■ ORNELl UNIVERSITY LIBRARY 3 1924 062 418 Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony5419magy_0 FÖLDTANI KÖZLÖNY. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA. EGYSZERSMIND A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. „SCHAFARZIK FERENC JUBILEUMI KÖTET." SZERKESZTIK ZELLER TIBOR dr. és REICHERT RÓBERT dr. TÁRSULATI TITKÁROK. ÖTVENNEGYEDIK (LIV.) KÖTET. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOG1SCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DÉR KÖNIGL. UNAGR. GEOLOGISCHEN ANSTA LT „FR. SCHAFARZIK FESTBAND." REDIG1ERT VON Dr. T. ZELLER und Dr. R. REICHERT SEKRETARE DÉR GESELLSCHAFT. VIERUNDFÜNFZIGSTER (LIV.) BÁND. BUDAPEST, 1925. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. EIGENTUM DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. iHllMC. a.ii Kir. Magy. Egyetemi Nyomda. VIII, Múzeum-körút6. — Főigazgató: Dr. Czakó Elemér TARTALOMJEGYZÉK. EMLÉKBESZÉDEK. Treitz Péter: palini Inkey Béla emlékezete 5 Schafarzik Ferenc dr. : . . . . Dr. Stache Guidó emlékezete 13 ÉRTEKEZÉSEK. Ferenczi István dr. : Geomorfologiai tanulmányok a KisíMagyarsAlföld Dsi öblében . 17 telegdj Roth Károly dr. : A várpalotai lignitterület 38 Győrffy István dr. : A mohák és a substratum 45 Rakusz Gyula dr. : A dobsinai azbeszt és feldolgozása 56 Sümeghy József dr. : Szarm.=korú csigafaunák a Mátra meg a Bükk aljából 59 Lengyel Endre dr.:. Újabb adatok a tokaji Nagyhegy petrogenetikájához 64 Strausz László dr.: Adatok az Ipolyvölgy vidékének geológiájához. ... 71 Reichert Róbert dr.: Laumontit a nadapi gr. Cziráky=féle bányából.... 77 Hojnos Rezső dr. : A mátraderecskei kaolin 79 Koch Sándor dr.: Vesuvian és scheelit Csiklováról 85 Boros Ádám dr.: A középdunai hegy v. édesvízi mészköveinek fitolitjei 90 SzádeczkysKardoss Elemér dr.: Adatok az Alsójára — szászfenesi eocén*terület és környékének geológiájához • 93 Erdődy S. Árpád dr.: A Pánk — nagyroskányi felsőmediterrán üledékek szintezése 98 Szalai Tibor dr. : Az ipolytarnóci aquitanien 102 Szalai Tibor dr. : Újabb adatok Pomáz környékének geológiájához 104 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. Rakusz Gyula dr. : Anodontadelet Gyöngyösről 113 Hoitsy Pál dr.: A verespataki kormeghatározó Conus 114 ISMERTETÉSEK. Lóczy, L. sen.: Geologische Studien im westlichen Serbien. Berlin und Leipzig, 1924. Walter de Gruyter. Ismerteti: Schafarzik Ferenc dr 115 Köbér, L. : Lehrbuch dér Geologie. Wien, 1923. Hölder-=Pichler- Tempsky A.=G. Ismerteti: Rozlozsnik Pál 119 Kessler, P. : Das Kiima dér jüngsten geologischen Zeiten und die Frage einer Klimaánderung in dér Jetztzeit. Stuttgart, 1923. Ismerteti: Éhik Gyula dr 120 Lill, A.: Petrographisches Praktikum. Wien, 1914. Ismerteti: Vendl Miklós dr 121 Petraschek, W.: Die Kohlenlager und Kohlenbergbaue österreich; úngarns und ihre Aufteilung auf die NationaL staaten. Geol.-kartogr. und wirtschaftliche Über= sichtskarte. Verlag für Fachliteratur. Wien 122 TÁRSULATI ÜGYEK. I. Közgyűlés 123 II. Szakülések 128 III. Választmányi ülések 131 INHALTSVERZEICHNISdesSUPPLEMENTS. K. Roth v. Telegd: I. Győrffy : J. Rakusz : j. Sümeghy: GEDENKSREDEN. P. Treitz: Zűr Erinnerung an Béla v. Inkey 133 Fr. Schafarzik: Erinnerung an weil. Dr. Guido Stache 136 ABHANDLUNGEN. St. Ferenczi: Geomorphologische Studien in dér südlichen Bucht des kleinen ungar. Alföld 137 Über das Lignitgebiet von Várpalota 158 Über die Moose und ihre Substraten 166 Dér Asbest von Dobschau und seine Verarbeitung. . 174 Sarmatische Schneckenfaunen am Fusse des Mátra* und Bükkgebirges 177 Therole of resorption in the petrogenesis of Tokajer Nagyhegy 181 Beitráge zűr Geologie dér Gegend des EipebTales . . 185 Laumontit a. d. »Gr. Cziráky« Steinbruche von Nadap 187 Über den Kaolin von Mátraderecske 189 Über den Vesuvian und Scheelit von Csiklova .... 195 Die Phytolithen dér Süsswasser=Kalksteine dér mitteb danubischen Gebirgsgegend 199 Zűr Geologie dér Gegend von Szászfenes — Alsójára (Siebenbürgen) 202 Horizontierung dér obermediterranen Sedimente von Pánk — Nagyroskány 204 T. Szalai: Über das Aquitanien von Ipolytarnóc 206 T. Szalai: Neue Beitráge zűr Geologie von Pomáz und Umgebung 208 E. Lengyel :. . L. Strausz : . . R. Rfichert: R. Hojnos : . . A. Koch: A. Boros : . . E. v. Szádeczky*Kardoss S. Á. Erdődy : KURZE MITTEILUNGEN. J. Rakusz: Anodonta pterophorus Brusina sp. von Gyöngyös .. 211 P. Hoitsy : Dér altersbestimmende Conus von Verespatak 212 BESPRECHUNGEN. L. Lóczy sen. : . Geologische Studien im westlichen Serbien. Berlin u. I.eipzig, 1924. W. de Gruyter. Ref.: Prof. Fr. Schafarzik 212 L. Köbér: Lehrbuch dér Geologie. Wien, 1923. Hölder=Pichler= Tempsky A.=G. Ref.: P. Rozlozsnik 218 P. Kessler: Das Kiima dér jüngsten geologischen Zeiten und die Frage einer Klimaánderung in dér Jetztzeit Stuttgart, 1923. Ref.: J. Éhik 218 A. Till. Petrograph. Praktikum. Wien, 1924. Ref : Miklós Vendl 219 W. Petraschek: Die Kohlenlager und Kohlenbergbaue Österr.*Ungarns u. ihre Aufteilung auf die Nationalstaaten. Geol.*kartogr. u. wirtsch. Übersichtskarte. Verlag f. Fachliteratur. Wien 220 GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN. 1. Aus dér Hauptversammlung 221 II. Aus den Fachsitzungen 223 III. Aus den Ausschussitzungen 226 Bibliographia Geologica Hungarica. Annorum 1916 — 1924 227 FÖLDTANI KÖZLÖNY LIV. kötet. 1924. PALINI INKEY BÉLA EMLÉKEZETE. írta: Treitz Péter.* Palini Inkey Béla Született: 1847 dec. I Pozsony ♦ Meghalt 1921 aug. 31. Szombathely. Én vagyok a feltámadás és az élet ; aki énbennem hiszen, ha szintén meghal is, — élni fog. Szt. János 11. 25. Tisztelt Közgyűlés! Egy természettudós életében kevés az olyan feltűnő momentum, mely hálás tárgyul szolgálhatna az életírók megemlékezéseinek. De ez nem is lehet másként, mert a tudomány sajátossága a dolgozó- asztalhoz köti a tudóst életének legnagyobb részén át, hogy szellemi munkájának anyagát átgondolja, rendezze s a közlésre előkészítse. Annál nehezebb a feladatom egy olyan tudós életének méltatásakor, aki annyira a csendes építőmunka embere volt, mint Inkey Béla, aki minden hiúskodás nélkül mindig csak azt kereste, hogy munkássága * Felolvasta a Magyarhoni Földtani Társulat 1922. febr. l.-i LXXII-ik közgyűlésén. 6 TRE1TZ PÉTER a tudománynak javára váljék, aki sohasem találta örömét a csillogás- ban, hanem szerényen elvonulva, nagy szorgalommal és csodálatos ki- tartással dolgozott a rábízott tudományos feladat megoldásán és- végezte az önként elvállalt kötelességekből reá háramló munkát. A világ inkább hajlandó elismerni a csillogó és mutatós tudósokat, akik a legkisebb munkájukat is ügyesen tudják a kellő világításba helyezni, mint a nagyszorgalmú csendes építőket, kik csak a végzett munka sikerében találják meg fáradságuknak jutalmát s következetesen kitérnek minden elismerés nyilvánítása elől. Mi azonban, akik saját szemünk előtt látjuk műveiket nőni és kifejlődni, kik ismerjük az egyes feladatok megoldásához szükséges kitartást és erőkifejtést, érezzük, hogy melyiknek köszönhetünk többet és méltányolni tudjuk a tudomány terén kifejtett működésüket. Inkey Béla is egyike eme csendes munkásoknak, aki tudományánál fogva és helyzete alapján mindig vezető lehetett volna, azonban soha- sem kereste az érvényesülést, inkább elvonult a nagy nyilvánosság elől s zajtalanul munkálkodott élete utolsó időszakáig. Inkey Béla az élet- nek nem a könnyebb módját választotta, nem azon az úton indult meg, melyet számára, a nagyvagyonú mágnáscsalád sarja részére, a szokás, a tradició, az összeköttetések kijelöltek. Bár ő is előbb jogot végzett, sőt bírói vizsgát is tett, azonban az első alkalmat felhasználta arra, hogy a kötött menetű közigazgatási pályát a tudós szabad, de fárad- ságos pályájával felcserélje. Főiskolai tanulmányait bevégezve, a kultuszminisztériumba került fogalmazónak. Amidőn azonban itt felmerült annak szüksége, hogy a bányászati és kohászati főiskola ügyeinek intézője tájékozódást nyerjen a bányászat és a hozzátartozó rokon szakmákban, Inkey jelentkezett mindjárt arra, hogy kimenjen egy külföldi bányászati főiskolára a szükséges előképzettség elsajátítása végett. Csakugyan 1871-ben e célra egy évi szabadságot kapott, melyet a szászországi Freibergben a kir. bányászati akadémián töltött el. Ez az év döntő befolyással volt a jövőjére, mert a szabadsága leteltével nem tért többé- vissza minisztériumi íróasztalához, hanem leköszönt állásáról és komolyan hozzáfogott a tanuláshoz. Még öt szemeszteren keresztül folytatta tanulmányait. Freibergben tanárai közül különösen a nagyhírű geológus, Cotta Bernát volt nagy hatással reá, akinek szemináriumában dolgozva, vele szorosabb kapcsolatba lépett. Inkey Bélá-I a geológia tudománya vonzotta legjobban s e tudo- mányszaknak szépségeit és érdekességeit felismerve, ennek művelését és fejlesztését választotta életcéljául. E nehéz életpályára hajlamán kívül alkalmassá tette őt lelki kiválósága, rendkívüli igénytelensége. PALINl INKEY BÉLA EMLÉKEZETE. 7 nagy munkabírása, testi és szellemi fáradságot bíró ritka edzettsége, E nem mindennapi tulajdonságok tették lehetővé számára olyan súlyos feladatok megoldását, aminők neki már pályája kezdetén osztályrészül jutottak. A bányászati főiskoláról 1874-ben hazatérve, mindjárt az új M. K. Földtani Intézet, felvételeiben vett tevékeny részt. Kezdetben Hofmann KÁROLY-lyal dolgozott együtt a Harsányi- és Villányi-hegységben, az- után Vas megyében, később önálló felvételeket végzett Sopron megyé- ben. 1878. évben kapta a M. Kir. Természettudományi Társulattól azt a megbízatást, melynek eredményeként egyik legértékesebb munkáját írta, nevezetesen a A agyág vidékének földtani és bányászati viszonyait tárgyaló művét. A bányageologiai felvételeket az Erdélyi Érchegység- ben még 1877-ben kezdte meg és három éven át folytatta, azonban a munka elkészítését egy határidőre kiadott megbízás hátráltatta. Ugyanis az 1881. évi Bolognában ülésező geológiai nemzetközi kongresszus kívánatosnak tartotta, hogy a kongresszuson képviselt nemzetek közreműködésével készíttessék el Európa átnézetes geológiai térképe. E határozat alapján a magyar kultuszkormány megindította Magyarországnak eddig hiányosan ismert hegyvidékeinek geológiai felvételét. E vidékek közé tartoztak Erdély és Románia határát alkotó havasok, amelyek vízválasztó főgerincén húzódik végig a két ország határa, úgy, hogy a hegység déli lejtői már Romániához tartoznak. A magyarországi résznek felvételével három geológust bízott meg a minisztérium: dr. Herbich Ferenc kir. bányatanácsost, dr. Primics György és Inkey Béla geológusokat. Herbich készítette el a Székely- föld geológiai felvételét, Primics György a Tölgyes-szorostól az Ojtozi- szorosig terjedő részt s Inkey Béla pedig az Olt áttörésétől kezdve a Duna Vaskapú-szorosáig terjedő szakaszt; a két utóbbi geológusnak feladata volt még kiterjeszkedni a hegység romániai részére is. Inkey a rábízott feladatot két év alatt hajtotta végre, az illető területről átnézetes geológiai térképet készített s a felvétel eredményeiről egy összefoglaló jelentésben a Magyarhoni Földtani Társulat ülésén szá- molt be (1884). A mai nemzedék fiatal geológusa, ha Európa internacionális át- nézetes geológiai térképét megnézi, nem tudja, hogy ennek összeállítása, egyes részeinek felvétele mennyi nélkülözést, lemondást és önfeláldozást követelt. Inkey BÉLÁ-t is rendkívüli akaratereje, kitartása és csodálatos igénytelensége képesítették csak ennek a nehéz munkának elvégzésére. Ha meggondoljuk, hogy ez a hegyvidék 2000 m-nél magasabb hegy- láncokból áll, melyek akkor még csaknem teljesen lakatlanok voltak, hogy a 200 km-nél hosszabb szakaszon nagyobb helység csak a két végen és a középen volt, Petrozsény: önkéntelenül is érezzük, hogy itt 8 TREITZ PÉTER igazán nagyszabású vállalkozás volt Inkey részéről e megbízatás el- vállalása. De még növekedik bámulatunk vele szemben, ha megtudjuk, hogy ő az egész felvételt egymaga végezte, egész felszerelése egy egy személyre szabott kis sátor volt, melyben csak fekve lehetett tartóz- kodni: ebben aludt s ebbe vonult rossz idő esetén. Hogy milyen nagy- fokú igénytelenséget és önfeláldozást kívánt akkoriban egy ilyen havasi felvétel, mennyi a legközönségesebb életigényekről váló lemondást, mekkora kitartást és akaraterőt, azt mi, akik az újabb időben jártunk e havasokon s az út fáradalmait jól felszerelt, vadászlakok, erdészházak, kantinok fedele alatt, pihenhettük ki, el sem tudjuk képzelni. E határidőhöz kötött sürgős feladatnak véghezvitele után szentel- hette csak teljes munkásságát a már előbb kapott megbízatásnak be- fejezésére, nevezetesen „Nagyág vidékének földtani és bányászati viszonyainak ismertetésé'1- re. Ez a mű az első magyar bányageologiai munka, mely nem elégszik meg pusztán a bányászati viszonyok ismer- tetésével és a geológiai alakulatok hű és pontos leírásával, hanem Daubrée világhírű geológus kísérleteit alapul véve, magyarázza az ércek genezisét, valamint a telérek keletkezését is. A nagyági munka mindenképen úttörő munka volt, a Természettudományi Társulat a Semsey-díjjal jutalmazta s a Magyar Tudományos Akadémia elismeré- sének jeléül Inkey!, levelező tagjainak sorába választotta. Az Érchegységben végzett bányageologiai felvételein kívül még egy ízben dolgozott a Déli Kárpátokban, midőn a Hofmann Károly által megkezdett zsilvölgyi térképlapot befejezte. A tudományos foglal- kozás mellett még adminisztrációs munkásságot is vállalt, midőn a Magyarhoni Földtani Társulat titkári tisztségét viselte egy cikluson keresztül. Ebből az élénk tevékenységből és kedvelt tudományos foglalkozási köréből azonban egy váratlan sorscsapás kizökkentette s a gyakorlati élet küzdőterére kényszerítette. 1885. évben elhalt édesatyja, Inkey Zsigmond s a családfő halálával az ő vállaira nehezedett a hagyaték rendezése, a nagy vagyon kezelése és özvegy nővére, Kendeffv Árpádné gyermekeinek neveltetése, akiknek gyámja lett. Ez minden idejét le- foglalta, úgyhogy ebben az időben alig foglalkozhatott kedvenc tudo- mányával, a geológiával. Inkey Béla rendkívüli egyéniségéről tesz tanúságot az a tény, hogy ebben a körben is, melybe minden előkészület és gyakorlati ismeret nélkül vetette a sors, becsülettel megállta helyét. Birtokokat hozott rendbe, nagyszabású fürészmalmot alapított a hunvadmegyei birtokon s az erdőkitermelésben, mint vállalkozó, tevékeny részt vett. De a mezőgazdaság terén eltöltött évek sem múltak el haszon nélkül számára, mert ez alatt az öt év alatt megismerkedett a mező- PALIN1 INKEY BÉLA EMLÉKEZETE. 9 gazdaság gyakorlati részével, mely ismereteket a későbbi működésében értékesíthette. Azonban nem maradhatott sokáig a magántevékenység terén, mert az országnak csakhamar szüksége volt szolgálataira. A nyolcvanas években a filloxera által okozott országos csapással kap- csolatban a M. Kir. Földtani Intézetnek tagjai mind több és több fel- adat megoldására kaptak megbízatást, melyeknek tárgya nem a geo- lógia, hanem a mezőgazdasági talajisme körébe tartozott. Ezek a foly- ton szaporodó feladatok tették szükségessé egy oly osztálynak a-z ala- pítását, mely ezeket a gazdasági feladatokat elvégezné. Böckh jÁNOS-nak, a Földtani Intézet akkori igazgatójának, terve- zetét gróf Bethlen András miniszter elfogadta s elhatározta egy agrogeologiai osztály alapítását. Minthogy ez a munkakör geológiai szaktudáson kívül a gazdaság terén is teljes tájékozottságot kívánt, a miniszter a létesítendő intézmény vezetőjéül Inkey BÉLÁ-t szemelte ki, aki amellett, hogy ismert nevű geológus volt, tudományos tevékeny- ségével a mezőgazdaság terén is általános elismerést keltő sikereket ért el. Inkey Béla a megbízatást elfogadta, tehette ezt a legjobb meg- győződéssel annyival is inkább, mert közeli összeköttetésben volt Szabó) József egyetemi tanárral, aki az Alföld geológiáját is tanul- mányozta s e tanulmányok keretében a termő talajokról és a terméket- len szikes földekről több nagyértékű tanulmányt közölt. iNKEY-nek el- határozásában Szabó JózsEF-nek nagy szerepe volt. Amint Inkey a megbízatást elfogadta, az ő jellegzetes kötelesség- tudásával hozzáfogott az új munkakör által megkövetelt előismeretek megszerzéséhez. Először is Németországban tanulmányozta a külön- böző államok agrogeologiai osztályainak berendezését, munkakörét, elsajátította ott a felvétel módját, mely sokban különbözik a hegyi felvételek módszerétől. Hivatalának elfoglalása után nemsokára ki- neveztek engem is melléje. S már 1892-ben elkészítette az első agro- geologiai talajtérképet, mely „Pusztaszentlőrinc vidékének agrogeologiai viszonyai “ címen jelent meg. Ez a munka szintén első és úttörő volt a magyar geológiai irodalomban. Ezt az első munkát hamarosan követ- ték a többiek, melyek közül különösen a debreceni gazdasági akadémia pallagi birtokának talajtérképét kell kiemelnem, melyben az altalaj- ábrázolás egészen új módját mutatta be számos szelvény segélyével. Az Alföld problémája is nagyon foglalkoztatta. Előtanulmányul végigvándoroltunk gyalog az Alföldön, Aradhegyaljátél a Tiszáig. Ilyen gyalog utazás az Alföldön ritka vállalkozás volt s méltó fel- tűnést keltett egész útvonalunkon. A tudományos kérdéseken kívül a gyakorlat terén felmerülő kérdések megoldásába is belekezdett ; így a szikes talajok tanulmányozásának és javításának kérdését is felvette 10 TREITZ PÉTER munkatervezetébe. A szikes talajok tanulmányozását úgy kezdettük meg, hogy a laboratóriumi eredmények helyességét gyakorlati kísérletek- kel ellenőriztük. Sajnos, e nagyfontosságú vállalkozást az adminisztrá- ciós téren támasztott nehézségek megakasztották és csakhamar végét is vetették. Az elpusztított szőlők rekonstrukciójának országos munkájában Inkey szintén fontos szerepet vitt. A felső szőlő- és borgazdasági tan- folyamon előadta a geológiát és a talajismeretet; ezenkívül a szőlő- talajok mésztartalmának meghatározásával és a mésztart alom növény- fiziologiai hatásának eredetével foglalkozott sikeresen. Hivatalos működése, sajnos, nem volt hosszú életű; az ő egyenes gondolkozásával, őszinte, nyílt jellemével nem tudta magát beleélni a hivatalos élet intrikákkal telt légkörébe. Nem tudta megszokni azt, hogy a hivatalos életben a sikert legtöbbször csak kerülő utakon lehet elérni. Megnehezítette még helyzetét az a sajnálatos tény, hogy kinevezését a miniszter előbb adta ki, mintsem számára az új állást megszervezte volna. Ez az elhamarkodott intézkedés az intézet tagjai egy részére hátrányos volt. Bár ez a sérelem néhány hónap után kiigazítást nyert, mégis voltak egyesek hivatalnoktársai között, akik ezt utolsó napig éreztették vele. Végre az intézet igazgatóságának egy intézkedése vég- kifejlésre hozta ezt a tarthatatlan állapotot, iNKEY-nek el kellett magát határoznia arra, hogy vagy felveszi a harcot s a közhivatalokban szo- kásos fegyverekkel kivívja igazát, vagy visszavonul. Ismerve érzékeny lelkületét, fennkölt gondolkodásmódját, választása felől nem lehettünk kétségben: visszavonult, elment haza gazdálkodni. Semmi sem világítja meg jobban jellemét és lelkületét, mely minden emberi hiúságtól ment volt, mint az a tény, hogy államszolgálatról való lemondása alkalmá- val nem fogadta el sem a rendjelet, sem a címet, mellyel kitüntetni akarták. Nagylelkűségének legfényesebb bizonyítéka pedig, hogy meg- bocsátott azoknak, akik maradását lehetetlenné tették, sohasem hasz- nálta fel hatalmát arra, hogy a vele szemben elkövetett méltatlanságot megtorolja. Visszavonulása után vasmegyei tusculanumában csak olyan szor- galmasan dolgozott tovább tudományszakán, mint hivatali állásában, minden szabad időt, amire a gazdaság vezetése mellett szert tehetett, kedvenc tudománya művelésére fordította. A talajtérképezés hasznát a mezőgazdaság gyakorlati üzemében saját birtokán tanulmányozta; az erdészet és a geológia kapcsolatát kezelése alatt levő nagy kiterjedésű erdőbirtokán, Hunyad megyében, vizsgálta. Ezekről a kérdésekről sok tárgyalást folytattunk annak idején, sajnos, ez időben a gyakorlati talajismeret még nagyon is a gyermekkorát élte. így azt a kapcsolatot, ami a geológiai származás PALINl INKEY BÉLA EMLÉKEZETE. 11 és a termékenység között fennáll, akkor még nem ismertük. Ezekből az eszmecserékből és vitatkozásokból én sok tanulságot merítettem, új eszméket nyertem s mondhatom, hogy azokban az eredményekben és sikerekben, melyeket harminc éves munkásságommal elérhettem, neki nagy része van. Az agrogeologiai kérdéseken kívül felvette ismét a bányageologia terén végzett munkásságának fonalát. Ez időszak tanulmányainak eredményeit a 1907. évi mexikói nemzetközi kongresszuson adta elő francia nyelven, a magyar tudomány nevének itt is becsületet és tisz- telőket szerezve. Az utolsó nyilvános szereplése az 1909. évben Budapesten ülésező első nemzetközi agrogeologiai konferencián volt, mely őt az agrogeo- logia terén szerzett érdemeinek elismeréséül egyhangúlag titkárául és. a kiadandó „ Munkálatok “ szerkesztőjéül választotta. Erre a hivatalra különösen hivatottá tette nagy nyelvtudása: németül, franciául, angolul, olaszul beszélt és írt, ezeken kívül beszélt spanyolul és románul. A négy nyelven kiadott Comptes Rendues világos bizonyítéka annak, hogy minő nagy munkát végzett, mint ennek szerkesztője. Inkey Béla igen sokat utazott s az utazásnak minden kellemetlen ségét nyugodt egykedvűséggel tűrte. Az utazásról azt tartotta: — „Valamennyi természetbúvár között a geológusnak kell legtöbbet utaznia, mert ö nem a könyvekben, sem a múzeumokban, hanem csakis a szabad természetben lelheti tanulmánya tárgyát. Hegyen-völgyön, járatlan utakon, szűk vízmosásokban, kopár ormokon, a vizek partjain és a bányák mélyében: ott rejtőznek a betűk, melyekkel a természet a föld történetét megírta, ott helyben kell őket felkeresni, hogy jelen- tésüket megértsük. És valamint a nyelvész nem szorítkozik a nyelvre, melyet tanulmányoz, hanem a rokon nyelvek, tájszólások összehason- lításából vezeti le a fejlődés törvényeit, úgy a geológus is, ha saját hazájának földtani fejlődését ki akarja mutatni, más országokban, sok- szor más világrészben is keresi az őt érdeklő jelenség hasonmásait és más-más nyilvánulásait.“ Beutazta Német-, Francia-, Svéd-, Spanyol- és Olaszországot, különösen ennek vulkáni vidékeit és szigeteit, továbbá a Balkánt, Dal- máciát, Montenegrót, Albániát, Görögországot, Romániát, Szerbiát, végül Mexikót, a geológiai kongresszussal kapcsolatban tartott ki- rándulás alkalmával. Innen Észak-Amerikán keresztül jött haza. Magyarország minden részét ismerte s a volt monarchiának geologiailag érdekes országait is bejárta. Utolsó időszakát Tarodházán töltötte meleg családi körben. Itt élte át a forradalom és a kommunizmus borzalmait, melyek nagyon megvisel- ték. A szörnyű valóság elől ekkor újra a költészet bűvös körébe mene- 12 TREITZ PÉTER leült, melynek művelői közé már ifjú korában beállt volt. Ha tudomá- nyos munkálkodásában kifáradt (legutóbb Wolf Vulkanizmus című munkájáról készített egy nagyszabású ismertetést, mely, sajnos, csak kéziratban maradt), akkor kedvenc költői közé menekült. Majd Dante műveit, majd a spanyol lírikusok verseit fordítgatta. íme, Mélyen tisztelt Közgyűlés, egy magyar tudósnak élete, ki nemcsak kitartó szorgalmával és nagy tudásával, hanem főként mun- kásságának sikerével vívta ki helyét nagyjaink között. A nagy férfiak lelki tulajdonságai közül csak egy hiányzott neki: az érvényesülés ambíciója. Ő elismerést, hatalmat, kitüntetést sohasem keresett, hanem a tudománynak és a tudományért élt. Munkáit nemhogy ismertette volna, inkább titkolta, elért sikereit nemhogy közölte volna, inkább elhallgatta. Így azután természetes, hogy a szaktársak közül is ma már csak kevesen tudják, hogy ő magyar tudomány úttörői közé tartozott, hogy ő a magyar kultúrának külföldön is elismerést vívott ki. Legszűkebb köre is csak a kiváló férfit, a nagylelkű és önfeláldozó rokont tisztelte benne, de a tudományos működése közben szerzett nagy érdemeiről nem volt tudomása s azt az előkelő helyet, melyet a tudósok között betöltött, nem ismerte. Nagy megtiszteltetésnek tartom részemre, hogy nagyrabecsült egykori főnökömnek és kedves mesteremnek munkásságát a maga való- ságában bemutathattam, hogy ez a magyarság törekvő ifjú nemzedéké- nek buzdító például szolgálhasson. Mert sohasem volt olyan nagy és égető szükségünk arra, hogy a magyarság legjobbjai közül minél töb- ben beálljanak a magvar tudomány önzetlen munkásainak sorába, 4 mint ma. ► Hazánkban különféle fajokból válnak ki egyesek és alakulnak át a magyarság tömegévé: Hogy a különböző fajokból kikerülő tudósok összessége a magyar lélek sajátságait, nemzeti jellegét el ne veszítse, ehhez okvetlenül szükséges, hogy a hazai tudomány vezetőinek sorában a magyarság számbeli és főkép erkölcsi felsőbbségét megtartsa. A nemzeteket mindenkor tudományának művelői vezetik s ha ezek- nek összessége elveszíti nemzeti jellegét, akkor a nemzet elpusztul. Ilyen nemzet a létalapjától megfosztva megszűnik, felszívódik az erő- sebb nemzeti érzéssel felruházott fajok tömegében. Családjának szép feladata lesz, hogy azt a nevet, mely reá ja meg- nemesítve szállott örökségül, a maga nemességében híven megőrizze, ápolja és fenntartsa. Mi, szaktársai, tartozunk Néki azzal, hogy fel- gyújtsuk sírján az emlékezetnek fáklyáját, hogy annak fénye vezető fénysugárul szolgáljon 1 örekvő if jainknak ebben a nagyon borús és sötét időben . . . Budapest, 1922 február 1. STACHE GUIDO EMLÉKEZETE. írta : Schafarzik Ferenc dr.* Tisztelt Közgyűlés! Őszinte szomorúsággal kell hírt adnom a Magyarhoni Földtani Társulat egyik legrégibb tiszteleti tagjának: dr. Stache Guido, a bécsi, egykor cs. kir. Birodalmi Földtani Intézet érdemdús volt igazgatójának 1921 április hó 11-én történt elhalálozásáról. Stache 1833 március hó 28-án Namslau-ban, Sziléziában született, tanulmányait Boroszlóban és Berlinben végezte, 1857-ben pedig belépett a még csak néhány évvel azelőtt alapított bécsi cs. kir. Földtani Inté- zetbe, amely akkoriban mint az európai kontinens egymagában álló geológiai intézménye — csak a londoni volt nálánál régibb keletű — mondhatni az egész tudományos világ figyelmét és rokonszenvét maga felé irányította. Az 1850-ben történt megalapítás utáni éveket Svess Ede, a bécsi tudományegyetem néhai zseniális geologus-tanára az intézet klasszikus fénykorának mondotta, amikor Haidinger Vilmos igazgatósága alatt az intézet tagjai szinte fanatikus lelkesültséggel végezték munkájukat. Ebben az első -időben láttak napvilágot a Mon- archia különböző vidékeire vonatkozólag az első alapvető geológiai térképezések és tudományos leírások, amelyek közül sok még ma is a világirodalom igaz gyöngyszemének tekinthető. Ilyenek Hauer Ferenc alpesi triasz-tanulmányai (1853-tól kezdve), br. Richthofen tanul- mányai az alpesi déli és északi mészkővonulatokról (1860, 1862), ugyancsak RiCHTHOFEN-nek híres monográfiája a magyar-erdélyi trachit- hegységeinkről (1861), Stur Dénes fitopaleontologiai leírásai Ausztria limnikus kőszénképződményei flóráiról stb. A bécsi Földtani Intézetben működött ebben az időben fiatal éveiben br. Richthofen Ferdinánd, utóbb a földrajz tanára a berlini egyetemen, aki négy évig tartó nagy kínai útjával és az e tárgyra vonatkozó négy hatalmas kötetből álló tudományos művével soha el nem múló érdemeket szerzett; tagja, volt * Felolvasta a Magyarhoni Földtani Társulat 1922. évi febr. 1-i LXXI1. köz- gyűlésén. 14 SCHAFARZIK FERENC DR. ■ennek az intézetnek Hochstetter Ferdinánd is, utóbb a bécsi tech- nikai főiskola ismert geologus-tanára, kit innen szólítottak fel az osztrák ,. Novara“ földkörüli expedicióban való részvételre; továbbá Stoliczka Ferenc, ki innen kapott meghívást a kalkuttai „Geological Survey“ csász. indiai Földtani Intézetbe való belépésére. Ismét mások e különben kicsiny, alig tíz emberből álló státusból egyéb kiváló állásokba kerültek; ketten azonban rendületlenül kitartottak a szeretett anyaintézetben és nem voltak tőle elcsábíthatok semerre, még pedig Hauer Ferenc és Stur Dénes. És ebbe a lelkes körbe kapcsolódott be 1857-ben az alig huszonnégy éves dr. Stache Guido áhitozó, tudományszomjas lelke. Belépése után csakhamar alkalma nyílott alapos szakkészültségét érvényesíthetni még pedig mindjárt 1857-ben Lipold V. mellé osztatván be, a keleti Krajna geológiai átkutatása alkalmával, amely témáról szóló összefoglaló jelentése 1859-ben látott napvilágot. Majd pedig Isztriában és Dalmáciában folytatva tanulmányait, amikre az 1859-ben, 1864-ben és 1867-ben megjelent értekezései vonatkoznak, végre megkoronázza itteni működését a „Liburniai emelet“-rő\ írott nagyértékű monográfiájának, valamint a Pola hadikikötő városának ivóvízzel való ellátásáról szóló mintaszerű szakvéleményezésének meg- írásával (1889). Későbbi munkaterülete a Déli Alpesekre esvén, szeren- csés kézzel sikerült neki e hegyrendszer szövevényes rétegsorozatát főleg az Osternik-hegyen (Karint iában) felfedezett szilurbeli grapto- litos palák (1873), továbbá a tőle permkorinak felismert Bellerophon mészkőrétegek kimutatása által (1877 — 1878) alapvető módon gyara- pítani. Sokoldalúságát dicséri a Déli Alpesek idősebb eruptiv kőzeteiről szóló munkája is (1877). Megemlítendő végre még ezeken kívül, hogy 1883-ban a Lenz 0. által a nyugati Szaharában gyűjtött karbonmész- faunát. meghatározta és ismertette. Ismételt előléptetések után Stur D. igazgatósága (1885) alatt, rajta lévén a sor, a földtani intézet aligazgatójává neveztetett ki. 1894-ben pedig Ferenc József ő felsége által igazgatóvá kinevezve, Ö vette át) a bécsi Földtani Intézet vezetését, amely állását 1902-ig, vagyis nyugalomba vonulása napjáig a legnagyobb lelkiismeretességgel betöltötte. Már csak az előbbiekben jelzett tudományos és adminisztra- tiv tevékenysége is olyan bokros elfoglaltságot jelent, mely bőven ki- tömhetett volna akár egy egész emberöltőt. Stache Guido azonban ezenfelül még Magyarország területén is oly kiválóan tudományos működést fejtett ki, amely nevét a magyar geológia fejlődéstörténetében felejthetetlenné teszi. Amikor ugyanis Haidinger V. a Monarchia átnézetes felvételét elhatározta volt, a nagyszebeni „Véréin für siebenbürgische Landes- kundelí kérésére Erdélyt is felvette a praeferenter térképezendő tartó- STACHE GUIDO EMLÉKEZETE. 15 mányok közé. E szekció vezetésére Hauer Ferenc lg., első geoló- gust hívta volt fel, aki Richthofen F. bárótól és Stur D.-től támo- gatva, 1859-ben meg is kezdette területének beutazását, a következő évben — minthogy első munkatársait másfelé szólította el a köteles- ség — maga mellé vette a fiatal Stache Guroó-t is, akit az É-i és ÉNy-i hegységrészek geológiai felvételével bízott meg, még pedig a Szamos áttörésétől a kisszamos-aranyosi hágóig. Ezzel a két nyári munkájával befejezettnek is tekintette Hauer F. a külső feladatát, úgyhogy ezután már csak a térkép és a leírás közrebocsájtásáról kellett gondoskodnia. A térkép 1861-ben a nagyszebeni „Véréin für siebenbürgische Landeskunde “ égisze alatt látott napvilágot. A leírást, azonban már nem végezte egymagában, hanem felkérte hozzá munkatársul Stache GuiDÓ-t. , Stache már egyedül az 1860-i nyári útja révén annyira beleélte magát Erdély geológiai viszonyaiba, hogy a megtisztelő feladatot kész- ségesen elvállalta, nemcsak a saját bejárta területet illetőleg, hanem még azon túlmenőleg még azoknak a fejezeteknek a megírására is vál- lalkozott, amelyek az erdélyi eruptív kőzetekre és a kristályos-pala- hegységekre vonatkoztak. E közös munka címe: Hauer F. és Stache Guido: Geologie Siebenbürgens , Wien, 1863. 8°, 1 — 636 old. Nagyobbik fele Stache Guido tollából való, amennyiben a br. RiCHTHOFEN-tól, STUR-tól és részben HAUER-től felvett jegyzeteket is Ő dolgozta fel. Egy rendkívül becses alapvető munka ez, mely egészen a m. kir. Föld- tani Intézet újabbkori fellépéséig jóformán az egyedüli Erdély földjére vonatkozó érdemleges geológiai kútforrásnak tekinthető. E szerencsés magyarföldi szereplése után azonban még több íz- ben volt STACHE-nak alkalma egyes magyar vidékeket megismertetni, még pedig a következőket: 1864-ben járta be és jelentést is írt arról a területről, mely a felső Nyitra és Körmöcbánya szab. kir. bányaváros közé esik. 1865 — 66-ban pedig a Visegrádi hegycsoportban, valamint Vác körül dolgozott. Ez volt az az útja, amelyen őt Böckh János, akkoriban Selmecbányái, de továbbképzése végett két évre a bécsi Föld- tani Intézethez beosztott bányászati tisztjelölt kísérte volt, akit ez alkalommal a geológiai térképezés módszerébe bevezetett. 1869-ben pedig bejárta Ungvár környékét, amelynek geológiai viszonyait az 1871-i Jahrbuch-ban részletesen ismertette. Ezzel az évvel megszakadt azután a bécsi Reichsanstalt magyarországi szereplése, amennyiben most már a m. kir. Földtani Intézet vette át az ország geológiai fel- vételének kötelezettségét. A felsoroltakból látható tehát, tisztelt Közgyűlés, hogy Stache Guido közhasznú tudományos működése folytán nemcsak Ausztriát kötelezte örök hálára, hanem Magyarország szempontjából is kiváló 16 SCHAFARZIK. FERENC DR. érdemeket szerzett, amiért a Magyarhoni Földtani Társulat őt már régebben a tiszteleti tagjai sorába iktatta. Ha pedig még hozzávesszük azt, hogy Ö főleg Böckh János és Hofmann Károly egykori jeleseink révén Magyarország kulturális fejlődése iránt is mindig őszinte barát- ságot tanúsított, úgy valóban kettős okunk van arra, hogy Stache Gumó emlékét mi is fennen tartsuk és kegyeletesen őrizzük. ÉRTEKEZÉSEK. \ GEOMORFOLOGIAI TANULMÁNYOK A KISMAGYAR- ALFÖLD D-I ÖBLÉBEN. Az 1 — 5. ábrával, írta: Ferenczi István dr. I. A fiatal neogén és a negyedkor üledéksorozata.* Az a nagyszabású geológiai munkásság, amelynek eredményei az erdélyi, egbelli, szlavóniai olaj- és gázkincsek, valamint a fenti területek szerkezetének megismerése, 1920 — 21-ben új életre ébredt Csonka- Magyarország túladunai részein. Ebben a munkában a m. kir. Föld- tani Intézet Igazgatóságának engedélye alapján én is résztvettem, amennyiben a Pénzügyminisztérium a Kismagyaralföld D-i részein való olaj-geologiai felvétellel bízott meg. Munkám megkezdése előtt résztvettem Pávai Vájná dr. főgeologus úr hasonló munkájában, amikor megismertem a somogy-zalai dombvidék geológiai felépítését. Munkaterületemen feldolgoztam a vas- és sopronmegyei Alpok lábánál levő dombvidéket azon a részen, amelyet Kőszeg— Rohonc— Németújvár— Szentgotthárd— Körmend-Vasvár— Celldömölk Marcaltő— Soproniván Kőszeg vonal zár körül. A fenti terület átnézetes geológiai felvétele Hofmann Károly részletesnek is beillő munkája, újabb felvétel Hofmann felvételei óta csak egyes kisebb területeken történt. A területre vonatkozó irodalom így is elég nagy, ismertetésére azonban a hely kötöttsége miatt nem térhetek ki, a fontosabb irodalmat jegyzékben sorolom fel. Hasonlóan mellőznöm kell a terület tektonikájának ismertetését, erről röviden annyit, hogy id. Lóczy (21) munkája, majd az ő felfogását térképen is ábrázoló Cholnoky (26) munkája alapján a terület tektonikáját latitudinális vetődések, árkos süllyedések rendszere jellemzi. Az újabb szerkezeti geológiai kutatások, Böckh H., Pávai Vájná, Pantó, Vendl Aladár s a magam vizsgálatai alapján ebben a fiatal medencerészlet- ben is ismertté lett a medence brachyantiklinális rendszerű felépítése, • A Magyarhoni Földtani Társulat 1922. évi március hó 1-i szakülésén tartott .előadás kivonata. Földtani Közlöny. LIV. köt. 1924. 2 18 FERENCZI ISTVÁN DR. sőt az újabb kutatások a gyűrődéses rendszernek a fiatal bazalt- vulkánossággal, valamint az Alpok redőzöttségével való összefüggése mellett szólnak. * Az Alpok K-i széle a Kőszegi-hegységben s egy pár, attól D-re levő paleozoos rögben van a felszínen. A paleozoos alaphegységre közvetlenül a neogén rétegsorozat települ, a mezozoikum ezen a részen hiányzik. A neogén rétegsorozat idősebb tagjai is csak egyes foltokban vannak meg az alaphegység szélein, mindenütt litorális konglomerátok, mészkövek alakjában. Az alsó mediterránt Hofmann ú. n. „sinners- dorfi konglomerát“-ja, a felső mediterránt lajtamészkő, a szarmatát ismét abráziós breccsa képviseli. Arra a kérdésre, hogy e litorális üledékeknek megfelelő nyílt tengeri üledéksorozat megvan-e a medence belseje felé, fúrás hiányában nincs pozitív felelet. Arra, hogy a medi- terrán ú. n. „schlier“ tengere a medence mélyebb részein megvolt, a sóskútfalui, tarcsafürdői konyhasós-szénsavas vizek 21 egyenérték- százalék Cl-ion és 61 egyenértékszázalék Na-ion tartalmából követ- keztethetünk. A medence felépítésében legnagyobb szerepük a fiatalabb neogén- sorozat képződményeinek van, amelyeket itt-ott fed a pleisztocén é& holocén üledéksorozata. A fiatalabb neogén-sorozat a következő : 1. pontusi— alsó levantei agyag, kavics, homokcsoport, 2. középső levantei bazalttufa, 3. felső levantei fluviatilis kavicstakaró csoport. a) A pontusi— alsó levantei üledékcsoport mélyebb, túlnyomóan agyagokból, helyenként lignites közbetelepülésekből felépült részét az alaphegység rögei közelében, a magasabb, több homokközbetelepülést tartalmazó s végül uralkodóan homokból álló rétegcsoportot a Rába- Répce magas partjain ismertem meg. Szerves maradványok főleg a mélyebb agyagokból kerültek elő, Hofmann a terület szomszédságából több helyről gyűjtött faunát, a mindig diszkordáns parallel rétegzésű homokokból s a bennük helyenként megjelenő kavicsokból alig pár helyről ismeretes kisebb fauna. Hofmann lelőhelyei közül főleg az utóbbi csoportból való doroszlói fauna vált ismeretessé, amelyről Halaváts (11ti), Böckh H. (18742) emlékeznek meg s, amelyben Unió Halavátsi,U. baltavárensis = Neumayri, Vivipara Semsey = Suessi (3431) molluszkum fauna mellett valamivel magasabb, de még ebből a szint- ből való lelőhelyről Mastodon arvernensis fogat ismerünk. Amikor Pávai Vájná főgeologus úrral felvételi területemre utaz- tunk, a vasvár — zalaegerszegi országút egyik homokgödrében Unió héjakból álló padot találtunk. Erre a leletre felhívtam Sümeghy dr. figyelmét, aki aztán nemcsak itt, hanem a Zala — Rába közti hátság, több helyéről gazdag faunát gyűjtött össze (33 és 34). GEOMORFOLOGIAI TANULMÁNYOK A K1SMAGYARALFÖLD D-l ÖBLÉBEN. 19 Rétegcsoportunk képződési idejét az összes szerzők a pontusi emeletbe helyezték eddig itt és a szomszédos keletstájer öbölben is. A régebbi irodalom csak a nagyatádi mélyfúrásból ismerteti a Dunán- túlról a levantei üledékeket, a felszínről Lőrenthey és Lóczy egy pár utalása szól arról, hogy bizonyos folyómederkitöltések már esetleg levanteiek, pedig D-re, Szlavóniában szintezhetően fejlődött ki a levantikum. Első kirándulásaimon, Nagykanizsa környékén hallottam Böckh H. és Pávay Vájná uraktól azt a gondolatot, hogy a dunán- túli pontusi emeletbe sorozott üledékcsoport felső része valószínűen levantei már s itt tudtam meg, hogy Pávay Vájná főgeologus úr térképein is már levanteinek vett bizonyos vasas festésű magasabb homokszinteket. Ezt a gondolatot én geomorfologiai megfigyeléseimmel igyekeztem továbbfejleszteni s, hogy következtetéseim nem voltak helytelenek, bizonyítják Sümeghy faunái (33), amelyeket előadásom után gyűjtött össze s amelyek a levantikumot több lelőhelyről ki- mutatták. A túladunai pontikum szintezése Halaváts és Lőrenthey munkája. Eredményeik lényegileg ugyanazok, a mélyebb szintek felett a pontikum legfelső tagja az Unió Wetzleri-s szint. Egyik régebbi dolgozatában Lőrenthey (9208) még a Congeria rhomboidea szintjét veszi felső tagnak s az Unió Wetzleri-s szintet a levantikumba sorolja. Lőrenthey előtt még Neumayr és Paul (589) soroznak egyes fauná- kat (mind Unió Wetzleri-s ) a paludinás emelet alsó szintjébe, az alsó levanteibe. Míg az Unió Wetzleri-s szintnél mélyebb szintek teljes bizonyossággal tehetők a pontikumba, az Unió Wetzleri-s szintről időnként megoszlottak a vélemények. E rétegcsoportot Lóczy nem tartja szintjelző értékűnek, amennyiben „az Unió- s homoklencsék a Congeria balatotiica-s rétegek alatt és felett is egyaránt találhatók44 (21390 és 414). Ez a megállapítás ilyesformában csak részben helyes, mert nem lehet az Unió Wetzleri-re is általánosítani. Amint ez Hala- váts és Lőrenthey idevágó szelvényeinek, faunáinak egybevetéséből kiderült, a Congeria balatonica-s homokréteg alatti lencsékben mindig csak az Unió Halavátsi fajt idézik, az U. Wetzleri faj összes meg- adott előfordulásai a Congeria rhomboidea feletti szintből valók. Egyedül Vitális (15668) említ a tihanyi Fehérpart 1. sz. rétegéből a C. balatonica-s szint alól 2 példány Unió Wetzleri- 1, Lőrenthey azonban kétségbe vonja azt, hogy azonos faj a rhomboidea- szint felettivel (16684). Tehát, ha mint Unió- s rétegeket nem is, de mint az Unió Wetzleri tömeges fellépésével jellemzett rétegeket határozottan s z i n t j e 1 z ő k ü 1 kell tekin- tenünk. Az Unió Wetzleri-s szint éppúgy, mint a mélyebb U. Halavátsi-e. 20 FERENCZI ISTVÁN DR. homoklencsék, amint ezt minden szerző egyértelműen megállapítja, fluviatilis eredésűek. Az U. Wetzleri-s szintnél mélyebb szinteket pedig, eltekintve attól, hogy egyesek bennük édesvízi, mások brakkos- vízű tóüledékeket, illetőleg, hogy egyesek bennük apróbb tavak soro- zatában, mások szerint összefüggőbb, nagyobb tóban képződött üle- dékeket látnak, tavi üledéknek tekinti mindenki. Legtermészetesebb folyamat az, hogy a szarmata tengerből kialakuló pontusi nagy tó kezdetben brakk vize kiédesedett s a kezdetben egységes tó apróbb részekre bomlott. A tó feltöltődését, részekre bomlását a behordott fluviatilis törmelék okozta, amelyekkel együtt édesvízi, Helix-e kkel, Unio-kkal jellemzett faunák is belekerültek a tópart közeli réteg- sorába, amint ezt az Unió Halavátsi-s homoklencsék esetében látjuk. Az U. Halavátsi-s fluviatilis eredésű homoklencsékkel ellentétben a Wetzleri-s, ugyancsak fluviatilis üledékek már megváltozott viszonyok között ülepedtek le, amint ezt Halaváts, Lőrenthey, Vitális, Lóczy szelvényei bizonyítják: a Wetzleri-s szint felett sehol sincsenek már tavi üledékek. Édesvízi mészkő, lősz, típusos terresztrikus üledékek fedik őket mindenütt, amelyek csak a pontusi tó teljes visszahúzódása után, a már szárazzá vált tófenéken ülepedhettek le, ellenkező esetben a típusos tóüledékek felettük is megvolnának. Feltevésem valószínű- ségét a lelőhelyek távolsági viszonyai is sejtetik, mert, amíg az Unió Halavátsi összes előfordulásai partközeli helyekről ismeretesek, az U. Wetzleri-t a parttól távolabbról is ismerjük, az utóbbi esetben tehát a hegységből lerohanó, az alaphegységtől messzire elvezető folyórend- szert kell feltételeznünk a pontusi tó szárazzá vált felszínén. Szlavó- niában pedig a tó nagyobb mélysége miatt még a levantikumban is megvannak a teljesen kiédesedett tavak s üledékeikben ott a típusos levantei fauna is. Az elmondottakat összevetve teljes bizonyossággal állapíthattam meg, hogy a pontusi tómedencének túladunai részein, a pontikum idejé- nek végén, vízzel borított jelentősebb terület nincsen és a kialakult szárazföldön denudációs ciklus veszi kezdetét. Ennek .korát a Kismagyar- alföld pontusi tavának lecsapolódása jelzi a visegrádi Dunaszoros áttöré- sével, amellyel együtt kialakul a Duna nagy, levantei törmelékkúpja Budapest felett. Sóbányi (14339) szerint ugyan már a pontikum végén megkezdődött ez a folyamat, minthogy azonban a pontusi tó lecsapoló- dása a tó életének végét jelenti s vele szárazföldi időszak veszi kezdetét, a folyamatot jelző Unió Wetzleri-s szintet már a levantikum elejére helyezem. Winkler (3016) szerint a stájer öböl feltöltődése már a. felső pontikum elején bekövetkezett, ami a felső pontikum végén a Kismagyaralföldre is átterjedt, így a Kismagyaralföld medencéjének lecsapolódása és vele együtt a denudáló ciklus kezdete legtermészete- GEOMORFOLOGIAI TANULMÁNYOK A KISMAGYARALFÖLD D-I ÖBLÉBEN. 21 sebben a levantei elejére tehető. Ez a feltöltődés magyarázza meg azt, hogy a Kismagyaralföldön a Congeria ungula caprae-s szint a pontikum legmagasabb szintje, míg a Bakonytól D-re még a magasabb szintet jelző C. rhomboidea- szint is megvan, ami miatt úgy látszik, hogy a felettük megjelenő Unió IVetzleri-s denudációs ciklus a Nagy- magy araiföld medencéje felé későbben következett be, mint a Kismagyar- alföldön. Ezt a gondolatot rögzíti aBöCKH: Geológia pliocént tárgyaló fejezete is (18742). Énnekem nincs okom a különbség felvételére. A Kismagyaralföldön az ungula caprae-s szintig, a felső pontikum elejéig a viszonyok megegyeztek a nagymagyaralföldivel. Az utóbbi- ban a felső pontikumban megvolt a rendes tavi üledékek képződésé- nek lehetősége, amott a stájer öböl feltöltődése után betóduló homoktömegek megakadályozták az ungula caprae-s szint feletti faunák kialakulását. Az Unió Wetzleri- s szint jelezte denudációs ciklus pedig a Kismagyaralföldön a teljes lecsapolódás után, a Nagymagvar- alföldön a tónak a Bakony lábától való erős visszahúzódásával a levantikum elején, ugyanegy időben következett be. A fenti fejtegetések összegezésekép bebizonyítottnak látom azt, hogy a túladunai, pontikumba sorozott üledékek egy része, az Unió Wetzleri tömeges fellépésével jellemzett szint s a felette lévő réteg- öszlet levantei korú már. Térképezésnél ugyan kevés haszonnal jár ez a megállapítás, mert az Unió Wetzleri-s folyómeder-kitöltések csak helyi jelentőségűek s azokban sincs minden helyen ott a fauna, ami miatt a pontikumból a levantikumba átmosott homokokat az eredetiek- től alig lehet elválasztani, de az üledéksorozatban egy hiányzó lánc- szemmel ezzel is kevesebb van. b) Felső levantei fluviatilis agyag, kavicstakaró. A pontikum — alsó levantikum agyagos, homokos üledéksorozatának erodált felületén megjelenő bazaltvulkánosság felett fluviatilis eredésű vastag kavics- takarót találunk területünk legnagyobb részén. A kavicstakaró fel- építésében mogyorótól ökölnyi nagyságig változó méretű, jól henger- getett, erősen vasas festésű kavics, kötőanyagként aprószemű homok, iszapos agyag vesz részt. A vörösbarna kavicsok között helyenként feltűnően elütő, kékesszürke agyag néha 2 — 3 cm vastag rétegei is jelentkeznek s ott teljesen vízzáró rétegként szerepelnek. A kavics- rétegek mindig jól rétegzettek, a fluviatilis eredést jelző diszkordáns parallel struktúra sohasem fedi el a tényleges rétegzettséget. Anyaguk kvarcitkavics kevés egyéb kristályos-pala kaviccsal, a karbonátos kőzetkavicsok teljesen hiányoznak. A kavicstakarót területem majdnem minden részén megtaláltam, olyan helyen is, pl. a Németújvártól D-re levő gerinceken, ahol a régi térkép nem jelzi azt. Legszebben a Rába jobbparti magaslaton lát- 22 FERENCZI ISTVÁN DR. tam, ahol 8 — 10 ra vastagságban, látszólag egyenletesen fedve min- dent Szentgotthárdtól a Marcal torkolatig követtem. Az alaphegy- ségre 320 m. t. sz. f. m-ig húzódik fel. A kavicstakaróval kapcsolatban érdekes morfológiai megfigyelé- sekre volt alkalmam. Már Lóczy is említi (21447), hogy a Rába jobbparti kavicstakaró nem teljesen egyenletes vastagságú, „Sittke és Sárvár között a kavics nagy szélességben hiányzik11. Ez tényleg így van, úgy itt, mint másutt is s azzal magyarázható, hogy ahol antiklinális gerinc halad át, a kavicstakaró elvék o- nyul, a boltozatok tetejéről hiányzik vagy csak fosz- lányokban van meg, viszont a vápákban vastagabb, jeléül annak, hogy leülepedésekor a medence gyűre- dezettsége előrehaladott volt s a kavics annak meg- felelően helyezkedett el. A Rába jobbpartján a kavicstakaró Ivánénál 240 m körül van, innen egyenletesen lejtve Sárvárnál 200 m körül jár s a Rába— Marcal szögben 140 m-ig süllyed alá. A kavicstakaró legmagasabb pontjainak vonala, amely a Szentgotthárd — Vasvár szakaszon egyúttal vízválasztó is, kezdetben középtávolságban van a Rába és Zala között. Vasvártól DNy-ra áthalad egy antiklinálison, innen mind közelebb jut a Rábá- hoz és egy, a Marcal felé néző enyhe lejtő fejlődik ki. A sárvár — sittkei vonal tájától, ismét antiklinális metszéstől a kavicstakaró legmagasabb pontjainak vonala a Marcal közelébe hajlik át s itt 3 Rába felé néző lejtő fejlődik ki, végül az egész, 140 m magasság körül a Rába — Marcal síkba olvad bele. (L. a 2. ábra metszeteit). A Répce jobbpartján levő magaslaton a kavicstakaró hasonlóan egyenletes, de jóval nagyobb esésű. Kőszegtől K-re 300 m körül, Acsád táján 210 — 220 m között van s 130 — 140 m-ig száll alá Répcelak, Csán táján. A Répce balpartján területemen Und és Völcsej vidékén van legmagasabban, ahol már 210 m-ig esett ; Ujkér és Sajtoskál vonaláig nagyon elvékonyodik, lőszfedő takarja, alól a mélyebb homokok is felszínre kerülnek. Sajtoskáltól K-re ismét ki- emelkedik s innen egyenletesen lejt a Rába — Marcal szöglet felé. A kavicstakaró durvaszemü üledékéből eddig — tudtommal — semmi szerves maradvány nem került elő ; Hofmann doroszlói Masto- don leletét sorozták egyidőben ebbe az üledékcsoportba, holott az a mélyebb, pontusi— alsó levantei szint egyik kavicslencséjéből való. Az üledékcsoport korát Hofmann „diluviális és legfiatalabb neogén“-nek nevezi, Lóczy „posztpontusi, levantei és alsópleisztocén“-nek veszi a kavicstakarót általában és táblázatában (21591) a rábajobbparti részt idősebbnek, a budapesti — rákosi levantei kavicsokkal egyidejűeknek, a Rába balpűrtján levőket fiatalabbaknak mondja. Lóczy értelmezésé- GE0M0RF0L0G1AI TANULMÁNYOK A KISMAGYARALFÖLD D-l ÖBLÉBEN. 23 ben itt kis ellentmondást látok. Míg a táblázatban a fenti megkülön- böztetést teszi, a szövegben (21449) odanyilatkozik, hogy ... „a Rábán inneni kavicsos fennsíkot . . . Szentgotthárdtól a kemenesi fennsíkig a kőszeg — szombathelyi nagy, régi pleisztocénkorú törmelékkúp tarto- zékának és a Rábától leszelt homlokrészének tartom” . . ., tehát a szövegben a Rába két partján levő kavicstakaró egykorú s egyúttal levanteinél fiatalabb, régi pleisztocén. Winkler (3045) a keletstájer öbölben a levantei— holocén terraszok egész sorozatát írja le. A fentiekkel ellentétben már itt leszögezhetem azt, hogy az átvizs- gált területen a pleisztocén fiatalabb részébe sorozható kavicsterrasz- nál idősebb terrasz nincs. A szóbanforgó kavicstakaró 3 nagy törme- lékkúpként egyidőben épült fel a levantikum utolsó harmadában, akkor, amikor a Budapest feletti levantei kavicsdeltába a Duna bevágta medrét- Már a pontusi— alsó levantei sorozat tárgyalásakor bebizonyítottam azt, hogy a pontusi tó elvonulása után denudációs ciklus következik be a levantikum elején. Ez első fázisában eróziós munkát végez s a pontusi tó feltöltött térszínét kiformálja úgy, hogy a bazalterupciók denudált térszínen következnek be. Az eróziós munkát területünkön 4 folyó végezte el, a Zala és a Gyöngyös ősi alakja mellett a sopron- lövő-pusztacsaládi Siópatak és a Strémpatak, illetőleg ennek a stájer területre való folytatásában a Safenbach, aminthogy ezeknek mentén történt a medence feltöltése is (1. az 1. ábrát). Winkler szerint (30i") a keletstájeröböl legfiatalabb pontusi üledékei típusos folyóüledékek a Lendva és Rába közti vízválasztón, a medence belseje felé a folyónak homlokdeltája alakul ki, ez lassan előrehalad és a pontikum végén egy, a Gleichenberg és Keszthely melletti alaphegységrögökkel prefor- mált vonalon el is zárja egymástól a Kis- és Nagymagyaralföld meden- céjét. Hasonlóan működött a másik három ősfolyó, amelyeknek lapos homokdeltáin sok ágban haladt tova az Alpokból lefutó vízmennyiség. A Duna visegrádi áttörésével itt eróziós munka indul meg s a sok deltaág határozott folyórendszerré alakul ki a homokdelták érintkezési vonalában, mint legmélyebb helyen (1. a 2. ábrát). Az ábrákon rögzí- tett viszonyokat az alábbiakból következtettem. A Rába jobbparti kavicstakaró alatt a Rába felé enyhe esésű lejtő van, a kavicstakaró a jelenlegi hegyhát legmagasabb pontján se vastagabb, mint a Rába magas partján. Hasonlóan van a Répcénél is. E mellett a kavicstakaró alatti felszín csak látszólag végződik a Rába, illetőleg a Répce magas partján, folytatása a Rába, illetőleg a Répce É-i partján is megvan, jeléül annak, hogy az ősi Zala, illetőleg az ősi Gyöngyös homokdel- tája a mai Rába, illetőleg Répce-völgyön túl, É-ra is átterjedt. A Kör- mend alatti Rábaszakaszon elmosódottan van ez meg, a Körmend feletti, Ivánc-Nagycsákány táján lefektetett szelvényből (3. ábra) jól- 24 FERENCZI ISTVÁN DR. A Kism. -Alföld D-i öble pontikum-végi geomorf. viszonyainak térképvázlata. — 1. Pontikum-előtti alap- hegy s. ; 2. a f. pontusi fiatalabb részéig kiképz. kavicstelepek; 3. homokdelták a f. pontusi fiatalabb részében; 4. a pontusi tavat feltöltő folyók: 5. a Kism. -Alföldnek a f. pontikumban.kia'akuló D-L határvonala. GEOMORFOLOGIAl TANULMÁNYOK A K 1SMAGYARALFÖLD D-I ÖBLÉBEN. 25 A levantikum végét ábrázoló térképvázlat u. o. — 1. és 2. mint az 1. ábiéban; 3 f. levantei kavics- takarók; 4. a. és k. levantei folyóvölgyek; 5. a rábajobbparti kavicstakaró mai legmagasabb pontjainak vonala; I. — III. szelvények az utóbbi kavicstakarón át ábra. ililgíglgli 26 FERENCZI ISTVÁN DR. láthatóan a mai Rábavölgyön, sőt a Strémpatakon is túlterjedt s a lejtőnek, egyszersmind az ősi Zaladeltának É-i szélét is jól jelzi a Németujvár-Pinkamindszent közti Strémszakasz folytatásában a nagy- kölked-egyházasrádóci mélyedés. Sokkal szebb ez a Répcénél, amint ezt Lóczy 232. ábrája is kifejezi, itt a mai Póspatak vonala jelzi az ősi Gyöngyös-delta É-i peremét Lócz tájékán. A visegrádi áttöréssel kapcsolatos erózióbázis süllyedés itt a pon- tikum végével szárazzá vált tófenéket 3 nagy, lapos kúppá formálja ki a levantikum elején. A Németújvár körüli, alaphegységtől elzárt részen homorú térszín alakul ki. Az erózióbázis ismételt süllyedésével a Duna veszi át az eróziós munkát s a felső levanteiban bevágja medrét a Budapest feletti kavicsdeltába, területünkön akkumulációs periódus következik be, a megnövekedő víztömegek a területünkön kialakult lapos térszínen ki is ejtik durvább hordalékukat és a Duna bevágásával együtt itt megszületik a kavicstakaró a felső levantikum- ban. Ennek a kavicstakarónak képződését csak erős és állandó víz- Óhoíocé-' L2-7J gg WSBS 1 2. 3. 4. 3 ábra- Szelvény a Rába Ivánc-Csákóny körüli szakaszán át. — 1. Babérces agyag (lösz), 2. középső pleisztocén kavic (részben a mai ártér alatt), 3. felső levantei kavicstakaró; 4. pontikum. folyásokkal tudom magyarázni, amelyek a kavicsot majdnem teljesen egyenletesen szétterítették s fel is dolgozták. Sölch és W in KLER-rel (3041 ) együtt e miatt nem is tartom valószínűnek Lóczy és Cholnoky magyarázatát, akik szerint időszakos, torrens vizek révén halmozódott fel ez a kavicstömeg. A kavicstakaró eloszlása, amit tulajdonképen csak a tektonikai viszonyoknak megfelelő elhelyezkedés s az újabb eróziós munka tesz egyenetlenné, a karbonátkavicsok teljes hiánya kétségessé teszi előttem a torrens eredést. Lóczy a szóban forgó területén 4 törmelékkúpot tételez fel (21XV. tábla). Én némileg másként látom a törmelékkúpok kavicstaka- róinak elhelyezkedését, amint ezt a mellékelt térképen (2. ábra) érzékítettem is. A törmelékkúpok lábánál pedig Lóczy a saját és Cholnoky megfigyelései alapján a mai Zala felső szakaszáról a Marcal-völgy K-i oldalára is áthúzódó magas kavicsterraszt jelöl ki. A Rába jobb partjának kavicstakarójáról már Lóczy (21438) említi azt, hogy nem ér túl a Zala felső folyásán, a Kandikó-hegyen már nincs kavicsta karó. Én ebben a gerincben, a Gleichenberg és Keszthely melletti alaph egy- ségrögök összekötő vonalában látom azt a tektonikai irányt (an ti- GEOMORFOLOGIAl TANULMÁNYOK A KISMAGYARALFÖLD D-I ÖBLÉBEN. 27 klinális), amely a két medence részletet elzárta s amely gátja kavicstakarónak is. Lóczy, Cholnoky felső zalamenti magas szát a rábajobbparti kavicstakaró le- nyesett szélének látom; a Rába mellől az Oszkó, Oloszka, Győrvár, Vasbol- dogasszonyfa melletti területeken át- húzódik s egyenletesen lejt a kavics- takaró a Zaláig, noha itt a régi térképek nem jelzik. Ott van Baltavár felett is a kavicstakaró a rábamelléki- nek egyenes folytatásában s így a Zala mentén nem terrasszal, hanem lenyesett homlokrésszel van dolgunk. E kérdésekkel kapcsolatban érdekes megoldandó feladat volna a tárgyalt kavicstakaróknak a bakonyi törmelék- kúpokhoz s az ácsvidéki magas ter- raszokhoz való viszonya. c) A pleisztocén törmelékkúpok, lősz, pleisztocén és holocén terraszok. A felső levantikumban kialakult tör- melékkúpok se maradtak sokáig eredeti formájukban. A pontikum végével kez- dődött denudációs ciklusnak új fázisa jelentkezik: a Duna bevágódás helyett medrét tölti fel, területünkön pedig a hátráló erózió pusztítja a törmelék- kúpok formáit. Ennek a fázisnak bi- zonyítéka az, hogy az erózió ismételt megszűnésével beálló száraz időszakban a lősz ezen a kidolgozott térszínen rakódik le. Ezzel a másodszor jelent- kező eróziós fázissal jelentős mérték- ben közeledünk a mai állapotokhoz. ^ Az ősi Zala, amely a mai Rába és Zala közötti hátságról a Marcal felé hordta vizét, D-re költözik s amikor 3; a mai Tűrje — Zalavár közti alsó sza- kasza felől hátráló folyó elérte Tűrje vidékét, vizének nagyrésze le is csapo- lódik D-re. A felső ősi Zalavölgy vizének másik része pedig a Rábának lett a terra- I ábra Szelvény a Rába körmendi szakaszán ál — I. Ártér, alatla középső pleisztocén kavics. 2. vályog (lösz?), 3. és '4. mint a 3. ábrában, 28 FERENCZl ISTVÁN DR. Körmend feletti szakaszát alakítja most ki, ezzel a víztömeggel a Safenbach — Strémpatak irányából folyó ősi Rába is délebbre költözik s megkezdi a rábajobbparti kavicstakaró D-i irányú alá- mosását. Ugyanez az idő jelzi a Gyöngyös D-re költözését s ívének kialakulását, valamint az ősi Répce D-re irányuló mozgását a Gyön- gyös törmelékkúpja felé. Ilyen mozgásról Winkler (3037) is említést tesz, a stájer részen a Rába É-i irányban tolódik el, a Mura D-re tendál. Ez a völgy mozgás, amely a Rába, Gyöngyös, Répce hatalmas ívalakú pályáját eredményezte, szorosan összefügg a medencerész gyűrődéses szer- kezetével. Arra, hogy a Rába Körmend feletti s alatti része különböző korú, a völgynek amott szimmetrikus, itt asszimmetrikus volta a bizonyíték, Körmend alatt a D-re mozgó idősebb folyórész az É-i oldalt már teljesen legyalulta. (L. a 3. és 4. ábrákat.) A fenti második eróziós fázis a pleisztocén elején következett be, amikor a Duna munkája felhalmozó volt, bevágott völgye az Elephas meridionalis-os terrasz szintjéig töltődött fel. Amikor ugyanis erre a fázisra a Dunának az ó-pleisztocén térszínbe való bevágódásával terü- letünkön új akkumulációs fázis kezdődik, a kialakult új Zalavölgy feltöltődik első terraszának szintjéig, hasonlóképpen a Körmend feletti szakaszon az új Rábavölgy, valamint ekkor épül fel a Gyöngyös másodlagos törmelékkúpja is. A Zala első terraszát Lóczy (21455) és Cholnoky (26118—147) kinyomozták s belőle Zalaszentgrótról Elephas primigenius-t említenek, ez a terrasz fiatalabb, mint a Duna meridionalis-os terrasza. Ugyancsak ebben az akkumulációs fázisban következik be a lősz lerakódása, amely a Répce vidéken jelentősebb, a Répcétől D-re a kavicstakarókat a Kőszegi hegység a porhullás ellen megvédte s az alig 60 cm — 1 m vastag lősz is mésztelen vályoggá alakult át, A lősz lerakódása után ismét eróziós fázis lép föl területünkön, de ereje jóval kisebb. Ez az idő az oldalvölgyek kialakulásának ideje akkor, amikor a Duna pleisztocénvégi terraszát építi fel. Ezt a munkát területünkön még egy akkumulációs fázis követi, amely a Rábavölgy alján kialakuló „városi“ terraszt eredményezi s amelynek képződése a holocén elejére tehető. A legújabb idők munkája ismét kismértékű erózióban nyilvánul meg a fővölgyekben, de az oldalvölgyek lábainál ugyanakkor kis törmelékkúpokban üledékfelhalmozódás jelentkezik, amint ezt a Rába— Szentgotthárd— Csákány közötti szakaszán jól látni. Az I. részben elmondottak összegezését a mellékelt táblázat adja. GEOMORFOLOGIAI TANULMÁNYOK A KISMAGYARALFÖLD D-l ÖBLÉKEN. 29 A Kismagyaralföld D-i öbléből ismeretes fiatal neogén és negyedkori képződmények szintező táblázata. Kismagyaralföld D-i öble Budapest környéke, Bakony és DK-i lejtője Bevágódás a fővölgyben és az oldalvölgyekben, ezek oldalágainál törmelék- kúpok A Rábavölgy nivelláló- dása a mai térszínig, a mellékvölgyek lábánál kis törmelékkúpok Lősztakaró elpusztítása, bevágódás a Rába-terrasz térszínébe, oldalvölgyek kialakulása A Gyöngyös másodlagos törme* lékkúpja, a Rábavölgy feltöltó- dése a 15 — 20 m. terraszig a Körmend feletti szakaszon, a Zalavölgy egerszeg*zalavári tér* rasza. — Lősz*, vályogtakaró Oh A folyók D-re való köl- tözése, a Zala lecsapoló- dása, a Rába Körmend feletti szakaszának kiala- kulása, a kavicstakaró részleges elpusztítása Az ősi Zala, Safenbach- Strémpatak, Gyöngyös és Sió kavicstakarója. Bakonyi törmelékkúpok ? Az ősi Zala, Safenbach- Strémpatak, Gyöngyös, Siópatak hátráló eró- ziós működése. Az Unió W etsleri- s folyómeder kitöltések; Rohonc, Do- roszló, Baltavár, Vas- boldogasszonyfa, Eger- vár, Gálos, Neszmély stb. m A tó teljes feltöltódése a fluvia* tilis homok üledéksorozattal, eddig faunák nélkül. Ácsvidéki magas kavicsok? Cong. ung. caprae* szint: Somlyó- vásárhely Oh Melanopsis Martiniam* - s, M. vindDbonensis*es faunákkal jel* lemzett agyagos, homokos üle* déksor : Szentelek, Pinkafő, Kúp stb. pQ GO bors "3 £ £ GO _ ^ B B 'O ^ 3 0.2 a W p, 3 GO ^ E'OTÍ B O iSá s ?£ > TB CO •'“J N *0 ^ cű -4-> *3 GO . GQ ’C s Brakkvizü, majd kiédesedő vizű tó, beltenger A Duna bevág a „városi" terraszba A Duna nivellálja medrét a „városi" terrasz szintjéig A Duna bevág az idősebb pleisztocén - terraszba A Duna feltölti medrét a „fellegvárt" terrasz szintjéig A Duna bevágja medrét a törmelékkúpba A Duna törmelékkúpja Mastodon arvernensis- szel A Duna bevágódása Visegrádi nál, Unió Wetileri°s folyó* meder kitöltések a szárazon maradó térszínen : Pestsztló* rinc, Érd, Fonyód, Pere* marton. Karád stb. s z > :0 Congeria rhomboidea J2 £ ''Z szintje. Congeria balato° áh e nica és C. triangularis o > szintje a legmagasabb pont s itt is tufa van felül. A pontusi padmaly térszíne Jugovics szerint a Nagysomlyón 270 m, a németújvári Vár- hegyen 250 m, a Sághegyen 210 — 215 m, a Kissomlyón 195 m, a sittkei gyűrűnél 160 m. Míg a Balatonmellékről említett három előfordulásnál észlelt padmalymagasság különbségeket tektonikai okokkal nagyon nehéz megmagyarázni, hiszen a Lóczy, Vitális által feltételezett moz- gások a kis katlant egyformán érhették, a kismagyaralföldi példáknál a távolság miatt eredetileg is meglevő, avagy a gyűrődés által előálló térszínkülönbségekre is gondolhatunk. Az eredeti térszínkülönbséget, a tófenék egyenetlen feltöltődését, ami a Sághegy és Nagysomlyó között 50 m volna, valószínűtlenné teszi a közeleső sittkei gyűrű 50 m-rel még mélyebb szintje. A gyűrődéssel járó mozgások eredménye se ez a különbség, hiszen a sittkei gyűrű boltozattetőn, a Sághegy antiklinális gerincen ül, tehát a mozgás egyirányú. Hogy a bazaltvulkánosság nem az eredeti pontusi térszínen, hanem annak már kiformált felszínén következett be, a németújvári Várhegy szelvénye bizonyítja legjobban. Itt a völgy két oldalán 300 m körül levő pontusi térszinből 50 m eltávolodott a Várhegy erupciójának megtörténtéig s ennek az 50 m 36 FERENCZI ISTVÁN DR. hiánynak magyarázatára az alig 1 km-nyi széles területen, se a pontikum tavának homokos fenekén nem tudok elképzelni 50 m mély árkot és a gyűrődéses mozgás se okozhatta a különbséget : a kitörés szinklinális- ban következett be s a keskeny völgy egész keresztszelvénye egyirányú mozgást végez, az 50 m vastag üledék eltávolítását csak az erózió végezhette el. A fentieket összefoglalva, megállapítottnak látom azt, hogy a túladunai bazaltvulkánosság É-on a pontusi tó teljes feltöltődése, D-en pedig annak visszavonulása után lépett fel, amikor a szárazzá vált térszínen eróziós munka folyt már; a Kis- Alföldön az ősi Zala, Marcal, az ősi Safenbach-Strémpatak, D-en a fonyód-nagyatádi s a többi Unió IVetzleri- s folyó kezdte ki a térszínt. Mindjárt az alig valamit elmosott térszínen jelenik meg a Badacsony, Szentgyörgyhegy, Csobánc, Nagy- somlyó etc., az erózió előrehaladtával a Kissomlyó, a Sághegy, a német- újvári Várhegy, a legfiatalabbak végül, a tihanyi, bogiári, fonyódi, szigligeti, kemenesalji apró kis vulkánok a jóval denudáltabb térszínen. A túladunai bazaltvulkánosság megszűntéről Vitális (17158) ama megfigyelések alapján, hogy Unió Wetzleri- s vagy fiatalabb rétege- ken nincs szálban álló bazalt, azt következteti, hogy a bazaltkitörések az Unió Wetzleri-s szint lerakódása előtt véget értek. Munkája füg- gelékéből azonban úgy látszik, hogy a kitöréseknek a levantikumba való átnyulására is gondolt, de adatait nem tartja bizonyító erejűek- nek s ezért csak a posztvulkáni működéseket viszi át a levantei, alsó- pleisztocén időkbe (17i6t). Lóczy (21416—41?) a tihanyi, „édesvízi mészpalával váltakozó agyagos hamus rétegek1* Rhinoceros marad- ványa, a kemenesi fennsík kis kitöréseinek frissesége s a sittkei tufában levő kavicsok alapján, amelyek szerinte a legfelső pliocén vagy alsó pleisztocén kavicstakaróból származnak, az erupciókat a levanteibe s az alsó pleisztocénbe is áthozza és éppen a kemenesalji kis erupciók volnának a legutolsó vulkáni életmegnyilvánulások (21422.). A bazaltvulkánosság végső időpontját jól megadó jelenséget figyelt meg Jugovics 1915-ben a magyargencsi tufafejtőben (24?i), a gércei vasúti bevágásban és e gércei Nemeshegy K-i oldalán (2468), ahol a bazalttufát a kavicstakaró fedi vékonyan. Ezeket a megfigyeléseket én is megerősíthetem s megtoldhatom azzal, hogy a sittkei tufagyűrű tetején is megvan foszlányokban a kavicstakaró. Magában a tufában van kavics tényleg, de ezek a mélyből felragadott, más megjelenésű kavicsok, mint a tufa felettiek. Ez a tufákat fedő kavicstakaró felső levantei, tehát a bazaltvulkánosság, amelynek éppen a legmélyebb szintben bekövetkező utolsó fázisai ezek az apró tufavulkánok, a felső levantikum elején meg is szűnt, csak a posztvulkánikus működések nyúltak át a felső levantikumba, pleisztocénbe s részben napjainkig. GEOMORFOLOGIAI TANULMÁNYOK A K1SMAGYARALFÖLD D-I ÖBLÉBEN. 37 Tanulmányaim II. részének eredményeit a következőkben össze- gezhetem: 1. A bazaltvulkánosság azon egyedei, amelyek nem az alaphegy- ség közelében vannak, a medence gyűrődéses tektonikai vonalai mentén helyezkednek el. 2. A csonkakúpos bazalt és bazalttufa „tanuhegyek“ alakja első- sorban a denudáció s csak végső simításban a defláció eredménye. 3. A bazaltvulkánosság legutolsó fázisát jelentő kis monogén, tufagyürűs vulkánoknak megvolt s részben ma is kimutatható a krá- terformája. 4. A bazaltvulkánosság a pontusi tó teljes feltöltődése, illetőleg visszahúzódása után következett be s véget ért a felső levantei kavics- takaró lerakódása előtt, tehát alsó és középső levantei korú. IRODALOM. 1 1822. Beudant, F. S. : Voyage mineralogique et géologique en Hongrie, pen- dant l’année 1818. 2 1856. Zepharovich, V.: Die Halbinsel Tihany ira Plattensee und die náchste Umgebung von Füred. (Sitzungsberichte d. k. k. Akademie d. Wissen- schaften, Bd. XIX. p. 339-373.) 3. . . . . 1862. Stache G. : Basaltterrain am Plattensee. (Verhandlungen d. k. k. geol. Reichsanstalt, Bd. XII. p. 145 — 148.) 4 1874. Böckh János: A Bakony D-i részének földtani viszonyai. (A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve, III. k.) 5 1875. Neumayr M. et Paul C. M. : Die Congerien- und Paludinenschiehten Slavoniens und dérén Fauna. (Abhandlungen dér k. k. geol. Reiche- anstalt, Bd. VII. Heft, III. p. 1—111.) 6 1877. Mattyasovszky J. és Inkey B. : A magyar kir. Földtani Intézet 1877. évi működése. (Földtani Közlöny, 1877. VII. p. 377—400.) 7 1878. Hofmann K , Stürzenbaum J. és Inkey B. közös ismertetése a Ver' handlungen d. k. k. geol. Reichsanstalt 1878. kötet p. 16 — 18.-on a „Mitteilungen dér Geologen d. k. ung. geol. Anstalt über ihre Aufnahms- arbeiten" rovatban. 8 1878. Hofmann K. : A déli Bakony bazaltkőzetei. (A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve, III. p. 339—525.) 9 1895. Lőrenthey I. : A székelyföldi szénképződmény földtani viszonyairól. (Orvos-természettudományi Értesítő, term. tud. szak. k.2.füz.p,198 — 211.) 10 1898. Inkey B. : Vasvármegye földtani viszonyai. (Magyarország vármegyéi és városai, Vasvármegye kötet, p. 475 — 484.) 11 1892. Halaváts Gy. : A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája. (A Bala- ton tud. tanulmányozásának eredményei, I. k., I. rész, 1. szakasz, paleont. függelék.) 12 1904. Sigmund A. : Ein neues Vorkommen von Basalttuff in dér Oststeiermark. (Tschermak’s min. et. petrographische Mitteilungen, neue Folge, Bd. XXIII. p. 401—405.) 13 1905. Lőrenthey I. : Adatok a balatonmelléki pannoniai korú rétegek faunájá- hoz és 6tratigrafiai ismeretéhez. (A Balaton tud. tanulmányozásának eredményei, I. k. I. rész, 1. pal. függelék.) 14 1906. Sóbányi Gy. : A Duna balparti mellékfolyóinak hidrografiája, különös tekintettel a terrase-képződményekre. (Math. és term. -tud. Közlemények, 1906. p. 243—399.) 15 1908. Vitális I.: A tihanyi Fehérpart pliocén rétegsora és faunája. (Földtani Közlöny, XXXVIII. p. 665—678.) 16 1908. Lőrenthey I.: A tihanvi Fehérpart pannoniai rétegeiről. (U. o. p. 679—686.) 38 FERENCZI ISTVÁN DR. 17 1908. Vitális I. : A Balatonvidéki bazaltok. (A Balaton tud. tanúim, ered- ményei, I. k. I. 2., szakasz, geol. és min. függelék.) 18 1909. Böckh H. : Geológia. II. Stratigrafia. 19 1911. Sommerfeldt E. : A déli Bakony bazaltos kőzetein eszközölt petro- gráfiai-kémiai vizsgálatok. (A Balaton tud. tan. eredményei, I. k., I. 2. 1. 6zaka6z, geol. és petr. függelék.) 20 1912. Vitális I.: A peremartoni Somlyódomb pliocénkorú rétegsora és faunája. (Földt. Közlöny, XLII. p. 151 — 166.) 21 1913. Lóczy L. : A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. (A Balaton tud. tan. eredményei. I. k., I. rész, 1. szakasz.) 22 1914. Kormos T. : Az 1913. évben végzett ásatásaim eredményei. (A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1913-ról, p. 498 — 540.) 23 1915. Winkler A. : Die tertiáre Eruptiva am Ostrand dér Alpen. (Zeitschr. f. Vulkanologie, Bd. 1914/15. p. 167 — 195.) 24 1916. Jugovics L. : Az Alpok K-i végződése alján és a vasvármegyei Kis Magyar Alföldön felbukkanó bazaltok és bazalttufák. (A m. kir. Föld- tani Intézet Évi jelentése 1915-ről, p. 49—73.) 25 1917. Jugovics L. : Az Alpok K-i végződése alján és a vasvármegyei Kis Magyar Alföldön felbukkanó bazaltok és bazalttufák. (U.-ott Évi jelen- tés 1916-ról, p. 63 — 76.) 26 1918. Cholnoky J. : A Balaton hidrografiája. (A Balaton tud. tanúim, ered- ményei, I. k. II. rész.) 27 1919. Pávai Vájná F. : A Dunántúl földgáz- és petróleum-kincseiről. (Bányá- szati és Kohászati Lapok, 67. kötet, p. 195 — 196.) 28 1920. Pávai Vájná F. : Észrevételek az Erdélyrészi medence és peremhegységei- nek tektonikájához. (Ugyanott, 68. kötet, p. 136 — 140.) 29 1921. Pávai Vájná F.: A magyar földgáz és petróleum geológiájáról. (Ugyan- ott, 69. kötet, p. 141 — 145.) 30 1921. Winkler A. : Beitrag zűr Kenntnis des oststeirischen Pliocans. (Jahrb. d. geol. Staatsanstalt, 1921, LXXI., p. 1 — 50.) 31 1922. Schlesinger G. : Die Mastodonten dér Budapester Sammlungen. (Geologica Hungarica, tomus II., fasciculus 1.) 32 1923. Halaváts Gy. : A baltavári felső-pontusi molluszkum-fauna. (A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve, XXIV. kötet, 6. füzet.) 33 1924. Sümeghy I. : Földtani megfigyelések a Rába-Zala közé eső területről. (Földtani Közlöny, Lili. p. 18 — 28.) 34 1924. Sümeghy I.: A baltavári lelőhely rétegtani helyzete. (Ugyanott, Lili. k., p. 28-34.) A VÁRPALOTAI LIGNITTERÜLET. A 6. ábrával. Irta : telegdi Roth Károly dr.* A várpalotai lignitképződményre a múlt század nyolcvanas éveiben terelődött a figyelem, amikor az itteni lignittelep kiaknázása kezdetét vette. Mindjárt kezdetben feltűnt a lignittelep fedőjében előforduló, egy congeria és egy neritina fajt tömegesen tartalmazó kövületes réteg- csoport és ez a megfigyelés azután egészen a legutóbbi időkig döntő befolyással volt a lignittelep korának elbírálásánál. Az első geológiai leírást Hantken adta e területről és az ő megállapításai, attól az egy- től eltekintve, hogy a lignittelepet a pontusi emeletbe sorolja, tulajdon- * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1924. évi május hó 7-i szakülésén. A VÁRPALOTAI LIGNITTERÜLET. 39 képen ma is helytállók.1 A fedő neritinás és congeriás rétegek és a köz- vetlen közelben, a képződmény látszólagos közvetlen fedőjében elő- forduló (Ujmajor) gazdag pontusi fauna alapján a lignittelepet Lóczy,2 Taeger és az ő nyomukon Papp K. is a pontusi emeletbe helyezték. Sajátságos véletlen folytán a lignittelep közvetlen feküjében fellépő és ritka szép megtartású mediterrán faunát tartalmazó agyag egészen a legutóbbi időkig nem bolygattatok meg, illetve elkerülte az ittjárt kutatók figyelmét. A dunántúli pontusi képződményben szokatlan vár- palotai lignittelepet így joggal minősíthette Lóczy helyi jellegűnek, amely valószínűleg csakhamar kiékelődik. A fekü-fauna napszínre kerülte, a fedő képződményben riolittufa- közbetelepülések felismerése, a lignitfedő édesvizi fauna gondosabb vizsgálata, de főleg a várpalotai területen a legutóbbi időkben végzett kutatások eredményeinek áttanulmányozása gyökeresen megváltoztat- ták a várpalotai lignitterületről alkotott képet. A lignittelepet tartalmazó rétegcsoport a község keleti szomszéd- ságában fekvő külfejtésben tanulmányozható a legjobban. A lignittelep közvetlen feküjében lignitnyomokat tartalmazó zöldes agyag települ,, ebben kövületek gyakoriak. A gyakrabban előforduló alakok: Potamides (Clava) bidentatus Defr. Potamides (Pirenella) pictus Bast. Pyrula (Melongena) cornuta Ag. Arca (Barbatia) cf. barbata L. Ostrea sp. a képződmény felső mediterrán korát kétségtelenül igazolják. A fekü- agyag csak 1 — 2 m vastag, alatta homok következik. E homokot a köz- ségtől délre, a Pétre vezető úttól nem messze, az Antal-aknától Ny-ra levő homokbányában nyitották meg, ahol jó megtartású, gazdag felső mediterrán faunát tartalmaz.3 A külfejtésben a lignitfedő rétegcsoportban mintegy 15 cm vastag neritinás pad s e fölött arasznyi lignitréteg után kb. 50 cm-es congeriás pad foglal helyet. A neritinás pad uralkodó kövülete a Neritina picta, 1 Hantken M.: Mélt., gróf Sztáray Antal úr várpalotai szénbányájára vonatkozó szakvélemény. Budapest, 1888. 2 Lóczy L. : A Balaton környékének geol. képződményei. A Balaton tudományos tanúim, eredményei. I. kötet, 1. rész, 1. szakasz. Bpest, 1913. Taeger H. : A tulajdonképpeni Bakony DK-i részének szerkezeti alapvonásai. A m. kir. földtani intézet évi jelentése 1912-ről. 156. 1. Bpest, 1913. Papp K.: A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete. 869. 1. Budapest, 1916. 3 Ügy a külfejtés feküagyagjának faunáját, mint e homokbánya faunáját dr. Sza- lay Tibor múzeumi gyakornok úrnak adtam át feldolgozásra. Ö munkájának ered- ményéről a Magyarhoni Földtani Társulat f. é. április hó 22-i szakülósén már be- számolt és közleménye a Földtani Közlöny legközelebbi kötetében fog megjelenni. 40 TELEGDI ROTH KÁROLY DR. Fér. faj egy állandó jellegű változata, a congeriás pádé pedig egy még eddig le nem írt Congeria sp. Ezzel azonos alak ismeretes a baranya- megyei Hidas szénképződményéből és hozzá igen közel áll a Keleti Alpok alsó miocén szénképződményéből (Fohnsdorf) ismertetett alak.4 A magasabb fedőben leveles és palás, zöldes-barnás, fölfelé inkább szürke agyagrétegek következnek, alsóbb részükben itt-ott még fellép- nek az említett édesvízi alakok, magasabb részükből halpikkelyen kívül más kövület nem ismeretes. E leveles-palás agyag csoportjában, amely a fúrások tanúsága szerint mintegy 60 — 80 m vastag, mintegy 8 — 15 m-rel a lignittelep fölött néhány m vastag riolittufa-betelepülés fog- laltatik. (6. ábra.) A lignittelepet tartalmazó rétegcsoportot az itt leírttal nagyjából azonos eloszlásban és minőségben keresztezték az I., VI. és VIII. számú fúrások, a befejezetlen IV. számú fúrás a leveles-palás szürke agyag- rétegekben hagyatott félbe. A lignittelep-fekü rétegsorát is a fúrásokból ismerjük. A bánya- telepen lemélyített I. számú fúrás a fennebb részletezett fedőrétegsor keresztezése után a lignittelepet 88-8 — 95’3 m mélységek közt keresz- tezte és összesen 436 m mélységig hatolt le. A lignittelep feküjében tehát mintegy 340 m vastag, uralkodólag homokból és homokos márgá- ból álló, meszes konglomerát-padokat sűrűn tartalmazó rétegcsoportot talált a fúró s a lignittelep feküjében levő fauna elemei még e réteg- csoport legmélyebb részében is jelentkeznek. A III. számú fúrás a lignit- telep (24'7 — 29-2 m-ig) alatt, 158 m összes mélységig lehatolva, mint- egy 129 m vastagságban hatolt át azonos, csak meszes konglomerát- és kavicsos és homokos mészkőpadokat ( Ostrea- és Pecten- cserepekkel) uralkodó módon tartalmazó rétegcsoporton. Az alaphegységet a kettő közül egyik fúrás sem érte el. E szénfekü rétegcsoport külszíni elő- fordulása már régóta ismeretes Várpalotától Ny-ra, Bánta-puszta mel- lett, hol a durvamészkő és meszes konglomerát-képződményt kőbányák is megnyitották. Az itt végzett VII. számú fúrás a homokos-kavicsos- meszes rótegcsoportot keresztültörve, 165 m mélységben a felső triász fődolomit alaphegységbe jutott. A kutatások szerint tehát a várpalotai területen egy legalább is 400 — 450 m vastagságú, homokos-kavicsos-meszes tengeri rétegcsoport települ az alaphegységre, ennek faunája a felső mediterrán mélyebb részére utal, a rétegcsoport tehát a grundi rétegek fogalmának felel legjobban meg. E tetemes vastagságú rétegsor legmagasabb részében foglal helyet a lignittelep, az azt fedő rétegekkel együtt a tenger ki- édesedését jelezve. 4 Petrascheck: Kohlengeologie dér österreichischen Teilstaaten. Berg- und Hüt- tenmannisches Jahrbuch. Leoben. 72. k., 1. füzet, 8. 1., 64. ábra, 1924. A VÁRPALOTAI LIGNIT I'ERÜLET. 41 A halpikkelyes leveles-palás agyagok csoportja fölött szárazföldi eredési! képződmény, egy vagy több lignites közbetelepülést tartalmazó barnás-szürke agyag közvetítésével egy olyan uralkodólag zöldes, alá- • 9 310 no 6. ébre. 1. pleisztocén és holocén; 2 éthordóit mediterrénkavics ; 3. pontusi édesvízi mészkő: 4. pontusi agya? ; 4 a, pontusi agyag pleisztocén- és holocénnel födve; 5. szarmata kontinentális rétegek pleisztocén- és holocénnel födve; 6 grundi rétegek; 6a. grundi rétegek pleisztocén- és holocénnel födve ; 7. felső triász fődolomit; 8. a Balatonfelvidék és Iszkahegy idősebb triász képződményei; 9. eredményes fúrás; 10. befejezetlen fúrás; 11. eredménytelen, az alaphegységig lemélyített fúrás. rendeltebben sárga és kékes, homokos, meszes agyagképződmény követ- kezik, amelyet meg-megszakítanak kavics és kavicsos agyag közbe- 42 TELEGDI ROTH KÁROLY DR. települések. E képződményt a Sárréten végzett IV., VI. és VIII. számú' fúrásokból ismerjük 70 — 90 m vastagságban s minthogy fölötte a IV. számú fúrásban kövületes pontusi agyagrétegek fekszenek (Mela- nopsis Entzi, Brus.), helyét legvalószínűbben a szarmata-korszakban jelölhetjük ki. A pontusi képződmény összetételét a várpalotai Ujmajor környéké- ről ismerjük, különösen jól feltárva az országút szintjét a Kálvária dombtetőn mélyesztett édesvizi mészkőbánya fenekével összekötő alag- útban. Az itteni rétegsor szelvényét és faunáját Vadász felvétele és Lörenthey meghatározásai alapján Lóczy részletesen ismerteti.5 A várpalotai bányától É-ra elterülő és ÉK felé egészen Guttamásiig terjedő pontusi édesvizi mészkőtakaró szélein másutt is kibukkannak alóla a pontusi agyagrétegek, ezek a Sárrét területén s attól délre a felszínen uralkodókká válnak. A pontusi rétegsor kifejlődési módját és vastagságát illetőleg az édesvizi mészkőplató szélén végzett II. számú befejezetlen fúrás adott felvilágosítást. Ez az összesen 197 m mély fúrás mintegy 20 m vastag édesvizi mészkő után pontusi kövületeket (Neri- tina (Clithon) radmanesti Fuchs, Vivipara balatonica Neum., Melano- psis Entzi Brus.) bőven tartalmazó agyagod, vékony lignit közbetelepü- lésekkel, mintegy 80 m vastagságban keresztezett, majd a szarmata kontinentális rétegcsoportba jutott és ebben abbahagyatott anélkül, hogy az alatta következő képződményeket elérte volna. A Várpalota környékén fellépő harmadkori képződmények összes vastagságát az elmondottak szerint kereken mintegy 600 — 700 m-re kell becsülnünk, e rétegsor felső felében foglal helyet a lignittelep. Ellentétben a balatonföldvári és tapolcai mélyfúrásokban tapasz- taltakkal — hol a lignittelep és a fedő képződményben fellépő riolittufa úgyszólván közvetlenül az alaphegységre települnek6 — a várpalotai lignittelep feküjében talált több 100 m vastag grundi képződmény arra utal, hogy a felső mediterrán tengernek benyomulása Várpalota terüle- tén hamarább ment végbe, mint a Bakony délkeleti peremének távolabb DNy-ra fekvő részein. A Dunántúli Középhegység északnyugati peremén — az ó-harmad- korú képződményekre vonatkozó régibb és újabb részletes vizsgálatok tanúsága alapján — már az ó-harmadkorban a maiakkal nagy vonások- ban megegyező formákat kell feltételeznünk. A Bakony délkeleti pere- mének nagy vonásokban való kialakulása fiatalabb, a grundi szintájú tenger benyomulásával vette kezdetét. E tenger előrenyomulási irányát Várpalota és Balatonföldvár-Tapolca jelzik. A megelőző korszakból az az alsó mediterrán korú, kövült fatörzsekkel jellemzett, hatalmas 6 Lóczy: i. h. 274. 1. 6 Schréter Z.: Lóczy id. munkájában 295. és 600. lapon. A VÁRPALOTAI LIGN1TTERÜLET. 43 törmelékkúp származik, amelyről Lóczy állapította meg, hogy délről északnak tart.7 Várpalota területén a felső mediterrán tenger kiédesedését annak visz- szahúzódása és a szarmata szárazföldi periódus denudációja és törmelék- fölhalmozódása követték, majd a pontusi beltó újabb térfoglalása. A pontusi rétegsort fölfelé lezáró édesvizi mészkövet LóczY-val — való- ban legtalálóbban — „a partszéli mocsaras síkokon szétömlő, viszony- lag hideg, meszes, szivárgó vizek terméké'1- nek tarthatjuk.8 Ismételt tektonikai folyamatok eredményeként jutottak Várpalota környékének harmadkori képződményei jelenlegi helyzetükbe, az Uj- major pontusi képződményei a tőlük eredetileg tetemes vastagságú rétegcsoport által elkülönített lignittelep és halpikkelyes palás agyag- képződmény látszólagos közvetlen fedőjébe.9 Várpalota környékének neogén képződményeit elvetődések három részletre tagolják, ezek: a Kikeri-tótól Guttamásiig terjedő, a pontusi édesvizi mészkő elterjedésével jelzett depresszió, az ettől nyugatra fekvő bántapusztai meszes konglomerát- és durvamészkő-képződmény és a keletre fekvő lignitterület. A várpalotai lignitbányák területén a lignitképződmény — a bányá- szat tanúsága szerint — félköralakú teknőt formál, a lignittelep körös- körül a föld felszínéig emelkedik. E teknő tengelye DK-nek — a Sárrét felé — a mélybe sülyed, e tengelyben fekszenek az I., VIII. és IV. sz. fúrások. A Pétre vivő úttól (Antal-aknától) Ny-ra feküképződmény van a felszínen. A VI. számú fúrásban elért lignittelepnek a VIII. sz. fúrás telepéhez viszonyított, mintegy 40 m-rel magasabb kótája arra utal, hogy e VI. sz. fúrás antiklinális háton fekszik. Hogy a III. sz. fúrás megkapta a lignittelepet, ez a kutatási eredmény egy dél felé a várpalotaihoz csatlakozó második teknő jelenlétét engedi föltételezni. Az I. és III. számú fúrásokban konstatált, több száz m vastag fekü- képződmény jelenlétéből önként következik, hogy a várpalotai lignit- területet É-on az alaphegység inotai röge, valamint délen a Péti-hegy felé hatalmas vetők határolják. E vetők nyugati meghosszabbításai fogják közre a bántapusztai durvamészkő-rögöt, az alaphegység tömegei között szintén relatíve besülyedt helyzetben. A felső mediterrán képződmény relatív besülyedésével és fönnebb leírt ráncolódásával kapcsolatban számos kisebb gyűrődés és vető jelentkezik, ezeket a külfejtésből már ismételten leírták és ábrázolták (Lóczy, Taeger, Papp). A mediterrán képződmények K — Ny-i kiterjedésű zónájára harán- 7 Lóczy: i. h. 241. és 256. 1. 8 Lóczy: i. h. 380. 1. 8 1. Lóczy: i. h. 275. 1. Vadász-szelvényét. 44 TELEGDI ROTH KÁROLY DR. tosan helyezkedik el az édesvízi mészkővel feltöltött depresszió és árkos besülyedésben foglal helyet. Az a vonal, amelyen az édesvízi mészkő és az alóla kibukkanó pontusi agyagképződmény az Ujmajor mellett a lignitképződménnyel érintkezik, a Bakony egyik leghatalmasabb törésvonalába esik. E törési vonal északon Fehérvárcsurgó környékén kezdődik, DNy felé egyenes vonalban követhető Veszprém felé és az északi Bakony felső triász fődolomitjának főtömegét a Balaton-felvidék és az annak ÉK-i folytatásába eső Inota-Iszkaszentgyörgy-i alaphegy- ség-tömeg idősebb triász képződményeitől különíti el. E törési vonal lefutását Rátót és Jutás között mediterrán képződmények és Kádárta mellett pontusi édesvízi mészkő követik, tovább délnyugatra pedig Tót- vázsony, Nagyvázsony, Mencshely, Öcs és Kapolcs környékén a pontusi édesvízi mészkő — ugyancsak az alaphegység rögei közé zárt helyzet- ben — a várpalotainál is nagyobb területeket foglal el. Az alaphegység rögei közé zárt helyzetben foglal helyet az édesvízi mészkő Szentkirály- szabadja mellett is. Az édesvízi mészkőnek eme sajátos előfordulási módjából annak első tanulmányozója, Stache, azt következtette, hogy e mészkövek már a szarmata-korszakban fennállott zárt medencékben keletkeztek, amely medencéket csak időnkint öntötte el a nagy szarmata és pontusi beltó.10 Ezzel szemben ez édesvízi mészkőmezők elhelyezkedését tektonikus okokból eredőknek kell a megelőzőkben elmondottak szerint tartanunk. Nagy vonásokban ezt a folyamatot úgy jellemezhetnénk, hogy a Csurgó- Veszprém-i törésvonaltól délkeletre fekvő hegységrészek relatív kiemel- kedése választotta le ennek a pontusi beltó szélein keletkezett képződ- ménynek terjedelmes részleteit a pontusi üledékek DK-re fekvő fő- tömegétől. A Bakony délkeleti pereme nagy vonásokban kialakult ugyan már a felső mediterrán folyamán, a részletekben lényeges változásokat hoz- tak azonban később is létre olyan — a denudáció által nyomon követett — mélyreható tektonikai mozzanatok, amelyek részben a pontusi réteg- sort lezáró édesvízi mészkő keletkezése után, tehát szokatanul fiatal s eddig e tekintetben még kevéssé méltányolt11 geológiai korszakban men- tek végbe. Várpalota környékének fiatalabb hegyszerkezeti kialakulását két fázisnak tulajdoníthatjuk: egy idősebbnek, amelyben a Bánta-pusztától Várpalota felé és a Sárrét medencéje alá húzódó mediterrán képződ- ménynek az inotai és péti vetők mentén való relatív besüllyedése és egy fiatalabbnak, amelyben a Guttamási kikeri-tavi depressziónak az árkos 10 Stache: Jahrbuch dér k. k. Geologisehen Reichsanstalt. XII. k., Verhand- lungen 125. 1. Wien, 1861 — 62. 11 Taeger: i. h. 166. 1. A VÁRPALOTAI LIGNITTERÜLET. 45 besiilyedése, illetve a fő törési vonaltól DK-re eső alaphegység-vonu- latnak a várpalotai lignitteknőkkel együtt való relativ felnyomulása következett be. Az inotai és péti vetők közé foglalt felső mediterrán képződménytől ÉK-re és távolabb DNy-ra a pontusi képződmények látszólag közvetle- nül az alaphegységre települnek. Hogy a szarmata-korszak denudációja mily mértékben távolította el e területeken az idősebb neogén képződ- ményeket, ezt további vizsgálatok, illetve esetleg bányászati kutatások volnának hivatva eldönteni. A MOHÁK ÉS A SUBSTRATUM. A 7. ábrával. Irta: Győrffy István dr. (Szeged).* A mohokat kevesen szeretik, bizonyára a feltétlen szükséges mikroszkopizálás miatt. A mohászat más stúdiumban való elmerülésre is kényszerít. Kénytelen vagyok kőzeteket is gyűjteni, mert anélkül nem boldogulok a bryológiában. Azonban boldogít az a tudat — látok a jövőbe! — , hogy nemsokára a mi mohászati ismereteink vonatkozó részét a geológusok bizonyos mértékben kényszerülnek elsajátítani. * A mohák élete kialakulásában is sok faktor vesz részt. Itt csupán a mohok és a substratum közötti összefüggést legyen szabad megvilágítanom, azon jogcímen, hogy szerény magam kerek húsz éve magam erejéből foglalkozom a mohok e vonatkozásával is. A mohák között igen sok, felette érzékeny tag van, amelyre az edaphicus faktorok döntő befolyással vannak. Újabban Prof. Jules Amann (Lausanne) foglalta mesterien össze a modern bryologia új irányelveit,1 amelyeket különben, ha más címen is, részben megkülön- böztettek. Mai időben a föld, illetve substratum természete szerint megkülönböztetünk: terri-, arenicolus- (vagy psammophilus), humi-, ligni-, arbori- (vagy cortici-), saxicolus mohákat; azonkívül sapro- phytonok&t és fimicolusoka,t.2 A talaj chemiai természete alapján a fajok, illetve moha-társaságok lehetnek: calciphilus (vagy calcieolus)-ak, amelyek vagy kizárólag, * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1924 december hó 3-i szakülésén. 1 J. Amann: Les nouvelles directions de la Bryologie moderné. Revue Bryolo- r/ique 49. 1922. 17 — 25. 2 Fimus-trágva. 46 GYÖRFFY ISTVÁN DR. vagy főleg meszen nőnek, calcifugus (vagy achalicicolus)-ok, amelyek calciumcarbonatmentes talajon és silicicolus-ok, amelyek siliciumot tar- talmazó substratumon élnek; végül haliphilus vagy halicolus-ok, amelyek előszeretettel telepednek meg a kősóban gazdag talajon.3 Persze ez a főelhatárolás is bizonyos fokig ingadozó, mert például a calciphilus egyes fajok vagy szövetkezetek is különböző viselkedésűek, amennyiben vagy csak előnyt adnak, vagy eltűrik a meszet, vagy ki- zárólag azon élnek. Végül J. Amann a talaj chemiai hatása alapján megkülönböztet4 5 függetlenül a Ca elementum befolyásától: 1. basi-, 2. meso- és 3. acido- (vagy J. Amann3 szerint oxy-)philus mohákat, amelyek substratuma alkalikus, illetve neutrális, illetve savas reakciójú, végül 4. indifferen- seket. Az indifferensen viselkedő6 mohák — ezek száma pedig felette nagy — itt nem érdekelnek, csupán a viselkedésüket nyiltan elárulok. Csak néhány érdekesebb esetet lássunk. Fe, Cu. — Fe-, Cu-kedvelő voltáról (gneisz, csillámpala, grafit- pala) köztudomású a mohászok között a Mielichhoferia nitida. Nálunk még nem gyűjtötték, de az Alpesek több pontján nő. Rendzina. — A Magas-Tátra felsőbb régiójában 1330 — 2128 m a mészterületek, Czerwone Wierdhy, Giewont, Durlsberg-nek a Weisse- see felé néző (mész) oldalán, Bélái mészhavasokon stb. a Plagiobryum demissum (H. et H.) Lindb. mindenütt rendzina-t kísérő, amely talaj- típusról dr. Ballenegger7 emlékezik meg legelőször. E mohát gránit- területről magam a Blauersee felett a Roterseespitze alatti területről (Késm. Zöldtó völgye) és J. Krupa a Tomanova Polska-ról közli. Bizonyos vagyok benne, hogy itt e helyeken nem gránit-, hanem belé- telepedett, nagyobb százalékú meszet tartalmazó földpátsorozatban gazdag, valami más kőzet-szigetek vannak. Heterotopia. — Néhány elszórt tátrai adat van, hogy grániton 3 A halophyton-kérdés is óriási lépésekkel haladt előre, amely a A. F. W. Schim- ter adta magyarázattól sok mindenben lényegesen eltérő, 1. pl. 0. Stocker, Beitrage zűr Hajophytonproblem. Ökologische Untersuchungen an Strand- und Dünenpflanzen des Darss (Vorpommern). Zeitsch. f. Botan. XVI. 1924. 289 — 330. 4 Cf. J. Amann: in Rév. Bryol. 49. 1922. 21. 5 Cf. Contribution a l’étude de l’édaphisme physico-chimique. Bulletin de la Bociét é Vaudoise des se. nat. Vol. 52. 363. 6 Amivel még nem azt akarjuk mondani, hogy táján csak egyszerű chemiai alko- tásúak! — A mohák chemiai alkotását újabban foglalta egybe Jacques Pottier: „La Chimie des Mousses", Saint-Vit, 1923. 1—39. művében. 7 1913. évi felvételi jelentése a Magy. kir. Földt. Int. 1913. Évi Jel. Budapest, 1914. 408. A MOHÁK ÉS A SUBSTRATUM. 47 nő mészjelző növény, például Dryas octopetala 8 stb. a Mengusfalvi völgy Hincó-tava alatt; a Krivánon Salix reticulata ,9 Dryas; a Sátán déli orma első megmászása alkalmával azon egy helyen Saxifraga Aizoon-t leltem;10 a Nagy Papyrusvölgyi vízesés táján Saxifraga Aizoon-t szedtem 1924 augusztus 16-án. A heterotopia eme adatai más megvilágításba esnek, ha majd a Magas-Tátra gránitja völgyenkint át és át lesz petrogafice dolgozva! Avagy nem a kőzettani kevésbbó tájé- kozottságnak tudandó-e be az, hogy most kénytelen vagyok egy kül- földön is (Bucsecs déli oldalán)11 mészhez kötött növényt megbélyegezni s ingatag chemiai viselkedésűnek mondani. A Radiana Romanica-t a Bucsecs-hegységben mészen, jó magam s a Bélái, Javorinai mészhavaso- kon mészen, de „grániton14 is megtaláltam (Sárgapad alatt, Késm. Zöldtó; Deutsche Leiter, Sátán déli orma) és gneiszon is (Vadorzó- hágó). Vájjon tényleg gránit, avagy egyéb kőzet: gneisz, amphibolit? Tudjuk, mily erős változáson ment át a Magas -Tátrának bőid. V. Uhlig által 1899-ben kiadott12 geológiai térképe azon része, amelyet a lengyel geológusok átdolgoztak és kiadtak.13 A lengyel geológiai tér- kép is még néhány évvel ezelőtt tiszta gránitterületnek rajzolt egy sereg helyet, íme most kisül Jaskolski cikkéből — amelyet itt is hálásan említek fel: Prof. Szentpétery Zsigmond kedves barátom szívességéből ismerhettem meg — , hogy azokon a helyeken amphibolit- tömegek is vannak,14 amelyeknek nagy százalékos CaO-juk van.15 A Tátra geológusa, petrographusa jól teszi, ha a heterotopiát mutató növények lelőhelyeit alaposan megvizsgálja; más kőzet lap- pang itt! Agyagjelző. — Mily nagy segítségére van a Nagy-Alföldünkön 8 Nyárády: A Magas-Tátrában fekvő Mengtiszfalvi völgy, Omladék-völgy, valamint a Vadorzó-hágó magyar oldalának botanikai ismertetése. — Késmárki áll. polgári fiú- és felsőkeresk. isk. 1909/10. évi Értesítője. 37. — A Hlinszka-völgyben a Koprova-hágó- hoz közel „száraz gránittalajon" Szalóki R. is szedte (ef. Botan. Közi. VIII. 1909. 239.) 9 Győrffy : in MBL. XXI. 1922. 70. 10 Cf. MBL. XXI. 1922. 70. 11 Amerikából nem említik fel a substratumot cf. C. C. Haynes in The Bryol. XVIII. 1915. 93. 12 LXVI^I. Bánd d. Denkschr. dér math.-naturw. Cl. d. kaiserl. Akad. dér Wissenschaften, Wien, 1899. 13 Atlas geologiczny Galicyi, Pás 7. i. 8, slup II. i. III. Tatry. 11 Stanislas Jaskolski: in Bull. de VAcad. Polonaise d. Scienc. et des Lettres Cl. d. Se. math. et natúr. Série A : Se. Math., Kraków 1924. 63—118, avec Pl. 1—5. 15 St. Jaskolski az eddigi vizsgálatok alapján megállapítja, hogy a Tátra amfi- biolitjei komagmatikusak, bázisos (gabbro- vagy diorit-) magmából származtak s regio- nális metamorfózison estek át. A Kamienista amfibolitjének összetétele a dioritéhoz áll közel. 48 GYŐRFFY ISTVÁN DR. dolgozó agrogeologusnak az agyagjelző: Aloma stellata (Schreb.) Kindb. Csak fel kell használni agrogeologiai felvételeknél szolgálatát! Moha , mint mélyebb rétegeket jellemző. — Ott, ahol az egy- hangú, füves növénytakarta terület semmit sem árul el a geológusnak, nagy hasznát veheti a moháknak is. Akárhányszor a geológus csupán hosszas tanulmány vagy próbafúrásokkal döntheti el a felszín alatt levő réteg mineműségét, pedig a mohák útján azonnal tájékoztatva lészen. Például Polytrichum commu7ie-t, uliginosa var.-Á t, vagy poly- trichetumot látok, ebből tudom: 1. itt a felszín alatt vizet át nem eresztő rétegnek kell lennie, 2. valaha itt tőzeges láp volt, amely ki- száradt, mert 3. az erdőt ott kiirtották, 4. a kiszáradás utolsó phasisain van már, mert a Polytrichum 18 még megvan, de e hely sorsa meg- pecsételt, előbb-utóbb a Pleurocarpus és egyéb xerophytonok áldozata lesz, ezek föléje fognak kerekedni. A Polytrichum: a láp kopjafája! Tőzeges. — Mily nagy hasznát vehetnék a geológusok a bryolo- giának, ismerve annak legalább vezéralakjait! Mily sokatmondó for- máció a tőzegmoha (Sphagnum), amely annyira idegenkedik a Ca-tól, hogy annak vegyületét például a szénsavas mésznek (Ca C03) — mi- ként 0. Sendtner, V. Öhlmann, M. Düggeli, Hermann Paul be- bizonyították — már 0-05% -os oldata megöli. A tőzegmohák mész-elkerülését egyebekben következőleg magya- rázták eleinte: A Sphagnumokon Gráf zu Leiningen 1906-ban vette először észre, hogy lakmusz-pa.pirost nyomva hozzájuk, veresre váltják a lakmuszt, vagyis hogy felületükön savas reakciót mutatnak.17 Gráf zu Leiningen, majd utána V. Zailer és L. Wilk megállapították a tőzegmohák aciditását. Az aciditás megállapításánál kitűnt, hogy a Sphagnum száraz anyaga 1 grammjára átlag 2-02 cm3 1/10 normál nátronlúg volt szükséges a sav neutralizálásához. A fellápok savasabbak, mint az erdei és réti lápok (innét eredőleg viseli az ily helyekről fakadó sok patak nevét: Czarny staw, Czarna Dunajec, Fekete-Vág, Schwarz- vasser stb. elnevezések a sok humusz-savtól eredőleg). E savakra nagy életszükséglete van a tőzegmohának és ha ezt közömbösíti valami, az reája veszély; tehát nem a Ca iránt való ellenséges magatartásról van itt szó, hanem alkalikus substantia iránti érzékenységről, amelyek által a tőzegmohák saját sava megköttetik.18 18 A Polytrichum commune földalatti része anatómiai kialakulása változik aszerint, hogy mily talajban nőtt; más a tőzegben és más erdei, illetőleg agyagos talajon cf. Anton Mühldorf, Bér. d. Deutsch. Botan. fíes. XLII. 1924. 331—334. 17 L. Mitt. d. K. Bayr. Moorkultnranstalt. Heft 2, Stuttgart, 1908. 80. 18 Cf. H. Paul: Die Kalkfeindlichkeit dér Sphagna und ihre Ursache, nebst einem Anhang über die Aufnamefáhigkeit dér Torfmoose für Wasser. Mitteil. d. k. Bayer. Moorkultnranstalt. Heft 2, 1908. 95. A MOHÁK ÉS A SUBSTRATUM. 49 Walter Mevius először nem ismeri el Hermann Paul egyszerű neutralizáció effektusát, amely az élő sejten19 kívül megy végbe, hanem azt mondja, hogy a calciumcarbonat Sphagnumra való káros hatása e sók hydrolytikus hasítása által szabaddá váló OH-ionok specáfikus hatására vezethető vissza,20 ezt odamódosítja most megjelent21 cikké- ben, hogy a Sphagnumok ásványi anyagok iránti érzékenysége, amellyel Graebner és Düggeli a mész-ellenségeskedést magyarázzák, részben megfelel az igazságnak.22 — W. Mevius rendkívül értékes cikke bőveb- ben foglalkozik a Sphagnum rubellum, magellanicum , apiculatum, sub- secundum, Pinus Pinaster- rel. Edgár T. Wherry metódusát legújabban, a Société Botanique Suisse 1924 tavaszi ülésén bemutatva, Prof. J. Amann módosította; az ő indikátora az „indicateur panchromatique“23 Amann módszere szerint I. csakis savas reakció jú substratumon észlelt fajok (pH > 7'0) például: Andreaea petrophila, Conostomum, Dicranella cerviculata, Dicranum falcatum, Pogonatum sp., Polytrichum sp., Sphagnum sp.; II, savas vagy neutrális substratumon, például: Anomodon attenuatus, Catharinaea undulata, Diphyscium sessile, Dicranum scoparium, Georgia, Gymnocybe, Hylocomium sp., Leucobryum, Orthotrichum sp., Plagio- thecium elegáns, Pogonatum, Pogonatum urnigerum, Polytrichum sp., Sphagnum sp.; III. csakis neutrális reakció jú substratumon (pH=7’0), például: Bryum alpinum, Campylopus Miidei, C. polytrichoides, Fissi- 19 Az élősejtnek chemismusa mai ismeretét kitünően adja Dr. B. Hanstf.en Cranner: Zűr Biochemie und Physiologie dér Grenzschichten lebender Pflanzenzel- len. — Meldinger fra Norges Landsbrukshöiskple. 1. og. 2. Hefte, Kristiania, 1922. 1—160. Taf. 1—17. 20 Walter Mevius: Beitrage zűr Physiologie „kalkfeindlicher“ Gewachse. Jahrb. für wiss. Botav. 60. 1921. Heft 2. 147. (W. Mevius eme cikkét csupán saját 2. cikké- ből ismerem, illetőleg C. Montfort részletes ismertetéséből in Zeitschr. f. Botan. XIV. 1922. Heft 3. 253-256.) 21 A savas lápokon lakó Sphagnumokhoz hasonló viselkedésű Desmidiaceae [cf. VI. Uleiila in BDBG XLI. 1923. (22)] pH< 6, 8-t, a Sphagnum rufescens pH 6 — 6. (cf. Mevius in Zeitschr. f. Bot. 1924. 661.) követelnek meg, vagyis „alkaliphobus“-ak; a Sphagnumok Mevius szerint (1921) nem a Ca"-ionoktól menekednek, hanem a cálcium- carbonat és bicarbonat hydrolysise alkalmával keletkező OH'-ionok károsak reájuk. — W. Mevius: Wasserstoffionkonzentration und Permeabifitát bei „kalkfeindlichen“ Gewachsen. Zeitschr. f. Botan. XVI. 1924. 641 — 677. 22 W. Mevius: in Zeitschr. f. Botan. 1924. 661. 23 „La teinte obtenue en additionnant l’extrait aqueux du terrain, d’une minimé quantitó de ce colorant, permet, en effet, pár comparaison avec une série de Solutions types traitées de la mérne maniére, et dönt les ionisations sont connues (Solutions de Sorensen), de fixer, en quelques minutes, l’ionisation du substrat avec une exactide plus que suffisante“. „La reaction neutre correspond á la concentrations des ions H. de l’eau pure (pH = 7‘0), l’acidité á des concentrations supérieures et l’alcalinité á des con- centrations inférieures á celle de l’eau.“ Cf. fíev. Bryol. 51. 1924. 36. Földtani Közlöny. LIV. köt. 1924. 4 50 GYÖRFFY ISTVÁN DR. dens pusillus , Hygrohypnum Smithii (Sw.) Broth, Meesea tristichar Neckeria pennata, Paraleucobryum albicans, Plagiothecium undulatum, Pohlia cruda, Pterigynandrum, Sphagnum sp., Stereodon pratensis, Zygodon viridissimus; IV. csakis alkalikus reakciójú substratumon (pH<7'0) : Amblystegium irrigmum, Barbula brevifolia ,24 Barbula reflexa, Bryum torquescens, Br. turbinatum, Cratoneurum filicinum, Crossidium, Encalypta ciliata, Eucladium tenue, E. aeruginosum, E. calcareum stb. A tőzegesek kiszáradása után a Leucobryum glaucum is meg szo- kott jelenni, hirdetve az elmúlt vizes talajt, ő maga már xerophyticus berendezkedésű. Mindig és mindenütt iszonyodik a mésztől. Ezt tapasz- talatból tudva, ennek .alapján a Mecsek-hegységben neki indultam egy, még 1873-ban közölt adatnak felkeresésére. Nagy szerencsém volt, hogy a Magyar Földrajzi Társaság kiadta LóczY-TELEKi-PAPP-féle kitűnő földtani térkép25 megvan, mert ennek alapján egyre rátaláltam a verrucanora, a kvarcitos homokkőre s ott már csak a megfelelő egyéb oikologiai faktorok együttesét kellett keresnem. A növényt, ha ugyan nem is találtam meg, mert kiszáradt az egész hegyoldal, de a helyébe települt Leucobryumot igen. Si-kedvelők. — Egyik-másik Ca-iszonyodásban van, mindig Só- tartalmú kőzeten lelhető; így pl. Andreaea-ío,\dk, Rhabdoweisia cris- pata. Kimondottan Si-kedvelő pl. a Buxbaumia aphylla, avagy a Pleurozygodon aestivus var. brevifolia, amely pl. a Magas-Tátrán, a Durlsbergen is nő, de csak a gresteni rétegű Pisana homokkő-kvarc- sziklákon, nem megy át a Fehér-tavak felőli (meszes) oldalra; viszont a késmárki Zöld-tó gránitján újból tömegesen nő. Amikor a Hedwigia albicans, vagy a Rhacomitrium canescens26' szürkés gyepjeit látjuk, teljes bizonyos, hogy erős Si-tartalmú kőzet van ott jelen. Mikor több alkalommal geológusok társaságában valék, amíg ők az erdő alját borító fű miatt nem igen nézdegéltek, én nekem azonnal elárulta a Si-ot tartalmazó kőzetet a Rhacomitrium-gyep, így esett meg a Dunazug-hegységben és Nagymaros felett, pl. amikor a felsőmediterrán lajta-mészkőfoltról átléptünk az andesites területre. Természetesen az olyan silicat-kőzetek, amelyeknek Ca-tartalma szegé- 24 Régi nevén Didymodon tophaceus. 25 A magyar birodalom és a szomszédos országok határos területeinek földtani tér- képe. Magyar Földrajzi Társaság Budapest, 1922. 26 Pl. Budapest mellett is a dolomitból álló Csúcs-hegyen oly pontosan kikeresi a kvarckaviccsal ellepett lejtő foltot. • A MOHÁK ÉS A SUBSTRATUM. 51 nvebb27 s azok, amelyoké nagyobb, eltérő és nem azonos moh- flórája van. Carl Grebe megállapításai,28 amelyek szerint a hasalt, a mészben gazdag diabasok mohflórája eltérő, felette megérnék a fáradságot, hogy e kérdéssel többen is foglalkozzanak. Ca-kedvelők. — Felette nagy a Ca-kedvelő mohák száma. E cso- portból csupán a mészlerakódás kérdését tárgyalom. A Ca-kedvelés rendszerint abban árulódik el külsőleg is, hogy vagy mészporral át- itatottak, vagy rájuk rakódik a mész rétegesen. Egyik-másik esetben fogyasztják, kimarják a mészkövet (Tapolcai melegvíz alatt levő kő- példány, vagy a sziklazuzmók is akárhányszor), máskor meg segítenek a növényi szervezetek azzal, hogy elvonják a vízből a CCh-t, a mész erre kicsapódik, rárakódik a felületükre, incrustálódnak, majd elpusztul- nak belül s porosus, törékeny mésztuffa marad vissza belőlük. A szer- vezetek munkája hol fogyasztó, hol építő. Gyakoribb sokkal az utóbbi. A mész lerakódását algák29 is elősegítik. A Magas-Tátra aljáról mutatok egy példát, ahol a patak kövére a beléhullott faágra kékeszöld algák (Rivularia) autotrophiája nyomán rakódik le a mész. Travertino-k épzésnél is nagy szerepük van; így a szepességi Ruzs- bach-fürdő kénes39 vizéből hatalmas travertino keletkezett, algák mű- ködése nyomán. A tömött gyepeket képező, külső vízvezetés kedvéért roppant nagy külső capillaris térrel, felülettel rendelkező mohák felette sok vizet tudnak felszívni, Oltmanns-szuI szólva a mohák: szivacs módjára mű- ködnek, s amikor telítve vannak pl. mésztartalmú vízzel is, a víz szén- savát felhasználják assimilatiora — lévén autotrophok — s rájuk verődik, csapódik incrustati oként a mészréteg. Egy ideig még él a mész- réteg alatt, amely plastikus is, de aztán elsorvad a moha, negatívuma marad vissza, amelyet aztán a moha elpusztulta után részben vagy egészben az utóbb beszivárgó meszes víz kitölt, deformálja, felismer- 37 Erre mesteri mű Dr. Eduard Frey (Bern) : Die Vegetationsverhaltnisse dér Grimselgegend im Gebiet dér zukíinftigen Stauseen. Ein Beitrag zűr Kenntnis dér Besiedlungsweise von kalkarmen Silikatfels- und Si.likatschuttboden. — Sondr. Abdr. a. d. Mitteilungen dér Naturforsehenden Gesellschaft Bern aus dem .Jahre 1921. Heft VI. Bern, 1922. S. 4 + 195. 39 C. Grebe: Die kalkreichen Silikat-Gesteine und ihre Moosflora. — Festschrift des Vereines fiir Naturkunde zu Cassel zűr Feier seines fünfundsiebzigjahrigen Bestehens. Cassel, 1911. 259—283. 39 Felette értékesen magyarázza meg Vl. Ulehla, miért telepednek meg a Cladophorák etc. mészköveken, téglán, ilyenek híján pl. csigahéjon (localis pH-regulato- rok (cf. BDBG XLI. 1923. 25.) :,° 1000 g víz tartalmaz 0*26624 g kénsavas meszet. 4 52 GYÖRFFY ISTVÁN DR. hetetlenné teszi a negativumos üregeket is, s az egyes egyedek incrus- tált felületét is közösbe összetapasztja, végeredményben visszamarad egy finom likacsos, üregmentes mésztuffatömeg. Ez a folyamat: A) ré- teken és B) vízeséseknél, forráskibuggyanásoknál, patakok mentén egyaránt látható. A) Rétek mészlerakódásai. Vadvizes hegyoldalakon, vizes kaszálókon felette közönséges jelen- ség, hogy amint locsogva járunk, itt-ott szilárd meszes szigetek, buckák emelkednek ki, rálépve megtart bennünket. A rétek vizes mohái incrus- tálódnak itt, kiválik a mész. Pl. Kolozsvár: Felek oldalon a Crato- neuron glaucum, igen sok helyen a Philonotis calcarea az előidéző (Szepesbéla, Pfaffenweise, Lőcse felett: Jankovec, Maldur m. és a t.). A kolozsvári Malomvölgy Ligularia sibirica — s leihelyén ebben osztá- lyoskodtak: az Amblystegium stellaturn. Bryum ventricosum Dicks., Camptothecium trichoides (Neck). A nyiltvizes lotyogókban a mész- kiválasztást sokszor a Drepanocladus revolvens kezdi el (Magas-Tátra: Bollweise). De több más moha is ismeretes még ilyen tevékenykedésé- ről (Hypnum falcatum, Amblystegium glaucum etc.). B) Sziklaképzők. Különösen nagy szerepet játszanak a mohák a vízesések, ki- bugyogó források és vizek mentén való lerakodásoknál. Ha a víz Ca- tartalma kisebbfokú, a lerakódás is jelentéktelenebb (Eucladium) ; ha több, egész áttörni a lerakódás ( Eucladium Diósgyőrről, 1922. IX. 27. lég. Győrffy) s nagy tömegeket képez (Szkleno-Teplic mellett 1916. VI. 2.; Feredőgyógy 1915. IV. 2., Járavölgy 1916. III. 26. lég. Győrffy). E munkájában azonban más moha is segíti pl. Pellia Fabbroniana (Csanád vm. 1923. IX. 18). Ily kőképző az Eucladium curvirostre , amely pl. Szepesváralja mellett a gyönyörű Sivabrada-forrás kőképző egyik főfaktora (1910. V. 4). Ilyen az Eurhynchium rusciforme. Pécs- ről mutatok be gyönyörű példát, ahol az incrustálódás oly rohamosan ment végbe, hogy a levelek zöldek még a mészpáncél alatt, az egyes egyének valóságos korallágként gyönyörködtetnek. Igen nagy elterjedésű, kövesedést okozó a Barbula brevifolia ^Dicks.) Lindb.,:<1 amelyet a Duna partján, Vác felett, Római fürdő- nél, Szepességen: Gánoc, Ruzsbach mellett, Erdély több pontján figyel- tem meg kövesedés létrehozójaként. Hangsfilvozom azonban: rend- szerint más mohák, algák ( Oscillaria. Scenedesmus . Zöld algák etc.) is keverednek s együttesen mészlerakók. 31 Régi nevén Didymodon tophnceus. A MOHÁK és a substratum. 53 A mohokat, mint kőzetkópző, tehát geológiai faktorokat ismerik régen. 1857-ben már dr. Friedrich Rolle geológus említ mésztuffa- rétegeket, amelyek 4 — 5 öl magasságúak s amelyekről az osztrák dr. H. W. Reichardt magántanári habilitatiós iratában, 1860-ban, ki- mutatja, hogy mohák kövesedéséből eredők.32 Prof. Dr. F. Unger egyik alapvető anatómiai cikkében33 egész helyesen értelmezve, travertino- képzéssel keletkezett mésztuffa-falakat ír és rajzol le 1861-ben.34 Dr. Alois Pokorny 1865-ben meg kizárólag arról értekezik, mily szerepet játszanak a mohok a föld szilárd kérge létrehozásában.35 Értékelik erő- sen a mai oikologusok36 is a mésztuffalerakódás főhőseit, a mohákat így a Hannover melletti Neundorf-ftirdő mésztuffakraterei láttán37 a szepesmegyei Ruzsbach-fürdő több krátere jut a szemlélőnek rögtön eszébe. Ha most már a régi auktorokét és saját megfigyeléseinket össze- vetjük, következő kérdésekre kell feleletet adni: 1. Valóban szerepelhet-e a moha és egyéb társai kőzetképző geo- lógiai tényezőként? Válasz: igen! 8 — 10 — 12 öl mohaeredésü mész- tuffák jöttek így létre, amelyeknek tömege képzéséhez 2 — 3000 évet, meg 7200, 8000 évet mondanak csupán. Igen szép travertinot ír le újabban38 W. H. Emig, amelyek közt 60 — 100 láb magas is van és fél- amerikai mérföld szélességű.39 2. Gyors menetű-e a kövesedés? Felette gyors, mert az incrustált egyedekre még élő állapotukban oly gyorsan rakódik le a mész, hogy levélzetállása eltűnik, csupán szőlőfürt szerű megjelenésű lészen. Ruzs- bach-fürdőn néhány év alatt oly vastag a mésztuffalerakódás, hogy folyton csákánnyal kell mélyíteni a víz lefolyása medrét. 3. Isoláltan egyes fajok, avagy assoeiatiók vesznek-e részt a kő- lerakásban? Aránylag igen kis foltokon szokott csak tiszta gyepként megmaradni 1 — 1 faj; rendszerint keveredett állapotban vannak a moha- fajok. A gyors lerakódásokat okozók mindig kevertek (Barbula brevi- 32 Dr. H. W. Reichardt: Ueber das Altér dér Laubmose. — - ZBG. 1860. 10 (596). 33 Dr. F. Unger: Beitrage zűr Physiologie dér Fílanzen. — VII. Über den ana- tomischen Bau des Moosstammes. — Sitzungber. d. kais. Akad. d. Wiss. Mat.- natunv. Cl. XLIII. Bd. IV. Heft. Jahrg. 1861, II. Abt. Wien, 1861. 497 — 530. 34 Unger: 1. c. 512, 514. 35 Dr. A. Pokorny: Die geologische Bedeutung dér Laubmoose. Wien, 1865. lm Comm. bei Cári Gerold’s Sohn. 1 — 25 — 8". 36 W. Wehrhahn: Flóra dér Laub- und Lebermoose für die Umgebung dér Stadt Hannover. 1921. 1—126. 37 W. Wehrhahn: 1. c. p. 50. Taf. 38 W. H. Emig: Mosses as Rock Builders. — The Bryologist. XXI. 1918. 25 — 27. 39 Cf. The Bryol. XXI. 1918. Plate XVI. Fig. 1. 2. 54 GYŐRFFY ISTVÁN DR. fólia Cratoneurummal, Pelliaval, Philonotis calcareav al); s ezek létre- hozásában a gyorsan növő mohafajok szerepelnek (pl. Eucladium cur- virostre ) . 4. Megmarad-e a structura? Nem, a) mert amint az incrustalt mohaegyed elpusztul, a visszamaradt üreg teleszivárog utólag meszes vízzel, az kitömődik, b) mivel a külső lerakódás folyton tart, a phyllo- taxis csak eleinte, egészen friss állapotban vehető ki, már második, har- madik évben teljesen összetapasztja a lerakódó anyag az egyes egye- deket, kivehetetlenné válnak a szálak, levelek. 5. A moha kövesedés létrehozta mésztuífa mohfaja meghatároz- ható? Egészen friss, még „élő“ állapotban csupán, később nem. Vezér- kövületként tehát fajilag nem szerepelhetnek. 6. Megállapítható-e az, hogy a travertinot vagy mésztuffát spé- ciiké melyik faj hozta létre? Nem. U. i. a mikroszkopikus vizsgálat az esetleges ott maradt több fossilis faj részleteiből nem állapíthatja meg, hogy közülük melyik is tevékenykedett. 7. Eldönthető-e a travertinóból magából, avagy csupán a mész- tuffából, hogy melyik geológiai korban képződtek? Nem; mert a bar- langi víz mindegyikféle mészkövet egyaránt átjárhatja s a szabadra jutó ponton egyaránt lerakja incrustáló mészanvagát, így sem a speci- ficus structura, sem a speciűcus okozó növények alapján, hanem a le- rakott tömeg után ítélve és egyéb geológiai tényezők összevetése és Összehasonlítása alapján dönthető el és állapítható meg a keletkezés kora. 8. Jogosult-e új névadás? Mondhatnám-e joggal pl. e neveket: Philonotolithes, Drepanoclado-, Pellio-, Oscillario-, Scenedesmolithos etc.? Nem! Mert mohák, illetőleg algák több faja együttesen egy másba szőtten élve közös munkával hozzák létre a lerakódásokat, ön- kényes dolog volna az associatiónak egyik, vagy másik tagját kiszakí- tani és csupán az után nevezni el. Igazságtalan is, mert a többféle ott levő autotropheus alga is éppúgy tart jogot ez alapon a megtisztel- tetésre. 9. Van-e már mesterszava e képződménynek? Van; és pedig mész- tuífa és travertino kifejezések, amelyek teljesen meg is felelők. * Előadásomnak célja az, hogy hatásommal mélyítsem azt a közös munkateret, amely a mohák közvetlen nyilt természete révén kínálko- zik a geológusnak. Mert a mohák — méltóztassanak elhinni — kitűnő jó geológusok, kőzetismerők, de főleg chemikusok. Ha pedig nem mél- tóztatnak meggyőződve lenni erről, legyen szabad egy példát végezetül felhoznom. A MOHÁK ÉS A SUBSTRATUM. 55 A Magas-Tátrában a magyar és lengyel oldalon a mészzónában következő mészfajták vannak: Triasformatióból: 1. sejtes dolomit (Zellen-dolomit) , 2. szürke dolomit, 3. rhati réteg: lithodendron mész, Jura-formatióból, 4. magastátrai lias-juramész, 5. felső lias-meszek, Kréta-formatióból, 6. muranmész, 7. chocdolomit. E különféle mészből és más kőzetfajok tarka összességéből alkotó- dott a középeocénben az a conglomeratum-zóna, amely Zakopanén túl Árva határa felé Witow falu alatt a Hruby Régiéi, a Posrednia Kopka alatt húzódik, illetőleg legtekintélyesebb nagy sziklafalakban, a Sze- pesi Magurából (Nad Huba, Sotla) áthúzódva a Tokarnya, Jawor- zynka Bielska, Brzegi, Javorinka Wand alját magába foglalva ki egé- szen Javorináig. E conglomeratum hatalmas sziklafalaiban mindenféle kőzet van, s mégis ott, ahol szálfalat alkot, ahol egyéb oikologiai tényezők is meg- 7. ábra. Magas-Tálra. Bélái mészhavasok Tokarnya conglomerat sziklafala egy részlele. (Eredeti rajz.) vannak, a csak kagylómészdolomit (Muschelkalkdolomit) és muran- meszet kedvelő Molendoa Seridtneriana moha kizárólag csak ezeket a kődarabokat 40 keresi ki, csak azon nő, egy milliméterrel se terjed rá a szomszédos nem kedves kőzetfajra, pedig sokszor körül van zárva ellen* séges kőzetdarabokkal (1. 7. ábra). Több más példát is hozhatnék fel. Alföldi nagy csavargásaim köze- pette látom, hogy a Duna- és Tisza-mentének alluviális és felső-diluviá- lis szintje mohflórájában különbségek vannak. * 40 Utólagos beszúrás. A havasok sziklarégiójában mohászó tudja tapasztalatból, hogy felette sok moha species magára a rideg sziklára tapad oda gyökérszöszeivel. Csak a montanus régióban gyűjtő, — aki soha életében szálfalakon nem járt, — mondhatja, hogy „nincs substratum-jelző“, csupán: „talaj-jelző“ (előadásomhoz hozzászóló dr. Bo- ros Á. szavai). I 56 GYÓRFFV ISTVÁN DR. Előadásomnak, eddigi 20 éves tapasztalatom ■ rövid összefoglalásá- nak célja: * meggyőzni mindenkit arról, hogy fokozottabb, nagyobb ismeretit geológiai alapműveltségre van szüksége annak, aki oikologiával kíván foglalkozni, mint aminővel most rendelkezünk, viszont a geológusoknak, agrogeologusoknak felette sok becses ujj- mutatást ad a növénytakarónak chemiailag egyes érzékenyebb tagja. Ezért kívánatos volna e közös vonatkozású részleteket, azok el- mélyítése végett, az egyetemeken sokkalta behatóbban tárgyalni, hogy a fiatal tudományos generáció már rákészülve, alapismeretekkel fel- ruházva, tegye meg jövőben már első lépéseit is. Szeged, 1924 november 30. A DOBSINAI AZBESZT ÉS FELDOLGOZÁSA. A 8. ábrával. Irta : Rakusz Gyula dr.* A történelmi Magyarország határain belül több helyről is váltak ismeretessé azbesztelőfordulások, kitermelésük azonban jelentéktelen voltuk miatt seholsem indulhatott meg, bár az utóbbi időben az azbeszt iparilag értékes és különösen a világháború folyamán keresett cikknek bizonyult. Csak a legutóbb Dobsinán történt próbafeltárások és kísér- leti eredményeik jogosítanak annak feltételezésére, hogy ott rövidesen egy évekre terjedő azbesztbányászat fog létesülni. A város mellett feltárt szerpentintömzs (a Iíalbel és Birkeln dombok körzete) kőzetét töméntelen hasadék járja át, melyekben sok- féle másodlagos képződmény fordul elő, nevezetesen az azbeszt (kri- zotil) is. Előfordulása annyira szembeötlő, hogy az élelmes dobsinai bányászok már 200 év előtt foglalkoztak az azbesztkitermelés tervé- vel; a bányakönyv feljegyzései szerint u. is 1722-ben Petrovics M. bejelenti, hogy a „Birkln dűlő mélyén kőlenre fog kutatni'1,1 de kísér- lete eredményéről semmi feljegyzésünk nem maradt. Azóta is többen felhívták a figyelmet a jóminőségű azbesztre a világháború során is, de komoly vállalkozás csak az utóbbi években indult meg, amikor a Birkeln alján egy kőbányát is nyitottak. A szerpentin előfordulásának geológiai körülményeivel és kőzettani vizsgálatával Közlönyünk más helyén2 bővebben foglalkozván, ez alkalommal csak az azbesztre vonat- kozó vizsgálataimat kívánom közölni. A kőzet számos, szabálytalanul lefutó hasadékainak kitöltése főleg * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923 október hó 3-án tartott szakülésén. 1 Mikulik J. : A bánya- és vasipar története Dobsinán. Budapest, 1880, p. 64. 2 A dobsinai szerpentin. Földtani Közlöny. Lili. kötet. 1923, p. 73. — V. ö. J. Rakusz : Studien an d. Gránát von Dobschau. Centralblatt f. Min. etc. 1924, p. 353- A D0BS1NAI AZBESZT ÉS FELDOLGOZÁSA. 57 laterális szekréció útján történt, a világosszínü mellékkőzet u. is helyenkint feltűnően kevés vasat és magnéziumot tartalmaz, míg néhol az erek falán egész magnetitbevonat található. A változatos érkitöltő ásványok közül (1. id. közleményemet) a krizotil a legnevezetesebb. Ha pikrolit vagy amorf Webskyit is van az érben, ezek közvetlenül a hasadék falára telepszenek, csak ritkább esetekben van belőlük véko- nyabb réteg a krizotilér közepén is. 1 — 2 cm vastagságú azbeszterek elég közönségesek, de már 3 cm-es ritka. Ha az ér vastagabb, könnyen lehet a kőzetről akár tenyérnyi darabokat leválasztani. A kri- zotilszálak néha diagonálisan állanak az ér falára, amit utólagos hegy- nyomással kell magyaráznunk; többnyire kevéssé hajlottak, színük fehéres, sárgás vagy zöld, egymástól könnyen elválaszthatók és sely- mesen fénylő azbesztvattát adnak. Mikroszkópi vizsgálatukra csak a rostokkal párhuzamos csiszolatokat sikerült készítenem. Egyikükbe több elágazó azbesztér is került bele, melyek úgyszólván impregnálva vannak magnetittal (esetleg gránát is található bennük), mint azt az ábra mutatja; az erek szélén felhalmazódott magnetitból vékony rudacs- kák vagy oktaederes ikercsoportok nyúlnak be igen változatos módon az erekbe, amit azonban csak ez egyetlen kőzetdarabon tudtam sza- bad szemmel is megfigyelni. Az erek rostozottsága csak nagyobb nagyí- tással látható meg, a krizotil színe e csiszolatban vagy színtelen vagy halványbarna, az utóbbi esetben mindig erősebb vagy gyengébb pleo- chroizmus vehető észre, amit eddig tudomásom szerint még nem figyel- tek meg (c > b, c = halvány szekfü- barna, b halványabb sárgásbarna vagy színtelen). A kioltódás egye- nes, c c ; ahol a rostok hajlottak (amit a közöttük levő magnetit oszlopocskák elhajlása jól mutat), a kioltódás éles mezőkben különül el, vagy pedig hullámos. A vastagabb erekben tökéletlen, foltos is lehet a kioltás és anomális interferencia színek is láthatók, ami lehet esetleg kompenzáció következménye (csiszoláskor a rostok eltolódhatnak egymás fölé), bár az erek egészen homogénnek látszanak. Az opt. ten- gelysík mindig párhuzamos a rostok irányával; a tengelyszög eléggé változó, azonban minden valószínűség szerint nem a kompenzáció miatt, hanem a kémiai összetétel változása miatt, mert a barnás rostok tengelyszöge nagyobb, mint a színteleneké. Diszperzió: p < v. Krizotil összenövése magnetiltal. Gránátok a krizolil-érben is. Közönséges fényben. Nagyítás 62 X. 58 RAKUSZ GYULA DR. A dobsinai azbesztet eddig még nem elemezték meg, ezért Scherf Emil vegyészmérnök úr szíves segítségével a műegyetemi ásvány-föld- tani tanszék laboratóriumában egy 1'5 cm vastag, infiltrációs anya- goktól mentes, halványzöld színű, friss érből vett anyag elemzését végeztem el, melynek eredménye a következő: Teoretikus összetétel dg = 2'4573 Na20 = 0'08o/o K20 0'04o/o MgO = 40'52°/o 43'480/. CaO = 0'21°/o SrO = — MnO = 0‘03°/o FeO = 0‘28°/o NiO = 0'03°/o CoO = — Al203 = r91°/o Cr203 = 0'08°/o Fe203 = 0'70°/o SíÖ2 = 41-4570 43-48°/0 Ti02 = 0'06°/o H20 (105°-ig) = 110°/o3 H20* = 13'44°/03 13'04°/o Összesen . . . . 99'930/o 100 00°/ 0 Az elemzés komponensekre való átszámításától eltekintek, mert elméleti ismereteink mai állása szerint még nem tudjuk eldönteni a sesquioxidok hovátartozását, nem tudjuk, hogy szennyezések vagy pedig egy izomorf szilikát (klorit?) alkatrészeit teszik-e. A rostok végét feltárás előtt levágtam, ahogy Brauns ajánlja. Megemlítendő, hogy a szétfoszlatott krizotil folysavval igen könnyen, pillanatok alatt táródott fel. A 105°-on szárított anyag ri0°/o higroszkó- pos vízéből 10 nap alatt 0'77°/0-ot újra felvett. Ez elemzés alapján az ásvány tiszta krizotilnak minősíthető. Nem is az anyag tisztátlansága, hanem az erek vékonysága és ritka- sága miatt nem használták ki eddig az előfordulást, a feldolgozott 3 Középértékek. * A kötött víztartalmat súly szerint igyekeztem meghatározni platinalemezzel bélelt kálicsőben. Dacára annak, hogy az izzítás egy óráig tartott, maximálisan csak ll'80°/o vizet sikerült kihajtani. Ezért ugyanezt az anyagot platinatégelyben súly- állandóságig izzítottam. Az eredmény tényleges víznek számítható, mert az oxidáció már előbb a súlv6zerinti vízmeghatározásnál következett be. A DOBSINAI AZBESZT ÉS FELDOLGOZÁSA. 59 kőzetanyag legjobb esetben 4 súlyszázalék tisztított azbesztet ad, az átlag csak 2 — 3 °/0. Azonban a kőzet azbeszttartalma elég egyenletes és a legújabban végzett próbafeltárások szerint a Kálbel-domb kőzete jobb eredményeket sejtet, ez indította a vállalkozókat arra," hogy mintegy 200.000 m2-nyi területet lefoglaljanak a Wolfsseifen és Nirns- grund között és hogy tökéletes szeparáció elérésére kísérleti telepet állítsanak fel a Birkeln tövében. A kísérletek éveken át folytak Stem- pel Samu gépészmérnök vezetése alatt, míg végre sikerült egy meg- felelő eljárás felfedezése, mely a bányászatot még ezen aránylag cse- kély azbeszttartalom mellett is rentábilissá teheti. A szerpentint kézi erővel, ritkábban (főleg a gránátos kőzetet) robbantással is fejtik. Az azbeszttartalmú darabokat malomban zúzzák és szeparálják, légfúvással tisztítják és a szálak hosszúsága szerint osztályozzák. Ily módon sikerült is teljesen tiszta, vattás azbeszt előállítása, melynek szilárdsága azonban nem volt kielégítő, minthogy a mechanikai behatásra a szálak javarésze megtört. Csak újabb kísér- letezés után sikerült Stempel mérnöknek oly szeparáció összeállítása, mely nem vattás, hanem szálas (mechanikailag nem deformált) azbesz- tet szolgáltat. Az ilyen azbesztből előállított 10°/o-os (90°/o cement) azbesztpalalemez hajlítási szilárdsága igen nagy: 540 kg/cm2, míg az előbbi vattás azbesztből készülté hasonló körülmények között csak 190 kg/cm2 volt. Most már a másfélmilliméteres azbesztrostokat is szálasán tudják szeparálni. E biztató eredmények alapján a tulaj- donosok (Rotschild-Guttman-Konzern, Wien) tervbevették egy nagy telepnek a szomszédos Wolfsseifen völgyben való felépítését. Egyelőre a termelt kismennyiségű azbeszt ugyané társulat puhói fedőpalagyárában kerül feldolgozásra. A malomból kikerülő szerpentintörmelék kis hánya- dát egy bécsi cég mükőgyártásra használja fel, a többi hányóra kerül, bár a finom szerpentinliszt ipari értékesítésével szintén kísérleteznek. SZARMATAKORÚ CSIGAFAUNÁK A MÁTRA MEG A BÜKK ALJÁBÓL. Irta : Someghy József dr.* Dr. Pálfy Móric főgeológus és dr. Schréter Zoltán osztály- geológus urak a Mátra-, meg a Bükk-hegység harmadkorú lerakódásai- ból csigafaunákat gyűjtöttek s szivességükből ezek hozzám kerültek földolgozásra. Sámsonháza, Gyöngyösszücsi, Mikófalva, Felsőtárkány községek határából valók az alább ismertetendő faunák s mivel szoro- sabb rokonságban állanak egymással, együtt tárgyalom azokat. Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1924 október 1-i szakülésén. 60 SÜMEGHY JÓZSEF DR. Noszky1 és Schréter2 fölvételi jelentéseiből ismeretes, hogy a borsodi Bükk nyugati szegélyén, illetve a Mátra keleti és nyugati részén, a közép-miocén-korú tengeri üledékekre és eruptivumokra több helyen kontinentális szarmata-rétegek települtek kisebb-nagyobb foltok- ban s részben ezek, részben még a közép-miocén-rétegek fölött helyen- kint tavi iszap, édesvízi- és forrásmészkőlerakódások helyezkedtek el. Az ismertetendő faunák ilyen, a szarmata-kor végén képződött szárazföldi üledékekből valók, amikor már csak apró mocsarak, tavak voltak a szóban levő területen. Némi adatot szolgáltatnak annak a bizonyítására is, hogy a Mátra-, meg a Bükk-hegység a közép-miocéntól kezdve nemcsak genetikailag, de faunisztikailag is sok közös vonást árul el a szárazföldi faunák alapján is. A lelőhelyek és faunáik. 1. Sámsonháza. A Kis-Zagyva völgyében, a Cserhát délkeleti lábánál fekszik Sám- sonháza község. Lajtamészkő-bányájában, a mészkő fedőjében elhelyez- kedő zöldessárga agyagrétegből a következő ősmaradványok kerül- tek elő: Cyclostoma Schrammeni Andr., Cyclostoma sp. ind., Tachea del- phinensis Font., Procampylaea Lóczyi Gaál, Procampylaea sp. ind., Planorbis (Coretus) cornu Brongn., Planorbis (Coretus) cornu Brongn. var. cf. solidus Thomae, Limneus subovatus Hartm., Potamides (Pyre- nella) mitralis Eichw., Potamides (Pyrenella) sp. ind. Sámsonházától északkeletre, a vártól keletre eső völgyben, zöldes- sárga márgából: Procampylaea cf. sarmatica Gaál, Limnaea (Limnophysa) palu- stris Müll. foss., Limneus subovatus Hartman, Potamides (Pyrenella) sp. ind. -fa jókat gyűjtötte Schréter. A faunák jellemzőbb fajai közül: a Potamides ( Pyrenella ) mitralis Eichw. -a középső-miocénban is előfordul, viszont a Cyclostoma Schram- meni ANDR.-törzsökfajt újabban pliocén-üledékekből is kimutattam. Néhány, a Potamides ( Pyrenella ) mitralis- hoz közelálló példány is előkerült a faunás rétegekből, valószínű új variációk, de hiányos anya- gomból egyelőre nem lehetett pontosabban meghatározni. A Limnaea- nemet a sámsonházai faunákban két faj: Limneus subovatus Hartm. és Limnaea (Limnophysa) palustris Müll. foss. képviseli Az első a tipu- 1 Noszky J.: Adatok a Mátra geológiájához. A m. kir. 1 öldtani Intézet Évi Jelen- tése 1910-ről. Budapest, 1910. 47—60. old. — Adatok a nyugati Mátra geológiájához. A m. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1911-ről. Budapest, 1911. 57. old. 2 Schréter Z.: Eger környékének földtani viszonyai. A in. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1912-ről. Budapest, 1912. 137. old. SZARMATAKORÚ CSIGAFAUNÁK A MÁTRA MEG A BÜKK ALJÁBÓL. 61 sósnál nagyobb, szélesebb, a második a Turricula HELD.-alakkörére utal. Mindkettő gyakori pliocén-korú üledékekben, úgy látszik, ezek is olyan átmeneti alakok, melyeknek származása még a miocénban gyö- keredzik. A felső-pannoniai alemeletre jellemzőnek tartott Tachea del- phinensis Font. sámsonházai példányain hiányzik egyik fontos jel- lemző bélyegük: az utolsó kanyarulat spirális vonalzása s így az alsó- miocénban gyakori Tachea bochemica Bttgr.-Iioz is közel állanak. Az összfauna jellege a bezárórétegek korát, fiatal szarmatában képződötteknek határozza meg. 2. Gyöngyösszücsi. A Mátra déli oldalán, Gyöngyöstől északnyugatra fekszik Gyöngyösszücsi község. Határában Pálfy édesvízi mészkőből a zöldes- sárga márgából a következő faunákat gyűjtötte: a) Az édesvízi mészkőből: Oleacina cf. eburnea K. sp., Oleacina sp., Hyalinia (Polita) cf. miocencia Andr., Xerophila sp. ind., Procampylaea cf. Lóczyi Gaál, Clausilia sp. ind., Triptychia sp. ind., Carychium sp. ind., Planorbis (Gyrorbis) sp., Planorbis (Coretus) cornu Brongn., Limnaea (Limno- physa) palustris Mull. foss. -fajokat, b) a márgából: Hyalinia (Polita) miocenica Andr., Procampylaea cf. Lóczyi Gáal, Tachea cf. delphinensis Font., Galactochihis sp. ind., Pupa sp. ind., Planorbis (Coretus) cornu Brongn., Leucochilus Nouletiana Dup.- fajokat. Mind a két kövületes rétegben leggyakrabban a Procampylaea cf. Lóczyi Gaál fordul elő. A procampylaea- k a Campylaea- nem ősi for- máját képviselik s nálunk eddig csak az alsó-szarmatából ismeretes két faja: a Procampylaea Lóczyi Gaál és a Procampylaea sarmatica Gaál. A gyöngyösszücsi procampylaea- nál az utolsó kanyarulaton végigfutó, jellemző kettős barázda hiányzik s általános alakja és nagysága tekin- tetében a két alsó-szarmata-korú törzsalak között áll. Hiányos anya- gomból nem lehetett pontosan eldönteni, hogy a kettő közül, melyik- hez áll közelebb származás tekintetében; de azok a különbségek, melyek a törzsalaktól elválasztják, törzsfejlődésbeli, illetve rétegtani jelentő- ségűek. Éppen ilyen közvetlen leszármaztathatónak tartom a Galacto- chilus sp.- 1 az alsó-szarmata-korú Galactochilus sarmaticum GAÁL-ból, sőt a Hyalinia (Polita) miocenica Andr. is számba jöhet ennél a pont- nál, mint amely fajnak a gyöngyösszücsii faunákban határozottan fiata- labb típusú, Európában és Ázsiában élő hyalinia- ra emlékeztető, át- meneti alakja van meg. Az oleacina- k felső-miocénra jellemző fajok, a faunák többi alakja pedig a pannoniai emeletben is előfordul. 62 SÜMEGHY JÓZSEF DR. Az összfaunákból következtetve, fiatalabb szarmatába helyezem a gyöngyösszücsii faunákat. 3. Mikófalva. A Blikk-hegység északnyugati lábánál, az Eger-patak jobb partjá- nál találjuk Mikófalva községet. A közelében fekvő Monosbéli-hegytől északnyugatra, a régi tufabánya déli végén, a tufa durva homokos fedő- rétegéből: Eulota sp. ind. egy példányban került elő. A Monosbéli-hegy Szöllőmege nevű dűlője terrestrikus kavics- és homokrétegéből a követ- kező ősmaradványokat gyűjtötték: Hyalinia (Polita) cf. miocenica Andr., Tachea delphinensis Font., Triptychia sp. ind., Cyclostoma sp. ind. A tisztán szárazföldi fajokból álló kis sorozat tágabb körű össze- hasonlításra, vagy messzebbmenő következtetés céljaira nem alkalmas. 4. Felsőtárkány. Felső tárkány ró 1 már egy alkalommal ismertettem fiatalabb szarmata-korú faunát.3 Újabb gyűjtésekből ez a fauna a következő fajokkal szaporodott: Hyalinia sp. ind., Triptychia cf. Ulmensis Sandb., Triptychia sp. ind., Clausilia sp. ind., Patula (Janulus) cf. ruderoides Mich. sp., Patula cf. euglyphoides Sandb., Planorbis (Odontogyrorbis) cf. Kram- bergeri Halav., Planorbis cf. laevis v. Klein. Az eddig ismertetett faunákon kívül „Egri legelő“ jelzésű, előttem ismeretlen lelőhelyről : Tachea sp. ind., Procampylaea sp. ind., Clausilia sp. ind., Cyclo- stoma Schrammeni Andr. -fajokat gyűjtötte Schréter. „Halast ó-hegy44 jelzésű lelőhelyről pedig: Acheozonites sp. ind., Planorbis (Gyrorbis) sp.-fajokat. Következtetések: Fontos kérdés volna ezek után eldönteni: miként viszonylatiak az előbb ismertetett faunák, a szóban levíj terület alsó-szarmata-korú, fél sósvízű jellegű faunáihoz? A taviiszap-képződmények — Noszky szerint — részben a lajtamész, részben az alsó-szarmata-üledékek fölött helyezkednek el. Rétegtani helyzetükből következtetve, e képződmények korát a szarmata-kor végére helyezi.4 A magyarországi szarmata-rétegeket általában a szintezhető orosz szarmata-emelet alsó, erviliás-szinttel ekvivalens kifejlődésűeknek szok- ták föltüntetni. A középső- és felső-szarmata-szint, mint ilyen, a legtöbb 3 Sümeghy József dr. : Felsőtárkány környéke harmadkori faunája. Földtani Közlöny. Lili. köt. 1—12. fűz. Budapest, 1924. 97. old. ’ Noszky A.: Adatok a Mátra geológiájához. A m. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1910-ről. 1912. — 57. old. SZARMATAKORÚ CSIGAFAUNÁK A MÁTRA MEG A BÜKK ALJÁBÓL. 63 magyar geológus véleménye szerint, nálunk nincsen kifejlődve. Általá- ban elfogadott vélemény, hogy a hazánkbeli szarmata-rétegeknek csakis egyes fácieseiről beszélhetünk, elkülöníthető szintjeiről azonban nem. Más elbírálás alá esnek azonban az előbb ismertetett faunák. Mint feltűnő vonást érintettem már, hogy a faunáinkban közös: Procampy- laea, Tachea s a legtöbben előforduló: Hyalinia, Galactochilus, Potami- des , Limnaea nemek, korkülönbségi árnyalatokat mutatnak az alsó- szarmata-szint törzsalakjaihoz viszonyítva. Olyan átmeneti alakok ezek, melyek az alsó-szarmatában honos és a pannonban ólt fajok között állanak. Tehát a faunák egyes fajai is határozottan fiatalabb szarma- tára vallanak. Így azután bezáró rétegeik sem tekinthetők az — általá- ban feküjüket képező — alsó-szarmata-szint félsósvizű üledékei száraz- földi vagy édesvizi fácieseiként. összemosottaknak sem tételezhetjük fel a faunákat, mint ahogy az ilyen átmeneti rétegekét szokták, mert akkor nem egyeznének meg egymással oly nagy mértékben a lelőhelyek faunasorozatai sem. Az orosz felső-szarmata-szintnek részben már édesvízi rétegeiben is előfordul több mocsári és szárazföldi faj (Planorbis, Vivipara, Unió, Helix stb.), de egészen más jellegű kövülettársaság az, amilyent nálunk még nem találtak. De talán hiába is keresnők. A Turáni-tengerág magyarországi szakaszán alsó-szarmata üledé- keit még lerakhatta, de utána gyorsan elsorvadt s a fiatalabb szarmatá- nak megfelelő időt nálunk már csak szárazföldi üledékek jelzik a száraz- földi vagy szárazföldhöz kötött faunákkal. A Turáni-tengerágnak a szarmatában nálunk maradt nagyobb tava mediterrán jellegét, elveszí- tette, a kiimát jelentékenyebben már nem befolyásolhatta, megszűnt meleg-hőakkumulátorként működő tengerág lenni. A faunák mediterrán jellege is — természetszerűleg — megváltozott, ha nem is katasztro- fálisan, de gyors átalakulással. így alakultak ki olyanféle fajváltozatok, fauna-alaksorok, mint a fent ismertetettek is. Mikor az alsó-szarmatában a tenger területünkről visszavonult, mocsári tavak s forrásmészkövek lerakódásai képződhettek itt, melyek megőrizték a fiatalabb szarmatára valló faunák alaksorait. Faunáinkban szereplő átmeneti alakok genetikai összefüggése pan- nonban élt fajokkal, önkéntelenül felvetik azt a gondolatot, hogy a lelő- helyek környékén előforduló alsó-szarmata-szint üledékei közvetlenül folytatódnak a pannóniai rétegekbe. Ha fajban szegényesek is faunáink, de igazolni látszanak Schréter ama régebbi állítását, hogy a mi szarmata rétegeink közvetlenül folytatódnak pannóniai rétegeinkbe, üledékhiány a két emelet rétegeinek lerakódása között nem volt. Az alsó-szarmata faunákból helyben fejlődött átmeneti alakok leszárma- zási menete ezt a felfogást — szerintem — igazolják. 64 LENGYEL ENDRE DR Kívánatos volna több és gazdagabb faunát összegyűjteni hazai, hasonló korú üledékekből, mert erős a meggyőződésem, hogy azokat a még részben függőben levő kérdéseket, melyek a mi szarmata rétegeink szintezése körül fölmerültek, szárazföldi faunák segítségével talán meg lehet majd oldani. Szeged, 1924 szeptember havában. ÚJABB ADATOK A TOKAJI NAGYHEGY PETROGENETIKÁJÁHOZ. Irta: Lengyel Endre dr.* A Tokaj-Eperjesi lánchegység harmadkori eruptivumai sok érdekes probléma megvilágítására nyújtottak alkalmat a geológiai kutatások folyamán. Kőzettani szempontból azonban mindmáig egyik legérde- kesebb területe a tokaji Nagyhegy gyűjtőnévvel összefoglalt hegy- csoport, amely hatalmas (kb. 20 km2) tömegével szigetként emelkedik ki a környező alföldi rónaságból. E terület már régen magára vonta a természetbúvárok figyelmét. A régebbi kutatások ismertetésére ez alkalommal nem térhetek ki, csupán megemlítem, hogy e vidéken főként Szirmay, Beudant, Kováts, Kubinyi, Wolf, Hauer, Doelter, Telegdi Róth Sándor, Szádeczky, Pálfy jártak és dolgoztak. Richthofen munkáiban pedig a harmadkorbeli eruptivumok osztályo- zásánál játszottak fontos szerepet a hegylánc kőzetei. A tokaji Nagy- heggyel legbehatóbban azonban Szabó1 foglalkozott, aki Tokaj-Hegy- alja geológiájában sokat szentel a Nagyhegy problémájának, amelynek sajátos kőzetét „trachytos rhyolith“ névvel külön csoportba foglalta. E területre újabban Simkó Gyula dr., debreceni kollegám hívta fel figyelmemet, aki a Nagyhegyet földrajzi tanulmánya tárgyául válasz- totta. 1923 október havában magam is bejártam a vidéket és hely- színi tapasztalataimról, valamint kőzetvizsgálati eredményeimről óhaj- tanék röviden beszámolni. A kőzetek vegyi és ásványos összetételében megállapított tör- vényszerűségeknek, valamint azok faji megegyezésének és különböző- ségének magyarázatára a hipotézisek egész sorát állították fel a kutatók. Ezirányban támasztott feltevéseik — a magmák különböző vegyi összetételén s az adott fizikai viszonyokon kívül — főleg két fontos fiziológiai folyamat: a differenciádé és asszimiláció, helyesebben * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1924. április hó 2-án tartott szakülésén. 1 Szabó József : Tokaj-Hegyalja és környékének földtani viszonyai. Math. és Term.-tud. Közi. IV. k. Budapest, 1866. ÚJABB ADATOK A TOKAJI NAGYHEGY PETROGENETIKÁJÁHOZ. 65 rezorpció köré csoportosíthatók. Első esetben az eredetileg homogén magmatömeg fizikai és kémiai hatóokok befolyása alatt, anyaghozzá- járulás nélkül inhomogénné válik s e folyamat következményeként az eruptiv tömeget létrehozó törzsmagmából törvényszerű szabályos- sággal lefolyó differenciáció útján különböző kőzetfajok keletkezhetnek. Az asszimilációs vagy rezorpciós hipotézis szerint pedig különböző összetételű, ízzónfolyó, vagy részben szilárd, egymásra nézve idegen eredetű tömegeknek új, egyöntetű magmává történő egyesülése idézi elő a kőzetek változatosságát. E folyamatok azonban nem zárják ki egymást, sőt egymással legtöbbször összefüggésben jelennek meg. Ügy, hogy a rezorpcióval kapcsolatos kőzetkeletkezési folyamatokat nem is magyarázhatjuk meg a kőzetek vizsgálatából leszűrt törvény- szerűségekkel, mert idegen anyagok felvétele szükségképpen a kőzet- magma vegyi összetételének szabálytalanságát hozza magával, ami af keletkezendő kőzeteknek a rendestől eltérő, bizonyos fokú individuális jelleget kölcsönöz. A rezorpció következményeként legtöbb esetben differenciációs folyamatokat is fel kell vennünk, úgyhogy a kelet- kezett kőzetek igen sokszor e két, egymással kapcsolatos folyamatnak termékei. A föld belsejében, az ízzónfolyó magmazónában, illetőleg a többé- kevésbbé elkülönülten fekvő magmatartókban, de különösen a magmák- nak a szilárd földkéregbe hatoló útján igen sok alkalom kinálkozhatik részben ásványos kiválásokat már tartalmazó, vagy még nem tartal- mazó magmák, illetőleg magmarészek keveredésére s kölcsönös asszi- milációjára, részben szilárd kőzeteknek, eruptivumoknak vagy üledé- keknek rezorpciójára, amely folyamatok később újabb magmatikus széthasadás kiváltó okaivá lehetnek és különböző kőzetfajokat, vala- mint közöttük vegyi és ásványos összetétel tekintetében rendkívül érdekes átmeneti tagokat hozhatnak létre. E kőzetképző tényezők kereszteződése útján létrejött kőzetek legtöbbször hű kifejezői, sok esetben valósággal rögzítői a lezajlott folyamatoknak s az ily módon keletkezett eruptivumok elsősorban rendellenes vegyi és szokatlan ásványos összetételükről ismerhetők fel. Ezirányú megfigyeléseink — sajnos — még meglehetősen hiányo- sak és igen sok vizsgálatra lenne szükségünk e téren, hogy kihámoz- hassuk azokat a fontos genetikai törvényszerűségeket, amelyek mellett a kőzetkeletkezés e sajátos módjai végbemennek. Annyi bizonyos, hogy úgy a magmák keveredésénél és kölcsönös asszimilációjánál, mint eruptivumok és üledékek rezorpciójának külön- böző mértékű lezajlásánál tér- és időbeli tényezőkön kívül főként a magmák és szilárd kőzetek vegyi összetétele, hőmérsékleti viszonyai s a magmáknak ezzel kapcsolatban álló oldó, asszimiláló képessége Földtani Közlöny. LIV. köt. 1924. 5 66 LENGYEL ENDRE DR. a döntő faktorok. Ha ugyanis bőséges idő és kellő magas hőmérsék áll a magmák rendelkezésére, úgy a keveredés és rezorpció, illetőleg annak természetes folyamányaként bekövetkezendő asszimiláció teljesen végbemegy, úgyhogy a kölcsönös anyagi befolyásolás sok esetben alig ismerhető fel s a lezajlott folyamatokra csupán a keletkezett kőzetek egyéni sajátosságaiból következtethetünk. Elméletileg az is föltehető volna, hogy a keverékkőzetek vegyi összetétele — ami a meglevő vagy a keveredés után keletkező ásványtársulásban is kifeje- zésre jut — a résztvevő komponensek összetételének középarányosával fejezhető ki, tapasztalati tények azonban amellett szólnak, hogy a keverékkőzetek vegyi összetétele nem vezethető le egyszerűen additív úton az alkotó komponensek összetételéből, mert diffúziós vagy dif- ferenciációs folyamatok anyageltolódásra vezetnek. Ha a keveredés, illetőleg a rezorpció nem a mélyben, hanem köz- vetlenül az erupciófázis alatt, magasabb szintben és felismerhetőleg alacsonyabb hőmérséklet mellett megy végbe s ennek következtében az asszimiláció sem válhatott teljessé, a keveredés egyenlőtlensége, a keveredés helyenkénti fokának megfelelően, hol az egyik, hol a másik magmarész vegyi és ásványos karaktere érvényrejutásában, szilárd kőzetek tökéletlen rezorpciója esetében pedig azoknak zárványként való fentmaradásában nyilvánul meg. Olyan esetben pedig, ahol magmakeveredés esetén a komponensmagmák valamelyike túlsúlyban van, vagy rezorpciónál a beolvasztott anyag mennyisége viszonylagosan kevés, az anyaghozzájárulás módosítja ugyan lokálisan a túlsúlyban levő magma összetételét, új ásványkombinációk is jöhetnek létre, de az eredeti magmából keletkezendő kőzet jellegét eltörölni nem képes . A magma kémiai egyensúlya minden idegen anyagfelvételre érzékenyen reagál s e reakció elsősorban a keletkezett keverékkőzetek szokatlan ásványos és rendellenes vegyi összetételében jut kifejezésre. A magmakeveredés, illetőleg kőzetrezorpció eshetőségeinek rövid vázolása után rátérek a tokaji Nagyhegy kvarczárványos pyroxén- andezitjének ismertetésére, mint amely vizsgálataim szerint rendkívül érdekes keverékkőzetnek tekinthető.2 A Nagyhegy hatalmas tömegét üde állapotában sötétszürke, mál- lottan vöröses árnyalatú pyroxénandezit alkotja, amelynek mindig uralkodó, túlnyomó részben hialopilites alapanyagában szabad szemmel sárgásfehér, néha 1 cm-es, de rendesen jóval kisebb föld- pátokat — optikailag meghatározva bázisos labradoritot és korrodált, üveges, igen gyakran karlsbadi-iker oligoklaszt — 1 — 2 "%,-es fénylő, fekete, elszórtan fekvő, vagy a földpátokkal csoportokba verődő pyro- 2 E kőzetek részletesebb petrografiai ismertetését „A tokaji Nagyhegy andezitem és rhyolitho6 kőzetei" címmel egy másik megjelenendő értekezésemben nyújtom. ÚJABB ADATOK A TOKAJ] NAGYHEGY PETROGENETIKÁJÁHOZ. 67 xénkristályokat és egyenlőtlen eloszlásban, kivételesen 0'6 — 0'8 cm-es, de általában kisebb sárga-, barna-, zöld- néha ibolyaszínü kvarc- kristályokat ismerhetünk fel. A Nagyhegy É-i peremén, a volt Keresztkorcsma épülete táján, riolitok is megjelennek változatos kifejlődésben, de ezeknek az ande- zitekkel való mechanikai, esetleg genetikai összefüggése — a felszíni lősz- és nyiroktakaró miatt — nem kísérhető pontosan figyelemmel. Noha a Nagyhegy felépítésében igen alárendelt mennyiségben vesznek részt, szerepük különösen az andezitek sajátos jellegével feltételezhető össze- függésben figyelemreméltó. Az andezitek ugyanis a Nagy-Kopasz-tető (516 m.)-től É-felé haladólag fokozatosan savanyúbbakká válnak és egyre több riolitos vonást vesznek fel, aminők: az emelkedő üveg- tartalom, felzites-szferolitos alapanyagrészek, mindinkább feltűnővé váló folyásos szerkezet, egyre kisebbedö porfiros ásványok, a színes alkatrészek fokozatos csökkenése stb. Majd e vitrofiros andezitekkel mintegy összefüggő sorozatban megjelennek az É-i peremen a riolitok. Általában e pyroxénandezitek vizsgálatánál kitűnt szokatlan ásványtársulás, a kőzeteknek helyenként növekvő, helyenként csök- kenő savanyúsága, a porfiros ásványok egyrészének rezorpciós tüne- mények által kísért megjelenése, de különösen a bázisos andezites magmára nézve határozottan idegen alkatrészeknek, a kvarcnak és oligoklasnak a Nagyhegy egész tömegében, a biotitnak a Nagy-Kopasz kőzeteiben való előfordulása azt a feltevést teszi valószínűvé, hogy e kőzetek nem pusztán a bázisos pyroxénandezites magmának, hanem e magmára nézve idegen, jóval savanyúbb anyagnak rezorpciója, illetőleg azzal való keveredés által keletkezett keverék-kőzetmagmá- nak termékei. Azok a teoretikus eshetőségek már most, amelyek szerint idegen anyagnak az andezites magmához való hozzájutása történt s amely folyamat a Nagyhegy kőzeteinek sajátos jellegét kölcsönözte, a követ- kezők lehettek: A bezáró kőzetek anyagából savanyú üledékes kőzeteket olvaszt- hatott magába, feltörése alkalmával, mélyebb szintben a magma s ezáltal főként jelentékeny mennyiségű kovasavat és alkáliát is rezorbeált. Feltehetjük, hogy savanyúbb összetételű eruptivumot — a pyro- xénandezites magmára nézve idegen ásványos alkatrészek jelenlétéből következtetve — , amint Szabó3 föltételezte, előző erupciók felszíni riolitos kőzeteit olvasztotta magába a bázisos andezites láva. A kő- zetrezorpció e lehetősége ellen szól közelebbi vizsgálatnál az a tapasz- 3 Szabó József; Tokaj-Hegyalja és környékének földtani viszonyai. Math. és Term.-tud. Közi. IV. k. Budapest, 1866. 5* 68 LENGYEL ENDRE DR. talati tény, hogy egyetlen riolitzárványt sem találtam e kőzetekben — ami felszíni rezorpció esetén várható volna — , bár kétségtelenül igen sok s meglehetősen egyenletesen elosztott, pár cm-től fejnagyságig emelkedő, éles rezorpciós, illetőleg kihűlési udvarral határolt endogén zárványt tartalmaznak, amelyek főként savanyúbb plagioklaszból, hyperszténből, augitból, magnetitből és kevés pyroxénné átalakulóban levő amfibolból állanak , tehát ásványos összetételük , valamint diabázos struktúrájuk szempontjából sem tekinthetők egyebeknek, mint ugyan- azon pyroxénandezites magmának hipabisszikus mélységben korábban megszilárdult részei, amelyeket a később felnyomuló andezitláva ragadt magával és hozott a felületre. Másrészt szilárd kőzeteknek pusztán felszíni rezorpciója esetében alig tételezhető fel, hogy az andezites magmának savanyúbbá válása a Nagyhegy egész tömegében oly általános lenne, mint az a valóságban tapasztalható. Harmadik lehetőség lenne végül, hogy folyékony fázisban keve- redtek bizonyos körülmények között a már ásványkiválásokat is tartalmazó bázisos (pyroxénandezites) és savanyú (riolitos) magma- részek, még pedig mélyebb nívóban vagy a felszínen. Tehát a két magma extenziós intervalluma nem lehetett nagy. Ehhez hasonló, de fordított sorrendű esetet Weinschenk4 ismertet Arran (Schottland) szigetéről, ahol még teljesen meg nem szilárdult diabázra kvarcporfir- láva ömlött, amelynek porfiros ásványai (ortoklasz, kvarc), mint xenokristályok, a még folyékony diabázba is lesülyedtek s különösen annak alsó határfelületén halmozódtak össze. Nyilvánvaló azonban ez esetben, hogy sem a geológiai helyzet nem volt alkalmas, sem a kvarcporfirláva hőmerséke és asszimiláló képessége nem volt elegendő ahhoz, hogy kölcsönös anyagi befolyásolás útján egyöntetű keverék- oldat jöjjön létre, úgyhogy csak az érintkezési zónában keletkezett sajátságos, abnormális vegyi és ásványos összetételű keverékkőzet- íéleség. Ezzel szemben viszont köztudomású, hogy bázisos és savanyú összetételű, folyékony magmáknak mélyebb szintben történt keveredé- sével magyarázza Rosenbusch és Hibsch a rendellenes vegyi össze- tételű kvarcbazaltok és kvarcdiabázok létrejöttét. A vázolt keveredési lehetőségek egybevetése, de elsősorban hely- színi megfigyeléseim és kőzetvizsgálati eredményeim — amelyek szerint a bázisos pyroxénandezitmagmának savanyú anyaggal való infiltrációja a Nagyhegy egész tömegében megfigyelhető , továbbá az a tény, hogy a savanyú plagioklasznak (oligoklasz) , de különösen a kvarcnak megjelenése e kőzetekben általános, bár nem egyenletes — azt a 4 E. Weinschenk : Allgemeine Gesteinkunde. Freiberg, 1902. p. 56. ÚJABB ADATOK A TOKAJI NAGYHEGY PETROGENETIKÁJÁHOZ. 69 feltevésemet erősítik meg, hogy e pyroxénandezitek sajátos jellegét kettős petro genetikai folyamat eredményezte. Valószínűnek kell tartanom, hogy — a tufák csaknem teljes hiányából következtetve — lassan felnyomuló bázisosabb, intratelluros ásványokat is tartalmazó magma már mélyebb szintben nagymennyi- ségű kvarcos üledéket olvasztott magába s e rezorpció a magmának oly magas hőmérséke és oldóképessége mellett történt, hogy bár az anyagi befolyásolás a felületre jutott magmatömeg nagyrészére ki- terjedt, a beolvasztott savanyú anyag exogen zárványok alakjában nem maradhatott fenn. Maga a lezajlott rezorpciós folyamat kőzet- tanilag a pyroxénandezitek alapanyagának általános, de helyenként feltűnő savanyúságában, felzites-szferolitos foltjaiban és szalagjaiban, egykori kvarcszemek egészen jól felismerhető rezorpciós maradványai- ban, az intratellur bázisos plagioklaszok és pyroxének erős korrózió és rezorpciójában, valamint egyes kőzetek valószínűleg fiatalabb generációhoz tartozó földpátjainak és pyroxénjeinek üvegzárvány- gazdaságában nyilvánul meg. Valószínű továbbá, hogy a rezorpció folytán jelentékenyen savanyúbbá vált magmából az ásványkiválás folyamán savanyú, üveges plagioklasz (oligoklasz) s a kiválás utolsó stádiumában porfiros kvarc is kiválhatott, amint azt — a korrodált, rezorpciós ( mikrofelsites ) udvarral körülvett, exogen származású kvarc- szemekkel ellentétben — az üde, ép kvarckristályok jelenléte tanúsítja. E feltevésemet támogatnák a Lencsés D-i lejtője egyetlen tufa- előfordulási helyén, a nagymértékben mállott agglomeratumos ásvány- tufában előforduló 3 — 4 cm-es, de általában apróbb, sárgásfehér kvarcitzárványok is. A pyroxénandezites magmára nézve idegen porfiros ásványoknak: a határozottan zárványkülsőben megjelenő savanyú földpátoknak (oligoklasz, andesin), a már említett biotit-nak, de különösen a nagy- mértékben korrodált, szabálytalan, rezorpciós és néha parányi kvarc- szemekből álló növekedési zónával körülvett, gáz- és folyadékzárványos kvarcnak előfordulása pedig azt a feltevést teszi valószínűvé, hogy mélyebb szintben idősebb erupciók riolitos kőzeteivel is találkozott a felnyomuló magma, amelyeket nagyrészben már felszínre jutása előtt magába olvasztott. S bár — a riolitzárványok hiányából Ítélve — a megolvasztott riolitos anyaggal való keveredés bensőleg végbement, a felszínre jutott láva hőmérséklete már nem volt elegendő a porfiros ásványok teljes rezorpciójához. Leghamarabb elpusztult a biotit, amely csupán kristályroncsokban található meg s viszonylagosan leg- épebb maradt az ásványos alkatrészek közül legindifferensebb kvarc,, bár ennek fokozatos rezorpciója a teljes feloldódás pillanatáig figye- lemmel kísérhető. 70 LENGYEL ENDRE DR. A tokaji Nagyhegy kvarczárványos pyroxénandezitje a felsorolt kőzetfiziologiai bélyegek alapján rendkívül érdekes keverékkőzetnek tekinthető tehát, amelynek alkotásában a pyroxénandezit megtartotta ugyan sajátos jellegét, de idegen anyagnak, részben kvarcos üledéknek, alárendelten savanyú eruptivumnak rezorpciója által kisebb-nagyobb mértékű, kovasavban gazdag átalakulást szenvedett. Nem tekinthető azonban új kőzetfajnak és nem nevezhető pyroxéndacitnak vagy pyroxénriolitnak sem — bár ásványos összetétele nagyjában meg- egyezik azokéval — , mert alkotásában határozottan andezites jelleg dominál. Abnormális produktum tehát, mint általában a többi ismert keverékkőzetek, amelynek létrejöttében az adott geológiai, illetőleg petrologiai viszonyoknak jutott nagy szerep. Keverékkőzet a földkéreg számos helyéről ismeretes. Rosenbusch a kőzeteknek számos családjában nyújt példát analógiákra. Ezek közül csupán néhány esetet sorolok fel, főként az andezitek, riolitok és bazaltok köréből, amelyeknek a Nagyhegy kőzetével párhuzamba állítható hasonló- sága szembeötlő. Becke1 Örményországból írt le kvarctartalmú augitandezitet, mint dacitot, amelynek legömbölyödött és korrodált kvarckristályait zavaros, szürke üvegbázis veszi körül. Iddings1 a Sierra Nevadaból ismertet andezites dacitokat, amelyeknek porfiros ásványai: labradorit, amfibol, augit, sanidin, biotit, kvarc. Alapanyagszövetük hialopilites és pilotaxites. Lacroix1 Martinique szigetéről említ érdekes dacitokat, amelyeknek ásványkombinációja: plagioklasz, hypersztén , augit, magnetit, biotit, almandin, 1 cm-es kvarc és apatit. Az alapanyag szövete majd vitro- firos, majd hialopilites, illetőleg pilotaxites. Ugyancsak ő írt le Örmény- országból bázisos andeziteket, amelyekben a kvarcot és ortoklaszt idegen alkatrészeknek tartja. Hague és Iddings3 Virginiából (Comstock Lode) ismertet érdekes esetet a kőzetek genetikai összefüggésének értelmezésére. Szerintük egy eruptív tömeg főrészét hyperszténandezit alkotja, de lokálisan biotitamfibolandezit, dacit és riolit is különült el belőle. Cross1 üoloradoban úgy találta, hogy egyetlen magmatartóra visszavezethető s egy geológiai egységbe kapcsolódott eruptív tömeg „liparit- és trachyteruptiok“ egymásutáni fázisában váltakozva épült fel. Osann1 a Cabo de Gatai hyperszténandezit kvarcát riolitokból származottnak tételezi fel és Carthagena táján dacitok benső kapcso- latát ismerte fel kvarcmentes andezites tagokkal, amelyeknek porfiros ásványai : plagioklas, pyroxén, sanidin, biotit. A délamerikai Andokból Gümbel és Esch1 vizsgált érdekes kvarctartalmú augitandeziteket. Rosiwal1 az addele-guboi (Abessinia) ,,hyalobasalt“ kvarcát savanyúbb Rosenbusch : Mikroskopische Physiographie stb. II. k. Stuttgart, 1908. ÚJABB ADATOK A TOKAJI NAGYHEGY PETROGENETIKÁJÁHOZ. 71 kiömlési kőzetek beolvasztásával magyarázza. Hasonlóan értelmezi Velain1 az adeni kvarczárvány os bazaltlávák összetételét. Koch6 a detunatai kvarcbazaltok kvarcát részben savanyú erupti- vumokból, részben üledékes kőzetekből származottaknak tekinti. A tokaji Nagyhegy pyroxénandezitjének keverékvonása és kvarc- tartalma a tokaj-eperjesi lánchegység területén sem izolált jelenség. Szabó7 a bényei Szokolya-hegy, a monoki Zsebrik-, Ingvár-, Sátor-, Tarcal-hegy andezitjében írt, le kvarcot. Pálfy* a pálházakörnyéki Szárhegy, Szádeczky” a Zempléni-szigethegység, Pilishegy és T rombulyka pyroxénandezitjében említ kvarcot, amely megállapítása szerint ilyen bázisos kőzetekben „zárvány44 szerepét játssza. Hasonló andezites és riolitos keveredésre, valamint üledékek rezorp- ciójára — kisebb mértékben — a Tokaj-eperjesi lánchegység más részein, de andezitekkel borított területeink sok más helyén is kínálkozhatott alkalom, amint az az eddigi vizsgálatokból is nyilvánvaló. Pusztán kőzettani vizsgálati módszereink segélyével azonban még meglehetősen egyoldalú a keverékkőzetek felismerése és meghatározása. A probléma megvilágításához a keverékkőzetek vegyi összetételének beható tanul- mányozása, de különösen a kőzetgenézis bonyolult fiziko-kémiai tör- vényeinek ismerete szükséges, amihez még hosszú és fárasztó út vezet. * Készült Szegeden, 1924 március havában, a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Intézetében. 6 Koch A. : Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. II. k. 265. Buda- pest, 1900. 7 Szabó József : Tokaj-Hegyalja és környékének földtani viszonyai. Math. és Term.-tud. Közlemények. IV. k. p. 263. 8 M. kir. Földt. Int. Évi Jelentése 1919-ről. II. k. p. 320. Budapest. 9 Szádeczky Gyula : A Zempléni-szigethegység stb. p. 25. Budapest, 1897. ADATOK AZ IPOLYVÖLGY VIDÉKÉNEK GEOLÓGIÁJÁHOZ. írta: Strausz László dr.* Egy előző dolgozatomban felvetettem azt a kérdést, hogy a felső mediterrán-tenger nem észak felől nyúlt-e a Cserhát-hegységnek keleti részeibe, ellentétben azzal, hogy az irodalomban eddig a tenger északi partja volt a Cserhát közepe, illetőleg északi táján megvonva. E kérdés közvetlen bizonyítását lehetetlenné teszi az, hogy a Cserhát-hegység északi része utólag tektonikusán magasra emelkedett fel s ezért a fiatalabb rétegeket elpusztította az erózió s így hiányzanak itt a * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1923. évi március hó 21-i szakülésén. 72 STRAUSZ LÁSZLÓ DR. feltételezett felső mediterrán-tenger lerakódásai is, melyek az össze- köttetést képeznék a Zagyva és Ipoly vidéki felső mediterrán képződ- mények között. A Cserháton folytatott vizsgálataim után most az Ipoly vidékének néhány felső mediterrán képződményét tanulmányoztam át, hogy a Cserháttal való hasonlóságukat bizonyíthassam. Mivel ez a vidék leg- nagyobb részt cseh megszállás alatt van, nem támaszkodhattam saját gyűjtéseimre. A feldolgozott anyag a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány- Őslénytára és a Magyar Királyi Földtani Intézet gyűjteményéből szár- mazik. Ezeket az anyagokat Szontágh Tamás és Zimányi Károly igazgató urak voltak szívesek rendelkezésemre bocsátani, amiért nekik hálás köszönettel tartozom. Az Ipoly völgyének környékén a felső mediterránképződmények rendesen a következő rétegsort alkotják, Noszky Jenő vizsgálatai sze- rint (alulról felfelé) : 1. Brissopsisoa slír 2. Scalariás (vagy Turri tollas, Venusos) slír 3. Andezittufa 4. Tufás agyag vagy márga 5. Andezittufa és konglomerát 6. Lajtamészkö. Legalsó képződmény a típusos slír, főleg Brissopsisokk&l ; a slír felső része már legtöbbször homokosabb lesz s megjelennek benne szin- tén mélyebb tengeri, de már nem teljesen jellemző slír-kövületek. Ezután következnek az andezittufák s közbeékelve a tufás márga vagy márgás agyagrétegek; ezekből a rétegeikből helyenkint sok kövület kerül ki; az általam feldolgozott faunák is ezekből valók. Feljebb néha nagyobb tömeg andezittufa és breccsa következik s a felső mediterrán rétegsor felső részeiben megjelenik néha még a lajtamészkö is. Az általam tanulmányozott faunák közül három andezittufából,, kettő pedig többé-kevésbbé tufás, márgás agyagból származik. Már a Börzsönyi hegységtől északra levő részeken, tehát a tárgya- landó terület nyugati részén van a két első, az ipolysági és a felsőtúri előfordulás. Mindkét helyen egészen egyező jellegű andezittufából került ki a fauna. A felsőtúri faunából a következő fajokat határoztam megi Korall, meghatározhatatlan töredék, Crinoida, nyéjtag, Serpula sp., Lima inflata Chemn. (iuv.), Pecten (Chlamys) sp., Léda sp., Léda fragilis Chemn., Léda pusio Phil., Arca sp., Cardita sp., Isocardia Deshayesi Bell., Chama gryphoides L., Cardium sp., Venus sp., ADATOK AZ IPOLVVÖLGY VIDÉKÉNEK GEOLÓGIÁJÁHOZ. 73 Venus cfr. Aglaurae Brong., Venus ovata Penn. var., Neaera sp., Neaera cuspidata Olivi, Emerginula elongata, Monodonta sp., Natica sp., Eudolium subíasciatum Sacco, Fusus sp., Fusus cfr. crispoides H. et Au., Pleurotoma sp., Pleurotoma rotata Br., Conus sp., Bulla truncatula Brug., Dentalium novemcostatum Lk., Vaginella sp. Az Ipolysági andezittufából pedig a következő alakok kerültek ki: Balauophyllia sp., Pecten cristatus Bronn, Pecten sp., Pecten (Chlamys) sp., Léda fragilis Chemn., Cardita sp., Cardita scalaris Sow, Cardita Partschi Gf., Chama gryphoides L., Venus sp., Venus ovata Penn. var., Corbula gibba Olivi, Neritina sp., Natica sp., Natica cfr. helicina Br., Turritella turris Bast., Turritella Archimedis Brong., Turritella triplicata Br., Turritella nov. sp. (?), Cerithium sp., Cdumbella subulata Bell., Buccinum sp., Buccinum Hörnesi Semp., Murex sp., Murex Partschi Horn., Pyrula condita Brong., Ancillaria obsoleta Br., Cancellaria sp., Cancellaria cfr. Hebertiana Horn., Pleurotoma crispata Jón., Pleurotoma Suessi Horn., Pleurotoma sp. ex aff. calcarata Grat., Ringiada buccinea Desh., Dentalium sp., Dentalium novemcostatum Lk., A felsőtúri és ipolysági faunában tehát csupán nyolc közös alak van s mégis azt mondhatjuk, hogy a két fauna egymáshoz nagyon hasonló, mivel teljesen egyező előfordulási jellegű fajok szerepelnek bennük. A koruk kétségtelenül felső mediterrán; fáciesük szerint pedig a mélyebb tengeri képződmények közé tartoznak, ami első pillanatra is látszik abból, hogy a durvább héjú alakok hiányzanak belőlük. E faunák mélytengeri voltát jól feltüntetik a következő fajok: Pecten cristatus, Léda fragilis, Léda pusio, Corbula gibba, Murex Partschi, Pleurotoma (pl. sp.), Ancillaria obsoleta, Ringicula buccinea, Vaginella. Mivel azon- ban ezek mellett előfordul Chama, Cardita, Bulla, Venus cfr. Aglaurae is, melyek nem bathyalis alakok, mindkét faunát bathymetrikus tekintet- ben a neritikus régió legmélyebb zónájába, a felső agyag-zónába tarto- zónak veszem. Szakai környékén több helyen is előfordulnak a törtön kövületes képződmények. A közvetlenül a falu mellett levő Kastély-hegyről és pedig ennek nyugati lejtőjéről a biotitos andezittufából már Gaál István ismertetett felső mediterrán faunát. Erről a környékről szép és gazdag anyagot gyűjtött 1893-ban Szontagh Tamás s később 74 STRAUSZ LÁSZLÓ DR. Noszky Jenő, akik a gyűjtött anyagot feldolgozásra nekem átenged- ték, amiért nekik hálás köszönetemet fejezem ki. Szakai környékéről az első fauna a Bertece-patak bevágásából, márgás agyagrétegből való. Az innen kikerült anyag egy részét már Noszky meghatározta; nem közölte ugyan még ezeket, de szíves enge- delmével itt felsorolhatom: Heterostegina costata d’ORB., Nuculina emarginata Lk., Lunulites sp., Turritella turris Bast., Pecten cristatus Bronn. var. mediterra- Turritella Archimedis Brong., neus Gaál, Chevnpus pespelecani Phil. Ugyanebből a rétegből magam a következő alakokat határoztam meg: Globigerina bulloides d’ORB., Truncatulina sp., Rotalia sp., Silicispongia tűk. Cidaris sp., Léda fragilis Chemn., Arca diluvii Lk., Cardita scalaris Sow., Astarte triangularis Mont., Cardium fragile Br., Venus multilamella Lk., Venus islandicoides Lk., Teliina sp.. Lutraria sp., Thracia sp., Thracia pubescens Pult., Corbula gibba Olivi, Trochus sp., Crepidula gibbosa Defr., Natica helicina Br., Eulima Eichwaldi Horn. (E. spina Saccónál), Murex sp. Murex Partschi Horn., Voluta Hawri Horn., Voluta rarispina Lk., Pleurotoma cfr. Amáliáé H. et A. Conus sp.. Conus Dujardini Desh., Actaeon sp., Bulla cfr. lignaria L. (juvenilis példány), Dentalium sp., Dentalium Badense Partsch, Vaginella sp., Összesen tehát negyven fajt sorolhattam fel erről a lelőhelyről. Különösen bő mikrofaunája által tűnik ki egy lelőhely a Hallgató- hegy Szakai felőli oldalán levő tufás márgában, melyből harmincegy kövületet határoztam meg: Textularia carinata d’ÖRB., Dentalina sp., Polymorphina sp., Polymorphina gibba d’ORB., Polymorphina spinosa d’ORB., Cristellaria sp., Cristellaria calcar L., Cristellaria cultrata Montf., Orbulina universa d’ORB., Globigerina bulloides d’ORB., Rotalia sp., Truncatulina Dutemplei d’ORB., '■Cidaris — igen apró tüskék, Serpida sp., Pecten sp., Pecten cristatus Bronn., Pecten cristatus var. mediterraneus Gaál, Ostrea sp., Ostrea frondosa De Serr., Léda fragilis Chemn., Arca sp., Arca diluvii Lk., Pectunculus pilosus L. (— bimaculatus), Cardita scalaris Sow., Venus sp., Venus multilamella Lk., ADATOK AZ IPOLYVÖLGY VIDÉKÉNEK GEOLÓGIÁJÁHOZ. 75 •Corbula gibba Olivi, Dentalium sp.. Natica sp., Otolithm sp. Conus cfr. Dujardini Desh., Mind a Bertece-pataktól, mind a Hallgató-hegyről való fauna a neritikus régió legmélyebb zónájába tartozik. E zónára jellemző alakok itt például: Pecten cristatus var. mediterraneus, Arca diluvii, Corbula gibba, Chenopus pespelecani, Eulima Eichwaldi, Pleurotoma Amáliáé; s főleg mély tengerre jellemzők a foraminiferák: Orbulina , Globigerina, Cristellaria, Polymorphina. Valamennyi előfordulás között legérdekesebb a Hallgató-hegy Piliny felőli oldalán levő tufás réteg faunája. Innen valók különben a legjobb megtartású kövületek, mert máshol általában csak kőbelek for- dulnak elő, míg itt szép héjas példányok találhatók. Leggazdagabb is ez a fauna a tárgyalt környéki faunák között. Innen valók a következő kövületek: Textularia carinata cI’Orb., Textularia sp.. Cristellaria sp., Nonionina communis d’ORB., Globigerina bulloides d’ORB., Rotalia sp., Rotalia Dutemplei d’ORB., Ti uncatulina sp., Silicispongia tűk, Ceratotrochus duodecimlamellatus, Cidaris sp., Schizaster sp., Veden revolutus Mich., Peden cristatus Bronn. Pecten cristatus var. mediterraneus Gaál, Pecten gloriamaris Dub., Ostrea sp., Léda sp., Léda fragilis Chemn., Arca diluvii Lk., Pectunculus pilosus L. (— bimaculatus), Cordita scalaris Sow\, Cardita sp., A starté triangularis Mont., ■Chama gryphoides L., Cardium hians Br., Cardium cfr. paucicostatum Sovv.. Venus sp.. Venus subplicata Gmei.., Venus multilamella Lk., Corbula gibba Olivi, Corbula revoluta Br., Neritina picta Fér., Natica sp., Natica helicina Br.. Scalaria sp., Turritella turris Bast., Turritella Archimedis Brong., Cerithium sp., Cerithium minutum De Serr. (Sacconál: Cerithium europaeum), Buccinum Hörnesi Semp., Pollia cheilotoma Partsch (Hörnesnél: Murex flexicauda Bronn.), Pyrula condita Brong., Pyrula geometra Bors., Ancillaria glandiformis Lk., Terebra pertusa Bast., Terebra sp. (szenilis példány), Pleurotoma Susannae H. et A. Pleurotoma (Surcida) nov. sp. (?), Conus sp., Conus Dujardini Desh., Conus fuscocingulatus Bronn., Dentalium Badense Partsch, Dentalium novemcostatum Lk. Ez a fauna is a neritikus régió legmélyebb részéből való s már feltűnően hasonlít a badeni agyagéhoz. A Szakai környékéről való, előbb felsorolt két faunával helyzetre és bathymetrikus viszonyokra 76 STRAUSZ LÁSZLÓ DR. teljesen egyezik, de nagy szerepet játszanak benne egyes csigák, melyek teljesen hiányoznak az előzőkből, például: Neritina, Scalaria, Cerithium minutum, Pollia cheilotoma, Pyrula, Ancillaria, Terebra, Conus fusco- cingulatus. Éppen ezek az elemek okozzák a Zagyva-vidéki hasonló mélységbeli képződményektől való nagy eltérését is és inkább a badeni agyaghoz hasonló jellegűvé teszik. Láttuk tehát, hogy valamennyi tárgyalt fauna a neritikus régió legmélyebb zónájába, a felső agyag-zónába tartozik. Nyilvánvaló, hogy itt nem egy sekély, közeli partok közé szorított kis tengerágról van szó,, hanem egy számottevő mélységű, nagy területet borító tengerről. Ez a tenger az alsó mediterránban volt a legmélyebb és pedig egységes mély- ségű volt az Ipoly és a Zagyva környékén is; mindenütt a slír-rétegek rakódtak le belőle. Utóbb a típusos slírre a már kövületesebb és valami- vel kevésbbé mély tengeri felső mediterrán-slír következett, amilyet a Zagyva vidékén például Tótmarokháza környékéről ismertetett Noszky J.; az Ipoly környékén legszebb ilyen képződmény a pilinyi Scalariás slír-réteg. További sekélyedés állt be a vulkáni kitörések kezdetével; ekkor már a tenger a faunák tanúsága szerint nem volt bathyális, hanem a neritikus régió legmélyebb részének felelt meg az Ipoly vidékén min- denütt a vizsgált helyeken, holott a Cserhát keleti részében már túl- nyomórészt egészen sekély volt. A sekélyedés azonban helyenkint az Ipoly vidékén is tovább folytatódott s feljebb még a bryozoás és a litho- thamniumos zónának megfelelő képződmények is meg lehetnek. Mindez feltétlenül bizonyítja, hogy a torton-tenger itt és a Zagyva vidékén is nem új transzgresszió eredménye volt, hanem a slír-tenger sekélyedése és helyenkint összehúzódása által keletkezett; és mivel a slír-tenger a Cserhátból észak felé az Ipoly vidékére nyúlt át, a torto- nienben is bizonyára egy tenger borította e két területet. E vidékről 1905-ben Gaál István ismertetett három faunát az andezittufákból („Adatok az Osztroski-Vepor andesit-tufáinak mediter- rán faunájához." Földt. Közi. XXXV. k.). Ezeknek most csupán fonto- sabb fáciesét óhajtom megjelölni. Elsősorban a szakali faunában ural- kodnak a felső agyag-zóna faunájára jellemző alakok, tehát ez a képződ- mény is megegyezne a szomszédos, általam meghatározott faunákkal. Csupán a Dentalium incurvum és Heterostegina costata tömeges előfor- dulása idegenszerü. Ez talán csak valamivel sekélyebb tengeri padokra jellemző, melyek a tenger mélységének időnkint való csökkenését jeleznék. Sekélytengeri a már jóval északabbra, a torton-tenger északi partjához közelebb levő Felsőesztergály amfibol-andezit tufájának faunája. A nagy- termetű echinidák (Clypeaster crassicostatus, Conoclypus plagiosomus [= Echinolampas subpentagonalis Greg.], Scutella vindobonensis), a molluszkák közül pedig Cardium hians, Pederi aduncus , P edunculus ADATOK AZ IPOLYVÖLGY VIDÉKÉNEK GEOLÓGIÁJÁHOZ. 77 pilosus, Trochus patulus a neritikus régió sekélyebb részei, legfőkép a lithothamniumos zónára vallanak. Végül a középpalojtai tufa kövületei valamennyi környéki torton-képződménynél nagyobb tengermélységre utalnak. Az uralkodó Vaginellá k, Dentaliumok és Chenopus peapelecani e rétegnek bathyális jelleget adnak s ezt a többi összes kövület is meg- erősíti, kivéve a Lucina columbella és Astarte triangularis (a Cardium edule csak feltételezett alak s bizonyára nem is ez a faj lesz) . Ez a két jelentéktelen szerepű kövület azonban nem akadályozhatja meg, hogy e faunát bathyálisnak vegyük. E három fauna tehát éppen a három leg- eltérőbb fáciest képviseli az egész vidéken: a felsőesztergályi a neritikus régió legsekélyebb, a szakali a neritikus régió mélyebb részébe tartozik, a középpalojtai pedig a bathyális régióba való. Ilyen nagy fáciesbeli eltérés teljesen megmagyarázza a faunák nagy eltérését is s egyáltalán nem szükséges a korkülönbség és zoogeográfiai eltérés feltételezése eme faunakülönbségek megmagyarázásához. A pteropodák tömeges előfordu- lása is megengedett a bathyális mélységekben. Megjegyzendő, hogy el- szórtan a felső agyagokban is előfordulnak a Vaginellá k e vidéken. LAUMONTIT A NADAPI GRÓF CZIRÁKY-FÉLE BÁNYÁBÓL. Írta : Reichert Róbert dr.* Mauritz Béla professzor úr vezetésével a velencei hegy- ségbe rendezett kiránduláson a Cziráky-féle amfibol-andezit bányában érdekes, sugaras zeolitot találtunk, melynek megvizsgálásával a pro- fesszor úr engem bízott meg. A vizsgálatok alapján az ásvány lau- m o n t i t-n a k bizonyult. Ez az előfordulás finom, vékony, színtelen és fehér tűk radiálisán rendezett halmazából áll. E halmaz igen omlós, a tűk rendkívül töré- kenyek. Hosszuk legfeljebb 1'5 cm, de lefejtéskor azonnal 1 — 2 mm-es darabokra esnek szét. A sugaras-rostos halmazból előcsillanó hasadási lapok üveg- vagy gyöngyház-üvegfényűek. A hasadási lapok bezárta szög megmérése végett iparkodtam néhány oszlopocskát kiválasztani. A 2 — 3 mm-es vékony oszlopocs- kákon terminális lapokat nem lehetett megállapítani. A prizmazóna lapjai a rajtuk fellépő rostozottság miatt csupán kevés jó reflexet adtak, öt kristályon mért szögek középértékéül 93° 13', illetve 86°47'-et kaptam. A laumontitnál (110) : (lTO) =93° 44'. A kristálytűk apró .törmelékét mikroszkóp alatt vizsgálva, mono- klin habitusuk szépen kitűnik, alakjuk általában romboid. Huszonöt * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1924. dec. 3.-i szakülésén. 78 REICHERT RÓBERT DR. mért kioltás értéke c : a' — 53° — 80° (fFszögben) és megfelelően c : Y — 10° — 37°. A laumontitnál az optikai tengelysík // a szimmetria síkkal és Des Cloizeaux szerint c : a = 65° — 70° a tompa fFszögben,. t e h ■ t c : c = 25° — 20°. Ez a szög a prizmatikus metszetekben 45°-ig nő és az (100) felé azután gyorsan 0°-ra csökken.1 E változásba a c:Y szögértékek jól illeszkednek. Kettőstörés gyenge. Egyéb optikai ada- tok megállapítására alkalmas csiszolat az anyagból nem volt készíthető. Az ásvány sósavban kocsonyává oldódik. Forrasztó cső előtt vizet veszít, szétágazik, majd porcellánszerü gyönggyé olvad. Kénsavval való kezeléskor 6zép gipszkristálykák keletkeznek, ami mint kalcium- zeolitra jellemző. Az ásvány kiválogatott törmelékét meg is elemeztem. Az analízis eredményeit a következő táblázat foglalja össze: Si02 .... Teor. .. 51-070/ Al203 .. .. .. 2F727 CaO . . . . .. 1F907 Na.O . . . . — K2Ö .... — MgO . . . . — H„0 .... .. 15-317 Izz. veszt. 100007 Anal. 52*357. ■ 52-357 22'117. ■ 22117 10-807.1 1 CaO-raj | 0*187. átszá- | 11-277 0*517. 1 mítva:j 0-067. 14-647„* 14-647 100-657. 100-377 O 0 0 0 0 A táblázatból kitűnik, hogy a megelemzett laumontit bizonyos elváltozásokat szenvedett és vizet veszített. Erre utal különben az ásvány mállott, rendkívül törékeny, szétmorzsolódó jellege is. Ez elváltozás egyik tünete az alkáliák jelenléte, mely kalcium- zeolitokban gyakori jelenség, mikor is J. Lemberg2 és J. Thugutt3 vizsgálatai szerint Ca helyébe alkáliák lépnek és izomorf módon helyet- tesítik. A képlet számításánál ennélfogva az alkáliákat átszámítottam egyenértékű kalciumra. A III. oszlop adataiból számított formula (Hintze és Dana felfogása szerint a szerkezeti víz megkülönbözteté- sével írva): H> erősen lukacsos 23-8 3 0’5 13'9 3-2 n >> 19-5 4 o-i 22-1 12-3 »» 6zálkás el. tömött 2-8 5 3 23-3 13-8 >» kagylósán tömött 0-6 6 6 25-3 16-0 »> » 0-6 7 8 23-6 14-1 »» o-o 8 10 22-7 13-0 0-3 9 14 22-7 13-0 »» ,, 0-3 10 17 22-7 13-0 >» » 0-3 A táblázatból kitűnik, hogy a hőmérséklet emelésével (magasabb Segerkúp) az izzítási veszteség adatai növekszenek, a porozítás értékei csökkennek, a struktúra tömöttebb lesz. A MÁTRADERECSKEI KAOLIN. 85 A pyrometrikus vizsgálat (tűzállóság) eredményei: 1. Földtani Int. (Emszt.) 1924 okt. 2. Segerkúp 28, azaz 1630 C°. 2. Chemische Laboratórium für Tonindustrie (1925. III. 25.). Nyers kaolin 31 — 32 Seger; iszapolt kaolin 31 Seger; iszapolási mara- dék 30 Seger. 3. Magánlaboratorium (1924 IX. 6.) Segerkúp 31. A laboratóriumi vizsgálatok eredményének alapján kitűnik, hogy a mátraderecskei típusú nyers kaolin csaknem egész tömegében fel- használható, iszapolt félesége pedig úgy plaszticitás, mint szín, struk- turális tulajdonsága és tűzállósága alapján kedvező helyet biztosít magának a hazai már ismeretes és használatban levő tűzálló és riolit- kaolinok között. Tűzállóság tekintetében a nyers és az iszapolt kaolin között lényegtelen a különbség, csupán a szín tisztasága és máztartó- képesség szempontjából az iszapolt kaolin felhasználása ajánlatosabb. A nyers kaolinnál fellépő színszennyeződések Ca(OH)L,-val közömbösíthetők. (Készült a közgazdaságtudományi kar gazdasággeológiai intéze- tében, Budapesten.) VESUVIÁN ÉS SCHEELIT CSIKLOVÁRÓL A 10 — 12. ábrával. Irta : Koch Sándor dr.* 1. V esuvián Csiklováról. A Csiklova-bányai exogén kontakt öv vesuvián-szirtjének rétegei- ben fenn-nőve, illetve az üregeket kitöltő kékes kalcitban benn-nőve fordulnak elő ez ásvány kristályai, melyek nagyságukkal és szépsé- gükkel már régen magukra vonták a szakférfiak érdeklődését. így a múlt században Haidinger,1 Kenngott,2 Döll3 és behatóbban Zepharovich 4 foglalkozott velük, újabban meg Liffa 6 ismertette ez ásvány előfordulási körülményeit, megemlékezve röviden a kristá- lyokon szereplő gyakoribb formákról, valamint a társásványokról is. Említett szerzők közleményeiből tudjuk, hogy a vesuvián Csiklován fenn-nőtt és benn-nőtt, barnászöldes vagy zöldszínü, piramisos vagy priz- más habitusú kristályokban fordul elő s kristályairól összesen nyolc formát említenek, melyek közül az öt első gyakran, a három utolsó ritkábban szerepel a kombinációkon. E nyolc forma, gyakoriságuk sorrendjében, a következő: p {111}, o {101}, a {100}, m {110}, c {001}, f {210}, t {331}, s {311}. Tehát a véglap, az első- és másodrendű prizma, egy ditetragonális * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1924. évi december hó 3-iki szakülésén. 1 Mohs: Mineral transl. by Haidinger II. 1825. p. 354. — 2 Sitzungsber. d. W. Ak. 1854. XII. p. 722. — 3 Tscherm. Miner. Mitt. 1874. p. 85. — 4 Sitzungsber. d. W. Ak. 1864. p. 100. — 5 A m. k. Földt. Int. évi jelentése 1911-ről. 157. o. 86 KOCH SÁNDOR DR. prizma, két elsőrendű és egy másodrendű bipiramis és egy ditetrago- nális bipiramis. A vesuvián kristályokat mint társásványok wolla- stonit és diopsid kísérik. Vizsgálataim tárgyát 16, e lelhelyről származó, vesuvián kristály képezte, melyeknek nagyobb részét Motsidlovszky Dezső úr volt szíves gyűjteményéből számomra átengedni, miért neki e helyen is hálás köszönetemet fejezem ki. A megvizsgált kristályokon összesen a következő 14 formát sikerült megállapítanom: c {001} i {112} m {110} o {101} a {100} v {102} f {210} z {211} P {Hl} 5 {311} b {221} v {511} t {331} n {212} Megvan tehát a kristályokon: a véglap, az első- és a másodrendű prizma, valamint egy ditetragonális prizma, négy elsőrendű, két másod- rendű bipiramis és négy ditetragonális bipiramis. Az összes formák közül hat e lelőhelyre nézve új. A kristályok habitusa piramisos vagy prizmás; az előbbiek barna, barnászöld vagy zöldesbarna színűek, fenn-nőve és benn-nőve fordulnak elő, általában jóval nagyobbak a prizmás habitusú kristályoknál s akadnak közöttük, rendesen szimpla, csupán a p által felépített egyének, melyeknek közép élhossza a 7 cm-t is eléri, lapokban azon- ban mindig szegényebbek, mint a másik típus kristályai. A prizmás habitusú kristályok színe gyengén barnászöld, hagymazöld, rendszerint fenn-nőttek, nagyságuk a 2 cm-t nem igen haladja meg s lapokban gazdagabbak. A csupán p lapok által határolt gyakori kristályoktól eltekintve a két típus leggyakrabban előforduló és leglapdúsabb kom- binációit az alanti összeállítás szemlélteti: ■Sorszám | c M m M a {100} f {210} P M b {221} t M 1 {!»} 0 {101} V {102} z {“*} s {2,1} V M n {*“} Típus 1 + + + + piramisos 2 + + + + + + + + + 3 + + + + + + + prizmás 4 + + + + + + i T ~T~ + + + + + VESUVIÁN ÉS SCHEELIT CSIKLOVÁRÓL. 87 Míg tehát a piramisos típusú, leggyakrabban előjövő kombinációkat négy forma, a lapokban leggazdagabb e típushoz tartozókat meg kilenc forma lapjai építik fel (10. ábra), addig a prizmás típusú kris- tályokon a formák száma hét és tizenhárom közt változik; ez utóbbi típusnak s egyszersmind e leihelynek leglapdúsabb kristályát mutatja he a 11. ábra. Az egyes formák gyakorisága a két típus kristályainál más és más, így kilenc megmért piramisos kristály közül: mind a kilencen szerepeltek: p, o, m, a hat kristályon „ c, s, három „ „ b, z, egy „ szerepelt: i. A prizmás típusúak közül hét kristályt vizsgáltam meg s közülük: mind a hét kristályon szerepeltek: m, a, f, p, b, o, i, Fentieket Öt 99 99 • e, i, s, egy : v, v, n összegezve, a 16 megvizsgált kristály közül mind a tizenhaton szerepelnek: p, o, m, a tizenegy kristályon „ c, s, ti z ,, , , b, z, hét f, őt ,, ,, t, egy i. v, v, n. Az egyes formák lapjairól a következőket mondhatom: a mindig jól fejlett p lapjai a kisebb kristályokon kifogástalan fényességűek, a nagyobbakon homályosabbak s igen gyakran a lap határolásának megfelelő alakú növekedési idomokkal vannak borítva. Az m prizma lapjai a piramisos kristályokon hosszú, fényes csíkocskák; a prizmás típusúakon téglalapalakú, szintén fényes és jó reflexet szolgáltató 88 KOCH SÁNDOR DR. lapok. Az a prizma rombus, illetve hatszögalakú lapjai szintén fényesek s jó reflexeket adnak. -Az összes többi formák lapjai, mint többé-kevésbbé fényes, vékony csíkocskák jelennek meg a kombinációkon s közülük a ritkább formák soha sincsenek teljes lapszámmal kifej- lődve, hanem csak néhány lap képviseli őket: így az i-t három, a v-t két, a v-t és n-et négy-négy lap. A rendesen négyzetalakú bázis arány- lag kicsi, de fényes lapokkal szerepel. Társásványai gyanánt a kék kalciton kívül csak a wollastonitot és a diopsidot említhetjük, ezek sem valami gyakoriak. Igen érdekes az a darab, melyen a vesuvián kristályokon kb. 1 cm átmérőjű, hat- szögű prizma és bázisból álló, fehér diopsid kristályok alkotta pseudo- morfosák ülnek. A két típusba tartozó vesuvián kristályok között nemcsak alak- ban, hanem színben is mutatkozik eltérés. A piramisos kristályok színe ugyanis barna, zöldesbarna vagy barnászöld, a prizmás habi- tusuaké ellenben gyengén barnászöld, hagymazöld. Abban azonban mindkét típus kristályai megegyeznek, hogy a kristályok átlátszat- lanok, belsejük repedésekkel telt s csak egészen kicsiny kristálykáik között akadnak áttetszőek. Pleochroizmusuk megállapítá:a céljából négy orientált metszetet készítettem különböző színű kristályokból s rajtok a következőket tapasztaltam. barna kristályok barnászöld „ zöldesbarna „ zöld C pleochroizmus gyenge zöldessárga „ erős sárgászöld „ erős vil. -csízzöld „ igen gyenge vil. hagymazöld a vörösesbarna sárgásbarna világos barnássárga aranyoszöld. A kristályok szinezése nem egyenletes, a centrum felé mindig sötétebb, a szélek felé világosabb, így pl. a zöldesbarna kristályoknál a centrum gyengén zöldesbarna, a szélek gyengén barnászöldek, a pleochroizmus, magától értetődőleg, szintén változik a középtől a szélek felé. A c tengelyre merőlegesen csiszolt lemezek normális, egy- optikai tengelyű kristálynak megfelelő tengelyképet adnak, csak a zöldszínű kristályoknál észlelhető igen gyenge kéttengelyűség. A formák megállapítása céljából mért és számított szögértékek a következők: Mért Számított (Zepharovich) a:f 100:210 26°32' 26°34' a:v 100:511 22°56' 22°54' a:s 100:311 35°13' 35°09' a:z 100:211 46°34' 46°34' z : p 211:111 17°37' 17°4T10" m:t 110:331 23°43' 23°40' m: b 110-221 33°23' 33o19'30" VESUVIÁN ÉS SCHEELIT CSIKLOVÁRÓL. 89 Mért Számított (zepharovich) t: b 331:221 9°37' 9°39'30" p:p' 111:111 50°41' 50°40' p\x 111:112 16°22' 16°25'30" he 112:001 20°48' 20°49' p: c 111:001 37°13' 37°14'30" o : o 101:011 39°05' 39°07' o: c 101:001 28° 12' 28° 15 '30" o : v 101:102 13°10'30' 13°13' v: c 102:001 15°04' 15°02'03" o:n 101:212 13°15' 13°19'04" n:p 212:111 12°04' 12°00'50" n : wV11 212:212 26°34' 26°38'08" z:z' 211:121 28°05' 28°08' s : s' 311:131 45°20' 45°21' V. V 511:151 62°45' 62°49' 2. Scheelit Csiklováról. A scheelit kristályosodottan hazánkban egyedül Csiklovabányá- ról ismeretes, előfordulásán kívül azonban egyéb adatokat az irodalom- ban róla nem találunk. Alkalmam volt Fülöpp dr. temesvári, Motsidlovszky Dezső úr budapesti magángyűjteményében, valamint a budai Paedagogium gyűjteményeiben nehány innen származó darabot megvizsgálni s vizsgálataim eredményét a követ- kezőkben adom. A scheelit előfordulási körül- ményei Csiklován kétfélék. Vagy az e lelőhelyre annyira jellemző, erősen görbültlapú, centiméteres nagyságú arsenopirit kristályokon ülnek sárgás- színű, átlátszatlan, csupán p {111} lapok által határolt, 5 mm nagyságot elérő scheelit kristályok (ez előfordulás legszebb darabját Fülöpp dr. gyűjteményeiben láttam), vagy a vesuvián-szirt kisebb hasadékainak falára telepedett bismuthin és tetradimitből álló kristályos halmazon ülnek a piciny, maximum 2 mm-t elérő, színtelen, kissé fehéres, erős fényű kristálykák, melyeken négy formát sikerült meg- állapítanom. (12. ábra.) c {001} p {111} 6 {101} 8 {311} Uralkodó az e másodrendű bipiramis, lapjai kissé homályosak, éleit a p alappiramis fényes csíkocskái és az s harmadrendű bipiramis szintén fényes, háromszögalakú lapjai tompítják. A c bázis piciny. % 90 KOCH SÁNDOR DR. homályos lapokkal szerepel. A kristálykák, melyeken az első-, másod- és harmadrendű bipiramisok egy-egy képviselője szerepel, tipikusan tetragonalis bipiramidalis kristályok. Mért és számított szögértékek: Mért Számított (Dauber) e: e 101:011 72°46' 72°40'30" e:p 101:111 39°58' 39°58' e:s 101:311 68°15' 68°18' p: s 111:311 28°18' 28°21' Budapest, 1924. Készült a Pázmány Péter Tudományegyetem Ásvány-kőzettani Intézetében. A KÖZÉPDUNAI HEGYVIDÉK ÉDESVÍZI MÉSZKÖVEINEK FITOLITJEI. írta : Boros Ádám dr.* A hazai diluvium flórájának tanulmányozása céljából felkerestem az összes fontosabb feltárt középmagyarországi édesvízi mészköveket. A következőkben ama növényi eredetű facieseket ismertetem, amelyek a mésztufák képzésében szerepet játszanak. Édesvízi meszeink közül a tatai és kiscelli tufás szerkezetű meszek nagyrésze növényi eredetű, de származásuk pontosabban kevésszer ismerhető fel. A sokkal tömörebb dunaalmási, süttői, pomázi, buda- kalászi, békásmegyeri — az előbbieknél feltétlenül régibb1 — édesvízi lueszekben alig van felismerhető organikus eredetű kifejlődés. Ügy a tatai, mint a kiscelli mésztufák fitogén eredetű részei túlnyomórészt bekérgezett törmeléknek és részben más detritusznak halmazából álla- nak. E bekérgezett törmelékből álló, nagyon likacsos s az alkat- részek összevisszaságát mutató mésztufa-darabok olykor jellegzetes alakúaknak látszanak, noha az alkatrészek meghatározhatatlanok (ál- kövületek). A látszólag jellemző alakok keletkezésének egyik oka az, hogy a víz sodra — különösen a forrástölcsérekben — a törmeléket nagyság és alak szerint nagyjából szelektálja, így a keletkezett mész- tufa-darabok bizonyos szabályossággal bírnak. A fitogén mésztufa-faciesek közül — eltekintve a részben szintén fitogén pisolitektől — csak a „mészkiválasztók“, nevezetesen fonál- moszatok (algolit), kárák és mohok (bryolit) által alkotottakat lehet felismerni. Az algolit a tatai mésztufában meglehetős gyakori, a kiscelliben * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1924. nov. 5.-i 6zakülésén. 1 Kormos-Schréter, Évi Jelent. 1915. p. 542. A KÖZÉPDUNAI HEGYVIDÉK ÉDESVÍZI MÉSZKÖVEINEK FITOLITJEI. 91 és budakalásziban ritkább. A fonalas algák alkotta fossziliák az iro- dalomban leginkább „Confervites“ néven szerepelnek, a mieink azonban a Confervav al nem rokon, egysejtű fonalmoszatoktól, a Vaucheriatól származnak. A faj a fossziliánál nem állapítható meg, minthogy a kövületen a szaparodó-szervek nincsenek megtartva. Jelenleg több Vaucheria- faj mésztufaképzését lehet megfigyelni, Kolkwitz és Kolbe2 a V. de Baryanaét írják le, magam a Vác feletti (dunaparti) meszesvízű forrásokban a V. geminata3-i&jt figyeltem meg mésztufakép zöként. Francé a Vaucheria fossziliáját a gánóci mész- tufából is kimutatta. — A Vaucheria- kövület finom mészszálak pár- huzamos halmazából áll, melyek egysejtű fonalak kitöltődéséből kelet- keznek. A kövület keletkezésekor az algafonalak a víz csurgása irányában, tehát nagyjából függőlegesen helyezkednek el. A C/mraknak csupán törmeléke alkot tufát, mi úgy a kiscelliben, mint a tataiban elég gyakori. A Chara- kövületen, ha nagyon össze- töredezett darabokból keletkezett, gyakran a telep örvös elágazása is alig vehető ki. A mésztufaképző mohoknak a tatai tufa felépítésében meglehetős nagy szerepe van, a kiscelliben csak alárendelt. A recensen mésztufa- képzőként ismert mohok közül azonban csak kevés faj van jelen ezekben a fosszilis telepekben. Mésztufáinkban megfigyelt mésztufa- képző mohok fossziliáit a „The Bryologist“ (New-York) f. évi év- folyamában4 részletesen leírtam és fényképeken bemutattam, ez okból itt csak röviden térek ki rájuk. A tatai mésztufa jelentős részét a Didymodon tophaceus nevű moha tufája alkotja, mely kőzetet didymodontolitnek nevezhetünk. Ez a moha meszes források által öntözött helyeken él s felületén meszet halmoz fel, melyből mészkéreg keletkezik. A szerves anyag eltűnése után a moha — közel derékszögben elálló — leveleinek meg- felelő kiemelkedésekkel ellátott, belül üres, csőszerű, párhuzamosan álló szálak halmaza marad vissza. Ez a jellegzetes fosszilia a tatai mésztufában — alárendelt mennyiségben — másodlagosan újból be- kérgezett, elütő kifejlődésben is előfordul. A tatai fosszilis bryolit tömbhöz hasonló, ahhoz képest igen kis mésztufapadokat alkot ma ez a moha pl. Vác mellett az említett dunaparti forrásokban5 és többfelé másutt. Itt a didymodontolit képző- 2 Berichte d. Deutsch. Bot. Gesellsch. 1923. p. 425 — 32. 7. tábla. 3 A faj pontos meghatározásáért Krenner A. dr. úrnak mondok hálás köszönetét. 4 Two fossil species of mosses from the diluvial lime tufa of Hungary, by A. Boros The Bryologist XXVIII. (1925 May) p. 29 — 32. (New-Brighton — New-York. — E közleményemet a fényképek költséges reprodukciója miatt külföldön voltam .kénytelen megjelentetni. 5 Magyar Botanikai Lapok, 1922. p. 71. 92 BOROS ÁDÁM DR. dése igen jól megfigyelhető. A vastag löszrétegen átszivárgó s ez okból mészben gazdag víz a vízátnemeresztő Pectunculus obovatus- szint kibukkanásánál6 források alakjában előtör s a 4 — 5 m-es meredek lejtőn folyik a Duna vize felé. A források körül a Didymodon topha- ceus hatalmas párnái foglalnak helyet, melyek eddig 1/2 — 1 V2 m vastag mésztufa-tömböket választottak ki. A moha csak a vízzel csurgatott helyeken él s csak itt képzi a mésztufát. Így a forrás körül s külö- nösen a forrás előtt pad képződik, úgyhogy a forrás idővel kis alagútszerű üregecskéből tör elő. A didymodontolit tehát csak lejtős helyen s nem víz alatt fekvő helyen képződik, tehát mindig mésztufa- dombokat s nem vízszintes rétegzetű mésztufát alkot. A forrásból előtörő víz mennyiségének változása folytán előfordul, hogy a moha- párnákat hirtelen képződő mészréteg egészen elborítja, majd ismét mohapárna fejlődik rajta, miértis az így keletkező mésztufában az anorganikus és bryogén faciesek váltakoznak. A tatai mésztufában több méter vastag rétegeket lehet megfigyelni, ahol ezek a faciesek sűrűn váltakoznak. A képződő bryolit hézagait a mész gyakran utólag kitölti, amikor a fosszilia szerkezete elmosódik. A tatai fosszilis mésztufában az ilyen kitöltődött bryogén tufa utólagosan ismét kilugozódott, a szén- savas mész ugyanis a moha felületére biológiai okokból sokkal szer- vesebben rátapad, mint a képződött mészkéregre. A mészkéregre másodlagosan rátapadt mészszemcsék eltávolodása után a moha felületén képződött mészkéreg abban az eszményi épségben marad vissza, ahogy azt a „The Bryologist“-ben közölt fényképeink mutat- ják. A kitöltődött hézagú recens mésztufából kísérleti úton, mester- ségesen sikerült a tiszta didymodontolitet előállítanom. A mészkéreg kiválása a moha alsó részének fokozatos elhalásával tart lépést. Minthogy a különböző mésztufaképző mohok rendszerint külön- külön tiszta gyepeket szoktak alkotni, a bryolitek rendesen egyféle mohából keletkeznek s a keletkezett kövületek a ma élő fajokkal legtöbbször jól azonosíthatók. A tatai mésztufában a meszes források hű kísérőjének, az említett váci forrásokban is tömegesen vegetáló Cratoneurum (Hypnum) covi - mutatum fossziliáját is sikerült megtalálnom. A kiscelli tufában egy más moha, a hegyesszögben elálló levelű Eucladium verticillatum alkot hasonló kövülettöméget (eucladiolitet) , melynek igen érdekes, másodlagosan elváltozott, összepréselt alakjai vannak, amelyek teljesen átvezetnek azokhoz a formákhoz, amelyeken a növényi szerkezet már alig vehető ki. 8 Murányi Jolán dr.: „A váci löszképződmények rétegtani viszonyai.11 Bar- langkutatás X — XIII. (1922 — 25.) p. 17 — 23. A KÖZÉPDUNAI HEGYVIDÉK ÉDESVÍZI MÉSZKÖVEINEK F1T0LITJEI. 93 A mésztufaképző növényeket „mészkiválasztók“-nak szokás mon- dani, a fitogén mészlerakódás azonban nem mindég kiválasztás útján történik. A „mészkiválasztás“ folyamata még nem minden növénynél ismert folyamat s a növények olyan faji tulajdonsága, ami bizonyos esetekben el is maradhat. A mészkiválasztó növények asszociációjában oly növények is előfordulnak, amelyek sohasem választanak ki meszet. Ezek természetesen csak kivételesen fosszilizálódnak. Az említett fosszilis növények ma is élnek Közép-Magyarországon, előfordulásuk sem hévvízhez, sem a maitól eltérő klímához nincsen kötve. A váci hidegvízű források flórája annyira hasonlít a tatai mésztufában fosszilisan meglévő flórához (Didymodon tophaceus, Crato- neurum commutatum, Vaucheria conf. geminata, Chara sp. stb.), hogy a képződési viszonyok bizonyos rokonsága tételezhető fel. Mohok alkotta recens mésztufaképződmények meglehetős gyakoriak, újabban — különösen Amerikában — behatóan tanulmányozták őket, fosszilisan azonban eddig még kevés helyről mutatták ki.7 Hogy a tatai mésztufa képzésében mohok is működtek közre, azt már Townson is említi8 s a tatai didymodondolitet felismerhető módon leírja.9 7 Ábel (Bau u. Gesch. d. Erde, 1909. p. 52.) mésztufaképző mohaként a „Hypnum mollus corum“ -ot említi, ilyen nevű moha leírását azonban az irodalomban nem találni. 8 Trawels in Hungary (London, 1797). L. még: Dornyay Béla: „Townson angol tudós leírása tatai tartózkodásáról 1793-ban. “ Kiilönnyomás a Tata-Tóvárosi Híradó 33. évf. 31 — 32. számából. (1912, aug. 3., 10.) 0 Újabban a Didymodon tophaceus és Vaucheria sp. fossziliáját a vértesszöllősi diluviális mésztufában is megtaláltam. (Utólagos megjegyzés.) ADATOK AZ ALSÖJÁRA-SZÁSZFENESI EOCÉNTERÜLET ÉS KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIÁJÁHOZ. Irta: Szádeczky-Kardoss Elemér dr.* A Gyalui Havasok északi peremére települt Kalota-Egeres vidéki eocén nyílt szedimentációs tér szegélyén rakódott le, ezzel szemben az Alsójára-Hesdát-Szászfenesi terület három oldalról zárt üledékgyüjtő terület volt.1 Már Koch utalt az Alsójára-Hagymás vidéki eocénnek öbölben képződött voltára azzal, hogy a Lunka-Peterdi kristályos-pala- nyelvet az eocén-tengerből félszigetként kiemelkedőnek mondotta.2 Atyám újabban a kolozsvári Árpádcsúcs (Peana) és Majláthkút közt szálban álló kristályos kőzetek kis foltját fedezte fel,3 melynek társait * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1924. évi december hó 3-i szakiilésén. 1 Földt. Közil. Lili. 85, 1923. 2 Földt. Int. Évk. X. 213, 1894. 3 Előadta az Érd. Múz. -Egylet Term.-tud.-i szakosztályának ülésén, 1924. 94 SZÁDECZKY-KARDOSS ELEMÉR DR. aztán a szelicsei Kismagurán, a Felek és Mikes közti gerincen és Mikes mellett K-re (D. Turdii) is megtaláltuk. Anyaguk riolit, normálporíiros, pegmatitos és főleg aplitos kifejlődésben; aplitszerű muszkovitgneisz; dacit; kizárólag kavicsokként permi grödeni jellegű veres kvarcit- homokkő stb. E kőzetek kavicsai a szarmata homokkőben fokozatosan nagyobbodnak, végül méteres tüskékként, sőt a Majláthkút és Peana , valamint Felek és Mikes közt szálban is megtalálhatók. Kétségtelen, hogy ezek a szarmata-tenger abráziójának kitett és így saját anyaguk- ból konglomeráttal borított szigetek, illetve tengeralatti hegyek marad- ványai. Ezek az egykori kiemelkedések, ha nem is közvetlen összekötte- tésben, de szigetekként kiemelkedve, folytatását képezik a Lunka-peterdi kristályos-pala nyelvnek. T. sz. f.-i magasságuk (750 — 810 m. Peana, 760 — 770 m. Felek és Mikes közt) is megfelel a Lunka-peterdi kris- tályos-pala nyelvének (700 — 800 m felett). A Gyalui Masszivum keleti oldalán párhuzamosan végighúzódik tehát a kristályos „alaphegység“- nek tarajszerű kiemelkedése, melyet északi részén fiatalabb harmadkori rétegsor takar,4 a Gyalui Masszivumtól pedig a kréta-paleogén üledékek- kel kitöltött mélyedés választja el. Ez az Alsójára-szászfenesi szedi mentgyüjtő mélyedés id. Lóczy „Lippa-Gyalui flis geoszinklinális“- á,nak5 * É-i, illetve ÉK-i szakasza. Elsősorban felmerülő kérdés, hogy milyen viszonyban van az eocénkori szedimentgyüjtőtér a flis geoszinklinálissal. Erre vonatkozó, 1924 nyarán szerzett megfigyeléseimet — az irodalmi adatokkal kap- csolatba hozva — tartalmazza jelen kis közlemény. A felsőkréta és eocén közti diszkordancia dacára az eocént közvet- lenül megelőző és követő korok tektonikája közt feltűnő azonosság uralkodik: a múlt évben kimutatott egerbegy-gyerővásárhelyi törés- vonal8 már az eocén előtt aktiv volt (u. i. a gyerővásárhelyi, nagy- kapusi, alsótarkaagyagnál idősebb eruptivumok e törésvonalon át hatol- tak fel) ; másrészről maga az eocén ennek mentén vetődik. Hasonló viszonyra következtethetünk a következő alkalommal ismertetendő Léta-Kisbánva-Szolcsvai törésnél. A felsőkréta és eocén üledékek hasonló elterjedése területünkön arra látszik utalni, hogy e korokban azonos volt a szedimentgyüjtő- tér. Ugyanis biztos felsőkréta csak a Lunka-peterdi vonulattól nyugatra7 ismeretes: így mindkét kor üledéke ezen a vidéken a Gyalui Masszivum és a Lunka-peterdi vonulat által közrefogott szűkebb szakaszon belül 4 Folytatásában Kolozsvártól É-ra, Bács és Kardosfalva községek határában még méteres riolit-dacit-rögök találhatók. 5 Földt. Int. Évi Jel. 1912-ről, 19—20.; u. a. 1916-ról, 24—25. 1. B Földt. Közi. Lili. 87, 1923. 7 Földt, Int. Évi .Jel. 1915-ről, 320-324. ADATOK AZ ALSÓJÁRA-SZÁSZFENESI EOCÉNTERÜLET ÉS KÖRNYÉKÉNEK STB. 95 jelenik meg. Továbbá az eocén másik szárnyán, az Egeres-kalotai terü- leten is volt eredetileg felsőkréta-lerakódás: egyrészről ugyanis a Gyalui Masszívum ÉK-i szegélyén az eddig ismertnél jóval északnyugatra, egészen Egerbegyig találtam gosau-jellegű felsőkréta konglomerátot, Pálfy „Magura“-i 75.000-szeres térképén jelzett kis krétafolt ÉNy-i folytatásaként;8 másrészről a Gyalui Masszívum ÉNy-i szegélyén már Primics9 kimutatott a felsőkréta gosaui rétegeire jellemző hyppurites-es acteonellás kőzeteket, Pálfy10 a P.-Alba lábánál, a Szkrindi-patak leg- felső részén gosaui típusú kövületes homokkövet, Szádeczky Gy.11 pedig Marótlakánál (Tersorilor) konglomerátos felsőkrétát, melyhez hasonló konglomerátot újabban Meregyótól D-re is talált. Ezekből kétségtelenül következtethetünk arra, hogy a Gyalui Masszívum É-i szegélyét, az Egerbegy és Marótlaka közti mintegy 25 km-es szakaszt is eredetileg (gosaui típusú) felsőkréta borította. Eltűnésének megfelelően, éppen e területen heves denudációra mutat a kristályos-palának is nagymérvű eltakarítása, aminek következtében az alsó tarka-agyag itten közvet- lenül a gránitra települ. A szegélyi gosau bazális konglomeráttal települ a feküre, tehát autochton. A hesdáti Capul-hegyen hevesen gyűrt flis-jellegű, csillámos márga-homokkő van, a (gosau) hippurit-mészkőbányáktól K-re 1 — 2 km-re; nevezett hegy ÉK-i É-i részén 775 — 800 m magasságban ház- nagyságú, molluszkumos, breccsás, tömött szürke titon (?) mészkő- szirtet találtam a krétahomokkőben. A gyűrt (flis?) homokkő, az ide- genül benneúszó mészkőröggel együtt, bizonyára máshonnan került ide, ugyanúgy, amint az Aranyosvölgyben ifj. Lóczy12 szerint az autochton gosaura a flis feltolódott a szedimentációs tér belsejéből. Az eocént közvetlenül megelőző és követő korok azonos tektonikai irányai, valamint az eocén és felsőkréta üledékek bizonyos fokig hasonló, elterjedése arra utalhatnának, hogy a felsőkrétában már kiemelkedést képezett a Lunka-peterdi vonulat, (összes irodalmi adatunkból az tűnik ki, hogy az alsókréta és régibb mezozoikumban ugyanis még nem képezett kiemelkedést a Lunka-peterdi vonulat.) A triászban a porfirit törmelékes képződményei Szentpétery szerint jórészt tengerben rakód- tak le, aki a Hidasi radioláriás agyagból következtetve, egyenesen „szabad, mély tengerbe merült“-nek veszi a terület némely részét.13 8 Tehát Koch által felvételezett „Bánffyhunyad“ lapra is bevezetendő a kréta- szisztéma (az Egerbegy-patak mentén megszakításokkal 4/4 km hosszúságban). 9 Földt. Int. Évi Jel. 1889-ről, 60. 10 Földt. Int. Évi Jel. 1914-ről, 301. 11 Múzeumi füzetek; Ásv. Ért. III., 14, 1915. 12 Földt. Int. Évi Jel. 1916-ról, 289. 13 Földtani Szemle, 1-3, 130, 1923. SZÁDECZKY-KARDOSS ELEMÉR DR. 96 A titon id. Lóczy szerint eredetileg az egész területet egységesen borító üledéklepelnek tekintendő.14 A titon és alsókréta közt pedig területünkön fokozatos, orogenezis nélküli átmenet van: ifj. Lóczy a titonnal szemben a kréta-tengernek fokozatos pozitiv parteltolódását, illetve a medencék fokozatos lassú lesüllyedését tartja valószínűnek.15 Vadász az alsókréta és titon közti diszkordanciára vonatkozólag ki- fejti, hogy „a gyűrődés az egész rétegösszletet egybefoglalva érte, mi- közben a plasztikusabb krétarétegek erőteljesebb redőket formáltak."16 Mücke szerint pedig a kárpáti homokkő „mélyebb szintjeivel a felső titonig lenyúlik."17 Ezekből is kitűnik, hogy az orogenezis, mely a Lunka-peterdi vonulatot felemelte, az alsókréta utánra teendő. Ezért jelenik meg az alsókréta a kristályos vonulat mentén szélesebben K-re is (szemben a nyugatra szorítkozó felsőkrétával) ; Vadász szerint u. i. a Torda-Torockói vonulat K-i szegélyén az Ompolyvölgyig terjedő krétaképződményeket egységes rétegösszlet gyanánt az alsókréta idő- szakba kell helyeznünk.18 Id. Lóczy után sok szerző valóban az alsó- és felsőkréta határára teszi a főorogenezist. Ezzel szemben területünkön a felsőkréta maga is gyűrve van, anélkül, hogy a rátelepülő eocén e gyűrődésekben részt venne. Valóban, ifj. Lóczy a gyűrődések zömét a kréta végére teszi,19 Pávai Vájná szerint pedig szintén a felsőíkrétában választja el egymástól a nagy (alsókréta) geoszinklinálisban felgyűrődő geoantiklinális (a Torockó-Érchegységi vonulat) a magasabb, kisebb Érchegységi és az alacsonyabb, nagyobb Erdélyi medencei, geoszinkliná- lisokat; pontosabban pedig ő is a „felsőkréta vége felé" (és másrészt az alsómediterrán utánra) hajlandó e mozgásokat tenni.20 A geoszinklinális revolúciós korának e kérdésére érdekes fényt vet az a körülmény, hogy míg a régi, feldarabolatlan geoszinklinális szegé- lyére gosau (felsőkréta) telepedik bazális parti konglomeráttal (így id. Lóczy21 szerint északon Lippától Hesdátig, sőt fentiek szerint tovább, eredetileg még a Gyalui Masszivum É-i peremén is), addig a geoszinkli- nális mediális felpúposodásának, a Lunka-peterdi vonulatnak és folytatá- sának peremén a gosau szegély — tudomásom szerint — mindenütt hiány- zik. Eszerint a jelenlegi Lunka-peterdi vonulat a gosau-tengerből még nem emelkedett ki szárazföldként és így kiemelkedése csak legfelső krétakorú lehet. 14 Földt. Int. Évi Jel. 1912-ről, 24. 15 Földt. Int. Évi Jel. 1916-ról, 285. 16 Földt. Int. Évi Jel. 1915-ről, 329. 17 Verh. K. K. Geol. R. A., 1915, No. 8. 162. 18 Földt. Int. Évi Jel. 1915-ről, 322. 18 Földt. Int. Évi Jel. 1916-ról. 20 Bányászati és Kohászati Lapok. Lili. 136, 1920. 21 Földt. Közi. XLVIII— 232., 1918. ADATOK AZ ALSÖJÁRA-SZÁSZFENESI EOCÉNTERÜLET ÉS KÖRNYÉKÉNEK STB. 97 A legfelső krétakori orogenezisnek nagy jelentősége kitűnik abból, hogy a kristályos pala- és krétaüledékek — a köztük levő gyakran hang- súlyozott diszkordancia ellenére — sokszor azonosan, illetve hasonlóan vannak gyűrve. Az említett Egerbegyi új kréta előfordulásnál a község- ben a patak által egymás közelében feltárt kristályos pala és felsőkréta is kb. 50° alatt KDK-re dől. Magyarpeterdnél a Torda-i hasadék kez- detén levő (neokom?) márga ÉK- — DNy-i csapással vertikálisan feláll; mellette a Lunka-peterdi kristályos-palán, a Hesdát-patak mentén, a vonulat egész szélességében ugyanezt a csapást mérjük, meredek (60 — 70°-os) dőléssel. (Pávai Vájná vázlatos szelvényében22 a Bedellő- tömeg Aranyos felé néző oldalán jelzett K-i dőlés a vonulat itteni É-i folytatására tehát nem vonatkozhatik.) A Ghéczy-vár körül (Asszony- falva-Secel) a felsőkréta valószínűleg fokozatosan kristályos-palába megy át. Kisbánya felett Ny-ra emelkedő D. Mamilesgilor-on pedig oly verrukánószerü, veres kötőanyagú, durva konglomerátot találtam a kristályios-palába belegyűrve, amellyel teljesen azonos (petrográfiai habitusú) a Közép-Vidrai — némelyek által felsőkrétának, mások által permkorúnak, igazi verrukánónak tartott — konglomerát. Valószínű, hogy ugyanez a konglomerát a Mamilescilor aljában a problematikus „őskonglomeráttá“ metamoríizálódik, mivel kb. ugyanabba a csapás- irányba esnek. A krétavégi orogenezis ezek szerint a kristályos-palára is alakítóan hatott. Ugyanerre az időre esik a Gyalui Masszívum számos aplit-riolit- dacit-andezit telérének feltörése. Az eddigi irodalmi adatok szerint a sztolnai, gverővásárhelyi és gyalui23 eruptivumok az alsótarkaagyag- nál idősebbek. Ennek megfelelően Gyalu közelében az alsót arkaagyag- ban, Alsójára környékén több helyen a felsőtarkaagyagban, mállott eruptív kavicsokat találtam. A kisbányai eruptivumokon és egy eddig ismeretlen Nagykapus melletti andezittel éren pedig azt észleltem, hogy az eruptivum az alsótarkaagyaggal való érintkezési felületen maga is veresagyaggá mállik és fokozatosan normális alsótarkaagvagba megy át. A Gyalui Masszívum É-i és K-i szegélyének dyke-jei tehát már az alsó- eocénüledékek anyagául szolgáltak. Viszont ugyanezek az eruptivumiok áttörik, sőt helyenkint kontaktizálják is a felsőkrétaüledékeket, mint ez Sztolnán és Kisbányán feltárt érintkezésüknél jól látható. Ez adatok alapján a Gyalui Masszívum dyke-jei — legalább is részben — a kréta- kor végén keletkeztek. E telérek pedig részben azokon a törésvonalakon törtek fel, melyek 22 Bányászati és Koh. Lapok. XLVIII— II., 239, 1915. 23 Földt. Közi. XXXVIII. 276, 1908. és Hoffer A.: „Kiskapus és Gyerővásárhely közti terület . . .“ Doktori ért. Kolozsvár, 1909. Földtani Közlöny. I,IV. köt. 1924. 7 98 ERDÖDY S. ÁRPÁD DR mentén az eocén maga is elvetődik. E törések első megnyilvánulása így legfelsőkrétakorú. Az eocén szedimentgyüjtő tér a régibb geoszinkliná- lis É-i részének nyomán a legfelsőkrétakori diasztrofizmus alkalmával preformálódik. A PÁNK-NAGYROSKÁNYI FELSŐMEDITERRÁN ÜLEDÉKEK SZINTEZÉSE. A 13 — 14. ábrával, írta : Erdódy S. Árpád dr.* A pánk-nagyroskányi (Hunyad m.) felső-mediterrán-üledékek nem tartoztak az alaposan átkutatott rétegekhez, amennyiben a nyugat felé eső szomszédos F.-Lapugy és Kostej ugyanazon képződményei gazdag és jó megtartású faunájuknál fogva minden érdeklődést magukra vontak. Neugeboren J. L. (1850), Stur (1863), Koch A. (1897) F.-Lapugy fenti üledékeivel és faunájával foglalkoztak kimerítően, míg Kostej faunájának begyűjtésére, illetve feldolgozására 0. Boetger csaknem egy évtizedet áldozott fel (1896 — 1904). A fenti két lelőhely világhírre tett szert, méltán, hiszen Kostej faunája egymagában ezret jóval meg- haladó csiga- és kagylófajt számlál. Specialitásuk az igen szép megtar- tású, igen sok egyedszámban megjelenő apró csigák és kagylók, amelye- ket fajilag Boetger írt le, azonban ábrákat nem mellékelt hozzá; szerinte egy magasabb hőmér sékü tengerre utalnak. Pánk-Nagyroskány kelet felé folytatása ennek az alföldi felső- mediterrán-tengernek, mélyen bevágódó öbölként, keleten Radulesd tájékán felső-kréta, míg délen, közvetlen a pánk-roskányi vonal mentén paleozoos kristályos-palák alkotta partokkal. (13. ábra.) Területünk tehát a kutatókat újdonsággal nem kecsegtette, habár Pánk hasonlóan gazdag faunájával tűnik ki,1 és így történt még, hogy Neugeboren óta (1867), ki a pánki faunával részletesebben foglalko- zott, területükkel nem igen törődtek. Később Kadic 0. (1906) felvételi jelentésében futólagos áttekintést adott e vidék geológiai viszonyairól, majd Gaál I. (1912) beszámoló jelentésében behatóbban foglalkozik a pánk-roskányi üledékekkel, azoknak részletesebb tanulmányozását ajánlja. Ugyanis a Nagyroskánytól keletre eső Valea Marhaltului árkok kék homokjában, illetve a felette levő barna agyagrétegekben (14. ábra, ,,A“-csoport.) szorgos gyűjtés után több mint egy tucatnyi fajt talált, amelyek közül azonban máris 4 — 5 faj a pánki faunában nem lelhető fel . * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1924. évi január hó 2-i szakülésén. 1 Magam 200-nál több fajt határoztam meg a makrofaunából. A PANK-NAGYROSKANYI FELSŐMED1TERRÁN ÜLEDÉKEK SZINTEZÉSE. 99 Gaál ezt a körülményt kritikusnak találta, amely esetleg a magyar felsö-mediterrán-r étegek megítélésénél számításba jöhetne. Vizsgálataim során arra a meggyőződésre jutottam, hogy a Valea Marhaltului eme szegényes faunája, szemben a pánki gazdag faunával, nemkülönben a fajoknak idegenszerűsége, a Nagyroskány felé mind- inkább szűkülő öböl biológiailag kedvezőtlen kilakulásával függ össze, amely eredményezte a fentemlített helyi életkör szegénységét és külön- legességét. Az öböl megrekedtségére vall a Gaál által is említett vékony lignit-ér a kékhomok között (Aa szint), amely szintet nyugat felé Ostrea cochlearral szintén jól jellemezve, vékonyabb lignit-érrel bár, sárga homokos réteg (0-5 m) képében a nagyroskányi dombnál (Ba) a. i:7S-ooo 13. ábra. I. = Kristélyos-pala. 2. = pelsömedilerrán lejtamesz lacies. 3. — Pelsömedilerrán agyagos-homokos fécies. 4. = Szarmata andezit breccia- szintén megtaláltam. Kövületekben már gazdagabb a Valea Marhaltului „Aa“ (kékhomok) rétegénél, sok apró csigával és kagylóval tarkítva, ami csak mind jelzője annak, hogy nyugat felé az öböl biológiai hátrá- nyai mindinkább gyengültek. A Valea Marhaltului különös fanuája tehát nem sztrati gráfiai, hanem csupán helyi jelentőséggel bír. Ez még inkább nyilvánvalóvá vált, amidőn a „Ba“-szintet, miután a Valea Marhaltului „Aa“-szintjével azonosítottam; a pánki rétegek egyikével sikerült párhuzamosítanom. A pánki rétegek között a P. Seitaului-árokban, Ostrea cochlearv&l jól jellemzett sárgahomokos 0’5 m vastagságú szintre (,,Pa“) bukkantam, temérdek apró csigával és kagylóval tömítve. Tekintve, hogy a pánki terület az öböl nyilt. része volt, érthető, hogy ebben a kifejlődésben a lignit-ér hiányzik, nemkülönben a makrofauna is gazdagabb (Murex, Pectunculus, Lima, Venus fajokkal képviselve). ^ 100 ERDÖDY S. ÁRPÁD DR. Mindenesetre az azonosítást evvel a megállapítással nem tekintet- tem lezártnak és fontosnak tartottam még faunisztikai bizonyítékok- *■0 SS. D p «- pa'ássága. Az elmondottak figyelembevételével indul meg a meghatározás s a közölt táblázatban a kőzet közelebbi csoportját könnyen megkereshetjük. Ez az „ alaptáblázat “ feltünteti még azt is, hogy az egyes alcsoportokba milyen eruptívák, szedimentek vagy metamorf -kőzetek tartozhatnak. E táblázatot követi egy rövid utasítás az egyes főcsoportok helyes megállapítására vonatkozóan. A kryptomer (tömött) kőzeteket a palásságon és tömegességen kívül keménységük szerint is felosztja még kisebb cso- portokba, t. i. megkülönböztet: 1. lágy (körömmel megkarcolható), 2. középkemény 122 ISMERTETÉSEK. (késheggyel könnyen karcolható) és 3. kemény kőzeteket. A kristályos kőzetek cso- portjából csak az egyszerű kőzeteket osztályozza a keménység alapján, míg az összetett kőzeteket a szabad szemmel felismerhető szöveteik (helyesebben a textúrájuk) alap- ján osztja fel. Így együvé kerülnek az egyenlően teljesen szemcsés kőzetek s hozzájuk kapcsolódnak mintegy függelékként a teljesen szemcsés -porfiros (= holokristályos por- iiros) kőzetek. A másik csoportba pedig, a porfiros, trachitos kőzeteket s a man- dulaköveket sorolja (tehát általában az effuziv porfiros kőzeteket). Ez effuziv kőze- teken belül külön csoportba foglalja a kanotípusú kőzeteket szemben a palaeo-típu- súakkal. Itt igen helyesen kiemeli ezek determinálásánál a megtartásbeli sajátságok fontosságát, amely a legtöbb esetben sokkal könnyebben felismerhető, mint az ásvá- nyos összetétel. Az összetett palás kőzeteket ásványos összetételük és textúrájuk alap- ján osztályozza. Egyes feltűnő palákat azonban teljesen külön csoportba foglal (pl. amtibolitok, lillitek. talkpala, granulit, etc.). A klasztikus kőzeteket az elegyrészek alapján két csoportra osztja, és pedig a kisszemű és a nagyszemű kőzetek csoport- jára. Mind a két csoportban a kőzet helyének megállapításánál főként ügyelni kell a nemek alakjára, körülbelüli nagyságára, a cement fajtájára s a mineralógiai össze- tételre. A gömbös kőzeteket üveges (spherolitos és spheroidalis) és oolitos kőzetcsopor- tokra osztja, a lyukacsos kőzeteket pedig az üregecskék nagysága és alakja alapján porózus, hólyagos, sejtes, salakos, kavernás és szivacsos kőzetekre. A laza kőzetek csoportjában találhatjuk a vulkáni tufákat, a különböző agyagféleségeket, a már- gákat, a löszt, a lazább homokköveket, a diatomás földet, a kaolint, etc. A sza- bad szemekből álló kőzeteket a szemek nagysága, alakja és mineralogiai-petrográfiai természete szerint sorolja fel. A határozókönyv használatának begyakorlására 21 feladatot közöl még s ezeknek a körülbelüli megoldását is megadja. A könyvet végül egy petrografiai szótár zárja be. A könyvhöz mellékel még az eruptív és a meta- morf kőzetek lényeges és akcesszoriku.s elegyrészeire vonatkozó két nagy meghatározási táblát is, amelyben ezek elsősorban színük szerint vannak osztályozva. A határozókönyv a kezdők számára hasznos segédeszköznek látszik s ki kell emelnem még azt. is, hogy a terminus technikusokat a laikusok számára is igen ért- hetően magyarázza meg. Ismerteti: Vendl Miklós dr. Prof. W. PETKASCHEK: Die Kohlenlager und Kohlenbergbaue Oesterreich-Ungarns und ihre Aufteilung auf die Nationalstaaten. Geologische, kar,tographische) (und virtschaftliche Übersichtskarte. Verlag für Faehliteratur, Wien. Ez a térkép a kiegészítő lapja az ugyané kiadónál megjelent érctelep- és pet- róleum-forrás-térképnek. Különféle színekkel jelöli a különböző kő- és barnaszén-minő- ségek elterjedését. Azonban ellentétben a régi hasonló térképekkel, nem a geológiai szempontból számítható kiterjedést, hanem «. telepeknek feltárások szerint számítható kiterjedését veszi tekintetbe. Az üzemek nagyságát és fekvését speciális jelek mutatják s a fontosabb szén- bányákról -részletes térképet is ad. A termelési adatok a szövegben találhatók, ahol az utolsó béke- és küzösüzemi évek termelési adatait állítja szembe. Ez a statisztika sokkal kimerítőbb, mint az átlagos hivatalos statisztikák. Hogy azonban a terme'ési lehetőségekről is képet nyújtson, minden egyes szénvidéknél megadja a várható széntartalékot. Ez utóbbiak a nemzetközi geológiai kongresszusnak az irodalomban már több- ször ismertetett becslésein alapulnak, de több esetben, ahol szükséges volt, az adatokat revideálta, úgy, hogy e füzet már ebben a tekintetben is haladást jelent. Külön fejezetet szentel a Monarchia területén keletkezett nemzeti államok szén- termelése és széntartaléka felosztásának. Ily módon ez a térkép és füzet adja meg. TÁRSULATI ÜGYEK. 123 bár sűrített alakban, legelsőnek az utódállamok széngazdálkodásának képét, amelyet a legtökéletesebben al$ar ábrázolni. A régi Ausztria területéről megadja az összes szénlelőhelyek jegyzékét, sőt az előfordulás minőségét is. Azok részére, akik körül akarnak nézni a kiaknázatlan széntelepek körül, a jegy- zék kimeríthetetlen forrás. Azonban szerző zárószavaiban arra int, hogy óvakodjunk attól, hogy a pillanatnyi szénszükséget sok új bánya megnyitásával szüntessük meg. TÁRSULATI ÜGYEK. I. Közgyűlés. Jegyzőkönyvi kivonat a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1924. február hó 6-án tartott LXXIV-ik rendes közgyűléséről. E 1 u ö k : MAURITZ 15. .leien van 615 tag és 1(1 vendég. Elnök megtartja elnöki megnyitóját. Tisztelt Közgyűlés! Immár csak egy esztendő választ el attól az alkalomtól, hogy a ..Magyarhoni Földtani Társulat11 fennállásának háromnegyedszázados jubileumát ülje. Társulatunkat csaknem a maihoz hasonló, súlyos viszonyok között alapították meg lelkes és tettre- kész hazafiak. Vonuljanak el ők lelkiszemeink előtt, merítsünk hitet, reményt és bátorságot az ő cselekedeteikből, hogy a most még sivárnak Ígérkező jövőnek szemébe nézhessünk. Ha az elmúlt esztendő eseményekben nem is volt túlságosan gazdag, szakférfiúink azért nem pihentek, sőt a mai súlyos viszonyok között emberfeletti erővel fáradoztak, hogy a magyar tudomány zászlóját lennen lobogtassák. Társulatunk, úgy látszik, hogy átesett már a legveszedelmesebb krízisen. Mint minden magyar tudományos társulat, úgy a mienk is roppant anyagi válságokkal küzdött; folyóiratunknak, a félszázados jubileumát ülő „ Földtani Közlöny“- nek, meg- jelenését anyagi gondok hosszú időn át lehetetlenné tették. De csakhamar valósággá vált a régi példabeszéd: hogy ott, hol legnagyobb a veszély, legközelebb a segítség is. A magyar tudományos társulatok fontosságát igazi kultúrérzékkel méltányolva Klebelsberg Kunó gróf. m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter őexcellentiája . emez egyesületek érdekében döntő lépésre határozta el magát. Megteremtette ez intéz- mények szövetségét, melyben a Magyarhoni Földtani Társulat is képviselve van. A szövetségben képviselt társulatokat, mint vallás- és közoktatásügyi miniszter, az ország mai anyagi erejét tekintve, valóban bőkezű támogatásban részesítette. Így Társulatunk a folyó költségvetési évre 2,640,000 K állami támogatásban részesült. Fogadja őexcellentiája atyai gondoskodásáért hálás köszönetünket. A , .Tudományos Társulatok Szövetsége “ azt célozza, hogy a régi és tisztes múlttal rendelkező társulatok jövőjét kellőkép biztosítsa és amennyiben szükséges, a kisebb, nem eléggé é'etképes rokon társulatokat esetleg egybeolvasztva, a tudomá- nyos élet folytonosságát fenntartsa. Ez alkalommal nem mehetek el szó nélkül egy, a „ Földtani Közlöny"- nyel azonos célt szolgáló, újonnan alakult folyóirat mel- lett. Békés viszonyok között örömmel üdvözöltünk volna minden újabb, a földtant fejlesztő és terjesztő vállalkozást, azonban ma, midőn az ősi ,. Földtani Közlöny “ csak a legnagyobb erőfeszítés mellett és a „M. Kir. Földtani Intézet “ kiadványai pedig sehogysem jelenhetnek meg, úgy érzem, hogy az anyagi erők szétforgácsolására. vezet minden olyan törekvés, mely nem az ősi kiadványok fenntartását, hanem efemer, bizony- talan jövőjű folyóiratok létesítését célozza. Az állam mellett a nagyobb vállalatok ugyancsak anyagi segítségünkre siettek. Így a Takarékpénztárak és Bankok Fjgyesülele , a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., a Magyar Általános Kőszéiibáuya Rt., a Rimamnrány-Salgótarjáni Vasművek Rt., nagyobb összegeket adományoztak a „Földtani Közlöny “ céljára. Szaktársaink anyagi viszonyaikhoz mérten, szintén nem maradtak el az adakozók sorából. Így- Pávai Vájná Ferenc tagtársunk 4 angol fontot bocsátott rendelkezésünkre és egy, magát, meg- neveztetni nem óhajtó, másik tagtársunk 100 svájci frankot helyezett kilátásba. Egyéb vállalataink kisebb összegeket adományoztak. Mindezekután a ..Földtani Közlöny “ 124 TÁRSULATI ÜGYEK. megjelentetése egyelőre biztosítva van, annál is inkább, mert Klebelsberg Kenő gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter őexcellentiája a Közlöny kinyomatására szük- séges papirost igen kedvezményes áron bocsátotta rendelkezésünkre. Közlönyünk 19i.l — 22. évi folyama immár a Tudományos Társulatok Sajtói állatának újonnan, szépen berendezett nyomdájában sajtó alatt van, rövid idő múlva napvilágot fog látni és ha a sors kedvez, nyomban követni fogja az 19:3 — 24-i évfolyam is, mert tudo- mányos értekezésekben nem szűkölködünk. Geológusaink a csonka ország szűkre- szabott határai között nem pihennek. A kormány felszólítására serényen folyik szén- készletünk összeírása és rnegbecs’ése, melyet a „ M . Kir. Földtani Intézet “ végez. A földi olaj- és földi gáz kutatások szintén nem szünetelnek és ha talán piüanatnyi’ag nem is kecsegtetnek nagyon nagy gyakorlati eredményekkel, annál becsesebbek azok a tudományos megfigyelések, melyek csakis e fúrások révén váltak lehetővé. A kutatás vozetői az őket ért méltatlan támadások miatt ne veszítsék el kitartásukat. A geológia- és rokontudományainak a főisko’ákon való műve’ése tekintetében ugyancsak több örvendetes tényről számo’hatunk be. Betöltésre került a menekült ko’ozsvári egyetemen az ásvány-földtan tanszéke, me'yet a tanszék régi, kipróbált adjunktusa, Szentfétefy Zs’gmond tagtársunk nyert el. Üj tanszéket kapott a geológia a budapesti egyetemi közgazdasági karon; a tanszék fiatal tanára, Lóczv Lajos, azonban hosszabb időre egy pet ró1 eu m k utató - vál lal at szolgálatába lépett, és így előadásait egyelőre Papp Karoly tagtársunk látja el. örömmel üdvözöljük azt a tényt, hogy a geológiának immár egy újabb egyetemi tanszéke van, és kívánjuk fiatal birtokosának, hogy majd jó erőben hazatérve, munkakedvét a főiskolai oktatás magasztos céljának szentelje. El nem mulaszthatom itt, hogy meg ne em’ékezzek az ős’énvtannak immár hetedik éve árván maradt tanszékéről. Hosszas fáradozás, szívós kitartás után sike- rült néhai Lörenthey Imre tagtársunknak a kir. magyar Pázmány Péter tudomány- egyetemen az ősknytan számára önábó tanszéket szerveztetnie, mely azonban Lörenthey Imre rövid tanári működése után bekövetkezett halá'a óta árván áll. illetőleg egyelőre ezt is Papp Karoly tagtársunk látja el mint helyettes tanár akinek váPaira ilymódon három tanszék súVa nehezedik. A főisko’ai tanítás és a tudománvos kutatás érdekében mú'hatat’anul szükségesnek tartjuk, hogy e tanszék mielőbb betöltésre kerü'jön, hiszen megfelelő szakférfiak többen is rendelkezésre állanak. örömmé1 ie’enthetem, hogv a Sopronban széke1 ő m. kir. Bányamérnök ’ és Fir (tő- mérnöki Főiskolán az ásvány-föktan egeik tanszéke ege évtizedes szünetelés után úira megkezdheti működését. Társulatunkat is megtisztelne érte, midőn e tanszékre első titkárunk neveztetett ki, akit egyrészt, fájó szívvel fogunk közvetlen környeze- tünkből né'kü'özni. másrészt azonban őszinte szívvel kívánjuk neki, hogy új munka- körében végezze hivatását ugyano'yan ügvszeretettcl és Wkesedéssel, mint amPyennel eddig itten az egyetemen és Társulatunkban tette. Te’ies elismeréssel kell megemlé- keznem rvósodtitkórunkról is. aki ügykörét a kgnagyobb odaadással látta eb Igaz köszönettel tartozunk alelnöki) üknek, a választmánynak, mindazoknak a tagtársak- nak, akik bármi módon is nehéz fe’adataink megva1 ásításában segítségünkre vo’tak. Kü’önös köszönet illeti meg 7stc.mondy árpád választmányi tag urat, aki Társu- latunk részére a bányaváhalatok körében szép eredménnyel gyűjtött. A magyar geo’ógusok tudományos munkásságát a kü1 föld ez évben is e1 ismerte. Böckh Hugó tagtársunk, a fö'di óhaj és földgáz vi'ágszerte e’ismert kutatója, jelen- leg a távol Keleten szerez becsü’etet a magvar geológiának. Közvetve a magvar geo- lógiát is érinti geofizikusainknak. Pékár DEZsőnek és Fekete JENönek munkás- sága. akik az Eötvös I óránd-féle gravitációs méréseket a földi olaj és földi gáz fel- kutatására hazájuktól távol értékesítik és ezzel egyúttal a magyar tudománynak vív- nak ki mé’tó elismerést. Különösen meg kell emlékeznem néhai id. Lóc/y Lajos tiszteletbeli tagunknak a közelmúltban BerVnben megjelent Szerbia geoloniáiáról szóló munkáidról, mely a mai súlyos ríszonyok között , páratlan díszes kiállításban látott n avv'lágot. Báré Nopcsa Ferenc tagtársunk az egyik lege1 őke1 óbb angol tudományos társukat, részéről olyan e1 ismerésben részesük, melv csak kevés küMökinek és ritkán int osztá'vrré'rel. A muH év szeptember havában Társulatunkat a Bánvászati és Kohászati Egve- sük t közgyűlése alkalmából meghívta s ez alkalommal Társulatunkat az elnök kép- viselte. őszinte szívvel, üdvözöliük Schofarztk Ferenc tiszteleti tagunkat, volt elnö- künket. aki a közeljövőben fogia megiinnevelni 70. szüle* ésnapiát. A sors kogves volt vek szemben, midőn megengedte neki, hogy e szép kort testi- és szelkmi munkaképes- ségének tetőpontján érje el. Meleg szeretettel kívánjuk neki, hogy a maihoz hasonló TÁRSULATI ÜGYEK. 125 friss erőben még .sokáig folytathassa munkásságát a főiskolai oktatás és a tudomá- nyos kutatás torén. Társulatunk ez évi munkájára Isten áldását kérve, a LXXIV. rendes közgyűlésünket ezennel megnyitom. E megnyitó után elnök megtartja emlékbeszédét: semsei SEMSEY ANDOR dr. tiszteleti tag felett. Tisztelt Közgyűlés A halál az elmúlt esztendő folyamán is könyörtelen volt Társulatunkkal és a magyar tudománnyal szemben. Egy olyan férfiút ragadott ki körünkből, akinek neve méltán foglal helyet hazánk legjobbjai között. í Az eimúit. év augusztus1 hó 14. napján búcsúztattuk el életének 90. évében Semsey Andoré Midón itt róla megemlékezni óhajtunk, szinte az az érzés fog el, hogy csaknem kegyeletsértést követünk el. Hiszen Semsey Andor érdemei annyira közismertek, mindnyájunk szívébe annyira bevésődtek, hogy azokat felsorolni csak- nem feleslegesnek látszik. Élete folyása küisö eseményekben nem volt gazdag. Mint ősi nemesi család sar- jadéka, hatalmas vagyonnak birtokába jutott, melynek áldásait ó maga a szónak köznapi értelmében nem is élvezte. Törékeny teste és gyermekies lelkülete nem enged- ték meg, hogy az élet örömeiből úgy vegye ki osztályrészét, miként azt más hasonló rangúak teszik. A polgári egyszerűség mintaképe volt. önmagával szemben a vég- letekig takarékos, másokkal szemben bőkezű. Szerénysége határt nem ismert; elhárí- tani igyekezett magáról minden kitüntetést, minden díszt, minden ünnep'ést. S amidőn mégis egymásután érték az elismerés külső jelei, úgy ő azokat sohasem használta. Ö Felsége a m. kir. Szent István-rend középkeresztjével tüntette ki és a Főrendiház örökös tagjává nevezte ki: a Magyar Tudományos Akadém a az igazgató-tanács tag- jává választotta és a mathematika-természettudományi osztály tiszteleti tagjai közé iktatta; Társulatunk és a kir. magy. Természettudományi Társulat megadta neki az alapszabályok értelmében lehetséges legnagyobb elismerést, midón tiszteleti tag- jainak sorába választotta: a m. kir. Földtani Intézet tiszteletbeli igazgatói címét kapta és a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány-őslénytárának ugyancsak diszteletbeli osztályigazgatói címét nyerte el; az egyetem bölcsészettudományi kara díszdoktorrá avatta. Az utolsó volt az egyetlen kitüntetés, melyre Semsey Andor mintegy büszke is volt, mert doktori címét állandóan használta. Ifjú korában a jogtudományokkal, majd a mezőgazdasággal foglalkozott. Az 1853. évben ott látjuk őt a magyaróvári gazdasági akadémia padjain, ahol különösen az akkor híres Pabst állattenyésztő előadásaiból igyekezett tudást meríteni. Gazdasági képzettségét európai színvonalra akarta emelni. Kezébe vette a vándorbotot és be- utazta a külföld, különösen Hollandia és Skócia egyes nagyobb mintagazdaságait, hogy' azokat behatóan tanulmányozva, tapasztalatait itthon értékesíthesse. Fiatalabb éveiben általában sokat utazott, járt és kelt a nagyvilágban, de nem szórakozás, hanem tanulás és tapasztalás céljából. Vonzalmai azonban csakhamar eltérítették a mezőgazdaságtól és figyelme a természettudományok felé irányult. A múlt század 70 es éveinek végén már ott látjuk őt. mint mindennapos vendéget, a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány-őslénytárában és a m. kir. Földtani Intézetben. Krenner JózsEFnek elévülhetetlen érdeme, hogy Sem sey ANDORral annyira meg tudta szerettetni az ásványok csendes világát. A Magyar Nemzeti Múzeum ásí ány-őslénytára Semsey ANDORban valóban bőkezű pártfogót nyert. Lehetetlen volna itten most mindazt részletesen felsorolni, amivel az ásvány-őslény - tárat gazdagította. A 80-as években megszerezte az Esztf.rházy hercegi, majd a. Fauser-, Spindler- és SucHARü-féle ásványgyüjteményeket, összesen mintegy 15.000 darab ásvány példányt, továbbá a Baumhauer- és BRAUN-félc meteorit-gyűjteményeket összesen 670 darab meteoritet. A későbbi évek folyamán tovább folytatta az ásvány- os meteoritvásárlást, úgyhogy az ásványtárt közel 40.000 darab ásványpéldánnyal és több. mint 4000 darab meteorittel gyarapította. Az őslénytári gyűjteményt körüU belül 7000 darabbal, közöttük több rendkívül értékes kövülettel egészítette ki. Az ásványtárhoz tartozó vegytani laboratóriumot főképen platinaedényekkel szerelte fel, összesen másfél kilogramm súlyban. Az osztály szakkönyvtárát egyrészt folyó- iratokkal, másrészt különlenyomat-gyüjteményckkel gazdagította; így különösen nagy becsű a Tenne, Rosenbusch és Brezina hagyatékából származó különlenyomat- gyüjtemény. Az ásvány-öslénytárnak ilymódon adományozott összeg megközelítette az 1,000.000 aranykoronát. 126 TÁRSULATI ÜGYEK. Bőkezűségéről tanúskodik a m. kir. Földtani Intézet is, melyet még Hantken Miksa igazgatása alatt kezdett támogatni. Rokonszenve különösen Böckh János későbbi igazgató és Hoffmann Károly főgeologus felé irányult. Amíg törékeny teste a fáradalmakat bírta, addig a nyári hónapok folyamán, a felvételi idény alatt, Böckh JÁNOsnak állandó utitársa volt; különösen nagy élvezettel gyűjtögette az Ammo- niteseket. Kisebb nagyobb gyűjteményeket kezdettől fogva vásárolt a m. kir. Föld- tani Intézet, részére. 1882-ben Szaró József egyetemi tanár a figyelmét felhívta a 8000 darabból álló Coquand féle őslénytani gyűjteményre, melyet 25.000 frankért megvásárolt és a m. kir. Földtani Intézetnek adományozta. Nagy összegeket fordított az intézet gyakorlati gyűjteményének a fejlesztésére. A Földtani Intézet két geológusa 3 éven át Semsey Andor költségén több hónapot töltött külföldön, hogy az ipa- rilag hasznosítható kőzeteket, és ásványokat tanulmányozva és begyüjtve, tapasz- talataikat a hazai kőipar és ásványipar terén értékesítsék. Nagy összegeket áldozott a Fö’dtani Intézet könyvtárának és laboratóriumának fe1 szerelésére. Midőn az intézet Stefánia-úti palotájának felépítése a megvalósulás felé közeledett, 1,00.000 koronával sietett a palota fényének emelésére. A Magyar Tudományos Akadémiának 200.000 koronát ajánlott fel, mely összeg forrón szeretett hazájára vonatkozó tudományos monográfiák jutalmazására volt for- dítandó. Az egyik díjat néhai Krenner József tiszteleti tagunk nyerte el Magyar- ország ásványait tárgyaló kéziratával. Őszinte, baráti szeretettel ragaszkodott báró Eötvös LórándIioz, akinek gra- vitációs vizsgálatait tekinté’yes összegekkel támogatta. E hathatós anyagi segítség nagyban elősegítette Eötvös Lóránd költséges vizsgálatainak eredményeit. A Magyar Tudománvos Akadémia könyvtára, a tudományegyetem földrajzi és ásványtani tanszéke, a műegyetem ásvány-földtani szertára, a polgári isko'ai tanár- képző biológiai gyűjteménye, a bánya- és erdőmérnöki főiskola ásvány-földtani intézete és még több közintézményünk, nagyon sokat köszönhetnek Semsey Andor bőkezűségének. Semsey Andor azonban nemcsak a gyűjtemények, szertárak és könyvtárak holt- anyagát gyarapította. Kid önös gondot fordított arra, hogy azután legyenek kellőkép tanult szakemberek is, akik e tudományos műhelyekben a’kossanak. Számosán vagvunk geológusok, mineralogusok és fizikusok, akik mindenkoron hálatelt szívvel fogunk rá visszaem’ékezni. Az ő bőven osztogató á’dásos keze vezérelt bennünket továbbképzés céljából külföldi tanulmányutainkra; ő tette lehetővé, hogy bepillantsunk a tudomány kohójába, ő segített bennünket, hogy mindenhol a legmélyebb forrásokból merítsünk. Midőn egy-egy tudományos kutatás költségei anyagi nehézségeket okoztak, tárcája mindig nyitva állott, hogy az akadályokat utunkból elgördítse. Ma még át sem tudjuk tekinteni, még össze sincsen pontosan állítva, hogy mely intézmények és milyen támogatásban részesültek, mifé'e kutatások váltak az ő anyagi hozzáiáru’ásával lehetségessé, kiknek a tudományos kiképzése fűződik az ő nevéhez. Semsey Andor örömöt és élvezetet csak egyben ta’ált, t. i. abban, hogy ada- kozhatott. A sors nagv anyagi javakkal aiándékozta meg, de ennek gvümölcseit mások és főkép közintézményeink élvezték. Adakozásait olyan szerénységgel intézte, hogy azokat még megköszönni sem lehetett. Semsey Andor t gyászolja az egész magyar nemzet, gyászolja az egész magyar tudomány, de leginkább gyászoljuk mi. magyar geológusok és nvneralogusok. Elsősorban ő mégis csak a mienk volt. közöttünk élte le napjait. Évtizedeken át dé'előttjeit a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárában, vagy a m. kir. Földtani Intézetben, a mi körünkben töltötte: délutánjait megint csak a magyar természetvizsgálók társaságában, tudománvos kérdésekről va’ó emelkedé- sekkel szerette eltölteni. Minden új felfedezés érdekelte, a tudomány fejődését külö- nös gonddal követte. Nagv szeretettel foglalkozott a meteoritekkel; a Magvar Nem- zeti Múzeum ásványtárában összegyűjtött meteoritek leírását ő maga állította egvbe. A magyar mineralogia és geológia Semsey ANDORnak örök emléket igvekezett állítani, midőn nevét többszörösen is megörökítette. Néhai Krenner József két újon- nan felfedezett, szén. magvar ásványt, a. semseyHet és az undorítót róla nevezte el: az őslénytanban több kövület ugyancsak az ö nevét viseli. Az emberi szenvedésekkel szemben megértő és együttérző szíve volt. Midőn szak- társaink egyikót-másikát. a betegség súitotta, az ő segítő keze mindig közel volt. A háború után méltóan rótta le há’áiát a hős magyar katonákkal szemben, midőn számukra, birtokából sok vitézi te’ket szakított ki. Ha maid össze lesznek állítva összes a'kotásai. ha majd tiszta képet fogunk nyerni arról, hogy mi mindent, köszönhet a mogvar nemzet s különösen a magvar tudomány Semsey ÁNDonnak. akkor emlékét a Magyar Tudományos Akadémia külön ünnepies ülésben fogja méltatni. TÁRSULATI ÜGYEK. 127 Midőn a vesztett háború után itt állunk a romok felett, midőn a magyar tudo- mány a legválságosabb napokat éli, az ő élete szolgáljon buzdító példa gyanánt. Akik- nek a sors kegye sok mindent megadott, tartsák kötelességüknek és áldozzanak abból a köz céljaira is. Semsey Andor krisztusi példával járt elöl, hiszen valósággal aszkéta módjára élte le életét és minden jövedelmét a magyar tudományra áldozta. Legyen emléke áldott. Az emlékbeszéd után elsőtitkár előterjeszti a választmány határozatát a SZENT- MIKLÓSI SZABÓ JóZSEF-emlékérem kiadása tárgyában, mely a mai közgyűlésen ese- dékes lett. „A választmány meghallgatva a bíráló bizottság részletes jelentését , e g y h a n - gúlag hozzájárul alábbinak amaz ajánlatához, miszerint a IX. SZABÓ JÓZSEF -emlék- éremmel az 79/8 jan. 1-től 1923 jón. 30-ig terjedő ciklusban megjelent ásvány-földtani szakcsoportba tartozó müvek közül bőid. KRENNER JÓZSEF dr. egyet. ny. r. tanár, „SCHAFARZI KIT, EIN NEUES MINERAL “ címen a Zeitschrift für Kristallographie 7927/7922. évi 56. kötetében a 198—200. lapokon megjelent értekezését óhajtja jutalmazni s egyben az egész világon, szakkörökben régen elismert elsőrangú és kiváló mineralógiai munkásságát kitüntetni." A közgyűlés az előterjesztést egyhangúlag elfogadja, mire elnök a következőkkel lordul a megboldogult jelenlévő családtagjaihoz: Tisztelt Közgyűlés! Midőn a Magyarhoni Földtani Társulat Szabó József-emlékérmét néhai Krenner József családjának átnyújtom, úgy érzem, hogy Társulatunk mintegy régi adósságát rójja le. ■ Krenner József több, mint félszázados munkásságát maradandó emlékek örö- kítik meg. Amíg az újkori természettudományi műveltség fenn fog állni, Krenner József nevét ismerni fogják. A lorand't, semseyit, andorit, schafarzikit, inarthait, fizé- lyit, rhomhoklas, szomolriokit, sjögrenit, krennerit és egyéb ásványfajok felfedezése mind az ö nevéhez fűződik. Krenner József nem írhatott vaskos köteteket, mert tollát soha egy felesleges sor el nem hagyta. Kutatásait a szó’ Bőséges lelkiismeretesség és óvatosság jellemzi. Még hogyha az eredményekben semmiie'e további kételyei fel nem merültek, akkor is képes volt évekig várni, mielőtt vizsgáltait a nagy nyil- vánosságra hozta volna. Vizsgálatait klasszikus tömörséggel, néhány szóval le tudta Imi, pedig felfedezései merőben újak voltak. Más kutatók téves adatait meggyőző érvek- kel igazította helyre. És most szavaimat a megbo’dogult fiához intézem, aki a természet iránti rajon- gását apjától örökölte és tehetségét és tudását a természettudományoknak egy másik ágában óhajtja érvényesíteni, őszinte szívvel kívánjuk neki, hogy kutatásai közben lebegjen előtte megboldogult apjának emléke. Igyekezzék a természet titkaiba azzal a lelkiismeretességgel és gondossággal bepi'lantani, amint azt. néhai édes apja tette. Legyen ez az érem huzdító hatással rája, de egyúttal figvelmeztesse őt, a természet- vizsgálót, kötelező lelkiismeretességre is. Őrizze a család kegyelettel ezt az érmet, miként mi a megboldogult emlékét őrizzük! Ezután Elnök átadja a SZABÓ J. -emlékérmet a megboldogult fiának, KREN- XER ANDORnak, ki azt meghatott szavakkal köszöni meg a család nevében. Majd Elnök jelentést tesz az alapszabálymódositásról és ismerteti azt. A módo- sítás megkívánja a választmány létszámának 12 tagról 24-ro való kiegészítését. A választ- mány új tagjainak megválasztása, valamint a soproni főiskolára tanárnak kinevezett VÉNÜL MIKLÓS dr. elsőtitkár távozása folytán megürült elsőtitkári állás betöltésére elnök szavazást rendel el. A közgyűlés a szavazatszedő-bizottság tagjaiul EMSZT K. (bizotts. elnök), TELEGDI RÓTH K. és RAKUSZ GY. r. tagokat küldi ki. — E 1 n ü k a szavazás időtartamára az ülést felfüggeszti. A közgyűlés újból való megnyitása után elnök kihirdeti a szavazás eredményét. E szerint a közgyűlés a Társulat elsőtitkárává ZELLER TIBOR dr.-t. másod titkárává REICHERT RÓBERTet, választmányi tagokká még a következőket választotta meg: BÓCKH HUGÓ dr., FERENCZI ISTVÁN dr . LÖW MARTON dr., NOSZKY JENŐ dr., PÁVAI VA.TNA FERENC dr , STGMOND ELEK dr., SZENTPÉTERY ZSIGMOND dr.. TOBORFFY ZOLTÁN dr., VENDL MARIA dr., VENDL MIKLÓS dr., VITÁLIS IST- VÁN dr., ZSIVNY VIKTOR dr. Elsőtitkár előadja jelentését, egyúttal ismerteti a szakosztályok jelentéseit. — A pénztárvizsgáló-bizottság a pénztárt rendben találta és indítványt tesz a közgyűlés- nek a pénztáros felmentésére. A közgyűlés a pénztárosnak a felmentést megadja és a 128 TÁRSULATI ÜGYEK. pénztárvizsgáló-bizottságnak köszönetét szavaz. — Az 1924. tolyó évre a pénztárvizsgáló- bizottságba PETRIK L.. EMSZT K. és TIMKÓ I. r. tagokat küldi ki. Első titkár előterjeszti az 1924. évi költségvetést és bemutatja a választmány indítványát a tagdíjak felemeléséről, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogad. (Rendes tag az első évnegyedben 12.000, később 30.000 K-t, az örökítő tag 150.000, pártoló tag 300.000 K-át fizet.) Indítvány nem lévén, elnök a közgyűlést berekeszti. II. Szakülések. 1921 január hó 2-án. PALFY MÓRIC : „A ltudabányai-hegység g c o 1. viszonyai és vasérctelepei. Előadásában ismerteti a hegység stratigrafiai viszonyait s ki- mutatja, hogy a triász, különösen pedig alsó része, úgy petrográfiailag, mint faunisz- tikailag nagy rokonságot mutat a balatonmelléki triásszal. A hegység tektonikájában ■a fővonulattal párhuzamosan haladó pikkelyes szerkezetet ismert fel s azzal hozza kap- csolatba a termális eredetű vasérctelepek képződését, amik a campilimészkő meta- csomatozisa által keletkeztek. A hegységet azután harántirányú törések járták át. Hozzászóltak: MAURITZ B„ PÁVAI VÁJNÁ F. ERDÖDY S. ÁRPÁD: „P ánk-Nagyroskány felső - mediterrán üle- dékeinek szintezése. (L. p. 98.) EHIK GYULA: „A kihalt óriási rinocerosz (Baluchiterium) Nyu- gat- és Közép-Ázsiábó l.“ (The extinet giant Rhinoceros Baluehitherium oí Western- and Central-Asia H. F. OSBORN. Natural History, Vol. XXIII. No. 3. 1923. pp. 208 — 228 ) (Ismertetés.) A rinocerosok fejlődésében OSBORN nyolc ágat különböztet meg: T. Primitív szarvnélküli Accratherinae Nyugat-Európa és Észak- Amerikából és pedig vagy teljesen szarvnélküliek vagy legfeljebb a homlokon szarvesökevénnyel bírók. II. Primitív kétszarvú Diceratherinac, amelyek fején két kis szarv állt egymás mellett az orrcsont mellső részén. Előfordulnak Nyugat-Európa és Észak-Amerikában. III. Rövidlábú rinoceroszok Brachypodinac, vizilószerűen nehézkes testtel és az orr- esont hegyén egy éles ékalakú szarvval biró állatok. Nyugat-Európa és Észak Amerikában éltek. IV. Kétszarvú rinoceroszok egymás mögött elhelyezkedő szarvakkal Ceratorhinae. Főleg Dél-Európn és Dél-Ázsiában éltek; mai képviselőjük a ma már rendkívül ritka snmatrai szőrősfülü rinocerosz, amelyből egy példány bőre és csontváza felállítva a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében is látható. V. Ázsia tipikus egyszarvú rinoceroszai a Rhinocerotinae-ek. Ide tartozik a R. indicus és R. sondaicns. VI. Rinoceroszok metszőfogak nélkül az Atelodinae. Javarészt afrikaiak. Ide sorolandó a fekete orrszarvú Diceros bicornis és a fehér orrszarvú a Ceratotherium simum. VII. Óriási bundás rinoceroszok Elasmothcrinae. A jégkorszak tundráinak lakói, egy óriási szarvval a homlokukon. VIII . Szarvatlan óriási linoceroszok Baluchitheriinae. Ázsia fiatal harmadkori üledékei- imeretesek. hasonlók az Aceratherinaekliez, csakhogy óriási nagy oszlopos lábakkal bírtak. A legnagyobb ismert emlős állatok. Végül közlöm az élő és kihalt rinoceroszok alcsaládjainak határozó tábláját, amelyet OSBORN munkája nyomán állítottam össze. 1. Metszőfogak vaunak 2. Metszőfogak nincsenek 7. -2. Az orron szarvakat nem találunk, ha van, nagyon csökevényes 3. Az orron szarvakat találunk 4. 3. A felső metszőfogak vagy hiányoznak vagy nagyon kicsinyek \CERATHERIXAE A. Ólig.— K. Plioc. Dél-Eurázia, É.- Amerika. A felső metszőfogak agyarakká fejlődtek. Ólig.— A. Mioc. BALUCHITHERIINAE F. Mongólia. A legnagyobb eddig ismert emlősállatok 4. A szarvak száma kettő 5. A szarvak száma egy 5. 5. A két szarv egymás mellett van elhelyezve DICER ATHERIINAE Ólig. — A. Mioc. Európa, É. -Amerika. TÁRSULATI ÜGYEK. 129 A két szarv egymás mögött foglal helyet G'ERATHERINAE K. Mioc. — Napjainkig. Európa, Ázsia. /mndonfolit-et a hozzászóló annak idején az előadó TÁRSULATI ÜGYEK. 131 árnak megküldte, ki levelében közölte, hogy a meghatározásban osztja a hozzászóló nézetét. Bizonyítékainak ismétlése helyett utal tehát előadásában elmondottakra, be- mutatott eredeti példányaira és jelenleg sajtó alatt álló közleményeire. KOCH SÁNDOR: Vesuvián és Scheelit Csiklováról (1. p. 85.). Hozzászólt: MAU- BITZ B. NOSZKY JENŐ: A Magyar Középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: II. Aquitanien. 1923-ban az idevágó Oligocénről tartott előadása folytatásaképen jellemezte a terü- letnek az alsómiocén emez alsó szintjébe sorolható rétegeit és ezek változatos facies viszonyait. Az aquitán voltaképen itt és a környezetben csak a tágabb értelemben vett salgótarjáni (a mátrai, cserháti, valamint az északnógrádi területekkel együtt) szén- területen és az Eger- és Sajóvölgy szénmedencéiben van meg. Egyebütt erodálódott már és Ny felé pedig a Keletre húzódó aquitán regressio nagyterjedelmű szárazulatot hozott létre, amelyen csak a rákövetkező burdigalein vége felé indul meg újra a tenger transgressiója. Ez azután a középmiocénben éri el itt a tetőpontját. REICHERT RÓBERT: Laumontit, a nadapi gr. Cziráky-féle bányából (1. p. 77.). SZÁDECZKY K. ELEMÉR: Adatok az Alsójára-Szászfenesi eocénterület és kör- nyékének geológiájához (1. p. 93.). Hozzászóltak: SZENTPÉTERY’ ZS„ PÁVAI VÁJNÁ F. III. Választmányi ülések. A választmány ülést tartott 1924 jan. 2., 26.. márc. 5., ápr. 2., 9., máj. 7., okt 1., nov. 5., dec. 3. A választmányi ülések jegyzőkönyveit a nyomdaköltségek megtakarítása végett nem közöljük, ellenben azok a titkárságnál, betekintés végett, a t. tagok rendelkezésére állanak. A választmány a következő új tagokat vette fel az 1924. év folyamán: Albel Ferenc fúrási üzemvez. Dorog, Áll. polgári iskola, Dunaharaszti, Beren- der Ferenc bányamérnök, Mór, Csányi Zoltán vegyészmérnök, Vác, Endrédy Endre tanárj., Budapest, Hermann Margit dr. tanárnő, Bpest, Horusitzky Ferenc dr. egyetemi tanársegéd, Bpest (örökítő), Hrozientsik István b.-igazg., Salgótarján. Kertész Zoltán egyet, h., Bpest, Köpeczy Mária egyet, h., Pestújhely, Raisz Erwin egyet, h., New-York, Strausz József egyet, h., Bpest, Szembratovics Sándor b.-fő- mérnök, Bpest, Szörényi Erzsébet egyet, h., Bpest, Véghelyi Lajos dr. múz. gyak.. Esztergom, Vitális Sándor dr. b. -mérnök, Szászvár, összesen 16. Az 1924. évben befolyt nagyobb adományok: Febr. Kultuszmin. államsegélye 1,320.000 ápr. Pesti Magyar Keresk. Bank, Bp 200.000 ápr. Magyar Általános Hitelbank. Bp 200.000 máj. Saxlehner Kálmán, Bp 150.000 máj. Saxlehner Ödön, Bp 150.000 máj. Ganz Villamossági Rt., Bp 200.000 máj. Kalamaznik Nándor, Bp 100.000 jún. Matyasovszkv Jakab, Pécs 100.0Q0 júl. Debrecen városa 100.000 aug. Pávai Vájná Ferenc dr., Bp 1.352.000 okt. Böckh Hugó dr., Bp 1,000.000 dec. Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű, Bp. . . ., 500.000 dec. Kultuszmin. államsegélye 3,060.000 A Társulat e helyütt is hálás köszönetét fejezi ki támogatóinak. 132 TÁRSULATI ÜGYEK. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZABÓ JÓZSEF-EMLÉKÉRMÉVEL KITÜNTETETT MUNKÁINAK JEGYZÉKE. VERZEICHNIS DÉR MIT DÉR SZABÓ-MEDAILLE DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCH AFT AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN. I. 1900. Adatok az Izavölgy felső szakasza geológiai viszonyainak ismeretéhezr különös tekintettel az ottani petróleumtartalmú lerakodásokra. A háromszékmegyei Sósmező és környékének geológiai viszonyai, kü- lönös tekintettel az ottani petróleumtartalmú lerakodásokra. Mindkettőt írta: Böckh János. II. 1903. Die Geologie des Tátragebirges. I. Einleitung und stratigraphischer TeiL II. Tektonik des Tátragebirges. Irta: Uhlig Viktor dr. III. 1906. I. A szovátai meleg és forró konyhasós tavakról, mint természetes hő - accumulátorokról. II. Meleg sóstavak és hőaccumulátorok előállításáról r írta: Kalecsinszky Sándor dr. IV. 1909. Die Kreide-(Hypersenon-)Fanna des Peterwardeiner (Pétervárader) Gebirges (Fruska-Gora). írta: Pethö Gyula dr. Az utóbbi munka később magyarul is megjelent a következő címen: A Péterváradi Hegység ( Fruska-Gora ) krétaidőszaki ( hiperszenon } faunáfa. írta: néhai Pethö Gyula dr. V. 1912. Az Erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszonyai és érctelérei. írta: Pálfy Mór dr. VI. 1915. A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. írta : lóczi Lóczy Lajos dr. VII. 1918. A tokajhegyaljai nyiroktalaj. írta: Ballenegger Róbert dr. VIII. 1921. A csillámok. Adatok a hazai és külföldi csillámok felismeréséhez és meg- határozásához. írta : Toborffy Zoltán dr. IX. 1924. Schafarzikit ein neves Mineral. írta : Krenner József dr. SUPPLEMENT ZUM FÖLDTANI KÖZLÖNY Bánd LIV. 1924. ZŰR ERINNERUNG AN BÉLA VON INKEY. Von P. Tkeitz.* Béla v. Inkey 1847 — 1921. Béla v. Inkey war ein Mann dér stillaufbauenden Arbeit, dér immer nur das suchte, dass seine Arbeitsamkeit zum Wohle dér Wissen- schaft diene. Bescheiden, zurückgezogen arbeitete er mit grossem Fleiss und staunenswerter Ausdauer an dér Lösung dér ihm anvertrauten vvissenschaftlichen Aufgaben. Auch er gehörte zu jenen, die im Gelingen dér vollendeten Arbeit die Belohnung für ihre Bemühung fanden und die jeder Áusserung dér Anerkennung aus dem Wege gehen. Seine Kenntnisse in Betracht gezogen, hátte er stets Führer sein können, er suchte aber nicht das Zurgeltunggelangen, sondern, von * Vorgelesen in d. LXXII. Generalversammlung d. Ung. Geol. Gesellsch. ara 1. Febr. 1922. 134 P. TREiTZ dér öffentlichkeit zurückgezogen, wirkte er ruhig und still bis in die- letzte Zeit seines Lebens. Erst beendete er rechtswissenschaftliche Studien und legte die Richteramtsprüfung ab, alléin die erste Gelegenheit benützte er, um die Öffentliehkeitslaufbahn mit jener des Gelehrten zu vertauschen. Ein Jahr an dér Bergakademie zu Freiberg zubringend, war dies von solcher Einwirkung auf ihn, dass er nicht mehr an seinen Ministerial- Schreibtisch zurückkehrte, sondern, von seiner Stellung abdankend, noch durch fünf Semester hindurch seine Studien fortsetzte. Von seinen Professoren war Bernhard v. Cotta von grossem Einfluss auf ihn. Zum Lebensziel wahlte er das Stúdium dér Geologie, wozu ihn seine seelische Hervorragung und seine grosse Arbeitsbeherrschung quali- fizierte. lm Jahre 1874 nach Hause zuriickgekehrt, nahm er anfánglich an den Aufnahmen dér kgl. Geologischen Anstalt mit Dr. Karl Hofmann regen Anteil, spater arbeitete er selbstándig. 1878 schrieb er, von dér Ung. Naturwissenschaftlichen Gesellschaft betraut, seine die „ Geolo- gischen und montanistischen Verhaltnisse dér Gegend von Nagyág “ behandelnde Arbeit. lm Jahre 1884 referierte er im „Földtani Közlönyt über seine in den siebenbürgischen Alpen zwischen dem Altfluss und dem Eisernen Torén durchgeführten geologischen Aufnahmen, die zwei Jahre dauerten und die von ihm viele Entbehrung und Selbstaufopferung forderten, da auf diesem 200 Km-Abschnitt das Gebiet damals fást unbewohnt war. Nur dann konnte er seine „Die geologischen und bergmannischen Ver- haltnisse von Nagyág und Umgebung“ behandelnde Arbeit beendigen, welche die erste ungarische montangeologische Arbeit war, die Daubreé’s Versuche zűr Basis genommen, die Genesis dér Erze und die Ént- stehung dér Gangé erklárt. Für diese bahnbrechende Arbeit belohnte ihn die Naturwissenschaftliche Gesellschaft mit dem Semsey-Preis, die Akademie dér Wissenschaften aber wahlte ihn zum korrespondierenden Mitglied. Eine montangeologische Aufnahme führte er noch im Erzgebirge durch, dann beendigte er das von Karl Hofmann begonnene Zsil- taler Kartenblatt. Einen Ziklus hindurch war er Sekrater dér Ung.. Geologischen Gesellschaft. Aus seiner wissenschaftlichen Tátigkeit rückte ihn zu dieser Zeit das Geschick heraus. Mit dem Tode seines Vaters musste er námlich die Leitung seines Familienbesitzes übernehmen. Auch auf diesem Gebiete füllte er mit Ehren seinen Platz aus und die auf dem Gebiete dér Landwirtschaft erworbenen Kenntnisse verwertete er spater wissen- schaftlich. In den achtziger -Jahren namlieh wendete die von dér Phyllo- ZŰR ER1NNERUNG AN BÉLA VON 1NKEY. 135 xera verursachte weinwirtschaftliche Katastrophe die Aufmerksamkeit dér betreffenden Kreise auf die Notwendigkeit dér wissenschaftlichen Bodenforschung, und dér Minister stellte auf Grund des Entwurfes des Direktors dér Geologischen Anstalt Johann Böckh an die Spitze dér agrogeologischen Abteilung Béla v. Inkey. Inkey nahm die Betrauung an und studierte vor allém in Deutschland eifrig die Systemisierung, den Arbeitskreis und die Methoden dér agro- geologischen Abteilungen. lm Jahre 1892 aber erschien schon seine bahnbrechende erste agrogeologische Arbeit und Bodenkarte unter dem Titel „ Agrogeologische V erhaltnisse dér Umgebung dér Puszta Szentlőrinczu . Dieser Arbeit folgten die übrigen, unter denen die Boden- karte des Pallager Gutes dér Debrecener Wirtsch. Akademie mit ihrer neuartigen Darstellung des Untergrundes auffallt. Behufs Studiums des Alföld machte er auf demselben Fussreisen. Auch das Stúdium des Problems dér Sodaböden nahm er in sein Arbeitsprogramm auf. Er beschaftigte sich mit dér Rekonstruierung dér Traubenböden und mit dér Frage des Kalkgehaltes dieser Bődén. Er hielt geologische und bodenkundliche Vortrage am Weinreben- und Weinwirtschafts-Fachkur6. Amtliche Unannehmlichkeiten bewogen ihn zum Riicktritt und er ging auf sein im Eisenburger Komitat gelegenes Gut, wo er seine wissenschaftliche Tatigkeit mit ebensolcher Hingebung fortsetzte, wie im Amt. lm Jahre 1907 hielt er auf dem internationalen Kongress in Mexikó einen Fachvortrag von montangeologischem Inhalt. Sein letzte6 öffentliches Auftreten falit auf den im Jahre 1909 in Budapest abgehaltenen I. internationalen Agrogeologischen Kongress, dér ihn zu seinem Sekretar wáhlte und ihn mit dér Redaktion dér „ Arbeiten “ betraute. Ausser seiner Muttersprache hatte er sechs Sprachen inne. Er reiste sehr viel, beging Európa, war in Mexikó und den Vereinigten Staaten. Sein Prinzip war, dass dér Geologe viel reisen und sehen müsse, um aus dem Buch dér Natúr die Geschichte dér Erde heraus- lesen zu können. Seine letzten Jahre brachte er in Tarodháza, seiner Besitzung, zu. Er liebte die Poesie, zu dérén Schönheiten er sich vor dem Larm des aufregenden Lebens hingab. Und so zurückgezogen schloss dieser echte ungarische Gelehrte sein Auge zu ewigem Schlafe, dér Gelehrte, dér mit seiner Individualitat, seinem hingebenden Fleiss, seiner Beschei- denheit, seinem tiefen Wissen dér Nachwelt für iinmer zum Muster dienen wird. 136 FR. SCHAFARZ1K ERINNERUNG AN WEIL. DR- GUIDO STACHE (1833-1921), gew. Direktor dér Wiener, einstig k. k. Geologischen Reichsanstalt. Von Fr. Schafarzik.* Geboren am 28. Marz 1833 zu Namslau in Pr.-Schlesien, trat der- selbe nach Absolvierung seiner Mittelschul- und Universitatsstudien zu Breslau und Berlin in die noch junge, jedoch bereits berühmte, unter dér Direktion W. Haidinger gestandene Geologische Reichs- anstalt zu Wien , dérén Leitung ihm spater (1894 — 1902) selbst bis zu seinem Übertritt in den Pensionsstand zugefallen ist. Nach eingehender Würdigung seiner Verdienste um die geologische Erforschung Krains, dér Süd-Alpen und Istriens, sowie auch des weite- ren Litoralgebietes, hob Redner besonders jene wissenschaftlichen Ver- dienste Stache’s hervor, die sich dér Verewigte auch um die Geo- logie Ungarns erworben hat. Namentlich war es die fruchtbare Mit- arbeiterschaft an dem fundamentalen Werke: „ Geologie Siebenbürgenslí im Vereine mit Franz Ritter von Hauer, die ihm vielseitige Aner- kennungen erworben hatte. Ferner war Stache noch Gelegenheit geboten im Jalire 1864 im oberen Neutraer Tale, 1865 — 66 in dér Umgebung von Visegrád und Waitzen und endlich 1869 in dér Umgebung von Ungvár geologische Aufnahmen durchzuführen, dérén Gebiete von ihm auch monographisch behandelt worden sind. Schliesslich sei noch erwáhnt, dass dér Verstorbene bereits seit 1871 dér Ung. Geol. Ges. als Ehrenmitglied angehört hat. Éhre seinem Angedenken! * Auszug dér Vorlesung, die in dér LXXII. Generalversammlung d. Ung. Geol. Gesellsch. am 1. Febr. 1922 abgehalten wurde. ABHANDLUNGEN. GEOMORPHOLOGISCHE STUDIEN IN DÉR SÜDLICHEN BUCHT DES KLEINEN UNGARISCHEN ALFÖLD. — Mit den Figuren 1 — 5. — Von St. Ferenczi. I. Die Sediinentenreihe des jüngeren Neogens und des Quartárs.* Die grosszügige geologische Tátigkeit, dérén Resultate die Öl- und Gasschátze von Siebenbürgen, Egbell und Slavonien, sowie auch die Erkenntnis des geologischen Aufbaues jener Gegenden vvaren, lebte 1920 — 21 in den transdanubialen Teilen Rumpfungarns zu neuem Leben auf. An diesen Arbeiten konnte ich im Auftrage des kgl. ung. Finanzministeriums ebenfalls teilnehmen. Vorher hatte ich Gelegenheit, an dér Seite des Herrn Chefgeologen Dr. Pávai Vájná das Somogy- Zalaer Hügelland vöm gleichen Gesichtspunkt kennen zu lemen. Hier bespreche ich das Gebiet, das von dér Linie Kőszeg — Rohonc — Német- újvár — Szentgotthárd — Körmend — Vasvár — Celldömölk — Marcaltő — Soproni vár — Kőszeg umgrenzt wird. Seit dér ziemlich detaillierten Übersichtsaufnahme Karl Hofmann’s wurden bloss einzelne kleinere Abschnitte dieses Gebietes geologisch aufgenommen. Die wichtigeren diesbezüglichen Werke folgen in einem Literaturnachweis (beim ung. Text). Bezüglich dér Tektonik will ich bloss erwáhnen, dass dieselbe nach Lőczy sen. (21) und Cholnoky (26) durch ein System von latitu- dinalen Verwerfungen und abgesunkenen Graben gekennzeichnet ist. Durch die Studien von H. v. Böckh, Pávai Vájná, Pantó, A. Vendl und meine eigenen Untersuchungen wurde auch in diesem jungen Becken- teil dér brachyantiklinale Aufbau nachgewiesen und sogar dér Zusam- menhang des Faltungssystems mit dem jüngeren Bazaltvulkanismus, sowie mit dér Faltung dér Alpen erkannt. * * * Dér Ostrand dér Alpen tritt im Kőszeger Gebirge, sowie in eini- gen südlicher gelegenen pelaeozoischen Schollen zutage. Das Mesosoi- * Auszug aus dem Vortrage in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsch. am 1. Miirz 1922. 138 ST. FERENCZi kum fehlt hier vollstandig. Auch die álteren Glieder des Neogens tre- ten nur an einzelnen Stellen als litorale Konglomerate und Kalksteine am Rande des Grundgebirges auf. Das untere Mediterrán wird durch das „sinnersdorfer Konglomerat“ Hofmann’s, das obere durch Leitha- kalk, das Sarmatikum abermals durch Abrasionsbreccien reprásentiert. Ob die mit diesen litoralen Ablagerungen korrespondierenden Ablage- rungen dér offenen See gégén das Innere des Beckens zu vorhanden sind oder nicht, kann in Ermangelung von Tiefbohrungen nicht ent- schieden werden. Das Meer des sog. mediterránén „Schlier“-s war in den tieferen Teilen des Beckens vorhanden, wofür die Zusammensetzung dér salzigen Sáuerlinge von Sóskútfalu und Tarcsafürdő (21 áquiv.-% Cl Ionén, 61 áquiv.-% Na Ionén) den Beweis liefert. Die grösste Rolle spielen hier die Ablagerungen dér jüngeren neogenen Reihe, u. zw. 1. die pontisch-unterlevantinische Tón-, Schot- ter- und Sandgruppe, 2. dér mittellevantinische Basalttuff, 3. die ober- levantinische fluviatile Schotterdeckengruppe. a) Die pontisch-unterlevantinischen Ablagerungen treten mit ihren tieferen, vorwiegend aus Tonen, mit stellen weise eingelagerten Ligniten bestehenden Gliedern in dér Nahe dér Grundgebirgsschollen auf, wáh- rend dér höhere, mehr Sand und schliesslich vorwiegend Sand enthal- tende Schichtenkomplex in den hohen Ufern dér Rába — Répce anzutreffen ist. Hofmann sammelte an mehreren Stellen in dér Nachbarsehaft meines Gebietes organische Reste aus den tieferen Tonen, wahrend aus den stets diskordant parallel geschichteten Sanden und den stel- lenweise eingelagerten Schottern kaum von einigen Stellen kleinere Faunén bekannt wurden. Von letzteren ist jene die bekannteste, die von Hofmann bei Doroszló gesammelt wurde und auch von Halaváts ( 1 Iti ) und H. Böckh (18742) erwahnt wird, und die neben den Mol- lusken: Unió Halavátsi, U. baltavárensis = Neumayri, Vivipara Sem - sey = Suessi (3431) von einem etwas höheren, aber noch zu diesern Horizont gehörigen Fundort einen Zahn des Mastodon arvernensis enthalt. In einer Sandgrube an dér Landstrasse Vasvár — Zalaegerszeg fan- den wir mit Herrn Chefgeologen Pávai Vájná eine Bank aus Unio- schalen. Dr. Sümeghy, den icb darauf aufmerksam machte, sammelte dann nicht nur hier, sondern auch an mehreren Stellen des Hügel- landes zwischen dér Zala und Rába reiche Faunén (33 und 34). Unsere Schichtengruppe wurde bis jetzt hier, sowie auch im benach- barten oststeirischen Becken von sámtlichen Autoren in die pontische Stufe verlegt. Die altere Literatur ewahnt levantinische Ablagerungen von Transdanubien nur aus dér Tiefbohrung von Nagyatád. Bezüglich dér Oberflache weisen Lörenthey und Lóczy sen. einigemal darauf GEOMORPHOLOGISCHE STUDIEN IN DÉR SODLICHEN BUCHT U. S. W. 139 hin, dass die Ausfüllungen gewisser Flussláufe eventuell bereits levan- tinisch sein dürften. Südlicher, in Slavonien zeigt das Levantikum . eine Entwickelung, die ihre Horizontierung zulásst. Als wir in dér Gegend von Nagykanizsa weilten, sprachen die Herren H. v. Böckh und Pávai Vájná davon, dass dér obere Teil dér transdanubialen, in das Pontikum gestellten Schichtengruppe wahrscheinlich bereits levantinisch ist, und dass Pávai Vájná gewisse von Eisen gefarbte höhere Sandhorizonte in seinen Karten auch tatsachlich dorthin ge- stellt hatte. Diesen Gedanken suchte ich durch meine geomorphologischen Beobachtungen weiter zu entwickeln. Dass meine Schlüsse nicht unrich- tig waren, das wurde durch die erwahnten Faunén Sümeghy’s bewiesen (33), die er in dér Zeit nach meinem Vortrage gesammelt hat. Das transdanubiale Pontikum wurde von Halaváts und Lörenthey horizontiert. lm Wesentlichen gelangen sie zum gleichen Resultat: Unió Wetzleri bezeichnet den höchsten Horizont. In einem filteren Aufsatze Lörenthey’s (9208) gehört noch Congeria rhomboidea in den obersten Horizont, wfihrend Unió Wetzleri zum Levantikum gezahlt wird. Vor Lörenthey stellen noch Neumayr und Paul (669) einzelne Faunén (samtlich mit Unió Wetzleri ) in den unteren Horizont dér Paludinen- Stufe, d. h. in das untere Levantikum. Nach Lóczy sen. (21390 und 414) ist diese Schichtengruppe zűr Bezeichnung eines Hori- zontes nicht geeignet, weil die Unió führenden Sandlinsen sowohl ober- als auch unterhalb dér Schichten mit Congeria balatonica anzu- treffen sind. Aus den Profilén und Faunén von Halaváts und Lören- they ist es jedoch ersichtlich, dass unterhalb dieser Schichten immer nur Unió Halavátsi vorkommt, wahrend die bekannten Fundorte von U. Wetzleri samtlich zum Horizont oberhalb Congeria rhomboidea gehören. Nur Vitális (15668) erwahnt 2 Exemplare von U. W. aus den Schichten unterhalb C. balatonica von dér Halbinsel Tihany,. Lörenthey bezweifelt jedoch, dass diese Art mit jener oberhalb C. rhom- boidea identisch wfire (16684). Wenn auch folglich die í/nio-Schichten im Allgemeinen nicht zűr Bezeichnung eines Horizontes geeignet sind. die speziell durch massenhaftes Auftreten von U. W. gekennzeichneten Schichten sind es jedenfalls. Dér U. W. -Horizont sowohl, wie auch die tiefer gelegenen Sand- linsen mit U. Halavátsi sind nach dem einstimmigen Urteil samtlicher Autoren fluviatiler Herkunft. Die Quellén stimmen auch darin überein, dass allé Horizonté unterhalb U. W. in stehendem Wasser abgelagert wurden, mit dér Abweichung, dass einzelne Forscher von einem grossen See, andere von einer Reihe kleinerer Seen, einzelne von süssem, andero von Brackwasser sprechen. Diese Meinungen lassen sich auf die natür- 140 ST. FERENCZI lichste Weise dahin vereinigen, dass dér aus dem sarmatischen Meer entstandene grosse pontische See anfánglich Brackwasser enthielt, das sich allmáhlich versüsste, wáhrend dér ursprünglich einheitliche See in kleinere Teile zerfiel. Die Zerteilung des Sees wurde durch den hinein- geschwemmten fluviatilen Detritus verursacht, mit dem gleichzeitig durch Helixe und Unionen gekennzeichnete Süsswasserfaunen in die Schichtenfolge unweit des Seeufers gelangten, wie es das Beispiel dér Sandlinsen mit U. Halavátsi zeigt. lm Gegensatze zu diesen fluviatilen Sandlinsen gelangten die eben- falls fluviatilen Schichten mit U. W. unter bereits veranderten Verhált- nissen zűr Ablagerung, wie dies aus den Profilén von Halaváts, Lörenthey, Vitális und Lóczv sen. ersichtlieh ist. Oberhalb des U. JF.-Horizontes sind nirgends mehr Seeablagerun- gen anzutreffen. Typische terrestrische Ablagerungen (Süsswasserkalke, Löss) folgen darüber, die sich nur auf dem endgültig trockengelegten Bódén des Sees ablagern konnten, da sie sonst abermals von Seeablage- rungen überdeckt worden wáren. Für die Richtigkeit meiner Auffassung spricht auch dér Umstand, dass U. Halavátsi nur aus dér Nahe des einstigen Ufers bekannt ist, wáhrend U. Wetzleri auch in grösserer Entfernung davon vorkommt. Dies führt zűr Annahme eines Fluss- systems, das vöm Grundgebirge weit in das Gebiet des ausgetrock- neten Sees bineinreichte. In Slavonien konnten die Seen, Dank ihrer grösseren Tiefe, mit völlig süss gewordenem Wasser auch im Levan- tikum weiterbesteben, so dass in ihren Ablagerungen eine typische levantiniscbe Fauna vorzufinden ist. lm transdanubialen Becken des pontischen Sees waren alsó gégén Ende dieses Zeitalters keine bedeutenderen Wasserflachen mehr vor- handen und auf dem neu entstandenen Festlande setzte ein Denu- dations-Zyklus ein, dessen Beginn durch die Entwasserung des kleinen ungarischen Alföld und den Durchbruch dér Donau bei Visegrád ange- deutet ist. lm Zusammenhange hiemit entstand dér grosse levantinische Schuttkegel ober Budapest. Nach Sóbányi (14339) reicht zwar dér Anfang dieses Vorganges bis in das Ende des Pontikums zurück, da jedoch die Entwasserung des pontischen Sees das Ende seines Lebens bedeutet und eine Festlandperiode einleitet, muss ich den U. IF.-Hori- zont, dér diesen Vorgang kennzeichnet, an den Anfang des Levan- tikums verlegen. Nach Winkler (3016) erfolgte die Auffüllung des steirischen Beckens am Anfange des oberen Pontikums und griff am Ende desselben auch auf das kleine ungarische Alföld über. Auf die Yerschüttung des letzteren führe ich den Umstand zurück, dass hier Congeria ungula caprae den höchsten Horizont des Pontikums bezeich- net, wáhrend südlich vöm Bakonvgebirge auch dér höhere C. rhom- GEOMORPHOLOGISCHE STUDIEN IN DÉR SÜDLICHEN BUCHT U. S. W. 141 hoidea- Horizont vorhanden ist. Dies erweckt, den Anschein, als liatte dér über beiden folgende, durch Unió Wetzleri charakterisierte Denu- dations-Zyklus im grossen ungarischen Alföld spáter eingesetzt, als im kleinen. Diesen Gedanken fixiert auch H. Böckh in seiner Geo- logie (18742). Ich finde keine Ursache zűr Annahme dieses Unter- schiedes. Die Verhaltnisse stiramten im kleinen und im grossen Alföld bis zum Anfang des oberen Pontikums ( C . ungnla caprae ) überein. In letzterem bestand wahrend des oberen Pontikums noch die Möglich- keit, dér Ablagerung ordentlicher Seesedimente, wahrend im ersteren die nach Anschüttung des steirischen Beckens hereindringenden Sand- massen die Entstehung dér über dem C. ungnla caprae- Horizont fol- genden Faunén verhinderte. Dér durch Unió Wetzleri gekennzeichnete Denudations-Zyklus setzteim kleinen Alföld nach dér vollstándigen Ent- wásserung, im grossen Alföld gelegentlich des starken Riicktrittes dér pontischen Uferlinie vöm Fusse des Bakonygebirges, jedoch in beiden Gebieten gleichzeitig, am Anfange des Levantikums ein. Obige Ausführungen zusammenfassend, glaube ich bewiesen zu habén, dass ein Teil dér transdanubialen, in das Pontikum eingereihten Sedimente, namentlich dér durch das massenhafte Auftreten von Unió Wetzleri gekennzeichnete Horizont samt dem darüber folgenden Schich- tenkomplex bereits levantinisch ist. Für die Kartierung bietet dieses Resultat keine grosse Perspektive, denn die angeschütteten Flusslaufe mit Unió Wetzleri besitzen nur eine lokálé Bedeutung, und enthalten auch nicht überall die Fauna, so dass sich die vöm Pontikum in das Levantikum hinübergeschw^emmten Sande von den Anstehenden kaum überall unterscheiden lassen. Immerhin ist dadurch eine Lücke in dér Schichtenfolge ausgefüllt. b) Oberlevantinische, fluviatile Tón-, Schotterdecke. Auf dér erodierten Oberflache dér pontisch-unterlevantinischen, tonig-sandigen Sedimentreihe erschien dér Basaltvulkanismus, dessen Produkte im grössten Teil unseres Gebietes von einer machtigen fluvia- tilen Schotterdecke überlagert sind. Diese besteht aus Haselnuss-Faust grossen, gut abgerundeten, durch Eisen stark gefarbten Geröllen, mit feinkörnigem Sand und schlammigem Tón als Bindesubstanz. Zwischen den rostbraunen Geröllen treten stellenweise 2 — 3 cm machtige, blau- lichgraue Tonschichten auf, die als vollstandiger Wasserabschluss fun- gieren. Die stets gute Schichtung des Schotters wird von dér fluvia- tilen, diskordant-parallelen Struktur niemals verdeckt. Die Gerölle bestehen aus Quarzit und anderen kristallinen Schiefern, Karbonáté fehlen ganzlich. Die Schotterdecke fand ich auch an solchen Stellen vor, wo sie in Fiaur 1 142 ST. FERENCZI Kartenskilze dér geomorphologischen Verháltnisse am Ausgang des Pontikums in dér südlichen Buchl des Kleinen Ungarischen Alföld. 1. Vorpontisches Grundgebirge : 2 bis zum jüngeren Abschnitt des oberen Ponti- kums ausgesialtete Schotterlager . 3 banddeltas im jüngeren Teil des oberen Pontikums; 4. die den pontischen See verschüttenden Fiüsse, 5. die im oberen Pontikum entstandene S-Grenze des Kleinen Ungarischen Alföld. GEOMORPHOLOGISCHE STUDIEN IN DÉR SÜDL1CHEN BUCHT U. S. W. 143 Kartenskitze über den Ausgang des Levanukums ebendort. 1. u. 2. wie in Fi* 1.. 3 Oberlevantinische Scholterdecken ; 4. Unter- und mittellevanlinische Flussláler. 5. Linie dér heuligen höchsten Punkle dér Schnllerdecke langs dér Rába; I — III. Profile durch diese í chotterdecke esi I fa- 144 ST. FERENCZI dér altén Karte nicht verzeichnet ist, wie z. B. südlich von Német- újvár. Am schönsten ist sie auf dér Anhöhe des rechten Rábaufers ausgebildet, wo sie in einer Máchtigkeit von 8 — 10 m scheinbar alles gleichmássig überdeckt, und von Szentgotthárd bis zűr Mündung dér Marcal verfolgt werden kann. Die Decke steigt bis zu einer Höhe von 320 m ü. d. M. auf das Grundgebirge hinauf. Lóczy sen. (21447) weist darauf hin, dass die Schotterdecke des rechten Rábaufers keine gleichmassige Máchtigkeit besitzt, und zwischen Sittke und Sárvár in grosser Breite fehlt. Dies konnte ich sowohl hier, als auch an anderen Stellen bestáti- gen. Meine Erklárung hiefür ist, dass die Schotterdecke überall, wo sie über einem antiklinalen Rücken liegt, dünner wird, am Scheitel dér Gewölbe fehlt oder nur in Fetzen vorhanden ist, in den Műiden jedoch zunimmt, — ein Zeichen dafür, dass die Fáltelung des Beckens im Zeit- punkt ihrer Ablagerung bereits vorgeschritten war, so dass sich dér Schotter dementsprechend placierte. Die Decke liegt bei Ivánc um 240 m, falit gleichmássig bis unge- fáhr 200 m bei Sárvár und sinkt im Rába-Marcal-Winkel bis auf 140 m hinab. Die Linie ihrer Höhepunkte bezeichnet im Abschnitte Szent- gotthárd-Vasvár die Wasserscheidé und halbiert anfangs die Entfernung zwischen dér Rába und dér Zala. Diese Linie passiert südwestlich Vasvár eine Antiklinale und náhert sich allmáhlich dér Rába, wodureh ein sanftes Gefálle in dér Richtung auf die Marcal entsteht. Vöm Schnittpunkt dér Antiklinalen in dér Gegend von Sárvár-Sittke wendet sich die Kulminationslinie dér Marcal zu, wodureh sich das Gefálle gégén die Rába zu neigt, bis das ganze schliesslich bei einer Höhe von ca. 140 m in dér Rába-Marcal-Ebene verschmilzt. (Siehe die Pro- filé von Fig. 2.) Die Schotterdecke des rechten Répceufers zeigt ein ebenfalls gleich- mássiges, jedoch erheblich steileres Gefálle. Ihre Höhe betrágt bei Kőszeg ungefáhr 300 m, in dér Gegend von Acsád 210 — 220 m, und sinkt bei Répcelak und Csán auf 130 — 140 m herab. Am linken Répce- ufer erreicht sie ihren Höhepunkt auf meinem Gebiet bei Und und Völcsej, wo sie jedoch bereits bis auf 210 m gesunken ist; sie nimmt bis zűr Linie Ujkér— Sajtoskál stark an Máchtigkeit ab; im Hangenden tritt Löss auf, im Liegenden kommen die álteren Sande zum Vorschein. Östlich Sajtoskál steigt die Decke abermals empor und fállt von hier an gleichmássig gégén den Rába-Marcal-Winkel ab. Meines Wis6ens ist dér Mastodon-Fund Hofmann’s von Doroszló dér einzige organische Rest, dér irrtümlich einmal in diese Sedimen- tengruppe gereiht wurde, obzwar derselbe aus einer Schotterlinse des pontisch-unterlevantinischen Horizontes herstammt. Nach Hofmann ist GEOMORPHOLOGISCHE STUDIEN IN DÉR SÜDLICHEN BUCHT U. S. W. 145 vliese Sedimentengruppe „diluvial und jüngstes Neogen“, Lóczy sen. nennt sie im Allgemeinen postpontisch, levantinisch und unterpleistocán. In seiner Tabelle (21591 ) ist die Partié vöm rechten Rábaufer altér, mit den levantinischen Schottern von Budapest — Rákos gleichalterig, die Schotter des linken Rábaufers hingegen várén jünger. Zwischen Text und Tabelle zeigt sich ein kleiner Widerspruch. lm Text (21449) bezeichnet er die Decke an beiden Ufern dér Rába als gleichalterig und jünger, als levantinisch, námlich altpleistocán. Winkler (3045) beschreibt eine ganze Reihe levantinisch-holocáner Terrassen aus dér oststeirischen Bucht. In dem von mir durchforschten Gebiet kommen keine Terrassen vor, die altér várén, als die jungpleistocánen Schotterterrassen. Die grosse Schotterdecke jedoch entstand in dér Form von 3 Schuttkegeln gleichzeitig, im letzten Drittel des Levantikums, zűr Zeit, als die Donau das levantinische Schotterdelta oberhalb Budapest durchschnitt. Wáhrend dér ersten Phase des nach dem Rückzug des pontischen Sees am Anfange des Levantikums einsetzenden Denudations-Zyklus verrichteten in diesem Gebiete 4 Fiüsse die Arbeit dér Erosion. Diese waren neben dér Urform dér Zala- und Gyöngyös-Flüsse dér Sióbach zwischen Sopronlövő und Pusztacsalád und dér Strémbach, respektive dessen F ortsetzung auf steirischem Bódén, dér Safenbach. Lángs dieser Wasserláufe erfolgte auch die Anschüttung des Beckens. (Siehe Fig. 1.) Nach Winkler (30it) besteht das jüngste Pontikum dér oststeirischen Bucht aus typischen Flussablagerungen, an dér Wasserscheide zwischen dér Lendva und Rába entstand jedoch ein Sanddelta, das langsam vor- dringend am Ende des Pontikums an dér durch die Grundgebirgschol- len von Gleichenberg und Keszthely vorgebildeten Linie die Becken des grossen und des kleinen Alföld auch tatsáchlich von einander trennte. In áhnlicher Weise waren auch die übrigen 3 Urílüsse tatig, über dérén flache Sanddeltas sich die von den Alpen ablaufenden Wasser- raengen in zahlreichen Ásten fortbewegten. Mit dem Durchbruch dér Donau bei Visegrád setzte hier eine Erosionstátigkeit ein, und aus den vielen Ásten des Delta entwickelte sich ein bestimmtes Fluss- system, welches die tiefsten Stellen aufsuchend, sich den Berührungs- linien dér einzelnen Sanddeltas anschmiegen musste. (Siehe Fig. 2.) Die in den Figuren dargelegten Verháltnisse erkláre ich folgendermassen. Unterhalb dér Schotterdecken am rechten Ufer dér Rába und Répce falit das Gelánde sanft in dér Richtung gégén diese FI üsse ab. Die Decken sind auch an den höchsten Stellen dér gegenwártigen Rücken nicht máchtiger, als am hohen Ufer dér Fiüsse. Dér Abhang reicht dem Anscheine nach nur bis zum hohen Ufer, setzt sich aber in Wirk- lichkeit weiter gégén Norden fórt. Hieraus ist ersichlich, dass sich das 10 Földtani Közlöny. LIV. köt. 1924. 146 ST. FERENCZI Sanddelta des Ur-Zala, respektive Ur-Gyöngyös-Flusses in nördlicher Richtung über dérén jetzige Táler hinaus erstreckte. lm Rábaabschnitt unterhalb Körmend ist das Bild des Deltas verwischt, das oberhalb Körmend, in dér Gegend von Ivánc — Nagycsákány entworfene Profil (Siehe Fig. 3.) zeigt jedoch deutlich, dass es sich über das heutige Rábatal, ja sogar über den Strémbach hinaus erstreckt hatte. Auch die Grenzen des Abhanges und zugleich des Ur-Zala-Deltas sind in dér Verlangerung des Strémabschnittes zwischen Németujvár — Pinkamindszent, durch die DepressionvonNagykölked — Egyházasrádóc klar bezeichnet. Viel schöner kommt dies bei dér Répce, in dér Fig. 232 Lóczy’s zum Ausdruck; bier bezeichnet dér Lauf des heutigen Pósbaches den Nordrand des Ur-Gyöngyös-Deltas in dér Gegend von Lóc. Da6 durch den Durchbruch bei Visegrád bedingte Absinken dér Erosionsbasis modellierte aus dem am Ei de des Pontikums trocken- gelegten Bódén des Sees zu Beginn des Levantikums 3 grosse, flache Kegel heraus, wahrend in dem durch das Grundgebirge abgetrennten &1.J b mm I. • 2. 3. 4. Fig. 3 Profil durch den Abschnitl dér Rába in dér Gegend Ivánc und Nagycsákóny. 1. Lehm mii Bohn rz (Löss); 2. mittel- pleislocéner Schotler (z. T. unter dem heutigen Inundationsgebiet) ; 3. oberlevaniinische ‘'chotterdecke ; 4. Ponlikum. Középső pleisztocén felszín = Mittelpleistocáne Oberfláche ; középső levanlei denudéciós térszín = Mittellevantinische Denudationsfláche Abschnitt bei Németujvár ein konkaves Gelánde entstand. Nach wie- derholtem Sinken dér Erosionsbasis übernimmt die Donau die Arbeit dér Erosion und wahrend sie im oberen Levantikum das Schotterdelta oberhalb Budapest durchschneidet, setzt in unserem Gebiet eine Akku- mulationsperiode ein, und die zunehmenden Wassermassen lassen auf dem Aachen Gelande den gröberen Teil des mitgeführten Materials fallen, wodurch die Schotterdecke zustande kara. Nur durch starke, bestándige Wasserströme kann ich mir die Entstehung dieser machtigen Schotterdecke erkláren, dérén gleichmássige Lagerung eigentlich nur durch die tektonische Vorbildung des Gelandes und durch die neuere Tatigkeit dér Erosion gestört wurde. Diese Lagerungsweise dér gut bearbeiteten Gerölle und das ganzliche Fehlen dér Karbonatgerölle veranlassen mich im Anschlus6 an Sölch und Winkler (3041) die Ansicht Lóczy’s und Cholnoky’s, wonach diese Schottermassen durch zeitweise tatige Torrenten zusammengetragen worden waren, zu be- zweifeln. Lóczy nimmt innerhalb unseres Gebietes 4 Schuttkegeln an. (21, Taf. XV.) Meine einigermassen abweichende Auffassung ist aus dér Fig. 2 ersichtlich. GE0M0RPH0L0G1SCHE STUD1EN IN DÉR SÜDL1CHEN BUCHT U. S. W. 147 Z u Füssen dér Schuttkegel sebeidet Lóczy auf Grund eigener und von Cholnoky stammender Beobachtungen eine hohe Schotterterrasse aus, die vöm oberen Absehnitt dér heutigen Zala auf die Ostseite des Marcaltale6 hinüberreicht. Über die Schotterdecke des rechten Rába- ufers finden wir sebon bei Lóczy die Angabe, dass sie am Kandikó- Berg feblt, alsó nicht über den oberen Lauf dér Zala hinausreicht. Naeh meiner Ansicht stellt dér antiklinale Rücken zwischen den Grund- gebirgeschollen von Gleichenberg und Keszthely jene tektonische Grenze dar, durch welche die beiden Teile des Beckens abgesperrt und die Schotterdecke eingedammt wurde. In dér hohen Terrasse Lóczy’s und Cholnoky’s langs dér Zala sehe ich den abgetrennten Saum dér Schot- terdecke vöm rechten Rábaufer. Die Decke erstreckt sich von dér Rába über die Gegend von Oszkó, Oloszka, Győrvár und Vasboldogasszonyfa. und falit gleichmassig bis zűr Zala ab, obzwar sie hier auf den altén Karten nicht eingetragen ist. Auch oberhalb Baltavár ist die Schotter- decke in dér direkten Fortsetzung derjenigen des Rábagebietes anzu- treffen, so dass mán es langs dér Zala nicht mit einer Terrasse, son- dern mit einer abgeschnittenen Stirnpartie zu tun hat. Eine offene, interessante Frage bleibt das Verháltnis dér hier besprochenen Schotter- decken zu den Schuttkegeln des Bakonygebirges und den hőben Ter- rassen dér Gegend von Ács. c) Pleistocane Schuttkegel, Löss, pleistocane und holocane Terrassen. Die im oberen Levantikum entstandenen Schuttkegel konnten ihre ursprünglichen Formen ebenfalls nicht lángé behaupten. Es meldete sich alsbald eine neue Phase des seit dem Ende des Pontikums an- haltenden Denudations-Zyklus: die Donau schneidet sich nicht weiter ein, sondern füllt ihr Bett auf, in unserem Gebiete zerstört die rück- schreitende Erosion die Formen dér Schuttkegel. Den Beweis dieser Phase liefert dér Umstand, dass sich dér Löss wáhrend jener trockenen Perioden, die gelegentlich des wiederholten Stillstandes dér Erosion eingetreten sind, auf diesem neumodellierten Gelande ablagerte. Diese zweite Phase bedeutet eine ausgiebige Annáherung an die heutigen „Zustánde. Die Ur-Zala, die vöm Rücken zwischen dér heutigen Rába und Zala gégén die Marcal hin floss, wandert weiter nach Süden und als dér von seinem heutigen, zwischen Tűrje und Zalavár gelegenen unteren Absehnitt ausgehend rückschreitende Fluss die Gegend von Tűrje erreichte, wurden seine Gewásser grösstenteils gégén Süden hin abgeleitet. Dér übrige Teil des Wassers modellierte nun den oberhalb Körmend gelegenen Absehnitt dér Rába; durch diese Wassermenge wurde auch die aus dér Richtung Safenbach — Strémbach kommende Ur- Rába weiter gégén Süden gedrangt, und begann die südlich gerichtete 10* 148 ST. FERENCZl Unterwaschung dér Schotterdecke am rechten Rábaufer. In den selben Zeitraum entfállt die Südwártswanderung dér Gyöngyös und die Ausgestaltung ihres Bogens, sowie auch die nach Síiden, gégén den Schuttkegel dér Gyöngyös zu ge- richtete Bewegung dér Ur-Répce. Solche Bewegungen erwahnt auch Winkler (3037): im steirischen Gebiet verschiebt sich die Rába gégén Norden, die Mura strebt nach Síiden. Diese Wanderung dér Táler, aus welcher die machtige, bogen- förmige Bahn dér Rába, Gyöngyös, Répce resultierte, steht in engem Zusammenhang mit dér gefal tétén Struktur des Beckenteiles. Dafür, dass die oberhalb und unterhalb Körmend gelegenen Abschnitte dér Rába verschieden alt sind, liefert die dórt symmetrische, hier asymmet- rische Beschaffenheit des Tales einen Beweis ; unterhalb Körmend hat dér sich gégén Síiden bewegende áltere Abschnitt des Flusses die Nord- seite bereits vollstándig abgehobelt. (Siehe Fig. 3. und 4.) Die oben erwáhnte zweite Ero- sionsphase begann zu Anfang des Pleistocáns, als die Tátigkeit dér Donau eine anháufende war und ihr Bett sich bis zum Niveau dér Elephas Meridionalis-Terrasse auffiillte. Als nach dieser Phase mit dér Ein- schneiduug dér Donau in das alt- pleistocáne Gelánde auf unserem Gebiet eine neue Akkumulations- phase einsetzte, fiillte sich das neu entstandene Zalatal bis zum Niveau seiner ersten Terrasse auf, des- gleichen auch das neue Rábatal im Abschnitt oberhalb Körmend. Auch dér sekundáre Schuttkegel des GEOMORPHOLOGISCHE STUDIEN IN DÉR SÜDLICHEN BUCHT U. S. W. 149 Gyöngyös-Flusses baute sich in diesera Zeitraume auf. Die erste Terrasse dér Zala wurde von Lóczy (21455) und Cholnoky (26li8— 147) nachgewiesen und verfolgt. Sie erwáhnen daraus Reste des Elephas primigenius von Zalaszentgrót. Diese Terrasse ist jünger als jene dér Donau mit E. meridionalis. Auch die Ablagerung dér Lössdecke erfolgte innerhalb dieser Akkumulationsphase. Sie ist im Bereiche dér Répce bedeutender, südlich davon schützte das Gebirge von Kőszeg die Schotterdecken gégén den Staubfall, und auch dér kaum 60 cm — 1 m machtige Löss verwandelte sich in eine Art kalk- losen Lehmes. Auf die Lössablegerung folgte in unserem Gebiet abermals eine Erosionsphase, jedoch von erheblich geringerer Kraft.. In dieser Zeit bildeten sich die Seitentáler aus, die Donau aber baute ihre an das Ende des Pleistocáns gehörige Terrasse auf. Hierauf folgte noch eine Akkumulationsphase am Anfange des Holocáns, die zűr Entstehung des „Stádte- Terrasse" am Grunde des Rábatales führte. Die Tatig- keit dér neuesten Zeiten offenbart sich abermals in einer geringfügi- gen Erosion innerhalb dér Haupttáler, wáhrend sich am Grunde dér Seitentáler gleichzeitig eine Anhaufung von Sedimenten in dér Form kleiner Schuttkegel merklich macht, wie dies im Abschnitte dér Rába zwischen Szentgotthard — Csákány sehr wohl sichtbar ist. Die Resultate des I. Teiles sind in nachstehender Tabelle zu- sammengefasst. (S. Seite 150.) Über die Geologie des Basaltvulkanismus.* Dieses Problem besitzt eine umfangreiche Literatur, bezüglich dér ich auf den Nachweis am Schlusse dieser Abhandlung verweise. Hier soll 1. die Lage, 2. die Form dér Basaltvulkane und 3. das Altér des Basaltvulkanismus besprochen werden. Die Lage dér Basaltvulkane wurde zuerst von Johann Böckh behandelt. Nach seiner Auffassung traten die vulkanischen Erschei- nungen lángs solcher 4 Linien auf, die entweder parallel oder senk- recht zu den Bruchlinien des Balatonhochlandes verlaufen (495). Zwei davon beriihren auch unser Gebiet. Die Linien Hofmann’s schmiegen sich nicht genau an die Tektonik, sondern gehen von den grösseren Massen des Systems aus. Sigmund (12405) verteilt die steirischen und transdanubialen Basalteruptionen auf 10 Linien, die z. T. mit den transversalen Reihen Böckh’s und Hofmann’s ident.isch sind. Nach Vitális (IT13) gelangte ein Teil dér Basalte lángs tektonischer Linien, dér grösste Teil aber im Zusammenhang mit dem ruckweisen * Auszug aus dem Vortrage in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsch am 5. Apr. 1922. Pannonikum— Pontikum Levautikum P 1 é i s t o c a n I Holoc&n 150 ST. FERENCZI Horizontierungstabelle dér aus dér Südbucht des klemen ung. Alföld bekannten jungneogenen und quartaren Ablagerungen. Südbucht des kleinen ungarischen Umgebung von Budapest, Bakony Alföld und SO Abhaug desselb n Einschneidung in den Haupt- ji" .. _ und Nebentálern, Schnitt- | o"| kegel bei den Seitenásten : SE dér letzteren. Nievellierung des Rábatales bis zum heutigen Niveau, kleine Schuttkegel am Fusse dér Seitentaler. £ £ Zerstörung dér Lössdecke, Einschneidung in das Gelande dér Rábaterasse, Ausgestal- tung dér Seitentaler. Sekundarer Schuttkegel dér Gyöngyös, Anschüttung des Rábatales bis zűr 15— 2U m-Terasse oberhalb Kör- mend, die Terasse von Eger- szeg — Zalavár im Zalatal. Südwartswan derűn g dér Fiüsse, Entwasserung dér Zala, Aus- gestaltung des Rábatales oberhalb Körmend, endgültige zerstörung dér Schotterdecke. I g 5 2 « r. TJ 3.2 £ S 304 .2 o O £ W Q- ÍXn 3 "7 03 CC W Die Donau schneidet die „Stadte“-Terasse an. — j? d- < Schotterdecke dér Urformen dér Zala, des Safenbach — Strémbaches, dér Gyöngyös und dér Sió. Schuttkegel des Bakony? Rückschreitende Erosions- tatigkei dér Urformen dér Zala, des Safenbach-Strém- baches, Flussbettausfül- lungen mit Unió Wetzleri bei Rohonc, Doroszló, Baltavár, Vasboldogasz- ezonyfa, Egervár, Gálos K eszmél y etc. a Ganzliche Zuschüttung des Sees durch die Serie dér flu- viatilen Sande. bisher ohne Fauna. Höhenschotter in dér Gegend von Ács? C. ung. capr.-Horizont: Somlyóvásárhely. Durch Faunén mit Melanopsis Martinion a u. M. vindobonensis gekennzeichnete tonig-sandige Sedimentenreihe: Szentelek, Pinkafő, Kúp etc. a* f! 3 CU w Iá Die Donau nivelliert ihr Bett bis zűr .,Stádte“ Terrasse. Die Donau schneidet die altere pleistocane Terrasse an. Die Donau füllt ihr Bett bis zűr „Burgen“-Terrasse auf. Die Donau schneidet ihr Bett in den Schotterkegel hinein. 1-0- C 3Í O ✓) M V ti & Schuttkegel dér Donau mit Slastodon arvtrnends. Einschneidung dér Donau bei V isegrád, Flussbett- ausfüllungen mit Unió Wetzleri im trockenge- legtenGelánde : Pestszent- lőrinc, Érd, Fonyód, Pere- marton, Karád, etc. I See, Binnensee mit süssem, früher mit Brack-Wasser Horizont dér Con- geria rhomboidea. Horizont dér C. ba- latonica und C. triangularis. E •; o c u.3 ■Z ° S & H C i/ te jé -az Horizont dér C. ung. caprae. Wie im kleinen ung. Alföld. Tinnye, Budapest (Kő- bánva), PeremartonerWald. GEOMORPHOLOG1SCHE STUD1EN IN DÉR SÜDLICHEN BUCHT U. S. W. 151 Sinken dér durch Brüche bestimmten Táler und Becken an die Ober- fláche. Nach Lóczy sind die Eruptionen zwischen dem Bakony und dem Gebirge von Keszthely an jene Depressionen gebunden, die hier durch oligocane oder miocane Grabenbrüche entstanden sind, dér Somló, Sághegy etc. hingegen umgeben die Depression des Marcal — Cinca-Baches (21422). Audi Winkler (23Taf. Lili) verteilt die steiri- schen Basalte entlang solcher peripherischer Senkungen, mit dem Schlossberg von Németujvár auf dér einen Bogenlinie. Hugó Böckh machte mich darauf aufmerksam, dass die Kovácsi- Berge von Zalaszántó in einer Synklinale sitzen. Auf Grund meiner diesbezüglichen Studien konnte ich feststellen, dass die Lage dér im ínneren des Beckens auftretenden kleinen Basalteruptionen durch die tektonischen Faltungslinien des Beckens bestimmt wurde, welch letztere natürlich mit dér Tektonik des Grundgebirges korrespondieren. Dér Basaltvulkanismus tritt immer langs dér Dinien dér Faltungstektonik auf, und zwar sowohl auf den Wölbungen und in den dazwischen gele- genen Műiden, als auch langs dér Verbindungslinien benachbarter Gewölbe, in den relativen Antiklinalen und relativen Synklinalen. Die grösseren Eruptionen sind langs dér Synklinalen, die kleineren auf den Antiklinalen anzutreffen. Da die vöm Basalt durchbrochenen Wölbungen vöm Gesichtspunkte dér Erdgasforschung belanglos sind, kann ich einige Beispiele anführen. Wölbungen sind gekrönt durch die TufTringe von Sittke und Egyházaskesző, am höchsten Punkt dér Synklinale dazwischen liegt das Vorkommnis von Kemenesmagasi. In einer Mulde liegt dér Kissoralyó, in Synklinalen bauten sich dér Nagy- somlyó und dér Festungsberg von Németujvár auf, wáhrend dér Ság- hegy auf einer Antiklinale sitzt, dérén tektonische Elemente ich jedoch nicht naher zu bestimmen Gelegenheit hatte. Die Form dér Basaltvulkane wurde von Lóczy auf 4 Typen zurückgeführt, von denen die abgestutzt kegelförraige, selbstandige Kuppe auch in unserem Gebiet vertreten ist (Schlossberg von Német- ujvár, Kis- und Nagysomlyó, Sághegy). Einen 5-ten morphologischen Typus reprásentiert dér Tuffring von Kemenesalja. Die abgestutzte Kegelform dér „Zeugenberge“ führt Lóczy aus- -schliesslich auf die Arbeit des Windes zurück. Nach seiner Auffassung zeigen diese Formen keine Spuren einer Abrasion oder Denudation. Die Deflation alléin hatte alles lose Matériái vöm Gelánde des ausge- trockneten pontischen Sees bis zum miocanen Schotter am Balaton und bis zum Pontikum am kleinen ung. Alföld entfernt (21410). Die Machtigkeit des fortgewehten Materials würde im Umkreis des Szent- györgy Berges 180 — 200 m, am Sághegy 80 m (heutiges Gelánde um 140 m, höchstes Niveau des Pontikums am Berg 220 m), am 152 ST. FERENCZ1 Nagysomlyó ebenfalls 80 — 90 m, am Schlossberg von Németujvár 40 m betragen. Ob diese Erklárung in dér Balatongegend vollkommen stichhaltig ist, weiss ich nieht, auf meinem Gebiete spielte jedoch die Denudation eine viel grössere Rolle bei dér Ausbildung dieser „Zeugen- berge“, und die Deflation beendigte bloss die vorgeschrittene Arbeit. Die Tátigkeit dér Denudation erkannte bereits Jugovics an den Tuffen bei Vasdobra. Nach Lóczy setzte die Deflation im Pliocan ein, und erreichte ihr Maximum im Pleistocan. Nach meinen Studien begann ímkleinen ung. Alföld im unteren Levantikum ein Denudations-Zyklus, dessen erste Erosionsphase den sandigen Grund des pontischen Sees am Nagysomlyó bis auf 270 m, am Sághegy bis 210 m und in dér Gegend des Tuffringes von Sittke bis auf 160 m entfernte, so dass sich dér Basaltvulkanismus bereits im denudierten Gelande offenbarte. Die hierauf folgende Akkumulationsphase bedeckte die tiefergelegenen Produkte des Basaltvulkanismus stellenweise mit einer Schotterdecke, die samt dem Gelande des Pontikums dér gesteigerten Erosionsphase am Anfang des Pleistocáns zum Opfer fiel. Lóczy schliesst aus dér Tiefbohrung von Nagyatád (21483) auf ein altpleistocánes oder jung- pliocánes Flussbett zwischen dem westlichen Balaton und Nagyatád, mit einem Gefálle von 20 — 25 m auf 55 km, alsó mit ziemlich rasch fliessendem Wasser. Ich glaube, dass dieser Fluss bereits im Levan- tikum entstanden war. Hierfür spricht bei Fonyód die Sandlinse mit Unió Wetzleri. Die oberen Áste dieses Flusses erblicke ich in den Tapolca-, Egerviz- und Burnóti-Báchen, dérén denudierende Tátigkeit meiner Ansicht nach erheblich zűr Ausgestaltung des pontischen Ge- lándes, sowie dér Formen des Basaltvulkanismus beigetragen hatte. Die Deflation im mittleren Pleistocan, dérén handgreiflicher Beweis uns die Lössablagerung an windschattigen Stellen liefert, bearbeitete gewiss auch diese Bergformen, anderseits verdeckte sie aber auch die Flussláufe des Mecsekgebirges und des gégén das slavonische Becken abfallenden levantinischen, unterpleistocanen Gelándes. Eine am Balaton fehlende Erscheinungsform des Basaltvulkanis- mus representieren am kleinen Alföld die 3 Tuffringe. Jene von Egy- házaskeszó und Kemenesmagasi sind bereits ein wenig verwischt, jener von Sittke ist noch so vollstándig, dass er von Hofmann als prach- tige Ruine eines mit offenem Kráter erhalten gebliebenen Tuffvulkans beschrieben wird (8450). Die Entstehung dér Form erklart Hofmann durch den nachtráglichen Einsturz des aus losem Matériái bestehen- den Fundamentes, wodurch in dér Aschenkuppe das gégén den zentra- len Kánál gerichtete Einfallen dér Schichten verursacht wurde. Nach Sigmund (12404) erfordert die Rekonstruktion eine kühne Phantasie. Dieser Ansicht ist auch Vitális (1748), dér die Form ausschliesslich GEOMORPHOLOGISCHE STUDIEN IN DÉR SÜDL1CHEN BUCHT U. S. W. 153 dér Erosionstátigkeit zuschreibt. Lóczy sieht im Tuffring von Sittke keinen einfachen Kráter, er denkt vielmehr (2l42i) an eine Anhaufung von Tuffmassen, die aus mehreren kreisförmig placierten Schlöten herstammen, die Kraterform aber schreibt er einer durch die Aus- waschung dér pontiseben Tone und Sande des Liegenden verursachten Senkung zu. Andererseits erwahnt er aus dér Balatongegend gewisse morphologische Erscheinungen, dérén Zusaramenhang mit den Basalt- eruptionen auch seiner Ansicht nach vvahrscheinlich ist. Solche sind z. B. dér innere und aussere SeevonTihany, in welch’ letzterem er einen Explosionskrater vermutét, dér sicb mit dem Laacher See im Eifelgebirge verglei- chen lasst (21335). Dér Tuffring von Sittke kann mit dem von Lóczy beschrie- benen kleinen Strato- vulkan des Sándorhü- gels bei Balatonbog- lár verglichen werden (21345). Wie aus dér nach den Aufnahmen von Jugovics her- gest eliten Karten- skizze (siehe Fig. 5) ersichtlich, ist jedoch dér Tuffring grösser, als dér des Sándor- hügels, dessen Durch- messer bloss 90 m be- tragt, und auch die Krateröflfnung des ersteren war breiter. Hier wie dórt, zeigen die Tuffschichten ein 14 — 15° erreichendes Einfallen in dér Richtung gégén das Innere des Kraters. An den ausseren Abhangen des Ringes lasst sich, mit Ausnahme des NO-lichen Teiles, wo kein anstehendes Gestein vorkommt, ein etwas steileres, 25 — 3Ö°-iges Einfallen nach radialen Richtungen nachweisen. Ich sebe in diesen Ringen nicht bloss herrliche Ruinen dér einstigen Tuflfvulkane, sondern besonders in jenem von Sittke ein Ebenbild dér auf den Campi Phlegrei innerhalb kurzer Zeit 154 ST. FERENCZI aufgebauten raonogenen Ringvulkane, in denen — vvie beim Lago di Averno — auch kleine Kraterseen entstehen konnten. Áhnlicher Her- kunft dürften auch dér Sándorhügel und die übrigen 3 Typen Lóczy’s gewesen sein, bei denen infoige des engeren Kraters ein einheitlicherer Aschenhügel zustande kam, wahrend sich das Tuffmaterial im Umkreise des breiteren Kraters bei Kemenesalja in Form eines niedrigen Ringes anhaufte. Beim kleinen Vulkán von Boglár ist dér Einfallswinkel dér Schichten nach aussen hin sanfter, bei jenem von Sittke gerade in dieser Richtung steiler, und zwar deshalb, weil letzterer auf dem Scheitel einer Wölbung sitzt. Ob sich nun die Wölbung hebt, oder die Depression weiter senkt, oder aber beides zugleich stattfindet, das Resultat zeigt sich darin, dass die Schichten gégén den Kráter hin ein sanfteres, nach aussen ein steileres Gefálle annehmen. Das Zeitalter des Basaltvulkanismus betreffend sind mir — abge- sehen von den Angaben dér álteren Literatur, bezüglich welcher ich auf die Monographien von Vitális (17) und Lóczy (21) verweise — 4 Ansichten bekannt. Nach Lörenthey (13184) ist dér Vulkanismus jünger, als dér durch massenhaftes Auftreten von Unió Wetzleri gekenn- zeichnete Horizont, und falit in das Levantikum. Nach Vitális (17158) begann die Eruption auf dér Halbinsel von Tihany und vermutlich auch an mehreren anderen Stellen nach dér Ablagerung des grössten Teiles dér durch Congeria balatonica und triangularis gekennzeichneten Sedimente. Lóczy (21416) aussert sich im Einvernehmen mit Johann Böckh und Hofmann dahin, dass die ersten Tuff- und Aschénerup- tionen nach Ablagerung des Gros dér pontischen Schichten erfolgten, in dér Zeit, als sich die jüngsten Glieder dér Reihe: die Süsswasser- kalke ablagerten. Winkler schliesslich (30is) spricht von einer Wech- sellagerung dér steirischen Basalttuffe mit dem oberen pontischen Schotter. Vitális ist bis jetzt dér einzige, dér in den Tuffen eine pontische Fauna konstatierte, wonach er behauptet, dass sie sich im Wasser des pontischen Sees abgelagert habén, wahrend nach den übrigen Autoren die Hauptmasse dér Basalttuffe auf den bereits trockengelegten Grund desselben herabgefallen ist. Nirgends wurden typische Sedimente des pontischen Sees oberhalb dér Basalttuffe beobachtet. Die von Hofmann am Sághegy erwáhnten Tón- und Sand-Zwischenlagerungen lassen 6ich im Einvernehmen mit Lóczy (21414) als emporgerissene Partién des Liegenden deuten, und es bleibt das einzige Positivum, dass die Tuffe mit Süsswasserkalkschichten abwechseln. Die Angaben Winkler’s muss ich auf Grund dér Beobachtungen von Jugovics bezweifeln, dér in den Tuffhügeln von Hárspatak, unweit dér steirischen Grenze, zwar eine YVechsellagerung mit Schotter erkannte (2465), von den übrigen nahe- GEOMORPHOLOGISCHE STUD1EN IN DÉR SÜDLICHEN BUCHT U. S. W. 155 liegenden Vorkommnissen jedoch mit Bestimmtheit behauptet, dass sie auf dér denudierten Oberflache des pontischen Sandes und Schotters sitzen. Das Problem ist übrigens noeh ziemlich ungeklárt. Lóczy (21416) stellt die Fischabdrücke dér Kalktuffe des Tihanyer Nyársashegy und Templomoldal in das oberste Pontikum, und beurteilt auch den Beginn des Vulkanismus (21341) danach. Vitális (17i4l) hingegen berichtet, dass er sich seinerzeit an jener Stelle mit Lóczy nicht darüber einigen konnte, ob das fragliche, Fossilien führende, kalkige Süsswassersediment auf oder unter dem Basalttuff liegt. Andererseits bezweifelt Lóczy, dass die Hauptargumente Vitális’, die in den Basalttuffblöcken des Eruptionsschlotes am Tihanyer Szarkádoldal gesammelten Fossilien an ihrem ursprünglichen Orte gewesen wáren; nach seiner Ansicht hatte sich vielmehr die pontische Fauna erst im vulkanischen Sprudel dem Tuffmaterial beigemischt (21339). Widersprechend sind auch folgende Angaben Lóczy’s. Er halt die Eruptionen für gleichalterig mit den Süsswasserkalken des obersten Pontikums (21416). Über die Fauna eben derselben Kaiké jedoch aussert er sich dahin, dass sie vöm unteren Plioean bis zumPleistocan gleichartig,wennnichtgaridentischwar (21417), es ist alsó gleichgültig, ob die Kaiké mit dem.Tuff abwechseln, oder als Einschlüsse darin vorkommen, denn sie besitzen keinen zeitbestim- menden Wert. Desgleichen habén auch die Basaltgerölle in dér Sand- linse mit Unió Wetzleri am Lázhegy vön Zsid keine grosse Bedeutung, denn sie beweisen nur, dass schon vor dér Ablagerung dér Linse Erup- tionen stattgefunden hatten, die Linse selbst konnte sich jedoch gleich- wohl im unteren, als auch im mittleren Levantikum abgelagert habén. Da die palaentologischen Schlüsse versagten, versuche ich die Lösung dieses Problems auf Grund meiner geomorphologischen Beobachtungen und Erwágungen. Im I. Teil zeigte ich, dass am Ende des Pontikums dér Zusammenhang zwischen den Becken des kleinen und grossen Alföld ganzlich aufhörte. Ersteres wurde vollstandig aufgefüllt und auch das levantinische Wassergebiet des letzteren zog sich weit vöm Fusse des Mittelgebirges zurück. Auf dem trockengelegten Gelánde entwickelt sich eine starke Erosionstátigkeit, dérén Beweis die durch massenhaftes Auftreten von Unió Wetzleri gekennzeichneten Ausfüllungen einstiger Flussbetten liefern. Letztere stelle ich im Gegensatze zu den bisherigen Meinungen in das untere und mittlere Levantikum, eine Ansicht, welche durch die Faunén Sümeghy’s (33) bereits gerechtfertigt wurde. Dér Basaltvulkanismus entwickelte sich auf diesem trockengelegten Gelande, als sich die Uferlinie des levantinischen Sees weit gégén das Innere des Beckens zurückgezogen hatte. Höchstens hier und da, wie z. B. bei Tihany, dürften kleinere Wasserfláchen zurückgeblieben sein, in die dann 156 ST. FERENCZ1 dér Tuff hineinfallen konnte. Wáhrend die Ergüsse dér Lavadecken, und liberhaupt die grösseren Eruptionen — wie schon von Lóczy betont wurde — gleich zu Beginn dér Erosionsperiode erfolgten, representieren die kleineren Tuffvulkane eine jüngere Periode. Hiefür liefert das Gelánde, auf dem die Eruptionen stattfanden, den Beweis. Nach den Angaben Lóczy’s kulminiert das Pontikum bei ungefáhr 300 m; die Tuffe des Badacsony ruhen auf einem ca. 290 m hohen pontischen Sockel, am Szentgyörgy betragt die Höhe desselben beilaufig 270 m, in den kleinen Tuff-Flecken von Szigliget ist sie noch geringer. Die Kote 242 bezeichnet. hier den höchsten Punkt des Tuffes. Jugovics gibt folgende Höhen dér pontischen Sockeln an: Nagysomlyó 270 m, Schlossberg von Németujvár 250 m, Sághegy 215 m, Kissomlyó 195 m, und am Ring bei Sittke 160 m. Die in den 3 Vorkommnissen des Bala- tongebietes beobachteten Höhenunterschiede des Sockels lassen sich schwer durch tektonische Motive erkláren, da ja die von Lóczy und Vitális angenommenen Bewegungen den kleinen Késsél in seiner gan- zen Ausdehnung betroffen habén dürften. Dem gegenüber könnte mán bei den Beispielen vöm kleinen Alföld wegen dér grösseren Entfernung an bereits ursprünglich vorhandene, oder durch Faltung entstandene Niveauunterschiede denken. Die erste Möglichkeit, d. h. die ungleiche Anschüttung des Seegrundes ist unwahrscheinlich, da dér Niveauunter- schied zwischen dem Sághegy und Nagysomlyó 50 m betragt, und das Niveau im nahe liegenden Ring von Sittke weitere 50 m tiefer liegt. Auch die Faltung verursachte den Unterschied nicht, da ja dér Ring von Sittke am Scheitel einer Wölbung, dér Sághegy auf einem anti- klinalen Rücken sitzt, die Bewegung alsó bei beiden im gleichen Sinne erfolgte. Dass dér Basaltvulkanismus nicht auf dér ursprüng- lichen pontischen Oberfláche, sondern in einem bereits modellierten Gelande begonnen hatte, hiefür liefert das Profil des Schlossberges von Németujvár den besten Beweis. Hier liegt das Pontikum an bei- den Seiten des Tales in einer Höhe von cca 300 m, die Eruption des Schlossberges jedoch erfolgte auf einem 50 m tieferen Niveau. Ich kann mir nun auf dér kaum 1 km breiten sandigen Flache des pon- tischen Seegrundes keinen 50 m tiefen Graben vorstellen, und auch die Faltungsbewegung konnte den Unterschied nicht verursachen: die Eruption erfolgte in einer Synklinale, und dér ganze Querschnitt des schmalen Tales wurde in gleichem Sinne bewegt. Dér 50 m machtige Sedimentenkomplex konnte alsó nur durch die Erosion ent- fernt werden. Meine Ausführungen zusammenfassend glaube ich erwiesen zu habén, dass dér transdanubiale Basaltvulkanismus im Norden nach dér gánzlichen Ausfüllung des pontischen Sees, im Süden nach dem GE0M0RPH0L0G1SCHE STUDIEN IN DÉR SÜDLICHEN BUCHT U. S. W. 157 Rückzug desselben auftrat, als auf dem trockengelegten Gelánde bereits die Erosion tatig war. lm kleinen Alföld wurde das Terrain durch die Urformen dér Zala, Marcal und des Safenbach — Strémbaches, im Síiden durch die Flussláufe mit Unió Wetzleri von Fonyód — Nagyatád und andere angegriffen. Auf dér noch kaum erodierten Oberíláche erschie- nen dér Badacsony, Szentgyörgy, Csobánc, Nagysomlyó etc., mit dem Vorschreiten dér Erosion folgten dér Kissomlyó, Sághegy, dér Schloss- herg von Németujvár. Die jüngsten endlich, die winzigen Vulkáné von Tihany, Boglár, Fonyód, Szigliget, Kemenesalja entstanden auf einem noch viel stárker denudierten Gelánde. Das Ende dieses Vulkanismus setzt Vitális (17158) auf Grund dér Beobachtung, dass die durch U. Wetzleri gekennzeichneten oder noch jüngeren Schichten keinen anstehenden Basalt enthalten, in die Zeit vor dér Ablagerung des U. JF.-Horizontes. Aus dem Anhange seiner Arbeit ist es jedoch ersichtlich, dass er auch an das Übergreifen dér Eruptionen in das Levantikum dachte, da er jedoch seine Beweise nicht für ausschlaggebend hált, bringt er nur die postvulkanischen Erscheinungen in die levantischen, unterpleistocánen Zeiten herüber (17167). Lóczy (21416) sah sich durch den Rhinoceros-Rest dér auf Tihany „mit Süsswasserkalkschiefern abvvecheelnden tonig-aschigen Schichten“, durch die Frische dér kleinen Eruptionen am Plateau von Kemenes, und schliesslich durch die Gerölle im Tuff bei Sittke, die nach seiner Ansicht aus dér obersten pliocánen oder unterpleistocá- nen Schotterdecke herstammen, veranlasst, die Eruptionen auch in das Levantikum und das untere Pleistocán herüber zu holen, wobei gerade die kleinen Eruptionen von Kemenesalja die letzten Lebens- áusserungen des Vulkanismus darstellen würden (21422). Das Ende des Basaltvulkanismus lásst sich durch die Beobach- tungen von Jugovics im Jahre 1915 gut fixieren. Im Tuffsteinbruch von Magyargencs, im Eisenbahneinschnitt von Gérce (24?l) und auf dér Ostseite des Nemeshegy bei Gérce (2468) sind die Basalttuffe von einer dünnen Schotterlage bedeckt. Diese Angabe kann ich bestáti- gen und damit ergánzen, dass die Schotterdecke in Fetzen auch auf dér Höhe des Tuffringes von Sittke vorhanden ist. Dér Tuff selbst enthált tatsáchlich ebenfalls Gerölle, doch wurden diese aus dér Tiefe emporgerissen und sind ganz anders, als diejenigen oberhalb des Tuffes. Letztere gehören in das obere Levantikum, wonach alsó dér Basaltvulkanismus, dessen letzte, im tiefsten Horizont entwickelte Phasen eben diese kleinen Tuffvulkane representieren, am Anfang des oberen Levantikums auch tatsáchlich erloschen ist, — nur die postvulka- nische Tátigkeit reichte ins obere Levantikum, ins Plestocán und z. T. bis in unsere Tagé herüber. 158 K. ROTH V. TELEGD Die Resultate des II. Teiles meiner Studien kann ich im folgen- den zusammenfassen: 1. Jene Eruptionen des Basaltvulkanismus, die nicht in dér Nahe des Grundgebirges Hegen, ordneten sich langs dér tektonischen Faltungs- linien an. 2. Die Gestalt dér gestutzt-kegeligen „ Zeugenberge “ wurde in erster Linie durch die Denudation modelliert, und nur dér letzte Schliff ist als das Werk dér Deflation zu betrachten. 3. Die in dér letzten Phase des Basaltvulkanismus entstandenen kleinen, monogenen Tuff-Ringvulkane besassen eine z. T. auch heute noch nachweisbare Kraterform. 4. Dér Basaltvulkanismus trat nach dér vollstandigen V erschüt- tung des pontischen Sees, respektive nach dessen Rückzug auf, und erlosch vor dér Ablagerung dér oberlevanti'vschen Srhotterdecke, gehört alsó ins untere und mittlere Levantikum. (Literatur siehe im ung. Text S. 37 — 38.) ÜBER DAS LIGNITGEBIET VON VÁRPALOTA. — Mit Figur 6. — Von K. Roth v. Telegd.* Auf das Lignitvorkommen von Várpalota wurde die Aufmerksam- keit in den 80-er Jahren des vergangenen Jahrhunderts gelenkt, als die Ausbeutung des dortigen Lignitflötzes begann. Gleich im Anfang fiel eine im Hangenden des Lignitflötzes vorkommende, eine Congeria- und eine Neritina- Art massenhaft enthaltende Petrefakten führende Schichtgruppe auf, und diese Beobachtung war dann bis in die letzten Zeiten von ausschlaggebendem Einfluss bei dér Beurteilung des Alters des Lignitflötzes. Die erste geologische Beschreibung dieses Gebietes gab Hantken, und seine Feststellungen, abgesehen von dem einen, dass er das Lignitflötz in die pontische Stufe stellt, sind eigentlich auch heute richtig.1 Auf Grund dér Hangenden Neritinen und Con- gerien flihrenden Schichten, sowie dér in dér unmittelbaren Nachbar- schaft, im scheinbaren unmittelbaren Hangend dér Lignitformation vorkommenden (Ujmajor) reichen pontischen Fauna verlegten Lóczv, Taeger und nach ihnen K. Papp das Lignitflötz ebenfalls in die * Vorgetrageu in dér Fachsitzung dér Ung. Geolog. Gesellschaft am 7. Mai 1924. 1 M. v. Hantken: Gutachten über das dem Herrn Gráfén Anton Sztáray gehörige Vápalotaer Kohlenwerk. Budapest, 1888. ÜBER DAS LIGN1TGEBIET VON VÁRPALOTA. 159 pontische Stufe.2 Eigentümlichem Zufall zufolge wurde dér im unmittel- baren Liegenden des Lignitflötzes auftretende und eine selten schöne mediterráné Fauna enthaltende Tón bis in die letzten Zeiten nicht aufgeschlossen, beziehungsweise er entging dér Aufmerksamkeit dér hier gewesenen Forscher. Das in dér pontischen Bildung des trans- danubischen Gebietes ungewohnte Várpalotaer Lignitflötz konnte Lóczy mithin mit Recht als von lokalem Charakter bezeichnen, das wahr- scheinlich bald auskeilt. Das Zutagegelangen dér Liegenden Fauna, das Erkennen von Rhyolittuff-Einlagerungen in dér Hangendbildung, die sorgsamere Untersuchung dér Süsswasser-Fauna im Hangenden des Lignits, in erster Linie aber das Durchstudieren dér Resultate dér am Várpalotaer Gebiete in den letzten Zeiten durchgeführten Bohrun- gen ánderten gründlich das vöm Várpalotaer Lignitgebiet herrschende Bild. Die das Lignitflötz enthaltende Schichtgruppe lásst sich am besten in dem in dér östlichen Nachbarschaft dér Gemeinde gelegenen Tagbau studieren. Im unmittelbaren Liegenden des Lignitflötzes lágert ein Lignit6puren enthaltender grünlicher Tón, in dem Petrefakten ziemlich zahlreich sind. Die háufiger auftretenden Formen sind: Potamides (Clava) bidentatus Defr., Potamides (Pirenella) pictus Bast., Pyrula (Melongena) cornuta Ag., Arca (Barbatia) cf. barbata L., Ostrca sp. Diese beweisen das obermediterrane Altér dér Bildung zweifellos. Dér liegende Tón ist nur 1 — 2 m stark und unter ihm liegt Sand. Dieser Sand wurde in dér südlich dér Gemeinde, unweit des nach Pét führenden Weges, westlich dér Antalgrube befindlichen Sandgrube auf- geschlossen, wo er eine gut erhaltene, reiche obermediterrane Fauna enthált.8 Im Tagbau lágert im Hangenden des Lignitflötzes eine ca 15 cm máchtige Bank mit Neritenen und über dieser, nach einer schmalen Lignitschichte eine ca 50 cm starke Bank mit Congerien. Das herr- 2 L. v. Lóczy : Geolog. Bildungen dér Gegend des Balatonsees. Resultate dér wiesenschaftl. Studien des Balaton. Bd. I, 1. Teil, 1. Abt. Budapest, 1913. H. Taeger : Grundriss zum Landschaft6bau im Südosten des eigentlichen Bakony. .1 ahresbericht dér kgl. ung. Geologischen Reichsanstalt für 1912. Budapest, 1913. S. 174. K. Papp: Eisenerz- und Kohlen-Vorráte des ung. Reiche6. S. 869. Budapest, 1916. 3 Sowohl die Fauna des Liegendtones des Tagbaues, wie die Fauna dieser Sand- grube übergab ich zűr Bearbeitung dem Herrn Museums-Praktikanten Dr. Tibor Szalay. Vöm Resultat seiner Arbeit referierte er bereits in dér Fachsitzung dér Ung. Geolog. Geselkchaft am 22. April 1925, und 6eine Mitteilung wird in dem nachsten Bánd des Földtani Közlöny erscheinen. 160 K. ROTH V. TELEGD schende Petrefakt dér Neritinenbank ist die Art Neritina picta Fér. in einer Abart vöm konstanten Charakter, die Art dér Congerienbank aber ist eine bisher noch nicht beschriebene Congeria sp. Eine mit dieser idente Form ist aus dér Kohlenbildung von Hidas im Kom. Baranya bekannt und ihr sehr nahe steht die aus dér untermiozánen Kohlenbildung dér Ostalpen (Fohnsdorf) beschriebene Form.' lm hóhé- rén Hangenden folgen blattrige und schiefrige, grtinlich-bráunliche, nach aufwarts mehr graue Tonschichten, in ihrer unteren Partié treten hie und da noch die erwahnten Süsswasserformen auf, aus ihrem höheren Teil ist ausser Fischschuppen kein anderes Petrefakt bekannt. In dér Gruppé dieses blattrig-schiefrigen Tones, dér nach den Daten dér Bohrungen ca 60 — 80 m machtig ist, tritt in ungefáhr 8 — 15 m über dem Lignitflötz eine einige Meter starke Rhvolittuíf-Einlagerung auf. (Fig. 6.) Diese das Lignitflötz enthaltende Schichtgruppe wurde mit im ganzen identer Verteilung und Qualitat in den Bohrungen I, VI. und VIII. durchstossen, die unvollendete Bohrung IV. wurde in den blattrig- schiefrigen grauen Tonschichten aufgelassen. Auch die Liegendschicht- reihe des Lignitflötzes kennen wir aus den Bohrungen. Die auf dem Grubenfeld abgeteufte Bohrung I. durchfuhr nach Durchquerung dér oben detaillierten Hangendschichtreihe das Lignitflötz zwischen den Tiefen von 88‘8 — 95'3 m und reichte im ganzen bis zűr Tiefe von 436 m hinab. Im Liegenden des Lignitflötzes fand alsó dér Bohrer eine ungefa.hr 340 m machtige, vorwaltend aus Sand und sandigem Mergel bestehende, kalkige Conglomeratbánke wiederholt einschliessende Schichtgruppe vor und die im unmittelbaren Liegenden des Lignit- flötzes vorhandene Fauna erscheint auch noch im tiefsten Teil dieser Schichtgruppe. Die Bohrung III. drang unter dem Lignitflötz (24*7 — 29’2 m) bis 158 m Gesamttiefe hinunter und durchfuhr in ungefáhr 129 m Machtigkeit eine identische, nur kalkige Conglomerat- und schotterige und sandige Kalkbanke (mit Ostrea- und Pecten- Bruch- stticken) in vorherrschender Weise enthaltende Schichtgruppe. Das Grundgebirge erreichte von beiden keine Bohrung. Das Vorkommen an dér Oberflache dér Liegendschichtgruppe ist westlich von Várpalota schon lángé bekannt bei Bánta-puszta, wo die Grobkalk- und kalkige Conglomerat-Bildung auch durcli Steinbrüche aufgeschlosscn ist. Die hier durchgeführte Bohrung VII. gelangte, die sandig-schotterig-kalkige Schichtgruppe durchbrechend, in 165 m Tiefe in das obertriadische Hauptdolomit-Grundgebirge. Die genannten Bohrungen habén somit bewiesen, dass auf dem 1 Petkasciieck : Kohlengeologie dér österreichischen Teilstaaten. Berg- und Hüttcn- iniinnisches Jahrbuch, Leoben. Bd. 72, Heft 1. S. 8. Fig. 64. Leoben, 1924. ÜBER DAS L1GN1TGEBIET VON VÁRPALOTA. 161 Várpalotáéi1 Gebiete eine mindestens 400 — 450 m raáchtige sandig- schotterig-kalkige maríné Schichtgruppe dem Grundgebirge auflagert, die Fauna dieser Schichtgruppe verweist auf den tieferen Teil des #9 Oio 110 Fig. 6 I. Pleistozán und Holozán , 2. umgeiagerter Medilerranschotter ; 3. pontischer Süsswasseikalk ; 4. pontischer Tegel; 4a pontischer Tegel, mit Pleistozán und Holozán überdeckt: 5. sarmatische kon- tinentale Bildungen, mit Pleistozán und Holozán überdeckt; 6, Grunder-Schichten ; 6a Grunder-Schichten. mit Pleistozán und Holozán überdeckt; 7 obertriadischer Hauptdolomit ; 8. áltere Triasbildungen des Balatonhochlandes und des Iszka-Berges ; 9. produktive Bohrung; 10. unvollendete Bohrung; 11. in- produktive, bis zum Grundgebirge abgeteufte Bohrung. Obermediterrans, die Schichtgruppe entspricht alsó dem Begriff dér Grunder Schichten am besten. Ira obersten Teil dieser betrachtlich Földtani Közlöny. LIV. köt. J924. 11 162 K. ROTH V. TELEGD máchtigen Schichtenreihe lágert das Lignitílötz, mit den es deckendeii Schichten zusammen die Aussüssung des Meeres andeutend. Über dér Gruppé dér blatterig schiefrigen Tone mit Fiscbschuppen folgt eine Festlands-Bildung, mit Vermittlung eines lignitische Ein- lagerungen enthaltenden bráunlich-grauen Tones eine solche vorherr- schend grünliche, untergeordnet gelbe und bláuliche, sandige, kalkige- Tonbildung, die von Schotter und schotterigen Toneinlagerungen öfter unterbrochen wird. Diese Bildung kennen wir aus den auf dér Sárrét ausgeführten Bohrungen IV, VI. und VIII. in 70—90 m Machtigkeit und da über ihr in dér Bohrung IV. die Petrefakten fiihrenden ponti- echen Tonschichten liegen (Melanopsis Entzi Brus.), so können wir dieser Bildung ihren Platz am wahrscheinlichsten im Sarmatischen anweisen. Die Zusammensetzung dér pontischen Bildung kennen wir aus dér Umgebung des Ujmajor bei Várpalota, namentlich gut auf- geschlossen in dem Tűnnél, dér das Niveau dér Landstrasse mit dem Bódén des an dér Kalvarien-Hügel abgeteuften Süsswasserkalk-Stein- bruches verbindet. Die Schichtenreihe von hier teilt mit ihrem Profil und ihrer Fauna nach Vadász’s Aufnahme und Lörenthey’s Bestim- mungen Lóczy detaillirt mit.5 An den Rándern dér von dér Vár- palotaer Grube nach Nord sich ausbreitenden und (nach NO) bis. Guttamási sich erstreckenden pontischen Süsswasserkalk-Decke beissen auch an anderen Punkten unter ihr die pontischen Tonschichten aus, werden aber nur am Gebiete dér Sárrét und südlich von ihr an dér Oberfláche herrschend. Auf die Ausbildungsart und die Machtigkeit dér pontischen Schichtreihe bezüglich gab die am Rande des Süsswasser- kalk-Plateaus durchgeführte, nicht beendete Bohrung II. Aufschluss. Diese insgesamt 197 m tiefe Bohrung durchfuhr nach ca 20 m máchtigem Süsswasserkalk pontische Petrefakte (Neritina (Clithon) Radmanesti Fuchs, Vivipara balatonica Fuchs, Melanopsis Entzi Brus.) reichlich enthaltenden Tón mit schmalen Lignit-Einlagerungen in unge- fáhr 80 m Machtigkeit, gelangte dann in die sarmatische kontinentale Schichtgruppe und wurde in dieser aufgelassen, ohne die unter ihr folgenden Bildungen erreicht zu habén. Die Gesamtmáchtigkeit dér in dér Gegend von Várpalota auftre- tenden Tertiárbildungen müssen wir dem Gesagten nach rund auf ungefahr 600 — 700 m schátzen, in dérén oberen Hálfte das Lignitílötz seinen Platz einnimmt. lm Gegensatz zu dem, was wir bei den Balatonföldvárer und Tapolcaer Tiefbohrungen erfuhren, wo das Lignitílötz und dér in den Hangendbildungen auftretende Rhyolittuff sozusagen unmittelbar dem 5 Lóczy : 1. c. p. 274. ÜBER DAS LIGN1TGEB1ET VON VÁRPALOTA. 163 Grundgebirge aufgelagert sind,'1 deutet die im Liegenden des Várpalotáéi- Lignitflötzes vorgefundene, mehrere 100 ra machtige Grunder Bildung darauf hin, dass das Eindringen des obermediterranen Meeres auf dem Gebiete von Várpalota früher erfolgte, wie in den entfernter nach SW. gelegenen Teilen ara südöstlichen Rande des Bakony. Am NW.-Rande des Mittelgebirges jenseits dér Donau rnüssen wir, dér Zeugenschaft dér auf die alttertiáren Bildungen bezüglichen álteren und neueren eingehenden Untersuchungen zufolge, schon im Alttertiar in grossen Zügen mit dem heutigen übereinstimmende Formen annehmen. Die Ausgestaltung in grossen Zügen des Südost- randes vöm Bakony ist jünger, sie nahm mit dem Eindringen des Meeres des Grunder Niveaus ihren Anfang. Die Richtung des Vordrin- gens dieses Meeres bezeichnen Várpalota und Balatonföldvár — Tapolca. Aus dem vorhergehenden Zeitalter stammt dér untermediterrane, durch verkieselte Baumstámme charakterisierte, machtige Schuttkegel, von dem Lóczy feststellte, dass er von Süden herstammt.6 7 Auf dem Gebiete von Várpalota folgte nach dér Aussüssung und Regression des obermediterranen Meeres die Erosion dér sarmatischen Festlandsperiode und die Schutt-Aufháufung, dann das neuere Vor- dringen des pontischen Binnensees. Den die pontische Schichtreihe nach oben abschliessenden Süsswasserkalk können wir mit Lóczy8 in dér Tat am passendsten als eine Randbildung, „als Produkt dér auf den sumpfigen Ebenen des Ufers sich ausbreitenden, relativ kalten, kalkigen Sickerwásser“ betrachten. Als Resultat wiederholter tektonischer Vorgánge gelangten die tertiáren Bildungen dér Umgebung von Várpalota in ihre jetzige Lage, die pontischen Bildungen des Ujmajor in das scheinbare direkte Hangend des Lignitflötzes und dér Fischschuppen führenden schiefrigen Ton- bildung,9 die von ihnen ursprünglich durch eine Schichtgruppe von betráchtlicher Máchtigkeit geschieden waren. Die neogenen Bildungen dér Umgebung von Várpalota werden durch Verwerfungen in drei Partieen gegliedert, diese sind: die vöm Kikeri-Teich bis Guttamási sich erstreckende, durch die Ausdehnung des pontischen Süsswasser-Kalkes bezeichnete Depression, die von dieser westlich gelegene kalkige Conglomerat- und Grobkalk-Bildung dér Bánta-puszta, und das östlich gelegene Lignitgebiet. Auf dem Terrain dér Várpalotaer Lignitgruben bildet die Lignit- ablagerung — nach den Aufschltissen dér Bergbaue — eine halbkreis- 6 Schréter in Lóczy’s zitierter Arbeit, p. 295 und 600. 7 LOczy: 1. c. p. 241 und 256. 8 Lóczy: 1. c. p. 380. 9 Lóczy: 1. c. p. 275, siehe Vadász' s Profil. 11 164 K. ROTH V. TELEGD förmige Mulde, das Lignitílötz erhebt sich ringsum bis an die Ober- flache. Die Achse dieser Mulde sinkt nacb SO. — gégén die Sárrét hin — in die Tiefe, in dér Achse liegen die Bohrungen I, VIII. und IV. Von dem nach Pét fübrenden Weg, von dér Antal-Grube nach Westen nimmt die Liegendformation die Oberfláche ein. Die Kote des in Bohrung VI. erreichten Lignitflötzes, die ca 40 m höher gelegen ist, als diejenige des Flötzes in Bohrung VIII, verweist darauf, dass die Bohrung VI. auf einem antiklinalen Rücken gelegen ist. Dass die Bohrung III. das Lignitílötz erreichte, gestattet das Vorhandensein nach Síiden einer an die Várpalotaer anschliessenden zweiten Mulde anzunehmen. Aus dem Vorhandensein dér in den Bohrungen I. und III. konstatierten, mehrere 100 m máchtigen Liegendbildung folgt von selbst, dass das Várpalotaer Lignitgebiet im Norden gégén die Inotaer Seholle des Grundgebirges, sowie im Síiden gégén den Péter Berg hin durch máchtige Verwerfer begrenzt wird. Diese Verwerfer umfangen in ihren westlichen Verlángerungen die Grobkalk-Scholle dér Bánta-puszta, in zwischen den Massen des Grundgebirges gleichfalls relativ ein- gesunkener Lage. Im Zusammenhang mit dér relativen Einsenkung und dér oben beschriebenen Faltung dér obermediterranen Bildung erscheinen zahl- reiche kleinere Fáltelungen und Verwerfer; diese wurden aus dem Tagban schon wiederholt beschrieben und abgebildet (Lóczv, Taeger, Papp). Auf die ost-westlich ausgedehnte Zone dér Mediterranbildungen legt sich quer die mit Siisswasserkalk ausgefüllte Depression und nimmt ihren Platz in einer grabenartigen Einsenkung ein. Jene Linie, an dér sich dér Siisswasserkalk und dér unter ihm ausbeissende pontische Tón bei dem Ujmajor mit dér Lignitbildung beriihrt, falit in eine dér máchtigsten Bruchlinien des Bakony. Diese Bruchlinie beginnt im Norden in dér Umgebung von Fejérvár — Csurgó, lásst sich nach SW. in gerader Linie gégén Veszprém hin verfolgen und trennt die Haupt- masse des obertriadischen Hauptdolomites des nördlichen Bakony von den álteren Triasbildungen des Balaton-Hochlandes und dessen NO-lichen Fortsetzung, dér Inota — Iszkaszentgyörgyer Grundgebirgsmasse ab. Das Verlaufen dieser Bruchlinie befolgen zwischen Rátét und Jutás mediterráné Bildungen und bei Kádárta pontischer Siisswasserkalk. weiter südwestlich aber, in dér Umgebung von Tótvázsony, Nagy- vázsony, Mencshely, Öcs und Kapolcs nimmt dér pontische Süsswasser- kalk — gleichfalls in zwischen den Schollen des Grundgebirges ein- geschlossener Lage — noch grössere Gebiete ein, wie jenes bei Vár- palota. Zwischen den Schollen des Grundgebirges eingeschlossen erscheint auch dér Siisswasserkalk bei Szentkirályszabadja. Aus dieser eigentümlichen Art des Vorkommens des Süsswasser- ÜBER DAS L1GNITGEBIET VON VÁRPALOTA. 165 kalkes schloss dér erste, dér ihn studierte, Stache, dass diese Kaiké in einigen, schon zűr sarmatischen Zeit vorhandenen geschlossenen Becken entstanden, die nur zeitweise vöm grossen sarmatischen und pont.i- schen Binnensee überschwemmt worden sind.10 Demgegenüber müssen wir die Anordnung dieser Süsswasserkalk-Felder als aus tektonischen Ursachen entstanden dem im vorhergesagten nach haltén. In grossen Zügen könnten wir diesen Vorgang so charakterisieren, dass das relatíve Empordringen dér von dér Csurgó — Veszprémer Bruchlinie SO-lich liegenden Gebirgsteile die Hauptmasse dér an den Randern des pontischen Binnensees entstandenen Süsswasserkalk-Bildung von dem SO-lich gelegenen ausgedehnten Gebiete dér pontischen Sedimente abschnürte. Dér SO-üehe Rand des Bakony wurde in grossen Zügen im Laufe des Obermediterran zwar schon ausgebildet, in den Details aber brach- ten auch spater wesentliche Ánderungen hervor solche — durch die Denudation begleitete — tief eingreifende tektonische Vorgánge, die zum Teil nach dér Entstehung des, die pontische Schichtenreiche abschliessenden Süsswasserkalkes alsó in ungewohnt jungen und in dieser Hinsicht bisher wenig gewürdigten11 geologischen Zeitpunkten vor sich gingen. Die jüngere gebirgsbildende Ausgestaltung dér Umgebung kvon Várpalota können wir zwei Phasen zuschreiben: einer álteren, in dér das relatíve Einsinken lángs dér Inotaer und Péter Verwerfer, dér von dér Bánta-Puszta gégén Várpalota und unter das Becken dér Sárrét ziehenden mediterránén Bildung, und einer jüngeren, in dér die graben- artige Einsenkung dér Guttamás-Kikeri-See-Depression, beziehungsweise das von dér Hauptbruchlinie SO-lich fallende relatíve Empordrángen des Grundgebirgszuges mit den Várpalotaer Lignitmulden zusammen erfolgte. NO-lich und weiter entfernt SW-lich von den zwischen den Ver- werfern von Inota und Pét umfangenen obermediterranen Bildungen lagern die pontischen Bildungen im Graben von Guttamási — Kikeritó scheinbar direkt, dem Grundgebirge auf. Ob die Denudation dér sar- matischen Zeit in welchem Masse auf diesen Gebieten die alteren neogenen Bildungen entfernte, das waren weitere Untersuchungen, eventuell bergmánnisehe Aufschlüsse berufen zu entscheiden. 10 Stache : Jahrb. d. k. k. (ieolog. R. Anst. Bd. XII. Verhandl. p. 125. Wien, 1861—62. 11 Taeger: 1. c. p. 186. 166 I. GYÖRFFY ÜBER DIE MOOSE UND IHRE SUBSTRATEN. — Mit dér Figur 7. — Von I. Győrffy.* Das Stúdium dér Moose nötigt auch mit den Gesteinen sich ein- gehend zu befassen und in nicht ferner Zeit werden auch die Geolo- gen in gewissem Masse den auf die Moose bezüglichen Teil ihrer Kenntnisse sich aneignen müssen. Auch in dér Ausgestattung des Lebens dér Moose nehmen viele Faktorén teil: hier beleuchte ich bloss den Zusammenhang zwischen den Moosen und dem Substratum. Unter den Moosen befinden sich sehr viele, überaus empfíndliche Arten, auf die die edaphischen Fakto- rén von entscheidendem Einfluss sind. Neuestens fasste Prof. Jules Amann (Lausanne) meisterhaft die neuen Richtungen dér modernen Bryologie zusammen.1 Heute unterscheiden wir nach dér Natúr dér Erde, resp. des Substratums : Terri-, arenicolus (od. psammophilus)-, humi-, ligni-, arbori (od. cor- t.ici)-, saxicolus-Moose, ausserdem Saprophyten und Fimicole.2 Dér chemischen Natúr des Bodens nach können die Arten, resp. Moosgesellschaften sein: calciphilus (od. calcicolus), calcifugus (od. achalicicolus) und silicicolus, dann haliphilus od. halicolus. Freilich auch diese Hauptbegrenzung ist bis zu einem gewissen Grad schwankend. J. Amann unterscheidet auf Grund dér chemischen Einwirkung des Bodens,3 unabhangig vöm Einfluss des Ca-s : 1. basi-, 2. meso- und acido-,(oder nach Amann4 oxy-)philus-Moose, dérén Substratum alkalisch, resp. neutral, resp. von saurer Reaction ist und indifferente. Die Zahl dér indifferent sich verhaltenden Moose ist überaus gross, hier interes- sieren uns bloss die ihr Verhalten offen zűr Schau tragenden. Von ihrer Fe und Cu liebenden Natúr (Gneis, Glimmerschiefer, Grafit- schiefer) ist Mielichhoferia nitida bekannt, die in den Alpen vorkommt. Rendsina. In dér höheren Region (1330—2128 m) dér Hohen Tátra, an dér Seite dér Kalkgebiete Czerwone Wierchy, Giewont, an dér den Weissen Seen zugekehrten (Kaik-) Seite des Durlsberg, an den Kalkalpen von Béla etc. findet sich Plagiobryum demissum. Überall Rendsina begleitendes Moos, welchen Bodentypus Ballenegger * Vorgetragen in der Fachsitzung dér Ung. Geolog. Gesellsch. am 3. Dezem- ber 1924. 1 J. Amann : Les nouvellos Directions de la Bryologie moderné. Revue Bryolo- gique 49- 1922: 17—25. 2 Fimu6 = Dünger. 3 J. Amann im Rév. Bryol. 49. 1922: 21. ’ Contribution á l’étude de Fédaphisme phys.-cliemique. Bulletin de la Soc. Vaudois, Vol. 52. 363. ÜBER D1E MOOSE UND IHRE SUBSTRATEN. 167 "zuerst erwahnt, sammelte ich vöm Granitgebiet selbst oberhalb des Blauensees von dem Terrain unter dér Rotensee-Spitze, und J. Krupa teilt es von dér Tomanova Polska mit. Ich bin dessen sicher, dass an diesen Orten nicht Gránit, sondern andere, an Kalk-Feldspaten reiche Gesteinsinseln vorhanden sind. Heterotopia. Einige verstreute Daten aus dér Tátra finden sich, dass eine Kaik anzeigende Pflanze auf dem Gránit wáchst. Es werden diese Daten in eine andere Beleuclitung fallen, wenn dér Gránit dér Hohen Tátra nach Tálern petrografisch durch und durch studiert sein wird. Ich zweiíle sehr, ob es nicht dér weniger orientierten petro- graphischen Kenntnis zuzuschreiben ist, dass ich jetzt bemüssigt bin, eine auch im Ausland (an dér Südseite des Bucsecs5 6 in Rumánien) an den Kaik gebundene Pflanze vorzubringen und sie im chemischen Ver- halten als schvvankend zu bezeichnen. Die Radiania Romanica kommt am Bucsecs auf Kaik vor, auch ich selbst fand sie auf den Bélaer Javorina-Kalkalpen auf Kaik, aber auch auf Gránit (unter dér Gelben Wand, beim Késmárkéi’ Grünen See, an dér Deutschen Leiter, dem Satan-Südgipfel, und zwar ebenfalls auf Gneis (Wilderer Pass). Ob es tatsáchlich Gránit oder ein anderes Gestein Gneis oder Amphibolit ist? Wir wissen, wie grosse Veránderungen jener Teil dér geologischen Karte dér Hohen Tátra erlitten hat, die V. JJhlig i. J. 1899 herausgab0 und welchen Teil die polnischen Geologen um- gearbeitet herausgeben.7 Dér Geologe und Petrograf dér Tátra geht richtig vor, wenn er die Fundorte dér die Heterotopie zeigenden Pflanzen gründlich unter- sucht, denn dann wird es sich zeigen, dass das nicht Ausnahms-Station- Fundorte sind, sondern bloss noch nicht untersuchte, unter dem Namen eines anderen Gesteines versteckte. Tón anzeigende sind dem im grossen Alföld (Tiefland) arbeitenden Agrogeologen als Fingerzeige von gros6er Hilfe, Tón anzeigende ist: Aloina stellata. Moos, als tiefere Schichten bezeichnend. Dér Geologe wird rück- sichtlich dér Qualitát dér unter dér Oberfláche befindlichen Schichte nach den Moosen sofort orientiert sein. Wenn ich beispielsweise Poly- trichetum sehe, weiss ich 1. dass hier unter dér Oberfláche eine wasser- undurchlássige Schichte sein muss, 2. dass hier einmal ein torfiges Moor war, das ausgetrocknet ist, weil mán 3. den Wald ausrottete, 5 Aus Amerika wird das Substratum nicht erwahnt. C. C. Haynes in The Bryol. XVIII. 1915. 93. 6 LXVIII. Bánd d. Denkschr. d. math.-naturw. Cl. d. Kais. Akad. d. Wise. Wien, 1899. 7 Atlas geologiczny Galicvi. Pás. 7 i 8, slup II. i III. Tatry. 168 1. GYÖRFFY 4. dér in dér letzten Phase dér Austrocknung sich beíindet, weil das-. Polytrichum * noch da ist, aber das Schicksal dieses Ortes sehon als besiegelt andeutet. Welch grossen Nutzen könnten die Geologen aus dér Bryologie- ziehen, wenn sie wenigstens die leitenden Formen derselben kennen würden. Eine wie vielsagende Formation ist das Torfmoos (Sphag- num), welches dem Ca so sehr fremd bleibt, dass es eine Verbindung desselben, z. B. kohlensauren Kaik (CaC03), wie das 0. Sendtner, V. Öhlmann, M. Düggeli, Hermann Paul nachwiesen, schon in einer Lösung von 0'05 °/0 tötet. Dass die Torfmoose den Kaik fliehen, nahm zuerst i. J. 1906 Gráf Leiningen wahr, sie zeigen namlich an ihrer Oberflache eine saure Raktion.8 Gráf Leiningen und nach ihm V. Zailer und L. Wilk konstatierten die Aziditat dér Torfmoose. Bei Feststellung dér Aziditat ergab sich, dass auf 1 Gramm des trockenen Sphagnum-Materials durchschnittlich 2'02 cm3 1/10 Normál- Natronlauge zűr Neutralisierung dér Saure notwendig war. Die Hoch- moore sind saurer, als die Wald- und Wiesenmoore. Diese Saure hat das Torfmoos zum Leben sehr notwendig. Walter Mevius erkennt zuerst den Effekt dér einfachen Neutrá- lisadon Paul Hermann’s nicht an, dér ausserhalb dér lebenden Zelle" vor sich geht, sondern er sagt, dass dér nachteilige Einfluss des Kalkiumkarbonats auf das Sphagnum durch das hydrolytische Ver- halten dieser Salze auf die spezifische Einwirkung dér frei gewordenen OH-Ionen zurückzufiihren ist10 und andert diese Ansicht in seinem jetzt erschienende Artikel11 dahin ab, dass die Empfindlichkeit dér Sphagne gégén mineralische Materialien, womit Graebner und Düggeli das kalkfeindliche Verhalten erklaren, zum Teil dér Wahrheit entspricht.12 Neuestens die Methode von Edgár T. Wherry, in dér Frühjahrs- Sitzung 1924 vorweisend, modifizierte sie Prof. J. Amann ; sein Indi- * Die anatomisehe Ausgeetaltung des unterirdischen Teiles des Polytrichum commune andert sich nach dem Bódén ; sie ist anders im Torf, anders im Wald, resp. auf tonigem Bódén. A. Mühldore. Bér. d. deutschen botan. Gesellsch. XLII. 1924: 331-334. 8 Mitt. d. k. bayr. Moorkulturanst. Heft 2. Stuttgart, 1908. s Die heutige Kenntnis des Chemismus dér lebenden Zelle gibt vorzüglich B. Hansteen Cranner: Zűr Biocheinie u. Physiologie d. Grenzschichten lebender Pflanzenzellen. Meldinger fra Norges Landsbrukshöisk. Kristiania, 1922. 10 Waiter Mevius: Beitrage z. Physiologie kalkfeindlicher Gewaebse. Jahrb. f. wissensch. Botanik. 60. 1921. Heft 2. 147. 11 Die auf den sauren Mooren wohnende, im Verhalten den Sphagnen ahnliche Desmidiacae (V.) 1. Ulehla in Bd. XLI. 1923. (sind ,,alkaliphoben“) 12 W. Mevius in Zeitschr. f. Botanik. 1924. p. 661. ÜBER DIE MOOSE UND IHRE SUBSTRATEN. 169 kator ist dér „indicateur panchromatique“ * nach Amann’s Methode I. nur Arten, die an Substraten von saurer Reaktion beobachtet sind, II. an sauren oder neutralen Substraten, III. nur an Substraten von neutraler Reaktion, IV. nur an Substraten von alkalischer Reaktion. Nach Austrocknung dér torfigen Gründe pflegt auch das Leuco- bryum glaucum zu erscheinen, den gewesenen nassen Bódén bezeich- nend, er sélbst ist schon von xerophytischer Einrichtung. Immer und iiberall flieht er den Kaik. Si-liebende. Die eine oder andere Art, die das Ca nicht liebt, íindet mán immer auf Si-enthaltenden Gesteinen, so z. B. Andreaea- Arten Rhabdoweisia crispata. Ausgesprochen Si-liebend ist beispiels- weise Buxbaumia aphylla oder Pleurozygoden aestivum var. brevifolium. Wenn wir die graulichen Rasen dér Hedwigia albicans oder jene des Rhacomitrium canescens 13 sehen, ist es ganz gewiss, dass dórt ein stark Si-reiches Gestein vorhanden ist. Es ist natürlich, dass solche Silikatgesteine, dérén Ca-Gehalt ármer, und jene, dérén Ca-Gehalt grösser ist, von einander abweichen und dass ihre Moosflora nicht identisch ist. Ca-liebende. Die Zahl dér das Ca-liebenden Moose ist überaus gross. Nur die Frage dér Kalkablagerungen bespreche ich. Die Ca- Sympathie verrát sich auch áusserlich gewöhnlich dadurch, dass sic entweder mit Kalkpulver durchtránkt sind, oder dass sich dér Kaik schichtweise auf sie ablagert. In einzelnen Falién verzehren sie den Kaik, beissen ihn aus, in anderen Falién wieder helfen die Pflanzen- organe dadurch, dass sie die C02 dem Wasser entziehen, worauf dér Kaik sich auf ihre Oberfláche ablagert, sie inkrustieren sich. Die Arbeit dér Organe ist bald vermindernd, bald aufbauend, letzteres ist viel háufiger. Die Kalkablagerung befördern auch die Algen.14 Auch bei dér Travertino-Bildung spielen sie eine grosso Rolle. Die dichten Rasen bildenden, zugunsten áusserer Wasserleitung mit einem umgeheuer grossen áusseren kapillaren Raum, mit Oberfláche versehenen Moose können überaus viel Wasser aufsaugen, mit Olt- * „La teinte obtenue en additionnant l’extrait aqueux du terrain, d’une minimé quantité de se colorant, permet en effet, parcomparaison avec nne série de Solutions types traitées de la mérne maniére, et dönt les ionisations sont connues (Solutions de- Sorenson), de fixer, en quelques minutes l’ionisation du substrat avec une exactide plus que suffisante ... La reaction neutre correspond a la concentration des ions H de l’eau pure, l’acidité a des concentrations supérieures et l’alcalinité a des concentrations inférieures ;i cella de l’eau.“ Rév. Bryol. 51. 1924. 36. 13 Z. B. auch bei Budapest sucht sich dieses Moos auf dem aus Dolomit beste- henden Csúcshegy genau die von Quarzschotter bedeckten Punkte aus. M Sehr interessant erklart Ulehla, warum sich die Cladophoren etc. auf Kaikén, Ziegeln, in Ermanglung dieser z. B. auf Schneckengehausen ansiedeln. 170 I. GYŐRFFY mann’s gesprochen. arbeiten die Moose wie ein Schwamm und wenn sie gesáttigt sind, z. B. aucli mit kalkhaltigem Wasser, benützen sie die Kohlensáure des Wassers assimilatorisch und die Kalksckichte lágert sich als Inkrustation auf sie ab. Eine Zeit láng lebt noch unter dér Kalkschichte, die auch plastisch ist, das Moos, dann aber geht es zugrund, sein Negativ bleibt zurück, welches dann zum Teil oder ganz das zuletzt eingesogene kalkige Wasser ausfüllt, es defor- miert und auch die negativen Höhlungen unkenntlich macht ; als End- resultat bleibt eine fein-poröse, höhlungfreie Kalktuffmasse zurück. Dieser Vorgang lasst sich A) auf Wiesen, und B) an Wasserf allén, beim Zutagetreten von Quellén, langs dér Báche beobachten. A) Kalkablagerungen dér Wiesen. An Berggehangen mit Wildwassern, an wasserigen Wiesen ist es eine überaus gewöhnliche Erscheinung, dass hie und da feste kalkige Inseln, kleine Hügel sich erheben. Die wasserigen Moose dér Wiesen inkrustieren sich hier. Beispiele : Kolosvár, Felek : Cratoneuron glaucum, Philonotis calcarea sind die Vermittler (Szepesbéla, Pfaffen- wiese, Leutschau, Jankovec). Am Fundorte dér Ligidaria sibirica im Kolosvárer Mühltal, woselbst folgende Arten teilnehmen: Amblyste- gium stellatum, Bryum ventricosum Dichs., Camptothecium trichoides Neck. In den offenen wasserigen Stellen beginnt die Kalkausscheidung oft Drepanocladus revolvens (Hohe Tátra, Bollwiese). Es sind aber auch andere Moose von dieser Tátigkeit bekannt (Hypnum falcatum, Av\blystegium glaucum etc.). B) Felsbildner. Eine grosse Rolle spielen die Moose bei Ablagerungen von Wasser- fállen, bei zutagetretenden Quellén und langs dér Wasser. Wenn dér Ca-Gehalt des Wassers geringer ist, ist auch die Ablagerung unbedeu- tenderer (Eucladium, hie und da), wenn dér Gehalt grösser ist, durchdringt die Ablagerung ganz (Eucladium von Diósgyőr bildet grosse Massen (Szkleno bei Teplic, Feredőgyógy, Járatai). Bei dieser Arbeit helfen aber auch andere Moose, z. B. Pellia Fabbroniana mit). Ein solcher Steinbildner ist Eucladium curvirostre, welches bei Szepes- váralja ein Hauptfaktor dér Steinbildung dér práchtigen Sivabrada- Quelle ist. Ein solcher ist Eurhynchium rusciforme. Von grosser Ver- breitung und Versteinerung verursachend ist Barbula brevifolia Lindb., leli betone aber, dass gewöhnlich auch andere Moose, Algen ( Oscil - UBER D1E MOOSE UND IHRE SUBSTRATEN. 171 latoria. Scenedesmus grüne Algen etc.) sich den Kalkbildnern beiraengen. Die Moose, als Steine bildende, alsó geologische Faktorén, kennt, mán seit lángé. lm Jahre 1857 erwahnt dér Geologe Friedrich Rolle Kalktuffschichten, die 4 — 5 Klafter máchtig sind und von denen H. W. Reichardt in seiner Privatdozent-Habilitationsschrift 1860 nachweist, dass diese Schichten aus dér Versteinerung von Moosen herstammen.15 Prof. F. Unger erklart in einem seiner grundlegen- den anatomischen Ariikéi16 ganz richtig diese Bildung, beschreibt. und zeichnet diese Kalktuffwande i. J. 1861 ab.1, A. Pokorny schreibt i. .J. 1865 ausschliesslich darüber, welche Rolle die Moose beim Zustandekommen dér festen Erdrinde spielen.1* Zusammen- gezogen können wir sagen: 1. Kann das Moos und andere seiner Genossen tatsachlich als gesteinsbildender geologischer Faktor figurieren? Antwort: ja. 8 — 10 — 12 Klafter máchtige Kalktuífablagerungen kainen so zustande, zu dérén Bildung mán nur 2000 — 3000 Jahre und 7200 — 8000 Jahre annimmt. Einen sehr schönen derartigen Traventino beschreibt neuestens W. H. Emig,19 unter denen auch 60 — 100 Fuss hohe sind, von dér Breite einer halben amerikanischen Meile.2" 2. Die Versteinerung erfolgt überaus rasch, z. B. im Bad Rau- schenbach. 3. Isoliert nehmen einzelne Arten und Assoziationen teil an dér Gesteinablagerung ? Verhaltnismassig pflegt nur in sehr kleinen Flecken je eine Art als reiner Rasen zu verbleiben, gewöhnlich sind die Moos- arten gemischt. 4. Verbleibt die Struktur? Nein, 1. weil, so wie die inkrustierte Mooseinheit zugrunde geht, saugt sich die zurückgebliebene Höhlung nachtraglich mit kalkigem Wasser an, die Höhlung stopft sich aus; 2. weil die aussere Ablage- rung fortwáhrend anhalt, die Phyllotaxis nur anfangs in ganz frischem Zustand ausnehmbar ist, schon im 2., 3. Jahre das sich ablagernde Matériái die einzelnen Individuen zusammenpresst und die Stamme und Blatter nicht ausnehmbar werden. 15 H. W. Reichardt : Über d. Altér d. Laubmoose. 1860. 10, (596). 16 F. Unger: Beitrage z. Physiologie d. Pflanzen. VII. Über d. anatomischen Bau des Moosstammes. Sitz.-Ber. d. k. Akad. d. Wiss. Math.-Naturw. Cl. XLIII- Bd., 4. Heft, 1861. 17 Unger 1. c. 512, 514. A. Pokorny: Die geolog. Bedeutung d. Laubmoose. Wien, 1865. 10 W. H. Emig: Mosses as Rock Builders. The Bryologist. XXI. 1918. 25 — 27. The Bryol. XXI. 1918. Plate XVI. Fig. 1, 2. 172 1. GYŐRFFY 5. Lásst sich die Moosart bestimmen, die durch Versteinerung den Kalktuff zustande brachte? Bloss in ganz frischem, noch lebendem Zustande, spáter nicht. Als Leit-Versteinerungen können sie alsó spezifisch nicht figurieren. 6. Lasst es sich bestimmen, ob den Travertino oder Kalktuff spezifisch wohl welche Art zustandebrachte ? Nein. 7. Lasst sich entscheiden aus dem Travertino selbst oder bloss aus dem Kalktuff, in welcher geologischen Zeit sie sich gebildet habén ? Nein, weil das Höhlenwasser was immer für einen Kaik durch- fliessen kann und an dem ins Freie gelangenden Punkt das inkrustie- rende Kalkmaterial ablagert, es lasst sich alsó weder auf Grund dér spezifischen Struktur, noch nach den spezifisch verursachenden Pflanzen, sondern nach dér abgelagerten Masse beurteilt und auf Grund dér Ver- gleichung mit anderen geologischen Faktorén entscheiden und fest- stellen das Altér dér Bildung. 8. Ist eine neue Benennung berechtigt? Nein, weil Moose, beziehungsweise Algen in mehreren Arten gemeinsam in einander verwebt lebend, mit gemeinsamer Arbeit die Ablagerungen zustande bringen. Es wáre ein erzwungenes Vorgeben, das eine oder andere Glied dér Assoziation herauszureissen und bloss nach diesem zu henennen. 9. Hat die Bildung schon eine Bezeichnung? .Jawohl, und zwar Kalktuff und Travertino, welche Bezeichnungen auch ganz entsprechend sind. Dér Zweck meines Vortrages ist, dass ich mit meinem Eingreifen jenes gemeinsame Arbeitsfeld vertiefe, welches sich bei dér direkt offenen Natúr dér Moose dem Geologen darbietet. Denn die Moose sind — meiner vollen Überzeugung nach — ausgezeichnete Indikátorén für Geologen, Petrographen und namentlich Chemiker. Zum Schluss sei es mir gestattet, ein Beispiel vorzubringen. Auf dér ungarischen und polnischen Seite dér Hohen Tátra sind in dér Kalkzone folgende 7 Kalkarten vorhanden : 1. Zellen-Dolomit. 2. Grauer Trias-Dolomit. 3. Murankalk i „ . , /"ii , , . , í Kreide. i rias. 4. Ghocdolomit ) 5. Lithodendron-Kalk (rhátisch). 6. Hochtatrischer Lias-Jura-Kalk 7. Oberliassische Kaiké. Aus dieser bunten Gesamtheit dér verschiedenartigen Kaiké und ÜBER DIE MOOSE UND IHRE SUBSTRATEN. 173 anderer Gesteinsarten setzte sich im Mitteleozan eine Conglomerat- zone zusammen. In den machtigen Felswanden dieses Konglomerates sind ver- schiedene Gesteine vertreten und doch dórt, wo das Gestein anstehendo Wande bildet, wo auch andere ökologische Faktorén vorhanden sind, sucht das nur den Muschelkalkdolomit und Murankalk liebende Moos Molendoa Sendtneriana ausschliesslich nur diese Gesteinsstíicke aus und erstreckt sich nicht um einen Milliméter weiter auf das benach- barte, ihm nieht liebe Gestein, obgleich es oft von feindlichen Gesteins- stücken ringsumschlossen ist. (S. Fig. 7.) Dér Zweck dér kurzen Zusammenfassung meiner bisherigen, 20- jáhrigen Erfahrungen ist, die Fachkreise davon zu überzeugen, dass eine gesteigerte, erweiterte geologisehe Grundkenntnis nötig hat der- Fig. 7. Ein TeiI des Tokarnya Konglomeral-Felsens im Bélaer Gebirge (Hohe Tálra). .jenige, dér sich mit Ökologie zu befassen wünscht, andererseits aber auch die Geologen, Agrogeologen überaus viele wertvolle Fingerzeige durch die einzelnen chemisch empfindlicheren Glieder dér Pflanzen- decke erhalten. Darum ware es wünschenswert, diese gemeinsamen Details, behufs Austiefung derselben, an den Universitaten viel eingehender zu behan- deln, damit die jüngere wissenschaftliche Generation schon vorbereitet. mit den einschlágigen Grundkenntnissen ausgestattet, in Zukunft ihr Arbeitsfeld betreten können. 174 J. RAKUSZ DÉR ASBEST VON DOBSCHAU UND SEINE VERARBEITUNG. — Mit dér Figur 8. — Von J. Rakusz.* Innerhalb des Karpatenbogens sind raehrere Asbestvorkommen bekannt geworden, doch waren die meisten derartig unbedeutend, dass es zu keiner Ausnützung derselben kommen konnte. Die in den letzten Jabren in Dobschau bewerkstelligten Aufschlüsse und die gute Qualitát des Asbestes berechtigen jedoch zu dér Annabme, dass hier in kurzer Zeit die Grundlage zu einer sich auf viele Jahre erstreckenden Asbest- industrie geschaffen wird. Dér in dér Nahe dér Stadt aufgeschlossene Serpentinstock (Um- gebung dér Hügel Kalbel und Birkeln, ca 300.000 m2), wird durch zahlreicbe, mit verschiedenen Neubildungen erfüllten Adern durch- schwarmt, unter denen dér Chrysotilasbest die Hauptrolle spielt. Die- ses Asbestvorkommen ist derart auffallend, dass die Dobschauer Berg- leute sich schon vor 200 Jahren mit dem Gedanken einer Asbestpro- duktion befassten.1 Trotzdem von mehreren Forschern die Aufmerk- samkeit auf die vorzügliche Asbestqualitat gelenkt wurde, ist es zu einer Ausbeute nur in dér neuesten Zeit gekommen, als vor einigen Jahren ein Steinbruch eröffnet und daneben eine kleine Asbest-Auf- bereitungsanlage angelegt wurde. Die geologischen und petrographi- schen Verháltnisse dieses Serpentinvorkommens wurden von mir ande- renorts eingehender behandelt2 und sollen hier bloss die den Asbest betreffenden Untersuchungsergebnisse mitgeteilt wTerden. Die Ausfüllung dér zahlreichen, regellos verlaufenden Klüfte des Serpentins dürfte durch laterale Sekretion erfolgt sein, da das licht- gefarbte Nebengestein einen auffallend geringen Fe- und zuweilen M^-Gehalt besitzt, wáhrend in den Adern stellenweise reichlicher Mag- netit vorhanden ist. Von den verschiedenen, die Adern erfüllenden Serpentinvarietaten ist dér Chrysotil die wichtig6te, Pikrolith und Webskyit treten meistens nur in untergeoidneter Weise auf. 1 — 2 cm * Vorgetragen in dér Fachsitzung d. Ung. Geol. Ges. am 3. Okt. 1923. 1 Nach den Aufzeichnungen des Dobschauer Grubenbuches wurde durch M. Petro- vics i. J. 1723 ein Freischurf auf Asbest angemeldet und „dass er auf Stein Flachs in die Tifft wird lassen Suchen auff den birckeln, solches ist ihm Erlaubet loorden, aber niemand zu Schaden11 (s. Mikulik: Bánya- és vasipar története Dobsinán. Buda- pest, 1880). Über die Resultate dieses vorzeitigen Experimentes sind keine weitere Daten vorhanden. 2 J. Rakusz: Über den Serpentin von Dobschau. Földtani Közlöny. Bd. Lili, p. 144. — Studien an d. Gránát von Dobschau. Centralblatt f. Min. etc. 1924, p. 353. DÉR ASBEST VON DOBSCHAU UND SE1NE VERARBEITUNG. 175 raáchtige Asbestadern sind ziemlich haufig, 3 cm starke sind bereits selten. Die Faserstellung ist ausnahmsweise auc-h diagonal, velcher Umstand durch nachtráglichen Gebirgsdruck erklárt werden kann. Die Asbestfasern sind meistens etwas gebogen und besitzen einen undulie- renden Seidenglanz; ihre Farbe ist lichteres oder auch dunkleres Gelb und Grün. Es gelang mir nur mit dér Faserung parallelé Dünnsehliffe herzustellen, dérén einer ein sehr interessantes Bild mehrerer sich ver- zweigenden Adern darbietet, die an einigen Stellen sozusagen mit Magnetit impragniert sind (s. Fig. 8.).Aus den am Rande dér Adern angehauften Magnetitbelagen ragén feine Zapfen zwischen die Chryso- tilfasern herein, was jedoch nur an diesem einzigen Gesteinstück (auch mit freiem Auge) beobachtet wer- den konnte. In diesem Dünnschliff wird die Faserung nur durch star- kere Vergrösserung sichtbar, dér Asbest ist entweder farblos oder lichtbraun durchsichtig und lasst letzteren Falls immer mehr-weniger intensiven Pleochroismus beobach- ten (c > b, c hell nelkenbraun. b licht gelblich-braun bis farblos). Die Auslöschung ist gerade, c = c ; wo jedoch die Fasern gebogen sind (was durch die parallelé Biegung dér Magnetitsaulchen gut sichtbar wird), teilt sich die Auslöschung in scharfe Felder oder wird undulierend. Die Ebene dér opt. Achsen ist // zűr Faserrichtung ; dér Achsenwinkel variiert stark, welcher Umstand wahrscheinlich nicht auf Kompensation, sondern auf einer Ánderung dér chem. Konstitution beruht, da die braunlichen Partién einen grösseren Achsenwinkel als die farblosen beobachten lassen. Dispersion von wechselnder Intensitat: p < v. Die Analyse des Chrysotils wurde von mir mit dér gütigen Hilfe des Ing. chem. E. Scherf im Laboratórium des Min. Geol. Institutes dér Kgl. Ung. Techn. Hochschule ausgeführt. Das Analysenmaterial wurde einer 1'5 cm starken, lichtgrünen, frischen und reinen Ader ent- nommen.3 d ~ 2-457 f Na20 = 0'08, K20 =0'04, MgO = 40’52, CaO = 0-21, MnO 0-03, FeO = 0-28, NiO = 0'03, A103 = P91, Cr203 0’08, Fig. 8. Parallelé Verwachsung des Chrysotil mit Magnetit. ('»ranatkörner auch in dér Chrysotilader. Nicols 11. Vergr. 62 X. 3 Die unreinen Enden dér Fasern wurden immer abgeschnitten. 176 J. RAKUSZ le,03 0 70, Si02 41-45, Ti02 0 06, HM (bis 105°) 1 10, ‘ HM (über 105°) 13'44.4 Zusammen 99’93 °/0. SrO und CoO wurden nicht vorgefunden. Auf eine Berechnung dér komponenten wurde verzichtet, da die Zugehörigkeit dér Sesquioxyde nicht sicher festgestellt werden kann. (Beimengung oder Bestandteile eines isomorphen Silikates?) Bemerkenswert seheint es, dass dér zer- faserte Chrysotil durch Flussaure in einigen Augenblicken ohne Rück- stand aufgeschlossen wurde. Das bei 105° getrocknete Matéria] hat innerhalb 10 Tagén 0‘77"/o hygr. Wasser wieder aufgenommen. Durch die Analyse wird die Reinheit des Asbest bestátigt. Die Verwertung des Vorkommens befindet sich gegenwartig noch im Versuchsstadium. Dér zűr Aufbereitung gekommene Serpentin lie- fert im besten Falle eine Ausbeute von 4 °/0 reinen Asbest, im Durch- schnitt aber nur 2 — 3%. Da aber die Asbestadern im Gestein gleich- mássig verteilt sind und die neueren Schürfungen eine relativ grössere Aderndichte erhoffen lassen, wurde von den Unternehmern eine kleine Aufbereitungsanlage errichtet, in welcher unter dér Leitung des Ing. S. Stempel zwecks Ermittelung einer vollkommenen und rentablen Separation jahrelang experimentiert wurde. Die asbesthaltigen Gesteins- blöcke werden in einer Mühle zerkleinert und separiert, dér Asbest durch Luftgeblase gereinigt und nach dér Fasernlange sortiert. Es gelang bald vollstándig reinen icatteartigen Asbest zu erzeugen, die daraus hergestellten Produkte wiesen aber eine zu geringe Festigkeit auf, da bei dér mech. Aufbereitung die meisten Fasern geknickt wurden. Erst nach wiederholten Versuchen gelang es eine derartige Einrichtung zu ermitteln, durch welche ungeknickter Faserasbest erhalten wird. Die mit dem letzteren Produkt hergestellten Dachschieferplatten (10°/o Asbest, 90°/o Cement) besitzen eine grosse Biegungsfestigkeit: A40 kg/cm2, wahrend die mit dem geknickten Asbest hergestellten Plattén blos 190 kg/cm2 erreichten. Die gegenwartige Einrichtung erlaubt die zweckmassige Separation dér Asbestfasern bis P5 mm Lángé. Auf Grund dieser ermutigenden Resultate wird von den Unter- nehmern die Aufstellung einer grossen Aufbereitungsanlage im angren- zenden Wolfsseifner Tál in Aussicht genommen. 4 d, Ii-,0 bis 105“ und li20 über 105° sind Mittelwerte. Das ebem. gebundene Wasser konnte nur als Glühverlust. bestimmt werden, da das vorher durch eine Stunde bei roter Glut, gehaltene Matériái auf direktem Wege nur bis ll‘80°/0 entwassert wer- •den konnte. SARMATISCHE SCHNECKENFAUNEN AM FUSSE DES MATRA- UND BÜKKGEB1RGES. 177 SARMATISCHE SCHNECKENFAUNEN AM FUSSE DES MÁTRA- UND BÜKKGEBIRGES. Von J. SüMEGHY.* Die Herren M. Pálfy und Z. Schréter sammelten in den Ter- tiárablagerungen des Mátra- und Bükk-Gebirges Schneckenfaunen und Dank ihrer Güte gelangten diese behufs Aufarbeitung zu mir. Die- selben stamraen aus den Gemarkungen dér Gemeinde Sámsomháza, Gyöngyösszücsi, Mikófalva, Felsőtárkány und da dieselben in náherer Verwandtscbaft zu einander stehen, behandle ich sie zusammen. Aus den Aufnahmsberichten Noszky’s1 und Schréter’s2 ist be- kannt, dass am Westrande des Borsoder Bükkgebirges, beziehungs- weise im östlichen und westlichen Teil des Mátragebirges auf die mittelmiozánen Meeressedimente und Eruptivmassen an mehreren Stellen kontinentale sarmatische Schichten in kleineren und grösseren Flecken sich ablagerten und zum Teil über diesen, zum Teil über den mittel- raiozánen Schichten stellenweise Seeschlamm, Süsswasser- und Quellen- kalksedimente sich ausbreiteten. Die zu besprechenden Faunén Stammen aus solchen, am Ende dér sarmatischen Zeit gebildeten Festlandsablagerungen, als nur mehr kleine Tümpel, Seen auf dem in Rede stehenden Gebiet vorhanden waren. Einige Daten liefern sie auch zum Beweise dessen, dass das Mátra- und Bükkgebirge vöm mittleren Miozán an nicht nur genetisch. sondern auch faunistisch, auch auf Grund dér Festlandsfaunen, viele gemeinsame Züge verrát. Die Fundorte und ikre Faunén. 1. Sámsonháza. Die Gemeinde Sámsonháza liegt am Síidostfusse des Cserhát, im kleinen Zagyvatal. lm Leithakalk-Steinbruch, aus dér im Hangen- den des Kalkes lagernden grünlichgelben Tonschichte gingen die fol- genden Petrefaktenreste hervor: Cyclostoma Schrammeni Andr.. Cyclostoma sp. ind., Tachea delphinensis Font., Procampylaea Lóczyi Gaál, Procampylaea sp. ind., Planorbis ( Coretus) cornu Brong., * Vorgetragen in dcr Fachsitzung dér Ung Geol. Gesellsch. am 1. Oki. 1924. 1 E. Noszky: Daten zűr Geologie dér Mátra. Jahresbericht d. Kgl. Ung. Geolo- gischen Anstalt v. J. 1910. Budapest, 1910. p. 47 — 60. Noszky: Daten zűr Geologie dér westl. Mátra. .Tahresber. dér Kgl. Ung. Geol. Anst. v. 1911. p. 57. - Z. Schréter: Geologische Verlialtnisse dér Umgebung von Eger. Jahresber. dér Kgl. Ung. Geol. Anst. v. 1912. p. 137. Földtani Közlöny LIV. köt. 1924. 12 178 J. SÜMEGHY Planorbis (Coretus) cornu Brong. var. cf. solidus Thomae., Limneus subovatus Hartm., Potamides (Pyrenella) mitralis Eichw., Potamides (Pyrenella) sp. ind. Nordöstlich von Sámsonháza, in dem vöm Schloss östlich gelege- nen Tál, aus grünlichgelben Mergel sammelte Schréter die Arten: Procampylaea cf. sarmatica Gaál, Limnaea ( Limnophysa ) palustris Müll. foss., Limneus subovatus Hartm., Potamides (Pyrenella) sp. ind. Von den charakteristischen Arten dér Faunén kommt Potamides (Pyrenella) mitralis Eichw. auch im Mittelmiozán vor, hingegen wies ich Cyclostoma Schrammeni Andr. neuerer Zeit auch aus Pliozán- sedimenten nach. Auch einige, dér Potamides ( Pyrenella ) mitralis nahe stehende Exemplare fanden sich in den die Faunén enthaltenden Schichten; es sind diess wahrscheinlich neue Variationen, die sich aber aus meinem mangelhaften Matériái einstweilen nicht naher bestimmen liessen. Das Genus Limnaea ist in den Faunén von Sámsonháza dureh zwei Arten: Limneus subovatus Hartm. und Limnaea (Limnophysa) palustris Müll. foss. reprásentiert. Die erstere ist grösser und breiter als die typische Art, die zweite verweist auf die Formenreihe dér Turricula Held. Beide sind in den Pliozansedimenten háufig, es scheint, dass auch diese solche Übergangsformen sind, dérén Stamm noch im Miozán wurzelt. An den Sámsonházaer Exemplaren dér für die ober- pannonische Unterstufe für charakteristisch gehaltenen Tachea delphi- nensis Font. fehlt eine wichtige, charakteristische Type: die spirálé Streifung des letzten Umganges, und so stehen diese Exemplare auch dér im unteren Miozán háufigen Tachea bohemiae Böttg. nahe. Dér Typus dér Gesamtfauna bestimmt das Altér dér sie ein- schliessenden Schichten als jungsarmatisch. 2. Gyöngyösszücsi. An dér Südseite dér Mátra, nordwestlich von Gyöngyös liegt Gemeinde Gyöngyösszücsi. In dér Gemarkung dieser Gemeinde sammelte Herr Oberbergrat Pálfy aus Süsswasserkalk und grünlichgelbem Mergel die folgenden Faunén: a) Aus Süsswasserkalk: Oleacina cf. eburnea K. sp., Oleacina sp., Hyalinia (Polita) cf\ miocenica Andr. Xerophyla sp. ind., Procampylaea cf. Lóczyi Gaál,. Clausilia sp. ind., Triptychia sp. ind., Carychium sp. ind., Planorbis (Gyrorbis) sp., Planorbis (Coretus) cornu Brong., Limnaea ( Limno- physa) palustris Müll. foss. b) Aus dem Mergel die Arten: Hyalinia (Polita) miocenica Andr., Procampylaea cf. Lóczyi Gaál, Tachea cf. delphinensis Font., Galactochilus sp. ind., Pupa SARMATISCHE SCHNECKENFAUNEN AM FUSSE DES MÁTRA- UND BÜKKCEBIRGES. 179 sp. ind., Planorhis (Coretus) cornu Brong., Leucochilus Noule- tiana Dup. In beiden Petrefakten führenden Schichten kommt am háufigsten Procampylea cf. Lóczyi Gaál vor. Die Procampylaceen reprasentieren die Urform des Genus Campylaea, und bei uns sind bisher nur die aus dem unteren Sarmatischen bekannten beiden Arten: Procampylaea Lóczyi Gaál und Procampylaea sarmatica Gaál vertreten. Bei dér Procampylaea von Gyöngyösszücsi fehlt die am letzten Umgang lau- fende, charakteristische doppelte Streifung und in Hinsicht. ihrer allge- meinem Gestalt und Grösse steht sie zwischen den beiden untersarma- tischen Grundformen. Aus meinem mangelhaften Matériái liess sich nicht genau bestimmen, zu welcher von beiden sie die Abstammung betreffend naher steht; die Unterscbiede aber, die sie von dér Grund- form trennen, sind von Bedeutung in dér Entwicklung aus dér Grund- form. Für ebenso unmittelbar ableitungsfáhig halté ich Galactochilus sp. aus dem untersarmatischen Galactochilus sarmaticum Gaál, ja auch die Hyalinia (Polita) miocenica Andr. kann bei diesem Punkt in Betracht gezogen werden, welche Art in den Gyöngyösszücsier Faunén, von sicher jiingeren Typus, an in Európa und Asien lebende llyalinien erinnernd, in Übergangsform vorhanden ist. Die Oleacinen sind für das Obermiozán charakteristische Arten, die übrigen Formen dér Faunén aber kommen auch in dér pannonischen Stufe vor. Aus den Gesamtfaunen zu schliessen, stelle ich die Faunén von Gyöngyösszücsi in das jiingere Sarmatische. 3. Mikófalva. Am Nordostfusse des Bükkgebirges, ebenfalls mit einigen Fest- landsarten, die aber bloss für die -Verbreitung von Wichtigkeit sind, aber zu weitergehenden Folgerungen sich nicht eignen. 4. Felsőtárkány. Von Felsőtárkány machte ich bei einer Gelegenheit schon eine jüngere sarmatische Fauna bekannt.3 Aus unseren Aufsammlungen bereicherte sich diese Fauna mit den folgenden Arten: Hyalinia sp. ind., Triptichia cf. Ulmensis Sandb., Triptichia sp. ind., Clausilia sp. ind., Patula (Janulus) cf. ruderoides Mich. sp., Patula cf. englyphoides Sandb., Planorbis (Odontogyrorbis) cf. Kram- bergeri Hal., Planorbis cf. laevis Klein. Ausser den bisher angefíihrten Faunén stammen von dem mit dér Bezeichnung „Egri legelő14 versehenen, mir unbekannten Fundort; Tachea sp. ind., Procampylaea sp. ind., Clausilia sp. ind., Cyclostoma Schrammeni Andr., welche Arten Schréter sammelte, vöm als 3 J. Sümeghy: Tertiarfauna ű. Umgebung’ v. Felsőtárkány. Földtani Közlöny Lili., Heft. 1 — 12. Budapest, 1924. 12* 180 J. SÜMEGHY „Halastó-Berg“ bezeichneten Fundort aber Stammen die Arten: Archeo- zonites sp. ind., Planorbis ( Gyrorbis) sp. Schlussfolgerungen. Dem Gesagten nacli wáre es eine wichtige Frage zu entscheiden, wie sich die im yorigen bekanntgemachten Faunén zu den untersarma- tischen Faunén von brackisehen Charakter des in Rede stehenden Ge- bietes verhalten? Die Seeschlammbildungen lagern — nach Noszky — zum Teil über dem Leithakalk, zum Teil tiber den untersarmatischen Sedimenten. Aus ihrer stratigraphischen Lage zu schliessen, stellt er das Altér dieser Bildungen an das Ende dér sarmatischen Zeit.4 Die sarmatischen Schichten Ungarns pflegt mán überhaupt mit dér horizon- tierbaren russischen unteren sarmatischen Stufe, mit den dem Ervi- lien-Horizont aquivalent ausgebildeten darzustellen. Dér mittlere und obere sarmatische Horizont, als solcher, ist nach dér Ansicht dér meisten ungarischen Geologen, bei uns nicht ausgebildet. Die allge- mein angenommene Meinung ist die, dass wir nur von einzelnen Facies unserer sarmatischen Schichten sprechen, vöm trennbaren Niveau dér- selben aber nicht reden können. Unter eine andere Beurteilung fallen aber die vorher besproche- nen Faunén. Als auffallende Erscheinung erwahnte ich schon, dass die in unseren Faunén gemeinsamen: Procampylaea, Tachea und die am meisten vorkommenden: Hyalinia Galactochilus, Potamides , Limnaea- Gattungen altersverschiedene Abweichungen zeigen, mit den Grund- formen des untersarmatischen Horizontes verglichen. Es sil d diess solche Übergangsformen, die zwischen dem im Untersarmatischen hei- mischen und zűr pannonischen Zeit lebenden Arten stehen. Es deuten alsó auch die einzelne Arten dér Faunén bestimmt auf jüngeres Sarma- tisch. Demnach sind auch die sie einschliessenden Schichten nicht als Festlands- oder Süsswasserfacies dér brackisehen Sedimente des ihr Liegendes bildenden untersarmatischen Horizontes zu betrachten. Auch als zusammengeschwemmt können wir die Faunén nicht annehmen. wie mán dériéi Übergangsschichten zum betrachten pflegt, weil dann auch die Faunenreichen dér Fundorte nicht in so grossem Masse mit- einander íibereinstimmen würden. Auch in den zum Teil bereits Süsswasserschichten des russischen obersarmatischen Horizontes finden sich mehrere Sumpf- und Festlandsarten (Planorbis, Vivipara, Unió, Iíelix etc.), aber eine ganz andere Vergesellschaftung, welche mán bei uns noch nicht aufgefunden hat. Vielleicht aber würden wir sie auch vergebens suchen. Im ungarischen Abschnitt des turanischen Meeresarmes könnten " E. Noszky: Daten zűr Geologie d. Mátra. Jahresb. d. Geolog. Anst. v. 1910. p. 57. SARMATISCHE SCHNECKENFAUNEN AM FUSSE DES MÁTRA- UND BÜKKGEB1RGES. 181 sich die untersarraatischen Sedimente noch ablagern, dann aber ging cs rasch zu Ende und die dem jüngeren Sarmatischen entsprechende Zeit bezeichnen bei uns nur mehr Festlandssediraente, mit Festland- oder an das Festland gebundenen Faunén. Dér grössere See des turáni - seben Meeresarmes, dér zűr sarmatischen Zeit bei uns verblieb, ver- lor seinen mediterránén Charakter, das Kiima konnte er betracht- licher nicht mehr beeinflussen, er hörte auf ein als warmer Wárme- akkumulator wirkender Meeresarm zu sein. Auch dér mediterráné Charakter dér Faunén ánderte sich naturgemáss, wenn auch nicht sprungartig, jedoch mit rascher Umwandlung. Als sich zűr untersarmatischen Zeit das Meer von unserem Ge- biete zurückzog, konnten sich hier Sumpfseen und Quellenkalkabla- gerungen bilden, die die auf die Formenreihen des jüngeren Sarma- tisch hindeutenden Faunén bewahrten. Dér genetische Zusammenhang dér in unseren Faunén figurieren- den Übergangsformen mit den zűr pannonischen Zeit lebenden Arten légén von selbst den Gedanken nahe, dass die in dér Gegend dér Fundorte auftretenden Sedimente des untersarmatischen Niveaus un- mittelbar in die pannonischen Schichten übergehen. Wenn unsere Faunén auch an Arten arm sind, so scheinen sie doch Schréter’s altere Behauptung zu rechtfertigen, dass unsere sarmati6che Schichten unmittelbar in unsere pannonischen Schichten übergehen, eine Sediment- lücke zwischen dér Ablagerung dér Schichten dér beiden Stufen war nicht vorhanden. Dér Abstammungsgang dér aus den untersarmati- stíhen Faunén in loco sich entwickelnden Übergangsformen rechtferti- gen nach meinem Dafürhalten diese Auffassung. Es ware wünschenswert mehr und eine reichere Fauna aus heimi- schen, gleichalten Sedimenten zu sammeln, denn es ist meine feste Überzeugung, dass mán die zum Teil noch unerledigten Fragen, die sich um die Horizontierung unserer sarmatischen Schichten ergaben, mit Hilfe dér Festlandsfaunen vielleich lösen wird können. THE ROLE OF RESORPTION IN THE PETROGENESIS OF TOKAJESE NAGYHEGY.* (ABSTRACT.) By E. Lengyel.** The interior of the earth with its more or less separately lying fluid magmatic bodies affords ample opportunities fór the development of mixtures by processes of solution and assimilation, especially during * N agy hegy = Large mountain. ** Performed {by the „Magyarhoni Földtani Társulat" on their meeting held on the 2.-nd of April 1924. 182 BY E. LENGYEL the upward journey of sucli a magmatic body through the solid igneous or sedimentary rocks nearer the surface. Phenocrysts may develop, and resorption may altér the character of somé of the intruded rocks. At a later stage such processes may result in magmatic differentiation, and furthermore in the development of various highly interesting hybrid rocks which build up a series chemically and mineralogically between the unaltered magma and the intruded rocks prior to the intrusion. The factors which influenced the development of such hybrid rocks are frequently indicated by the abnormal Chemical and mineralogical compositions of these rocks. In addition to the factors time and volume, the Chemical composition. temperature, and connected therewith the capacity fór assimilation are leading influences in the rock formation. An interesting example of such rock resorption is offered by the rocks írom the most Southern point of the Tokaj-Eperjes mountain chain. the Tokajese Nagyhegy. The genesis of these rocks has been worked out most accurately by Szabó3 who explained the quartz content thereof as due to solution of the surface rhyolites and who named them „trachyte rhyolite“ as a distinct group. In October 1923 I visited the region myself, and in the following I should like to summarize my investigations. ' The main mass of Nagyhegy (approximately 20 km2) is composed of a dark gray, dense pyroxene andesite with hyalopilitic groundmass, and rich in g 1 a s s. Phenocrysts are: basic Lahradorite , Oligoclase up to 1 cm. in diameter and frequently twinned after the Karlsbad law, Biotite. Hypersthene, Augite. Magnetite, and Quartz grains measuring 0-2 — OH cm. in diameter. In subordinate amounts rhyolites occur along the northern boundarv of Nagyhegy. lts mechanical and genetic relationship to the andesites is nőt fully worked out because of the overlying loess mantle. However, this much is known, that the andesites in a S-N direction gradually merge intő an acidic, vitrophyric type. The abnormal mineral association discovered by the investigations on the pyroxene andesites, the local increase and decrease of acidity of the rocks, the resorption phenornena connected with somé of the phenocrysts, bút especially the occurrence in the andesite magma of definitely foreign constituents (quartz and oligoclase in the whole mass of Nagyhegy, the biotite in rocks of the summit of Nagy-Kopasz) make the hypothesis reasonable that these rocks are nőt merely the product of an originally more basic pyroxene andesite magma, bút are hybrid rocks developed by resorption of and mixture with more acid constituents. The fact that the whole basic pyroxene andesite mass of the Nagyhegy is impregnated by acid materials, and furthermore the fact THE ROLE OF RESORPTION IN THE PETROGENESIS TOKAJER NAGYHEGY. 183 That somé of the phenocrysts occur in the form of inclusions, strengthens The theory that the peculiar character of these rocks is the result of ■a double petrogenetic process. As -a result of the almost complete absence of tuffs, it is probable that slowly rising basic magmas, which alsó contain intratelluric minerals, have already at greater depths taken up large masses of sandstone. Because the resorption took piacé at such high temperatures and because of the magma’s great capacity fór taking intő solution, the acid matériái could nőt be retained in the form of exogene inclusions in spite of the fact that the matériái influence had enlarged when the magma reached the surface. The resorption is shown petrographicallyby the sometimee striking acid contents of the groundmass of the pyroxene andesites, by the felsitic-spheralitic specks and bandJ by the resorption remains of former quartz grains, by the strong corrosion and resorption of intratelluric basic plagioclases and pyroxenes, as well as by the large quantity of glass inclusions in the feldspars and pyroxenes of a younger generation in somé of the rocks. It is interesting to note that from the magma, which has become more acid during the resorption, alsó glassy plagioclase (oligoclase and andesine) and toward the end of the ‘Crystallization alsó porphyritic quartz have crystallized out, as is shown by the presence of fresh idiomorphic quartz crystals quite contrary in appearance to the corroded exogene quartz grains. My beliefs are based on the weathered agglomerate tuff which contains quartzite inclusions 3 — 4 cm. large, angular and of yellowish color, which are found only along the south side of Lencsés-ridge. The occurrence of foreign minerals in the pyroxene andesite magma: the acid feldspars which occur as inclusions, the biotite, and especially the smaller, corroded, much resorbed, and sometimes by tiny quartz grains surrounded quartz, often with gas and liquid inclusions, strengthen the viewpoint that the rising magma must have come in contact with an older rhyolite at considerable depth which it must have taken up in part. As there are no rhyolite inclusions although the mixture with the absorbed rhyolite was thorough, the temperature of the lava when it had reached the surface was nőt sufficient to resorb the phenocrysts. Most rapidly did the biotite disappear, bút the quartz remained relatively the most indifferent, showing the step by step resorption up to the moment of complete disappearance. The quartz bearing pyroxene andesite from the Tokajese Nagyhegy is therefor, according to the enumerated petrophysiological character- istics, a highly interesting hybrid rock in the composition of which the pyroxene andesite nevertheless maintained its character, bút suffered 184 BY E. LENGYEL changes due to the resorption of foreign substances (especially quartz sediments, in minor amount acid igneous rocks). One cannot give this rock a new name, nor can one call it pyroxene dacite or pyroxene ryhyolite, because its character is distinctly that of an andesite. It is therefor an abnormal rock, like all hybrid rocks, in the development of tchich the previously described geological and petrological relations played an important role. Hybrid rocks are known at many localities on the earth’s surface. Rosenbusch mentions several analogies in various of the rock families- Among these I only wish to mention a few, especially out of the rhyolites, dacites, andesites, and basalts, which seem to have somé relationship to the rocks of Nagyhegy. Becke1 describes a quartz bearing augite andesite as dacite, from Armenia; its quartz crystals are surrounded by cloudy glass rims. Iddings1 mentions from the Sierra. Nevadas an andesitic dacite the phenocrysts of which are labradorite, amphibole, augite, sanidine, biotite, and quartz. The groundmass is hyalopilitic or pilotaxitic. Lacroix1 describes from Martinique an interesting dacite which is composed of plagioclase, hypersthene, augite, magnetite, biotite, almandite, 1 cm. large quartz gra.ins, and apatite. The groundmass is vitrophyric in part, and alsó hyalopilitic and pilotaxitic. He alsó described from Armenia basic andesites in which he considers the quartz and orthoclase as foreign minerals. Hague and Iddings1 described somé interesting specimens from Nevada (Comstock Lode) which allowed a more accurate genetic study of these rocks. After Hague and Iddings, the main portion of the eruptive mass is hypersthene andesite, bút locally biotite amphibole andesite, dacite, and rhyolite have been split off from the main mass. Cross1 found in Colorado a single magmatic body, developed during a single geological period, which was built up alternatingly of liparite and trachyte. Osann1 considers the quartz in the hypersthene andesites from Gabo de Gata as developed from rhyolites. In the Andes of South America, Gümbel and Esch1 studied an interesting quartz bearing augite andesite. Rosiwal1 explains the- quartz of the hyalobasalts from Addele Gubo (Abyssinia) with resorption of acid igneous rocks. Velain1 describes similarly the composition of the quartz bearing basalts from Adene. Koch2 describes the quartz of the quartz basalts from Detunata (Hungary) as originating partly from acid igneous rocks and partly from sediments. The hybrid character and quartz content of the pyroxene andesite from the Tokajese Nagyhegy is nőt an isolated phenomenon in the region of the Tokaj-Eperjes mountains. Szabó3 describes quartz in the andesites of the Szokolya mountains at Bénye, Zsebrik near Monok, BE1TRÁGE ZŰR GEOLOGIE DÉR GEGEND DES EIPELTALES. 185 Ingvár, Sátor, and Tárcái. Pálfy4 raentions quartz in the pyroxene andesites of Szárhegy; Szádeczky5 describes quartz in the basic pyroxene andesites of the mountains Pilis and Trombulyka in the „Zemplénéi- Inselgebirge“. In this last case, where the rocks are so very basic, the quartz surely must play the role of a foreign inclusion. 1 H. Rosenbusch : Mikroskopische Physiographie der M iné ralién und Gesteine. Bd. II., Stuttgart, 1908., p. 1005—1268. 2 A. Koch: The Tertiary Formations of the Transsylvanián Ba6in. Vol. II, p. 265. Budapest, 1866. 3 F. Szabó: The Geological Relations of the Tokaj-Hegyalja etc. Math Natunviss. Mitt. Vol. IV, p. 226. Budapest, 1866. 4 M. Pálfy : The Rhyolite Area in the Vicinaty of Pálháza. Annual Report of tho Hungárián Geological Survey. Vol. II, pp. 319 — 320. Budapest, 1914. 5 J. Szádeczky: Das Zempléner Inselgebirge etc., pp. 18—25. Budapest, 1897. BEITRÁGE ZŰR GEOLOGIE DER GEGEND DES EIPELTALES. Von L. Strausz.* Aus dieser Gegend habé ich die Faunén von verschiedenen Ober- mediterran-Lokalitaten studiert. Bei Ipolyság und bei Felsőtúr fand sich die Mediterran-Fauna in, einander ganz ahnlichen, Andesittuffen. Von Felsőtúr stammen: Serpula sp., Lima inflata Chemn. (juv.), Pecten (Chlamys) sp., Léda sp., L. fragilis Chemn., L. pusio Phil., Arca sp., Cardita sp., Isocardia Deshayesi Bell., Chama gryphoides L.. Cardiüm sp., Venus sp., V. cfr. Aglaurae Brong., V. ovata Penn. var., Neaera cuspidata Olivi, Emerginula elongata, Monodonta sp., Natica sp., Eudolium subfasciatum Sacco, Fusus cfr. crispoides H. et Au., Pleurotoma sp., P. rotata Br., Conus sp., Bulla truncatula Brug., Dentalium novemcostatum Lk., Vaginella sp. Von Ipolyság stammen: Balanophyllia sp., Pecten cristatus Bronn, Chlamys sp., Léda fragilis Chemn., Cardita scalaris Sow., C. Partschi Gf„ Chama gryphoides L., Venus ovata Penn. var., Corbula gibba Olivi, Neritina sp., Natica sp., N. cfr. Lelicina Br., Turritella turris Bast, T. Archimedis Brong., T. triplicata Br., T. nov. sp.(?), Cerithium sp., Columbella subulata Bell., Buccinum sp., B. Hörnesi Semp.. Murex sp., M. Partschi Horn., Pyrula condita Brong., Ancillaria obsoleta, Cancellaria sp., C. cfr. Hebertiana Horn., Pleurotoma cris- pata Jón., P. Suessi Horn., P. ex off calcarata Grat., Ringicula buccinea Desh., Dentalium sp., D. novemcostatum Lk. * Vorgetragen in der Fachsitzung der Ung. Geol. Gesellsch. am 21. Marz 1923. 186 L. STRAUSZ Obwobl in diesen Faunén nur 8 Formen gemeinsam sind, ist dér Charakter dér darin vorkommenden Fossilien einander sehr ahnlich. Bathymetrisch sind sie für tiefere See eharakteristisch, z. B.: Pecten cristatus, Léda fragilis, Corbula gibba, Murex Partschi, Pleurotoma, Ancillaria obsoleta, Ringicula buccinea, Vaginella ; seltener sind die Seichtwasserbevorziehenden Chama-, Bulla-, Venus- Arten. Demnach müssen diese Schichten in die „höhere marine Tegel“-Zone dér neriti- schen Region eingeteilt werden. In dér Umgebung von Szakai gibt es mehrere fossilienreiche Tortonlokalitaten. Aus einer mergeligen Tonschichte (bei dem Bertece- Bache) stammen folgende Arten: Globigerina bulloides d’ORB., Hete- rostegina costata d’ORB., Cidaris sp., Lunularia sp., Pecten cristatus Bronn var. mediterraneus Gaál, Nuculina emarginata Lk., Léda fragilis Chemn., Arca diluvii Lk., Cardita scalaris Sow., Astarte triangularis Mont.. Cardium fragile Br., Venus multilamella Lk., V. islandicoides Lk., Teliina sp., Lutraria sp., Thracia pubescens Pult., Corbula gibba Olivi, Trochus sp., Crepidula gibbosa Defr., Natica helicina Br., Eulima Eichwaldi Horn. (= E. spina bei Sacco), Murex Partschi Horn., Voluta Haueri Horn., V. rarispina Lk., Pleurotoma cfr. Amáliáé H. et Au., Conus sp., C. Dujardini Desh., Actaeon sp., Bulla cfr. lignaria L., Dentalium badense Partsch, Vaginella sp. Aus dér Fauna dér tuffhaltigen Mergel am Hallgatóhegy sind die Foraminiferen bemerkenswert: Textularia carinata d’ORB., Den- talina sp., Polymorphina sp., P. gibba d’ORB., P. spinosa d’ORB., Cristellaria calca L., C. cultrata Montf., Orbulina universa d’ORB., Globigerina bulloides d’ORB., Rotalia sp., Truncatulina Dutemplei d’ORB. Die reichste Fauna stammt aus tuffigem Tón, an dér Pilinyer Seite des Hallgat ó-Berges: Textularia carinata d’ORB., Cristellaria sp., Nonionina communis d’ORB., Globigerina balloides d’ORB., Rotalia sp., R. Dutemplei d’ORB., Truncatulina sp., Ceratotrochus duodecimlamel- latus, Cidaris sp., Schizaster sp., Pecten revolutus, P. cristatus Bronn., P. cristatus var. mediterraneus Gaál, P. gloriamaris Dub., Ostrea sp., Léda fragilis Chemn., Arca diluvii Lk., Pectunculus pilosus L. (= bimaculatus), Cardita scalaris Sow., Cardita sp., Astarte triangularis Mont., Chama gryphoides L., Cardium hians Br., C. cfr. pancicostatum Sow., Venus subplicata, V. multilamella Lk., Corbula gibba Olivi, C. revoluta Br., Neritina picta Fér., Natica sp., N. heli- cina Br., Scalaria sp., Turritella turris Bast., T. Archimedis Brong., Cerithium sp., C. minutum de Serr. (=C erithium europaeum bei Sacco), Buccinum Hörnesi Semper, Pollia heilotoma Partsch, Pyrula condita Brong., P. geometra Bors., Ancillaria glandiformis Lk., Terebra sp.. BEITRÁGE ZŰR GEOLOGIE DÉR GEGEND DES EIPELTALES. 187 T. pertusa Bast., Pleurotoma Susannae H. et Au., Surcula nov. sp. (?), Conus sp., C. Dujardini Desh., C. fuscocingulatus Bronn., Dentalium novemcostatum Lk., D. badense Partsch. Diese drei Lokalitaten besitzen auch die Charaktere dér höheren raarinen Tegel; in dér letzten ist dér Reichtum dér Fauna, hinsichtlich dér Verháltnisse dieser Gegend, sehr gross. lm Endergebnisse sehen wir, dass die Obermediterran-Schichten im Eipel-Tale im Allgemeinen aus tieferem Wasser stammen. Daher ist es unmöglich, dass hier zu dieser Zeit bloss eine enge und seichte Bucht gewesen wáre. Das Meer war im Helvetien am tiefsten, und reichte vöm Zagyva-Tal in das Eipel-Tal hinüber. (Seine Sedimente sind die Schlier-Bildungen.) Spáter nahm die Wassertiefe, in Verbin- dung mit den Andesit-Eruptionen, ein wenig ab, und im Tortonien sind schon allé Sedimente neritische Bildungen. Mán kann nicht vor- aussetzen, dass im Obermediterran (richtiger im Tortonien) in diesen zwei Gegenden, infoige neuerer Transgressionen, zwei voneinander scharf getrennte Meeresbuchten existiert hatten. Schon früher habé ich Beweise dafür gebracht, dass das Ufer des Obermediterran-Meeres im nordöstlichen Cserhát nicht gégén Norden, sondern gégén Síiden zu suchen sei. LAUMONTIT AUS DEM „GRÁF CZIRÁKY“ STEINBRUCHE VON NADAP (KOMITAT FEJÉR). Von R. Reichert.* Anlásslich eines Ausfluges, den Prof. Dr. B. Mauritz in das Velenceer Gebirge führte, fanden wir im Gr. Czirákyschen Stein- bruche einen interessanten, strahlenförmigen Zeolith, mit dessen Unter- suchung dér gekiannte Professor mich betraute. Wir konnten denselben als Laumontit feststeüen. Dieses Mineral kommt hier in feinen, radialen, farblosen oder weissen Nadeln vor. Seine Kristállchen sind mürbe und ausserordentlich bröcke- lig. Die Lángé dér Nadeln betrágt 1'5 cm. Dieselben zerfallen beim Abtrennen sofort in 1 — 2 mm grosse Stückchen. Die aus dem radial- faserigen Aggregate hervorglánzenden Spaltungsfláchen habén einen glas- oder etwas perlmutterartigen Glanz. Ich trachtete einige solche Kristállchen zu finden, an denen ich den Winkel, den die Spaltungsfláchen miteinander einschliessen, messen könnte. An den 2 — 3 mm lángén, nadeldünnen Prismen sind keine Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Gcol. Gcsellschaft am 3. Dez. 1924. 188 R. REICHERT terminálén Flachen zu finden. Die FIáchen dér Prismenzone sind sehr gerieft und gaben deshalb keine guten Reflexe. Auf fünf Kristallen mass ich Winkel, dérén mittlere Werte 93° 13', bezw. 86° 47' betrugen. Beim Laumontit ist (110) : (110) = 93° 44'. Wenn mán den Bruch dér Kristalle unter dem Mikroskop unter- sucht, so kann mán den monoklinen Habitus ohne weiteres erkennen. Die Form ist gewöhnlich rhomboídisch. Fünfundzwanzig gemessene Aus- löschungen ergaben c : a? — 53° — 80° (im P-Winkel) und entsprechend c : t' = 10° — 37°. Beim Laumontit liegt die optische Achsenebene parallel zűr Symmetrieebene. Nach Des Cloizeaux ist c : a = 65° — 70° (im stumpfen Winkel), alsó c : c = 25° — 20°. Dieser Winkel wáchst in den Prismenschnitten bis 45° und falit nach (100) hin schnell bis 00.1 Zu diesen Ánderungen passen die oberen Winkelwerte vollkommen. Doppel- brechung schwach. Da aus dem Matériái keine geeigneten Dünnschliffe hergestellt werden konnten, so war es unmöglich andere optische Daten festzustellen. Zűr chemischen Analyse nahm ich mittels Lupe ausgewahlte kleine Bruchstücke. Die Ergebnisse dér chemischen Analyse sind folgende: Si02 .... Theor. .. 51-07%. . . Anal. . .. 52-35% 52-35% Al20 .. 21-72%.. . . . . 22-11% 22-11 % CaO . . . . .. 11-90%.. . . . . 10-80% Zu CaO Na20 . . .. — . . . . .. 018% - umge- 11-27% K„Ö .... — . . . . . . 0-51% rechnet MgO .... ILO .... .. 15-31%.. . . . . 0-06% . .. 14-64%* ' 14-64°/ * Glühverlust. ioo-oo% 100-65% 100-377 Aus dieser Aufstellung ist ersichtlich, dass das Mineral unter Wasserverlust gewisse Veranderungen erlitt. Hierauf weist auch dér ausserordentliche, zerbrecbliche und bröeklige Charakter des untersuch- ten Laumontites hin. Eine Art dér Veranderungen ist die, dass auch Alkálién zugegen sind. Dies ist eine bei Calciumzeolithen oft vorkommende Erscheinung. In solchen Fallen wird „Ca“ — laut den Untersuchungen von J. Lem- berg2 und J. Thugutt3 — in isomorpher Weise durch Alkálién ersetzt. Bei Feststellung dér chemischen Formel rechnete ich deshalb die Alka- 1 Lacroix : Bull. soc. min. Paris, 1885, 8. p. 339. 2 Zeitsch. d. D. Geol. Gesellsch. Bd. 37. p. 973. (1887), Bd. 39. p. 561. Bd. 40. p. 651. (1888). 1 N. J. M. Beil. Bd. 9. p. 555. (1894). LAUMONTIT AUS DEM „GRÁF CZIRÁKY" STE1NBRUCHE VON NADAP U. S. W. 189 lien in equivalentes „Ca“ um. Aus den an dritter Stelle ersichtlichen Daten ergab sich die chemische Formel: H4Ca Al2Si4014. 2H20. (Nach Hintze’s und Dana’s Auffassung mit Unterscheidung des Kon- stitutionswassers geschrieben.) Zerstáubt Laumontit an trockener Luft, so entsteht die Abart p-Leonhardit, die durch einen Alkáli- und weniger Wassergehalt ausgezeichnet ist.4 Dér analysierte Laumontit kann als eine Phase zűr {3-Leonhardit-Umwandlung betrachtet werden. Dér Laumontit findet sich vergesellschaftet mit Chabasit, dér in gewöhnlichem verzwillingten Habitus des Rhomboeders vorhanden ist. Aus dem Velenceer-Gebirge beschrieb Prof. F. Schafarzik Blei- glanz, Molybdánglanz, Flusspat3 Prof. B. Mauritz6 Zeolithe, u. zw. Epistilbit, Heulandit, Chabasit und Desmin, E. Hűnek7 Korund, Rot- eisenerz, Prof. A. Vendl8 Andalusit, Korund, grünen Spinell, sowie durch Pneumatolyse entstandenen Pyrit, Amethist, Kalkspat, Kbpfer- kies, Malachit9 und Alunit,10 endlich Marié Vendl11 Turmalin. Zu diesen mannigfaltigen Mineralien gesellt sich jetzt auch noch dér Laumontit. Endlich kann ich es nicht unterlassen, auch an dieser Stelle Herrn Professor B. Mauritz für sein stetes Wohlwollen, mit dem er mir jeder Zeit Anleitungen gab, meinen innigsten Dank auszusprechen. (Min. u. petr. Institut dér königl. ungar. Univ. zu Budapest. 1924.) 4 A. E. Fersmann : „Mater, zűr Unters. d. Zeolithe Russlands". I. (Auszug). Z. f. Kristall. Bd. 50. (1912), p. 75. 5 Földt. Közi. Bd. XXXVIII. (1908), p. 657—659. Budapest, Ann. Musei Nat. Hung. VI. p. 546—554. (1908). 7 Földt. Közi. Bd. XL. (1910), p. 678. Budapest. s Földt. Közi, Bd. XLII. (1912), p. 956 — 957. Budapest. !l A. Vendl . „Die geol. u. petrogr. Verháltn. d. Géb. v. Velence." Jahrbuch d. K. Ung. Geol. Anstalt. Bd. XXII. (1914 — 16) p. 51 — 54. 10 Math. és Term. tud. Ért. (ungarisch). Bd. 31. (1913), p. 95 — 101. 11 Ann. Musei Nat. Hung. XX. (1923), p. 81 — 84. (ungarisch). ÜBER DEN KAOLIN VON MÁTRADERECSKE. — Mit dér Figur 9. — Von R. Hojnos. Wenn wir die beiliegende geologische Karte des in Rede stehenden Teiles dér Mátra betrachten, können wir uns annahernd ein Bild machen über die einst dórt vor sich gegangene intensive vulkanische Tatig- keit, die an mehreren Stellen am Biotitamphibolandesit von tief ein- greifenden postvulkanischen Erscheinungen begleitet ist. 190 R. HOJNOS Dér Biotitamphibolandesit-Komplex Spiegelt diese Verháltnisse namentlich gut wieder und dieser postvulkanischen, gegenwártig auch dér Oxydierung dér Pyrite zufolge in unseren Tagén sich fortsetzenden Zersetzung verdanktauch seineEntstehung dasKaolinvorkommen, welches am nördlichen Abhang gégén Lahocza — Mátraderecske hin situiert ist. Dér geologische Aufbau dér Umgebung dér Gemeinde Mátra- derecske ist recht abwechslungsvoll und gibt im ganzen die Strati- graphie und Tektonik dér Mátra wieder. Das álteste Glied dér Schich- tenreihe ist hier dér 1. Kleinzeller Tegel (Tongrien), dér unter anderen auch im Derecskeer Ziegelschlag aufgeschlossen ist, wo er als Matériái zűr Ziegelfabrikation dient; er geht, háufig in weisslichgrauem Ton- mergel über. Er ist zugleich die an Fonaminiferen ármste Meeresfacies. Hierauf lágert sich 2. sandiger Tón (Rupelien), namentlich in den gégén Mátraballa gelegenen Partién. An mehreren Orten sind in diesem bláulichen Tón auch die Csevice-Brunnen vertieft. Hierauf sind 3. die Reste dér zum Cattien gehörigen Concretionen-Sandsteinbildungen zu finden. Auf diese folgt 4. das Aquitanien, in dessen terrestrische Gruppé auch jene Biotitamphibolandesite gehören, in dérén einzelne Partién als Resultat dér postvulkanischen Naehwirluing dér spáteren (Helvetien) Pyroxenandesite jene Vorgánge sich áussern, die die Petrographie als Grünsteinbildung, Alunitbildung und als Kaolinisierung bezeichnet. Auf postvulkanische Einwirkungen sind auch die verschiedenen Yererzungen und Geisirbildungen zurückzuführen; diese sieht mán gut bei Recsk und in den Erosionstálern des in dér Gemarkung des ge- wesenen Károlyi’schen Besitztums gelegenen Hegyestető und Veres- agyagbérc. Am Nordabfalle des Lahoca, namentlich in dér Náhe dér altén, zum Teil verstürzten, zűr Erzgewinnung getriebenen Stollen lásst sich dér Prozess dér Kaolinisierung vorzüglich beobachten. Dér Biotitamphibolandesit wird hier durch glaukonitischen Sand- stein verdeckt, demzufolge dér Zeitpunkt des Aufbruches auf die Mitte des Aquitaniens zu verlegen ist. Über diesem findet, mán in dér Schiehtenreihe 5. das Burdigalien und darüber 6. die Reste dér oberen Schlierbildungen (Helvetien), die durch Tón und Mergelfacies vertreten sind. Zu dieser Zeit erfolgten jene in ihrer Hauptmasse Pyroxenandesit an die Oberfláche bringenden gewaltigen vulkanischen Ausbrüche, die ihren morphologischen Stempel dieser Gegend aufdrücken. Schliesslich folgten 6. pliocene, terrigene Schichten, ferner 7. Löss- und Nyirokbildungen des Diluviums und endlich 8. das Holocen. Die postvulkanischen Reaktionen veránderten das ursprüngliche Gestein nicht nur petrographisch, sondern die Unterschiede verursachen auch in dér chemischen Zusammensetzung wesentliche Verschiebungen. Es lásst sich dies sehr gut demonstrieren, wenn mán die neuesten ÜBER DEN KAOLIN VON MÁTRADERECSKE. 191 analytischen Daten mit dér Analyse des ursprünglichen Gesteins ver- gleicht. Die petrographische Studie dér in Rede stehenden Biotitamphi- bolandesite und dérén Resultate teilt Professor Mauritz in seiner Arbeit „Die Eruptivgesteine des Mátra-Gebirges“ mit und die Analysen dér vöm Kanászvár und dem Ostabfall des Lahoca stammenden Biotit- amphibolandesit- Gestein finden sich auf dér 88. Seite seiner Arbeit. Vergleichende Tabelle zűr Darstellung dér chemisehen Veranderungen: Biotit- amphibolandesit Lahoca analys: Mauritz Biotit- amphibolandesit Kanászvár analys: Mauritz Feldspat aus Biotit * amphibolandesit oberh. Párád analys: Hauer Kaolin Mátraderecske analys: Emszt Si 02 54-82 55-49 55-63 66T4 Aló Ö8 18-80 17-89 26-74 21-93 Fe2 03 2-42 2-57 j FeO 404 2-85 — | 0-25 Mg 0 3-38 3-16 5 pur. 023 CaO 8-11 7-23 9-78 1-15 Nao 0 3-81 3-23 5-08 3-59 K,b 0-92 1-85 1-61 — H*2 0 2-33 4-05 ] J HoO- 0-26 0-49 107 6-49 Ti Oo 0-59 0-53 — — p205 0-16 0-17 — ■ — MnO 0-12 o-io — — In dér vorerwahnten Arbeit werden von petrographischem Gesichts- punkte eingehend besprochen sowohl die anstehenden Biotitarnphibo - landesite, sowie die chemisehen, nament lich dér Oxydation dér Pyrite zufolge erfolgten Veranderungen. Fást eine Seite widmet er dér petro- graphischen Charakteristik des Kaolins, den er als grünlichgraues oder schneeweisses lockeres Matériái erwahnt. Aus den Daten dér vorigen Tabelle geht hervor, dass die Werte dér Si02, Na20, Al202 die konstantesten sind. In den am Nordabfall des Lahoca gégén Mátraderecske hin lau- fenden Wasserrissen, bildeten die dórt aufgeschlossenen kaolinischen Massen bis jetzt nicht den Gegenstand eines regelrechten Bergbaues, lediglich zum Gemeindegebrauch sammelten sie dieselben in geringerer Quantitat. Gegenwartig ist schon mit einem regelrechten Tagbau auf- geschlossen, langs dem Csikorgóstal, ausser dér das Eigentum dér Mátra- derecskeer Gemeindebesitztums bildenden Partié, des sogen. Zsellérföld, ja zum kleinen Teil auch das Báron BARKóczY’sche Gebiet. Langs den Biotitamphibolandesit-F\eckm finden sich an zahlreichen Stellen ahnliche kaolinische Massen, welche Vorkommnisse aber sowohl in qualitativer, wie quantitativer Hinsicht, hinter dem vorerwahnten .9. 1 Löss.^2. Schotter. 3. U.-Medit. 4. U.*Medit. Slier. Mérgein. 5. Ólig. u. U.*Medit. Liegen le d. Kohlé. 6. Oh. -Ólig. Mérgein. Carbonschiefer mit Diibisdykes 8. Amf.«Biotit*Andesit. 9. Pyroxcn- Andesit. 10. Pyr.-And. Tuff u. Riolittuff. 11. Alterer Kiöli ttuff 192 HOJNOS REZSŐ DR, Geologische Karte dér Umgebuiig von Recsk. ÜBER DEN KAOLIN VON MÁTRADERECSKE. 193 Fundorte, dem Aufschluss, zurückbleiben. Mit Rücksicht darauf, dass dér Grad dér Kaolinisierung nicht einheitlich ist, sind die einzelnen Vorkommnisse mit dér grössten Rigorositat zu beurteilen. leli will bemerken, dass mán in Ungarn im allgemeinen das V ervitterungs- produkt des Rhyolites Kaolin nennt, das nach Petrik den Namen Rhyolitkaolin erlangte, zum Unterschied vöm englischen oder im Zettlicaer Sinn gemeinten Kaolin. Dér Rhyolitkaolin ist bloss zűr Herstellung von Gebrauchsporzellan geeignet, nicht aber zűr Herstel- lung dér Haupttvpen dér Porzellantechnologie (Feldspat, englische Knochen, Fritten etc.). Zűr Vermeidung von Irrtümern erwahne ich, dass die aus den vorhin besprochenen Aufschlüssen herstammenden Masse sowohl von dér englischen, wie vöm Rhyolitkaolin unterscheid- bar ist, benenne ich diesen als Kaolin von Mátraderecskeer Typus. Mit Rücksicht auf Privatinteressen kann ich midi mit den Lagerungs- verhaltnissen nicht ausführlicher befassen, obwolil die auf Grund regel- rechter Schürfungen angelegten Probeschlage, Hand- und Tiefbohrungen und andere oberílachliche Aufschliisse die Lage des Kaolinlagers sowohl in vertikaler, wie horizontaler Richtung gut beleuchten. Hier nur soviel, dass dér rohe Kaolin, sowohl auf die Quantitat, wie auf Grund dér untén folgenden physikalischen und chemischen Untersuchungen aucli in Hin- sicht dér Qualitat sich zűr Verw^endung als günstig erwies. Die Resultate dér physikalischen Untersuchungen sind für das rohe, wie geschlammte Matériái besonders dargestellt, w'eil die Tatsache des Schlammens im Habitus des Kaolins wesentlichere Veranderungen hervorruft. Die grundlegenden und orientierenden Untersuchungen führte zum Teil ich selbst durch, zum Teil das Berliner „Chemische Labora- tórium für Tonindustrie11, und eine kontrollierende chemische Analyse liess ich im Laboratórium dér Königl. Ungar. Geologischen Anstalt durchführen. Die erlangten Resultate kann ich im folgenden kurz zu- sammenfassen. Bei dér Einreihung nach dér Grösse mit dem Siebe bleibt bei dem mit 900 bezeichneten 8'8 Gewichtsteile, bei dem mit 5000 bezeich- neten 0'8 Gewichtsteil zurück. Die Qrösse dér Körnchen erreichte im Siebrückstand auch 5 mm, dér hauptsachlich aus Quarz, Feldspat und in viel bedeutenderer Menge aus Eisenoxyd bestand. Zu dér Verlegung in das zűr Formierung geeignete Stádium benötigte dér rohe Kaolin 30'8, dér geschlammte 50'5 Gewúchtsteile Wasser. Seine Plastizitat ist demnach als sehr gut zu bezeichnen. Dér vöm Luftzug geschíitzte rohe Kaolin trocknet an dér gestaltenden Drehscheibe mit kleineren Spriin- gen, die Trocknung dér aus dem geschlammten Kaolin hergestellten Probeplattchen geschieht ohne Sprünge, ist glatt und scharf brec-hend. Die Farbung ist weiss, mit einem etwas gráulichem Stich. Bei voll- 13 Földtani Közlöny. LIV. köt. 1924. 194 R. HOJNOS stándiger Trocknung zieht er sich normál zusammen. Beim Brennen zeigen sich keine Schwierigkeiten, die steigende Temperatur halt das Matériái gut aus. Die ausgetrockneten Probebláttchen wurden einer steigenden Temperaturerhöhung unterworfen und die zustandekommen- den Ánderungen bildeten den Gegenstand dér Untersuchung von mehre- ren Gesichtspunkten aus. Diese Beobachtungen sind darum wichtig, weil jede einzelne dieser auf das Schlussresultat Einfluss ausübte. So wurde dér Glühverlust zusammengenommen in Rechnung gezogen, fer- ner dér auf die spezielle Temperatur bezügliche Glühverlust, dér die innerhalb dér Grenzen dér einzelnen Segerkegel sich zeigende Ánde- rung zurüekgibt. Gewicht wurde noch verlegt, sowohl auf die Farbe dér Probeplatte, als auch auf die Struktur dér Bruchflache, sowie auch auf die Porösitat (des Wasseraufnahmevermögens). Diese Daten fasste ich zűr Erleichterung dér Übersicht in einer Tabelle zusammen, auf 100 Gewichtsteile lufttrockenes Matéria! bezogen. ROHER KAOLIN. Nr. Bezeich* nung der Seger* kegel Gesamt- Glühverlust Auf die spezielle Temperatur bezügl. Glühverl. Farbe der Probeplatte Struktur der Bruchflache Porösitat i o-io 7-7 o-o Wei6s, ins Graue neigend stark poros 245 2 0'8 8-5 0'8 „ '»» 23-6 3 0-5 9'9 2-4 »í „ 20-7 4 01 16-0 8-9 weiss rissig, etw. poros 5-5 5 3 18-8 12-0 weiss, véréin- dicht 1-6 6 6 191 12*3 í zelt dunkel 1-6 7 8 18-2 11-3 I Pünktchcn muschlig, dicht 1-0 8 10 17*5 106 r> 0-8 9 14 17*5 10-6 >> 0-8 10 17 173 10-3 „ 0-5 GESCHLÁMMTER KAOLIN. Nr. Bezeich* nung der Sege*r kegel Gesammt- Gliihverlust Auf die spezielle Temperatur bezügl. Glühverl. * Farbe der Probeplatte Struktur der Bruchflache Porösitat i 0‘10 11-7 0-7 schneeweis6 feinkörnig, 24-2 2 0-8 12-4 1-4 stark poros 23-8 3 0 5 13-9 3-2 ,, 195 4 01 22-1 12-3 rissig, gew. dicht 2-8 5 3 233 138 muschlig, dicht 0-6 6 6 25-3 16-0 „ 0-6 7 8 23-0 141 o-o 8 10 22-7 130 03 9 14 22-7 130 03 10 17 22-7 13-0 » 0-3 ÜBER DEN VESUVIAN UND SCHEELIT VON CSIKLOVA. 195 Aus dér Tabelle geht hervor, dass mit dem Zunehmen dér Tem- peratur (höherer Segerkegel) die Daten des Glühverlustes sich erhöhen, die Werte dér Porösitát abnehmen, die Struktur dichter wird. Resultate dér pyrometrischen Untersuchung (Feuerbestándigkeit) : 1. K. Ung. Geolog. Anst. (Emszt), (2. Okt. 1924). 2. Segerkegel 28, d. i. 1630 C°. 2. Chemisches Laboratórium für Tonindustrie (1925, 25. Márz): Roher Kaolin 31—32 Seger, geschlámmter Kaolin 31 Seger, Schlamm- rest 30 S. 3. Privat-Laboratorium (1924, 6. Sept. H.): Segerkegel 31. Auf Grund des Resultates dér Untersuckungen im Laboratórium ergibt sich, dass dér rohe Kaolin vöm Mátraderecskeer Typus fást in seiner ganzen Masse zu gebrauchen ist, seine geschlammte Varietdt aber, sowohl dér Plastizitdt, wie dér Farbe, dér struktur ellen Eigenschaft und Feuerbestándigkeit nach sichert sich eine günstige Position unter den heimischeti schon bekannten und in Verwendung stehenden feuer- bestandigen und Rhyolitkaolinen. Hinsichtlich dér Feuerbestándig- keit ist zwischen dem rohen und geschlámmten Kaolin dér Unter- schied unwesentlich, nur vöm Gesichtspunkte dér Farbenreinheit und dér glasurhaltenden Fáhigkeit ist die Anwendung des geschlámmten Kaolins empfehlenswerter. Die mit dem rohen Kaolin auftretenden Farbenverunreinigungen lassen sich mit Ca(OH)2 neutralisieren. ÜBER DEN VESUVIAN UND SCHEELIT VON CSIKLOVA. — Mit den Figuren 10—12. — Von A. Koch.* 1. Vesuvian vöm Csiklova. In den Holráumen des Vesuvianhornfelses dér Exogenkontaktzone von Csiklova aufgewachsen, und in den diese Hohlráume ausfüllenden blauen Kalzit eingewachsen kommen die Kristalle dieses Minerals vor, welche durch ihre Schönheit und Grösse schon im vergangenen Jahrhundert die Aufmerksamkeit vieler Fachmánner auf sich gezogen habén. Es bescháftigten sich mit ihnen Haidinger,1 Kenngott,2 Düll2 und besonders Zepharovich4; in neuerer Zeit aber Liffa,5 dér die Verháltnisse des Vorkommens bekannt machte und auch die öfters erscheinenden Kristallformen und Begleit-Mineralien in Kürze beschrieb. * Vorgetragen in dér Facheitzung dér Ung. Geol. Ges. am 3. Dezember 1924. 1 Mohs: Mineral. transl. by Haidinger II. 1825. p. 354. — 2 Sitzungsber. d. Wiener Ak. 1854. XII. p. 722. — 3 Tschermak: Min. Mitt. 1874. p. 85. — 1 Sitzungs- ber. d. Wiener Ak. 1864. p. 100. — 5 A m. kir. Földt. Int. Évi Jelentése 1911-ről. p. 157. 13 196 A. KOCH é Meine Untersuchungen habé ich an 16 Kristallen gemacht, die grösstenteils aus dér Sammlung des Herrn Motsidlovszky stammen, und auf diesen habé ich die folgenden 14 Kristallformen erkannt: c {001} i 1112} a {100} o {101} m {110} v {102} f {210} 2 {211} P {Hl} s {311} b {221} v {511} t {331} n {212} Die Kristalle sind teils pyramidale, teils prismatische Kristalle. Die Kristalle des pyramidalen Typus kommen auf- und eingewachsen vor, habén eine braune oder grünlich-braune Farbe und sind meistens viel grösser, als die Kristalle vöm prismatischen Typus, (die Grössten, die meistens nur die form p aufweisen, erreichen die Mittelkantenlange von 7 cm), jedoch sind sie stets flachenármer, als die prismatischen Kristalle. Diese letzteren kommen aufgewachsen vor, habén eine braunlich- grüne, bis zwiebelgrüne Farbe. Ihre Grösse überschreitet selten 2 cm, jedoch sind sie fláchenreicher. Abgesehen von den sehr oft vorkom- menden, nur von den p-Fláchen begrenzten Kristallen, sind die gewöhnlichsten und flachenreichsten Kombinationen dér zwei Typen in folgender Tabelle zusammengestellt: z c {001} m M a {100} f {210} P {!„} b {221} t {331} l {112} 0 {101} V {102} {211} s {311} V {511} 11 {212} Typus 1 _L + + + Piramidal 2 + _1_ + + + + -j- + + 3 + + + + + + + Prismatisch i I4 1. + + 1 + + + + + + + + + 1 Die gewöhnlichsten pyramidalen Kristalle sind von 4 Formen, die flachenreichsten von 9 Formen (Fig. 10), die prismatischen Kristallen von 7 bis 13 Formen begrenzt. Fig. 11 zeigt die flachenreichste Kom- bination von Csiklova. Über die Flacben dér einzelnen Formen kann ich folgendes be- richten: Die stets gut entwickelten Flachen dér Grundpyramide p gébén auf den kleinen Kristallen sehr gute Reflexe, wahrend die ÜBER DEN VESUVIAN UND SCHEEL1T VON CSIKLOVA. 197 grösseren Kristalle sehr haufig matt sind. Die Flachen des Prismas m sind bei den pyramidalen Kristallen glánzende, schmale Streifchen, bei den prismatischen Kristallen mehr-weniger glánzende Parallelo- gramme. Die schmalen Streifchen dér o, so auch die rhombenför- migen oder sechseckigen Flachen des Prismas a sind immer glanzend und gébén gute Reflexe. Die Flachen dér anderen Formen sind schmale, meistens glánzende Streifchen. Die einzelnen Kristallformen kommen an den pyramidalen Kri- stallen, die anderen bei den prismatischen Kristallen haufiger vor, wie aus folgenden Tabellen ersichtlieh. Fig. 10. 9 pyramidale Kristalle: c a m p b i o z s 699931936 7 prismatische Kristalle : camfptbovzsvn 5777757717511 Die seltener auftretende Formen sind meistens nur teilweise aus- gebildet, sie werden bei den Kombinationen nur durch zwei-drei Flachen reprasentiert. Begleitmineralien sind, ausser dem blauen Kalzit, Kris- talle von Diopsid und W ollastonit. Bei den, den zwei Typen angehörigen Kristallen ist nicht nur in dér Form, sondern auch in dér Farbe ein Unterschied zu verzeichnen. Die pyramidalen Kristalle habén eine braune, grünlich-braune oder braurilich-grüne Farbe, die prismatischen Kristalle aber eine schwach braunlich-grüne, bis zwiebelgrüne Farbe; doch die den beiden Typen angehörigen Kristalle stimmen darin überein, dass sie undurchsichtig sind. Das Innere dieser Kristalle ist durch Risse erfüllt und nur die ganz kleinen Kristallchen erweisen sich durchscheinend. Um den Pleochroismus zu bestimmen habé ich von Kristallen ver- schiedener Farbe vier orientierte Dünnschliffe hergestellt und an ihnen folgendes beobachtet: 198 A. KOCH Nr. Typus Die Farbe des Kristalls D. Mass d. Pleochroismus C rt 1 braun schwach lichtgrünlich-gelb rötlich-braun 9 pyramid grünlicb-braun stark licht zeisig-grün licht braunlich- gelb 3 bráunlieh-grün stark gelblich-grün gelblich-braun 4 prism. grün sehr schwach licht zwiebel-gríin licht gelblich- grün Die Fárbung dér Kristalle ist nicht gleichmássig, die Hitte des Kristalls ist immer starker gefárbt, als dér Rand, z. Bsp. bei den braunlich-grünen Kristallen ist die Mitte des Kristalls braun, gégén die Kantén zu aber wird er immer mehr und mehr grünlich ; dér Pleochroismus andert sieh auch von dér Mitte des Kristalls bis zu den Kantén. Die zűr Axe c senkrecht geschliffenen Práparate zeigen das Axenbild eines normalen optisch einaxigen Kristalls, nur bei den grün gefárbten Kristallen bemerkt mán eine schwache Zwei- axigkeit. Um die Formen zu bestimmen, habé ich folgende Winkelwerte gemessen und berechnet: Gemessen Berech. (Zepharovich) a:f 100:210 26°32' 26°34' a: v 100:511 22°56/ 22°54' a:s 100:311 35°13' 35°09' a ;z 100:211 46°34' 46°34' z:p 211:111 17°37' 17°41'10" p:p' 111:111 50°41' 50°40' p:i 111:112 16°22' 16°25'30" i: c 112:001 20°48' 20°49' o : o' 101:011 39°05' 39°07' o: v 101:102 13c10'30" 13°13' v: c 102:001 15°04' 15°02'03" rn:t 110:331 23°43' 23°40' t: b 331:221 9°37' 9°39'30" o:n 101:212 13°15' 13°19'04" p: n 111:212 12°04' ^"OO'öO" 211:121 28°05' 28c08' s : s' 311:131 45°20' 45°21' v.v' 511 : 151 62°45' 62°49' ÜBER DEN VESUV1AN UND SCHEELIT VON CSIKLOVA. 199 2. Scheelit von Csiklova. Scheelit kommt in Ungarn bloss selten vor und kristallisiert iibei - haupt nur bei Csiklova. In dér Literatur finden wir nichts über dieses Mineral, von deni nur dér Fundort erwahnt wird. Ieh habé Gelegenbeit gehabt, einige von hier stammende Stufen mit folgendem Resultat untersuchen zu können. Die Scheelit-Kristalle kommen hier auf zweierlei Art vor. Entweder sitzen die V2 cm. Grösse erreichenden, undurchsichtigen, schwach gelb- lich gefárbten, nur durch die p-Fláchen begrenzten Kristalle auf den, für Csiklova charakteristischen, linsenförmigen Kristallen des Arzenopyrits, oder auf den die Hohlraume des Vesuvianhornfelses ausfüllenden kristallinischen Aggregat des Bis- mutins und Tetradymites. Die winzigen, cca 2 mm grossen, durchsichtigen, weisslichen, stark glan- zenden Kristalle, auf welchen ich die folgenden Kristallformen aufgefunden habé (s. Fig. 12): c {101} p (111} e {101} s {311}. Vorherrschend ist die form e, dessen Flachen schwach matt sind. Ihre Kantén werden durch die glánzenden Streif— chen dér Form p und durch die glánzenden dreieckigen Flachen dér form s abgestumpft. Die quadratförmigen Flachen dér Form c sind ganz matt. Die gemessenen und berechneten Winkelwerte sind die folgenden: e:e' 101:011 72°46' 72°40'30" e: p 101:111 39°58' 39°58' e: s 101:311 68°15' 68°18' p: s 111:311 28° 18' 28°21' (Min. petr. Inst. d. kgl. ung. Univ. d. Wiss. zu Budapest DIE PHYTOL1THEN DÉR SÜSSWASSER-KALKSTEINE DÉR M'ITTELDANUBISCHEN GEBIRGSGEGEND. Von Á. Boros.* Von den mittelungarischen Süsswasser-Kalksteinen ist ein be- deutender Teil dér Travertinlager von Tata (Komitat Komárom) und Budapest (Kleinzell) durch tuffartige Struktur gekennzeichnet — von phytogenem Ursprung. Ihre Entstehung kann jedoch nur selten genauer festgestellt werden. Bei den viel dichteren Süsswasser-Kalken von * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsch. arn 5. Nov. 1924. 200 A. BOROS Dunaalmás (Komitat Komárom), Süttő (Komitat Esztergom), Pomáz, Budakaláz, Békásmegyer (Komitat Pest) — allé unzvveifelbar altér, als die vorigen — ist eine Entwicklung organischen Ursprungs kaum zu erkennen. Bei den Kalktuffen von Tata und vöm Kleinzeller Plateau bestehen die Teile phytogenen Ursprungs überwiegend aus Haufen überkrusteten Sehuttes und teilweise auch aus anderem Detritus, was nieht genauer erkennbar ist. \on dér phytogenen Kalktuff-Facies sind — von den teilweise gleichfalls phytogenen Pisolithen abgesehen — nur die durch die „Kalkbildenden“, namentlich die Fadenalgen ( Algolith ), Charas und Moose gebildeten (Bryolith) zu erkennen. Das Algolith ist im Tataer Kalktuff ziemlich haufig, im Travertin von Budapest (Kleinzeller Plateau) und Budakaláz aber seltener. Die durch Fadenalgen gebildeten Fossilien kommen in dér Literatur meist unter dér Bezeichnung „Confervites“ vor, die unseren gehören jedoch einer, mit dér Gonferva nicht verwandten, einzelligen Faden- alge, dér Vaucheria an. Die Art kann in fossilem Zustande nicht fest- -gestellt werden, da die Geschlechtsorgane am Petrefakt nicht erhalten sind. Gegenwártig kann mán die Kalktuffbildung mehrerer Vaucheria- Arten beobachten, Kolkwitz und Kolbe1 beschreiben jene dér V. de Buryana , ich selbst beobac-htete in den kalkhaltigen Quellén des Donau- ufers oberhalb Vác (Waitzen) die V. gerninata2 als kalktuffbildend. — Das Vaucheria- Petrefakt besteht aus einer Menge feiner, parallel- liegender Kalkfáden, die durch die Ausfüllung einzelliger Algenfáden entstehen. Bei den Charas — welche sowohl in dem Kleinzeller, wie auch im Tataer Travertin ziemlich haufig sind — wird dér Tuff bloss durch ihren Schutt gebildet. Die kalktuffbildenden Moose spielen im Aufbau des Tataer Tuffes eine bedeutende Rolle, in dem des Kleinzeller Flateaus jedoch sind sie untergeordneter. Die Fossilien dér in unseren Kalktuffen beobachteten kalktuffbildenden Moose habé ich im laufenden Jahrgange des „The Bryologist"3 (New York) ausführlich geschildert und in Photographien dargestellt, weshalb ich hier nur kurz auf ihre Beschreiburg ein- gehen will. Dér bedeutende Teil des Tataer Ivalktuffes wird durch den Tuff des Mooses Didymodon tophaceus gebildet, woher das Petrefakt Didy- modontolith genannt werden kann. Dieses Moos wáchst auf von 1 Berichte d. Deut6ch. Bot. Gesellscli. 1923 : 425 — 32, Taf. T. 2 Das pünktliche Determinieren dér Pflanze verdanke ich Herrn A. Krenner. 3 Two fossil species of mosses from the diluvial lime tufa of Hungary, by A. Boros. (Zurzeit in Druck.) DIE PHYTOLITHEN DÉR SÜSSWASSER-KALKSTEINE U. S. W. 201 Talkigen Quellén benetzten Stellen und setzt an seiner Oberflache Kaik ab, woraus sich eine Kalkkruste bildet. Nach Schwinden des organischen Stoffes bleibt eine Menge leerer, rohrartiger, parallel- stehender Fűden zurück, welche die den Blattern des Mooses ent- sprechenden, beinahe rechtwinkelig abstehenden Knoten aufweisen. Dem Tataer fossilen Bryolith-Blocke ahnliche Kalktuffbanke bildet dieses Moos heute z. B. bei Waitzen in den erwahnten Quellén am Donauufer, sovvie an mehreren anderen Stellen.4 Es ist mir gelungen, im Tataer Kalktuff auch den treuen Be- gleiter dér kalkhaltigen Quellén, das auch in den erwahnten Quellén bei Waitzen massenhaft gedeihende Cratoneurum ( Hypnurn ) com- mutatum in fossilem Zustande vorzufinden. lm Ivleinzeller Tuff bildet ein anderes Moos, das spitzwinkelig abstehende Blatter besitzende Eucladium verticillatum eine ahnliche Petrefaktenmasse (das Eucladiolith). Die erwahnten Pflanzen leben auch noch heute in Mittelungarn, ihr Vorkommen ist aber weder an Thermen, noch an ein von dem jetzigen verschiedenes Kiima gebunden. Die Flóra dér kalten Quellén bei Waitzen ist dér im Tataer Kalktuff in fossilem Zustand vor- handenen Flóra ( Didymodon trophaceus, Cratoneurum commutatum, Vaucheria conf. geminata, Chara sp. usw.) so ahnlich, dass eine gewisse Verwandtschaft in den Umstanden ihrer Entstehung voraus- gesetzt werden kann. Durch Moose gebildete rezente Kalktuffbildungen sind ziemlich haufig, mán hat sich neuerdings — besonders in Amerika — eingehend mit ihnen beschaftigt ; in fossilem Zustande wurden jedoch solche bisher noch nur von wenigen Stellen nachgewiesen/' Dass bei dér Bildung des Tataer Kalktuffs auch Moose mitgewirkt habén, erwahnt bereits Tow-nson," wobei er das Tataer Didymodontolith in nicht zu verkennender Weise beschreibt. * Ung. Botan. Blatter, 1922 : 71. r> Ábel erwahnt (Bau u. Ge6ch. d. Erde, 1909 : 52) als kalktuffbildendes Moos den „Hypnum mollnsrorum“ ; ein Moos dieses Namens ist jedoch in dér Literatur nicht zu finden. 0 Trawels in Hungary (London, 1797). 202 E. V. SZÁDECZKY-KARDOSS ZŰR GEOLOGIE DÉR GEGEND VON SZÁSZFENES— ALSÓJÁRA (SIEBENBÜRGEN). Von E. v. Szádeczky-Kardoss*. Das Alsójára — Hesdát — Szászfeneser Eozángebiet lágert auf einem von drei Seiten geschlossenen Sedimentationsgebiet. Die östliehe Grenze dieses Eozángebietes : das Lunka — Peterder kristallinische Schiefergebirge hat eine durch jüngere Ablagerungen bedeckte Fortsetzung bis Kolozs- vár (Klausenburg). Die aus dem sarmatischen Sandsteine inselartig auf- tauehenden kleine kristallinischen Kuppen dieses Gebirgszuges zwischen dem Árpádgipfel und dem Majláth-Brunnen, weiters zwischen den Gemeinden Felek und Mikes, sowie beim Maguraberg neben Szelicser wurden neuerdings durch Julius v. Szádeczky entdeckt. Das zwischen dem Gyaluer Massiv und diesem Zugé liegende Ablagerungsgebiet von Alsójára — Szászfenes ist die Fortsetzung dér LóczY’schen Lippa — Gyaluer Flyschgeosynklinale. Die zuerst zu beantwortende Frage ist die Beziehung des Eozán- sedimentationsraumes zűr Flyschgeosynklinale. Trotzdem sichdas Eozan diskordant auf die obere Kreide abgelagert hat, sind die tektonischen Verháltnisse in den Zeiten, die dem Eozane unmittelbar vorangehen und nachfolgen, auffallend übereinstimmend. Die Egerbegy — Gyerővásár- helyer Bruchlinie1 war schon vor dem Eozan vorhanden ; d. h. die Gyerővásárhely — Nagykapuser Eruptiva, die altér sind, als die „Unteren bunten Tonablagerungen“, brachen auf dieser Bruchlinie empor. Anderer- seits wurde das Eozan selbst an derselben Linie verworfen. Áhnliche Verháltnisse findet mán auch bei dér náchstens zu beschreibenden Léta — Kisbány a — Szolcsvaer Bruchlinie. Die Verbreitungen dér Oberen Kreide und dér Eozánablagerungen sind in diesem Gebiete übereinstimmend. Sicher festgestellte Obere Kreide ist nach Vadász nur westlich vöm Lunka — Peterder kristalli- nischen Schiefergebirge zu finden. Auch dér andere Teil des Eozáns war schon zűr Oberen Kreidezeit ein Sedimentationsraum. Am NO- Rande des Gyaluer Gebirges bis Egerbegy — alsó weit nordwestlicher, als es bisher bekannt war — , fand ich Gosaukonglomerat. Von dér NW- Seite dieses Massivs, ganz bis Marótlaka, beschrieben Primics, Pálfy und J. v. Szádeczky Gosaukonglomerate. Es ist alsó ganz ausser Zweifel, dass dér N-Rand des Gyaluer Massivs ebenfalls von Oberer Kreide bedeckt war. Eben an dieser Strecke ist eine intensive Denuda- tion aus dem Umstande erkenntlich, dass sich das Eozan — durch die * Vorgetragen in dér Faclisitzung dér Ung. Geol. Gesellsch. ara 3. Dezember 1924. 1 Földt. Közlöny. Lili. 1923, 151. ZŰR GEOLOCIE DÉR GEGEND VON SZÁSZFENES — ALSÓJÁRA (sIEBENBÜRGEn). 203 Abtragung des kristallinischen Schiefers — unmittelbar auf den Gránit gelagert hat. Die Gosauanlagerungen sind autochton, denn sie beginnen in normaler Weise mit Basalkonglomeraten im Liegenden. Am Hesdater Capulberg fand ich in dem stark gefalteten, flyschartigen Kreidesand- steine eine beinahe hausgrosse mesozoische Kalksteinklippe. Dieser Flysch(?)-Sandstein ist alsó mit dér darinschwimmenden Klippé von anderswo hierher gelangt. Es ist alsó sehr wahrscheinlich, dass trotz dér gewissermassen áhnlichen Verbreitung dér Kreide und Eozánablage- rungen nur die Orogenese am Ende dér Kreideperiode den Lunka- Peterder kristallinischen Schieferzug emporhob, d. h. den Eozánsedi- mentationsraum praformierte. Am Saume dér mesozoischen Urgeosyn- klinale ist autochtones Gosaukonglomerat zu finden, dagegen fehlt cin solches an dem die Geosynklinale halbierenden Lunka— Peterder Zug und an dessen Fortsetzungen. Zűr Ablagerungszeit dér Gosauschichten war alsó dér aus dem Meere hervorragende Lunka — Peterder Zug noch nicht ént standén. Die grosse Bedeutung dér Orogenese dér obersten Kreideperiode ist auch aus dem Umstande ersichtlich, dass die kristallinischen Schiefer und die Kreideablagerungen haufig in gleieher Weise gefaltet sind. Das neue Kreidevorkommen von Egerbegy und daneben die kristallinischen Schiefer habén ein ahnliches SO, 50-gradiges Einfallen. Dér bei Magyar- peterd, am Ende dér Tordaer Kluft sich befindende Neokom(?)-Mergel ist mit einer NO-SW-Streichrichtung vertikal aufgerichtet. An den daneben liegenden kristallinischen Schiefern des Lunka — Peterder Zuges ist dieselbe Streichrichtung mit sehr steilen Einfallen zu konstatieren. An dér Ruine Ghéczy (bei Secel) geht wahrscheinlich die Obere Kreide- Ablagerung allmáhlig ins kristallinische Schiefer über. Bei Kisbánva, im Mamilescilor Gebirge befindlichen kristallinischen Schiefer habé ich ein derartig verrucanoartiges rotes Grob-Konglomerat eingefaltet gefunden, welches z. B. auch im Tale des Aranyos-Flusses, bei K.-Vidra anzutreífen ist. Dieses wird von einigen Forschern für echtes Verrucano, alsó Perm, von anderen aber für Obere Kreide gehalten. Wahrschein- lich wurde dasselbe Konglomerat im Kisbányaer Valea Jertzii zum problematischen Urkonglomerat metamorphosiert, w?as auch aus dér gleichen Streichrichtung dieser beiden voneinander V2 Km entfernt gelegenen Vorkommen hervor zu gehen scheint. Zűr gleichen Zeit brachen auch die zahlreichen Riolit-Dacit-Andesit- Dykes des Gyaluer Massive empor. Laut den bisherigen literarischen Daten sind die Eruptiva von Sztona, Gyalu und Gyerővásárhely altér, als das Paleozan. Diesem entsprechend fand ich verwitterte Dacit- und Andesit-Stückchen im Konglomerate des Gyaluer ,,Unteren“ und des 204 S. Á. ERDŐDY Alsójáraer „Oberen“ bunten Tons. Ein noch nicht beschriebener Nagy- kapuser und einige Kisbányaer Dykes habén an ihrer Grenze mit dér Unteren Bunten Tonablagerung eine mehrere Meter starke, rote Ver- witterungszone und gehen so allmahlig in die Paleozáne Bodenanháufung dér Unteren Bunten Tonablagerung über. Anderwártig brachen einige von diesen Eruptiven die Obere Kreide-Ablagerung durch und ver- anderten sie dieselbe örtlich. Aus diesen Daten ist zweifellos ersicht- lieh. dass diese Dykes des Gyaluer Massivs zu Ende dér Kreideperiode emporgebrochen sind. Diese Eruptiva drangen haufig auf diesen Bruchlinien empor, an denen auch das Eozan verworfen wurde. Das erste Auftreten dieser Brüche falit in die Oberste Kreideperiode. Dér Eozánsedimentations- raum am Nordende dér Lippa — Gyaluer Geosynklinale wurde ebenfalls zu derselben Zeit práformiert. HORIZONTIERUNG DÉR OBERMEDITERRANEN SEDIMENTE VON PÁNK-NAGYROSKÁNY. — Mit den Fig. 13 — 14. — Von S. Á. Erdődy.* Die obermediterranen marínén Sedimente von Pánk-Nagvroskány (Kom. Hunyad) wurden bisher nicht besonders beachtet, aus dem Grunde, weil sie die östliche Fortsetzung dér obermediterranen Bucht von Kostej und Oberlapugv sind, dérén Sedimente ausser von Anton Koch (1897) bei dér besonders reichen Fauna auch von auslándischen Fachleuten detailliert bearbeitet wurden (J. L. Neugeboren 1850, Stur 1863, Ü. Boetger 1896 — 1904), daher dér kleine Anhang von Pánk-Nagyroskány die Forscher mit neuem nicht lockte. Seit Neu- geboren (1867), dér die gleic-hfalls reiche Fauna von Pánk aufarbei- tete,1 befasste sich niemand mit unserem Gebiete. In neuerer Zeit (1906) gab 0. Kadic eine fliichtige Übersicht über die Geologie dieser Gegend, emgehender ausserte sich I. Gaál (1912). lm blauen Sand und in den braunen Tonen dér östlich von Nagvroskány gelegenen V. Marhaltului- Gráben (Profil Fig. 13) fand er bei emsigem Sammeln mehr als ein Dutzend Arten, dérén 4 — 5 aber mit denen von Pánk nicht überein- stimmten. lm Laufe meiner Untersuchungen stellte sich heraus, dass diese * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsch. am 2. Januar 1924. 1 leli bestimmte von dér Makrofauna mit Benatzung dér neuen Literatur mehr als 200 Arten. H0RIZ0NT1ERUNG DÉR OBERMED1TERRANEN SEDIMENTE VON PÁNK-NAGYROSKÁNY. 205 sonderliche und ármliche Fauna des V. Marhaltului nicht mit strati- grafischen Gründen, sondern mit dem Typus dér náchsten sich ver- zn ct> Q. 6 3 7 © oo B P. Seitaului Pánk Kis plató Kereszt kőfejtő Kisroskány Jókőfőpatak Nagyroskány Valea Marhaltului *=3 , P engernden Bucht biologisch ungünstigen Facies zusammenbángt. Die- in dem Durchschnitt mit ,,a“ bezeichneten Horizonté gelang es einer 206 S. Á. ERDÖDY auí Gruncl des petrografischen Áusseren, durch die Makrofauna, mehr -aber durch die Mikrofauna festzustellen. Somit entfallt Kadic’s Annahme, dass die Schichten V. Marhal- tului nur mit jenen von Pánk gleichalterig seien, andererseits die Fig. 14 1. — Krist. Schiefer 2. — Obermediterr Leithokalk Facies. 3. = Obermediterr. tonigsandig. Facies. 4. = Sarmat. Andesit*Brecc. Annahme Gaál’s, dér die Schichten des V. Marhaltului nur mit den Leithakalken identifizierte. Die Schichten des V. Marhaltului sind sowohl mit den Leithakalkschichten als den Pánker Schichten gleich- alterige Bildungen, und wir stehen lediglich den Faciesbildungen des obermediterranen Meeres gegenüber. ÜBER DAS AQUITANIEN VON IPOLYTARNÓC. Von T. Szalai.* Das Stúdium des Fossilienmaterials von Ipoly tarnócz schien nicht nur wegen dér mangelhaften Kcnntnis dieser Lokalitat, sondern auch deshalb wünschenswert, da die Breccie, aus welcher mir das Heraus- praparieren dér untén angeführten Fossilien gelang, sehr viele Pectun- cúlus- Schalen enthalt, so dass ich hoffte, es würde mir gelingen, auch die Gégén wart dér Kattischen Stufe nachzuweisen. Die Gegend von Ipolytarnóc wurde zuerst von J. Böckh 1 be- rührt. Aus seinem Bericht geht hervor, dass er die von ihm entdeckten Saugetier und Vogel Fussabdrücke an dér Oberílache dér Ipolytarnócer Sandsteine in die Schlier Etage versetzt. A. Koch beschreibt in seinen * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsch. am 1. Október 1924, 1 J. Böckh: Jahresbericht d königl. ung. geolog. R. Anst. f. 1900. ÜBER DAS AQUITANIEN VON IPOLYTARNÓC. 207 Arbeiten, die Haifischzahne von Ipoly tarnóc und Felsőőesztergály2, wobei er zu dem Resultate kommt3, dass diese Schichten mit den zum Gauderndorfer, bezw. Eggenburger Horizont, alsó dem oberen Teil des Untermediterrans gehörenden Salgótarjáner Sedimenten aquivalent sind. Ferner hat E. Noszky4 für diese Gegend folgendes Profil fest- gesetzt: 1. Fossilien führender Mergelschiefer ; 2. schieferiger Sandstein: 3. eingelagerte schotterige Banké dér Fossilienbreceie; 4. verharteter und lockerer Sandstein, in welchem die bekannten Haizáhne vorkom- men. Auf* diese marinen Sedimente sind : 5. Sandsteinbanke von lito- ralem Cbarakter abgelagert, die ausser den berühmten Fussabdriicken auch noch Pflanzenabdrücke aufweisen. Schliesslich werden dieselben 6. vöm biotitführenden Rhyolittuff bedeckt, in welchem fossile Baum- stámme, sowie die von Jablonsky beschriebene Flóra vorkommt. Zitiert.en Autor zufolge gehören diese Schichten in das Horn — Eggen- burger Niveau. In meine Arbeit habé ich drei benachbarte Punkte des bei dér Ortschaft Ipolytarnóc mlindenden OSO gerichteten und ,,Csapásvölgy“ genannten Haupttales mit einbezogen. Die erste Lokalitat ist jene, von welcher Koch seine Fossilien beschrieb. An dér zweiten Stelle fand seinerzeit Böckh die Fusstritte dér Ursauger; dem dritten Punkte endlich entstammt das von mir gesammelte Matériái, und zwar aus Schichte No 3, die eine grünlichgraue, von Kieselsaure im- pragnierte aus Quarzkieseln und Fossilien bestehende Breccie ist. Ich erwahne vor allém, dass an den Ablagerungen dises Ortes olgende Fossilien haufig zu bemerken sind: Natica (Neverita) Josefina Risso, var. millepunctata Lamk.. Pyrula (Ficula) clava Bast., P. Fulguroficus buráig aliensis Iow., Pyrula cfr. imbricata Sand. P. (Ficula) cfr. condita Brong., P. (Tudicla) cfr. rusticula Bast. var. altespirata Schff., Turritella cfr. t.erebralis Lamk., var. gradata Menke., T. (Haustator) cfr. ver- micularis Brocc. var. perlatecincta Sacc. T. Sandbergeri Mayer var. T. Róth., Turritella sp., Chenopus caelosus T. Róth., Bolma, tauri- nensis Sacc. var. Léda clava Calc., Cyprina rotundata Lamk., Diplodonta trigonula Brn. var., Corbula gibba Oliv. var. curta Loc., Notidamus primigemus Ag. var. Koch, Lamna sp., Trochus (Turbo) 5 A. Koch: Tarnóc im Komitat Nógrád, als neuer, reicher Fundort fossiler Haifischzahne F. K., Bd., XXXIII.. p. 139. Bp. 1903. 3 A. Koch: Fossile Haifischzahne und Saugetierreste von Felsőesztergály im Komitate Nógrád. F. K., Bd. XXXIV., p. 260. Bp. 1904. 4 E. Noszky: Die geologische Verháltnisse des Nördlich von Cserhát befindlichen Gebietes. -Tahresb. d. königl. ung. geolog. R. Anst. f. 1917 — 19. 208 T. SZALAI ormastralium carinatum Bors., Arca, Cardium, Cardita, Fusas Can- cellaria, Pecten Pleurotoma, Ostrea, Corbula, Lucina, Buccinumr Dentalium und Solarium sp. Ausser dem Fossilmaterial kamen noch 40 Pectunculus-Schalen zum Vorschein undzwar in ziemlich guten Erhaltungszustande; ausser- dem noch viele Scherben von denselben. Wegen ihrer schlecht erhalte- nen Area konnten dieselben nicht náher bestimmt werden, jedoch erscheint das Obwalten von P. obovatus mitgeschlossen. Von den angeführten Versteinerungen ist ein Teil im oberen Oligozan, dér andere aber im unteren Mediterrán haufig, so dass diese Fauna als Reprásentant einer Grenzschichte gemischten Charakters angesprochen werden muss. Durch diesen Befund ist die genaue stratigraphische Fixierung dér Schichten des NoszKY’schen Profils ermöglicht worden. Als Resultat meiner Arbeit ergibt sich, dass drei versteinerungführende Breccien (Nr. 3.) in das Aquitanien an die Grenze des Oligomiozans zu stellen sind. NEUE BEITRÁGE ZŰR GEOLOGIE VON POMÁZ UND UMGEBUNG. — Mit dér Fig. 15. — Von T. Szalai.* Pomáz und seine Umgebung cca 18 km von Budapest, bildet einert Teil des Szentendre — Visegrader Gebirges. Zűr Stratigraphie : Lattorfien-Ligurien: Hárshegver Sandstein in geringer Ausdehnung bei dér Pfaffen-Mühle. Kisceller (Kleinzeller) Tegel: Sand und Sandstein. Dieses Ge- bilde habé ich weit verbreitet angetroffen, es ist fossilienfrei, meines Wissens hat mán bisher nur ein Exemplar einer Clavulina communis aufgefunden. Dér im Bette des Dera-Baches vorkommende, bisher als Ofner Mergel bekannter feinkörniger Sandstein ist ebenfals in diese Stufe ein- zureihen. Chattien: Dieses Gebilde habé ich in grösserer Ausdehnung auf- gefunden, als es bisher bekannt war. Auch die Ablagerungen des Szamárberges und am Silberberg, bisher als Anomya-Sand (unterer Miozán) betrachtet, erwiesen sich ebenfalls als Chattien-Gebilde. Auch muss ich die interresanten Süsswasser- und Sandablagerungen hervorheben, welche westlich vöm Kőhegy aufgeschlossen sind, weil die6e bisher nicht nur im Oligozan von Pomáz, sondern auch im. * Yorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Ges. am 2. Apr. 1924. NEUE BE1TRÁGE ZŰR GEOLOGIE VON POMÁZ UND UMGEBUNG . 20 Oligozán von ganz Ungarn unbekannt waren. In den Sandablagerungen habé ich Galactochilus (Helix) pomiformis A. Braun gefunden, welcher auch im Mainzer Becken im Landschneckenkalk vorkommt. Ferner ist derselbe dér álteste Reprásentant des Unteren Miozáns Bocheim6. Fig. 15. Geologische Karte von Pomáz und Umgebung. Masstab 1 : 75.000. 1. Alluvium. 2. Pleistozan Löss- und Abhangschult. 3. Pleistozan Kiesel. 4. Pleistozan Travertino. 5. Amfibol-Andesit Tuff und Breccien. 6. Amfibol-Andesit. itSSSSi}"—*”' 9. Kontinental-Sch., Brackwasser-\ ... Sch.. Marine-Ablagerungen / Uial"en 10. Versteinerungsloser Sandstein, \ Toner en Sand und Tón / g 1 11. Harshegyer Sandstein: Tongrien. 12. Nummulinen-Kalkstein : Bartonien. 13. Dachsteinkalk Rhátien. 14. Braunkohle-Spur. 15. Braunkohle-Spur. aufgeschlossen durch Wühlen. 16. Zum Bohrén eines Artesischenbrunnens angewiese- ner Platz. 17. Kalte Quelle. 18. Periodische Quelle. 19. Fossilien-Fundort. 20. Verwerfung. In Ungarn kamen bisher folgenden Galactochylus sp. vor: 1. Rákösd, Kom. Hunyad, G. sarmaticum Gaál; 2. Z. Schréter fand im Kornia G. cfr. sarmaticum; 3. und 4. in Felsőszálláspatak und in Déva in schlechter Erhaltung. Földtani Közlöny. LIV. köt. 1924. 14 210 T. SZALAI Aus dem Vorhergehenden folgt, dass die von mir gefundene Art in Ungarn die fünfte dieser Art ist, und dass sie zugleich die erste dieser Species. Die Fluss- und See-, alsó die Stisswasserbildungen sind durch Neritina fluviatilis Linn, reprásentiert. Unterer Mediterrán: Am Kőhegy habé ich Bryozoen-Kalk ge- funden. Auf dér Szentendreer Insel kommt in 23'73 Meter Tiefe Kohlé in 1*5 Meter Machtigkeit vor. Diluvium: Am Majdan polje habé ich Donauterrassen konstatiert. Tektonik: In meinem Gebiet Spiegelt sich die Tektonikdes Ungari- schen Mittelgebirges getreulich ab. Verwerfungen spielen daselbst eine vichtige Rolle. Als postvulkanische Erscheinungen möge erwahnt sein, dass ich im Travertin des Majdan polje und im feuerfesten Tone bei dér Pfaffen- Mühle L u b 1 i n i t fand. Daselbst habé ich auch Bar y t gefunden. KURZE MITTEILUNGEN. Anodonta Pterophorus Brusina Sp. von Gyöngyös. — Mit dér Fig. 16. — Von J. Rakusz.* Aus den pontischen Ablagerungen Ungarns sind nunmehr fünf Anodonta-Arten beschrieben worden. Da jedoch diese ausserst dünn- schaligen Conchylien ziemlich selten und meisstens nur in Bruchstücken aufzufinden sind, dürfte ein fást unversehrtes Exemplar, das Prof. F. Schafarzik in Gyöngyös (Kom. Heves) sammeln konnte und mir gütigst zűr Bestimmung überlies, ein gewisses Interessé erregen. Es ist dies das erste Fossil aus dér das unmittelbare Hangende des Lignitflözes bildenden grauen Tonlage dér Gyöngyöser Lignité. Vorliegende Art wurde von Brusina i. J. 1878 aus den ober- pontischen Schichten von Karlovici als Unió pterophorus beschrieben,1 gelangte aber erst spáter zűr Abbildung, wobei dér Gattungsnahme Unió von Brusina mit einem Fragezeichen versehen wurde.2 Auf Grund des abgebildeten, Gyöngyöser Exemplars kann die Zugehörigkeit dieser Art zu Anodonta sicherge- stellt werden. Die Unioarten sind im allgemeinen kleiner, lánglicher geformt und starker gewölbt, be- sitzen eine dickere Schale und starke Schlosszahne. Die sehr schwach gewölbte linké Schale unseres Exem- plares ist von dér Grösse einer Handflache und besitzt einen rhom- boidalen Umriss. Dér flache Wirbel ist vorgeschoben, die Lángé des vorderen Schlossrandes ist fást nur die Halfte des hinteren. Vöm Wirbel verlauft eine einfache Falté nach binten zu (die jedoch an unserem Exemplar verdrückt ist), dahinter * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Geselsch. am 5. M&rz 1924. 1 S. Brusina: Molluscorum foss. species etc. Journ. de Conchvliologie. Paris, 1878. vol. XXVI. 2 S. Brusina: Mat.eriaux pour la fauné malaeologique neogéne. Zagreb 1897. Tab. XVIII. Figur 16. Anodonfa pterophorus BRUS. sp. Gyöngyös M>d. nal. Gr. (Géz. J. RAKUsZ) 14 212 BESPRECHUNGEN befindet sich dér grosse, stumpfwinklige Fiiigei, dér dieser Art zum Namen yerholfen hat. Die dünne Schale ist mit periodisch stárkeren Anwachstreifen géziért. Von dér rechten Schale ist nur die obere Innenseite zu sehen, die ebenfalls mit feinen Zuwachsstreifen versehen ist und keine Schlossverdickung beobachten lásst. Lőrenthey betrachtet die rezenten A. mutabilis und A. compla- nata als Nachkommen dér pontischen A. Rothi, ebenso dürfte die dér beschriebenen Art sehr ahnliche, heute im Balaton lebende Anodonta piscinalis Nils ein Nachzügler von A. pterophorus sein. Dér altersbestimmende Conus von Verespatak. Von P. Hoitsy. Über den Fundort dieses Conus kann kein Zweifel obwalten. BESPRECHUNGEN. Woil. Prof. Dr. LUDWIG v. LÓCZY sen.: Geologische Studien im westlichen Serbiere (Ergebnisse dér von dér Orient-Kommission d. Ung. Akad. d. Wiss. organisierten Balkan- for6chungen. II. Bánd Geologie); 146 gr. 8° Seiten, mit 2 geol. Karten und 2 Profil- tafeln, herausg. mit Hilfe Ihrer hochgeb. Grafin Ludwig Károlyi, géb. Grafin Hanna. Széchenyi. Berlin und Leipzig, 1924. Walter de Gruvter & Co. Als die österr.-ungarischen und die verbündeten deutschen Truppén i. J. 1916 Serbien erobert hatten, ergriff die Ung. Akad. d. Wiss. den günstigen Moment, um zűr wissen- schaftlichcn Erforschung dieses bisher noch unzulanglich bekannten Landes ihr Möglichstes beizutragen. Ausser auf verschiedene andere Wissenschaftszweige richtete sich ihr Augen- merk ganz besonders auch auf die geologische Erforschung wenigstens eines Teiles Serbiens, was denn auch unter dér Leitung L. v. Lóczy, sen. von Seite dér Ung. Geol. Reichsanstalt 1916 — 18 durchgeführt wurde. Seine Mitarbeiter waren Vizedirektor Dr. Thomas v. Szontach (Sumadia-, Rudnik- u. Kopaonik-Geb.), Geologe Dr. Erich Jekelius (Aufsammeln von Fossilien aus den Flüssen Lljig-Ub und Kolubara), Chefgeol. Peter Treitz (Agrogeol. Studien in Montenegró), Chefgeol. Emerich Timkó (Bódén- verháltnisse zwischen dér Morava, Kolubara und dér Savé, ferner in Albanien), SektionsgeoL Dr. Theodor Kormos (Umgeb. von Plevjeund Priepolje), Univ.-Adj. Dr. Eduahd Vadász (Cetinje-Matesevo, Andrijevica, Gusinje, Berane, Rozalj und Ipek), Prof. Dr. Ludwig v. Lóczy jun. (Erdölspuren in NO-Bosnien, NW-Serbien, ferner kartierend bis zum Kolubara und Lljig-Tal und auch mit seinem Vater zwischen Sarajevo und Uzice), Ob.-Berginspektor árpád v. Zsigmondy (Bergdi6trikte W-Serbiens), Direktor dér kön. ung. Geol. R. Anst. Dr. Ludwig v. Lóczy sen. (Drina — Lim-Gebiet bis zűr Gucevo — Cer- und Ylasic — Planina und in 0 bis Cacak, G. Milanovac und Mionica). Wie ersichtlich, übernahm Lóczy sen., obwohl damals bereits hochbetagt und leidend, mit jugendlichem Eifer jenen Teil Serbiens zűr Begehung, dér bisher von Geolo" BESPRECHUNGEN. 213 gén am wenigsten be6ucht war. In dér Abhandlung finden wir eine grosse Menge von Detailbeobachtungen, Vergleichen und Folgerungen, die eingehender und übersichtlicher zu verarbeiten es dem vielseitigen Gelehrten infoige dee leider bald nach Absckluss seiner Studien im Felde erfolgten Todes nicht mehr vergönnt gewesen ist. Das in dér Schreib- ti6chlade vorgefundene Manuskript, die Karten und Profile wurden von seinem Sohne L. v. Lúczy jun. durchgesehen, wo notwendig, erganzt und zum Druck fertiggestellt. Ein stattliches Kartenwerk, in echmuckem Farbendruck, im Massst. 1:200.000, aus zwei Bliittern bestehend, die in nördl. Richtung aneinanderstossen und über 37.000 knr Gebirgsland umfaseen. Die Grenzen dieses rechteekig begrenzten Gebietes fallen auf die Parallelé 42° 30’ (ca dér Stadt Spuz im SandBchak) und 44° 50' (ca Belgrad, dér Haupt6tadt Serbiens) nördl. Br., u. die Meridiáné 36° 40' (Feste Niksic in Montenegró) und 38" 20' (ca Belgrad) östl. L. von Ferro. Die Ausführung derselben stützte sich ausser auf eigene Erfahrungen und die Ergebnisse seiner Mitarbeiter auch noch auf die früheren Karten- werke J. M. Zujovic (Serbien), Friedrich Katzer (Bosnien), 0. Ampferer und W. Hammer (NW-Serbien), Fr. Kossmat (Sandschak und Mittel-Mazedonien) und Franz Br. v. Nopcsa (Karte von Albanien). Die haupt6áchlichsten Wasseradern des Gebietes sind vor allém dér tief ins Terra in eingeschnittene Lim und die Drina an dér Grenze Bosniens und Altserbiens, ferner östlich dieses Wasserlaufes die ebenfalls dér Savé zueilende Kolubara. Südlicher das weitver- zweigte Quellgebiet dér westlichen Mórává und schliesslich in dér SO-lichen Ecke dér bereits dem Vardar-Flussnetz zugehörige Ibar. Ein Blick auf die Karte belehrt uns, dass das allgemeine, besonders durch das scharfe Hervortreten dér palaeozoischen Züge markierte Streichen dér Sedimentformationen ein NW — SO-liches ist, das aber an zahlreichen Stellen von altén Intrusiv-Massiven unter- brochen oder von neovulkanischen Ergüssen verdeckt wird, Da sich die Fiüsse in den allerwenigsten Fallen dem Formationsstreichen anbequemen, wie z. B. die Tara und die Komarnjca in Montenegró, die die NW-lich streichenden palaeozoischen Züge ausstalten und beiderseits von hohen triadischen Planinen begleitet werden — [zwischen ihnen die bedeutendste Erhebung Montenegros, dér von einer tithonischen Kappe gekrönte triadi- sche Dormitor (2534 m)] — ergibt es sich, dass schieí oder quer z. Streichen durch- brechende Fiüsse (namentlich dér Lim und die Drina) vieles tektonisch Zusammengehörige unregelmassig zerstückeln. Aus diesem Gewirre von zumeist über 1000 Meter erreichen-. den Gebirgsteilen erhebt sich als zusammenhangendes Massiv dér 30 X 40 Küometer aus- gebreitete, bis 1400 m ansteigende Dioritstock Z latibor, östlich des Lim — Drina- Zusammenflusses. Eine iihnliche Rolle falit auch dem weiter östlich gégén die Morava zu liegenden und bis zu 2106 m ansteigenden, vornehmlich aus Gabbroiden und dioritischen Tiefengesteinen bestehenden K o p a o n i k-Massive zu, das in seinen südlicheren Gebieten von zahlreichen neovulkanischen Ergussgesteinen überflossen erscheint. Die geologischen Formationsglieder dieses Gebietes sind folgende: 1. Archaikum. Glimmerschiefer und Gneis. Es muss als Auffallend bezeichnet werden, dass diese sonst in den alpinen und südkarpatinischen Gebieten allgemein ver- breiteten Kr.-Schiefer in dem zűr Darstellung gebrachten Gebiete, ausgenommen im Cer — Vencac-Zuge dér nördlichsten phyllitischen Zone sonst nicht mehr zutage treten. Sie bestehen aus Glimmerschiefern, Amphibolschiefern, Gneisen u. weissem Marmor (Vencac). Zujovic stellte dieselben ins Archaikum, wahrend Ampferer und Hammer, Lúczy, sowie auch Fr. Kossmat (Kopaonik) die hoch kristallinische Tracht dieser Gesteine vielmehr auf die Kontaktwirkung dér mit ihren benachbart auftretenden Granit- stöcke, verastelnden Gránit und Pegmatitintrusionen zurückführt. Trotzdem reihte sie Lúczy auf seiner Karte ins Archaikum, wobei er auch ervvahnt, dass diese zerstückelten Teile eines WNW — OSO-lichen Zuges, über Stalac und Krusevac an dér Einmündung dér IV-lichen Morava — woselbst grobstruierte Rapakiviartige Gneisgranite auftreten — j 214 BEHPRECHUNGEN. nach einer speziellen Auffassung direkt mit dem R hodope-Maseiv in Verbindung gebracht wurden. 2. Palaeozoische Schiefer. Sie bestehen aus phyllitischen und quarzhalti- gen Tonschiefern, sowie eingelagerten Quarziten, Quarzbreccien und Kalkzwischenlagen. Sie bilden das den Oberfláchen-Gebilden zunachst gelegene und dureh die Denudation bereits zum Teil entblösste Grundgebirge. Von seinen machtigen SO— NW-lich orientierten wellenförmigen Faltén sind derzeit bloss die Aufwölbungen derselben sichtbar, wahrend die langgestreekten Muldenteile dureh marines Mesozoikum überlagert werden. lm Ganzén sind es drei máchtige Züge, die teils in zusammenhangender Weise, teils zerteilt zutage treten. Dér südlichste unter ihnen ist dér Sandschak-montenegrinische, welcher am Süd- rande des unteren Kartenblattes, im Quellgebiete dér Tara und des Lim (bei Gusinje)r sowie auch noch bei dér Stadt Ipek beginnt und von hier aus über 60 km breit gégén N-W zieht. Es ist dies ein auf dér Karte verastelnd erscheinender Zug, da seine Schiefer namentlich dureh die tiefeingeschnittenen Flusstáler (Moraca, Tara und auch das Fluss- netz des Lim) aufgeschlossen werden, sonst aber dureh sedimentare Ablagerungen ver- deckt sind. Dér mittlere, bereits auf serbisches Gebiet fallende Zug beginnt SW-lich vöm Kopaonik bei Kudnik keilförmig, von da an aber gégén. Ivanjica an dér Moravica sich verbreitend. Aus diesem, dér Morava angehörigen Flussgebiet in NW-licher Richtung zűr Drina hinübersetzend tritt er gégén Zwornik auf bosnisches Gebiet. Endlich dér nördliehe, im Allgemeinen dem Laufe des Jadar folgend, jedoch den friiheren von Jagodnja bis zűr Drina berührend, mit dem gemeinsamen grossen Granit-Lakkoliten dér Boranja Planina. Es ist dies derselbe Zug, welcher an seinem NO-Rande, dem Abbruch gégén die Save-Ebene zu die oben erwáhnten Glimmerschiefer und Gneise aufweist. Lóczy stellt diese Schieferkomplexe ins Palaeozoikum, u. zw. mit voller Berechti- gung, da es ihm gelungen ist, in verschiedenen Horizontén derselben Petrefakte zu finden. Dér oberste, mit den eigentlichen Tonschiefern stets eng verbundene Schieferkomplex erwies sich auf Grund von Myophoria costata- Fanden (Valjevo) als den mittleren Werfe- ner Schiefer angehörig. Darunter kommen im Liegenden an zahlreichen Stellen permo- karbone Schiefer und Kaiké vor, in denen 1834 bereits A. BouÉ, ferner gleichzeitig mit dér ungarischen Expedition Ampferer und Hammer, sowie auch A u t o r und S o h n oberkarbone Fossilien ( Productns , Chonetes, Bellerophon Schwagerina u. a.) gesammelt habén. Schliesslich ist es Lóczy Vater und Sohn gelungen, im Liegenden dér dunkeln permokarbonen Kaiké auf einen bisher völlig unbekannten, höchst wichtigen un terde vonischen Fundort zu stossen. Es ist dies ein kleiner steinbruchartiger Aufschluss eines weissen Kalksteines am Ende des in das Jadar-Tal ausmündenden Belovaca-Tales, aus dem Dalmanella praecursor Barr., Aviculopecten sp., Lumdocardium sp. off. exce/lens Barr. und Eutrochus sp. herausgeschlagen wurden. Auf Grund dessen vergleicht Lóczy diese Schiefer mit den Kaikén des unteren Devons von Konieprus in Böhmen, sowie auch mit jenen aus den Kalksteinklippen dér karnischen Alpen. Zwischen den in dieser Weise zusammengesetzten, überdies noch dureh Langs- und Querbrüche zerhackten Zügen treten nun über ihren Muldenteilen die Sedimente dér mittleren und oberen Trias auf. 3. Triadische Ablagerungen auf einem grossen SW-lichen, bosnisch- sandschak-montenegrinischen Gebiete, woselbst sich die Werfener Schiefer ohne scharfe Grenze aus dem Palaeozoikum entwickeln. In ihren schiefrig-kalkigen Sandsteinen sind Petrefakte ( Myophoria costata, Gervilltia, Isocrinus u. a.) ziemlich verbreitet (Derventa a/Drina, bei Gusinje, Kolasin und in Bosnien). Jedoch auch am Nordrande des viel kleineren Triasplateaus bei Valjevo gab es reichlich Versteinerungen (Myoph. costata, Pseudo- menotis Telleri, Natiria costata u. a.). Über den Werfener Schiefer folgen dann dunkle Kaiké, den Guttensteiner Kaikén dér mittleren Trias entsprechend — bis láng noch ohne Fossilienfunde — , worauf schliesslich máchtige Komplexe von weissen, dichten BEHPRECHUNGEN. 215 Algenkalken folgen (Dachsteinkalke mit Megalodanten am Stapari-Plateau und auch bei Plevje), die aber nur im Síiden ausgebildet sind, im nördlichen Gucevo — C'er-Gebiete dér Trias (untere und mittlere) aber fehlen. Zu verzeiehnen ist, dass die Trias in verschie- denen Höhenlagen und auf verschiedener Basis aufruht,über eruptiven Stöcken und Massiven, auf Serpentin, auf palaeozoischen Schiefer, über Tufíit zuweilen mit mylolitischen Bankén an dér Basis, alsó mit Anzeichen von Überschiebungen, über dérén Vorhandensein als Erster wohl Br. Franz Nopcsa aus Albanien und Montenegró Nachricht gegeben hat. Serpentin, Gabbro und Diabasmassen in Verbindung mit máchtigen Tuffiten (rőt- braune kieselige, manganháltige,1 klastisch-schieferige Radiolarite in Verbindung mit Jaspisarten und grünliche Schiefertone, die gégén das Hangende in Mergelschiefer über- gehen, sogar Fleckenkalkplatten aufnehmen und zu oberst mit rőtem und braunem Sand- stein abschliessen), — die eventuell von palaeozoischem Altér sind, jedoch von mehrercn Autoren auf Grund hie und da beobachteter Lagerungsverhaltnisse ins Mesozoikum ver- setzt werden und auch auf dér Karte Lúczy’s als dahin gehörig ausgeschieden wurden, — kommen namentlieh im Umkreise des máchtigen Zlatibor-Massivs vor, doch werden sie auch südlicher, bei Gusinje und Ipek in Form von geringeren Partieen angetroffen. Am Massiv eelbst ist an verschiedenen Stellen auch gneisartig geschieferter Gabbro zu bemerken. Eine nördlichere Zone ophitischer Gesteine sammt Tuffiten beginnt bei Jagodnja zwischen den beiden nördlichen palaeozoischen Schieferzügen, von wo sie dann ca 100 km als getrennte Schollen in SO-licher Richtung bis in die Gegend von Öacak und Gornji- Milanovac reichen. Besonders sind hier die Tuffite des grossen (1240 m) Medvednik-Berges durch ihre klippenförmig aufgesetzte Triaskalkschollen bemerkenswert. Ausser liautig anzutreffenden Manganerz ausscheidungen in den Tuffiten, gibt es hin und wieder auch schwache Kupfererze in ihnen (am Medvednik-Rücken) und selbst Queck'silber- e r z e im Serpentin und den zugehörigen Tuffiten bei Ripanj im Avala-Gebirge bei Belgrad. 4. J u r a-S c h i c h t e n werden zwar in dér Tuffitserie vermutét, jedoch ergaben sich nirgends Petrefakte, so dass ihr Vorkommen sowohl in W-Serbien, als auch in Bosnien als problematisch bezeichnet, werden muss. 5. Die Kreideablagerungen betreffend wurden im westlichen Serbien die beiden Abteilungen dér unteren und oberen Kreide nachgewiesen. Sie waren zwar auch bisher bekannt, nur wurden síé bei dieser Gelegenheit von Lóczy Vater und Sohn strati- graphisch naher begründet. Unterkretazische Schiefer sind im Avala-Gebirge bei Belgrad und auch S-lich von Val- jevo anzutreffen (mit Omphalia Kefersteini , Hippuriten, Hadioliten u. a.), bereits augenfállig an das banater Neokom erinnernd. Es sind dies Caprotinen, Ftequienien und Orbitulineii führende Kaiké und Mergel, die dem Grundgebirge aufsitzen und gefaltet sind. Gault wurde im Avala bereits von Zujovic nachgewiesen u. zw. im Topcsider-Tale. über diesen unteren Kreideniveaus folgt dann die obere Kreide als Cenomen-Turon-Stufe entwickelt mit weit ausgreifender Transgres6Íon nach Síiden. Über den Ophitmassiven und Stöcken.. palaeozoischen Schichten, Tuffiten und selbst triadischen Ablagerungen gelegen erscheinen sie an vielen Orten gefaltet, werden aber haufig von dér Trias chariiert. Al6 bedeutendere südlicho Gebiete dér oberen Kreide sind zu nennen: die weitere Umgebung von Valjevo, ferner G.-Milanovac und am Rudnik-Gebirge, an dér westlichen Mórává und südlich vöm ophitisehen Kopaonik-Massiv, endlich bei Visegrad a/Drina und in Mon- tenegró. 6. Kanozoische Bildungen. Eozane und oligozáne Ablagerungen fehlen im westlichen Serbien durchaus. Hingegen ist das N e o g e n teils in mariner, teils in lim- nischer Fazies vorhanden. Jedoch beschrankt sich das erstere ganz besonders bloss auf 1 Manganerzvorkommen mit Radiolariten von Cevljanovic in Bosnien! Ref. 216 BESPRECHUNGEN. die Buchten, die vöm Grossen Alföld aus zwischen die Gebirge Serbiens cindringen. Bei Belgrad trifft mán mediterráné und sarmatische Grobkalke an und darüber die pontischen Schiefer, die bis zu 800 m Seehöhe ansteigen. Ihre untere Abrasionsstufe betragt so wie auch anderwárts am Südrande des Alföld 200 m, an dér grossen Morava-Bucht rücken die pontischen Schiefer am weitesten vor (Kongerien-Schiefer bei Nis laut Zujovic). Die mehr rückwarts gelegenen Beckenausfüllungen tragen samtlich einen limnisch-terri- genen Charakter zűr Schau und lassen vielfach Hydroquarzite, Süsswasserkalke und auch Lignité (Kosjerici u. a.) erkennen. Bei Plevje liegen diese limnischen Becken in 769, bei Tutinje 800 m und bei Sjenica in 1000 m Seehöhe. Die um Novavaros gelegenen, bis zil 1517 m anzutreffenden kleinen periodischen Seen sind gewissermassen die Wahrzeichen des urspriinglichen Zustandes im Neogen. Ob nun allé diese Seen bloss die Relikte einer rinzigen, durch wiederholte Hebungen zerstückelten Seenlandschaft sind, wird in Zukunft zu lösen sein. In den bereits südlich gelegenen Becken von Ipek und Berane (Cvijic) sind Kongerien und Viviparen (A. Pécsi) zum Vorschein gekommen, woraus Lóczy vermutét, dass dérén einstige pontischen und levantinischen Gewasser einer von den limnischen Gebieten des Egaischen Meeres hieher heraufreichenden Bucht entsprechen habén dürften, sowie ferner dass die einstige Kommunikation dér gleichalterigen See im Ungarischen Alföld zum Egaischen Süsswasser-Gebiet über diese Gegend ihren Verlauf genommen habén mochte. 7. Das Quartar wird in W-Serbien nach den diese Frage bloss flüchtig berührenden Reisebeobachtungen ausser Verwitterungslehm, besonders von L ö s s und Flussschotterterrassen gebildet. Die gelbe Lössdecke ist bei weitem nicht so máchtig, wie an dér Umrandung des Alföldes, namentlich am Titeler Plateau. Südlich von dér Savé und im Avala-Gebirge betragt seine Machtigkeit kaum 5 — 6 m, höher al6 200 m ist er im Gebirge kaum mehr anzutreffen; auf den hohen Planinen gibt es über- haupt keinen Löss mehr. Was nun die Flussschotterterrassen betrifft, so meint Autor nach Anführung zahlreicher Beispiele, dass mán in Ermanglung von reicheren Fossilien an eine geolo- gische Horizontierung dér westserbischen Terrassen heute noch nicht denken kann. Schliesslich hat Verfasser den Eindruc-k gewonnen, dass nach Zeugenschaft dér Flussterrassen und Flussaustiefungen die Drina, Moravica und die westlichen Morava-Gebiete in H e b u n g, — die Umgebung des hydrographischen Netzes dér Kolubara, Tamnava und des Lljig hingegen in Senkung begriffen zu sein scheinen. 8. Massige G est eine. Von dér Einteilung Zujovic ausgehend (Granitoide, Euphotide, Serp,entin und Trachytoide) stellt Lóczy nach dér von ihm vermuteten Alters- folge die Gruppén Ophite, Gránité und Trachy te auf. Zu den Ophiten gehören Diabas, Melaphyr, Porphyrit und Gabbro mit ihren tektonisch zugehörigen Radiolarien führenden marinen, geschieferten harten dunkeln Peliten. Die Ophite wechseln an einigen Punkten (Tisova glavica bei Zarosje) mit Phyllitpartieen, gegenüber den aufgelagerten Sedimenten, sogar den palaeoz. Schichten verhalten sie sich durchaus nicht durchgreifend; auch setzen sie an letzteren scharf ab und beeinflussen sie nicht im Mindesten metamor- phosierend. Trotzdem hehalten verschiedene Forscher und auch Autor selbst die Möglichkeit eines eventuell bedeutend jüngeren Alters im Auge. Ebensowenig konnten auch die „grani- tischen“ und „trachytiechen" Typen von einander getrennt werden. Als mit einander eng verknüpft ware Autor geneigt (p. 107 — 8) unter Hinweis auch auf Richard’s (KI. Kár- pátén) ebenso das Altér dér westserbischen Gránité für jünger, als mán es sonst annimmt, zu haltén. Ampferer und Hammer haltén die ganze granit-rhyolitische Gesteinsserie ebenfalls für jünger und auch Zujovic ausserte sich seinerzeit dahin, dass die serb. granitisch-porphyrischen Gesteine tertiaren Alters seien. Sowohl im Rudnik-Massiv, als auch im Massive dér Borjana Planina zwischen Zwornik und Krupanj zeigen die tieferen grobkörnig struierten Gránité Lakkoliten-Natur, wáhrend sie gégén oben zu mehr oder BESPRECHUNGEN. 217 weniger verzweigend in dazitische, propylitische und selbst rhvolitische Typen übergehen. Bei Bezdan im Rudnik-Gebirge kommen auch Kiesgange mit etwas Kupfer vor, die gegenwartig im Abbau stehen. Bei diesem Absatze muss bemerkt werden, dass die von den in W-Serbien und den anstossenden Gebieten tatig gewesenen ungarischen Geologen gesammelten Massengesteine von Prof. S. v. Szentpétery bereits bearbeitet worden sind (Die petrologischen Ergeb- nisse dér ung. geol. Forschungen in Serbien in den Jakren 1916 — 1918; Acta litterarum ac scientiarum regiae Universitatis Hungaricae Francisco-Josephinae, Tóm. I., fasc. 1. Szeged, 1922), wobei manches dér bisher angeführten Gesteine in das richtige Licht gesteBt worden ist. Die westserbischen Massengesteine 6ind zu trennen in Palaeo- e r u p t i v a (gepresster Diorit und Porfiritoid unter dér Permscholle bei Plav, Peridotit- zug bei Zwornik, Orthogneis des Cer-Gebirges) — Mesoeruptiva. [Dieselben sind vorherrschender Menge. Zűr alteren Gruppé gehüren die Peridotite, Gabbros und Diabasc im südlichen Serbien im Kopaonik-Massiv,teilweise auch im Sandschak und Montenegró, ferner serpentinisierter Lherzolit mit Diabas und Gabbro etc., die jüngere Gruppé dagegen um- fasst die Trias-Porphyrite bei Kolasin, ebenso die Quarzdiorite und Quarzporphyrite von ebendaher; ferner agnosziert er die Granodiorite, dérén machtige Massen in Mittel- Serbien den im Bihar und Bánát (als ,,Banatite“) auftretenden Granodioriten verwandt sind und höchstwahrscheinlich ebenfalls Oberkreide-palaeogenen Alters sein diirften] — und Neoeruptiva (Trachyte und Andesite und dérén Tuffe). Im zusammenfassenden II. Teil wird betont, dass die vöm Devon an bis zum Ende dér obertriadischen Zeit konkordant gelagerten Formationen, inbegriffen samtliche Ophit- bildungen das weitverbreitete Grundgebirge W-Serbiens bilden. Jurassische Sedi- mentationen sind unbekannt, woraus gefolgert werden konnte, dass W-Serbien nach dér oberen Trias aus dem Meere emporgetaucht als Festland existiert hat, das dann erst durch die am Schlusse dér neokomen Zeit im Aptien einsetzende und bis zum Ende des Senon andauernde Transgression in bedeutender Ausdehnung überflutet wurde. Die Kreidesedimentation überlagerte demnach eine durch verschiedene tektonische Vor- gange gestörte und bereits stark denudierte Rumpfflache. Zufolge epirogenetischer Hebung steigt das Land abermals über den Meeresspiegel empor, so dass in seinen zentralen Teilen die eocane, oligocane und miocane Zeit keine marínén Bildungen hervorbringen konnte. Miocane Meeresablagerungen, namentlich Grobkalke findet mán bloss in jenen einstigen Einbuchtungen, die vöm grossen ungarischen Beeken aus zwischen die Gebirge Serbiens eindrangen. Auf dér 800 — 1000 m emporgehobenen Rumpfflache dagegen findet mán die limnischen Ablagerungen einer Seegruppe, dérén hierortiges Vor- handensein von mehr als lokaler Bedeutung ist. Über diese Gegend vermutét namlich Autor die einstige Verbindung dér ungarischen pontischen See mit den Süsswasser- Gebieten des Egaischen Meeres. Zűr Frage dér O p h i t e und dér mit ihnen verbundenen T u f f i t e Stellung nehmend, kommt Lóczy in Übereinstimmung mit den STEiNMANNschen Ausführungen (1906) über ahnliche Bildungen in den Alpen zu dem Schlusse, dass es sich auch hier in W-Serbien nur um Radiolarien führende T i e f s e e-Ablagerungen in Verbindung mit ophitischen Eruptionen handeln kann. Grabenartige Versenkungen waren die Ursache dieser Tiefseeböden, auf denen sich Radiolarit führende Schichten absetzen konnten. Nach Steinmann habén die Ophite in den Alpen die Radiolarite durchsetzt, nach Lóczy jedoch gingen die Ophitergüsse in dér Tiefsee den Radiolaritsedimenten voran. Nebenbei sei auch noch bemerkt, dass Lóczy die grabenförmigen Einsenkungen des Grundgebirges für die F a 1 1 u n g dér Tuffite und Werfener Schiefer und oben für die Ü b e r s c h i e b u n gs erscheinungen dér triadischen Kaiké verantwortlich macht. Schliesslich wendet sich sein Blick noch auf das „O r i e n t a 1 i s c h e F e's 1 1 a n d“, das zuerst von K. Peters ersehaut, dann von E. Mojsisovics weiter vorgetragen 218 BEHPRECHUNGEN. wurde. Lóczy, bereits seit lángéra ein wahrer Anhánger dieser Idee ist nun auf Grund seiner westserbischen Studien völlig zu dér Überzeugung gekommen, dass nicht nur die raittelserbischen Gebirgsknoten zűr Fortsetzung des Rhodope-Maesivs gehören, sondern auch die aus dem slavonischen und ungarischen Flachland auftauchenden In6elgebirge, sowie auch die Kerngebirge Oberungarns bis hinauf zu den Beskiden . . . Damit endet das letzte wissenschaftliche Werk Ludwig v. Lóczy senioris, das seinem Inhalte nach nicht bloss als eine interessante wissenschaftliche Lektüre ein- zuschatzen ist, sondern für allé Zukunft als eine überaus wichtige Fund- grube dér Balkangeologie und dér benachbarten Gebiete be- w értét zu w érdén v érdién t. Prof. Franz Schafarzik.. L. KÖBÉR. Lehrbuch dér Geologie für Studierende dér Xaturwissenschaften, Geologen, Montanisten und Techniker. (Mit 323 Figuren, 2 geologischen Karten und mit 30 palaont. Tafeln.) Wien, 1923. Hölder-Pichler-Tempsky. A.-G. Seine leitenden Motive gibt dér Autor in dér Einleitung: sein Zioeck ist, in seinem Buche die sdmtlichev Zweige dér Geologie gleichmassig und auf moderner Grundlage zu behandeln, d. i. das uns zu Gebote stehende Beobaehtungsmaterial in den typischesten Erscheinungen vorzuführen und mit dem Hervorheben dér einzelnen Probleme auch die Entwicklung dér Geologie zu beleuchten. Die detailliertesten und am meistev originalen Kapitel in Kobers Buch sind die auf die Gebirgsstruktur und Urgeographie bezüglichen Erklarungen, in denen dér Autor in den alteren und zuletzt in den i. J. 1921 erschienenen „Bau dér Erde‘l niedergelegten Ansichten neue Anhánger sich zu erwerben trachtet. Autor ist einer dér radikalsten Anhánger dér Deckentheorie und seine auf den Aufbau dér jungen Kettengebirge bezügliche Ansicht lasst sich im folgenden zusammenfassen : ein jedes derartiges Gebirge baut sich seitlich aus je einer Randkette auf, die eine in entgegengesetzten Sinn wirkende Bewegung vollzogen, so wurden beispielsweise die Alpinen und Kárpátén nach Norden, die Dinariden aber nach Süden überschoben. Diese Randketten sind in den engeren Teilen des Kettengebirges, z. B. auf dem Gebiete dér Alpen durch eine ringförmige Linie (tektonische Narbe) von einander geschieden, wahrend in den brei térén Teilen zwischen den beiden Randketten das sogenannte Zwischengebirge den Platz einnimmt. Ein derartiges, aber in die Tiefe abgesunkenes Zwischengebirge ist das grosse ungarische Alföld (Tiefland) und dér südliche Teil des Landes jenseits dér Donau, wahrend er den Bakony und seine nord- östlichen Fortsetzungen bereits dem ostalpinischen Deckensystem zuzahlt. Die Details des Aufbaues dér Zwischengebirge betrachtet er als offene Frage. Dér stratigraphische Teil ist überaus skizzenhaft, es sind auch genug kleinere Fehler drinnen und die vielen \ ergleichenden Tafeln machen den Gebrauch des Lehrbuches schwerfallig. Dér ungarische Leser des Buckes entbehrt mit Bedauern den Verweis auf ungarische Verhdltnisse im stratigraphischen Teil, welche Verhaltnisse in Toula’s Buch in so schöner Zahl vorhandeu varén. Denn unsere klassisch ausgebildete und studierte Bakonyer Trias, das Erwahnen unsere Ajkaer Gosau und dér Tertiarbildungen hatte das Niveau des Buches sicherlieh nicht herabgesetzt. Paul Rozlozsnik.. P. KESSLER. Da6 Kiima dér jüngsten geologischen Zeiten und die Frage einer Klima- anderung in dér Jetztzeit. Stuttgart, 1923, p. 1 — 38. Die Arbeit ist eigentlich eine auf wissenschaftlicher Grundlage verfasste Antwort auf W. Schuster-Forstner’s Zeitung6mitteilungen, in denen Autor die Rückkehr des Tertiarklimas bespricht. Dem entgegen 6pricht Kessler auf streng wissenschaftlicher Basis und übersichtlicher Gruppierung dér Erscheinungen über die westliche Verschh- bung dér Grenzen des kontinentalen Klimas. In Deutschland scheint das westliche Vordringen des kontinentalen Klimas auch die Flóra zu beweisen. Die Flóra einzelner Moore hat sich in den letzten Zeiten auf BEHPRECHUNGEN. 219 solche Weise geandert, die auf ein trockeneres Kiima deutet, oder die Hochmoore wan- deln sich langsam in Mittelmoore um, wobei die Abnahme des Wassergehalte6 dér beobachteten Moore nicht etwa das Resultat von Abzapfungen war. An Bergabhangen wurden friiher die Walder ausgerodet, um Ackerfelder zu gewinnen. Heute ist mán an vielen Orten bemüssigt, das vöm Wald entblösste Gebiet neuerdings zu bewalden, weil sich dér eingetretenen Dürre wegen das Ackerland nicht mehr rentiert. Dér Erfahrung gemass ist die Rückbewaldung dieser Gebiete heute ungemein schwer, ja zumeist unmög- lich. Eine Klimaiinderung beweist auch das Zurückweichen dér Weisstanne von Osten nach Westen. Die langsame Ánderung des Klimas wird auch durch die Anderungen des Yer- breitungskreises einzelner Tierarten bewiesen. Eine interessante biologische Erscheinung ist es ferner, dass mán in den letzteren Jahren sehr viele metanotische Schmetterlinge. fangt. Metanotische Formen dér Schmetterlinge lassen sich durch Gefrieren oder Erwar- men dér Puppen auch kíinstlich herstellen. Die in dér Natúr immer haufiger erscheinen- den metanotischen Schmetterlingsformen gestatten alsó auf strengen AYinter und heissen Sommer zu 6chliessen. Die oerschiedenen Bodenarten liefern, wenn sie auch nicht geeignet sind auf die Klimaánderungen genaue Schlüsse zu ziehen, doch immer noch genügende Daten zum Beweis, dass wir uns nicht dem tertidren Klíma nahern. (Lateritischer roter Tón.) Interessante Daten teilt Kessler iiber die möglichen Athmospharen dér verschie- denen Zeitalter mit und halt dieselben mit dér Menge des Kohlendioxyd-Gehaltes dór Luft für eharakterisierbar. So wurde nach ihm die Luft zűr Tertidrzeit ein verhaltniss- massig grosser Kohlendioxyd-G ehalt charakterisiert. Dér Kohlendioxyd-Gehalt dér Luft nimmt auch heute zu, dem Kohlén- und Petroleum-Verbrauch und dem langsamen Ver- schwinden des Eises zufolge, aber durchaus nicht in solchem Masse, dass er in nicht langer Zeit den Kohlendioxyd-Gehalt dér Tertiarluft erreichen könnte. Periodische Klima- anderungen kennen wir auch aus geschichtlicher Zeit, dieselben waren aber nie von solchen Dimensionen, wie die dér letzten 10, resp. lő Jahre. A Is Endresultat dér Ver- breitung des kontinentalen Klimas setzt mán die Halbwüste an Stelle dér heutigen fruchtbaren Kornsteppen. Es kann aber auch geschehen, dass die Klimaiinderung, wie- schon in so vielen Fallen, in einer anderen Richtung ihren AA^eg einschlágt. Kessler gibt im Ganzén ein richtiges und umfassendes Bild Iiber das Kiima dér verflossenen geologischen Perioden, und beweist, dass mán von einer Annaherung des- tertiiiren Klimas nicht reden könne. Genügend und überzeugend erscheint seine Begründung auch dann, wenn er von dér mitteleuropiiischen Besitznahme des kontinen- talen Klimas spricht. Eine andere Frage aber ist es, oh die 10 — 15-jiihrigen Erfahrun- gen uns berechtigen , so weitgehende Folgerungen zu ziehen? J. Éhik. A. TILL. Petrographisches Praktikum. Anleitung zűr makroskopischen Gesteinsbestim- mung. AVien, 1914. Bei Abfassung des Buches leiteten den Verfasser, wie er das betont, praktische Gesichtspunkte. In erster Linie schrieb er das Buch für Jene, denen die Gesteinskenntnis ein unumgangliches Bedürfnis ist, denen aber wahrend ihrer Studienzeit zum Stúdium dér wissenschaftlichen Petrographie wenig Zeit zűr Verfügung stand (Forstleute, AV i rt - schaftsbeamte, Kultur- und Bauingenieure, Geographen etc.). Beim Seminariums-Unterricht dér Hochsehulen halt dér Verfasser eein Buch gleichfalls für ein nützliches HilfsmitteL Am Anfang des Buches fasst Verfasser das wissenschaftliche Gesteinssystem kurz zusammen und teilt auch über die Eruptivgesteine eine die Verwandtschaft und die mineralogische Zusammensetzung darlegende Tabelle mit. Dér erste Schritt bei dér Bestimmung ist die Festsetzung dér Dichte des Gesteines. Demgemass teilt er die Gesteine in vier Gruppén: 1. kompakt fest, 2. poros fest, 3. locker und 4. ganz lose~ 220 BESPRECHUNGEN. Als Anhang zu diesen vier Hauptgruppen schliesst er noch die Gruppé dér organischen Gesteine an. Die erste Gruppé teilt er nach dér Grösse dér Gemengteile weiter noch in die phaneromere und kryptomere Untergruppe. Die phaneromeren Gesteine teilt er nach dér Ausformung dér Gemengteile in weitere 3 Gruppén, und zwar in die Gruppé dér kristallinischen, klastischen und schaligen Gesteine. Die phaneromer-kristallinischen Gesteine teilt er ferner in einfache (monogene) und zusammengesetzte (polygene) Gesteine ein, nach dem, ob nur ein oder mekrere Gemengteile vorhanden sind. Eine weitere Abteilungsbasis gibt die Dichte oder Schieferung dér Gesteine ab. Mit Inbetrachtziehung des Gesagten beginnt die Bestimmung, und in dér mitgeteilten Tabelle können wir die na here Gruppé des Gesteines leicht auffinden. Diese „Grundtabelle“ stellt auch das dar( in welche einzelne Untergruppe welche Eruptivgesteine, Sedimente oder metamorphosierte Gesteine gehören können. Die kryptomeren (dichten) Gesteine verteilt er auch ausser dér Schieferung und Dichte nach ihrer Harte noch in kleinere Gruppén, d. i. er unter- scheidet 1. weiche (mit dem Fingernagel zu ritzende), 2. mittelharte (mit dér Messer- spitze leicht zu ritzende) und 3. harte Gesteine. Die zusammengesetzten schiefrigen Gesteine gliedert er nach ihrer mineralogischen Zusammensetzung und ihrer Textur. Einzelne auffallende Schiefer aber fasst er ganz besonders in eine Gruppé (wie die Amphibolite, Phyllite, Talkschiefer, Granulit etc.). Die klastischen Gesteine teilt er nach den Gemengteilen in zwei Gruppén, d. i. in die Gruppé dér kiéin- und grosskörni- gen Gesteine. Die schaligen Gesteine teilt er in glasige (spharolitische und spharoida- lische) und ooliti6che Gesteinsgruppen, die porosén Gesteine aber nach dér Grösse und porm dér kleinen Höhlungen in porosé, blasige, schlackige, kavarnöse und schwammige Gesteine. In dér Gruppé dér lockeren Gesteine finden wir die vulkanischen Tuffe, die verschiedenen Tonarten, Mergel, den Löss, die lockeren Sandsteine, die Diatomeen-Erde, Kaolin etc. Er führt die aus freien Körnern bestehenden Gesteine, nach dér Grös6e, Form dér Körner und dér mineralogisch-petrographischen Natúr derselben auf. Zűr Übung im Gebrauch des Buches teilt er noch 21 Aufgaben mit. Zum Schlusse schliesst ein petro- graphisches Lexicon das Buch, dem auch zwei gros6e Bestimmungs-Tabellen beigeschlossen sind. Das bestimmende Buch sclieint als nützliches Hilfsbuch für Anfanger bestimmt zu sein und ich kann auch das hervorheben, dass dér Autor die termini technici auch für die Laien sehr verstandlich erklart. Miklós Ven dl. W. PETBASCHECK. Die Kohlenlager und Kohlenbergbaue Österreich-Ungarns und ihre Aufteilung auf die Nationalstaaten. Geologische, kartographische und wirtschaftliche Übersichlskarte. Die Karte ist ein Gegenstück zu dér vöm gleichen Verlag herausgegebenen Karte dér Erzlagerstatten und dér Erdői vorkommen. Mit verschiedenen Farben ist die Ver- breitung dér verschiedenen Stein- und Braunkohlenqualitaten erkenntlich gemacht. Dabei wurde jedoch im Gegensatz zu alteren, ahnlichen Karten nicht die aus geologischen Gründen denkbare Ausdehnung, sondern nur die dureh Aufschlüsse bis jetzt wahr- scheinlich gemachte Ausdehnung dér Flötze dargestellt. Die Lage und Grösse dér Betriebe ist dureh besondere Signaturen kenntlich gemacht, wobei für die wichtigeren Kohlen- reviere Detailkaríen angelegt wurden. Genaue Auskunft über die Produktion gibt dér Text, dér die Produktionsdaten des letzten Friedensjahres und des letzten Jahre6 gemeinsamer Wirtsehaft nebeneinander stellt. Diese Statistik ist wesentlich eingehender gehalten, als die übliche amtliche Sta- tistik. Um aber zugleieh ein Bild von den Produktionsmöglichkeiten zu gébén, wurde bei jedem Reviere die mutmassliche Kohlenreserve hinzugefügt. Letztere lehnen sich an die vielfach schon in die Literatur übergangenen Schatzungen des Internat. Geologen- Kongresses an, sind aber dórt, wo es nötig war, revidiert, so dass das Heft auch in ■dieser Hinsicht einen Fortschritt bedeutet. GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN. 221 Besondere Kapitel sind dér Aufteilung dér Kohlenproduktion und dér Kohlén- reserven auf die ara Bódén dér Monarchie entstandenen Nationalstaaten gewidmet. Auf diese Art gébén das Heft und die Karte in gedrangter Fönn zum ersten Male ein Bild dér Kohlenwirtschaft dér Suceessionsstaaten, das iiberall möglichste Vollstandigkeit anstrebt. Für (das alté) österreich ist noch ein Verzeichnis aller Kohlenfundorte ange- íügt, indem auch die Art des Fundes angegeben ist. Für jene, die nach unausgebeuteten Kohlenlagern Umschau haltén wollen, ist das Verzeichnis eine unerschöpfliche Fundgrube. In seinen Schlussatzen warnt dér Verfasser jedoch davor, dér augenblicklichen Kohlennot durch viele neue Bergwerke steuern z,u wollen. GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN. I. Hauptversammlung. Protokollsauszug betreffend die am 6. Február 1924 abgehaltene Hauptversamm- lung dér Ung. Geol. Gesellschaft. Vorsitzender : Béla Mauritz. Anwesend 63 Mitglieder und 10 Gaste. Eröffnungsrede des Prasidenten. Auf das vergangene Jahr zurüekblickend konsta- tiert dér Prasident, dass die Schwierigkeiten dér verflossenen Jahre zwar etwas nach- gelassen habén, jedoch noch nicht restlos überwunden sind. Die rückstandigen Jahrgánge des Földtani Közlöny können nun sukzessive herausgegeben werden, da der Gesellschaft von mehreren Seiten Hülfe zuteil wurde. In erster Reihe war es Sr. Exc. dér Kultusminister Gf. Küno Klebelsberg, ferner mehrere B e r g w e r k s- und Bank- unternehmungen, die uns materiell unterstützt habén. Ferner wird darauf hin- gewiesen, dass die Pflege dér Geologie und ihrer verwandten Wissenschaften gegenwartig an den Hoch6chulen im Aufschwung begriffen ist, ebenso weist er auf die wissenschaft- liche Tatigkeit dér Ung. Geologischen Anstalt und die Arbeiten dér staatlichen Kohlen- wasserstofF-Forschungen hin. Hierauf würdigt er die unlangst erschienene posthumo Arbeit weil. Prof. L. v. Lóczy’s über die geologischen Verhaltnisse des NW-lichen Ser- biens. Ferner beglückwünscht er Br. Dr. Franz v. Nopcsa anlasslich seiner Ehrung durch die Geologieal Society of London und endlich begrüsst er Prof. Dr. Franz Scha- farzik anlasslich seines 70. Geburtsjahres. Hierauf den Segen des Allmáchtigen erbit- tend, erklárt dér Vorsitzende die LXXIV. Hauptversammlung fiir eröffnet. Nun folgte des Prasidenten Gedenkrede über das Ehrenmitglied Andor v. Semsey. Vor allém skizziert er in Klirze den Lebenslauf des Verblichenen und seine rückhalts- lose Freigiebigkeit den ungarischen wissenschaftlichen Instituten gegenüber. Semsey hat die Mineralsammlungen des Ung. Nationalmuseums mit ca. 40.000 Mineralstufen bereichort, darunter 1000 St. Meteoriten. Die palaeont. Sammlung erfuhren einen Zuwachs von etwa 7000 Petrefakten. Die Kabinetsbibliothek und das chemische Laboratórium des Nationalmuseums wurden reichlich versehen mit Büchern, Zeitschriften und Labora- toriumsgeraten. Mit gleicher Freigiebigkeit wurde auch die Ung. Geol. Anstalt bedacht. Er unterstützte die Auslands- und Studienreisen ungarischer Forscher eine ganze Genc- tion hindurch. Dér ungarischen Akademie dér Wissenschaften übermachte Semsey eine grosse Donátion zűr Pramiierung von wissenschaftlichen Monographien. Ebenso s~ind aber auch die Budapester Universitat und andere Hochschulen dem Verstorbenen zu unverganglichem Dank verpllichtet. Ihm zu Ehren wurden die Mineralien Semsey tv A n d o r i t benannt, wie auch verschiedene palaentologische Objekte. 222 GESELLSCHAFTSANGELEGENHE1TEN. Nach dieser Gedenkrede teilte dér erste Sekretiir dér Versammlung mit, dass auf Grund des einstimmigen Ausschussitzungsbeschlusses die heuer fallige Josef Szabó v. SzENTMiKLós-Gedenkmedaille unter den in den Zyklus von 1918 — 1923 fallenden ein- schliigigen Arbeiten dér mineralogischen Arbeit weil. Josef Krenner’s zuerkannt wer- den möge, die den Titel führt: „Schafarzikit, ein neues M inéra l.“ Dieselbe erschien in dér Zeit6chrift für Kristallographie 1921/22, im 56. Bande pag. 198 — 200. Gleichzeitig wünscht die Ung. Geol. Gesellschaft mit dér Zuerkennung dér J. v. Szabó- Medaile an Josef A. Krenner auch ihrerseits das Andenken dieses rühmlichst bekannten, ausgezeicbneten Mineralogen zu ehren. Nach allgemeiner Zustimmung dér Hauptversammlung wendet sich hierauf dér Prasident mit folgender Ansprache andie anwesenden Fám i- 1 i e n m i t g 1 i e d e r des Verstorbenen: Geebrte Hauptversammlnng! lm Begriffe die -Josef v. SzABÓ-Gedenkmedaille dér verehrten Familie weil. .Josef Krenner’s zu überreichen, fiihle ich sehr wohl, dass es sich hiebei bloss um die Abtra- gung einer altén Schuld handelt. Seine mehr wie őOjahrige wissenschaftiiche Tátigkeit wird durch bleibende Denksteine verewigt. So lángé es überhaupt wissenschaftiiche Arbeit gibt, wird sein Name genannt werden. Die Entdeckung dér Minerale Lorandit, Semseyit, Andorit, Schafarzikit, Warthait, Fizélyit, Rhombok- les, Szomolnokit, S j ö g r e n i t, K r e n n e r i t u. a. ist seinem Forschersinn zu verdanken. Krenner hat zwar keine dickleibigen Bande, wohl aber auch keine einzige überflüssige Zeile hinterlassen. Seine Forschungsresultate waren 6tets durch peinliche Gewissenhaftigkeit und Vorsicht gekennzeichnet. Selbst in Falién, in denen es keine Zweifel mehr gébén konnte, wartete er mitunter jahrelang zu, bevor er sich zu dérén Publikation entschloss. Die Ergebnisse seiner Untersuchungen deutete er in klassischer Kürze bloss mit einigen Worten an, trotzdem allé seine Entdeckungen völlig neu waren. Irrtümer anderer hat er immer in iiberzeugender Weise berichtigt. Jetzt aber richte ich meine Worte an den Sohn des Verewigten, dér seine Natur- verehrung von seinem Vater geerbt hat und seine Begabung und sein Wissen in einem anderen Zweige dér Naturwissenschaften zu betatigen wünscht. Aufrichtigen Herzens wünsclien wir allé, dass Ihnen wahrend Ihrer For'schungen stets das hehre Andenken Ihres Vaters vorschweben möge. Mögen Sie die Geheimnisse dér Natúr mit jener Gewis- senhaftigkeit und Genauigkeit zu ergründen suchen, wie es Ihr Vater zu tun gewohnt war. Möge diese Gedenkmedaille auch Ihnen zum Ansporn gereichen. Bewahre die ganze Familie diese Medaille mit Pietat, ebenso wie auch wir das Andenken des Verewigten in unser Herz schliessen. Übergabe dér .1. v. SzABó-Medaille an weil. J. Krenner’s Sohn: Andor Krenner. dér im Namen dér Familie bewegten Herzens seinem Danke Ausdruck verleiht. Zűr weiteren Tagesordnung übergehend, meldet dér Prasident die Ánderung eines Statutenpunktes an, derzufolge die Au6schussmitgliederzahl von 12 auf 24 zu crhöhen ist. Behufs dér Wahl von 12 neuen Ausschussmitgliedern, sowie auch des ersten Sekretárs an Stelle des an die Ödenburger Berg- und Forstwissenschaftliche Hochschule zum Pro- fessor ernannten früheren ersten Sekretárs Dr. Nikolaus Vendl ordnet er die Abstim- mung an. Dementsprechend gingen aus dér Urne die Namen folgender Gesehaftsführer und Ausschussmitglieder hervor: 1. Sekretiir Dr. Tibor Zeller, 2. Sekretiir Róbert Reichert. Ausschussmitglieder: Dr. Hugó Böckh, Dr. Stephan Ferenczi, Dr. Martin Löw, Dr. Eug. Noszky, Dr. Franz Pávai Vájná, Dr. Alexius v. Sigmond, GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN. 223 Dr. Sigismund Szentpétery, Dr. Zoltán Toborfky, Dr. Marié Vendl, Dr. Nikol aus Vendl, Dr. Stephan Vitális, Dr. Viktor Zsivny. * * ♦ Dér erste Sekretar orstattet nun seinen eigenen Bericht und legt zugleich im Auszuge auch die Berichte dér Sektionen vor. Die Kontrollskommission für die Kaesen gebahrung hat dieselbe in Ordnung befunden und bringt in Vorschlag, dem Kassier die Dispensation zu erteilen. Zu Kontrollkommissionsmitgliedern für das laufende Jahr 1924 werden abermals gewáhlt die ordentlichen Mitglieder Ludwig Petrik, Dr. Koloman Emszt und Em. Timkó. • Práliminare für das Jahr 1924, vorgelegt durch den ersten Sekretar. Derselbe legt auch den Antrag des Ausschusses behufs dér Mitgliedertaxe- Erhöliung vor, die von dér Hauptversammlung einstimmig angenommen wird. Ordentliehe Mitgliedertaxe für das erste Vierteljahr 12.000, für die spateren 30.000 K; Taxe dér griindenden Mitglieder 150.000, dér unterstiitzenden 300.000 K. Schluss dér Hauptversammlung durch den Vorsitzenden. II. Fachsitzungen. 2. Januar 192i. M. PALFY: Die geologischen Verháltnisse und die Eisenerz-Lagerstátten des Ruda- bányaer Gebirges. M. PALFY spricht in seinem Vortrage über die geologischen Verháltnisse und die Eisenerz-Lagerstátten des|Rudabányaer Gebirges inbegriffen auch über die stratigraphischen Verháltnisse desselben und weist nach, dass die Trius, namentlich dér untere Teil dersel- ben, sowohl petrographiseh, als faunistisch eiue grosse Verwandtschaft mit dér Trias dér Plattensee-Gegend zeigt. In dér Tektonik des Gebirges erkannte er eine mit dem Hauptzug parallel laufende Schuppenstruktur und mit dieser bringt er die Bildung dér Eisenerz- Lagerstátten thermalen Ursprunges in Verbindung, welche Lagerstátten durch Metasoma- tose des Kampiler-Kalkes entstanden sind. Das Gebirge wurde schliesslich von Querbrüchen durchzogen. Zuni Thema sprach: B. MAURITZ. S. A. ERDÖDY: Horizontierung dér obermeiliterranen Sedimeute von Pánk-Nagy- roskány. (S. S. 204.) J. EHIK: Die ausgestorbeneu Riesen-Rinocerose (Baluchiterium) aus West- nnd Mittelasien. ( The extinct giant Hhinoccros Baluchitherium of Western- and Central- Asia. H. F. OSBORN. Natural History, Vol. XXIII. No. 3, 1923. pp. 208—228.) In dér Eutwicklung dér Rhinocerose unterseheidet OSBORN acht Zweige: I. Primitiv-hornlose Aceratherinae aus Westeuropa und Nordamerika, und zwar entwe- der ganz hornlose odor solche, die höchstens auf dér Stirne ein Ilornrudiment habén. II. Primitiv mit zwei Hörnern verscliene Biceratherinae, auf dérén Schádel zwei kleine Hörner nebeneinander auf dem vorderen Teil des Nasenbeines sassen. Sie finden sich in Westeuropa und Nordamerika. III. Kurzbcinige Illiinocerose, Brach ypodinae, mit llusspferdartigem, sehwerfálligein Körper und auf dér Spitze des Nasenbeines mit einem scharfen, keilförmigen Horn. Sie lebten in Westeuropa und Nordamerika. IV. Zweihornige Rhinocerose, mit hintereinander gestellten Hörnern Ceratorhinae. Sie lebten namentlich in Südeuropa und Siidasien; ihr heutiger Vertreter ist das heute bereits ausserordentlieh seltene, behaartohrige Rhiuoceros von Sumatra, dessen ein Exemplar, i. K. ROTH v. TELEGD: Über das Lignitgebiet von Várpalota. (S. Seite 158.) Die neueren Aufschlüsse des Bergbaues und die weitgehende Bohrtátigkeit in dér Umgebung von Várpalota habén das Bild, welches uns die bisherige Faehliteratur über den geologischen Aufbau dér Gegend gab, gründlich verandert. Aus dem nnmittelbaren Liegenden des Lignitflötzes wurde eine reiche und gut erhaltene, obermediterrane grunder E auna gesammelt, und in dér Hangendserie Riolittuft'-Einlagerungen beobachtet. Das Lignitflötz beündet sich im obereu Abschnitte dér dem obertriadischen Grundgebirge direkt auflagernden, lángs Verwerfungen abgesunkenén, mehrere hundert Meter máchtigen grunder Schichtenreihe. Auf die Bildung des Lignitflötzes folgte die Ablagerung von Süssvvassersedimenten und dann im Sarmatikum kontinentale Bildungen in Törni von grünlichen, schotterigen und sandigen Tonen. Die Ablagerungen des pontischeu Binnen- sees sind durch fossilfiihrende Tone bedeutender Miiehtigkeit und oberhalb dieser durch Süsswasserkalke vertreten. Dér Süsswasserkalk und die am Rande desselben zum Vor- schein kommenden pontischeu Tone gerieten infoige von tektonischen Bewegungen in die unmittelbare Naehbarschaft, in das scheinbare, unmittelbare Hangende des Lignitflötzes zunáehst des Bergbaues von Várpalota. In Wirklielikeit aber wird das grunder Lignitflötz vöm pontischen Süsswasserkalke durch eine Schichtenreihe von mehreren hundert Meteru geschieden. Die Tiefbohrungen habén eine bedeutende Verbreitung des Lignitflötzes nach- gewiesen und schon bis jetzt eine Lignitmenge von mehreren hundert Millionen (i gesichert. L. STRAUSZ: Über dieMediterranschichten des südlichen Mecsekgebirges. Zum Thema spraeh: M. PÁLFY. 1. Október 1924. J. SÜMEGHY: Sarmatische Schneckenfaunen am Fusse des Mátra- und Biikkgebirges. (S. Seite 177.) Zum Thema sprachen: ST. GAAL, M. PALFY. M. RÓZSA: Über Genesis dér französischen Kaliumsalzlagerstiitten und ihre petro- klimatologische Beziehungen. T. SZALAI: Das Auuitanieu von ! Ipolytarnóc. (S. Seite 206.) Zum Thema spraeh: E. NOSZKY. 5. November 1924. A. BOROS: Die Phytoliten dér Süsswasserkallcsteine dér mitteldanubischen Gebirgs- gegend. (S. Seite 199.) ADAM BOROS legt unter dem Titel „Phytolite dér Süsswasserkalke in dér Berggegend dér mittleren Donau“ jenen Teil seiner au Pflanzenpetrefakten neogener und diluvialer kontinentaler Kaiké von florageschichtliehem Standpunkt durchgeführten Stu- dien vor, dér sich auf die gesteinsbildenden Pílanzen bezieht. In Original-Exemplaren und photographischen Abbildungen zeigt er die von ihm gesammelten phytogenen Gesteins- stücke vor, unter denen mehrere Moosarten und Algen sich befinden. Er gibt eine kurze Übersicht über die kalkabsondernden Pflanzen und teilt die wichtigeren rezenten heimi- schen Vorkommnisse dieser und den fossilisierenden Gang derselben mit. Er charakterisiert die biologischen Verhiiltnisse, unter denen die in Rede stehenden phytogenen Gesteine auch heute sich bilden und leitet hieraus einen Schluss auf die Umstande ab, unter denen sich die Kaiké dér geologischen Zeiten gebildet habén. In seinem Vortrag gelit er auch auf die Besprechung dér kalktuffbildenden Moose iiber, die heute an dér Bildung dér Kalktuffe teilnehmen, die sich aber im íossilen Zustande noch nicht nachweisen liessen. Er führt ferner die sekundiiren Umwandlungen dér phytogenen Gesteine auf, sowie die aus dem Gesteinsschutt entstandenen verschiedenen Bildungen. Schliesslich erwahnt er kurz die iiltere und neuere, namentlich überseeische Literatur. ST. MA JER: Das natiirliche System dér Siiugetiere. Nach dem im „l’aleontologica Hungarica" erschieneneu Artikel des H. F. OSBORN. Zum Thema spraeh: J. EHIK. 3. Dezember 1924. I. GYÜRFFY: Über die Moose und ihre Substraten. (S. Seite 166.) I. GYÖRFFY (Szeged) spricht es in seinem Vortrag aus, warum dér moderné Bryolog die Kenntnis des Substratums nötig hat. Namentlich macht er die nach den lő Földtani Közlöny. LIV. köt. 1924. 226 GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN. chemiechen Natnr des Bodens verschieden sich verhaltenden Moosgruppen bekannt. Ein- gehend behandelt er die offen sich verhaltenden: die des Fe-. Cu-liebenden; die Heterotopie glaubt er daruit zu erkliiren, dass petrologisch das Gestein genau nicht festgestellt ist;er teilt Tón anzeigende, Ca nicht mögende, Si-liebende Cu bevorzugende Arten mit. Er skizziert die Kalkablagerungen dér Wiesen, die mannigfachen Falle dér felsenbildenden Moosversteinerúngen. Er macht die diese Frage betreffende altere und neuere Literatur bekannt. Unter anderen wirft er auch die Frage auf, ob das versteinerte Moos wohl ein Leitfossil abgeben könne? Oder kann ruan es richtig unterscheiden, und mit entsprechendem Namen belegen? Schliesslich. führt er f ür die grosse Aussuchungsfahigkeit eines Mooses ein Beispiel an (Molendon Sandtneriana), das auch an dér Konglomerat-Felsenwand unter dem vielen Hin und Wieder die ihm genehme Kalkart sich aussucht. Zum Thema sprach A. BOROS, indem er ausführte, dass dér enge Zusammenhang nicht zwischen dem Vorkommen dér Pflanzen und den geologischen Bildungen, sondern zwischen jenem und dér chemischen Struktur des Bodens zu suchen sei. Er stellt ferner fest, dass dér Vortragende die Feststellungen, die er in dér Fachsitzung am 5. November betreffend dér bryogenen Kalktuff-Facies machte, nicht widerlegt hat, sondern bloss die Bestimmbarkeit dieser Bryoliten leugnet. Statt Wiederholung seiner Beweise weist er alsó auf seine im Drucke befindlichen Mitteilungen hin. Zum Thema sprachen noch : E. SCHERF, B. MAURITZ. A. KOCH: Über den Vesuvian und Scheelit von Csiklova. (S. Seite 195.) Zum Thema sprach: B. MAURITZ. E. NOSZKY: Oligocán- und Miocán-Schichten im ungarischen Mittelgebirge. II. Teil, Aquitanien. R. REICHERT : Laumontit aus dem „Gr. Cziráky“-Steinbruche von Nadap (Kom. Fejér). (S. Seite 187.) E. v. SZADECZKY-K ARDOSS: Zűr Geologie dér Gegend von Szászfenes — Alsójára (Siebenbürgen). (S Seite 202.) Zum Thema sprachen: ZS. SZENTPÉTERY.FR. PÁVÁI VA JN A. III. Ausschuss-Sitzungen. Am 2. und 26. Januar, 5. Márz, 2. April, 7. Mai, 1. Október, 5. November, 3. Dezember. BIBLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916—1924. 227 BIBLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916—1924. Andreics J.: Die Kohlenfrage Ungarns. [Mont. Rundsch. Wien, X. (1918) p. 118.] u. [Mont.-Ztg. f. Öst.-Ung. Graz. XXV. (1918) p. 45.] ábrahám S.: Ü tburkoló kövek. [Bány. és Koh. L. LI.— 66. (1918) p. 338, 354, 367, 383 és 398.] Ballenegger R.: Magyarországi talajtípusok mechanikai vizsgálatának eredményei. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 487.] — Mechanische Zusammensetzung ungarischer Bodentypen. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 537.] — és Timkó Imre: A Keleti Magyar Középhegység és a Déli-Kárpátok talajviszonyai. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 422.] — Árva vármegye agrogeológiai viszonyainak vázlata. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 463.] — Skizze dér agrogeologischen V erháltnisse des Komitates Árva. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 520.] — Adatok magyarországi talajok kémiai összetételének ismeretéhez. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 531.] — Uber die chemische Zusammensetzung ungarischer Bodentypen. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 593.] — A Hegyes— Drocsa erdőségeinek talaja. [Földt. Közi. XLVI. (1916) p. 105—111.] — Über den Bódén dér Waldungen des Hegyes — Drocsa-Gebirges. [Ibid. p. 170 — 176.] — Hilgard Etigen Waldemar emlékezete. 1833 — 1916. [Földt. Közi. XLVI. (1916) p. 287-289.] — Eugen Waldemar Hilgard (1833 — 1916). [Ibid. p. 367 — 368.] — A tokajhegyaljai nyiroktalajról. [Földt. Közi. XLVII. (1917) p. 20—24.] — Über den Nyirokboden des Tokaj-Hegyaljaer Gebirges. [Ibid. p. 136 — 140.] — Magyarországi talajtípusok chemiai összetételéről. [Magyar Chemiai Folyóirat, XXIV. (1917) p. 81., 111.] — A lápok alatt végbemenő mállásról. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 13 — 17.] — Über Verwitterung unter Mooren. [Ibid. XLVIII. (1918) p. 132 — 136.] — Az Alföld gyümölcsfákkal való betelepítésének talajtani vonatkozásai. [Kertészet, 1920.] — A termőföld. Budapest (Ethika-Könyvt. II. sz.) 1921. — A talajtan a gyógynövénytermelés szolgálatában. [Herba, 1921. és 1922. óvf.] — A talaj mésztartalmának hatása a növényzetre. [Természettud. Közi. 1923. p. 1,04.] Balogh K.: A diluviumi nagy emlősök kipusztulása és az ember. [Term.-tud. Közi. LV. (1923) p. 223.] Bányai J. : Az Aranyos mentén. [Uránia. XVII. (1916) p. 204.] — A közipajtai barnaszénterület. [Bány. és Köb. L. XLIX. — 62. (1916) p. 159 ] — Kézdivásárhely vidéke Háromszék vármegyében. [Földt. Közi. XLVII. (1917) p. 1—20.] — Die geologischen Verhaltnisse dér Gegend von Kézdivásárhely. [Ibid. p. 113 — 135.] — Az aranyosbányai kontakt területről. [Földt. Közi. XLIX. (1919) p. 9 — 15.] — Uber das Kontaktgebiet von Aranyosbánya. [Ibid. p. 112 — 117.] — Aranytartalmú érces telérek mikroszkópos vizsgálata. [Földt. Közi. XLIX. (1919) p. 15—21.] — Mikroskopische Untersuchung goldhültiger Erzgünge. [Ibid. p. 117 — 121.] — Botes bányageológiai viszonyai. [Bány. és Koh. L. LII. — 67. (1919) p. 142, 155, 171 és 209.] 15 228 BIBLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916— 1924. Baradlai B.: Luciabánya ásványai a szepes-gömöri Érchegységben,. [Math. Term.- tud. Ért. XL. (1923) p. 128.] — Die Minerálien vöm Berguerke Luciabánya im Zips-Gömörer Erzgebirge. [Math, u. Nat.-wiss. Bér. a. Ung. XXXII. (1922) p. 87.] Bene G. : A rtsicabányai, stájerlaki és kemencexzéki szénbányát érült t hegyszerkezet- tani viszonyai. [Földt, Közi. XLVI. (1916) p. 12 — 22.] — Zűr Tektonik des Steinkohlenterrains bei Resicabánya u. Anina. [Ibid. p. 57 — 70.] — Adatok Szerbia északkeleti részének geológiájához. [Földt, Közi. XLVI. (1916) p, 236-262.] j I — Beitrüge zűr geologischen Kenntnis dér nordostserbischen Gegenden. [Ibid. p, 311-340.] Berghold K.: A földreng istán egynémely technikai vonatkozásairól. [Mérn. Ép. Egyl, Közi. LV. (1921) p. 1.] Beron R.: A lajtaújfalusi (Zillingdorf) barnaszénbányamű. [Bány. és Koh. L. LIV.— 69. (1921) p. 356.] Berwerth F. : Gediegen i Tellur von Ruska im siebenbürgischen Erzgebirge. [Tscherm. Min. u. Petrogr. Mitt. Wien. N. F. XXXIV. (1917) p. 54.] Beyschlag F. : Neuere Beobachtungen an den Bauxitlagerstütten des Bihar-Gebirges in Ungarn. [Zt-schr. f. prakt. Geol., Halle. XXVI. (1918) p. 35.] BIbliographia spelaeologica hnngarica. [Barlangkut. VIII. (1920) p. 69 — 72.] Bittera Gy.: Fossilis peniscsontok hazai barlangokból. [Barlangkut. IV. (1916) p. 6 í — 85.) — Fossile Fenisknochen aus ungarischen Höhlev. [Ibid. p. 96 — 104.] — Zibellina cf. martes L. peniscsontja a bajóti Jankovich-barlangból. [Barlangkut, IV. (1916) p. 161-163.] — Das Os penis von Zibellina cf. martes L. aus dér Jankovich-Höhle bei Bajót. [Ibid, p. 207—208.] Bittera M. : Talajiemereti jegyzet. Budapest (Gazd. Akad. Jegyz.), 1924. Boda A.: Szokolya környékének földtani viszonyai. [Bány. és Koh. L. LVI. — 71. (1923} p. 107, 120 és 135.] Bogdánfy Ö.: Uegycsuszamlások a Panama-csatorna mentén. [Terin. -tud. Közi. XLVIII. (1916) p. 337.) — A Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai szakosztályának munkaköre. [Hidrol. Köziem. I. (1918) p. 179—184.) — Über die Ziele dér hydrologischen Sektion dér Ung. Geol. Gesellschaft. [Ibid. p, 202-207.] — A Szahara artézi kútjai. [Termtud. Közi. LI. (1919) p. 262.] — A Föld belsejének hőmérséklete. [Termtud. Közi. LVI. (1924) p. 238.] Boldirew A. K.: Die chemischen Formeln des Nagyágits. [Zentralbl. f. Min., Geol. u. Pál., Stuttgart, 1924, p. 193.] Borbély A.: P álháza környékének rhyolithos kőzetei. Szeged, 1922. Boros á.: A Sphaerocodium Bornemanni Rothpl. a hazai felsőtriászban. [Földt. Közi. Lili. (1923) p. 103.] — Sphaerocodium Bornemanni Rothpl. in dér ungarischen obereu Trias. [Ibid. p, 162-163.] — Magyarország harmadkori maradványnövényei. [Termtud. Közi. LV. (1923) p. 278.] — A középdunai hegyvidék édesvízi mészköveinek fitolitjei. [Földt. Közi. LIV. (1924) p. 90.] — Die Phytolythen dér Süssecasser-Kalksteine dér mitteldanubischen Gebirgsgegend , [Ibid. p. 199.] BIBLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916— 1924. 229 Böckh H.: Brachiantiklinálisok és dómok kimutatása torziós mérleggel végzett nehéz- ségi mérések adatai alapján. [Bány. és Koh. L. L.— 64. (1917) p. 265.] — Die Bedeutung dér Drehwage von Eötvös für die geologische Forschung. [Ztschr. f. prakt. Geol., Halle. XXVII. (1919) p. 23.] Capek V. : A püspökfürdői praeglaciális madárfauna. [Barlangkut. V. (1917) pag. 25—32.] — Die praglaziale Vogelfauna von Piispökfürdő in Ungarn. [Ibid. p. 66 — 74.] Chlebgs P. : Montangeologische Studien über die Erzlagerstatten in dér Umgebung von Schlaining und Bernstein (Ungarn)., [Berg- u. Hüttenm, Jhrb. Wien. LXVI. (1918) p. 109.] Cholnoky J. : Előzetes jelentés karszt-tanulmányaimról. [Földr. Köziem. XLIV. (1916) p. 425.] — Barlang-tanulmányok. [Barlangkut. V. (1917) p. 137 — 174.] — üöhlenstudien. [Ibid. p. 195 — 210.] — A Balaton hidrografiája. (A Balaton tudom, tanúim, eredményei. I. köt. 2. r.) Budapest, 1918. Ref. ifj. Lóczy L. [Hidrol. Köziem. I. (1918) p. 417 — 424. és p. 453—460.] — A kolozsvári Feleki-hegy. [Földr. Köziem. XLVII. (1919) p. 32.] — Lóczy Lajos életrajza. [Földr. Köziem. XLVIII. (1920) p. 33.] Doelter C.: Über die Genesis einiger österr.-ungarischer Kupferkieslagerstatten. [Mont. Rundsch., Wien, VIII. (1916) p. 29. u. 64.] Dornyay B.: Földtani jegyzetek Rózsahegy környékéről. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 210.] — Geologische Bemerkungeu zűr Umgebung von Rózsahegy. [Jahresber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916, p. 237.] — Zűr Altersfrage des „ Chocsdolomites “. [Zent.ralbl. f. Min., Geol. u. Pál., Stuttgart. (1917) p. 179.] Erdödy S. á.: A pánk — nagyroskányi felsőmediteiran-üledékek szintezése. [Földt. Közi. LIV. (1924) p. 98.] • — Horizontierung dér obermed. Sedimente von Pánk — Nagyroskány. [Ibid. p. 204.] Éhik Gy.: A Hermán Ottó-barlang ásatásának faunisztikai eredményei. [Barlangkut. IV. (1916) p. 24—28.] — Die faunistischen Resultate dér Grabungeu in dér Hermán Otto-Höhle. [Ibid. p. 46—48.] — .4 geológia és az eljegesedések kora. Lőcse, 1917. — The glacial theories in the light of biological investigation, Annales Mas. Nat. Hung. [XVIII. köt., (1921) p. 89—110.] — Kihalt szarvatlan óriási rinocerosz. [Term.-tud. Közi. LV. (1923) p. 347.] Farkas J.: A kénkovand ismertetése minőség, vegyipari feldolgozás, földtani település, bányászati fejlődés és közgazdasági jelentőség szempontjából, különös tekintettel hazai viszonyainkra. [Bány. és Koh. L. L. — 65. (1917) p. 583., 615., 648., 679., 747. és 775.] Fejérváry, G. Gy. báró: Beitrüge zűr Kenntnis von Rana Méhelyi By. [Mitt. a. d. Jhrb. d. k. ung. Geol. Anst. XXIII. 3. — 1916.] - — Fosszilis békák a püspökfürdői preglaciális rétegekből. [Földt. Közi. XLVII. (1917) p. 25—53.] — Anoures fossiles des couches-préglaciaires de Püspökfürdö en Hongrie. [Ibid. XLVII. (1917) p. 141-172.] — Contributions to a monography on fossil Varanidae and on Megalanidae. [Ann. Mus. Nat. Hung. XVI. (1918) p. 341—467.] 230 BIBLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916— 1924. — Notes de nomenclature paléozoologique. [Bull. Soc. Vaud. Sci. Nat. L1I. (1919) p. 317—324.] Ferenczi I.: Az lnovec-hegység Pöstyintől keletre eső részének geológiai viszonyai. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 131.] — Die geologischen V erhültnisse des Inovec-Gebirges östlich von Pöstyén. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 142.] — Földtani megfigyelések az Inovec középső részén. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 138.] — Geologische Beobachtungen am mittleren Teile des Inovec. [Jsber. d. k. ung. geoL Anst. f. 1916. p. 155.] — A Nagyhugyin „ trachytu-jának kőzettani vizsgálata. [Múz. Fűz. Ásv. Ért., Ko- lozsvár. III. (1916) p. 217—224.] — Petrographische Untersuchung des Nagyhugyiner „Trachyt“-s. [Ibid. p. 293 — 301.] — Az Inovec déli felének földtani viszonyai. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 381 — 388.] — Die geol. Verhaltnisse dér südlichen Hálfte des Inovec. [Ibid. XLVIII. (1912) p. 436-445.] — Adatok az lnovec-hegység É-i részének geológiájához. [Földt. Int. Évi Jel. 1917—19. p. 208.] — Az erdélyrészi Erchegység K-i részévek egynéhány barlangjáról. [Barlangkut. IX. (1921) p. 22-29.] — Vber einige Höhlen des östlichen Teiles des siebenbürgischen Erzgebirges. [Ibid. IX. (1921) p. 49-53.] , — Geomorfológiai tanulmányok a Kis-M agyar -Alföld déli öblében. [Földt. Közi. LIV. (1924) p. 17.] , — Geomorph. Studien in d. südlichen Bucht d. ki. ung. Alföld. [Ibid. p. 137.] Finkey J.: Az Eötvös-file gravitációs mérések bányászat-geológiai alkalmazása. [Bány- áé Koh. L. Lili— 68. (1920) p. 206. és 221.] — A barnaszenek racionális felhasználása. [Bánv. és Koh. L. LV— 70. (1922) p. 141., 159. és 177.] — - Megjegyzések az erdélyi bauscit-telepek kérdéséhez. [Bány. és Koh. L. LVI — 71. (1923) p. 20.] — Földtani Intézet 1917. évi balkáni munkálatainak tudományos eredményei. Buda- pest (m. kir. Földt Int.), 1918. Franzenau á. t (= néhai): A szebenmegyei Bekitánál előforduló mediterránkorú foraminferák. [Földt. Közi. L. (1920) p. 39 — 41.] — Mediterráné Foraminiferen von Rekita im Komitat Szeben. [Ibid. p. 124 — 126.] Gaál I.: Tanulmányok a magyarországi fosszilis limidákról. [Ann. Mus. Nat. Hung. XVI. (1918)] — 1 Studien üb. d. fossilen Limiden Ungarns. [Ibid. p. — .] Ref. Majer I. [Földt. Közi. XLIX. (1919) p. 47—50. u. p. 140.] — A magyar neogénkorú rétegek újabb tagozása. [Terra. -tud. Közi. LIV. (1922) Pótf. p. 64.] — Hazánk földgázos területei. [Term.-tud. Közi. LIV. (1922). Pótf. p. 65.] — A Föld története. Pécs/ — Budapest. (Tud. Gyűjt. 5. sz.) 1923. Ref. Papp K. [„Szó- ját'4, VI. (1924) 27. sz. ] — Földigázos területeink geológiai szerkezetéről. Budapest, 1923. — A Palaeotherium magnum Cuv. legújabb rekonstrukciója. [Terra. -tud. Közi. LVI. (1924). Pótf. p. 70.] — ősállati maradványok kikészítésének újabb módja. [Ibid. p. 71.] — A Niagarán észlelt tömeges madárpusztulásnak ősélettani tanulságai. [Ibid. p. 75.} BIBLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916 — 1924. 231 Gárdonyi A.: A salgótarjáni széntelepek fölfedezése 150 évvel ezelőtt. [Terin. -tud. Közi. LI. (1919) p. 32.] Gáspár J.: A palaeanthropológia új iránya. [Term.-tud. Közi. LVI. (1924) p. 87.] Glatzel, E. : JJeber einen Hydromagnocalcit aus dem Tale Lopusna bei dem Dorfe Lucsivna am Siidabhange des Tatragebirges. [Zentralbl. f. Min., Geol. u. Pál., Stutt- gart. (1918) p. 307.] Gombocz E.: A geológiai korszakok éghajlata és az évgyűrűk. [Term.-tud. Közi. LIIL (1921) p. 294.] Gorka S. : Mióta van Földünkön szerves élet? [Term.-tud. Közi. XLIX. (1917) p. 438.] — A gerinces állatok ősei. [Term.-tud. Közi. LI. (1919). Pótf. p. 63.] — A legrégibb szervezetek. [Term.-tud. Közi. LI. (1919). Pótf. p. 64.] Götzinger, G.: Geologische Beobachtmgen im Miozün des nordöstlichen Leithagebirges „ [Verh. d. k. k. geol. R.-Anst. Wien. (1916) p. 197.] — Die Phosphathöhle von Csoklovina in Siebenbürgen. [Mitt. d. geogr. Ges. Wien, XLII. (1919) No. 7.] Ref. Schréter Z. [Barlangkut. VII. (1919) p. 29.] Grengg, R. : Übe r die seifige Erde von Gaura in Siebenbürgen. [Verh. d. k. k. geoL R.-Anst. Wien. (1920) p. 170-183.] Grillusz E.: Észrevételek a ,JJélabánya aranybányászatának felújítása “ c. cikkre. [Bány. és Koh. L. XLIX— 62. (1916) p. 362.] Grimmer, J.: Das Eisenerzvorkommen von Rude bei Samobor in Kroatien. [Mont. Ztg. f. Öst.-Ung. Graz. XXV. (1918) p. 174.] Györffy I.: A gánóczi „Hradeku végveszedelme. [Term.-tud. Közi. XLVIII. (1916) Pótf. p. 59.] — A devon-korbeli „ mohok “. [Term.-tud. Közi. LII. (1920). Pótf. p. 61.] — A mohák és a substratum. [Földt. Közi. LIV. (1924) p. 45.] — Die Moose und ihre Substraten. [Ibid. p. 166.] György A.: Erdélyi bauxit-t elepek. [Bány. és Koh. L. LV— 70. (1922) p. 347.] — Az alumíniumról és érceiről. [Bány. és Koh. L. LVI — 71. (1923) p. 11., 17., 29.r 37. és 45.] — Bauxit-telep Hálimbán és környékén Veszprém vármegyében. [Bány. és Koh. L. LVI— 71. (1923) p. 57. és 73.] Halaváts Gy.: Nagysink környékének földtani alkotása. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 376.] — Dér geologische Bau dér Umgebung von Nagysink. [Jeber. d. k. ung. geol. Arnst. f. 1915. p. 414.] — Jelentés az 1916. év nyarán végzett reambulációról. Függ. ifj. LóCZY L.: Jelentés a szászsebesi V ereshegyről származó mészkőgörgetegek f óra minif éráinak vizsgálatáról . [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 426.] — Bericht über die im Sömmer 1916 durchgeführte Reambulation. Anh. L. v. Lóczyf [un.: Bericht einer Untersuchung an Foraminiferen dér aus dem Szászsebeser Veres- hegy stammenden Kalksteingerölle. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 478.] — Válasz dr. Papp Simon: » Megjegyzések Halaváts Gyula m. kir. főgeológus úr „Szent- ágota környékének földtani alkotása ■“ és „Nagysink környékének földtani alkotása “ című fölvételi jelentéseihez «, valamint dr. Pávai Vájná Ferenc »/l Kiskapus — Rukkor közé eső terület tektonikai viszonyaid című közleményekre. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 271—275.] — A baltavári felsőpontusi korú molluszka-fauna. [Földt. Int. Évk. XXIV. 6. — 1923.] Haltenrerger M. : A dünék rendszertana. [Term.-tud. Közi. XLVIII. (1916). Pótf. P- 134.] 232 BIBLIOGRAPHI A GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916 — 1924. Hankó V.: Lucski fiirdögyógy forrás vizének chemiai összetétele. [Magy. Balneol. Értés. IX. (1916) 8. sz.] — Az ásványvizek beosztása. [Magy. Balneol. Értés. IX. (1916) 12. sz.] — Az ungvári ásványvízforrás vizének chemiai elemzése. [Magy. Balneol. Értés. X. (1917) 8. sz.] — A liptószentiváni ásványvízforrások vizének chemiai összetétele. [Magy. Baln. Egyes. Értés. X. (1917) 11. sz.] Mauser I.: Folyékony tüzelőanyagok. [Uránia, XIX. (1918) p. 149.] Havalda E.: A Balaton hidrológiája. [Mém. Ép. Egy. Közi. LVI. (1922) p. 243.] Hillebrand J. : A jégkorszakok problémája. [Barlangkut. VIII. (1920) p. 9—12.] — Das Problem dér Eiszeiten. [Ibid. p. 48—51.] Htxterlechner K.: Über die alpinen Antimonvorkommen: Schlaining (Városszalónak) i. Ungarn. [Jahrb. d. k. k. geol. B.-Anst., Wien LXVII. (1917) p. 350—372.] Hlawatsch K. : A grandidierit előfordulása Helpán, Gömör megyében. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 266—67.] — Über ein Vorkommen von Grandidierit bei Helpa im Komitat Gömör. [Ibid. p. 329—330.] Hoffmann E.: Az 1916. januárius 26-i erdélyi földrengés. [Term.-tud. Közi. XLVIII. (1916) p. 162.] — Magyarországi földrengések 1916-ban. [Term.-tud. Közi. XLIX. (1917) p. 51.] — Lehet-e a földrengést előre megérezni? [Term.-tud. Közi. XLIX. (1917) p. 385.] — A bakonyi új szénterületek. [Bány. és Koh. L. LVI — 71. (1923) p. 257.] Hoitsy P.: A verespataki kormeghatározó Conus. [Földt. Közi. LIV. (1924) p. 114.] Hojnos R. : Adatok a magyarhoni fosszilis radiolariák ismeretéhez. [Földt. Közi. XLVI. (1916) p. 262—284.] — Beitrage zűr Kenntnis d. ungarischen fossilen Radiolarien. [Ibid. p. 340 — 364.] — Felsőkr étakorú gastropodák Aradvármegyéből. [Földt. Közi. L. (1920) p. 3 — 14.] — Oberkretazische Gastropoden aus dem Komitate Arad L [Ibid. p. 89 — 98.] — Fosszilis rizopodák Albániából. [Földt. Közi. L. (1920) p. 47 — 49.] — Fossile Rhizopoden aus Albanien. [Ibid. p. 132—133.] — A mélyfúrásokról. [Term.-tud. Közi. LII. (1920). Pótf. p. 58.] — A Balaton északnyugati peremének triászképzödményeiröl. [Földt. Szemle. I. (1921/24) p. 116—124.] — Földünk legmélyebb mélyfúrása és bányája. [Term.-tud. Közi. LIV. (1922) p. 371.] — A fagy mint tájképalakító. [Term.-tud. Közi. LIV. (1922). Pótf. p. 66.] — A dolomit keletkezése. [Term.-tud. Közi. LIV. (1922). Pótf. p. 67.] — Az Odvos — konopi krétavonulat gastropodái. [Ann. musei nat. hung. XIX. (1922) p. 133-147.] — Fosszilis foraminiferák és radiolariák. [A Magyar Tudományos Akadémia Balkán- kutatásainak tudományos eredményei. I. köt. (1923) 167—177.] — Adatok a Kis-Zagyva környékének földtani ismeretéhez. [Budapest, 1923.] — A talaj anyagcseréje. [Gazdasági Lapok, 76. évf., 31—2. sz., p. 242 — 3.] — Talajtani intézményeink. [Gazd. Lap., 76. évf., p. 264.] — - Jelentés a Recsk-környéki bitumen-előfordulásról. Budapest, 1924. — A mátraderecskei kaolin. [Földt. Közi. LIV. (1924) p. 79.] — Dér Kaolin, von Mátraderecske. [Ibid. p. 189.] Hollós A.: .4 csörögi andezittelérek földtani viszonyai. [Földt. Közi. XLVII. (1917) p. 201-224.] — Die geologischen Verhaltnisse dér Csöröger Andezitgange. [Ibid. p. 295—321.] H1BLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916— 1924. 233 JIorusitzky H. : A komárommegyei Kömlőd környékének agrogeológiai viszonyai. [Földi. Int,. Évi Jel. 1915. p. 414.] — Die agrogeologischen Verhaltnisse dér Umgebung von Kömlőd im Komitat Komárom. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 457.] — A barlangok rendszeres osztályozása. [Barlangkut. III. (1915) p. 71.] — Die systematische Klassifikation dér Höhlen. [Ibid. p. 111.] — Nagyszombat vidéke. 1 : 75.000 agrogeol. térk. és szöveg. Budapest (m. kir. Föld- tani Int.), 1916. — Umgebung von Nagyszombat. Agrogeol. Karte 1 : 75.000 und Erlauterungen. Buda- pest (k. míg. Geol. Anst.), 1916. — Komárom vármegye déli részének agrogeológiai viszonyai. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 455.] — Die agrogeologischen V erhaltnisse des südlichen Teiles des Komitates Komárom. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 511.] — A győri ipar- és hajózó-csatorna geológiai szelvénye. [Földt. Ijit. Évi Jel. 1916. p. 619.] — Geologisches Profil des Industrie- und Schiffahrtkanales bei Győr. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 650.] - — A talaj lélekzése. [Term.-tud. Közi. XLVIII. (1916) p. 338.] — Pozsony környékének agrogeológiai viszonyai. Budapest, 1917. Ref. : Schafarzik F. [Földt. Közi. XLVII. (1917) p. 258-262. és p. 359-363.] — A csoklovinai barlang foszfortartalmú anyaga. [Barlangkut. VI. (1918) p. 29 — 37.] — Das phosphorhaltige Matériái dér llöhle bei Csoklovina. [Ibid. p. 74 — 76.] — A magyarországi foszfortelepek. [Term.-tud. Közi. L. (1918) p. 3,0.] — Budapest székesfőváros területének geológiai viszonyairól. [Földt. Int. Évi Jel. 1917—19. p. 27.] — Ács község és a Bakony -ér környéke Komárom megyében. [Földt. Int. Évi Jel. 1917—19. p. 170.] — Jelentés az 1918. évben Komárom vármegyében végzett munkálatokról. [Földt. Int. Évi Jel. 1917—19. p. 192.] — A budapesti talajvizekről. [Term.-tud. Közi. LII. (1920) p. 233.] — • Tata és Tóváros hévforrásainak hidrogeológiája és közgazdasági jövője. [Földt. Int. Évk. XXV. 3. - 1923.] — Részlet Budapest székesfőváros dunabalparti területe földtani, talajtani és vízi viszonyainak ismeretéhez. [Szt. Istv. Akad. menny. -term.-tud. oszt. I. 9.] 1924. Horváth B.: Jelentés a m. kir. Földtani Intézet chemiai laboratóriumából. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 471.] — Bericht aus dem chemischen Laboratórium dér kgl. ungar. geologischen Reichs- anstalt. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 521.] — A barlangok foszfortartalmú anyagairól. [Barlangkut. IV. (1916) p. 150—55.] — Vber die phosphorhaltigen Ablagerungen dér Höhlen. [Ibid. p. 197—202.] — Jelentés a m. kir. Földtani Intézet chemiai laboratóriumából 1916-ról. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 511.] — - Bericht aus dem chemischen Laboratórium dér kgl. ungar. geologischen Reichsanstalt vöm Jahre 1916. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 574.] Ilosvay L. : Terméketlen szikeseink megmentése. [Term.-tud. Köz). LVI. (1924) p. 129.] Istvánffi Gy. : A tőzeg és értékesítésének módjai. [Term.-tud. Közi. XLIX. (1917) p. 625.] Jekelius E.: Adatok a Bucsecs és Csukás földtani felépítéséhez. [Földt. int. Évi Jel. 1915. p. 261.] 234 BIBLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916— 1924. — Daten über den geologischen Bau des Bucsees und Csukás. [Jsber. d. k. ung. geo] Alist. f. 1915. p. 286.] — Földtani megfigyelések a Bucsecsen és a Hung területén. [Földt. Int. Évi Jel. 1916 p. 262.] — Geologische Beobachtungen im Gebiet des Bucsecs und Rung. [Jsber. d. k. ung_ geol. Anst. f. 1916. p. 234.] — Földtani megfigyelések északnyugati Szerbiában. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. Függ. p. 58.] Geologische Beobachtungen in Nordwest-Serbien. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst f 1916. Anh. p. 67.] — A brassói hegyek mezozoós faunája. [Földt. Int. Évk. XXIV. 3. — 1916.] — A Törcsvári- szoros északi előhegyeiről. [Földt. Int. Évi Jel. 1917 — 19. p. 239.] Jiginsky J.: Bányagázkitörések, különös tekintettel a pécsi szénbányakerületben tör- tént gázkitörésekre. [Bány. és Koh. L. LIV. — 69. (1921) p. 303., 319. és 334. J Jugovics L. : Az Alpok keleti végződése alján és a vasvármegyei Kis-Magyar- Alföl- dön felbukkanó bazaltok és bazalttufák. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 49.] — Die am Fusse dér östlichen Endigung dér Alpen und im kleinen Ungarischen Alföld (Tiefland) im Komitate Vas auftachenden Basalte und Basalttuffe. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 54.] — Az Alpok keleti végződése alján, és a veszprémvármegyei Kis-Magyar-Alföldön fel- bukkanó bazaltok és bazalttufák. (II. rész.) [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 63.] — Die am Ostfusse dér Alpen und in dér kleinen ungarischen Tiefebene im Komitate Veszprém auftretenden Basalte und Basalttuffe. (II. Teil.) [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 69.] — A Borostyánkői hegység geológiai és kőzettani viszonyai. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 77.] | — Geologische und petrographische V erhdltnisse des Borostyánköer Gebirges. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 85.] — A német délnyugatafrikai gyémántterületek. [Uránia. XIX. (1918) p. 112.] Kadic 0.: Cabar, Prezid, és Tréce tidékének földtani viszonyén. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 74.] — Geoloéki odnosaji okoliee Cabra, Prezida i Trsia. [Ibid. p. 579.] — Die geologischen V erhdltnisse des Gebietes von Cabar. Prezid n. Trsce. [Jsber- d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 80.] — Jelentés az 1915. évben végzett ásatásaimról. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 568.] — Bericht über menne Ausgrabungen im Jahre 1915. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 610.] — A Hermán Ottó-barlang Hámor község határában. [Barlangkut. IV. (1916) p. 6—16.] — Die Hermán Otto-Höhle bei Hámor in Ungarn. [Ibid. p. 37 — 43.] — Cabranka völgye és a Riénjak-hegység földtani viszonyúd. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 98.] — Geólogijski odnosaji doline Cabranke i Riénjaka. [Ibid. p. 690.] — Die geologischen Verhültnisse des Cabrankatales und des Riénjak- Gebirges. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 109.] — Jelentés az 1916. évi barlangkutatásaimról. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 664.] — Bericht über meine Höhlenforschungen im Jahre 1916. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 702.] — Ergebvisse dér Erforschung dér Szeletahöhle. [Mitt. a. d. Jahrb. d. k. ung. geol. Anst. XXIII. 4. - 1916.] BIBLIOGRAPHI A GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916— 1924. 235 — A Vrbovsko és Bosiljevo közötti karszthegység geológiai viszonyai. [Földt. Int. Évi Jel. 1917—19. p. 242.] Kerekes Z. : Az ahójárai medence morfológiája. [Földi1. Köziem. XLIX. (1921) p. 9.) Kieselbach Gy.: Az 1920. évi december 16-iki nagy kínai földrengés. [Term.-tud. Közi. Lili. (1921) p. 166.] — Asatag világítóhal. [Term.-tud. Közi. Lili. (1923). Pótf. p. 76.] Kispatig M.: Eruptivgesteine des Krndija-Gebirges. [Glasn. hiv. prirodosl. drust. Zagreb. XXVIII. (1916) p. 65.] Kiss M.: A Szokolya és Nógrád közötti terület andesites kőzetei. [Bány. és Koh. L. 1924. p. 1-7.] Koch F.: Jelentés a Karlopago — Jablanac jelzésű térképlap területének 1914 — 15. évben végzett részletes felvételéről. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 86.] — Izvjestoj o detaljnom snimanju lista Karlobag— Jablanac (za god 1914. i 1915.).. [Ibid. p. 591.] — Bericht über die Detailaufnahme des Kartenblattes Karlobag — Jablanac. [Jsber- d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 94.] — Adatok a szlavóniai Pozsegai-hegység geológiai viszonyaihoz. [Földt. Int. Évi Jel- 1916. p. 416.] — Prilog geoloikom póznává nju Poieéke gore. [Ibid. p. 702.] — Beitrüge zűr Kenntnis dér geologischen V erhültnisse des Pozseganer Gebirges in Slavonien. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 467.] — Levantinska fauna Vukomeriikih gorica (D. levantinische Fauna d. Vukomerilke Gorice). [Glasn. hrv. prirodosl. drust. Zagreb. XXIX. (1917) p. 7.] — A Psunj és a Fruska-gora hegységek geológiájához. [Földt. Int. Évi Jel. 1917—19- p. 246.] Koch S.: Ásványtani közlemények. [Ann. Mus. Nat. Hung. XVIII. (1920/21) p- 147-152.] — Valentinit és orientált baryt Felsőbányáról. Kősó Deésaknáról. [Földt. Közi. LIII- (1923) p. 81-84.] — Valentinit und orientiert weitergewachsene Baryte von Felsőbánya, Steinsal z von Deésakna. [Ibid. p. 148—150.] — Rodochrosit Kapnikbányáról. [Ann. Mus. Nat. Hung. XX. (1923) p. 130—134.] — Magyarország kristályosodott rhodochrositjai. [Ann. Mus. Nat. Hung. XXI. (1924> p. 67—74.] — Vesuvian és scheelit Csiklováról. [Földt. Közi. LIV. (1924) p. 85.] — Vesuvian und Scheelit von Csiklova. [Ibid. p. 195.] Kőnek Fr.: A spanyolországi platina. [Term.-tud. Közi. XLVIII. (1916) p. 469.] Kormos T.: Az ajnácskői pliocén-rétegek és faunájuk. [Földt. Int. Évi Jel. 1915- p. 524.] — Die pliozünen Schichten von Ajnácskő und ihre Fauna. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 564.] , Kormos T. és Schréter Z.: Előzetes jelentés a budai hegyek és a Gerecse-hegység szélein előforduló édesvízi mészkövek tanulmányozásáról. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 452.] — Vorliiufiger Bericht über die Untersuchung dér an den Ründern des Budaer-Gebir- ges und des Gerecse-Gebirges vorkommenden Süsswasserkalke. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 583.] Kormos T.: Üjabb ásatások az lgric-barlangban. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 558.] — Neue Ausgrabungen in dér Igric-Höhle. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 600.]. 236 B1BLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916—1924. - A Villányi-hegység preglaciális képződményei és faunájuk. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 399.] — Die praglazialen Bildungen des Villányer Gebirges und ihre Fauna. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 448.] Jelentés az 1916. évi gyűjtő- és múzeumrendezési munkálatokról. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 675.] — Bericht über die Samuiéi- und Musealarbeiten im Jahre 1916. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 713.] — Nevezetes új leletek a m. kir. Földtani Intézet múzeumában. [Földt. Közi. XLVII. (1917) p. 238-242.] — Interessante neue Funde im Museum dér kgl. ung. geol. Reichsanstalt. [Ibid. p. 336 — 440. ] Kormos T. és Jekelius E.: Földtani jegyzetek Montenegróból és Szerbiából. [M. k. Földt. Int. 1917. é. balk. műnk. Budapest, 1918. p. 36 — 85.] Kormos T. : Rót.h Samu és az óruzsini ..Nagy-barlangi. [Term.-tud. Közi. L. (1918). Pótf. p. 38.] — Üj Mastodon-rekonstrukció. [Term.-tud. Közi. LI. (1919). Tanácsközt. sz. p. 232.] - .4 só hazájából. [Term.-tud. Közi. LI. (1919). Tanácsközt. sz. p. 337.] Krasser, F.: Mannliche Williamsonien aus dem Sandsteinschiefer des unteren Lias von Steierdorf im Bánát. [Denkschr. d. k. Akad. d. Wiss. Wien. XCIII. (1917) p. 1 — 14.] — Zvr Kenntnis einiger fossilen Flórén d. unteren Lias dér Successionsstaatev v. Öst.-Ungarn. [Sitzber. d. k. Akad. d. Wiss. Wien. CXXX. (1921) p. 345.] Krenner J.: A vasmegyei „nemes szerpentin11. [Term.-tud. Közi. XLIX. p. 36,0.] — Ritka svédországi ásvány Magyarországban. [Math. és Term.tud. Értés. XXXVI. (1918) p. 548.] — Schafarzikit. egy új magyar ásvány. [Math. Term.-tud. Ért. XL. (1923) p. 255.] Krusch, P.: Beitrag zűr Kenntnis dér Schicef elkies- und Antimon erzlagerstatten in den Kleinen Karpathen. [Zeitsehr. f. Prakt. Geol. Berlin, XXIV. (1916) p. 1.] Kulcsár K.: Földtani megfigyelések az Északnyugati Kárpátokban. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 169.] — Geologische Beobachtungen in den Nordirestkarpathen. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 185.] — Hegyesmajtény és Barossháza környékének földtani viszonyai. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 170.] — Die geologischen Yerhaltuisse dér Umgebung von Hegyesmajtény und Barossháza. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 193.] Kutassy E. : A Föld legnagyobb állatai. [Term.-tud. Közi. LV. (1923) p. 350.] — A barlangi medvék fogai az ősember szolgálatában. [Term.-tud. Közi. LVI. (1924) p. 56.] - Az Ichthyosaurnsok törzsfejlődése és eredete. [Térni. -tud. Közi. LVI. (1924) p. 158.] — A vulkáni működést kísérő izzó felhők hőfoka. [Ibid. Pótf. p. 65.] — A kontrakciós hegyképződés elméletének mai állása. [Ibid. p. 67.] — Üjabb ismereteink a batholithokról. [Ibid. p. 68.] Lambrecht K.: A hámori Puskaporos kőfülke fossilis madárfaunája.. [Barlangkut. IV. (1916) p. 156—160.] — Die fossile V ogelfauna dér Felsnische Puskaporos bei Hámor. [Ibid. p. 203—207.] — A Plotus genus a magyar neogénben. [Földt. Int. Évk. XXIV. 1. — 1916.] Die Gattung Plotus im ungarischen Neogen. [Mitt. a. d. Jahrb. d. k. ung. geol. Anst. XXIV. 1. — 1916.] BTBLIOGRAPHTA GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 191G — 1924. 237 - u. T. Kormos: Die Felsnische Pilisszántó. [Mitt. a. d. Jahrb. d. k. ung. geol. Anst. XXIII. 6. - 1916.] — A madarak ősei. [Term.-tud. Közi. XLIX. (1917) p. 599.] — A Dinotherium végtagjai. [Term.-tud. Közi. XLIX. (1917) p. 646.] — . A neandervölgyi ember újabb nyomai. [Term.-tud. Közi. XLIX. (1917) p. 646.] — A staruniai rhinoceros- és mamuth-lelet. [Term.-tud. Közi. LI. (1919) p. 715.] — A Chirotherium lábnyomai. [Term.-tud. Közi. L. (1918) p. 543.] — A németországi kagylómész Ichthyosaurusai. [Term.-tud. Közi. L. (1918). Pótf. p. 92.] — Üj fossilis denevérek. [Term.-tud. Közi. L. (1918). Pótf. p. 92.] László G. és Emszt K.: Die Torfmoore und ihr Vorkommen in Ungarn. Budapest (k. ung. geol. Anst.), 1916. Leidenfrost Gy.: Magyarországi fossilis siluridák. [Földt. Int. Évk. XXIV. 4. — 1916.] — Jelentés a József kir. herceg hadseregcsoportjának harcvonalára tett gyűjtő kirán- dulásomról. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 95—96.] Lengyel E.: Adatok a fenyökosztolánykörnyéki andezitek ismeretéhez. [Földt- Közi. Lili. (1923) p. 100—102.] — Beitrag z. Kenntnis dér Andesite von Fenyökosztolány. [Ibid. p. 160—162.] — Die Andesite d. Umgebung v. Fenyökosztolány im Com. Bars. [Acta Litt. ac Sei. Szeged. I. (1923) p. 77-111.] — Adatok az apátkúti völgy andesites kőzeteinek petrografiai ismeretéhez. Szeged, 1923- — Üjabb adatok a tokaji Nagyhegy petrogenetikájához. [Földt. Közi. LIV. (1924) p. 64.] — The Role of Resorption in the Petrogenesis of Tokaiese Nagyhegy. [Ibd. p. 181.] Lenhossék M.: A neandervölgyi ember fogairól. [Term.-tud. Közi. LI. (1919). Tanács- közt. sz. p. 265.] — A rhodesiai koponya. [Term.-tud. Közi. Lili. (1921) p. 358.] Lienau H.: A szenegambiai laterites vasércekről. [Földt. Közi. XLVI. (1916) p_ 284-287.] — Notiz üb. lateritische Eisenerze in Senegambien. [Ibid. p. 364 — 367.] Liffa A. és Emszt K.: Adatok a krassószörényi bányavidék ásványainak kristálytani és chemiai ismeretéhez. 1. Realgar Ü jmoldováról. [Földt. Közi. L. (1920) p. 21—33.] — — Beitrüge zűr krystallographischen und chemischen Kenntnis dér Mineralien im Krassó-Szörényer Montanbezirk. 1. Realgar aus Űjmoldova. [Ibid. p. 106—118.] — — A tschermigit nevű ásvány előfordulása Tokodon. Esztergom megyében. [Földt- Közi. LI/LII. (1921/2) p. 45-51.] — — T schermigit-V orkommen in Tokod. Comitat Esztergom. [Ibid. LI/LII. (1921/22) p. 105—107.] Lingelsheim A.: Adalék Magyarország fossilis flórájához. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 506.] — Ein Beitrag zűr fossilen Flóra Ungarus. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 545.] Lóczy L. : A m. kir. Földtani Intézet tudományos élete és nevezetesebb eseményei.. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 9.] — Das wissenschaftliche Leben dér k. ung. geol. Anstalt und die wichtigeren Begeben- heiten. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 9.] — A m. kir. Földtani Intézet tudományos élete és nevezetesebb eseményei. [Földt. Int- Évi Jel. 1916. p. 9.] 238 BIBLIOGR APHIA GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916— 1924. - Dos wissenschaftliche Leben dér kgl. ung. geol. Reichsanstalt und die wichtigeren Begebenheiten. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 9.] — Jelentések a vasúti, közúti és csatornázási munkálatoknál tett megfigyelésekről. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 584.] — Bericht über Beobachtungen bei Eisenbahn-, Strassen- und Kanalisierungsarbeiten. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 615.] — Összehasonlító szemlélődések az erdélyi Érchegység és az északnyugati Kárpátok geoszinklinálisai felett. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 229—234.] — Einige Betrachtungen üb. den geol. Aufbau dér Geosynklinalen des siebenbürgischen Erzgebirges im iceiteren Sinn und dér norduestlichen Karpathen. [Ibid. p. 293 — 299.] — A magyar szent korona országáénak földrajzi, társadalomtudományi, közművelődési és közgazdasági leírása. Budapest (M. Földr. Társ.), 1918. Ref. Vadász E. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 52-54.] Lóczy L. id. : Földtani megfigyelések a Sió-csatorna szabályozási munkálatainál 1918 augusztus 16 — 28. között. (Függelék Zalányt B.-tól.) [Földt. Int. Évi Jel. 1917—19. p. 176.] — A Nyitra- és Trencsén vármegyei mészkőszirtek geológiai helyzetéről. [Földt. Közi. XLIX. (1919) p. 3-8.] — Über die Kalkklippen dér Komitate Nyitra u. Trencsén. [Ibid. p. 105 — 111.] — A Balaton-tó környékének részletes geológiai térképe; 1 : 75.000. — Geologische Karte dér Umgebung vöm Plattensee 1 : 75.000. — Budapest, 1920. Lóczy L. id.— gr. Teleki P.— Papp K.: A magyar birodalom és a szomszédos orszá- gok határos területeinek földtani térképe, 1 : 900.000 Budapest, 1922. — Ref. Papp K. [Földt. Szemle. I. (1921/24) p. 73-94.] — Geological map of H^^ngary and the adjacent regions of the neighbouring countries; 1 : 900.000. Budapest, 1922. — Geologische Studien in westlichen Serbien. Berlin — Leipzig, 1924. Ref. Schafarzik F. [Földtani Közlöny, LIV. (1924) p. 115. és 212.] Lóczy L. if j. : Földtani megfigyelések az Északyiyugati-Kárpátokban 1915 nyarán. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 120.] — Geologische Beobachtungen in den Nordicest-Karpathen im Sommer 1915. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 130.] — Beitrüge zűr Geologie und P alüontologie des Villányer und Báner Gebirges. Inaug. Diss. Budapest, 1915. — A Villányi Callovien Ammonitesek monográfiája. [Geologica Hungarica. Bd. I. Budapest, 1915.] — Monographie dér Villányer Callovien Ammoniten. [Geol. Hungarica. Bd. I. 1915.] — Adatok az Aranyos-völgy gosaui- és flisképződményeinek ismeretéhez. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 267.] — - Beitrüge zűr Kenntnis dér Gosau- und Flyschbildungen des Arany os-Tales. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 300.] — A Balatonfelvidék hegyszerkezeti képe Balatonfüred környékén. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 353.] — Geotektonischer Aufbau des Balaton-Uochlandes in dér Umgebung von Balatonfüred. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 398.] — Nyugat-Szerbia geológiai viszonyairól. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 1 — 13.] — Beitrage zűr Geologie West-Serbiens. [Ibid. p. 115—131.] — Jelentés az 1917—18. évi nyugatszerbiai geológiai kutatásaimról. [M. kir Földt. Int. 1917. é. balk. műnk. Budapest, 1918. p. 210 — 221.] — Geológiai kutatásaim Nyugat-Szerbiában. [Földt. Szemle. I. (1921/24) p. 22 — 72.] BIBLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916 — 1924. 239 — Magyarország hegyszerkezetének vázlata. [Földt. Szemle. I. (1921/24) p. 109—115.] Lörenthey I.: Adatok északi Albánia eocénképződményének kifejlődéséhez és faunájá- hoz. [Földt. Int. Évk. XXV. 1. — 1917.] Maderspach L.: A garamvölgyi (struzseniki) cinkérclelőhely. [Bány. és Koh. L. XLIX. — 63. (1916) p. 87.] — Eine Zinkerzlagerstdtte im Grantale. [Mont. Rundsch. Wien. IX. (1917) p. 215.] Majer I.: Felsőkréta Dinosaurns-nyomok a kosdi eocén széntelep feküjében. [Földt. Közi. IÁIUL (1921/2) p. 66-75.] — Spuren von Dinosauriern dér Oberkreide im Liegenden des Kosder eocünen Kohlen- fötzes. [Ibid. p. 113; — 114.] — A technika, a tudomány és a művészet az őslénytan szolgálatában. [Term.-tud. Köz). LVI. (1924) p. 42.] Mauritz B.: A botesi chálkopyrit. [Math. és Term.-tud. Értés. XXXVI. (1918) p. 539.] — Magyarország ásványvilágának nevezetességei. [Term.-tud. Közi. LI. (1919). Pótf. p. 19.] — Adular a hazai andezitek ércteléreiben. [Matli. és Term.-tud. Értés. XXXVII. (1920) p. 37.] — A Báni hegység bazaltszerű kőzetei. [Math. és Term.-tud. Értés. XXXVII. (1920) p. 62.] — Krenner József emlékezete. [Term.-tud. Közi. LII. (1920) p. 201.] — Kupferkies von Botes in Siebenbürgen. [Math. u. Nat.-wiss. Bér. a. Ung. XXXII. (1922) p. 75.] — Adular auf den Erzgdngen dér ungar.-siebenbürg. Andesite. [Ibid. p. 84.] — A Danubit nevű kőzet. [Math. és Term.-tud. Értés. XXXIX. (1922) p. 131.] — Vber das Gestein Danubit. [Zentralbl. f. Min. Stuttgart, 1922. p. 178 — 179.] Mende J.: A folyékony kristályok. [Uránia. XIX. (1918) p. 244.] — Monacittelep Ceylonban. [Term.-tud. Közi. LI. (1919) p. 113.] Mockel K.: Resinár déli hegyvidékének kőzettani viszonyai. [Múz. Fűz. Ásv. Ért. Kolozsvár. IV. (1918) p. 225-247.] — - Die petrographischen Verháltnisse dér südlich Resinár gelegenen Berggegend. [Ibid. p. 252-274.] Náday L.: Praeglaciális myriopada-maradványok a brassói Fortyogó-hegyröl. [Bar- langkut. VI. (1918) p. 16 — 28.] — Práglaziale Myriopodenreste aus dem Gesprengberg bei Brassó. [Ibid. p. 69 — 73.] Nopcsa F. br. : Adalékok Eszak-Albánia geológiájához. [Földt. Int. Évk. XXIV. 5. — 1916.] Ref. ifj. Lóczy L. [Túrán. 1918.] — Észak- Albánia, Rácország és Kelet-Montenegro geológiai térképe. [Földt. Közi. XLVI. (1916) p. 227—231.] — Begleituorte zűr geologischen Karte von Nord-Albanien, Rascien u. Ost-Montenegro. [Ibid. p. 301-305.] — Zűr Körpertemperatur dér Pterosaurier. [Zentralbl. f. Min. Geol. u. Pál. Stuttgart. 1916. p. 418.] — Doryphorosaurus nov. nőm. für Kentrosaurus Hennig. [Zentralbl. f. Min. Geol. u. Pál. Stuttgart. 1916. p. 511.] — A Dinosaurusok élete és szerepe. [Term.-tud. Közi. XLIX. (1917). Pótf. p. 113.] — Ueber Dinosaurier. [Zentralbl. f. Min., Geol. u. Pál. Stuttgart. 1917. p. 203. u. 332. - 1918. p. 186. u. 235.] Ref. Lambrecht K. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 391-392.] — Leipsanosaurus n. gén. új Thyreophora a gosaui rétegekből. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 261-265.] 240 BIBLIOGRAPHI A GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916—1924. — Leipsanosaurus n. gén. ein neuer Thyreophore aus dér Gosav. [Ibid. p. 324—328.] — Über den Lángén- und Breitenindex des V ogelsternums. [Anat. Anzeig. Jena, 1918.] — Karsthypothesen. [Verh. d. k. k. geol. R. Anst. Wien, 1918. p. 114—123.] — Geologische Gruvdzüge dér Dinariden. [Geol. Rundschau, Leipzig. XII. (1921) p. 1.] — A case of a secondary adaptation in a tortoise. [Ann. a. Magaz. Nat. Hist. London. 1922.] — Őrt the probable habits of the dinosaur Struthionimus. [Ibid. 1922.] — Notes an British dinosaurs: VI. Acanthopholis. [Geol. Magaz. London, 1922.] — Neubeschreibung des Trias-Pterosanries Tribelesodon. [Palaeont. Zeitsehr. Berlin. , IV. (1922.)] — Bemerkungen zűr Systématik dér Reptilien. [Ibid. (1922.)] — Die Familien dér Reptilien. Berlin, 1923. — On the geological importance of the primitive reptilian futnia in the uppermost Cretaceous of Hungary. [Quart. Journ. Geol. Soc. London, 1923.] — Vorlaufige Notiz über Pachyostose und Osteosklerose einiger mariner Wirbeltiere. [Anat. Anzeig. Jena, 1923.] — On the origin of flight in birds. [Proc. Zool. Soc. Imndou, 1923.] — Reversible and inversible evolution. A study hased on reptiles. [Ibid. 1923.] — Eidolosaurus und Pachyophis. [Palaeontographica, Stuttgart, 1923.] — Bemerkungen und Ergünzungen zu G. v. Arthabers Arbeit iib. Entwicklung und Absterben dér Pterosaurier. [Palaeont. Zeitsch. Berlin, 1924.] — A Dinári Alpok geológiai szerkezete. [Földt. Szemle. 1. (1921/24) p. 13 — 21. és 104—108.] — Über die Namen einiger brasilianischer fossiler Krokodilé. [Zentralbl. f. Min., Geol. u. Pál. Stuttgart. 1924. p. 378.] — Zűr Arbeit smethode Professor Kobers. [Verh. d. Geol. Bundesanst. Wien. 1924. p. 198.] Noszky J. : A Mátrától északra levő dombos vidék földtani viszonyai. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 364.] — Die geologischen V erhültnisse des Hiigellandes nördlich dér Mátra. [.Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 400.] — A Cserhát északi részének földtani viszonyai. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 342.] — Die geologischen V erhültnisse des nördlichen Teiles des Cserhát. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 383.] — A Cserháttól északra levő terület földtani viszonyai. [Földt. Int. Évi Jel. 1917 — 19. p. 48.] — A Magyar Erchegység délkeleti nyúlványainak geológiai viszonyai. [Földt. Int. Évi Jel. 1917—19. p. 89.] — Csonka-Magyarország megmaradt széntelepei. [A Szén. I. (1921) 1. sz.] — A Zagyvavölgy és környékének geológiai és fejlődéstörténeti vázlata. [Ann. Mus. Nat, Hung. XX. (1923) p. 59—72.] Az oligocén és a miocén a Magyar Középhegység középső részében. [Földt. Közi. LIII. (1923) p. 105. jk. XII/19. és p. 165. Prot.] — Geologische und entwicklungsgeschichtliche Verhaltnisse des Zagyvatales und seiner Umgehung. [Zentralbl. f. Min., Geol. u. Pál. Stuttgart, 1924. p. 500.] Nowak .1. u. St. Pawlowski: Tektouische u. topographische Gliedernng dér Ost- Karpathen. [Mitt. d. k. k. geogr. Ges. Wien. LIX. (1916) p. 261.] Oltay K.: A Föld külső kérgének szerkezete. [Term.-tud. Közi. LI (1919) p. 178.] Oppenheim, P.: über einige Korallen aus dem Eocün von Kosavin (Kroatien). [Zentral- blatt f. Min. Geol. u. Pál. 1919. p. 312.] BIBLIOGRAPHIA GEOLOG1CA HUNGARICA ANNORUM 1916— 1924. 241 Pajkert H.: Magyarország parlagon heverő milliárdjai. [Bány. és Koh. L. — 64. (1917) p. 295. és 335.] Papp K.: A zalatnai Dimbu-hegy környéke Alsófehér vármegyében. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 304.] — Die Umgebung des Dimbuberges bei Zalatna im Komitat Alsófehér. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 331.] — A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete. Budapest (m. kir. Földt. Int.), 1916. Ref. Inkey B. [Földt. Közi. XLVII. (1917) p. 412—422. és p. 475.-483.] — 'Bezsán. Branyicska és Szuliget vidéke Hunyod vármegyében. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 291.] — Die Gegend von Bezsán, Branyicska und Szuliget im Komitate Hunyod. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 327.] — Die Eisenerz- und Kohlenvorrtite des ungarischen Reiches. I. Teil: Die Eiseuerze . Budapest (m. kir. fö.ldt. int.), 1919. — Vngarns Jaernerts og Kulforraad. [Ingenioren. 1917. 26. AaBgl p. 413 — 417. Kobenhavn.] — Ungams Eisenerzreserven. [Montanistische Rundschau, 1918. Jg. X. p. 47—51.,. 522—524., 547—550. Berlin.] — Kőszén és földigáz hazánkban. [Magy. Földr. Int. 1918. évi Zsebatlasza, p. 49 — 65. r térképpel.] — Elhunyt tagtársaink emlékezete. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 71 — 85.] — Zum Gedachtnisse dahingeschiedener Kollegen. [Ibid. p. 168—173.] — Magyarország bányászata. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 372—379.] — Mining in Hungary. [Ibid. p. 433 — 436.] — A bucsesdi Vulkán környéke Hunyod vármegyében. [Földt. Int. Évi Jel. 1917 — 19. p. 224.] — A Pietruc és Bradisór szirtiéi Alsófehér és Hunyod vármegyék határán. [Földt. Int. Évi Jel. 1917—19. p. 236.] — Bevezető. (A magyar geológusok munkája. Bányatermékeink biztosítása.) [Földt. Szemle. I. (1921) p. 1—12.] — Emlékbeszéd Lóczy Lajosról. [Szt. Istv. Akad. Emlékb. I. 5. (1922.)] — Über die bisherigen Erdgasforschungen in Ungnrn. [Petroleum. Berlin, XVIII. (1922) p. 218.] — Mezőgazdasági geológia. (Egyet. Közgazd. jegyz.) Budapest, 1924. Papp Simon: Megjegyzések Halaváts Gyula magy. kir. fögeológus úr „ Szentágota környékének földtani alkotása “ és „Nagysinl: környékének földtani alkotása“ című fölvételi jelentéseihez. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 268 — 270.] Pálfy M.: Geológiai jegyzetek a Bihar-hegység és a Király-erdő csatlakozásáról. [Földt. Int, Évi Jel. 1915. p. 278.] — Geologische Notizen über den Zusammenhang des Bihargebirges mit dem Király- erdő. [.Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 303.] — Nagybánya, Borpatak, Felsőbánya és Kisbánya bányageológiai viszonyai. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 392.] — Die montangeologischen V erhültnisse von Nagybánya, Borpatak, Felsőbánya und Kis- bánya. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 432.] — Geológiai jegyzetek a P ersányi-hegységböl. [Földt, Int. Évi Jel. 1916. p. 254.] — Geologische Notizen aus dem Persányer Gebirge. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 285.] — • Ilobabánya, Miszbánya és Láposbánya geológiai viszonyai. [Földt, Int, Évi Jel. 1916. p. 434.] Földtani Közlöny. LIV. köt. 1924. 16 242 B1BLIOGR APHI A GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916 — 1924. — Geologische Verhtiltnisse von llobabánya, Miszbánya und Láposbánya. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 487.] — Az eruptiós kőzetek zöldkövesedése. [Föld*. Közi. XLVI. (1916) p. 73 — 85.] — Vber die Propylitisierung dér Ernptivgesteine. [Ibid. p. 133—147.] — .4z arany előfordulási viszonyairól az erdélyrészi Érchegységben és Nagybánya kör- nyékén. [Math. és Term.-tud. Értés. XXXIV. (1916) p. 518.] — Geológiai jegyzetek a Bihar- és Béli-hegységekből. [Földt. Int. Évi Jel. 1917—19. p. 106.] — Geológiai jegyzetek a Persányi-hegységből. [Földt. Int. Évi Jel. 1917 — 19. p. 157.] — Tengeralatti forráslerakódások a budapesti triaszkorú képződményekben. [Földt. Közi. L. (1920) p. 14-20.] — Submarine Quellenablagerungen in den Triasbildungen von Budapest. [Ibid. 99—105.] — Terebesf. Gesell Sándor. (Nekrológ.) [Bány. és Koh. L. Lili. (1920)] — Búcsúbeszéd id. Lóczy Lajos ravatalánál. [M. T. Akad. Értés. 1920.] — Mágnesvasérc-nyomok a Velencei-hegységben. [Term.-tud. Közi. LV. (1923) p. 233.] — Lőrenthey Imre emlékezete. [M. T. Akad. Emlékb. XVIII. 12. sz. 1923.] — • A rudabányai hegység geológiai viszonyai és vasérctelepei. (Függ.: Sümeghy J.: Szalonna és Martonyi forrásmészkö faunája.) [Földt. Int. Évk. XXVI. 2. — 1924.] Pápay I.: .42 áldunai gabbro. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 17 — 23.] — Vber den Gabbro au dér unteren Donau. [Ibid. p. 136—143.] Pávai Vájná F.: A földkéreg legfiatalabb tektonikus mozgásairól. [Földt. Közi. XLVII. (1917) p. 249—253.] — Vber die jüngsten tektonischeu Verschiebungen dér Erdrinde. [Ibid. p. 348 — 353.] — Adatok a horvát-szlavónországi pleisztocén-lerakódások ismeretéhez. [Földt. Közi. XLVII. (1917) p. 253—258.] — Beitrage zűr Kenntnis dér pleistozanen Ablagerungen von Kroatien-Slav óráén. [Ibid. p. 353—359.] — A Kiskapus — Rukkor közé eső terület tektonikai viszonyai. [Földt. Közi. XLVII. (1917) p. 391—404.] — Die tektonischen Verhtiltnisse des Gebietes zimschen Kiskapus u. Rukkor. ['Ibid. p. 457—466.] — A Dunántúl földgáz- és petróleumkincséről. [Bány. és Koh. L. LII. — 67. (1919) p. 195.] — Észrevételek az erdélyrészi medence és peremhegységeinek tektonikájához. [Bány. és Koh. L. Lili. — 68. (1920) p. 136.] — A magyar földgáz és petróleum geológiájáról. [Bány. és Koh. L. LIV. — 69. (1921) p. 141.] - — Válasz a magyar földgázkutatás kritikájára. [Földt. Közi. LI/LII. (1921/2) p. 21-30.] — Reply to the criticism on prospecting work fór gas in Hungary. [Ibid. LI/LII. (1921/22) p. 95-99.] Peithner Z.: Vber ein V orkommen von Kreuzschichtung im tcrtiaren Bandstein irn Grenzgebirge Siebenbürgen-Rumtinien. [Mont. Rundsch. Wien. XI. (1919) p. 293.] Pékár D.: Báró Eötvös Lóránd geofizikai mérései és jelentőségük. [Term.-tud. Közi. XLIX. (1917). Pót.f. p. 1.] — Földalatti vetődések kimutatása a torziós ingával. [Math. és Term.-tud. Értés. XXXIX. (1922) p. 1.] Pécsi A.: A Föld érc- és szénkészlete. [Term.-tud. Közi. XLVIII. (1916) p. 250.] — A Föld alakváltozásai. [Földr. Köziem. L. (1922) p. 100.] BIBLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916— 1924. 243 — A földkerekség vasérckészletének tiszta vastartalma. [Terin. -tud. Közi. LVI. (1924) CLIII-CLVI. Pótf. p. 70.] Pia Gy.: Adatok a chocsdolomit korának meghatározásához. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 227.] — Zűr Altersbestimmung des Chocsdolomites. [.Tsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 256.] Pitter T. : Jelentés a geológiai térképészeti osztály 1915. évi működéséről. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 577.] — Bericht über die Tatigkeit dér kartographischen Abteilung im Jahre 1915. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 619.] Pois: Das Erdgas, seine Erschliessung und wirtschaftliche Bedeutung (unter bes. Berück- sichtigung d. ungarischen Erdgas-V orkommen). [Petroleum, Berl.-Wien, 1917.] Ref.: V. E. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 63—65.] Pongracz S.: Az ősvilági rovarok szervezete és életmódja. [Term.-tud. Közi. XLVIII. (1916). Pótf. p. 21.] — Új harmadidőszaki termeszfaj Radobojról. [Földt. Int. Évk. XXV. 2. — 1917.] Prinz Gy.: Eljegesedéstani adatok Belső-Azsiából. [Földt. Int. Évk. XXIV. 2. — 1916.] — Eljegesedéstani tanulmányok a Magas-Tátrában. [Földt. Int. Évi Jel. 1917—19. p. 195.] Przyborsky, M. : Dér Steinsalzbergbau in Marosújvár (Siebenbiirgen). [Mont. Rundsch. Wien. VIII. (1916) p. 61.] — Die ungarische Bauxitproduktion im Biharer Gebirge und die dortigen Bauxitreserven. [Mont. Rundsch. Wien. IX. (1917) p. 190. u. 279.] Quiring, H. : Über das Manganeisenerzvorkommen in Macskamező (Masco) in Sieben- bürgen. [Zeitschr. f. Prakt. Geol. Halle, XXVII. (1919) p. 133.] — Die tertiaren Manganerzlager bei Kissóc am Nordrande dér Niederen Tatra. [Zeitschr. f. Prakt. Geol. Halle, XXVIII. (1920) p. 117.] Rácz C. v.: Über Ungarns Mineralschcitze. [Mont.-Zeitg. f. öst.-Ung. Graz. XXIV. (1917) p. 91.] Radovanovic Szv. és Bene G.: Adatok az északkeleti szerbvidék geológiai hegyszer- kezetéhez. [Földt. Közi. XLVI. (1916) p. 231—235.] — Beitrüge z. Gebirgstektonik des nordöstlichen Serbien. [Ibid. p. 305 — 310.] Rakusz Gy. : A dobsinai szerpentin. [Földt. Közi. Lili. (1923) p. 73 — 81.] — Über den Serpentin von Dobschau. [Ibid. p. 144 — 148.] — Studien an dem Gránát von Dobschau. [Zentralbl. f. Min., Geol. u. Pál. Stuttgart, 1924. p. 353.] — A dobsinai azbeszt és feldolgozása. [Földt. Közi. LIV. (1924) p. 56.] — Dér Asbest von Dobschau v. seine Verarbeitung. [Ibid. p. 174.] — Anodonta pterophorus Br. sp. Gyöngyösről. [Földt. Közi. LIV. (1924) p. 113.] — Anodonta pterophorus Br. sp. von Gyöngyös. [Földt. Közi. LIV. (1924) p. 211.] Reichert R. : Laumontit a nadapi gr. Cziráky-féle bányából. [Földt. Közi. LIV. (.1924) p. 77.] — Laumontit aus d. „Gr. Cziráky“-Steinbruche von Nadap. (Komitat Fejér). [Ibid. p. 187.] Réthly A.: Alagútfúrás okozta földrengés. [Term.-tud. Közi. XLVIII. (1916) p. 119.] — A baranyai szigethegységben 1909 máj. 29-én észlelt földrengés. [Földt. Közi. XLVII. (1917) p. 242—248.] — Das im Baranyaer Inselgebirge am 29. Mai 1909. beobachtete Erdbeben. [Ibid. p. 341-347.] — Földrengés Zemplén vármegyében. [Term.-tud. Közi. XLIX. (1917) p. 833.] 16 244 BIBI.IOGR APHI A GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916—1924. — A juituárius 14-i horvátországi földrengés. [Term.-tud. Közi. L. (1918) p. 65.] — Földrengés Vas vármegyében. [Term.-tud. Közi. LI. (1919) p. 203.] Rigler G.: A Nagy Magyar Alföld artézi kútjai és sziksós tavai. [Term.-tud. Közi. 1923. p. 92.] T. Roth K.: Adatok Illává és Bellus-fürdő környékének földtani viszonyainak ismere- téhez. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 160.] — Beitrage zűr Kenntnis dér geologischen Verhiiltnisse dér Umgebung von Illává und Bad Bellus. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 175.] — Über die Entstehung dér Lignitbecken bei Bélbor, Borszék und Ditró. [K. u. k. Kriegsvermessung. No 1.] Wien, 1918. — A Derna és Bodonos közt elterülő aszfalttartalmú lignitképzödmény. [Földt. Int. Évi Jel. 1917—19. p. 99.] — A dunántúl bauxittelepei. [Földt. Szemle. I. (1922) p. 95—103.] — Paleogén képződmények elterjedése a dunántúli Középhegység északi részében. [Földt. Közi. Lili. (1923) p. 5—14.] — Über die Verbreitung palaogener Bildungen im nördlichen Teile des ungar. Mittel- gebirges. [Ibid. p. 107 — 111.] — A várpalotai lignitterület. [Földt. Közi. LIV. (1924) p. 38.] — Dos Lignitgebiet von Várpalota. [Ibid. p. 158.] Rozlozsnik P. : Előzetes jelentés a bauxit előfordulási körülményeiről az északi Biharban (Királyerdőben). [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 450.] — Vorlaufiger Berieht über die Art des Auftretens dér Bauxite im nördlichen Bihar (Királyerdő). [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 506.] — Jegyzetek a bauxit előfordulásáról a Pojana-Ruszkában és a D-i Biharban. [Földt. Int. Évi Jel. 1917 — 19. p. 261.] — A „Macskamező“-tlpusú vas-mangánércek elterjedése Erdélyben. [Földt. Közi. XLIX. (1919) p. 21-43.] — Über die V erbreitung des Erzlagerstütten-Typus „ Macskamező 4i in Siebenbürgen. [Ibid. p. 122—137.] — Megjegyzések a Mysidioptera (Pseudacesta?) grandis Gaál új lelőhelyéről Felsö- kénesd környékén. [Földt. Közi. XLIX. (1919) p. 46.] — Bemerkungen üb. den neuen F undort von Mysidioptera (Pseudacesta?) grandis Gaál in dér Gegend von F elsőkén esd. [Ibid. p. 140.] — Telepek-e a Bihar-hegységi alumirúumérc-előfordulások? [Mém. és Ép. Egyl. Közi. Lili. (1919) p. 101.] — A bauxit előfordulása a Bihar-hegységben és ipari felhasználhatóságának lehetőségei. [Term.-tud. Közi. LI. (1919). Tanácsközt. sz. p. 282.] Rozlozsnik P., Schréter Z. és T. Roth K.: Az esztergomvidéki szénterület bánya- földtani viszonyai. Budapest (m. kir. földt. int.), 1922. Rozlozsnik P.: Válasz Finkey József: Megjegyzések az erdélyi bauxit-telepek kérdé- séhez cimü cikkére. [Bány. és Koh. L. LVI. — 71. (1923) p. 22.] — Bevezetés a nummulinák és assilinák tanulmányozásába. [Földt. Int. Évk. XXVI. 1. - 1924.] — Nummulinák Magyarország óharmadkori rétegeiből. [Földt. Szemle. I. (1924) p. 159-189.] Rózsa, M. : Das Vorkommen und die Entstehung des Hartsalzkainits. [Zentralbl. f. Min. Geol. u. Pál. Stuttgart. 1916. p. 505.] — Die Entstehung dér Zechsteinsalzlager aus chemisch-geologischen Gesichtspunkten. [Zentralbl. f. Min., Geol. u. Pál. Stuttgart. 1917. p. 35.] BIBLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916— 1924. 245 — Jodgehalt und Laugeneinsehlüsse im Zeehsttinsalzlager. [Zentralbl. f. Min., Geol. u. Pál. Stuttgart. 1917. p. 172.] — Vber die Entstehung des südharzer anhydritischen Sylvin-Halits. [Zentralbl. f. Min., Geol. u. Pál. Stuttgart. 1917. p. 490.] — Die Zusammensetzung und die Entstehung dér zwischen dem Polyhalitlager und dem kiesiritischen Carnallit-Halit liegenden Teile dér Kalisalzlager. [Zentralbl. f. Min., Geol. u. Pál. Stuttgart. 1918. p. 121.] — Zusammenfassende Übersicht dér Gliederungsverhaltnisse und Umwandlungsvorgange im (literen Zechsteinkalisalzlager. [Zentralbl. f. Min., Geol. u. Pál. Stuttgart. 1918. p. 361.] Sailer G.: A szén összetétele. [Term.-tud. Közi. XLIX. (1917) p. 698.] ’Sigmond E.: A talajvizsgálat mechanikai és fizikai módszerei. (Függel. : Glötzer I.: Űj műszer a talaj térfogatösszehúzódásának meghatározására.) Budapest (m. kir. Földt. Int.), 1916. — Vber die Methoden dér mechanischen und physikalischen Bodenanalyse. QAtib. : 5. Glötzer: Neuer Messapparat für die Bestimmung dér Schwindung von Bődén.) Buda- pest (m. kir. Földt. Int.), 1916. — A talajvizsgálat szempontjából fontos mesterséges zeolithok. [Math. és Term.-tud. Értés. XXXIV. (1916) p. 279.] — A chemiai talajvizsgálati módszerek tanulmányozása. III. közi. A mesterséges zeolithok chemiai és physikai sajátságairól. [Magy. Chem. Folyóirat. 1916. XII.] — A sziktalajok javítása a többtermelés szempontjából. [Kovácsy Béla: Mezőgazda- sági többtermelés. 1916.] — Mészben szegény vizes talajok megjavítása. [Term.-tud. Közi. XLIX. (1917) p. 849.] — A chemiai talajvizsgálati módszerek tanulmányozása. [Magy. Chenf. Folyóirat. 1917. p. 163.] — A sziktalajok képződésében szereplő chemiai átalakríások. [Math. és Term.-tud. Értés. XXXV. (1917) p. 733.] — A talajismereti tudomány jelentősége. [Mém. és Ép. Egyl. Közi. LI. (1917) p. 198. és 206.] — A mi talajunk. [Term.-tud. Közi. LI. (1919) p. 217.] — A talajtan tudományos fejlődése Magyarországon. [Kíséri. Köziem. XXV. (1922) p. 505.] — A hazai szikesek és megjavítási módjaik. Budapest (M. Tud. Akad.), 1923. - A hortobágyi szikesek ismertetése és javítási lehetőségei. [Term.-tud. Közi. LV. (1923) Pótf. p. 1.] - — A szikesek javításának lehetősége. [Gaea közg. hetilap. 1923. p. 113.] — Lehet-e a talajvizsgálatoknál gyakorlati következtetéseket vonni? [Köztelek. 1923. p. 314.] — Mi a különbség a szik vagy sziksós, illetőleg szék vagy széksós talaj között. [Köz- telek. 1923. p. 1161.] — Pestmegyei földjavítás. [Gaea. 1924. p. 369.] — The alkáli soils in Hungary and their reclamation. [Soil Science. 1924. XVIII. 5. 379.] — Neue Erfahrungen über die sogenannten kiinstlichen Zeolithen und über einige wiehtige Bodeneigenschaften. [Comptes Rendues de la conference extraordinaire. Agropedo- logique a Prague, 1922.] Soós L. : A brassói F ortyogó-hegy praeglaciális csigafaunájáról. [Barlangkut. IV. (1916) p. 141—149.] — Die práglaziale Molluskenfauna des Fortyogóberges bei Brassó. [Ibid. p. 189—196.] 246 BIBLIOGRAPHI A GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916—1924. Strausz L.: Vjabb adatok Fót alsómediterrán faunájához. [Földi. Közi. LI/LIL (1921/2) p. 81. jk. 11/15. és p. 119. Prot. 11/15.] — A csobánkai felső-eocén. [Földt. Közi. Lili. (1923) p. 43 — 48.] — Das Obereozan von Csobánka [Ibid. p. 128 — 130.] — Fáciestanulmány a tétényi lajtameszeken. [Földt. Közi. Lili. (1923) p. 48 — 53. J — Vber die Faciesverhdltnisse dér Tétényer Leithakalke. [Ibid. p. 130 — 133.] — A biai miocén. [Földt. Közi. Lili. (1923) p. 53—58.] — Vber das Miozán von Bia. [Ibid. p. 133—35.] — Mecsekjánosi, Szopók és Mecsekpölöske környékének geológiája. [Földt. Közi. LIIL (1923) p. 59-66.] — Vber die geol. V erhaltnisse dér Gegend von Mecsekjánosi, Szopók u. Mecsekpölöske (im Komitate Baranya) [Ibid. p. 136—138.] — Zebegény és Nagymaros környékének felsömediterrán rétegei. [Ann. Mus. Nat. Hung. XXI. (1924) p. 87—93.] — Adatok az lpolyvölgy vidékének geológiájához. [Földt. Közi. LIV. (1924) p. 71.] — Beitrage zűr Geologie dér Gegend d. Eipel-Tales. [Ibid. p. 185.] Sümegi L.: A szén. [Term.-tud. Köz). LI. (1919). Tanáosközt. sz. p. 317.] Sümeghy J.: Diósjenő környéke miocénkori rétegei és azok faunái. [Földt. Közi. LI/LIL (1921/2) p. 31—39.] — Vber die Schichten u. die Fauna, des Miozans dér Umgebung von Diósjenő. [Ibid. p. 100—102.] — Földtani megfigyelések a Zala— Rába közé eső területről. [Földt. Közi. Lili. (1923) p. 18—28.] — Geologische Beobacht üvgen über das Gebiet zwischen dér Rába (Raab) und Zala. [Ibid. p. 114-120.] — A baltavári lelőhely rétegtani helyzete. [Földt. KözL Lili. (1923) p. 28 — 34.] — Vber die stratigraphische Lage des Fossilienfnndortes von Baltavár. [Jbid. p. 120—126.] — Felsötárkány környékének harmadkori faunája. [Földt. Közi. Lili. (1923) p. 97—99.] — Vber die tértidre Fauna dér Umgebung von Felsötárkány. [Ibid. p. 156 — 158.] — Szalonna (Borsod m.) forrásmészköfannája, [M. K. Földt. int. Évk. XXVI. 2. (1923) p. 24-27.] — Szarmata-korú csigafaunák a Mátra meg a Bükk aljából. [Földt. Közi. LIV. (1924) p. 59.] — Sarmatische Schneckenfaunen am Fusse d. Mátra und Bükk-Gebirges. [Ibid. p. 177.] Schafarzik F. : Elnöki megnyitó a Mh. Földtani Társul. 46-ik közgyűlésén. [Földt. Közi. XLVI. (1916) p. 1—11.] — Eröffnungsrede. [Ibid. p. 43—56.] — A „hadigeológia“ jelentősége és munkaköre. [Term.-tud. Közi. XLVI1I. (1916) p. 404.] — A hevesmegyei Egercsehi barnaszéntelepének geológiai koráról. [Földt. Közi. XLVII. (1917) p. 387-390.] — Zűr geologischen Altersfrage des Braunkohlenvorkommens von Egercsehi im Komitate Heves. [Ibid. p. 453 — 457.] — A budapesti Duna palaeohidrografiája. [Földt. Közi. XLVIII. Hídról. Köziem. I. (1918) p. 184— 2Q0-] — Kurze Skizze dér Palaeohydrographie des Budapester Donauabschnittes. [Ibid. p. 207—225.] — A Szt. Gellért-hegy geológiai viszonyairól. [Földt. Közi. L. (1920) p. 41 — 42.] — Die geologischen V erhültirisse des Szent-Gellért-(Blocks-)Berges. [Ibid p. 126 — 127.] BIBLIOGRAPHIA GEOLOGICA HGNGARICA ANNORUM 1916— 1924. 247 — Szökevény hévforrások a Gellért-hegy tövében. [Földt. Közi. L. Ilidről. Köziem. III. (1920) p. 79—83.] — Hieissquellenflüchtlinge am Fusse des Szeut-Gellért-(Blocks-)Berges zu Budapest. L Ibid. (Ilidről. Mitt. III. 1920) p. 137-142.] - .4 budapesti termális vízhálózatnak egy eddigelé geológiailag nem méltatott forrá- sáról. [Földt. Közi. L. (Hídról. Köziem. III. 1920). p. 83 — 85.] — Über eine unbeachtet gebliebene Quelle des Budapester thermalen Wassernetzes- [ Ibid. (Hydrol. Mitt. III. 1920) p. 142-144.] — A mélyfúrás fejlődése és jövendő feladatai hazánkban. [Term.-tud. Közi. LII. (1920) p. 16.] — Adatok a mátrántúli barnaszénterület geológiai alkotásához. [Szt. Istv. Akad. Menny. term. tud. o. 1920.] — A Hypsospatangus Hantkeni Páv. sp. fajnak Budapesten a budai márgában való újabb tömeges előfordulásáról. [Földt. Közi. LI/LII. (1921/22) p. 7 — 9.] — Über ein neues massenhaftes Vorkommen von Hypsospatangus Hantkeni Páv. sp. im Ofeuer Mergel zu Budapest. [Ibid. p. 81 — 86.] — Budapest székesfőváros legújabb geológiai térképezéséről. [Math. és Termtud. Értés. XXXIX. (1922) p. 181.] — Über die neueste geologische Kartierung von Budapest und Umgebung. [Math. Nat.-wiss. Bér. a. Ung. XXXII. (1922) p. 68.] — Stache Guidó emlékezete. [Földt. Közi. LIV. (1924) p. 13.] — Erinnerung am weil. Dr. G. Stache. [Ibid. p. 136.] Schaffer, F. X.: Die zerrissenen Belemniten von Máriavölgy (Mariatal) in Ungariu [Verh. d. k. k. geol. R.-Anst. Wien, 1918. p. 14,0 — 144.] — Általános geológia. Ford. Pappné dr. Balogh M. Az eredetivel összehasonlította., kiegészítette és függelékkel ellátta dr. Papp K. Budapest (Term.-tud. Társ.) Ref. : Hojnos R. [Földt. Közi. XLIX. (1919) p. 50—52. és p. 140.] Schlesinger, G.: Die Mastodonten dér Budapester Sammlungeu. [Geol. Hungar. II. 1. (1922).] Schmidt J. : A komlói állami szénbánya ismertetése. [Bány. és Koh. L. XLIX. — 63. (1916) p. 1.] Sc'.hmidt S.: Az esztergomi szénmedence ismertetése. [Bány. és Koh. L. Lili. — 68_ (1920) p. 238., 259. és 269.] Scholtz M.: A Karancs-hegység andezitjei. [Földt. Közi. XLVIi. (1917) p. 224 — 237.] — Die Andesite des Karancs-Gebirges. [Ibid. p. 321 — 335.] Schréter Z.: A borsod-hevesi Bükk-hegység keleti része. [Földt. Int. Évi Jel. 1915- p. 348.] - Dér östliche Tei.1 des Borsod-Heveser Bükkgebirges. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 383.] Néhány adat a borsod-hevesi Bükk-hegység ősrégészetéhez. [Barlangkut. IV. (1916)- p. 86-108.] Beitrage zűr Archaologie des Borsod-Heveser Bükk-Gebirges. [Ibid. p. 105—106.] ■ — Pereces és Sajószentpéter környékének földtani viszonyai. [Földt. Int. Évi JeL 1916. p. 329.] — Die geologischen Verhiiltnisse dér Umgebung von Pereces und Sajószentpéter. [Jsber.. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 369.] — Föltárás a budapesti Hungária-körúton. [Földt. Közi. XLVI. (1916) p. 112.] Aufschluss auf dem Hvngária-körút (Hungária-Ringstrasse) in Budapest. [ Ibid- p. 177.] — Kútfúrás a Törökőrön. [Földt. Közi. XLVI. (1916) p. 112 — 113.] 248 BIBI.IOGRAPHIA GEOLOGIC.A HUNGARICA ANNORUM 1916 — 1924. — Brunnenbohrung im Törökőr. [Ibid. p. 177.] — ■ Morfológiai vizsgálatok Sajószentpéter környékén. [Földr. Köziem. XLV. (1917) p. 81.) — Mammutcsontok a pestmegyei Gomba és Monor dihiviális rétegeiben. [Földt. Közi. XLVII. (1917) p. 54-55.] — Vorkommen von Mammutkvochen im Komitat Pest. [Ibid. p. 173—174.] — Diluviális ósemlőscsontok a pestmegyei Mende és Pécel határában. [Földt. Közi. XLVII. (1917) p. 55—56.] — Diluviale Knochen von Mammalia. [Ibid. p. 174 — 176.] — Mediterránkori Metaxytherium-ráz Márcf alvóról (Sopron m.). [Földt. Közi. XLVII. (1917) p. 57.] — Mediterranes Metaxytherium-Skelett von Márcfalva. [Ibid. p. 176 — 177.] — Földtani felvétel a Sajóvölgy neogén medencéjében. [Földt. Int. Évi Jel. 1917 — 19. p. 61.] — Salgótarján vidékének hidrogeológiai viszonyai. [Földt. Közi. XLIX.; Hídról. Közilem. II. (1919) p. 82—102.] — Die hydrogeologischen Verhdltnisse dér Umgebung von Salgótarján. [Ibid. p. 141—155.] — Az egri langyosvizű források. [Földt. Int. Évk. XXV. 4. — 1923.] Szálai T.: Az ipolytarnóczi aquitanien. [Földt. Közi. LIV. (1924) p. 102.] — Dos Aquitanien von Ipolytarnócz. [Ibid. p. 206.] — Cjabb adatok Pomáz környékének geológiájához. [Földt. Közi. LIV. (1924) p. 104.] — Neue Beitrage zűr Geologie von Pomáz n. Umgebung. [Ibid. p. 208.] Szádeczky-Kardos E.: Űj cölestin-elöfordulás Szindröl. [Földt. Közi. Lili. (1923) p. 94—97.] — Neues Coelestinvorkommen von Szind (Siebenbürgen). [Ibid. Lili. (1923) p. 155-156.] — A gipszes eocén a Gyalui-havasok szegélyén. [Földt. Közi. Lili. (1923) p. 85—94.] — Über das gypsführende Eozan am Rande des Gyaluer Gebirges. [Ibid. p. 151 — 154.] — Adatok az alsójára — szászfenesi eocénterület és környékének geológiájához. [Földt. Közi. LIV. (1924) p. 93.] — Zűr Geologie dér Gegend von Szászfenes — Alsójára. [Ibid. p. 202.] Szádeczky-Kardos Gy.: Tufatanulmányok Erdélyben. II. Kolozsvár nyugati kör- nyékének tufás rétegei. [Múz. Ftiz. Ásv. Ért. Kolozsvár. III. (1916) p. 164 — 216.] — Tuffstudien in Siebenbürgen. II. Die tuffhaltigen Schichten dér westlichen Umgebung von Kolozsvár. [Ibid. p. 233 — 292.] — .4 világháború és a geológia. [Term.-tud. Közi. XLVIII. (1916) p. 65.] — Tufatanulmányok Erdélyben. III. Kolozsvár, Kolozs, Visa közti terület tufái. [Múz. Fűz. Ásv. Ért. Kolozsvár. IV. (1917) p. 1—94.] — Tuffstudien in Siebenbürgen. III. Die Tuffe des Gebietes zwischen Kolozsvár. Kolozs u. Visa. [Ibid. p. 105-213.] — A gyűlni kristályos tömeg kalotaszegi és kapusmenti (ÉK-i) részére települt „alsó tarkaagyag“ szárazföldi származásáról. [Múz. Fűz. Ásv. Ért. Kolozsvár. IV. (1918) p. 248—251.] — Über die kontinentale Entstehung des auf den Kalotaszeger u. Kapuser (NO-lichen) Teil des Gyaluer kristallinen Massivs gelagerten „untern bunten Ton“. [Ibid. p. 275-279.] — Pmztitó kőomlás a kolozsvári Fellegváron. [Term.-tud. Közi. L. (1918) p. 167.] Szentpétery Zs.: Kőzettani adatok az erdélyi Erchegységből. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 332—347.] BIBLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916— 1924. 249 — Petrographische Daten aus dem siebenbürgischen Erzgebirge. [Jeber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 364 — 382.] — A Drócsa s az erdélyi Érchegység ertipciós kőzeteiről. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 299-328.] — Die Eruptivgesteine dér Drócsa und des siebenbürgischen Erzgebirges. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 336 — 368.] — Vulkáni üvegek a Drócsából és az erdélyi Érchegységből. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 642—663.] — V ulkanische Glaser aus dér Drócsa und dem siebenbürgischen Erzgebirge. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 676 — 701.] — A melafir és szerepe az erdélyi Érchegységben. [Földt. Közi- XLVI. (1916) p. 86—105.] — Dér Melaphyr u. seine Rolle im siebenbürgischen Erzgebirge. [Ibid. p. 148 — 169.] — Cuprit, azurit és malachit Bélavárról Torda-Aranyos megyében. [Múz. Fűz. Ásv. Ért. Kolozsvár. III. (1916) p. 157—163.] — Cuprit, Azurit u. Malachit von Bélavár. Torda-Aranyoser Komitat. [Ibid. p. 225—232.] — Galenit és sphalerit. göthit és pyrolusit Torockóról. [Múz. Fűz. Ásv. Ért. Kolozs- vár. IV. (1917) p. 95-103.] — Galenit u. Sphalerit, Göthit u. Pyrolusit von Torockó. [Ibid. p. 214—223.] — .4 gyakoribb kőzetalkotó ásványok legfontosabb tulajdonságainak táblázata. Kolozs- vár, 1919. — Adatok Montenegró és Szerbia kőzettani ismeretéhez. [M. k. Földt. Int. 1917. évi balk. műnk. Budapest, 1918. p. 86—137.] — Diósgyőr és Szarvaskő vidéke paleo- és mezo-eruptivumainak földtani viszonyai. [Földt. Int. Évi Jel.. 1917—19. p. 75—88.] — Soborsin vidékének kőzettani viszonyai. [Földt. Int. Évi Jel. 1917—19. p. 110—156.] — Paleo-mezoeruptivumok Magyarországról. [Földt. Int. Évi Jel. 1917 — 19. p. 268.] — A torockói vaspataki vasbánya földtani szelvénye. [Földt. Közi. LI/LII. (1921/22) p. 10-21.] — Geologische Verhöltnisse dér Eisenerzgrube bei Torockó. [Ibid. LI/LII. (1921/22) p. 87—95.] — Die petrologischen Ergebnxsse d. ungarischen geologischen Forschungen in Serbien in d. Jahren 1916—1918. [Acta Litt. ac Sci. Univ. Szeged. I. (1923) p. 20—33.] — Physiographie d. Gesteine des Torockóer Eisenerzbergwerkes. [Ibid. p. 134 — 153.] — The copper ores and diabases of Transylvania. [Econom. Geol. New-Haven. XIX. (1924) p. 392-397.] — Földtani megfigyelések Alsó-Hámor vidékén. Borsod m. [Tud. M. Biz. Szeged, 1924. p. 1-16.] - Erdély eruptív kőzetei. [Földt. Szemle. I. (1921/24) p. 125—144.] — Allgemeine Charakteristik des basischen Eruptivzuges im Bükkgebirge. [Acta Litt. ac Sci. Univ. Szeged, 1923. p. 113 — 124.] — Die Gesteine dér Plavagegend am Grenzgebiete Nordalbaniens. [N. .Jahrb. f. Min. Stuttgart. Sd. Bd. 1924. p. 485—493.] — Gepresste Eruptivgesteine aus Ungarn. [Verh. d. geol. Bundesanst. Wien, 1924. p. 151—156.] Sztnvei-Merse Zs. : Jelentés 1914 — 19. évi laboratóriumi munkámról. [Földt. Int. Évi Jel. 1917—19. p. 285.] Szontagh T. : Lóczy L. ünneplése negyvenéves írói évfordulója alkalmával. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 26.] 250 BIBLIOGRAPHIA GEOLOG1CA HUNGARICA ANNORUM 1916 — 1924. — Geológiai felvétel Biharrosa, Bihardobrosd és Vércsorog között. [Földt. Int. Évi JeL 1915. p. 295.] — Geologische Aufnahmen zwischen Biharrosa, Bihardobrosd und Vércsorog. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 321.] — Jelentés az 1916. év őszén Szerbia középső és nyugati részév tett geológiai tájé- koztató utazásról. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. Függ. p. 1.] — Bericht iiber die im Herbst 1916 im mittleren und icestlichen Teil Serbiens unter- nommene geologische Orientierungsreise. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916.. Anh. p. 3.] — .4 m. kir. Földtani Intézet szerbiai tanulmányútja 1916. okt. 1-töl nov. 8-ig. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 36.] — Die serbische Studienreise dér kgl. ung. geol. Reichsanstalt vöm 1. Okt. bis 8. Nov. 1916. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 40.] — .4 m. kir. Földtani Intézet vízügyi működése az 1916. évben. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 589.] — Hydrogeologische Arbeiten dér kgl. ung. geol. Reichsanstalt im Jahre 1916. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 620.] Szontagh T. és Oelhofer H. Gy. : A földgáz kihasználásának esetleges befolyása a szomszédos vízforrásokra. [Magy. Balneol. Értés. IX. (1916) 2. sz.] — — Utasítás az ásványos források megfigyelésére. [Magy. Balneol. Értés. IX. (1916) 7. sz.] Szontagh T.: Elnöki megnyitó a Mh. Földt. Társ. 67-ik közgyűlésén. [Földt. Közi. XLVII. (1917) p. 61—72.] — Eröffnungsrede in dér 67. Generalversammlung. [Ibid. p. 177—190.] — Elnöki megnyitó a Mh. Földtani Társ. 68-ik közgyűlésén. [Földt. Közi. XLVIII. Ü918) p. 27-40.] — Eröffnungsrede in dér 68. Generalversammlung. [Ibid. p. 146 — 160.] — Jelentés az 1917. évben Szerbiában végzett geológiai tájékoztató utazásról. [M. k. Földt. Int. 1917. évi balk. műnk. Budapest, 1918. p. 171—178.] — Igazgatósági jelentés 1917 — 19. [Földt. Int. Évi Jel. 1917—19. p. 7.] — Az ásványos vizek hidrogeológiai kutatása és mai területünk feltárt ásványos víz- forrásai. [Term.-tud. Közi. LV. (1923) p. 212.] Tertsch, H. : Die Erzaufbringung Österr.-Ungarns. [Berg- u. Hiittenm. Jahrb. Wien, LXVII. (1919) p. 37.] Timkó I. é6 Ballenegger R.: A keleti magyar Középhegység és a Déli-Kárpátok talaj- viszonyai. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 422.] — — Die Bodenverhaltnisse des ostungarischen Mittelgebirges und dér Süd-Karpatheu. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 466.] Timkó I.: Jelentés az 1916. évi országos átnézetes talajfelvételről. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 468.] — Bericht über meine übersichtliche Bodenaufnahme im Jahre 1916. [Jsber. d. k. ung- geol. Anst. f. 1916. p. 526.] — Szerbia Ny-i felső részének agrogeológiai viszonyai, különös tekintettel a Macsva és Posavina talajkialakulására. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. Függ. p. 27.] — Die agrogeologischen Verhöltnisse des W-lichen Serbiens. mit besonderer Berücksich- tigung dér Bodenentuickelung dér Maim und dér Posavina. [Jsber. d. k. ung. geol- Anst. f. 1916. Anh. p. 32.] — .4 magyar földtani irodalom jegyzéke az 1914. és 1915. években. Repertórium dér auf Ungarn bezüglichen geologischen Literatur in den Jahren 1914 — 1915. [Földt- Közi. XLVII. (1917) p. 93-111.] BIBLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916—1924. 251 — Nyugat-Szerbia talajviszonyai. [Földt. Közi. XLVII. (1917) p. 276—277. jk. Yl/6. ós p. 380. Prot. VI/6.] — Oroszország talaja. (Kogutowicz Zsebatlasz.) Budapest, 1917. — Agrogeológiai megfigyelések Szerbia centrális részében, a Szandzsákban és Monte- negróban. [M. k. Földt. Int. 1917. évi balk. műnk. Budapest, 1918. p. 191.] — A homok és szik. (Kogutowicz Zsebatlasz.) Budapest, 1919. — Palini lnkey Béla f. [Bány. és Koh. L. LV. — 70. (1922) p. 49.] Toborffy G. : Előzetes jelentés a Kis-Kárpátok déli felében végzett földtani kiegészítő felvételről. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 104.] — Vorldufiger Bericht über ergdnzende geologische Aufnahmen im südlichen Teil dér Kleinen Karpathen. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 113.] — Előzetes jelentés a Kis-Kárpátok déli felén és a Hamburgi ■ hegységben végzett kiegé- szítő felvételről. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 111.] — Vorldufiger Bericht über ergdnzende Aufnahmen in dér Südhalfte dér Kleinen Kar- pathen und im Gebirge von Hainburg. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 123.] — .4 földkéregben egymást keresztező kettős hullámrend szerről. [Földt. Közi. XLYI. (1916) p. 114—117.] — über das sich kreuzende doppelte Wellensystem. [Ibid. p. 178 — 182.] — .4 budapestkörnyéki oligocénröl, különös tekintettel a geológiai korhatárok meg- állapítására. [Földt. Int. Évi Jel. 1917—19. p. 34.] — .4 balatoni partrogyások sztatikái és hidrológiai viszonyai. [Földt. Int. Évi Jel. 1917—19. p. 162.] Toborffy Z.: Előzetes jelentés a Kis-Kárpátokban végzett kőzettani megfigyelésekről. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 120.] — 1 Vorldufiger Bericht über meine petrographischen Beobachtungen in den Kleinen Kar- pathen. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 134.] — Európa szénkészlete. [Term.-tud. Közi. XLIX. (1917) p. 214.] — A kristályok keletkezése és eltűnése. [Term.-tud. Közi. XLIX. (1917). Pótf. p. 49.] — Az Inovec, Zobor, Tribecs és Zjar gránitjai és kristályos palái. [Földt. Int. Évi Jel. 1917-19. p. 213.] — .4 kristályok növekedése. [Term.-tud. Közi. LI. (1919). Pótf. p. 59.] — A kristályok átalakulása. [Term.-tud. Közi. LI. (1919). Pótf. p. 61.] — Az ásványok összeütödésekor észlelhető szikrázás és szag okai. [Term.-tud. KözL LI. (1919). Pótf. p. 62.] — Beszélő kristályok. [Term.-tud. Közi. LIV. (1922) p. 92.] Tokody L. : A pirít szimmetriája étetési kísérletek alapján. [Földt. Közi. LI/LII. (1921/2) p. 52-66.] — Symmetrie des Pyrites auf Grund dér Átzung. [Ibid. p. 108—113.] — Finnmosseni magnezit. [Földt. Közi. LI/LII. (1921/2) p. 77 — 79.] — Magnetit von Finnmossen. [Ibid. p. 116 — 117.] — Etetési vizsgálatok a botesi chalkopiriten. [Földt. Közi. Lili. (1923) p. 34—42.] — Átzversuche am Chalkopyrit von Botes. [Ibid. Lili. (1923) p. 126—128.] — Ojabb adatok a hodrusbányai fassait kristálytani és optikai ismeretéhez. [Math. és- Term.-tud. Értés. XXXIX. (1922) p. 287.] — A Föld anyagváltozása. [Term.-tud. Közi. LV. (1923) p. 112.] — < Neue Beitrage zűr Kenntnis dér krist. u. opt. Eigenschaften d. Fassaits von Hodrus- bánya. [Zeitschr. für Kristallographie. 1923. LVII. p. 378—386.] — Üjabb adatok a dognácskai hematit ismeretéhez. [Math. és Term.-tud. Ért. 1923- p. 214-227.] — Notizen über Lorandit. [Zeitschr. für Kristallographie. 1923. LVII. p. 83 — 86.} 252 BIBLIOGRAPHI A GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916— 1924. — - Erganzung zűr Mitteilung „Notizen über Lorandit “. [Zeitsckr. für. Kristallographie, 1924. LIX.] — • Adatok a lorandit ismeretéhez. On lorandite. [Annales musei nat. hűiig. 1923. XX. p. 158-161.] — Mineralien von Rudabánya. [Zeitschr. für. Krist. 1924. LX. p. 315—322.] — Krokoit Rézbányáról és wulfenit Jarabáról. La krokoite de Rézbánya et la írulfénite de Jaraba. [Annales musei nat. hung. 1924. XXI. p. 56—60.] Az elemek geokémiai eloszlása. [Term.-tud. Közi. 1923. CXLIX — CLII. Pótf. p. 52.] — Neue Beitráge zűr Kenntnis des Eisenglanzes von Dognácska. [Zentralbl. f. Min., Geol. u. Pál. Stuttgart. 1924. p. 321.] Treitz P.: Jelentés az 1915. évben végzett agrogeológiai felvételekről. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 445.] — Bericht über die im Jahre 1915 ausgeführten agrogeologischen Aufnahmen. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 492.] — Jelentés az 1916. évben végzett agrogeológiai munkálatról. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 477.] Bericht über meine im Jahre 1916 durchgeführten agrogeologischen Aufnahmen. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 537.] — Homokvizsgálatok. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 591.] — Sandstudien. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 622.] — Agrogeológiai tanulmányok Montenegróban. [M. k. Földt. Int. 1917. é. balk. inunk. Budapest, 1918. p. 138 — 165.] — Magyarország morfológiai egysége. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 357 — 380.] — The morphological unity of Hungary. [Ibid. p. 425—436.] — Az agrogeológia feladatai. [Term.-tud. Közi. L. (1918). Pótf. p. 19.] — Magyarázó az országos átnézetes klimazonális talajtérképhez. Budapest (m. kir. Földt. Int.), 1924. — Palini Inkey Béla emlékezete. [Földt. Közi. LIV. (1924) p. 5.] — Zűr Erinnerung an Béla v. Inkey. [Ibid. p. 133.] Urbán A.: A marosújvári Rudolf-bánya és a sótömzs vízmentesítése. [Bány. és Koh. L. LI. — 66. (1918) p. 207., 223., 237. és 253.] Vadász M. E.: Adatok a torda — ompoly völgyi szirtes vonulat földtani megismeréséhez. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 312.] — Beitráge zűr Geologie des Klippenzüges Torda — Ompolytal. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 341.] — A földtantanítás elmélete. Budapest, 1915. — A földtan és őslénytan mai állapota. [Magy. Paedag. 1916.] — A Mecsek-hegység nyugati része. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 389.] — Dér westliche Teil des Mecsekgebirges. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 437.] — Földtan a hadi ismeretekben. [Uránia. XVII. 1916. p. 83.] Lörenthey Imre emlékezete. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 40—52.] — Erinnerung an Emerich Lörenthey. [Ibid. p. 161 — 168.] — A földtan és őslénytan szerepe a budapesti egyetemen. [Földt. Közi. XLVII. (1917) p. 404—411.] — Die Stellung dér Geologie u. dér Palaontologie an dér Budapesten Universitát. [Ibid. p. 467—471.] — Földtani megfigyelések Kelet-Montenegróban. [M. k. Földt. Int. 1917. é. balk. műnk. Budapest, 1918. p. 3 — 35.] Dér geologische Uniterricht in unserem Vaterlande. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 445.] BIBLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGARICA ANNOBUM 1916 — 1924. 253 — Rónay Jácint mint földtani író. [Uránia. XIX. 1918. p. 250.] — Die stratigraphische Stellung d. Dachsteinkalkes in dér Umgebung von Budapest . [Lthika. 1920.] — A rarázsvessző-kérdés jelen állása. Budapest, 1924. Vajda ö.: Tőzeglápjaink hasznosítása. [Mérn. Ép. Egy. Közi. LVI. (1922) p. 95. és 103.] Vendl A.: Reambuláció Budaörs környékén. [Földt. Int. Évi Jel. 1917—19. p. 42.] — Adatok az amfibolitok osztályozásához. [Math. és Térni. -tud Értés. XXXVIII. (1921) p. 199.] — Közetalkotó ásványok a Déli-Kárpátok kristályos-paláiból. [Math. és Terin. -tud. Értés. XL. (1923) p. 204—213.] — Vber einen Riebeckit. [Zeitschr. f. Kristallogr. LX. (1924) p. 135 — 140.] — Magnetitgnájsz a Sebes völgyében. [Math. és Term.-tud. Értés. XL. (1923) p. 57.] Vendl Al. és Vendl Mikl.: Amfibolitok a Déli-Kárpátokból. [Math. és Term.-tud. Értés. XXXVIII. (1921) p. 207.] — — Adatok a plagioklaszok meghatározásához. [Math. és Term.-tud. Értés. XXXVIII. (1921) p. 220.] — — Vber Amphibolite aus den Südkarpathen. [Zentralbl. f. Min., Geol. u. Pál., Stutt- gart, 1922. p. 3—11.] Vendl Al. : A versed gnájsz nagy földpátszemd. [Math. és Term.-tud. Értés. XXXIX. (1922) p. 178.] — Vber einige g estei nsbildende Mineralien aus den Südkarpathen. [Zentralblatt f. Min.. Geol. u. Pál. Stuttgart. 1924. p. 1.] Vendl Mária: A griedeli barit kristályalakja. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 23 — 26.] — Vber die Kristallform des griedeler Barytes. [Ibid. XLVIII. (1918) p. 143 — 146.] — A muszári és sztanizsai aranybánya kalcitjai. [Földt. Közi. L. (1920) p. 46—47. és Ann. Mus. Nat. Hung. XVIII. (1920/21) p. 186 — 192.] — Die Kalzite dér Goldgruben von Muszári und Sztanizsa. [Ibid. p. 131 — 132.] — Calcit Vaskőről, antimonit Hondáiról, gipsz Óbudáról és markasit NemesvitdróL [Földt. Közi. LI/LII. (1921/2) p. 39—45.] — Kalkspat von Vaskő, Antimonit von Hondol, Gyps von Óbuda u. Markasit von Nemesvita. [Ibid. p. 102 — 104.] — Baryt Gömör-Rákosról , Rozsnyóról és Felsőbányáról. [Ann. Mus. Nat. Hung. XIX. (1922) p. 113-118.] — Barytine de Gömör-Rákos, Rozsnyó et Felsőbánya. [Ibid. p. 118—122.] — Caldtok Gömör megyéből. [Földt. Kö^l. Lili. (1923) p. 14—18.] — Vber Caldte aus dem Komitat Gömör. [Ibid. p. 111 — 114.] — Űjabb adatok a V elencei-hegység kőzeteinek ismeretéhez. [Ann. Mus. Nat. Hung. XX. (1923) p. 81-84.] Vendl Miklós: Biotitos dadttufa Kistétényről. [Földt. Közi. L. (1920) p. 34 — 38.] — Biotitdazittufi von Kistétény. [Ibid. p. 119—123.] — Adatok az albitok optikai viszonyainak ismeretéhez. [Math. és Term.-tud. Értés. XXXIX. (1922) p. 164.] — Beitráge zűr Kenntnis d. optischen Daten des Albits. [Zentrajbl. f. Miner. 1922. p. 97-105.] — .4 végardói Somlyódhegy rhyolitjának földpátja. [Math. és Term.-tud. Értés. XXXIX. (1922) p. 174.] — és Mauritz B. : Adatok a ditrói szienitmasszivum abisszikus kőzeteinek ismeretéhez . [Math. Term.-tud. Ért. XL. (1923) p. 271—313.] — — és Harwood H. F.: A ditrói szienit újabb típusai. [Ibid.] — — — -4 ditrói szienit további petrokémiai vizsgálata. [Ibid. XLI. p. 61 — 74.] 254 B1 BI.IOGRAPHI A GEOLOGIC.A HUNGARICA ANNORUM 1916— 1924. — Adatok a bazalton amfibolok kémiai és optikai viszonyaihoz. [Ibid. p. 199 — 205.] — i The Chemical composition and optical properties of a basaltic Hornblende from Hungary. [Miner. Magaz. XX. (1924) p. 237—240.] Vin Gy.: Pannonhalma földtani viszonyai. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 235 — 261.] — Die geologischen Verhaltnisse von Pannonhalma. [Ibid. p. 293 — 323.] Yigh Gy.: Adutok Németpróna környékének földtani viszonyaihoz. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 196.] Beitriige zűr Geologie dér Umgebung von Németpróna. [Jsber. d. k. ung. geol. Alist. f. 1915. p. 215.] - — Előzetes jelentés a Zsjár-hegység déli pereme és a felsőnyitrai medence földtani viszonyairól. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 187.] — Vorliinfiger Bericht über die geologischen Verhaltnisse des Südrandes des Zsjar- gebirges und des Ober-Nyitraer Beckens. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 211.] — Adatok Facskó és Frivaldnádas környékének földtani viszonyaihoz. [Földt. Int. Évi •Jel. 1917-19. p. 2,03.] — Földtani vázlat a Mincsov-hegység (Rajeci-havasok) É-i részéből. [Földt. Int. Évi Jel. 1917—19. p. 276.] - Az acanthicumos rétegek tijabb előfordulása a magyar Középhegységben. [Földt. Közi. L. (1920) p. 43-46.] — Über ein neues Vorkommen von Acanthicum-Schichten im ungarischen Mittelgebirge. [Ibid. p. 129—130.] — Zűr Geschichte des dritten Miskolcer Palaeoliths. [Anthrop. Fűz. I. (1923) p. 100.] "Vitális I.: Adatok Zólyomkecskés — Kisbánya — Szklenófürdő geológiájához. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 228.] - — Beitriige zűr Geologie von Zólyomkecskés — Kisbánya und Szklenófürdő. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 250.] — Bélabánya aranybányászatának felújítása. [Bány. és Koh. L. XLIX. — 62. (1916) p. 225.] Vogl V. : Geológiai jegyzetek Modrus-Fiume megye északi részéből. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 79.] — Geoloske biljeske iz sjevernog dijela modrusko-rijecke zupanije. [Ibid. p. 584.] — Geologische Notizeu aus dem nördlichen Teil des Komitates Modrus-Fiume. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 86.] ■Jelentés az 1916. év nyarán a liptói, árvái és túród medencékben végzett munká- lataimról. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 201.] — Bericht über die im Jahre 1916. in den eozanen Beckeu von Liptó, Árva und Túróc ausgeführten Untersuchungen. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 227.] — Die Tithonbildungen im kroatischen Adriagebiet und ihre Fauna. [Mitt. a. d. Jalirb. d. k. ung. geol. Anst. XXIII. 5. — 1916.] — Adatok a liptói medence eocénkori képződményeinek ismeretéhez. [Földt. Int. Évi Jel. 1917—19. p. 200.] — Földtani megfigyelések a Modrus-Fiume megyei Skrad környékén. [Földt. Int. Évi Je). 1917-19. p. 257.] — Jegyzetek az erdélyi eocén brissoidesekről. [Földt. Közi. XLIX. (1919) p. 44 — 46.] — Notices sur les Brissoides de Véocéne de la Transsylvanie. [Ibid. p. 138 — 139.] - Jegyzetek a magyarországi eocénkorú tüskehőrüek faunájához. [Földt. Közi. L. (1920) p. 42—43.] - Nouvelles notices sur les Echinides éocénes de la Ilongrie. [Ibid. p. 128.] — Adatok Magyarország mezozoikns tüskebőrninek ismeretéhez. [Földt. Közi. LI/LII. (1921/2) p. 76-77.] BIBLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916 — 1924. 255 — Notes sur les Échinides mésozoiques de la Hongrie. [Ibid. p. 115 — 116.] Wachner H. : Jelentés az 1915. év nyarán a Persányi-hegységben végzett földtani fel- vételekről. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 245.] — Bericht über die im Sommer des Jahres 1915. im Persányer Gebirge ausgeführten geologischen Aufnahmen. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 268.] — A Persányi-hegységben végzett földtani tanulmányok. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 230.] — Bericht über die im Sommer 1916. im Persányer Gebirge ausgeführten geologischen Aufnahmen. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 259.] — Jelentés az 1917. év nyarán a fogarasi medencében végzett földtani felvételről. [Földt. I Int. Évi Jel. 1917—19. p. 229.] Weszelszky Gy.: Az ásványos vizek radioaktivitásáról. [Magy. Balneol. Értés. X. (1917) 11. sz.] — A rádium és a Föld melege. [Term.-tud. Közi. XLIX. (1917). Pótf. p. 183.] — A rádium és a Föld kora. [Term.-tud. Közi. XLIX. (1917). Pótf. p. 184.] — A radioaktivitás. Budapest (Term.-tud. Társ.), 1917. Ref. Incze Gy. [Földt. Közi. XLVIII. (1918) p. 54-60.] — A forrásvizek hőmérsékletének méréséről. [Földt. Közi. XLVIII. Hídról. Köziem. I. (1918) p. 341—345. és p. 347.] — über die Temperaturmessung dér Quellenwasser. [Ibid. p. 350 — 355.] Zalányi B. : Jelentés az 1915. évben végzett geológiai munkálataimról. [Földt. Int. Évi Jel. 1915. p. 545.] — Bericht über meine im Jahre 1915. ausgeführten geologischen Arbeiten. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1915. p. 586.] — Jelentés az 1916. évben rendezés alá került mélyfúrások kőzet anyagának feldolgo- zásáról és törzskönyvezéséről. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 627.] Bericht über das im Jahre 1916. geordnete, bearbeitete und verbuchte Gesteins- material dér Tiefbohrungen. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 659.] — • Jelentés az 1916. évben Balatonkenese környékén végzett geológiai munkálatokról. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. p. 631.] — Bericht über die im Jahre 1916. in dér Umgebung von Balatonkenese durchgeführten geologischen Arbeiten. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. p. 664.] - Nyugatszerbiai neogén osztrakodák. (M. K. Földt. Int. 1917. é. balk. műnk. Buda- pest, 1918. p. 166—170.) - Pozsony város környékének hidrogeológiai viszonyai. [Földt. Szemle. I. (1921/24) p. 145—158.] Zeller T.: Adatok a felsőbányái barytok kristálytani ismeretéhez. [Földt. Közi. Lili. (1923) p. 66-72.] — Daten ztír krystallographischen Kenntnis dér felsöbányaer Baryte. [Ibid. p. 139-143.] — Terméskén Recskröl. [Földt. Közi. Lili. (1923) p. 99—100.] — Gediegen Schwefel von Recsk. [Ibid. p. 159 — 160.] Zimányi K.: A szepes-gömöri Érchegység néhány kristályosodott pyritjéröl. [Math. és Term.-tud. Értés. XXXVI. (1918) p. 4,09.] — Termésréz és kristályosodott hematit Gömör vármegyéből. [Math. és Term.-tud. Értés. XXXVII. (1920) p. 40.] — Über Eisenkieskristalle von Tekerő und Dogmácska. [Centralblatt für MineraJ. Geologie und Palaontol. 1922. p. 321.] — Ásványtani közlemények a Szepes — Gömöri Érchegységből és a délkeleti Felföldről. [Annales histor.-natural. Musei Nation. Hungarici. 1922. XIX. p. 78.] 256 B1BLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGARICA ANNORUM 1916— 1924. — Kristálytani vizsgálatok Krassó-Szörény vármegye pyritjein. [Math. és Term.-tud. Értés. 1924. p. 152.] Zsigmondy Á.: Jelentés az 1916. évi szerbiai tanulmányúiról. [Földt. Int. Évi Jel. 1916. Függ. p. 47.] — Bericht über die serbische Studienreise. [Jsber. d. k. ung. geol. Anst. f. 1916. Ank. p. 54.] — - Jelentés az 1917. évi szerbiai tanulmányúiról. [M. K. Földt. Int. 1917. é. balk. műnk. Budapest. 1918. p. 179 — 190.] — Csonka-Magyar ország széntermelése a múltban és jelenben és jövőjének kilátásai . [Mém. Ép. Egyl. Közi. LVI. (1922) p. 308.] Zsilinszky E. és Treitz P. : A szikes talajok javítása. Budapest, 1924. Zsivny V.: A hodrusbányai fassait chemiai összetétele. [Math. és Term.-tud. Értés. XXXIX. (1922) p. 298.] — Űj radioaktív ásványok Katangából (Belga-Kongó). [Term.-tud. Közi. L1V. (1922). Pótf. p. 63.] — Analyse chimique de la Pickéringite d’Opálbánya. [Annales Musei Nationalis Hun- gáriái. XIV. (1916) p. 454.] — Chemische Analyse des Pickeringits von Opálbánya. [Zeitschr. f. Krist. 55. (1915/20) p. 629.] — Ásványtani megfigyelések Recskröl. [Annales Musei Nat. Hung. XIX. (1922) p. 147.] — Mineralogical notes from Recsk. [Annales Musei Nat. Hung. XIX. (1922) p 150.] — Die chemische Zusammensetzung des Fassaites von Hodrusbánya (Comitat Hont). [Zeitschr. f. Krist. 57. (1923) p. 387.] — A végardói sanidin chemiai összetétele. [Math. és Term.-tud. Értés. XL. (1923) p. 114.] — ..Germanit“, eg'y új germanium-ásvány és érc Tsumbel-ből (Délnyugat- Afrika). [Term.-tud. Közi. LV. (1923) p. 380.] Közli: László Gábor dr. Kérjük az irodalomban észlelt esetleges hiányok szíves közlését, hogy azt a követ- kező kötetben pótolhassuk. A szerkesztőség.