-ik évben.

'1850. (f) Gróf Andrássy György ... ... ... ... ... ...készpénzben 105frt

1851. (f) Báró Podmaniczky János _ _ ... ... ... « 105 «

1856. (f) Báró Sina Simon ... ... ... ... ... ... — « 525 «

1858. (f) Ittebei Kis Miklós ... ... ... ... ... « 105 «

1860. (f) Prudniki Hantken Miksa, Budapesten ... ... ... « 105 «

1864. Dr. Schwarz Gyula, Székes-Feliérvárott ... ... ... kötelezvényben 300 «

1867. (f) Drasche Henrik lovag Bécsben ... ...készpénzben 100 «

1872. Pesti kőszénybánya- és téglagyár-társulat ... ... « 300 «

— Salgótarjáni kőszénbánya-társulat ... ... ... ... « 100 «

1873. Az első cs. és kir. szab. Dunagőzliajózási Társulat, Buda¬
pest és Pécs _ ... . . . . — — « 200 «

— Kállay Benjámin, Bécsben ... ... _ ... ... ... « 100 «

1876. (f) Rónay Jáczint, Pozsonyban ... ... ... ... « 100 «

— M. kir. tengerészeti hatóság, Fiumében ... ... ... « 100 «

1877. (f) Gróf Erdődi Sándor ... ... ... ... ... ... « 100 «

1879. Gróf Karácsonyi Guido Rudolf-alapítványából ... ... « 100 «

1881. Budapest fővárosa ... _ ... ... ... ... ... « 200 «

1883. Okányi Szlávy József, Budapesten ... ... ... ... « 200 «

— és 1885. A pesti hazai első Takarékpénztár-Egyesület « 200 «

— A nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű-

vállalat ... ... ... . ... ... ... ... « 200 «

— Bállá Pál, Újvidéken ... _ ... ... ... _ _. « 100 «

— Bállá Pál alapítványa az újvidéki magy. kir. főgym-

názium nevére ... ... ... ... ... ... « 100 «

1884. Bezerédy Pál, Budapesten ... ... ... _ ... ... « 100 «

— (f) Modrovits Gergely ... ... . . ... ... ... « 100 «

— (f) Zsigmondy "Vilmos, Budapesten ... ... ... ... « 200 «

1884. Dr. Koch Antal, Kolozsvárott ... ... ... ... ... állampapírban 100 «

— (f) Dr. Rotli Samu, Lőcsén ... . . ... ... « 100 «

1884. Dr. Scliafarzik Ferencz, Budapesten ... _ ... állampapírban 100 «

— Dr. Szabó József, Budapesten ... « 200 «

— Dr. Ilosvay Lajos, Budapesten ... ... ... ... ... « 100 »

1885. Zsigmondy Béla, Budapesten ... . ... ... « 100 «

— Dávid Vilmos, Budapesten ... ... ... _ ... « 100 «

— (f)Gróf Andrássy Manó, Budapesten ... ... ... _ készpénzben 200 «

— (f) Húsz Samu, Budapesten ... _ ... ... ... « 100 «

— (f) Felső-Szopori Tóth Ágoston, Gráczban ... ... .. állampapírban 100 «

1885. (f) Klein Lipót, Budapesten ... ... ... ... ... készpénzben 100 «

(71)

72

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPÍTVÁNYI TŐKÉJE.

1885. Gróf Andrássy Dénes, Dernó'n ... ... _ ... ...készpénzben 200 frt

— Eszak-Magyarországi egyesített kőszénbánya- és ipar-

vállalat-részvénytársulat, Budapesten _ _ _ « 200 «

1885. Bimamurány-Salgótarjáni vasmű-részvénytársaság, Sal¬
gótarjánban _ _ ... ... ... ... _ _ ... « 200 «

— Fülöp, szász-cobiu’g-góthai herczeg ó' Fensége vasgyára,

Poborellán _ ... _ ... ... ... . . « 100 «

■ — Beszterczebánya sz. kir. városa ... .... .... ... « 100 «

— (f) Gróf Csáky László, Budapesten ... ... « 200 «

— Osztrák-magyar szabadalmazott Allamvasút-Társaság,

Budapest és Bécs ... ... ... ... . ... « 200 «

— Dr. Mágócsy-Dietz Sándor, Budapesten . . ... kötelezvényben 100 «

— Dr. Petim Gyula, Budapesten _ ... _ ... « 100 «

— Kempelen Imre, Mohán ... ... _ ... .... ... készpénzben 200 «

1886. Dr. Kuné Adolf, prépost Csorna _ _ ... ... ... _ « 100 «

— Dr. Herich Károly, Budapesten ... « 100 «

— Esztergomi főkáptalan _ ... ... ... ... ... ... « 100 «

— Inkey Béla, Budapesten ... « 100 «

1887. Dr. Staub Móricz, Budapesten ... ... ... _ _ « 100 «

— Dr. Szontagh Tamás, Budapesten . . ... « 100 «

1 888. Dr. Fischer Samu, Budapesten _ ... _ _ _ « 115 «

1 890. Kaufmann Kamilló Budapesten _ ... ... ... « 100 «

1891. Porodai dr. Rapoport Arnót, Bécsben _ _ _ « 100 «

1892. Özv. dr. Hofmann Károlyné bőid. férje dr. Hofmann

Károly emlékére ... _ ... _ ... _ ... ... « 100 «

1893. Dr. Lőrenthey Imre, Budapesten ... . . . kötelezvényben 100 «

- — Dr. Zimányi Károly, Budapesten ... _ ... ... készpénzben 100 «

(72)

SUP PLEMENT

ZUM

FŐ LDTANI KÖZ LÖN Y

XXIV. BÁND. 1894 JANUÁR— MÁBZ 1-8. HEFT.

I)IE PONTISCHE FAUNA VON KŰRI) IM COMITATE TOLNA.

Von

Dr. Emerich Lőrenthey.*

lm Sommer des Jahres 1892 besuchte ich die Gegend von Ivurd zu
dem Zwecke, um dórt ein reiches Matériái dér pontischen Gebilde zu sam-
meln, welche L. Eoth v. Telegd bereits im IL Baude dér « Természetrajzi
Füzetek))** bekannt machte, und dérén Fauna ich nun detaillirt zu studiren
beabsichtigte.

Ich halté es für überflüssig über die Yerbreitung dev Gebilde mich
weiter auszulassen, nachdem ich an derselben Stelle sammelte, wo v. Eoth
das Limnocardium cristagalli Eoth sammelte, das heisst im östlichen
Theile des Dorfes, am Fusse dér am linken Uíer des Kapos-Flusses gele-
genen Weinberge. Hier ist die Formation in einer Dicke von 7 — 8 m auf-
gesclilossen, unterhalb einer in 8 — 10 m Höhe erbauten Hauserreihe. an
dér linken Seite des Baches. Das Matériái besteht aus blaulichem, kalkigem,
sandigem Thon, welcher mit glimmerigem Quarzsand wechselt. An dem
südlichen Ende diesel' Hauserreihe in dem Graben ist dasselbe durcli Sand-
stein vertreten. v. Eoth erwahnt im Anliange seines Bericlites aus dem glirn-
merigen Quarz-Sandsteine ausser Cardium cristagalli Eoth nocli Cardium
Schmidti M. Hoern., Congeria triangidaris Partsch und Congeria rhom-
boidea M. Hoern. Er erwahnt ferner, dass dér Thon hauptsáchlich durch
Anodonta und mit den Characteren dér Unió atavus Partsch besitzenden
Un ionén, ausserdem durch Cardium apertum characterisirt wird, wáhrend
Cardium semisulcatum und dér Vivipara Sadleri ahnliche Viviparen in
beiderlei Thonen einheimisch sind. Ich kann ebenfalls sagen, dass Anodonta
und Unió atavus Partsch sowohl im Sande als auch im Thone ein¬
heimisch sind, nur tritt Anodonta im Thone in grossen Massen auf, hinge-
gen im Sande nur vereinzelt. Characteristisclier als diese sind Helix Chaixi
Mich. und Planorbis Margói nov. form., welche ich bisher nur aus dem
Sande kenne.

* Vorgelegt in elér Sitzung vöm 3. Mai. 1893.

** Eine neue Cardinm-Species aus den sogenannten «Congerien-Schichten.» Bu¬
dapest 1878.

[A

74

e. lőrenthey:

Den Gegenstand meines Berichtes bildet nicht nur jenes Matéria],
welches icb gesammelt liabe, sondern aucli jenes, welches dér Staats-Cbef-
geologe Ludwig v. Roth sammelte und so gütig war, mir belmt's Ausarbei-
tung zu überlassen, wofür icb ibm an dieser Stelle berzlicbst dán ke.

Die Fauna des Gebildes babé icb in Folgenderu zusammengestellt.

I. Congeria Partsch.

1. Congeria rhomboidea M. Hoernes.

1893. Congeria rhomboidea M. Hoern. Emerich Lőrenthey : Die oberen pontisclien Se-

climente und dérén Fauna bei Szegzárd, Nagy-
Mányok und Árpád. (Mitth. a. d. Jahrbuclie d.
k. ung. geolog. Anstalt. X. Bánd pag. 81.) Sieke
ebend. die vorhergeliende Litteratur.

In dér Sammlung des geologiscben Iustitutes betínden sicb zwei man-
gelbafte Exemplare, nur aus dem Sande ; icb konnte aucb nicbt ein Exem-
plar finden, daber diese eine dér seltensten Arten ist.

2. Congeria triangularis Partsch.

1893. Congena triangularis Partsch. S. Brusina : Ueber die Gruppé dér Congeria

triangularis (Zeitsckr. d. Deutsck. geol. Ge-
sellsck. Bánd XLIV. pag. 496.)

1893. « « « Em. Lőrenthey: Szegzárd, Nagy-Mányok und

Árpád. pag. 81. Sielie d. vorkerg. Lit. ebend.

Eine dér báufigsten Arten. Es kommen vollkommen typiscbe Exem-
plare vor, welcbe mit den Radmanester Exemplaren übereinstimmen.

3. Congeria spinicrista nov. eorm.

(Tab. II. Fig. 17, 18 und 19.)

Die kleine Scbale ist ziemlicb gewölbt, binten abgerundet und drei-
eckartig geformt. Die Kanté ist abgerundet und ein Drittel dér Scbale ist
nacb vorne gescboben ; die Kanté beginnt gégén die Mitte dér Scbale zu
scbárfer kammartig erboben zu werden, und tbeilt dieser Karúm sicb in
2—4 Stacbeln. Diesem Kamme entspricbt im inneren Theile dér Scbale
ein dünner Kánál, welcber entsprecliend dem letzten Stacbel zu einer
starken Rinne wird. Parallel mit dér Kanté zielit sicb aucb eine zweite
sclrwácbere Kanté gégén den Rand dér Scbale. Dér Wirbel ist ein wenig
eingerollt und etwas nacb vorne gescboben. Die Muskeleindrücke sind
-sebr stark.

[2]

DIE P0NT1SCHE FAUNA VON KUED.

/ .)

Dies ist die erste fossile Congeria, welche mit einem stacheligeu
Kamme géziért ist. Aus Radmanest sah ich schon eine Congeria triangu-
laris, welche an dér Kanté schwache Stacheln hatte. Es ist dies jedoch nur
eine Unregelmassigkeit dér Entwicklung, indem die übermássig starken
Wachsthumslinien die Stacheln hervorbringen. Bei meiner neuen Art sind
die Stacheln auf einem sich erliebendem Kamme piacirt und von den
schwachen Wachsthumslinien unabhiingig. An einem meiner Exemplare ist
noch die Fárbung zu seben. Es ist braunlich und mit grauen im Zickzack
laufenden Linien géziért. Die Jugendform ist ovaler und mit zwei fást gleich
starken Kantén bedeckt; von dem Kamme und den Stacheln ündet mán
noch keine Spur. Ich fand acht Exemplare. Die Charactere dér Art sind in
dér Abbildung ziemlicli gut wiedergegeben.

4. Congeria clavaeformis (von Ivrauss) Fuchs.

1877. Congeria clavaeformis Krauss. Th. Fuchs : Studien über die jüngeren Tertiár-

bildungen Grieclienlands (Denksch. d. k. Akad.
d. Wiss. Bd. XXXVII. p. 26. Taf. III. Fig. 44, 45. j
1893. « « ii Em. Lőrenthey : Beitráge zűr Kenntniss dér un-

terpontischen Bildungen des Szilágyéi- Comitates
und Siebenbürgens. (Értesítő p. 301. Klausenburg.)

Ich fand ein mangelhaftes Exemplar, welches vollkommen mit den
griechischen Exemplaren Fuchs’ und mit meinen Szilágy-Somlyóer Exem-
plaren aus den unter-pontischen Formationen übereinstimmt.

5. Congeria arcuata Fuchs.

1870. Congeria arcuata Fuchs. Th. Fuchs : Die Cougerienschicliten vou Radmanest im

Banate. (Jalirb. d. k. k. A. geol. R. Bd. XX. p. 362.
Taf. XVI. Fig. 12 und 13.)

Von dieser Art, welche bisher nur aus Radmanest bekannt ist, fand
ich 12, theils unversehrte, tlieils mangelhafte Exemplare. Obwobl meine
Exemplaie vollkommen typisch sind, so sind sie doch kleiner als die Rad-
manester. In Radmanest ist diese Art viel seltener. Naclidem auch meine
Exemplare abweicliend von den übrigen Congerien, dér mit einer Bucht
versehene Manteleindruck ebenso characterisirt wie die Radmanester
Exemplare, so hielt ich es für zweckmassig, diese Form, nachdem sie von
allén verwandten Genera und Arten verschieden ist, unter dem Namen
Sinucongeria als neue Gattung zu betrachten, umsomehr als die Muskelein-
drücke meines Exemplars von jenen dér Cougerien insoferne abweichen,
als dér hintere Schliess- und Byssus-Muskel in eins verschmelzen, das
Aeussere dér Muscheln daher ausserordentlicli an die Mytilen erinnert.
Diese Art neigt sich in Folge ihrer Mantelbucht zu den Dreissenomyen.

[3]

76

e. lőrenthey:

6. Congeria sp.

Ich fant! eine kleine Congeria im Sande, welcke am meisten nait dér
von Brusina besckriebenen C. mytilopsis Brus.* aus Markusevec überein-
stimmt, doch kann sie mit derselben nicht ganz identificirt werden, indem
sie kleiner als jene, und ausserdem aucb abnorm geformt ist, aber ich
glaube, dass sie auf Grund reicklichen Materiales mit jener doch vereinbar
sein dürfte.

II. Dreissensia van Beneden.

7. Dreissensia serbica Brusina.

(Taf. I. Fig 5 und 6. Taf. II. Fig. 15 und 16.)

1893. Dreissensia serbica. Brus. Andrussow : Bemerkungen über die Familie dér Dreis-

sensiden p. 82. Odessa. 1893. (russisck)

1893. Congeria spatkulata Partsch. E. Lőrenthey: Szegzárd, Nagy -Hányok und Árpád.

p. 83. Taf. III. Fig. 4.

Ich fand in Szegzárd im untern Sande in Gesellschaft vieler Congeria
triangularis Partsch ein Exemplar dieser Art, welches ich nirgends unter-
bringen konnte. Auf Grund meines einzelnen Exemplares wagte ich nicht,
dieses als eine neue Art zu beschreiben, da ich sie für ein unentwickeltes Exem-
plar hielt, und zwar ihres grossen Schnabels wegen für eine unentwickelte
(junge) spatkulata Partsch, da sie aber auch mit dieser nicht übereinstimmte,
so schrieb ich am genannten Orte folgendes : «Meine Form .... ist eine
Localvarietát dér spatkulata. » Jetzt aber, da Paul Oppenheim ** die Congeria
von dér Dreissensia sckarf unterscheidet, wurde es nöthig, auch mein Exem¬
plar besser zu reinigen. Hierbei zeigte sich, dass es eine Dreissensia sei,
welche mit denen von Kurd übereinstimmt, obwolil dér Schnabel, wie
auch die ganze Form etwas grösser als die Kurder Exemplare sind.

Ich fand in Kurd viele Hunderte von Exemplareri, so dass sie sich
als eine solch’ constante Form kerausstellte, welcke mit keiner dér
bisher bekannten übereinstimmt, da mir die Brusina’s unbekannt war.
Spáter, als ich von dieser Art Kenntniss nahm, schickte ich einige
Exemplare Herrn Universitiits-Professor Brusina nach Agram. Er ver-
glich dieselbe mit D. serbica von Kostolac und fand, dass meine Form

* Fauna fossile tertiaria cli Markusevec in Croaczia. Glasnika Hrvatskoga na.
ravostlovnoga druztva (Societas liistorico-naturalis Croatica) God VII. P. 70. Za-
greb 1892.

** Die Gattungen Dreissensia van Beneden und Congeria Partsch, — ikre
gegenseitigen Beziehungen und ihre Vertheilung in Zeit und Raum. (Zeitsckr. d.
Deutsck. geolog. Gesellschaft.) 1891.

[4]

DIE PONTISCHE FAUNA YON KURD.

77

mit jener identisch sei ; und als ich spáter in Agram persönlich beide For-
men verglich, kam ich zu demselben Ergebnisse. Auf Grund dieser Ab-
liandlung ist diese Form ausser Serbien, nur von Kurd und Szegzárd be-
kannt.

8. Dreissensia minima Brusina.*

Ich verglich in Agram meine drei Exemplare mit dér Markusevecer
D. minima und fand, dass meine Formen typisclie sind.

III. Dreissenomya Fuchs.

9. Dreissenomya Schröckingeri Fuchs.

1893. Dreissenomya Schröckingeri Fuchs. Em. Lőrenthey: Szegzárd, Nagy-Mányok und

Árpád. p. 85. Sielie ebenda die vorkerge-
kende Litteratur.

Eine dér háufigsten Arten, ohwohl sie hier unter ungünstigeren Ver-
háltnissen als in Radmanest lebte, indem meine Exemplare kleiner und
schlanker sind als die Eadmanester. Die Bucht des Manteleindruckes ist
auffállig gross und schmal. Yom Wirbel ziehen sich bis zum hinteren und
unteren Theile dér Schale zwei schwache Faltén.

Ich habé auch einige junge Exemplare von beiláufig 1 cm Grösse,
jedoch sind auch an ihnen die Artencharactere sclion ersichtlich. Diese Art
kommt im Sande und Thone gleichmássig vor, ist jedoch im ersteren sehr
háufig, dagegen im letzteren selten.

IY. Unió Philippson.

iO. Unió atavus Partsch.?

1893. Unió atavus Partsch. Em. Lőrenthey : Unterpontiscke Bildungen des Szilágyéi-

Comitates und Siebenbürgens, p. 295. Sieke ebenda die
vorkergekende Litteratur.

Eine dér háufigsten Arten. Diese «Form mit den Characteren dér
Unió atavus Partsch » ist fiir den Thon niclit characteristisch, wie v. Roth
hehaujjtet, weil sie im Sande fást ebenso háufig ist. Dér Wirbel ist bei den
Exemplaren meistens abgewetzt, weshalb ich auf seine náhere Kenntniss
verzichten musste ; da er bei den meisten Formen mit wellenförmigen
Wachsthumslinien geschmückt ist, lásst dies auf Unió tumidus Philippson
schliessen.

* Noék nickt veröffentlickt.

[5]

78

e. lőrenthey:

11. Unió acutus Cobalcescu.

1883. XJnio acutus Cobalcescu. G. Cobalcescu: Studii geologice si paleontologice

asupra unor teframuri tertiare din unile parti ale
Romaniei. (Memoriile geologice ale scolei militare
din Jasi. P. 109. Tab. V. Fig. 3.) Bucaresci. 1883.

Ich fand ein vollkommen typisches zweischaliges Exemplar dieser Art,
welche bisher nnr aus den rumanischen Faludinenschichten bekannt war.

19. Unió sp.

Ausser den bisher erwahnten koromén aucb nocb die Brucbstücke
zweier Arten vor, welcbe aber eine genauere Bestimmung nicbt erlaubten,
weshalb ich sie, bis mir keine unversehrten Exemplare zűr Verfügung
steben, nur als Unió sp. aufführen kann.

V. Anodonta Cuvier.

13. Anodonta Rotlii nov. form.

(Tab. I. Fig. 1, % 3.)

Besonders im Thone sehr báufig,, obwobl ich auch im Sande einige
Bruchstücke dieser Art fand. Ganzé Exemplare fand jedoch nur Herr Chef-
geologe v. Roth in grosser Quantitát im Thone und deshalb sei mir erlaubt
als Zeicben meiner besonderen Hocbachtung diese Form nacb dem griind-
lichsten Kenner dér ungarlandischen Pliocenformationen benennen zu dür-
fen. -J. Hazay, dér verstorbene Conchiologe Ungarns, untersucbte die Kur-
der Anodonten zuerst und kam zu dér Folgerung, dass dér Wirbel und
dér hintere Tbeil dér Scbale an die A. piscinalis Nils. erinnert, dér Habitus
an A. cxjgnea L., die dünne flache Scbale dagegen an A. complanata
Ziegler und vereinigt diese Art nach ifim die Charactere dér A. cygnea
L. und A. complanata Ziegler; meine Form ist gleichsam eine Combina-
tion dieser beiden.

Ich verglich in dér zoologiscben Sammlung des National-Museums
die Kurder Exemplare mit dér Hazay’schen Sammlung, respective dérén
ungariscben recenten Exemplaren von A. midabilis var. cygnea L. und A.
complanata Ziegler. Es zeigte sich, dass meine neue Art von diesen in vielem
abweicht. Und zwar ist bei A. complanata dér Wirbel nicbt so vorge-
scboben wie bei A. Rothi. Dér vordere Theil dér Scbale von complanata
ist relatív viel schmáler und dadurch dér liintere Theil breiter als bei dér
Rothi. Die A. cygnea L. ist auffállig gewölbter und aucb dér Wirbel ist
nicbt so nacb vorne gescboben, wie bei A. Rothi. Dér hintere Theil dér

[61

DIE PONTISCHE FAUNA YON KUBD.

79

Schale áhnelt elér jungen cygnea oder entwickelten piscinalis Nils., nur
ist dér Schild des oberen Eandes bei dér Rothi íiügelartig hervorspringend
und so bildet dér hintere Theil dér Schale, das heisst dér Schnabel, und
dér Rand des zwischen diesem hervorspringenden Schilde gelegenen Theiles
eine mehr oder weniger starke Bucht, wie dies unsere Fig. 1 und 2 dar-
stellt. Dér obere flügelartige hervorspringende Theil reicht beinahe so weit
zurück, wie dér Schnabel (Fig. 1). Dér Wirbel ist bei A. Rothi viel weniger
entwickelt, als bei irgend einer anderen Art. Von dem Wirbel ziehen sich
bei Rothi zwei Faltén zu dem hinteren Theile dér Schale, was übrigens bei
noch jetzt lebenden Arten auch bekannt ist. Sie unterscheidet sich jedoch
von jeder recenten Art dadurch, dass das Schildchen íiügelartig hervor-
springt und nur nach dem kleinen, íiügelartig erweiterten Theile sich
abzuneigen beginnt (Fig. 2).

Eine schwache Spur dieses íiügelartig erweiterten Theiles ist auch bei
dér lebenden piscinalis Nils. in Form des Schildchens vorhanden.

Auf Grund dér mangelhaften Exemplare kann ich folgende Diagnose
gébén :

Die dünne Schale ist wenig gewölbt, eiformig, untén hinreichend
bauchig, und mit feineren und starkeren Wachsthumslinien bedeckt. Dér
kaum hervorstehende und sich nach vorne neigende Wirbel ist in den
vorderen Schalentheil geschoben und mit wellenförmigen Kreislinien gé¬
ziért. Das Schildchen dér Schale erweitert sich íiügelartig und rundét-
sich erst dann aus. Dér vordere Rand ist jedoch trotzdem kurz. Dér zwi¬
schen dem Schilde und dem Schnabel dér Schale liegende Rand ist bucht-
förmig ausgeschnitten ; bei den jüngeren ist diese Bucht schwácher (Fig. 2)r
als bei den entwickelten Exemplaren (Fig. 1). Sowohl dér Schnabel als
auch dér Schild ist abgerundet.

Die Grundform ist A. Rothi , aus welcher sich die jetzt lebenden
Arten entwickelten. In den stagnirenden und langsam íliessenden Gewas-
sern unseres Yaterlandes leben A. mutabilis Cless. und A. complanata
Ziegl. in mehreren Varietáten, welche allé von A. Rothi abstammen,
welche beide recente Arten mit einander verbindet.

Statt langer Beschreibung gebe ich hier ausser den Figuren dér Tafel,
den aus den folgenden zwei Arten reconstruirten Typus in natürlicher
Grösse. (M. s. auf S. 8 (8) d. magy. Textes.)

14. Anodonta pontica nov. fokm.

(Tab. I. Fig. 4.)

Eine kleinere, flachere Art als die vorige, dérén Wirbel noch mehr
nach vorn geschoben ist, die Schale vorne rund, das Schildchen ist nicht
íiügelartig verbreitert, auch dér Schild nicht. Hinten ist die Schale nicht so

[7]

80

e. lőrenthey:

breit, wie bei A. Rotki, sondern so sclimal wie vorn, untén sehr wenig
bauchig. Von dem Wirbel, den wellenförmige Waebsthumslinien umgeben,
ziehen sich zwei Faltén zu dem hinteren Scbalentbeile, dem Scbnabel.

Nacb Hazay stebt diese Art zwiscben A. cygnea und A. balatonica
Hazay.

Dies ist die vierte bisber bekannte pontische Anodonta, da ausser den
bier angefübrten zwei Arten, nocb eine aus den rumániscben Paludinen-
scbicbten und Radmanester pontiseben Gebilden bekannt ist.

VI. Limnocardium Stoliczka.

15. Limnocardium Schmidti M. Hoernes.

1893. Limnocardium Schmidti M. Hoernes. Em. Lőrenthey : Szegzárd, Nagy-Mányok

und Árpád, pag. 86, 137 und 148. Tab.
III. Fig. 5. Siehe ebenda die vorkerge-
kende Litteratur.

Die grossen, typischen, entwickelten Exemplare sind baufig, es feblen
aber aucb die in obenstebender Abbildung gezeicbneten jungen Exemplare
nicbt.

16. Limnocardium cristagalli Roth.

1878. Cardium cristagalli Roth. L. Roth v. Telegd : Eine neue Cardium-Species

(Természeti-. Füzetek. Bd. II. pag. 45. Taf. IV. Fig.
1 (non 2).

v. Roth besebreibt diese Form von bier als baufiges Fossil und bildet sie
aucb in Fig. 1 ab. Das ebendort Fig. 2 abgebildete Bükkösder Exemplar
weicbt sebon bezüglicb dér Gestalt dér Scbale als aucb dér Kamrne dér
Rippen von dér Kurder Form ab, und neigt sicb zu L. Semseyi Hal.,* da
dér Ripjjenkamm oben nicht sebarf, sondern flach respective scbwach ver-
breitert ist.

Auf Grund dessen kann Semseyi als neue Art nicbt acceptirt werden,
oder aber das Bükkösder Exemplar kann mit dem Kurder nicbt identificirt
werden.

Zűr Klarung dieser Frage sucbte icb Kurd auf und studierte die
Sammlung des geologiseben Institutes durcb, um bestimmen zu können,
wie variabel die Kurder cristagalli Form sei.

* J. Halaváts : Die pontisclie Fauna von Királykegye (Mittk. a d. Jalirb. d.
kgl. ungar. geolog. Anstalt. Bd. X. P. 82. Taf. I. Fig. 1 — 5.) 1892.

[8]

DIE PONTISCHE FAUNA VON KURD.

81

Ich konnte mich auf Grund des mir zűr Yerfügung stelienden reicli-
lichen Materiales überzeugen, dass Cristagalli eine kaurn variirende Forni
mit 3charfen Kantén sei und so von den Bükkösder * und Nagy-Mányoker
Exemplaren, da keine Uebergánge nachweisbar sind, abzusondern ist.

Ich sage in meiner Arbeit über die Szegzárder, Nagy-Mányoker
und Arpáder obere pontische Fauna von den Nagy-Mányoker Exemplaren
auf pag. 136 Folgendes: «Die Rippen sind nach oben mehr-minder verdickt
und náhert sicli alsó meine Form zu L. Semseyi Hal. Je grösser die Rippen
sind, desto stárker ist auch die Verdickung . . . Diese Verdickung ist bei allén
meinen Exemplaren vorhanden, auch bei denen von Tormás und Bükkösd
sind die Spuren davon zu seben, wáhrend bei denjenigen aus Kurd die
Rippen schárfer sind; freilich sind die letzteren Exemplare jung und fehler-
haft und scheint es wahrscheinlich, dass im Yerlaufe des Wachsthums sich
dér Kamm auch bei diesen verdickt ».

Aus diesem ist ersichtlick, dass ich auch schon früher die Tormáséi’,
Bükkösder und Nagy-Mányoker Exemplare nicht identisch mit den Kurder
Formen fand, und nur wegen mangelhafter Kenntniss dér letzteren diese
nicht abgetrennt habé ; deshalb betrachtete ich sie im Verháltuisse zu den
Tormáser, Bükkösder und Nagy-Mányoker Exemplaren als «unentwickelt»
und hielt eine Weiterentwickelung für wahrscheinlich, wo sie sich dann dér
Semseyi nákern. Heute sehe ich jedoch, dass die Kurder Exemplare immer
jene Charactere an sich tragen, welche sie von den anderen für Cristagalli
gehaltenen, jedoch wirklicken Semseyi- Formen abtrennen.

Diese Charactere sind folgende : Die Kurder Cristagalli ist dünn-
schalig, stark ovo'id, wáhrend die Bükkösder grösser, dickschaliger (im
Ganzén solider) und viel runder ist; die Kurder Exemplare verbreitern sich
über dem vorderen leistenförmigen Seitenzahn nicht so ílügelartig, wie die
Bükkösder, die Schale dér Kurder wird gégén hinten zu convexer, so
dass sie am klaffenden Theile am convexesten ist, wáhrend die Bükkösder
dies im mittleren Schalentheile ist, wodurck dér klaffende Theil und auch
die Oeffnung selbst kleiner wird. Die Zalil dér Rippen ist bei den Kurder
6 — 7, auf welche auf dem klaffenden Theile befindlicke kaum sichtbare
fadenförmige Rippen folgen, dérén erste genug stark ist, wáhrend die
übrigen fünf nur am Wirbel sichtbar werden, indem sie sich gégén den
unteren Rand dér Schale verwischen ; bei den Bükkösdern und so bei dér
Semseyi sind allgemein acht Rippen vorhanden, an dem klaffenden Theile
3 — 4, welche viel stárker als die fadenförmigen Rippen dér Kurder Formen
sind; bei dér Semseyi ist zumeist die erste Rippe des klaffenden Theiles
schwach gekámmt. Die Kámme sind bei dér Kurder Form relatif höher,

* Unter Bükkösder verstelie icli immer nur das Exemplar dér Fig. 2 von
Roth’s Abhandlung.

Földtani Közlöny. XXIV. kőt. 1894.

[9]

6

82

e. lőrenthey:

wachsen plötzlicher und sind oben scharf, wábrend die Eippen dér Bükkösder
schwácber auwacksen, und was wichtig ist, oben sich zu verdicken be-
ginnen. Die den Rippen entsprechenden inneren Furchen sind bei den
Kurder Exemplaren relatív tiefer, als bei den Bükkösder Formen, was
besonders am Schalenrande auffállt.

Dér Scblussrand ist bei dér Huiasder Form stark gebogen, wabrend
er bei dér Bükkösder viel gerader ist.

Aus dem Bislierigen ist ersicbtlich, dass die Kurder und Bükkösder
Exemplare in mancben Cbaracteren von einander abweichen, da jedocb
diese Eigentbümlichkeiten dér Bükkösder Form sicb bei Semseyi wieder-
finden, müssen wir die Artgrenze beider zwischen die Kurder und Bükkösder
Exemplare verlegen und so die von Tormás, Bükkösd, Kagy-Mányok
und wahrscbeinlich auch die von Hidasd mit denen von Király kegye
zusammen zűr Semseyi recbnen. Die wabre Cristagalli ist bisher nur von
Kurd und Kroatien bekannt, aber icb glaube, dass sie nocb an mebreren
Punkten jenseits dér Donau sicb nacbweisen lassen wird, ja wabrscheinlich
aucb in Tormás und Bükkösd vorkommt.

17. Limnocardium Szabói Lőrenthey.

1893. I Ámnocardium Szabói Lőrent. Em. Lőrenthey : L. c. p. 91, 138 und 149. Taf. III

Fig. 2, 3 und 8. und Taf. IV. Fig. 4.

Icb babé von dieser Art viele mangelbafte Exemplare, welcbe jedocb
durcb den rundén vorderen Theil, die durcb Intervallen scharf getrennten,.
oben abgerundeten dreieckigen Eippen leicbt kenntlich sind.

18. Limnocardium Bothi Halaváts.

1892. Cardium (Adacna) Rothi Hal. J. Halaváts : Die pontiscke Fauna von Király-

kegye. (Mittk. a. d. Jahr. d. kgl. ung. geol.
Anst. Bd. X. p. 30.) Siehe ebenda die vorker-
gekende Litteratur.

1893. Limnocardium Rothi Hal. Em. Lőrenthey: Szegzárd, Nagy-Mányok und Árpád

etc. p. 138.

Sie kommt in grosser Anzabl vor und in verschieden entwickelten
typiscken Exemplaren, und tritt besonders im Thone in grösseren Mengen
auf. v. Roth erwálmt diese Form als Cardium apertum, als cbaracteristisches
Fossil. Halaváts citirt scbon in dér oberwahnten Tabelle C. Rothi von Ó-Kurd.

19. Limnocardium Pelzelni Brusina.

1893. Limnocardium Pelzelni Brüs. Em. Lőrenthey : L. c. p. 95. Taf. IV. Fig. 1 und:

2. Sieke ebenda die vorkergekende Litteratur.

[10]

DIE PONTISCHE FAUNA VON KURD.

83

Diese Art fand hier im Sande zuerst Herr Chefgeologe v. Roth ; sie
gehört zu den genug háufigen Formen und stimmt in Grösse und Form
mit den Okrugljaker Exemplaren überein.

90. Limnocardium semisulcatum Rousseau.

(Taf. II. Fig. 11.)

1893. Limnocardium semisulcatum Eouss. Em. Lőrenthey : L. e. p. 98. Sielie ebenda

die vorhergeliende Litteratur.

Die háufigste dér Limnocardien.sowohl im Sande als auch imThone han¬
tig. Ich konnte auf Grund meines reichen Materiales die Entwickelung dér Art
stufenweise verfolgen von 1,5 — 2 mm lángén embiyonalen Exemplaren bis
zu beil. 2 cm lángén Individuen, wie mir áhnliches im Szegzárder Matériáié
für L. arpadense M. Hoeen. und L. Schmidti M. Hoeen. gelang. Junge
Individuen dér Art stellt Fig. 1 1 dér Tab. II dar, dérén Schlussrand
vorn stachelig, ja dies zuweilen aucli liinten ist. Diese Staclieln, welche
nur bei den jüngsten Exemplaren vorhanden sind, versckwinden spáter.
Die Rippen verstárken sich in dicsem Jugendstadium gégén hinten zu
immer mebr, ja die letzten sind oben oft scharf; allé babén starke Rippen-
zwischenráume, spáter verbreitern sie sich immer mebr auf Kosten dér
Intervallen. Im binteren Theile dér Schale sind in dér Jugend 3 — 4 feine,
fadenartige Rippen, welcbe spáter verschwiuden.

91. Limnocardium oclietophorum Brusina.

1893. Limnocardium oclietophorum Brus. E. Lőrenthey: L. c. p. 102 und 140. Sielie

ebenrla die vorhergeliende Litteratur.

Icb fand diese bisher von Okrugljak, Szegzárd und Nagy-Mányok
bekannte Form nun aucb bier im Sande in genug zahlreichen typi seben
Exemplaren.

99. Limnocardium. simplex Fuchs.

1893. Limnocardium simplex Fuchs. Em. Lőrenthey : L. c. p. 103. Siehe ebenda die

vorhergeliende Litteratur.

Die typischeu binten schwach kantigen Exemplare sind genug káufig.
Icb babé jedocb einige Exemplare, welche grösser als dér Typus, 15 mm
láng sind, dérén hintere Kanté nur am Wirbel sicbtbar, an den übrigen
Stellen dér Schale rückgebildet ist. Diese sind dem Habitus nacb ganz den
von Andrüssow aus den Scbichten von Tsehauda beschriebenen Cardium

[11]

6*

84

E. LŐEENTgEYI

Cazecae Andr.* gleich, jecloch sind sie viel kleiner; dies weist darauf kin,
dass eine sckarfe Grenze zwiscken beiden Arten nickt zu zieken ist.

93. Limnocardium Auingeri Fuchs.

1870. Cardium Auingeri Fuchs. Th. Fuchs : Die Fauna dér Congerienschichten von

Radmanest im Banate. (Jakrb. d. k. k. geol. R. A.
Bd. XX. p. 358. Taf. XV. Fig. 1—3.)

v. Eoth fand im Sande ein typisclies Exemplar, welckes den Kadma-
nester Formen in allém gleickkommt.

24. Limnocardium sp.

lek fand ein Bruckstück einer dicksckaligen, jedock nickt naker be-
stimmbaren Art.

25. Limnocardium sp.

lek fand ein Bruckstück einer sekr dünnsckaligen Form, die wakr-
sckeinlick zu dér Árpáder L. Wurmbi Lörent. gekört.

VII. Pisidium Pfeiffer.

26. Pisidium sp. ind.

leli sammelte einige winzige Pisidien.

VIII. Micromelania Brusina.

27. Micromelania Lóczyi no v. form.

(Taf. II. Fig. 6, 7, 8, 10.)

Diese genug káufige neue Art besteht ausser dér embryonalen nock
aus sieben Windungen. Die erste ist glatt, in dér Mitte dér übrigen tritt
eine sckwacke Kanté auf, welcke perlscknurförmig mit Knoten bedeckt ist.
Das ganze Gekáuse ist mit dickten Querlinien bedeckt.

Einige Exemplare bilden einen Uebergang zu M. Radmanesti Fuchs
(Fig. 8); bei diesen tritt auch sekon die zweite Kanté auf, die untere ist jedock
nickt mit Knoten géziért, wie bei den typiseken Radmanester Exemplaren. Die
feinen Querlinien sind sowokl bei dem Typus, als auck bei den Uebergangs-

* Die Scki eliten von Cap Tsckauda (Annáién d. Naturhistor. Hofmuseums.
Bd. V. p. 69. Taf. II. Fig. 6,) Wien 1890.

[12]

DIE PONTISCHE FAUNA VON KURD.

85

formen stark entwickelt, die Knoten wandeln sieh jedoeli bei keiner dér
Formen in langsverlaufende schwache Eippen um, wie bei Radmanesti.

Die in Fig. 10 abgebildete Art nekme ieh aucli zu M. Lóczyi. Bei
dieser sind die Knoten nur an dér oberen Windung entwickelt, an den
übrigen Windungen sind nur Spuren dér die Knoten tragenden Kantén
vorhanden. Die Radmanester erleidet eine ábnliche Transformation, jedocb
siebt mán dórt bei derartig entwickelten Individuen Spuren dér zwei Kantén.

Icb widme diese neue Form meinem gewesenen Lebrer, Herrn Univ.
Prof. Ludwig v. Lóczy, als Zeicben meiner besonderen Hocbacbtung.

28. Micromelania Radmanesti Fuchs.

1893. Micromelania Radmanesti Fuchs. Em. Lőrenthey: Szegzárder, Nagy-Mányoker

und Árpáder pontische Fauna. p. 110 und 141.

Fünf ausgebildete Exemplare fand icb im Sande.

IX. Hydrobia Hartmann.

29. Hydrobia sepulcralis Partsch.

1848. Paludina sepulcralis Partsch. Czjzek : Erláuterungen zűr geologischen Karte

von Wien. p. 23.

Neumayr u. Paul : Die Congerien- und Paludi-
nensckichten Slavoniens und dérén Faunén (Ab-
hancll. d. k. k. geoi. R. A. Bd. VII. p. 76. Tab.
IX. Fig. 14.)

Penecke K. A. : Beitrage zűr Kenntniss dér Fauna
dér Slavonisclien Paludinenscbicbten. (II. Theil.)
(Beitrage zűr Paláont. Oester.-Ung. und des
Orients. p. 34.)

Icb fand drei Exemplare, welebe vergliclien mit den in dér Sammlung
dér mineralogiscb-geologiscben Sektion des siebenbiirgiscben Museum-Ver-
eins befindlichen ribaricer Exemplaren sicb als ganz typiscb erwiesen.
Diese Art kommt in Slavonien nur in den unteren Paludinen-Schicbten vor.

30. Hydrobia syrmica Neumayr.

1875. Hydrobia syrmica Neum. Neum. u. Paul: Cong.- u. Palud.-Schichten Slavoniens.

p. 76. Tab. IX. Fig. 11.

1884. Hydrobia « « Penecke : Fauna d. slav. Palud.-Schichten (II. Theil.)

p. 35.

1893. Hydrobia « « Em. Lőrenthey : Szegzárder, Nagy-Mányoker und Ár¬

pádéi- pontische Fauna. p. 112.

Nacb Vergleicbung mit den cerevicer Exemplaren dér Sammlung des
Siebenbürger Museumvereins ergab sicb, dass meine glanzendscbaligen

[13]

1875. Hydrobia « «

1884. Hydrobia « «

86

e. lörenthey:

Exemplare vollkommen typiseh sind. Icb fand mebrere tausend Exemplare
dieser bier baufigsten Art, tbeils im Sande, theils im Thon. Sie koinmt
in Slavonien nur in den unteren Paludinen-Schichten vor.

X. Pyrgula De Christoforis et Jan.

31. Pyrgula hungarica nov. form.

(Tab. n. Fig. 9.)

1893. Hydrobia sp. cfr. Seemani Frfld. Em. Lörenthey : Beitrage zűr Kenntniss dér

unterpontischen Bildungen des Szilágyéi' Co-
mitates und Siebenbürgens. (Orv. term. tud.
Értesítő. 1S93. Jakrg. Klausenburg.)

Das kleine Haus bestelit aus 5,5 Windungen. Die sicli von einander
stark abbebenden Windungen wacbsen langsam, auf welclien, mit Aus-
nalime dér ersten zwei abgerundeten Windungen, auf den oberen zwei
Dritteln eine starke Kanté auftritt; das Ganzé wird von parallel mit dér
Kanté verlaufenden feinen Querlinien bedeckt. Die Windungen werden
durch tiefe Nalitlinien von einander getrennt. Die Mündung ist eiförmig
und bildet oben einen abgerundeten Winkel ; die Lippen sind zusammen-
bángend, scbarf, die ausseren Lippen sind scbwach nacb vorne gezogen,
die innere berübrt die obere Lippe entweder gar nicbt oder nur ein
wenig oben.

Die Kanté felilt in dér Jugend, ja aucb die Querlinien sind kaurn
bemerkbar und dann stebt meine Form dér nocb beutzutage in Mexikó
lebenden Hydrobia Seemani v. Frfld.* sebr nabe ; nur sind die einzelnen
Windungen scbon im zweiten Drittel ibrer Hőbe am breitesten, dórt
wo im Laufe dér weiteren Entwickelung die schwacbe Kanté auftritt.
Das entwickelte Exemplar, welcbes die Figur darstellt, stebt dér recenten
Hydrobia Reevei v. Frfld.** sebr nabe, nur bestebt die Reevei aus 6 Win¬
dungen, wáhrend die Querlinien feblten, und ist aucb nicbt so scblank
wie meine Form.

Unter meinen im Sande gesammelten 7 Formen stellt die Figur die
entwickelteste vor, welcbe am meisten den Pyrgula Cbarakter zeigt, wáb-
rend die unentwickelteren Exemplare für Hydrobia gebalten werden
können.

So ist aucb das einzige Exemplar, welcbes icb in meiner obcitierten
Arbeit aus den pontiseben Formationen von Perecsen im Szilágyer Komi-

•' Zoologisclie Miscellen V. (Yerh. d. k. k. zool. bot. Gesellscbaft in Wien.
Bd. XIV. p. 1025. Bd. XV. p. 525. Tab. VIII.)

** Ibidé m. Bd. XIII. p. 1024. Bd. XV. p. 526. Taf. VHI.

[14]

DIE PONTISCHE FAÜNA VON KUBD.

87

taté als H. sp. cfr. Seemani Frfld. bekannt niachte, auch nichts ancleres
als die unentwickelte Form dieser Art.

Nachdem ich diese neue Art zuerst hier in Ungarn fand und die cha-
rakteristischen Namensbezeiehnungen schon bei anderen Arten in Anspruch
genommen wurden, nenne icli sie P. hungarica.

32. Pyrgula Töröld nov. form.

(Tab. II. Fig. 1—4.)

Diese neue Form kommt in grosser Anzahl in verschiedenen Ent-
wickelungsstadien vor. Das thurmig-pfriemförmige Haus bestebt aus 9 — 10
flachseitigen Windungen, welche langsam wachsen und durcb sehr schwache
Nahtlinien von einander getrennt sind. Am Grunde dér Windungen, unmit-
telbar ober dér Nabtlinie tritt mit Ausnalime dér ersten oder aucb bis zweiten
gewölbtseitigen Windung eine Kanté auf. Diese Kanté verstarkt sich im Laufe
dér Entwickelung, wie dies Fig. 1 — 4 zeigt. Die Mundöffnung ist eiförmig
und bildet oben eine abgerundete Ecke; die Lippen sind zusammenhán-
gend, die innere Lippe berührt die letzte Windung beiláufig in ikrer Hálfte,
worauf sie sich zurückbiegt.

Bei den Exemplaren mit stárkster Kanté tritt an dér letzten Win¬
dung unter dér starken Kanté auch nocb eine schwache auf, was Fig. 4.
nicht zűr Genüge darstellt. Ich habé Exemplare olme Kanté, dérén Naht¬
linien kaum sichtbar sind und so vollkommen an einen geraden Pfriem
erinnern.

Am náchsten stebt meiner Form die von Fuchs aus Meg ara bekannt
gemachte Hydrobia Heldreichii Fuchs,* nur sind die Seiten dér Töröki
nocb flacher, die Nabtlinie nicht so sehr auffálig wie bei jener, da die Kanté
náber zűr Nabtlinie auftritt und so dieselbe gleicbsam verdeckt. Die Langs-
linien fehlen bei meiner Form immer, die Kanté ist dagegen im Allge-
meinen stárker.

Ich widme diese neue Art meinem gewesenen Lehrer, Herrn Univ.
Prof. Dr. Aurél Török als Zeicken meiner dankbaren Hocbaclitung.

33. Pyrgula bicincta nov. form.

(Tab. II, Fig. 5.)

Diese kleine, sckraubenförmige, neue Art bestekt ausser dér Embryo-
nalwindung noch aus 7 durch genug starke Nálite getrennten Windun¬
gen, welche sckwacli und gleichmássig wachsen ; in dér Hitte dér Windun¬
gen tritt mit Ausnabme dér ersten eine hohe, hervorragende Kanté auf
und unter dieser unmittelbar ober dér Sutura eine zweite schwáchere,

* Studien über die j (ingeren Tertiárbildungen Grieclienlands (Denksclir. d. k.
Akad. d. Wiss. Bd. XXXVII. p. 14. Taf. II. Fig. 45—47.) 1877.

[15]

88

e. lőrénthey:

worauf síeli auch dér Name bezieht. Die Struktur dér Mündung stimmt mit
dér vorigen Art überein.

leli fand im Sande zusammen 3 Esemplare.

Meine Form stelit dér P. pagoda Neum. und P. incisa Fuchs nalie ;
ersterer bezügli eh dér Struktur dér Kantén weicht von ihr jedoch dadurch
ab, dass die pagoda nur aus 5 Windungen bestebt ; welciie plötzlicher an-
wachsen, so dass die letzte Windung beinahe die Hálfte dér Gehausehöhe
einnimmt, wáhrend bei dér bicincta nur ein Drittel derselben. Von P.
incisa Fuchs weicht sie dadurcli ab, dass diese aus 10 — 11 Windungen
bestebt und die oberen Kantén von viel schwácherer Entwickelung als bei
meiner neuen Art sind. (Fortsetzung folgt.)

I)1E GEOLOGISCHEN YERHÁLTNISSE DÉR STADT MISKOLCZ.

Von

J. Halaváts.*

Das Bükkgebirge begrenzt im Osten das Thal dér Sajó und dórt, wo
das Thal des im Gebirge entspringenden Szinva-Baches endigt, liegt die
alté Stadt Miskolcz. Das heutige Miskolcz breitet sich im Szinvathale auf-
wárts aus, aber einzelne in dér jüngsten Vergangenheit erbaute Hiiuser-
gruppén hegen schon im Sajóthale. Die Stadt liegt in einer Höhe von
122 m ü. d. M.

Das Szinvathal, welches noch zwischen Diósgyőr und Miskolcz ziem-
lich breit ist, verengt sich im Gebiete dér Stadt und wird zu beiden Seiten
von die Höhe von 200 m gut überschreitenden Bergen begrenzt. Am
nördlichen Abhange fallen diese Berge állmaiig dér Thalsohle zu ab, da-
gegen erhebt sich dér den südlichen Abhang bildende Berg Avas steil em-
por. Dér Szinva-Bach fliesst im südlicheren Theile seines Inundationsgebie-
tes heute zwischen Steinmauern, früher aber zwischen seinen natürlichen
Ufern ; aber in alterer Zeit bespülte er den Fuss des Berges Avas, worauf
schon die Steilheit des südlichen Abhanges hinweist.

Dér Avasberg und die ilim gégén überliegen den Berge bestehen aus
dem Getrümmer trachytischer Gesteine, so wie aus Trachyt- und Rhyolith-
tuff, tuffigem Sand und Conglomeratschichten, welche Schichten, wie es in
den in den Avas gegrabenen Kellern, am schönsten aber im Dani-Thale
zu sehen ist, nach 9h mit 10° fallen. Nach den am Avas gefundenen Re¬
sten von Phragmites oeningensis Al. Br., Carpinus grandis Ung., Salix
variáns Goepp., Acer trilobatum Al. Br. erklarte D. Stur ** diese Schichten
für sarmatischen Alters.

* Vortrag aus dér Sitzung vöm 8. November 1893.

** Jalirb. d. k. k. geol. Reichsanst. Wien. Bd. XVII. pag. 108 und 236.

[16]

DIE GEOLOGISCHEN VEBHALTNISSE VON MISKOLCZ.

In cliesen Ablagerungen kommt in dér Form von Knollen und Linsen
auch Feuerstein vor ; von welebem dér eine südliche Ausláufer des Avas
sogar den Namen «Tűzköves» (tűzkő = Feuerstein) erbielt. Die Farbe dieses
Feuersteines ersebeint in allén Sckattirungen vöm reinen Weiss bis zum
schmutzigen Braun und habén einzelne Partién geschichtete Structur.

Auf die sarmatischen Schichten babén sich in dér unmittel bárén
Umgebung von Miskolcz die diluvialen Sedimente abgelagert. Dies sah ich im
Ziegelwerke auf dér Ivolonie dér Eisenfabrik am schönsten aufgeschlossen,
wo untén (neogener) gelber, feiner Sand und über demselben c. 3 m machtig
Kies lágert, welcher aus den abgerundeten Fragmenten von Quarz, Kalk-
stein und Mergel besteht. Ueber dér Kiesschicht liegt zaher, gelber Thon,
dér in seiner unteren Partié weissfleckig ist, in seiner oberen aber gleich-
massig Bobnerz und Mergelconcretionen enthált. Es ist dieses jene dilu-
viale Bildung, die wir von zahlreichen Punkten des Bandes des grossen
ungarischen neogenen Beckens kennen. Dieser diluviale Thon ist am süd-
liclien Abhange des Szinvathales bis zu den Ivellern verfolgbar, wo er aber
sein Ende erreicht, und hier, am Wege zum israelitischen Friedhofe treten
unter ihm schon die Sandsteine hervor, woraus wir entnehmen, dass das
Diluvium einen betráchtlich hóhérén Horizont einnimmt als das Inunda-
tionsgebiet dér Szinva oder auch, dass die Szinva in dér Gegenwart ihr Bett
tiefer gegraben habé. Entlang des Avas kommt am Abhange kein Diluvium
mehr vor; aber wir begegnen ihm wieder im Sajóthale von dér Szinva
entzwei geschnitten, sowohl unterlialb dem s. g. Akasztóbércz, wie auch
unterhalb des Avas in dér Form einer sich aus dem Inundationsgebiete dér
Sajó erhebenden c. 7 m hohen Terrasse, die erst jüngst bei Gelegenheit dér
neuen Bahnhofanlagen zum Theile abgetragen und so gut aufgeschlossen
wurde. Als ich diesen Aufschluss besichtigte, fand ich in demselben untén
Kies, in dem sich beim Gömörer Bahnhof eine lössartige Thonlinse eingela-
gert hatte ; auch hier liegt über dem Kies dér zabé, rostbraune Thon mit
Bobnerz. Beim Abgraben stiess mán auf die Beste von Elephas primigenms
Búb., von welchen es mir gelang die Bruchstücke eines Backen- und eines
Stosszahnes zu erhalten. Prof. L. Lóczy übergab von diesem Fundorte
ausser Mammuthresten auch die Zahne von Rhinoceros tichorhinus Cuv,
und Equus caballus fossilis dér kgl. ung. geol. Anstalt als Gesclienk.

In allé diese Bildungen grub dér Szinva-Bach sein jetziges Bett auf
dieWeise, dass sein Inundationsgebiet auf welches er Kies, Sand und Thon
ablagerte, um vieles tiefer liegt als das Diluvium. Aus dieser Ablagerung
erhalten die meisten auf dem Gebiete dér Stadt gegrabenen Brunnen ihr
Wasser und zeigt nach einer gefalligen Mittheilung des Herrn Chefgeologen
L. v. Both dér in dér Mitte dér Stadt in dér neuen Badeanlage gegrabene
Brunnen folgende Scliichtenfolge :

1,20 m Culturerde,

[17]

90

J. HALAVÁTS:

4,00 m Kalkstein, Diabas, Schieferkies,

0,80 m gelben sandigen, kiesigen Tbon,

2,00 m lichtgrauen, sandigen, glimmerigen, sicli blátterig absondern-
den Thon, dazwischen reinen Sand (Mediterrán?).

Dórt wo die Kircke und dér Friedhof dér reformirten Gemeinde am
Avas liegt, erscheint am Abhange eine Terrasse, welclae sich, zwar undeut-
lich, entlang dér Felsö-Papszer-Gasse nacla E weiter ziebt. Audi dieser
Theil ist verbaut und wir kommen infoige dér Terraingestaltung leicht auf
den Gedanken. dass diese Terrasse die Fortsetzung jener bilde, die im Sajó-
thale zu selien ist. Aber die Sacbe verbalt sicb nicbt so. Die Graber des
Friedbofes von Avas sind, wie icb micb davon überzeugen konnte, in den
sarmatiscben Sandstein vertieft. Beim Graben dér Fundamente zweier in
dér benannten Gasse im Biu begriffener Háuser wurden ebenfalls Sand-
steinstücke lierausgeworfen und so zeigen uns diese künstlicben Auischlüsse,
dass jene verwiscbte Terrasse nocb aus dem Sedimente dér sarmatiscben
Zeit bestebt und dass sicb das Diluvium nicbt bis bieber erstreckt.

Auf Grund meiner eigenen Beobacbtungen kann icb es daber aus-
sprechen, dass am Gebiete dér Stadt Miskolcz, am Inundationsgebiete dér
Szinva nur Sedimente dér Jetztzeit vorkommen, und dass weder unter die-
sem, nocb an dér Seite des Avas eine Spur des Diluviums vorkommt.
Existierte es dórt, so liat es die Erosion scbon langst von dórt entfernt.

Ueber die im Sajótbale abgelagerten Scbicbten giebt uns ein im Jabre
1859 im Tbeissbabnbofe aufgescblossenes Bobrlocb Aufklarung.* Dórt
durcbbracb dér Bobrer folgende Scbicbten :

44' Erdreicli sammt Scbotter (Alluvionen dér Sajó),

16' záber Letten,

2' loser Sand,

15' lockerer Sandstein,

1,5' loser Sand,

24' fossilienfreier Tbon,

6' loser Sand,

36' lockerer Sandstein.

Audi liier felben die diluvialen Bildungen und das Alluvium ist unmit-
telbar auf das Neogen gelagert. Aucb liier liöblte dér Fluss in dér Gegenwart
sein Bett im Diluvium aus, und liegt die Bildung dieser Zeit am westlicben
Rande seines Inundationsgebietes in dér Gestalt einer 7 m bobén Terrasse.

% ík ^

Icb will es nun im Folgenden motiviren, wesbalb icb micb mit den
Stúdium dér geologiscben Yerbáltnisse dér Stadt Miskolcz bescbáftigte ?

* Jahrb. cl. k. k. geolog. Reiclisanst. Wien. Bd. XVII. pag. 524.

[18]

DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE VON MISKOLCZ. 91

Als im Jakre 1892 Herr J. Bársony in Miskoicz in elér Alsó-Papszer-
Gasse, 18 Sckritte weit von dér Szinva sein Haus erbauen liess, stiessen die
Arbeiter beilaufig in einer Tiefe von 3 m auf drei íiacbe Silexartefacte,
von denen das grösste in den Besitz des Herrn Ottó Hermán gérieth.
Herr Hermán erkannte in demselben Aehnlichkeit mit eiuigen pa-
laolitkiscken Werkzeugen des Sommetkales und sprack in seinen in ma-
gyariscker und deutscker Spracke gesckriebenen Publikationen "F die An-
sickt aus, dass « es zweifellos sei, dass dieser paláolithische Fund unter deni
Alluvium lag » .

lek kabe in öffentlichem Yortrage versuckt, diese meiner Ansickt nack
irrige Meinungdes Herrn Hermán dakin zu bericktigen, dass icli jenen gelben
Tkon, aus welekem die zu grossem Bufe gelangten «Miskolczer Steinbeile»
an das Tageslickt gerietken, als alluvialen bezeieknete.** Selbst dér kgl.
Ckefgeologe, Herr L. v. Roth bezeieknete nack Ansickt des Materials das-
selbe als altalluviales und bericktigte damit zugleick seine írükere Meinung,
als er das Matériái nock niclit sak, derzufolge dér Tkon wahrscheinlich di-
luvial sei.

Diese Sckickte kann auck nickt iilter als allavial sein, denn dies lásst
selbst die Lage des Fundortes vermutken. Die von Herrn Hermán mitge-
tkeilte Karte zeugt davon, dass das Haus des Herrn Bársony unmittelbar
am Ul'er des Szinva-Backes, daker auf dessen Inundationsgebiete stekt. Dér
Umstand, dass mán von diesem Orte in weiterer Entfernung in einem
Bokrlocke über Tkon almlicken Aussekens Sckotter vorfand, spriclit nock
nickt für das diluviale Altér des Tkones, aber auck nickt dafür, dass dieser
erwaknte Sckotter jünger sei, als dér im Grunde des BÁRSONY’scken Hauses
vorfindlicke gelbe Thon, denn beide Ablagerungen können ganz gut
gleickalterig sein ; indem jedermann, dér die mechanisclie Tkátigkeit dér
Fiüsse beobaclrtete, weiss, dass dér Sckotter im Bette des Flusses nieder-
sinkt, dér feinere Tkonscklamm aber im Inundationsgebiete desselben.
Nackdem auck ick den erwáknten Tkon geseken, den Herr Hermán in die
kgl. ung. geol. Anstalt brackte und nackdem ick dér Erste war, dér ilm für
alluvial erklárte, welcke Ansickt auck dér benannte Herr Ckefgeologe be-
kráftigte, dieselbe aber nack Ankörung dér von Herrn Hermán vorge-
brackten Gegenmeinung dakin modificirte, dass dér Tkon auck altalluvial
sein kann, so fükle ick mick berecktigt bezüglick dér Zweifel des geologi-
seken Alters jenes gelben Thones, in welekem die erwáknten Steinbeile ge-
funden wurde, zu zerstreuen und denselben als alluvialen, recenten zu erkla-

* Hermán 0., Dér paláolithische Fund von Miskoicz. — Mittkeilungen d. An-
thropol. Gesellschaft. Wien 1893, 6 pag. m. 4. Abb.

*-•' Archaeologiai Értesítő. Bd. XIII. pag. 186. Budapest. Mittb. d. Antrop.
Gesellschaft in Wien. Jahrg. 1893. p. 92.

[19]

92

A. FRANZENAU:

ren. Sowobl die Lage des Fundortes als auch sein petrographischer Charak-
ter sprechen nicht für sein diluviales Altér. Jener Theil dér Stadt Miskolcz,
wo das BÁRSONY’sclie Haus stelit, ist eine recente Bildung, und wir finden
hier weder an dér Seite des Avas, noch in dér Thalsohle eine Spur des
Diluviuins. Dasselbe findet sicb von jenem Orte weit entfernt in viel hö-
berer Lage ; das BÁRSONY’scbe Haus aber in einer Entfernung von 1 8 Scbritten
vöm jetzigen Steinufer dér Szinva auf recentem Bódén, unter welcbem un-
mittelbar die mediterráné Bildung liegt.

Herr Hermán theilt in seiner erwáhnten Publikation 1 ein geologi-
sches Profil mit, welches den Untergrund von Miskolcz so erscheinen liisst,
als wenn den Avas und den Berg Akasztó sarmatiscber Trachyttuff bilden
würde, dér an beiden Abbangen gleicbsam als Synklinale gégén die Stadt
zu fallen wiirde ; die Tbalsoble occupirt das Diiuvium und in dér Mitte
desselben liege das Alluvium so, dass an den beiden Bándern das Diiuvium
unter dér Alluvialdecke nocb anstebt. Unter diesen Bildungen liegt das
Diiuvium.

Dieses Profil ist vollstándig falsch. Es ist nur soviel Wabres an derű¬
seiben, dass tbatsácblicb das Mediterrán die alteste Bildung ist und dass im
Szinvatbale zu oberst das Alluvium liegt; aber die sarmatiscben Scbicbten
streichen am Avas entgegengesetzt von dér Stadt nach 9h mit 10°, und
unter dem Alluvium liegt, wie icb es scbon öfters erwábnte, kein Diiuvium,
sondern jenes lágert unmittelbar auf dem Mediterrán.

FOSSILE FORAMINIFEREN VON MARKUSEVEC AUS DÉR
UMGEBÜNG AGRAMS.

Von

Aug. Franzenau.2

Eine Abhandlung Herrn Prof. S. Brusina’s benacbrichtigte uns im
Jabre 1884 3 von dem Vorbandensein dér Congerienscbicbten bei Markuse-
vec in nácbster Nabe Agrams. Damals gelangten im Ganzén 1 1 Arten zűr
Bescbreibung, darunter eine dér neuen Gattung Neritodonta. Im verílosse-
nen Jabre erscbien von demselben Verfasser eine ausfübrlicbere Erörterung

1 L. c. pag. 5.

2 Dér Faclisitzung vorgelegt am 8. November 1893.

3 Brüsina : Die Fauna dér Congerienschicliten von Agram in Kroatien. Bei-
tráge zűr Palaeont. Österreich-Ungarns und des Orients. Wien. 1884. 3. Bd., p. 125.

[20]

FOSSILE FORAMINIFEREN VON MARKUSEVEC.

93

jener Fauna* nebst dér Anführung von 85 Gasteropoden. und 16 Pelecypo-
den und zwar den Gattungen nach : Lirnax 1, Helix 1, Succinea 1, Lim-
naea 2, Planorbis 8, Melánia 1, Melanopsis 20, Melanoptychia 2, Baglivia 5,
Hydrobia 10, Bythinella 1, Caspia 5, Pyrgula 1, Micromelania 7, Prosos-
thenia 2, Valvata 6, Orygoceras 4, Cyclostoma 1, Neritona 1, Nerito-
donta 6, Congeria 7, Limnocardium 8 und Pisidium 1 Art. Von diesen
vrarden 51 als neu erkannt, 22 dagegen liessen nur eine generiscke Bestirn-
mung zu.

Die Fauna hat mit dér von Leobersdorf folgende Arten gemeinsam :

Melanopsis impressa Krauss, M. Martiniana Fér., M. textilis Handm.,
M. Bonéi Fér., M. contigua Handm., M. austriaca Handm., M. pyg¬
maea Partsch, M. Handmanni Brus., 9 Congeria subglobosa Partsch,
M. spathulata Partsch.

Mit dér von Tihany :

Melanopsis Boáéi Fér., M. pygmaea Partsch, Micromelania laevis
(Fuchs), M. Badmanesti (Fuchs), Valvata gradata Fuchs, V. debilis
Fuchs, V. simplex Fuchs.

In dér Fauna von Kúp sind lieimisch :

Planorbis micromphalus Fuchs, Melanopsis impressa Krauss,
M. Martiniana Fér., M. scripta Fuchs, M. Bouéi Fér., M. pygmaea Partsch,
Micromelania Badmanesti (Fuchs), Congeria Partschi Czjzek.

In dér von Radmanest:

Planorbis micromphalus Fuchs, Melanopsis Martiniana Fér., M. de-
fensa Fuchs, M. obsoleta Fuchs, Pyrgula angulata Fuchs, Micromelania
laevis (Fuchs), M. Badmanesti (Fuchs), Limnocardium desertum (Stol).

Dér compaete Sand dér Ablagerung schliesst ausser den Mollusken
noch Fisclireste, Bryozoen, Ostracoden, Serpeln, Echinodermenreste, Spon-
giennadeln und eine grosse Anzahl von Foraminiferen ein.

Durch Zusendung dér letzteren, wofür ich Herrn Prof. S. Brusina zu
besonderem Dank verpílichtet wurde, war ich in die Lage versetzt, dieses inte-
ressante Vorkommen von Foraminiferen naher zu untersuchen, wobei ich zu
dem Resultate gelangte, dass hier eine einheitliche, vorwiegend aus neogen-
marinen Arten zusammengesetzte Fauna vorliege, dérén recente Mitglieder
mit Ausnahme dér Seichtwasser liebenden und seltenen Miliolininaen, Poly-
morphininaen und Potystomellinaen, beinahe allé tieferen Zonen an-
gehören.

Dem Standé unserer Kenntnisse zufolge beanspruchen die bei Mar-
kusevec beisammen liegend angetroffenen organischen Ueberreste sehr
verschiedene Lebensbedingungen und gehören ausserdem verschiedenen

* Brusina : Fauna fossile terziaria di Markusevec in Croazia. Glasnik lírvat-
skoga naravoslovnoga druztva. 1892. VII. godina.

[21]

94

A. FRANZENAtJ : FOSSILE FORAMINIFEREN VON MARKUSEVEC.

geologiscben Zeitaltern an, wodurch eine gleicbzeitige Existenz derselben aa
Őrt und Stelle ausgescblossen ist. Es bleibt somit nur anzunehmen, dass
die Yersteinerungen dér álteren geologiscben Periode sicli auf secundárer
Statte befinden, etwa die leicbter verführbaren Tbeile einer neogen-marinen
Ablagerung durcb Umlagerung den Detritus zűr Bildung dér Congerien-
scbicbten lieferten, was die scbadhafte Erbaltung dér feineren Gebáuse dér
Foraminiferen, wie aucb die abgerollte Obertlache dér stárkeren nur nocb
bestárkt.

An Wabrscbeinlicbkeit gewinnt unsere Ansicbt nocb durcb den Um-
stand, dass in dér Umgebung von Markusevec Foraminil'eren-fübrende neo-
gen maríné Ablagerungen vorlianden sind.1

Von den zűr Untersuchung gelangten Formen konnten 126 specifiscb,
43 nur generiscb bestimmt werden. 15 Arten erwiesen sicli mit Einscbluss
dér Art einer neuen Gattung als neue, 5 mussten als selbststiindig befundene
von bekannten abgetrennt werden.

Die dér Vergleicbung zugángliclien 1 1 1 Arten vertbeilen sich folgen-
dermassen :

43 Arten sind bis jetzt nur den neogen-marinen Ablagerungen Oester-
reicb-Ungarns eigen ;

47 Arten sind in derselben Ablagerung angetroffen worden, kommen
aber aucb in iilteren oder jüngeren Gebilden vor, endlicb

21 Arten sind in obgenannten Ablagerungen nocb nicbt beobacbt
worden.

In Folgendem fübre icb die angetroffenen Foraminiferen an. Die in
Klammern nach den Namen gesetzten Bucbstaben bezieben sicli auf die
Menge des Vorkommens und zwar bedeutet (r.) = selten, (n. r.) = nicbt
selten und (s.) = báufig. Mán s. a. S. 25 — 26 d. magy. Textes unter [1].

1 V ukot ín ovic : Die Tertiárschichten in dér Umgebung Agrams. Jahrb. dér
k. k. geol, Eeicbsanstalt. Wien. 1874. 24. Bd., p. 280.

[22]

GESELLSCHAFTSBERICHTE.

95

GESELLSCHAFTSBERICHTE.

In dér am 7. Február 1894 unter dem Yorsitze des Prof. Dr. J. v. Szabó
abgekaitenen Jabresversammlung dér ungaviscken geologischen Gesellscbaft
gedacbte dér Vorsitzende in warmen Worten des mit Tode abgegangenen lang-
jabrigen Protectors dér Gesellscbaft, des Fürsten Nikohus v. Eszterházy. Dér
Yerblicbene unterstützte mit fürstlicher Munificenz die junge und materiell nocli
nicbt genügend starke Gesellscbaft, wie dies scbon sein Yater Fiirst Paul v*
Eszterházy seit dér Gríindung dér Gesellscbaft bis zu seinem im Jabre 1865
eingetretenen Hinscbeiden tbat. Dér Vorsitzende referirte ferner über die Tbatig-
keit des internationalen geologiscben Congresses und des Comités zűr Herausgabe
dér geologiscben Kaidé Europa’s.

In dem Jabresbericbte giebt dér e. Secretár, Prof. Dr. M. Staub einen
Rückblick über die Tbátigkeit dér Gesellscbaft im veríiossenen Jabre 1 893, dabei
aucb dér Erscbeinungen dér ungarisclien geologiscben Litteratur gedenkend. Als
besonders verdienstvoll erwiibnt dér Vortr. das Erscbeinen dér fünften Ausgabe
des Handbuches dér Mineralogie von Prof. J. Szabó ; das Iíandbueh dér Geologie
und die im veríiossenen Jabre ersclrienene populáre Geologie von derűseiben
Yerfasser und scbliesslicb das von Prof. A. Schmidt verfasste Werk über die
Edelsteine (2 Bande).

Die Gesellscbaft zablte am Ende des Jalires 1893: 377 Mitglieder ; liatte
dem Cassaberichte nacb eine Einnabme von 44-4-4,36 Gulden, dér die Ausgabe
von 3879,40 Gulden gegenübersteht ; das Stammcapital dér Gesellscbalt betragt
12.583,22 Gulden.

Zum Scblusse hielt Prof. A. Koch (Klausenburg) die Gedacbtnissrede über
die im Jahre 1893 mit Tód abgegangenen Mitglieder Prof. M. v. Hantren und
Dr. G. Prijiics.

In dér am 3. Januar 1894 abgebaltenen Vortragssitzung legte vor :

1. B. v. Inkey «die pedologische Karte dér Kulturflache dér kgl. ung. laud-
wirthschaftlichen Lehranstalt bei I)ebreezcn. » Jene liegt nördlicb von dér genannten
Stadt, bat eine Grösse von 600 Joch und ist. im allgemeinen sandig, so dass die
auf derselben von dér Lebranstalt alljahrlicb angestellten Kulturversucbe für das
nngariscbe Tiefland maassgebend sind. Vortr. bescbaftigte sicb eingehend mit dér
pbysikaliscben und mecbanischen Unt-ersuchung dér Kulturerde ; das Mikroskop
zeigte, dass dér Sand 80— 90ü/o Quarz, ferner Glimmer, Ampbibol, Angit, Turmalin
und Magnetit entbalt. Die Oberfbiche ist immer grobkörniger als dér Untergrund,
was darin seine Erklarung ündet, dass dér Wind die feineren Tbeile hinwegfegt.
In dem lockeren, sandigen Bódén steigt da3 Wasser anfanglicb sebr rascb, spater
langsam empor, scbliesslicb gar nicbt.

2. J. Halavíts spricbt über «die artesischen Brunnen des Comitates Bács-
Bodrog.n lm Gebiete dieses Comitates sind die diluvialen Gebilde wellig ; woliin-
gegen das benacbbarte Alluvium die niedriger liegenden Flacben einnimmt.
Aeitere Gebilde kommen nicbt vor. Dér diluviale Bódén ist Sand und typiscber
Löss, welcber am Ufer dér Tbeiss am schönsten, manchmal in einer Machtigkeit
von 50 m aufgeschlossen ist. Das Plateau von Titel ist ebenfalls eine Lössflácbe.

[23]

96

GESELLSCHAFTSBERICHTE.

Das Alluvium ist ein gelber, lössartiger Thon, dér auf sandigem Thon
lágert. lm Gebiete des Comitates wurde bis 1893 in 13 Gemeinden znsammen an
43 Punkten gebobrt;in 11 Falién blieb die Bokrungresultatlos ; leider besitzen wir
erschöpfende Daten bezüglich dér Bohraiig nur von den artesischen Brnnnen de
Stadte Szabadka und Zombor. Die Tiefe des einen Brunnens dér ersteren Stadt
betrágt 600,94 m ; das Wasser steht 2 m bocb unter dér Oberfláche, das Bohrlocb
selbst 112 mü. d. M. In dem Profile dér Brnnnen beider Stadte trifi't mán den
Vivvpara Böckhi- Horizont dér levantinischen Stufe an, unter derűseiben liegt
pontischer Tbon. Die meisten Brnnnen wnrden entlang dér Tlieisa gebohrt.

3. A. Franzenau berichtet über a die pontische Fauna von Hidasd irn
Comitate Baranya .» Es gelang dem Yortr. niclit, dieselben Localitáten wieder zu
finden, an denen seiner Zeit Petees sammelte, dagegen fand er an drei anderen
Localitáten eine sandige Ablagerung, die ibm 18 Species lieferte. Von diesen
stimmen nur drei mit den scbon von Petees gesammelten Arten überein ; 15
dagegen sind für Hidasd neu. Diese geliören folgenden Genera an : Congeria
(3 Arten), Dreissoncmya (2), Limnocardium (13), von denen L. curtum eine
neue Art ist.

4. Dr. Th. Szontagh spricht knrz über « die Bergrutschungen im Becina-
thale bei Fiume, » die die Ortscbaft Grobova gefábrden.

5. Dr. L. Teaxlee giebt die Bescbreibung von Ephydatia fossilis, einer
neuen Art dér fossilen Süsswasserschwámme » . T. wurde auf das Vorkommen
dieser Scbwammreste im Klebschiefer (Brackwasserbildung) von Dubrovicza
(Com. Zólyom) und im Diatomeenpelit von Bory (Com. Hont) von J. Clark
aufmerksam gemacbt. Bei Untersucbung des erwábnten Materials fand er Spikula
und Ampbidisken vor. Erstere sind ibrer Gvösse und Fönn nacli sebr verschieden.
Es finden sicb kleine, dünne, spindelförmige, gerade oder krumme Nadeln vor,
die mancbmal in ibrer Mitte kugelförmig verdickt sind ; die Ampbidisken aber
sind etarker ausgebildet als bei irgend einem bekannten Süsswasserscbwamm.
Von den bekannten Scbwámmen mit Ampbidisken liat keiner mit denen dér
liier in Bede stebenden Art übereinstimmende Spikula.

In dér am 20. Jánner 1894 abgebaltenen Sitzung des Ausschusses legte dér
e. Secretár nach Erledigung einiger laufenden Angelegenheiten den vöm Secretár
des Schemnitzer Filialvereines eingesendeten Bericbt für 1893 ; femer den Bericbt
dér Cassarevisoren für das verflossene Jabr 1893 und das Budget für 1894 vor,
welclie vöm Ausscbirsse zűr Kenntniss genommen werden ; zugleicb wird dér
e. Secretár ermácbtigt den Ivassaüberschuss nacb Bedarf zu Gunsten des Közlöny
verwenden zu dürfen.

Auf S. 51 (51) des magyariscben Textes findet mán das Namensverzeicbniss
dér Funktionáre dér ung. geologiscben Gesellschaft ;
auf S. 52 (52) das Verzeiclmiss dér Mitglieder;

auf S. 62 (62) dér im Jabre 1893 an die Gesellschaft im Tauschwege oder
als Gescbenk eingelangten Druckwerke und

auf S. 66 (66) das Yerzeicbniss jener gelelirten Gesellscbaften und Anstalten,
mit denen die Gesellschaft i. J. 1893 im Tauschverbáltnisse stand.

[24]

FÖLDTANI KÖZLÖNY

XXIV. KÖTET. 1894 ÁPKILIS-MÁJUS. 4-5, FÜZET

KOSSUTH LAJOS

1802-1894.

Lángoló hazaszeretete éljen örök például minden magyar

szivében.

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT VÁLASZTMÁNYÁNAK

1894 márczius 29-én

TARTOTT RENDKÍVÜLI ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE.

Böckh János alelnök megnyitván az ülést, meghatott szavakkal jelenti, hogy
a választmányt a nemzeti gyász hozta egybe, s mivel a magyarhoni Földtani
Társulat hazafiul kötelességének ismeri hazánk elhunyt nagy fia, Kossuth Lajos
iránt a hála és kegyelet adóját leróni, a jelen választmányi ülés egyedüli czélja a
hála, tisztelet és részvét miképeni kifejezésének megállapítása.

A választmány egyhangúlag a következőkben állapodott meg :

1. Kossuth Lajos emléke és kimagasló érdeme örök emlékezetül a magyar¬
honi Földtani Társulat jegyzőkönyvébe igtattatik.

2. A magyarhoni Földtani Társulat osztozva a nemzeti nagy gyászban
Kossuth Lajos koporsójára Budapesten koszorút helyez.

3. A magyarhoni Földtani Társulat a Földtani Közlöny legközelebbi gyász¬
keretű számában azzal is ád kifejezést gyászának, hogy Kossuth Lajos emlékének
méltatásával nyitja azt meg, s hogy a jelen rendkivüli választmányi ülés határo¬
zatait részletesen közli.

4. A társulat őszinte részvétének a gyászoló családnak átnyújtandó iratban
is adjon kifejezést.

Földtani Közlöny XXIV. köt. 1894. (73) 7

98

KOCH ANTAL:

A GYÁSZOLÓ CSALÁDNAK ÁTNYÚJTOTT RÉSZVÉTIRAT

SZÖVEGE

A magyarhoni Földtani Társulat a nemzet igazi és legnagyobb gyászá¬
ban, mély bánatában biven vesz részt és osztozik a fájdalommal sújtott család
zokogásában.

Mi, kik hazánk bérczeinek, völgyeinek, síkságainak fürkészésével, azok
történetének kiderítésével foglalkozunk, a szabadság megváltóját, anyaföldünk
felszabadítóját, a természettudományok szerető barátját gyászoljuk a nagy Meg¬
boldogultban.

Igaz részvétünk szerény kis virágához mindnyájunknak keserű könnye
tapad, de az vigasztalni már azért sem képes, mert azt az örök fájdalom fakasztotta.

Valahányszor a magas égen feltűnő fényes meteor kápráztatja szemünket
és a hegységek szírt óriásaira tekintünk, vagy a földrengés ébresztő dübörgését
érezzük lábaink alatt, előttünk áll a szellemóriás halhatatlan magasztos emléke.

A haza boldogsága, nagysága viruljon és erősödjék Kossuth Lajos drága
hamvainak minden porszemén !

Isten áldása kisérje árván maradt véreit!

Kelt a magyarhoni Földtani Társulat 1894-ik évi márczius hó 29-ikén tar¬
tott rendkívüli választmányi üléséből.

ÚJ ADATOK

A GYALUI HAVASOK FÖLDTANI SZERKEZETÉNEK PONTOSABB

ISMERETÉHEZ.

(Egy földtani szelvénnyel a Ill-ík táblán.)

Dl-. Koch ANTAL-tÓl.*

Az eddigi fölfogás a gyalui havasok földtani szerkezetéről általában az
volt, hogy azok egy központi tömzsgránit-maggal túrnak, melyhez körös-
körül először egy gnájszburok támaszkodik, mire a csillámpalák széles öve
és végre mészkő- és amphibolit betelepülésekben gazdag phyllitek öve követ¬
kezik. Erdélynek első BAuER-féle átnézetes földtani térképén (1861) egészen
átalánosan csak a központi gránittömzs és a kerületi kristályos palák vannak
föltüntetve ; a leírásban (Geologie Siebenbürgens p. 187.) azonban ki van
emelve, hogy a részletesebb taglalásnál mindenekelőtt el lehet különíteni a
félig kristályos paláknak egy felső vagy ifjabb csoportját a valódi csillámpalák
és gnájszok mélyebb és idősebb csoportjától. Ezen két főcsoporton belül aztán
ismét kisebb alcsoportokat vett föl Hauer F. következő módon :

* Bemutattatott az 1893 deczember hó 6-án tartott szakülésen.

(74)

A GYALUI HAVASOK.

99

A) Az ifjabb vagy felső kristályos palák övében

I. az agyag- és agyagcsillámpalák alcsoportját,

II. az ampliibolpalák alcsoportját,

III. a kristályos mészkövek és mészpalák alcsoportját,

B ) Az idősebb vagy alsó kristályos palák övében

IY. a csillámpalak alcsoportját,

Y. a gnájszok alcsojDortját.

Ezen beosztásnak inkább megfelelően a «Geologische Uebersichtskarte
dér őst. ungar. Monarchie» 1870 táján megjelent erdélyi lapjában a kristá¬
lyos palák taglalását az egész Kis-Szamos masszívra nézve már részletesebben
kifejezve látjuk. A központi gránittömzsöt itten csaknem szakadatlanra! körül¬
fogja a gnájsz öve, mely a hegytömegnek egész délkeleti nagyobb felét alkotná,
míg annak északnyugoti kisebb felecsillámpalábólállónakvanjelezve. A gnájsz-
övön belül kristályos mészkő-vonulatok és a csillámpalán belül amphibol-
palák vannak külön színjelekkel föltüntetve.

A gyalui havasok e szerint uralkodóan gnájszből és közéje települt
kristályos mészkőből állanának, a központi granitmagtól eltekintve. Ezen
fölfogásnak téves voltáról már a 70-es években meggyőződtem, miután nehány
irányban benyomultam volt a gyalui havasokba s azért az erdélyi részeknek
általam tanczélokra még 1880 előtt készített geológiai térképén már olyan¬
forma szerepet adtam a gnájsznak, mint azt dr. Primics György 1882-ben
megjelent átnézetes térképén kifejezésre juttatta volt.* E szerint a gnájsz
csak keskeny, délen meg-megszakadó övként keríti be a központi gránit¬
tömzsöt ; erre a csillámpala széles öve következik, míg a hegység szegélyét az
amphibolpaláknak és kristályos mészkőnek keskenyebb öve alkotja.

A gyalui havasok szegélyének pontosabb földtani alkatát később, a m.
kir. Földtani Intézet megbízásában 1882 — 87-ben végzett részletes földtani
fölvételeim alapján, magam derítettem ki.** Én is, miként Hauer F., a kris¬
tályos paláknak egy felső vagy iíjabb, és egy alsó vagy idősebb csoportját külön¬
böztethettem meg hegységünk szegélyén. Annak kőzetei uralkodó agyag-
csillámpala (phyllit), chloritos palák és ampliibolpala, alárendelve sericitpala,
gráfitos pala, kristályos mészkő, csillám- és amphibolgnájsz ; emezéi ural¬
kodó csillámpala, mely gyakran sericites, alárendelt gnájsz és gráfitos pala

* A Kis-Szamos forrásvidéki hegység kristályos palakőzetei. Egy kőnyom, táb¬
lán a hegység átnézetes geol. térképével és szelvényekkel. M. tud. Akadémia matli.
term. tud. közleményei. XVIII. k. XI. sz.

** Lásd különösen: Jelentés a Kolozsvártól délre eső területen az 1886. év
nyarán végzett földtani részletes fölvételről. Egy kőnyom, tábla szelvényekkel. A m.
kir. Földt. Int. évi jelentése 1886-ról. Budapest, 1887.

(75)

7*

100

KOCH ANTAL:

quarzittal. Mivel azonban a gyalui havasok központi gránitmagváig akkor még
nem hatoltam be, azon velemenyben maradtam, hogy alsó kristályos palák
csoportomon alul még a tisztán gnájszből álló övnek, mint harmadik és leg¬
alsó csoportnak kell következnie s ezen véleménynek még 1892-ben is ki¬
fejezést adtam.*

A múlt nyáron végre alkalmam volt a gyalui havasokon keresztül utaz¬
nom és annak lehetőleg pontos földtani szelvényét fölvennem, melyet is ez¬
úttal bemutatni és behatóbban magyarázni kívánok, miután a hegység
geológiai alkata az eddigi fölfogásoktól többé-kevésbbé eltérőnek bizonyult.
A kirándulás aug. 25-ikétől 30-ikáig tartott és mind turistikai szempontból,
mind geológiai eredmények tekintetében oly jól sikerült, hogy a jövendő
években folytatandó hasonló kirándulások tételére csak biztató lehet.

A földtani megfigyelések Gyalunál kezdődtek, mely szelvényünk EEK
kezdőpontját képezi. Itt alsó eocaen tarkaag}7ag(ae)** a lankáshegyeknek az
anyaga, egészen az egyesült Kis-Szamos szorosáig, mely kb. 100 m vastag,
a folyó medrén harántul átcsapó zöldköves amphibolandesit telértől (a) szár¬
mazik. Ezen teléren túl a dombháton ismét az eocaen tarkaagyag (ae), annak
az új út mentén levágott oldalán felső krétakori homokkő és homokos-csil-
lámos márgapalák hullámosán hajtogatott rétegei (kh) láthatók. Míg az alsó
eocaen tarkaanyag rétegei itten kb. 4—5° alatt KEKK-felé dűlnek, addig a
felső krétakori rétegek dülése 25 — 30° EK, a tertiaer rétegek települése
tehát a felső krétakori üledékekhez képest discordans.

Krétakori rétegeink Hidegszamos faluig tartanak, hol is a meredekebb
dőlésű kristályos palákhoz discordante támaszkodnak, vagy a Csetátye-hegy
sarkán hippuritmészkörögök (hm) formában a kristályos palák rétegfejein
elterülnek.

A falu alsó szélétől kezdve a völgyön fölfelé aztán, 50 — 70° EK dülés
mellett, az ifjabb kristályos paláknak következő fajai következnek egymás
után, vagyis egymás alatt:

1. Amphibolpala (am). Ez a sötétzöld, finom szemcsés-szálas, erősen
hasadékos-palás kőzet, mely a felületen mállás következtében teljesen réteg¬
zetten, piszkos rozsdabarna, össze-vissza hasadozott és legömbölyödött szikla¬
tömböket képez, kb. 1000 m távolságig eltart. A rétegzés tisztán csak ott
tűnik föl, hol a szomszédos palákkal érintkezik, vagy kőfejtés következtében
mélyebben föl van tárva.

Petrographiailag tekintve, az uralkodó amphibolon és quarzon kivűl
kevés orthoklas vagy plagioklas is jelentkezik e palákban. Az amphibol el¬
változásából gyakran chlorit és különösen finomszemcsés pistacit keletkeznek,

* Magyarország erdélyi részeinek új átnézetes földtani térképe. A m. orv. és
term. vizsg. 1892-ben Brassóban tartott nagygyűlése munkálatai. Budapest, 1893. 455. L

** Lásd a szelvényt.

(76)

A GYALUI HAVASOK.

101

mely utóbbinak társaságában mindig sok a mészpát is. Ilyen pistacitdús
amphibolpala több helyen 50 — 60 m vastag betelepülést képez az agyag-
csillámpala közt és a lejtőkön kinyúló nagyobb sziklatömbök képében vonja
magára a figyelmet. A kőzet repedéseinek falait továbbá gyakran mészpát-
kéreg, ritkábban vékony pyrithárlya, vagy ennek elbomlásából származó
limonit vonja be. Továbbá helyenként 1- — 30 mm vastag fehér közretegcsek
vonulnak végig a palásság irányában, melyek tejfehér orthoklas, kékes szürke
quarz és feketezöld amphibol középszemcsés keverékei; vagy csupán erősen
hasadozott tejfehér orthoklasból, vagy végre uralkodó quarzból is állanak s
melyekben gyakori pyritszemcséken kívül gyéren chalkopyrit is mutatkozik
hintett állapotban.

2. Chloritos pala (eh), kb. 400 m távolságig. A kőzet annyira mállott,
hogy lehetséges, miszerint az amphibolpalának fölbomlásából is keletkezett.
A lágy, földes, piszkos szürkés zöld palás kőzet át van szőve calcit és quarz
ereivel, a melyek összeforrasztják a kőzetet és némi szilárdságot kölcsönöznek
annak. A völgyön fölfelé lassanként átmegy

3. Agyagcsillámpalá- ba vagyis phyllit- be (pt), mely kb. 1000 m hosz-
szúságban tart, a völgynek első megszűküléséig, a Csetátye-hegy ama sziklás
oldalában, melyben egy régi kis aranybánya van. Uralkodóan a szürke szín¬
nek változatait mutatja a feketéig, de mállott helyeken fahéjbarna vagy
vasoxydtól vörös is lehet. Alárendelve vékony, vagy ritkán vastagabb quarz-
rétegcsék és lencsealaku fészkek is vonulnak el a palásság irányában.

4. Quarzeres dolomitos mészkő (in), meredek sziklafalat alkot a Cse¬
tátye-hegy lejtőjén és kb. 100 m szeles övben átcsap a Hid.-Szamos völgyén.
A mészkő erősen dolomitos, kovasavval átjárva, úgy, hogy hideg sósavval nem
is pezseg ; meleg sósav azonban nagyobb darabokban is oldja, a SiOá-nak váz
formában visszahagyásával. Üregeiben néha csinos quarz és sárgás barna-
pát kristálykák fennőtt csoportjai észlelhetők. A Si02 azonban nemcsak
finoman eloszlott állapotban és kristálykákban, de főképen vaskosan, érháló¬
zat formában is áthatja a dolomitos mészkövet.

5. Sericitpala (s), a leírt mészkő sziklafala alatt kb. 40 — 50 m vastag¬
ságban terűi el. Külseje után talkpalának lehetne tartani, vegyi vizsgálata
azonban megmutatta, hogy a talkhoz hasonló lágy, sárgás, szürkés vagy zöl¬
des fehér, selymes zsírfényű, tömör és pikkelyes ásvány benne &eric,it, vagyis
elváltozott muscovit és igen bőséges szemcsés quarzzal keverve a szóban
forgó palakőzetet alkotja. Ez is, miként a dolomites mészkő, át van járva
1 cm — 1,5 m vastagságú, tejfeher telérquarz hálózatával. Mind a sericit¬
pala, mind a telérquarz tele van hintve arany- és ezüsttartalmú pyrittel
( oo O oo vagy vaskos részletek), melyen kivűl igen gyéren 22 — 23 karátos
aranyszemcseket is találtak. A bányát most lanyhán művelik, a zuzómű pedig
éppen szünetelt.

6. Chloritos pala (eh), a sericitpala alatt kb. 50—60 m vastagságoan

(77)

102

KOCH ANTAL:

következik. Kékes zöldbe hajló, selymes zsírfényü, meglehetősen lágy pala-
kőzet az, mely mikroszkóp alatt a chloriton kivül parányi amphiboltüket és
sok quarzszemcset is föltüntet, tehát nem typikus chloritpala. Igen gyako¬
riak a palásság irányában fekvő quarzrétegcsék vagy kivastagodó lencsék is,
melyek lemezes chlorittal körülburkolva föltűnő csomókat képeznek a palák
réteglapjain. Gyakoriak továbbá utólagosan kitöltött, 1 — 3 cm vastag erek
is, melyeknek tölteléke középszemű rózsaszínű calcit és világos szürke quarz,
meg hintett vascsillám-pikkelyek. Egyes 1- — 3 cm vastag rétegei továbbá
chlorit , quarz, calcit, pistacit és vascsillám finomszemcsés elegyéből
állanak. Végre pyritet is találunk gyéren hintve a chloritos palák egyes
részleteiben.

7. Újra agyag csillámpala vagy phyllit (pt) kb. 1000 m távolságig föl
a völgyön ; de közbetelepülve egy grafitdus rétege is föltűnő.

8. Ismét chloritos pala (eb) kb. 50 m. vastag betelepülése az első híd¬
nál, melyen tűi már a csillámpaiák uralma kezdődik, a melybe a chloritos
pala biotű fölvételével lassan átmegy. A fenn már leírt reteges kiválásokon
kívül pistacitdús, biotitos amphibolpalának vékony telepe is közibe van
rétegezve.

Ezek szerint az ifjabb kristályos paláknak ezen külső öve közel 4 km
(3650 m) felületi szélességgel bír a Hid. Szamos szelvényében. Alatta az
idősebb kristályos palák csoportja

1. Biotitpalá-\ al (cs) kezdődik, melyben a tompakbarua biotitpikke-
lyek mellett nagyon alárendelten muscovit is előfordul már. A völgynek kö¬
vetkező szorulatában ezt a csillámpalát pegmatitos gránit- nak (rcy) vastag
telére es ennek oldali kiágazásai kereszttil-kasul átjárják s vele érintkezésben
a csillámpala testszmü ortlioklas fölvételével gnájszba (gn) is átmegyen. Úgy
látszik tehát, mintha ez a gnájsz contacthatásnak az eredménye volna ; de a
völgyszoroson túl — a mint azonnal látni fogjuk — gránit nélkül is hatalmas
betelepülésekben mutatkozik a gnájsz.

A szorulatnak léte és képződésé világosan a pegmatitos gránit telérenek
föllépésevei van kapcsolatban, illetőleg attól van föltételezve. A szilárdabb
gránit ugyanis inkább ellenállott a folyó víz elmosó hatásának, mint a csil¬
lámpala a szoroson fölül és alul. Ez a ténynek egyszerű magyarázata.

A szorulaton túl mindjárt az erdős oldalban tetemesebb csillámpala-
sziklak emelkednek, melyeknek rétegei 30° alatt EEK-nek dőlnek. A vékony
lemezes-palás csillámpala barna biotit- és feher muscovit-pikkelyeket
csaknem egyforma mennyiségben tartalmaz, tehát rendes csillámpala.
A felülethez közel sok a vasrozsdafolt es limonit gömböcske benne, melyek
az üde kőzetben pyritek voltak.

A Nagy-Piiska patak torkolatánál alemezes csillámpalában csupán mus-
covit-pikkelyek vannak, de ezek is a kb. 1 mm vastag quarzrétegcsék közt
háttérbe lépnek s csak igen vékony hártyát képeznek. E muscovitpala réte-

(78)

A GYALUI HAVASOK.

103

geinek dűlése itt már ÉNy-nak van irányulva 25° alatt; tehát a csillámpala
a szorulattól idáig egy nagy redönyerget vetett.

Ez a csillámpala följebb is tart, de közbe-közbe vastag gnájsz betelepü¬
lések jelennek meg benne ; igy a többi között a Kis-Riska patak torkolatánál
levő híd mellett, ko] a gnájsz- betelepülés nagy sziklatömegekben kiáll s a
rétegek még mindig ENy felé, de csak 15° alatt dűlnek. A gnájsz zöldes
fehér, meglehetősen nagy muscovit- pikkelyeket tartalmaz, melyek a palásság
irányában elhelyezkedve, meg- megszakadó hártyát képeznek a másik két
elegyrész keverékének néha 2 — 3 cm-ig is kivastagodó rétegesei közt. Ezek¬
ben is uralkodó a testszínü orthoklas (Szabó módszerevei meghatározva:
Perthit-Loxoklas-sor) es alárendeltek az ibolyás szürke quarzszemek, melyek
az ortboklasba mintegy beágyazva látszanak.

A gnájsz-telepeket bezáró csillámpala itten nagyon quarzdus s a quarz
rózsaszínbe hajló szürke, Va — 5 mm-nyi rétegeseket képez az uralkodó mus¬
covit- és alárendelt biotitból álló, igen apró pikkelyes hártyák között.

Tovább haladva fölfelé, a csillámpala mind megtartja ezt a jellem¬
vonást, mi mellett a finom-pikkelyes csillám hártyák nagyobb mennyiségű
barna vagy fekete biotittól sokszor barnás színt kapnak, vagy néha zöldesbe
is hajlók, mintha chlorit is keveredett volna közéjük, a mi azonban tényleg
szintén a biotittól ered. Egyúttal mind erősebben gyűrődve látjuk a csillám¬
palát, nemcsak nagyban a sziklafalakon (pl. a Betblen-szikla és a vele szem¬
ben emelkedő fal, a Móra Capritii környékének sziklái), de kicsiben kézi¬
példányokon is. Egy az Izsár tetőjehez közel már régebben gyűjtött és a
palásságra harántul csiszolt kézipéldányon bámulatos a gyűrődésnek és finom
ránczolatoknak sokasága és változatossága, valami kiválón gyűrt hegyseg-
szelvenyének a képét nyújtja — kicsiben. Ebben a biotit felerészben
szerepelhet már, mert a csillám-közretegcsék egeszen barna színűek, míg a
0,1-2 mm-nyi quarzrétegcsék szürkés vagy sárgás fehérek.

A Bethlen- sziklával szemben a rétegek ismét ellenkező dűlést mutat¬
nak, t. i. 20° alatt DNy-nak, a mi egy második nagy redőnyereg (anticli-
nale) s közöttük egy mély redővölgy (synclinale) jelenlétét bizonyítja. A két
redőnyereg v. anticlinale közti melyedményben a hegytetőn (La Papé és La
Prezedile között) a felső kristátyos palák csoportjának a szegélyövtől elszakadt
phyllitjei települnek a csillámpalára.

A Gura Serpilor nevű telepnel, nem messze a Reketó torkolatától, a
leírt csillámpala- és gnájsz-rétegek zöldköves dacitnak (§) hatalmas telórétől
át vannak törve, mely telér a völgy nyugoti lejtőjén, az út mentén, vagy 100
lépés hosszúságban leomolva, egész kőlavinához szolgáltatja a kisebb -nagyobb
törmeléket. Ezen dacitnak világos zöldes szürke, fénytelen, tömör alapanya¬
gában egész kukoriczaszem nagyságig fehér, kaolinos plagioklas, füstszürkés
quarz dipyramisok és zöldesbarna biotit-oszlopkák vagy hatszögű lemezek
meglehetős sűrűn vannak kiválva, mihez kevés apró fekete amphibol- oszlop

(79)

104

KOCH ANTAL:

is hozzájárul. Mállott volta miatt mikroszkóp alá vékony csiszolatot nem ké¬
szíthettem belőle.

A reketói áll. erdészlak mellett erősen mállott és vasrozsdától festett
csillámpala kibúvó rétegeit vizsgáltam. Ásványos összetételben, szövetben és
erősen gyűrt voltában is az elébb leírt csillámpalával teljesen egyezik ; a
rétegdűlés kb. 30° D-nek.

A Hid. -Szamoson még följebb haladva, eleintén még ez a csillámpala
és itt-ott közibe települt gnájsz is föl vannak tárva; a Valea negra betorko-
lásához közel azonban a hegyoldalból már tömeges gránit búvik elé és tart
azután szakadatlanul csaknem a Dumitru- völgy torkolatáig, a meddig föl¬
hatolhattam.

E gránitnak testszínü vagy tejfehér földpát, sárgás vagy füstszürke
quarz és zöldesbarna chloritosodó biotit középszemű elegyéből egyes na¬
gyobb, egész 2 cm széles, tejíeher és testszínüen tarkázott ortboklas kristá¬
lyok porphyrosan kiválnak. Ez az ortboklas Szabó módszere szerint megha¬
tározva a Loxoklas-sorba tartozik. Sok hintett pyrit-szem is látható benne,
mely a felületen limonittá válik.

Följebb a Dumitru-patak torkolata táján sokkal üdébb ugyanez a
a gránitváltozat. Földpátja kissé áttetsző fehér es fénylő, a csilláma tompak-
barna biotit.

Mikroszkóp alatt a földpát többe-kevesbbé felhős, kaolinos, de kereszte¬
zett nikólok közt még egységesen polározó. Ikersávos részleteknek csak gyér
nyomai láthatók. A viztiszta quarzmetszetek apró sokszögű mezők mozaik¬
ját mutatják és zárványdusak. A biotit erősen szét van roncsolva és elaprózva,
az üde kőzetben typusos viselkedésű, a mállott kőben azonban fűzöld chlorit
és fekete opacit keverékébe átmenő. Muscovitot nem vettem észre.

Kőzetünk mindezeknél fogva porphyros kiképződésre hajló nagyszemü
granitit.

A Magurára fölkapaszkodó rossz szekérúton, mindjárt az erdészlakon
fölül, azt látjuk továbbá, hogy a leírt granitit az erősen gyűrt csillámpalát
vastag telérkent áthatja; mert az úton a csillámpala felett egyszerre meg¬
jelenik a granitit és nem sokára följebb ismét a csillámpala kerül vissza.
Valószínű ebből a fekvő gránit és a fedő csillámpala közt az a települési
viszony, melyet a szelvény föltüntet, melyből egyúttal a gránitnak későbbi
fölnyomulása vagyis fiatalabb kora is kiviláglik.

A kapaszkodón följebb ismét a csillámpalának erősen gyűrt rétegei,
D felé 50° alatt dűlve, uralkodnak. Helyenként quarzlencsek körül bőséges
vasrozsda és grafit mutatkozik, mitől feketeszürke színt kap. Meg följebb a
hegyhát felé a gnájsznak másfél m vastag betelepülése eszlelhető. Ez a gnájsz
is kiváló testszínü orthoklas és alárendelt szürkés fehér quarz középszemü
keveréke, melyben rétegenként, de meglehetősen háttérbe lépve, világos rnusco-
vitnak nagyobb lemezkéi és barna biotit apró pikkelyei, egymással kb. egyen-

(80)

A GYABUI HAVASOK.

105

súlyban, elhelyezkedvék. Az orthoklas Szabó módszerével meghatározva az
amazonét- sorba való.

A magurai hegyhát szegélye felé végre a tömzsös gránit jelenik meg,
erősen mállott, könnyen darává széthulló, középszemcsés szövettel. A község¬
háza mellett gyűjtött mállott kőzet makroszkopice vizsgálva sárgásfehér, erősen
kaolinizált földpátból, kevesebb füst- és ibolyás szürke quarzból, uralkodó
biotit- és alárendelt muscovit-pikkelyekből áll. Egyes jóval üdébb, hasadási
lapjain fénylő nagyobb orthoklas-kristályok porphyrosan kiválnak; csak¬
hogy ilyenek nagyon gyérek s így a középszemcsés szövet módosítására nem
igen folynak be. A kőzet mindezeknél fogva középszemű rendes (normál)
gránit.

A fensíkszerü hegyháton, melyen szétszórva Magúra községe fekszik,
csaknem nyugoti irányban végig haladva, mindenütt a leírt gránit mállott
törmelékével és darájával találkozva, elértem a « Garda boestilor» nevű he¬
lyet, hol már régebb idő óta erdészlak áll és újabban a mostani földműv.
miniszter úr különös kedvezményeivel, körülötte nyaraló-telep keletkezett.

A telep közvetlen környékén is ugyanazon gránitnak porhanyóvá mál¬
lott, kaolinos fehér földpáttal ellátott darabjait es daráját lehet csak látni.

A telep felett emelkedő «Cicera Taiculuj» nevű hegycsúcsnak oldalán
azonban, a fenyvesen belül, ráakadtam zöldköves andesit- nek egy keskeny
telér kibúvására, melynek csapása nem egészen világos, közel K-Ny. Az eleg
üde kőzet szürkés zöld, tömör, szálkás törésű bő alapanyagában mák — bors¬
szem nagyságú tejfehér földpát kristálykák meglehetős sűrűn vannak kiválva,
míg zöldes fekete biotit- és amphibol kristályok igen gyerek; mi mellett apró
pyritszemcsék is be vannak hintve. Szorgos keresés után a kézi példányon
egy szürke quarz-szemcsét is találtam.

Mikroszkóp alatt a felsites alapanyag a kiválott plagioklas kristály¬
metszetekkel összefoly, annyira homályossá vált mind a kettő a kaolinosodás
folytán. Az ikersávoknak csak nyomai látszanak mar. Mind a biotit, mind az
amphibol fűzöld, dichroitikus chlorit- és fekete magnetit- vagy opacit-szem-
csék keverékévé bomlottak. Ezen uralkodó elegyrészek közt végre nehány
igen apró, víztiszta, repedezett quarzszemcse is látható. A kőzet ezeknel fogva
quarzban igen szegény, zöldköves dacit.

A Cicera Taicului csúcson, melyről remek kilátást lehet elvezni, külö¬
nösen nyugat fele a Vlegyásza hegytömegének nagyszerű alakzataira, vala¬
mint annak keleti nyúlványán a gránit meg mállottabb, mint a nyaraló-telep
körül, úgy, hogy a földpát egészen fehér koalinná, az uralkodó biotit pedig
rubellanszerű vörös csillámmá vált, melyben apró fekete pontok magnetitre
utalnak és csak a quarz meg a muscovit maradtak fönn eredeti minőségükben.

A magurai nyaraló-teleptől a Dimbu Ciuru északi lejtőjén lenyúló völ-
gyeleten leereszkedtem a Reketó-patak völgyébe, a St. Nicola nevű fűrész-
malom-telepbez

(81)

KOCH ANTAL:

106

A völgyeletben hatalmas gránitgnájsz-padok is mutatkoznak, közel
Ny irányban erősen dűlve, a tómzsös grániton kivül, mintha ez átmenne
abba. A völgyelet torkolatánál újra zöldkő-andesit lép ki, nagy koczkás töm¬
bökben elváló hatalmas telér alakjában, mely a Eeketó völgyén keresztül,
tehát közel K — Ny irányba csap. Kőzete nagyon hasonlít az előbb leírt
quarzszegény dacithoz, csak kiválott földpátja kevesebb.

Mikroszkóp alatt is jól egyezik a nyaraló-telep mellett kilépő dacit
csiszolatának képével ; de ennél az egész csiszolatban egyetlen quarz-szemet
sem láthattam. Daczára ennek valószínűnek tartom, és ezt a szelvényben is
kifejezésre juttattam, hogy mind a két telérkibúvás a mélyben összefügg,
hogy tehát kőzetük közös forrásból eredett.

Az andesittelér igen szép üde gránit közé van szorúlva, mely azért
részletesebb petrographiai vizsgálatra igen alkalmas anyagot nyújtott.

A gránit csaknem egyenletesen középszemcses, csak gyéren láthatók
benne nagyobbacska orthoklas- kristályok is, porphyrosan kiválva. A közép¬
szemű elegyben tejfehér földpát, füstszürke, néha rózsaszínbe hajló quarz
és tompak-barna biotit-pikkelyek csaknem egyforma mennyiségben jól fel¬
tűnők. Fehér csillám már nem oly könnyen és csekélyebb mennyiségben
tűnik fel. A fehér földpátok közt már lupéval is ikerrovatosakat láttam.
Szabó módszerével meghatározva az áttetsző, szürkés orthoklas az amazonit- r
a tejfeher kevésbbé áttetsző plagioklas pedig az oligoklas-sorba , tartozik.

Mikroszkóp alatt következőket észleltem gránitunk csiszolataiban.
A quarz nagy víztiszta metszetei kisebb szögletes mezükre vannak repedezve
es elég zárványt tartalmaznak. A földpát kaolintól többé-kevésbbé zavaros,
telve párhuzamos hasadékokkal. Sok biotit mellett kevés sárgás fehér mus-
covit, hullámosán hajtogatott léczalakú vagy szálcsás metszetekben elszórva,
sokszor a biotit-le mezek közé van szorulva. Egy kevésbbé üde példány csiszo-
latában a biotit részben már chloritosodó, fekete opacit-pettyekkel.

Keresztezett nikólok közt a földpátmetszetek legnagyobb része egysé¬
gesen polározó orthoklasnak bizonyul, de szintén oly nagy, kevés, de széles
ikersávval biró, elég plagioklas-metszet is föltűnik közöttük. A zárványokat
különösen nem vizsgáltam.

Ezeknek alapján tehát kétségtelen, hogy a Magura-hegyhátnak tömzsös
gránitja a rendes vagy közönséges gránitok sorába tartozik. Szövete általában
véve középszemcsés, de ennek egyenletes volta egyes nagyobb orthoklas kris¬
tályoktól gyakran meg vau zavarva.

Láttuk, hogy a Eeketón fölül, a Hideg Számos-völgyében, porphyros
granitit lép föl. Ez a Magúra gránittömzsének vagy a kerületét, vagy való¬
színűbben a csillámpala közé ékelődött kiágazásait képezheti és így némileg
telérgránitnak is tekinthető.

A völgyön följebb nyomúlva, a gránitot egy darabig gyengén selymes
fényű, szürkés zöld phyllit délkeletnek 70° alatt dűlő rétegei szakítják meg.

(82)

A GYALUI HAVASOK.

107

Ez a phyllit hasonlít azokhoz a chloritos zöld palákhoz, melyek a gyalui
havasok északi szegélyén, a felső kristályos palák övében, Kis-Kapus és
Pányik közt vannak elterjedve; azért egy kis részletének megjelenése itten,
az alsó kristályos jmlák területén belül, közvetlenül gránitba települve, igazán
meglepő volt. A föltárás különben csak kis darabon tart, azon túl ismét a
gránit uralkodik. Ezen körülményből, valamint erősen fölállított és zavart
településéből azt következtetem, hogy itten a külső kristályos palaövnek egy,
gránit kitörésénél elszakadt, belegyűrt rögjó, rongya van előttünk, mely
kétségtelenül azt is bizonyítja, hogy gránitunk nemcsak az idősebb csillám¬
palánál, de az ifjabb phylliteknél is későbbén tódult a felületre.

A gránit csaknem a Dobrus áll. erdő-őrházig eltart, legalább a közeli
füreszmalomnál még uralkodik. Az erdő-őrház körül azonban már erősen
ránczolt csillámpala, D-nek dűlő gyűrt rétegekkel van a felületen és így
világos, hogy ezek a közeli gránittömzs szegélyéhez támaszkodnak, habár az
érintkezést magát nem láthattam is.

Dobrustól a Gaina, Plesa es Dorna lankásan emelkedő gerinczein végig
az egész hegység legmagasabb csúcsát, a Királyhegyet (Vurvu Vurvuluj,
1672 m) másztam meg. Ez a csúcs nagyon lankás lejtőkkel emelkedik ki a
magas hegyvidékből, a miért tetejéről csak a távoli vidékek remek panorá¬
mája élvezhető, míg a tövénél köröskörűi elterjedő hegylabyrinthba a lankás
lejtő nem igen enged szabad bepillantást. Kétségtelenül azonban az érdeke¬
sebb kilátó pontoknak egyike a gyalui havasokban, mely a följutás fáradságát,
különösen, ha a Petrásza nyeregnek a meglátogatásával is össze lesz kötve,
bőven megjutalmazza.

Dobrustól a Királybegy tövéig kizárólagosan muscovit-pala alkotja a
hegygerinczet, melynek rétegei eleintén még meredekebben, de a Dorna
csúcsán már csak 10° alatt dűlnek E felé. A muscovit a palának felületes
rétegeiben többé-kevésbé lágy, hajlékony, selymes fényű sericitté változott
(scs), a minőt a Magúra gránittömzsének északi oldalán nem észleltem. Igen
vékony, hártyaszerű rétegeséi a tejfehér quarznak 1—2 mm vastag réteg¬
eséivel váltakoznak. Eöltűnő ezenkivűl rétegeinek erősen gyűrt és finoman
ránezos állapota, egészen kicsiben is, úgy, hogy kézi példányai e nemben a
legérdekesebbekhez tartoznak.

A Királyhegynek csillámpalája ugyancsak ilyen, finoman ránezos és
gyűrt, habár rétegei egészen lankásan dűlnek is E fele. Színre nezve
azonban az előbbi egészen fehér sericites muscovit-palától erősen elüt.
Színe ugyanis zöldes szürkébe, vagy a kiválott vasrozsda miatt vör-
henyes barnásba hajló fehéres, mi mellett fémesbe hajló gyöngyfénye is
feltűnően erős.

Miután ez a csillám is meglehetősen rugalmatlan es lágy már, világos,
hogy ez is sericitbe átmenő muscovit. Mellékes elegyrészül kaptam benne
egy sötétbarna, erősen fénylő, 2 mm hosszú és 0,5 mm vastag oszlopkát,

(83)

108

KOCH ANTAL

melyen a rkombos jelleg ooPésooPoo lapokkal, nagyító alatt könnyen föl¬
ismerhető volt és a staurolitkra emlékeztet.

A pala vékony csiszolatában mikroszkóp alatt szinten csak muscovit
látható, de vasrozsdától erősen megfestett állapotban; biotitnak, mely erős
fenyelnyelésevel elárulná magát, nyoma sincs. A csillámon kívül szürke
szemcsés quarz és nagyobb limonit-foltocskák láthatók csak benne. E csil¬
lámpala tehát kétségtelen muscovit- pala, de már sericites és vasrozsdától
festett állapotban.

Ilyen marad a csiilámpala azon a magas gerinczen, mely a Királybegy
tetőt a Petrásza nyergével összeköti, mely gerinczről mindvégig, de kivált¬
képen a Petrásza nyeregről, az új áll. erdő-őrbáznak ablakaiból, a lehető
legszebb kilátás élvezhető dél és nyűgöt felé, az erdélyi Érczbegység tömke¬
legén át Erdély déli es nyugoti batárhavasaiig.

Ezt a jelleget megtartja a csillámpala továbbra is, azon a bosszú lejtőn
(a térképen Capu gyáluluj vagyis : a hegy feje), mely a Petrászától le a Nagy-
Aranyos völgyébe Felső-Albákig, többé-kevésbbé meredeken leereszkedik;
csakhogy itten mellekes elegyrészül föllép benne a gránát egész kukoricza-
szem nagyságú, gömbölyödött kristályokban ( oo 0 ) eleg sűrűn, mi által a
pala (gcs) felülete csomóssá lesz. A gránátok felülete már rozsdássá mállott,
de belseje még elég üde, a mint a pala csiszolatain meggyőződtem. E mellett
azonban föltűnik, hogy vasrozsdán kivűl a gránátmetszeteket fűzőid, rostos
chlorit, bőven hintett magnetit-szemcsekkel környezi, a mi arra mutat, hogy
a gránát felülete lassanként chlorittá és vasoxydbydráttá átváltozik.

A csillámpala erősen gyűrt és finomránczos rétegei mindjárt a Petrásza
alatt meg — 30° alatt E-nak dűlnek; lejebb azonban csaknem vízszintessé
s aztán ellenkezővé válik a dűlése. Eelső-Albák felett pedig, hol a lejtő a
legmeredekebb. 50° alatt ismét E-nak irányult dülést mértem: a N. -Aranyos
völgyeben végre 30° I) dülést olvastam le. Eme változó dülésekből a gránát-
tartalmú muscovit-pala rétégéinek nagy bullámvetésére lehet következtetni,
úgy, hogy a nevezett lejtő alján két anticlinal és köztük egy synclinal redőnek
kellett képződnie, a mint azt a szelvény föltünteti.

Felső-Albákon és azon alul már fahéjbarna phyllitek (pt) uralkodnak
D-nek 70° alatt dűlő rétegekkel, melyek már a kristályos palák felső vagy
ifjabb csoportjába tartoznak. Helylyel-közzel csaknem élükre vannak állítva
a rétégéi.

F.-Albák és Gura-Albakuluj közt fakózöld chloritos palának hatalmas
pados rétegei vannak közibe települve, melyek a völgy mindkét lejtőjén fel¬
tűnő sziklacsoportokat is alkotnak. A padokon belül világosan palás szer¬
kezetű kőzet külsőleg hasonlít a hideg-szamosi aranybánya mellett kilépő
chloritos palához. Már lupe alatt is látható azonban, hogy nem csupán
gyöngyfényű pikkelyes chlorit, hanem selyemfényű rostos zöld ásvány is
egyformán szerepelnek a pala összetételeben. Gyéren meg rozsdabarna, apró,

(84)

A GYALUI HAVASOK.

109

lapos limonit-fészkek is láthatók benne, melyeknek belsejében az eredeti
pyritnek fémfényü sárga szemcséi még megvannak. A haránttörés lapjain a
pistacitnak zöldes sárga szemcséi is jól kivehetők lupe alatt.

Mikroszkóp alatt uralkodó elegyrészekül víztiszta szögletes quarz-szem-
csék és zöldes sárga pistacit-kristályos töredékek láthatók, mindkettő élénk
interferens színekkel a kereszt, nikólok közt. A pistacit részben az egyenes
átló irányában nyúlt, tökélytelen oszlopos metszeteket, nagyrészt szabálytalan,
nagyon elaprózott szemcséket képez; amazok keresztbe állított nikólok közt
egyenes állásban sötétednek el. A quarzmezők között igen gyéren ikersávos
metszetek is előtűnnek és valamely plagioklasra utalnak, mire a fehér kaolinos
foltok is mutatnak, melyek itt-ott látszanak. A harmadik főelegyrész fűzöld
chlorit, mely kisebb-nagyobb foltok alakjában van a két főelegyrész közt
szétszórva és többnyire inkább csak festő viriditként tűnik elő. Egy negyedik
elegyrész fészkenként föllépő, párhuzamosan vagy kúszáltan rudas és rostos
halmazokban mutatkozik. A rostok néha görbültek, gyengén kékes vagy
fűzőid szinűek, dickroismusnak csekély nyomát mutatják és keresztezett ni¬
kólok közt ferde állásban sötétednek el, egyeb állásban élénk színekkel polá-
roznak. Mindezek nyomán aktinohthnak tartom ezt az ásványt, mely a phyl-
litekben tudvalevőleg igen el van terjedve. A quarz, pistacit és clilorithoz
kepest különben alárendelt szerepe van itt. Végre igen gyéren elszórva limo-
nitfoltok társaságában egyes pyrit- szemek és vérpiros haematit--pettyek is
be vannak hintve e chloritos palába.

Gura-Albakuluj és Szekatúra közt sötétszínü phyllitek erősen fölállított,
de általában mégis kb. D-nek dűlő rétégéit észleltem, itt-ott közéjük rétegzett,
több m vastag mészkőtelepekkel ; a szürkülő est beállása azonban ezeknek
behatóbb vizsgálását lehetetlenné tette. Szekatúrában azonban, a templom
dombján, zöldes phyllitet gyűjtöttem, melynek rétegei 40° alatt még mindig
D felé dűlnek.

Szekatúrától kezdve Topánfalva fele az Aranyos völgye keletnek fordúl
és így kb. a rétegcsapás irányát követi. Egyenesen délnek folytatólag saját ta¬
pasztalásom után nem ismerem a kristályos palák minőségét ; de a HAUER-féle
földtani térkép nyomán tovább nyújtottam a szelvényt a Kis- Aranyos folyó
völgyén (és Kis-Ponor községen) keresztül, a délén következő kretakori homok¬
kövek területéig, hogy e szerint a szelvény deli végén is befejezést nyerjen a
kristályos paláknak elterjedése. A N.- és K. -Szamos közt emelkedő hegy¬
vonulatot föltételesen phyllitnek • pt) jelöltem, míg Kis-Ponortól délre a
HiUER-féle térkép nyomán a phyllitbe települt kristályos mészkövet (m) tün¬
tettem föl a szelvényen.

Topánfalvának tovább utazván, azt figyeltem meg meg, hogy a kristá¬
lyos palák erre is uralkodóan zöldes phyllitből állanak, melyeknek réteg-
dűlése egyszer E-nak és jóval lejebb a völgyön, ismét DDK-nek fordul, hogy
tehát a déli oldalon a felső kristályos palák is egy nagy hullámredőt vetnek.

(85)

110

KOCH ANTAL : A GYALÜI HAVASOK.

Ezt azonban a szelvényben nem juttathattam kifejezésre, mivel az, mint már
említve volt. Szekatúrától kezdve egyenesen delnek van kihúzva.

Ha most befejezésül ezen geológiai szelvényből következtetést vonunk
le a gyalui havasok földtani alkatára, úgy egészen röviden formulázva, ez a
következő lehet csak :

A gyalui havasok központi magvát egy hatalmas gránittömzs képezi,
melyhez mind az északi, mind a déli oldalon, nagyban többszörösen redözött,
kicsiben erősen gyűrt és ránczolt csillámpala-öv támaszkodik, a melyben az
északi oldalon számos gnájszbetelepülés eszlelhető, mig a délin hiányozni
látszanak. A csillámpala-övet lcevésbbé kristályos, különböző fajú paláknak
egy ifjabb, jóval keskenyebb öve burkolja körül, melynek rétegei általában
véve erős fokban dűlnek kifelé, de a csillámpala-öv nagy redőinek megfelelő
gyűrődések nyomait is mutatják, a mennyiben a nagyfokú denudatio teljesen
el nem távolította már az ifjabb burkot a régibb csillámpala hátáról.

Az ifjabb kristályos pala-öv határán pegmatitos gránitnak telére nyoműl,
sok elágazással, a kristályos palák közé s a központi gránittömzs is az érint¬
kezésnél vastagabb instrusiókat mutat a csillámpalába, vagy ennek és a
phyllitnek is kisebb-nagyobb rögjeit gyúrta magába. Ezen viszonyokból
mind a két fajú gránitnak a kristályos palákénál ifjabb kora kétségtelen.

A mi a kristályos paláknak geológiai korát illeti, nem szenvedhet két¬
séget, hogy mind az idősebb csillámpala, mind az ifjabb vegyes palák együtt¬
véve az u. n. őspala-systemához tartoznak, s hogy ennélfogva az azói csoport¬
nak régibb tagja, az ősgnájsz systema a gyalui havasokban hiányzik. Valószínű,
hogy a gránitok már a palaeozói időben törték át az őspalák leírt sorozatát.

Yegre kiemelhetem meg, hogy a csillámpala övét, meg a központi grá-
nittömzsöt is, több helyen (Reketó és Magúra vidéke), mint a tertiaer időben
végbement tömegmozgásnak a szüleményei, zöldköves dácitnak a telérei
törik keresztül.

FRANCÉ REZSŐ : A BALATON ISZAPJÁRÓL.

111

A BALATON ISZAPJÁRÓL.

Francé REZSő-től.*

Balaton-Füred, Magyarország e kies fürdőhelyének, nem kevéssé
méltánylandó gyógytenyezői közé tartozik azon sajátságos kekes szürke
iszap, mely mindenütt a ló fenekét borítja, és melyet a fürdőhely uszodája
közelében külön edények segélyével hoznak a felszínire, a mennyiben ezen
iszap tlierapeutikus hatású és a bőrre dörzsölve csekélyfokú gyulladást idéz
elő, mi azután bizonyos esetekben gyógyítólag is hathat.

Az iszap ezen sajátságos tulajdonságának magyarázatát keresendő, ez
már több Ízben is volt vizsgálat tárgya; a legcompetensebb forrás dr. Chyzer
Kornél, a vallás- es közoktatásügyi minisztérium megbízatásából írt ismer¬
tetése a magyar fürdőknek,** Balaton-Füred leírásánál erről következőképen
nyilatkozik : ***

«A tó partjain rendkívül finom, világos szürke iszap rakódik le nagy
mennyiségben, mely nagy részben diatomaceák kovapánezeljaiból áll, és
ennek tulajdonítható, hogy az iszap bedörzsölve hirtelen viszkető bőringert
okoz. Ezen szembetűnő, azonnal érezhető hatásnak köszönhető azután, hogy
ezen iszap régtől fogva tlierapeutikus alkalmazásnak örvend, még pedig
a legnagyobb sikerrel. •>

Az 1893. év tavasza és nyara folyamán sokszor volt alkalmam, —
résztvevőn a földrajzi társulat Balaton-bizottságának munkálataiban, — hogy
megismerkedjem a Balaton iszapjával, sőt ennek vizsgálatát, az alsórendű
lények kutatásával lóvén elfoglalva, határozottan be kellett vennem pro-
grammom keretébe. Vizsgálat közben azután nemcsak, hogy azon meggyőző¬
désre jutottam, hogy az iszap hatását okozó tényezőkről való eddigi felfogá¬
sunk nem állhat többé fenn, hanem egyszersmind nemely, bizonyára a tó
geológiájának ismeretére is fontos részlet birtokába jutottam és ezen mint¬
egy mellesleg nyert eredmények bírtak arra, hogy idevágó észleleteimet
s megjegyzéseimet egy rövid ismertetés keretében nagyobb közönséggel is
megismertessem.

A megvizsgált iszap részint magam gyűjtéseimből származik, túl¬
nyomó részben azonban L. Lóczy Lajos tanár ur szívességének köszönöm
azon iszappróbákat, melyeket átvizsgálhattam.

* Előadta az 1893 deczember hó 6-án tartott szakülésen.

** K. Chyzer: Die namkafteren Kurorte und Heilquellen Ungarns und seiner
Nebenlánder. Mit 30 pliototyp. Tafeln und 1 Karte. Stuttgart, 1887.

*** I. h. 25. 1.

112

FRANCÉ REZSŐ:

Nem érzem magam hivatva, hogy az iszapot földtani szempontból
részletesen ismertessem ; elegendőnek tartom, ha felemlítem, hogy ezen
iszap túlnyomóan a tó északi partjaihoz közel többé-kevésbbe vastag réteg¬
ben borítja a nem mély tó fenekét. Színre nézve pedig világos szürkés
kékes ; rendkívül finom és Heller analyzise szerint következő összetételű i

1000 rész tartalma:

kensavas nátron ... . ... _ 3,29

kénsavas mész — — ... — ... 20,06

szénsavas mész ... .. . .. 267.06

szénsavas magnézia . . . 164,74

agyagföld _ ... ... ... ... ... 1,44

vas- és manganoxydul . . 31,20

kovasav ... . ._ ... ... ... 360,25

szerves anyag ... ... . _ 123,50

víz... ... ... ... ... ... . . . 28,40

veszteség ... ... ... . 0,06

összesen ... 1000,00

Mint tehát ezen táblázatból kitűnik, igen nagy az iszap kovasav tartalma,
mi azután az úgy faj, mint pedig egyén számban is aránylag gazdag dia-
tomaceatartalommal függ össze. Hogy a diatomaceák az iszapot nagy meny-
nyiségben népesítik, az kitűnik a mikroszkóp használata nélkül már abból
is, hogy ha frissen merített iszapot néhány napig állni hagyunk, akkor
csakhamar barnaszinü réteg vonja be felszintjét, mely a diatomaceák ezrei¬
ből alakul ; a mennyiben ezen érdekes kis moszatok, a világosságot keresve,
az iszap felszínére másznak.

Azonban csak a mikroszkópi vizsgálatnál tűnik ki igazán az iszap
nagy diatomaceatartalma ; vizsgálataim folyamán eddig 18 fajt constatál-
hattam, de azt hiszem, hogy ezzel az iszap bacillariacea-gazdagsága nincsen
kimentve, hanem hogy kiterjedtebb vizsgálatok még majd tetemesen növe¬
lik az iszap kovamoszatfloráját.

Kezdetben főleg azon fajok érdekeltek, melyek nagyságuk és tűalak¬
juk által kiválnak, mert termeszetszerüen csakis ezek lesznek alkalmasok a
fennérintett therapeutikus hatás előidézésére, melyek oly nagyok, hogy a
bőr pórusaiban megakadnak. Ha most az iszap diatomaceafloráját e szem¬
pontból teszszük vizsgálat tárgyává, akkor azt látjuk, hogy olyan faj, mely
az említett követelményeknek megfelel, alig van, és ezek sem valami nagy
egyénszámban népesítik a Balaton fenekét.

Ilyen a következő 4 faj :

Synedra ulna var. longissima Ehrenb., S. capitata Ehrenb., Nitzschia
sigmoidea Sm., Pleurosigma attenuata Sm.

(88)

A BALATON ISZAPJÁBÓL.

113

Ha most tekintetbe veszszük, hogy ezen alakok csak igen kevés szám¬
mal fordulnak elő az iszapban, könnyen beláthatjuk, hogy a különösen
érzékenyebb bőrű egyéneknél prágnansan bekövetkező therapeutikus hatás
nem ezektől eredhet.

Az összes eddig talált és a Balaton iszapjában élő diatomaceák syste-
matikus jegyzékét pedig a következőkben adhatom :

Epithemia turgida var. genuina Grun., Pleurosigma attenuata Sm.,
Surirella ovata Kg., S.splendida Kg., Cyclotella Kützingiana Thw., Cyma-
topleura Solea var. apiculata Grun., Fragilaria virescens ? Ralfs., Amphora
ovális Kg., Cymbella Ehrenbergii Kg., Navicida amphioxys Ehrb., Pinnu-
laria viridis Sm., Nitzschia sigmoidea Sm., N. lineáris Sm., N. hungarica
Grun., Synedra ulna var. longissima Ehrb., S.capitata Ehrenb., Melosira
distans Kg., Achnanthidium hungaricum Grun.

Nem tagadható, hogy ezen flóra több sajátságban marin, vagy leg¬
alább is salin vizekre emlékeztető és ezen állításomat azzal is támogatha¬
tom, hogy eltekintve az eddig csak sós vizekből ismeretes Achnanthidium
hungaricum Grun. és Nitzschia hungarica Grun. nemektől, melyeket
A. Grunow írt le legelőször a Fertő-tóból, s melyek rendkívül jellemzők a
sós vizek flórájára, a többi, a Balaton iszapjában előforduló diatomacea is
olyan, mely eddig tenger vagy sós vizekből is ismeretes. Ilyenek nevezete¬
sen a következő fajok :

Cynmtopleura Solea var. apiculata Grun., Surirella ovata Kg., Epi¬
themia turgida Kg., Nitzschia lineáris Sm., Pleurosigma attenuata Sm.,
Cyclotella Kützingiana Thw., Amphora ovális Kg.

De még olyan fajok is, melyek, mint péld. a Synedra ulna Ehrb.,
direkt mégnem ismeretesek sós vizek- vagy a tengerből, azoknál is legalább
a nem többi fajainak valamelyike vagy túlnyomó része sós vizi.

Csak mellesleg akarok még reá utalni, hogy nemcsak az iszap kova-
moszatflorája, hanem az állatvilág képviselői közt is akárhány eltérő az
édesvizek rendes faunájától, ilyen nevezetesen több nematod-féreg, melyet
dr. Daday a Balaton planktonjában s a part iszapjában talált, és melyek
közt olyanok is vannak, melyek eddig tenger- és édesvizekből ismeretesek,
de olyanok is, melyek eddig csak a tengerből voltak feljegyezve.

Azon következtetésemnek, hogy a Balaton nem közönséges édesvíz,
megfelel, illetve újabb támaszt nyújt a víz chemiai elemzése, a mennyiben
ugyanis 1862-ben dr. Preisz, ki a vizet analysálta, ezt következő összetételű¬
nek találta :

* A. Grunow : Ueber einige neue und ungenügend bekannte Arten und Gat-
tungen von Diatomeen. Verbandl. dér zool. bot. Ges. z. Wien, 1863, pag. 146.

Földtani Közlöny, XXIV. köt. 1894.

(89)

8

114

FBANCÉ REZSŐ :

Egy liter vízben volt :

szénsavas mész _ ... ... ... ... ... 0, 06820

szénsavas magnézia ... ... ... ... 0,10794

szénsavas nátron... . ... 0,05617

kénsavas mész ... _ _ ... ... 0,00238

kénsavas kálium... ... ... ... ... 0,00977

kensavas magnézia... ... ... ... 0,06384

chlormagnézia ... . . . . . 0.01367

kovasav _ — _ _ ... ... ... 0,01784

agyagföld és vasoxydul ... _ ... ... 0,00070

organikus alkatrészek ... ... ... ... 0.01820

összesen ... 0,3587 1

felig kötött szénsav 0,10808 gr v. 54,090 cm3,
úgy hogy ezen elemzés szerint a tó vize határozottan savanyú víznek
mondható.

Tekintve a Balaton keletkezéséről szóló különböző véleményeket, ezen
tényállás csak fokozta érdeklődésemet és arra birt, hogy nagyobb melysé¬
gekből való iszapot vegyek vizsgálat alá és e tekintetben azon különben
már a priori nem is valószínűtlen eredményre jöttem, hogy az iszapreteg
mélyebb részein nagyjában ugyanazon Hóra tenyészik, mint a felszintjen,
csakhogy még prágnansabban és szembetűnőbben leptek fel egyénszám
tekintetében a salin alakok.

A fragilanák, epithemiák, pinnulariák mind jobban elmaradtak s
helyükbe lepnek főképen pleurosigmák, nitzschidk stb., úgy hogy a flóra
alapján önkénytelenül azon gondolat kezd bennünk gyökeret verni, hogy
talán a tó azelőtt meg jobban sós volt, és talán ezzel összefüggésben áll
azon tény, hogy az iszap mélyebb rétegeiben már alig, vagy nem is találunk
spongilla spiculákat, mint egyáltalában az egész flóra sokkal szegényebb.

Nem lehet szándékom, hogy e helyen talán geológiai speculatiókba
bocsátkozzam, nem érezhetem magamat illetékesnek arra nézve, hogy bár¬
milyen geológiai következtetést is vonjak ezen, mintegy csak aper<ju észle-
letekböl, hanem csak a tényék regristrálására szorítkozhatom.

A fenn közölt tapasztalatok nagy mérvben felköltötték figyelmemet
azon tőzeges területre, mely Tihanynál, közvetlenül a Balaton partján, vonul
el, mert azt remenyeltem, hogy talán ennek botanikai szempontból való
átkutatása benne salin eredetet enged felismernem, de — előre is mondha¬
tom — e tekintetben csalatkoztam.

Az említett tőzeges terület csekély kiterjedésű s a tihanyi félsziget
legdélibb csúcsát foglalja el, a mennyiben egyrésze meg most is ingoványos,
süppedékes rét, míg a Balaton partja felöl részben igen vékony, homokos¬
kavicsos földréteggel van borítva.

(90)

A BALATON ISZAPJÁRÓL.

115

A tőzegtelep vastagságát nem határoztam meg, nem tartozott ez kikül¬
detésemhez, közömbös is volt czélomra; a telep terjedelem tekintetében még
a Balatonba is kinyúlik, mi már azáltal is feltűnik, hogy ezen helyen a víz,
különösen szelesebb időben, ha jobban van felháborodva, sötétebb barnás szinti.

Ezen meglehetősen laza tőzeges iszap, macroscopice megvizsgálva,
carex-törzstöredékek, gramineák gyökereiből, equisetum szártöredékek-,
stb.-ből állónak bizonyul.

A mikroszkópi vizsgálat — melyet különben még folytatni szándé¬
komban van — eddig a következő alkotórészeket tüntette fel :

Mnium (lombmoh) levéltöredekek. Carex és más Cyperaceák epi-
dermise, edénytöredékei stb. Graminea- gyökerek és gyökfonalak. Grami-
neapollen. Equisetum szár-, és ágtöredékek. Mycelium- fonalak.

Diatomaceákból eddig csak a Cyclotella Kützingiana-t Thw. láttam.

Más e tőzeges iszapban talált szervezetek még a következők :

Moszatok :

Phacotus lenticularis St. Ehrb., Trachelomonas volvocina Ehrb.,
mindkettőnek csak meszes, illetve kovasavból álló héjjá; mely bizonyára
csak esetlegesen került ide.

Állati maradványok :

Echinopyxis aculeataS t., Arcella vulgáris Ehrb. és egy rovar chitin-
pánczéljának töredékei.

Ezek közt a tőzeg főtömegét a Mnium- levelek és a graminea-mamd-
ványok tettek.

így tehát ezen tőzeges iszap semmi különöset nem tüntetett fel, de
legalább biztonsággal kiderült, hogy ez egy közönséges édesvizi növénydús,
sással és vizi mohokkal benőtt mocsár volt, mely azután lassan eltur-
fásodott.

Az iszap diatomaceaflorájának és ennek tanulmányozásából folyó
következtetések tárgyalása után hátramarad még, hogy tisztázzuk az iszap
therapeutikus hatása okozójának kérdését. E tekintetben mindinkább azon
meggyőződéshez jutottam, hogy ezt azon képletek idézik elő, melyek az
iszap különösen felső rétegeiben valóban töménytelen mennyiségben vannak
felhalmozva, úgy hogy egy-egy práparatumban több mint százat is lehetett
némelykor találnom, s melyek nem egyebek, mint bizonyos édesvizi sziva¬
csok kovavázának spiculumai. Ugyanis ezen szivacsok szilárd alapváza
spongiolinból áll, melybe hosszú, egyenes, némelykor végükön kissé begör¬
bült, kovasavból álló pálczikák vannak látszólag minden szabály nélkül
beágyazva.

Ezen úgynevezett spiculumok mindkét végükön erősen hegyezettek s

(91) 8*

116

LŐRENTHEY IMRE:

oly nagyok, hogy már szabad szemmel is kivehetők, a mennyiben nagysá¬
guk 330 — 409 {jl közt ingadozik.

Ezen kis tüskék megakadnak a bőr pórusaiban s ezek idézik elő a
fennemlített hatást.

Az iszap tehát csakis olyan helyeken lesz gyógyhatású, hol benne
ilyen kovasavtűk fordulnak elő, illetve hol az illető szivacsok nagyobb
mennyiségben tenyésznek, s éppen e tekintetben talán Balaton- Füred és
Keszthely azon helyek, hol ezek leginkább fordulnak elő, különösen B.-Füred
kornyékén, hol a parti nád vízalatti törzsei, de minden vízben álló karó és
deszka be van vonva az euspongillák, nevezetesen Spongilla Carteri
zöldes és barnás gyepszerű vánkosaival.

Érdekes jelenseg továbbá, hogy az iszap melyebb rétégéi csak igen
csekély mennyiségben tartalmazzák a spiculomokat ; csak az iszap felszinti
rétegeiben fordulnak ezek elő tömegesen és csakis ez lesz azután alkalmas
gyógykezelési czélokra.

KURLi TOLNA MEGYEI HELYSÉG PONTÜSI FAUNÁJA.

Dr. LŐRENTHEY ÍMRE-tŐl.

(Folytatás)*.

38. Vivipara leiostraca Brusina.

1874. Vivipara leiostraca Brus. Sp. Brusina: Binnenmollusken. p. 75. Taf. I. Fig...

13. és 14.

1875. Vivipara « « Neumayr és Paul: L. c. p. 64. Taf. Y. Fig. 8.

Három alakom van, amelyek közül az egyik egyezik a Neumayr mü¬
vében V. tábla 8. ábrában adott rajzával, tehát típusos, a másiknak az utolsó
kanyarulata laposabb oldalú mint a típusé, a harmadik pedig már annyira
közel áll a Neumayr Y. tábla 9. ábrájában feltüntetett eburnea- hoz, hogy
egyenlő joggal lehetne mindkettőhöz számítani, mert alakra és nagyságra
a kettő között áll. Neumayr az alsó-paludina-retegekből ugyanazon lelet-
helyről említi mind a kettőt. Hiszem, hogy ezen két alak gazdagabb
anyag alapján egyesíthető volna. Megvan azon alakom is, melyet az V. tábla
16. ábrája ábrázol es Neumayr az ambigua- hoz számít, mint a Fuchsi és
Sadleri közötti átmeneti alakot, én azonban ide veszem. Leiostraca- hoz szá¬
mítom a 4, 5, 6, 7, 8 és 16. ábráját Neumayr és Paul V. táblájának.

* A . 2. lapon 9. sor alulról «Chaixi» helyett olv. «Chaixii.»

A 40. « 40. « « «my tilusokraii « « «modiolákra».

(92)

KURD PONTUSI FAUNÁJA.

117

39. Vivipara alta Neumayr.

1875. Vivipara alta Neüm. Herbich és Neumayr : Beitráge zűr Kennt. foss. Binnen-

faunen. VII. Die Süsswasserablagerungen im südöstlichen
Siebenbürgen. Jalirb. d. k. k. geol. B. A. Bd. XXV.
p. 414. Tab. XVI. Fig. 5.

1875. Vivipara « « Neumayr és Paul: L. c. p. 62.

Egy teljesen típusos példányom van ezen fajból, a mely eddig csakis
irapatakról volt ismeretes. Példányom még nagyságra nézve is teljesen
egyezik a típussal.

40. Vivipara Sadleri Partsch.

1875. Vivipara Sadleri Partsch. Neumayr és Paul: L. c. p. 59. Taf. V. Fig. 17 — 21

(Lásd ugyanitt az előző irodalmat.)

1893. Vivipara « « Lőrenthey I.: Szegzárd, Nagy-Mányok és Árpád

102. lap.

Néhány típusos példányom van, mások pedig a cyrtomaphora Brus.-
hoz hajlanak s egyeznek a fenti mű VI. tábla 3. ábrájával. Ide veszem azon
alakomat is, mely a Neumayr V. tábla 10. ábrájával egyezik és a melyről
azt mondja, hogy lignitarum, a mely valószínűleg a Sadleri- hez képez
átmenetet, ezen alakot ő az oriovaci alsó-paludina-rétegekből ismerteti.

41. Vivipara spuria Brusina.

1875. Vivipara spuria Brus. Neumayr és Paul: L. c. p. 60. Taf. V. Fig. 12. és 13.

(Lásd ugyanitt az előző irodalmat.)

Egy példányt találtam csak, a mely valamivel zömökebb, a kanyaru¬
latai pedig erősebben lépcsőzetesek mint a típusé és e tekintetben a cyrto¬
maphora Brus. -hoz hajlik, a tekercse (spira) azonban jóval magasabb, mint
ezé. így tehát alakom a kettő jellegeit egyesíti magában, de mégis inkább
tekinthető spuria BRus.-nak, mint cyrtomaphora BRus.-nak. A ház alapján
finom haránt vonalak láthatók.

4Ü2. Vivipara kurdeusis nov. form.

(I. tábla. 8. ábra. II. tábla. 12., 13. és 14. ábra.)

A keskeny köldökti, kúposán lépcsőzetes ház sima 5 — 6 egyenletesen,
de elég gyorsan növekedő kanyarulatból áll, melyek közül az elsők lekerekí¬
tettek, míg a két vagy három utolsó lapos vagy gyengén homorú oldalú.
A varratvonalak mélyen besűlyedtek. Az utolsó kanyarulat többnyire alacso-

(931

118

LŐRENTHEY IMRE :

nyabb, mint a karcsú tekercs, ritkábban egyenlő azzal. Az utolsó vagy
két utolsó kanyarulat, a közepén fellépő gyenge behorpadás alatt és felett
gyengén felduzzadt. A két utolsó kanyarulat oldala a szájnyílással ellentett
oldalon függélyesen álló. Példányaim némelyikénél az utolsó vagy meg az
utolsóelőtti kanyarulaton is finom haránt vonalak vannak a ház alapján
és a kanyarulat felső részén, a varratvonal közelében. A növekedési vonalak
erősen hátrafelé futnak. A szájnyílás ferdén áll, tojásdad, fölfelé hegyesedő.
Az embrionális csúcs hegyes.

Azonban ezen alakom sem állandó, hanem mint minden más alak
változó, amint azt az ábrák is feltüntetik; a 13. és 14. ábránál a kanyarula¬
tok lnrtelenebbül nőnek és kevésbbé lépcsőzetesek, mint a 12. ábra és az
I. tábla 8. ábrájánál.

Példányom némelyike az ambigua Neum.-üoz hajlik, mivel a tekercse
nem annyira magas, mint a típusé, azonban az ambigua- tói eltér annyiban,
hogy az utolsó kanyarulat aránylag hirtelenebből nő, a tekercs pedig karcsú
és hegyes marad.

Ez valószínűleg egy törzs alak, a melyből az alsó-paludina réteg szám¬
talan alakja és valószínűleg a Sadleri is fejlődött. Ezt azonban csak akkor
lehet majd kimutatni, ha a viviparákat szigorú és az eddigieknél szélesebb
alapokra helyezett kritikai feldolgozásnak vetik alá; mert pl. a Sadleri- nek
valahány ábráját ismerem, az mind más, míg sok összetartozó alakot ismét
külön fajnak vett Neumayr, a melyek összevonandók.

Ezen fajt, mivel először itt Kurdon találtam, kurdensis- nek nevezem el.

43. Vivipara ambigua Neumayr.

1869. Vivipara Sadleri Partsch. Neumayr: Die Congerienschichten in Kroatien und

Westslavonien. p. 374. Taf. XIV. Fig. 2.

1875. Vivipara ambigua Neum. Neumayr és Paul: L. c. p. 66. Taf. V. Fig. 15.

Néhány hiányos példányom van, melyet ide veszek.

XIII. Valvata 0. F. Müller.

44. Valvata Kúpensis Euchs.

1870. Valvata Kúpensis Fuchs. Th. Fuchs : Beitráge zűr Kenntniss fossiler Binnen-

faunen. IV und V. Die Fauna dér Congerienschich¬
ten von Tihany arn Plattensee und Kúp bei Pápa in
Ungarn. Jahrb. d. k. k. geol. R. A. Bd. XX. p. 543-
Taf. XXII. Fig. 23—25.

1877. Valvata « # Th. Fuchs : Studien iiber die jüngeren Tertiárbildun-

gen Griechenlands. p. 38.

(94)

KURD PONTUSI FAUNÁJA.

119

1893. Valvata Kúpensis Fuchs. Lőrenthey I. : Szegzárd, Nagy-Mányok és Árpád. 108.

és 126. lap.

Ez a leggyakoribb alakok egyike. Típusos példányokban fordul elő.

45. Valvata unicarinata Lőrenthey.

1893. Valvata unicarinata Lőrent. Lőrenthey I. : L. c. p. 107. lap.

Ezen fajnak, a mely eddig csak Szegzárdról volt ismeretes, néhány
példányát itt is megtaláltam. Az egyik töredékes példányomon az első két
kanyarulaton megvan az erős el, a harmadikon kettő lép föl, a negyedik
(utolsó) kanyarulaton már egy sincs. Egy másik példányom öt kanyarulat¬
ból áll, a negyediken két el van, az utolsón pedig a felső élen kívül még
két gyengébb is látható, de csak a nagyító segélyével.

46'. Valvata cfr. natiána Menke.

1893. Valvata cfr. natiána Menke. Lőrenthey I. : L. c. 107. lap. IV. tábla. 10. ábra.
Néhány példányt találtam, a mely a szegzárdiakkal teljesen egyezik.

47. Valvata Ottiliae Penecke.

1884. Valvata Ottiliae Pnk. Iá. A. Penecke: Fauna dér slavonisclien Paludinenschich-

ten. (II. Theil.) p. 37. Tab. X. Fig. 1. és 2.

Közel negyven típusos különböző magasságú és nagyságú példányát
találtam ezen fajnak, a mely eddig csakis a slavóniai felső-paludina-rétegek-
ből volt ismeretes. Ott azonban jóval ritkább mint itt, mert pl. Repusnicán,
a hol a leggyakoribb, csak hat példányt találtak. Kurdon ezen faj fejlettebb,
nagyobb példányokban fordul elő mint Slavóniában, de ezek mellett fiatal
kis példányok is vannak, melyek igen közel állanak a Val. gradata Fuchs-
hoz, ügy hogy azt hiszem, miszerint az Ottiliae nem egyéb, mint fejlettebb
gradata.

48. Valvata carinata Fuchs.

1870. Valvata carinata Fuchs. Th. Fuchs: Tihany, p. 536. Taf. XXI. Fig. 10 — 12.

Két kopott példányt találtam, a mely az oldalán föllépő erős él által
pontosan van jellegezve, de különben is teliesen egyezik a típussal. Eddig
csakis a tihanyi pontusi képződményekből volt ismeretes.

49. Valvata bicinda Fuchs.

1870. Valvata bicincta Fuchs. Th. Fuchs: Tihany, p. 536. Taf. XXI. Fig. 7 — 9.

(95)

120

LŐRENTHEY IMRE:

Tíz típusos példányát találtam ezen fajnak, a mely eddig szintén csak
is a tihanyi pontusi képződményekből volt ismeretes.

50. Valvata simplex Fuchs.

1870. Valvata simplex Fuchs. Th. Fuchs: Tihany, p. 535. Taf. XXI. Fig. 4 — 6.

Egy tipusos példányát találtam ezen fajnak, a mely eddig szintén
csakis tihanyi pontusi képződményekből volt ismeretes.

XIV. Lithoglyphus Mühlfeldt.

51. Lithoglyphus fuscus Ziegler.

1862. Lithoglyphus naticoides Fér. Stoliczka F. : Beitrag zűr Kenntniss dér Mollus-

kenfauna dér Ceritliien- und Inzersdorfer (Congeria)
Sckicliten rles Ungar. Tertiárbecken. Verkandl. d.
k. k. zool. bot. Gess. Bd. XII. p. 533.

1883. Lithoglyphus fuscus Ziegler. G. Cobalcescu : L. c. p. 143. Tab. XIV. Fig. 1 — 8.

(Lásd ugyanitt az előző irodalmat.)

1884. Lithoglyphus fuscus Ziegl. K. A. Penecke: L. c. (II. Theil.) p. 34.

Nagyszámú példányom egyezik az erdélyi muzeum-egylet ásvány¬
földtani osztályának gyűjteményében levő példányokkal, melyeket dr. Koch
Antal, a cerevici pontusi képződményekben gyűjtött. Egyeznek továbbá a
Neumayr művében * lerajzolt Lith. naticoides FÉR.-ral.

XV. Melanopsis Férussac.

5?. Melanopsis gradata Fuchs.

1870. Melanopsis gradata Fuchs. Th. Fuchs : Tihany, p. 539. Taf. XX. Fig. 13., 14.

Több teljesen tipusos példányt gyűjtöttem ezen fajból, melyet Fuchs
a tihanyi pontusi képződményekből ismertetett.

53. Melanopsis Bouéi Férussac.

1 893. Melanopsis ( Canthidomus ) Bouéi Fér. Lőrenthey I. : Szilágymegye és az erdélyi

részek alsó pontusi lerakodásai 202. lap.
(Lásd ugyanitt az előző irodalmat.)

Huszonöt fiatal példányát találtam ezen fajnak, melyek a Mel. Sturii
FucHS-hoz hajlanak.

* Beitráge zűr Kenntniss fossiler Binnenfaunen. II. Die Congerien-Schichten
in Kroatien und Westslavonien. Jahrb. d. k. k. geol. R. A. Bd. XIX. p. 378. Taf.
XIII. Fig. 10.

(96)

KURD PONTUSI FAUNÁJA.

121

54. Melanopsis decollata Stoliczka.

1862.

1874

1874

1875.

1877.

1884

1884.

Melanopsis

Melanopsis

Melanopsis

Melanopsis

Melanopsis

Melanopsis

Melanopsis

decollata Stol. Férd. Stoliczka : L. c. p. 536. Taf. 17. Fig. 8.
Esperi Brus. Sp. Brusina : Rád. jugoslav. akad. XXVIII. p. 102.
(non Fér.)

decollata Stol. Sp. Brusina : Foss. Binnenmoll. p. 130.

« « Neumayr és Paul : L. c. p. 48.

« « Fuchs : Führer. z. d. Excurs. geol. Gesellscli. p. 75.

« « Sp. Brusina : Die Fauna dér Congerienscbichten von

Agram in Kroatien. Beitráge z. Paláont. Oest.-Ung.
u. d. Orients. Bd. III. p. 168. Taf. XXIX. Fig. 2—4.
« « K. A. Penecke : L. c. (II. Theil.) p. §23. Taf. X.

Fig. 17.

A leggyakoribb fajok egyike a homokban és agyagban egyaránt.
Stoliczka innen a Balaton mellékéről, a zala-apáti pontusi képződményekből
írja le ezen fajt. Neumayr a slavoniai felső-pontusi és alsó-paludina-rétegek-
ből, Brusina pedig a pontusi képződmény alsó szintjéből említi ezen fajt
Zágráb vidékéről.

55. Melanopsis Ha.ndmarmi Brusina.

(II. tábla. 23. ábra.)

1882. Melanopsis Fuchsi Hand. Handmann R. : Foss. Moll. v. Kottingbrunn. Jahrb.

d. k. k. geol. R. A. Bd. XXXII. p. 556.

1887. Melanopsis (Homalia) Fuchsi Hand. Handmann R. : Die fossile Concliilienfauna

von Leobersdorf im Tertiárbecken v. Wien.
Münster 1887. p. 13. Taf. I. Fig. 6.

1892. Melanopsis Handmanni Brus. S. Brusina: Fauna fossile terziaria die Marku-

sevec in Croazia etc. Glasnica Hrvatskoga na-
ravoslovnoga druztva. God. VII. p. 28.

Ezen fajnak néhány példányát megtaláltam a homokban, melyeket
eleinte a társaságában előforduló Mel. decollata Stol. fiatal alakjainak
voltam hajlandó tartani. Az őszszel azonban, midőn a zágrábi nemzeti
múzeumban végeztem tanulmányokat, Brusina, ezen fajnak a leírója és így
legjobb ismerője, constatálta, hogy az én többnyire fogyatékos példányaim
ezen fajhoz tartoznak.

Ide számítom azon fogyatékos példányt is, melyet az idézett ábra
tüntet föl. Ennél a külső ajak sajátságos duzzadékkal van ellátva, ez azon¬
ban csak fejlődésbeli tökélytelenségnek tekinthető, mert daczára a külső
duzzadéknak, az ajak mégis éles.

(97)

122

LŐRENTHEY IMRE :

XVI. Neritodonta Brusina.

56. Neritodonta cfr. Pilari Brusina.

1884. Neritodonta Pilari Brus. Sp. Brusina: Congerienschichten von Agram in Kroatien.

p. 136.

1892. Neritodonta « « Sp. Brusina : Fauna fossile terziaria di Markusevec.

p. 64.

Egy fogyatékos példányt gyűjtöttem ezen fajból, a mely eddig csakis
a horvátországi pontiisi emelet alsó szintjéből — Lyrcea horizont — isme¬
retes. Példányomat a Zágrábban levő eredeti példányokkal hasonlítottam
össze es azokkal teljesen egyezőknek találtam ; mivel azonban példányom
fogyatékos, mindaddig nem merem teljes határozottsággal ide számítani,
míg éji példányokat nem gyűjthetek, melyek szintén egyeznek a típussal.

XVII. Planorbis Guettard.

57. Planorbis radmanesti Fucns.

1893. Planorbis radmanesti Fuchs. Lőrenthey I. : Szegzárd, Nagy-Mányok és Árpád.

109. és 125. lap. (Lásd ugyanitt az előző irodalmat.}

Nagyszámban fordulnak elő a különböző fejlettségi fokon lévő típusos
példányok.

58. Planorbis Brusinai nov. form.

Ezen kitűnő új faj nagy mennyiségben fordul elő, sajnos azonban,
hogy már nem volt idő azt lerajzoltatni.

Az anyagom jó részé elveszett; csak néhány hiányos példányt sikerült
újabban kipraeperálnom és azokat a zágrábi múzeumban összehasonlítani
az ismert alakokkal, a melyektől azonban sokban eltér.

Példányaim nem teljesek, az utolsó kanyarulat mindegyiknél hiányos,
a meglévő héjrész 3,5 kanyarulatból áll, a kanyarulatok lassan nőnek, felül
domborúak és igy erős varratvonal által vannak egymástól elkülönítve, alul
pedig egy síkba esnek és minden más planorbistól eltéröleg egy teljesen
egyenes felületet képeznek, melyen igen finom varratvonalak láthatók.
A növekedési vonalak felül lemezszerűén kiállók, míg alul csak fonal-

* Lőrenthey Imre : Adatok Szilágy megye és az erdélyi részek alsó pontusi
lerakodásainak ismeretéhez. Orv. term. tud. Értesítő 1893. évfoly. 218. lap. IV. tábla.
14a. ábra.

(98)

KURD PONTÚ Sí FAUNÁJA.

123

szerűek, némely példánynál felül is kétfélék, ugyanis az első kanyarulatokon
erősen kiállók, lemezszerüek, mig később fonalszerüvé lesznek, de ekkor
alul ennek megfelelőleg aránylag még gyengébbek ezen fonalszerű növeke¬
dési vonalak. Azonban nem minden növekedési vonal alakul át lemezszerű
vagy fonalszerű bordává, hanem ezek között marad több igen finom növe¬
kedési vonal úgy alul mint felül. A ház körvonala felülről, de még jobban
alulról nézve, fogas kerékhez hasonlít, mivel a lemezszerű bordák minden
megszakadás nélkül mennek át az alsó felületre, de ott gyengébbekké lesz¬
nek. E tekintetben minden más eddig ismert fajtól eltér, legközelebb áll
még a Planorbis ponticus LŐRENT.-hez,* ez azonban sokkal vékonyabb héjú,
körvonala pedig nem fogas kerekhez hasonló, hanem kerek, a növekedési
vonalak pedig megközelítőleg sem annyira erős kifejlődésnek, mint a Brusi-
nai- nál. Ezen új alakomat Brusina zágrábi egyetemi tanár úrnak, a pontusi
korú fauna legkitűnőbb ismerőjének ajánlom kiváló tisztelettel.

59. Planorbis Margói nov. form.

(II. tábla. 20. és 21. ábra.)

Ez egy nagy alak, a mely a württembergi édesvízi mészben előforduló
P. Pseudammonius Voltz.* alak körébe tartozik, attól csak annyiban tér
el, hogy a ház alsó részen, a mint azt az ábrák feltüntetik, egy erős, oldalt
pedig egy lekerekített gyenge él van. A ház 4,5 kanyarulatból áll; felül
laposan homorú, alul tölcsérszerűen bemélyedt, az oldala kerek, de a felső
részéhez közel egy lekerekített tompa éllel bír.

A kanyarulatok felül lapos oldalnak s csaknem egy síkban vannak
míg alul jóval kerekdedebbek, tompa éllel vannak határolva és tölcsérszerűen
mélyednek befelé.

A varratvonalak mélyek. A növekedési vonalak ferdén haladnak hátra
felé. Az utolsó kanyarulat több mint kétszer olyan szeles, mint az utolsó
előtti és ferdén álló, éles ajkakkal biró szájnyílásban végződik. Az ajkak a
belső callus segélyével függnek össze.

A 21. ábra egy fejletlenebb példányt tüntet föl, a melynél az oldalon
lévő lekerekített, valamint az alsó él is valamivel gyengébb mint az a 20.
ábrán látható, a miből látni, hogy ezen faj fiatal korban közelebb áll a P.
pseudammonius Voi/rz-hoz.

Ezen új alakomat Dr. Margó Tivadar egyetemi tanár úrnak volt
tanáromnak ajánlom, hálás tiszteletem jeléül.

* V. Klein : Conchylien dér Süsswasserkalkformationen Württembergs. Jahres-
hefte des Yereins für vaterlándische Nafrurkunde in Württemberg. Bd. II. 1846. p.
77. Tab. I. Fig. 23.

(99)

124

LŐRENTHEY IMRE:

60. Planorbis sp.

Két töredékes példányt találtam, a mely mindkét oldalt erősen ho¬
morú, a felülete pedig a hossz és haránt irányban haladó vonalak következ¬
teben rácsozott. Nagyságra nézve az előző fajjal egyezhetett. Valószínűleg a
harmadkori édesvízi képződményekből ismert P. excavatus REUSS*-al
azonos.

XVIII. Limnaea Lamarck.

61. Limnaea palustris Müller. var. turricula Held.

(II. tábla. 22. ábra.)

1884. Limnaea ( Limnophysa ) palustris Müller. var. turricula Held. S. Clessin :

Deutsche Excursions - Mollusken-
Fauna (2. Auflage p. 390. Fig. 251.).
1887. Limnaea « « « var. turricula Held. S. Clessin :

Die Molluskenfauna Oesterreich-
Ungarns und dér Sckweiz. p.
556. (Lásd ugyanitt az előző iro¬
dalmat.)

Csak a lerajzolt töredékes példányát találtam ezen ma is élő fajnak. Ala¬
kom teljesen egyezik a var. turricula HELD-val, csak valamivel kisebb,
mint a Clessin ábrája.

XIX. Helix Linné.

62. Helix Chaixii Michaud.

(II. tábla. 24. ábra,)

1855. Helix Chaixii Mich. Michaud : Description des coquilles fossilee découvertes

dans les environs de Hauterive (Drőme) p. 5. Pl. IV.
Fig. 1. Lyon. 1875.

1875. Helix ( Mesodon ) Chaixii Mich. Frid. Sandberger : Land- und Süsswasser

Conch. dér Vorwelt. p. 717. Taf. XXVII.
Fig. 15.

* Aug. E. Reuss : II. Besclireibung dér fossilen Ostracoden und Mollusken dér
tertiáren Süsswassersckichten des nördlicken Böhmens. Palaeontographica. Bd. II.
1852. p. 39. Tab. IV. Fig. 11. Ezen faj a leirásnál Pl. decussatus néven szerepel,
a táblán az ábramagyarázatnál pedig P. exvavatus-nalk van írva, miután azonban
az utóbbi név jobban magában foglalja a faj jellegeit, ezt vagyok hajlandó a helyes¬
nek tartani.

(100)

KURD PONTÜSI FAUNÁJA.

125

1875. Helix Chaixii Mich. Herbich és Neumayr : Die Süsswasserablagerungen im

südöstlielien Siebenbürgen. p. 427.

Ezen fajt DK Francziaország középplioeen korú márgájából ismerteti
Michaud. Eoth az egyetlen lerajzolt, kissé benyomott tekercsű példányt
gyűjtötte, a mely a Sandberger művében lerajzolt példánytól csak annyiban
tér el, hogy valamivel kisebb es hogy a külső ajak talán valamivel erősebben
van vissza hajtva. Ezen csekély eltérés nem elégséges arra, hogy alakomat
a Chaixii- tói elkülönítsem. Hazánk területéről eddig csakis innen Kurdról
ismeretes és Sepszi-Szt.-György pontusi korú képződményeiből említ Neu¬
mayr egy nagy helix-e t, a melyet ő idevesz. Valószínűleg ide tartozik azon
példány is, melyet a Zágrábi múzeumban láttam LEPAViNA-ról Horvát¬
országból.

*

Ezen kívül előfordul meg néhány meg nem határozható de az itt
leírtaktól eltérő csiga fajnak a töredéke, több ostracoda és csonttöredék.

* * *

Elszórva az irodalomban eddig 13 faj van említve Kurdról, mig nekem
néhány kétes viviparán kívül 62 fajt sikerült az eddigi gyűjtésem alapján
meghatározni és itt leírni. Ezek között a következő új fajokat vezetem be az
irodalomba :

1. Congeria spinicrista Lőrent.

2. Anodonta Rothi «

3. « pontica «

4. Micromelania Lóczyi «

5. Pyrgula hungarica «

11. Planorbis

6. Pyrgula Töröld Lőrent.

7. « bicincta «

8. Vivipara gracilis «

9. « Kurdensis «

10. Planorbis Brusinai «

Margói Lőrent.

A kurdi fauna feltűnően édesvízi jellegénél fogva sokban eltér az eddig
ismertetett pontusi korú faunáktól, mindazonáltal, ha a rokon faunákkal
összehasonlítom, a következő megegyezést találom.

Legtöbb faja a szegzárdi faunával közös, ezek a következők :

1. Congeria rhomboidea M. Hoern.

2. « tnangularis Partsch.

3. Dreissensia serbica Brus.

4. Dreissenomya Schröcldngeri Fuchs.

5. Limnocardium Schmidti M. Hoern.

6.

7.

8.
9.

Szabói Lőrent.
Pelzelni Bros.
semisulcatum Brus.
oehetophorum Brus.

10. Limnocardium simplex Fuchs.

11. Micromelania radmanesti Fuchs.

12. Hydrobia syrmica Neum.

13. Vivipara Sadleri Partsch.

14. « balatonica Neum.

15. Bythinia tentaculata Linné.

16. Valvata unicarinata Lőrent.

17. o cfr. naticina Menke.

18. « Kúpensis Fuchs.

19. Planorbis radmanesti Fuchs.
(101)

120

LŐRENTHEY IMRE :

A tihanyi- v al közös fajok :

1. Dreissenomya Schröckingeri Fuchs.

2. Congena triangulams Partsch.

3. Micromelania radmanesti Fuchs.

4. Melanopsis gr adata «

5. « Bonéi Fér.

1 1 . Vivipara

6. Melanopsis decollata Stol.

7. Valvata simplex Fuchs.

8. « Incincta «

9. (i carinata «

10. Bythinia margaritula Fuchs.
Sadleti Partsch.

A nagy-mányoki-val a következő fajaim közösek:

1. Ccmgeria rhomboidea M. Hoern.

2. « triangularis Partsch.

3. Dreissenomya Schröckingen Fuchs.

4. Linmocardium Schmidti M. Hoern.

5. « Szabói Lőrent.

A radmanest-vfdl közös fajok:

1. Congeria triangulatis Partsch.

2. « arcuata Fuchs.

3. Dreissenomya Schröckingeri Fuchs.

4. Limnocardium Auingeri Fuchs.

9. Planorbis n

6. Limnocardium Rothi Halav.

7. « ochetophorum Brus.

8. Planorbis radmanesti Fuchs.

9. Micromelania radmanesti Fuchs.
10. Valvata Kúpensis Fuchs.

5. Limnocardium simplex Fuchs.

6. Micromelania radmanesti Fuchs.

7. Bythinia margaritula Fuchs.

8. Vivipara Sadleti Partsh.
mesti Fuchs.

A kúpi faunával a következő fajaim közösek :

1. Unió cfr. atavus Partsch. 4. Melanopsis Bouéi Fér.

2. Dreissenomya Schröckingeri Fuchs. 5. Valvata Kúpensis Fuchs.

3. Micromelania radmanesti « 6. Bythinia margaritula Fuchs.

7. Bythinia tentaculata Linné.

Ezen összehasonlításokból kitűnik, hogy a kurdi faunának sok közös
alakja van a rhomboidea szint- tel, de viszont az alsóbb szint radmanesti
faunájával és az ugyanide számított tihanyi és kupi faunákkal is. Csak a
Micromelania radmanesti Fuchs és Dreissenomya Schröckingeri Fuchs
azok a fajok, a melyek az itt összehasonlított faunák mindegyikében elő¬
fordulnak.

Faunám érdekességét gazdagságán kívül nagyban emeli az. hogy
míg az eddig ismertetett pontusi korú faunák közül csak a radmanesti tartal¬
maz egy-ket példány anondontát, a még le nem irt A. Horváthi BRUS.-t :
addig itt Kurdon nagy mennyiségben lepnek föl, úgy hogy az uralkodó ala¬
kok közé tartoznak.

Most már összesen 3 pontusi korú anodonta ismeretes, a melyből kettő
úgymint az A. Rothi Lőrent. és A. pontica Lőrent. eddig kizárólag
kurdi alak.

Mig a levantei kor lerakodásaiban uralkodó vivipara- k és unio-k az
eddig ismertetett pontusi korú faunákban csak elvétve fordultak elő, addig
itt oly nagy mennyiségben és faj változatban szerepelnek, hogy Neumayr

(102)

KURD PONTUSI FAUNÁJA.

127

ezen balatonmelleki vivipara és unió dús rétegeket tévesen levantei korú¬
nak, illetőleg alsó-paludina-rétegbe tartozóknak vette. Az itt leirt faunából
azonban kitűnik, hogy ezen képződmény is, miként valószínűleg a többi
összes balatonmelléki vivipara es unió dús pliocén korú lerakodás, szintén
pontusi korú. Mert nem lehet levantei korúnak venni azon lerakodásokat,
a melyben Congeria rhomboidea M. Hoern., Limnocardium Schmidti
M. Hoern., L. Szabói Lőrent., L. Rothi Halav., L. Pelzelni Brus., L. crista-
galli Roth, L. ochetophorum Brus., Valvata unicarinata Lőrent. és V. cfr.
naticina Menke, továbbá a mélyebb szintekben is honos Dreissensia serbica
Brus., JJ. minima Brus., Dreissenomya Schröckingeri Fuchs., Limnocar¬
dium sernisulcatum Rouss., L. Auingeri Fuchs., Micrornelania radmanesti
Fuchs., Valvata kúpensis Fuchs, V. carinata Fuchs, V. bicinda Fuchs, V.
simplex Fuchs, Melanopsis gradata Fuchs, M. Bouéi Fér., M. Handmanni
Brus. és Planorbis radmanesti Fuchs fordulnak elő. Bár vannak levantei
korú alakok is a faunában, úgymint az Unió acutus Cobalcescu, Hydrobia
sepulcralis Partsch, Vivipara leiostraca Brus., Vivipara spuria Brus. és
Valvata Ottiliae Penecke.

A pontusi korú kövületek annyira túlsúlyban vannak, hogy a képződ¬
mény határozottan pontusi korú és a kevés levantei alak csak azt bizo¬
nyítja, hogy azok sem kizárólag levantei korúak, hanem a pontusi korból
mentek át a levanteibe.

A nagyszámban fellépő Limnocardium cristagalli Roth arra utal,
hogy itt a mai Kurd helyén egy csendesebb, gyengébb hullámzásu beltenger
volt. Ezen beltengernek a vize hol állt, hol pedig gyenge lefolyással bírha¬
tott s így hol agyagos iszapból, hol tiszta homokból építette a fenekét.

Ma is igaz még SANDBERGER-nek ezen szava :

«Es ist zűr Zeit nocli recht schwierig, ein einigermasseu zutreffendes
Gesammtbild dér Fauna dér Inzersdorfer Schichten zu gébén, da fást jeder
neu entdeckte Fundort Eigenthümlichkeiten zeigt und bisher als festste-
hend betrachtete Ansichten modifizirL .*

Ezen lelethelyem is igazolja azon régibb állításomat, hogy a Gong.
triangularis Partsch tömeges föllepte által jellegzett rétegek faunája sokban
eltér a Gong. rhomboidea M. Hoern. tömeges föllépte által jellegzett só-
sabb vizű jellegű rétegek faunájától.

I. Tábla.

1.. 2. és 3. ábra. Anodonta Rothi nov. form. Természetes nagyságban.

4. ábra. Anodonta pontié a nov. form. Természetes nagyságban.

5. és 6. ábra. Dreissensia serbica Brus. Természetes nagyságban.

Land- und Siisswasserconchyl. d. Vorwelt. p. 703.

1103)

128

LŐRENTHEY IMRE : KURD PONTÜSI FAUNÁJA.

7. ábra Vivipara gracilis nov. forjh. Természetes nagyságban.

8. ábra. Vivipara Kurdensis nov. form. Erősen lépcsőzetes példánya, természetes nagy¬

ságban.

H. Tábla.

1 — 4. ábra. Pyrgula Töröld nov. form. Négy különböző példánya, mely a faj fejlő¬
dését tünteti föl.

5. ábra Pyrgula bicincta nov. form. Egy hiányos példány, melynél az utolsó ka¬

nyarulat le van törve.

6. ábra. Micromelania Lóczyi nov. form. Egy kevéssé sikerült rajz, melynek a külső

ajaknak előre húzott voltát kellene feltüntnie.

7. ábra. Ugyanaz.

8. ábra. Micromelania Lóczyi nov. form. átmeneti alakja a Micromelania radmanesti

Fuchs-Ijoz.

9. ábra. Pyrgula hungarica nov. form. A rajz nem a legjobban sikerült, mert az él

nincs a kanyarulatok felső kétharmadára rajz
zolva, hanem a közepére.

10. ábra. Micromelania Lóczyi nov. form. Olyan példány, melynél a csomókkal fedett

él csak az első kanyarulatokon lépett föl.

11. ábra. Limnocardium semisulcatum Brus. Embrionális alakja.

12. ábra. Vivipara kurdensis nov. form. Erősen lépcsőzetes példánya.

13. és 14. ábra. Vivipara kurdensis nov. form. Kevésbbé lépcsőzetes példányai. A rajz

nem a legjobban sikerült.

15. és 16. ábra. Dreissensia serbica Brus.

17., 18. és 19. ábra. Congeria spinicrista nov. form.

20. ábra. Planorbis Margói nov. form. A felső él kissé erősre van rajzolva.

21. ábra. Ugyanaz. Az a) nem jól sikerült rajz.

22. ábra. Limnaea palustris Müller. var. turricula Held. Fogyatékos példány. A rajz

nem a legjobban sikerült.

23. ábra. Melanopsis Handmanni Brus. Egy rendellenes kifejlődésü példánya, mely¬

nek a külső ajka sajátosan megvastagodott.

24. ábra. Helix Chaixii Mich.

Mindazon alakok, melyek mellé nincs rajzolva a nagyság mérete, ter¬
mészetes nagyságban vannak rajzolva.

A leirt anyag egy része a magy. kir. földtani intézet tulajdona.

(104)

A RUMAENIT, EGY UJ FOSSZIL GYANTA.

129

A RUMAENIT, EGY ÜJ F0S8ZIL GYAKTA.

Romániában « romániai borostyánkő)) név alatt fosszil gyanta fordul elő,
melyből ott- és Becsben szivarszipkákat és egyéb közönséges és fényűzési tárgyakat
készítenek és ily formán a balti borostyánkővel (succinit) nemcsak eredménynyel
versenyez, hanem ritkasága miatt jobban is űzetik.

E gyanta vegyi és physikai tulajdonságaira nézve nagyon hasonlít a
succinitliez, mindazonáltal valamennyi eddig leírt gyantától különbözik.

A rumaenit Romániában is egyáltalában ritkán és ez ország csak kevés vidékén
fordúl elő. Színre nézve ott sárga meg fekete borostyánkövet különböztetnek
meg. Ez utóbbi azonban Fkenzel szerint lignitszurokszén. A sárga és most
vizsgálat alá vett borostyánkő Valeny di Muntye mellett levő vízfolyásokból
került napfényre; Zincken C. szerint Buscou kerületben, szenes, leveles palákban
fészkek vagy félbe nem szakított telepekben, homokkő rétegekben fordulna elő ;
Telage mellett Bohosa kerületben is találtak, de ez olyan darabos törékeny, hogy
ékszernek nem használható. Zincken említi továbbá, hogy borostyánkövet Buscou
mellett, a Bukarestből Braila felé vezető vasút mentén egy mértföldnyi szabad
nagy területen a földben találtak. E borostyánkőről Herbich F. a következőt irta r

«A darabokat Valeny di Muntye mellett a patakok görgetegében szedik.
Minthogy ott a neogén' sorozat szarmata és ponti emelet-beli rétegei fordulnak
elő ; ez okból e borostyánkő-gumók csak ama rétegekből kerülhettek ki.
Minthogy a ponti emelet rétegei (az ú. n. congeria rétegek) lignittelepeket is
zárnak magokban, valószínűnek látszik, hogy a legtöbb borostyánkő azoktól
származik.))

A rumaenit színe közönségesen barnás sárga vagy barna, ritkán sárga.
At-látszó vagy áttetsző, ritkán végképen átlátszatlan. Jellemzők reá nézve a tömegét
keresztül hatoló repedések és szakadékok, melyek gyakran föltűnő nagy számban
fordulnak benne elő. E repedések azonban nem változtatják meg az ásvány
összetartását ; az metszhető, esztergályozható, simítható és egyébként földol¬
gozható, a nélkül, hogy törnék ; különben rideg és kagylós törésű. Keménysége
272 és 3 között változik. Mészpát karczolja; ellenben a mészpátot csak kevés
esetben, a succinitot azonban mindig karczolja. Mozsárban csak nehezen dörzsöl¬
hető finom porrá.

Fajsúlya 1,105- 1,048. A mikroszkóp alatt ugyanazon tüneményeket mutatja,
mint a succinit. A legtöbb darab tiszta és átlátszó ; egy fehéresen homályos darab
kis gömbölyű üregeket tartalmaz. A rumaenit átlátszó részeiben polarizált fényben
élénk interferenz színeket látni; legszebben mutatkozik a kék és a sárga. A színek
itt éppen úgy váltakoznak, mint a succinitnél, majdnem éppen oly élénken, mint
a simetitnél. Két sötétsárga áttetsző darabban a gyűjtő lencsével belebocsá-
tott fény világos zöldes sárga színnel fiuoreskál. Zincken C. szerint Romániá¬
ban kék színnel fluoreskáló darabok fordúlnak elő, gyakran szebben mutat¬
ják a tüneményt mint a Siciliában előforduló simetitek. Dörzsölve a rumaenit
negativ elektromos lesz. A vizsgálat alá vett darabok az elmállásnak csak vékony
Földtani Közlöny. VXXI. kőt. 1894. (105) 9

130

A RUMAENIT, EGY UJ FOSSZIL GYANTA.

rétegét mutatták, mely réteg a darabokkal szorosan összefügg és sötét sárgás szürke
egészen vörösbarna színű.

Hevítve a rumaenit olvad a nélkül, hogy földuzzadna, 300° C. és ennél
magasabb hőmérséknél megolvadva, nyugodtan folyik, és akkor sűrű világos
sárga gőzöket bocsát ki, melyek köhögésre ingerelnek, és sajátságos aroma-
tikus, de egyszersmind kénhvdrogenszagot terjesztenek. Ha e folyamatot hűvösen
tartott gyüjtó'üveggel összekötött üvegretortában végezzük , akkor eleinte híg
folyadékot nyerünk ; egyszersmind kénhvdrogén és széndioxyd fejlődik ; erre
a gyűjtőüvegbe sűrűén folyékony vörösbarna, zöldesen fluoreskáló, sajátságosán
kozmás szagú olaj megy át és a retorta nyakában finom kristályok ülepednek le.
Ez utóbbiak borostyánkősavból állanak és e sav a híg folyadékban oldva is
található.

A borostyánkősav a rumaenitban változó mennyiségben fordul elő ; súly
szerint 0,3 — 0,9 - — 1,35 — 3,2 %. Hamúalkotórészeket csak elenyésző mennyi¬
ségben tartalmaz. Vegyi összetétele a következő :

81,64 rész karbon, 9,65 r. hvdrogén, 7,56 r. oxygén, 1,15 r. kén. Alkohol
csak 6,6, aether 14,4, chloroform 11,8 és benzol 14,2 o/o-át oldja.

Concentrált salétromsav a rumaenitot hidegen nem támadja meg, melegen
sárgás morzsaszerű állománynyá oxydálja. Concentrált kénsav föloldja, az oldat
barnavörös; ez oldat vízzel hígítva világos szürke, könnyen oldható gyantát
bocsát ki.

A rumaenit mindezeknél fogva lényegesen különbözik a succinittől.

Hogy kéntartalma éppen oly kevéssé a rumaenit eredeti alkotó része, mint
a succinitnek és a legtöbb fosszil gyantának sem, azt némi biztossággal elfogad¬
hatónak tarthatjuk. Az élő fenyőfák gyantáinak egyikében sínes kén szerves
vegyiiletben. A fosszil gyanták ez elemet még csak a fosszilizatio alkalmával
kapták meg, valószínűleg kénhydrogen alakjában, mely beléjök diffundált, mi
mellett hydrogénje a gyanta oxygénjével vízzé egyesült, mely a gyantát ismét
elhagyta, a kén ellenben a szerves anyaggal szoros vegyülésbe jutott. (Helm. O.
Schrftn. d. Naturf. Ges z. Danzig, N. F. Bd. VII.)

a —

(106)

TÁRSULATI ÜGYEK.

131

TÁRSULATI ÜGYEK.

II. SZAKÜLÉS 1894 MÁRCZIUS 7-ÉN.

Elnök : Dr. Szabó József.

Rendes tagságra ajánlja dr. Koch Antal ör. tag Pálfy Mór tanárjelöltet
Kolozsvárott.

Az előadások sorát megnyitja az elnök :

1. Dr. Szabó József: « Typuskeveredések a dunai trachytcsoportban »
■ czímű előadásában általában ismerteti azon változásokat, a melyeket az eruptív
anyag az útjában levő kőzeteken előidézhet. Ezek után az előadó áttér a szóban
forgó hegység trachytos kőzeteinek petrographiai és geológiai jellegzésére.
Megfigyelései szerint e vidéken az ásvány-associatio szerint három typus ismerhető
fel, ezek : a) biotittrachyt, b) amphibol-andesit, c) augit-andesit. A biotittrachytra
legjellegzőbb a sohasem hiányzó fekete csillám, ezzel amphibol, labradorit és
nem ritkán piros gránát társul. E kőzet az eruptioi cyklus legöregebb tagja.
A másik két typusban nincs sem biotit, sem gránát, de mindegyikben megvan
ajellegző hypersthen, a földpátok a labradorittól az anorthitig. Az augit-andesit
általában a legelterjedtebb tracliyttypus és az eruptioi cyklusnak legifjabb, bere-
kesztő tagja. Előfordulnak azonban a feltörések helyén vagy környékén a különböző
trachytlávák érintkezése következményeként typuskeveredések is ; ilyenek a dunai
trachythegységben a biotit-trachyt keveredése amphibol-andesittel és ez utób¬
binak keveredése augit-andesittel. Ilyen keveredések alkalmával a régibb
generatio egyes ásványai el is pusztulhatnak és újabbak keletkezhetnek. Előadó
a typuskeveredést a petrographia teréről a geológia terére átvive, azt mint
régiónál contact hatást vezeti be a tudományba.

2. Franzenau Ágoston «a zsupaneki (Krassó- Szörény ni.) tályag forami-
niferau-t tanulmányozván, eredményeit ismertette. A lelethely Orsovától északra
van ; az itten előforduló badeni tályag foraminifera faunája tökéletesen egyezik
a dr. Schafarzik Ferencz által leírt molluszka faunával. Előadó 54 foraminifera
fajt határozott meg. a melyek közül a Hauerina compressa d’ORB. mint ritkább
alak szintén előfordul. Miliolina Schreibersi d’ORB. a legkülönfélébb változatokban
található, kezdve az embryonalis alaktól egészen a legfejlettebbig. A fajok túlnyomó
része sekély tengeri lerakodásra vall.

Dr. Schafarzik Ferencz megjegyzi, hogy az általa gyűjtött bő anyagban a
Heterostegina costata d Orb nagyon közönséges, a mely alakot az előadó nem
constatálhatta.

3. Inkey Béla «a tervezett arad-csanádi öntöző csatorna geológiai

szelvényét » mutatta be. A csatorna, a melynek mérnöki előmunkálatai már folya¬
matban vannak, Paulisnál fog kiszakadni a Marosból, északra húzódván nyugatra
és délnyugatra fog kanyarodni és a mezőh egyesi terület érintése után Nagy¬
ító?) 9*

132

TÁRSULATI ÜGYEK.

Laknál fog ismét a Marosba torkollani. A Körös és Maros közti diluvialis víz¬
választó plateaun húzódik keresztül. Az előadó a csatorna vonalának mentén a
múlt év nyarán fúrásokat eszközölt, az altalaj s általában a geológiai viszonyok
kiderítése végett ; ugyancsak az ő kezdeményezésére készítette Búzás K. mérnök
úr a tervezett csatorna hossz-szelvényét. A fúrások a csatorna mélysége szerint
2 — 5 m-nyire tétettek. A diluvialis plateau, a melyen helyenkint völgyelések,
régi kiszáradt folyómedrek is vannak, feltalaja egy lőszszerű anyag, ez alatt
homok van, helyenkint ki is emelkedve a ló'sztakaró alól ; de a Maros alluviumába
is jutott a fúró és a mezőhegyesi területen túl délfelé agyagba és székes agyagba.
Az előadó ezek után rámutatott a vállalat következményeire és esetleges nehéz¬
ségeire. A csatorna nagyon sok vizet fog a Marosból elvezetni és mivel sok helyen
homokon és kavicson vezet, a víz nagy része az altalajban el fog szivárogni,
addig, a míg az iszap a réseket el nem tömi és az elszivárgást meg nem akadá¬
lyozza; a míg ez be nem következik, a vidéken a talajvíz állandóan magasabb lesz
és talán ki is fakad. Indiában és Californiában a csatorna-öntözésnél a széksó
kivirágzás gyarapodását tapasztalták, valószínűleg itt is úgy lesz ; ennek ellenszere
a talajvíz gyors elvezetése lec^apolás által, nehogy a föld széksó kivirágzás által
terméketlen legyen.

L. Lóczy Lajos a megelőzőkhöz saját tapasztalatai alapján a vidék geológiai
szerkezetét illetőleg nehány megjegyzést fűz. A Maros alliiviuma és ó-alluviuma
a ménesi hegyektől nyugatra Pécskáig, innen pedig északra Szt.-Annáig terjed ; ezt
felül egy 0,8 — 1 m vastag lősmemű anyag alkotja, a mely alatt van a kavics ;
itt az ó-alluvium területén a vizek rendkívül tiszták. Pécskától nyugatra Szászlakig,
innen pedig Mezőhegyesig egy diluvialis plateau van, a mely a Maros balpartján
délre Yinga felé folytatódik. E diluvialis plateau tetején 13 — 14 m vastagságbpm
typusos lősz van sárga agyaggal váltakozva és ez alatt szép quarzkavics, a mely
azonban már nem ó-alluvialis mint odébb keletre, hanem a Vingánál talált emlős
csontok alapján pliocaen. A diluvialis terület hepe-hupás, sekély üst vagy teknő-
szerű mélyedésekkel, ezeknek kelet felé a vékony lőszszerű takarón nyoma sincs,
de itt ismét a régi folyómedrek kanyargásait láthatjuk. A hol a kútvizek oly
feltűnően tiszták, ott a csatorna vize székesedést nem fog előidézni ; csak ott, a hol
az altalaj különben is széksóban gazdag.

III. SZAKÜLÉS 1894 ÁPRILIS 4-ÉN.

Elnök : Böckh János.

Az elnök sajnálatát fejezvén ki a társulat elnöke, dr. Szabó József megbe¬
tegedése fölött, megnyitja az ülést.

Az előadások sorát megkezdi :

1. Dr. Zimányi Károly, a ki « ásványtani közlemény ek» czíme alatt ismerteti
tolcsvai (Zemplén m.) quarzot kristálytani tekintetben. Az apró kristálykák egy
ibolya szürke litlioidit üregeiben ülnek ; az étetési kísérletek alapjáu e quarzok
dauphinéi ikrek. Alakok: (ÍOTO) oo B, x(1011)R, x(3032)|R, x (7 07 5) i R,

(108)

TÁRSULATI ÜGYEK.

133

x (13.0.13.9) 13 R, x(0111) — R, x(O.ll.ll.l) — 11E, xt(3212) — ^--j ,

3 p 3

xt (1232)— b.

b) Hemimorphit Moraviczáról. Durva szemcsű magnetitban pátos, sárgás¬
barna spkalerit, leveles vascsillám és szemcsés galenit fordul elő ; az üregekben
kis quarz kristályok druzái vannak, a spkaleriton a quarz körül hemimorpliit
vékony léczalakú vagy lándzsás, szintelen kristályai ülnek. A megfigyelt alakok :
(OlO)ooPoo, mint uralkodó lappár, (001) o P, (110)ooP, (011) Poo, (101)
P co (301 ) 3 P oo

ej Baryt a Kaukázus hegységből. Szűrkeszínű tömör, homokos mészkő szerves
zárványként lerebratulákat tartalmaz. Egy ilyen kövület belsejében egy a baryt-
nál ritka habitussal kifejlett kristály ült, a mennyiben (Oll)Poodoma szerint
oszlopos volt; a többi alak (102) i Poo, (110) oo P, (111) P, (122) P 2,
(355) P § uj alak, (100) oo P oo.

d) Végül bemutatta előadó azon szép kén-kristályokat, a melyeket a m. kir.
Földtani Intézet igazgatója, Böckh János úr, társulatunk tagjától, Dologé János
kir. bányatanácsos úrtól kapott. A kristályok 1,5 — 2,5 cm nagyságnak, áttetszők
vagy félig átlátszók és szép kifejlődésnek ; a zalathnai kohóban a még tisztátalan
szénkéneg gyűjtőedényeiben képződtek. Combinatiojuk a közönséges, t. i. (111) P,
(113) | P, némelyeknél még ez alakokhoz járul (011) Poo.

2. Dr. Braun Gyula nehány érdekes ásványt mutatott be és röviden
ismertette azokat különösen genetikai tekintetben. A csaknem víztiszta trifaili
(Stiria) andesin kristálykái barna szénen ülnek. Dr. Hatle által erzbergit név
alatt először leírt calcit- és aragonit lerakodás a stíriai Eisenerzről való. E carbo-
natok világosabb és sötétebb színű váltakozó rétegekben telepedtek egymásra.
A rétegekre merőleges csiszolaton igen szép hullámos, szalagos rajzok tűnnek fel.
Végül előadó egy bleibergi calcitot mutatott be, a több cm nagyságú skalenoéderes
kristály, mint azonos orientálású, oszlopos kristály nőtt tovább, tetőzve
x (0112) = — \ R rhomboéderrel.

3. Dr. Staub Móricz « Magyarország tőzegtelepeiről » értekezik. Előadó
bemutatja a magyarországi tőzegtelepek térképét, a melyet ő a m. kir. természet-
tudományi társulat tőzegkutató bizottsága tagjainak jelentései és az irodalmi
adatok alapján készített. Jellegzi általában hazánk tőzegtelepeit és ezeket össze¬
hasonlítja a nyugat- európaiakkal. Hazánkban alig van telep, a mely terjedelemre
és vastagságra nézve a külföldiekkel versenyezhetnék, de feltűnő nálunk, hogy
főképen az ország nyugati részében az u. n. délnyugati dombos vidéken sokkal
több és nagyobb tőzegtelep van, mint akár Erdélyben vagy Eszak-Magyar-
országban. Fellápjaink jóval csekélyebb számuak, mint az allápok és amazoknál
a rétegek száma sokkal kevesebb, mint a külföldi fellápokban. A térkép is
megerősíti azt a nézetet, hogy jelenleg oly korszakban élünk, a mely nem oly
csapadékdús, mint az előbbi, mert a lápok mesterséges lecsapolás nélkül is lassankint
kisebbednek.

(109)

134

TÁRSULATI ÜGYEK.

A í. év ápi’ilis 4-én tartott választmányi ülésen a folyó ügyek elintézése
után az első titkár mint pénztáros bemutatja az év első negyedére vonatkozó
pénztári jelentést, nem különben a selmeczbányai fiók egyesület 1894 februárius
24-én tartott közgyűlésének hitelesített jegyzőkönyvét.

* A társulat könyvtára részére beérkezett ajándék-könyvek :

Ascher F. A.: Montanzeitnng fiir Oesterreich-Ungarn und die Balkan-
lánder, I. Jahrg. Nr. 1 — 6.

Bericht über die Verwaltung dér naturhistorischen, archeologischen und
ethnologischen Sammlung des Westpreussischen Provinzial-Museums für das
Jahr 1893. — Conwentz H. ajándéka.

Lakowitz : Die Feier des 150-jáhrigen Stiftungsfestes dér naturforschenden
Gesellscbaft zu Danzig am 2. und 3. Jánner 1893.

Annual Report of tlie Curator of the Museum of comparative Zoology at
Harvard College fór 1892 — 93. — Agassiz A. ajándéka.

Geologisch-bergmánnische Karten mit Profilén von Idria nebst Bildern
von den Quecksilber-Lagerstátten in Idria. Az osztr. cs. k. földmívelésügyi minisz¬
térium ajándéka.

Stevenson J. J. : On the use of tbe name «Catskill». — Stevenson J. J. :
On tbe origin of tbe Pennsylvania Antbracite. — Stevenson J. J. : Origin of the
Pennsylvania Antbracite. — Mind a bárom mű a szerző ajándéka.

A M. FÖLDTANI TÁRSULAT SELMECZBÁNYAI FIÓKEGYLETÉNEK
1894 FEBRUÁRIUS HÓ 24-ÉN TARTOTT KÖZGYŰLÉSE.

E közgyűlésnek, melyen Hültl József min. tanácsos és bányaigazgató ismét
a fiókegyesület elnökévé, Cseh Lajos bányageologus pedig titkárrá választatott,
legfontosabb és legérdekesebb tárgya a következő indítvány elfogadása : « Minthogy
Körmöczbánya geológiai térképének kiadatását a m. kir. Földtani Intézet vállalta
magára ; a selmeczbányai fiókegyesület azon lesz , hogy Aranyidka, Úrvölgy -
óhegy és Magurka bányaterülete geologiailag fölvétessék és a fölvételt föltiintető
térkép a fiókegyesület költségén adassák ki. »

(110)

SUPPLEMENT

ZUM

FÖLDTANI KÖZLÖNY

XXIV. BÁND. 1894 APKIL— MAI. 4-5. HEFT.

NEUE BEITBÁGE

ZUB GENAUEBEN GEOLOGISCHEN KENNTNISS DES GYALUEB

HOCHGEBIBGES.

(Mit einem geologischen Profil auf Tafel III.)

Von

Dr. Anton Koch.*

Die ’oisherige Auffassung über den geologischen Bau des Gyaluer
Hochgebirges war im allgemeinen dér, dass dieses einen centralen Kern
von Stockgranit besitze, auf welchem sich ringsum zuerst eine Gneiss-
hülle lehnt, worauf die breite Zone dér Glimmerschiefer folgt, und zuletzt
eine Zone von Phylliten, reich an eingelagertem krystallinischen Kaik und
Amphiboliten den ganzen Gebirgsstock uinhüllend.

Den genaueren Bau dér nördlichen und östlichen Bandzone dér
Gyaluer Hochgebirge habé ich auf Grund dér im Auftrage dér kgl. ung. geol.
Anstalt in den Jahren 1882 — 1887 durchgeführten Specialaufnahmen,
selbst erschlossen.** Auch ich habé, wie Fr. R. von Hauek in dér «Geologie
Siebenbürgens i) (p. 187) am Rande unseres Gebirges eine obere oder jün-
gere — und eine untere oder altere Gruppé dér krystallinischen Schiefer
angenommen. Die Gesteine dér oberen Gruppé sind vorherrschend Phyllite,
chloritische Schiefer und Amphibolschiefer, untergeordnet Sericit- und
graphitischer Schiefer, krystallinischer Kaik, Glimmer- und Amphibol-
gneiss; jene dér unteren Gruppé aber vorherrschend Glimmerschiefer,
dér oft sericitisch wird, untergeordnet Gneiss und graphitischer Glimmer¬
schiefer mit Quarzit. Da ich aber damals bis zum centralen Granitkern des
Gebirges noch nicht vorgedrungen bin, blieb ich auch dér Ansicht, dass
unter meiner tieferen Gruppé dér krystallinischen Schiefer, noch eine

* Dér Gesellschaft vorgelegt in dér Vortragsitzung vöm 6. December 1893.

** Siehe besonders: Bericht über die in dem südlicli von Klausenburg gelege-
nen Gebiete im Sommer d. J. 1886 dureligeführte Detail-Aufuabme. Jahr. Bér. d.
kgl. ung. geolog. Anstalt für 1886. Budapest 1887.

[25]

136

ANTON KOCH :

dritte Zone des vorberrschenden Gneisses kommen müsse ; und dieser
Ansicbt babé icb nocb im Jabre 1892 Ausdruck gegeben.*

lm vorigen Sommer endlicli batte icb Gelegenbeit das genannte Hocb-
gebirge zu durcbreisen und ein möglicbst genaues geologiscbes Profil
aufzunebmen, welches icb bier vorzeigen und eingebenderweise besprecben
will, indem es sicb berausstellte, dass dér geologiscbe Bau des Gebirg-
stockes von den bisberigen Auffassungen mebr oder minder abweicht.

Die geologischen Beobacbtungen beginnen bei Gyalu, welcher Markt-
flecken den nördlicben Beginn meines Profiles bildet. Da die Gebilde dieser
Randzone in meinem oben citirten Berichte bereits ausführlich besproclien
wurden, will icb bier eine Wiederbolung vermeidend, ganz kurze Erklarun-
gen gébén.

( ae )** sind 4 — 5° gégén ONOO einfallende unter-eocane bunte Tbon-
schichten, welcbe durcb einen bl. 100 m machtigen Gang von Grünstein-Am-
phibolandesit (a) durcbbrocben werden. Darunter folgen wellig-gewundene
Scbicbten von obercretaceiscbem Sandstein und Mergelscbiefer (kh), welcbe
discordant unter 25 — 30° NO einfallen. Diese haltén bis Hideg-Számos au,
wo sie sicb an die steil (50 — -70°) einfallenden krystallinischen Schiefer
anlebnen, aber auch als Hippuritenkalk (hm) auf dérén Schicbtköpfen
liegend vorkommen. Folgende Arten dér jüngeren kryst. Scliiefer kann
mán nun von aussen nacli innen zu im K.-Szamos-Profile beobachten :

1. Amphibolschiefer (am), welcher bl. 1000 m weit andauert.

2. Chloritischer Schiefer (eh) in sehr zersetztem Zustande bl. 400 m
weit dauernd. Er konnte vielleicbt ein Umwandlungsprodukt des Amphi-
bolschiefers sein.

3. Thonglimmer schiefer oder Phyllit (pt) bl. 1000 m weit entblösst.

4. Dolomitischer Kaik (m) mit Quarzadern, die Felswand des Cse-
tatye-Berges bildend, eine bl. 100 m breite Zone.

5. Sericitschiefer ( s ) unter dér Kalksteinwand bl. 40 — 50 m machtig,
talkschieferábnlich, ebenfalls von Quarzadern und Gangén durcb drungen.

6. Chloritischer Schiefer (eh) in bl. 60 — 50 m breiter Zone.

7. Abermals Thonglimmer schiefer (pt) bl. 1000 m weit andauernd.

8. Wieder chloritischer Schiefer (eh) 50 m breit, bei dér ersten
Brücke anstehend. Oberbalb dér Brücke übergeht dér chloritische Schiefer
durcb Aufnahme von Biot-it in Glimmerschiefer.

Die Randzone dér jüngeren krystallinischen Schiefer hat alsó im Sza-

5,< Neue geologische Übersichtskarte elér Siebenbürgischen Landestbeile Ungarns.
Ausgefiibrt und dér Versammlung ungar. Aerzte imd Naturforscber in Kronstadt
vorgezeigt. Erláuterung in den Yerbandl. dieser Wandersammlung. Budapest 1 893.
pag. 455.

** M. s. das Profil. Taf. III.

[26]

DAS GYALUER HOCHGEBIRGE.

137

mos-Profile eine beinabe 4 km messende Oberflacbenbreite. Darunter folgt
nun die Gruppé dér alteren Sehiefer, welehe ieb nun eingekender bespre-
chen muss, da meine alteren Berichte über diese wenig enthalten.

Biotitschiefer ( cs ) beginnt die Reilie, in welcbem aber neben den vor-
berrschenden, tombackbraunen Biotitscbíippchen aucb Muscovitbláttcben
sich zeigen. In dér nun folgenden felsigen Tbalenge wird dieser Glimmer-
scbiefer durch einen macbtigen Gang von Pegmatitgranit (jrjj durcbbrochen,
dessen seitlicbe Verastelungen den Scbiefer in allén Ricbtungen durcbdrin-
gen, wobei an dem Contacte dér Glimmerscbiefer infoige dér Aufnabme
von fieiscbfarbigem Ortboklas aucb in Gneiss (gn) übergebt. Es scbeint
daber, als wenn dieser Gneiss wirklich eine Contact-Umwandlung des
Glimmerscbiefers wáre ; es kommt jedocb dér Gneiss — wie wir sogleieh
seben werden — aucb obne Gránit weiter aufwárts, als macbtige Einla-
gerung im Glimmerscbiefer vor. Die Bildung dieser Tbalenge lásst sicb aus
dem Auftreten des Pegmatites leicbt erkláren.

Oberbalb dieser Tbalenge erbeben sicb an dér Strasse steile Glimmer¬
scbiefer -Wánde, dérén Scbicliten unter 30° gégén NNO einíallen. Dér dünn
lamellöse Scbiefer entbalt hier Biotit und Muscovit in beinabe gleicber
Menge, ist alsó ein normáléi- Glimmerschiefer.

Au dér Müuduug des Gr. Riska-Bacbes weist dér lamellöse Glimmer¬
scbiefer nur mebr Muscovit-Scbüppcben auf, aber aucb diese treten gégén
die bl. 1 mm dicken Quarzlagen in den Hintergrund. Das Verflácben dieses
Muscovitscbiefers ist 95° NW; dér Glimmerscbiefer liatte alsó von dér
Tbalenge bis bieber gemessen einen grossen Faltensattel geworfen.

Derselbe Glimmerscbiefer dauert weiter binauf zu an ; docb erscbei-
nen liie und da Gneisseinlagerungen dazwischen, so unter anderem aucb
an dér Müuduug des KI. Riska Bacbes, neben dér Brücke, wo davon eine
Felspartie emporragt, dérén Scbicbteinfallen 15° NW misst. Dér Gneiss
entbalt grünlicbweisse, ziemlicli grosse Muscovitscbuppen, welclie in unter-
brocbenen Lagen die Scbieferungsflacben bedecken, wabrend die beiden
anderen Gemengtbeile zusammen bis 2 — 3 cm dicke Lagen bilden. Vor-
berrscbend ist darunter fleiscbfarbiger Ortboklas (nacb dér SzABÓ’schen
Metbode bestimmt zwiscben dér Pertbit- und Loxoklas-Reibe stebend), unter-
geordnet violett-graue Quarzkörner, welcbe im Ortboklas wie eingebettet
erscbeinen.

Dér die Gneisslagen einfassende Glimmerscbiefer ist liier sebr quarz-
reicb und bildet derselbe ins Rötblicbe zieliende graue Lagen von V2— 5 mm
Dicke durcb dünne Muscovit und Biotit-Hautcben abgesondert.

Weiter binauf zu bénáit dér Glimmerscbiefer diesen Charakter, wobei
die Glimmerbautchen infoige des vorberrscbenden braunen Biotit’s sehr
oft eine braune Fai'be babén, oder aucb ins Griinlicbe zieben. Zugleicb fiú¬
dén wir den Scbiefer imrner mebr gefaltet und geknickt, nicbt nur an den

[27]

138

ANTON KOCH

Felswánden (z. B. an dem Bethlen-Fels und in dér Gegend dér Móra (Mühle)
Capritii), sondern auch an ganz klemen Handstücken, dérén ich auf dér
Izar-Höhe recht instructive Exemplare sammelte.

Am Fusse des Bethlen- Felsens zeigen die Schichten abermals entge-
gengesetztes Einfallen, námlich 20° SW, woraus mán auf einen zweiten
grossen Faltenwurf schliessen muss. In dér Synclinale liegen hoch oben,
zwischen den Höhen La Papé und La Prezedile, die jiingeren Schiefer dér
oberen Gruppé eingebettet.

Bei dér Colonie «Gura Serpilor», nahe zűr Miindung des Reketó-
Baches, wird dér Glimmerscbiefer durcb einen machtigen Gang von Grün-
stein Dacát (d) durchbrochen, welcher an dér westlichen Lebne des Thales,
neben dem Weg bl. 100 m weit ansteht und Steinlavinen berabsendet.

Neben dem staatl. Forsthause Reketó stebt ein stark zersetzter, durch
Eisenrost gefárbter, sonst ganz áhnlicher Glimmerschiefer an, elessen Schich-
ten bl. unter 30° S einfallen. Weiter aufwárts im Tbale dér Kalten Szamos
zeigt sicb noch immer derselbe Glimmerschiefer nebst eingelagertem Gneiss ;
nabe zűr Einmündung des Yalea Negra jedocb kommt massiger Gránit
zum Yorschein, und halt dann bis nabe zűr Mündung des Dumitru Thales
an, bis wohin ich námlich vordrang.

Aus einem mittelkörnigen Gemenge von fleiscbfarbigem oder milcb-
weissem Feldspatb, gelblichem oder rauchgrauem Quarz und grünlich-
braunem cbloritisirten Biotit treten einzelne grossere, bis 2 cm breite, weiss
und fleischfarbig melirte Orthoklaskrystalle porpbyriscb hervor. Dieser
Orthoklas gehört nacb dér SzABÓ’schen Methode bestimmt, in die Loxoklas-
Reihe. Auch Pyritkörner sind zablreich eingestreut. Unter dem Mikroskop
bemerkt mán ausser dem einbeitlich polarisirenden, jedoch kaolinisirten
Orthoklas auch Spuren von polysyntbetischen Plagioklaskörnern. Muscovit
bemerkte ich nicbt. Das Gestein ist somit ein grobkörniger Granitit mit
Andeutungen einer porphyritischen Struktur.

Am Wege, welcher aus dem Szamostbal nacb Magúra hinaufsteigt
kann mán beobacbten, dass dieser Gránit in Form eines machtigen Ganges
zwischen stark gefaltetem Glimmerschiefer eingeklemmt steckt. Es ist aus
dem auf jenes Lagerungsverbáltniss zu schliessen, welches das Profil bei
Reketó darstellt, woraus zugleich das spátere Empordringen und jüngere
Altér des Granites evident ist.

Weiter aufwárts am Steilgehánge treten abermals stark gefaltete
Schichten des Glimmerschiefers unter 50° S einfallend auf. Stellenweise
zeigen sich um Quarzlinsen herum reichliche Eisenrost-Ausscheidungen
und Graphit, wodurch dér Schiefer dunkel gefárbt wird. Auch eine lVa m
máchtige Gneiss-Bank findet mán weiter hinauf eingelagert, dessen fleisch-
farbiger Feldspath in die Amazonitreihe gehört.

Nahe zum Rande des Magura-Bergrückens tritt endlich dér Stock-

[28]

DAS GYALUER HOCHGEBIRGE.

139-

gránit, mit mittelkörniger Struktur, jedoch sehr verwittert und zersetzt, zu
Tagé, woraus dann dér ganze Magúra Bergstock besteht. Es enthalt dieser
ausser vorherrsckenden Biotit auch Muscovit-Schüppchen, ist alsó ein nor-
maler Gránit.

Dieser Gránit bildet nun den máchtigen Gebirgsstock Magúra, auf
dessen ausgedehntem Bücken das gleichnamige Dorf weit zerstreut liegt.
Auf dér Oberfláche finden sich aber blos stark zersetzte Blöcke und Grus
davon, ebenso auch am «Cicera Taicului# Gipfel, welcher sich über dér im
Entstehen begriffenen Sommercolonie bei Garda boestilor erhebt. In dér
Nahe davon, am Bande des Fichtenwaldes entdeckte ich den Ausbiss eines
schmalen Grünsteinandesit-Ganges, dessen Streichen nicht ganz deutlich
0 — W zu sein scheint. Das ziemhch frische Gestein lasst in einer graulich-
grünen, dichten Grundmasse mit splitterigem Bruch weisse Felspathkörner
von Mohn- bis Pfefferkorn Grösse in ziemlicher Menge, grünlich schwarze
Biotit- und Amphibol-Krystállchen, jedoch in geringer Zahl erkennen, wobei
noch kleine Pyritkörner eingestreut erscheinen. Nur nach langem Suchen
fand ich im Handstück auch ein deutliches Quarzkorn. Das Gestein ist alsó
als ein sehr quarzarmer Grünstein-Dacit zu nehmen.

Yom Bergrücken dér Magúra führt dér Weg in das Reketóthal hinun-
ter. Hier neben dér Bretterságe St. Nicola erscheint nun im recht frischen
Gránit eingezwángt ahnlicher Grünstein-Dacit, als machtiger Gang, welcher
in 0 — W Bichtung durch das Thal streicht und in grosse würfelförmige
Blöcke abgesondert ist. Ich halté es für wahrscheinlich, und habé dem auch
im Profile Ausdruck verliehen, dass beide Dacitgange in dér Tiefe zusam-
menhángen, das heisst aus einem gemeinschaftlichen Herde emporgedrun-
gen sind.

Dér frische Gránit bot schönes Matériái zűr petrographischen Unter-
suchung. Dér Gránit ist beinahe gleichmassig mittelkörnig, nur spárlich
finden sich einzelne grössere Orthoklas-Krystalle porphyrisch ausgeschieden
darin. Dér milchweisse Feldspath des gleichmássigen Gemenges zeigt zum
Theil Zwillingsstreifen und solche erwiesen sich nach dér SzABÓ’sclien Me-
thode geprüft, als Oligoklase. Die einfaclien, mehr durchscheinenden, grau-
lichen Krvstalle, wozu auch die ausgeschiedenen grösseren gehören, gehören
in die Amazonitreihe. Zwischen den Glimmern herrseht tombackbrauner
Biotit gégén den weissen Muscovit bedeutend vor; beide sind kaum verán-
dert. Die rauckgrauen, manchmal rosafarbigen Quarzkórner zeigen in Dünn-
schlifí'en unter gekreuzten Nikols das Bild eines bunten Mosaiks ; die
Feldspathe sind mehr oder minder durch Kaolin getrübt, dér Biotit zum
kleinen Theil in Chlorit übergehend mit Opacit-Partikeln.

Wir habén gesehen, dass im Kalten-Szamosthale oberhalb Reketó
porphyrischer Granitit auftritt. Es diirfte dieser den Rand oder wahr-
scheinlicher die in den Glimmerschiefer hineinragenden Ausláufer des

[29]

ANION KOCH :

140

normalen Magura-Granites bilden, und kann somit als Ganggranit betrach-
tet werden.

lm Reketóthale aufwárts steigend findet mán, dass dér Gránit eine
kleine Strecke weit durch die gégén SO 70° einfallenden Schichten einen
schwach seidenglanzenden, graulich grünen Phyllits unterbrochen wird. Es
ist dieser Phyllit jenem chloritiscben grünen Schiefer áhnlich, welcher am
Nordrande dér Gyaluer-Gebirge zwischen KI. -Kapus und Pányik verbreitet
ist, und ist deshalb das Erscheinen einer kleinen Partié desselben hier,
innerlialb des Gebietes dér unteren krystallinischen Schiefer, unmittelbar
im Gránit eingezwángt, recht überraschend. Dér Aufschluss nimmt nur
eine ganze kleine Strecke ein, dann folgt wieder dér Gránit. Aus diesem
ümstand, so auck aus dér stark verworrenen Schichtung schliesse ich, dass
wir es hier mit einer Partié oder Scholle dér oberen Schieferzone zu thun
habén, welche durch die Graniteruption losgerissen und in den Gránit ein-
gebettet wurde, wodurch auch das bewiesen wird, dass dér Gránit auch
jünger sei, als die oberen krystallinishen Schiefer.

Bei dem Forsthause «Dobrus» erscheint über dem Gránit stark gefál-
teter Glimmerschiefer, dessen Schichten gégén S einfallen, sich alsó auf den
Granitstock stützen müssen, obgleich ich dérén Contact nicht finden konnte.

Yon «Dobrus» aus bestieg ich am langsam ansteigenden Rücken dér
Berge Ganai, Plesaund Dorna den höchsten Punktdieses Hochgebirges, den
1672m liolien Vurvu Vurvuluj (Spitze des Gipfels), von wo aus mán
eine mehr lohnende Aussicht geniesst. Dér ganze Gebirgsrücken bis hinauf
zum Gipfel besteht ausschliesslich aus Muscovitscliiefer, dessen Schichten
anfangs nocli steil, am Dorna-Berge jedoch nur mehr unter 10° gégén N
einfallen. Dér Muscovit ist in den oberfláchlichen Schichten mehr oder
weniger in weichen, biegsamen, seidenglanzenden Sericit (ses) umgewan-
delt, desgleichen ich am nördlichen Rande des Granitstockes nicht beobach-
tete. Auffallend ist auch die starke Fáltelung und Knickung dér Schichten
auch im Kleinen, so dass Handstücke davon in dieser Art das Interessan-
teste bieten.

Auch dér Glimmerschiefer des Vurvu Vurvuluj ist feingefáltelt,
obzwar seine Schichten nur sanft gégén N einfallen. Die Farbe ist aber
nicht rein weiss, wie bisher, sondern in Grünlichgraue oder wegen aus-
geschiedenem Eisenrost ins Röthlichbraune ziehend, wobei dér Perlmutter-
glanz stark zum metallischen hinneigt. Auch hier ist dér Glimmer schon
weich und nicht mehr elastisch. Als accessorischen Gemengtheil beobach-
tete ich ein sehr feines, braunes, glánzendes Staurohth-Krystállchen darin.

Dér Glimmerschiefer behált nun diesen Habitus den ganzen Hoch-
rücken entlang, welche den Vurvu Vurvuluj Gipfel mit dem Petrászasattel
verbindet. Auch weiter von hier, nach Ober-Albak zu hinunter, am Capu-
Djalului herrscht derselbe, nur dass hier auch gerundete Granatkrystalle

[30]

DAS GYALUER HOCHGEBIRGE.

141

bis Maiskorngrösse in grosser Menge eingestreut erscheinen, wodurcb die
Schieferfláchen knotig werden (gcs).

Die stark gefalteten Schichten dieses Glimmerschiefers verflachen
unterhalb Petrásza noch unter 30° gégén N, weiter hinab liegen sie aber
beinahe horizontal und kebrt dann das Einfallen gégén S um. Bei Ober-
Albak fallen sie wieder unter 50° gégén N eín, und im Tbale untén aber-
mals mit 30° nacb S. Aus diesem abwecbselnden Verflachen ist es klar,
dass am Siidabhange dér Petrásza die Scliichten des Glimmerschiefers zwei
anticlinale Curven und Synclinale beschreiben, wie es das Profil darstellt.

Bei Ob.-Albak und unterlmlb des Ortes lierrschen wieder rinden-
braune Pbyllite(pí) dér oberen krystalliniscben Schieferzone vor, dérén Schich¬
ten unter 70° gégén Síiden verflachen, stellenweise aber ganz aufgerichtet
erscheinen. Zwischen Ober-Albak und Gura-Albakuluj findet mán mách-
tige Schichtbánke von fahlgrünem chloritischen Schiefer in ihnen eingela-
gert, welche an beiden Abhángen des Thales in auffallenden Felsgruppen
emporragen. Das Gestein sieht dem chloritischen Schiefer im Kalten-
Szamosthale áusserlich ganz áhnlich. Die mikroskopische Untersuchung
zeigte, dass das Gestein vorherrschend aus Quarz und Pistazitkörnern,
nebst Chloritschuppen und Fetzen besteht, denen sich untergeordnet faserig-
stengeliger Aktinolith zugesellt, welcher dem Gestein fleckweise einen
Seidenglanz verleiht. Auch Eisenkieskörner oder infoige dér Zersetzung
Limonitpartikeln und blutrothe Hámatittüpfelchen bemerkt mán hie
und da.

Zwischen Gura-Albakuluj und Szekatúra herrschen fortwáhrend
dunkle Phyllite mit steil aufgerichteten, im allgemeinen doch nach S ein-
fallenden Schichten ; aber hie und da bemerkt mán auch plumpe Kalk-
bánke (w) eingelagert zwischen ihnen. Auch in dem Dorfe Szekatúra, am
Kirchenhügel beobachtete ich gráulichen Phyllit unter 40° gégén S einfal-
land. Von hier wendet sich das Aranyosthal gégén Osten und zieht sich
im Streichen dér Phyllitschichten gégén Topánfalva zu. Ich habé jedoch in
meinem Profile die N — S Yerfláchungsrichtung über das KI. Aranyosthal
(und durch den Őrt KI. Ponor) bis auf die südlich davon folgenden Kreide-
sandsteine fcrtgesetzt. Da ich jedoch diese Strecke aus eigener Anschauung
nicht kenne, habé ich nach dér HAUER’schen Uebersichtskarte die weiteren
Phyllite und den krystall. Kaik oberhalb KI. Ponor eingetragen.

Wenn ich nun am Ende versuche, aus diesem geologischen Profil auf
den geologischen Bau dér Gyaluer Hochgebirge zu schliessen, so kann ich
das ganz kurz formulirt in folgender Weise thun.

Dér centrale Kern des Gyaluer Hochgebirges besteht aus einem

[31]

142

RUDOLF H. FRANCÉ :

máchtigen Granitstock, an dem sick sowobl gégén Norden, als auck gégén
Süden eine Zone von Glimmersckiefern anlegt, welcber in mehrere grosse
Faltenzüge gelegt ist, und im Kleinen áusserst fein gefaltet und geknickt
erscheint. Diesel- Glimmerscbiefer entbált im Norden viele Gneisseinlagerun-
gen, wogegen solcbe — wie es scbeint — am südlicben Fiánkén feblen.

Die Glimmerschieferzone wird durcb eine jüngere, bedeutend sckmá-
lere Zone von verschiedenen, mindéi- krystallinischen Scbiefern eingeküllt,
dérén Scbicbten im Allgemeinen sebr steil nacb aufwárts verflácken, aber
aucb Spuren dér grossen Faltén dér Glimmerscbieferzone zeigen, inwiefern
die langwierigen Denudationswirkungen die jüngere Scbieferbülle vomRücken
dér alteren Glimmerscbiefers nocb nicbt gánzlicb entfernt habén. An dér
Grenze dér jüngeren Schieferzone dringt ein máchtiger Pegmatitgang, mit
vielen Verzweigung und Apopkysen in die krystallinischen Schiefer liinein,
und aucb dér centrale Granitstock sendet an dér Berübrung mácbtige Intru-
sionen in den Glimmerscbiefer hinein, oder hatte kleinere oder grössere
Schollen davon und aucb von den jüngeren Scbiefern emporgerissen und
in sicb geknetet. Aus diesen Contactverbáltnissen ist das jüngere Altér bei¬
déi- Granitarten gegenüber sammtlicken krystalliniscben Schiefer zweifellos
bewiesen.

Was das geologiscbe Altér diesel- Schiefer selbst betrifft, kann kein
Zweifel darüber besteben, dass sowobl dér áltere Glimmerschiefer, als
aucb die jüngeren gemiscliten Phyllite insgesammt dem Urtbonscbiefer-
Systeme angebören, und dass folglicb das áltere Glied dér azoiscben
Gruppie, námlicb die Urgneiss-Formation, im Gyaluer Hocbgebirge feblt.
Wahrscbeinlicb babén die Gránité erst in dér paláozoiscken Zeit die Pieihe
dér beschriebenen krystalliniscben Schiefer durcbbrocben.

Endlich mu8s nocb hervorgeboben werden, dass die Zone des Glim-
merscbiefers sowobl, als auch dér centrale Granitkern an mebreren Stellen
(bei Pieketó und Magúra) durcb Gangé von Grünstein-Daciten durcbsetzt
werden, und daraus auf eine Massenbewegung aucb in tertiárer Zeit ge-
scblossen werden darf.

ÜBER DEN SCHLAMM DES PLATTENSEE’S.

Von

Rudolf H. Francé.*

Ein nicbt gering anzuscblagender Heilfaktor des an den Ufern des
Plattensees anmuthig gelegenen Bades Balaton- Füred ist jener eigenthiim-
iicbe bláulicb graue Scblamm, welcber in dér Náhe des Seebades des Kur-

* Dér Vortragssitzung vöm 6. Dezember 1893 vorgelegt.

[32]

ÜBER DEN SCHLAMM DES PLATTENSEE'S.

143

ortes mit Hilfe besonderer Gefásse gesammelt wird, da dieser Schlamm
auch zu therapeutischen Zwecken dient, indem er auf dér Hant eine leichte
Entzündung verursacht, die dann auch in gewissen Falién heilwirkend
sein kann.

Schon mehrmals wurde von Seiten verschiedener Forscher die
Causaleigenschaft dieser merkwürdigen Wirkung untersucht und die com-
petenteste Quelle, die uns hierüber Aufschluss giebt, námlich Kornél
Chyzer * sagt in seiner im Auftrage des kgl. ung. Kultus- und Unterriclits-
ministeriums verfassten Beschreibung dér ungariscken Kurorte und Bader,
gelegentlich dér Scliilderung Balaton-Füred’s hierüber Folgendes : **

«An den Ufern des Sees lágert sich ein sehrfeiner, lichtgrauer Schlamm
in grossen Quantitaten ab, welcher grösstentheils aus den Kieselschalen von
Diatomaceen bestelit ; dem ist es dann zuzuschreiben, dass dér Schlamm
eingerieben, eine momentán juckende Hautentzündung hervorbriugt. Es ist
dieser augenfalligen, sofort fühlbaren Wirkung zuzuschreiben, dass dieser
Schlamm schon seit lángé sich einer therapeutischen Anwendung erfreut,
und zwar mit dem besten Erfolge.»

Ich hatte im Laufe des Frühlings und Sommers des Jahres 1893 liáufig
Gelegenheit — theilnehmend an den Arbeiten dér Plattenseekommission dér
ung. geogr. Gesellschaft — den Plattenseeschlamm untersuchen zu können,
ja ich musste bei Bearbeitung dér Mikroorganismen die Untersuchung des-
selben direkt in mein Programúi aufnehmen. Ich kam im Laufe meiner
Forschungen zu dér Ueberzeugung, dass die bislierige Annahme dér Wir¬
kung des Schlammes den Thatsachen nicht entspricht ; wenn ich zugleich in
den Besitz einiger auch den Geologen interessierender Details gekommen
bin, so möge dies die Veröffentlicliung nachfolgender Zeilen erklaren.

Dér untersuchte Schlamm stammte theils aus meinen eigenen Samm-
lungen, grösstentheils jedoch verdankte ich ihn dér Liebenswürdigkeit Prof.
L. v. Lóczy’s, dem ich hiemit meinen Dank auszudrücken nicht unterlas-
flen kann.

Es kann nicht mein Zweck sein, den Schlamm in geologischer Hinsicht
nach allén Seiten behandeln zu wollen; ich halté es fúr gén ugend zu er-
wáhnen, dass dieser Schlamm hauptsachlich lángs des nördlichen Ufers den
Grund des Sees mit einer mehr oder weniger dicken Schichte bedeckt.

Die chemische Analyse des Schlammes ergab nach Heller Folgendes:

In 1000 Theilen fanden sich :

3,29

20,06

Schwefelsaures Nátron...
Schwefelsaurer Kaik...

* K. Chyzer: Die namliafteren Kurorte und Heilquellen Ungarns und seiner
Nebenlánder. Mit 30 pliototyp. Tafeln und 1 Karte. Stuttgart 1887.

** Op. cit. pag. 25.

[33]

144

RUDOLF H. ERANCÉ :

Kohlensaurer Kaik _.

Kohlensaure Magnesia
Thonerde

Eisen- und Manganoxydul

Kieselsáure ... ... ...

Organische Substanz

Wasser . .

Verlust ... _ ... ..

267,06

164.74

1,44

31,20

360,25

123,50

28,40

0.06

Zusammen 1000,00

Von dem reicben Diatomaceengehalt kann mán sicb leicht auch
ohne den Gebrauch des Mikroskopes überzeugen, da dér frisch gesammelte
Schlamm nacb mebrtágigem Stehen auf seiner ObeiKacbe mit einer brau-
nen Schicbt überzogen wird, welche aus tausenden dér verschiedensten
Diatomaceen zusammengesetzt wird, da diese kleinen Kieselalgen aucb in
gewissem Grade pbototactisch an die Oberflac-he des Scblammes kriecheu.

Per reiche Diatomaceengehalt des Scblammes zeigt sich jedoch erst
bei mikroskopischer Beobachtung; icb konnte im Laufe meiner Unter-
sucbungen bisber 18 Arten constatiren, glaube jedoch biermit den Diato-
maceenreichtbum des Scblammes nicbt erschöpít zu babén; ausgedebntere
Untersuchungen werden die Kieselalgenflora des Schlamm es noch als be-
deutend reicher erweisen.

Anfangs erregten inéin Interessé besonders diejenigen Arten, welche
sicb durcb ihre Grösse und Nadelform auszeichneten, da natürlich nur
diese sich zűr Hervorbringung dér ob angezeigten tberapeutischen Wirkung
eignen, indem sie durcb ihre Grösse in den Hautporen stecken bleiben.
Bei Berücksichtigung dieses Standpunktes seben wir, dass dér Schlamm
solcbe Arten, welche den obigen Anforderungen entsprechen, kaum enthalt,
und auch diese wenigen sind nur in liberaus sparlicher Individuenanzabl
vorhanden ; es sind dies folgende 4 Arten :

Synedra ulna var. longissima Ehrb., S. capitata Eiirb., Nitzschia
sigmoidea Sm., Pleurosigma attenuata Sm.

Wenn wir nun das zerstreute Vorkommen dieser Formen berücksich-
tigen, werden wir leicht einsehen, dass die, besonders bei Menschen mitzarter
Haut prágnant hervortretende Wirkung des Scblammes nicht von den Dia¬
tomaceen herrühren kann.

Das systematische Verzeicbniss sammtlicher bisber beobacbteter Dia¬
tomaceen ist folgendes :

Unleugbar erinnert diese Flóra in mancher Hinsicbt an diejenige
mariner oder docli Brack-resp. Soolwásser ; icb kann dies aucb damit stüt-zen,
dass, abgesehen von den bisher nur als saline bekannten Achnanthidium
hungaricum Grun. und Nitzschia hungarica Grun., welche zuerst von

1341

ÜBEB DEN SCHLAMM DES PLATTENSEE’S.

145

A. Grunow * aus dem Neusiedlersee beschriebene Arten für salzige Ge-
wasser ausserst charakteristisch sind, die überwiegende Mehrzahl dér
aus dem Plattenseeschlamm bisher constatierten Diatomaceen solche Arten
sind, welche auch aus marínén oder salinen Gewássern bekannt gemacht
wurden. Es sind dies folgende Arten :

Epithemia turgida var. genuina Grun., Pleurosigma attenuata Sm.,
Surirella ovata Kg., S. splendida Kg., Cyclotella Kützingiana Thw., Cyma-
topleura Solea var. apiculata Grun., Fragilaria virescens? Ralfs., Amphora
ovális Kg., Cymbella Ehrenbergn Kg., Navicida amphioxys Éhre., Pinnu-
laria viridis Sm., Nitzschia sigmoidea Sm., N. lineáris Sm., N. hungarica
Grun., Synedra idna var. longissima Ehrb., S. capitata Ehrenb., Melosira
distans Kg., Achnanthidium hungaricurn Grun.

Jedoch auch bei solchen Formen, welche, wie z. B. Synedra ulna
Ehr. B. bisher nocli nicht direkt aus salinem Wasser bekannt sind, wurden
wenigstens ein Theil oder die Mehrzahl dér übrigen Arten dér Gattung
von derartigen Localitaten bekannt gemacht.

Ich will nur gelegentlich erwálmen, dass nicht nur die Kieselalgen-
Üora des Seeschlammes, sondern auch die Fauna von derjenigen des Süss-
wassers in vielen Beziehungen abweicht ; so konnte z. B. Dr. Daday im
Plankton und Uíerschlamm eine ganze Reihe von Nematoden constatieren
unter welchen sich direkt saline Formen befinden.

Schliesslich kann ich zűr Bekraftigung meiner Ansicht, dass dér Plat-
tensee nicht die gewöhnlichen Süsswasserlebensbedingungen bietet, noch
die chemische Analyse des Wassers anführen, nach welcher Dr. Preisz im
Jahre 1862 in 1 Lit. Wasser folgende Bestandtheile fand :

Kohlensaurer Kaik — . . 0,06820

Kohlensaure Magnesia _ ... _ _.i 0,10794

Kohlensaures Nátron ... . . . 0,05617

Schwefelsaurer Kaik ... _ _ .. 0,00238

Schwefelsaures Káli ... ... 0,00977

Schweíelsaure Magnesia _ ... 0,06384

Chlormagnesia . . . . . 0,01367

Kieselsáure _ — ... _ _ _ 0,01784

Thonerde und Eisenoxydul ... ... _ 0,00070

Organisclie Bestandtheile _ ... ... 0,01820

Zusammen 0,35871

Wir können demnach das Wasser mit Gewissheit als einen Sáuerling
bezeichnen.

* A. Gkunow : Ueber einige neue und ungenügend bekannte Arten und Gat-
tungen von Diatomeen. — Vei'kdlgn. d. zool. bot. Ges. zu Wien, 1863 pag. 146.
Földtani Közlöny XXIV. köt. 1894. [35] 10

146

RUDOLF H. FRANCÉ

Nacli Constatierung dér eben dargelegten Thatsachen ging ich mit
erhöhtem Eifer an die Untersuckung von aus grösseren Tiefen stammenden
Schlammproben, welche nur das übrigens schon a priori nickt unwahr-
scheinliche Ergebniss lieferten, dass die tieferen Schlammschickten einst im
grossen Ganzén dieselbe Flóra belebte, wie die oberfláchliclien, nur dass
kiér in dér Individuenanzakl die salinen Formen nock prágnanter und
kervorsteckender auffallen.

Die Fragüarien, Epithemien, Pinnularien etc. versckwinden imtner
mekr, und an ikre Stelle treten Pleurosigmen, Nitzschien etc. ; so dass in
uns unwillkürlick dér Gedauke erwackt, dass dér See früker vielleickt sal-
ziger war.

leli kann mick an dieser Stelle in keinerlei geologiseke Spekulationen
einlassen und fülile mick aucli nickt berufen aus diesen Beobacktungen
irgend welclie geologiseke Scklüsse zu zieken, sondern will mick nur auf
die Registrierung dér Tkatsacken besekránken.

Nickt unerwáknt kann ick ferner jene torfige Scklammsckiclit las-
sen, welclie sicli bei Tikany findet und welcke ick ebenfalls untersuclite,
okne jedocli einen weiteren Ankaltspunkt für meine Ansickten zugewinnen,
wie dies aus dem Nackstekenden kervorgekt.

Das erwáknte Torfterritorium ist nur von kleiner Ausdeknung und an
dér südlicksten Spitze dér Tikanyer Halbinsel gelegen ; dasselbe ist tkeil-
weise nock jetzt eine sumpíige Wiese, gégén das Plattenseeufer dagegen mit
einer dünnen kieseligen Sandsckickt bedeckt.

Die Dicke des Torflagers konnte ich nickt bestimmen, doch war dies
für meine Zwecke auck ganz gleichgiltig ; bezüglick dér Ausdeknung des
Torflagers will ick erwáhuen, dass sick dasselbe auck in den Plattensee
kinein erstreckt, was schon — besonders bei keftigem Winde, respektive
aufgewühlterem Wasser — die braunliche Farbe des betreffenden Wasser-
distriktes verrath.

Dieser ziemlich lockere torfige Scklamm erweist sick bei makrosko-
piseker Besicktigung als aus Cár ex -Stengelbruchstücken, Gramineen- Wur-
zeln, Equisetum- Fragmenten etc. bestekend.

Die mikroskopische Untersuckung lehrt, dass dieser Torf aus folgen.
den Bestandtheilen gebildet wird :

Blattfragmente von Mnium, Epidermis- und Gefássfragmente von
Carex, und anderen Cyperaceen.

Gramineen- Wurzeln und Wurzelfáden.

Pollenkörner von Gramineen, Equisetum- Fragmente.

Myceliumfáden von Pihen.

Von Diatomaceen konnte ick bisker nur die Gyclotella Rützingiana
Thw. constatieren.

Andere m dem torfigen Seklamme gefundene Organismen sind :

[36]

ÜBER BEN SCHLAMM DES PLATTENSEE’S.

147

Algen :

Phacotus lenticularis (Ehrb.) St.

Trachelomonas volvocina Ehrb.

Beide waren durch ikre, jedenfals nur zutallig hiehergekommenen
Kaik- resp. Kieselsckalen bestimmbar.

Thierische Reste :

EcTiinopyxis aculeata S.

Arcella vulgáris Ehbb.

und Fragmente des Ckitinpanzers eines Arthropoden.

Die Hauptmasse des Torfes bildeten die Mnium- und Gramineen-
überreste.

Diese Ergebnisse botén alsó nichts besonders ; es wurde aber jedoch
mit Bestimmtheit nacbgewiesen, dass dieser Tort von einem mit Schilf
und Wassermoosen reichbewacbsenem Síieswassersumpfe herstammt.

Es erübrigt noch mit einigen Worten auf die therapeutiscbe Wirkung
des Scblammes zurückzukommen. In dieser Hinsicht gelangte icb immer
mehr und mehr zu dér Ueberzeugung, dass wir dieselbe jenen Gebilden
zuzuscbreiben habén, welche besonders in den oberen Schichten des Schlarn-
mes angehauft sind, und welclie die Kieselnadeln (Spicula) gewisser Süss-
wasserschwamme darstellen, indem das aus Spongiolin bestehende Grund-
gerüst zahlreiche lángé, spitzige, an den Enden zuweilen eingebogene
Kieselnadeln regellos eingestreut sind.

Diese sog. Spicula sind an beiden Enden zugespitzt und so gross,
dass sie mit í'reiem Auge sichtbar sind, da sie 330 — 409 |x erreicben. Diese
kleinen Nadeln bleiben dann leicht in den Hautporen stecken und rufen
die eingangs geschilderten Wirkungen hervor.

Aus dem Gesagten gebt zugleich hervor, dass dér Scblamm nur an
jenen Orten heilwirkend sein kann, wo die betreffenden Schwamme in grös-
serer Menge gedeiben, und dies trifft gerade bei Balaton-Füred und
Keszthely zu.

Besonders an ersterer Localitát sind allé im Wasser stebenden Bretter
und Pfahle, aber auch die Stengel des die Ufer umsáumenden dichten
Rohrwaldes mit dicken Polstern von Spongilla Carteri bedeckt. Eine
fernere interessante Erscheinung ist, dass die tieferen Schichten des
Scblammes nur wenig Spicula entbalten, so dass nur die oberfláchlicben
Schichten von mediciniscbem Werte sein können.

[37]

10*

148

e. lőrenthey:

DIE PONTISCHE FAUNA VON KÜRT) IM COMITATE TOLNA,

Von

Dr. Emerich Lőrenthey.

(Fortsetzung.) *

XI. Bythinia Gray.

34. Bythinia cfr. tentaculata Linné.

1874. Bythinia tentaculata L. Sp. Brusina : Foss. Binn. Moll. aus Dalmatien, Kroa-

tien u. Slavonien. p. 69. Siehe ebenda die vorher-
gehende Litteratur.

« Sandberger : Land- u. Süsswasser-Conch. d. Vorwelt.
p. 709. Taf. XXVIII. Fig. 3.

« Neumayr u. Paul : Cong.- u. Paludinenschichten Sla-
voniens. p. 73.

v Penecke K. A. : Beitr. z. Kenntniss dér Fauna dér slav.
Paludinenschichten p. 33.

« Em. Lőrenthey : Szegzárd, Nagy-Mányok u. Árpád. p. 1 18.

1874. Bythinia

1875. Bythinia
1884. Bythinia
1893. Bythinia cfr.

Diese genug haufige Form stimmt mit den Szegzárder Exemplaren
Éberein.

35. Bythinia margar itala Euchs.

1870. Bythinia margaritula Fuchs. Th. Fuchs : Die Cong.-Schichten von Radmanest.

p. 348. Taf. XIV. Fig. 54, 55. u. p. 534 u. 543

Ich fand einige vollkommen typische Exemplare dieser klemen Art.

XII. Vivipara Lamark.

36. Vivipara balatonica Neumayr.

1875. Vivipara balatonica Neum. Neumayr u. Paul : Cong.- und Paludinenschichten

Slavoniens. p. 53. Taf. IV. Fig. 6.

1893. Vivipara « « Em. Lőrenthey : Szegzárd, Nagy-Mányok u. Árpád.

p. 115. Taf. V. Fig. 6.

* Dér Verf. ersucht um Berüeksichtigung folgender Correcturen:

S. 73 [ 1] Z. 6 v. u. lies «Chaisii» statt Chaixi •

S. 74 [ 2] Z. 19 v. u. « «1892» « 1893

S. 75 [ 3] Z. 2 v. u. « «Modiolen» « Mytilen

S. 86 [14] Z. 11 v. o. ist hinzuzusetzen «pag. 299».

[38]

DIE PONTISCHE FAUNA VON KURD.

149

Ich habé einige Exemplare, welche ich liieher zu nehmen gezwungen
bin, trotzdem sie niebt ganz mit dem von Neumayr auf Fig. 6 gegebenen
Typus übereinstimmen, sondern zwischen balatonica und Suessi Neum.
stehen, jedocb naher zu balatonica als zu letzterer Form. Sie sind kleiner
als dér Typus, die letzte Windung flachseitiger, wodurch sie auch zűr Suessi
neigen. Aucb die Basis ist flacher als bei dem Typus, da die an dér Basis
dér letzten Windung verlaufende abgerundete Kanté hier wie bei den
Szegzárder Exemplaren stárker sichtbar ist. Neumayr beschreibt sie von
Tab (Somogyer Com.) aus gleicbalterigen (nacb ibm Paludina-)Schichten.

37. Vivipara gracilis nov. form.

(Tab. I. Fig. 7.)

Das kegelförmige mit schwackem spaltartigem Nabel versehene
scblanke, glatte Geháuse bestebt aus secbs, schwach und gleicbmássig
anwachsenden Windungen, welche durch verhaltnissmassig scbwacbe Nalit-
linien von einander getrennt werden. Dér embryonale Gipfel ist genug
spitzig. Die ersten Windungen sind rundseitig, wahrend die drei letzten
flacbseitig sind. Die Wacbstbumslinien laut'en stark nacb riickwárts ; die
Mündung ist eiförmig oben zugespitzt.

Die Abbildung zeigt die Form in natürlicher Grösse genug ansehau-
lich. Diese Form weicht von allén bekannten Formen durch ibre flachseiti-
gen Windungen ab. Die Windungen bilden infoige dér scbwacben Suturen
eine vollkommene Kegeloberfláche.

Einige meiner Exemplare babén auf dem letzten, ja bei einigen aucb
an dér vorletzten Windung feine, nur dem Mikroskope zugangliche Lángs-
linien, welche am Grunde und oberen Tbeile dér Windung nabe zűr Naht-
linie auftreten. Eine genug haufige Art.

38. Vivipara leiostraca Brusina.

1874. Vivipara leiostraca Brus. Sp. Brusina : Binnen-Mollusken. p. 75. Taf. I. Fig.

13 und 14.

1875. Vivipara « « Neumayr u. Paul : L. c. p. 64. Taf. V. Fig. 8.

Ich babé drei Formen, dérén eine mit dér im Werke Neumayr ’ auf
Tab. Y. Fig. 8 gegebenen Figur übereinstimmt, daber typiBcb ist, wah¬
rend die letzte Windung dér anderen flachseitiger ist als dér Typus, die
dritte dagegen so sehr dér von Neumayr auf Tab. V. Fig. 9 gezeicbneten
eburnea áhnelt, dass mán sie mit gleichem Rechte zu beiden rechnen
könnte, indem sie in Grösse und Gestalt zwischen beiden stebt. Neumayr
erwahnt beide aus den unteren Paludinen-Schichten. Ich glaube, dass diese
Art auf Grund reicheren Materiales vereinigt werden könnte. Ich babé aucb

[391

150

e. lőrenthey:

jene Form, welche Tab. V. Fig. 16 darstellt und welche Neumayr zu
ambigua als Uebergang zwischen Fnchsi und Sadleri stellt; ich nehme sie
aber hieher. Zu leiostraca stellte ich die Tab. Y. Fig. 4, 5, 6, 7, 8 und 16
dargestellten Formeu Neumayr’s und Paul’s.

39. Vivipara alta Neumayr.

1875. Vivipara alta Neum. Herbich u. Neumayr : Beitráge zűr Kenntniss foss. Binnen-

faunen. VII. Die Süsswasserablagerungen im südöstlicken
Siebenbürgen. (Jalirb. d. k. k. geol. B. A. Bd. XXV. pag.
414. Taf. XVI. Fig. 5.)

1875. Vivipara « « Neumayr u. Paul : L. c. p. 62.

Ich habé ein vollstandig typisches Exemplar dieser Art, welche bisher
nur aus Arapatak bekannt war ; mein Exemplar stimmt auch in dér Grösse
mit dem Typus.

40. Vivipara Sadleri Partsch.

1875. Vivipara Sadleri Partsch. Neumayr u. Paul: 1. c. p. 59. Taf. XV. Fig. 17 — 21.

Siehe ebenda die vorkergehende Litteratur.

1893. Vivipara « « Em. Lőbenthey: Szegzárd, Nagy-Mányok u. Árpád.

p. 114.

Ausser einigen typischen Exemplaren neigen andere zu cyrtoma-
phora Brus. und stimmen mit Tab. YI. Fig. 3 des obigen Werkes überein.
Ich záhle auch jene Form hieher, welche mit Tab. V. Fig. 10 Neumayr’s
übereinstimmt, welche er für lignitarum hált und welche nach ihm wahr-
scheinlich einen Uebergang zu Sadleri darstellt ; er macht diese Art von
den Oriovacer unteren Paludinen-Schichten bekannt.

41. Vivipara spuria Brusina.

1875. Vivipara spuria Brus. Neumayr u. Paul: L. c. p. 60. Taf. V. Fig. 12 und 13.

Siehe ebenda die vorkergehende Litteratur.

Ich fand nur ein Exemplar, welches etwas massiver ist, mit stárker
treppenförmigen Windungen als bei dem Typus, wodurch sie sich V. cyrto-
maphora Brus. náhert ; die Spire ist jedoch bedeutend höher als bei dieser
und so vereinigt meine Form die Charactere beider, ist jedoch mit mehr
Recht für spuria Brus. als cyrtomaphora Brus. zu betrachten. Am Grunde
des Geháuses sind feine Querlinien siclitbar.

45*. Vivipara Kurdensis nov. form.

(Tab. I. Fig. 8. Tab. II. Fig. 12, 13 u. 14.)

Das schwachnabelige, kegelig treppenförmige Geháuse besteht aus
5 — 6 glatten, gleichmassig, jedoch genug schnell wachsenden Windungen,.

[40]

DIE PONTISCHE FAUNA VON KURD.

151

dérén erste abgerundet sind, wáhrend die zwei-drei letzten flach oder
schwach concave Seiten habén. Die Nahtlinien sind tief eingesunken. Die
letzte Wiudung ist meist niedriger als die schlanke Spire, und seltener
gleich mit dieser. Die letzte uder die beiden letzten Windungen sind ober
und unter dér mittleren scbwacben Eindrückung schwach angeschwollen.
Die Seite dér letzten zwei Windungen ist senkrecht stehend gegenüber dér
Mundöffnung. Bei manchen meiner Exemplare sind auf dér letzten oder
aber auch dsr vorletzten Windung feine Querlinien am Grunde des Ge-
háuses oder dem oberen Theile dér Windung in dér Náhe dér Nahtlinie.
Die Wachsthumslinien neigen sich stark nach ruckwárts. Die Mündung
steht schief. quer nach oben zugespitzt ; dér Embryonalgipfel ist spitzig.

Jedoch ist meine Form auch nicht konstant, sondern wie aus den
Figuren ersichtlich, wie jede andere variabel ; bei Fig. 13 u. 14 wachsen die
Windungen plötzlicher und sind weniger treppenförmig wie bei Fig. 12 und
Tab. I. Fig. 8.

Einige meiner Exemplare neigen zu ambigua Neum., bei welcher dér die
Spire nicht so hoch wie die des Typus ist; unterscheidet sich jedoch von
dieser durch das relativ raschere Wachsthum dér letzten Windung und da-
durch, dass die Spire schlank und spitz bleibt.

Es ist dies wahrscheinlich eine Grundform, aus welcher sich die zahl-
losen Formen dér unteren Paludinenschichten und wahrscheinlich auch die
Sadleri entwickelte. Dies wird jedoch nur dann nachweisbar sein, wenn die
Yiviparen einer strengen, auf breiterer Basis als bisher stehenden Revision
unterzogen würden ; da z. B. soviel Figuren dér Sadleri ich kenne, allé
anders sind, wáhrend Neumayr viele zusammengehörige Formen spezifisch
trennte.

Ich nenne diese Form, da ich sie zuerst in Ivurd fand, V. Kurdensis.

43. Vivipara ambigua Partsch.

1869. Vivipara Sadleri Partsch. Neumayr : Die Congeriensehicliten in Kroatien und

Westslavonien. p. 374. Taf. XIV. Fig. 2.

1875. Vivipara ambigua Neum. Neumayr u. Paul : L. c. p. 66. Taf. V. Fig. 15.

Ich habé einige mangelhafte Formen, welche ich hieher ziehe.

XIII. Valvata 0. P. Müller.

44. Valvata Kúpensis Fuchs.

1870. Valvata Kúpensis Fuchs. Th. Fuchs : Beitrage zűr Kenntniss fossiler Binnen-

faunen. IV. u. V. Die Fauna dér Congeriensehicliten
von Tihany am Plattensee und Kúp bei Pápa in

m

152

E. LŐRENTHEY

Ungarn. (Jahrb. d. k. k. geol. E. A. Bd. XX. p. 543
Taf. XXn. Fig. 23—25.)

1877. Valvata Kúpensis Fuchs. Th. Fuchs : Studien über die jüngeren Tertiárbildun-

gen Griecbenlands. p. 38.

1893. Valvata « « Em. Lőrenthey : Szegzárd, Nagy-Mányok und Árpád.

p. 121.

Eine dér háufigsten Formen, welche in typischen Exemplaren vor-
kommt.

45. Valvata unicarinata Lőrenthey.

1893. Valvata unicarinata Lőrent. Em. Lőrenthey: L. c. p. 120.

leli faud einige Exemplare dieser bisher nur von Szegzárd bekannten
Eorm aucli bier. An dem einen mangelhaftem Exemplare ist auf den beiden
ersten Windungen eine starke Kanté vorhanden, auf dér dritten zwei, auf
dér vierten (letzten), gar keine. Ein anderes meiner Exemplare besteht aus
5 Windungen, auf dér vierten sind zwei Kantén, auf dér letzten ausser dér
oberen Kanté nock zwei schwáckere, jedocli nur mit Hilfe dér Loupe
sichtbar.

46. Valvata cfr. naticina Menke.

1893. Valvata cfr. naticina Menke. Em. Lőrenthey: L. c. p. 120. Taf. V. Fig. 10.

Ich fand einige mit den Szegzárder Formen vollkommen identische
Exemplare.

47. Valvata Ottiliae Penecke.

1884. Valvata Ottiliae Penecke. K. A. Penecke : Farma dér slavoniseken Paludinen-

schicliten (II. Tkeil.). p. 57. Tab. X. Fig. 1 u. 2.

leli fand von dieser bisher nur aus den slavoniseken Paludinen-
Sckichten bekannten Art bei vierzig Exemplare von versekiedener Grösse
und Höke. Sie ist jedock dórt bedeutend seltener als hier, da z. B.
in Repusnie, wo sie am háufigsten ist, nur 6 Exemplare gefunden wurden.
lm Kurd kommt diese Fönn in entwickelteren grösseren Exemplaren vor,
als in Slavonien ; jedock kommen daneben aucli junge kleine Exemplare
vor, welche dér V. gradata Fuchs sehr nake steken, so dass ick die Ottiliae
nur für entwickeltere gradata halté.

48. Valvata carinata, Fuchs.

1870. Valvata carinata Fuchs. Th. Fuchs : Tihany, p. 536. Taf. XXI. Fig. 10 — 12.

Ick fand zwei abgewetzte Exemplare, welche durch den seitlicken
starken Kiél gut ckarakterisiert sind, übrigens mit dem Typus uberein-

[42]

DIE PONTISCHE FAUNA YON KURD.

153

stimmen. Diese Form war bisher nur aus den Tihanyer pontischen For¬
mationen bekannt.

49. Valvata bicincta Fuchs.

1870. Valvata bicincta Fuchs. Th. Fuchs : Tihany, p. 536. Taf. XXI. Fig. 7 — 9.

leli fand zehn typische Exemplare dieser Art, welche ebenfalls nur
aus den pontischen Forinationen von Tihany bekannt waren.

50. Valvata simplex Fuchs.

1870. Valvata simplex Fuchs. Th. Fuchs : Tihany, p. 535. Taf. XXI. Fig. 4 — 6.

Ich fand ein typisehes Exemplar, welches bisher ebenfalls nur von
Tihany bekannt war.

XIV. Lithogliphus Mühlfeldt.

51. Lithogliphus fuscus Ziegler.

1862. Lithoglyphu. s naticoides Fér. Stoliczka F. : Beitrag zűr Kenntniss dér Mollusken-

fauna dér Cerithien- und Inzersdorfer (Congeria)
Schichten des Ungar. Tertiarbeckens. (Verkandl. d.
k. k. zool, bot. Gess. Bd. XII.

1883. Lithoglyphus fuscus Ziegler. G. Cobalcescu : L. c. p. 143. Tab. XFV. Fig. 1 — 8.

Siehe ebenda die vorkergeliende Litteratur.

Meine zahlreichen Exemplare stimmen mit den Exemplaren dér
miner.-geolog. Sammluug des siebenbürgischen Museumvereins, welche
Dr. Anton Koch aus den Cerevicer pontischen Formationen sammelte. Sie
gleichen ferner dér in dér Arbeit Neumayr’s * abgebildeten L. naticoides
Fér. Diese Art erwahnt auch Stoliczka ebenfalls von dér Gegend des Plat-
tensees als L. naticoides.

XV. Melanopsis Férussac.

52. Melanopsis gr adata Fuchs.

1870. Melanopsis gradata Fuchs. Th. Fuchs : Tihany, p. 539. Taf. XX. Fig. 13 u. 14.

Ich sammelte mehrere ganz typische Individuen dieser Art, welche
Fuchs aus den Tihanyer pontischen Formationen bekannt machte.

* Beitráge zűr Kenntniss fossiler Binnenfaunen. II. Die Congerienschichten in
Croatien und Westslavonien. Jakrb. d. k. k. geol. R. A. Bd. XIX. p. 378. Taf. XIII.
Fig. 10.

[43]

154

e. lőrenthey:

53. Melanopsis Bouéi Férussac.

1893. Melanopsis ( Canthidomus ) Bonéi Fér.

Em. Lőrenthey: Beitráge zűr Kenntniss
dér unterpontiscken Bildungen des Szi-
lágyer Oomitates und Siebenbürgens.
p. 296. Siebe ebenda die vorkergekend©
Litteratur.

Ieh fand 25 junge Exemplare, welche zűr Mel. Sturii Fuchs neigen.

54. Melanopsis decollata Stolczika.

1862. Melanopsis decollata Stol.
1874. Melanopsis Es peri Brus.

1874. Melanopsis decollata Stol.

1875. Melanopsis « «

1877. Melanopsis « «

1884. Melanopsis « «

1884. Melanopsis

Férd. Stoliczka : L. e. p. 536. Taf. 17. Fig. 8.

Sp. Brusina : Bad. jugoslav. akad. XXVIII. pag. 102.
(non Fér.)

Sp. Brusina: Foss. Binnenmoll. p. 130.

Neumayr u. Paul : L. c. p. 48.

Fuchs. • Fükrer Excurs. geol. Gesellsck. p. 75.

Sp. Brusina: Die Fauna dér Congeriensckickten von
Agram in Kroatien. (Beitráge z. Paláont. Oest.-Ung.
u. d. Orients. Bd. III. p. 168. Taf. XXIX. Fig. 2—4.)
K. A. Penecke : L. c. (II. Tkeil.) p. 23. Taf. X. Fig. 17.

Eine dér haufigsten Arten sowohl im Sande, als auch im Thone.
Stoliczka beschreibt diese Form von dér Plattén seegegend aus den Zala-
Apátier pontischen Formationen, Neumayr aus den slavonischen oberen
pontischen und unteren Paludinenschichten, Brusina erwáhnt sie von
Agram aus dem unteren Horizonté dér pontischen Schichten.

55. Melanopsis Handmanni Brusina.

(Tab. II. Fig. 23.)

1882. Melanopsis Fuchsi Hand. R. Handmann : Foss. Moll. v. Kottingbrunn. (Jakrb.

d. k. k. geol. R. A. Bd. XXXII. p. 556.)

1887. Melanopsis ( Homalia) Fuchsi Hand. R. Handmann: Die fossile Conckylien-

fauna von Leobersdorf im Tertiárbecken
v. Wien. Münster. 1887. p. 13. Taf. I.
Fig. 6.

1892. Melanopsis Handmanni Brus. Sp. Brusina : Fauna fossile terziaria di Markn-

sevec in Croazia etc. (Glasnica Hrvatskoga na-
ravoslevnoga druztva. God. VII. p. 28.)

Ich fand im Sande einige Individuen dieser Art, welche ich anfangs
für Jugendformen dér in ihrer Gesellschaft vorkommenden Mel. decollata
Stol. zu haltén geneigt war. Im Laufe des Herbstes jedoch, als ich im Ag-
ramer Nationalmuseum meine Studien machte, konstatirte Brusina als Ént-

[44]

DIE PONTISCHE FAUNA VON KURD.

155

decker, daher beste Eenner dieser Form dass meine meist mangelhaften
Exemplare zu dieser Art gehören.

Hieher rechne ich auch jenes mangelhafte Exemplar, welches die
citirte Figur darstellt. Bei dieser zeigt die áussere Lippe eigenthiimliche
Anschwellungen ; dies ist jedoch nur als mangelhafte Entwickelung aufzu-
fassen, da trotzdem die Lippe scharf ist.

XVI. Neritodonta Brusina.

56. Neritodonta cfr. Pilari Brusina.

1884. Neritodonta Pilari Brus. Sp Brusina: Congerienscliicliten von Agram in Kroa-

tien. p. 136.

1892. Neritodonta « « Sp. Brusina : Fauna fossile terziaria di Markusevec

pag. 64.

Ich fand nur ein mangelhaftes Exemplar dieser Art, welcke bislier nur
aus dem unteren (Lyrcea-) Horizont dér kroatischeu pontischen Etage be-
kannt war. Ich verglich mein Exemplar mit den Originalien zu Agram und
fand beide vollkommen übereinstimmend ; da jedoch mein Exemplar man-
gelhaft ist, wage ich es nicht mit Bestimmtheit hielierzustellen, bis ich mit
dem Typus ribereinstimmende unversehrte Individuen sammle.

XVII. Planorbis Quettard.

57. Planorbis Radmanesti Fuchs.

1893. Planorbis Radmanesti Fuchs. Em. Lőrenthey: Szegzárd, Nagy- Hányok u. Árpád,

p. 122 u. 141. Siehe ebenda die vorhergeliende
Litteratur.

Die verschieden entwickelten Exemplare waren zahlreich.

58. Planorbis Brusinai nov. form.

Diese ausgezeichnete Form kommt in grossen Mengen vor, es war
jedoch leider keine Zeit mehr, sie abzeichnen zu lassen.

Ein guter Theil meines Materiales ging verloren und es gelang mir
nur einige mangelhafte Exemplare von neuem auszupraparieren und diesel¬
ben im Agramer Museum mit den bekannten Formen zu vergleichen, von
denen sie sich jedoch in vielem unterscheiden.

Meine Exemplare sind nicht vollstandig, die letzte Windung ist bei
jedem mangelhaft, dér vorhandene Schalentheil besteht aus 3,5 Windungen,,

[45]

156

e. lőrenthey:

welche langsam wachsen, oben convex und durch sehr starke Naht-
linien von einander getrennt sind, untén dagegen in eine Flache fallen und
abweickend von jeder anderen Planorbisart eine ganz gerade Flache bilden,
auf welcker sehr feine Nahtlinien sichtbar sind. Die Wachstbumslinien sind
oben lamellenartig hervorstehend, untén jedoch nur rippenförmig, bei
manchen Individuen jedoch auch oben zweierlei, da sie auf den ersten
stark hervorstehend lamellenartig, spáter rippenförmig werden ; untén sind
sie aber dann noch entsprechend dünner. Jedoch nicht jede Wachsthums-
linie geht in lamellenartiee oder fadenförmige Rippen iiber, sondern es bleiben
zwischen diesen mehrere sehr feine Wachstliumslinien sowohl oben als
untén. Die Contour des Geháuses áhnelt von oben, jedoch noch mehr von
untén gesehen einem Zahnrade, da die lamellenartigen Rippen ohne Unter-
brechung auf die untere Flache übergehen, aber viel schwacher werden.
In dieser Hinsiclit weicht diese von allén bekannten Formen ab und steht
dér Planorbis ponticus Lörenth. * noch am nacksten, diese ist jedoch viel
dünnschaliger, die Contouren sind nicht zahnradartig, sondern rund, die
Wachsthumslinien dagegen nicht einmal annáhernd so stark entwickelt
wie bei Brusinai.

Ich widme diese neue Form Herrn Prof. Brusina (Agram), dem besten
Kenner dér pontischen Faunén als Zeichen meiner besonderen Hoch-
achtung.

59. Planorbis Margói nov. form.

(Tab. II. Fig. 20—21.)

Diese grosse Form gehört in den Formenkreis dér in dem würtember-
ger Süsswasserkalke vorkommenden P. pseudoarnmonius Yoltz., ** und un-
scheidet sich von dieser dadurch, dass wie die Abbildung zeigt, dér untere
Theil des Geháuses eine starke Seitenkante oder eine abgerundete schwache
Kanté trágt.

Das Gehause bestelit aus 4,5 Windungen ; ist oben flach concav, untén
trichterförmig vertieft ; die Seiten sind rund, besitzen jedoch oben nahe
zum oberen Theile eine abgerundete stumpfe Kanté.

Die Windungen sind oben ílackseitig und beinahe in einer Flache,
wáhrend sie untén viel runder und sich trichterartig vertiefend mit einer
stumpfen Kanté begrenzt sind.

Die Nahtlinien sind tief. Die Wachsthumslinien neigen sich schief

* Em. Lőrenthey : Beitráge zűr Kenntniss dér unterpontiscken Bildungen des
Szilágyer Comitates und Siebenbürgens. p. 313. Taf. IV. Fig. 14a.

** Klein: Concbylien dér Süsswasserkalkformationen Württembergs. Jabres-
befte d. Vereins f. vaterlánd. Naturkunde zu Württemberg. Bd. II. 1846. p. 77. Tab.
I. Fig. 23.)

[46]

DIB PONTISCHE FAUNA VON KURD.

157

nach hinten. Die letzte Windung ist roehr als zweimal so breit wie die vor-
letzte und endet in einer schiefstehenden, scharfiippigen Mundöffnung. Die
Lippen hangén mit Hilfe des inneren Callus zusammen.

Fig. 21. zeigt ein nnentwickeltes Exemplar, bei welchem die seitliche
Kanté abgerundet, die untere etwas schwácher ist, als auf Fig. 20, woraus
ersichtlich ist, dass diese Form in ihren jüngeren Stadien dér P. pseudo-
ammonius Yoltz. naher steht. Ich widme diese neue Art mernem gewese-
nen Lehrer, Herrn Prof. Dr. Theodor Margó, als Zeichen meiner dank-
baren Verehrung.

60. Planorbis sp.

Ich fand die Bruchstücke zweier Exemplare, welche beiderseitig stark
convex sind, wahrend die Oberfláche infoige dér Lángs- und Querlinien
gegittert ersclieint. Die Grösse stimmt mit dér vorigen Form.

Sie ist wahrscheinlich mit dér tertiaren P. excavatus Beüss* identisck.

XVIII. Limnaea Lamark.

61. Limnaea palustris Müller. var. turricula Keld.

(Tab. II. Fig. 22.)

1884. Limnaea ( Limnophysa) palustris Müller. var. turricula Held. S. Clessin:

Deutsche Excursions-Mollusken-Fauna. (2. Auflage. p.
390. Fig. 251.)

1887. Limnaea « -palustris Müller. var. turricula. Held. S. Clessln : Die

Molluskenfauna Oesterreick-Ungarns und dér Sckweiz..
p. 556. Siehe ebenda die vorhergehende Litteratur.

Ich fand nur das abgebildete Bruchstück dieser noch heute lebenden
Art. Meine Form gleicht dér Var. turricula Held ganz, nur ist sie kleiner
als die Figur Clessin’s.

* Aug. E. Eeuss : n. Besckreibung d. fossilen Ostracoden und Mollusken dér
tertiaren Süsswasserschicliten des nördliclien Böhmens. (Paleontograpkica. Bd. II.
1852. p. 39. Tab. IV. Fig. 11.) Diese Form figurirt in dér Description als Pl. de-
cussatus, auf dér Figurenerklarung dér Tafel dagegen als Pl. excavatus ; da nun dér
letztere Name besser die Artencharactere wiedergibt, bin ick geneigt, diesen als den
ricktigen zu haltén.

158

e. lőrenthey:

XIX. Helix Linné.

62. Helix Chaixii Nichaud.
(Tab. II. Fig. 24.)

1855. Heli.r Chmxii Mich. Michaud : Description des coquilles fossiles découvertes

dans les environs de Hauterive (Drőme). p. 5. Pl. IV.
Fig: 1. Lyon. 1875.

1875. Helix ( Mesodon ) Chaixii Mich. Fried. Sandberger: Land- und Süsswasser-

Concli. d. Vorwelt. p. 717. Taf. XXVII.
Fig. 15.

1875. Helix Chaixii Mich. Herbich u. Neumayr: Die Süsswasserablagerungen im süd-

östliclien Siebenblirgen. p. 427.

Michaud maciit diese Form aus dem mittelpliocánem Hergel Südost-
Frankreichs bekannt. Roth sammelte das einzige abgebildete, etwas einge-
drückt spirige Exemplar, welches von dem in Sandberger abgebildeten
nur insofern abweicht, als es etwas kleiner und die áussere Lippe vielleicht
etwas stárker zurückgebogen ist. Diese kleinen Abweichungen berechtigen
jedoch keine Artsonderung. Diese Form ist bisher nur von Kurd bekannt
und Neumayr erwáhnt aus den pontischen Formationen von Sepszi-Szt.-
György eine grosse Helix, welche er hieher zieht. Wahrsckeinlick gebört
auch jenes Exemplar kielier, welches ich im Agramer Museum von Lepa-
vina (Kroatien) sah.

*

Ausserdem kommen bei Kurd noch einige undetiminirbare, jedoch ab-
weichende Schneckenbruchstücke und mehrere Ostracoden- und Kno-
chenbruchstücke vor.

In dér Litteratur zerstreut wurden von Kurd bisher 13 Arten erwáhnt,
wáhrendesmir gelang, mitAusnahmeeinigerdubiösen Viviparen, auf Grund
meiner bisherigen Sammlungen 62 Arten zu finden und zu beschreiben,
unter welchen folgende neue Arten sind :

1. Congeria spinicrista Lőrent.

2. Anodonta Rothi «

3. « pontica «

4. Micromelania Lóczyi «

5. Pyrgula hunganca

6. Pyrgula Töröki Lőrent.

7. « bicincta «

8. Vivipara gracilis «

9. « Kurdensis «

10. Planorbis Brusinai «

11. Planorbis Margói Lörent.

Die Kurder Fauna weicht durch ihren aufi’allenden Süsswasser-
charakter in vielem von den übrigen bisher bekannten pontischen Faunén
ab ; wir finden trotzdem, indem wir sie mit anderen verwandten Faunén
vergleichen, folgende Uebereinstimmung:

[48]

DIE PONTISCHE FAUNA VON KURD.

159

Die meisten Formen von Szegzárd sind gemeinsam ; es sind dies die
Folgenden :

1. Congeria rhomboidea M. Hoern.

2. « triangularis Partsch.

3. Dreissensia serbica Brus.

4. Dreissenomya Schröckingeri Fuchs.

5. Limnocardium Schmidti M. Hoern.

6. « Szabói Lőrent.

7. « Pelzelni Brus.

8. « semisulcaturn Brus.

9. « ochetophorum Brus.

19. Planorbis Radmanesti Fuchs.

10. Limnocardium simplex Fuchs.

11. Micromelania Radmanesti Fuchs.

12. Hydrobia syrmica Neum.

13. Vivipara Sadleri Partsch.

14. « balatonica Neum.

15. Bythinia tentaculata Linné.

16. Valvata unicarinata Lőrent.

17. « cfr. naticina Menke.

18. « j Kúpensis Fuchs. r

Mit dér Fauna von Tihany sind gemeinsam:

1. Dreissenomya Schröckingeri Fuchs.

2. Congeria triangularis Partsch.

3. Micromelania Radmanesti Fuchs.

4. Melanopsis gradata «

5. « Bouéi Fér.

11. Vivipara Sadleri Partsch.

6. Melanopsis decollata Stol.

7. Valvata carinata Fuchs.

8. « bicincta «

9. « simplex «

10. Bythinia margaritula Fuchs.

Mit dér
same Arten :

■Mányoker Fauna hat meine Fauna folgende gemein-

1. Congena rhomboidea M. Hoern.

2. « tnangulans Partsch.

3. Dreissenomya Schröckingeri Fuchs.

4. Limnocardium Schmidti M. Hoern.

5. « Szabói Lőrent.

6. Limnocardium Rothi Halae.

7. « ochetophorum Brus.

8. Planorbis Radmanesti Fuchs.

9. Micromelania Radmanesti Fuchs.
10. Valvata Kúpensis Fuchs.

Mit dér Fauna von Radmanest sind Folgende gemeinsam :

1. Congena triangularis Partsch. 5. Limnocardium simplex Fuchs.

2. « arcuata Fuchs. 6. Micromelania Radmanesti Fuchs.

3. Dreissenomya Schröckingeri Fuchs. 7. Bythinia margaritula Fuchs.

4. Limnocardium Auingeri Fuchs. 8. Vivipara Sadleri Partsch.

9. Planorbis Radmanesti Fuchs.

Mit dér Fauna von Kúp hat meine Fauna folgende gemeinsame
Species :

1. Unió cfr. atavus Partsch. 4. Melanopsis Bouéi Fér.

2. Dreissenomya Schröckingeri Fuchs. 5. Valvata Kúpensis Fuchs.

3. Micromelania Radmanesti « 6. Bythinia margaritula Fuchs.

7. Bythinia tentaculata L.

Aus dieser Yergleichung ergibt sich, dass die Kurder Fauna viele ge-
meinschaftliche Arten mit dem Rhomboidea- Horizont hat, aber auch mit
dér Radmanester Fauna des unteren Horizontes und dér ebenfalls hieher-
gezáhlten Tihanyer- und Kúper Fauna. Nur Micromelania Radmanesti
Fuchs und Dreissenomya Schröckingeri Fuchs sind die gemeinsamen For¬
men aller liier verglichenen Faunén.

[49]

160

e. lőrenthey:

Meine Fauna ist ausser ihrem Reichthum noch dadureh interessant,
dass wábrend von den bisher bekannten pontischen Faunén nur die Rad-
manester einige Anodonten enthielt, und zwar die unbeschriobene A. Hor-
váthi Brus., diese in Kurd in dominierender Menge aui'traten. Wir
kennen nun bereits 3 pontisebe Anodonten, dérén zwei, namlich A. Rothi
Lörent. und A. pontira Lörent. bisher ausschliesslich Kurder Formen sind.

Wábrend die in den levantiseben Ablagerungen dominirenden Vivi-
paren und Unien in den pontiseben Formationen nur zerstreut vorkamen,
tyeten sie bier in so grosser Menge und Variabilitát auf, dass Neumayr diese
Vivipara- und Unió- reichen Scbichten dér Plattenseegegend falschlich als
levantische, respektive untere Paludinenscbichten nabm.Es erweist sicb jedoch
aus dér bier besebriebenen Fauna, dass auch diese Formation, wie wahr-
scheinlicb allé Vivipara- und Unió- reichen pliocanen Scbichten dér Plat-
tenseeumgegend pontisch sind. Wir könuen doch solche Ablagerungen, in
denen Congeria rhomboidea M. Hoern., Limnocardium Schmidti M.
Hoern., L. cristagalli Roth, L. Szabói Lörent., L. Rothi Halav., L. Pel-
zelni Brus., L. ochetophorum Bros., Valvata unicarinata Lörent.,
V. cfr. naticina Menke, und die in tieferem Horizonté vorkommenden
Dreissensia serbica Brus., Dr. minima Brus., Dreissenomya Schröckingeri
Fuchs., Limnocardium semisulcatum Bouss., L. Auing éri Fuchs, Micro-
melania Radmanesti Fuchs, Valvata kúpensis Fuchs, V. carinata Fuchs,
V. bicinda Fuchs, V. simplex Fuchs. Melanopsis gradata Fuchs, M.
Rouéi Fér., M. Handmanni Brus., und Planorbis Radmanesti Fuchs vor-
kommt, nicht túr levantisch nebmen.

Es sind wobl in dér Fauna auch levantische Formen, so Unió acutus
Cobalcescu, Hydrobia sepulcralis Partsch, Vivipara leiostraca Brus.,
Vivipara spuria Brus. und Valvata Ottiliae Penecke.

Jedoch sind die pontischen Fossilien so sehr in dér Ueberzahl, dass
die Formation mit Gewissheit für pontisch betrachtet werden kann und die
levantiseben Formen nur das beweisen, dass sie nicht ausschliesslich levan¬
tisch sind, sondern vöm pontischen Zeitalter in das levantische hinüber-
wanderten.

Das zahlreich auftretende Limnocardium cristagalli Roth weist dar-
auf hin, dass an Stelle des heutigen Kurd ein ruhiges Binnenmeer mit
schwachem Wellenschlage war, dessen Wassertheils stagnierte, theils schwa-
chen Abfluss hatte und so theils schlammigen, theils sandigen Grund hatte.

Auch heute sind Sandbergers Worte wahr :*

«Es ist zűr Zeit noch recht schwierig, ein einigermassen zutreffendea
Gesammtbild dér Fauna dér Inzersdorfer Scbichten zu gébén, da fást jeder

* Land- und Süsswasserconchylien d. Vorwelt. p. 703.

[50]

DIE PONTISCHE FAUNA VON KURD.

161

neu entdeckte Fundort Eigenthümlichkeiten zeigt und bisher als festste-
hend betrachtete Ansichten modifizirt. »

Dieser Fundort rechtfertigt meine frühere Behauptung, dass die durch
das massenhafte Auftreten von Congeria triangularis Partsch charakterisir-
ten Faunén in vielem von dér Fauna dér durch das massenhafte Auftreten
von C. rhomboidea M. Hoern. charakterisirten Schiehten von mehr Salz-
wassercharakter abweicht.

Tab. I.

Fig. 1, 2 und 3. Anodonta Rothi nov. form. Natürlieke Grösse.

Fig. 4. Anodonta pontica nov. form. Natürliclie Grösse.

Fig. 5 und 6. Dreissensia serbica Brus. Natürlieke Grösse.

Fig. 7. Vivipara gracilis nov. form. Natürlieke Grösse.

Fig. 8. Vivipara Kurdensis nov. form. Stark treppenförmiges Exemplar, natürliclie

Grösse.

Tab. II.

Fig. 1 — 4. Pyrgula Töröki nov. form. Yier versclnedene Exemplare, welcke die Ent-

wickelung dér Art darstellen.

Fig. 5. Pyrgula bicincta nov. form. Ein mangelkaftes Exemplar, dessen letzte Win-

dung abgebrocken ist.

Fig. 6. Micromelania Lóczyi nov. form. Eine wenig gelungene Zeicknung, auf welcker

die ausseren Lippen vorgezogen sein sollten.

Fig. 7. Dasselbe.

Fig. 8. Micromelania Lóczyi nov. form. Uebergangsform zu Micromelania Radmanesti

Fuchs.

Fig. 9. Pyrgula hungarica nov. form. Die Zeicknung ist nickt am besten gelungen,

da die Kanté nickt auf die oberen zwei Drittel,
sonctern auf die Mitte dér Windungen gezeiek-
net ist.

Fig. 10. Micromelania Lóczyi nov. form. Ein Exemplar, bei dem die die Knoten

deckende Kanté nur auf dér ersten Windung
aufgetreten ist.

Fig. 11. Limnocardium semimlcatum Brus. Embryonale Form.

Fig. 12. Vivipara Kurdensis nov. form. Stark treppenförmiges Exemplar.

Fig. 13 u. 14. Vivipara Kurdensis nov. form. Weniger treppenförmiges Exemplar.

Die Zeicknungen sind nickt am besten ge¬
lungen.

Fig. 15 u. 16. Dreissensia serbica Brus.

Fig. 17, 18 u. 19. Congeria spinierista nov. form.

Fig. 20. Planorbis Margói nov. form. Die obere Kanté ist ein wenig stark gezeieknet.

Fig. 20u ist nickt gut gelungen.

Fig. 21. Dieselbe.

Fig. 22. Limnaea palustris Mull. var. turricula Held. Mangelkaftes Exemplar, dessen

Zeicknung nickt am besten gelungen ist.

Fig. 23. Melanopsis Handmanni Brus. Ein abnormes Exemplar, dessen aussere Lippe

eigentkümlick verdickt ist.

Fig. 24. Helix Chaixi Mich.

Allé jene Formen, neben welche kein Maasstab gezeichnet ist, sind
in natürlicher Grösse.

Ein Theil des beschriebenen Materiales ist im Besitze dér kgl. ung.
geol. Anstalt.

Földtani Közlöny XXIV. köt. 1894.

[51]

11

GESELLSCHAFTSBERICHTE.

Ifi2

In dér am 7. Marz 4894 abgelialtenen Vortragssitzung wurden folgende
Vortráge gehalten :

1. Dr. J. v. Szabó bespricbt in seinem « Typusvermischung in dér Trachyt-
gruppe dér Donau» betiteltem Vortrage im Allgemeinen jene Veránderungen,
die das eruptive Matériái an den Gesteinen hervorbringen bann, durch welclie
es sicli seinen Weg bahnt. Vortr. cliarakterisiert mm petrograpkisch und geologisch
die trachytiscben Gesteine des erwáhnten Gebietes und seien dórt nach seinen
Beobachtungen drei Typen dér Mineralassociation zu erkennen. Es sind diese
a) Biotittrachyt, b) Amphibol-Andesit, c) Augii-Andesit. Für den Biotittrachyt sei
dér nie fehlende schwarze Glimmer am cliarakteristischesten, mit welchem sich
Ampbibol, Labradorit und nicbt selten rotber Gránát vergesellscbaften.

Dieses Gestein ist das álteste Glied des eruptiven Cyclus. In den beiden
anderen Typen sind weder Biotit nocb Gránát, aber dafür sind für beide cbarak-
teristisch Hypersthen, die Feldspátbe vöm Labradorit bis zum Anortbit. Dér
Augit-Andesit ist im allgemeinen dér verbreitetste Tracbyttvpus und das jüngste>
den Eruptivcyclus bescliliessende Glied. Es kommen aber an den Ausbrucbstellen
oder in dérén Umgebung als Folge des Contactes dér \ erschiedenen Tracbytlaven
Typusvermengungen vor; solche sind im Donau-Tracbytstocke die Vermisckung
des Biotittrachyt mit Amphibol-Andesit und die Vermischung des letzteren mit
Augit-Andesit. Beim Processe solcher Vermischungen können die einzelnen
Minerale dér álteren Generation aucb zerstört werden und neue können ent-
steben. Vortr. übertrágt die Typusvermischung vöm Gebiete dér Petrographie auf
jenes dér Geologie und führt jene als Régiónál- Contactwirkung in die Wissen-
scbaft ein.

2. A. Franzenau legt die Ergebnisse seiner Untersuchungen über die «Fora-
miniferen des Tegels von Zsupanek im Comitate Krassó- Szörény » vor. Dér Fund-
ort liegt nördlich von Orsóvá und stimmt die Foraminiferen-Fauna des Badener
Tegels mit dér von Dr. F. Schafaezik bestimmten Molluskenfauna überein. Yortr.
konnte 54 Foraminiferen-Arten bestimmen, unter welchen als seltenere Art
Hauerina compressa d’ORB. vorkommt. Miliolina Schreibersi d’OBB. ist in den
verscbiedensten Abánderungen vorzufinden ; angefangen von dér embryonalen
Form bis zűr höcbst entwickelten. Die überwiegende Zabl dér Arten weist auf
ein seicbtes Meer hin.

Dr. F. Schafaezik bemerkt hiezu, dass in dem von ihm gesammelten reicben
Matériáié Heterostegina costata d’OEB. sehr gewöhnlich sei; Vortr. aber erwáhne
diese Art nicbt.

3. B. v. Inkey legt das xgeologische Profil des projectirten Beneselungs-
canals Arad- Csanád» vor. Dieser Canal wird bei Paulis aus dér Maros ausbrecben,
sicb zuerst nacb Norden, dann Westen und Südwesten zielien und nacb Berüb-
rung des Gebietes von Mezőhegyes bis Nagy-Lak wieder in die Maros zurück-
kebren Er wird so durch das diluviale, zwischen dér Körös und Maros liegende

[52]

GESELLSCHAEFTSBBERICHTE.

163

Plateau gelien. Yortr. führte entlang dér Linie des Canals Bohrungen aus, um
den Untergrund und im allgemeinen die geologischen Yerháltnisse kennen zu
lernen. Dér Tiefe des Canals entsprechend bohrte er bis zu einer Tiefe von 2 — 5 m.
Das diluviale Plateau, auf welcbem stellenweise Műiden, aucb alté ausgetrocknete
Flussbetten sind, wird zu oberst von lössartigem Lebm bedeckt, unter diesem
liegt Sand, dér stellenweise auch aus dér Lössdecke bervorstebt ; dér Bohrer-
gerietb aber auch in das Alluvium dér Maros und jenseits des Gebietes von Mező¬
hegyes gégén S in Tlion und natronhaltigen Tbon. Yortr. weist nun auf Grund
des Erfahrenen auf die Folgen und eventuellen Schwierigkeiten des Unterneh-
mens bin. Dér Canal wird dér Maros sebr viel Wasser entzieben und nachdem
er an vielen Stellen über Sand und Schotter gebt, so wird ein grosser Tbeil des
Wassers in den Untergrund sickern, bis nicht dér Scblamm die Spalten aus-
füllen und das VerBickern verbindern wird. Bis dies nicbt eintritt, so lángé wird
das Grundwasser standig höher sein und vielleicht aucb ausbrecben. In Indien
und Californien habé mán bei den Berieselungscanalen die vermebrte Ausscliei-
dung des Natrons erfabren ; wahrscheinlich wird es auch bier so sein, das Gegen-
mittel wird nur die rascbe Ableitung des Grundwassers mittelst Abzapfens sein,
damit nicbt in Folge dér Natronausscbeidung dér Bódén unfruchtbar werde.

L. v. Lóczy knüpft an den Yortrag Inkey’s bezüglicb des geologiscben Baues
des in Bede stehenden Gebietes auf Grund seiner eigenen Erfahrungen einige
Bemerkungen an. Das Alluvium und das Altalluvium dér Maros erstreckt sicb
von den Ménesei' Bergen bis Pécska und von bier nördlicb bis Szt.-Anna. Dasselbe
bildet zu oberst 0,8 — 1 m machtiges lössartiges Matériái, unter welcbem Schotter
liegt ; bier auf dem Gebiete des Altalluviums sind die Wasser ausserordentlicli
rein. Von Pécska westlicb bis Számiak und von bier bis Mezőhegyes liegt ein
diluviales Plateau, welcbes sicb am linken Ufer dér Maros südlich Yinga zu fort-
setzt. Die oberste Schichte dieses Plateaus ist 13 — 14 m macbtiger typiscber Löss,
dér mit gelbem Lebm abwecbselt ; unter dieser Scbicbt liegt scböner Quarzschotter,
welcher aber nicbt mehr altalluvial ist, wie dér weiter östlich liegende, sondern
auf Grund dér bei Vinga gefundenen Saugetbierknocben pliocán. Das Plateau ist
wellig, mit seicbten oder beckenförmigen Vertiefungen, von denen gégén Osten
zu unter dér dünnen Lösslage keine Spur zu seben ist, aber bier sieht mán wieder
die Krümmungen dér altén Flussbetten. Wo die Brunnenwasser so rein sind, wie
bier, da wird das Wasser des Canals keine Natronbildung bervorbringen, sondern
nur dórt, wo dér Untergrund überhaupt an Nátron reicli ist.

In dér am 4. April Í894 abgebaltenen Vortragssitzung gelangten folgende
Yortrag© an die Tagesordnung :

1 . Dr. K. Zimányi bespricht folgende Mineralien :

a) Quarz von Tolcsva im Comitate Zemplén. Die kleinen Krystallchen
sitzen in den Höblungen eines veilcliengrauen Lithoidit. Auf Grund dér Aetzungs-
Aersuche erwiesen sicb dieselben als daupbinéisclie Zwillinge. Formen :

(1010, oo R, x (1011) R, x (3032) 1 R, x (7075) l R, x (13.0.13.9) i3 R,

x (0111) — R, x (0.11.11.1) — 11 R, xt (3212)

r, x t (1232) —

4

1.

[53]

4

11*

164

GESELLSCHAFTSBERICHTE.

b) Hemimorphit von Moravicza. In grobkörnigem Magnetit kommt spáthiger,
gelblich-brauner Spbalerit, blátteriger Eisenglimmer und körniger Galenit vor ;
in den Höhlungen sind kleine Quarz-Krystalldrusen, auf dem Spbalerit sitzen
um den Quarz die dünnen leistenartigen oder lanzettlichen, farblosen Krystalle
des Hemimorpkits. Beobachtete Formen: (010) co P oo als vorkerrscliendes
Fláchenpaar, (001) o P, (1 10) oo P, (01 1 ) P oo, (101) P oo, (301) 3 P oo.

c) Baryt aus dem Kaukasus. Fin grauer, dickter sandiger Kalkstein mit
Terebratulen, sckloss in einem solcken Fossil einen Barytkrystall ein, welcher einen
bei diesem Mineral selten entwickelten Habitus zeigte, indem es nach dem Doma
(01 1) P oo prismatisck ist ; die übrigen Formen : (102) h. P oo, (110) oo P, (111) P,
(122) P2, und (100) oo P oo, die neue Form (355) P 1.

d) Schwefélkrystalle aus dem Sammelbassin des nock ungereinigten Schwe-
felkolilenstoffes aus dér Fabrik von Zalatkna. Die Krystalle sind 1,5 — 2,5 cm
gross, dnrcksckeinend oder kalbdurcksichtig und schön entwickelt, aber von
gewöknlicker Combination, námlick (1 1 1 ) P, (1 13) 3 P, bei einigen tritt zu diesen
Formen noch (01 1) P 00.

2. Dr. J. Braun legte einige interessante Mineralien vor und zwar die auf
Braunkohle sitzenden Krystállcken des Andesin von Trifail den von Dr. Hatle
besckriebenen Erzbergit und sckliesslick die mekrere cm grossen Calcitkrystalle
von Bleiberg.

3. Dr. M. Staub legte die Karte «der Torf láger Ungarnsv vor, die er nack
den neuesten Aufnakmen construirte. Er bespracli dabei die Hockmoore und
Niederungsmoore Ungarns und verglich dieselben mit denen Westeuropas. In
keinem Tkeile Ungarns sind Hockmoore von dieser Ausdehnung und Macktigkeit
zu finden, wie dórt und ist auck die Zakl derselben eine beschrankte. Nur in den
regenreicksten Gebieten Ungarns sind sie zu finden. Noch mehr als diese zeigen
auck die Niederungsmoore Ungarns, dass wir in einer trockenen Periode leben;
denn abgesehen von dér künstlicken Entwásserung spreclien andere Beobacktun-
gen dafür, dass die Niederungsmoore dér Austrocknung entgegengehen.

In dér am 4. April 1894 abgekaltenen Sitzung des Auschusses legte dér
e. Secretar nack Absolvirung dér laufenden Angelegenheiten die als Geschenke
eingelaufenen Publicationen vor. (Mán s. auf S. 134- (110) d. magy. Textes unter *.)

HAUPT VERSAMMLUN G DES FILIALYEREINS ZU SELMECZ
VÖM 24. FEBRUÁR 1894.

Den wicktigsten Gegenstand dieser Hauptversammlnng bildet folgender
Besckluss: «Nacbdem die Herausgabe dér geologischen Karte von Körmöczbánya
von dem kgl. ung. geologischen Institute übernommen wurde, so wird dér Filial-
verein seine Bestrebungen dakin richten, dass das Bergbaugebiet von Aranyidka,
Úrvölgy — Ó-hegy und Magurka geologisck aufgenommen und die diesbezüg-
licke Karte auf Kosten des Filialvereins kerausgegeben werde».

FÖLDTANI KÖZLÖNY

XXIV. KÖTET. 1894 JUNIUS-AUGUSZTÜS. 6-8. FÜZET

Mély fájdalommal jelentjük, hogy

SZENTMIKLÓSI

DE SZABÓ JÓZSEB

társulatunk egyik nagyérdemű megalapító tagja,
majd titkára,

alelnöke és legutóbb tizenegy év óta elnöke

1894 április 10-én elhunyt.

LEGYEN EMLÉKE ÁLDOTT!

(111)

11a

166

K SZABÓ JÓZSEF ELHUNYTA.

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT VÁLASZTMÁNYÁNAK:
1894 ÁPRILIS HÓ 11-ÉN

TARTOTT RENDKÍVÜLI ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE.

Böckh János alelnök mély fájdalomtól megilletődve jelentette a gyászesetet,
a mely a magyarhoni földtani társulatot nagyérdemű elnökének, szentmiklósi
dr. Szabó JózsEF-nek elhunytával érte; felhivta a választmányt, hogy őszinte
részvétét és nagy tiszteletét felállás által fejezze ki.

Az elnök ezek után a következő indítványt terjeszti elő :

1. Dr. Szabó József érdemei jegyzőkönyvben megörökítendök.

2. Családjához két tag által kézbesítendő, meleghangú részvétirat intézendő.

3. A ravatalra a társulat koszorút helyez.

4. A társulat külön gyászjelentést adjon ki.

5. A választmányi tagok gyászfátyollal kalapjukon a temetésen testületileg
jelennek meg, hozzájok csatlakoznak a társulati tagok.

6. A társulat e. titkára rövid búcsúztató szavakat mond a ravatalnál.

7. A «Közlöny» legközelebbi füzete gyászkeretben megemlékszik dr. Szabó
József elhunytáról.

8. Emlékbeszédről annak idején gondoskodva lesz, mely nyomtatásban az
elhunyt arczképével fog megjelenni.

ijí íjí i{<

Midőn 1892 április hó 6-ikán dr. Szabó József hetvenedik születésnapját
minden zajosabb tüntetés nélkül szakülésünkön megünnepeltük; akkor senki sem
hitte volna, hogy két évvel későbben a szeretett és tisztelt elnök koporsóját köriil-
álljuk. Testi épséggel és szellemi frisseséggel lépte át életéveinek 70-ik küszöbét és
ugyanazon frisseséggel tartotta 1894 márczius 7-én utolsó előadását, melyet a
mai füzetben közlünk és mely csak része lett volna egy nagyobb, terjedelmes,
a dunai ti'achyttömzsben végzett tanulmánynak. Utolsó elnöki ténykedése azon
levél megírása volt, melyet a választmány megbízásából herczeg Eszterházy
Pál ő Főméltóságához intézett és melyben fölkérte, kegyeskedjék társulatunk
pártfogói tisztjét elvállalni. Fájdalom ő Herczegsége igenlő és társulatunkat
kitüntető válasza szeretett elnökünket már a sírban találta. * A húsvéti szünidő
hozta reá a halálos betegséget és egy heti kínos szenvedés eloltotta az életét,
melynek mindenki a lehetőség legszélső határát jósolta.

Április 1 2-én körülállották koporsóját fővárosunk, közoktatásügyünk, tudo¬
mányos és közéletünk kitűnőségei ; társulatunk tagjai, az elhunyt volt és jelenlegi
tanítványai, tisztelői és barátjai és az általános mély gyásznak dr. Than Károly
főrendiházi tag és egyetemi tanír a következő búcsúztatóban adott kifejezést.

* Lásd a 218. (164.) lapon.

(112)

Dt SZABÓ JÓZSEF ELHUNYTA.

167

((Felejthetetlen kedves tagtársunk! Mélyen tisztelt gyászoló gyülekezet !
Nekem, a ki 32 évvel ezelőtt bevezettelek a kir. tudományegyetem csarnokába,
jutott az a szomorú feladat, hogy hozzád az egyetem és akadémia nevében
a végső búcsúnak néhány szavát intézzem. Ne kivánd, hogy e gyászos pilla¬
natban a fényes koszorúnak minden egyes viruló levelét felmutassam,
melyet a közelismerés munkás életed folyamán homlokodra felfűzött ; csak
azt engedd meg, hogy bensőnkben átérzett éles fájdalmunknak kifejezést
adjak azon nagy veszteség fölött, mely váratlan eltávozásoddal mindnyájun¬
kat még súlyosabban érintett. Kora ifjúságodtól kezdve jellemednek és
szellemednek sokoldalú erejét életed utolsó leheletéig a tudomány fejlesz¬
tésének és hazai közművelődésünk nagy érdekeinek szentelted. Ez alatt egy
harmad századon át az egyetemi tanításnak egyik legkiválóbb bajnoka
voltál, a ki nemcsak annak eszközeit tökéletesítetted páratlanul, hanem
annak szinvonalát a magasra emelted. Elóvülhetlen érdemeid közé tartozik,
hogy a jó tanítványoknak seregeit képezted ki, a szakkörökben hazádnak
méltó utódok tekintélyes törzsét nevelted fel. Mint volt rektor és dékán az
összes egyetemnek, nemkülönben karunknak önálló külön ügyeit a közjó
javára bölcseséggel és mindeneket kielégítő tapintattal intézted. Mint az
akadémiának egyik legrégibb és legbuzgóbb tagja, szaktudományodnak
hazánkban nemcsak úttörője, de megalapítója is voltál. Számtalan búvár¬
kodásaidnak új kincseivel gazdagítottad szülőföldünknek megismerését és
pedig már olyan időszakban, amikor ez még kimondhatatlan nehézséggel
járt. Mindezekkel hathatósan emelted akadémiánk tekintélyét. Egy negyed¬
századon át, mint osztályunk titkára, annak ügyeit fáradhatatlan buzgó-
sággal vezetted. Ezenfelül szaktudományod felvirágzásának és hazai köz¬
művelődésünk nagy érdekeinek számtalan más téren is hathatós előmoz¬
dítója voltál. De ezzel sem elégedtél meg, hanem hazánk határain messze
túl, az egész világ értelmisége előtt, nevednek elismerését és a magyar tudo¬
mánynak nagyrabecsülését vívtad ki. Te nemcsak kötelességet teljesítettél,
Te ennél sokkal többet tettél, mert kötelességeidet hazafiúi buzgóságból,
önként megsokszorosítottad és mindezeknek ernyedetlen kitartással törekedtél
megfelelni. Ilyen nagy érdemek méltatására szavaim igen gyengék és kérlek
e pillanatban , érd be azzal, hogy fáradalmas életeden át kifejtett nagy
munkásságodért hazánk két legfőbb tudományos intézetének nevében egy¬
szerű, de hálás köszönetét mondjak. És most, mikor parányi részévé leszesz
hazád földjének, melyet a halandók közül te legjobban ismertél, ez mint
régi jó ismerőst szivesen fog kebelébe befogadni és testi maradványaidnak
örömest fog békét és nyugalmat szolgáltatni. A nagy úton pedig, a melyre
most lépsz, kisérjenek az az osztatlan tisztelet, az az őszinte szeretet és
nagyrabecsülés, a melylyel itt mi Tégedet mindnyájan környeztünk. Ott a
halhatatlanság világában, melyet méltán kiérdemeltél, kérünk, ne feledkezzél
meg rólunk, a kik a közös czél megközelítésére veled vállvetve törekedtünk.

(113) 116

168

Dí SZABÓ JÓZSEF ELHUNYTA.

A mi gondunk lesz, hogy szellemed és emléked tanítványaid által és alko¬
tásaidban köztünk életben maradjon és hogy azokat tisztán és hűen meg¬
őrizzük. Yégül a mikor a két testvér-intézet nevében búcsút veszek tőled,,
engedd meg, hogy hozzád annyira közel álló igaz barátod, az elválás utolsó
pillanatában fájdalmam enyhítésére könnyeimet hullathassam. Isten hozzád!
Legyen áldott emléked ! »

E beszéd befejezése után előállott dr. Dulácska Géza, a ru. orvosok és ter¬
mészetvizsgálók vándorgyűlése központi bizottságának alelnöke, ki rövid, de meg¬
ható szavakkal mondott búcsút elhunyt elnöktársának. Ez után a gyászmenet a
temető felé indult, hol a nyilt sírnál dr. Staub Móricz társulatunk nevében a
következő búcsúztatót mondotta :

Drága Halott !

Sírba tesznek most Téged, ki szeretett tanítóm voltál, kihez utóbb
szerény munkatársnak szegődtem, de ki mindig atyai barátom voltál. Áldva
legyen emléked minden jó, minden biztató szavadért; áldva emléked azon
jóságért, melyet irányomban mindenkor hivatalos és nem hivatalos érint¬
kezés alkalmával tanúsítottál. De egyéni fájdalmamat most el kell fojtanom,
hogy a búcsúszót mondjam Neked egy tekintélyes testület nevében, mely
mély megilletődéssel gyászolja a köréből való távozásodat. Te vagy az
utolsója azon lelkes férfiaknak, kik nehéz idők és mostoha körülmények
között beillesztették hazai kultúrintézményeinkbe a geológia és segédtudo¬
mányainak mívelését ; és ez idő óta természettudományi irodalmunkban a
geológia mindinkább kiváló helyet kezdett elfoglalni. A Te bölcs és tapin¬
tatos vezetésed alatt odajutottunk ma, hogy a nyugateurópai régibb és
munkásokban gazdagabb testvértestületekkel kiálljuk a versenyt. Utolsó
leheletedig mintaképe voltál a munkásságnak és a szorgalomnak és midőn,
majd historice és kritice fognak e félszázadról megemlékezni, tevékeny¬
séged értékét csak akkor fogják igazán megbecsülni; s ha a halál elég
kegyetlen volt a viszonyt megszakítani, mely közted és társulatunk között
fenállott, kegyeletünk még a további időkre is szentül megfogja azt őrizni.

A magyarhoni földtani társulat ime most mondja Neked az utolsó
Isten hozzádot ! Nyugodjál békében drága halott !

Dr. Staub Móricz után Majthényi Endre a bölcsészet és Krausz Elemér a
gyógyszerész hallgatók nevében beszéltek.

Társulatunk 1894 május hó 2-án tartott választmányi ülésében dr. Szonthagh
Tamás vál. tag a következő indítványt adta be :

« A magyarhoni földtani társulat első geológus elnöke, ki a magyar geológia
fejlődésének történetével a legszorosabb kapocsban állott és egyszersmind a legnép-

(114)

DE. SZABÓ JÓZSEF : TYPUSKEVEREDÉSEK.

169

■szervibb magyar geológus is volt, jegyzőkönyvi és hasonló méltatásoknál többre
érdemes ! »

('Ennélfogva bátorkodom a mélyen tisztelt választmánynak ajánlani, hogy
szentmiklósi dr. Szabó József megboldogult elnökünk emlékének igaz megörökí¬
tésére, a magyarhoni földtani társulat azonnal pénzbeli gyűjtést indítson meg
és pedig a megboldogultnak barátai, tisztelőd, szaktársai és tanítványai körében. »

«Az egybegyült pénzösszeget a társulat kezelje s a kamatot mint « Szabó
József jutalmat * időről-időre a társulat munkakörébe tartozó legjobb tudományos
munka díjazására fordítsa.))

((Indítványom méltatásának és elfogadásának esetében, szűkebb tanácskozás
állapítsa meg a keresztülvitel és alkalmazás részleteit.))

«Igy tartom lehetségesnek elhunyt mélyen tisztelt elnökünk becses emlékét
legméltóbban megörökíteni. Ilyen intézkedéssel társulatunk is csak nyerhet
tekintélyében.))*

TYPUSKEVEEEDÉSEK A DUNAI TEACHYTCSOPOETBAN.

Dr. Szabó JózsEF-től.**

Terjedelmes trachytvidóken meg lehet győződni, hogy a trachytok
egyes fajait bizonyos ásványok állandó társasága képezi és ezek szerint álla¬
pítjuk meg a külön trachyt-typusokat, melyekről ugyanegyütt azt is tapasz¬
taljuk, hogy a trachythegység zömének anyagát nagy egyformasággal képezik.

Vannak azonban ezen normál állapottól eltérések, vannak esetek, midőn
a typus állandó ásványain kívül még mások is lépnek fel, és nevezetes, hogy
csak olyanok, melyek más trachyt-typus ásványassociátioját jellemzik, minél¬
fogva úgy is tekinthetni, mintha különböző trachyt-typus ásványainak keve¬
réke volna.

Hogy ezen felfogás alapos legyen, annak először a vulkáni működés
módjával és a vulkáni kőzetek anyagi tulajdonságaival kell szoros kapcso¬
latban lenni, másodszor concret esetek magyarázásánál kétséget nem hagyó
módon kell megfelelni.

A mi a vulkáni működés módját illeti, általában annyit mondhatni,
hogy az eruptív anyag sokféle változást idézhet elő azon a kőzeten, melyet
útjában talál ; a változás egyszer csak mechanikai, másszor chemiai is ; egyszer
kis helyre szorítkozik, másszor nagy területre terjed; az elváltozás foka sze¬
rint a hatás egy esetben csekélyebb lehet, mely alig tűnik fel, másban jelen¬
tékeny. Nevezetes ezen tanulmányoknál a természetben az, hogy azon helytől,
melyen az elváltozás maximumát ismerjük fel, az elváltozás fokait kisebbnek,

* Lásd a 218. (16 j.) lapon.

** Előadta az 1894 márczius 7-én tartott szakülésen.

(115)

170

DJ SZABÓ JÓZSEF I

végre megszűntnek találjuk, s itt a trachytok a normál typusban képezik a.
hegység zömét.

Legfeltűnőbb, de hatásában csupán mechanikai, valamely eruptív kőzet
felnyomulása kőzet-teléreknél (díjke) ; a régi kőzeten repedés támad s azon fel¬
tódul a láva kőzet-telért képezve, látszólag a mellék kőzeten semmi válto¬
zást sem idézve elő. Lehet, hogy kisebb darabokat a mellék kőzetből magával
felhozott mint közetzárványt, de változást annak anyagán nem idézett elő. A
csekély tömegű láva, a régibb kőzet hideg oldalait érintve, maga is hamar
megdermedt, és így anyagi változás előidézésére a körülmények kedvezők
nem voltak.

Chronologiai jelentősége az ilyen egyszerű eruptioi modalitásnak is
döntő, mert ha a regi kőzet trachyt volt, az újabb is trachyt, a kettő között
biztosan mondhatjuk, hogy a dyke anyaga a fiatalabb trachyt. Ha a dyke is
hasonló typusú mint az, a melyen feltört, akkor azt mondjuk, hogy ugyan¬
azon trachyt-typus későbbi eruptiójának terménye ; de ha más typusú, akkor
a két typus között már biztos korkülönbséget mondhatunk ki.

Egészen más a hatás, ha a vulkáni kőzet nagyobb tömegben vesztegel va¬
lami régibb, de porphyros kőzet alatt, tehát például valami fiatalabb trachyt
valami régibb trachyt alatt; ilyenkor ezen régibb trachyt a kitörést megelőzőleg,,
mint a tevékeny vulkánoknál már több alkalommal észleltetett, egész a veres
izzásig felhevül, mely állapotban az már a láva nyúlósságával bir. Ilyenkor te¬
hát kétfelé trachyt-typus lávája érintkezik és az alsónak felfelé mozgása
következtében egymással keveredhetnek is.

Ismeretes, hogy a láva nem valami egynemű izzó folyadék, hanem egy
ilyennek keveréke kristályokkal, melyeket magával felhoz, s a melyektől
annyiban mindig különbözik, hogy könnyebben olvad, olvadásának foka tehát
kisebb mint azoké, és így azon veres izzíási hőség, melynél a láva alapanyaga
már folyós, az associatio ásványai megolvasztására még nem elegendő. Ebből
aztán következik, hogy ha kétféle trachyt-typus lávái keverednek, a bennök
levő kristályok mint ilyenek kerülnek össze, és olyan ásvány associatiót tün¬
tetnek ki, melyet a nagy tömegek rendes állapotánál nem találunk, mi tehát
csak kivételes eset lehet olyan helyen, hol az eruptio alkalmával azon két¬
féle trachyt érintkezett, melyeknek elegyrészei együtt találtatnak.

A typuskeveredés első támasza tehát a geológiai topográfia. A geolog
a helyszínen megállapítja például a biotit-trachytot bizonyos területen, meg¬
állapítja továbbá, hogy a biotit-trachyt tőszomszédságában pyroxenandesit lép
fel, mely ha már feltörése módjával is mutatja, hogy a biotit-trachytra befo¬
lyással volt nagyban, ezen befolyás kicsiben is mutatkozhatik a mikroszkóp
asztalán az által, hogy a pyroxenandesitban ennek szokásos ásványain
kívül talán biotit vagy quarz is van jelen, mi a trachyt-tömegeknél megálla¬
pított associatio szerint zavaró, de csak kivételes jelenség.

Csupán petrografiai alapon lehetetlen a typuskeveredés fogalmát meg-

(116)

TYPUSKEVEREDÉSEK.

171

állapítani, míg ellenben a petrografiai s geológiai tanulmányok egyesítésével
az önként áll elő, mint egy felette fontos és jelentős tünemény, melynek alkal¬
mas körülmények között okvetlenül kellett bekövetkezni.

Minthogy azonban a kétféle trachyt-typus már a láva alapanyagára
nézve is különbözik egymástól, a mely különbségek egyik eredménye éppen
azon különböző ásványok kiválása, melyek az egyes typusokat jellemzik,
önként következik, hogy csak kivételes az az eset, midőn a kétféle typus min¬
den ásványa egyenlően ép, ez csak úgy képzelhető, hogy nem volt elegendő
idő az uj körülményeknek megfelelőbb chemiai hatás előidézésére; rendesen
azt találjuk, hogy kisebb-nagyobb eltérés van a két typust jellemző ásványok
megtartási állapotában, es hogy általában a fiatalabb trachyt-typus ásványai
az épebbek.

A régibb typus ásványai egyenkint a fiatalabb typus épebb ásványai¬
hoz képest, mint práexistált ásványok is tekinthetők, melyeket az újabb typusú
trachyt már készen találva zárt be anyagába, csak úgy mint mikor quarz-
kavicsot vesz be magába, mi szintén nem tartozik a ritkaságokhoz. Ilyen
quarzkavicsot vagy quarzhomokszemeket magába zár a feltörő láva akkor,
ha útjában találja s ha a kihűlés annak utána elég gyorsan következik be, ezen
zárványokon alig történik változás. Azokat határozottan práexistált ásvány¬
nak lehet mondani.

Lássuk a typuskeveredést concret viszonyokban olyan helyeken, a hol
az eddig már biztosan megvan állapítva.

Typuskeveredés Tokaj -Hegy alján. — Legelőször tűnt fel nekem a
typuskeveredés Tokajon a Nagy Kopasz trachytjánál. Ez augit-andesit, még
pedig jelleges. Találni azonban benne olykor quarzkristályokat bennőve, de
kopott éllel és csúcscsal, aztán zöld színnel és az átlátszóság csekély fokával.
Kégente olivinnek tartották. Találni benne továbbá kisebb-nagyobb zárvá¬
nyokat fehéres kőzetből, melyben biotit, valamint orthoklas és andesin fel¬
ismerhető. A Tokaj-Hegyalja más augit-andesitjeiben mindezek átlag hiány¬
zanak. A dolog csak akkor lett világos, miután a Nagy Kopasz környékét
köröskörül átvizsgáltam ; ekkor meggyőződtem, hogy a Nagy Kopasz vulkán
létrejötte előtt a felületet ott a biotit-orthoklastrachyt kepezte, és hogy az
augit-andesit lávának ezen kőzeten meg törmeléken kellett utat törnie, hogy
a sokszor ismétlődött lávaömléseivel kúpját megalkossa. Hogy ugyanekkor
ugyanazon typusból darabokat meg egyes ásványokat zárt magába, melye¬
ket környezetében ma is megtalálunk, nemcsak hogy nem lehetséges, de
annak feltétlenül így kellett megtörténni. A benőtt quarzkristály nem oly ép
ugyan, mint eredeti képződési helyén szokott lenni, az meg van támadva az
augit-andesit basisos alapanyagától, de azért a kristályalak eléggé kivehető.

A két typus izzón folyó tömegei egymásba hatoltak anélkül, hogy ide-
jök lett volna egyöntetű olvadékot képezni; ezen keveréket a rhyolith fehér
színe s az augit-andesit fekete színe könnyen engedik felismerni, s ezt a mi-

(117)

172

D' szabó József:

kroszkop által is bebizonyítva találjuk, mely a fekete sávban a hypersthent
s augitot, a fehérben a biotitot, quarzot stb. biztosan engedi felismerni. A
tokaji Nagy Kopasz kőzete tehát augit-andesit, de typuskeveredéssel a biotit-
ortkoklas-quarztrackyt rhyolithjával. Ilyenkor tarka kőzet jön létre fehér és
fekete foltokkal a legváltozatosabb alakulatban. A keveredés aránya szerint
vagy a fekete rész túlnyomó, vagy a fehér, a mint az augit-andesitból vagy
a biotit-trackytból van több.

A Tokaj-Hegyalján, Erdöbényón, a Szokolya-hegy augit-andesitjában
szintén van quarz, mit én csupán petrografiai szempontból az első trackyt-
osztályozásomban a földpátok szerint (1873) akként fejeztem ki, hogy anor-
thit-quarztrachyt. Most azonban oda javitom, hogy augit-andesit typus-
keveredése quarztrachyttal. A geológiai topográfia ott is világosan kimutatja,
hogy az augit-andesit a biotit-quarztracliyt rhyolithján tört fel s ekkor jó al¬
kalma volt ezen utóbbiból egyes részeket fölvenni s azokból a maradandób¬
bak, s különösen a quarz, felismerhető állapotban tartották fenn magukat.

Typuskevereclés Selmecz környékén. — Selmeczen a typuskeveredés ese¬
tei gyakoriak, de sokszor mikroszkoposau is felismerhetők. A biotit-trachy-
tok mindannyian quarztrachytok, pyroxenandesitekből csak egy typus van:
az augit-andesit. Ha a biotit-trachyt világos szinti, akkor ennek zárványai s
ezek révén az egyes ásványok is könnyen észlelhetők. Előáll azonban az az
eset is, hogy a pyroxenandesitben fekete csillámot látunk már szabad szem¬
mel. A biotit nem tartozik a pyroxenandesitek lényeges ásványai köze, ez
idegen elegyrész, véletlenül jutott be az augit-andesit Jávafeltódulása alkal¬
mával, és ezen reá nézve nem kedvező anyagban szenvedett is változást,
mit daczára a hexagon lapok fényének, a mikroszkóppal észre is vehetünk,
valamint arról is meggyőződhetünk, hogy csak egyes nagy biotit tartotta fenn
magát, aprót nem találunk. Ez az izzó magma dissociáló hatásának áldoza¬
tul esett; ellentétben az associatio rendes ásványaival, melyek a normál
kőzetben épebbek s a melyekből nagy és kis egyéneket láthatunk.

Ha a biotit-trachyt sötétszinű, akkor annak zárványai a hasonló szinű
augit-andesitben oly könnyen nem tűnnek fel. Ilyenkor behatóbb vizsgálat
kell. Példa erre Selmecz legkiválóbb hegye, a Szittnya. Ennek kőzete a csúcson
augit-andesit, de typuskeveredéssel. A Szittnya lankás oldalai biotit-andesin-
labradorit-quarztrachyt, mi a Szittnya vulkán keletkezése előtt ott a felületet
képezte. Ezen tört fel az augit-andesit láva s felvett belőle nemcsak egyes kőzet¬
darabokat, de külön egyes ásványokat is u. m. biotit, quarz, labradorit, arnphi-
bol, melyek azonban erősen megviselve mutatkoznak. A biotit legtöbbször
bronzsárga, a quarz és labradorit meggömbölyödött szemekben vannak, az
amphibol pedig csak romban fekete pontoktól jelzett körvonalokban látható,
míg az augit-andesit typusának ásványai épek és a nagy egyénektől le mik-
rolithokig vannak az alapanyagból kiválva.

A trachytok első osztályozásánál csupán a földpát szerint (1873) nem

(118)

TYPUSKEVIiREDÉSEK.

173

kerülte ki figyelmemet a petrografiai vizsgálatnál a quarz jelenléte és azért
adtam a Szittnya csúcs kőzetének ezen nevet : bytownit-quarztrachyt. A beható
geológiai tanulmányozásnál azonban kiderült, hogy itt typuskeveredés esete
forog fenn.

Typuskeveredés a dunai trachytcsoportban. A dunai trachytcsoport-
ban a typuskeveredések bonyolódottabbak, nemcsak azért, hogy a biotit-
trachyttal kétféle pyroxenandesit külön keveredhetik, de ezen utóbbiak
egymás között is keveredhetnek, mire eset sem Tokaj-Hegyalján, sem Selmecz
környékén nem volt, minthogy ott csak egyféle pyroxenandesit lép fel.

Vegyük előbb figyelembe a dunai trachytcsoport typusait.

Leszámítva azon biotit-quarztrachytot, mely a dunai trachytcsoport
területének éjszaki részén Börzsönynél az érczteléres néhány hegyben, úgy
szintén keleti szélén Nógrádnál a Várhegyet és ettől délnyugatra egy kis
dombot képezve fordul elő, egyebütt a dunai trachytcsoportban quarztrachyt
nincs, hanem a következő három typus képezi a trachythegység tömegét.

1. Biotit-trachyt, részletesen biotit-amphibol-labradorit-trachyt, több¬
kevesebb gránáttal, de a nélkül is. Ha több benne a gránát, akkor gránát-
trachytnak is mondható. Külleme rendesen trachytos.

2. Amphibol-andesit, melyben az amphibol a hypersthenhez csatlakozik.
Földpátja átlag bytownit. Külleme hol trachytos, hol andesites.

3. Augit-andesit , melyben az augiton kívül állandó társásvány szintén
a hypersthen. Földpátja uralkodókig auorthit. Külleme csak andesites.

Ha az említett három typust az ő tömeges előfordulásaikban vizsgáljuk
a dunai trachytcsoport különböző tájain, akkor először is a biotittrachytra
nézve arról győződünk meg, hogy ebben más mint az említett társásvá¬
nyok állandóan nem vesznek részt, de különösen arrói szerzünk tudomást,
hogy a lényeges elegyrészek között hypersthen vagy augit nem foglal helyet.

A biotit-trachyt tehát élesen elválik azon trachytoktól, melyekben
hypersthen van, s melyek általában a basisos calcium földpát mellett
csupán a pyroxen-család fekete ásványait tartalmazzák. Az akadémiánál
tartott előadásomban kifejtettem,* hogy Selmecz környékén csupán egyféle
pyroxenandesit van, és ez az augit-andesit ; ellenben a másik kiválóiag a
dunai trachytcsoportban van kifejlődve, hol azt már az előtt is amphibol-
traehytnak vagy amphibol-andesitnak mondottuk s ilyennek nevezte és válasz¬
totta ki a geológiai térképén dr. Koch Antal is.

/

En már 1 87 2-ben tartottam egy értekezést,** melyben a földpát alapján,

* A pyroxenandesitek geológiai typusainak megállapítása. Matli. Természett. Érte¬
sítő 1894. XII. köt. 81. 1.

** Egy új traciiyt-typus a dunai tracliytcsoportbau, Földtani Közlöny 1873. II.
■évfolyam.

(119)

174

D! SZABÓ JÓZSEF:

melyet uralkodó gyanánt bytownitnak találtam, kiemeltem az amphibol-
andesitet mint egy önálló typust, azt azonban teljesen kidomborítani csak
most vagyok képes, miután a hypersthen is meg van honosítva a trachytok
petrografiájában. Most a kétféle pyroxenandesit között ezen különbséget
állítom fel, hogy a hypersthen az egyikben az amphibolt, a másikban az augitot
kíséri, és így ha a hypersthent mint minden pyroxenandesit közös elegyrészét
kihagyjuk, ezen két geológiai typust kapjuk: amphibol-andesit s augit-ande-
sit ; amaz az öregebb, emez a fiatalabb.

Az amphibolnak, mely a biotit-trachytban is gyakran fellép, tehát csak
akkor van osztályozási képessége, ha hypersthennel együtt lép fel ; ellenben
ha hypersthen nincs, hanem csak biotit, akkor nem bir ezen képességgel, mert
ezt a biotit veszi át, a mi egyszersmind a régibb eruptiói sorrendet is kifejezi.

A pyroxenandesitekben, nevezetesen az augit-andesitben, a hypersthent,
mint MgFe-metasilicatot, néha a még Mg-dúsabb vegyület, az olivin, mint
MgFe-orthosilicat is követi, a nélkül azonban, hogy ezen typus associatioja
és az andesites habitus annyira megváltoznék, hogy valami üj alosztály fel¬
állítása válnék szükségessé.

A dunai trachytcsoportban a typuskeveredések azért okoznak nagy
bajt, mert itt kétféle pyroxenandesit lehet a biotit-trachyttal keveredve : külön
az amphibol-andesit, és külön az augit-andesit. Itt az eldöntés úgy mint a
Tokaj-Hegyalján vagy Selmeczen, tüstént a helyszínén lehetetlen, mert a két¬
féle pyroxenandesit egymáshoz annyira hasonlíthat, hogy az eldöntést a
mikroszkóp segítsége nélkül biztosra soha sem vehetjük. De lehet typuskeve-
redés az amphibol-andesit és az augit-andesit között is.

A geolog feladata a térképezés is lévén, a biotit-tracliyt mellett látni
fogja, hogy melyik normál tömegű pyroxenandesit lép fel s e szerint eseten-
kint gyaníthatja, hogy mely typusok keveredését várhatja.

Miután a dunai trachytcsoportban háromféle typus van, a typuskeve-
redés esetei is háromfélék lehetnek :

a ) biotit-trachyttal keveredhetik az amphibol-andesit,

b) biotit-trachyttal keveredhetik az augit-andesit,

c) vegre amphibol-andesit augit-andesittal.

Lássunk mindezekre példákat.

a) Biotit-trachyt + amphibol-andesit. Visegrád környéké jó példa erre,
minthogy itt meg van a biotit-trachyt és körülötte a hegyek az ott nagyon is
uralkodó amphibol-andesitból állanak.

A biotit-trachyt jól ismeretes az apátkuti völgyből, ott régóta fejtik s
Budapestre mint burkolási anyagot koczka alakban hozzák. Azon kőbányától
beljebb a völgyben megszűnik, ott szomszédja az amphibol-andesit, de ki-
jebb a Duna felé megvan, csakhogy kevésbbé ép állapotban, sőt olyan kikép¬
ződéssel is bir, hogy maga a geolog sem tudja, minek tartsa.

Ilyen állapotban találjuk a Dunaparton elhúzódó alacsony hegyen, a

(120)

TYPUSKEVEREDÉSEK.

175-

Szigethegyen, mi Visegrádtól Dömös felé húzódik, és több helyen kőfejtésre
szolgáltat alkalmat. Ezen kőbányák egyikében, a Lepenez völgyében, a kőzet
átlag sötétbarna egyöntetű, úgy, hogy külleme szerint andesitnek tartanók.
Yan azonban világos félesége is, mit már nem tartunk andesitnek.

Peters ezen lepenczvölgyi kőbányában kétféle trachytot tételezett fel ; a
sötétbarnát és a világosat, mely mint fiatalabb amabba irruptiot képezett.
Koch, ki már az ásvány associatiot tekintetbe vette és biotitot és amphibolt
a világosban is fedezett fel, egy és ugyanazon fajnak tartja.

Ellenben ha ezen anomal viselkedést részletes kutatás tárgyává tesz-
sziik, mi természetesen csak a mikroszkóp vezetése mellett ejthető meg, akkor
arról győződünk meg, hogy míg a hegytetőt olyan biotit-trachyt képezi, mely¬
ben csak az azt megillető ásványok társasága van együtt, a tetőtől lefelé
gyűjtött példányokban már hypersthen is kezd fellépni, tehát egy jövevény
ásvány, mi a szomszéd hegyek typusának egyik képviselője. Azon világos
réteg, melyet Peters mint fiatalabb trachyt irruptioját fogta fel, csakugyan
az, mert azt csaknem tisztán amphibol-andesitnek mutatja be a mikroszkóp,
noha itt-ott a végpusztuláshoz közel álló biotit sem hiányzik.

A helyszínén több ponton, de sehol sem érdekesebben mint Visegrádnál,
benn a Malomvölgyben, az úgynevezett Ördögmalomnál lehet látni, hogy az
amphibol-andesiteruptiot megelőzőleg a felületet a biotit-trachyt képezte, s
ez alatt tört fel az amphibol-andesit, minek lávája többé-kevésbbé keveredett
az érintkezés helyén, az érintkezés helyétől távolabb eső magasabb részein
a hegynek, csupán mechanikai hatás, az emelkedés történt, de typuskevere-
dés nem.

Ha a szem a helyszínén és a csiszolatokon tájékozást nyert, a
Malomvölgy ezen részén az úton, a patak jobb oldalán, a hegyoldalban is
megkülönböztetheti a keveredő lávák között a kétféle typus kőzetét.

Itt tehát a biotit-trachyt typuskevereclése van amphibol-andesittel.

Minthogy mikroszkoposan a biotit a vezérásvány, a kőzetet biotit-tra-
chytnak mondom és térképezem, de a jegyében a keveredést így fejezem ki :
Biot. tr. + amph. andesit.

Minden typuskeveredósnél szabály, hogy a régibb typus ásványai meg
vannak támadva, itt is a biotit igen erősen megváltozott, valamint az amphibol
is, ellenben legépebb a hyp ersthen. Augit nincs.

Még az is nevezetes a typuskeveredósnél, hogy mig a fekete ásványok
elváltoznak, a földpátok általában jól tartják magukat.

Az ilyen kevert typusú trachytnál nem ritka az az eset, hogy a légen
hamar pusztúl, minek mellék okai közé az sorozható, hogy solfatarai hatás
is mutatkozik s nevezetesen finom osztatu pyrit járja át, mi a légbeliek be¬
hatása folytán oxydálodik és a szétmorzsolódást meg az agyagosodást nagy¬
ban sietteti. Egykor Budapesten a lepenczvölgyi bányákból használták az
anyagot mint koczkakövet burkolásra, de alig két év alatt a koczkák össze

(121)

176

D? SZABÓ JÓZSEF :

vissza repedezve a nyirokképződés lejtőjére jutottak, vagy, mint mondották,
a kőből csakhamar sár lett.

Van azonban olyan példa is, hogy az elváltozás még nem jelentékeny.
Érdekes e tekintetben Zebegényen a fővölgyben a baloldalon lévő egyik kő¬
bánya (Rehköpfel). A kőzetet minden habozás nélkül biotit-trachytnak mond¬
juk, mert a biotit nagy és sok, a földpát is nagy, amphibol sem hiányzik.
A csiszolatban azonban látni hypersthent is. A hypersthen ép, az amphibol
elváltozásnak indult, fekete keret fogja körül es némely példánya egész
felületén fekete, nem-átlátszó. A biotit szintén fekete keretben van; levelei
a főtengely irányában nézve nem-átlátszók, de metszete párhuzamosan a
főtengelylyel erősen absorbeal. Itt csak kezdete van a typuskeveredésnek
amphibol-andesittel, mit a szomszéd hegyekben csakugyan ott is találunk.

Mária-Nosztrán a Kopaszhegy tetején két példányt ütöttem (223, 26/YI.
1877.), nem messze egymástól. Az egyiket hajlandók vagyunk biotit-trachyt¬
nak, a másikat inkább amphibol- andesitnek tartani, de egyiket sem habozás
nélkül. A vékony csiszolat megtekintése typuskeveredést mutat ki biotit-trachyt
meg amphibol-andesit között.

b) Biotit-trachyt -j- augit-andesit. Feltűnő jelenség, ho^ry a biotit-tra¬
chyt és az augit-andesit keveredésére a dunai trachytcsoportban példát erre
eddig nem találtam, holott ez elég gyakran észlelhető akár Selmecz kör¬
nyékén, akár Tokaj-Hegyalján.

Magyarázatát abban lelem, hogy a dunai trachytcsoportban a biotit-
trachyt alul közvetlenül az amphibol-andesit tódult fel és így az bolygatta a
biotit-trachytot közvetlenül, részint mechanikai módon emeléssel, darabokra
töréssel, melyeket az eruptív conglomeratban sokszor látunk, de mindenek
felett a lávák összefolyásával, minek révén a typuskeveredés állott be.

c) Amphibol-andesit + augit-andesit. Az augit-andesit mint legutolsó
eruptioi termény legalul és így az amphibol-andesit alól tódult fel, minél¬
fogva erre hatott közvetlenül a dunai trachytcsoportban szintén hol mecha¬
nikailag emelve, darabokra törve, hol pedig az amphibol-andesit lávájának
megolvadása következtében typuskeveredéssel, mire sok érdekes példa van.

Zebegény fővölgyében mind a három trachyt-typus ki van fejlődve, és
mig gyakrabban van eset az amphibol-andesit feltörésére a biotit-tracliytból,
helyenkint az augit-andesit feltörését is észlelhetjük az amphibol-andesiten
alul. Ilyen van Zebegénytől éjszakra, a Feketehegy felé, a Ivorompa patak
befolyásánál a fővölgybe (1692 12/K 1893.). A csiszolatban mutatkozik am¬
phibol, hypersthen és augit. Amphibol elég sok, de soha nem egészen ép, azt
mindig fekete keret veszi körül, sőt gyakran az egész területe fekete, nem-
átlátszó. Kis amphibol nincs ; ellenben a hypersthen és augit ép. Hypersthen
kevés van, augit sok, melyet a gyakori szép ikerképződés is nagyon feltű¬
nővé tesz.

Azon merészen a Dunába nyomuló trachytszirt, mely Nagy-Maros és

(122)

TYPUSKEVEREDÉSEK.

177

Zebegény között a Csúcshegy- és az Ördöghegyben éri el legnagyobb magas¬
ságát, felső szintjében amphibol-andesit; a dunai oldalról azonban augit-
andesit tör fel és a feltörés mechanikai hatásán kivül érdekesen látni az el
nem maradható typuskeveredést is, mit a Dunaparton leütött sűrű andesitek
mind mutatnak. Látni elégszer amphibolt már makroszkoposan is, de a
mikroszkóp kimutatja, hogy azon nagy amphibolok práexistált ásványok,
melyek éppen nagyságuknál fogva a lávafolyadek chemiai hatásának még
nem estek végkép áldozatul.

Ezen chemiai hatás mutatkozik azon fekete, nem-átlátszó keretben,
mely az amphibolt körül fogja, melyen belül a veresbarna anyaga erős trieh-
roizmust mutat. A hypersthen és az augit ép; augit talán több van mint
hypersthen.

A kőzetet ilyenkor a makroszkopos külleme szerint nevezem augit-
andesitnek, megjegyezvén, hogy amphibol mint zárvány látható benne.

Dobravoda trachytjai között a szent-endrei völgyben van augit-andesit,.
melyet Koch mint ilyet jelesnek mond, noha hozzá teszi, hogy amphibolt is
tartalmaz. Ezen amphibol, mely olykorj feltünőleg nagy, azonban csak romja
az egykori kristálynak, vékony csiszolatban a körvonal még kivehető, de
területe legnagyobbrészt fekete nem-átlátszó, igen kis rész maradt meg sötét¬
barnán, melyen az absorptio jól mutatkozik.

A hypersthen és augit ellenben épek, és egészen úgy viselkednek, hogy
a kőzetet lényegesen ők képezik, azok amphibol pedig egy £>ráexistált ásvány -
generatio még nem egészen elpusztult maradványa.

Ez is tehát typuskeveredés az amphibol-andesit és augit-andesit között,
mely kétféle trachytot a környező hegyekben csakugyan egymás mellett
találjuk.

Ezen tények, melyekről itt mint a typuskeveredésről szólottám, a pet-
rografok figyelmét ez előtt sem kerülték ki, és nem is késtek azoknak ma¬
gyarázatot adni. Egyik nézet szerint az ilyen trachyt átmeneti faj, s e szerint
egyik trachyt-faj a másikba fokozatosan átmenne ; a másik s különösen a
franczia újabb iskola tana szerint a vulkáni kőzetekben az egyes ásványok
kiválásában van megállapítható sorrend, és ezen sorrend szerint bizonyos
ásványokra nézve generatiok is különböztetendők meg, a régibb generatio
ásványai el is pusztulhatnak és újabbak azok pusztulása után keletkezhetnek.

Én a dolgot a petrografia teréről a geológia terére viszem át ; nagy
területre alkalmazott geológiai s petrografiai tanulmány alapján a tudo¬
mányba a geológiai trachyt-typusokat s ezeknek természetszerű corollariuma
gyanánt az érintkezési helyeken, mint regionál contact hatást, a typuskeve-
redőst vezetem be.

Földtani Közlöny, 1894. XXIV. köt.

(123)

12

178

D? TRAXLEB LÁSZLÓ:

EPHTDATIA FOSSILIS, A FOSSZIL ÉDESVÍZI SZIVACSOK

EGY ÚJ FAJA.

Dr. Traxler LÁszLÓ-tól.*

(Ehhez a IY-ik tábla).

Igen csekély lévén mindaz, a mit eddig a fosszil édesvízi szivacsokról
tudunk, nagyon meg voltam lepetve, midőn pár hó előtt Clark József úr
(Street, Sommerset) figyelmeztetett az édesvízi diatomeákon kívül szivacsspi-
kulákat is tartalmazó dubroviczai (Zólyom m.) ragadó palára. Kérésemre
dr. Pantocsek József úr (Tavarnok) szíveskedett ebből elegendő mennyi¬
ségű anyaggal ellátni, sőt küldött próbát az ugyanilyen kovaspikulákat tar¬
talmazó boryi (Hont m.) brakvízi diatomeápelitből is. Nem mulaszthatom
el, hogy ezen lekötelező szívességért hálás köszönetemet itt e helyen is ne

ismételjem.

/

Úgy a dubroviczai ragadópala, mint a boryi diatomeapelit geológiai
koráról és előfordulási körülményeiről dr. Pantocsek József úr emlékezik
meg a magyarhoni fosszil baccilariaceákat tárgyaló munkája Il-ik és Ill-ik
kötetében,** ezt tehát elmellőzhetem és csupán a szivacsspikulákkal fogok
foglalkozni. Ezek úgy a dubroviczai, mint a boryi anyagokban teljesen azo¬
nos kéthegyü tűk*** és amfuliskusok ; mennyiségre nézve a boryiban sokkal
számosabbak, különösen amfidiskusok találhatók ebben sokkal könnyeb¬
ben, mint a dubroviczaiban.

Az amfidiskusok vaskosabbak mint az eddig ismert édesvízi szivacs
fajoknál. Hosszúságuk 41 — 69 |j,, a korong átmérője 16 — 26 fi, a tengely
vastagsága 6 — 8 fi közt ingadozik, általában ki lehet fejezni, hogy a tengely
21/2-szer hosszabb a korong átmérőjénél, vastagsága pedig egyenlő hosszá¬
nak 1h részével. Méréseim a következők :

Dubrovicza

Bory

A tengely hossza :

50

65

65

44

53

53

45

65

61

57

61

41

69

48

* Bemutattatok az 1894 januárius 3-án tartott szakülésben.

** J. Pantocek : Beitráge zűr Kenntnüs dér fossilen Bacilaríaceen Ungarns. II.
(1889) und III. Theil. Tavarnok (1893).

*** aceratae, Bowerbank.

(124)

EPHYDATIA FOSSILIS N. SP.

179

A tengely vastagsága :

8

8

6

8

8

8

8

8

8

8

8

8

8

8

8

6

A korong átmérője :

16

24

20

24

20

26

20

20

20

20

20

20

20

20

20

18

Alakra nézve a tengely hengeres, egyenletesen vastag, és egész felüle¬
tén erős, nagy tüskékkel van borítva. A korong közepén a tengely olykor
hegyes tüskében folytatódik ; általában azonban csak lapos, félgömb alakú
emelkedés van e helyen. A korong széle csipkés, a csipkék száma, a mennyire
ezt oldalról tekintve megítélni lehet, 9 — 14. A csipkék közti bevágások jó
mélyek lehetnek ; nem sikerülvén azonban egyetlen korongot sem felülről
tekintve megfigyelnem, határozottan sem erről, sem a csipkék alakjáról szá¬
mot nem adhatok.

A kéthegyű tűk nagyságra nézve jelentékenyen különbözők, 163 — -
350 [a hosszúak, 5 — 20 fi vastagok :

Dubrovicza

Bory

A kéthegyű tűk hossza :

228

167

269

204265326 261

1 1 1

318

30ö|244 163472

179 286

220187334

228

334285338

1 1

196

220310

A kéthegyű tűk vastagsága :

8

5

10

10 10| 12( 10

16

12 8 8 8

8 12

12 4 20

10

12 10 16

8

8 10

Alakra nézve túlnyomó számban vannak az egyenesek vagy kissé gör¬
bék, hengeresek, lassan hegyesedők, a melyeknek felülete egészen sima, vagy
pedig apró tüskés; a tüskék igen kicsinyek, kúposak, hegyesek, sűrűn, vagy
csak egyesével vannak elszórva. Találkoznak kicsiny, vékony, orsóalakú,
egyenes vagy görbe tűk is, a melyek esetleg a középen golyóformán vannak
megvastagodva.

Az úgy alakra, mint nagyságra nézve különböző tűk azon benyomást
kelthetik, mintha ezek talán nem is egy szivacsfaj vázát képezték volna. Ezen
feltevésnek azonban határozottan ellentmondanak az amfidiskusok, és azon
körülmény, hogy e változékony jelleg mindkét lényegesen különböző (édes¬
víz - — - elegyes- víz) lelethelyen a legkisebb részletben is teljesen egyező. Az
ilyen esetek az élő édesvízi szivacsoknál sem nagyon ritkák. Ketzer * pél¬
dául megemlékezik az Ephydatia fluviatilis egy példányáról, a melynél a váz

* Die dmtschen Süsswasserschwámme. Tübingen ISSíi. Nr. 23.

(125) 12*

ISO

1)5 TEAXLER LÁSZLÓ: EPHYDATIA FOSSILIS N. SP.

tűi kétféle nagyságnak. Noll 1 ugyanezen fajnál golyóalakú, továbbá tüskés
tűket is talált. Ennek lehetőségét Wierrejski 2 kétségbe vonja ugyan, de
birtokomban is van egy példány Ephydatia fliiviatilis (Lbkn.) Vejd.
a Dneper folyóból -Jekaterinoszlav közeléből, a melynél nem csak igen kü¬
lönböző nagyságú és golyóalakú, de sima és apró tüskés váztűk is vegyesen
fordulnak elő. Nyugodtan vehetjük tehát a kovakéjúeteket egy és ugyanazon
szivacsfajhoz tartozóknak. A 'kéthegyű tűk alkották a vázat, az amfidisku-
sok pedig a gemmulákat bontották.

Az eddig ismert amfidiskusos szivacsfajok (Meyenia Crtr.) közül
egynek sincsenek ezen kovarészekkel azonosítható spikulái. A Spongilla
Meyeni Crtr. ( = Meyenia subdivisa Potts.) amüdiskusai Carter,1 2 3
Bowerbank4 és Potts5 leírásai és rajzai után Ítélve hasonlónak látszanak
ugyan, de két lelethelyről bírván e fajt, közvetlen összehasonlítás utján
tanúskodhatom a hasonlóságnak csupán látszólagos voltáról. A Spongilla
Meyeni Crtr. amfidiskusainál a tengely két oly hosszú (átlag 40 [i.) mint
a korong átmérője, vastagsága pedig a hosszúság Vö-odával egyenlő. Tüskék
a tengelyen ritkán, csak csekély számban vannak, és egészen más jellegűek.
A korong csipkézése sem hasonló. A boryi és dubroviczai települések sziva¬
csát tehát új fajnak tekintem, és bátorkodom erre az Ephydatia fossilis
elnevezést javaslatba hozni.

Táblamagyarázat.

I. Ephydatia fossilis n. sp. (Bory).
a) Amfidiskusok.
h ) Kicsiny, sima kéthegyű tűk.

c) Nagy « « «

d ) Apró tüskés kéthegyű tűk.

II. Ephydatia fossilis, n. sp. (Dubrovicza).
aj amfkliskusok.
h) Nyomorék amfidiskus.

c ) Kéthegyű tű, a közepén golyóalakúlag megvastagodva.

d) Sima kéthegyű tűk.

A kéthegyű tűk mintegy 200-szoros, az amfidiskusok mintegy 800-szoroa
nagyítással vannak rajzolva.

1 Spongilla glomerata. N. Zool. Anzeiger Nr. 238, S. 683.

2 Bemerkungen über Süssivasserschwamme. Zool. Anzeiger Nr. 245, S. 122.

3 A descriptive Account of the Freshwater Sponges in the Island of Bombay .
Annals und Magaziné of Nat. Hist. 1849. Ser. II, Vol. 4, p. 84, Plate III, Fig. 1.

4 A Monograph of the Spongillidae. Proceedings of the zoological Society of
London. Nov. 24, 1863. p. 10, Pl. ’XXXVIII, Fig. 4.

5 Freshwater Sponges. Philadelphia 1887, p. 226, Pl. IX, Fig. 6.

(126)

DE LŐRENTHEY IMRE : HIDASD FELSŐ PONTUSI FAUNÁJA.

181

ADATOK HIDASD BAR ANYAMEGYEI HELYSÉG EELSŐ-PONTUSI

FAUNÁJÁHOZ.

Pr. LŐRENTHEY iMRÉ-tÖl.

Hidasd geológiai viszonyait először Peters Károly F. ismertette «Die
Miocán-Localitát Hidas bei Füníkirchen in Ungarno czímíi művében
1862-ben.*

Itt a pontusi képződményeket (Congerienschickten) ismerteti ugyan¬
azon helyről is, a honnan én ezen leírásom tárgyát képező anyagot gyűj¬
töttem. Peters azonban miként a miocenkorú képződmények ismertetésé¬
ben úgy a pliocenkorú képződmény kifejlődését illetőleg is zavart idéz
elő túlságos részletezésével, fölösleges és czélnélküli réteg beosztásaival.

Én több éven át tanulmányoztam Hidasd és környékének geológiai
viszonyait és képződményeit. Ezen tanulmányaimnak azon részét óhajtom
röviden ismertetni, a mely a felső-pontusi képződményre vonatkozik. Lelet¬
helyem a falutól D-felé a régi üveghuta mellett haladó árok két legnyuga¬
tibb elágazása között van a hegyháton. Ez azon lelethely, melyet Peters a
középső árokbeli lelethelynek nevez. A képződmény itt kb. 15 m vastag.
Vasoxydhydráttal átjárt rozsdabarna színű durvább és fin omabb quarz-
homokból áll, melybe helyenként kékes vagy sárgás agyag van települve, a
képződmény alul rozsdabarna színű homokkőbe megy át. Kövületek csak a
képződmény felső részében fordulnak elő és ott is igen rossz megtartásúak,
a mennyiben héjaik az azokat körülvevő homokkal fekete barna vasdús
tömeggé vannak összeállva, a mely a kiszabadításnál szétesik és csak a vas-
oxydhydrátos kőmag marad meg. A kőmagvak meghatározása sokszor igen
nagy nehézséggel jár.

Peters innen a következő hat fajt sorolja föl :

Congeria rliomboidea M. Hoern. (igen gyakori), Limnocardium
Schmidti M. Hoern. (i. gy.), L. hungaricum M. Hoern. (i. gy.), L. Majeri
M. Hoern. (ritka), L. corbuloides Desh. (?) (i. gy.), Vivipara achatinoides
Desh. (gy.)

Hoernes Móricz «Die fossilen Mollusken des Tertiárbeckens von Wien»
czímű művében** Hidasdról (ő miként Peters is Hidasnak nevezi) a követ¬
kező öt fajt említi föl :

* Sitzungsbericbte dér math.-naturw. Classe d. kaiserlichen Akademie dér Wis-
senschaften. Bd. XLIV. p. 612 — 615.

** Abhandlungen dér k. k. geolog. Reichsanst. Wien. Bd. IV. 1870.

(127) 12a

Dí LŐRENTHEY IMRE:

JS2

Congeria rhomboidea M. Hoern. (365. lap), C. triangularis Partsch

(364. lap), Limnocardium Schmidti M. Hoern. (193. lap), L. hungaricum

M. Hoern. (194. lap), L. Riegeli M. Hoern. (195 lap).

/

En az alábbiakban nem csak azon fajokat sorolom föl, melyeket ma¬
gam gyűjtöttem, hanem hogy a fauna teljesebb kópét adjam, Böckh János, a
földtani intézet igazgatója és Franzenau Ágoston múzeumi őr urak által gyűj¬
tött anyagot is áttanulmányoztam szives engedelmükkel, amiért ezen helyen
is fogadják hálás köszönetemet.

így a hármunk által gyűjtött anyag alapján a faunát a következőkben
állítom össze :

1. Congeria rhomboidea M. Hoernes.

1893. Congeria rhomboidea M. Hoern. Lőrenthey I.: A szegzárdi, nagy-mányoki és

árpádi felső-pontusi lerakodások és faunájok.
[M. kir. földt. int. Évkönyve X. köt. 74., 120.
és 130. lap.] Lásd ugyanitt az előző irodalmat.

Két typusos fiatal példányt ismerek innen. Ezen fajt M. Hoernes is
említi innen, mely azonban korántsem olyan nagyon gyakori, mint Peters
állítja.

<2. Congeria triangularis Partsch.

1893. Congeria triangularis Partsch. Lőrenthey i. h. 74. és 120. lap. Lásd ugyanitt az

előző irodalmat.

Ezen fajt Peters nem említi innen, csak Hoernes, pedig sokkal gya¬
koribb az előbbi fajnál. A typusos példányokon kívül megvannak azon
átmeneti alakok, melyeket a szegzárdi munkámban említettem. Vannak
ugyanis olyan példányaim, melyeknél elől föllep egy gyenge él, később ezen
él erősebbé lesz, míg végre olyan közel áll már nemely alak a rhomboideá-
hoz, hogy egyenlő joggal lehet mindkettőhöz számítani.

3. Congeria zagrabiensis Brusina.

1893. Congeria zagrabiensis Brus. Lőrenthey i. h. 75. és 120. lap. Lásd ugyanitt az

előző irodalmat.

Egy fiatal példánynak a benyomatát találtam csak, míg a közeli Nagy-
Mányokon a leggyakoribb fajok egyike.

4. Dreissenomya Schröcldngeri Fuchs.

1893. Dreissenomya Schröckingeri Fuchs. Lőrenthey i. h. 78., 121. és 131. lap. Lásd

ugyanitt az előző irodalmat.

Néhány typusos benyomatát bírom.

(128)

HÍD ÁSD FELSŐ PONTÜSI FAUNÁJA.

183

5. LimnocarcUum Schmidti M. Hoernes.

1893. LimnocarcUum Schmidti M. Hoeen. LŐrenthey i. h. 78., 122. és 131. lap

III. tábla 5. ábra. Lásd ugyanitt az előző
irodalmat.

Ez itt a leggyakoribb kövületek egyike, melyből különböző fejlettségi
fokon lévő példányaim vannak. Peters és Hoernes is említik innen.

6. Limnocardium cristagalli Both.

1893. Limnocardium cristagalli Roth. LŐrenthey i. h. 121. lap. Y. tábla. 4. ábra. Lásd

ugyanitt az előző irodalmat.

A leggyakoribb alakok egyike. M. Hoernes és Peters még mint Car-
diuni hungaricum M. Hoernes- t sorolják föl. Peters szintén a leggyakoribb
alakok közé sorolja. Franzenau igen szép taréjos példányokat s benyomato-
kat gyűjtött, melyek a nagy-mányoki példányokkal egyeznek, tehát a Semseyi
Hal. -hoz állanak közel.

7. Limnocardium Rogenhoferi Brusina.

1893. Limnocardium Rogenhoferi Brus. LŐrenthey i. b. 80., 122. és 132. lap. Lásd

ugyanitt az előző irodalmat.

Míg én csak néhány kőmagot találtam, addig a m. kir. földtani intézet
gyűjteményében nehány jó megtartású héj töredék van a Szén-ároktól keletre
fekvő 2-ik árokból.

8. Limnocardium Riegeli M. Hoernes.

1893. Limnocardium Riegeli M. Hoern. LŐrenthey i. h. 82. és 132. lap. Lásd ugyan¬
itt az előző irodalmat.

Hoernes említi a nagy munkájában « Hidas » -ról ezen fajt.

9. Limnocardium Szabói LŐrenthey.

1893. Limnocardium Szabói Lőrent. LŐrenthey i. h. 82. lap III. tábla. 2. és 8. ábra,

IY . tábla. 4. ábra., 1 23. lap III. tábla. 3. ábra és
132. lap.

Több igen jó megtartású typusos kőmagot találtam én is, és Fran¬
zenau is.

(129)

126

184

D; LŐKENTHEY IMRE :

10. Limnocardium Haueri M. Hoernes.

1893. Limnocardium Haueri M. Hoern. Lőrenthey i. h. 85. és 132. lap. Lásd ugyanitt ,

az előző irodalmat.

Két typusos fiatalabb példánynak a kőmagvát gyűjtöttem.

11. Limnocardium apertum Münster.

1893. Limnocardium apertum Münst. Lőrenthey i. li. 123. és 133. lap. Lásd ugyan¬
itt az előző irodalmat.

Több igen typusos jó megtartású példány van a gyűjteményeinkben,,
köztük több páros héjú példány is. Ezen faj a közel lelethelyek közül csak
Szegzárdról ismeretlen.

19. Limnocardium Máj éri M. Hoernes.

1893. Limnocardium Majeri M. Hoern. Lőrenthey i. h. 85., 122. és 132. lap. Lásd

ugyanitt az előző irodalmat.

Ezen fajt Peters mint ritkát említi, holott eddig Franzenau és az én
gyűjtéseim alapján két fejlett és valami hat fiatal példány vált ismertté, ami
arra mutat, hogy nem éppen ritka faj.

13. Limnocardium Pelzelni Brusina.

1893. Limnocardium Pelzelni Brus. Lőrenthey i. h. 86. lap. IV. tábla. 1. és 2. ábra.

Lásd ugyanitt az előző irodalmat.

Több különböző fejlettségű typusos példány jutott gyűjtésünk alapján
a gyűjteményeinkbe.

14. Limnocardium Steindachneri Brusina.

1893. Limnocardium Steindachneri Brus. lőrenthey i. h. 89., 124. és 133. lap. Lásd

ugyanitt az előző irodalmat.

Több különböző fejlettségű typusos példányt gyűjtöttünk.

15. Limnocardium ochetophorum Brusina.

1893. Limnocardium ochetophorum Brus. Lőrenthey i. h. 91. és 125. lap. Lásd ugyan

itt az előző irodalmat.

Franzenau egy typusos fejlett példánynak a kőmagvát gyűjtötte.

(130)

HIDASD FELSŐ PONTUSI FAUNÁJA.

185

16. Limnocardium Auingeri Fuchs.

1870. Cardium Auingeri Fuchs. Th. Fuchs; Die Fauna dér Congerienschicliten von

Radmanest im Banate [Jahrb. d. k. k. geol. R. A. Bd.
XX. pag. 358. Taf. XV. Fig. 1—3.]

Franzenau gyűjtött egy teljesen typusos jó megtartású pároshéjú kő¬
magot. Ezen faj eddig csakis a radmanesti alsóbb szintből volt ismerős.

17. Limnocardium arpadense M. Hoernes.

1893. Limnocardium arpadense M. Hoern. Lőrenthey i. li. 94. lap. IV. tábla 5. ábra

és V. tábla 7. ábra. 123. és 133. lap. Lásd
ugyanitt az előző irodalmat.

Ezen fajnak a kőmagvai a leggyakoribb alakok közé tartoznak.

18. Vivipara achatinoides Deshayes.

1838. Paludina achatinoides Desh. M. Deshayes : Observation sur les fossiles de la

Crimée. (Mem. de la soc. gecl. de Francé. Tóm.
III. pag. 64. pl. V. Fig. 6—7.)

1893. Vivipara achatinoides Desh. Lőrenthey i. h. 102. lap.

Ez a leggyakoribb kövületek egyike, Peters is mint gyakorit említi.

19. Vivipara Sadleri Partsch.

1893. Vivipara Sadleri Partsch. Lőrenthey i. k. 102. 1. Lásd ugyanitt az előző

irodalmat.

Néhány kőbél van Hidasdról, melyet az utolsó kanyarulatának lapos
oldala miatt ezen fajhoz veszek, mely Szegzárdon is előfordul.

*

Ezenkívül előfordul még néhány Limnocardium fajnak a kőmagva,
•a melyeket azonban biztosan meghatározni nem lehet.

Eddig irodalmilag nyolcz faj volt ismeretes, míg most nekem tizen-
kilenczet sikerűit innen teljes biztonsággal kimutatni.

A faunának minden alakja közös a rhomboidea szint alakjaival, kivéve
a Limnocardium Auingeri FucHS-ot, a mely eddig csakis a mélyebb szintből
Radmanestről volt ismerős.

Ezen fauna legjobban egyezik a szegzárdi homok, tehát alsóbb facies
faunájával, a mennyiben a Limnocardium apertum MüNST.-t és természete¬
sen a L. Auingeri FucHs-ot kivéve minden alakjuk közös. Csak az a különb¬
ség, hogy a Szegzárdon föllépő Limnocardium hungaricum-oi itt a L. cris-

(131)

186

DE SCHAFARZIX FERENCZ :

tagalli helyettesíti. Ez szintén azon megfigyelésemnek ad igazat, hogy itt is>_
miként Nagy-Mányokon mint az akkori tengeröbölben, tehát védettebb he¬
lyen, a törékeny nagy taréjú faj élt, addig Szegzárdon mint kevésbbé védett
helyen, az akkori nagy beltenger partján az erőteljesebb L. hungaricum
helyettesítette. Valószínűleg itt is élt azon mikrofaunának legtöbb faja, me¬
lyet Szegzárdról ismertettem ; ezek azonban a kedvezőtlen előfordulási kö¬
rülmények következtében elpusztultak.

MAGIAK ÉPÍTŐKÖVEK KIÁLLÍTÁSÁRÓL ÉS MEGVIZSGÁLÁSÁBÓL.

BÉCSBEN.

Dr. Schafarzik Ferencz-íőI.*

A geológusoknak, különösen pedig az országos geológiai intézet tagjainak,
nemcsak szakmájuk tudományos mívelése és az országnak részletes geológiai fel¬
vétele, hanem az is egyik feladata, hogy a nem szakértő közönséget mind azon
előnyökre figyelmeztessék, a melyek ezen tudomány révén elérhetők. Egyike
azon irányoknak, a melyben a geológia hasznos tanácsot adhat, kétségkívül a kő_
ipar. A geológus az, ki oda kint a szabadban az ezer meg ezerféle minőségben látott
kőzet közül azokat a pontokat jelöli ki, a hol a netáni kőbányanyitás a legjobb
sikerrel megtörténhetnék. Az illető kőzet üdeségének, keménységének, tömörségé¬
nek és szövetbeli viszonyainak gondos mérlegelése megengedik ugyan használható¬
ságára is biztos következtetést vonnunk, a nélkül azonban, hogy minőségének rela¬
tív fokát más rokon kőzetek sorában kétségtelen módon kimutatni tudnók. Hogy
erre is megadhassuk a pontos feleletet, még egészen más adatokra is van szüksé¬
günk, t. i. azokra, melyeket az újabb időben mindenfelé felállított mechanikai
kísérleti állomások kipuhatolni hivatva vannak, nevezetesen a szilárdsági tényezőt,
a koptatás és a fagy ellen való viselkedést. Csak akkor, ha mind ezeknek az adatok¬
nak birtokában leszünk, mondhatjuk, hogy a felhasználandó kőzet minőségéről
minden irányban kellőképen informálva vagyunk.

A magyar mű- és építőipari tekintetben fontosabb kőzetekről már több íz¬
ben emlékezett meg kiadványaiban nemcsak a m. k. földtani intézet, hanem a
m. k. földtani társulat is, szilárdsági próbák ellenben bőid. Horváth Ignácz, mű¬
egyetemi tanártól lettek közzétéve 1875-ben néhány budapesti kövezet anyagot ille¬
tőleg. Azóta a József-Műegyetem mechanikai tanszéke folytatta ezen kísérleteket s
úgy értesültem, hogy az immár felszaparodott felette nagybecsű adatok nem¬
sokára ki is fognak adatni.

Mindezen törekvések azonban még távolról sem ölelték fel az összes magyar
mű- és építőipari kőzetanyagokat s nem merítették ki e téren a tenni valót, és
épen azért, mivel igen nagy feladattal állunk szemközt, csakis örömmel kell üdvözöl¬
nünk minden újabb ismertetést, vagy újabb vizsgálati eredményt.

* Előadta a. m. földtani társulat 1893 évi márcziusi szakülésén.

(132)

MAGYAR ÉPÍTŐKÖVEK.

187

A k özei múltban, rövid időközben. Becsben két olyan munka jelent meg,
mely nemcsak osztrák és egyéb külföldi, hanem speciálisan magyar építkezési
anyagokkal is foglalkozik. Az egyik szerző az ismert bécsi szaktársunk, Félix
Karrer, kinek munkája : Führer durcli die Baumaterialien- Sammlung des k. k.
Naturhistorischen Hofmmeums in Wien. Mit einem Vorworte des Herausgebers
Dr. Aristides Brezina, Director dér mineralogisclien Abtheilung. Wien 1892,
kis octáv 355 lap 40 pliototypiával. A másik ellenben August Hanisch, mérnök
és a bécsi cs. k. áll. ipariskola tanára munkája pedig : Resultate dér Untersu-
cliungen mit Bausteinen dér östr.-ung. Monarchie, mit drei Tafeln, Wien. 1892.
Nagy octáv 44 lap, 3 táblával.

Előre is várható, hogy a geológus és a mérnök a maga elé tűzött feladatot
más-más utón iparkodik megfejteni. Lássuk először is az előbbit.

1. Earrer munkája.

Mielőtt Karrer magára a tárgyra, azaz a gyűjtemény leírására áttérne, rövid,
de velős szavakban a kőzetek petrograpliiai jellemzését és a geológiai formatiok
chronologiai sorozatát adja ; azon kivűl pedig mint idevágó irodalmat a technikai
szempontból fontosabb petrograpliiai munkákat és értekezéseket sorolja fel. Az
előszóból megtudjuk továbbá, hogy a gyűjtemény alapját maga Karrer 1878-ban
a bécsi épületkövek egybeállításával vettete meg, a mihez 1883-ban az osztrák mér¬
nök- és építészegyesület 2000 db.-ot meghaladó gyűjteményének odaajándékozása
járult. Karrer azonban ekkor még nem nyugodott, hanem kiterjesztette gyűjtéseit
fokozatosan egész Európára, sőt még a tengeren túli országokra és világrészekre is,
úgy hogy csakis az ő ritka szívósságának és ügybuzgóságának köszönhető az, hogy
e gyűjtemény máig az ő keze alatt közel 10,000 darabra felszaporodott. Ebből az
imposáns számból természetesen legtöbb esik Ausztriára, a melynek során talán
leggazdagabban Bécs fővárosának a kőfogyasztása van feltüntve. Bécs városának
ugyanis 43 lap (29 — 72) van szentelve, míg az osztrák tartományokra és szék¬
városaira összesen 129 lap esik (72 — 201). Ezután 26 lapon (202 — 228) a magyar
korona országainak kőzetei szerepelnek, mig végre a tágabb értelemben vett kül¬
föld, nevezetesen Németország, Olaszország, Francziaország, Belgium, Angolország,
Norvégia, Oroszország, a Svájcz, Spanyolország és Portugália, az Egyesült-Alla-
mok, Ázsia és Afrika nevezetesebb kőzetei mindössze 73 oldalon (229 — 302) zár¬
ják be a sorozatot. Megjegyzendő azonban, hogy ez utóbbiak közűi leginkább csak
a német, olasz, franczia és belga gyűjtemények tarthatnak igényt nagyobb teljes¬
ségre, mig a többi — tán még csak az Egyesült- Államokét és Görögországét kivéve
— számra még nagyon kezdetlegesek.

Igen messze vezetne, de nem is lehet czélom sem Ausztria, sem pedig a külföld
roppant számú kőzeteit még csak röviden is megismertetni. Legyen szabad annyit
megjegyeznem, hogy Karrer minden egyes országban vagy tartományban nagyon
helyesen leginkább a nagyobb városok építkezési viszonyait iparkodik feltüntetni,
nemcsak a főképen használni szokott kőzetek felsorolása által, hanem egyszers¬
mind a monumentálisabb épületek sikerült képei által is. így pl. megtudjuk, hogy
Bécs legtöbb monumentális épülete mioczén durvameszekből, Németország dóm-

(133)

188

DE SCHAFARZIK FERENCZ :

jai leginkább homokkövekből épültek. A kőzetminták 12 cm hosszú, 8 cm szé¬
les és 3 cm vastag formátumokban vannak kiállítva, mivel Karrer minden
nagyobb alakot, még a mi köbdecimeterünket is nehézkesnek tart. A katalógusban
foglalt adatok a legtöbb esetben csakis a közét általános megnevezésére és az álta¬
lános lelőhelyére szorítkoznak. Ugylátszik azonban, hogy részletes kőzetmeg¬
határozások eddig még nem történtek. Sok esetben meg van nevezve még azon czél
is, a melyre az illető kőzet felhasználtatott. Végre minden kőzet neve mellett talá¬
lunk egy számot, mely a gyűjtemény alapleltárára vonatkozik, hol minden egyéb
adat, mely az illető kőzetről netán még ismeretes, fel van jegyezve. Legjobban
kelti fel figyelmünket az a szakasz, mely a magyar korona országaira vonatkozik.
E fejezetben a szorosabb értelemben vett Magyarország 411, Erdély 156 és Hor¬
vátország 62 darabbal szerepel. Ezek az anyagok, úgymint ez a többi fejezetekben
is történt, itt is a használati czél szerint alcsoportokra vannak osztva. A budapesti
anyagokat pl. következőleg csoportosítja :

a) Utakra és országutakra való kavics : Dunakavics — • zúzott szépvölgyi
orbitoidmészkő — budai gellérthegyi dolomitdara — zúzott andesit LőrinczirŐl stb.

b) Járda-és útburkolatra: A dunai trachytcsoport andesitjei — dévényi grá¬
nit — dernői aszfalt — rákosi keramit.

c) Téglakészítésre szolgáló anyagok : Rákosi pontusi agyag — óbudai kis-
czelli agyag.

d) Mészhabarcshoz való homok : A Duna homokja — a Rákos homokja.

e) Mészégetésre való mészkő: Dachsteinmészkő Budáról.

f) Czementmárga : Budai márga — lábatlani neocom márga.

g) Faragható műkövek : Diluviális mésztufa Budáról, Kalázról és Süttőről
— mioczén mészkövek Szobb, Promontor, Bia, Tétény, Bóth, Sóskút községek
területéről.

h) Díszkövek : Sok külföldi anyag mellett almási édesvizi mész — Piszke
vidéki vörös liaszmészkövek.

i) Fedőpalák : Máriavölgyi liaszpala — Tárkányi carbonpala.

Ezeken kivűl még néhány vidéken használatos kőzetet sorol fel, különösen
pedig a Resicza bányaváros környékéről valókat.

Láthatjuk tehát már ezekből is, hogy az udvari gyűjteményben lévő magyar
anyagok igen átnézetesen vannak csoportosítva, de viszont kitűnik az is, hogy
távolról sem érik el a m. kir. földtani intézet testvér gyűjteményének jelenlegi gaz¬
dagságát. Zavarólag hat továbbá nemcsak a Magyarországnak szánt fejezetben,
hanem a többiben is, hogy az osztr. mérnök és építészegylet volt gyűjteményének
tárgyai nincsenek a főlajstromba beleolvasztva, hanem mindig csak külön függelék
gyanánt szerepelnek, mi által egyrészt sok ismétlés adja elő magát, másrészt pedig
az összkép nem juthat teljes kifejezésre.

Erdélyből Nagyszeben és Kolosvár, Horvátországból Zágráb városának épü¬
let- és egyéb kőzeteit ismerteti a catalogus.

Yan azonban e könyvecskében még egy fejezet, mely reánk nézve még a
magyarországinál is tanulságosabb, t. i. az első, mely Bécs városának az építő anya¬
gaival foglalkozik. Ezt a szakaszt sokoldalúságánál és kimerítő voltánál fogva egy¬
szersmind az egész munka fénypontjának tekinthetjük, sőt bátran azt is állítha-
juk róla, hogy valóban mintaszerű.

(134)

magyar építőkövek.

189

Ebben a fejezetben a már említett csoportosítással fel vannak véve mind
azok a kőzetfajok, melyek Bécs építkezésénél tényleg fel lettek használva, úgy hogy
itt nemcsak alsóausztriai és egyéb osztrák tartománybeli, hanem sűrűn magyar, olasz,
franczia, belga, német és más kőzetek lelőhelyeivel is találkozunk. Ezen előfordu¬
lások legtöbbjét egy nagy és gazdag város fényűzése varázsolta oda, míg mások,
nevezetesen a magyar kövek igazi szükségletet elégítenek ki.

Az útburkolati anyagok közt ott találjuk a dernői aszfaltot. A faragható mű¬
kövek között pedig első sorban az almási páratlan minőségű édesvizi mészkővel
találkozunk, mely az új udvari várépület, az uj városház építésekor, s még számos
más alkalommal lett igénybe véve. Stotzingi szarmata durvameszet az új egyetem¬
hez, sóskútit pedig az új városház faragott oszlopfejeihez vettek. A kismartoni me¬
diterrán durvamész és lithothamniummészkő az udvari múzeumoknál és már régeb¬
ben azelőtt a Szt. István székesegyháznál, oszlopi lithothamniummészkő pedig a
múzeumoknál, a városháznál, az igazságügyi palotánál s a fogadalmi templomnál
lett alkalmazva. A szárazvámi tömött lithothamnium mészkőből igen sokat hasz¬
náltak a fogadalmi templom építéséhez s belőle készültek többi között a templom
szobrai is ; felhasználták ezen kőzetet továbbá az operaszinházhoz, az udvari múze¬
umokhoz, az állami vasúti indóházhoz, az Erzsébet és fünfhausi templomokhoz stb.
(T. Roth L. Magyarázatok : Kis Márton). Császárkőbányán több kőbánya létezik s
ezek közül a « házi kőbányán az udvari múzeumhoz, a «Zeindler» -kőbánya, valamint
az erdőn lévő kőbánya az udvari színházhoz, az igazságügyi palotához szolgáltatott
anyagot. Szt. Margitai durvameszet az igazságügyi palotán, a városházon, Vilmos
főherczeg palotáján, a zene egyesület és a tőzsde palotáin, valamint bőven alkal¬
mazva a Szt. István tornyán találunk. Rákosi dúrvamészkövet vettek a múzeumok¬
hoz, valamint az új egyetemhez, úgy szintén alkalmazták a múzeumoknál és a város¬
házánál a széleskúti durvameszet is. Nyúlási durvameszet ellenben az udvari
múzeumokon, sásonyi durvameszet az új császáu váriakon és a császári állatkert
nyári kastélyán találunk.

De nem csak Becsben, hanem még Felső- Ausztriában Linz-ben is megtaláljuk
a magyar kőzetanyagoknak nyomát, a hol ugyanis az uj Museum Francisco-
Carolinum palotáján a nagy homlokzati párkányzat és a szobrok is stotzingi és
nyulasi durva mészkövekből vannak faragva ; a Császárkőbánya tömött lithotham¬
nium mészkövéből pedig a brünni városi színházban csinálták a lépcsőzetet.

Már ezen néhány példából is örvendetes tudomást szerezhetünk arról, hogy
Bécsben és általában a népes Alsó- és Felső-Ausztriában nemcsak a közeli Lajta-
hegyscg likacsos durvameszei és tömött lithothamnium-mészkövei, hanem még a
távolibb, de kitűnő almási és süttői édesvizi mészkő, sőt még a könnyen faragható,
de a légen el nem málló sóskúti durvamész is szép piaczot biztosítottak maguknak.

Mielőtt I\ARREE-nek minden irányban tanulságos művének ismertetését
befejezném, nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy e katalógus, illetve az
udvari muzeum eme gyűjteménye még két kiválóan becses gyöngyöt tartalmaz.
Egyike a kb. 300 darabból álló antik római kőzetgytíjtemény, másika a kb. 50
számból álló görög gyűjtemény, melyek a classikus ókor szobrászati és építkezési
kőzetanyagjait foglalják magokban.

(135)

190

D! SCHAFAKZIK FEEENCZ :

2. Hanisch munkája.

Valamint Karrer a rövid szöveg mellett a kó'zetlajstromokra helyezte a
fősúlyt, ép úgy látjuk EÍANiscH-nál is, hogy fő eredményeit táblázatokban foglalja
össze. Magyarázatot csak annyit nyújt, hogy a számokat megérteni képesek legyünk.

Hanisch vagy 200 kőzeten tett kísérleteket a volumsúly, a szilárdsági
coéfficiens, a likacsosság, valamint a kopás fokának megállapítása czéljábój.
A vizsgálat alá fogott kőzetek legnagyobbrészt ausztriaiak, kis részben olaszok ;
24- szám pedig magyar.

A kőzetek volumsulyát szabatosan kidolgozott, slklapú koczkák köbtartal¬
mának noniussal való mérések, valamint ugyanazon koczka súlyának megmérése
utján állapította meg.

Hanisch a kőzetminták szilárdsági viszonyainak kipuhatolása czéljából
minden fajból a kőgyalú segítségével legalább három darab 5 cm élhoszszal biró
koczkát faragtat, a melyek közül az egyik száraz állapotban, a másik pedig nedvesen
lesz szétnyomva, mig a harmadik a fagyasztási kísérletre szolgál. A szilárdsági
coéfficiens kilogrammokban van kifejezve a kőzet felületének egy négyzetcenti¬
méterére vonatkoztatva s megjegyzendő, hogy a szilárdsági coéfficiens nem jelenti
a koczkán mutatkozó első repedések megjelenését, hanem annak teljes szétomlását.
A szétnyomatás réteges kőzeteknél a padozottságra merőlegesen történt.

A mi a kőzetek likacsosságát illeti, Hanisch ennek megállapítása czéljából
a következő eljárást követi. Vesz ugyanis egy 25 grammnyi darabot, melyet 100°C
mellett megszánt s lehűlése után megmér. Erre azután a darabkát a légszivattyú
harangja alatt vízzel telitteti, minek megtörténte után felületét gyorsan megtörölve,
elzárható üvegcsőbe teszi és újból megméri. Az ekkor mutatkozó sulyszaporulat,
a kísérleti darabka eredeti súly- és volumpercentjére kiszámítva jelzi most már
az illető kőzet likacsosságát.

A kőzetek kopás elleni magaviseletét pedig következőképen állapítja meg.

Eltérőleg a berlini mechanikai laboratórium szokásától, csak 15 kg-nyi
megterheltetéssel rakja a megvizsgálandó kőzet 5 cm3 megmért súlyú koczkáját
egy öntött aczél korongra, még pedig annak középpontjától 50 cm-nyi közép¬
távolságba. Erre most a korongot forgásba hozza. A kezdetben alkalmazott 20
grammnyi 3. számú Naxos smirgát pedig minden 10-dik forgás után újabb 20
grammal pótolja. A csiszolás, illetve koptatás szárazán történik. Összesen 200 kör¬
forgást végeztet a géppel, azután lekefélve a koczkát újból megméri, s az ily módon
tapasztalható sulyveszteség megadja azután a koptatási coéfficienset akár gram¬
mokban, akár volumszázalékokban kifejezve.

Pados kőzeteket csakis az elválásnak megfelelő lapon csiszol, abból indulván
ki, hogy a gyakorlatban pl. lépcsőfokoknál, balkonlapoknál úgyis csak lapjukon
szenvednek koptatást.

A fagyasztási kísérletekről ez alkalommal még nem számol be.

Hanisch, miként említettem, kísérleteinek számbeli eredményeit tábláza¬
tokban állította össze. a melyeknek első rovatában a kőzet lelethelye, másodikában
a kőzet neme foglaltatik. Erre azután következik a volumsuly minimális, maxi-

(136)

magyar építőkövek.

191

mális és középszámban, továbbá a száraz kőzet szilárdsági coéfficiense min., max-
és középszámbaD, a nedves kőzet szilárdsági coéfficiense min., max. és közép¬
számítással és végre a likacsosság súly- és volumpercentekben max., min. és
középszámítással. Megjegyzendő, hogy a minden főrovat utolsó alrovatában feltűn¬
tetett középszámok nem pusztán az elért legnagyobb és legkisebb számok közepét,
hanem az összes kísérletek középszámát jelentik.

A lelethelyeket nemcsak a szövegben, hanem még a grafikus táblán is alfabe¬
tikus sorrendben sorakoztatja egymás mellé, miáltal különösen a grafikus tableau-n
zavaros képet kapunk, kivált a mészköveknél, a melyeket tekintet nélkül a szöve¬
tükre mind egy csoportba foglalt össze. Hogy ezt a körülményt csak egy példával is
illusztráljam, felhozhatom, hogy a mi puhább mioczén mészköveink a lajtahegy-
ségből a I. grafikus kimutatás szerint szinte silány mészköveknek tetszenek, holott
mindazok a grafikus oszlopok, melyek közöttük magasabbra emelkednek vagy
régibb tömött, vagy pedig egyáltalán őskori kristályos mészkövekre vonatkoznak ;
pedig nem hiszem, hogy akár maga a szerző is a durvameszek és a kristályom
mészkövek direct összehasonlítását megengedhetőnek tartaná. Egészen más a
természete és czélja az egyiknek is, meg a másiknak is.

A másik lényegesebb kifogásom a második rovat ellen irányul. Itt ugyanis a
kőzet neve gyanánt csakis a népies neveket találjuk u. m. tömött mészkő, mészho¬
mokkő, homokkő, gránit, porphyr etc. minden pontosabb petrografiai és stratigrafiai
megjelölés mellőzésével. Annál is inkább sajnáljuk ezt a fagyatkozást, ha meggon¬
doljuk, hogy ezen rendkívüli szorgalommal és szakértelemmel elkészült, valóban
alapvető munka, kevés utánajárással is prascisitásban mennyit nem nyerhetett
volna. Megengedem, hogy a Bécsben lakó szakközönség ezen hiányt nem érzi,
mivel kétes esetekben összehasonlításra rendelkezésére állanak az eredeti pecséttel
ellátott mintakoczkák ; a nagy olvasó közönség azonban a tabella két elsír
rovatából nem meríthet minden irányban teljesen megnyugtató tájékozódást. Az
bizonyos, hogy olyan vidékeken, hol egyáltalában a jelzett kőzetből csak egy fajta
fordul elő, a lelőhelyre és a kőzet minőségére semmi kétség nem foroghat fenn ;
olyan helyeken ellenben, a minő a lajtahegység, a hol a neogén kor minden eme¬
letében mészköveket, s mindegyiknek a területén számos kőbányát, sőt olykor még
egy és ugyanazon kőbányában kétféle mészkövet is találunk, Hanisch adatai
szerint igen bajos, sőt némely esetben teljes lehetetlenség eligazodni.

Ezen két szempont indított engem arra, hogy Hanisch adataiból a magyar
kőzetekre vonatkozó adatokat kiszedjem és geológiai koruk szerint csoportosítva
száraz állapotban megállapított szilárdsági coéfficienseik szerint újból rendezzem.
Összehasonlításul pedig még nehány hasonkorú és hasontermészetű szintén lajtha-
hegységbeli ausztriai kőzetet is hozzácsatoltam. Ezen táblázat révén azután már
jobban kitetszik a magyar neogén durvameszek sokfélesége, valamint szilárdsá¬
gának viszonyai is.

(137)

192

Dt SCHAFARZIK FERENCZ :

Szilárdsági

SS a.

tényező

Lelethely

>> .C

-ként

Likacsossag

A referens
megjegyzései

A kőzet neme

'5 „ o

1 a pado-

a#?

zottságra

£ ú

o — -x

szára-

ned-

súly

volum

>

zon

vesen

o/o

0/o

Kaláz _ ... ... ...

tömött mészkő

2,38

721

455

2,77

6,66

Duna-Almás_._ _

leginkább tömött
mészkő

2,34

1006

894

5,11

9,24

Diluviális, édesvízi
mészkő.

Süttő _ _ ...

tömött mészkő

2,69

1955

1917

0,16

0,44

Bóth ... ...

mészhomokkő

1,79

10S

148

18,21

31,43

Szarmata korú.

Stoczing ... ...

«

1,87

112

95

19,6433,78

Mediterrán korú.

Széleskut

((

1,77

129

79

21,01

35,53

Valósz. szarmata korú

20,73

esetleg mediterrán.

Sásony ...

((

1,73

156

79

34,74

Mediterrán korú

Szt.-Margita ... ___

«

1,77

171

122

16,2928,62

Mediterrán korú.

Sóskút ... ... ...

<(

1,81

195

143

15,6527,80

Szarmata korú.

Rákos ... ... .... ....

((

1,84

197

140

16,1529,60

Mediterrán korú.

L. m. Bruck ... ...

<(

2,02

267

194

1 1,29 22,99

Mediterrán korú.

Nyúlás... ... ... ...

((

2,14

276

186

10,9922,50

Mediterrán v. esetleg
pontusi korú.

13,55

Lorétom ... ... ...

«

2,15

336

280

23,67

Szarmata korú.

Császárkőbánya

részben tömött

2,24

391

311

7,49

16,59

Mediterrán v. esetleg

Zeiller^

mészkő

2,06

9,28

pontusi korú.
Mediterrán v. esetleg

Kis-Marton

részben tömött

424

420

18,00

mészkő

8,00

pontusi korú.
Mediterrán korú.

Szárazvám

részben tömött

2,18

426

412

16,90

mészkő

Oszlop

túlnyomóan

2,36

663

592

4,98

11,02

Mediterrán korú.

tömött mészkő

Császárkőbánya

tömött mészkő

2,35

691

607

4,61

10,23

Túlnyomólag szar-

«Oedenkloster» Kőbánya

mata korú, de van e
j kőbányában medi-
| terrán mészkő is.

Császárkőbánya

«

2,47

777

579

3,56

8,67

Mediterrán vagy
j szarmata korú.

«Kapellen» kőbánya

3,72

Páty ... ...

túlnyomóan

í 2,40

799

601

10,11

Szarmata korú.

tömött mészkő

Császárkőbánya

tömött mészkő

2,49

981

940

2,75

6,87

Mediterrán vagy
szarmata korú.

« Hausbrucho kőbánya

Höflány .. ...

<(

2,45

1005

887

3,78

8,78

Mediterrán korú.

Császárkőbánya

«

2,56

1222

833

1,79

4,55

Mediterrán vagy

“Bucii thal » kőbánya

szarmata korú.

Császárkőbánya régi

«

2,56

1227

1026

1,65

4,18

Mediterrán vagy

Teuschl-féle kőbánya

szarmata korú.

Au__ ___ ___

mészhomokkő

1,66

111

92

23,07

38,19

Wolfsthal... ...

<(

2,20

44S

390

7,99

17,53

Sommerein... ... ...

tömött mészkő

2,36

810

675

5,12

11,61

Mannersdorf

túlnyomóan

2,44

933

755

3,93

8,57

tömött mészkő

,138)

magyar építőkövek.

193

Hanisch tábláinak tanulmányozása különben felette tanulságos, azt látjuk
ugyanis, hogy a neogén durvameszek szilárdsági coéfíiciense (beleértve a tömött
lithothamnium mészkövet is) 100 — 1200-ig mehet; hasonló a homokköveknek
egy része is. A tömött régibb korú és a kristályos mészkövek ellenben, valamint a
keményebb homokkövek 1500-ig, 1600-ig, sőt egyes esetekben 2000, 2100-ig is
felmehetnek. A gránitok szilárdsági coéfíiciense 1000 és 2100, a porphyroké 1700 és
2250 közt változik, mig egyes bazaltok 2600-ig, egyes dioritok pedig 2780-ig is
felmennek.

E táblázat egyszersmind egy ritka kivételre is figyelmeztet bennünket, t. i.
a Süttői édesvízi mészkőre, mely fiatal diluviális kora daczára szilárdság tekinte¬
tében 1955-ös coefficiensével nemcsak a legszilárdabb kristályos mészkövek, hanem
még a gránitok szilárdságával is vetélkedik.

A második (II.) grafikus tábla a likacsosság volumpercentjeinek feltüntetésére
van szánva, s itt azt látjuk, hogy a diorit, porphyr, gabbro, bazalt, szerpentin, gránit,
syenit kőzetek likacsossága alig számbaveliető, a mennyiben csak 0,30 — 3,0 között
ingadozik. A homokkőnek nagy csoportja 1 — 27% likacsosságot mutat. A kris¬
tályos és tömött mészkövek likacsossága (a melyek között megint néhány durva-
meszet, valamint diluviális mészköveket is találunk) 0,17 — 17,52 közt ingadozik,
míg az itt már különtartott szivacsosabb durvameszek likacsossága 38 volum %-ig
is fölrúg.

Ezen táblázaton a Süttői édesvízi mészkő megint csak egyik kitűnőségnek
bizonyul, a mennyiben likacsossága csak 0,44%.

Az utolsó grafikus táblázat végre a kőzetek különböző lekopását ábrázolja, mi
kivált akkor érdekel bennünket, ha kövezési anyagok megítéléséről van szó.
E táblázatból kitűnik ugyanis, hogy a diorit, gabbro és bazalt a legkeményebbek,
a melyek alig veszítenek többet mint 2,5 — 3,5 cm3-t; a porphyrok ellenben 3 — 5,5
cm3-t, a gránitok és syenitek 3,50 — 8,40 cm3-t ; a homokkövek átlag 5 — 29 cms-t, a
kristályos meszek 15 — 29,5 cm8-t, a tömött mészkövek 8,5 — 41 cm3-t veszítenek az
eredeti 125 cm3-es alakjukból. E rovatban sajnálatunkra már nem találjuk a Süttői
édesvízi mészkövet, de rokona, az almáéi, mely átlag csak 8 — 13 cm3-t veszített a
térfogatából azt gyaníttatja velünk, hogy e tekintetben is az elsők között lett volna
található.

Hanisch adatai tehát sok tekintetben igazolják a Bécsbe exportált magyar
építőkövek kitűnőségét.

Földtani Közlöny XXIV. köt. 1894.

(139)

13

194

CLARKÉ W. F. :

F. W. Clarké : A chemiai elemek viszonylagos
mennyisége.*

A föld kérgében, ide számítva folyékony és gázalakú burokjait, jelenleg körül¬
belül 70 chemiai elem ismeretes. Némely elem bőven fordul elő, mások meg rend¬
kívül ritkák. Az elemek természete és egymás közti rokonsága fejtegetésénél eme
bőséget és ritkaságot számításba kell venni. A míg az erre vonatkozó tények teljesen
ismeretesek nem lesznek, addig is érdemes lesz azokat némileg bizonyos syste-
matikus rendszerbe összefoglalni.

Ezen általános kérdés jelenleg meg nem oldható, mert a föld belsejét nem
ismerjük. Csupán a felületéhez férhetünk biztosan s ennek összetételéből kell
majdnem mindent következtetnünk. Arra vonatkozólag ami a kéreg alatt fekszik,
nagyon ritka adatokra alapított következtetésekkel kell megelégednünk. Magának
a földkéregnek átlagos összetétele könnyen kiszámítható, s ezen számítás bizonyos
tekintetben meglepő eredményeket ád.

Hogy tehát az anyag egy határozott tömegével foglalkozzunk, vegyük fel,
hogy a föld ismert kérgének vastagsága 10 mértföldnyire terjed a tenger szintje
alá. Ezen kéreg térfogata, beleszámítva, a szárazföldek tengerfeletti középmagas¬
ságát, 1.935.000.000 köbmértföld. Ebből 302.000.000 köbmértföld az oczeánra és
1.633.000.000 köbmértföld a szilárd anyagra esik. A légkör tömege egyenértékű
1.268.000.000 köbmértföld vízzel. Ezen adatok minden elérhető földi anyagot
magukban foglalnak és ezekből a szilárd kéreg, az oczeán és a légkör viszony¬
lagos tömege szűk hibahatárokon belül meghatározható. A tengeri víz sűrűségét
1, 03-nak vehetjük, ami kissé magas; a szilárd kőzetek fajsúlyát átlagban
nem alacsonyabbnak mint 2,5, sem sokkal magasabbnak mint 2,7 vehetjük.
Ezen adatokkal a következőkép fejezhetjük ki a földteke ismert anyagának száza¬
lékos alkatát :

Légkör
Oczeán___
Szilárd kéreg

Ha a kéreg fajsúlya
2,5

0,03 %

7,08 «

. 92,89 «

100.00“/o

Ha a kéreg faj súlya
2,7

0,03 o/o
6,58 «

93,39 «

1 00,00%

Az oczeán összetételének kiszámításánál legjobban Ditthab adatai használ¬
hatók, szerinte a tengervíz 1 literjének legnagyobb sótartalma 37,37 gr. Ha ezen
adatot DiTTMAR-nak a tengeri sók átlagos összetételére vonatkozó adataival combi-
náljuk, az alábbi táblázatot kapjuk.

* Bulletin of the United States Geological Survey. Nr. 78. Washington 1891,
pag. 35 — 42.

(140)

13*

A CHEMIAI ELEMEK VISZONYLAGOS MENNYISÉGE.

195

A sók összetétele

Az oczeán összetétele

NaCl ... ... ... ...

77,76

0... ... ... ... ...

85,79

MgCl2 - - -

10,88

H ... ... ... ...

10,67

MgS04 ... ... ... ...

4,74

Cl... ... ... ... ...

2,07

CaS04 ... ... —

3,60

Na ... ... .

1,14

K„S04 ... ... ... ...

2,46

Mg . . . ...

0,14

MgBr2 ... ... ...

0,22

Ca ... ... ... ...

0.05

CaC03 ... ... — ...

0,34

K... ... ... ... ...

0,04

100,00

S ... ... ... ...

0,09

Br ... ... ... ...

0,008

C ... ... ...

0,002

100,000

Az itt meg nem nevezett elemek nyomai, melyeket különböző észlelők a
tengervízben találtak, kisebbek semhogy tekintetbe jönnének.

A feloldott gázokat nem kell számításba venni és az oczeán semmi egyéb
alkotórésze nem érheti el a 0,001 %ot.

A földkéregnek átlagos összetételét meghatározni korántsem oly egyszerű ;
mert a kéreg nem egyszerű test, hanem régi kristályos kőzeteknek, vulkanikus
kitöréseknek és mindenféle sedimentár eredetű lerakodásoknak úgyszólván folt¬
jaiból és rongyaiból áll. Különböző ásványok hatják át, különböző anyagokat zár
magába és felületén sok organikus anyag és nagytömegű víz van. Első tekintetre
lehetetlennek látszik ily tömegnek átlagos összetételét meghatározni, s mégis ha
meggondoljuk, a kérdés nem olyan complicált. Egy 10 mértföldnyi vastag kéregben
egy az Egyesült Államok területével biró rész az egésznek csak mintegy 1,5% -át
teszi ; úgy hogy minden ér, üreg, organikus anyag stb. az egész tömeghez képest
jelentéktelenné válik, de sőt a tavak és folyók is elhanyagolható mennyiségek.
Elhanyagolván ezen jelentéktelen alkotórészeket, az egész a domináló kőzet¬
anyag átlagos összetételének kérdésévé válik, ami ezen formában már viszonylag
egyszerű.

Először is felvehetjük, hogy a vulkanikus és kristályos kőzetek meglehetősen
az egész kéreg általános összetételét representálják, mert ezekből formálódtak a
sedimentár kőzetek s az utóbbiak az eredeti szülő-formátióktól csupán abban
különböznek, hogy a levegőből széndioxydot felvettek, s hogy salinikus alkotóré¬
szeiket elvesztették, melyek az oczeánba kilúgoztattak.

Másodszor az eredeti vulkanikus és kristályos kőzetanyagot olyannak kell
tekintenünk, mint a mely tágas értelemben véve homogén. Ezen formátiók localisan
akármily nagyon is eltéijenek, mégis meglehetősen hasonlók az egész földön, ha
elég nagy területetet gondolunk. Ezen föltevés úgy bizonyítható be, hogy nagy¬
számú, különböző módon csoportosított analysisek középértékét vessszük s úgy
meghatározzuk, vájjon az eredmények észrevelietőleg állandók-e ? Ezt a következő
táblázatból láthatjuk. Az elemzésekből a kisebb és véletlen alkotórészek kimaradtak,
melyekről később lesz szó.

Az elemzett anyagok a következő kerületekről valók :

A — Az Egyesült Államok nyugati territóriumain levő vulkanikus kőzetek
82 elemzésének középértéke.

(141)

196

CLARKÉ F. W. :

B — 64 elemzés a Yellowstone-Park kőzeteiből.

C = 54 elemzés az Eszak-Californiában gyűjtött vulkanikus kőzetekből.

D = 39 elemzés a Nyugati Egyesült-Államok különböző helyeiről való kőze¬
tekből.

E = 80 elemzés az Egyesült-Államok minden részéből való kristályos éa
archaei kőzetből.

F — 75 elemzés európai vulkanikus és kristályos kőzetből.

G — 486 elemzés különböző plutói kőzetekből.

H — A fenti 880 elemzés középértéke.

A

B

Cj

D

W

F

G

H

Si02__. ...

61,89

61,89

60,49

60,66

60,50

59,80

56,75

58,59'

A1203 ...

15,71

15,73

16,08

15,46

14,30

14,65

14,90

15,04

Fe203 -

1,81

3,18

2,47

2,74

3,35

4,99

4,58

3,94

FeO ...

3,65

2,40

2,86

2,27

4,31

2,92

3,71

3,48

CaO ... ...

4,51

4,58

6,15

4,71

3,52

5,19

5,79

5,29

MgO ...

2,40

3,08

4,31

3,35

5,00

3,45

5,22

4,49

K„0 ... ...

3,54

2.70

1,80

3,97

2,52

3,06

2,90

2,90

Na20 ...

3,28

3,70

3,31

3,54

2,49

2,98

3,24

3,20

Ho0 ... ...

1,69

1,59

1,12

0,97

2,53

2,09

2,12

1,96

98,48

98,85

98,59

97,67

98,52

99,13

99,21

98,89

Azonnal szembetűnik, hogy ezen középértékek föltűnően összevágok, külö¬
nösen az A — F-ig terjedő sorok ; de ha az alkotórészeket elemi részeire reducáljuk,
az összevágás még meglepőbb, mint az alábbi táblázat mutatja.

A

B

C

D

E

F

G

H

Si

... ... 28,88

28,88

28,23

28,31

28,23

27,91

26,50

27,34

A1 ..

.. ... 8,31

8,32

8,51

8,18

7,57

7.75

7,89

7,96

Fe

... ... 4,11

4,09

3,96

3,68

5,71

5,77

6,09

5,47

Ca__

. ... 3,22

3,27

4,39

3,37

2,51

3,71

4,13

3,78

Mg

... ... 1,44

1,85

2,58

2,01

3,00

2,07

3,13

2,69

K ...

. ... 2,94

2,24

1,49

3,29

2,09

2,54

2,41

2,41

Na

. . 2,43

2,74

2,46

2,63

1,85

2,21

2,56

2,37

H ...

0,19

0,18

0,12

0,11

0,28

0,23

0,24

0,22

0

... ... 46,96

47,28

46,85

46,09

47,28

46,94

46,26

46,65

98,48

98,85

98,59

97,67

98,52

99,13

99,21

98,89

A tétel, hogy a földkéreg összetételében teljesen homogén így positiv bizo¬
nyossággal támogattatik.

Eddig azonban csak kilencz kőzetalkotó elem jött számításba. A többinek
proportiói kevésbbé könnyen kiszámíthatók, bár némely esetben elfogadható
értékeket kaphatni. A fenti, különösen az A és G alatt felsorolt elemzések közt
van igen sok, mely bizonyos irányben nem teljes, mert titán, mangan, fosz-

(142)

A CHEMIAI ELEMEK VISZONYLAGOS MENNYISÉGE.

197

fór stb. mint az analytikus czéljaira nézve nem lényeges alkotórészek elhanya¬
goltattak.

A kevésbbé gyakran meghatározott elemek néhányára a United States
Geolog. Survey laboratóriumi értesítői szolgáltatnak adatokat. Az ott följegyzett
211 vulkánikus és kristályos kőzetek elemzésénél titán, mangan és foszfor a leg¬
több esetben — s más elemek elég gyakran katároztattak meg, úgy hogy relatív
mennyiségök tekintetében valamit mondhatunk.

Összefoglalván a 211 elemzést, a kérdéses alkotórészek következő átlagos
százalékjait mutatja :

TiOa ... ... ... ... ... ... 0,55

P205 ... ... _. ... ... ... ... 0.22

MnO ... ... ... ... ... ... ... ... 0,10

C02 ... ... ... ... ... ... ... 0,37

S * ... ... ... ... ... ... . . 0,034

Cr20s ... . ... ... ... ... 0,021

BaO ... ... ... ... ... ... ... ... 0,033

Sr ... ... ... ... ... ... ... ... 0,009

Cl ... ... ... ... ... ... ... ... 0,012

Li20 ... ... ... ... _. . 0,011

Mind e számok nyilván alacsonyak, mert nem minden esetben történt a
meghatározás. A titánsav értéke magában foglalja azt a zirkont, amit a külön¬
böző próbák tartalmazhattak ; ámbár ez utóbbi basis nagyon el van terjedve,
mennyisége nem lehet igen nagy. A titánt tehát úgy kell tekintenünk, hogy az
bővebben fordul elő mint a foszfor, mangan vagy kén, oly eredmény, melyet
alig vártunk volna.

A titán ritkán hiányzik a régibb kőzetekből s majdnem általánosan jelen
van a talajokban és agyagokban, gyakran a vasérczek fekhelyein nagy mennyiség¬
ben concentrálva fordul elő. Nem lévén semmi kiváló jellemző tulajdonsága és
csak csekély kereskedelmi fontossága, könnyen elkerüli figyelmünket, s így a
ritkaság populáris hírére tett szert, melyet meg nem érdemel. Mennyiségre nézve
az összes elemek között valószínűleg a tizedik vagy tizenegyedik helyet foglalja el
s csak nyilvánvaló concentrátió dolgában ritka. A nap spectrumában ez egyike
a legjobban felismerhető anyagoknak.

A foszforsavat és mangánt illető adatok valószínűleg nem térnek el
nagyon a valóságtól.

A vulkánikus és kristályos kőzetekben a széndioxyd százalékja kétségtelenül
megbízhatatlan, de Bead szerint a mészkő a szóban forgó földkéregnek 1 % - át
teszi, mi 0,44% C02-ot képvisel ; ehhez adván a fenti 0,37%-ot, kapunk 0,81%-ot ;
ezen érték nehezen nagyon alacsony.

A ként illető százalékszám 0,034% bizonyára nagyon alacsony; ez legalább
0,05% s valószínűleg nem több mint 0,10%. A chlor, chrom, bárium és strontium
százalékjai minimumok. A lithium száma valószínűleg nincs messze a valódi
értéktől, mert ezen oxyd majdnem átalánosan jelen van a régibb kristályos kőze¬
tekben, bár a közönséges analysisekben ritkán van meghatározva.

(143)

13a

198

CLARKÉ F. W.

A H alatt felsorolt 880 elemzés közé bizonyos módosítással az új értékekét
beiktathatjuk. A Ti02, P205 és Cr203 az elemzéseknek körülbelül fele részében
nincs meghatározva, de ezek mennyisége a kovasav- és agyagfölddel együtt válasz¬
tatván le, tehát a kovasav és agyagföld százalékjaiban benfoglaltatik. A kovasav
tehát a titánsav százalékjainak körülbelül negyedrészével reducálható, a másik
negyeddel, több a foszforsav és cliromoxyd értékeinek felével az agyagföld
reducálható. Ha ezen correctiókat végrehajtjuk és az alkotórészeket elemek szerint
kiszámítjuk és 100-ra reducáljuk, a föld szilárd kérgének átlagos összetételét
durván megközelítjük. Combinálván ezen eredményt az oczeán átlagos össze¬
tételével és hozzávevén a 0,02% -ot kitevő légköri nitrogént, megkapjuk az alábbi
végső táblázatot, mely az eddig ismert elemek mennyiségét illustrálja. Kisebb
mint 0,01 %-ot kitevő értékek tekintetbe nem vétettek.

Szilárd kéreg

93%

Oczeán

7%

Középérték,
beleértve a levegőt

Oxygen ... ...

... 47,29

85,79

49,98

Silicium _ _ _

27,21

—

25,30

Alumínium... ...

... 7,81

—

7,26

Vas... ... ... ...

5,46

—

5,08

Calcium ... ...

3,77

0,05

3,51

Magnézium .

2,68

0,14

2,50

Nátrium _ ...

2,36

1,14

2,28

Kálium . .

2,40

0,04

o 90

Hydrogen ...

0,21

10.67

0,94

Titán ... _ ...

0,33

—

0.30

Szén ... _ ...

0,22

0,002

0,21

Chlor . . .

Brom ... _ _

0,01

2,07 |

0,008 í

0,15

Foszfor ... —

0,10

—

0.09

Mangan ... ...

0,08

—

0,07

Kén ... . .

0.03 +

0,09

0,04 +

Bárium ... ...

0,03

—

0,03

Nitrogén _ _ ...

—

—

0,02

Chrom ... _

0,01

—

0,01

100,00

100,00

100,00

Tizenkilencz elem van itt különböző valószinűséggel elősorolva, bár az
utolsó columnában az egymásutánjuk valószínűleg helyes. A silicium- és vasnál
a bizonytalanság 1%-ot érhet el, félannyit az alumíniumnál és oxygennél és
viszonylag kevesebbet a többi nevezett elemeknél. A többi számszerint több mint
ötven megmaradt elem együttvéve nehezen tehet ki egy százaléknál többet.

Az elméletileg elért eredményeket nem könnyű interpretálni. Hogy kilencz
cliemiai elem alkossa a legalacsonyabb becslés szerint a föld ismert anyagának
98%-ját többé-kevésbé meglepő s nehéz megérteni. A többi elem planétánk
belsejében van concentrálva? E tekintetben kevés positiv bizonyítékunk van.

(144)

A CHEMIAI ELEMEK VISZONYLAGOS MENNYISEGE.

199

A föld középsürűsége 5,5— 5,6, több mint kétszerese a sziklás kéreg sűrű-
cségének, a különbség a nyomás eredményének veendő vagy pedig fel kell tenni,
hogy amint a gömb lehűlt, a nehezebb elemek a centrum felé halmozódtak össze.
Mindkét föltevés igaz lehet, de kevesebb súly fektetendő a másikra a következő
oknál fogva : Az elemek egyenlő viszonyok szerinti keverékének, szabad állapot¬
ban és amint azok a föld felületén viselkednek, fajsúlya 7,3 lenne. Combinatióban
a sűrűség nagyobb lesz a condensatió folytán s a földszint alatt a nyomás által is
növeltetik. Úgy látszik tehát, miután a föld sűrűsége csak 5,5, hogy a planétában
mint egészben, a könnyebb elemeknek mennyiség tekintetében nagyon fölül kell
múlniok a nehezebb elemeket. Az ismert elemek közül huszonkilencznek 5,5-en
aluli sűrűsége van, és negyven elem fölülmúlja e számot, a nehezebb csoportban
csupán a vas fordul elő mindenütt bővebben. A föld tömegének nagyobb részét
majdnem biztosan a huszonkilencz könnyebb elem alkotja. A többi elem a föld¬
gömb középpontjában bővebben fordulhat elő mint a felületén, de a vas kivételé¬
vel kevés lehet domináló alkotórész. Ezen evidentia úgy látszik világos, bár nem
is föltétlenül biztos. Vájjon a meteoritek összetétele van-e hivatva ezen kérdést
megvilágítani, nagyon kétséges, bár néhány érdekes analógiát nyújt. A meteorkövek
és vulkanikus kőzetek közti hasonlóság fölemlítésre méltó, s a meteoritek gazdag¬
sága vasban és nikkelben suggestiv. A föld kérge alatt összetételére nézve egy
nagy meteorithez hasonlíthat, melyben a köves rész predominál.

Ezen kutatások folyamában megkisérlettük az elemek viszonylagos mennyi¬
ségét egy görbe által kifejezni, atomsúlyukat az ordináták egy sorozatára tévén.
Reméltük, hogy valami periodicitás lesz látható, de semmi ily szabályszerűség
nem mutatkozott.

A periodikus törvénynyel semmi határozott összefüggés nem látszott. De
bizonyos más szabályszerűségek mégis megjegyzésre méltók. Minden bővebben
előforduló elemnek alacsony atomsúlya van, avasnál 56-tal érvén el a maximumot.
56 fölött az elemek viszonylag ritkák és ezeknek csupán ketteje : bárium és stron-
tium mutatkozik az én számításom szerint. Az oxygen alatt csak a hydrogen
közelíti meg az l«/o-ot, míg az oxygen és vas között csupán a scandium és vana-
dium elhanyagolhatóan ritkák. Továbbá némely elemcsoportban az atomsúly
növekedésével a mennyiség csökken. Ezt a következő seriesben láthatjuk tisztán :
kálium, rubidium, caesium ; kén, selen, tellur ; chlor, brom, jód ; arzén, antimon,
bismuth stb. A szabályszerűség bizonyosan nem állandó, de elég gyakran előjön,
hogy suggestiv jellegű legyen.

A közel rokon elemek közönségesen együtt fordulnak elő, úgy hogy az egyik
jelenlétéből a többinek jelenlétére lehet következtetni; pl. cobalt és nikkel majd¬
nem mindig társulva van ; a vanadium ritkán található kevés foszfor nélkül ;
majdnem minden termés arany ezüstöt tartalmaz ; a platincsoport egyik tagja sem
fordul elő magában s i. t. Még egy másik szabályszerűség látszik mutatkozni a
föld kérgében képződött vegyületek közt és a nagy atomsúlyú elemek egymást
keresni látszanak. így az oxygen, kén, selen, tellur seriesben a legközönségesebb
oxydok a vastól lefelé sorakoznak ; a legközönségesebb sulfidok a vastól fölfelé
sorakoznak, míg a selenideket és telluridokat a nehezebb elemek képezik úgy mint
ezüst, arany, ólom, bismuth.

így a foszfátok is a vas alatt igen bőven fordulnak elő, hol az arzénátok

(145) 13 b

200

CLARKÉ F. W. : A CHEMIAI ELEMEK VISZONYLAGOS MENNYISÉGE.

igen ritkák ; míg a vas fölött az arzénatok gynkrabban jönnek elő. Ezen vonat¬
kozások nem lehetnek jelentőségnélküliek, de hogy mit jelentenek, azt még nem
tudni.

Ha felvesszük, hogy az elemek egy ősanyagból kifejlődtek, akkor viszony¬
lagos mennyiségük suggestiv lesz. Kiindulva az eredeti «protyle<>- bői, amint ezt
Crookes nevezte, a kifejlődés folyamata úgy látszik lassú volt, míg az oxygen el
nem éretett. Az oxygen alatt van a hydrogen, lithium, Lberyllium, bór, szén és
nitrogén, melyek között valami különösen erős affinitás nem létezik. Az oxygen
megjelenésével erős affinitások lépnek föl, a kifejlődés folyamata a legnagyobb
erélyét mutatja és az állandó oxydokat képező elemek igen gyorsan s igen nagy
mennyiségben kifejlődtek. Ezen feltevés mellett, bármilyen bizonytalan is, a vas
fölötti elemek ritkasága némikép érthető lesz ; de a theoria nem magyaráz meg
mindent és csupán kisérletnek tekintendő. Ha mindazáltal felveszszük, hogy az
elemek kifejlődtek, akkor világos, hogy a legelőször kifejlődött chemiai affinitások
a kifejlődési folyamat későbbi stádiumait kell, hogy föltételezték legyen.

Loczka József.

IRODALOM.

(1.) A magyar Jár. földtani intézet évi jelentése i890-ről. Budapest 1891.
163 oldal (egy kőnyomatu táblával.)

E kötet a szokásos hivatalos jelentéseken kivtíl a következő fölvételi jelenté¬
seket közli :

I. Dr. Primics György : Vázlatos jelentés a Bihar-hegység északi felében 1890.
évben végezett részletes geológiai felvételekről.

A) Üledékes képződmények.

1. Alluvium. Az ó- és uj alluvium legterjedelmesebb lerakódásai a trachythe-
gyek között fordulnak elő.

2. Diluvium kevés, laza konglomerát által alkottatik ; felemelkedik 200 —
300 m magasra is a jelenlegi folyók szintje felett.

3. Jura (Titkon). A Vlegyásza DNy-i tövétől a Fekete-Körös völgyéig EK-
DNy-i irányban húzódó « szirtes mészkövek® szétszórt roncsai a Biliarhegységet
egykor borított mészkőtömegnek. Meredek sziklahasadékok, dolinák, búvópata¬
kok, különböző barlangok páratlan szépségűvé teszik. A vízválasztón emelkedő
1433 m magas Piatra-Bogi és a Galbina patak közt lévő lépcsőzetes szirtek olyan
benyomást gyakorolnak, mintha a mészkő-complexus ENy — Dk-i irányban meg¬
szakadozott és lecsúszott volna. A haránt vetődések arra látszanak vallani, hogy
azt főleg az alaphegység kiemelkedése idézhette elő.

Ezen szürkés, fehéres, olykor dolomitos mészkőben mindössze korall törzse¬
ket és fogyatékos kövületeket találni. Oncsásza vidékén és a Bulsa patakban lát¬
ható, hogy a felső liast borítja. Az Erdélyi- Érczhegységben egy hasonló mészkő¬
ben (Brad, Yalisora) a felső jura strambergi rétegeire jellemző nerinaskat találni-

(146)

IRODALOM.

201

4. Lias. Nagy területet csak Oncsásza vidékén alkot. Helyenként mind a
három rétege felismerhető. A felső liaszt barna vagy fekete, olykor szenes palák al¬
kotják, melyek szórványosan belemniteket tartalmaznak ; a középsőt bitumenes
mészkő bracliiopodákkal, ritkán ammonitekkel és belemnitekkel ; az alsót pedig vör-
henyes, quarzitos homokkő. Csapásuk ÉK - DNy-i. Erősen össze vannak gyűrve.

5. Trias. A vonulat felső részében fordul elő a Bakony és Pécs környéki trias-
hoz hasonló lerakodás.

Közép-trias ( Kngyló-mész ? ). Szürkésbarna, tömött helyenként dolomitos, az
eruptivkőzetek szomszédságában kristályos mészkövek által alkottatik, melyek tele¬
pülések által elválanak az alsó triastól, hegyenként inkább a hashoz közelednek,
korall törzseket, gastropodákat, bracliiopodákat tartalmaznak.

Alsó-trias. ( Tarka homokkövek és werfeni palák ? Guttensteini mész ?)
Nagyon általánosan van elterjedve, sorozata jól fel van tárva Budurásza mellett.
Homokkövek és közéjük települt homokos agyagos palák által alkottatik. Ezen be¬
települések szomszédságában azurit és malachit fordul elő. Kreszulya mellett a tarka¬
homokköveket a Jád völgy környéki guttensteini mészhez teljesen hasonló mész¬
kövek borítják. A sávos palák csoportja talán a werfeni paláknak felel meg. P. szerves
maradvány okát nem talált bennük. Peters ezeket 1861-ben a gresteni rétegekhez
(lias) számította, de a lias homokkövekben pala betelepülések nem fordulnak elő.

6. Díjasnak veszi a szerző a Meleg-Számos felső részénél tekintélyes terüle¬
tet borító, quarz és kristályos pala nagy darabjait tartalmazó, helyenként agyagos
alapanyag által összetartott konglomerátokat, melyek közvetlenül a kristályos
palákra települnek és felfelé finomszemű quarzhomokkőbe mennek át. Az Izbuk
és Kalinyásza patakok völgyében jól fel vannak tárva.

7. Kristályos palák. Amphibolos, cliloritos, phyllites rétegek erősen összegyű¬
rődve fordulnak elő a Meleg-Számos forrásvidékén kis területen. A gyalui hatalmas
kristályos tömegnek keskeny beékülése ez.

B) Eruptiv képződmények.

1. A dacit jelentékeny részt vesz a hegység alkotásában. P. két typust külön¬
böztet meg : a) A vlegy ászai typusú dacit Szoliodol, Dámos-, Remecztől a Eekete-
Körös völgye felé nyúlik. Rhyolithos, sőt fekete és vörlienyes szurokkövek is előfor¬
dulnak, melyekben helyenként igen nagy mennyiségben találni régibb kőzetzárvá¬
nyokat, annyira, hogy brecciába megy át. A szurokkő egy régibb feltört és megol¬
vasztott orthoklas kőzetnek tekintendő. Az ENy-i szélén a zárványok megfogynak, a
kőzet apró porpliyros szövetűvé válik. Szelatruk déli oldalán a dacit a kárpáti homok¬
kőre emlékeztető palákat borítja. A Meziadipatak felső részében az iszapos, brec-
ciás rétegpadok az iszapvulkánok üledékeire emlékeztetnek. Ezen tulnyomólag
zöldköves, itt-ott pyritet tartalmazó kőzet ásványai között szabad szemmel kevés
quarz, plagioklas, olykor orthoklas és biotit ismerhető fel.

b) A gyalu-máre typusú dacitok Burda, Karbnnár és Budurásza faluk hatá¬
rában 1000 m-nél magasabb hegyeket is alkotnak (elkülönülve az előbbeniek-
től). A vlegyászai typusunál valószínűleg régibbek, világos színűek, gránito-porphy-
ros vagy elmosódott gránitos szövetűek. Zárványaik között helyenként annyira
• elszaporodnak a quarzporphyrok, hogy a dacit alárendeltté válik. Ezen typus is zöld-

(147)

202

IRODALOM.

köves kissé, vagy mállott, kaolinos, erezek nyomaival. Ásványai között uralkodik
a plagioklas, helyenként az orthoklas változó mennyiségben quarz, biotit, kevés,
amphibol, néha csak nyomokban látható kristályos, többnyire földpátos alapanyag¬
gal összetartva.

2. Quarz-orthoklas-trachyt-n&k veszi a Gyalu-posztevi gerinezén nagyobb
területet alkotó, porczellánszerű alapanyagú quarzot, vörhenyes orthoklast, kevés
biotitot tartalmazó eruptivkőzetet, melynek azonban koruk nem lévén ismeretes,
porphyrok is lehetnek.

3. Quarzporphyr csak két ponton fordul elő. Szürkés alapanyagban egész 20
mm-nyi orthoklas bipyramisos quarz (10 mm) és kevés biotit. Budurásza határá¬
ban a dacit takarja, másutt zárványokat is tartalmaz belőle.

4. Biotit-gránit (gránitit ). A petroszi biotit-gránit tömzs, melyet Peters.
némely dacittal együtt syenitnek vett, a Biharhegység legérdekesebb képződménye.
Úgy látszik, hogy a mesozoos üledékek «rá támaszkodnak#, de közte és a trias-
mészkő közt helyenként contact-képződmények és vaskőtelepek fordulnak elő. E
világos szürke, középszemü kőzet vereses orthoklas, fehér plagioklas, biotit, quarz,
kevés amphibol és magnetit által alkottatik. Concretioszerü (csillámdiorit) zárvá¬
nyokat tartalmaz, mi által a gyalu-márei dacithoz hasonlít. Helyenként zöldköves,
másutt kaolinos, galenit-, ezüstércz- és pyrittel.

5. Diorit előfordul Biharfüred környékén kis területeken. Középszemű,
szürkeszinű, plagioklas, amphibol, biotit által alkotott kőzet, a gránithoz hasonló
zárványokkal.

II. Dr. Szontagh Tamás : Geológiai tanulmányok a Maros jobb felén,
Soborsin és Baja környékén.

A terület földrajzi leírása után foglalkozik a geológiai viszonyokkal, melynél
Lóczy által elért eredményeket veszi alapúi.

A) Réteges kőzetek.

Kréta-systema. 1) Kárpáti-homokkő nagyobb területet foglal el Baja és
Gross környékén. Grosstól KÉK-re jól látható, hogy tömege csillámos homokkövek¬
ből áll, alatta agyagpala, ez irtán homokos, majd konglomerátos, bitumenes, majd
ismét homokos mészkő következik. Általános csapásuk iránya KEK — NyDNy-i és
30 — 50° alatt dőlnek DDIv-féle, nagy részében azonban össze van gyürődve.

A tulajdonképeni kárpáti homokkő és a diabas közé regenerált diabas
vagy porphyrtufák települnek, nagyobb területet foglalva el. Helyenként mangán
tartalmú barna és agyagvasércz telepek vannak benne. A gerinczeken biotit-quarz-
porphyr tuskók állnak több helyütt szálban.

2. Gosau-emelet tetemesebb kiképződésben csak a Drócsa hegység Runcuj
csúcsának déli oldalán, hol a kárpáti homokkövén az ajkaihoz hasonló succinit-
féle ásványt tartalmazó 5 — 10 cm vastag szén van, melyre gosau agyagpala, majd
összenyomott acteonellák-kKt telt homokos mészkő, erre pedig hippuriteseket tartal¬
mazó agyagos márga, végül hippurit és korallmészkő következik.

Neogén. 3. Konglomerátos és márgás tajtköves trachyttufa fordúl elő Baja,
Lupesty és Pernyesty környékén kis területen. 4. Pontusi (?) homokos agyag már-

(148)

IRODALOM.

203

gás betelepülésekkel kövületek nélkül Bajától Ny-ra. 5. Kavics (plioczén 9), mely
a Maros némely jobboldali mellékvölgyében terrasz féle nyomokat mutat, talán a
kárpáti homokkőből származik. Ennél talán még régibbek azok, melyek csak quarz -
phyllit darabokból állanak (Grosstól K-re).

Diluvium. 6. Kavics- ot apróbb szemű, fiatalabb törmelékekkel, részben
agyaggal keveredve. E felett 7. babérczes, vörös és sárga agyag következik,
mely talán már mint a diabas mállási terménye alluviális képződmény. Ez előtt
diluviumnak vették. Sok helyütt ez képezi a sovány talajt.

Alluvium jelentéktelen 8. mésztufán és mészbreccián, továbbá 9. borsókövön
(pisolith) kivül 10. agyag és mostani ártér által alkottatik. Utóbbi mint fekete,
humuszos agyag és lazább, homokos, sárga agyag fordul elő a Maros jobb partján.

B ) Eruptív tömeges kőzetek.

1. Gránitit. Soborsin tájékán liusveres orthoklast, quarzot, plagioklast, bio-
titot és kevés amphibolt tartalmazó gránit van. Halalis felé színe szürkésebb. A tro-
jási völgy jobb oldalán pedig amphibol-gránit fordul elő. Pyrit szemcséket bőven tar¬
talmaznak, továbbá beryll- re emlékeztető oszlopkák is akadnak. Porpliyr és felsites
dykeok gyakoriak.

2. Diorit. A völgyekben zöldes szürke, néha porphyros, dioritra emlékeztető
kőzet fordul elő kis terjedelemben. Hasonló kőzetek a diabasokkal szoros összefüg¬
gésben is láthatók.

3. Diabas az uralkodó kőzet. Tok és Baja közt csaknem mindenütt ez van.
Sötétkék szinti, alanitos, helyenként szurokköves, quarzos, limonitos, epidotos
kiválással. Quarz és calcitzárványon kivűl chalkopyrit és pyrites kiválás is van
benne. Vannak mandolaköves diabasok, sőt helyenként gabbroszerüvé is válnak.
A quarzporplijT sok helyütt áttöri, jura vagy triaskorú ; a kárpáti homokkő
felette van.

4. Orthoklas-quarzporphyr sokszor áttöri a diabast, a regenerált tufát ; a
gránitban is arasznyi és vastagabb, némelykor meggörbült dykeokat képez, de hiány¬
zik a kárpáti-homokkőben. Pernyest falu környékén vannak a veres, némelykor
biotitot is tartalmazó orthoklasquarzporphyrok legnagyobb, összefüggő területei.
Ortkoklas-, quarz-, biotiton kivűl kevés plagioklas és amphibol is van bennük, de
nincs pyrit. Kiképződésükre nézve nagyszemüek (halalisi völgy felső része), felsi-
tesek és vitrophyrosak.

5. Quarztrachyt (9). Rózsaszínű orthoklast és quarzot tartalmazó, bar¬
nás, zöldes trachytféle kőzet fordul elő Trojástól D-re. Vastagsága 5 m 24 hóra
felé csap.

III. Dr. Posewitz Tivadar : A Tisza vidéke Usterikétől Chmeleig (Rahó és
Trebusa községek között).

Az oro- és hydrografiai viszonyok tárgyalása után tér át a földtani viszonyokra.

I. Kristályos palák.

A Bukovina és Máramaros határától ENy-ra körülbelül 8 km széles övben
húzódó kristályos pala képezi a terület nagy részét, ebből áll a terület legmagasabb

(149)

204

IRODALOM.

havasa, az 1940 m-nyi Pop-Iván. A Vissó folyó mentén is előkerül vagy két ponton.
Alsó, csekélyebb kiterjedésű csoportja nagyrészt gnájszból és quarzdús csillámpalá¬
ból, a felső pedig csillámdús csillámpalából áll. Az alsó csillámpala némelykor mész-
palával váltakozik (Poloninka havas ÉK-i része). Találni a csillámpala területén a
phyllitekkel egykorú, vagy fiatalabb kesely követ és mészkő szirteket is a csillámpaláé¬
hoz hasonló településsel. A mészkő között az alsó tömött, lemezes ; a felső breccia-
szerű. Kövületek híján a fiatalabb mészkövektől biztosan nem lehet elválasztani.
Általános csapásuk iránya DK — ÉNy-i, sok helyütt erősen gyürődve van.

A phyllitek csapásirányában két veres- és barnavasércz, mangántartalmú
vasércz és magnesvasércz vonulat van, mely ez előtt a trebusa-i vaskohóhoz szol¬
gáltatta az érczeket.

II. Dyas és triaskorbeli (határképző) kőzetek.

A pliyllitvonulat határán quarzbreccia és quarzconglomerat, továbbá homo¬
kos veres pala fordul elő, melyeket P. dyaskoruaknak és mészkőszirtek, melyeket
triasnak tart. Kövületeket nem talált bennük.

A dyas kőzetek által alkotott dombok 3 — -400 m-re emelkednek a folyóme¬
der felett és sokkal meredekebbek, mint a szomszédos kréta-dombok, de eltörpülnek
a magas csillámpala hegyek mellett. A Kamen patak két ágának összefolyásánál
mészkőgörgetegekből álló dyasconglomerat is van, továbbá mészpala, melyet durva
szemcsés, plagioklast, augitot, titánvasérczet lartalmazó diabas tör keresztül.
A mészkőszirtek alsó része lemezes, felsője tömött, fehér mészkő erekkel behálózott,
a csapásirány egyezik a kristályos palákéval. A Pop-Iván nyugati lejtőjén zöldes¬
szürkés, kaolinná átváltozott kőzet, valószínűleg diabastufa van.

III. Kréta-képletek.

A phyllitvonulat északi, továbbá déli oldalán végül magán a phyllitterületen
is vannak krétaszigetek. Az alsó csoport tagjai palásak, a felsők homokkövekből
állanak. A déli vonulatot inkább conglomeratok, az északit pedig tulnyomólag ho¬
mokkő alkotja. A rétegek csapása mint az előbbenieké. Gyűrődéseket jól látni a
Tisza mentén.

IV. Eoczén.

A déli vonúlatot képező krétakorbeli kárpáti homokkő felett néhány helyen
nummulitmészkövek fordulnak elő. A Tisza és Vissó összefolyásánál, alatta helyen¬
ként csillámdús, homokos mészkő van, felette pedig szürkés, márgás pala, melyről
biztosan nem mondhatni, vájjon már nem oligoczénkorú-e. Csapásuk ÉD-i irányú,
30° alatt Ny-ra dőlnek. Alsó-eoczén koruk már régebben ismeretes.

V. Oligoczén.

A Tisza és Vissó összefolyásánál lemezes palák fordulnak elő, melyekben kö¬
vületeket eddigelé nem találtak: 30° alatt dőlnek NyÉNy-ra.

VI. Negyedkorú lerakódások.

A Tisza völgyében hatalmas görgeteg lerakódások, terraszok fordulnak elő,
melyek valószínűleg egykor összefüggő egészet képeztek.

(150)

IRODALOM.

205

VII. Glaciális tünemények.

A Pop-Iván és Berlebaszka havasok völgyeiben észlelhető morénák, tenger¬
szemek, katlanvölgyek egykori glecserekre vallanak.

IV. T. Roth Lajos : Stájerlak- Anina közvetlen környéke.

A felvett terület centrumát 12 km hosszú palaeozoos és régibb mezozoos
lerakódások alkotják, melyeknek csapása EEK-i. Magvul a dyaskorú üledékek
szolgálnak.

I. Paleozoos (alsó dyaskorű) lerakódások.

Hossza Stájerlaknál közel 5,5 km. A rétegek a nyugoti részben NyENy-ra, a
keletiben pedig KDK-re dőlvén, nyerget képeznek. A kőzet vörös, homokos palás¬
agyaggal váltakozó vörös, alárendelten szürke, csillámos homokkő. A dyas felső
rétegei a SpongiUopsis nemre emlékeztető algaszerü maradványokat tartalmaznak.
A finomszemü kemény homokkő köszörükőnek volna alkalmazható. A homokos
agyag helyenként pvritet is tartalmaz. Mállási terményük veres homok, illetőleg
homokos agyagtalaj.

II. Mesozoos lerakódások.

1 . Liaskorú rétegek.

a) Liashomokkő telepedik a dyasra és azt egy nyugoti és egy keleti szárny¬
ban kiséri, melyek a dyas déli végén egyesülnek. Szélessége a Wellerköpfl É-i lej¬
tőjén 950 m. Legalsó rétegei durva, conglomeratszerü homokkőből állanak, borsó,
vagy dió nagyságú quarzgörgetegekkel, a felsőbbek pedig vékonypalás homokkö¬
vekből. A finomabb és durvább conglomerat gyakran váltakozik egymással- Több
synclinálét és ránczosodást lehet felismerni. A normális EEK i csapástól eltérnek
azon fel- és áttolt tömegek rétegei, melyek «a gerlistyei vetődés# következtében
vették fel e helyzetet. Ezen kivűl több kisebb vetődés is van, melyek a szénbányá¬
szatra fontosak. A meghatározott növénymaradványok a következők : Zamites
Schmiedelii Sternb., Baléra taeniata Braun, a legáltalánosabbak. A Wellerköpfl
ÉNy-i lejtőjén hajtott tárnánál talált Taeniopteris cf. vittata BRONG.-t, Ptero-
phyllum sp. (marginatum Ung?) és Equisetites sp.-t. Igen szép Alethopte'ris den-
tata Göpp. és Calamites sp. foszlány került ki a Gusztáv-alAa alsó és középső
telep közti rétegekből.

b) Liaspala. A homokkőre bitumenes, palás agyag települ és azt félbeszakí¬
tott, majd összefüggő tömegben kiséri. Benne a Terézia-völgy jobb lejtőjén csu-
szamlások és tölcséralakú beomlások vannak. Ez utóbbit az idézte elő, hogy itt egy¬
kor az u. n. « olajpalá# -t fejtették. Helyenként szenet is tartalmaznak a gyürődött
rétegek, másutt limonit gumókat, agyagas limonitot, blakband-ot (pyrittel). A vas-
érczet ez előtt fejtették is.

R. a bitumenes agyagpalában, mely helyenként vékony táblás, csillámos
homokkővel váltakozik. Carpolithes liasinus Andr ae, Equisetites sp., Zamites graci-
lis kurr továbbá Palissya Braunii ENDL.-hez hasonló növénymaradványokat talált.

A gerlistyei vetődés nem terjed a Breuner völgyig.

2. Barna jura.

a) Neaera- v. opalium-rétegek. Nagyobbára agyagpalából álló rétegek tele¬
pülnek a liaspalára vagy homokkőre. Ezeknek is két vonulatuk van, melyek az

(151)

206

IRODALOM.

aninai templom táján egyesülnek. Kövületek nem ritkák, ezek között leggyakoribb a
Neaera Kudernatschi Stur., van ezen kivül Cucullaea inaequivalvis Goldf., Posido-
nomya opálina Quenst., továbbá az ammonitek közül Harpoceras opalinum Kein.,
Ammonites opalinus costosus Quenst., A. (Lytoceras) torulosus Schűbl (?).,
Ostrea aff. sandalina Goldf., Chemnitzia globosa d’Orb., Chemnltzia cf.
sublineata d’Orb. és Phidias cTOrb. jellegű, Astarte Voltzii Goldf., Mytilus sublae-
vis Sow. és Modiola plicata Sow., Pullastra opálina Quenst., (?), Pecten textorius
torulosi Quenst., Cerithium cf. granulato-costatum Münst., Cardium cf. intextum
Münst., Növények pedig a következők : Zamites gracilis Kurr. (Pterophyllum im-
bricatum Ett.J, Pterophyllum rigidum And., P. cf. Münsteri Göpp., Pecopteris
Murrayana Brong.

b) Gryphaea (Murchisonae)-rétcgek szegélyezik többször félbeszakadva K-
és Ny-ról a régibb rétegeket. Mészmárga vagy márgás mészkő, sokszor kovásodott
rétegeiben Gryphaea calceola Quenst., Harpoceras Murchisonae Sow., Pecten cin-
gulatus Phill., Perisphinetes sp., belemnit-ek töredékei találhatók. Forrás gyakori
benne.

c) Callovien rétegek. Különböző szinű, szaruköves, vagy márgás mészkő, lika-
csos szarukő szegélyezi Ny-ról és K-ről a régibb üledékeket. Településük mint a ré¬
gibb rétegeké, nevezetesen többnyire NyENv-ra dőlnek. Posidonomya Parkinsoni
Qu., P. ornati Qu., rhynchonella, ammonit tördékek, belemnit, plicatula, brachio-
podák, Pecten cingulatus Phill., Pentacrinus pentagonalis Goldf. szártagjai és
ostreak fordulnak elő benne.

3. Maim. Szarukőgumós, vagy márgás mészkő, vagy homokos mészmárga ál¬
tal alkottatik. Ha finomszemüvé válik, akkor nehezen lehet megkülönböztetni a
krétamészkőtől. A rendes EEK-i csapás mellett össze vannak ránczosodva. Ammonit
(Perisphinetes) töredék, belemnit, pecten, rhynchonella az oxford rétegekre valla¬
nak. Több kőbánya van nyitva a malmmészkőben. Helyenként vékony agyaglerako¬
dás fedi és behatol a liasadékokba is. Ezen lerakodás a plioczéntól a jelenkorig
képződhetett.

4-. Krétamészkő. Keskeny, majd kiszélesült övben húzódik a szürke, fehér,
veres szinű, megnedvesitve oolithos szerkezetű krétamészkő a területen végig, mely
a hegységben előforduló 3 krétacsoport középsőjének felel meg. Kis brachiopodákat
(terebratula, rhynchonella) ostreákat, requieniákat és echinidákat tartalmaz, nem
különben foraminif érákat és lithothamniumokat.' Krétamészkőben van a Bohuj-
barlang, melyből Ursus spelaeus Blum. stb. maradványai kerültek ki. A Bohuj-
patak ballejtőjén diluvialis korú babérczes agyag és quarzgörgetegek fordulnak elő.

III. Eruptív-kőzetek.

Kétféle eruptív kőzet fordul itt elő. Az egyik a felületen nem ismeretes, a
lias rétegeken keresztül tört. Hussak vizsgálata alapján ez valószinüleg augitpor-
phyrit, a melyből quarz csak helyenként hiányzik ; a másik, fiatalabb kőzet, a pikrit,
négy ponton található a felületen.

Y. Halaváts Gyula : Az Arany os-( Annyes-) hegység Ék-i része.

A Bogsántól E-ra eső terjedelmes, egész 551 m-ig emelkedő hegységet ne¬
vezi H. Aranyosnak. Zömét trachyt alkotja, körülvéve egyéb képződményekkel.

(152)

IRODALOM.

207

1. Kristályos palák. Illadiától É-ra húzódó chloritpala, chloritos phyllit és
quarzpala által alkotott dél-magyarországi kristályos palacsoport felső tagjának itt
van a vége. Településükben sokféleképen meg vannak zavarva.

Az Aranyoshegység E-i részén is van kristályos pala, nevezetesen csillámos
gnájsz quarzpalákkal és phy Ilitekkel. Duleótól D-re a Poganis nagy kanyarulata felett
a csillámos gnájszon apró szemcsés, csillámos kristályos mész fordul elő, melyet EL
egyelőre a kristályos palákhoz sorol.

2. Carbon korú képződmények települnek az Aranyos D-i részén concor-
dánsan a kristályos palákra. Durva konglomerátok ezek, a kristályos palák fej, sőt
hordó nagyságú darabjaival, alárendelten finom homokkő és fekete agyagpala réte¬
gek is jelentkeznek szerves maradványok nélkül.

Általában véve KDK-re dőlnek, számos ránczot vetnek, sőt vetődést is¬
elárulnak.

3. Mészkő és palák. Yaleapajtól DK-re a kristályos palákon mészkő, csillá¬
mos agyagpala van, melyeknek egymáshoz való viszonyuk a gyarló feltárásokban ki
nem betűzhető. Szerves maradványok hiján koruk sem biztos.

4-. Tithon-mészkő. Ezeres környékén, a dognácskai vonulatnak eltolt része
található. Fehér vagy szürke színű, kristályos mészkő által alkottatik, melyekben
csak meghatározásra alkalmatlan szerves maradványok fordulnak elő. Vasércz van
benne, melyet — úgy látszik — nem nagy eredménynyel kutattak.

5. Trachyt alkotja az Aranyos hegység zömét. Színe szürke; benne fehér föld-
pátot, viztiszta quarzot, oszlopos biotitot és fekete amphibolt látni szabad szemmeL
A szemek nagyságára nézve van köztük némi különbség. A magasabb hegyeken
sajátságos quarzos typus fordul elő. Rézérczet és aranyat tartalmazó apró telérekre
akadni e trachytban, melyek kutatása nem nagy eredménynyel járt.

6. Mediterrán koréi üledékek. Yaleapaj környékén lajtamész telepszik a régi
agyag és- márgapalákra. Nagy-Zorlencznél tufás homok van kis területen, melyből
különböző kövületet közöl.

7. Pontusi koréi üledékek környezik Ny-, E- és K-ről az Aranyos hegységet,
melyek a diluviummal együtt 200 m-nél nem sokkal magasabb dombvidéket alkot¬
nak. Nagy része homokból áll, de Yalea maré és Furlog környékén durva tracbyt-
murva fordul elő, mely durva quarzkavicsokat is tartalmaz, helyenként pedig pa¬
lás agyag van.

A hegységet DK-ről határoló trachyt murvás. A homokból és agyagos homok
rétegekből álló pontusi üledékek öbölben rakódtak le a kristályos palákra és a car-
bonos konglomeratokra. Bennök H. Congeria triangularis PARiscHT-t és Cardinm
sp-t gyűjtött.

8. Diluvium korú sárga, babérczet és márga concretiokat tartalmazó agyag
födi a régibb képződményeket, mint általános takaró, mely csak az egykori part
közelében kavicsos vagy murvás.

9. AUuviumot a folyók és patakok árterein lerakodott homokos, kavicsos
üledékek képezik.

VI. Dr. Schafarzik Ferencz: Orsóvá, Jesselnicza és Ogradina környé¬
kének geológiai viszonyairól.

A terület alkotásában résztvesznek :

(153)

208

IRODALOM.

1 — 3. A kristályos palák alsó, középső és felső csoportja.

4-. Byasverrucano.

5. Rhát-liasi quai’zit-homokkövek.

6. Malm-mészkövek.

7. Felső mediterrán korú lerakódások.

8. Szarmata korú lerakódások.

9. Diluvialis és esetleg plioczén-kavics.

Gránit, porplivr, pyroxenitféle kőzetek és szerpentin.

A kristályos palák csak Románia határáig is vagy 25 lan széles övét képez¬
nek. Az egyes zónák határai kőzettani különbségek vagy eruptivkőzetek által élesen
elválnak egymástól. Csapásuk nagyjából DDNv — EEK-i.

A Tilva-Fraszinuluj gcrincze rhát-liaskorú quarzitpadokból áll, alatta dvas-
verrucano veres conglomeratja. K-i szélén pedig a kristályos palák alsó csoportja
következik, nagyobbára ampkibolitok és amphibolgnájszok által alkotva, de előfor¬
dulnak biotit és biotit-muszkovit gnájszok olykor gránitos szövettel, alárendelten
fehér csillámpala, mogyoró nagyságú gránátokkal. Ettől K-re a Golecz kúpok V* km
szélességű szerpentin vonulata, aztán a felső csoport phyllitje, ckloritos palája, zöld¬
palája, gnájsza, vékony palás amphibolitja, nagyszemű amphibolgnájsza következik,
közbe-közbe mészkő padokkal. A phyllitekben érezbányászat nyoma látható, a
hányákon galenit és pyrit fordul elő.

A phyllitektől K-re az alsó kristályos pala csoport Mehádiától húzódó 7 — 8
km széles, hatalmas zónáját találjuk, amplűbolitok, amphibolgnájszok és gránitos
gnájszok által alkotva, melyek között gránátokat tartalmazó nem réteges granulitok
is vannak (legsűrűbben a Szuchodol-és Yodna-patak völgyében). Keleti szélén egy
vetődés síkja mentén szakad meg.

A Vo Ina-patak völgyében az alsó csoport gnájsza közé a felső csoport zöld
palái és szerpentines palái synclinális alakjában vannak begyűrve. Ez jelzi a gra-
nulit előfoi’dulás Ny-i határát. A Jesselniczai-patak összeszűkülésénél a gránitos
gnájsz és a quarzit határán contact képződmények fordulnak elő, nevezetesen
kristályos mészkőbeu piros gránát, epidot csomok és gránátpettyes quarzlencsék
vannak ; a Krivicza-árokban pedig gránit gnájsz és granulit határán epidot, gránát,
quarz, chlorit és calcitból álló kőzet. Ezen helyek távol esnek az igazi eruptív
kőzetektől.

Az alsó csoporttól K-re zöld pala, zöldgnájsz, aplitos gnájsz kivételesen mus-
kovitgnájsz és csillámpala által alkotott felső kristályos palacsoport tart egész a
Cserna völgyéig.

A kristályos palák gránát és staurolithtartalmú csillámpala által alkotott má¬
sodik csoportját találni az ország DNy-i határán a Drenektől DK-re eső neogen
depressión túl.

Eruptív kőzetek. Az ogradinai és a krakuraduluj-i alsó és felső kristályos
palacsoportban lépten-nyomon előfordulnak különböző eruptív kőzetek. Lenyúlik
ide a kerbelecz vonulatnak gránititja (biotit gránit). A valószínűleg gabbróból
származott szerpentin eruptív telér jellegű, áttör a kristályos palák alsó csoport¬
ján, valamint a phylliteken is, tehát fiatalabb a felső csoportnál.

A gnájsz és phyllitpadok közt kevés orthoklas-quarzporphyr fordul elő.
A viola színű porphyritek ujjnyi egészen V2 km nyi feltöréseket alkotnak. A kris-

(154)

IRODALOM.

209

tályos palák alsó és felső csoportján földpátnélküli pyroxenit is áttört, melyből
biotit liexagonok porpkyrosan váltak ki. Yan bazaltosan tömött fajtája, mely a gráni¬
ton és egymáson is áttörő igen vékony dvkeokat is alkot.

Üledékes kőzetek. A dyas verrucano rosszul feltárt conglomeratjai és veres
palái egész 3 km-nyi szélességű területet foglalnak el a Ny-i szélen. A berszészkai
és ogradinai vízválasztókon rhát-liaskorú conglomeratos qnarzitok éles tarajokat
képeznek. Ezt találjuk Zsupanektől NyENy-ra is, hol felette világos szürke, vagy
halvány veres, calciteres, valószínűleg malmkorú mészkő fordul elő.

Az Orsóvá körül lévő, öbölszerű depressio neogen és diluvialis lerakodások¬
kal van kitöltve, melyek 314 m-ig emelkedő dombvidéket alkotnak. Legjellem¬
zőbb kőzete az agyagos, homokos kavics. Legmélyebb rétegei Zsupanektől Ny-ra
kékes-szürke agyagból állanak, melyekre homok és kavics következik szürke tályag
betelepedésekkel. Ezen foraminiferákban is gazdag tályagban Sch. vagy 35 külön¬
böző állat maradványát határozta meg, melyeknek alapján a mediterrán emelet felső
osztályzatába tartozó u. n. bádeni tály aggal identifikálja. A valamivel magasabb
szintet képviselő lajtamész is előfordul két ponton, melyből 14 kövületet határo¬
zott meg.

Az orsova-jesselniczai határvonalon a szarmata emelet is meg van, alapját
kavicsos conglomerat alkotja, felette pedig kékes szürke tályag van Osmundia sp.
levél maradványával. Erre sárgás agyag pad következik Cerithium pictum B.\ST.-tal,
erre egy vékony quarzitpad, legfelül pedig homok kövületekkel, melyek közt a
Centhum pictum és az Ervilia podolica Eichw. uralkodik.

A mioczén rétegek DNy-ÉK-i irányú teknőt képeznek. A mediterrán és szar¬
matakori kavicsok között különbséget tenni nem lehet, sőt valószínűleg plioczén
kavics is van köztük. A diluvialis kavicsokat az által lehet a harmadkoriaktól meg¬
különböztetni, hogy mig a harmadkoriak a közeli kristályos palákból származnak,
addig a diluvialis kavicsok alkotásához a nagyobb távolságban lévő rhát-liaskorú
nagy quarzttömbök is hozzájárúltak. A diluvialis lerakódás 250 m-el is maga¬
sabban van, mint a Csernavölgy jelenlegi kavicsmedre.

Alluviumot találunk a Csernavölgyben, a Jesselnicza alsó szakaszában, továbbá
a Duna völgyében az ogradinai és Adakaleh szigeten.

VII. Gesell Sándor : A nagybányai érczbányaterület bányageologiai
felvétele. (Egy térképpel.)

A felvételek a vörösvízi, borpataki és láposbányai völgyek területén előfor¬
duló bányavidékekre vonatkoznak. A telérek anyakőzete zöldkő ; a vörösvizi völgy¬
ben 1 — 2 óra felé csapnak és 50 — 70° alatt dőlnek. A szerző a vidék bányászatának
fejlesztésére jó tanácscsal szolgál az érdekes történelmi részben.

A nagybányai bányászat földtani viszonyai. A terület alkotásában a követ¬
kező kőzetek vesznek részt :

Kárpáti homokkő és quarzhomokkő alkotja a Morgóhegy egy részét. Homok¬
kőben van a borpatak nyílásánál lévő savanyú forrás, melynek szénsav tartalma a
trachytok gyenge utóhatásának az eredménye. Quarztrachyt van a legnagyobb mér¬
tékben elterjedve. Ez zöldköves és tartalmazza a nemes fémteléreket, benne mozog
a borpataki bányászat, ő alkotja a veresvizi völgy egy részét is. Számos helyen van
telérkibúvás, ezek közelében pyritessé válik a trachyt. Orthoklas quarztrachytot
Földtani Közlöny. XXIV. kőt. 1894. (155) 14

210

IRODALOM.

találni a Dongásról a Hidegpatakba ereszkedve, a Szükíillő tetején amphibol tartalmú.
Dacit következik a zöldköves quarztrackyt után úgy a kort, valamint a kiterjedést
tekintve. A Foghagymási völgynek ez a kó'zete. Helyenként amphibolt is tartal¬
maz és zárványképen csiliámos, zöldes homokkőpala fordul elő benne. Hydroquar-
zitos módosulatai várromszerüen merednek ki. Amphibol-augit-avdesit (plagioklas,
amphibol-pyroxentrachyt) alkotja a Szt.-.János patakot, sőt áthúzódik a Nagy-
Bavaszpatak területére is. Két kis területen az ampkibol-augittrachyt tufája is
előfordul.

A telérek előfordulása és töltelékük minősége.

A telérek tölteléke quarzdús. A közönséges quarzon kívül a Mártontelérben
helyenként amethyst, chalcedon, markasit, pyrit. mangán, arany- és ezüsttartalmú
kovand van, melynek egyik málladékát «koromércznek» nevezi a bányász. «Fekete-
ércz» néven pedig talán nagyon finoman eloszlott stefanitot értenek.

A telérek képződésük befejezte után részben megzavartattak a fiatalabb
pyroxentrackyt eruptioja által.

A Salvator és Evangélista telérekben a zuzóarany 1000 mázsájában 15 — 18
latra emelkedik. A veresvizi bányamű gazdag telérekben, melyeknek vastagsága
1 — 30 m; bennük a quarzzal együtt szaporodik az arany, a calcit és chalcedonnal
pedig fordított arányban van az érez. Általában akkor tartalmaznak a telérek ér-
czet, ha anyakőzetük zöldköves, középszilárdságú és nem sok quarzot tartalmaz,
de meddők, ha a kőzet kaolinos és quarznélküli. Több telér egyesülésénél gazda¬
gabb az ércztartalom.

A Lóbányatárnában lemezes és huzalalakú termés aranyat találtak. A bor¬
pataki völgy quarzteléreiben aranyos kovand, ezüstös fakóércz, kevés galenit fordul
elő. Láposbányán a Feketebányavölgy teléreiben fakóérczet, pyrargyritet, galenitet,
helyenként termés aranyat találni.

A Vihorlát-Gutini hegységben ércztelérek fordulnak még elő Misztbányán,
melynek kelet felé vonuló telérjeiben termés aranyat, ezüstös lézérczeket és galeni¬
tet tartalmaznak ; Sikárlón arany-, ezüst- és rézérczeket tartalmazó, DK-felé
vonuló quarztelérrel ; lllobán DK-felé vonuló quarz és agyagtelérekben vasko-
vand, ezüstös fakóércz, kevés ólomfényiével; Raksán DK-i irányú ezüsttartalmú
vaskovandos telérrel; Komorzán DK-felé vonuló arany-és ezüsttartalmú mészpátos,
quarzos telérrel; Turczon D-felé vonuló, vaskovandos és ezüstös galenitet tartal¬
mazó telérrel. Dr. Szádeczky Gyula.

(2.) Belak Albin : Über Aurichalcit und künstliches Zinkcarbonat
(ZnC03+Il,0). (Zeitschrift für Krystallographie, 1890, XVII. pag. 113.)

A vizsgálatok tárgyát a moraviczai és olaszországi aurichalcit, valamint a
mesterséges zinkhydrocarbonat képezte. Ez ismertetés csupán a bennünket köze¬
lebbről érdeklő hazai előfordulásra szorítkozik.

A megvizsgált kézi példányokon az aurichalcit félgömbös, kristályos hal¬
mazok alakjában calcitra telepedett, a melyeket tűalakú gyöngyfényű kristálykák
concentrikus sugaras elrendezésben építenek fel. A szín kékes zöld. Még gyakorib¬
bak a fürtös aggregátumok, ezek keményebbek, világosabb színűek és az aurichal-

(156)

IRODALOM.

211

citon kívül liemimorphitot is zárnak magukba. A kísérő magnetit erősen limonitos ;
gyakori társásvány még a malachit.

Tiszta anyagból végzett két elemzés eredménye :

I. II.

CuO ... ... ...

20,39 %

21,43 o/o

[1-

ZnO... ... ...

54,70 «

53,57 «

H20 - ...

13,53 «

j 26,78 «

C02 — ... ...

11,38 «

E két elemzés Hs(CuZn)4 C09 — - CuC03 + Zn8(HO)6 tapasztalati képletre
vezet, a melyben az alkotó részek százalékai:

CuO ... ... ... ... 18,91

C02 ... ... ... 10.46

3ZnO ... ... ... ... 57,79

3H20 ... ... ... 12,84

100,00

A világosabb zöldszínű fürtös aggregátumok elemzése arról tanúskodik,
hogy az anyag hemimorpbit, calcit- és malachittal volt tisztátalanítva.

A kristálytani vizsgálatra legalkalmasabbnak szintén a moraviczai ásvány
mutatkozott. A kristálytűk átlátszatlanok, könnyen szétválaszthatok számos
1 — 2 mm hosszú és 0,1 mm vastag lemezkére; ezek világos kékek, csaknem szín¬
telenek, C3ak az egyik végükön fejlettek ki és itt különböző nagyságú ferde szög
alatt mintegy ékalakúan végződnek. Egy részüknél az elsötétedés a hosszirányhoz
3° alatt történik, ez egyúttal a kisebb rugalmassági tengely ; a lemezek egy másik
részénél a kioltás ugyancsak a hosszirányhoz 10 — 20°.

A lemezalakú kristálvkákat egyliajlásúaknak tekintve, olyképen, hogy síkju¬
kat (010) oo S oo lapnak és hosszélüket pedig a verticalis tengelynek tekintjük,
ferde metszéseiket mint orthodomákat foghatjuk fel.

A nagyobb extinctio szög által jellemzett lemezkék nem oltanak egységesen
ki ; híg sósavval oldva egyes részeik lassankint eltűnnek és legyező alakúan elren¬
dezett léczecskék maradnak vissza, de a mikroszkóp alatt az eredeti lemezke kör¬
vonalai még felismerhetők. Ezek után szerző a kristálylemezeket nem tartja
homogéneknek. Dr. Zimányi Károly.

(3.) Traube Hermánk : Pyrargyrit von Kajánéi in Siebenbürgen . * (Neues
Jahrbuch für Mineralogie etc. 1890. I. pag. 286.)

A kézi példány, a melyet a szerző dr. Benkő tanártól kapott, főtömegében
fehér quarznak szarúkő félesége, helyenkint apró pyritkristályokkal telt kaolinos
agyaggal. Az üregek és hasadékok falán a quarzkristálykák néhány mm vastag
kérget képeznek, a kisérő ásványok : pyrit, sphalerit és gyéren proustit. A pyrar¬
gyrit apró, legfeljebb 1 mm nagyságú kristályai oszloposak, kristályodott quarzon

* V. ö. Orvos- és térni észettud. Értesítő. 1889. XIV. 163—166. 1.

(157)

14*

212

IRODALOM.

ülnek ; színe feketés ólomszürke, néhol cochenillevörös. A mennyileges elemzéa
eredménye :

obs.

calc.

Ag - .

60,45 %

59,78o/o

[!•] As ... ... ...

1,02 «

—

Sb ... ...

20,66 «

22,51 «

a különbségből S ...

17,87 «

17,71 «

F. s. = 5,76. A megfigyelt alakok

(1120) ooP2

[2.] (IOTO)ooR

x (0118) — jR

x (0lT2) — ;R

A combinatiók pedig:

(1120), x (0112); (1120), (1010), x (0112), x_(0lT8); (1120), x (0112),
x (0332); (1120), x (2134); (1120), x (1562), x (3142), x (0112).

A számított értékek Rethwisch * alapméréseiből folynak.

x (0332) — ÍR
x (2134) 1R3
x (3142) R2
x (1562) — 2Rf

0112:1102 =

obs.

42° 6'

41°

calc.

57'

50'

0112:0118 =

35

31

35

46

8

0332:1120 =

38

32

38

20

0

1120:3142 =

31

38

31

29

0

1120:1562 =

19

11

18

52

36

3142:4132 =

23

31

23

39

26

1562:1652 =

16

49

16

40

48

2134:2314 =

39

18

39

24

8

2134:3124 =

19

37

19

24

28

x (1562) — 2 R 1 ritka alakot eddig csak két lelethelyről említik. A sokszoros
és szabálytalan összenövés miatt az ikreket nem lehetett megállapítani, úgyszintén
a hemimorphiára is csak egy esetben lehetett következtetni.

Dr. Zimányi Károly.

(4.) Schmidt Sándor: A nagybányai bournonitról. (Termeszetrajzi Füzetek,
1891. XIV. 125. 1.)

A szerző e dolgozatában a nagybányai bournonit kristályait ismerteti ; az
ásványt magát e bányahelyről néhány évvel ezelőtt Balázsy Imre, m. kir. bánya¬
gyakornok fedezte fel a Kereszthegy érczteléreiben.

A kisérő ásványok főképen sphalerit, galenit, chalkopyrit, antimonit, pyrxty

* N. Jahrb. £ Min. 1885. IV. Beil.-Bd. pag. 31.

(158)

IRODALOM.

213

bamapát és quarz; egyes érczpéldányokon sugaras gömbös markasit és tetraédrit
kristálykák is megfigyelhetők. A barnapát a legifjabb képződmény, ennek apró,
tökélytelen kristálykái közt ülnek az alig 1 — 1,5 mm hosszú és 0,6— 0,8 mm
vastag oszlopos bournonit kristálykák ; míg a vastag táblás kristályok egy nagyon
finomszálú szövedéket alkotó antimonit társaságában lelhetők. Az oszlopos combi-
natiok az alakok sokfélesége és a lapok kiváló fénye által tűnnek ki; ellenben a
táblás egyének nagyobbak ugyan, de a lapok felületi minősége nem oly kiváló.

A négy részletesen megmért kristály közül három oszlopos, az egyik pedig
táblás jellegű volt; az előbbieket még m ( 1 10) lap szerinti többszörös ikerössze¬
növés jellegzi, ellenben a táblás kristály fogazott körvonalát a (100) és m (110)
lapok sokszoros ismétlődése okozza.

A megfigyelt alakok, a melyek közt a *-gal jelöltek újak, a következők:

a . (100) ooPoo

b . (010) ooPoo

c . (001) 0P
e . (210) ooP2
m . (1 10) ooP
f . (120) ooP2
<í> . (140) oo P4
d . (160) ooP6
z . (201) 2oop
*C . (503) |Poo
O . (101) Poo
X . (102) ípoo

e . (103) l P oo
£ . (031) 3P oo

*3 . (021) 2P oo

n . (01 1) P oo
g . (221) 2P
y • (Hl) P
p . (223) 1 P
u . (112) l P
? • (113) | P
0 . (213) | P2
v . (211) 2 P 2

[1.]

Alapalaknak, úgyszintén" a számításnál alapértékül a szerző Miller adatait
fogadta el.

Az oszlopok lapjai merőleges irányban finoman rostozottak, a basis pedig
fényes, de hullámos felületű volt ; ezek a sajátságok, némelykor pedig a lapok
kicsisége vagy gyönge fénye okozta néhány mérés nagyobb eltérését a számí¬
tottaktól.

Az alábbi táblázatban a szögadatokból csupán a legjellegzőbbek vannak adva,
a többieket illetőleg az eredeti dolgozatra kell utalnunk.

obs.

calc.

a

: e —

100:

: 210 =

o

II

52' ’

25°

7'

33'

a

: m - -

100:

: 110 =

= 43

3

43

10

—

a

: f =

100 :

120 =

= 61

23

61

56

22

m :

110 :

140 -

= 61

9

61

45

27

m

: d =

110 :

: 160 .=

= 36

23

36

45

28

b

: £ =

010:

031 =

= 20

36

20

23

18

b

■3 =

010 :

021 =

= 29

5

29

8

23

n =

010 :

011 =

= 48

7

48

6

44

(159)

14 a

214

IRODALOM.

obs.

calc.

a : z = 100: 201

= 27

40

27

36

21

a :C'= 100:503

= 147

41 ca.

147

53

30

a : o = 100 : 101

= 46

11

46

17

■ —

a : x = 100 : 102

= 64

30

64

26

53

a :e = 100: 103

= 72

33

72

19

18

c : 0 = 001 : 213

= 35

6

35

8

54

c : v = 001 : 211

= 64

44

64

39

56

m:g = 110:221

= 20

56

20

52

36

m : y = 1 10 : 1 1 1

= 37

16

37

20

10

m:p = 110: 223

= 49

1

48

50

50

m:u = 110: 112

= 56

44

56

45

21

m : <p = 110: 113

= 66

12

66

23

43

Végül a táblás kristályon a két bizonytalan prismára vonatkozó mérés:

olis.

a : t] = 100: 310 = 18° 26'

a : w = 100:340 = 50

A mért ikerszögek :

14

calc.

17° 21' 44"
51 21 15

[3.]

b :

: a

—

3

obs.

3 35'

3°

cale.

40'

1 1

a :

: a

=

7

54

1

20

—

m

: m

=

7

20

7

20

—

b :

: m

=

39

34

39

30

—

a :

: m

-

35

38

35

50

—

o :

: n

=

2

39

3

5

23

u :

: o

=

27

48

28

15

35

b :

: b

173

—

172

40

—

a

: m

:

50

22

50

30

—

A négy megmért kristálynak combinatiója :
a, b, c, e, m, f, C, o, x, X, n, y, u.

[4.] a, b, c, e, m, f, z, o, x, s, £, g, n, g, y, p, u, <p, O, v.
a, b, c, e, m, f, o, n, u.

a, b, c, e, m, f, 4>, d, o, y, p, u, <p. Dr. Zimányi Károly.

(5.) Baczoni Albert: Kirándulás Alsó-Szepességre. (A kassai állami
föreáliskola Értesítője az 1890 — 91. évről. 1 — 11. 1.)

E czím alatt szerző a tanuló ifjúsággal tett egy, nehány napra terjedt kirán¬
dulását vázolja. A bejárt vidék geológiai szerkezetének egészen rövid leírása után
(Hernádvölgye, Szepesmegye), áttér az ottani erezek előfordulására, a bánya- és
kohóműveletek (Istvánkohó, Krompach, Bindt) ismertetéseire.

Dr. Zimányi Károly.

(160)

ERODÁLOM.

215

<6.) Ztmánvt Károly : Adatok az antipyrin kristálytani és optikai ismere¬
téhez. (Math. és term. tud. Értesítő, 1891, IX, 334 — 338 1. (magy); Math.
und Naturw. Berichte aus Ungarn, 1891, IX, 138 — 142 1. (ném.)

A megvizsgált anyag a baseli anilingyárból származik. Részint nagyobb
(3 — 6 cm bosszú), részint kisebb kristályok voltak, mely utóbbiak fénylő lapjaik
miatt mérésekre igen jól beváltak. Szerző Liweh állása és alapformái értelmében
a következő formákat tapasztalta u. m. : c . (001}, a . (100j, q . {011},
g . (101}, o . {Ili}, p . {211}, x . (112}, összesen tehát 7 formát, melyekből
g, p és x eddig nem észlelt alakok. Ezeken kivül szerző még a (411}, (11 . 1 . 1},
{611}, {351}, (503} és (703} formákat is felsorolja, melyeket azonban a vég¬
legesen megállapítottakhoz nem számít. A kristályok vastag táblásak a {001}
nagysága folytán és (01 1 } irányában megnyulottak. Szögérték táblázat:

obs.

cale.

a : c =

(100) : (001) = 62°

55'

62c

» 5r*

c •• q =

(001) : (011) = 63

44

63

41 *

a': o =

(T00) : (Ti 1) = 77

16

77

29*

c : g =

(001) : (101) = 30

40 ca.

30

28

a': p =

(100) : (211) = 56

53

56

57

a : q =

(100) : (011) = 78

21

78

21

o : 9 =

(111) : (011) = 46

13

46

24

p : q' =

(211) : (01T) = 48

21

48

20

p : x' =

(211) : (112) =109

43 ca.

110

14

c : x =

(001) : (112) = 55

15 ca.

54

24

A számításhoz használt alapértékek Liweh adatai, melyekből szerző a követ¬
kező elemeket vezeti le : a : b : c = 2,4001 : 1 : 2,2722, = 62° 51' és egyúttal

InvEH-nek egy kis eltérését helyesbíti.

Az optikai orientálást szerző Liweh adataival egyezőnek találta ; az optikai
tengelyek síkja a symmetria-sík ; az első (negatív) középvonal a hegyes szögé¬
ben van és az a tengelyhez 15° 48' nagysággal hajolt (fénynem ?). Levegőben és a
monobromnaphtalinban Na fénynél 26°C mellett:

Liweh

2Ea

= 101°

1

103°

21'

2Ha

= 55

42

55

27

2H0

= 129

37

129

57

Ezen adatokból számolva 2Ya = 54° 37', /9 = 1,682. Az optikai tengelyek
dispersiója : p<Lu. Dr. Schmidt Sándor.

(7.) Dr. Primics György: Ásvány -földtani jegyzetek Erdélyből. (Orv.
term. tud. Értesítő, 1891, XVI, 129 — 136 1. (magy.), 175 — 178 1. (ném.)

1 . Újabb feltárások ásványai Stanizsán. Ezen aranybányából újabb időben
■desmin, laumontit, calcit és fluorit vált ismeretessé. A dcsmin a Popa-bányá-
ban laumontit és pyrit társaságában találtatott, míg a majdnem víztiszta, rövid-

(161) 14 b

216

TÁRSULATI ÜGYEK.

oszlopos, vaskos pyriten ülő calcit kristályokra a Kolcz Szt.-Háromság bányában1
bukkantak. A vaskos flourit többnyire fűzöld és ibolyaszinű. 2. Ásványok a
kajaneli bányákból. Ezek calcit és sphalerit. 3. A mesztakoni barnaszén. Tulaj¬
donképen lignit, mely az eruptivkőzetek közelében eléggé érett, hogy fűtő¬
anyagul használják. Hasonló lerakodások a Fehér-Körös balpartján Brád-tól
Kőrösbányáig találhatók. A szerző további közleményei az olálipiáni arany termő-
lerakódások keletkezését és a Kudzsir-Fel-Kenyér völgyében a barnaszén elő¬
fordulását illetik. Dr. Schmidt Sándor.

(8.) Benkő Gábor: A Föld és alakulása benépede se. (A zilahi államilag
segélyezett evang. reform, kollégium Értesítője az 1890 — 91-dik isk. évről.
Zilah. 1891. 33. 1.)

Földünk keletkezését magyarázó elmélkedések és több hypothesis rövid
érintése után szerző a legtöbb valószínűséggel biró Kant Laplace -féle elmélet
taglalásába bocsátkozik. Azután felsorolja a föld történeti fejlődésében megkülön¬
böztetett időszakokat, valamint az azokban előforduló jellemző állat és növény¬
családokat. Franzenau Ágoston.

(9.) Hilber Yincenz : Sarmatisch-miocáne Conchylien Oststeiermarks.
(Mittheil. des naturwiss. Yereines fúr Steiermark. Graz. Jalirg. 1891, pag.
235 mit einer Tafel.)

Mér leírt fajok tárgyalása és újaknak leírása alkalmából, utóbbiak közül a
szerző a Potamides ( Bittium ) Hartburgensis Hilb. előfordulását Vizlendván és
Rétfalun, a Potamides ( Bittium ) Hartburgensis Hilb. var Schildbachensis HiLB-ét
Vizlendván említi. Franzenau Ágoston.

TÁRSULATI ÜGYEK.

V. SZAKÜLÉS 1894 MÁJUS 2-ÁN.

Elnök : Böckh János.

Böckh János alelnök a szakülést a következő beszéddel nyitotta meg :

Mélyen tisztelt szakülés 1

Engedjék meg, hogy mielőtt jelen szakülésünk voltaképeni tárgyához fogunk,,
e helyen mindenek előtt ama mélyen érzett fájdalomnak adjak kifejezést, a melyet
szeretve tisztelt elnökünk dr. Szabó József váratlan elhunyta alkalmából mind¬
nyájan érzünk.

Kevéssel ezelőtt még ép erővel foglalván el társulatunk elnöki székét, oly
ügy buzgó sággal és szeretettel vezette tárgyalásainkat, hogy Őszbe vegyült haja
daczára meg kellett feledkeznünk évei hosszú soráról. Ezért valóban váratlanul,
elkészületlenül ért, bennünket a súlyos csapás.

Dr. Szabó József érdemkoszorújának minden egyes levelét itt külön bemu-

(162)

TÁRSULATI ÜGYEK.

217

tatni nem kivánom, hiszen rendkívüli szorgalmas életének és szellemének szép
gyümölcsei hosszú sorban, nyilvánosan állnak előttünk, bárki által könnyen meg¬
közelíthetők, különben is a magyarhoni földtani társulat nem fog megfeledkezni
arról, miszerint arra hivatott tagtárs kellőleg és maradandóan kidomborítsa azt,
hogy mi volt dr. Szabó József tudományunknak, még pedig tüzetesen a magyar
geológiának.

Korán látott ő életében a munkához, éles szemei jól látták, hogy óriási a
terület, a mely a geológiai téren megmunkálásra várt s a mellett kevés volt a
munkások száma, a mint hiszen még ma sem mondható nagynak. Munkáinak
hosszú sorozata tisztán mutatja, hogy ő sohasem kereste a munkában a maga
részére a könnyebb részt, dolgozott ő készségesen ott, a hol hazája érdeke azt
megkívánta, vagy tőle követelte, olykor közben bizony nagyon rögös utakon
kellett járnia.

A mióta dr. Szabó József a m. orvosok és természetvizsgálóknak 1845-ben
Pécsett megtartott vándorgyűlésén először kezdett szerepelni, az óta mindig szor¬
galmas és hű kutatója és ápolója maradt tudományunknak élete végéig.

A magyar geológia fejlődésének történelme a mai napig még nincs megírva,
legalább nem ama részletességgel, amint azt megérdemli és követelheti ; a mit
e téren eddig bírunk és így magától a megboldogulttól is, az nagyon becses anyagul
fog szolgálni, de magát a történelmet nem pótolhatja. Midőn azonban el fog érkezni
az idő, hogy irodalmunk e hézaga is ki lesz töltve, akkor fog majd csak élesen
szembeötleni a szép és nagy szerep, a melyet dr. Szabó József hazánk geológiai
ismereteinek fejlődésében játszott. E működése és ennek kiváló fontossága a leg¬
szebb és legmaradandóbb szobor, melyhez ő maga szolgáltatta az anyagot, s mely
nevét mindörökké halhatatlanná teszi.

A magyarhoni földtani társulat a megboldogultban nemcsak sok éven át
érdemes alelnökét, majd elnökét gyászolja, hanem egyszersmind egyikét azon
férfiaknak, a kiknek megalakulását létét köszöni. Nem is volt és nem is lesz tár¬
sulatunknak soha melegebb barátja, mint volt dr. Szabó József, a ki a jó és rossz
napokban egyaránt melegen viselte a társulat érdekeit szivén, s mindenkor testtel
és lélekkel ezeknek előmozdítása körül fáradozott.

Mint a társulat érdekében a szakadatlanul kifejtett tevékenységének leg¬
újabb bizonyítékára utalhatok ama levélre, a melyet lesz szerencsém még a jelen
ülés folyamán becses tudomásukra hozni, s mely érdekünkben tett lépéseinek,
mondhatom, zárkövét képezi.

Tekintsünk az országban szét, bármely irányban találkozni fogunk az immár
megboldogult áldásos működésével és ennek nyomaival, s valóban nem csekélyek
az érdemek, a melyeket dr. Szabó József a magyar geológia terén mint tanár-
szerzett magának, s mely működésének legszebb bizonyítékai ama szaktársaink,
a kik immár különböző előkelő állásokban szolgálják hazánkat és tudományunkat,
részben, sőt szintén mint a geológiai ige hirdetői s a kik egykori mesterükről
mindenkor mély tisztelettel és hálával emlékeznek meg.

íme elköltözött szeretett elnökünk örökre, de csak teste, szelleme meg¬
maradt köztünk és nem kételkedem, hogy példás munkássága és ügybuzgalma
mindig buzdításul fog szolgálni az utána maradt szaktársaknak most és a jövőben.

Áldott legyen örökké az ő emléke !

(163)

218

TÁRSULATI ÜGYEK.

Az alelnök jelenti továbbá, hogy herczeg Eszterházy Pál Ő Főméltósága a
pártfogóságot készségesen elfogadta és lölkéri az első titkárt, hogy ü Herczegsége
levelét fölolvassa.

A levél következőkép szól :

Nagyságos dr. Szabó József úrnak, a magyarhoni földtani társulat
elnökének.

«F. é. februárius hó 15-én kelt megtisztelő átiratára van szerencsém
ezennel kijelenteni, hogy a magyarhoni földtani társulatnak úgy szólva
hagyományilag rám szállott pártfogói tisztét a legnagyobb készséggel elválla¬
lom. Ebből kifolyólag intézkedtem, hogy a magyarhoni földtani társulat az
eléje tűzött tudományos czéljainak előmozdíthatására, a boldogult atyám,,
néhai Eszterházy Miklós herczeg úr által adományozott évi segélyben f. ó..
januárius 1-től kezdődőleg tovább is részesittessék.u

Bécs, 1894 április hó 6-án.

Kiváló tisztelettel

herczeg Eszterházy Pál, s. k.

Ó Herczegsége ez elhatározását az ülés őszinte köszönettel és nagy örömmel
veszi tudomásul.

Végre az elnök üdvözli Halaváts Gyula vál. tagot, ki «A Duna és Tisza
közti vidék geológiája* czimű értekezésével a tud. akadémia RozsAY-díját elnyerte.

Előadások :

1 . Kalecsinszky Sándor: « Közlemények a m. kir. földtani intézet chemiai
laboratóriumából* czím alatt chemiai elemzések eredményeit közli és pedig a
gyergyói márványt, a máriavölgyi és kis-györi agyagpalát illetőleg; továbbá Nagy-
Károly egy kútja vizének és a szolnoki artézi viz chemiai összetételét ismerteti.

2. Dr. Staub Mókicz e. titkár felolvassa dr. Traxler László rend. tag: a Ada¬
lékok az ásványvizek összetételének megváltozásához » czimű dolgozatát. Szerző
újabban a szolvai (Bereg m.) savanyú vizet megelemezvén, régibb, de legnagyobbára
nem chemiai vizsgálatokon alapuló adatokra hivatkozva iparkodik kimutatni azt,
hogy ez ásványvíz chemiai alkata az idő folytán ismételten megváltozott.

Az 1894 május 2-án tartott választmányi ülésen a folyó ügyek elvégzése
után a választmány elhatározta, hogy a társulat elhunyt elnöke dr. Szabó József
fölötti emlékbeszéd megtartására dr. Koch Antal ör. tag kéressék fel.

Az e. titkár jelenti, hogy a társulat elnökének elhalálozása alkalmából
részvétiratok érkeztek a selmeczbányai fiók-egyesülettől, a bécsi cs. kir. földtani
intézettől és Themák Ede rendes tagtól Temesvárról.

Az e. titkár előterjeszti dr. Szontagh Tamás vál. tagnak a bőid. elnök emlé¬
kének megörökítését illető indítványát :

(Lásd a 168. (114.) lapon.)

A választmány ez indítványt egy szükebb körű bizottságnak adja át, a mely¬
nek tagjai dr. Szontagh Tamás, dr. Ilosvay Lajos, dr. Pethó Gyula, dr. Schmidt

(164)

TÁRSULATI ÜGYEK.

219

Sándor vál. tagok és dr. Staub Móricz e. titkár. A bizottság megállapodásáról a
jövő őszszel jelentést tesz a választmánynak.

Böckh János alelnök újból felemlítvén herczeg Eszterházy Pál az elhunyt
elnökhöz intézett kegyes levelét, a választmány azt határozza, hogy egy három¬
tagú küldöttség, a melynek tagjai Böckh János alelnök, dr. Staub Móricz e. titkár
és T. Roth Lajos vál. tag személyesen tisztelegjen a herczegnél és adja át neki
a társulat őszinte köszönetét. Ezzel kapcsolatban a választmány Bübics Zsigmond
püspök úr ő méltóságának is jegyzőkönyvi köszönetét mond ez ügyben való szives
közbenjárásáért, egyúttal felkérve őt, hogy a boldogult pártfogó életrajzát Írná
meg a « Közlöny* részére.

Az alelnök jelenti, hogy a társulat által kiadandó geológiai térkép próba¬
nyomatának correcturája elkészülvén átadható a végleges kinyomatásra.

Az e. titkár jelenti, hogy a magy. földrajzi társaság az ezredéves kiállítás
alkalmával egyetemes geographiai congressust tervez, a melyre a társulat küldöt¬
teit meghívta.

A «Montan-Zeitung für Oesterreich-Ungarn und die Balkanlánder* czímű
folyóirat szerkesztősége a társulattal csereviszonyba lépett.

A választmány határozatából Böckh János alelnök távolléte esetére a leg¬
közelebbi választó közgyűlésig L. Lóczy Lajos vál. tag kéretett fel az elnöki
teendők elintézésére.

A könyvtár részére érkezett ajándékok :

Berdenich Gy. : "Városaink viz ellátásáról. — Gáspár J. : Milyen vizet iszunk
Temesvárott ? — Penck A. : Bericht dér Central-Commission für wissen. Landes-
kunde von Deutschland über die zwei Gescháftsjahre von Ostern 1891 bis Ostern
1893. — Prestwich J. : On the evidences of a submergence of western Europe.

A junius 6-án tartott választmányi ülésen a folyó ügyek elintézése után az
e. titkár jelenti, hogy dr. Koch Antal örök. tag a választmány kérelmének eleget
fog tenni és a jövő közgyűlésen a társulat elhunyt elnöke dr. Szabó József felett az
emlékbeszédet megtartja ; úgyszintén tesz jelentést az alelnök, hogy a háromtagú
küldöttség, nevezetesen Böckh János alelnök, dr. Staub Móricz első titkár és
T. Roth Lajos vál. tag tisztelgett herczeg Eszterházy Pál ő Főméltóságánál, s
neki a társulat nevében megköszönte a készségesen elvállalt pártfogóságot.

Első titkár jelenti, hogy Probsztner Arthur országgyűlési képviselő Buda¬
pesten és Greguss János bányaigazgató Köpeczen, a társulat rendes tagjai, meg¬
haltak. A választmány e jelentést szomorú tudomásul veszi.

Jelenti továbbá az e. titkár, hogy Fucskó József r. tag Bieber Károly hánya-
mérnököt Resiczán rendes tagságra ajánlja. Megválasztatik.

Az első titkár felolvasta a bőid. elnök özvegyének dr. Szabó JózsEF-né leve¬
lét, a melyben ez a társulat őszinte s meleg részvétét köszöni, valamint a bécsi
cs. kir. geológiai birodalmi intézet igazgatóságának részvétiratát, a melyet dr. Szabó
József elhalálozása alkalmából a társulathoz intézett.

Végül jelentést tesz az első titkár dr. Schafarzik Ferencz örök. tagnak
a m. kir. földtani intézetnél tett 1000 forintos alapítványáról, és minthogy az
alapítólevél 1 1 -ik pontja a társulatot is érinti, ennek folytán az alapítólevelet
egész terjedelmében a következőben közöljük :

(165)

220

TÁBSÚLATI ÜGYEK.

Nagyságos Böckh János m. kir. osztálytanácsos urnák mint a m. kir. földtani
intézet igazgatójának Budapesten.

Mélyen tisztelt Igazgató Úr!

Nagyságos Uram !

A mély tisztelettel alulirott ezennel a gr. Széchenyi Béla úrtól « Keletázsiai
utjának tudományos eredményei) czimű munkája III-dik geológiai szakaszának
németre fordításáért részemre utalványozott 1000 frt tiszteletdíjról lemondok és azt
a folyó év február 8-a óta esedékes kamatokkal együtt, vagyis 1 drb. 1000 frt név¬
értékű 42/io %-es egyesített államadóssági kötvényt és 24 forint 57 krt készpénzben,
kiváló tiszteletem és nagyrabecsülésem jeléül a magy. kir. földtani intézet tagjai
javára alapítványképen azon czélból teszem le, bogy annak kamataiból időnként az
intézet tagjai tudományos geológiai kutatásaikban segély eztessenek.

Ezen alapítványom kizárólagos tulajdonát képezi a m. kir. földtani intézet
mindenkori rendes tagjainak, a kik a kamatok fölött a következő pontok megtartá¬
sával autonóm módon rendelkezhetnek.

Azon módozatok, a melyekkel a fentemlített czélt legjobban elérni vélem, a
következők :

1. Ez alapítványom kezelésére és a kamatok mire fordításának meghatározá¬
sára ezennel a m. kir. földtani intézet mindenkori igazgatóján mint elnökön kívül
még két intézeti tagot kérek fel, a kik 5 — 5 évre a földtani intézet geológusai által
szótöbbséggel választandók. Ezen urak képezik az alapítvány ügyeit intéző bizott¬
ságot.

2. Kérem, hogy a mai napon Nagyságodnak, mint a m. kir. földtani intézet
ez idei igazgatójának átadott 42/iu %-os 286,535 számú egyesített államadóssági köt¬
vény az 1. pont alatt említett intéző bizottság által őrzés és kezelés végett valamely
budapesti pénzintézetnél helyeztessék el.

Magától értetődik, hogy ezen összegnek, mint kamatozó tőkének mindenkor
érintetlenül kell maradni, azt semmiféle momentán czélra felhasználni vagy meg¬
csonkítani nem szabad.

3. Ép olyan alapítványi tőkének tekintendő azon a mellékelt takarékpénztári
könyvecskében kamatozólag elhelyezett 24 fit 57 kr, mely összeg a fent említett
bizottság egyik tagja által mindaddig megőrzendő, míg annyira nem növekedett, hogy
abból egy megfelelő kisebb névértékű állami értékpapirt venni lehessen, a mely
azután a pénzintézetben deponált alapítványhoz csatolandó.

Ezen utóbbi készpénzösszeg növesztésére hivatva vannak az évről- évre hozzá
csatolandó saját kamatai, a melyek tehát más czélra nem használhatók fel, valamint
továbbá azon összegek, melyek alább az 5. pontban külön megneveztetni fognak.

4. A pénzintézetben megőrzés végett elhelyezett 1000 forintos értékpapír után
félévenkint esedékes kamatok felvételére a m. kir. földtani intézet tagjai által meg¬
választott kezelőbizottságot, illetve ennek erre kijelölt tagját kérem föl, valamint
továbbá arra is, hogy ezen egymagukban kicsiny összegeket egy másik takarék¬
pénztári könyvecskében összegyűjtse.

5. A midőn a deponált értékpapír vagy értékpapírok kamatai, melyek a
második takarékpénztári könyvecskében összegyűjtettek az 100, 200, 300 vagy 400
forintot elérték, akkor ezen összeg az intéző bizottság megállapodásaihoz képest az
erre kijelölt geológusnak tudományos kutatásra kiadandó.

Nyomban azonban megjegyzem, hogy kiadásra csakis az elsőfokú kamatok
kerülhetnek, míg az összegyűjtésök ideje alatt hozzánövekedő kamatok-kamatjai
az alaptőke növesztésére fordítandók ; ugyanakkor tehát, a midőn a tanúlmányi

(166)

TÁRSULATI ÜGYEK.

2 21

stipendium kiadatik, ezen másodrendű kamatok az alaptőkéhez csatolandók, még
pedig egyelőre az első takarékpénztári könyvben lévő összeghez, ez az amint a 3. pont
második kikezdésében említve volt, a melyből, ha majd telik, újabb értékpap ir
veendő.

6. Ezen alapítványom mindig külön kezelendő és soha mással össze nem
•olvasztható.

7. Hogy az ekképen kezelt alapítvány egyenes kamatai rövidebb vagy hosz-
szabb időközökben azaz 100, 200, 300 vagy 400 forintos stipendiumokban adandók-e
ki, az a földtani intézet igazgatójának elnöksége alatt álló intéző bizottság elhatáro¬
zásától, illetve az elérni kívánt czél minőségétől függ.

8. Az 5. pontban megemlített összegekből alakított stipendiumokban csakis a
m. kir. földtani intézet rendes tagjai részesülhetnek tudományos stratigrafiai, palseon-
tologiai és petrografiai kérdések tanulmányozására.

9. E stipendiumok rendszerint belföldi vagy esetleg összehasonlítható külföldi
tanulmányutakra szolgáljanak, a mikről minden egyes esetben az utazás befejezése
után rövid úti jelentés; az elért eredményekről szóló tudományos feldolgozás pedig
lehetőleg 1 év alatt terjesztendő be a m. k. földtani intézet igazgatójához mint az
intéző bizottság elnökéhez, kit ezennel arra kérek fel, hogy azt belátása szerint vagy
az intézeti kiadványokban, vagy a Földtani Közlönyben közzé tegye.

10. Azon kivűl arra kérem a mindenkori intéző bizottságot, hogy időnként
vagy legalább minden kiutalványozás alkalmával ezen alapítványi ügy pénzügyi állá¬
sáról és erkölcsi eredményéről rövid jelentést tegyen a bizottság elnökének elhatáro¬
zásához képest vagy az igazgatói évi jelentés keretén belül, vagy pedig a Földtani
Közlönyben.

11. Azon esetben, ha a m. kir. földtani intézet netalán egykor feloszolnék,
alapítványom az akkor meglévő pénzkészlettel együtt első sorban a mh. földtani
társulat tulajdonába, ha pedig ez is megszűnt volna létezni, a m. tud. Akadémia
(III.) mathematikai és természettudományi osztályának birtokába megyen által, a mely
tudományos testületeket ezennel tisztelettel, a netán beálló esetben arra kérem, hogy
alapítványomat elfogadni és a fentebb előadott módozatok szellemének megfelelően
tovább kezelni, a kamatokat pedig tudományos, geológiai természetű munkálatok
előmozdítására fordítani szíveskedjenek.

12. Ezen alapító-levelemet két példányban állítottam ki, a melyek egyikét a
m. kir. földtani intézet ez idő szerinti igazgatójának, Nagyságodnak adom át, míg a
másikat a mh. földtani társulat igen tisztelt választmányának küldöttem meg.

Midőn végre Nagyságodat kérem, hogy ezen szerény alapítványt az intézet
tagjai részére elfogadni kegyeskedjék, maradtam legmélyebb tiszteletem nyilvánítása
mellett Nagyságodnak

alázatos szolgája

I)r. Schafarzik Ferencz s. k.,
m. kir. oszt. geológus.

Budapest, 1894. junius 4.

A válaszmány örömmel és köszönöttel veszi tudomásul dr. Schafarzik
.Ferencz örök. tagtárs alapítólevelét.

(167)

222

TÁRSULATI ÜGYEK.

JELENTÉS A M. KIR FÖLDTANI INTÉZETBŐL.

A m. kir. földtani intézet idei országos részletes geológiai felvételeinek ter¬
vezete, a melyet a földművelésügyi Miniszter úr 28008. számú elintézéssel helyben¬
hagyott, a következő :

Böckh János igazgató osztálytanácsos, a ki az 1883 ik évben Mármaros-
megyében az Iza völgyében tanulmányozta a petróleum előfordulását, most a
pénzügyi m. kir. miniszter kívánságára a Háromszékmegyében fekvő sósmezői
petroleum-előfordulást tanulmányozza és az ottani vidéket geologiailag fölveszi
részletesen ; előbb azonban még Zólyommegyének netaláni kőszénvidékeit vizs¬
gálja meg.

Gesell Sándor főbányatanácsos és főbányageologus, miután Nagybánya,
Kapnikbánya és Oláh-Láposbánya vidékeinek bányageologiai felvételeit már a
múlt évben befejezte, az 1894-ik évben Zalathna és környékének (Alsó-Fehér és
részben Hunyadmegye) bányageologiai felvételeit végzi.

Dr. Posewitz Tivadar először is részletesen tanulmányozza a Mármaros-
megyében Kőrösmező területén a petróleum előfordulását, s ezután folytatja rész¬
letes geológiai felvételeit Nagy-Bocskó, Körösmező felé és a Tatárszoros vidékén-

Dr. Pethö Gyula főgeologus Nagy-Halmágy környékén, a Bihar és Moma-
Kodru-hegység határán, Arad és Bihar vármegyékben folytatja geológiai felvételeit.

Dr. Szontagh Tamás Dobrest, Szitány, Bippa és Tenke környékén folytatja
tavalyi felvételeit.

Telegdi Both Lajos főgeologus mindenek előtt Zsibó vidékén és a heves-
megyei Recsk környékén fogja a petróleum előfordulást tanulmányozni ; csak
ezután folytatja Krassó-Szörénymegyében Ferenczfalva környékén a geológiai
felvételeket.

Halaváts Gyula Krassó-Szörénymegyében Karánsebes környékén fog tér¬
képezni.

Dr. Schafarzik Ferencz a teregovai járásban nevezetesen Kornyaréva község
határában, s végre Adda Kálmán ugyancsak Krassó-Szörénymegyében Pernonva és
Yerendin községek határaiban végeznek geológiai felvételeket.

A m. kir. földtani intézetnek geologiai-agronomiai osztálya a nagy magyar
alföldön végzi munkálatait éspedig: Palini Inkey Béla Földeák és Mezőhegyes
vidékén Csanádmegyében, Treitz Péter segédgeologus pedig Szeged környékén -

Sztancsek Zoltán tanárjelölt mint önkéntes a fölvételek menetének meg¬
ismerése végett dr. Schafarzik Ferencz osztálygeologushoz csatlakozik.

(168)

SUPPLEMENT

ZUM

FÖLDTANI KÖZLÖNY

XXIV. BÁND. 1894 JUNI-AUGUST. 6-8. HEFT.

Die Ungarische Geologische Gesellschaft giebt hiemit
die betrabende Nacbricht von dem am 10. April 1894
erfolgten Ableben ihres verdienstvollen Prásidenten

Prof. D: JOSEF v. SZABÓ.

TYPENVERMENGUNG in dér donau-trachytgrüppe.

Von

Dr. J. v. Szabó.*

In ausgebreiteten Trachytgebieten kann mari sich bald davon über-
zeugen, dass die Trachyte aus dér constanten Gruppirung gewisser
Mineralien bestehen, wonach wir dann die verscbiedenen Trachyttypen
festsetzen, wobei wir zngleicb erfabren, dass sie am Aufbau des Tracliyt-
gebbgsstockes mit grosser Einförmigkeit theilnehmen.

Es giebt aber Abweicbungen von diesem Normalzustande ; es giebt
Falié, in denen ausser den constanten Mineralien des betreffenden Typus
noch andere hinzutreten und zwar, was bemerkenswertb ist, nur solche,

*Vorgetragen in dér Sitzung vöm 7. Maris 1894.

[55]

-224

D! J. v. SZABÓ

welche die Mineralassociation eines anderen Trachyttypus charakterisiren,
weshalb mán diese Falié auch so betrachten kann, als ob wenn sie das
Gemenge dér Mineralien verscbiedener Trachyttypen wáren.

Soll diese Auffassung eine gründliclie sein, so muss sie erstens in
inniger Beziehung zu Art dér vulkaniscben Tbátigkeit und zu den substan-
ziellen Eigenscbaften dér vulkaniscben Gesteine sein ; zweitens muss sie
bei dér Erklarung concreter Falié auf jeden Zweifel ausschliessende Weise
•entsprechen.

Was die Art dér vulkaniscben Tbátigkeit betrifft, so kann mán im
Allgemeinen so viel sagen, dass die eruptive Masse an jenem Gesteine, auf
welclies sie beim Aufbrucbe stösst, vielerlei Yeránderungen hervorrufen
kann ; diese Veránderung ist bald nur eine rein mecbanische, bald aber aucb
eine cbemiscbe ; das einemal beschránkt sie sicli auf einen kleinen Őrt, das
anderemal erstreckt sie sicb auf ein grosses Gebiet ; nacb dem Grade dér
Veránderung kann die Wirkuug in dem einen Falle eine geringere, kaum
auffallende, in dem anderen Falle wieder eine betrácbtlicbe sein. Bei
diesen in dér Natúr ausgeführten Studien ist es nun bemerkenswerth, dass
wir bei dér Entfernung von jenem Punkte, an dem wir das Maximum dér
Veránderung erkennen, die Grade dér Veránderung geringer finden, bis sie
endlich gánzlicb verschwinden und dann den Tracbyten dér Normaltypen
Platz macben.

Am auffallendsten, aber in seiner Wirkung rein mechaniscb, ist das
Empordringen eines Eruptivgesteines bei Gesteinsgángen (Dykes) ; im altén
Gestein entsteht ein Sprung, in welcbem die Lava empordringend einen
Gesteinsgang bildet, dabei scbeinbar an dem Nebengestein gar keine Ver¬
ánderung hervorbringend. Es kann dabei vorkommen, dass sie vöm
Nebengestein kleinere Stücke als Mineraleinscblüsse mit sicb emporriss,
aber seine Materié bat sie nicht verándert. Die geringmassige Lava erstarrte
bei dér Berülirung dér kalten Seiten des altén Gesteines selbst sebr rascb
und so waren die Umstánde zűr Hervorbringung substanzieller Veránde-
rungen nicht günstig.

Die chronologische Bedeutung einer solcben einfachen Eruptions-
modalitát ist von grosser Wichtigkeit, denn ist das alté Gestein Trachyt
gewesen, so ist es aucb das jüngere, und mán kann mit Gewissheit sagen,
dass dieser das Dykematerial ist. Ist dér Dyke von áhnlichem Typus als
das Gestein, durch welches er empordrang, dann sagen wir, dass er das
spátere Eruptionsproduct desselben Trachyttypus sei; ist er aber von einem
anderem Typus, dann können wir fül- beide schon einen sicheren Alters-
unterscliied aussprechen.

Ganz anders ist die Wirkung, wenn das vulkanische Gestein in grös-
serer Masse unter einem álteren, aber porpbyriscben Gestein verweilt, so zum
Beispiel ein jüngerer Trachyt unter irgend einem álteren Trachyt. In diesem

[56]

TYPENVERMENGUNG.

225-

Falle erhitzt sich dieser áltere Trachyt vor dem Ausbruche, wie dies.
bei thátigen Vulkánén schon mehrmal beobaclitet wurde, bis zűr Roth-
gluthhitze, in welchem Zustande er schon die Geschmeidigkeit dér Lava
besitzt. In diesem Falle trifft alsó die Lava verschiedener Trachyttypen
zusammen und in Folge dér Aufwártsbewegung dér unteren können sie sich
miteinander auch vermengen.

Es ist bekannt, dass die Lava keine einförmige glühende Flüssigkeit
ist, sondern das Gemenge einer solchen mit Krystallen, die sie mit sich
emporbringt und von denen sie sich immer insoferne unterscheidet, dass
sie leichter schmilzt. Ihr Schmelzbarkeitsgrad ist daher grösser als dér dér
Krystalle und daher ist jene Rothgluthhitze, bei welcher die Grundmasse
dér Lava schon ílüssig wird, für die Sclimelzung dér Minerale dér Associa-
tion noch nicht hinreiehend. Daraus folgt nun, dass wenn die Laven dér
zweierlei Trachyttypen sich mit einander vermengen ; auch die in ihnen
befindlichen Krystalle als solche zusammen gerathen und dann eine solche
Mineralassociation erkennen lassen, die wir im normalen Zustande dér
grossen Massen nicht finden, was daher nur ein Ausnahmsfall sein kann
an einem solchen Orte, wo sich die beiden Trachyte, dérén Gemengstheile
beisammen gefunden werden, bei Gelegenheit dér Eruption berührten,

Die erste Stütze dér Typenvermengung ist daher die geologische Topo-
graphie. Dér Geologe constatirt zum Beispiel auf einem gewissen Gebiete
den Biotittrachyt ; er constatirt ferner, dass in dér unmittelbaren Nach-
barschaft desselben ein Pyroxenandesit auftritt, dér schon in dér Art seines
Aufbruches zeigt, dass er im Grossen Einfluss auf den Biotittrachyt hatte,
welcher Einfluss sich auch im Klein en auf dem Mikroskoptische dadurch
erkennen lásst, dass im Pyroxenandesit ausser seinen gewöhnlichen Mine-
ralien vielleicht auch Biotit oder Quarz vorkommt, was nacli dér bei den-
Trachytmassen constatirten Association eine zwar störende, aber nur aus-
nahmsweise Erscheinung ist.

Es ist unmöglich blos auf petrographischer Grundlage den Begriff
dér Typenvermengung zu begründen ; aber bei dér Vereinigung dér >petro-
graphischen und geologischen Studien tritt dieselbe von selbst als eine
áusserst wichtige und bedeutungsvolle Erscheinung hervor, welche unter
geeigneten Umstánden unbedingt eintreten muss.

Nachdem sich aber die zweierlei Trachyttypen schon hinsichtlich dér
Grundsubstanz dér Laven von einander unterscheiden, und das eine Resul-
tat dieser Unterschiede eben im Vorhandensein jener verschiedenen Minerale
liegt, welche die einzelnen Typen charakterisiren, so folgt von selbst, dass
es nur ein Ausnahmsfall sein kann, wenn allé Minerale dér zweierlei Typen
gleichförmig unversehrt erhalten sind. Mán kann sich dies nur so vor-
stellen, wenn mán annimmt, dass die Zeit zűr Hervorbringung dér den
neuen Verháltnissen entsprechenderen ehemischen Wirkung nicht hin-

Földiani Közlöny XXIV. köt. 1894. [571 15

226

DS J. v. SZABÓ:

reichend war; gewöhnlich finden wir námlich, dass dér Erhaltungszustand
dér die beiden Typen charakterisirenden Minerale mehr oder weniger ver-
schieden ist und dass gewöhnlich die Minerale des jüngeren Trachyttypus
die besser erlmltenen sind.

Die einzelnen Minerale des filteren Typus sind im Yergleiche zu den
besser erhaltenen Mineralen des jüngeren Typus als práexistirende Minerale
zu betrachten, die jener als scbon fertig vorhandene in seine Substanz
einschloss, gerade so, wie wenn z. B. Quarzschotter in die Lava hinein-
geráth, was ebenfalls nicht zu den Seltenheiten geliört. Quarzkies oder
Quarzsandkörner schliesst die aufbrechende Lava damals in sich ein, wenn
sie sie auf ihrem Wege findet und wenn bald darauf die Abkühlung rasch
genug eintritt, so geht an diesen Einschlüssen kaum eine Verfinderung vor
sich.. Jene kann mán daher entschieden als práexistirende Minerale betrach¬
ten. Besehen wir uns nun die Typenvermengung in concreten Yerháltnissen
an solchen Orten, wo dieselbe bereits scbon sicher constatirt wurde.

Typenvermengung in dér Tokaj -Hegy alj a. Zum erstenmale fiel mir
die Typenvermengung am Trachyte des Nagy-Kopasz bei Tokaj auf. Es ist
dies ein Augitandesit und zwar ein charakteristiscber. Mán findet aber in
ihm manchmal eingewachsene Quarzkrvstalle mit abgewetzten Kantén und
Ecken, von grünlicher Farbe und einem geringen Grade dér Durchsichtig-
keit. Mán hielt sie früher für Olivin. Ferner findet mán in ihm noch Ein-
schlüsse eines weisslichen Gesteines, in welchem Biotit, ferner Orthoklas
und Andesin erkennbar sind. In anderen Augitandesiten dér Tokaj-Hegyalja
fehlen diese Gemengstheile im Allgemeinen. Die Sache wurde mir erst
damals klar, als ich die Umgebung rings um den Nagy -Kopasz unter-
suchte; damals überzeugte ich mich davon, dass vor dem Entstehen des
Yulkans Nagy-Kopasz die Oberfláche daselbst aus Biotit-Orthoklastrachyt
gebildet wurde und dass sich die Augitandesit-Lava durch dieses Gestein
und dessen Trümmer ihren Weg bahnen musste, um in vielmal wieder-
holten Lavaausströmungen seine Kuppe zu bilden. Das die Lava damals
aus jenem Gesteinstypus Stücke und einzelne Minerale in sich einschliessen
musste, die mán in seiner Umgebung noch heute findet, ist nicht nur
möglich, sondern es musste dies unbedingt auch so geschehen sein. Dér
■eingewachsene Quarzkrvstall ist zwar nicht so unversebrt erhalten, wie an
seinem ursprünglichen Bildungsorte, aber er ist dessen ungeachtet von dér
basischen Grundmasse des Augitandesites angegriífen worden, doch ist
seine Krystallgestalt noch gut wahrnehmbar. Die glühend flüssigen Massen
dér beiden Typen durchdrangen einander, ohne Zeit zu finden ein gleich-
förmiges Schmelzproduct zu liefern ; dieses Gemenge lasst die weisse Farbe
des Rhyoliths und die schwarze Farbe des Augitandesit leicht erkennen.
Dies finden wir auch durch das Mikroskop bestátigt, welches in dem
schwarzen Streifen den Hypersthen und Augit und im weissen Streifen den

[58]

TYPENVEBMENGUUG.

227

Biotit, Quarz u. s. w. sicher erkennen lásst. Das Gestein des Nagy-Kopasz
von Tokaj ist daher ein Augitandesit, aber ein Typengemenge desselben
mit dem Rhyolitlie des Biotit-Orthoklas-Quarztrachytes. So kam ein buntes
Gestein zu Standé mit weissen und scbwarzen Flecken in dér verander-
lichsten Gestaltung. Je nach dem Yerháltnisse dér Vermengung ist entweder
dér schwarze Theil überwiegend, oder dér weisse, je nachdem aus dem
Augitandesit oder aus dem Biotittrachyt mehr vorhanden ist.

Bei Erdőbénye in dér Tokaj-Hegyalja ist im Augitandesite des Berges
Szokolya ebenfalls Quarz vorhanden; blos aus petrographischem Gesichts-
punkte babé ich in meiner ersten Trachytclassification nach den Feld-
spathen (1873) dieses Gestein als Anorthit-Quarztrachyt bezeichnet. Jetzt
corrigire ich dies dahin, dass ich es als das Typengemenge von Augit¬
andesit mit Quarztrachyt betrachte.

Auch hier wird es durch die geologische Topographie deutlich nacli-
gewiesen, dass dér Augitandesit den Rhyolith des Biotit-Quarztrachytes
durchbrach und hatte er dabei gute Gelegenheit aus diesem einzelne Theile
aufzunehmen, von welchen sich die widerstandsfáhigeren, besonders dér
Quarz in erkennbarem Zustande erbielten.

Typenvermengung in dér Umgebung von Selmecz (Schemnitz). Bei
■Selmecz sind die Falié dér Typenvermengung háufig, noch öfter sind sie
auch mikroskopisch zu erkennen. Die Biotittrachyte sind an allén Orten
Quarztrachyte, von Pyroxenandesiten aber ist nur ein Tpyus vorhanden :
dér Augitandesit. Wenn dér Biotittrachyt von lichter Farbe ist, dann sind
seine Einschlüsse und folglich auch die einzelnen Minerale leicht zu
beobachten. Es tritt aber auch jener Fali ein, dass wir im Pyroxenandesit
schon mit freiem Auge blos schwarzen Glimmer sehen. Dér Biotit gehört
nicht zu den wesentlichen Mineralen dér Pyroxenandesite, er ist ein fremder
Gemengtheil, dér zufallig bei Gelegenheit des Aufbruches des Augitandesi-
tes in den letzteren hineingelangte und in diesem ihm nicht günstigen
Magma eine Yeránderung erlitt, die wir mit dem Mikroskope trotz des
Glanzes dér hexagonalen Flachen wahrnehmen können ; ebenso können
wir uns davon überzeugen, dass sich nur einzelne, grosse Biotitindividuen
erhalten habén ; kleine finden wir nicht, den sie fielen dér dissociirenden
Wirkung des glühenden Magmas zum Opfer im Gegensatze zu den gewöhn-
lichen Mineralen dér Association, welche im normalen Gesteine besser erhal¬
ten sind und von welchen wir sowohl grosse, wie auch kleine Individuen
sehen können.

Ist dér Biotittrachyt dunkelfarbig, so fallen seine Einschlüsse in dem
gleichfarbigen Augitandesit nicht so leicht auf. Dann bedarf es dér ein-
gehenderen Untersuchung. Ein Beispiel hiefür ist dér hervorragendste Berg
von Selmecz : dér Szittnya. An dér Kuppe ist sein Gestein ein Augit-
■andesit, jedoch ein Typengemenge. Seine geringer geböschten Gehange

[59]

228

D! J. v. SZABÓ :

dagegen bestehen aus Biotit-Andesin-Labradorit- Quarztrachyt, welcher
daselbst vor dér Entstebung des Szittnyavulkans die Oberíláche bildete.
Durch diesen bracb die Augitandesitlava auf und entnabm ilim niclit nur
einzelne Gesteinsstücke, sondern auch einzelne Minerale, so Biotit, Quarz,
Labradorit, Amphibol, die sich aber als stark corrodirt erweisen. Dér Biotit
ist meistens broncegelb, dér Quarz und Labradorit erscheinen als abge-
rundete Körner, dér Amphibol ist sogar als Buine in von schwarzen
Punkten bezeichneten Umrissen sicktbar, walirend die Minerale des Augit-
andesit-Typus gut erbalten sind und in dér Grundmasse in grossen Indivi-
duen bis zűr Grösse dér Mikrolithen ausgeschieden sind.

Bei meiner ersten Classification dér Trachyte (1873) blos nach dem
Feldspathe entging mir bei dér petrographiscken Untersuckung die Gégén-
wart des Quarzes nicht und daker gab ick dem Gesteine des Szittnya den
Namen : Bytownit-Quarztrackvt ; bei dér eingekenden geologiscken Bege-
liung aber fand ick, dass kiér ein Fali dér Typenvermengung vorliegt.

Typenvermengung in dér Donau-Trachytgruppe. Hier sind die
Typenvermengungen verwickelter, niclit nur deskalb, weil sich mit dem
Biotittrackyt zweierlei Pyroxenandesit für sich alléin, sondern letztere
auck unter sicli mit einander vermengen können, was weder in dér Tokaj-
Hegyalja noch bei Selmecz zu beobackten war; indem dórt eben nur
einerlei Pyroxenandesit auftritt.

Wir wollen nun die Typen dér Donau-Trackytgruppe unserer Auf-
merksamkeit würdigen.

Abgeseken von jenem Biotit- Quarztrachyt, dér im nördlicken Theile-
des in Bede stehenden Gebietes bei Börzsöny in einigen, Erzgange fükren-
den Bergen vorkommt, ferner arn östlichen Bande bei Nógrád den Sckloss-
berg und südwestlich von demselben einen kleinen Hügel bildet, kommt
in dér Donau-Trackytgruppe kein Quarztrachyt vor, sondern die Masse des
Trackytgebirges wird von folgenden drei Typen gekildet :

1. tíiotittraóhyt, eigentlick Biotit- Ampliibol-Labradorit-Trachyt mit
mehr oder weniger Gránát, aber auck oline diesen. Ist mekr Gránát in
ihm vorkanden, so kann mán ikn dann Granattrachyt nennen. Sem
Habitus ist gewöbnlich trackytisch.

2. Amphibol- Andesit, in welchem sich dér Amphibol an den Hyper-
sthen ansckliesst. Sein Feldspatk ist im Allgemeinen Bytownit. Sein
Habitus ist bald trackytisch, bald andesitisck.

3. Angit- Andesit, in welchem ausser dem Augit, das bestándig ver-
gesellschaftete Mineral, ebenfalls Hyperstlien ist. Sein Feldspatk ist vor-
kerrsckend Anortkit. Sein Habitus ist nur andesitisck.

Wenn wir die drei erwáhnten Typen in ikrem massenhaften Yor-
kommen an versckiedenen Punkten dér Trachytgruppe untersuchen, so
uberzeugen wir uns zuerst bezüglick des Biotittrachytes davon, dass in

[6°]

TYPENVERMENGTJNG.

229

ihm an elér Association andere als die erwáhnten Minerale constant nicht
theilnehmen ; aber besonders davon versebaffen wir uns Kenntniss, dass
unter den wesentlich en Gemengstheilen Hypersthen oder Augit nicht vor-
kommen.

Dér Biotittrachyt unterscheidet sich daher sebarf von jenen Trachyten,
in welchen Hypersthen vorkommt und die im allgemeinen neben dem basi-
schen Kalkfeldspath blos die schwarzen Minerale dér Pyroxenfamilie ent-
halten. In meinem an dér Akademie gehaltenen Yortrage habé icli dar-
gelegt,* dass in dér Umgebung von Selmecz blos einerlei Pyroxenandesit
vorkommt und dies ist dér Augitandesit ; dagegen ist dér andere besonders
in dér Donau-Trachytgruppe entwickelt, wo wir ilm schon früher als Amphi-
boltrachyt und Amphibolandesit bezeichneten, unter welchem Namen ihn
auch Dr. Anton Koch auf seiner geologischen Karte ausgeschieden hat.

Bereits 1872 hielt ich einen Yortrag,** in welchem icli auf Grund des
Feldspathes, vorherrschend Bytownit, den Amphibolandesit als einen selbst-
standigen Typus hervorhob ; dies aber gánzlich zu vervollstandigen bin ich
erst jetzt im Standé, nachdem auch dér Hypersthen in dér Petrographie
dér Trachyte einlieimisch wurde. Jetzt stelle ich zwischen den beiden
Pyroxenandesiten jenen Unterschied auf, dass dér Hypersthen in dem einen
den Amphibol, in dem randeren dagegen den Augit begleitet, und wenn
wir auf diese Weise den Hypersthen als den gemeinschaftliclien Gemeng-
theil eines jeden Pyroxenandesites weglassen, so erhalten wir folgende zwei
geologisclie Typen : Amphibolandesit und Augitandesit; jener ist dér áltere,
dieser dér jüngere.

Dér Amphibol, dér auch im Biotittrachyt oft auftritt, hat daher nur
dann classiíicatorischen Wertli,wenn er mit Hypersthen zugleich erscheint ;
dagegen übernimmt diese Bolle dér Biotit im entgegengesetzten Falle, was
zugleich ein höheres Altér in dér Beihenfolge dér Eruption bezeichnet.

In den Pyroxenandesiten, namentlich im Augitandesit folgt dem
Hypersthen als MgFe-Silicat, manchmal die nocli Mg-reicliere Yer-
bindung, dér Olivin als MgFe-Orthosilicat, aber ohne dass sich die
Association dieses Typus und dér andesitische Habitus so sehr verándern
würde, um dadurcli die Aufstellung einer neuen Unterclasse nothwendig
zu machen.

In dér Donau-Trachytgruppe verursaclien die Typusvermengungen
dadurch Schwierigkeiten, indem kiér zweierlei Pyroxenandesite mit dem
Biotittrachyt vermengt sein können u. zw. blos dér Amphibolandesit oder

* A pyroxen-andesitek geológiai typusainak megállapítása. — Matli. Természet¬
tud. Értesítő, 1894. XII. köt. 81. 1.

** Egy új tracliyttipus a dunai trackytcsoportban. — Földtani Közlöny 1873,
II. évfolyam.

[61]

15a

230

D5 J. v. SZABÓ:

blos dér Augitandesit. Hier ist die Entscheidung an Őrt und Stelle
wie in dér Tokaj-Hegyalja oder Selmecz, unmöglich, indem die beiden
Pyroxenandesite einander so áhnlich sind, dass die sicliere Unterscbeidung
oline Hilfe des Mikroskopes nicht möglich ist, doch kann andererseits
eine Typenvermengung aucli zwischen dem Amphibolandesit und dem
Augitandesit vorkommen.

Nachdem aueb die Kartirung zűr Aufgabe des Geologen gehört, so
wird er auch bald erkennen, welcher normalmássige Pyroxenandesit neben
dem Biotittrachyt auftritt und wird von Fali zu Fali vermuthen können,
welche Typenvermengungen er zu erwarten habé.

Nachdem in dér Donau-Trachytgruppe dreierlei Typen vorkommen,
so können auch die Falle dér Typenvermengungen dreierlei sein. Es
können sich vermengen :

a) mit dem Biotittrachyt dér Amphibolandesit,

b) mit dem Biotittrachyt dér Augitandesit, schliesslich

c) dér Amphibolandesit mit dem Augitandesit.

Wir wollen hierauf bezügliche Beispiele betrachten.

a) Biotittrachyt-}- Amphibolandesit. Hiezu bietet die Gegend von Yise-
grád ein gutes Beispiel, indem hier dér Biotittrachyt vorhanden ist und
ringsherum die Berge aus dem dórt sehr vorherrschenden Amphibolandesit
bestehen.

Dér Biotittrachyt ist gut bekannt aus dem Apátkút-Thale, wo der-
selbe schon seit langer Zeit gebrochen und nach Budapest als Pflasterungs-
material gebracht wird. Von diesem Steinbruch weiter thaleinwárts bőrt er
auf; sein Nachbargestein daselbst ist Amphibolandesit, thalabwárts gégén
die Donau zu ist er zwar vorhanden, aber in weniger frischem Zustande,
und sogar mitunter in solcher Ausbilduug, dass dér Geolog wankend wird,
wofür er ihn eigentlich nehmen soll.

In einem solchem Zustande seben wir ihn an dem am Donauufer von
Visegrád gégén Dömös sich hinziehenden niederen Sziget-Berge, dér an
mehreren Stellen durch Steinbrüche aufgeschlossen ist. In einem derselben
im Lepencz-Thale, ist das Gestein im allgemeinen dunkelbraun, einförmig,
so dass wir es seinem Aeusseren nach für Andesit haltén würden. Es hat
aber auch noch eine lichte Varietat, die wir schon nicht für Andesit haltén
möchten.

Wenn wir aber dieses normale Verhalten zum Gegenstande eingehen-
derer Untersuchung machen, was natiirlich nur mit dem Mikroskope
geschehen kann, so überzeugen wir uns davon, dass wahrend die Berg-
spitze ein solcher Biotittrachyt bildet, in welchem nur die ihm angehörige
Mineralvergesellschaftung beisammen ist, beginnt in den von dér Spitze
abwárts gesammelten Exemplaren schon dér Hypersthen aufzutreten,
daher ein fremdes Mineral, als Vertreter des Typus dér Nachbarberge. Jene

[62]

TYPENVEEMENGUNG.

231

lichte Sehichte, welche Peters als die Eruption eines jüngeren Trachyts
auífasste, ist thatsáchlich dies, indem das Mikroskop das Gestein als beinahe
reinen Amphibolandesit prásentirt, obwohl hie und da auch ein dér gánz-
lichen Vernichtung nahe stehender Biotit nicht fehlt.

An mehreren Punkten dér Lokalitát, aber nirgends so interessant als
bei Visegrád bei dér sogenannten Teufelsmühle irn Malomthale, kann mán
seben, dass die OberÜáche vor dér Amphibolandesiteruption von Biotit-
trachyt gebildet wurde, unterhalb welcher dér Amphibolandesit hervor-
bracb, dessen Lava an dér Berührungsstelle sich mehr oder weniger ver-
mengte ; an den von dér Berührungsstelle entfernter liegenden höberen
Theilen des Berges fand blos mechanische Wirkung, die Aufwártsbewe-
gung statt, nicht aber auch Typenvermengung.

Wenn das Auge an dér Lokalitát und an den Schliffen Orientirung
gefunden hat, so kann es an diesem Theile des Malomthales am Wege, am
rechten Bachufer, auch in dér Berglehne zwisclien den sich vermengenden
Laven das Gestein dér zweierlei Typen untersclieiden. Hier befindet sich
alsó die Typenvermengung des Biotittrachytes mit Amphibolandesit. Nach-
dem mikroskopisch dér Biotit das Leitmineral ist, so bezeichne und cartire
ich das Gestein als Biotittrachyt, aber in seinem Signum drücke ich dies
so aus : Biottr. -j- Amph. And.

Bei jeder Typenvermengung ist es Regei, dass die Minerale des álteren
Typus angegriffen sind, daher auch hier dér Biotit sehr verándert ist, ebenso
wie dér Ampliibol ; dagegen ist dér Hypersthen am besten erhalten. Augit
fehlt. Auch das ist bei dér Typenvermengung bemerkenswerth, dass wáh-
rend die schwarzen Minerale sich verándern, die Feldspathe sich im Allge-
meinen gut erhalten.

Bei einem solchen gemischttypischen Trachyt ist es nicht selten dér
Pali, dass er an dér Luft rasch zerstört wird. Als eine dér Nebenursachen ist
wolil auch das zu nehmen, das sich auch Solfatara-Ein wirkung zeigt, nament-
lich durchzieht ihn fein vertheilter Pyrit, welcher in Folge dér Einwirkung
dér Atmosphárilien oxydirt und dadurch den Zerfall und die Verthonung
im Grossen befördert. Einst benützte mán das Matériái aus den Stein-
brüchen des Lepenczer Thales zűr Strassenpflasterung in Budapest, aber
es dauerte nicht ganz zwei Jahre und die Gesteinwürfel geriethen in das
Stádium dér Nyirokbildung, oder wie mán sagte, aus dem Stein wurde nur
zu schnell Strassenkoth.

Es giebt aber auch ein Beispiel, in welchem die Veránderung noch
nicht betráchtlich ist. In dieser Beziehung ist bei Zebegény im Haupttliale
ein an dér linken Seite liegender Steinbruch (Rehköpfel) interessant. Das
Gestein benennen wir ohne alles Zögern als Biotittrachyt, nachdem dér
Biotit in grossen und zahlreiclien Individuen vorhanden ist. Dér Feldspath
ist auch gross und Amphibol fehlt ebenfalls nicht. Im Schliffe dagegen

[63] löt

232

D? J. v. SZABÓ :

sieht mán auch Hypersthen. Derselbe ist gut erhalten, dér Amphibol
beginnt sicb zu verándern, ein schwarzer Rabmen umgiebt ibn und einige
Exemplare sind an ibrer ganzen Oberflácbe scbwarz, niclit durcbsicbtig^
Dér Biotit ist ebenfalls schwarz umrandet, seine Lamellen sind in dér
Ricbtung dér Hauptaxe undurcbsicbtig, aber sein mit dér Hauptaxe parallel
gehender Schnitt absorbirt stark. Hier seben wir nur den Beginn dér
Typenvermengung mit Amphibolandesit, welche wir in den benacbbarten
Bergen bereits tbatsácblicb vorfinden.

Bei Maria-Nostra scblug icb auf dér Kuppe des Berges Kopasz nicbt
weit von einander entfernt zwei Handstücke (223, 26/VI. 1877). Das eine
wáren wir geneigt fiir Biotittracliyt, das andere eher für Ampbibolandesit
zu nehmen, aber nicbt ohne Zaudern. Die Betracbtung des Dünnscbliífes
zeigt uns Typenvermengung zwiscben Biotittracliyt und Ampbibolandesit.

b) Biottűrachyt + Augitandesit. Es ist eine auffallende Erscbeinung,
dass icb für die Yermengung des Biotittracbytes mit dem Augitandesit in
dér Donau-Tracliytgruppe bisber kein Beispiel fand, wogegen dies sowobl
in dér Umgebung von Selmecz wie in dér Tokaj -Hegyalj a baufig genug zu
beobacbten ist. Icb finde die Erklarung dessen darin, dass in dér Donau-
Tracbytgruppe unterhalb des Biotittracbytes unmittelbar dér Ampbibol¬
andesit emporbrach und so unmittelbar den Biotittracliyt störte, theils auf
mecbanisclie Weise durch Hebung und Zertrümmerung in Stücke, was wir
an dem eruptiven Conglomerat oft sehen, aber vor allém mit dem Zusam-
menfliessen dér Laven, in Folge dessen die Typenvermengung eintrat.

c) Amphibolandesit + Augitandesit. Dér Augitandesit ist als letztes
Eruptionsproduct aus grösster Tiefe und so unterbalb des Ampbibolandesit
emporgedrungen, in Folge dessen er auf denselben unmittelbar einwirkte,
in dér Donau-Tracliytgruppe ebenfalls bald mecbaniscb bebend, bald zer-
trümmernd, bald in Folge des Scbmelzens dér Lava des Ampbibolandesites
als Typenvermengung, wTofür viele interessante Beispiele vorliegen.

lm Hauptthale von Zebegény sind allé drei Tracbyttypen entwickelt
und wahrend das Hervorbrecben des Ampbibolandesites durch den Biotit-
trachyt dér liáufigere Fali ist, können wir stellenweise den Aufbruch des
Augitandesites unterbalb des Ampbibolandesites ebenfalls beobacbten. So
ist es nördlicli von Zebegény gégén den Berg Feketehegy zu, bei dér Ein-
mündung des Korompa-Baches in das Haupttlial ( 1692. 12/X. 1893). lm
Scbliffe zeigt sicb Amphibol, Hypersthen und Augit. Ampliibol ist genügend
vorhanden, aber nie ganz gut erhalten. Immer ist er von einem scliwarzen
Rabmen umgeben, oft ist sogar seine ganze Flácbe scbwarz und undurcb¬
sicbtig. Kleinere Amphibolkrystalle sind nicbt vorhanden ; dagegen ist dér
Hypersthen und Augit friscb ; Hypersthen wenig, Augit viel, welcli letzteren
die liaufige schöne Zwillingsbildung ebenfalls sebr auffallend maciit.

Jener kühn in die Donau vorspringende Trachytfelsen, welcher zwi-

[64]

TYPENVERMENGUNG.

233

seben Nagy-Maros und Zebegény in den Bergen Csúcsbegy und Ördöghegy
seine grösste Höhe erreicht, ist in seinem oberen Niveau Amphibolandesit ;
an dér Donauseite aber bricht Augitandesit empor und ausser dér mecha-
nischen Wirkung dieses Emporbrechens ist es interessant auch die unaus-
bleibliche Typenvermengung zu seben, welche an allén am Bonauufer abge-
sclilagenen dicbten Andesiten zu beobachten ist. Mán sieht oft genug schon
makroskopisch Ampbibol, aber das Mikroskop weist es nacli, dass diese
grossen Amphibole práexistirende Minerale sind, die eben in Folge ibrer
Grösse dér cbemischen Wirkung dér Lavaflüssigkeit nocb nicht gánzlich
zum Opfer gefallen sind.

Diese ebemisebe Wirkung zeigt sich in jenem schwarzen, undurchsich-
tigen Rahmen, welcber den Ampbibol umschliesst, innerhalb welchem dessen
rotbbraunes Matériái starken Trichroismus zeigt. Dér Hypersthen und dér
Augit sind wohlerhalten ; Augit ist vielleicht mebr vorhanden als Hyper¬
sthen. Das Gestein benenne ich dann nach seinem makroskopischen Aeusse-
ren Augitandesit mit dér Bemerkung, dass Ampbibol als Einschluss in ihm
zu seben ist.

Unter den Trachyten des Dobravoda-Tbales bei Szent-Endre befindet
sich ein Augitandesit, den Iíoch als besonders characteristisch bezeichnet,
obwohl er binzusetzt, dass er auch Ampbibol enthalt. Dieser Ampbibol,
welcber manclunal auffallend gross ist, ist dennoch nur die Pmine des
einstigen Krystalls, im Dünnscliliffe sind seine Umrisse noch erkennbar,
aber sein Inneres ist grösstentheils schwarz, undurcbsichtig, nur ein sehr
kleiner Theil, an welchem sich die Absorption gut zeigt, blieb dunkelbraun;
dagegen sind dér Hypersthen und dér Augit gut erhalten und sie verhalten
sicb als wesentliche Gemengtbeile des Gesteines, wáhrend dér Ampbibol
das noch nicht giinzlich zerstörte Ueberbleibsel einer praexistirten Mineral-
association reprasentirt.

Es ist dies daher eine Typenvermengung zwisclien Amphibolandesit
und Augitandesit, welch zweierlei Trachyt wir in den umgebenden Ber¬
gen auch thatsachlich neben einander vorfinden.

Diese Thatsachen, von welchen ich bier als von Typenvermengungen
spracli, sind auch sebon früher dér Aufmerksamkeit dér Petrograpben
nicht entgangen und sie zögerten auch nicht dieselben zu erklaren. Nach
dér einen Ansicbt ist ein solcher Trachyt eine Uebergangsart und demnach
gienge eine Trachytart in die andere stufenweise über ; nach dér zweiten,
besonders nach dér Meinung dér jüngeren französischen Schule sei in den
vulkanischen Gesteinen in dér Aussclieidung dér einzelnen Minerale eine
bestimmbare Beihenfolge und dieser zufolge bezüglich gewisser Mine¬
rale Generationen zu unterscheiden. Die Minerale dér alteren Generation
können in den Laven auch zu Grunde gébén und neuere entsteben.

Ich übertrage nun die Sache vöm Felde dér Petrographie auf jenes

[65]

234

d; l. traxlkr :

dér Geologie ; auf Grund einer auf ein grosses Gebiet angewendeten geolo-
gischen und petrographischen Studie fübre ich in die Wissenschaft die
geologischen Trachyttypen und als natürliches Corollarium derselben an
den Berührungspunkten, als regionale Contactwirkung, die Typenvermen-
gung ein.

EPHYDATIA FOSSILIS, EJNE NEUE ART DÉR FOSSILEN

SPONGI ERIDEN.

Von

Dr. Ladislaus Traxler.*

(Hierzu Tafel IV )

Bei unseren mangelhaften Kenntnissen betreffend die fossilen Spongil-
liden war es mir sehr überraschend, als vor einigen Monaten Herr Josef
Clark (Street, Sommerset) meine Aufmerksamkeit auf die Ablagerungen
von Dubrovicza (Ungarn, Com. Zólyom) richtete. Dér hiesige Klebscbiefer
entkalt niimlich neben Süsswasserdiatomeen aucli die Kieseltheile eines
Süsswasserschwainmes. Auf meine Bitté war Herr Dr. Josef Pantocsek
(Tavarnok) so gefállig mick mit genügendem Matériáié zu versehen, er hat
mir sogar aus dem synclironen, Kieselnadeln enthaltenden Brackwasser-
diatomeenpelit von Bory (Ungarn, Com. Hont) eine Probe zűr Yerfügung
gestellt. Ich kann nicht unterlassen, für diese verbindliche Gefalligkeit
meinen besten Dank auch an dieser Stelle zu wiederkolen.

Ueber das geologische Altér, und über die Verkaltnisse des Vorkom-
mens des Klebschiefers von Dubrovicza, und des Diatomeenpelits von Bory
aussert sich schon J. Pantocsek in dem II-ten und Ill-ten Bande seiner
Arbeit über die fossilen Bacillariaceen|Ungarns,** ich werde daher kiér
diese Fragen unberührt lassen, und mick nur mit den Spongiolithen be-
scháftigen. Diese sind in beiden Matériákén vollkommen gleiche, zwei-
spitzige Nadeln und Amfidisken ; im Diatomeenpelit von Bory viel zabl-
reicher, besonders die Amfidisken sind kiér leichter zu finden, als im Maté¬
riái von Dubrovicza.

Die Amfidisken sind robuster als die dér bisher bekannten Süsswas-
serschwamme. Sie sind 41 — 60 r\ láng, dér Durchmesser dér Endsckeiben
betrágt 16 — 26 rj, die Dicke dér Achse 6 — 8 tj ; im allgemeinen ist die
Achse 21/2-mal langer als dér Durchmesser dér Endsckeiben, und seine
Dicke ist gleick dem siebenten Theile seiner Lángé. Die Messungen ergaben
folgendes :

* Vorgelegt in dér Sitzung vöm 3. Jánner 1894.

** J. Pantocsek : Beitráge zűr Kenntniss dér fossilen Bacillariaceen Ungarns IE
(1889) und III Theil. (1893). Tavarnok.

[66|

EPHYDATIA FOSSÜJS N. SP.

235

Dubrovicza

1

Bory

Die Lángé dér Achse :

47

50

65

65

44

53

53

45

65

61

57

61

41

69

48

48

Die Dicke

dér Achse :

8

8

6

8

8

8

8

8

8

8

8

8

8

8

8

6

Durchmesser dér

Scheibe

16

24

20

24

20

26

20

20

20

20

20

20

20

20

20

18

Was die Form betrifft, so ist die Acbse cylindrisch, gleichmássig
dick, und auf ihrer ganzen Oberliáche mit starken, grossen Stacheln bedeckt.
In dér Mitte dér Endscheiben verlángert sich mancbmal die Achse in einen
grossen Stacliel ; in dér Eegel ist aber liier nur eine halbkugelige Erhaben-
beit zu sehen. Die Scheibenránder sind ausgezackt, die Zalil dér Zacken
betragt, soweit sich dieses durch die Seitenansicht beurtheilen lásst,
9 — 14. Die Einschnitte zwischen den Zacken mögen ziemlich tief sein ; es
gelang mir aber niemals eine Scheibe von dér Oberfláche aus zu betrachten,
ich kann daher weder über die Zahl, nocb über die Form dér Zacken gar
nichts mit Bestimmtbeit sagen.

Die Umspitzer sind sehr verschieden gross, sie sind 160 — 350 7]
láng, 5 — 20 yj dick :

Dubrovicza

Bory

Lángé dér Umspitzer :

318|305244 163 172 179 286220

187

334

228

334

285338

196

220J3IO

Dicke dér Umspitzer:

1

16

12| 8 8 8 8 12| 12

4

20

10

12

10

16

8

8 10

Bezüglich ihrer Form sind die geraden oder wenig gekriimmten,
cylindrischen, allmáhlich zugespitzten Nadeln mitglatter oder kleinstacheli-
ger Oberfláche überwiegend; die Stacheln sind sehr kiéin, kegelförmig
zugespitzt, sie stelien dicht neben einander, oder nur vereinzelt zerstreut.
Es finden sich aber auch kleine, dünne, spindelförmige, gerade oder
gekrümmte Umspitzer vor, die manchmal in dér Mitte eine kugelförmige
Anschwellung habén.

Die verschieden grossen und verschieden gestalteten Nadeln könnten
den Eindruck machen, als würden sie vielleicht zu verschiedenen Schwamm-

[67]

236

I>5 L. TRAXLER : EPHYDATIA FOSSILIS N. SP.

arten gehören. Dieser Annahme widersprechen aber entschieden die Amfi-
disken, und jener Umstand, dass dieser veránderliche Charakter in beiden
von einander wesentlicli verschiedenen Fundorten (Süsswasser-Brackwasser)
aucli in den kleinsten Einzelheiten vollstándig übereinstimmt. Solche Falié
sind aucli bei den recenten Spongilliden nicht selten. So erwáhnt z. B.
Ketzer1 ein Exemplar dér Ephydatia fluviatilis mit zweierlei Gerüst-
nadeln ; Noll'2 fand bei dieser Art sowohl kugelförmige, als aucli staclie-
lige Nadeln. Die Möglichkeit dessen bezweifelt zwar Wievrejski3, aber
auch icli besitze eine E. fluviatilis aus dem Dneperfluss bei Jekaterinoslav,
bei welcher niclit nur sehr verschieden grosse und kugelförmige, sondern
auch glatte und staclielige Gerüstnadeln gemisclit vorkommen. Wir können
daher diese Kieselgebilde beruliigt als zu einer Art gehörige annehmen :
die Umspitzer bildeten das Gerüst, die Amfidisken bedeckten die Gemmulen.

Unter den bislier bekannten Spongillen sind keine mit ahnlich gestal-
teten Amfidisken versehen. Die Amfidisken dér Spongilla Meyeni Crtr.
(= Meyenia subdivisa Potts) zeigen zwar nacli den Beschreibungen und
Abbildungen von Carter,4 * 6 Bowerbank 5 und Potts 6 einige Aehnlicli-
keiten ; ich besitze aber diese Art von zwei Fundorten, und aus eigener
Anschauung kann ich nur die Scheinbarkeit dieser Aehnlichkeit bezeugen.
Bei den Amfidisken dér Sp. Meyeni ist die Achse zweimal so láng (durcli-
schnittlich 40 jj.) als dér Durchmesser dér Endscheiben, seine Dicke ist mit
dem sechsten Theile seiner Lángé gleicb. Stacheln sind an dér Achse
selten, und sind jene auch ganz anders gestaltet. Auch die Zacken dér
Sebeibe sind nicht ahnlich. Den Schwamm dér Ablagerungen von Bory
und Dubrovicza kann ich alsó als eine neue Art betrachten, und erlaube
mir zu ihrer Bezeichnung den Namen Ephydatia fossilis vorzuschlagen.

Tafel-Erklárung.

I. Ephydatia fossilis, n. sp. (Bory)

a) Amfidisken

b) kleine, glatte Umspitzer

c) grosse, « «

d) kleinstaclielige «

1 Die deutschen Süsswasserschwámme. Tübingen 1886. Nr. 23.

2 Spongilla glomerata. N. Zool. Anzeiger. Nr. 238, S. 683.

a Bemerkungen über Süsswasserschwamme. Zool. Anzeiger Nr. 245, S. 122.

4 A deseriptive Account of the Fresliwater Sponges in the Island of Bombay.

Annals and Magaziné of Nat. Hist. 1849. Ser. II, Vol. 4, p. 84. Plate III, Fig. 1.

6 A Monograph of the Spongillidae. — Proceedings of the Zoological Society of
London. Nov. 24, 1863. p. 10, Pl. XXXVIII, Fig. 4.

6 Freshwater Sponges. — Philadelphia 1887. p. 226, Pl. IX, Fig. 6.

[68]

E. LŐRENTHEY : DIE PONTISCHE FAUNA VON HIDASD.

237

II. Ephydatia fossüis, n. sp. (Dubrovicza)

a) Amfidisken

b) Missgebildete Amfidisken

c) Umspitzer mit kugeliger Verdickung in dér Mitte

d) Glatte Umspitzer.

Die Umspitzer sincl bei ungefáhr 200-faclier, die Amfidisken bei
BOQ-faclier Vergrösserung gezeiclmet.

BEITRAGE ZŰR ÜBERPONTISCHEN FAUNA VON HIDASI)

IM COMITATE BARANYA.

Von

Dr. Emerich Lőrenthey,

Die geologischen Verháltnisse von Hidasd hat zuerst K. F. Peters
in seiner Arbeit « Die Miocán-Localitát Hidas bei Fünfkircben m Ungarn »
im Jahre 1862* bekannt gemacht. Hier publicirt er die pontischen Gebilde
(Congerienschichten) von derselben Localitát, woher ich das Matériái meim r
gegenwártigen Beselireibung gesammelt habé. Peters verursacht durcfi
seine übermássigen Detaillirungen, überflüssigen und zwecklosen Schichten-
eintheilungen bezüglicb dér Kenntniss dér Miocán-Formation, sowie aucb
dér Ausbildung dér Pliocán- Gebilde Verwirrung.

Ich habé die geologischen Verháltnisse und Formationen dér Urnge-
bung von Hidasd mehrere Jahre hindurch studirt und beabsichtige nun
jenen Theil meines Studiums, welcher sich auf die oberpontische Formation
bezieht, bekannt zu maciién. Mein Fundorfc liegt zwischen den westlichen
Ausláufern des sich síidlich vöm Dorfe neben dér altén Glashütte hin-
ziehenden Grabens auf dem Bergrückem Diesen Fundort nemit Peters den
des mittleren Grabens. Das Gebilde ist hier beiláufig löm dick. Es besteht
aus gröberem und feinerem, von Eisenoxydhydrat durchdrungenem, rost-
braunem Quarzsand, in welchem stellenweise bláuliclier oder gelblicher
Thon eingelagert ist. Das Gebilde geht untén in rostbraunen Sandstein
über. Versteinerungen finden sich blos in dem oberen Tbeile dér Formation
vor, und sind selbe auch hier nur sehr schlecht erhalten, insoferne ilire Schalen
mit dem sie umgebenden Sande in eine schwarzbraune, eisenreiche Masse
verbacken sind, welche bei dér Auslösung von dem sie umgebendem Gestein
auseinanderfallen und nur dér eisenoxydhydratische Steinkern zuriick-

* Sitzungsbericbte dér math. naturw. Classe dér k. Akademie dér Wissensobaften.
Ud. XLIV. pag. 612 — 613.

[69]

238

E. LŐRENTHEY :

bleibt. Die Bestimmung dér Steinkerne ist oft mit sehr grossen Schwierig-
keiten verbunden.

Peters ziiblt daraus folgende secks Arten auf :

Congeria rhomboidea M. Hoern. (sehr háufig), Limnocardium
Schmidti M. Hoern. (s. h.), L. hungaricum M. Hoern. (s. h.), L. Majen
M. Hoern. (selten), L. corbuloides Desh.? (s. h.), Vivipara achatinoides
Desh. (háufig).

M. Hoernes erwáhnt in seiner Arbeit «Die fossilen Mollusken des
Tertiárbeckens von Wien»* aus Hidasd (welches er wie aucfi Peters Hidas
nennt) folgende fünf Arten :

Congeria rhomboidea M. Hoern. (pag. 3G5), C. triangularis Partsch
(p. 364), Limnocardium Schmidli M. Hoern. (p. 193), L. hungaricum
M. Hoern. (p. 194), L. Riegeli M. Hoern. (p. 195).

Ich záhle weiter untén nicht nur jene Arten auf, welche ich selbst
gesammelt habé, sondern um ein vollkommenes Bild dér Fauna zu gébén,
habé ich auch das von den Herren Johann Böckh, Director dér kgl. ung.
geologischen Anstalt, und August Franzenau, Custos am National-
museurn, gesammelte Matériái mit dérén gütiger Erlaubniss durchstudirt,
wofür ich ihnen an dieser Stelle meinen herzlichsten Bank sage.

So habé ich auf Grund des von uns gesammelten Materiales die
Fauna im Folgendem zusammengestellt :

1. Congeria rhomboidea M. Hoernes.

1893. Congeria rhomboidea M. Heorn. E. Lőrenthey : Die oberen pontischen Sedi-

mente und dérén Fauna bei Szegzárd, Nagy-
Mányok und Árpád. (Mitth. a. d. Jahrb. d.
kgl. ung. geolog. Anst. Bd. X, pag. 81. 134
und 147.) Siehe ebenda die vorhergehende Lite-
ratur.

Von hier sind mir zwei typische, junge Exemplare bekannt. M. Hoernes
erwáhnt auch diese Art von hier, welche jedoch keineswegs so háufig war,
wie dies Peters constatiert.

9. Congeria triangularis Partsch.

1893. Congeria triangularis Partsch. E. Lőrenthey 1. c. pag. 81 und 135. Sielie ebenda

die vorhergehende Literatur.

Peters erwáhnt von dieser Form aus dem hiesigen Fundorte nichts,
nur Hoernes, obwohl sie viel háufiger ist, wie die erstere Art. An den typi-

* Abhandlungen dér k. k. geol. Reichsanstalt. Wiem Bd. IV. 1870.

[701

DIE PONTISCHE FAUNA VON HÍD ÁSD.

2391

schen Exemplaren sind jene Uebergangsformen, welche ich in meiner
Szegzárder Arbeit erwáhnte, wahrzunehmen. Ich babé auch solche Exem-
plare, bei welchen vorne eine schwacbe Leiste aufsitzt, welche im weiteren
Verlaufe sick verstárkt, bis die Form sich schliesslich schon so zűr Eliom-
boidea náhert, dass mán sie mit gleichem Rechte zu beiden Forrnen záhlen
könnte.

3. Congeria zagrabiensis Brusina.

1893. Congeria zagrabiensis Brus. E. Lőrenthey 1. c. pag. 82 und 134. Siehe ebenda

die vorhergebende Literatur.

Von dieser habé ich blos den Abdruck eines jungen Exemplares
gefunden, wáhrend sie in dem nalien Nagy-Mányok eine dér háufigsten
Forrnen ist.

4. Dreissenomya Schröckingeri Fuchs.

1893. Dreissenomya Schröckingeri Fuchs. E. Lőrenthey 1. c. pag. 85, 135 und 147..

Siehe ebenda die vorhergebende Literatur.

Ich besitze einige typische Abdrücke derselben.

5. Limnoccirdium, Schmidti M. Hoernes.

1893. Limnocavdium Schmidti M. Hoern. E. Lőrenthey 1. c. pag. 86, 137 und 148.

Siehe ebenda die vorhergebende Literatur.

Diese ist eine dér háufigsten Versteinerungen, von welchen ich auf
den verschiedensten Entwicklungsstufen stehende Exemplare habé. Peters
und Hoernes erwahnen sie auch von hier.

6. Limnocavdium cristagalli Roth.

1893. Limnocavdium cristagalli Horn. E. Lőrenthey 1. c. pag. 136. Taf. V. Fig. 4.

Siehe ebenda die vorhergebende Literatur.

Eine dér háufigsten Forrnen. M. Hoernes und Peters führen sie noch
als Cardium hungaricum M. Hoern. an. Peters hált sie ebenfalls für eine
dér háufigsten Forrnen. Franzenau sammelte einige Abdrücke und Exem¬
plare, an dérén Rippen die Kámme noch unversehrt sind. Dieselben slim-
men mit den Exemplaren von Nagy-Mányok überein, stehen alsó zu
Semseyi Hal. nahe.

[71]

240

E. LŐRENTHEY

7. Limnocardium Rogenhoferi Brusina.

1893. Limnocardium Rogenhoferi Brus. E. Lőrenthey 1. c. pag. 88, 137 und 147.

Siehe ebenda die vorkergeliende Litteratur.

Wáhrend ich nur einige Steinkerne gefunden habé, befanden sicb in
dér Sammlung dér geologiscben Anstalt einige gut erbaltene Brucbstücke,
die aus dem östlicb vöm « Szén-árok » (Koblengraben) liegenden zweiten
Graben gesammelt wurden.

8. Limnocardium Riegeli M. Hoernes.

1893. Limnocardium Riegeli M. Hoern. E. Lőrenthey 1. e. pag. 90 und 148. Siehe

ebenda die vorhergehende Literatur.

Hoernes erwábnt diese Form in seinem grossen Werke «aus Hidas#.

9. Limnocardium Szabói Lőrenthey.

1893. Limnocardium Szabói Lőrent. E. Lőrenthey 1. c. pag. 91, 138 und 149.

Sowohl icb als auch Franzenau fanden mebrere sebr gut erbaltene
typiscbe Steinkerne.

10. Limnocardium Haueri M. Hoernes.

1893. Limnocardium Haueri M. Hoern. E. Lőrenthey 1. c. pag. 94 und 149. Siehe

ebenda die vorhergehende Literatur.

Icb sammelte Steinkerne zweier jüngerer typiscber Exemplare.

11. Limnocardium apertum Münster.

1893. Limnocardium apertum Münst. E. Lőrenthey 1. c. pag. 139 und 150. Siehe

ebenda die vorhergehende Literatur.

In unseren Sammlungen befinden sich mebrere sebr typiscbe, gut-
erbaltene Exemplare, worunter aucb mebrere doppelschalig sind. Diese Art
kenne icb von den nabegelegenen Fundorten, nur aus Szegszárd nicbt.

10. Limnocardium Majeri M. Hoernes.

1893. Limnocardium Majeri M. Hoern. E. Lőrenthey 1. c. pag. 94 137 und 149.

Siehe ebenda die vorhergehende Literatur.

Peters sagt von dieser Form, dass sie selten sei, docb nacbdem unter
den von mir und Franzenau gesammelten Exemplaren zwei entwickelte und

L72|

DIE PONTISCHE FAUNA VON HIDASD.

241

circa sechs junge Exemplare dieser Form entdeckt wurden, so beweist dies,
dass sie eben nicht selten ist.

13. Limnocardium Pelzelni Brusina.

1893. Limnocardium Pelzelni Brus. E. Lőrenthey 1. c. p. 95. Sielie ebenda die vor-

liergeliende Literatur.

In Folge unserer Sammlung gelangten mehrere verschieden entwickelte
typische Exemplare in unseren Besitz.

14. Limnocardium Steindachneri Brusina.

1893. Limnocardium Steindachneri Brus. E. Lőrenthey 1. c. p. 99, 139 und 150.

Sielie ebenda die vorhergehende Literatur.

Wir sammelten mehrere verschieden entwickelte typische Exemplare.

15. Limnocardium ochetophorum Brusina.

1893. Limnocardium ochetophorum Brus. E. Lőrenthey 1. c. p. 102 und 140. Siehe

ebenda die vorhergehende Literatur.

Franzenau sammelte den Steinkern eines typisch entwickelten
Exemplares.

16. Limnocardium Auingeri Fuchs.

1870. Cardium Auingeri Fuchs. Th. Fuchs: Die Fauna dér Congerienscliichten von

Radmanest im Banate (Jahrb. d. k. k. geol. R. A.
Bd. XX. p. 358. Tab. XV. Fig. 1—3.)

Franzenau hat einen vollkommen typischen, guterhaltenen, doppel-
schaligen Steinkern gesammelt. Diese Form war bisher blos aus dem
unteren Horizonté von Radmanest bekannt.

17. Limnocardium anpadense M. Hoernes.

1893. Limnocardium arpadense M. Hoern. E. Lőrenthey 1. c. p. 105 139 und 150.

Siehe ebenda die vorhergehende Literatur.

Die Steinkerne dieser Species zahlen zu den háufigsten Formen.

Földtani Közlöny, XXIV. köt. 1894. f731 lü

242

E. LŐRENTHEY: DIE PONTISCHE FAUNA VON HÍD ÁSD.

18. Vivipara achatinoides M. Deshayes.

1893. Vivipara achatinoides Dech. E. Lőrenthey 1. c. p. 114. Síehe ebenda die vor-

liergebende Literatur.

Diese ist eine dér allerháufigsten Versteinerungen und auch Peters
erwáhnt sie als háufig.

19. Vivipara Sadleri Partsch.

1893. Vivipara Sadlen Partsch. E. Lőrenthey 1. c. p. 114. Siehe ebenda die vor-

hergehende Literatur.

Ich habé aus Hidasd noch einige Steinkerne, welche ick wegen dér
Aachen Seite ihrer letzten Windung zu dieser Art záhle, die auch in Szeg¬
zárd vorkommt.

*

Ausser diesen kommen noch Steinkerne einiger Limnocardien vor,
welche jedoch nicht genau bestimmt werden können.

Bisher waren aus dér Literatur acht Formen bekannt, wáhrend es
mir gelungen ist, von dem Fundorte neunzehn Arten mit vollkommener
Gewissbeit zu bestimmen.

Jede Form dér Fauna ist gemeinsam mit dér des Rhomboidea- Hori-
zontes, ausgenommen das Limnocardium Auingeri Fuchs, welches bisher
nur aus dem tieferen Horizont von Badmanest bekannt ist.

Diese Fauna stimmt am meisten mit dér des Szegzárder Sandes, alsó
mit dér unteren Facies- Fauna übereiu, weil sie sámmtliche Formen mit
Ausnahme von Limnocardium apertum Münst. und selbstverstándlich
L. Auingeri Fuchs gemeinsam habén. Es ist nur dér Unterschied, dass das
in Szegzárd auftretende Limnocardium hungaricum hier durch Limno¬
cardium cristagalli vertreten wird. Meinen Beobachtungen wird eben-
falls durch den Umstand Recht gegeben, dass hier in Nagy-Mányok, dér
damaligen Meeresbucht, alsó an einem geschützteren Orte, die zerbrech-
liche, Kamm tragende Art lebte, wáhrend das robustere L. hungaricum in
Szegzárd, das Uferdes damaligen grossen Binnenmeeres, alsó eines weniger
geschützten Ortes, vertritt.

Wahrscheinlich lebten hier auch die Arten jener Mikrofauna, welche
ich von Szegzárd bekannt gemacht habé ; sie sind jedoch in Folge dér
ungünstigen Yerháltnisse ihres Vorkommens zu Grunde gegangen.

[74]

LITERATUR.

243

LITERATUR.

(1.) Jahresbericht dér kgl. ung. geologischen Anstalt für 1890. (194 S. m.

1 lith. Taf. Budapest 1892.)

Diesel- Bánd enthált ausser dem nsuellen ámtlichen Bericlite noch folgende
Anfnahmsberichte.

1. Dr. G. Primics : Skizzenhafter Bericht über die im nördliehen Theile des
Bihar- Gebirges 1890 bewerkstelligte geologische Detailaufnahme. (8. 43 — 62.)

A) Sedimentáre Gebilde.

1. Alluvium. Die ausgebreitetsten altén und jungen Alluvialablagerungen
bommen zwischen den Tracliytbergen vor.

2. Das Diluvium , wird von wenigem, lockerem Conglomerat zusammen-
gesetzt und erhebt sicli über das gegenwártige Niveau dér Fiüsse bis zu einer
Hőbe von 200 — 300 m.

3. Jura ( Titkon ?). Die vöm SW-liclien Fusse dér Vlegyásza bis zum Tbale
dér Fekete-Kőrös sicli in NE — SW-licher RiclituDg hin erstreckenden «Kalk-
klippen» sind nur die Tnimmer dér Kalksteinmasse, die einst das Biliarer Gebirge
bedeckte. Steile Felsspalten, Dolinen, unterirdisclie Wasserlaufe, Hölilen verleiben
ihm mmderbare Scbönbeit. Die terrassigen Felsen, die zwisclien dér in dér
Wassersclieide sicli 1433 m hocli erliebenden Piatra Bogi und zwischen dem
Galbina-Bache lieg°n, machen den Eindruck, als wenn dér Kalksteincomplex in
NW — S-licher Bichtung zuerst zerstückelt wurde und dann stückweise abge-
rutscht wáre. Die Querverwerfungen scheinen darauf liinzuweisen, dass dies vor-
züglich die Hebung des Grundgebirges verursacht liatte.

In diesem graulichen, weisslichen, manchmal etwas dolomitischen Kalk-
steine finden sicli im ganzen Korallenstöcke und fragmentare Yersteinerungen
vor. In dér Umgebung von Oncsásza und im Bulsa-Baclie kann mán es seben,
dass er den Lias bedeckt. Im siebenbürgischen Erzgebirge findet mán (Brad,
Yalisora) die die Stramberger Schichten des oberen Jura cliarakterisirenden
Nerineen.

4. Dér Lias bildet nur in dér Umgegend von Oncsásza ein grosses Gebiet.
Stellenweise sind allé drei Schichten zu erkennen. Den oberen vertreten liier
braune oder schwarze, manchmal kohlige Schiefer, welche zerstreut Belemniten
enthalíen ; den mittleren bituminöser Kalkstein mit Brachiopoden, seltener mit
Ammoniten und Belemniten ; den unteren dagegen rötlilicher, quarzitischer
Sandstein. Sein Streichen iet NE — SW. Er ist stark gefaltet.

5. Tnas. Im oberen Theile des Zuges kommt eine dem Trias des Bakony
und dér Umgegend von Fünfkirchen áhnliche Ablagerung vor.

Die mittlere Trias (Muschelkalk ?) wird von graulich-braunen, dichten,
stellenweise dolomitischen und in dér Nachbarschaft dér eruptiven Gesteine

[75] 16*

214

L1TERATUR.

krystallinischen Kalksteinen gebildet, welche sich durch ihre Lagerung von dér
imteren Trias abscheiden und sich stellenweise eber dem Lias annáhern ; Korallen-
stöcke, Gasteropoden und Brachiopoden entbalten.

Die untere Trias ( Bunte Sandsteine und Werfener- Schiefer ? Guttensteiner
Kaik ?) ist, bald kleinere, bald grössere Gebiete bedeckend, überall verbreitet..
Ilire Scbichtenfolge ist bei Budurásza gut aufgeschlossen. Sie wird von Sand-
steinen und dazwiscben eingelagerten sandig-thonigen Sckiefern gebildet. In dér
Nachbarschaft dieser Einlagerungen koromén Malacbit und Azurit vor. Bei
Kreszulya bedecken Kalksteine, die dem Gutfcensteiner-Kalk dér Umgebung des
Jádtbales vollstándig ahnlicb sind, die bunten Sandsteine.

Die Gruppé dér gestreiften Schiefer entspricbt vielleicbt den Werfener-
Scbiefern. Organiscbe Beste fand P. in ihnen nicbt. Peters reibte sie 18G1 den
Grestener-Scbichten (Lias) an, aber in den Liassandsteinen kommen keine
Scbiefereinlagerungen vor.

6. Als Dyas betrachtet P. die Conglomerate, welche im oberen Theile
des Tbales dér Meleg-Számos betrácbtlicbe Gebiete bedecken, und aus stellen¬
weise durck eine thonige Grundmasse zusammengekittete, grosse Quarzstücke und
solcbe von krystalliniscben Scbiefern zusammengesetzt sind. Sie lagern unmittel-
bar auf den krystalliniscben Schiefern und gelien nach oben zu in feinkörnigen
Quarzsandstein über. In den Tbálern dér Backe Izbuk und Kalinyásza sind sie gut
aufgeschlossen.

7. Krystallinische Schiefer. Stark gefaltete ampbibolische, chloritische,
phyllitische Scbichten kommen auf dem nur kleinen Quellengebiete dér Meleg-
Számos vor. Eb ist dies die scbmale Einkeilung dér machtigen krystalliniscben
Masse von Gyalu.

B) Eruptive Gebilde.

1. Dér Dacit nimmt an dér Bildung des Gebirges wesentlicben Antheii.
P. unterscheidet zweierlei Typen : a) Dacit vöm Typus des Vlegyásza, dér sich
von Szohodol, Dámos und Bemecz bis zum Thale dér Fekete-Körös erstreckb
In den Daciten kommen rbyolitiscbe, selbst scbwarze und röthlicbe Pechsteine
eingekeilt vor, in welcben mán stellenweise in sekr grosser Menge Einscklüsse
von álteren Gesteinen antrifft, so sehr, dass sie in Breccie iibergeben. Dér Pecbstein
ist als ein früher ausgebrocbenes und gescbmolzenes Ortkoklasgestein zu betrach-
ten. Am NW-licken Bande werden die Einschlüsse geringer, das Gestein erkált
eine fein porpkyriscke Structur. An dér S-licben Seite des Szelatunk bedeckt
dér Dacit Schiefer, die an mancbe Varietaten des Karpatliensandsteins erinnern.
lm oberen Theile des Bacbes Meziadi erinnern die scblammigen, breccienartigen
Scbicbtenbánke an die Sedimente dér Schlammvulkane. Unter den Mineraben
dieser vorherrschend grünsteinartigen, hie und da pyritkaltigen Gesteine kann
mán mit freiem Auge wenig Quarz, Plagioklas, mancbmal Orthoklas und Biotit
erkennen.

b) Die Dacite vöm Typuse des Gyálu-máre bilden in dér Umgebung dér
Dörfer Burda, Karbunár und Budurásza abgesondert von den vorigen mehr als
1000 m bobé Berge. Sie sind wabrscbeinlicb altér als dér Dacit des vorher-
erwábnten Zuges, licbtfarbig, ibre Structur ist granito-porpbyriscb oder ver-

[76]

LITERATUR.

245

schwommen granitisch. Unter ihren Einschlüssen liaufen sich stellenweise die
Quarzporphyre so an, dass dadurcli dér Dacit untergeordnet wird. Audi dieser
Typus ist etwas grünsteinartig, oder verwittert, kaolinisch mit den Spuren von
Erzen. Unter seinen Mineralien herrscht dér Plagioklas vor, neben diesem stellen¬
weise dér Ortlioklas, in wechselnder Menge Quarz, Biotit, wenig Amphibol,
manclimal zusammengelialten von einer nur in Spuren sichtbaren krystallini-
schen, meistens feldspathigen Grundmasse.

2. Als Quarz-Orthoklas-Trachyt betrachtet P. das Eruptivgestein, welches
auf dem Rücken des Gyalu -posztevi ein grösseres Gebiet einnimmt und in einer
porzellanartigen Grundeubstanz Quarz, röthlicben Ortlioklas und wenig Biotit
entliiilt, welclie aber, da ihr Altér nicbt bekannt ist, auch Porphyre sein können.

3. Quarzporphyr kommt nur an zwei Orten vor. In graulicher Grundmasse
findet mán bis gégén 20 mm grosse Krystalle des Ortlioklas, mitunter 10 mm
lángé Dipyramiden von Quarz und wenig Biotit an. In dér Umgebung von Budu-
rásza deckt ibn dér Dadt ; anderwárts schliesst er aucli Fragmente desselben ein.

4. Biotitgranit (Granitit). Dér Biotitgranitstock von Petrosz, den Peters
mit dem Yalea-Száka-Dacit zusammen als Syenit annalim, ist die interessanteste
Bildung des Biharer Gebirges. Es scheint, dass die mesozoisclien Sedimente sich
auf ibn stützen, aber zwisclien ihm und dem Triaskalkstein kommen stellenweise
Contactbildungen und Eisenerzlager vor. Dieses liclitgraue, mittelkörnige Gestein
wird von röthlichem Ortlioklas, weissem Plagioklas, Biotit, Quarz, wenig Ampliibol
und Magnetit gebildet. Es enthált concretionartige (Glimmerdiorit) Einschlüsse,
wodurch es dem Dacit von Gyalu-mare alinlicli wird. Stellenweise ist es grün¬
steinartig, anderwiirts kaolinisch, mit Spuren von Galenit, Silbererz und Pyrit.

5. Diorit kommt auf nur ganz kleinem Gebiete in dér Umgebung des Bades
Biharfüred vor. Er ist ein mittelkörniger, von Plagioklas, Amphibol und Biotit
gebildetes Gestein mit granitahnlichen Einschlüssen.

2. Dr. Th. v. Szontagh : Geologische Siudien an dér rechten Seite dér Maros,
in dér Gegend von Soborsin und Baja. (S. 63 — 75).

Nach dér geographischen Beschreibung des Gebietes gelit Sz. auf die geo-
logischen Verlialtnisse über, bei welchen er die schon von Lóczy gwonnenen
Besultate als Grundlage nimmt.

A ) Geschichtete Gesteine.

I. Kreidesystem. 1. Dér Karpathensandstein nimmt in dér Umgebung von
Baja und Gross ein grösseres Gebiet ein. ENE-licli von Gross sieht mán es gut,
dass seineMasse aus glimmerigen Sandsteinen besteht, unter welchen Thonscliiefer,
dann sandiger, hald conglomeratiger, bituminöser, bald wieder sandiger Kalkstein
folgt. Das allgemeine Streichen dér Schichten ist ENE — WSW und fallen sie
unter einem Winkel von 30 — 50° gégén SSE, zum grössten Theile sind sie aber
gefaltet. Zwisclien die eigentlichen Karpathensandsteine und den Diabas lagern sich
regenerirter Diabas oder Porphyrtuffe, dabei ein grösseres Gebiet einnehmend.
Stellenweise sind manganlialtige Braun- und Thoneisenerzlager in ihm, auf den
Gebirgsgraten sielit mán an melireren Punkten Blöcke von Biotit-Quarz-Porphyr
liegen.

[77]

16a

246

LITERATUR.

2. Die Gosaustufe ist in betracktlickerer Ausbildung nnr an dér südlichen
Seite dér Runcuj-Kuppe des Drócsagebirges zu finden, wo auf dem Karpatliensand-
stein Köble von 5 — 10 cm Máchtigkeit liegt, welcke ein dem succinitartigen Mine-
ral von Ajka ahnliches Harz enthált ; darauf folgt Gosauer Tbonscbiefer, dann mit
zerdrückten Acteonellen erfüllter sandiger Kalkstein, nacb diesem Hippuriten füh-
render tkoniger Mergel, sckliesslick Hippuriten- und Korallenkalkstein.

II. Neogen. 3. Conglomeratiger und mer g élig er bimssteinartiger Trachyttuff
kommt auf kleinem Gebiete in dér Umgebung von Baja, Lupesty und Pernvestv
vor. 4. Pontiscker (?) sandiger Thon mit mergeligen Einlagerungen okne organi-
sclie Einscklüsse trifft mán W-lick von Baja an. 5. Sckotter (pliocan?), dér in
einigen rechtsuferigen Seitenthálern dér Maros terrassenförmige Spuren zeigt,
rükrt vielleickt vöm Karpatkensandsteine kér. Aelter als dieser dürfte jener sein
(E-lick von Gross), welcker nur aus Quarzpkyllitstücken besteht.

IH. Diluvium. Hieker rechnet Sz. 6. kleinkörniges und jüngeres Geröll, tkeil-
weise mitLekm gemengten Sckotter, auf welcken 7. bohnerzführender rother und
gelber Thon folgt, dér vielleickt sckon als das Verwitterungsproduct des Diabas
eine alluviale Bildung ist. Früher nakm mán sie als Diluvium an. An vielen Punk-
ten besteht aus dieser dér magere Bódén.

IV. Das Alluvium ist unbedeutend. Es wird 8. von Kalktuff und Kalkbreccie,
ferner 9. Pisolith und 10. Thon und recentem Matériái gebildet. Letzteres kommt
als sckwarzer, kumoser Tkon und lockerer sandiger, gelber Lekm am reckten
Ufer dér Maros vor.

B) Eruptive massige Gesteine.

1. Granítit. In dér Umgebung von Soborsin kommt Gránit vor, dér fleisch-
rotken Ortkoklas, Quarz, Plagioklas, Biotit und wenig Amphibol entkalt. Gégén
Halalis zu ist seine Farbe graulicker, auf dér reckten Seite des Tkales von Trojás
kommt Amphibolgranit vor. Er entkalt reichlich Pyritkörnchen ; aucli trifft
mán an Beryll erinnernde Sáulcken an. Porphyr- und felsitiscke Dvkes sind haufig.

2. Diorit. (?)In den Tkálern kommt ein griinsteinartiges, manchmal porpky-
risckes an Diorit erinnerndes Gestein in geringer Ausbreitung vor. Aeknlicke
Gesteine sind auck in engem Zusammenliange mit den Diabasen zu sehen.

3. Diabas ist das dominirende Gestein. Zwiscken Tok und Baja ist es fást
überall anzutreffen. Es ist dunkelblaulick, apkanitisch, stellenweise mit peckstein-
artiger, quarziger, limonit- und epidotartiger Aussckeidung. Es kommen auck
mandelsteinartige Diabase ver ; stellenweise werden diese sogar gabroartig. Dér
Quarzporpkyr bricht sie an vielen Stellen durck, sie gekören dem Jura oder dér
Trias an ; dér Karpathensandstein liegt über iknen.

4. Porphyr (Orthoklas-Quarzporphyr) durckbrickt oftdenDiabas, denregen-
nerirten Tuff ; im Gránit bildet er auck kaum spannbreite, manckmal gekrümmte
Dyke, aber er fehlt im Karpathensandstein. In dér Umgebung des Dorfes Pernyest
hegen die grössten, zusammenkangenden Gebiete dér rőtben, manckmal auck
Biotit entkaltenden Ortkoklasquarzporpkyre. Ausser Ortkoklas, Quarz, Biotit
enthalten sie auck wenig Plagioklas und Ampliibol, aber keinen Pyrit. Bezug-
lick ihrer structuellen Ausbildung sind sie grobkörnig (oberer Tkeil des Tkales
Halalis), felsitisek und vitropkyrisch.

[78]

LITERATUR.

247

5. Quarztrachyt (?). Ein rosenfarbigen Orthoklas und Quarz enthaltendes,
braun-grünliches trachytartiges Gestein kommt S-licli von Trojás vor. Seine Mách-
tigkeit ist 5 m. ; es falit nach liora 24.

3. Dr Th. Posewitz : Die Theissgegendvon Usterike bis Climele. (S. 76 — 93).

Dér Schilderung dér oro- und hydrographischen Yerbáltnisse folgtjene dér
geologischen.

I. Krystallinische Schiefer.

Den grossen Tlieil dee Gebietes bildet dér NW-lich von dér Grenze zwiscben
dér Bukowina und Máramaros in beiláufig 8 km breiter Zone sicb hinziebende
krystalliniscbe Scbiefer, dér zugleicli die böcliste Spitze dieses Gebietes, den 1940 m
bobén Pop-Iván bildet. Aucb entlang des Flusses Yissó tritt er an zwei Punkten
auf. Seine untere, geringere Ausbreitung babende Gruppé bestebt grösstentbeils
aus Gneiss und quarzreicbem Glimmerscbiefer, die obere aber blos aus letzterem.

Dér untere Glimmerscbiefer wechselt oft mit Kalkscbiefer ab (NE-licher
Tbeil dér Poloninka-Alpe). AmGebiete des Glimmerscbiefers fiúdét mán aucb mit
den Pbylliten gleicbalterige oder jüngere Kieselscbiefer und Kalksteinfelsen mit
jener des Glimmerscbiefers ahnlicber Lagerung. Dér Kalkstein ist untén dicbt,
lamellig ; dér obere breccieartig. In Folge mangels an Petrefacten kann mán ilm von
den jüngeren Ivalksteinen nicbt siclier absclieiden. Die Eichtung ibres allgemeinen
Streichens ist SE — NW ; an vielen Punkten sind sie stark gefaltet.

In dér Streicbungsriclitung dér Phyllite liegen zwei Ziige von Iíotb- und
Brauneisenerz, manganbaltigem Eisenerz und Magneteisenerz, welcbe Erze früher
in dér Eisenbütte von Trebusa verarbeitet wurden.

II. Dyas und Triasgesteine (Grenzbildende Gesteine).

An dér Grenze des Pliyllitzuges kommt Quarzbreccie und Quarzconglomerat,
ferner sandige rőtbe Schiefer vor, welcbe P. zűr Dyas, und Kalksteinfelsen, die er
zűr Trias zaklt. Yersteinerungen fand er in ihnen nicbt.

Die von den dyadischen Gesteinen gebildeten Hügel erheben sicb bis zu
-einer Hőbe von 3 — 400 m iiber das Flussbett und sind viel steiler als die benach-
barten Kreideliügel, verscliwinden aber neben den bobén Glimmerscbieferbergen.
Beim Zusammenfluss dér beiden Arme des Baches Ka mén liegt ein aus Kalkstein-
gerölle besteliendes Dyasconglomerat, ferner Kalkscbiefer, welclien grobkörniger,
Plagioklas, Angit, titaneisenerzbáltiger Diabas durclibriclit. Dér untere Tbeil dér
Kalkfelsen ist Háttérig, sein oberer dicbt, von weissen Kalksteinadern durclizogen,
die Streichungsrichtung stimmt mit dér dér krystalliniscben Schiefer überein.
Am W-licben Abbange des Pop-Iván ist ein grünlicb graues zu Kaolin verwan-
deltes Gestein, wabrscbeinlicli Diabastuff.

III. Kreideformation.

An dér N-lichen, sowie an dér S-lichen Seite des Pliyllitzuges, sowie
auf dem Pbyllitgebiete selbst sind Kreideinseln. Die Glieder dér unteren Gruppé sind
schieferig, die oberen bestehen aus Sandsteinen. Den S-licben Zug bilden
Donglomerate, den N-lichen aber überwiegend Sandstein. Das Streiclien dér

[79] 1

248

LITERATUR.

Schichten ist dasselbe wie bei den vorhergehenden. Faltungen sieht mán entlang-
dér Theiss gut.

IV. Eocan. Ueber dem Kreide-Karpathensandstein des südlichen Zuges
kommen an einigen Orten Nummulitkalksteine vor; beim Zusammenflusse dér
Theiss und des Yissó ist unterhalb stellenweise glimmerreicher, sandiger Kalk-
stein, oberbalb aber graulicher, mergeliger Schiefer, von dem sicli nicht mit
Sicherheit sagen lásst, ob er nicht schon dem Oligocán angehöre. Ihr Streichen
ist NS-lich, sie fallen unter 30° gégén W. Ihr untereocánes Altér ist schon von
früher her bekannt.

V. Oligocan. Beim Zusammenflusse dér Theiss und des Yissó kommen
blátterige Schiefer vor, in welchen bisher Versteinerungen nicht gefunden wurden.
Sie fallen unter 30° nach WNW.

VI. Quartare Ablagerungen kommen als machtige Geröllablagerungen und
Terrassen, die wahrscheinlich einst ein zusammenhángendes Ganzes bildeten, im
Theissthale vor.

VII. Glaciale Erscheinungen. Die in den Thalern dér Alpen Pop-Iván und
Berlebaszka liegenden Moránen, Meeraugen, Kesselthaler deuten auf einstige
Gletscher hin.

4. L. v. Roth : Die unmittclbare Umgebung von Steierdorf-Anina.
(S. 94—129).

Das Centrum des aufgenommenen Gebietes bilden 12 km lángé paláozoische
und áltere mesozoische Ablagerungen, dérén Streichen ein NNETiches ist ; als
Kern dienen die dyadisclien Sedimente.

I. Paleozoische (untere Dyas) Ablagerungen. Ihre Lángé betrágt bei
Steierdorf beinahe 5,5 km. Die in ihrem westlichen Theile nach WNW, im östli-
chen nach ESE streichenden Schichten bilden einen Sattel. Das Gestein ist rother,
mit sandigem schieferigem Thon abwochselnder rother, untergeordnet grauer
glimmeriger Sandstein. Die oberen Schichten dér Dyas enthalten an Spongillopsis
erinnernde algenartige Ueberreste. Dér feinkörnige harte Sandstein lásst sich gut
als Schleifstein verwenden. Dér sandige Thon enthált stellenweise Pyrit. Ihr
Yerwitterungsproduct ist rother Sand, respective sandiger Tlionboden.

II. Mesozoische Ablagerungen. 1. Liasschichtcn.

a) Liassandstein lágert sich auf den Dyas und begleitet denselben in einem
westlichen und einem östlichen Fliigel, welche sich atn südlichen Ende dér Dyas
vereinigen. Seine Breite betrágt am N-liclien Abhange des Wellerköpfl 950 m.
Seine untersten Schichten bestehen aus grobem, conglomeratartigen Sandstein
mit erbsen- oder nussgrossem Quarzgerölle ; die oberen dagegen aus schieferigen
Sandsteinen. Das feinere und gröbere Conglomerat weclisellagert oft miteinander.
Mán kann mehrere Synklinalen und Faltungen erkennen. Vöm normalen NNE-
lichen Streichen weichen die Schichten jener hinauf- und hinübergeschobenen
Massen ab, welche infoige dér «Yerwerfung von Gerlistye» diese Lage angenom-
men habén. Ausser dieser kommen noch mehrere kleinere Verwerfungen vor, die
für den Kohlenbergbau wichtig sind. R. fand folgende Pflanzen : Zamites Schmie-
delii Sternb., Baiera teniata Braun. Es sind dies die allgemeinsten. Beim Stollen
am NW-lichen Abhange des Wellerköpfl fand R. Taeniopteris cf. vittata Brong,\

[80]

LITERATUR.

249

Pterophyllum sp. (marginatum Ung.?) und Equisetites sp. Aus den Schichten
zwisclien dem unteren und mittleren Flötz des Gustavschacbtes békám R. ein
sehr scliönes Exemplar von Alethopteris dentata Goepp. und den Fetzen eines
Calamiten.

b) Liasschiefer. Auf den Sandstein lágert sicli bituminöser, schieferiger
Thon und begleitet denselben bald in unterbrochener, bald zusammenhangender
Masse. Es kommen in ibm am nördlicben Abbange des Tlieresienthales Abrut-
scbungen und trichterförmige Eingtürze vor, welch letztere darin ibren Ursprung
babén, dass mán bier früber den sogenannten «Oelschiefer» brach. Stellenweise
enthalten die gefalteten Schicbten aucb Köble, anderwarts Limonitknollen,
thonigen Limonit, Blakband mit Pyrit. Das Eisenerz wurde früber aucb abgebaut.
lm bituminösen Schiefer, welcber stellenweise mit dünntafeligem, glimmerigem
Sandstein wechsellagert, fand R. Cavpolithes liasinus Andr., Equisetites sp.,
Zamites gracilis Kurr., ferner Palissya Braunii Endl. abnliche Pflanzenreste.

Die Verwerfung von Gerlistye erstreckt sicli nicbt bis zum Breunertbale.

2. Brauner Jura.

a) Neaera- oder Opalinus- Schichten . Auf den liassischen Schiefer oder
Sandstein lagern sicli grösstentbeils aus Thonschiefer bestebende Schichten. Aucb
diese treten in zwei Ziigen auf, die sicli in dér Nábe dér Kirche von Anina ver-
einigen. Versteinerungen sind nicbt selten ; die haufigste unter ihnen ist Neaera
Kudernatschi Stur. ; ausser dieser fanden sich vor Cucullaea inaequivalvis Goldf.,
Posidonomya opulina Quenst., ferner von Ammoniten Harpoceras opalinum
Bein., Ammonites opalinus costosus Quenst., A. ( Lytoceras ) torulosus Schüb^. (?),
Ostrea aff. sandalina Goldf., Chemnitzia globosa d'ORB., Ch. cf. sublineata d Orb.
und Phidias d’ORB., Astarte Voltzii Goldf., Mytilus sublaevis Sow. und Modiola
plicata Sow., Pullastra opalina Quenst. (?), Pecten textorius toridosi Quenst.,
Cerithium cf. granulato-costatum Münst., Cardium cf. intextum Münst. Yon
Pflanzen : Zamites gracilis Kurr. ( Pterophyllum imbrecatum Ett.), Pterophyllum
rigidum And. P. cf. Münsterí Goepp., Pecopteris Murrayana Brngt.

b) Gryphaea ( Murchisonae -) Schichten umsaumen vöm S und W, aber mit
wiederholter Unterbrechung die alteren Schichten. Sie besteben aus Kalkmergel
oder mergeligem Kalkstein, in ibren verkieselten Partién sind Gryphaea calceola
Quenst., Harpoceras Murchisonae Sow., Pecten cingulatus Phill., Perisphinctes
sp. und Belemnites Bruchstücke. Quellén sind in diesen Schichten bániig.

c) Callovien- Schichten N erscliiedenfarbiger, hornsteinartiger oder mergeliger
Kalkstein, poröser Hornstein umsáumt von W und E die alteren Schicbten ; mit
denen sie aucb gleicbe Lagerung habén, sie streicben meistens WNW. In ilinen
kommen Posidonomya Parkinsoni Quenst., P. ornati Quenst., Bhynchonella,
Ammonitenfragmente, Belemniten, Plicatula, Bracbiopoden, Pecten cingulatus
Phill., die Stengelglieder von Pentacrinus pentagonalis Goldf. und Ostreen vor.

3. Dér Maim wird von hornsteinknolligem oder mergeligem Kalkstein, oder
sandigem Kalkmergel zusammengesetzt. Wird er feinkörnig, so lásst er sich nur
scbwer vöm Rreidekalk unterscheiden. Seine Schicbten sind neben ihrer normalen
Streicbung nacb NNE wiedorholt gefaltet. Ammoniten (Perisphinctes) Fragmente,
Belemniten, Pecten, Rhynclionella weisen auf die Oxford -Schicbten bin. Mehrere
Steinbrüche scbliessen sie auf. Stellenweise bedeckt sie eine dünne Thonablage-

[81]

250

LITERATUR.

rang, die auch in die Spalten eindringt und die sich vöm Pliocán bis in die Jetzt-
zeit gebildet habén kann.

4. Kreidekalk. In schmaler, dann sich verbreiternder Zone zieht sich dér
graue, weisse, röthliche, befeuchtet oolithische Structur zeigende Kreidekalkstein
im Gebiete dahm. Es entspricht derselbe dér mittleren dér drei im Gebirge vor-
kommenden Kreidegruppen. Er enthalt kleine Brachiopoden (Terebratula, Rhyn-
chonella), Ostreen und Echiniden; ferner Foraminiferen und Lithothamnien. Im
Kreidekalk liegt auch die Höhle Bohuj, in welcher die Knochen des Höhlenbáren
gefunden wurden. Am Abhange des linken Ufers des Baches Bohuj kommt Thon
mit Bohnerz und Quarzgerölle vor.

III. Eruptive Gesteine. Das eine ist von dér Oberíláche nicht bekannt, es
durchbrach die Liasschichten. Nack Hussak ist es wahrscheinlich Augitporphyr,
in welchem dér Quarz nur stellenweise fehlt ; das andere jüngere Gestein, Pikrit
ist an dér Obei'flache an vier Punkten zu finden.

5. J. Halaváts : Dér nordöstliche Theil des Aranyos- (Arinyes-) Gebirges
(S. 130—140).

H. benennt das sich N-lich von Bogsán bis 551 m erhebende Gebirge
Aranyos, seine Hauptmasse bildet Trachyt, dér von anderen Bildungen um-
geben ist.

I. Ki'ystallinische Schiefer. Die sich von Illadia nach N ziehende aus
Cbloritschiefer, chloritischem Pliyllit und Quarzschiefer zusammengesetzte südun-
garische Schiefergruppe erreicht hier ihr Ende. Sie ist in ihrer Lagerung vielfach
gestört.

Auch im N-lichen Theil e des Aranyosgebirges kommt krystallinischer
Schiefer vor, namentlich glimmei-iger Gneiss mit Quarzschiefern und Pliylhten.
S-lich von Duleo oberhalb dér grossen Krümmung des Baches Poganis kommt am
glimmerigen Gneiss kleinkorniger, glimmeriger krystallinischer Kaik vor, welchen
H. vorlaufig den krystallinischen Schiefern anreilit.

2. Carbonbildungen lagern sich am S-lichen Theile des Gebirges concordant
auf die krystallinischen Schiefer. Es sind dies grobe Conglomerate mit den kopf-,
selbst fassgrossen Trümmern dér krystallinischen Schiefer, untergeordnet zeigen
sich auch feiner Sandstein und schwarzer Thonschiefer ohne organische Ein-
schlüsse. Sie streichen im allgemeinen nach ESE, bilden viele Faltén und zeigen
selbst Verwerfung.

3. Kalkstein und Schiefer. Auf den krystallinischen Schiefern hegen S E-lich
von Yaleapaj Kalkstein, glimmeriger Thonschiefer, dérén Verhalten zu einander
zufolge dér ungenügenden Aufschlüsse nicht aufzukláren ist. Dér Mangel an orga-
nischen Einschlüssen lásst auch ihr Altér unsícher.

4. Thiton-Kálkstein. In dér Umgebung von Ezeres ist dér verschobene Theil
des Dognácskaer Zuges zu finden. Er wird von weissem oder grauem, krystallini-
schem Kalkstein gebildet, in welchem zűr Bestimmung ungeeignete Yersteine-
rungen vorkommen. Er enthalt auch Eisernerz, welches mán aber, wie es scheint,
nicht mit besonderem Erfolge schürfte.

5. Trachyt bildet, wie schon erwáhnt, die Masse des Gebirges. Seine Farbe
ist grau ; mán sieht in ihm mit freiem Auge weissen Feldspath, wasserkellen

[82]

LITERATUR.

251

Quarz, sauligen Biotit und schwarzen Amphibol. Beziiglich dee Kornes sieht mán
einigen Unterscliied. Auf den hóhérén Bergen kommt ein eigenthümlicher quar-
ziger Typus vor. Mán stösst in diesem Trachyt auf kleine Gangé von Kupfererze
und Gold, dérén Schürfung aber nur geringen Erfolg hatte.

6. Mediterráné Sedimente. In dér Umgebung von Yaleapaj lágert sich
Leithakalk auf die alteren Thon- und Mergelschiefer. Bei N. Zorlencz ist auf
kleinem Gebiete tuffiger Sand, aus welchem H. 22 verschiedene Versteinerungen
aufzáhlt.

7. Pontische Sedimente umgeben von W, N und E das Aranyosgebirge und
bilden mit dem Diluvinm zusammen eine niclit um vieles die Hőbe von 200 m
übersteigende Hügelgegend. Ihr grosser Theil bestelit aus Sand, aber in dér
Umgebung von Valeamare und Furlog kommt grober Trachytgrus vor, welcher
groben Quarzschotter enthált ; stellemveise trifft mán auch schieferigen Thon an.

In dér das Gebirge von SE begrenzenden Bucht habén sich Schichten aus
trachytgrusigem Sand und thonigem Sand auf die krystallinischen Schiefer und
carbonen Conglomerate abgelagert. In ihnen fand H. Congeria triangidaris
Partsch und Cardium sp.

8. Die alteren Bildungen werden vöm gelben, Bohnerz und Mergelconcre-
tionen führenden Thon des Diluviums bedeckt, welche Decke nur in dér Náhe
des einstigen Ufers schotterig oder grusig ist.

9. Das Alluvium bilden im Inundationsgebiete dér Fiüsse und Báche abge-
lagerter Sand und Kiesel.

6. Dr. F. Schafarzik : Úber die geologischen Vérhaltnisse dér Umgebungen
von Orsóvá, Jesselnitza und Ogradina. (S. 142 — 158).

An dér Gestaltung des Gebietes nelnnen Theil:

1- — 3. Die untere, mittlere und obere Gruppé dér krystallinischen Schiefer.

4. Dyasverrueano.

5. Pdiátisch-liassische Quarzit-Sandsteine.

6. Mahnkalke.

7. Obere mediterráné Ablagerungen.

8. Sarmatische Ablagenmgen.

9. Diluvialer und eventuell auch pliocaner Schotter.

10. Alluviale Ablagerungen; ferner

Gránit, Porphyr, pyroxenartige Gesteine und Serpentin.

Die krystallinischen Schiefer bilden bis zűr rumanischen Grenze eine
beilaufig 25 km breite Zone.

Die Grenzen dér einzelnen Zonen sind von einander durch petrographisclie
Unterschiede oder durch das Auftreten von Eruptivgesteinen scharf unterscliieden.
Ihr Streichen ist im Ganzén ein SSW — NNE-liches.

Dér Étieken des Tilva-Fraszinuluj bestelit aus rhatisch-liassischen Quarzit-
sandsteinbánken, darunter liegt das rothe Conglomerat des Dyasverrueano. An
seinem E-lichen Eande folgt aber die untere Gruppé dér krystallinischen Schiefer,
grösstentheils von Amphiboliten und Amphibolgneissen gebildet, aber es kommen
auch Biotit und Biotit-Muskovit-Gneisse manchmal mit granitischer Structur vor,
untergeordnet weisser Glimmerschiefer mit haselnussgrossen Gránátén. E-lich

[83]

LIT1SRATÜR.

252

folgt dér V2 km breite Serpentinzug dér Goleczkuppen, dann dér Phylüt, chlori-
tische Schiefer, Grünschiefer, Gneiss, dünnschieferiger Ampkybolit, grobkörniger
Ampkibolgneiss dér oberen Gruppé, bie und da mit Ivalksteinbanken. In den
Phylliten sind die Spuren des Erzbergbaues zu seben, auf den Halden kommt
Galenit und Pvrit vor.

E-licb von den Pbylliten finden wir die sicb von Mebadia herziebende
7 — 8 km breite Zone dér un térén krystallinischen Scbiefergruppe, zusammen-
gesetzt von Ampbiboliten, Ampbibolgneissen und granitiscbem Gneiss, zwiscben
welcben auch granatenbaltige nicbt geschicbtete Granulite vorkommen, am
haufigsten im Szuchodal- und Vodnatliale. An ihrem E-licben Rande bricbt sie
entlang einer Verwerfungsebene ab.

lm Tbale des Yodnabacbes sind zwiscben den Gneiss dér unteren Gruppé
die grünen Schiefer und serpentinischen Schiefer dér oberen Gruppé in Form
einer Synklinale hineingefaltet. Dies bezeicbnet die W-liche Grenze des Granulit-
vorkommens. Bei dér Yerengerung des Bacbes Jesselnicza kommen an dér Grenze
des granitiscben Gneiss und des Quarzites Contactbildungen vor.

lm Kalksteine erblicken wir mm rőtben Gránát, Ivnoten von Epidot und
kleinere Quarzlinsen mit eingesprengten Granatkörnern ; in dér Kriviczaer
Scblucbt aber stiess Sch. an dér Grenze des Gránit, Gneiss und Granulit auf ein
aus Epidot, Gránát, Quarz, Chlorit und Calcit bestebendes Gestein. Diese Orte
fallen weit von den eigentliclien Eruptivgesteinen abseits.

E-lich von dér unteren Gruppé liegt die obere krystalliniscbe Schiefer-
gruppe, die von grünem Schiefer, Grüngneiss, aplitiscbem Gneiss, ausnahmsweise
von Muskovitgneiss und Glimtnerschiefer gebildet wird und bis zum Csernatbale
sicb erstreckt.

Die zweite dér von gránát- und staurolith-káltigem Ghmmerschiefer gebil-
deten Gruppén dér krystallinischen Schiefer findet mán an dér SW-licben Grenze
des Landes jenseits dér von Drenek SE-licli liegenden neogenen Depression.

Eruptive Gesteine. In dér unteren und oberen krystallinischen Scbiefer¬
gruppe von Ogradina und Krakuraduluj kommen Scbritt für Schritt verscbiedene
eruptive Gesteine vor. Dér Granitit (Biotitgranit) des Kerbeleczer Zuges reicbt bis
hieber. Dér wabrscbeinlicb aus Gabbro entstandene Serpentin hat den Cbarakter
eines eruptiven Ganges, er durcbbricht die untere krystalliniscbe Scbiefergruppe,
ebenso auqb die Pbyllite und ist daber jünger als die obere Gruppé.

Zwiscben dem Gneiss und den Phyllitbánken kommt wenig Orthoklas-
Quarzporphyr vor. Die veilcbenblauen Porphyrite bilden fingerdicke bis V2 km
mácbtige Aufbrüche. Die untere und obere krystallinische Scbiefergruppe durcb-
bracb feldspatbloser Pyroxenit, in welcliem sicb Biotit-Hexagone porpbyriscb
ausscheiden. Er hat aucb eine basaltisch dicbte Varietat. Diese jüngeren Gesteine
durchbrechen nicbt nur die filteren Gneisse und die jüngeren Pbyllite, sondern
sich aucb gegenseitig.

Sedimentáre Formationen. Die schlecbt aufgeschlossenen Conglome-
rate des Dyasverrucano und seine rőtben Schiefer nehmen am W-lichen Rande
eiu beinabe 3 km breites Gebiet ein. Auf den Wasserscbeiden von Ber-
szászka und Ogradina bilden rhátisch-liassische conglomeratiscbe Quarzite
scbarfe Kamráé. Dies finden wir aucb WNW-lich von Zsupanek, wo unge-

[84]

LXTERATÜE.

253

mein lichtgrauer oder bleickrother, calcitaderiger. wakrscheinlicli Malm-Kalk-
stein vorkommt.

Die nm Orsóvá herum liegende buchtenartige Depression ist mit neogenen
und diluvialen Ablagerungen angefüllt, die eine bis 314 m sich erhebende Hügel-
gegend bilden. Ihr charakteristiscliestes Gestein iát dér thonige. sandige Scliotter.
Ihre tiefsten Schichten W-lich von Zsupánok besteben aus blaulicli grauem Tbon,
auf welchen Sand und Schotter mit eingelagertem grauen Tegel folgt. Letzterer
ist an ForamÍDiferen reich und konnte Sch. ausser diesen nocb die Ueberreste
von 35 verscbiedenen Thieren bestimmen, auf Grund welcher er die Ablagerung
mit dem in die obere Abtbeilung des Mediterrans gebörigen s. g. Badener Tegel
identificirt. Dér ein etwas liöheres Niveau vertretende Leithakalk kommt an zwei
Punkten vor. Sch. zablt aus ibm 14 Versteinerungen auf.

An dér Grenzlinie von Orsova-Jesselnicza ist au eh die sarmatische Stufe
anzutreffen ; ihre Basis bildet Sckotter-Conglomerat, auf welchem bláulicb-grauer
Tegel liegt mit dem Blattreste Osmundia sp. Darauf folgt eine gelbe Tkonbank
rnit Cerithium pictum Bast. , dann eine dünne Quarzitbank, zuoberst aber Sand
mit Petrefacten. unter welchen C. pictum und Ervilia podolica Eichw. vorkerr-
sebend sind.

Die miocánen Schichten bilden eine Mulde von SW — NE-licher Riclitung.
Zwiscben dem mediterránén und sarmatiseben Scliotter lasst sicli kein Unter -
schied macben, ja wabrscbeinlicb ist auck pliocáner Scliotter dazwiscben. Die
diluvialen Scliotter kann mán von den tertiaren dadurch untersebeiden, dass
wábrend letztere aus den nabe liegenden krystalliniscken Scliiefern entsteben,
tragen die in grösserer Entfernung liegenden rbátiscli-liassiscben grossen Quarz-
blöcke au cli zűr Bildung des diluvialen Scbotters bei. Die diluviale Ablagerung
liegt aucb um 250 m köker als das gegenwártige Scbotterbett des Csernathales.

Alluvium bnden wir im Csernatbale, im unteren Abscbnitte des Jeszel-
niczatbales, ferner im Donautkale und auf den Inseln Ogradina und Ada-Kalek.

7. A. Gesell : Montangeologische Aufnahme des Nagybányaer Erzdistnctes.
(S. 159—185.)

Die Aufnabmen erstrecken sicb auf die auf dem Gebiete dér Tkáler Vörös¬
víz, Borpatak und Láposbánya liegenden Bergbaugegenden. Das Muttergestein
dér Gangé ist Grünstein, dér in den Vörösvizer Tbálern zwiscben 1 — 3 h streiebt
und unter 50 — 70° sicb verÜacht. G. giebt in dem interessanten historisclien
Tbeile gute Rathschlage zűr Entwickelung des dortigen Bergbaues.

An dem geologischen Aufbau des Gebietes nebmen folgende Gesteine An-
tlieil. Karpathensandstein und Quarzsandstein bilden einen Tbeil des Berges
Morgó. Im Sandstein liegt bei dér Miindung des Bacbes Borpatak eine Sauer-
quelle, dérén Koblensauregehalt das Resultat dér sehwacken Nacbwirkung dér
Trackyte ist. Quarztrachyt ist im grössten Maasse verbreitet ; seine zu Grünstein
umgewandelte Varietát entbalt die Edelmetallgange, in ibm bewegt sicb dér Berg-
bau von Borpatak und aucb einen Tbeil des Tbales Vörösviz bildet er. An zalil-
reicben Orten sind Gangausbisse zu seben, in dérén Náhe dér Trachyt pyritiseb
wird. Orthoklas-Quarztrachyt findet mán beim Abstieg vöm Dongás zum Baelie
Hidegpatak ; an dér Spitze des Szüküllő ist er ampbibolhaltig. Nacb dem grün-

[85]

254

LITESATUE.

steinigen Quarz trackyt íolgt dér Ducit , eowohl hinsichtlich des Alters wie auch
seiner Verbreitung. Es ist dies das Gestein des Thales Foghagymás. Stellenweise
enthált er auch Amphibol und als Einschluss kommt glimmeriger, graulicher
Sandsteinschiefer in ihm vor. Seine hydroquarzitischen Modificationen ragén
gleich Burgruinen bervor. Amphibol- Angit- Andesit (Plagioklas, Amphibol-Pyro-
xentracliyt) bildet den Bach Szent-János und zieht sich sogar auf das Gebiet des
Baches Nagy-Bavaszpatak hinüber. Auf zwei klemen Gebieten kommt auch dér
Tuff des Amphibol- Augittrachytes vor.

Die Austüllung dér Gangé ist meist quarzreich. Ausser dem gewöhnlichen
Quarz kommt im Martinigang stellenweise Amethyst, Chalcedon, Markasit, Pvrit,
Mangan, gold- und silberháltiger Kies vor. Ein Verwitternngsproduct des letz-
teren benennt dér Bergmann «Koromércz» (Russerz) ; unter « Fekete ércz»
(Schwarzerz) verstehen sie vielleicht sehr fein vertheilten Stefanit.

Die Gangé wurden nach Beendigung ihrer Bildung theilweise durch die
Eruption des jüngeren Pyroxentrachytes gestört.

In den Gangén Salvator und Evangélista steigt dér Gehalt in 1000 Zentner
des Mühlgoldes auf 15 — 18 Loth. Dér Bergbau von Yeresviz ist reich an Gangén,
dérén Máchtigkeit 1 — 30 m betrágt; in ihnen vermekrt sich mit dem Quarz das
Gold ; dem Calcit und Chalcedon gegenüber steht aber das Erz im umgekehrten
Verháltniss. Im allgemeinen enthalten die Gangé dann Erz, wenn ihr Mutter-
gestein Grünstein, von mittlerer Festigkeit ist und niclit viel Quarz enthált; aber
sie sind taub, wenn das Gestein kaolinisch und quarzfrei ist. Bei dér VereinB
gung mehrerer Gangé ist dér Erzgehalt reicher.

Im Lóbánya-Stollen wurde blátteriges und drahtförmiges metallisches Gold
gefunden. In den Quarzgángen des Thales Borpatak kommt Goldkies, silber-
háltiges Fahlerz, wenig Galenit vor ; bei Láposbánya in den Gangén des Thales
Feketebánya Fahlerz, Pyrargyrit, Galenit, stellenweise Freigold.

Im Vihorlat-Gutiner Gebirge kommen Erzgánge noch bei Misztbánya vor,
die nach E streichenden Gangé enthalten gediegen Gold, silberháltige Kupfererze
und Galenit ; bei Sikárló ist ein nach SE streichender Quarzgang mit Göldisch-
Silber und Kupfer ; bei Illoba enthalten die nach SE streichenden Quarz- und
Thonmassen Eisenkies, silberháltiges Fahlerz, und Bleiglanz ; bei Raksa streicht
ein Gang mit silberháltigem Eisenkies nach SE ; bei Komorzan ist ebenfalls ein
nach DE streichender kalkspathiger, quarziger Gang mit Göldisch-Silber ; bei
Turcz ein nach S streichender Gang mit Eisenkies und silberháltigem Galenit.

Nach dem Ref. Dr. J. Szádeczky’s.

(2.) Belak, A.: Über Aurichalcit und künstliches Zinkcarbonat (Zn C03-\-
kljO). (Zeitschrift für Krystallographie, 1890. XVII. pag. 113).

Die Untersuchungen erstreckten sich auf das Aurichalcit von Moravicza
und von Italien, sowie auf das künstliche Zinkhydrocarbonat. In diesem Referat
wird nur vöm ungarischen Vorkommen die Rede sein.

Auf den untersuchten Handstücken kommt dér Aurichalcit auf Calcit auf-
sitzend in lialbkugelförmigen, krystallinischen Aggregaten vor ; diese werden góbii¬
dét von perlmutterglánzenden Nadeln in concentrisch strahliger Anordnung. Die

[86]

LITEEATOE.

255

Farbe ist blaugrün. Noch káufiger sind traubige, kugelige, ebenfalls auf Kalk-
spath aufsitzende Aggregate, sie bestehen aus Aurichalcit gemengt mit Hemi-
morpbit und habén eine licktgríine Farming und grössere Hárte. Dér begleitende
Magnetit war nicht selten oberfláchlich stark in Brauneisen umgewandelt ; Mala-
chit war auch háufig zu finden.

Das rein ausgesuchte Matériái lieferte folgende Zusammensetzung : Mán
sieke S. 211 (157) des magy. Textes unter (1). Diese zwei Analvsen führen zűr For-
mel : H6 (Cu Zn)4 C09 = CuC03 + Zn3 (H0)6, welche nachstehende berechnete
Procente erfordert :

CuO 18,91%

C02 10,46 «

3ZnO 57,79 «

3H20 12,84 «

100,00“

Die lichtgrünen kugelig-traubigen Aggregate wurden auch analysirt, woraus
hervorgeht, dass das Matériái durch Hemimorphit, Calcit und Malachit verunreinigt
war. Zűr krystallographischen Untersuchung wurde hauptsáchlich das Moraviczaer
Yorkommen benützt. Die Krystallnadeln sind undurchsichtig, jedoch zerfallen sie
leicht in zahlreiclie 0,1 mm dicke und 1 — 2 mm lángé Blattchen ; diese sind
lichtblau, beinahe farblos und sind an einem Ende keil- oder meisselförmig mit
verschiedenem Winkel. Ein Theil dér Blattchen löschen unter einem Winkel von
3° zűr Lángskante ans, parallel zu dieser Richtung liegt auch die kleinere Elastici-
tátsaxe. Die zweite Gruppé dér Blattchen zeigt eine grössere Auslöschung
(10° — 20°). Die Flache dér Blattchen selbst wurde als (010) bezeichnet, die

Kanté als Yertikalaxe, die verschiedenen schiefen Schnitte als Orthodomen. Die
Aurichalcitblattchen dér zweiten Gruppé zeigten meist verworrene Interferenz-
farben, und in ein und demselben Blattchen eine verschiedene Lage dér Auslö-
schungsschiefen. Mit verdiinnter Salzsaure behandelt werden nur einzelne Theile
aufgelöst und es bleiben Nadeln in facherförmiger concentrisclier Anordnung
zurück ; unter dem Mikroskope sind die Conturen des Blattchens noch zu erken-
nen. Diese Beobachtungen veranlassten den Autor zűr Annahme, dass diese Blatt¬
chen keine homogene, einheitliclie Ausbildung habén. Dr. K. Zimányi.

(3) Traube, H. : Pyrargyrit von Kajánéi in Siebenbürgen. (Neues Jahrbuch
für Mineralogie etc. 1890. I. pag. 286).

Das untersuchte Handstück bestand hauptsáchlich aus weissem, hornstein-
artigen Quarz, hie und da aus kaolinartigem Thon. Die schwárzlich bleigrauen,
zuweilen coclienillrothen. höchstens millimetergrossen Pyrargyritkrystallchen sind
auf krystallisirtem Quarz aufgewachsen. Die Begleitmineralien sind Pyrit, Sphalerit
und sehr selten Proustit. Das specifische Gewiclit = 5,76. Die quantitative clie-
mische Analyse ergab die auf S. 212 (158) unter (1) des magy. Textes angegebene
Zusammensetzung. Unter den beobachteten Formen ist (Mán siehe S. 212 (158) des
magy. Textes unter [2]) %(1562) — 2 R3/2 bisher nur noch von zwei Fundorten
bekannt. Es wurden folgende Combinationen beobachtet : (1120), v. (0112); (1120),.

[87]

256

LITEBATUR.

(1010), x (0112) x (0118) ; (1120), x (0112), x (0332) ; (1 120), x(2134) ; (1120).
x (1562), x(3142), x(0lT2).

Da die Krytalle vielfacb durclieinander gewaclisen waren, konnte Zwillings-
bildung nicbt sichergestellt werden ; auf Hemimorpbie konute aucb nur einmal
gefolgert werden. Die beobacbteten und berechneten Winkel sind auf S. 212(158)
des magy. Textes unter [3] zusammengestellt. Dr. K. Zimányi.

(4) Schmidt, A. : Über elén Bournonit von Nagybánya. (Természetrajzi
Füzetek 1891. Bd. XIV. pag. 208. und Zeitschrift für Krystallographie etc.
1892. Bd. XX. pag. 151).

Dér Yerfasser bespricht den Bournonit von Nagybánya, welcben im Kereszt¬
hegy er Bergwerkvor einigen Jahren Emerich Balázst, k. ung. Bergpraktikant ent-
deckte. Die begleitenden Mineralien sind : Sphalerit , Galenit, Chalkopyrit, Anti-
monxt, Pyrit, Braunspath und Quarz ; auf einigen Erzstufen sind aucb Fahlerz
und radialfaseriger Markasit zu bemerken. Dér Braunspatb ist die jüngste Bildung,
zwiseben seinen sebr kleinen, unvollkommenen Krystallen sitzen die kaum 1 — 1,5
mm lángén und 0,6 — 0,8 mm dicken prismatischen Krystállchen ; bingegen fin-
den sicb die dicktafeligen Krystalle in Begleitung des ein sebr feinfilziges Gewebe
bildendem Antimonit. Die prismatischen Individuen sind ausgezeiebnet durcli die
fláchenreichen Combinationen und den starken Glanz dér Fláchen ; wohingegen
die dicktafeligen Krystalle zwar etwas grösser sind, aber die Flácbenbeschaffenbeit
ist nicbt so vollkommen. Die prismatischen Krystalle sind mebrfacbe Zwillinge
nacb m (110) ; das gezáhnte Aeussere dér tafeligen Krystalle wird hervorgebracht
durcb die Repetition von a (100) und m (110). An vier ausführlich gemessenen
Krystallen wurden die auf S. 213 (159) des m. Textes unter [1] angeführten For-
men beobachtet, die zwei neuen sind mit einem* bezeiebnet. Die Stellung dér Bour-
nonitkrystalle und die dér Berechnung zu Grunde gelegten Werthe sind die
Miller’ schen.

Die Prismenflácben waren vertical gestreift, die Basis zwar glánzend, aber
von welliger Beschaffenheit.

Die charakteristiscbesten Winkelwertbe sind auf S. 213 — 14 (159 — 60) des
magy. Textes unter [2] angeführt.

An den dicktafeligen Krystallen wurden noch zwei unvollkommen ausgebildete
Fláchen beobachtet, die Messungen konnten nur approximativ ausgefükrt werden ;
es wurde bestimmt :

obs.

a: 7] = 100 : 310 = 18° 26°
a : (o= 100 : 340 = 50 14

calc.

17° 21' 44"
51 21 15

Die gemessenen Zwillingswinkel sind auf S. 214 (160) unter [3] und die Com¬
binationen dér vier untersucbten Krystalle unter [4] des magy. Textes angeführt.

[88]

Dr. Karl Zimányi.

LITERATUR.

257

(5.) Zimánvi, K. : Beitráge zűr krystallographischen und optischen Kennt-
niss des Antipyrins. (Math. és term. tud. Értesítő, 1891, Bd. IX. pag.
334 — 338. [Magyarischl. — Math. und Naturw. Berichte aus Ungarn,.
1891, Bd. IX. pag.. 138—142. [Deutsch].)

Das zűr Untersuchung verwendete Matériái entstammt dér Baseler Anilin-
fabrik. Es waren theils grössere (3 — 6 cm lángé), theils kleine Krystalle, welcli’
letztere ilirer glánzenden Fláchen wegen zu Messungen sehr geeignet waren.
Yerf. beobachtete nach Liweh’s Aufstellung und Grundform die Flaclien von:
c . {001 }, a. {100}, q . (01 1}, g . {101}, o . {Tll}, p.{211} und x . (T12),
alsó zusammen 7 Fonnen, von welchen g, p und x bisher noch niclit beobachtet
waren. Verf. führt ausserdem die nachstehenden Fonnen auf, die er jedoch niclit
zu den endgiltig bestimmten rechnet: (411}, {lT .1.1}, {611}, (351}, (503}
und (703}. Die Krystalle sind dicktafelförmig durcb Yorherrscben von (001}
und gestreckt nach (01 1}. Winkeltabelle siebe auf S. 215 (161) des magy. Textes
unter [1],

Die zűr Rechnung benutzten Grundwertbe sind Liweh’s Fundamental-
winkel, aus welchen Verf. das Axenverhaltniss von : a : b : c = 2,4001 : 1 : 2,2722,.

= 62° 51' ableitet, wobei eine kleine Abweichung Liweh’s richtig gestellt wird.

Die optische Orientirnng fand Verf. entsprecliend den Daten von Liweh ;
optische Axenebene ist die Symmetrieebene ; die erste (negative) Mittellinie liegt
im spitzen Winkel (3 und ist zűr Axe a 15° 48' geneigt (Liclitart?). In Luft und a
MoDobromnaphtalin für Na-Licht bei 26°C erhielt Verf. :

2Ea = 101° — '
2Ha = 55 42
2H0 = 129 37

Liweh

103° 21'
55 27
129 57

Aus diesen Daten berechnet : 2Va = 54° 37', (3 = 1,682. Dispersion dér
optischen Axen : p<u. Dr. A. Schmidt.

(6.) Primics, G. : Mineralogisch- geologische Notizen aus Siebenbürgen.
(Orv. term. tud. Értesítő, 1891, Bd. XVI. pag. 129 — 136. fMagyarisch], pag.
175 — 178. [Deutsch).)

1. Neue Aufschlüsse in dér Grube von Stanizsa. Die genannte Goldgrube
lieferte in neuerer Zeit Desmin, Laumontit, Calcit und Fluorit. Dér Desmin kam
in dér Popagrube mit Laumontit und Pyrit vor, wogegen dér Kalkspath in bei-
nahe wasserhellen, kurzprismatischen, auf derbem Pyrit sitzenden Krvstallen in
dér Grube Kolcz Híg. Dreifultigkeit gefunden wurde. Dér derbe Fluorit ist
rueistens grasgrün und violett. 2. Mineralien aus den Kaj aneler Gruben. Diese
sind Kalkspath und Zinkblende. 3. Die Braunkohle von Mesztakon. Eigentlich
ein Lignit, welcher in dér Nahe dér eruptiven Berge reif genug ist, um als Heiz-
material dienen zu können. Solche Ablagerungen sind am linken Ufer dér Weissen
Körös von Brád bis Körösbánya anzutreffen. Die weiteren Mittheilungen des
Verf s. beziehen sich auf Beobachtungen über die Bildung dér oláhpiáner Gold-
Földtani Közlöny XXIV. köt. 1894. [891 1 7

258

LITERATUR.

seifen-Ablagerungen und das Yorkommen dér Braunkohle im Thale von Kudzsir-
Fel-Kenyér. Dr. A. Schmxdt.

(7.) Hilber, W. : Sarmatisch-miocane Conchylien Oststeiermarks. Mitthlgn.
dér naturw. Ver. f. Steiermark. Jakrgang. 1891. pag. 235, mit 1 Tafel.
Graz 1891.)

Verf. beschreibt in dieser Abhandlung als neue Art Potamides (Bittium)
Hartburgensis Hilb. von Yizlendva und Rétfalu und die Varietát derselben var.
Schildbachensis Hilb. von Yizlendva. A. Franzenau.

(8.) Oppenheim, P. : Die Gattungen Dreyssensia van Beneden und Con-
geria Partsch, ihre gegenseitigen Beziehungen mid ihre Vertheilung in
Zeit und Raum. (Zeitsck. dér Derítsek, geol. Gesellscli. Berlin. 1891.
Bd. XLIII., pag. 923, mit einer Tafel.)

Unter anderen wird auck die Beschreibung dér bei Dorog, Annatbal, Nagy-
Kovácsi und an anderen Orten in den eocánen unteren Brackwassei'sclncliten auf-
tretenden Tichogonia ( Congeria) eocenia Mun.-Chalm. gegeben.

A. Franzenau.

GE8ELLSCHAFTSBERICHTE,

In dér am 2. Mai Í894 gelialtenen Vortragssitzung gedenkt zunáckst dér
Vorsitzende J. Böckh in einem Nachrufe des im Vormonate versebiedenen
Prásidenten Prof. Josef v. Szabó ;

ferner bericktet er, dass Se. Durchlauclit, Herzog Paul Eszterházy das
Protektorat dér Gesellscbaft nach weiland seinem Vater übernommen babé und
beglückwünsckt das A. M. Julius Halaváts zu dem von dér ung. wiss. Akademie
zuerkannten Rózsay-Preise über seine Arbeit «Die Geologie dér zwiseken dér
Donau und dér Theiss liegenden Gegend. »

Es gelangten folgende Vortráge an die Tagesordnung :

1. A. Kalecsinszky theilt unter dem Titel «Mittheilungen aus dem chemi-
schen Laboratórium dér kgl. ung. geol. Ansta.lt v die Resultate seiner chemischen
Analvsen mit. Dieselben bezieben sich auf den Marmor von Gyergyó, den Tkon-
sekiefer des Marientkales und von Kis-Györ; auf ein Brunnenwasser von Nagy-
Eárolv und auf das Wasser des artesiseken Brunnens von Szolnok.

2. Dér e. Secretiir legt die « Beitrage zűr Veránderung dér Zusammen-
setzung dér Mineralwasser» betitelte Abkandlung des o. M. Dr. L. Traxleb vor,
in welcker derselbe nack dér neueraings unternommenen Analyse des Sáuerlings
von Szolyva (Comitat Bereg) gestützt auf altere, aber grösstentheils nickt auf
ekemiseke Untersuckungen berukende Daten den Nackweis zu liefern versuckt,

[90]

GESELLSCHAFTSBERICHTE.

259

dass die chemische Constitution des erwáhnten Sáuerlings sich im Laufe dér
Zeiten wiederholt verándert hat.

In dér am 2. Mai 1894 abgehaltenen Sitzung des Ausschusses wurde Prof.
Dr. A. Koch ersucht, die Yerfassung dér Denkrede iiber den verstorbenen Prasi-
denten zu übernehmen ; dér e. Secretár legt ferner mehrere an die Gesellscbaft
eingelangte Condolenzscbreiben und den Antrag des A. M. Dr. Th. v. Szontagh
vor, in welcber derselbe proponirt, zűr Ebrung des Andenkens des verstorbenen
Prásidenten eine Stiftung zu macben.

Mit dér Eedaktion dér «Montan-Zeitung fúr Oesterreicb-Ungarn und die
Balkanlánder» wurde das Tauscbverháltniss abgescblossen.

Als Gescbenke für die Gesellscbaftsbibliotbek langten folgende Publikatio-
nen ein : (M. s. S. 219 (165) d. magy. Textes unter (*).

In dér am 6. Jani 1894 abgehaltenen Sitzung des Ausschusses zeigt dér
e. Secretár den Tód dér ord. Mitglieder Arthur Probstner, Mitglied des ungari-
scben Abgeordnetenbauses und Johann Greguss, Bergdirector in Köpecz an.

Das ord. Mitglied .Tosef Fucskó schlágt Herrn Karl Bieber, Bergingenieur
in Besicza, zum ordentlichen Mitgliede vor. Die Candidation wurde angenommen
und Herr Ixarl Bieber zum ord. Mitgliede proclamirt.

Dér e. Secretár legt ferner den Stiftungsbrief des gründ. M. Dr. Franz
Schafarzik vor, in welcber er zűr Beförderung geologiscber Studien eine Stiftung
von 1000 Gulden ö. W. macbte, mit dérén Yerwaltung er die Direction dér kgl.
ung. geol. Anstalt betraute und welcbe Stiftung die ungarische geologiscbe Gesell¬
scbaft insofern berübrt, indem für den Fali dér Auflösung dér benannten kgl.
Anstalt die Stiftung in den Besitz dér ung. geologiscben Gesellscbaft íiber-
geben würde.

MITTHEILÜNGEN ALIS DÉR KGL. UNG. GEOL. ANSTALT.

Das von Sr. Excellenz dem kgl. ung. Minister für Landwirthschaft unter
Zalil 28,008 approbirte Programm dér von dér kgl. Anstalt 1894 auszuführenden
geologiscben Detail-Landesaufnahmen ist folgendes:

Director Johann Böckh, kgl. ung. Sectionsratb, dér im Jahre 1883 im Comi-
tate Máramaros im Izatbale das Petroleumvorkommen studirte, wird jetzt auf
Wunsch Sr. Exc. des kgl. ung. Finanzministers die Untersucliung und geologiscbe
Aufnabme des Petroleumvorkommens von Sósmező im Com. Háromszék unter -
nebmen ; vorber aber die etwaigen Steinkoblengegenden im Com. Zólyom unter-
suchen.

Nacbdem dér Oberbergratli und Obergeologe Alexander Gesell seiDe berg-
geologiscbcn Aufnabmen in den Gegenden von Nagybánya, Kapnikbánya und
01áb-Láposbán}ra schon im Vorjabre beendigte, so wird er 1894- dieselben bei
Zalatbna und desscn Umgebung (Com. Alsó-Fehér und tbeilweise Com. Hunyad)
aufnebmen.

Dr. Theodor Posewitz wird zuerst auf dem Gebiete von Kőrösmező (Com.

[91]

260

MITTHEILUN GÉN AÜS DÉR KGL. UNG. GEOL. ANSTALT. — CORRECTUR.

Máramaros) das Petroleumvorkommen studiren und dann seine geologischen
Aufnahmen in dér Umgebung von Nagy-Bocskó gégén Kőrösmező zu und dér
Tatarenenge fortsetzen.

Dér Chefgeologe Dr. Julius v. Pethő wird seine geologischen Aufnahmen
in dér Umgebung von Nagy-Halmágy, an dér Grenze des Bihar-Moma-Kudru-
Gebirges in den Com. Arad und Bihar fortsetzen.

Dér Sectionsgeologe Dr. Thomas v. Szontagh wird seine vorjáhrigen Auf-
nahmen in dér Umgebung von Dobrest, Szitány, Bippa und Fenke fortsetzen.

Dér Chefgeologe Ltjdwig v. Both wird zuerst in dér Gegend von Zsibó und
Becsk (Com. Heves) das Petroleumvorkommen studiren ; und nachlier die geologi¬
schen Aufnahmen in dér Gegend von Ferenczfalva (Com. Krassó-Szörény) fort¬
setzen.

Dér Sectionsgeologe Július Halaváts wird in dér Umgebung von Karán-
sebes (Com. Krassó-Szörény) cartiren.

Dér Sectionsgeologe Dr. Franz Schafarzik wird im Bezirke Teregova
namentlich an dér Grenze dér Gemeinde Kornyareva und schliesslich dér Hilfs-
geologe Kálmán Adda im Com. Krassó-Szörény in dér Umgebung dér Ortschaften
Pernonva und Yerendin geologische Aufnahmen ausfükren.

Die geologisch-agronome Section dér kgl. Anstalt ist im grossen magyari-
schen Alföld thatig und zwar dér Chefgeologe Béla v. Inkey in dér Umgebung von
Földeák und Mezőhegyes (Com. Csanád) und dér Hilfsgeologe Peter Treitz in
dér Umgebung von Szeged.

Dér Lehramtscandidat Zoltán Sztancsbk schliesst sich als Volontár an den
Sectionsgeologen Dr. Franz Schafarzik an.

Correctur.

Wir ersuchen in dér Abkandlung des Herm B. H. Francé .Ueber den
Schlamm des Plattensee’s* folgende ohne Yerschulden dér Bedaction und des
Yerfassers eingeschlichene Fehler zu berichtigen: Auf S. 144 [34] ist Zeile 5 von
untén die auf S. 145 [35] Zeile 6 von oben befindliche Aufzáhlung dér im Schlamme
des Plattensee’s bisher beobackteten Diatomeen und die mit Epithemia turgida
var. genuina Grun. beginnt, zu setzen;

dagegen sind an dérén Stelle folgende Arten zu setzen : Cymatopleura
Solea var. apiculata Grun., Surirella ovata Kg., Epithemia turgida Kg., Nitzschia
lineáris Sm., Pleurosigma attenuata Sm., Cyclotella Kützingiana Thw., Amphora
ovális Kg. Bed.

[92]

FÖLDTANI KÖZLÖNY

XXIV. KÖTET. 1894 SZEPTEMBER-OKTOBER. 9-10. FÜZET

HANTKEN MIKSA.

(1821—1893).

Dr. Koch Antal- tói.*

Midőn a múlt év búsvét hetében Budapesten tartózkodva, szokott
látogatásomat az egyetem palaeontologiai intézetében megtettem, nagy
sajnálattal értesültem, hogy az intézet igazgatója, hazánkban a palaeonto-
logia első és főképviselője, Hantken Miksa tanár, súlyosan betegen fekszik.
A nagyhét elején Zágráb vidékére tett földtani kirándulásokon megbűtötte
magát és nagy betegen érkezett haza. Övéi, barátai és tisztelői azonban nem
adták föl a reményt, hogy daczára előhaladott korának, szívós természete
le fogja majd győzni a kórt ; de sajnos, a makacs betegség még complicálódott
és junius 26-ikán délután 6 órakor a halál fölszabadította őt hosszas szen¬
vedéseitől.

Barátai, tisztelői és tanítványai, az egyetem, a m. tud. akadémia,
társulatunk, a m. kir. földtani intézet és egyéb hazai culturai intézetek
képviselői junius 28-ikán megadták a boldogúltnak a végső tiszteletet,
átadván múlandó testét az anyaföldnek, melynek titkait egész életén át oly
szenvedélylyel kutatta, és azzal a fölemelő tudattal távozhattak a sírtól,
hogy a megboldogúltnak szelleme nem balt meg, tovább él az övéi, barátai
és tanítványai emlékezetében és számos nagybecsű müveiben, melyeket
hazánknak örökül hagyott.

Testi örököst a megboldogúlt nem hagyott, egyedül vigasztalan özve¬
gyet, szül. Hoblik Ida úrasszonyt, a ki 42 évig híven megosztotta vele az
élet örömeit és bajait.

Társulatunk, melynek 1860 óta tagja, négy éven át buzgó titkárja és
1873 óta örökítő tagja volt, s melynek érdekeit mindig szivén hordta és
legjobb tehetségeivel előmozdította, az első volt, mely kegyeletének kifeje¬
zést adott, a midőn a nyári szünidő után múlt évi október hó 4-én tartott
első ülésén, tisztelt elnökünk indítványára elhatározta, hogy a jövő közgyű¬
lésen tartandó emlékbeszéddel megörökíti az elhunytnak emlékét. Az
emlékbeszéd megtartásával a társulat csekélységemet bízta meg. s én köte-

* Fölolvasta az 1894 februárius hó 7-én tartott közgyűlésen.

(169!

17«

D5 KOCH ANTAL:

2fi2

lességemnek tartottam a megbízást elfogadni és most legjobb tehetségem
szerint őszinte kegyelettel teljesíteni, mert alkalom nyílik vele, érdemei
elismerésén kívül némileg leróhatni őszinte hálámat is, melylyel az elhúnyt-
nak tartozom, hogy kb. 30 év előtt elsőnek vezetett be a pakeontologiába,
és hogy később is jóakaratával és szerény tehetségemnek elismerésével
további munkásságra buzdított.

Prudniki Hantken Miksa, lovag, mint régi nemes családnak a sarja,
1821 szeptember 26-án Jablunkán, Osztrák-Sziléziában született. Atyja
bányaigazgató volt és így könnyen érhető, hogy az ifjú Miksa is a bányá¬
szati pályához vonzódott. Miután gymnasiumi tanulmányait Teschenben,
a philosophiát pedig a bécsi egyetemen (1840 — 42) elvégezte, a selmeczi
bányászati akadémiának rendes hallgatója lett és 1842-től 1846-ig elvégezte
a négy éves tanfolyamot, miközben 1844- és 45-ben Albrecht főherczeg
vasgyárában mint önkénytes gyakornok is alkalmaztatta magát.

Ezután mint kész bányász 1858-ig külömböző bányászati vállalatnál
mint bányatiszt szolgált; miközben 1849/50-ben Bécsben is tartózkodván,
ott az elemző vegytant hallgatta az egyetemen.

Már a bányászati pályán is folytonosan tudományos búvárlatokkal
foglalkozott. 1852-ben a doroghi barnaszénbányánál volt alkalmazva s az
ottani vidék földtani viszonyait kezdte tanulmányozni, minek első ered¬
ményét a bécsi cs. kir. földtani intézet 1853. évi évkönyvében közölte. Már
ezen első közleményében is éles megfigyelőnek és objectiv leirónak bemu¬
tatta magát és a bécsi földtani intézet tudományos körének elismerését
azonnal kivívta.

Később nehány éven keresztül Szerbia kormányának szolgálatában
állott. Ottani tartózkodása alatt bányatiszti teendői mellett tanulmányozta
ezen ország egy részének növény-, föld- és légtani viszonyait is. Növénytani
kutatásainak eredményeit közölte volt Dr. Páncsics József, belgrádi főiskolai
tanárral, ki azokat a bécsi állat- és növénytani társaság folyóiratában meg¬
jelent, a szerbországi flórát tárgyazó munkájában föl is dolgozta. Meteoro¬
lógiai észleleteit a belgrádi tudós társaság adta ki.

1858-ban megnősült s a gyöngéd családi kötelékek végkép Budapest¬
hez és vidékéhez kötötték az elhúnytat, a ki itt, a mint a «Zeitsclirift für
practische Geologie» 1893. aug. számában róla közölt nekrológjában némi
czélzatossággal, de való igazsággal elismeri és kiemeli: «wurde mit Leib
und Seele Ungar!» Aztán csaknem kizárólagosan a Duna jobbparti
sarkában elterülő középhegység földtani fölvételével és magasságméré¬
sekkel foglalkozott.

1861-től 1867-ig a pesti kereskedelmi akadémiánál mint tanár műkö¬
dött, tanítván ott a többiek között a földtant és természetrajzot ; de szabad
idejében folytatta megkezdett tudományos búvárlatait, melyeket a m. tud.
akadémia is támogatott. Tudományos munkálkodásának eredményeit

(170)

HANTKEN MIKSA.

263

1 859-től 1865-ig több értekezésbe foglalta, melyeket részint a bécsi cs. kir.
földtani intézet, részint a m. tud. akadémia kiadott volt.

A m. tud. akadémia 1864-ben azzal méltányolta Hantken tudományos
működését, hogy levelező tagjává megválasztotta őt.

Ebben az időben volt szerencsém mint egyetemi hallgatónak tisztelt
elnökünk által HANTKEN-nek bemutattatni és ajánltatni, s most is gyönyörrel
és hálával emlékszem vissza arra a szives fogadtatásra, melyben lakásán
részesített, s arra a kiváló jóindulatra és buzgóságra, a melylyel — daczára
annak, hogy nem volt tanárom — a palaeontologia elemeibe bevezetett és
tanulmányom első zsengéinek palaeontologiai meghatározásait teljesítette.
Nem elégedett meg azzal, hogy a Budapest vidékén és később a Frusca
Gorában és Eperjes környékén gyűjtött kövületeimet egyszerűen megha¬
tározza és velem azoknak jegyzékét közölje, de fáradságot vett magának,
hogy beavasson az általa követett kutatás minden módszereibe, és megis¬
mertesse velem a rendelkezésére álló egész irodalmat is. így tanultam meg
tőle akkor a foraminiferák vizsgálásának minden csinját-binját, a nuramu-
litok kikészítése módját s azok jellemző sajátságait valamint ismert alakjait
is. Azért elevenítem föl itt e talán csak rám tartozó kedves reminiscentiákat,
hogy documentáljam vele az elhunytnak azt a kiválóan közlékeny, oktatni
szerető természetét, mely a tanári pályára oly hivatottá tette.

1866-ban a nemzeti míizeum ásvány- földtani osztályának őrévé nevez¬
tetett ki és annak maradt 1869 őszéig. Ugyanezen évben társulatunk
márczius 14-én tartott közgyűlésén megválasztotta első titkárának, mely
fontos tisztséget négy éven át, az 1870 november 9-ikén tartott közgyűléséig,
páratlan buzgalommal viselte. Nagy körültekintéssel vezette Kubinyi
Eerencz elnöksége alatt társulatunknak ügyeit és gondosan szerkesztette
«Munkálatainak» III-, IV- és V-ik kötetét.

E közben is folytatta Budapest közelebbi és távolabbi területeinek
földtani kutatását, s különösen az agyagos és márga-rétegekben található
rhizopoda-maradványoknak beható palaeontologiai vizsgálásával szerzett
magának tekintélyt és elismerést a tudományban. Erre vonatkozó érteke¬
zései és közleményei nagy számmal (12) jelentek meg a saját szerkesztésű
((Munkálatok » -bán.

1867 februárius 21-én társulatunk vál. ülésén Keitz Frigyes alelnök
«A magyarhoni barnaszéntelepek fontossága iparos tekintetben# czimű
értekezésében azzal a fontos indítványnyal lépett föl, hogy társulatunk a
honi barnaszéntelepek rendszeres tanulmányozását és tudományos leírását
vegye fel programmjába. Társulatunk elfogadta az indítványt és Hantken
Miksa, Hofmann Károly és Krenner József urakat bízta volt meg több
vidék barnaszéntelepeinek tanulmányozásával. A kutatások 1867-ben
tényleg megindultak és a megbízottak már 1868-ban az általok végzett
munkáról előleges jelentéseket beterjesztettek. Hofmann Károly tudva-

(171) 17*

264

Dr KOCH ANTAL:

levöleg a zsilyvölgyi szénteknőt választotta volt és feladatát, a mint azt
«A zsilyvölgyi szénteknő»-nek a « Munkálatoka Y-ik kötetében megjelent
részletes leírása bizonyítja, fényesen megoldotta. Hantken azután is fárad-
hatlan kitartással folytatta és az egész országra kiterjesztette széntelepeink
és azok bányászati viszonyainak kutatását és kitartó munkásságának és
mély szakértelmének sikerült 1878-ban egy olyan összefoglaló monogra-
pliiával megajándékozni hazánkat és a tudományt általában, mely nemcsak
itthon, de mindenütt számot tesz és mint alapvető munka hosszú időre az
ezen irányban foglalkozó mind a tudomány, mind a gyakorlat emberének
nélkülözhetlen vademecumja lesz.

De visszatérek elhunyt tagtársunk életrajzának vázolásában az 18G8.
évre, a mely messze kiható, az ország vitális érdekeibe is mélyen bevágó új
tudományos tevékenységének a kiinduló pontját képezi. Ebben az évben
vette át tudvalevőleg, mérvadó szakférfiak ajánlatára, a földművelés-, ipar¬
és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium kebelében fölállított ideiglenes
földtani osztály vezetését ; ebből a következő évben a m. kir. földtani
intézet nőtte ki magát, melynek első igazgatójává, osztály tanácsosi ranggal
kineveztetett. Új fontos állásában és széles hatáskörében most fokozott
tevékenységet fejtett ki, egyrészt az új intézet szervezése, berendezése és
az adott viszonyokhoz mért fejlesztése körül ; másrészt - — és ezt talán első
sorban kellett volna fölemlítenem — főleg tudományos munkálkodásában,
melynek maradandó nyomai az ő igazgatósága alatt megjelent első 6 kötet
Évkönyvéi) -ben föltalálhatok, s a fiatal intézetnek jó hírét és nevét csak¬
hamar a hazán kívül is megalapították.

Ezen időszakon belül írta és publicálta legnagyobb és legbecsesebb
munkáit, így a már elősorolt «A magyar korona országainak széntelepei és
szénbányászatán -n kívül, hogy sokat ne említsek, «a Clavulina Szabói-
rétegek faunájáról') szóló szép monographiát és «Az 1880. évi zágrábi föld¬
rengés') -ről szóló becses tanulmányát. A m. tud. akadémia ilyen szép tudo¬
mányos tevékenységgel szemben szintén nem késhetett az elismeréssel, és
1874-ben rendes tagjainak sorába fölvette Hantken-í. a ki, miként az előtt,
most is, gyakran fölkereste az akadémia fórumát, sokszor polemikus és
kritikai éllel írt, de mindig tárgyilagos és tartalmas értekezéseivel.

Az évről évre fejlődő m. kir. földtani intézet igazgatásának növekedő
gondjai és bajai azonban nyugalmasabb állás kérésére késztették Hantken-í,
és így történt, hogy kiváló tudományos működését méltányolva, melyet
föképen a pakeontologia terén kifejtett, a vallás- és közoktatásügyi m. kir.
minisztérium 1882-ben a pakeontologia tanszékét creálta az egyetemen,
mire Ő.Felsége Hantken-í annak első tanárává kinevezte. Ezzel a boldogúlt
elérte vágyainak határát ; visszavonulhatott dolgozó szobájának csendes
magányába, tetszése szerint kirándúlhatott az ország egyik vagy másik
pontjára, hogy tanulmányaihoz új anyagot és adatokat gyűjtsön, és zavar-

(172)

HANTKEN MIKSA.

265

talanúl oda adhatta magát kedvelt tudományszaka, a palseontologia műve¬
lésének. így elérte végre, hogy közlékeny, tanításra és buzdításra mindig
kész, az ifjúság iránt barátságos természetének megfelelőbb élethivatáshoz
jutott, taníthatott ismét és tanítványokat nevelhetett, kik a palaeontologiát
szintoly odaadással szeressék és műveljék, mint ő tévé egész életében.

Több mint tíz évi tanárkodása alatt megvetette alapját az egyetem
egy új, hasznos intézetének és gyűjteményének, melynek növeléséhez
maga járult gazdag, magagyűjtötte és földolgozta anyaggal, s mely hogy
ezen idő alatt nem gyűlhetett még fel annyira, hogy az egyetemi tanítás
szempontjából tökéletesnek legyen mondható, az nem rajta, de az idő
rövidsége mellett a rendelkezésére állott dotatio elégtelen voltán múlt.

Irodalmi produktiója életének ezen utolsó szakában eleintén még
élénk volt, s csak az utolsó években, a midőn nagyobb összefoglaló mun¬
kákon, így Magyarország geológiáján, a nummulitok és a hárshegyi ammo-
nitek monographiáin dolgozott, nem olvastunk többé értekezéseket és
közleményeket tőle. Sajnos, hogy a váratlan halál megakadályozta őt terve¬
zett nagyobb munkáinak bevégezésében és közzétételében, és most kérdés,
hogy a hátrahagyott anyagból és jegyzeteiből fog-e sikerülni sok évi fárado¬
zásának gyümölcsét a tudomány számára értékesíteni. De akkor is, ha egy
ilyen irányú kísérlet nagy sikerre nem vezetne többé, eléviilhetlen érde¬
meket szerzett a boldogúlt számos teljes és tökéletes alkotásaival, melyek
szaktudományunk történetében, hazánkra vonatkozólag különösen, szép
nevet és hosszú életet biztosítanak nevének, szellemének.

Befejezésül közlöm boldogúlt tagtársunknak összes czímeit és mun¬
káinak jegyzékét, azok megjelenéseinek idősorában.

Prudniki Hantken Miksa lovag, m. kir. min. osztálytanácsos, a palaeonto-
logia egyet. ny. r. tanára, a bolognai egyetem tiszt, doctora, a m. tud akadémia
rendes tagja, a selmeczi gyógyászati és természettud. egylet tiszteleti, a m. föld¬
tani, az állat- és növényhonositó társulat valamint a Kárpát- egyesület alapító, a
m. földrajzi-társulat rendes és választmányi, a kir. m. természettud., a nagy-szebeni
természettud., a bécsi cs. kir. állat- és növénytani társulat rendes, a bécsi cs. kir.
földtani-intézet és a R. accademia Valparuese de Poggio lev. tagja.

Munkálatainak jegyzéke :

1853. Die Reihenfolge dér Schickten im Dorogher Stollen bei Gran. (Jakrbuck cl. k. k.
geol. Reichsanst. Wien. Bd. IV. p. 103).

1858. Dér Bergbau im Fürstenthum Serbien. (Abhdlgn. <D Versammlung dér Berg u.
Hüttenmánner in Wien).

1859. Die Umgebung von Tinnye bei Ofen. (Jbrb. d. k. k. geol. Reichsanst. Wien.
Bd. X. p. 567.).

1861. Geológiai tanulmányok Buda és Tata között. (Math. és Természettud. Közi.
Kiadja a m. tud. akadémia. I. köt. 214. 1.).

1862. A Tata és Buda közti harmadkon képletekben előforduló foraminiferák elosz¬
lása és jelzése. (Magy. Akad. Értesítő. I. köt. 152. 1.).

(173)

266

\Y KOCH ANTAL

1863. Kőszéntelep keresések Erdély különböző pontjain. (Erdélyi Múzeum- Egylet Év¬
könyvei. 1861 — 3. II. köt. 81. 1.) — Untersuckungen iiber Vorkommnisse von
Kohlén in versckiedenen Gegenden Siebenbürgens. (Verkdlgn. d. k. k. geol.
Reichsanst. Wien 1867. p. 176.).

1864. A Buda és Tata közt talált foraminiferákról. (A m. orvosok és természetvizs¬
gálók Pesten tartott IX. nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai. 317. 1.)
Az Üjszőny — pesti Duna, s az újszőny — fehérvár — budai vasút befogta terület¬
nek földtani leirása. (Math. és Természettud. Közi. Kiadja a m. tud. akad.
III. köt. 384. 1. Egy szin. föld. térképpel és két szin. geol. átmetsz.).

1865. A buda — esztergomi vidék szerves testek képezte kőzetei. (Math. és Természetűid.
Közi. Kiadja a m. tud akad. IV. köt. 1. 1.).

1866. A kisczelli tályag geológiai kora. (A m. orvosok és természetvizsgálók 1865-ben
Pozsonyban tartott XI. nagygyűlésének tört. vázl. és munkálatai. 234. 1.).

— Die Térti árgebilde dér Gegend westlich von Ofen. (Jahrb. d. k. k. geol. Reichs-
anst. Wien. Bd. XVI. p. 25.).

1867. Az ip oly sági tályag mikroskopi faunája. (Földtani Társulat Munkálatai III. köt.
86. 1.). — Mikroskopische Fauna des Ipolyságher Tegels. (Verlidlgn. d. k. k. geol.
Reichsanst. Wien. 1867. p. 227.).

— A tajték új lelethelye Boszniában. (Föld. Társulat Munkálatai III. köt. 96. 1.)
Neues Meerschaumvorkommen in Bosnien. (Verkdlgn. d. k. k. geol. Reichs¬
anst. Wien. 1867. p. 227.).

— A diósjenői homokkő és a puszta-lőkösi tályag. (Ugyanott, 90. 1. — Dér Diós-
jenőer Sandstein und dér Puszta-Lököser Tegel. (L. c. p. 227.).

— Az ajkai kőszénképlet geológiai viszonyai. (Ugyanott 98. 1.) — Die geologischen
Verháltnisse dér Ajkaer Kohlenbildung. (L. c. 1886. p. 74. et 203.).

— A pomázi Meselia hegy földtani viszonyai. (Ugyanott 111. lap.). — Die geolo¬
gischen Verháltnisse des Meseliaberges bei Pomáz. (L. c. 1886. p. 116.).

— Braunkohlenablagerungen im nordöstlichen Theil des Bakonyerwaldes und im
Oedenburger Comitate. (L. c. p. 849.).

1868. Ismertetése Süess Ede tanárnak : «Über Die Bedeutung dér sogenannten bra-
ckischen Stufe und dér Cerithienschichten » czimű értekezésének. (Földt. Társulat
Munkálatai IV. köt. 1. 1.).

— Sarmatische Sckichten in dér Umgebung von Ofen. (Verlidlgn. d. k. k. geol.
Reichsanst. Wien. 1867. p. 26.)

— Jelentés a magyarhoni barnaszéntelepek átkutatásának eredményéről. (Ugyanott
48. 1.).

— Lábatlan vidékének földtani viszonyai. (Ugyanott 48. 1.) — Die Umgebung von
Lábatlan. (L. c. 1868. p. 6.).

— A brennbergi barnaszén képlet. (Ugyanott 69. 1.).

— A kisczelli tályag foraminiferái. (Ugyanott 75. 1. 2 táblával.)

1870. A kársoskegyi ammonitok a Bakonyban. (Földtani Társulat Munkálatai. V.
köt. 201. 1.).

— A kisczelli tályag elterjedése Nógrád-megyében. (Ugyanott 196. 1.).

— Geologische Untersuchung im Bakonyer Walde. (Verhandlgn. d. k. k. geol.
Reichsanst. Wien. p. 58.)

1871. Az esztergomi barnaszénterület földtani viszonyai. (A m. kir. földt. int. évkönyve.
I. köt. 3. 1. egy földt. térképpel, 1 földt. átmetsz, és 4 pal. táblával). — Die
geologischen Verháltnisse des Graner Braunkohlengebietes. (Mitthlgn. a. d. Jahrb.
d. kgl. ung. geol. Anstalt. I. Bd. 147. pp.).

1872. A budai Albrecht-úton föltárt márgarétegek faunája. (Földtani Közlöny I. köt.

(174)

HANTKEN MIKSA.

26?

57. 1.). — Die Fauna dér an dér Albreehtstrasse in Ofen aufgedeckten Mergel-
schicliten. (Verhdlgn. d. k. k. geol. Reichsanst. Wien. 1871. p. 268.).

— Az esztergomi burányrétegek és a kisczelli tályag földtani kora. (Értekezések a
természettud. köréből. Kiadja a m. tud. Akad. II. köt. 13. szám). — Ueber das
geologische Altér dér Graner Korallenschichten und des Klein zeller Tegels. (L. c.
p. 272.)

1873. A budai rnárga. fA m. kir. földt. int. évk. II. köt. 167. 1.). — Dér Ofner Mergel.
(Mittblg. a. d. Jahrb. d. kgl. ung. geol. Anstalt. Bd. II. p. 207.).

— Jelentés a magyarhoni földtani társulat f. é. Igló városában tartott vidéki gyű¬
léséről. (Földtani Közlöny II. köt. 190. 1.).

— Az ürömi és zugligeti márga. (Ugyanott 234. 1.)

— Magyarország földtani viszonyainak vázlata. (Honismertető a bécsi 1873. évi
közkiállítás nagy katalógusának bevezető része).

— Magyarország bányászata. (Ugyanott).

— Jegyzéke az 1873. évi bécsi világtárlaton kiálíltott nummulitoknak. Készítették
Hantken és Madarász. (Német és franczia szöveggel).

— A m. kir. földtani intézet kiállítási tárgyai a bécsi 1873. évi világtárlaton.
(Magyar és német szöveggel).

— A magyarországi kőszén együttes kiállítása a bécsi 1873. évi köztárlatban. — •
Die Kollektiv-Ausstellung ungarischer Kohlén auf dér Wiener Weltausstellung.

— A zirczi eocen-rétegek. (Földtani Közlöny IV. köt. 199. 1.). — Die Zirczer Eocán-
schichten. (Verhdlg. d. k. k. geol. Reichsanst. 1874. p. 354.).

— Az alveolinák szerepe a délnyugoti, középmagyarországi hegység eocen képződ¬
ményeiben. (Ugyanott 202. 1.). — Die Rolle dér Alveolinen in den südwestlichen
Eocan-Bildungen des Mittelungarischen Gebirgszuges. (L. c. p. 354.).

1874. A beocsini márga földtani kora. (Értekezések a természettud. köréből. Kiadja a
m. tud. akad. IV. köt. 6. szám).

1875. Új adatok a déli Bakony föld- és őslénytani ismeretéhez. (A m. kir. földt. int.
évk. III. köt. 427. 1. 5 köny. táblával). — Neue Daten zűr geologischen und
paláontologischen Kenntniss des südliclien Bakony. (Mitthlgn. a. d. Jahrb. d.
kgl. ung. geol. Anst. Bd. III. Heft. 3.).

— A Clavulina Szabói rétegek faunája. I. rész. Foraminiferák. (Ugyanott. IV. köt.
1. 1.). — Die Fauna dér Clavulina Szabói Schichten. (L. c. Bd. IV. p. 1.).

— A nummulitok rétegzeti (stratigraphiai) jelentősége a délnyugoti középmagyaror¬
szági hegység ó harmadkori képződményeiben. (Értekezések a természettud. kö¬
réből. Kiadja a m. tud. akadémia. V. köt. 6. szám).

1877. Adalékok a Kárpátok földtani ismeretéhez. (Értekezések a természettud. köréből.
Kiadja a m. tud. akadémia. VHI. köt. 6. szám). — Beitriige zűr geologischen
Kenntniss dér Karpathen. (Verhdlgn. d. k. k. geol. Reichsanst. Wien. 1878. p. 46.).

1878. A magyar korona országainak széntelepei és szénbányászata. (4 térképpel és
68 czinkotypiai földtanipalaeontol. rajzzal.) — Die Kolilenflötze und dér Kohlen-
bergbau in den Lándern dér ungarischen Krone. (m. 4 Karten u. 68 Abb.).

1879. Hébert és Munier Clialmas közleményei a magyarországi ó harmadkori képződ¬
ményekről. (Értekezések a természettud. köréből. Kiadja a m. tud. akadémia.
IX. köt. 12. szám. 2 táblával). — Die Mittlieilungen dér Hcrren Ed. Hébert
und Munier Chalmas über die ungarischen alttertiáren Bildungen. (Literarische
Berichte aus Ungarn. Bd. III. p. 687.).

— Az idei földrengésekről az Alduna vidékén. (Földrajzi Közlemények. VIII. köt.
369. 1.).

1880. A budavidéki ó harmadkori képződmények. (Földtani Közlöny. X. köt. 41. 1.).

(175)

D! KOCH ANTAL:

268

Die alttertiáren Bildungen dér Umgegend von Ofen. (Földtani Közlöny. Bd. X.
p. 78.)

1882. Az 1880. évi zágrábi földrengés. A földmiv.-, ipar és kereskedelemügyi m. kir.
minisztériumhoz intézett jelentés. (A m. kir. földtani intézet évkönyve. VI. köt.
43. 1.). Das Erdbeben von Agram im Jahre 1880. (Mittlilgn. a. d. Jahrb. d. kgl.
ung. geol. Anstalt. Bd. VI. p. 47.).

1883. A Clavulina Szabói rétegek az Euganeák és a tengeri Alpok területén és a
krétakoru «Scaglia» az Euganeákban. (Értekezések a természettud. köréből.
Kiadja a m. tud. akadémia, XIII. köt. 1. sz. 4 pal. táblával). — Die Clavulina
Szabói Sckicliten in den Euganeen und den Meeralpen. (Math. u. naturw. Be-
riclite aus Ungarn. Bd. II. p. 121.).

1884. Új adatok a buda-nagy kovácsi-i hegység és az esztergomi vidék föld- és ős¬
lénytani ismeretéhez. (Értekezések a természettud. köréből. Kiadja a m. tud.
akadémia. XIV. köt. 6. szám).

— A magyarországi mész- és szarukövek górcsövi alkatáról. (Mathem. és Termé¬
szettud. Értesítő. Kiadja a m. tud. Akadémia. II. köt. 373. 1. (Kivonat.) — Mi-
kroskopische Zusammensetzung ungarlándischer Ivalk-und Hornsteine. (Math. u.
naturw. Berichte aus Ungarn. Bd. II. p. 385.).

— A buda-kovács-i hegység és az esztergomi vidék területén az utolsó években tett
kutatásainak eredményéről. (Math. és Természettud. Értesítő. II. köt. 317. 1.).
Résül taté dér in den letzten Jaliren im Gebiete dér Ofen-lvovácsier Gebirges u.
dér Gegend von Gran gemacliten Untersuchungen. (Math. u. naturw. Berichte
aus Ungarn. Bd. II. p. 358.).

1885. A budakeszi márga mikroszkopi faunája. (Math. és természettud. Értesítő III.
köt. 14. 1. [Kivonat]). — Die mikroskopische Fauna des Budakesziéi- Mergels.
(Math. u. naturwiss. Berichte aus Ungarn. Bd. III. p. 176).

1886. Amerikai nummulitok. (Földtani Közlöny. XVI. köt. 153. 1.). — Amerikanische
Nummuliten (L. c. Bd. XVI. p. 187).

1887. Tinnyea Vásárhelyi-i egy új csiganem és új faj a congeria rétegből. (Földtani
Közlöny. XVIII. köt. 313. 1. 1 táblával). — Tinnyea Vásárhelyi-i n. gén. et. n.
sp. (L. c. Bd. XVII. p. 345).

1888. Vélemény a gróf Sztáray Antal birtokát képező várpalotai szénbányáról. (Buda¬
pest). — Gutachten über den Várpalotáéi- Bergbau (Budapest).

(176)

D' PRIMICS GYÖRGY.

269

PRIMICS GYÖRGY.

(1849—1893.)

Dl’. KOCH ANTAL-tÓh*

Ha szomorú kötelesség volt elhúnyt egyik mesteremről megemlé¬
keznem, ki a természetnek rendes menete szerint tisztes életkornak hatá¬
ráig, jó viszonyok közt élve, szellemi tehetségeinek teljességét szabadon
kifejthette és érvényesíthette; mennyivel szomorúbb és lehangolóbb a
kegyeletnek az az adója, melylyel társulatunk egy fiatal buzgó tagja, nekem
volt kedves tanítványom, emlékének tartozom, kit a sors kegyetlen szeszélye,
miután sok küzdelem után végre tehetségeinek és természetének megfelelő
álláshoz jutott, élete derekán, hasznos és még sokat ígérő tevékenységének
tetőpontján, körünkből kiragadott. Ha ott a természet megmásítliatlan
rendjén okunk volt megnyugodni ; alig találunk okot a megnyugvásra,
ha csak azt nem, hogy az elhúnyt mindvégig önfeláldozóan teljesítette
kötelességét, és mint hős katonát a csatatéren, hivatása teljesítése közben
érte a nem dicstelen halál. Már betegen, de azért senkinek sem panasz¬
kodva, indult el a boldogúlt a múlt nyári geológiai fölvételekre, a havasok
üde légkörében a munka közt gyógyulást remélve ; azonban csak Belényesig
juthatott. Itt tüdőemphysema és ezzel párosult szívbántalom ágyhoz
szegezte és rövid szenvedés után augusztus 9-ikén éjjel egy apoplexia, szor¬
galmas, munkás életének hirtelen véget vetett.

A m. kir. földtani intézet igazgatósága, melylyel a váratlan halálesetet
táviratilag tudatták, rögtön intézkedett, hogy Dr. Pethő Gyula főgeológ,
az osztálynak vezetője, melyben PRiMics-nek működnie kellett volna,
Belényesre utazzék és az elhúnyt tiszttárs földi maradványainak tisztességes
eltemettetéséről gondoskodjék. A temetés Dr. Pethő Gyula főgeológ, mint
a m. kir. földt. intézet képviselőjének, az elhúnyt belényesi barátjainak és
számos tisztelőjének jelenlétében és őszinte részvéte mellett augusztus 11-én
délután történt.

A korán elhúnyt tagtárssal a hazai geológia, és különösen a m. kir.
földtani intézet oly munkaerőt vesztett, a melynek eddigi sikeres működése
a jövőre nézve a legszebb reményekkel bíztatott; megérdemli tehát tőlünk,
hogy e helyen kegyelettel méltassuk az elhúnytnak érdemeit és átadjuk a
jövőnek is rövid életrajzát.

Primics György Závidfalván, Beregh megyében, 1849 ápril 28-ikán

* Felolvasta az 1894 febrnárius 7-én tartott közgyűlésen.

(177)

270

]>r KOCH ANTAL!

született. Atyja tanító és viszonyaihoz mérten elég jómódú is volt, mivel
megtehette, hogy fiát iskoláztassa. Nagyatyja, Primics János, állítólag nemes
ember és gazdag földbirtokos volt, de a vagyona nagy részét elvesztette.
A kis György elemi iskoláit Munkácson, a gymnasium 6 osztályát pedig
Ungváron végezte ; ott Primics Gergely zsukói g. kath. lelkész nagybátyja,
itt pedig Márkus Mihály kanonok rokona segélyezte. Ekkor elvesztette
édes atyját, es így, mivel édes anyja már régebben meghalt, egészen
árvaságra jutott. Egyedül magára hagyatva, vagyon nélkül, most nehéz
küzdelmek évei következtek a serdülő ifjúra. Rokonaitól kapott kevés
segélylyel neki indult az Alföldnek és a következő tanév első felében
Szegeden, második felében Szabadkán sok nélkülözések közt elvégezte a
Yll-ik osztályt. Ekkor azonban teljesen kifogyott minden segélyből és két
éven keresztül, hogy fentartsa magát és keressen is valamit a gymnasium
elvégezi] etésére, Arad és Temes megyékben házitanítóskodott. Az ekképen
megszerzett pénzzel aztán Kolozsvárit 1873-ban elvégezte a gymnasium
VIII-ik osztályát és letévén az érettségi vizsgálatot, a kolozsvári egyetem
mennyiség-természettud. karába rendes hallgatónak beiratkozott. Itt
kiváló szorgalma és az ásvány- s földtan iránti előszeretete csakhamar
feltűnt nekem, s azért áll. ösztöndíjasnak ajánlottam volt őt. Ösztöndíjából
és priváttanítóskodás után élve, négy évet töltött az egyetemen, s ezen idő
alatt az erdélyi muzeum- egylet ásványgyüjteményének leíró leltárát is elké¬
szítette.

1878-ban középiskolai tanárrá képesíttetett és a doctori szigorlatot is
letette, minek következtében aztán az ásvány-földtani tanszék mellett a
tanársegédi állást megkapta. E minőségében az 1883/4-ik tanév végéig
maradt egyetemünk kötelékében és főleg a petrographia és az erdélyi
havasok geológiája terén figyelemre méltó irodalmi tevékenységet fejtett
ki. A szünidőket ugyanis az erdélyi múzeum kiküldetésében rendesen
földtani kirándulásokon töltötte, melyeket Erdély legnehezebben hozzá¬
férhető hegységeibe a végből tett, hogy kutatván azoknak alig vagy töké-
letelenűl ismert földtani szerkezetét, az ottan gyűjtött és aztán földolgozott
anyaggal egyúttal gyarapítsa annak gyűjteményeit. 1882 és 1883 nyarain
a többi között Inkey Bélá-vrI és Herbich FERENCz-czel, a bolognai nemzet¬
közi geológiai congressus által tervezett «Európa földtani térképe# számára
Erdély déli és keleti határhegységeinek átnézeces földtani fölvételével volt
elfoglalva. Neki jutott a déli havasoknak a Vöröstorony- és a Törcsvári
szorosok közti része (az u. n. Fogarasi havasok) és a keleti Kárpátoknak az
Ojtozi- és a Tölgyesi szorosok közt elnyúló szakasza, és feladatát a rövid
időhöz s a terület nagyságához és nehézségeihez mérve elég szépen meg¬
oldotta.

1884 őszén a nagym. vallás- és közoktatásügyi m. kir. Miniszter úr
szakismereteinek kibővítése czéljából, áll. ösztöndíjjal külföldi tanulmány¬
ik

Dí PRIMICS GYÖRGY.

271

útra küldte ki lJRiMics-et, ki is a téli félévet a bécsi-, a nyári félévet a
heidelbergi egyetemen töltötte, ott különösen Tschermak, itt pedig Rosen-
busch tanárt hallgatva és vezetésük alatt a petrographia körében tovább
dolgozva. Visszatérvén a külföldről, 1885 őszén a m. kir. földtani intézethez
önkénytes geológnak beállott s a fővárosban, rendes fizetés híján, irodalmi
munkássága után szerzett csekély tiszteletdíjakból tengette több mint egy
éven át életét.

Csak 1887 elején juthatott ismét fizetéses álláshoz, az erdélyi múzeum
őrsegédének, Herbich FERENCz-nek elhalálozása folytán, kinek a helyét
elfoglalta. Ebben az állásában lankadatlanúl folytatta most Erdély földjének
kutatását és pedig részletesebben, behatóbb módon, a mint eddigelé tehette.
A m. kir. természettud. társulat megbízásában először is az Inkey Béla
által megkezdett Csetrás hegység részletes bánya-geologiai fölvételét végezte
el, majd a m. kir. földtani intézet megbízásából három nyáron át a hiva¬
talos földtani fölvételekben résztvett. Mindezekről az általa elvégzett sok¬
oldalú munkálatokról híven beszámolt rövidebb-hosszabb jelentéseiben.
Ezek közt a Csetrás hegységre vonatkozó tanulmánya egy kötetre rúgó
terjedelmes munkává nőtte ki magát, mely « A Csetrás hegység geológiai
viszonyai)) czím alatt a természettudományi társulat kiadásában a jelen év
folyamán meg fog jelenni.

E mellett mint múzeumi tisztviselő is híven és pontosan teljesítette
kötelességét, s a gyűjtemények fentartása és rendezése körül tartozó szolgá¬
latán kívül a nyári hónapokban tett földtani kirándulásain gyűjtött gazdag,
gyakran meglepően szép és érdekes új tárgyaknak javarészét mindig ezen
intézetnek juttatta, s azok előnyös kikészítésével és kiállításával maradandó
érdemeket szerzett magának az erdélyi múzeum körül.

Sajnos, hogy az erdélyi múzeum-egyletnél, ennek anyagi viszonyaiból
kifolyólag, sem nyugdíjra, sem előléptetésre nem számíthatott Primics, s
így könnyen érthető az a törekvése, hogy a m. kir. földt. intézet fölvevő
geológjai közé fölvétessék, annál inkább, mivel ezen tudományos pályához
különben is kiváló hajlama és — a mint eddigi működése is bebizonyí¬
totta — a kellő képessége is megvolt. Régi forró vágya teljesült tehát a
boldogultnak, a midőn a múlt évnek elején a nagyin, földmivelésügyi m.
kir. miniszter úrtól a m. kir. földtani intézethez segédgeológnak kine¬
veztetett.

De kegyetlen sorsa nem engedte, hogy ezen állását sokáig betölt¬
hesse, s hogy abban hivatását és képességeit kifejtve, kellően érvényesít¬
hesse magát; a halál még ezen pályája kezdetén véget vetett küzdelem¬
teljes, hasznos életének.

Mint szaktudományunknak mívelője, elhúnyt tagtársunk az ifjabb
generatióban tisztességes helyet foglalt el, s habár nem volt kiváló tehetség,
de páratlan szorgalmával és tudományáért lelkesedő buzgóságával mégis

(179)

I M KOCH ANTAL :

272

sok hasznos szolgálatokat tett a hazai tudománynak. Küzdelmes, sokszor
sanyarú életviszonyaiból kifolyólag magába vonult, kissé mogorva termé¬
szetű volt s a társadalmi sima modort nélkülözte ; de a kissé érdes külső
alatt becsületes jellem és a barátságért melegen dobogó szív lakozott. A ki
felületesen ismerte, annak talán nem lehetett rokonszenves alak, de a ki
mélyebben bepillanthatott lelkületébe, az sok jeles lelki és szellemi tulaj¬
donságot fedezhetett föl benne. Ha kedvezőbb életviszonyok közt nevelked¬
hetett volna, tehetsége, kiváló szorgalma és kitartása után bizonyára jobban
érvényesíthette volna magát az életben. De úgy is, a minő volt, az ellmnyt
szaktudományunk szolgálatában legjobb tehetsége szerint megtette köteles¬
ségét és így méltán kívánhatjuk, hogy emlékezete legyen áldott és mara¬
dandó.

Dr. Primics György dolgozatai, azoknak megjelenése sorrendjében a követ¬
kezők :

* 1878. Erdély és a Hegyes- Drócsa-Pietrósza hegység diabasporphyritjeinek és mela-
phyrjainak vizsgálata. — Kolozsvár. 1 — 36 1. (Doctori dissertatio.)

1879. Egy geológiai kirándulás a bereghmegyei andesit-begységbe. — Orvos-Ter¬
mészettudományi Értesítő. Kolozsvár. 1879; IY. 11. 1.

— Adatok az erdélyi Érczhegvség s a Bibarhegység tömeges kőzeteinek ismere¬
téhez. — Ugyanott 139. 1.

Előleges jelentés az 1879. év nyarán az érd. Muzeum-Egylet választmányá¬
nak megbízásából tett földtani kutatásairól. — Ugyanott 206. 1.

A Hargita északi nyúlványának, nevezetesen Besztercze völgye, Tiba-völgye,
Henyul és Sztrimba eruptív kőzeteinek petrographiai vizsgálata. — Földtani
Közlöny 1879. IX. 382. 1.

Petrograpliische Untersuchungen dér eruptiven Gesteine des nördlichen
Hargitagebirges, insbesondere des Bistritz- und Tibathales, des Henyul und
Sztrimba. — - Földtani Közlöny. 1879. IX. pag. 401.

1880. Részletes jelentés az erdélyi Muz. -Egylet t. választmányának megbízása
folytán a múlt évben tett ásvány-földtani körútamról.

I. Geológiai kirándulás a Jára patakba és annak jobb oldalán elterülő
hegységbe. — Orv. Term.-tud. Értesítő. 1880. V. 45. 1.

II. Geológiai észleletek a Szebeni és a Szász-Sebesi havasokban. — Ugyan¬
ott. 117. 1.

IH. A fogarasi havasok geológiai szerkezetében szereplő kőzetek. — Ugyan¬
ott. 1 79. 1.

Bolyongások a fogarasi havasokban. — Magyarországi Kárpát-egyesület
Évkönyve. 1880. VII. 372. 1.

Wanderungen in den Fogaraser Alpen. - - Jahrb. des ung. Karpatlien-
Vereines. 1880. VII. pag. 405.

1881. A Retyezát hegytömegét alkotó kőzetek. — Orv. Term. tud. Értesítő. 1881.
VI. 211. 1.

Pseudomorphok augit után a tekerői diabasporphyritben. — Orv. Term. tud.
Értesítő. 1881. XI. 303. 1.

(ISO)

m PRIMTOS GYÖRGY.

273

1881. Augitandesit a Csalhó hegy aljából, Moldovában. — Ugyanott 304. 1.

r — Lehmann P. oBeobachtungen über Tektonik und Gletscherspuren im Foga-
rascher Hocbgebirge» czímű dolgozatának ismertetése. — Ugyanott 306. 1.

— Előleges jelentés a gyalui havasokba tett földtani kirándulásairól. — Ugyan¬
ott. 317. 1.

— A Retyezát. — A magy. Kárpát -egyesület Évkönyve. 1881. VIII. 233. 1.

Dér Retyezát. — Jahrb. des ung. Iíarpathen-Vereines. 1881. VIII. pag. 230.

— Adatok Bosznia kőzettani ismeretéhez. — Földtani Közlöny. 1881. XI. 184. 1.

Zűr petrographischen Kenntniss von Bosnien. — Földtani Közlöny. 1881.

XI. pag. 195.

1882. A Kis-Szamos forrásvidéki hegység eruptív kőzetei (Jelentés). — Orv. Term.
tud. Értesítő. 1882. VII. 125. 1.

A Kis-Szamos forrásvidéki hegység gránitos kőzetei (Jelentés). —

Ugyanott. 199. 1.

1883. Ásványtani közlemények Erdélyből. (I — IV. sz.). — Ugyanott 1883.

VIII. 35. 1.

— Néhány erdélyi kőzet petrographiai vizsgálata, vonatkoztatva Foith Károly
«A jövő geológiáján -ra. — Ugyanott 261. 1.

— A Fogarasi havasok és szomszédos romániai liogység geológiai viszonyai
(1 geol. térképpel és 5 szelvénnyel). A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve,
1877—83. VI. 271. 1.

Die geolog. Verkaltnisse dér Fogarascher Alpen und des benachbarten
rumánischen Gebirges. Mittheilungen aus dem Jahrb. dér kön. ung.
geolog. Anstalt. 1877 — 83. VI. pag. 283.

— Granitgesteine im Quellengtbiet dér Kis-Szamos. — Naturwissenschaftliche
Berichte aus Ungarn. 1882 — 83. I. pag. 347.

1884. Az erdélyi Határhegység geológiai viszonyainak és a róla készített új földtani
térképeknek ismertetése. — Orv. Term. tud. Értesítő. 1884. IX. 211. 1.

— Keleti Kárpátok geológiai viszonyai (két szelvénynyel). — Math. és Term.
tud. Értekezések. Kiadja a m. tud. Akadémia. 1885. XIV. 4. szám.

1885. Új adatok Erdély mineralogiájához. — Orv. Term. tud. Értesítő. 1885.
X. 217. 1.

— Jelentés az erdélyi múzeumegylet igazg. választmányának megbízása követ¬
keztében, ez év nyári hónapjaiban tett ásványgyűjtő és geológiai kirándu¬
lásairól. — Ugyanott 276. 1.

— A rodnai havasok geológiai viszonyairól, különös tekintettel a kristályos
palákra. — Math. és Term. tud. Értesítő. (Kivonat). Kiadja a m. tud. akadémia.

1886. IV. 1.1.

— Észrevételek Dr. Roth Samu «Az eperjes-tokaji hegyláncz északi részének
trachytjai» czimű dolgozatára. — Földtani Közlöny. 1885. XV. 148. 1.

1886. Adatok az aranyi és málnási augitandesit petrographiai ismeretéhez. —
Orv. Term. tud. Értesítő. 1886. XI. 149. 1.

— Vaskos quarczfélék előfordulása Tekerőn. — Földtani Közlöny. 1886. XVI.
308. 1.

Das Vorkommen dér derben Quarzvarietáten bei Tekerő. — Földtani
Közlöny. 1886. XVI. pag. 347.

Földtani Közlöny XXIV. köt. 1894.

18

274

D' KOCH ANTAL

1886. A rodnai havasok geológiai viszonyai, különös tekintettel a kristályos
palákra (2 táblával). — Matb. és Term. tud. Közlemények. Kiadja a m. tud.
Akadémia. 1886. XXI. 137. 1.

A Lápos hegység trachytos kőzetei (1 kőny. táblával). — Földtani Közlöny.
1886. XYI. 156. 1.

Die trachytischen Gesteine des Láposcher Gebirges. — Földtani Közlöny.
1886. XYI. pag. 190.

A batizpolyánai csontbarlang. — Természettud. Közlöuy. 1886. XVIII.
k. 313. 1.

1881. A vád völgyi Gyalu Urszulúj aranybányaterület geológiai és bányageologiai
viszonyai. (Egy táblával). — Orv. Term. tud. Értesitő. 1887. XII. 203. 1.

Die geologischen und montangeologischen Verbaltnisse des Goldgru-
bengebietes Dealu-Ursulúj im Wadthale. — Orvos-természettud. Érte¬
sitő. 1887. XII. pag. 337.

Inkey Béla «Nagyág Földtani és bányászati viszonyai *-nak ismertetése. —
Ugyanott. 88. 1.

Jelentés az erdélyi muzeum-egylet megbízásából a Prelukai kristályos
palahegységben stb. eszközölt kőzet- és ás vány gyűjtő kirándulásaim ered¬
ményéről. - — Ugyanott. 1 22. 1.

1888. Geológiai megfigyelések a Csetrás hegység területén. — - Földtani Közlöny.
1888. XVIII. 5. 1.

Geologische Beobachtungen im Csetrás-Gebirge. — Földtani Közlöny.
1888. XVm. pag. 51.

1889. A kőkori emberre vonatkozó új adatok Kolozsvár környékéről. — Orv.
Term. tud. Értesitő. 1889. XIV. 169. 1.

1890. Jelentés a kolozs-bihari hegység Vlegyásza hegy vonulatában 1889-ik évben
végzett részletes geológiai fölvételeimről. ■ — A m. kir. Földtani Intézet évi
jelentése 1889-ről. 58. 1.

Bericht über die geolog. Detailaufnahme im Vlegyásza Gebirgszuge
des Kolozs-Biharer Gebirges. — Jahresber. dér k. ung. geolog. Anstalt
für 1889 pag. 66.

A barlangi medve (Ursus spelaeus Blum.) nyomai hazánkban (egy táblá¬
val). — Földtani Közlöny. 1890. XX. 145. 1.

Spuren des Höhlenbáren (Ursus spelaeus Blum.) in Ungarn. — Földtani
Közlöny. 1890. XX. pag. -213.

1891. Ásvány-földtani jegyzetek Erdélyből. (1 — 6. sz.) — - Értesitő az érd. Muzeum-
Egylet orv. term. tud. szakosztályából. 1891. XVI. 129. 1.

Mineralogisch-geologische Notizen aus Siebenbürgen. — Értesítő az
érd. Muzeum-egylet orvos-természett. szakosztályából. 1891. XVI.
pag. 175.

Vázlatos jelentés a Bihar hegység északi felében 1890. évben végzett
részletes geológiai fölvételről. - — A m. kir. Földtani Intézet évi jelentése
1890-ről. 36. 1.

Skizzenhafter Bericht über die im nördlichen Theile des Biharéi- Gebirges
im Jahre 1890 bewerkstelligte Detailaufnahme. — Jahresbericlit dér
k. ung. geolog. Anstalt für 1890. pag. 44.

(182)

I)' PRIMICS GYÖRGY.

275

1892. Az erdélyi részek tőzegtelepei. — A m. kir. Földt. Intézet Évkönyve. X. 1.
fűz. Ennek kivonata az Értesítőben 256. 1.

— Az Oncsásza és csontbarlangja. Erdély (Az erdélyrészi Kárpát-Egyesület
Értesítője). I. évf. 1. és 2. füzetében. Kolozsvár 1892.

1893. — Az arany. — Természettud. Közlöny. 1893. XXV. 14. 1.

A TŐZEG ELTERJEDÉSE MAGYARORSZÁGON.

Dr. Staub MÖRicz-tól.*

(Egy térképpel).

A petrographia legérdekesebb fejezeteinek egyike az, mely a zoogen
és phytogen kőzetekkel foglalkozik. Mióta a mészkövek óriási tömegének
legnagyobb részéről már tudjuk, hogy állat- és növényeredetü és hogy
még, a mint ezt a legújabb kutatások bizonyítják, az oolitliok szeme is
alsó rendű növényeknek köszöni eredetét ; mióta a mésztufában zárt
szervezetek a történeti geológiában is nyertek fontosságot, azóta a földkéreg
egy másik nevezetes alkotóját, a tőzeget is mindinkább nagyobb figyelemre
méltatják. Igaz ugyan, hogy a növény alkotta kőzetet e méltatásra már ré¬
gebben érdemesítették ; de nem a tudomány szempontjából, hanem fölismer¬
vén egyrészt a benne rejlő óriási hőmennyiséget, későbben még rend¬
kívüli fölszivó képességét, tehát technikai értékét, ez volt az, a mi iránta
a figyelmet fölkeltette. Ehhez járult utóbb még azon körülmény is, hogy
a mezőgazdasági tekintetben eleinte egészen haszontalannak látszó talaj¬
nem a művelés különös módjának foganatosíttatása következtében termő-
képességére nézve a legjobb minőségű földdel is versenyképesnek nyilvánult,
mely bámulatos eredményre különösen azon időtől kezdve jutottak, midőn
egyedül ezen czélnak szemben tartása mellett fogtak a tőzegtalaj tudományos
kutatásához; de STEENSTRUP-nak a dán tőzegtelepekre vonatkozó 1842-ben
publikált tanulmányai adtak a tőzegkutatásnak új lökést, mely külön¬
ben csak a 60-as illetőleg 70-es években kezdett nagyobb terjedelemben
érvényesülni. Ez az új irány a tőzeg összetételének növénytani szempont¬
ból megejtett vizsgálata. Ez által nemcsak a növények földrajzára, hanem
a negyedkor geológiai viszonyaira nézve is fontos ismeretekhez jutottunk.
A változó éghajlatról szóló tan leginkább itt vette kiinduló pontját, mert a
növények éppen mint az éghajlati viszonyok leghívebb tolmácsai, a tőzeg¬
telepekben generatiot generatio után eltemetvén, így egy elmúlt hosszú kor
éghajlatára is engednek következtetni. Könnyén belátható, hogy a szerves
élet viszonyairól kellő értelemmel biró geológus könnyebben fog eliga¬
zodni a réges rég múltak megfejtésénél is, mintha a kőzeteket és a benne
levő szerves maradványokat pusztán csak ilyeneknek veszi.

* Előadta az 1894 április 4-én tartott szakülésen.

(183)

18*

276

II! STAUB MÓRICZ:

A hazánk tőzegtelepeire vonatkozó első ismereteket Poiíorny Alajos
osztrák botanikusnak köszönjük, ki 1859-ben Magyarország akkori főkor¬
mányzósága megbízásából és támogatásával tőzegtelepeinkre vonatkozó
adatokat összeszedte és tanulmányozta. 1859 nyarán személyesen járt
az országban, de sem a Kárpátokról, sem a Királyhágón túli vidékekről nem
tapasztalhatott semmit saját autopsia utján. A közigazgatási hatóságoktól
és egyes szakemberektől (Dr. Szabó József, Dr. Kernek Antal) bekért jelen¬
tések és közlések segítségével — az erdélyi részek egészen kívül maradtak
a megbízás keretén — szerkesztette ama értekezését, mely Magyarország
tőzegtelepeiről szólt és 1861-ben a bécsi csász. tudományos akadémia
kiadványaiban megjelent 1 és melyet a mi tudományos akadémiánk magyar
nyelven is kiadott.2 Ezen idő óta senki sem vette újra föl a tőzeggel való
foglalkozást; megjelentek ugyan egyes érdekes dolgozatok, de ezek között
egy sincs, mely a tőzegtelepek modern értelemben vett kutatására vonatkoz¬
nék.3

Minthogy nekem palueophytologiai tanulmányaim közben nemcsak
a stratigraphia, hanem a növényi földrajz is lebeg szemem előtt, nagyon
kívánatosnak találom, ha a tőzegkutatás, mely mai nap már egész Nyugat-
Europában élénken foglalkoztatja a botanikusokat és geológusokat, minálunk
is kezdetét venne. E czélból tartottam akir. m. természettudományi társulat
növényi értekezletén 1892 februárius 10 én egy előadást, melyben a tőzeg¬
kutatás jelenlegi irányáról és eddig elért eredményeiről értekezvén, szak¬
társaimat e kutatások fontosságára figyelmeztettem, közreműködésre fel¬
kértem és ez okból a társulat kebelében alakítandó tőzegkutató bizottság
szervezését is hoztam ajánlatba.4 Beám nézve igen hízelgőnek mondhatom,

1 Untersuchungen über die Torfmoore Ungarns. — Sitzungsber. d. naturw. Cl.
d. kais. Akad. d. Wiss. Bd. XLIII. Abth. 1. pag. 57—122 m. 1 Karte. Wien 1861.

2 Magyarország tőzegtelepei. — A m. tud. akad. matk. és természettud. Közi.
II. köt. 78 — 144 1. 1 térképpel. Budapest 1863.

3 Ezen értekezések a következők :

Kalecsinszky Sándor: Az alsó tátrafiiredi láp ckemiai elemzése. — Földtani
Közlöny. XIII. köt. 309. 1.

Koch Antal: Vitriolos tőzegtelep Vásártelkénél a Valeu Bereu és a V. Stoboriliu
összeszögelésében. — Földtani Közlöny XIII. köt. 1883. 51. 1.

Csató János: A Mlulia nevű tó (Teu Mluhi) és viránya. — Magyar Növénytani
Lapok. IX. köt. 1885.

Jablonszky Flóris: A jablonkai tőzegekről. — Földtani Közlöny. XVI. köt.
1883. 314. 1.

i Czakó Kálmán: Az alsó -tátrafiiredi lápos vidék nyári dórája. — Magyar Kárpát-
Egyesület Évkönyve. 18S8. ,132. 1.

Istvánffi Gyula : Jelentés a felső-magyarországi tőzegtelepek algologiai meg¬
vizsgálásáról. — A m. tud. akad. math. természettud. Köziem. XXIII. köt. 1888.
103. 1. 2 táblával.

4 A tőzegtelepek kutatásának fontosságáról. — Természettud. Közi. 1892. 136. 1

(184)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

‘■111

hogy az értekezlet egyhangúlag elfogadta indítványomat; a bizottság ala¬
kítása pedig annál gyorsabban mehetett végbe, minthogy éppen akkor hazápk
földmivelésügyének igen érdemes vezetője, gróf Bethlen András ő nagy¬
méltósága becses figyelmét a hazai tőzegtelepek esetleges értékesítésére is
fordította és a tőzegkutató bizottságnak nyújtott anyagi segély által
lehetségessé tette azt, hogy az működését azonnal meg is kezdhesse. Idő¬
közben éppen a miniszter úrnak ezen kezdeményezése folytán megbizatott
dr. Primics György bizonyos erdélyrészi tőzegtelepek vizsgálatával.1

A tőzegkutató bizottság, melynek előadói tisztével e sorok íróját tün¬
tették ki, első teendőjének tekintette azt, hogy hazánk tőzegtelepeinek elter¬
jedéséről és előfordulási körülményeiről bővebb tájékozást nyerjen és e
végett kérdő könyvecskét küldött széjjel az országba, melybe a kívánt felele¬
tek voltak bejegyzendők ; hogy azonban az adatok éppen azon vidékekre
nézve, melyekről a tőzegtelepeket illetőleg eddig vagy semmit, vagy csak
igen keveset tudtunk, minél megbízhatóbbak legyenek, a bizottság négy
botanikus tagtársat kért föl és megbízott azzal, hogy az illető vidéken
saját autopsia útján szerezzék be a szükséges adatokat. E szakférfiak : dr.
Istvánffi Gyula úr, a nemz. muzeum növénytani osztályának őre és egyet,
m. tanár ; dr. Mágócsy-Dietz Sándor úr, m. kir. főreálisk. rendes es egyet,
m. tanár ; dr. Filaeszky Nándor és dr. Schilberszky Károly urak, mind¬
ketten assistensek a budapesti tud. egyetem növénytani intézetében. Elég
szerencsések voltunk abban, hogy mind a kibocsátott kérdő könyvecs¬
kékre, mind a kiküldött szakférfiak részéről még az 1892-iki évben az ada¬
tok oly nagy mennyiségét nyertük, hogy a bizottság előadója még
ugyanabban az évben kimerítő jelentést szerkeszthetett, melyet e bizott¬
ság a miniszter úr ő nagyméltóságának átnyújthatott. 0 Nagyméltósága a
bizottságot azzal tüntette ki, hogy az említett jelentést egész terje¬
delmében a hozzá mellékelt, s Magyarország tőzegtelepeit föltüntető térkép¬
pel együtt 1892-évi működéséről szóló és a törvényhozás elé terjesztendő
jelentésébe fölvenni elrendelte. E jelentésnek nagyobb körben való elterje¬
dése czéljából a bizottság azt mint kiilönlenyomatot árúba bocsátotta.2
E jelentésben az előadó első sorban azon adatok közlésére szorítkozott,
melyek a tőzegtelepek mezőgazdasági jelentőségét illetik; de e mellett az
adatok olyan bőségében voltunk, melyeket még jókor a természettudósoknak
is tudomására hozni czélszerünek véltem. Ez indított engem arra, hogy a

1 Dr. Primics György : Az erdélyi részek tőzegtelepei. — A m. kir. földtani
intézet évkönyve. X. köt. 1. fűz. 21 1. több rajzzal. — V. ö. továbbá még dr. Lören-
they Imre : Adatok az erdélyi tőzegtelepek faunájához. — Értesítő az erdélyi
muzeum-egylet orvos- természettudományi szakosztályából. XVII. évf. 267. 1.

2 A kir. m. természettudományi társulat tőzegkutató bizottságának működése
1892-ben. A bizottság megbízásából összeállította dr. Staub Móricz tr., mint a bizott¬
ság előadója. 8". 67 1. 1 térképpel. Budapest 1893.

(185) 1S«

27S

Dí STAUB MÓRICZ :

térképét és az adatokból nyert főeredményt társulatunk 1894 április 4-én*
tartott szakülésén előterjeszszem ; a választmány pedig azzal tüntetett ki,
hogy a térképnek és az értekezésnek a Közlönyben való fölvételét jóvá hagyta..
Midőn ezt a következőben megteszem, egyszersmind a t. választmánynak
köszönetemet nyilvánítván ; fölhasználom egyúttal az alkalmat arra, hogy
itt e helyen is köszönetét mondjak azon uraknak, kik akkor, midőn a tőzeg¬
kutató bizottságot alakítottuk, páratlan előzékenységgel válaszoltak a lioz-
zájok intézett kérdéseimre és kéréseimre. Ezek dr. Cohn Ferdinand egye¬
temi tanár ur Boroszlóban, dr. Nathorst A. G. egyet, tanár úr Stockholm¬
ban ; dr. Fischer v. Benzon tanár úr Kiéiben, dr. Früh J. tanár úr Zürich¬
ben és Blytt Axel egyet, tanár úr Christianiában. Ez utóbbi szíveskedett
az ő saját szerkezetű tőzegfúróiból három példányt Christianiából megkül¬
deni, mely fúróknak bizottságunk kiküldött szakférfiai, a mint ezt szóban
és írásban erősítették, kitűnő hasznát vették. így dr. Istvánffi Gyula úr a
következőt írja: «A vizsgálati módokra nézve megjegyzem, hogy a tözeges
helyek fölkeresése, illetőleg megtalálása általában véve nem könnyű dolog
. a tőzeglápokat fölkeresve, első dolog mindig a növényzet karak¬
terének megállapítása volt, a mennyiben ezt az előhaladott évszak követ¬
keztében lehetett, t. i. a kaszálás és legeltetés után még megmaradt növény¬
zet összegyűjtése. Most lehetőleg a láp középső részének elérésére töreked¬
tem s fölásatva a földet, a fedő s következő lápos stb. rétegek felvétele
következett. A vastagság és rétegsor felvétele igen nehezen és hiányosan
történhetett volna a bizottság által rendelkezésemre bocsátott tőzegfúró
nélkül. Ezzel aránylag kevés idő alatt a láp különböző helyeiről vehettünk
próbákat s így az átmetszet megállapítása biztosabban volt eszközölhető.

Nevezetesen áll ez a lápföld vastagságára nézve . a fúróval való

vizsgálódásnál legfényesebb segítségét ép a próbaemelő kamara adja, a
fúró elzáródó kamarája elegendő próbát vesz magába a környezetből, hogy
az éppen elért rész minőségét megítélhessük.))

Kérnünk kell. hogy az érdekelt körök az itt közlőitekkel egyelőre meg¬
elégedjenek, de azon leszünk, hogy idővel hazai tőzegtelepeink szerkeze¬
téről többet mondhassunk.

Mindenütt, hol a talaj depressióiban a talajvíz vagy a légköri csapa¬
dék a fenék vízáthatlansága folytán összegyülemhetett, ott meg volt adva
az alkalom, hogy a vízhez kötött vegetatio letelepedjék, állandó tanyát
találjon. A kidőlő generatio hulláin új generatio helyet foglalván, a vege-
tabilis tömeg csakhamar olyanforma talajjá kezdett átalakulni, mely új,
az előbbeniektől elütő, de még mindig a vízhez kötött növényeknek nyújtja
a megélhetés föltételeit. Ez új vegetatio burka alatt a levegőtől tökéletesen
elzárva, vegbe megy a régi vegetatióban a sajátságos korhadási folyamat,
melyet mi tőzegképződésnek mondunk. A lápban azonban a vegetatio-

(186)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

279

nemcsak a szerint fog váltakozni, a mint a tőzegtalaj változik, hanem azon
tényezők változásának megfelelőleg is, melyek a tőzegtelep keletkezé¬
sét elősegítették és annak további képződését előmozdítják. Ezen tényezők
első sorban az éghajlat; mert világos, hogy a tőzegtelep vizének apadásával
illetőleg fölszaporodásával a tőzeget alkotó növényzetben is a meteorologiai
körülményeknek megfelelőleg változásnak kell beállania és ennek folytán
valamely tőzegtelep alkotó elemeinek tanulmányozása utján azon körül¬
mények fölismeréséhez is fogunk jutni. Maga a tőzegteleqiek mai elterjedése
is mutatja, hogy a tőzegtelepek geológiai és klimatológiai viszonyok kifejezői.
A legkiterjedtebb tőzegtelepek Európa, Ázsia és Amerika északi vidékein
fordulnak elő és pedig a mérsékelt övön belül ennek északi és déli határáig.
E vidékeken a tőzegtelepek óriási, gyakran összefüggő és több ezer kilo¬
méterre terjedő területet alkotnak. Warming és Holm Nyugat- Grönlandról
az északi szélesség 64 — 69° -a között is említenek tőzegtelepeket, melyeket
cyperaceák, mohok, füvek es empetrum alkotnak. Európa legnagyobb tőzeg¬
telepei északi Oroszországban vannak és magában Németországban 250 — 300
négyzet mértföld pusztán tőzegtalaj ; a nagy hollandi láp pedig 5200 ha-nyi
nagyságú. A tőzegalkotó folyamat a trópusokon belöl is érvényre jut ; de ott
nem a lapályokon, hanem csak a magas hegységekben fogunk vele találkozni;
Délamerikában a perui Andokban 4000 m-en fölüli magasságban vannak;
de Amerika déli csúcsain ismét a lapályok gazdagabbak tőzegben, mint a
magaslatok.

A tőzegtelepek két, növényzetük szerint egymástól elesen megkülön¬
böztethető alakban lépnek föl. Ott, a hol a légköri csapadék gyakorisága és
bősége első sorban táplálja a tőzegtelep növényzetét, ott leginkább olyan
növények fognak tanyázni, melyek a víz ama bőségét létezésükhez szük-
ségelik es már histologiai alkotásuknál fogva egész testüket teleszívhatják e
vízzel. Ilyenek a sphagnum nevű mohok, melyek létre hozzák az úgynevezett
föllápokat (dombos láp, Hochmoore, sphagnumláp, Heidemoore, supra-
aquaticae).

A hol pedig a tőzegtelep föntartásához a légköri nedvességen kívül
leginkább a talaj vize hozzájárul, ott a síkláp (réti láp, Niederungsmoor,
Flachmoor, infraaquaticae) lép föl legkülönbözőbb változataiban, a melyek¬
ről még alább lesz szó. Hazánk légköri csapadékban aránylag véve leg¬
szegényebb vidékein találkozunk siklápokkal is.

A negyedkor éghajlatáról, legalább nagy vonásokban, könnyen alkot¬
hatunk magunknak képet. Ha térképünket megtekintjük, azt tapasztaljuk,
hogy hazánk hegységövezte területe egy nagy depressio ; melyben síklápok
képződésére meg voltak adva a föltételek es a ki az alább következő részlet¬
adatokat is figyelemre méltatja, könnyen juthat azon föltevéshez, hogy a
térképen most elszigetelten álló nagyobb- kisebb síklápfoltok valaha nagyobb
kisebb összefüggő területeket képezhettek és ki a fölhozottakat ez állítás hihe-

(187) 18*

280

D! STAUB MÓRICZ:

tőségéhez még nem tartja kielégítőknek, azt egynéhány érdekes, de csak ez
után közzé teendő adatra már most is figyelmeztetjük. A diluviumot követő
kor és az újkor emberének alkotó keze sokat változtattak az ősi állapoton,
melybe hazánk földje a harmadkor megszűntével jutott. Maga a tőzeg éltető
eleme, a víz temette el a diluvium és az alluvium homokjával a tőzegtelepek
egy tekintélyes részét; egy másika magától szűnt mega csapadéki viszonyok¬
nak reá nézve rosszabbra való fordulása következtében ; végre az ember
művelésre való talajt keresvén, mesterségesen fosztotta meg a talajt vízétől,
lefolyást készítvén neki; a hegységből jövő vizeket pedig gátokkal és tölté¬
sekkel megakadályozta abban, hogy árterét időről-időre vizével áraszsza el.
Mennyi jutott e tekintetben hazánkban a természet rovására ; az leginkább
kiviláglik dr. Istvánffi Gyula úrnak az Olt-völgy tőzegtelepein tett észleletei¬
ből, egy olyan vidékről, a hol az emberi kéz még legkevésbbé avatkozott a
természet dolgába. Dr. Istvánffi Gyula úr a következőt mondja jelentésé¬
ben: . . . Ezen alkalommal is, mint régebben az árvái lápoknál,1 konstatál¬
hatni vélem a lápok lassú kiszáradását ; tudakozódásomra legtöbbször oly
adatokat nyertem, melyek a folytonos lassú kiszáradásra utalnak. A három¬
széki «Rétyi nyir» is példája ennek. Ez a nagy nyirberek számtalan apró
tószemeivel most egészen száraz homoksivatag, melyben a nyír- és égerfa
kis oázokon tenyész. Nemkülönben a vármegye felső részében és Petőfalva,
Kovászna, Borosnyó körül stb. találhatni egészen kiszáradt s kultúra alá
vont területeket, melyeket a katonai térkép még mint kultiválatlan, nyirkos,
zsombékos helyeket jelez. így miután sok helyütt, mint pl. a prázsmári szép
nagy tőzegnél is — nem sejtik e tőzeget és legelőnek használják a megszűnt
lápot — lehet mondani, hogy a mezőgazdasági értékesítés tényleg folya¬
matban van s a kulturföldek terjeszkedése mind szükebb határra szorítja
a lápokat. Brassó vármegye szép példa erre, hol a kultúra mind nagyobb
területet foglal el a tőzeges területből. »

Fölötte jelentékteleneknek kell mondanunk azon síklápokat, melyek
a hegységek völgyeiben találhatók. Kisterjedelmüek és nem igen vastagok ;
mely utóbbi tekintetben hazai síklápjaink egyáltalában nem igen tűnnek
föl. Egyes egyedül a marczalvölgyi (Vas és Veszprém vármegyék határán)
síklápot illetőleg azt írja a tudósító, hogy 10 m vastag és a mi még feltűnőbb,
dr. Istvánffi Gyula úr a borszéki 0- és Új-Sáros fürdő között kicsiny, de
8 m vastag gyeptözegtelepet talált. A baldóczi láp a Szepességben szintén
kis kiterjedésű láp, de 7 m vastag. Fölötte csekély azon síklápok száma,
melyeknél a tőzeg vastagsága az 4 m-t meghaladná ; hazai síklápjaink leg¬
többje 3 m-nél kisebb vastagságú — itt mindig a legnagyobb, a telep középső
részében megállapítható vastagságot értve — sőt az 1 m-nél vékonyabb tőzeg-

1 Jelentés a felső-magyarországi tőzegtelepek algologiai megvizsgálásáról. —
Math. és természettud. Közi. kiadja a m. tud. Akadémia. XXIII. köt. 1888.

(188)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

281

lápok sem ritkák. Ennek a jelenségnek magyarázatába még nem bocsátkoz¬
hatunk, hanem meg akarunk elégedni azon egyszerű geológiai tény elfoga¬
dásával, hogy az alföldünkön a harmad- vagy negyedkor okozta depressiók
nem oly nagyok, hogy ez által a tőzeg képződés aránylag véve hosszú időt
nyerhetett volna.

Azt hiszem, hogy a siklápok kezdetének időpontjára nézve is nyertünk
az új fölvételek utján fölvilágosítást, mert a legtöbb tudósítás szerint a sík¬
lápok kékes, csak néha szürkés agyagon települnek, mely agyag vagy a
diluvium egyik rétege, vagy talán a levantei kor agyaga, melyre alföldün¬
kön, valahányszor ott artézi kutat fúrnak, a diluviális kor rétegei után
bukkannak és e nézet nyilvánítására a beszerzett adatoknak a szentesi ártézi
küt szelvényével való összehasonlítás után följogosítva érzem magamat.1
Ritkán alkotja homokos agyag vagy homok az altalajt. A szent-ágothai síkláp
Nagy-Küküllő vármegyében homokkövén fekszik; a turócz vármegyei Haj-
Kopanicza nevű síkláp kavicson ; Zsebes abauj-torna vármegyei község mel¬
letti láp altalaja szürke márgás agyag, mely fölött apró kavics között nagy
görgeteg kövek is vannak.

Kevés palaeontologiai bizonyítékot szolgáltattak eddig nekünk sikláp-
jaink. Dr. Primics György (i. h.) az erdélyrészi Rohrbacli, Seged (Nagy-
Küküllő m.), Taplócza, Csicsó (Csík m.) és Szerdahely (Szeben m.) mellett
előforduló síklápokban sok csigahéjat talált, melyeket dr. Lőrenthey Imre
(i. h.) meghatározott. Összesen 20 még jelenleg élő es Erdélyben elég gyakori
édesvízi és szárazföldi fajhoz tartoznak, Trencsén vármegye egyik láp¬
jából is említ a tudósító csigahéjakat ; ezeken kiviil a Rohrbach-völgy láp¬
jából édesvízi szivacs spikulái is kikerültek ; de az akkori kor emlős állatjai
közül még kevés leletünk van. így a már említett Rohrbachvölgyi lápban
találták a mammnth, orrszarvú, Cervus elaphus, Bős primigenius és apró
növényevő állatok csont- és fogmaradványait ; a szepesmegyei Schwarzbach
középső völgyének lápjában pedig obszidián, kova és bronz eszközökön
kívül csontokot is, melyek között a rénszarvas lábszára is előfordulna.

Pokorny (i. h.) azt említi, hogy a magyarországi síklápokban a kifejlő¬
dés öt szakasza volna konstatálható. A láp kezdetét veszi olyan vizi növények
vegetatiojával, melyek a tőzegképződéshez semmivel sem járulnak (Hydro-
phytenmoor) ; ezt követi a nád, melyből a magyar tőzeg legnagyobb mennyi¬
sége keletkezett és mely valamennyi magyarországi sikláp alapja (Rohrwald,
a nád szakasza).2 A nád azonban későbben kihalásnak indul, helyét gvep-

1 Halaváts Gy. : A szentesi ártézi kút. — A m. kir. földtani intézet évkönyve.
VIII. köt. 6. füzet.

2 Érdekes Früh J. azon fölfedezése, mely szerint a svájczi lápoknál azt álla¬
píthatta meg, hogy még a fölláp is a náddal veszi kezdetét. <Wo ein Hochmoor vor-
kommt, ruht es als supraaquatische Formation dem Flaclimoor auf; nie habén wir

(189)

282

Dl STAUB MÓRICZ.

alkotó füvek és sásak foglalják el és így a láp a fejlődés harmadik szakaszába
lép, nádrétté (Rohrwiese) alakul át. E növényzet mindinkább átalakítja a
láp felületét, új meg új réti növények telepedhetnek rajta le ; a láp a rét
jellegét kezdi fölvenni, rétláppá (Wiesenmoor) változik át, mely vegetatiónak
hiányzik a tőzegalkotó mohok azon sajátsága, hogy a talaj vizét magokkal
fölemelhessék, a lápképződés a réti láppal nyeri befejeződését és a tőzeges
területen most a száraz, tőzegtelen talaj növényzete üti föl tanyáját. Sik-
lápjainkat tehát közönségesen három főalakban találjuk, melyeknek már
maga a nép réges-régen adott nevet. Ezek az ingoványok (ingó nádasok),
melyekből ha sás-fajok zsombékjai foglalják el a nád területét, a zsombé-
kosok keletkeznek és végre a valóságos réti lápok.

Bizottságunk még nem bocsátkozhatott lápjaink részletes tanulmányo¬
zásába, de az eddigi fölvételek adatai is, úgy látszik, megváltoztatják Pokorny-
nak a magyar síklápok fejlődéséről adott nézeteit. Síklápjaink egy részénél
a tőzeg három rétegét lehetett megkülönböztetni : de vannak két- sőt egv-
rétegüek is ; de a legtöbb lápban még az aránylag véve vékony telepekben
is akadtak, sőt helyenként bőven, fatuskók, fatörzsek, ágak és gyökerek ma¬
radványaira is, úgy hogy bátran föltehető, miszerint a magyar síklápok fej¬
lődésében egy erdei vegetatiónak is jutott szerep, annál is inkább, mert e
vegetatio maradványait a legtöbb esetben az alsó vagy középső rétegben
előfordulóknak mondják a tudósítók. Ez erdei vegetatiónak jelentősége
Steenstrup óta ismeretes és azóta a nyűgöt- ésészaknvugot-európai lápokban
ismételten megerősíttetett. E tekintetben minálunk igen kívánatos a részletes
tanulmányozás; de egynéhány lápról legalább annyit tudunk már, hogy a
famaradványok tűlevelűekhez tartoznak; sőt itt- ott az ilyenek tobozait is
találták.

Hazánk föllápjai nem foglalnak el kiváló helyet. Az eddigi adatok
szerint csak három vidéken találkozunk velők. A föllápokban leggazdagabb
az északi szélesség 49°-án túl és a keleti hosszúság 36 — 37 — 38°-ai között
fekvő vidék, melyre Árva, Liptó, Szepes és Turócz vármegyék területei es¬
nek. Ez egyszersmind Magyarország csapadékban legdusabb vidéke is, mert
annak évi mennyisége 1500 — 2000 mm közé esik1. Árva vármegyében
vannak a legnagyobb lápterületek, mert ott 20 és 30 holdnyi nagy lápokon
kívül még két 3635 ill. 1549 k. holdat elfoglaló terület ismeretes. E terület¬
től délkeletre esik csak egyetlen egy kis fölláp Szomolnok mellett. Világos,
hogy a légköri csapadék kisebb mennyiségének tulajdonítandó az, hogy a
Királyhágón túli föld középső vidékéről fölláp létezéséről tudomásunk nincs ;
csak a felföld keleti és nyugati szegélyén, de tetemes magasságban jutott

es direkt auf dér mineralisclien Unterlage getroffen.# (Zweiter Berickt dér Moorkom-
mission für das Jakr 1891/92).

1 Schenzl G. : A m. korona országainak csapadékviszonyai.

(190)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

“283

megint a föllápképződésnek tér ; a nélkül azonban, hogy különös mértékben
nyilvánulhatott volna.

A legvastagabb föllápokat nem is találjuk egyszersmind a föllápokban
leggazdagabb vidéken ; mert az árvamegyeiek vastagsága 1,5 — 4 m, a liptó -
és szepesmegyeiek 0,4 — 2 — 3 m között ingadozik ; csak a délkeleti hegyvi¬
déken van egy-kettő, mely nagyobb vastagságánál fogva figyelemre méltó,
így a Szt.-Anna tó melletti lápban a fúró egész hossziíságában — 10 Va m
— sülyedt el a sphagnumban, a nélkül, hogy fenékre illetőleg eltőzegesedett
sphagnumra akadt volna. Ivolozs megyében a Meleg-Számos föltárt egy föl¬
lápot, mely 4—8 m ; a Hideg-Számos pedig egyet, mely 6 m vastag.

A legtöbb jelentés szerint a föllápokban három tőzegréteg volna meg¬
különböztethető, melyek legtöbbjében famaradványok is fordulnak elő.

A mi föllápjainkból eddig még kevesebb palaeontologiai leletet isme¬
rünk mint a síklápjainkból; egyesegyedül egy régibb adatunk van, mely
szerint Árva megyében a Jablonka melletti tőzegben egy az elenével (Cervus
Alces) « analóg » agancsot tatáltak.1

Keveset tudhattunk megtudósítóink útján a föllápok altalajáról. A dél¬
keleti hegyvidéken ez szintén leginkább szürke, itt-ott homokkal kevert quarz
-és agyag, csak a Szamos melletti tőzeg települt a kristályos palák törmelékére.
Egyedül Rehmann A.-nak2 a Csorbai-tó föllápjairól mondottak után, melyek
szerint e lápok a glecserek alkotta tómedenczékben képződtek, azt hiszem,
nem tévedek, midőn Magyarország föllápjait postglacialis koruaknak
mondom.

A tőzegnek hazánkban való elterjedése és jelenlegi állapotja csak¬
ugyan, úgy látszik, igazat ad azoknak, kik azt állitják, hogy a tőzegképzödés
kelet felé sohasem jutott különös jelentőségre és hogy a mésztufa képző¬
déssel együtt most szünőfélben van.3

I, A Dunán túl.

Moson, Sopron, Vas, Zala, Somogy, Veszprém, Győr, Fehér,
Tolna, Baranya vármegyék.

Magyarország legnagyobb lápterülete a Duna jobb partján fekszik.
Annak mintegy góczpontját képezi a Hanság, mely nem egyéb, mint egy
nagy, úgynevezett «savanyú rét» és Sopron vármegyének északi részétől egé-

1 Jakrbuck cl. k. k. geol. Reichsanst. Wien. Bel. II. 4. pag. 160.

2 Rehmann A. : Eine Moránenlandschaft in dér Holien Tatra und andere
Gietscherspuren dieses Gebirges. — Mittkeilungen d. k. k. geogr. Ges. Wien 1893.
Bd. XXXVI. pag. 473.

3 V. ö. Staub M. : A gánóczi mésztufa-lerakodás flórája. — Földtani Közlöny.
XXIH. köt. 162 1.

(191)

284

U STAUB MÓRICZ

szén Moson vármegye déli részéig terül el. A Sopron vármegyei Széplak
községtől a Mosonvármegyei Lébeny-Szent-Miklós községig kb. 40 km
hosszúságban terjed ki; legnagyobb szélességét — 15 km — Osli községnél
és a Mosonvármegyei Tarosa községnél éri el.

Pokorny (i. li. 1 10. 1.) szerint a Hanságot egy dombsorozat (melyet kü¬
lönben a m. kir. földtani intézet térképe nem tüntet föl) tulajdonkép két
egyenetlen lészre osztja. A kisebb keleti lápmedencze Moson, Szt.-.János, Bő-
Sárkány és Lébeny között fekszik, Réthi és Kapi felé délnek tartva, a Ráb-
ezához ér ; a másik, a nyugoti ingovány sokkal nagyobb és magában foglalja
a Szt.-János, Bő-Sárkány, Osli és Tétény által képezett négyszöget ; azon¬
ban tulajdonképen a nagy-kapuvári égererdő, sőt az egész, Siittör és Kapuvár
környékéig terjedő térség is ide tartozik.

A bizottsághoz küldött tudósítás szerint a területet kb. 40.000 kát.
holdra becsülik ; Pokorny (i. h. 107. 1.) pedig említi, hogy egy 1858-ban
készült térkép szerint1 a területet 60.800 és egy 1826-ban kiadott térkép2
szerint 88.500 holdra becsültek.

Részletesebb adatokat vettünk az Albrecht föherczeg m. -óvári uradal¬
mához tartozó lápokról. A négy tagban fekvő láp kb. 6000 kát. holdat foglal
el és pedig:

a tárcsái legnagyobb hosszúsága 4,75 km, legnagyobb szélessége 2,10 km
a szent-jánosi « « 8,50 « « « 5,25 «

a császárréti « « 2,25 « « « 2,00 «

a mosoni « « 5,00 « « « 0,80 «

A lápok vastagsága 1,3 — 2 m között változik. Kisebb -nagyobb tavak,
erek és források vannak rajtok ; helyenkint meleg forrásokra is bukkannak
és ezeket az ottani tájszólás szerint « hevesek »-nek mondják. Mélységük
több métert is kitesz. A tőzegtelepben, melyben homok-, agyag- és
márga-rétegek is előfordulnak, a tőzegnek három rétegét lehet megkü¬
lönböztetni ; különböző mélységben fatuskókat és fatörzseket is találnak;
felsőbb részében követ (kőszerszámot?) és ősrégészeti tárgyakat is találtak
a magasabban fekvő helyeken (földvárdomb). 1

A tőzeg színe túlnyomólag fekete, szórványosan vörös-barna, altalaja
kékes agyag és az alatt kavics.

E nagy lápterület folytatódik Vas vármegyében, hol Nemes-Magasi
mellett a mezőlaki uradalomhoz tartozó «Bozót» nevű láp csak egyik részét
képezi a « Szélmezői) nevű 4 km hosszú és 1 km széles (a szomszéd terüle¬
tekkel együtt 25 — 30 km hosszú és 1 — IV2 km széles) lápterület. Közepén
3 m-en felül, szélén 0,6 m-nyi vastag. (Ez lesz ama terület, melyről Pokorny

1 Die Gegend des Neusiedler Sees bis an die Eaab und die Donau in Ungarn,
mit Entwürfen zűr Entwásserung des Hanság und Neusiedler Sees.

2 Administrative und Generalkarte des Königreiclis Ungarn.

(192)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

285

(i. h. 117. 1.) azt mondja, hogy a hőgyészi völgyteknőben fekszik és hogy a
kémlelő rúd sokszor még 12 lábnyi mélységben sem ért feneket). Famarad¬
ványokat nem találtak benne ; felső részében azonban meg nem határozható
csontokat. Kustyán környékén kőbaltákat és bronztárgyakat találtak, de
magában a tőzegtelepben még nem. Altalaja agyag, homok, márga. A tőzeg
vegyi vizsgálata a következő eredményt adta :

Víz .... ... ... ...

Szélmezei

tőzeg

13,19 s. r.

Kustyáni

12,83 s. r.

Ásványi rész... ...

9,27 « «

13,65 « «

Eléghető rész ... ...

77,54 « «

73,52 « «

Nitrogén ... ...

1,84 %

1,80 o/0

Foszforsav-. . ... ...

0,26 «

0,24 «

Káli ... ... ...

nyomokban

0,10 «

Víztartó képessége ...

1 : 3,7

1 :4,0

Pokorny (i. h. 122. 1.) szerint a megyében még a németújvári és vas¬
várijárásban is gyanítanak tőzegtelepeket, de onnét mostanáig nem jött
értesítés.

A Szélmező megint csak része azon tőzegterúletnek, mely a Vas- és
Veszprém megye határán elvonuló Marczal-völgyet foglalja el. Erről
ugyanis azt jelentik, hogy 30 évvel azelőtt lápos vidék volt, de most
szabályozás következtében majdnem kizárólag rétté változtatták át.
E völgy kb. 50 — 60 km hosszú volna ; Csögle és Kis-Czell között
elérné legnagyobb szélességét, ugyanis 6 km-t. Pokorny (i. h. 116.1.) is
azt mondja e vidékről, hogy nagy összefüggő terület, de az egyes részek
egymástól távol fekszenek és csekély kiterjedésűéit, minthogy a legnagyob¬
bak is felületes becslés szerint csak 100 holdasak. A mi tudósítónk a mar-
czalvölgyi tőzeg vastagságára vonatkozólag azt mondja, hogy az a 10 m-t
meghaladja (Pokorny csak annyit mond róla, hogy Egyházas-Rezső felé
van egy kiterjedt rét, hol a kémlő rúd csak 8 — 1 1 lábnyi mélységben érte
el a homokos altalajt), hogy fatörzseket és tuskókat találnak a tőzegben,
melynek legfelső rétege sötét-fekete és töméntelen csigahéjjal van keverve.

A Marczalvölgy ezen területét mintegy összekötik a Hansággal azon
« savanyú rétek » , melyek Sopron megye keleti határán a Rábamenti, továbbá
Hövej, Szany és Szili községek határában fordulnak elő.

Zala vármegyében az ú. n. « berkekben*) vannak nagyobb kiterjedésű
tőzegterúletek. Pokorny (i. li. 117. 1.) igen gazdagnak mondja e megyét
ingoványokban, különösen északi részében. Súmegh városától délnyugatra
egy nagy tőzegtelep terjed, mely azonban már Pokorny idejében ki volt szá¬
rítva és szántófölddé átalakítva.

Csab (Csab-Rendek), Rigács, Medgyes, Szegvár környékén, a Kigyós-
víz mellett, valamint Sárosd és Galsa községek mellett összesen mintegy
88 hold kiterjedésű ingovány- terület volna, melynek mai állapotáról még

(193)

I) STAUB MÓRICZ:

286

nem tudunk semmit. Ezen ingoványok, úgy látszik, a marczalvölgyi nagy,
de már kiszáradt lápterületekbez csatlakoznak és szintén már kiszáradtak.

Zala-Egerszeg, Keszthely és Nagy- Kanizsa között fekszik egy nagyobb
tözegterület, melyet a Nagy-Kanizsáról Szombathelyig vivő vasút átszel. Ez
volna tudósítónk szerint a «Kógyár-berek», melyben Alsó-Hahót, Felső-Hahót,
Pötréte, Alsó-Bajk, Felső-Rajk, Zala-Apáti és Pölöske községek határai
vannak.

A területnek kiegészítő részé lehet az, melyben a Szt.-András, Sándor-
háza, Bucsa, Hetés, Bucsu-Szt.-László községek határában levő lápok vannak
valamint a Zala folyó partjaira eső Szt.-Mihály, Hosszufalu és Szt.-Györgv-
vár községek lápjai is.

Ezekhez csatlakoznak minden valószínűség szerint még Szt.-Gróth
mezővárostól délre (Pokorny, i. h. 118. 1.) a Zala folyó mentén fekvő Zala-
Szt.-László és Gyülevész községek 139 holdra becsült tőzegtelepei.

E területektől nyugatra és délre Zala-Egerszegtől is fekszik egy nagyobb
terület.

Vindornyafok, Vindornyalak, Karmacs, Szántó, Cserszeg-Tomoj és
Keszthely mellett összesen 3546 hold területű tőzegtelepek vannak ; Keszt¬
helytől északnyugatra fél mérföldnyi távolságban fekszik telmőben a Hévíz
nevű fürdőhely ingoványa.

A Balaton északnyugati partján, Balaton-Fürednél (Pokorny, i. h. 1 19. 1.)
a tihanyi félsziget északi öblében Tihanynál és Aszófőnél keskeny ívben
fekszik a tőzeg. A víztől nád, a szárazföldtől pedig már rétek különítik el.
Területét 10 holdra becsülik. A tihanyi lápról megemlékezett újabban Francé
Rezső ur.* Szerinte e láp a tihanyi félsziget legdélibb csúcsát foglalja el; egy
része még most is ingoványos, süppedekes rét; a Balaton partja felől rész¬
ben igen vékony, homokos, kavicsos földréteggel van borítva. A tőzeg fő¬
tömegét A/nmm-levelek és gframmeö -maradványok teszik. Aszófőnél 5 láb
vastag földes tőzeg volna.

A tapolczai medenczében Szigliget és Hegymagos községben állítólag
200 holdnyi tőzegtelep van ; szintúgy említenek kisebb ingovánvokat Köves-
Kálla, Henye és Szent-Békálla mellől.

E helyek, valamint Balaton-Ederics és Keszthely környékén levő tőzeg¬
lápok csak részei lesznek Zala vármegye azon legnagyobb tőzegterületének,
mely a Balaton nyugoti partján fekszik. E telep nyugoti határát Sármellék,
Egerföld, Balaton -Mogyoród, Kis-Komárom községek kepezik, mely községek
az ingoványnál magasabban feküsznek. A nagy déli medenczétől elkülö¬
níti a déli vasút töltése. Egész terjedelmében 11.000 holdat foglalna el.
Sármellék mellett 6 láb vastag tőzeget találtak, de egyes láprétek 9 láb vastag
tőzegalapon nyugodhatnak.

* Földtani Közlöny, XXIV. köt. 114 — 115. 1. ,

(194)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

287

Ettől nyugotra fekszik azon terület, melynek határában Szabar, Nagy-
Rada, Kis-Rada, Garaboncz és a szomszédos községek tőzegtelepei vannak,
de részletesebb adatok kiterjedésükre nézve nem állanak rendelkezésünkre ;
a tudósító 0,5 m-re becsüli vastagságukat.

A Zala vármegyében előforduló tőzeglápokat Pokorny (i. h. 120. 1.) egy
hivatalos jelentés szerint 7256 holdra teszi ; de az ő véleménye szerint
azok tetemesebbek volnának.

A beérkezett jelentés szerint Somogy vármegye is nagyobb jelentő¬
ségű tőzegterület. A Balaton déli partján Kéthelytől Boglárig terül el az u. n.
«Nagy-Berek», mely 25 km hosszúság mellett 10 km széles, de kinyúlik
még délfelé a lősz és homok alkotta völgyekbe is. Nyugoti szélén feküsznek
B. -Keresztül’, B. -Újlak, Kéthely és innét egy ága nyúlik be a sári-völgybe
Gombán, Boronkán át egészen a marczali határba. Egy másik ág a táskái
völgyben lenyúlik egészen Csömendig, azaz a Balaton partjától 17 km-ig;a
harmadik ág Bazsáktól indul ki, de a tudósító szerint «végét nem lehet meg¬
határoznia, mert «ott nem járt senki ». Egy negyedik ág Öreglakig, sőt So-
mogyvárig terjed, mi a Balaton partjától számítva több mint 22 km-nyi
távolság. A sári-völgyi ágat 10 km hosszúnak mondják, de szélessége
csak nehány 100 m-nvi volna. Ennek, valamint a táskái ág tőzegrétegeinek
vastagságát 1 — 2Va m-re teszik.

Inkey Béla úr nyilvánvalónak tartja, hogy ezen egész területet hajdan
a Balaton vize lepte el, a mikor szintje a mostaninál még jóval magasabb volt.
A Balaton vizének szintje közepes állásnál 106 m magas a tenger fölött;
a «Berek» pedig 107 — 108 m-nyi magasságban fekszik; magától a tótóla
parton végighúzódó homokbuczkák szakadatlan lánczolata választja el.

Inkey úr a Nagy-Berek területét 35.000 holdra becsüli, de ez koránt sem
azt jelenti, hogy e tőzegtelep is ép oly nagy, mert a berek belsejében sok az
ú. n. « sziget», azaz valamivel magasabb és ennél fogva szárazabb részek,
hol tőzegképződés nem mehetett végbe, szintúgy a depressiókban, az ú. n.
«lápi tavakban» sem. Ennek következtében a 35.000 holdból egy nagy
részt le kell vonni; másfelől azonban az említett nyujtványok területe hozzá¬
számítandó, mely területek mint «nedves rótek» a tőzegtelepek takaróját
alkotják.

Az említett szigeteknek tulajdonítandó továbbá, hogy a Nagy-Berek
egyes részei külön nevet is nyertek, mely neveket a határos községtől vagy
pusztától vették kölcsön. Ezek az egyes berkek is elég tekintélyes területe¬
ket képeznek. A legnagyobbak köztük a «Buzsák-berek», melynek területe
3000 — 4000 kát. hold; a « Csehi-berek » 1500 — 2000 és a «Kis-Berényi-
bereko 1000 — 1500 kát. lioldnyi területek. A tőzegrétegek rajtok középső
részükben 2 m, szélükön pedig 0,2 m vastagok.

A Nagy-Berektől különválasztva, Lölle-falu és a Rádi-puszta között
fekszik egy kisebb tőzegterület, mely ugyanolyan alakú, mint amaz

(195)

288

D! STAUB MÓRICZ

és hasonló körülmények között keletkezhetett is. Területe kb. 400 hold;
a fekete földes takarót Inkey úr 20 — 30 cm vastagnak találta ; alatta leveles
és finom rostos tőzeg van, melynek vastagsága legalább 1 m, de helyenként
több is lehet.

Löllé-től nyugotra is van egy keskenyebb völgyben csekély tőzegláp,
ezt azonban Inkey úr víztől bontva találta. Délre a Nagy-Berektől volna még
Mesztegnyős község határában a «Landi-berek», melynek területe csak 10
kát. hold ; a vastagságát illetőleg tulajdonosa akként nyilatkozott, hogy az
több méter.

Pokorny (i. li. 121.1.) szerint meg Barcs és Durány községekben for¬
dulnának elő kiterjedt, «de igen éretlen » tőzegtelepek és azt hiszi, hogy a.
Dráva nagy mocsarai tőzegképződésre alkalmatosaknak látszanak ; de további
adatokat illetőleg mindeddig bővebb felvilágosítást nem kaptunk. Ezen te¬
rület mindenesetre alapos tanulmányozást érdemel.

Egy másik tudósító szerint igen valószínű, hogy Veszprém várme¬
gyében több tőzegtelep létezik. Következteti ezt nemcsak a talaj fekvéséből,
hanem abból is, hogy ezen mélyen fekvő zsombékos rétek előbb vízzel voltak
bontva és csak lecsapolásuk es szabályozásuk által lettek szárazzá téve.

Ugyanezen tudósító szerint a Balaton mellett a «Fűzfő» nevii vallás-
alapítványi birtokon is lehetnek síklápok.

Az enyingi határhoz tartozó Kustyán -pusztán (250 — 300 hold) a Sió
folyó mellett a tőzegláp 2Va m-re van kiásva ; a víz miatt nem lehet lejebb
hatolni.

A Hanságtól keletre eső vármegyékben nagyon jelentéktelenek a tőzeg¬
képződés nyomai.

Győr vármegyéből mindeddig nem kaptunk jelentést. Pokorny (i. h.
124. 1.) azt említi, hogy Ecs, Ravazd és Kajár községek mellett volnának
kisebb turfás ingoványok.

Tűnőiéiben vannak Fehér vármegye lápjai, mert a tudósító szerint
a volt Sárvíz földjén mindenütt található tőzeg és e terület majdnem az
egész megye hosszán vonul át és elterül Moór vidékétől Tolna vármegye
széléig. Vele, úgy látszik, összefüggésben van a Székesfehérvártól nyugatra
fekvő «Sárrét», mely már Pokorny (i. h. 124. 1.) idejében kiszárított lápme-
dencze lett volna ; azonban nem rég értekezett Lintner Sándor úr a Sárrét¬
ről,* melynek területét 40,000 holdra teszi, tőzegrétege Nádasd-Ladány
mellett 7 lábnyi vastag volna.

A velenczei tó Pokorny szerint (i. h. 124. 1.) számos nádszigettel van
borítva, melyek csak apró csatornák által vannak egymástól elválasztva.
Tömött, 4 — 5 lábnyi vastag nádgyökértömegekből állanak, melyek égethető

* Köztelek II. 1885. 1.

(196)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

289

anyagot szolgáltatnak. Déli irányban a tó Puszta-Dinnyés mellett mint kotús
lapály folytatódik Seregélyes felé.

Tolna vármegyében a Kapos-csatorna menten is vannak lápok, de
részletesebb adatot mindez ideig nem kaptunk; különben már Pokorny
(i. h. 122. 1.) említi., hogy a Kapos-csatorna melletti völgyréteken a föld¬
mívesek és pásztorok rakta tűz által gyakran földégések támadnak, miből a
tőzeg jelenlétére következtetnek.

Baranya vármegyében Pokorny (i. h. 122. 1.) szerint a dunamelléki
dárdai járásban volnának kisebb tőzegtelepek ; egy a mi bizottságunkhoz
érkezett tudósítás szerint a Dráva torkolata körül csakugyan vannak ((név¬
telen# síklápok, de nagyobbrészt víz alatt feküsznek, mert a belvizek torló¬
dása és a Duna és Dráva áradása következtében gyakran elöntetnek, de le-
csapolásuk után rétek, legelők, sőt szántóföldek is válnak belőlük.

II, A Duna és Tisza között,

Pest-Pilis-Solt és Kis-Kun, továbbá Bács-Bodrog; vármegyék.

Pest-Pilis-Solt és Kis-Kun vármegye nagy tőzeg területét illetőleg
nem kaptunk újabb értesítést ; ennélfogva jellemzésénél régibb és egy-két
újabb irodalmi adatra kell szorítkoznom. Maga a fő- és székváros környéke
ezelőtt, bővelkedhetett tőzeg-lápokban. Dr. Szabó J.* szerint a városligeti tó
környékén csak is turfás föld van, a városligettől északra a Piákos-patak
mentén, az Angyalföld felé húzódva, 5 — 6 láb vastagságú tőzegtelepek van¬
nak, kezdve közel a Dunához, egészen a Pascal-malomig. A nevezett malom
körüli vegetatio még most is elárulja a tőzegtalajt. Ebhez csatlakozik ama
nagyobb terület, mely Szabó tanár szerint a csömöri-patak völgyétől a Duna
felé húzódik, a Káposztás- Megyer es Fóth közé eső részét «Sárfüzrétnek»
mondják. Nagy ingovány-terület ez, sással benőve és néhol veszedel¬
mesen süppedékes. Az ottani pióczagödrök tőzegrétegben vannak kiásva.

E területtel szemben fekszik a Duna balpartján a volt ó-budai lőpor¬
malom. illetve a mai római-fürdő területén egy jól kifejlődött zöldláp.

Gödöllő és Isaszeg között, de közelebb az utóbbi községhez akadunk
megint a Kákos-patak völgyének tőzegterületeire ; szintúgy Gödöllőtől északra
Veresegyháza mellett találunk egy jelentéktelen, talán Va holdnyi nagy
területre.

E megye tőzeges területe folytatódik kelet felé, mert Pokorny szerint

* Szabó J. : Budapest és környéke geológiai leirása (1879), 12. 1.

Szabó J. : Göd környéke forrásainak geológiai és hydrograpliiai viszonyai. —
Értekezések a természettud. köréből. XVIII. köt. 1888. 23 — 24- 1.

Földtani Közlöny, XXIV. köt. 1894- .

19

290

K STAUB MÓRICZ:

(i. h. 122. 1.) Kernek a gubacsi pusztán Soroksár mellett is talált tőzeget és
Inkey Béla úr* Puszta-Szt.-Lörincz nyugoti részében es ismét lejebb még
a soroksári határban is talált tőzeget 5 — 7 cm-nyi vastagságban.

A fő- és székváros legközelebbi környékén levő tőzegtelepek legtöbbjét
azonban jelenleg egy m-nél is vastagabb homokréteg borítja, mindazáltal
azt hiszem, hogy észak-nyugoti szegélyét képezték ama nagy zsombék-terü-
letnek, melyet a Duna és Tisza között (Pokorny i. h. 123. 1.) Ócsától, mint
legészakibb ponttól, 17 — 18 mértföldre egész Bajáig lehet követni. Széles¬
sége az egész területnek igen változó; dr. Szabó J. tanár szerint északdéli
irányban a Dunáig a következő helységek határain megy keresztül, u. m.
Ocsa, Sári, Adacs, Peszér, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fiilöpszállás,
Akasztó, Szt.-Király, Kalocsa, Keczel, Császártöltés, Nádudvar, Sükösd,
Csanád, végül Szt. -István Baja mellett. Az északi vidéken « Tarjám- nak, a
délin « Orjegn-nek mondják és feltűnő, hogy bizottságunk onnét egy-két
tagadó adaton kívül egyéb adat birtokába nem juthatott, noha tudva van,
hogy az Örjegben a 70-es években a tőzeg értékesítésével tüzelő anyag gya¬
nánt egv különben csakhamar tönkre jutott részvénytársaság foglalkozott.
A sárköz-őrjegi csatorna, azt hiszem, rövid idő múlva szárazzá fogja tenni
ezen területet.

Pokorny (i. h. 124. 1.) szerint Nagy-Kőrös határában is volna egy
több holdat tevő és « Szurdok » nevű, továbbá a Kis-Kun-Félegyházától dél¬
nyugatra fekvő Jász-Szent-Lászlón (Szent-László puszta) is egy kisebb tőzeg¬
telep (i. h. 127. 1.).

Bács-Bodrog vármegyében a beérkezett jelentések szerint tőzegte¬
lepet nem ismernek, pedig annak idején az is mocsaras terület volt. Pokorny
nem tesz említést e vármegyéről ; alighanem a Ferencz- és Ferencz-József
csatornák járultak hozzá e vidék vizeinek lecsapolásához.

III. A Tisza balpartján a Marosig.

Szabolcs, Szatmár, Hajdú, Jász-Nagy-Kim-Szolnok, Bihar,
Békés, Csongrád, Csanád, Arad vármegyék.

Pestmegye volt mocsarai és nádasai területével összefüggésben állha¬
tott hajdanta Magyarország legnagyobb mocsárvidéke, a * Sárrét*, melynek
területét kb. 30 négyzet mérföldre becsülték és mely a Berettyó, Hortobágy
és Sebes-Kőrös vize mellett fekszik ; azonban már Pokorny (i. h. 128. 1.)
megemlíti, hogy ezen mocsár nagy része részint a Tisza-szabályozás, részint

* Inkey Béla: Puszta-Szent-Lőrincz (Pestm.) vidékének talajképzése. — A m. kin.
földtani intézet évkönyve. X. köt. 3. fűz. 1892.

(198)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

291

a Berettyó és Körös töltései és csatornázása következtében szárazzá lett
téve. Mintha a mostani nemzedék a volt ingoványokról már mit sem tudna,
Csanád, Jász-Nagy-Kun-Szolnok és Bihar vármegyékből csak tagadó tu¬
dósítást vettünk.

Pokorny (i. h. 1.) szerint csekély földemelkedések három lápmeden-
czére osztják ezen mocsaras vidéket, melynek középpontjában Füzes-Gyar¬
mat fekszik.

A délkeleti medenczét, a « Sebes-Kőrös Sárrét# -et, elkülöníti Bakon-
szeg és Szeghalom között az új Berettyó- csatorna. Ez lehet azon terület,
mely Inkey Bút, a úr szerint Vésztő helységtől északkeletre 5 — 6 km-re a Sebes-
Kőrös mindkét oldalán fekszik és kb. 3000 holdnyi kiterjedésű.

A szabályozott és két gát közé szorított Kőrös két egyenlőtlen részre
osztja az egész lápot, mely ezen folyó régi ártere volt. Az északra eső rész
neve « T ordai rét » ; a nagyobbik déli rész pedig a katonai térképen «nád-
rét»-nek van nevezve, de a vidéken inkább a Nagy r ét » neve alatt ismeretes.
Ez utóbbi tiszta síkláp, mely főleg nádgyökerekből áll, kevés sással.
A tenger fölött 87- — 89 m-nyi magasságban fekszik. Az egyik helyen a tőzeg¬
láp vastagsága szélén 50 cm, mely tiszta tőzeg 10 — 20 cm vastag földes
réteggel van födve ; alul pedig tisztátlan turfás agyagba megy át, míg 1 m
mélységben már kékes színű agyag található ; de e helytől messzebb menve
az 1892. évi égés helyen a könnyű humuszréteg alatt közvetlenül lehet 1 m
vastag tiszta tőzeget találni és az alatt feketés színű agyagot. A tiszta jó
tőzeg színe világos barna ; a növényszálak rugalmasak és kevés változást
mutatnak. Az alsó réteg már feketés humuszos agyag.

Az északi medenczét, a « Berettyó- Sárrét- e t»> elválasztja egy Füzes-
Gyarmattól Csefán, Harang, Örvény és Bucsa-pusztán keresztül északnyu¬
gatra vonuló földemelkedés. Ebben csak 8 lábnyi mélységnél akadtak agyagos
altalajra, mely vastagságból a tőzegre és nádtakaróra középszámítás szerint
5 — 6 láb esik. Ennek égjük részét képezheti ama 1000 holdnyi nagy lápte¬
rület, mely égjük tudósító szerint Kátasarok mellett s Füzes-Gyarmattól
s/4 órányira fekszik.1

A délnyugati medencze, a « Névtelem , Füzes-Gyarmat és Turkeve között
fekszik, 4 mértföld hosszú és járhatatlan.2

E terület Békés, Bihar és Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyékben fek¬
szik és Szerep, N. -Puszta, Bucsa és Puszta-Ecseg között húzódó kisebb föld¬
emelkedések elkülönítik a legnagyobb részével Jász-Nagy-Kun Szolnok
vármegyében fekvő « Hortobágy - Sárrét » kiterjedt mocsaraitól, melyekben
annak idején már Pokorny (i. h. 127. 1.) hiába kutatott tőzeg után. Legfel¬
jebb féltözeg fordult ott elő.

1 «Egy talaj speczia,litás». — Mezőgazdasági Szemle 1891. 510 1.

2 V. ö. még dr. Szabó J. tanár tiszavidéki térképeit.

(199)

19*

292

D' STAUB MÓRICZ :

Bihar vármegyében Pokorny (i. h. 131.1.) szerint Ér-Mihályfalva
(Debreczentől 6 mértföldre) mellett egy meglehetős kiterjedésű és 1 V 2 láb
vastag tőzegtelepnek kellene lennie.

Szabolcs vármegye is gazdagabb volt valaha lápokban. Pokorny
(i. h. 132. 1.) e vármegye tőzegtelepeiről keveset tudhatott meg. Szerinte
Nagy-Kálló és Nyíregyháza vidékén fordulnának ilyenek elő ; továbbá nagy
kiterjedésű zsombékok találhatók a vármegye nagy homokvidékének teknő-
alakú mélyedéseiben ; a legnagyobbak köztük a nyírbátori járásban Nyir-
Lugos és Nyir-Béltek között vannak. Ibrány község határában vett értesülés
szerint számos úszó láp volt, melyek a Tiszaszabályozás s a belvizek leveze¬
tése után többnyire kiszáradtak és szántóföldekké lettek átváltoztatva.

Az egyes lápoknak külön nevük van, u. m. Palló-láp, Esbóhalmiláp,
Kullancs-láp, Kerekes-láp,1 Falu-tava-lápja, Sánczhalmi-láp, Esztárka, Tar-
dacs, Orcz, Koji, Szürtés, Ánnok, Kistó, Baritó, Perbát, Egett-érfark, Csövely,
Gáborláp, Pogány- sziget. 2 Kiterjedésük különbözik ; Bleuer Mór úr birtokán
vannak a legnagyobbak. Vastagságuk 0,6—1 m és három rétegűek. Az alsó
barna rétegben eddig két nagy tölgyfa- tuskót (?) találtak.

Szabolcsmegve lápterületei valószínűleg csak részei a szomszédos ecsedi
lápnak.

A m. kir. vegykisérleti állomáson 1889-ben végzett elemzés Bleuer úr birtokáról
vett három minta szerint a következő eredményt adta :

Hygroskopikus

víztartalom

Száraz Ásványi

anyag rész a száraz

, Szerves
anyagban

A nem száraz
anyag faj súly*

%

%

%

I. szálas tőzeg „

51,88

48,12

14,40

33,72

0,997

II. szurkos tőzege¬
in. érett vagyis szur¬

6S,31

31,68

11,55

20,13

1,116

kos tőzeg ... ...

. 79,50

20,55

6,16

14,34

1,126

Víz Szén

Hydrogen

Nitrogén

Oxygen

Hamu

Caloriák

105°C

-nál szárítva

I. — 36,86

4,24

1,78

27,20

29,92

2029

II. — 34,65

3,64

2,24

23,02

36,45

2857

III. — 37,70

3,90

1,88

26,44

30,08

3032

Légszáraz állapotban.

I. 20,00 29,49

3,39

1,42

21,76

23,94

2299

II. 20,00 27,72

2,91

1,79

18,41

29,16

2162

III. 20,00 30,16

3,12

1,51

21,15

24,06

2303

1 E fekete halom lenne a monda szerint Szabolcs vezér sírja.

2 Ez mintegy 200 lioldnyi terület, mely turfás lápok és tavak közepén fekszik.
Vsak keskeny «gázlók», «rónák» vezettek oda az ingovány közé. Tatárjáráskor egy
csapat tatár üldözés közben behatolt a szigetre; de a nép előlök a másik rónán
elmenekült; a tatárok pedig nem találva meg akijárót, mind éhen vesztek. Azóta
nevezik Pogányszigetnek.

(200)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

293

Dr. Csanády Gusztáv által Keszthelyen 1892-ben 10 beküldött próbán végzett
elemzések középértéke :

w/o-os viztartalom 100°C-nál ...

_

- -

13,360

•/o-os hygroskopikus viztartalom 15

»°C-nál

- -

9,469

Szárított

Légszáraz

Hamu

Ásványi részek ... ... ...

anyag

7o 7o

35,233 —

Szerves részek... ... .._ ...

64,827

—

100 súlyrésznek vízfölszivó képes¬
sége ... ... — ... ... —

260,200*

Széntartalom ... ... .. . ...

33,891

29,349

—

Hydrogentartalom ... ...

3,581

3,083

Nitrogentartalom ... ...

1,703

1,467

0,154

Oxygen tartalom.. . ... ... ...

25,583

22,174

Foszfortartalom

—

—

0,207

Kálium tartalom _ ... ...

—

—

0,111

Hamutartalom. _. ... ... ...

35,233

30,149

Caloriák ... ... ... ... ...

29 121 2

2509

Fajsúly

—

0,765

Szatmár vármegyéből egyrészt azon értesítés érkezett, hogy Szat-
már-Németi területén nincsen láp ; másrészt a híres ecsedi lápra vonat¬
kozólag egy újabb közlemény azt mondja, hogy legnagyobb részében még
ősi állapotában van ; azonban már neki is ütött az utolsó órája. Területe
80.000, egy újabb közlemény szerint pedig 150.000 kát. hold. Pokorny
(i. b. 192. 1.) szerint vannak az ecsedi lápban tőzegtelepek és pedig északi
része e tekintetben gazdagabb volna mint a déli ; különben jelenleg
tanulmány tárgyává lett e láp.

Pokorny (i. h. 134. 1.) szerint tőzegkepződések meg a szatmári járásban
Sárköz-Újlak, Adorján, Egri és Mikola határában fordulnak elő.

Hajdú vármegyéből tőzegtelepek létezésére vonatkozó tudósítás nem
érkezett be. Pokorny sem kapott onnét adatot.

Arad vármegyéből egy beküldött jelentés szerint ott nem ismernek
tőzegtelepet, de tekintettel Csanád, Békés és Bihar megyékre, hol a nádasok
közelében tőzeget találtak, valószínű, hogy ez Aradmegyében is hasonló
körülmények között fordul elő ; de még eddig senki sem törődött vele. Az
1875-ben végzett kataszteri munkálatok szerint Arad vármegyében 357 kát.
hold a nádasokra esik. A legnagyobb a szabadhelyi (79 kát. hold) és a
galsai (73 k. h.); ezután következik a paulisi (53 k. h.), a borzovai (40 k. h.);
a többiek jóval kisebbek ; sőt öt csak 1 kát. holdnyi.

1 Legkisebb érték: 136,5 (szálas, Luclit-géppel préselt tőzeg) ; legnagyobb érték;
422,2 (zsánai szálas tőzeg a középső rétegből; ennek felső rétegbeli tőzege: 249,2.)

2 Legkisebb érték : 2239 (préselt szálas és korhanyós tőzeg [légszárazon : 1907]) :
legnagyobb érték: 3371 (pogányszigetbeli légszáraz szálas tőzeg).

(201) 19a

294

I>t STAUB MÓRICZ

IV, A Maros, Tisza és Duna között.

Temes és Torontál vármegyék.

Temes vármegyéből vett két tudósítás tagadó választ adott ; csak a
középponti járásból jelentették, hogy ott egy helyen volt láp, de ez már
kiszáradt. A Iviszetó környékén előforduló réti lápokról azt mondja a
tudósító, hogy azok nem vehetők számba, mert egy negyed holdon aluli
területeket foglalnak el és nyáron rendesen szárazok. Pokorny (i. h. 138. 1.)
szerint akkor azt állították, hogy az alibunári mocsár keleti szélén is
fordulna elő tőzeg.

Torontál vármegyéből szintén tagadó válasz érkezett. Pokorny
(i. h. 138. 1.) azt írja, hogy Alibunárban nincsen tőzegtelep, de az ilancsai
mocsár tartalmaz tőzeget és ez Ürményháza mellett is található.

V, A délkeleti hegyvidék.

Torda- Aranyos, Kolozs, Maros-Torda, Kis-Küküllő, Aagy-
Küküllő, Alsó-Fehér, Csík, Háromszék, Brassó, Fogaras,
Szeben, Hunyad, Krassó-Szörény, Besztercze- Aaszód, Szol-
nok-Doboka vármegyék.

E vidékről alig hiszem, hogy már kellő tudomásunk volna, mert a he¬
gyek között sokkal több fölláp fordulhat elő, mint a mennyiről eddig értesül¬
tünk.

Az eddigi kutatások szerint

Torda-Aranyos vármegyében Bisztra község határában fekszik a
kapaczinai felláp kb. 15 kát. holdnyi és a «Muntele Strezsin» nevű felláp
kb. 8 — 10 kát. holdnyi területtel. Ugyanott a havasi legelők hajlásaiban
vagy patakok forrásai körül még hat, Va — 6 kát. holdnyi területű láp fekszik.
Ezek némely helyeken 3 m mélyek.

Kolozs vármegye völgyeiben jelentéktelen zöldlápok feküsznek;
ilyenek dr. Primics György (i. h.) szerint :

a) a Marótlaka és Malomszeg közti völgynek kb. a közepe táján, a
Kalota-patak balpartján fekvő 1 — 2 m vastag, idős tőzegtelep, mert
képződése már rég befejeződött. Középszámítás szerint 450 m hosszú és
400 m széles; területe tehát megközelítően 180.000 m2.

b) Marótlaka alsó szélén a Boka-féle malom mellett fekszik az alig.
500 — 000 m2-nyi terjedelmű és 0,5 m mély zöldláp.

(202)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

295

c) Br. Koch Antal * említi a Vásártelkinél fekvő vitriolos tőzeglápot,
melynek területe kb. 3500 m2 és átlagos vastagsága I V2 m.

Szintúgy nem igen tekintélyesek az e vármegyéből ismeretes fellápok.

a) A Meleg-Számos mentén, a Teru-Serát fűrésztelep mellett fekszik
egy felláp, melyben a tudósító szerint a tőzeg a folyó jobb partján 4 — 8 m
magas falat képez. Ez lehet ama telep, melyről dr. Primicsís (i. h. 3. 1.) tesz
említést.

b) A Hideg-Számos mentén a dámosi erdőliázzal szemben fekvő
telepeken a tőzeg a folyó jobb partján 6 m vastagságú (Dr. Primics
i. h. 6. 1.).

c) Magyar-Valkó község határában, a Meleg-Szamosba szakadó Roska-
patak főforrása baloldalán elterül egy 88.200 m2-nyi (221 D°) terjedelmű
és 2 m vastag fölláp. A láp alapját a vizet nehezen átbocsátható kristályos
palának apró törmeléke képezi, mely rétegszerűen borítja a szálban levő
kristályos palákat.

Dr. Istvánffi Gyula úr, a kir. m. természettudományi társulat tőzeg¬
kutató bizottságának kiküldöttje jelenti, hogy

d) a torda vármegyei Szelicse község határában, de a Peana-hegy
tövében (Kolozs vármegye) fekszik egy 150 m hosszú, 100 m széles és
közepeben 5V2 m vastag felláp. Dr. Istvánffi úr csak a fedő és a sötét-barna
színű alsó réteget tudta megkülönböztetni, melyben fatörzsök is vannak.
Az altalaj szürke agyag.

Egy másik tudósító szerint Oláh-Újfalu határában, a «Dosz» -dűlőben
és Szász-Ludvég határában a «Fandotina»-dülőben is találhatók tőzeg
nyomai.

A Kalin-caszu havason is vannak tőzegtelepek.

Dr. Primics (i. h. 3. 1.) említi még, hogy egy régibb (1840) adat szerint
Kalotaszegen a Szénhely nevű helyen előfordul tőzeg.

Végűi itt kell fölemlíteni a Bihar vármegyében Kerner Antal tanár
által (Pokorny i. h. 132. 1.) a Szamos forrásainál felfedezett fellápokat is.
Az Oncsásza mellett a Petro-Ualhariuluj aljában levő völgyben, a Vale a
Gropili nevű helyen fekszik egy 20 — 30 holdnyi nagy felláp.

Maros-Torda vármegyéből eddig csak egy, de tagadó értesítés jött.

Udvarhely vármegyéből csak az egy Szombatfalva község határá¬
ban, a Sós-patak jobb partján és a Szejke-íürdő alatt fekvő 5 holnyi nagy¬
ságú, 30- — 50 öl szélességű, de 5x/2 m vastag zöldlápról értesültünk. Ingo¬
ványos gyeptőzeg az, mety az ember lába alatt rezeg, inog. A fedő réteg
alatt 30 cm vastag fekete tőzeg és ez alatt fekete, gyékény levelekkel kevert
tőzeg fekszik. A telepben elszórtan fatörzsdarabokat találtak. Az altalaj
szürke agyag.

* Földtani Közlöny, XIII. köt. 51. 1.

(203)

19*

296

TO STAUB MÓRICZ

Alsó-Fehér vármegyében az Aranyos déli és keleti oldalán Offen-
bánya és Ponor községek határában, az Aranyos és Ompoly vízválasztóján
1000 — 1750 m-nyi magasságban a tenger színe fölött bárom nagyobb és
hat kisebb felláp található. Ezek között a legtekintélyesebb a «Mluha»,
melynek területe 25 — 30 kát. hold és vastagsága meghaladja a 4 m-t.
A láp területén négy kis, alig 5 — 10 m2-nyi területű nyiltvízü tócsa talál¬
ható, melyeket a környékbeli nép feneketleneknek hisz ; megmérve azonban
alig 2 — 3 m-nyi melyeknek bizonyultak (Dr. Primics i. h. 7. 1.). 1

Kis-Küküllö vármegyéből tagadó tudósítás érkezett.

Nagy-Ktiküllő vármegyében dr. Primics (i. h. II. 1.) szerint a Szent-
Agotha es Apátfalva községek határát képező Rohrbach nevű patak völgyé¬
ben Kövesdfalu felett kb. 195 holdnyi nagy zöldláp fekszik, melyről
azt mondják, hogy igen régi, valószínűleg azért, mert teljesen száraz
területeket képez, melyeken kaszálók és szántóföldek terülnek el.

Előfordulása a Rohrbach-patak völgyének azon tágulatára szorítkozik,
a mely Kövesd falu felett mintegy 2,5 km-nyire kezdődik és fölfelé egészen
a patak szétágazásáig terjed. A tőzegtelep ezen völgytágulaton végig mint¬
egy 200 — 500 m szélességben közel 5 km-nyire elnyúlik.

Tőzeg és iszapos üledék nehány helyen többszörösön váltakozik egy¬
mással, de leggyakrabban az utóbbi a tőzeg alatt terül. Az összes tavi
lerakódás általában igen tetemes ; a legtöbb helyen a 3 m-t is meghaladja.
A tőzegréteg a telep különböző részeiben különböző vastag; a völgy alsó
részében általában sokkal vékonyabb mint a felsőben. Vastagsága alul
átlag 0,5 m-nek vehető ; a felső részben pedig több helyen 2, sőt 3 m-nyi
vastag tőzeglerakódást is találhatni.

A tőzegben apró édesvízi szivacsok föltűnő bőven fordulnak elő ;
szintúgy itt-ott édesvízi és szárazföldi csigák héjai is, melyek a következő
fajokhoz tartoznak: Helix sp., Helix (Petasia) bidens Chem., Hyalina
(Polita) nitens Mich. var. Szépii Hazay, Buliminus (Chondrula) tridens
Mull. var. albolimbatus Pfeiff., Succinea (Luvena) ohlonga Drap. var-
Szinneyana Hazay, Limnaeus (Limnophysa) fragilis L., L. palustris Mull.,
Bgthinia tentaculata L. 2

A kihalt emlős állatok csontmaradványai elég gyakoriak benne ;
így kikerültek már belőle mammuth -fogak, agyartöredékek, lábszár¬
csontok, rhinoceros koponyájának töredéke, alsó állkapcsa és lábszár¬
csontjai ; Cervus elaphus agancsai és lábszárcsontjai és még egyéb apróbb

1 V. ö. Csató János: A Mluha nevű tó (Teu Minin) és viránya. — Magyar
Növényt. Lapok. IX. évf. 188ő. 1 — 8 1.

2 V. ö. Lörenthey Imre : Értesítő az erdélyi museum egylet orvos-természet¬
tudományi szakosztályából. XVII. évf. 267 1.

Petasia bidens Chem. nem kihalt alak, a mint Primics tévedésből mondja,,
hanem Erdélyben nedves, mocsaras helyeken el van terjedve (Lörenthey).

i2040

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

297

csontok ; növényevők, Bős primigenius csontjai. Dr. Primics egy elkorhadt
fatönköt és egy actinolit-palából való simára kopott kőlapnak töredékét is
találta.

A tőzegtelep altalaja vékony márgarétegcsékkel váltakozó homokkő,
melyben helyenként ujjnyi vastag kőszénrétegcséket is láthatni betele¬
pülve. E homokkő valószinüleg a legfelsőbb neogenhez tartozik.

E megyében dr. Lörenthey Imre (i. h. 269. 1.) úr szerint dr. Ivoch Antal
egyetemi tanár úr 1890 augusztus havában Segesvártól délre Segesd és
Trappold között egy több mint másfél kilométer hosszéi posványos rétre
akadt, melynek altalaját agyagos tőzeg képezi. A Seges-patak ezen vizenyős,
tözeges talajba vájta medrét és így feltárta a tőzeget, melyben a következő
-csigák héjai fordulnak elő : Hyalina (Vitrea) Andreáéi Böttg., Cochlicopa
(Zua) Inbrica Mull., Papa (Pupilla) muscorum L., Succinea ( Ner is torna)
putris L., Cory ehium minimum Mull., Limnaeus (Limnophysa) palastris
Mull., Planorbis (Syraulus) Gredleri Bielz.

A keleti Ivárpátlánczot elfoglaló Csík vármegye zöldlápokban gaz¬
dagabb mintsem fellápokban.

Dr. Istvánffi Gyula úr a következőket kutatta :

a) A tusnádi fürdőtelep alatt az Olt völgyében, a temető területe és
szomszédsága fekete tőzeg. E részt «Kicsi Bükk»-nek hívják; fölfelé az
Olt mentén egészen a szegények fürdőjéig terjed, hossza kb. 200 m, leg-
legnagyobb szélessége 30 m. E tözeges lerakodás a fürdőtelep alá is
benyulik és állítólag az egész telej) alatt volna elterjedve. Legnagyobb
vastagsága 2 m.

Tusnád fürdő mellett T.-Ujfalu felé a Várteteje hegyoldalnak az
országút felé bocsátkozó lejtője is tözeges, de csak 20 — 30 cm vastag. Szeli
a Verespatak. Altalaja vörös agyag.

b) Tusnád község és Verebes között fekszik az Olt völgyében a «Benes»
nevű, 1 ,5 km hosszú és 1 km széles gyeptőzeges terület, mely közepén 3 m
vastag. Java része gyengén zsombékos, annyira lágy, hogy még a marha¬
járás nyoma is fölrontja és zsombékossá teszi.

c) Az Olt völgyében fekszik még Csík-Szent-Simon mellett a «Nagy-
és Kis-Ladmány» nevű dombok és a «Nagyviz» és a «Tekeres» nevű
patakok között egy kiszáradt síkláp, melynek neve « Sárköz# vagy « Aladár ».
Hosszúsága 1000 m, szélessége 500 m; a legfelső sárgás barna réteg 15 cm
(ez a rész a 60-as években megégett, azóta neve «a föld égése »); a második
fekete réteg 20 cm ; a harmadik szintén fekete, de tömöttebb réteg 5 m
vastag ; ez alatt fekszik szürke agyag, 6 m-nyi mélységben homok.

d) Csíkszeredától Taploczán át a Csinó mentén egész Csík-Mádé-
falváig terjed egy tőzegtelep nyúlvány, mely dr. Primics (i. h. 18. 1.) szerint
az erdélyi részekben minden tekintetben a legjelentékenyebbik. Az Olt
baloldalán elterülő tágas völgylapálynak javarészét elfoglalva, Ceík-

(205)

1)£ STAUB MÓRICZ:

2(JX

szereda felső végétől fölfelé Mádéfalváig közbeszakítás nélkül nyúlik. Az
Olt mentén tehát a tőzegtelep 8 km hosszú, de szélessége is igen tetemes,
többnyire 1 km, több ponton azonban 2 km körül is van. Az egész tőzeg¬
telep területe tehát középszámítás szerint 1 2.000.000 m'2 (kb. 20 k. h.).
Tulajdonkép két vonulatát lehet megkülönböztetni. Az egyik Csíkszeredá¬
tól kezdve közvetlenül Taplocza mellett vonul el és egészen Csicsó falúig
terjed ; a másik pedig az Olt mellett az Olthid tájékától kezdve egészen
Mádéfalváig nyúlik fel. A két vonulat közé, Csicsó községből kiindulva déli
irányban egy tőzegmentes nyúlvány ékelődik be, mely a «Szépviz» patakán
áthatolva, azontúl is jókora távolságra lenyúlik. Ennek déli folytatásául
tekinthető a «Teksedombja», mely szigetszerü tőzegmentes terület.

A két vonulat közti területeket a tőzeg általában vékony, 30 — 50 cm-nyi
rétegben borítja, de a vonulatok középső részeiben vastagsága 1—2 m között
váltakozik. Az egész tőzegtelep középvastagsága számos adatból kiszámítva,
1 m-nek vehető ; dr. Istvánffi ur azonban 5Va m-nyi vastagságot is föl¬
jegyzett.

Fölületének java része szikkadt és részint kaszáló, részint legelők
foglalják el. de helyenként művelés alatt levő területek is találhatók rajtok.
Süppedékes helyek csak nehány ponton és főleg ott fordulnak elő, hol a
fölszálló forrásvizek lefolyás hiányában a réteken szétterülnek, vagy a hol
egyes vizerek szivárognak le a rétekre.

A tőzegtelepet többnyire fekete színű televény föld takarja, a réteg
a tőzegcsapás szélein mindenütt vastagabb mint a közepén ; az Olt mellett
mindenütt tetemesebb, 1 — 2 m-nyi. mint a keleti szegélyen, a faluk közelé¬
ben. Ez is egyik bizonyítéka annak, hogy az Olt mostani medrét a tőzeg-
képződés teljes befejeződése és a takaróréteg lerakódása után mosta ki és
hogy az Olt melletti tőzegtakaró bizonyára a közeli Hargita lejtőiről lefolyt
csapadékvizek révén rakódott le, még abban az időben, mikor az Olt még
hihetőleg vizér alakjában folyt le a völgylapályokon.

A tőzegtelep felső szintjében édesvízi és szárazföldi csigák héjai for¬
dulnak elő, melyek dr. Lörenthey J. (i. h.) úr szerint a következő fajokhoz
tartoznak ; u. m. Hu alma (Vitrea) cf. Andreáéi Böttg., Helix pulchella
Mull., //. bidens Chem., Cochlicopa lubrica Mull., Papa muscorum L.,
Succinea putris L., S. oblonya Drap., Corychium minimum Mull., Lim-
naea palustris Mull., L. truncatulus Mull., Planorbis contortus L.,
P. rotuadatus Poir., P. Gredleri Bielz.

Az altalaj kavicsos réteg fölött elterülő agyagos lerakódás, a mely hol
szürkés kékes, hol barnaszinű és helyenként kisebb-nagyobb mértékben
iszapos, homokos, vagy kavicsos.

e) Zsögöd község és Csík-Szereda város között dr. Primics szerint
(i. h. 17. 1.) az utóbbi várostól lefolyó patakocska mellett elterülő rétségen
kezdődik egy tőzegtelep és a Mártonfalva nyugoti oldalán emelkedő halom

(206)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

299

lábánál, annak lejtőinek körrajzait követve, hosszú folt alakjában 3 km-nyi
távolságban nyúlik el. Összes területe 1.300.000 m2 (kb. 226 k. h.), középvas¬
tagsága 1 m. Többnyire ingoványos. Maga a tőzegtelep minden tekintetben
idősnek mutatkozik ; képződése már réges-régen befejeződött. Felette
tnindenütt 10 — 30 cm vastagságú fekete televeny földréteg terül; a tőzeg
pedig kékes színű agyagon nyugszik, mely különböző sziklanemekből szár¬
mazó apró kőtörmeléket zár magába. Ez az agyag egy mélyebb, túlnyomó-
lag kavicsos réteget borít.

Eltekintve a fedő televényes földtől, a tőzegtelep középső részeiben
általában kétféle tőzeget lehet megkülönböztetni. Az alsó, a mocsári tőzeg,
torha, darabos és túlnyomólag mocsári növények maradványaiból áll ;
a felső pedig gyeptőzeg, a mely tömött, képlékeny, jól összesajtolható és
igen vékony növényszálak halmazából áll.

f) Balánbánya határában a fúrészmalmok között, az út. és az Olt
folyó mellett van az Olt völgyében a «Botyója» nevű 250 — 300 m hosszií
és 100 m széles, 0,5 — 1 m vastag gyeptőzeg terület, mely jelenleg kaszáló.

g) A Marospatak völgyében a felső patak bal partján Gyergyó-
Vasláb határán feküsznek 1,5 km hosszú és 1 km széles területen 45 — 50 cm
vastag tőzegrétegek ; a fedő gyepes réteg alatt van a vékony barnás tőzeg¬
réteg. Az altalaj agyag.

h) Borszék körül több kisebb terület fekszik, nevezetesen : h1) Az Ó- és

f %

Uj- Sárosfürdő között a Jókai-út széléig terjedő, 200 m hosszú, 40 m
széles és 8 m vastag gyeptőzeg, melyet a Nádaspatak átszel, ü2) A fran-
cziskánusok kertjétől a Lobogó-fürdő alá nyúlik egy 90 m hosszú,
40 m széles és 3 m vastag tőzegtelep, melyet a Lobogó-forrás átfúr.
A gyepes takaróréteg alatt, mely barna gyeptőzeg, következik levelekkel
(Typha?) és gyökerekkel elegyes tőzeg. Helyenként a források (egy régibb
is volt) táján mészlerakódások és (odahordott) tőzegrétegek is váltakoznak.
A tőzeg alsóbb rétegei sokkal puhábbak, nélkülözik a leveleket, feketék.
Famaradványok, ág- és gyökérdarabkák előfordulnak benne. Az altalaj
szürke, agyagos pala («szivály») ; a legmélyebb, 8V2 m-es ponton az Ó-Sáros
mögött mósztörmeléket hoz föl a fúró. h3) A «Verőfény» oldalon és ű4) a
topliczai úton a Kőrös-Árok és a Nagy-Árok között szorosan az országút
mellett mutatkoznak kis fekete színű tőzegtelepek, h5) A «Hármas-Sziget»
is tőzeges és h6) a « Hollói) mellett is van állítólag tőzegtelep.*

A Csíkszeredái m. kir. erdőhivatal jelentése szerint a megyében Szt.-
Király, Lázárfalva, Kászon, Impér és Jakabfalva községek határában fel¬
lépők fordulnak elő.

* A borszéki tőzeglápot illetőleg lásiTmég Herbich Ferencz értekezését: •Észak¬
keleti Erdély földtani viszonyait). (A ni. kir. földtani intézet évkönyve. I. köt. 322 —
323. 1.) és dr. Staub Móricz : (Földtani Közlöny, XXIII. köt. 182. 1.).

(207)

300

MESTERSÉGES ÁSVÁNYOK.

Ezek közül dr. Istvánffi Gy. úr a Lázárfalva mellett fekvő «Mohostó»
vagy «Kukujzás» nevű fellápot kutatta. A Csornád Tóbércze és Fenyőbonk
között a Szt.-Anna tó fölött kb. 1000 m-nyi magasságban fekszik. Alakja
ötszögű, 1 km hosszú és 800 m széles, területe tehát 139 kát. hold. Szét¬
szórtan az egész lápon 29 tószem fordul elő ; északi végén csörgő forrás
bugyog ki, melynek vize iható. E tószemek körül a tőzegfuró IOV2 m-ig
siilyedt a korhadó sphagnumban, a nélkül, hogy a kész tőzeget elérte
volna. A nép feneketleneknek tartja; de mélységük váltakozik 3 — 40 m
között. Sok fenyőtörzs van benne ; szélein zsombékos és ott a tőzeg vastag¬
sága 20 — 30 — 50 cm.

Úgy látszik, ez az ismeretesek között Magyarország legvastagabb
fellápja.

A Szt.-Király község határában előforduló «Lucs mejjéke» nevű fel¬
láp kb. 112,5 ha-nyi nagy

és ép oly nagy a Kászon, Impér es Jakabfalva községek határában,
a «Lassú-ág» nevű patak mentén fekvő felláp, mely közepén mintegy 1,25 m
vastag. Egynél több réteget nem lehet benne megkülönböztetni. Az altalaj
agyag és homok, melyben nagyobb köveket és kavicsot nem lehet találni.

(Folytatjuk.)

MESTERSÉGES ÁSVÁNYOK,

Schneider, R. : Über die Einwirkung des Kupferchlorürs auf Kalium-
Eisensulfid und über die Darstellung von künstlichem Kupferkies.
(Journal f. pract. Chemie. N. F. Bd. XXXVIII. 1888 pag. 569.)

Ha gyengén ammoniakos rézcklorüroldatot levegő kizárásával egy jól
eldugaszolható palaczkban kálium vassulfidra engedünk hatni, e kénsót tartós rázás
által suspendálva tartván, akkor a kénsó vörösbarua kristályai először sárgás
barnák lesznek, azután lassan sötétebb, később világosabb bronz színt vesznek
fel. A reactio rendesen 24 — 30 óra alatt be van fejezve. Ezen reactionál a kálium
vassulfidban (Ks S. Fe2 Ss) a réz a kálium helyébe lép és keletkezik cuprovassulfid
Cuí S. Fe2 Ss.

Ezen vegyület tulajdonságai a következők : Arany, vagy sárgaréz -színű,
fémfényű, kálium vassulíid szerint képződött pseudomorphosák, melyek levegőn
befuttatódnak s azért jól záró edényben tartandók. A kristályok pora fekete, de
a barnás zöldbe játszik.

Fajsúlya e vegyületnek 15°-nál 3,6.

Reagentiák irányában a cuprovassulfid épúgy viselkedik mint a természetes
rézkovand, csak sósav és salétromsav jobban oldja ezen vegyületet mint a rézko-
vandot, minek oka valószínűleg a természetes rézkovand nagyobb sűrűségében
rejlik. Rézkovand=4,l — 4,3; cuprovassulfid=3,6.

(208)

MESTERSÉGES ÁSVÁNYOK.

301

Az alábbi táblázatban I — IV. ezen vegyület, V. Goslárról való kristályod ott

rézkovand elemzési
értékeket láthatjuk.

adatait, VI. pedig a

Cii2 S. Fe2

Ss képlet

szerint számított

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

Cu = 34,75

34,21

34,62

34.36

34,55

34,57

Fe -- 30,20

30,39

30,06

30,50

30,45

30,54

S - 34,22

34,07

34,40

34,42

34,91

34,89

99,17

98.67

99,08

99,28

99,91

100,00

Amint látható ezen vegyület elemzési adatai a rézkovandéival valamint a
számított értékekkel jól egyeznek.

Schneider, E: Über künstlichen Kupferwismuthglanz. (Journal fürprakti-
sche Chemie. N. F. Bd. XL. pag. 564 — 576.)

A szóban forgó vegyület keletkezik ha egy jól eldugaszolható 50 — 60 köb¬
centiméteres lombikban finom porrátört kalium-wismuthsulfidot (K2 S. BÍ2 S3) a
megfelelő mennyiségű (1 gr kálium- wismuthsulfidra 0,235 gr rézoxydult tartalmazó
levegő kizárása mellett készült s utólag ammóniákkal gyengén alkalikussá tett
s higitott) rézchlorür oldatával leöntünk, a lombikot azonnal levegő mentes vízzel
megtöltjük s a reactio elősegítésére tartósan rázzuk.

A Kalium-wismuthsulfid aczélszürke színe igen lassan sötétebb lesz, a reactio
8 — 10 napig tart.

A keletkezett termék egy majdnem fekete, még csak gyengén a szürkébe
játszó egynemű por. Ezen port minthogy még káliumot és wismuthoxydot tartal¬
maz, higitott sósavval és frissen készült kénhydrogen keverékével kell kezelni
s akkor fekete fénytelen port nyerünk. Ha ezen port levegő kizárása mellett
hevítjük, úgy kezdő vörös izzásnál megolvad s kihűlés után egy tömeget ad, mely
külsejére és összes viselkedésére nézve a természetes emplektithez nagyon, sokszor
majdnem a teljes megegyezésig hasonlít.

A tömeg világos szürke-fehér, egészen ónfehér színű, de pora mint a
majdnem tisztán fekete mint az emplektité (rézbismuthfény) ; törési felülete tömör
sugaras, a lassabban kihűlt részeken sugaras, helyenkint leveles. A tömeg belse¬
jében keletkezett drusákban élénken fémfényű oszlopos kristálykák ülnek, melyeket
a természetes emplektittől alig lehet megkülönböztetni.

A chemiai elemzés a következő eredményt adta :

CU2 S, BE Ss
szerint számítva

I.

Talált

II.

Bi = 61,99

1

61,36

2

61,89

Cu = 18,92

19,22

18,84

S = 19,09

—

19,00

19,10

100,00

99,83

Ezen anyag fajsúlya 15°-nál 6,10, a természetes emplektité Weisbach szerint

(209)

MESTERSÉGES ÁSVÁNYOK.

302

5,137 — 5,263, Fkenzel szerint 6,23 — 6,38; chemiai tekintetben, valamint a
forrasztó cső előtt úgy viselkedik mint a természetes ásvány.

Ha tiszta chalkosin és mesterséges bismutlisulfid (15 gr CuaS és 512 r.
BLSs) benső keverékét összeolvasztjuk, époly terméket kapunk, mint fenti methodus
szerint.

Szerző végre a witticlienit mesterséges előállítását következőleg írja le*
Ha levegő kizárta mellett (szénsav atmosphaerában) forró rézchlorid oldatát
durva porrátört bismuthra engedjük hatni és ezen előbb borkősav tartalmú levegő¬
mentes vízzel hígított oldaton át gyorsáramú kénhydrogengázt vezetünk keresztül,
akkor fekete-barna csapadékot nyerünk, mely megömlesztés után minden tekin¬
tetben a tömör wittichenithez hasonlít, csak a fémfényű bismuth részecskék hiá¬
nyoznak, melyek a természetes érczben majdnem rendesen észlelteinek. Képző¬
dési módja szerint nem forog fenn kétség, hogy csakugyan 3CU2S, BL Ss képlet
szerint van alkotva. Ez tehát az emplektithez oly viszonyban áll, mint a tarkaréz -

érez a rézkovandhoz.

«

Schneider, R : Über künstlichen Silberwismuthglanz. (Journal für prakti-
sehe Chemie. N* F. Bd. XLI pag. 414—424. 1890.)

Legfinomabb porrá tört kaliumwismuthsulfid 1 gr. -ja jól eldugaszolható,
körülbelül 60 köbcentimeteres lombikban 25 — 30 cm3 levegőmentes vízzel leön¬
tetik, ehhez folytonos mozgatás közben megfelelő mennyiségű (1 : 30) ezüstnitrát
oldatot öntünk, melyhez előbb annyi ammoniákot öntöttünk, hogy az elejénte kelet¬
kezett barnás zavarodás eltűnjék. Az edény ekkor levegőmentes vízzel megtöltetik
s a reactio elősegítése végett lehetőleg tartósan rázzuk. 1 gr kaliumbismutksulfidra
0,550 gr eziistnitratot veszünk. A reactio 12 — 24 óra múlva befejeződik. A mara¬
dék fölötti tiszta oldatot decantáljuk azután a lombikot ismét levegőmentes vízzel
megtöltjük, többször összerázzuk s egy-kót napig állni hagyjuk, hogy a kálium nit¬
rát tökéletesen kivonassák. Ekkor a maradékot megszűrjük először vízzel, azután
absolut alkohollal kimossuk, és megszárítjuk. Ezen módszer szerint előállított eziist-
bismuthsulfid fekete szürke por.

A chemiai elemezés eredménye a következő.

Ag, S, Bi2 S3

Képlet szerint számítva

Talált

Ag = ... ... 28,42

28,19

Bi = ... 54,74

54,59

S = ... ... 16,84

16,49

100,00

99,27 o/o

A fenti módon előállított vegyület külső sajátságaira nézve nem hasonlít a
fényiéhez, de ha lefödött tégelyben mérsékelten erős fújtató lánggal megolvasztjuk,
akkor kihűlés után oly tömeget nyerünk, mely külsejére nézve teljes joggal mester¬
séges ezüst bismuthfénylének mondható, összetételét pedig a következő elemzési
eredmény mutatja.

(210)

MESTERSÉGES ÁSVÁNYOK.

303

Ag = ... 28.52 °/o

Bi = ... ... ... ... 54.49 «

S = ... ... ... — 16.53 »

99.54

A mesterséges ezüst bismuthfényle (Silberwismuthglanz) szürkés-fehér színű,
kitűnő fémfényű. A törési felület teljesen egyenletes, kristályosán finom leveles,,
pikkelyes szerkezetű. Ezen vegyületet kristályodottan előállítani nem sikerült.
Meglehetősen merev, de nem egészen könnyen dörgölhető szét, pora szürke,
keménysége 3,5 körül van. Fajsúlya 15°-nál=6,96, a tömör érez fajsúlya Rammels-
berg szerint 6,92.

Hideg salétromsav ezen vegyületet alig támadja meg, melegítve kénkiválás
mellett tökéletesen elbontja. Hydrogen áramban gyönge vörös izzásra hevítve
kénhydrogen keletkezése mellett ezüstre és bismuthra bomlik szét. Ezen tulajdon¬
sága teljesen összevágó azzal, hogy ép úgy az ezüstsulfid és bismuthsulfid magasabb
hőmérséknél hyddrogennel reducálhatók. Ezek szerint nincs kétség, hogy ezen
vegyület mesterséges ezüstwismuthfényle, s hogy ennek valamint a természetes
vegyületnek alkata:

Ag2 S, BE Ss képlet által fejezhető ki.

Előállítható még, ha ezüst sulfidot és bismuthsulfidot tömecssúlyuk viszonya
szerint levegő kizárása mellett összeolvasztunk.

Weinschenk E. : Beitráge zűr Mineralsynthese. (Zeitschrift für Krystallogr,
und Min. 1890. Bd XVII. pag. 486—504.)

Szerző a következő négy módon állított elő mesterséges ásványokat.

I. Sulfidok előállítása a fémoxydoknak salmiakkal és kénnel való heví¬
tése által.

H. Az apatit-sorozat ásványainak előállítása nedves úton.

III. Ásványok előállítása fémek hatása által ammoniakos vízre.

IV. Sulfidok előállítása savanyú oldatokban rhodanatok elbontása által.

I. Ezen módszert először Wöhler használta, ki ezt következőleg leírja : «Ha
kén, salmiak és vasoxyd benső keverékét a salmiak tökéletes fellengüléséig hevítjük,
a tömeget lassan lehűlni hagyjuk és vízzel leöntjük, úgy nehéz, sárgaréz-színű okta¬
édereket és tetraédereket látunk leülepedni, melyek a közönséges vaskovanddal
azonosak. »

Szerző e módszer segélyével pyritet, egy cobalt sulfidot. réz-sulfürt és galenitot
állított elő.

II. Débray először állított elő nedves úton apatitot, midőn savanyít phosphor-
savas mész és konyhasó oldatát 250°-ra hevítette.

Szerző az ammonsók azon tulajdonságát, hogy magasabb hőnél dissociálnak
s így zárt csőben nagy nyomást előidéznek, az apatit-sor ásványainak előállításánál
felhasználta. A mészsó előállítása czéljából chlorcalcium, ammoniumphosphat és
ammonium chlorid oldatainak keverékét zárt csőben 150° — 180°-ra hevítette s
így már néhány órai hevítés után, rendesen kifejlődött viszonylag nagy kristályokat

(211)

304

MESTERSÉGES ÁSVÁNYOK.

nyert, melyek részint csillagalakulag csoportosult kisebb, részint egyGs nagyobb
hatoldalú prismák lapos pyramissal, melyekhez ritkább esetekben a basis is járul.

Ugyanezen formákat mutatja a megfelelő strontiumsó, mely könnyebben s min¬
dig teljesen kristályosodik.

A bariumsó apró prismatikus kristályokat képez.

Pyromorphitot igen nehezen s csak egyes rosszul kifejlődött kristályokban
nyerhetni.

A magnesiumsók mindig az Mgs (PChja + 4HíO sót adják.

Va8ammoniumchlorid kevés, kicsi, de jól kifejlődött kristályokat ád, melyek
az apatitnak megfelelő vasvegyületből állanak.

A chloroarseniatokból a calcium, bárium- és ólomsók az apatit formáiban kris¬
tályosodnak, a strontiumsó monosymmetrikus erősen kettőstörésfí kristályokat
képez, melyek clilort nem tartalmaznak.

A vanadinatokból a bárium- és calcium sók hat szögű és monosymmetrikus
kristályok keverékét adták, a strontiumsók azonban csak monosymmetrikus
kristályokat.

Annak, hogy az ily módon mesterségesen előállított apatit-sor ásványai
közül némelyike opticailag positiv, másika opticailag negatív, míg a természetben
előforduló apatit ásványok valamennyije opticailag negatív, szerző nem tudja
okát adni.

Szerző Becquerel módszere szerint is kísérletezett. E módszernél a csapadék
csak magasabb hőnél keletkezhetik, oly módon, hogy a reagenst igen vékony
csövecskébe forrasztjuk s ezt az illető sóoldatokkal ellátott vastag falu csőbe
helyezzük, melyet szintén beforrasztunk. Ez esetben a phosphorsavas ammonium
lett a vékonyfalú csövecskébe forrasztva.

Ezen a módon a calcium chloriddal csupán monosymmetrikus, meglehetős
nagy s élesen kiképződött kristályokat nyerni, ezek valószínűleg a normális víztar¬
talmú calciumphosphatból állanak.

Strontium- és bariumsó strontium- és illetőleg bariumapatit-kristályokat
adnak, melyek kisebbek és kevésbbé élesen kiképződvék mint a legelőbb leírt módon
nyertek.

Az ólomsók azonban élénk- fény- és kettős törésű hexagonalis tűkben kristá¬
lyodó pyromorphitot adnak.

Ily módon a mimetesit, vanadinit és vivianit előállítása is sikerült.

III. Ha rézsulfát oldatához annyi ammoniakot öntünk, hogy nem egészen
két molecül ammóniák egy molecül réz-sulfatra essék és ha ezen oldathoz fölös¬
legben vassodronyt adunk és az egészet zárt csőben körülbelül 7 órán át 150°C-ra
hevítjük, akkor az összes réz faalakú kristályhalmazokban, ritkán egyes kristá¬
lyokban váhk ki, míg a vas az ammóniák által hydroxyddá alakíttatik. A vashydroxyd
kevés sárgás pehely mellett, bársony fényű, sárgabarna, göthithez hasonló, rétegben
rakódik le. A vashydroxyd mellett fekete, erősen mágneses oktaéderek vannak,
melyek kétségkívül magnetitek.

Ha a fenti rézoldathoz kevesebb vasat adunk, mint a mennyi a réz teljes
reductiojához szükséges, úgy a fémréz mellett, igen éles, többnyire vörös, okta¬
éder, dodekaéder, és hexaéder combinatioja által alkotott szabályos kristályokat
nyerünk, melyek kétségkívül cupritok.

(212)

MESTERSÉGES ÁSVÁNYOK.

305

Ha a rézsulfat nagy fölöslegben van jelen, akkor sötétzöld erősen pleoch-
roitikus kristályok is képződnek, melyeknek összetétele :

I. II.

Cu=58,50 o/o 59,57 %

803=22,78 24,13

HüO=18,72 16,30

A H. mutatja az arnimit összetételét, melynek képlete Groth szerint 2SOt
(Cu OH)2 + SILÓ.

Ha a legelőbb említett oldathoz vas helyett zinket adunk, akkor vékony, hat
oldalú, optikailag egy tengelyű fehér táblácskák képződnek. Ezek valószínűleg egy
a brucittal isomorph zink kydroxydból állanak.

Magnesium egy rostokban és tűkben kivált hydroxvdot adott ; a mangan
kristályos oxydokat illetőleg, hydroxydokat adott.

Eéz cuprit kristálykákat adott, melyeket azonban az ammóniák mindig
corrodált.

IV. Szerző erős nyomású kénliydrogen atmosphárában állította elő az alább
felsorolt sulfidokat. A kénhydrogen atmosphárát rhodanammonium segítségéve
állította elő. A rhodanammonium t. i. körülbelül 180°C-nál kénhugyanynyá alakul’
mely utóbbi még valamivel magasabb liőmérséknél szénsavra, kénhydrogenre és
ammóniákra bomlik.

Ily módon, ha az ammóniák megkötésére valamely savat rendesen ecetsavat
adunk, tetszés-szerinti nyomással biró kénhydrogen atmosphárát állíthatni elő.

Szerző a legszebb kristályokat akkor nyerte, midőn körülbelül két akkora
mennyiségű rhodanammont vett, mint a mennyi a kísérlethez vett fémoxydnak
rhodanáttá való alakítására elég, kevés feleslegű eczetsavat adott hozzá s vízzel az
egészet annyira felhígította, hogy a cső körülbelül 2/s-áig megtelt. Kiemeli mégr
hogy vagy nem szabad használni, mert az igen nagy nyomás következtében roppant
heves explosiok támadnak, mint ez szerző számos kísérletei alkalmával többször
meg is történt. A zárt cső a fenti keverékkel 4—6 óráig 230° — 250°C-ra hevíttetett.

Ily módon az alábbi sulfidok állíttattak elő :

1. Galenit, eczetsavas ólomból. 2. Argentit, eczetsavas ezüstből. 3. Covellin
rézvitriolból. 4. Zinnober, higanychloridból. 5. Rézsulfür, rézchlorürből. 6. Higany-
sulfür, higanychlorürből. 7. Antimonit, liánytató borkőből. 8. Auripigment, arse-
nessavból. 9. Troilit, vasammonium chlorürből. 10. Millerit, nickelsulfatból. 11.
Kobaltmonosulfidot, cobaltchlorürből. 12. Alabandint, manganosulfátból.

Szerző végül még a manganpát és korund előállítását említi.

Bourgeois, a ki legelőször használta a hugyanyt carbonatok előállításánál,
említi, hogy egyebek között a manganpát előállítása sem sikerült neki ; szerző azért
néhány kísérletét ismételte.

1. Manganosulfat és hugyany keveréke néhány óráig 160° — 180°C-ra heví¬
tetett, ekkor kis rhomboederek és színtelen, savakban pezsgéssel könnyen oldódó
sphárolithos képződmények keletkeztek. Szerző azt gondolja, hogy ezek a mangan-
páttal identikusak.

2. Aluminiumsulfat oldata hugyanynyal egy zárt csőben 160° — 180°C-ra

Földtani Közlöny. XXIV. kőt. 1894. (91 3) 90

306

MESTERSÉGES ÁSVÁNYOK.

hevíttetett. A legtöbb esetben egy rostos hydrat keletkezett, de két esetben az
agyagföld köröskörül kiképződött igen apró kristályokban vált ki.

Azon néhány sajátság, melyeket ezen apró kristálykákon észlelni lehetett, a
korundra illik.

Michael, L. : Recherches sur la cristallisation du minium et du
peroxyde de plomp. [. Plattnerite .] (Bull. de la soc. min. 1890. pag. 56.
Jahrb. f. Min. 1892. I. pag. 19 Ref.)

Ha amorph ólomcarbonatot káli- és natronsalétrom fürdőben 300°-ra felhe¬
vítünk, miniumot nyerünk : kis narancssárga prismák keletkeznek.

Ha ólomoxydot kalihydráttal összeolvasztunk plattnerit-kristályokat nye¬
rünk ; a keletkezett kristályok hosszú, a négyszöges rendszerbe tartozó prismák
voltak.

Bourgeois, L. : Sur la préparation du nitráté basique du cuivre crys-
tallisé et sur són Identification avec la gerhardtite. (Bull. de la soc. min.

1890. pag. 69. N. .Talirb. f. Min. 1892. I. pag. 19. Refer.)

Ha egyenlő mennyiségű hugyany és réznitrat vizes oldata 130°-ra
felhevíttetik, fényes kékes zöldszíntí, vízben oldhatlan, de savakban igen oldható,
3,44 fajsúlyú lemezkék keletkeznek, melyek 4 CuO, N2O54-3H2O képlet szerint
alkotvák. Ezek rhombos kristályok. Már Wells és Penfield az által nyerték ezen
ásványt, hogy réznitratot fémrézzel 250°-ra hevítettek.

de Koninck L. L. : Über die Löslichkeit des Quecksilbersulfids in den
Sídfiden dér Alkalimetalle und dér alkalischen Érden und die Erzeu-
gung von krystallisirtzm Zinnober. (Zeitschrift für angewandte Cheinie.

1891. pag. 51.)

A higanysulfid, natriumsulfid és kaliumsulfid conc. oldataiban könnyen ol¬
dódik akár alkalihvdrat, vagy efféle vegyület van jelen, akár nincs. A calcium-,
bárium-, és strontiumsulfid oldataiban valamint a sulfhydratokban szintén old¬
ható ammonium8ulöd nem oldja. Ha a fentemlített sulfidok (higanysulfidot tar¬
talmazó, oldatai gyorsan elbontatnak, fekete, alaktalan higanysulfid válik le, ellen¬
ben ha az elbontás lassú, akkor a higanysulfid kristálvodott zinnober alakjában
válik le. Szerző ily módon pompás egészen 1 mm-nyi nagy zinnober kristályokat
nyert az által, hogy parafa dugóval tökéletlenül elzárt lombikban concentrált
higanysulfiddal telitett, natriumsulfid oldatát több hónapon át magára hagyott ; a
natriumsulfid lassú elbontását a levegő oxygenje okozta. Ha higanyoxydulsót keze¬
lünk fölös nartium suliiddal, akkor higanysulfid és higany keletkezik, az előbbi
feloldódik, a higany oldatlanul visszamarad. Loczka József.

(214)

IRODAI, OM.

307

IRODALOM.

(10.) Oppenheim, Paul : Über die Brackwasser fauna des Kocán im nord-
westlichen Ungarn. (Sitzungsberichte dér 38-sten Versammlung dér
Deutschen geologischen Gesellschaft zu Freiberg i. Sachsen. (Zeitsch. dér
Deutsch. geol. Gesellschaft. Berlin 1891 Bd. XLIII. pag. 801.)

Magyarország észak-nyugati részében az eocen rétegsorozat Hantken meg¬
figyelései szerint édesvízi képződményekkel kezdődik, de melyek helyenként
brakk jelleget vesznek fel. Követik azokat a kőszéntelepeket kisérő félig sós vizű
agyagmárgák és márgameszek, azután az agyagok a Nummulites subplanulata
Hantk. und Mad. -szál és végül a márgák a Nummulites lucasana és perforata-val,
mely utóbbiaknak aequivalensei a felső-roncameszek lehetnek.

Szerző ezek közül a félig sósvízi agyagmárgák és márgameszek faunáját
tanulmányozta tüzetesebben, a melyeknek édesvízi képződményéből a Hantken
idézte fajok :

Anomia dentata Hantk., Congeria n. sp., Unió sp., Anodonta sp., Cyrena
grandis Hantk., Nerita lutea Zitt., Melanopsis buccinoidea Desh. aff. Paludo-
mus sp. ; a brakkvízi, rétegekből : Anomia dentata Hantk., Mytilus cf. corrugatus
Brongn., Cyrena sp., Fusus polygonus Lám., F. minax Lám., Cerithium calca-
ratum Brongn., C. striatum Defr., C. auriculatum. Drfr., Ampullari a perusta
Brongn., Ostrea sp., Rotalina sp., Cythere sp.

A mi az első helyen álló, az alsó édesvízi képződmények félig sósvízi réte¬
geiből egészen a perforata márgákra következő striata szintig mindenütt előforduló
Anomia dentata-t illeti, úgy ez egy alak, mely Felső-Olaszországban Yaldagno
mellett a Mt.-Pulli-i lignitekben, valamint Boncán is gyakori és mely már koráb¬
ban BAYAN-tól az Anomia gregaria nevet kapta, de mely a ligamentlemezei, a
zárókészüléke valamint azon sajátság által, hogy külső diszítése egészen független
alakú az aljzattól, melyhez tapad, annyira elüt az anomiideák ez ideig ismert
nemeitől, hogy egy újnak fölállítása vált szükségessé. Szerző a systemában a Placu-
nanomia és Placuna közé helyezi és a Paraplacuna gregaria Bayan elnevezéssel
látja el.

Congeria n. sp. Munier CüALMAS-nak Congeria eocenia-)&. Valószínűleg
összeegyeztetendő lesz RuLLE-nak az alsó-stájerországi St. Briz melletti Lubellina-
graben-ból ismertetett Congena stiriaca- jával. *

Unió sp. Bossz megtartású darabok az ajkai krétakorú Unio-va, valamint
a Lubellinagraben-ból származó Unió lignitaria BoLLE-ra emlékeztetnek.

* Lásd Oppenheim Paul : Die Gattuugen Dreissensia van Beneden und Congeria
Partsch, ilire gegenseitigen Beziehungen und ilire Vertheilung in Zeit und Eauni. —
Zeitsch. dér Doutscli- geol. Gesellsch. Berlin. 1892. 43. Bd. pag. 953 a hol mint Ticiho-
gonia (Congeria) eocenia Mun.-Chalm. van említve.

(215) 2u*

308

IRODALOM.

Anodonta sp. Ide sorolható maradványokat nem ismer.

Cyrena grandis Hantk. a Mt. Pulli-n és Eonca-n előforduló Cyrena sirena
BüONGN.-ra, valamint a Lubellinagraben-ból leírt Cyrena lignitaria BoLLE-ra emlé¬
keztet, mindazonáltal fajilag önálló, mert úgy az általános alakjában, valamint
zárófogai alkotásában lényeges eltérések tapasztalhatók. A fentebbiekben említett
két typushoz külsejükre nézve igen hasonlít a Hantken Cythere hungarica- ja, de ez
is a zárókészülék elütő volta folytán különbözik amazoktól.

Nerita lutea Zitt. Úgy látszik identikus.

Melanopsis bucdnoidea Desh. aff. Valószínűleg önálló, de a buccinoidea
alakkörébe tartozó faj.

Paludomus sp. Ezen elnevezés alatt úgy látszik a pyrguliferák vannak értve,
a melyeknek fellépte az eocenben — eltekintve MüNiER-CHALMAS-nak az ajkai
eocénből történt felemlítésüktől, mely állítást azonban Tausch határozottan meg¬
támadta — ezek szerint egész biztossággal meg van állapítva. Az eocen alak fel*
tűnőén hasonlít BoLLE-nak a Lubellinagi’aben-ból ismertetett Pyrgulifera gra-
doto-jához és mint Pyrgulifera hungarica Opp. lesz bevezetve.

Modiola (Brachydontes) cúrrugata Brongn., typusos. Fusus polygonus Lám.,
Cerithium calcaratum Al. Brongn. Melanatria auriculata v. Schloth. = Cer
combastum Brongn. = Cer. auriculatum Hantk., Ampullaria perusta Al. Brongn.,
Cerithium tokodense Mün.-Chalm. = Cer. striata Hantk. Látszólag egy önálló, a
magyar eocen rétegeket jellemző faj.

E kövületeket hordó képződmények korának megállapítását czélzóan, meg-
egvzi szerző, hogy az édesvízi és brakkvízi képződményeket egy teljes egésznek
kell tekinteni, miután a helyenkint az édesvízi lerakodások közé települt "tfélig sós
vízi rétegek ugyanazon faunával bírnak, mint a felsőbb brakkvizi képződmények.
Közös ugyanis bennük : Anomia gregaria Bayan, Congeria eocenia Mün.-Chalm.
és Pyrgulifera hungarica Opp., melyek közül az Anomia gregaria még a stHata
szintben is honos. Hogy továbbá nagy megegyezés uralkodik a Magyarország
nyugati részében előforduló brakkvizi lerakodások és a Felső-Olaszországban aMt.
Pulii melletti legalsó félig sós vizi képződmények, valamint a Bonca melletti fekete
tufák faunája között, bizonyítja hogy a Modiola corrugata Al. Brongn., Fusus
polygonus Lám., Cerithium calcaratum Al. Brongn., Melanatria auriculata
Schloth., Ampullaria perusta Al. Brongn. mindkettőjükben előfordul.

Daczára e faunák nagy hasonlatosságának a magyarországi lei-akodások
mégis valamivel régiebbeknek tekintendők, minthogy ezek a Nummulites subplanu-
lata Hantk. és Mad. által jellemzett agyagképlettel vannak fedve, mely Felső-Olasz¬
országban hiányzik és ott legtöbb helyen valószínűleg bizonyos alsó félig sós vizi
lerakodások által van pótolva. De ezáltal azután a magyarországi lignitek is régi-
ebbek lennének a vicentini Mt. Pulli-aknál, mely feltevést különben a pyrgulifera
krétanem fellépte azokban, valamint hiányuk az utóbbiakban még megerősíteni
látszik. E következtetésből kifolyólag tehát a magyarországi lignitek aequivalense
gyanánt a vicentini Membros és Süss és Bayan Etage B-je lennének tekintendők.

Az édesvízi lerakódások mészdarabjain a Bythinia carbonaria Mum.-Chalm.
mellett egy még közelebbiből meg nem határozott Cyclotus maradvány, azután
meg nem határozható helicideák és a Lubellinagraben-beli Paludina stiriaca
BoLLE-ra emlékeztető alak találtattak.

(216)

IRODALOM.

309

Az előbbiekben taglalt és az alsó-stájerországi St.-Brix melletti, a Lubellina-
graben-ből ismert fauna hasonlatossága folytán, szerző a Sotzka-rétegek korának
kérdését is érinti, a melyekre véleménye szerint koránt sincsen kizárva azon
lehetőség, hogy az úgynevezett Sotzka-complexus úgy krétakorú (Rötschaclr),
mint ó-eocen (Lubellingraben, talán Trattinik, Hrastovec, Cerovec és Heiligen-
geist), valamint oligocen (a Ceritliium m&rgaritaceum-ot tartalmazó rétegek,
Sotzka, talán még Eibiswald, ha ez ugyan nem fiatalabb) rétegeket tartalmaz,
miként ez eset nyugati Magyarországon (kréta: Ajka, ó-eocen: Dorog, Tokod,
Nagy-Kovácsi stb., oligocen : Szarkás, Annavölgy, Tokod stb.) is előfordul.

Ha a Lubellinagraben faunájának ó-eocen kora valóban bebizonyosodnék,
úgy ezen előfordulás az összekötő kapcsot képezné a magyarországi és felső-olasz¬
országi lignitek között. Franzenau Ágoston.

(11.) Oppenheim, Paul: Die Gattungen dér Dreyssensia van Beneken und
Congeria Partsch, ihre gegenseitigen Beziehungen und ihre Vertheilung
in Zeit und Raum. (Zeitschr. dér Deutsch. geol. Gresellsch. Berlin. 1891.
XLIII. Bd., pag. 923, mit einer Tafel.)

A többiek között le van írva a Dorogon, Annavölgyön, Nagy-Kovácsin és
más helyeken, az eocen brakkvizi rétegeiben előforduló Tichogonia (Congeria)
eocemca Mun.-Chalm. Franzenau Ágoston.

(12.) Yacek, M. : Ü bér die geologischen Verháltnisse des Rosaliengebirges.

(Verhandlungen d. k. k. geolog. Reichs-Anst. Wein 1891. pag. 309 — 317.)

Szerző, a stájer-alsó-ausztriai Alpok kristályos központi zónájában eszközölt
felvételeit K felé folytatva, a Rozália-hegyscget is vizsgálat alá vette, a mely ly el e
kristályos középponti zóna magyar területen K -i végét találja.

A Rozália-hegység jól körülírt orografiai egységet képez. Ny felől a «Pitten-
bacli» völgye és a «Mönichkirchen» nyerge által a szomszédos «Wechsel» -csoport¬
tól elválasztva, a többi három oldalon a bécsi medencze, valamint a magyar-stájer¬
országi dombos vidék neogen képződményeitől élesen van körülvéve. A Rozália-
hegység elnevezése azonban, szorosan véve, az imént körülírt hegységcsoport csak
éj szaki részére áll.

Geológiai tekintetben a Rozália-hegység a Weclisel-Semmering-tömegnek
természetes folytatásaként tűnik fel. Ha a hegység belsejébe benyúló harmadkorú
lerakodásokat is tekintetbe veszszük, akkor hat stratigra fiailag önállóan fellépő
rétegsystema az, mely a Rozália-hegység alkotásában részt vesz : ugyanis gnájsz,
mészphyllit, quarzphyllit, quarzit, « Semmenng » -mészkő és a harmadkor.

A hegység túlnyomó legnagyobb részét a legmélyebb rétegsystema lerako¬
dásai, t. i. durva gnájszok képezik. Igen jellemző, e gnájszszintet kitüntető ama
jelenség, hogy gyakran fehér, könnyen szétmorzsolható és zsiros tapintatú pala van
közbe telepedve, mely pala túlnyomóan finompikkelyes, sericitnemű, leucophyllit
néven leirt ásványból áll.

(217)

20a

310

IRODALOM.

Ahol e leucophyllit-betelepedések kiváló tiszta minőségűek, ott a Rozália-
liegységben igen gyakori iparnak, az ú. n. talkiszapolásnak képezik a tárgyát.

A leucophyllit-betelepedéseket tartalmazó durva gnájszok szintje a gnéjszok
azon nagy tömegének stratigrafiai hasisát tünteti elő, a melyből a Wecksel-
tömzs lapos piramisa felépül. A Rozália-begység gnájszszelvényeiben ellenben e
szint a legfelső tagot képezi, mely alatt még két tag különböztethető meg. Lefelé
t. i. legközelebb, concordánsan települve és váltakozástól közvetve, túlnyomóan
palás-gnájszok következnek, melyek complexusa nem éppen nagyon vastag, de
melyek ismételten kibukkannak. A Rozália-begység gnájszszelvényeinek legmélyebb
tagját jól rétegzett, sötét, ampbibolban bővelkedő kőzetek, azaz amphibol-gnájszok
képezik, de ezen ampbibolgnájsznak, csak a legfelső része jut itt napra, minthogy
e hegységben a feltárások sehol sem oly mélyek, mint Stájerországban.

Ha a Rozália-hegység gnájszprofiljait a teljes, normális gnájszprofillal, pl. az
alsó Mürzvölgy környékén összehasonlítjuk, azon feltűnő eredményre jutunk, hogy
a Rozália-hegységben az óriási gnájsztömegek csak igen csekély része van kép¬
viselve és hogy e hegységben a normális gnájszprofilnak — melynek vastagsága
kb. 30.000 lábra tehető volna — csaknem két felső harmada hiányzik. Ezen
tényleg meglevő tökéletlenséget szerző nagymérvű abrasiora vezeti vissza, mely
abrasio a két fiatalabb kristályos csoport (mészphyllit és quarzphyllit) lerakodása
előtt kell, hogy végbement legyen.

Ha — úgy mondja a szerző - a Rozália-hegységet egészében tekintjük*
akkor nagyjában a gnájsztömegek emelkedésével van dolgunk, mely emelkedés a
kristályos zóna e legvégső keleti végén azon nagy synclináléra következik, mely a
szomszédos Wechsel-terület tektonikáját uralja.

A terület legdélibb részében, t. i. Borostyánkő környékén miként azt
Dr. Hofmann Károly felvételeiből tudjuk túlnyomóan zöld, chloritos palák
lépnek fel, melyek helyenként igen sok meszet vesznek fel, sőt részben tisztátlan,
csillámos, táblás mészkőbe mennek át. E fölött concordánsan vastag szerpentin¬
takaró települ. Ugyané kőzetek a szomszédos Rohonczi-hegység kristályos szigete
nyugati felében is nagy szerepet játszanak. A rétegsystema ez utóbbi hegységben
azonban jóval tökéletesebben van kifejlődve, a mennyiben itt a szerpentintelep
fölött a valódi mészphyllitek még nagy tömege következik. A Borostyánkő kör¬
nyékén fellépő kőzeteket szerző az ő « mészphyllit systemájához» számítja.

A guarzphy Ilitek hasonlóan, mint a Wechseltömzsnek É-ra előretolt gnájsz-
tömege körül rakódtak, a Rozália-hegység legéjszakiabb gnájszsarkantyuját is
köpenyszerűen veszi körül. Stache az ő megfigyelései alapján Nyugat-Tirolban a
mészphylliteket a quarzphyllit- csoport hasisára állítja. Hasonló figyelhető meg
Borostyánkő környékén, hol a quarzphyllit két kis foltja fellép, melyeknek keletije
a szerpentintakarón discordánsan települ.

Főleg a quarzphylliten, de több helyt a gnájszbasison is rajtaülve, a guarzituk
14 km hosszú vonulatban jelennek meg, azonkívül pedig elszigetelt, kisebb foltok¬
ban mint pl. a rétfalvi «Ivogel» -hegyen, stb. lépnek fel.

Szerző szerint «a quarzitcsoport eloszlásától egészen függetlenül)) a terület
E.-i részén mészkő mutatkozik kis részekben, mely petrografiailag a Semmering-
terület mészköveivel megegyezik. Ilyen mészkő-részek — mint ismeretes — -
Fraknóvárán, Újteleken stb. jelennek meg. T. Roth Lajos.

(218)

IRODALOM.

11

(13.) Erős, Lajos : Keleti Szerbia Trachyt- e's Gránitjainak petrografiai
tanulmányozása. (Doktori értekezés). Budapest 1891. 75. lap.

Szerző azon gazdag és változatos kőzetgyűjtemény egy részét irta le, melyet
Dr. Szabó József egyet, tanár úr 1872, 1873, 1874. évek nyarán Szerbiába tett
kirándulásai alkalmával gyűjtött.

A Szerbiára vonatkozó geológiai és mineralogiai irodalom felsorolása után
áttér az egyes kőzetpéldányok részletes ismertetésére, melyeket a következő
typusokba foglal össze :

Trachytok :

I. Biotit-Orthoklas-Quarz-Trackyt.

II. Biotit-Orthoklas-Trachyt.

III. Biotit-Oligoklas-Andesin-Quarz-Trachyt.

IY. Biotit-Oligoklas-Andesin-Trachyt.

Y. Biotit- Andesin -Labradorit- Quarz -Tracliy t.

VI. Porphyros Amphibol-Trackyt (Amphibol-Andesit) Biotit és Quarz nélkül.

VII. Pyroxen-Andesit a) Hypersthen nélkül

b) Hyperstliennel

c) Hypersthen-Andesit-tal (Angit nélkül)

Gránitok :

I. Biotit-Gránit

II. Biotit-Muskovit- Gránit

III. Muskovit-Gránit

IV. Gránit Amphibollal (Syenites Gránit)

I. Biotit-Orthoklas-Quarz-Trachytot Rudnik-Majdan-, Kusnica-, Gusevac-,
Górni Milanovac-, Lunjevica-, Jablonica-, Borac-, Golubac-, Majdan-Kucajna-,
Majdanpek-, Stromostény-Zsidilye-, Zlot-, Podgorac-, Djepa-, Dupljana-, Priboj-
és Vranjáról írt le. Ezek alkotásában a többnyire perthit-sorozatba tartozó ortlio-
klasokon kívül oligoklas, andesin, quarz, biotit, amfibol vesz részt mint lényeges
elegyrész ; a járulékos ásványok között magnetiten kívül majdnem általánosan
van elterjedve az apatit és zirkon, sőt némelyik biotitban rutiltűket is észlelt.
Rözéptömöttség=2,5.

A trachytokon kívül rhyolithokat is találunk ezen csoportban, melyekben
augit és hypersthen is előfordúl, sőt némelyikben hypersthen- andesit zárvány is.
Ezek typuskeveredések.

Górni Milanovac és Lunjevica környékén pyroxen-andesit-ba, való átmenetek
vannak, melyekben felszaporodnak a pyroxenek. Ezeknek tömöttsége is nagyobb
(2,66), de legnagyobb a Majdan Kucajnáról való, érczekben (pyrit) gazdag kőzetek
tömöttsége (2,68), míg a rhyolithos és mállott kőzeteké a középértéken alól
marad (2,43).

(219)

20*

312

IRODALOM.

II. Biotit-Orthuklas-Truchytnév alatt rhyolithos (szurokköves, lithoiditos) kőze¬
teket ir le a szerző Crni Vrh-, Gesevac-, Statui Yrh- és Boráéról és egy tufás kőzetet
Kragujevacról. Ezekben a quarz kivételével az ásványok ugyanazok, melyeket az
előbbi typusban felsoroltam. Káüföldpátot lángkisérletileg csak egyben mulatott ki.
Valószínűleg a rbyolithos kiképzödésnek is tulajdonítható, hogy középtömöttségük
(2,40) jóval a quarzot tartalmazó typusé alatt marad.

III. Biotit- Oligoklas- Andesin- Quarz- Trachyt-ot Majdan Kucajna, Krepolin,
Kasnojevic környékéről ismertet szerző. Ezekben biotit, amphibol, oligoklas és kevés
quarz van mint lényeges és magnetit, apatit, zirkon mint járulékos elegyrész.
Kasnojevic határában Ibar folyó partjáról származó, zöldköves oligoklas- quarz-
trachyt némely biotitja tele van rutilttíkkel. Ezen kőzetben, mely a szerpentinből
üti ki magát, calcit, muskovit és « hatalmas apatit oszlopok# is vannak. Baska és
Varevo környékéről való kőzetben csak utólagosan beszüremkezett quarz van,
tehát ez a következő csoportba tartozik, míg Beoce, Pavlica és Baljevac környéki
kőzetek, melyekben labradorit sorozatú földpát is van, a labradorit-trachytokba
képeznek átmenetet. Ez utóbbinak tömöttsége is nagyobb (2 58), míg az egész
csoportnak középtömöttsége 2,52.

IV. Biotit-Oligoklas-Andesin-Trachyt typusban egy elváltozott példányt ír
le Borac falu közeléből, melyben szintén van amphibolnyom. Tömöttsége 2,51.

V. Biotit- Andesin- Labradorit- Quarz- Trachyt néven Majdan Kucajna,
Majdanpek, Rudna Glava Béla Réka, Zverdan, Gamsigrad, Niculicevo Metonica,
Brestovac Banja, Slatina, Baljevci, Knic környékéről vannak kőzetek leírva,
melyekben amfibol uralkodik, a biotit pedig vagy igen kevés vagy egyáltalában
hiányzik, miért is ezek nagy részét talán helyesebben amphibol- trachytoknak lehetne
nevezni. Földpátjaik az andesin és labradorit sorozathoz tartoznak. Quarz kevés
fordul elő, vagy ahol bőven van, mint a majdan-kucajnaiban, ott — alakjuk és
folyadék zárványukból ítélve — zárvány szerepét játszók ; egyesekbe pedig csak
utólagos infiltratio által került. Magnetit, apatit meglehetős általánosan van elter¬
jedve, hámatit ritka.

A felsorolt kőzetek túlnyomó nagy részében augitok is vannak, kivételt
képez Majdan-Kucajna és Majdanpek néhány kőzete. Hypersthenta szerző Brestovac
Bánjától Slatinára vezető út mentén előforduló kőzetben, említ, melylyel össze¬
függésben quarz és amphibol nyomokat tartalmazó augit-hypersthen-andesitot ír le
és megemlíti, hogy az amphibol andesit-pyroxen-andesitba megy át. Hypersthen a
Knic környékén lévő amphibolt, biotitot, labradoritot tartalmazó rhyolithban is elő-
fordúl.

Calcit is van ezen kőzetek nagy részében, melyet részben a kréta mészkövén
áttörve vettek fel; a calcit más része utólagos képződmény a némelyik kőzetben
előforduló limonit-, chlorit-, kaolinnal, pvrittel egyetemben. Béla Rékáról való
kőzetben az augit uralitosodik, és a hatalmas apatit kristályokon kívül sphen is
van, továbbá földpátféle sphaerolitli. Középtöm öttség 2,61.

A rliyolithoson kívül van domitos, zöldköves módosulat is. Ezen csoportba
tartozik a Timok folyó partjáról származó, Breithaupt által timazit- nak nevezett
kőzet is, melyet Zujovic amphibol-andesitnek határozott meg. Benne sárga és veres
színű amphibelok vannak, az utóbbi szín hamatit interpositiok által előidézve,
továbbá augit, sphen, nagy apatit, magnetit, positiv jellegű, quarz-féle sphá-

(220)

IRODALOM.

31

rolith. Eosenbusch a timazitok egy részét a holokristályos dacitokhoz veszi, hová
a kis-sebesi és bánsági dacitok egy része is tartozik.

VI. Porphyros Amphibol Trachytok ( Amphibol- Andesit ) Biotit és Quarz
nélkül. E typusban Górni Milanovac környékéről van leírva egy felsites kőzet
és Kraranovacról egy «rhyolithos amphibol andesit, hypersthen és augit nyo¬
mokkal.* Ez utóbbival pyroxen (bypersthen) andesitek is fordulnak elő, mint az
a rhyolithoknál általában lenni szokott. Ezen kőzetekben az amphibol uralkodik
; a nagy földpátok a labradorit sorozatba tartoznak ; középtömöttségük 2,59 ;
magnetit szemcsék, apatitzárványok szintén előfordulnak, miből láthatni, hogy
alig van különbség köztük és az előbbi typus azon tagjai között, melyekben
biotit hiányzik, a quarz pedig másodlagos képződésü.

VII. Pyroxen- Andesitek. a) Hypersthent nem tartalmazó alcsoportjában
Majdanpektől délre eső Culmia Crniről, Béla Béka, Brestovac, Banja, Zlot-Kür-
schia, Selistyefé, Zsagobica, Serbanovac, Balyevci falvak környékéről ír le a szerző
kőzeteket, melyek nagy részében amphibol is van, sőt egyesekben annyira felsza¬
porodik, hogy az amphibol andesitekhez lehetne sorolni. Amphibolmentes a Béla
Béka falu alsó részéről származó, a mészkövet emelő augit- andesit.

Ezen kőzetek földpátja általában véve labradorit, bytownit. Magnetiton
kívül apatit tűket is meglehetős általánosságban tartalmaznak. Anorthitnak találta
szerző lángkisérletileg Brestovactól Banja felé eső első hegy tiszta augit-andesit-
jének földpátját. De vannak itt hypersthent is tartalmazó andesitek, melyek az
augit-andesitekkel egyetemben részint dykeot képezve, részint nagyobb tömegekben
áttörikaz amphibol andesiteket. Ezen trachytok magas (a Stol 4000') mészkő hegyek
között alacsonyabb (1500') hegyeket alkotnak.

Zlot-Kürschia, Selistye vidékéről is többféle kőzeteket u. m. augit-nyomot
tartalmazó amphibol- andesitet, augit-andesitet quarz-, calcit- és chlorittal, továbbá
liypersthen-augit- andesitet quarz- sphárolittal említ a szerző. Zöldköves módosulatot
ír le Zsagobica, Banja, Serbanovac környékéről, melyben utólag chlorit, epidot,
quarz, pyrit képződött. Erősen calcitosodva van Balyevici határából származó
fekete andesit, mely biotit-andesin-Ebradorit-quarz-trachytból tört fel. Ezen al¬
csoport kőzeteinek közép-tömöttsége 2,66.

b) Hypersthent is tartalmazó Pyroxen- Andesitek- et Borac falu határából ír
le a szerző, melyek szurokköves, féligüveges kiképződésükkel, borsótól dió nagyságú
sphárolithjaikkal a lőrinczi Mulatóhegy andesitjához hasonlítanak. Anorthit földpá-
ton, hypersthenen, augiton kívül magnetitot említ bennük Tömöttségük 2,62.
E typusba sorolható kőzetek középtömöLtsége 2,65.

c) Hypersthen- Andesitnek Augit nélkül veszi a Morava balpartján Gruzsa
völgy közelében Karanovac felé előforduló andesitet. Ebben igen sok az amphibol,
sőt quarz is található, íöldpátja andesin-labradont viselkedésű, középtömöttsége
2,61, tehát nagyon közel áll a biotit-labradorit quarz-trachyt typuslioz. Hypersthenje
bastitosodva van. Karanovac előtt az Ibar partján is fordul elő hasonló kőzet.

Gránitok.

Szerző biotit-gránitot vizsgált Nereznica faluból a Pék völgyében, ahol mus-
kovitot tartalmazó féleség is előfordul. Ezek a mészkövet emelik, vagy keresztül

(221)

314

irodalom.

törnek rajta. Biotit-muskovit-gránitot említ a szerb és bolgár Morava egyesülésnél
Stalajk falunál is ; muskovit- gránitot pedig Studenica és Ivaranovac között, hol az
agyag-palán tör keresztül Vs m vastag dykot képezve.

Syenites biotit-amphibol-gránitot, melyben a quarz megfogy, Kopavnik kör¬
nyékéről ír le. Ezen gránitokban veres, vagy testszínü orthokloson (perthit vagy
amazonit sor) kívül oligoklas is van, a syenites féleségekben pedig inkább andesin.
A járulékos elegyrészek között a részben hámatitosan vagy limonitosan elváltozott
magnetitokon kívül apatitot és zirkont említ. A biotit-muskovit gránitok közép-
tömöttsége 2,63 ; a syenites gránitoké pedig 2,68. Dr. Szádeczky Gyula.

( 1 4.) Horváth, Zoltán : A Balaton és partvidéke, különösen a talajviszonyok
és művelés szempontjából. (A nagyszombati kath. érseki főgymmasium
Értesítője az 1891 — 92. tanév végén. Nagyszombat. 1892. p. 3.)

A Balatonra vonatkozó egynéhány újabb adat felsorolásával kapcsolatban a
partvidék hegy-, viz- és talaj -viszonyai vannak főképen irodalmi források alapján
összeállitva. Franzenau Ágoston.

(15.) Koch, Antal : Magyarország erdélyi részének új átnézetes földtani tér¬
képe. (A magy. orv. és természetvizs. Brassóban tartott XXVI. vándorgyül.
tört. vázl. és munkálatai. Budapest. 1893. p. 455.)

Szerző magyarázatát adja azon körülményeknek, melyek Erdély átnézetes
geológiai térképe kidolgozásához hozzájárultak, valamint a térképen kifejezésre
jutott systemákat taglalja.

A kiszínezett térkép 1 : 288000 méretű, szinkulcsában 59 szin vagy szinrajz
van felvéve, melyek a különböző rétegek és tömegkőzet fajokat jelöük. A színek a
nemzetközi geológiai congressusoktól elfogadott sorozatok és jelzési elvek szerint
- némi eltérésekkel — alkalmaztattak. Franzenau Ágoston.

(16.) Koch, Antal: Erdély új abbkori földfejlődéséről. (Emlékkönyv a kir.
magy. természettud. Társulat félszázados jubileumára. Budapest. 1892.
p. 442.)

Dr. Hofmann KÁROLY-nak geológiai fölvételi jelentéseiben, úgyszintén szerző¬
nek több művében részletesen leirt, Magyarország Királyhágón túli részének geo¬
lógiai összetételében részt vevő harmadkori rétegeknek petrographiai alkatát, vala¬
mint azoknak idő- és térbeli elterjedését ismerteti röviden a szerző.

Franzenau Ágoston.

(17.) Römer, Gyula: A Barczaság hegyei. (A magy. orv. és természetvizs.
Brassóban tartott XXVI. vándorgyül. tört. vázl. és munkálatai. Budapest.
1893. p. 431.)

A Barczaság nevezetesebb hegyeinek alaki leírása kapcsán az azokban elő¬
forduló barlangok, valamint azuralkodó vízviszonyok tárgyaltatnak. A hegység¬
nek geológiai viszonyai csak mellékesen vannak méltatva. Franzenau Ágoston.

(222)

SUPPLEMENT

ZUM

FÖLDTANI KÖZLÖNY

XXIV. BÁND.

1894 SEPTEMBER-OKTOBER. 9-10. HEFT.

MAXIMILIAN Y. HANTKEN.

(1821—1893.)*

Maximilian Hantken, Ritter v. Prudnik wnrde am 26. September
1821, als dér Sohn eines Bergbaudirectors zu Jablunka in Oesterreich.-
Schlesien geboren. Nach Beendigung seiner Gymnasialstudien in Teschen,
absolvirte er den philosopbischen Kursns an dér Universitat in Wien
(1840 — 2), woraufersich an dér Schemnitzer Bergakadexnie inseribiren liess
und indem er wáhrend dieser Zeit (1844 — 5) im Erzkerzog Albrecht’-
schen Eisenwerk auch als Practicant Yerwendung fand, beendigte er den
akademischen Lehrkursus 1846. Von nun an fand er bis 1858 bei ver-
scbiedenen Bergbauunternehmungen Verwendung, bielt sich 1849 — 50
wieder in Wien auf, wo er an dér Universitat analytische Cbemie studirte.
Sebőn wiibrend seiner praktiseben Laufbalm besekáftigte er sicb mit wissen-
schaftlicben Untersucbungen. Als er 1852 beim Braunkoblenbergbau bei
Dorogh in Verwendung stand, begann er die geologiseben Verbaltnisse
dieser Gegend zu studiren und publizirte (1853) das erste Resultat
seiner Studien im Jabrbucbe dér k. k. geologiseben Beichsanstalt in
Wien. Spáter stand er einige Jahre hindurcb im Dienste dér serbiseben
Begierung und studirte wáhrend dieser Zeit die botanischen, geologiseben und
meteorologischen Verbaltnisse seines Wohnortes. Seine botanischen Beob-
achtungen übergab er Dr. Josef Páncsics, dem Professor an dér Hochschule
in Belgrad ; die meteorologischen Beobachtungen veröffentlicbte die Belgra-
der wisssenschaftliche Gesellscbaft.

Im Jahre 1858 vermálte er sieb mit dem Fráulein Ida Hoblik und
übersiedelte nach Budapest, welche Stadt ibm nun zűr zweiten Heimat
wurde. Hier befasste er sicb beinabe ausschliesslick mit dér geologischen
Aufnalime des in dér rechtsuferigen Ecke dér Donau liegenden Mittelge-
birges und mit Höbenmessungen.

Von 1861 — 1867 wirkte er als Professor dér Naturwissenschaften an
dér Handelsakademie ; wáhrend welcher Zeit er aber seine nunmehr von dér

* (Alis dér von Prof. Dr. A. Ivoch am 7. Február 1894 auf dér General ver -
sammlung dér ung. geol. Gesellscliaft gehaltenen Gedaclitnissrede).

[93]

316

MAX1MILIAN v. HANTKEN.

ungarischen wissenschaftlichen Akademie unterstützten Untersuchungen
fortsetzte. 1864 zeichnete ihn diese Akademie auch damit aus, dass sie ihn
zu ihrem correspondirendem Mitgliede erwáhlte.

lm Jahre 1866 wurde er zum Custos dér mineralogisch-geologischen
Abtkeilung des Nationalmuseums in Budapest ernannt, in welcher Stellung
er bis zum Jahre 1869 verblieb; zugleich erwáhlte ihn die ungarische geo-
logische Gesellschaft zu ihrem ersten Secretáre, welches Amt er bis zum
Jahre 1870 versah. Dabei setzte er seine paláontologischen Untersuchungen
in dér náheren und weiteren Umgebung von Budapest fórt und war es ins-
besonders die Bhizopodenfauna dér Thon- und Mergelschicliten, die er mit
ausgezeichnetem Erfolge aufklárte und die seinen Namen in weiten Kreisen
bekannt machte.

Als im Jahre 1867 die ung. geol. Gesellschaft beschloss, das Stúdium
und die Beschreibung dér ungarlándischen Kohlenlager in ihr Programra
aufzunehmen, war es besonders v. Hantken, dér das Meiste zűr Lösung
dieser Aufgabe beitrug, wovon sein 1878 unter dem Titel: «Die Kohlen-
flötze und dér Kohlenbergbau in den Lándern dér ung. Krone erschienenes
Buch Zeugniss gibt.

Das Jahr 1868 war fül* die fernere Entwickelung dér geologischen
Wissenschaft in Ungarn von grosser Bedeutung. In diesem Jahre übernahm
v. Hantken die Leitung dér im damaligen kgl. ung. Ministerium für Land
wirthschaft, Handel und Industrie interimistisch bestehenden geologischen
Section, aus welcher sich im folgenden Jahre die kgl. ung. geologische Anstalt
entwickelte, zu dérén erstem Director v. Hantken mit dem Rangé und Titel
eines kgl. ung. Sectionsrathes ernannt wurde. Die von dieser Anstalt publi-
zirten ersten sechs Bánde ihres « Jahrbuches» zeigen, dass v. Hantken in
dieser seiner neuen Stellung mit ununterbrochenem P’leisse auf dem Felde
dér Forschung verblieb. Wir erwáhnen hier nur die Arbeit nüber die Fauna
dér Clavulina-Szabói-Schichtem und den Bericht über «das Agramer Erd-
beben im Jahre 1880».

Die ung. wiss. Akademie belohnte seine ausgezeichnete Thátigkeit
damit, dass sie ihn 1874 in die Reihe ihrer ordentlichen Mitglieder aufnahm.

Immer mehr aber entwickelte sich in v. Hantken dieNeigung, sich in
voller Unabhángigkeit seinen wissenschaftlichen Studien hingebenzu können,
was er denn auch damit erreichte, dass er auf den an dér Budapester Uni-
versitát 1 882 neu creirten Lehrstuhl für Paláontologie ernannt wurde. Damit
kam sem Lieblingswunsch zűr Erfüllung und von nun an konnte er zehn
Jahre hindurch, bis zum Eintritte seines unerwarteten Todes, ruhig und
ungestört seinem Sammel- und Beobachtungstriebe nachgehen. Leider liess
er in den letzteren Jahren seine Feder ruhen und wie wir wissen, hinterliess
er in seinem Arbeitstische manche werthvolle, begonnene, aber nicht ausge-
führte Arbeit.

[94]

GEORG PRIMICS.

317

v. Hantken erhielt auck vöm Auslande manclies Zeicheu ehrender
Anerkennung; so erhielt er von dér Universitát Bologna den Doctortitel ;
die Fi. Accademia Valparuese de Poggio und die k. k. geol. Beiehsanstalt in
Wien ernannten ihn zu ikrem Correspondenten.

Das VerzeichnÍ8s sein er Publikationen s. m. auf S. 265 (173) d.
magyarischen Textes unter *

GEORG PRIMICS.

(1849—1893).*

Georg Primics erblickte am 28. April 1849 in Závidfalva (Ungarn,
Com. Beregh) das Lidit dér Welt. Sein Yater war dórt Lekrer dér Gemeinde
und erfreute sicb insoferne günstigerer Verháltnisse, indem er seinem Solin
liöheren Unterricht gébén konnte. Nachdem er die ersten sedis Classen des
Gymnasiums zu Ungvár beendigt liatte, entriss ihm dér Tód seinen Erniihrer
und da er seine Mutter schon früher verloren hatte, so war er von nun an
gánzlich verwaist. Mit dér geringen Unterstützung seiner Verwandten konnte
er noch eine Classe des Gymnasiums unter grossen Entbehrungen absol-
viren ; dann aber war er gezwungen sich zwei .Jakre hindurch als Hauslehrer
den nötliigen Unterhalt zu verschaffen. Mit dem erworbenen und ersparten
Gelde konnte Primics endlich 1873 zu Kolozsvár seine Gymnasialstudien
beendigen und nádi Ablegung des Abiturientenexamens sich an dér dortigen
Universitát in die naturwissenschaftliche Facultát inscribiren lassen. Seinem
Fleisse verdankte er es, dass er hald in den Genuss eines Staatsstipendiums
gelangte und so konnte er ohne grössere Sorge seine Universitátsstudien
beendigen. lm Jalire 1878 legte er die Lehramtsprüfung ab und machte
noch in demselben Jahre das Doctorexamen, worauf er als Assistent bei
Prof. Dr. A. Kochs’s Lekrkanzel für Mineralogie und Geologie Verwendung
fand. Er verblieb bis zum Schlusse des Schuljahres 1893/i im Verbande
dér Universitát und entwiekelte wáhrend dieser Zeit vorzüglich auf dem
Gebiete dér Petrographie und dér Geologie dér siebenbiirgischen Alpen eine
bemerkenswertke literarische Thátigkeit. Die Perien verbrachte er gewöhn-
lich im Auftrage des siebenbiirgischen Musealvereines in den ungangbarsten
Theilen des siebenbiirgischen Gebirges, dessen kaum oder nur unvollstándig
bekannten geologischen Bau er studirte und mit dem gesammelten Matériái
die Sammlungen des Museums vermelirte. Im Sommer dér Jahre 1882 und
1883 war er nebst Béla v. Inkey und Eranz Herbich im Interessé dér vöm
in Bologna tagenden internationalen geologischen Congresse beschlossenen
Herausgabe dér ((Geologischen Karte Europa’s» mit dér übersichtlichen

* Aus dér von Prof. Dr. A. Koch am 7. Február 1894 auf dér Generalversamm-
lung dér ung. geol. Gesellschaft gelialtenen Gedaclitnissrede).

[95]

318

GEORG PRIMICS.

geologischen Aufnahme dér südlichen und östlichen Grenzgebirge Sieben-
bürgens bescháftigt. Ibm fiel jener Theil dér südlichen Alpen zu, welcher
zwischen dem Rőtben Thurmpass und dem Törcsvárer Pass liegt (die s. g.
Fogarascher Alpen) und von den östlichen Karpathen dér zwischen dem
Ojtozpass und Tölgyespass liegende Abschnitt. In Yergleiche zűr Kürze dér
Zeit, die P. zűr Lösung dieser Aufgabe zűr Yerfügung stand nnd in Betracht
dér Grösse und dér Schwierigkeiten des Terrains kann mán dem von ilim
erreichten Resultate die Anerkennung nicht versagen.

lm Herbste 1884 konnte P. mit Híilfe eines ilim gewáhrten Staats-
stipendiums eine Reise ins Ausland unternehmen. Den Wintersemester ver-
brachte er an dér Wiener, den Sommersemester aber an dér Heidelberger
Universitat, dórt sich vorzüglich unter Tschermak’s, hier aber unter Rosen-
busch’s Leitung mit petrographischen Studien bescháftigend. lm Herbste
1885 zurückkehrend, trat er in die kgl. ung. geologische Anstalt als Yolontár
ein ; war aber dabei gezwungen, sich die Mittel zu seinem mehr als einjali-
rigen Aufenthalte in dér Hauptstadt durch literarische Thatigkeit zu ver-
schaffen.

Erst zu Beginn des Jahres 1887 gelang es ihm wieder zu einer hono-
rirten Stellung zu gelangen ; indem er nacli dem Tode Franz Herbich’s
dessen Stelle als Custosadjunct am siebenbürgiscken Museum erhielt. In
dieser seiner neuen Stelle setzte er die geologische Erforschung Siebenbür-
gens unermüdlich fórt und zwar jetzt eindringlicher als er dies bis jetzt
tliun konnte, lm Auftrage dér kgl. ung. naturwiss. Gesellschaft setzte er die
von B. v. Inkey begonnene berggeologische Detail -Aufnahme des Csetrás-
gebirges fórt; dann betheiligte er sich drei Sommer hindurch an den amt-
lichen Landesaufnahmen dér kgl. ung. geol. Anstalt. Ueber letztere Arbeiten
erschienen seine Berichte in den Editionen dér kgl. Anstalt ; seine Studien
über das Csetrásgebirge wird die obbenannte Gesellschaft in einem beson-
deren Bande veröffentlichen.

P. versaumte neben dieser wissenschaftlichen Beschilftigung seine
amtlichen Agenden nicht ; den grössten Theil seines von ihm aufdenExcur-
sionen gesammelten, mitunter werthvollen Materials reihte er in die Samm-
lung des siebenbürgischen Museums ein.

P. sah aber mit seiner amtlichen Stelle seine Zukunft durchaus nicht
gesichert und so konnte er es nur mit Freuden begrüssen, als er endlich
seinen altén Herzenswunsch, in den Verband dér kgl. ung. geologischen
Anstalt bleibend zu gelangen, in Erfüllung gehen sah. Zu Beginn des
Jahres 1890 wurde er namlich vöm kgl. ung. Minister für Landwirth-
schaft zum Hilfsgeologen ernannt. Leider ward es ihm nicht vergönnt, sich
seiner neuen Stellung, in welcher er seinen Fleiss und seine Fahigkeiten
erst recht zu verwerthen hoffte, lángé zu erfreuen. Als er im Sommer dieses
Jahres seine Amtsreise antrat, verhess er, ölnie dass jemand darum gewusst

[96]

fai M. STAUB : DIE VERBREITUNG DES TORFES IN UNGARN. 319

hátte, mit dem Keime seiner Todeskrankbeit in dér Brust die Hauptstadt.
In dér reinen Luft dér Berge hoíi'te er Heilung; aber nocli bevor er seinen
Fuss in dieselben setzen konnte, eredte ihn am 9. August zu Belényes nacli
kurzem Leiden dér Tód. Wir können seinen friibzeitigen Verlust nur tief
beklagen !

Das Verzeiclmiss dér Publikationen P.’s s. m. S. 272 (180) d. magy.
Textes unter *

DIE VERBREITUNG DES TORFES IN UNGARN.

Von

Dr. M. Staub*

(Mit emer Karte)

Eines dér interessantesten Capitel dér Petrographie ist jenes, welcbes
sich mit den zoogenen und pbytogenen Gesteinen bescbáftigt. Seitdem wir
von dem grössten Theile dér Kalksteine wissen, dass sie tbieriscben und
pflanzlicben Ursprunges sind; dass selbst, wie dies die jüngsten Untersu-
chungen immer mehr erweisen, das Korn dér Oolitbe ein Produkt niederer
pflanzlicber Organismen ist ; seitdem die in die Kalktuffe eingescblossenen
organischen Beste für die historiscbe Geologie bobé Bedeutung gewannen ;
würdigt mán nun auch einen anderen pbytogenen Bildner dér Erdrinde, den
Torf, einer besonderen Aufmerksamkeit. Es ist wohl ricbtig, dass dies schon
früber gescbah, aber nicht im Interessé dér Wissenschaft, sondern von reiu
techniscbem Gesicbtspunkte aus. Die 1842 von Steenstrup über die dani-
scben Torfmoore veröffentlichten Untersucbungen gaben dér Torfforschung
eine andere Bichtung, die aber erst in den secbziger, respective siebziger
Jahren an Intensitat gewann. Es ist dies die botanische Analyse dér Torf-
lager. Die dadurch gewonnenen Besultate babén nicht nur für die Pflanzen-
geograpbie, sondern auch für die Kenntniss dér geologischen Verhaltnisse
dér Quartárzeit hőben Werth. Die Lehre von den abwecbselnden Klimaten
nahm hier ibren Ausgangspunkt, indem die Pflanzen als die competentesten
Dolmetsche klimatiscber Verhaltnisse, Generation auf Generation in den
Torflagern bewahrten nnd so die Schlussfolgerung auf das Kiima einer
lángén Zeit zulassen. Es istklar, dass derGeologe, dér das ricbtige Verstand-
niss für die organische Welt und ihre Erscheinungen mit sicli auf den Weg
nimmt, sicb leichter in den Beliquien dér weiten Vergangenheit zurechtfindet,
als dér, dér sich einfach auf die Determinirung dér Gesteine und ihrer orga¬
nischen Einschlüsse beschrankt.

* Dér Gesellscliaft vorgelegt in dér Sitzung vöm 4-. April 1894.

[97]

m m. staub:

Die ersten Kenntnis.se bezüglicli unserer ungarlándischen Torfmoore
verdanken wir A. Pokorny, dér im Jakre 1859 im Auftrage und mit Unter-
stützung des damaligen Generalcommandos sich zahlreiche Daten verschaffte
und dieselben studirte. Im Sommer dieses Jabres besucbte er selbst Ungarn,
aber weder vöm Karpatliengebiete noch von den Gegenden jenseits des
Königssteiges (Siebenbürgen) konnte er durch eigene Autopsie etwas erfah-
ren ; ja Siebenbürgens Torílager blieben gánzlich ausserkalb des Rahmens
semer Mission. Auf Grund dér von den Verwaltungsbehörden und von
einigen Gelehrten (Dr. J. Szabó, Dr. A. Kerner) erbetenen Bericbte und
dér auf seiner eigenen Reise gesammelten Daten verfasste er jene Abhand-
lung über die Torílager Ungarns, die 1861 in den Pnblicatíonen dér kais.
Akademie dér Wissenschaften in Wien erschien.1

Seit jener Zeit beschaftigte sich niemand mehr mit unseren Torfmoo-
ren ; es ersckienen wohl einzelne Publikationen, aber keine derselben befasst
síeli mit dér Torfuntersuchung im modernen Sinne.2

Um die Aufmerksamkeit auch auf dieses Gebiet dér Forschung zu
lenken, hielt icb auf dér botanischen Conferenz dér kgl. ung. naturwissen-
schaftlichen Gesellsckaft am 10. Február 1892 einen Vortrag, in welcbem
icb über die Ziele und die bereits erreichten Resultate dér modernen Torf-
untersucliungen sprach und zugleich die Constituirung einer Torfunter-
sucbungscommission beantragte3. Die Conferenz nabm meinen Antrag ein-
stimmig an und konnte die Constituirung dér Commission um so rascber
vor sich gébén, da dér damalige verdienstvolle Leiter unserer landwirtscbaft-
lichen Angelegenbeiten, Se. Excellenz Minister Gráf A. Bethlen sich lebbaft
für die Frage dér practischen Yerwendung unserer einlieimischen Torílager
interessirte und unserer Commission die nötbigen Geldmittel zűr Yerfügung

1 Untersuchungen über die Torfmoore Ungarns. — Sitzungsber. d. natúr. Cl.
d. kais. Akad. d. Wiss. Bd. XLIII. Abtli. 1. pag. 57—122 m. 1 Karte. Wien 1861.

2 A. Koch: Bericht über die im Klausenburger Bandgebirge und in dessen
Nacbbarscbaft im Sommer 1882 ausgeführte geologiscbe Special-Aufnahme. — Föld¬
tani Közlöny. Bd. XIII. pag. 137.

A Kalkcsinszky : Analyse dér Moorerde von Alsó-Tátrafüred (Scbmecks) im
Zipser Comitat. — Földtani Közlöny Bd. XIII. pag. 357.

J. Csato : A Mluha nevű tó (Teu Mluhi) és viránya. — Magyar Növénytani
Lapok. Bd. IX. 1885.

F. Jablonszky : Die Torfmoore von Jablonka. — Földt. Közi. Bd. XVI. pag. 354.

K. Czakó : Die Sommerflora dér Moorgegend von Alsó-Tátrafüred. — Jalirb.
d. Ung. Karpathenvereins 1888.

J. Istvánffi : Jelentés a felső -magyarországi tőzegtelepek algologiai megvizs¬
gálásáról. — - A m. tud. akad. természettud. Közi. XXIII. köt. 1888.

3 A tőzegtelepek kutatásának fontosságáról. — Természettudományi Közlöny.
1892. pag. 136.

[98]

DIE VERBREITUNG DBS TORFES IN UNGARN.

321

stellte. Zűr sclben Zeit wurde ebenfalls in Polge dér Initiative Sr. Excellenz,
Dr. G. Primics mit dér Aufnahme einiger siebenbürgischer Torflager betrant.*

Die Torfimtersuclmngscommission, zu dérén Referenten Schreiber
dieser Zeilen bestellt wurde, betrachtete es als ihre erste Aufgabe über die
Verbreitung und den gegenwartigen Zustand unserer Torflager Orientirung
zu gewinnen und versandte zu diesem Zwecke ein Fragebüchlein, in welches
die erbeteuen Antworten einzuzeic-bnen waren; bezüglich jener Gegenden
aber, von denen wir bisher nichts, oder nur sehrwenig wussten, beschloss die
Commission eigene Fachmanner zu entsenden. Es sind dies die Botaniker
Herr Dr. J. v. Istvánffi, Custos dér bot. Abtheilung am Nationalmuseum
und Univ.-Docent; Herr Dr. A. Mágócsy-Dietz, kgl. Oberrealschulprofessor
und Univ.-Docent ; und die Herren Dr. F. FiLARSZKYiind Dr. K. Schilberszky,
Assistenten bei dér bot. Lelirkanzel dér kgl. Universitat Budapest. Wir
waren so glücklicb, sowobl mit Hülfe jeuer Fragebogen als aucb von Seiten
dér exmittirten Herren nocb im Laufe des Jabres 1892 eine solcbe Fülle von
Daten zu erhalten, dass auf Grund derselben dér Referent olme Yerzug
einen ausíuhrlicben Bericht redigiren konnte, dér Sr. Excellenz überreicht
wurde. Dér Herr Minister zeicbnete die Commission damit aus, dass er
diesen Bericht in seinem ganzen Umfange und die ilnn beigelegte Karte
über die Verbreitung dér Torflager in Ungarn in seinen an die Legislative
über die Thiitigkeit des kgl. ung. Ministeriums fürLandwirtbschaítim Jahre
1892 gericliteten Bericht aufnabm. Um jenen Bericht anch weiteren Kreisen
zugánglich zu machen, brachte denselben die Commission im Separat-
abdruck in den Bucbhandel.**

In diesem Berichte bescbránkte sicb dér Referent vor allém auf
die Veröffentlicbung jener Daten, die sicb auf die landwirtbscbaftlicbe
Bedeutung unserer Torflager beziehen; die übrigen reicblicb^ eingegan-
genen Daten, die in erster Linie die Naturwissenscbaft interessiren, legte
icli in einem am 4. April 1894 in unserer Gesellscliaft gehaltenem Vortrage
vor. Dér Ausschuss zeichnete den Vortragenden damit aus, dass er die
Aufnahme dér Abliandlung und dér ibr beigelegten Karte in den
« Földtani Közlöny » verfügte. Indem ich dies, dem Ausscbusse meinen
Dank abstattend, in den folgenden Zeilen thue, benütze ich zugleich die
Gelegenbeit, jenen Herren, an die ich mich damals, als wir zűr Con-
stituirung dér Torfuntersuchungs-Commission schritten, mit ihrem Ratbe

* Dr. G. Primics : Die Torflager dér siebenbiirgisclien Landestlieile. — Mit-
tlieilungen a. d. Jabrb. d. kgl. ung. geol. Anstalt. Bd. X. Heft 1.

M. s. ferner Dr. J. Lőrenthey : Adatok az erdélyi tőzegtelepek faunájához. — Érte¬
sítő az erdélyi muzeum-egylet orvos-természettudományi szakosztályából. XVII. p. 267.

** A kir. m. természettudományi társulat tőzegkutató bizottságának működése
1892-ben. A bizottság megbízásából összeállította dr. Staub Móritz tr.. mint a bizottság
előadója. 80. 67 1. egy térképpel. Budapest 1893.

Földtani Közlöny XXIV. kőt. 1894.

21

322

TV: BI. STAUB :

freundlichst zu unterstützen die Gefálligkeit hatten, meinen respective
unseren verbindlichsten Dank auszusprechen. Es sind dies die Herren
Prof. Dr. F. Cohn in Breslau, Prof. Dr. A. G. Nathorst in Stockholm, Prof.
Dr. A. Fischer v. Benzon in Kiél, Prof. Dr. J. Früh in Zürich und Prof.
Dr. A. Blytt in Christiania, welch letzterer so gütig war, uns drei seiner
wohlconatruirten Torfbohrer bei dér betreffenden Firma in Christiania zu
bestellen. Meine geehrten exmittirten Collégén konnten die Vorzüge die-
ses Torfbohrers niclit genug lobén; so schreibt Herr Dr. J. v. Istvánffi

in seinem Berichte : . » es ist im Allgemeinen keine so leichte

Sache, toríiges Terrain so leicht aufzuíinden . vor allém suchte

ich das Vorkommen desselben durch die darauf vorfindliche Yegetation zu
constatiren,soweit dies in dér vorgeschrittenen Jahreszeit, nach den Eingriffen
des weidenden Yiehes und dér Sense noch möglich war. Dann trachtete ich
die mittlere Partié des Torflagers zu finden, wo ich dann die Erde aufgraben
hess, um die einzelnen Schichten aufnehmen zu können. Das ware mir
aber ohne den mir von Seite dér Commission zűr Verfügung gestellten
Bohrer nicht so leicht gelungen. Mán kann mit demselben in verháltniss-
mássig kurzer Zeit an verschiedenen Stellen des Torflagers Proben entneli-
men und war so die Herstellung des Profils sicherer zu erreichen. Insbe-

sondere betrifft dies die Machtigkeit des Torflagers . die prachtigste

Hilfe bei dér Untersuchung mit dem Bohrer gewáhrt uns eben dessen
Hebekammer ; die von dem Torfmaterial eine genügende Menge mit sich
emporbringt, um die Qualitát deleiben beurtheilen zu können. »

Wir müssen die interessirten Kreise darum bitten, dass sie sich vor-
laufig mit dem hier Gebotenen begnügen möchten ; wir werden uns bestre-
ben, mit dér Zeit über die Constitution unserer Torflager mehr berichten
zu können.

Ueberall wo in den Depressionen des Bodens das Grundwasser oder
dér atmospharische Niederschlag in Folge dér Wasserundurchdringlichkeit
des Bodens sich ansammeln konnte, war dazu die Gelegenheit gegeben, dass
die an das Wasser gebundene Vegetation ein neues Heim finde. Auf den
Leichen dér einen Generation nahm die neue ihren Platz ein und bald
begann sich die vegetabilische Masse zu einer solchen Bodenart umzuge-
stalten, die neuen, von den vorhergehenden specifisch und generisch ver¬
schiedenen, aber noch immer Feuchtigkeit liebenden Pflanzen die Möglicli-
keit dér Existenz darbot. Unter dér Decke dieser neuen Vegetation, von dér
Luft vollstandig abgeschlossen, trat nun in dér altén Vegetation jener eigen-
thümliche chemische Prozess in Action, den wir als Torfbildung bezeichnen.
lm Torflager aber werden die Vegetationen sich nicht blos in dem Maasse
verandern, nach welchem sich dér Torfboden selbst verándert, sondern auch
entsprechend dér Veranderung jener Factoren, welche die Entstehung, die

[100]

DTE VERBREITUNG DES TORFES IN UNGARN.

323

Existenz und den weiteren Aufbau des Torflagers bégünstigen und befördern.
Dér wichtigste Dactor in dieser Beziehung ist das Kiima, denn es ist ein-
leuchtend, dass mit dér Zu- oder Abnahme des Wassers des Torflagers
auch in dér den Torf bildenden Vegetation den meterorologischen Umstanden
entsprechend eine Veránderung eintreten muss und in Folge dessen werden
wir beim Stúdium dér Constituenten des Torflagers auch zűr Kenntniss jener
klimatologischen Umstande gelangen. Die heutige Verbreitung dér Torflager
selbst beweist, dass sie als dér Ausdruck geologischer und klimatologischer
Verháltnisse zu gelten habén. Die ansgebreitetsten Torflager kommen in den
nördlichen Gegenden von Európa, Asien und Amerika vor und zwar inner-
halb dér gemássigten Zone bis zu dérén nördlicher und südlicher Grenze.
In diesen Gegenden hilden die Torflager riesige, oft zusammenhángende
und mehrere tausend Kilométer grosse Fláchen. Wabming und Holm
erwahnen von Westgrönland vöm 64 — 69° n. Br. Torflager, die von
Cyperaceen, Moosen, Gramineen und Empetrum gebildet wurden. Die
grössten Torflager Europas sind im nördlichen Bussland und in Deutscli-
land selbst sind 250 — 300 Quadratmeilen ausschliesslich Torfboden. Das
grosse hollandische Moor ist 5200 Ha gross. Auch innerhalb dér Tropen
gelangt die Torfbildung zűr Geltung, aber nieht auf den Ebenen, sondern
auf den holien Bergen ; so auf den Anden von Peru in einer Höhe von
mehr als 4000 m ; dagegen sind in Südamerika die Ebenen wieder reicher an
Torflagern als die Höhen.

Die Torflager treten in zwei, ihrer Vegetation nach von einander scliarf
getrennten Formen auf. Dórt, wo vorzüglich die Háuügkeit und Ergiebigkeit
dér atmosphárischen Niederschláge die Vegetation des Torflagers ernáhrt,
dórt werden auch nur solche Pflanzen gedeihen, die zu ihrem Fortkommen
diese Menge von Feuehtigkeit beanspruchen und die schon in Folge ihrer
histologischen Structur ihren Körper mit Wasser vollsaugen können. Solche
sind die Moose dér Gattung Sphagnum, die die sogenannten Hochmoore
(Sphagnummoore, Heidemoore, supraaquaticae) bilden. Wo dagegen zűr
Erhaltung des Torfmoores ausser dem meteorologischen Wasser vorzüglich
das Grundwasser beitrágt, dórt tritt das Flachmoor (Niederungsmoor, Grün-
moor, infraaquaticae) in seinen verschiedenen Abánderungen auf. In Ungarn
kommen selbst in den an atmosphárischen Niederschlágen ármsten Gegenden
Niederungsmoore vor.

Betrachten wir unsere Ivarte, so können wir uns wenigstens in groben
Zügen ein Bild von dem Kiima dér Quartárzeit formen ; wir finden, dass das
von den Gebirgen umsáumte Gebiet Ungarns eine grosse Depression ist,
in welcher die Umstande zűr Entstehung von Niederungsmooren in reich-
liehem Maasse gegeben waren und wer die im Folgenden mitgetheilten
Detaildaten seiner Aufmerksamkeit würdigt, wird leicht zűr Annahme
dessen gelangen, dass die auf unserer Karte zerstreut liegenden grösseren,

[101] 21*

324

Dí M. staub:

kleineren Torflager einst eine grössere zusammenhángende Flaclie bilclen
konnten und wer das Vorgebrachte zűr Glaubwürdigkeit dieser Annahme
noch nicbt für genügeud flnden sollte, den wollen wir schon im voraus auf
einige wobl erst spáter mitzutheilende Daten aufmerksam machen. Die dem
Diluvium folgende Zeit und die schaffende Hand des Menschen dér Neuzeit
habén viel an dem Urzustande geándert, iu welchem sich unser Vaterland
nach dér Tertiárzeit befand. Das belebende Element des Torfes selbst, das
Wasser, begrub einen ansehnlichen Theil dér Tordager mit den Sanden des
Diluviums und Alluviums; ein anderer Theil wieder sistirte seinen weiteren
Aufbau in Folge dér für ihn ungiinstiger gewordenen Niederschlagsverbált-
nisse; schliesslich beraubte dér Mensch selbst, um Raum für die Kultur zu
gewinnen, den Bódén seiner überílüssigen Wassermenge ; die von den Bergen
herabströmenden Wásser aber verhinderte er mittelst Dámmen und Schut.z-
wehren, die Ebenen und Flussufer periodisch mit Wasser zu überschwem-
men. Wie viel in dieser Beziehung dér Natúr selbst zufiillt, ersehen wir zum
Theile aus den vöm Herrn Dr. J. v. Istvánffi im Oltthale gemachten Beobach-
tungen, in einer Gegend, in welcher die Hand des Menschen noch am
wenigsten in den Gang dér Natúr eingriff. Herr v. Istvánffi sagt folgendes in

seinem Berichte : « . Bei dieser Gelegenheit konnte ich, wie schon

früher bei den Mooren dér Árva (1. c.) das langsame Austrocknen dér Moore
konstatiren; auf mein Befragen erhielt ich in den meisten Falién solche
Daten, welche auf das fortwáhrende, langsame Austrocknen hinweisen. Ein
Beispiel dafür ist das s. g. «Rétyi nyir» in dér Háromszék. t Dieser grosse
Birkenhain mit seinen zahllosen kleinen «Meeraugen» ist heute eine trok-
kene Sandwüste, in welcher die Birke und die Erié nur mehr in kleinen
Oasen gedeihen. Auch im oberen Theile dieses Comitates und bei Petőfalva,
Kovászna, Borosnyó etc. findet mán gáuzlich ausgetrocknete und dér Kultur
unterworfene Gebiete, die auf dér Karte des Generalstabes noch als unkulti-
virte, feuchte, moorige Orte verzeichnet stehen. Mán kann daher von vielen
Orten, so auch von dem schönen Torflager bei Prázsma, wo die Bevölke-
rung die Existenz von Torf nicht einmal ahnt und seine Flaclie als Wiese
benützt, sagen, dass die landwirthschaftliche Verwendung vollkommen im
Zugé sei und die Ausbreitung des Kulturbodens die Moore zwischen immer
engere Grenzen drángt. So findet mán es auch im Comitate Brassó. »

Beinahe ohne allé Bedeutung sind die Flachmoore, die wir in den
Thálern dér Gebirge antreffen. Sie habén geringen Umfang und geringe
Máchtigkeit; wie überhaupt in letzterer Beziehung unsere Flachmoore nicht
sehr auffallen. Einzig und alléin von dem im Tliale dér Marczal (an dér
Grenze dér Comitate Vas und Veszprém) vorkommenden Flachmoore tlieilt
uns dér Berichterstatter mit, dass es 10 m dick sei und was noch auffallen-
der ist. HerrDr. v. Istvánffi konnte an dem bei Borszék in bedeutender Hőbe
zwischen den Quellén 0- und Új-Sáros liegenden Wiesenmoore eine Tiefe

[102]

DIE VERBRE1TUNG DES TORFES IN UNGARN.

325

von 8 m constatiren. Das Moor bei Baldócz im Comitate Szepes ist ebenfalls
von geringer Ausdehnung und 7 m tief. Die Zalil jener Flachmoore, dérén
Miichtigkeit 4 m erreichen würde, ist auffallend kiéin ; die meisten sind
vveniger als 3 m dick und darunter verstehen wir immer die grösste, in dér
Mitte des Moores gemessene Dicke ; ja selbst die eine geringere als 1 m
Miichtigkeit besitzenden Moore sind nicht selten. In die Erklarung dic¬
sér Erscheinung wollen wir uns noch nicht einlassen, sondern wollen uns
mit dér Annahme jener einfachen geologischen Thatsache begnügen, dass
in unserem Tieflande wáhrend dér Tertiar- oder Quartarzeit stattgefundenen
Depressionen vielleicht nicht von jener Intensitat gewesen waren, wodurch
dér Torfbildung zu ilirer Thatigkeit verháltnissmassig lángé Zeit gewáhrt
worden ware.

Ich denke, dass wir durch die neuen Daten auch beziiglich des Zeit-
punktes des Beginnes dér Flachmoorbildung einen Anhaltspunkt gewonnen
habén. Nach den meisten Berichten ruhen unsere Flachmoore auf einem
blaulichcn, nur manchmal graulichen Thon, welclier Thon eine Schichte
des Diluviums oder vielleicht, und zu dieser Annahme berechtigt mich
die Vergleichung eines Theiles dér mir zugekommenen Daten mit dem
Profile des artesischen Brunnens von Szentes *, schon eine Schichte
dér levantischen Stufe ist, auf welche mán in unserem Tieflande bei Gele-
genheit des Erbohrens dér artesischen Brunnen unter dem Sande und Schot-
ter des Diluviums stösst. Selten wird dér Untergrund unserer Flachmoore
von sandigem Thon oder Sand gebildet. Das Flachmoor von Szent-Agotha
im Com. Nagy-Küküllő liegt auf Sandstein ; das Haj-Kopanicza benannte
Flachmoor im Comitate Turócz lágert auf Schotter, dér Untergrund des
Moores bei dér Gemeinde Zsebes im Comitate Abauj -Torna ist graulicher
mergeliger Thon, auf welchem Schotter mit grossen Geröllsteinen vermengt
lágert.

Unsere Flachmoore habén uns bis jetzt nur wenige palaeontologische
Funde geliefert. Herr Dr. G. Primics (1. c.) fand in den Flachmooren bei
Rohrbach, Seged (Com. Nagy-Küküllö), Taplócza, Csicsó (Com. Csik) und
Szerdahely (Com. Szeben) Sclineckengeháuse, die Herr Dr. E. Lőrenthey
(1. c.) bestimmte. Sie gehören 20 noch gegenwártig in Siebenbürgen lebenden
und mitunter weit verbreiteten Siisswasser- und Landschnecken an. Auch
aus anderen Flachmooren erwálinen die Berichterstatter das Yorkommen
von Schneckengehausen ; in dem Flachmoore dér oberwáhnten Ort-
schaft Rohrbach wurden auch die Spikula eines Süsswasserscliwammes
gefunden ; von Landsáugern wurden aber bisher nur wenig Reste gefunden.
So wurden in dem zuletzt erwahnten Flachmoore die Knochen- und Zahn-

* HalavÁts J. : Dér artesisclie Brunnen von Szentes. — Mittlilgn. a. cl. Jahrb.
d. kgl. ung. geol. Anstalt. Bel. VIII. Heí't 6.

[1031 2U

326

ír m. staub:

reste vöm Mammuth, Nashorn, Cervus elaphus, Bős primigenius und kleinen
Pflanzenfre8sern gefunden ; im Flachmoore des mittleren Schwarzbaches
im Comitate Szepes wurden ausser aus Obsidian, Feuerstein und Bronzé
verfertigten Werkzeugen Fusslmocben gefunden, die einem Renthiere ange-
bört babén sollen.

Pokorny (1. c.) tbeilt mit, dass in den Flacbmooren Ungarns fünf Stadien
dér Entwickelung zu constatiren seien. Das Moor nehme mit dér Yegetation
solcher Pflanzen seinen Anfang, die zűr Bildung des Torfes nichts beitragen
(Hydrophytenmoor) ; dieser folgt das Rohr, aus welchem diegrösste Menge
des ungariscben Torfes entstanden sei und die Grundlage sámmtlicher
ungarlandiscber Flaebmoore bilde (Rohrwald)* ; spiiter aber sterbe dies aus
und werde seine Stelle von rasenbildenden Grásern und Seggen eingenom-
men und so tritt das Moor in das dritte Stádium seiner Bildung, es verwan-
delt síeli zűr Rohrwiese. Diese Yegetation gestaltet die Oberfláche des Moores
állmaiig um ; wiederholt lassen sicb neue Wiesenpílanzen auf ibr nieder;
das Moor nimmt den Charakter dér Wiese au, es wird zum Wiesenmoor,
in dessen Vegetation jene Eigenscbaft dér torfbildenden Moose felüt, dass sie
das Wasser desBodens mit sicb emporbeben könnte; die Torfbildunggelangt
daher mit dem Wiesenmoor zum Abschlusse und auf dér TorfÜácbe schlügt
nun die Vegetation des trockenen, torflosen Bodens ibr Láger auf. Wir treffen
daher unsere Flaebmoore gewöhnlich in drei Hauptformen an, denen das
Volk selbst schon vor langer Zeit den Namen gegeben. Es sind dies die
schwingenden Robrdecken (ingovány, láp) aus welchen, wenn die Rasen-
stöcke dér Seggenarten die Stelle des Robres einnelimen, die Zsombékmoore
und schliesslicb die echten Wiesenmoore entsteben.

Unsere Commission bat sicb noch nicht in das Detailstudium unserer
Flachmoore eingelassen, aber die bisberigen Aufnahmen, so sebeint es,
modificieren die Ansicht Pokorny’s bezüglich dér Entwickelung unserer
Flachmoore. Bei einem Theile derselben kann maii drei Schichten unter-
scheiden, aber wir habén auch zwei- und selbst einscliichtige Flachmoore;
aber in den meisten derselben, ja selbst in denen von verbáltnissmássig
geringer Mácbtigkeit finden sich, stellenweise sogar háufig, Stamm-, Zweig-
und Wurzelfragmente, so dass maii es beinahe schon mit Sicherheit anneb-
mén kann, dass in dér Entwickelung unserer Flachmoore aucb einer Wald-
vegetation eine Rolle zufiel um so eher, indem mán den eingelangten
Berichten zufolge die Ueberreste dieser Vegetation in den meisten Falién
in dér unteren oder mittleren Schicht antrifft. Die Bedeutung dieser Wald-
vegelation ist seit Síeenstrup bekannt und nacli ihm in den Mooren des

* Interessant ist die Entdeckung J. Früh’s in den Scliweizer Mooren : «Wo
ein Hockmoor vorkommt, rulit es als supraaquatische Formation dem Flaclimoor
auf, nie habén wir es direet auf dér mineralogischen Unterlage getroffen.» (Zweiter
Bericht dér Moorkommission für das Jahr 1891/92).

[104]

DIE VERBREITUNG DES TORFES IN UNGAKN.

327

westlichen und nordwestlichen Europas immer deutlicher hervorgetreten.
In dieser Beziehung ist es sehr wünschenswerth, wenn auch wir an die
Lösung dieser Frage náher lierantreten könnten. Von einigen Mooren
wissen wir es schon, dass diese Holzfragmente Nadelhölzern angeliören ;
ja an einzelnen, wenn auch wenigen Orten, wurden auch die Fruchtzapfen
dieser Báume gefunden.

Die Hochmoore nehmen in unserem Yaterlande keinen hervorragen-
den Platz ein. Nach dem Bisherigen treffen wir sie nur in drei Gebieten an.
Das an Hochmooren reichste liegt oberhalb dem 49° n. Br. und zwischen
den 36 — 37 — 38° n. L., auf welchen sicli die Territoren dér Comitate Árva,
Liptó, Szepes und Turócz ausbreiten. Es ist dies zugleich dass an atmo-
sphárischen Niederschlágen reichste Gebiet Ungarns, indem die Jahresmenge
jener zwischen 1500 — 2000 mm scliwankt.* lm Comitate Árva fiúdén
sicli die grössten Torffláchen vor, indem dórt ausser 20 — 30 K. Joch grossen
Mooren noch zwei, 3635 resp. 1549 K.-Joch grosse Torffláchen bekannt
sind. Südlick von diesem Gebiete liegt bei Szomolnok nur ein einziges
kleines Hochmoor. Es ist klar, dass mán es dér geringeren Menge des Nieder-
schlages zuschreiben muss, dass wir von dem centralen Theile des Landes
jenseits des Königssteiges keine Kenntniss von dem Vorhandensein von
Hochmooren habén, nur am östlichen und westlichen Rande dieses Hoch-
plateaus, aber schon in bedeutender Höhe, fand die Torfbildung wieder
Raum, aber ohne sich mit besonderer Intensitát zu áussern.

Die máchtigsten Hochmoore treffen wir aber nicht auch in den an Hoch¬
mooren reichsten Gegenden an ; denn die Máclitigkeit dér Hochmoore des
Comitates Árva scliwankt zwischen 1,5 — 4 m, die dér Comitate Liptó und
Szepes zwischen 0,4 — 2 — 3 m ; nur in dér südöstlichen Gebirgsgegend sind
einige, ihrer grösseren Máchtigkeit wegen auffallende Hochmoore. So versank
dér Blytt’sche Bolirer in dem Moore des Szt.-Annasee’s seiner ganzen Lángé
(IOV2 m) nach in dér Sphagnumdecke, ohne den Grund, d. h. vertorftes
Sphagnum erreicht zu habén. lm Comitate Kolos schloss dér Fluss Meleg
Szamos ein Hochmoor in einer Máchtigkeit von 4 — -8 m ; dér Fluss Hideg
Szamos ein solches in einer Máchtigkeit von 6 m auf.

Den meisten Beriehten zufolge sind unsere Hochmoore dreiscliichtig,
in den meisten Schichten sind Holzfragmente anzutreffen.

Alis unseren Hochmooren habén wir noch weniger paleontologische
Reste wie aus den Flachmooren ; wir habén nur von einer einzigen und
álteren Angabe Kenntniss, dér zufolge im Comitate Árva im Torfe bei Jab-
lonka ein Geweili gefunden wurde, welches « analóg » sei dem Geweihe des
Cervus Alces.**

* G. Schenzl: Ueber clie N iederschlags-V e rkaltnisse in den Landern dér
ungarischen Krone.

Jalirbncli d. k. k. geól. Eeiclisanst. Wien. Bd. II. pag. 160.

[105]

21*

ír M. STAUB :

328

Bezüglich des Untergrundes unserer Hochmoore konnten wir von
unseren Berichterstattern nur wenig erfahren. In dér südöstlichen Ge-
birgsgegend bilde denselben ebenfalls grauer, hie und da mit Sand gemeng-
ter Thon und nur oberwáhnter Torf am Ufer dér Meleg- Szamos lágere auf
dem Schutte dér krystallinischen Schiefer. Aus dem, was A. Rehmann*
von den um den Csorbaer See liegenden Hochmooren sagt, dass sick die¬
selben námlich in den von den Gletschern ausgehölilteu Seebecken gebil-
det babén, glaube ich annehmen zu dürfen, dass die Hochmoore Ungarns
postglacialen Alters seien.

Die Verbreitung und dér gégén wartige Zustand dér Torfmoore
Ungarns scheint denen Recht zu gébén, die bekaupten, dass die Torfbildung
gégén Osten zu niemals zu grosser Bedeutung gelangte und dass sie, wie
die Kalktuffbildung, jetzt im Stádium dér Abnalime sei.

I. Am rechten Ufer dér Donau.

Die Couiitate Moson, Sopron, Vas, Zala, Somogy, Veszprém,
Győr, Fehér, Tolna, Baranya.

Das grösste Torfgebiet Ungarns liegt am rechten Ufer dér Donau.
Gleichsam den Mittelpunkt desselben bildet dér « Hansági, welcher nichts
anderes ist als eine grosse, s. g. «Sauerwiese», die sich vöm nördlichen Tlreile
des Comitates Sopron bis zum südlichen Theile des Comitates Moson
erstreckt und zwar von dér Ortschaft Széplak des ersteren bis zűr Ortschaft
Lébeny-Szent-Miklós des letzteren in einer Lángé von beiláufig 40 km ;
ihre grösste Breite — 15 km — liegt zwischen den Ortschaften Osli und
Tarosa.

Nach Pokorny (1. c. p. 90) würde dér Hanság von einer Hügelreihe,
die wir aber auf dér Karte dér kgl. ung. geol. Anstalt wahrscheinlich ihrer
Unbedeutendheit wegen nicht eingezeicbnet tinden, in zwei ungleicke Theile
getheilt. Das kleinere, östliche Torfbecken liegt zwischen Moson, Szt.-János,
Bő-Sárkány und Lébeny, erstreckt sich südlich gégén Réthi und Kapi zu bis zűr
Rábcza; das andere, das westliche Moorbecken ist um vieles grosser und
occupirt das von den Ortschaften Szt.-János, Bő-Sárkány, Osli und Tóteny
gebildete Viereck ; hieher geliört eigentlich dér Erlenwald von Nagy-Kapuvár,

* Rehmann A : Eine Moránenlandschaft in dér Hókén Tátra und andere
Gletsclierspuren dieses Gebirges. — Mittlilgn. d. k. k. geog. Ges. Wien 1893. Bd.
XXVI. pag. 473.

DIE VERBBEITUNG DES TORFES IN UNGARN.

\m

ja elás ganze bis zűr Umgebung von Süttör und Kapuvár sich erstreckende

Terrain.

Nach dem uns zugekommenen Berichte wird die ganze Torffláche auf
bl. 40.000 Joch geschátzt ; Pokorny (1. c. p. 88) aber erwáhnt, dass nacb einer
im Jabre 1858 angefertigten Karte * diese Zahl bl. 66.800 und nach einer
1826 publizirten Karte** 88.500 Joch betrage.

Náhere Angaben erhielten wir von den zűr Dománe des Erzkerzogs
Albrecht gehörenden Mooren. Die Gesammtgrösse derselben betrage 6000
Joch ; davon betrágt

des Torflagers von Tarosa grösste Lángé 4,75 km, die grösste Breite 2,10 km

«

«

(( Szt. -János «

« 8,50 «

a

« 5,25

«

«

« Császárrét «

« 2,25 «

«

« 2,00

«

{(

« Moson «

« 5,00 «

«

« 0,80

Die Mácbtigkeit dieser Torflager scbwankt zwiseben 1, 3 — 2 m. Kleinere
und grössere Seen, Wasseradern und Quellén kommen auf iknen vor; stellen-
weise aucb warme Quellén, die vöm Yolke den Namen «Hevesek» erhielten;
die Tiefe dieser Wásser wird auf mehrere Meter angegeben. In den Torf-
lagern, in welchen aucb Sand-, Thon- und Mergelschickten vorkommen,
kann mán drei Torfschichten unterscheiden. In versebiedener Tiefe findet mán
aucb Holzstrünke und Holzstámme ; im oberen Theile aucb Steine (Stein-
werkzeuge?) und archáologische Gegenstánde in den böber liegenden Orten
(Földvárdomb).

Die Farbe des Torfes ist überwiegend scbwarz, hie und da rothbraun,
sein Untergrund ist bláulicber Tbon, unter welcbem Schotter begt.

Dieses grosse Torfgebiet erstreckt sicb auch in das Comitat Vas, wo
bei Nemes-Magasi das «Bozót» genannte und zűr Dománe Mezőlak gehö-
rende Torflager nur einen Tbeil des 4 km lángén und 1 km breiten (mit den
benachbarten Torflagern aber 25 — 30 km lángé und 1 — D/2 km breite)
«Szélmező» benannten Torfterrains bildet. Dasselbe ist in seiner Mitte iiber
3, an seinen Bándern 0,6 m mácbtig. (Es wird dies jenes Terrain sein, von
welcbem Pokorny [1. c. pag. 98] sclireibt, dass es in dér Thalmulde von
Hőgyész liegt und dass in demselben die Messstange oft in einer Tiefe von
12 Fuss den Bódén nicbt erreichte.) Holzreste wurden in ibm nicht gefunden ;
aber in seinem oberen Theile nicbt bestimmbare Knocben. In dér Umgebung
von Kustyán fand mán Steinbeile und Bronzegegenstánde, aber in dem
Torflager selbst nocb nicbt . Dér Untergrund ist Tbon, Sand, Mergel. Die
chemiscbe Untersuchung des Torfes ergab folgendes Besultat :

* Administrative und Generalkarte des Königreicks Ungarn.

** Die Gegend des Neusiedler Sees bis an die Baab und die Donau in Ungarn
mit Entwürfen zűr Entwásserung des Hanság und Neusiedler Sees.

[107]

330

üi m. staub:

Torf

vöm Szélmező

von Kustyán

Wasser ... ... ... ... ... ...

13,19 Gwth.

12,83 Gwth.

Unorganische Bestandtlieile...

9,27 «

13,65 «

Verbrennbare « . _

77,54 «

73,52 «

Nitrogén... ... ... ... ... ...

1,84 %

1,80 %

Pkosphorsáure ... ... ... ... ...

0,26 «

0,24 «

Káli... . . ... ... ... ...

Spuren

0,10

Wassercapacitat :

1 : 3,7

1: 4,0

Nach Pokorny (1. c. p. 98) vermuthe mán auch in den Bezirken
Németujvár und Vasvár das Vorkommen von Torf; diesbezüglich ist uns
aber bis jetzt kein Bericlit zugekommen.

Das «Szélmező» ist wieder nur ein Theil jenes Torfterrains, welches an
dér Grenze dér Comitate Vas und Veszprém im Thale dér Marczal lágert.
Von demselben theilt mán mit, dass es vor 30 Jahren moorig war, ater
jetzt in Folge dér Regulirung beinahe ganz zu Wiesenland umgewandelt
wurde. Dieses Thal wáre beiláufig 50- — 60 km láng und erreiche zwischen
Csögle und Kis-Czell seine grösste Breite, námlick 6 km. Auch Pokorny (1. c.
pag. 97) schreibt von dieser Gegend, dass sie ein grosses zusammenhán-
gendes Torfgebiet sei, aber die einzelneu Theile desselben hegen von einander
entfernt und habén nur geringe Ausdehnung; selbst die grössten sind nach
oberfláchlicher Schátzung 100 Joch gross. Unser Bericliterstatter schreibt,
dass das Torflager des Marczaler Thales eine Máchtigkeit von 10 m erreiche,
(Pokorny sagt nur so viel, dass gégén Egyházas-Rezső zu eine grosse
Wiese sei, wo die Messstange erst in einer Tiefe von 8 — 11 Fuss den
sandigen Untergrund erreichte), dass mán Holzstrünke und Stámme im
Torfe finde, dessen oberste Schichte dunkelschwarz und mit unzáhligen
Schneckengeháusen erfüllt sei.

Dieses Gebiet des Marczaler Thales verbinden gleiclisam mit dem
((Hansági) jene csaueren Wiesen», die an dér östlichen Grenze des Comitates
Sopron entlang dér Raab, ferner im Hotter dér Ortschaften Hövej, Szany
und Szil vorkommen.

Im Comitate Zala betűiden sicli in den s. g. « berkek » Torflager von
grösserer Ausdehnung. Pokorny schreibt (1. c. pag. 98), dass diese Gegend sehr
reich an Torfmooren sei, besonders in ihrem nördlichen Theile. Südwestlich
von dér Stadt Sümegh liegt ein grosses Torflager, welches aber schon zűr
Zeit Pokorny' s ausgetrocknet war und als Ackerland Verwendung fand.

In dér Umgebung von Csab (Csab-Rendek), Rigács, Medgyes, Szegvár,
neben dem Fluss Kigyósviz, ebenso bei den Ortschaften Sárosd und Galsa
wáre eine Torfmoorfláche von 88 Joch Grösse, von dérén heutigem Zustande
wir nocb nichts wissen. Diese Torfmoore schliessen sich, wie es scheint, an
die grossen, aber schon ausgetrockneten Moorfláchen des Marczaltkales an
und sind ebenfalls schon ausgetrocknet.

[108]

DIE VERBREITUNG DES TORFES IN UNGARN.

33Í

Zwischen ZalaEgerszeg, Keszthely nncl Nagy-Kanizsa liegt eine
grössere Torffláche, welche die von Nagy-Kanizsa nacli Szombathely führende
Eisenbahn durehschneidet. Diese wáre nach unserem Berichterstatter dér
«Kógyár-berek», in welchem die Hotter dér Ortschaften Alsó-Hahót, Felső-
Hahót, Pötréte, Alsó-Bajk, Felsö-Rajk, Zala-Apáti und Pölöske liegen.

Dér ergánzende Theil dieses Gebietes können jene Moore sein, die in
dér Umgebung dér Ortschaften Szt.-András, Sándorháza, Bucsa, Hetés,
Bucsu-Szt.-László liegen, ebenso die an den Ufern dér Zala liegenden Torflager
dér Ortschaften Szt.-Mikály, Hosszufalu und Szt.- György vár.

An diese schliessen sich aller Wahrscbeinlichkeit nach nocli die Torf¬
lager an, die zuden siidlich von dem Marktflecken Szt.-Gróth entlang dér Zala
liegenden Ortschaften Zala-Szt.-László und Gyülevész gehören.

Von diesen Gebieten und zwar westlick und siidlich von Zala-Egerszeg
liegt ebenfalls eine grössere Torffláche.

Neben Vindornyafok, Yindornyalak, Karmacs, Szántó, Cserszeg- Tomoj
und Keszthely liegen Torflager in dér Gesammtgrösse von 3545 Joch ; von
Keszthely nordwestlicli in einer Entfernung von Va Meile liegt in einem
Becken das Torfmoor des Badeortes Hévíz.

Am nordwestlichen Ufer des Balaton (Plattensee) bei Balaton-Fiired
(Pokorny 1. c. pag. 100), in dér nördlicken Bucht dér Halbinsel Tihany bei
Tihany und Aszófő liegt dér Torf in schmalem Bogén. Vöm Wasser des
See’s trennt ihn Rohr, vöm trockenen Lande dagegen Wiesen. Die Grösse
seiner Fláche wird auf 10 Joch geschátzt. Ueber dieses Torflager berichtete
jungst Herr R. Francé. * Nach ihm occupire die südlichste Spitze dér
Halbinsel Tihany; ein Theil sei jetzt noch eine torfige, schwan-
kende Wiese ; oberhalb des Seeufers ist es tlieilweise mit einer sekr dünnen,
sandigen, schotterigen Erdschichte bedeckt. Die Hauptmasse des Torfes
beateht aus A/mum- blattéra und Gramineen- resten. Bei Aszófő wáre 5 Fuss
máchtiger, erdiger Torf.

In dér Mulde von Tapolcza soll bei den Ortschaften Szigliget und
Hegymagos ein 200 Joch grosses Torflager sein; ebenso werden von Köves-
Kálla, Henye und Szent-Bókálla kleinere Torfmoore erwáhnt.

Diese Oertlichkeiten, sowie die Torflager aus dér Umgebung von
Balaton-Ederics und Keszthely dürften nur Theile jener grössten Torffláche
des Comitates Zala sein, welche am westlichen Ufer des Balaton liegt. Die
westliclie Grenze desselben bilden die Gemeinden Sármellék, Egeríöld,
Balaton-Mogyoród, Kis-Komárom, welche aber höher liegen als das Torfmoor
und von dem grossen südlichen Becken durck den Damm dér Südbahn
getrennt werden. Diese Fláche habé ein Ausdehnung von 11.000 Joch. Bei

- Földtani Közlöny. Bd. XXIV. pag. 142.

[109]

332

Dt M. STAUB :

Sármellék fand mán 6 Fuss máchtigen Tori', aber einzelne Moorwieseü
mogen auck auf 9 Fuss máchtiger Torfscbiclite lagern.

Westlich von hier liegt jenes Gebiet, in dessen Grenze die Torflagev
von Szabar, Nagy-Rada, Kis-Rada, Garaboncz und dér benachbarten Ge-
meinden Hegen, aber bezüglicb ihrer Ausdehnung feblen uns die Angaben ;
ibre Mácbtigkeit giebt dér Bericbterstatter auf 0,5 m an.

Nach einem ámtlicben Berichte babén die Torflager des Comitates
Zala eine Ausdehnung von 7256 Joch, aber Pokorny (1. c. pag. 102) meint,
dass dieselben bedeutend grösser sein mögen.

Dem eingegangenen Berichte nach hat aucb das Comitat Somogy
ein grosses Torfgebiet. Am südlichen Ufer des Balaton breitet sicb von
Kéthely bis Boglár dér s. g. « Nagy -Berek » aus, welcher bei einer Lángé von
25 km eine Breite von 10 km hat, aber er erstreckt sicb nocb weiter süd-
wárts in die von Löss und Lehm gebildeten Tháler. An seinem westiicben
Rande hegen die Ortscbaften B. -Keresztül’, B. -Újlak, Kéthely und von hier
gebt ein Arm in das Thal von Sár über Gomba und Boronka bis zum
Hotter von Marossal. Ein anderer Arm erstreckt sicb im Thale von Táska
bei Csömend, d. h. vöm Ufer des Balaton bis in eine Entfernung von 17 km;
dér dritte Arm gebt von Bazsák aus, aber wie dér Bericbterstatter sagt:
«sein Ende kann mán nicht festsetzen», weil «dort nocb niemand ver-
kebrtew. Ein vierter Arm gebt bis Öreglak, ja selbst bis Somogy vár, was
vöm Ufer des Balaton an gerechnet, eine Entfernung von 22 km ist. Die
Lángé des Armes des Sárer Tbales schátzt mán auf 10 km; seine Breite
betrage aber nur einige 100 m. Die Máchtigkeit dér Torfdicke betrage hier
wie die des Armes von Táska 1 — 2Va m.

Herr B. v. Inkey bált es für sicher, dass dieses ganze Gebiet einst
vöm Wasser des Balaton bedeckt war, als dessen Spiegel noch um vieles
höher lag als gegenwártig. Dér mittlere Stand desselben betrágt jetzt 106 m
ii. d. M., dér «Nagy-Berek» liegt aber in einer Hőbe von 107 — 108 m und
trennt ibn die ununterbrochene Kette dér sicb am Seeufer hinzieb
Sandhügel vöm Wasser.

Herrv. Inkey schátzt die Grösse des «Nagy-Berek» auf 35.000 Joch, och
bedeutet dies keineswegs so viel, dass das Torflager ebenso gross sei, genn
im Inneren des Berek befinden sicb viele s. g. «Inseln», d. b. etwas höher
liegende und folglich trockenere Stellen, wo die Torfbildung nicht statt-
finden konnte ; ebenso wenig in den Depressionen, in den s. g. «Moorseen».
Mán muss daber von den oberwáhnten 35.000 Joch ein Betrácbtlicbes
abziehen ; andererseits ist wieder die Fláche dér früher erwábnten Arme
dazu zu gébén, welche Arme als «nasse Wiesen» die Decke dér Torflager
bilden.

Den erwábnten Inseln ist es ferner zuzuscbreiben, dass die einzelnen
Tbeile des « Nagy-Berek » aucb mit besonderen Namen b( gtwurden, welche

[110]

Í)IE VERBREITUNG DES TüRFICS IN UNGARN.

Oöó

mán den Benennungen dér benachbarfcen Gemeinden und Puszién ent-
lehnte. Auch diese einzelnen «berkek» nehmen betráchtliche Fláehen ein.
Die grössten unter dinen sind dér «Buzsák-Berek», dessen Grösse 3 — 4000
Kat.-Joch * betragt, dér « Csehi-Berek » mit 1500 — 2000 und dér »Kis-
Berényi-Berek» mit 1000 — 1500 Joch. Die Machtigkeit ibrer Torfschicliten
betragt in ibrer Mitte 2, an ibren Rándern dagegen nur 0,2 m.

Von dem Nagy-Berek abgetrennt, liegt zwischen dem Dorfe Lölle und
dér Puszta Rádi ein kleineresTorflager, welches dieselbe Form zeigt, und aucb
unter áhnlieben Umstánden entstanden sein kann, wie jenes. Es ist 400 Joch
gross, seine schwarze, erdige Decke fand Herr v. Inkey 20 — 30 cm stark;
unter ihr lágert dér blátterige und feinfaserige Tort’ in einer Machtigkeit von
wenigstens 1 m, stellenweise kann er noch máchtiger sein.

Westlich von Lölle ist in einem engeren Thale ein kleines Torflager,
welches aber Herr v. Inkey von Wasser bedeckt fand. Südlich vöm Nagy-Berek
wáre noch im Hotter dér Gemeinde Mesztegnyős dér «Landi-Berek», dér
nur 10 Joch gross, aber nach dér Aussage seines Besitzers mehrere Meter
dick sei.

Nach Pokoeny (1. c. ]Jag. 103) sollen noch in den Gemeinden Barcs
und Durány ausgebreitete, «aber sebr unreife » Torflager vorkommen und
er glaubt, dass aucb die grossen Sümpfe dér Drau fíir die Torfbildung selír
geeignet seien; aber auch wir babén diesbezüglich keine náheren Auf-
schlüsse erhalten. Dieses Gebiet verdient gewiss ein gnindliches Stúdium.

Einem Berichte nach ist es sehr wahrscheinlich, dass im Comitate
Veszprém mehrere Torflager liegen. Dér Berichterstatter folgert dies nicht
nur aus dér Lage des Bodens, sondern aucb daraus, dass diese tief liegenden
Zsombék-Wiesen früher mit Wasser bedeckt waren und nur nach dér
Ableitung desselben trocken gelegt wurden.

Nach demselben Berichterstatter sollen auch auf dem dér Religions-
fuudation gehörigen Gute «Fűzfő» neben dem Balaton Flachmoore vor¬
kommen.

Auf dér im Hotter von Enying liegenden Puszta Kustyán (250 — 300
Joch) neben dem Flusse Sió ist ein Torflager bis auf 2Va m ausgegraben;
das empordringende Wasser verhinderte das weitere Eindringen.

In den östlich vöm Hanság liegenden Comitaten sind die Spuren
dér Torfbildung sehr unbedeutend.

Aus dem Comitate Győr erhielten wir bisher keine Nachricht. Pokoeny
(1. c. pag. 97) erwáhnt, dass bei den Gemeinden Ecs, Ravazd und Kajár
kleinere torfige Fláchen vorkámen.

Im Verschwinden begriffen sind auch die Torflager des Comitates

1 Katastral Joch = 1000 Quadratklafter = 0,57 ha.

[HÍJ

334

Dl m. staub:

Fehér, clenn nach dem eingelangten Berichte sei iiberall auf dér Fláche
des gewesenen Wassers « Sárvíz » Torf zu finden und erstreckt sieh diese
Fláche beinahe dér ganzen Lángé des Comitates hindurch von dér Umge-
bung von Moór bis zum Rande des Comitates Tolna. Mit dieser sclieint die
von Székesfehérvár westlich liegende Torffláche, die s. g. « Sárrét », irn Zusam-
menliange zu stehen. Diese « Sárrét" sei sclion zu Pokorny’s Zeiten (1. c.
pag. 106) ein ausgetroeknetes Torfbecken gewesen ; doch Iliéit vor nicht
langer Zeit Herr A. Lintner einen Vortrag über diese 40.000 Joch grosse
Fláche, dérén Torf bei Nádasd-Ladány eine Máchtigkeit von 7 Fuss zeigt.*
Dér See Velencze ist nach Pokorny (1. c. pag. 105) von vielen Rohr-
inseln bedeckt, die nur durcli kleine Kanálé von einander getrennt sind.
Sie bestehen aus dichten, 4 — 5 Fuss dicken Rohrrkizommassen, welche brenn-
bares Matériái bilden. In südlicher Richtung setzt sicli dér See bei Puszta-
Dinnyés als moorige Niederung bis Seregélyes fórt.

lm Comitate Tolna sind entlang dem Kaposkanal ebenfalls Torflager
vorhanden. aber wir habén von diesen bis heute noch keine náhere Nach-
richt erhalten ; übrigens erwáhnt schon Pokorny (1. c. pag. 103), dass dórt
durch die von Landleuten und Hirten angezündeten Feuer Erdbránde ent-
standen sind, woraus mán auf das Vorhandensein von Torf folgerte.

lm Comitate Baranya seien nach Pokorny (1. c. pag. 103) in dem an
dér Donau liegenden Bezirke Dárda kleinere Torflager; einem an uns
gelangten Berichte zufolge befánden sick bei dér Mündung dér Drau tkat-
sáchlick «namenlose» Flackmoore, aber sie lágen zum grössten Theile
unter Wasser, in dem sie in Folge des Stauens dér Binnenwásser und des
Austrittes dér Drau und Donau oft überschwemmt werden, aber durcli
Ableitung des Wassers verwandeln sie sich auch zu Wiesen, Weiden, selbst
Ackerland.

II, Zwischen dér Donau und Theiss.

I)ie Comitate Pest-Pilis-Solt und Kis-Kun; Bács-Bodrog.

Vöm Torfgebiete des Comitates Pest-Pilis-Solt und Kis-Kun erliielten
wir keine neueren Nachrichten; wir müssen uns daker auf die álteren und
einige wenige jüngeren literarischen Angaben beeckránken. Die Umge-
bung dér Haupt- und Residenzstadt Budapest selbst sclieint früher von
Torflagern bedeckt gewesen zu sein. Nach Prof. v. Szabó** ist dér Teicli

* Köztelek, Bd. II. pag. 1885.

** Szabó J. : Budapest és környéke geológiai leirása (1879), pag. 12. —

Szabó J. : Göd környéke forrásainak geológiai és hydrographiai viszonyai. (Érteke¬
zések a természettud. köréből. Herausg. v. d. ung. wiss. Akademie. Budapest Bd.
XVIII. (1888) p. 23.)

DIE VERBREITUNG DES TORFES IN UNGARN.

des Stadtwáldchens von torfiger Erde umgeben ; nördlich vöm Stadt-
wáldchen, dem Rákos-Baclie entlang, gégén das s. g. Engelsfeld zu kommen
5 — 6 Fuss machtige Torflager vor ; beginnend in dér Náhe dér Donau und
bis zűr Pascalmühle gehend. Die Yegetation in dér Náhe dér Mühle ver-
ráth nocli jetzt den Torfboden.

Diesen Torflagern schliesst sicli jene grössere Torffiache an, welche
sicli nach Prof. v. Szabó vöm Thale des Csömörer Baches bis zűr Donau
hinzieht; den zwischen Káposztás -Megyer und Fótli liegenden Tlieil hat
mán «Sárfűzrét» benannt. Es ist dies eine grosse mit Seggen bewachsene
und stellenweise gefáhrlich schwankende Fláche. Die dortrgen Blutegel-
teiche sind in eine Torfschichte gegraben.

Gegenüber dieser Torffiache liegt am rechten Donauufer bei dér gewe-
senen s. g. Altofener Pulvermühle, dem heutigen römischen Bade, ein
gut ausgebildetes Flachmoor.

Zwischen Gödöllő und Isaszeg, aber nálier zűr letzteren Gemeinde,
treffen wir im Thale des Bákos-Baches wieder ein Torflager an ; nördlich
von Gödöllő bei Veresegyháza finden wir ein kleines, kaum V2 Joch grosses
Torflager.

Die Torffiache dieses Comitates setzt sicli nach Osten fórt ; schon
Pokorny (1. c. pag. 104) erwáhnt, dass Kerner auf dér Puszta Gubacs bei
Soroksár Tort' antraf und B. v. Inkey* fand im westlichen Theile dér Puszta
Szt.-Lőrincz und weiter davon im Hotter von Soroksár eine 5 — 7 cm dicke
Torfschichte.

Die meisten dér in dér unmittelbaren Umgebung dér Haupt- und
Besidenzstadt liegenden Torflager bedeckt gegenwártig eine mehr als 1 m
machtige Sandschicht; ich glaube aber, dass sie den nordwestlichen Bánd
jener grossen Zsombékfláche bildeten, welche zwischen dér Donau und
Theiss (Pokorny 1. c. p. 104) von Ócsa, als dem nördlichsten Punkte, 17 — 18
Meilen bis Baja verfolgbar ist. Die Breite dieses Gebietes ist sehr veránder-
lich ; nach Prof. v. Szabó streicht sie in nordsüdlicher Bichtung zűr
Donau durch den Hotter dér Ortschaften Ócsa, Sári, Adacs, Peszór,
Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás. Akasztó, Szt.- Király, Kalocsa,
Keczel, Császártöltés, Nádudvar, Siikösd, Csanád, schliesslich Szt István bei
Baja. In dér nördlichen Gegend fiihrt sie den Namen « Tú r j óta », in dér südli-
chen den Namen « Orjeg » und es ist auffallend, dass unsere Commission ausser
einigen verneinenden Berichten keine fernere Mittlieilung erhielt, obwohl in
den 70-er Jahren zűr Ausbeutung des Torfes im Örjeg eine Aktiengesell-
schaft thatig war, die leider wegen Mangel an genügendem Betriebsmaterial

* B. v. Inkey : Geologisch-agronomisclie Kartirung dér Umgebung von Pnszta-
Szt.-Lőrincz. (Mittlieilungen a. d. Jabrb. d. kgl. nng. geob Anstalt. Bd. X. Heft 3.)

[113]

DE M. STAUB :

336

illíré Tliátig keit hald einstellen musste. Dér Sárköz- Örjeger Kánál scheint
dieses Gebiet in kurzer Zeit trocken zu Jégén.

Nacb Pokorny (1. c. pag. 105) liege iru Hotter von Nagy- Kőrös ein
mehrere Joch grosses Torflager, namens » Szurdok#, und bei Jász-Szent-
László, südwestlich von Kis-Kun-Felegyháza (Puszta Szt.-László) ein klei-
neres Torflager (1. c. pag. 108).

lm Comitate Bács- Bodrog seien den eingelangten Berichten nacb
Torflager nicbt bekannt, obwobl aucb dieses Gebiet seiner Zeit Sumpfter-
rain war. Pokorny erwábnt dieses Comitat aucb nicbt ; gewiss babén dér
Franzens- und dér Franz .Josefs-Kanal zűr Ableitung dér dortigen Grund-
wásser viel beigetragen.

ül. Vöm linken Ufer dér Theiss bis zűr Maros.

Die Comitate Szabolcs, Szatmár, Hajdú, Jász-Nagy-Ivun-
Szolnok, Bihar, Békés, Csongrád, Csanád, Arad.

Mit dem Sumpf- und Böbricbtgebiet des Comitates Pest konnte, wie scbon
erwábnt, Ungarns grösste Sumpfgegend, die « Sárrét* in Zusammenhaug ste-
ben. Diese Flácbe liegt zwiscben den Flüssen Berettyó, Hortobágy und Sebes-
Körös und wurde auf 30 Quadratmeilen gescbátzt; aber scbon Pokorny
(1. c. p. 109) erwábnt, dass ein grosser Theil dieses Sumpfgebietes tbeils in
Folge dér Tbeissregulirung, tbeils in Folge dér Eindámmung und Canali-
sirung dér Körös und Berettyó trocken gelegt wurde.

Aus den Gebieten dér Comitate Csanád, Jász-Nagy-Kun-Szolnok
und Bihar erhielten wir nur verneinende Berichte, als wenn die jetzige
Generation von dem früheren Zustande gar niclits melír wüsste.

Nacb Pokorny (1. c. pag. 110) trennen niedrige Bodenerbebungen
diese sumpfige Gegend in drei Moorbecken, in dérén Mitte die Stadt
Füzes- Gyarmat liegt.

Das südöstlicbe Becken, die s. g. « Sebes- Körös-Sárrét# trennt zwi¬
scben Bakonyszeg und Szegbalom dér nene Berettyókanal ab. Es mag dieses
jene Fláche sein, die nacb Herrn B. v. Inkey 5 — 6 km nordöstlich von dér Ort-
scliaft Vésztő zu beiden Seiten dér Körös liegt und bl. 3000 Jocb gross ist.
Die regulirte und zwiscben zwei Dámme geengte Körös theilt das ganze
Moor, welcbes das alté Inundationsgebiet dieses Flusses war, in zwei
ungleiche Tbeile. Dér grössere nördlicbe Theil ist auf dér militárgeogra-
pbischen Karte als «Rohrwiese» bezeiclmet, aber in dér dortigen Gegend ist es
unter dem Namen n Nagyrét* bekannt. Es ist einreines FJacbmoor, welcbes
bauptsácblicb aus Rohrrhizomen mit etwas Seggen bestebt. Es liegt 87 — 89 m
ü. d. M. An einer Stelle betrágt die Mácbtigkeit des mit einer 10 — 20 cm
dicken, erdigen Scbicht bedeckten Torflagers am Rande 50 cm, nacb untén

[114]

DIE VERBREITUNG DES TORFES IN UNGARN.

337

zu geht es in unreinen Thon über ; in dér Tiefe von 1 m ist schon bláu-
licher Thon zu finden; aber von dieser Stelle weiter entfernt, wo im .Jahre
1892 ein Erdbrand stattfand, folgt unter dér diinnen Humusschicht unmit-
telbar 1 m máchtiger, reiner Torf und unter derűseiben schwárzlicher Thon.
Dér reine, gute Torf ist lichtbraun, die Pflanzenfasern sind elastisch und nur
wenig verándert. Die untere Schicht ist schon schwárzlicher, humoser Thon.

Das nördliche Becken, die « Berettyó - Sárrét » ist durch eine sich von
Füzes-Gyarmat über Cséfa, Harang, Örvény und die Puszta Bucsa ziehende
Erderhöhung abgetrennt. Hier stiess mán erst in einer Tiefe von 8 Fuss
auf den thonigen Untergrund. Auí den Torf und die Bohrdecke fallen davon
im Hittel 6 Fuss. Ein Theil dieser Fláche mag jenes 1000 Joch betra-
gende Torflager sein, welches bei Kátasarok, in einer Entfernung von 3A
Stunden von Füzes-Gyarmat, liegt.1

Das südwestliche Becken, das «JYamenlose» , liegt zwischen Füzes-
Gyarmat und Turkeve. Es ist 4 Meilen láng, aber nicht betretbar.2

Das hier besprochene Gebiet liegt in den Comitaten Békés, Bihar und
Jász-Nagy-Kun-Szolnok. Kleinere Erderhebungen, die sich zwischen den
Ortschaften Szerep, N. -Puszta, Bucsa und Puszta-Ecseg dahinziehen, tren-
nen seinen grössten Theil von den ausgebreiteten Siimpfen dér « Hortobágy -
Sárrét» , die im Comitate Jász-Nagy-Kun-Szolnok liegt und in welcher schon
Pokorny (1. c. jrag. 110) ohne Erfolg nach Torf forschte. Höchstens kommt
dórt Halbtorf vor.

Im Comitate Bihar soll nach Pokorny (1. c. pag. 1 13) bei Er- Mihály -
falva (6 Meilen weit von Debreczen) ein ziemlich ausgebreitetes und H/2
Fuss máchtiges Torflager vorkommen.

Auch das Comitat Szabolcs mag einst an Mooren reicher gewesen
sein. Pokorny (1. c. pag. 1 14) weiss nur wenig von dieser Gegend zu berich-
ten. Nach ilim sollen in dér Umgebuug von Nagy-Kálló und Nyíregyháza
Moore Hegen ; auch seien in den beckenförmigen Műiden dér grossen
Sandgegend dieses Comitates ausgebreitete Zsombéks ; dérén grösstes zwi¬
schen Nyir-Lugos und Nyir-Béltek zu finden seien.

Inr Hotter dér Gemeinde Ibrány seien nach einem uns zugegangenen
Berichte zahlreiche schwimmende Moore gewesen, die aber nach dér Begu-
liruug dér Theiss und dér Ableitung dér Binnenwásser meistens austrock-
neten und zu Ackerfeldern umgéstaltet wurden.

Ein jedes dér einzelnen Moore hat seinen eigenen Namen, so wie :
Palló-láp, Esbóhalmi láp, Kullancs láp, Kerekes láp,3 Falu tava lápja,

1 «Egy talaj speczialitás». — -Mezőgazdasági Szemle 1891. pag. 510.

2 M. vgl. noch die Karten dér Theissgegend von Dr. J. Szabó.

3 Dieser schwarze Hügel sei dér Sage nach das Grab Szabolcs’s, eines dér
Fülirer, dér die Magyarén in ilne neue Heimat brachten,

Földtani Közlöny, 1894-. XXIV. kőt. [115

22

338

I)r M. STAUB :

Sánczkalmi láp, Esztárka, Tordacs, Orcz, Koji, Szürtós, Ánnok, Kistó,

/

Baritó, Perbát, Egett-erfark, Csövely, Gáborláp, Pogánysziget (Heiden-
insel).* Ihre Grösse ist versebieden ; auf dem Besitztkume des Herrn M.
Bleuer liegen die grössten. Ilire Machtigkeit schwankt zwischen 0,6 — 1 in,
doch sind sie dreischiclitig. In dér unteren braunen Schicbte soll mán bis-
her zwei Eichenstrünke gefunden babén. **

* Es ist dies eine Fláclie von bl. 200 Jocli, welclie inmitten von torfigen
Mooren und Seen liegt. Nur sclimale Watestellen ftilirten in das Torflager hinein.
Als die Tataren in Ungarn einbrachen, flücbtete sich die Bevölkerung daliin, doch
dér Feind folgte ihr auf dem Fusse. Die Verfolgten retteten sich aber auf die nácliste
Ebene, die Tataren hingegen, die keinen Ausweg mehr fanden. starben den Hungertod.

So die Sage.

Die an dér kgl. ung. clieinischen Untersucliungsstation 1889 ausgeführte Ana-

lyse von drti, Herrn Bleuer s Eigenthum bildenden Torflagern entnommenen Torf-
proben ergab folgendes Résül tat:

Unorgan. — Organ.

Hygroskop. Was- Trocken- - Spec. Gew. dér

sergehalt substanz Theil in dér TrOcken- nicht trockenen

substanz Substanz

u/o %> %

I. Faseriger Torf

51,88

48,12

14,40 33,72

0,997

II. Pechtorf

68,31

31,68

11,55 20,13

1,116

III. Reifer o. Pechtorf

79,50

20,55

6.16 14,34

1,126

Wasser

Carbon

Hydrogen Nitrogén Oxygen Asche

bei 105 ° C. getrocknet

Calorien

i. —

36,86

4,24 1,78

27,20 29,92

2029

ii.

34,65

3,64 2.24

23,02 36,45

2857

ni.

37,70

3,90 1,88

lufttrocken

26,44 30,08

3032

I. 20,00

29,49

3,39 1,42

21,76 23,94

2299

II. 20,00

27,72

2,91 1,79

18,41 29,16

2162

III. 20,00

30,16

3,12 1,51

21,15 24,26

2303

Mittelwertlie i

einer von

Dr. G. Csanádi) 1892 in Keszthely an

10 eingesandten

Erőben ausgeführten Analyse :

Wassergehalt bei 100° C. in % ... ... _ ... 13,360

Hygroskopisclier Wassergehalt bei 15 ° C. in "/ o ... 9,469

Getrocknete Lufttrockene Asche

0/o Substanz %

Mineralbestandtheile ... ... ... ... ... 35,233 —

Organische Bestandtheile ... ... ... ... 64,827 —

Wasseraufsaugungsfáhigkeit von 100 Theilen 260,20c1

Carbon ... ... ... ... ... ... ... ... 33,891 29,349 —

Hydrogen ... ... ... ... ... ... ... 3,581 3,083

Nitrogén ... ... ... ... ... ... ... ... 1,703 1,467 0,154

Oxygen... ... ... ... ... ... .. ... 25,583 22,174

Phosphor... ... ... ... ... ... ... ... — — 0,207

Kálium _ ... ... ... ... ... ... ... — — 0,111

Asche _ ... ... ... ... ... ... ... ... 35,233 30,149

Calorien... ... ... ... ... ... ... ... 291 2 2 2509

Spec. Gewicht... ... ... ... ... ... — — 0,765

1 Kleinster Wertli : 136,5 (faseriger, gepresster Torf) ; grösster Werth: 422.2
(faseriger Torf aus dér mittlern Schickt ; aus dér oberen Schichte : 249,2).

2 Kleinster Werth : 2239 (gepresster, faseriger und brücliiger Torf [lufttrocken :
1907]j; grösster Werth: 3371 (lufttrockener gepresster Torf).

[116]

DIE VERBREITUNG DES TORFES IN UNGARN.

asn

Die bier erwáhnten Moorfláchen dieses Comitates sind wahrseheinlich
nur Theile des benachbarten Ecseder Moores.

Ans dem Comitate Szatmár kam einerseits dér Bericht, dass sicb im
Gebiete dér Stadt Szatmár-Németi kein Torflager vorfinde; andererseits
erfahren wir wieder, dass sicb das berühmte Ecseder Moor zum grössten
Theile noch in seinem Urzustande beíinde ; aber auch ilnn bat seme letzte
Stunde geschlagen. Seine Flácbe betrágt 80.000 Joch.* Nacb Pokorny (1. c.
pag. 115) befanden sicb dórt Torflager und zwar sei dér nördliche Tbeil
reicber daran, als dér südlicbe ; übrigens hoffen wir in naber Zukunft mebr
über dieses Moor zu erfahren.

Nach Pokorny (1. c. pag. 116) sollen noch in dem Hotter dér Getnein-
den Sárköz-Újlak, Adorján, Egri und Mikola Torflager vorkommen.

Aus dem Comitate Hajdú erhielten wir. ebenso Pokorny, hinsicht-
licb des Vorkommens von Torflagern keine Nacbricbt.

lm Comitate Arad kenut mán einem eingelangten Bericbte nacb
keine Torflager, aber mit Berücksicbtigung dessen, dass in den benachbar¬
ten Comitaten Csanád, Békés und Bihar in dér Nábe dér Röhrichte Torf
vorkommt, ist anzunebmen, dass auch im Comitate Arad Torf unter ábnli-
cben Verbáltuissen zu finden sei; es bat sich aber darum bisher niemand
bekümmert. Nacb den im Jabre 1875 ausgeíuhrten Katastervermessungen
sind in diesem Comitate 357 K. Jocb mit Bohr bewachsen. Das grösste
Röhricht ist bei Szabadliely (79 Joch), dann bei Galsa (73 Jocb) ; dann folgt
jenes von Paulis (53 Joch) und das von Berzova (40 Jocb) ; die iibrigen sind
um vieles kleiner; ihrer fünf sind je nur 1 Jocb gross.

IV. Zwischen dér Maros, Theiss und Donau.

Die Comitate Temes und Torontál.

Aus dem Comitate Temes erhielten wir zwei verneinende Berichte ;
nur aus dem Centralkreise wird bericbtet, dass sicb dórt an einer Stelle
ein Moor vorfand : aber auch dieses sei schon ausgetrocknet. Die in dér
Umgebung von Kiszetó vorkommenden Wiesenmoore seien gar nicbt in
Betraclit zu nebmen; denn sie sind kleiner als ?JU Jocb und liegen im
Sommer gewölmlich trocken. Pokorny (1. c. pag. 120) erfuhr, dass am öst-
lichen Rande des Sumpfes Alibunár Torf vorkáme.

Audi aus dem Comitate Torontál kam nur ein verneinender Bericht.
Pokorny (1. c. pag. 120) schreibt, dass das Moor von Ilancsa Torf entlialte
und dass derselbe auch bei Ürménybáza zu finden sei.

* Nacli emer jüngereu Mittheilung aber 150.00Ü Jocli.

[117]

22*

V. Südöstliche Berggegend,

Die Comitate Torda-Aranyos, Kolozs, Maros-Torda, Kis-
Küküllő, Nagy-Küküllő, Alsó-Fehér, Csík, Háromszék,
Brassó, Fo garas, Szehen, Hunyad, Krassó-Szörény, Besz-
tercze-Naszód, Szolnok-Doboka.

Ueber die Torflager dieses Gebietes werden Avir kaum sokon hinrei-
chend unterrichtet sein, denn es kommen im Gebirge vielloicht dennoch
mebr Hocbmoore vor, als wir gegenwártig kennen.

Nach den bisherigen Untersuchungen kommt im Comitate Torda-
Aranyos im Hotter dér Gemeinde Bisztra das Hochmoor «Kapaczina» mit
einer Fláche von bl. 15 K. Joch und das Hochmoor « Muntele Strezsiu» mit
einer Fláche von bl. 8 — 10 K. Joch vor. Ebendort liegen auf den Alpen-
Aveiden in ihren Krümmungen und bei den Bachquellen nocli sechs, Va — 6
Joch grosse Moore. Diese sind an maileken Stellen 3 m tief.

In den Thálern des Comitates Kolozs liegen nach Dr. G. Primics (1. c.)
unbedeutende Flachmoore u. z.

a) Beilaufig in dér Mitte des Thales zwischen Marótlaka und Malom¬
szeg, am linken Ufer des Kalota-Baches liegt ein 1 — 2 m machtiges filteres
Torflager. Es hat eine mittlere Lángé von 450 m und eine Breite von 400 m ;
sein Flácheninhalt betrágt daher bl. 180.000 m'2(c. 31 K. Joch).

b) Am unteren Rande von Marótlaka bei dér Boka-Míihle liegt ein kaum
500 — 600 m 2 grosses und 0,5 m tiefes Flackmoor.

c) Dr. A. Koch * erAváhnt von Vásártelki ein vitriolháltiges Torflager,
Avelches bl. 3500 m 2 gross ist und eine mittlere Mácktigkeit von 1 1/-2 m hat.

Ebenso sind auch die aus diesem Comitate bekannten Hochmoore
nicht von Bedeutung.

a) An dem Flusse Meleg-Számos neben dér Ságemükle Teru-Serát
liegt ein Hochmoor, in Avelchem dem eingelangten Berichte nach dér Torf am
rechten Ufer des Flusses eine 4 — 8 m koké Wand bildet. Es mag dies jenes
Torflager sein, Avelches auch Dr. Primics (1. c. pag. 7) erwáhnt.

b) Entlang des Flusses Hideg Szamos, gegenüber dem Forsthause von
Dámos, zeigt dér Tort am rechten Ufer des Flusses eine Mácktigkeit von 6 m.

c) lm Hotter dér Gemeinde Magyar-Valkó, auf dér linken Seite des
in die Meleg Szamos mündenden Roska-Backes breitet sich ein 88.200 m 2
(221 D°) grosses und 2 m máchtiges Hochmoor aus. Den Untergrund
desselben bildet dér das Wasser nur scliAver durchlassende Gruss dér krystal-

* Földtani Közlöny. Bd. XIII. pag. 187.

[118]

JHE VERBREITÜNG DES TOREES IN UNGARN.

:4 1

linischen Schiefer. Letztere sind zu Tagé stehend und werden von jenem
schichtartig bedeckt.

Herr Dr. I. v. Istvánffi berichtet, dass

d) im Hotter dér zum Comitate Torda gehörigen, aber am Fusse des
in das Comitat Ivolozs fallenden Berges Peana liegenden Gemeinde Szelicse
ein 150 m langes, 100 m breites, in seiner Mitte 5 Va m dickes Hochmoor
liegt. Herr Dr. v. Istvánffi konnte nur eine Deckschichte und die darunter
liegende dunkelbraune Scliicht unterscheiden ; in letzterer liegen Baum-
stámme. Dér Untergrund ist grauer Thon.

Nach einem anderen Berichterstatter sind im Hotter von Oláh-Újfalu,
an dér Lánde «Dosz» und im Hotter von Szász-Ludvég an dér Lánde
«Fandotina» Spuren von Torf zu finden.

Auf dér Alpe « Kálin caszu» sind ebenfalls Torflager.

Herr Dr. Primics (1. e. pag. 4) erwáhnt auch, dass einer álteren Angabe
(1840)nach beiKalotaszeg auf dem« Szénhely »genannten Orte Torfvorkomme.

Schliesslich erwáhnen wir hier noch die von Prof. A. v. Kerner
(Pokorny 1. c. pag. 114) bei den Quellén dér Szamos entdeckten Hochmoore.
Neben Oncsásza unterhalb dér Petra-talhariuluj liegen im Thale drei kleine
echte Hochmoore auf dér aus Sandstein bestehenden Thalsohle; im Valea
Gropili liegt ein 20 — 30 -Joch grosses Hochmoor.

Aus dem Comitate Maros-Torda erhielten wir bis jetzt nur einen
verneinenden Bericht.

Aus dem Comitate Udvarhely ist nur ein Flachmoor bekannt. Es liegt
im Hotter dér Gemeinde Szombatfalva, am rechten Ufer des Sósbaches,
unterhalb des Bades Szejke, ist 5 Joch gross, 30 — 50 Klafter breit und
5 V 2 m máchtig und ist ein Kasenmoor, welches unter dem Fusstritte
des Menschen schwankt. Unter dér Deckschichte folgt 30 cm máchtiger,
schwarzer Torf, unter welchem dann wieder schwarzer, aber mit Typlia-
bláttern gemengter Torf lágert. Im Torflager liegen zerstreut Baumstámme.
Dér Untergrund ist grauer Thon.

Im Comitate Alsó-Fehér an dér südlicben und östliclien Seite dér
Aranyos, im Hotter dér Gemeinden Offenbánya und Ponor, auf dér Wasser-
scheide dér Aranyos und Ompoly, in einer Höhe von 1000—1750 m ü. d. M.
sind drei grössere und sechs kleinere Hochmoore zu finden. Das grösste der-
selben hat den Namen «Mluha», ist 25 — 30 Joch gross und erreicht eine
Máchtigkeit von 4 m. Auf derűseiben trifft mán vier, kaum 5— 10 m 2 grosse,
offene Wasserbecken an, welche die benachbarte Bevölkerung für « grun diós »
hált ; gemessen erwies sich aber ihre Tiefe als 2 — 3 m gross (Dr. G. Primics
1. c. pag. 8). *

* Csató I : A Mluha nevű tó (Teu Mlulii) és viránya. — Magy. Növényt.
Lapok. Jahrg. IX. 18S5. pag. 1 — 8.

22 a

[H9]

342

D? M. staub:

Aus elem Comitate Kis-Küküllő kam nur ein verneinender Bericht.

lm Comitate Nagy-Kükiillő liegt nach Dr. Primics (1. c. pag. 12)
oberhalb Kövesdfalu in dem Thale des die Grenze dér Ortschaften Szent-
Agotha und Apátfalva bildenden Rolirbaches ein bl. 173 Joch grosses Flach-
moor in einer mittleren Máchtigkeit von 80—90 cm. Mán sagt von ihm, es
sei sehr alt, wahrscheinlich deshalb, weil es eine vollstándig trockene, mit
Wiesen und Aeckern bedeckte Fláche bildet. Sein Vorkommen beschránkt sich
auf jene Erweiterung des benannten Thales, die sich bl. 2,5 km oberhalb
Kövesdfalu bis zűr Verzweigung des Baches erstreckt. In dieser
Thalweite liegt nun das bl. 200- — 500 m breite Torflager in einer Lángé von
5 km. Torf und sumpfiger Absatz wechseln an manchen Stellen mehrfach
mit einander ab ; aber meistens liegt letzterer unter dem Torf. Die ganze
Seeablagerung ist im Allgemeinen sehr betráchtlich ; an den meisten Orten
erreicht sie 3 m. Die Torfschichte selbst ist in den verschiedenen Theilen
des Lagers verschieden dick ; im unteren Theile des Thales ist sie im Allge¬
meinen um vieles schwácher als im oberen. Ihre Máchtigkeit ist untén durch-
schnittlich auf 0,5 m zu schátzen ; im oberen Theile aber an mehreren
Punkten 2, selbst 3 m.

Im Torfe selbst sind die Spikula von Süsswasserschwámmen auffallend
háufig; ebenso hie und da die Geháuse von Süsswasser und Landschnecken,
welche zu folgenden Arten gehören : Helix sp., Helix bidens Chem., Hya-
lina nitens Mich. var. Szepii Hazay, Buliminus tridens Mull. var. albolim-
batus Pfeiff., Succinea oblonga Drap. var. Szinneyana Hazay, Limnaeus
fragilis L., L. palustris Mull., Bythinia tentacidata L. *

Auch die Knochenreste ausgestorbener Sáuger sind in dieser Abla-
gerung genug háufig. Es wurden in ihr bereits die Záline und Fussknochen
des Mammuth, das Schádel-, Kiefer- und Unterfussfragment des Bhinoceros,
Geweih- und Fussknochenfragmente von Cervus elaphus ; die Knochen
kleinerer Pflanzenfresser und von Bo.s primigenius gefunden. Dr. Primics
fand auch einen vermoderten Baumstrunk und das Bruchstück einer glatt
abgewetzten Platté aus Actintitschiefer.

Dér Untergrund des Torflagers ist mit dünnen Mergelscbichten
abwechselnder Sandstein, in welchem sich stellenweise fingerdicke Kohlen-
schichtchen eingelagert vorfinden. Dér Sandstein gehört wahrscheinlich dem
obersten Neogen an.

Herr Dr. J. Lőrenthey (1. c. pag. 269) erwáhnt, dass in diesem Comitate
Herr Prof. Dr. A. Koch im August 1 890 südlich von Segesvár zwischen
Segesd und Trappold eine mehr als anderthalb Kilométer lángé, raora-

* Lőrenthey J. L. c. — Petasia bidens Chem. ist keine ausgestorbene Art, wie
Peimics irrthümlich angab, sondern ist in Siebenbürgen an feucbten, sumpfigen Orten
verbreitet.

[120]

DIE VERBREITUNG DES TORFES IN UNGARN.

343

stige Wiese antraf, dérén Untergrund thoniger Torf bildet. Dér Segesbach
wusch sich dórt sein Bett aus und schloss so den Torf auf, in welchem
die Geháuse von Hyalina Andreáéi Böttg., Cochlicopa lubrica
Mull., Pupa mnscorum L., Succinea putris L., Cory chium minimum
Mull., Limnaeus palustris Mull. und Planorbis Gredleri Bielz vorkommen.

Das die östliche Karpathenkette einnehmende Comitat Csík ist an
Flachmooren reicher als an Hochmooren.

Herr Dr. I. v. Istvánffi untersuchte folgende :

aj lm Thale des Olt beim Bade Tusnád ist die Fláche des Friedhofes
und seine Umgebung schwarzer Torf, Mán nennt sie « Kicsi Bükk» und
erstreckt sie sich aufwárts entlang des Olt bis zum Armenbade in einer Lángé
von bl. 200 m ; ihre grösste Breite aber betrágt 30 m. Diese torfige Ablage-
rung scheint aber eine bedeutend grössere Ausdehnung zu habén. Ilire
grösste Máchtigkeit betrágt 2 m.

Neben dem Badeorte Tusnád gégén T.-Ujfalu zu ist die gégén die
Landstrasse zu abfallende Böschung dér Berglehne « Várteteje » ebenfalls
torfig, aber nur 20 — 30 cm stark. Dér Bach Verespatak durchschneidet sie.
Dér Untergrund ist rother Thon.

b) Zwischen dér Gemeinde Tusnád und Verebes im Oltthale liegt die 1 ,5
km lángé und 1 km breite Wiesentorffláche namens «Benes», welche in ihrer
Mitte 3 m tief ist. Dér grösste Theil derselben ist ein schwaches Zsombék
und so weich, dass sie selbst dér Tritt des Rindviehes aufreisst und
so zum Zsombék macht.

c) lm Oltthale liegen noch bei Csík-Szent-Simon zwischen den Hügeln
«Nagy- und Kis-Ladmány» und den Báclien «Nagyviz» und « Tekeres » ein
ausgetrocknetes Flachmoor, welches die Namen « Sárköz » und « Aladár »
fiihrt. Seine Lángé betrágt 1000 m, seine Breite 500 m; die obere gelblich
braune Schicht ist 15 cm (diese brannte in den secliziger Jahren ab und
heisst seitdem «Föld égései) [dér Erdbrand]); die zweite schwarze Schichte
ist 20 cm, die dritte ebenfalls schwarze, aber dichtere Schichte ist 5 m dick;
darunter liegt grauer Thon, in einer Tiefe von 6 m aber Sand.

d) Von Csíkszereda reicht über Taplocza entlang des Flusses Csicsó bis
Csík-Mádéfalva ein Torflager, welches nach Dr. Primics (1. c. pag. 20) das
bedeutendste dér siebenbürgischen Landestheile wáre. Es occupirt den
grössten Theil dér am linken Ufer des Olt sich ausbreitenden Thalebene und
erstreckt sich ohne Unterbrechung vöm oberen Ende von Csíkszereda bis
Mádéfalva. Es ist daher 8 km láng, au eh seine Breite ist betráchtlich,
meistens 1 km, an mehreren Stellen aber auch beinahe 2 km. Die Fláche
dér ganzen Ablagerung betrágt daher im Mittel 12.000.000 m2 (bl. 20 K.
Joch). Mán kann in ihr eigentlich zwei Züge unterscheiden. Dér eine geht
von Csíkszereda unmittelbar bis Taplocza vorüber bis zum Dorfe Csicsó ; dér
andere dagegen neben dér Olt und zwar in dér Náhe dér Oltbriicke entsprin-

[121] 22*

3 14

!)' M. STAUB :

gend, bis Mádéfalva. Zwischen die beiden Züge keilt sich in sudlicker Rich-
tung von dér Gemeinde Csicsó ausgeliend ein torftreier Auslaufer ein, dér
sich noch iiber den Szépviz-Bach weit hinaus erstreckt. Als südliche Fort-
setzung desselben ist dér Hügel «Teksedombja» zu betrachten, dér gleichsam
eine torffreie Insel bildet.

Die Flaehe zwischen den beiden Zügen bedeckt dér Torf irn Allge-
meinen in einer nur 20—50 cm starken Schichte, aber in den mittleren
Tlieilen dér Züge schwankt seine Machtigkeit zwischen 1—2 m. Die mittlere
Miichtigkeit betragt aus vielen Daten bereclmet 1 m; aber Herr Dr. v.
Isvánffi notirte auch eine Machtigkeit von 5 Va m auf.

Dér grösste Theil dér Oberflache dér Torflagers ist trocken und steht
theils als Wiese, theils als Weide in Benützung ; aber stellenweise auch in
Cultur. An einigen Punkten ist sie sehwankend und zwar meistens dórt, wo
die aufsteigendcn Quellwasser mangels Abdusses auf den Wiesen verlaufen
oder dórt, wo einzelne Wasseradern die Wiesen durchsickern.

Das Torílager bedeckt meistens schwarze Humuserde; die an den
Randern des ersteren dicker ist als in dér Mitte u. z. neben dér Olt iiberall
1 — 2 m miichtiger, als am östlichen Rande, in dér Nahe dér Dörfer. Es ist
auch dies ein Beweis, dass dér Olt sein jetziges Bett nach dem ganzliclien
Abschlusse dér Torfbildung und dér Ablagerung dér Deckschichte auswusch
und dass sich die Torfdecke neben dem Olt gewiss mit Hilfe dér von den
Abhangen dér nahen Hargita kerabfliessenden Niederschlagswasser bildete
und zwar zu jener Zeit, als dér Olt sich wahrscheinlich noch als Wasserader
durch die Thalebenen hinzog.

lm oberen Niveau des TorÜagers kommen die Gehause von Süss-
wasser- und Landscknecken vor, die nach Herrn Dr. E. Lőrenthey’s Bestim-
mung (1. c.) zu folgenden Arten gehüren : Hyalina cf. Andreáéi Böttg.,
Helix pulchella Mull., //. bidens Chem., Cochlicopa lubrica Mull., Papa
mmcorum L„ Succinea patria L., S. oblonga Drap., Corychium minimum
Mull., Limnaea palustris Mull., L. truncatulus Mull., Planorbis con-
tortus L., P. rotundatus Poir., P. Gredleri Bielz.

Den Untergrund bildet auf einer Schotterschicht lagernder Thon, dér
hald graulich blau, hald braun und stellenweise in geringerem oder grös-
serem Maasse schlammig, sandig oder scliotterig ist.

e) Zwischen dér Gemeinde Zsögöd und dér Stadt Csík-Szereda beginnt
nach Dr. Previics (1. c. pag. 18) auf dér Wiese, die neben dem aus dér Stadt
abfliessenden Bache liegt, ein Torílager, welches sich beim Flusse des auf dér
westliclien Seite von Mártonfalva erhebenden Hügels, die Umrisse des letz-
teren umlagernd, in dér Fönn eines lángén Fleckens 3 km weit erstreckt.
Seine Gesammtflacke betragt 1.300.000 2 (227 K. Joch) ; seine mittlere Dicke
1 m. Es ist zum grössten Theile moorig. Es erweist sich in jeder Hin-
sicht als alt; seine Bildung muss sich schon seit langem abgeschlossen

r 122]

DIE VERBREITUNG DES TORFES IN UNGARN.

345

habén. Es wird überall von einer 10 — 30 cm starken schwarzen Humus-
schichte bedeckt; dér Torf aber lágert auf bláulichem Tbon, dér das
Gekrümmel verschiedener Felsarten in sich schliesst. Unter diesem liegt
eine meistens schotterige Schiclit.

Abgesehen von dér obersten Schicht, kann mán in dér mittleren
Partié des Torflagers zweierlei Tort unterscheiden. Dér untere, dér Sumpf-
torf ist schliipfrig, bröckelig und besteht überwiegend aus den Resten von
Pílanzen ; die obere Schicht ist Rasentorf, welcher dicht, knetbar, gut zu-
sammenpressbar ist und aus dér Anháuíüng feiner, díinner Pflanzenfasern
besteht.

f) lm Hotter von Balánybánya zwischen den Ságemühlen, neben dem
Wege und dem Olt liegt im Thale des letzteren eine 250 — 300 m lángé
und 100 m breite Rasentorffláche, namens «Botyója», die gegenwártig als
Wiese in Benützung steht.

g) lm Thale des Baches Maros am linken Uí'er des oberen Baches im
Hotter von Gyergyó-Vasláb hegen auf einer 1,5 km lángén und 1 km
breiten Fláche 45 — 50 cm machtige Torfschichten ; unter dér rasigen
Deckschichte liegt eine dünne, bráunliche Torfschichte. Dér Untergrund ist
Thon.

h) Bei Borszék liegen mehrere kleinere Torffláchen, namentlich

h}) zwischen den Badeháusern 0- und Új -Sárosfürdő reicht bis
zum Saume des Jókai-Weges eine 200 m lángé, 40 m breite und 8 m
dicke Rasenfláche, welche vöm Nádasbach durchschnitten wird.

h?) Yom Oarten dér Franziskaner bis unterhalb des Badehauses
Lobogó-Fürdő erstreckt sich ein 90 m langes., 40 m breites und 3 m dickes
Torflager, welches die Quelle « Lobogó » durchbohrt. Unter dér rasigen
Deckschichte folgt ein mit Bláttern (Typha ?) und Wurzeln vermengter
Torf. Stellenweise wechseln in dér Náhe dér Quellén (aucli eine áltere exi-
stirte) Kalktuffablagerungen und (dahingeschwemmte) Torfschichten mit
einander ab. Die unteren Schichten des Torfes sind um vieles weiclier,
schwarz von Farbe und ohne Blattreste; Holzreste, Wurzel- und Aststücke
kommen in ihr vor. Dér Untergrund ist grauer, thoniger Schiefer; aus dem
tiefsten, 8V2 m tiefen Punkte hinter dem Badehause O-Sárosfürdő bringt
dér Bohrer Kalktrümmer empor.

hs) An dér Lehne des « Verőfény » und

hi) am Wege nach Toplicza, zwischen den Gráben Körös-Árok und
Nagy-Árok knapp an dér Landstrasse zeigen sich kleine schwarze Torflager.
h5) Auch dér Őrt namens « Hármas-Sziget » ist toriig und aucli
h6) neben dem Orte namens « Holló » soll ein Torflager sein.*

* Ueber die Torflager von Borszék vgl. mán noch die Abhandlung van F.
Heebich : Die geologischen Verhiiltnisse des nordüstliclien Siebenbürgens. (Mit-

[123]

L1TERATUR.

346

Nach dem Bericlite des kgl. ung. Forstamtes von Csíkszereda, sollen
in diesem Comitate in den Hottern dér Gemeinden Szt.-Király, Lázár¬
falva, Kászon, Impér und Jakabfalva Hochmoore vorkommen.

Von diesen untersuchte Herr Dr. J. v. Itvánffi jenes von Lázárfalva,
welches den Namen « Mohostó » oder «Kukujzás» fiihrt. Es liegt zwischen
dem « Csornád Tóbércze» und dem «Fenyőbonk» über dem See Szt. Anna
bl. in einer Höhe von 1000 m. Seine Form ist fünfeckig, es ist 1 km láng
und 800 m breit, seine Fláche betrágt 139 K. Joch. Auf dem ganzen Moore
zerstreut kommen 29 «Meeraugen» vor; an seinem nördlichen Ende spru-
delt eine Quelle hervor, dérén Wasser trinkbar ist. Am Rande dieser Meer-
augen versank dér Torfbohrer seiner ganzen — IOV2 m — Lángé nach in dem
vermoderndem Sphagnum, olme den Torf zu erreiclien. Das Volk betrach-
tet sie als grundlos, aber ihre Tiefe schwankt zwischen 3 — 40 m. Viele Kiefer-
stámme liegen im Torfe, an den Rándern des Lagers ist Zsombék und
betrágt dórt die Dicke des Torfes 20 — 30 — 50 cm.

Es scheint, dass dieses unter den bisher bekannl gewordenen Hoch-
rnooren Ungarns das tiefste ist.

Das im Hotter von Szt.-Király liegende Hocbmoor namens «Lucs
mejjéke» ist bl. 112,5 ha gross;

ebenso gross ist das im Hotter dér Gemeinden Kászon, Impér und
Jakabfalva neben dem Bache «Lassúág» liegende Hocbmoor, welches in
seiner Mitte beiláufig 1,25 m dick ist. Mehr als eine Schicht lásst sich nicht
unterscheiden. Sein Untergrund ist Thon und Sand, in welchem mán aucb
grössere Steine und Schollen finden kann.

(Fortsetzung folgt.)

LITERATUR

(9.) Vacek, M. : Ueber die geologischen Verháltnisse des Rosaliengebirges.
(Verhdlgn. d. k. k. geol. Reichsanst. Wien 1891. pag. 309 — 317).

Verf., dér in dér krystallinischen centralen Zone dér steirisch-niederöster-
reichiscben Alpen seine Aufnahmen gégén E zu fortsetzte, studirte auch das
Rosalicngebirge, mit welchem jene Zone auf ungarischem Gebiete ilir E-liclies
Ende erreicht.

Dieses Gebirge bildet eine gut umschriebene orographische Einheit. Im W
ist es durch das Thal des Pittenbaclies und den Mönichkirchen-Sattel von dér
benachbarten «Wechsel»- Gruppé getrennt; an den übrigen drei Seiten ist es vöm
Wiener Becken und von den neogenen Bildungen dér ungarisch-steiermárkisclien

thlgn. aus d. Jahrb. d. kgl. ung. geolog. Anstalt, Bd. I. pag. 348) ; auch M- Staub
im Földtani Közlöny, Bd. XXIII. pag. 238.

im

ÍJTERATüR.

:íÍ7

Hügelgegend scharf umgránzt. Die Benennung « Rosaliengebirge" bezielit «icli
aber strenge genommen auf den nördlichen Tbeil dér im früheren umschriebenen
Gebirgsgruppe. In geologischer Hinsicht erscbeint es als die natürliclie Fort-
setzung des Wechsel-Semmeringer Massiv’s. Wenn wir auch die ins Innere des
Gebirges sich erstreckenden tertiáren Ablagerungen in Betracht nehmen, dann
sind es sechs stratigraphiscb selbstsíándig auftretende Schichtensysteme, welche an
dér Bildung des Bosaliengebirges tlieilnehmen, namlich : Gneisz, Kalkphyllit,
Quarzphyllit, Quarzit, « Semrnering »-Kalkstein und das Tertiár.

Den überwiegend grössten Tbeil des Gebirges bilden die Ablagerungen des
íiefsten Scbichtensystems, namlich die groben Gneisse. Für diesen Gneissborizont
ist jene Erscheinung sebr charakteristisch, dass oft weisser, leicbt zerreibliclier
und fettig anfülilbarer Scliiefer dazwischen gelagert ist, dér überwiegend aus
einem feinschuppigen, sericitartigen, unter dem Namen Leucophyllit beschriebe-
nen Mineral bestebt. Wo diese Leueophyllit-Einlagerungen besonders rein sind
dórt werden sie industriell ausgebeutet.

Dieser Gneissborizont vertritt die stratigrapbische Basis jener grossen
Gneissmasse, aus welcher sicb die flacbe Pyramide des Wechselmassivs aufbaute ;
dagegen bildet dieser Horizont in den Gneissprofilen des Rosaliengebirges das
höchste Glied, unter welchem nocli zwei Glieder zu unterscbeiden sind. Es folgen
namlich zunachst nacb untén, concordant gelagert und vöm Wechsel vermittelt
überwiegend schieferige Gneisse, dérén Complex eben nicbt sehr machtig ist,
aber sie treten wiederholt zu Tagé. Das tiefste Glied dér Gneissprofile des
Rosaliengebirges bilden gut gescliichtete, dunkle, ampbibolreicbe Gesteine, d. i.
Amphibolgneisse ; aber nur dér obere Theil derselben gelangt bier zu Tagé,
nachdem in diesem Gebirge die Aufschlüsse nirgends so tief sind, wie in dér
Steiermark.

Wenn wir die Gneissprofile des Rosaliengebirges mit dem vollstandigen
normalen Gneissprofil z. B. in dér Umgebung des unteren Mürzthales, vergleichen,
so gelangen wir zu jenem auffallenden Resultate, dass im Rosaliengebirge nur ein
geringer Tbeil dér riesigen Gneissmassen vertreten ist und dass in diesem Gebirge
beinahe zwei Drittel des normalen Gneissprofils, dessen Máchtigkeit bl. auf
30,000 Fuss zu schatzen ist, fehlen. Yerf. fíihrt dies auf die Abrasion zurück,
welche vor dér Ablagerung dér beiden jüngeren krystallinisclien Gruppén (Kalk¬
phyllit und Quarzphyllit) vor sich gegangen sein muss. Wenn wir, sagt dér Yerf.
das Rosaliengebirge in seiner Ganzé betrachten, so habén wir es im Grossen mit
dér Erhebung dér Gneissmassen zu thun, welche Erhebung auf diesem áussersten
östlichen Ende dér krystallinisclien Zone nach jener grossen Synclinale folgt,
welche die Tektonik des benachbarten Wechselgebietes beherrsclit.

Im südlichsten Theile des Gebietes, namlich in dér Umgebung von Boros¬
tyánkő treten, wie wir dies aus den Aufnahmen Dr. K. Hofmann’s wissen, über¬
wiegend grüne, chloritische Schiefer auf, welche stellenweise sehr viel Kaik auf-
nelimen, ja zum Theile selbst in unreinen, glimmerigen, plattigen Kalkstein über-
gehen. Ueber diesem lágert concordant eine máchtige Serpentindecke. Dieselben
Gesteine spielen auch in dér westlichen Hálfte dér krystallinischen Insel des
benachbarten Rohoncz-Gebirges eine grosse Rolle. Das Schichtensystem ist aber
in diesem letzteren Gebirge um vieles vollstándiger entwickelt, indem hier über

[125]

LmsiiA'ruR.

3ÍS

elem Serpentinlager noch die grosse Masse dér ecliten Kalkpkyllite folgt. Die in
dér Umgebung von Borostyánkő auftretenden Gesteine zálilt dér Verf. zu seinem
« Kalkpkyllitsystem # .

Die Quarzphyllite umgeben auf áhnliche Weise, wie sie sicb um die nach N
vorgesebobene Gneissmasse des Wecbselmassivs gelagert, den nördlicksten
Gneisssporn des Rosaliengebirges ebenfalls mantelfönnig. Stache stellt anf Grund
seiner in West- Tirol gemaebten Beobacbtungen die Kalkpbyllite an die Basis
dér Quarzpkyllitgruppe. Aebnliclies ist aucb in dér Umgebung von Borostyánkő
zu beobachten, wo zwei Quarzpbyllitflecken auftreten, dérén östlicher auf dér
Serpentindecke discordant lágert.

Hauptsácblicb dem Quarzphyllit, aber an mebreren Orten aucb dér Gneiss-
basis aufsitzend, ersclieinen die Quarzite in einem 1 4 km lángén Zugé ; ausserdem
aber treten sie in isolirten, kleineren Flecken, wie z. B. am Kogelberge u. s. w. auf.

Nacb dem Verf. zeigt sich am N-liclien Theile des Gebietes «gánzlich unab-
bángig von dér Vertbeilung dér Quarzitgi-uppe » in klemen Partién Kalkslein,
welcber petrograpbisch mit den Kalksteinen des Semmeringgebietes überein-
stimmt. Solche Kalksteinpartien ersebeinen wie bekannt bei Fraknóvár, Új¬
telek u. s. w. Nach dem Ref. L. v. Roth’s.

(10.) Erős, L. : Die Trachyte und Gránité Ost-Serbiens. (Budapest 1891.
75 pp. [Magyarisch]).

Verf. besclireibt einen Theil jener reicben Gesteinssammlung, die Prof* Dr
J. v. Szabó in den Jahren 1872, 1873 und 1874 in Serbien maebte. Nacbdem
Verf. die sicb auf Serbien beziehende mineralogische und geologisclie Literatur
aufzáblt, gebt er auf die eingebende Beschreibung dér Gesteinsexemplare íiber,
die er in folgenden Typen zusammenfasst :

Trachyte.

I. Biotit-Orthoklas-Quarz-Tracbyt.

II. Biotit-Ortboklas-Tracbyt.

III. Biotit-Oligoklas-Andesin-Quarz-Tracbyt.

IV. Biotit-Oligoklas-Andesin-Tracbyt.

V. Biotit-Andesin-Labradorit-Quarz-Tracbyt.

VI. Porpbynscber Ampliibol-Tracbyt (Ampbibol-Andesit) obne Biotit und
Quarz.

VII. Pyi'oxen-Andesit a) obne Hypersthen

b) mit Hypersthen

c) mit Hyperstbon-Andesit (obne Angit).

Gránité.

I. Biotit- Gránit.

II. Biotit-Muskovit-Granit.

III. Muskovit-Granit.

IY. Gránit mit Ampbibol (Syenitiscber Gránit).

[126]

LITERATUK.

349

Trachyte.

I. Biotit-Orthoklas-Quarz-Trachyt beschreibt Verf. von folgenden Punktenr
Rtidnik-Majdan, Kusnica, Gusevac, Gorni-Milanovac, Lunjevica, Jablonica, Borac,
Golubac, Majdan-Kucajna, Majdanpek, Stromostény-Zsidilye, Zlot, Podgorac,
Djepa, Dupljana, Pribojéf, Yranja.

An dér Zusammensetzung desselben nehmen ausser den meistens in die-
Pertbitreihe gehörigen Orthoklasen als wesentlicbe Gemengtheile Oligoklas, An-
desin, Quarz, Biotit, Ampbibol Tbeil ; als accessoriscbe Minerale ist ausser dem
Magnetit beinabe durcbgebends Apátit und Zirkon verbreitet ; ja in einigen
Biotiten sind aucb Rutilnadeln zu beobacbten. Die mittlere Dicbte = 2,5.

Ausser den Tracbyten finden wir in diesel* Gruppé aucb Rhyolithe, in
welcben aucb Augit und Hyperstben vorkommen, ja in einigen aucb Hypersthen-
Andesit-Einscblüsse. Es sind dics Typenvermengungen.

In dér Umgegend von Gorni-Milanovac und Lunjevica kommen Uebergánge-
in Pyroxen-Andesit vor, in denen diePyroxene vorberrschend werden.Die Dicbte
derselben ist grösser (2,66), aber am grössten ist die Dicbte dér bei Majdan-
Kucajna vorkommenden, an Erzen (Pyrit) reicben Gesteine (2,68), wábrend die
dér rbyolitiscben und verwitterten Gesteine unter dem Mittelwerthe bleibt (2,4-3).

II. Unter dér Bezeicbnung Biotit- Orthoklas-Trachyt bescbreibt dér Verf.
rbyolitiscbe (pecbsteinartige, lithioditiscbe) Gesteine von Crni Vrli, Gesevac,
Statui Vrli und Borac ; scbliessbcb ein Tuffgesteiu von Kragujevac. Die Minerale
derselben sind mit Ausnalime des Quarzes dieselben dér vorigen Gruppé. Kali-
feldspatli wurde mittelst dér Flammenreaction nur in einem nacbgewiesen.
Wabrscheinlicb ist es ebenfalls dér rbyolithischen Ausbildung zuzuscbreiben,
dass ibre mittlere Dicbte (2,40) um vieles geringer ist, als die des quarzbáltigen
Typus.

III. Biotit- Ólig oklas-Andesin- Quarz- Trachyt bescbreibt dér Verf. von Maj¬
dan-Kucajna, Krepolin, Kasnojevic. In diesen Gesteinen sind Biotit, Ampbibol.
Oligoklas und wenig Quarz die wesentlicben Gemengtbeile, und Magnetit, Apátit,
Zirkon die accessoriscben Minerale. Einige Biotite des grünsteinartigen Oligoklas-
Quarz-Tracbytes vöm Ufer des Ibar im Hotter von Kasnojevic sind voll mit Rutil¬
nadeln ; auch sind in diesem Gestein, welcbes sich aus den Serpentin durcb-
briclit, Calcit, Muscovit und «mácbtige» Apatitsáulen. In dem Gestein aus
dér Umgebung von Raska und Varevo ist nur nacbtraglich gebildeter Quarz
vorbanden, weslialb es in die folgende Gruppé gebört ; wábrend die Gesteine
aus dér Umgebung von Bevce, Pavlica und Baljevac, in welcben aucb Feldspatb
aus dér Labrador itrei be sicb befindet, Uebergánge zu den Labradorittracbyten
bilden. Aucb ibre Dichte ist grösser (2,58), wáhrend die mittlere Dicbte dér
ganzen Gruppé nur 2,52 betrágt.

IV. Zum Typus Biotit- Ólig oklas-Andesin- Trachyt gebört ein zersetztes
Gesteinsexemplar aus dér Nábe des Dorfes Borac, in welcbem ebenfalls die Spur
von Ampbibol vorkommt. Seine Dicbte ist 2,51.

V. Unter dem Namen Biotit- Andesin-Labradorit-Quarz-Trachyt bescbreibt
Verf. Gesteine aus dér Umgegend von Majdan Kucajna, Majdanpek, Rudna Glava

[127] 22 b

350

UTEKATUK.

Béla Réka, Zverdan, Gamsigrad, Niculicevo Metonica, Brestovac Banja, Slatina,
Baljevci, Knic, in welchen Amphibol vorlierrsckt ; Biotit ist wenig oder feblt
ganzlick, weshalb mán einen grossen Tlieil derselben vielleicht richtiger als
Ampliiboltracliyte bezeicbnen könnte. Ikre Feldspáthe gehören in die Andesin-
und Labradoritreibe. Quarz kommt in ibnen wenig vor, wo er báufig ist, wie in
■den Exemplaren von Majdan Kucajna, dórt spielt er seiner Form und seiner
Flüs8Ígkeits-Einsoblüsse wegen die Rolle von Einscblüssen ; in einzelne gerietb er
nur auf dem Wege nachtráglicber Infiltration. Magnetit, Apátit sind ziemlicb
verbreitet, Hámatit selten.

In dem überwiegenden Tbeile dér aufgezáblten Gesteine sind aucb Augite ;
eine Ausnalime macben nur einige Gesteine von Majdan Kucajna und Majdanpek.
Hypersthen erwábnt dér Veri. aus dem Gesteine, welcbes neben dem von Bres-
tovaé Banja und Slatina führenden Wege vorkommt. lm Zusammenbange mit
demselben besclireibt Yerf. aucb Quarz- und Ampbibolspuren enthaltenden Augit-
Hyperstlien-Andesit und erwáhnt, dass dér Ampbibol in Andesit-Pyroxen-Andesit
übergeht. Hypersthen kommt auch in dem ampbibol-, biotit- und labradorit-
báltigem Rbyolith aus dér Umgebung von Knic vor.

Aucb Calcit kommt in einem grossen Tbeile dieser Gesteine vor, welcben
sie beim Durchbruche durcli den Kreidekalkstein aufgenommen babén, tbeils ist
er im Yereine mit den in einigen Gesteinen vorkommenden Limonit, Chlorit,
Kaolin und Pyrit eine nachtragliche Bildung. In dem Gesteine von Béla Réka ist
dér Augit uralitisch und ausser den machtigen Apatitkrystallen kommt aucb
Splien, ferner feldspathartiger Spharolith vor. Die mittlere Dicbte ist 2,61.

Ausser dér rkyolitischen gibt es aucb eine domitische, grünsteinartige
Varietat. In diese Gruppé gebört aucb das am Ufer des Timok vorfindliche, von
Breithaupt Timacit genannte Gestein, welcbes Ztjjovic als Ampbibol-Andesit
bestimmt bat. In ibm sind gelbe und rőtbe Amphibole, — letztere Farbe wird von
Hamatit-Interpositionen bervorgebracht Augit, Spben, grosse Apatite, Mag¬
netit, quarzartiger Spliarolit von positivem Charakter vorbanden. Rosenbusch
stellt einen Tbeil dér Timacite zu den bolokrystalbniscben Daciten, wobin ein
Tbeil dér Dacite von Kis-Sebes und Süd-Ungarns gebört.

YI. Porphyrische Amphibol-Trachyte (Amphibol- Andesit) ohne Biotit und
Quarz. Yon diesem Typus ist ein felsitiscbes Gestein aus dér Umgegend von
Górni Milano vac und ein « rhyolithischer Ampbibol-Andesit mit Spuren von
Hypersthen und Augit » von Kravanovac beschrieben. Mit letzterem kommen
aucb Pyroxen (Hypersthen) -Andesite vor, wie dies bei den Rbyolitben im Allge-
meinen zu sein pflegt. In diesen Gesteinen ist dér Ampibol vorkerrschend ; die
grossen Feldspiitbe gehören in die Labradorilreihe ; ihre mittlere Dicbte ist 2,59 ;
Magnetitkörncken, Apatiteinscblüsse kommen ebenfalls vor, woraus mán erseken
kann, dass zwiscben ibnen und jenen Gliedern des vorigen Typus, in welcben
dér Biotit feblt, dér Quarz aber von secundárer Ausbildung ist, kaum ein Unter-
schied bestebt.

VII. Pyroxen- Andesite. Aus ibrer a) Hypersthenfreien Untergruppe be-
•scbreibt dér Verf. Gesteine von dem südlich von Majdanpek liegenden
Vulmia Crni, aus dér Umgegend dér Dörfer von Béla Réka, Brestovac, Banja, Zlot-
Kürschia, Selistvefé, Zsagobica, Serbenovac, Balyevci, in denen zumeist Ampbibol

[1281

LITERATÜR.

351

Torban den ist, ja in einigen in solcker Menge, dass mán sie den Ampbibol- Ande¬
ziten anreiben könnte. Ampbibolfrei ist dér den Kalkstein bebenden Augit-
Andesit vöm nnteren Tbeile des Dorfes Béla Réka. Dér Feldspatb dieser Gesteine
ist im Allgemeinen Labradorit, Bytownit. Ausser Magnetit entlialten sie auch in
ziemlicber Yerbreitung Apatitnadeln. Als Anorthit erwies sicli nacli dern Yerf. in
dér Flammenreaction dér Feldspatb des reinen Angit-Andesites des von Brestovac
gégén Banja zu liegenden Berges. Es sind aber hier auch liyperstbenbaltige
Andesite, welche im Véréin mit den Augit-Andesiten tlieils Dykes bilden, tbeile
in grösseren Massen die Amphibol- Andesite durchbrechen. Diese Tracbyte bilden
zwischen bobén Kalk-Bergen (dér 4-000 Fuss bobé « Stol ») niedere (1500 Fuss)
Kuppen.

Yerf. erwabnt aus dér Umgegend von Zlot-Kürscbia, Sebstye verschiedene
Gesteine, so wie Augitspuren entbaltenden Ampbibol-Andesit, ferner Augit-
Andesit mit Quarz, Calcit und Chlorit ; schliesslich Hypersthen-Augit-Andesit
mit Quarzspbárolith. Von Zsagobica, Banja, Serbanovac beschreibt Verf. eine
grünsteinartige Modification, in welcher sicb nacbtriiglicb Chlorit, Epidot, Quarz,
Pvrit gebildet hat. Ein sckwarzer Andesit aus dem Hotter von Balyevici ist stark
von Calciumcarbonat durcbdrungen ; derselbe bracb durch Biotit-Andesin-Lab-
radorit-Quarz-Trachyt empor. Die mittlere Dicbtigkeit dér Gesteine dieser Unter-
gruppe ist 2,66.

b) Hyperstenháltige Pyroxen-Andesite beschreibt Verf. aus dem Hotter
des Dorfes Borac, welche in ihrer pecksteinartigen, balbglasigen Ausbildung,
mit ikren erbsen- bis nussgrossen Spharolitben dem Andesit des Berges Mulató¬
begy bei Lőrincz ábnlicb sind. Ausser Anortliitfeldspatk, Hypersten und Augit
fand Verf. in ibnen noch Magnetit. Ilire Dicbte ist 2,62. Die mittlere Dicbte dér
in diesen Typus einreihbaren Gesteine ist 2,65.

ej Als Hypersthen- Andesit ohne Augit betracktet dér Verf. den am linken Ufer
dér Morava in dér Náke des Gruzsatkales gégén Karanovac zu vorkommenden
Andesit. In ibm kommt viel Amphibol, selbst Quarz vor. Sein Feldspath verbalt
sich wie Andesin-Labradorit, seine mittlere Dicbte ist 2,61 ; stebt daher sebr
nabe zum Biotit-Labradorit-Quarz-Trachyttypus. idein Hypersthen ist zu Bastit
umgeándert. Vor Karanovac am Ufer des Ibar kommt ein aknlickes Gestein vor.

Gránité.

Aus dem Dorfe Nereznica im Pektkale untersucbte Verf. einen Biotit-Granit.
Ebendort kommt auch eine muskovithaltige Varietat vor. Diese beben den Kalk¬
stein, oder durchbrechen ibn. [? Red.] Biotit-Muskovit-Granit erwabnt er noch von
dér Vereinigungsstelle dér serbischen und bulgariseken Morava beim Dorfe Stalajk ;
Muskovit-Granit zwischen Studenica und Karanovac, wo er durch Tbonscbiefer
bricbt, 7s m dicken Dyke bildend.

Aus dér Umgegend von Kopavnik beschreibt Verf. syenitiseben Biotit-
Amphibol-Granit, in welcbem dér Quarz sicb vermindert. In diesen Gránitén
kommt ausser rotbem oder fleisclifarben Ortkoklas (Pertbit- oder Amazonitreihe)
;aucb Oligoklas vor; in den syenitiseben Varietaten dagegen eb er Andesin. Von

[129] 22*

352

LITERATUR.

accessoriscken Gemengtkeilen erwáknt Verf. ausser den zum Theil hámatitisck
oder limonitisck veránderten Magnetiten noch Apátit und Zirkon. Die mittlere
Dichte dér Biotit-Muskovit-Granite iet 2,63; die dér syenitischen Gránité aber2,68*

Nach dem Ref. Dr. J. Szádeczky’s.

(11.) Koch, Antal: Magyarország erdélyi részeinek új átnézetes földtani
térképe. — Die neue geologische Uebersichtskarte dér siebenbürgischen
Theile JJngams. (A magy. orv. es természetvizsgálók Brassóban tartott
XXVI. vándorgyül. tört. vázl. és munkálatai. Budapest. 1893. p. 455.)
[Magyarisch.]

Yerfasser führt die zűr Ausarbeitung einer iibersichtlichen geologischen
Karte Siebenbürgens beitragenden Umstánde vor und erörtert die auf dér Karíe-
zum Ausdruck gelangten geologischen Systeme.

Die colorirte Karte ist im Maasstabe 1 : 288000 ausgeführt, in ikr Farben -
Schema sind 59 Farben und Farben-Zeicknungen aufgenommen, die eben so
viele versckiedene Scbickten von Massengesteins-Arten bezeicknen. Die Farben-
zeicken und Bezeicknungen sind — mit wenig Ausnakmen — den Prinzipien
angepasst, wie diese von den internatioalen geologischen Kongressen angenom-
mén wurden. Atjgust Franzenaü.

(12.) Koch, Antal : Erdély újabbkori földfejlődéséről. — Die neuzeitige
Bodenentwickelung Siebenbürgens. (Emlékkönyv a kir. magy. természet-
tudományi társulat felszázados jubileumára. Budapest, 1892. p. 442.)
[Magyarisch.]

Yerfasser liefert eine kurze Beschreibung dér zeitlicken und ráumlicken
Yerbreitung, wie auck dér petrographiscken Ausbildung aller jener, in den Auf-
nakmsberickten von Karl Hofmann, wie in einigen Aufsatzen des Verfasser’s aus-
führlick besckriebenen tertiaeren Schichten, die an dér geologischen Zusammense-
tzung des Landes jenseits des Királyhágó theilnekmen. August Franzenaü.

(13.) Römer, Gyula : A Barczaság hegyei. — Die Berge dér Barczaság.
(A magy. orv. és természetvizsg. Brassóban tartott XXVI. vándorgy. tört..
vázl. és munkálatai. Budapest, 1893. p. 431.) [Magyarisch.]

In Verbindung mit dér Formbesckreibung dér berühmteren Gipfeln des
Barczaságer-Gebirges finden wir die dórt vorkommenden Hokién, wie auck die
Wasserverháltnisse erörtert. Die geologischen Verháltnisse des Gebirges sind nui
nebensácklich in Betracht gezogen. August Franzenaü*

[130]

Berlin, Dietrich Reimer.

Li(h./Mt.v.L«op Kraalz Berlin.

FÖLDTANI KÖZLÖNY

XXIV, KÖTET. 1894 NOVEMBER-DECZEMBER, 11-12. FÜZET.

STUR DÉNES.

(1827—1893.)

Stur Dénes, társulatunk volt tiszteleti tagja, született 1827 április 5-én
Beczkón(Trencsén vármegyében), mint az ottani tanitó legifjabb fia. A gymna-
siumot Modorban végezvén, a pozsonyi evang. lyceumban elvégezte a böl¬
csészeti tanfolyamot és 1844-ben beiratkozott a mennyiség-természettani
tudományok hallgatójának a bécsi műegyetemen. Már 1847-ben a v. Hai-
d inger és v. Hauer vezetése alatt álló úgynevezett cs. kir. bányászati mú¬
zeumban különösen az ásvány- és földtannal kezdett foglalkozni; de Stur
korán a növénytan iránt is érzett erős hajlamot és ezt Bécs kiváló botani¬
kusai táplálhatták is benne. A törekvő fiatal tudóst szívesen látták abban a
tudományos körben is, mely akkor Bécsben a természettudományokat új
életre ébrésztette. Ez a «Freunde dér Naturwissenschaften» czímű egyesület
volt, melynek élén v. Haidinger állott, s mely ugyan sok időig nem állott
főn, de létezésének rövid ideje alatt kiváló tevékenységet fejtett ki. «Berichte
über die Mittheilungen von Freunden dér Naturwissenschaften in Wien»
czimü közlönyének Ill-ik kötetében jelent meg Stür első dolgozata, mely
egyszersmind hazánkra is vonatkozott.*

Tanulmányainak befejezése czéljából Stur 1847-ben a cs. kir. udvari
kamara egy ösztöndíjával a selmeczbányai bányászati akadémiára ment ; de
a következő években hazánkban beálló politikai események sorsára csak
annyi befolyással voltak, hogy a bányászati akadémiának és egyszersmind
hazájának búcsút mondott és visszatért Bécsbe, hol éppen akkor (1849-ben)
a cs. kir. földtani intézetet (k. k. geologische Beichsanstalt) alapították és
igazgatójává v. HAiDiNGER-t nevezték ki, kinek fölszólitása folytán Stur az
intézet tisztviselő karába lépett. Stur élete végéig maradt az osztrák in¬
tézet szolgálatában; 1877-ben annak aligazgatójává; 1885-ben pedig
v. Hauer távozása után igazgatójává kinevezték és ez állásban működött
egészen 1892 október 21-ig, midőn is rohamosan fejlődő szívbaja kényszerí¬
tette, hogy nyugalmi állapotba visszavonuljon, mely azonban nem hozta
meg neki a jól kiérdemelt üdülést, mert betegsége mindinkább súlyosbo¬
dott, mig végre 1893 október 9-én a halál véget vetett tevékeny és tudo¬
mányos érdemekben gazdag életének.

* Lásd az irodalmi jegyzéket.

Földtani Közlöny, XXIV. kőt. 1894. (223)

23

354

DE STAUB MÓRICZ :

Mint az intézet geológusa az 1850-, 1852 — 1856-iki esztendőkben
különösen az osztrák alpesek geológiai fölvételével foglalkozott. E területbe
esnek a keleti alpesek legmagasabb gerinczei, melyeknek alapos tanul¬
mányozása olyan rendkivüli munkaerelyt és buzgalmat igényel, mint a
milyen STUR-ban meg volt.

1857-ben Stur Csehországban ; 1859-ben keleti Galicziában végezte a
geológiai fölvételeket; 1863 — 1865-ig a stájerországi geologia-bányászati
egyesület megbízásából kiegészítette és bevégezte az ország geológiai tanul¬
mányozását, melynek eredménye gyanánt 1865-ben Stájerország geológiai
térképe és a hozzá tartozó magyarázó szövegként 1871-ben a «Geologie dér
Steiermarko czimü vaskos kötet jelent meg. Ez években Stur még az észak¬
keleti mészalpesekben kisebb helyi fölvételekkel is foglalkozott; 1872-ben
pedig az utolsó hivatalos fölvételét Kelet- Galiczia és Bukovina határában
végezte.

Sokat köszönhetünk STUR-nak hazánk geológiai ismeretét illetőleg.
1858-ban a Vág völgyében és Nyitra vármegyében járt; 1860-ban térké¬
pezte ama nagy területet, mely a délnyugati Erdélyben Nagyszebeniül nyu¬
gatra a Maros, Temes és a román határ között fekszik ; 1861-ben a Daru vár
és Diakovár között fekvő pozsegáni hegységet és 1862-ben a Száva és a dal¬
mát határ között fekvő területet, melynek mintegy középpontját Károlyváros
képezi. Ezek után részletes fölvétel czéljából még több Ízben járt Stur ha¬
zánkban. 1866- és 1867-ben térképezte az alacsony Tátrát, azaz a felső
Garam völgy és a felső Vágvölgy között fekvő hegyvidéket; 1868-ban Szo-
molnok és Gölnicz környékét, azaz ama hegyvidéket, mely a Hernád, Sajó
és Bodva folyók területeinek vízválasztóját képezi ; 1869-ben a Karánsebes
és Mehádia közti vidéket tanulmányozta; 1870-ben a Száva északi partvi¬
dékét Bebrina és Grabovecz között és végre 1871-ben Ogulin és a magyar
tengerpartvidék ama részét, melyet a Károlyváros-Fiumei vasútvonal átszel.

STUR-nak azonban a geológiai egyik fontos segédtudománya terén is
vannak elévülhetetlen érdemei. Geológiai barangolásai közben a hegyek
kőzeteit tanulmányozván, figyelmét az e kőzeteken tenyésző növényekre
is fordította és ez alkalommal is kitűnő megfigyelőnek bizonyult. E tanul¬
mányok nevezetesebb termékei gyanánt csak a következő dolgozatait akarjuk
kiemelni: « Monographie des Genus Draba» * és «Ueber den Einfluss des
Bodens auf die Vertheilung dér Pflanzen, I, II»,** mely utóbbi közlemé¬
nyeiben megczáfolta De Candolle azon állítását, hogy a növények elterje¬
dése a talaj minőségétől teljesen független és felvilágosította azon félre¬
értéseket, melyekbe a botanikusuk az alpesek geológiai öveinek túlságos
schematikus felfogása folytán kerültek.

* Oest. Bot. Zeitschrift. 1861.

** Sitzungbericlite cl. Kais. Akad. d. Wiss. Wien. XX. köt. 71. 1. és XXV. köt.
349. 1.

STUR DÉNES.

356

A növényvilág ismeretében oly kitünően iskolázott geológus előre¬
láthatólag biztos szerencsével foghatott az ősvilági flórák kutatásához is, és
nehéz eldönteni, vájjon Stur érdeme a geológia vagy a phytopalseontologia
terén nagyobb-e? A mint az ide csatolt irodalmi jegyzékből kitűnik, hazánk
számos helyén talált fosszil növény ő. neki köszöni meghatározását s hogy
geológus létére különösen a növények stratigrapliiai jelentőségével foglal¬
kozott, ez szintén egyik érdeme. E tekintetben csak azon, hazánk szarmata
és congeria emeleteire nézve fontos közleményére figyelmeztetünk, melyet
1867-ben a bécsi geológiai intézet évkönyvének XVII-ik kötetében pub¬
likált.1

Egy másik alapos tanulmányban a csehországi silurban talált növény¬
lenyomatokkal foglalkozott, melyek szerinte hat moszatfajhoz tartoznak.2 3 * *

Hasonló becses dolgozat a lunzi rétegek flórájáról írt tanulmány.8
A lunzi rétegeket v. Haidinger fedezte föl és azokat a keuperhez számította ;
későbben a «gresteni rétegek» neve alatt a bayreuthi határrétegekkel azo¬
nosították és lias-keuper koruaknak mondották. Stur az e rétegekben gyűj¬
tött növények utján kimutatta, hogy ezek két különböző fekvethelyhez tar¬
toznak; 50 fajt ugyanis a lunzi rétegekben találtak és ezek a felső triász
korra vallanak ; 18 faj pedig a raibli bitumenes pala sajátja, mely pala szintén
a felső triashoz tartozik, noha idősebb lehet mint a lunzi flóra, melylyel
csak 2 — 3 közös faja van, de Stur azt hiszi, hogy a különbség, mely a két
flóra között mutatkozik, kevésbbé a különböző kornak, hanem inkább a
tenyésző helyen akkor uralkodó körülmények különbségének volna tulaj¬
donítandó.

Midőn Stur a hetvenes évek elején megszabadult a hivatalos fölvéte¬
lektől és térképezéstől, egész erejével neki indult ama carbonnövények nagy
tömegének, melyet részben ő maga gyűjtött, vagy mely mint ajándék az
intézet múzeumába került. E növények tanulmányozása czéljából számos
utazást tett nemcsak belföldön, hanem Németország-, Belgium-, Anglia-,
Francziaország- és Svájczban is, hol a nyilvános és magán gyűjteményekben
letett növényeket, de ezeknek eredeti lelethelyeit is behatóan tanulmányozta.
Ily módon keletkeztek legbecsesebb munkái, melyekről a következőben
akarunk röviden megemlékezni.

Első sorban megemlítjük a culm flórájára vonatkozó munkáit, melyek

1 Beitrage zűr Kenntniss dér Flóra des Süsswasserquarzes, dér Congerien- und
Ceritliienscliicliten im Wiener und ungarischen Becken. — Jalirb. d. k. k. geol. Reicbs-
anst. Wien. Bd. XVII. p. 77. m. 3 Tfln.

2 Die Silurflora dér Etage H — h ; in Bölimen. — Sitzgsb. d. Kais. Akad. d. Wiss-
Wien. Bd. LXXXIV. Abtbg. I. p. 330—391 m. 5 Tfln. Wien 1881.

3 Die obertriadiscbe Flóra dér Lunzer Schicbten und des bituminösen Scliiefers

von Raibl. — Sitzgsb. d. Kais Akad. d. Wiss. Wien. Bd. CXI. Abtbg. I. p. 93. ff.

Wien 1885.

(225) 23*

356

D! STAUB MÓRICZ :

a palaeophytologiai irodalomban alapvetők. Ezekben * a morva-sziléziai
«dachschiefer»-ben talált növényeket rendkívül szorgalommal és behatóan
tanulmányozta. E flórából 42 fajt részletesen leírhatott, mely fajok két
tűlevelű (Walchia antecedens és Pinites antecedens) növényen és egy mo-
szaton (Drepanophycus Machaneki) kívül részint calamitokhoz, részint pedig
harasztokhoz tartoznak. Az anyag rendkívüli bősége megengedte STUR-nak,
hogy törekvésének, a fajokról minél kimerítőbb leírást adhatni, eleget tehe¬
tett. így a calamitokat a szó teljes értelmében ismét rekonstruálhatta és
kimutathatta, hogy az ismeretes Calamites transitionis lényegesen eltér a
tulajdonképeni calamitoktól és lett belőle az Archaeocalamites radiatus
Brngt. sp. Szintúgy a harasztokra nézve is rendkívül becses fölfedezéseket
tett. Kimutathatta a culmharasztok azon rendkívül érdekes biológiai saját¬
ságát, melynél fogva lombjuk rendkívül sokszorosan és igen finom sallan¬
gokra van metszve, a mely oszlásra való hajlam némely fajnál meg a levél
nyelein is jelentkezik, sőt mint például az Archaeopteris fajoknál genusbeli
jelleggé fejlődött ki. Különös figyelmet fordított Stur az ApJdebiav agy Schi-
zopteris nevű levélképződmónyekre morphologiai értekük megállapítása
tekintetéből. Szerinte e képződmények stipulák. Rendkívül érdekes az, a
mit Stur a culmharasztok úgynevezett «alsó állású fátyoláról» (indusium
inferum), t. i. azon szervről, mely a lombon fejlődő sporangiumokat takarja,
állít. Ez Stur szerint sokkal magasabb fejlettségű, mint a mai nap élő
és hasonló indusiummal biró harasztoknál és a monokotyl növények
perigoniumára emlékeztet. Stur továbbá kimutatta, hogy e flórában az
OphioglossecB rendjébe tartozó fajok sem hiányoztak, hogy a culmkor ha-
rasztjai továbbá rendkívüli méreteik által tűnnek föl, így nemely Calymo-
theca faj lombja m-nyi széles és-2 m hosszú, sőt maga a levélnyél 3 cm-nél
vastagabb és végre, hogy e harasztok egy része, mint például a Thyrsopteris
schistorum Stur, a mai trópusok nemely harasztjával nem csak a genus,
de még a species tekintetében is majdnem azonos. Mindezekhez csatla¬
kozik ama kísérlet, a fosszil harasztokra vonatkozó ismeretek eddigi alapját
egy újjal fölcserólni, melyben a termés morphologiája képezi a kiinduló
pontot.

A számos Lepidodendron-m&r&dék, mely különösen az ostrau-walden-
bergi culmrétegekből került napfényre, alkalmat szolgáltattak STUR-nak
arra, hogy e növényekre nézve is gyarapodjanak ismereteink. Mindenek előtt
azt találta Stur, hogy a Lepidodendron- törzsökön levő le\ ólvánkosok mind

* Die Culmflora des máhrisch-schlesischen Dachscliiefers. — Abhldgn. d. k. k
geol. Reiclisanst. Wien. Bd. VIII. Heft 1. 17 táblával és 4 fametszettel. Wien 1875.
Culmflora dér Ostrauer und Waldenburger Schichten. (Beitrag zűr Kenntniss dér
Flóra dér Vorwelt. II. Heft). — L. c. Heft 2. 366 pp. 27 táblával és 59 zinkografiával ;
végre 3 tábla térképpel és szelvényekkel. Wien 1877.

(226)

STUR DENES.

357

alakjokra, mind nagyságukra nézve nagyon változnak. Míg a termő törzsökön
a levólvánkosok a törzs kerületben való növekedését követhetvén, a kifej¬
lődés első stádiumától kezdve nagyságuk négyszeresét is elérhetik (ezek a
Lepidodendron- levélvánkosok) ; addig magán a termő- tobozon (a Lepido-
strobus- levélvánkosok) alakjok annyira megváltozott, hogy az alapala¬
kot, melyből keletkeztek, csak nehezen lehet bennök fölismerni. Az
alak azon két szélsősége között fekszik a tenyészrügyeket fejlesztő lepido-
dendron törzs levélvánkosainak alakja (a Lepidophloios- levélvánkosok).
A mit eddig bizonyos Lepidodendron fajoknál az «ágak sebhelyeinek)) tekin¬
tettek, azok Stur szerint semmi egyebek, mint lehulott bulbillák (tenyésző
hagymák, tenyésző rügyek) hátramaradt nyomai.

Stur a mint a flórával, ép oly behatóan foglalkozott a dachscliiefer
geológiai viszonyaival is ; megállapította azt, hogy a dachschiefer a szénmész
aequivalense és ez alkalommal Heer Ursa emeletére vonatkozólag is akként
nyilatkozik, hogy ez a dachschiefer-nél idősb, mely nézete a legújabb időben
Nathorst A. G. rendkívül becses munkájában1 megerősítést nyert.

Stur rendkívüli szorgalmának és alapos tanulmányozásának újabb
bizonyítékát a schatzlari rétegek flórájáról szóló munkáiban is adta. Az
első kötetben 2 a harasztokkal foglalkozik. Közülök 15 genushoz tartozó
105 fajt kimerítően ír le. Az által, hogy szigorú körültekintéssel azon töre¬
kedett, hogy minden egyes alakot pontosan körülírjon, rendkívül becsessé
tette müvét a tudományra nézve és ez alkalommal nemcsak az Ausztriában
és Sziléziában talált fajokra szorítkozott, hanem az ismeretes és neveze¬
tesebb külföldi lelethelyek növényeire is kiterjesztette figyelmét. Vizsgáló¬
dásainak főeredményének azt tekintette, hogy a saarbrückeni, illetőleg
schatzlari emelet a felső carbon középső emelete és hogy növényei sokkal
jobban térnek el mind az idősb mind a fiatalabb emeletektől, mint sem hogy
azt eddig hitték. Stur kimondja, hogy ez emeletnek « egyetlen egy haraszt-
faja sincs», mely a legközelebbi időssel vagy fiatallal közös volna.

Nem kisebb gonddal foglalkozott Stur a schatzlari rétegek calama-
riái-w al is.3 Ezeknél is mélyen bocsátkozik a morphologiai részletek tanul¬
mányozásába, különösen a törzsekéibe, melyekre nézve az eddig divó néze¬
tektől egészen eltérőket vall ; így például a calamit törzseket éppen megfor¬
dított helyzetben mutatja be.

Igaz, hogy Stur nem minden új nézete találkozott szaktársainak véle-

1 Die paláozoischen Flórén dér arktischen Zone. I.

2 Die Carbonflora dér Scliatzlarer Scliichten. Abtli. I. Die Farne. — Ablidlgn.
d. k. k. geol. Reichsanst. Wien. Bd. XI. Abtli. 1. gr. 4°. 418 pp. 49 táblával és 48
zinkotypiával. Becs 1885.

3 Die Carbonflora dér Sckatzlarer Scliichten. Abtli. II. Die Calam árién — Ablidlgn
d. k. k. geol. Beichsanst. Wien. Bd. XI. Abtli. 2. 240 pp. 25 táblával és 43 zinkoty¬
piával. Bécs 1887.

(227)

358

Dl STAUB MÓRICZ :

ményévelis; igaz az is, hogy «fajai» az idővel és különösen az idővel föl¬
szaporodó leletek folytán is fognak megváltozni; de ha epigonjai ugyan¬
azon buzgalommal és ugyanazon az igazságot kereső szándékkal fogják
munkáinak nyomában járni, Stur munkái még átdolgozva, kijavítva is
szorgalmának örök emlékei fognak maradni. Végtelen kár, hogy a kegyet¬
len halál véget vetett az e térén való működésének. A schatzlari rétegek
flórájának folytatását tervezte ; a lunzi flórához új adatokat akart még
szolgáltatni, mely fontos munkájából hagyatékában terjedelmes kéziratot
találtak, melyben e flóra nagyobb felét már részletesen kidolgozta és sajtó
alá rendezte volt.

íme ez rövid vonásokban jellemzése egy tevékeny életnek, melyben a
pihenés perczei nem fordulnak elő és mely tudományos vívmányai miatt
a róla való megemlékezésre méltó. Mi csak azt sajnálhatjuk, hogy a szüle¬
tési helyén és társulatunk tiszteletbeli tagságán kivül egyéb kötelék nem
fűzte mi hozzánk !

Stur elég szerencsés volt abban, hogy még életében talált a tudo¬
mányos világban azon elismerésre, mely után törekedett; de az elismerés
külső jelei sem maradtak el. Királyunk több ízben kitüntette; tekintélyes
bel- és külföldi tudományos testületek bevették tiszteletbeli vagy rendes
tagjainak sorába.*

Az itt következő irodalmi jegyzékben STUR-nak csak azon közlemé¬
nyeit soroljuk föl, melyek hazánkra vonatkoznak. Ezek a következők:

1847. Geognostische Untersuchungen in dér Gegend von Pressburg und Modern. —
Haidinger’s Berichte III. pag. 320.

1859. Ueber die Kössener Sehickten im nordwestliclien Ungarn. — Sitzgsb. d. Kais.
Akad. d. Wiss. Wien. Bd. XXXVHI. pag. 1006.

— Kohlensáurequelle bei Szt. Iván. — Jakrb. d. k. k. geol. Beichsanst. Wien. Bd.
X. Verhdlgn. pag. 36.

1860. Geologiscke Uebersichtsaufnahme des Wassergebietes dér Waag und Neutra. —
Jalirb. etc. Bd. XI. pag. 17.

— Jura im nordwestliclien Ungarn. — L. c. Verhdlgn. pag. 38.

— Fossile Liaspflanzen aus Siebenbürgen íHolbak und Neustadt). — L. c. pag. 57.

— Congerien- und Cerithienschichten bei Teriink zwischen Modern und Bösing in
Ungarn. — Jakrb. d. k. k. geol. Beichsanst. Wien. Bd. XI. Verhdlgn. pag. 77.

— Bericht über die geologiscke Aufnahme von Schmöllnitz und Güllnitz. — Jakrb.
etc. Bd. XI. pag. 383.

1861. Vorlage dér geologiscken Karte West-Slavoniens. — Jakrb. etc. Bd. XTI. Vkdlgn.
pag. 115.

1862. Krystallinische und Triasgesteine in West-Slavonien. — Jakrb. etc. Bd. XII.
Vkdlgn. pag. 200.

— Die neogentertiáren Ablagerungen von West-Slavonien. — Jakrb. etc. pag. 285.

— Fiseke, Tkierfákrten und Pflanzen aus dem Kalnaer Kupferbergwerke. — Jakrb
etc. Vkdlgn. pag. 293.

* Ez életrajz szerkesztésénél nagy szolgálatot tett nekem a bécsi cs. kir. földtani
intézet évkönyvének 44-ik kötetében megjelent és Vacek M. irta nekrológ.

(228)

STUE DENES.

359

1863. Geologisclie Uebersiclitsaufnalime des südwestlicken Siebenbilrgen im Sommer
1860. — Jahrb. etc. Bd. XIII. pag. 33.

— Geologisclie Uebersichtsaufnakme im mittleren Theile Croatiens. — L. c.
pag. 436.

— Die intermittirende Quelle Strazena in Ober-Ungatn. — Mitthlgn. d. k. k.
geogr. Ges. Wien. Bd. VII. pag. 17.

1866. Ein Erdbeben (vöm 1. Decemb. 1866) in den Kleinen Karpathen. — Jahrb.
XII. etc. Verkdlgn. pag. 202.

1867. Beitráge zűr Kenntniss dér Flóra des Síisswasserquarzes, dér Congerien- und
Cerithienschichten im Wiener und ungariscken Becken. — Jhrb. etc. Bd. XVII.
pag. 77. m. 3 Tfn.

— Fossile Pflanzen von Valié Scobinos bei Korniczel in Siebenbilrgen. — Verkdlgn.
d. k. k. geol. Reicksanst. 1867. pag. 40.

— Gault in den Karpatken (Csorsztyn, Medwecka Skala, Alva-Iíubin-Rosenberg). —
L. c. pag. 200.

— Das Thai von Revuca. — L. c. pag. 264.

1868. Petrefacten vöm Berge Vinica, eine Stunde südöstlick bei Carlstadt. — L. c.
1868. pag. 83.

— Fossile Pflanzenreste aus dem Schiefergebirge von Tergove in Croatien. — Jakrb.
etc. Bd. XVIII. pag. 131.

— Die geologiscke Beschaffenlieit dér Herrsckaft Halmágy im Zaránder Com. in
Ungarn. — L. e. pag. 469.

— Berickt über die geologische Aufnahme im oberen Waag- und Granthale. — L. c.
pag. 333.

1869. Die Braunkolilenvorkommnisse im Gebiete dér Herrsckaft Budafa in Ungarn.
Verhdlgn. etc. Bd. XIX. pag. 341.

— Die Umgegend von Cornia, Corniareva, Teregova und Slatina. — Verkdlgn.
etc. 1869. pag. 272.

— Graue, rothgefleekte Ammonitenkalkbreccie, angeblick von Koritnica (Curort
in dér Liptau, Rosenberg’ S.) L. c. pag. 356.

1870. Beitráge zűr Kenntniss dér Dyas und Steinkoklenformation im Banate. —
Jakrb. etc. Bd. XX. pag. 185.

— Das Gebiet zwiscken Bebrina und Grabovce in dér Militárgrenze. — Verkdlgn.
etc. 1870. pag. 210.

— Neuer Fundort von Resten des Höklenbáren und anderer Sáugetliiere am Skala-
berge bei Waag-Neust-adtl in Ungarn. — L. c. pag. 261.

1871. Neue Acquisition aus dér Ziegelei in Soos. — Verkdlgn. etc. 1871. pag. 154.

— Umgebungen von Ogulin. — L. c. pag. 195.

— Gosaupetrefaete von Rév, aus dér Umgebung von Grosswardein und von Ajka
im Bakonyerwalde, ferner neogen-marine Petrefacte vöm Kohlenwerke von Vus-
kovce am Cordon unweit Glina. — L. c. pag. 198.

— Das südseitige Wassergebiet dér Culpa von Cubar und über Brod nack Severin
L. c. pag, 220.

— Zűr Leitkakalkfrage. — L. c. 230.

— Dér westliche Theil des diesjákrigen Aufnakmsgebietes auf dér Strecke Loque-
Fiume. — L. c. pag. 242.

1872. Elepkas primigenius an dér Tlieiss zwiscken den Orten Pádé und Ada (Torontál
und Bácska) in Ungarn. — Verkdlgn. etc. 1872. pag. 105.

— Ueber O. Heer’s Braunkoklenflora des Zsily-Tkales in Siebenbürgen. — L. c.
pag. 148.

(229)

360

D? ZIMÁNYI KÁROLY.'

1872. Pflanzenreste von Vrdnik in Syrmien. — L. c. pag. 340.

— Beitráge zűr Kenntniss dér Liasablagerungen von Hollbach und Neustadt in
dér Umgegend von Kronstadt in Siebenbürgen. — L. c. pag 341.

1873. Braunkohlenvorkommnisse in dem Trackytgebirge an dér oberen Maros in Sie¬
benbürgen. — Verhdlgn. etc. 1873. pag. 195.

1874. Boeckli’s neueste Ausbeute an fossilen Pflanzenresten in dér Umgegend von
Fünfkirchen. — Verhdlgn. etc. 1874. pag. 115.

— Prof. Jós. Clemens : Beitráge zűr Kenntniss des alteren Tertiár im oberen
Granthale. — L. c. pag. 332.

— Ueber Peithner’s : Braunkohlenvorkommnisse an dér oberen Gran bei Sielnice,
Altsohl NW. — L. c. pag. 334.

1887. Ein neuer Cephalopode aus dér Kohlenablagerung von Fünfkirchen. — Verhdlgn.
etc. 1887. pag. 197. Dr. Staub Móricz

ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK.

Dr. ZlMÁNYI KÁBOLY-tÓl.*

(Ehhez a VI. tábla.)

1. Quarz Tolcsváról, Zemplén megyében.

Dr. Schafarzik Ferencz oszt. geológus úr az 1892-ik év nyarán a
Tolcsva melletti Tér-hegyről nehány darab sphárolithos lithoiditot gyűj¬
tött. A kőzet ibolyás szürke, de nem egyöntetű színű, a mennyiben már a
kézi példányokon is világosabb és sötétebb sávok váltakozva következnek
egymásra ; ezen felül még rozsda barna foltok elég sűrűn tarkázzák. A kőzet
tömegét gyéren apró likacsok járják át; a nagyobb, szabálytalan alakú 5 — 10
mm átmérőjű üregek falain víztiszta quarzkristálykák tűnnek szemünkbe.
Némely nagyobb üregnek falát sárgás barna bevonat színezi, a mitől egyes
quarzkristályok szintén sárga színt nyernek. E quarzok közelebbi megvizs¬
gálása végett dr. Schafarzik úr nekem nehány kőzet-példányt adott át.

Tolcsva közelében található trachytos kőzetek üregeiből már Beudant **
említi a quarzot.

A quarzok, ámbár combinatiojuk rendkívül egyszerű, az alakok rit¬
kasága által tűnnek ki ; nem kevésbbé érdekes és megemlítésre méltó még
az, hogy úgy a combinatio, mint az alakok hasonlóságát, vagy azonosságát
tekintve már több helyről vannak leírások, a melyekből az előfordulási vi¬
szonyok nagyobb-kisebb megegyezése kitűnik. VoihRath*** a perlenhardti
sanidin-trachytból, úgyszintén a bartos-lehotkai f sphárolithos rhyolithok-

* Előadta az 1894 április 4-én tartott szakülésen.

** Voyage min. et géol. en Hongrie. Paris, 1822. T. II. pag. 208.

*** Zeitschr. d. deutsch. geol. Ges. 1875. XXVII. pag. 330.

f Sitzungsber. d. Niederrhein. Ges. f. Natúr- und Heilk. Bonn, 3. Dec. 1877.
pag. 296.

ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK.

361

ból, Osann 1 Sáo-Miguel (Azorok) szigetének sanidinitjeiböl, s újabban
Iddings és Pennfield2 wyomingi rbyolithokból hasonló quarzokat ismertetett.

A tolcsvai quarzkristálykák nagyobbára rövid oszloposak, nagyságuk
1 — 3 mm közt változik. Az oszlopot tetőző alakok közül az uralkodó alap
rhomboeder és még x (3032) | R is jól kifejlett; a váltakozó lapoknak
sem nagysága, sem pedig felületi szerkezetéből azok positiv vagy negatív
voltára következtetni nem lehet. A kristályok többnyire úgy nőttek fel,
hogy a szabad végük kifejlett, de néha még ez sem növekedhetett aka¬
dálytalanul. Nagyon gyakran egy keskeny, de síma és jófényü trapezoeder
lapocska párhuzamos élekkel, de ferdén tompítja (3032. 0332) combinatioi
élet. A tetőző alakok lapjai mind tükör sírnák, fényesek; az alapalak csak¬
nem mindig mint egy hatszöges pyramis fejlett ki.

I R lapjai rendesen tökéletesen simák, ritkán rendkívül finoman
rostozottak vízszintes irányban. E meredek rhomboedert a perlenhardti és
bartos-lehotkai quarzokon is megfigyelték, nem különben az Észak-Caroli-
nából származó quarzokon, a melyeket oly kimerítően vöm Rath 3 és leg¬
utóbb Gill 4 5 ismertetett. A kilencz megmért kristály mindegyikén felismer¬
tem ezt az alakot, a nélkül azonban, hogy kifejlődéséből positiv vagy negatív
jellegét megállapíthattam volna. Két kristályon e rhomboeder fölött még két
tompábbat constatálhattam ; ezek egyike x (7075) = \ R, melyet először Cath-
eein 5 talált a zillervölgyi amethyston; a másik x (13.0.13.9) = 13 R, ez is¬
mét jellegző a bartos-lehotkai quarzokra.6 Ez utóbbihoz nagyon közel áll
x (10.0.TÖ.7) = “R,a melyet Pen:nfield7 az wyomingi quarzon fedezett
fel ; valószínűbb, hogy ez az alak is f R, mivel mért hajtásai közelebb állanak
ez utóbbinak, mint “R számított értékeihez. Mind e három rhomboeder fekvé¬
sében közel áll a sokkal egyszerűbb jelű |R-hez, amint ez a következő össze¬
állításból kitűnik :

calc.

1011.7075 = 8° 52'

.10.0.10.7= 9 19
.13.0.13.9= 9 37
. 3032 = 10 31

A mely kristályokon ez alakok kifejlettek, azoknak x (3032) lapjai mint¬
egy meg vannak törve, mivel egy igen tompa vízszintes combinatioi él hu-

1 N. Jahrb. f. Min. 1888. I. pag. 223.

2 Americ. Journ. Se. 1891. XLII. pag. 42 — 45.

3 Zeitscbr. f. Kryst. 1885. X. pag. 156 és 475; 1887. XII. pag. 453. — Sitzungs-
ber. d. Niederrhein. Ges. fíir Natúr- und Heilk. Bonn, 1885. pag. 235.

4 Zeitscbr. f. Kryst. 1894. XXII. pag. 97.

5 Zeitscbr. f. Kryst. 1890. XVII. pag. 20.

6 V. ö. az idézett helyen 296. 1.

7 Az idézett helyen 45. 1.

(231)

362

D; ZIMÁNYI KÁROLY :

zódik rajtuk keresztül. A gyönge reflexek mindig oly élesek, hogy a lap hely¬
zetét biztosan meg lehetett állapítani.

Az oszlop lapjai vízszintes irányban erősen rostozottak, sőt a meredek
rhomboederek egész sorától görbültek is, úgyszólván fokozatos átmenetet
képeznek a prismához. A sok reflex legnagyobbára megbízhatlan mérést ered¬
ményezett, azonban az egyik elég gyakran és nem felette távoleső határér¬
tékei által kitűnt. A mérésből x (0.11.11.1)= — 11 R alak jele vezethető le ;
némely kristályon ez nem csupán mint rostozás oscilláló combinatioban az
oszloppal, de mint valamivel szélesebb, gyöngén rovátkolt lap is felismerhető.
Tudva levőleg e meredek negatív alak a quarznál gyakori, míg a megfelelő
positiv x (11 .0.11. 1 ) kétes, vagy legalább is nagyon ritka ; Groth* említi
a sulzbach-völgyi kristályoknál mint az oszloplapok rostozását.

A trapezoedert nagyon fényes és sima lapocskával kilencz megmért
kristály közül ötön észleltem, de mindig csak egy-egy magános lapját; pár¬
huzamos élekkel, de ferdén tompítja (3032.0332) combinatioi éleket. Ez alak
helyzete és jele meg van adva két ismeretes öv által is, ezek : [01 10.101 1 =
101 és [3032 . 0332 = 223] ; e trapezoeder mint (2132) = |Pf pyramisnak

2P2

negyedes alakja, a quarznak ritkább alakjaihoz tartozik, s (1 21 1) = — - j—

trigonos pyramis fölött fekszik; először Des Cloizeaux ** említi a traversellai,
illetőleg brazíliai quarznál. A kis lapocskán rostozás vagy más felületi szer¬
kezetnek nyoma sem volt. A mért szögértékekből kitűnik, hogy e trapezoeder
majd egy jobb- majd egy baloldali alakjellegével bír. Ugyancsak ezt az alakot
találta vöm Rath a bartos-lehotkai, OsANNa sáo-migueli és Pennfield a wyo-
mingi quarzokon, míg vöm Rath és Gill *** megfigyelései szerint az Észak-

8 p 8

Carolinából eredő kristályok termináló lapjai közt gyakran L=-^-^az uralkodó.

Molengraaff f e trapezoedert, mint jobb vagy bal alakot a természetes étetési
lapok közt constatálta.

Az esetleges iker összenövésnek, továbbá a kristályok és lehetőleg a
trapezoederek közelebb kristálytani jellegénék felismerése végett három kris¬
tálykát fluorsavval megétettem. Eredményeimet a következőkben foglalom
össze. A kristálylapok felülete nem volt túlságosan megtámadva, üveg fé¬
nyüket még nem vesztették el, az étetés eredményét azonban kézi nagyí¬
tóval úgy a lapokon, mint éleken határozottan láthatni.

1. Kristály. A termináló lapok közül három szomszédos rhomboeder
lap jól kifejlett, míg kettőnek csak nagyon kis része volt meg; amazok mind-

* Mineraliensammlung dér Kais.-Wilh.-Univ. Strassburg. Strassburg, 1878 pag. 96.

** Mémoire sur la cristallisation et la structure intérieure du quartz. — Mémoires
de l'Acad. Paris, 1858. pag. 456 és pag. 482. Pl. II. Fig. 59 és Fig. 60.

*** Zeitschr. f. Kryst. 1885. X. pag. 163 és 1894. XXII. pag. 103.

f Zeitschr. f. Kryst. 1888. XIV. pag. 200.

(232)

ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK.

363

egyiken a positiv rhomboéderre jellegző háromszögű etetési alakok jól voltak
láthatók és pedig a jobb kristályoknak megfelelő helyzetben ; a lapoknak a
végcsúcshoz közelebb eső részén sűrűbben voltak egymás mellett Ugyancsak
hasonló étetési alakok támadtak a három egymás mellett fekvő x (3032) = \ R
lapon, azzal a különbséggel, hogy a háromszögek elnyultabbak és balra
irányított csúcsuk még hegyesebb. A trapezoeder ezen a kristálykán hiányzik,
míg az erősen rostozott és kissé görbült prismalapokon az étetés nem tűnt
fel. Ezek szerint a kristályka két jobb egyénnek dauphinéei ikre, olyképen,
hogy az uralkodó termináló lapokon a negatív rhomboederekhez tartozó
részek hiányzanak.

2. Kristály. A mint az étetési kísérlet alapján meggyőződtem, e kris¬
tályka két bal quarznak dauphinéei ikre. A 3. rajz a megétetett kristálykának
vázlatos képe, a lapok viszonylagos nagyságának lehető megtartásával, ügy
az alap- mint a hegyesebb rhomboéderek lapjain a háromszögek hegyes
csúcsai jobbra vannak irányítva ; két rhomboéder lap felületének egy részén
x(01íl) — R ferde irányú étetési alakjai láthatók. Az egyik oszloplap (4. ábra)
síma részletén nehány olyan alakú étetési alak látható, mint azt Molen-
graaff* részletesen ismertette; a ferde négyszög fekvéséből következtethetni,
hogy e laprészlet a negatív rhomboéder alatt fekvő prismához tartozik. Az
egyetlen trapezoeder lapocskán az étetés által finom haránt irányú rostok ke¬
letkeztek, a melyek nagyon tompa szög alatt metszik (L. r = 2132 . 10T1)
élet. A szögmérések bizonyítják, hogy a trapezoeder jobb oldalú, de mivel

bal kristályon van, tehát egy negatív jobb alak xt (3212) = —

| P I

7. Kristály. Ez ugyancsak két jobb kristálynak dauphinéei ikre ; (6. ábra)
a trapezoeder helyzete szerint bal oldali, ez iker kristályon pedig negatív bal

xt (1232) = — Í|Í-b.

A 7. ábrát a megétetett kristálykának érzekítésére készítettem ; az éte-
tési.alakok olyanok mint az előbbi kristálynál, csak az irányuk más.

A 2. és 6. rajzban a 2-ik és 7-ik kristálykának lehetően termeszethű
perspektivos képét adtam; míg az 5. és 1. rajz egy jobb, illetőleg bal
egyszerű kristályt tüntet fel combinálva egy negatív bal, illetve egy negatív
jobb trapezoéderrel.

E quarzon megfigyelt alakok tehát a következők :

a=(10T0) ooR
p=x(101 1) E
j =x(3032) ÍR

J =x(7075) gR - - ^ — > 4

L'=xt(1232)- |P1,

z =x(0111)_— R
p =x(0. 1 1.11.1) — 11E

L =xt(3212) — ^Pj

G=x(13.0.13.9)fR

4

* Zeitsckr. f. Kryst. 1888. XIV. pag. 187. Taf. II. Fig. 14 és 15.

(233)

364

K ZIMÁNYI KÁROLY :

o = (0332) — | Ii alakot nem soroltam fel, mivel a három megétetett kris¬
tályon az étetési alakok e meredek rhomboeder lapjain mind hasonlóak
voltak.

A következő táblázatban a mért és számított szögértékeket állítottam

O

egybe, a mért élek száma n alatt van megadva.

Határértékek

n

obs.

calc.*

p.z'

= 1011.1011

=

103

° 28' _

o

eo

O

38'

6

103°

32'

103°

34'

20

p.j

= 1011.7075

=

8

52 —

9

6

2

8

57

8

51

43

p.G

= 10T 1 .1 3.0.T3.9

=

9

49 —

9

57

2

9

53

9

37

25

P-j

= 1011.3032

=

10

13 —

10

48

23

10

28

10

31

12

z.p

= 0111.0.11.11.1

=

34

14 —

34

34

9

34

18

34

7

12

a.p

= 1010.1011

=

38

15 —

38

24

8

38

17

38

12

50

2] P-P'

= 1011.1101

85

47 —

85

52

3

85

48

85

45

24

L.p

= 3122.1011

=

—

1

17

23 1

17

22

42

p.z

= 1011.0111

=

—

2

46

16*

46

15

52

a'.j

= 1100.3032

=

—

1

63

47"

63

43

20

L-j

= 3122.3032

=

16

50 —

17

1

5

16

56

16

55

53

Lj

=

35

10 —

35

40

5

35

27

35

37

26

2. Hemimorphit Vaskőről (Moravicza), Krassó-Szörény megyében.

A példány, a melyen e hemimorphit előfordul, a Theresia-hánya há¬
nyáiról való. Egy szemcsés magnetit belsejében vascsillám , barna szinti,
leveles sphalerit és finomabb szemcsés, bágyadt fényű galenű volt látható ;
egyes 10 — 15 mm nagyságú üregekben a sphaleriton hemimorphit és ennek
társaságában mint korábbi képződmény (jrwarz-kristélykák druzái ültek. A
hemimorphit színtelen, vagy fehér, vékony lécz, vagy lándzsa alakit kristály-
kái nyalábokat alkotnak, többé-kevésbbé sugaras elrendezéssel. Olykor a
kristálykákon, mivel az üregeket mintegy áthidalják, csupán az oszlopöv
lapjai fejlettek ki, különben szabad analóg** végüket lapok tetőzik. A kris-
tálykák méretei: 3 — 5 mm a hosszúság, 0,8— 1,2 mm a szélesség, 0,1 — 0,3
mm a vastagság irányában. Az uralkodó b . (010) lap merőlegesen erősen
rostos, a mi a különböző oszlopok és az oldallapnak oscilláló combinatio-
jától ered.

* Kupffer : Preisschrift über genaue Messung dér Winkel an Krystallen.
Berlin, 1825. pag. 61.

** Az eddigi megfigyelések szerint (301) domát, a mely ezen a hemimorpliiton
ugyancsak előfordul, a kristályoknak csupán analóg pólusán észlelték, a mely t. i.
előzetes hevítés után a lehűléskor negatív villamos lesz.

(234)

ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK.

365

A megfigyelt alakok a kővetkezők :

b=(010)°oPoo e=(01 l)Poo

c=(001)oP s=(101)Pcx3

m=(110)ooP t=(301)3Poo

A prismalapok nagyobbára keskeny, fényes csíkok; a kristálykákat
tetőző lapocskák simák és jól tükrözők, közülök többnyire t . (301) lép elő¬
térbe (8. ábra) ;ac. (001) véglap kicsi, egyeseken azonban nagyobb (9. ábra),
de bágyadt fényű.

Az alakok meghatározására mért szögek:

Határértékek

n

obs

calc.

4c

m

.m' =

= 110.1T0

76°

10'—

76°

44'

4

76°

30'

76°

9'

21

b

.m -

= 010.110

—

1

52

3

51

55

29

t .

t' =

= 301.301

122

40 —

122

50

4

122

45

1

.22

41

8

t

. c =

= 301.001

61

40 —

61

44

3

61

42

ca.

61

20

34

s

.s' =

= 101.101

63

10 —

63

30

4

63

18

ca.

63

45

38

e ,

. c =

= 011.001

—

1

25

32

ca.

25

32

22

b.

. e =

= 010.011

—

1

64

25

ca.

64

27

38

3. Calcit Táj o várói, Zólyom megyében.

Szürkeszinü, homokos agyagban az auripigmenttel 4 — 8 mm átmérőjű
fészkekben apró oszlopos calcitok is találhatók, a melyet mint ritkább társ¬
ásványt a quarzzal együtt már Jónás* ** is említ. A fehér és áttetsző, ritkábban
átlátszó kristály kák 1 , 5 — 3 mm hosszúak, 1 — 2 mm vastagok. Közelebbi
megtekintésnél meggyőződhetünk, hogy az uralkodó alak a legtöbb kris¬
tálynál egy nagyon hegyes positiv rhomboeder, lapjai azonban gyönge fé¬
nyük és egyenetlen felületük miatt meg nem határozhatók. A tetőző alak
x(0lT2) — \ R lapjai [ 1 OT 1 . 01T2] övtengely irányában erősen rostozottak,
de nem görbültek. Egészen alárendeltek % (2131) E 3 fényes lapocskái, néha
kissé görbülve, ezek rostozása ismét (10T1.2131) éllel párhuzamos.

Egyes kristályokon x (2131) nagyobb lapokkal fejlett ki, ezeken
(IOTJ.2131) övben fekvő meredekebb skalenoédert ismerhettem fel, jelének
megállapítása a lapok keskenysége és kicsisége miatt nem sikerült. A 10.
rajzban az igen meredek és görbült rhomboeder helyett az első prismát szer¬
kesztettem. A jobbára közelitő mérések az alábbiak :

* A. Schrauf : Über die Krystallformen des Kieselzinkerzes. Sitzungsber. d
Wien. Akad. 1859. XXXVIII. pag. 801.

** Jónás: Ungerns Minevalreicli. Pestli 1820. pag. 25.

(235)

366

W ZIMÁNYI KÁEOLY :

obs. calc.’

e.e' = 0112.1012 = 45° 3' 45° 3'

v.e =2131.0112 = 51 6 ca. 50 43
v.y'= 2131.3121 = 36 30 ca. 35 36

4. Baryt a Kaukázus hegységből.

Dr. Schafarzik Ferencz oszt. geológus úr az 1886. évi kaukázusi
geológiai utjából * ** magával hozott gazdag kőzetgyüjtései közt egy szürke
szinti, tömör homokos mészkő-példány is volt. A kőzet jura-korbeli és szer¬
ves zárványokként Terebratula- kát tartalmaz.

Dr. Schafarzik úr közlése szerint, a kinek szivességéből a szóban forgó
barytkristályt megvizsgálhattam, a közelebbi lelethely Dagestan Avarskij
kerülete Bottlich és Chunsak közt, Ckaraki falutól körülbelül 2 werstnyire
az út mellett emelkedő sziklafal.

Egy kövület belsejét piszkos fehér calcit-kristályok töltötték ki, a mért
élszög nagysága és a hasadási lapok fekvése után az alak x (0221) = — 2K.
Ezek közt egy 4 mm hosszú és 2 — 2, 5 mm széles, a bracbydiagonalis egyik
végével felnőtt víztiszta és jó fényű barytkristályka emelkedett.

E brachydomás kifejlődés nagyon emlékeztet a cölestinre, a melynél
ez a kristályoknak közönségesebb habitusa. Mint kövesítő anyag,*** vagy a
kövúletek belsejében kifejlett kristályok f alakjában a baryt is előfordul, néha
a cölestin társaságában is.

A megmért kristályka combinatioja nagyon egyszerű, alakjai :

o=(011)Poo, d=(102) ÍPoo, m=(110)ooP, z = (lll) P, y=(122)P2,
*1(355) P|, a=(100)oopoo.

A kristályt ideális kifejlődésben all. rajz tünteti fel, míg a 12. áb¬
rában a lapok viszonylagos nagyságát és kifejlődését lehetőleg természethűen
tüntettem fel. A lapok jó fényük mellett, zavart felületüek, vagy kicsiségük
miatt kissé ingadozó szögértékeket eredményeznek; különösen o. (011) felü¬
lete volt hullámos. A pyramisok és d. (102) makrodoma a legsimábbak, ez
utóbbiról nyertem a legmegbízhatóbb szögértéket. Általában véve a mérések
nagyon differáltak a barytnak, de még inkább a cölestin számított laphajlá-

* Alapérték: lOll.TlOl = 74° 55'.

** A m. kir. földtani intézet évi Jelentése 1886-ról.

*** J. E. Blum : Nachtrage zu den Pseudomorpliosen des Mineralreiclis. I.
pag. 173 — 176 és pag. 185. — N. Jabrb. f. Min. 1854. pag. 421. — Pogg. Ann. 1843.
LVIII. pag. 617.

f Jaliresbefte d. Vei-, f. vaterl. Naturkunde in Würtemberg. 1884. pag. 53. —
Ref. Zeitscbr. f. Kryst. 1886. XI. pag. 441.

(236)

Ásványtani közlemények.

367

saitól, mint ez a következő táblázatból kitűnik, a hol n a mert élek számát
jelöli ; a számított értékek Helmhacker, illetőleg Schmidt alapméréseiből
folynak.

Határértékek

o.o'=011.0Tl = 104° 50'— 105°
a.d = 100.102= 51 0—51

d.d'= 102.101=
m.m'= llO.lTO— —

a. o =100.011= 89 12-90
o.z =011.111= 43 50— 44
o.y =011.122= 25 54— 26
o.I =011.355=

n obs. cale. Baryt* calc. Cölestin **

10' 2 105° 1' 105° 26' 16" 104° 5' 3"
14 2 51 7ca.51 8 32 50 37 53

1 102 14 102 17 4 101 15 46

1 77 45 78 22 26 75 59 30

30 4 89 54ca.90 - 90 -

8 4 43 53 44 18 20 45 15 59

17 3 26 5 26 0 49 26 46 43

1 30 21 30 21 16

A leszabadított kristályka letört végén csak a prisma szerinti jó hasadás
volt látható; több kristály hiányában a c. (001) lap irányában a hasítást meg
nem kísérelhettem. Kaeecsinszky Sándor úr, a m. kir. földtani intézetnek
vegyésze, volt oly szives és az anyagot spektroskoposan megvizsgálta, ez
alkalommal csak Ba-oi mutathatott ki. Loczka József úr, nemzeti múzeumi
őr, szintén szíveskedett és a kristályka egy csekély mennyiségű porát a
rendes úton szétbontotta, hogy az esetleg jelenlevő strontiumot elkülönítse a
baryumtól; a maradékot spectroskoposan megvizsgálva strontiumot szintén
nem mutathatott ki. Ez eredményeket egybe vetve a mérésekkel, biztosan
kitűnt, hogy nem cölestin, hanem baryt a kristályka.

y. (122) egyik szélesebb lapján [01 1 . 100] öv tengelyével párhuzamosan
egy tompa él húzódott végig; e lapról csakugyan két meglehetős jó, de élesen
különvált és pontosan az övben fekvő reflexet kaptam. A mérésből OTT. h k k =
30° 21' (355) P|alak jele következik (01 1 . 355 = 30° 211' számítva). Ez
az uj brachypyramis annyiból érdekes, a mennyiben eddig a baryton [011. 100]
övben oly közönséges y. (122) alakon kívül csak a brachytengely szerint még
nyultabb pyramisok ismeretesek ;*** a baryt isomorph tagjai közül az angle-
sitnél f ismeretes a kétszeres brachypyramisnál kevésbbé nyújtott alak is, ne¬
vezetesen (233) ff

A barytnak a brachytengely szerint nyújtott oszlopos kristályait ugyan
nem gyakran, de a legkülönfélébb lelethely ékről már leírták; az előfordu¬
lási viszonyok nagyon különbözők, majd érczteléreken, majd a sediment

* Denkscbr. d. Wiener Ak. 1872. XXXII.

** Természetrajzi Füzetek. 1880. IV. 209. 1.

*** V. ö. a baryt ismert alakjainak táblázatos összeállítását : O. Herschenz :
((Untersucbungen über Harzer Baryte» czimű munkájában. — Zeitschr. f. Naturwiss.
Halle, 1888. LXI. pag. 143. — Reí. Zeitscbr. f. Kryst. 1890. XVIII. pag. 290.
f V. Goldschmidt: Index dér Krystallformen. Berlin, 1886. I. pag. 209.

(237)

368

Dt ZIMÁNYI KÁROLY: ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK.

kőzetek üregei és hasadókaiban képződtek a kristályok ; sőt olyan lelethe¬
lyekről is van tudomásunk, a melyeken egyazon előfordulási körülmények
mellett többféle habitusú kristályok találhatók.

A royai 1 (Auvergne) és courtadei 2 (Auvergne) barytok a szóban forgó
cölestinszerü habitussal bírnak; már inkább vastag táblásak c. (001) szerint,
de ugyancsak nyujtvák á irányában a quarz és dolomit kíséretében található
nagy barytok Péseyről3 (Savoya). A freibergi ércztelérek barytjai több¬
nyire hosszúkás négyszögüek és vastagtáblásak c. (001) szerint; de mint rit¬
kaságok a rövid átló szerint oszlopos4 kifejlődésűek is vannak. Heesenberg 5
Oberosternről (Oden-erdő) nagy barytkristályokat ismertet, a melyek szintén
oszlopos termetüek o. (011) szerint. Nem kevésbbé érdekesek úgy az alakok
sokasága, mint a combinatiok változatossága által a márgában előforduló
swoszowicei 6 (Galiczia) és vernascai 7 (Olaszország) barytok ; mind két le-
lethelyről a kristályok többfele habitusban ismeretesek. Grünling a binnen-
völgyi 8, Williams G. H.9 és Chester A. H.10 11 pedig a De Kalb-i (N.-York)
barytokat ismertette ; úgy amazokat mint ezeket o . (011) doma uralkodása
jellemzi.

A Wadi el Tih (Kairó mellett) durva meszében, a csiga- ée kagylótöre¬
déken Kenngott 11 leirása után nagy barytkristályok ülnek, ugyancsak o. (01 1)
brachydoma szerint nyújtott habitussal. Különben már Mohs12 is lerajzolt
ásványtanában ilyen cölestinszerü typussal kifejlett baryt kristályt.

Budapest, 1894. a kir. József-Műegyetem ásványtani intézetében.

1 A. Lévy: Descript. d’une collection de min. Londres, 1837. Atlas, pl. XVI.
Fig. 11 és 16.

2 P. Groth : Die Mineraliensammlung d. Univ. Strassburg. Strassburg, 1878.
pag. 145.

3 Természetrajzi Füzetek. 1884. VIII. 88. 1.

4 A. Schrauf: Atlas dér Krystallformen etc. Taf. XXX. Fig. 7.

5 Hessenberg : Min. Notizen. IV. pag. 3b. Taf. I. Fig. 13.

6 Jahrb. d. k. k. geolog. Reicbsanstalt. 1867. XVII. pag. 293. és 1869. XIX.
pag. 226, továbbá Zeitsclir. f. Kryst. 1881. V. pag. 433.

7 Zeitscbr. f. Kryst. 1884. IX. pag. 584. és 1886. XI. pag. 355.

8 Zeitsclir. f. Kryst. 1884. VIII. pag. 243.

9 John Hopkins University circulars. Baltimore, 1884. III. Nr. 29. pag. 61. —
Ref. Zeitschr. f. Kryst. 1885. X. pag. 310.

lu Amer. Journ. Sic. 1887. (3). Vol. XXXIII. pag. 284.

11 N. Jalirb. f. Min. 1887. II. pag. 84.

12 F. Mohs : Leicbtfassliche Anfangsgründe dér Naturgescbichte des Mineral-
reiches. Wien, 1839. II. pag. 123. Taf. IV. Mg. 28.

(238)

d; staub mópjcz : a tőzeg Magyarországon.

369

A TŐZEG ELTERJEDÉSE MAGYARORSZÁGON

Dr. Staub MÓBicz-tól.

(Folytatás).

Háromszék vármegyében csak kis terjedelmű zöldlápok vannak,
úgymint :

1. Az Olt folyó és pedig a málnási fürdő mellett fekvő lU k. holdnyi
nagy és 1,5 — 2 m vastag láp, melynek középső részében egyes fatörzsöket
találhatni.

2. A Nagy-Borosnyó és Zágon községek határában fekvő «Nád» már
le van csapolva.

Dr. Istvánffi Gy. úr kutatásai alapján még a következő zöldlápokról
van tudomásunk :

3. A Feketeügy völgyében Mártonfalva mellett fekszik a «Gátalja» és
«Nyir» nevű, melynek hosszúsága kb. 1 km, szélessége 0,5 km és vastag¬
sága 1 m. Altalaja agyag («kék sár»).

Petőfalva és Hatolyka között kiszáradt nádas maradványát lehet
találni, mely igen rostos, világos barna, kb. 15 cm vastag, földdel kevere¬
dett tőzegréteget tartalmaz.

4. Szt.-Katolna és Gelencz között fekszik a «Kákos» nevű gyeptőzeg¬
telep, melyet az országút kettéhasít. Kb. 3 km hosszú és 2 km széles,
helylyel-közzel meg van szakítva és termőföld szorítja ki. Vastagsága
3Vs m. Felső 20 — 30 cm vastag rétege barna, az alsó fekete gyékény- és
sáslevelekkel kevert, rostos szálas. 2 m-nél már fölbukkan a talajvíz, de
zsombékos («hancsukos») része már nagy részben kiszáradt; kb. 15 évvel
ezelőtt az egész terület nádas volt ; most pedig, úgy látszik, rezgő tőzeg¬
láppá alakul át. Altalaja szürke agyag.

5. Oroszfalu határában a «Fortyogó» mellett van egy kb. 1 km hosszú
és 0,5 km széles, de csak 20 — 30 cm vastag tőzeges rét; melynek színe
sötét barna. A « Fortyogó)) nevű borvízforrás közvetlen a tőzeg szélén
fakad. Altalaja szürke agyag («kék sár»).

6. A Büdös-fürdő területén a Torjára vezető út mellett, a Bálványos¬
patak völgye hegyoldalán 500 m hosszú, 100 — 150 m széles és csak
30 — 40 cm vastag tőzeges lerakódás látható. Altalaja vöröses agyag.

A déli Kárpátok töve is szegény tőzegtelepekben.

Brassó vármegyében dr. Istvánffi Gy. úr a következő tőzegterülete¬
ket találta :

Földtani Küzlüuy. XXIV. köt. 1894.

(239)

24

370

D; STAUB MÓRICZ :

1. Szász-Hermány és Prázsmár között az országúton a 13-ik kilo¬
méteres kőnél 3 km bosszú, 2 km széles és 1A — 1 m vastag fekete tőzeg¬
telep. Altalaja kavicsos agyag.

2. Prázsmár község közvetlen szomszédságában a «Rohrau» és «Tart-
lauer Wald» nevű gyeptőzegláp, mely azonban sokszorosan van megszakítva
és így szétszórt tőzegszigeteket mutat. Hosszúsága 3 km, szélessége 2 km,
vastagsága 40 — 50 cm. A szászok «schwefelige Erde»-nek *kénes föld)
nevezik. Altalaja szürke agyag.

3. Prázsmár község határában a Hermány felé menő országút mellett
egyrészt a vasúti állomásig, másrészt a községig terjed kis gyeptőzegteriilet,
melynek bosszúsága 1,5 km, szélessége 1 km, de 3m vastag. Altalaja szürke
homokos agyag.

Fogaras vármegyében az Olt folyó balpartján Sárkány és Mundra
községek mellett fekszenek zöldlápok :

a) A Sárkány község mellett fekvőnek helyi neve «Kring». Területe
126 k. h. 1883-ban lecsapolták; a lecsapolás előtt igen zsombékos és
ingoványos volt. Vastagsága 2,8 m ; altalaja kékes agyag. Ásás alkalmával
1 — 1,5 m-nyi mélységben számtalan és igen vastag fatuskóra, ág- és
gyökértöredékre akadtak. A fatuskók felső végei azonban majdnem a terep
szintjéig fölérnek és « éppen ezekből hajtott és él az az igen sok bokor »(?).
A tőzeg színe szurokfekete, világos sárga, vöröses fekete és piszkos szürke.

b) A Mundra község mellett fekvő láp helyi neve: « Balta mare».
kb. 600 k. b.-nyi nagy. Lecsapolták. 2,3 — 5,3 m vastag. A talaj fölszintje
tiílnyomó részben zsombékos, ingoványos és helyenként annyira süppe-
dékes, hogy meg sem közelíthető. Találkoznak olyan helyek is, liol a
növényzet túlnyomó része moh ; e helyek lebegősök, alig bejárhatók.

Szeben vármegyében Szászsebes mellett a Sebes vize mentén, a
«Lunka Oasa mica»> nevű területen három egymás mellett fekvő felláp-
terület van a völgy kiszélesedésében és a tenger fölött 1227 m-nyi magas¬
ságban. Összesen kb. 16 — 18 holdnyi területet foglalnak el, legnagyobb
vastagságuk 5,5 m ; sőt ennél több is lehet. A lápokon nyílt vizek nincsenek,
de a Sebesbe ömlő Oasa mica patakocska átszeldeli. A lápban alig lehet
rétegeket megkülönböztetni, mert a felső sárga szin oly szépen megy át a
különféle szinfokozatokba, hogy a rétegek el nem különíthetők. A próbák
ásatása alkalmával fatörzsökre vagy fatuskókra nem akadtak. Az altalaj
kavicsos homok, valószínűleg egykor a Sebes medre lehetett.

Szerdahely mellett bárom ponton fordul elő oly posvány, melyben
némi tőzegképződés van. Az egyik 621 m-nyi kiterjedésű és 1 m vastag
féltözeg, a többi kettő ennél kisebb (Dr. Primics i. h. 20. 1.). Ennek tőzegé¬
ben dr. Lőrenthey Imre (i. h. 10. 1.) szerint dr. Primics György Succinea
(Neristoma) putris L. és Planorbis (Gyrorbis) rotundatus Poir. héjait
találta.

(240)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

371

A Czibin folyó mellékvölgyeiben több helyen fordul elő tőzeg (dr.
Primics i. h. 2. 1.).

Huny ad vármegyében csak 1300 m-nyi magasságban találtak a
Sebes folyó mellett Szászsebestől mintegy 70 km-nyi távolságban három
kis fellápot. A salanvölgyi láp kb. 3, a dui-duivölgyi kb. 2 és a prigana-
völgyi kb. 2 hold nagyságú; az elsőnek legnagyobb vastagsága 1,78 m.
Az altalaj kavics.

Dr. Primics (i. li. 1. 1.) szerint Kalánnál is van tőzeg.

Krassó-Szörény vármegyéből tagadó értesitések érkeztek.

A délkeleti hegyvidék északi részében csak Besztercze-Naszód vár¬
megyében van több láp. A következőkről van tudomásunk :

a) Tesna vidékén a legnagyobbik a «Dealu Lat» nevű erdőrészben
fekszik s mintegy 60 k. holdnyi kiterjedésű. Egy 5 m hosszú rúd, melyet
középső részébe mélyesztettek, nem akadt szilárd talajra. Három réteget
lehet benne megkülönböztetni. Egyes helyeken az alsó rétegben fatuskók
és fatörzsök találhatók, melyek minden határozott irány nélkül feküsznek
a lápban. Altalaja, úgy látszik, szürke agyag.

b) A «Szimnik» nevű erdőrészben van egy kb. 35 kát. holdnyi nagy
felláp.

c) Nagy-Ilva község erdejében a «Gura Salluza» nevű erdőrészben és
a Salluza-patak mentén van a «Tinova (láp) Salluza» nevű 12 holdnyi
nagyságú és még több kisebb, egynéhány m2-nyi kiterjedésű, egymással
összefüggő láp.

A lápok e ritkasága, mi úgy látszik a valónak megfelel, érthetővé teszi
azt, hogy Szolnok-Doboka vármegyéből egyetlen egy igénytelen értesítés
jött, mely szerint Betegh Imre felőri földbirtokosnak volna egy kb. Va — 1
holdnyi nagy tőzegterülete, melynek éretlen tőzege csak csekély vastagságú.

Dr. Primics (i. li. 4. 1.) szerint a délkeleti hegyvidéken még a követ¬
kező helyeken volnának tőzegterületek :

a) Torda- Aranyos vármegyében Keresztesen és Aranyos-Polyán köz¬
ség határában.

b ) Nagy-Küküllő vármegyében a Haarbach (Hortobágy-patak) északi
kiágazásában Berethalom felé, Tettendorfnál.

c) Torda mellett Szelistyén.

d) Enyed mellett a miriszlói hid táján a Maros jobb partján.

e) A fátlan Mezőség nádas tavainál.

f) Udvarhely vármegyében Keresztur, Bethlenfalva és Oláhfalu határá¬
ban.

g) Erdély északkeleti szélén, Bukovina határánál a Dorna víz mentén
Pojána Stampi és Kosna mellett állítólag jelentékeny tőzegtelepek vannak.

(241)

24*

372

m STAUB MÓRICZ:

VI. Az északi hegyvidék

a) Az északi felföld határszéli vármegyéi : Árva, Trencsén,

Szepes, Sáros.

Árva vármegyéből Pokorny (i. h. 105. 1.) csak hiányos és általános
értesítést kapott. Környei Ferencz m. kir. főerdész úr jelentéséből most
onnét a következő tőzegtelepeket ismerjük.

Föllápok :

1. Chizsne község határában fekszik a «Pusztacs» nevű kb. 100 kát.
boldnyi területű fölláp, mely közepében 3 m vastag és mindenütt szerte¬
szét fekvő fatörzsöket és tuskókat találnak benne.

2. Alsó-Lipnicza községben feküsznek:

a) az «Osztrembofka» nevű fölláp, melynek kb. 20 kát. hold a terü¬
lete ; legnagyobb vastagsága 3 m ;

b) a «Murgacska» nevű fölláp, területe kb. 30 kát. hold; legnagyobb
vastagsága 4 m.

3. Jablonka községben vannak :

a) a «Lisza-pusztizsna» nevű fölláp, területe kb. 120 kát. hold, leg¬
nagyobb vastagsága 4 m ;

b) a cPuszti bor» nevű fölláp, területe kb. 100 kát. hold, közepében
3 m vastag.

c) a (iVranorkau nevű fölláp, területe kb. 130 kát. hold, közepében
1,5 m vastag.

4. Pekelnik község határában feküsznek :

a) a flVelka pusztizsna za gajkov» nevű fölláp, melynek területe kb.
700 kát. hold, legnagyobb vastagsága 1,5 m. Ez a láp összefügg az előb¬
bivel.

b) a «Ku Gajcze» nevű fölláp, területe kb. 200 kát. hold, legnagyobb
vastagsága 2 m.

5. Szuchahora község határában van a «Rudnó« nevű fölláp, mely¬
nek területe kb. 120 kát. hold, legnagyobb vastagsága 4 m.

6.Slanicza község határában fekszik a «Bor» nevű fölláp, területe kb.
82 kát. hold ; közepében 2,5 m vastag. E község határában vannak egyes
szántóföldeken olyan helyek, hol ezelőtt láp volt.

7. Usztye községben vannak :

(212)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

373

a) a «Listyák»> nevű fölláp, területe kb. 65 k. hold, közepén 1,5 m
vastag ;

b) a «Velky bont nevű fölláp, területe kb. 90 k. hold, közepében
3 m vastag.

8. Hamr községben van a «Bor» nevű fölláp, területe kb. 60 k. hold;
legnagyobb vastagsága 2 m.

Az itt felsorolt tőzegtelepeken kívül van az árvái fensíkon egy láp,
melynek területe 3635 hold és ettől elkülönítve, de ugyanazon fensíkon még
egy 1544 holdnyi tőzegterület. E két területen azonban a tőzeg nem képez
összefüggő telepet, hanem az egyes telepek szárazabb helyek közé ékelőd¬
nek és vastagságuk is igen különböző. Felmérve és átkutatva még nin¬
csenek. A tudósító szerint Árvamegyében 7000 holdnyi terület tőzegtalaj
volna.

Trencsén vármegyéből Pokorny (i. h. 105. 1.) csak annyit tudhatott
meg, hogy Cserne és Trsztye helységek mellett vannak lápok ; azonban dr.
Schilberszky Károry úr, bizottságunk kiküldöttje, a következő telepeket
kutatta át :

1. Cserne község és Skalite vasúti állomás között az első község hatá¬
rában, az országút szélén és a vasút keleti oldalán a 7- és 8-ik számú őrház
közelében feküsznek :

a) A «Planina Gelacsakora» nevű zöldláp 3 holdnyi területű, közepé¬
ben kb. 5, szélein lVa m. vastag.

b) A «Planina Fensova» (vagy «Moravcova») nevű 3 k. holdnyi nagy
zöldláp. Vastagsága ép olyan mint az a) alattié.

c) E telephez tartozik még a vasúti gát túlsó oldalán és Bkalite köz¬
séghez közel fekvő, kb. 4 holdnyi és közepében 5 m vastag terület.

A tőzeg felső V2 — 1 m-nyi vastag rétege barna színű; alatta 3 — 4
m vastag, szürke tőzeg fekszik. Álló és fekvő fatörzsöket fölötte nagy mennyi¬
ségben talált dr. Schilberszky úr a tőzegrétegben, de a túlnyomó többség
álló helyzetben van. A kéreg és a fa makroszkopos megtekintése után
ítélve, azok föltétlenül coniferákhoz tartoznak. A törzsek karcsúk, többnyire
férfi derék vastagságúak vagy még nagyobb átmérőjüek. Az altalaj
szürke agyag keverve kavicscsal; a legnagyobb kavicsok 1 — F/2 kg-ot
nyomnak.

2. Svrcsinovec falu határában a vasút mindkét oldalán hosszú, kes¬
keny szalagban szűk felületű völg3r közepén fekszik egy zöldláp, melynek
szélességé a vasút délkeleti oldalán 25 — 30 m ; az észak-nyugati oldalán
55 — 60 m; hosszúsága Va km- n él nagyobb. A közepén Va — 1 m, a széleken
2o — 25 cm vastag. A tőzeg egyenletesen barna színű; sphagnum, úgy mint
az előbbin, kevés van rajta, csak egyes sekélyebb, vízenyősebb helyeken

(243)

d; staub moricz :

374

hatalmasodik az el. Sok rajta egy Polytrichum-faj,cyperaceák és juncaceák.
Áfonya és nád nem nő rajta. Fatörzsek bőven vannak benne és pedig
a tőzegrétegben ép úgy, mint az altalajt képező szürke agyagban. Legna¬
gyobb részt egyenesen állanak.

3. Trsztye falu mellett 260 m t. f. magasságban fekszik egy kb. 80
holdnyi, közepén x/a — 2/s m, szélein pedig 10 — 12 cm vastag ingovány.

023 1 fekete szűke turfaréteg mészkő

| - 1 1 meszes agyagréteg

DOMANIZSI TELEP, A PATAKPART SZELVÉNYE.

Sphagnum nem nő rajta, hanem lombmohok és sok nád ; gyéren vannak
bokornemü fűzfák. Az élő növényzet alatt van barna tőzeg, ez alatt márgá-
val (?) kevert szürke, helyenként feketés agyagréteg következik. Az ásatás he¬
lyein dr. Schilberszky úr ezen utóbbi réteget 120 cm-ig nyomozhatta, tovább
nem folytathatta, mert a bőven előszivárgó víz akadályozta a mun¬
kában. Az említett agyagréteg sok növénymaradványt tartalmaz, melynek
legnagyobb része nád-rhizomákhoz hasonlít. Az agyagban sok a csigahéj is,
melyekből a tőzegrétegben is eleget lehetett találni. Fatörzsek nagyon
elvétve találtattak az idei szántás alkalmával. Stelzer poczkali plébános úr
állítása szerint a tőzegtelep 20 évvel ezelőtt égett volna ; Mednyánszky
Sándor úr is beszélte, hogy e területen 60 évvel ezelőtt mintegy 2- — 3 hold
nagyságú tőzegtelep kiégett volna. Maga a helység tót neve annyit jelent
mint « vizenyős terület». Ide való gazdák ugyanis azt állítják, hogy hajda¬
nában annyira elborította a víz a mostani tőzegterületen kívül a helység
házainak helyét és ott olyan sűrű nádas volt, hogy a legelső faházakat a kör¬
nyező hegyek oldalaira kellett építeni.

4. Alsó-Lieszkón (vasúti állomás Bellus) 12- — -15 évvel ezelőtt köz¬
vetlen a kastélykert szomszédságában, Trsztye felé volt egy körülbelül 4,5

(244)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

375

kát. hold nagyságú tőzegterület; a kert másik, Bellus felé eső oldalán még
most is van legalább 9 kát. boldnyi nagy ingoványos terület. Vastagsága 2 m-
nél nagyobb ; 25 cm-ig leásva, dr. Schilberszky ur a tőzegképződés határo¬
zott nyomait látta. Az altalaj szürke agyag és márga.

5. Precsin mellett fekszik a «Zahrada» nevű síkláp. Területe 42 k. hold,
melyből 26 holdat már gazdasági czélokra használnak föl. A gyepet alkotó

-30-26

. fnüinii^íímn!^^ . • - .. . _

1 sár gás l - 1 meszes agyagréteg

fekete szürke IMTÍfTI durvaszemü mész és agyag

turfaréteg

DOMANIZSI TELEP SZELVÉNYE, AZ ELOBBENITOL TÁVOLABB HELYEN FÖLVÉVE.

növény itt egy sás. A tőzeg egyaránt fekete szürke; helyenként P/2 rn-től
lefelé ásva, márgára lehet akadni.

6. Domanizs-tól délkeletre fekszik

a) a «Blata» nevű, 4 kát. boldnyi nagy síkláp;

b) északkeletre a «Luki» nevű és

c) északra a «Dolna-luka» nevű síkláp. Mindkettő együttvéve 120
hold és sok nád van rajtok.

d) a «Predstosin»-rét 20 boldnyi nagy.

E telepeken a tőzegréteg legalább 2V2 m vastag, de helyenként vasta¬
gabb is lehet. Az egész környék régente ingoványos terület volt ; a tőzeg
mindenütt egyenletesen barna színű, helyenként igen sok nád (?) marad¬
ványnyal. P/2 m-nyi mélységtől lefelé fatörzsöket találunk, melyek rend¬
kívül lágy, összenyomható, szivacsos tömeget képeznek. Szántás közben
találtak a földben marhapatákat, melyek az ingoványba veszett marháktól
maradtak vissza.

Az itt közlött két szelvényt dr. Schilberszky úr a helyszínén
vette föl.

7. Csötörtök és Bohuszlavicz falvak közt Holuby József jelentése sze-

(245)

376

ÍK STAUB MÓRICZ:

rint van egy síkláp ; neve: «Skranichova» ; legnagyobb bosszúsága kb.
1000; legnagyobb szélessége 100 lépés. A csötörtöki részen van egy mély
és egy sekély forrás igen jó friss vízzel ; továbbá bárom «tengerszem»
(morské oko) és több kisebb iszapos lyuk. A nagyobb nyílt vizek 3 — 4ölnyi
mélyek. A láp vize a Yág folyó vizének növésével nő; apadásával apad.
Jelenlegi vegetatioja helyenként sűrű nád, sás, mohok, égerfák; altalaja kavics.

A csötörtöki község levéltárában őrzött kéziratok tanúsítják, hogy
mintegy 130 évvel ezelőtt a láp mai helye a Yág medre volt. A láp nagy
vizáradás következtében képződött. Egynéhány évvel későbben a Vág vizé¬
nek csak kisebb része folyt a mostani láp mentén és még most is mutatják
a helyet, a melyen akkor malom állott.

Szepes vármegyére vonatkozólag Pokorny (i. h. 1 37. 1.), adatai szintén
igen hiányosak ; dr. Filárszky Nándor úr, a tőzegkutató bizottság kiküldött¬
jének beható kutatásai alapján most e vármegyéből a következő lápokat
ismerjük :

1. Szepes-Béla határában vannak:

a) Északon a «Kronwinkel» (Krotenwinkel, Kramwinkel) nevű síkláp.
Területe 70 hold, közepében 2 — 2x/2 m, szélein V2 — 1 — P/2 m vastag.
A 15 — 20 cm vastag fekete lápföld alatt fekszik három egymástól megkülön¬
böztethető tőzegréteg ; az alsó sötétbarna rétég nagy részben feketés, agyagos
minőségű. Különösen a középső rétegben nem ritkák kisebb nagyobb faágak
(Alnus Betula) ; a felszinten nagyrészt gramineák, főleg carex- fajok, nagyobb
mennyiségben lombmohok tenyésznek.

Beszélik, hogy a láp nyugati végében még nem is olyan régen terje¬
delmes nagy tavak voltak ; jelenleg ilyen álló nyílt vizek az egész területen
már nem találhatók. E lápon régebben nagyobb égések is voltak ; erre mutat
legalább a sárgás barnás hamuréteg, mely úgy a láp közepe táján, a «Nách-
ste Seifen» partján, valamint a láp alsó részében, a «Tiefer Seifenw mellett
bukkan felszintre.

b) Észak-nyugatra van a «Gewehr» és «Bollwiese» nevű sikláp terület-
melyhez még a «Birlwald», a «Schoss» és a «Drischen» nevű határos mo¬
csaras telepek tartoznának. Az egész területet 100 holdra becsülik; közepe
táján 60 — 80 cm, szélein 10 — 20 — 30 cm vastag. Csak egy feketés barna
tőzegréteg, melyben fatuskók is vannak, látható. A láp felszintjén helyenként
fűzfabokrok, kisebb nyír- és égerfák, itt-ott boróka is, a láp szélén pedig már
vörösfenyők tenyésznek. Az altalaj kék agyag.

c) Délnyugaton a Schwarzbach középső völgye jobb oldalán fekszik a
«Rohrwiesen» nevű 40 holdnyi síkláp, mely közepe táján 3 és ennél több,
a széleken 0,2 — 0,3 — 0,5 — 2 m vastag. A tőzeg felső rétege világos barna
szinti; a középső 1,25 — 2 m-nyi mélységben fatuskókat magában záró réteg
szintén világos barna szinti ; az alsó sötétbarna csaknem egynemű agyagos
külsejű. Az altalaj homokos agyag és kavics.

"(246)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

377

Valószínűleg ez ama terület, melynek égéséről Borusch György, Kés¬
márk város rektora a következőt beszéli : «A naphtikus föld Rókus felé ki¬
gyulladt 1705-ben. Bár a bélaiak Lubomirszky parancsára árkot hánytak, a
tűz azon mégis áthatolt és égett egészen őszig, mig az eső eloltotta. Ha az
ember botját a földbe szúrta, utána szikrák, sűrű füst és kénszag törtek elő».*

E telepen találtak csont-maradványokat, állítólag a rénszarvas lábszár
csontjait; továbbá kova és obszidián szilánkokat, homokkőből (és perlitből?)
készített vésőket és egyéb szerszámokat ; továbbá bronzkéseket, bronzgyön¬
gyöket és bronzsodronyt ; átfúrt agancsot és agyagedények törmelékeit. E
tárgyak Dr. Greisinger, Szepes-Béla város orvosa birtokában vannak.

2. Baldócz és Nemessán községek határában a baldóczi- fürdő mellett
magasabb fekvésű lapályon terül el egy kb. 50 — 60 holdra becsülhető síkláp.
Vastagsága igen változó, így alsó részében a fürdővel szemben meghaladja
a 7 m-t ; felső részében egyes területeken 4 — 5 m-t ; közel széleihez pedig
alig 40—50 cm vastag. A fúróval nyert anyagból csak annyit lehetett meg¬
tudni, hogy a felső rétegek sárgás barna színűek ; a középső fehéres rétegek
a legtisztábbak; az alsók sötét feketések, sok mészhomokot és csigahéjat
tartalmaznak. Csak kisebb fatuskók és faágak fordulnak elő a tőzegben. Az
altalaj agyag.

Egy másik tudósító szerint :

3. Káposztafalu mellett a Hernád vize fölött előfordulna egy kb. 100
holdnyi nagy «Rohrwies» nevű síkláp, melynek vastagsága 2,35 — 3,20 m.
E lápon még 1869-ben hattörpe-nyirfa (Betula nana L.) tenyészett. 1810-ben
még annyira bővelkedett a láp vízben, hogy a Csáky gróf család tagjai azon
csónakázva vadásztak vízi madarakra.

Dr. Filárszky úr szerint vannak még nádas és réti-lápok Szepes-Tót-
falu, Leibitz, Ferberg, Hunfalu és Durand községek határában.

Föllápok :

1. Rókusz falutól nyugatra és északnyugatra a rókuszi malmok alatt
veszi kezdetét egy föllápos terület és a rókuszi fensíktól szegélyezve húzódik
csaknem a Magas Tátra tövéig (Farcsík) számos kisebb-nagyobb megszakí¬
tással. Alsó része, mely már Szepes-Béla határához tartozik, közel az le)
alatt említett «Rohrwiesen» nevű síkláphoz fekszik és a «Bárpöschchen»
nevet viseli. Felső része erdős terület és már Késmárk határában van. A
rókuszi lakosok egy részét «Hausleuttheilung»-nak, illetőleg «Theilung»-nak
nevezik.

A lápterület mindössze 10- — 12 holdra tehető; az egyes lápok többnyire
kicsinyek, 1 — 1 Va — 2 hold nagyságúak és még kisebbek. Nagyrészük csekély,
15 — 25 cm vastag tőzegréteget foglal magában ; csak a «Hausleuttheilung»
nevű területeken vannak 90 — 100 cm vastagok is. Két réteget lehet itt

* Schossberger Károly : A turfa stb. Budapest 1892. 3. 1.

(247)

378

D S STAUB MÓRICZ

megkülönböztetni ; az alsóban fatuskókat is találtak. Egy helyen a tőzegré¬
tegben két 1 cm-nyi vastag agyagréteg húzódik át párhuzamosan a föld¬
szintjével. Az altalaj homok, kavics, agyag.

Pokorny (i. li. 137. 1.) ama kitétele, hogy Jermy tanár szóbeli tudósí¬
tása szerint a «Stösscken» (Farcsík) alján Késmárktól iVa mérföldnyire a
völgyben egy óra járásnyi hosszúságú fölláp van, mely valószínűleg a béla-
rókuszival azonos, tényleg csak az itt szóban levő terület felső részére szo-
rítkozbatik, de korántsem az itt 1 c) alatt «Rohr\viesen» név alatt említettre.

2. Tátrafüred mellett Uj -Leszna határában van az ú. n. «tátrafüredi
láp#.1 10 holdnyi terjedelmű, de nem képez összefüggő területet. Rajta két
egymástól lényegesen különböző formatiot lehet felismerni, ú. m. régibbet és
újabbat; az előbbeni majdnem tiszta erdei-láp, nem süppedékes és silány
vegetatioval biró, nagyrészt a vörös fenyővel befásított, közepén 130 cm
vastag területet képez. Az utóbbi igen süppedékes, mocsaras, közepe táján
40 — 50 cm vastag, tiszta spliagnumláp, a jellemző növényzettel és gyérebb
faállománynyal. Mindkettő csaknem párhuzamos irányban húzódik egymás
mellett lefelé a hegy lejtőjén. Az elsőben 3—4 m-es mélységet, a mint ezt az
irodalomban említik, sehol sem találhatni, kétrétegű ; ellenben a sphagnum-
lápban csak egy réteget lehet fölismerni. Fatuskók és fatörzsök előfordul¬
nak bennök ; az altalaj itt is homok, agyag.

3. Batizfalu határában a M.-Tátra alján, magasan a Máriássy-féle
fürészmalom, a nyaraló és turista út között fekszik egy kb. 30 holdnyi nagy
lápos terület, melynek neve «Hági», de inkábba « Máriássy-féle tőzegtelep))
név alatt ismeretes. Az egyes lápok közepük táján 40 — GO — 90 cm-, széleiken
10 — 20 cm-nyi vastagok. Általában két réteget lehet bennök megkülönböz¬
tetni ; a felső csaknem tiszta sphagnumtőzeg ; az alsó fában és faanyagban
is gazdag. Az altalaj kavicsos homok és agyag, helyenként nagyobb kövek
is vannak ; ilyeneket a láp területén szabadon is láthatni.

Ezeken kívül dr. Filarszky úr még a következő föllápterületeknek
vette hírét :

4. Felka határában.

5. A mengusfalvi lápos terület.

6. Az Ó-Leszna melletti lápos terület.

7. A Magas-Tátra lápjai: Csorbai-tó, Fehér-tó stb.

8. Szomolnokhuta fölött egy keskeny sphagnum láp.

A Csorbai-tó környékén előfordufó föllápokra vonatkozólag Reumann A.
1893-ban megjelent közleménye ad bővebb felvilágosítást.2

1 A rajta levő savanyú vizforrásokat a nép «Gretzkocher»-nak (daraforralók)
mondja.

2 Rehmann A. : Eine Moránenlandscbaft in dér Hőben Tátra und andere Glet-
scberspuren dieses Gebirges. (Mittbeilungen dér k. k. geograpb. Ges. in Wien 1893
Bd. XXXVI. pag. 493—498.)

(248)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

379

A Csorbai-tó északi partján szűk, köves, törpefenyővel és egynéhány
larixxal benőtt, a tó tükre fölé 40 m-re emelkedő gát van. Ennek túlsó a
hegységre néző tövében 1 0 m magas gáttal körülsánczolt, lápos területet lá¬
tunk. Tisztán tünteti föl a tó jellegét és a tótok is «vaktónak» (slepe jezero)
nevezik. Ezen medencze fölszintje lOm-rel magasabban fekszik mintaCsor-
bai-tó fölszintje és ez utóbbi fölveszi amannak fölösleges vizét. A láp vegeta-
tióját leginkább mohok (Sphagnum és Hpynum) egy nehány faja képezi,
melyek között Eriophorum Sclieuchzeri és egy nehány sás csak silány életet
folytatnak ; szélén azonban a lápot törpefenyők koszorúja veszi körül.
A «vak tó# a Solisko hát ama nyujtványának nyugati lejtőjén fekszik, mely
az alsó Mlinicát nyugatról határolja és nem szenved kétséget, hogy a me-
denczéje moréna tó, mely vizét még nem vesztette el végkép és létrejöttét
egy glecsernek köszöni, mely a Solisko lejtőjét elfoglalta és kelet felé való
elterjedésében csak az igazi Mlinica glecser gátolta. A szűk sáncz, mely a
«vak tavat » a csorbai-tótól elkülöníti, kétségen kívül ama glecser homlok¬
morénája.

A Csorbai-tó keleti oldalán fekszik a «kettős láp», melyet csak egy
nehány méter széles sziklasáv különíti el a tótól és az egész terrasz legérdeke¬
sebb jelenségeinek egyike. «A kettős láp# (e nevet Rehmann adta neki) alsó
része mérsékelt nagyságú elliptikus medencze, mely már alacsony törpefenyő¬
vel benőtt fölláp stádiumába ment át és vizének kettős lefolyása van. Felső ré¬
szében ezen medencze tetemesen szűkül és valamivel magasabban fekvő
lápba megy át, mely ismét egy keletről benyúló morénadombot olyformán
fog körül, hogy szűk, de mély patkóalaku árkot alkot.

Keletre a «kettős láptól#, tőle egy a Mlinica völgybe vezető erdei út
által elkülönítve még egy másik szintén hozzáférhetetlen és közelebbről
meg nem jelölt láp fekszik, mely a Mlinica patakig terjed és ebbe vizét is
bocsátja.

Eme lápok a Csorbai-tóval együtt majdnem ugyanazon szintben fe-
küsznek; ennek keleti partja és a Mlinica-patak között fekvő területet el¬
foglalják és helyzetüknél fogva is megfelelnek a Mlinica eredeti völgytal¬
pának.

Az eddig említett lápok a Csorbai-tó legfelsőbb terraszához tartoznak,
mely a tó déli partjával hirtelen igen mély szintre sülyed; a keleti Smre-
kovica egyhangú magaslatai és az 1096 m magas Hradek képviselik azt.
Keleti, a Mlinica völgy talpának megfelelő része hosszú nyelvben nyúlik ki,
mely a nj’ugati Nakiad hegytől (1344 m) a keleti mengsdorfi völgyig terjed
és a szepesi síkság felé lépcsőzetesen apad. Ezen nyujtvány felülete a jég¬
korszak legkülönbözőbb jeleit tünteti föl. Mindenek előtt a "kettős láp#
vize jut a «felső lápba#, mely gyönyörű, délkeleti irányban 1343 m-nyi
magasságú, de mélyen besülyesztett medencze. Ezen láp északi és nyugati
partja magas és meredek ; a keleti és déli pedig alacsony. Ez utóbbi mentén

(249)

380

d; staub móricz:

van a turista út, mely a csorbái szállodát Tátrafüredclel köti össze és ezen
oldalról a láp könnyen hozzáférhető. Ettől csak egynéhány tuczat lépésnyi
távolságban fekszik a Jamnik magaslat ((legalsó lápjai), a terrasz szélén
1217 m-nyi magasságban. Hosszúkás alakja van, de hosszabb tengelye a
Mlinica patakhoz függőlegesen áll. Igazi fölláp, süni ; víztől átitatott és hozzá¬
férhetetlen sphagnum vánkos.

Sáros vármegyéből Pokobny (i. h. 137. 1.) csak azt az egy adatot em¬
líti, hogy Bártfától két mérföldnyire a hertneki határban 5 hold területű és
5 láb vastag tőzeg volna található, mely valószínűleg rétláphoz tartozik.

Dr. Mágócsy-Dietz Sándor tanár úr, a tőzeg-kutató bizottság kiküldöttje
az Eperjes és Sóvár között elterülő salgói mocsaras rétségen nem talált tő¬
zeget; de Aranybánya vidékén előfordul a magasan fekvő «Cservena mlaka-
(vörös mocsár) nevű, kb. 100 négyzet ölnyi és vagyis 20 — GO cm vastag,
köralakú síkláp.

b) A határszéli vármegyéktől délre eső vármegyék. Északi
csoport: Turócz, Liptó, Zólyom, Abanj -Torna.

Turócz vármegyéből Juszt Ferencz úr azt jelenti, hogy az egész me¬
gyében fordulnak elő síklápok. A tót lakossága « Krach » névvel illeti őket.
A megye felső járásában csaknem minden birtokos földjén van kisebb kiter¬
jedésű láp ; így Tótprónán, Ivánkafalun, Divéken stb. Területük igen vál¬
tozó ; vannak 2 — 3 hold és 100 — 200 négyzetöl nagyságúak. Pokorny (i. b.
105. 1.) e vidékről vajmi keveset tudott meg és csak a bécsi cs. kir. földtani
intézet fölvételeire hivatkozik.

E vármegyét most a tőzegkutató bizottság megbízásából dr. Schil-
berszky Károly úr kutatta át és a következő síklápokat írja le :

1. Szt.-Márton vidékén Jachodni és Zsámbokrét helységek között
nyugatra a vasúttól fekszik a «Háj-Kopanicza» nevű terület. Nagysága
kb. 60 k. hold, vastagsága közepében IV2 m. A tőzeg egynemű, feketés
szinti, melyben 60 — 130 cm-nvi mélységben fadarabok vannak. Pajta a
jelenlegi vegetatiot leginkább sásfajok képezik. Az altalaj kavics ; ritkák a
P/2 — 2 kg-ot nyomó darabok. Körülbelül fele a tőzegterületnek már
mívelés alatt áll.

2. Turócz-Podhragy község határában a «Závosz» nevű rét kb. 4 h.-nyi
nagyságú és 2 — 3 m vastag, a tőzeg felső rétegei barnák, lefelé fokozatosan
sötétebb szinti; fatuskókat nem talált benne dr. Schilberszky űr, de szerte
széjjel különböző vastagságú fagalyakat és ágakat. Fenyőtobozt is talált a
tőzegben.

3. Trebosztó határában is van több síkláp, illetőleg tőzeges terület.
Ilyen a 60holdnyi nagy «Podhorka-rét» a 120 holdat elfoglaló Luhi, Eibniki,
Szihote nevű szigetek, melyeknek 2/s-öd része tőzeges ; ugyanott van még

(250)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

381

a «Zadlhi-rét», mely 1G holdnyi terület és fölfelé a hegyoldal erdejéig
terjed. Ebből csak 6 hold tőzeges. Ezeken kívül a parasztgazdák rétjén
kb. 50 — 60 kát. lioldnyi tőzegterület van. Valamennyi területen a tőzeg legna¬
gyobb vastagsága 50 cm. Az altalaj szürke agyag, melyben sok a csigahéj.

Dr. Schilberszky úr azt mondja, hogy a Turócz völgyében a «Repiska
Banskó» hegy mellett fekvő sík terület régebben vizes turfás terület volt,
most 15 holdján lóherés van.

4. Szt. -Péter vidékén a Turócz völgyében van a «Trsztica» nevű
kb. 30 holdnyi nagy turfás terület. Közepén 2 — 2V-2 m mély. Az előbbeni-
vel csaknem összefüggő, természetes tagosulatot képez. A terület most rét
és kaszáló. Altalaja szürke agyag.

5. Nagy-Rákó vidékén a «Bahurini-Benidoske» nevű 80 holdnyi
terület, melynek azonban csak a «Bocoske Travniki» nevű kb. 12 holdnyi
területen van tőzeg, a mint egyáltalában a tőzeges helyek csak foltonként
jelennek meg. A «Bocoske Travniki» tőzegének vastagsága 70 cm.

6. Blatnica község határában van nagyobb tőzeges terület, a «Trsznye»
nevű rét, melyhez a Laszkaraszkó községhez tartozó «Rudini» nevű rét,
valamint a Karlovo község határában levő rét is csatlakozik. Az egész
terület középszámítás szerint 70 — 80 holdnyi nagyságú lehet.

E területtel összefüggésben lehet a Deánfalu község határában
(T.-Szt.-Márton felé) az út és a blatnicai folyó között állítólag 2000 lépés
hosszú és 800 lépés széles terület, melyen a hagyomány szerint hajdanában
tó volt. E terület tőzegrétegeinek vastagsága 2 — 3V2 m között váltakozik,
legnagyobb köztük a trsznyei telep. Az altalaj kavics.

7. Benicz község határában Lezjacho felé van a « Dőlne Vantaloszké»
nevű legalább 70 holdnyi nagy tőzeges terület, melyből a tőzegre 40—50
hold jut. Ez 2 — 2V2 m-nyi mélységig terjed. Ezzel összefügghet a

8. Lezjacho határában Benicz felé fekvő mintegy 60 — 70 holdnyi
terület, melyen a «Pacienta» réten a «Vedeni» és az «Obnocerka» nevű
telepek vannak. A tőzegrétegek legnagyobb vastagsága itt 3,8 m.

9. A vasúton túl a Lebotka felé eső határban a Turócz folyóig szintén
van tőzegterület. Neve «Pisarovki» és egyenes folytatása a benic-lezjaclioi
nagy területnek. Itt a legvastagabb tőzegréteg meghaladja az 1 — 1,25 m-t.
A terület nagysága 40 — 50 hold.

E vármegyéből dr. Schilberszky úr csak két fellápvidékről szerez¬
hetett tudomást, ú. m. :

1. Szt. -Márton vidékén vannak a «Veterna Hola» nevű 1345 m magas
hegy tetején levő 500 — 600 k. hold terjedelmű fensikon szétszórtan kisebb
kiterjedésű fellápok. Egymástól különböző távolságban elszigetelt terüle¬
teket képeznek a száraz, agyagos törmelék kőzettel kevert talaj közepette.
Az egyes tőzeges foltok egy holdnál kisebb területeket foglalnak el ; az
egész tőzeges terület 8 holdnál többre alig becsülhető és kisebb részével

(251)

382

T)', STAUB MÓRICZ :

Trencsén vármegyéhez tartozik. Egyes helyeken a tőzegréteg csak 20;
másokon 35 — 40 cm vastag. A süppedékes, forrásos foltokban sphagnum
és főleg egy Polytrichum sp. nőnek. A tőzegben fatörzsöt nem lehetett
találni. Az altalaj sárgás barna agyag és törmelék kőzet, melynek darabjai
némelykor 1 — 2 kg súlyúak.

2. Bisztricska vidékén a «Trsztye»* és a «Na Kotlina» nevű dűlök
tőzegesek. Az első 17 boldnyi terület, de ebből csak 10 — 12 hold esik a
tőzegre. Az utóbbi bárom közelálló külön telep, melyek összes területe
4 — 5 hold. Legnagyobb vastagsága 1,2 m. A trsztyei telepen egy drainage
árok oldalain a következő rétegsorozat volt észlelhető : 30 cm szürke
agyagos feltalaj növények gyökereitől sűrűén átszőve ; 30 — 80 cm szürke
agyag mészkőtörmelékkel ; ez alatt 80- — 100 cm fekete tőzeg. Ágdarabok
vannak benne. Az altalaj agyag, egyes helyeken mésztufa.

Liptó vármegyéből, honnan sok tagadó válasz jött, dr. Filárszky
Nándor úrnak számos adatot köszönünk, melyekből kitűnt, hogy e megye
Árva vármegye után a lápokban leggazdagabbak közé tartozliatik. Pokorny
(i. b. 106. 1.) adatai ellenben igen jelentéktelenek.

Síklápok :

1. Verbőcz határában a «Mocsiari» nevű terület 12 — 15 kát. boldnyi
nagy; csak egyetlen egy rétege van és ez 10 — 50 cm vastag. Az altalaja
homok, kavics, nagyobb gránittömbök, melyek a láp szélén a felszinten is
láthatók ; ez alatt kékes szinű agyag van.

2. Stranya-Szt. -Kereszt mellett a Cemnik patak völgyében. Területe
5 hold, csak egy tőzegrétege van, melynek vastagsága 10 — 20 — 55 cm. Az
altalaj agyag.

3. Proszék mellett több láp fekszik; a legnagyobbik 2 kát. boldnyi nagy
és 2,5 m mély ; a többi mind csak néhány m2-nyi nagyok. Talán két rétege
van a tőzegnek ; a felső csaknem tisztán famaradványokból látszik állani ;
az alsót és vékonyabbat nádmaradványok stb. is alkotják. Az altalaj
szürkés kék agyag.

4. Bodafalu határában a Demenova-patak átszelte utolsó völgy lapá¬
lyán két részből álló és összesen 14 k. holdat elfoglaló területnek alsó
részét «Ribnik»-nek; felső részét «Szliucsiu»-nak mondják. Közepe táján
75 — 80 cm, széle közelében kb. 60 cm vastag. A láp alsó rétegében fatuskók
fordulnak elő ; az altalaj homok és ez alatt homokos agyag. Birtokosa
emlitette, hogy régebben e helyen halas tó lett volna, és innen származik
alsó részének mai neve is : Ribnik.

Fellápok :

1. Stranya-Szent-Kereszt mellett a Krizjanka patak völgyében fekszik
egy egyes kisebb lápokból álló összesen 40—50 holdat elfoglaló terület.

* trszt = nád ; trsztye = nádas.

(252)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

383

A tőzegréteg vastagsága 40 — 50 — 60 cm. A lapos terület a falu felső végé¬
től csaknem az erdő széléig terjed. Alsó része «Masdjarce», középső része
«Krnovje», felső része «Borovje» nevet visel. Két rétegből áll; a felső
csaknem tiszta sphagnum ; az alsó meglehetős gazdag famaradványokban.
Altalaja homok, homokos agyag, agyag.

2. Prichod felett és mellett, a Cemnik patak balpartján fekszik a
«Szekanicze» nevű, 6 — 7 holdnyi nagyságú telep, a tőzeg vastagsága
80- — 90, illetőleg 10—20 cm. Két rétegű ; az alsóban famaradványok for¬
dulnak elő. Az altalaj homokos agyag.

3. A Stranya-Szt.-Keresztről a Dubravára vezető úttól balra esik a
«Himhradnik» nevű 6 — 8 holdnyi nagy terület; a tőzegrétegvastagsága
70 — 80, illetőleg 10 — 20 cm. Három rétegű; az alsó agyagos tőzegréteg.

4. Yavrisó község felső végében, a Mlinszki patak bal és jobb oldalán
a «La Mlinomi) nevű lapályon több föllápterület van. Az egyik nagyobb
területet «La Mlinom»-nak; a kisebbiket «Po pod stranu»-nak nevezik.
Összesen 20 — 25 holdat foglalnak el; a tőzegréteg vastagsága 190 — 200,
illetve 20 — 60 cm. Minthogy a talajvíz már 20, illetőleg 60 cm-nél elő¬
bukkant, a rétegek pontos megállapítása nem volt lehetséges. A fúróval
nyert anyag után következtetve talán felső, középső és alsó réteget lehet
megkülönböztetni a «La Mlinom» nevű lápon; a «Po pod stranu»-n azon¬
ban csak egyet. A felső réteg csaknem tiszta mohréteg; a középső igen
gazdag famaradványokban; az alsó tömött egynemű, többé-kevésbé agya¬
gos minőségű. Az altalaj homokos agyag és ez alatt kavics.

5. Yavrisó és Szt.-Péter községek között nagyrészt a Mlinszki patak
halpartján fekszik több kisebb felláp, melyeknek összes területe talán
10 hold; a tőzeg vastagsága 50, illetőleg 20 cm. A terület neve Pod-Polik-
Mertyuki. Egyrétegű. Az altalaj homokos agyag ; ez alatt kavics.

6. Vavrisó község határában egy kisebb lápokból álló «Pod-Kriz»-nek
nevezett terület van. Az egyes lápok 1 — H/2 — 2 holdnyi nagyok; összesen
6 holdat foglalnak el; 90 — 100 ill. 10 — 20 cm-nyi vastagok. A fúróval
nyert anyag után ítélve csak egy felső és egy alsó réteget lehet megkülön¬
böztetni ; az első csaknem tiszta sphagnumból alakult, a másik egyebet is
tartalmaz. Fatuskókra nem akadt a fúró. Az altalaj homokos agyag.

7. Jamnik község határában a Svichrova északi végében Szt.-Péter,
Vavrisó, Pribilina, Jakabfalva és Jamnik községek között elterül egy kb.
14.000 holdnyi terméketlen, csak callunával benőtt hegyháton a «Podvocki»
nevű láp, melynek kiterjedése 7 hold, vastagsága 120 — 140, ill. 15 — 20 cm.
A legfelső, 10 cm vastag, nagyrészt még élő sphagnumból álló rétegtől
eltekintve, meg lehet különböztetni : 1. egy többé-kevésbbé tisztán sphag¬
numból képződött felső réteget; 2. egy famaradványokban gazdag középső
réteget és 3. egy az altalajjal határos tömöttebb agyagos, májszinü alsó
réteget. Altalaja agyag és ez alatt kavics nagyobb gránitkövekkel.

(253)

384

D! STAUB MÓRICZ :

A Svichrova északkeleti lejtőjén kisebb egynéhány m2-nyi területű
láp található, de ezeknek külön nevük nincsen.

8. Pribilina határában a «Suchy Hradok» lejtőjén van egy 300 — 400
holdnyi «Lazi» nevű lápos terület, mely számos, közel egymáshoz fekvő
kisebb fellápból áll. Dr. Filarszky űr azt hiszi, hogy az egész terület a
mondottnál jóval kisebb volna. Vastagságuk 140 — 150, ill. 90 — 100 cm.
A felső 10 cm vastag kissé földes tőzegrétegen kívül van még 1. egy felső,
többé-kevésbbé tiszta sphagnum képezte réteg; 2. egy nagyobb középső,
famaradványokban gazdag, helyenként sok tülevelet és fenyőtobozt tartal¬
mazó réteg és 3. egy alsó igen tömött réteg, mely rugalmas, sajátságosán
májszinü tőzeg. Erekben és fészkekben is mutatkozik egy a megaludt vér¬
hez hasonló egynemű anyag, melyet azonban dr. Filarszki úr a legalsó
réteget képező anyaggal egyneműnek tart. Fatuskók mind a három réteg¬
ben találhatók, de nem mindegyikben oly bőven mint a középsőben ;
a felsőben még el nem tőzegesedtek egészen. Az altalaj szürkés zöldes
agyag, ez alatt homok, kavics és nagyobb gránitkövek fordulnak elő.

9. Bodafalu fölött a Demenova-patak felső völgyének baloldalán
terül el a «Zsdjári» nevű 40 — 45 holdnyi nagy felláp. Közepe táján 1,5 m,
széléhez közel 40 — 60 cm vastag. A legfelső humuszos tőzegrétegtöl
eltekintve van 1. egy felső csaknem tiszta moh képezte réteg; 2. egy
középső fadarabokban gazdag réteg és 3. egy alsó, úgy látszik, tömöttebb,
de már kevés homokkal kevert réteg. Altalaja homok, nagyobb kövek csak
a telep szélein látszanak ki.

Dr. Filarszky úrnak még a következő lápokról van tudomása :

a) Vichodna közelében,

b) Szánkóvá mellett Turócz vármegye határán,

c) Dubrava határában Stranya-Szent-Kereszt mellett.*

Zólyom vármegyéből Pokorny (i. b. 107. 1.) annak idején nem
kapott értesítést, s a mi bizottságunkhoz is csak a következő kevés adat
érkezett :

A Fekete-Garam völgyében Dobrócs község közelében, Dobrócs és
Pusztás kincstári munkástelepek között és a közlekedési út mellett van
egy mintegy 5 holdnyi kiterjedésű síkláp, melynek helyi neve «Szichla».
Mintegy 200 öl hosszú és 30- — 40 öl széles ; vastagsága meglehetősen egy¬
forma és meghaladja az 50 cm-t. Altalaja szürke agyag.

Egy másik tudósító szerint még a Beszterczebányától északkelet felé
fekvő hegyes vidék alatt Szelcza mellett fordulnak elő síklápok. Ezek
közül a tudósító névleg csak hármat említ, ú. m. :

a) A «do Starych Selice» nevű dűlőben fekvő, melynek hosszú-

* Ez talán a 3) alatt említett tőzegtelep.

(254)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

385

sága 100, szélessége 50 — 60 m. A monda szerint ezen lápon ősrégen állott
a régi falú (Stare Selce = ó-lak).

b) k «do Sigoti » nevű dűlőben levő, az előbbinél valamivel kisebb láp.

c) A «de Jelsin » nevű dűlőben, mintegy 5 — 6 hektárnyi területen
megszakítva és felváltva száraz legelő és szántóföldek között fekvő láp.
Altalaja fövény és kavics, itt-ott nagyobb gömbölyű kövek is fordulnak elő.

A legvastagabb köztük az a) alatti, mert két méterre bírták a mérő-
rudat belemélyeszteni, anélkül, hogy feneket értek volna.

Abauj-Torna vármegyét dr. Mágócsy-Dietz Sándor tanár úr kutatta
át a bizottság megbízásából.

Dr. M.-Dietz űr a következőt írja:

Az irodalmi adatok közül különösen hitelesnek látszott Pokorny
értekezése, melyben Abauj vármegyében előforduló tőzegtelepekként (i. li.
137. 1.) vannak felsorolva «a Kanyapta mocsár és vidékei) és pedig Szepsi,
Makráncz, Csécs, Pány, Bodoló, Jánok és Buzita helységek.

Ugyancsak teljes hitelt érdemlőnek kellett tekintenem a Korponai
János írta «Abauj vármegye monograpliiá»-jában (Kassa 1866- — 70) fel¬
sorolt adatokat annál is inkább, mert a munka vármegyei hivatalnok
kezéből kerülve ki, bizonyára a rendelkezésére álló hivatalos adatok fel-
használásával készült. A munka első kötetében több helyen van tőzeg¬
telepekről említés téve, és pedig a 237. lapon azt olvassuk, hogy « említést
érdemel a Kanyapta patak mellékén különösen Makráncz környékén fekvő
nem kis mennyiségű tőzegréteg, mely néhol 2 ölnyi vastagságban heveri)

és a 309. lapon . «a turfa noha a Kanyapta is valószínűleg a Hernád

mentében és völgyében található, tüzelő anyagaink még jelenlegi bőségé¬
ben nem használtatik». Ezen és más, szóbeli közlés útján beszerzett adatok
alapján elhatároztam elsőben is Abauj-Torna vármegyének két nagyobb
síkságát, a Hernád és Kanyapta völgyét átkutatni.

A Hernád völgyét kezdve a Csermely nevű mellékvölgytől egészen a
vármegye déli részén fekvő Szikszóig bejártam, különös érdeklődéssel
kutatva a Hidas-Németi, illetőleg a Hernád-Szurdok községtől le egészen
Borsod vármegyéig húzódó Bársonyos nevű Hernádág környékét, mert a
Bársonyos folyásában sok helyütt alkot posványos, ingoványos helyeket.
Bejártam ezért különösen Alsó-, Felső-Méra, Encs, Fügéd, Forró-Ináncs,
Csobád, Kinizs, Aszaló és Szikszó községek határait. Fájdalom azonban
minden eredmény nélkül, mert előfordul ugyan a Bársonyos mentén kisebb
nádas, pl. Méra és Encs között, továbbá nagyobb mocsár pl. Szikszó közelé¬
ben, de a tőzegképződésnek minden nyoma nélkül. A völgy feneke — a
mélyebb fekvésű területeken is — képlékeny tömött agyag, melyet a Bár¬
sonyos mentén a folyóág 1763-ban kezdődő szabályozásának daczára
koronként bekövetkező árvizek alkalmával lerak s mely viszont a szára¬
zabb években egészen a megrepedésig kiszárad.

Földtani Közlöny, XXIV. köt. 1894.

25

386

Dt STAUB MÓRICZ :

A Hidas- Németi és Kassa közti völgyrészlet átkutatása kedvezőbb
eredménynyel járt, mert itt

1. Zsebes mellett akadtam az ú. n. « Csataj» -rétre. Kiterjedése 5 hold,
közepén 2,5 m vastag. Hallomás szerint e tőzeges terület nehány év előtt
nagyobb volt. (A hernádvölgyi nép a tőzeglápos helyeket « vadvizesek# -nek
nevezi, a fekete tőzegföldet pedig «parázsföld»-nek). Három réteget lehet
megkülönböztetni, ú. m. : ci) a felső már elgyepesedett réteg, b) még ép
gyökerek és más növényrészek képezte réteg, c) egészen elmállott erősen
vizáztatta réteg. A tőzeglápon fák nincsenek, csak néhány fűzcserje, de a
középső rétegben találtak kisebb fatuskókat. Az altalaj szürke, márgás
agyag, mely felett apró kavics közt nagy görgeteg kövek is vannak.

2. Az oApró falvak » mellett a «Füzi puszta# területén 2,5 holdnyi
nagy síkláp van, melynek vastagsága 10 — 50 cm. A tőzeg háromrétegű,
a felső nyirokkal van keverve, az alsó pedig agyaggal. A középső a legjobb
minőségű. Helyenként a lápban homok- és kavicsrétegek láthatók. Az
altalaj szürke agyag, mely fölött gyakran kavics található.

Ellenben a Csermely-völgyben s általában az egész abauj -torna vár¬
megyei hegységben seholsem fordul elő tőzeg s ha itt- ott mutatkozik némi
tözegképződésre kedvező alkalom, mint például a Csermely völgyében, hol
csak csekély kiterjedésű moha (Hypnum) tőzeg előfordul, de ez a völgy lejtős
viszonyainál fogva a mostaninál (10 cm) nagyobb mérvű vastagságot s terje¬
delmet aligha fog elérni.

A vármegye másik síkjának, a Kanyapta vidékének kutatása sem járt
a várakozásnak megfelelő nagy eredménynyel. Mielőtt azonban a szorosab¬
ban vett Kanyapta vidéket bejártam volna, a Kanyapta völgyével kapcso¬
latban álló Bodva és Torna völgyét vettem szemügyre.

A Bodva völgyében sorra jártam Bodva-Vendégitől egészen Bákóig a
helységek határait, de ugyancsak minden jelentősebb eredmény nélkül.
Csak Komjáti, Nádaska és Bodva-Vendégi határában találtam tőzeges
réteket; a két utóbbinak kiterjedése nagyobb (10, illetőleg 60 hold), de a
földes, tőzegszerű réteg vastagsága csak 10 — 30 cm közt váltakozik.
Növényzetük föképen sás, altalajuk pedig szürke agyag. A Komját helység¬
hez tartozó tőzeges terület 3 — 4 holdat tesz ki, melyet sással kevert mocsári
növényzet borit. A tőzegréteg 30 — 50 cm, altalaja pedig ugyancsak szürke
agyag. A tőzeg, úgy látszik, nádtőzeg, máskülönben kis mélységben is telje¬
sen el van ázva, laza, mert a rét vizének lefolyása igen csekély.

A Bodvába torkoló Torna-patak völgyében kisebb, jelentéktelen vad¬
vizes, tőzeges területektől eltekintve, szives figyelmeztetés útján akadtam

3. Görgő község határában a 430 holdnyi «Nagytó» nevű rétre és a
tőle csak keskeny földszalag által elkülönített 190 holdnyi « Kistó# nevű
síklápterúletre. Hosszúsága kb. 1600 m. A « Kistó# mélysége közepén 5 m,
a « Nagytó »-é nyugati felén 4,5 m.

(256)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

387

A lápban öt réteget tudtam megkülönböztetni : 1. Zsombékok képezte
réteg; 2. kevésbbé tömött, még szálas barnaszinű réteg; 3. tömött, erősen
képlékeny, fekete réteg ; 4. széthulló, nedves, sárszerű, fekete réteg ;
5. agyagos földes réteg, mely alatt a fenékalkotó szürkés agyag van.

A Pokorny és Korompay által említett Kanyapta vidékén bejártam
Tornától kezdve Zsarnó, Péder, Jánok, Bodoló, Szepsi, Makrancz, Pány,
Csécs, Bette, Alsó- és Felső-Láncz, Komorócz és Gombos helységek határait,
a nagy várakozás ellenére igen kevés eredménynyel. Csak a következőket
említhetem :

4. Gombos és Alsó-Láncz helységek között terül el az ú. n. «Harma-
dosi rét» nevű tőzeges terület, mely 200 holdnyi nagy és vastagsága
15 — 32 cm között váltakozik. Két rétege van, de az alsó már kissé agyagos.
A vízelvezető árkok ásásakor állítólag találtak fatörzsöket. Az altalaj agyag.
Régebben e lápos terület nagyobb volt, de a perzselés és lecsapolás folytán
mindinkább kisebbedett.

5. Szepsi mellett a Dessewffy-féle kertben a «makranczi telep », mely
azonban csak Va holdnyi nagy és 1,5 m vastag; a « Szegény tanya » felé
eső falu részén azonban van 3 — 4 holdnyi nagy és 2 m vastag telep, mely¬
nek altalaja szintén agyag.

A nevezett helységek a Kanyapta völgyének két oldalán feküsznek
olyképen, hogy valamennyinek a határa beér a köztök fekvő Kanyapta
patakig olyformán, hogyha a Ivanyapta-patak mentén esetleg előfordulhatna
tőzeges terület, úgy több község határát érintené.

A Kanyapta-patak az Ida s más patakok összefolyásából keletkezik s
vidéke most már a szabályozás óta csak a nedvesebb években számítható
a mocsárságoklioz. A Kanyapta szabályozásának és levezetésének meg¬
kezdése előtt (1763 körül), különösen a múlt században a völgyet víz alá
borította, mert lefolyása különben is csekély a Zsarnó-Somodi közti gát
miatt. Talaja különben itt-ott márgával kevert agyag. Mielőtt tehát a
Kanyapta lefolyását megnyitották volna, megvoltak a tőzegképződésnek
kedvező feltételei. Korompay a vidék jellemzésében erről meg is emlékezik,
mondván : «azon időben ezen tájék nagy része erdővel volt fedve, a vizi
madarak tömérdekit táplálta, ... a népnek vadászaton kívül nádiás, csík-
és pióczafogás lévén egyedüli jövedelme. Villós kigőzölgései a tüzes emberek
felőli mesékben maiglan (1866) is élnek a nép szájában#. S hogy e terü¬
leten csakugyan kellett tőzegnek előfordulnia, az Pokorny adataiból is
kitűnik, hiszen az ő közlése szerint Frankel Gyula kerületi orvos az ottani
tőzegek használhatóságát ki is próbálta.

Én ennek daczára a most már száraz években (minő az 1892-iki is
volt) megközelíthető terület legnagyobb részét gyalogosan (a lovak s a
szekerek az árkok s itt-ott előforduló süppedékes helyek miatt csak bajjal,
sőt veszélylyel járhatják) az illető birtokosok szives kalauzolása mellett

(257) 25*

388

Dí STAÜB MÓRICZ :

bejárva, tőzegre, sőt tözeges területre sem akadtam. Csak itt-ott a Kanyapta
által régebben kimosott s meg- megszakadozó mederhelyek fenekén találtam
csekély vastagságú tőzegréteget (pl. Bodolló, Jánok és Beste közt az égeres
közelében) ; ellenben nádasok még elég gyakoriak, sőt itt-ott még fiatal,
gyér zsombékosra is akadtam, pl. a restei határban.

Az irodalmi adatok s a kutatásom eredménye között levő ellentét
azonban csak látszólagos. Ugyanis már Pokorny is megemlékezik arról,
hogy e tőzegek a «pásztortüzek által meggyuladnak». S valószinti is,
hogyha volt itt tőzeg, akkor a pásztorok azt tüzelték is, a midőn a tőzeg¬
telep is meggyuladhatott. A nevezett községekben tovább is kutatva a
dolgot, rájöttem, hogy a lakosok azon évek után, midőn a Kanyapta
kiöntései miatt nem kaszálhatták le a völgynek különben hozzáférhető
helyén sem a füvet, sem a sást, mi miatt az lábán száradt meg, a következő
évre úgy vélték reményeiket biztosíthatni, hogy az elszáradt füvet álló
helyében fölgyujtották. Nagyon valószinti, hogy égések alkalmával a külön¬
ben is könnyen égethető zsombékok tüzet fogtak s ezektől azután a tőzeg
is meggyuladt s lassanként elégett. A szavahihető birtokosok és paraszt-
gazdák is állítják, hogy a Kanyapta völgye több helyen is égett körülbelül
a hetvenes évek elején. S hogy az égés nagyterjedelmti lehetett, azt abból
következtetem, hogy két télen át tartott s a terület különböző részén
süppedtek a munkások a hamuba.

így tehát a Pokorny említette tőzegtelepek csakugyan megvoltak
annak idején s azóta lettek a ttiz martalékává, minek folytán ezen tőzeg¬
telepek Magyarország térképéről törlendők.

b2) Déli csoport: Nyitni, Bars, Hont, Gömör és Kis-Hont,
Borsod, Nógrád, Pozsony, Komárom, Esztergom és
Heves vármegyék.

E nagy területről, mintha itt a tőzegképződés már végkép megszűnt
volna, kevés kivétellel csak tagadó válasz érkezett.

Nyitra vármegyében Pokorny (i. h. 104. 1.) szerint a sasvári urada¬
lomhoz tartozó Buri erdőben gyanítják a tőzeg jelenlétét ; Nyitrától észak¬
keletre a ghimesi hegység teknő alakú mélyedéseiben volnának kisebb
ingoványok, de Pokorny sem tudhatta meg, vájjon zöld- vagy fellápok-e
azok? Ép oly keveset tudhatott meg a járdoshegyi lapályon Érsekújvár
felé kiterjedő ingoványokról.

Pozsony vármegye területéről is csak Pokorny (i. h. 102. 1.) régibb
adatait említhetjük fel. E szerint a Szent-Györgytől délkeletre fekvő
9G8 holdnyi nagy «Surerdő» tőzeges terület volna. Középmélységét 4 lábra
becsülték, de igazi tőzeget csak kis helyen találtak, ugyanis az észak felé

(258)

A TŐZEG MAGYARORSZÁGON.

389

fekvő Pálffy-major mellett, az ú. n. «Rusztenréten», melyen a szt.-györgyi
kénfürdő fekszik.

Marcheggtől északra két mértföldnyire a Kárpátok nyugoti oldalán
Láb és Detrekő- Csütörtök között egy kb. 50 hold kiterjedésű tőzegtelep
állítólag már 1846-ban kiégett.

Komárom vármegyéből érkezett tudósítás szerint valószínű, hogy
ott tőzegtelepek előfordulnak. Pokorny (i. h. 104. 1.) említi, hogy a Duna
balpartján, a Csallóközön, a Bastól délre fekvő Szapnál a csatornázás alkal¬
mával akadtak egy tőzegtelepre, mely, úgy látszott, délnyugat-északkeleti
irányt vett és kis vízállásnál megméretvén 5 lábnyi mélységben még nem
volt áthatolható. Egy beérkezett tudósítás szerint talán Martos vidékén
volna leginkább tőzegtelep található, mert ott nagy sások és nádasok
vannak ; a vidék továbbá lapályos és árvizeknek van kitéve.

Borsod vármegyében Pokorny (i. li. 127. 1.) szerint Mező- Csattól
északkeletre Tisza-Kürt és Nemes-Bükk környékén és Csáttól északra Heő-
Bába, Heő-Papi és Igriczi községekben ; végre magában Csát községben is
vannak ingoványok.

Az Edelény környékén állítólag előforduló tőzeges telepek kétségesek.

A többi itt föl nem említett vármegyékből nem kaptunk értesítést.

c) Az északkeleti határszéli vármegyék: Zemplén, Ung,
Bereg, Ugocsa és Máramaros.

A beérkezett tagadó válaszoknak daczára alig hihető, hogy e nagy
területen fellápok nem volnának. Valószínűnek tartjuk, hogy e tekintetben
a hegység szorgos kikutatása eredménynyel járna. Ep úgy ki kellene ku¬
tatni a Bodrogköz- 1. Ott Pokorny szerint (i. h. 135. 1.) a ((Hosszúrét# nevű
mocsár legutóbb 5 négyzetmértföldnyi területet foglalt el; de azt is említi
Pokorny, hogy a Bodrogköz nagy részét már kiszárították és művelés alá
vették.

Pokorny szerint Karád felé Lukától keletre kezdődik a tulajdonképeni
lápvidék, melyen sok tiszta tó van és a homokbuczkák között nádasok és
lápok is elterülnek. Vannak köztük 3 — 6 lábnyi vastag, sokszor igen jó
tőzeget szolgáltató telepek. A tulajdonképi lápvidék a «Hétleánytó» mögött
van. Egy része ennek már Pokorny idejében állott mívelés alatt. Karcsa
mellett ismét van egy lápterület, de a telepek sokkal vékonyabbak és
szárazabbak mint a karádiak. Az egész vidék valaha nagy lápterület
lehetett.

Bereg vármegye, melynek a Tisza és a Latorcza között fekvő része
mintegy 24 négyzetmértföldnyi nagy tó fenekének tekinthető (Pokorny
i. h. 134. L), a Tisza szabályozása előtt vízzel volt elöntve és még most is
vannak ott mocsarak és ingó lápok. Nehány jelentékeny mocsár megmaradt

(259)

390

EURÓPA NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI TÉRKÉPE.

e területből; ilyen a Tarpa, Gulács, Hete, Jánd és Takos között fekvő leg¬
alább 500 holdnyi nagy zsombékos rét. A dédai határban fekvő rét
kb. 300 holdnyi nagy, többnyire lápos és valószínűleg tőzegtartalmú.
Ezen láp folytatása lehet a legányi és kászonyi határban fekvő több száz
holdnyi nagyságú, de már inkább zsombékos terület. Lejebb a hetyéni
bátyúi, lónyai erdőségek kisebb-nagyobb zsombékokkal telvék.

Nevezetes terület a Szermje-mocsár is, melynek nagysága legalább
30.000 hold. Ez a Kárpátok ágai által három oldalról befoglalt teknő
csak délen áll a síksággal összeköttetésben. E mocsár sem létezik már
eredetiségében és tőzegtartalmáról ép oly keveset tudunk, mint az előbbieké¬
ről. Pokorny (i. h. 135. 1.) említi még a Borsova mellett Komlóstól nyugatra
fekvő 400 holdnyi területű «Krula Loza» nevű ingó lápot, mely tőzegben
állítólag gazdag.

Ugocsa vármegyéből a tudósító csak a következőt írja : Ugocsa vár¬
megyének túl a tiszai járásában fekvő Akii, Halmi, Dabolcz község határá¬
ban léteznek síklápok, nádasok vagyis tőzegtelepek; hasonló, de kisebb
területeken S.-Ujhely, Verbőcz, Salánk, a Tiszán inneni járásban fekvő
községek határában ; hallomás szerint Alsó-Karasztó határában is volna.

Máramaros vármegyéből is csak egy jelentés érkezett be, mely
szerint Kalocsa-Imsádon 10 — 15 holdnyi nagy síkláp van, mely egészben
véve 50 cm vastag. Bészint rétnek, részint legelőnek használják.

EURÓPA NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI TÉRKÉPE.

Ezen a tudományra nézve oly fontos vállalat most már a megvalósulás stá¬
diumába lépett. Bőid. elnökünk, dr. Szabó József 1881 óta, mint mely évben a
Bolognában tartott Il-ik nemzetközi geológiai congressus a térkép elkészítésére
való előkészületekkel foglalkozott, az évek folyamán mindig értesítette társula¬
tunkat az ügy állásáról.* Fájdalom, hogy a sors nem engedte meg neki, megtenni
azt, a mit ma megtenni kötelességünknek tartunk.

Ugyanis van szerencsénk jelenteni, hogy Európa átnézetes gologiai térké¬
péből az első hat lap elkészült. Ezek az Ai, An, BI( Bn jegyű lapok, melyek
egy egészet képeznek, minthogy Grönland keleti partját, Izland szigetét és a
Far Öeri szigeteket foglalják magokban. A geológia kép, melyet e lapok szemünk
elé állítanak, rendkívül érdekes. Grönlandnak a glecserek nem borította partvi¬
déke a bazaltok óriási tömegét mutatja, mely vulkánikus takaró alól csak itt-ott
bukkan fel az őshegység.

A Civ és Div jegyű lapok magokba foglalják északnyugati és északi Európa

* V. ö. Földtani Közlöny, XIII. köt. 56. 1. — XIV. köt. 42. 1. — XV. köt.
91. 1. — XVI. köt. 17. 1. — XVII. köt. 46. 1. — XVHI. köt. 131. 1. — XX. köt. 103. 1
XXI. köt. 2. 1. — XXII. köt. 19. 1. — XXIII. köt. 36. 1. — XXIV. köt 41. 1.

(260)

KÖNYVISMERTETÉS.

391

egy részét Központi Kárpátjaink északi tövéig ; ugyanis Európa nagy negyedkori
területét, mely annak azoi és palaeozói magvákoz csatlakozik ; a kréta és a har¬
madkor mintegy lerakodási szárnyait alkotják az ősi hegység magvának.

A térkép mértéke 1 : 1 .500.000 és technikai kivitel tekintetében valóban
mintaszerűnek mondható. Igen örvendetes körülménynek mondhatjuk azt, hogy
magas kormányunk bőkezűsége folytán a térkép 50 példánya fog kiválóbb intéze¬
teink birtokába kerülni és ily módon teljesítheti feladatát, melyet teljesíteni hi¬
vatva van.

Szükségesnek tartjuk azonban arra is figyelmeztetni, hogy a kiadó czég oly
előnyös feltételek mellett bocsátja a piaczra, hogy az egész térkép megszerzése
szerény anyagi viszonyok közt élő szakembernek is lehetségessé tétetik. A mint a
térkép -bizottság ide mellékelt körleveléből kitűnik, a térkép aláírás utján 80 már¬
káért kapható, mely összegből a megfelelő részletfizetések az egyes fűzetek meg¬
jelenése alkalmával lefizethetők ; így az első már megjelent füzet ára 10 márka-
E kedvező fizetési feltételek azonban csak akkor érvényesek, ha az egész munkára
való aláírás 1895 julius 1-éig megtörtént. Ezen időponton túl a térképmű ára
1 10 márka lesz. a—

Traité des gites mineraux et métalliféres. Recherche, étude et condition
d’ exploitation des mineraux utiles. Description des principales mines
connues, usages et statistique des métaux. Cours de géologie appliquée
de l’École sUperieur des mines pár Ed. Fuchs et L. de Launay. Paris,
Librairie polytechnique Baudry és Cie. 1893.

Két vaskos és fényesen kiállított, az ásványfekhelyeket tárgyaló kötet fekszik
előttünk. E munka a föld majd valamennyi eddig ismert és értékesíthető ásvány¬
fekhelyeit tárgyalja és e terjedelmes anyagot az ásványok faja szerint taglalja;
melyek mindegyikét először jellemezve, használatát és statistikáját adván, az
egyes ásványelőfordulásokat geologiailag szétválasztja, országok szerint leírja és
a reá vonatkozó irodalmat elősorolja.

A kitűnő munka becsét lényegesen emelik a földtani térképek és a részben
színezett, geológiai és érczfekvőhelyeket ábrázoló szelvények.

A következőkben röviden bemutatjuk a megbeszélés tárgyát képező
anyag sorozatát: Szén (gyémánt, grafit, szénhydrogenek, földgáz, földolaj,
földkátrány, borostyán, földgyanta, bitumen és bitumenes kőzetek, aszfalt);
silicium ás különféle silicátok (homok, hegyi kristály, jaspis, achat, opál, csillám,
aszbeszt. fedöpala, topáz, gránát, különféle orosz drágakövek) ; bőr (bórsav, borax,
boracit) ; kéri (kén, pyrit) ; selen és tellur, chlor, jód, brom, fluor és foszfor
(phosphorit és apatit) ; nitrátok (salétrom) ; kálium (kálisók) ; lithium ; nátrium
(kősó, glauberit, szoda) ; calcium (mészkő, cementmész, litkographiai kő, már¬
vány, gipsz); magnesium (magnesit); bárium (súlypát) ; strontium ( strontianit,
cölestin) ; alumínium (bauxit és kryolith, korund, rubin, zaphir, smirgel, alunit,
kaolin és agyag) ; vas (a vaskőfekhelyek formátiok szerint).

(261)

392

KÖNYVISMERTETÉS.

Ezzel végződik a nagy 8-réttí 823 lapu első kötet. A második 1015 lapra
terjedő kötet tartalma a következő :

Mangan (manganércz általában); chrom (chromvasércz) ; nikkel (magnes-
kovandok, nikkelarsenitok) ; kobalt (kobaltérczek általában) ; vanadium ; titán;
ón (ónkő); biszmut (biszmut és biszmutérczek) ; wolfram ; molybdén; urán;
antimon (antimonit) ; arzén ; réz (nem érczek, hanem geológiai hasonlatosságok
szerint csoportosítva) ; zink ; higany (országok szerint rendezve) ; ezüst (u. m.
a réz csoportosítva) ; arany (szintén) ; platina és a vele együtt előforduló fémek.

Hogy a követett rendszer iránt még jobban tájékozódjunk, bemutatjuk a
rezet tárgyaló szakasz tartalmát. A réznek alkalmazása, ötvözeteinek felhasz¬
nálása, azoknak összetétele százalékban, a réznek sói ; termelési statistikája
(mennyiség és értéke), a rézérczek és rézfémek országok szerint rendezve 1880-tól
1890-ig Eszak-Amerika-, Spanyolország-, Portugál-, Német- és Oroszországra
vonatkozólag, még egyes területek szerint is részletezve ; Anglia, az Egyesült-
Államok és Francziaország réztermelése behatóan tárgyaltatik. A rézásványok
rövid jellemezése. A réznek keletkezése ; réztelérek eruptív kőzetben (Monté
Catini, Rocca Tederigki, Sestri, Levante, Monté Calvi, Ponté allé Lecckia,
Epidaure, la Prugne) ; rézérczfekvőkelyek az eruptív kőzetek érülésein (Ural,
Bogoslowski, Nisckni Tagilsk és Jekaterinenburg, Szerbia); réztelérek : rézkovand-
telérek quarzos teléranyaggal (Arizona, Anaconda, Burra-Burra, Namaqualand,
Wascligang, Kef-oum-Theboul, Telemark, Kupferberg, Yal Trombia, Sabbia
és Sassina), rézkovand és siderit (Kitzbückl, Kupferplatten, Mitterberg, Kot-
terback, Szlovinka); réztartalmú pyritek Faklun, Böraas. Foldal, Yigsnás, Rio-
Tinto, Tkarsis stb., San-Domingos, Agordo); fekete rézokra- telérek (Sierra
Nevada, Algír, Kresevo, Prozor, Kleinkogel) ; termésréz a Felső tó mellett ; rézércz¬
fekvőkelyek üledékes kőzetekben (Rammelsberg, réztartalmú homokkő Orosz¬
országban, Csehországban, Bolíviában, Mansfeldi, Frankenburgi és Bieri réz¬
pala) ; az ólom és réztartalmú homokkő St.-Aruold-ról (Kaukasus és Boleo).

Ezen tájékoztatás eléggé bizonyítja azt, hogy az előttünk fekvő munka nem
egy általános névtára az ásványfekhelyeknek, hanem inkább egy, az értékesíthető
ásványoknak a chemiai elemek szerint, bizonyos geológiai hasonlatosságok alapján
osztályozott leírása akar lenni, úgyszólván az ásványfekvőhelyek geográfiája,
melyek határai nem politikaiak, hanem mineralogiaiak és alárendelten geo¬
lógiaiak.

Szerzők megkisérlették itt-ott egy ilyen osztályra nézve, tehát a legszűkebb
keretben általános szemponthoz jutni ; a szakembernek igen bő anyagot nyújtanak,
egy nélkülözhetlen segédkönyvet, de nem tankönyvet. Ez korántsem akar azon¬
ban szemrehányás lenni és e dicséretes munkát a Dana «System of Minera-
logy»-val hasonlíthatjuk össze, mely tudva lévőén a részletes mineralogia legjobb
kézikönyve és mely az általános részt szintén egészen mellékesen tárgyalja.
Abban sem lehet szemrehányás, ha konstatálnunk kell, hogy a szakirodalom egy
tekintélyes, különösen hazánkra vonatkozó része figyelmen kívül maradt, ez
minden emberi működés gyarlóságában rejlik, továbbá részint a könyvtárak
sajnálatraméltó hiányosságában és részben abban is, hogy az ásványfekvőhelyek
tana egészen az utolsó időkig központi orgánumot nélkülözött, mely u. m. a

(262)

TÁRSULATI ÜGYEK.

393

«Neues Jahrbucli für Mineralogie# különösen oda törekednék, liogy irodalmi
ismertetéseiben a lehető legnagyobb tökéletességig vigye.*

E terjedelmes munka nagy becsét elismerve, az ásványfekvőhelyeket illető¬
leg e könyvet mint fölkeresésre alkalmas művet nem ajánlhatjuk eléggé a szak¬
közönség figyelmébe. Gezell Sándor.

TÁRSULATI ÜGYEK.

VI. SZAKÜLÉS 1894 NOVEMBER 7-ÉN.

Elnök : Böckh János.

Az elnök megnyitván az ülést, a titkár jelenti, hogy lovag dr. Herich Károly
nyug. m. kir. min. osztálytanácsos, a társulat örökítő és egy időben vál. tagja f. évi
szeptember 1-én meghalt, mit a jelen volt tagok szomorúan vettek tudomásul.

Az előadásokat megkezdte :

1. Dr. Szádeczky Gyula, a ki «a szobi Ságh-hegy andesitjeinek kőzetzárvá¬
nyain- ról értekezett. Előadó bevezetésül röviden ismertette a zárványokat tartal¬
mazó kőzet települési viszonyait. A legtöbb zárványt diónagyságú cordierit-gnájsz
darabok alkotják, a melyek teljesen bele vannak olvadva az andesit anyagába.
Legfeltűnőbbek e zárványokban a sok és szép kifejlődésű korundok, nagyobbak,
de kevésbbé jó megtartásúak az andalusit és cordierit ; ezeken kívül még silli-
manitot, gránátot, plconastot, apatitot és magnetitot ismerhetett fel az előadó.
Vannak szemcsés-gránitos szövetű világos szürke kőzetzárványok is, a melyek
dioritnak bizonyultak, ezekben quarz és sok szemcsés calcit volt felismerhető.

2. Francé Rezső a « kolozsvári lignit diatomacea-florájá»-ró\ értekezett.
Előadó ezen barnaszén mikroszkopos vizsgálatakor ebben 10 diatomacea, 3 pro¬
tozoa kova, illetve mészhéjait és szivacs spiculumokat constatált, a melyek mind
recens fajokhoz tartoznak. Ezen eredmény megerősíti a kérdéses lignit makrosz¬
kópos zárványaiból vonható ama következtetést és bebizonyítja azt, hogy a lelet¬
hely a diluvialis korban, egy növénydús, állandó édesvízi mocsár volt.

3. Kalecsinszky Sándor vál. tag bemutatta dr. Bittó Béla dolgozatát :
« Nehány magyarországi szén analysise.» A munkában negyven és egynéhány
szén elemzési eredménye van közölve, s a caloriák is kiszámítva ; a szerző a
nyert eredményeit száraz anyagra is átszámította.

4. Dr. Staub Móricz titkár bemutatta dr. Traxler László r. tag dolgozatát
«a hévízi tó iszapjának spongio Htjairól. » A szerző az iszapot megvizsgálván, úgy
találta, hogy éppen oly gazdag spiculákban, mint a Balaton iszapja. Felismerte

* Nem érthetünk egyet a t. referens igazoló szavaival ; a ki mint tudományos
író akar szerepelni, az ismerje jól tudománya irodalmát; annál inkább kell ezt
ilyen compiláló munkáktól követelni. Hazánk csak elég tekintélyes helyet foglalna
ebben el. Szerk.

(263)

394

TÁRSULATI ÜGYEK.

benne az Ephydatia fluviatilis Lbkn. sp. amphidiscusait, de talált benne olyan
gemmnlatűket is, amelyek a Spongilla fragilis Leyd. gemmulatűihez hasonlók, de
ezektől abban különböznek, hogy gyakran tompa szög alatt kétszer meg vannak
hajtva és úgy látszik, egy eddig ismeretlen fajhoz tartozhatnak. Vannak továbbá
ebben az iszapban nagy sima s mindkét végükön tompa skelettűk, melyek némely
trópusi faj spiculáihoz hasonlítanak ; de dr. Traxler nem tekinti kizártnak azt,
hogy e tűk talán a Spongilla fragilis és Ephydatia fluviatilis- hoz tartoznak, de
a víz állandó magas hőfoka (az évszak szerint 26 — 30° C) mellett változtak el.

5. Dr. Staub Móricz titkár ismertette A. G. Nathorst : « Zűr fossilen Flóra
dér Polarlandem czímtí munka első füzetét, figyelmeztetve a munka nagy jelen¬
tőségére, a mennyiben ebben szerző nemcsak Heer régebbi meghatározásait revi-
diálhatta és kiigazíthatta, de újabb leletek által is az arktikus vidékek paláozoos
flóráját jobban megvilágíthatta. Az ismertetett munka a Spitzbergák devon és
alsó carbon, a Medve sziget alsó carbon és Novaja-Semlaja devon flórája leirását
tartalmazza.

VII. SZAKÜLÉS 1894 DECZEMBER 5-ÉN.

Elnök : T. Roth Lajos.

A társulat alelnökének Böckh JÁNOs-nak gyöngélkedése miatt T. Roth Lajos
v. tag foglalja el az elnöki széket.

Előadások :

1. Dr. Schmidt Sándor « néhány geológiai műszert és eljárást » ismertet,
bemutatva egyúttal az illető készülékeket.

a) Az Abney féle nivelláló készülék minden segédeszköz és állvány nélkül
használható nemcsak a vízszintes síkban fekvő pontok kitűzésére, az elevatioszög
meghatározására stb., hanem mint klinometer is. Könnyen kezelhető és a geoló¬
gus czéljainak az előadó szerint teljesen megfelelő műszer.

b) A prismás compass- nál a mágnestű a fokbeosztással összekötve azzal
együtt mozog ; a beállítás egy teljesen reflectáló prisma és egy diopter segélyével
egyszerre történik, a miért is a világtájhoz szabott helyzet gyorsan és a geológus
czéljainak megfelelő biztosan leolvasható.

c) Egy parallelogram alakban készült egyenes transporteur, melynek egyik
lapján a fokbeosztás, a másikon a gyakorlati geolog és bányásznak szolgáló táblá¬
zatok vannak.

d) Groth Pál müncheni egyetemi tanár construálta készülék, mely a kris¬
tályoptikai és petrographiai vizsgálatoknál igen czélszerűen használható segédesz¬
köz ; ezzel ugyanis, ismerve a kristályok optikai orientálását, a kioltási irányokat
bármely tetszés szerinti lapra egy bizonyos élhez grafikai utón gyorsan megszer¬
keszthetjük, mit annak előtte csak hosszadalmas számítás útján tudhattunk meg.

Az előadottakra L. Lóczy Lajos megjegyzi, hogy a németországi klinometerek
pontosság tekintetében felülmúlják az ABNEY-félét, míg a magasság mérések az
aneroid segélyével biztosabban végezhetők. A prismás compassok Németországban

(264)

TÁRSULATI ÜGYEK.

395

«smalkaldeni compassok# neve alatt már régebben ismeretesek, hiányuk az, hogy
velők rétegcsapást mérni nem lehet.

Halaváts Gyula megjegyzi, hogy a közönséges geológiai felvételeknél nem
ritkán különböző zavaró okoknál fogva nagy pontosság nem érhető el, s ilyenkor
a közönséges bányászati compass a legjobb ; ellenben a nagyobb pontosságú bánya¬
eszközökhöz stativumok okvetlenül szükségesek.

2. Dr. Staub Móricz e. titkár ismerteti :

a) dr. Félix János: « Geológiai utijegyzetek Észak- AmerikábóU czímű dol¬
gozatát. Az útvonal New-Yorktól kiindulva Canadán keresztül Californiáig veze¬
tett. Félix a keleti Bocky Mountains üledékes rétegeit újból osztályozta ; a hegy¬
ség e részének bejárására és tanulmányozására legalkalmasabbnak bizonyult Banff
vasúti állomás, a mely dr. Félix szerint egy széles beszakadási völgyben fekszik.
A leírások további tárgyait különösen a Mt. Tacoma vulkán megmászása, végre a
Mt. Adams és Mt. Hellens vulkáni kitörései képezték.

b) Dr. Hollós László: « a belga ivoir gránit sirkőrőh czímű dolgozatát.
Újabban a kecskeméti sírkertben egy feketés szürke szép követ gyakrabban alkal¬
maznak. Ezt egy szegedi ezég « belga ivoir gránit# név alatt aránylag olcsón szál¬
lítja. Dr. Hollós a követ megvizsgálván, kiderítette, hogy a kő nem egyéb, mint
bitumen tartalmú márvány, melynek ára fölülmúlja igazi értékét.

c) a Európa nemzetközi geológiai térképének » eddig megjelent 6 lapját.
(Lásd a 390 (260) lapon).

Az 1894 november hó 7 -én tartott választmányi ülésen a folyó ügyek elinté¬
zése után az első titkár jelenti, hogy a boldogult elnök, dr. Szabó József hagyaté¬
kából az örökösök által a társulatnak ajándékozott könyvek a m. kir. földtani
intézet könyvtárában helyeztettek el. Az e. titkár mint pénztáros bemutatja a
f. év második és harmadik negyedére vonatkozó pénztári jelentéseket.

Beérkezett ajándékkönyvek :

Minerva 1894. II. Nr. 1. — M. Miess : XVII. Jahresbericht dér Gewerbe-
scliule zu Bistritz. — J. Félix : Untersuchungen über fossile Hölzer. — A. Krum-
holtz : Kossuth-Platz und Kossuth-Monument. — J. Noth: Bolirungen in Ungarn
und in Műiden dér Petroleumzone Galiziens. — A m. kir. József-Műegyetem
könyvtárának czímjegyzéke 2. kiadás. — Értesítő, az erdélyi museumegylet. 1894.
XIX. 3. és 4. füzet. — Mittheilungen des Vereins für Erdkunde in Leipzig, 1893. —
50 — -60. Jahresbericht des Vereins für Naturkunde in Mannheim. — Tliátigkeits-
beiichtdes naturwissenschaftliclien Vereins in Aussig, für 1887 — 1893. — Bolletin
dél Instit. geografi. Argentína, 1894. Tóm. XV. 1 — 4

Az 1894 deczember hó 5-én tartott választmányi ülésen az e. titkár üdvö¬
zölvén a választmány nevében T. Both Lajos-í, a m. kir. földtani intézet főgeolo-
gusát, a kit 0 Felsége a főbányatanácsosi czímmel tüntetett ki, jelentést tesz
továbbá az európai nemzetközi geológiai térképről és Magyarország a társulat
által kiadandó geológiai térképéről ; végül bemutatta a pénztár kezelésére és vizs¬
gálatára szolgáló utasítást és az 1895. évre szóló ülésrendet.

(265)

39C

JELENTÉS A M. KIK. FÖLDTANI INTÉZETBŐL.

JELENTÉS A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL.

A m. kir. földtani intézet 1894-ik évi fölvételi programmját már annak idején
közöltük,* mostan még az intézet körén belüli eseményekről és tevékenységének
egy részéről emlékezünk meg.

Az intézet személyi ügyeinél először is két örvendetes eseményt említhe¬
tünk fel. Telegdi Bóth Lajos főgeologusnak, az intézet egyik legrégibb tagjának,
0 Felsége [a király legkegyelmesebben a föbányatanácsosi czímet és jelleget ado¬
mányozta ; a magyar törvényhozás pedig az intézet szakszemélyzetének eddigi
igen is mostoha díjazását tekintetbe véve, járandóságait fölemelte.

Adda Kálmán selmeczbányai m. kir. bányászati és erdészeti akadémiai
tanársegéd az intézethez, elhunyt Dr. Primics György helyére, -ik segédgeologus-
nak; Treitz Péter agronomgeologus pedig 3-ik segédgeologusnak neveztetett ki.

Dr. Szontagh Tamás osztálygeologus semsei Semsey Andor úr megbizásából,
minister úr ő Excellentiájának engedelmével a külföldön nagyobb tanulmány¬
útat tett.

Báró Leithner Antal nyug. m. kir. ministeri tanácsost, hazai bányászatunk
érdemes nestorát, 80-ik évfordulójának alkalmával az intézeti igazgatóság írásban
üdvözölte.

Dr. Schafarzik Ferencz osztálygeologus a Széchenyi Béla gróf úrtól kelet¬
ázsiai útjának tudományos eredménye czírnű munkája Ill-ik, Lóczy Lajos által
megírt geológiai szakaszának németre fordításáért kapott 1000 frt tiszteletdíjat,
a m. kir. földtani intézet tagjai javára alapítványúl letette.**

Dr. Primics György elhunyt intézeti tag síremlékére összesen 337 frt gyűlt
egybe, a mihez a Nagyméltóságú Földmivelésügyi m. kir. Ministerium 100 írttal,
kartársai, barátai és tisztelői pedig 237 írttal járultak.

A m. kir. földtani intézet ez évnek folyamán a következő kiadványokat
tette közzé :

1. A m. kir. földtani intézet évkönyvének X. kötetében;

«Harmadkori kövületek Krapina és Badoboj környékének széntartalmú
mioczénképződményeiből és az úgynevezett Aquitaniai emelet geológiai helyzeté¬
ről » FüCHS TlVADAR-tÓl.

«Az Erdélyrészi medeneze harmadkori képződményei.# I. rész Palaeogen
csoport. Dr. Koch ANTAL-tól. Évkönyv XI. kötet.

* V. ö. Földtani Közlöny XXIV. köt. 222. 1.

** V. ö. Földtani Közlöny. XXIV. köt. 220. 1.

(266)

JELENTÉS A M KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL.

397

«Adatok az Iza völgye felső szakasza geológiai viszonyainak ismeretéhez,
különös tekintettel az ottani petróleum tartalmú lerakódásokra.)) Böckh JÁNos-tól.

«A Debreczeni m. kir. gazdasági tanintézet földje.* Inkey BÉLÁ-tól.

2. Magyarázatok a magyar korona országainak részletes földtani térképéhez :

«Máramaros-Sziget vidéke.* Földtanilag fölvette Dr. Hofmann Károly és

Dr. Posewitz Tivadar. A magyarázatokat írta Dr. Posewitz Tivadar.

3. A m. kir. földtani intézet évi jelentése 1893. évről.

Artézi kútfúrások ügyében az intézet tagjai, helyszíni szemle alapján, szak-
véleményeket dolgoztak ki a következő községek, testületek és magánosok részére.
Ada (Bács m.) ; Nyitra város honvédlaktanya udvarán ; Rékás (Temes m.) ; Keszt¬
hely város (Zalam.); Új-Bessenyő; Nagy-Jécsa (Torontál m.) ; Szob-Szt.-Péter
(Torontál m.); Siklós nagyközség (Baranya m.) ; Jász-Nagykún-Szölnok m.; Pécsi
m. kir. honvéd sátortábor; Jósika Samu báró (Szurdok); Kis-Czell (Vas m.) ; Gre-
benácz (Temes m.) ; Plosicz (Temes m.); Jászberény m. kir. honvédlaktanya ; Kon¬
doros (Békés m.); Gödöllői korona uradalom ; Felső-Bánya (Szathmár m.) ; Jász-
Dózsa (J. N. K.-Szolnok m.) ; Deliblatz ; Merczifalva (Temes m.) ; Öblő (Vas m.) ;
Duna-Földvár ; Szapáryfalva (Krassó- Szörény m.) ; Hódmező-Vásárliely; Tasnád.

Helyszíni tanulmányozás után szakvéleményeket dolgoztak ki az intézet
tagjai még a következő esetekben. A Breznóbányai hegycsuszamlásnál, a Govosdiai
kőbányaügyben, a Lubochnai nyaralótelep talajviszonyairól, a Fruskagorai kőbá¬
nyaügyben, Jegenyefürdő vaslápsótelep megvizsgálásáról, Nagy-Becskerek székes
talajáról, a Budapesti petroleumgyárak talaj fertőzéséről. Az intézeti igazgató liosz-
szasabban tanulmányozta a m. kir. pénzügyministerium megkeresésére a felső
garam vidéki szénelőfordulásokat.

Geológiai szempontokból tanulmányoztatott Szeged sz. kir. város vízellátási
tervezete. Az ásványos vizű források védőterülete kérdéseinél : a harkányi, bártfai,
kászon-Jakabfalvi, gyűgyi, Budapest-császárfürdői, czigelkai, szliácsi, sutinskói
szakvéleményekre és bányakapitánysági javaslatokra tett az intézet a földművelés-
ügyi m. kir. Minister úrhoz irásbani szakjelentést és fölterjesztést.

Az intézet két tagja hozzáfogott az országos részletes fölvételek után Buda¬
pest és környékének újabb geológiai kiegészítő felvételéhez.

A m. kir. államvasutak igazgatóságának megkeresésére az intézet egyik
tagja a nyomjelzést Sepsi-Szt.- György — Gghymesi székely vasútvonal geológiai
fölvételével és az erre vonatkozó véleményes jelentéssel hosszabb ideig foglalkozott.

A m. kir. pénzügyminister úr megkeresésére, a mint ezt már az országos rész¬
letes fölvételi tervezet ismertetésénél is fölemlítettük, a hazai petroleumos teriile-
letek részletes geológiai tanulmányozását és fölvételét, Sósmező-Ojtoz szoros,
Zsibó, Mátra-Recsk és Kőrösmező környékén az intézeti igazgató és két tag
folytatta.

Az intézeti múzeumot ajándékaikkal gyarapították :

Semsei Semsey Andor úr a m. kir. intézet nagyérdemű belső munkatársa,
l.norvégiai Cervus alces koponyával, ursus, hyena és equus maradványokkal;

(267)

398

JELENTÉS A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETRŐL.

2 drb 21 gr. nehéz vöröspataki aranykristály- csoporttal és termésarany telér-
darabbal; szerbiai ásványokkal és számos külföldi csiszolt és formált minta
kőkoczkával és lappal ; Dr. E. Bőse Münchenben Rhynckonellina Zitteli Böse-
példányokkal. Székely-Udvarhelyi m. kir. államépítészeti hivatal : ó-alluvialis
emlősállatok maradványaival. Ambrózy Béla kir. főmérnök, beocsini Rhinoceros
fogakkal ; Kovács János Kaposvárott, Rhinoceros és Elephas csontrészekkel ;
L. Lóczy Lajos egyet. ny. r. tanár, becses ősemlős maradványokkal ; Örvény János
Lóczy tanár közvetítésével szintén ősemlős maradványokkal ; Böckh Hugó sóskúti
Halitlierium csontokkal ; Horváth Géza a rovartani állomás főnöke, franczia-
országi kövületekkel ; Hopp Ferencz világutazó dr. Schafarzik útján, Hawaii
szigeten a Kilauea kráterében gyűjtött lávadarabokkal ; Hofmann Rafael bánya¬
igazgató Bécsben, lupényi Rafael tárnái földkátránynyal ; Lechner N. János utódai
gőztéglagyár-tulajdonosok Kőbányán, igen szép hal-lenyomattal; Adda Kálmán,
eisenerzi Aragonittal; Günther S., Boucha (Szászország) 2 drb mintakoczkával ;
Karlsbad város főpolgármesteri hivatala, több csiszolt Aragonittal és mintakocz¬
kával ; Jancsó Dezső nagyváradi ügyvéd, 6 drb igen szép vaskohi (Biharmegyei)
mintakőzet koczkával ; Kepes Sándor sziny érváraljai kőiparos, minta kőkoczkák-
kal ; Janku János gör. keleti lelkész, botesti aranynyal és Tetraedrittel ; Makó
város fúrópróbákkal.

Az intézet iskolagyűjteményeit gyarapították: a « Magyar Aszfalt részvény-
társaság ; az Osztrák-magyar államvasúttársaság és a m. kir. bányageologiai osz¬
tály Selmeezbányán.

Az intézeti térképtárnak a kereskedelemügyi m. kir. minister úr a magyar
korona országainak posta- és távirdai térképét küldte meg.

Viszont a m. kir. földtani intézet több iskolát látott el rendszeres kőzettani
gyűjteménynyel.

A chémiai intézet részére a földmivelésügyi m. kir. minister úr kegyes enge¬
délyezése folytán 1200 frankon egy Berthelot-Mahler-féle Caloriméter teljes fel¬
szereléssel vétetett.

(268)

SUPPLEMENT

2UM

FÖLDTANI KÖZLÖNY

XXIV. BÁND. 1894 NOVEMBER— DEZEMBER. 11-12. HEFT.

MINERALOGISCHE MITTHEILÜNGEN.

Von

Dr. Kakl Zimányi.1 2

(Mit Tafel VI.)

1. Quarz von Tolcsva im Comitate Zemplén.

Dér kgl. ung. Sectionsgeologe Herr Dr. Franz Schafarzik sammelte im
Jalire 1892 auf dem Tér-Berge bei Tolcsva einige Exemplare von sphároli-
thischem Lithoidit. Das Gestein ist violettgrau, aber nicht gleichförmig
gefárbt, indem lichtere und dunklere Partién bandartig abwechseln und
auch rostbraune Flecken ziemlich dicht bemerkbar sind. Die wasser-
klaren, kurzprismatischen Quarzkrystalle sind an den Wanden dér 5 — 10
mm im Durchmesser erreichenden Hoblráume angewachsen; zuweilen
geht die gelblich braune Farbung dieser Wánde auch auf die Krystalle über.
Herr Dr. F. Schafarzik hatte die Güte mir einige Handstücke zűr genaue-
ren Untersuchung dieses Quarzes zu übergeben.

Schon Beudant 2 erwáhnt den Quarz, welcher in Hohlráumen dér
trachytischen Gesteine in dér Umgebung von Tolcsva vorkommt. Derselbe
zeichnet sich durch die besondere Entwickelung seiner Combination aus,
welche durch ihre Einfachheit und Seltenheit dér Formen besonders
bemerkbar ist. Es ist nicht ohne Interessé zu erwáhnen, dass sowohl
hinsichtlich dér Combination, wie auch ihrer einzelnen Formen sehr áhnliche
Quarze schon von mehreren Localitáten beschrieben wurden, woraus die
grössere oder geringere Aehnlichkeit des Vorkommens ersichtlich ist.

Aehnlich entwickelte Quarzkrystalle beschrieb vöm Rath,3 aus dem Per-
lenhardter Sanidin-Trachyt, ebenso aus den sphárolithischen Rhyolithen
von Bartos-Lehotka,4 * 6 Osann 5 aus den Sanidiniten von SaoMiguel (Azoren),

1 Vorgetragen in dér Sitzung vöm 4. April 1894.

2 Voyage min. et géol. en Hongrie. Paris 1822, T. II. pag. 208.

s Zeitsclrr. d. deutscli. geol. Ges. 1875. XXVII. pag. 330.

4 Sitzungsber. d. Niederrliein. Ges. f. Natúr- und Heilk. Bonn, 3. Dee. 1877.

pag. 296.

6 N. Jakrb. f. Min. 1888. I. pag. 223.

[131]

400

DS K. ZIMÁNYI :

schliesslich Iddings und Penfield 1 aus den hohlen Sphárolithen von Wyo-
ming. Dér nicht sehr reichlicli vorkommende Quarz ist vorwiegend kurz
prismatisch, und hat eine Dimension vöm 1 — 3 mm. Neben dem Grund-
rhomboéder ist x (3032) f R auch gut entwickelt, jedoch nicht vorwaltend;
weder aus dem Grössenverkáltnisse, nocli aus dér Oberflachenbeschaffenheit
dér Rhomboederfláchen konnte mán es entscheiden, ob dieselben positiv
oder negatív sind, immer sind dieselben glatt und glánzend, und bilden
am freien Ende dér Krystalle eine sechsseitige Pyramide. Oft kommt eine
schmale, glanzende Flache als schiefe Abstumpfung dér Kanté [3032 . 0332],
jedoch mit parallelen Kantén vor.

Die Eláchen von ? R sind gewöhnlich vollkommen glatt, selten in
horizontaler Richtung zárt gerieft. Diese steile Form wurde an den Quarzen
von Perlenhardt und Bartos-Lehotka, ebenso an den durch vöm Rath1 2
und Gill3 4 so ausführlich beschriebenen práchtigen Quarzkrystallen von
Nord-Carolina beobachtet. An jedem dér untersuchten Krystalle war dieses
Rhomboeder entwickelt, jedoch konnte ich den positiven, oder negativen
Charakter dér Form ohne weiteres nicht entscheiden. In zwei Krystallen
konnte ich über diesem Rhomboeder noch zwei stumpfere beobachten; das
eine x(7075) = \ R fand zuerst Cathrein 4 an dem Zillerthaler Amethyst,
das andere x (13. 0. 13. 9) = ^R charakterisiert den Quarz von Bartos-
Lehotka. Zu diesem letzteren steht sehr nahe das Rhomboeder x (10. 0. TÖ. 7)
— ~ R, welches Pennfield 5 an den Quarzen von Wyoming fand ; diese
Form dürfte jedoch auch als -R zu betrachten sein, da die gemessenen
Winkelwerthe náher den theoretischen Werthen dieser, als von “R liegen.
Wie mán aus dér folgenden klemen Tabelle entnelimen kann, ist die Lage
dieser Rhomboeder ziemlich nahe zu einander.

calc.

. 7075

= 8°

52'

.10.0.10.7 = 9

19

.13.0.13.9= 9

37

. 3032

= 10

31

Die schwachen Reflexe dieser Formen waren von genügender Schárfe
um das Symbol zu berechnen.

Die Prismenfláchen zeigen die gewöhnliche Streifung, einzelne sind
sogar gekrümmt in Folge dér zahlreichen steilen, aber sehr schmalen

1 Americ. Joum. Se. 1891. XLII. pag. 42 — 45.

2 Zeitschr. f. Kryst. 1885. X. pag. 156 und 475 ; 1887. XII. pag. 453. — Sitz.ungs-
ber. d. Niederrhein. Ges. für Natúr- und Heilk. Bonn, 1885. pag. 235.

8 Zeitsclir. f. Kryst. 1894. XXII. pag. 97.

4 Zeitschr. f. Kryst. 1890. XVII. pag. 20.

6 L. c. pag. 45.

[132]

MINERALOGISCHE MITTHEILUNGEN.

401

Rhomboederflácben ; von den vielen Reflexen war einer ziemlicb constant,
und die Messungen differirten auch nicht zu sehr von einander. Aus dér
gemessenen Neigung berechnet sich das Symbol x (0.11.IT.1) = — 11 R,
welcbe Form ich nicbt blos in oscillatoriscber Combination mit dem Prisma,
sondern zuweilen mit breiteren, jedocb gerieften Flácben beobacbtete. Das
entsprecbende positive Rhomboeder x (11. 0. TI. 1) wurde als Streifung
an den Prismenfláchen dér sulzbacber Krystalle 1 2 3 4 * als fraglicbe Form
beobacbtet.

Das Trapezoeder

wurde an fünf Krystallen mit je einer voll-

kommen glatten und glánzenden, kleinen Fláche beobacbtet, es stumpft
mit parallelen Kantén, jedocb schief, die Combinationskante [3032.0332].
Diese Form liegt in den Zonen [0110 . lOll — 101] und [3032 . 0332 - 223]^
dieselbe ist eine dér nicht besonders haufigen oberen Trapezoeder des
Quarzes. Des Cloizeaux 2 entdeckte dieses Trapezoeder an den Quarzen
von Traversella nnd Brasilien. Die Fláche ist an einigen Krystallen nacb
recbts, an anderen nach links geneigt ; diese Form fand auch vöm Rath,
Osann und Pennfield an den Quarzkrystallen von Bartos-Lebotka, Sao
Miguel und Wyoming ebenfalls mit kleinen untergeordneten Flácben;

S p 3
2 X 2

den Quarzen von N. Carolina8 verleiht die Form L =

4

als berr-

schende Endigung einen merkwürdigen Habitus. Als recbtes und linkes
Trapezoeder kommt diese Form nach Molengraaff’s 4 Beobachtung auch
unter den natürlicben Aetzflachen vor. Um die etwaige Zwillingsver-
wachsung und den naberen krystallograpbiscben Charakter dieser Quarze
zu erkennen, babé icb drei Krystalle mit Fluorsáure geaetzt. Die Flácben
waren nacb dem Aetzversuche nicbt zu sehr angegriffen und bebielten nocb
immer iliren Glasglanz, jedocb mit einfacher Loupe sah mán genau, dass
die Flácben und Kantén geaetzt waren.

1. Krystall. Von den fünf terminálén Rhomboederflácben waren drei
gut ausgebildet, von den übrigen sah mán nur einen sehr kleinen Tbeil ; naeh
dér Form dér Aetzfiguren sind es positive Rbomboeder, ihre Stellung zeigt den
recbten Krystall an. Aebnlicbe Aetzfiguren entstanden an den drei Flácben
von x (3032) = | R, nur waren die nacb links gerichteten spitzen Winkel
dér Dreiecke noch kleiner. An den stark gerieften Prismenfláchen sáli mán
keine Aetzfiguren ; das Trapezoeder war nicbt vorbanden. Aus diesem ist

1 Groth : Mineraliensammliing d. Kais.-Wilk.-Univ. Strassburg. Strassburg, 1878
pag. 96.

2 Mémoire 8. 1. cristal. et 1. struct. etc. — Mémoires de l’Acad. Paris, 1858
pag. 456 et pag. 482. Pl. II. Fig. 59 und Fig. 60.

3 Zeitschr. f. Kryst. 1885. X. pag. 163. und 1894. XXII. pag. 103.

4 Zeitschr. f. Kryst. 1888. XIV. pag. 200.

Földtani Közlöny, XXIV. köt. 1894. [133]

402

DE K. ZIMÁNYI :

ersichtlich, dass dér Krystall ein dauphinéer rechter Zwilling sei, an dem
die negativen Rhomboéderfláchen nicbt zűr Entwickclung gelangten.

2. Krystall. Wie aus den Aetzversucben hervorging, war dieser Krystall
nacb dem daupbinéer Gesetze aus zwei linken Individuen zusammengesetzt.
Fig. 3 ist ein scbematisches Bild des geíetzten Krystalls.

Sowohl an dem Grundrbomboéder, wie an dem steileren habén die Aetz-
figuren eine und dieselbe Richtung; an zwei Flácben waren die scbief gerich-
teten Aetzfiguren des negativen Rbomboeders sicbtbar, und an einern glatteren
Theil einer Prismenfláche einige von scbief- viereckiger Form (Fig. 4), wie
solche Molengraaff * ausfiihrlick beschrieb. An dér klemen Trapezoéder-
fláche entstand eine scbief gerichtete, sebr feine Streifung, welche mit dér
Kanté (L . r = 2132 . 10T 1) einen sebr stumpfen Winkel einschliesst. Aus
dér Lage dieser 17° 23' messenden Kanté gebt hervor, dass es ein recbtes
Trapezoeder ist, da es aber an einem linken Krystall zűr Entwickelung

S p 8

kam, ist es eine negative rechte Form xx (32T2) = — 2— - r.

Dér 7. Krystall ist ebenfalls ein aus zwei rechten Individuen gebil-
deter daupbinéer Zwilling; die Trapezfláche gehört einer negatív linken

3 p 3

Form an xx (1232) = — — ^ - 1. Wie aus Fig. 7 ersichtlich ist, babén die

Aetzfiguren dieselbe Form, aber eine andere Stellung als bei dem vorigen
Krystall.

Fig. 2 und 6 stellt den 2-ten und 7-ten Krystall möglichst naturgetreu
dar; in Fig. 1 und Fig. 5 ist ein linker und rechter einfacher Krystall
abgebildet in Combination mit einem negatív rechten, beziebungsweise
linken Trapezoeder. — Sámmtliche an diesem Quarz beobachteten 9 Flácben
sind auf S. 363(233) des magyariseben Textes unter [1] angefübrt. Die nega¬
tive Form a = (0332) — | R záhlte ich nicbt auf, da die Aetzfiguren des
steilen Rbomboeders an den drei untersuchten Krystallen eine gleicbe Form
und dieselbe Stellung batten.

Die Messungen ergaben die auf S. 264 (234) des magyariseben Textes
unter [2] zusammengestellte Werthe; in dér zweiten Kolonne sind die
Grenzwerthe unter n die Zabl dér gemessenen Kantén angegeben.

2. Hemimorphit von Moravicza im Comitate Krassó-Szörény.

Das Handstück, an welcbem dér Hemimorphit sich vorfindet, rübrt von
den Halden dér Theresia-G rube her. lm Inneren eines körnigen Magnetits
findet sicb bláttriger Eisenglimmer, brauner, bláttriger Sphalerit und sebr
foinkömiger. mattglánzender Galenit; in 10 — 15 mm im Durcbmesser

* ZeitBcbr. f. Kryst. 1888. XIV. pag. 187. Taf. II. Fig. 14 und 15.

[134]

MINERALOGISCHE MITTHEILUNGEN.

403

erreichenden Hohlráumen sitzt auf dem Sphalerit Hernimorphit in Gesell-
schaft kleiner Quarzkrystalle. Die sehr dünnen und lángén Hemimorphit-
krystalle sind farblos, oder weiss, und sind garbenförmig, oder mehr-weniger
radiár an einander geordnet. Zuweilen sind die Krystalle mit beiden Enden
an die Wand dér Hoklráume angewachsen, in welchem Fali nur die Fláchen
dér Prismenzone zűr Entwickelung gelangten ; das frei ausgebildete Ende
dér Krystalle ist das analógé, da an diesem das Dorna t = (301) 3 P oo vor-
kommt, welche Form bisber nur an dem analógén Pol dér Krystalle bekannt
ist. Die sehr dünnen, nack dér Vertical-Axe gestreckten Krystalle erreichen
eine Lángé von 3 — 5 mm, eine Breite von 0,8 — 1,2 mm, und eine Dicke
von 0,1- — 0,3 mm. Die lierrschende Lángsfláche b . (010) ist vertical gestreift
in Folge dér oscillatorischen Combination mit verschiedenen, aber unbe-
stimmbaren Prismenfláchen.

Beobachtete Formen sind: b= (010) ooPoo, c=(001)0P, m =
(110) ooP, e = (011)P oo, s = (101) P oo, t = (301) 3Poo.

Die Prismenfláchen sind schmal aber glánzend, die terminálén Flachen
sind sehr glánzend und spiegeln gut, t . (301) ist gewöhnlich vorherrscliend
(Fig. 8), die Basis c. (001) ist sehr kiéin, nur zuweilen etwas grösser(Fig. 9),
aber matt. Die Messung gab die auf S. 365 (235) des magyarischen Textes
unter [3] zusammengestellten Winkelwerthe.

3. Calcit von Tajova im Comitate Zólyom.

Dieser Calcit findet sich im grauen Thon mit dem bekannten krystal-
lisirten Auripigment ; die prismatischen kleinen Krystalle bilden 4 — 8 mm
grosse Nester. Den Calcit und Quarz erwáhnt von hier schon Jónás. *

Die weissen und durclischeinenden, selten wasserklaren Krystalle
sind 1,5 — 3 mm láng, 1 — 2 mm dick. Bei genauer Betraclitung und Durck-
siclit einer grösseren Zalil von Krystallen erkennt mán, dass bei den meisten
ein sehr steiles positives Bhomboeder die dominirende Form ist, dessen
Zeicken jedoch wegen des geringen Glanzes und unebenen Beschaffenheit
dér Fláchen nicht zu ermitteln ist. Das Ende dér Krystalle wird abgesclilos-
sen durch x (0112) — $B, welche zwar eben, aber nach dér Zonenaxe
[10T1.01T2] gerieft sind; von geringer Grösse sind die zuweilen auch
gekrümmten, spiegelnden Fláchen des beim Calcit so liáufigen Skalenoeders
x (2131) R 3. Diese habén eine sehr feine Streifung in dér Bichtung dér
Kanté [1011 . 2131].

An einzelnen Individuen, wo x (2131) mit grösseren Fláchen ent-
wickelt ist, kann mán nocli ein steileres, jedoch nicht bestimmbares

* Jónás: Ungerns Mineralreich. Pesth, 1820. pag. 25.

[135] 26*

404

DE K. ZIMÁNYI :

Skalenoéder aus dér Zone [1011 . 2131] beobachten. Dér Habitus dér
Krystalle ist aus Fig. 10 ersichtlich. Die annahernden Messungen ergaben:

e . e' — 01T2 . T012 = 45 45®°' 3'

v. e = 2131 .0112 = 51 6 ca. 50 43

v.v' = 2131 .3121 = 36 30 ca. 35 3G

4. Baryt aus dem Kaukasus,

Unter dem reichen und mannigfaltigen Gesteinsmaterial, welcbes Herr
Dr. F ’ranz Schafarzik von seiner im Jahre 1886 unternommenen geolog.
Reise1 2 mitbrachte, befand sich auch ein kleines Stiick eines graufarbigen,
dichten Kalksteins.Es ist ein sandiger Jurakalkstein mit Terebratulen.
Dér nahere Fundort ist die sich in beiláufig zwei Werst Entfernung vöm
Dorfe Charaki an dér Strasse erbebende Felswand in dér Provinz Avarskij
in Dagestan, zwischen Bottlich und Cbunsak. Das Innere einer Terebratula
erfüllen weisse Calcitkrystalle, aus dér gemessenen Neigung und dér Lage
zu den Spaltungsfláchen erkennt mán die Form x (0221) = — 2 R ; zwischen
diesen ragte ein 4 mm langer, 2—2,5 mm breiter Barytkrystall bervor,
derselbe ist wasserklar und brachydiagonal gestreckt. Dér Freundlichkeit des
Herrn Dr. Schafarzik verdanke ich es, dass ich den Baryt untersuchen
konnte. Dér Habitus des Baryts erinnert an Cölestin, welcher gewöhnlicb
nach dem Brachydoma prismatisch ist. Als Versteinerungsmaterial 3 kommt
dér Baryt nicht selír háufig vor, docb findet mán ihn auch als Kry¬
stalle4 in den Hohlraumen dér Yersteinerungen zuweilen in Gesellscbaft des
Cölestins.

Dér einzige untersuchte Krystall wrar von sehr einfacher Combina-
tion (Fig. 11); beobachtete Formen : o = (011)Poo, d = (102) \ P oo,
m = (110)ooP, z = (lll)P, y = (122) P 2, *I(355)Pl, a = (100) ooPoo.

In Fig. 12 babé ich den Krystall möglicbst naturgetreu abgebildet.
Die Flacben sind gut glanzend, jedocli sind einige Winkelwertbe tbeils
wegen dér unvollkommenen Flácbenbescbaffenheit, tbeils wegen ihrer
Ivleinbeit sebr schwankend ; besonders ist die Oberflacbe von o. (011) sehr
uneben; das Doma d.(102) hat die glattesten Flacben. Überhaupt diffe-
rirten die Messungen sehr untereinander, so auch von den berecbneten

1 Berechnet aus: lOll . T 1 01 = 74° 55'.

2 Jabresbericht dér k. ung. geolog. Anstalt von 1886.

8 J. B. Blüm: Nacbtráge zu den Pseudomorphosen des Mineralreichs. I.
pag. 173 — 176 und pag. 185. — N. Jabrb. f. Min. 1854. pag. 421. — Pogg. Ann. 1843.
LVIII. pag. 617.

4 Jabresliefte d. Ver. für vaterl. Naturkunde im Würtemberg 1884. pag. 53.
— Ref. Zeitscbr. f. Kryst. 1886. XI. pag. 441.

[136]

MINERAL0G1SCHE MITTHEILUNGEN.

405

Winkelwerthen des Baryts und Cölestins; docb ist die Übereinstiinmung
mit den Neigungen des Baryts viel vollkommener, wie dies aus dér Winkel-
tabelle auf Seite 367 (237) des magy. Textes unter [4] ersichtlicb ist. —
An dem abgebrocbenen Ende des Krystalies ist nur die prismatisclie Spalt-
barkeit wahrnehmbar ; da icb den einzigen Krystall nicbt opfern konnte,
versuchte icb nicbt das Spalten nach dér Basis. Herr A. Kalecsinszky,
Chemiker dér königl. ung. geologiscben Anstalt, batte die Güte eine
spectroskopiscbe Untersuchung zu vollziehen, wobei er nur Ba constatiren
konnte. Herr J. Loczka, Custos am Nat. Museum, bat ein sebr kleines
Stückcben des Krystalls auf dem gewöhnlichen Wege aufgeschlossen, um
den etwa vorbandenen Sr vöm Ba zu separiren ; bei dér spectroskopiscben
Untersuchung des Rückstandes konnte auch kein Sr erkannt werden. Es
geht hieraus und aus den Winkelmessungen hervor, dass dér untersucbte
Krystall ein Baryt sei. — An einer breiteren Flache dér Pyramide y . (122)
war eine sebr stumpfe Kanté parallel zűr Zonenaxe [011 .100] siclitbar;
von dieser Flache erliielt icb zwei genau unterscheidbare und in dér Zone
liegende Reflexe, dér eine war zwar schwach, doch scharf genug. Es wurde
gemessen : 0TI.bkk = 30° 21', es folgt hieraus das Symbol (355) P |,
(berech. 011 . 355 = 30° 21 ;'). Dies ware eine neue Brachvpyramide für den
Baryt; bisber waren an diesem Mineral in dér Zone [011 . 100] ausser dér
gewöhnlichen Formy.(122) nur nacb dér Brachydiagonale noch spitzere
Pyramiden bekannt.1

Bekannterweise ist bei dem Baryt dér nach dem Bracbydoma pris-
matische Habitus dér Krystalle nicbt dér gewöhnliche; es wurden jedoch
von den verschiedensten Fundorten solcbe Barytkrystalle bescbrieben.

Dér Baryt von den auvergneer Fundorten Roya2 und Courtade 3 hat
solch eine cölestinartige Ausbildung; ebenfalls nach dér Axe a gestreckt,
aber mebr dicktafelig sind die Krystalle von Pésey 4 (Savoyen). Auf den
Freiberger Erzgángen kommen als Seltenheit nacb dem Bracbydoma pris-
matiscbe Barytkrystalle vor 5 6 ; áhnliche beschrieb auch Hessenbeug 6 von
Oberostern aus dem Odenwald. Nicbt minder interessant sind infoige ibres
Formenreichtliumes und ihrer verscbiedenen Combinationen die Baryte von

1 Vergl. die Zusammenstellnng dér bekannten Formen: O. Herschenz : Unter-
sucliungen über Harzer Baryte. — Zeitschr. f. Naturwiss. Halle, 1888. LXI. pag. 143. —
Ref. Zeitschr. f. Kryst. 1890. XVIII. pag. 290.

2 A. Lévy : Descript. d’une collection de min. Londres, 1837. Atlas, pl. XVI.
— Fig. 11 et 16.

3 P. Groth: Die Mineraliensammlnng d. Univ. Strassbmg. Strassburg, 1878.
pag. 145.

4 Természetrajzi Füzetek. 1884. VIII. pag. 321.

0 A. Schrauf : Atlas dér Krystallformen etc. Taf. XXX. Fig. 7.

6 Hessenberg : Min. Notizen. IV. pag. 39. Taf. I. Fig. 13.

1137]

I)i M. STAUB ;

406

Swoszowice 1 in Galizien, und diejenigen von Vernasca 2 in Italien ; von beiden
Fundorten sind Krystalle mit verscbiedenem Habitus bekannt, darunter
aber auck nach dér Brachydiagonale gestreckte. F. Grünling 3 besclirieb
den Baryt von Binnentbal; G. H. Williams4 und A. H. Chester5 den-
jenigen von De Kalb (N. York). An beiden Fundorten findet er sich mit
vorherrschenden o.(Oll). Die grossen Barytkrystalle aus dem Grobkalk
des Wadi el Tih6j| bei Cairo zeigen' o . (011) vorkerrschend. Einen mit
bracbydomatischem Habitus ausgebildeten Krystall bildete aucli F. Mohs 7
in seinem Lehrbuche ab, jedoch ohue Angabe des Fundortes.

Budapest 1894, mineralogisckes Institut des k. Josefs-Polytecbnikums.

DIE YERBREITUNG DES TORFES IN UNGARN.

Von

Dr. M. Staub.

(Fortsetzung).

lm Comitate Háromszék kommen nur Flaclimoore von geringer Aus-
delinung vor, so liegt

1. neben dem Olt und zwar beim Badeorte Málnás ein 1U K. Jocb
grosses und 1,5 — 2 m dickes Flachmoor, in dessen mittlerem Theile ein-
zelne Baumstámme zu finden sind.

2. Das im Hotter dér Gemeinden Nagy-Borosnyó und Zágon liegende
Flachmoor, namens «Nád» ist schon trocken gelegt.

Nach den Aufnahmen des Herrn Dr. I. v. Istvánffi kennen wir nocli
folgende Flachmoore :

3. lm Thale dér Feketeügy bei Mártonfalva liegt das Flachmoor
namens «Gátalja» und «Nyir», dessen Lángé bl. 1 km, die Breite 0,5 km,
die Dicke 1 m betrágt. Sein Untergrund ist Tlion.

Zwischen Petőfalva und Hatolyka liegt dér Ueberrest eines ausge-
trockneten Rökrichts, welches sehr faserigen, lichtbraunen, bl. 15 cm
dicken, mit Erde gemischten Torf einschliesst.

1 Jahrb. d. k. k. geol. Reicksanstalt. 1867. XVII. pag. 293. und 1869. XIX.
pag. 226. — Zeitsckr. f. Kryst. 1881. V. pag. 433.

2 Zeitsckr. f. Kryst. 1884. IX. pag. 584. und 1886. XI. pag. 355.

3 Zeitsckr. f. Kryst. 1884. VIII. pag. 243.

* Jokn Hopkins University circulars. Baltimore, 1884. III. Nr. 29. pag. 61. —
Ref. Zeitsckr. f. Kryst. 1885. X. pag. 310.

5 Amer. Journ. Se. 1887. (3). Vol. XXXIII. pag. 284.

0 N. Jakrb. f. Min. 1887. II. pag. 84.

7 F. Mohs : Leiek tfasslicke Anfangsgründe dér Naturgesckickte des Mineral-
reiclies. Wien, 1839. II. pag. 123. Taf. IV. Fig. 28.

[138]

DIE VERBREITUNG DES TORFES IN UNGARN.

407

4. Zwisclien Szt.-Katolna und Gelencz liegt das Pasentorf láger namens
«Bákos», welches von dér Landstrasse durchschnitten wird. Es ist bl. 3 km
láng und 2 km breit, mitunter von Culturerde unterbrochen. Seine
Máchtigkeit betrágt 3 Vs m. Seine obere 20 — 30 cm starke Schichte ist braun,
die untere sckwarz, faserig mit Typha- und Carexblattern vermengt. Bei

2 m Tiefe dringt sclion das Grundwasser empor, aber sein Zsombék-Theil
ist schon zum grossen Tlieile ausgetrocknet ; bl. vor 15 Jahren war die
ganze Fláche Eolirwald, jetzt scheint sie sicli in ein schwankendes Torfmoor
umzuwandeln. Sein Untergrund ist grauer Tkon.

5. lm Hotter von Oroszfalu ist bei dér Sauerwasserquelle « Fortyogó#,
eine bl. 1 km lángé und 0,5 km breite Wiese mit einer nur 20 — 30 cm
dicken Schicht dunkelbraunen Torfes. Die benannte Quelle entspringt
unmittelbar am Eande dieser Torfwiese. Dér Untergrund ist grauer Tkon.

6. Neben dér nack Torja fükrenden Strasse an dér Berglehne des
Tliales des Backes Bálványos, auf dem Terrain des Bades Büdös ist eine
500 m lángé, 100 — 150 m breite und nur 30 — 40 cm dicke torfige Ablage-
rung. Dér Untergrund ist rötkliclier Tkon.

Dér Fuss dér südlicken Karpatken ist ebenfalls arm an Torflagern.

lm Comitate Brassó fand Herr Dr. I. v. Istvánffi folgende Torf-
lager vor :

1. Zwischen Szász-Hermány und Prázsmár auf dér Landstrasse beim
XlII-ten Ivilometerstein ein 3 km langes, 2 km breites und V2 — 1 m dickes
Láger sckwarzen Torfes. Dér Untergrund ist sckotteriger Tkon.

2. In dér unmittelbaren Nackbarsckaft von Prázsmár liegt das «Eoli-
rau» und «Tartlauer Wald» benannte Láger von Basentorf, das aber viel-
fack zerrissen ist und so zerstreute Torfinseln darstellt. Seine Lángé betrágt
7 km, seine Breite 2 km, seine Mácktigkeit 40 — 50 cm. Die sáchsiscke
Bevölkerung nemit diese Fláche «schwefelige Erde». Dér Untergrund ist
grauer Tkon.

3. lm Hotter dér Gemeinde Prázsmár neben dér nacli Hermány fük¬
renden Landstrasse erstreckt sicli einerseits bis zűr Eisenbaknstation,
andererseits bis zűr Gemeinde ein 1,5 km langes, 1 km breites, aber

3 m mácktiges Láger von Easentorf. Dér Untergrund ist grauer, sandi-
ger Tkon.

lm Comitate Fogaras Hegen am linken Ufer des Olt bei den Ort-
schaften Sárkány und Mundra Flachmoore.

a) Das neben dér Gemeinde Sárkány liegende Flaclimoor hat den
Namen «Kring«. Seine 126 K. Jock grosse Fláche wurde im Jahre 1883
trocken gelegt. Vorlier war sie ein Zsombék und sekr toriig; seine Mácktig¬
keit ist 2,0 m ; sein Untergrund bláulicker Thon. In dér Tiefe von
1 — 1,5 m stiess mán beim Aufgraben auf viele und sekr starke Baum-
stámme, Ast- und Wurzelfragmente. Die oberen Enden dér Baumstrünke

[ 139J

408

D! ML staub:

reichen aber beinahe bÍ3 zum Niveau cles Terrains und «aus ihnen sind die
vielen Stráucher ausgetrieben und leben aucb von ihnen ». (?). Dér Torf ist
pechschwarz, lichtgelb, röthlichschwarz und schmutziggrau.

b) «Balta mare» ist dér Ortsname des neben dér Gemeinde Mundra
liegenden Moores. Es ist bl. 600 K. Joch gross. Sein Wasser wurde abgeleitet.
Seine Máchtigkeit betrágt 2,3 — 5,3 m. Die Oberflache ist im überwiegen-
den Theile Zsombék, torfig und stellenweise, besonders dórt, wo es
mit Moos bewachsen, so sckwankend, dass es kaum zu betreten ist.

lm Comitate Szeben sind bei Szászsebes neben dem Wasser dér Sebes
auf dér «Lunka Oasa mica» benannten Fláche in dér Verbreiterung des
Thales und in einer Höhe von 1227 m ü. d. M. drei nebeneinander lie-
gende Hoclimoore. Sie occupiren insgesammt eine Fláche von bl. 16 — 18 K.
Joch, ihre grösste Máchtigkeit betrágt 5,5 m ; kann aber auch grösser sein.
Offene Wasser findet mán auf diesen Mooren nicht, sie werden aber von dem
sicli i*n die Sebes ergiessenden Báchlein Oasa mica durchschnitten. lm Moore
kann mán kaum die Schichten unterscheiden, weil die obere gelbe Farbe
állmaiig in die verschiedensteu Schattirungen iibergeht. Beim Ausgraben von
Proben stiess mán auf keine Holzreste. Dér Untergrund ist schotteriger
Sand, wahrscheinlich bildete diese Fláche einst das Bett dér Sebes.

Bei Szerdahely kommen an drei Punkten solche Moráste vor, in
denen geringe Torfbildung vor sich ging. Dér eine ist 621 m2 gross und ent-
hált 1 m máchtigen Halbtorf, die beiden übrigen sind kleiner (Dr. G. Primics
1. c. pag. 23). In dem Torfe fand Dr. Primics die Geháuse von Succinea put-
ris L. und Planorbis rotundatus Poir. (Dr. Lörenthey 1. c. pag. 276).

In den Nebenthálern des Flusses Czibin kommt nach Dr. Primics
(1. c. pag. 4) an mehreren Stellen Torf vor.

lm Comitate Hunyad wurden nur drei kleine Hochmoore in dér Höhe
von 1 300 m, beiláufig 70 km von Szászsebes entfernt, neben dem Flusse Sebes
geíunden. Das Hochmoor im Salanthal ist bl. 3, das im Dui-duithal bl. 2
und jenes im Priganathal bl. 2 Joch gross ; die grösste Máchtigkeit des
ersteren betrágt 1,78 m. Dér Untergrund ist Schotter.

Nach Dr. Primics (1. c. pag. 4) ist auch bei Falán Torf zu íinden.
Aus dem Comitate Krassó- Szörény kamen nur verneinende Berichte.
Im nördlichen Theile dér südöstlichen Gebirgsgegend sind nur im
Comitate Besztercze Naszód mehrere Moore bekannt.

a) Das grösste liegt in dér Gegend von Tesna in dem ((Dealu Lat»
benannten Waldtheile und ist bl. 60 K. Joch gross. Eine 5 m lángé Stange,
die in seinem mittleren Theile versenkt wurde, stiess nicht auf festen
Grund. Es sind in ihm drei Schichten zu unterscheiden. An einzelnen
Stellen sind in dér unteren Schicht Baumstrünke und Baumstámme zu
finden, welche olme jede bestimmte Richtung im Moore zerstreut liegen.
Dér Untergrund scheint grauer Thon zu sein.

[140]

DIB VERBREITUNG DES TORFES IN UNGARN.

400

b) In dem «Szimnik» benannten Waldtheile liegt ein bl. 35 K. Joch
grosses Hoclimoor.

c) lm Walde dér Gemeinde Nagy-Ilva im «Gura Salluza» benannten
Waldtheile, neben dem Bache Salluza, liegen ausser dem 12 Joch grossen
und « Tinóra Salluza» benannten Moor noch melirere nur einige m grosae,
mit einander zusammenbángende Moore.

Diese Seltenheit dér Moore, die möglicherweise dem thatsáchlichen
Zustande entspricht, macht es verstándlich, dass wir aus dem Comitate
Szolnok-Doboka nur einen einzigen Bericht erhielten, demzufolge auf dem
Besitze des Herrn E. Betegh in Felőr eine bl. Va— 1 Joch grosse Torf-
fláche vorkomme, dérén unreifer Torf nur eine geringe Máchtigkeit habé.

Nach Dr. Primics (1. c. pag. 4) seien noch an folgenden Orten dér
südöstlichen Gebirgsgegend Torfe zu finden :

a) lm Comitate Torda-Aranyos im Hotter dér Gemeinden Keresztesi
und Aranyos-Polya.

b) lm Comitate Nagy-Küküllö bei Tettendorf in dér nördliclien Aus-
zweigung des Haarbaches gégén Berethalom zu.

c) Zu Szelistye bei Torda.

d) Am rechten Ufer dér Maros in dér Umgebung dér Brücke von
Miriszló bei Enyed.

e) In den Rohrteichen dér baumlosen Mezőség.

f) lm Comitate Udvarhely im Hotter dér Gemeinden Keresztur, Beth-
lenfalva und Oláhfalu.

g) Am nordöstlichen Bande Siebenbiirgens, an dér Grenze dér Buko¬
vina entlang dem Dorna Flusse bei Pojána Stampi und Kosna sollen an-
geblich betráchtliche Torflager vorkommen.

VI, Das nördliche Hochland.

Die Grenzcomitate Árva, Trencsén, Szejíes, Sáros.

Aus dem Comitate Árva erhielt Pokorny (1. c. pag. 86) nur ungenü-
gende Angaben. Nach dem Berichte des Herrn F. Környei, kgl. ung. Forst-
meister, kennen wir nun aus diesem Comitate folgende Torflager.

Hochmoore :

1. Im Hotter dér Gemeinde Chizsne liegt das bl. 100 Joch grosse Torf¬
lager namens «Pusztacs», welches in seinem mittleren Theile 3 m máchtig
ist und zerstreut liegende Baumstámme und -striinke enthált.

2. In dér Gemeinde Alsó-Lipnicza befinden sich

a) das «Osztrembofka» benannte, bl. 30 K. Joch grosse und 3 mdicke

[141]

410

Dí M. staub:

b) das «Murgacska» benannte, bl. 30 K. Joch grosse und 4 m dicke
Torflager.

3. In dér Gemeinde Jablonka beíinden sich

a) das «Lisza-pusztizsna» benannte, bl. 120 Joch grosse und 4 m,

b) das ((Puszii bor» benannte, bl. 100 Joch grosse und 3 m,

c) das «Vranorka» benannte bl. 130 Joch grosse und 1,5 m dicke
Torflager.

4. lm Hotter dér Gemeinde Pekelnik liegen

a) das (iVelka pusztizsna za gajkov» benannte bl. 700 K. Joch grosse
und 1,5 m dicke Torflager, welches mit dem vorhergehenden zusammen-
hángt.

b) Das «Kis Gajce» benannte, bl. 200 K. Joch grosse und 2 m dicke
Torflager.

5. lm Hotter dér Gemeinde Szuchahora liegt das bl. 120 Joch grosse
und 4 m dicke Torflager namens «Rudnó» ;

b) im Hotter dér Gemeinde Slanicza das bl. 82 K. Joch grosse und
2,5 m dicke Torflager namens <(Bor».

7) In dér Gemeinde Usztye liegen

a) das bl. 65 K. Joch grosse, 1,5 m dicke Torflager namens
«Listyák» ;

b) das bl. 90 K. Joch grosse, 3 m dicke Torflager namens «Velkybor».

8. In dér Gemeinde Hamr liegt das bl. 60 K. Joch grosse und 2 m

dicke Torflager namens ((Bor».

Ausser den hier aufgezahlten Torflagern kommt auf dér Hoeliebene
dér Árva eine 3635, und getrennt von dieser noch eine 1544 Joch grosse
Torffláche vor. Auf diesen beiden Fláchen bildet aber dér Torf kein
zusammenhángendes Láger, sondern zerfállt in einzelne kleinere Láger, die
sich zwischen die trockeneren Stellen einkeilen und auch verschiedene
Máchtigkeit zeigen. Sie sind noch nicht erforscht. Dem Berichterstatter
nach sind im Comitate Árva 7000 Joch Torfboden.

Aus dem Comitate Trencsén konnte Pokorny (1. c. pag. 86) nur so
viel erfahren, dass bei den Gemeinden Cserne und Trsztye Torflager vor-
kommen. Herr Dr. Karl Schilberszky, dér Exmittirte unserer Commission,
berichtet nun über folgende Torflager :

1. Zwischen dér Gemeinde Cserne und dér Eisenbahnstation Skalite
im Hotter dér ersteren Gemeinde, am Bande dér Landstrasse und an dér
östlichen Seite dér Eisenbahn, in dér Náhe dér Wáchterháuser Nro 7 und 8
liegen

a) das Flachmoor «Planina Gelacsakora», welches 3 K. Jochgross ;
in seiner Mitte bl. 5, an seinen Bandern l1/ 2 m dick ist;

b) das Flachmoor «Planina Fensova» (oder «Moravcova»), welches
in seinen Grössenverhaltnissen mit dem vorhergehenden übereinstimmt ;

[142]

DIE VERBREITUNG DES TORFES IN ÜNGARN.

411

c) zu letzterem gehört auch die auf dér diesseitigen Seite des Eisen-
balmdammes und nahe zűr Gemeinde Skalite liegende, bl. 4 Jocli grosse und
in ihrer Mitte 5 m dicke Torffláche.

Die obere Va — 1 m dicke Torfsckichte ist braun, die unter ihr liegende
3 — 4 m dicke gr au, und enthált in grosser Menge stehende und liegende
Baumstámme. Die überwiegende Zahl derselben befindet sich in aufrechter
Stellung. Nach dér makroskopiscben Untersuchung dér Binde und des
Holzes gehörten dieselben unbedingt Coniferen an. Die Stámme sind
schlank, meistens vöm Umfange eines Mannes und auck stárker. Dér Unter-
grund ist grauer mit Schotter vermengter Tlion ; die grössten Kiesstücke
wogen 1 — D/2 kg.

2. lm Hotter des Dorfes Svrcsinovec liegt in dem engen Thale zu
beiden Seiten dér Eisenbahn in sclimalem Bande ein Elacbmoor, dessen
Breite an dér südöstlicben Seite dér Eisenbabn 25—30 m, an dér nord-
westlicben Seite 55 — 60 m, dessen Lángé aber mebr als V2 km betrágt. In
dér Mitte ist es Va— l,an den Rándern 20 — 25 cm dick. Sein Torf ist gleich-
förmig braun, Spbagnum ist so wie bei dem vorigen nur wenig auf seiner
Fláche, nur an einzelnen seichteren, feucbteren Stellen ist es üppiger vor
banden. Die vorberrschenden Pflanzen sind eine Polytricbumart, Cyperaceen
und Juncaceen. Yaccinium und Robr kommen nicht vor. Baumstamme sind
sebr háufig in ihm und zwar in dér Torfschicbte ebenso, wie in dem den Unter-
grund bildenden grauen Thon. Sie sind meistens aufrecbt stebend.

3. Bei dem Dorfe Trsztye in einer Hőbe von 260 m ü. d. M. liegt ein
bl. 80 .Jocli grosses, in seiner Mitte V2 — 2/3 m, an seinen Rándern aber
10- — 12 cm dickes Torfmoor. Spbagnum kommt auf demselben nicht vor,
dagegen Laubmoose und viel Rohr ; vereinzelt Strauchweiden. Unter dér
lebenden Yegetationsdecke liegt brauner Torf, unter welcliem eine mit Mér¬
gei (?) gemengte, graue, stellenweise schwárzliche Thonschiclite folgt. An
dér Ausgrabungsstelle konnte Herrn Dr. Schilberszky diese Scbicbte bis
120 cm verfolgen, aber das fernere Vordringen verhinderte das stark bervor-
sickernde Wasser. Diese Tbonscbicbt entbált viele Pflanzenreste, dérén grö-
ster Tbeil an die Rbizome des Rohres erinnert. Audi viele Schneckengeháuse
entbált diese Schicbt, so wie auch dér Torf. Bei dem diesjáhrigen Aufackern
dieses Lagers stiess mán stellenweise auf Baumstamme. Nach dér Mitthei-
lung des Pfarrers von Poczkal, Herr Stelzer, babé dieses Torflager vor 20
Jabren gebrannt; aucb Herr A. Mednyánysziíy erzáhlte, dass auf dieser
Fláche vor 60 Jabren bl. 2 — 3 Jocb ausgebrannt seien. Dér slovakiscbo
Name dér Ortschaft selbst bedeutet so viel als «Feuchte Fláche#. Die Bevöl-
kerung bebauptet námlich, dass einst das Wasser ausserbalb dér jetzigen
Torfflácbe die Hausstellen dér Ortschaft weit bedeckte und ein so dichtes
Röbricbt war, dass sie die ersten Holzháuser auf die benachbarten Berg-
lebnen bauten.

[143]

412

Dí M. STAUB :

4. Bei Alsó-Leszkó (Eisenbahnstation Bellus) war vor 12 — 15 Jahren
unmittelbar in dér Nachbarsehaft des Schlossgartens gégén Trsztye zu, ein
bl. 4,5 K. Jochgrosses Torflager; auf dér anderen gégén Bellus zu liegenden
Seite des Gartens ist heute noch eine wenigstens 9 Joch grosse torfige
Fláche. Ilire Máchtigkeit betrágt mehr als 2 m ; bis 25 cm grabend, konnte
Herr Dr. Schilberszky die sicheren Zeichen dér Torfbildung erkennen. Dér
Untergund ist grauer Thon und Mergel.

5. Bei Precsin liegt das «Zahrada» benannte Flacbmoor. Es ist 42
K. Joch gross, von welchen bereits 2G Joch kultivirt werden. Die vorlierr-
schende Vegetation vertritt eine Segge. Dér Torf ist gleichförmig schwárzlich
grau; stellenweise stösst íuan beim Graben bis lVa m auf Mergel.

G. Südöstlich von Domanizs liegen

a) das «Blata» benannte, 4 K. Joch grosse Flachmoor ;

b) nordöstlich das «Luki» und

c) nördlich das «Dolna luka» benannte Flachmoor. Beide zusam-
men nehmen eine Fláche von 120 Joch ein und sind mit Bohr bewachsen.

cl) Die 20 Joch grosse Wiese namens «Predstosin.»

In diesen Lagern ist die Torfschicht wenigstens 2V2 m dick, aber stel¬
lenweise mag sie noch dicker sein. Die ganze Gegend war einstens eine
torfige Fláche ; dér Torf ist iiberall gleichförmig braun und enthált stel¬
lenweise viele Beste von Bohr (?). In dér Tiefe von IVa m stösst mán
auf Baumstámme, die eine ausserordentlich weiche, zusammendrückbare,
schwammige Masse bilden. Beim Ackern fand mán Hufe, die von im Moore
verunglückten Bindern herrührten.

Die beiden Profile, die Herr Dr. Schilberszky hier aufnahm, tlieilen
wir auf S. 374 (244) und 375 (245) d. magy. Textes mit.

7. Zwischen den Dörfern Csötörtök und Bohuszlavicz liegt nach dem
Berichte des Herrn J. Holuby ein Flachmoor namens «Skranichova».
Seine grösste Lángé betrágt 1000, seine grösste Breite 100 Schritte. Auf
dem Csötörtök zu liegendem Theile ist eine tiefere und eine seichtere Quelle
mit sehr gutem, erfrischendem Wasser ; ferner drai «Merraugen» (morské
oko) und mehrere kleine sumpfige Löcher. Die grösseren, offenen Wásser
sind 3 — 4 Klafter tief. Das Wasser des Moores wáchst und fállt mit dem
Wachsen und Fallen des Wassers dér Vág. Seine gegenwártige Vegetation
ist stellenweise dichtes Bohr, Seggen, Moose, Erién. Sein Untergrund
ist Schotter.

Aufzeichnungen, die im Archive dér Gemeinde Csötörtök aufbewahrt
werden, entnimmt mán, dass die heutige Fláche des Moores vor etwa 130
Jahren das Bett dér Vág war. Es hat sich in Folge einer grossen Ueber-
schwemmung gebildet. Einige Jahre spáter floss nur ein kleiner Theil des
Wassers dér Vág dem heutigen Moore entlang und noch jetzt zeigt mán die
Stelle, an welcher damals eine Mühle stand.

[144]

DIE VERBREITUNG DES TORFES IN UNGARN.

413

Nur sebr mangelhafte Daten erhielt Pokorny (1. c. pag. 119) bezüg-
lich dér Torfbildungen im Comitate Szepes Aut' Grund dér eingehenden
Untersuchungen des Herrn Dr. F. Filarszky, dem Exmittirten unserer
Commia8Íon kennen wir jetzt aus diesem Comitate folgende Torfabla-
gerungen :

1. lm Hotter von Szepes-Béla sind

a) nördlicb das «Kronwinkel» (Krotenwinkel, Kramwinkel) benannte
Flacbmoor. Es ist 70 Joch groBS, in seiner Mitte 2 — 2V2, an seinen Rándern
V2 — 1 — IV2 m dick. Unter dér 15 — 20 cm dicken scbwarzen Moorerde
Hegen drei von einander unterscbeidbare Torfscbicliten ; die untere, dunkel-
braune Scbicbt ist zum grossenTbeile von scbwárzlicbem, tlionigem Ausseben.
Besonders in dér mittleren Schichte sind bald kleinere, bald grössere Baurn-
aste (Alnus, Betula) nicbt selten ; auf dér Oberflácbe vegetiren zum
grössten Tbeile Gráser, haupteácblich aber Seggen und in grösserer Menge
Laubmoose.

Mán spricbt davon, dass im westlichen Ende des Moores vor noch
nicbt gar so langer Zeit grosse Seen waren ; gegenwártig sind auf dér gan-
zen Flácbe solcbe offene, stebende Wásser nicbt zu finden. Einstens fanden
bier auch grosse Brande statt ; darauf weist wenigstens jene gelblicb
bráunliche AFchenschicht, welcbe sowohl gégén die Mitte des Moores zu
am Ufer dér s. g. «Nácbste Seifen» als aucb im unteren Theile des Moores
neben dér s. g. «Tiefer Seifen» zűr Oberflácbe tritt.

b) Nordwestlicb liegt die «Gewehr» und «Bollwiese» benannte Flacb-
moorflácbe, an welche sicli die benachbarten sumpfigen Flachen namens
«Birlwald», «Schoss» und «Drischen» anschliessen sollen. Die ganze Flácbe
scbátzt mán auf 100 Jocb ; in ibrer Mitte ist sie 60 — 80, an ihren Rándern
10- 20 — 50 cm dick. Es ist nur eine einzige schwárzlicbbraune Torf-
scbichte, in welcber Baumstrünke liegen, zu seben. Auf dér Oberflácbe
waclisen stellenweise Strauchweiden, kleinere Birken und Erién, bie und
da Wachbolder ; am Rande des Moores aber die Rotlitanne. Dér Unter-
grund ist blauer Thon.

c) Südwestlich auf dér rechten Seite des mittleren Scbwarzbacbtbales
liegt das 40 Jocb grosse «Rohrwiesen» benannte Flacbmoor, welcbes in
seiner Mitte 7,undauch mehr m, an seinen Rándern aber 0,2— 0,3 — 0,5 — 2 m
dick ist. Die obere Schicbte des Torfes ist licbtbraun, die mittlere eben-
falls licbtbraune Scbicht entbált in einer Tiefe von 1,25 — 2 m Baumstrünke,
die untere dunkelbraune ist von beinahe einförmig thonigem Ausseben. Dér
Untergrund ist sandiger Thon und Schotter.

Wahrscheinlich ist dies jene Flácbe, von welcher Georg Borusch, dér
Rector dér Stadt Késmárk folgendes scbreibt : «Die naplitische Erde gégén
Rókus zu entzündete sicb 1705. Obwokl die Bürger von Béla auf Beleld
Lubomirszky’s einen Graben zogen, so drang das Feuer dennocb über den-

[145]

414

DE M. staub:

selben hinaus und brannte bis zum Herbste, bis es dér Regen erlöschte.
Wenn mán seínen Stock in die Erde bohrte, so brachen aus derselben Fűn¬
kén, dickter Rauch und Schwefelgeruch hervor.»*

In diesem Láger fand mán auck Knochenreste und zwar, wie mán be-
hauptet die Fussknochen des Renthieres ; ferner Feuerstein- und Obsidian-
splitter, aus Sandstein (und Perlit?) verfertigte Meissel und andere
Werkzeuge ; ferner Bronzemesser, Bronzeperlen und Bronzedraht, durck-
bohrte Geweike und die Scherben von Thongefássen. Diese Gegenstánde
sind im Besitze des Herrn Dr. Greisinger, Stadtartzt von Szepes-Béla.

2. lm Hotter dér Gemeinden Baldócz und Nemessán neben dem Bade
Baldócz liegt auf einer Fláche in höherer Lage ein bl. 50 — 60 Joch grosses
Flachmoor. Seine Máchtigheit ist sehr weckselnd; dieselbe betrágt in
seinem unteren Theile gegenüber dem Bade 7 m, in seinem oberen
Theile an einzelnen Stellen 4 — 5 m ; nahe zu seinen Rándern ist es
kaum 40 — 50 cm dick. Aus dem mit dem Bohrer emporgebrackten
Matériái liess sick nur so viel entnelimen, dass die oberen Schichten
braungelblich, die mittleren weisslick und zugleick die reinsten sind ;
die unteren sind sckwárzlick und entkalten viel Kalksand und Schnecken-
geháuse. lm Torfe kommen nur kleinere Baumstiicke und Aeste vor. Dér
Untergrund ist Thon.

Nack einem anderen Berickterstatter soll

3. bei Káposztafalu, oberhalb dér Hernád ein bl. 100 Joch grosses
Flachmoor namens «Rohrwies» vorkommen, dessen Máchtigkeit 2,25 — 3,20
m betrágt. Auf diesem Moore sollen nock im Jakre 1869 sechs Exemplare
dér Zwergbirke gestanden habén. Nock im Jakre 1810 soll es nock so reick
an Wasser gewesen sein, dass die Mitglieder dér gráflichen Familie Csáky
in Káknen dér Jagd auf Wasservögel nachgiengen.

Nack Herrn Dr. Filarszky kommen nock in dem Hotter dér Gemein¬
den Szepes-Tótfalu, Leibitz, Ferberg, Hunfalu und Durand Röhrickte und
Wiesenmoore vor.

Hoclmwore :

1. Westlich und nordwestlich vöm Dorfe Rókusz, unterhalb dér Müklen
nimmt eine Hochmoorílácke ikren Anfang und zieht sick am Rande dér
Hockebene von Rókusz mit grösseren oder mindtren Unterbreckungen bis
zum Fusse dér Hohen Tátra (Stösscken). Ikr unterer Tkeil, dér sckon zűr
Grenze von Szepes-Béla gekört, liegt nake zu dem unter le) erwáknten
«Rohrwiesenmoor» und fükrt den Namen «Bárpöschchen». Sein oberer
Tkeil ist eine waldige Fláche und liegt sckon an dér Grenze von Késmárk.
Die Bewohner von Rókusz nennen einen Tkeil derselben «Hausleuttkei-
lung», resp. «Theilung».

* Schossberger K. : A turfa etc. Budapest 1892, p. 3.

[146]

DIE VERBREITUNG DES TORFES IN UNGARN.

415

Die Grösse dieses Moores kann auf 10 — 12 Joch geschátzt werden ;
die einzelnen Moore sind meistens Idein (1 — lVa — 2 Joch und noch weniger).
Ein grosser Theil derselben enthált eine 15 — 25 cm dicke Torfscliichte, nur
auf den «Hausleuttheilung» genannten Fláchen ist sie auch 90 — 100 cm
dick. Mán kann liier eigentlicli zwei Schichten unterscheiden, in dér unteren
hat mán auch Baumstrünke gefunden. An einer Stelle wird die Torfschichte
von einer 1 cm dicken und mit dér Oberfláche parallel gebenden Thon-
sckicht durcbzogen. Dér Untergrund ist Sand, Schotter, Thon.

Jene Angabe Pokorny’s (1. c. pag. 119), derzufolge nacli einer münd-
lichen Mittheilung Jermy’s am Fusse des «Stösschen’s» ein von Késmárk D/2
Meilen weit im Thale ein Hochmoor eine Stunde Weges láng sich hinziehe
und welches wabrscheinlich identisch ist mit dem von Béla-Kókusz, kann
sicli nur auf den oberen Theil dér vorhererwáhnten Fláche beziehen, aber
durchaus nicht auf die oben unter le) und unter dem Namen «Robr-
wieseno erwáhnte Fláche.

2. Bei Tátrafüred, im Hotter von Uj-Leszna, bildet das s. g. «Moor von
Tátrafiiredw eine 10 Joch grosse, aber nicht zusammenhángende Fláche. *
Auf ihm kann mán zwei von einander wesentlich verschiedene Formationen
unterscheiden ; námlich eine áltere und eine jüngere. Erstere ist ein beinahe
reines, nicht schwankendes Waldmoor mit spárlicher Yegetation, aber
grösstentheils bereits mit dér Rothtanne bepflanzt, und ist in ihrer Mitte
130 cm dick. Die zweite Formation ist ein sehr schwankendes, sumpfiges,
innerhalb seiner Mitte 40 — 50 cm dickes, reines Sphagnummoor mit dér
charakteristischen Vegetation und spárlicherem Baumwuchs. Beide zielien
sich beinahe parallel neben einander am Abhange des Bergrückens dabin.
Im ersteren kann mán, wie in dér Literatur erwáhnt ist, eine Tiefe von
3 — 4 m finden ; es ist zweischichtig, dagegen das Sphagnummoor nur
einschichtig. Baumstrünke und Stámme kommen in ihnen vor; dér Unter¬
grund ist Sand, Thon.

3. Im Hotter von Batizfalu, am Fusse dér Hohen Tátra, liegt in hóhér
Lage zwischen dér Máriássy’schen Ságemühle, Villa und dem Touristenwege
eine bl. 30 Joch grosse Mooríláche, dérén Name «Hági» ist, aber die unter
dem Namen «Máriássy’sches Torflager» besser bekannt ist. Die einzelnen
Moore sind in ihrer Mitte 40- — 60 — 90, an ihren Rándern 10 — 20 cm dick.
Mán kann in ihnen zwei Schichten unterscheiden ; die obere ist beinahe
reiner Sphagnumtorf; die untere ist reich an Holzresten. Dér Untergrund
ist schotteriger Sand und Thon ; stellenweise auch Felsblöcke, welclie mán
auch auf dér Mooríláche frei herumliegen sieht.

* Die darauf befincllichen Sauerwasserquellen nennt das Volk «Gretzkoclier»
Grützeköclie).

[147]

416

DE M. STAUB :

Ausser diesen erliielt Herr Dr. Filarszky noch von folgenden Torf-
lagern Nachricht :

4. lm Hotter von Felka.

5. Die Moorfláche bei Mengusfalva.

6. Die Moorfláche bei O- Leszna.

7. Die Moore dér Hohen Tátra: Csorbaer See, Weisser See etc.

8. Oberhalb Szomolnok in sclimalem Streifen ein Spbagnummoor.

Bezüglich dér um den See Csorba liegenden Torfmoore gibt uns eine

jüngst erscbienene Abhandlung von A. Rehmann nábere Belehrung. *

Ara nördlichen Ufer des Csorbaer See’s liegt ein enger, steiniger
mit dér Krummholzkiefer und einigen Lárchen bewachsener Damm,
40 m ü. d. Seespiegel. Am jenseitigen, gégén das Gebirge zu liegenden Fusse
dieses Dammes seben wir eine von einem 10 m hohen Damm umschanzte
Fláche, die deutlich den Seecbarakter erkennen lásst und von den Slovaken
auch dér «blinde See» (slepe jezero) genannt wird. Das Niveau dieses
Beckens liegt um 10 m hölier, als jenes des Csorbaer See’s und letzterer
nirnmt auch dessen überschüssiges Wasser auf. Die Vegetation des Moores
bilden meistens einige Arten dér Moose Sphagnum und Hypnum, zwischen
welchen Eriophorum Scheuchzeri und einige Seggen ein nur kümmerliches
Fortkommen fristen; an seinem Rande wird es von Krummholz umsáumt.
Dér « blinde See» liegt auf dem westlichen Abhange jenes Ausláufers des
Solisko-Riickens, dér die untere Mlinica von Westen begránzt und es leidet
keinen Zweifel, dass sein Becken ein Moránensee ist, dér sein Wasser
noch nicht gánzlich verloren hat und seinen Ursprung einem Gletscher
verdankt, dér den Solisko- Abhang occupirte und dessen Ausbreitung
gégén Osten nur dér wahre Mlinicagletscher verhinderte. Die schmale
Schanze, welche den «blinden See» vöm Csorbaer See trennt, ist unzweifel-
haft die Stirnmoráne jenes Gletschers.

An dér östlichen Seite des Csorbaer See’s liegt das «Doppelmoor» ;
ein nur einige m breiter Felsstreifen trennt es vöm See ab und ist eine
dér interessantesten Erscheinungen dér ganzen Terasse. Dér untere Theil
des (iDoppelmooresi) (Rehmann gab ihm diesen Namen) ist ein mássig grosses
elliptisches Becken, welches schon in das Stádium des mit mederem Krumm¬
holz bewachsenen Hochmoores überging. Sein Wasser hat doppelten Abfluss.
In seinem oberen Theile verengt sich dieses Becken bedeutend und geht
in ein etwas höher liegendes Moor über, welches wieder einen von Osten
eindringenden Moránenhügel so umfasst, dass es einen engen, aber tiefen
hufeisenfórmigen Graben bildet.

* Rehmann, A. : Eine Moránenlandscliaft in dér Hohen Tátra und andere
Gletscherspuren dieses Gebirges. (Mittheilungen dér k. k. geograpli. Ges. in Wien 1893.
Bd. XXXVI. pag. 493—498).

[148]

DIE VERBREITUNG DES TORFES IN UNGARN.

417

Östlich vöm «Doppelmoor», und von ihm durch einen in das Mlinica-
thal führenden Waldweg abgesondert, liegt noch ein anderes ebenfalls unzu-
gángliches und náher nicht bezeicbnetes Moor, welches bis zum Mlinicabach
reicht und in diesen auch sein Wasser abgibt.

Diese Moore Hegen im Yereine mit dem Csorbaer See beinahe in
gleichem Niveau ; occupiren das zwischen dem östlichen Ufer des See’s und
dem Mlinciabach liegende Terrain und entsprechen auch ihrer Lage nach
dér ursprünglichen Thalsohle dér Mlinica.

Die bisher erwáhnten Moore gehören dér höchsten Terrasse des Csorbaer
See’s an, dér mit seinem südlichen Ufer plötzlich auf ein sehr niederes
Niveau sinkt, welches die einförmigen Höhen dér östlichen Smrekovica und
dér 1096 m hohe Hradek reprásentiren. Sein östlicher, dér Thalsohle dér
Mlinica entsprechende Theil erstreckt sich in eine lángé Zunge, welche von
dem westlichen Berg Nakiad (1344 m) bis zum östlichen Mengsdorfer Thal
reicht und gégén die Zipser Ebene zu stufenweise abfállt. Die Oberflache
dieses Ausláufers zeigt die verschiedensten Zeichen dér Eiszeit. Yor allém
gelangt das Wasser des «Doppelmoores» in das «obere Moor», welches ein
práchtiges, in südöstlicher Bichtung 1343 m hohes, aber tief eingesunkenes
Becken ist. Das südliche und westliche Ufer dieses Beckens ist hocli und
steil ; das östliche und südliche dagegen niedrig. Entlang des letzteren zieht
sich dér Touristenweg hin, welcher das Hotel von Csorba mit Tátrafüred ver-
bindet und von dieser Seite aus ist das Moor leicht zuganglich. Nur einige
Dutzend Schritte weit von demselben liegt in einer Höhe von 1247 m am
Rande dér Terrasse das «unterste Moor» dér Jamnikhöhe. Es hat eine
lángliche Gestalt, aber seine lángere Axe steht vertikal zum Mlinicabache.
Es ist ein echtes Hochmoor, ein dichter, von Wasser durchtránkter und
unzugánglicher Sphagnumpolster.

Aus dem Comitate Sáros erwáhnt Pokorny (l.c. pag. 118) nur die
einzige Angabe, dass zwei Meilen von Bártfa entfernt im Hotter von Hertnek
ein 5 Joch grosses und 5 Fuss dickes Torílager zu finden wáre, welches
wahrscheinlich einem Wiesenmoor angehört.

Herr Dr. A. Mágocsy- Dietz, dér Exmittirte unserer Commission fand
auf dér zwischen Eperjes und Sóvár liegenden Salgóer sumpfigen Wiesen-
fláche kein Torf; aber in dér Umgebung von Aranybánya kommt in hóhér
Lage das bl. 100 Quadratklafter grosse und bl. 20 — 60 cm dicke, kreis-
förmige Flachmoor namens wCservena mlaka» (rother Sumpf) vor.

b) Die von den Grenzcomitaten südlich liegenden Comitate.
Nördliche Gruppé : Turócz, Liptó, Zólyom, Abauj -Torna.

Aus dem Comitate Turócz meldet Herr F. Juszt, dass im ganzen
Comitate Flachmoore vorkommen. Die slovakische Bevölkerung bezeichnet

Földtani Közlöny, XXIV. köt. 1894. [14'9] 27

418

Dí M. staub:

sie mit dem Namen «Kruch». lm oberen Bezirke des Comitates ist beinahe
auf jedem einzelnen Grundbesitze ein wenn auch kleines Flachmoor anzu-
treffen, so zu Tótpróna, Ivánkafalu, Divék etc. Pokorny (1. c. pag. 86) konnte
von diesem Comitate nur sekr wenig erfahren und beruft síeli auf die Auf-
nabmen dér Wiener k. k. geol. Reicksanstalt.

Dieses Comitat erforsekte nun Herr Dr. K. Schilberszky und er
beschreibt folgende Flachmoore:

1. In dér Umgebung von Szt.-Márton liegt westlich von dér Eisenbakn
zwischen den Ortsckaften Jackodni und Zsámbokrét das Flackmoor namens
«Háj-Kopanicza.» Es ist bl. 60 K. Jock gross, in seiner Mitte 1 Va m dick.
Dér Torf ist gleichförmig sckwárzlick, in einer Tiefe von 60 — 130 cm
Hegen Holzfragmente. Seine gegenwártige Vegetation bilden vorziiglick
Carexarten. Dér Untergrund ist Scliotter ; selten sind in demselben die Va — 2
kg sckweren Stücke. Beiláufig die Hálfte dér Torfflácke stekt sekon unter
Cultur.

2. lm Hotter dér Gemeinde Turócz-Podkragy liegt die bl. 4 ka grosse
und 2 — 3 m dicke Wiese namens «Závosz». Die oberen Sckickten des Torfes
sind braun ; nack untén zu werden sie allmalick dunkler. Baumstrünke
fand Herr Dr. Schilberszky in iknen nickt vor, aber zerstreut liegende Baum-
iiste und Zweige von versekiedener Stárke. Auck einen Coniferenzapfen
fand er im Torfe.

3. lm Hotter von Trebosztó liegen mekrere Flackmoore, resp. torfige
Flácken. Ein solcker ist die 60 Jock grosse «Podkorka- Wiese ». 2/s Tlieile
dér zusammen 120 Jock umfassenden Inseln Luki, Bibniki, Szikote
sind toriig; ebendort liegt die bis zum Walde des Bergablianges
reiekende und 16 Jock grosse «Zadlki- Wiese, » von welcker aber nur 6
Joch toriig sind. Ausser diesen sind noch auf dér Wiese dér kleineren
Wirtksckaftsbesitzer bl. 50 — 60 K. Jock Torfflacke. Auf allén diesen Flácken
betrágt die grösste Dicke des Torfes 50 cm. Dér Untergrund ist grauer Tkon,
in welckem viele Sckneckengekáuse vorkommen.

Herr Dr. Schilberszky sekreibt ferner, dass im Tkale dér Turócz die
neben dem Berge «Repiska Banskó# liegende Ebene einst eine kakié,
torfige Flácke war, jetzt wird dórt auf 15 Jock Klee angebaut.

4. In dér Umgebung von Sz. -Péter im Turócztkale liegt die bl. 30 Jock
grosse torfige Flácke namens «Trsztica». Sie ist in ikrer Mitte 2 — 2 V2 m
dick und kángt mit dér vorkergehenden zusammen. Jetzt wird sie als Wiese
benützt. Dér Untergrund ist grauer Tkon.

5. In dér Umgebung von Nagy-Rákó liegt die 80 Jock grosse «Bakurini-
Benidoske» benannte Flácke, von welcker aber nur dér bl. 12 Jock grosse
Tkeil namens «Bocoske Travniki» Torf entkált, wie überkaupt die torfigen
Stellen nur wie Flecken auftreten. Die Dicke dér Torfsckickt betrágt 70 cm.

6. Im Hotter dér Gemeinde Blatnica liegt eine grössere torfige Flácke,

[150.]

DIE VERBRE1TUNG DES TORFES IN UNGARN.

419

die Wiese namens «Trsznye», an welcbe sich die zűr Gemeinde Laszkaraszkó
gebörige Wiese namens « Rudini» anschliesst, ebenso die im Hotter dér
Gemeinde Karlovo begende Wiese. Die ganze Fláche kann 70 — 80 Jocli
gross sein.

Mit dieser kann die im Hotter dér Gemeinde Deánfalu (gégén T.-Szt.-
Márton zu) zwiscben dem Wege und dem Blatnica Flusse begende angebbcb
2000 Scbritt lángé und 800 Scbritt breite Fiaebe im Zusammenbang stehen,
auf welcber dér Tradition nacb friiber ein See lag. Die Mácbtigkeit dér
Torfscbicht wecbsle zwischen 2 — 3 Va m ab. Dér Untergrund ist Scbotter.

7. Im Hotter dér Gemeinde Benice gégén Lezjacbo zu liegt die
wenigstens 70 Jocli grosse, torfige Fláche namens «Dolne Vantaloszke», von
welcber 40 — 50 Jocb auf das Torflager fallen und welcbes 2 — 2 Va m stark
ist. Mit dieser kann zusammenhángen die

8. im Hotter von Lezjacbo begende bl. 60 — 70 Jocb grosse Flacbe,
auf welcber die «Pacienta Wiese» mit den Torflagern «Vedeni» und «Obno-
cerka» liegt. Die grösste Dicke dér Torfscliicbten betragt 3,8 m.

9. Jenseits dér Eisenbahn in dem nach Lebotka zu fallenden Hotter
bis zum Turóczílusse ist ebenfalls eine Torffláche. Ibr Name ist «Pisarovki»
und ist sie die gerade Fortsetzung dér grossen Flacbe von Benicz-Lezjacbo.
Die maclitigste Torfschicbt erreicbt hier 1—1,25 m. Die Grösse dér Flacbe
betragt 40 — 50 Joch.

Herr Dr. Schilbekszky konnte sicb in diesem Comitate nur von zwei
Hochmoorgebieten Kenntniss verscbaffen.

1. In dér Umgebung von Szt.-Márton bégén auf dér auf dem 1345 m
bobén Berge «Veterna Hola» sich ausbreitenden 500 — 600 Joch grossen
Hochebene zerstreut kleinere Hochmoore. Sie bilden inmitten des trockenen
mit thonigen Gesteinstriimmern gemiscliten Bodens von einander in verscliie-
dener Entfernung begende isolirte Flácben, die kleiner als ein Jocb sind ;
so dass sie insgesammt kaum 8 Joch einnebmen. Mit ihrem kleineren Tbeile
falit diese Fláche schon in das Comitat Trencsén. An einzelnen Stellen ist
die Torfschichte nur 20, an anderen 35- — 40 cm dick. Auf den schwankenden,
quellenreicben Flecken wachsen Sphagnum und bauptsácbbcb eine Polytri-
cbumart. Im Torfe fand sicb kein Baumrest vor. Den Untergrund bilden
gelblicb brauner Tbon und Gesteinsfragmente, von denen einzelne Stücke
1- — 2 kg scbwer sind.

2. In dér Umgebung von Bisztricska sind die Berglehnen «Trsztye» *
und «NaKotlina‘> toriig. Die erstere ist 17 Jocb gross, davon fallen aber nur
10 — 12 Jocb auf den Torf. Dér letztere besteht aus drei getrennten, aber nabe
beinander begenden Lagern, die zusammen 4 — 5 Joch occupiren. Ibre
grösste Mácbtigkeit betrágt 1,2 m. Im Láger von Trsztye war in einem

* trszt — Rohv ; trsztye — mit Rolír bewaelisen (slovakisch).

[151]

27*

420

D£ M. STAUB :

Drainagegraben folgende Schichtenreihe zu beobachten : 30 cm graue,
tlionige, von den Pflanzenwurzeln dicht durcbwobene obere Schicht;
30 — 80 cm grauer Thon mit Kalksteinbrncbstücken ; unter dieser 80 — 100
cm sckwarzer Torf. Aucb Astbruchstücke kommen in derselben vor. Dér
Untergrund ist Thon, an einzelnen Stellen Kalktuff.

Aus dem Comitate Liptó verdanken wir Herrn Dr. F. Filárszky viele
Angaben, aus welchen hervorgebt, dass dieses Comitat uach dem Comitate
Árva das an Mooren reicbste ist. Pokorny’s (1. c. pag. 87 > diesbezügliche
Mittheilungen sind sebr unbedeutend.

Flachmoore:

1. lm Hotter von Verbőcz ist die Flache namens «Mocsiari» 12 — 15
K. Jocb gross ; sie enthált nur eine 10 — 50 cm dicke Torfsckichte. Dér Unter¬
grund ist Sand, Schotter, grössere Granitblöcke, die aucb am Rande des
Moores an dér Oberfláclie anstelien ; darunter folgt bláulicber Thon.

2. Bei Sztranya-Szt.-Kereszt im Tbale des Cemnikbaches. Seine Fláclie
ist 5 Jocb gross, enthált aber nur eine 10 — 20 — 55 cm starke Torfschicht.
Dér Untergrund ist Thon.

3. Bei Proszék liegen mehrere Moore ; das grösste ist 2 K. Jocb gross
und 2,5 m tief; die übrigen sind allé nur einige m2 gross. Dér Torf liegt
vielleicht in zwei Scbichten ; die obere scbeint bloss aus Holzresten zu
bestehen ; die untere und dünnere bilden aucb Robrreste u. s. w. Dér Unter¬
grund ist graulicb blauer Thon.

4. lm Hotter von Bodafalu auf dér Ebene des vöm Demenovabach
durchschnittenen letzten Tbales liegt eine in zwei Theile getrennte, aber
zusammen 14 K. Jocb grosse Fláclie, dérén unterer Theil den Namen
« Ribnik » , dér obere aber «Szliucsiu» führt. Das Torflager ist in seiner Mitte
75 — 80 cm, an seinem Rande bl. 60 cm dick; in seiner unteren Schicht
kommen Baumstrünke vor; dér Untergrund ist Sand, welcher auí sandigem
Thon lágert. Dér Besitzer des Torflagers erwábnte, dass an dieser Stelle einst
ein Fiscbteicli existirte, daber dér Name : Ribnik.

Hochmoore :

1. Bei Stranya-Szent-Kereszt, im Tbale des Krizjanka-Baches liegt eine
aus einzelnen kleineren Mooren bestebende, insgesammt 40 — 50 Jocb grosse
Flácbe, dérén Torfschicht 40 — 50 — 60 cm dick ist. Sie reicht vöm oberen
Ende des Dorfes beinabe bis zum Rande des Waldes; ibr unterer Theil
wird «Masdjarce» ; dér mittlere «Krnovje» ; dér obere «Borovje» genannt. Dér
Torf ist zweiscbicbtig ; die obere Scbicbte beinabe reines Sphagnum; die
untere ist ziemlicb reich an Holzresten. Dér Untergrund ist Sand, sandiger
Thon.

2. Oberhalb und neben Prichod, am linken Ufer des Cemnikbaches
liegt das 6 — 7 Jocb grosse, 80 — 90 cm, resp. 10 — 20 cm mácbtige Torflager

[152]

DIE VERBEEITUNG DES TORFES IN UNGARN.

421

namens «Szekaniczo». Es ist zweischichtig, die untere Scbicbt entbált Holz-
fragmente. Dér Untergrund ist sandiger Thon.

3. Links von dem von Stranya-Szt.-Kereszt nack Dubrava fülirenden
Wege liegt das 6 — 8 Joch grosse, 20 — 30 resp. 10 — 20 cm máchtige Torf-
lager. namens «Himkradnik.» Es ist dreischichtig; die untere Schicht ist tbo-
niger Torf.

4. lm oberen Ende dér Gemeinde Vavrisó, am linken Ufer des
Mlinszkybaches, liegen auf dér Ebene namens «LaMlinom» mebrere Hoch-
moore. Das eine grössere nennt mán «La Mlinom» ; das kleinere« Po pod
stranu». lm Ganzén occupiren sie eine Flacbe von 20 — 25 Joch; die Mách-
tigkeit dér Torfscbicbte betragt 190 — 200, resp. 20 — G0 cm. Nacbdem das
Grundwasser scbou bei einer Tiefe von 20, resp. 60 cm bervordrang, so
liess sich die Schicbtenfolge nicht genau bestimmen. Nacb dem mit dem
Bobrer gewonnenen Matériái scbeint das Torflager auf dem «La Mlinom»
dreiscbicbtig zu sein ; aber nur einscbichtig auf dem «Po pod stranu». Die
oberste Scbicbt ist beinahe eine reine Moorschiclite ; die mittlere ist sebr reicb
an Holzresten ; die untere dicbt, gleicbförmig, von mehr weniger thonigem
Ausseben. Dér Untergrund ist sandiger Tbon, welcber auf Scliotter lágert.

5. Zwiscben den Gemeinden Vavrisó und Szt. Péter, aber zum gröss-
ten Tlieile am linken Ufer des Mlinszkibacbes liegen mehrere kleine
Moore, dérén Gesammtflacbe vielleicbt 10 Joch, ihre Machtigkeit 50 resp.
20 cm betragt. Diese Stelle führt den Namen « Pod-Polik-Mertyuki. » Dér
Torf liegt nur in einer Schichte. Dér Untergrund ist sandiger Thon, dér auf
Sckotter lágert.

6. lm Hotter dér Gemeinde Vavrisó liegt die aus mehreren kleinen
Mooren bestehende «Pod Kriz» benannte Flacbe. Die einzelnen Moore sind
1— IVa — 2 Joch, insgesammt 6 Joch gross ; 90 — 100, resp. 10 — 20 cm
macidig. Nacb den mit dem Bobrer gewonnenen Proben zu urtheilen, lassen
sich zwei Scbicbten unterscheiden ; von denen die obere beinahe nur aus
Sphagnum besteht; die untere entbált aber aucb anderes. Auf Holzreste
stiess dér Bobrer nicht. Dér Untergrund ist sandiger Thon.

7. lm Hotter dér Gemeinde Jamnik am nördlichen Ende des Szvi-
cbovra zwiscben den Gemeinden Szt. -Péter, Vavrisó, Pribilina, Jakabfalva
und Jamnik liegt auf dem bl. 14.000 Joch grossen, unfruchtbaren, nur mit
Calluna bewachsenem Bergrücken das «Podvocki» benannte Hochmoor,
welches 7 Joch gross, 120 — 140, resp. 15—20 cm dick ist. Von dér obersten
10 cm starken, zum grossen Theil aus noch lebendem Sphagnum bestelien-
den Scbicbt abgesehen, lassen sich unterscheiden 1. eine oben aus mehr
oder weniger reinem Sphagnum gebildete Schichte ; 2. eine an Holzresten
reiche mittlere und 3. eine dichtere, thonige, leberfarbige, untere Schicht.
Dér Untergrund ist Thon, welcber auf Schotter mit grösseren Granittrüm-
mern lágert.

[153]

422

D! M. STAUB :

Am nordöstlichen Abhange dér Svichovra sind ldeinere nur einige m2
grosse Moore zu fiúdén, die aber keinen besonderen Namen führen.

8. lm Hotter von Pribilina, am Abhange dér «Suchy Hradok» liegt
eine 300 — 400 Joch grosse Flache, namens «Lazi», die aus zahlreiclien,
nahe beinander liegenden kleineren Mooren besteht ; doch glaubt Herr Dr.
Filarszky, dass die Gesammtflache um vieles kleiner sein mag. Ihre Mach-
tigkeit betrágt 140 — 150 resp. 90 — 100 cm. Ausser dér obersten 10 cm
dicken, ein wenig erdigen Torfschiclite unterscheidet mán 1. eine obere
mehr oder weniger rein aus Sphagnum gebildete Schicht ; 2 eine grössere
mittlere, an Holzfragmenten reiche, stellenweise viele Nadelblátter und
Coniferenzapfen entbaltende Schicht; 3. eine untere, sehr dichte Schicht,
welche aus elastischem, eigenthümlich leberfarbigem Torf besteht. In
Adern und Nestern findet sich ebenfalls eine homogene, dem geronnenen
Blute áhnliche Substanz, welche aber Herr Dr. Filarszky mit dér in dér
untersten Scliichte vorkommenden für übereinstimmend halt. Baumstrünke
kommen in allén drei Schichten vor, aber in keiner so lmufig, wie in dér
mittleren ; in dér oberen sind sie noch nicht gánzlich vertorft. Dér Unter-
grund ist graulich grünlicher Thon, dér auf Sand, Schotter mit grösseren
Granittrümmern lágert.

9. Oberhalb Bodafalu auf dér linken Seite des oberen Thales des Deme-
novabaches liegt das 40—50 Joch grosse Moor namens «Zsdjári». In seiner
Mitte ist es 1,5 m, nahe zu seinem Bande 40 — 60 cm dick. Von dér ober¬
sten humosen Torfsckichte abgesehen, unterscheidet mán 1. eine obere bei-
nahe nur von Moos gebildete Schichte ; 2. eine mittlere an Holzresten
reiche und 3. eine untere, wie es scheint, dichtere aber schon mit wenig
Sand gemischte Schichte. Dér Untergrund ist Sand, grössere Steine sind
nur am Rande dér Ablagerung zu sehen.

Herr Dr. Filarszky erhielt noch von folgenden Torflagern Nachricht :

a) In dér Nahe von Vicliodna;

b ) bei Szánkóvá an dér Grenze des Comitates Turócz ;

c) im Hotter von Dubrava bei Stranya-Szent- Kereszt. (Dies ist viel-
leicht das unter 3. erwahnte Torf láger).

Aus dem Comitate Zólyom erhielt Pokorny keine Nachricht; an
unsere Commission sind folgende wenige Berichte gelangt.

lm Thale des Flusses Felső-Garam in dér Nahe dér Gemeinde Dob-
rócs zwischen Dobrócs und dér ararischen Arbeiterkolonie Pusztás und
neben dem Yerkehrswege liegt ein bl. 5 Joch grosses Flachmoor, des-
sen Localname «Szichla» ist. Es ist bl. 200 Klafter láng und 30 — 40 KI.
breit, seine Dicke ist ziemlich gleichformig und erreicht 50 cm. Sein Unter¬
grund ist grauer Thon.

Einem anderen Berichterstatter nach kommen unterhalb dér nord-

[154]

DIE VEKBEEITUNG DES TORFES IN UNGARN-

423

östlicli von Beszterczebánya liegenden Berggegend bei Szelcza Flacbmoore
vor. Von diesen erwáhnt dér Bericliterstatter folgende drei, u. z.

a) dasin dér «do Starych Selice» benannten Lehne liegende, dessen
Lángé 100, die Breite aber 50 — 60 m betrágt. Nach einer Sage lag an dér
Stelle dieses Moores einst das «alte Dorf» (Stare Selce);

b) ein etwas kleineres Moor auf dér «do Sigoti» benannten Lehne ;

c) das in dér «de Jelsina benannten Lehne anf einer Fláche von bl. 5 — 6
ha, aber zwisclien trockenen Wiesen und Ackerfeldern zerstückelt liegende
Moor, dessen Untergrund Sand und Schotter ist ; hie und da korúmén auch
grössere, runde Steine vor.

Das tiefste unter ihnen ist das unter a) erwáhnte, denn die Mess-
stange drang 2 m tief ein, ohne testen Grund zu erreichen.

Das Comitat Abauj-Torna durchforschte Herr Dr. A. Mágócsy-Dietz
im Auftrage dér Commission. Derselbe berichtet folgendes : Unter den litera-
rischen Angaben schien mir besonders Poiíokny’s Abhandlung glaubwiirdig.
In dieser Abhandlung sind tűr unser Comitat «der Kanyapta Sumpf und
seine Umgebungu u. z. die Ortschaften Szepsi, Makrancz, Csécs, Pány,
Bodoló, Jánok und Buzita als Torflager angegeben (1. c. pag. 119).

Ebenfalls als voll standig glaubwiirdig musste ich die in dér von
Johann Korponay verfassten «Monographie des Comitates Abauj » (Kassa
1866 — 1870) vorkommenden Daten annehmen umso elier, indem das
Bucii von dér Hand eines Comitatsbeamten herrührt und so mit Hűlte dér
ihm zűr Verfügung gestandenen amtlichen Angaben verfasst wurde. lm
ersten Bande dieses Werkes geschieht wiederholt von Torflagern Erwah-
nung; so lesen wir auf Seite 237, dass «Erwáhnung verdienen die neben
dem Kanyaptabache, besonders in dér Umgebung von Makrancz in nicht
geringer Menge liegenden Torfschichten, welche manchmal 2 Fuss Macii -
tigkeit zeigen» .... und auf Seite 309 .... «dass dér neben dem
Kanyaptabache und wahrscheinlich entlang dér Hernád und in ilirem Tliale
vorfindliche Tort in Folge dér gegenwártigen Háufigkeit unseres Feue-
rungsmaterials nocli nicht benützt wird». In Folge dieser und andererseits
mündlich gewonnener Informationen beschloss ich vor allém die beiden
grösseren Ebenen des Comitates Abauj-Torna, die Thaler dér Hernád und
des Kanyapta zu untersuchen. Ich beging das Hernádthal vöm Nebenthale
Csermely bis zu dem im südlichen Theile des Comitates liegenden
Szikszó; dabei mit besonderem Interessé die sich von Hidas-Németi
respective von dér Gemeinde Hernád-Szurdok bis zum Comitate Borsod
sich hinziehende Umgebung des Bársonyos benannten Hernádarmes unter -
suchend. Dér Bársonyos bildet námlich in seinem Laufe an vielen Stellen
sumpfige, moorige Orte. Besonders beging ich die Hotter dér Gemeinden
Alsó-, Felső Méra, Eres, Fügéd, Forró-Ináncs, Csobád, Kinizs, Aszaló und
Szikszó; aber leider ohne jeden Értőig; denn es kommen wohl entlang des

[155]

424

Dl M. STAUB :

Bársonyos so z. B. zwischen Mera und Encs kleinere Röhrickte und
in dér Náhe von Szikszó auck ein grösserer Sumpf vor, aber ohne jede Spur
dér Torfbildung. Die Sohle des Thales bildet — auch auf den tiefer liegenden
Orten ist er zu finden — plastischer, dichterThon, welchen entlang dem Bár¬
sonyos trotz dér schon 1763 begonnenen Regulirung des Elussarmes die zeit-
weise eintretenden Ueberschwemmungswásser mit Schlarum bedecken, dér
wieder in den trockenen Jahren bis zum Zerspringen erhártet.

Die Untersuchung dér zwischen Hidas-Németi und Kassa liegende
Tlialpartie ergab ein günstigeres Resultat ; denn hier

1. stiess ich bei Zsebes auf die s. g. «Csataj »-Wiese. Ilire Fláche betrágt
5 Joch, in ihrer Mitte ist sie 2,5 m dick. Dem Hörensagen nacli soll diese
Torfíláche noch vor einigen Jahren grösser gewesen sein. (Die Bevölkerung
des Hernádthales nennt die moorigen Orte «Wildwásser» ; die schwarze
Torferde aber «Glutherde»). Drei Schichten liesseu sich unterscheiden, u. z.
a) die obere, schon verraste Schicht, b) die noch von wohlerhaltenen Wur-
zeln und anderen Pflanzentheilen gebildete Schicht, c) die ganz verweste,
stark von Wasser durclitránkte Schicht. Auf diesem Moore stehen keine
Báume, nur einige Weidenstráucher, aber in dér mittleren Schicht wurden
kleinere Baumstrünke gefunden. Dér Untergrund ist grauer, mergeliger Thon,
iiber welchem kleiner Schotter vermengt mit grösseren Geröllsteinen lágert.

2. Neben den «Apró falvak » auf dem Terrain dér Puszta «Füzi» liegt
ein 2,5 Joch grosses Flachmoor, dessen Máchtigkeit 10 — 50 cm betrágt.
Dér Torf ist dreischichtig, die obere Sckichte ist mit nyirok,* die untere mit
Thon gemengt. Die mittlere ist dér Qualitát nach die beste. Stellenweise
sind im Moore Sand- und Sckotterscliickten zu finden. Dér Untergrund ist
grauer Thon, über welchem oft Schotter lágert.

lm Csermelytliale und im Allgemeinen im ganzen Gebirge des Comi-
tates kommt Torf nicht vor ; hie und da zeigt sich wohl günstige Gelegen-
lieit zűr Torfbildung, so im Csermelytliale, wo ein Moos (Hypnum)-Torf-
lager von geringer Ausdehnung vorkommt, aber auf den Abhángen dieses
Thales werden die Torflager kaum die gegenwártige Grösse oder Máchtig¬
keit (10 cm) des Erwáhnten erreichen.

Die Untersuchung dér zweiten Ebene des Comitates, die Umgebung
des Kanyapta ergab auch kein dér Erwartung günstiges Resultat. Yorher
aber besuchte ich noch die Tháler dér Bodva und dér Torna.

Im Bodvathale beging ich dér Reihe nach die Hotter dér Gemeinden
von Bodva-Vendégi bis Rákó. Nur in den Hottern v<m Komjáti, Nádaska
und Bodva-Vendegi fand ich torfige Wiesen; die Fláchengrösse dér beiden

* Das Verwitterungsproduct eines krystallinischen, zusammengesetzten, vorzüg-
licli feldspathigen Gesteines dér ungarlandischen Trachytgegenden ; ein tieferes
Glied des Löss.

[1 56]

DIE VERBREITUNG DES TORFES IN UNGARN.

425

zuletzt Genannten ist betráchtlicher (10 resp. 60 Joch), aber die Dicke dér
erdigen, torfartigen Schickt betrágt nur 10—30 cm. Ihre Yegetation besteht
hauptsáchlich aus Seggen ; dér Untergrund ist grauer Tlion. Die zűr Ort-
scbaft Komjáti gehörige Torffláche ist 3 — 4 Joch gross, sie wird von einer
mit Seggen gemengten Sumpfvegetation bedeckt. Die Torfsckichte ist 30 — 50
cm dick, dér Untergrund ebenfalls grauer Thon. Dér Tort selbst, wahrschein-
lich Rohrtorf, ist schon in geringer Tiefe vollstándig morsch, locker, denn
dér Abfluss des Wassers dér Wiese ist sehr gering.

Ich wurde auf das in das Bodvathal einmündende Thal des Torna-
bacbes aufmerksam gemacht und stiess dórt abgeseben von kleineren Torf-
fláchen auf die

3. im Hotter dér Gemeinde Görgő liegende, 430 Joch grosse Wiese
namens «Nagytó» und auf das von letzterer nur durch einen schmalen Erd-
streifen getrennte, 190 Joch grosse Flachmoor, namens « Kistó ». Seine
Lángé betrágt bl. 1600 m. Die Tiefe des « Kistó# ist in seiner Mitte 5 m ;
die des « Nagytó » in seiner westlichen Hálfte 4,5 m.

lm Moore konnte ich fünf Schichten unterscheiden : 1. Eine Zsombék-
Scliichte ; 2. eine weniger dichte noch faserige, braune Schichte ; 3. eine
dichte, leicht knetbare, schwarze Schichte ; 4. eine zerfallende, feuchte,
kothartige, schwarze Schichte; 5. eine thonig erdige Schichte, welche auf
dem den Untergrund bildenden graulichen Thon lágert.

In dér von Pokorny und Korponay erwáhnten Umgegend des Kanyapta
beging ich von Torna an die Hotter dér Ortschaften Zsarnó, Péder, Jánok,
Bodoló, Szepsi, Makrancz, Pány, Csécs, Reste, Alsó- und Felső-Láncz,
Komorócz und Gombos; aber dér grossen Erwartung zum Trotze mit
sehr wenig Erfolg. Ich kann nur folgendes anfiihren :

4. Zwischen den Ortschaften Gombos und Alsó-Láncz liegt die «Har-
madosi rét» benannte torfige Fláche, welche 200 Joch gross und 15 — 32
cm dick ist. Sie ist zweischichtig, aber die untere Schicht ist schon etwas
thonig. Beim Graben dér Drainagegráben soll mán auf Baumstámme
gestossen sein. Dér Untergrund ist Thon. Früher soll dieses Tortlager
grösser gewesen sein, aber in Folge des Abbrennens und Trockenlegens ist
es immer kleiner geworden.

5. Bei Szepsi liegt im Dessewffy 'seben Garten das «Makranczer Láger, »
welches aber nur Va Joch gross und 1,5 m dick ist; in dem gégén die
((Szegény tanyai) zu liegendem Theile des Dorfes ist ein 3 — 4 Joch grosses
und 2 m dickes Torflager, welches ebenfalls auf Thon lágert.

Die oben benannten Ortschaften hegen so zu beiden Seiten des
Kanyaptathales, dass dér Hotter einer jeden einzelnen bis zu dem zwischen
ihnen liegenden Kanyaptabach reicht, so dass, wenn diesem Bache entlang
ebenfalls Torf vorkáme, dieser den Hotter mehrerer Gemeinden berühren
würde.

[157]

426

Dl m. staub:

Dér Kanyaptabach entsteht aus dem Zusammenflusse des Idabaches
und mehrerer anderer Báche und sein Gebiet ist seit seiner Regulirung nur
in den nasseren Jahren zu den Sumpfgebieten zu rechnen. Vor 1763, in
welchem -Jalire die Regulirung begonnen wurde, bedeckte sein Wasser, dessen
Abduss besonders wegen des Dammes zwisclien Zsarnó und Sornodi sehr
gering war, das Thal ; dessen Bódén hie und da mit Mergel gemengter Thon
ist. Es waren daher die Bedingungen zűr Torfbildung vorhanden. Korponay
erinnert aucb in seiner Schilderung dieser Gegend daran, indem er sagt :
«zu jener Zeit war ein grosser Theil dieser Gegend mit Wald bedeckt, sie
ernahrte Unmassen von Wasservögeln . . . die einzige Erwerbsquelle des
Yolkes war ausser dér Jagd das Scbneiden des Rohres, dér Fang des Scblamm-
beissers und dér Blutegel. Seine phosphoriscirenden Ausdünstungen leben
beute noch (1866) im Munde des Yolkes als Marciién von den Feuer-
menscben.i) Unddass in dieser Gegend thatsáchlich Tort vorkommen musste,
das gebt aucb aus den Angaben Pokorny’s hervor, denen zufolge dér
Bezirksarzt J. Frankel die Verwendbarkeit dér dortigen Torfe erprobte.

Ich selbst babé dieses in den trockenen Jahren (ein solcbes war aucb das
Jahr 1892) nun leicbt zugángliche Gebiet unterder gefalligen persönlichen
Führung dér betreffenden Herren Besitzer zum grössten Tbeile zu Fuss durch-
gangen, aber weder auf Torílager noch auf torfige Flácben binicb irgendwo
gestossen. Nur bier und dórt am Grunde dér von dér Kanyapta scbon früher
ausgewasclienen und nun zerspringenden Műiden fand ich eine Torfscbichte
von geringer Mácbtigkeit (z. B. bei Bodolló Jánok und Beste in dér Nabe
dér Erlenbaine) ; dagegen sind die Röhrichte noch baufig genug, ja hie
und da traf ich aucb Zsombéke an, z. B. im Hotter von Reste.

Dér Widerspruch zwischen den literarischen Angaben und dem Resul-
tate meiner Untersuchungen ist aber nur scbeinbar. Es erwáhnt namlicb
scbon Pokorny, dass diese Torílager durch die Hirtenfeuer sich entzünden
und es ist auch wabrscbeinlicb, dass wenn bier Tort' war, die Hirten damit
ihre Feuer unterhielten, bei welcber Gelegenbeit aucb das ganze Torílager
in Brand geratben konnte. In den betreffenden Ortschaften dér Sache nacb-
gehend, erfuhr ich denn auch, dass die Bevölkerung nach jenen Jahren, in
welcben sie wábrend dér Ueberfluthung des Kanyapta an den früher zugáng-
lichen Stellen des Tbales weder das Gras noch die Seggen niclit abmaben
konnte, die nun an ihrer Wucbsstelle vertrocknete Vegetation anzündeten,
um sich in den trockenen Jahren reiclilicheren Ertrag zu sichern. Es ist selír
wabrscbeinlicb, dass bei dieser Gelegenbeit die im Uebrigen sehr leicbt
entzündlichen Zsombéks und durch sie aucb die Torílager in Brand
geriethen und langsam verbrannten. Die glaubwürdigen Besitzer und Land-
wirthe tbeilten mir aucb mit, dass beilauffg zu Anfang dér siebziger Jahre
das Kanyaptathal an mehreren Orten brannte, und dass diese Brande
grosse Ausdebnung annelimen konnten, folgere ich daraus, dass sie

[158]

DIE VERBREITÜNG DES TORFES IN UNGARN.

427

zwei Winter hindurch anhielten und an verschiedenen Punkten des Gebietes
sanken die Arbeiter in die Asclie ein.

Es existirten daher zu ihrer Zeit die von Pokorny erwáhnten Torflager ;
sie wurden aber seitdem eine Beute des Feuers, in Folge dessen sie auf dér
Karte Ungarns zu streichen sind.

b2) Süclliche Gruppé. Die Comitate Nyitva, Bars, Hont,
Gömör uiul Kis-Hont, Borsod, Nógrácl, Pozsony, Komárom,
Esztergom und Heves.

Als wenn hier die Torfbildung gánzlich sistirt wáre, erhielten wir
von diesem Gebiete, mit wenigen Ausnahmen, nur verneinende Berichte.

lm Comitate Nyitra vermuthete mán nach Pokorny (1. c. pag. 84) in
dem zűr Sasvárer Herrschaft gehörendem Walde Buri das Yorkommen von
Tort; nordöstlich von Nyitra waren in den beckenförmigen Yertiefungen
dér Gliimeser Berge mehrere kleinere Torfmoore ; aber selbst Pokorny
konnte es nicht in Erfahrung bringen, ob diese Nieder- oder Hoehmoore
waren? Ebenso wenig konnte ervon den auf dér Ebene von Járdoshegy gégén
Érsekújvár sicli ausbreitenden Torfmooren náheres erfahren.

Audi aus dem Comitate Pozsony können wir nur die álteren Angaben
Pokorny’s (1. c. pag. 82) wiederholen. Diesen nach wáre dér südöstlich von
Szent-György liegende und 968 Jocli grosse «Schurwald» eine torfige Fláche.
Seine mittlere Máchtigkeit schátzte mán auf 4 Fuss, aber echten Torf fand
mán nur auf einer kleinen Stelle, námlich neben dem nach Norden zu
liegenden Pálfly’schen Meierhof, auf dér s. g. «Rustenwiese», auf welcher
das Sckwefelbad von Szent-György liegt.

Zwei Meilen nördlick von Marchegg auf dér westlichen Seite dér
Kárpátén zwischen Láb und Detrekő-Csütörtök soll ein bl. 50 Joch grosses
Torflager schon 1846 ausgebrannt sein.

Nach dem aus dem Comitate Komárom eingelangten Berichte ist es
wahrscheinlich, dass dórt Torflager vorkommen. Pokorny (1. c. pag. 85)
erwáhnt, dass mán am linken Bonauufer, auf dér Csallóköz, bei dem siidlich
von Bas liegenden Szap bei Gelegenkeit dér Canalisirung auf ein Torflager
gestossen wáre, welches, so schien es, eine eüdwest — nordöstliche Bichtung
verfolgte und bei kleinem Wasserstande gemessen in fünf Fuss Tiefe noch
nicht durclidringbar war. Nach dem uns zugekommenen Berichte waren
vielleicht in dér Gegend von Martos Torflager zu finden, denn dórt korúmén
grosse Bestánde von Seggen und Bohr vor; ferner ist die Gegend flach und
den Ueberfluthungen leicht ausgesetzt.

lm Comitate Borsod seien nach Pokorny (1. c. pag. 108) nordöstlich
von Mezö-Csát in dér Umgebung von Tisza-Kürt und Nemes-Bükk und

[159]

428

D.t M. STAUB : DIE VERBRE1TUNG DES TORFES IN UNGARN.

nördlich von Csát in den Gemeinden Heő-Bába, Heő-Papi und Igriczi, endlich
in dér Gemeinde Csát selbst Torflager.

Die in dér Umgebung von Edelény angeblich vorkommenden Torflager
sind zweifelhaft.

Aus den übrigen, nur in dér Aufschrift, hier aber nicbt mehr erwáhnten
Comitaten erhielten wir keine Verstándigung.

c) Die nordöstlichen Grenzcomitate : Zemplén, I ng, Bereg,
Ugocsa und Máramaros.

Trotz dér bei uns eingelangten verneinenden Antworten ist es kaum
glaublich, dass auf diesem grossem Gebiete Hochmoore nicht vorkommen
8ollten. Wir haltén es fiir wahrscheinlich, dass die genauere Durchsuchung
des Gebirges dennoch ein Resultat bráchte. Ebenso wáre auch das Bodrogköz
zu untersuchen. Dórt babé nach Pokorny (1. c. pag. 117) derSumpf namens
«Hosszúrét» zuletzt eine Fláche von 5 Quadratmeilen occupirt; aber auch
das erwáhnt Pokorny, dass ein grosser Theil des Bodrogköz schon ausge-
trocknet und in Cultur genommen wurde.

Nach Pokorny beginne gégén Karád zu östlich von Luka die eigent-
liche Moorgegend, in welcher viele reine Seen und zwischen den Sandhiigeln
Röhrichte und Moore hegen. Es seien unter letzteren 3 — 6 Fuss dicke, oft
sehr guten Tort liefernde Láger. Die eigentliche Moorgegend liegt hinter
dem See « Hétleány tó ». Ein Theil dieses Gebietes stand schon zűr Zeit
Pokorny’s in Cultur. Neben Harcsa Hege wieder eine Moorfláche, aber seine
Torflager sind urn vieles dünner und trockener als die von Karád. Die ganze
Gegend mag einst ein grosses Moorgebiet gewesen sein.

Das Comitat Bereg, dessen zwischen dér Theiss und dér Latorcza
liegende Theil als dei Bódén eines hl. 24 Quadratmeilen grossen See’s zu
betrachten ist, war vor dér Regulirung dér Theiss überschwemmt und
noch jetzt befinden sich dórt Sümpfe und schwankende Moore. Einige be-
deutendere Sümpfe blieben noch übrig, so die zwischen Tarpa, Gulács,
Hete, Jánd und Takos liegende und wenigstens 500 Joch grosse Zsom-
bék-Wiese. Die im Hotter von Déda liegende Wiese ist bl. 300 Joch gross,
meistens moorig und wahrscheinlich torfháltig. Die Fortsetzung dieses Moo-
res bildet wahrscheinlich die im Hotter von Legány und Kászony liegende,
mehrere 100 Joch grosse Fláche, die aber schon ein Zsombék ist. Weiter
untén sind die Wálder von Hetyén, Bátyú, Lónya mit bald kleineren, bald
grösseren Zsombéks erfüllt.

Ein wicktiges Gebiet ist noch dér Szernye-Sumpf, dessen Fláche
wenigstens 30.000 Joch betrágt. Es ist dies ein von den Ausláufern dér
Karpathen von drei Seiten eingefasstes Becken, nur gégén Süden zu steht es

[160]

GESELL8CHAFTSBERICHTE.

429

mit dér Ebene in Verbindung. Audi dieser Sumpf existirt nidit mehr in
seinem ursprünglichen Zustande und von seinem Gehalt an Tort wissen
wir ebenso wenig, wie von dem vorbergehenden.

Bei Borsova, westlicb von Komlós liegt das 400 Jocli grosse Torf-
moor namens «Krula Loza», das angeblich an Torf sehr reich sei.

Aus dem Comitate Ugocsa schreibt uns cin Bericliterstatter, dass in
den Hottern dér im jenseitigen Bezirke dér Tlieiss gelegenen Ortscliaften
Akii, Halmi, Dabolcz Flachmoore, Röhrichte und Torflager seien, ebenso auf
áknlichen, aber kleineren Fláchen im Hotter dér im diesseitigen Bezirke
dér Theiss liegenden Ortschaften S.-Ujhely, Yerbőcz, Salánk; nádi dem
Hörensagen wáre auch im Hotter von Alsó-Karasztó ein Moor.

Aus dem Comitate Máramaros ist nur ein einziger Bericht eingelangt,
dem zufolge bei Kalocsa-Imsád ein 10 — 15 Joch grosses Flachmoor sei,
weldies im Allgemeinen 50 cm dick ware. Es wird theils als Wiese, theils
als Weide benützt.

GESELLSOHAETSBERICHTE,

In dér am 7. November 1894 abgehaltenen Vortragssitzung theilte dér e.
Secretar den Tód des gr. M. Dr. Karl Ritt. v. Herich mit.

An die Tagesordnnng gelangten folgende Vortrage :

1. Dr. J. Szádeczky sprickt « über die Gesteinseinschlüsse dér Andesite des
Berges Ságh bei Szob». Naclidem dér Vortr. kurz die Lagerungsverlialtnisse des
die Einsclilüsse enthaltenden Gesteines beschrieb, gelit er auf jene Einselilüsse
selbst über. Die meisten derselben bilden nussgrosse Stücke von Cordierit-Gneiss,
die in die Masse des Andesit vollstándig eingescbmolzen sind. In ihnen kommt
hiiufig und auffallend scliön ausgebildeter Korund vor ; weniger gut erhalten sind
A ndahisit und Cordierit; ausser diesen konnte Vortr. nocli Sillimanit, Gránát,
Pleonast, Apátit und Magnetit erkennen. Es kommen ferner licbtgraue Gesteins¬
einschlüsse von kömig granitischem Gefüge vor, die sicli als Diorit enviesen, in
welchen Quarz in Adern und viel körniger Calcit erkennbar sind.

2. R. Francé bespricht « die Diatomeenflora des Lignites von Kolozsvár. »
Die mikroskopiscke Untersuclnmg dieses Lignites ergab 10 Diatomeen, 3 Proto-
zoen und Scliwammspikula, die allé recenten Arten angebören. Die mikrosko-
piscbe Untersucbung bestatigt daber das Resultat dér makroskopiscben Unter-
sucbung, derzufolge dér Fundort des Lignites ein pflanzenreiclier constanter Süss-
wassersumpf dér Diluvialzeit war.

3. A. Kalecsinszky legte die «Analyse einiger ungarlandischer Kohlén »
betitelte Arbeit des Herrn Dr. B. Bittó vor.

4. Dr. M. Staub unterbreitete die Studie Dr. L. Traxler’s «über die Spon-
gioliten des Schlammes des See's Hévíz. » Dieser Sclilamm ist ebenso reich an
Scbwammspicula wie dér des Plattensee's und verdankt diesem Umstande ebenso
seine Heilkraft wie dieser. T. fand die Amphidisken von Ephydatia fluviatilis

[161]

430

GESELLSCHAFTSBERICHTE.

Lbkn. sp., aber er fand auch solche Gemmulanadeln, die denen von Spongilla fra¬
gilis Leyd. áhnlicli sind, nicbt selten aber unter stumpfen Winkel zweimal gebo-
gen sind. Diese sebemen vielleicbt einer neuen Art anzugehören. Es kommen
ferner grosse, glatte, an ibren beiden Enden stumpfe Skelettnadeln vor, die an
einige tropisebe Scbwámme erinnern, aber T. meint, die Möglicbkeit dessen sei
nicbt ausgescblossen, dass diese Nadeln den beiden oberwábnten Arten angehören,
die nur unter dem Einflusse dér constanten höberen Temperatur des Wassers
(je nacli dér Jabreszeit 26 — 30° C) die erwahnte Umánderung erfuliren.

5. Dr. M. Staub bespricbt die neueste Publikation A. G. Nathorst’s «Zur
fossilen Flóra dér Polarldnderi> (I. Tlieil. 1. Liefg.) und hebt die bedeutende
Wiclitigkeit dieser Arbeit bervor. Verf. revidirt in derselben nicbt nur die álteren
Bestimmungen Heer’s, sondern konnte aucb durcb neue, vorzüglicb aber durcli
eigene Funde unsere bisberigen Kenntnisse bezüglicli dér devonén und untercar-
bonen Flórén dér Spitzbergen, dér Báreninsel und dér Insel Novaja-Semlaja in
überrasebender Weise erweitern.

In dér am 5. Dezember Í894 gebaltenen Vortragssitzung bespricbt und
demonstrirt :

1. Dr. A. Schmidt neinige geologische Apparate» u. zvv. a) den Abney’scben
Nivellirapparat, h) den Prismacompass, c) einen Transporteur und scbliess-
licb d) P. Groth’s bei dér Anstellung von krystalloptiscben Untersucbungen
anwendbaren Apparat.

2. Dér e. Secretár Dr. M. Staub legt folgende Arbeiten vor :

a) Prof. Dr. J. Felix’s (Leipzig) « Geologische Reisenotizen aus Nordamerikan
Prof. J. Félix nahm seinen Weg von New-York aus durch Canada bis Californien.
Er versucbt eine neue Classification dér sedimentáren Gesteine dér östlicben
Bocky Mountains ; erwábnt, dass dér bequemste Ausgangspunkt bebufs Studiums
dieser Gegend die Eisenbabnstation Banff sei, welcbe in einem breiten, seiner
Ansicbt nacb durcb Einbrucb entstandenem Tbale liegt. Ausser anderen Einzel-
heiten besebreibt Félix ferner die Besteigung des Mt. Tacoma und die Eruptionen
dér Vulkáné Mt. Adams und Mt. Helens.

b) Dr. L. Hollós’s Mittbeilung über den «Ivoir benannten belgischen Gra-
nit», dér sicb gegenwártig in Kecskemét als Grabstein einer besonderen Beliebt-
beit erfreut und von einer Firma in Szeged unter dem erwáhnten Namen zu ver-
báltnissmássig niederem Preise geliefert wird. Die Untersucbungen Hollós’s
weisen aber nacb, dass dieser # Gránit » nichts anderes als bituminöser Marmor
sei, dessen Preis seinem wirklicben Wertbe nicbt entspricbt.

c) Die aus 6 Blattéra bestebende erste Lieferung dér « internationalen geo-
logischen Uebersichtskarte von Európa .» Es sind dies Blatt Ai An Br Bn, welcbe
Ost-Grönland, Island und die Far Oere Inseln umfassen ; ferner Crv Hiv> welcbe
das nordwestliclie und nördlicbe Európa bis zum nördlichen Fusse dér Hőben
Tátra darstellen.

In dér am7. November Í894 abgelialtenen Sitzung des Ausscbusses legte dér
e. Secretár nacb Absolvirung dér internen Angelegenbeiten die dér Gesellscbaft
als Gescbenk zugegangenen Publikationen vor. M. s. diesbezüglicb S. 394- (264)
des magy. Textes unter %

[162]

MXTTHEILUN GÉN ADS DÉR KGL. UNG. GEOL. ANSTALT.

431

In dér am 5. December 1894 abgehaltenen Sitzung des Ausschusses wurden
einige interné Angelegenheiten dér Gesellschaft erledigt.

M1TTHEILUNGEN AÜS DÉR KGL. UNG. GEOL. ANSTALT.

Dem Chefgeologen dér Anstalt, Herrn Ludwig v.Eoth wnrde von Sr. Maje-
stát dem König dér Titel eines kgl. Oberbergrathes verliehen.

Herr Kálmán Adda, früher Assistent an dér kgl. ung. Berg- und Forstaka-
demie zu Selmecz wurde zum zweiten und dér Agronomgeologe Herr Peter Teeitz
zum dritten Ililfsgeologen ernannt.

Dér Sectionsgeologe Herr Dr. Thomas v. Szontagh unternahm ím Auftrage
des Herrn A. v. Semsey und mit Genelimigung Sr. Excellenz des Herrn kgl. Minis-
ters für Landwirthscbaft im Herbste dieses Jalires eine Studienreise in’s Ausland.

Dér Sectionsgeologe Herr Dr. Franz Schafarzik übergab das ilim für die
Uebertragung ins Deutsche des von L. v. Lóczy verfassten geologiscben Theiles des
dritten Baudes des vöm Gráfén Béla Széchenyi edirten Werkes : «Die wissenschaft-
liclien Besultate dér ostasiatischen Reiee des Gráfén Béla Széchenyi » zugesprochene
Honorál- (1000 Gulden ö. W.) dér kgl. ung. geol. Anstalt als Stiftung.*

Für das Grabdenkmal des im Vorjahre verscliiedenen Hilfsgeologen Dr. Georg
Primics wurden von den Amtscollegen und Freunden des Yerstorbenen 237 Gul¬
den ö. W. gesammelt ; welche Summe das holie kgl. ung. Ministerium für Land¬
wirthscbaft mit 100 Gulden erliöhte.

Die kgl. ung. Anstalt edirte in diesem Jahre folgende Publikationen in deut-
sclier Sprache :

1 . E. Lőrenthey : Die oberen pontischen Sedimente und dérén Fauna bei
Szegszárd, Nagv-Mányok und Árpád.

2. Th. Fuchs : Tertiárfossilien aus den kohlenführenden Miociinablager-
ungen dér Umgebung von Krapina und Radoboj und íiber die Stellung dér
sogenannten « Aquitanisclien Stufe.»

3. Die Umgebung von Máramaros-Sziget. Geologische Karte ; aufgenommen
von weil. Dr. Karl Hofmann und Dr. Th. Posewitz mit Erláuterungen in unga-
rischer Sprache.

Die Beamteten des Institutes intervenirten in mehr als 4-0 Fallen durch
Localbescliau und Abgabe von faclilichen Gutacliten.

Zwei Beamtete des kgl. Institutes wurden mit dér Beambulirung dér Umge¬
bung dér Haupt- und Residenzstadt Budapest betraut.

In das Museum des kgl. Institutes giengen zalilreiclie Geschenke ein und
zwar von Seite des Herrn A. v. Semsey, Dr. E. Bőse (München) ; kgl. ung. Staats-
bauamt in Székely-Udvarhely, J. Kovács (Kaposvár), L. v. Lóczy, J. Örvény,
H. Böckh, G. Horváth, F. Hopp, R. Hopmann (Wien), N. J. Lechner, K. Adda,

* M. vgl. Földtani Közlöny, Bd. XXIV. pag. 259.

[163]

432

MITTHEILUNGEN AÜS DÉR KGL. ÜNG. GEOL. AN START.

S. Günther (Sachsen), Oberbürgermeisteramt von Karlsbad, D. Jancsó (Gross-
wardein), A. Kepes (Szinyérváralja), J. Janku (Bölest), Magistrat von Makó.

Für die Schulsammlnngen erhielt das Institut Einsendungen von dér ung.
Asphalt-Aktiengesellschaft, dér österr.-ung. Staatseisenbahngesellschaft nnd von
dér berggeologischen Section zu Scbemnitz. Mit den vöm kgl. Institute zusam-
mengestellten Sckulsammlungen wnrden mehrere Lehranstalten besclienkt.

Die Kartensammlung des Institntes erhielt von Sr. Excellenz dem Herrn
Handelsminister die «Post- und Telegraphenkarte dér Lander dér ungarischen
Krone» zum Gesclienke.

Mit Genehmigung Sr. Excellenz des Herrn Ministers für Landwirtksckaft
wurde für das cbemiscbe Laboratórium des kgl. Institutes ein vollstandig mon-
tirter Bertholet-Mabler-Calorimeter acquirirt.

[164]

Lőrenthey, Pontiisi fauna Kupáról.

Földtani Közlöny XXIV. I.TáWa.

Ny, Grimd Y.utódai, Budapest

Lörenthey, Pontusi fauna Kurdról.

Földiám Közlöny XXIV .11 .Tábla.

Ty. Grund Y utódai. Budapest .

Földtani szelvény a gyalui havasokon keresztül.

1893. nyarán fölvette D- Koch Antal egyet. tan.

Geolog isches Profil durch das Gyaluen Hochgebirqe.

Jm Sommer 1893. aufgenommen von DÍAnlon Koch tfniv Prof .

Földtani Közlöny XXIV Köt.IH tábla

Cjyáfu.

. í o : a x l t ti 1 1 .

1024 m ti

D

Dli3 t íonoA. (So no^ucí)

OC.&UXsUdjOö j\ ■VltZcj'lJ.e/.

Dfttí. tv- &Sí($o^<u£. )

OCC 6l-u^.tMjoí> ^Z-VuxZ'.

A

S ’oi ^oAexili lo/tko &xF<x .

G0í»T»v. ^

C /? . 011iuid.ti.nn d~V«xl’. J-nó£/ia^n

(3/^na^ii/LCL .

Cjuxxxs dí?aüitiiy

stü 9X xx. a -te A 'X a. .n. yvb o d
9x i „ c k a x* ix a.

0 Ti,

i t.

-4k-

£ DDlfy.

N SSW

£l

EEK.JÍyDIíx'Jfy. KEKKJDDNV.

NNO. WSWW. ONOO SSW.

ÉKE.

NOO

icexxx. It a-.Ja GccecUtPox. 0)17

CUCUpltX. Dlyasi.o.Có-ldkp c ^ 8

Hl e ti e tó p. .to-xfio fa. t a.

ló ff c X d

(juaPii 3 xax . ?.a_ l’i xeicdcPe .

ttxa.cn

.1 Íiiíc.| 3 x a mc.i

CxicxPix. .

Betűjelek értelmezése,

Erkláruruj dér B uchstáb enze icli.en

a f.Jlso eoczcn tarka agyag , hl; felső krétákon homokkő és márgafuda ,j kím-lújiftantniészkö ani -AmjJiiboliUi , (_\i-r/Uo?áos zöld, gálák pt -phijllit t ágyagcsiUámjiala > m husi mész, s—sericti/ia/as g-araghitos jiala , cs - csili árnriala gu -gnájsz : scs = sericiles csíüámjiala , qcs- gránáttartalmú csillám

ze — UntfT tocatiter Inwter Thons ; lek— Ober crciu.casrJierSandste.in und Mergelschicfer hm— JliftfiurilenTcalJo- , anx-^AmjJüboHik ■, CTiloviiisclit griine Schiefer t- jii^J^hyllii ÍTÍiongliniyncrschiefei' ) , xn—ICri/stattinischerJtaZfc; s-=Sericitsc7iieferi g=Ora/i7iiiisckerSc7uefer,- cs=Glimmersc7áefer ; gn_= Gneuss ; scs- Seridiiscker GlirrunzrsckiefeT ; gcs = Crranatfahr01d.tr Giimmer

fiola , cz=- amjihibóUindezit(zöldkóves) telér , b— cUlcíI -felér ; = jieginatitos gránit telére , y = tömzsös gránit; K ÉK &o°=J£egmért rctegdiiléselc irámfa és foltét.

schiefír ,■ ix—jlmjihibol andtsit ( Grunstein.J Gátig , b = Ducit ga.ng ■ = TegmcUit - Gang ; \^= StocTc gránit , \ N O go° =Ric~htujig und Grad des gemessenen Sc7vic7itverff.cichejis .

Ny. Crured XT nt ó d ai Budap e sten

1000^ _ y _ x _ 2 _ 3 _ -v _ ^ G _ 7 _ _ y _ 1)° JCnL-

Mérték

Mla a. s .1

1 : 75,000. Alap a magas ságlioz I :
t aű = 1: 75,000. 1B asis zűr* H ölxe-1 :

Traxler. Kphydatia fömlis sV. u. Földtani Közlöny. XXIV. köt, IV. tábla.

Földtani közlöny XXIV t.V.

\

I '

t -HfY^