^ &?C 0 f Go 5 \I.5£ 088280 FÖLDTANI KÖZLÖNY. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA. EGYSZERSMIND A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. „TELEGDI ROTH LAJOS JUBILEUMI KÖTET/* SZERKESZTIK ZELLER TIBOR dr. és REICHERT RÓBERT dr. TÁRSULATI titkárok. ÖTVENÖTÖDIK (LV.) KÖTET. KÉT TÉRKÉPPEL, EGY TÁBLÁVAL ÉS HUSZONNÉGY SZÖVFGKÖZTI ÁBRÁVAL. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEIGH AMTLICHES ORGAN DÉR KÖNIGL. UNGAR GEOLOGISCHEN ANSTALT. „LUDWIG ROTH v. TELEGD FESTBAND.** UNTER MITWIRKUNG VON PROF. FR. SCHAFARZIK REDIGIERT VON Dr. T. ZELLER und Dr. R. REICHERT, SEKRETARE DÉR GESELLSCHAFT. FÜNFUNDFÜNFZIGSTER (LV.) BÁND. .MIT ZVCEI KARTEN, EINER TAFEL UND VIERUNDZWANZIG TEXTFIGUREN. BUDAPEST, 1926. - A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. EIGENTUM DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. < ' ■SMl'ltóí- 8,1*2? Kir. Magy. Egyetemi Nyomda, VIII, Múzeum-kőrút 6. Főigazgató: Dr. Czakó Elemér. TARTALOMJEGYZÉK. A Magyarhoni Földtani Társulat 75 éves fennállása alkalmából 1925. évi május hó 14-i ünnepi ülésen elhangzott előadások. Lap Mauritz Béla dr.: Visszapillantás a Magyarhoni Földtani Társulat múltjára 5 Pálfy Móric dr. : I. A m. kir. Földtani Intézet részletes geológiai fel- vételeinek fejlődése és jelenlegi állása. II. A m. kir. Földtani Intézet új átnézetes geológiai térképé- nek ismertetése 11 Treitz Péter: Az agrogeológia múltja és feladatai hazánkban.... 20 Értekezések. Schréter Zoltán dr.: Strobentz Ilona dr.: ifj. Lóczy Lajos dr.: Pávai Vájná Ferenc dr.:. . Simkó Gyula dr.: Lengyel Endre dr.: Löw Márton dr.: Szádeczky-K. Elemér dr.: Kubacska András: Koch Sándor dr.: Szalai Tibor dr. : Papp Ferenc dr.: Reichert Róbert dr.:.... Ferenczi István dr.: Strausz László dr.: Sümeghy József dr. : Winkler Artúr dr. (Wien): Kutassy Endre dr.: Az 1925. januárius 31-i egri földrengés Magyarországi dolomitkristályok újabb elemzései . . A Dunántúl hegyszerkezetéről A földkéreg legfiatalabb tektonikus mozgásairól . . Adatok a Tokaji-Nagyhegv és vidékének talaj- ismeretéhez Petrogenetikai megfigyelések a Pilisszentlászló- kömyéki andeziteken Ércelőfordulások a Mátrában Adatok az Alsójára-Fenesi eocénterület geológiájá- hoz II Adatok a Nagyszál környékének geológiájához .... Néhány ritkább ásvány újabb előfordulása Magyar- országon Adatok a harmadkori crinoideák kérdéséhez Adatok a magyarországi dioritok ismeretéhez .... Űjabb adatok a Salgótarján-környéki bazaltos kőzetek petrokémiai ismeretéhez Adatok a Buda-Kovácsi hegység geológiájához .... Ojabb adatok Fót alsómediterrán faunájához .... Zalaegerszeg környékének levantei korú képződményei A Kis-Magyar-Alföld szegélyén, a kelet-stájer medencé- ben fellépő bazaltkitörések kora és keletkezése.. A Buda-vidéki triász sztratigrafiája 26 49 57 63 36 118 127 144 150 162 169 174 181 196 212 217 227 231 Rózsa Mihály dr.: Noszky Jenő dr. : Boros ádám dr.: Rövid közlemények. A kristályos magnezit alpesi telepeinek képződéséről 237 A levantei forrásmeszek a pesti oldalon 238 A talajjelző mohok kérdéséhez 239 Ismertetések 241-247 Társulati ügyek. I. Közgyűlés 247 II. Szakiilé6ek 252 III. Választmányi ülések, új tagok 255 Bibliographia Geologica Hungarica Anni 1925 395 A Magyarhoni Földtani Társulat tagjainak névjegyzéke 401 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTES. Vortrage, gehalten in dér Fachsitzung anlásslich dér 75.Jahresfeier dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft B. Mauritz: Rückblick in die Vergangenheit dér Ung. Geol. Gesell- schaft M. Pálfy: I. Entwick ung und gegenwártiger Stand dér geolo gischen Detailaufnahmen dér Kgl. Ung. Geol. Anstalt. II. Besprechung dér neuen geol. Über- sichtskarte dér Kgl. Ung Geol. Anstalt P. Treitz: Über die Vergangenheit dér Agrogeologie u. ihre Auf- gaben in Ungarn Abhandlungen. Z. Schréter: Über das Erdbeden vöm 31. Jánner 1925. von Eger (Erlau) im Komitate Heves (Ungarn) Helene Strobentz: Analysen von ungarischeh Dolomitkristallen L. v. Loczy jun.: Über die Tektonik Transdanubiens in Ungarn .... Fr. v. Pávai Vájná: Über die jüngsten tektonischen Bewegungen dér Erdrinde J. Simkő: Daten zűr Bodenkunde des Tokajer Berges (Kopasz) u. seiner Umgebung E. Lengyel: Petrogenetische Beobachtungen an den Andesiten dér Umgebung von Pilisszentlászló (Komitat Pest, Ungarn) M. Löw: Erzlagerstátten in dér Matra (Komitat Heves, Ungarn) E. v. Szádeczky-Kardoss:. . Beitráge zűr Geol. dér Gegend v. Alsójára-Fenes II. A. Kubacska : Daten zűr Geologie dér Umgebung des Nagyszál . . A. Koch: Neuerliches Vorkommen einiger seltenerer Mineralien in Ungarn T. Szalai: Daten zűr Frage dér Tertiiircrinoideen Fr. Papp: Beitráge zűr Kenntnis dér ungarischen Diorite .... R. Reichert: Petrochemische Untersuchungen an den basaltischen Gesteinen dér Umgebung v. Salgótarján. (Kom. Nógrád, Ungarn) St. Ferenczi: Daten zűr Geologie des Buda-Kovácsier Gebirges . . L. Strausz : Neuere Daten zűr untermediterranen Fauna von Fót J. Sümeghy : Die levantinischen Bildungen dér Umgebung von Zalaegerszeg A. Winkler (Wien) : Über Entstehung u. Altér dcr Basaltausbrüche im. östl. steirischen Becken, am Rande des_Kleinen- Ungarischen-Alföld E. Kutassy : Zűr Stratigraphie dér Trias dér Budapester (Ofener) Gedend Kurze Mitteilungen. M. Rózsa: Über die Entstehung dér kristallinen Magncsitlager- státten dér Alpen E. Noszky : Über die levantinischen Quellenkalke auf dér Pester Seite A. Boros : Zűr Frage dér bodonbezcichnendon Moose tíesprechungen Gesellschaftsangclegenheiten. I. Jahres-, zugleich Festsitzung anlásslich des 75jáhrigen Bestandes dér Ung, Geol. Gesellschaft II. Fachsitzungen III. Ausschussitzungen Bibliographia Geologica Hungarica Anni 1925 Verzeichnis dér Mitglicder dér Ung. Geol. Gesellschaft Seite 257 261 267 272 275 276 282 298 309 319 324 327 332 339 341 344 349 367 370 379 384 385 386 387 389 390 391 394 395 401 FÖLDTANI KÖZLÖNY LV. kötet. 1925. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 75 ÉVES FENN- ÁLLÁSA ALKALMÁBÓL 1925. MÁJUS 14-ÉN TARTOTT ÜNNEPI ÜLÉSEN ELHANGZOTT ELŐADÁSOK. VISSZAPILLANTÁS A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT MÚLTJÁRA. Írta: Mauritz Béla dr. Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Midőn Társulatunknak három emberöltőt magába foglaló múltját tanulmányoztam és végigforgattam a régibb köteteknek már-már el- fakuló lapjait, szemem nem egyszer könnytől homályosult el. Meghatot- tál! olvastam a sorokat, melyek a Társulat megalakulásának nehézsé- geit és az első küzdelmes éveket írják le. Megcsodáltam azt a hazafiúi lelkesedést, azt az önzetlen tudományszeretetet, amellyel az úttörők a Társulat megalapításához hozzáfogtak és az első tizenhat küzdelmes esztendő számos nehézségét legyőzték. Nem óhajtom ez alkalommal a háromnegyedszázad történetét rész- letesen ismertetni; a megalakulás eseményeit híven mondja el az 1852. évben Kováts Gyula, a Társulat első titkára; az 1866. évben az első tizenhat esztendő lefolyását élénk színekkel ecseteli Kubinyi Ferenc társulati elnök; a Társulat 30 éves fennállása alkalmából a három évtizedről Schmidt Sándor titkár számol be; a félszázados történetet igen részletesen ismertette Koch Antal elnök. Az 1847. évi augusztus hó 11. napján a Magyar Orvosok és Ter- mészet vizsgálóknak Sopronban tartott vándorgyűlésén dr. Zipser András besztercebányai lelkes természetbúvár vetette fel egy földtani társulat megalakításának eszméjét. A vándorgyűlés elnöke, Esterházy Pál herceg, készségesen vállalta az új társulat pártfogói tisztét és évi 400 pengő forintot ajánlott fel anyagi támogatásul. Ezzel a Társulat jövendője biztosítva volt. A hercegi családban azóta is apáról fiúra szállt a pártfogói tisztség és a Társulat örök hálára van kötelezve a hercegi családdal szemben, mert úgy a megalakuláskor, mint pedig a 6 MAURITZ BÉLA DR. mai nehéz napokban ez az anyagi támogatás hathatósan segíti elő Tár- sulatunk működését. Az 1848. év januárjában gyűltek össze az úttörők: Kubinyi Ágos- ton, Kubinyi Ferenc, Marschan József, Pettko János és Zipser András, hogy a megalakulásról tanácskozzanak. A szabadságharc azonban, miként sok egyéb szép tervet meghiúsított, egyelőre a Tár- sulat megalapítását is megakadályozta. A szabadságharc leveretése után az 1850. év tavaszán mégis meg- alakult a Társulat, igaz, hogy mintegy osztrák fennhatóság alatt. Ekkor szervezte meg az osztrák császárság a birodalmi cs. k. földtani intézetet, mely ugyancsak még e hónapban fogja ünnepelni fennállásá- nak 75 éves fordulóját; az ünnepélyen Társulatunkat Liffa Aurél alelnök fogja képviselni. Az újonnan szervezett birodalmi cs. k. föld- tani intézet igazgatója, Haidinger Vilmos szükségét látta annak, hogy a Habsburg-birodíalom tartományaiban a földtani kutatásokkal foglalkozó társulatok tovább működjenek, illetőleg megalakuljanak és az ő kezdeményezésére valóban meg is alakult a „Magyarhoni Földtani Társulat “, mely első alakuló közgyűlését az 1850. év július hó 6. nap- ján tartotta. Az alapszabályok értelmében a Társulat szoros kapcsolat- ban volt a bécsi cs. k. birodalmi földtani intézettel; ez a kapcsolat azon- ban inkább csak papíroson állott fenn, mert a valóságban a Társulatot, a legszorosabb kötelékek a Magyar Nemzeti Múzeumhoz fűzték. A tiszti- kar teendőit a Nemzeti Múzeum tisztviselői látták el, az elnöki tisz- tet Kubinyi Ágoston, a titkári tisztséget Kováts Gyula múzeumi őr töltötte be. Lázas igyekvéssel indult meg különösen a földtani termé- szetű múzeumi tárgyak, kőzetek és kövületek gyűjtése , melyek mind a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárában helyeztettek el. Az anyagiak elégtelensége miatt azonban a kiadványok eleinte nagyon gyéren láttak napvilágot, így 1852-ben az első jelentés számol be a Társulat meg- alakulásáról, majd 1856-ban jelent meg a ,, Földtani Munkálatok “ első kötete, melyet csak 1863-ban követett a második, majd 1867 — 1870-ig a harmadik, negyedik és ötödik kötet. Az abszolutizmus ideje alatt a földtani felvételeket hazánkban az osztrák geológusok végezték; a Magyar Nemzeti Múzeum, tisztviselőinek e téren nem nyújtottak kellő működési teret. Az alkotmány helyreállításával Társulatunkban is pezsgő élet fejlődött ki. Az 1868. évben a földmívelésügyi minisztérium kebelében külön földtani osztály szerveztetett, majd pedig a reákövet- kező évben Jelállíttatott az önálló m. kir. Földtani Intézet; ezzel egy- idejűleg a Magyar Nemzeti Múzeummal való szorosabb kapcsolat meg- szűnt é6 helyébe a m. kir. Földtani Intézettel való szoros kötelék követ- kezett be, amennyiben a in. kir. Földtani Intézet az évi felvételi jelen- téseket eleinte a Magyarhoni Földtani Társulat kiadványaiban hozta VISSZAPILLANTÁS A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT MÚLTJÁRA. 7 nyilvánosságra, majd pedig, midőn az Évi Jelentések mint önálló köte- tek jelentek meg, akkor úgy ezeket, mint pedig a ni. kir. Földtani Inté- zet Évkönyveit Társulatunk tagjainak rendelkezésére bocsátotta, továbbá megengedte, hogy tagjaink az Intézet kitűnően kezelt könyv- tárát használhassák. A begyűjtött földtani természetű tárgyakat viszont a Társulat a Földtani Intézet tulajdonába engedte át. Társu- latunk folyóirata, a „Földtani Közlöny “ még mai napig is a ,, Föld- tani hitézet“-nek hivatalos közlönye. Az 1870. évben határozta el a Társulat, hogy a földtani „ Munká- latok“ helyett olyan folyóiratot indít, mely gyorsabb ütemben, azaz évente 12 füzetben fog megjelenni. Az új folyóirattal, a „Földtani Köz- lönyt- nyel a Társulat azt a célt akarta elérni, hogy olvasóközönsége rövid időközökben és gyorsan értesüljön a földtani eseményekről. A lel- kes vezetők céljukat el Í6 érték, a nagyközönség körében a földtan iránt való érdeklődés nagyon erősen megnövekedett. Csakhamar megalakult 1872-ben a Selmecbányái fiókegylet is, mely Selmecbánya szűkebb kör- nyékének tanulmányozását tűzte ki főcéljául és el is készítette Selmec- bánya földtani térképét. Társulatunk a külföld előtt is szerepelni kez- dett; 1872-ben a bécsi és 1878-ban a párizsi kiállításon aratott elisme- rést. Kiadványai közül addig csak a , Munkálatok1' első kötete jelent meg idegen nyelven is, t. i. németül. A vezetők azonnal felismerték, bőgj' a külfölddel való kapcsolatot csakis úgy lehet bensővé tenni, ha a kiadványok idegen nyelven is megjelennek. Az 1879. évtől kezdve a „Földtani Közlönyt magyar nyelven és idegennyelvű fordításban, több- nyire németül is megjelenik. Ezzel Társulatunk elérte azt. hogy ma a „Földtani Közlöny “ a külföldön jól ismert folyóirat, mert a külföldi csereviszonyok száma meghaladja a kétszázat. Kevés magyar tudomá- nyos társulatot ismer ma a külföld annyira, mint a „Magyarhoni Föld- tani Társulatli-ot. A „Földtani Közlönyíl-t a külföldi munkákban lép- ten-nvomon idézve látjuk. Alapszabályaink szerint Társulatunknak célja a földtan és rokon- tudományainak művelése és terjesztése. Az utóbbi pont értelmezése körül Társulatunk kebelén belül már a hetvenes években is ellentétes vélemények mutatkoztak, melyek időnkint igen heves nézeteltérésre adtak alkalmat és amelyek még napjainkig sem oszlottak teljesen el. A Társulat megalapításakor határozottan kifejezésre jutott az ö. felfogás, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat elsősorban is kimon- dottan tudományos Társulat, melynek főcélja a földtannak tudomá- nyos művelése. Társulatunk az a központ, ahol mindennemű a földtant érintő probléma megvitatásra kerül, itt mutatják be tudományos ered- ményeiket a földtannal és rokontudományaival foglalkozó szakembe- reink és ezek az eredmények itten kerülnek élénk eszmecsere alá. 8 MAimrrz béla dr. A „Földtani Közlönyt- nek pedig rendeltetése, hogy az eredményeket a hazai és külföldi szakkörökkel nyomtatásban megismertesse. Szüksé- gesnek mutatkozott azonban az is, hogy a tagok a Társulat belső éle- téről, továbbá a hazánkban és külföldön megjelent szakirodalomról kellőképen tájékoztatva legyenek. A földtannak és rokontudományai- nak népszerűsítése Társulatunkban mindig alárendelt feladatot alko- tott; ennek a feladatnak a megvalósítására a Kir. Magy. Természet- tudományi Társulat a hivatott tényező. A hetvenes évek végén a választmány azt a gondolatot vetette fel, hogy a „Földtani Közlönyt kizárólag a tudományos értekezéseket hozza nyilvánosságra magyarul és idegennyelvű fordításban, míg a Társulat belső ügyeiről, a nevezetesebb földtani eseményekről és az újabb kül- földi szakirodalomról a tagoknak egy másik, független folyóirat szá- moljon be. így született meg 1880-ban Társulatunknak népszerűsítő folyóirata, a „Földtani Értesítő “, mely természetesen csakis magyar nyelven jelent meg. A kísérlet nem vált be; a „ Földtani Értesítő “ rövid háromévi fennállása után megszűnt és az oda szánt cikkek azóta újra a „ Földtani Közlönyt- ben láttak napvilágot. Midőn a világháború előtt Társulatunkban, illetőleg a .. Földtani Közlöny‘l-ben a népszerűsítő irányzat kezdett felülkerekedni, megint felmerült a gondolat, hogy a ,, Földtani Értesítő “ újra életre keljen, de végül mégis csak az a vélemény alakult ki, hogy Társulatunk és a „Földtani Közlönyt maradjon meg eredeti rendeltetésénél, a földtan- nak és rokontudományainak tudományos művelésénél, a népszerűsítést pedig végezze az arra hivatott „Kir. Magy. Természettudományi Tár- sulat11. Az 1910. évben tagjainknak egy nagy csoportja úgy érezte, hogy a kor követelményeinek tesz eleget, midőn a Társulat keretén belül a „Barlangkutató Szakosztály “ felállítását szorgalmazza, melynek célja barlangjainknak földtani és őslénytani tekintetben való átkutatása. A szakosztály szép eredménnyel működik, amiről különösen folyóirata, a ,, Barlangkutatás “ tesz bizonyságot; a vezetők valóban lelkesedéssel végzik hivatásukat. Nem sokkal későbben, 1917-ben megalakult a „Hidrológiai Szak- osztály“ is, mely közleményeit egyelőre a „ Földtani Közlönyt- ben jelentette meg; ezután azonban ugyancsak önálló folyóiratot fog kiadni. E szakosztály révén a Társulat különösen a vízügyekkel foglalkozó mérnökök körében keltett mindnagyobb érdeklődést. Társulatunk kiadásában nagyobb önálló munkák is megjelentek: így meg kell említenem PosEPNY-nek „Geologisch-montanistische Stu- dien dér Erzlagerstatten von Bézbányail című monográfiáját, Koch ANTAL-nak „Az erdélyrészi medence harmadkori képződményeit “ tár- VISSZAPILLANT AS A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT MÚLTJÁRA. 9 gvaló művét, Staub Mómc-nak „A C innamomum-nem történetéről “ írott munkáját és különösen Magyarország geológiai térképét , mely a millénium alkalmából készült és oly nagy érdeklődést keltett, hogy csakhamar el is fogyott. Társulatunk a béke éveiben évtizedek szorgalmas munkájával és vezetőink fáradhatatlan önzetlenségével tekintélyes tőkét gyűjtött. Ma mindenünk megsemmisülve hever előttünk. Alaptőkénk pénzünknek elértéktelenedése folytán elveszett, tagjaink száma megfogyatkozott, elvesztettük a megszállott területen maradt tagjainknak nagyrészét, de elmaradtak a csonkaországi tagok közül is sokan és pedig különö- sen olyanok, akiket a földtanhoz szorosabb kapcsolat nem fűzött. De nem vesztettük el munkabírásunkat és nem vesztettük el a tudomány iránt való önzetlen szeretet et, nem vesztettük el a jövőbe vetett hitet és reményt. Ha bármikor meginogna bennünk a kitartás és a Társulat jövőjébe vetett hit, vegyük elő a „ Munkálatok “ és a „Földtani Köz- löny■“ köteteit, lapozzuk át azokat és megacélosodott erővel fogjuk folytatni a romokból való újjáépítés munkáját. Megelevenednek előt- tünk a holt betűk és megszólalnak még az elnémult ajkak is. A magyar kultúra oszlopai és vezetői vonulnak el előttünk. Az alapítók sorában ott látjuk az Esterházy hercegi családot, Zípser AndrásT, a lelkes besztercebányai természetbúvárt, Kubinyi Ágostont és Kubinyi FERENC-et, továbbá Kováts Gyulát és Petényi Salamont, mindanv- nyian a Magyar Nemzeti Múzeum fanatikus hívei: ott látjuk Pettko JánosT, a Selmecbányái bányászati akadémia érdemes tanárát; ott lát- juk a két legkiválóbb osztrák geológust és mineralogust, Hörnes MÓRIC-Ot és Haidinger VilmosT, de ott látjuk különösen Szabó JózsEF-et, az ásványtan és földtan egyetemi tanárát, aki a Társulat felvirágoztatása körül hervadhatatlan érdemeket szerzett. Az alapítók egyike sem érhette meg a háromnegyedszázados évfordulót. A hetve- nes években nagyrészt új gárda veszi át a Társulat szellemi életének vezetését. Ásvány- és kőzetkémiai kérdésekkel Bernáth József és Wartha Vince foglalkozik; az ásvány- és kőzettan művelését Krenner József, Franzenau Ágoston, Schmidt Sándor és Roth Samu veszi át: bánvageologiai problémákat különösen Cseh Lajos, Gesell Sán- dor és Maderspach Livius tárgyal; a stratigrafia, tektonika, palae- ontologia és egyéb fejezetek művelői közül elégséges Böckh János, Koc.h Antal, Lóczy Lajos, Hantken Miksa, Herbich Ferenc, Zsig- mondy Vilmos, Stürzenbaum József, Pávay Elek, Schafarzik Ferenc, Hofmann Károly, Telegdi Roth Lajos, Inkey Béla, Pethő Gyula, Halaváts Gyula, Szontagh Tamás, Matyasovszky Jakab, Staub Móric és Winkler Benő nevét megemlíteni; munkássá- 10 MAURITZ BÉLA DK. guk mindnyájunk előtt sokkal jobban ismert és nagyrabecsült, semhogy részletesen kellene ezt ismertetnem. A nyolcvanas évkben újabb fiatal erők csatlakoznak a kipróbált, régi gárdához: Bene Géza, Ilosvay Lajos, Kalecsinszky Sándor, Loczka József, Lőrenthey Imre, Melczer Gusztáv, Posewitz Tivadar, Primics György, Petrik Lajos, Szádeczky Gyula, Szte- rényi Hugó és Zimányi Károly jelenik meg az előadóasztal mellett. Az utolsó 25 esztendő mérvadó szereplőit nem kell felsorolnom. Még mindnyájunknak fülében csengenek azok a magas színvonalú elő- adások és viták, amelyeknek fültanui voltunk. Bánnely külföldi tudo- mányos társulat is büszkeséggel tekintené magáénak az itt előadotta- kat. Ma is úgy érzem, hogy mindenben az elődök nyomdokait kell követ- nünk, ha biztosítani akarjuk a Társulat jövendő szellemi életét. Társulatunk a földtannak főiskolai és középiskolai tanításával is több ízben foglalkozott. így a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszternél szorgalmazta, hogy a budapesti egyetemen a föld- és őslénytan tan- széke, továbbá, hogy a J ózsef-müegy etemen és a vidéki egyetemeken az ásvány-földtan tanszéke kettéosztassék. Hogy a Pázmánv-egyetemen a földtan és őslénytan egyidőre valóban külön tanszéket nyert, ennek az eredménynek az elérésében Társulatunknak is része volt; sajnos, hogy azóta a viszonyok megváltozása miatt az őslénytan tanszéke egy előre megint szünetel. A középiskolában a Társulat a földtannak ugyancsak méltóbb helyet óhajtott biztosítani. Sajnos, itt eddig nem sok eredményt tud- tunk elérni. A leánygimnáziumok tanrendjében néhány éven át a meg- felelő helyen, t. i. a VIII. osztályban szerepelt az ásványtan és földtan mint önálló tantárgy. Ma már az illetékes körök meg nem értése foly- tán ez is megszűnt. Büszkén tekinthetünk vissza a 75 éves múltra. Ami pedig a jöven- dőt illeti , Társulatunk szellemi életét nem kell féltenünk. Dolgozni akaró és dolgozni tudó szakemberek mindig lesznek itt kellő számmal. Egészen más azonban a helyzet a Társulat fennállását, biztosító anyagi feltételeket illetőleg. Mint már említettem, alaptőkénk ma mit sem jövedelmez; tagtársainknak nagyrészét elvesztettük; megmaradt tagjaink anyagi képességükhöz mérten igyekeznek kötelezettségüknek eleget, tenni, azonban a Társulat így befolyó jövedelme nem elégséges a „ Földtani Közlöny “ jövőjének biztosítására. Pártfogónk, Esterházy Pál herceg főúri bőkezűséggel siet segítségünkre, az állam a maga nehéz anyagi helyzetéhez képest meglehetős anyagi támogatásban részesít. Nyíltan kijelentem, hogy hasonló támogatást várunk el azok- tól a vállalatoktól is, amelyek a földtani kutatásoknak anyagi elő- nyeit élvezik. Hálával kell megemlékeznem itt a Salgótarjáni Kőszén- VISSZAPILLANTÁS A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT MÚLTJÁRA. 11 bánya s a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulatról , melyek a jubileum alkalmából méltó adakozással fejezték ki Társulatunk iráni való élénk érdeklődésüket. Hisszük, reméljük, sőt elvárjuk, hogy a többiek sem fognak mögötte elmaradni. Végül engedje meg a tisztelt ünneplő közönség, hogy ezt a mai ünnepélyes alkalmat megragadva, néhány üdvözlő szót intézzek Tár- sulatunk legrégibb tagjaihoz, akik között az első három Társulatunk- nak a múltban elnöke is volt, ma pedig őket tiszteleti tagjaink sorá- ban üdvözölhetjük. Koch Antalé 59 esztendő óta, Telegdi Roth LAJOS-t 55 év óta és Schafarzik FERENC-et 50 esztendő óta mond- hatja magáénak a Földtani Társulat. Ők hárman azok, akik a Társu- latnak több mint félszázados történetét nemcsak végigélték, hanem annak irányításában nagyon tevékenyen részt is vettek. Mágocsy- Dietz SÁNnoR-t 48 éve, iglói Szontágh TamásT 46 éve, Nagy LAszLó-t 45 éve, Ilosvay LAJOS-t, Szádeczky Gyulá-í és Thirring GuszTÁv-ot 42 éve, Braun GYULÁ-t, Hoitsy PÁL-t és Zimányi Károly-1 40 esztendeje tisztelheti tagjai sorában a Társulat. Gesztorainkat, akik nagyrészt vezetőszerepet játszottak és játszanak ma is a Tár- sulat történetében, akik mindvégig híven kitartottak a Társulat lobo- gója mellett, éltesse az Űristen a magyar kultúra dicsőségére még sokáig friss egészségben! I. A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET RÉSZLETES GEOLÓGIAI FELVÉTELEINEK FEJLŐDÉSE ÉS JELENLEGI ÁLLÁSA. II. A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET ÚJ ÁTNÉZETES GEOLÓGIAI TÉRKÉPÉNEK ISMERTETÉSE. Irta: Pálfy Móric dr. Bár a múlt század 50-es évei előtt is jelentek meg Magyarország- ról geológiai térképek, amik közül BEUDANT-nak 1822-ben, majd Liel v. LiLiENBACH-nak, Haidinger ViLMOS-nak térképei emelhetők különö- sen ki, de mindezek a térképek — jóllehet nagy ügy buzgalomról, nemes tudományszeretetről, igazán úttörő munkásságról tesznek tanú- bizonyságot — csak igen kis részleteikben támaszkodtak részletesebb vizsgálatokra. Ügy a geológiai felvételekben, mint általában Magyarországon a geológia fejlődésében a múlt század 50-es éveiben értünk el az első 12 PÁLFY MÓRIC DR. fordulóponthoz, amikor egyrészről a bécsi Földtani Intézet megkezdette hazánk területén is a geológiai felvételeket, másrészről a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1850-ben történt megalakulásával lehetővé vált a geológiával foglalkozóknak és az iránta érdeklődőknek a társulatba való csoportosulása. Habár a Társulat munkája csak lassan haladhatott előre, mégis kétségtelenül nagy érdeme volt abban, hogy amikor az alkotmány helyreállítása után elérkeztünk a hazai geológiai vizsgálatok második fordulópontjához, a m. kir. Földtani Intézet felállításához, már kiváló hazai szakemberekkel is rendelkezhettünk. A bécsi Földtani Intézet az ország területén először ú. n. át- nézetes felvételeket végeztetett s azután tért át a részletesnek mon- dott felvételekre. Mondani is fölösleges, hogy ezek az ú. n. részletes felvételek mainap nagyon is átnézetes felvételszámba mennek. A rend- szeres felvételieket 1858-ban kezdették meg az osztrák geológusok hazánk területén, bár az intézet megbízásából Peters és Stur már előbb is dolgoztak itt. Alig 10 év alatt felvették az ország északi részét kelet felé a Latorca völgyéig s délen Komárom vonaláig és a volt bánáti határőrvidéket részletesen, a többi részt átnézetesen. A felvevő geológusok közül fel kell említsük a többek között Hauer, Stache, Wolf, Stur, Foetterle, Richthofen, Andrián, Mojsiso- vich, Stoliczka, Tietze neveit, akik a rendelkezésükre álló rövid idő alatt az óriás területen igazán szorgalmas és becsületes munkát végez- tek. Természetes, hogy az a pár év, amit az ú. n. részletes felvételekre fordíthattak, nagyon is kevés volt ahhoz, hogy a képződmények ki- jelölésében vagy helyes megállapításában nagyobb pontosságot el- érjenek. Az 1865 — 1866-os években az osztrákok felvételi munkájában résztvett Böckh .János és Gesell Sándor is, akik abban az időben a bécsi pénzügyminisztériumban, mint bányamérnökök, teljesítettek szolgálatot. Az északmagyarországi részletes felvételeket a bécsi Földtani Intézet 1 : 144.000-es arányú térképlapokban adta ki, míg az egész ország átnézetes geológiai térképét az ausztriai tartományokéval egybekapcsolva Hauer állította egybe 1 : 576.000 arányú térképen. Hauer ezen az átnézetes térképen már felhasználta a magyar geológu- sok munkáit is, különösen Szabó JózsEF-nek Békés és Csanád megyék- ről, Heves — Szolnok megyékről, a Hegyaljáról megjelent térképeit, nemkülönben a m. kir. Földtani Intézetnék 1868 — 69-bon Buda es Pest. környékén, valamint a B.akonyban végzett felvételeit, Hofmann Káról Y-nak zsilvölgyi és HERBicn-nek Erdély keleti hal árhegységéről való térképét is. I. A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET RÉSZLETES GEOLÓGIAI STB 13 1868-ban érünk a hazai geológiai felvételek m á s o d i k í o r d u lé- pő n t. j á h o z, amikor a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisz- térium keretében felállítják a Földtani Osztályt, amit 1869-ben már az önálló „M. kir. Földtani Intézet megszervezése követ. Ezzel nagy erő- vel indult meg az ország területének magyar szakemberek részéről való felvétele. Mindenekelőtt a Dunántúl felvételét vette a Földtani Intézet programmjába. 1877-ben a nyolc év előtt megkezdett dunántúli felvételek a Lajta- hegység, Mosony és Sopron megyék egyes részeinek kivételével már befejezést nyertek s 1878-ban az egyes geológusok munkaterülete közötti kapcsolatot hozták létre. Nem tehetjük, hogy a legteljesebb elismeréssel ne adózzunk 1 1 1 a Földtani Intézet első munkatársainak, akik nyolc év alatt majdnem az egész dunántúli rész geológiai felvételével elkészültek. Ha a Föld- tani Intézet eme munkájában valami kifogásolnivaló van, az csak az a gyors iram lehet, ami a térképezés részletességének szolgált hátrá- nyára, ellenben — különösen a hegységek rétegtani helyzetének meg- állapítása — a rendelkezésre állott rövid idő alatt annyira helyes volt, hogy azon az azóta végzett részletesebb vizsgálatok sem változtattak semmi lényegeset. Különösen ki kell emelni H.\NTKEN-nek az eocén- és oligocén-képződinények szintezésére vonatkozó tanulmányait, Böckh JÁNOS-nak a Bakonyban és Mecsekben, Hofmann KÁROLY-nak a budai hegységben, az újbányai medencében és az Alpesek nyúlványain, t. Roth Lajos-nak Sopron megyében végzett mintaszerű felvételeit. Ebben az időben kezdette meg Halaváts Gyula is Böckh János és t. Roth Lajos oldala mellett a fiatalabb neogénképződmények tanul- mányozását, amihez azután mindmostanáig hű maradt. A dunántúli felvételeket az Intézet 1 : 144.000-es méretű térképe- ken hamarosan ki is adta. így már 1870-ban megjelentek Buda és Tata-Bicske környéke, melyek közül a budai 1880-ban már második kiadást is ért, 1879-ben 4, 1880-ban 7 és 1881-ben 8 lap jelent meg. A dunántúli felvételekkel párhuzamosan Herbich Ferenc az erdélyi múzeum őre is megbízást kapott a Székelyföld és a keleti határ- hegység átnézetes felvételére, amely feladatot 1870 — 1875-ben végezte el. végezte el. A dunántúli felvételek befejezése után évtizedekre terjedő új fel- vételi programmot készít az Intézet. E programra szerint a Krassó- Szörényi hegységet s északi folytatása gyanánt az Erdély-Magyar- országi határhegység és hozzájuk csatlakozó dombvidék felvételét vette tervbe úgy, hogy azután a felvételeket egyrészről az Északkeleti Kár- pátok, másrészről Erdély belseje felé folytassa. Ennek a nagyarányú programmnak végrehajtásán dolgozott 1879 óta a legutolsó időkig az 14 PÁLFY MÓRIC DR. Intézetnek majdnem valamennyi tagja. A Krassó-Szörényi hegységet Böckh János, t. Roth Lajos, Schafarzik Ferenc és kis részben a korán elhalt Adda Kálmán, a dombvidéket Halaváts Gyula és Kadic Ottokár vették fel. A Marostól északra levő határhegységben Lóczy Lajos, Hofmann Károly, Papp Károly. Pethő Gyula, Primics György, Szontagh Tamás, t. Roth Lajos, Koch Antal, Rozlozsnik Pál és Pálfy Móric dolgoztak. A Rézhegységet Matya- sovszky Jakab térképezte, míg Hofmann Károly és Koch Antal az erdélyi óharmadkori területekről készítettek mintaszerű felvéte- leket. Megindult a munka az Északkeleti Kárpátokban is, ahol Posewitz Tivadar M ármaros és Bereg megyék flisterületeit vette fel, Erdély belseje felé haladva pedig a medence déli részét t. Roth Lajos és Halaváts Gyula vették munka alá. Amint a felvételek kellet felé haladtak, megkezdődött a Brassói és Persányi hegységek felvétele, amelyben Jekeliusz Erich, t. Roth Károly, Pálfy Móric és Wachner Henrik külső munkatárs vettek részt. 1897-ben Posewitz Tivadar az Északkeleti Kárpátok felvételével párhuzamosan a Szepes-Gömöri Érchegység északi szélén is megkezdte a térképezést s ezzel a geológiai felvételek új gócpontja keletkezett a Szepes-Gömöri Érchegységben. Posewitz itteni felvételéhez déli felé csatlakoztak GESELL-nek és a Földtani Intézethez beosztott bánya- mérnököknek, továbbá Böckh Hucó-nak, Vitális IsTVÁN-nak és Roz- lozsnik PÁL-nak az Érchegységre, valamint a gömöri mészkőterületre kiterjedő felvételei is. 1909-ben kezdetüket vették a Magyar Középhegység ÉK-i részé- nek és a Középhegységet észak felől kísérő szónteknőnek geológiai fel- vételei, melyeknek a Gömör-Szepesi Érchegység felvételeivel kellett volna összeolvadni. Amíg e területnek a Galga völgyétől kb. a Mátra és Bükk érintkezéséig terjedő részét Noszky Jenő külső munkatárs térképezte, addig a Bükk-hegység, valamint a Borsodi szénmedence felvétele Schréter ZoLTÁNnak jutott osztályrészül. 1913-ban megindította az Intézet az északnyugat -magyarországi rész felvételét is, főleg abból a célból, hogy Magyarország kiadandó ál- nézetes térképénél ne legyünk kénytelenek a régi osztrák, ma már el- avult, felvételeket felhasználni. Ezek a felvételek Lóczy igazgató személyes irányítása mellett kezdődtek s azokban Schréter Zoltán, Vigh Gyula, Vogl Viktor, Toborffy Géza, Ferenczi István és Maros Imre intézeti tagokon kívül több külső munkatárs is rószt- vett. I. A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET RÉSZLETES GEOLÓGIAI STB. 15 Mielőtt azonban az egyes munkatársak felvételei itt szerves egésszé olvadhattak volna össze, bekövetkezett hazánk e részének meg- szállása is, s így e munka, bár az eddigi vizsgálatok is nagyon becses eredményeket szolgáltattak, befejezetlen maradt. Meg kell emlékezzem még az Intézet, bányageológiui felvételeiről is, amik 1884-ben indultak meg és sorra kerültek Selmec- és Körmöc- bánya, a nagybányai bányakerület, az erdélyi Érchegység, a Szepes- Gömöri Érchegység bányaterületei és az utóbbi években Csonka- Magyarország szén területei. Ezekben a munkákban résztvettek: Gesele Sándor, Pálfy Móric, Rozlozsnik Pál, Schréter Zoltán, t. Roth Károly intézeti tagokon kívül Böckh Hugó és Vitális István külső munkatársak, valamint az Intézethez 1901 — 1911. évek között be- osztott bányamérnökök is. 1909 — 1918 között az intézeti felvételek menetében némi változás történt. Ugyanis, mivel a geológiai térképek kiadása már igen nagy hátralékot szenvedett, az Intézet igazgatósága szükségesnek tartotta, hogy az egyes régibb felvételeket reambuláltassa s az egyes képződmé- nyeket speciálisan tanulmányoztassa, nemkülönben a Dunántúl egyes hegységeit is az újabb geológiai térképek kiadása előtt átdolgoztassa. Ily megbízás alapján Schafarzik Ferenc., t. Roth Lajos, Halaváts Gyula, Schréter Zoltán a Krassó-Szörényi hegységben, Szontágh Tamás, Rozlozsnik Pál és Pálfy Móric a Bihar- és Béli -hegységek- ben, t. Roth Károly a Rézhegységben végeztek reambulációt, Papp Károly, ifj. Lóczy Lajos és Vadász Elemér az erdélyi Érchegység s a Torda-Torockói hegység flis- és szirtvonulatának, Szentpétery Zsigmond a mezozoós eruptivumoknak, Liffa Aurél a vaskő — dog- nácska — ómoldovai kontakt os vonulat tanulmányozására kapott meg- bízást, míg Taeger Henrik porosz geológus és Vadász Elemér a bakonyi, illetve a mecseki felvételek átdolgozását végezte. 1910- ben az Intézet kiterjesztette felvételeit Horvátországra is s ennek keretében Kadic Ottokár, Vogl Viktor és Kormos Tivadar intézeti tagokon kívül még Koch Ferenc, Polják .József és Salopek Marián horvát- geológusok végeztek felvételeket. 1891-ben a talajok tanulmányozására az agrogeológiai osztály létesült, melynek munkájáról Treitz Péter főgeológus fog beszámolni. A dunántúli geológiai térképek kiadása után az Intézet a térképe- ket már 1 : 75.000-es lapokon előbb kézifestéssel, majd színnyomatban adta ki, de — mint a bemutatott térképen látni lehet — a térképek kiadásával nagy hátralékban maradt. 1910 után nagyarányú program- mot tűzött ugyan ki a térképek kiadására és a hegységek monografikus leírására, de ennek keresztülvitelét a világháború megakadályozta és 16 PÁLFV MÓRIC DR. az 1918. évi összeomlás következtében előállott pénzügyi helyzet annak megvalósítását még sokáig lehetetlenné teszi. A „rn. kir. Földtani Intézet“ 55 éves felvételi munkáját a bemuta- tott térkép tünteti föl, melyből kitűnik, hogy Csonka-Magyarország- nak meghagyott kevés hegyes- és dombosvidék is jóformán már fel van véve. Ezek a felvételek azonban — különösen a dunántúli részek — nem terjedtek ki a legapróbb részletekre, sőt sok helyen nagyon is átnézetesek. A „M. kir. Földtani Intézet “ jövőbeli feladata az lehet, hogy a megmaradt országrész egész területét a legapróbb részletekre kiterjedőleg átdolgozza úgy tisztán tudományos, mint gyakorlati irány- ban. Emellett igen nagy és fontos feladat háramlik az Intézetre még annak a hatalmas anyagnak a feldolgozása révén, amit 50 éves mun- kája alatt Nagy-Magyarország egész területéről összehordott. * Magyarország átnézet es geológiai térképe a magyar geológusok felvételeinek felhasználásával hosszas vajúdás után csak a millenium esztendejében, 1896-ban tudott megjelenni. Egy át- nézetes térképet Európa internacionális geológiai térképe részére ugyan már 1885-ben összeállított Böc.kh J., Hofmann K., Koch A., Lóczy L., t. Roth L. 1 : 1,296.000-es méretben, de csak 1887-ben határozta el a Magyarhoni Földtani Társulat választmánya, hogy nagyobb — 1 : 1,000.000 — méretben külön is kiadja az ország geoló- giai térképét. Erre a célra a magyar geológusok ismert mecénása, Semsey Andor, 500 forintot ajánlott fel, míg a Földtani Intézet, illetve a földmívelésügyi minisztérium szintén 500 forintot vállalt magára. A térkép elkészítése és kiadása azonban 1896-ig húzódott el. E térképen a dunántúli rész, a Krassó-Szörényi hegység, Bihar-hegvség egy része, a Hegyes Drócsa, az erdélyi óharmadkori terület, valamint az erdélyi keleti határhegység, Nagybánya környéke már a Földtani Intézet felvételei alapján készült. A felteőmagyarországi részre fel- használták ugyan mindazokat az irodalmi és kézi rali adatokat, amik Hauer térképének megjelenése, tehát a 70-es évek eleje óta e terü- letre vonatkoznak, mégis igen nagy terület volt az, amit csak az osztrák geológusok felvételei alapján lehetett feltüntetni. A karto- gráfiai lag is igen szép térkép az üledékes képződményeket 26, a töme- ges képződményeket, és azok törmelékképződményeit 11 színben tűntél i fel. Nagy hátránya e térképnek, hogy rajta a geológiai viszonyok ki- zárólag csak az ország határai között vannak feltüntetve s így a Kárpátok hegyszerkezetét nem lehet róla leolvasni. A térkép így is nagy hiányt pótolt s a Földtani Társulat választmányát meglepte az a nagy kereslet, amiben a térkép úgy az iskolák, mint a magánosok 17 I. A M. KIR. FÖLDTANI INTKZEl RÉSZLETES GEOLÓGIAI STB. köréből részesült. 1896-ban a legvérmeeebb reményekkel sem lehetett feltételezni, hogy az 1000 példányban kiadott térkép 10 év alatt el- fogyjon. Fel kell említsek még egy átnózetes geológiai térképet, ami nem jelent ugyan meg nyomtatásban, de néhány példány mégis készült belőle s különösen a felsőoktatás szempontjából, tekintve nagyobh méreteit és nagyobb részletességét, ma is megbecsülhetetlen. A Föld- tani Társulatiéi kiadott térképpel szemben megvan az az előnye is, hogy rajta a Kárpátok flisvonulata jobban tagozott és a m. kir. Föld- tani Intézet részletes felvételeit, már 1898-ig felhasználták. Ezt az 1 : 360.000 arányú térképet hold. Lóczy Lajos az 1900. évi párisi világkiállításra állította össze. Az 1900-as évek vége felé mind sürgősebbé vált egy újabb átnéze- tes térkép kiadása és pedig, hogy a gyakorlati igényeket is kielégítse, nagyobb, 1 : 500.000-es, vagy 1 : 600.000-es mértékben. Minthogy ez átnózetes térkép miatt sok vád érte a Földtani Intézetet, szükséges- nek tartom felemlíteni azt az okot, ami miatt annak megjelenése halasztást szenvedett s ezideig is elmaradt. Ez az ok pedig az volt, hogy a felsőmagyarországi terület nagy részéről még mindig csak a régi osztrák felvételekkel rendelkeztünk s azért, hogy erről a terület- ről is a réginél megbízhatóbb képet nyújthassunk, Lóczy Lajos igaz- gató 1913-ban, amikor végre a költségekre fedezetet nyert, megindí- totta a felsőmagyarországi résznek pár évre tervezett reambuláció ját . Az Északnyugati Kárpátok szerkezetének érdekes problémái azonban ezeket a reambulációkat eredeti céljuktól elterelték s az átnézetes fel- vételt felváltotta a legrészletesebb. A kiütött világháború a munka- társak jórészét elvonta a munkától, az összeomlással pedig füstbe- mentek a legszebb tervek. 1921 elején fölmerült annak szükségessége, hogy Magyarország átnézetes geológiai térként a legrövidebb idő alatt kiadjuk. A m. kir. Földtani Intézet vállalkozott is reá, hogy 1 : 600.000-es méretben, 50 éves részletes felvételeinek felhasználásával 3 hónap alatt elkészíti az ország délkeleti negyedét s hasonló időközökben a többi részeket is. Lázas munkával az intézet minden tagja hozzákezdett a térkép kidolgozásához s a térkép a megígért időre el is készült. Időközben azonban előkerült Lóczy említett térképének még 1910-ben készüli 1 : 900.000-es arányú redukciója, amelynek rövid idő alatt való át- dolgozását Papp Károly egyetemi tanár vállalta magára. Tekintettel arra, hogy ez a térkép készen volt, habár csak az 1898-i állápotot tün- tette is fel, az illetékesek annak kiadása mellett döntöttek. Ez a tér- kép, melynek ízléses kiállítása, pontos nyomása a Magyar Földrajzi Intézet dicsőségére válik, végre 1923 elején meg is jelent. Földtani Közlöny. LV. köt. 1925. 2 IS PÁLFV MÓRIC DK. A in. kir. Földtani Intézet a tőle készített 1 : 600.000-es tér- képét 1921 1922 telén 1 : 500.000-es alapra dolgozta át, melynek DK-i negyedrészét van szerencsém kéziratban bemutatni. Az északkeleti negyed 1 : 200.000-es lapokon kidolgozva nagyrészben szintén készen van. A további részek elkészítését, minthogy kiadására a közeljövő- ben remény nem volt, egyéb időszerűbb munkák miatt az Intézet el- halasztotta. Mindenekelőtt meg kell jegyezzem, hogy a bemutatott térképlap nagyrészére már részletes felvételek állottak rendelkezésünkre s ennek tudható be, hogy ezek a helyek térképünkön túlzsúfoltak. Vázlatos térképet készíteni, ahol a készítőt nem köti az egyes képződmények helyeinek pontos térbeli rögzítése, nem ütközik nehézségbe, de átnéze- tes térképet készíteni, amelyen az egyes képződmények előfordulási helyei és határai lehetőleg pontosan legyenek feltüntetve, mily nehéz feladat, azt csak az ludja, aki 1 : 25.000-es részletes felvétel után akar 1 : 500.000 -es térképet készíteni. Ennek a részletességnek azonban mai helyzetünkben lehet még egy előnye is, t. i. az. hogy — ha e térképet ki tudjuk adni — legalább rögzíthetjük rajta a magyar geológusok 50 évi munkásságát, hiszen jelen helyzetünkben vajmi kevés kilátásunk lehet hátrálékos részletes térképeink kiadására. Térképünk az üledékes képződményeket 38, a tömeges kőzeteket és azok törmelékképződményeit tulajdonképen csak 5 színben tünteti fel . de — mint alább látni fogjuk — a tömeges képződményeket a tér- képen használt módszer szerint szinte korlátlan számban kijelölhet- jük. A színezésnél az internacionális színkulcsot vettük alapul. Az üledékes képződményeknél az eddigi szokásos beosztásokat tar- tottuk szem előtt. Ezekre vonatkozólag röviden csak a következőket jegyezzük meg: Részletesebben tagoltuk a pleisztocént, amelyben az összefoglaló jelzésen kívül kiválasztottuk a löszt, babérces agyagot, futóhomokot, mésztufát, tőzeget. Az idősebb képződményeknél meg- tartottuk a szisztémák kettős vagy hármas beosztását. A kréta- oligocén-képződményeknél az illető képződmény színén kék pontozással feltüntettük a flisfaciest. A felsőkréta ás eocén közé átmeneti tagul közbeiktattuk a felsőkréta-regresszió és erdélyi középeocén-transz- gresszió között lévő szárazföldi üledéknek, az al s ó tar k aagy agnak és szentpóterfalvi rétegeknek színkulcsát. A metamorf paláknál eltértünk a régi hármas beosztástól s az újabb felfogás szerint a csillámpalát a gneisszel és a fülitet jelöltük ki, az utóbbiban a közbetelepült kris- tályos mészkővel. A tömeges kőzetek és törmelékképződményeinek kijelölésénél új módszerrel tettünk kísérletet. Abból indultunk ki, hogy a geológiai térképnek elsősorban az egyes rulkánossági korszaknak elterjedéséi I. A ,\l. KIR. FÖLDTANI INTÉZET RÉSZLETES GEOLÓGIAI STB. 19 kell kitüntetni s csak másodsorban az egyes vulkános korszakokon belül a petrográfiai kifejlődést. Az eddigi térképeken tisztán petro- gráfiai módszert alkalmaztak, tekintet nélkül a vulkáni kőzetek korára, így azután egy színnel .jelölték az archai, triászi és krétakori gránitol és dioritot, a permi és kréta kvarcporfirt, diabázt stb. Azt, a kijelölési módszert, amit e térképen követtünk és amit a magyarországi vulkánosságra kivihetőnek találtunk, a következőkben ismertetem. A hazai vulkánosság eddigi ismereteink szerint négy nagyobb időszakra esik. E szerint a térképen megkülönböztettünk: 1. Ferin előtti ml kánosságot a) normális állapotban, b) metamorf állapotban. 2. Permi vulkánosságot. 3. Mezozói vulkánosságot. 4. Krétakori vulkánosságot, 5. A ieogén vulkánosságot. A bemutatott térképen öt tömör szín jelöli a hazánk e négy fő vulkáni időszakában feltört képződményeket. Minden egyes csoportban három alosztály van: a) savanyú kőzetek. b) neutrális kőzetek. c) bázisos kéísetek. Ez a három alosztály az alapszínen, az alapszínnél egy árnyalattal sötétebb színű pontozással és vonalzással van feltüntetve, úgy, hogy ez a vonalzás és pontozás távolról nézve nem látszik s így egy ilyen korszak vulkánosságát távolabbról egyszínűnek látjuk s csak közelebb- ről tekintve ismerjük fel abban a savanyú, normális és bázisos kőzetek elterjedését. Az egyes alosztályokon belül görög betűkkel jelöltük a petrográfiai lag különböző fajta kőzeteket. A vulkáni törmelékképződmények kijelölésére az Európa inter- nacionális térképén is alkalmazott vonalzást használtuk oly módon, hogy az erupciók bazicitása szerint az egyes alosztályok tömör színé- vel való különböző irányú vonalzással annak a korszaknak színén tün- tetjük fel őket, amely korszakban kitörésük történt. Így pl. a kréta zöld színén a krétakorú vulkánosság tömör színű, különböző irányú vonalzása jelzi a különféle bazicitású krétakorú tufákat, a mediterrán-, szarmata-, pontusi vagy levantei korok színén levő vonalzások jelölik az illető korokban keletkezett vulkáni tufákat. így tehát nemcsak általában a neogén vulkánosság tufáit látjuk a térképen, hanem a vonalzás iránya megmutatja a bázisos, normális és savanyú kőzeteket, a vonalzás alatt levő alapszín pedig megadja e tufák közelebbi korát is. 20 TKEITZ PÉTER Ismeretes, hogy a Szentendre-Visegrádi hegységtől kelet felé haladva az andezitvulkánok kitörése mind fiatalabb korban következett be: Visegrád és a Cserhát környékén a felső mediterrán alján , a Har- gitta déli részén már a levanteiben. E szerint a Cserhát tufáit a felső mediterrán alapszínén, tovább a szarmatáén, azután a pontusién, míg a Hargitta déli részén már a levanteién kell ugyanazzal a vonalzással feltüntetni. Tekintve, hogy úgy a felső mediterrán, mint a szarmata, pontusi és levantei korszak alapszíne a sárga különböző árnyalata, a neogén-pleisztocén tufavonulat alig elütő színárnyalatban fog az egész vulkánkoszorúban jelentkezni, de az alapszín mindenütt el fogja árulni a vulkáni kitörések korát is. Ezekben voltam szerencsés röviden e geológiai térkép alapelveit ismertetni. AZ AGROGEOLÓGIA MÚLTJA ÉS FELADATAI HAZÁNKBAN. Irta: Treitz Péter. A talaj tulajdonságainak vizsgálata és a kutatások adatainak ábrázolása igen régi keletű tudományos munkálkodás, ismeretes, hog> a geológiai térképeknek is bizonyosfajta talajtérkép volt az őse, a fel- színi talajtérképből fejlődött ki a geológiai térkép. Magyarországnak természeti sajátságai is már századokkal ezelőtt felkeltették a tudósoknak érdeklődését; a sós tavaknak, a sókivirág- zásoknak, a nagyterjedelmű futóhomok-területeknek meg lápoknak sok kutatója volt,. A legrégibb hazai munkák, melyek talajtani vonatkozásúak. a sziksós tavakról és a sós területekről szólnak, persze latinul. Ilyenek Farkas József-ó 1763-ból és P ázmándi-ó 1770-ből. Kül- földiek is tanulmányozták sós tavainkat: Rükkert 1791-ben, Ottinger 1801-ben, Berzelius 1824-ben közölték vizsgálataiknak eredményeit. 1840-ben kezdődik a magyar tudósok közleményeinek sorozata Balog József munkájával. A szabadságharc persze megakadályozta a kuta- tások folytatását. A sós talajok kutatása az osztrák uralom alatt azonban újra nagy lendületet vett. Moser István tanár, Ragsky Ferenc, a bécsi Földtani Intézet tagja, továbbá Wolf és Richthofen az Alföldnek északi részében nagyértékű kutatásokat végeztek. Ebben az időben. 1856-ban kezdődött a hazai talajvizsgálatok mesterének. AZ AGROGEOLÓGIA MÚLTJA ÉS FELADATAI HAZÁNKBAN. 21 Szab*) JózsEF-nek munkássága is, kinek nyomába Kvassay Jf.no kultúrmérnök lépett; végül húsz évi szünet után az újonnan alapított agrogeológiai osztály vette fel a szikes és sós talajok vizsgálatának fonalát az 1892. évben. A futóhomokról és hasznosításáról ugyancsak ilyen régi keletű munkáink vannak. Már 1808-ban kezdődik a homokról szóló munkák- nak sorozata. Witsch. Molnár, Vedres, Hubeny, Bátky, Ploetz, Gottlieb Wessely írtak e tárgyról. Úgyszintén a tőzegről szóló munkák sorozata is már a múlt év- században indul meg. Berzevitzy G. 1803-ban írta az első munkát felsőmagyarországi tőzegekről és 1857-ben Kornhuber a Hanságról, végül Pokorny, majd Staub az egész ország tőzegtelepeiről térképi'! is adtak. A tulajdonképeni talajtérképező munka sokkal későbben kezdődött. Ezek közül a legismertebb az orosz Grosul ToLSTOJ-féle 1856-ban készült munka, mely az oroszországi styeppek elterjedését és válfajait tünteti fel. Utána Szabó JózsEF-nek talajtérképe következik 1861-ben Békés és Csanádi megyékről, azután 1866-ban a bécsi kormány Lokknz v. Liburnau munkáját adja ki: Die Bodenkultnrverhöltnisse des Osterreichischen Staates. Ez az első átnézetes térkép, mely Magyar- éi- zúgnak talajviszonyait is feltünteti. A bécsi geológiai intézetnek tagjai, midőn a Nagy-Alföld keleti részén dolgoztak, tulajdonképen szintén talajtérképeket készítettek, így Richthofen 1860-ban a Nyírséget és Wolf 1867-ben a Hortobágy északi részét térképezte. Legelső agrogeológusunk azonban Szabó József volt, ki Molnár István vegyésszel együtt készítette el az oroszok után a legelső talaj- térképeket . Már négy évvel a Grosul ToLSTOJ-féle térkép után el- készült Békés és C simád megye talajtérképe a leírással együtt, majd 1867-ben Tokaj-Hegyalja térképe, 1868-ban Heves megye talajtérképe és 1880-ban Bugyi környékének leírása. Szabó József munkássága ezután a geológiai felvételekre szorítkozott s ezzel a talajvizsgálat és térképezése megszűnt, bár Szabó .József mindig hangoztatta a talaj- felvételek fontosságát. Mattyasovszky Jakab m. kir. geológus az 1874. évi wieni kiállításon látott talajtérképek alapján 1880-ban nyo- matékosan ajánlotta hasonló felvételek felkarolását és midőn Szabó József, mint a Földtani Társulat elnöke, egy közgyűlést megnyitó beszédében is sürgette az országnak talajtani átkutatását, Böckh János, a M. Kir. Földtani Intézet igazgatója csakugyan fel is terjesz- tette egy agrogeológiai osztály szervezése tárgyában írott tervezetét, öt évvel később, 1891-ben Bethlen András gróf földmívelésügyi miniszter valósította meg a felterjesztésekben foglalt terveket és el- 22 TREITZ PÉTER rendelte egy agrogeológiai osztálynak létesítését a Földtani Intézet keretében. A magyar agrogeológiai intézmény volt Európában a máso- dik. mert az első, a porosz állami intézet, 1882-ben létesült. Az elmondottakból kitűnik, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat- nak a hazai talajkutatás rendszeresítése tárgyában közvetve bár. de mégis nagyon fontos szerepe volt. A magyar agrogeológiai felvételek egyenesen a porosz mintára készültek. A felvétel főcélja a geológiai kép kidomborítása volt, míg a talajnak tanulmányozására és jelzésére csak második helyen került sor.1 Magyarország talajai minden tekintetben különböznek a tőle északra fekvő országok talajaitól. A származás, a természeti tulajdon- ságok tekintetében olyan alapvető eltérések mutatkoztak, hogy az eredmények nem is voltak a külföldiekkel összehasonlíthatók és össze- egyeztethetők. Mindinkább szükségessé vált tehát a hazai talajtípusok regisztrálása egy átnézetes felvétel keretében. Az 1896, évben terjesz- tette be a minisztériumnak az első e célt szolgáló tervezetét az agro- geológiai osztály akkori vezetője, Inkey Béla. Az eddigi cél; elérhetetlen volta, nevezetesen; egy térképen kijelölni a geológiai alapot és a talajminöségeket. a munka folyamán mindjobban nyilvánvalóvá vált. Azonban Inkey Béla memoranduma csak tizen- négy év után volt megvalósítható. Időközben Semsey Andor, a természettudomápyoknak nagynevű mecénása, engemet, és Timkó Imré-I, mint az agrogeológiai osztály tag- jait, tanulmányútra küldötte Oroszországba és Romániába. E tanul- mányút fordulópontjává vált a magyarországi agrogeológiai térképe- zésnek. A keleti országok talajtípusaiban ugyanis a hazai típusok hasonmásaira akadtunk, az orosz és román szaktársakkal végzett közös bejárások és szakértekezletek pedig kimutatták egy olyan közös kon- ferenciának a nélkülözhetetlen és szükséges voltát, melyen Európa keleti és nyugati országaiban működő agrogeológusok a különböző országokban uralkodó talajtípusokra vonatkozó szakkérdésekben meg- egyezési keresnének. A m. kir. Földtani Intézet akkori igazgatója, Lóczy Lajos magáévá tette az ügyet és szétküldte a meghívókat, így ült össze 1909-ben az első nemzetközi agrogeológiai konferencia Budapesten. A konferenciának tárgyalásain csakhamar nyilvánvalóvá vált, 1 Ilyen eljárással dolgoztak hosszú időn át velőin együtt a in. kir. Földtani Intézőt, összos agrogoológusai, mint: Inkey Béla. TIorusitzky Henrik, Timkó Imiik. IjIFKa Aurél, Güll Vilmos és László Gábor, kiknek munkáiról Inkey B.: A magyar- országi talajvizsgálat története (Budapest,, 1914, a in. kir. Földt. Int. kiadv.) eímii miivé részletesen beszámol. AZ AGKOGKOLÓGIA MILTJA ÉS FKI.AOATAI HAZÁNKBAN. 2ti hogy az a kívánság, miszerint a talaj térképezés választassák külön a geológiai térképezéstől, minden országban meg volt és o közös kívánság egyhangú határozatba is ment. E határozat így szólt : Kívánatos 1 1 talajtípusok átnézetes térképeinek mielőbbi elkészítése, még pedig a talaj zónális elterjedésénei tekintetbevételével . Ezt a feladatot csak úgy lehet megoldani, ha a térképezés a geo- lógiai alaptól függetlenül és elkülönítve történik, fis miután az 1910. évben a második nemzetközi agrogcológiai konferencia ezt a határo- zatot szintén magáévá tette, ez meggyőzte a m. kir. Földtani Intézet igazgatóját, hogy ily szétválasztásra a sikeres és hasznos munka érdekében csakugyan szükség van. Elrendelte tehát, hogy külön készül- jön a talajtérkép és külön a geológiai térkép, egy későbbi értekezlet eredményeként pedig elhatározza, hogy az agrogeológusok az eddig szokásos részletes fel vételeket abbahagyva, mindenekelőtt készítsék el az országnak átnézetes talajtérképét . E rendeletnek alapján kezdtük meg 1911-ben Magyarország át- nézetes talajtérképének elkészítését, és pedig nem geológiai alapon, hanem természeti hatások figyelembevételével, melyet a természet tényezői: a klíma és az ősi növényzet a talajalakulás folyamataira ki- fejtenek és amelyeknek eredménye a talajszelvényben nyilvánul meg. A közbejött, világháború a tóiké}) elkészítését ugyan késleltette, de nem akadályozta meg. Az eredmények összefoglalása két térképen történt. Egyiket Timkó Imre m. k. agro-főgeológus készítette és ez .a Magyar Földrajzi Intézet „Világtérképéiben nyomtatásban meg is jelent. A másikat van szerencsém itt bemutatni. Minthogy az orosz fennsíkon a klíma tényezőinek hatása akadály nélkül érvényesülhet, természetes, hogy a talajövek a klímaövekkel esnek össze. Azonban a Kárpátok bércfalánál a klíma- és talajövek véget érnek ; a hegy- koszorún belül a klímatípusok csíkjai magasság szerint helyezkednek el egymás fölött, mely elhelyezkedéshez idomulnak a talajövek is. Ennek a ténynek kiderítése nem volt nehéz, minthogy a magas fokon álló hazai erdészeti szaktudomány kitűnő növényökológiai térképeket juttatott kezünkhöz. Klímatérképünk eddig még nincs, azonban minthogy a növényzet a. legérzékenyebb klímajelző, az erdészei által készített növénytérképek kitűnő és biztos alapot nyújtottak a talajrégiók határainak megállapí- tásához. Nem mulaszthatom el, hogy e helyen is ki ne emeljem, milyen nagy köszönettel tartozunk mi agrogeológusok is az erdészek tudomá- nyos munkásságának, különösen Fekete L. és Blattny Tibor nagy- értékű felvételéinek, melyeket Magyarország erdőtalkotó fáinak el- terjedése című munkájukban foglaltak össze. Sajnos, a csehek még sok kéziratol elégettek, pótolhatatlan kézirati térképekkel és írott jegvze- 24 TRE1T7. PÉTER tekkel együtt és csak az maradt meg, ami a munkában nyomtatásban megjelent. A világháború megakadályozta a harmadik nemzetközi agro- geológiai konferencia megartását, úgyhogy az csak tizenkét évvel a. második után, 1922-ben csonkán ülhetett össze Prágában. Az 1925. év- ben ülésezett Rómában a negyedik ilyen konferencia, melyeknek hiva- talos nevei igen érdekesen mutatják a talajismerettel foglalkozók fel- fogásának változását. Az első és második konferencia u. i. még agro- geológiai konferencia nevét viselte, a harmadik már elhagyta a geológia jelzést és pusztán a pedológiai jelzőt viselte. A negyedik pedig érthetően kinyilatkoztatta, hogy nem kíván semmiféle más tudományszakhoz csatlakozni, hanem mint önálló szaktudomány kíván érvényesülni és működni, mely célból egy társulatot is szerveztek: Nemzetközi Talaj- tani Egyesület címen, mely a talajnak tudományos vizsgálatát és e vizsgálatok eredményeinek gyakorlati alkalmazását tűzte ki célul. A világ minden országából összesereglett tudósok ezzel az alapítással félreérthetetlenül jóváhagyták és helyesnek mondták ki azt a felfogást, mely szerint Lóczy Lajos annak idején a talaj térképeknek a geológiai térképektől való különválását elrendelte. így7 Lóczy Lajos ezzel az intézkedéssel a többi intézetet egy negyedszázaddal megelőzte. A negyedik konferencia elhatározta továbbá azt is, hogy elkészít- teti a világ felszínét borító talajoknak átnézet es térképéi. A térkép nem geológiai, hanem természettudományi alapon áll. a típusoknak elkülönítésére a talajszelvény minősége szolgál. Az irányváltozás tökéletes voltának jellemzésére fel kell említ e- nem, hogy a térkép egyöntetűségét biztosítandó, a negyedik konferencia egy szerkesztőbizottságot választott s ez legutolsó ülését 1925. év május 8-án és 9-én Berlinben tartotta a porosz geológiai intézetben. A porosz intézet tagjai és vezetősége a talajtérképezésben eltöltött negyvenhárom évi működés után szükségesnek látták külön talajtérkép készítését és késznek nyilatkoztak közreműködni ennek a térképnek elkészítésében. Ezzel áttekintést nyújtottam a hazai agrogeológia múltjáról, a következőkben jövőjéről, a jövő terveiről kell szólanom. A külföldi intézetekben most a rendes munkán kívül az átnézetes térkép készítését vették tervbe. A Magyar Földtani Intézet agrogeo- lógiai munkásságának jövőjét illetőleg most nem tudok felvilágosítás- sal szolgálni. Ami a külön működő talajtani osztályt illeti, inunkat ácsaimmal az első és második nemzetközi agrogeológiai konferencia által kijelölt és a Földtani Intézet igazgatósága által 1910-ben jóváhagyott terv AZ Al.ROGKOLÓGIA MÚLTJA ÉS FELADATAI HAZÁNKBAN. 2r> alapján dolgozom tovább. E csendes munkának első eredményét, az ország átnézetes talajtérképét van szerencsém itt bemutatni. A fent jelzett terv szerint e munka elkészülte után az egyes talaj zónákban vagy talajrégiókban uralkodó talajtípusoknak tanulmányo- zása és monografikus leírása következnék. Most ez a munka folyik, Csonka-Magyarország földmíves-iskolái birtokainak térképezése és talajainak tanulmányozása keretében. Mint- hogy e birtokokon a talajmívelés módjairól, tápanyagok pótlásának időpontjairól és a termésnek táblánkénti eloszlásáról, valamint a meteorológiai és klímabeli \ áltozásokról pontos feljegyzések állanak rendelkezésre, meg vagyok győződve, hogy munkánk a talajtan szak- tudományának fejlesztésére fog szolgálni s ezzel együtt a gyakorlat- nak is nagy hasznára fog válni. ÉRTEKEZÉSEK. AZ 1925 JANUÁR1US 31-1 EGRI FÖLDRENGÉS.1 — Az 1. ábrával és egy térképmelléklettel. — írta: Schréter Zoltán dr.2 1925 januárius 31-én erős földrengés rázta még a Bükk-hegység délnyugati oldalán elterülő dombvidéket, amely Eger városában s a környékbeli községekben jelentékeny pusztításokat okozott s a lakosság körében nagy rémületet keltett. Eger környéke már régóta ismeretes mint szeizmikus terület (5, fil6) s ezért nem volt meglepő újabb föld- rengés jelentkezése. A Bükk-hegységnek ezen az oldalán egy régibb földrengés, amiről az időseb!) egri lakosok említést tettek, az 1880-as évek elején voll. Pontos adatok sem az időre, sem a rengés lefolyására vonatkozólag nincsenek. Lehetséges, hogy talán az 1883 március 27 — 29-i miskolci (6, r>()), vagy az 1883 december l-i mocsolyási rengéssel (6, ’>rj) ege- idében voll itt is kisebb rengés. 1896 november 30-án, a mostani rengés területére eső Mezőkövesden és Egerfarmoson volt kisebb rengés; 1901 november 15-én pedig Bükkzsércen és Cserépfalun volt kisebb földrengés és földalatti moraj. (2, 13.) Erőteljes földrengés rázta azonban meg a Bükk délnyugati oldalát Eger középponttal 1903 június 26-án, reggel 5 óra 28 perckor (3. 4, E rengéskor, amely körülbelül a VIII. fokot érte el, számos fal megrepedt, kémények ledőltek; e mellett a földfelszín hullámzó mozgását és erős földalatti morajt észleltek. A földrengéstől megrázott terület legszélső városai Fülek, Rimaszombat, Rozsnyó, Nyíregyháza, / 1 A ni. k. Földtani Intézet igazgatóságának megbízásából alkalmam volt a föld- rengéstől legjobban sújtott vidéket a helyszínén tanulmányozni. Eger városából, Egor- flzalók, Kistálya -Andornak, Ostoros, Novaj, Deménd, Kerecsend, Szomolya és Noszvaj községekből leírtakat tehát a helyszínén szerzett tapasztalatok é'6 kapott adatok alapján közlöm. Az c községeken kívül eső területre vonatkozó adatokat legnagyobb részt a szétküldött kérdőívekre a bpesti Tud. -Egyetem Földrengéstani Intézetéhez beérkezett válaszokból merítettem. Az adatoknak felhasználós céljából szives átenge dóséért KüvesligETHY Radó egyet. nv. r. tanár úrnak és Moravf.tz Károly tanár segéd úrnak mondok köszönetét. 2 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1925. évi március hó 4-iki szakülésén AZ I JANUÁRIl'S :í 1- 1 KORI földrengés. Hajdúhadház, Jánoshida és Jászberény voltak. Kisebb rengésük voltak még Egerben 1922 augusztus 12-én és 21-én (9, lf-20). Felemlítem itt, hogy Gai.lasy .J. földbirtokos úr közlése szerint a .jelenlegi rengési területre eső Berta-majorban még a következő időpontokban észleltek kisebb rengéseket: 1911 július 8-án; 191b június 19-én, 1917 július 14-én és 1923 február 9-én. A földrengés kiterjedése. A jelenlegi földrengés valamennyi e vidékről ismert korábbi földrengésnél nagyobb erősségű és nagyobb kiterjedésű volt. Annak a területnek, ahol e földrengést emberileg érzékelték, vagyis a makroszeizmikus területnek a széleit a következő városok és községek jelzik: Budapest, Pócsmegyer, Dömös, Váchartyán, Vanyarc, Pásztó, Salgótarján, Fut nők, Szalonna, Sátoraljaújhely, Csaroda, Csenger, Sáp, Gyoma, Szarvas, Kecskemét. E területnek amelynek szélein a Forel-Mercalli- féle 12 fokos erősségi fokozat szerint körülbelül III — IV. fok lehetett a rengés erőssége — a hossza EK — DNv-i irányban körülbelül 300 km, legnagyobb szélessége erre merőleges irányban körülbelül 170 km-nyi volt. A kisebb rengést szenvedett terület közepetáján találjuk az erőseb- ben-megrázott középponti (centrális) területet. A középponti rész az V. erősségi fokot bezárólag, körülbelül 70 km hosszúságú ÉÉNy — DDK-i és körülbelül 50 km széles volt KÉK — NyDNy-i irányban. E területnek nagyjából a közepén, Eger és Ostoros táján találjuk az epicentrumot, azt a pontot, ahol a föld mélyéből, a rengés fészkéből, a hipocentrinnhó\ kiinduló íöldrengési hullámok először érték a föld felszínét s ahol azok a legnagyobb károkat okozták. Az epicentrumban a rengés erőssége a IX. fokot (a Forel-Mercalli-skála szerint) érte el; e körül találjuk a VlII-as erősségű rengéssel sújtott övét, ahová Eger- szalók, Kistálya, Andornak és Novaj esnek. Ezen kívül fekszik a Ylí-es erősségű rengési öv, Berta-major, Szomolya, Bogács, Maklár- Nagytálya, Deménd, Verpelét, Egerszólát, Egerbakta és Felnémet községekkel. Még kijjebb, a VI-os erősségű rengési öv területén feksze- nek: Noszvaj, Cserépfalu, Tibolddaróc, Mezőkövesd (VII — VI.), Szí- lialom (VII — -VI.), Füzesabony (VII — VI.), Dormánd, Besenyő, Papp- szászpuszta. Atány (VI— V.), Kerecsend, Felsőtárkány. Továbbá a Bükk-hegység ÉNy-i oldalán Bátor Szarvaskő (VI — V.), Monosbél, Bélapátfalva, Mikófalva, Balaton s a borsodnádasdi lemezgyár szenved- tek hasonló, sőt tán még ennél valamivel erősebb (VI— VII.) rengést. Ezen kívül esik végül az V. erősségű rengés gyűrűje, ahová Kács, Mocsolyás (V— IV.), Abrány, Tárd, Szemere, Egerfarmos, Mezőtárkány, Kömlő (V — IV.), Vécs (V — IV.), Domoszló, Kőkútpuszta (V — IV.), Sírok (V — IV.), Hevesaranyos, Bocs s az egeresein Lipótakna esnek. Külön megemlítendő, hogy e területtől kissé nyugatra, helyi, szerkezeti 28 SCHRÉTER ZOLTÁN viszonyok következtében Mátranovákon szintén erősebb, a Vl-ik fokot elérő rengés volt, a III — IV. fokos rengési terület közepette. Meg kell már itt említenem, hogy a Blikk-hegység tömege a rengéssel szemben majdnem ászéi zmikusan viselkedett, vagyis a rengést itt már alig, vagy egyáltalában nem érezték, területét tehát legfeljebb a III. erősségi fokkal jelezhetjük. Hogy a makroszeizmikus területen túl, a földrengés- jelző műszerekkel mily kiterjedésű területen regisztráltatott e rengés, azt a külföldi földrengési intézetek feljegyzéseinek tanulmányozása után lehet majd megállapítani, ami már a szorosan vett szeizmológia feladata. Ezidőszerint a mikroszeizmikus terület nagyságát még nem ismerjük. A rengések időpontjai. A szóbanforgó földrengésnél egy elő- rengést, a főrengést és egész sereg utórengést észleltek. Figyelemre- méltó, hogy az 1903-i egri földrengésnél utórengések nem voltak. Az időadatokat a helyszínén szintén gyűjteni igyekeztem, az adatok azonban természetszerűleg a legkülönbözőbb okokból többé-kevésbbé pontatlanok s ezért a belőlük vont következtetéseknél kellő óvatosság- gal kell eljárnunk. Az előrengést 1925 januárius 30-án, pénteken este 19 óra 45 perc- kor érezték Egei- területén, ugyanakkor Ostoroson és Deménden s még néhány környező községben. A főrengés januárius 31-én, szombaton reggel 8 óra 5 perckor következett be Egerben s 5 — 6 másodpercig tartott; ezt 8 perc múlva egy második, kevésbbé erős rengés követte. Ez utóbbi 7 másodpercig 1 ártott és Rohonczi M. tanár szerint szakadozott volt. Az egri fő- gimnáziumban két pontosan járó ingaóra 8 óra 5 perc 30 másodperckor állott meg. (Rohonczi M. math. -fizika tanár közlése.) Ez az időpont tekinthető Eger város közepetájára nézve az első földrengés pontos idejének. A centrális területen nagyjából azonos időben érezték egyebütt is a rengést. A főrengés hatásait alantabb külön, részletesen tárgyalom: itt csak azt jegyzem meg, hogy több megfigyelő az epicentrális terüle- ten alulról felfelé irányuló lökést érzett. A centrális területen azonban többnyire gyors rostáló mozgásról tettek említést. Az ide-oda irányuló lökések számát az első főrengésnél számos megfigyelő háromnak jelezte. (Eger, Mezőkövesd, Szomolya.) A főrengést számos utórengés követte és pedig januárius 31-én. délelőtt 8 óra 45 perc és 9 óra közt gyenge lökést észleltek Ostoroson és Novajon. Délelőtt 10 óra tájban kis moraj kíséretében Egerezalókon és Szomolyán; ez egyesek szerint Egerben is érezhető volt. Délután 17 óra 53 perckor Egerben egy Ny felől jövő lökést éreztek, amelyet Egerszalókon is megfigyeltek. Délután 18 óra 45 perckor Egerben kisebb lökést, majd este 21 órakor Egerszalókon kis morajt észleltek. 29 az 1925 januárjus :il -i kori iöi.drenoks. fejjel 22 (>ia 34 perckor kissé erősebb rengés volt Egerben (a város közepén hullámzó mozgás), Egerszalókon, Berta-majorban (moraj kíséretében kissé erősebb rengés: 22 óra 15 perc), Ostoroson (22 óra körül), fejjel 22 óra 45 perckor Egerben, Ostoroson, Novajon és Szomolyán kisebb rengést éreztek, fejjel 24 óra tájban Ostoroson kisebb rengés volt. Februári us 1-én hajnali 0 óra 15 perckor a többi utórengést felül- múló erősebb rengés volt, amelyet eddigi adataim szerint a következő helyeken éreztek : Ostoroson, Egerben (a város közepetáján K-ről Nv-ra haladó rengést észleltek, dübörgésszeríi moraj kíséretében, amely a meg- tigyelési helytől délfelé eső területről hallatszott), Berta-majorban, Szomolyán. Novajon, Egerszalókon; hajnali 2 óra 05 perckor Ostoroson, Egerben; hajnali 2 óra 30 perckor Ostoroson, Egerben; reggeli 4 óra 05 perckor Ostoroson, Egerben, Novajon kissé erősebb rengést, 5 órakor Ostoroson és Egerben, illetve Berta-majorban (4 óra 45 perc) kisebb rengést; reggel 5 óra 59 perckor és délelőtt 10 óra 8 perckor Egerben kisebb rengést; este 21 óra 30 perckor Ostoroson és végül éjjel 23 óra 30 perckor Berta-majorban kisebb rengést észleltek. Rohonczi M. tanár megjegyzése szerint Egerben februárius 2-től 4-ip sok apró rengés volt, de az észlelések eltérők és így nem megbízhatók. Februárius 4-én este 21 óra 30 perckor Egerben és Szomolyán kisebb rengés volt moraj kíséretében, majd déli 12 óra tájban Szomolyán éreztek kis rengést. Februárius 7-én délelőtt 9 óra 42 perckor Egerben és Ostoroson kis rengést észleltek. Egerben ezt az utórengést — mint úgy látszik azok nagyobb részét — inkább a város DK-i részein érezték. Például a villanygyárban egy erős lökés jelentkezett moraj kíséretében. Szomo- lyán tompa morajt hallottak. Februárius 14-én hajnalban 1 óra 30 perckor és 4 óra 15 perckor kicsi morajjal kísért földrengés volt, amelyet Egerben főképen a Tiszt- viselőtelepen és a Rózsa-utca tájékán éreztek, ahol vakolatrészek is peregtek le. („Egri Népújság4* 1925 februárius 14-i szám.) Rohonczi M. tanár megjegyzése szerint februárius 7. és 23. közi néhány kisebb földrengés volt, de olyan gyengék, hogy az észlelők vitat- koznak a megtörténtökről. Februárius 25-én hajnalban 3 óra 45 perckor és később 4 óra 45 perckor Egerben kis rengés és moraj volt észlelhető. Ugyanakkor Ostoroson is erősebb rengést észleltek. Februárius 27-én hajnalban 1 óra 30 perckor Egerben kisebb rengés volt, amelyet reggel 6 óra 05 perckor erősebb, 5 másodpercig tartó rengés követett, amelynél az ablakok megrezegtek. Ostoroson gyenge lökést észleltek. SCHRÉTER ZOLTÁN 30 Március 4-én délután 14 óra 50 perckor Egerben kissé erősebb, morajtól kísért rengés volt. Március 9-én este 18 óra 15 perckor erősebb hullámszerű rengés volt Ostoroson, amelyet Eger irányából jövőnek éreztek. Ez a rengés volt itt eddig az összes utórengések közt a legerősebb; e rengés a meg- rongált épületekben még több repedést idézett elő, a mennyezet recse- gett s vakolatrészek hullottak le; az asztalon levő tárgyak megingottak (Kozlanszky). Egész kicsi rengés volt ugyanekkor Egerben, amely alkalommal az ablakok megzörrentek (Rapc.sák J.). Valószínűleg ugyanakkor (Gallasy J. szerint: 17 óra 30 perckor) Berta-majorban 2 — 3 másodpercig tartó középerős földrengést észleltek, amely Eger felől hullámzásszerűen, dübörgésszerű hang kíséretében jött. Éjjel 23 óra 45 perckor kisebb rengés volt Berta-majorban. Március 12-én hajnali 1 órakor kisebb rengést észleltek Egerben. Március 16-án délután 18 órakor Ostoroson kisebb rengés volt. Március 21-én hajnali 1, 2 és 3 órakor kisebb rengések voltak Ostoroson, amelyek közül a legutolsó volt a legerősebb. Ugyanez nap délelőtt 10 és 11 órakor erős morajlást hallottak Ostoroson. Ezen kívül Ostoroson máig még a következő időpontokban voltak kisebb rengések: március 26-án este 20 órakor, április 1-én este 21 óra 30 perckor, április 2-án este 18 óra 20 perckor és április 7-én este 22 óra 30 perckor. (Kozlanszky.) Máshonnan e kis utórengésekről nem érkezett hír; Egerben nem érezték őket. Rohonczi M. megjegyzése szerint Egerben a március 12 — 22. közti időszakban néhány kisebb rengést észleltek ugyan, „de vitásak, hogy mikor voliak s hogy tényleg azok voltak-e?" Ugyancsak Rohonczi tanár úr közlése szerint figyelemreméltó, hogy az Egerben jelentkezett rengések két csoportba oszthatók: az egyik csoport tartott januárius 30-tól februárius 7-ig, amely után kél hétig szünet volt, illetve csak kisebb rengések voltak. Februárius 25-től március 12-ig tartott a másik rengéscsoport, amikor újból erősebb utó- rengések jelentkeztek. A földrengés összefüggése a földtani és hegyszerkezeti viszo- nyokkal. (L. a mellékelt térképet a kötet végén.) A földrengés a Magyar Középhegység északkeleti részét, a Biikk- hegységet körülvevő harmadkori medenceterületen nyilvánult. Az a hely, ahol a földrengés a föld felszínén kipattant (epicentrum) s ahol hatása legérezhetőbb volt (pleisztoszeiszta terület), a Blikk-hegység DNy-i végződése táján fekszik. Az egri földrengés tektonikus eredetű volt ; vagyis a földrengés oka gyanánt egy-egy földkéregdarabnak a föld kérgét Eger környékén átjáró vetődések egyike-másika mentén való hirtelen megzökkenése tekinthető. Keresnünk kell tehát az összefüggés! a földrengés és a rengés- AZ 1925 JANUÁRILS 31-1 Et'.ltl FÖLDRENGÉS. 31 tői megrázott terület földtani és hegy szerkezeti viszonyai között. (8, 9, 10.)I A Blikk-hegység karbon és triász rétegeinek csapása a nyugati részén DNy — ÉK-i, amely Kelet felé Ny — K-be, majd ÉNy — DK-ibe megy át. A Bük k-hegy séget környező harmadkori halomvidéket felépít éS rétegcsoportok csapásiránya a Középhegység uralkodó csapásirányával általában párhuzamos, vágyik DNy — ÉK-i. A Bükk-hegység régi tömege a DNy-i részén főleg ÉK — DNy-i irányú hatalmas szegélytörések mentén ér véget, amelyhez alárendelten még más irányúak is csatla- koznak. A harmadkori medenceüledékeket főleg ÉK — DNy-i irányú hosszanti törések járják át, amelyek egymással, s a Bükk-hegység- beliekkel általában párhuzamosak. A Bükk-hegységtől ÉNv-ra és É-ra levő szénterületen csak ez a vetődési irány ismeretes, ellenben a Bükk délkeleti oldalán levő harmadkori előhegyeket a hosszanti törésekre merőlegesen haladó ÉNy — DK-i irányú vetődések is átjárják, sőt Eger környékén ezekhez még É — D-i irányú vetődések is csatla- koznak. Ezek tehát harántvetődések. A salgótarjáni szénterületen mind- két irányú vetődés megvan, a harántvetődések azonban itt általában dominálóbb szerepűek. Ha a pleisztoszeiszta területet nézzük, rögtön szemünkbe ötlik. hogy a földrengés legjobban megrázott területe ÉÉNy — DDK.; (közel É — D-i) irányú, vagyis úgy a rétegek általános csapás-irányára, valamint az uralkodó hosszanti vetődés irányára nagyjából merőlegesen fekszik; az egri földrengés tehát harántrengés jellegűnek mondható. A tulajdonképeni központi rész, Eger, Ostoros környéke s a Ylll-as rengési öv területe, részben az alsó oligocén kiscelli agyagból s az erre települő felső oligocén homokból, homokkőből és agyagból, részben a miocénkorú homokból, agyagból s nagykiterjedésben a miocén- korú riolittufából, alárendeltebben andezittufából s végül északnyuga- ton és délkeleten a pannoniai (pontusi) emelet agyag és homok rétegcsoportjából áll. Mindezeket a képződményeket az említett irányú vetődések járják át (1. a térképmellékletet). Figyelemreméltó körül- mény, hogy a két legjobban megrázott rész, Ostoros és Eger nem fekszenek egy azonos törésvonal mentén, amiből az egyforma erősségű rengést könnyen meg lehetne magyarázni. Ostoros mellett két egymást keresztező nagyobb törésvonal mutatható ki. Az egyik ÉK — DNy-i irányú nagyobb hosszanti törés, amelynek mentén az oligocén képződ- mények megint a külszínre bukkannak, a másik az erre merőleges ÉNy — DK-i, az ostorosi völgy mentén húzódó vetődési vonal. Tekin- tettel arra, hogy harántrengés esetéről van szó, az utóbbi törésvonalat kell számításba vennünk, mint olyat, amelynek mentén a föld kérgé- ben felgyülemlett feszültség földrengés alakjában kipattant; neveze- 32 SCHRÉTER ZOLTÁN tesen pedig ott, ahol a hosszanti vetődést ez metszi, Ostorostól kissé ÉNy-ra. Egerben a földrengés szintén a haránttörések mentén hatott. A Bükk DNv-i nyúlványának, a Nagy Egednek két oldalán lévő nagy hosszanti törésvonalak s azok meghosszabbításai mentén pl. a rengés alig volt érezhető (mint a Legányi gazdaságban, az Eged tövében). Eger városában és környékén azonban néhány jól megállapítható haránt - vetődés húzódik; így a város keleti részén lévő kis nummuliteses mészkő-kibukkanás mellett s főleg ott, ahol a kiscelli agyag elterje- dését egy észak-déli irányú keskeny riolittufa-sáv elvágja, valamint ezen túl, kissé nyugatabbra, ahol a miocén (valószínűleg szarmata emeletbeli) homok- és agyagrétegcsoport lép fel. Itt egy-egy É — D-i irányú vetődés húzódik, amelyek mentén a rétegcsoport Ny-felé lejebb- lejebb zökkent. Ezek úgylátszik dél-felé összefutnak. Ezekkel pár- huzamosan halad továbbá az a törésvonal, amelynek mentén (más irányú kisebb törésekkel is komplikálva) a mai egri hévvizek a pleiszto- tocénben felfakadtak s mésztufa-üledékeiket (Dobóvár, Tetemvár) lerakták. A mai hévvizek az előbb említett egyesült törésvonal s az egedi nagy törés meghosszabításának kereszteződése táján fakadnak. (9, 5—6.) E vetődések dél felé, a város alatt folytatódnak, azonban az Eger-f'olyó alluviuma elfedi őket. Az Eger-völgy baloldalát végig- kísérő meredek domboldal Egertől DDK-re, szintén egy ÉÉNy — DDK-i irányú vetődési vonalat jelöl, amely esetleg az előbbi vetődések egyiké- nek folytatása lehet; ez a makiári külváros alá folytatódik. Egernek a déli része alatt a föld kérgében szintén nagyobb feszültségnek kellett felhalmozódnia, amely az ostorosi feszültséggel egyidőben egyenlítődött ki földrengés alakjában. A földrengés kipattanása itt kétségtelenül egy közel észak — déli irányú, az alluviummal elfedett vetődés mentén pattant ki. Támpontul szolgálnak a következő adatok: a villanygyár- telepen alulról felfelé irányuló lökést s gyors NyÉNy — KDK-i irányú mozgást észleltek. Az innét Ny., DNy. és ÉNy-felé eső városrészek- ben, valamint a Kertész-utca északi részén DNy — ÉK-i, vagy Ny — K-i irányú mozgást figyeltek meg. A Deák Ferenc-utca 19. sz. ház előli egyik szemtanú az utca egyik díszfáját létrán állva nyírta, amikor a •DK-felől hallatszó morajra figyelmessé lett, arra nézve látta, hogy először a DK-re levő épületek kéményei, mint a vasúti állomásé, azután az ÉNy-ra eső épületek kéményei omlottak le sorban egymás- után a házak mozgása közben. A rengés tehát kifejezetten KDK-ről, NyÉNy-fclé haladt e tájon. Ellenben a Maklári-úton és az Újsor-utcá- ban DNy — ÉK-i irányú kilengést észleltek. Joggal feltételezhető tehát, hogy e két különböző irányú mozgás határán halad az a vetődés, amelynek mentén a rengés történt. Egyéb adatokat is figyelembevéve (v. ö. 40. oldal), a rengés kipattanási helyét, az epicentrumot az AZ 1925 JANII ÁRIUS 31-1 EGRI FÖLDRENGÉS. 33 Indóház (Sas) -út és az cgcr — putnoki vasút által bezárt területnek kb. a közepetáján kereshetjük. Eger nyugati részén, a Hajdúhegy K-i oldalán szintén végighúzódik egy vetődés, ahol a riolittufa alatt az alsó miocén rétegek jelentkeznek. Mivel e tájon a Kisfaludy-utcában, sib. és környékén szintén erősebben jelentkezett a rengés, feltételezhető, hogy e tájon a vetődés is az oka volt az erősebb megrázásnak. Abból a feltűnő jelenségből azonban, hogy Eger és Ostoros — a legerősebben megrázott helyek — nem fekszenek azonos törés- vonal mentén, továbbá abból a körülményből, hogy az utórengések részben egyenetlenül jelentkeztek, hol csak Egerben, hol csak Ostoroson, hol mindkét helyen (nem tekintve a VlII-as rengési terület községei- nek észleléseit), arra következtethetünk, hogy tulajdonképen kettőn epicentrummal van dolgunk. Az egyik Egertől kissé délre, a másik Ostorostól kissé ÉNy-ra fekhetik. A főrengés ezt a két epicentrumot egyidejűleg rázta meg. Az Eger alatt lévő feszültségnek rengés alak- jában való kipattanása okozhatta majdnem egyidejűleg az ostorosi feszültség kiegyenlítődését. Ezt azonban egyelőre csak feltételesen állítom. A földrengés az epicentrum (Eger, Ostoros) tájékáról DDK-felé, Füzesabony, Szihalom, Dormánd; Besenyő, Pappszász-pta és Atány irányában nagyobb intenzitással és nagyobb területen terjedt tova. Valószínű, hogy ez irányban több, az Alföld síkja alatt rejtve lévő harántvetődés húzódik, amelyek a rengést jobban továbbították. A földrengés a Bükk DK-i oldalán lévő harmadkori képződmények- ben ÉK. és DNy-felé, a hosszanti vetődések mentén szintén kissé jobban tovaterjedt; azonban már Márkáz, Gyöngyös felé (Mátra), más- felől Vatta és Harsány táján szintén már csak a IV. erősségi fok jelent- kezett. A földrengési hullámok a föld felszínén továbbgyűrűzve megrázták az Alföld pliocénből és pleisztocén rétegekből álló területének északkeleti részét, s a Bükk-hegységet kétoldalról megkerülve, a tőle É-ra és ÉNy-ra eső harmadkori medenceterületeket, ahol általában a III — IV. fokot érte el az erőssége. A Bükk ÉNy-i oldalán azonban erősebb földrengés váltódott ki. A Bükk eme oldalán, a neogén medence felé, hatalmas ÉK — DNy-i irányú vetődés mentén letörik s a medence rétegcsoportjait is evvel párhuzamosan, számos vetődés hatja át. Kétségtelen, hogy a Bükk eme oldalán szintén nagyobb feszültség volt felhalmozódva, amelynek földrengés alakjában való kiegyenlítő- dését úgy a főtörésvonal mentén, Bélapátfalván, Monosbélen és Nagy- bátoron, valamint a neogén szénmedence területén, Balaton, Borsod- nádasd mellett szintén egyes törésvonalak mentén, az egri középpont- ból kiinduló hullámok okozták. (Relais rengés.) Hasonló, már meglévő feszültség lehetett Mátranovákon is. Itt 3 Földtani Közlöny. LV. köt. 192.3. 34 SCHRÉTER ZOLTÁN köröskörül csak III — IV. fokos erősségű volt a rengés, ellenben a mátranováki bányavidéken a VI-os és e körül az V-ös erősségi fokot észlelték. Ez eset is úgy magyarázható, hogy a felgyülemlett feszült- ség az itt lévő ÉK — DNy-i irányú, a miocén rétegeket áthatoló vetődések mentén, az egri rengési hullámok hatására váltódott ki,, ami e kettő összetevődéseként erőteljesebb helyi rengést hozott létre. Hasonló esetet kell feltételeznünk Szalonnán és Budapesten (főleg a budai oldalon), ahol aránylag nagyobb erősségű rengést éreztek, amin! az várható lett volna. A vetődések e helyeken mindenütt kimu- tathatók. Meg kell még jegyeznem, hogy a külszínen észrevehető és térké- pezhető vetődéseken kívül még tömérdek kisebb-nagyobb rejtett, a külszínen fel nem ismerhető vetődés húzódik végig a leírt terület réteg- csoportjaiban, amelyek a kimutatható vetődésekkel általában mindig párhuzamosan haladnak. Mindezek kétségkívül bizonyos mértékig be- folyásolták a földrengési hullámok erejét, sebességét és irányát; hol erősítették, hol gyengítették azokat. Ezenkívül befolyást gyakorolhatott a kőzetek mineműsége és azok változása is. Mindezek azonban már oly aprólékos részletek, amelyekbe tüzetesen behatolni lehetetlen. Ki kell azonban itt emelnem a Bükk-hegység viselkedését a föld- rengéssel szemben. A Bükk-hegység régi, kemény szilárd kőzetekből, a karbon mészköveiből, homokköveiből és agyagpaláiból, porfiritoidok- ból, diabázokból s a triász mészköveiből épült fel, amelyekre aláren- delten, vékony takaró alakjában az eocén mészkő is rátelepült. E régi kőzettömegből álló hegység a földrengési hullámokat alig vette át és alig továbbította. Egész közel Egerhez, a várostól ÉK-re 2'3 km-re, a Nagy Eged tövében a Legányi-gazdaságban csak a IV. erősségi fokot érezték; a nagyobbrészt lakatlan Bükkben pedig (Répáshuta, Ó- és Újhuta) csak a III. fokra tehető a rengés erőssége. A Bükk tömege tehát, azt mondhatjuk, aszeizmikus szigetként szerepelt s a földrengési hullámok a föld felszínén a Bükköt megkerülve gyűrűztek tovább a harmadkori halomvidéken. E megállapításokból nyilvánvaló , hogy a földrengés fészke (hipocentrum) a külszin alatt csak csekély mélység- ben lehetett a fiatalabb harmadkori rétegek tömegében. Az egyetemi Földrengéstani Intézetben eddig végzett számítások ezt megerősítik. A földrengés lefolyása és hatásai. A főrengést január 30-án este 7 óra 45 perckor egy kisebb előrengés előzte meg földalatti moraj kíséretében. Eger DK-i részén, a tihaméri malom lakóházában ÉK — DNy-i irányú, lassú hintáló mozgást figyeltek meg. A vízszintes irányban történt elmozdulás nagysága kb. 3 cm-nyinek látszott. A város köze- pén csak az ablaküveg megzörrenéséből tudták a legtöbben, hogy kis földrengés volt. Egerben a villanytelepen és Deménden zuhanásszerű az 1925 januárius 31-i egri földrengés. 35 hangot hallottak, kis rengés kíséretében. Ostoroson gyenge rengést éreztek kis moraj kíséretében. A januárius 31-én reggel 8 óra 5 perckor történt főrengés legerősebben hatott Ostoroson és Egerben. Ostoroson (IX.) az első főlökés 5 — 10 másodpercig s a második lökés kb. 5 perccel az első után, 3 — 5 másodpercig tartott. Az első lökés előtt moraj nem volt ; a főrengésekkel egyidejűleg erős, mennydörgésszerű, mások szerint gyors ágyútüzeléshez hasonló moraj volt hallható, amely a megfigye- lők szerint ÉNy-ról DK-nek, Eger — Kistálya irányában haladt s a rengés után is hallható volt. Az első főlökést sokan alulról felfelé irányúiénak érezték; a szobában lévő kisebb tárgyak felugráltak, az asztalon levő tárgyak 3 — 4 cm.-re felugráltak (Valkóczy J., Zapády E.), amely jelenség az epicentrális területre utal. Utána gyors rostáló mozgás következett. A rengés haladásának irányára nézve s a rostáló mozgás irányára nézve ellentmondó megfigyelések vannak, ami epi- centrális területen nem meglepő. A rengés haladási irányára vonat- kozólag legvalószínűbb az az észlelés, hogy ÉNy. felől DK. felé haladt a rengés. Mások erre merőleges, ÉK — DNy-i irányt véltek megfigyelni. Legtöbben csak a gyors rostáló mozgást észlelték, amelynek iránya ÉÉNy — DDK-i, mások szerint ÉÉK — DDNy-i volt. A földrengés következtében a falak, mennyezetek erősen meg- repedeztek, tűzfalak, oromfalak, vagy azok felső részei (helyi elneve- zés szerint ,,vértelek“) és kémények egészen ledőltek, vagy jelentéke- nyen megsérültek. Egyes házak annyira megrongálódtak, hogy a bennük lakókat ki kellett lakoltatni. A templom északi oldalán lévő mellék- hajó mennyezete leszakadt. A riolittufába vágott barlanglakások erő- sen szenvedtek a rengés következtében. Tíznek a mennyezete beszakadt és soknak az előépítményei is tönkrementek; a többi barlanglakás mennyezete is állandóan omladozik, úgyhogy több közülök élet- veszélyes. A fr. egyéb hatásai a következők voltak: sok helyütt leheteti látni a gerendák emelkedésének és sülyedésének nyomait. (Valkóczy.) Ez szintén alulról felfelé irányuló lökésre utal. Az épületekben számos tárgy feldőlt, vagy leesett (edények, képek stb.), a felfüggesztett tár- gyak, pl. lámpák erősen kilengtek, az ajtók, ablakok erősen meg- rázkódtak. Figyelemreméltó volt a temetőben a síremlékekre gyakorolt hatás. A síremlékek hosszabbik éle ÉNy — DK-i. Sok egy darabból álló sírkereszt ÉK. felé elhajlott s közülök több, (amelyek lágy riolit- tufából készültek), kettétört. A letört darab ÉK. felé esett. A több darabból álló obeliszkek felső részei az óramutató járásával megegyező irányban kb. 2'8 cm-nyire elmozdultak. A kémények pedig állítólag észak felé estek le. E két irányból következtetni lehet a főlökés irá- 3* 36 SCHRÉTER ZOLTÁN nyára. A temetőben tapasztaltak pl ÉK — D.Ny-i irányú lökésre utalnak (a község ÉNy-i végén) ; a kémények lehullása északi irányt jelez. A község 406 épületéből csak 8 maradt sértetlen; a megsérültek közül 135 ház és barlanglakás veszélyes sérüléseket szenvedett. Számos családot ki kellett lakoltatni összesen kb. 70 életveszélyesen megron- gálódott házból és barlanglakásból. A kilakoltatottak egy része ideig- lenesen összetákolt kunyhókba húzódott. A hajléktalanok lakáshoz juttatása céljából Borsodvármegye közigazgatása nagy tevékenységet fejt ki. A lakóházakban és középületekben okozott kárt a szakértői vélemény közel 7 milliárd koronára becsüli. Eger város (IX — VIII) területén igen különbözőképen hatott a földrengés. Sok helyütt a rengés — bár azt erősen érezték — csak kisebb kárt okozott. Legkisebb kárt szenvedett a Deák Ferenc-utca, a Sánc és a Tetemvár vidéke, továbbá a Belváros. A Kossuth-tér, Szervita- és Dobó-utcák tája, a főtemplom, a színház s a környékbeli épületek csaknem sértetlenek maradtak. Főleg a Deák F. -utcában alig történt kár, amit a helyi földszerkezeti viszonyokon kívül az ottani épületek jól megépített volta magyaráz meg. Ellenben igen erősen jelentkezett s nagy károkat okozott a rengés a város DK-i részén a makiári külvárosban, nevezetesen az Újsor- utca északi, a Maklári-út középső s a Kertész-utca déli szakaszán. A legnagyobb károk a város nyugati részén, a Csíki Sándor-utca és Kisfaludy-utca táján történtek. Ennek oka a földrengésnek e tájon nyilvánult nagyobb erején s egyebeken kívül az, hogy itt nagyobb épületek állanak. A makiári külváros délibb részén, a városi villanytelepen erős DK — ÉNy-i irányú rostáló-mozgást éreztek, az épületek mozgásba jöttek, a falak megrepedeztek, a tűzfalak, oromfalak felső részei s a kémények leomlottak, a különböző tárgyak ÉNy., vagy DK. felé ledől- lek, a felfüggesztettek ez irányban erősen kilengtek. A második erős lökésre a villanytelep lakóépületének emeletén egy 3 m magas kályha tetején álló váza felugrott s 2‘30 in távolságra előreesett. Ez alulról felfelé irányuló lökésre utal, ami az epicentrális terület sajátossága. A Kertész-u. 82. sz. alatt levő gazd. népiskolában szintén DK — ÉNy-i irányú gyors rostáló rengést éreztek. (Gajda Gy.) A keletibb része- ken, a Maklári-úton s az Újsor-utcában ÉK — DNy-i volt a gyors rostáló rengés; ezt tapasztalták pl. a Preszler-féle szeszgyárban s a tihaméri malomban. Itt is nagy volt a kár mindenütt. Falak, tűz- falak, mennyezetek, oromfalak sokhelyütt egészben, vagy részben leomlottak vagy megrepedeztek és sok kemény ledőlt. A szeszgyár kéménye meghasadt s a felső részét le kellett bontani s újraépíteni. A város e része mögött, kissé keletre, az Új-Rókus temető sírköveinek AZ 1925 JANL'ÁRIUS 31 -I EGKI FÖLDRENGÉS. oT ogy része, amelyek a lágy riolittufából készültek, eltörtek, s a letört darabok keletfelé zuhantak. A több darabból készült obcliszkek felső részei az óramutató járásával ellenkező irányban tetemesen, 25°-kal elfordultak s emellett a súlypontjuk kb. 6 cm.-rel ENy. felé ugrott. Ennek következtében egy 42'5 — 31 cm élhosszúságú obeliszkrészlet ftK-i sarka kb. 17'5 cra-rel, l)K-i sarka kb. 11'5 cm-rel mozdult tovább. (Lásd az 1. ábrát). Megjegyzem, hogy az obeliszkek hosszabbik éle eredeti helyzetökben ftÉNy — DDK-i (231' 2° — llh 2°) irányú volt. Az izraelita temetőben, amely a város DNy-i részén fekszik, kb. 35 darab sírkő részben ledőlt, részben elferdült s több kő kettétörött. A Széchényi-utca környékén megint jelentékenyebb károkat látunk. Itt több épület súlyosabb vagy könnyebb repedéseket szenvedett, 1. ábra. .4 földrengés következtében elmozdult sírkövek az egri Űj-Hókiis-temetJben. 1. ÉK-ről, 2. DK-ről, 3. DNy-ról levéve. kémények leomlottak, stb. Nagyobb károk történtek a cisztercita fő- gimnázium épületében és a cisztercita templomon. (Lásd alantabb á 45. oldalon részletesebben.) Innét felfelé NyÉNy-ra, a Csiki Sándor-utcában és ennek kör- nyékén szintén sok kár történt. Itt egyes falak megrepedeztek, sok tűzfal és oromfal, illetve ezek felső része (helyi elnevezés szerint ,,vértelek“) ledőlt. A tapasztalat szerint főleg az észak — déli irányú tűz- és oromfalak dőltek le e tájon keletre, vagy nyugatra, míg a K — Ny-i irányú falak általában alig sérültek meg. A kémények sok helyütt ledőltek nyugatra, vagy keletre. A katonai épületek is erősen megsérültek, mint a laktanya, a csapatkórház s a fertőzőbeteg-pavillon. Tanulságos példát nyújt a csapatkórház egyemeletes épülete. Ennek észak — déli irányú főfalai az épület legnagyobb részében mitsem szén- SCHRÉTER ZOLTÁN 38 védték ; ellenben a K — Ny-i irányú közfalakon keletről nyugatra, felül- ről lefelé kb. 45° alatt haladó s alárendelten erre merőlegesen haladó repedések képződtek. Az épület É-i és D-i vége legerősebben meg- rongálódott. Itt mindkét irányú fal, főleg ott, ahol a mennyezettel érintkezik, erős rongálódást szenvedett az emeleten. A Kisfaludy-utcában és annak környékén (a tisztviselőtelepen) szintén jelentékeny károkat okozott a KDK felől jövő földrengés. A házak külsején kisebb-nagyobb sérülések, repedések, vakolathullások láthatók és a kémények is több helyütt ledőltek. Az épületek belsejé- ben, főleg a Ny — K-i irányú falakon repedések támadtak, számos tárgy felborult, leesett vagy kilengett, a tetőkön a zsindelyek táncoltak, stb. (Szikszay Gy., Czúnya S., Vajda J.) A gyors szitáló mozgás e tájon K — Ny-i, vagy KDK — NyÉNy-i irányú volt s először süvítő, majd robajszerű hang kísérte. Kivételesen alulról felfelé irányuló moz- gásról is tettek jelentést, fgy a fertőzőbeteg-pavillon egyik lakója a rengés idején ágyban feküdt s azt tapasztalta, hogy először az ággyal együtt emelődött, majd kelet felé dobatott. Délebbre, a szőlé- szeti iskolában K — Ny-i irányú volt a földrengés kilengése; a Ny — K-i falakon itt is diagonális repedések támadtak s helyenkint, főleg az épület déli részén a fal és a mennyezet érintkezési vonalán nagyobb repedés és vakolathullás történt. A gyengébb építkezés miatt tetemes károk állottak elő a Kapás-utca és a Tóth-utca vidékén, az ú. n. Szálában, valamint a Cifrakapú-utca környékén is. A hozzávetőleges megállapítás szerint a városban veszedelmesen megsérült mintegy 200 ház, amelyek közül 15 teljesen lakhatatlanná vált. Leomlott, vagy igen erősen megrongálódott kb. 3000 kémény és 1500 darab tűzfal, vagy oromfal. Úgyszólván nincs ház Egerben, amely a földrengés kisebb-nagyobb nyomát ne viselné (Rapcsár J.). A városban a földrengés által okozott kár mintegy 16 milliárd koro- nára becsülhető. Kistályán (VIII.) a földrengés K-ről jött és NY-ra haladt. Az első lökés után hintáié mozgás következett. A községben a rengés jelentékeny károkat okozott. Számos ház erősebben megrongálódott; közülök három annyira, hogy a lakókat ki kellett belőlük telepíteni ; tűzfalak, homlokfalak és kémények ledőltek, — többnyire kelet felé — falak megrepedeztek, stb. A templomban az 1903. évi földrengés alkal- mával az ablakok mellett képződött repedések újból megnyíltak és újak is támadtak; a torony is megrepedt s a rajta levő kereszt is NY. felé elgörbült. A sekrestye s annak különösen a boltozata erősen megrongálódott. A kár 3 ós fél milliárd koronára becsülhető. Andornakon (VIII.) a rengés hasonló erősségű volt. Itt hat AZ 1925 JANUÁRIUS 31-1 EGRI FÖLDRENGÉS. 39 súlyosan megrongált házból kellett a lakókat kilakoltatni. A kár kb. fél milliárdnyi. Egerszalókon (Vili.) ÉK — DNY-i irányú rostáló mozgást ész- leltek. A házfalak közül sok megrepedezett, tűzfalak, oromfalak, ké- mények leomlottak. 5 ház erősen, 200 ház többé-kevésbbé megrongá- lódott, 85 kémény leomlott vagy megrongálódott, 60 ház épen maradt. Erősebben megrongálódott a plébánia-épület, de különösen a templom, ahol hatalmas repedések támadtak az ablakok fölött s a mennyezet bolthajtásán. A riolittufába vágott barlanglakások közül is több be- szakadt. A legtöbb kár a község „Sáfrány" nevű részén volt, ami az e tájon épült régi házak rossz építkezésével áll kapcsolatban. A barlang- lakások is itt vannak. A kárt kb. 2 milliárd koronára becsülték. Novajon (VIII.) ÉNy — DK-i irányú hullámszerű mozgást ész- leltek, tompa, mennydörgésszerű moraj kíséretében. A rengés követ- keztében kb. 160 ház megsérült, köztük 10 erősebben s kb. 50 kémény ledőlt. A község DNy-i, u, n. csabai részén a riolittufába vágott bar- langlakások erősebben szenvedtek. Bertamajorban (VII.) Ny — K-i irányú rázásszerű földmozgást észleltek, nagy földalatti moraj kíséretében. A szilárdabb épületek megrázódtak, a vakolat s a díszítmények itt-ott lehullottak, a beren- dezési tárgyak elmozdultak, edények lezuhantak, képek, függőlámpák erőteljesen kilengtek. A gyengébb építkezésű cselédházak falai megre- pedeztek, az oromfalak felső részei leomlottak, kémények ledőltek. (Gallassy J.) Szomolyán (VII.) az első lökés Ny-ról jött s rázásszerű Ny — K-i irányú mozgás volt észlelhető. A háztetőn a zsindelyek felugráltak, a községben kisebb falrepedések történtek s néhány kémény leomlott. Hasonló erősségű és irányú volt a rengés Bogácson és Tibold- darócon is. Deménden (VII.) NyÉNy — KDK-i irányú gyors rostáló mozgást észleltek, kb. 5 perccel később következett a második rengés. Számos kisebb repedés támadt s kb. 35 kémény leomlott vagy megsérült, számos tárgy feldült, vagy kilengett. Felnémeten (VII.) K — Ny-i irányú hintáié mozgás volt észlel- hető, dübörgésszerű hang kíséretében. Igen sok házon kisebb repedések képződtek s számos kémény ledőlt. Mezőkövesdeji (VII — VI.) DNy — ÉK-i irányban kilengő három erős lökést éreztek, erős dübörgésszerű hang kíséretében. A falakról a vakolat levált s több helyütt repedések is képződtek. Néhány kémény ledőlt; a lakásokban lévő tárgyak meg- mozdultak. A lakosok ijedtökben az utcára menekültek. Nagyobb kár nem volt. (Répászky T.) Noszvajon (VI.) Ny — K-i irányú rázásszerű mozgást észleltek, 40 SCHRÉTER ZOLTÁN néhány kis repedés támadt s néhány kémény ledőlt. A szobákban álló tárgyak megmozdultak és zörögtek. Kerecsenden (VI.) ÉK— DNv-i irányú szitaszerű mozgást észleltek, dübörgő hang kíséretében. A köz- ségtől ÉK-re eső erdőcske fái előbb kezdtek hajladozni és zúgni, mint a tőle DNy-ra levő erdőcskéé, ami a földrengési hullám haladásának irányát jelzi. A község épületeinek falain itt-ott kisebb repedések kép- ződtek, mint a templomon is, ahol az új freskók megsérültek s néhány kémény rongálódott meg. F elsötárkányon (VI.) D — É-i irányú rengést állapítottak meg, délfelől jövő zúgás kíséretében. Néhol a falakon kis repedések támadtak, néhány kémény leomlott és kisebb tárgyak eldőltek. A Bükk ÉNy-i oldalán Monosbélen, Bélapátfalván , Balatonon és a borsodnádasdi lemezgyárban (VI — VII.) szintén erőteljesebben je- lentkezett a földrengés; a rengés iránya itt DK — ÉNY-i volt. Ugyan- csak erősebb rengés jelentkezett Mátranovák bányatelepen (VI.) is, elszigetelten a kisebb mértékben megrázott területen. Valamivel kisebb erősségű volt a rengés az apátfalva-monosbéli nagy törésvonal DNy-i folytatása mentén, Nagybátorban (V — VI.), ahol az 5 — 6 másodpercig tartó rengés hajómozgásszerü volt. Moraj kíséretében a tetőzet recsegett s a vakolat hullott. A rengés iránya itt is DK — ÉNy-i volt. Hasonló erősségű lehetett a földrengés a Bükk- hegység karbon-képződményein épült Szarvaskő községben is, ahol a tetőzet recsegése, vakolatok megrepedezése és erős robajszerű hang- kísérete mellett hullámzó földmozgást észleltek. Kb. hasonló volt a rengés a felnémeti szénbányánál is. Ennél kisebb erősségű volt a földrengés Hevesaranyoson, Borson s az egercsehi Lipótakna táján, ahol a rengés erőssége a külszínen már csak az V. fokot érte el. A Lipótakna mellett a külszínen (1, 6d) folytonos, mintegy 3 percig (?) tartó erős rázkódást észleltek, aminek következtében a falakon függő tárgyak lengésbe jöttek, sőt a bútorok is erős rázkódást szenvedtek. Kár nem történt. Az akna mélyében a rengést nem érezték. Az utórengéseket, a jelentkezésükkor észlelt jelenségeket „a ren- gések időpontjai" című fejezetben már ismertettem s így szükségtelen azokra itt újból visszatérnem. Mindössze annyit jegyzek meg, hogy az észlelők szerint* az epicentrális területen valamennyi utórengést hang- tünemény is kísérte; továbbá, hogy Egerben az utórengéseket többnyire délről jövőnek érezték (az epicentrum felől), s a hang is délfelől hallatszott, bár a kilengés Ny — K-i, vagy K — Ny-i volt. (Rapcsák J., Gajda Gy.) A főrengés kísérő jelenségei a középponti területen. Az egyes rengéseket, nevezetesen a főrengést, de az elő- és utórengéseket is hangtünemény kísérte a középponti területen. A főrengést kísérő 11 AZ 192Ö JANUÁR1US 31-1 EGRI FÖLDRENGÉS. földalatti morajt az epicentrum táján mennydörgésszerűnek mondták. Az epicentrális területtől kissé távolabb eső helyeken erősebb vagy halkabb dübörgésnek hallották azt. A hangtünemény a főrengéskor az epicentrum táján a rengéssel egyidejűleg jelentkezett, másutt, a helyi körülményeknek megfelelőleg, részben megelőzte a rengést s részben a rengés után is folyton távolodva hallatszott. Erre nézve elég jó meg- figyelések vannak. A triász és eocén képződményekből álló Nagy Eged teteje alatt dolgozó munkások délnyugat felől hallották a morajt, először közelebbről (kb. az egri makiári külváros tájáról), azután távolabbról. Ostoroson Eger — Kistálya irányában hallatszottak a morajok. Bertamajorban a dübörgést Ny DNy. felől, Eger felől hallották s ez irányban a moraj távozása mindig halkabban és halkabban hallatszott. Szomolyán a földalatti moraj DNy. felől hallatszott s ebből az irányból a rengés után is mindig halkabban volt hallható. Kerecsenden és Egerszalókon Eger irányából hallották a morajt, Felső- tárkányon déli irányból hallottak a rengéskor zúgást, tehát igen csekély hangtüneményt. Figyelemreméltó, hogy az 1903. évi rengéskor ugyanitt szintén igen csekély volt a hangtünemény (3, 21 és 26). Ez talán arra vezethető vissza, hogy az epicentrális terület s a szóbanforgó község közt elég tetemes magasságú és tömegű mesozoikus képződményekből álló hegy vonulat, a Nagy Eged — Várhegy vonulata fekszik, amely mintegy ernyőként szerepelhetett a levegőben tovaterjedő hanghullá- mokkal szemben. Eger város közepetáján lakók az utórengéseket kísérő morajokat mindig déli irányból hallották. Számos szemtanú megemlékezett a föld felületén végigfutó, szemmel látható hullámrrwzgásról is, ami a rengések centrális területein úgy látszik nem ritka jelenség. Egerben a következőket észlelték : Egy kistállyai lakos Eger egyik utcájának nyugati oldalán állva látta, hogy az utca túlsó, keleti oldala gyorsan emelkedik, hullám módjára feléje tart, alatta gyorsan továbbhalad, őt jócskán megin- gatva. A város ÉNy-i részén lévő külső vásártéren haladva, a hegy- bíró látta, hogy a téren magányosan álló kis vámolóház először kelet felé elhajlik, majd megint visszahajlik (tehát egy keletről jövő földhullám emelkedő része emelhette fel az épületet). Kistályán a kb. NyK-i irányú templom közelében állott és a felé nézett Bőgős Gábor kistályai lakos a rengés időpontjában. Szerinte a rengés először a templom keleti, hátsó részét kapta meg, majd a templomtető gerincén kígyószerű mozgással végigszaladt, ami közben a tetőcserepek felugrál- lak s részben lehullottak. Legutoljára a templom előtti lépcsőfok faragott kóckaalakú riolittufa kőtömbjei ugráltak fel egy kissé. Ezek helyükre visszazuhanva, az óramutató járásával egyező irányban 1 — 2 cm-nyire kissé elmozdultak, amiközben kisebb szilánkok lepattogtak róluk. 42 SCHRÉTER ZOLTÁN A Nagyegedhegy déli oldalán kb. 100 méterrel magasabban a Legányi-tanvánál a munkások látták, hogy a kocsi a lóval együtt emelkedik, majd sülyed. (Legányi F.) Szomolyán a községi jegyző érezte az udvaron állva, hogy egy földhullám halad el a lábai alatt s egyszersmind látta, hogy a községháza tetején Ny.-ról kelet felé hullámszerű mozgás fut végig, miközben a zsindelyek felugrálnak. Több helyütt a fák hajladozását, mozgását észlelték; Kere- csenden jól lehetett látni, hogy először a községtől ÉK-re lévő fák, majd a tőle DNy.-ra lévő erdő fái kezdtek el mozogni, zúgni. A földrengés hatása a föld felszínére, a talajvízre és a hévforrásokra. A földrengés a földkéreg felületén igen csekély defor- máló hatást gyakorolt. Mindössze Ostoroson és Kistályán említették, hogy a föld felszínén hasadékok támadtak; mikor ott jártam, ezek már nem voltak láthatók. Ostoroson a lakosok állítása szerint a templom- tól a harangozó lakásáig ÉNy — DK-i irányban kb. 35 — 40 m hosszú és 2 — 3 cm. széles hasadék képződött, valamint ugyanilyen irányú, de jelentéktelenebb hasadék jött létre a község keleti oldalán lévő barlanglakások táján is. Nevezetes, hogy e repedések iránya meg- egyezik annak a vetődésnek csapásával, amelynek mentén a zökkenés is történhetett. A földrengés a talajvízre aránylag nem gyakorolt nagy hatást. Ez könnyen érthetővé válik, ha figyelembe vesszük, hogy az egész megelőző év rendkivül száraz, csapadékszegény volt s a talajvíz rendkívül alászállott. Ostoroson a fő-utca vonalában és Kistályán több kút apadt, más kutak vize ellenben emelkedett s emellett meg- zavarodott. Egerben a Széchenyi-utcában Kánitz D. házában lévő kút vize majdnem teljesen elapadt. A várostól nyugatra eső katonakórház mögött, ettől 40 méterre eső kút vize, mely 3 m magas volt, teljesen kiapadt. Viszont ezen kúttól 200 m-re északnyugatra, Várkonyi József kútjában a vízszín kb. 1 m-t emelkedett a földrengés után. A Bethlen-utca 16. sz. ház előtti közkút vize és a Kertész-u. 3. sz. ház kútjának vize a föld- rengés hatása alatt zavarossá vált. A Bethlen-u. 14. sz. alatti ház kútjának vize kb. 60 cm-t emelkedett. A Cifrakapu-utca 53., 55. és 59. szám alatti házak kútjai, melyekben mintegy 3 m. magas víz volt, kiapadtak. Az 59. számú háznál levő kutat a földrengés után kitisztíttatták. A tisztítás után a kút vize ismét hirtelen felfakadt és erősen felemelkedett. (Rapcsák J. tanácsos közlése). Az egri hévforrásokon, amelyek több vetődés kereszteződési pont- ján fakadnak fel, Bárány G. szerint csak csekély változás történt a földrengés következtében. A hévforrások hőmérséklete nem változott. A „Városfejlesztő R.-T.“ mosódájának („kismosóda") forrása a rengés AZ 1925 JANl’ÁRIUS 31-1 EGRI FÖLDRENGÉS. 13 után sárga iszapot hozott fel, aminek következtében a mosoda vize csakhamar annyira megsárgult, hogy a mosást abba kellett hagyni s csak harmadnapra tisztult meg annyira, hogy a mosást újra lehetett kezdeni. A mosodában vízvétel céljára lesülyesztett 30 cm-es cső el- iszaposodott. A jelenlegi férfiuszoda („nagy melegvíz41) középső két nagy forrásánál igen gyenge iszapfelhozatal volt észlelhető. A női uszoda éppen le volt eresztve, a medencében megmaradt víz kissé mozgott és szürkés-zavarossá vált. A gőzfürdő (azelőtt tükörfürdő) nagy medencéjében semmiféle változás nem volt észlelhető. (Bárány G.) Ez adatokból nyilvánvaló, hogy a hévforrásokat felhozó vetődések némelyike mentén a rengés következtében kis mozgás szintén történt. A földrengés az emberekre és állatokra nagy hatást gyakoroll (9, 61 ). E helyütt mindössze csak azt jegyzem meg, hogy emberélet- ben nem esett kár; mindössze néhány kisebb sérülés történt. A földrengés tanulságai gyakorlati szempontból. Ha a föld- rengés által okozott károkat gyakorlati szempontból vizsgáljuk, úgy azokból több értékes tanulságot vonhatunk. Kétségtelen ugyanis, hogy ott, ahol komolyabb károk történtek, ott gyakran — de nem mindig — más okok is közreműködtek a földlökéseken kívül abban, hogy a ron- gálódások létrejöttek. Mindenekelőtt fel kell említenem az építkezés- hez felhasznált anyag kifogásolható minőségét, illeíve a gyenge épít- kezési módot. Egerben és az összes környékbeli falvakban igen álta- lános volt s ma is elterjedt a riolittufa tömbökből való olcsó épít- kezés. A riolittufát a környéken ősidők óta fejtik s főleg régebben a kifejtett szabálytalan tömbökből cyclopsfalak módjára emelték az épü- letek falait olymódon, hogy a nagyobb darabok közeit kisebb kődara- bokkal tömték be s ragasztó anyagul nem habarcsot, hanem polyvával kevert sarat használtak (pl. az egerszalóki „Sáfrány" községrészben). Az ilyen házak, nem lévén a megfelelő kötéssel, szilárdul építve, a rengésnek nem bírtak ellenállni. Azok az épületek, amelyek bizonyos méretek szerint kifaragott riolittufa-tömbökből, megfelelő falkötéssel épültek, azok csak alárendelt mértékben szenvedtek. A rosszabb minő- ségű téglából, továbbá a téglából és riolittufa-tömbökből vegyesen épült, gyengébb szerkezetű, továbbá rosszul alapozott házak álta- lában szintén jobban szenvedtek. A jó téglából rendes falkötéssel épült jó szerkezetű házak jóformán semmit sem szenvedtek. Felemlít- hető, hogy a Preszler-féle szeszgyár téglakéménye erősen megrongáló- dott; ellenben a 40 m magas, riolittufa-tömbökből épült régi minaret- nek nem történt baja, mindössze a középmagasságában repedt meg egy-két kő. A legtöbbet szenvedtek a felső kiálló tűzfalak és orom- falak és pedig nemcsak az erősebb kilengés következtében, hanem mindenesetre a kevésbbé gondos építkezési mód következtében is. Fel- 44 SCHRÉTER ZOLTÁN tűnőén szenvedtek továbbá azok az épületrészek is, amelyeket utólag építettek valamely már régebben álló épülethez. Itt nem lévén szó rendes falkötésről, az utólag épített rész nem lenghetett együtt a fő- épülettel, ezért attól elvált s falain is nagyobb hasadékok támadtak. Ez az eset forgott fönn pl. az ostorosi templomnál ; az északi mellék- hajója utóbb épülvén, leszakadt a mennyezete oly módon, hogy a tartó fagerendák a fal mellett mintegy lemetsződtek. Figyelemreméltó továbbá, hogy a bolthajtások egyik félesége (dongaboltozat) — amely főleg egyházi épületeknél fordul elő — sok helyütt erősen megrongálódott. Rapcsák J. műszaki tanácsos úr a földrengés által Egerben okozott károkra vonatkozólag a következőket volt szíves közölni r A károk főleg ott állottak elő, ahol az építkezés maga is hibás volt. Általában a szerkezeti hiányok, vagy hibák mindenütt kitűntek. Azok a kémények dőltek le főképpen, amelyek nem megfelelő habarccsal voltak felfalazva, vagy amelyek régiek voltak s amelyeknél a habarcs már nem tartott. A tűzfalak közül főleg azok dőltek le, amelyek nem voltak kellőképen bekötve. A nagy és nehéz tűzfal-takarókövek, amelyek a régi épületeknél gyakran előfordulnak, majd mindenütt lehullottak. A Cifra-téri elemi iskolánál a rossz szerkezettel megépített tető az épület falait szétnyomta. A tisztviselőtelepen lévő házak főleg azért szenvedtek annyi kárt, mert nem épültek kellő szolidsággal. Figyelemreméltó a boltozatok viselkedése a földrengéssel szem- ben. A kupolaboltozatok, amelyeknél gyűrűfeszültség lép fel és amelyek ha lejjebb is sülyednek valamit, ismét egyensúlyi állapotba jönnek, alig szenvedtek. Nem mondható ez azonban a dongaboltozatokra vonatkozólag, főleg ha keresztirányban kapták a rengést. A földrengés, okozta legsúlyosabb rongálások azok, amelyek a falak lengéseiből eredtek és a rajtuk nyugvó boltozatok megrepedését eredményezték. A dongaboltozat, mint nyilást áthidaló szerkezet a földrengés szempontjából igen kedvezőtlennek mondható, miután táma- szainak mozgásával szemben rendkívül érzékeny. Ahol erősebb volt a földrengés, úgyszólván az összes dongaboltozatok megrepedtek. így igen erősen megrepedtek a boltozatok az alapítványi női kórháznál és az itteni templom kórusánál, ahol a kórus felett levő torony erő- sebb kilengése volt főként az oka a nagyobb repedések keletkezésé- nek. Erősen megrepedt a minoriták temploma melletti rendházfolyosó boltozata is, ahol ugyancsak a templom erősebb kilengése okozhatta a nagyobb mérvű rongálódást. A templom függő kupola-boltozatai viszont semmit sem szenvedtek. A Szt. Ferenc-rendiek templománál az arcus triumphalis sérült meg erősen. A záradék egyik köve ugyanis annyira meglazult és lecsúszott, hogy a boltív azonnali kijavítása vált szükségessé. AZ 1925 JANUÁRI US 21-1 EGRI FÖLDRENGÉS. 45 Szenvedtek még más épületeknél is a boltozatok, mint a i'őreál- iskolánál, a régi katonai tisztilaknál, stb., de a legsúlyosabb rongá- lást szenvedte a cisztercita főgimnázium egyik folyosójának boltozata, amelyet teljesen le kell bontani és főképen a ciszterciták 1740 körül épült templomának boltozata. E templom főhajójának 11'60 méteres nyílását 30 cm erős fél- körü dongaboltozat íveli át. A dongán 7 méteres távolságokban erő- sítő ivek vannak. A földrengés következtében a boltozat eltorzult, amennyiben a tetőpontnál süllyedés a nyílás negyedeiben pedig a fél- körhöz képest emelkedés állapítható meg. Ezek az alakváltozások azonban egész nagyságukban nem a mostani földrengés folytán kelet- keztek, mert több jel arra utal, hogy a száz évnél idősebb boltozat máskor is megrongálódott és javításra szorult. A város történetéből tudjuk, hogy a régi templomot az 1827-i tűzvész is nagyon meg- viselte és azután évekig állott fedetlenül, fagyban és esőben. Ez az állapot nagyon elgyengítette a boltozatot. A boltozat annyira megsérült, hogy tekintettel a téglaanyag gyenge minőségére, már az egész boltozat lebontásának a gondolata is felmerült. A Miháilich Győző dr. és Wálder Gyula műegyetemi tanárok által tervezett megerősítéssel azonban a szép iNNOCENT-freskók által díszített boltozat megmenthető lesz. A boltozat rekonstrukciójának alapgondolata az, hogy az erősen megrongált helyeken és főleg az erősítő boltíveknél a boltozat vas- betétes boltozattá alakíttatik át, amelynek érzékenysége az alátámasztó falak esetleges mozgásával szemben kellően csökken. Még inkább csökken a bolt ozat érzékenysége azáltal, hogy a boltíveknél vonóvasak is beépíttetnek. A betonozáshoz Wolfholz-féle cementfecskendő alkal- mazása van tervbe véve. A főszékesegyház, amely a gyengébben megrázott területen van, károkat nem szenvedett. A vele szemben lévő érseki lyceum azonban a keleti részén megrongálódott. Erős repedések képződtek a torony mellett, amely repedések főleg a torony erősebb kilengése következté- ben állottak elő. A földrengés által okozott kár Egerben mintegy 16 milliárd koronára tehető. Az első becslések jóval kisebb kárt állapítottak meg. (10, 60.) Ez azzal magyarázható, hogy a legtöbb épület nem annyira a külsőre nézve sérült meg, mint inkább maguknál a szerkezeteknél állottak elő súlyosabb természetű és csak nagy költséggel helyreállít- ható károk, amelyeket az első futólagos kármegállapításnál sokszor észre sem vettek, vagy kisebb jelentőségűnek minősítettek. Felemlítésre érdemes e helyütt még a makiári templomon okozott rongálódás is. Rapcsák tanácsos úr szerint a makiári templom bol- 46 SCHRÉTER ZOLTÁN tozata is erősen megrongálódott a földrengéstől. Az erősítő boltívek mindenütt megrepedtek a boltívzáradékoknál, az egyik boltívből pedig mintegy 20 — 30 darab tégla is kihullott. A boltív így veszélyes álla- potba került, mert az eddigi 60 cm vastag ívből a záradéknál csak 15 cm vastagság maradt meg, amely a boltozati nyomás felvételére nem elégséges. A boltív csak komplikáltabb munkával lesz helyreál- lítható. Meg kell e helyütt jegyeznem azt is, hogy a földrengés pusztító hatását elősegítette helyenkint a feltalaj kissé labilis, csúszásra hajlamos volta is. Ez az eset forog fönn Eger nyugati részén. Bárány G. nyug. városi főmérnök szerint már régi idő óta tudott dolog volt, hogy a Csiki Sándor-utca épületein időnkint kisebb-nagyobb repedések támadnak. 1921-ben a katonai csapatkórház jól alapozott fertőző- beteg-pavillonja minden előjel nélkül megbillent s falai megrepedeztek. A közelben egy jól épült magános villa falai is ugyanez időtájban erősen összerepedeztek. Már ekkor megállapítottam, hogy ezen a tájon a feltalaj labilis egyensúlyi állapotban van s kismértékben csuszam- lásra hajlamos, ami az említett bajokat is okozta. Mivel ugyanezen a tájon, a Csiki Sándor-utcában, a katonai épületek táján s a szom- szédos tisztviselőtelepen aránylag igen nagy károk történtek, joggal feltételezhetjük, hogy a rengés rázó erején, a gyengébb minőségű építkezésen és elégtelen alapozáson kívül a feltalaj labilis volta is hozzájárult a nagyobb károk okozásához. Ugyanez áll az egerszalóki templomra nézve is. A templom szintén kevéssé állékony, csu6zamlásra hajlamos területen épült, ami miatt már azelőtt is támadtak rajta repedések. Hogy további bajoknak elejét vegyék, 1923-ban a templom alatt és mellett lévő területet alagcsövezték s a falakat téglapillérekkel erősítették meg. A mostani rengésnél nemcsak a régi repedések nyíltak meg, hanem számos új veszélyes repedés is képződött. A templom falainak aláfalazása azonban sokat segített. Földig lehatoló falrepe- dések ugyanis nem képződtek és további csúszás a templomnál nem állott elő. Ez esetben is jogosan feltételezhetjük, hogy a földrengésen kívül végeredményben a csuszamlásos altalajnak , is szerepe volt a károk létrehozatalában. Figyelemreméltó ezzel szemben, hogy a közel- ben, állékony talajon épült harangtorony sértetlen maradt. Egész külön megítélés alá esnek a földrengés szempontjából az úgynevezett barlang-, vagy pincelakások. A Bükk-hegység DK-i oldalán a nagykiterjedésű riolittufa-takaró fölöttébb alkalmasnak bizonyult arra, hogy benne kisebb-nagyobb üreget vájjanak. Ezeket az üregeket e bortermő vidéken már ősidők óta készítik pincék céljaira, aminek kitünően meg is felelnek. Ahol a riolittufa a községek területén, vagy AZ 1925 JANUÁRIUS 31-1 EGRI FÖLDRENGÉS. 47 azok közvetlen közelében fellép, ott a szegényebbsorsú lakosok kisebb üregeket kivágtak benne s állandó lakásként használták azokal. A kifejtett kőanyagból sok esetben a barlanglakás elé még egy kis előépítményt is készítettek s ezt szalmával, vagy deszkával, stb. be is fedték. Ahol e pincék és barlanglakások ép, nem mállott és hasa- dék- vagy vállap-mentes riolittufába mélyültek s fölöttük még tetemes, 10 — 20 m-nyi riolittufa-tömeg feküdt, ott egyáltalában semmi baj sem történt a rengés következtében. (Így pl. az egri mélyenfekvő pincékben, az ostorosi nagy káptalani pincében, a veszélyeztetett barlanglakások alatt kb. 15 m-re). Ahol azonban a barlanglakás a mállott és egyszersmind hasadozott riolittufába mélyíttetett, a külszín alatt csekély mélységben — úgyhogy alig volt fölötte 1 — 5 m vastag fedőréteg — ott a beszakadás veszélye már eleve is megvolt, mert a fedő kőzetréteg nem volt elég szilárd. Ismételten előfordult már a múltban, hogy egyes barlanglakások (Egerszalók), vagy pincék (pl. Eger, Kisvölgy-utca 10. sz. Kiss Imre s mellette Módos Imre pincéje) teteje részben, vagy egészen leszakadt s használhatatlanná vált. E labilis egyensúlyi állapotú mennyezet a földrengés erősebb meg- rázása következtében természetesen könnyen leszakadt, vagy annyira meglazult, hogy a főrengés után egy-két nappal az utórengések hatása alatt beomlott. Ez történt Ostoroson, Nova jón és Egerszalókon. Különösen ott bizonyult veszedelmesnek a barlanglakás menyezete, ahol a fedő riolittufát felfelé szögben összefutó, illetve egymást keresztező hasadéklapok hatották át. Kitűnő példát szolgáltatott erre vonatkozólag Egerszalókon Tanner József barlanglakása, ahol a mennyezetről három, közelítőleg csúcsban összefutó hasadéklap által határolt, kb. 1 tonna súlyú riolittufa-tömb zuhant alá, azonban oly szerencsésen, hogy a lakásban a fal mellett ülő két embernek s az ajtóban álló harmadiknak semmi baja sem esett. Ilyen barlanglakások készítése az említett kedvezőtlen viszo- nyokat feltüntető kőzetben a jövőben nem volna engedélyezendő. Amennyiben mégis riolittufába vágott lakást óhajtana ezután valaki készíteni, esetről-esetre volna elbírálandó, hogy a kőzet ép-e, eléggé hasadékmentes-e s hogy elég vastag fedőréteg van-e még fölötte. Csak az esetben volna a lakáskészítés megengedhető, ha e feltételek meg- vannak. Továbbá az sem volna a jövőben megengedhető, hogy a lakosok alig 1 — 2 m-nyire egymás barlanglakása alatt, vagy fölött új barlanglakást, vagy pincét mélyítsenek, amint ez pl. Ostoroson megtörtént. Ez az eljárás az amúgy is laza összefüggésű kőzetet még bizonytalanabb állékonyságúvá teszi, ami által a beszakadás veszélye növekszik. Ostoroson, Novajon és Egerszalókon a barlanglakások nagyobbrésze e kedvezőtlen viszonyokat feltüntető riolittufába mélyül. SCHRÉTER ZOLTÁN 48 ■ A gyakorlati szempontból levonható tanulságok tehát a követ- kezők volnának: a jövőben történendő építkezések alkalmával lehető- leg jó alapozású, jó anyagból készült, jó szerkezetű házak építtesse- nek, más földrengésjárta területek (Kecskemét, olasz, japán) építkezési szabályainak legalább bizonyos mértékű szemmeltartásával. A riolittu- fába való barlanglakás vágása lehetőleg kerülendő; amennyiben erre mégis sor kerülne , esetről-esetre megvizsgálandó, hogy a kőzet minő- sége azt minden veszély nélkül megengedi-e. Megjegyzem, hogy a hazai építészek a földrengésnek ellenálló építkezési eljárásokra a kecskeméti 1911-i földrengés alkalmából már kellőképen felhívták a figyelmet. (7, 122) A földrengés nyújtotta eme tanulságokat nem szabad lekicsiny- lenünk. Eger környéke régi szeizmikus terület , ahol a földrengés meg- ismétlődése várható ; nem volna tehát helyes, ha egy bekövetkezhető földrengésre nem gondolnánk s el nem követnénk mindent a bekövet- kezhető veszély és károk minél hathatósabb elhárítására, illetve ellen- súlyozására. Olaszországban megállapították, hogy az egrihez hasonló Vili — IX-es erősségű földrengések ugyanazon a vidéken 23 + 10 éven- kint szoktak ismétlődni. Bár jóslásokba nem óhajtok bocsátkozni, még sem hagyhatom felemlítés nélkül azt a tapasztalati körülményt, hogy a Bükk-hegység szegélyén eddig 20 — 22 évenkint ismétlődtek az erősebb földrengések. Feltételezhető tehát, hogy ugyanennyi idő múlva a föld kérgében e helyütt a feszültség ismét fel fog halmozódni s újabb rengésben egyenlítődik ki. Kívánatos volna tehát, hogy ez az eshetőség ne találja a lakosságot teljesen készületlenül. * Munkám befejezése s annak közrebocsátása alkalmával köszönő* temet fejezem ki mindazoknak, akik helyszíni tanulmányaimban s adatok közlésével támogattak. Köszönetét mondok Eger város polgár- mesterének, Rapcsák József műszaki tanácsos úrnak, Bárány Géza és Gálffy János igazgató uraknak, Bárány László és Rohonczi M. tanár uraknak, Gallasy István és Legányi Ferenc földbirtokos uraknak, továbbá Ostoros, Kistálya, Novaj, Szomolya, Egerszalók, Kerecsend és Deménd községek lelkészeinek, illetve elöljáróinak és tanítóinak továbbá számos megfigyelőnek, kik észleleteiket velem közölni szi ve- sék voltak. * Az irodalom, amelyre a munka folyamán hivatkozás történik: 1. „Bányászati Kohászati Lapok" LVIII. évf. 4. sz. (>0 old. Egerben és környékén észlelt földrengés 1925. AZ 1925 JANUÁRll’S 31-1 EGRI FÖLDRENGÉS. 49 2. Réthly Antal: Az 1900 — 1902. évi magyarországi földren- gések. A m. k. orsz. Meteorologiai és Földmágn. Int. hiv. kiadványa, 1909. 3. Réthly A.: 1903. évi magyarorsz. földrengések. A m. k. orsz. Meteor, és Földmágn. Int. Évkönyve, XXXIII. köt. 1903. évf. II. rész, 20 — 26. old. 4. Réthly A.: Az 1906. évi magyarorsz. földrengések. A m. k. orsz. Meteor, és Földmágn. Int. hiv. kiadványa. Bpest, 1907. (Néhány magyarorsz. földi*, makroszeizmikus elemeinek szá- mítása: Eger 1903. VI. 26; 103—109.) old. 5. Réthly A.: Magyarország földrengési térképe. Mathematikai és Természettudom. Értesítő XXXI. köt., 5. füzet. Bpest, 1913. 6. Schafarzik Ferenc: A magyarorsz. földrengésekről 1883- ban. Földtani Közlöny XIV. köt. 50. és 55. old. 1884. 7. Schoditsch Lajos: Földrengés ellen biztos építkezések. Természettudományi Közlöny. 45. kötet. 122. old., 1913. 8. Schréter Zoltán: Eger környékének földtani viszonyai. A m. k. Földtani Intézet Évi Jelentése 1912-ről, ' 130 — 146. old, 1913. 9. Schréter Z.: Az egri langyosvízű források. A m. k. Föld- tani Intézet Évkönyve XXV. kötet, 4. füzet, 1923. 10. Schréter Z.: Az egri földrengés. Természettudományi Közi. 57. kötet, 2. szám, 57 — 62. oldal 1925. Ezenkívül még számos újságcikk az egykorú fővárosi lapokban és az „Egri Népújságában. A térképmelléklet földtani és földszerke- zeti adatai a nyugati rész kivételével a saját felvételeimen alapszanak. A nyugati rész: a Mátra, a tőle északra és délre eső terület Noszky J. fölvétele után készült. MAGYARORSZÁGI DOLOMITICRISTÁLYOK ÚJABB ELEMZÉSEI. Irta: Strobentz Ilona dr.* Zepharovich1 nagyszámú dolomit-lelőhelyet sorol fel; az elő- fordulások közül azonban csupán egy kapniki dolomitot elemzett meg Ott és egy tiszafáit I. Húsz. Dolomitot említ többek között: Selmecről, Hodrusbányáról, Magurkáról, Kapnikbányáról, Boicáról, Felsőbányáról. E Mhelyek dolomitkristályait én is megelemeztem. Elemzéseimből ki- * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1925. évi márc. 3-i szakülésén. 1 Zepharovich : Mineralogischer Lexikon. 1859. p. 133. Földtani Közlöny. LV. köt. 1925. -1 50 STROBENTZ ILONA DR. derült, hogy a fenti lelhelyek nem mindegyikén található normál dolo- mit, hanem több-kevesebb vasat tartalmazó ankerit. Alább néhány elemzést sorolok fel, melyekből kitűnik az, hogy az eddigi elemzések főleg tiszta dolomitokra vonatkoznak, melyeknek összetétele a normál dolomithoz áll közel. 1. 2. 3. 4. Oldhatatlan 6-72 0-04 — CaO 2619 30-28 41-68 30-66 MgO 1927 2110 9-61 11-54 MnO — ! 0-98 Sr. nyom. — FeO — 1 2-98 14-46 Fe203 J 1-73 nyomok — — AUO3 — — — co. 42-87 47-61 45-97 45-43 Lelőhely Véghles 1. Jolsva 2. Selmec 2. Selmec 4. 1. Véghles. Anal.: C. v. John u. C. F. Eichleiter, Jahrb. d. Geol. Reiehs. 45. B. 2. Jolsva (Gömör in.), fehér, pálos dolomit. Anal.: Loczka, Zeit- .schrift fül* Krist. 35. B. p. 282. 3. Selmec. Pseudom. calcit után. Anal.: Dittl.er, Wien (Central- blatt für Mineral. 1909.). 4. Selmec. Ankerit kristályok. Anal.: Zwick, Doelter Mineral- chernie. I. p. 372. Ezek után rátérek vizsgálati anyagom és eredményeim ismer- tetésére. A qualitativ analízis a következő alkatrészeket mutatta ki: sósav- ban oldhatatlan anyag, C02, Fe, Mn, Ca, Mg, Al. A quantitativ vizsgálat menete röviden a következő volt. A kris- tályos anyagot vízzel lemostam, a zárványoktól megtisztítottam. A megtisztított és finom porrá tört anyagot mérőüvegben 2,4 órán keresztül1 körülbelül 120°-on szárítottam. Az így jól kiszárított porból átlag 0‘4— 0-5 gr anyagot hígított HCl-ban oldottam gyenge melegítés mellett. Az oldási maradékot leszűrtem s a szüredéket szárazra párolog- tattam be, ezután c. c. HCl-al megnedvesítettem, o műveletet háromszor ismételtem. Az így kapott SiO-r t az oldhatatlan anyaggal egyesítve, azt izzítás után mértem. Az oldatból először is KClO:;-al történt meg- előző oxidáció után a vasat választottam le ammóniával. A vassal MAGYARORSZÁGI DOLOMIT KRISTÁLYOK ÚJABB ELEMZÉSEI. 51 együtt az alumínium is levált. Hogy az izzításnál redukálódott vasat újra oxidáljam, az izzított csapadékot HN08-al nedvesítettem meg s alacsony lángnál újra izzítva, lehűlés után mértem. Ha Mn is jelen volt, ezt Fe és yl/-tól az acetátos eljárással választottam el. A Ve, Al és Mv leválasztása után a Ca- 1 oxalát alakjában, gyengén lúgos közegben választottam le. Az (NH4)2(COO)2-ot feleslegben használtam a le- választásnál, mert a magnéz iumoxalát oxalátot tartalmazó oldatban jobban oldódik. A csapadékot egy óráig melegítettem s egynapi állás után leszűrtem, sósavban oldottam és másodszor is leválasztottam, ügyelve, hogy az oldat lúgosítása lassan, cseppenkint történjen, hogy a csapadék Mg- 1 ne okkludáljon. A calciumoxalat-csapadékot forró víz- zel kimostam, majd kénsavban feloldottam, az oldatot pedig KMnOt-e 1 forrón titráltam. A kistérfogatú, bepárologtatott szüredékből a Mg- 1 ammoniákos oldatban, Na.HPO<- tál választottam le és hideg helyen állni hagytam. Egynapi állás után platina, Gooch NEUBAUER-tégelybe leszűrve, elektromos kemencében izzítottam. A C02 meghatározása direkt módszerrel történt a FRESENius-féle C02 meghatározó készülékkel; a COA nátronmésszel nyelettem el két TJ-alakú csőben. Az analízisnél kb. 030 gr anyagot használtam fel. A Fe-t külön lemért anyagból KMn04-lal titráltam, a Zimmer- mann — ÜEiNHARDT-féle metódus szerint. A Mn tartalmú anyagnál pedig a Mn előzetes elválasztása által nyert csapadékot titráltam. A ferro- casat nem titráltam külön meg; az alábbiakban olyképen jártam el, hogy a CaO és MgO- ra eső C02 levonása után fennmaradt C02- re eső FeO-t levontam a Fe.O ból s csak a fennmaradt vasat tekintettem oxidálódott vasnak. Az elemzett dolomitokat a következő csoportokba oszthatjuk: I. FeO-tól mentes normál dolomitok. Sz. CaO MgO O 0 Fe203 AL03 Oldh. Lelőhely összeg 1. 31-22 2136 47-22 014 0-37 Selmecbánya 100-31 2. 32-76 19*97 47-31 0-31 0-22 Selmecbánya .... 100-57 3. 3r04 21 02 46-90 0-68 0-58 014 Kapnikbánya 100-36 4. 29-60 21-60 46-50 0-35 0-23 1-49 Nagybánya .... 99-77 1. Zömök romboederek, tompított élekkel. A sarokban helyenkint zónás struktúra látható. Az egész tömegen egy zavaros zóna vonul végig, amely, amint a 4 52 STROBENTZ ILONA DR. 2. elemzésből látható, CaCOr bán és Fe-.O-r bán gazdagabb, amire már sárgásabb színéből is következtethetünk. (F. 259.) 1 3. Szép, tiszta, nagy hasadozott lapú romboederek sárgás árnyalat- tal, összetétele csaknem megegyezik a teoretikus dolomit összetételével (F. 313). 4. Lencsealakú, nyeregszerűen hajlott, hófehér, a hasadási lapon élénk fényű kristályok, melyek egymáson keresztül-kasul nőttek. A nagyobb lapokon igen apró fényes lemezkék látszanak, amelyek a lapokról késsel lepattanthatok. (F. 326.) Amint az elemzési adatokból látható, e dolomitok csak kis szeny- nyezéseket tartalmaznak. Tapasztalati képletük az alábbi számítás szerint : Ca Mg (C03)2, tehát a Ca és Mg 1 : 1 arányban állnak. Az 1. sz. elemzésből az atomviszonyok következőknek adódnak: % A t o m v iszony CaO .... 31-22 .... .... 0-5568 ... 1051 MgO . ... 21-36 .... . . . . 0-5297 . . . rooo C02 . . . . . . . . 47-22 . . . . .... 1-0738 ... 2-025 II. Fe-.Oz-tól mentes dolomit, melynek összetétele: 3 : 1. Sz. CaO MgO COa Fe203 A1203 Oldh. összeg Lelőhely 5. 43-71 9-81 44-23 0-22 0-14 1-83 99-94 Selmecbánya 5. Zömök, sárgásszíníí, teljesen széthasadozott tömeget képező kristályok. (F. 4.) A fenti dolomit képlete Ca:! Mg(CO:,)4, amint az az alábbi számí- tásból kitűnik: % Atomviszony CaO.... 43-71 .... 0-7795 0779 3004 MgO . . . . 9-81 .... 0-2433 0243 0'968 C02 ....44-23 .... 1-0053 F000 4000 Lehetséges, hogy e dolomitban calcitkristályok vannak, bár való- színűvé teszi a dolomit ez összetételét az, hogy ilyen összetételű dolo- mitok más helyeken is előfordulnak a 2 : 1 és 1:1 arányú dolomitok 1 A fenti módon jelölöm a leltári számokat. Az „F“ betű az Egyetemi Ásvány- kőzettani Intézetből való, míg az „M“ betű a Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárából való példányokat jelöli. MAGYARORSZÁGI DOLOMIT KRISTÁLYOK ÚJABB ELEMZÉSEI. 53 mellett. Így pl. Dittler (Wien) említ Selmecről ugyanilyen összetételű dolomitot. Az analízis adatait az előzőkben közöltem. Hasonló össze- tételű dolomit fordul elő Bleibergen, Karintiában. (Anal.: Gintl, 1877. Zeitschr. für Kryst. 3. 1879.) Továbbá Markirchen, Elzász-Lotaringiá- ban. (Doelter: Mineralchemie. I. 371.) III. Kismennyiségii FeO-t tartalmazó dolomitok. Sz. CaO MgO FeO COa Fc*Os A1,03 Oldh. összeg Lelőhely 6. 30-84 19-63 1-67 4667 — 0-51 007 99-39 Űr völgy 7. 3115 19-61 133 46-94 — 1-89 — 100-92 óradna 6. Zöld, megnyúlt kristályok, melyek gömbösen, sugarasan helyez- kednek el s selymes fényük van. Igen tiszták, átlátszók. (M. 15.) 7. Gyönyörű, üveges, víztiszta, átlátszó apró kristályok; egymáson keresztül nőttek s a ragyogó lapok szép csillogást idéznek elő. Kéreg- szerű vastag bevonatot alkot pyrit és galeniten. (M. 10.) 6. Analízisből számított atomviszony: CaO . . . o/o . . . 30-84 . . . . . .0-5500 . . . . . . 1000 MgO... . .. 19-63 .. ....0-4869 ... . . . (0-885 FeO . . . . . .. 167 ... ...00232 ... . . . (0-04-2 CO . .. 4667 ... ...1 0606 ... . . . V929 E dolomitban tehát a FeO csekély mennyisége a Mg O-t helyettesíti, képlete tehát: Ca (Mg, Fe) (C03)2 s így FeO tartalmú normál dolomitnak tekinthető. IV. 5%-nál több FeO-t tartalmazó dolomitok. (Ankeritek) . Sz. CaO MgO FeO o o IC Fe203 A1A Oldh. Összeg Lelőhely 8. 3323 7-78 12-81 42-31 2"57 — 98-70 Boicza (Fünf- prinzbánya) 9. 30-69 15-16 674 44"65 1-27 2-18 0-22 100-91 Vaskő 10. 28-93 1723 5"66 44-87 — 2-26 1-58 100-53 Vaskő (Eleonorabánya) 11. 28"62 13-70 11-86 44-64 — 1-16 0-23 10Ö21 Magurka 12. 27-55 11-22 1710 4274 — 1*58 0-74 100-93 ötösbánya 54 STROBEXTZ ILONA DR. 8. Apró, cukorszerű dolomitkristályok, melyek sárgásbarna színűek s sűrűn egymásra s egymásmellé nőve kérget alkotnak. (M. 8.) 9. Felületen sárgás, belül hófehér, porcellánszerű, apró, hajlott kristályok. Igen tiszták, zárványoktól nagyrészt mentesek, átlátszat- lanok. (M. 6.) 10. Nagy romboederek, melyek felületét mállási kéreg vonja be s ennek sárga színe elárulja már első pillanatra, hogy az ásvány sok vasat tartalmaz. Ez a mállási kéreg könnyen lepattantható, úgyhogy az elemzés tiszta, helyenkint sárgásán áttetsző anyagon történt. (M. 3.) 11. A dolomit ereket alkot. A kristályok egyes üregekben szebben fejlettek, piszkos színűek, nedves üvegfényűek. (M. 11.) 12. Az előfordulást kétféle anyag alkotja. Az egyik porcellánszerű, fénytelen, törékenyebb. Ez könnyen elválik az általam megelemzett erős- fényű, hajlott s ezáltal repedezett oldalú dolomit kristályos tömegétől. (M. 16.) A megelemzett kristályok mindegyikén látjuk, hogy a vas nagy- részt a Mg- ot helyettesíti, mert ennek mennyisége erősen csökkent. A kalcium még elég konstans, bár az egyetlen, 8. sz. analízist kivéve, látható, hogy a vastartalom növekedésével ez is csökken. Ezért ebbe a csoportba osztottakat olyan dolomitoknak foghatjuk fel, amelyek Fe vassal nagymértékben vannak szennyezve. A 8. sz. analízisben vagy azt kell feltennünk, hogy az anyaghoz CaCOs keveredett, vagy pedig, hogy a Mg helyét részben kismennyiségű Ca foglalja el. Ez azonban kevésbbé valószínű, mert hasonló eset csak igen ritkán fordul elő. A 8. ankerithez hasonló összetételűt ismerünk a Simplontunnelből. (Doelter: Mineralchem. I. 374.) Ebben is 12% FeO tartalom mellett 33% CaO- 1 találunk. Az analízisek nagy részében azonban a CaO tar- talom, úgy mint a 10., 11. és 12. számú elemzéseimben is, 33% és 28 9Í közt van. Az alsó határ 27%, ilyen kevés CaO- t tartalmazó ankeritek ritkábban fordulnak elő, így Greinerben (Tirol) analizált Eisenhut (Zeitschr. Kryst. 1902.) és Radmerben (Felső-Stájerország) analizált F. Eichleiter. (Doelter: Mineralchemie. I. 376.) 8. sz. analizisből számított atomviszony: % CaO 33-23 0-5927 0-616 1-000 0-232 » MgO 7-78 0-1929 0-201 0-402 1-006 Ca(Mg,Fc>,Ca)(COs)2. FeO 12-81 01 783 0-186 0-3721 CO* 42-31 0 9615 1000 2 000 MAGYARORSZÁGI DOLOMITKRISTÁLYOK ÚJABB ELEMZÉSEI. A 9. sz. analízisből számított atomviszony: % CaO 30-69 0-5474 0-539 MgO 15-16 0-3760 0-370 FeO 6"74 0-0938 0-092 C02 1465 10147 1000 1- 078 0’7401 0<184J 0-924 Ca(Mg,Fe)(C03)2. 2- 000 A 10. sz. analízisből számílott atomviszony: % Ca(Mg,Fe)(COs)2. CaO 28-93 0-5160 1-000 MgO FeO 17-23 0‘4274 5-66 0-0787 0-8281 0152j °'9S0 co2 44-87 1 0197 1-976 A 11. sz. dolomit, vasban még gazdagabb. A 12. sz. analízis atomviszonya sem mond % CaO 2755 04914 1-000 MgO 11'22 02783 0 5661 FeO 17 10 0-2381 0-485/ 1 001 C02 42-74 09712 1-977 CaíMg,Fe)(C03)2. V. Ankerit. A FeCOx úgy a CaCO,- 1, mint a MgCO,- 1 helyettesíti, tehát a három karhonát isomorf elegye, mely már dolomitnak nem tekinthető. Sz. CaO MgO FeO CO. A 1203 Oldh. összeg Lelőhely 13. 13-68 1 447 26-00 42-32 0-31 3-53 100-31 Felsőbánya 13. A kristályok lencsealakúak s kvarcon ülnek, melytől ülésre könnyen leválnak. A kristályok jól fejlettek, fényesek, tiszta anyagot azonban igen nehéz volt kiválasztani; egyrészt a fekete Wolframit- tűk miatt, melyek szabadszemmel nem látható zárványokat alkotnak, más- részt pedig az apró kvarczárványok miatt. Bár nagy gondot fordítot- tam a szóban levő zárványok elkülönítésére, ez mégsem sikerült tel- jesen; kitűnik ez a nagy százalékban jelenlevő oldhatatlan anyagból, mely utóbbit valószínűleg belekeveredett kvarc alkotja. (M. 1.) E kristályban a CoO-nak eddigiekben tapasztalt állandósága meg- szűnik, mert a FeO ennek egy részét kiszorítja. 56 STROBENTZ ILONA DR. Az analízis alapján számított tapasztalati képletok: (Ca, Fe) (Mg, Fe) (C0k)3 % A t o m v iszony CaO 1368 0“2440 0-253 j MgO 1447 0-3589 0-373 1-002 FeO 26-00 0-3619 0-3761 Co, 42-32 0-9617 1-000 VI. Mn-tartalmú dolomitok. Sz. CaO MgO FeO MnO : o o 1 Fe,03 A!203 Oldh. összeg Lelőhely 14. 33-84 14-27 1-68 1-87 44-21 3-97 99-84 Hodrusbánya 15. 2713 14-31 1-28 6-39 47-26 — 2-S2 0-39 99-08 Vaskő Eleonorabánya 14. Rózsaszínű, stalaktitszerű, apró kristályhalmazok, melyek bevonatot alkotnak amorph fénytelen anyagon, mely a stalaktitok bel- sejét is kibéleli. Igyekeztem ez anyagtól a kérget lehetőleg eltávolí- tani s talán ez mégsem sikerült teljesen s ennek következménye a magas CaO-tartalom. (M. 13.) 15. A kétféle karbonát- közül csak az egyiket leheteti megelemezni. A megelemzett dolomit nagy, szürkéslilába játszó, átlátszatlan kris- tályokat alkot, melyekben találtam itt-ott pirit-zárványokat. A mellette levő nyeregszerűen hajlott dolomit elemzését azonban a sűrűn rárako- dott és a kristály belsejébe is bezárt pirit lehetetlenné tette. (M. 4.) Mindkét dolomitban a Mn a Mg- 1 helyettesíti. A 14. analízisben a feleslegben levő CaCOs- ot. szintén mint a MgCOi-ot helyettesítő alkatrészt fogtam fel, bár a fenti megokolás alapján szennyezésnek is tekinthető. A 14. sz. analízis: % A t . CaO 33-84 0-6035 MgO 1427 03539 FeO ' 1-68 00233 MnO 1-87 0-0263 CO, 44-21 1*0047 mviezony 0600 1 000 0'200\ 0-352 0-704) 0 023 0 046( 1002 0026 0'052 J 1 000 2-000 Ca(Mg, Ca, Mn, Fe)(COs), MAGYARORSZÁGI DOLOMITKRISTÁLYOK ÚJABB ELEMZÉSEI. 57 A 15. sz. analízis: % Atom v i s z o n y CaO 2713 04839 1000 MgO 14*31 03549 0734 1 FeO 1‘28 00178 0 037 0-957 MnO 639 00901 0186* CO, 47-26 1-0740 2 -219 Ca(Mg, .Mn, Fe)(Co3)2 A fenti dolomitelemzésekből kitűnik, hogy a magyarországi dolo- mitok nagyon változatosak. * Dolgozatom befejeztével hálás köszönetét mondok Mauritz Béla egyetemi ny. r. tanár úrnak, aki munkám folyamán értékes tanácsaival támogatni szíves volt. Zimányi Kákoly múzeumi igazgató úrnak, aki szíves volt rendelkezésemre bocsátani anyagom nagy részét. Továbbá Benes József elnökigazgató úrnak, aki lehetővé tette, hogy elemzései- met a Hungária kénsav- és műtrágyagyár laboratóriumában készít- sem el. (Budapest, 1924.) A DUNÁNTÚL HEGYSZERKEZETÉRŐL. Irta: ifj. Lóczy Lajos dr.* Pávai „A Dunántúl hegyszerkezete és megismerésének előzményei44 című előadásában támadta atyám tudományos munkálatait. Megállapí- tani igyekszik, hogy a dunántúli kutatások kapcsán ő id. Lóczy meg- állapodásaival ellenkező tektonikai eredményekre jutott. Főleg azt rója föl atyámnak, hogy még most is élő tudományos tekintélye az oka annak, hogy Pávai dunántúli gyűrődéses teóriáját nem akarják el- fogadni. Id. Lóczy nem volt autokrata tudós, kutatásai eredményeiből leszűrt nézeteit sosem akarta kivívott tekintélyének súlyával másra rákényszeríteni. Ha meggyőződött másnak az igazáról, úgy készséggel engedett nézeteiből és a bebizonyított ellenvéleményt ilyenkor öröm- mel elismerte. Id. Lóczy főként a Dunántúl idősebb hegységeit, elsősorban a Balaton felvidékét és a Bakonyt kutatta harminc éven át nagy rész- letességgel, tisztára tudományos szempontból. Paleontológus, geológus és geofizikus munkatársakat vett maga mellé és velük nagy precizitás- sal kutatta át e vidékeket. Ö a Balaton-körnvék szerkezetére vonatkozó részletes adatait előbb összehordta, vaskos kötetekben, térképeiben és szelvényeiben elénk tárta és csak azután fejtette ki az azokból levont * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1925 márc 18-án tartott ezakülésóu. 58 IFJ. LÓCZY LAJOS DR. regionális következtetéseit. Azokat utolsóknak hagyta, úgyhogy geo- tektonikai összefoglalását már nem volt ideje részletesebben megírni, erre vonatkozólag mindössze három ív kézirat maradt tőle fenn. Mindazonáltal az ő Dunántúlra vonatkozó hegyszerkezeti felfogása nem veszett el az utókor számára, mivel azt főbb vonásokban az 1913-ban megjelent művében „A Balaton-környék geomorfológiája'' , az 1915-i munkájában, ,,A Balaton-környék , geológiai képződményei"- ben és posthumus munkájában, Nyugat-Szerbia geológiai leírásában fek- tette le. Pávai Vájná a Dunántúl neogén-vidékein végzett petroleum- geológiai kutatásokat, tehát ott, ahol atyám nem, vagy csak keveset munkálkodott. Nézzük, tulajdonképen mily megjelent munkákra hivatkozhatok Pávai „A földkéreg legfiatalabb tektonikai mozgásairól “ című cikkében (Földtani Közlöny, XLVII., 1917.). Ebben az alig ötoldalas közlemény- ben kijelenti Pávai, hogy Horvát- és Szlavonországban gyűrődéses szerkezeteket talált a levantei, sőt a pleisztocén lerakodásokban is. Hogy hol és mekkora területen, arról mitsem ír, hogy azok a Dunán- túlon is előfordulnának, arról semmiféle említést nem tesz. 1919 december 1-én a Bányászati és Kohászati Lapokban a Dunán- túl föld, gáz- és petrol eumkincs ér öl ír Pávai egy-két oldalon propagan- disztikus hangon. Ugyancsak ebben a folyóiratban 1921 május 15-én a Magyar földgáz és petróleum geológiájáról értekezik, majd a Föld- tani Közlöny LI — L1I. kötetében „Válasz a magyar földgázkutatás kritikájára “ című közleményében vitát folytat velem a Magyarhoni Földtani Társulat 1923 március 7-i szakülésén tartott előadásommal szemben. E rövid cikkeiben Pávai tudományos anyagot vajmi kévéséi hoz, tél-kép- és szelvény-bizonyítékokkal egyetlen közleményét sem szereli föl. Tudomásom szerint a. Dunántúl gyűrődéses szerkezetére vonatko- zólag mindezideig Pávai tudományos leírást még nem közölt. Már pedig ha jegyzeteit, térképeit, profiljait és fúrásszelvényeit állandóan elzárja előlünk, úgy ne vegye rossz néven, hogyha nem akarjuk parancs- szóra elhinni az ő teóriáit, sőt azokat nem közölt, adatai híján a meg- levő publikációk alapján kritikával is követjük. Azonban bátor vagyok még egy más körülményre is kiterjeszkedni. Különbség van tudományos geológiai felvétel és petroleumgeológiai kutatás között. Míg az első tudományos szempontból az összes geo- lógiai kérdésre egyaránt, kiterjeszkedik, addig a petroleumgeológia. csupán az ásványolaj és földgáz szempontjából vizsgálja a szóbanforgó területet. Még egy más momentum is élesen elválasztja a két kutatást egymástól. A tudományos felvételnél a részletes megfigyelési adatok A DUNÁNTÚL HBGYSZF.RKEZETÉRÖL. 5!) azonnal közöltéinek a tudományos nyilvánossággal, úgyhogy azokat elbírálhatjuk. Ezzel szemben valamely szindikátus, avagy állami kutató- hivatal által vezetett petroleumgeológiai felvételnél az üzleti titok megőrzéséből kifolyólag, a legtöbb esetben részletekre terjedő meg- figyelési adatokat hivatalból eltitkolnak, legfeljebb a végső eredményt publikálják, természetesen 'legtöbbször az illető szindikátus érdekeinek szemmeltartása mellett. Nemcsak a magyar petroleumkutatásokra cél- zok, mert hiszen így van ez mindenütt az egész földön, ahol petróleum- kutatás folyik. Midőn valamely állam petroleum-koncessziókra pályá- zatot készül kiírni, úgy azt többnyire nagyszabású propagandával szokták bevezetni. Ez természetes dolog s az ilyesmire haragudni nem szabad. Az ilyen propagandának az a célja, hogy a tőkéket versengésre serkentse és ilvmódon az ajánlatokat az illető államra nézve kedvezően befolyásolja. így volf ez Dél-Amerika republikáinál is. A perúi, colum- biai, argentinjai petróleum-koncessziók kiírását is nagyszabású pro- paganda előzte meg, amely az illető területeket sok esetben túlságos optimisztikus geológiai beállításban ismertette. Ilyen propaganda nálunk is folyt. Az újságokban minduntalan olvashattunk optimisztikus hangú, sugalmazott cikkeket az Alföld és a Dunántúl petróleumának és földgázának megfúrására vonatkozólag. Mint említettem, ilyen propaganda mindenütt létezik, ahol petróleum- kutatás folyik, arra határozottan szükség van és így arra neheztelni nincs okunk. Megrovandók azok, akik ezt kárhoztatják. Azonban ala- posan meg kell fontolnunk, hogy egy ilyen néha túlontúl optimisztikus , tudományos fegyverekkel is küzdő propagandát miként értékeljünk itt a Földtani Társulat pódiumán, ahova csakis a szigorúan tudományos eredmények megállapítása tartozik. A petroleumgeológiai és a szigorúan tudományos jellegű geológiai kutatás közt külföldön mindig éles határt vontak. A petroleumvállala- tok és a petroleumkutatással foglalkozó állami kutatóhivatalok geo- lógusai külföldön többnyire szigorú titoktartásra köteleztetnek. Sem kongresszusokon, sem nyilvános tudományos szaküléseken nem szólal- hatnak föl a petróleum területet illető kérdésekben, még tudományos kérdések felett sem szállhatnak vitába. Hogy ennek követésére nálunk is mily nagy szükség volna, annak igazolására felemlítem azt az esetet, midőn nálunk egyízben ilyen sugalmazott propagandisztikus, erősen optimisztikus geológiai cikkek jogos és megokolt kritikát váltottak ki, a pénzügyminisztérium üzleti érdekből a kritizálókat hallgatásra intette. Ebből is látható, hogy mennyire helytelen az, hogy ha petroleumgeológusok, kik hivatalos titoktartás kényszere miatt bár, a legtöbb esetben részletes térkép- és szelvényadataikat nem közölhetik, mégis új teóriákkal lépnek a tudományos fórum elé és számot tartanak 60 IFJ. LÓCZY LAJOS DR. arra, hogy azokat bizonyítás és kritika nélkül el is fogadjuk tőlük. Ezért az anomáliáért a magyar petroleumkutatást sok gáncs és támadás érte, sok tekintetben bizony méltatlanul és igazságtalanul. A magyar petroleumkutatást megvédeni mindnyájunknak hazafias kötelessége. Azonban nem PÁVAi-nak, hanem Böckh Hucó-nak volt az érdeme, hogy a Dunántúl gyürődéses szerkezetének lehetőségeire horvátországi eredményei alapján legelőször rámutatott. A Dunántúlnak eddig az időpontig még átkutatatlan, plasztikus neogénképződményekből fel- épített vidékein bizonyos gyürődéses szerkezeteknek valóban megvolt a lehetősége, úgyhogy a petróleum- és földgázkutatás megindítása a Dunántúlon geológiai szempontból teljesen jogos és megokolt volt. Böckh Hugó nemzetgazdaságilag eléggé nem méltányolható érdemének tudom be, hogy a petróleum- és földgázkutatást az Alföldön és a Dunántúlon is megindította, ezzel széles látókörre valló fontos hazafias cselekedetet vitt végbe, amiért ői csak elismerés illetheti. A Dunántúl gyürődéses hegyszerkezete azonban a tudományossóig szempontjából korántsincs még sem bebizonyítva, sem megvilágítva. Pávai előrebocsátott teóriái még nincsenek igazolva. Teljes homály fedi azt a kérdést, hogy a Dunántúl neogénjénél tulajdonképen milyen jellegű gyűrődésekről van szó. Nem tudjuk még, hogy a neogén gyűrő- déseknek milyen a főcsapása, regionális jellegűek-e, avagy csupán szabálytalan lokális redőket alkotnak. A neogént meggyűrő tangen- ciális erők valóban meggyűlték-e a szilárdabb mezozói rögöket is, amint azt Pávai két év előtt előadásában hangoztatta. Mindez még teljesen megvilágítatlan probléma. Gyűrődés és gyűrődés között sok és nagy különbség állhat fenn korban, szerkezetben és intenzitásban egyaránt. A Balaton-felvidék és a Bakony variszkusi (paleozói) és vindelicikus (mezozói) gyűrődéseket árul el. Ezeket a gyűrődéseket atyám térképein, szelvényeiben és le- írásaiban bőven ismertette, tehát nem Pávai érdeme, hogy azokat id. Lóczy szelvényeiben felismerni vélte. A Balaton környékének geomorfológiájáéban a 6. oldalon 1913-ban kifejti atyám, hogy a Bakonyban és a Pécsi-hegységben csak a mezo- zóikus rétegek gyűrődtek meg szelíd boltozatokba és teknőkbe, oly módon, mint, a horvátországi karsztban a kréta és az eocén. A hosszanti és harántos repedések mentén a töréses diszlokáció e régi mezozoikus gyűrődések nyomait szétroncsolta. Id. Lóczy szelvényei és térképei azt igazolják, hogy a hosszanti törések régebbiek, t. i. a mezozói kor végé- től az ó-harmadkor közepéig keletkeztek; a harántos törések fiatalab- bak, t. i. a legfiatalabb neogén lerakodásokat is érintették. így tehát atyám sohasem állította azt, hogy a dunántúli idősebb képződmények felépítette hegységek nem voltak eredetileg gyűrt hegységek. Azok A DUNÁNTÚL HEG YSZKRK EZETÉRŐL. til mezozoikus korú gyűl ődöttségét már ő felismerte és le is írta. Paleonto- lógiailag és sztratigrafiailag bebizonyította, hogy középhegységeink mezozoikuma fácies tekintetében a keletalpesi mediterrán faciesövek folytatását képezi, azonban azt is megállapította, hogy e hegységeket oly erősebb felgyűrődések, mint amilyenek az Alpesekben és Kárpátok- ban tapasztalhatók, soha nem érintették. Tagadta Uhlig fantasztikus okoskodását, hogy a dunántúli régibb hegységek felgyűrési takarót képeznek, melyek a mediterrán képződményeken úsznak. Ezzel szemben ő kimutatta, hogy a mediterrán diszkordánsan transzgredál az idősebb képződményekre. Cáfolta Kóbek érdekes, de fantasztikus elmeful tatá- sait és kimutatta, hogy semmiféle alapja sem lehel annak a nézetnek, mely szerint középhegységeink gyökérrégiót alkotnának, amelyből észak felé a Kárpátok, dél felé a Dinaridák tolultak volna. Ezzel szem- ben atyám, jóllehet a Kelot-Alpesek fáciesöveivel való összefüggést beigazoltunk látta, igyekezett Mojsisovics teoretikus ősi szárazulatá- nak fogalmát kiterjeszteni a Dunántúlra is. Atyám tehát a keszthelyi hegységgel összefüggő Bakonyt: észak- nyugatnak hajló, teljes perm-alsókr étakorú rétegösszletből álló , egy- oldalú felépülésű, gyengén ráncokba redőzött hegységnek írja le, mely- nek ősi gyürődéses szerkezetét a hosszanti és harántos törések és az ezek mentén keletkezett vízszintes meg vertikális eltolódások a sakk- tábla ide-odabillent kockáival összehasonlítható módon alakították. A besüllyedések és a haránteltolódások a jelenkorig tartottak és mint azt a megismétlődő földrengések jelzik, azok még ma is folyamat- ban vannak. (Lásd Réthly földrengéstérképét.) Középhegységeink mezozoikus gyűrődéseitől azonban távol áll az a gyűrődés, melyről Pávai szólott. A dunántúli pannon- és mediterrán- rétegek újabban hangoztatott fiatal pleisztocén-korú gyűrődéseinek semmiféle közük sem lehet az idősebb röghegységekben észlelt mezo- zoikus redőzésekhez. Atyám előttünk levő bőséges bizonyítékhalmaza alapján kereken visszautasítom PÁVAi-nak azt a felfogását, hogy a dunántúli neogént meggyűrő erők a röghegységek ellenálló kőzetü mezozoikumát regionális értelemben újból is meggyűrték volna. A Balaton-felvidéken az eocénban a regionális jellegű gyűrődések megszűntek és azok az erőhatások, melyek a még problematikus petro- leumtartó neogén antiklinálisokat létrehozhatták, összefüggő gyűrődé- seket nem alkottak. Azok elsősorban töréseket, horizontális és verti- kális eltolódásokat alakítottak. Erre nézve a legjobb bizonyítékot a z a körülmény adja, hogy a konstatált mezozoikus redőkre a neogév képződmények a felvidék peremén, a Balaton mellékén, többnyire víz- szintesen transzgredálnak, amint azt atyám részletesen leírta. Reá- mutatott annak a lehetőségére, hogy a töréses szerkezet a Balatontól 62 IFJ. LÖCZY LAJOS DR. délre eső somogyi neogén vidékek altalajában a nem nagy mélységre beszakadt rögökben is valószínűleg megnyilvánul. A felvidéki haránt- törésekkel egybeeső somogyi párhuzamos eróziómentes, vízszegény völgyekben eme törések folytatását, vélte felismerni. E mellett bizonyított a siófoki és a balatonföldvári fúrás, ahol 110, illetve 300 méter mélységben a fúró a besüllyedt paleozoikus al- talajt megütötte. Hogy délebbre a Dunántúlon mily mélyre süllyed- hetett be az idősebb altalaj, vagyis azt mily vastagon borítja a neogén, azt akkor fúrási adatok híján ő még meg nem állapíthatta; ezért az erre vonatkozó következtetéseit mindig feltételes határok közt közölte. Ahol vastagabb neogén borítja az elsüllyedt mezozoikus és paleo- zoikus hegységet, ott mi sem zárja ki annak lehetőségét, hogy ugyan- azok a neogén-korú erőhatások, melyek a röghegységekben az atyám által bőven ismertetett törési szerkezeteket hozták létre, a plasztikus neogén-fedöben gyűrődéseket alakítottak. Ilyesmit különben lokális értelemben a Bálát on-felvidék mezozoikumában is tapasztaltunk. Ugyanaz a tangenciális erőhatás, amely a masszív ladini lueszek- ben, avagy a kárniai sándorhegyi mészkőben harántos cikkelves, töréses egybetoll'ódásokat hozott létre, a plasztikus raibli és werfeni palákban redőzéseket alkotott. Utóbbiak azonban teljesen lokális jellegűek és lánchegységszerű gvűrődési szerkezetekkel kapcsolatba nem hozhatók. Megjegyzendő, hogy a földrengési terjedési intenzitások is arra utal- nak, hogy az említett balatonvidéki és fejérmegyei parallel észak-déli völgyek szintén töréses jellegűek. Ha tehát a petroleumkutatások még nem közölt adatai a plasztikus pannonképződményekben gyűrődéseket regisztrálnak, úgy nagyfontosságú a tudományra nézve annak eldöntése, hogy milyen természetű és intenzitású gyűrődésekről van itt szó. Ha az idősebb altalajban Somogybán is a törések mentén árkos, sas- bérces szerkezetek keletkeztek, úgy kérdés, hogy a fedőben települő plasztikus pannon-, szarmata- és mediterrán-üledékek megtörés nélkül flexuraszerűen meghajolva követik-e az altalaj árkos beszakadásait, sőt még inkább kérdés, hogy ezáltal helyenkint a torlódás következté- ben létrejött helyi tangenciális erők lokális redőket . brachianti ki ináli so- kat és dómokat váltottak-e ki? Ezek a flexuraszerű boltozatok és lokális gyűrődéséé szerkezet következtében létrejött szerkezetek, amennyiben a szénhidrátok való- ban jelen volnának már, alkalmasak azok felhalmozásához. Az ismert adatok alapján a Balatontól délre és keletre eső vidékeken az ilyen jellegű gyűrődések volnának a plauzibilisek. Ilyen jellegű neogén gyűrődésekről id. Lóczy is megemlékezik. A 281., 404. és 40b. oldalon foglalkozik a pannon-képződményekben észlelt lokális gyűrődésekkel. (Pl. lásd a kenese-akarattvai a nt i ki inál ist . A DUNÁNTÚL HEGYSZEHKEZEI ÉRÜL. tid A gyűrt várpalotai szén 403. old. Sághi-puszta 406. old. Már id. Lóczy is észlelt a löszben gyűrődéseket. 520. old. Hévíz 407. old.) Egészen más kérdés azonban, hogy vájjon a nagy vastagságú neogén gyűrődése az alatta elsüllyedt idősebb masszív kőzetü képződményeket is magával bírta-e ragadni úgy, hogy regionális értelemben bizonyos uralkodó csapásirány mentén vannak a Dunántúl neogén vidékéi meggyűrve, fis hogyha ez valóban így volna, akkor hol van a határ a töréses és a gyűrődéséé szerkezet között, mert, mint említém, be van bizonyítva, hogy a Balaton-f elvidéket pliocén- vagy pleisztocénkorú gyűrődés nem érintette. Ezt meglévő térképeink és szelvényeink teljes mértékben be- igazolják. Nagyon valószínűtlennek tartom, hogy a hosszanti Halat on- töréstől délre, a neogén fekűjében egyszerre minden átmenet nélkül egységesen gyűrve volnának az idősebb tömeges képződmények. Ellen- ben hiszem, hogy a plasztikus 'fedőben , ahol az nagyobb vastagságú, a törések között szekundér jellegű gyűrődések keletkezhettek: az el- süllyedt idősebb fekü itt is inkább töréses jellegű és nincsen egységesen meggyűrve. Egészen más lapra tartozik a Dunántúl déli, Dráva-menti neogén- jének tektonikája. Atyám Balaton-felvidéki kutatásai idáig nem hatol- tak. ő tehát e vidékek szerkezetével közvetlenebbül nem foglalkozott. Itt valóban arra lehet gondolni, hogy a horvátországi nagyvastagságú, fiatal redőzést mutató neogénláncok átlépik a Drávát és déli Somogy- ban és Baranyában a dunántúli idősebb csapásirányra merőlegesen húzódnak át Magyarországba. Minderről azonban részletes térképeket, szelvényeket és jegyzeteket ezideig még publikálva nem láttunk, úgy- hogy e tekintetben is csupán lehetőségekkel állunk szemben. A FÖLDKÉREG LEGFIATALABB TEKTONIKUS MOZGÁSAIRÓL. — A 2. ábrával és egy tektonikai térképmelléklettel. — Irta: Pávai Vájná Ferenc dr.* A „ Földtani Közlöm 1917. évi kötetében ilyen címen már egy rövid cikkben leszögeztem azt a meggyőződésemet, ami különben az irodalomban nem új, hogy azok a tektonikus erők, amelyek a régmúlt geológiai korokban több ezer méteres hegyóriásokat emeltek ki, ma is változatlanul működnek s ma is éreztetik hatásukat s ezeknek a hatásoknak megnyilvánulásai a fiatal és legfiatalabb földrétegeken is meglátszanak. Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1925. évi április 15-i szakiilésén. 64 PÁVAI VÁJNÁ FERENC DR. Mostani tanulmányom voltaképen felöleli a magyar állami szén- hidrogén-kutatások tudományos eredményeit is és önállóságából sem- mit sem von le, ha kiemelem, hogy a magyar-horvát neogén-medencébeu is ezeket a kutatásokat Böckh Hugó vezetése alatt kezdtük meg s azo- kat 1921. évig ő irányította, mert magam dolgoztam fel itt is nagy területeket s évek óta ezeket a kutatásokat geológiailag én irányí- tottam. Magyar-horvát medencére vonatkozó megállapításaim idestova tíz- éves munkám eredményeképen a magam és munkatársaink: Papp Simon, Pantó Dezső, Yendl Aladár és Ferenczy István által összehordott és térképen fixirozott töméntelen adat alapján jöttek létre. Ezek a meg- állapítások a körülményekhez képest a sztratigráfiával, morfológiával és a geofizikai fölvételek eredményeivel elég jól összevágnak, de nélkü- lözve a részletekre is kiterjeszkedő publikációkat geológusaink és geo- tgráfusaink egy részénél, eddig még nem találtak kellő méltánylásra. Ma abban a helyzetben vagyok, hogy a jobbára legfiatalabb tercier- és pleisztocén- meg holocén-üledékekkel borított magyar-horvát tercier-medence tektonikai viszonyait egységesen térképen is rögzíteni tudom (1. térképmelléklet) s ennek a szerkezetnek olyan generális rendszere áll előttünk, amely úgy a Dunántúlon, mint az attól DNy-ra fekvő Horvát-Szlavoniában és K-re elterülő Nagy-Magyar- Alföldön azonos, de azonos azzal is, amelyet megelőzően az Erdélyrészi meden- cére vonatkozólag Böckh Hugó vezetése alatt kimutattunk. Ez a tektonika azonos — tapasztalataink és az irodalom adatai szerint — a dunántúli Kis-Alfölddel szerves összefüggésben levő wieni, felsőausztriai-bajor tercier-medence gyürődéses tektonikájával és sok- ban analóg a délfrancia, olasz, albán, romániai, galiciai, bakulcör nyéki, kisázsiai, perzsiai, indiai stb. szénhidrogén tartalmú neogén-medence- részek gyürődéses szerkezetével is. Ha tekintetbe vesszük, hogy nem is lehet más, mert hiszen azonos gyürődéses szerkezetű lánchegység lábainál és széles öbleiben elterülő nagy geoszinklinális részekről van szó, amelyek nem egyebek, mint a még nagyobb és még összefüggőbb paleogén és mezozoos geoszinklinális maradványai, csodálkoznunk kell azon, hogy nálunk még mindig küz- deni kell egyes esetekben azzal az állásponttal, amely nemcsak az azo- nos geológiai fekvésből és származásból eredő logikus meggondolásnak, de még kézzelfogható és szemmellátható adatoknak is ellenszegül. Mi, magyar szénhidrogén-geológusok, tizenöt év alatt kimutattuk és bebizonyítottuk Böckh Hugó kezdeményezésével, hogy, mint tér- képeinkkel igazolhatom, az erdélyrészi, magyar-horvát, wieni, osztrák- bajor és délfrancia neogén-medencerészek generálisan gyűrve vannak, halomra döntöttük megelőző hosszúi évtizedeknek ezekre a területekre A FÖLDKÉREG LEGFIATALABB TEKTONIKUS MOZGÁSAIRÓL. 65 vonatkozó hiányos megfigyelésekből származó téves nézetét. Hazai munkánkat revidiálták és elismeréssel helyeselték hasonló területeken járatos amerikai (F. G. Clapp) és angol (Cunningham Craig) geo- lógusok. Angolok, franciák és más idegen nemzetek veszik igénybe, mint azelőtt soha, a magyar szénhidrogén-kutatással foglalkozó geo- lógusokat. Az erdélyrészi medencére vonatkozó megállapításainkat két vaskos füzetben 1911-ben, 1913-ban publikáltuk.1 A magyar-horvát medencére vonatkozólag pedig főbb vonásokban már több előadásban és cikkben jeleztem eredményeinket,2 s Vendl Aladár ; és Fkrenczy4 kollégáim is ismertettek egyes részleteket előadásaikban, úgy a Magyarhoni Föld- tani Társulatban, mint annak Hidrológiai Szakosztályában, nem is említve Böckh Hugó egyéb cikkeit és előadásainkhoz fűzött sokat- mondó hozzászólásait. A jelen alkalommal méltóztassanak megengedni, hogy a magyar- horvát neogén-medence szerkezetének ismertetését megelőzően néhány adatot sorakoztassak fel annak bizonyítására, hogy a földkéreg tekto- nikus mozgásai nem szűntek meg az ember megjelenési ideje előtt, hanem ma is változatlan intenzitással, végtelennek látszó lassúsággal, de még emberi mértékkel mérhető idő alatt, mindig folyamatban vannak. Ez a folyamatosság pedig — logikusan gondolkozva — a bizonyítékait, a tanúit ott kellett hogy hagyja a terciervégi és negyedkori, sőt a jelen- ben képződő földkéregrétegeken is. Legyen szabad arra reáutalnom, hogy ha a földkéreg legfiatalabb tagjainak gyűrődésére vonatkozó bizonyítékokat fel tudom sorakoz- tatni és rendszerbe tudom állítani, sok tekintetben nóvummal állunk a szakemberek elé, és pedig nemcsak nálunk, hanem a világirodalomban is. mert ha elszórt adatok vannak is abban, az egészen fiatal mozgá- sokra vonatkozólag — és amint látni fogjuk, vannak — , azokat tudo- másom szerint még senki sem foglalta össze az általános tektonika szempontjából, s nem próbálta alkalmazni a földkéreg szerkezeti viszo- 1 .Mentés az erdélyi medence földgázelöfordulásai körül eddig végzett kutató- munkálatok eredményeiről. I — II. rész. Kiadja a M. Kir. Pénzügyminisztérium . 2 A Dunántúl földgáz-petróleum kincseiről. Bány. Koh. Lapok. 1919. A földkéreg legtiatalabb tektonikus mozgásairól. Földtani Közi. 1917. XLVII. köt., 4 — 9. füzet. Adatok a liorvát-szlavonországi pleisztocén-lerakódások ismeretéhez. Földtani Közi. 1917. XLVII. köt., 4 — 9. füzet. A magyar- földgáz és petróleum geológiájáról. Bány. Koh. Lapok, 1921, 10. szám. Válasz a magyar földgázkutatás kritikájára. Földtani Közi. Ll— LII. (1921 — 22.) kötet. s Hidrológiai és tektonikai vonatkozások. Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának 1923. áprilisi ülésén. 4 Geomorfológiai tanulmányok a Kis-Magyar- Alföld deli öblében. 1922. Március 1-i és április 5-i előadásai a Magyarhoni Földtani Társulat ülésein. Földt. Közi 1924. Földtani Közlöny LV. köt. 192.). o 66 PÁVAI VAJ NA FERENC DR. nyainak kinyomozására, holott, amint meg vagyok győződve, s remélem sikerül majd a továbbiakban bebizonyítanom, ezeket a fiatal elmozdu- lásokat nagyszerűen felhasználhatjuk a gyürödéses szerkezet kimuta- tására. A dolgom vol'taképen nagyon egyszerű, hiszen csak reá kell mutat- nom a magyar-horvát neogén-medence tektonikai térképére s azon mindenki saját szemeivel győződhetik meg arról, hogy ott — bár a fel- szín több mint kétharmad részben levantei és amiál fiatalabb üledék- takaróval van borítva — a felszínnen, kézi aknákban és fúrásokkal mért sok ezer rétegdőlés alapján van egy olyan gyűrődéséé hegyszerke- zet kinyomozva, amely teljesen beleillik és összevág a környező Alpc- sek, Dinaridák és Kárpátok közismert gyürödéses szerkezetével. Lát- hatjuk, hogy mezozoos kőzetrétegek egyes redőzései folytatódnak nem- csak a jól feltárt tercier-üledékekben, de a pleisztocénben is, hogy néhány km. után megint tercier- és esetleg mezozoos-képződményeken vezessenek át. Vagyis a legfiatalabb üledékrétegeken is okoztak már a tektonikus elváltozások olyan mérvű kimozdulásokat, amelyeket nemcsak megfigyelhetünk, hanem azok alapján olyan redőzéseket fixi- rozhatunk, amelyeket a hegységek lábánál, a medencék peremén, régibb lerakodásokban feltárva láthatunk és konstatálhatunk, de amelyeket eddig nem volt módunkban geológiai felvétel alapján továbbnyomozni a sík. patalabb üledékekkel fedett medencékben. Az imént jelzett jelenségnek felismerése egyrészt a fiatat . sík medencék szerkezetének kinyomozását teszi lehetővé, amivel szemben eddig tehetetlenül állottunk, másrészt a hasznosítható ásványi anyagok, elsősorban a földgáz-ásványolaj kutatásának geológiai lehetőségét adja meg a fiatal, felszínileg sík területeken, tehát tudományos és gazdasági jelentősége nem lekicsinyelhető. Hogy földrengések vannak és hogy azok nagyrészt ma is földkéreg- mozgások következményei, mindenki tudja. Hála Istennek, olyan kataszt rófái is földrengésekre vonatkozólag, mint az az olasz és japán vulkanikus vidékeken nyújt szomorú tapasztalatokat a lakosságnak, nekünk személyes impresszióink nincsenek. A mi földrengéseink tekto- nikus rengések, amelyek nem egyebek, mint a geoszinklinálisos fokoza- tos felgyürödésböl származó állandó feszültségnek helyenkint való ki- egyenlítődése, a gyűrt vagy gyürödö kőzetrétegekben egy-egy szakadás- nak, törésnek felrepedése, vagy továbbfeslése anélkül, hogy az a fel- színen a földkéregben nagyobb észrevehető változásokat idézne elő. Nem akarok most arra kitérni, hogy ezeket a földrengéseket mint a közelmúltban is nálunk — tévesen más tektonikai folyamatok- kal hozzák összefüggésbe, csak utalok arra, hogy az ez évi egri föld- rengés éppen úgy, mint 1867 — 68-ban Ungváron és Laibachban is ki- A FÖLDKÉREG LEGFIATALABB TEKTONIKUS MOZGÁSAIRÓL. ti 7 újult, s így nem tekinthető lokális jelenségnek, hanem jele annak a generális tektonikai folyamatnak, amely az itteni közismert tekto- nikai vonal kialakulására vezetett geológiai korokon keresztül . s még ma is folyamatban van. De visszatérve tárgyunkhoz, a magyar-horvát medencében köz- ismertek és elég gyakoriak a földrengések, tehát senkit sem lephet, meg, ha azt mondom, hogy a föld kérgében ma is vannak mozgások és el- mozdulások. Egyelőre több bizonyító erőt a földrengésektől ne is vál- junk, hanem nézzük meg, mit mondanak a magyar-horvát, erdélyrészi, wieni, osztrák-bajor, délfrancia, olasz, albán, román stb. tercier-meden- cék kő- és földrétegei. Térképeink tanúsága szerint a peremeken és egy általán ahol fel vannak tárva, meredek, sőt sokszor átbukott magvú. fokozatosan ellaposodó redőkbe vannak gyűrve. A redök legtöbbször nemcsak egymással, hanem a peremhegységek redőzéseivel is parallel haladnak, mint Erdélyben és máshol is. sokszor több száz kilométer hosszúságban. Ezek a redőzések fokozatos lassú felgyűrödésről tesznek tanúságot, vagyis az idősebb üledékek a redők magiában sokkal mere- dekebben állanak, mint a burkolatot képező fiatalabb képződmények. A redők magjában levő idősebb rétegek gyakran kimosásokat szen- vednek a későbbi, szinklinálisokba összezsugorodó tengeröblök partjain, például: Erdélyben a mediterrán sósagyag és szarmata; vagy geológiai korokon át erősen denudálva és erodálva kerülnek a fiatalabb tercier- rétegek alá, mint Dél-Franciaországban a triász-, vagy Németországban a penni sóformáció, amelyet a posthumusan továbbgyűrődő fiatal üle- dékek borítanak be. Ebből természetszerűen az következik, hogy a később képződött fiatalabb és fiatalabb rétegek viszonylag fokozato- san kevésbbé és kevésbbé lesznek eredeti településükből kimozdulva, hiszen fizikai idejük sem volt nagyobb dőlési fokot felvenni. Vagyis az erdélyrészi medencében a mediterrán- és szarmata-üledékeknél a náluk fiatalabb pannoniai lerakodások a legtöbbször enyhébb dőlésszöget mutatnak, de azért ezek a kisebb dőlésszögek is, amelyek 30 — 40°-ról lemennek 3 — 4 -ig, követik a peremen kinyomozott meredek rétegzésű redők csapását az egész medencén keresztül, s a mély feltárásokban, vág}' a szemben levő peremen megint belevezetnek a redő meredek idősebb magjába. Ugyanezt a jelenséget látjuk a redőkön szabályos közökben fellépő brachyantiklinális boltozatoknál. Ha ezek jól fel van- nak tárva, meredek rétegállásokat találunk bennük, míg a közöttük levő relativ-szinklinálisokban természetszerűen a mért dőlési fokok sokkal enyhébbek lesznek, de a nagy- és kisfokú rétegdőlések csapás- iránya, többször egymásután, parallel redőzések csapását tünteti fel, amely semmiképen sem tekinthető csupán eredeti településnek. Legyen szabad hangsúlyoznom, hogy a felszínen szabályos közökben, egymással 08 PÁVAI VÁJNÁ FERENC Dlt. parallel vonulatokat feltüntető, ellentett irányú rétegdölések, bármilyen kisfokunk is legyenek azok, gyűrődést reprezentálnak, s ezek alatt az enyhén hajló rétegek alatt, az idősebb tagokat mindig meredekebb dölésüeknek találjuk, sőt ha jó mély feltárásokat nézünk meg, azok többszörösen redőzöttek. A kis dőlésszögek meglátása és lemérése azon- ban nagy gyakorlatot igényel. Ezt BöCKH-nek minden munkatársa ön- magán tapasztalhatta, s egy cseppet sem csodálkozhatunk azon, hogy az ilyen területeken gyakorlott amerikai és angol geológusok, úgy Erdélyben, mint a Dunántúl szelíd hajlású rétegein is, azonnal fel- ismerték a gyűrődéses tektonikát. Ahol vannak levantei üledékek, mint Horvát-Szlavoniában, ezek sorsa ugyanaz, mint a pannoniaiaknak, gyönyörűen parallel redőkbe vannak gyűrve, úgy azokon a terülteteken, ahol az egész egykori meden- cét borítják, például a Száva-Kulpa környékén, mint ott, ahol csak az antiklinálisok közötti szinklinálisokba nyomulnak be, mint a Biló- hegység és Dunántúl egyes részein. 30 — 40°-ú, sőt ennél is jóval nagyobb dőlésszöget nem egyet mértem levantei rétegeken, s kétségtelenül meg- állapíthattam, hogy azok nem voltak megrogyva, megcsúszva. Megállapíthatom, hogy éppen úgy, mint a már említett külföldi tercier-medencék és az erdélyrészi, a magyar-horvát neogén-medenee is generálisan a környező hegységek gyűrődéses tektonikájával nagyjá- ból egyező irányú parallel redőkbe van meggyűrve és ez a gyürődöttség a közép- és déleurópai, az ázsiai mezozoos és tercier geoszinklinális fokozatos és napjainkig tartó felgyűrődéséből, hegységgé válásából logikusan következik, de egyébként is tercier-üledékeinken mért, s tér- képeinken látható számtalan rétegdőlés mérései alapján bizonyítva van. De ha a levantei lerakodások is gyűrődöttek, s ez a gyürődöttség, ez az eredeti településből való tektonikus kimozdulás konstatálható rajtuk, akkor ez csak a leülepedésük utáni időben, tehát a tercier, a pliocén legvégén és a pleisztocénban történhetett, vagyis a földkéreg tektonikus kimozdulásai fokozatosan átmennek a harmadkorból a negyedkorba is. Popescu Yoitesti5 1921-ben megjelent munkájában az erdélyi medence redőit már szemben a Kárpátok miocén-redőivel, szubkárpáti postplwcén-wdözésnek nevezi. Megírtam már idézett azonos című cikkemben, hogy 1916-ban mi- képen jöttem reá annak idején a Bil ó-hegységben arra a fontos körül- ményre, hogy a pleisztocén réteges lerakodásokon is kimutathatók a fiatalabb gyűrődési folyamatok nyomai, s hogy ezeknek a nyomoknak alapján, ezeken a rétegzett pleisziocén-üledékeken is tovább lehet nyomozni a régebbi és régi képződményeken megállapított redőzéseket. D. J. P. Yoitesti: Apcrvu généin! sur la géologio de la Rouinanie. A FÖLDKÉREG LEGFIATALABB TEKTONIKUS MOZGÁSAIRÓL. Nem egyszerű, vagy legalább is nem olyan egyszerű, mint a tercier- ben, a legtöbbször laza, hullámos és gyakran kiékelődő pleisztocén homok- és agyagrétegeken dőlésméréseket végezni, de egy kis utána- járással, körültekintéssel, s ami a fő, gyakorlattal és érzékkel reájön az ember, hogy melyek azok az irányok és dőlésszögek, amelyek a tekto- nikát jelölik. Eleinte magam sem méltattam elég figyelemre a szerkezet szem- pontjából nem szívesen látott diluviális lerakodásokat. Hiszen én még úgy tanultam, hogy nemcsak a diluvium üledékei feküsznek a földkéreg felszínén szintesen, amint azok kiképződtek, de még tercier-medencéink is nyugodt lapos teknőt alkotnak, s őket már nem érte semmi azokból az erőkből, ami a szomszédban az Alpeseket, Kárpátokat és az ezekhez tartozó hegységeket több ezer méterre emelték ki az egykori tenger fenekéről. Akkor még csak az erdélyrészi-medencéről sikerült volt ezt a téves hitet megingatnunk, s alig ismertem valamit a magyar-horvát medencéből és semmit az osztrák-bajor, francia, olasz stb. hasonló típusú medencékből. Az első, ami nemcsak a rétegdőlések irányát tükrözi vissza a leg- több esetben hűen (lévén ez fizikai törvény következménye, mert a víz lejtőn folyik, legyen ez a lejtő bármilyen csekély), hanem a ma is tartó redőkiemelkedések és szinklinális-besüllyedések konstatálására vezetett, az a lefolyó vizmedreknek az iránya és alakja volt már Erdélyben is. Valóságos hálával tekintek a legnehezebb problémák megoldásánál ezekre a hű segítőtársaimra. 191'2-ben mesterem, Böckh Hugó, a Med- gyes-Segesvár környéki vidéket adta munkaterületül, a Nagyküküllőtől D-re. Ez a megelőző években más munkatársaink felvételi területe volt, s így voltaképen reambulációs munkát képezett. Sehogysem boldogultam, mert Segesdnél iszapvulkánt említettek BöCKH-nek, amely antiklinálison kellett volna legyen, én pedig vápát, szinklinálist találtam. Feltűnt azonban nekem, hogy amíg a folyó Segesvár alatt és felett széles lapos völgyben lustán kanyarog, Segesvárnál aránylag szűk szorosban gyor- sabban és ma is bevágva folyik. Nem gondolhattam egyébre, mint hogy ez a jelenség Segesvárnál a talaj fokozatos kiemelkedésével, tehát redő- zéssel kapcsolatos, s szorgosan gyűjtöttem tovább a rétegdőlési adato- kat, amelyek igazolták, hogy Segesvárnál egy É-ra lejtő lapos redő tengelye halad keresztül a folyón. Végre tehát meg volt az antiklinális, amit hiába kerestem Medgyestől idáig, s Böckh megelégedve, később több nehezebb területet osztott ki nekem. Igv jutottam az izavölgyi és felsőausztriai megbízatáshoz, s Franciaországban is együtt dolgoztunk. Mivel megállapodásunk értelmében csupán 3 évig nem volt szabad külföldi tapasztalataimat publikálni, most már a 4— 5-ik évben, a hazai tektonikai viszonyok rendszerének alátámasztása érdekében, egészen 70 PÁVAI VÁJNÁ FERENC DR. röviden kívánom ismertetni térképi adataimat, amelyek Felső- Ausztriá- ban saját tapasztalataimat rögzítik, míg Dél-Franciaországban Böckh-cI együtt végzett közös megállapításunk eredményei. F első- Ausztriában W els környéke régen ismert földgázos terület, de a felszínt borító schlierről és annál fiatalabb üledékekről minden geológus egyhangúlag azt állította 1920-ig, hogy azok eredeti zavar- talan településűek. Mivel a wieni medencéről már 1913 óta, amikor BücKH-el együtt tanulmányoztuk a Morva völgyét, autopsziából tudtuk, hogy az gyűrt területet képvisel, s Egbellen az ottani redőzésen már virágzó olaj- bányászatunk volt, kézenfekvőnek látszott a feltevés, hogy a felső- ausztriai-bajor tercier-medence is gyűrve van. Ennek a megfontolásnak alapján vizsgáltam meg 1920 augusztusá- ban Wels környékét, s ott már az első napokban sikerült megállapíta- nom, hogy Wels-en keresztül redő vonul ÜK — DNy-i irányban, s azt Bachmaningon tálig követtem. Az enyhe dőlésszögek és orográfia szerint is ezen a redőn két boltozat mutatkozott. D. felé Steinliaus és Lambach irányában ennek megfelelően szinklinálist találtam, s 1 Vimsbach táján újabb redőt, amelynek folytatása a V öklabrucknál levő boltozatban van. A welsi redőt ől ÉNy-ra Schmieding-Altenhof irányában találtam szinklinálist grandi üledékekkel, s Grafing-Haiding-Grieskirchen-Meggen- bach irányában a következő redőt. Itt három boltozódást konstatáltam, s a két keleti között Schallerbachnál 479 m mély fúrás kénhidrogénes meleg vizet ad, s kevés metán is mutatkozott. A következő szinklinálist N eumarkt-P romnál találtam, míg az antiklinálist Riedaunál, s ezen Lambrechten környékén nagy boltozatot konstatáltam. É. felé Andorf és Sicharting között van a szinklinális, de az utóbbin keresztül keskeny redőt láttam KNy-i irányban, s a peremi szinklinális után Taufkirchen- nél annak a Cseh-masszivum gránitjára támaszkodó szárnyában kevés olajat szolgáltató fúrás volt. Tehát öt redőt és öt szinklinálist sikerült kinyomoznom ezen a vidéken, amelyeket augusztus végén BöcKH-nek be is mutattam. A redők iránya Wels táján ÉK — DNy-i, de Ny-ra menve bizonyos Ny — 1 DNy-i elhajlásra való hajlamot árulnak el. A gyűrődés iránya az alpesi redőzés csapásával hasonlítható össze. Mint az itteni és az alpesi redőzések okadatolásánál igen fontosat említem meg, hogy a welsi állami mélyfúrás 1903-ban 1037 méterben érte el a gránitot, anélkül, hogy közben mezozoikumot ütött volna keresztül. És a schallerbachi fúrás alján levő durva homok sem egyéb gránitporladéknál, tehát ha, mint egyes szerzők, például Schubert, a welsi fúrás alsó 100 m-es rétegsorát szárazföldi oligocénnek tekintjük, akkor is a felsőausztriai neogén-medencében éppen úgy hiányzik a mező- A FÖLDKÉREG LEGFIATALABB TEKTONIKUS MOZGÁSAIRÓL. TI zoikum, mint Galíciában, ahol az áttolódott flistakaró alatt a miocén, és az alatt mezozoikum nélkül a karbon jelentkezik a fúrásokban. Dél-Franciaországban a Pirenneusok és a Centrali s-plató között olyan geoszinklinális terül el, amelyben a mezozoikum is jól van kép- viselve, mint Daxtól D — DK-re, ahol a triász sóformáció, jura, kréta és eocén is felszínre kerül. Daxtól DK-re Goujacq-ná\ erősen gyűrt felső triász sóformáció boltozódik fel oíi tokkal, sós forrásokkal és olajos aszfaltnyomokkal. Fedőjében olajos eocén-mészköveket, találunk az ős- emberi leletek miatt híres brassempouy-i barlang környékén és másfelé is. DK. felé aquitanient, és burdigalient képviselő és fiatalabb kavicsos, homokos képződményekből álló halomvidéket, találunk, amelyen Bras- sempouy- nál szép relatív színlel inálist és Castelner környékén elnyúlt, nagyszerű brachyantiklinálist nyomozhattunk ki az eddig szintén eredeti településben levőnek hitt neogén-üledékekben, amit a rétegdőlési adato- kon kívül morfológiai formák is igazolnak. É felé Audignonnál az eocén és miocénban van egy szintén ÉNy — DK-i irányú redőn elnyúlt brachy- antiklinális, s a kettő között természetes szinklinális. ÉK-re az audi- gnon-i redő után következő szinklinális és redő hiányosan van csak konstatálva, de Arthez-Maupass között megint szép szinklinálist talál- tunk, s efölött Estang vidékén ezzel parallel elnyúló brachyantiklinálist és Monclar-ná\ újabb szinklinálist, míg tovább É felé Roquefort-Sz. Julién vonalán az eocén-üledékek felszínre emelkedése jelzi a redőt, de dőlésmérésekkel is igazoltuk azt. Vagyis anélkül, hogy tovább részletezném, a Pirenneusok lábánál, vagy a Biaritzi part és lioni öböl, meg Lion környékén szerzett, a tekto- nikai és szénhidrogén-előfordulási viszonyokra vonatkozó megfigyelé- seinket, tény az, hogy az Adour-folyó vízgyűjtő területén a Pirenneusok csapásával megegyező lefutású geoszinklinális felgyűrődést állapítot- tunk meg mi is, amely felgyűrődést a triász utántól fokozatosan a neo- gén végéig tudtunk követni, miközben egyes redők kiemelkedve részekre tagolták a geoszinklinálist, s ezzel ez a tektonika a magyar-horvát medence szerkezeti viszonyaira emlékeztet. Olaszországban 1924. év tavaszán tettem egy kirándulást, s úgy Róma, mint Ancona és Bologna környékén láttam, hogy a miocén- és pliocén-lerakodások az idősebb képződményekkel parallel redőzöttek. A P ó-síkság D-i peremén a redők iránya ÉNy — DK-i és ez az eocén- és kréta-redőzések iránya is, amint azt nemcsak saját Firenze- környéki tapasztalataimból tudom, hanem egy olasz barátunknak a Velleja- kör- nyéki olajos területről küldött térképvázlatán is láthatjuk. Itt a geo- lógiai térkép szerint eocénben vannak a redők, míg a másik ÉK-re, a salsomaggiorei hasonló területről küldött vázlat már a miocén- és pliocén-üledékek redőzéseit tünteti fel. PÁVAI VÁJNÁ FERENC DR. ( 72 Papp Simon kollégám Albánia neogén üledékeinek gyűrődöttségéf tanulmányozta ugyancsak az 1924. év folyamán. Románia stb. olajat adó területek neogénjónek gyűrt volta közismeretes. Ha már Közép- és Dél- Európában mindenfelé gyűrődött a neogén, nem lehet meglepő, ha az erdélyi és a magyar-horvát medence neogénje is az. És az is, amint azt mindkettő térképén láthatjuk. De ha a neogén gyuréídött, ez a gyűrődés részben a neogén, a pliocén után kellett, hogy lejátszódjon, a terciervégi rétegek lerakodása után, tehát kellett, hogy legyenek negyedkori . sőt jelenkori tektonikus elmozdulások is. A Társulat 1913. évi januári ülésén utaltam reá egy hozzászólásom- ban, hogy a Segesvár-hégeni, s a Szászkézd-Szászdálya-pusztacelinai redők volkányi összeszögclésétől É-ra több falu határában a patakok olyan erősen és gyorsan vágnak be ellentétben a vidék többi patakjaival, hogy valóságos járhatatlan szurdokokban folynak, ami szintén a talaj- nak a két redő összekanvarodása által való jelenkori kiemelkedésével magyarázható. 1913-ban a muraközi petroleumos területen tapasztaltam, hogy ahol a szelencéi (Selnica) redő tengelye a szelencéi patakon áthalad, az ott egészen szűk völgyben bevágódva csörgedez, de fennebb a redő szárnyán a szinklinális felé széles lapos völgyben elterülve stagnál a víz, tehát a ma is kiemelkedő redő tengelye mintegy gátat, képez a lefolyó víz elé, s arra kényszeríti, hogy bevágódó felső folyás jelleggel egye magát keresztül azon. Ezek a jelenségek azonban mind olyan helyeken vannak, ahol a pannoniai emelet üledékein figyelhetők meg, ezek a napjainkig tartó kiemelkedések, gyűrődéssel kapcsolatos, tehát tektonikus földkéreg- mozgások. De vájjon miként a karomat könyökben nem hajlíthatom be anélkül, hogy hullámosán ráncos kabátom ujja ne vegye fel könyököm- ben szintén a karom hajtásával megegyező generális hajlást, azonképen vájjon elképzelhető-e, hogy a több ezer méter vastag idősebb gvűrődő rétegsort takaró, mondjuk sokszor még 100 méter vastagságot sem reprezentáló pleisztocén lerakodások ne éreznék meg azonnal az alattuk levő 50-szer, 100-szor vastagabb kőzettömegnek az elmozdulását? Hiszen a gyűrődő posthumus tercier-redők kőzetsora és a befedő vékony pleisztocén között az arány talán még kisebb, mint a karom és a kabá- tom között. Egy gummibotra ragasztott cigarettapapír az egész. Az ugyan vele fog hajlani minden helyzetben a bottal, s hajlásszöge pontosan a bot hajlásszögének mása lesz, amint bőven elegendő, hogy behajlított könyökömön a kabátom generális hajlásszögét állapítsuk meg, ahhoz, hogy a karom hajlásszögére következtetni tudjunk. Ha a közvetlen gyűrt tercier-rétegekre települt pleisztocén-rétegek némileg elegyengették a diszkordanciából származó lejtőt, olyan nyu- A FÖLDKÉREG LEGFIATALABB TEKTONIKUS MOZGÁSAIRÓL. 73 godt települést vehetnek fel, mint például a Balaton . vagy bármely sekély partíi tó áradása után az apadásnál visszamaradó vékony homok- vagy iszapréteg, amit a fürdőző gyerekek kicsi ásóikkal gödrökben tár- nak fel, s amelyekkel szakasztotton azonosak lösz alatti réteges diluviá- lis lerakodásaink majdnem az egész magyar-horvát medencében. Ha ez alatt a kabát alatt a karom könyökben meghajlik, kiemelkedik, bizony vele hajlik a kabát is, s ha hajlásának szögeit, bármilyen kicsinyek is azok, valamiképen le tudom mérni, s térképre rakom fel, parallel haladó ellentett dőlésirányokat fognak feltüntetni, redözést fognak fixirozni, és pedig olyan redözést, amely széles pleisztocén-területről átmegy foko- zatosan olyan tercier- vagy mezozoos-területre, ahol a redők folytatásai szépen feltárva meredek dőlésekkel állanak előttünk. Persze ki kell tudni keresni azokat a rétegeket , amelyeken egyáltalán lehet valamit látni , meg kell ítélni tudni a generális dölésirányt, a medence tektonikai hely- zetét, elegendő bátorsággal kell bírni ahhoz, hogy a dölésfok és irány középértékeit meghatározhassuk, s ha a dolog véletlenül nem egyezik, keresni kell tudni valami más támpontot a szerkezet kinyomozására. És most megint visszatérek az én kedves patak- és folyó-völgyeim- hez, hiszen éppen a minap örvendeztetett meg Maros kollégám, hogy például a Balatontól délre Gadánynál azt a helyet, ahol a legidősebb, már pannoniainak vehető üledékeket találta, a völgy délről pontosan félkörben futja körül, s míg a völgy északi oldala lapos, a déli bizony jó meredek. Ezt a helyet megelőzően Vendl Aladár szerkezetileg tanul- mányozta, de Maros barátom sohasem foglalkozott behatóan a mi dolgainkkal, s mégis meglátta azt a törvényszerűséget, hogy gyűrt területen az idősebb tag megjelenése kiemelkedést, redéit, ez esetben brachyantiklinálist jelent, s hogy a lefolyó víz réteg mentén lecsúszva, folyton mélyebbre és mélyebbre eszi magát, a kőzetrétegek közé, s asszimmetrikus völgyet alkotva követi a völgytalpot képező rétegek csapását, vagyis brachyantiklinális szárnyban félkörben szaladja azt körül. Ez az a közismert morfológiai forma, amely a legmegbízhatóbban nyomra vezetett 15 éves tektonikai felvételeimnél, ami természetes is, hiszen fizikai törvényeken alapszik. Más esetekben a brachyantiklinálisok vízválasztóként szerepelnek, amelyek centrumáról minden irányban patakok folynak le, s erősen bevágódó árkok jelzik a talaj fokozatos kiemelkedését. Ritkább eset, amikor a völgyek szétágazása, illetve össze- futása jelzi a boltozatot, mert hiszen ez a jelenség inkább a szinklináli- sok, illetve vápák réteghajlásából következik. A nagyobb folyók nagy kanyarulatai, s oda összefutó mellékvölgyelések szintén brachyantikli- nálist jeleznek, mint a Kapós-kurdi, vagy szárazdi kanyarulata. Lássunk néhány példát: Pécs-Biikkösd között egy perm-magvú boltozat van, amelyet 74 PÁVAI VÁJNÁ FERENC DR. alsó és középső triász-üledékek burkolnak be félkörben É-on és K-en nagyjából ennek megfelelő dőléssel. A brachyantiklinális ÉK. részén eredő völgyek: a Petőc, Viganvár-Nyárás-p&tak és abaligeti patak É-ra, majd Ny-ra folynak, s DNv-ra kanyarodva egyesülnek a Bük- kösdi vízben, amely D-nek folyik. A Jakabhegy ÉK-i lejtőjén eredő Égervölgy DK-re és D-re kanyarodva, N émetiirögnél DNv felé haj- lik, vagyis ott, ahol a boltozat triász-köpenyege megvan, a völgyek gyönyörűen követik annak lefutását, s jelzik az uralkodó rétegdőlési viszonyokat. A Kárpátokban és gyűrt középhegységeinkben minden ennél fiatalabb geológiai kor képződményeiben találnánk példát arra, hogy a boltozatokat sokszor háromnegyed körben szaladják körül a lefolyó vizek völgyelései, ami persze természetes is, ott azonban meredeken kiállnak a feltárt kőzetrétegek, s nem kell a völgyek lefutását néz- nünk, hogy a hegyszerkezetet megállapítsuk, de még ilyenkor is tájé- kozódást nyújtanak a jó morfológiájú térképek. A fiatal üledékekben azonban, ahol mint a terciervégi és pleisztocén-diluviális-képződmé- nyekben igen fontos útmutató a víz útja, a vízé, amelynek legkisebb, szemmel nem is konstatálható lejtőn is le kell folynia, s éppen ezzel jelzi azt a dőlésirányt, amelyet azért keresünk, hogy a földkéreg fel- szín alatti szerkezetének változásait napjainkig megállapíthassuk. Be fogok mutatni néhány ilyen völgykanyarulattal is jelzett erdélyi brachyantiklinálist, még pedig különböző korú kőzetekben. A mediterrán sós agyag-komplexumban kissé bajos jó példákat találni, mert az rendesen többszörösen van gyűrve, s aránylag puha rétegeivel nem tud egy-egy többszörösen gyűrt boltozatszárnyban a lefolyó víz- nek könnyen kidolgozható lejtőt adni. Mégis ha a t ordái kősómagvú mediterrán-boltozat térképét nézzük, fel kell tűnjön a Botorom- és Ujtordai völgy, amely ÉK-ről DNy — D, majd DK felé kanyarodva futja körül a brachyantiklinális egyik felét, s ahol annak tengelye lennebb száll, a Sósvölgy vége határolja majdnem összeérve az előbbi- nek keleti ágával. Az aránylag nyugodtabb településű szarmatával borított vidéken még több szép példáját találjuk az ilyen rétegdőlés mentén körbefutó völgyeknek. A sok közül nekem a legjobban tetszett az, amit a meleg- földvári boltozatnál láttam Sál-mástól É-ra, mert bár ..Az erdélyi medence antiklinálisainak vázlatos térképeu az itteni redőzések le- futását tévesen tünteti fel, ott valóságos gyermekjáték a boltozatot megállapítani, nemcsak azért, mert a feltárások sűrüek és nagy- szerűek, hanem azért, mert a völgyek nemcsak a szárnyakat, hanem a boltozat közepét és a redőtengely lehajlását is illusztrálják ívelt kanyarulataikkal megjegyezve, hogy a boltozat centruma elég meredek A FÖLDKÉREG LEGFIATALABB TEKTONIKUS MOZGÁSAIRÓL. domboldalon van, amelynek lejtője (kilométerenként 100 m esés) egyáltalában nem akadályozza a mellékvölgyek réteghajláshoz alkal- mazkodó ívelt tektonikus kanyarodásait. A pannoniai üledékekkel fedett területeken, ahol a település ter- mészetszerűen még nyugodtabb, se szeri, se száma azoknak a morfoló- giai formáknak, amelyek a rétegek hajlását, tektonikai helyzetét rög- zítik, s adnak fontos útmutatást a szerkezet kinyomozásánál. Például a szarmata-magvú pusztacelinai boltozatot a Szászkézd-nádpataki anti- klinálison délről még a szarmatán folyó ilics-patak és Haarbach ölelik félkörben körül, míg északról a Hics-patakkal azonos víz- választón eredő Schanser Bach kerüli meg domború ívben Szászdál '/iá- nál, majd Apóidon felül homorú ívvel metszi át az előbbi és a Seges- vár— Újváros — Lessesi redő közötti synklinálist. Ápold alatt megint éles, domború ívvel jelzi az antiklinálist, hogy innen homorú ívben mutassa a segesvári boltozat kidudorodását Segesden át Segesvárig, ahol hosszú, de igen tanulságos lefutás után a Nagykiikiillőbe ömlik. Nem is fárasztom tovább olvasóimat, hiszen ez a sok közül kiraga- dott néhány példa is azt hiszem elég meggyőző volt ahhoz, hogy a még fiatalabb és még nyugodtabb településű képződményekkel betakart területeken a lefolyó víz útjainak irányát megérthessük és lássuk az összefüggést az altalaj szerkezete és a között. Horvát-Szlavoniában, tehát a magyar-horvát medencében a pliocén- végi, levantei vidéken mindenfelé láthatjuk, hogy a lefolyó víz még sok- szor ott is a rétegek dőlését és csapását követi, tehát a tektonikai fel- építéshez alkalmazkodik, ahol az orográfiai lejtő más irányt szabhatna neki. Csak azt említem meg, hogy a bujavicai sok földgázt és olajat is tartalmazó boltozatot a Pakra-patak völgye D-ről domború ívben öleli s a sík völgyben a patak mai medre a boltozatfúrásokkal megállapított másik oldalára kanyarodott át, s a jobboldali mellékvölgyek is azt követik bizonyos lefutás után. S most menjünk a pleisztocénnel fedett területre. A pleisztocénnel fedett területen nem igen tudok válogatni, annyi példám van. Azt kell mondanom, hogy ahány boltozat van a magyar- horvát neogén-pleisztocén-medence nagyjából KNy-i irányú, kanyargó, parallel redőin, alig akad olyan, amelyen ne találnánk valami jellemző dokumentumát annak, hogy éppen úgy, amint a lefolyó víz útjának irá- nyáról az altalajt felépítő rétegek dülésére és csapására következtet- hetünk, azonképen a megállapított üledékrétegek dülése és csapása, tehát az altalaj szerkezete is azt dokumentálja, hogy a kettő között a legrégebbi üledékektől kezdve napjainkig elválaszthatatlan szerves összefüggés van, sőt mennél fiatalabb és mennél kevésbbé megbolyga- PÁVAI VÁJNÁ FERENC DR. 76 tott, meggyűrt rétegsort vizsgálunk, ez az összefüggés annál pre- gnánsabb. A gadányi boltozatról és az azt D-ről körülvevő patakról már beszéltem. A D-re következő redőn kissé DNy-ra a F elsőség esdnél levő boltozatot Ny, É és K-en folyja körül) a Sió-árok nevű patak. S egyik mellékága D — DK-ről, úgyhogy csak DNy-on van egy kis szárnyrésze, amelyet nem vesz körül. A pleisztocén középső, réteges homok és agyag tagján éppen úgy, mint a centrumban felszínen levő alsó, néha szintén rétegezett konkréciós szürke agyag tagján mért dőléseim, ennek a kanyargásnak teljesen megfelelők, s ezt a két mélyebb pleitocén-tagot a legfiatalabb tag, a lösz fogja majdnem egészen körül, tehát ebben az esetben is nemcsak dőlésmérések, hanem morfológiai formák és sztrati- grafiai elhelyezkedés alapján állapíthattam meg a brachyantiklinális boltozatot. A Nagyberek D-i folytatásában levő széles szélmarta völgyben levő kaki, csökölyi, nagyatádi , magyarladi, szuloki és háromfai boltozatok mindegyikén találunk a dőlési adatokon kívül hasonló támogató mor- fológiai formákat is a tektonikai szerkezet bizonyítására, úgyhogy amint munkatársaim bizonyára emlékeznek, a már ismerős szerkezeti rendszer alapján nekem sikerült a tiszta térképlapokon még fölvétel előtt a három utóbbi boltozat helyét kijelölni, s azt Vendl részletes felvételei valósággal meglepően igazolták. Ennek a bizony elég sík területnek azonban sokkal nagyobb jelentősége abban rejlik, hogy a kiemelkedő boltozatokon a legmélyebb pleisztocén-tagok, sőt a kaki boltozatban valószínűleg már a levantei üledékek is megtalálhatók a kéziaknák- ban, míg a széles völgyelés két kiemelkedő oldalán ezek felett mindenütt a legfiatalabb tag, a lösz foglal helyet a Balatontól a Dráváig, s így a sztratigrafiai felépítés, amire ebben az esetben megelőzőleg nem helyez- tek súlyt, kétségtelenül megdönti a LóczY-CKOLNOKY-féíe vetődésen árkok teóriáját, mert hiszen ha ez az lenne, éppen fordítva a legfiata- labb tagnak kellene az árokban lenni, s az idősebbek volnának a parto- kon, vagy legalább is nem lehetnének az idősebb pleisztocén-tagok körül- belül egy magasságban az árokban és annak partjában is. Különben is ma már látjuk térképek és szelvények (Lásd melléklet!) alapján, hogy a dunántúli medencerész szerkezetét nem a soha. senki által részletesen le nem írt és térképre nem rajzolt törések, hanem parallel redőzöttség jellemzi, s ezek a redők éppen harántolják az ED-i irányú nem tektonikus eredetű, hanem deflációs völgyeket, mert ezek tényleg deflációs völgyek, amint azt Penk már 1892-ben jelezte „Morphologie dér Erde“ munkájá- ban, csakhogy ezt a felismerést a töréséé elmélet egészen elfödte, el- feledtette. Legújabban a zágrábi síkságon tettem igen tanulságos meg- figyeléseket. Frececen több mint 12 éve fúrtak egy artézi kutat, s abból A FÖLDKÉREG LEGFIATALABB TEKTONIKUS MOZGÁSAIRÓL. i t vízzel együtt, mondhatni állandó lánggal égő földgáz ömlik. A tulaj- donos (a zágrábi hercegérsekség) véleményemre sorozatos 30 m mélység körüli fúrásokat mélyesztetett. le, s ezeknek adataiból a mellékelt szelvényt szerkesztettem (2. ábra). Ez a szelvény nagyszerűen doku- mentálja nemcsak azt, hogy az itt levő pliocén-rétegek egy széle- sebb fő- és egy keskenyebb mellékredőbe vannak gyűrve, hanem azt is, hogy a gyűrődés folyamatos volt , mert az fiK-i szárnyban különösen, a fiatalabb rétegek kiékelődve támaszkodnak a kiemelkedett mellék- redőhöz, s a boltozaton időszakos elmosások jöttek létre. Ezen szelvény megszerkesztése után a helyszínén 3 — 4 méteres leadásokkal állapítot- tam meg a fenti réteges pleisztocén-takaróban a dőlésviszonyokat, s ezek enyhébbek, de a mélyebb üledékekkel egyező irányúak voltak, tehát nyugodt lélekkel folytathattam további méréseimet s rövidesen kisebb terjedelmű boltozatot állapítottam meg a gázos kúttól bizonyos távol- ságra. A brachyantiklinális tengelye a körülbelül 30 év előtt ásott Zelina-patak kanálisát keresztezi, s ennél a keresztezésnél, amit réteg- dőlésmérésekkel fixiroztam, azt tapasztaltam, hogy a kanálisban a víz nagyon sebesen folyik le és olyan sekély, hogy a kanális feneke alig pár centiméterre a víz alatt jól látszik, s így megállapítható, hogy azt a mintegy félméteres irányárkot, amit az ilyen kanális fenekébe külön szoktak ásni, a víz egészen elmosta már, s az alatt jár, míg a szár- nyakban és a szinklinálisokban a víz valósággal alig mozog és olyan mély, hogy az ember alig látja a kanális fenekén itt még mindig meglevő, kitöltött irányárkot. Kuriózumképen felkerestem a kanális mentén azt a helyet, ahol számításaim szerint a következő redő kellene keresztezze, s azt láttam, hogy az előbbi eset megismétlődik: a víz megint sebes lefolyású, sekély és bevág. 78 PÁVAI VÁJNÁ FERENC DR. De most már igazán nem fárasztom tovább olvasóimat a példák felsorolásával, hiszen tektonikailag iskolázott szakemberek előtt nem kell bővebben magyarázni, hogy gyűrődéses hegyszerkezetű területeken a redők és az azokon fellépő brachyantiklinálisok, s a közöt- tük levő szinklinálisok és vápák bármilyen korúak legyenek azok, azt a szerkezetet nemcsak a rétegdölés iránya, hanem a sztratigrafiai felépítés és a morfológiai formák is jellemzik és dokumentálják. Vagyis ha a pleisztocén-területeken a sztratigrafiai felépítés és morfológiai formák redőt, illetve boltozatot mutatnak , ott a rétegdőlések bármilyen cseké- lyek. szintén redőzést kell tüntessenek fel és viszont. Még csak egyre akarom a figyelmet felhívni, arra a viszonyra, ami a különböző módszereimmel geológiailag kimutatható redőzések és a geofizikai mérések között van pleisztocénnel borított területeinken. A geofizikai mérések ugyanis sík vidékeken is tájékoztatni tudnak min- ket arról, hogy a felszín alatt milyen a különböző sűrűségű kőzetek elrendeződése, vagyis, hogy hol vannak nagyobb és hol kisebb fajsúlyú kőzetek az egvüntetünek látszó felszín alatt. Az eruptivus és régi tömött kőzetek ugyanis általában nagyobb fajsúlyúak, mint a fiatalabb laza képződmények. Ahol a nagyobb sűrűségű kőzetek inkább tömörül- nek és jobban megközelítik a felszínt, ott geofizikai maximumok vannak, s az ezek közötti mélyedéseket a geofizikai minimumok reprezentálják kivéve azt az esetet, amikor nagy tömegekben valamely kis fajsúlyú képződmény, például kősó van a kiemelkedő fiatal, tehát szintén kis fajsúlyú kőzetek között, mert akkor természetszerűen a felszínt meg- közelítő kiemelkedő kőzetsorozat fog minimumot adni. Ez az oka annak, hogy az erdélvrészi és hasonló típusú medence kősómagvú brachyanti- klinálisait minimumoknak látjuk feltüntetve a geofizikai térképen. Ren- des körülmények között gyűrt területeken a brachyantiklinálisok maxi- mumok és a vápák minimunok. Nálunk a magyar-horvát medencében a legkeletibb részt kivéve , a mediterrán-sóformáció csak sós, de kősó nem képződött ki benne éppen úgy, mint a wieni, osztrák-bajor vagy dél- francia neogén-rnedencékben, s így a normális állapotok állanak fenn. Mi sem természetesebb, hogy az egymásután következő maximumok és minimumok hossztengelyeik irányában antiklinálisokat és szinklináli- sokat, illetve ezek parallel lefutásait reprezentálhatják, s ilyen értelem- ben maximum és minimum sorokról, illetve vonulatokról, s azok hosz- szanti irányáról, tengelyéről beszélhetünk, hogy ezeket a tisztán tudo- mányos megállapításokat gyakorlatilag is értékesíthessük. Sajnos, attól távol vagyunk, hogy a N agy-Magyar- Alföldön, ahol a legtöbb geofizikai fölvételt végeztek geofizikusaink, összefüggő geofizikai térképünk lenne, s így csak elszigetelt területekről beszélhetünk. Az elő- adandó bizonyítékok szerint a N agy-Magyar- Alföld is gyürődő terület, A FÖLDKÉREG LEGFIATALABB TEKTONIKUS MOZGÁSAIRÓL. 7!) minthogy az általános középeurópai tektonikai helyzetből kifolyólag más nem is lehet, s különben is kétségtelenül gyűrt H orv át- Szláv óniá- nak és Dunántúlnak mint tercier-medencének szervesen összefüggő része és így megint nem beszélhetünk más szerkezetről, mint gyűrődésesről. Ott ahol az Alföld peremén még módunkban van a felszínen a tereier- képződménveket is tanulmányozni, mint Szilágy megyében , vagy Buda- pest környékén tettem, Ecsér, Pecek Isaszeg , Valkó vonalán antikliná- list állapíthattam meg a pannonban, két elég nagy boltozattal. Ennek a redőnek ÉNy-i oldalán a szinklinális még szintén tercier-üledékeken is kinyomozható. Vagyis a redőzés DNy-ról ívelten EK felé való iránya és méretei régebbi képződményeken nyertek megállapítást, amely irány- nyal és méretekkel jól egyezően sikerült a D-re elterülő pleisztocénnel fedett vidéken is még két szi nkl inálisf és két redőt konstatálni, ahol a rétegdőléseken kívül természetesen megint a morfológia is erősen segítségemre volt, mint például az urii boltozat konstatálásánál. Az utolsó redő, amit még D felé konstatálhattam eddig, Pilis-Tápiószent- márton irányában van. Ha ezt az irányt, amely egyezik az ÉNv-ra meg- állapított szinklinálisok és antiklinálisok irányával, meghosszabbítjuk DNy felé Sári — Dömsödön keresztül a Csepel-sziget déli részéhez jutunk ki. Dömsöd és Sári községek között pedig hosszan elnyúló geofizikai maximum van, amelynek hosszanti tengelye egyenesen beleszalad a pilisi antiklinálisba. D felé megint Tassnál és Örkénynél vannak ezzel parallel minimumok a következő szinklinális helyén, majd Szabad- szállás— Lajosmizse között újból maximumot találunk éppen úgy, mint Kőcser — Jászkarajenö között, Kecskemétnél persze, D-re ezek között, minimum foglal helyet. A maximumok hossztengelyei az antiklinálisok irányával parallelek , s a szabálytalan, néha szétágazó geofizikai mini- mumok éppen úgy a maximumok közötti tért töltik ki . mint a szinkli- nálisok vápái. Sajnálatos körülmény, hogy a geológiai és geofizikai vizsgálatok még nem értek területileg itt össze, s így a kettő közötti szoros nexus nincsen kellően fixirozva. Van azonban egy közös területünk is a csonka ország legkeletibb szögletében, amely a Szamos — Tisza összeszögelése környékén a Nyírség és Ecsedi láptól K-re terül el. A szomszédos megszállott területen Husztnál és közelebb Nevetlen-falunál, Turterebesnél és folytatásában Turvékonya-fürdőnél tercierben konstatált DK — ÉNy-i irányú redők vannak olaj, gáz és sósvíznyomokkal. Ezekkel a redőkkel parallel három antiklinálist és két szinklinálist állapítottunk meg Pantó kollegámmal, s később Vendl is dolgozott ott 1923 nyarán. A terület pleisztocénnel fedett, de sztratigrafiailag szintén tagozható, s így a barchyantiklináli- 80 PÁVAI VÁJNÁ FERENC DR. sok nemcsak dőlésszögekkel, hanem sztratigrafiailag és morfológiailag is fixirozottak. A mai országhatár közelében a Tur-patak nyugati oldalán halad az egyik antiklinálisunk, amely azt Kölesénél, a Tiszát meg Halábornál keresztezve ívben a tarpai riolithegyen keresztül Csarodán és Bagi- pusztán át lép megint a Tisza balpartjára. Ezen a redőn dőlések alap- ján, valamint orografiai és sztratigrafiai alapon is brachyantiklinálist konstatáltam Ricse és Kölese között és Tákos környékén, sőt az utóbbin a redőzés dupla. Ezzel parallel Kisnamény, Gulács, Szamosszeg vonalán szinklinálist állapítottunk meg. A következő redő Csenger— Győrtelek között a Szamost követi. Az Ecsedi láp szinklinális s DNy-ra Mérknél megint redő és boltozat van. Ricsétöl EK-re a redőn a Ricse — Kölese közötti brachyantiklinális DK-i részén a geofizikai mérések zárt minimumot mutattak ki. Kisnaménytől DK-re a szinklinálisban a maxi- mum jól fekszik benn, de folytatásában az ÉNy-ra levő másik minimum centruma három kilométerrel a szinklinális geológiai tengelyéhez viszo- nyítva, el van szintén tolva, de természetesen még mindig a szinklinális- ban marad. Hogy ezek a pár kilométeres centrumbeli eltolódások abban gyökereznek-e, hogy a közelben riolitkibúvások vannak (Tarpai hegy) s még mások is feltételezhetők a felszín alatt, vagy a mélyben levő régi kőzetkiemelkedések asszimetrája és más, még eddig ki nem nyomozott hatásokban keresendők, az gyakorlati szempontból lehet nagyon fontos, de tudományos szempontból kevésbbé az, hiszen ezekből is evidens, hogy ahol antiklinális-vonulat van, ott ezen a vidéken geofizikai minimumok helyezkednek el s a szinklinálisokban maximumokat találunk. Tehát a fiatal üledékekben kinyomozható gyűrődések geofizikailag is igazolhatók, s ebben van az Eötvös-féle, jelenleg Pékár Dezső miniszteri tanácsos vezetése alatt végzett geofizikai felvételek gyakorlati jelentősége sík vidékeken. Bizonyára feltűnt a mélyen tisztelt olvasóimnak, hogy Budapest környékén a geofizikai maximumokat antiklináli sokkal, itt a Tisza- Szamos szögében pedig szinklinálisokkal hoztam, összefüggésbe, s a geo- fizikai minimumokról azt mondtam, hogy redőkön, illetve brachvantikli- nálisokon vannak. Ez a látszólagos ellentmondás azért van, amint már említettem, mert az Alföld ÉK-i részén, amint a sok sósforrás Sóvár és Már amar os sziget sótömzsös vidéke igazolja, itt még az erdélyivel azonos kősót tartalmazó medit err én-s óf ormáéi ó van, míg a Nyírségen túli medi- terrán-medence csak sós, de kősót nem zár magába, hiszen a Hajdú- szoboszlónál levő maximumfúrások és geológiai felvétel alapján is bol- tozatnak bizonyult, szemben a hortobágyi minimummal, amelynek az előbbivel szemben mélyfúrás alapján a vápa jellege tisztázódott. Hajdú- szoboszlónál ugyanis az első fúrásban 180 m-ben találtunk már földgáz- A FŐI DKÉREC LEGFIATAI. ARK TEKTONIKUS MOZGÁSAIRÓL. 81 nyomokat és 150 m körül pannoniai emelet re jellemző kövületeket, a sósvíz pedig 190 méternél jelentkezett, a nagy hortobágyi fúrásban a methán-nyomok csak 400 m mélység alatt, s a sósvíz és pannoniai kövületek pedig 600, illetve 800 m körül kezdtek mutatkozni, több mint 400, illetve 600 m-rel mélyebben. A mediterránban itt észlelt választó- vonal megegyezni látszik a K-i és Ny-i típusú eocén-medencék választó- vonalával. Azt hiszem, ezen sok és különböző természetű adat alapján most már nyilvánvaló az, hogy a magyar-horvát tercier-pleisztocén-medence. mint felgyűrödő, geoszinklinális rész szintén generálisan gyűrt terület, s hogy ez a gyűrődési folyamat úgy a tercier-, mint a pleisztocén- lerakódásokon kimutatható , tehát folytatólagos és mai napig tartó. Hogy ez a tektonikus kiemelkedés nem magában álló, a hasonló típusú más medencerészekkel igazolhatom. Például a Botteni öböl. amely pedig van akkora, mint a magyar-horvát medence, amint méré- sek igazolják, 100 év alatt az É-i végén 16 métert, s a D-i végén, Allan-szigetnél 1 métert emelkedik lassan, de fokozatosan, kiszámít- hatóan évezredek alatt, amely idő a geológiában majdnem semmit sem jelent, egészen kiemelkedik, szárazulat lesz. Természetesen a szomszé- dos területek megfelelően süllyednek éppen úgy, mint a régebbi geo- szinklinálisok felgyűrődésénél látjuk, s éppen ez a régi hegységek süllyedéséből származó nyomás az, ami a kiemelt geoszinklinálisokat és azok részeit meg-, illetve felgyűrik. A Skandináv-f élszigetnek, a kon- tinens egyik legrégibb hegységroncsának összes Atlanti-óceánra nyíló völgyei fjordok, mert a hajdani völgyfenekeket sokszor 4 — 600 méter magasságban ellepte a tenger. Azt is mindenki tudja, hogy a hollandus gátat emel az előnyomuló tenger ellen, bizonyára nem jószántából; s hogy Bretagne partjain, a római kőutak ma már a tenger színe alá nyúlnak be. Istád. Malmö, Telleberg városok szemlátomást süllyednek, egyes utcáik már a víz alá kerültek. A part itt Linné észlelései óta 00 m-es szegélyt veszített. Viszont É-ra a délsvédországi nagytavak vidéke éppen úgy kiemelkedőben van, mint ÉK-i folytatásukban a Botteni öböl. A Botteni öböl környékén a pleisztocén-eljegesedés utáni emelkedések és süllyedések palaeontológiailag a Yoldia arctica , Ancylus lacustris és Litorina litorea szintekkel igazoltak s a praehystrikus- leletek is támogatják. (L. Hillebrand-Balla: Az ősember és kultú- rája. Pantheon r. t. 1921.) Vagyis süllyedő területek között ma is lassan, emelkedő, bizonyára gyűrödő medencék vannak másfelé is. Hogy az ilyen emelkedés gyűrődéssel jár, azt az üledékes kőzetek- ből álló hegységekben látjuk, s a Pó-síksága esetében is szembeötlő. A Pó-síksága, mint a mai Adriának medenceszerű folytatása, tercier- és pleisztocén-kitöltésével együtt kiemelkedőben, gyűrődésben van. Földtani Közlöny. LV. köt. 192.'). 6 82 PÁVAI VÁJNÁ FERENC DR. Ezek a redőzések a síkság szélén ismeretesek, Bologna környékén magam is láttam azokat. Az Alpesek centrális váriskusi magjának D-i oldalán általában triász-, jura-, kréta-, paleogén-, neogén-, pliocén- és negyedkori lerakódásokat találunk, tehát egy fokozatosan napjainkig feltöltődő, illetve kiemelkedő geoszinklinális részt. A nyugati Alpesek K-i része azonban a Genovai öbölnél K-re kanyarodik, s szerpentines. kristályos tömegeik Genovánál ma is felszínen vannak, folytatásukban az Apenninekben azonban csak perm- és triász-képződmények vannak felszínen imitt-amott, különben mindent fiatalabb üledékek borítanak, világos bizonyítékául', hogy a krétában és tercierben a mezozoos geo- szinklinálisnak ez a DNy-i pereme sokkal jobban süllyedt, mint az É-i. Ez volt az az alulról ható erő, amely az Alpesek mezozoikumának és paleogénjének D felé bukó, legyezőszerű óriási méretű felgyürődését okozta, bár a hazai analógiák alapján ( Pécs-morágyi , vagy Polgárdi - balatonrnenti kristályos hegység) ezt inkább egy a Pó síkján állott és utóbb lesüllyedt régi hegység hatására gondolnám visszavezethetőnek. Az eocén-oligocén-üledékek hiánya azonban Torino és a Garda-tó között, ahol a miocén is nagyon keskenyen, s a pliocén megint csak K-en és Ny-on van képviselve, Itália geológiai térképe szerint viszont azt bizonyítja, hogy most már ez a perem süllyed, s a tercier-lerakódá- sokat eltakarják a legfiatalabb képződmények s ebben vélem látni a Pó-vidék fel gyűr ód és ének okát, de ebben látom azt a tényezőt is, amely egyes alpesi völgyeket fjordszerű mély tavakká formált át. Ugyanaz a süllyedés, amelyet Skandinávia Ny-i partjain, vagy a Balatonnál lát- tunk, karöltve a völgyek irányát keresztező Pó-völgyi fiatal redőzés sel, kiemelkedéssel, az az előbb említett tényező, amely a több száz méter mély Lago-Maggiore- 1, Lago di Comó t, meg a hatalmas Garda tavat feltavította, hiszen a moréna-gát-elmélet még akkor sem áll- hatna meg, ha a geológiai térkép nem jelezne az aránylag vékony moréna alatt a gátban mindeniknél, a morénánál idősebb képződ- ményeket. Nagy a gyanúm, hogy ugyanezzel magyarázhatjuk meg az Alpesek fi-i oldalán levő tavak keletkezését is, az osztrák-bajor peremi részek felgyűrődésével, szemben a hegység süllyedő tendenciájával. Mielőtt mostani tanulmányom tárgyát röviden összefoglalnám, egy kicsit még vissza kell mennünk az Alföldre, a Tisza völgyébe. A „Magyarság" egy februári cikke nyomán sikerült megtudnom, hogy a földmívelésügyi. minisztérium vízügyi osztálya az 1890-ben bemért I. és Il-rendű tiszamenti fixpontokat 1914-ben és 1921-ben egyes helye- ken újra bemérte, mert az áradások talajingadozásra engedtek követ- keztetni. A FÖLDKÉREG I.EGFIATALABR TEKTONIKUS MOZGÁSAIRÓL. *3 Az említett osztály eddigi mérési adataiból, amelyeket, felhaszná- lás végett bányászati osztályunknak átengedni szíves volt. kitűnik, hogy a csonka ország határain belül 18 helyen a Tisza mentén emel- kedett a talaj és pedig Tisza becs, Mezővári, Iíalábor, Tiszák erecsény, Orladány, Benk, Mogyorós. Komoró, Tímár. Tardos, Sajókesznyéte. Tiszakeszi, Tiszabábolna. Tiszapüspöki. Szolnok, Tiszavezsény, Űj- kécske. Tiszakürt. Csongrád, Szentesnél. Ezek között a helyek között a fixpontok süllyedést tüntetnek fel. Aránylag kevés az olyan hely. ahol elmozdulás nem észlelhető. Ez a jelenség különben nem magában álló, mert tudomásom szerint az Alpesek É-i lábánál ugyancsak fixpontok újra való bemérése alapján nemcsak függőleges, hanem vízszintes irányban is tapasztaltak arány- lag szintén rövid idő alatt számottevő elmozdulásokat.® A legnagyobb kiemelkedés a Tisza mentén Szentes alatt van. ahol két I-rendü fixpont 103 és 85 mm emelkedést tüntet fel 31 év alatt, utána Űjkécskénél van nagyobb emelkedés 40 és 38 mm. Szolnok- nál + 33 mm a különbség, a többieknél az emelkedés kisebb. A leg- nagyobb süllyedést Tisza szőlősnél észlelték, 222 mm-t, de vannak 100 mm-en felüli eltérések is több helyen, így 101 mm a süllyedés Taszaszajol felett, a szolnoki kiemelkedésen felül. A többi süllyedés kisebb, de az emelkedések és süllyedések a Tisza mentén eléggé szabály- szerűen váltakoznak. Mivel a már említett Turvékonyafürdő—nevetlenfalusi redőzée éppen az emelkedőben levő Tiszabecs irányában látszik folytatódni, s a Ricse — tákosi pedig Hol óbornál keresztezi a Tiszát, ahol talajemel- kedés volt megállapítható, kézenfekvőnek látszott a feltevés, hogy a fix pont emelkedések redőt. antiklinálist, illetve annak tengelyét mutat- ják. Ezt annál inkább gondolhattam, mert a Ricse — tákosi redő Tákosnál levő szakaszán dőlések és sztratigrafiai alapon 1923-ban, még a mi körünkben is feltűnést keltőén, dupla redőzést konstatáltam a pleisztocén-üledékekkel fedett brachyantiklinálison, s most azt láttam, hogy ezen a redőn a dupla ráncosodásnak megfelelő távolságban Haló- bornál és Mezővárinál is emelkedés van közben egy süllyedéssel, ami nyilván a két redő közötti szinklinálisnak felel meg. Megállapítandó, hogy vájjon az Alföld közepe táján is gyűrődés- nek felel meg a talajemelkedés és süllyedés, Pantó kollegámmal az el- múlt napokban megvizsgáltuk Szolnok és Szentes környékét. Az ered- mény nem lepett meg, mert az előzmények után ezen aránylag nagy kiemelkedéseknél antiklinálist kellett találnunk. Szolnoknál a pleiszt- 6 M: Schmidt: Erdknistenbewegungen im' Oberbayerischen Alpenvorland. Er gánzungemecsungen z. bayr. Priizisionsmivellement. Heft. 2. No. 6. (Veröff. bayr. Komra, f. d. intern. Erdmessung. München. 1919.) 6’ 84 PÁVAI VÁJNÁ FERENC DK. océn-üledékek elég jól rétegzettek, s a lösz alatti mélyebb tagok is fel- színre kerülnek a kiemelkedésben, tehát sztratigrafiailag is konstatál- ható a redö, sőt valószínűleg megint kétszeres redő. A Tiszapüspöki és Tiszaszajol közötti 101 mm-es süllyedés táján, a fiatalabb vastag humuszos agyagpaddal tarkított rétegsorban a szin- klinális jól kivehető, a Tenyői felsőtanyától ÉNy-ra ez alul réteges lösz, majd erősen homokos rétegsor tűnik elő rengeteg lapos homokkő- és mészmárga-konkrécióval, ami alatt erősen limonit-konkréeiós szürke agyagot találunk. Az egész rétegsor DNy felé, a szolnoki vasúti híd felé haladva, elég nagy eséssel a vízszín alá bukik. Itt a süllyedés 18 mm. Majd a vasúti híd és Szolnok közötti szabályozott mederben, átvágásban, ahol a kiemelkedés 33 mm, megint felszínen látjuk a pleisztocén mélyebb említett tagjait, amelyek a város K-i végétől kezdve, ahol megint süllyedést észleltek, a fiatalabb lerakódások alá merültek. A rétegek csapása és dőlése ENy — DK-i redőzésre vall. Hogy a fiatalnak nevezett, de még dőlésméréseknél felhasználható üledéksor koráról fogalmunk legyen, megemlítem, hogy a lösz feletti humuszréteges sorozatba, annak lerakódása után a praehystorikus ember sorba beleásta fordított tölcséralakú tűzhelyeit, amelyekből még korong nélkül készült primitív edény töröd ékek és rengeteg feltört csont kerül. Ha ezeket a cserepeket összehasonlítjuk egy Zsolnay-féle vázá- val, némi fogalmunk lesz arról, hogy mennyi víz folyt le a Tiszán, amióta ezek a fiatal rétegek lerakodtak, s ha évente azóta csak egy- egy mm-t emelkedik és süllyed mellette a terület, néhány méter különb- ség bizony kiadódik , éppen annyi, hogy az a két-három foknyi réteg- hajlás kialakuljon. Szentesnél csak azokban a „fiatal“ üledékekben konstatáltuk a redőt megint ott, ahol a fixpontok kiemelkedtek. Itt a Szolnoknál és a Felső-Tiszán észlelt mélyebb pleisztocén-tagok nem kerülnek fel- tárásba. Ha figyelembe vesszük, hogy a Karcag — Debrecen között meg- állapított geofizikai maximumok és minimumok DK — ENy-i irányú elhelyezkedése azonos a szolnoki redő irányával, s a Budapesttől DK-re Pilisig kinyomozott redőzések ívelt DNy — EK — K-i iránya könnyen összeköthető a Szolnokon felüli kiemelkedő tiszamenti területekkel, nyilvánvaló a fixpont nívóvá, Hozásának hézagpótló jelentősége a Nagy- Alföld szerkezetének körülményes megállapításánál. Egyelőre szögezzünk le annyit, hogy a Dunának és mellékfolyói- nak terrászuk van, tehát annak mente nem lehet süllyedő terület. Különben is a Duna deltát épít, s erózió-bázisa sem süllyed. A Tisza és mellékvizei csak a szinklináli sokban töltenek fel ma is, a redökön már bevágódás észlelhető, tehát a Nagy-Alföld mint felgyvrődő terület. A I ÜLDKKHEl. LÉGI-TATAI. ABB TEKTONIKUS MOZGÁSAIBÓL. 85 kiemelkedőben van. s így annak egészében való süllyedéséről régen nem beszélhetünk. Az elmondottak alapján már nemcsak geológiai korokra vissza menő hosszú idők elmozdulásait ismerjük földünk szilárd kérgében, hanem különböző természetű megfigyelések és pontos mérések alapján meg tudjuk állapítani, hogy az az erő, amelyik a megelőző geológiai korokban gyűréídéseket és szakadd sós. töréséé elmozdulásokat hozott létre azon. végtelen lassúsággal és kitartással napjainkban is működik. Ennek az erőnek megnyilvánulása a föld szilárd kérgében süllyedés, s az ezáltal kiváltott emelkedés, amely mindig gyűrődéssel, szakadás- sal, vagy töréssel jár. s szülője az ezek mentén a tektonikai vonalak mentén való elmozdulásoknak és földfelszín-változásoknak. Előadásom tudományos eredményeit összefoglalva, azt látjuk, hogy a Magyar-horvát medence szerkezete nem töréses. hanem gyűrő- déséé. a földrengések, fixpont nivóváltozások és morfológiai jelenségek tanúsága szerint földünk kérgében máig tartó mozgások vannak. Ezek a mozgások földkéreg-kiemelkedéseket és süllyedéseket, s ezzel karöltve gyűrődéseket, szakadások és törések menti elmozdulásokat okoznak. Látjuk, hogy ezek az elmozdulások, gyűrődések kedvező réteges ki- fejlődés mellett, úgy dőlésszögek. mint sztratigráfiai jelenségek és morfológiai formák, valamint fixpont nivóváltozások alapján már a pleisztocén (diluviális) lerakodásokon is konstatálhat ók. s fokozatosan jobban és jobbaii az ezeknél idősebb neogén réteges kőzeteken is termé- szetesen. Az utóbbiak a medenceszéleken hasonló irányban, de néhol még intenzivebben gyűrt .paleog én- és mezozoos-medencét kitöltő tagok- kal érintkeznek, mint az Alpesek és Kárpátok E-i és D-i geoszinklináli- saiban, Erdélyben, vagy a magyar-horvát és osztrák-bajor medencékbe'!), is látjuk. Ez a jelenség pedig nem egyéb, mint a hegyképződés vándor- lása, a felgyűrődö mezozoos-geoszinklinálisok roncsain felépülő, foko- zatosan feltöltődő és szűkebb térre szoruló tercier-geoszinklinális részek lassú, fokozatos és napjainkig követhető felgyűrődése, kiemelkedése. Ennek a folyamatnak elmozdulási jelenségei az utoljára kiképződön, nagy területeket elborító pleisztocén (diluviális) rétegeken is konsta- tálhat ók, s így azok is bekapcsolhatók a tektonikus viszonyok kinyomo- zására irányuló munkálatoknál, amely munkálatok különben megelőzően a pleisztocénnel fedett területeken általánosságban keresztülvihetetle- neknek látszottak. Az előadott kutatási eredmények kétségtelenül iga- zolják azt, hogy a fiatal, vastagon pleisztocén-üledékekkel borított sík medencék szerkezeti felépítésének kinyomozása is lehetséges és ezáltal hatalmas tér nyílik azokon az óriási nagy területeken is, a mélyben rejtőzködő hasznosítható ásványos anyagok, elsősorban a földgáz- petróleum geológiai alapon való felkutatására. 86 SIMKO GYULA DR. ADATOK A TOKAJI-NAGYHEGY ÉS VIDÉKÉNEK TALAJISMERETÉHEZ* — A 3—8. ábrával. — Irta: Simkó Gyula dr.** I. A vidék általános leírása. Tanulmányom tárgyául a Terézia-kápolna, Tímár és Tiszaeszlár községek, továbbá a Takta-ér melletti Nagy-erdő közötti négyszögalakú területet választottam. E területen levő T oka ji-N agyhegy az Eperjes- Toka]i eruptív hegysornak legdélibb része. Hatalmas tömegével izolál- tan, szigetszerűen emelkedik ki környezetéből. Legmagasabb pontja az 516 m. magas Nagy-Kopasz. E főhegytörzzsel összeköttetésben vannak a nála jóval alacsonyabb formák: D — Ny-on Kis-Kopasz, mindjárt mellette Bajusz, Királygát , É — Ny-on A agy-Kövesd, É-on Kereszthegy, É — K-en Gatya, K-en Lencsés. E mellékhegytörzseket kilenc radiális völgy választja el egymástól: Lencsés-, Murát,-, Szil-. Cehe-, Mester-. Remete-, Rákóczi-, Csorgóközi- és Hideg Oldal-i völgyek. Az Aranyos- Tető alatti Aranyos-völgy nem radiális völgy. Az Eperjes Tokaji-hegysor a tercier-korszak mediterrán időszaká- ban keletkezett. Egyéb adat híján a Nagyhegyet is a mediterrán idő- szakban keletkezettnek kell feltételeznünk. A hegyről begyűjtött kőzet- mintáimat Lengyel Endre dr.1 dolgozta fel. E vizsgálatok szerint a Nagyhegy főtömege piroxen-andezitekből áll. Ezek D-ről É és ÉNy felé haladólag rhyolitokba mennek át. A hegység É-i részén rhyolit tufát és rhyolit-horzsakövet is találtam. E vulkánikus kőzeteket lösz és a belőle alakult talajnemek borítják. Fenn a hegyhátakon és a hegy- lejtők magasabb részein alig l/> — 1 m. vastag a löszréteg, lenn a völ- gyek talpán azonban 2 — 10 m vastag löszréteget is találunk. E hatal- mas löszrétegekbe és részint az alattuk levő vulkánikus kőzetekbe idő- szakos vízmosások vágódtak be. A 3. ábra ilyen vízmosás árkát mutatja a hatalmas löszfalakkal. A Nagyhegyet Bodrogkeresztúrtól Tárcáiig körívben a Tisza ár- területe veszi körül. Hogy ennek az árterületnek nincs egységes agro- goologiai felépítése, azt már a külső tájképtipus is elárulja. Élénk ellen- f * A hazai tudományos irodalomban tokaji-Nagyhegy néven szerepel, bár az itteni nép jó része nemcsak a hegy csúcsát, hanem az egész hegyet Kopasznak nevezi. ** Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1925. évi április 22-i szak ülésén. 1 A mü Lengyel E.: A tokaji-Nagyhegy andezites és rhyolithos kőzetei címen fog megjelenni. ÚJATOK A TOK A JI-N AGYHEGY ÉS VIDÉKÉNEK TALAJISMERETÉHEZ. 87 tétben all a Bodrogköz üde vegetációja a Felső- és Alsó-berek kopár terméketlenségével . Agrogeologiai szempontból nagyon fontos körülmény a térszín lejtési viszonyainak és ezzel kapcsolatban a talaj átnedresedhenek ismerete. Az alluviális térszín általában szép rónaság. Legvegyenletesebb Felsöberek. Olyan sírna ez, mint a víz tükre. Alsóberek K-i részén -‘1 — 6 m. széles közökben a Nagy Morotva-tó ívelése szerint, áradmány- iszapból keletkezett hosszanti zátonyok és a zátonyok közé fogott árokrendszerek hullámossá teszik a térszínt. Ugyanilyen Bodrogköz 3. ábra. Vízmosás-árok löszfala az Aranyos-völgyben. Szerző fényképe. legdélibb része a Bodrog és Tisza ívelése szerinti zátonyokkal. (Lásd Szelvényes talajtérkép.) Az alluvium legmagasabb a Takta-ér mentén (103 m) és a Szög K-i részén (104 m). E helyeken ó-alluviális homok- buckasorok is keletkeztek. Kengyelhát is a környezetéből jóval maga- sabbra kiemelkedő platószerű képződmény. A lejtési viszonyokról a Kopasz- tetőről is teljes áttekintést nyertem az 1922. évi október havi -árvíz alkalmával. Bodrogköz a Nagy Nádas-tóig teljesen víz alatt állott. A Bodrog-iolyó medre nem volt látható, folyása irányát csak vizének iszaposabb színe árulta el. Alsóberek K-i részét a Nagy Morotva-tó ívelése szerint öntötte el az árvíz. Felsőberek és az allu- vium többi része szárazon maradt, kivéve egyes mélyebben fekvő helye- 88 SIMKÓ GYULA DR. két: ezeket a felszínre átszivárgó talajvíz nedvessé tette. A Nagy- hegytől D-re eső három kútban szárazabb időjáráskor méréseket eszkö- zöltem. Ezek szerint a talajvíz 3 — 5 m. mélyen van. Az alluviumot keletről a nyírségi diluviális homokbuckás plató szegélyezi, mely Rakamaztól É-ra 8 — 10 m magasságra emelkedik ki Felsőberek árteréről. (4. ábra.) A Nagyhegy lejtői, libelláé lejtőmérővel eszközölt méréseim szerint 12 — 30° között váltakoznak. E meredek lejtő s a lösz víz- áteresztő tulajdonsága lehetetlenné teszik a talaj kellő átnedvesedését. azért itt csak kivételes helyeken található agyagosabb talaj (pl. Kis- Kopasz és Nagy-Kopasz és Királygát közti lapos hegyháton). A Nagy- hegy vörös agyagját más természeti tényezők hozták létre. (Lásd II. és V. fejezet.) II. A talajnemek eredete és mechanikai elemzése. A Tokaji-Nagy hegyen és vidékén 7 talajtípust állapítottam meg: 1. áradmány, 2. futóhomok, 3. lösz, 4. vályog, 5. rétiagyag, 6. lösz- vályog, 7 vörösagyag. A Nagyhegyen lévő lösz, löszvályog és vályog talajnemek, s a belőlük keletkezett talajtípusok nem vulkánikus köze- adatok a tok aj i -nagy hegy és vidékének talajismeretéhez. 89 tökből képződtök s így a vulkánikus kőzetek nem is C szintjei a talaj- típusoknak. A vulkánikus kőzetek raállási termékeit leginkább a völ- gyek talpán vagy a völgyeknek az ártérre nyíló tölcsértorkolatában képződött kolluviális talajban találjuk meg. Hogy a Nagyhegyen lévő vörösagyag löszből képződött-e vagy pedig az andezit mállási terméke, 5. ábra. A Tiszameder áradmányának talajrepedései. Szerző fényképe. ezt csak chemiai elemzése útján állapíthatnék meg. A Mester-völgyben a lösz alatt közvetlenül az andezitre települve találtam, a hegyhátakon a felszínen, de ugyancsak az andeziten. (II. táblázat. V. talajszelvény, 1. a cikk végén.) A magasabb régiókban a defláció és denudáció el- távolította róla a löszréteget. A lösz aeolikus eredetű. A Nagyhegyen lévő barna és fekete vályog- talajok s a löszvályog löszből keletkeztek. SIMKÓ GYULA DR. 90 Az ártéren lévő ár a dm dny talajnem a Tisza hordalékiszapjából keletkezett, a,z ártéri alluviális futóhomokbuckák anyaga részint az áradmányból, részint a diluviális platóról. Az ártéri vályog, rétiagyag, löszagyag talajai löszből, a Tisza áradmányiszapjából és futóhomok- ból keletkeztek. Az összes talajtípusok anyagának kialakulásához a levegőből hulló por is hozzájárul. (Lásd „Lösz“ c. fejezeteket.) E talajnemek mechanikai összetételét néhány jellemző próbán végzett elemzéssel megállapítottam. A talaj megismerésének egyik fontos tényezője a mechanikai talaj- elemzés. Bár, mint ’Sigmond Elek megállapítja, a talaj sajátságai a mechanikai összetétellel nagyon bonyolult összefüggésben állanak;2 az elemzés a talajok eredetének eldöntésénél és geológiai vonatkozásai- nak felderítésénél mégis igen nagy hasznunkra lehet.3 A talajnemeket Ballenegger Róbert dr. műegyetemi m. tanár talajtani laboratóriumában Appiani-Atterberp-féle készülékkel elemez- tem meg. A talajokat az elemzéshez Beám W. módszere szerint készí- tettem elő. Az elemzés Ballenegger Róbert idevonatkozó művének3 leírása szerint történt. Két löszminta mésztartalmát calcimeterrel határoztam meg. Áradinány. E talajtípust jellemzi; dús csillámtartalma, s a 0-002 mm.-nél kisebb átmérőjű szemcséknek, tehát az agyagnak hiánya. Az ártér talajai általában változatos összetételűek. A mélyebb ártér legújabb lerakódásai kötöttek, kiszáradáskor összerepedeznek. Ez a jelenség szépen látható a 3. ábrán. A magasabb ártér talaja agyagot nem tartalmaz. (I. táblázat. 1. sz. talaj.) Futóhomok. Treitz Péter szerint a futóhomok a vízi eredetű áradmánytalajtól abban különbözik, hogy á tiszta futóhomokban nincs csillám.4 A S2ö.9-menti (104. magaslat) homokbucka futóhomokjának csak első frakciójában nincs csillám. Ez a tény és agyagtartalma azt bizo- nyítják, hogy ez az alluviális homokbucka itt az ártéren nem is áll tiszta futóhomokból. Az ártéri iszapból csillám és agyag keveredett bele. Az áradmány és futóhomok között egy másik főkülönbsóg az, hogy az előbbi szemcséi élesek, sarkosak, míg az utóbbié nagyrészt gyöngy- szemekként. vannak legömbölyítve. A Szög-menti futóhomok szemcséi részint gömbölydedek, részint élesek és sarkosak, míg a típusos nyíregyházi és debreceni futóhomok ’Sigmond E.: A talajvizsgálat mechanikai és fizikai módszerei. 13. 1. :l Ballenegger R.: Magyarországi talajtípusok mechanikai vizsgálatának ered- ményei. Kiilönlenyomat a M. kir. Föleit. Int. 1915. évi jelentéséből. 4 Treitz P. : Homokvizsgólatok. Földt. Int. 1916. évi jelentése. ÚJATOK A TOKAJI-NAGY HEGY ÉS VIDÉKÉNEK TAI.AJÍ SMERETÉHEZ. (ti szemcséit mind gömbölyűnek találtam. Az áradmány és futóhomok alaki különbségeit csak 300-szoros nagyítású mikroszkóp alatt vettem észre. Az áradmány homokja főként abban különbözik a futóhomoktól, hogy szemcséinek kontúrvonalai a mikroszkóp alatt erősen csipkézet- tek,. míg a futóhomoké nem. Lösz. A lösznek Tokaj vidékén oly kiváltságos szerepe és nagy geográfiai jelentősége van, hogy ezzel részletesebben foglalkozom. A lösz mechanikai összetételét illetőleg Európa különböző részein más és más eredményhez jutottak. Ramann szerint a löszben csak 2 — 4% 005 mm. nagyságú szemcse van, míg a 005 — 001 mm.-es szem- csék menyisége 90%. Sachse 26 drb szászországi lösztalaj elemzése alapján a lösz szemcséinek főkontingenséi 0'05 — 0‘02 mm. nagyságúnak mondja. Wahnsc.haffe szerint a löszszemcsék nagysága 1 — 0-l és 0- 05 — 0-01 mm. Jentzsch szerint 004 — 0-02 mm.5 Horusitzky Henrik azt írja, hogy a típusos lösznek legíinomabb része 30%. 6 Lóczy Lajos a Balaton-tó víztükrére hulló port egy edényben felfogta és vizsgálat alá vette. A legnagyobb szemcséket 0-05 mm. nagyságúaknak találta.7 Saját vizsgálataim szerint a Tokaj-vidéki típusos lösznek legjelleg- zetesebb alkatrészei finom homokból és kőlisztből vannak. E két frakció összege 98-5%, s ez a mennyiség annyira jellemzi a löszl. hogy a típusos löszből alakult löszvályog és a réteges lösz is megtartja ezt a százalékszámot. Vizsgálataim eredménye nem egyezik meg Ramann, Sachse, Wahnschaffe és Jentzsch löszvizsgálataival. Ez az eltérés amellett bizonyít, hogy a gleccseriszapból defláció útján keletkezett észak- európai lösznek más a mechanikai összetétele, mint a Tokaj-vidékinek. Tokaj vidékén a típusos diluviális steppe-lösz lazaszövetű, élénk világossárga színű, függőleges elválású. Löszcsigákat és gyökércsövecs- kéket tartalmaz. A gyökércsövecskék rendszerint oly kicsinyek és annyira be vannak ágyazva a löszbe, hogy szabad szemmel nem látha- tók. A mechanikai talajelemzésnek nemcsak az a nagy jelentősége, hogy e művelettel a vázrészek mennyiségét határozhatjuk meg, hanem az is, hogy az iszapolás alkalmával, ezek a nagyon jellemző gyökér- csövecskék, löszbabák és csigák, az első frakcióhoz csatlakozva, a sodronyszitára kerülnek. A szemcsék alaki tulajdonsága mikroszkóp alatt nagyon jelleg- zetes: túlnyomóan sarkosak és jól kifejlett élekkel vannak ellátva. 5 P. Brack: Dér Löss als fluviatile u. áolische Bildung. 2. 1. 8 Horusitzky H.: Löszterületek Magyarországon. Földt. Közi. XXVIII. köt.. 1 — 4. füzet, 31. 1. 7 Lóczy L.: Balaton környékének geológiája és morfológiája. I. köt., I. ezak. Budapest, 1913. 92 SIMKÓ GYULA Dl?. Igen gyakori az ék-, négyszög-, lemez- és téglalapalak. A szemcsék sárgás és fehéres színűek, vagy üveges átlátszó módosulatok (csillám!). A lösznek igen jellemző tulajdonsága dús csillámtartalma. A Tokaj-vidéki löszlerakódásokban a következő csigákat találtam: A Tokaji-Nagvhegy DK-i lejtőjén löszfalban Fruticicola (Helix) hispida Lin., Buliminus tridens (alsóbb rétegben), Clausilia (Piro- stoma) pumila C. Pfr., Chondrula Buliminus tridens Müll., Eulota fruticum Müll. Ugyanott, de a löszréteg felszínén és a vízmosások mentén: Cepea vindobonensis Fér. juv., Euomphalia strigella Drap. Nagyfalu (II. táblázat, VII. szelvény, B-színt) Succinea oblonga. Tiszaeszlár (II. táblázat, I. szelvény, B-színt) Pupa muscorum. Mestervölgy (II. táblázat, V. szelvény, B-színt) Pupa muscorum. E csigák közül a Cepea vindobonensis nedves és száraz helyen (tehát löszben is) egyaránt előfordul. Az Eulota fruticum az ázsiai Eulota-genm legnyugatibb képviselője. Hegyvidéken és síkságon egy- aránt előfordul. A debreceni Nagyerdőben is megtalálható. A lösz^eredete és chémiai összetétele. Ric.nTHOFEN-nek a lösz aeolikus eredetére vonatkozó nézetét nem fogadta el egyhangúan a tudo- mányos világ (Wahnschaffe, G. Merzbacher, W. A. Obrutschew. Armaschewsky, A. D. Pawlow) és különösen sarkvidékekhez köze- lebb eső területeken kutató tudósok, mert ott természetesen sokkal kevesebb a porhullás. Hazánkban a lehulló por egy része a Szaharáról és az ázsiai siva- tagokról származik. Ha elgondoljuk, hogy a Szahara sivatagos területe 23-szor nagyobb, mint a világháború előtti Magyarország, megérthet- jük, hogy milyen óriási tárháza ez a hulló pornak. Az alföldi mezőségek. poros országutak, dünék és az ipari tevékenység is sok hullóport szol- gáltat. Mivel január-március hónapokban legerősebb a porhullás, Treitz Péter útmutatásai szerint8 1922 március 6-án a Tokaji-Nagyhegy déli lejtőjéről 1 m2 területről 4 1. havat gyűjtöttem össze a reá hullott por mennyiségének és chemiai összetételének megállapítása végett. A havat körülbelül 200 m. magas helyen gyűjtöttem össze (a vasúttól jó távol, hogy a közlekedő vonat füstjétől és a koromtól lehetőleg mentes legyen). Ugyanaznap délután Nyíregyháza határában is (ugyanolyan eljárással) vettem hómintát. A nyíregyházi üledék összsúlya 0‘3781 gr. volt. Ez 1 nr-re esett körülbelül 1 hónap alatt, mert annyi idő telt el az utolsó hóeséstől a hóminta begyűjtésének napjáig. Ha a porhullást minden hónapra Treitz Péter: 1914. évi agrogeológiai munkálatai. Fokit. Int. 1914. évi jelentése. ADATOK A TOKAJI -NAGYHEGY ÉS VIDÉKÉNEK TÁL AJISMEREIKIIKZ. 9:1 egyenlő mennyiségűnek vennénk, akkor egy hektár területre egy év alatt 45*372 kg. por hull.” A tokaji 100 C -on szárított üledék súlya jóval több, mint a nyíregyházié: 4*0430 gr. A Tokaji-Nagyhegy lejtőjén tehát egy hektár területre 1 év alatt 485*10 kg. por hull, tehát átlag tízszer több. mint a nyírségi futóhomok területre. A lösz aeolikus eredete mellett bizonyít tehát az az évi 485*16 kg. por. amely a Nagyhegy lejtőin egy hektár területre esik. Jelentékeny bizonyító körülmény az is, hogy a löszt a völgyek közötti vízválaszt ó- knn , sőt a Kopasz fi és ÉNy-i lejtőin (a talajszelvóny C-színtjében, lásd: II. táblázat, VI. szelvény) is megtaláltam, ha pedig fluviaülis eredetű vagy tavi lerakódás volna, akkor a vízválasztókon és a Kopaszon nyomát sem látnok. A Nagyhegynek az Alföld mai szintjéből kiemelkedő részét janiig keletkezése óta nem borította be tengernek vagy tónak vize. A lehulló por ásványtani összetétele a lösz eredetére is fényt derít. A Tokaji-Nagyhegyro és Nyírségre lehulló port hómintáim üledéke alap- ján chémiai vizsgálat alá vétettem.9 10 Az eredmény a következő: Nyíregyház a Tokaj Abszolút súlya Percentuális értéke Si O, - 0-227S g 6026 76*15 Fe, O, - 0 0567 15 00 1308 Ab O, - 0 0726 19’22 1 76 CaO = 0 0087 2*30 6 16 Mg O = 0 0059 1.57 - Na, O = nyomokban nyomokban Izzítási veszteség és organikus anyagok 0 0151 4’00 359 Feltűnő a tokaji mintának magas kovasav’- és mésztartalma, viszont a nyíregyházi mintának magas aluminium-oxidtartalma Ezek az elemzések is bizonyítják a lösz aeolikus eredetét, mert a lösznek és e hómintáknak hasonló a chemiai összetétele. 9 Itt természetesen nem az 1 évi porhullás mennyiségének pontos meghatározása a fontos, hanem annak a megállapítása, hogy a porhullás mennyisége napyov is számottevő. • 10 Az elemzést Széki Tibor szegedi egyetemi tanár laboratóriumában Székely György és Weisz Ferenc doktorok végezték. 94 SIMKÓ GYULA DR. A lösz kora. Ha a lesz nagy vastagságú, akkor tercier-korú is lehet. A Tokaj i-Nagyhegyen egyes kedvező helyeken, mint Tehéntánc. Óvár, Palota, Aranyoshegy és Lencsés keleti lejtőjén a löszréteg vas- tagsága kb. 30 — 40 m. Másutt jóval vékonyabb rétegek fedik a hegy- lejtőket. A 30 — 40 m. vastagságú rétegek sem nagyterjedelműek, mert megfigyeléseim szerint ily vastagságban csak a vulkánikus hegy- sarkantyúk meredek elvégződéséhez tapadtak hozzá. Ezen az alapon tehát a Nagyhegy löszlerakódását nem mondhatjuk tercier-korúnak. A diluviális jégkorszak az eljegesedésen kívül álló Nagyhegyre is hatás- sal volt. A radiális völgyek legtöbbjében, de különösen a Lencsés- völgyben óriási andezit-tömböket láttam szépen rétegesen beágyazva a mély árkok löszfalaiba. Itt-ott két ilyen egy-két méter magasság- különbséggel egymás felett fekvő réteget állapíthattam meg. A réte- gekben lévő nagy tömbök, szögletes és sarkos formájú ökölnyi és kisebb kavicsok halmaza csakis a maitól elütő klimaperiódusban, az erózió nagy erővel működő periódusában kerülhetett a löszbe. Ilyen klima- periódusok pedig csakis a jégkorszakokkal hozhatók összefüggésbe. A tokaji borpineók mind löszbe vannak bevágva. E pincék készítése alkalmával igen sok lelet került elő. Karniss István plébános aranyosi dűlőben levő szőlőjében egy mammutnak izületi vápáját, Didovszky igazgatótanító szőlőjéből, valamint Papp-utcai pincéjéből és Tittesz Rudolf szőlőjéből szintén mammut-csontmaradványok kerültek elő. Ezek bizonyítják a jégkorszak kétségtelen hatását és a lösz diluviális voltát. Vályog. Már a mechanikai összetétele is megkülönbözteti az agyag- és homoktalajoktól. Az ártéren általában több az agyagos, mint a homokos vályogtalaj. (1. táblázat.) Agyag.Az ártéren kétféle típust találtam: világosabb rétiagyagot és koromfekete szurokföldet. A sárgásszürke, barna vagy feketés alap- tónusú rétiagyag 405 — 42-5% agyagot tartalmaz, a szurokföld jóval többet: 67-8%-ot. Ez utóbbi erősen képlékeny, ragadós, zsíros fényű agyag. Tőzegréteg alatt, iszapos tófenéken képződött talajtípus. A tarcali Legelőn *4 m. mélységben kezdődik, Tavaszföldeken 110 cm. mélységben találtam meg. Nemcsak nedvesen, de szárazon is teljesen feketeszínű. Ha a felszínre kerül, hosszabb idő múlva világosabb színű lesz, humusztartalma megfogy és olyan rétiagyaggá alakul át, mint a most felszínen levő rétiagyag-talajok. Löszvályog. Tiszaeszlár és Nagyfalu között levő löszvályogból vett talajminta elemzése azt mutatja, hogy szemcséinek mechanikai összetétele ugyanolyan, mint a löszé, vagyis a löszt leginkább jellemző finomhomok és kőliszt százalékos mennyisége szintén 98*5. A lösz- vályog gyengén kilúgzott metamorf lösz. A lösztől abban különbözik. ADATOK A TOK A JI-N AGYHEGY ÉS VIDÉKÉNEK TÁL AJ ISMERETÉHEZ. í*.r» hogy szemcséi inkább gömbölydcd, mint sarkos alakúak. Csillám- tartalma főként csak az első három frakciónak van. A gyökércsövecske feltűnően kevés. A löszvályog egyéb tulajdonságait illetőleg Horusitzky Henrik- nek: „A diluviális mocsárlöszről“ írott művére utalok. (Földt. Közi. XXXIII. k. 5 — 6. fűz.) Ezt a talajnemet Wolf Henrik: Erlauterun- gen zu den geologischen Karten dér Umgebung von Hajdúnánás, Tokaj und Sátoralja-Ujhely (Jahrbuch d. k. u. k. geol. Reichs.) c. művében Lösslehm-nek veszi. Mechanikai összetétele miatt a szokásos löszagyag helyett mindenesetre löszvályognak kell elneveznünk. Vörösagryag. Valószínűleg a lösznek mállási terméke. Ezt bizo- nyítja az első frakcióban talált sok gyökércső. Szemcséi, mini a löszé, mikroszkóp alatt sarkos, üde alakúak, ez azt bizonyítja, hogy ez a talaj in situ keletkezett. Ha nem eredeti fekvésben lévő talaj lenne, akkor nem lehetne benne oly sok gyökércsövecske. Hogy pedig gyökér- csövecskéi mellett mégsem lösz, hanem vörösagyag, ezt a természetben észlelt göröngyös és talajrepedésekkel áthatott szerkezete és 4*8^ -os agyagtartalma is bizonyítja. Ha mechanikai összetételét a többi agyagtalajjal összehasonlít- juk, nagyon feltűnő a kevés agyagtartalma; negyedik frakciójának szá- zalékos mennyisége még a vályog agyagtartalmának Í6 csak a fele. A többi agyagtalajtól mésztartalma is megkülönbözteti. Az itteni nép is, a lösztől megkülönböztetve- agyagtalajnak mondja. Színe rozsdavörös és barnás árnyalatú. E talajban termő szőlő zöldszínű levelei és a talaj színe közti ellentét, különösen napfényes időben távolról tekintve, a talajnak élénkvörös színt kölcsönöz. A talaj vörös színét vastartalma adja meg. III. Talajszelvények. 1 Eddig csak a talajnemeket ismertettem. A talajnemekből tevődnek össze a talajszelvények. A tál aj szelvények különböző kialakulása ered- ményezi a különböző talajtípusokat. Minden talajtípusnak megvan a jellemző szelvénye. Vannak teljesen egynemű szelvénnyel bíró talaj- típusok, ilyen pl. a lösztalaj. Ez típusos előfordulásában (Tokaji-Nagy- hegyen, óvár, Tehéntánc) 30 — 40 m. vastagságban is teljesen egynemű. Az új alluviális áradmánytalajok, mint pl. a Tisza áradmánytalaja 3 — 7 m. mélységig, a Rakamaz-menti homokbuckák talajszelvényei 6 — 7 m. mélységig is teljesen egyneműek. 11 Lásd II. táblázatot a cikk végén. SIMK(') GYULA I)R. 96 Más típusokon ellenben jellegzetes különbségeket láthatunk. Meg- különböztethetünk jól kifejlődött fel- és altalajt, esetleg a kettő között még egy harmadik réteget is. Ebben az esetben tehát a talajtípus szel- vénye több talajnemet foglal magában, de mindig különböző mélységű horizontokon. A szelvény kialakulására hatással vannak a talajképződés összes tényezői, úgyhogy a szelvényekből sokszor következtetéseket vonha- tunk a talaj kialakulásának különböző tényezőire, így többek közt a kiimára és vegetációra. A talajszelvénynek három (A, B, C) szintje csak olyan talajon alakul ki, amelyen jó hosszú ideig tenyészett egyforma növényi takaró. Ilyen esetben erdő alatt típusos erdei, mezőség alatt típusos mezőségi t alajszelvényt találhatunk.12 Tokaj vidékén olyan talajtípusok is vannak, amelyeken képződésük óta többféle típusú növényzet váltotta fel egymást. Ebben az esetben nem kaphatunk típusos erdei vagy típusos mezőségi talajszelvényt, s ekkor nem határoztam meg, hogy az A-színt vagy At- és AL,-színt meddig tart. Nem egy esetben a változó klimatológiai , hidrológiai viszonyok (időnkénti árvizek) és változó növényzeti típusok által normális kifejlődésében megzavart talajszelvény előtt állottam. Ezért nem minden talajszelvényen közlöm a A-, B-, C-színtet, hanem csak a horizontokat és talajnemeket. A fentemlített okok miatt a talajszelvé- nyek fölött lévő növényzet jellege is több esetben ellentmond a talaj- szelvény jelenlegi szerkezetének.1* A tiszaeszlári talajszelvény C-színtjében lévő transformált lösz- féleségeket a Tisza áradásai rakták le a Nyírség platója peremén lévő löszből. Az A-színt helyett a Tiszától keletre sokszor csak a homok- buckák sorozatát látjuk, a Tisza árterületén pedig a B-színt sem lát- ható mindig, hanem a Tisza alluviuma mindjárt a C-színtre települt. Fölötte a következő növényzet van: Medicago falcata L. (sarlós lucerna), Daucus carota L. (vadmurok), Medicago sativa L. (takar- mánylucerna), Euphorbia cyparissias L. (farkasfűtej) , Oenothera bien- nis L. (közönséges liget szépe), Astragnlus cicer E. (hólyagos bóka), Eryngium planum L. (laposlevelű iringó), Rubus caesius L. (hamvas szeder), Carduus acanthoides L. (bogáncs). A rakamazi talajszelvény a Rakamaz és Tímár között lévő homok- buckás területre nagyon jellemző. Akár Felsőberekből , akár Malom- 1- Thkitz I’.: Az agrogeológia föladatai. Természettudományi Közlöny CXXIX-OXXX. pótfüzete. 13 Mivel a kemény agyagtalajokon ásóval még 1 m mélységig is nehezen jutottam, 6 esetben 2 m-es talajfúrót használtam. \[> \T( IK \ TOKAJI-NAOYIIKÜY ÉS VIDÉKÉNKK TALAJISMKRKTÉHKZ. ■szegből, vagy Bagolyszegből megyünk fel a 3 — 10 m. magasan kiemel- kedő diluviális nyírségi platóra, o plató peremén mindenütt löszfalat látunk. Ha a homokbuckák között leásunk 1 — IV2 m. mélységre, a futó- homok alatt mindenütt löszrétegre bukkanunk. Növényzete: Quercus robur L. (kocsános tölgy), Artemisia absinthium L. (fehér üröm), Yerbascum austriacum Schott (ökörfarkkóró), Prunus spinosa L. sep. dasyphylla Schur (kökényszilva). A Bajusz-liegylejtő talujszelvénye hosszabb és változatosabb geo- lógiai múltnak kópét tárja elénk. E löszfal változó vastagságú, kb. 5 — 6 m-es. Itt a löszképződés két periódusát láthatjuk. A felső- és alsó- löszréteget 1 m. vastag kavicsgörgetegekkel teli löszanyag- és vályog- réteg választja el egymástól. Növényzete: Centaurea scabiosa (vastövü búzavirág), Coranilla Varia (tarka koronilla), Kosa Medicago falcata (sarlós lucerna), Seseli glaucum Z. Beckii Seefried (fakó gurgolya), Crepis pannonica Iacg (magyar zörgőfű), Lathyrus tubernsns L. (gumós lednek), Campanula glomerata L. (farinosa Rooli) (csomós csenget yűke), Galium rerum L. (tejoltó galaj). A mesterrölgyi talajszelvényből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Nagyhegyen előforduló vörösagyag a tercier-korszak végéről, vagy a diluviális korszak elejéről való, mert rajta diluviális steppe- löszt és löszvályogot találunk. Ügylátszik, hogy a Mester-völgy maga- sabb lejtőin a defláció és erózió eltávolította a vörösagyag fölötti lösz- réteget, mert itt mindenütt a felszínen találjuk meg. Növényzete: Cornus sanguinea L. (veresgyűrű-som) , Coryhis avel- lana L., Populus tremula (rezgőnyárfa), Rhamnas cathartica L. (farkasbenye), Ligustrum vulgare L. (vesszős fagyai), Centaurea scabiosa L. speudospinalosa Rf.ch (vastövű búzavirág), Trifolium médium L. (közepes lóhere), Prunus cerasus L. (savanyú meggy), Medi- cago falcata (sarlós lucerna), Galium verum (tejoltó galaj). A Kopasz talajszelvénye a hegytető erős szélnek kitett déli és délkeleti részén csonka. Csak a koromfekete A-színt található meg. Alig 20 — 35 cm. vastagságon fedi az andezitből álló csatornakitöltést. Növényzete: füves terület, itt-ott bokrokkal, közvetlen a cserjés erdő mellett. A csererdő sűrű, magas cserből és bokrokból áll (170 cm-ig). Ugyanez a növényzet a füves területen gyérebb és sat- nyább: törpeakác és fenyő. Stachys (Betonica) officinalis L. (orvosi tisztesfű), Verbascum austriacum Schott (osztrák ökörfarkkóró), Dianthus collinus W. et K. (öves szegfű), Knautia arvensis L. (mezei varfű), Campanula glomerata L. (csomós c.sengetyűke) , Centaurea ■scabiosa L. (vastövű búzavirág), Galium verum L. (t-ejoltó galaj), Földtani Közlöny. LV. köt. 98 SIMKÓ GYULA DR. Hypericum perforatum L. (közönséges orbáncfű), Plantago média L. (közönséges útilapu), Origanum vulgare L. (vadmajoranna), Euphorbia salicifolia Hőst. (fűtej), Prunus domestica L. (szilva), Pinus nigra Arn. (feketefenyő). A Nagy falu talajszelvénye nagyon jellemző a Tiszától keletre eső és idáig elnyúló nyírségi platónak mindazon peremrészeire is, amelyek mint alacsonyabb fekvésű területek, átmenetet alkotnak ugyan a homokbuckás területekre, de még nem azok. Tiszaeszlár, Rakamaz, Nagyfalu vonalán, Tiszaladány mentén levő mesterséges feltárások és vályogbányák talaj szelvényei mind ilyenek. Nagyon jellemzők a C-színt nagy meszes konkréciói. Növényzet: Artemisia vulgáris L. (fekete üröm), Matricaria ino- dora L. (eb székfű), Solanmn nigrum L. (fekete ebszőlő), Panicum miliaceum L. (termesztett köles), Achillea millefolium L. (közönséges cickafark), Chenopodium album L. (lisztes libatop), Melandryum album Vogl Garcke (fehér estéli mécsvirág), Crepis setosa (serte- szőrös zörgőfű), Delphinium consolida L. (közönséges szarkaláb), Gypsophila muralis L. (gyepi dercefű). Nagy hádas-tó talajszelvényében nincs meg a szikfok. Elszikese- dóse ezidőszerint nem következett be, mert körülötte laza összetételű áradmány talaj van; alatta is nagyobb mélységben áradmánvtalajt kell feltételeznünk. Ez felszívja a tó nedvességét. A Tavaszföldek és a tarcali „Legelöu talajszelvényeiben legjelleg- zetesebb a szurokföld. Ez a tarcali „Legelőn44 60 cm-rel magasabb szintben kezdődik, mint a Tavaszföldeken. E két szelvény szurok- földje e helyek egyenlőtlen nívójú ó-alluviális horizontját jelöli. Az ó-alluvium korában régi morotva, tófenék vagy a Tisza valamely holt- ágának medre lehetett itt. Ontava talajszelvényében 2 m. mélységig nyomát sem találtam a szurokföldnek. Alsó- és Felsőberek holt ágaiban, a Holt-Tiszában . Középlegelö és Bodrogköz mélyebb helyein, a vízállásos helyeken típusos réti- agyag talaj alakult ki igen nagy kolloid agyagtartalommal. Ilyen helyeken száraz időben 3 — 8 cm. széles és 2 m. mély talajrepedések is vannak. Legszebb tál aj repedéseket Nagy Nádas-tó mellett találtam. 3 — 5 cm. széles és 2 m. mély talaj repedéseket mértem meg a mérőnáddal. A holt-medrek az év legnagyobb részében ki vannak száradva, legfeljebb tócsák, pocsolyák találhatók bennök. E helyeken a követ- kező kagylókat, és csigákat találtam: Vivipara hungarica Har., Unió pictorum Lin., Anodonta cygnea Lin. Paptó: Vivipara contecta Mi el., Limnaea stagnalis Lin., Plavor- bis corneus. ADATOK A TOKAJI-NAGY HEGY ÉS VIDÉKÉNEK TALA.IISMERETÉHEZ. 99 Bodrogköz: Limnea stagnulis Ljn., Anodonta cygnea Lin. Közép-legelő: Planorbis corneus és Limnaea stagnalis Lin. Valamennyien alluviális, mérsékelt nedves klimaperiódus képviselői. IV. Klimatológiai viszonyok. Ha a talajosztályozással nincs valami különleges célunk, akkor a mesterséges osztályozás helyett a különféle talajtípusok olyan osztályozására kell törekednünk, amely a természet munkáját igyek- szik feltüntetni. A talajnak anyaga ilyen osztályozás alapja nem lehet, mert pl. gránitból a Schwarzwaldban podszol, Dél-Oroszországban csernoszjom, a forró égöv alatt pedig laterit lesz.1* Fontosabbak azok a tényezők, amelyek az anyagot talajjá alakítják át. Legfontosabb ilyen tényező a klíma. Tokaj vidékének tercierkori klímája főként azért érdekel minket, mert a Nagyhegyen nyirokszerű vörösagyagot lösz alatt is találtam, ez tehát a diluviális lösznél idősebb képződmény. A tercier-korszakban egész Közép-Európában, tehát Tokaj vidé- kén is, olyan klíma volt, mint ma a Földközi-tenger mentén. A mele- gebb időjárás és kellő nedvesség mellett a növényzet a mainál gazda- gabb volt. A diluviumban az eljegesedés időszakának van legnagyobb klimatológiai jelentősége. Ezzel karöltve a légnyomás úgy oszlott el, hogy a Kárpátok medencéi (tehát Tokaj is) és Dél-Oroszország erdő- steppe-vidék volt. Ezzel magyarázhatjuk a nagymértékű porhullást és löszképződést. A jelenkor klímáját közvetlenül Tokaj vidékére részletesebben is fel tudtam dolgozni. Erre a célra igénybe vettem Réthi.y Antal dr.-nak Tárcái klímájára vonatkozó tanulmányát és az orsz. m. kir. Meteoro- lógiai Intézetnek az évkönyveiben közölt adatait.15 Miután Réthly Tárcái klímaviszonyait az 1901—1908. évi meteorológiai észlelések alapján dolgozta fel, én ezeket az 1908 — 1916. évi észlelések belevonásával Réthly intencióinak megfelelőleg át- dolgoztam. mert mennél több év adatai alapján dolgozunk, az elért eredmények annál közelebb állanak a valósághoz. Mivel Tokajból csak a csapadékra vonatkozó megfigyelések adatai állottak rendelkezésemre, Tokaj állomására vonatkozólag csakis ezt dolgozhattam fel és Tarcallal való összehasonlítást csakis ezekre a meteorológiai elemekre vonatkozólag végeztem el. Réthly tanulmá- nyából is csak azokra az éghajlati elemekre voltam tekintettel, amelyek 14 Ballenegger R.: A termőföld. 109 1. Budapest, 1921. Ethikai könyvtár. 15 Réthly A.: Adatok a M. Kir. Ampelológiai Intézet szőlészeti, meteorológiai állomásainak klímájához, 1901 — 1908. Budapest. 1913. Pallas. 7* 100 S1MKÓ GYliLA DR. dolgozatom céljának leginkább megfelelnek. Dolgozatomnak az a szabálytalansága, hogy majd 1908-ig, majd 1910-ig, vagy 1916-ig ter- jedő megfigyelések alapján dolgoztam, onnan ered, hogy a félbeszakadt vagy tovább nem folytatott meteorológiai megfigyelések miatt egyes éghajlati elemeknél más és más hiányok állottak elő. Legfontosabb éghajlati elem a hőmérséklet. Réthly Tárcái hő- mérsékletének havi átlagai alapján a nyíregyházai állomás bevonásá- val a hőmérséklet 30 éves középértékét 9*6 évi átlagban állapítja meg. Legmelegebb hónap a július 213° és leghidegebb a januárius — 3'2°-kal. Eszerint az évi ingadozás nagysága 24-5°. A hőmérséklet maximumai Tarcalon. 1901 — 1916. (Lásd a 101. oldalon levő táblázatot.) A hőmérséklet legmagasabb értékét 38 -kai 1905 augusztus 6-án érte el, míg ez évek legalacsonyabb maximumát 2'3°-kal 1905 január 6.-án észlelték, tehát a 16 év alatt nem volt olyan hideg hónap, hogy a hőmérséklet egész hónapon át a fagypont alatt maradt volna. A 38c-os maximum rendkívül magas érték, mert csak 35*2°-kal áll második helyen 1904 augusztus 7.-e és 1911 augusztus 23.-a. A leg- melegebb napok jelentkezése júliusban és augusztusban kb. egyenlően oszlik el. Az átlagos havi maximumok is arról tanúskodnak, hogy a legmelegebb napok kb. egyenlően oszlanak el július és augusztus hó- napban, amennyiben augusztusban 32'6° és júliusban 32‘4° a maxi- mumok átlagélteké. A hőmérséklet minimumai Tarcalon. 1901 — 1910. (Lásd a 102. oldalon levő táblázatot.) A 16 év alatt a legalacsonyabb hőmérséklet Tarcalon 1912 decem- ber 14.-én volt: — 24’2°. A minimum legmagasabb értékei júliusra esnek, míg a maximumoké augusztusra. Az átlagokban december a leghidegebb és augusztus a legmelegebb. A minimum novembertől március végéig minden évben a fagypont alá süllyedt. Azonban a 16 évben egyszer (1916 év márciusában) előfordult az az eset, hogy a minimum l-2° volt. A hőmérséklet havi ingadozása: Tárcái 1901-től 1910-ig. (Lásd a 104. oldalon levő táblázatot.) A hőmérséklet havi ingadozásai Tarcalon ll-3° és 34*0 között voltak. 1911 decemberében +7'7° és — 3*6° között ingadozott a hő- mérő, míg 1913 márciusában +22‘0° és — 12’0° között. Az abszolút havi ingadozás a legkisebb júliusban 22*3 , míg legnagyobb december- ben, 37*8° volt. Az évi ingadozás a 10 év alatt elérte a 62'2 -ot, míg az egyes években 39'7° és 58*5° között váltakozott. Az átlagos havi ingadozás értéke legnagyobb áprilisban 22*5 , mindjárt utána A hőmérséklet maximumai Tarcalon 1901 — 1010 ADATOK a TOKAJI -NAGYHEOY ÉS VIDÉKÉNEK TALAJISMERETÉII8Z. 101 havi maximum 102 SIMKO GYDLA DK. A hőmérséklet minimumai Tarcalon 1901—1916, ADATOK A TOK AJI-N AGYHEGY ÉS VIDÉKÉNEK TALAJISMERETÉHEZ. 103 következik szeptember és október teljesen egyenlő értékkel: 21 -8 -kai. Ezek az adatok jellemzik legjobban Tokaj vidékének erősen kontinen- tális klímáját. Viszonylagos nedvesség százalékokban Tarcalon. (Lásd a 104. oldalon levő táblázatot.) Mivel az 1904. és 1908. évek kivételével a régebbi évekből való adatok nem teljesek (az 1912. év sem teljes), azért csak a teljes évek adatai alapján dolgoztam, hogy a végeredményeket is megállapít- hassam. Így számítottam ki a viszonylagos nedvesség közepeit. Legszá- razabb hónap a május, 60-4^ nedvességgel, legnedvesebb a december hónap, 85'6%-kal. Az évi nedvesség átlaga 70 •7r7. A csapadék havi összegei. (Lásd a 105. oldalon levő táblázatot.) A csapadék havi összegeinek 16 évi átlagértéke Tokajban 574-7 mm, Az évi menet típusa a kontinentális típustól annyiban tér el (lásd: Hona Zsigmond: Éghajlat lí. r. Magyarország éghajlata, 277 — 287. 1.), hogy a főmaximum június helyett júliusban jelentkezik, mind Tokaj- ban, mind Tarcalon, míg a főminimum mind a két helyen januárban van. Augusztus és szeptember hónapok helyett október és december hónapok között egy másodminimum van november hónapban. Szep- tembertől októberre menve a csapadék erős apadását látjuk. A 16 évi megfigyelések alapján e két helyen nincs másodmaximum, mert Tárcái igen kicsiny szeptemberi maximuma nem vehető figyelembe. A novem- beri és januári minimumok között feltűnően kiemelkedik a december hónap jóval több csapadékával. A viszonylagos nedvesség legnagyobb havi átlaga csak a 9. évnek teljes és megbízható adatai alapján a csapa- dékosabb hónapra: decemberre esik. Tarcalon a júliusi főmaximum ide- jére esik a hőmérséklet legnagyobb abszolút ingadozása: 45*3°. Ada- tok híján ezt Tokajjal nem hasonlíthattam össze. A csapadék havi összegeinek 16 évi átlagértéke Tarcalon 537-8, Tokajban tehát 36'9 mm. átlagértékkel több csapadék esett 16 év alatt, mint Tarcalon. Ez annyit jelent, hogy e 16 év alatt e vidéknek egy hónapi átlagos esőmennyiségével több jutott Tokajnak, mint Tárcái- nak. Ez adatok szerint tehát a Nagyhegy tokaji oldala alig csapa- dékdúsabb, mint a tarcali hegyoldal. Rendkívül magas csapadékértéke van Tarcalnak 1913 augusztus havában: 212 mm. Ugyanebben az évben, de július hónapban Tokaj- nak még nagyobb csapadéka van: 223 mm. A 16 év alatt tehát e két hely közül a legcsapadékosabb hónap Tokajban volt 1913 július havá- ban. Az 1913. évi július, augusztus és szeptember hónapok 16 év alatt mind a két helyen legcsapadékosabbak voltak (146 — 223 mm.-rel) és 104 SIMKÓ GYULA DR. A hőmérséklet havi ingadozása Tarealon 1901 — 1916. É v i. ii. ni. IV. V. VI. VII. Vili. IX. X. XI. XII. Év 1901 220 20'S 180 21-4 17-0 18-0 22-6 18-2 1902 140 23'2 305 222 21*3 18-2 18-6 21-8 24-8 142 246 310 585 1903 22-2 18'8 24-2 190 205 14-0 20-8 20-6 25-4 282 21-7 266 47 0 1904 196 15-8 192 237 19-3 20-0 18'5 217 196 171 21-0 23-1 48-3 1905 18-8 170 181 22-4 189 18*1 j 174 28-0 25-2 18‘9 18-1 200 545 1906 140 17-0 17-7 25-6 160 23"7| 18-4 22-4 30-7 24-5 18’4 229 474 1907 213 209 23-0 15-8 230 201 206 23-7 26-4 23-8 18-8 164 51 2 1908 15-9 130 144 20-2 229 23-Oj 20-6 18-9 24-2 27-6 22-4 18*3 47-6 1909 25-2 199 19-4 27-1 25-6 19 8 21-3 20-2 16-2 20-7 21-1 163 55-8 1910 12’5 134 210 262 200 18'1 194 211 197 209 199 13-8 397 1911 18-5 26 1 27-1 25-5 18-8 20-8; 21-4 22-5 21-8 246 16-4 11*3 52 1 1912 217 24-1 196 190 20-6 209 17-2 213 17 9 243 147 170 487 1913 192 19 2 34-0 27-7 21*6 202 144 150 17-0 20-7 21-2 17-5 446 1914 17 2 293 153 21-4 20-2 15 6 205 174 212 161 215 15 2 460 1915 156 231 2T4 21-2 22-7 20-0 174 17-0 199 253 263 17-5 45 0 1916 177 18-1 15 6 217 196 181 209 194 206 24-9 26-0 134 44 1 Abszolút ingadozás . . 296 343 37-0 28-9 27-o| 25'2 22-3 29-0 329 320 309 378 62-2 Átlagos havi ingadozás 17-8 19-8 21-8 22-5 21'0 194 191 21-4 21-8 | 21 *8 209 185 4S-5 Viszonylagos nedvesség százalékokban Tarealon. É v I. II. III. IV. V. VI. VII. Vili. IX. X. XI. XII. Év 1904 88 84 63 65 60 57 48 59 72 71 82 88 69 1908 89 89 74 69 55 53 54 59 62 69 64 90 69 1909 69 62 68 50 55 58 57 53 61 65 65 71 61 1910 69 68 52 53 56 54 59 58 62 66 75 79 63 1911 68 67 62 52 55 61 62 72 73 84 93 96 71 1913 84 77 71 68 70 68 77 80 81 79 85 90 78 1914 86 95 82 64 68 78 75 68 76 87 82 88 79 1915 83 77 77 64 59 64 69 72 76 77 81 86 74 1916 87 87 77 72 66 63 63 64 65 75 78 83 73 Közép 803 78-4 695 618 604 617 626 65 697 747 78-3 00 ON 707 1 ADATOK A TOK AJ I-N AGY HEGY ÉS VIDÉKÉNEK TALAJISMERETÉHEZ. 105 A csapadék havi összegei: Tarczal 1901 — 1910. Év I. II. III. IV. V. VI. VII. Vili. IX. X. XI. XII. Év 24 órai maximum 1901 _ 526 59’8 63'6 60-3 195 500 50-5 164 1902 3'0 50'S 364 56'0 73-5 37'2 16-1 28'4 2-0 498 0-0 28-6 361-8 304 IV. 26 1903 19-6 4'8 10*5 70-8 11 ‘9 92-1 128 8 21-4 5'5 339 83-9 29-6 512-8 64-0 VII. 10 1904 62 35*3 2-5 30-2 26*3 45’6 177 453 460 46-2 24-5 31 328-9 37-6 VIII. 23 1905 3-1 17*4 5-0 333 98-2 66'2 26-1 12-1 238 80-0 50'0 41 419-3 33*5 V. 23 1906 16‘0 15*0 29-8 7-5 40-9 536 57'5 403 86-5 2-3 501 759 475-4 301 IX. 12 1907 35-2 7-6 117 373 194 867 45 0 72-9 503 16M 22-7 494 453-7 41-4 VI. 23 1908 1SM 480 397 787 20'1 27-5 54-5 52-5 233 11-2 13'6 36'9 424-3 210 11.24 1909 51 ■5 46 5 102 78 87 44 82 17 23 81 611 31 IX. 15 1910 23 23 0 52 61 101 62 85 70 34 62 42 615 47 VI. 12 1911 14 9 19 73 109 26 24 45 23 70 17 43 472 489 V. 30 1912 22 30 52 29 77 47 76 62 116 42 22 25 600 363 VII. 21 1913 17 4 29 26 57 76 206 212 158 13 24 19 841 100 8 VIII. 6 1914 3 5 42 5 36 129 62 32 111 46 9 66 546 395 IX. 12 1915 98 45 50 43 51 77 112 77 124 69 49 67 862 352 V. 28 1916 18 68 43 93 36 28 79 45 48 59 30 64 611 28-6 VII. 15 16 évi kilép 2 1-3 23 6 |27’2 42-7 |54-4 |64‘3 |69‘8 |584 j61-8 |39'9 |33*2 406 537-8 A csapadék havi összegei: Tokaj 1901— 1016 1901 |» 37 39 60 38 155 28 123 46 35 71 69 729 29-6 XI. 16 1902 0 44 44 59 88 44 45 38 10 87 0 24 483 27 4 VIII. 17 1903 7 3 9 71 46 85 189 21 7 49 91 35 613 82-0 VII. 10 1904 13 36 8 24 43 88 16 62 20 50 27 7 394 46 4 VIII. 23 1905 6 16 4 47 120 43 24 13 29 79 53 27 *>1 344 V. 21 1906 16 15 30 8 41 54 58 40 87 2 50 76 477 301 IX. 12 1907 37 12 17 34 19 84 40 49 29 18 26 40 405 350 VI. 23 1908 14 57 31 86 18 28 60 64 23 9 17 28 435 26 4 VIII. 24 1909 26 15 48 7 50 77 82 41 49 18 24 73 510 24-2 VI. 21 1910 42 24 1 57 44 81 50 71 84 33 60 44 591 250 IX. 2 1911 16 17 23 36 78 26 26 68 21 68 13 47 439 28-4 X. 24 1912 28 58 68 48 72 31 61 93 124 44 39 28 694 36 2 VIII. 11 1913 19 5 36 33 68 58 223 182 146 16 30 24 840 55-6 IX. 11 1914 ; 8 10 56 9 78 114 53 24 121 66 13 90 642 447 IX. 12 1915 111 46 58 47 31 68 98 78 126 73 51 79 866 305 IV. 14 1916 í30 68 59 115 34 24 56 24 50 68 35 54 617 295 IV. 18 kUí l20’5 128'9 133‘8 146'3 !54-2 i66'2 i69'3 161-9 1607 144'5 137-5 146-5 1574*7 1 106 SIMKÓ GYULA DK. mind a két hely legcsapadékosabb hónapja 1912 és 1915 szeptember hava (111—158 mm.-rel), a 16 év alatt legalacsonyabb évi átlaga Tarcalnak volt, 1904-ben 328‘9 mm.-rel, míg Tokajnak évi minimuma ugyanebben az évben 394 mm. volt. Viszont Tarcalnak legnagyobb évi átlaga 1915-ben volt (862 mm), míg Tokajnak legnagyobb évi átlaga, természetesen ugyanebben az évben 866 mm. volt. Eszerint tehát az évi átlagnak úgy maximuma, mint minimuma Tokajban nagyobb értékű, mint Tarcalon. A 16 évi megfigyelések ez adatai szerint tehát Tokaj valamivel csapadékosabb, mint Tárcái. Legnagyobb volt az ingadozás júliusban, 199'9 mm.-rel, míg május, június, augusztus és szeptember hónapokban 98 — 200 mm. között inga- dozott a csapadék mennyisége. Tokajban a legnagyobb ingadozás szintén júliusban volt 207 mm.- rel, míg január, április, május, június, augusztus és szeptember hóna- pokban 102 — 169 mm. között ingadozott a csapadék mennyisége. Az eső mennyisége mind a két helyen az első három hónapban volt a legkisebb. (Lásd a 107. és 108. oldalon levő táblázatokat.) 10 év alatt Tokajban 1903 június 10.-én esett a legtöbb eső- 82-0 mm. Ugyanez a nap Tarcalnak is a legcsapadékosabb napja volt: 64-0 mm. csapadékkal. Ha azonban az egyenlő mennyiségű évektől el- tekintünk és Tarcalnak 16 évi megfigyeléseit vesszük figyelembe, Tar- calon 1913 augusztus 6.-án esett a legtöbb eső: 101 mm. Évi maxi- mumok Tarcalban (16 év!) legtöbbször május, július és szeptember hónapokban voltak, míg Tokajban (10 év alatt!) az augusztus hónap- ban. A maximális csapadékösszegek évi menete azt mutatja, hogy a legerősebb maximumok mind a két helyen június, július, augusztus és szeptember hónapokra esnek, míg január, február hónapokra a leg- gyengébb maximumok. Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy bár lényegtelen különb- séggel, Tokaj csapadékosabb, mint Tárcái: nagy vonásokban azonban mind a két helyen egyforma csapadékbeli változások észlelhetők. Milyen következtetéseket vonhatunk le e klimatológiai adatokból''' Koppén Wladimir kiváló klimatológusnak az erdőségek, mező- ségek és sivatagok elterjedésére vonatkozó klimatológiai szabálya sze- rint az erdőség öve ott alakul ki, ahol az évi középhőmérséklet 10 — 20 C° között van, az évi csapadék pedig 100 — 250 cm. A hőmérséklet és a megfelelő csapadék határértékeit a mezőség és sivatag öve között a következő táblázatban foglalja össze: Ha 25, 20, 15, 10, 5, 0, — 6 Cc átlagos hőmérsékletű vidéken az évi csapadék összege 70, 60, 50, 40, 30, 20, 10 cm, akkor ott mezőség alakul, ha ellenben az évi csapadék összege 35, 30. 25. 20, 15, 10, 5 cm.-nél kevesebb, akkor ott sivatag van. Legnagyobb csupuri^künszegck. Tárcái 1901 — 1916. ADATOK A TOKAJI-NAGYHEGY ÉS VIDÉKÉNEK TALAJISMERETÉHEZ. 107 108 SIMKÓ GYULA DR Legnagyobb csapadék összegek. Tokaj 1901 — 1910. ADATOK V TOKAJI -NAGYHECY ÉS VIDÉKÉNEK TAI. AJISMKKKTÉII EZ l(l!i la reálnak évi átlagos hőmérséklete 9*6 . Mivel ez közelebb van 10 -hoz, mint 5 -hoz, azért a táblázatban 10 -ot számítunk; ennek évi 40 cm. csapadék telel meg. Tárcái csapadékának évi átlagértéke 537*8 mm, kikerekítve 54 cm, míg Tokaj évi átlagértéke 574*7 mm, kikerekítve 58 cm. Ha e két érték középarányosát vesszük is 56 cm.-rel, akkor is közelebb van 00 cin.-hez, mint 50 cm.-hez. A táblázat szerint pedig 60 cm. csapadéknak 20 hőmérséklet felelne meg. E mérlegelés szerint Tokaj vidéke csapadékának inegfelelöleg olyan mezöségi típus , hogy csapadékához mérten jóval alacsonyabb hőmérséklete van. mini lennie kellene. Minél alacsonyabb az évi hőmérséklet, annál csekélyebb mennyi- ségű csapadék elegendő ahhoz, hogy a klímát nedvesen tartsa, föltéve, hogy a csapadék egyenletesen oszlik el a 12 hónapra. Tokaj és Tárcái csapadékát feltüntető táblázatból meggyőződ- hetünk arról, hogy itt a csapadék nem oszlik el egyenletesen. Éppen ez is egyik oka annak . hogy a hőmérséklet és csapadék viszonya az erdőség és mezőség közti határok között, ingadozik, mert hiszen Tokaj vidékén normális viszonyok között (ha t. i. a csapadék egyenlőtlen el- oszlása miatt nem volna száraz a klímája) 10 hőmérséklet mellett már 40 cm. csapadék is elegendő volna a mezőségi típus kialakítására. Évi 56 cm. csőmennyiségével tényleg az erdőség típusához húz, viszont 10°-os hőmérséklete az erdőség övének alsó határértéke. 56 cm. csapadéknak a mezőség övében 17 hőmérséklet felelne meg és ez az erdőség övében a hőmérséklet felső határához húz. A csapadék és hőmérséklet egymáshoz való viszonyának anomá- liája a legszebben kifejezi Tokaj vidékének az erdőségi és mezőségi klímatípus közt való megoszlását. A valóságban kicsiny tanulmányi területemen csakugyan közvetlen közelségben találjuk egymás mellett az erdőség és mezőség legszebb típusait. E két növényzeti típust ki- alakító anomáliának megértését még a helyi klíma természetrajza is elősegítheti.18 V. A talajok természetes osztályozása, talajtípusok és a talajtérkép. A különböző talajokat nagyon sokféle szempont szerint osztá- lyozhatjuk. Lehetséges a talajnemek, talajszelvények és talajtípusok szerinti osztályozás is. A talajnemek szerint való osztályozásnál azonban a vidék talaj- tani viszonyairól nem kaphatunk hű képet, mert az egyes talajnemek a talajszelvényben hol a felszínen, hol a B- vagy C-színtben vannak. A talajok anyagát magában foglaló talajszelvény maga sem elég bizo- 16 Passakge Siegfried: Dir Grundlagen dér Landschaítskunde. III. k., 170. 1. 110 SIMKÓ GYULA DR. uyos alapja az osztályozásnak és térképezésnek. (Lásd a III. és IV. fejezetet.) 17 Ilyen alapon készült talajtérkép, bár a talajnak sok jellem- vonását veszi figyelembe, de a különböző jellemvonások valódi értékét nem domborítja ki eléggé. A talajnak nem egy igen jellegzetes vonása a többi kevésbbó jellegzetessel szemben háttérbe szorul. A talajszelvény felett lévő növényzettípus szerinti osztályozás is csak akkor felel meg, ha a talajon nagyon hosszú ideig tenyészett ugyanaz a típusú növény- zet. (Lásd a III. fejezetet.) Ballenegger Róbert azt írja,18 hogy a természetes talajosztályo- zás azokon a törvényeken alapszik, amelyek a különböző talajok saját- ságainak egymás mellé és egymás alá való rendeltségét megállapítják. Ezeket a törvényeket az egyes talajok létfeltételei szabják meg. A természetes osztályozási rendszerek már haladást jelentenek a mes- terséges rendszerekkel szemben. Ma ugyan ezek sem lehetnek tökéle- tesek, mert a természetről szóló ismereteink maguk sem tökéletesek. Igyekeznünk kell a talajokat keletkezési módjuk szerint osztályozni. Mivel a különféle talajnemek a növényzet és a növényzet felett levő éghajlat hatására képződnek, az osztályozásnál az éghajlat és növényzet hatására tekintettel voltam. Mivel azonban Glinka talajosztályozásában az a tényező képezi az osztályozás alapját, amely leginkább szabja meg a talaj kialakulá- sát és ez a. tényező a talaj átnedvesedése: azért erre is tekintettel voltam. Mivel a talaj átnedvesedésének foka nemcsak a klímától, hanem a vidék lejtési viszonyaitól, az anyakőzet sajátságaitól, a növényi takarótól, meg attól is függ, hogy árvizes, vagy árvíz- mentes-e a kérdéses terület, a talajtérkép készítésekor a lehetőség szerint ezeket is figyelembe vettem. Az éghajlati tényezők és a talaj átnedvesedésének egyéb tényezői azonban több esetben nem fejthetik ki kellőleg hatásukat, részint azért, mert még igen rövid ideig hatottak a talajra, részint pedig az anyakőzetnek fizikai sajátságai és chemiai összetétele is akadályoz- hatják a külső természeti tényezők hatását. Pl. a Tisza áradmány- talaja olyan fiatal, hogy Glinka szerint ma még endodinamo- morf 111 talajnak kell minősítenünk, mert a talajképződés külső folya- matai ezidőszerint még nem fejthették ki hatásukat, míg a Nagy Nádas-tó rétiagyagja vagy még inkább a tarcali „Legelő“ szurok- földje ektodinamomorf talaj, mert kialakulásukban a külső talajképző erők már rég túlsúlyra jutottak. 17 Talaj térképemen a szelvényes és nem szelvényes talajok típusait a reájuk ható természeti tényezők és a talajokban rejlő természeti sajátságok figyelembevételével állapítottam meg. ,H L. c. 1.04. 1. 10 A talajképződés folyamatának belső körülményei szerinti. ADATOK A TOKAJI NAGVHEGY ÉS VIDÉKÉNEK TALAJISMERETÉHEZ 111 A Szög mentén, valamint Tiszaeszlár, Tiszaladány és Holl -Tisza mentén fiatal szürkésbarna átmeneti képződményeket .jelöltem ki, mert először endodinamomorf talajból ektodinamomorf talajjá alakultak át., azonban a Tisza árvizeinek átnedvesítő hatása a múlthoz képest mind- Seh&nyei §g totgjoh *5 zetvény nélküli talqjok 111 TTffTTl OTalajszeivér/yek helyéi jelöli ^Mechanikai talajelemzés helyei 6. ábra. Természetes osztályozás szerinti talajtérkép. Jelmagyarázat. I. Szelvényekkel bíró talajok: 1. Fekete mezőségi talaj. — 2. Sötétbarna mezőségi talaj (csernoszjom)._— -3. Világos, 6zürkésbarna (átmeneti jellegű) mezőségi talaj. — 4. Béti- — ö. Vörösagyag, reliktum talajnem. Egykori taíajszelvény fi-szintje. II. Szelvénynélkuli talajok: 6. Lösz-talaj. — 7. Átmosott lösz. — 8. Aradmány talaj. inkább alábbhagy, más szóval a külső talajképző-tényező (árvíz) át- alakul (árvíz megszűnése), a talaj tehát szintén ismét átalakul s így most a múlthoz képest átmeneti képződmény. A Holt Tisza-menti ó- és új-alluviális átmeneti képződményre nemcsak az árvíz megszűnése volt hatással, hanem az erdő meg- szűnése, amelyet ott a múlt század 80-as éveiben kiirtottak. A talaj térkép készítésénél úgy itt, mint a többi helyeken is a lehetőség szerint 112 SÍM KO GYULA UK. figyelembe vettem a klíma, növényzet, talajvíz és a térszín lejtési viszonyai által megszabott külső tényezőket is, mivel ezek a talaj át- nedvesedését nagyon módosíthatják. A talajképződés belső folyamatai közül az anyakőzet fizikai saját- ságait annyiban vehettem figyelembe, hogy mechanikai összetételét vizsgál tam meg. A chemiai hatásokat csak a talajszelvények B-színtjei- nek kialakulásában vagy ki nem alakulásában figyelhettem meg. A tokajvidéki talajtípusokat térképezés céljából két főcsoportra osztottam: I. a) Szelvénnyel bíró talajtípusok, b) Erdei talajtípus reliktuma, II. Szelvénynélküli talajtípusok. Az első csoportba azokat vettem, amelyeken a külső talajképző tényezők már hosszú időn át kifejthették hatásukat, tehát a teljesen kifejlődött szelvényű típusokat. Ide soroztam még a szelvénykialakulás eléggé fejlett stádiumában levő talajtípusokat is. Idetartoznak: 1. a fekete mezőségi talajok, 2. sötétbarna mezőségi talajok (cserno- szjomok), 3. világos szürkésbarna (átmeneti jellegű) mezőségi talajok, 4. rótiagyag talajok. 5. A vörösagyag mediterrán-klíma alatt kialakult szelvénnyel bíró erdei talajtípus altalaja (B-szintje). Mint ilyen, a jelen geológiai kor- szakban nem is talajtípus, hanem talajnem , egy diluviumnál idősebb korú talajtípus reliktum altalaja. Az A-színtet, főként a Nagyhegy magasabb részein a defláció és denudáció eltávolította. A szelvénynélküli talajtípusok még a belső talajtképző tényezők hatása alatt állanak. Ilyen tényezők lehetnek a talaj anyakőzetének fizikai sajátságai, chemiai összetétele. Sokszor a talaj kedvezőtlen el- helyezkedése is elegendő ok arra, hogy a talajtípus hosszú ideig szel- vény nélkül marad más talajokkal szemben. (Lösztalaj a Nagyhegyen és ártéren!) Ezek mind endodinamomorf talajok. Idetartoznak: 6. lösz- talaj, 7. átmosott lösz a hegy lábánál és a Szöginél. Ez kolluviális talaj, 8. áradmánvtalajok. Hogy az endodinamomorf talajtípusok mily hosszú idő alatt ala- kulnak át ektodinamomorf talajtípusokká, azt geológiai korszakok szerint mérni nem lehet, mert a Nagyhegy legtöbb lösztalajának még mindig nincs szelvénye, pedig diluviális korú, holott a szelvénnyel bíró rétiagyag alluviális korú. Glinka az ektodinamomorf talajokat (de csak ezeket!) azon nedvességmennyiség alapján osztályozza, amely a talajképződés során a talajba bejutott. Mivel ez az osztályozás nagyon tanulságos, a tokaj- vidéki ektodinamomorf talajokból a következő osztályokat létesí- tettem : 1. Optimális átnedvesedésü talajok. Idetartozik a Nagyhegy vörösagyag talaja a Kereszthegy hosszanti gerince mentén, a Mester ADATOK A T OK AJ1-N AGY1IEGY ÉS VIDÉKÉNEK TAI.AJ ISMERETÉHEZ. 113 völgy középső és felső részén (Róka-völgy és Nyavalya-tető), a Nagy Rákóczi- és Csorgóközi-völgy egyes részein. A talaj vörös színét a hajdani erdei talajtípus B-szintjében felhalmozódott vashidrátok adják meg. A talaj a meleg, nedves klíma és erdő alatt bő nedvességet kapott . 2. Közepes átnedvesedésű talajok a fiatal szürkésbarna (helyen- ként sárgásszürke) átmeneti képződmények. (Szelv. talajtérkép). Eze- ken egy kevés podszolosodás jelei láthatók. Idetartoznak még a Nagy Nádas-tó, tarcali „Legelő4' C-színtjei és a Tavaszföldek 145 cm. -tői le- felé eső horizontja. Ezek az altalajok azonban nem fiatal képződmények. A nyírségi diluviális platóperem kialakulóban levő csernoszjom-szelvénye. (II. táblázat VIII, IX, X, XI. szelvénye.) Ilyen a rakamazi diluviális platóperem B-színtje a Nagy Morotva-tó É-i nyúlványától É-ra. 3. Mérsékelt átnedvesedésű talajok a térképen kijelölt csernoszjomok és csernoszjom-típusú mezőségi talajok, a Nagyhegy fekete, barna mező- ségi talaja és mezőségi jellegű kolluviuma. A Kopasz-tető fekete- barna mezőségi talaja és az alsóbb szinteken levő lösz között olyan talajgyűrűt jelöltem ki, amely már nem lösz, de nem is típusos mező- ségi talaj, B-színtje nincs, valami keveréktípus. Ezt mezőségi jellegű kolluviumnak neveztem el. A csemoszjom sajátságait Ballenegger Róbert részletesen ismerteti idézett művében. A 7. ábra kialakulófélben levő csemoszjom profilját mutatja. Az A-színt erősen összerepedezett, morzsalókos szerkezetű. A kisebb repedéseken kívül a C-színtig lehatoló nagyobb tál aj repedések prizmaszerű oszlopokra bontják a talajt. A B-színtben Földtani Közlöuy. I.V. köt. 192.') 8 114 SIMKÓ GYULA DR. lévő krotovinák (vakondlyukak) a feltalaj anyagával vannak kitöltve. Ezt az anyagot részint a talajnedvesség és a csapadék szállítja le a talaj repedéseken át, részint a vakondok. Ezek és a földi giliszták hosszú idő múltán teljesen elkeverik a három szintet és teljesen egy- nemű csernoszjom talajtípus lesz belőle. 4. Túlzott átnedvesedésü talajok a mélyebb helyek intrazonális rétiagyag és koromfekete szurokföld talajai. (Szelv. talajtérkép.) Ezek hol a felszínen, hol az altalajban vannak. (II. táblázat.) Mindkét talaj- nem, ha a felszínre kerül, és a külső talajtképző tényezők olyan át- alakulása éri őket, hogy kevesebb nedvességet kapnak, fokozatosan mezőségi földekké, csernoszjommá alakulnak át. Igen érdekes a Bodrogköz D-i és DK-i részének és Alsóberek K-i részének talajtérképe. Itt az árvíz alkalmával keletkezett hosszanti zátonyok (lásd I. fej.) között keletkezett árokrendszerekben az ár-víz visszavonulása alkalmával a víz hosszú ideig visszamarad s alatta egészen fiatal rétiagyag képződik. Ez az oka annak, hogy e helyeken a zátonyok áradmánytalaja a rétiagyag talajokkal sávszerűén válta- kozik. A felsorolt tényekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy bár a klimatológiai viszonyok ismerete föltétlenül szükséges a talajok osztá- lyozásához, de a helyi körülmények még ilyen kis területen is nagyon módosíthatják a klíma hatását és ezzel a talaj átnedvesedését. Csak így magyarázható meg, hogy közvetlen közelségben olyan eltérő talaj- típusok képződhetnek. 5. A futóhomok mint talaj, vándor talajtípus. 6. A Nagyhegy lábánál átalakult löszféleség az alluviummal összekeveredett: kolluvium. VI. A talajok geológiai korszakok szerinti osztályozása. A lösz és a nyírségi platóperem futóhomokbuckái diluviális korúak. A magasabb ártéri részeket, árvízmentes területeket, ahol már új anyag nem járul hozzá a talaj képződéséhez, a Nagyhegyen pedig a diluviális korszak után képződött talajokat ó-alluviális korfuiknak vettem. Ugyancsak ó-alluviális korúak az altalajban a rétiagyagok és szurokföldek. Persze ezeket nem lehet térképezni. Tiszaladány és Takta-ér között és a Szögtől D-re a 104-os magaslat homokbuckái szintén ó-alluviálisak. A teljesen fiatal, ma is árvizes területeket új-alluviális korfuiknak vettem. I. TÁBLÁZAT. Tokaj-vidéki talajtípusok mechanikai összetétele és mésztartalma. ADATOK A TOKAJl-NAtiYHEOY ÉS VIDÉKÉNEK TALAJISMERETÉHEZ 115 8* 116 SIMKÓ GYULA DR. II. TÁBLÁZAT. A Tokaji-Nagyhegy és vidékének talajszelvényei. 0- = Mechanikai talajelemzés helye. I. Tiszaeszlár. Horizont és mélység cm. A talajnem minősége A talaj színe és egyéb jellemző tulajdonságai A 1 0-40 j Vályog Fakóbarna. Mészkonkréciók. B 1 40—60 ( Löszvályog Sárgásbarna. Határ elmosódott. Mészkonkréciók. C 1 60- i w Fehéres fakósárga. Mészkonkréciók. II. Rakamaz-inenti diluviális plató homokbuckái. X— X | Futóhomok Feketésbarna. Nem meszes. 0-700 j „ „ „ X-X 1 700— j Lösz Barna, meszes. III. Bodrogköz. Áradmánytalaj. Áradmány Sárgásszürke és barnásszürke. Nem meszes. 0—300 » -0 ff ff ff ff ff IV. Bajusz-hegylejtő. 0- 70 Lösz Sárga, meszes. 70-120 „ Világosbarna, meszes. 120—200 Sárga, meszes. 200-315 Löszvályog Sötétbarna, meszes. Kavicsgörgetegek. Nagyhömpölyök. 315—360 Vályog Világosbarna, nem meszes. 360— Lösz -0- Élénk-világossárga, meszes. V. Mestervölgy. X-X \ 0—40 / Löszvályog Barna, meszes. X— X 1 40—60 j Lösz Világossárga, ineszes. X-X \ 60— f Vörösagyag -0- Vörös, meszes. VI. Kopasz. A 1 0—25 j Vályog Fekete, nem meszes. B I 25—60 ) n Barnássárga, nem meszes. C 1 60- | Lösz Sötétsárga, meszes. ADATOK A TOK AJI-N AGY HEGY ÉS VIDÉKÉNEK TALAJ ISMERETÉHEZ. 117 Horizont és mélység cm. A talajnem minősége A talaj színe és egyéb jellemző tulajdonságai VII. Nagyfalu. A | 0-80 | Vályog Sötétbarna, nem meszes. Pikkelyes talajrepedések. B i 80—110 I „ Sárgásbarna, szürke alaptónussal. Nem meszes. Kisebb konkréciók. „0^ } | Lösz Világossárga, meszes. 10 cm. nagyságot is elérő mészkonkréciókkal. Vili. Nagy Nádas-tó. 0—30 1 Rétiagyag Egérszürke, nem meszes. B 30—10 | O Fekete, nem meszes. C \ 70-130 | " Egérszürke, nem meszes. Rozsdabarna foltok. IX. Tavaszföldek. • X-X 1 0-40 j Vályog <> Barna, nem meszes. X-X 1 40-85 } Sötétbarna, nem meszes. X-X 1 85-110 J Réti agyag Sárgásbarna, z&irosfényü. Rozsdabarna és fekete foltok. Nem meszes. X-X 1 110-145 f Szarokföld -0 Koromfekete, zsirosfényü. Nem meszes. X-X 1 145- 200 / Vályog <^> Sárgásszürke, nem meszes. X. Ontava. X-X 1 0-50 } Rétiagyag Feketésszürke, zsirosfényü. Nem meszes. X-X 1 50—80 | •> Sárgásbarna, zsirosfényü. Rozsdabarna foltok Nem meszes. X-X 1 80-115 ) Vályog Világosbarna, lazaszerkezetű. Nem meszes. X-X 1 115-200 J 1 »» Sárga, agyagos. Rozsdavörös, szürke és fekete foltok- kal. Sok csillám. Nem meszes. XI. Tarcali „Legelő4*. X— X 1 0—55 ) Rétiagyag Szürkésfekete, zsirosfényü, nem meszes. X-X 55—110 j Szurokföld Koromfekete, zsirosfényü, nem meszes. X-X 1 110- 200 | Rétiagyag Barnásszürke, rozsdavörö6 és fekete foltokkal. Nem meszes. 118 VITÉZ LENGYEL ENDRE DR. Jelen tanulmányom kiadásának költségeihez hozzájárult a Magyar- honi Pöldt. Társulat, Szabolcs és Zemplén megye törvh. bizottsága, Nyíregyháza város és Tokaj nagyközség képviselőtestülete, amiért is e testületeknek hálás köszönetét mondok. Készült Debrecenben, 1925 április havában. PETROGENET1KAI MEGFIGYELÉSEK A P I LISSZENTLÁSZ LÓ-KÖRN Y É K 1 ANDEZITEKEN. — A 9-ik ábrával. — írta: vitéz Lengyel Endre nn.*' 1923 nyarán, Visegrád környéke és az Apátkuti-völgy tanulmányo- zásának folytatásaként, a Szentendre-Pilisszentlászló közötti területei, valamint Pilisszentlászló közvetlen környékét jártam be. Ezt a 1 őrületet. Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1925 május ti-án tartott szűkülésén. l’ETROí.EN ETIKAI MEGFIGYELÉSEK STB. 119 amint ismeretes — részletesebben Koch Antal1 2 vette fel, majd Schafarzik Ferknc.' térképezte 1 : 75.000 mértékben. Ügy, hogy a kutatót e területen főként azok a petrogenetikai problémák érdekelhe- tik, amelyek tekintetében a. üunazug-hegysóg szinte klasszikus helynek mondható s amelyeknek kinyomozása természetesen hosszú évek vizs- gálatait veszi igénybe. E kutatások eredményei elsősorban a részletes kőzetvizsgálatokon nyugszanak. A különböző kőzettípusok genetikai összefüggésének kérdésében pedig a mikroszkopi vizsgálatokon kívül majd a vegyi elemzések derítenek világosságot. A szóbanforgó terület nagy részét eruptív kőzetek s azok szár- mazékai borítják s elenyészően csekély szerep jut az üledékeknek. Az eruptivumokat vizsgálataim alapján a következő csoportokra osz- tályozhatom: 1. Biotitamíibolandezitek. 2. Amfibolandezitek. 3. Hyper- szténamfibolandezitek. 4. Pyroxénandezitek. 5. Andezit tufák. E kőzetféleségek közül a nagy területeket borító tufákon kívül, e részen a tömeges eruptivumok sorában uralkodó a pyroxénandezit s leg- alárendeltebb a biotitamfibolandezit, amelyet szálban csak a Pilisszent- lászlótól D-re eső s öregnyilas-hegy, valamint Kapitány-hegy között húzódó Száraz-patak völgyében sikerült megtalálnom. Az ízbégtől É-ra eső Nagy- és Kis-Kik tömegét hyperszténamfibolandezit alkotja, amely- ben néha a biotit is felismerhető rezorbeált roncsok alakjában. Nagyobb szerepe van e kőzetféleségnek Pilisszentlászlótól E-ra, de ez alkotja a Kapitány-hegycsoporttól É-ra előforduló, nagy területeket borító andezitagglomerátum javarészét is. Ásványos összetétel tekintetében legsavanyúbbak a b i o t i t- amfibolandezitek, melyeknek uralkodó alapanyaga hypo- kristályos. felzites fészkeket és gyakran szferolitokat is tartalmazó üveggel. Az alapanyagot femikus ásványok, főként amfibol ércesedett. lécalakú vörös mikrolitjai hálózzák be s színezik vörösre. F ö 1 d p á t- j u k a labrador- sorozat savanyúbb tagjainak bizonyult, melyeknek ki- képződése igen jól mutatja a megszilárdulással járó, ingadozó hő- mérsékkülönbségeket is. A barna amfibol két generációban jelenik meg: nagy, erősen rezorbeált, ércesedett kristályokban és apró, üde idiomorf egyének alakjában. Igen érdekes e kőzetekben a. k v a r c. megjelenése. A felzites foltok és szalagok helyenkint szabálytalan kvarcszemekbe mennek át, melyek ujjasán, fogazottan illeszkednek egymás mellé. Társaságukban apró 1 Koch A.: A dunai trachytceoport jobbparti részének földtani leírása. Bpest, 1877. 2 Schafarzik F.: Budapest és Szentendre vidéke. (Magyarázatok a Magyar Korona országainak részletes földtani térképéhez.) Földtani Intézet kiadványa. Buda- pest, 1902. 120 VITÉZ LENGYEL ENDRE DR. földpátkristályok is megjelennek, amelyek a porfiros plagioklaszoknál jóval savanyúbbak: oligoklasz- és andezin-sorúak. Érdekes jelenség, hogy a nagyobb kvarccsoportozatok következetesen színes ásványok, még pedig biotit, ritkábban amfibol szomszédságában jelennek meg , aminek oka az lehet, hogy a színes ásványok kiválása után, környeze- tükben femikus alkatrészekben szegény anyalúg állott elő, melyben uralkodó szerepe a kovasavnak volt. Analóg esetet a fenyőkosztolánvi andezitekben3 figyeltem meg, ahol a színes ásványhalmazok közvetlen közelében fellépő plagioklaszok viszonylagosan igen sok esetben sava- nyúbbak a többi porfiros földpátnál. Valószínű ezek alapján, hogy ki- hűléskor a magma adott vegyi összetételén belül, amely az ásvány- asszociációt már eleve determinálja, bizonyos körzetekben, amelyeknek méreteit a legelőször kiválni kezdő alkatrészek távolsága szabja meg. a frakcionált krisztallizáció egy bizonyos neme indul meg. még pedig a bázisosságnak, helyesebben az egyes ásványos alkatrészek megszilár- dulási hőfokának sorrendjében. Az amfibolandezitek általában világosszürke, néha vö- röslő színű, legtöbbször elváltozott kőzetek. A színes ásványok rend- szerint ércesedettek, csupán a f'öldpátok maradtak üdébbek. Uralkodó felzites alapanyagukat bőséges vashvdroxyd és klorit infil- trálja. A labradorit-sorú plagioklaszok elváltozott belsejét jóval sava- nyúbb (Ab70 An3„), üde burok szegélyezi. Az amfibol csaknem valamennyi effajta kőzetben pyroxénné való átalakulás nyomait mutatja. Némelyik andezitben annyira haladt az átalakulás, hogy az amfibol csupán elmosódott szélű reliktuinok alakjá- ban lelhető fel. E jelenség jól bizonyítja az effuzió utáni huzamosabb ideig tartó, magas hőmérsékletet és nyomáscsökkenést. Az amfibol u. i. magas hőfokon csupán nagy nyomás és vízgőz jelenléte mellett van stabilis egyensúlyi állapotban. Ha a magmatömeg egységes nagy láva- tömegekben nyomult a felületre, egyrészt a hirtelen fellépő nyomás- csökkenés és a magmat ikus gőzök eltávozása, másrészt a lassú, foko- zatos lehűlésig tartó magas hőmérsék nem kedvez az amfibol meg- maradásának s a megváltozott fizikai viszonyok között labilis egyen- súlyi helyzetéből jóval stabilisabb fázisba: pvroxénbe vándorol1 át. Természetes tehát, hogy míg nagy tömegekben általános és gyakori jelenség a pyroxénné alakulás, a nagy területeket borító agglomerátu- mok és kisebb tömegű, valamint átmérőjű, gyorsabban lehűlő lávapadok és árak esetén az amfibol rendesen jobb megtartású vagy egészen üde. Pedig itt is bekövetkezik a nyomáskisebbedés, a magma gőztartalmá- :1 E. Lengyel: Die Andesite dór Umgcbung von Eouyőkoeztolány im Komit.u Bars. Acta Litt. ac. Scient. Tóm. 1., faec. 3., p. 92— 93. Szeged. 1923. PETROGENETIKAI MEGFIGYELÉSEK STB. 121 nak elvesztése, de a gyorsabb lehűlés következtében hiányzani fog a pyroxénné átalakító tényezők közül a legfontosabb: a huzamosabb ideig tartó magas temperatura. E tapasztalati tények birtokában magyaráz- ható meg az amfiboloknak e kőzetekben gyakran előforduló zónássága is. Megfigyelésem szerint a zónás amfibolok valamennyijén a belső mag sötétebb, a külső burkok világosabb színeződésűek. A zónás elkülönülést e kőzetekben az eredeti amfibolnak nyomás- és hőmérsékletváltozással kapcsolatos . kívülről befelé haladó átalakulása idézte elő. Az átalakulás- legtöbb esetben fokozatos, s a legkülső burok gyakran már kifejezel len pvroxén. Leggyakoribb andezitfajta, amely az egész Dunazug-hegységben, de területünkön is nagy területeket borít, részint agglomerátum, részint nagyobb tömegek formájában: ahyperszténamfibolandezit. Ez andeziteken belül fordulnak elő, izolált kisebb-nagyobb tömegekben, a többi andezitféleségek. A hyperszténamfibolandezitek is elváltozott kőzetek. A savanyúbb, világosabb típusokban — amelyek üvegben rendesen gazdagok — a inagnetit viszonylagosan kevesebb, de nagyobb kristályokat, illetőleg halmazokat alkot. A bázisosabb, pyroxénben gazdagabb típusokban igen sok apró, megközelítőleg egyenlő nagyságú magnetitszem jelenik meg. E megfigyelések alapján is valószínű , hogy a magnetitkristályok kiválásánál, növekedésénél és viszonylagos mennyiségénél a magmák adott vegyi összetételén kívül a lehűlés menetének gyorsasága is fontos szerepet játszik. Ami viszont a kőzetek színárnyalatával áll szoros összefüggésben. Minél gazdagabb a magma vasban és minél gyorsabb a lehűlés — kisebb keresztmetszetű lávaárak, lávapadok esetében — , annál rövidebb az intervallum , amely a magnetit megjelenhetése hő- fokától és időpontjától a kőzet teljes megszilárdulásáig tart s így, bár egyidejűleg sok kristályosodási központ keletkezik, a lehűlés gyorsa- sága miatt a kristályok aránylag kicsinyek s viszonylagosan egyenlő nagyságúak maradnak. Hasonló vastartalom, de nagyobb magmatöme- gek és ennek következtében lassúbb lehűlés esetén a magnetitkristályok jóval nagyobbak lesznek s a kőzet színárnyalata az előbbinél viszony- lagosan sötétebb. Savanyúbb típusokban, amelyeknek Fe-tartalma kisebb, egymástól távolabb jelennek meg a magnetitszemek és gyors lehűlés esetén apró , lassúbb lehűlés alkalmával — még aránylag kisebb vastartalom mellett is alkalom adódván a magnetitmolekulák tömörü- lésére — nagyobb kristályokat alkot a magnetit. Ügy a savanyúbb, mint bázisosabb andezit-típusokban előfordul tehát szélső határként egy viszonylagosan világosabb s egy sötétebb színárnyalat, amely az adott vegyi összetételen, illetőleg vastartalmon belül a lehűlés meneté- nek gyorsaságával áll összefüggésben. A két szélső árnyalat között 122 VITÉZ LENGYEL ENDRE DR. — az esetleges porfiros színes ásványok szám- és nagyságbeli viszonyá- tól eltekintve — az átmeneteknek egész sora előfordulhat. A tömeges eruptivumok közül uralkodó szerepe a pyroxén- andeziteknek van, amely a Bükkös-patak mindkét oldalán össze- függő zárt tömegeket alkot s a jobbparton a Bölcső-hegy (Kolevka) 587 m-es, a balparton az Öregnyilas-hegy 519 m-es tetőiében emelkedik legmagasabbra. Kíséretükben kevés agglomerátum és tufa található. A kihűléssel kapcsolatos oszlopos, pados, helyenkint gömbhéjas és pikkelyes elválási formáik különösen a jobbparti új kőfejtők feltárásai- ban figyelhetők meg jól. Sötétszürke, tömör, meglehetősen üde kőzetek. Alapanyaguk legtöbbször hyalopilites szerkezetű. A mélyebb szintek kőzetének alap- anyaga azonban gyakran holokristályos. E régiók andezitjeiben igen sok dioritos jellegű ásványkoncentráció jelenik meg endogeneus zár- ványként. A labrador-bytownit fajtájú plagioklaszokat rendkívül finom zónasor építi fel, gyakori rekurrenciával. A kristályoknak főként a centrális része zsúfolt gáz- és üvegzárványokban, ami a magmának gáz- alkatrészekben való gazdagsága mellett szól; később, mikor felnyomu- lás közben a magma gáznemű alkatrészeitől a csökkenő nyomás követ- keztében szabadulni kezdett, zárványmentes, fokozatosan savanyodó zónákban folytatódott a plagioklaszok növekedése. A legtöbb pyroxénandezitben a Hifiből is felismerhető, rend- szerint erősen korrodált, rezorbeált, ércesedett. roncsok alakjában. A pyroxének közül legtöbbször uralkodó a h y p e r s z t é n, igen rit- kán az augit (Öregnyilas-hegy), amely mindig közönséges augitfajta (Ng :c = 52—54°). Mint általában a bázisosabb eruptivumokban, c pyroxénandezit ék- ben is a magnetitkristályok és halmazok túlnyomólag pyroxének társa- ságában jelennek meg. Ez az együttes megjelenés azonban nem véletlen dolog. Közelebbi vizsgálatuk rávezet, hogy közöttük szoros genetikai kapcsolat áll fenn. Még pedig két eset lehetséges: vagy pyroxének kelet- keznek ott, ahol a magma vasban gazdagabb s a vasoxyd tömörülése már a pyroxének megjelenése előtt megkezdődött, úgyhogy a késeibb kiváló pyroxének növekedésük közben magukba is zárják a magnetitszemek egy részét, vagy a pyroxének egyensúlyi állapota bomlik meg a később megváltozott fizikai viszonyok között s azok elváltozásából keletkezik utólagosan a közelükben előforduló magnetitszemek nagy része. Ez utóbbi származási mód kevés helyen valószínű. A pyroxének és vasércszemek származásbeli kapcsolatát azok az érdekes rezorpciós tünemények mutatják legszebben, amelyek éppen a Kapitány-hegy környéki pyroxénandezitekben figyelhetők meg. E pvro- xénandezitekben meglehetősen gyakori kép a következő: világos, szalma- PETROGENF.TIKAI MEGFIGYELÉSEK STB. I sárga, erős pleokroizmusú, finoman rostos kristályhalmazokat, amelyek [iszeudomorfozaként őrzik az eredeti ásvány kristályalakját s közelebbi vizsgálatnál halmazpolarizációs iddingsit-szeríí ásványnak bizonyultak, sajátos kacsalakú vasércszálak koszorúja vesz körül, melyek a köz- pont felé nagyobbak és sűrűbb elrendeződésűek, kifelé fokozatosan kisebbednek s kíséretükben pyroxén-, még pedig kizárólag hyperszt én- kristályok csoportja jelenik meg. Ez utóbbiak szintén körkörösen helyezkednek el és nagyságuk — a magnetit szemekkel ellentétben kívül, a széleken tekinté- lyesebb (Lásd a 9. ábrát). Befelé fokozatosan kiseb- bednek s egymást idiomorf kifejlődésükben kölcsönösen gátolják. A legkülső, leg- nagyobb egyének teljesen idiomorfok, felismerhetők s közelükben magnetitszem már nem található. E sajátos jelenség más- más stádiumban több lelő- hely közelében előfordult. Az már kezdetben nyilván- való volt, hogy valamely primér alkatrész elváltozá- sával, szétesésével s anya- gából másodlagos úton kép- ződő új ásványok keletkezé- sével állunk szemben, vala- mint, hogy e folyamat mag- netikus rezorpcióval kapcso- latos. Azonban sokáig kérdé- ses volt előttem, hogy mi lehetett a szétesett ásvány: amíibol-e, olivin-e'J Szerpentin-féleség megjelenése nem tette kizárttá — ily bázisos kőze- tekben, mint ezek a pyroxénandezitek — olivin feltételezését sem, amint azt Becke professzor is véleményezte bécsi vizsgálataim alatt. A kérdéses jelenségre a Kapitány-hegycsoport, kőzeteiben nem találtam kielégítő magyarázatot. Ellenben a következő évben (1924) Pilisszent- lászlótól ÉNy-ra, az Öregpap-hegyen gyűjtött kőzetekben igen szépen figyelemmel kísérhető az egész folyamat. Az ásványhalmaz közepén még meglehetősen üde amfibol maradi meg, mely szélein széles sávban fokozatosan pyroxénné változott át. (A keletkezett augit utólagosan széles körzetben világossárga, rostos- ig ábra. Amfibol rezorpciója a Kapitány -hegyi pyroxén an- dezitben. Közönséges fényben._30-szoros nagyítás. 124 VITÉZ LENGYEL ENDRE DR. sugaras szerpentin-szerű anyaggá alakult át.) Az amfibolnak augittá történt átváltozását bőséges vasérckiválás kísérte, amelyből a még izzón folyó vagy újólag azzá lett magma anyagának hozzájárulásával újra pyroxén, hypersztén keletkezett. Amily mértékben haladt előre az amfibolnak augittá változása s az ezzel kapcsolatos vasérckiválás, oly mértékben szaporodott az újonnan megjelenő hyperszténkristályok száma. Az itt vázolt folyamatot a kőzet megszilárdulása különböző stádiumban érte. Kezdeti stádium az, amikor még csak az amfibol peremén indult meg az elváltozás; végső pedig, amikor az amfibolnak már nyoma sincs s helyén átlátszatlan, vashydroxydtól barnára színe- zett tömeg maradt vissza. Az egész lezajlott folyamatnak kiváltó oka az amfibol elbomlása volt, amelynek vegyi egyensúlyi állapota a megváltozott fizikai viszo- nyok között labilissé vált s anyagának szétesésével az adott új fizikai feltételeknek megfelelőleg új anyagátrendezödés, stabilis ásványok kelet- kezése indult mey. A kristályos palák újabbi vizsgálataiból is ismeretes, hogy az amfibol inkább alacsony, a pyroxén pedig magasabb hőfokon stabilis fázisú s hogy míg amfibol (urálit) pszeudomorfoza augit után metamorf kőzetekben gyakori jelenség, pyroxénképződés amfibolból csak magas hőmérsékleten, a kiömlési kőzetekben található. Tudjuk továbbá, hogy az amfibol a fizikai változásokkal szemben sokkal érzékenyebb, mint a pyroxének s hogy keletkezésénél a nyomásnak s a magma (HO)- tartalmának jut jelentékeny szerep. Csakis nagy nyomás és göztartalom mellett marad stabilis, ellenkező esetben, tehát kisebb nyomáson és magasabb hőfokon elbomlását csakis a kőzet, megmerevedése akadá- lyozza meg. Széli magmatikus rezorpciója így is csaknem valamennyi kőzetben tapasztalható. Mesterséges megolvasztásnál pedig az amfibol inkongruens oldatként viselkedik: kihűlve nem alakul többé amfibollá. hanem pyroxénné (augittá) válik. Ugyancsak ez történik vele, ha huza- mosabb ideig magas hőfokon hevítjük. A pyroxének ellenben úgy a mélységi, mint a kiömlési kőzetekben stabilis fázisként viselkednek. Kitűnik ez Weich táblázatából is,4 amelyen analitikus alapon ki- mutatja, hogy a mélységi s aequivalens kiömlési kőzetekben a rombos pyroxének vastartalma egyenlő s e vastartalom a növekvő bázicitással fordított viszonyban áll. A pyroxének keletkezésében . vegyi összetételé- ben. megmaradásában a nyomás tehát nem játszik lényeges szerepet. A másik fontos mozzanat e rezorpciós folyamatnál: a szereplés ásványok olvadási, illetéileg megszilárdulási hőfoka közötti összefüggés. A Kapitány-hegy csoporti pyrox énandezitekre jellemző a nagy. zárt tömegekben történt felnyomulás. Ily hatalmas tömegek lehűlése minden ' THchermak’s Petr. Mitt. 1924. 32. p. 423. PETllOGENETIKAI MEGFIGYELÉSEK STB. 125 valószínűség szerint hosszú időt vett igénybe, a lám tömegek: sokáig maradhattak tehát magas hőfokon , amelyen az intratellurikus amfibol rezorpciója csaknem teljesen végbement s helyét e kőzetekben a magas hőfokon és alacsony nyomás mellett is stabilis pyroxének foglalták el. Abból a megfigyelésből tehát, hogy az amfibol elbontásából származott vasérc a pyroxének képződésénél nagyrészben felhasználódott, arra a következtetésre kell .jutnunk, hogy a két ásvány: magnetit és hyper - sztén megszilárdulási hőfoka között nem lehet nagy különbség. S való- ban Kohlmkyer a magnetit olvadáspontját 1527°-nak határozta meg, amely hőmérsékhez igen közel áll a hypersztén olvadáspontja (körül- belül 1530°). Az olvadási, illetőleg megszilárdulási hőfok szem előtt tartásával válik érthetővé, hogy miért követi legtöbb esetben a rombos hypersztén! a monoklin augit kiválása? Miért üde sok esetben az augit, mikor a hypersztén rezorpciója már megkezdődött? Az augit nak. mint (Ca Mg Fe) metaszilikátnak megszilárdulási hőfoka a hyperszt énénél jóval ala- csonyabb. A felületre jutott lávának pár száz fokot kellett lehűlnie, hogy az adott magmatikus összetétel határain belül augit kiválása meg- kezdődhessék. Ezért üdébb rendszerint az augit, ha hyperszténnel együt- tesen jelenik meg. Néha csak az alapanyag mikrolitjai között ismerünk augitra. Ilyen esetekben vagy a magma vegyi összetétele nem volt ked- vező több és nagyobb augitkristály megjelenésére , vagy a láva jutott át lehűlése közben oly gyorsan az augit kiválására kedvező hőinter- vallumon, hogy az augitkristály ok növekedésére már nem jutott ele- gendő idő. Az augit stabilitására mindig a viszonylagosan magasabb hőfok és alacsony nyomás kedvező, amint az az újabb fizikokémiai és preparativ vizsgálatokból kitűnik. E szempontok mérlegelése után Böckh Huoő-nak5 ama felfogása, hogy a Nagymaros-környéki andezitek ásványtársulás szempontjából fokozatos átmenetet mutatnak s hogy élesen elhatárolható típus ilyen értelemben nincs, valamint az a feltevése, hogy az amfibol és pyroxén keletkezésében és megmaradásában a nyomás is szerepet játszik, a Dunazug-hegység kőzeteiben is helyesnek mondható azzal a kiegészítés- sel, hogy a rezorpciós folyamatoknál a nyomásváltozáson kívül a hő- mérsékleti viszonyoknak még a nyomásnál is fontosabb szerep jutott. Ha viszont szem előtt tartjuk azt a megállapítást — amiben közelebbi vizsgálataim is megerősítenek — , hogy e kőzetek erupció-ciklusán belül bizonyos növekvő bázisossági sorrend tapasztalható, valamint, hogy az időbeli egymásutánban ismétlődő effuzióknál a magmák vegyi össze- 5 Bockii Hugó dr.: Nagymaros környékének földtani viszonyai. Földt. Int. Év- könyve. XIII. Budapest, 1899—1902. 126 VITÉZ LENGYEL ENDRE DR. tételében és ásványtársulásában különbségek mutatkoznak — ami éppen a legfiatalabb pyroxénandezitek vizsgálatában szembetűnő — , Schafarzik véleményével egybehangzóan annak a felfogásnak helyes- ségét látom igazoltnak, hogy e kőzetek vegyi összetételén belül — ami az ásványtársulást még teljesen azonos fizikai viszonyok feltételezése esetén is előre meghatározza — andezittípusokat felvehetünk, bár e típusok közettanilag nem határolódnak el mindig élesen, tér- és idő- belileg azonban határozottan elkülönülnek. * A Szentendre-Pilisszentlászló közötti terület tufáinak bővebb ismertetésére nem térek ki ez alkalommal. Kőzettani megjelenésük érdekes világot vei a lezajlott vulkáni működés egyes fázisaira. Csupán a szentendrei (Szentendre Ny-i végződésénél, a Bükkös-patak jobbpart- ján) tufafalról emlékszem meg röviden. E szép feltárás tufáit közelebb- ről megvizsgálván, azt találtam, hogy az egymásra következő tufa- padok sorrendjében a legalsó tagok igen savanyú , egészen riolitos habi- tusú, fehér horzsakötufálc. Fölfelé egyre szaporodnak bennük a színes ásványok kristálytöredékei, míg végre a legfelső tufapadokban az üdén maradt színes ásványok közül pyroxén veszi át az uralkodó szerepet. E szelvény is világosan mutatja, hogy a tufalerakodás e szakaszon egészen savanyú horzsaköves tufákkal kezdődött, majd fokozatosan bázisosabb tufaképződéssel folytatódott. A tufafal felső harmadában egyes helyeken megjelenő 1 — 2 cm-es agyagos széncsík közeli tenger- partról tesz tanúságot s míg az alsó tufapadok — elváltozásuk fokából ítélve — feltehetőleg mélyebb tengerben ülepedtek le, a széncsík fölötti durvábbszemű tufák már csekély parti tengervízben ülepedhettek le, amikor a vulkáni terület, lassú emelkedését a tenger fokozatos regresz- sziója kísérte. Az izbégi tufafalakban s a Kapitány-hegycsoport körüli területen uralkodó szerep az agglomerátumos hypersztén-amfibolandezittufáknak jut, melyeknek egyrésze gránát tartalmú. Gránátszemeket először csupán az ízbég ÉNy-f végződésénél mesterségesen feltárt tufákban vettem észre. Közelebbi vizsgálatuknál azonban kitűnt, hogy ízbégtől a Dömörkapuig terjedő útfalban megnyitott újabbi feltárások tufáiban mindenütt megjelennek töredezett gránátszemek, amelyek az esővíz- mosta mélyedésekben összegyűlnek. E területen belül csupán a Kőhegy- ről említ Koch0 gránátos tufákat, de gránátot itt is csak a tufák zárványdarabjaiból ír le. A kőhegyi gránátos andezit tufákról Schafar- zik7 is megemlékezik. " Koca A.: A dunai t.rachytcsoport. jjobbparti részének földtani leírása. Bmla- 7 Schafarzik F.: Budapest, és Szentendre vidéke. Budapest. 1902. ÉRCELŐFORDULÁSOK A MÁTRÁBAN. 127 E gránátos tufák újabb (Bükkös-patak balparti) előfordulása külö- nösen a gránátos andezitek petrogenetikai problémája szempontjából fontos. Mert amilyen valószínű, hogy a gránátkristályok egyenletes eloszlása a Bölcső-hegytől (Koleuka) ENy-ra húzódó tömeges biotit- amfibol andezitekben, azoknak nagyobb mélységben történő származása mellett szók épp olyan lehetetlen e probléma megfejtésénél bizonyos kőzetek rezor pci ójának lehetőségét figyelmen kívül hagynunk. Mint ahogyan valószínűnek látszik az is, hogy nemcsak a Dvnazug-hegység- ben, hanem többi andezithegységeinkben is a különböző andezitfélesé- gek keletkezésében a magmatikus differenciáción kívül lokális jelentő- ségű kőzetasszimilációnak is jelentékeny szerep jutott. De igen érde- kes kérdés elé állítja a kutatót a gránátos andeziteknek mindenütt az eruptikus terület peremén történő megjelenése is. Ez alkalommal csak futólag érintem e petrogenetikai észrevétele- ket. Genezisük megoldásának kérdése amúgy is hosszabb kutatást és gondos vegyi analíziseket igényel. * Készült a m. kir. Ferenc .József Tudományegyetem ásvány- ijs föld- tani intézetében, Szegeden, 1925 május havában. t ÉRCELŐFORDULÁSOK A MÁTRÁBAN. — A 10—14. ábrával. — Irta : Löw Márton dr.* A m. kir. pénzügyminisztérium megbízatása folytán 1921 és 1922 nyarán -feladatom volt a Mátra- és a Bükk-hegvség hasznosítható ásványelőfordulásainak geológiai tanulmányozása, valamint a rudó- bányai vasércelőfordulás és ugyancsak a telkibányai ezüst- és arany- előfordulás folytatásának kinyomozása. A következőkben a Mátra ércelőfordulásait óhajtom röviden ismertetni. Általános geológiai viszonyok. A Mátra1 főtömege fiatal eruptív kőzetekből és azok tufáiból épült fel. Az erupciók Recsk és Párád környékén a kisebb kiterjedésű biotitos- amfibolandezittel indulnak meg az alsómediterrán elején. Ezt követik az alsó- és felsőmediterrán határán a Mátrának általában kelet-nyugati * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1925. évi május hó 6-i szakülésén. 1 Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanst. 1868. F. v. Andkian, p. 509. — Földt. Int. Évi jelent. Noszky J. 1910. p. 47.; 1911. p. 46.; 1912. p. 147. — Math. és térni. -tud. Közle- mények, 1909. Mauritz B. p. 133. 128 LŐ W MÁRTON DK. irányú s nyugati végén dél felé kanyarodó, főgerincót alkotó piroxén- andezit lávái és tufái s ennek kerületi fáciesét képező piroxénbiotit- andezitek. Az eruptiv kőzetek sorát végül a déli peremen fellépő s már a felsőmediterrán végén megjelenő riolit és riolittufa zárja be. A piroxénandezitek kitörését megelőzőleg egy riolit kitörési perió- dust kell feltételeznünk, s innen származnak a mátravidéki alsómediter- rán széntclepek fekvőjében fellépő riolittufák és később a piroxón- andezitt ufával váltakozó piroxénandezitlapillit tartalmazó riolittufák. Ennek a kitörésnek eredeti kőzetét és helyét nem ismerjük. Üledékes kőzetek (homokkövek, agyagok, márgák, mészkövek) csak a hegység peremén s egyes mélyebben benyúló öblökben észlel- hetők. Az egész hegység magán viseli a vulkáni eredet bélyegét. A vul- káni utóhatások Recsk és Párád környékén a biotitos-amfibolandezit nagymérvű elkaolinosodásában, elkvarcosodásában s ezzel karöltve járó piritesedésében, érces telérek s impregnációk keletkezésében jelent- keznek. Ugyancsak ilyen természetűek a Gyöngyösoroszitól északra a Kisbükk déli lábánál, a Tóthegyesen tapasztalható elváltozások is, amelyek a Hidegkút-hegyen, a Nyikomon, az ólombércen s a Muzslai- hegyen át a Koncsur délkeleti oldaláig nyomozhatok. A vulkáni műkö- dés további szakaszában az Alföldi medence függélyes elmozdulásával vagy gyűrődésével kapcsolatban a déli Mátra szélein hidrokvarcitok és opálszerií lerakódások jelennek meg, amelyeknek keletkezési ideje a pannoniai időszak-előttre esik s leginkább a szarmata-kort foglalja le. A kéregmozgások az opállerakódások óta is tartanak, mint. azt a Gyöngyösoroszitól északra levő feltárások mutatják, ahol az opálos rétegeken bar itt el éré k húzódnak keresztül. Végül a nagyszámban talál- ható szénsavas források a vulkáni tevékenység ma működő utolsó fázi- sait mutatják. Ércelőfordulások. A Mátra-hegység ércelőfordulásait három csoportban tárgyalom. I. Az első csoport középpontja a Párád és Recsk közé eső Mátra- bánya. Idetartoznak a Lahoca-hegy, a Fehérkő, a Veresvár és a Hegyestető. II. A második csoport Gyöngyösoroszitól északra a Kisbükk déli lábánál terül el. Ehhez hasonló ércesedés mutatható ki a Hasznosi-völgy felső részében a Dessewffy-hutától délre. III. A harmadik csoport az előbbenioktől teljesen eltérő Rajpataki termésréz előfordulás, amelynek esetleg a Nagvrézoldalban és a Damó- hegyen van meg a folytatása. fcRCELŐFORDULÁSOK A MÁTRÁBAN. 129 I. A Párád és Recsk közé eső terület bányászata. 1. A Lahoca-hegy bányái. A tulajdonképeni Lahoca-hegy a Recsk és Párád közötti biotit- amíiból-andezites hegyeknek a Bikk-patak, Tarnapatak és Rétkert- patak mélyen bevágott völgyei által határolt része. a) A Lahoca déli oldala. A Lahoca déli lejtőjén, a mai Mátrabányán, már 1858-ban2 meg- találjuk a Felső-György- és a Középsö-György-tárókat, valamint ezek alatt a Katalin-tárót. Cotta B.:; szerint a György- és Katalin-táróban a szarúkőszerű porfirban s különösen annak külső szélein vannak az ércek. Sem telér- nek, sem tömzsnek nem nevezhető, hanem inkább az impregnáció egy különös fajának tekinthető (kontakt impregnáció). Az elbontott közel szabálytalan fészkekben tartalmaz szabálytalanul fellépő piritei s fakó- crcet s néha kevés enargitot. Ezek az ércek helyenként teljesen átjár- ják a kőzetet, különösen ott, hol az petróleum tartalmú. A válogatott érc 4 — 10% Cu-t tartalmaz, a maradékot felzúzzák. Az ércelőfordulás szélein agyagos tömegek találhatók fekete rézoxidokkal (Kupfer- schwarze) és mindenféle bomlástermékkel. Kevéssel Cotta után Andrián F. járt területünkön,4 akitől a inai Mátrabányára szintén igen értékes adatokat kapunk. Kár, hogy a részletesen leírt adatokat térkép híján már nem lehet pontosan követni. A bányászat későbbi alakulásáról az irodalomban csak a következő adatokat találtam: 1875. Szabó J.: Enargit újabb előjövetele Párádon. Földtani Köz- löny V. köt. p. 158. 1877. Nendtwich K.: A parádi enargit. Mathematikai és termé- szettudományi Közlemények, XIV. köt., p. 33. 1912. Emszt K.: Jelentés a m. kir. Földtani Intézet chemiai labo- ratóriumának működéséről. Föld. Int. Évi Jel. 1912. 1914. Greisiger R.: A körmöcbányai m. kir. pénzverőhivatalnál 2 A. Vass: Bergbau in der Mátra, öesterreichischc Zeitschr. f. Berg- und Hütten- wesen. (1858.) p. 125. s B. Cotta: Die Kupfer- und Silbererzlagerstatten der Mátra in Ungarn. Oester- reichische Zeitschrift f. Berg- u. Hüttenwesen. (1866.) p. 90. 4 F. Andrián: Die Erzlagerstátten der Mátra. Oesterreichische Zeitsch. f. Berg- u. Hüttenwesen. (1866.) p. 387., 399., 410. — : Die geologische Verbáltnisse der Erzlagerstátten von Recsk. Verhand. d. k. k. geol. Reiehsanst. 1867. p. 167. — : Die geologischen Verháltnisse der Mátra. Jalub. d. k. k. geol. ReichsanstaJt. 1868. p. 520. Földtani Közlöny. LV. köt. 1925. 9 130 LÖW MÁRTON DR. az 1870. évtől 1913. évig beváltott nemesfómanyag statisztikája. Bányászati és Kohászati Lapok, XLVII. óvf., I. köt., p. 628. 1922. Zsivny V.: Ásványtani megfigyelések Recskről. Annales Musei Natíonalis Hungarici p. 147. A következő sorokban a bányászat előrehaladását vázoltam, amint azt az irodalom alapján és a mai helyzetből látjuk. A 185*9 m tengerszínefeletti magasságban telepített Katalin-táró, amelyet 1858-ban 123 m, 1866-ban 245 m-nyire hajtottak, most már 600 m hosszú. Általában a Sckwarze Kluftot követi ÉÉNv-i irányban, amely egy fontos törési iránynak felel meg a Mátrában, amint arról számos andezittelér tanúskodik. A Középső György-táró az élőbbemtől 100 m-nyire északra s vagy 25 m-rel magasabban 210*5 m tengerszínefeletti magasságban van tele- pítve s hossza 1922-ben körülbelül 500 m'. A Sckwarze Kluftot a maga- sabb szinten tárta fel. A Felső György-táró 231*6 m tengerszínefeletti magasságban,, most teljesen üzemen kívül van. Körülbelül 100 m-nyire a Katalin-táró szájától keletre van az Álsó György-, a bányászoktól Kis Katalinnak nevezett táró, amely újabb keletű s körülbelül 200 m-nyire halad ÉÉK irányban. A bányageologiai viszonyokat röviden a következőképen jellemez- hetem. Az ércelőfordulás mellékkőzete a glaukonitos homokkőnél való- színűleg idősebb biotitamfibolandezit. Ezt K — Ny-i és ÉÉNy — DDK-i irányú törések (csuszamlások) járják át. A „Schwarze Kluft“, amelyen most is mozog a bányászat, egy ÉÉNy — DDK-i irányú zúzódásos. breccsiás szerkezetű törésvonalnak felel meg. Az andezit nagy kiter- jedésben piritesedett s a törések mentén erős kvarcosodást mutat. A réz- ércek a kvarcosodott övékben jelennek meg. Az ércek eloszlásáról az alábbiakat állapíthatjuk meg. A felszín alatt 10 — 20 m-nyire a kőzet fehér, lágy, leveles szerkezetű, kilúgzott. Ez alatt következik a „Kupferstrasseli néven ismeretes érckoncentráció, amely az, oxidációs zóna és a cementációs zóna határának felel meg a szulfidok mellett megjelenő termésrézzo] és fekete rézoxidjaival. A Felső György-táróból Kleinschmidt5 szerint fakóérc (1*4% ezüst- tartalommal) került ki, Andrián pedig főképen fakóér erői s részben kalkopiritrö 1 emlékezik meg. A Középső György-táróban Andrián sze- rint az érc csaknem tisztán kálkopirit, azonkívül van kevés fakóérc. szfalerit és enargit is. A mostani dús érc a Középső György-táróban enargit, fakóérc. pirít és kevés kálkopirit. A Katalin-táróból Andrián 5 J. L. Kleinschmidt: Dió Kupíor- und Silbororziageretátton dór Mátra in Ungarn. Oo«t*>rrcichÍKcho Zeitschr. f. Borg- u. Htittenwosen. (1866.) p. 317. ÉRCEI.ÖFORDULÁSOK A MÁTRÁBAN. 181 fakóércet, kalkopiritet s pirite t említ s végül a 20 m-rel a Katalin-táró talpa alá eső akná- ból kovandok mellett kristályos és vaskos cnargitTÓ\ emlékezik meg. Űgylátszik, hogy az oxidációs érckoncentrációs öv (a 2 m vastag „Kupferstrasse“) alatt megjelenő fakóérc és kalkopirit a mélység felé fogy, és helyébe az enargit kerül. A mellékelt hosszszelvénycn igye- keztem a gyér adatok alapján a mátrabányai bányászat mai helyzetéről egy vázlatos képet adni. Bárminő gyér adatok mellett is, annyi mégis kiviláglik, hogy a Katalin-táró szintjén, a 82. m-ben, ahol a Kupferstrassén termés- rezet, fekete rézoxidokat találtak, az oxidációs övben vagyunk. A 150. m. körüli öv, ahol Andrián szerint a sok fakóércet, kalkopiritet és piritet lelték tonnánkénti 300 — 450 g ezüsttel és 4*/2 — 63/é g arannyal, a gazdag szulfidos cementációs övnek felelhet meg. A Katalin- táró talpa alá a 150. méterben mélyített és 20 m -es aknából kikerült kovandok és kris- tályos, valamint vaskos enargit esetleg már a J primar ércesedés összetételéhez közeledik. Miután mikroszkópi kőzet- és ércvizsgálatok nélkül ezt a különben is vitás genetikai, de fontos gyakorlati jelentőségű kérdést eldönteni nem lehet, összehasonlításul áttanulmányoztam két, sok tekintetben a mátrabányai ércelőfor- duláshoz hasonló, de amellett tekintélyes mély- ségben feltárt s igen behatóan megvizsgált enargitos ércelőfordulást. Az egyik az északamerikai Montana állam- ban Butte várostól északra levő aránylag kis rézérctellércsoport,6 amely egy tercier eruptív > '■ o »v % 8 Beyschlag — Krusch— Vogt: Die Lagerstátten dér nutzbaren Mineralien und Ge6teine. II. Bd. 1913. p 374. Stelzner — Bergeat: Die Ezlagerstátten. II. Halfte, 2. Abt. 1906. p. 700. és p. 853. Beck R.: Lehre von den Erzlagerstátten. 3. Aufl. T. Bd. 1909. p. 328. W. H. Emmons: The enrichment of őre depo6Íte. U. S. Geol. Survey Bulletin. No. 625. 1917. p. 199. 9* 10. ábra. A-B-szelvény a Lahoca-kegyen keresztül, a mátrabányai tárók hosazszelvényóvel. Mérték 1 : 6700. 132 LÖW MÁRTON DR. területen lép fel. A rézérctelérek 3 kin hosszú és IV2 — 2 km széles terü- leten vannak. . Ide iktatom a buttei rézércbányászat fejlődésének rövid történetét : Az 1860-as években Butte környékén alluviális rétegekből kevés aranyat mostak. Ezután áttértek a kvarcdús, sok mangánoxidtartalmú ezüst- telérek oxidációs övének művelésére. Ez a bányászat az 1890-es évek közepéig tartott, amikor is az ezüst nagy értékcsökkenése miatt, azzal felhagyni voltak kénytelenek. Kezdetben a felszínhez közel egyik-másik rézérctelért. is művelték kizárólag ezüstre, amennyiben a különben meg lehetősen ezüstszegény primár rézércek oxidációs övében az ezüsttarta- lom valamennyire koncentrálódott s visszamaradt, miközben a réz csaknem teljesen a mélyebb cementációs övbe került. A tulajd önképen i nagymennyiségű rézérc jelenlétére csak olykor-olykor előkerülő kevés termésréz utalt. Rézkarbonátok teljesen hiányzanak s a rézoxidok is a ritkaságok közé tartoznak. Általában a legfeljebb 100 m mélységig lenyúló oxidációs zóna annyira rézmentes, hogy kezdetben teljes lehe- tetlenség volt azokra a mélységben levő gazdag rézércekre következ- tetni. A kitartó és a mélység felé irányuló kutatásoknak csak az 1880-as évek elején sikerült a gazdag cementációs ércre rábukkanniok, amely éles határral jelentkezik a legfeljebb néhány láb vastagságú oxi- dációs ércek alatt. A legmélyebb bánya 1910. év őszén 900 m mély volt. A legnevezetesebb bányák legmélyebb fejtései 800 m mélységben vannak. A rézércteléreket nagyobb terjedelemben szegény eziistérctelérek öve veszi körül. A rézérctelérek a kőzet átalakulásából keletkeztek. Sales szerint Butten van egy centrális zóna rézércekkel, főleg kalkocit és enargit; egy közbülső zóna, amely kalkocitot, enargitot, szfaleritot, rodokrozitot, rodonitot s kevés ezüstérce t; s egy külső zóna, amely szfaleritot , rodonitot , rodokrozitot, tetraédrite t, tennavtitot és kalko- pirite t tartalmaz, ritkán kalkocitot vagy bornitot. A külső öv főféme ezüst, arany, cink és valamelyes ólom. Az ezüsttelérek kibúvása fel- tűnő, a rézércteléreké nem. A kilúgozott öv 300 — 400 lábnyira is le- nyúlik. A primár érc összetétele még nincsen véglegesen kikutatva. Wkei> legújabb munkájában 1912-ben azt mondja, hogy a másodlagos ércnek főképen enargitból, réztartalmú piritböl vagy idősebb kalkocit generá- cióból kellet keletkeznie. Ugyancsak Weed szerint a bányászat kezdete óta a réz 75%-a kalkocitból, 20%-a enargitból, 4^f-a bomitból, 0’5%-a eovellin és 0*5%-a kalkopiritből került ki. A másik, a mátrabányai rézércelőforduláshoz hasonló viszonyokat ÉRC ELŐFORDUL ÁSOK A MÁTRÁBAN. 138 feltüntető rézérc a kcletszerbiai bori Cuka-Dulkan rézércelőfordul ása, amelyre Lazarevic M.7 több tanulmánya vet világot. Szerinte ez egy granodioritos magma eífuziv kőzeteihez (augit- amfibolandezit) van kötve, amelynek kitörése a felsőkrétába és az ó-tercierbe esik. A mellékkőzet egy biotittartalmú amfibolandezit, ame- lyet zeolitos propilitesedós tüntet ki. Az érc maga kvarcosodott ande- zittel! lép fel. A tulajdonképeni érckiválás részére a mellékkőzet ki- szorítása adott helyet. Az ércelőfordulás tehát metaszomatikus. A bányászat maga már 1912-ben 100 m-nél nagyobb mélységben mozgott, s a talajvíz tükre alatt már 60 — 70 m-nyi mélységben. Az ércnek tömzsszerű kifejlődése van. Az oxidációs zóna 22 — 35 m. A kvarc a felszínhez közel nagyon limonitos. Néhány méterrel mélyeb- ben helyenkint felgyülemlett vas-rézoxidot tartalmaz 1-5G Cv tarta- lommal. 7 — 10 m mélységben tömegesen lép fel kén 1 — 2 mm-nyi kris- tálykák halmazában, a kőzetnek 7%-át is alkotva. A gazdag szulfid- ércek öve már 70 m-rel a talajvíz felszíne alá nyúlik. Az enargit és a covellin, mint a legfontosabb két rézérc eloszlásáról a következőket mondja: Az 1. szinten (12 m-rel a közepes talajvíz szintje, alatt, 1 — 2 m-rel a völgy talpa fölött) kizárólag szekundár enargit fordul elő, melynek viszonya a covellinhez 0-2 : 1. A 2. szinten (27'5 m-rel az 1. színt alatt) primár és szekundár enargit van. Viszonya a covellin- hez = 1 : 1. A 3. szinten 27 m-rel mélyebben csak primár enargit, mely- nek viszonya a covellinhez = 2 : 1. A pirittartalom általában úgy viszonvlik a többi érchez, mint 3:1. A kvarc átlag 42%. Változik 40 és 55% között. Az elmondottakon gyakorlati szempontból nem változtat G. Berg8 vizsgálatainak az az eredménye, hogy szerinte a bori enargit legnagyobb része kétségtelenül szekundár eredetű, más része pedig legfeljebb bizonytalan eredetű, és hogy primár eredetre valló, azt bizonyító meg- figyelésre nem volt alkalma. Ezek után most már vessünk egy pillantást a mátrabányai tárók hosszszelvényére. Mindjárt feltűnik az, hogy a mélység felé egyáltalán 7 F. Cornu und M. Lazarevic: Zűr Paragenesis dér Kupfererze von Bor in Serbien. Zeitschr. f. pr. Geologie. 1908. p. 153. M. Lazarevic: Neue Beobaehtungen über die Enargit-Covellin Lagerstátte von Bor und verwandte Vorkommen, Zeitschr. f. prakt. Geologie. 1909. p. 177. M. Lazarevic: Einige Beitrage zu den K ri térién dér reiehen Sulfidzone. Zeitschr. f. prakt. Geologie, 1911. p. 321. M. Lazarevic: Die Enargit-Covellin Lagerstátte von Cuka-Dulkan bei Bor in Üstserbieri, Zeitschr. f. prakt.- Geol. 1912. p. 337 — 370. 8 G. Berg: Mikroskopische Untersnchungen an Erzen von Bor in Serbien, Zeitschr. f. prakt. Geol. 1918. p. 108. 134 LŐW MÁRTON DR. nem haladt sem a bányászat, sem pedig a kutatás, holott valószínű, hogy a Kupferstrasse oxidációs ércei a Katalin-táró alá is folytatód- nak, de ha ez nincs is meg, mindenesetre meg kell lennie a Katalin- táró talpa alatt annak első, külső szakaszában a táró szintjében le- fejtett oxidációs ércnek megfelelő cementációs övnek. Igaz, hogy a bányában megfigyelhető telérek és vetők rendszere nem ismeretes, de az órcesedés hirtelen megszakadása a Katalin-táró külső szakasza alatt csak egy fiatalabb vető útján volna lehetséges. Nézetem szerint ez nincsen kikutatva. Csak a bányába behatoló víztől való félelem, illetve a vízzel való küzdelemhez szükséges anyagi eszközök hiánya okozta azt, hogy a további bányászat csak a hegy belseje felé mozgott. Butten azt tapasztalták, hogy a legnagyobb ércgazdagság a nagyon zúzott kőzetöveken van meg, amelyek egyben sok vizet tartanak. „A dry and tight vein is barren, a wét and crushed one is rich.“ Itt vetem fel a gyakorlati szempontból legfontosabb két kér- dést: 1. Milyen mélységig tart az ércesedés? 2. A mélység felé mint fog viselkedni a réztartalom? — Az első kérdésre csak azt válaszol- hatjuk, hogy a metaszomatikus ércölőfordulások alakja nagyon szabály- talan. A második kérdésre a buttei és a bori tapasztalatok arra utal- nak, hogy az enargit azoknál a kovandos rézércelőfordulásoknál, ame- lyeknél szfalerit és galenit nagyjában hiányoznak, a mélység felé eredeti primar változást nem mutatv b) A Lahoca északi felének bányái és hitatásai. A Lahoca-hegy északi lejtőin, Derecske község határában, a múlt század 50-es és 60-as éveiben a következő bányák és kutatások léteztek :9 1. Isten adománya- (Gabe Gottcs)- táró a Bikkpatak torkolatával szemközt, amely észak-déli irányú s 1857-ben 38 m hosszú volt és 3 telért tárt fel. A táró szájánál a főtelér vagy fekete telér (schwarze Gang), amelyet keletre 15 méterre követtek s 2 m vastagságú s igen gazdag érceket tartalmazott. 1868-ban Andrián azt írja az Isten adománya-bányáról, hogy a 37. teléren (Kluft) agyagot fejtettek gazdag fakóérccel. Az előfordulás természetét nem sikerült megállapítania. 30 méterrel odébb egy máso- dik érces rész következik sejtes kvarccal, amelyben 1863-ban először ismerték fel az enargitot. A mögötte következő bomlott zöldkőben egy 11 A. Vass: Die im Mátraer Gebirgo bestehenden Silber- und Kupferbergbaue und die dasolbst seit dem Jahrc 1850 gebildoten Gruben Goworksehaften. Oeaterreichische Zeitechr. f. Borg- und Hlittenwo6en. 1857. p. 166. — A. Vass: Bergbaue in dér Mátra Oesterreichiacho Zeitschr. f. Bőig- u. Hüttenweaon. 1858. p. 125. — F. Andrian: Dió geologischen Vorhaltnisae dór Mátra. Jahrbuch d. k. k. gool. Reichsanet. 1868. p. 520. fcRCELÖFORUDLÁSOK A MÁTRÁBAN. Kií> 38 m vastag szarukő tóiért tártak fel, amely behintett érceket tartal- maz ugyan, de fejtésre nem való. Hogy milyen mélyre hatolt a táró Andrián idejében s hogy azóta művelték-e, erre nem találtam adatot. 2. Az Isten adománya-altáró 15 m-rel mélyebben volt telepítve. 3. Az Isten adománya-tárótól 300 m-re nyugatra a telérvonulat főcsapására merőlegesen, valószínűleg ÉD-i irányban hajtották az Alsó dános-tárót. Ez 1857-ben 95 m hosszú és az üzem szünetel. 4. A Felső János-táró vagy a János-főtevágat 38 m hosszú. Frce ínkóérc. A Lahoca bányáinak és kutatásainak térképvázlata. Mérték 1 : 10,000. A mátra- bányai tárók és az Isten adománya-táró hosszátlásd az A-B-szel vényen (10. ábra). 5. A Sándor-kutató-táró 152 m-rel magasabban van, mint az Isten adománya-bánya. Fakóérckibuvásra telepítették. 6. A Véletlen kutatás a János-tárótól nyugatra 300 méterre azzal egyenlő magasságban a Lahoca lábánál, a Jajmalommal szemben, a völgy talpában van és egy 4 m vastagságú, fakóéregömböcöket (Fahlerc mügéin) tartalmazó telért keresztez. Ez a telér 7 — 8h csapású. A 3 — 6-ig leírt műveletek 1857-ben tőke híján szünetelnek. 7. Andrián 1868-ban még megemlékezik az István-kutatótáróról, amely ugyanabban a szakadékban van, mint az Isten adománya-táró, csak kissé feljebb. Itt egy l-3 m vastag, 3 m magas és 5 m hosszú fészekből 22-4 tonna fakóércet nyertek 40% réz és 1*5% ezü6t maxi- mális tartalommal. Ez a fészek agyaggal volt körülvéve, amelyet szin- tén sok ér járt át. 1SG LŐW MÁRTON DR. Az 1 — 7 alatt leírt műveletek további sorsáról napjainkig csak annyit tudtam meg, hogy Mátrabánya mostani tulajdonosa Schmidt Jenő 1922 tavaszán az Isten adománya-altárót, a Sándor-kutat ó-tárót és az István-tárót kitisztítatta, de eközben ércet még nem találtak. Az ércek összetételére nézve megállapítható, hogy az 1-től 7-ig leírt kutató- és bányaműveletekben csak fakóércről tesznek említést. Az Isten adománya-bánya főtelérén vagy fekete telérén talált igen gazdag érc valószínűleg fekete rézoxidos oxidációs ércekből állott. Ugyancsak valószínű, hogy a Lahoca északi felén az Isten adománya- tárón jutottak be legmélyebben a hegybe s azért érték el abban a kvarcos enargitot. A mellékelt vázlaton feltüntettem, amennyire lehet- séges volt, a Lahoca északi felének bányáit és kutatásait 1 : 10.000 méretben. A vázlat csak az 1858-as viszonyokat, azokat is csak bizo- nyos valószínűséggel tünteti fel, de tekintve a mátrabányai ércnek az ottani tapasztalatok útján is megismert tömzsszerű, a metaszomatikus eredetnek megfelelő fellépését, biztosan feltehető, hogy az ismertetett kutatások és bányák a Lahocában lehetséges érc feltárására távolról sem elegendők. Ezt annál is inkább feltehetjük, mert a csekély anyagi erőkkel rendelkező mátrai bányászat a kvarcosodott, ennélfogva kemé- nyebb közöket kerülte. Megemlítem még, hogy a galenit és a szfalerit a Lahoca északi felén is hiányzik az ércek során, ami szintén feltűnő egyezés a bnr-i és a butte-i enargitos rézércelőfordulással. 2. A Fehérkő bányái. A mai Parád-fürdő mögött levő Fehérkő hegyen az 1850. év után gombamódra nőttek a kisebb bányák és kutatások, amelyek 1857-ben főleg a Pest-Mátrai bányatársulat birtokában voltak.10 1. Az Antal-, Irma- és Ilka-bányák málHott porfir és kalkopirit elegyéből álló úgynevezett agyagos télért alkotnak. Ennek a telérnek rnarája 2 — 4% rezet, 2 — 4% ólmot és 0-03 — 0-09% (1 tonna marában 300 — 400 g) ezüstöt tartalmaz. 2. A Friedrich Wilhelm és a Mária bányamértékek gálenittal be- hintett fakóércet tartalmaznak, az Eisenfresser-bánya pedig 2 m vas- tag kvarcos telérkitöltés kalkopirittel és fészkekben tarkar ézérccel. Andrián” 1868-ban megemlékezik az Orczy-táróról, amely szaru- kőtélért keresztez pír? ítél és fakóérccel. 1U A. Vass: 1857. óé 1858. loc. cit. 11 F. Andrian: Die goologische Verháltnisee dér Máira. J^brbucb d. k. k. jjeóL Heichsanst. 1868. p. 520. ÉRCELŐFORDL' LÁSOK A MÁTRÁBAN. 187 A Párádhoz tartozó területen1" a Fehérkő keleti lábán galenitrn és fakóércre hajtott Jó szomszéd-táró (Gute Nachbar) 200 m hosszú. 1852- től 1855-ig csak a táróhajtásból és az ereszkéből több mini 112 Ionná vaskos érc és 90 tonna mara került ki. A beváltás mázsán- kint (50 kg) 2 frt volt, amit felerészben ezüstért és felerészben rézért fizettek. Cotta B.13 1866-ban azt mondja, hogy a Jó szomszéd-táróban szanikőtartalmú porfir lép fel. Számos telér járja át, amelyek gyenge kitöltése főleg agyagos. E telérek egyik szélén, rendesen a fedőben, a kőzet 30 — 60 cm-nyire szarukővel, kvarccal és érccel átjárt. Ezt az impregnált övét. nevezik telérnek, amely azonban csak a telérhasadék felé bír éles határral. Az impregnáció helyenkint teljesen hiányzik a hasadékok mentén. Fakóérce n s pirite n kívül galenit és szfalerit is található itten. Ezek az ércek kis szemeket, fészkeket és kristályhalma- zokat alkotnak a bomlott kőzetben. A galenit 0-06 — 0‘09% ezüstöt tartalmaz. Ezek az ú. n. telérek művelésre alkalmasnak nem mutat- koztak. Andrián14 szerint a Jó szomszéd-táróban egy összekuszált; telér- rendszer van feltárva, amely főkép galenit . fakóérc, Icalkopirit és szfale- rit tartalmú, részben kvarcos, részben agyagos töltelékben. Az Egyesség-bánya13 (Vereinsfelder, Unió Grube) a Fehérkő olda- lában, a timsóforrások fölött van. Itt fakóérce t fejtettek. 1852-ben és 1853- ban 20 tonna ércet váltottak be 1378 frt-nyi ezüst- és 804 frt-nyi rézt art alommal. Egyes stufák 35% rezet és 0‘45 — 0-81^ (1 tonna érc 4500 g — 8100 g-nyi) ezüstöt tartalmaztak. Cotta10 szerint itt a kissé bomlott, szürke kőzetet számtalan, 0-6 — 2’6 cm vastag, kvarcér járja át, amelyek szimmetrikusan kristá- lyodott kvarccal telvék. Azonkívül találhatók itt breccsiaszerűen ki- töltött igen szabálytalan s gyakran hamar kiékelődő hasadékok, ame- lyek kvarcos tölteléke mellékkőzettörmelékeket zár be. Ezek tehát az előbb említett kvarctelérek szabálytalan halmozódásának tekinthetők. Ezekben a breecsiákban is szokott fakóérc megjelenni. Ezeket az elő- fordulásokat sem találták fejtésre alkalmasaknak. Andrián17 szerint az Egvesség-bánya főleg fakóércet tartalmazott. A. Vass: Oesterreichische Zeitschr. f. Berg- u. Hüttenwesen. 1857. p. 166. 1S B. Cotta: Oesterreichische Zeitschr. f. Berg- u. Hüttenwesen. 1866. p. 90. M F. Andrián: loc. cit. 15 A. Vass: loc. cit. 16 B. Cotta: Die Kupfer- und Silbererzlagerstatten dér Mátra in Ungarn. Oester reichische Zeitschr. f. Berg- u. Hüttenwesen. 1866, p. 90. 17 F. Andrián: Die geol. Verháltnisse dér Mátra. .Jahrbuch d. k. k. geol. Reichs- anst. 1868. p. 120. 138 LŐW MÁRTON DR. Végül Andrián megemlékezik még a Westliche Zubaustollenról, amely a Fehérkő legszélső nyúlványán van telepítve és D — É irányban hajtva.. 3. A Veresvár bányái. A Tarnapataktól délre a Veresvár, Hegyestető és a Veresagyag hegyek közül csak a Veresvár északi meredek lejtőjén a Károlyi-kastély közelében eszközölt bányászkodási kísérletről van adatunk. Vass A.18 szerint, — akinek egyszersmind a tulajdonát is képezték a következők- ben leírt feltárások, — a felszínen kibukkanó két ércelőfordulást egy csuszamlás következtében vették észre, ölömére- és fakóérc- tartalmúak. Az adományozás 1854-ben történt és a Róza-, Pál- és Etelka-tárókkal, valamint az Etelka külmívelettel tárták fel. A teléreket tárókkal csapásirányban 114 m-nyire, dőlésben pedig ereszkékkel követték. A telérek párhuzamosak és 6 — 8 m-re vannak egymástól. Vastagságuk a kibúvás közelében 10 — 15 cm, beljebb és mélyebben 30 cm-t- is elér. Kitöltés kvarcos 5 cm-es érclencsék és 10% zúzóérc, amely helyenkint galenit és fakóérc, máshol pedig szfalerit és fakóérc. Az érc tartalmaz 12% rezet és 0-14% ezüstöt. 1856-ban az ereszkét elöntötte a víz s úgylátszik beszüntették a további feltárást. Később Cotta és Andrián a Veresvár bányáiról már meg sem emlékeznek. Újabb adatokat a Fehérkő és a Veresvár bányái- ról sem tudtam meg. Valószínű, hogy már Andrián ott jártakor a leg- több végleg felhagyatott. A bányák leírásából már látjuk, hogy azok- nak érctartalma ásványos összetétel, illetve fémtartalomra nézve eltér a Lahoca-hegy érceinek összetételétől. Az eltérést galenit és szfalerit megjelenése és az enargit elmaradása okozza. Azonkívül itt már tapasztalható telérek fellépte normális kvarc váladéklapokkal (Saal- band). Ez már átmenetet alkot az ezüstös ólom ércformációs telér- csoporthoz, amint ez Butte és Bor környékén is a rézércelőfordulások külső övében ismeretes. II. A Gyöngyösoroszi-i bányák. Az itteni bányászatról Vass A.19 az ötvenes évek végén a követ- kezőket mondja: 1. A Vrányi György tulajdonában lévő György'- és Elek-bányák részben galenit, részben fakóérc tartalmúak. Üzemük be van szüntetve. 2. A Gyöngyösoroszi-i Pál bányatársulat 2 telérre nyitott bányát. A felső bánya Péter-Pál-táróyá,va\ (1857-ben 171 m hosszú) agyagporfir- ban lévő 24h 5° csapású és 69° keleti dőlésű 1 — 2 vastagságú tetárt 18 Lop. cit. 1!‘ Loc. cil. KRCELŐFORDULÁSOK A MÁTRÁBAN. 130 228 m hosszúságban tárták fel. Tartalom kvarcos töltelék, aranyos ólomércek és szfalerit. A táró nem jut. nagy mélységbe, mert a felszín a táró irányában csak kevéssé emelkedik s a telér mégis csaknem egész tömegében zúzóércet ad. A ma rák 20 — 25% ólmot, 003— 0*06% ezüstöl és 0-031 — 0-053% aranyat tartalmaznak. Egy tonna marára átszámítva az ezüst- és aranytartalom 300 — 600 g ezüstöt és 310 — 530 g aranyai eredményez. A táró szája közelében az ereszkében az ércmennyiség annyira növekszik, hogy jobb zúzóérc mellett már válércre alkalmas is jelentkezik. A Péter-Pál-tárótól 570 m-re lejebb keletre van a másik bánya, ahol egy csaknem 4 m vastagságú 22h 15° csapású 84°-ra nyugatra dőlő telért vettek művelésbe. Az érceloszlás itt is hasonló a Péter-Pál- tárónál tapasztalttal. Ugyanis míg a magasabb fekvésű s gyengén emelkedő térszín alatt hajtott József -táró (1857-ben 76 m hosszú) galenit, szfalerit és aranytartalmú piritből álló tartalma csak gyéren és művelésre nem méltó mennyiségben jelentkezik, addig a 15 m-rel alacsonyabb szinten levő Károly-táró bán a telér már jó zúzóércet ad. A belőlo kifejtett telért ölt elék 6-1% marát adott 7% ólom, 61% kéneskő, 0-136% ezüst és 0-03% arany tartalommal. Ezt a tartalmat a telérkitöltésre átszámítva a következő értékeket kapjuk: 0‘427% ólom, 0-0083% ezüst és 0-0018% arany (1 tonna kifejtett telérben tehát 83 g ezüst és 18 g arany). A bányától 700—800 m-rel lejebb (délre) a völgyben van az érc- előkészítő mű, egy 12 nyilas zúzóval, 2 seprŐ6zérrel (Kehrherd), 6 szérelő mű (Schlemmherd) és 1 aranyszér (Goldlutte). Végül az északi völgyben egy befejezetlen völgyzáró gát tartozott a Gyöngvös- oroszi Pál-bányatársulat felszereléséhez. Cotta2*1 szerint Gyöngyösoroszin 1855 óta egy zöldkőben fellépő 3 in vastag kalko piritek tartalmazó telért fejtenek, amelyen még fakóérc és galenit is megjelenik nagy fészkekben. Andrián 21 4 párhuzamos É — D-i csapású meredek téléiről emlé- kezik meg. Vastagságuk 2 — 3 m. A telértöltelék szalagos szerkezetű és kristályhalmazos kvarc. Az ércek fakóérc, arany- és ezüsttartalmú galenit. kalkopirit, pirít és szfalerit. A galenit átlagban 20 — 55% ólmot, 0-03 — 0-06% ezüstöt és 0-031- — 0'053% aranyat tartalmaz. A Péter-P ál-táró 380 m hosszban van feltárva. A gyöngyösoroszi-i bányák mai állapotáról a mellékelt térkép- vázlat (1 : 15.000 méretű) és a bejárt két táró vázlata nyújtanak némi 20 B. Cotta und E. Fellenberg: Die Erzlagerstatten Ungarns und Siebenbür- gens. 1862. p. 144. és 195. 11 F. Andrian: Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanst. 1868. p. 520. 140 LÖW MÁRTON DR. tájékozást A két táróban a mátrabányaitól teljesen eltérő viszonyokat találunk. A két tárót két egymástól 200 — 300 m-nyire párhuzamosan É — D-i irányban haladó teléren hajtották. A délibb fekvésű Károly- v. József-tárón egy 1 — 1*5 m vastag típusos kvarc-vállapokkal határolt felért fejtettek. Ennek a tárónak déli ágában egy állítólag 80 m mély akna valószínűleg összeköttetésben volt egy a Gyöngyösoroszi völgy- ben még délebbre nyíló és mélyebb színtű táróval. A Kisbükki-út mel- letti északibb fekvésű Péter-Pál- táróban 2 — 3 m szélességet meghaladó fejtés van a mélység felé. 12. ábra. A Gyöngyösoroszi-i bányák térképvázlata. Mérték 1 : lőOOO A bányákban és a hányókon gyűjtött anyag csak támogatja és megerősíti azt, ami a régi leírásokból is kitűnik. Itt ugyanis már tipusos telérekkel találkozunk, amelyeknek kitöltésében a kvarc-váll- lapokon belül fellépő ércben fnkóérc. kalkopirit és pirít mellett mint jellemző és főérc az arany- és ezüsttartalmú galenit. valamint a szfale- rit. is megjelenik. Mátrabánya és a tőle légvonalban 18 km-nyre Ny- — DNy-ra fekvő Gyöngyösoroszi-i bánya egymással valószínűleg hasonló genetikai kapcsolatban vannak, mint Butten és Boron az enargitos rézércelőfordulással kapcsolatos aranyos-ezüst érctelérek. Ili. A Baj pataki kutatások. A múlt század közepe táján a Mátra északkeleti csücskében meg- indult rézérckutatásokra a megindító lökést, úgylátszik, a Recskiül ÉRCELŐFORDULÁSOK A MÁTRÁBAN. 141 félórányira DK-re levő ú. n. aszaláshegyi termésréz\e\etek adták meg.22 Eltekintve a környék lakosságának lázas rézkeresésétől, a szakszerűbb bányászati kutatás a kincstár részéről 1849 novemberében indult meg. A kőzet, amelyben a réz egy valóságos telór kitöltése gyanánt jelenik meg, Haidingek leírása szerint vörösesbarna diorit. A telér 23h csa- pású és 70 alatt keletre dől. A legnemesebb ponton a televóny alatt 60 cm vastag. A 15 g-tól 17 kg-ig terjedő súlyú réz azonban csak 6 m csapásban és 4 m mélységig tartott. A telérkitöltésben haléit, laumontit. és vasoxidtartalmú veres kővelő vesz még részt. A termésróz némely darabján a malac hiton, rézzöldön s a knpriton kívül még kvarc bekér- gezést is észlelhetünk. Szulfidok még a legszorgosabb vizsgálat mellett sem voltak fellelhetők. Sem kalkopirit, sem pirít. Ugyancsak szulfid- mentes a kevés meddő kőzetdarab. A telér további nyomozását egy 13. ábra. A Károly v. József-táró 1922-ben 14. ábra. A Péter Pál-táró 1922-ben be- bejárható részének vázlata. Mérték 1 : 1200. járható részének vázlata. Mérték 1 : 2500. táróval végezték. Ezt a völgy talpán fektették s benne december közepe táján a 17. méterben elérték a telért, de az meddőnek bizonyult. 1850. év január végéről jelentették, hogy a telért csapásirányban É-ra követve réz újból mutatkozik. A felszín közelében levő rézdarabokból 112 kg-ot gyűjtöttek. Eddig jutunk Haidinger W. leírásából. Vass A.23 1857-ben a termésrézelőf'ordulásokról mondja, hogy Recsk területén a Bajpatak vidékén az Áldáska -táró 1853-ban adományozott és 1854-ben kimért bányamérték. A táró nyugati irányban 76 m hosszú, s több kaiéit telért keresztez, amelyekben változó vastagságban terv iés- réz jön elő. Cotta24, aki 1861-ben a bajpataki leleteket még a íelsőtóvidéki 22 Haidinger W.: Note über das Vorkommen von gediegenem Kupfer zu Recsk bei Erlau in Ungarn. Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanst. 1850. p. 145. as Vass A. loc. cit. 24 B. Cotta: Die Erzlagerstatten Europa’s. (1861.) p. 308. — B. Cotta: Oester- reichische Zeitschrift f. Berg- u. Hüttenwesen. 1866. p. 90. 142 LŐW MÁRTON DR. északamerikai rézelőfordulásokhoz hasonlította, 10 év után bejárta a mátrai réz lelőhelyeket s arra az eredményre jutott, hogy a Haidinger által ismertetett, Recsken talált termésrézelőfordulásának közelebbi vizsgálata kiderítette, hogy az másodlagos helyen volt. Ugyanezt a kérdést veti fel Kubinyi F.2'’ az 1850-ben tartott s 1867-ben megjelent előadásában. Andrián, úgy látszik, átvette Cotta nézetét a bajpataki termésréz eredetére vonatkozólag, mert arról a bányászati viszonyokra, különben kiterjeszkedő munkáiban nem emlékezik meg. Az újabb kuta- tások azonban HaidingerI igazolják, mert a Bajpatakban csakugyan egy kalcit-zeolitos rézelőfordulással van dolgunk. Gyakorlati jelentő- ségének megítéléséhez még kevés adat áll rendelkezésünkre. Ha a további kutatások is megerősítik azt az állítást, hogy a réz a kaiéi tteléreken csak a felszínhez közel van meg s a mélység felé pedig eltűnik, úgy ez és a szulfidok hiánya valószínűvé teszik azt a gondolatot, hogy a réz itt a felszínről oldatok útján került a telérekbe. Ennek időben össze kell akkor esnie a Lahoca-hegy érceinek vagy a keletkezésével vagy még inkább egy olyan időponttal, amikor a Lahoca érceinek oxidációs övét talán az oligocén vagy alsómediterrán sós- tenger kezdte ki. A tengervíz ugyanis a termésrezet elég jól oldja s ez oldatból ferrosók hatására zeolitok jelenlétében kiválik.2'1 Javaslatom a mátrai ércbányászat felélesztésére. A Mátra ércelőfordulásainak tanulmányozása a következő gyakor- lati szempontból fontos eredményekre vezetett. A Lahoca-hegy rézércelőfordulása az enargitos metaszomatikus rézércelőfordulások csoportjába tartozik s mint ilyen benne az érc nagyon szabálytalan alakban jelenik meg. Általában megállapítható, hogy a völgy talpa fölötti részek sincsenek eléggé feltárva. A mélység felé pedig teljesen hiányzik a kutatás, pedig ott primőr réz- ércek feltárása is várható. A fenti általános megjegyzésekhez a következő konkrét javaslatot csatolom a mátrabányai rézércbányászat felélesztése céljából. A Katalin-táró első 80 méteres, a kavicsban hajtott szaka- szában, vagy, ha a víz ott zavarna (ezt már szakszerű bányászra, kell bíznom) , azon túl, de lehetőleg közel a kavics határához, egy akna mélyesztendő, amelyből egy táróval a Katalin-táró szintjén kifejtett oxidációs ércek (Kupferstrassc) folytatását fel kell kutatni. Azonkívül 25 Kubinyi F.: A recski termés rézről. A m. Földtani Társulat munkálatai. III. két. 18(17. p. 1. 2# C. Doelter: Handbuch dér MincraJcliemie. Bd. III. p. 45. 1919. Beyschj.ac., Krijsch, Vogt: Die Lagerstátten. Bd. II. p. 424. 1913. ÉRCELÖFORDULÁSOK A MÁTRÁBAN. 14:: a Katahn-táró szintje alatt meg kell lelnünk úgy a Katalin-táró szintién lefejtett oxidációs érceknek, valamint a táró szintje alatt még előkerülő oxidációs érceknek megfelelő dús szulfidos cementációs érceket. ítl hívom fel a figyelmet arra is, hogy a Lahoca, Fehérkő és Veresvár közötti völgyek (kelet — nyugati és északnyugat — délkeleti) tektonikai mozgások és posztvulkáni működések által meglazult kőzetek kimosá- sából származott (ércesedés és oxidáció) eróziós völgyek. Nagyon való- színű tehát, hogy a mátrabányai érc a völgy alatt folytatódik, sőt valószínű , hogy ott került a felszínre az érc zöme. Ha a javasolt kutatás eredményes, akkor elsősorban a biotit- amfibolandezites területen oly helyeken , amelyek ércesedett részek oxidációs maradékának bizonyainak. 100 — 150 m-es fúrással kell a mélyben lehetséges tömzsszerű érc jelenlétét kifürkészni. Ilyen hely lehet a Hagymás timsóskút. környéke. A mátrai rézércbányászat jövőjére nézve nagy horderejű kérdés a szegényebb ércek dúsításának problémája. A régibb nagyobbarányú bányászat egyik kerékkötője a vízszegénység volt. Ma vannak ércdúsító eljárások, amelyekhez nagyon csekély vízmennyiségre van szükségünk. Ki kell tanulmányozni a Mátra érceinek a flotációs eljárásoknál tanúsított viselkedését.27 A bányászat, életképességét mozdítaná elő, ha az ércbányászattal együtt feltáruló anyagok egyikét-másikát melléktermék gyanánt lehetne feldolgozni vagy értékesíteni. Ezt a célt szolgálja a mátrabányai tárók- kal feltárt kaolinszerű agyag vizsgálata, amelyről talán más alkalom- mal számolhatok be. A Fehér kő és Veresvár bányáinak felújítása a mai pénzügyi és gazdasági helyzetünknél fogva nem ajánlatos , mert ezek úgy a törté- neti adatok, valamint a Butte és Bór analóg ércelőfordulásainál tapasz- talt viszonyok figyelembevételével, nagyobb ércmennyiségek feltalálá- sára nem jogosítanak. A gyöngyösoroszi-i aranyos-ezüsttelérek is csak akkor kerülhet- nek véleményem szerint újabb feltárás alá, ha Mátrabánya a várako- zásnak megfelelt, mert ahhoz képest, amilyen mélységig analóg telérek másodlagos aranytartalma terjedni szokott, már tekintélyes mélységig le vannak fejtve. Itt inkább arról lehetne szó, hogy az ezzel analóg s bányászat tárgyául még nem szolgált 486. ponttól keletre levő kvarcitot tárnák fel annyira, hogy megvizsgálása lehetővé váljék. i 87 P. Krusch: Die Untersuchung und Bewert.ung von Erzlageretatten. III. kiadás. 1920. p. 141. Paul Vageler: Die Schwimmaufbereitung dér Erze. 1921. 144 SZÁDECZKY-K ARDOSS ELEMÉR DR. ADATOK AZ ALSÓJÁRA— FENESI EOCÉNTERÜLET GEOLÓGIÁJÁHOZ. II. — A 15. ábrával. — Irta: Szádeczky-Kardoss Elemér dr.* A „Lippa — gyalui geoszinklinális“ (id. Lóczi \ legfelső krétakorú. felgyűrődése óta nagyobbrészt szárazföld maradt. Az eocéntenger transzgressziója csak északi részét öntötte el. Ezen a három oldalról kiemelkedésekkel védett területen megmaradtak a szedimentációs-tér szélének üledékei. Ezért különböznek a folytatásukat képező Kalota- szeg-, Egeres-, Kolozsvár-vidéki hasonlókorú lerakódásoktól, melyek az üledékgyüjtőterület beljebb eső részének képződményei.1 A Gyalui Masszivum északi részén, az alsó-tarka-üledék- sorozat mélyebb szintjeinek uralkodó veres „agyagijában kevés, ren- desen lokális kongliomerát-, homok-, zöld márgabetelepülés van. Jelen- tékeny kavicsos, veres agyag- és konglomerát-pad csak a legdélibb, széli előfordulások legmélyebb szintjeiben található. Az alsó-tarka- üledéksorozat felső szintjét viszont (vertikálisan) sűrűn váltakozó veres, zöld rétegek, (oolitoid) édesvizi mészkövek, dolomitok, gyakran gipsz és konglomerát alkotják. Ezzel szemben Alsójára, Kisbánya, Asszonyfalva vidékén a gyorsan váltakozó rétegsor hiányzik, a tengeri rétegek allatt közvetlenül már veres agyag van. Az egyhangú alsó tarka-üledéksorozatot több jelentékeny konglomerát-, fehér homok-pad szakítja meg. E padok a terület legdélibb részén, Bikalatnál 20 — 40 m vastag fehér kvarc homok-kavicsteleppé szélesednek. Az alsó-tarka-üledéksor feletti tengeri rétegek abban különböznek az Egeres — Kalota-vidékiektől, hogy itt a zöld márgák helyett mész- kövek uralkodnak. Léta, Magyarfenes vidékén már a perforata-pad alatt durvamészkő-jellegű üledék van. Az „ostrea tályag4' jóval véko- nyabb, 60 — 100 m helyett pl!, az Oláhlétai Costa marén csak 10 — 20 m vastag. A felső-tarka-üledéksorban a veres rétegek közt itt is jelentékeny konglomerát- és fehér homok-padok jelennek meg. A felső homok-(kő-)- pad kalcit-oolitos tengeri kövületeket (pl. foraminiferákat) tartalmaz, s így már a felső durvamészkő-csoportba sorolandó.2 Ennek az erősen tranzgredáló csoportnak felső része azonban területünkön is normális mószkőfáciesévcl rakódott le. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1925. övi május hó 6-i szűkülésén. 1 SzAdeczky E.: Az erdélyi eocén potrogenezise. Doktori értekezés. Megjelenendő az Eötvös-Füzetek 1926. évi kötetében. 2 A durvamészkő ezen, eddig ismeretlen homokkő fáciese legszebben a Kuhaegreetől délre feltűnően kiemelkedő 753-as kótán fordul elő. ADATOK AZ ALSÓJÁRA — I'EN ESI EOCÉNTERÜLET GEOLÓGIÁJÁHOZ. II. 14.') Ennek a sajátságos szedi inén táci ónak okál a következőkben keres- hetjük: 1. Az üledéket szolgáltató kőzotek kémiai mállása által kelet- kezett oldható anyagok a leghosszabb transzportra képesek és leg- nagyobbrészt a (szárazföldi) szedimentációs tér belsejében rakódnak le. Az ilyen kőzetek: dolomitok, mészkövek, (gipsz) hiányzanak Alsó- jára— Fenes vidékének szárazföldi üledékei között. A kémiai mállás- nak ellenálló anyagok (elsősorban a fizikailag is nehezen málló kvarc) kevéssé aprózódnak és ezért rövid transzport után — rendesen kevéssé szortírozva — rakódnak le. Üledékeinket éppen a kvarc-homokok- konglomerátok nagy mennyisége jellemzi. E sajátságok lerakódásaink- nak bizonyos rövid transzportú, éretlen jellemvonást adnak. 2. A veres agyagok kolloid-vashidroxid-gél festőanyagának (turgit, limonit) redukciója kolloid-vasszulfiddá (melinikovit), illetve gyakran csak magnezitté, legnagyobbrészt a tenger — különösen a beszáradó, sok organikus hulladékot tartalmazó, gipszlerakó tenger — hatására tör- ténik. Ily módon keletkeznek az erdélyi eocén tarkaagyagjainak felső részére (: szárazföldi és tengeri periódus átmenetének üledékei), vala- mint egyes tengeri üledékekre annyira jellemző zöld „márgák“. Az erdélyi eocén egyes gipsz közti sötét meszes üledékei megfelelnek a nagy sótartalmú tengerrészek FeS-től fekete lerakódásainak (pl. Watten- schlick, Limanschlamm, Finnország Litorina-agyagja, a Fekete-tenger üledékei stb.). Ezekben a kolloid vasszulfid lecsapásához szükséges kénhidrogént anerob mikroorganizmusok termelik, melyek csak kon- centrált sóoldatokban élnek meg (1. Aarnio: Die Entstehung dér Eisensulfidtone, Ztschr. f. prakt. Geol. 1922, 123). Alsójára vidékének eocénöblét azonban három oldalról szárazföld vette körül, ahonnan összegyűlő édesvíz nagyobb mennyisége a tenger sótartalmának kon- centrálódását megakadályozta. A két tarkagyagsor közti tengeri cso- port zöld „márgái“ fosszilis kékiszapnak (Blauschlick) felelnek meg, melyek, mint ismeretes, 200 m-nél nagyobb tengermélységekben rakód- nak le. Ilyen üledékek Alsójára vidékén nem játszanak lényeges szere- pet, mert a tengeri csoportnak Alsójára felé történő fokozatos elvéko- nyodásával kapcsolatban a tenger mélységének is csökkennie kell. 3. A vasszulfid, illetve az ebből keletkező kénsav hiánya folytán az organizmusok mészváza sem oldódik fel. (V. ö. Soudry kísérletei, Andrée: Geol. Rundsch. VII. 123. 1916.) Ennek megfelelően Alsójára — Fenes területén már a „perfora.ta-pad“ alatt mészvázakból álló durva- mészkő jellegű kőzet van. Mindezek tipikus szedimentáciás-térszéli üledékcsoporttá avatják Alsójára — Fenes vidékének eocénjét. * Az eocén-sorozat települése itt is, miként a Kalota — Egresi terü- leten, a tektonikus mozgásokkal szemben ellenállóbb kristályos kőze- Föltltani Közlöny. LY. köt. 192.’>. 10 146 SZÁDECZKY-KARDOSS ELEMÉR DR. tekhez alkalmazkodik. A rétegek uralkodólag ÉK — KÉK-re dőlnek, a Gyalui Masszívumhoz viszonyított helyzetüknek megfelelően. Telepü- lésük aránylag nyugodt, csak a kristályos kőzetekkel érintkező széle- ken, tektonikai vonalak mentén hajlanak fel hirtelen. A Gyalui Masszí- vum K-i szélén az eocén-rétegek eme hirtelen felhajtása a két Léta község felett nyugatra, majd Asszonyfalva és Kisbánya közt észlelhető. E pontok által alkotott egyenes déli folytatásában helyezkednek el a ldsbányai eruptivumok, pontosabban ezek közül éppen a legsavanyúbh (s valószínűleg a legidősebb) dike: Ez a telér a falu Ny-i oldalán É — D-i csapással húzódik és feltűnően leukokrata kifejlődésével (: a hegyek tetején aplitszerű, mélyen a völgyben a porfiros ásványok uralkodása folytán gránitszerű) eltér a többi kisbányai eruptivumtól. A vonalnak további déli folytatásába esik a felsőkréta és kristályos pala határa Oklos, Szolcsva vidékén. A két kőzet határa egészen egye- nes vonalat képez T. Róth Lajos felvétele szerint, aki ezt vetődés- nek jelöli.3 Pávai Vájná Ferenc pedig ugyanezt a határt áttolódási vonalnak jelzi.4 Az eocén után még kis mértékben folytatódó gyűrődés- kor az eocénrétegek felhajtása ugyanazon tektonikai vonal mentén történt, amely szerint a felsőkréta a kristályos pala alá5 gyűrődött. a krétakor végén. Ezek szerint Oláhlétától Kisbányán át Szolcsváig legalább 32 km hosszúságban hatalmas tektonikai vonal van,6 mely éppúgy megtartotta aktivitását a felsőkrétától az eocén utánig,7 mint a Kalotaszeg Egeres vidékének tektonikai vonalai. E vonal abban is megegyezik amazokkal,8 hogy a legfelső krétakorban dike-ok törnek át rajta. Az Alsójára — Fenesi eocén és a Lunka — Peterdi kristályos pala- nyelv tektonikai egymásrahatása kevésbbé pregnáns. (Ennek megfelelő déli folytatásban a felsőkréta és kristályos pala is sokkal bizonytala- nabbul lefutó vonalban határolódnak, mint a pendantját, képező nyu- gati vonal esetében.) A Lunka — Peterdi vonulat É felé fokozatosan lesüllyed és itt már csak hézagosán bukkan fel. Azonban a kristályos kőzetek ezen északi előfordulása mentén is az eocén egyébként nyugodt települése éppúgy megzavarodik, mint a Gyalui masszívummal való 3 L. Földt. Int. 1900. évi Jelentésében közölt szelvény. 1 Bányászati és Koh. Lapok. XLVI1I. II. 1915; szelvény a 239. lapon. . 5 Pávai Vájná: i. h. 8 Valószínű, hogy e vonal fi felé hasonló tektonikai jelleggel még tovább foly- tatódik. 7 Ez áll a tektonikai vonal déli, áttolódásos részére is: Pávai kimutatta, hogy e mozgások két, egymástól távol eső időben, a kréta vége felé és az alsó mediterrán után játszódtak le. (Bányászati és Koh. Lapok. Lili. 1920, 136.) 8 Földt. Közi. Lili. 85, 1923. ADATOK A/ ALSÓJÁRA — FENKSl EOCÉNTERÜLET GEOLÓGIÁJÁHOZ. H. 147 találkozásánál.'' A „Havasbükke“-plat.ó egységesen ÉK-re dőlő felső- durvamószkőpadja Székesétől K-re is folytatódik, hol 700 m tenger- színfeletti magasságú dolináé felülete majdnem a „Kis-Magura‘“ csúcsáig húzódik; azonban a Magurán (tehát tovább a dőlésirányban!) egyszerre 100 m-rel magasabban bukkan ki (már szarmata homokból), tekintélyes durvamószkőrög a kristályos kőzetekkel együttesen. Figyelemre méltó, hogy míg a Gyalui masszívum szélére a közép- eocéntenger üledéke is felhaji ik, addig a Magúra kiemelkedésén már csak a maximálisan transzgredáló felsődurvamészkő található. Fel- merül a kérdés, hogy a Jára — Fenesi eocénöböl elágazott-e az Erdélyi medence felé a Lanka — Peterdi kristályos palanyelven keresztül? Külö- nösen a kristályos vonulat Peterd és Mikes közti alámerülésénél vizs- gálandó ez, ahol már az eocénben is csekélyebb kiemelkedés lehetett, mivel e szakaszon az eocén terület kiszélesedik keletre, a kristályos vonulat területe felé. Ha a kérdést határozottan nem is tagadná az a körülmény, hogy tovább K-re, Indalnál az eocén végül is kiékül hiszen az eocén kimaradását a kristályos pala és miocén közt okoz- hatta a miocénkori transzgressziós abrázió — teljesen valószínűtlenné válik ez azáltal, hogy a Lanka — Peterdi, illetve Torockói Érchegy - ségi vonulat túlsó (K-i) oldalán nem ismeretes az eocén, sőt legdéleb- ben, a Sárborbándi rögben is csak a regionálisan transzgredáló felső- eocén van képviselve. Nem tarthatjuk tehát azt sem valószínűnek, hogy a kristályos vonalat mentén K-re meglenne a teljes eocénsorozat, és így magán a vonulaton is legfeljebb csak felsőeocénkorú tengeri át- járó tételezhető fel. Ha a Gyalui Masszívum eocénszegélyének tektonikai magasság- vonalait megszerkesztjük, 1U e vonalak lefutásából kitűnik, hogy réte- geinknek fokozatos ledűlését a medence felé mindenütt az eruptivumok, illetve az eruptivus maggal bíró kristályos kőzetek determinálták. Legjelentékenyebb hatása természetesen a Gyalui Masszívumnak van, melyről hatalmas félkörben dűlnek le a rétegek1. A kisebb eruptivumok azonban külön-külön is éreztetik hatásukat: A M.-Gyerőmonostori Köveshegy pegmatitos gránitja körül félkörben kis boltozat van, mely- nek K-i oldalát vető alkotja. Ugyanez ismétlődik a Pányik — Gyerő- vásárhelyi eruptivumok körül, melynek ugyancsak K-i oldalán az eocén- rétegek, a legalább 14 km-es Egerbegv — Gyerővásárhelvi tektonikai 9 Jó feltárás hiányában ennek közelebbi jellege (felhajlás?) nem bizonyítható. 10 Barométeres magasságméréseim alapján készített nagyszámú szelvényekből meg- szerkesztettem az alsó és felső tarkasorozat feletti édesvízi mészkő (helyesebben át meneti rétegek) szintájának azonos tengerszín feletti magasságú pontjait összekötő tektonikai magasságvonalakat (izobázisokat, melyek tehát összefüggően ábrázolják a rétegek csapásirányát, sűrűségük pedig a dőléssel egyenesen arányos) 10! 148 SZÁDECZKY-K ARDOSS ELEMÉR DR. vonal11 mentén levetődnek. A Kisbányai eruptivumoknak megfelelően szintén elhajlik az eocén rétegek csapásiránya. A Lunka-Peterdi kristá- lyos vonulat hatása következtében pedig teknőszerű települést nyernek Alsójára környékének legalsó paleogén rétegei. Az eocén rétegek hirte- len felhajtása a Gyalui Masszívum K-i szegélyén szintén a Kisbányai eruptivumok mentén érezhető a legerősebben. Hasonló jelenséget emlí- tettünk a Szelicsci Maguránál is, megfelelően az eruptivos kőzetek Földt. Közi. Lili. 1923, 85. ADATUK AZ ALSÓJÁBA — KENESI EOCÉNTERÜLET GEOLÓGIÁJÁHOZ. II. 149 közeli kibukkanásainak (1. mellékelt térképvázlatot a 148. oldalon). A medence eme eocénszegélye tehat tektonikailag különbözik a medence belsejének neogénjétől. Míg itt az eocénrétegek gyűrődéskor a íekii kőzetek minősége (tektonikus mozgásoknak ellenállóképessege) szerint és azokkal együttesen gyürődött, addig a medence neogénje Böckh és Pávai szerint, a „kősóval, mint csuszamlási réteggel a mélyebb iilcdó- kektől függetlenül gyűrettek meg,‘“2 elsősorban a medence peremi részének betolódása folytán." '- Bányászati és Koh. Lapok. XLV111- II. 1915, 234. 13 Az ollenállóbb kristályos kőzetek előfordulása Kolozsvártól D-re — melyeket szálbanállókként legelőször Atyám ismert föl — teszik érthetővé nemcsak a durvainéezkő településének megzavarodását a Szelicsei Maguránál, hanem azt i6, hogy az Erdélyi Medence antiklinálisainak térképén a Felek felé behúzott hipotetikus szinklinális nem folytatódik itt tovább. Erre a körülményre már 1913-ban világosan utal maga Pávai Vájná (aki azonban e dolgozat, előadásakor a kristályos kőzetek itteni elő- fordulását éppen tektonikai szempontból vonta kétségbe) : „György falvától Nv-ra es Felek körül tapasztaltak alapján a helytálló rétegeken már rsak gyenge dülést láthatunk, szóval perifériális gyüretlen perem (Jelentés az erdélyi medence földgázelőfordulásai körül eddig végzett- kutató munkálatok eredményeiről. Budapest. II. 1, 1913, 94.) A Peana. Felek. Mikes közti kristályos kőzetektől Nv-ra a durvamészkő településében hirtelen megzavarodik; tőlük E-ra majdnem Kolozsvárig beszögellik és ott hirtelen véget ér a Kolozs— Szamo6falvi gyűrt, terület; a kristályos kőzetektől K-ro pedig szintén a gyűrt medence kezdődik. Mindezekkel szemben maga a „Feleki tábla*1, — amely alatt szintén a másutt csuszamlási rétegként szereplő kősót tartalmazó (Mikes, Indali, etc. sósforrások!) mezőségi rétegek, de alattuk a Torockói Érchegységi vonulathoz hasonló tektonikai szerepű kristályos kőzetek vannak, viszont nyugodt településű! Ez a legeklatánsabb tektonikai bizonyítéka annak, hogy a kristályos kőzetek Kolozsvártól délre szálba, n is előfordulnak és ott a neo- gén üledékek alatt nagyrészt eltakart, kiemelkedő tömeget alkotnak. Petrografiailag is kifejezést nyer ez: az oligocén összes tengeri szintjének fáciese száraz- földi jelleget ölt Kolozsvár felé közeledve. (Eme érdekes körülmény részletes kifejtését e közlemény keretei nem engedik meg.) Az oligocénbcn a Gyalui Masz- szivumhoz és a Lunka-Peterdi vonulathoz hasonlóan kétségtelenül kiemelkedő hegyet, alkotó Peana-Magurai, etc. kristályos kőzetek területén az egész oligocén-sorozat kiékül. Az erősen tranzgredáló miocén-tenger is e területen sokkal vékonyabb üledékeket rakott le, mint. a medence belsejében: a Peana-Magurai kristályos kőzetelőfordulás közelében Csürülye és Magyarszilvás közt „mezőségi márgát“ találtam a Koch tér- képén jelzett „intermedia márga helyén, melynek vastagsága kb. 20 m-re tehető, a medencében levő több száz m-rel szemben. Atyám a kristályos kőzet-előfordulásokat az Erdélyi Medencében tovább is nagy területen kinyomozta. — A Medencére vonat- kozó felfogását legújabban Pávai is odamódosította, hogy a neogén alatt közvetlenül kristályos kőzeteket tart fel tételezend ének. — Ezekkel teljesen megegyező eredményre jutottam egyébként az erdélyi eocén petrogenesisére vonatkozó tanulmányaim alapján magam is: e szerint Erdély ÉNy-i részének eocén szedimentációs tere nem volt össze- köttetésben azzal a tengerrel, mely a Medence déli és keleti részén előforduló eocén- kőzeteket (Porcsesd. Lövéte) lerakta. •150 KUBACSKA ANDRÁS ADATOK A NAGYSZÁL KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIÁJÁHOZ. — A 16 — 18. ábrával. — Irta: Kubacska András.1 1924 tavaszától több ízben felkerestem a Nagyszált és környékéi. Vizsgálataimat a kosdi szénbányára is kiterjesztettem. Ebben a dol- gozatomban a fent említett területre vonatkozó néhány megfigyelésemet közlöm. Triász-dolomit. A terület legrégibb képződménye. Egyetlen előfordulási helye a Szarvas-hegy D-i oldalán van. Itt a dachsteini mészkőből álló takaró alól három oldali törés mentén működő denudáció szabadította a fel- színre. Egyes pontjain — így az előfordulás K-i oldalán — egészen átkristályosodott, dolomit-márvány szerű. Csiszolatán tisztán látszik, hogy ez az átkristályosodás másodlagosan, nyomás útján jött létre. Vegyi elemzése Endrédy E.2 szerint : Ca CCh 60-60 Mg CO, 39 83 Oldhatatlan 013 Fe„ 0.. + Al.. 0 nyomok 10056 Tehát, amint látjuk, egy kevéssé meszes, igen tiszta, majdnem normál-dolomittal van dolgunk. Az utólagos átkristályosodást a területen végbement hatalmas rétegzavarok, levet őd'ósek alkalmával létrejött nyomásnak tulajdonít- hatjuk. Igen rosszul rétegzett. Rétegei nagyjából ÉK-nek dőlnek. ' Előzetes jelentését a szerző t.ávollctében Un. Zkllkii Tibor első titkár olvasta fel - a Magyarhoni Földtani Társulat 1925 június 3-i szűkülésén. A szükséges összes elemzést Endrkdy E. végezte a Tudomány Egyetem ásv. kőzettani intézetében, kinek szívességéért itt is köszönetét mondok. ADATOK A NAGYSZÁL KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIÁJÁHOZ. 151 Dachsteini mészkő. A dolomitra települt dachsteini mészköbül sikerült több pontról nagyobb, vékonyhéjú, asszimmctrikus Megalodus sp. (közelebbről meg- határozhatatlan) példányait gyüjtenem, melyek eddig innét — Haueb' kétes adataitól eltekintve — ismeretlenek voltak. Vadász4 a dolomitot a noricumba. a dachsteini mészkövet a r hat iái emeletbe helyezi, bár a felsorolt i hat in i fauna inkább a noricumra jellemző. I Eocén-képződmények. A most. említett mezozoos alaphegységre közvetlenül eocén-rétegek rakódtak. Ezeknek a legalsó része vörös és szürke agyagból áll. A fúrási napló adatai szerint közbe még egy vékony, dachsteini mészlcő- darabokból álló konglomerát-p&á is települt, melyet azonban a jelenlegi bányaművelés sehol sem tár föl. Az agyagokat először Majer .J.:' ismertette.'1 Dolgozatához volna néhány megjegyzésem. Az agyagok feküje mindenütt dachsteini mészkő . fedője felső eocén szén és édesvizi-félsósvizi rétegek (2-es, 3-as, 13-as vágat). Településük- nek egymáshoz való viszonyát illetőleg a következőket tapasztaltam. A 2-es vágat végén a széntartalmú rétegek kiékelődnek és a fedő félsós- vizi agyagmárga alatt közvetlenül a vörös agyagot kapták meg körül- iéiül 6 m. vastagságban. Az agyag fekűjében dachsteini mészkőre buk- kantak. Ugyanebben a vágatban a most említett hely előtt több ponton a szürke (nedves állapotban kékesszürke) agyagot tárták fel (1. 17. ábra).. A 3-as vágatban a félsósvizi agyagmárga alatt édesvízi mészkövek közé zárt szénréteget találunk, mely alatt szürke agyag következik (1.16. ábra). Ez a szürke agyag a vágatban tovább fokozatosan vörös agyagba megy át, amint az a nehéz viszonyok között megfigyelhető volt (a vágat ugyanis víz alatt áll). Ügy látszik, hogy a szürke agyag a vörös agyag fölé terjed és a rétegek dőlésére szög alatt haladó vágat- ban ezért látjuk a kettőt egymás folytatásában (1.16. ábra); innét a fokozatos átmenet is. Ebben a vágatban egy kisebb vető is van, melynek mentén a szürke agyag teljesen plasztikussá sajtolódott. s R. Haxjer: Geol. Übersicht-skarte d. österr.-ung. Mon. Jahrb. d. k. k. Geol. R. A. »vk. Vol. XVIII. p. 101. 4 Vadász M. E. : A Duna balparti id. hegyrögök őslénytani ée földt. vissz. Földt. Évkv. Vol. XVIII. p. 101. . ■’ Majer J.r Felsőkréta. Divosaurus nyomok a kosdi eocén széntelep fekűjében. Földt. Közi. Vol. LI — LII. p. 66. B A fúrási napló „terra rosso“-ként említi. 152 KL’BACSKA ANDRÁS A 13-as vágat egész hosszában egy az előbbihez hasonló vetődésben halad és csak átsajtolt szürke agyagot tartalmaz. A vörös agyagban élesszélű dachsteini mészkőVóvmvIék van, melyen a víz munkájának nyoma sincs. Szádeczky E. vizsgálatain kívül ez is bizonyítja ennek az anyagnak szárazföldi eredetét.5 Majer5 az agyagok képződésének idejéül a felső krétát jelöli meg. A fent vázoltak alapján ebben kételkedem. Sztratigrafiai elhelyezkedé- sük folytán ezek inkább a felső eocén széncsoporthoz, mint a mezo- zoos (!) alaphegységhez csatlakoznak. Ugyancsak Majer5 a 3-as vágat szürke agyagából Dinosauras koprolitokat ismertet. Hogy ezek az állítólagos koprolitok Dinosauru- soktól erednének, azt a most említettek már eleve kizárttá teszik. Koprolit-vo'ltukat pedig kétségessé teszik a következők: Az agyag — mint azt megállapíthattam — százszámra tartalmaz 5 cm-től 50 cm-ig változó nagyságú, szeszélyes alakú konkréciókat (me- lyeknek konkréció-voltát Majer7 8 9 is elismerte). Ezekben a konkréciók- ban, de az agyagban is nagy számmal találunk markazit és pirít kristály- halmazokat, gumókat és ereket. Csiszolt felületükön ugyanazok a növényi maradványok láthatók, mint a ,,koprolitoku csiszolt felületén. Ezen az alapon a kettőt egymástól megkülönböztetni nem lehet. Leg- többjük gömbhéjas elválású s ha ezek mentén mintegy „lehámozzuk44 őket, úgy alakjuk többszörösen megváltozik. Koprolit-v öltük ellen szól a kémiai elemzés is, mely Endrédy szerint a következő: Si'O, Ti O, Aló 03 Fe. 03 FeO Mn O Agyag (grauer Tón) 40'73 1*58 32-46 5-80 0-06 Konkréció 35-22 118 3002 4-92 — 004 Koprolit * 15-70 nyom. 7-41 28-35 — nyom. Ezekből az elemzésekből a legszembeötlőbb egyrészt a foszforsav teljes hiánya, másrészt oly elemek aránytalanul nagy százalékszáma, mint amilyen a vas, a szilícium. A guanókban és a — részben koprolit- ként. ismertetett — foszfátokban a foszforvegvületek mennyisége 10 — 90% -ig is emelkedhet ik." A legelőre csapott szarvasmarha ürüléké- 7 Szóbeli közlés. 8 A megölöm zett darabot Majer volt szíves rendelkezésemre bocsájtaui. 9 J. Samojloff: Phosphorite. Doelter: Handbuch d. Mineralehemie. 1918. Vol. III., Pars. 1., pag. 352. — O. Stuzer: Die wirhtigsten Lagorstátton d. „Nicht-Erze”. 1911. Vol. I. ADATOK A NAGYSZÁL KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIÁJÁHOZ. 153 ben is 3 — 4'/ foszforsav van.10 Petiig a „ko prolitok" -nak ennél jóval koncentráltabb mennyiségben kellene a foszforvegyületeket tartalmaz- tok.0 Megemlíthetem még, hogy az agyagban levő mészkődarabok sem tartalmaznak foszforsavat! A konkréció-koprolit sósavával pezseg, míg az agyag nem.* Mindezeket összegezve: ha száinbavesszük a koprolitok 4* nagy számát, aránytalanul váltakozó méreteiket, a csiszolatok egyezését, az 16. ábra. 1. Molluszkás ngvagmárga, 2. édesvízi mészkő, 3. szén, 4. szürke agyag. 5. vorö6 agyag. V — V = vető, — = vágat. A 3-as vágat szelvénye. elemzések eredményét, a csontmaradványok abszolút hiányát és azt a tényt, hogy eddig az eocén szárazföldi-mocsári gerinces faunából semmi olyan hatalmas állatot nem ismerünk, melynek ekkora koprolitjai lehet- tek volna, — a konkréciók „koprolit“-v oltában kételkednünk kell. Annál is inkább állíthatom ezt, mert a konkréciók közül pusztán alak és nagyság szerint „koprolitokatu kiválogatni lehetetlenség; vagy mind MgO CaO Ko 0 Na, O p3o. s GO, H,0 — 110° H20 + 110° Összesen 015 1-97 0-38 0-56 — — 4-17 2‘55 10-08 100-59 012 8" 38 0-32 0-54 nyom. — 5"53 2-59 11-10 99*96 — 1041 0-34 045 — 14-16 — '6-14 17-89 100-85 .Jcoprolit“, vagy egyik sem az. Azonkívül, ha fel is tesszük, hogy ilyen temérdek „koprolitil a „gazdaállatok“ minden egyéb pozitiv nyoma nélkül előfordulhat e rétegekben, akkor — az ál-koprolitok 10 Endrédy elemzése. * A konkréeió és a „koprolit“ egyes alkatrészei között meglehetős eltérés mutat- kozik, ezt azonban megmagyarázza keletkezésük, minthogy ingoványos, mocsaras terü- letek üledékében jöttek létre s így a chem. -ásványi összetételük nagyon is változó. A konkréció-képződós sorozatos folyamatát jól megfigyelhetjük a 2-es vágat falában, ahol még az anyakőzettel egybefolyó, kezdeti stádiumtól egészen a teljesen elváló, határozott felületekkel határolt példányokig az összes átmeneteket megtaláljuk. Ter- mészetes, hogy itt nem lehet teljesen azonos kémiai összetétel. 154 KUBACSKA ANDRÁS szélsőséges méreteire való tekintette] — legalább féltucat állatfaj jelenlétét kellene ezek alapján megállapítanunk.11 Azt hiszem, hogy a jelen esetben gyengén meszes — konkréció s eocén (palaeocén, alsó és közép eocén ) agyagokkal van dolgunk. melyeknek alsó része még napégette, karsztos, kopár mészkőterületen képződött (vörös agyag), felső részük pedig a süllyedéssel karöltve járó eocén-tenger előnyomulását megelőző mocsarak, lápok üledéke (szürke agyag). A következő rétegcsoport a szén és az ezt kísérő üledékek. A fővágatban és az ennek folytatásául szolgáló 2-es vágatban a következő szelvényt látjuk (1. 17. ábra) : legfelül nummulinás-orto- phragminás mészkő van, ez alatt közvetlenül kékesszürke, alsó részeiben meszes, felül agyagosabb félsósvizi rnolluszkás agyagmárga , alsó részé- ben 20 cm-es barna, bitumenes palák közé zárt széncsíkkal. Az agyag- márga vastagsága 22 — 30 m. Ez alatt ismét felül palával, alul édesvízi mészkővel határolt vékony széntelep következik. Ebben a mintegy 60 cm-es édesvízi mészkőben szintén van 20 cm tiszta szénréteg. Végül az átlag 80 cm vastag főszéntelepre bukkanunk, mely alatt újra édes- vízi mészkőpadokat találunk (100 — 150 cm). Majd a már fentebb emlí- tett szürke és vörös agyagok s a dachsteini mészkő zárják be a feltárt rétegsort. Ezt a rétegsorozatot természetesen nem minden vágatban látjuk így. Egyik-másik réteg kiékelődik, elvékonyul vagy meg- vastagodik. Az édesvízi mészkő sárgásbarna, olykor kékesszürke, telve növényi maradványokkal. Érdekes, hogy az egyéb helyekről ismeretes édes- vízi faunának (Bythinia, Planorbis. Vivipara stb.) a legszorgosabb kutatás ellenére sem találtam nyomát. Ennek a mészkőnek a szénnel érintkező felületén sokszor vékony, bitumenes félsósvizi palás-márgás rétegek vannak. A következő fajokat gyűjtöttem belőle: Fannus ( Melanatria) vulcanicus Schi.oth. (i. gyak.), F. (M.) nov. var. 11 Ma.ikiuuiIc egyik főérve még a ,, koprolitok “ „általános alakja, mely nyilván- valóvá teszi eredetüket, amennyiben mint véletlen, konkréciók nem képződhettek, mert látszik rajtuk, hogy a térben és időben szabad létük volt . . (id. műnk. 70. old.). Megvizsgáltam az Egyet. Földt. Int. gyűjteményében lévő IIantken-Koch-ÍóIc gazdag konkréció-gyüjteményt, s mondhatom, ott számtalan oly darab van (pl. tengeri eredetű homokból), melyek tökéletesen olyanok, mintha csak ..a térben és időben szabad létük “ lett volna, azaz Majer felfogása, szerint, ha nem tévedek, az UrUlékhullatás foly - tonossága során támadt összetapadás látható rajtuk. Ez az érv, szerintem, minden kétséget kizárólag téves, amíg azonban Majer osetleges részletesebb munkájában a „koprolitok“ fényképét nem közli, nincs értelme, hogy én kétségeimet a konkréciók ábráival is alátámasszam. A koprolitokat “ Majer szívessége folytán személyesen vizs gálhattam meg. ADATOK A NAGYSZÁL KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIÁJÁHOZ. 155 (i. gyak.), F. (M.) auriculatux Schloth. (ritka), Cerithium V ivarit Opp. (i. gyak.), C. sp. (valamilyen meghatározhatatlan apró faj). Natica Kosdensis nov. sp. (i. gvak.), Fusus sp. (gyak.), hal -otolit (1 darab). A faunában a fajok kicsiny számát az egyedek nagy száma pótolja. A Faunusok az egészen kicsiny, fiatal alakoktól a legnagyobb öreg példányokig képviselve vannak. Hordaszámuk tekintetében meglehetősen variálnak, amennyiben a bordák száma 7 — 14 között váltakozik. Nyomát találjuk ennek az irodalomban is, ahol a 7 bordával jellemzett eredeti fajt12 a párizsi medencében talált 12 bordájú fajjal egybevonták." Számbeli gyarapodást vehetünk észre a kanyarulatokkal egy irányban haladó bütykökön, szalagokon is. Bár a bordaszám megkétszereződése 17. ábra. 1. Nummulinás mészkő, 2. molluszkás agyagmárga, 3. pala, 4. szén, 5. édesvízi mészkő, 6. szürke agyag, 7. vörös agyag, 8. dachsteini mészkő, 9. vető. A fővágat szelvénye. (A gyűrődés miatt a csapásirány állandóan változik és ezért kénytelen vagyok irányjelzés nélkül, sematikusan rajzolni meg a szelvényt.) új faj felállítására jogosítana, mégis, mivel jóformán az összes át- menetek feltalálhatok anyagomban, helyesebbnek tartom — egyéb kisebb eltérések figyelembevételével — új változatként felemlíteni. Sajnos, a rossz megtartású példányok leírásra nem alkalmasak. Ugyan- csak rossz megtartásuk miatt a Aaticókat sem ismertethetem részle- tesen. Leghasonlóbbak még a N. Rossii Opp.-höz,14 bár annál kisebbek és nincs oly mély köldökük. Kanyarulatszám 4. Növedékvonalai élesen kitűnnek, sűrűek, a bázis felé hátrahajolnak. 12 A. Brogniart: Yicentin . . . pag. 96. Táv. III. lig. 20. 13 F. Bayan: Mollusques tertiaires. Études . . . . 1870. I. és 1873. II. — De van- nak 6, 8 stb. bordaszámmal ismertetett alakok is. (Hébert: P. Oppenheim). 14 P. Oppenheim: Die Priabonaschichten u. i. Fauna. Palaeontographica. Vol. XLVII. Taf. TIT. fig. 10-10c. 1 56 KUBACSKA ANDRÁS A szénnel többen foglalkoztak,15 miért is csak a településéről és bányászatáról említek egyet-mást. A bányászat mindenütt a főtelep kiaknázására irányul. Ezt a műveletet nemcsak a nagyszámú vetődés nehezíti, hanem a képződmé- nyek gyűrődöttsége is. Így a bányaműveléssel feltárt területen jól konstatálható egy nagyjából ÉK — DNv-i kis antiklinális két sziv- klinálissal. Az antiklinális DK-i oldala 30— 35°-kal dől, ÉNy-i oldala 10 — 12° alatt lejt. DNy felé azonban mindinkább ellaposodik. Ezek az apró gyűrődések a Nagyszál idősebb, szilárdabb röge körül állandóan mozgásban levő fiatalabb rétegekben jönnek létre. A jelenlegi szén- területet D-ről — körülbelül az antiklinálissal egyirányú — hatalmas vető határolja (a szénrétegekből az oligocén-képződményekbe jutottak át). K-en körülbelül É — D irányú 12 m-es vető van, ettől Ny-ra 8 m-es. A széntelep a Nagyszál felé ÉK-nek kiékül (2-es vágat vége), ÉNy-i irányban azonban tovább folytatódik a művelés alatt levő területen. A medencék felé a szén vastagodik, a kísérő édesvízi rétegek elvéko- nyulnak. A szénterület kipuhatolására két ízben is furattak. 1894 — 95-ben először,16 1908 — 10 között másodszor. Ezen utóbbiak közül az I. sz. fúrás 800 m-re van az aknától D felé; a II. sz. fúrás a Vác — Kosd-i úttól kissé jobbra (a falu előtti lösz-domb lábánál) ; a III. sz. fúrás (új I. jelzésű) a Kösd — Keszeg-i útvonalon, Kösd utolsó házaitól 2*5 km-re. Mind a három fúrást az oligocénben befejezték. A szén itt már több száz méterre vetődött le. A bánya vízveszélyes szintje (alig 60 cm évi ingadozás mellett) 112 m mélyen van az akna szájától. Az Anna-akna nyílása 229*55 tengerszínfeletti magasságban van. 1907 május havában a bányaműve- léssel kapcsolatban megütött triász mészkő repedéséből kizúduló víz 24 óra alatt elöntötte a bányát a vízveszélyes szintig, mely rész a mai napig víz alatt áll. Jelenleg már szintén 10 — 12 m-re dolgoznak e szint alatt, azonban eddig nagyobb mennyiségű vizet még nem kaptak. A jelenlegi termelés átlag napi 10 tonna, melyet 4 km-es drótkötél- pályán szállítanak a váci vasúti állomásra. A molluszkás agyagmárgával és faunájával Vadász4 részletesen foglalkozik s a fauna alapján keletkezésének idejét a közép eocén és 15 Kalecsinszky S. : A magyar korona országainak ásványszenei. M. K. Földtani Int. kiadv. 1901. pag. 152. — Grittner A.: Szénelcmzések. 1906. Kazán- és gépujság kiad. — Kalecsinszky S.: Közlemények a Földi. Int. cheiniai laboratóriumából. Földt. Int. Évi Jel. 1907. pag. 263. — Vadász E. : 2 pag. 151. — Papp K.: A magyar biro- dalom vasérc- és kőszénkészloto. 1915. pag. 676, 920. 19 T. Roth L.: A Vác melletti Kösd községnél átfúrt eocén-korú széntelep. Földt. Közi. Vol. XXXI. pug. 162. ADATOK A NAGYSZÁL KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIÁJÁHOZ. 157 fölső eocén határára teszi (rocai-pusztafomai csoport). Azt hiszem, hogy ezl a réteget, valamint a szenet, édesvízi mészkövet és a félsósvizi palákat is jelenleg bátran a felső eocénba sorozhatjuk. Ha idők múltá- val a dunántúli szénképződmények kor-beosztása esetleg meg is változ- nék, úgy ennek a Duna-balparti előfordulásnak kora is lejebb tolódnék, de annyi bizonyos, hogy az eddig ismert eocén előfordulások közül min- dig a legfiatalabb marad (fiatalabb a fornai és moóri képződményeknél is). A kosdi faunában fellépő régibb alakok mellett található számos fiatalabb (granconai) és új alak annak, a középhegység eddig isme- retes faunáitól merőben eltérő jelleget kölcsönöz. Ugyancsak a felső eocénbe tartozik a félsósvizi rétegre települi nummulinás-ortophragminás mészkő is. A következő fauna került ki belőle: Nummulina incrassata De La Harpk., N. Fabianii Prever., N. Chavanessi De La Harpe.,17 Ortophragminák. Operculinák, Pecten corneus Goldf., Pecten Thorenti D’arch., Spondylus sp., Ostrea (Gryphaen) Brogniarti Pronn., 0. gigantica Sol., Echinodermato, Latrina sp., Otodus sp. A komplexus felső része lithothamniumos padok- ból áll, igen gyér ortophragmina-nummulina faunával. Hojnos Rezső a következő lithoth. -fajokat határozta meg: Lithophyllum lichenoides Ellis., L. incrustans Phil., Amphiroa verrucosa Kütz. Ezeket a lithothamniumos rétegeket főként a Nagyszál Padimen - tum“l* nevű kőfejtőjében látjuk szép feltárásban. Itt tapasztaltam, hogy a lith.- padok a fedő felé elmárgásodnak, sőt puha márgapadokat zárnak közre (ugyanazzal a faunával, mint a mészkő). A romhányi Dél-hegyen Vadász Elemér4 a nummulit mészkő és hárshegyi homokkő között talált hasonló márgákat. Szerinte a romhányi márga, valamint a Hofmann által leírt solymári, nagykovácsi stb. márgák a nummulit- mészkg elmárgásodott fáciesei. Ezt én a fentiek alapján még inkább meg- erősíthetem s ideszámítom a budakeszi márgákat is. A mészkő elterje- dése nagyobb, mint az eddigi térképek jelzik. így megvan az 527<>-on is. A következő, korban fiatalabb képződmény az Oligoeén hárshegyi homokkő és kiscelli agyag. A hárshegyi homokkő az idősebb képződményeken, a bérc tetején foglal helyet, míg a kiscelli agyag a vetőktől lesüllyesztett mélyedések- ben van meg. A kettő egymáshoz való viszonyát területemen nem tisz- tázhattam. Ha az irodalomban az e kérdésre vonatkozó adatokat át- 17 Az általam gyűjtött mim. -kát Rozlozsnik Pál íőgeologus úr, ismert nummu- linológus volt szíves meghatározni. Legyen szabad néki ez úton is őszinte hálámat ki fejeznem . Schafarzik F.: Magyarország kőbányái. Budapest, 1904. pag. 183—84. 158 KUBACSEA ANDRÁS l ekintjük, úgy legvalószínűbbnek látszik az a különben tényekkel is igazolható felfogás, hogy a kiscelli agyag a hárshegyi homokkő fölé települt. A hárshegyi homokkő tárgyalásánál Vadász4 megemlíti, hogy alsó része vékonyan pados, telve növényi lenyomatokkal. A kőbánya jó fel- tárásában ez a réteg látható is, azonban c-sak a feltárt rétegek felső kétharmadában. Törmeléke ott is fedi a feltalajt, ahol a szálban álló kőzet más (pl'- nummulit-m észkő) . így lehetséges azután, hogy Vadász4 (bár a szövegben 4-5 m törmelék után nummulit-mészkövet jelez) szelvényében vastag takaróként tünteti fel ott is, ahonnét már az erózió teljesen eltakarította.1" Szelvényét felvételeim után némi módosítással közlöm (1. 18. ábra.) 18. ábra. 1. lösz, 2. diluviális-alluviális törmelékes agyag, 2. f. oligocén homok, 4. oligocén agyag, 5. nummulinás mészkő, 6. molluszkás agyagmárga, 7. széncsoport, 8. dachsteini mészkő, 9. vetők. Szelvény a Nagyszálon és az Anna-aknán át. Említésre méltó, hogy a Nagyszálról már Beudant2" is közöl egy metszetet. . A kiscelli agyagra fiatalabb oligoeén homok és agyag települt. Felső oligoeén- (chattien-) rétegek. Belőlük Stache21 említ felső oligocénre jellemző faunát, melynek ellenére az alsó mediterránba (horni rét egek) helyezi őket. Ez a hibás adat azután az irodalomba is bekerült és a térképeken is kifejezésre jutott. Ezekből a rétegekből az általam gyűjtött fauna a következő: Murex sp., A szelvényben sajtóhiba, hogy a félsósvízi rétegek a szén ulti vannak rajzolva és hogy a. vetők csak a dachsteini mészkövön mennek át. 20 F. S. Beudant: Voyage min. et geol. en Hongrie. Paris, 1818. Atlas. 111. lig. 8. Szöveg: Vol. I. pag. 246. 522, 536, 541. 21 G. Stache: Die geol. Verli. d. Umg. v. Waitzen in Ungarn. Jahrb. d. k. k. Geol. R. A. Vol. XVI. pag. 277. ADATOK A NAGYSZÁL KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIÁJÁHOZ. 159 Melongena sp.. Voluta sp., Natica sp., Fasciollaria sp.. Tympanotomvs margaritaceus Brocc., Potamides ( Pyrenella ) plicatus Brust., Turri- tella Geinitzi Speyer., Turritella sp., Calyptraea sp., Dentalium sp.. Pholadomia Puschi Goldf., Corbula Basteroti Hoern., Corbula sp.. Teliina Nysti Desh., Teliina sp.. Meretrix incrassata Sovv., Meretrix sp., Cyrena sp., Cyprina sp., Isocardia cyprinoides A. Braun., Cardium (Laevicardium) cingulatum Goldf., C. Heeri May.-Eym., Cardium sp., A ucula sp.. Arca sp., Modiola sp., Pectunculus obovatus Lám., Pectun- culus sp. (fiatal példány), Mytilus sp., Pecten arcuatus Br., Pecten sp., Panopaea Heberti Bosqu., Panopaea sp., Lucinia sp.. Anomia sp., Ostrea callifera Lám., 0. fimbriata Grat., 0. cyathula Lám., 0. digi- talina Dub., Teredo sp., Bryozoa, Vermes . halfog és növényi marad- ványok. A P. arcuatust hazánkból tudtommal egyedül Hollós" említi. Az én példányaim (60 darab) teljesen egyeznek a Sacco23 munkájában ábrázoltakkal és leírásukkal (a rossz fényképek alapján az enyéim varietásai meg nem határozhatók). A Cselöte-parti homokbánya egy meszesebb, keményebb padja majdnem tisztán ennek a fajnak a leknői- ből áll. Előfordul azonban másutt is. A C. Basteroíi-példányaim (16 darab) a legaprólékosabb részle- teikben is tökéletesen megegyeznek Dollfus24 szép ábráival és élesen eltérnek a többi (ugyanott ábrázolt) Corbula- fajoktól. Példányaim legszebbjei a Degré-villa mögötti szőlőkből valók. A C. Heeri jól egye- zik a Wolff25 által ismertettekkel. Négy darab van birtokomban. Teljesen ép héjúak. Feltűnő még a Bryozoák rendkívüli gyakorisága is. Az itt közölt fauna határozottan a felső oligocénre utal. Hogy most. már meddig terjed a felső oligocén és hol kezdődnek és miként kapcsolódnak hozzá az idősebb oligocén-rétegek, azt megállapítani igen bajos. Annyi bizonyos, hogy a fúrási próbákból ismertetett kiscelh agyag csak legalsóbb részében az. Felső része agyagközbetelepüléseket tartalmazó fiatalabb oligocén homok. A fiatalabb agyag iszapolási maradványa sok homok és roppant kevés, legtöbbször erősen koptatott foraminifera.26 A már említett II. sz. fúrás még 171 m-ben is ezekben 22 Hollós A.: A csörögi andezit-lelérek földtani viszonyai. Földt. Közi. Vol. XLVI1. pag. 209. 23 Bellardi-Sacco : 1 moll. dei terreni terz. dél Piemonte e della Liguria. Vol. XXIV. pag. 65 — 66. Táv. XXI. fig. 24. -* Dollfus-Dauzenberg : Conchyologie du Miozene .... Mém. de la Soc. Geol. de Francé. 1903. Vol. XXVIII. Táv. XI. fig. 28—36. pag. 79. 25 W. Wolff: Die Fauna dér südbayerischen Oligocanmolasse. Palaeontograpbiea. Vol. XLIII. Taf. XXII. fig. 2, 8. ->B Koc.H-féle eredeti fúráspróbák. (Egyetemi Földtani Int. tulajd.). IfiO KUBACSKA ANDRÁS a. rétegekben járt. Vácon a f'egyházi kút fúrásakor 82 ni-ig hatoltak le ugyancsak ezekben a rétegekben. Felső oligocén-üledékek a következő helyeken bukkannak a fel- színre: Váralja — Kőhíd, téglaházai, papréti, Degré-villai, bácskahegyi és Törökhegyi mély utak és árkok, ahol a pleisztocén-kavics alól, vagy a lösz alól bukkannak ki. Kisebb-nagyobb területen a felszínen vannak: egyházmegyei, cselötei, törökhegyi szőlők, a 250 <> Kösd falu fölött, Tamás-hegy, Szendehelynél és az agárdi erdőkben. Az oligocén fölött a terület Ny-i részén megvannak a Miocén-(mediterrán-) képződmények is. Az I. mediterrán alsó része, az anomiás-homok a Só-hegy — Nagy- száli mélyárok Nagyszál felőli oldalában van meg Ostrea sp.. cserepek- kel és számtalan Anomia ephippium var. costata Brocc. héjával. A Vác— Szendehelyi országút mentén, a Diós-hegyi bevágásban van feltárva a következő réteg, a Pecten praescabriusculus-os meszes , kavi- csos homok. A P. praescabriusculus Font. teknőin kívül Ostrea digi- talina Dub. és Anomia sp. kerültek még ki belőle, valamint sok Bryo- zoa is. Eme képződmény fölött vékony, kövületnélküli schlier- szerű réteg van, erre pedig andezittufa és breccia települt. Az utóbbi széntelepet is tartalmaz, melyet a lapomon kívül eső Verőce— szendehelyi-út mentén egyideig bányásztak is. Ezeket a tufákat és brecciákat egyéb világosabb szti'atigrafiájú lelőhelyek27 analógiájára én is a II. mediterrán közepére teszem. I. — II. mediterrán-homokból és kavicsból áll a Só-hegy is, vala- min! a Herman-hegy is. Pleisztocén. A Duna partján az oligocénre pleisztocén-kavics települ, melyből számtalan apró forrás szivárog. Egy Unió sp. ind. töredékeit találtam benne mindössze. E kavicsok fölött, valamint beljebb a területen a felső oligocén- rétegek fölött lösz települ. Az itteni löszökkel újabban Murányi J.28 27 Ez tűnik ki már Noszky ős Schafarzik munkáinak egybevetésénél is, midőn N'oszky megállapítja, hogy a rákosszent mihályi Sashalom kavicsai a grundi kavicsok- nak felelnek meg és a tufa feküjét képezik, míg Schafarzik szerint ezek a tufák viszont a lajta mészkőnek képozik a feküjét. Horusutzky H.. Koch A., HalavAts, Gaái. a II. mediterránra jellemző kövületeket, gyűjtenek benne. — Majkii I.: A bör- zsönyi hegység északi részének üledékes képz. Földi. Közi. Vol. XLV. pag. 18. — Horusitzky F.: Geol. tanúim. Mogyoród környékéről. Doktori értek. Egyetemi levéltár Budapest. 28 Murányi J.: A váci lösz képződni, rétégt. visz. Barlangkutatás. Vol. X — XIII. pag. 17. ADATOK A NAUYSZÁI. KÖRNYÉKÉN I'. K ÖKOLÓGIÁJÁHOZ. ISI foglalkozott. Tudomásom szerint ez lenne az első adat hazánkból, miszerint fauna alapján igazolódnék be a ki ima. változása a lösz- hullás alatt. Kizártnak tartom azonban, hogy a beállott változás el- jegesedéssel lett volna kapcsolatos. A vörös-barnás agyagos rétegek egykori erdőtalajok maradványai. Kötelességemnek tartom azonban megjegyezni, hogy magam — bár több napon át a legnagyobb gond- dal, lelőhelyenként és magasságonként, gyűjtöttem a lösz faunáját — anyagomban Murányi által meghatározott fajokat, valamint az általa elkülönített csoporotokat felismerni nem tudtam. A kérdés megérde- melné, hogy pleisztocén-holocén molluscum specialistáink foglalkozza- nak vele. Holocén. A holocén-korú üledékek közül felemlíthető a Váralján előforduló mésztufa *” és a Nagyszál barlangjainak tetemes mennyiségű denevér- [ manója . * A Nagyszálon a vetődések és repedések mentén a dolomit, dach- steini mészkő és a hárshegyi homokkő sok helyen hévforrásokra vissza- vezethető változásokat mutat. A repedések és üregek mangános limo- nithaematit-erekkel vannak kitöltve. Elemzésük alkalmával kitűnt* hogy 611/ ( Si02, 75-96/v FejCt, + MnO, 15*51% H20 van bennük. Hasonlókat először Schréter30 ismertetett. A mészkő és dolomit üre- geiben apró baritkristályok vannak Ezeken kívül nagymérvű elkovásodások is tapasztalhatók az emlí- tett kőzetekben.31 * Végül köszönetéin fejezem ki Papp Károly dr. egy. ny. r. tanár úrnak mindenkori szíves támogatásáért, úgyszintén Mauritz Béla dr. egy. ny. r. tanár úrnak, ki ezenkívül megengedte, hogy a szükséges elemzéseket kémiai laboratóriumában Endrédy barátom elvégezhesse. A bányában folytatott vizsgálataimnak engedélyét Majf.r I. dr. közbenjárásának köszönöm, valamint köszönettel tartozom Rótt bányamérnök úrnak is. Készült az Egyetemi Földtani Intézetben, 1925-ben. 29 A. Boros: Neuere Daten zum récén ten und íossilien Vorkommen des Didymodon tophaceus in Mittelungam. Magyar Botanikai Lapok. XX. pag. 71 — 72. — A. Boros: Two Fossil Species Of Mosses Froin The Diluvial Lime Of Hungary. The Bryologíst. Vol. XXVIII. pag. 29. 30 Schréter Z.: Harmadkori és pleist. hévforrások tevékenységének nyomai.... Földt. Évk. Vol. XIX. pag. 213 — 14. 31 Jugovics is említ hévforrás-nyomokat a Középhegység Duna-balparti részé- ből, Csővárról. Annales Mus. Xat. Hungarici. X. pag. 595. Földtani Közlöny. I.V. köt. 1925. 11 162 KOCH SÁNDOR DR. NÉHÁNY RITKÁBB ÁSVÁNY ÚJABB ELŐFORDULÁSA MAGYARORSZÁGON. — A 19—21. ábrával.. — Irta: Koch Sándor dr.* Az alábbiakban néhány magyar országi lelőhelyre nézve újabb előfordulású ásványt ismertetek. Vizsgálataim anyagát dr. Fülöpp Béla udvari tanácsos úr volt szíves magán ásványgyüjteményéből rendelkezésemre bocsátani s ezért neki e helyen is hálás köszönetéinek fejezem ki. 1. Termés-antimon Péntekről. A megvizsgált példányon a gneiszben finom szemcsés ereket alkotó sötétszürke antimonit mellett egy világos ónfehér, kitünően hasadt* fém szemecskéi s kisebb szabálytalan alakú foltjai tűntek szemembe. Az ásvány szemecskéi forrasztócső előtt gömbbé olvadnak, huzamosabb hevítésre meggyulladnak s a szénre fehér verődék rakódik égésük termékeként. Királyvízben oldva az antimon reakcióit adja. Csekély anyagommal megejtett qualitativ kémiai vizsgálat során egyedül vas- nak nyomait tudtam benne kimutatni. Ásványunk tehát termés-antimon s mint ilyen, újabb tagja az érdekes perneki ásvány tár saságnak. Tekintve, hogy hazánkból a termés-antimont egészen bizonyosan csak Kapnikbányáról és Oláhláposbányáról ismerjük, Pernek a har- madik lelhelye nálunk ez ásványnak. 2. Zeolithek Sztanizsáról. Sztanizsáról eddig két zeolithót ismertünk, a desmint és a Iau- montitot, mindkettőt Primics találta és írta le.1 Kettőjükhöz most a chabasit és apophyllit járul s velük a sztanizsai bányák zeolithjainak száma négyre növekedik. Az apophyllitnél idősebb chabasit tejfehér, áttetsző kristályai köz- vetlenül a pyrit- szemcséket tartalmazó kőzeten ülnek. Az egy ceht.i- méter élhosszat is elérő kristályok a következő három forma kombi- nációi : 7? {1011}, c{0112}, s {0221}. A kockaszerű kristályok uralkodó formája az li, lapjai üveg- fényűek s a kombináció-élek irányában gyengén rostozottak. Az e keskeny sávocskái, valamint az s kicsiny, trapézalakú lapjai kifogás- talan fényességnek. A kristályok legnagyobb része penetrációs iker, * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1925- évi okt 7-i szűkülésén. 1 Primics Gy.: ásv. földt. iegyz. Erdélyből. Orv. term.-tud. ért. 1891. 129. o. NÉHÁNY RITKÁBB ÁSVÁNY ÚJABB ELŐFORDULÁSA MAGYARORSZÁGON. líi.'í megjelenési formájuk megegyezik a Heddle* által leírt s lerajzolt Lindale-ből származó chabasit -kristályokéval. Kristályaink között néhány R szerinti juxta pozíciós iker is előfordul. A chabasit- kristályokon ülnek az apophyllit rózsaszínű, teljesen átlátszó, 1 cm hosszat s közel ennyi szélességet is elérő igen egyszerű kombinációi, melyeken az alábbi három forma szerepel: riooi:, a : ion;, p ;in:. Uralkodó a p. a kristályok habitusa piramisos. A jól fejlett p lapok fényesek, kissé görbültek, az u rhombusalakú lapjai ugyancsak jól tükrözőek, rajtuk a lap alakjával megegyező formájú, de görbült körvonalú növekedési idomok láthatók. A r parányi négyzet, illetve téglalapalakú lapocskáin ugyancsak tompa kúpra emlékeztető formájú növekedési idomok észlelhetők. A kristályok úgy színben, mint formában a szépségeiről híres ondreasbergi előfordulásra emlékeztetnek. A fentiekben ismertetett új előfordulás egy szép példánya Fülöpp dr. úr ajándékaként a Nemzeti Múzeum ásványtárába került. A chabnsitra vonatkozó mért és számított szögértékek a követ- kezők: Mért Számított R:R‘ (1011 ):( 1101) 85c06' 85°14' R:e (10Tl):(01Í2) 42°32' 42°37' R:S (10n): (0221) 53°29' 53°32'56 e:s (0112):(0221) 36°09' 36°10' 3. PyiThotin, siderit és arsenopvrit Kisbányáról. A szatmármegyei Kisbányáról már régebben ismeretesek voltak pyrit- és markasit-képezte pseudomophosák pyrrhotin után, belőlük a Nemzeti Múzeum gyűjteményében is van néhány jobb darab. Ezek a hatszögletű, vékonyabb-vastagabb táblás pseudomorphosák fekete sphaleriten ülnek, míg őket erősen gömbölyödött sidmí-kristályok s egy rozsdaszínű, finom szálakból alkotott, meglehetősen tömött anyag burkolja be. Utóbbi mikroszkóp alatt hajszálvékony plumosit-szálak szövevényének bizonyult, melyekre, fonálra fűzött korallhoz hasonlóan, hengerded sphar ősid érit- részecskék telepedtek. A legújabb időben előkerült a pseudomorphosák után maga a pyrrhotin is, mégpedig váratlanul szép darabokban. A FüLöPP-gvüjte- mény e lelhelvről származó legnagyobb pyrrhotin- kristályának szélee- 1 Min. Scotland. 1901. 2. k. Taf. 82. Fig. 8. 11* 1S4 KOCH SÁNDOR DR. ségét 45 mm-nek, magasságát közel 5 mm-nek mértem. Egy kis fényes lapokkal határolt kristálykán a következő két formát állapítottam meg mérés segélyével: c > 0001 } v >1122!. A vékonytáblás kristályok jól fejlett c lapja kissé görbült, rajta a metsződési élekkel parallel futó gyenge rostozottság s némelyiken orientált továbbnövés észlelhető. A v piramis keskeny csíkocskái élén- ken csillogó, fényes lapok. A kristályok fekete sphaléritre telepedett vaskos pyrrhotinQ n fennőttek s a c tengely szerint parallel összenőve, 5—7 cm magas, hatszögletű oszlopokat alkotnak. A szép és nagyobb kristályokban meglehetősen ritka pyrrhotinnek e leihelyről kikerült példányai a Morro-Velho-i híres pyrrhotin-előfordulás példányaival is vetekszenek szépség dolgában. A pyrrhotin- kristályokon nagy számmal ülnek világosabb-sötétebb barnás, 2 — 3 mm nagyságú, skalenoederes típusú sidmt-kristálykák. A siderit kristályain a skalenoederes formák nem a leggyakrabban szoktak fellépni, olyan kristályok meg, melyeken skalenoéderek az uralkodó formák, meglehetősen ritkák s hazánkból eddig nem is isme- retesek. Schaller3 írt le Frostburg-ból (Maryland) származó, átlag 1 mm nagyságú siderit-kristályokat, melyeket nagyobbrészt a mi kristályainkon is szereplő formák építenek fel, ugyancsak ő észlelte először ez ásvány kristályain a nálunk domináló formaként szereplő y 1-1251 } skalenoédert is. Kristályainkat az alábbi hat forma építi fel: Bravais Miller c 10001! 1111! d 111201 1101! V l íoíi 1 1100! 0 10551! 1223! V 12131! 1201! y 13251! 1302! Uralkodó a két skalenoeder, közülük a kristályok egyrészón az egyik, másrészén a másik van jobban kifejlődve, de akadnak kristályok, melyeken az y nem is szerepel. Az egyes formák lapjairól a következőket mondhatom. A kris- tályok legnagyobb részén nagy lapokkal fejlőt t c felülete mindig 3 Schaller: Sidorite and Baryte írom Maryland. Amer. Journ. of Science 190t>. Vol. 21, p. 3(56. NÉHÁNY KITKÁBB ÁSVÁNY ÚJABB ELŐFORDULÁSA MAGYARORSZÁGON homályos, mérésre nem alkalmas. Az egyes kristályon szintén jól fej- lett, másokon csak keskeny sávként fellépő a prizma lapjai fényesek, illetve néha a skalenoéder metsződési éleivel parallel rostozottak. Minden kristályon fényes, jól tükröző lapok a p alaprhomboeder kicsiny háromszögei, míg O negatív rhomboeder homályos, görbült, lapokkal szerepel a kombinációkon. Az uralkodó skalenoéderek közül a r-nek lapjai kissé homályosak, míg az // lapjai fényesebbek, eléggé jól tiik- rözőek (19. ábra). A kristályok részben csak egyik, részben mindkét végükön fejlet- tek s köpcösek, lm a c lap erősebben, míg nynlánkak. ha gyengébben van rajtuk kifejlődve. Utolsónak a lelőhelyről az innen még szintén ismeretlen arsenopyritet ismertetem Kristályai markasit társaságában fordulnak elő s náluk fiatalabb képződésü quarz- kristályokból álló réteg vonja őket részben be. Ezen, valamint magukon az arsenopyrit- kristályokon világosbarna, 1 — 2 mm nagy- ságú, e leihelyre jellemző skalenoéderes tí- pusú, görbült lapú siderit-kristálykák ülnek. Az arsenopyrit-kristályokat három forma építi fel: c |001 !, millOl, eilOll. A két első forma lapjai erősen fejlettek, görbültek, a c lap felülete zöld és vörös színekben irrizál. Csak néhány kristályon lép fel piciny, fényes három- szög alakjában az e forma. A körülbelül 3 — 5 mm nagyságú kristá- lyok egymással az a tengely szerint parallel összenőttek. A sideritre vonatkozó mért és számított (Schallek) szögértékek a következők: Mért Számított p:v (1011): (2131) 29°17' 29°13' v:y (2131): (3251) 8°56' 9°05'25" v:v' (2131): (2311) 74°51' 74°57'04° v:vv (2131):(3121) 35°29' 35°26'20" y:y' (3251) : (3521) 70°51'30" 70°50/ y:yv (3251): (5231) 45°24' 45°27'20" (0551): (1011) 60°13/ 60°54'16" lapjainak erősen görbült volta miatt mutat a számított értékektől nagyobb eltérést. 4. Pyrostilpnit és pyrargyrit Boipatakról. A Nagybánya melletti Borpatakról származó, egy sejtesquarz- darab üregeiben, irizáló pyrit-kristálykák társaságában a pyrargyrit- nek és a pyrostilpnitnek kicsiny kristálydruzái ülnek. A pyrargyrit ismert ásványa a szomszéd Nagybányának, ellenben a pyrostilpnitet hazánkból bizonyosan csak Felsőbányáról4 ismerjük, míg a Becke által Selmecről5 leírt darab leihelye nem egészen bizonyos. Példányunkon a pyrargyrit sötétvörös, erősfényű, 1 — 2 mm hosszú s druzákká összenőtt kristálykáit mindössze két forma lapjai építik fel, úgymint: a Í112Ö! d 101121. Az uralkodó prizmalapok a rhomboeder metsződési éleivel parallel futó gyenge rostozottságot, mutatnak, a rhomboeder lapocskái ki- fogástalan fényességűek. A kristálykák csak egyik végükön fejlettek s egymással! druzákká nőttek össze. A másik ásvány vékony lemezkéi, nyílt üvegcsőben hevítve, fehér antimontrioxid sublimatiót adnak, a maradékot salétromsavban oldva s sósavval kémlelve Ag Cl-ből álló fehér csapadékot kaptam. Az ásvány tehát pyrostilpnit. Vékony, b szerint táblás, 1 — 2 mm hosszú kristálv- káin a következő formák lépnek fel: a 1100! d 1101! b 1010! I) 1101! Az uralkodó b lapok a doma-lapok irányában rostozottak: a kristálykák gyakran parallel összenőttek a b lap szerint ; az a lapjai keskeny, fényes sávok, a doma-lapok homályosak, meghatározásuk az általuk bezárt szög mikroszkóp alatti megmérésével történt. Mért Számított d:l) (101) :(101) = 53°30' (15 mérés középeredménye) 53 21' A kristálykák a többszörös összenövés folytán egyes helyeken vastagabbak, színük itt jácintvörös, a vékonyabb lemezkék narancs- vörös színben áttetszők. Egyes kristálykák terminális végei ellenkező * Krf.nner : Felsőbányái ezü6tércek. Term.-tud. K. 1877, 200. o. 6 Becke : Rittingerit u. Feuerblende v. Schenmitz. Tschorm. Min. Mitt. 1880. 2. Bd., p. 94. néhány ritkább Ásvány újabb előfordulása Magyarországon. 1 HT irányba görbülő lemez kék re vallanak szét, másnál az alap vékony s többszörösen hajlott, míg a kristály közéjjé, a többszöri ránövÓ6 foly- tán, háromszor-négyszerte vastagabb. A kristálykák egymással szabály- talan kristályhalmazokká nőttek össze. Borpatak tehát hazánkban második bizonyos lelhelye ennek a ritka -ásványnak. ö. Brochantit és lihethenit Vaskőről. Vaskőről a brochantit már ismert ásvány, vékony, tűszerű kris- tályait. Löw találta egy, a Reiehenstein-bányából származó, hámatit- darabon." Példányunkon a zömök, szép méregzöld, 4 — 5 mm hosszat és szélességet is elérő, b tengely szerint megnyúlt kristályok pvrit utáni limonit pseudomorphosákon ülnek apró, erősen csillogó, vöröses vas- quarz-kristálykák társaságában. A kristályokon a következő öt formát állapítottam meg: b ioio; d Í120I • h |110! e 1012! a: !201| Uralkodó a görbült , homályos lapu x, a kristály habitusát e forma lapjai szabják meg; jól fejlettek a prizmazóna fényes, gyengén rosto- zott, valamint az e kissé görbült s homályos lapjai is (20. ábra). 6 Löw: Néhány ritkább ásvány a krassószörénymegyei Vaskő-bányából. Föleit. Közi. 1911. 41. k. 746. o. 7 Schrauf: Miner. Beobachtungen V. Sitzungsb. d. Wiener Ok. LXVII Bd. I. Abt., p. 275, illetve 364. Ábrája u. o. Tafel II. fig. 20. 168 KOCH SÁNDOR DK. Az egymással druzákká összenőtt kristályok csak egyik végükön fej- lettek s némelyiken jól észlelhető a b lap szerinti kitűnő hasadás. Hasonlítanak ezek a kristályok a Schrauf által leírt7 s kérdésesen Dognácskáról származtatott kristályokhoz, melyek valószínűleg szin- tén Vaskőről kerültek ki. A formák megállapítása céljából mért a következők: Mért b:d (010): (120) = 32°42' d:h (120): (110) = 19°19' b:e (010): (012) = 76°06' e:x (012): (201) = 53°28' és számított szögértékek Számított 32c44' 19°23' 76c13' 53°01'40" Egy ugyancsak Vaskőről származó limonit-darabon. azurit társa- ságában egy feketés-zöld ásvány apró, 1 — 2 mm-es kristálykái ülnek. Az ásvány salétromsavas oldatához ammoniummolibdatot adva, gyenge hevítés után ammoniumphosphormolibdátból álló sárga csapadékot kaptam, a kristálykák tehát libethenit kristályai. Vaskőről ez az ásvány még nem ismeretes, a közeli Dognácskáról ellenben említi Tóth Mike, ki a Nemzeti Múzeum gyűjteményében akadt innen származó példányra.8 Oszlopos habitusú kristályainkat az alábbi három forma építi fel: m JllOj e )011( s )111( Uralkodó az m, lapjai kissé egyenetlen felületűek, míg a szintén jól fejlett s lapjai eléggé sírnák, fényesek, úgyszintén az e keskeny csíkocskái is. A kristályok alakja szokatlan, mert a libethenitnél rendesen ural- kodólag fellépő e itt csak mint keskeny sáv szerepel, míg az általá- ban kisebb lapokkal fellépő m és s kristályainkon uralkodó formák ábra). Mórt és számított szögértékek a következők Mért Számított m:m (110): (110) = 87°08' 87°38' s:s' (111) : (111) = 59°36' 59°07' s:s11 (111): (111) = 89°22' 89°08' e:e' (011): (011) = b6°16' 66°31' Budapest, 1925 június hó. Készült a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem ásvány-kőzettani intézetében. B Tóth M.: Magyarország ásványai. 306. o. ADATOK A HARMADKORI CR1NOIDEÁK KÉRDÉSÉHEZ. 1H!) ADATOK A HARMADKORI CRINOIDEÁK KÉRDÉSÉHEZ. írta: Szalai Tibor dr.* — Egy míímolléklettel a kötet végén. — Vadász1 munkája az, amelybon az Északkeleti Cserhát Crinoideái- ról az irodalomban legelőször volt szó. ö utána Gislén2 foglalkozott a fenti lelőhely anyagával és Vadász genusait átkeresztelte (tisztán csak a papírforma alapján), amint az az alábbi felsorolásból kitűnik: Vadász fajai: Antedon Fontannensi Lók. Actinometra hungarica Vad. Actinometra Imngarica Vad. rar. rotundata Vad. Actinometra miocenica Vad. Antedon hungarica Vad. Antedon rodanica Font. Antedon tanrinensis Noelli Antedon pannonicus Vad. Gislkn fajai: Glenometris Fontanensis Lók. Glenometris hungaricus Vad. Glenometris hungaricus Vad. rar. rotundatus Vad. Glenometris miocenicus Vad. Conometra hungarica Vad. Discometra rodanica Font. Palaeantedon depressa Gis. Palaeantedon pannonira Vad. Nyilvánvaló, hogy Gislén más jellegeket tartott lényegesnek, mint Vadász és a megelőző szerzők különben az Antedon- és Actino- metra-genusokat nem foglalhatták volna egy nembe össze. Gislén munkája általános részében részletesen foglalkozik a karizekkel, illetve karokkal: valószínű tehát, hogy beosztását is ezekre alapítja. A fossilis tertier-fajoknál a karizekre építeni nagyon nehéz dolog, mert az állatnak rendszerint csak a kelyhe van meg, míg a karizek csak szétszórva összetöredezve lelhetők fel. már pedig az így szórvá- nyosan és szétszórtan található darabokból a kart összeállítani, nem- különben ezt főfaji bélyegnek tekintetni lehetetlen Ezért GislénA megelőző nomenklatúra stb. mellett kell maradni. Általános sajátságok. Mátraverebélyről az újabb öttel, tizenötre szaporodott fajok között csak három olyan van, amely egynél, illetve kettőnél több egyeddel van a gyűjteményekben képviselve, bár ezen a lelőhelyen igen alapos gyűjtések történtek. Ebből kifolyólag megszívlelendő dolog e fajoknak az értékelése. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1925. évi október hó 7-i szakülésén. 1 Vadász M. Elemér : Magyarország mediterrán tüskésbőrííi. Geologica Hungarica I. kötet. 1 Torsten Gislén: Studies Echinoderm. Academical Dissertation, Zoologiska Bidrag Fráu Upsala. Bánd 9. 170 SZALAI TIBOR DR. Az élőlények alkalmazkodó képességüknél fogva más-más miliőbe jutva, ahhoz idomulni tudnak, de elképzelhetetlen, hogy a változatok- nak (Gislén felfogása szerint pedig még a fajoknak, sőt a genusok- nak is) nagy száma legyen meg egy olyan tengerrészletecskében. amelyben százszámra élt valamely faj. Egészen bizonyos, hogy a ren- delkezésre álló Antedon-vázak nem alkalmasak arra, hogy faji meg- határozásoknál szolgálatot tegyenek. A problémát közelebb vinnék a megoldáshoz, ha az ilyen irányú munkához récens tanulmánnyal fog- nánk hozzá. Sajnos, eddig még a récens Antedonokat sem ismerjük eléggé, nem tudjuk például, hogy az orális lemezkék közti hol nyitott- nak, hol pedig zártnak (csatornaszerünek) látszó mélyedés vagy léc micsoda, illetve, hogy miként függ az állat belső szervezetével össze, hogy az ambulacrumokkal, avagy a szellőztető pórusokkal van-e ez valamilyen kapcsolatban? Amint említettem, az Antedon- stb. vázak alapján meghatározást végezni nem lehet. Az adott esetben mégis kénytelen vagyok az eddigi eljárás mellett maradni s attól csak annyiban fogok eltérni, hogy ki- mutatni törekszem, hogy az eddigi eljárás szerint sem alkalmasak a meghatározásra azok az Antedon-vázak. amelyeken még az orális lemezek is hiányzanak. A kelyhek alakjával foglalkozni, azt hiszem, fölösleges, ezért itten csak utalok Vadász1 és a korábbi szerzők munkáira, továbbá a Magy. Kir. Földtani Intézet és a Nemzeti Múzeum tulajdonát képező Antedonokra. Kezdjük tehát a kehelyanalizist a kacsbenyomatok elrendeződésé- nek tárgyalásával. A centradorsáliával párhuzamosan három-négy sor kacsbenyomatot figyelhetünk meg a vázakon. Osszuk négy vagy öt részre a kelyhet, akkor a különböző cikkekbe eső kacsbenyomatok száma és elrendeződése között általában szabálytalanság fog mutat- kozni. így ha az Antedon pannonicus Vadász1 (12. sz. ábra) fajnak kelyhét öt részre osztjuk, akkor a következő kacsbenyomati számokat nyerjük : D-i cikkely 10 kacsbenyomat; ebből 1 a DK-ibe. 1 pedig a DNy-iba nyúlik át DNy-i „ 11 fcNy-i „ 13 ÉK-i „ 19 DK-i „ 11 Ha a kelyheket a fenti példával vázolt szellemben vizsgáljuk, akkor a fenti példához hasonlóan szabálytalanságot fogunk észlelni rajtuk, amely szabálytalanság egy faj különböző egyedein más-más alakban fog jelentkezni. 1 a D-ibe, 2 „ az ÉNy-iba 2 a DNy-iba, 3 „ az 6K-ibe 3 az ÉNy-iba, 2 „ a DK-ibe 2 azÉK-i, 1 „ a D-ibe ADATOK A HARMADKORI (TŰNŐIDÉ \k KÉRDÉSÉHEZ. 171 A kacsbenyomatok alakját vizsgálva hasonló szabálytalanságot észlelünk s miként az Antedon hungaricusról nem állítható, hogy kacs- benyomatai hatszögüek,1 épúgy a többiről sem mondható el, hogy a kacsbenyomatainak alakja ilyen vagy amolyan, hanem általában azt kell mondanunk, hogy a sokszögűtől a kerokdedig mindenféle kacsalakot láthatunk rajtuk. A kacsbenyomatok elrendeződése függ tehát a kacsbenyomatok számától, azok alakjától és a kehely alakjától; illetve ez a függőség egyben kölcsönös is. Ez a függési viszony oka annak a labilitásnak, amelyet az egyes jellegek mutatnak. Hogy a kehely alakjának és a fent tárgyalt jellegek különbözőségé- nek az Antedon életére nézve lényeges szerepe nincsen, az a kehely falának vastagságából is következtethető, mert az utóbbi átmérője a testüreg átmérőjénél nagyobb. Az elmondottakból kitűnik, hogy a morfológiai meghatározásnak eddigi módjától valamennyire el kell térnünk és csak azokat az Ante- don-kelyheket használhatjuk fel erre a célra, amelyeken az orális leme- zek nem hiányoznak. Az észlelt újabb fajok leírása: Antedon Bölcskeyensis nov. sp. Kicsiny, alacsony kehely, a háti oldalról nézve kifejezetten ötszög- alakú, míg a hasi oldalról erősen lekerekített, ötszögű alakot mutat. A kehely enyhén domború. A kacs benyomatai beborítják a kehelynek egész dorsális felületét és a csúccsal párhuzamosan három sorban helyezkednek el. Alakjuk sokszögű. A hasi nyílás az orális lemezek- kel borított felületnek közel egyharmadát foglalja el. Az orális lemez- kék szélesebbek, mint magasak, és trapéz alakúak. Az orális lemezkék közt kiemelkedő léc van, amely a nyílástól kiindulva sziromszerűen kiszélesedik a lemezkék közepe táján, majd újból keskenyedik és vala- mivel a lemezkék pereme előtt ér véget. Közepén bevágás van. E sziromszerű léc a nyílás felé néző oldalon úgy hajlik meg két irány- ban, hogy mind a két kihajlás egv-egy izombenyomatot vegyen körül, a két szomszédos orális lemezkén. A ventrális léc alig emelkedik ki a kehely alsó kacsbenvomatokkal borított részéből úgy, hogy felülről nézve egész laposnak látszik. Valamennyire hasonlít az Antedon taurinensis Noelli fajhoz, de attól hasonlósága mellett is, amely főként az alak kicsiségére vonat- kozhat, eltér legalább is annyira, mint a többi Antedon egymástól. Alakunkat Bölcskey Ferenc művész barátomról neveztem el. 172 SZAI.AI TIBOR DB. Antedon Neogradiensis nov. sp. Lényegében a fent leírt fajhoz hasonló alak. Két fontosabb különb- ség van, amelyek talán nem is lényegesek, de egyelőre mégis az a helyzet, hogy ezek a különbségek adják a morfológiai fajokat. Az egyik az, hogy a szájnyílása nagyobb, mint az előbbinek, a másik pedig az. hogy itten nincsenek azok a sziromalakú lécek, amelyek az A. Bölcs- keyensisné] oly jellemzők voltak, ehelyett egyenes lécek vannak, ame- lyek felületén nyílás nem látszik. A szájnyílás felőli oldalról úgy lát- szik, mintha ezek a lécek, egy csatornát zárnának körül. Az orális lemezkéket itt éppúgy, mint előbb, egy léc két félre osztja, ennek peremi oldalán nyílás van. Kacsbenyomatai kisebbek, mint az előbbeni fajnál. Antedon hungaricus Vadász nov. forma.3 A torzsainktól abban tér el, hogy az orális lemezkék nem emel- kednek olyan meredeken ki, mint annál s így a szájnyílás is mélyebben fekszik. További eltérést az orális lemezkék közti léc adja, t. i. amíg itten van léc és annak felületén nyílás nem látszik, addig Vadász1 által ábrázolt alakon léc nincs, de a lemezkék között nyílás van. A háti oldal közepén bemélyedés látható, amely, amint ezt Vadász1 is mondja, valószínűleg a lárvaállapot nyéliziilésének maradványa. Antedon quinquepetallus nov. sp. Az Antedon hungaricus- hoz hasonló. Különbség az, hogy az orális lemezek közti lécek a szájperem körül kiemelkednek és visszahajolnak, amiáltal ötszögű csillag keletkezik a száj körül. Ilyen erőteljes vissza- hajlást más alakon eddig nem láttam; kivéve az ettől sztratigráfiailag igen messze eső Gislén2 által leírt, felsőkréta, eocénkorú Aphorometrn brydonei Gis., Aphorometra conoidea Gis. és az utóbbi varietását, továbbá a Semiometra impressa Gis. fajokat. Gyengébb visszahajlási az Antedon, hungaricus fajon is megfigyeltem. Példányaink száma négy. Ezek közt kettőnél érdekes, hogy a kehely kacsbenyomatokkal borított részének átmérője kisebb, mint az evvel párhuzamosan, az orális lemezekkel borított részen, húzható átmérő. 5 Vadász: Fajfogalom az ösállattanban (Koch-Emlékkönyv 1912) című munká- jában a lényegtelen és egyéni változatok megjelölésére a „forma" jelzőt ajánlja. Ebben a szellemben járok el, amikor fajaim közül azokat, amelyekről nem dönthető el, hogy a törzsalaktól való eltérései lényegesek-o vagy sem, „forma" elnevezéssel illetem. Mivel pedig az őslénytanban az újonnan lelt változatokról sohasem dönthető el, hogy eltérései lényegbe vágók-e, ezért minden új változatot mindaddig, amíg legalább két. helyről nem kerül elő. ajánlatos lenne „forma" jelzővel jelölni és új nevet nem adni neki. ADATOK \ HARMADKOK! CRINOIDEÁK KÉRDÉSÉHEZ. 17:í Mind a négy példány különböző nagyságú, a mellékelt ábra a leg- nagyobbról készült. Az eddig tárgyalt Antedonok a Meszestető déli oldalán levő Remetelak melleti feltárásból valók. E lelőhelyen kívül Szúpatakról (Antedon exeavatus Schff. pél- dány), továbbá a sámsonházai Várhegyről, Budahegyről, Halastóhegy- ről és Mátraszőlősről kerültek elő Antedon-kelyhek. Valamennyi elő- fordulási hely Strausz4 szerint a tortonemelet neritikus régiójába tartozik. Megjegyzem, az alakok kopottságából és a rétegek felépíté- séből következik, hogy e képződmény partközeibe, nagyon is sekély vízben ülepedett le. lsocrinus Stellát a nov. sp. Nemi hovatartozását ennek a kis alaknak eddig véglegesen el- dönteni nem sikerült, de mivel az lsocrinus genushoz sokban hasonlít , egyelőre ehhez sorolom és mint ilyet stellata névvel jelölöm. Kicsiny ötszögalakú kehely, orális lemezei szélesebbek, mint maga- sak. Amíg az eddig tárgyalt Crinoideáknál az orális lemezkék, úgy helyezkednek el, hogy a szájnyílást körülzárják, addig a szóbanforgó alaknál a szájnyílás és az orális lemezek közt még egy sor lemez van, ez a lemezsor is öt részből áll, minden orálisra jut egy-egy lemez. A leme- zek közt ambulacralisan egy bevágás van, e bevágáson kívül minden lemeznek közepén is van egy bevágás. A háti oldalán ötszögletes csillag van, a csillag tengelyei az orális lemezek érintkezési síkjában vannak, tehát ambulacrális helyze- tűek. Ez utóbbiból és abból, hogy a csillag szegélyén bevágás van arra lehet gondolni, hogy az ambulacrális vízedény rendszerrel van összefüggésben s nem lehetetlen, hogy az ambulacrális lábacskáknak helyét, jelöli meg. Az eddig ismert harmadkori erinoideák kelyheivel semmiféle közelebbi vonatkozásba nem hozható. Kivéve a Rhizocrinus pyriformis Goldf. eocénkorú fajt, amelynek orális és szájkörüli lemezei hasonló kifejlődésűek, de alakja megnyúlt, szemben a stellatáóval. Ilymódon e kehelynek új típusként való felfogását jogosultnak tartom. Actionometra Mátraverebélyensis nov. sp. Ötszögalakú kelyhe a háti részen síma, gyengén homorú. Kacs- benvomatai egy sorban állnak, mélyen bevágottak, nagyjából kerek 4 Strausz: Az Északkeleti Cserhát Mediterrán faciesei. (Eötvös-füzetek. A szö- vetségi évkönyv IV. évfolyamának függeléke.) 174 PAPP FERENC DR. alakúak, közel egyforma nagyok. Egyik beljebb másik kijjebb van a sorban s így egyenetlen sor áll elő, számuk 25 — 30-ra tehető. A kehely két részből áll, egy alsó és egy felső részből. Az alsót alap- lemeznek is lehetne nevezni helyzeténél fogva, amelyen az orális lemez- kék vannak. Az orális lemezek szélessége felülmúlja a magasságot. A szájnyílás jól fejlett, köralakú, az azt körülvevő oldalakon, amelyek az orális lemezek belső lapjai, éppúgy, mint az Isocrinus Stelláidnál volt, ambulacrális és interambulacrális irányban is, bevágás van. Vadász1 ábrázol két Actinometra sp. és egy varietást. de ezeknek csak az alaplemezét ábrázolhatta. Fajunknál az aláplemez belső része nem látható (t. i. az orális lemezek elfedik) s így Vadász alakjai és a szóbanforgó alak közt csak a lemez alsó és ennek oldalsó része az. amely összehasonlítás alapját képezheti. Az Actinometra hungaricn Vadász allaplemezének alsó része evvel megegyezik, de nem így az oldalsó rész, t. i. az Actinometra hungaricá-ná 1 a kacsbenyomatok el- rendeződése más, mint az Actinometra Mátraverebélyensis-né\. A leírt körülmények megokolttá teszik, hogy ezt a kelyhet is önálló típusnak vegyük. Az utóbbi két kehely is a Meszestető déli oldalán levő. Remete- lak melletti feltárásból való. Végül még annyit jegyzek meg, hogy Noszky .J. [Ann. Mus. Nat. Hung. XXII. köt. 1925.] -ben megjelent értekezésében többek közt a mátraverebélyi fauna alakjait is felsorolja, e felsorolásban az előbbiek- ben leírt fajok is fel vannak említve; még pedig az én hibámból az Isocrinus stellata. Actinometra stellata néven. ADATOK A MAGYARORSZÁGI DIORITOK ISMERETÉHEZ. Irta: Papp Ferenc or.* Hazánk dioritelőfordulásaival már a múlt század elején foglalkoz- tak, mikor még a kőzetek mai felfogás szerinti rendszere nem alakult ki s a vizsgálati eljárások is kezdetlegesek voltak. így több kétes eset várt tisztázásra, kiegészítésre. Az irodalmi adatok és a begyűjtött kőzetanyag a Felvidék, Erdély s Horvátország különböző pontjaira utalnak diorit-előfordulás gyanánt. A Felvidéken ötösbányán (Kotterbach-on), Szomolnokon. Dobsinán, Szarvaskőn, Selmec-Vihnye vidékén, Zobor-hegven, (balgáé mellett és Pozsonyban említenek dioritot. Az ötösbányai, diorilnak nevezett kőzet tömör, sötét zöldesszürke, Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1!>25 dór. 2 i s/.akülósén. ADATOK \ MAGYARORSZÁGI DIORITOK ISMERETÉHEZ. 17.r, vörhenyes foltú, szabad szemmel csak a csillogó szericit-pikkelykéket lehet, felismerni. Mikroszkóp alatt igen sok kvarcot, elvétve egy-két plagioklászt, kalcitot, klorit.ot és hematitot lehetett megfigyelni. Ez a kőzet tehát távolról sem diorit, hanem arkoza homokkő. A Szomolnokra való kőzet igen elváltozott, kloritosodott. epido- tosodott, benne táblás kifejlődést! andezin, aktinolit, zirkon, hematit s leukoxen szegélyű ilmenit. különböztethetők meg. Végleg e kőzetet csak kémiai vizsgálat alapján lehet meghatározni. Valószínű, hogy amfibolit, melyet e vidéken már régebben ismernek. A dobsinai dioritot, J. Woldrich,1 a terület egy részét bejárva, a Golyó- (Gugl-) hegyre való kőzet elemzési adataira támaszkodva, elváltozott gabbrónak, amfibolitnak minősíti. A Golyó-hegytől DNy-ra, alig egy kilométerre levő Zembergve való kőzet mikroszkóp alatt igen elbontottnak bizonyult, melyben zoizitosodott, kaolinosodott s szerici- tesedett andezineket, magmatikus reszorpciótól megtámadott barna amfibolt, apatitot, zirkont, titanitot, piritet s elvétve másodlagos- kvarcot lehetett megfigyelni. Harwood elemzési adatait (Tábl. 1.) is figyelembe véve. ez a. kőzet elváltozott gabbró. (H. F. Harwood az elemzéseket Mauritz Béla professzor úrnak szívességből készítette, az ő engedélyével közölhetem őket.) Általánosítani azonban nem lehet, Rozlozsnik Pál2 3 az egész területet behatóan tanulmányozva, megállapította, hogy a város É-i részét kivéve, az előfordulás túl- nyomó része diorit. E megállapítással megegyezett más pontok vizsgálatának eredménye is. Jobb megtartású, világosabb kőzetek- ben primőr kvarcot, hipidiomorf, kis, táblás andezint, barna amfibolt, apatitot, zirkont, titanitot, elbontási termékek gyanánt pedig klorit o- kat, kalcitot s szericitet figyelhettem meg. Ezek a kőzetek tehát való- ban dioritok. A szarvaskői dioritról már Szabó József megemlékezett. Leg- utóbb Herrmann Margit4 a Bükk-hegység eruptív kőzeteit vizsgálva; részletesen foglalkozik a dioritokkal is. Gabbró-dioritok jelenlétéről szól, melyek közül az Üjhatár-völgyit, mivel benne diallágot találtam. gabbró nak tartom. A Major-tetői, Határ-tetői s Homonnai gerincre való kőzetekben, a már ismertetett elegyrészeken kívül, hematitot, ílmenitet, delessitet, a-zoizitot, szericitesedést s kalcitosodást vehettem észre. A határtetői kőzetet Újhelyi Sándor volt szíves megelemezni. 1 J. Woldrich: Geologische und tektonische Studien in den Karpathen, nönJ- lich von Dobschau. (Bulletin international de l’Acadeinie des Sciences Bohémé, 1912.) 8 Rozlozsnik P. : Földtani jegyzetek Dobsináról. (Földt. Int. Évi Jelentése. 1913. p. .379.) 3 Szabó: J.: Geológia, p. 608. * Herrmann M. : Adatok a Bükk-hegység eruptív kőzeteinek ismeretéhez. 1923. 17<» PAPP FERENC »R. (Tábl. 2.) Az elemzés szerint ez bázisos diorit és Osank „Stettin area“ típusához hasonló. A Felvidék legjelentékenyebb, legismertebb diorit-előfordulása a Selmec-Vihnye vidéki. Szabó József* nagy monográfiájában részletesen írja le, Böckh Hugó0 pedig legutóbb a kitörések korára, az elnevezésre vonatkozó észrevételekkel egészítette ki azt. Húsznál több pontot vizsgálva, a már eddig leírt elegyrészeken, sajátságokon kívül: oligoklászt, andezint, a földpátok zónás szerke- zetét, periklin ikreit, behintett voltát, zirkont, hematitot, az elbontási termékek közt szericitesedést, pennint, prokloritot s delessitet külön- böztethettem meg. Szabó JózsEF-től („apró“- s ,,középszemű“-) szienitnek nevezett kőzet, mivel primér (folyadékzárványos) kvarcot tartalmaz, a biotit-trachit, mivel kristályos szemcsés alapanyagú. kvarc-csillámdiorit. Ez utóbbi azelőtt biotit-trachitnak nevezett kőzet- ben a színes elegyrészek közt találni idiomorf hiperszténeket is, melyek- ben az (110) szerinti hasadáson kívül ezt ferdén keresztező elválás nyomait is meg lehet figyelni. Ez a kőzet kvarc-hipersztén-csillámdiorit. A Rossgrundi tó mellől való kőzet Harwood végezte elemzése (Tábl. 3.) is csak azt bizonyítja, hogy a selmeci hegyekben kétségtele- nül van kvarc-diorit. Vizsgálataim szerint itt kvarc-csillám- s kvarc- án git-dioritok vannak, melyek között azonban gyakori az átmenet. A Zobor-hegyi gránitot Schafarzik Ferenc5 * 7 mikroszkopi vizsgá- lat alapján „kvarc-biotit-diorit'i-nak írja le. Emszt Kálmán — Vendi Aladár8 elemzése csak megerősíti ezt a megállapítást. A leírt elegy- részeken kívül sikerült még mellékes elegyrész gyanánt muszkovitot. apatitot, zirkont, mint elbontási terméket; zoizitot, szericitet s kevés kalcitot felismernem. E kőzet kvarc-csillám-diorit. A galgóci (felsővásárdi országút 7-4 km) gránitszerű kőzetről Ferenczi István0 mint „grano-diorit,, kvarc-diorit féle kőzet“ emléke- zik meg. Anyagát volt szíves ideadni, az szabad szemmel tekintve murva- szerű, középszemcsós, világosszürke kőzet, amelyben földpátot és biotitot lehet felismerni. Mikroszkóp alatt kaolinosodó, szericitesedő és zoizi- tosodó albit-oligoklászokat, oligoklászokat, ezekkel helvenkint mirme- kitesen összenőtt kvarcot, táblás kifejlődésű rutil-tűktől átjárt muszko- 5 Szabó .J. : Selmec körny ékének geológiai leírása. 1891. 0 Böckh H.: Előzetes jelentés a Selmecbánya vidékén előforduló eruptív kőzetek ismeretéhez. (Földt. Közi. 1901, p. 289.) 7 Schafarzik F.: Nyitramegyei kőzetek. (Földt. Int. Évi Jelentése. 1898, p. 289.) " Vénül A.: Zoborhegy -kvarc diorit. (Földt. Int. Évi Jelentése. 1913, p. 431.) " Ferenczi 1.: GaJgócz és környékének geológiai viszonyai. (Földt. Int. Évi Jelentése. 1914, p. 213.) ADATOK A MAGYARORSZÁGI DIORITOK ISMERETÉHEZ 177 Földtani Közlöay. FY. köt, 1935. 12 178 PAPP FERENC DR. vitot, elvétve biotitot lehetett megkülönböztetni. A plagi okiász ok kaolinos halmazai között szericit-pikkelykókét csak elvétve lehet észre- venni. A kőzetet külső megjelenése, a kémiai elemzés és mikroszkopi vizsgálat alapján a Zobor-hegyihez hasonló kvarc-csili ám-dioritnak kell tartanunk. A pozsonyi dioritot Kornhuber10 ismerte fel, Andrian,11 utóbb Richarz11’ részletesen írta le. A magyar irodalomba Horusitzkv Henrik13 vezette be, újabban Toborffy Zoltán14 foglalkozott vele. A Mély-útról való kőzetemben van kaolinosodó oligoklász, xenomorf. primér kvarc, pisztacitosodó amfibol (érdekes, hogy ez c irányában erőteljesen kékeszöld, a irányában pedig sárgászöld), kalcitosodó tita- nit, apatit, epidot s klorit. A Kis-Kárpátokbó\ való, dioritnak nevezett, tömör, sötétzöld kőzetben szabad szemmel amfibol ismerhető fel. Porfiros alapanyagában szericitesedő, zoizitosodó oligoklász-andezint, andezint, aktinolitot, magnetitot s hematitot lehet megfigyelni. Kühn László oki. vegyész- mérnök elemzése szerint e kőzetben Si02 50*31%, ALOs 13*53%, FeR). 6*04%, CaO 13*68% van. E sajátságok alapján ez a kőzet amfibolit. Erdély különböző helyeiről szintén említenek dioritot, így a Biharból, Gyalui-, Erdélyi Érc-hegységből, Pojana Ruszkából, Páreng- ből, Fogarasi, Gyergyói havasokból, Réz-hegységből. Közvetlenül a következőkről győződhettem meg: Kishalmágyon a dioritnak gondolt kőzet megelemez tetve (Tábl. 4.), mikroszkopiailag megvizsgálva igen elbontott, kloritosodott diabáz. Paulis mellől származó sötétzöld, tömött, dioritnak tartott kőzet- ben kloriton, egy-egy amfíbolon kívül más elegyrészt nem lehet kivenni. Mikroszkóp alatt zöld amfibolt, igen sok kloritot, ezt közrefogó kalci- tot, epidotot, leukoxen szegélyű ilmenitet lehetett megfigyelni. E kőzet diabáz. Ompolyica szomszédságából akadt olyan dioritnak vélt kőzet, melyben andezin-labradort, zöld amfibolt, apatitot, pisztacitot s klori- tot lehet megkülönböztetni porfiros alapanyagban. A földpátok kaoli- 10 G. Kornhuber: Gránit und Diorit bei Pressburg 1857. (Verhandlungen des Vereins für Naturkunde zu Pressburg. II.) 11 F. V. Andrian: Dió geologische Verháltnisse dér Kloinen Karpathen und dór angrenzonden Landgebiete in Nordwostlichen Ungarn. (Jakrb. dér k. k. Grol. Reichs- anstallt. 1864, p. 324.) 12 P. S. Richarz: Dér südliche Teil dér Kleinen Karpathen und die Hamburger Berge. (Jahrb. dór k. k. Geo). Reichsaustallt. 1900, p. 1.) 13 Horusitzkv H.: A Kis Magyar Alföld nyugati részének föld- és talajtani le- írása. (Földt. Int. Évi Jelentése. 1906, p. 153.) M Toborffy Z. : Előzetes jelentés a Kis-Kárpátokban végzett kőzettani meg- figyelésekről. (Földt. Int. Évi Jelentése. 1916, p. 120.) ADATOK A MAGYARORSZÁGI DIORITOK ISMERETÉHEZ. 1 79 nosodottak. Az uralkodó színes elegyrész a zöld ainfibol, melynek hipidiomorf táblás egyéneit a magmatikus reszorpció támadta meg. Mindent figyelembe véve, amfibol-porfiritnek tarthatjuk ezt a kőzetet. Dioritok vannak azonban Paulis, Ompolyica más pontjain, Klado- vicán, Temesden. Soborsinon , mellyel már behatóan foglalkoztak Koch A.,15 id. Lóczy Lajos,18 legújabban Szentpétery Zsigmond.17 A földpátok túlnyomókig az oligoklász-andezin sorba tartoznak (Temesd, Paulis. Kladovica), előfordul azonban oligoklász is (Paulis). A Paulis körüliek közt találni 80 s még több albit-ikrekből összetetl egyéneket. Az Ompolyica , Soborsin vidékére való kőzetek földpátjai az előbbieknél bázikusabbak (labrador, labrador-bytownit, sőt bytownil is akad). A földpátok meggörbülését is több helyt meg lehetett figyelni. A földpátok nem épek, nagymértékben zoizitosodtak, kaolinisodot- tak: o folyamat a középről indul ki. A hipidiomorf amfibolok klorito- sodnak, pisztacitosodnak s kalcitosodnak (c irányában zöldek, o irányá- ban pedig sárgászöldek). A Kladovica- i s Paulis- i kőzetek közt van olyan, melyben az amfibol kék (t kék, l' halvány sárgászöld), ilyeneket eddig ortogenetikus kristályos-pala hegységből ismerünk (Val Canaria s Val Piora vidékéről). Az idiomorf, mézsárga titanil kalcitosodik. Kvarc, biotit, magnetit, pirít s leukoxen szegélyű ilmenit elég gyakori elegyrészek és a szokott módon jelennek meg. Mindezeket figyelembe véve, Paulison kvarc-csillám-, Temesden, Kladovicán kvarc- diorit, az Ompolyica mentén. Temesden és Soborsinon diorit fordul elő. A Zsidóvárról való kőzet üde megtartású, feketés-fehér, melyben szabadszemmel földpát, kvarc, csillám s ti tanít vehetők észre. Mikroszkóp alatt zónás albit-oligoklászt, oligoklászt, folyadék zárványos kvarcot, kloritosodó biotitot. kalcitosodó titanitot lehet megfigyelni. Ez a kőzet grano-dio r i t, azokhoz hasonló, melyeket e környékről Szterényi Hugó,18 Posewitz Tivadar,19 Schafarzik Ferenc,20 Papp Károly,21 Liffa Aurél,22 Rozlozsnik s Emszt2s ismertettek. 15 Koch A.: A Hegyes-Drócsa Pietrosza-hegység kristályos és tömeges kőzetei- nek, valamint Erdély néhány hasonló kőzetének is petrográfiai tanulmányozása. (Föleit. Közi. 1878, p. 159.) 18 Id. Lóczy L. : Földt. Int. Évi Jelentései 1884 — 88-ig. 17 Szentpétery Zs. : Erdély eruptív kőzetei. (Földt. Szemle. 1923, p. 125.) 18 Szterényi H.: Földt, Közi. 1879—1880. 19 Posewitz T. : Szörénymegyei eruptív kőzetek. (Földt. Közi. 1879, p. 317.) 20 Schafarzik F. : Földt. Int. Évi Jelentései. 1901 — 1913. 21 Papp K.: Alvácza és Kazanesd vidéke Hunyad vármegyében. (Földt. Int. Évi Jelentése. 1903, p. 65.) 22 Liffa A.: Földt. Int. Évi Jelentése. 1911, p. 157. 23 Rozlozsnik-Emszt: Adatok Krassó-Szörény vármegye banatitjainak ponto- sabb petrográfiai s kémiai ismeretéhez. (Földt. Int. Évkönyve. 1907/1908.) 180 PAPP FERENC I)R. A Persány-hegységből Budai József21 ismertet dioritot. Az általa is említett ágostonfalvi erdőből való kőzetet megvizsgálhattam s abban szabad szemmel földpátot s amfibolt különböztethettem meg. Mikro- szkóp alatt kaolinosodó andezint, zöld amfibolt, apatitot s kloritot figyelhettem meg. Bár a mikroszkopi vizsgálat nem mond ellen a diorit- jellegnek, a kőzet végleges helyét csak kémiai elemzés alapján lehet meghatározni. A Gyergyói havasokból Herbich Ferenc,25 Szabó József26 írnak le kvarc-dioritokat. Mauritz Béla27 e vidék erupciójaira vonatkozó értekezésében tisztázza e kőzetek hovatartozandóságát, így nem voll nehéz meghatározni az orotvavölgyi dioritoknak nevezett kőzeteket. Figyelve a kémiai elemzés (Tábl. 5.) eredményére s arra, hogy e kőzetekben arfvedsonitot s barkewikitet lehetett találni, nyilvánvaló, hogy e kőzetek az alkáli-provinciába valók. Peters,28 Szabó József29 a Mecsekből is közölnek dioritot. Mau- ritz Béla20 legutóbb megejtett vizsgálatai e kőzeteket is az alkáli tartományba utalták, így a Vasas Kis Köves tetőről, Viganvár Hetve- helyre való dioritnak nevezett kőzeteket, mivel azokban nefelint, analcimot, aegyrinaugitot lehetett többek közt felismerni, ezek s egyéb sajátságaik alapján trachidoleritnek s fonolitnak kell minősítenünk. Horvát. - Szlavóniá bán P éterváradon, Fuzine 32 körül, Samarica, Jahlanac vidékén írnak le dioritot, anyagom nem lévén, ezekre ki nem terjeszkedhetem. Összegezve mindezeket nyilvánvaló, hogy hazánkban többhelyt fordul elő diorit. Ezek közül többet vizsgálhattam meg s azl találtam, hogy a gránitokhoz való átmenet képviselőinek tekinthető a zobor- hegyi, Galgóc melletti kvarccsillám-diorit. valamint az ú. n. bánsági granodioritok. típusos kvarcdiorit a pozsonyi. Selmec-Vihnye vidéki 24 Budai J.: A persányi hegység másodkorú erupli\ kőzotei. (Földi. Közi. 1880, p. 214.) 25 Herbich F. : Északkeleti Erdély földtani viszonyai. (Földt. Int. Évi Jelentése. 1871.) 28 Szabó J.: Geológia. 1883, p. 262. 27 Mauritz B. : Adatok a gyergyó-ditrói szienit tömzs chémiai viszonyainak isme rétéhez. (Mathematikai s Természettudományi Értesítő. 1912.) 2# Peters: Uber den Lias von Fünfkirchen. (Sitzungsberichte d. k. Academie dér Wissonschaften. Wien, 1862.) 28 Szabó Az eruptív kőzetek érülése kőszénnel Vasason és Esztergom vidékén. (Földt. Közi. 1871, p. 5.) :,° Mauritz B. : A Meosek-hegyaég cruptivus kőzotei. (Földt. Int. Évkönyve. 1913.) 31 M. Kispatic: I)ie Trachyto dér Fruska Gora in Kroatien. (Jahrh. d. k. k. Geol. Hoichsanstallt. 1882.) 32 Kormos-Vogi.: Földt. Int. Évi Jelentése. 1911—12. ÚJABB ADATOK A SALGÓT ARJ ÁNKÖRNYÉKI STB. 181 . 554-től É-ra fekvő szóbanforgö új kőbánya a Salgótelep közelében, Zagyva — Róna felé van. A kitermelésben levő kőzet üde, tömött, kagylós-horgas törésű, sötétszürke színű. Szép gömbhéjas elválási formával rendelkezik. A bánya felső szintájá ból származó kőzetben ritkásan üvegzöld olivineke t láthatunk, melyek V2 cm nagyságú gumókat is alkotnak. Gyakoribbak az 1 — 4 mm nagyságú augitok. M. a.: az alapanyag szövete hypokristályos-porfiros, interszertális szerkezetű. Szemnagysága 002 — 02 mm. Felépítésében részt vesz: magnetit, apatit, olivin, augit, biotit, plagioklász, nefelin és üveg. A magnetit szokott alakú szemeket, az apatit apró, zömök oszlo- pokat alkot. Az olivin kis szemei jelentékeny mértékben szerpentine- sedtek. Az augit ibolyás-zöldes színű. A biotit-pikkelyek részint magne- tithez kapcsolódnak, részint önállóan is megjelennek. Pleochr.: a — zöldessárga, y — vörösesbarna. A plagioklász kizárólag léces alakban fordul elő; albit-ikresség általános, karlsbadi ritkább. Maximális szim- metrikus kioltás 25° — 33°. Albit-karlsbadi ikrek konjugáll kioltása pl.: 1 és 1' = ± 19'5° vagy ± 1S’5°, 2 és 2' — t 30"5° vagy ± 32"5°. Tehát bázikus labrador, MiCHEL-LÉvv-féle diagrammok szerint Ab40 AnH() összetétellel. A nefelin kristályosán, többé-kevésbbé meg- nyúlt vagy közel négyzetalakú prizmákban fordul elő. A normális optikai sajátságokon kívül jellegzetesek bennük a főtengely irányában 17 A. Osann: Dér cheinische Faktor in einer natttrl. Klassif. dér Eruptivgesteine. 1919. II. p. 31—32 1H P. Niggli: Oesteins- und Mineralprovinzen. Itd. I. 1923. p. 168. ÚJABB ADATOK A SALGÖT ABJ ÁNKÜRN YÉK I STB. 1 85 elhelyezkedett tűszerű mikrolit-zárványok. Az üregbázis színtelen, benne ugyancsak találni erős fénytörésű színtelen mikrolit tűkel . A színtelen elegyrészek mennyisége a színesekét felülmúlja. A szí- nes elegyrészek a plagioklászlécek rácsos szerkezetének nyílásaiban kis csoportokba rendeződve foglalnak helyet. A beágyazások nagysága nem nagyon emelkedik az alapanyag szemnagysága fölé, ami egyöntetű, folytonos kiválásra utal. Az olivin színtelen, 0-2 — 0*8 mm kristályokban fordul ele. ídinmorf alakjukat a korrózió és szerpent inesedés miatt elvesztették. A szer- pentin rostos (chrizotil) alakján kívül találkozunk zöldszínű, pikkelyes, chlorithoz hasonló elváltozási termékkel is, mely valószínűleg már a szerpentin további elváltozásából jött létre. Az olivin zárványaként magnetit- és pikotit-szemek szerepelnek. Az augit az olivinnel körülbelül egyforma nagyságban, de nagyobb mennyiségben lép fel. A nagyobb egyének erősen korrodáltak. Színük világos sárgás-zöldes, a szegély ibolyás árnyalatú. Némelyiknél a pleochroizmus kivehető- a — halványrózsaszíii-ibolyás, y' = ibolyás-zöldes színváltozattal. Zónás szerkezet általános, homokóraszerkezet főleg a kisebb augitoknál jellegzetes. Kioltás maximuma: c y' = 44° — 52' . Egy J_ optikai tengelyre metszetben jelentékeny tengelydiszperzió: p > u volt észlelhető. Némely augit magja elkülönülni látszik és a diopszidos molekulában gazdagabbnak vehető. A szegély Ti-tartalma nagyobb. A második generáció augitjai pedig titánban gazdag augitok. Ikrek, apró szemekből álló csoportok gyakoriak. Az augitok korróziós öblében olykor magnetit és egész apró rhönit- szemek fordulnak elő. Némely korróziós üregben chloritosodás észlelhető. Ugyané bánya alsó szintájá ból származó kőzet a nagy olivinekben (2 — 5 mm) gazdagabb, fekete augit jai néha centiméteres nagyságot is elérnek. Feltűnnek selymesfényű, vékony amfibolok is. Homokkőzárványok is előfordulnak (e vidék kőzeteiben gyakoriak). M. a.: az alapanyagban a nefelin nincs kristallográfiailag élesen, elhatárolva: eldugottan vesz részt az alapanyag felépítésében („A ephe- linfülleu). E szerkezet különösen étetés és festés után tűnik ki pom- pásan. A beágyazások közül a szerpentinesedett olivinek szalagos szer- kezetében gyakran találunk a chrizotil és az ép olivin között egy szálas képződményt , melynél a főzóna opt. karaktere pozitív, kioltás egyenes, kettőstörés erős. Fénytörése pedig az olivinnél jóval gyen- gébb. Pleochroizmusa jól kivehető: a = sárgászöld színtelen, y = zöld. REICHERT RÓBERT DR. lSli E sajátságok alapján a képződmény talán iddingsit. mely néven A. C. Lawson19 ír le egy, szerinte a bazaltos kőzetekben gyakori olivin utáni pszeudomorfózát. Az umfibol után képződött resorpciós pszeudomorfózák 0-3 — 0-9 mm nagyságúak. Főleg szivacsos augit, magnetit, olykor rhöiiit és biotit alkotja, de részt vesz felépítésükben a nefelines alapanyag is. A rhönit apró oszlopok alakjában fordul elő, az igen jellegzetes zöldes- barna-sötétbarna-rókavörös pleochroi zmussal . Rácsos szerkezetet is alkot. Hasonlót írt le Rozlozsnik-Emszt az ereszt vénvi kőzetből.2" Végül még meg kell említenünk a helyenként előforduló, kis, ovális alakú, színtelen, víztiszta képződményeket. Fénytörésük jóval kisebb 1‘54-nél és repedésekkel elkülönülő, gyengén kettőstörő mezők- ből tevődnek össze. E sajátságokból analcimra kell következtetnünk. A medvesi nevezett feltárás kőzete tehát tipikus n e f e 1 i n- b a z a n i t és rendszertani helye az eresztvényi típussal lesz azonos. Nagy és Kis Salgó. A megvizsgált kőzet példányok az észak-déli irányban húzódó gerinc északi (Nagy Salgó, 620 m) és déli hármas csúcsáról (Kis Salgó, 480 m) származnak. A Nagy Salgó sötétszürke, szívós kőzete vastag zsákokhoz hasonló oszlopokban válik el. A tömött szövetben rögtön feltűnnek a centiméteres, nagy földgát (oligoklász) zárványok. Látni még egy- két mm nagyságú, zöldessárga olivinszemeket és egész apró fekete angitokat. M. a. a 0-01 — 0-05 mm szemnagyságú alapanyag szövete hiipo- krist.-porfiros, az apró plagioklász-lécek fluidálisan rendeződnek el. Az alapanyag felépítésében résztvesz: magnetit, apatit, augit, biotit, olivin, plag. és üveg. A magnetitezemek a jellegzetes kristallogiv keresztmetszetekkel elszórtan fordulnak elő. Az apatit finom kis oszlopai az üvegben tűnnek ki. Az augií-mikrolitok gyakran tartal- maznak magnetit zárványokat. A biotit kis pikkelyei a magnetitet; szegélyezik, pleochroizmusuk: a' = zöldes-színtelen, y — barna. Az alapanyag szemnagyságú olivin a kivállott vasoxydtól sárgásbarna színű. A plagioklász-lécek általában ikresek az albit-tv. szerint, azon- ban előfordulnak albit + karlsbadi tv. sz. konjugált ikrek is. Ezek és a szimmet r. zónában mért max. kioltások (24° — 33 ) bázikus labradorra utalnak, kb. Ab42An5N összetétellel. A plagioklászok mennyisége nagy. az alapanyag jórészét teszik ki. Az alapanyag finom szövedékébe ékelődő üveg színtelen, a bal- zsamnál gyengébben törő. Igen gyenge anomális kettostörese gipsszel ,H Rosenbwsch-WüLfing : Miki. Phvs. Bd. I. 2. p. 159. 50 Id. őrt. p. 263—64. ÚJABB ADATOK A S ALGÓT ARJÁNKÖRN YÉKI STB. ]S7 kivehető. Híg (kb. normál) sósavval lO'-ig étetve a methylkéket fel- veszi. tehát nefelinitoid-üveg. Elváltozás! termék gyanánt, helyenként kalcit. látható, kristallogr. el nem határolt foltokat alkot. Beágyazások nem nagyok, kb. egyformán fejlettek, legfeljebb 0-5 mm nagyságúak. Ezek: olivin, augit, ércszemekből álló pszeudo- morfózák, nagyobb plagioklászok. Az olivine k színtelenek. A szegély- es repedések mentén, továbbá a kisebb szemek sárgásbarnák (kiváltott vasoxyd). A nagyobb egyének idiomorfok, csupán csúcsaik gömbölyöd- tek kissé le. Ikrek is előfordulnak. Az augit ok világos sárgászöldes színűek, idiomorfok. A magma! ikus korrózió nyomait gyakran találni rajtuk. Némelyiken alig kivehető pleochroizmus a = világos ibolyás- szürke, y' — ibolyássárga. Homokórastruktura, zónás szerkezet gya- kori. Egyik egyén (010) lapján cy = — 45°. Prizma szerinti növ. kúp- ban: cf = — 48 , piramis sz. növ. kúpban ; = — 43°. Hisektrix dispersio jelentékeny: c : cp < c : cu. Mindezek a sajátságok bazaltos augit ra vallanak, de magasabb Ti tartalommal . Zárványként magnetit, apatit, biotitfoszlányok és üveg találhatók benne. Ikrek gyakoriak. Egy pontosan nem orientált nagy augit magva zöldszínű, gyengén pleochroós: a' — élénkzöld, y = sárgászöld. ca' = 32°. Ezek aegirinaugitos magva, engednek követ- keztetni. A magot övező keret erősen zónás szerkezetű. Gyakoriak az oly augitszemekből álló csoportok, melyeknek bel- sejében rendesen olivinszemecske foglal helyet. Magmatikus resorpció következtében keletkeztek a romszerű augitok, melyek az egyszerre való kioltás alapján egy egyén maradékrészeinek tekinthetők. Az augit mennyisége az olivinénél nagyobb! A csiszolatokban helyenként feltűnő, ércszemekből álló tömegek, a többi környékbeli kőzettel való analógia alapján amfibol után kelet- kezett resorpciós pszeudomorf ózák. A beágyazások közé számítható földpátoknak feltűnő zónás szer- kezete van, ikerlemezesség ezeknél rendesen nem látható. Opt. tengely- képük pozitív. Közelebbi meghatározásra alkalmas orientált csiszolat nem volt. Hasonló földpátokról Rozlozsnik21 és Vitális22 munkáiban is találunk említést. A Kis Salgó hármas csúcsa közül az északi vékonypados, a középső hólyagos, a déli kettős csúcs részint oszlopos, részint vékony palás-levelesen széthulló kőzetből áll. A tömött kőzet kékes árnyalatú, 21 Rozlozsnik-Emszt: Id. ért. p. 2(>9. -- Vitális .J. : A balatonvidéki bazaltok. 188 REICHERT RÓBERT OK. feketésszürke színű. Ritkán látni benne apró, fekete augit- és üvegzöld olivinszemeket. Érckiválásként kis piritkockák fordulnak elő. A salakos- hólyagos láva üregeinek belsejét barnás-, zöldes- és fehérszínű kolloidos bekérgezések vonják be. Vékony, vasérces eret is találni. Síma felü- letén helyenkint sötétbarna, dendrites rajzok láthatók. M. a. a hvpokrist.-porfiros szövetű, fluidális alapanyagot alkotja: magnetit (helyenkint ágasformák), apatit, szerpentinesedett olivin. augit, plagioklász-lécek (bázikus labrador), szodalith (repedésektől átjárt, színtelen, balzsamnál gyengébben törő, isotrop, kis kiterjedésű, isometrikus alakban) és színtelen, egyenletesen festődő nefelines-üveg. Találunk továbbá ovális, vagy isometrikus alakú, tompaék-mezőkből összetevődő, gyengén törő és kettőstörő kitöltéseket: valószínűleg analcim. Helyenkint kaiéit osodás észlelhető. Beágyazások: olivin, augit és prizmatikus resorp. pszeudomorío- zák. Az olivin 02 — 1 mm nagyságú, nem mindig idiomorf. Szerpenti- nesedett, olykor teljes pszeudomorfózáig. A szerpentinrostok anyagát chrizotil alkotja, c = y. Előfordul az olivin a tengely sz. megnyúlt, (010) sz. táblás kifejlődésben is. Az augit OT — 0*5 mm világos barnásszínű, főleg a szegély mentén kivehető igen halvány ibolyás árnyalattal. Némelyiknek magva zöldszínű. Általános a zónás és homokóraszerkezet, igen jelentékeny a bisektrix dispersió. A kioltás c y felmegy 55°-ig is. A homokóraszerkezetű augitokban a piramis és prizmaszerinti növ. kúpok kioltási különbsége 5—7°. Egv I j metszetben a tengelyszög kb. 55 — 60 -nak bizonyult. Az augitok tehát tipikus titánaugitok. A zöldszínű mag az augit belsejének aegirinaugitos összetételére utal. Hasonló észrevételeket találunk az irodalomban, pl. W. Boese a Sao Thomé trachydoleritjében úgy találta: „Bei sehr vielen Augiten findet sich ein grüner Kern von Aegirinaugit . . .“ (N. .). M. 34. B. B. p. 262.). Ikrek gyakoriak (100) és (122) sz.; csillag- szerű ikercsoportok is vannak. Az augit mennyisége az olivinét jóval meghaladja. Űgv az olivin, mint az augit korrodált. Az elszórtan előforduló amfibol utáni resorpciös pszeudomorfoző- kat főkép ércszemek (magnetit) alkotják, melyek csoportját keskeny augit-szegélv övezi. Harwood elemzésének (1. tábl. 2.) adataiból számított Osann- értékek alapján a kissalgói kőzet a t e p h r i t e k - b a z a n i t e k savanyú csoportjába, a következő típusok közé sorozandó :” Típus s A C F a c í n sor k Si020/o Ragou 5530 623 4’44 23-03 55 4 20\5 6-2 p 080 4886 Kis-Salgó 52-81 612 420 26\55 5 34 216 7’5 a 074 46 78 Londorf 527 2 4 50 480 28'45 3'5 4 22\5 75 a 0*81 46’82 2:1 Osann: D<*r ebem. Faktor. II. p. 26 — 27. ÜJ Altit ADATOK A SALGÓTAIlJ ÁN KÖRNYÉKI STB. 189 A NiGGLi-féle értékek alapján e kőzet a theralithos, illetve t. h e r a 1 i t h g a b b r o i d o s magmacsoportokba tartozik és a követ- kező kőzetek közé illeszkedik: «) Theralithos csoport,:24 si al fm c alk k mg metszet Teschcnit 110 225 385 23 16 025 050 IV. (Bellow Water, Skócia) Kis Salgó 108 22 41 5 235 13 025 0 54 IV. Theralith 103 18 42 26 14 0‘19 046 IV. (Duppau, Csehorsz.) fi) Theralithgabbroid csoport:25 si al lm c alk k mg metszet Kauaiit 109 16'5 44 275 12 0'18 0’44 IV. (Kauai, Hawai) Kis-Salgó 108 22 41*5 235 13 025 0'54 IV. Amfibolnephelinit 105 24 40 21 15 0'26 0'53 IV. (Bckinkina. Madagaszkár) Péeskö. A Nagy- és kis-Salgótól D-re elterülő gerinc. A ; 544 és környékének, valamint az alatta levő, az utóbbi esztendőkben nyi- tott és a Pécskői Bazaltbánya R.-T. által üzemben tartott új kőbánya kőzete üde, tömött, szürkés-kékesfekete, kagylós-szilánkos törésű kőzet. Jellemzi olivin gazdagság a. Bőven találni benne a 2 — 5 mm nagy- ságú üvegzöld és gyantasárga olivineket. Kisebb mennyiségben s leg- feljebb félakkora nagyságban látni a fekete augitokat. Sőt lupéval tüvékonyságú, csillogó mm-es plagioklászok is kivehetők. A csúcs közelében a sziklá001 P í formák megállapíthatók. u Niggli : Gestoins- und Mineralprov. Bd. I. p. 166. 23 Niggi-i : L. c. p. 168. 190 KEICHERT RÓBERT DR. Előfordul a tengely sz. megnyúlt, (010) sz. táblás alak metszete is. 'Főbb ikertörvény közül a (120) sz. törvény volt kétségtelenül meg- állapítható, mikor is b :b' = 87°. Zárványok ritkák, magnetit, pikoíit és üveg. Korróziós jelenség gyakori. Szerpentinesedés teljes pszeudo- morfózáig is. Az iddingsit- nek tartott képződmény is többször elő- fordul. Az augit az olivinnél kisebb mennyiségben, idiomorf alakban talál- ható. Gyakran és erősen korrodált. Zöldessárgás és szürkésszínű, néme- lyik alig kivehető ibolyásba hajló. Zónásság általános: mag és szegély közötti kioltáskülönbség a 10°-ot is eléri. Homokórás szerkezet rit- kább. Ikrek gyakoriak: (100) és (122) sz. megállapítható volt (utób- binál c:c' = 60°). Alkot csillagszerű alakokat és csomókat is. A nagy plagioklászok 0-2 — 0-7 mm léces és táblás metszetekben fordulnak elő. Erősen zónásak. Balzsamnál jóval erősebb fénytörésük, max. kioltásuk (27 — 42°) és albit-karlsbadi ikreken mért konjugált. kioltásuk alapján Ab25An 75 összetételű bytovmitok. Egy közel J_ u metszetben «'/M = 35°. Az előbb kivált plagioklászok tehát báziku- sabbak. A szegélyük jóval savanyúbb, az An molekula itt 50% alá is süllyed. Egyes nagyobb plagioklászokban a külső kontúrokat követve, bőven találni zárványokat, ami gyors növekedésükre utal! Eltörött plag.-lécek is előfordulnak. E jelenségek az effuzió mecha- nikai hatásának tudhatok be. Elváltozási termék gyanánt kaiéit és chlorit fordul elő. Harwood elemzéséből (1. tábl. 5.) számított OsANN-értékek szerint a pécskői kőzet Osann rendszerében ugyancsak .,Ragou“ és „Londorf“-típusok közé helyezendő: Típus s A C F a c f n sor k SIO|% Ragou 55‘30 6-23 4-44 23-03 5-5 4 20-5 6-2 fl 080 48-86 Pécskő 54 02 5-36 4-89 25-48 4’5 4-1 21-4 79 u 078 48-59 Londorf 5272 4-50 4-80 28-45 3-5 4 225 7-5 a 0-81 46.82 A NiGGLi-féle rendszerben pedig a magmacsoportba kell illesztenünk :z# t h e r a 1 i t h g abbroidos si al fm C alk k mg metszet Theralithgabbroid . . . (Fournol, Cantal) . 118 22 42-5 22 13-5 0-22 054 IV. Pécskő 115 22-5 415 24-5 11-5 0-21 0-62 IV. Kauaiit (Kauai, Hawai) . 109 165 44 27-5 12 0-18 044 IV. A leírt kőzettípustól kissé különböznek a Fécskő lejtőjéről, deli részéről gyűjtött példányok. Általában tömött szövetűek, némelyik kokkolitosba hajló. A DDK vidéken hólyagos kőzetet találunk. 10 L. c. p. 168. ÚJABB ADATOK A SALGÓTARJÁNKÜRNYÉKI STB. l!ll E kőzetféleséget jellemzi az olivinbeágyazások számának csökke- nése és a bazaltos-amfibolnak jelentékenyebb mennyiségben való fel- lépése. M. a. a hypokrist.-porfiros alapanyag igen finom szerkezete tűnik elő. E szerkezetet főkép a táblás és léceskifejlődósű plagioklászok (labrador) határozzák meg, melyek közé eldugottan ékelődik a bal- zsamnál, gyengébben törő, kocsonyásodó és festődő nefelinitoid üreg. Az (ipatitok ritkán nagyobb szemek alakjában is előfordulnak. Beágyazásként található olivinek (005 — 0*2 mm) vasoxydtól barnásra festődöttek, főleg a szegély és erek mentén. Az augitok (0*1 — 05 mm) sajátságai már nem árulnak el oly magas Ti-tartalmat. Külön figyelmet érdemelnek a 0-5 — 1 mm nagyságú amfibolok. Nyúlt prizmatikus alakokban fordulnak elő. Terminális lapok a resorpciós folyamat kapcsán • eltűntek. Pleochroizmusuk erős: a= sárga, / = barna. A kioltás szöge a pontosan nem orientált előforduló metszetek- ben c/ = 8 — 13° körül ingadozott. Opt. tengelyek disperziója jelen- tékeny, p < u. Tehát tipikus barna bazaltos amfibolok. A magmatikus resorpc.ió érdekes jelenségeit tüntetik fel. Kivétel nélkül mindegyiken látni az opacitos szegélyt , melyet sűrűn felhalmozott magnetitszemek alkotnak. Ez az opacitos szegély mindig híven visszatükrözi az eredeti prizmatikus alakot. E szegélyen belül az ásvány részleteit kisebb-nagvobb mértékben, olykor teljesen a resorpciós termékek váltják fel. A resorpciós termékek: aprószemű magnetit; augit, mely vagy kis prizmák alakjában fordul elő, vagy „szivacsos augit“ gyanánt szabálytalan, egymással összefüggő, egy- szerre kioltó részekből áll; rhönit 0-05 — 0T0 mm nagyságú, vastagabb- vékonyabb prizmák és lécek alakjában található, pleochr. jellegzetes: sötétzöldesbarna-sötétgesztenyebarna (/) vagy vörösesbarna; hol csillagszerűen tűzdelve, hol pedig 60° szög alatt hajló rácsozatot alkotva helyezkedik el, melynek igen szép példáival találkozunk hason- lóan Soellner27 és Rozlozsnik-Emszt28 tapasztalataihoz: biotit kis foszlányokban. A magm. resorp. teljes pszeudomorfóza képződéséig is vezet, mikor az amfibol helyét igen gyakran keskeny augitszegéllyel övezett és augit, rhönit, magnetitból álló pszeudomorfóza foglalja el, melynek felépítésében az alapanyagnak is szerepe lehet (erre utal az előforduló plagioklász és festődő, nefelines üveg). Az augit és amfibol mennyisége között relatív összefüggés áll fenn: 27 Soellner : Ueber Rhönit etc. N. J. M. Beil. Bd. XXIV. p. 475 — 547. 2# Id. ért. p. 263-64. 1!»2 REICHERT RÓBERT DR. az amfibol nagyobb mértékben való megjelenése az augit mennyiségé- nek jelentékeny csökkenésével jár. Végül a beágyazások közé számítható plagioklászok (0-1 — 0*6 mm) erősen zónás kioltása említendő. A max. svmm. kioltás (25 — 35°) és albit-karlsbadi ikrek konj. kioltásai kb. Ab^An^ összetételre utal- nak. Zárvány gyanánt magnetit és augit fordul elő bennük. A nagy földpátok rohamosan növekedtek, amit a kerületükkel parallel helyzetben bőven előforduló zárványok bizonyítanak. Egyik- ben egész amfibol pszeudomorfózát találunk bekebelezve. A kőzetben helyenkint kvarczárvány található. A mikroszkópi kiesinységű legömbölyödött kvarcszemeket augitmikrolit-koszorú veszi körül. A kőzetbe a homokkövön való áttörés közben kerültek. Somlyó. A pécskői gerinc irányában, délre fekvő <> 587. Sötét, feketésszürke kőzet. A tömött alapanyagban ritkásan eloszolva talál- juk a porfirosan kivált elegyrészeket: 2 — 3 mm-es üvegzöld vagy sárgás olivineke t, 1 — 3 mm nagyságú fekete augitokai , helyenként felcsillanó igen vékony plagioklász-tüket, végül vékony, rozsdaszíníí prizmákat (elváltozott amfibolt). M. a. az alapanyag szöveti szerkezete holokristályos- porfirosnak nevezhető. Legnagyobbrészt unduláló kioltású plagioklász- szövedék alkotja, melybe kevés apatit, magnetitszemek, erősen szer- pentinesedett olivinek, augitok , őíotíípikkelyek és pia giokl ász-lécek (labrador) illeszkednek. Az alapanyag e finom szövedékébe ékelődő üveg kétségtelenül ki nem mutatható, bár a sósavtól kocsonyásodó és jól festődő részletek nefelines üvegre utalnának, de származhatnak a festéket szintúgy jól megkötő bomlástermékektől is. A beágyazások gyanánt előforduló olivinek színtelenek, a szerpen- tinesedés teljes pszeudomorfóza képződéséig is terjed. A chrizotil mel- lett itt is előfordul az iddingsitnek tartott képződmény. A 0‘2 — 0-6 mm nagyságú idiomorf augitok világos, sárgászöldes színűek, gyakran kor- rodáltak. A nagyobbak a diopszidos sorhoz tartoznak, a kisebbek több titánt tartalmaznak. Az amfibol helyén kizárólag a már ismertetett resorp. pszeudomorfózákat találjuk. A plagioklász léces és táblás metszetekben fordul elő. Általában zónás. A balzsamnál jóval erősebb fénytörése, 20 — 33° max. kioltás a symm. zónában labradorva utal, egyik karlsbadi ikernél 1 = l'f, « M = 30 , 2 = 55°, melyből összetétele AbH, Anw. Gyakran találkozunk kalcit- és chloritosodással. A kőzetben különben vannak kalcit- és zeolitgeodák. A mikroszkópi vizsgálat alapján a somlyói kőzetet földpát bazaltnak is tekinthetnők. Az elemzés (1. tahi. fi.) és a belőle ÚJABB ADATOK A SALGÓTARJÁN KÖRNYÉKI STB. 19.1 számított Osann-, illetve NiGGLi-fóle értékek szerint á 1 m e net i típussal van dolgunk: bazalt-bazanitoid között. Osann rendszerében az alkáli-provincia típusos képviselői közé a somlyói kőzet nem iktatható, de teljes mértékben illeszkedik a követ- kező típusok közé: Típus s A C F a c f n sor k SiO»°/o Oroville39 57-43 4 46 4*51 24-36 4 4 22 77 a 095 31*27 (plagioklászbazalt) Somlyó 55-57 5‘48 504 23’39 4 8 4’5 207 7 6 u 0 84 49'34 Serrado30 5533 5‘83 5‘83 21‘04 5'5 5‘5 19 7*1 fi 0'82 4770 (trachidolerit) Niggli rendszerében a gabbrodioritos és t h e r a 1 i t h- ir a b b r o idős magmatípusok közé kerül a következő kőzetek mellé:*1 si al fm c alk k mg metszet Noritdiorit 122 25 40 23 12 023 0‘43 IV. (Tripyramid Mt„ N. H.) Somlyó 122 235 39.5 245 125 024 0'60 IV. Thcralithgabbro 120 23'5 40 23 13*5 030 0*49 IV’ (Fournol, Cantal) . Kővár. (Mikó-puszta m.). A „Kővár" Salgótarjántól ENv-ra, a Karanesalja-felé vivő út mentén kibukkanó telér. A homokkövén való áttörés kontaktusa jól feltárt, a mellékkőzet megpörkölődött, breccsia- szerű. Belőle zárvány gyanánt jókora darabokat találni az eruptív kőzetben is. A dyke kőzete szürkés-fekete, benne kisebb-nagyobb elnyújtott hólyagok vannak. E hólyagos üregeket limonitos és salakos bevonat kérgezi. Szembetűnők e kőzetben a félcentiméter nagyságot is elérő olivinzárványok, augitcsomók és a jókora oligoklász-földpátok. Gya- koriak továbbá a zsírfényű kvarc- és a homokkőzárványok, melyeket a kőzet az erupció folyamán kebelezett magába. Nem ritkák a szép, tűalakú fehér zeolit-kristályokkal teletűzdelt geodák sem. M. a.: az alapanyag szöveti szerkezetét üvegben gazdag, hypo- kristályos porprosnak találjuk. Az üveg salakos, barnaszínű; bőven tartalmaz sötétbarna, finom ilmenit- tűket zárvány gyanánt, melyek helyenkint 60c alatt metsződő rácsozatot alkotnak. Ezek a tűk be- nyomulnak a nagyobb, többnyire táblás földpátokba is. Az alapanyag elegyrészei: apatit, eloszoltan magnetit-szemek, szerpentinesedett olivin. nagyszámban nugit és plagioklász. Ez utóbbiak között az .465u Ansfí — AbM, An-,n összetételű labrador-hytownit-sor képviselői sze- 39 Osann: L. c. II. p. 19. 30 Osann: L. c. II. p. 28. 31 Niggli-Beger: L. c. p. 126. és p. 168. Földtani Közlöny. LV. köt. 1925. 13 194 KEICHERT RÓBERT DR. lepelnek. Figyelemreméltók továbbá 01 — 0-2 mm átmérőjű nnalcim - kitöltések. Rendesen vörösbarna vasoxidos termékek kísérik. Beágyazások gyanánt erősen korrodált és jelentékeny mértékben szerpentinesedett 0*2 — 05 mm-es olivinek, továbbá nagyobb számban szereplő ibolyásszegélyű titánaugitok említendők. Ez utóbbiak tipikus homokóraszerkezete olykor már parallel poláros fényben is előtűnik. A magma oldó hatása következményekóp előálló szivacsos és zegzugosan határolt alakoknak szép példáival találkozunk. Zárványként magnetit. zöldesbarna pikotit, gyakran üvegzárványok fordulnak elő. Ikrek, csil- lagalakú rozetták lépten-nyomon találhatók. Az amfibol utáni jelleg- zetes resorp. pszeudomorfozák csak elvétve fordulnak elő, mindössze ércszemek sűrű tömegéből állanak. Külön kell megemlékeznünk a 015 — 0‘30 mm nagyságú, rombus- és romboid-alakú földpátokvól, melyek a kikristályosodás késői idő- tartamáig növekedtek. Ezekbe benyomulnak az alapanyag rendkívül vékony ilmenit-tűi, találunk bennük magnetit- és augit zárványokat is. Fénytörésük a balzsamnál mindig erősebb, erősen zónás kioltásuk jel- legzetes. Plagioklászok, de a közelebbi meghatározást az albit-ikrek hiánya lehetetlenné tette. Végül a O'l — 02 mm nagyságú és sugarasan rendezett augit- mikrolit-koszorúval körülvett kvarcszem ekei említjük, mint a kőzetbe került zárványokat. A kővári bazanitoida Vitális István által ..szigligeti típusá- nak nevezett balatonmenti magnetites - ilmenites - bazanitoidhoz igen nagy hasonlóságot árul el. A környék ismertetett kőzetei közöt i trichites, barna üvegbázisával tűnik ki. Egyébként a salgói kőzethez áll legközelebb. Az elemzések két különböző darabból készültek (1. tábl. 3. és 4.). Szerintük a kővári kőzet Osann „Londorf“-tipusával (trachidolerit) rokon. I J AH H VONTOK A SALGÓTARJÁN KÖRNYÉKI STB. 195 Tipus s A (' F a u. f n sor k Si02°A* kővár a) 53-81 5-32 463 2629 4‘4 3‘8 21*8 7‘0 p 07 9 46‘28 Harwood elemző séhől számítva kővár b) 5363 476 .V43 25 99 4 4'5 21 5 6’3 p 0 82 46 39 Endrédy elemzé- séből számítva Londorf 5272 4 50 480 2845 3’5 4 225 7'5 a 081 4682 A számított NiGGLi-féle értékek alapján kőzetünket a I li e ra- li t h g a li I) r o i (1 magmaceo portba sorozhatjuk: si al fm c alk k mg metszet Thcralithgabbro 118 22 42"5 22 135 022 0"54 IV. (Fournol. Cantal) Pécskő 115 225 41*5 24\5 115 ü‘21 062 IV. kővára) 112 21*5 40 27 11 5 0*29 055 IV/V. kővár b) 112 22 40 5 275 10 0 37 0 54 V. kauaiit 109 165 44 275 12 0 18 0'44 IV. (kauai, Hawai) Az OsAUti-számokból összeállított differenciációs táblázat: (az s értéke É-ról D felé haladva emelkedő) Lelőheiy s A c F a c f n sor k Siü2 % Eresztvény . . 48*83 5" 72 4-55 30-63 42 33 225 79 a 066 44-66 Kis-Salgó .... 52-81 612 4-20 26-55 5-0 3-4 21-6 7"5 a 074 46-78 Kővár a) 53-81 5-32 4-63 26-29 44 3-8 2P8 70 p 079 46-28 Kővár b) ... . 53-63 476 543 2599 4 45 21-5 63 p 0-82 46-39 Pécskő 5402 536 4-89 25-48 4-5 41 2P4 7-9 a 0-78 48-59 Somlyó 55-57 5-48 5-04 2339 4-8 4"5 20-7 76 a 0-84 4934 ,4 Niggli -számokból összeállított differenciációs táblázat: Lelőhely si — qz „ P h al fm I n C 1 alk k mg c/fm met- szet Eresztvény 95 —49 0-46 009 15-2 20 465 225 11 0-21 0-53 049 IV. Kis-Salgó . . 108 —44 3-75 0-53 10-3 22 41-5 23-5 13 0-25 0-54 0-57 IV. Kővár a) . . 112 —34 4-72 055 25-1 2P5 40 27 11*5 0-29 0-55 0-675 I V/V. Kővár b) . . 112 —28 3-85 0-64 263 22 40-5 27-5 10 0-37 O Ln O Cs 00 V. Pécskő 115 —31 2-83 0*51 19-0 22-5 41-5 24-5 11*5 0-21 0-62 0-59 IV. Somlyó .... 122 —28 3-32 0-52 232 235 39-5 24-5 125 024 0-60 0-61 IV. A Salgótarján-környéki bazaltos kőzeteken végzett vizsgálatok eredményekép tehát megjegyezzük: 13 1% FERENCZI ISTVÁN DR. 1. e kőzetek tipikus nefelinbazanitok és bazanitoidok. délen át- meneti típussal a földpátbazaltok felé; 2. a magmatikus differenciádé északról dél felé haladva a kovasav- tartalom fokozatos gyarapodásában, az anortittartalom emelkedésében és a vasmagnéziumtartalom csökkenésében nyilvánul (1. diff. tábl. és diagrammot 22. ábra) ; 3. a balatonvidéki bazanitoidokkal sokban feltűnő a hasonlatosság. Végül őszinte köszönetemet fejezem ki Mauritz Béla professzor úrnak, aki szíves volt munkámban irányítani. Készült a budapesti kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem Ásvány-kőzettani Intézetében 1925. ADATOK A BUDA-KO VÁCS1 HEGYSÉG GEOLÓGIÁJÁHOZ. — A 23. ábrával. — Irta: Ferenczi István dr.* Szakembereink előtt ismert tény az, hogy az összeomlás után a Földtani Intézet munkásságát a praktikus élet követelményeinek szolgálatába állította, amikor megkezdte megmaradt szénterületeink modern áttanulmányozását. E munka kezdetén az esztergomi medencét tanulmányozó csoportba nyertem beosztást én is s feladatom lett a medence K-i peremének s azzal együtt a Buda-Kovácsi hegység Ny-i oldalának tanulmányozása. A feladatot 1919 — 1920-ban végeztem el,' de ez a munkám adott alkalmat arra, hogy az Intézet Vezetősége 1924-ben ismét a Buda-Kovácsi hegység tanulmányozását bízza reám. Újabb feladatom annak a területnek feldolgozása lett, amely egyrészt a fővárosi felvételek, Schafarzik, Pálfy, Schréter felvételei, másrészt Rozlozsnik, Schréter szénfölvételei közé esik, hogy a Budapest É-i térképlapnak a fenti munkákból kimaradt része is reambuláció alá kerüljön. Munkaterületemen neves elődök tiszteletreméltó sora dolgozott; elég, ha a Szabó, Hantken, Hofmann, Schafarzik neveket említem meg. Az irodalmat, az egyes képződményeket nem óhajtom ismertetni, ezeknek essay-szerü összefoglalását mindannyian ismerjük a Schafar- ziK-féle térképmagyarázóból.2 Pár dologra a képződmények sorrendjé- ben mégis ki kell térnem, hogy aztán a geomorfológiai megfigyelések alapján a paleogeográfiai kép megrajzolására térhessek át. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat J 5)25 december 2-án tartott szakülósón. ' V. ö. a m. kir. Földtani Intézőt Évi jelentése 1920 — 23-ról. p. 40. 2 Schafarzik F.: Budapest 'és Szentendre vidéke. 1902. ADATOK A BUDA-KOVÁCSI HEGYSÉG GEOLÓGIÁJÁHOZ. 197 A mezozoikum üledékeiből begyűjtött kövületanyagomat Kutassy dr. ismertette3 4 5 s ő foglalkozott a szintezés kérdésével is. A triász sorozatából egy kérdéssel szeretnék foglalkozni és pedig a porózus, szerteomló mészkő és dolomit kérdésével. Kutassy legújabb vizsgálatai azt mutatják, erre különben Pálfy4 is reáutalt már, hogy a remete- hegyi és a fazekashegyi faunák elválasztható geológiai szinteket képviselnek. Pálfy5 megemlékezik arról is, hogy a porrá hulló mészkő több helyről ismeretes a budai hegyekben, ahol régebben a dolomit- területekhez sorozták, de a típusos porrá széthulló dolomit előfordulása is több helyről ismeretes. Porrá széthulló dolomitot említ ép dolomitok közepette Vendi. Aladár8 is a Csíki hegyekből, ilyen van a Gellért- hegy K-i oldalában stb. Úgy látszik, hogy a mészkőnek és dolomitnak ez a sajátságos elváltozása nincs határozott szinthez kötve s így való- színűen nem eredeti képződésű. Utólagos elváltozásra következtetek abból, hogy ezt a kifejlődést csak ott találtam meg, ahol törésvonala- kat s velük együtt néha a biztos forráéüledékeket is kijelölhettem és abból, hogy a törésvonaltól vagy a törésvonalak metszéspontjától távolodva, a dolomit, a mészkő normális kife jlődésű lesz. A köviilet- anyag, amint ezt a remeteszorosi, a hidegkúti, a nagykovácsi kőbányák- ban megfigyelhettem, megvan a kemény mészkőben is, de abból csak akkor szabadítható ki, ha a mészkő a törésvonalhoz közelebb eső részen porráválóbb lesz. A fentiek alapján a triászdolomitnak és mészkőnek ezt a sajátságos megjelenési formáját utólagos elváltozás- nak tulajdonítom, ami nem zárja ki annak lehetőségét, hogy, amint ezt Pálfy7 magyarázza, a faunák sajátságos fáciesű kialakulásában a triász tengeralatti források szelepet játszottak. Arra a kérdésre, hogy mi ez az alakváltozás, még nem tudok felelni. Kérésemre Sürü •vegyészmérnök-hallgató gondos vizsgálattal állapította meg a behozott dolomitok és mészkövek legfontosabb alkotórészeit s bár a két mészkő- elemzés ugyanazon darab még teljesen ép s porrá omló részletéből, a két dolomitelemzés egy dolomitporból s a por között épen maradt részletből készült, amint a táblázat mutatja, köztük lényeges eltérés nincs. Míg a mészkő tisztább módosulatba ment át, a dolomitban nem- csak a szennyező anyagok szaporodtak fel a bomlással, hanem a Ca- 3 A Magyarhoni Földtani Társulat 1925 december 2-án tartott „A budai triász'1 című előadásában. 4 Pálfy M.: Tengeralatti forráslerakódások a budapesti triászkorú képződ- ményekben. (Földtani Közlöny, L. kötet, p. 19.) 5 Pálfy M.: Ugyanott, p. 18. 8 Vendl A.: Reambuláció Budaörs környékén. (A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1917— 1919-ről, p. 47.) 7 Pálfy M.: Loc. cit. p. 19. 19b FERENCZI ISTVÁN DR. Ép mészkő Porózus mészkő Ép dolomit Szétporlott dolomit Remetehegy, N agy kőbánya Solymár, Aui dér öden-tető SiO» Fe203 -p ALÓ, MgO CaO CO. 0-71 % 3-48 „ 371 „ 46-65 „ 45-13 „ 0- 48 % 1- 67 „ 0"16 „ 54*55 „ 44 07 „ 021 % 118 „ 14-48 „ 37-36 „ 47 02 „ 0 42 % ■i 75 „ 19'41 „ 28-47 „ 47-88 „ Összesen : . . 99-68 „ 100-93 „ 100-25 „ 99-93 „ CaC03 molekula % 91-48 „ 96'68 „ 68"76 „ 55"59 „ MgCOa „ 8-52 „ 3-32 „ 3124 , 44-41 „ Kén N y 0 111 o k b a n. éB Mg-arány is megváltozott a Mg javára. Talán a mészkő és dolomit hosszú időn át, gyenge hatóerők (gyenge szénsavas víz?, kismértékű exhalációk?) révén való elváltozására gondolhatunk, valami olyan folyamatra, aminő az atmoszferiliák hatására porlasztja szét a mész- követ s a dolomitot. Ennek a lassú hatóerőnek s nem gyors kilúgzás- nak eredménye a dolomit és a mészkő állandóbb módosulatba való elváltozása. Ott, ahol ezek a törések mentén jelentkező hatások ható- körébe kövületes szintek is belekerültek, a kövületek héja is elváltozott, elvált a környezettől s jól kipreparálható lett, viszont a hatások nem kövületes szintekben is érték kőzeteinket s akkor kövületnélkiili mészkő-, dolomitpor állott elő. Sőt, amint ezt Hof.mann8 leírja, a Zugligetben, a Kissvábhegyen s a Lipótmezőn a nummulinás mészkő szétporlását is észlelte. A bejárt terület eocén üledéksorozatának legidősebb tagjait két- féle kifejlődésben ismerem. Nagykovácsi vidékén, amint ezt Hantken" klasszikus kutatásaiból ismerjük, a dorogi kifejlődéstől csak keveset különböző, teljes eocén rétegsor fejlődött ki. Ebből a solymári Fels- berg D-i oldalán két édesvízi mészkőfolt van á felszínen meg, az Auf dér öden-tető É-i lábánál pedig az orbitoidás mészkő alatt egy elegyes vízi, kövületes szinttáj foszlányait mutathatjuk ki. Az édesvízi mészkő a nagykovácsi bányákból ismert alsó édesvízi mészkővel egyezik meg M Hof.mann K.: A buda-kovácsi hegység földtani viszonyai. (A in. kir. Földtani Intézet. Évkönyve, I. 1871. p. 220.) * Uantken idevágó munkáinak sorozatát, lásd Schafar/.ik: Budapest, Szent endre- térképmagyarázóban. ARITOK A BURA-KOVÁCSI HEGYSÉG GEOI.ÓGIÁJÁHO/. 199 teljesen, az elegyes vízi kövületes szinttáj |>edig a jóval magasabb szintű felső elegyes vizit képződményhez tartozik.10 Budakeszi környékén más a kifejlődés; itt alsó szintjében durva obráziós konglomerát, felső részében szénnyomos, agyagos, kövületes, mészmárgás, milioideás mészköves szint alakult ki Az alsó, konglo- merátos csoportot területemen eddig a hárshegyi csoporthoz vették, legújabban pár pikkelyben Pálfy11 mutatta ezt ki a valóságnak meg- felelő helyzetben a János-hegy — Svábhegy-gerinc Ny-i lejtőjén. Nekem a makkosmáriai erdőőri ház felett, a pátyi határban sikerült ezt a szintet kimutatnom, legszebb feltárásban a budakeszi katonaszanató- rium területének Ny-i részén van. A rétegcsoport rőtvörös terra rossa- val összekötött rfo/o/w/tkavicsokból áll, a virágvölgyi és a makkos- máriai pikkelyekben homokkődarabok mellett porfir- féle eruptivumok teljesen mállott. és bomlott kavicsait találjuk benne. Ezek azok a kavicselőfordulások, amelyekről először Szabó12 ad hírt s amelyeket Hofmann18 később a nummulinás mészkő konglomerátos padjaihoz vett. Érdekes kérdés, hogy azok az eruptivum kavicsok, amelyeket Hofmann14 még a Zugligetből, a Guggerről és a Csíki hegyekből említ, nem ebbe a szintbe tartoznak-e? Ez a budai hegységrészlet első transzgressziójának elterjedésére volna érdekes adat. A felső csoport Hofmann fontai csoportja, amely a budakeszi, ú. n. pusztatemplommezői árok mentén kibukkanó legmélyebb részében, — úgy látszik, — alul szenes rétegek- ből, agyagokból s kövületes mészmárgából áll, de már itt is bitumenes, milioideás mészkő jelentkezik felette. A katonai szanatórium területén csak a pár méter vastag milioideás mészkő van meg s hasonló, helyen- kint szarukőg uniókat, doíowíídarabokat tartalmazó lemezes mészkő következik a hármaskuttetői s a makkosmáriai előfordulásokban is, amint ezt Pálfy közléseiből tudom. Amíg a HoFMANN-féle lelőhely alig ad valami útbaigazítást a „fornai“ szintnek helyzetére, a katonai szanatórium útjainak friss bevágásaiban a dolomit felett hatalmas területen találjuk a vörös alapkonglomerátot, felette az alig pár méte- res milioideás mészkövet s ezen konkordáns településsel a normális nummulinás-orbitoidás mészkövet, itt a sorozat sorrendje élesen meg- állapítható. A nummulinás-orbitoidás mészkőcsoportot, az eocén-sorozat követ- kező tagját, transzgressziv kifejlődésében nagyobb elterjedésben tér- 10 Hantken M.: Új adatok a buda — nagykovácsi hegység és az esztergomi vidék föld- és őslénytani ismeretéhez. (Értekezések a term.-tudományok köréből, 1889. XIV. k.) 11 Kéziratban levő térképén. 12 Szabó J.: Pest-Buda környékének földtani leírása. 1858. p. 56. 13 Hofmann K.: Loc. cit. p. 233. 14 Hofmann K.: Loc. cit. p. 233. 200 FERENCZI ISTVÁN DR. képeztem. Lényeges azonban mindössze a pátyi határban való eddig nem ismert, jóval nyugatibb előfordulása, ahol az országúitól D-re levő vadászház táján nagyobb területet borít az apró kővágó-gödrök- ben. E rétegcsoportban Nagykovácsitól ÉK-re, a Kálváriahegy DK-i lejtőjén s a solymári Auf dér Öden-tetőn tufás közbetelepüléseket ismerek. A briozoumos márgacsoportot a Hofmann által is kijelölt puszta- templom-mezői kis előforduláson kívül a katonai szanatórium területé- nek DK-i részén találtam meg a nummulinás mészkő fedőjében. Itt típusos kifejlődésű, rengeteg briozourranol, míg Budakeszitől D-re, a Grosser Heuwinkel É-i oldalán futó oldalvölgy mentén a kovásodotl típus van meg. Az említett oldalvölgy É-i oldalára is áthúzódó ková- sodott briozoumos csoport felett jól észlelhettem a következő tag, a budai márga megegyező települését. Azaz, helyesebben, a kovás, brio- zoumos csoportra először laza, diato /»ea-palaszerű kis rétegsor települ, olyan, aminőt Vendl15 Budaörsről említ s csak erre következnek a mész- köveknek is beillő budai márgarétegek. Ez utóbbiakat típusos kifejlődés- ben a Makkosmáriáig benyúló medenceszerű részlet É-i oldalán látjuk, a budakeszi Kálváriahegyen a nummulinás mészkövén ülnek. A két szanatórium közti területen vagy a két képződmény határfelületén, vagy átmenetes részén vagyunk. Üledéksorozatunk következő tagja a hárshegyi homokköc&oyovi volna. Ennek tárgyalása előtt azonban meg kell emlékeznem egy saját- ságos képződményről, amely, úgy látszik, új tagként iktatódik soro- zatunkba. Toborffy Géza szíves közléséből tudok először erről a hárshegyi homokkő alatt fekvő szürke agyagos, növénytörmelékes, markazitgumós üledékről, amelyet kútieméi yítésnél, 90 m kemény hárs- hegyi homokkövön való áthatolás után értek el a hidegkúti Steinriege- len. Sajnos, ezen a helyen már csak átmosott formában láttam ezt az üledéket, de azonosnak vehettem azzal a képződménnyel, amely a solymári Auf dér öden-tető K-i, az országútra néző lejtőjén van a hárshegyi homokkő apró foszlányai alatt. Itt laza, szürke agyagszerű, néha. likacsos, kilúgzottnak látszó féleségek mellett fehéres vagy külön- bözően festett, gyengén palás, növénytörmelékes, tufaszerű kőzetek, édesvízi kvarcitok fordulnak elő s hasonló képződmények törmelékét láttam Nagykovácsitól Ny-ra is. Hasonló képződményt írt le Vadász1* a csővár-nézsai csoportból, Schréter17 a pilisborosjenői fúrásból említ 15 Vendi. A.: Loc. cit. p. 46. ,w Vadász M. E.: A Duna-balparti idősebb rögök őslénytani és földtani viszo- nyai. (A in. kir. Földtani Intézőt Évkönyve, XVIII. 1910. p. 162.) 17 Sc.hrí:ter Z.: A pilisborosjenői mélyfúrás geológiai eredményei. (Földtani Köz- löny, XXXIX. 1909. p. 10.) ADATOK A BUDA-KOVÁCSI HEGYSÉG GEOLÓGIÁJÁHOZ. 201 a hárshegyi homokkő és a dolomit alaphegység közötl 7 m vastag, részben limonitosan barnára festett, részben kékesszürke agyagot, legújabban Roth K.ls a Vörösvár-Piliscsaba közti lipinahegyi fúrás- ból említ hasonló dolgokat és ilyen üledékeket láttam a hárshegyi homokkő alatt a triász felületén, a Nagyszál É-i oldalán, Szendehely vidékén. Bár Vadász a benne talált meletta- pikkelyek alapján a budai márgával gondolja egyenértékűnek, legalább is magasabb részükben, terresztrikus képződményeket látok bennük, az említett piliscsabai fúrásból édesvízi csigák kerültek ki Roth K.1" szerint belőlük; részben talán apróbb-nagyobb geizirek üledékei lehetnek az infraoligocén abrázió alatti szárazföldön, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy képződésük a budai márga visszahúzódó tengerének partjain meg- kezdődött. A hárshegyi homokkőesopovtot Nagykovácsi — Solymár — Hidegkút táján jóval elterjedtebbnek térképeztem, viszont Budakeszi vidékén, részint a már ismertetett alapkonglomerát, részint az elkülönítendő fiatalabb homokkőcsoport javára a hárshegyi homokkő borította terület kisebb lett. Rendesen durva konglomerátos, néha aprószemíí homok- köves, több-kevesebb kovasavas kötőanyagú rétegcsoportunk az időseb- beken át messze felmászik az alaphegységre, a nagykovácsi Kopasz- riegelen 510 m körül vannak legmagasabb foltjai. Eltérő kifejlődésűek rétegeink a budakeszi Hosszúhajtáshegy É-i részén, ahol egyenletes, finoinszemíí s majdnem kötőanyag nélküli homokkövet fejtenek és a briozoumos rétegcsoport elkovásodott részeivel csalódásig egyező a Feketehegyek és az Am Felsen-csoport D-i lábánál, de ezeken a helye- ken ott vannak közelükben a típusos rétegek is. Egyes helyeken, így a Feketehegyek lábánál opálos darabok vannak a hárshegyi homokkő- csoportban, kétségtelen bizonyítékaiul a hárshegyi domo Adócsoport legalább helyenkint geizirek szolgáltatta kovasavas kötőanyagának. Budai típusú kiscelli agyagot a bejárt területen nem ismerek. Hidegkút környékén a medencét homokos részletekkel váltakozó agya- gok töltik fel, kevéssel tisztább agyagos rétegcsoport van Budakeszi mellett a Kálváriahegy Ny-i oldalán . Foraminiferás faunát csak az utóbbiból nyertem ki, tehát csoportunkat teljes bizonyossággal lehet a magasabb, felső oligocén rétegcsoportba sorozni. Hantken a nagy- kovácsi medencéből, az ördögárokból említ foraminiferás kiscelli agya- got. sajnos, ezeket ma nem látni feltárásban. Hasonló, de helyenkint laza homokkőbe átmenő, vékony pados rétegek töltik ki Budakeszitől 18 T. Roth K.: Paleogén képződmények elterjedése a Dunántúli Középhegység északi részében. (Földtani Közlöny, LTII., 1923., p. 13.) 18 1'. Roth K.: Ugyanott, p. 13. FERENCZl ISTVÁN I)R. 202 Ny-ra a Hosszúba jtásvölgy felső részét; ez a medencerészlet az általá- ban Ny-i irányú dőlések alapján nem tartozik a budaörs-törökbálinti medencerész let be z, a Ny-ra nyitott zsámbéki medence széle volt. A ??.eca/én-sorozatból felemlítésre érdemes, hogy a Páty vidékéről ismert szarmata- mészkő erősen töredezett, a törések mentén a felső oligocén foltjai becsípődtek a szarmata-pikkelyek közé, tehát a szarma- tát követő időkben is voltak erős kéregmozgások. Érdekes a svábhegyi típusú édesvízi mészkőnek jóval alacsonyabb szintben való megjelenése a pátyi út mentén és a telki-budajenői alaphegység szegélyén, végül a fiatalabb édesvízi mészkő nek újabb s magasabban való előfordulása a máriaremetei templomtól ÉK-re levő kis tetőn, ahol a hárshegyi homokkő és a nummulinás mészkő között a várhegy-fazekashegyi törés- vonal folytatását jelzi. A következőkben elsősorban a bejárt terület s azzal kapcsolatban a Pilis — Buda-Kovácsi hegycsoport mezozoikumának tektonikájával szeretnék foglalkozni. Mai állapotában hatalmas ÉNv— DK-i és az erre merőleges ÉK — DNy-i irányú törésrendszer ad pregnáns arcula- tot hegycsoportunknak, emellett még ÉD-i irányú vetők is megjelen- nek. Van azonban a mezozoikum tektonikájában egy kevésbbé éles vonás is, amely talán az ősibb állapotot örökítette meg. Feltűnő az a szabályosság, hogy a Pilis-csoportban, Piliscsaba, Leányvár, Osév stb. vidékén a mezozoos rögöknek D-i, DK-i oldala meredek, rétegfejes s hogy az É-i, ÉNv-i lejtők aránylag enyhék. A Nagykevély csoportjá- ban a DNy-i lejtők a rótegfejesek, míg a Hármashatárhegy — Svábhegy körüli rögöknek DK-i lejtője enyhe, meredek oldalaik É — ÉNy-ra nézők. Ezt a morfológiai szabályosságot a rögökben levő átlagos dőlésirányok is kifejezésre juttatják. A Pilis-csoportban, ahol a dőléseket a Pilis- tömeget bezáró törés és a Szentendre — visegrádi eruptiv tömeg némileg megzavarta, 21h — 2h közti dőléseket mért Schafarzik,20 Vigh,21 a Nagykevély-csoportban Koch22 szerint 3h körüliek a dőlések, a budai Guggerről Hofmann 9h-s dőlést közöl s 10h — 12*' korai dőlnek a Remetehegy, Hosszúordőhegy, Feketefej mezozoós rétegei. Viszont a Csíki hegyekben, Vendl23 adatai szerint, ismét ÉNy-iak a fő dőlés- irányok. Bár a kör nem teljes, a DNy-i negyedből nincsen adatom, a mezozoós rögöknek ezt a. szabályos elhelyezkedését nem tarthatom 20 Schafarzik F.: .Jelentés az 1883. év nyarán a Pilis-hegységben eszközölt föld tani részletes felvételről. (Földtani Közlöny, XIV., 256 — 258.) -1 Vigii Gy.: Adatok a Pilis-hegység felsötriász képződményeinek rétegtani és őslénytani viszonyaihoz. (Kézirat.) Koch A.: A Szentendre— Visegiádi-hegység és a Pilis-hegység földtani leírása, in. kir. Földtani Intézet Évkönyve, I. 1871., p. 148. és p. 152. M VEND!. A.: Loc. cit., p. 42—46. ADATOK A KCDA-kOVÁCSI HEGYSÉG GEOLÓGIÁJÁHOZ. 203 merő véletlennek, benne lapos brachyant iklinálist sejtek. Mai meden- céink fiatal rétegsorának az Alpok — Kárpátok ráncaival össaefiiggés- *305 $ Késztől c 700 o Ooboyokö o Pilissztlászlo 35/ IVt ^ '1 75/ ÜPilisszf kereszt Csev y ^ 0 367 , M Somlyo J Piliscsaba ° Pilisszántó í% NZinbar wo Izbeq t 0367 $ Szentendre Pomá z 5^**' ‘innye 0379 > > 370 Csobánka- Keze'1) h _ $ Pilis^orösvár^J,3 N. Kévéig PÍlissztn/án \oPborosjeno ^N.tízenasn +c/^'- túróm Q,sítQ óSolymar .oí^Kerek h & N Kovácsi ojaőSzaivas h ^ Remete h.o tP hidegkút Jenöt /'N-Kopaszh T" ** Kecske /ó TBik1 556 jftiaki n / Fehete fej ^ •<> JW Széchenyi h t Pátu oK. Kopasz h t Budakeszi J 359 Torba gy & tBia 37,5 O “ Sas t Budaörs • ^>=> o.tfa °ítter T í 23. ábra. 1 — 2. Feltételezett antiklinálisok. 2. Feltételezett szinklinális. 3. Átlagos dőlésirányok. I>en levő, posthumus ráncosodásához hasonlóan a budavidéki mezozoi- kum is posthumus, embrionális ráncokba gyűrődött fel, talán a Nagy Magyar-Alföld régi ős masszívuma variszkuszi, talán az Alpok — Kárpá- 204 FERENCZl ISTVÁN DR. tok fiatalabb ráncosodásával összefüggésben. Érdekes megerősítés van felfogásomra nézve Limanovsky24 a napokban kezembe került művében, amelynek adatait, térképét Köbér2’1 is átveszi. Limanovsky szerint a Tokajeperjesi, Bükk, Mátra, Cserhát, Szentendre — Visegrádi vulkán- sor nem más, mint a variszkuszi ráncosodás ama nagy ívének neogén időben való feléledése, amelyet a K-i és DK-i Kárpátok utánoztak ismét s amely ívnek létrejöttét az Alföld elsüllyedt masszívumának variszkuszi ráncosodása szabályozta. Adataim nem elegendők arra. hogy a brachyantiklinálist teljesen kidolgozzam, annyi azonban már is valószínű, hogy Nagykovácsi, Solymár és Hidegkút, között anti- klfhális gerinc húzódik keresztül körülbelül DNy — ÉK-i irányban és hogy a Buda-kovácsi hegység D-i részén, a Csíki hegyek É-i lábánál a D-re következő szinklinális is megvan, a Csíki hegyek, a Sashegy, a Gellért-hegy a D-re következő redő maradványai. Ha ezek az irányok nyernek megerősítést, akkor lapos redőnk eléggé asszimmetrikus, a DK-i szárny Nagykovácsi — Solymár vidékétől a Csíki hegyek — Gellért- hegy előtti vonalig jóval rövidebb, mint ugyanonnan az É-i szárny, amely legalább is az esztergomi Kisstrázsahegy vonaláig terjed, ahol még mindig É — ÉNy-iak a dőlések. Vannak azonban arra is adatok, hogy az antiklinális valamivel északabbra, a Nagyszénás — Nagykevély irányban húzódik át s a boltozat beszakadt tetejét az az üst jelzi, amelyet a Pilis — Nagykevély — Csúcshegy — Hármashatárhegy — Nagy- szénás-tetők zárnak körül. Az egész boltozatból csak az előbb említett nagyobb tömegek maradtak meg annyira, amennyire eredeti helyükön, kifelé a szárnyakon az adva volt dőlésirányokat megtartva, csak meg- növekedett dőlésszöggel törtek le az egyes rögök a megújuló kéreg- mozgások idejében. Érdekes, hogy e tektonikai vezérvonalak hatása még az eocénban is érezhető volt. Érdekes bizonyíték továbbá a mezozoikum üledéksorozatának elhelyezkedése. A boltozattető közelében vannak hegységünk legrégibb szintjei a felszínen, a csúcshegy — hármashatár- hegy— mátyáshegyi szaruköves mészkő, a fazekashegyi karni-nori hatá- ron levő szint, a boltozattetőn a dachsteini mészkő leülepedése a fazekashegyi — remetehegyi faunák szerint a kar ni- bán már megkezdő- dött, itt a dachsteini mészkő karni és a nori emeletbe tartozik, a szár- nyakon pedig a Pilisben s a Strázsahegyen a kövületes kössem mészkő felett a dachsteini mészkő a rétiumhdí tartozik. Ugyancsak a szárnya- kon jelennek meg a jura foszlányai s ott jelenik meg a kréta is. Erre 24 Limanovsky M.: Sur le croisement successif les chaines de l’Europe centrale (>n Pologne et sur les lignes anagogiques de ces chaines. (Bulletin du Service Geologique de Pologne, I. p, 583.) Köbér L. : (ieetultungsgeechichte dér Erde. Feriin, 1925. p. 73., lig. 19. ADATOK A BÚD A- KOVÁCSI HEGYSÉG GEOLÓGIÁJÁHOZ. 205 a jelenségre az esztergomi t érképmagy ar áz óban26 Rozlozsnik, Schrk- ter és Roth is reámutattak. Sőt, ha a Hármashatárhegy — Nagyszénás diploporás dolomitjának ladini volta is bebizonyosodnék, amit pedig a diploporák alapján valószínűnek kell tartanunk,27 a csúcshegy— hármashatárhegy — mátyáshegyi mészkövekben talán az ÉNy-i Kárpá- tok wetterling mészkövének megfelelően (amelyekhez csalódásig hason- lítanak), még idősebb tag felszínre kerülése is biztos adattá válik. És nem tudom, nem volna-e annak a jelenségnek, hogy a Fazekashegyen a dachsteini mészkő a karai emeletbe is lenyúlik, egyszerűbb magyará- zata az, hogy a boltozattetőn a kiemelkedés közben, talán éppen a boltozaton fellépő tengeralatti források révén, mészkő vált le s ugyan- akkor a szárnyakon dolomit képződött ki. E kérdéssel kapcsolatban azonban kötelességem azt felemlíteni, hogy a budavidéki triász ránco- sodásának gondolata — tudomásom szerint — Büc.kh Hugó gondolata volt, aki Papp Simon és Pávai Vájná FERENC-re bíz! a a kérdés meg- fejtését. Eredményeiket nem ismerem, minthogy eddig semmi ily irányú közlés nem történt, az érdekes adatok közlését célszerűnek láttam. A paleogén geomorfológiájának megítélésében is tört csapáson járok, a szénmedencék legújabb vizsgálatánál Rozlozsnik, Schréter, Roth23 kollégák által leszűrt törvényszerűségeket s elsősorban T. Roth KÁROLY-nak21* a már említett s a Földtani Közlönyben közölt paleo- geográfiai megállapításait óhajtom a budai hegyekre is kiterjeszteni s azokat itt-ott kibővíteni. Területünk a triásztó] szárazulat volt, a jura, kréta foszlányait csak a hegység szélein ismerjük. Amint erre RozLOZSNiK-ék30 reámutattak, hegységünk egyes részeiben a paleocén- ben kezd ismét víz alá merülni. Ezt a folyamatot RozLozsNiK-ék 31 ingressziós folyamatnak mutatták ki, az első süllyedést a karsztvíz emelkedése, a lápos eredésű szénképződmény jelzi, amelyre aztán a süllyedés fokozódásával transzgresszió nélkül megjön a tenger is. Ennek először mélyebb vizében az operkulinás márgacsoport rakódik le, majd a tenger sekélyesedésével a perforátás-moUuszkumos márga- szint- alakul ki. Ezeket a változásokat létrehozó rétegmozgások azon- ban — úgy látszik — nem érték hegységünket egyformán: a süllyedés csak a boltozattetön s főleg az EMv-i szárnyon következett be, a dorog- 26 Rozlozsnik P., Schréter Z., T. Roth K.: Az esztergomi szénterület bánya- földtani viszonyai. 1922., p. 14 — 15. 27 Ezt a kérdést részletesebben Kutassy Endre dr. fejtette ki említett előadásában. 28 Rozlozsnik P., Schréter Z., T. Roth K.: L. cit. 29 T. Roth K.: Paleogén képződmények elterjedése a Dunántúli Középhegység északi részében. (Földtani Közlöny, Lili. 1923., p. 5 — 14.) 30 Rozlozsnik P„ Schréter Z., T. Roth K.: L. cit., p. 15. 31 Ugyanott, p. 15. 206 FERENCZl ISTVÁN DR. vidéki eocénkifejlődést csak Vörösvár — Nagykovácsi vidékén ismerjük, az antiklinális DK-i iránya még ekkor szárazon maradt. Az auver sien ~ felső részében azonban a kéregmozgásokban csere következik be. Ez az ÉNy-i szárnyon lassú emelkedésben nyilvánul, aminek bizonyítéka a tokodi homokkő rétegcsoportja s az esztergomi Strázsahegy magasabb szintű édesvízi mészkövei a perforálás márgák felett. Ugyanakkor az antiklinális gerinc is kiemelkedik s ez a kiemelkedés a dörög — tokodi és a vörösvár — nagykovácsi medencék elkülönülésére vezet, a nagy- kovácsi medencének a Dorog — Tokod vidékivel eddig megegyező réteg- sora felett egy a dorogvidéki, esztergom — strázsahegy itől eltérő vastag, második édesvízi üledékcsoport képződik ki. Az eddig szárazon maradi DK-i szárny pedig süllyedni kezd, a süllyedés első eredménye a már ismertetett, még sok szárazföldi törmeléket, terra rossát, tartalmazó abráziós breccsa. Ez az auversien-ben bekövetkezett, kiemelkedő irányú rétegmozgás az ÉNy-i szárnyon is rövid életű volt, lassan, de már nem olyannyira ismét süllyedt ott is a térszín, Dorog vidékén a nummulinás- ortofragminás homokkő- és mészkőszint, a nagykovácsi részeken a felső elegyes vizű rétegcsoport, majd a nummulinás-orbitoidás mészkő Buda- keszi vidékén, a szinklinál ishoz közelebb eső mélyebb vészeken kezdet- ben a „ forrni “ agyag, a milioideás márga, s végül itt is a nummulinás- orbitoidás mészkő képződik ki. Ez az újabb s a paleocémhoz képest aránylag kismértékű kéregmozgási periódus azonban nagyjelentőségű, a dorogi medence elkülönül az antiklinálistól DK-re levő résztől, a priabonien más kifejlődésű itt, mint ott. Bár a priabonien apró kéreg- ingadozásai mindkét helyen egyértelműeknek látszanak, az elkülönülés a fauna némi különbségében éleződik ki, a budavidéki az erdélyi ú. n. barton-tongenel kerül összeköttetésbe. Erre az erdélyi ú. n. .. bartoniev " A ummulina Fabianii- fának a budavidéki priabonien-beu való megjele- nése a legjobb bizonyíték, amint erre T. Roth K.33 reámutat már, a kiemelkedett antiklinális gerinctől ÉNy-ra, Ny-ra sehol sincs a num- mulinás priabonien- ben N ummulina Fabianii. A priabonien elején való süllyedési periódus a továbbiakban apróbb ingadozásokká simul ki, a dorogi elkülönült részben a piszkei bryozoás márga, a budai részeken a bryozoás márga és a budai márga egymásba kapcsolódó, sőt a határrészeken egymást helyettesíteni látszó üledékei rakódnak le. Én t, i. a nummulinás- mészkőtől a budai márgá ig foly- tonos üledéksorozatot látok, amelyben kis helyi kéregingadozások hoz- 32 A paleogén szintezésében RozLOZSNiK-ók többször hivatkozott munkájának elnevezéseit használom. (A Nummiilina intermedio név hol vett o Haih; megállapításai szerint az erre a fajra érvényes A’. Fabianii nevet használom.) 33 T. Róth K.: Loc. cit., p. 9—10. ADATOK V BUDA-KOVÁCSl HEGYSÉG GEOLÓGIÁJÁHOZ. 207 lak létre fáciesbeli eltéréseket. Mindenesetre van korkülönbség is a sorozat egyes tagjai között, de egy tenger üledéksorozata s így az igazságot Hantken és Hofmann oly heves vitájában a középúton látom. RozLOZSNiK-ék‘4 szénkutatásai teljes bizonyossággal megállapítot- ták azt, hogy a dörög — tokodi szénterület egyes részletei nem teljesen megegyező kifejlődésűek, és pedig abban az értelemben nem, hogy amíg egyes szénmezőkön az egész eocén-sorozat megvan, másokon a sorozni - nak csak alsóbb részei vannak meg és pedig különböző szintmagassá- gig. A rétegsorozat eme egyenlőtlen megmaradását hatalmas denu- dáeiónak tulajdonítják, amely folyamatnak jelenléte lassankint az egész Középhegységben beigazolódott.35 Természetes, hogy ez az infra- oligocén denudáció csak akkor következhetett be, amikor az eocén- tenger visszahúzódott területünkről, azaz hegységünk kiemelkedett . Az eocén-tenger üledéksorozata után így szárazföldi periódus követ- kezik be területünkön, amelynek aránylag hosszú időtartama alatt a dorogvidéki eocén tetemes része elpusztult. Buda vidékét valószínűleg ~ j — j-íi-í — ' J~zertől való távolsága miatt, úgy látszik, nem érte ............ ...... sőt a széntelepekig elpusztult az eocén rétegsor, holott legalább annyira, mint Nagykovácsinál, itt is teljes lehetett.37 Arra se gondolhatunk, hogy ezt a részt még a budai márga tengere borította volna, abból a rengeteg elpusztított anyagból, ami az infra- oligocén denudáció révén oly messzire elkerült, hogy a következő fiatalabb üledékekben is csak a nyomait találjuk meg, a budai márga tengerébe is jutott volna törmelék, ezt azonban sehol sem ismerjük. Területünkön inkább némi üledékképződés következett be, erre valla- nak a hárshegyi csoport alatti terresztrikus s ^e/zirüledékek. Sajnos, kevés adat van arra, hogy e denudációs működések irányát megállapít- hassuk, valószínű, hogy az id. Lóczy által feltételezett nagyalföldi masszívumból a mai Kisalföld felé irányulhatott. Az eocéw-tengert követő szárazföldi periódust fokozatos süllye- déssel ismét tengeri periódus váltja fel, amelynek első üledékét a hárs- hegyi homokkő csoportjában látom. A fokozatos süllyedés apróbb töré- sek révén következett be, amelyek mentén helyenként kovasavas forrá- sok vize adta a kötőanyagot a. transzgressziv üledék felépítéséhez. Ez az üledék néha, pl. a Nagyszénás É-i oldalán tisztán a dolomithegység feloldott kavicsaiból épült fel, más helyeken s ez a típusos kifejlődés, 34 Rozlozsnik P., Schrétf.r Z., T. Róth K.: Loc. cit.. p. 37. 35 T. Róth K.: Loc. cit., p. 9. 16 T. Róth K.: Loc. cit., p. 10. 37 Schafarzik F.: Budapest és Szentendre vidéke. 1902. p. 21. munkája, de már a vörösvári medencében az oper- FERENCZI ISTVÁN DR. 20* a. denudáció messziről hordott kvarckavicsos homokos anyaga halmo- zódott fel az előrehaladó tenger partján, ahol egyes csendesebb öblök- ben állati élet is kifejlődik, amint ezt Solymárról Koch,™ Budakesziről Hofmann'' kimutatta. Az abrázió fokozatos voltát a Nagyszénás É-i lábánál, a Slanicka-gerinc szép abráziós platója mutatja s csak a mai 500 m-en felüli részek maradtak ki belőle. Érdekes, hogy a hárshegyi homokkő tengere csak a Jánoshegy-Hármashatárhegy vonaláig terjedt mai tudásunk szerint,40 amiből arra következtethetünk, hogy a fenti vonaltól DK-re eső rész jobban kiemelkedett az infraoligocén száraz- földi periódusban. Úgy látszik, az eocénben hatását még éreztető, régi boltozatos szerkezet összefüggését a törésrendszer mozgásai most lazították először lényegesen meg. A kéregmozgásokban az előbbeniekben feltételezett különbség rövidesen ismét egyforma tendenciájúvá vált. Hegységünk hatalmas törésekkel gyorsan süllyedni kezd, de míg az előbbeniekben is süllyedő, hárshegyi homokkővel borított terület süllyedése lassúbb s kisebb méretű, a Jánoshegy-Hármashatárhegy vonalától DK-re eső rész viszonylagosan gyorsabban s mélyebbre süllyed alá legalább is egyes részeiben. A lesüllyedt árkokat a tenger elönti s ismét ingressziós kép- ződményként lerakódik a kiscelli agyag rétegcsoportja. A Ny-i része- ken. Dorog vidékén egy közben jelentkező kismértékű kiemelkedés elegyesvízi széntelepek kialakulására adott alkalmat, azután ismét fokozódó süllyedéssel a valószínűleg szintén süllyedt masszívumról kevesebb s finomabb anyag került bele a hárshegyi homokkő tengerébe s kifejlődött a Solymár-Vörösvár-Dorog vidéki foraminiferás agvag- márga. Ugyanakkor a régi szinklinálisnak megfelelő legmélyebb része- ken a kiscelli agyag finom üledéke rakódott le. Ez a rétegcsoport hatal- mas ingressziót jelent, fjordszerű öblökben s az összes eddig ismer- tetett képződmények felett megtaláljuk bazális, durva üledék nélkül. E süllyedési periódus is elcsendesedik lassanként, sőt lassú emelkedés váltja ismét fel, rétegsorozatunkban mind több és több a homokos üle- dék, kifejlődik a pectunculus-oe, homokkő csoportja. Ettől az időtől hegységünk szárazra került, lábainál kialakulnak a neogén tengerei, amelyek közül mindössze a késői szarmata- tenger nyomul be Páty- Budajenő vidékén s transzgredál aránylag elég magasra. A fentiekben megrajzolt paleogeográfiai változásokból érdekes következtetések vonhatók le. Elsősorban megállapíthatjuk azt, hogy a 3" Koch A.: A Solymár melletti Várerdőhegy földtani szerkezete. (Földtani Köz- löny, 1. 1871. p. 94.) 39 Hofmann K.: A Buda— kovácsi hegység földtani viszonyai. (A ni. kir. Föld- tani Intézet. Évkönyve, I. 1871., p. 257. ,n V. ö. Hofmann: Loc. cit. p. 255. ADATOK A BUDA-KOVACSI HEGYSÉG GEOLÓGIÁJÁHOZ. 209 pal eocén-tenger Ny-ról nyomult be s Vörösvár-Nagykovácsi vidékéig jutott el. Az auver sieti- ben bekövetkező emelkedő kéregmozgás utolsó fázisa a Vörösvár-Nagykovácsi medenceperemet gáttal zárja el a dorogi nagy medence résztől, ez a gát jelentős különbséget okoz az auversien végén bekövetkező újabb süllyedési periódus termékei között: a Közép- hegység Nv-i részén a dorog-tatabányai típusú eocén-tenger tovább él a Vértesben, Bakonyban ismert parti fácieseivel, a budavidéki pria- bonien-tenger az erdélyi eocén-tengerrel kerül kapcsolatba. A buda- vidéki priabonien- ben folytonos rétegsor alakul ki, ezért helyesebbnek látom a budai márgacsoportot is az eocén- hez venni. Állításomat más tények is bizonyossá teszik. Az eddig alsó oligocénnek ismert hármas: budai márga -. kiscelli agyag- és hárshegyi homokkő- csoportot Roz- LozsNiK-ék41 vizsgálatai megbontották, az infraoligocén- denudáció és szárazföld kimutatásával a hárshegyi homokkő fiatalabb képződésű- nek adódott ki. Tény az továbbá, hogy a budai márga és a hárshegyi homokkő geomorfológiai tekintetben egységes csoport a kiscelli agyag- gal szemben, a két előbbi benne van az alaphegység rögeihez kapcsolódó pikkelyekben, a kiscelli agyag, amint erre Roth K.42 és Schafar- zik43 is reáutalnak már, transzgressziv, helyesebben ingressziv meg- jelenésű, mélyen benyúlik fjordszerűen a pikkelyek közé. Tény az is, hogy a hárshegyi homokkő és a kiscelli agyag között nem ismerünk átmenetet, az említett pilisborosjenői fúrás szerint is rajta ül a kis- celli agyag a hárshegyi homokkövön. A kiscelli agyag tehát fiatalabb mindkettőnél s még fáciesképződménvnek se tudom felfogni a kiscelli agyagot a budai márgával szemben, különösen nem olyan kis terüle- teken, aminőn pl. a Rózsadombon, a Várhegyen budai márga, a kettő közti keskeny szakaszon kiscelli agyag rakódhatott volna le. Fácies- nek inkább a budai már gát s a hárshegyi homokkövet vehetnők: a budai márga elterjedési területén hiányzik a hárshegyi homokkő és viszont, amint ezt Hofmann44 már megállapította. Ebben az esetben döntő bizonyítéknak a budai márga durva üledéktől mentes voltát látom, mert azt se tudom másképen, mint különböző időben való keletkezéssel megmagyarázni, hogy miért van pl. a Szép juhászné melletti határ- gerincen hárshegyi homokkő s tőle alig valami távolságra budai márga, amelynek mélyebb térszínen leülepedő üledékébe egyidőben való kelet- kezés esetén a hárshegyi képződéséhez idehurcolt kavicsok szintén bele- 41 Rozlozsnik P., Schréter Z., T. Roth K.: Loc. cit. p. 35—38. 12 T. Roth K.: A Magyar Középhegység északi részének felső oligocén rétegeiről, különös tekintettel az egervidéki felső oligocénre. (KocH-Emlékkönyv, 1912., p. 123.) 43 Schafarzik F.: Budapest székesfőváros legújabb geológiai térképezéséről. (Math. term.-tud. Értesítő, XXXIX.. 1922. p. 189 — 190.) 44 Hofmann: Loc. cit., p. 253. Földtani Közlöny. LV. köt. 1925. 14 210 FERENCZI ISTVÁN DR. jutottak volna. Még arról is szó lehetne, hogy a budai rnárga az infra oligocén-szániziöld periódusának felel meg, itt azonban ismét kizárt- nak tartom, hogy az erős denudációs periódusban semmi durvább anyag ne került volna bele a budai márga tengerébe. Mindezekből azt a következtetést vonom le, hogy a budai márga még az eocén-tenger utolsó fázisát jelenti s így az eocénbe veendő. A szárazföldi ciklus s üledékfoltjai felelnének meg az alsó oligocénnek (Lattorfien, Ligurien), s amint ezt RozLozsNiK-ék45 vették, a Középhegységben eddig hiányzó középső oligocénbe (Rupélien, Tongrien) kerülne a hárshegyi homokkő , a kiscelli agyag mélyebb része, míg a dorogvidéki oligocén szén, a felette levő foraminiferás viárga, a kiscelli agyag magasabb szintjei a felső oligocén (Kassélien, Chattien) mélyebb része, végül a pectunculusos homokkő a felső oligocén felső része lenne. Nem tudom, mit szólanak paleontológus kollégáim fejtegetéseim- hez, de úgy látom, mindazok a törekvések, amelyek az eocén-oligocén- határ megállapítására irányultak, Hantken,40 Hofmann,47 Vogl,48 Toborffy Géza49 munkái a faunák alapján nem döntötték el a kér- dést. Az eddig megoldatlan határ az infraoligocén szárazföldi ciklus- sal természetes megoldásnak látszik. Mindenesetre hálás feladat volna a faunák modern feldolgozása is, ámbátor, hogy félős, a faunák meg- tartási állapota aligha fog biztos eredményeket adni. Legyen szabad itt reámutatnom Hantken50 egy ellentmondására, aki több helyen ki- mondja a budai márga és a kiscelli agyag faunáinak azonosságát s mégis a kettő között azt a viszonyt látja, ami a badeni tályag és a lajtamészkő között van, a fáciesváltozással a fauna se ugyanaz. Fej- tegetéseim igazolását még az Erdélyi Medence távoli üledéksorozatá- ban is látom, amelyben az ismertetett kéregingadozásokat majdnem pontosan megtaláljuk. Koch51 klasszikus munkája szerint az eocén elején az Erdélyi Medencében is szárazföldi, édesvízi üledékek rakód- tuk le, szén nélkül ugyan, de édesvízi mészkövekkel (= alsó tarka agyag, alsó édesvízi mészkő). Erre a perforátás és az alsó durva mészkőr étegekben süllyedő területre nyomuló tengeri periódus üledékei 45 Rozlozsnik P., Schréter Z., T. Roth K. : Loc. cit., p. 16. 48 47 L. az irodalmi összeállítást a Schafarzik térképmagyarázóbaD. 48 Vogl V.: Az eocén és oligocén határa Budapest környékén. (Koca Emlékkönyv, 1912., p. 153—158.) 48 Toborffy G. : A budapestkörnyéki oligocénről, különös tekintettel a geológiai korhatárok megállapítására. (A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1917— 1919-ről p. 34—41.) •r,° Hantken M.: A budai márgáról. (Földtani Közlöny, II. 1872., p. 170) és A budai márga. (A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve, II. 1873., p. 189—190.) 81 Koch A. : Az Erdélyrészi Medence harmadkori képződményei. I. Paleogén- csoport. (A ni. kir. Földtani Intézet Évkönyve, X., 1904.) ADATOK A BUDA-KOVÁCSI HEGYSÉG GEOLÓGIÁJÁHOZ. 211 következnek, amelyet a középső eocén, ismét szárazföldi periódus vált fel a felső tarka agyagok s a felette levő felső édesvízi mészkövek bizonysága szerint. Erre ismét folytatólagos tengeri sorozat követ- kezik, a budavidéki sorozat pontos mása, a felső durva mészkő csoport, az intermediás (helyesebben N. Fabianii-s ) márga, a bryozoás márga s a hójai mészkő , amely utóbbiban én a budai márga ekvivalensét látom. Kolozsvár vidékén látszólag e tengeri rétegsor folytatódik tovább, a hójai mészkőre a sokszor durva üledékeket is tartalmazó mérai rétegek települnek közvetlenül. Azonban, amint ezt Hofmann és KochS2 kimutatták, itt sincs folytatólagos sorozatról szó, mert a medence É-i részein a révkörtvélyesi rétegekben ismét édesvízi, elegyes vízi üledékek iktatódnak a hójai és a mérai rétegek közé. amelyek ismét kiemelkedést jelentenek. Koch vizsgálatai szerint a Ny-i részeken talán még nagyobb méretben, de megvolt szintén ez a kiemelkedés, a hójai mészkő felett színes agyagok, homokkövek foltjai jelennek meg.31 Ezek a tarka agyagok s a révkörtvélyesi szint a budavidéki infra- oft<7occ'M-denudációs időszaknak felelnek meg, így a hárshegyi homok- kövünk a mérai csoportnak felelhet meg. Még teljesebb a megegyezés, ha a medence É-i részén a mérai rétegekre következő rétegcsoportokat, a nagyilondai halpalákat, Hofmann mélytengeri agyagos fáciesét s felettük, de egymást helyettesítőleg is a sekélyebb tengeri homokkő- fáciest vesszük szemügyre, teljes hasonmását a kiscelli agyagnak és a pectunculus homokkő nek, amint erre a megegyezésre Hofmann és Koch is reámutatnak.54 Koch 55 ugyan még a hójai mészkövet a fauna alap- ján alsó oligocénnek veszi, de nem tudom, nem volna itt is célszerűbb a természetes paleogeográfiai határ. Mindenesetre csodálatos a meg- egyezés és én hiszem, hogy ez sem véletlen s hogy gondolatmenetem Koch, Hofmann, Hantken anyagainak reviziójával és összehasonlítá- sával beigazolást fog nyerni. 52 Koch A.: Loc. cit., p. 299 — 302. 53 Koch A. : Loc. cit., p. 302. 54 Koch A.: Loc. cit., p. 344. 55 Koch A.: Loc. cit., p. 165 és p. 285. 14 212 STRAUSZ LÁSZLÓ DR. ÜJABB ADATOK FÓT ALSÓMÉ DITERRÁN FAUNÁJÁHOZ. — A 24. ábrával. — Irta: Strausz László dr.* A Fót község környékén levő mediterrán-rétegek már régen fel- hívták magukra a geológusok figyelmét. Szabó József1 és Böckh János2 a kérdéses rétegeket felső mediterrán-korúaknak tartották, Schafarzik Ferenc3 azonban 1902-ben bebizonyította alsó mediterrán voltukat. Azóta Vogl Viktor4 vizsgálta részletesebben e rétegeket, főleg pedig a Somló-hegyen levő két kőbánya feltárását. E rétegek faunája nem nagyon gazdag, de nálunk általában nem sok gazdag alsó mediterrán lelőhely van, s érdekessé teszik e faunát a nagy mennyiség- ben előforduló bryozoák és az echinidák, melyekből ugyan nem sok van. De egyáltalában csak három alsó mediterrán lelőhelyük van Magyar- országon. Két ilyen lelőhelyet említ Vadász:6 Cinkota és Drégely- palánk, mindkét helyről csak tüsketöredékek valók s a drégely- palánki kérdéses rétegek kora nem is biztosan alsó mediterrán. A harmadik lelőhely a budafoki Nagyárok, ahol én találtam egy szép Spatangidá- 1, de ezt még nem is publikáltam. Fótról Vogl Viktor két echinidát sorolt fel: Cidaris sp. és Echinolampas plagiosomus-t, Vadász még a Cidaris avenionensis és Psammechinus dubius fajokat említi. Mivel a Cidaris sp. és Cidaris avenionensis valószínűleg ugyanaz az alak lesz, Fótról három fajt ismertünk eddig. 1921 év őszén számos kirándulást tettem Fótra és környékére s, mivel érdekes újabb kövületekre is akadtam, átvizsgáltam mind a Somlyó-hegyen levő két kőfejtő, mind a Fót községtől északra körül- belül három kilométerre levő kőhegyi homokbánya s lövészárkok fel- tárásait. Sikerült ezekből az eddig ismertnél jóval gazdagabb faunát gyüjtenem. A Somlyó-hegyen Vogl három réteget különböztet meg az alsó mediterránban. Az alsó kavicsos réteg az alsó kőfejtőben van feltárva; e felett egy meszes réteg következik, mely fel van tárva az alsó és a felső kőfejtőben is; a rétegsor felső tagja pedig egy meszes-tufás kép- ződmény, mely a felső kőfejtőben a magasabb rétegeket alkotja. Vogl szerint e rétegek között határozott paleontológiái különbségek vannak, * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1922 február 15-i szakülésén. 1 Szabó J.: Pest-Buda környékének földtani leírása. 1858. 2 Bückii J.: Főt, Gödöllő, Aszód környékének földtani viszonyai. (Földt. Közi. II. kötet.)! 3 Schafarzik F. : Magyarázatok Budapest— Szentendre térképéhez. 1902. 4 Vogl V.: Adatok a fóti alsó mediterrán ismeretéhez. (Földt. Közi. XXXVII. k.) 5 Vadász E.: Magyarország mediterrán tüskebőrüi. (Geologica Hungarica. I. 2.) ÚJABB ADATOK FÓT ALSÓMED1TERRÁN FAUNÁJÁHOZ. 213 s rétegenkint a faunák élesen el vannak határolva. Magam azonban a fauna elosztását illetőleg azt találtam, hogy éles határok benne egy- általán nem vonhatók. Az Anomiák leggyakoribbak az alsó rétegben, de bőven vannak még a középső réteg alján is. A bryozoák viszont a középső rétegben a leggyakoribbak, de azért elég sok van az alsó kavi- csos rétegben is és éppen innen kerültek ki a legjobb megtartású pél- dányok; emellett kisebb számban megvannak a felső rétegben is. A Pecten praescabriusculus végig uralkodik, míg a Pecten pseudo- Beudanti csak az alsó réteg és középső réteg határa táján fordul elő elég nagy számban. A Balanusok mindhárom rétegben gyakoriak. A somlyóhegyi alsó kőfejtőből a következő fajokat határoztam meg (hozzá számítva a Vogl által felsoroltakat is) : Foraminifera : Dentalina fissicostata Gü.mb., Anomalina sp.. Rotalia Beccarii L., Truncatulina sp., Amphistegina Hauerina d’Orb., Polystomella sp. A foraminiferák általában rossz megtartásnak. Csak az alsó rétegben találtam őket, mert a másik kettőnek kőzetanyaga sem iszapolásra, sem csiszolásra nem igen alkalmas. Coelenterata: Silicispongia tűk, Vioa sp. Fúrás nyomai igen gyakoriak a kagylóhéjakon, főleg a nagyobb termetű Pecteneken. Amphithelion sp. Jókora elágazó törzsei nagy számban fordulnak elő. Szép példányokat gyűjtött innen már régebben is Lőrenthey. Echinodermata: Plegiocidaris Peroni Cott. Egyetlen tüske- töredék, melyen azonban jól látszanak az egyenes sorokba rendezett apró bibircsek. Cidaris avenionensis Desm. Nagy tüskéi elég gyakoriak az alsó rétegben. Cidaris sp. Erősen lekoptatott, vékony és görbült tüske. Conoclypeus sp. Egy kisebb termetű és vékonyhéjú példány töredéke. Echinolampas subpentagonalis Greg. E faj az echinoderma- ták közül a leggyakoribb itt. Több példányt gyűjtött belőle Vogl és Kulcsár Kálmán is. Vadász több példányt is vizsgált meg innen, azonban a munkájában közölt ábra éppen nem egyezik meg e faj típu- sával. Egy hasonló példányt magamnak is sikerült találnom Foton; ezeket az alacsonyabb termetű alakokat a Grregory-iéle faj változatá- nak foghatjuk fel. Echinolampas subpentagonalis Greg. var. Sok tekintetben meg- egyezik a Gregory által leírt fajjal: tetőpontja a mell felé kissé előre- tolódott, mellső része valamivel meredekebb a hátsónál, pereme le- kerekített. Ambulakrumai egyenesek és keskenyek, csaknem a peremig nyúlnak le. A szájnyílás kevéssé a mell felé előretolódott s erős száj-' párnákkal van ellátva. Eltér azonban a faj típusától abban, hogy kör- vonala elől nem annyira lekerekített, hátul ellenben jóval tompább; termete zömökebb, nem olyan hosszúkás, főleg pedig jóval alacsonyabb, tetőponti része nem emelkedik ki kúpszerűen; a páratlan ambulakrum 214 STRAUSZ LÁSZLÓ DR. meglehetősen keskenyebb a többinél (szélessége csak iy2 mm, míg a többinél átlag 9 mm). Méretei: szélesség: 78 mm, hosszúság 84 mm, magasság: 35 mm. Prospatangus fothiensis nov. sp. (1. ábrák). Ez alakból egyetlen példányt találtam, ez azonban kifogástalan megtartású s összes jel- legei jól megfigyelhetők. Középtermetű, meglehetősen lapos alak; kevéssé megnyúlt. Elől erősen bemetszett; pereme vastag, nem lekere- c) kitett. Felső oldala domború, a tetőpont igen kevéssé van előretolódva, legmagasabb pontja azonban az első harmadnál van. Alsó oldala lapos, a szternum gyengén emelkedik csak ki s a hátsó negyednél kissé ki- szögellik. A peristom jobban előretolódott mint a tetőpont, s erős ajakkal bír. Az alfelnyílás a hátsó, egyenesre, függőlegesre lemetszett részen jó magasan van, harántul kevéssé megnyúlt (szélessége 9 mm, magassága 7-8 mm). Szirmai egyenlő szélesek és egyenlő hosszúak, egyenesek, végükön a két ambulakrumsor összehajlik (hosszúságuk ÚJABB ADATOK FÚT ALSÓMEDITERRÁN FAUNÁJÁHOZ. 215 körülbelül 30 mm, szélességük 6 mm). A hátsó interambulakrum erő- sen, a többi kevésbbó kidomborodó, ami az ambulakrumoknak kisfokú bemélyedését okozza. A homlokszirom barázdája széles és mély a peremnél, felfelé keskenyebb és sekélyebb lesz s a tetőpont' előtt meg- szűnik. A dudorok száma és elhelyezése nagyjából a Prospatangus Thieryi-é\e 1 megegyezik. Méretei: hosszúság: 68'5 mm, szélesség: 66‘5 mm, magasság: 37 mm. Hasonlít a Prospatangus Botto-Miccai Vinassa fajhoz (ez helvét emeletbeli), de ennél is jóval magasabb. Hasonlít még kissé a Prospa- tangus Thieryi Lamb. és Prospatangus hungaricus Vadász fajokhoz is, de lényegesen eltér tőlük határozottabb szívalakja, nagyobb magas- sága s hátsó lemetszett oldalának feltűnő meredeksége által. Bryozoa: Cellepora globularis Bronn. Változó alakú, kis és nagy példányai nagyon gyakoriak. Cellepora sp. Elágazó törzsek. Salicornaria farciminoides Johnst. Egyike a Magyarországon leginkább elterjedt bryozoáknak. Membranipora sp., Onychocella angulosa Rss., Schizoporella sp., Eschara nodulifera Rss. Vogl említi, míg én nem találtam meg. fíetepora cellulosa Smitt. A felső mediterrán bryozoás homokokban, a Cserhátban, igen gyakori e könnyen felismerhető faj. Crisia subaequalis Rss. Szintén a gyakoribb alakok közé tartozik. Idmonea sp. Fascicularia cerebriformis Blainv. A fóti faunának egyik érdekes- sége. Igen ritka faj, Magyarországról egyedül Vogl ismertette, innen Fótról. Szerinte itt is ritka s csakis a középső rétegben fordul elő. Magam azonban mind a három rétegben megtaláltam és pedig elég nagy számban. Igen érdekes, hogy csaknem valamennyi példány egyik végén egy 1 — 2 cm nagyságú kavicsot nő körül. Vermes: Serpula sp. Csövecskéi főleg az Anomiák teknőinek belsejében gyakoriak. Lamellibranchiata : Pecten ( Chlamys ) praescabriusculus Font., P. (Chlamys) cfr. Malvinae Dub., P. (Chlamys) tauroperstriata Sacc., P. (Chlamys) sp., Pecten sp., P. revolutus Mich., P. hornensis Dep. et Rom., P. pseudo-Beudanti Dep. et Rom., Anomia ephippium L., A. ephippium L. var. costata Br., A. ephippium L. var. pergibbosa Sacc., A. ephippium L. var. rugulosostriata Br., A. ephippium L. var. Hörnesi Foresti. (E változatot Magyarországról eddig nem írták le, holott a Bécsi Medencében igen gyakori, sőt Eggenburgnál, amely elő- fordulása leginkább megegyezik a fótival, ez a varietas az Anomiák közül a leggyakoribb. A nagyobb alakok közé tartozik, alakja elég változó, de általában megnyúlt, búbja behajlott és megvastago- dott; gyengén bordázott, s a bordák messze vannak egymástól.) Ostrea sp., Exogyra (Aetostreon) miotaurinensis Sacc., Pectunculus 216 STRAUSZ LÁSZLÓ DR. pilosus L. (= bimaculatus Poli), Lithodomus avitensis, Meretrix ery- cinoides Lk., Teliina sp. Gastropoda : Calyptraea chinensis L., Crepidula sp., Fissu- rella italica Defr., Turbo rugosus L., Turritella cfr. vermicularis Br., Murex sp., Pyrula cfr. reticulata Lk., Pleurotoma sp. (mindé csigák igen rossz megtartásúak) . Scalaria (Sthenorytis) nov. sp. Egyetlen töredékes példány áll csupán rendelkezésemre, jól megfigyelhetők azonban már ezen is azok a sajátságok, melyek a legközelebb álló fajoktól megkülönböztetik. Amennyiben újabb, jobb példányok kerülnének elő belőle, fenntartom számára a „Scalaria laticostata:i nevet. Legközelebb áll a Sthenorytis retusa Brocc. var. paucicostata Sacc. alakhoz s a Sthenorytis trochi- formishoz. Szélessége körülbelül 24 mm, magassága a példány töredé- kes volta miatt nem mérhető meg, de a szélesség és magasság aránya egyezhet a Sthenorytis retusa-éval. Bordáinak kiemelkedettsége és szélessége különbözteti meg legjobban az említett két fajtól (széles- ségük 7-5 mm, számuk 4 — 4^2 az utolsó kanyarulaton, míg a hozzá legközelebb álló alakon is 6 — 7 a bordák száma) . Sem a bordák között,, sem a bordák széles hátán nincs díszítés. A szájnyílás teljesen kerek, de nem előrenyúló. Az ajak igen vastag; a szájnyílás belső átmérője 8 mm, míg a külső 14*5 mm. Arthropoda: Balanus coucavus Bronn., B. tintinnabulum L., Ostracoda teknők. Vertebrata: gyakoriak a cápafogak: Lamna contortideus Ag., L. cuspidata Ag., L. cfr. compressa Ag., Oxyrhina xyphodon Ag. A másik két lelőhely faunája nagyjából hasonló jellegű, csupán szegényebb, megfogyatkozottnak tűnik fel; ennek oka részben a rosz- szabb megtartás. A Somlyó-hegy tetején levő régi kőfejtőben a követ- kező faunát gyűjtöttem: Amphithelion sp., Cellepora globularis Bronn., Fascicularia cerebriformis Blainv., Cidaris avenionensis Desm., Pecten (Chlamys) sp., P. (Chlamys) cfr. praescabriusculus Font., Anomia ephippium L ., Exogyra miotaurinensis Sacc., P ectunculus sp., Arca diluvii Lk., Balanus concavus Bronn. A Kőhegyen mészkő és homokrétegek vannak feltárva. A mészkő- ben a kövületek ritkábbak és rosszabb megtartásúak; a homokban helyenkint olyan tömegben van a Pecten praescrabriuscnlus . hogy egészen lumachella jellegű. E lelőhelyről a következő fajokat határoztam meg: Cellepora sp., Cellepora globularis Bronn., Pecten (Chlamys) tauro- perstriata Sacc., P. (Chlamys) praescrabriusculus Font., Anomia ephippium L., A. ephippium L. var. costata Br., Ostrea sp., Exogyra miotaurinensis Sacc., Lithodomus avitensis, C ardita sp., Balanus cou- cavus Bronn. ZALAEGESZEG KÖRNYÉKÉNEK LEVANTEI KORÚ KÉPZŐDMÉNYEI. 217 Legfeltűnőbb a két utóbbi faunában a nagy Pectenek hiánya, amit fáciesbeli eltérés meg nem okolhat, mivel mindhárom lelőhely ugyan- annak a fáciesnek felel meg. Paleontológiailag, sztratigráfiailag és bathymetrikus viszonyait illetőleg is e rétegek az eggenburgi rétegeknek teljesen megfelelnek; csupán a fauna jóval szegényebb. Az eggenburgi előfordulás faunáját legutóbb F. Schaffer dolgozta fel,6 míg bathymetrikus viszonyait T. Fuchs állapította meg.7 Ha a fóti faunákat a Budapest környékéről ismert alsó mediterrán faunákkal hasonlítjuk össze, azt találjuk, hogy kövületgazdagságra csak a budafoki Nagyárokban feltárt homok haladja meg; fáciesre pedig teljesen megegyeznek vele a Cinkota környékén előforduló alsó mediterrán homokos-kavicsos képződmények, melyekben szintén mindig megvan a Cidaris avenionesis és Exogyra miotaurinensis, melyek igen jellemzők e fáciesre. Végeredményben tehát 63 fajt , illetve változatot sikerült ki- mutatnom a fóti alsó mediterránból, amivel lényegesen növeltem az innen ismert kövületek számát. Ezek közül több új a Budapest-kömvéki alsó mediterránra, s főleg sikerült valamivel gazdagítanom a magyar- országi alsó mediterrán echinoideákról való kevés adatunkat. Készült 1921 őszén, a budapesti Pázmány Egyetem Őslénytani intézetében. ZALAEGERSZEG KÖRNYÉKÉNEK LEVANTEI KORÚ KÉPZŐDMÉNYEI. Irta: Sümeghy József dr.* Neumayr és Paul 1875-ben megjelent: „Die Congenen und Palu- dinenschichten Slavoniens und dérén Faunen“ című munkájában esik szó először a magyarországi levantei korú lerakódásokról. Említett szerzők a Balatonmelléke néhány vivipara-s lelőhelyének rétegeit pár- huzamba állították a szlavóniai paludinás rétegek alsó és középső szintjeivel. A magyar geológusok közül többen, így néhai Lóczy,1 6 F. Schaffer: Das Miozan von Eggenburg. (Abhandl. d. k. k. geol. R.-A. 1910—12.) 7 Th. Fuchs: Über die bathyinetrischen Verháltnisse dér sogenannten Eggenburger und Gaudendorfer Schichten des Wiener Tertiárbeckens. 1900. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1922 március 1-én tartott szakülésén. 1 Néhai Lóczy Lajos: A ponti emelet osztályozásához Magyarországon. Termé- szetrajzi Füzetek. I. köt., 111. old. Budapest, 1877. 218 SÜMEGHY JÓZSEF DR. Halaváts,2 Lőrenthey3 Neumayr- és PAUL-nak a Balaton környé- kére vonatkoztatott osztályozását nem fogadták el s azóta sokáig általánosságban élt az a tudat, hogy a Dunántúl vivipara-unio-dús le- rakódásai pannoniai korúak. Sokáig általában elfogadott megállapo- dás volt, hogy Magyarországon a felső-pliocénben csak a Nagyalföldet s Szlavónia egyes részeit borította el édesvíz s hogy a Dunántúlon nincsen levantei korú üledék. Néhai Lóczy szerint:4 „Nincsen átmenet a pannoniai-pontusi rétegekből a levantei rétegekbe s az a néhány adat, amellyel a Vivipara Fuchsi s egyéb domború kanyarulatú rokon- alak feltalálásával Lőrenthey és Vitális a levantei emelet jelenlétét sejtették, nincsen számottevő lerakodásokhoz kötve“. Fauna alapján kimutatható levantei korú üledék régebben csak a nagyatádi artézi kút fúrási szelvényéből volt ismeretes s ennek a jelenlétét néhai Lóczy azzal magyarázta,5 hogy a Balatonparttól délre elterülő síkság alatt, a felsőpannoniai rétegek lerakódása után nagy térszíni beszakadás tör- tént, amelynek depressziójába azután a Nagyalföld levantei vizei be- nyomultak. A siófoki, városhidvégi, vörösberényi fiatal pliocén-, vagy alsó- pleisztocén-korú folyóbeli lerakodást tekintették még „esetleg41 levan- tei képződménynek a belőlük kikerült fosszilda nyomok alapján. Az 1921. év nyarán Ferenczi az egervár — zalaegerszegi országút melletti unio-s homokgödörre hívta fel figyelmemet, amely lelő- helyet Pávai Vájná fedezte fel, de ugyanekkor a Zalaegerszeg határában levő János-major melletti lelőhelyet is megmutatta. Az alábbiakban az irodalomból eleddig ismeretlen fenti kettő s az időköz- ben fölfedezett boldogasszonyfai, levantei korúnak bizonyult lelőhely rétegtani helyzetét s faunáját ismertetem, amelyek faunagazdagságuk- kal a dunántúli levantei lelőhelyek közül a leggazdagabbak közé tar- toznak. E három új lelőhely faunája csak kibővíti s mégerősíti FERENCZi-nek6 a Kisalföld déli öblében, a legutóbbi években tett geo- morfológiai megfigyeléseit, amelyek szerint teljes bizonyossággal állít- ható már, hogy a pannoniai sorozat Unió Wetzleri-ve 1 jellemzett szintje, meg a fölötte elhelyezkedő folyólerakódások levantei korúak. 2 Halaváts Gyula: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt., 1. rész. Budapest, 1911. 66. old. 3 Lőrenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannoniai korú rétegek faunájá- hoz és stratigráfiai helyzetéhez. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt., 1. rész. Budapest, 1911. 185. old. 4 I. h. 423. old. 5 I. h. 483. old. “ Ferenczi István: Geomorfológiai tanulmányok a Kismagyar- Alföld D-i öblé- ben. Földtani Közlöny. LIV. köt. Budapost, 1925. 17—38. old. ZALAEGERSZEG KÖRNYÉKÉNEK LEVANTEI KORÚ KÉPZŐDMÉNYEI. 219 De ugyanezt igazolja annak a tíz lelőhelynek időközben előkerült levantei korú faunája is, amit a Kisalföld déli öblében gyűjtöttem.7 Az egervári lelőhely rétegsora és faunája. A lelőhely a Zalaegerszeg — vasvári országút mellett, Egervártól 2 km-nyire, D-re fekszik, ahol az országút a Hársas-Vöröserdő kavics- fennsíkjáról meredek lejtővel kezd aláereszkedni a Sárvíz völgyébe. A lelőhely rétegsorát alul álréteges, sárgásszürke, vasföstéses, durva kvarchomok kezdi meg 2-5 m vastagságban, kövületet nem talál- tam benne. Fölötte l-5 — 17 m vastag, csillámos, szürke kvarchomok- réteg helyezkedik el, amelyből a következő faunát gyűjtöttem: Unió Neumayri Penecke; Unió sp. ind.; Pisidium rugosum Neum.; Zonites n. sp.; Galactochilus levanticum n. sp.; Clausilia sp. ind.; Vivi- para Fuchsi Neum. Ebben a rétegben egymás fölött négy, 20 — 40 cm vastag, hirtelen kiékelődő, Unió Wetzleri héjtöredékekből s homokos iszaphordalékból álló lencse ül, egyik-másikából azonban elég jó megtartásban kerültek elő Unió Wetzleri DuNKLER-példányok. E réteg homokja fölfelé átmegy finomabb sárgásszürke, 50 — 60 cm vastag kvarchomokba, amely igen nagy mennyiségben tartalmazza az Unió Wetzleri DuNKLER-t; ezen- kívül: Unió Neumayri Penecke; Unió atavus Partsch; Eulota n. sp.; Helix (Tachea) Etelkae Halav.; Galactochilus levanticum n. sp.; Melanopsis Entzi Brusina; Melanopsis decollata Stolitzka; Vivipara Fuchsi Neumann; Valvata piscinalis Müll. jó megtartású példányait. Ez a réteg felső harmadában már erősen kavicsos. Ez az a kavics, amely a feltárás fölött és távolabb is a felszínt mindenütt elborítja s a szomszédos Hársas-Vöröserdő s az ezzel összefüggő Ságodi-fenn- síkot tetemes vastagságban fedi s amely a Magyar Kir. Földtani Intézettől magyarázó szöveg nélkül kiadott 144.000-es, C9, Da jelű térképeken „diluviális, vagy legfelső neogénkorú kavics44 jelzéssel volt ábrázolva, amelynek lerakodási idejét legutóbb Ferenczi8 a felső levanteicumba helyezte. A jánosmajori lelőhely faunája. Zalaegerszegtől 4 km-nyire északra, a Nekeresdi-majortól Nagy- páli község felé vezető mezei út mellett, János-majoríól 500 méter- nyire északra, 6 — 8 m mély vízmosásos árokban fel vannak tárva az 7 Sümeghy József: Földtani megfigyelések a Zala-Rába közé eső területről. Földtani Közlöny. Lili. köt. Budapest, 1924. 18 — 28. old. 220 SÜMEGHY JÓZSEF DR. alsó levantei korú üledékek. Vöröses és szürke, álréteges, durva kvarchomokból áll itt alsó részük, amely helyenként apró kvarckavics- ból álló kisebb lencseszerű telepeket is magába zár. Egy ilyen kavi- csos lencséből a következő fajokat sikerült kiszabadítani: Procampylaea an n. sp Procampylaea cf. miocenica Andr.; Galac- tochilus levanticum n. sp.; Eulota an n. sp.; Triptychia hungarica Halav.; Triptychia sp. ind. Vivipara Lóczyi Halav.; Vivipara cf. Fuchsi Neum.; Valvata piscinalis Müll.; Valvata sp. ind. Feltűnő a triptychiák gyakorisága. A kövületes, álréteges homok fedőjében nagy vastagságban szavanna-löszt találunk kifejlődve, míg a lelőhelytől kissé távolabb, a dombtetőkön már ott ül a felső levantei kavicstakaró. A boldogasszonyfai lelőhely rétegsora és faunája. Boldogasszonyfa község (Vas megye) Zalaegerszegtől 14 km-nyire északra, a Sárvíz-patak balpartján, a Baltavári-fennsík délnyugati lábánál fekszik. A lelőhely a község keleti bejáratánál, a Gyöpi-major felé vezető mély úti bevágás mindkét oldalán, 18 — 20 m magas falban van feltárva. Az itt föltárt rétegkomplexum legalsó tagjának azt a vöröses- szürke, összeálló homokot tekinthetjük, amely közvetlenül a község utolsó háza mögött kerül a felszínre. Teljesen meddő. (1. sz. réteg.) Fölötte 1 — 1-20 m vastag, ökölnagyságú homokos kvarckavics- réteg helyezkedik el. (2. sz. réteg.) Erre 1 — T5 m vastag csillámos, szürke kvarchomok települt. (3. sz. réteg.) Ugyanez a homokréteg pár lépéssel följebb, az út baloldalán, a tulajdonkópeni ősmaradványokban gazdag, meredekfalú feltárás legalsó szintjét képezi. Miután a maga- sabb rétegek ezen a meredek falon jobban láthatók, a rétegfölsorolást itt folytatjuk. A 3. számú rétegből néhány ősmaradvány került elő: Melanopsis decollata Stol.; Melanopsis Entzi Brus.; Melanopsis sp. ind.; Vitrina sp. ind.; Xerophila cf. miocenica Gaál; llelix sp. ind. Az erre következő réteg 50 — 60 cm vastag, csillámos, szürke kvarchomok (4. sz. réteg) ; apró agyagkonkréciók, iszapbemosások pár centiméter vastag erei teszik változatossá. Ritkán elszórt csigahéj- töredék bőven található benne, de jobb megtartású faj csak: Limnaea (Limnophysa) palustris Müll.; Limnaea (Limnophysa) palustris Müll. var. minor Sandb.; Valvata piscinalis Müll. néhány példányban került elő. Az 5. sz. réteg 2 — 3 m vastag homokos kvarckavics, benne a leg- nagyobb szemű kavics tyúktojás nagyságú, mely fölfelé apróbb szeművé válik, majd legfelül szürke homokba megy át. A kavicsok meglehetősen koptatottak, legömbölyített darabjai is előfordulnak. A rétegből ki- ZALAEGERSZEG KÖRNYÉKÉNEK LEVANTEI KORÚ KÉPZŐDMÉNYEI. 221 került faunát a homokosabb szintek zárták magukba. Az innen gyűj- tött ősmaradványok a következők: Unió Wetzleri Dunkler; Unió Neumayri Penecke; Unió Zelebori Hörnes; Unió Partschi Penecke; Congeria ? sp. ind.; Pisidium rugo- sum Neum.; Hyalinia (polita) n. sp.; Zonites an n. sp.; Tachea Etelkae Halav.; Eulota n. sp.; Galactochíilus levanticum n. sp.; Helix sp. ind.; Triptychia hungarica Halav.; Triptychia sp. ind.; Xerophila striata Müll.; Procampylaea cf. sarmatica Gaál; Procampylaea an n. sp.; llelicogena sp.; Planorbis (Coretus) corneus Linné; Vivipara Fuchsi Neum.; Vivipara cf. Lóczyi Halav.; Neritina (Theodoxus) cf. trans- versalis Z iegl.; Neritina sp. ind. A terresztris csigák mindenütt a kavicsban kisebb-nagyobb vastag- ságban jelentkező homok- és agyagos iszaperekben találhatók, össze- keveredve mocsári és folyóvízi fajokkal. Az Unió Wetzleri Dunkler példányai azonban egy határozott magassági szintben, a rétegnek már homokossá vált, felső részében fordulnak elő. Feltűnő a szárazföldi fajok főleg nagy egyedszámú megjelenése, mindenesetre ezek adják meg a réteg fontosságát. A felette levő 5 — 6 m vastag, álréteges vörhenyesszürke, durva kvarchomok (6. sz. réteg), a mély út jobb oldalán is fel van tárva, amelynek alsó részéből: Unió Neumayri Penecke; Unió atavus Partsch; Pisidium rugosum Neum.; Zonites an n. sp.; Eulota n. sp.; Xerophila striata Müll.; Triptychia hungarica Halav.; Procampylaea an n. sp.; Planorbis (Gyrorbis) baconicus Halav.; Planorbis cf. filocinctus Sandb.; Planorbis (Coretus) corneus Linné; Prosostheina Sturi BruA; Bithynia tentaculata Linné; Bithynia sp. ind. oper- culuma; Valvata piscinalis Müll.; Valvata sp. búbrészlete; Neritina (Theodoxus) cf. transversalis Ziegl.; Hydrobia longueva Neum. fajo- kat gyűjtöttem. A fauna jellegét ebben a rétegben a xeroterm-fajok adják meg, nagy egyed- és fajszámú előfordulásukkal. A 6. számú réteg fölött azután 10 — 12 m vastag, erősen vasas- föstésű, álréteges, durva kvarchomok helyezkedik el, amely 0*50 — 1 m yastag agyagzsinórokat is közbezár (7. sz. réteg), s erre legfölül 2 m vastag, diónagyságú vörös kvarckavics települt, amely már a baltavári fennsík jellegzetes felső levantei korú kavicstakarója. (8. sz. réteg.) * t A boldogasszonyfai feltárás nyolc megkülönböztethető rétege közül négy rétegből sikerült meghatározásra alkalmas ősmaradványo- kat gyűjteni. A rétegek egymásközti viszonyát tekintve, keletkezé- sükre vonatkozólag a következőket mondhatjuk: 222 SÜMEGHY JÓZSEF DR. Az 1. sz. réteg vörös homokja meddőnek bizonyult, képződési módja bizonytalan. Petrográfiailag azonban azonos azokkal a felső pannoniai korú vörös homok- és homokkőlerakódásokkal, amelyek a nagykutasi völgyben az altalajt alkotják.9 A 2. sz. réteg durva kvarc- kavicsát tekinthetjük annak a hatalmas eróziós munka első produktu- mának, amit területünkön a pannoniai tó elvonulása után bekövetkező denudációs időszakban az ősi Zala végzett el. A 3. sz. rétegben édesvízre jellemző fajok vannak, ahol a nagy egyedszámú Melanopsis Entzi Brus. az uralkodó faj. Kivétel nélkül síma és díszített alakokat áthidaló típusúak fordulnak itt elő, amely típus a Dunántúlon a legfelső pannonban éri el virágzásának tető- pontját. Sőt, Lőrenthey a peremartoni Unió Wetzleri- s szintből is említi.10 A rétegben kisebb számban föllépő Melanopsis decollata Stol.- nak korbeli, vagy rétegtani fontosságot nem tulajdoníthatunk. A felső pannoniai alemelet valamennyi elegyesvízű lerakódásában gyakori, a zsidi Unió Wetzleri- s homokban is megtalálták,11 sőt, a szlavóniai alsó paludinás szintben is, mint fontos kövület szerepel. A változott viszo- nyokhoz könnyen alkalmazkodó faj a teljesen kiédesült vízben is megélt. A 4. sz. réteg már jellegzetes. Mocsári üledék, amelyben azonban a folyóvízi fauna hírnökei is jelen vannak. Az 5. sz. réteg folyóvízi üledék. Faunájában a felső pannoniai alemeletből is ismeretes fajt csak egyet találunk, egy Congeria sp. hiányos példányát. Miután az alsóbb szintekben nem fordul elő, való- színűséggel gondolhatunk arra, hogy másodlagos eredetű itt. Az 5. sz. réteg faunája élesen különbözik az alsóbb rétegekéitől. Főleg nagy egyedszámban szárazságot, meleget kedvelő xerotenn fauna lép föl benne s így ebben a megváltozott klimatikus viszonyok hatása érvé- nyesül. A 4. sz. réteg lerakódása után határozott száraz időszak követ- kezett be. Puszták, napsütötte tisztások, erdők mohás területei válta- kozhattak már akkor a közeli környéken, amit a Galactochilus, Zoni- tes-, Eulota-, Campylaea-, Triptychia-, Hyalinia-nemck bizonyítanak. A terresztris fajok nagy egyedszámú előfordulása biztos jele az élet- föltételek kedvező voltának, a csigák épen maradt héjai pedig helyben- lakást bizonyítanak. Felületük alig koptatott, a víz nem igen hurcol- hatta azokat. De mutatják a réteg gyors és egyenletes képződését is, mert a talajnedvesség savainak nem volt elég idejük a házak föloldá- sára. A már szárazzá vált térszínbe folyóvíz vájta be magát s áradá- 9 Sümeghy József: Földtani megfigyelések a Rába-Zala közé eső területről. Földtani Közlöny. Lili. köt. Budapest, 1924. 19. old. 10 I. h. 6. old. I. h. 18. old. íi ZALAEGERSZEG KÖRNYÉKÉNEK LEVANTEI KORÚ KÉPZŐDMÉNYEI. 223 sok alkalmával bemosta a csigákat nagymennyiségű homokjába, iszap- jába, ahol azok konzerválódtak. A réteg édesvízi fajai: az Unió- k, Vivipara- k, szárazföldhöz kötött folyóvizek lakói. A 6. sz. réteg kőzetanyagát, fizikai tulajdonságait s faunáját tekintve, ugyanennek a folyónak később leülepedett hordaléka. Csön- desebb, állandó vizű folyólerakódás, amely felső harmadában kavics- lencsével van képviselve. Feltételezhetjük, hogy a kavicslcncse, helyét folyton változtató vádiszerű hozomány, mert mocsári fajok is vannak benne, viszont folyóhordalék is lehet, amely eredet mellett főleg a nagy- számban föllépő Valvata piscinalis Müll. bizonyít. A mocsári fajok sorozata inkább a víz természetének megváltozását jelzi a jelen eset- ben. A folyó ekkor már magasra töltötte föl medrét, lassúbb folyású lett, a pusztai homok meg-megakasztotta útjában, szétterült s mocsa- ras partúvá vált. A réteg lerakódása idején már határozott trópusi klímát kell föl- tételeznünk; a xeroterm-fajaink kizárólag Afrika északi részének és Arábiának természeti viszonyait tételezik föl. E réteg faunájának már mindegyik faja — kivétel nélkül — felső pliocénre jellemző. A 7. és 8. sz. réteg folyóvízi üledék. * A fontiekből következtethetjük, hogy a pliocén-kor utolsó harma- dában Boldogasszonyfa és Egervár tájékán nyugat — keleti irányban folyt, egy kavicsot és homokot szállító, szétterjengő folyó, az 1. sz. réteg lerakódása, tehát a legfelső pannoniai emelet időszaka után, miután a pannoniai nagy állóvizek innen eltűntek. Üledéksora bázisá- ban elhelyezkedő durva kavicsa 180 m t. sz. f. magasságban terül el. Régebbi kutatásaimban: Zalaháshágy, Nagykutas, Nyirespuszta, Eger- vár, Boldogasszonyfa, Baltavár irányában húztam meg medrének ten- gelyét12 abban a nyugat — keleti irányban húzódó szinklinális baráz- dában, amelynek felsőbb rétegeiből, több lelőhelyről már előkerült a boldogasszonyfaival megegyező gazdag levantei fauna. Egervár és Boldogasszonyfánál az ősi mederkitöltés vastagságát 50 — 60 m-nyire becsülhetjük. Az ősi Zala folyó terítette itt szét lapos kavics- és homok- deltáját a legmélyebb helyen s folyórendszerének kialakulását Ferenczi vizsgálataiból ismerjük.13 Az Unió Wetzleri-s szint rétegtani helyzete. Az ősi Zala folyó deltaüledékeinek bázisában, a pannoniai vörös- homok- és homokkőre települt durva kavicsréteg felső homokosabb 12 SüMEGHY József: A baltavári lelőhely rétegtani helyzete. Földtani Közlöny. Lili. köt. Budapest, 1924. 31. old. 13 I. h. 23-28. old. 224 SÜMEGHY JÓZSEF DR. részében, a boldogasszonyfai, egervári, nagypáli, meg a többi, alsó levantei faunát magukba záró, ismeretes feltárások hasonló kifejlő- désü és helyzetű lerakódásaiban is, kb. 180 m t. sz. f. magasságban találjuk az Unió Wetzleri Dunkler tömeges fellépésével jellemzett szintet. Határozott alsó levantei korát a következők bizonyítják: A levantei korra jellemzőnek tartott amerikai szabású uniók ezzel a képviselőjével jelezték általában az eddigi szerzők régi folyómedrek ki- töltéseiben a legfelső pannon felső határképződményeit. Hazánkban sokáig ismeretlen volt ez a faj s az „Unió Wetzleri-sil szint csak az újabb irodalomban lett használatos. Főleg a Dunántúlról, ma már több helyről ismerjük. Rohonc, Baltavár, Vasvár, Egervár, Nagypáli, Be- senyő, Bakónak, Söjtör, Zalabér, Zalaújlak, Zsid, Dióskál, Karád, Nagyberény, Fonyód, Peremarton, Ács, Szőny, Almás, Köbölkút, Érd, Szentlőrinc, Csákvár dunántúli községek határából van részben be- gyüjtve, részben fölemlítve. Teljes és pontos faunafölsorolást az Unió Wetzleri-s-szmtbő\ csak a peremartoni Somlódomb14 és a Fonyódi hegy1:‘ rétegsorozataiból ismerünk a régebbi irodalomból. A két lelőhegy rétegsorozata abban egyezik meg egymással, hogy fedőrétegeik meddők- nek bizonyultak. Mind a két helyen felső pannon édesvízi fáciesü kép- ződményeire telepszik rá az Unió Wetzleri-s szint. Eleinte Lörenthey a fonyódi bazaltbombás homok alsó kövületes részét levantei korúnak vette a benne előforduló Vivipara Fuchsi alap- ján; csak miután az Unió Wetzleri- s homokban a Congeria Neumayri egy kicsiny, fiatal példányát találta s Peremartonban öt fogyatékos példányát, helyezte vissza az Unió Wetzleri-s szintet a legfelső pan- nonba. Lörenthey a Congeria Neumayri-nak csak a felső pannoniai alemeletre vonatkoztatott szintjelző értékét a Congeria- és a Dreis- sensia-íajok közötti viszonnyal okolta meg. „A székelyföldi szén- képződmény földtani viszonyairól" szóló munkájában azt bizonyítja, hogy a pannoniai emeleten fölfelé haladva a Congeria- k rovására a Dreissensia- k szaporodnak s a levantei rétegekben már csak Dreis- sensiá- kát találunk. Nem egészen érthető, miként tudott Lörenthey ilyen határozott szabályt fölállítani faunakülönbség alapján akkor, amidőn még a Dunántúlon a háromszéki medencéhez hasonló levantei korú üledékeket nem ismertek s új fajokkal, melyek a nagyalföldi levan- tei korú fajokkal is alig egyeztek meg, a Dunántúlon is azonos vonat- kozásokat tegyen érvényessé. így van ez általában minden idegenszerü fajjal, mint az Unió Wetzleri DuNKLER-rel is, amíg rétegtani helyzetét nagyobb területről 11 Vitális István: A poremartoni Somlódomb pliocóiiikorú rétegsora és faunája. Földtani Közlöny. XLII. köt., 2. fűz. Budapest, 1912. 151 — 157. old. 15 Lörenthey Imre: I. h. 30. old. ZALAEGERSZEG KÖRNYÉKÉNEK LEVANTEI KORÚ KÉPZŐDMÉNYEI. 225 nem ismerik. Átmenet a felső pannonból a levanteibe — édesvízi és mocsári fauna jegyében — úgylátszik sokkal fokozatosabb, mint gon- dolták s így van ez a felső pliocén bázisát jelző folyóvízi faunával is, amelynek elterjedési köre is sokkal nagyobb, mint azt régebben föl- tételezték. Igen jellegzetes, átmeneti faunát írt le Vitális a peremartoni Somlódomb Unió Wetzleri-s szintjéből.18 Az Unió Wetzleri-s szintet ugyan még a felső pannonba helyezi, de mint főpalaeontológiai neve- zetességét kiemeli, hogy itt már a pannonjai faunában sok olyan faj is jelentkezik, amelyek határozottan pleisztocén jellegűek. Ilyenek a Caryehium minimum Müll. foss.; Planorbis (Gyrorbis) baconicus Halav.; P. (Segmentina) Lóczy Halav.; s ha e szintből a Pisidium sp.; Helix (Xerophila) striataformis Lörent.; Limaea minima Halav.; Planorbis (Coretus) cornu Brongn.; Vivipara cf. Fuchsi Neum.; Val- vata sp.; Bithynia fajokat is fölsoroljuk, a felső pannon- és levantei kép- ződményeket összekötő fauna példája áll előttünk. Az Unió Wetzleri-s szint levantei korát azonban az a körülmény teszi világosabbá, hogy Egervárott, Boldogaszonyfán, Vasvárott, Balta- váron, Nagypáliban az Unió Wetzleri DuNK.-al együtt, egy szintben nagyszámmal lép föl az Unió Neumayri Penecke. A m. kir. Földtani Intézet múzeumában Doroszló, Besenyő, Zalabér, Almás, Dióskál, Köbölkút, Baltavár helységek Unió Wetzleri-s lelőhelyeiről, Unió baltavarensis Hal arát s n. sp. meghatározással, mint felső pontusi ős- maradvány van begyüjtve ez a faj. A Földtani Intézet igazgatóságá- nak szívességéből alkalmam volt ezeket a példányokat megtekinteni, s hosszabb vizsgálódás után azokat a szlavóniai, főleg Penecke: Unió Neumayri n. f.-al kellett azonosítani. A levantei fauna leírásában adom majd megállapításom helyességét, itt csak azt jegyzem meg, hogy már az a körülmény is, hogy a Dunántúl több pontjáról ismerjük az Unió Wetzleri Dunkler és az Unió Neumayri Penecke együttes előfordulá- sát, megingatja az Unió Wetzleri-s szintnek az eddig felső pannonnak megállapított sztratigráfiai helyzetét. Az Unió Neumayri Penecke a malinói alsó paludinás szintben: Unió Maximus, Unió Partschi, Vivipara Neumayri és V. Fuchsi tár- saságában fordul elő. Az U. Maximus, V. Neumayri kivételével, ezek a jellemző fajok már előkerültek a dunántúli levantei korú üledékekből. Az Unió Wetzleri-s szint rétegtani megállapításánál azonban első- sorban az itt nagyszámban előforduló szárazföldi fajokat kell tekin- tetbe venni. Bár a velük együtt található, édesvízi eredete mellett szóló fajok a szlavóniai s a nagyalföldi levantei korú képződmények- 18 I. h. 154—157. old. Földtani Közlöny LV. köt. 1925. 15 226 SÜMEGHY JÓZSEF DR. nek is vezéralakjai, a Congeria- töredéket leszámítva, határozott fácies- változást azonban nem jelölhetnek. A pannon végén, amikor az egy- séges beltenger kisebb-nagyobb tavakra bomlott, önállósult tavai, öblei változtatták meg leghamarabb tulajdonságaikat, amelyekben egy kis változás is faunájuk önállósult típusait teremtette meg. A pannon- és a levantei emeletek ideje között az éles határt az a nagy változás mutatja legjobban, hogy a Dunántúlon a vizek akkor már a leg- mélyebb pontokra szorultak s inkább a folyók kezdtek víztartókká válni. Tehát erózióciklussal kell megvonni a kettő közti határt s ugyanakkor nagyszámban megjelennek a szárazföldi puhatestűek is. Megjelenésükkel nem azt akarom kifejezni, hogy az egymást követő .két pliocén-emelet üledékeit a szárazföldi fauna alapján minden átmenet nélkül elkülöníthetjük, hanem, hogy a pannon-végi rohamos vízkiédesü- léssel a tengeri fauna rovására a szárazföldi fajok kezdenek előtérbe jutni. A Zalaegerszeg környéki Unió Wetzleri- s szint alsó felében fellépő terresztris csigafauna szoros genetikai kapcsolatban áll a keletázsiai vonatkozású, rákosdi szarmata-korú csigafaunával s kitölti azt a héza- got, ami fiatalabb pliocénunk szárazföldi faunájában mutatkozott. A Zonites-, Galactochilus -, Xerophila-, Campylaea-, íD/a/inia-fajok bélyegeinek oly törzsfejlődésbeli fontosságot kell tulajdonítanunk, ame- lyek a szarmaticumban élt, rákosdi-dóvai fauna fejlődési menetének következő fokát jelentik. Mint új fajok, összehasonlítható kormeghatározásra — egyelőre — nem igen alkalmasak, de a felső pliocén- és az ennél fiatalabb korok hasonló faunáihoz való vérrokonságuk kétségtelen. A boldogasszonyfai Unió Wetzleri-s szint fekű- és fedőrétegében föllépő tömeges megjelenésük, a leghatározottabban megállapítható időhöz: alsó levanticumh o z kötik az Unió Wetzleri Dunkler tömeges föl- lépésével jellemzett szintet. Be lehet Ígérni, hogy még gyakoriabbakká válnak s akkor hiszem, hogy az emlősfauna rovására ezek lesznek a korhatározók. Mert a kicsiny, helyhezkötött, lassan mozgó állatok sokkal jobban jelzik a kort, mint a gyorsabban, köny- nyebben mozgó emlősök. S mert a szárazföldi csiga nemcsak fácies- változást jelez, hanem pontosan elárulja a topográfiát is, tehát az erdőt, a füves térségeket, napsütötte tisztásokat, pusztákat, ahová inkább oda van kötve, mint — mondjuk — az a tengeri csiga, amely csak bizonyos mennyiségű sótartalmat igényel, s más föltétel neki nem szükséges. Ennek alapján határozható meg pontosan az Unió Wetz- leri-s szint rétegtani helyzete csupán szárazföldi csigák segítségével. A KIS-M AGYAR- ALFÖLD SZEGÉLYÉN FELLÉPŐ BAZALTKITÖRÉSEK STB. 227 A KIS-MAG Y A R-ALF ÖLD SZEGÉLYÉN A KELET-STÁJER MEDENCÉBEN FELLÉPŐ BAZALTKITÖRÉSEK KORA ÉS KELETKEZÉSE. Irta: Winkler Artúr dr. (wien). 1911 óta foglalkozom — a háború idejét nem számítva — a stájer- magyar határon fekvő fiatal eruptivterület tanulmányozásával és geo- lógiai felvételével. Vizsgálataim első eredményeit három nagyobb mun- kában közöltem, melyek 1913 — 19-ben jelentek meg.1 Egy későbben megjelent tanulmányomban („Beitrag zűr Kenntnis des Oststeirischen Pliozáns.“ Jahrb. dér Geol. Staatsanst. Wien 1921, LXXI. köt.) ki- merítő jelentést adtam további vizsgálati eredményeimről. Csak az elmúlt, évben határoztatott el a Gleichenberg — St. Gotthardi részletes térképlap geológiai felvétele, mely a bazalt és trachit eruptív vidék nagyobb részét magába foglalja. A felvétel egyrészt kelet felé a mai osztrák-magyar határig, s egy kis darabon azon túl is, másrészt az osztrák-jugoszláv határon Silberbergig (Srednibreg) és Felsőlendván (Ob. Limbach) túl is kiterjed. A térkép 1 : 75.000 mértékben most már színes nyomás alatt van s az osztrák Geol. Biindesanstalt térképészeti osztálya kiadásában jelenik meg tavasszal.2 A térkép magyarázata fel- dolgozás alatt áll. Tisztelt barátom, Jugovics L. a háború ideje alatt kezdette meg az Alpok keleti lábánál és a Kis-Magyar-Alföldön, Vas megyében fel- lépő bazaltok és bazalttufák tanulmányozását.3 és eredményeit két köz- leményben foglalta össze.4 Hangsúlyoznom kell, hogy Jugovics adatait, amennyiben azok megfigyelésekre vonatkoznak, sok évi pontos és lelkiismeretes vizsgá- lataim alapján el kell ismernem. Azonban speciálisan a vulkántektonikai felfogásban eltérő véleményre jutottam. A vulkánok koráról Jugovics közelebbről nem nyilatkozott. 1 A. Winkler: „Das Eruptivgebiet von Gleichenberg1', Jahrbuch d. Geol, R.-Anst. Wien, 1913. idem: „Untersuchungen zűr Geologie und Palaontologie des steirisehen Tertiars", Jahrbuch d. Geol. R.-A. Wien, 1913. idem: „Die Eruptiva am Ostrande dér Alpen und ihre Beziehungen zu tektonischen Vorga®gen.“ Zeitschrift für Vulkanologie, Bánd I., Berlin, 1914. 2 A felvételekről szóló előzetes jelentések megjelentek a Verhandlungen d. Geol. Bundesanstalt, Jahresberichte, ill. Verh. d. Geol. B. A. 1925. No. 1. (Záró jelentés)-ben . 3 Földt. Int. Évi Jel. 1915. Bpest, 1916. p. 49 — 73. továbbá „Az Alpok keleti lábánál és a Kis-Magyar-Alföldön, Veszprém megyében fellépő bazaltok és bazalttufák". Földt, Int, Évi Jel. 1916. Bpest. 1919. p. 63 — 76. 4 Jugovics meghívására és vezetésével 1916-ban alkalmam volt a Celldömölk melletti Ság-hegvet megszemlélni. 15 228 WINKLER ARTÚR DR. Lóczy L. azonban „A Balaton környékének geológiai képződményei, stb.“ című pompás munkájában Jugovics adatai alapján nyilatkozik az utóbbi és az általam is megvizsgált vulkánok koráról, amely eltér az én véleményemtől. Minthogy közben a nyugatmagyarországi tercier problémája két magyar geológus részéről5 érdekes új vizsgálat tárgya lett, szeretném én is a magyar határvidéken végzett több évig tartó tanulmányomnak eredményeit ismertetni, abból a célból, hogy a nyugat- magyarországi medence történetére is némi összehasonlítást tehessünk. Legelőször a Jugovics L. által leírt stájer-magyar határszéli fiatalkori erupciókkal óhajtok foglalkozni s ezekkel kapcsolatban az orupciók koráról néhány általános megjegyzést hozzáfűzni. A szóbanforgó bazaltok és tufák a vasdobrai, felsőlendvai, a németújvári és a hárspataki6 kőzetek. Vasdobra (Neuhaus). .Jugovics szerint a vasdobrai várhegy tufavulkánnak tekinthető, amelyből a Vasdobrától délre fekvő bazalt mint lávaár folyt ki.7 Ezt a lávaárat tufa fedné. „ . . . A kitörés az egyenetlen pontusi térszínen történt. ... A kitörés 260 — 270 m tengerszín feletti magasságban tufa- szórással kezdődött...” (Loc. cit. p. 67.) A saját, részletesen csak ezzel a kis területtel foglalkozó tanul- mányom eredményei a következük: Vasdobra vidékén nincsenek régi, vulkánikus térszínalakulatok, hanem csak hét bazalt- és tufaerupció- nak a maradványai, melyeknek legnagyobb részét már (a régi erupciós felszínen) az erózió elpusztította. A tufából álló vasdobrai várhegy egy tölcsérszerű áttörésnek felel meg, amely meredeken határolódik el a szomszédos pontusi (agyag- és homok-) rétegektől. A rengeteg sok foszlányban megtalálható durva kvarckavics nem a még ma is meglevő, pontusi rétegekből, hanem az itt már teljesen denudált, durva kavics fedőtakaróból származik (Silberberg-Schotter). A Vasdobrától délre fekvő bazalt két rész- erupciónak felel meg, intruziv keletkezésű, tehát nem lávaár. Itt, úgy látszik, a pontusi rétegek közötti hasadék van bazalttal kitöltve. Futólag megtekintve a dolgot, úgy látszik, mintha ezt a bazaltot tufa fedné. Azonban pontosabban megvizsgálva kitűnik, hogy itt egy szedi- 5 Sümeghy J. : Földtani megfigyelések a Rába— Zala közé eső területről. Földt. Közi. Lili. köt., 1923. Ferenczi 1.: Geomorfológiai tanulmányok a Kis-Magyar- Alföld D-i öblében. Földt. Közi. LIV. köt., 1924. 0 Az említett területeken fekvő Krieselstein bei Jennersdorf-i tufákra Jugovics nem terjeszkedett ki vizsgálataiban. 7 Jugovics ábrája az 1916. évi Földt. Int. Évi Jel. 68-ik lapján. A KIS-M AGYAR- ALFÖLD SZEGÉLYÉN FELLÉPŐ BAZALT KITÖRÉSEK STB. 229 mentekkel erősen kevert, rögszerűen széthulló ,,napszúrásos“-bazaltról van szó, amely a tömött bazalt burkának felel meg. Tehát a hasadékon először a félig megszilárdult bazalt próselődött át, amely után a folyós, a tömött bazalttá megszilárduló láva következett. Találóan jel- lemezte Jugovics a tufa számos szediment zárványát. Már neki is fel- tűnt, hogy e görget eges zárványok nagyobbak, mint azok, amelyeket az ember a pontusi dombvidék kavicsában talál. Az előbbiek, mint említettem, egy hatalmas, denudált fedőtakaróból származnak. Sehol sem észleltem a pontusi, vagy mélyebben fekvő rétegekben hasonló durva kavicsot. Egészen hasonló durva kavicsot találni ellenben a sih berbergi jugoszláv -magyar határgerincen egészen Katharinabergig (St.- Gotthardtól délre), a Hochstradeni és a klöchi bazaltvidéken, ahol egyes magasabban fekvő helyeken megmaradt. Vasdobra vidékén az erupció idejében egy 100 — 200 m vastag kavicsrétegnek kellett a domb- vidék gerince felett feküdnie. Az erupciók — és erre bizonyítékaim van- nak — ezen a kiterjedt törmelékmezőn, magasan a mai felszín felett, és nem a mai, fiatal pliooén vagy quartár felszínnek megfelelő szinten történtek. Tehát a bazaltvulkánok idejében még főbb vonalakban sem létezett a mai térszín. Felsőlendva (Oberlimbach) . » * 4 , A felsőlendvai tufaterületnek általam ezelőtt három esztendővel végrehajtott felvétele ugyanazokra az eredményekre vezetett, mint amelyeket Jugovics e területről készített térképén kifejezésre hozott. A tufába szórt, tömegesen előforduló durva kavics itt is a Felsőlendva környékéről már teljesen erodált kavicstakaróból származik. Ezt a nyolc tufaelőfordulást, akárcsak a vasdobraiakat, önálló áttöréseknek tartom, melyekből azonban csak az ősi térszínbe süllyedt, mélyebb tölcsérrészek maradtak meg. A tufák az őket övező rétegekkel szemben itt is meredeken elhatárolódnak. Németújvár (Güssing). I • Itt egy szabályosan felépített, a pontusi rétegekbe süllyedt és később ismét kipreparált tufatölcsért találunk. Az egy központ körül befelé hajló rétegtelepülést már Jugovics ismertette. Hárspatak és Tobaj kürtőkitöltések. A tobaji tufa nem rétegzett, az általa áttört rétegekből gazdagon kebelezett magába zárványokat. Jugovics ezt is leírta. Általános megjegyzések. Eredményeimből következő egyik megállapításom az, hogy a fiatal bazaltvulkánosság egy, a mai térszín (500—600 m) felett jóval maga- 2S0 WINKLER ARTÚR DR. sabban elterülő kavicsos térszínen fejtette ki működését. Ez a térszín megfelel a pontusi tenger kiszáradt és kaviccsal nagymértékben elborí- tott fenekének. Az elénk táruló vulkáni kőzetek kizárólag azokhoz a kőzettömegekhez tartoznak, melyek 100 — 300 m-nyire az akkori tér- szín alatt levő exploziós tölcsérekben, kürtőkben és hasadékokban talál- hatók. E keményebb vulkáni kőzeteket azután az erózió a 100 — 200 m-es kavicstakaró és az alatta települő pontusi rétegek eltakarításával a felszínre juttatta. Az erodált, az Ezüsthegyen (Silberberg) és a Hochstadenen ron- csokban megmaradt kavicstakaró kora paleontológiailag, sajnos, még nincs tisztázva. Települése után ítélve ifjabb pontusi, vagy alsólevantei kori üledékről szólhatunk. Részemről inkább pontusi korinak tartanám a következő okoknál fogva: 1. A Silberbergen a durva kavicsot kon- kordáns és váltakozó településsel látjuk mintegy kifejlődni a pontusi rétegekből. 2. A durva kavics, miként a pontusi rétegek, még tagját képezi azoknak az üledékeknek, melyek a stájer-kismagyaralföldi medence lesüllyedt alapjára települtek. Ezzel sokkal szorosabban fűző- dik a pontusi szinthez, mint az ifjabb pliocénhez. 3. A durva kavicsot jelentékeny (100 — 200 m-es) szintkülönbség választja el a középpliocén térszíntől' és ennélfogva idősebb képződménynek tartható. A bazaltvulkánosság korát illető támpontok mindössze a követ- kezük: A kitörések fiatalabbak, mint a silberbergi-kavics főtömegónek feltöltődése, mely kavicstakaróból zárványokat tartalmaznak. A Klöch melletti stájer bazalthegyeken és a Hochstradenen sikerült kimutatni, hogy a kitörések — legalább is itt — időbelileg egybeesnek a kavics- feltöltődés utolsó fázisával. Másrészt ez a vulkáni működés kétségtele- nül idősebb, mint a Rába- és Mura-menti felsőpliocén kavics- és agyag- terraszok, sőt idősebb még a mai völgyek fölött egész 180 m magas- ságig elterülő középpliiocén-korinak tartott térszínnél is. Minden való- színűség szerint — sőt mondhatjuk csaknem biztosan — még időseb- bek az összes erupciók, mint az általam a keletstájer vulkáni vidéken a fővölgytalpak fölött kb. 220 — 300 m magasságban kimutatott és levantei-korinak tartott terrasz-szint (kavics- és agyagtakaróval). A hochstradeni bazalttakaróba, melyet a fiatalabb tektonikai mozgá- sok8 mindenesetre valamivel erősebben felboltoztak — 550 — 570 m t. sz. f. magasságban — , bevágva találunk egy idetartozó, kilométer széles, kvarchömpölyökkel és agyagokkal födött tcrrasz-síkot. Az erózió hatalmas működése, mely a kitörések ideje óta fejtette ki hatását, melyet a vulkáni képződményeken ejtett bevágásokon és a felület messzemenő letárolásán mindenütt felismerhetünk, bizonyítékát képezi 8 A pliocén mozgások befolyását messzemenöleg figyelembe vettem. A BUDAVIDÉKI TRIÁSZ SZTR ATIGR AFI ÁJ A. 231 annak, hogy a kitörések már a levantikum előtt kezdődtek. Másrészt pedig az a szoros összefüggés, amely a már említett felsőpontusi durva kavics és a bazaltkitörések között fennáll, arra a következtetésre jut- tat, hogy ez utóbbiak a pontusi kor legvégén, közvetlenül a levantikum beköszönte előtt történtek. Addig, míg kétségtelen paleontológiái bizo- nyítékok másra nem bírnak, a bazaltvulkánosság felsőpontusi korát kell a legvalószínűbb magyarázat gyanánt elfogadnom. Reméljük, hogy a keletstájer-kisalföldi medence harmadkor problé- májának megvitatása, melyet Jugovics, Lóczy, Ferenczi, Sümeghy és az én újabb munkáim szolgálnak, rövidesen tisztázni fogják a kétsé- ges kérdéseket. A BUDAVIDÉKI TRIÁSZ SZTR ATIGR AFIÁ JA. Írta: Kutassy Endre dr.* Buda vidékének legrégibb felszínre kibukkanó üledékei a triasz-kori rétegek. E triász-korú mészkövek és dolomitokról az első adatot Péters KÁROLY-nál1 találjuk, aki még átalakult nummulit-meszeknek tartotta ezeket. Szabó József2 később felismerte ugyan ezen üledékek mezozoikus voltát, azonban tévesen még a júrába sorolta. Legfontosabb fordulópontot jelentett ezen üledékek sztratigrafiájának tisztázása szempontjából Hofmann Károly3 munkájának megjelenése, aki a települési viszonyok és a fossziliák tanulmányozása alapján kétség- telenül megállapította, hogy a triászba tartoznak. Hofmann, majd később Schafarzik Ferenc4 és Halaváts Gyula5 Budapest környéké- nek geológiai térképezésekor a triász-üledékekre vonatkozólag azt állapították meg, hogy Budapest vidékén csak a felső triász-üledékek fordulnak elő, még pedig a kami emelet a Mátyás-hegyi szaruköves mészkővel; a nori emelet a fődolomittal: s a rháti emelet a dachsteini mésszel. Buda vidékén a legrégibb, felszínre kibukkanó üledéknek tehát az eddigi felfogás szerint a Mátyás-hegyi szaruköves mészkövet tartót- * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1925. évi december 5-i szakülésén. Ez a közlemény kizárólag csak a sztratigrafiai eredmények összefoglalása, a munka teljes terjedelmében, a paleontológiái résszel és táblákkal együtt a M. Kir. Földtani Intézet Évkönyvében jelenik meg német nyelven. 1 Péters K.: Geolog. Studien aus Ungarn. I. ümgebung von Ofen. Jahrb. d. k. k. geolog. R. A. Bd. VIII. 1857. 2 Szabó J. : Pest-Buda környékének földtani leírása. 1858. 3 Hofmann K.: A buda-kovácsi hegység földtani viszonyai. M. Kir. Földtani Intézet Évkönyve. I. k., 1871. 4 Schafarzik F.: Budapest és Szt. Endre környéke. 1904. (Térképmagyarázat.) 5 Halaváts Gy.: Budapest és Tétény környéke. 1902. (Térképmagyarázat.) 232 KUTASSY ENDRE DR. ták.8 Újabban Pálfy Móric7 és Vadász Elemér8 kutatásai fontos változást idéztek elő a budavidéki triász-üledékek sztratigráfiájáról alkotott felfogásunkban, amennyiben Pálfy kimutatta, hogy a Fazekas- hegy dachsteini mesze mélyebb szintet képvisel, mint a budavidéki dachsteini meszek általában, Vadász pedig jelentékeny fosszilia-gyüj- teménnyel cáfolta meg azt a véleményt, hogy a budavidéki dachsteini meszek a rháti emeletbe tartoznak. Éveken át folytatott vizsgálataim folytán, a gazdag kövületanyag s a sztratigráfiai viszonyok tanulmá- nyozása után, véleményem szerint a budavidéki triász-üledékek sztrati- gráfiája a következő képet mutatja: Középső triász. Ladini emelet (Diploporás dolomit). A budavidéki triász- üledékek között a dolomit a legelterjedtebb. A triász-korú dolomitokat Hofmann egységesen a nori emeletbe sorolta, a benne talált Megalodon triqueter Wulf. sp. alapján. Már Hofmann megemlítette, hogy egyes helyeken, különösen a Csíki-hegyekben Budaörs vidékén nagy tömegben fordul elő a dolomitokban a Diplopora annulata Schafh. sp., ő azonban a Diploporák előfordulásának még nem tulajdonított nagyobb sztrati- gráfiai jelentőséget. A budavidéki dolomitokból részben a saját, részben Ferenczy gyűjtéséből származó anyagból számos csiszolatot készítet- tem, melyeknek megvizsgálása után kétségtelenül bebizonyosodott, hogy egyes helyeken a dolomitokban a Diplopora annulata Schafh. sp. nagy tömegben fordul elő; viszont azokon a helyeken, ahol a Megalodon triqueter Wulf. sp. és más kövületek is szerepelnek, a Diploporák hiányoznak. Figyelembe véve azon körülményt, hogy ma már J. Pia vizsgálatai folytán kétségtelenül megállapított tény az, hogy a Diplo- poráknak fontos korhatározó jelentőségük van és előfordulásuk leg- felső határa a St. Cassiani emelet, kétségtelen, hogy a buda- vidéki dolomitok egyes rögei a középső triász ladini emeletébe tartoznak, más rögök azonban, mint lentebb látni fogjuk, a kövületek alapján egy magasabb szintet kép- viselnek. Csiszolataim szerint a Diploporás dolomit a Budaörs-vidéki Csíki-hegyektől kiindulva, a buda-kovácsi hegység nyugati peremének dolomit-rögeire szorítkozik (Nagykovácsi Nagyszénás-hegy, Perbál, Budajenő stb. dolomit-rögei), az Állatkert és Hármashatár-hegy rögei 8 Schréter Z.: A budai hegyek legrégibb képződménye. Földtani Közlöny, XXXIX. k., 1909. 7 Pálfy M.: Tengeralatti forráslcrakódások a budapesti triászkorú képződmények- ben. (Előzetes jelentés.) Földtani Közlöny, L. k., 192*"* 8 Vadász E.: Die st.ratigraphische Stellung les Oaehucinknlkes in dér Umgebung von Budapest. (Herausgegeben von „Ethika“ in Budapest.) A BUDAVJDÉKI TRIÁSZ SZTRATIGRAFI ÁJ A. 233: azonban már magasabb szintbe tartoznak. Buda vidékének legősibb, felszínre kibukkanó képződménye tehát a Diploporás dolomit. Felső triász. Karni emelet alsó része (Raibli rétegek). A raibli réte- geket a Mátyás-hegy feltárása révén ismeretes szaruköves mészkő képviseli. Ez a szaruköves mészkő, mint id. Lóczy Lajos kutatásai révén bebizonyosodott, ENy-i irányban a Vihar-hegyen, Csúcs-hegyen Ó6 a hidegkúti Kálvária-hegyen is megvan. Hasonló típusú kőzeteket Pilisvörösvár környékén is találhatunk és Schafarzik a Pilis-hegység- ből is említ hasonló petrográfiai típusú mészköveket a triász fődolomit fekűjéből, Vadász® pedig a Duna-balparti idősebb rögökből ír le hasonló képződményeket, amelyekből gazdag fauna került ki, s melynek alapján Vadász ezen csővári szaruköves mészköveket a raibli emeletbe helyezte. Sajnos, a budavidéki szaruköves mészkőből mindmáig egyetlen meg- határozásra alkalmas kövület sem került ki, sztratigráíiai helyzetének megállapításánál tehát kizárólag a petrográfiai hasonlóság és a tele- pülési viszonyok nyújthatnak felvilágosítást. A szaruköves mészkő sztratigráíiai helyzetére vonatkozólag a legelső hipotézist Böckh János állította fel, aki eme rétegeket a petrográfiai hasonlóság alap- ján, a Bakony Trachyceras Aonoides zónájába tartozó füredi lueszei- vel azonosította. Ha a települési viszonyokat nézzük, úgy látjuk, hogy a szaruköves mészkő fedőjében dolomit települ, amely dolomit, vélemé- nyem szerint, a karni emelet felső szintjébe tartozó, alább tárgyalandó dolomitokkal egyidős. Tekintetbe véve azon körülményt, hogy ez a mészkő petrográfiailag teljesen megegyezik a csővári raibli rétegek szaruköves mészkövével és települési viszonyaiban is hasonlóságot mutat, mert a csővári szaruköves mészkő fedőjében is felső triász- dolomit települ, semmi gátló körülmény nem jöhet számításba, amely megakadályozná, hogy ezen rétegeket, Böckh János feltevéséhez híven, a raibli emeletbe helyezzük. Hasonló értelemben foglalt állást újabban Pálfy is. Karni emelet felső része (Felső karni fődolomit, Tropi- tes subbullatus zóna és Opponitz-i rétegek aequivalensei) . A karni emelet felső részét, amint kövületanyagom feldolgozása alapján kitűnt, a budai hegység triász-üledékeiben három, egymástól eltérő petro- gráfiai jellegű üledék képviseli, nevezetesen: a karni emeletbeli fődolo- mit, a Fazekas-hegy C ephalopodás lencséje és a szarukőves dolomit. Ezen fáciesek közül legelőször a legnagyobb elterjedésű karni emelet- beli dolomitnak tárgyalását kezdem meg. 9 Vadász E.: A Duna-balparti idősebb rögök őslénytani és földtani viszonyai. M. Kir. Földtani Intézet Évkönyve, XVIII. k., 1910. 234 KUTASSY ENDRE DR. Karni emeletbeli fődolomit. A budavidéki dolomitokat, mint már fentebb említettem, Hofmann3 a nori emeletbe helyezte. Hofmann a dolomitból Megalodon triqueter Wulf., Chemnitzia Rosthorni Hoern., Loxonema Haueri Laube, Amphiclinodonta Suessi Hofm. fajokat és egy Cardita crenata MüNSTR.-fajhoz közelálló alakot írt le, több, köze- lebbről meg nem határozható brachiopoda-fajon kívül, s ezen fajok alapján a dolomitokat az Alpok fődolomitjával azonosította s a nori emeletbe sorolta.. Ugyanezen nézeten volt később Schafarzik4 is, a budavidéki térképlap reambulálásakor. Feltétlenül meg kell itt emlé- keznünk azon fontos körülményről, hogy Arthaber10 már 1904-ben, a fentnevezett kövületek alapján, a budai dolomitokat a karni emeletbe helyezte. Ha átvizsgáljuk Hofmann kövületlistáját, úgy látjuk, hogy ő a dolomitok nori emeletbe helyezésénél kizárólag a Megalodon trique- ter Wulf. sp. alapján vont következtetést, amely szerinte a norikum- nál mélyebb szintben nem fordul elő, ma azonban már tudjuk, hogy mindazon szintek, melyekben a tipikus Megalodon triqueter Wulf. sp. előfordul, kivétel nélkül a karni emeletbe tartoznak. Hofmann faunájá- nak egy másik fontos alakja a nagy tömegben szereplő Amphiclinodonta Suessi Hofm. sp., mely a raibli melletti sötét, brachiopodás meszekben is előfordul, a tori rétegek közvetlen fedőjében, tehát a karni emelet felső szintjében. Magamnak is módomban volt egy kis faunát feldolgozni a Kis Gellért-hegy dolomitjából és a következő fajokat határoztam meg: Spiriferina evanescens Bittn., Cruratula sp. ex aff. Cruratula carin- thiaca Rothpl., Megalodon triqueter Wulf., Megalodon complanatus Guembel, Megalodon cfr. carinthiacus Woehrm., Megalodon triqueter var. pannonica Frech. A nevezett fajok közül a Spiriferina evanescens Bittn. csak a karni emeletben, a Cruratula carinthiaca Rothpl. pedig a ladini és karni emeletben fordul elő úgy az Alpokban, mint a Bakony- ban. A Megalodonok a dolomitban igen gyakoriak, de közöttük kevés meghatározásra alkalmas példány akad. Feltűnő jelleg a Megalodonok aránylagos kicsinysége, amely alapján élesen elütnek a dolomit felett települő nori emeletbeli dachstein-meszek, valamint a Bakony típusos noricumi fődolomitjának hatalmas Megalodon\a,itó\. Miután pedig tudvalevő dolog, hogy a Megalodon-gérm&z nagyságbeli fejlődése az egyes emeletekkel parallel halad, már az egyes alakok kicsinysége s a hatalmas példányok teljes hiánya is elárulja, hogy a nori emeletnél mélyebb szinttel van dolgunk. A Megalodon triqueter Wulf., valamint a Megalodon carinthiacus Rothpl. sp. a karni emelet felső részének jellemző alakjai. így tehát a Hofmann és az általam meghatározott 10 Arthaber G.: Die alpine Trias dea mediterránon Gebietee. Lethea Geognostica. Th. II. 1.. 430. old. A BUDAVIDÉKI TRIÁSZ SZTR ATIGR ATI AJ A. 235 fauna alapján kétségtelen, hogy a Kis Gellérthegy, Sashegy, Gellért- hegy, Hármashat árhegy, Állatkert, Kálváriahegy, Szarvashegy vonu- lat. dolomitrögei nem a nori emeletbe, hanem a karni emelet felső szint- tájába tartoznak. A Fazekashegy Cephalopodás lencséje. A Fazekashegy nagy kő- fejtőjének É-i oldalán fehér, teljesen porrá málló mészkő van, amelynek sztratigráfiai szempontból nagyjelentőségű faunájára Pálfy7 hívta fel először a figyelmet. A porhanyós mészkő rétegei 25° DNY-i dőléssel dőlnek a kőfejtő D-i részét alkotó teljesen más típusú kemény dach- steini mészkő rétegei alá, amely rétegek, mint már Pálfy megemlítette, már magasabb szintet képviselnek. A porhanyós mészkőben a kövületek fészkekben fordulnak elő. Egy ilyen kövületfészekből a következő faunát határoztam meg: Ostracodák: Cythere sp., Bairdia sp., Gastropodák: Stephanocosmia dolomitica Kittl, Kokenella Pálfyi nsp., Neritopsis triadica nsp. Cephalopodák: Thiobites Glaseri Mojs., Styrites collegia- lis Mojs., Clionites pseudonodosus nsp., Placites placodes Mojs., Mega- phyllites Jarbas Mstr., Margarites (?) sp. indet., Joannites cfr. diffis- sus Hauer., Monophyllites sp. ind., Arcestes tomostomus Mojs., Arces- tes decipiens Mojs., Arcestes tacitus Mojs., Discotropites Sengeli Mojs., Cladiscites diuturnus Mojs., Orthoceras- ok. A felsorolt Cephalopodák kivétel nélkül az Alpok hallstatti fáciesére utalnak, sztratigráfiai hely- zetüket tekintve pedig legnagyobb részük a Tropites subbullatus zónára utal. Ennek folytán, véleményem szerint, a Fazekas-hegy por- hanyós mészkőrétegei a budavidéki felső karni fődolomit- rétegek heteropikus fáciesének tekinthetők. Szaruköves dolomit. A budavidéki szaruköves dolomitokról az első feljegyzést HoFMANN-nál találjuk, aki ezen képződményeket az ördög- ormáról s a mátyáshegyi szaruköves mészkő fedőjéből említi. A szaru- köves dolomitból a legelső kövületeket Lörentiiey I. gyűjtötte. Lörenthey11 az ördögormáról Lingula tenuissma Bronn. és Lingula Gornensis PARONA-fajokat említi elsősorban és ezen kívül még több rossz megtartású fajt, melyek leginkább a Spirigera trigonella Schloth., és Lingula margineplicata KLiPST-fajra utalnak. Lörenthey felismerte, hogy eme dolomitok rendkívül hasonlatosak a villányi Templomhegy szaruköves dolomitjához, amellyel különben faunájukat tekintve is egyeznek. Az Ördögorma szaruköves dolomitja sztratigráfiai helyzetének tisztázása szempontjából igen nagyjelentőségű Schafarzik Ferenc egy kövülete, amelyet id. Lóczy Lajos Ostrea (Alectryonia) montis caprilis Klipst sp.-nek határozott meg. Mindezen kövületek ki- vétel nélkül arra utalnak, hogy a szaruköves dolomit a felső triász 11 Lörenthey I. : Vannak-e juraidőszaki rétegek Budapesten. Földtani Közlöny. XXVII. k. 1907. 236 KUTASSY ENDREE DR. karai emeletébe, az opponitzi rétegek szinttájába tartozik, amely réte- gekkel való rokonságára különben még a petrográfiai hasonlóság is utal. Ezek alapján tehát azt hiszem, nem tévedek, ha ezen rétegeket a felső karai fődolomit és a Fazekas-hegy Cephalopodás lencséjével egykorúnak tekintem s mint eltérő fáciest fogom fel. Nori emelet (Dachstein-mészkö) . A dachsteini mészkő a dolo- mit után legelterjedtebb kőzete a budavidéki triásznak. Hofmann K. a dachsteini meszet a rháti emeletbe sorolta, kizárólag a Megalodonok alapján, melyeket ő Megalodon triqueter WuLF.-fajnak határozott meg. Hofmann a Megalodonokon kívül egyetlen kövületet sem talált a buda- vidéki dachsteini mészkőben s ezen üledékeket csak a Bakony rháti-korú dachsteini meszeivel való petrográfiai hasonlóság alapján sorolta a rháti emeletbe. Legújabban Vadász8 foglalkozott a dachsteini meszek sztratigráfiai helyzetével és azt a nézetét fejezte ki, hogy a budavidéki dachsteini meszek nem a rháti, hanem a nori emeletbe tartoznak. A dachsteini mészkőből a Remetehegy, Fazekashegy, hidegkúti Vár- hegy és a Nagykopaszhegy kőbányáiból a következő faunát határoz- tam meg: Lamellibranchiata: Megalodon Tofanae Hoern., Megalodon Böckhi Frech, Megalodon Guembeli Stopp., Macrodon rudis Stopp., Macrodon sp., Schafhautlia cfr. Mellingi Hauer, Pecten discites Schloth., Pecten praemissus Bittn., Myophoriopsis lineata Mstr., Myophoria sp., Pseudomonotis sp., Gastropoda Wortheniopsis búdén - sis nsp., Pleurotomaria sp., Tectus nsp., Neritopsis Pappi nsp., Neri- topsis spinosus nsp., Dicosmos delivis Kittl, Neritaria sp., Trachy- nerita nodifera Kittl, Trachynerita quadrata Stopp., Trachynerita nodifera Kittl nov. var. elongata, Purpurina convexa nsp., Purpuroidea excelsior Kok., Purpuroidea Taramcelli Stopp., Purpuroidea Ferenczi nsp., Natica plicatilis Klipst., Amauropsis macra J. Böhm, Prover- micularia sp., Oonia Gappi Kittl., Omphaloptycha (Coelostylina) conica Mstr., Omphaloptycha (Coelostylina) platystoma Haberle, Solariella nodifera nsp., Telleria (?) nsp., Cephalopoda: Rhabdoceras Suessi Mojs. A fauna sztratigráfiai értékkel bíró alakjai kivétel nélkül a nori emeletre utalnak. A meglehetős nagy számban fellépő cassiáni típusú alakok jelenléte csak újabb megerősítésül szolgál Mojsisovics-nak már 1870-ben hangoz- tatott azon állítása mellett, hogy a St. Cassiani, Marmolata- és Esino- rétegek csigafaunájának egyes alakjai minden jelentős változás nélkül átmennek a felséi triász magasabb emeleteibe is. A feldolgozott anyag egy része Papp Károly egyetemi ny. r. tanár úr, Pálfy Móric főgeológus úr és Ferenczi István oszt. geológus úr gyűjtéséből származik, miért ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki szíves jóindulatukért.. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. A kristályos magnezit alpesi telepeinek képződéséről. Írta: Rózsa Mihály dr.* A magnezit Ausztria egyik legfontosabb bányaterméke. Keletke- zését az irodalomban eddig úgy értelmezték, hogy a mélységből feltörő magneziumhydrokarbonátos lúgok hatására a mészkő metaszomatikus átalakuláson ment keresztül, miközben dolomit is keletkeznék: Ca C03 + Mg C03 -► Ca Mg (C03)2 Ca Mg(C03)2 + Mg COg -► 2 Mg C03 + Ca C03 Mivel a stassfurti ifjabb Zechstein-sótelep alsó szintjét képező magnezitrétegek primér képződményeknek bizonyultak, vizsgálataimat ebben az irányban az osztrák magnezittelepekre is kiterjesztettem. Eddig négy magnezitbánya rétegződési viszonyait és rétegeinek kémiai összetételét állapítottam meg. Ezek Radenthein és St. Oswald Karin- tiában, Veitsch és St. Erhard Stájerországban. Az alapkőzetekbe éke- lődött magnezittelepek rétegződési viszonyai a későbbi tektonikus változások figyelembevétele mellett azonosaknak bizonyultak. A kalcit- rétegekben nyugvó dolomit- és magnezittelepek vertikálisan többszörö- sen differenciálódnak. Ilyen települési viszonyok metaszomatikus úton nem jöhetnek létre. A fent megadott átalakulási képleteknek meg- felelően, kivált mész még nyomokban sem fordul elő, amint hogy a kalcium- és magneziumkarbonát a dolomitképződés egyensúlysorozatá- nak két kiindulási alapanyagát képezvén, a kémiai egyensúlytörvények elemi feltételeinek megfelelően együttes önálló kiválásuk nem is lehet- séges. A nevezett bányákban és a gráci egyetem mineralógiai intézeté- ben végzett újabb megfigyelések egyöntetűen igazolták, hogy a magne- zitek „e 1 m e s z e s e d e 1 1“ zónái és a mész „m a g n e t i z á 1 1“ részei kizárólag dolomitból állnak. A rétegződési viszonyok, a mineralógiai és fizikai-kémiai meg- figyelések ezek szerint egyöntetűen kizárják az alpesi kristályos magne- zitek epigenetikai metaszomatikus keletkezését s a pinolitmagnezit * Bemutatta a Magyarhoni Földtani Társulat 1925 április 15-i szakülésén Rakusz Gyula dr. 238 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. keletkezése is csak arra a körülményre vezethető vissza, hogy időnkint és helyenkint a karbonátok kiválása alkalmával az iszapképződés is jelentékenyebb volt. Tisztán racionális és geológiai szempontból nézve is tarthatatlan a metaszomatikus átalakulásnak az a misztikus alap- feltétele, hogy a Tirolból messze a Kárpátokba nyúló egységes zónán a mélységből csak megneziumhydrokarbonátos lúgok törtek volna fel. A metaszomatikus átalakulás eliminálása szükségessé teszi a tényleg végbement képződési mód megállapítását. A stassfurti primér magnezitek keletkezésének figyelembevételével az osztrák magnezitek- ben a palaozoikumi óceán kiágazásainak primér lerakódásait látom. Az őstenger lagunás kiágazásaiban a Kaspi-tenger és a Holt-tenger mai üledékképződéséhez hasonlóan a kiváló karbonátok horizontális és vertikális differenciálódása is bekövetkezett. A képződésük után mély szintekbe jutott s részben hydratizált karbonát rétegek azután a lúgstatikai viszonyok alakulásai szerint újabb átalakulásokon men- tek át, melyekben a magneziumkarbonát már mint ilyen vett részt. Az eddig figyelmen kívül hagyott mélységátalakulások tehát a jövőben szintén figyelembe veendők. Az alpesi magnezitláncolattal párhuzamos északi zónában bizo- nyára szintén primér sziderittelepek egységes sorozata vonul végig s így remélhető, hogy a geológiai felvételek revideálása és újabb geo- lógiai-kémiai vizsgálatok ezt az egész területet az ősóceán mechanikai és kémiai lerakódásainak horizontálisan differenciálódott területévé fogják avatni, amely alapon a tudományos és gyakorlati geológia újabb, termékeny útjaira juthatunk. A levantei forrásmeszek a pesti oldalon. Irta: Noszky Jenő dr. 1922-ben dr. ScHRÉTER-rel Mogyoród vidékén cartirozva, a vicinális- megálló közelében levő Gyertyámos(325 m) ÉK-i lejtőin egy sajátságos halványvörös, sárgás elég tömött mészféleségre lettünk figyelmesek, amely legurult darabokban elég bőven volt a vízmosásokban. Eredetét nyomozva meg is leltük azt a hegytető sapkáját alkotó, Lürenthey1 meghatározása szerint felsőpannon (Unió Wetzl eri-szint) homokkő- és agyagkomplexus fedőjében levő mésztakaró roncsában. Ezt a geológiai térkép briozoás mészkőnek, tehát az alsó- és közópmiocén határrétegé- nek tüntette fel, mely adat így természetesen rektifikálandó. A hegysapkán számos kis kőfejtőféle bevágás van, amelyben meg- van egyes betelepült padokban az észlelt színes mészkő is, de zöme mégis forrásmészkő-jellcgü, elég likacsos képződmény. Ezt az érdekes édesvízi meszet később azután alkalmam volt több 1 Üjabb adatok Budapest környékének harmadidőszaki üledékeinek geológiájához. Math. Term. Értesítő 1912. 307. 1. BÖVID KÖZLEMÉNYEK. 239 helyen, s így nagy elterjedésben észlelni a környéken. Majd a későbbi években a Rákos, Galga és Tápió völgyei közt levő lejtőkön is, vagyis a Cserháttól délre elterülő fiatal miocén-pliocén dombvidéken. Főt és Mogyoród közt levő szőlőkben több ponton szálban is látható, még pedig itt alaprétege a pecten praescabriiisculusos (Burdigalien) homokkő, vagy a riolittufa (= középső riolittufa, közópmiocén) ; ellen- ben K. felé, kezdve Rákosligettől (a temetőben feltárva) Aszódig és a Tápióvölgyig mindenütt a felsőpannon tulnyomólag homokos réteg komplexusa. Vagyis korát nem lehet a levanteinél mélyebbre tenni. Felismerhető kövületet calcinált növénycsövecskéken kívül ezideig sehol sem sikerült benne találni, úgyhogy a kormeghatározás csak a réteg- helyzetre van utalva. Fedőjében kavicsos, homokos, térrészt rikus törmelék, efelett pedig tipikus lösz van, tehát a pleisztocén. Mogyoródon kívül pár helyt erő- sebb kőbányaszerű mesterséges feltárások vannak benne Isaszegen, a gödöllői Ürge-pusztánál és a tápiósülyi Forró-pusztánál, de legtöbb helyt csak a domblejtőn kibukkanó erős törmelék fellépése jelzi, hogy itt egy nevezetes, nagyon elterjedt rétegalkotó-képződménnyel van dol- gunk, amelyet azután az erős lösz- és futóhomokképződés most rész- ben letakart. Tehát egy magasabb levantei szintre kell gondolni. Valószínűleg ilyen, illetőleg ez a képződmény lehetett a csömöri öreghegy Ny-i oldalán Böc.kh JÁNOS-tól irodalmilag rögzített, de azóta már teljesen kifejtett pannon-korszakbeli édesvízi mész, amelyről ugyancsak Lörenthey szól.2 Mogyoródtól DNy felé a rétegek egymásutánjából is jól észlelhető erős ÉNy — DK-i irányú kereszttörések csapásában, többhelyt észlel- hető ilyen forrásmészképződménvek fellépése; úgyhogy ebből és a Középhegységünkben úgy a Dunántúl, mint a Palócföld középső részén való erős kifejlődéséből következtetve a keresztvetőknek, ame- lyek az utóbbi vidéken nemcsak a bazalttakarókat tagolták szét tete- nesen, hanem több helyt erős aragonitos lerakódásokat is alkottak (Sávoly), legalább is egyelőre arra kell következtetni, hogy ezek a fiatal képződmények e törésekkel genetikus összefüggésben állanak. A budai oldal hasonló eredetű forrásképződményeivel összevetve, itt úgy látszik, a tevékenység hamarább véget ért. Némi nyomait ezeknek a forrásműködés-tevékenységeknek még ÉK felé a Cserhát egyes részein lehet észlelni (Dolány), de természetesen az erősebben erodált terüle- ten már csak igazán gyér foszlányokban. A talajjelző mohok kérdéséhez. Irta: Boros ádám dr. Győrffy István dr. (Szeged) a „Földtani Közlöny” LIV. kötete (1924.) 55. lapján, dolgozatához függesztett „utólagos beszúrásáéban nekem azt a kijelentést tulajdonítja, mintha én előadásához tett hozzá- szólásomban azt mondtam volna, hogy „nincs substratum-jelző”, csupán „talajjelző” növény. Hozzászólásom helyes szövege saját fogalmazásomban ugyanazon évfolyam 130 — 131. (és 226.) lapján olvasható. A Győrffy I. által 1 Ibidem 302. 1. 240 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. nekem tulajdonított nyilatkozat egyszerűen félreértés lehet csak, amennyiben „substratum-jelző“ és „talajjelző" növényeket egymással nem lehet szembeállítani. Talaj alatt az az anyag értendő, amin vala- mely növény él, a sziklalakók esetében tehát — melyek nemcsak a havasi, de még a dombvidéki régióban is élnek, sőt kőfalakon az Al- földön is előfordulnak — a szikla is a talaj fogalmába kerül. Minthogy a sziklát talajnak nevezni szokatlan, s ez a „talaj" fogalmának erős kibővítése volna, helyette inkább a substratum kifejezést használják („aljzat"). Megjegyzésem tehát csak arra vonatkozik, hogy a mohok csak a substratum morzsalékonysági és chemiai hatását érzik meg, az altalajt, a feltalaj (szűkebb értelemben vett talaj) alatt fekvő anyagot tehát csak oly mértékben, amennyire az a feltalaj kialakulására hatással van. A geológus tehát csak ritkán használhatja fel a növény- zetet a földtani képződmények térképezésénél, mert a növények a fel- talajt jelzik, amelyből az altalajra való következtetés sok körültekin- tést, sok talajismeretet igényel, tehát csak óvatosan végezhető, el- tekintve attól, hogy igen sok botanikai ismeretet igényel. A sziklákon termő növényekből már sokkal inkább lehet az illető kőzetre következ- tetni, de ez gyakorlati szempontból természetesen ugyancsak elesik, mert ha a geológus a napszínen látja a kőzetet, azt petrográfiai isme- retei alapján kétségtelenül biztosabban felismeri, mint indirekte, a rajta élő, számára idegenebb, sokszor nehezen felismerhető mohokról; el- tekintve attól, hogy teljesen biztos következtetésre itt sincs mindig mód. Annál becsesebbek a növények a talajak vizsgálatában. A talaj elsősorban mint a növényzet táplálója érdekel bennünket, így a talaj- vizsgáló leginkább akkor éri el a célját, ha a talajokat aszerint tér- képezi, ahogy azok a növényzetre hatnak. Sok esetben a mohok is, mint igen jól reagáló lények, jó szolgálatot tesznek, de itt ne feledjük azt, hogy az a talajréteg, amelyen valamely moha él, s amelynek viszonyai- tól az illető moha élete függ, esetleg csak pár centiméter vastag, ami tehát egyszersmind nem jellemző a mélyebben gyökerező virágosak talajára is! Ha csak ezt vesszük figyelembe, sok esetben egészen hiányos képet nyerünk, mert a vékonyka fedőréteg elpusztulása esetén egész más talajt kapunk azon a helyen. E téren tehát a legnagyobb óvatosság szükséges. A mohok, s általában a növények chemiai talajjelzősége vélemé- nyem szerint csak a vízben oldható anyagok jelenlétére (mész, sziksó stb.), vagy ezek hiányára vonatkozhat. Ha. kőzetről (nem szorosabb értelemben vett talajról) van szó, a további tagolódás már csak az illető kőzet fizikai tulajdonságai alapján történhetik, a csillámpalák rétegeződése s a darabosan elváló kőzetek stb. eltérő fizikai tulajdon- ságai (a humusz tapadási lehetősége, a kőzet mállási foka stb.) szerint . Ez okozza például a dachstein-mész és a dolomit-sziklák flórája, közt i különbséget, előbbi réteges, pados szerkezetű, utóbbi tömegesen válik el. Előbbi padjain a humusz jól megtelepszik, utóbbi darabos sziklái közt alig; ezért van a bánhidai Turul-hegyen és a többi dachstein-mész- hegyeinken szép Riccietum (Riccicr-asszociáció, más má jmohokkal) , nem azért, mintha a mész és dolomit chemiai anyaga közti különbség volna a növényzet szempontjából fontos. Elsősorban tehát csak mészkedvelő és mészkerülő növényekről ISMERTETÉSEK. 241 beszélhetünk, a további osztályozás (a halofitáktól, láplakóktól1, szapro- fi fáktól és egyes speciális esetektől, mint a vasvegyületeket kedvelőktől stb. eltekintve), elsősorban a fizikai tulajdonság alapján történhetik, sziliciumkedvelő növényről beszélni pedig határozottan félreértésre vezethet, mert úgy tűnnék, mintha azt tételeznénk fel, hogy a Si mint chemiai anyag gyakorol befolyást. ISMERTETÉSEK. Dr. WILHELM KITEL: Fhysikalisch-chemische Mineralogie und Petrologie. Uie Fort- schritte in den letzteu zehn Jahren. (Wiesenechaftliche Eorschungsberichte, Natur- wissenschaftliche Reihe. Bd. XIII., Dresden und Leipzig. Verlag von Theodor Stein- kopff. 1925.) A természettudományi sorozat, amint ezt a kiadó R. E. Liesegang p kötet bevezető soraiban megjegyzi, azt a célt van hivatva szolgálni, hogy az 1914. év óta megjelent természettudományi kutató munkák lényege tudományágazatokként csoportosítva egy- egv kötetben összefoglalva — az összefoglaló személyes véleményének a lehető háttérbe szorításával — azoknak a rendelkezésére állhasson, akiknek nincsen megfelelő idejük, és módjuk az összes őket érdeklő, sokszor igen hosszadalmas szakmunkák áttanul- mányozására. Szerző előszavában bejelenti, hogy e munkája egy kisebb, a mineralógia és az általános petrológia fejlődését tárgyaló könyvsorozat első tagja. Ebben Eitel rendezetten, csak a lényeget kiemelve, azonban lelkiismeretesen pontos irodalmi utalá- sokkal, ismerteti a mineralógiai és petrológiai téren 1914. óta folytatott fiziko-kémini vizsgálatok eredményeit. A könyv 174 oldalt tartalmaz sok ábrával; feloszlik egy általános és egy részletes részre. Az általános rész elején megtaláljuk a minero- és petrogenetikai problémák megoldására nózve oly fontos általános egyen- súlyi kérdésekre vonatkozó újabb vizsgálatok eredményeit. A második fejezet a mine- ralógiában oly fontos módoeulatváltozáeokról szól, továbbá az átalakulási pontok megállapításának módszereiről s a nyomásnak az átalakulás hőmérsékletére gyakorolt befolyásáról szól. E fejezet végén megemlíti az átalakulás genetikai jelentőségét tár- gyaló munkákat is. A következő fejezet az ásványok kalorikus sajátsá- gait tárgyalja (oldási, kristályosodási, képződési, olvadási és átalakulási hő, fajmeleg). Külön fejezetet szentel szerző a binár-rendszerekkel kapcsolatos általános tiziko-kémiai megállapításoknak (eutektikus merevedés, izomorfizmus feltételei, elegykrtetályképződés). Rövid összefoglalást ad továbbá a tér n ár és polynár rendszerekre vonatkozó általános érvényű újabb vizsgálatokról is. Ezek után a magma komponenseinek és a földkéregnek összetételére vonatkozó eredményeket közli. Külö- nösen részletesebben ismerteti V. M. GoLDSCHMiDTnek a föld belső tömegei oszlására s az általa felállított geokémiai törvényszerűségekre (különösen az atómszerkezettel kapcsolatosan) vonatkozó kutatásait. A második főrészben, a részletes részben, elő- ször aiz egyes ásványok keletkezésére világot vető állapotváltozási vizsgálatok ered- ményeit adja az egyszerűbb ásványoktól fel egészen a polynar szilikátokig. A mineralógus szempontjából talán ez a rész a könyv egyik legértékesebb része. Az ásványok tárgya lása után rátér a magma gázainak szerepét kutató vizsgálatok (olvadékokban való oldhatóságuk, egyensúlyok) felsorolására. Külön hosszabb fejezetet szentel a pegma- titos-pirohidatogén-hidrotermális folyamatok felderítésére irányuló vizsgálatok össze- foglalására. Csatlakozik hozzá a hidrotermális szintézisek felsorolására, amely után Földtani Közlöny. LV. köt. 1925. 16 242 ISMERTETÉSEK. az érctelepek cementációs eseményeire vonatkozó vizsgálatokra is kitér. Hasonlóképen utal a szullidos hidrotermális érctelepek kalapjában végbemenő oxidáció okaira is. Ugyancsak itt emlékezik meg a metaszomatozis újabb eredményeiről és végül az ásványok oldhatóságára vonatkozó vizsgálatokról (amely a hidrotermális kelet- kezés alapját képezi természetesen). Az annyi vita tárgyát képező zeolitkérdé6 utóbbi 11 esztendő anyagkomplexumát rövid összefoglalásban igen szerencsésen rendezi. Ugyanez mondható a szediment-petrográfiában nagy szerephez jutó kolloidkér- d é s e k tárgyalásáról is. E résznek mintegy bevezető részlete a mállási jelenségek magyarázatára vonatkozó vizsgálatok összeállítása. Szól még a vizes oldatok- ból való kristályosodás általános kérdéseivel foglalkozó mun- kákról is, külön fejezetben tárgyalja a CaCO.i-ot, a dolomitkérdést és a sótelepekre vonatkozó vizsgálatokat. A könyvet a kőzetmetamorfózisról szóló vizsgálatok (termo-, kontakmetamorfózis, kristályos-palák) ismertetése fejezi be. A könyv elolvasása után csak dicsérettel emlékezhetünk meg arról a készségéről a szerzőnek, amellyel a kérdéskomplexumok tárgyalásánál oly világosan ki tudta emelni az egyes munkákból a lényeget és ezt oly összefüggően csoportosítani. Ez, el- tekintve a nagy tárgyismerettől, szerző szisztematikus gondolkozásának is erŐ6 bizo- nyítéka. Minden bizonnyal nem végzett érdemtelen munkát, mert mind a mineralógus, mind a petrológus, sőt a geológus is (érctelepek, kőzettani rész) a munkálataiban fel- merülő genetikai kérdések tisztázásában erős támaszt talál e könyvecskében s ha részletesebben óhajtana netalán e kérdésekkel foglalkozni, akkor a szükséges irodalmi források e pontos felsorolásban szintén rendelkezésére állanak. Vend! Miklós dr. Dr. Ing. FERDINAND ZUNKER: Probleme dér Erde und ihre Lösnng dnrch das Gesetz von dér Umwandlung dér Rotationsenergie. Breslau, 1925. Verlag dér Zeit- schrift „Dér Kulturtechniker“. Az utóbbi időkben mind gyakrabban látnak napvilágot kozmogonikus pro- blémákat tárgyaló munkák. Ezek nagy része azonban fantasztikus spekuláció ered- ménye, mely a komoly természettudományi kritikát nem állja ki. Szerzőnek, ki a boroszlói egyetem tanára, előttünk levő 40 oldalas füzete nem ezek közül a fantasz- tikus munkák közül való. Vizsgálatait annak a kimutatásával kezdi, hogy egy forgó gáz- vagy folyadék- gömbben a konvekciós áramlások az impulzus nyomaték és centrifugális erő lokális változását idézik elő. Ennek szükségszerű következménye, hogy egy ilyen forgó gömb- ben idővel a forgási tengelytől különböző távolságban levő koncentrikus rétegek szög- sebessége különböző lesz, és pedig a tengelytől való távolsággal nő. Az ilyen módon egymáshoz képest tangenciális irányban elmozduló rétegek között súrlódás lép fel, ami hő- és elektromos energiává alakul át. Ebből a megállapításból, mely eddigi tudá sulikat jól kiegészíti, sok fontos következtetés vonható. így magyarázza szerző a gyű- rűk és bolygók keletkezését, a nap és föld hőkisugárzása okozta melegveszteségének részbeni pótlását, a föld elektromos és mágneses mezejét stb. Mindettől részlien függet- len az a megállapítása, vagy inkább csak feltevése, mely szerint a napjainkban álta- lánosan elfogadott kontrakcióé elmélettel ellentétben, a megolvadt magma meg- merevedése, az ez alkalommal kiszabaduló abszorbeált gázok hatása folytán térfogat- nagyobbodással jár. Ezzel a térfogat nagyobbodással és az egyes koncentrikus rétegek közötti súrló- dással megmagyaráz nagy vonásokban sok geotektónikus problémát, ami a geológust a legközelebbről érdekli. Érdekos az a megállapítása is, hogy a megmerevedett föld- kéregnek a pólusoknál kell a lég vastagabbnak, s az egyenlítő- nél a lég vékonyabbnak lerttii, amit a jelenlegi vulkáno6 tevékenység el- oszlása is támogat. ISMERTETÉSEK. 243 ■ Külön fejezetet szentel a varázsvesszős megérzés magyarázatának, s két- féle ilyen megérzést különböztet, meg. Az egyiket földi .elektromos-, a másikat gruvi táeiós rendellenességekkel magyarázza. Ez a magyarázat mindenesetre még bizonyí- tásra szorul. Szerző a tárgyalt kérdéseket, nagyrészt új szempontból világítja meg. Egyes megállapításai ugyan inkább csak feltevések, de bizonyos, hogy vannak közöttük olya- nok, melyek tankönyvekben is helyet találhatnak. A füzet úgy a geofizikus, mint a geológus szempontjából érdekes olvasmány. Finkey József.' 0. HAUSER: Urgeschichte auf Grundinge praktiseher Ausgralmngen und Forschnngeu. 280 old., 342 kép, 5 tábla s 1 chronológiai táblázattal. Jena, 1925. Hauser saját ásatásaira és tapasztalataira támaszkodva tömör, könnyen meg- érthető és áttekinthető alakban ismerteti az emberiség történetét a legrégibb időktől a jégkorszak végéig. Több bevezető fejezet után, melyben szerző vázolja a Föld és a rajta lezajlott élet történetét fejlődéstani alapon, áttér a harmadkori ember kérdésének tárgyalására, valamint a r h o d ó s i a i és a heidelbergi ősember leletének méltatására. Könyvének túlnyomó részét a jégkorszakbeli ember csont- és kultúramaradványai ismertetésének szenteli s az eddig talált leleteket régiségtan! alapon a következő négy fejlődési csoportba osztja be: Az I. fejlődési csoportba sorolja Hauser a neandervölgyi Homo m ous té- rien s is emberfajtát a chelli, achueli és moustieri kultúrával. A II. csoportba tar- tozik a szerző által már régebben felállított ú. n. micoquien-kultúra a hason- nevű emberfajtával, melyet a predmosti férfikoponya és az ehringsdorfi állkapocs kép- visel. A III. csoportba az aurignaci és solutrei kultúrájú, ú. n. ^urignac- fajta, a Homo aurignacensis tartozik, melyet a predmosti nőkopomva képvisel. A IV. csoportba számítja szerző a chanceladi és madeleini kultúrát kép- viselő crómagnoni emberfajtát. Mint látjuk, ez a beosztás eléggé eltér az eddigi chronológiák legtöbbjétől. Hogy mennyi joggal történt, ez, ennek kritikai méltatására jelen rövid ismertetésünkben nem térhetünk ki. Erősen kifogásoljuk azonban azt, hogy, míg szerző a morvaországi lele- teket kellő részletességgel mind közli, addig a magyarországi ősembertani eredményeket meg sem említi. Ügy látszik, ezeket szerző egyáltalában nem is ismeri, mert ha ismerné, alig hihető, hogy a hazánkban klasszikusan fejlődött solutrei kőipart az aurig- naci kultúrának alárendelte volna. Kadic Ottokár dr. R. GRAHMANN: Dilmium und Pliozan in Nordwestsachsen. Abh. d. Math. Phys. KI. Sáchsischen Akad. d. Wissenechaften. XXXIX. Bd. No. IV. Leipzig. 1925. p. 1—82. (24 ábra, 4 míímelléklettel.) , Szerző abból a feltevésből indul ki, hogy az egyforma geológiai jelenségeknek mindig egyforma geológiai hatásuk van. Felállított tételének igazolására Lipcse városának közvetlen környékét teszi tanulmány tárgyává, és pedig elsősorban morfológiai alapon. Megállapítja, hogy az egész postmiocén időnek feltűnő bélyege a feltöltés és lehordásnak sokszor ismétlődő váltakozása. Csakhogy míg a pliocénben a jelenségek okának a vízszín váltakozását veszi fel, addig a pleisztocénben ugyanezeket a jelenségekét a glaciális és interglaciális korok váltakozásával magyarázza, mondván, hogy míg a glaciálisok a feltöltés, addig az interglaciálisok a lehordás periódusai. A práglaciális nevet törlendőnek tartja az irodalomból, minthogy' azt eddig rétegtanilag különböző értékű, lokális képződményekre, rendszertelenül alkalmazták. A p 1 i o c é n név helyett, első táblázatában, a „V o r d il u v ium “ elnevezést használja. E név használatának magyarázatát abban véltem meglelhetni, hogy a szövegben egy helyen annak a gyanú- ié 244 ISMERTETÉSEK. jának ad kifejezést, hogy a pliocén lehordás és feltöltéseket esetleg egy olyan el- jegesedés — jégéi önyómulás 06 visszahúzódás — okozhatta, amelynek déli határai Közép-Európát még nem érintették! További felosztásában a miocén- és plio- c énnel, mint egyenértékű korokat tárgyalja az Ó-, közép- és új-diluviumot. mindegyi- ket egy eljegesedéssel (feltöltéssel) kezdve és interglaciálissal (lehordással) — az utolsót postgiaciálissal — végezve. Rendkívül érdekes és figyelemreméltó az a meg- figyelése, hogy az első jégkorszak lerakódásai hatalmasabbak, mint a másodiké, vagyis legalább is Közép-Európában indokolatlan, ha a második jégkorszakot nevezik főjég- korszaknak. Az interglaciálisokra vonatkozó megjegyzései között a legérdekesebb, hogy a második interglaciális látszólag tovább tartott, mint az első. A folyók völgyeinek képződési idejét a pliocénbe teszi; az E Is tér és Mulde völgyei a síkon az első jégkorszak kezdetén már körülbelül oly mélyre voltak bevájva, mint ma, vagyis a folyómedrek ma is ugyanolyan magasságban vannak, mint az első jégkorszak kezdetén voltak. A folyó hálózatban beállott változások (irányváltozás, új mederképződés, más folyórendszerhez való csatlakozás) nem tektonikus mozgás, hanem a két régibb korszakban lejátszódott jelenségek (feltöltés és lehordás) következményei, Grahmann munkája alapos és gondos tanulmány, amelynek minden sorára rá- nyomta egy önállóan gondolkodó fő egyéniségének bélyegét. Egyéni felfogását külö- nösen a korok felosztásának mikéntje fejezi ki legjobban, amelyet a jég előnyomu- lásának jelenségeihez kapcsol. Néhány évvel ezelőtt, egyik dolgozatomban1 rámutattam arra, hogy a pliocén- től kezdve végbemenő biológiai változásokat lényegében csak úgy érthetjük meg, ha a jégnek egy fokozatos lassú előnyomulását és visszahúzódását tételezzük fel. Ügy látom, hogy a morfológiai jelenségek vizsgálata is hasonló eredményekre vezetett, vagy helye- sebben fog vezetni, mert másképen mi értelme volna a pliocén helyett a Vor- d i I u v i u m elnevezés bevezetésének? Szerző az interglaciális korok létrejöttét a jég visz- szahúzódásával magyarázza! Nem találtam azonban arra. a kérdésre feleletet, hogy meddig húzódott vissza a jég? 10 — <15 km-t, vagy 50—100 km-t, avagy a jég határa vissza- ment egészen az északi sarkkörig? Mert amíg ezekre a kérdésekre nem kapunk pozitív választ a geomorfológusoktól, addig biológiai alapon csak eljegesedésről beszélhetünk, amely azonban nem zátja ki a geomorfológusok glaciális és inter glaciáli- sait, oly értelemben, hogy az interglaciálisokban a jég előnyomulása vagy visszahúzódása szünetelt. Hogy a jég előnyomulása vagy visszahúzódása alkalmával beállott szünetek alatt de facto — a jég visszahúzódott, mondjuk 100 km-rel, azt nem vonom kétségbe, mert ezt egyrészt morfológiai megfigyelések bizonyítják, másrészt a biológiai jelenségek nem ellenzik, de annak a magyarázatnak, hogy a jégtakaró tel- jesen visszahúzódott volna, egyrészt a biológiai jelenségek határozottan ellene mon- danak, másrészt azt a geomorfológiai megfigyelések nem bizonyítják. Mert ha az egy- forma geológiai jelenségeknek egyforma geológiai hatása kellett legyen, Grahmann szerint, én szerintem az egyforma geológiai jelenségek nemcsak a lithosphaerára . de nagy általánosságban a biosphaerára is egyformán nyomták rá bélyegüket. Ehik Gyula dr. DORNYAY BÉLA dr. : Tata-Tóváros hőforrásai és közgazdasági jövőjük. Tata, 1925. Nyomatott Englánder Ferencné könyvnyomdájában. 176 old. E tanulmány, ami a „Tata-Tóvárosi Hiradó“ c. lap hasábjain megjelent cikk- sorozat, összegezett és kijavított kiadása, a legrészletesebben foglalkozik Horusit/.ky 1 Éhik, .7.: The glacial theories in the light of biological investigation. Ann. Mus. Nat. Hungariei Yol. XVIII. 1920-21 p. 89-110. ISMERTETÉSEK. 245 "Henrik ilyen című dolgozatának (a ír. kir. Földtani Intézet évkönyve, XXV. 3. 1923.) ismertetésével. A terjedelmes dolgozatban temérdek bíráló megjegyzés mellett igen sok eredeti megfigyelés és főleg sok szélszórt, régi irodalmi adat ismertetése ram , melydki összeállításával a szerző értékes munkát végzett. Többlielyütt rámutat az ismertetett dolgozat egyes hiányosságaira, számos megjegyzésének azonban csak helyi jelentősége van s a felhozott irodalmi adatok javarésze csak történelmi értékű vagy tudományos szempontból csekélyebb fajsúlyú. Horusitzky művéről számtalan megjegyzése ellenében elismerőleg nyilatkozik, de adataival azt sok értékes részlettel egészíti ki és itt-ott helyesbíti. Megjegyzései közt azonban történelmi és nomenklatúrái jellegűek vannak túlsúlyban, miért is Horusitzky művének eme „hiánvai“ jórészt nem is róhatok fel a mű szerzőjének. Megjegyzéseinek java része bizonyára sokak szemében túlhajtott dolognak fog feltűnni, Tata igen bonyolult hydrológiája szempontjából azonban csak- ugyan kívánatos, hogy az elnevezésekben teljes rend legyen. Geológiai jelentőségű meg jegyzései a fényes források számára. 6 a vidék geológiájára s Horusitzky térképének tévedéseire vonatkozólag minden esetre igényt tartanak arra, hogy azokat a lokális szempontokon kívül állók is figyelemben részesítsék. Boros Adóm dr. A. W. GRABAU: Stratigraphy of Chitta. Bárt J. Palaeozoic and Older. With 306 Text-Figures and 6 Plates. (528 oldal.) Peking. 1923 — 24. Published by the Geolo- gical Survev of China. örömmel üdvözölhetjük ezt a hézagpótló munkát, mely egyr még ma is kevéssé ismert, hatalmas terület geológiai múltjáról kíván összefoglaló képet npujtani. Ez -el6Ő kötetben Grabau (a pekingi egyetem amerikai származású Ő6lénytan-tanára) az arehaikum, proterozoikum és paleozoikum sztratigrafiáját ismerteti a saját és mások kutatásai alapján. Sok alkalommal idézi Lóczy és munkatársai (Lörenthey) művét, melyet Ric.hthofen munkáival együtt a kínai geológiai irodalom klasszikusai közé soroz. — Egy valamennyi korra kiterjedő, vázlatos áttekintés után a metamorf palák által jellemzett arehaikum és proterozoikum (Wutaian) kőzeteit tárgyalja (feltűnően) röviden. A paleozoikumba a következő szisztémákat sorolja: Sinian, Cambrian. Ordorician, Silurian, Devonian , Dinantian, Carhonic és Permian. Már ez, a szoká- sos, ötös felosztástól annyira eltérő korbeosztás is jól dokumentálja a szerző önálló gondolkodásmódját. A Siniant (szárazföldi homokkövek és algás mészkövek) az eddi- giektől eltérőleg helyezte fel a paleozoikumba; az Ordorician t (melyében európai és amerikai fauna-provinciákat különböztet meg) másutt alsó silurnak veszik. A karbon kettéosztását már Amerikában (Mississippié és Carbonic) is ajánlotta a szerző, de eddig csak kevesen fogadták el ezt. A Dinantian (v. Missisipian) két alsó emelete egészen hiányzik, a Físéew Közép- és Dél-Kínában ismert. Az utána követ- kező nagy kiterjedésű Tayuan Series helyzete határozottan problematikus, mert a szerző ezt a Viséen és Moscovien (alsó Carbonic) közé helyezi, de nem mondja meg, hogyr mi felel meg ez emeletnek másfelé, pl a Donetz-medencében, mely- pedig akkor a kínai tengerrel közvetlen összeköttetésben volt és ahol a Moscovien közvetlenül a Fiséenre telepszik. Lóczy ezt a szeriest A/oseomtmek vette, mely gondolat még most is közelfekvőnek látszik. A Tayuan után regredáló tenger csak a középső permben hódít vissza újból nagy területeket, Északi Kínában azonban terresztrikus képződ- mények képviselik a permet is. Grabau számos (kb. 25) paleogeografiai térképet is közöl, melyek gyakran lényegesen eltérnek az eddigiektől. E térképek szerint Kínában az arehaikumtól kezdve a permig, két nagy terület, a Tibetia és Gobia mindig szárazföld volt — Grabau már eddig is iskolát csinált, munkája az újabb adatok alapján készült appendixszel együtt alapvető fontosságú azért is, mert röviden egész Ázsia sztratigrafiáját 246 ISMERTETÉSEK. is tárgyaljé, emiatt, valamint a sokszor európai ábráról másolt kövület rajzai miatt azonban tankönyvszerűnek is tetézhetik. Feltűnik a kőzettani és tektonikai, valamint a kőszénelőfordulások ismertetésének hiánya, mivel azonban még aránylag kevés adat állt a szerző rendelkezésére, igen sokra kell értékelnünk a jó áttekintést biztosító művét- A következő kötet egy igen érdekes, majdnem mindenütt és végig terrésztrikus harmad- kor leírását is ígéri. B. PETRONIEVICS: Uber die Berliner Archaeoruis. Beitrag zűr Osteologie dér Archaeornithes. Mit 6 Taf. 52 Seiten. Genf, 1925. Szerző ebben a dolgozatban behatóan foglalkozik a berlini Archaeopteryx marad- ványaival, melyeket annak idején, mint ismeretes, Dames W. írt le tüzetesen.1 Azóta Tornier G. s újabban szerző is ezen a példányon beható preparálásokat végzett, miáltal sok új részlet szabaddá és ismeretessé vált. Dolgozatában szerző először is ezeket írja le mintegy kiegészítésül a ÜAME.s-féle leíráshoz, azután a következő fejezetben összehasonlítja a berlini maradványokat a londoni példánnyal, melyet szintén sajáté tapasztalásból ismer.2 Ez összehasonlító tanulmányból kiderül, hogy e két pél- dány két különböző nemet képvisel, a londoni példány továbbra is Archaeopteryx marad, a berlini azonban az Archaeomis nevet kapja. Szerző végül a két példány maradványai ismeretéből messzemenő fejlődéstani következtetéseket von. le s a madarak származására és fejlődésére vonatkozólag a követ- kezőket állapítja meg: 1. A madarak kétségtelenül hüllőktől származnak. 2. A ma- darak hüllőősét a Lacertiliák valamely kezdetleges csoportjában kell keresnünk. 3. A madarak hasonlatossága a Dinosaur iákkal és Pterosauriákkal kon- vergencián alapszik. 4. Az Archaeopteryx medence és vállöve szerkezetében kezdetlege- sebb mint az Archaeomis, ez viszont kéz- és lábtöve tekintetében kezdetlegesebb, mint amaz. 5. Az Archaeopteryx általánosítottabb madártípus, mint az Archaeomis, mind- kettő azonban kevert madáralak. 6. Az Archeopteryx közelebb áll ahoz az általánosított madártípushoz, mint az Archaeomis, melyből úgy a Ratiták, mint a Carinaták fejlődtek. 7. A madártörzs kettéágazása, ill. ratitákra és carinatákra való kettéválása már a jurában kezdődött, amennyiben az Archaeopteryx a ratiták, az Archaeomis pedig a carinaták ősét képezi. 8. Ez a kettéválás a krétában csak fokozódott, amennyiben a Hesperornis a Ratiták, az Ichthyornis pedig a Carinaták irá- nyában fejlődött. Prof. Dr. W. GOTHAN: Studien iiher die Bildung dér Schtcelkohle und des Fyropissits. — Abhandlungen aus dér Rraunkohlen- und Káli- Industrie. Ileft. 6. Halié, 1925- 1—42. lap. A barnaszenek legsajátságosabb fajtájának, a sárgásszín w vagy szürke bitume- nekben gazdag pyropiesitnek tulajdonságait, elterjedését, képződési és előfordu- lási körülményeit tárgyalja. Fontos következtetéseket von le a barna széntelepek származására vonatkozólag, az allochton barnaszéntelepekot kivételes ós lokális jelenségeknek tartja. Kizártnak mondja továbbá, hogy a pyropissit elsőd- legesen abban az alakban képződött volna, ahogy azt ma találjuk. Boros Adám dr. 1 Dames, W.: Ueber Archaeopteryx (Palacontologísehe Abhandlungen, Bd. II.,. Heft 3.) 1884. és Ueber Brustbein, Schulter- und Beckengürtel dér Archaeopteryx (Sitzungsber. d. kgl. preuss. Akad. d. Wiss.) 1897. 2 Petronievics, B.: Ueber das Becken, den Schultergürtel und einige undoré- Teile dér Londoner Archaeopteryx. Mit 2 Taf. Genf, 1921. TÁRSULATI ÜGYEK. 247 J. PIA: Cber eineii merkwűrdigen lAindpflaiizenrest aus den Nölscher Sehichten. (Garbón dpr (jogund von Bliberg in dán östlichen Gailtaler Alpeu.) iSitzungsborichten dei Akadémia dér Wissenschaften in Wien, Math.-naturw. Klasse, Abt. I., 13.3. Bánd, 10. Heft, 1924. A szerző Gymnoiieuropteris carinthiaca Pia, nov. gén. nov. spec. néven egy érdekes szárazföldi növényt ír le, melyet a karintiai Alpokban, az alsó- és folsökarbón határaira í'ső rétegekben fedezett fel. A fossiliát a Zygopterideae-c saladba helyezi s sikerült képen mutatja be. lioros Adóm dr. H. WEYLAND: Beitráge zűr Keim tűi* fossiler Moose. Senckenbergiana, VI 1. (Heft 1 — 2.) 8 — 16. Frankfurt a. M. 1925. A szerző dolgozata 1. részében a frankfurti „Klarbecken" felsőpliocén moha-marad- ványainak revízióját közli, a II. részben pedig érdekes általános megjegyzéseket tesz a mohok fosszilizálódására és megtartására nézve. A frankfurti pliocén mohalevelek (szaporodó szervek teljesen hiányoznak) hat különböző mohához tartoznak. A hat moha közül kettőt teljesen sikerült ina élő fajjal ( Thamuium alopecurum és Állomodon viticulosus) azonosítani, három pedig szoros vonatkozásba hozható ma élő fajokkal (Enrchynchium conf. Tommasinii, \ ckera conf. rom plán itta és Brachythnecium sp.), a hatodik, minthogy csak töredékes példánnyal van képviselve, meghatározatlan maradt. Fejtegetéseiben utal arra, hogy az annyira elterjedt, tömegvegetációt alkotó s már a régi geológiai korokban meglévő mohok fossziliáinak ritkasága elsősorban annak tulajdonítható, hogy a mohák sejtfala legnagyobbrészt nem valódi celulózéból áll s így sokkal bomlékonyabb, mint általában az edényes növények. Elkovásodott mohok egyáltalában nem ismeretesek, mert a kovasav a moha anyagát szétroncsolja. Fosszilis mohok főleg csak tőzegtelepbe beágyazva és mésszel bekérgezett állapotban fordulnak elő. Utóbbiak azonban csak speciális körülmények közt — mészben gazdag vizű helye- ken — keletkeznek, így mohakövületek hiányából nem szabad az illető képződmény kelet- kezése helyén és idején a mohok hiányára következtetni. Boros Adóm dr. TÁRSULATI ÜGYEK. I. Közgyűlés. Jegyzőkönyvi kivonat a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1925. február hó 4 én tartott LXXV. rendes közgyűléséről. Elnök: MAURITZ B. Jelen van 50 tag és 1 vendég. Elnök megtartja elnöki megnyitóját. Tisztelt. Közgyűlés! Mai közgyűlésünk a Magyarhoni Földtani Társulat történetében nevezetes és kimagasló fordulópont. Ma tartja Társulatunk 75. rendes közgyűlését. Az 1850. év július hó 6. napján alakult meg a Társulat. Választmányunk foglalkozott a három- negyedszázados jubileum megünneplésének módozataival és arra a megállapodásra jutott, hogy ezt, a Társulat történetében olyan fontos eseményt a folyó év tavaszán egy külön ülésben fogja megünnepelni. Éppen azért jelenleg nem óhajtok az elmúlt három- negyedszázad történetével behatóan foglalkozni, hiszen az ünnepi ülésen alkalom lesz majd arra, hogy a múlt emlékeit felelevenítsük, hogy felvonuljanak előttünk mindazok- nak az elődeinknek képei, akik önzetlen férfias hazafiúi szeretettel és energiával fára- doztak azon, hogy az elvetett mag kicsirázva, terebélyes fává növekedjék, — míg, sai- 248 TÁRSULATI ÜGYEK. nos, a világháború vihara a szépen fejlődött koronát erősen meg nem tépázta. Gyö- kerei azonban még ma is épek és az elődöktől örökölt fanatikus kitartással mi is rajta leszünk, hogy ez a fa régi nagyságában pompázzon újra. Ez alkalommal megelégszünk, ha az elmúlt esztendő nevezetesebb eseményeit fog- laljuk össze és egyúttal egy pillantást vetünk a Társulat jövőjébe. Társulatunk a külvilág előtt előadásaival és folyóiratával nyilatkozik meg. Szűk- üléseink, melyeket a nyári szünet kivételével havonta legalább egyszer tartunk, semmi- ben sem maradnak a háború előttiek mögött. Előadóink gondoskodnak róla, hogy szaküléseink előadási tárgyakkal bőségesen el legyenek látva; előadásaink színvonala bármely külföldi földtani társulattal felveheti a versenyt. Sajnos, már nem minden tekintetben ilyen kielégítő a helyzet folyóiratunk tekintetében. Az elmúlt évben mégis egy nagyon súlyos adósságot róttunk le: meg tudtuk jelentetni a „Földtani Közlöny“- nek három elmaradt évfolyamát, t. i. az 1921., 1922. és 1923. évi köteteket. Igaz, hogy ezek a kötetek külsejükben messze a békebeliek mögött maradnak, alig tíz ívnyi terjedelműek, de belső tartalmuk azért nem kevésbbé értékes. Anyagi viszonyaink arra késztetik a szerzőket, hogy értekezéseiket néhány oldalra szorítsák össze; az idegen- nyelvű fordítást pedig csak kivonatosan közölhetjük. Olyan ma a Földtani Közlöny, mint szegény hazánk, Magyarország: csonka. Minden erőnkkel rajta leszünk, hogy a Közlönynek még hátralékos 1924. évi kötetét mielőbb megjelentessük és az 1925. évi kötetet a 75 éves jubileum alkalmából pedig lehetőleg ünnepi mezbe öltöztessük. Egyelőre azonban le kellett mondani arról a tervünkről, hogy a Földtani Közlöny rövidebb idő- közökben, pl. negyedévenként jelenjék meg, mert ez a*megjelenési mód Társulatunkra igen súlyos anyagi terheket róna. Ki kellett hagyni egyelőre a Közlönyből olyan feje- zeteket is, amelyek talán sok tagunkat közelebbről érdekelnének; így pl. elmaradt a külföldi földtani szakirodalom ismertetése; szakülési jegyzőkönyvünket pedig csak a legkivonatosabban közöljük. Minden fillért arra fordítottunk, hogy az önálló érte- kezések lehetőleg mielőbb megjelenjenek, mert hiszen a dolgozó szakemberre semmi sem hat lankasztóbban, mint ha munkájának eredménye a nyilvánosságra nem kerülhet. Szaküléseink és különösen a Földtani Közlöny útján sikerült tagjainkkal újra fel- venni a kapcsolatot, mely már csaknem teljesen megszakadt. Igaz, hogy másrészt még 6Úlyos tehertételnek rójjuk fel önmagunknak a megszállt területen lakó tagjainkkal való érintkezés helyreállítását, valamint a csereviszonyokkal szemlien való tartozás kiegyenlí- tését. Mindkét feladat nagy' munkát ad titkárainknak és e helyen el nem mulaszthatom, hogy a legnagyobb elismerés hangján ne emlékezzem meg arról a roppant fáradozásról, törhetetlen kitartásról és példátlan lelkiismeretességről, melyet titkáraink a Társulat ügyének szentelnek. Hálás köszönet illeti Schafarzik Ferenc tiszteleti tagunkat is, aki a Közlöny német fordításában volt segítségünkre. A megszállt területeken lakó tagtársainkkal való érintkezés egyelőre még nagyon nehézkes. Készükre a Földtani Közlönynek posta útján való megküldése ez idő szerint még teljesen bizonytalannak Ígérkezik, úgyhogy egyelőre csak alkalomadtán utazókkal juttatjuk kezükbe társulati kiadványainkat. Társulatunk jövőjét erkölcsi és szellemi erő tekintetében biztosítottnak mond- hatjuk. Meg vagyok róla győződve, hogy mindig fognak kellő számban szakemberek akadni, akikben meglesz a hazafiúi lelkesedés, a tudomány iránt való szeretet Ó6 az önzetlen kitartás, hogy Társulatunk ügyét igazi melegséggel szívükben hordozzák. Sokkal sötétebb színben fest egyelőre a Társulat anyagi exisztenciája. Nem fog ártani, hogy itt egy pillantást vetünk a múltba. Az utolsó békeév végén, 1913 derem bér 31-én a Társulat vagyona csaknem 60.000 K-t tett ki, melynek egyedül évi kamata kerekszámban 1800 K-t jövedelmezett. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium éti segélye 3000 K, a földmirelésügyi minisztérium éri segélye pedig 4000 K volt. A tagok TÁRSULATI ÜGYEK. 249 és előfizetők száma 600 körül mozgott, úgyhogy egyedül a rendes évi tagsági díjak- ból 6000 K folyt be; pártfogónk, Esterházy Miklós herceg pedig évi 840 K-val segí- tette Társulatunkat. Ilyen módon akkor az évi költségvetés 15.000 K-val volt meg- állapítható, aminek ma 250 millió papirkorona felelne meg. Az első titkár munkája évi 900 K tiszteletdíjjal volt jutalmazható, ami a mai papírkoronákban 15 millió K-t tenne ki. Az elmúlt évben első titkárunknak fáradhatatlan munkásságát 100.000 K-val, vagyis 6 aranykoronával honoráltuk; pedig sokkal többet kellett dolgoznia, mert irodai segédmunkaerőt anyagiak híjján nem alkalmazhattunk, holott ugyanerre a célra 1914-ben 240 aranykoronát, vagyis 4 millió papírkoronát fordítottunk. Mindoamemü irodai munkát, a számos reklamációra való választ, de még a címszallagok írását is, titkáraink sajátkezüleg intézték el, attól a nemes céltól vezéreltetve, hogy minél töb- bet fordíthassunk a Földtani Közlöny kiadására. A kézbesítés terén a postai költség inegkímélése végett lehetőleg mindent egyetemi altisztjeinkkel intéztettünk el, akiket szintén csak a legszerényebben tudtunk jutalmazni. A Társulat anyagi exisztenciáját minél biztosabb alapokra kell fektetnünk. Alap- tőkénk ma olyan keveset jövedelmez, hogy értékpapírjainkat kénytelenek voltunk még a safe depositból is kivenni, mert a megőrzésért fizetendő díjak messze felülmúlják a kamatjövedelmet. Egyelőre semmi kilátás sincsen arra, hogy alaptőkénk, mely közel 60.000 aranykoronát tett ki, bármely módon valorizáltassék és így legfontosabb bázi- sunkra mit sem építhetünk. Pártfogón k, dr. Esterházy Pál herceg 6 Főméltósága, a magyar kultúrának ez idő szerint legkiválóbb mecénása, kellő megértéssel hallgatva meg kérő szavunkat, a legutóbbi napokban 10 millió K-t küldött Társulatunk anyagi támogatására. 75 éves kapcsolat fűz bennünket a hercegi családhoz, mely háromnegyed- század óta részesíti Társulatunkat állandó anyagi segítségben. Fogadja ő hercegsége e hazafias nagylelkűségért hálás köszönetünket. Meg vagyunk róla győződve, hogy' a jövőben is biztosan számíthatunk az ő minden 6zép és jóért lelkesedő érzelmeire. A m. kir. földmir elésügyi minisztérium, melynek részéről már évek sora óta nem volt segítségben részünk, ugyancsak a legutóbbi napokban kérésünkre .5 millió K-t ado- mányozott kiadványaink támogatására. A\ vallás- és közoktatásügyi minisztérium az 1924/25. évi költségvetésben 360 aranykoronát irányzott elő Társulatunk anyagi megsegítésére; igaz, hogy ennek fejében egyúttal elég nagy terheket is rótt reánk: meglehetős nagyszámú példányban kell a Földtani Közlönyt a Bibliográfiai Központ- nak leadni és számos iskolának saját költségünkön kell a Közlönyt megküldeni. A pártfogói segélyen és a kormány anyagi támogatásán kívül elsősorban mégis csak tagtársainkra, vagyis saját magunkra kell a jövőben támaszkodnunk. Addig, míg a Társulat alaptőkéje jövedelmezővé nem válik, vagyis valamilyen valorizációban nem részesül, örökítő tagjainknak adományaikkal kell a Társulat létét előmozdítani. Sokkal súlyosabb kérdés azonban a rendes tagok évi díjainak megállapítása. Tagtársaink zöme évek során át nem fizetett tagsági díjat; amidőn az elmúlt évben a tagsági díjakat erélyesebben kezdettük behajtani, tagjaink egyrészt elég nagy számmal jelen- tették be a kilépésüket, másrészt pedig a sokszori felszólításra nem is válaszoltak. A jövőben az új tagok gyűjtésénél egész más elveket kell követnünk, mint amilyenek a béke éveiben talán beváltak. A régebb múltban a titkárság arra törekedett, hogy a tagok száma minél nagyobb legyen, de nem nagyon vizsgálta azt, hogy a tagokat milyen erkölcsi, érzelmi vagy egyéb kapcsolatok kötik a Társulathoz. A papírkereskedőt, akinél a Társulat papír- és írószerszükségletét beszerezte, belépette a tagok sorába; azt a vállalkozót, aki véletlenül egyszer valamely szakvélemény ügyében a titkárhoz fordult, ugyancsak megnyerte, hogy lépjen be a Társulatba. Ilyen tagokra, akik ter- mészetesen nem sokat törődnek a Társulat felvirágzásával és akik egyáltalában nem érdeklődnek a magvar geológia iránt, nincsen szükségünk, mert. nem támaszkodhatunk 250 TÁRSULATI ÜGYEK. reájuk és a viszonyok megváltozásával ezek a tagok ott is hagyják Társulatunkat- iniután évek során át a Társulatnak sok fölösleges kiadást és a titkároknak nem keve- sebb bosszúságot okoztak. Igyekezzünk minél több tagot gyűjteni, de csakis olyanokat, akik a geológia iránt valóban érdeklődnek és akikben megvan a garancia az iránt, hogy a Társulat lobogója mellett ki is fognak tartani. Tagjaink megválogatásában elsősorban ne a mennyiséget, hanem a qualitást vizsgáljuk. Ha végigtekintünk a kül- földi hasonló tudományos társulatok tagjainak névsorán, azt látjuk, hogy a tagok zöme szakember, akik a geológiát valóban művelik is. A német geológiai társulat tagjainak száma 1914-ben aránylag nem sokkal szárnyalta túl a Magyarhoni Földtani Társulat tagjainak számát, azonban ott a tagok csaknem mind szakemberek voltak, itten pedig foglalkozásukat tekintve, nagyon heterogén elemeket láthattunk. A mi hűségesen kitartó tagjaink — eltekintve természetesen azoktól, akiknek kenyerük a geológia — főkép a középiskolai tanárokból, bányászokból, egyes mérnökökből és a rokon foglalkozású emberekből kerültek ki. A tagsági díjak súlyos emelését az ilyen foglalkozási kategóriákba tartozó tagjaink a mai viszonyok között el nem bírják. Épp azért határozta el a választmány, hogy a közgyűlésnek csak csekélyebb mérvű tagdíjemelésre tesz javaslatot: 5 aranykoronát, vagyis a békebeli tagdíj felét, indít- ványozza. De még így sem szabad magunkat abban a feltevésben ringatni, hogy tag- jainknak majd a felét tudjuk annak nyújtani, amit a békében nyújtottunk. A Közlöny előállítási költségét vizsgálva, csakhamar meggyőződünk arról, hogy ma egy arany- korona jóval kevesebb, mint amennyi az békében volt. Alaptőkénk, mint már emlí- tettem, mit sem jövedelmez; tagjaink száma az ország megcsonkítása és a csonka- ország területén megmaradottaknak elszegényedése folytán erősen megfogyatkozott. A kormány részéről várható anyagi támogatás jóval csekélyebb, mint amennyi háború előtt volt. A múlt év folyamán felhívást intéztem nagyobb vállalatainkhoz, amelyek a geológia tudományos eredményeit gyakorlatilag értékesítik és amelyek gyakran for- dulnak tanácsért szakembereinkhez, hogy siessenek Társulatunk anyagi megsegítésére. Az eredmény a pusztában elhangzó kiáltáséhoz hasonló volt: egyetlen nagy válla- latunk felelt a felhívásra és 500.000 K-t, vagyis 30 aranykoronát küldött a három- negyedszázados jubileumra. Innen sincs tehát sok remélni valónk. Mindent egybevetve amellett emelem föl szavamat, hogy támaszkodjunk elsősorban a magunk erejére. Igaz, hogy így egyelőre szerény keretek között kell maradnunk, de* a bázis, amelyre építünk, az biztos. A gazdasági helyzet súlya nemcsak Társulatunkat, hanem minden egyéb a földtant művelő intézményünket is erősen megviseli. A szanálás hideg fuvallata több szépen fejlődő intézetünket lepte be dérrel. E helyen elegelőször kell megemlítenem egyete- münket, mely hosszú vajúdás után 1914-ben önálló rendes őslénytani tanszéket és ezzel kapcsolatos jól felszerelt intézetet kapott; a tanszék 1917-ben Lürenthey Imre tag- társunk elhalálozásával árván maradt. Nem akarom kutatni, hogy milyen titkos rúgok működtek közre, kinek állott érdekében, hogy e tanszék 7 évig betöltetlenül maradjon; az elmúlt év folyamán, a szanálással indokolva, a vallás- és kfizoktatásü-gyi minisztérium o tanszéket megszüntette és a vele kapcsolatos intézet elsorvadásra van ítélve. Igaz,, hogy a geológia viszont újabban még egy egyetemi tanszéket nyert az ú. n. egyetemi közgazdasági karon, ami rendkívül örvendetes esemény, azoban ennek a tanszéknek rendeltetése teljesen más, mint a tudományegyetemek geológiai tanszékeinek. Ez a tan- szék egyelőre nincsen is kellőkép felszerelve és hivatása nem a geológusok, hanem a köz- gazdászok kiképzésében rejlik. Az őslénytani tanszék hazánknak a maga nemében egyet- len intézete volt, mely kizárólag a tudományos kutatást és a tanítást volt hivatva művelni; vezető nélkül — a már sokszor tapasztalt megfigyelés szerint — lassan pusz- tulásnak, sorvadásnak indul. TÁRSULATI ÜGYEK. 251 Ha nem ír ilyen közelről, de távolabbról egy másik tudományegyetemi tanszék meg- szüntetése is érinti a magjai- geológiát. A szanálással kapcsolatosan megszűnt az antropológiai tanszék is, melynek feladatai közé tartozott az ősember kutatása is; a Török AurélíóI egy emberéleten át vasszorgalommal összegyűjtött hatalmas tudo- mányos kutatási anyag ma parlagon hever. A M. Kir. Földtani Intézet sem maradt a szanálás dermesztő fuvallatától men- tesen. Az intézet tudományos alkalmazottainak létszáma már messze a békebeli létszám alatt van, a kormány mégis további csökkentést határozott el. Igaz, hogy az ország megcsonkítása, különösen hegyvidékeinek elvesztése folytán az Intézetnek nincsen olyan nagy személyzetre szüksége, mint amilyennel békében dolgozott, azonban fájdal- masan érint bennünket minden olyan esemény, melynél a magyar geológiának egv-egy kapcsa hull szét vagy lazul meg. A M. Kir. Földtani Intézet igazgatói állása már ötödik éve várja a betöltést; aligazgatója, a mi szeretett és nagyrabecsült volt elnökünk ék jolenleg tiszteleti tagunk, iglói Szontágh Tamás, hosszú és lankadatlan munkában eltöltött hivatali működés után az elmúlt év folyamán a jól kiérdemelt nyugdíjba vonult. Munkásságát, ha egyéb nem Í6 maradt volna vissza, már egyedül a Földtani Intézet gyűjteményéből megbecsülhetjük; egy- egész életen át olyan szeretettel és olyan gondos- sággal gyarapította ezt a gyűjteményt, felállítását olyan ízléssel és amellett olyan tanulságosan irányította, hogy mindnyájunk számára mintaképül szolgálhat. A munka- kedv és a fiatalos erő a nyugdíjban sem hagyják őt pihenni; forró szívvel, szeretett és féltett hazája érdekében lankadatlanul tovább fáradozik. Adja Isten, hogy friss erőben még sokáig üdvözölhessük őt. körünkben, akik sohasem fogunk megszűnni benno atyai jóbarátunkat becsülni és szeretni. Igaz tisztelettel üdvözöltük a múlt év november havában Halaváts Gyula főgeológus kartársunkat, midőn félszázados szolgálati jubileumát ünnepelte. A sors igazán kegyes volt vele szemben, midőn megengedte n“ki, hogy teljes frisseségben a második ötven esztendőt ugyanabban a munkakörben kezdje meg, amelyben az első fél- századot eltöltötte. Kinevezett igazgató és aligazgató hiányában a M. Kir. Földtani Intézet működése bizonyos mértékig még van kötve. Nagyobb szabású programmot, melynek megvalósítá- sához hosszabb idő szükséges, csakis a kinevezett igazgató készíthet. Az igazgatói állás üresedésben volta idézte elő, hogy az intézet ellen az utóbbi évek folyamán majd a hát- térben, majd pedig meg nem engedett módon vádak hangzottak el. Hozzászóltak az ügyhöz hívatlan és járatlan emberek, akik nem is geológusok, megszólaltattak a hír- lapok hasábjain külföldi szakembereket is. A legsúlyosabb vádak voltak, hogy az Intézet a legutóbbi időben tudományos téren nem termel semmit, hogy agrogeológiai szép labo- ratóriuma szétromboltatott. S íme, a súlyos viszonyok között az Intézet Évkönyvében és Évi Jelentésében egymás után láttak napvilágot az értékes dolgozatok; s hogy több monográfia még mindig kézirat alakjában a fiókban eltemetve várja megjelenését, ennek oka kizárólag mostoha viszonyainkban keresendő. Ami pedig az agrogeológiai labora- tórium szétrombolását illeti, az sajnálatos módon tényleg bekövetkezett; ezért azonban a felelősség nem a mai vezetőséget terheli, mert a rombolás- munkája már jóval a háború előtt megkezdődött és még a háború és forradalmak alatt fejeződött be. Ami pedig az országos földtani felvételekben beállott pangást illeti, ennek oka ugyancsak az anyagiak hiányában keresendő; természetes, hogy a felvételek lassabb ütemben haladtak előre, ha az Intézetnek nem állottak az anyagi források rendelkezésre. Újabban ezen a téren is örvendetes javulás tapasztalható, mert a földmívelésügyi kormány igyekszik nagyobb összegeket biztosítani a felvétel céljaira. Az agrogeológiai laboratórium újjászervezése hazánknak, mint mezőgazdasági államnak, egyenesen becsületbeli kötelessége. Újabban olyan tendenciák is nyilvánultak meg, hogy a Földtani Intézet a földmívelésügyi kor- 352 TÁRSULATI ÜGYEK. mány fennhatósága alól kivétessék és a bányászattal együtt a pénzügyi kormány fenn- hatósága alá helyeztessék. Felmerült még az a gondolat is, hogy nem találna-e az Intézet megfelelőbb elhelyezkedést a kultuszkormány fennhatósága alatt. Választmá- nyunk hosszasan foglalkozott e kérdésekkel és végül az a vélemény alakult ki, hogy nem az a lényeges, hogy az Intézetnek melyik minisztérium a felettes hatósága; sokkal fon- tosabb, hogy az Intézet ne bürokratikusán kezeltessék, hanem bizonyosfokú autonómiát nyerjen. Geológusaink ez elmúlt évben is szépszámmal szerepeltek a külföldön. Böckh Hugó tagtársunk Ázsiában, ifj. Lóczy Lajos pedig Amerikában folytatta petróleum- kutató munkásságát, br. Nopcsa Ferenc különösen Angliában szerzett dicsőséget a magyar geológiának. Idősebb Lóczy LAjosnak Nyugat-Szerbiáról szóló monográfiája méltó elismerést aratott az egész világ előtt. Az újabb negyedszázad kezdetén minden erkölcsi és anyagi erőt össze kell fognunk, hogy a szép múlttal büszkélkedő Magyarhoni Földtani Társulatot a háborút és forradalmakat követő nehézségeken átsegítsük. És íme, mintha a szükséges összetartás helyett éppen az ellenkezőt tapasztalnék. A három- negyedszázados Társulatnak, illetőleg a Földtani Közlönynek versenytársa keletkezett. Nem kutatom, hogy milyen körülmények tették szükségessé a Földtani Szemle megindí- tását, mely csaknem kizárólag a kultuszkormány állami támogatásából tudott meg- jelenni. Ha azonban abban nz anyagi segítségben a Földtani Közlöny részesült volna, akkor Közlönyünk utolsó három kötetének nem kellett volna annyira szerény méreteket öltenie. Abban a reményben, hogy az új negyedszázadban Társulatunk nemcsak hogy el fogja érni a régi kereteket, hanem azokat is el fogja hagyni, a Magyarhoni Földtani Társulat 75. rendes közgyűlését megnyitom. Ezután az elsőtitkár előadja jelentését, melyben vázolja a Társulat tiszteletre- méltó és jelentős szerepét, amit a mai magyar tudományos életben betölt. Ismerteti, hogy milyen tárgy ú előadások hangzottak el a szaküléseken. Beszámol a Társulat tagjai sorában beállott változásokról. Megemlékezik a f. évben elhúnyt tagokról. — Egyúttal ismerteti a szakosztályok jelentéseit is. Pálfy M. dr. választmányi tag indítványt terjeszt elő, mely szerint a szakosztá- lyok tisztikarának megbízása a f. év végével járjon le és az újabb választás az anya- társulati tisztikar megújításával egy időben, 1926. év elején, történjék. Közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadja. Majd elsőtitkár felolvassa a pénztárvizsgálóbizottság jelentését, melyből kitűnik, hogy az 1924. évi bevétel 22,008.695 K, a kiadások összege pedig 11,003.605 K. A bizott- ság a pénztárt rendben találta és indítványt tesz a pénztáros felmentésére. A közgyűlés a pénztárosnak a felmentést megadja és neki, valamint a pénztárvizsgáló bizottságnak köszönetét szavaz. — Az 1925. f. évre a pénztárvizsgálóbizottságba Petrik L., Emszt K. és Timkó I. r. tagokat küldi ki. Ezután elsőtitkár beterjeszti az 1925. évi költségvetést és bemutatja a választ- mány indítványát a tagdíjak felemeléséről, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogad. (Rendes tagdíj 5 ar.-kor., örökítő t.-d. 100 ar.-kor., pártoló 2,00 ar.-kor. 1 ar.-kor. — 17.000 papírkorona 1925-re.) Indítvány nem lévén, elnök a közgyűlést berekeszti. II. Szakülések. 79..’.; január hó 7-én. SCHERF EMIL; A modern talajtani kutatás módszerei és eredményei. Hozzászóltak; BOROS A., TREITZ 1’., CHOLNOKY .L, SIGMOND E„ ILOSVAY L. 1925 március hó 1-én. SC Hit ÉTER ZOLTÁN dr.: Az 1925. január 31-i euii földrengés (1. p. 26.). I’ÁVAI YA.JNA FERENC dr.; A Dunántúl hegyszerkezete és felismerésének előzményei. Hozzászólt: SCHAFARZIK F. társulati ügyek. 252 1925 március hú 18-án. LÓCZY LAJOS 1 55 Jahren), Ehrenmitglied und gewesenen Prasidenten Franz Schafar- zik (seit 50 Jahren), Alex. Dietz v. Mágocs (seit 48 Jahren), Vor- standsmitglied und gewesenen Prasidenten Thomas Szontágh v. Igló (seit 46 Jahren), Ladislaus Nagy (seit 45 Jahren), Ludwig Ilosvay, Paul Hoitsy und Karl Zimányi (seit 40 Jahren). Hierauf erklárte dér Prásident die 75. jubilare Generalversamm- lung dér Ung. Geol. Gesellschaft für eröffnet. I. ENTWICKLUNG UND GÉGÉN WÁRTIGER STAND DÉR GEOLOGISCHEN DETA1LAUFNAHMEN DÉR KGL. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. II. BESPRECHUNG DÉR NEUEN GEOLOGISCHEN ÜBER- SICHTSKARTE DÉR KGL.UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. Von M. v. Pálfy. Obwohl auch vor den 50er Jahren des verflossenen Jahrhunderts geologische Karten von Ungarn existierten, von denen wir die im Jahre 1822 erschienene Karte Beudant’s, dann die Karten Lill v. Lilienbach’s und W. Haidinger’s besonders hervorheben, stützten sich allé diese Karten, obwohl es bahnbrechende Arbeiten waren, nur in sehr kleinen Teilen auf eingehendere Untersuchungen. Sowohl in den geologischen Aufnahmen, wie überhaupt in dér geologischen Entwicklung Ungarns erreichten wir in den 50er Jahren des vorigen Jahrhunderts den ersten Wendepunkt, als einerseits die Wiener Geologische Anstalt auch auf dem Gebiete unseres Vater- landes die geologischen Aufnahmen begann, andererseits mit dér Grün- dung dér Ung. Geologischen Gesellschaft im Jahre 1850 den mit Geologie sich Beschaftigenden die Gruppierung in dieser Gesellschaft ermöglicht wurde. Die Gesellschaft hatte unstreitig ein grosses Verdienst dabei, dass, als wir zum zweiten Wendepunkt dér geologischen Unter- suchungen, zűr Errichtung dér Kgl. Ung. Geologischen Anstalt gelangten, wir auch schon vorzügliche heimische Fachmánner besassen. Die Wiener Geologische Anstalt führte zuerst sogenannte Über- sichtsaufnahmen aus und ging dann auf die als detailliert bezeich- neten Aufnahmen über, die aber heute bloss als übersichtlich zu bezeichnen sind. Die regelmassigen Aufnahmen begannen die österreichischen Geo- logen in unserem Lande im Jahre 1858, obwohl im Auftrage dér Wiener Anstalt Peters und Stur auch früher schon hier arbeiteten. In kaum zehn Jahren nahmen sie den nördlichen Teil des Landes gégén Osten bis zum Latorzatal und im Síiden bis zűr Linie Komárom und die 262 M. V. PÁLFV. gewesene Banater Militárgrenze detailliert, das übrige übersichtlich auf. Von den aufnehmenden Geologen sind zu erwáhnen u. a. die Namen Franz Ritter von Hauer, Guido Stache, Heinrich Wolf, Dionysius Stur, Franz Foetterle, Br. Ferdinand Richthofen, Ferdinand Fr. von Andrian, Edmund v. Mojsisovich, Ferdinand Stoliczka, Emil Tietze, die eine tiichtige Arbeit lieferten. In den Jahren 1865 bis 1866 nahmen an den Arbeiten dér österreichischen Geologen auch die Bergexpektanten J. Böckh und A. Gesell teil. Die nordungarischen Detailaufnahmen gab die Wiener Anstalt im Masstabe von 1:144.000 heraus, Hauer liess hierauf die geologisehe Übersichtskarte im Mass- stab von 1 : 576.000 erscheinen. Hauer benützte auf dieser Karte Josef Szabó’s geologisehe Arbeiten, sowie auch die 1868 und 1869 in dér Umgebung von Budapest und im Bakony vollführten Aufnahmen dér Kgl. JJng. Geologischen Anstalt, dann Karl Hofmann’s Zsiltaler und Herbich’s ostsiebenbürgische Karte. Im Jahre 1868 gelangen wir zum zweiten Wendepunkt dér hei- mischen geologischen Aufnahmen, als mán die Geologisehe SeJction und 1869 die Kgl. Ung. Geologisehe Anstalt organisierte. Vor allém nahm die Geologisehe Anstalt die Aufnahme des Gebietes jenseits dér Donau in ihr Programm auf. 1877 wurden diese Aufnahmen, mit Ausnahme einzelner,Teile des Leithagebirges und des Komitates Sopron, beendet. Die vollkommenste Anerkennung verdienen diese ersten Arbeits- genossen dér Geologischen Anstalt, die in acht, Jahren fást mit dér Aufnahme des ganzen Teiles jenseits dér Donau fertiggeworden sind. Namentlich die Feststellung dér Stratigraphe dér Gebirge war in dér kurzen zu Gebot gestandenen Zeit eine so richtige, dass auf ein- gehendere Untersuchungen daran nichts wesentliches ándern konnten. Besonders hervorzuheben sind Hantken’s Studien über Eozán und Oligozan, Johann Böckh’s mustergiltige Aufnahmen im Bakony- und Mecsek-Gebirge, Karl Hofmann’s ebensolche Aufnahmen im Ofner Gebirge, dem Űjbányaer Becken und in den Auslaufern dér Alpen und Ludwig Roth v. Telegd’s Aufnahmen im Komitat Sopron. Zu dieser Zeit begann dann auch Julius Halaváts an dér Seite Johann Böckh’s und L. Roth v. Telegd's das Stúdium dér jüngeren Neogenbildungen. Die Aufnahmen jenseits dér Donau gab die Anstalt im Masstab von 1 : 144.000 auch alsbald heraus. Im Jahre 1870 erschien das Blatt „Umgebung von Ofen und Tat,a-Bicske“, von denen das Blatt „Ofen“ 1880 schon seine zweite Ausgabe erreichte; 1879 erschienen 4, 1880 7 und 1881 8 Blatter. 1870 — 1875 vollführte Fr. Herbich, Kustos am sieben. biirgischen Museum, die Übersichtsaufnahme des Széklerlandes und des östlichen Grenzgebirges. Nach Beendigung dér Aufnahmen jenseits dér Donau nahm die E NTWICKLUNG CND GÉGÉN WAIU ÍGÉR STAND VSW. 26 3 Anstalt die Aufnahrae dcs Krassó-Szörényer Gebirges und als soine nördliche Fortsetzung das siebenbürgisch-ungarische Grenzgebirge mit dér anschliessenden Hügelgegend ins Programm, um einerseits gégén die nordöstlichen Karpathen, andererseits gégén das Innere Sieben- bürgens die Aufnahmen fortzusetzen. An der Durcliführung dieses gross- zügigen Programmes arbeiteten seit 1879 bis in die letzten Zeiten fást samtliche Mitglieder der Anstalt. Das Krassó-Szörényer Gebirge nahmen J. Böckh, L. Roth v. Telegd, Fk. Schafakzik und zum kleinen Teil der friih verstorbene Kol. v. Adda, die Hügelgegend J. Halaváts und 0. Kadió auf. lm vöm MarosHuss nördlich gelegenen Grenzgebirge arbeiteten L. v. Lóczy, K. Hofmann, K. Papp, J. Pethö, G. Primics, Th. v. Szontagh, L. Roth v. Telegd, A. Koch, P. Roz- LozsNiKund M. v. Pálfy. Das Rézgebirge kartierte J. v. Matyasovszky, wahrend K. Hofmann und A. Koch von den siebenblirgischen altter- tiaren Gebieten Musteraufnahmen herstellten. In den nordöstlichen Karpathen kartierte Theodor Posewitz die Flischgebiete, gégén das Innere Siebenbürgens aber vorgehend, nehmen den südlichen Teil des Beckens Ludw. Roth v. Telegd und Julius Halaváts in Arbeit. An den Aufnahmen der Brassóer und Persányer Gebirge nehmen Erich Jekelius, K. Roth v. Telegd, M. v. Pálfy und H. Wach- ner teil. lm Jahre 1897 beginnt Th. Posewitz aucli am nördlichen Rande des Szepes-Gömörer Erzgebirges die Kartierung, und an seine Auf- nahme nach Süden schliessen sich Gesell’s und der der Geologischen Anstalt zugeteilten Bergingenieure, ferner H. Böckh’s, St. Vitalis’s und P. Rozlozsnik’s auf das Erzgebirge, sowie auch auf das Gömörer Kalkgebiet sich erstreckende Aufnahmen an. Wahrend im Jahre 1909 den vöm Galgatal an bis zűr Berührung mit dem Mátra- und Bükk-Gebirge sich erstreckenden Teil des Gebietes E. Noszky kartiert, falit das Bükk-Gebirge und die Aufnahme des Bor sóder Kohlenbeckens Z. Schréter zu. lm Jahre 1913 begann die Anstalt auch die Aufnahme des nord- westlichen ungarischen Teiles hauptsáchlich aus dem Grunde, dass wir bei der herauszugebenden Übersichtskarte Ungarns die veralteten öster- reichischen Aufnahmen durch neuere Daten zu verhessem. Diese Auf- nahmen begannen mit der persönlichen Leitung Direktor Lóczy’s und an denselben nahmen Zoltán Schréter, J. Yigh, V.Vogl, G. Toborffy, St. Ferenczi und E. Maros teil. Da aber auch dieser Teil unseres Vaterlandes feindlicherseits besetzt wurde, blieben die projektierten Arbeiten unvollendet. Die montangeologischen Aufnahmen begannen im Jahre 1884 und 264 M. V. PÁLFY. zűr Aufnahme gelangten dér Reihe nach dér Montanbezirk von Selmec- bánya (Schemnitz) und Körmöcbánya (Kremnitz), dér Bezirk von Nagybánya, dér des siebenbürgischen Erzgebirges, des Szepes-Gömörer Erzgebirges und in den letzteren Jahren die Kohlengebiete dér des verstümmelten Ungarns. An diesen Arbeiten nahmen teil: A. Gesell, M. v. Pálfy, P. Rozlozsnik, Z. Schréter, K. Roth v. Telegd, ausser diesen Anstaltsmitgliedern H. Böckh und St. Vitális sowie auch die zugeteilten Montaningenieure. In den Jahren 1909 — 1918 hielt es die Direktion dér Anstalt für notwendig, dass die einzelnen alteren Aufnahmen reambuliert werden. Mit diesen Arbeiten wurden betraut: Fr. Schafarzir, L. Roth v. Telegd, J. Halaváts, Z. Schréter im Krassó-Szörényer Gebirge, Th. v. Szon- tagh, P. Rozlozsnik und M. v. Pálfy im Bihar- und Beler-Gebirge; K. Roth v. Telegd reambulierte das Rézgebirge, K. Papp, L. v. Lóczy jun. und E. Vadász reambulierten den Flisch- und Klippenzug des Torockóer Gebirges; Zs. Szentpétery wurde mit dem Stúdium dér mesozoischen Eruptivgesteine, A. Liffa mit dem Stúdium des Vaskő- Dognácska-Ómoldovaer Kontaktzuges betraut, wáhrend H. Taeger, preussischer Geologe und E. Vadász die Umarbeitung dér Bakonyer und Mecseker Aufnahme durchführte, lm Jahre 1910 breitete die Anstalt ihre Aufnahmen auch auf Kroatien aus und hier wurden mit den Aufnahmen 0. Kadic, V. Vogl und Th. Kormos betraut, von kroatischen Geologen aber wirkten F. Koch, J. Poljak und M. Salopek mit. Nach dér Herausgabe dér geologischen Karten jenseits dér Donau gab die Anstalt die Karten auf den Bláttern 1 : 75.000 zuerst mit Hand- kolorierung, dann in Farbendruck heraus, blieb aber mit dér Heraus- gabe dér Karten stark im Riickstande. Nach 1910 hatte die Anstalt zwar ein grosses Programm zűr Herausgabe dór Karten und dér mono- graphischen Beschreibung in petto, die Durchführung dieses Program- mes wurde aber durch den Weltkrieg verhindert und ist nach dem Zusam- mensturz des Jahres 1918 infoige dér eingetretenen misslichen finan- ziellen Lage dessen Verwirklichung noch lángé unmöglich gewesen. Die 55jahrige Aufnahmsarbeit dér Kgl. Ung. Geologischen Anstalt ist aus dér vorgezeigten Karte zu ersehen, aus dér hervorgeht, dass das dem verstümmelten Ungarn belassene wenige Gebirgs- und Hiigel- land zum guten Teil schon aufgenommen ist. Dicse Aufnahmen erstreck- ten sich aber nicht auf die kleinsten Details, ja an vielen Stellen sind sie nur übersichtlich. Es wird aber die Aufgabe dér Zukunft sein, das verbliebene ganze Gebiet in die kleinsten Details eingehend, sowohl in wissenschaftlicher, wie praktischer Hinsicht umzuarbeiten und das in 50 Jahren zusammengetrageno Riesenmaterial sukzessive aufzuarbeiten. ENTWICKLUNG UND GÉGÉN WARTIGER STAND USW. 265 Eine übersichtliche geologische Karte Ungarns konnte erst im Mülenniumsjahre 1896 erscheinen. Eino álmliche Karte, bestimmt für die internationale geologische Karte von Európa, stellten zwar schon 1885 J. Böckh, K. Hofmann, A. Koch, L. Roth v. Telegd im Mass- 6tab von 1 : 1,296.000 zusammen, doch erst 1887 beschloss dér Aus- schuss dér Geologischen Gesellschaft, dass er in einem grösseren Mass- stabe 1 : 1,000.000 die Karte des Landes herausgeben werde. Zu diesem Zwecke stellte Andor v. Semsey 500 Gulden zűr Verfügung und •ebensoviel bewilligte auch das Ackerbauministerium. Die Herstellung dér Karte zog sich aber bis 1896 hin. Auf dieser Karte war dér Teil jenseits dér Donau, das Krassó-Szörényer Gebirge, ein Teil des Bihar- Gebirges, das Hegyes-Drocsaer Gebirge, das siebenbürgische alttertiare Gebiet, das siebenbürgische östliche Grenzgebirge und die Umgebung von Nagybánya nach den Aufnahmen dér Geologischen Anstalt dar- gestellt, ein grosses Gebiet im Norden aber war nach den Wiener Aufnahmen kartiert. Die sehr gefállige Karte stellte die Sediment- bildungen in 26, die massigen Gesteine und dérén Tuffe in 11 Farben dar. 1896 konnte mán mit den höchst gespannten Erwartungen nicht voraussetzen, dass die in 1000 Exemplaren herausgegebene Karte in 10 Jahren vergriffen sein werde. Eine Karte im Masstab von 1 : 360.000 stellte L. v. Lóczy für die Pariser Weltausstellung im Jahre 1900 zusammen. Die Herausgabe einer neueren Übersichtskarte wurde immer drin- gender im Masstab von 1 : 500.000 oder 1 : 600.000, und dass diese Herausgabe sich verspátete, war dér Ursache zuzuschreiben, dass wir von einem grossen Teil des oberungarischen Gebietes noch immer nur über die altén österreichischen Aufnahmen verfügten, 'und darum ord- nete Direktor Lóczy im Jahre 1913, da endlich die nötigen Kosten bewilligt waren, die Reambulation dér oberungarischen Gebietsteile an- Die interessanten Probleme des Baues dér nordöstlichen Karpathen aber lenkten die Reambulationen von ihrem ursprünglichen Ausmasse ab und ging die Übersichtsaufnahme ganz in die detaillierteste über. Dér ausgebrochene Weltkrieg entzog einen guten Teil dér Arbeits- genossen von dér Arbeit, mit dem Zusammenbruch aber gingen die schönsten Pláne zugrunde. Zu Anfang des Jahres 1921 ergab sich die Notwendigkeit dér raschen Herausgabe dér geologischen Übersichtskarte. Mit fieberhafter Tátigkeit ging jedes Mitglied dér Anstalt an die Ausarbeitung dér Karte, die zűr bestimmten Zeit auch fertig war. Mittlerweile aber kam die Reduktion im Masstab von 1 : 900.000 dér noch 1910 ange- fertigten Karte Lóczy’s zűr Rede, dérén Lmarbeitung in kurzer Zeit Professor K. Papp übernahm. Diese Karte, dérén Ausstattung und 266 M. V. PÁLFY. genauer Druck dér Ungarischen Geographischen Anstalt zűr Éhre gereicht, erschien endlich anfangs 1923. Die Kgl. Ung. Geologische Anstalt arbeitete die von ihr ange- fertigte Kart-e im Masstab 1 : 600.000 im Winter 1921/1922 auf das Mass von 1 : 500.000 um, dérén SO-lichen vierten Teil ich hiemit im Manuskript vorweise. Unsere Karte zeigt die sedimentaren Bildungen mit 38, die massi- gen Gesteine und dérén Tuffbildungen eigentlich nur mit 5 Farben an, aber nach dér auf dér Karte gebrauchten Methode können wir die massigen Bildungen in fást unbeschrankter Zahl bezeichnen. Bei dér Farbenbezeichnung nahmen wir den internationalen Farbenschlüssel zum Muster. Bei den sedimentaren Bildungen hielten wir die bisherigen gebrauch- lichen Einteilungen vor Augen. Auf diese bezüglich bemerken wir nur das Folgende. Detaillierter gliederten wir das Pleistozan, bei dem wir ausser dér zusammenfassenden Bezeichnung den Löss, Bohnenerzton, Flugsand, Kalktuff, Torf ausschieden. Bei den álteren Bildungen behiel- ten wir die zweifache oder dreifache Einteilung dér Systeme. Bei den Kreide Oligozanbildungen stellten wir auf dér Farbe dér betreffenden Bildung die Flischfazies mit blauer Punktierung dar. Zwischen dér oberen Kreide und dem Eozan wurden als Übergangsglied die evutinen- talen Ablagerungen dér Schichten von Szentpéterfalva und die sog. unteren bunten Tone des Siebenbürgischen Beckens, die im Zeitraume zwischen dér oberkretazáischen Regression und dér neueren mittel- eozanen Transgression zűr Ablagerung gelangten, mit einer beson- deren Farbe unterschieden. Bei den metamorphen Schiefern wichen wir von dér altén dreifachen Einteilung ab und schieden nach dér neueren Auffassung den Glimmerschiefer mit dem Gneis und dem Phvllit aus, in dem letzteren mit dem zwischengelagerten kristallinischen Kaik. Bei dér Ausscheidung dér massigen Gesteine und ihrer Tuffe machten wir mit einer neuen Methode einen Versuch. Davon aus- gehend, dass auf dér geologischen Karte in erster Linie die Verbreitung dér vulkanischen Produkte in den einzelnen geologischen Perioden und nur in zweiter Linie die petrographische Ausbildung inncrhalb dér ein- zelnen vulkanischen Zyklen darzustellen ist, gingen wir in dieser Rich- tung vor. Nach unseren bisherigen Kennt-nissen lassen sicli in dér geologi- schen Vorzeit Ungarns 5 Perioden dér gesteigerten vulkanischen Tátig- keit unterscheiden. Demnach unterschieden wir auf dér Karte: 1. Prapermische Eruptivgesteine a) in normalem, b) in metarmorphem Erhaltungszustande. ENTWICKLUNG UND GÉGÉN WaRTIGER STAND USW. 267 2. Produkte des permischen Vulkanismus. 3. Produkte des mezozoÍ6chen Vulkanismus. 4. Produkte des spátkretazeischen Vulkanismus. 5. Produkte des neogenen Vulkanismus. Auch dér vorgelegten Karte wurden die Eruptionsprodukte die6er 5 Hauptphasen durch 5 besondere volle Farben auseinander geschieden. Den petrographischen Charakteren wurde durch Unterscheidung einer a) saueren, b) neutralen und c) basischen Gruppé Rechnung getragen, und zwar wurden die basischen Gesteine durch Punktierung und die saueren durch Schraffierung von den normalen Gliedern geschie- den. Innerhalb dér einzelnen Unterabteilungen bezeichneten wir die petrographischen Gesteinsarten mit griechischen Buchstaben. Zűr Bezeichnung dér vulkanischen Tuffe benützten wir die auch auf dér internationalen Karte Europas angewendete Schraffierung Als Basis diente die Grundfarbe jener Formation, in welcher die Eruption erfolgt ist; dér pyroklastische Charakter gelangte durch Schraffierung mit dér entsprechenden Farbe des Eruptivgesteins zum Ausdruck, wobei durch verschiedene Richtung dér Schraffen die Tuffe dér saueren, neutralen und basischen Gesteine auseinandergehalten wurden. Es ist bekannt, dass von dem Szentendre-Visegráder Gebirge nach Osten dér Ausbruch dér Andesitvulkane in immer jüngerer Zeit erfolgte, in dér Umgebung von Visegrád und am Cserhát an dér Basis des Obermediterran, am südlichen Teil des Hargitta-Gebirges aber schon in dér levantinischen Zeit. In Betracht gezogen, dass sowohl die Grund- farbe des Obermediterrans, wie dér sarmatischen, pontischen und levan- tinischen Zeit die verschiedenen Abstufungen dér gelben Farbe sind wird dér neogene Tuffzug in kaum abweichender Farbennuance in dem ganzen Vulkankranz erscheinen, aber die Grundfarbe wird überall auch das Altér dér vulkanischen Ausbrüche verraten. ÜBER DIE VERGANGENHEIT DÉR AGROGEOLOGIE UND IHRE AUFGABEN IN UNGARN. Von P. Treitz. Die Untersuchung dér Bodenbeschaffenheit, sowie die Darstel- lung dér Forschungsergebnisse ist bereits ein sehr altér wissenschaP- licher Vorgang. Es ist bekannt, dass die Bodenkarte auch dér Vor- fahre dér geologischen Karten war. Die Salzseen, die Salzausblühun- gen, die weit ausgedehnten Flugsandgebiete und Moore habén stets viele Beobachter angezogen. Die áltesten Aufzeichnungen befassen sicli 268 P. TREITZ. mit den Salzseen und den salzigen Gebieten. Solche sind die von Josef Farkas aus dem Jahre 1763 und Pázmádi von 1770. Von auswárts teilten Rükkert (1741), Ottinger (1801) und Berzelius (1824) die Resultate ihrer Untersuchungen mit. lm Jahre 1840 begann mit Josef Balog’s Untersuchungen die Reihe dér Mitteilungen ungarischer Autoren. Stephan Moser, die Wiener Geologen Franz Ragsky, Hein- rich Wolf und Freih. v. Richthofen führten wertvolle Untersuchun- gen im nördlichen Teile des Alföld aus. Zu dieser Zeit (1856) beginnt die Tatigkeit Prof. Josef Szabó’s über die heimischen Bődén, Nach Szabó folgte dér Kulturingenieur Eugen Kvassay, nach 20jáhrigem Zuwarten übernimmt endlich die neugegründete Agrogeologische AbUi- lung dér Kgl. Ung. Geologischen Anstalt 1892 die regelmássige Boden- untersuchung im Lande. Über den Flugsand und seine Verwertung schrieben schon 1808 Witsch, Molnár, Vedres, Bátky, Ploetz, G. Wessely. Ebenso be- gannen im vorigen Jahrhundert Veröffentlichungen über den Torf. G. Berzenitzy publizierte 1803 die erste Arbeit über ungarische Torfe, im Jahre 1857 schrieb Kornhuber über die Hanság und im Jahre 1860 gab Pokorny über die Torfe des Landes auch eine Karte heraus. Von Bodenkarten ist die bekannteste die russische Grosul Tols- TOj’sche, 1856 angeführte Karte. Nach dieser folgt Josef Szabó’s Bodenkarte. 1866 gab die Wiener Regierung „Die Bodenkultur-Verhált- nisse des österreichischen Staates“ von Lorenz v. Liburnau heraus. Es war dies die erste Übersichtskarte dér Monarchie, auf dér auch die Bodenverhaltnisse Berücksichtigung fanden. Freih. v. Richthofen kartierte die Nyirség, H. Wolf den nördlichen Teil dér Hortobágy. Unser erster Agrogeolog aber war Josef Szabó; im Vereine mit dem Chemiker Stephan Molnár fertigten sie die ersten Bodenkarten an. Bereits vier Jahre nach dér Grosul ToLSTOj’schen Karte erschien auch die Bodenkarte des Komitates Békés-Csanád, dann 1867 die Karte dér Tokaj-Hegyalja, 1868 die Karte des Komitates Heves und im Jahre 1880 die Beschreibung dér Umgebung von Bugyi. Jákob v. Mattya- sovszky, kgl. ung. Geologe, empfahl 1880 die Anfertigung von Boden- karten und da Josef Szabó, als Prásident dér Geologischen Gesell- schaft, die Bodenuntersuchung urgierte, unterbreitete Johann Böckh, Direktor dér Kgl. Geologischen Anstalt, dem Ministerium den Entwurf einer agrogeologischen Abteilung. Fünf Jahre spater (1901) ordnete hierauf dér Ackerbauminister Gráf Andreas Bethlen die Aufstellung einer agrogeologischen Abteilung im Rahmen dér Kgl. Ung. Geologi- schen Anstalt an. Die ungarische agrogeologische Abteilung ist die zweite dieser Art ; die erste war die preussische staatliche Institution, die im Jahre 1882 gegründet wurde. ÜBER DIE VERGANGENHEIT DÉR AGROGEOLOGIE USW. 2fi9 Die ungarischen agrogeologischen Aufnahraen erfolgten direkt nach preussischem Muster. Dér Hauptzweck dér Aufnahme war das geologieche Bild darzustellen, wáhrend zum Stúdium und an Bezeichnung des Bodens erst an zweiter Stelle die Reilie kam.1 Die ungarischen Bodenarten unterscheiden sich in jeder Bezichung von den Bodenarten dér nördlicher gelegenen Lánder. Bezüglich dér Entstehungsweise und dér natürliehen Eigenschaften zeigten sich so grundlegende Abweichungen, dass die Resultate nicht miteinander zu vergleichen waren. Die Registrierung dér heimischen Bodentypen, im Rahmen einer Übersichtsafnahme, erwies sich als iramer notwendiger. lm Jahre 1896 unterbreitete dem Ministerium die erste Vorlage, einer Übersichtsaufnahme dér damalige Leiter dér agrogeolo- gischen Sektion, Béla v. Inkey. Das vorgesteckte Ziel war damals nicht erreichbar, námlich auf einer Karte die geologische Basis und die Bodenarten auszuscheiden. Erst 14 Jahre spáter wurde nach dem Memorandum Béla v. Inkey’s das Verstándnis hiezu aufgebracht. Andor v. Semsey, dér unvergess- liche Mazen dér Natunvissenschaften in Budapest, entsendete zwei Mit- glieder dér agrogeologischen Sektion auf eine Studienreise nach Russ- land und Rumámen. In den Bodentypen dieser östlichen Lánder fanden wir unseren heimischen ganz áhnliche Typen vor. Die mit den russi- schen und rumánischen Kollegen ausgeführten gemeinsamen Begehungen und Fachbesprechungen liessen die Abhaltung einer gemeinsamen Kon- ferenz für notwendig erscheinen, auf dér die in den östlichen und westlichen Lándern wirkenden Agrogeologen zusammenkámen und in den Fachfragen eine Übereinstimmung anstreben würden. Dér damalige Direktor dér Kgl. Ung. Geologischen Anstalt, Dr. Ludwig v. Lóczy, erfasste die Wichtigkeit dér Frage, lúd die Fachgenossen ein und im Jahre 1909 kam die erste internationale agrogeologische Konferenz in Budapest zusammen. Aus den Verhandlungen dieser Konferenz ging hervor, dass dér Wunsch, die Bodenkartierung von dér geologischen Kartierung zu tren- nen, in jedem Lande lebhaft empfunden wurde, nur war er bis dahin nicht überall schriftlich zum Ausdrucke gekommen. Dér Beschluss dér Konferenz bezeichnete die Ausführung von Übersichtsbodenkarten als wünschenswert, und zwar mit Berücksichtigung dér zónáién Verbrei- tung dér Bodenarten. Diese Aufgabe lásst sich nur so lösen, wenn die 1 Nach diesem Muster arbeiteten wir allé bis zum Jahre 190y, u. zw. Béla v. Inkey. Heinrich Horusitzky, Emmerich Timkó, Aurelius Liffa, Wilhelm Güll, Gábriel v. László. Allé diese Aufnahmsarbeiten sind in dem Werke B. v. Inkey: Geschichte dér Bodenkunde in Ungarn. Publikationen dér Kgl. Ung. Geolog. Reichsanstalt. Budapest, 1914 ausführlich beschrieben. 270 P. TREITZ. Kartierung von dér geologischen Basis unabhangig und getrennt er- folgt. Und da im Jahre 1910 die zweite internationale agrogeologische Konferenz diesen Beschluss gleichfalls annahm, überzeugte dies den Direktor dér Kgl. Ung. Geologischen Anstalt, dass die Trennung in dér Tat notwendig sei, und verordnete, dass die Bodenkarte einer Gegend alléin, von dér geologischen Karte gesondert angefertigt, werde. Auf Grund dieser Anordnung fingén wir im Jahre 1911 an, die Uber- sichtsbodenkarte Ungarns herzustellen. Dér Weltkrieg schob die Anfertigung dér Karte stark hinaus, verhinderte sie aber nicht. Die Aufnahmen wurden von Peter Treitz und Em. Timkö durchgeführt. Die Zusammenfassung dér Resultate erfolgte auf zwei Karten. Die eine von Em. Timkó erschien in dér „Weltkarte“ dér Ung. Geo- graphischen Anstalt in Druck, die andere, die ich hiemit vorzuzeigen mír erlaube, von mir. Am russischen Plateau fallen die Bodenzonen mit den Klima- zonen zusammen, am Gebirgswall dér Karpathen aber erreichen die Kiima- und Bodenzonen ihr Ende. Eine Klimakarte besitzen wir bisher noch nicht, da aber dér Pflanzenwuchs dér empfindlichste klimaanzeigende Indikátor ist, bieten die von den Forstleuten angefertigten Pflanzenkarten eine vorzügliche und sichere Basis zűr Feststellung dér Grenzen von Bodenregionen. Grossen Dank schulden wir Agrogeologen dér wissenschaftlichen Arbeit dér Forstleute, namentlich den sehr wertvollen Aufnahmen L. Fekete’s und Tibor Blattny’s, die in dér Arbeit: „V erbreitung dér waldbil- denden Baume Ungarnsu zusammengefasst sind. Leider verbrannten die Techechen allé diesbezüglichen unersetzlichen Manuskripte, Karten und Notizen. Dér Weltkrieg verhinderte die Abhaltung dér dritten internatio- nalen agrogeologischen Konferenz, so dass diese erst zwölf Jahre nach dér zweiten, im Jahre 1922 in Prag zusammentreten konnte. Im Jahre 1925 aber tagte die vierte Konferenz in Rom. Die dritte Konferenz trug nur den Namen einer pedologischen Konferenz. In dér vierten Konferenz wurde die Internationale Bodenkundliche Gesellschaft auch tatsachlich gegründet. Die vierte Konferenz beschloss ferner, eine Über- sichtskarte dér die Oberftache dér Erde bedeckenden Bodenarten anfer- tigen zu lásson. Um die Gleichförmigkeit dér Karte zu sichern, wáhlte die Kon- ferenz ein Redaktionskomitee. Die letzte Sitzung hielt die Konferenz am 8. und 9. Mai 1925 in Berlin in dér preussischen geologischen Anstalt. Die Mitglieder und Leitung dér agrogeologischen Sektion dér preussischen Anstalt hielten es nach 43jahriger l'atigkeit auf dem ()BER 1>IE VERGANGENHEIT DEU AGROGEOLOGIE USW. 271 Gebiete dér agronom-geologischer Bodenkartierung für notvvendig, die neue Übersichtskarte von Európa auf allgemein-naturwissenschaftlicher Basis auszuführen. Hiemit bin ich an das Ende dér Beschreibung dér Vergangenheit dér Agrogeologie gelangt und nun kame Reihe an die in dér Zukunft zu realisierenden Pláne. An den auslándischen Anetalten ist jetzt ausser den laufenden Arbeiten die Anfertigung dér Übersichtskarte in Aussicht genommen. Was unsere bodenkundliche Abteilung betrifft, arbeite ich mit meinen Arbeitsgenossen auf Grund des von dér ersten und zweiten internationalen agrogeologischen Konferenz bestimmten und von dér Direktion dér Geologischen Anstalt 1910 gutgeheissenen Pláne weiter. Das erste Resultat dieser Arbeit, die Übersichtsbodenkarte des Landes ist fertig. Nach dem vorerwáhnten Plán würde nach Fertigstellung dieser Karte die monographische Beschreibung dér herrschenden Bodentypen in den einzelnen Bodenzonen oder Bodenregionen folgen. Diese Aufgabe soll im Ralimén dér Bodenkartierung dér Güter staatlichen Ackerbauschulen ausgeführt werden. Da auf diesen Besitzungen über die Bodenbearbeitungsmethoden, iiber die Düngungsperioden, sowie dér Fruchtfolge, und endlich über die meteorologischen Daten genaue Aufzeichnungen vorliegen, so wer- den diese Bodenkarten, sich an die landwirtschaftliche Bodenbenutzung eng anschliessend, dér wissenschaftlichen, wie praktischen Bodenfor- schung wichtige Dienste leisten können. ABHANDLUNGEN. ÜBER DAS ERDBEBEN VÖM 31. JÁNNER 1925 VON EGER (ERLAU) IM KOM1TATE HEVES (UNGARN). — Mit dér Figur 1 und einer Kartenbeilage. — lm Auszuge mitgeteilt von Z. Schréter.* Am 31. Jánner 1925 wurde das Hügelland SW-lich vöm Bükk- Gebirge von einem starken Erdbeben heimgesucht, das sowohl in dér Stadt Eger, wie auch in den benachbarten Gemeinden bedeutende Schá- den anrichtete. Die Umgebung von Eger ist ein altbekanntes seismisches Terrain, auf dem auch in dér letzteren Zeit verschiedene kleinere Erdbeben beobachtet wurden, so am 26. Juni 1903 (Stárke VIII), ein schwácheres am 12. und 21. August 1922 und noch einige geringere. Die Ausdehnung des gegenwártig erschütterten Gebietes betrágt in NO — SW-licher Richtung ca 300 Km, dazu rechtwinkelig aber bloss 170 Km. An den Rándern entsprach die Stárke des Bebens dem III. und IV. Grade dér FoREL-MERCALLi-schen, zwölfteiligen Skala. Innerhalb dieses Gebietes konnte in dér Mitte ein pleistoseister Fleck ausgeschieden werden, auf dem die Erdbebenstarke höher als dem V. Grade entsprechend war. Die Ausmasse dieser Stelle beliefen sich in NNO — SSW-licher Richtung auf ungefahr 70 Km, dér Breite nach dagegen auf 50. Innerhalb dieses am meisten betroffenen Gebietes kann das Epicentrum zunáchst dér Stadt Eger und dér Gemeinde Ostoros ein- getragen werden. Daselbst waren die grössten Scháden zu beobachten, die im allgcmeinen dem IX. Grade Forel-Mercalli entsprechen. Diesem schlossen sich gégén aussen die Zonen von dér Stárke VIII, ferner bis an den Rand allmáhlig abschwáchend VII — IV an. Dér Eintritt des fíebens erfolgte am 31. Jánner 1925 morgens um 8h 5' mit einer starken Bewegung, die 5 — 6" dauerte ; nach einem Intervalle von 8' folgte ein zweites, weniger heftiges Beben, 7" andauernd Weitere Nachbeben wurden noch am 31. Jánner zwischen 8h 45" und 9h Vormittags, dann um 10h und nachmittags um 5h 53', 6h 45', 9b, 10h 34' und 45' versplirt. Ferner am 1. Február 0h 15' ein etwas stár- * Vorgelragen in dér Facheitzung dér Ung. Geol. Gesellech. áru 4. Miirz 1925. ÜBER DAS ERDBEBEN VÖM 31. JANNER 1925 VON EGER (ERLAU) USW. 273 kerer Stos6, dann am 4. Február, am 7., 14., 25., 27. usw. bis zum Abschluss dieses Berichtes, náralich dera 21. Márz. Was die geologische Beziehung des ersehütterten Gebietes zum Erdbeben selbst betrifft, so müge erwáhnt werden, dass das diesfállige Erdbebenterrain bereits auf das dem Bükk-Gebirge vorgelagerten tertiaren Becken zu liegen kommt, mit dér Anlehnung seines pleisto- seisten Gebietes an den SW-liohen Fuss des paláo- und meso-zoischen Bükk-Gebirges. Es war entschieden ein tektonisches Beben. Dér Bau dieses Gebirges wird in seinen westlichen Teilen in typischer Weise durch SW — NO-lich verlaufende Rupturen gekennzeichnet, die sich auch in dér Hauptsreichungsrichtung des vorgelagerten Tertiar-Gelandes wider- Fig. 1. Infolge des Erdbebens verdrehte Grabsteiue im Neuen Rokus-Friedhof von Eger. 1. Nordostseite. 2. Südostseite. 3. Südwestseite. Spiegelt. Jedoch gibt es hiezu auch quer verlaufende Brüche, namlich von NW — SO, ja sogar etliche von ausgesprochener N — S-lichem Ver- laufe. Auffallend ist es, dass die seismische Ent6pannung gerade auf diesen letzteren stattgefunden hat, so dass das vorliegende Erdbeben von Eger geradezu für ein Querbeben erklart werden kann. Die Hauptrichtung dér Bewegúng war in Eger gégén NW, in Ostoros dagegen bereits nach SO, so dass das epicentrale Gebiet zwischen beide zu Hegen kommt, wobei es jedoch wahrscheinlicn erscheint, dass das Erdbeben eigentlich auf zwei Bruchlinien, auf die von Eger und jene parallel benachbarte von Ostoros zurückzuführen ist. Interessant ist hiebei die Beobachtung, dass dér Block des NO-lich erhebenden Bükk-Gebirges sich so ziemlich aseistisch benommen hat und bloss bis zu einem Energieaufwande von III — IV. Forel-Mercalli Graden 18 Földtani Közlöny LV. köt. 1925. 274 Z. SCHRÉTER. in Mitleidenschaft gezogen worden ist, wohingegen die Wellen des Bebens dasselbe viel lebhafter umflutet habén. Die Wirkung des Erdbebens betreffend sei ervváhnt, dass sowohl in Eger als auch in Ostoros und den dazwischen gelegenen Punkten vielfach succussorische Wirkungen beobachtet wurden, doch wird in einzelnen Stadtteilen von Eger aueh von heftigen Schüttelbewegungen Erwahnung gemacht. lm epicentralen Teile des Erdbebengebietes stürz- ten schlechter gebaute Feuermauern, ferner viele Kamine herab. Von den Gewölbeii weit überspannter Raume, namentlich Kirchen kamen mehrere zu ernstlichem Schaden. Die Obelisken dér Grabdenkmaler verdrehten sich(s. S. 273.), was sich in manchen Fallen bis zum Absturz oder Bersten gesteigert hat. Dem gegenüber sei erwahnt, dass das aus dér Türkenzeit sehr erhalten gebliebene aus festem Rhyolittuff erbaute Minaret beinahe ganzlich unversehrt blieb. Auf dem epicentralen Gebiete wurden vöm Berichterstatter auch die ausseren Zonen begangen und dérén mindere Beschadigungen ebenfalls aufgenommen. lm pleistoseisten Gebiete wurde ausserdem auch ein starkes donnerahnliches Rombo vernommen, das die Bewegung zumeist unmittel- bar begleitete. An dér Erdoberflache wurde von mehreren Beobachtern, besonders an den sich an die succussorischen Gebiete anschliessenden Orten ein gut sicht- und fiihlbarer wellenförmiger Verlauf des Bebens gemeldet. Das Grundwasser in den Brunnen senkte oder hob sich in ein- zelnen Fallen. Die berühmten Thermen von Erlau, die einer SW — NO- lichen Hauptruptur des Bükk-Gebirges entspringen und durch die darüber befindliche Tertiárdecke zutage treten, brachten einen feinen gelben Schlamm aus dér Tiefe und trlibten sich für 1 — 2 Tagé. Zum Schluss sei noch darauf hingewúesen, dass zumeist die schlechte oder fahrlássige Bauart dér verschiedenen Objekte dérén Schadigungen mitverursachte, wahrend solid gebaute Hauser im allgemeinen weniger gelitten habén. Besonders sind es in Ostoros die in lockeren Rhyolittuff ausgehölten Felswohnungen, die in vielen Fallen infoige des Erdbebens mit Einsturz drohten und evakuiert werden mussten. Dieselben waren in Zukunft überhaupt einzuschránken. HELENE STROBENTZ: ANALYSEN VON UNGARISCHEN DOLOMITÉ RYST ALLÉN. 275 ANALYSEN VON UNGARISCHEN DOLOMITKRYSTALLEN. Von Helene Strobentz.* Die analysierten Krystalle teilt.e ich in sech6 Gruppén: 1. Normaldolomite ohne FeO (CaO:MgO= 1:1); 2. Dolomité ohne FeO (CaO:MgO= 3:1); 3. Dolomité mit wenig FeO ; 4. Dolomité mit mehr als 5% FeO, aber konstantem CflO-Gehalt (Ankerite) ; 5. Ankerite, in welehen FeO schon auch CaO substituiert; 6. Dolomité mit MnO. Empirisehe Formel dér 1. Gruppé: CaMg (COJ.,. Nr. CaO MgO FeO MnO Fe,0, Al.O, COj Unlösl. Summe Fundort 1. 3122 2136 — — "~0714 47-22 0-37 100-31 Schemnitz 2. 32-76 19-97 — — '“(H3 47-31 0-22 100 57 3. 3104 2102 — 0-68 0-58 4690 0’14 100-36 Kapnik 4. 29-60 21-60 — 0-35 0-23 46-50 1-49 99-77 Nagybánya Empirisehe Formel dér 2. Gruppé: Cajlg (C03)<. 5. 43-71 9-81 — — 022 014 44-23 1-83 9994 Schemnitz Empirisehe Formel dér 3. Gruppé: Ca (Mg, Fe) ( CO J 6. 30 84 19-63 1-67 — — 0-51 46"67 0-67 99-39 Ür völgy 7. 31-15 19-61 1-33 — — 1-89 46-94 — 100-92 Óradna Empirisehe Formel dér 4. Gruppé: Ca (Mg, Fe)(COJ 2- S. 33-23 7-78 12-81 — 2-57 42-31 — 98-70 Boicza 9. 30-69 15-16 6-78 — 1-27 2-18 44-65 0-22 10091 Vaskő 10. 28-93 1723 5-66 — — 2-26 44-87 1-58 100-53 ,, 11. 28-62 13-70 11-86 — — 1-16 44-64 0-23 100 21 Magurka 12. 27-55 1122 17-10 — — 158 42-74 0-74 100-92 Ötösbánya Empirisehe Formel dér 5. Gruppé: (Ca, Fe) (Mg, Fe) (C03)2. 13. 1368 14-47 26-00 — — 0-31 42-32 353 100-31 Felsőbánya Empirisehe Formel dér 6. Gruppé: Ca (Mg, Mn, Fe)(CO J2. 14. 33-84 14-27 1-68 1-87 3-97 1 00 4421 — 9984 Hodrusbánya 15. 2713 14-31 1-28 639 — 2-32 47-26 0-39 99-08 Vaskő. * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellseh. am 18. Márz. 1925. 18* 276 L> V. LÓCZY JUN. ÜBER DIE TEKTONIK TRANSDANUBIENS IN UNGARN. Von L. v. Lóczy jun.* In dér Fachsitzung vora 4. Marz 1925 hielt Dr. Franz v. Pávai Vájná einen Vortrag über die transdanubische Gebirgsstruktur in einer die wissenschaftliche Arbeitsmethode meines verewigten Vaters Ludwig v. Lóczy sen. verletzenden Weise, wobei er durchblicken Hess, als ob Lóczy sen. seine Hypothese von dér jugendlichen Faltung dér trans- danubischen neogenen zűr pleistozánen Landschaft ohne Erwahnung seiner Prioritát von ihm zwar übernommen, jedoch seine tektonischen Ausführungen autoritativ nicht zűr Geltung gelangen lassen hátte. Ludwig Lóczy sen. war aber durchaus kein Geistestyrann und ebenso wollte er auch seine Meinung nie irgendeinem aufzwingen. Nieraals hat er sich vor einer sachlichen Kritik verschlossen, da er ja eine solche jederzeit und von jedermann für zulassig hielt. In mernem obigen Aufsatze erachte ich es daher für meine Pflicht, Pávai’s Be- hauptungen zurückzuweisen und in objektiver Weise zu entkraftigen. Von Lőczy’s des Álteren Arbeiten umfassen hauptsáchtlich das Balatonoberland und das Bakonyer Gebirge, die er wáhrend 30 Jahren in streng wissenschaftlicher Weise detailliert erforscht hat. Unter Mit- wirkung mehrerer Geologen, Palaontologen und Geophysiker entstand das grosse monographische Werk: „Die Wissenschaftliche Erforschung des Balatonsees", das zusammen mit dér zuletzt herausgegebenen posthumen „Geologischen Karte dér Umgebung des Balatonsees“ eine in dér W eltliteratur ehrenvolle Stelle einnimmt. Lóczy sen. hat vorerst allé erreichbaren Daten über die Tek- tonik dér Balatongegend zusammengetragen, bevor er daranging, die- selben monographisch zu bearbeiten. Die Resultate sind durch zahl- reiche Karten und Profilé veranschaulicht und aus diesen hat er dann seine Folgerungen gezogen. Die geotektonische Zusammenfassung konnte er leider nicht mehr selbst beschreiben und hat auch darüber nur wenige Aufzeichnungen hinterlassen. Trotzdem ging seine tektonische Auffas- sung für die Nachwelt nicht verloren, da diese in seinen, in 1913, bzw. 1925 erschienenen Werken: „Die Geomorphologie des Balaton- gegendesíl und „Die geologische Deschreibung von Westserbien ‘ nieder- gelegt sind. Dagegen ging Pávai bei seinen Forschungen gerade umgekehrt vor, indem er zuer6t jené seine Schlussfolgerung aufgestellt hat, dass Transdanubien gefaltet ist, und somit reiche Aussichten auf öl- und Erdgas vorhanden waren. Bisher hat er es aber versaumt, dies wissen- * Vorgetragen in der Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsch. am 18. Marz 1925, ÜBER DIE TEKTONIK TRANSDANUBIENS IN UNGARN. 277 schaftlich zu boweisen, d. h. die Angaben dér diesbezüglichen geologi- schen Karte vorzulegen. Pávai behauptet, dass er seit 15 Jahren die Neogengebiete Transdanubiens untersucht habé, alsó diejenigen Gegen- den, auf welchen mein Vater eigentlich nur wenig gearbeitet hat. Pávai verkündet schon jahrelang seine epochemachenden Resultate, hat aber darüber noch keine annehmbaren Beweise geliefert. Sehen wir nun nach, auf welche Publikationen sich Pávai eigent- lich berufen kann. In dér „A földkéreg legfiatalabb tektonikai moz- gásairól (Űber die jüngsten tektonischen Bewegungen dér Erdkruste)u betitelten und im „Földtani Közlöny4* Bd. XLVII. 1917. erschienenen Artikel behauptet er auf fünf kurzen Seiten, dass er in Kroation und Slavonien auf levantinischen und pleistozanen Ablagerungen Faltungs- systeme fand, aber auf die Frage, wo und wie weit diese sich erstrecken und ob sie auch auf transdanubischen Bódén fortsetzen, gibt er keine Aufklarung. In dér „A Dunántúl földgáz- és petroleumkincséröl (Über die transdanubialen Erdgas- und Petroleumschatze)“ , erschienen in dér Ung. Berg- und Hüttenmánnischen Zeitschr. vöm 1. Dezember 1919, ermuntert Pávai zűr ölforschung. In derselben Zeitschrift vöm 15. Mai 1921 verhandelt er über die Geologie des ungarischen Erdgases und Petroleums, ferner polemisierte er im „Földtani Közlöny" von 1922 mit mir gégén einen, von mir am 7. Márz 1923 in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft gehaltenen Vortrag. In diesen kurzen Artikeln greift er diejenigen an, die ihm gegenüber Kritik übten, aber in Bezug auf wissenschaftliches Matériái bringt er kaum etwas neues und posi- tives. Meines R'issens hat Pávai bezüglich dér Faltungstektonik Trans- danubiens keine ernstere wissenschaftliche Arbeit publiziert. Wenn er aber seine Notizen, Karten, Profile oder Bohrprofile stets verheimlicht, soll er es nicht verübeln, dass wir ihm in seinen Hypothesen keinen Glauben schenken wTollen und sogar diese auf Grund dér vorhandenen Literatur anfechten. Ich möchte die Aufmerksamkeit auch noch auf einen anderen Umstand lenken. Es gibt sicher einen Unterschied zwischen geologischer Aufnahme und ölgeologischer Forschung. Wahrend die erste allé geo- logischen Fragen von wissenschaftlichem Standpunkte behandelt, unter- sucht die letztere das betreffende Gebiet nur vöm Standpunkte des Mineralöles und Erdgases. Auch ein anderes M óment unterscheidet die beiden Forschungsmethoden voneinander. Námlich bei dér wissenschaft- lichen Aufnahme können die Beobachtungsergebnisse sofort publiziert und zűr Kritik vorgelegt werden, dagegen, wenn ein Syndikat oder ein staatliches Schürfamt die Aufnahme leitet, müssen die meisten detaillier- ten Beobachtungsresultate aus geschaftlicher Rücksicht geheim gehalten werden. Höchstens werden nur die Schlussresultate ausgesprochen, natür- lich unter Berücksichtigung dér Interessen des Syndikates. Die ölfor- schung wird meistens durch eine grosszügige Propaganda eingeleitet, was als eine natürliche Erscheinung zu betrachten ist. Von diesem Standpunkte aus werden die geologischen Resultate oft sehr optimistisch beurteilt. Solche Propaganda, ist gescháftlich begründet, aber wir müs- sen sehr bedenken, wie wir in dér geologischen Gesellschaft einen solchen, auch mit wissenschaftlichen Waffen fechtenden Propaganda- artikel beurteilen dürfen. Noch eine andere Grenze gibt es auch zwi- schen petroleumgeologische und wissenschaftlich-geologische Forschung. Die Geologen einer ölgesellschaft im Auslande sind meistens auf eine strenge Geheimhaltung verpílichtet und können vor dér öffentlichen geologischen Welt weder sprechen noch publizieren. Zűr Betonung, wie wichtig dies ist, erwáhne ich den Fali, als einmal ein tendenziöser und sehr optimistisch geschriebener Zeitungsartikel die wohl begrün- dete Kritik ausgelöst hat, das Finanzministerium aus geschaftlichen Rücksichten von den kritisierenden Schweigen erforderte. Hieraus ist zu ersehe n, wie unrichtig es ist, wenn mctnche Petroleumgeologen, obwohl sie unter dem Zwange dér Geheimhaltung keine Karten und Profile publizieren dürfen, doch ihre Hypothesen vor dér wissenschaft- lich-geologischen Welt veröffentlichen und darauf Anspruch erheben, dass diese ohne irgendwelche Beweise akzeptiert werden mögen. Wegen diesen Anomalien war die ungarische Petroleumforschung vielem Tadel ausgesetzt, aber in unverdienter Weise. Es isi unsere vaterlandische Pflicht, die ungarische Erdölforschung in Schutz zu nehmen. Nicht Pávai, sondern Ministerialrat H. v. Böckh gebührt das Verdienst, dass er zuerst auf die Möglichkeit einer günstigen Struk- tur und die damit verbundenen ölchancen in Transdanubien hin- gewiesen hat. Die Existenz einer Faltenstruktur dér noch unerforschten neogenen Gebiete Transdanubiens war in dér Tat nicht ausgeschlossen, so da6S eine Explorationstatigkeit auf öl daselbst vollkommen berechtigt ér- sekién. Dagegen ist es noch weitau6 nicht bewiesen, ob ein regionaler Faltenbau im Neogen wirklich besteht und von welcher Art dér Fal- tungen mán hiebei reden kann. Völlig ungeklárt ist es, wie die Streich- richtung dér Antiklinalen verláuft und ob die Faltén von einer regio- nalen Bedeutung sind, oder nur unregelmassigen Gewölben entsprechen. Ob diejenigen Krüftewirkungen, welche das plastische Neogen falteten, auch die darunterliegenden widerstandsfahigeren mesozoischen Schollen mitgef altét habén, ist noch ein ungeklartes Problem. Unter den Fal- tungen können aber noch viele Unterschiede bestehen, sowohl im Altér, wie auch in ihrer Struktur und Intensitat. Das Balatonoberland und í BÉR DIE TEKTONIK TRANSDANUBIENS IN l'NGARN. 27!> dér Bakonyer Wald weiscn variszischc und vindelizische Faltungs- systeme auf. Über diesen álteren Faltenbau hat inéin Vater auf seinen Karten und Profilén eingehend referiert, es ist alsó nicht das Verdienst Pávai's, dass er in diesen Profilén derartige Faltenstrukturen er- kannte. In dér „Geomorphologie dér Balatongegend“ erklart Lóczy sen., dass im Bakonyer Wald und Fiinfkirchner Gebirge nur die mesozoi- schen Schichten in sanften Gewölben und Műiden gef altét sitid, derart, wie die Kreide- und Eozánschichten im kroatischen Karstgebirge. Ent- lang dér Lángs- und Radialbrüchc wurde aber diese Faltenstruktur dér mesozoischen Bildungen nachtráglich vielfach durch die spatere Bruchtektonik verwischt. Durch seine Karten und Profile beweist Lóczy sen., das die Langsbrüche altér als die Querbrüche sitid. Wahrend die Langsbrüche einen alteren tertiáren Ursprung besitzen, erscheinen die Querstürungen zumeist viel jünger, weil sie in zahlreichen Fallen auch die Jüngsten Neogenablagerungen mitberührt hatten. Lóczy sen. behauptete alsó niemals, dass die ülteren mesozoischen Bildungen dér transdanubischen Inselgebirge ursprünglich nichtgefaltet gewesen waren. Im Gegenteil wies er auf jene Tatsache, dass die mesozoischen Züge unserer Schollengebirge stratigraphisch und dér Fazies nach den Fort- setzungen dér ostalpinen Fazieszonen entsprechen, nicht aber in tek- tonischern Sinne. Solche intensive Faltungserscheinungen, welche sich in den Ostalpen abgespielt habén, berührten die transdanubischen Schollengebirge niemals. Er lehnte jene fantastischen Hypothesen Uhlig’s ab, nach welcher die mesozoischen Schollengebirge Trans- danubiens als auf mediterránén Bildungen schwimmende grosse Über- schiebungsdecken vorstellten. Dagegen behauptete er, dass die medi- terránén Ablagerungen zwar diskordant, aber autochton auf die alteren Bildungen transgredieren. Er lehnte ferner auch die fantastische Vor- stellungen Kober’s ab und bewies, dass seine Auffassung, nach welcher er unsere Schollengebirge als Wurzelregionen deutet, unrichtig ist. lm Gegenteil versuchte er in seinen Schlussfolgerungen den Begriff des Mojsisovic’schen „ Orientalischen Festlandeslí auf das ganze Trans- danubien auszudehnen. Zusammenfassend beschrieb Lóczy sen. das Balatonoberland und den Bakonyer Wald als einseitig aufgebaute, nach Nordwesten über- kippte, aus permiseken bis unterkretazischen Formationen aufgebaute Gebirge, dérén alté mesozoische Faltenstruktur wahrend des Tertiars durch komplizierte Bruchdislokationen verwischt wurde, so dass diese Gebirge derzeit schachbrettförmig zerstückelte Schollen darstellen. Die seit dér Tertiarzeit sich abspielenden Transversalverschiebungen und Vertikalbrtiche scheinen noch nicht zum völligen Abschluss gekom- 280 L. V. LÓCZY JUN. mén zu sein, weil sie, wie wir aus den rezenten seismischen Erchei- nungen darauf schliessen dürfen, sich auch jetzt noch in Bewegung befinden. Die Faltungen aber, von denen Pávai spricht , dürfen nicht mit den mesozoischen Faltungen unserer Mittelgebirge verwechselt werden. Die von ihm betonten jüngsten Faltungserscheinungen dér mediterránén und pannonischen Schichten habén mit den mesozoischen Faltungs- systemen dér alteren Schollengebirge nichts géméin. Auf Grund dér publizierten Profil- und Kartenbeweise Lóczy senior’s muss ich die Hypothese Pávai’b, nach welcher die jüngsten diluvial-oberpliozanen Dislokationserscheinungen auch die widerstandsfahigeren mesozoischen Schollen mitgefaltet hatten, energisch ablehnen. Die letzten regionalen Faltungserscheinungen habén sich im Bakonyer Walde und Balatonoberlande wahrend dér Eozanzeit abge- spielt. Die wahrend dér Tertiarzeit wirkenden dÍ6lozierenden Krafte bildeten in erster Reihe radiale Brüche, und transversale Verschiebun- gen die Faltungen spielten wahrend , des Tertiars nur eine sekundare Rolle. Die mit den Transverschiebungen genetisch in Zusammenhang stehenden lokálén Faltén und Gewölbe sind zwar vorhanden, aber eine regionale Bedeutung hatten diese Faltén wahrend dér Tertiarzeit nicht. Es ist wohl möglich, dass diejenigen jüngeren Kraftewirkungen, die in den widerstandsfahigen spröderen mesozoischen Schollen solche Bruch- strukturen hervorbrachten, in den plastischen mediterránén und panno- nischen Bildungen Faltungen verursachten. Die Unrichtigkeit dér PÁVAi’schen Auffassung möchte ich in fol- gendem beweisen: Die pontischen Ablagerungen transgredieren am Rande des Balatonoberlandes über die alteren Bildungen zumeist hori- zontal, wie dies durch Lóczy sen. eingehend beschrieben wurde. Nir- gends befíndet sich ein Profil, welches mit den mesozoischen Ablage- rungen zusammengefaltete pontische Ablagerungen aufweisen würde. Lóczy sen. stellt jenes Gebiet, welches sich südlich vöm Balatonsee ausbreitet, als ein aus pontischen Ablagerungen aufgebautes Bruch- gebiet vor, wo die mesozoischen Ablagerungen entlang dér quer- und treppenförmigen Brüche zűr Tiefe gesunken sind. Zwischen den regel- massigen Talsystemcn des Somogyer Komitates und dér Bruchtektonik des Balatonoberlandes dachte er einen solchen genetischen Zusammen- hang zu erkennen, als ob die lángén parallelen Tdler des Somogyer Komitates entlang dér Fortsetzungen dér Querbrüche des Schollenlandes , tektonisch entstanden wtiren. Die lángén parallelen, in NNW — SSO streichenden, keine Erosion aufweisenden Tüler des Somogyer Komitates scheinen ebenfalls zugunsten dieser Auffassung zu sprechen. Diese Talcr sind wahrscheinlich tek- ÜBER DIE TEKTONIK TRANSDANUBIENS IN UNGARN. 281 tonisch entstanden, in denen aber nach Cholnoky auch eine nach- trágliche Winderosion eine Rolle gespielt hat. Aber auch die Wellen- bewegungsrichtungen und Intensitatserscheinungen dér seismischen Erscheinungen sprechen zugunsten dér Bruchstruktur. (Vgl. Réthly.) Die Tiefbohrungen von Siófok und Balatonföldvár erreichten das paláo- zoische Grundgebirge in 110 Meter, bzw. .100 Meter Tiefe. Die Tiefe dér Neogenablagerungen in jenen Gebieten, welche weiter südlich vöm Balatonsee hegen, konnte Lóczy sen. aus Mangel an Bohrungen nicht direkt ermitteln, 60 dass er seine diesbezüglichen Auffassungen stets reserviert ausgesprochcn hat. Es ist wohl möglich, dass die von dér Küste entfernteren pon- tischen Ablagerungen gégén das Beckeninnere an Máchtigkeit vielfach zunehmen können. Wenn das versunkene mesozoische Schollengebirge durch máchtige Neogenablagerungen überdeckt wird, so halté ich es wohl für annehmbar, das dieselben Kraftewirkungen, welche in den spröden widerstandsfahigeren Kaik - und Dolomitbildungen dér mesozoi- schen Schollen Bruchstruktur en verursachten, in den plastischen Neo- genablagerungen Faltungen bildeten. Áhnliche Erscheinungen habé ich auch selbst im Balatonoberlande konstatiert. Auf eine und dieselbe Ursache zurückfiihrbare Kraftewirkungen habén dórt an mehreren Stellen in den plastischeren Raibler-Mergeln chaotische Faltungen (Flysch- falten) zu6tandegebracht. Die letztgenannten Faltungen spielen aber nur eine sekundare Rolle und dürfen mit den regionalen Faltungs- strukturen dér Kettengebirge nicht verwechselt werden. Wenn alsó die Erdölforschungen südlich vöm Balatonsee in den pontischen Ablagerungen tatsachlich echte Faltungen wird nachweisen können, so wird dies für die wissenschaftliche Erkennung unseres Lan- des von grosser Wichtigkeit sein. In erster Reihe muss aber in diesem Falle die Frage beantwortet werden, ob es sich wirklich um einen zusammenhangenden regionalen Faltenbau oder nur um lokálé Fal- tungen handelt. Es tauchen ferner auch noch folgende Detailfragen auf, dérén Beantwrortung wir von den wissenschaftlichen Resultaten dér ungari- schen Erdölforschungen wohlberechtigt erwarten möchten: In welchen Richtungen verlaufen die Faltungsachsen? Sind sie parallel oder senk- recht zu den Hauptrichtungen des Schollenlandes gerichtet? Sind im Neogenland longitudinale breitgewölbte regelmassige Antiklinalen und Synklinalen vorhanden, oder nur isolierte Döme und regellose Faltén entwickelt? Auf die Faltungsstrukturen dér Neogenablagerungen dér Balaton- gegend hat schon Lóczy sen. hingewiesen. Er fand sogar im Diluvium lokálé Faltungserscheinungen. Er beschrieb zwar in seinem Werke an 282 FR. V. PÁVAI VÁJNÁ. mehreren Stellen solche junge lokálé Faltungen und Fáltelungen, sprach aber diesen bezüglich de6 regionaltektonischen Baues nur eine sekun- dare Rolle zu. Eine ganz andere Frage ware aber die Existenz eines regionalen Faltungsbaues in den südlich vöm Balatonsee liegenden Gebieten. Ist das Neogenland wirklich ein postpliozánes junges Falten- land, wie dies von Pávai behauptet wird, so muss zwischen Bruch- und Faltenland irgendwo eine Grenze existieren, weil die mesozoischen Schollen des Balatonoberlandes, wie ich es schon oben auseinander- gesetzt habé, nicht. durch diese postpliozane Faltung mitgefaltet wurden. Ganz anders steht es bezüglich dér Tektonik jener Neogengebiete, die sich entlang des Saveflusses hinziehen. Hier besteht wohl die Mög- lichkeit, dass die jungen, in WNW — OSO Richtung streichenden kroa- tisch-slavonischen Antiklinalketten dér machtigen Neogenablagerungen über die Savé treten und in den südlichen Teilen dér Komitate Zala, Somogy und Baranya ihre Fortsetzung finden. Die Streichrichtung dieser Faltungen stünde alsdann senkrecht zűr Streichrichtung dér tertiaren Bruchstruktur dér Mittelgebirge. Über die Ergebnisse dér ungarischen Erdölforschung erwarten wir aber von den ungarischen Erdölgeologen vorerst mit Karten und Profilbelegen reichlich versehene detaillierte Publikationen, um dann ein positiveres Bild über die Tektonik dér bisher noch so wenig erforsch- ten Somogy-Tolnaer Neogengebiete zu gewinnen. ÜBER DIE JÜNGSTEN TEKTONISCHEN BEWEGUNGEN DÉR ERDRINDE. — Mit einer tektonÍ6chen Kartenbeilage und dér Figur 2. — Von Fr. v. Pávai Vájná.* Schon im Jahrgang 1917. des Földtani Közlöny habé ich untéi* demselben Titel meiner, übrigen in dér Literatur nicht neuen Über- zeugung kurz Ausdruck verliehen, dass jene tektonischen Kráfte, welchc wáhrend dér liingstvergangenen geologischen Zeiten mehrere tausend Meter hohe Bergriesen cmporhoben, auch heute noch unverándert ob- walten und dass ihre Wirkung an den jiingeren und jüngsten Ablage- rungen deutlich zu beobachten sei. Vorliegende Studie umfasst eigentlich aucli die wissenschaftlichon Resultate dér ung. staatlichen Kohlenuasserstoff-Forschung und es beninvmt nichts von ihrer Selbstandigkeit, wenn ich liervorhebe, dass Vorgotragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Goselltsch. am 15. April 1925. ('BÉR DIE JpNGSTEN TEKTONISCHEN BEWEGUNGEN DEK EltDRINOK. *_'t<3 v\ ir diese Forschungen im ungarisch-kroatischen Becken unter dór Lei- ♦ ung Hugó v. Böckh’s begonnen und bis 1921 fortgesetzí habén, wo ie.h dann grössere Gebiete begangen habé und nun schon sóit Jahren diese Forschungen selbst lei te. Die folgenden, das ungarisch-kroatische Neogenbecken bezüglichen Feststellungen sind das Resultat meiner ea 10 Jahre wáhrenden Stú- dión und sind mit Benützung zahlreicher, von meinen Mitarbeitern: Simon Pafp, Desiderius Pantó, Aladár Vendl und Stefan Ferenc:/. i gesammelten und kartierten Daten zustandegekommen. Die tektonischen Verhaltnisse des in ca SO'í durcli jüngste Bil- dungen (Neogen-Pleistozan-Holozan) bedeckten ungarisch-kroatischen Tertiárbeckens kann ich heute bereits einheitlich darstellen. (S. die Kartenbeilage am Ende des Bandes.) Wir erhalten dadurch ein solches Generalsystem dér Tektonik, welches nicht nur jenseits dér Donau, sowie auch weiter SW-hch in Kroatien-Slavonien und östlich auf deni Grossen Ungarischen Alföld (Tiefebene) einheitlich zum Ausdruck gelangt, sondem auch mit jenem unter dér Leitung H. v. Böckh’s im siebenbürgischen Becken festgestellten System übereinstimmt. Dicse Tektonik ist unseren Erfahrungen und den Literaturangaben nach mit jener des Wiener und oberösterreichisch-bayrischen Tertiárbeckens (welches sich mit dem Kleinen Alföld jenseits dér Donau in organi- schem Zusammenhang befindet) übereinstimmend, sie ist aber vielen Beziehungen auch analóg mit dér gefal tetőn Struktur dér südfranzö- sischen. italienischen, albanischen, rumanischen, galizischen, dér Baku - Gegend; dér kleinasiatischen. persischen, indischen etc., Kohlenwasser- stoffe enthalteneden, neogenen Becken. Da wir es ja mit am Fusse gleichförmig gebauter Kettengebirge liegenden Teilen einer Geosynklinale (die eigentlich bloss die Reste dér noch umfangreicheren paleogen-mesosoischen Geosynklinale dar- stellen) zu tun habén, dürfte dies auch nicht anders zu erwarten sein. Den ungarischen Kohlenwasserstoff-Geologen gelang es, die all- gemeine Faltung dér siebenbürgischen, ung.-kroatischen, Wiener , öster- reichisch-bayrischen und südfranzösischen Neogenbecken zu beweisen, wodurch die früheren, durch lückenhafte Beobachtungen entstandenen Ansichten über die ungestnrte Lage dieser BeckenausfüUungen ais un- genügend erkannt wurden. Unsere heimischen Arbeiten wnrden von auf gleichem Gebiet bewanderfen englischen (Cunningham Craig) und amerikanischen (F. G. Clapp) Geologen revidiert und mit voller An- erkennung gutgeheissen. Die ungarischen Kohlenwasserstoff-Geologen werden jetzt schon von englischen. französischen u. a Interessenten ir Anspruch genommen. 284 FB. V. PÁVAI VÁJNÁ. Die siebenbürgischen Resultate wurden i. J. 1911 und 1913 publi- ziert.1 Merne das ung.-kroaf ische Becken bezüglichen Feststellungen habé ich kurz schon in mehreren Vortrágen und Aufsatzen angedeutet.2 3 A. Vénül1 und S. Ferenczi4 besprachen bereits einige Details ihrer Aufnahmen, auch dürfen die weiteren Publikationen und lehrreichen Dis- kussionen H. v. Böckh’s nicht unerwahnt bleiben. Vorerst, sollen nun einige Daten aufgezahlt werden, um zu bewei- sen, dass die tektonischen Vorgange mit dem Erscheinen des Menschen auf dér Erde noch nicht zum Abschluss gekommen sind, sondern auch gegenwartig mit unveranderter Intensitat, wenn auch unendlich lang- sam, doch immerhin mechanisch messhar fortwirken. Diese Beweise müssen demnach in den jüngsten Erdschichten aufzufinden sein. Die Aufzahlung solcher ist in gewisser Iíinsicht ein Nóvum, da diese Daten meines Wissens bis jetzt weder vöm Standpunkte dér allgemeinen Tek- tonik zusammengefasst wurden, noch ihre Benützung zűr Ergründung tektonischer Verhaltnisse vorgeschlagen wurde, obwohl die jüngsten Krustenbewegungen zum Nachweis gefalteter Strukturen sehr gut zu verwenden sind. Betrachten wir die tektonische Karte des ungarisch-kroatischen Neogenbeckens, so wird es sofort ersichtlich, dass dórt — obwohl sich auf mehr als 2/s dér Oberflache levantinische und jüngere Schichten aus- breiten — eine derartig gefaltete Struktur mittels mehrer tausender an dér Oberflache, in Handscháchten und Bohrungen gemessenen Einfall- winkel nachgewiesen ist, welche sich dér bekannten gefalteten Tektonik dér benachbarten Alpen, Dinariden, Karpathen vollstandig anpasst. Einzelne Faltungen dér mesosoischen Gesteine setzen nicht nur in gut aufgeschlossenen tertiaren, sondern auch in pleistozanen Schich- ten fórt, um nach einigen Kilometem wieder in alteren Gesteinen weiter- zuziehen. Es konnten derartige Faltungen fixiert werden, die am Fusse dér Gebirge, in alteren Schichten bereits bekannt waren, doch bisher in den durch jüngere Sedimente verdeckten Becken nicht verfolgt wor- 1 Jelentés az erdélyi medence földgáz-előfordulásai körül eddig végzett kutató munkálatok eredményeiről. I — II. rész. Kiadja a M. kir. Pénzügyminisztérium (Ungarisch). 2 A Dunántúl földgáz-petróleum-kincseiről. Bány.-Koh. Lapok, 1919. p. 195. (Ungarisch). Uber die jüngsten tektonischen Verschiebungen dér Erdrinde. Földt. Közi. 1917. p. 348. Beitrago zűr Kenntnis dér pleistozanen Ablagerungen von Kroatien-Slavonien. Földtani Közlöny, 1917. p. 353. A magyar földgáz és petróleum geológiájáról. Bány.-Koh. Lapok, 1921. p. 141. (Ungarisch). Reply to tho criticism on prospecting work fór gas in Hungary. Földtani Közlöny 1921-22. p. 95. 3 Hydrologische und tektonische Beziehungen. Vorgetragen in dér Sitzung dér Hydrologischen Scktion dér Ung. Geol. Gesellschaft im April 1923. ' Geomorphologische Studien in dér südl. Bucht des kleinen Ung. Alföld. Földt. Közi., 1924. p. 137. ÜBER DIE JÜNGSTEN TEKTONISCHEN BEWEGUNGEN DÉR ERDRINDE. 285- den sind. Die Berücksichtigung dér jiingston Krustenbewegungen er- laubte vorerst. eine tektonÍ6cho Untersuchung der bisher unentratseltenT allerjüngsten Beckenausfüllungen. Jedoch sind dieselben ausser dem wissenschaftlichen Standpunkt. auch wirtschaftlich áusserst wichtig, da hiedurch die Erdgas-Mineralöl-Forschungen auch auf gatiz flachem Terrain ermöglicht werden. Ich möchte nun kurzgefasst wenigstene einen Teil meiner Beweise vorbringen. Die Erdbeben müssen grösstenteils ebenfalls als Folgen gegenwar- tiger Erdkrustenbewegungen aufgefasst werden. Unsere Erdbeben sind durchwegs tektonische Beben , sie bedeuten alsó eine örtliche Auslösung der durch geosynklinale, graduelle Emporwölbungen bedingten fort- wührenden Spannung, oder sie sind durch unsere Sinne icahrnehmbare Áusserungen der Risse und Brüche in den gefalteten oder sich faltenden Gesteinen. Zwar werden diese Erdbeben schlechthin auch mit anderen tektonischen Vorgángen in Verbindung gebracht, da sich diese Beben jedoch stets an denselben Stellen erneueren (Ungvár, Eger, Laibach). dürfen sie nicht als unzusammenhángende, isolierte Erscheinungen be- trachtet werden, sondern vielmehr als die Folgen jener tektonischen Vorgange, welche zűr Ausbildung der bekannten tektonischen Linie führten und welche auch heute unentwegt in gleichem Sinne wirken. Was ist nun aus dem Faltensystem der ung.-kroatischen, siebenbürgi- schen, Wiener, österreichisch-bayrischen, südfranzösischen u. a. Becken zu schliesen? Laut unseren Kartierungen sind ihre Schichten am Rande der Becken und in anderen Aufschlüssen in steilen, oft sogar überkipp- ten, nach innen zu immer mehr abflachenden Faltungen gelagert , welche nicht nur untereinander, sondern auch mit dem Faltensystem der Rand- gebirge oft mehr ere 100 Kilométer weit parallel verlaufen (Siebenbürgen etc.). Die Kernschichten sind wegen der langsam fortdauernden Empor- wölbung viel steiler gelagert, als die aussere Schichtenhülle der Anti- klinalen. Die im Kern liegenden, alteren Schichten wurden an den Ufern der spáter in die Synklinalen regredierenden Meeresbuchten oft erodiert (z. B. in Siebenbürgen der mediterráné, salzführende Tón und die sár- matischen Schichten), oder kommen die Kernschichten arg denudiert unter die jüngeren, sich posthum weiterfaltenden Sedimente, wie in Südfrankreich (Trias) oder in Deutschland (Zechstein). Die spateren, jüngeren Schichten sind dementsprechend stufenweise immer schwacher gefaltet. Auf diese Weise folgen in Siebenbürgen die jüngeren, pannonischen Ablagerungen durch das ganze Becken hindurch dem Streichen der medi- terránén und sarmatisehen Schichten mit von 30 — 40° auf 3 — 4° herab- sinkenden Einfallswinkeln, um in den tieferen Aufschlüssen oder ant 286 FR. V. PÁVAI VÁJNÁ. gegenüberliegenden Beckenrand in den steileren, ál térén Kern dér Fal- tung z u übergehen. Dieselbe Erscheinung kann auch an den in regel- massigen Abstánden auf den Faltén sitzenden brachiantiklinalen W öl- bűnben beobachtet werden. Sobald diese gut aufgeschlossen sind, können steilere Schichtenlagerungen gemessen werden, die Einfallswinkel dér zwischenliegenden Relativ-Synklinalen sind selbstverstándlich flacher. Sollten die parallelé Züge andeutenden, widersinnig liegenden Einfalls- mnkel-Serien noch so geringgradig sein, so reprasentieren sie doch immerhin Faltungen, dérén steilere, oft sogar mehrfach gefaltete Lage in den eventuellen Aufschlüssen alterer Schichten konst.atiert wer- den kann. Die levantinischen Sedimente sind, wie auch die pannonischen, gleich- falls parallel gefaltet, einerlei, ob sie die ganzen Becken ausfüllen (Gegend dér Save-Kulpa) , oder nur in die Synklinalen hineinreichen (Bilo-Gebirge und Transdanubien) . Das ungarisch-kroatische Becken ist alsó, wie auch die schon er- wahnten auslandischen, in mit den angrenzenden Gebirgen ungefáhr übereinstimmenden Richtungen parallel gefaltet, was eben eine logische Folge dér Emporwölbung jener mittel- und südeuropaisch-asiatischen, mesosoisch-tertiaren Geosynklinale war und auch ist. Wenn aber eine deutliche Faltung dér levantinischen Ablagerun- gen haufig zu konstatieren ist, so kann diese erst nach ihrer Sedimen- tation, d. h. in pleistozanen und holozanen Zeiten erfolgt sein. Popesc.u- Voitesti bezeichnete i. J. 1921 5 die Faltungen des siebenbürgischen Beckens — im Gegensatz zu den miozanen Faltungen dér Kárpátén — als „subkarpathisch postpliozanu. Ich betonte schon i. J. 1916. dass im Bilo-Gebirge Faltungen pleistozaner Schichten verfolgt wer- den können. Die Ermittlung dér Einfallwinkel in den lockeren, unebenen, sich oft auskeilenden, pleistozanen Sand- und Tonschichten ist freilich nicht so leicht, wie das die Mit.arbeiter H. v. Böckh’s an sich selbst erfahren konnten. Mán braucht viel Übung, Erfahrung und ein gewisses V er- st andnis dazu. Die amerikanischen, in áhnlichen Gebieten geschulten Geologen konnten jedoch die Falten-Tektonik jenseits dér Donau und in Siebenbürgen sofort erkennen. Die Unigebung von Wels in Oberösterreich ist ein schon lángé bc- kanntes Erdgasgebiet, von dessen die Oberflache bedeckenden Schlier- und .jiingeren Ablagerungen bis 1920 jeder Geologe behauptete, dass sie sich, in ursprünglicher, ungestörter Lage befanden. Da wir mit Böckh die Faltung des Wiener Beckens schon i. J. 1913 .). P.-Voitesti: Apcr(,u général sur la géologie de la Roiimame. í BÉR DIE JÜNGSTEN TEKTONISCHEN BE WEGUNGEN DÉR ERDRINDE. 287 bei dér geologischen Untersuchung des March-Tales aus Autopsie kann- ten und in den dortigen Antiklinalen zu Egbell am linken Marehufer schon eine bliihende Erdölgewinnung errichtet hatten, schien dér Ge- danke einer Faltung des oberösterreichisch-bayrischen Beckens sehi naheliegend. lm J. 1920 konnte ich tatsáchlich feststellen, dass durcli Wels in NO — SW-licher Richtung eine Antiklinale zieht, welche bis über Bachmaningten verfolgt werden konnte und auf welcher zwei brachi- antiklinale Wölbungen nachzuweisen waren. Südlich, in dér Richtung von Steinhaus und Lambach fand ich die entsprechendo Synkl inaié vor. Bei Wimsbacli liegt eine weitere Antiklinale, in dérén Fort- setzung die Wölbung bei Vöklabruck falit. NW-lich von dér Welser Linie ist in dér Richtung Schmieding — Altenhof wieder eine, und weiter durch Grafing — Haiding — Grieskirchev — Meggenbach eine dritte Antiklinale zu tinden. An dér letzteren konstatierte ich drei brachianti- klinale Wölbungen, zwischen den zwei östlichen befindet sich bei Schal- lerbach eine 479 m. tiefe Bohrung, die Schweífelwasserstoff und etwas Methan-haltiges, warmes Wasser liefert. Die nachste Synklinale fand ich bei Neumarkt — Pram, die Antiklinale dagegen bei Biedau, auf wel- cher ich bei Lambrecht eine Brachiantiklinale feststellen konnte. Nörd- lich isi wieder zwischen Andort und Sicharting eine Synklinale, welche aber durch eine 0 — W-liche schmale Querfaltung gekreuzt wird. In dem an das Böhmische Massiv angelehnten Schenkel dér Randsynklinale wurde bei T aufkirchen eine etwas ölführende Bohrung abgeteuft. Ich konnte alsó in dieser Gegend fünf Antiklinalen und fünf Syn- klinalen feststellen, dérén Richtung bei Wels eine NO — SW-liche ist, wahrend sie weiter östlich etwas nach W — NW umzubiegen scheinen. Die Richtung dér Synklinalen kann mit dem Streichen dér alpinen Fal- tungen in Einklang gebracht werden. Es ist besonders wichtig, das die staatliche Tief bohrung zu Wels i. J. 1903 in dér Tiefe von 1037 m. den Gránit erreichte, ohne inzwi- schen mesosoisehe Sehichten durchquert zu habén. Auch dér in Schal- lerbach erbohrte, grobe Sand ist nichts anders als Granitgrus. Wenn wir alsó die bei Wels erreichten, tiefsten Sedimente ebenfalls als oligo- zán annehemen (wie Schubert u. A.), so fehlt in den oberösterreichi- schen A eogenbecken das Mesosoikum ebenso, wie in Galizien, wo unter dér überschobenen Flyschdecke und dem Miozan Gesteine karbonischen Alters erbohrt worden sind. In Siidfrankreich wo ich mit Herm H. v. Böckh gearbeitet habé breitet sich zwischen den Pyrenaen und dem Plateau Central eine Geosynklinale aus, in welcher auch das Mesosoikum gut vertreten ist; S — SO-lich von Dax liegt die triadische Salzformation, Jura, Kreide und Eozan zu Tagé. Bei Goujacq (SO-lich von Dax) wölbt 288 FR. V. PÁVAI VÁJNÁ. sieh die obertriadische Salzformation Salzquellen, Ophite und ölige Asphaltspuren enthaltend empor. lm Hangenden fanden wir in dér Nahe dér durch prahistorischel Funde berühmten Höhle von Brassempouy u. a. 0. ölháltige, eozane Kalksteine. Weiter SO-lich liegt eine aus aqui- tanien, bourdigalien und jüngeren, schotterig-sandigen Bildungen auf- gebaute Hügelgegend, in dér wir bei Brassempouy eine relative Syn- klinale und bei Castelner eine gestreckte, grossartige Brachianti- klinale feststellen konnten in bisher als ungefaltet geltenden, neogenen Sedimenten, was ausser den Einf'allwinkeln auch durch morphologische Formen bestatigt wird. N-lich, bei Audignon konnte wieder auf einer NW — SO-lichen Faltungslinie eine gestreckte Brachiantiklinale dér eozan-miozanen Schichten konstatiert werden, zwischen denen eine natürliche Synklinale vorhanden ist. Die náchste NO-liche Synklinale und Antiklinale konnte nur mangelhaft festgestellt werden, zwischen Arthez und Maupass liegt jedoch wieder eine deutliche Synklinale, darüber bei Estang eine parallelé Brachiantiklinale und zu Monclar eine weitere Synklinale. Weiter nördlich (Roquefort — S. Julien-Linie) deutet das Zutagetreten eozaner Schichten eine Faltung an, was wir überdies auch durch Messungen dér Einfallwinkel nachweisen konnten. Auf unsere weiteren Beobachtungen arn Fusse dér Pyrenaen , in dér Gegend von Biarritz, Lyon usw. will ich nicht naher eingehen, im Sam- melgebiet des Flusses Adouv jedoch konnten auch wir die mit dem Streichen dér Pyrenaen parallelé, geosynklinale Emporfaltimg feststel- len. Die durch das ganze Tertiar zu verfolgende Emporwölbung dér Geosynklinale wurde durch einzelne Faltén zergliedert, und diese Tek- tonik ist es, die an die Strukturverhaltnisse des ung.-kroatischen Beckens crinnert. Wahrend meiner i. J. 1924 nach Italien unternommenen Reise be- obachtete ich, dass die Miozan- und Pliozan-Ablagerungen sowohl in dér Umgebung von Rom, wie auch bei Ancona und Bologna mit den alteren Ablagerungen parallel gefaltet, sind. Am südlichen Rand dér Po-Ebene weisen die Faltungen ein NW — SO-liches Streichen auf, wel- ches dér Richtung dér eozánen und kretaceischen Faltungen entspricht. Die konnte ich nicht nur bei Firenze selbst sehen, sondern fand es auch auf einer Kartenskizze des Naphtagebietes von Veleja die ich den Herrn Ing. A. Busachi zu verdanken habé bestatigt. Hier sind die Faltén nach dér geologischen "Karte im Eozan, wahrend eine Kartenskizze des NO-lich gelegenen, áhnlich gebauten Salsomaggiore- Gebietes schon Faltungen miozaner und pliozaner Sedimente vermerkt. Im deanselben Jahre studierte mein Kollege S. Papp die Faltungen neogener Schichten in Albanien. Die gefaltete Beschaffenheit dér neo- genen Naphtagebiete Rumaniens und des weiteren Ostens ist zűr Ge- ÜBER niE JÜNGSTEN TEKTON1SCHEN BEWEGUNGEN DEIt ERDRINDE. 289 nüge bekannt. Wenn aber in Mittel- und Südeuropa überall ein gefal- tetes Neogen zu finden ist, kann eine gleiche Tektonik des siebenbür- gischen und ungarisch-kroatischen Beckens gar nicht überraschend wirken. Biege ich meinen Arm ein, so muss dér Rockarmel dieser Biegung folgen. Wenn mehrere tausend Meter máchtige altere Schichten gefal- tet werden, müssen dann die pleistozánen, meistens nicht einmal 100 m máchtigen Schichten nicht ebenfalls dieser Faltung folgen?! Freilich muss mán diejenigen Schichten herausfinden können, an denen iiber- haupt etwas zu beobachten ist, mán muss das Einfallen beurteilen können und muss die Mittelwerte dér Einfalhcinkel entschlossen berechnen lemen. Wenn trotzdem keine Resultate zu erzielen vvaren, sucht mán eben andere Stíitzpunkte zűr Ergründung des tektonischen Aufbaues. Schon in Siebenbürgen konnte oft die Richtung und die Form dér Flussbetten zűr Bestimmung des Streichens und Einfallens, zűr Er- gründung heute noch andauernder, tektonischer Bewegungen vorzüg- lich verwendet werden. Infolge des, wenn aueh schwachen Einfallens dér Schichten wird das Flussbett assymmetrisch eingeschitten, weil dér Talboden parallel zum Einfallen in diagonaler Richtung eingesenkt wird. Die Richtung des Wassers kopiert somit das jeweilige Streichen des Untergrundes. Wenn dieser alsó einen brachiantiklinalen Aufbau aufweist, icird dem Fluss ein halbkreisförmiger Verlauf vorgeschrieben, wie z. B. bei Gadány jenseits dér Donau. In anjieren Fallen fungieren die Brachiantiklinalen als Wasserscheiden, und manchmal werden sie durch Talvereinigungen angedeutet. Die bedeutenden Krümmungen grösserer Fiüsse und die dahin zufliessenden Nebengewasser lassen ebenfalls auf solche Wöl- bungen schliessen (z. B. die Krümmungen dér Kapós bei Kurd oder Szárazd). Von dér permisch-triadischen Brachiantiklinale des Mecsek-Gebirges an finden wir bis zum mesosoisch-paleogenen Gebiet dér Karpathen zahlreiche Beispiele dafür, dass die Fiüsse die Formen dér Brachianti- klinalen widerspi egein. lm mediterránén Gebiet von Torda, oder im sarmatischen bei Melegföldvár, im pannonischen bei Pusztacelina usw. können wir überall sehen, wie genau sich die morphologischen Formen dér Taler dér gefalteten Struktur des Untergrundes anschmiegen. — lm levantinischen Terrain kommt es sogar öfter vor (Kroatien-Slavonien), dass die abfliessenden Wasser auch dann dem Einfallen und Streichen folgen, wenn ihnen dér orographische Abhang auch eine andere Rich- tung zuweisen könnte. So wird z. B. das erdgas- und erdölreiche Ge- wölbe von Bujavica durch den Pakra-Bach bogenförmig umflossen. Auf pleistozánen Gebieten stehen uns noch weit mehr Beispiele Földtani Közlöny. LV. köt. 1925. 19 290 FR. V. PÁVAI VÁJNÁ. zűr Verfügung. Südlich dér bereits erwahnten Antiklinale von Gadány wird die Brachiantiklinale dér náchsten Faltung bei Felsősegesd durch den Sió-Graben von W, N und 0, von einem Nebenzweig auch nocli von S — SO umschlossen. Merne an dem geschichteten Sand und Tón (Ablagerungen des mittleren Pleistozans), sowie an dem im Zentrum dér Wölbung zu Tagé tretenden, konkretionenführenden, grauen Tón gemessenen Einfallwinkel entsprechen ganz dér Krümmung des Grabens. Diese alteren Bildungen werden von dem jüngsten pleistozanen Glied, dem Löss, fást ganzlich umhüllt. In diesen Falle wurde alsó die Wöl- bung durch Messungen, durch stratigraphische und morphologische Beohachtungen festgestellt. In diem in dér südlichen Fortsetzung des Nagyberek liegenden breiten Deflationstal befinden sich die Brachiantiklinalen von Kak, -Csököly, Nagyatád, Magy artad, Szülök und Háromfa, bei dérén jeder ausser den Einfallwinkeln auch morphologische Formen zűr Fest.stel- lung herangezogen werden konnten. In diesem flachen Gebiet sind die tiefsten pleistozanen Schichten auf den emporgehobenen Wölbungen auf- zufinden (auf dér Brachiantiklinale zu Kak sind in Handschachten sogar schon warscheinlich levantinische Schichten aufgeschlossen worden), über welchen an beiden Tallehnen vöm Balaton bis zűr Drau das jüngste Glied, dér Löss aufgelagert ist. Durch diesen, bisher unberücksichtigten, stratigraphischen Aufbau wird die Lóczy-Cholnoky’sc/íc Theorie dér Veriverfungsgráben zweifels- ohne widergelegt. In diesem Falle sollten ja gerade umgekehrt die jüngsten Schichten tief in den Műiden und die alteren auf den Leimen erschlossen sein, oder dürften die alteren pleistozanen Schichten wenig- stens nicht in ca derselben Höhe im Tál und am Talabhang Hegen. Übrigens sehen wir heute auf Grund dér Profile und Karten die Tektonik des Beckcns jenseits dér Donau deutlich vor uns, diese wird eben weder durch eingehend beschriebene, noch kartierte Brüche, son- dern durch eine parallelé Faltung charakterisiert. Die nicht tektonisch, sondern durch Deflation entstandenen Taler von N — S-licher Richtung werden durch diese Faltungen gekreuzt. Es sind dies tatsachlich Defla- tionstaler, wie dies Pknk schon i. ,T. 1892 in seiner Arbeit „ Morpho - logie dér Erde“ betonte, doch ist dieses Erkennen durch die Verwerfungs- Theorie ganz ins Vergessen geiaten. In dier Zagreber Ebene konnte ich ebenfalls sehr lehrreiche Beobach- tungen anstellen. Mit Hilfe einer Reihe von Bohrungen (von ca 30 m 'Fiefe) konnte ich in dér Nüho des vor 12 Jahren erbohrten, standig Erdgas liefernden artcsischen Brunnen von Precec das beistehende Profil ent- werfen. (Fig. 2.) Daraus wird nicht nur die Faltung zu einer breiteren Haupt- und einer schmalen Nebenfalte, sondern auch ein Fortdauern (’RER DIE JÜNGSTEN TEKTON1SCHEN BEWEGUNGEN DÉR ERDRINDE. 291 dieser Bewegung ersichtlich, da besonders am NO-lichen Schenkel die jüngeren Schichten sich auskeilend an die Nebenfalte anschiniegen. Spáter konnte ich in Handscháchten tatsachlich feststellen, dass die pleistozánen Schichten in derselben Richtung, jedoch flacher einfallen, als die tieferen Bildungen. In gewisser Entfernung von dem erwahnten Brunnen konnte ich eine kleinere Brachiantiklinale konstatieren, dérén Lángsachse durch den vor 30 Jahren ausgehobenen Graben des Zelina- Baches gekreuzt wird. An dieser Stelle ist mir nun die höchst inte- ressante Tatsache aufgefallen, dass das Wasser im Kánál sehr schnell abfliesst und zugleich sehr seicht ist; die ca Ví* ni tiefe Cunette, wie mán solche am Bódén áhnlicher Kanálé auszuheben pflegt, wurde hiec schon ganz ausgewaschen. In den Synklinalen dagegen bewegt sich das (iázos (Art.) kút = Gas. (Art.) Uraim. 1—12 Bolirungen. — Hornok = Sand. — Agyag =: Tón. — Rétegek = Schichten. — Barna = brann. — Zöldes = grünlich. Wasser sehr langsam und ist so tief , dass dér noch erhaltene (stellen- weise vollgeschwemmte) Leitgraben nur eben noch gesehen werden kann. Als Kuriosum habé ich noch jene Stelle des Grabens besichtigt, \vo nach meinen Berechnungen die náchste Antiklinale gekreuzt wer- den sollte und fand hier dieselben Verháltnisse vor: Das Wasser fliesst wieder schnell, ist seicht und schneidet ein! Nun genug dér Beispiele. Vor tektonisch geschulten Fachgenossen bedarf es keiner weiteren Erklárung, dass auf gefaltetem Gebiet die Antiklinalen samt íhren brachiantiklinalen Wölbungen und die Syn- klinalen, Vertiefungen jedes geologischen Alters nicht nur durch ihr Einfallen, sondern auch durch morphologische Fór mén und ihren strati- graphischen Aufhau charakterisiert werden. Wenn alsó auf pleisto- zanem Gebiet die Morphologie und Stratigraphie Faltungen bedingt , so müssen die Einfallwinkel, seien sie auch noch so gering, ebenfalls auf das Vorhandensein dieser Faltungen hinweisen und umgekehrt. 19 292 FR. V. PÁVAI VÁJNÁ. Nun raöchte ich noch auf die Beziehungen zwischen den geophysischen Messungen und den geologisch bestimmten Faltungen unserer von pleistozánen Bildungen überdeckten Gebiete zu sprechen kommen. Diese Messungen gestatten namlich auch auf flachen Terrain eine Orientierung über die Yerteilung dér spezifisch mehr-weniger schweren Gesteine in dér Tiefe. Wo sich Gesteine grösserer Dichte anhaufen, wo sie dér Oberfláche naher lagem, dórt werden geophysische Maxima gemessen. Zwischen diesen befinden sich geophysische Minima, ausgenommen den Fali, dass sich in dér Tiefe grössere Massen eines Gesteins kleinerer Dichte anhaufen. Wenn sich alsó zwischen den emporgewölbten, jün- geren (nicht dichten, alsó spezifisch leichteren) Sedimenten z. B. Stein- salz befindet, wird hier ein Minimum entstehen. Deshalb sind auf dér geophysischen Karte Siebenbürgens die Steinsalz bergenden Brachianti- klinalen durch Minima bezeichnet. Unter normalen V erhaltnissen aber entsprechen den Brachiantiklinalen Maxima, den Synklinalen dagegen Minima. lm ungarisch-kroatischen Becken führt den ganz östlichen Teil ausgenommen die mediterráné Salzformation nur salziges Wasser und keine grösseren Salzstöcke, ahnlich wie im Wiener, österreichisch- bayrischen oder im südfranzösischen Becken , weshalb hier geophysisch normale Verhaltnisse bestehen. Es ist nun leichtverstandlich, dass die Langsachsen dér nachein- ander folgenden Maxima und Minima Antiklinalen bzw. Synklinalen oder eigentlich dérén parallelen Verlauf darstellen können, weshalb ein Vergleich dér geophysischen und geologischen Aufnahmen sehr wün- schenswert erscheint. Leider aber sind wir noch weit davon entfernt eine zusammenhangende geophysische Karte des Grossen Ungarischen Alföld, wo bisher die meissten geophysischen Messungen vorgenommen wurden, zu entwerfen, weshalb vorláufig nur vereinzelte Gebiete zűr Ver- gleichung herangezogen werden können. Das Grosse Ungarische Alföld ist ebenfalls ein sich faltendes Ge- biet, da es ja schon wegen seiner Lage kein anderes sein kann, es bildet ja einen or&anisch zusammenhangenden Teil des jenseits dér Donau und in Kroatien sich ausbreitenden gefalteten Tertiarbeckens. Wo am Rande des Alföld die tertiaren Schichten noch zu Tagé treten (in dér Umgebung von Budapest, im Komitat Szilágy), konnte ich die Faltung tatsachlich feststellen. In dér Richtung Ecsér — Pécel — Isa- szeg — Valkó fand ich eine Antikl inaié pannonischer Bildungen mit zwei ziemüch grossen Wölbungen, die Synklinale kann auf dér N-W-lichen Seite noch in den tertiaren Schichten verfolgt werden. Weiter südlich fand ich auf pleistozanem Gebiet zwei Faltungen. Die südlichste dér bisher konstatierten Antiklinalen liegt in dér Richtung Pilis — Tápió- szentmárton. Verlangern wir dérén SW-liche Richtung über Sári — Döm- t) bér die jüngsten tektonischen bewegungen dér erdrinde. 293 söd hinweg, so gelangen wir zum südlichen Teil dér Insel Csepel. Zwi- schen Dömsöd und Sári wurde aber geophysisch ein lángliches Maxi- mum festgestellt, dessen Lángsrichtung gerade in die erwahnte Anti- klinale hineinzieht. Bis zűr Gegend von Kecskemét sind die Lüngsachsen dér Maxima überhaupt mit den Richtungen dér Antiklinalen parallel Die unregelmássigen, hie und da verzweigten Minima rangieren sich ganz in derselben Weise zwischen die Maxima ein, wie überhaupt die Műiden zwischen Emporwölbungen. Leider habén in dieser Gegend die geophysischen und geologischen Forschungen noch nicht dasselbe Ge- biet erreicht. Doch besitzen wir ein gemeinschaftlich untersuchtes Terrain in dér östlichen Ecke des jetzigen Ungarns, namlich in dér Gegend dér Szamos — Tisza , östlich dér Nyir-Ebene und des Ecseder Moors. Bei den benachbarten, schon ausser den Trianon’schen Grenzen liegenden Gemeinden Huszt, Menetien falu, Turterebes und weiter bei Turvékonya- fürdő wurden im Tertiar SO — NW-liche Faltungen ermittelt, die öl-, Gas- und Salzwasserspuren führen. Parallel dieser Faltungen konsta- tierten wir innerhalb dér gegenwártigen Grenzen drei Antiklinalen und zwei Synklinalen. Die Oberflache wird hier von pleistozanen Schichten gebildet, die sich auch stratigraphisch gliedem lassen, weshalb die Brachiantikl inaién nicht nur durch die Lage dér Schichten, sondern auch stratigraphisch und morphologisch fixiert werden konnten. Hier finden wir nun an den Stellen antiklinaler Züge geophysische Minima (Ricse — Kölese ), icahrend den Synklinalen Maxima entsprechen (Kisnamény — Gulács). In dieser Gegend liegen alsó die Verhaltnisse umgekehrt, wie in dér Umgebung von Budapest, wo die geophysischen Maxima Anti- klinalen bezeichnen. Dieser scheinbare Widerspruch wird dadurch auf- gehoben, dass — wie bereits erwahnt — im östlichen Teile des Alföld ein mit dér Siebenbürgischen Salzformation identisches, salzführendes Mediterrán vorhanden ist. Dies wird durch die vielen Salzquellen und die Salzstöcke von Sóvár und dem Máramaroser Komitat bestatigt Westlich dér Nyir-Ebene führen diese Schichten schon keine Salzstöcke mehr. Die Tiefbohrungen und die geologischen Aufnahmen bei Hajdú- szoboszló ergaben an dér Stelle des Maximums bereits eine Wölbung, wahrend das Hortobágver Minimum auf Grund dér Tiefbohrung eine synklinale Vertiefung darstellt. Die hier zwischen dem salzstock- führenden und nur salzwasserführenden Mediterrán beobachtete Grenz- linie scheint derjenigen zu entsprechen, die zwischen dem Eozan von östlichem und westlichem Typus gezogen werden kann. Nach den angeführten, verschiedenartigen Beweisen kann es nicht mehr zweifelhaft sein, dass alsó das ganze ungarisch-kroatische Becken — ein Teil einer sich emporfaltenden Geosynklinale — ebenfalls all- 294 FR. V. PÁVAI VÁJNÁ. géméin gefaltet wurde und dieser Faltungsprozess in den terticiren und auch pleistozanen Ablagerungen nachzuweisen ist, alsó auch bis heute fortdauert. Derartige tektonische Bewegungen sind ja auch in anderen Becken von ahnlichem Bau bekannt. Dér nördliche Teil des Bottnischen Meerbusens hat sich in 100 Jahren um 1*6 m, dér südliche bei dér Insel AUan um 1 m gehoben. Die benachbarten Gebiete aber sinken, wie mán dies beim Emporwölben alterer Geosynlclinalen feststellen kann. Gerade dér durch das Sinken altér Gebirge entstehende Druck führt ja zűr Aufwölbung und Faltung dér emporgehobenen Geosynkbnalen und ihrer Teile. Die nach dér pleistozanen Vereisung eingetretenen Hebungen und Senkungen dér Umgebung des Bottnischen Meeres wurden auch palaontologisch durch die Niveaus von Yoldia arctica , Annjlus lacustris und Litorina litorea, sowie durch prahistorische Funde bekraftigt.6 Die Hebungen bzw. Senkungen am östlichen Ufer dér Skandi- navischen Halbinsel, in Holland und dér Bretagne dürften als allge meinen bekannt gelten. Die Stádte Istad, Malmö, Telleborg sinken augenscheinlich; seit den Beobachtungen Linné’s ging hier ein 30 m breiter Uferstrich verloren. Weiter nördlich dagegen sind die südschwe- dischen Seen ebenso im Emporheben begriffen, wie NO-lich dér Bottnische Búsén. Es sind alsó zwischen sinkenden Gebieten auch andersico sich gegenwartig hebende und warscheinlich auch sich faltende Becken zu finden. Dass derartige Hebungen mit Faltungen Hand in Hand gehen, kann. in Sedimentationsgebieten, wie z. B. die Po-Ebene eine ist, beobachtet werden. Letztere ist als die Fortsetzung des adriatischen Beckens samt dér tertiár-pleistozánen Beckenausfüllung im Emporheben und Falten- bildung begriffen. Solche Faltungen sind am Rande dér Ebene bekamitr in dér Umgebung von Bologna konnte ich sie seibst sehen. An dér Süd- seite des variscischen Kernes dér Alpen sind die Sedimente aller For- mationen von dér Trias an bis zum Pleistozan hinauf vertreten, wir habén es hier alsó mit einem sich fortwahrend hebenden Teil einer Geo- synklinale zu tun. Dér westliche Teil dér Alpen schwenkt aber beim Golf von Genua nach Osten ab und die kristallinen Massen treten bei Genua auch noch heute zu Tagé. In ihrer Fortsetzung, den Apenninen aber sind hie und da hochstens pcrmische und triadische Bildungen auf- geschlossen; ein Beweis, dass dieser SW-liche Rand dér Geosynklinale viel tiefer gesunken ist, als dér nördliche. Diescs Sinken verursachte die monumentalen, südwarts überkippten Emporfaltungen des alpinen * Hili.ebrand Bella: Az őskor embere és kultúrája (ungarisch) Budapest, 1921. ('BF.R DIE JONGSTEN TEKTONISCHEN BEWEGUNGEN DÉR ERDRINDE. 29'j Mesosoicums und Faleogens. Z war könnte dessen Ursache nach den Analogien unseres heimischen Gebietes (Kristallines Gebirge von Pécs— Mórágy oder Polgárdi — langs des Balaton) auch auf ein in dér Po- Ebene gelegenes, spáter versunkenes, altos Gebirge zurückgefiihrt werden. Zwischen Torino und dóm Garda-See földen die eozán-oligozánen Ablagerungon, das Miozan bositzt oino sehr geringe Máchtigkeit und pliozánc Sodimente sind nur im Osten und Westen bckannt. Nach dér geologischen Karte Italiens zu schliessen sollte alsó gegenwartig diesos Randgobiet ein sinkendes sein, worin ich die Ursache zűr Fáltung dér Po-Ebene zu eutdecken glaube. Dér Grund zűr Umbildung einiger Alpentáler zu fjordánlichen, tiefen Seen (Garda-See, Lago di Como , 'Lago di Maggiore) könnte ebenfalls in einer Querfaltung dicsér Táler gesucht werden. Unter dér verhaltnismassig dünnen Moránenschichte sind ja in dem Walle dieser Seen auf den geologischen Karton áltere Bildungen angegeben. Vielleicht könnte das Entstehen dér nordalpinen Seen auch mit dér Emporwölbung des österreichisch-bayrischen Randgebietes und dér sinkenden Tendenz des Gebirges in Zusamnienhang gebracht werden. Schliesslich möchte ich nochinals auf das Grosse IJngurische Alföld zurückkommen. Das Ung. Ackerbauministerium hat die langs dér Theiss- Tisza 1. J. 1890 festgestellten Fixpunkte letzterer Zeit (1914, 1921) neu vermessen lassen, da aus den Überschwemmungen auf Niveau- schwankungen geschlossen werden könnte. Aus den mir zuvorkommend überlassenen Daten folgt, dass an dér Tisza (innerhalb dér gegenwár- tigen Landesgrenze) an 18 Stellen eine Bodenhebung stattgefundcn hat, und zwar bei Tiszabecs, Mezővári, Halábor, Tiszakerecsény, őr- ladány. Benk, Mogyorós, Komoró, Tímár, Kardos, Sajókesznycte, Tisza- keszi, Tiszahábolna, Tiszapiispöki, Szolnok, Tiszavezsény. Ujkécske. Tiszaknrt, 'Csongrád, Szentes. Zwischen diesen Orten wurden Senkun- gen festgestellt. Dagegen könnte nur an verhaltnismassig wenigen Stel- len keine Niveauánderung wahrgenommen werden. Ahnliche Beobachtungen wurden auch am nördlichen Fusse dér Alpen gemacht, wo sich durch eine neue Nivellierung dér Fixpunkte nicht nur binnen verhaltnismassig kurzer Zeit erfolgte vertikale, sondern auch horizontale Verschiebungen beobachten li essen.7 Die grösste Niveauhebung langs dér Tisza wurde bei Szentes konstatiert: 4- 103 und 4- 85 mm. Bei Üjkécske ergibt die Differenz 4- 40 und 4~ 38 mm, bei Szolnok 4“ 33 mm. Die tiefste Senkung ist bei 7 M. Schmidt : Erdkrustbewegungen in Oberbayerischen Alpenvorland. Ergiin- zungsmessungen z. bavr. Prazisionsnivellrment. Heft 2, No. 6. (Veröff. bayr. Komm. f. d. intőm. Erdmeseung. München, 1919.) 296 FR. V. PÁVAI VÁJNÁ. Tiszaszöllös wahrgenommen worden: — 222 mm. An mehreren Stellen wurden noch Differenzen bis über 100 mm festgestellt (z. B. ober Szajól — 101 mm). Die Senkungen und Hebungen wechseln langs des Ufers ziemlicli regelmassig. Die Antiklinale von Ricse — Tákos kreuzt den Tisza-Fluss bei Halábor. Da hier eine Niveauhebung konstatiert wurde, schien dér Gedanke, dass die Fixpunkthebungen in den Achsen dér Antiklinalen liegen dürften, sehr naheliegend. Wir untersuchten alsó die Umgebung von Szolnok und Szentes und waren garnieht überrascht, an den Stellen dieser relatív grossen Niveauhebung en Antiklinalen vorzufinden. Bei Szolnok sind die pleistozanen Ablagerungen ziemlich deutlich ge- schichtet. Auf dér Wölbung kommen au eh die unter dem Löss liegenden, álteren Bildungen zum Yorschein, die (warscheinlich doppelte) Faltung kann dadurch auch stratigraphisch bestatigt werden. In dér Gegend dér 101 mm Senkung, zwischen Tiszapüspöki und Szajól ist in dér durch eine jüngere, humose Tonbank charakterisierten Schichtenreihe die Synklinale gut zu beobachten. SW-lich von Tengői — Felső tanya kommen unter dieser Schichtenreihe noch erst geschichteter, dann un- geschichteter Löss, nachher eine sandige Schichtenfolge und noch tiefer ein Limonit-Konkretionen führender, grauer Tón zum Vorschein. Weiter SW-lich, dér Eisenbahnbrücke von Szolnok zu verschwindet dieser Schichtenkomplex mit ziemlich starkem Einfallen ganz unter dem Wasserniveau. Hier betragt die Niveausenkung 18 mm. Zwischen dér Brücke und dér Stadt Szolnok liegen im regulierten Flussbetteinschnitt. die álteren, pleistozanen Schichten wieder an dér Oberfláche (Hebung 33 mm), um von dem östlichen Ende dér Stadt an, wo eine Senkung festgestellt wurde, unter den jüngeren Schichten unterzutauchen. Das Einfallen und Streichen deutet auf eine NW — SO-liche Falten- richtung hin. Um eine Andeutung des Alters dér ,,jungu genannten Schichten zu gébén, will ich erwáhnen, dass aus dér ober dem Löss liegenden, humosen Schichtenreihe schon zahlreihe, práhistorische Funde bekannt geworden sind (Feuerherde, primitive Gefásse, Knochen). Wenn alsó seit dér Ablagerung alljáhrlich nur Bodenschwankungen von 1 mm erfolgten, so ergeben sich schon Niveaudifferenzen einiger Meter, gerade genug, um Einfallwinkel von 2 — 3° zu verursachen. Bei Szentes konnten wir die Faltung dieser „jungenu Schichten gleichfalls an solchen Stellen feststellen, wo eine Hebung dér Fixpunkte stattgefunden hat. Die Vermessung dér Niveauschwankungen hesitzt auf diesem Gebiet eine hohe geologische Bedeutung. Die Donau und ihre Nebenflilsse werden von Uferterrassen be- gleitet, von einer Senkung kann alsó in diesem Gebiet nicht gesprochen ÜBER DIE JÜNGSTEN TEKTONISCHEN BEWEGUNGEN DÉR ERDRINDE. 297 ír érdén. Überdies baut die Donau ein Delta und senkt sich ihre Erosions- basis nicht. Die Tisza und ihre Nebengewüsser schwemmen nur in den Synklinalmulden auf, wo aber die Antiklinalen gekreuzt werden, ist bereits ein Einschneiden wahrzunehmen. Das sich emporfaltende fírosse Alföld ist in Hebung begriffen, eine allgemeine Senkung dieses Gebietes kaim durchaus nicht in Rede kommen. Nach dem gesagten dürfen wir alsó nicht nur von Erdkrustenbewe- gungen dér geologischen Vergangenheit sprechen, — sondern wir dürfen auf Grund genauer Beobachtungen und Messungen auch feststellen, dass die ehedem Faltungen, Risse und Brüche erzwingenden Krafte mit unendlicher Langsamkeit und Bestöndigkeit auch noch heute fort- n irkend sindt. Dér Aufbau des ungarisch-kroatischen Beckens wird nicht durch Brüche, sondern durch Faltungen charakterisiert. Aus den Erdbeben- erscheinungen, den Niveauschwankungen vermessener Fixpunkte und morphologischen Beobachtungen muss auf noch heute andauernde, tek- tonische Bewegungen dieses Gebietes geschlossen werden. Diese bringen Hebungen und Senkungen mit sich, welche zu Faltungen und Rissen führen. Wie wir sahen, können diese Vorgange bei günstiger Schichten- ausbildung durch das Einfallen, durch die stratigraphischen Schichten- folge, durch morphologische Formen und Niveauschwankungen schon iv den pleistozanen und noch auffallender in neogenen Schichten sicher festgestellt werden. Die neogenen Sedimente treten an den Beckenröndern mit den in tihnlicher Richtung, doch meist intensiver gefalteten paleogenen und mesosoischen Beckenawsfüllungen in Berührung. wie dies in den nörd- lichen und südlichen Geosynklinalen dér Alpen und Kárpátén, in Sieben- bíirgen oder im ungarisch-kroatischen und österreichisch-bayerischen Becken zu beobachten ist. Dies bedeutet aber ein Wandern, eine Ver- legung dér Gebirgsbildung: Auf den Resten dér sich emporwölbenden. mesosoischen Geosynklinale werden die tertiaren Geosynklinalen immer enger und immer mehr ausgefüllt, sie befinden sich in fortwöhrender Emporwölbung und Hebung. Diese Vorgange sind auch in den grosse Gebiete bedeckenden, leztentstandenen pleistozanen Bildungen zu ver- folgen. es können alsó auch diese Schichten in tektonische Untersuchun- gen miteinbezogen werden, was bis jetzt undurchführbar schien , Die mitgeteilten Ergebnisse beweisen unzweifelhaft, dass die Untersuchung des tektonischen Aufbaues flacher. durch machtige pleistozane Schich- ten bedeckter Becken gut möglich ist, wodurch sich auf diesen riesen- grossen Gebieten ein gewaltiges Féld für die geologische Erschürfung von in dér Tiefe liegenden Mineralstoffen. in erster Reihe Erdgas und Erdöhl, eröffnet. 298 J. SIMKÓ. DATEN ZŰR BODENKUNDE DES TOKAJER-BERGES (KOPASZ) UND SEINER UMGEBUNG. — Mit Fig. 3 — 8. — Von J. Simkó.* T. Allgemeine Beschreibung des G elán des. Dér Tokajer-Berg ist (lei* südlichste Punkt des Eperjes-Tokajer Eruptivzuges, dér zűr medi- terránéi* Zeit entstanden ist, Die máchtige Masse des Tokajer-Berges erhebt sich isoliert aus seiner Umgebung. Dér höchste Punkt: Kopasz ist 516 m. hoch. Die bedeutend niedrigeren Hügelformen dér Umgebung stehen mit diesem Hauptrumpfgebirge in unmittelbarem Zusammen- hangé, und zwar: Bajusz, Királygát, Kereszthegy, Lencsés. Vöm Kopasz laufen radiale Táléi* hinab, námlich: Lencsés, Murát, Szil, Czeke, Mester, Remete, Rákóczi, Csorgóköz und Hideg-Oldal. Das Aranyos- Tal aber ist eigentlich ein Talbecken. Dér Berg besteht hauptsáchlich aus Pyroxenandesit-Gesteinen, welche nach N. und N.-W. in Rhyolith-Gesteine iibergehen. Diese vul- kanischen Gesteine werden von Löss bedeckt, dér zu Füssen des Berges selbst 2 — 40 m. máchtige Anháufungen bildet. An den oberen Fiánkén des Berges dagegen wird seine Decke immer dünner. (Fig. 3.) Von Bodrogkeresztúr bis Tárcái wird derselbe vöm alluvialen Inundationsgebiet dér Tisza (Theiss) umgeben, an das sich hierauf das diluviale Plateau dér Nyirség (Fig. 4.) anschliesst. Von agrogeologischem Standpunkte ist es sehr wichtig, dass Felső- berek und die vöm Tokajer-Berge südlich gelegenen Teile des Inunda- t.ionsgebietes höher liegen, als die übrigen Alluvionen. Die Fiánkén des Tokajer-Berges sind nach meiner mit dem Abdachungsmessinstrument ausgeführten Messungen 12 — 30grádige Gehánge, weshalb hier die Bődén nicht genügend durchnásst werden. Deswegen findet, mán hier nur ausnahmsweise Tonböden. II. Abstaniniung dei* Bodenarten und ilire mechanische Analyse.1 In dér Umgebung von Tokaj habé ich 7 Bodenarten festgestelit : Schwommboden, Flugsand, Löss, Lehmboden, Wiesen-Tonboden, Löss- lehm, Roter-Tonboden. Die auf dem Berge vorhandenen Löss-, Lösslehm-, sowie die Lehm- böden sind nicht aus dem vulkán ischen Gestein entstanden, weshalb die vulkanischen Gesteine auch nicht dem „C“ Niveau (Muttergestein) dicsei* Bődén entsprechen. Ob die auf dem Berge vorhandenen rőten * Vorgotragen in drr Facheitzung dór Ung. Geol. Gesellsch. ain 23. A pril 192fi. 1 Siehe diesbczüglich die I. Tabelle S. 30(>. DATEN Zl’R BODENKUNDE DES TOKAJER-BERGES (KOPASZ) LSW. 299 Fig. 3. Lösswand im Wasserrisse des Aranyos-Tales. Aufnahme des Verfassers. Tonböden vöm Löss oder von den Andesiten abstammen, kann nur durch chemische Analysen festgestellt werden. Die schwarzen und braunen lA'hmböden des Berges aber sind aus Löss entstanden. Fig. 4. lnundationsgebiet vöm Felsőberek und pleistozánes Plateau von Rakamaz. Aufnahme des Verfassers. 300 J. SIMKÓ. Dér Inundationsboden ist durch die Tisza (Theiss) aufgeschwemmt worden. Die übrigen alluvialen Bődén des Schwemmgebietes sind aus Löss, aus Anschwemmungen und aus diluvialem Flugsand gebildet worden. Fig. 5. Bodensprünge im Inundationsschlamme des Tisza- (Theiss-) Bette6. Aufnahme des Verfassers. Die mechanische Analyse einiger auf dér I. Tabelle dargestelltem Bodenarten habé ich im Agrogeologischen Laboratórium des Dozenten an dér Polyteehnischen Hochschule, Dr. Róbert Ballenegger aus- geführt,, undzwar in dér Weise, wie er es in seiner diesbezüglichen Arbeit. vorschreibt. (Über die Ergebnisse dér mechanischen Bodenanalyse unga- rischer Bodentypen. Bericht dér Ung. G-eol. Anstalt, 1915.) Den Schwemmboden charakterisiert, dass hier solche Körnchen, dérén Durchmesser kleiner ist als (B002 mm, fehlen. Dass dér niedriger DATEN ZŰR BODENKUNDE DES TOK AJER-BERGES (KOPASZ) USW. 301 gelegene Schwemmboden des Tisza-Beckens schon tonhaltig ist, das erkennt mán schon auch an den Bodenrissen dér Fig. 5. Dér Flugsand, wie P. Treitz es in seinem Werke (Sandunter- suchungen. Bericht dér Geol. Anstalt, 1916.) schreibt, unterscheidet sich von aus Wasser abgesetzten Schwemmboden dadurch, dass er kein Glimmer enthált. lm Flugsande vöm Szög ist nur in dér 1-ten Fraction kein Glimmer. Dieser Umstand wie auch sein Tongehalt beweisen, dass es hier auf dem Schwemmgebiet kein echter Flugsand ist. Unter dem 300-fach vergrössernden Mikroskop sind die Konturlinien dér Kömchen rund, w&hrend die Konturlinien dér Schwemmbodenkörnchen zackig sind. Dér Löss hat in dér Umgebung von Tokaj grosse agrogeologische und geographische Bedeutung. Die charakteristischen Bestandtheile des typischen Lösses sind feiner Sand und Steinmehl. Die Summe dieser 2 Fractionen betragt 98'5%. Die Quantitát dieser 2 Fractioncn ist cha- rakteristisch und bezeichnend auch für den aus Löss gebildeten Löss- lehm und geschichteten Löss. Das Ergebniss meiner Untersuchungen stimmt mit den Lössunter- suchungen Ramann’s, Sachse’s Wahnschaffe’s, Jentzsch’s nicht überein. Dies beweist alsó, dass dér aus Gletscherschlamm gebildete nordeuropáische Löss eine andere mechanische Structur besitzt als dér vöm Tokajer-Berge. Die im Toka jer diluvialen Steppen-Löss vorhandenen Wurzelröhr- chen sind so eng, dass mán sie mit blossen Augen nicht bemerkt, und nur durch die Schlemmanalyse kommen sie auf dem Drahtsiebe zum Vorschein, im Verbande mit dér 1-ten Fraction. U. d. Mikr. habé ich bemerkt, dass die Körnchen des Lösses vorwiegend eckig sind und gut ausgebildete Kantén besitzen. Es kommen darunter sehr háufig Keil-, Viereck- und Parallelogrammformen vor. Im Löss habé ich auch viel Glimmer gefunden. In Lössablagerungen habé ich weiters die folgenden Schnecken- arten gefunden: Am S.-O. Abhang des Tokajer-Berges in dér Lösswand Fruticicola (Helix) hispida Lin., Buliminus tridens, Clausilia (Pirostoma) pumila C. Pfr., Chondrula Buliminus tridens Müll., Eulota fruticum Müll. An dér Oberflache dér Lössablagerung dagegen und neben Wasserissen Cepea vindobonensis Fér. juv., Euomphalia strigella Drap. Bei Nagy- falu (II. Tabelle, Bodenprofil) Succinea oblonga, bei Tiszaeszlár (II. Tabelle, Bodenprofil) Pupa muscorum. Richthofen’s Theorie, dass dér Löss aolischen Ursprungs ist, hat die wissenschaftliche Welt nicht einstimmig angenommen (Wahn- schaffe, G. Merzbacher, W. A. Obrutschew, Armaschewsky, A. D. Pawlow), namentlich diejenige Forscher, die ihn in den Polar- 302 J. SIMKÚ. gebieten studierten, nicht. Ich selbst kann für den aolischen Ursprung des Lösses folgenden Beweis liefern. Da dér Staubfall von den asiatischen und afrikanischen Wüsten kommend vöm Janner bis Ende Marz am stárksten ist,2 habé ich am Punkte dér Iiodenprofile. Punkte, an denen mecbanische Rodenanalysen ausgeführt wurdeu. Fig. 6. Bodenkarte auf Grund dér natürlichen Klassifikation. Zeichm(rklirun|. I. Bődén mit Profilaufnahmen: 1. Sckwarzer Steppeboden. — 2. Dunkelbrauner Steppe- boden (Tschernosjom). - 3. Licht, graubrauner (Übergangs-) Steppeboden. 4. Wiesen- ton. — 5. Roter Tón. Reliktboden. II. fíodenschichte des rinstigen fíodcnprofils: 6. Lössboden, — 7. Angeschweinniter Löss. — 8. Inundationsboden. b-ien Maiz 1922 am südlichen Abhange des Tokajer-Berges von einem Quadratmeter Bodens Schnee gesanunelt, um die chemische Zusammen- 3 P. Treitz: Agrogcologische Arbeiten aus dein Jahre 1914. Bericht dér Geol. .Anatalt, 1914. HATÉN ZŰR BODENKUNDE DES TOKAJ ER-BERGES (KOPASZ) USW. 303 zetzung und die Menge des aus dér Luft fallenden Staubét? bestimmen zu können. Dieser Punkt liegt cca 200 M. hoch, fern von dér Eisen- bahnlinie, damit dér Russ dér Lokomotive síeli nicht zum Staubé rnische. Am selben Tagé nachmittags habé ich auch in dér llmgebung Nyíregyháza ein Schneemuster eingesammelt. Dér mineralische Rückstand des Nyiregyházaer Musters hat 0*3681 gr. gewogen. Soviel Staub ist alsó in einem Monat auf eine Quadratmeter Fláche gefallen (da vöm letzten Schneefall bis zum Sammeltag 4 Wochen vergangen sind). Wenn dér Staubfall alsó in jedem Monat des Jahres so ausgiebig ware, dann würde dies auf eine Hektár Fliiche bezogen im Jalire 45*372 kg. ausmachen. Das Gewicht des bei 100 C° getrockneten mineralischen Rüekstan- des von Toka] betragt viel mehr, als das vöm Nyiregyházaer, námlich 4*0430 gr. (An demselben Tagé gesammelte Schneemuster!) Dér mine- ralische Rückstand von Löss bei Nyíregyháza maciit alsó in einem Ja.hr auf Hektar-Fláche 485*160 kg. aus; alsó ungefahr 10-mal soviel wie am Tokajer-Berg. Die Grösse dieses Rüekstandes ist natürlich nicht jedes Jahr gleich. Es sind nicht eben die hier angegebene Zahlen wichtig, sondern die betráchtliche Grösse des Rüekstandes und dér grosse Unterschied zwischen dem Berghange von Tokaj und dér Um- gebung von Nyíregyháza. Die chemische Analyse habén Dr. Franz Weiss und Dr. Georg Székely (in Szeged) gemacht, u. zw. mit folgendem Ergebniss: Nyíre g y h á z a Tokaj Absolutes Gewicht Prozentueller Wert Prozentueller Wert Sí 02 0**2278 gr 60*26 76*15 jFe., 03 00567 „ 15*00 13*08 ’Al, 03 0*0726 „ 19*22 1*76 Ca 0 0*0087 „ 2*30 6*16 !Mg 0 0 0059 „ 1*57 — ' Na20 in Spuren — in Spuren Glüh.Verluste undorganische Stoffe 0*0151 gr 4*00 3*59 Summe 0*3864 gr 102*33 100*74 Das Gewicht bei 100° C ge- trockneten Riicktandes . . 0*3781 gr — 4*0430 gr Die mechanische Struktur des Lösslehms ist ganz áhnlich wie die des Lössbodens. Es ist eigentlich kalkhaltiger, schwach ausgelaugter metamorpher Löss. (I. Tabelle S. 305.) Die mechanische Struktur dér Lehmböden unterscheidet sich sehr vöm Gefüge dér Tonböden. Unter den Tonböden hat dér russsckwarze Pechboden den meisten Tongehalt: 67*8%. Dér rote-Tonboden stammt aus einer álteren Zeit. Es ist das 304 J. SIMKÓ B-Niveau eines ehemaligen Waldbodens. Das A-Niveau ist durch die Denudation und Deflation weggeschafft worden. Auffalend sind die vielen Wurzelröhrchen in dér 1-ten Fraction, was sonst den typischen Löss charakterisiert. Sonst weist er eine schollige, von Bodenrissen durchzogene Struktur auf. III. Die Bodenprofile können mehrere Bodenarten enthalten. Einige, an den Flugsandhügeln bei Rakamaz vorhandenen Bodenprofile bestehen oft nur aus einer einzigen Bodenart, alsó sie sind bis 5 — 7 m. Tiefe homogén. Ich traf auch solche Bodenprofile an, dérén typische Ent- wicklung durch wechselnde klimatologische, hydrologische (wiederholte Überschwemmungen) Verhaltnisse und durch wechselnde Vegetationen Fig- 7. lm Entetehen begriffcncr Tschernosjom-Profil dcs pleistozanen Plateaurandes. bedingt worden sind. Deshalb bezeichne ich nicht in jedem Falle das A-, B-, C-Niveau, sondern nur die Horizonté und die Bodenarten. Wegen diesen Ursachen stimmt auch die jetzige Vegetation nicht immer mit dér Struktur des Bodenprofiles überein. (Siehe II. Tabelle S. 307.) IV. Klíma. Da unter den bodenbildenden Faktorén das Kiima dér wichtigste ist und bei dér Bodenklassifikation auch die klimatischen Verhaltnisse unhedingt berücksichtigt werden müssen, habé ich aus den lGjahrigen Daten dér meteorologischen Stationen Tokaj und Tárcái die klimatologischen Faktorén festgestellt. Auf Grund dieser Ergebnisse hat die Umgebung von Tokaj ein Kiima, das gerade das Grenzgebiet DATEN ZHR BODENKUNDF. I)ES TOK AJER- BERGES (KOPASZ) USW. 805 zwischen dér Wald- und Steppenzone charakterisiert. Auf diesem Gebiet ist die Temperatur viel niedriger, als es eigentlich dér Niederschlags- menge entsprechend sein müsste. V. Die natürliehe Klassifikation dér Bődén. Bodentypen. Bodenkarte. Wenn wir die Bődén nach den Bodenarten klassifizieren, orlialten wir kein treues Bild, denn dieselbe Bodenart kann stellenweise A eltere BiMung. Pleistozan. Alt -Holozán. Jung-Holozan. Fig. 8. Geologische Bodenkarte. im A-Niveau sem, und wieder anderswo im B- oder C-Niveau. Die Klassi- fikation nach den Bodentypen ist daher schon zweckmassiger, da diese viel charakteristische Eigenschaften des Bodens zeigen und gleichzeitig uns auch die Entstehung dér verschiedenen Bodentypen erklaren.3 Ich 3 Siehe diesbezüglich auch von Dr. Róbert Ballenegger: A termőföld. Biblio- thek „Ethika“. (Ungarisch.) Földtani Közlöny. LV. köt. 1925. 20 306 J. SIMKÓ. Meehanische Zusanimensetzung; und Kalkgehalt dér Bodentypen im Tokaj-Gebiete. DATEN ZŰR BODENKUKDE l)ES TOKAJ ER-B ERGES (KOPASZ) USW. 307 II. TABELLE. ' . i Bodenproíile des Tokajer Berges und seiner l'mgebung. <^> = Őrt dér mechanischen Bodenanalyse. Horizont und Tiefe in cm Bodenart Die Farbe und andere charakteristischen Eigenschaften de6 Bodens - - ■ i I. Tiszaeszlár. 0—40 } Lehm Mattbraun. Kalkkonkretionen. r 1 Löeslehru Gelblichbraun. DieGrenze verwischt. Kalkkonkretionen. «oí ! >• Weis6Üch mattgelb. Kalkkonkretionen. 1 * 11. Sandhügel des pleistozanen IMateaus bei Rakaniaz. : X-X \ 0-700 J Flugsand Schwarzbraun. Nicht kaikig I X-X \ 700— / Löss Braun. Kaikig. | III. Bodrogköz. Schwemmboden. Schwemmboden Gelblichgrau und bráunlichgrau. Nicht kaikig. 0—700 j | ' o •» »» *» >? 11 »> »» »♦ 11 i IV. Bajusz-Abhang. 0— 70 Löss Gelb. Kaikig. ; 70- 120 „ Lichtbraun. Kaikig. i 120—200 Gelb. Kaikig. 200—315 Lösslehm Dunkelbraun. Kaikig. Schottergerölle. Grosse Gerölle. ' f 315—360 Lehm Lichtbraun. Nicht kaikig. i 360- Löss -0- Hellgelb. Kaikig. V. Mester-Tal. í X-X ^ 0—40 / Lösslehm Braun. Kaikig. ! X-X \ 40—60 / Löss Lichtgelb. Kaikig. X-X 1 60— / Roter Tón -0 Kot. Kaikig. \ VI. Kopasz. A \ 0—25 1 Lehm Schwarz. Nicht kaikig. 1 B > , 25—60 / *> Braunlichgelb. Nicht kaikig. C i 1 60- / Löss Dunkelgelb. Kaikig. 20* 308 J. SIMKÓ. Horizont und Tiefe in cm Bodenart Die Farbe und andere charakteristkchen Eigenschaften des Boden6 VII. Nagyfalu. A \ 0— 80 / Lehm Dunkelbraun. Nicht kaikig. Schuppenförmige Boden- sprünge. B \ 80—100 ' .. Graulich-gelbbraun. Nicht kaikig. Kleinere Konkre- tionen. C \ 110— i Löss Lichtgelb. Kaikig. Auch 10 cm Grösse erreichende Kalkkonkretionen. . i r /► * ' '« .* ‘ '• Vili. Grosser Nádas-See. A \ 0— 30 » W iesenton Mausgrau. Nicht kaikig. B } 30— 70 f o Schwarz. Nicht kaikig. C 1 70-130 ' Mausgrau. Nicht kaikig. Kostbraune Flecken. IX. Tavaszíoldek. X— X i 0—40 t ' '"v Lehm -0- Braun. Nicht kaikig. X— X \ 40—85 / Dunkelbraun. Nicht kaikig. X-X \ 85—110 / Wiesenton Gelblichbraun, íettglanzend. Bostbraune und schwarze Flecken. Nicht kaikig- X— X í 110-145 1 Pechboden -0- Schwarz, íettglanzend. Nicht kaikig. X— X ) 145—200 í Lehm 0 Gelblichgrau. Nicht kaikig. , Á* X. Ontava. X— X ) 0—50 f Wiesenton Schwarzgrau, íettglanzend. Nicht kaikig. X— X 1 50-80 / Gelblichbraun, íettglanzend. Kostbraune Flecken. Nicht kaikig. X— X i 80-115 $ Lehm Lichtbraun, locker. Nicht kaikig. x-x * 115—200 f >» Gelb, tonig. Mit rostbraunen und sehwarzen Flecken. Viele Glimmer. Nicht kaikig. XI. Tarcaler Weide. X— X ) 0—55 í Wiesenton Graugchwarz, íettglanzend. Nicht kaikig. X-X \ 55—110 / Pechboden Schwarz, íettglanzend. Nicht kaikig. X— X 1 110—200 t Wiesenton Briiunlicbgrau, mit rostbraunen und sehwarzen Flecken. Nicht kaikig. PETROGENETISCHE REOBACHTJJXGEN AN DEN ANDESITEN USW. 109 selbst habé bei dér Anfertigung dér Bodenkartc in Betreff dér Boden- klassifikation die Wirkung des Klimas, dér Böschungsverháltnisse, dér Vegetation und die Durchtrankumg des Bodens berücksichtigt. Auf den Anschwemmungsboden dér Tisza hat das Kiima nur sehr kurze Zeit ein- gewirkt, deshalb habé ieh ihn nach Glinka für profillosen endodynamo- morphen Bódén bezeichnet: den aus Anschwemmungen gebildeten Wiesentonboden vöm Teiche des Nagy-Nádas aber, auf welchen die Durclinássung sehr lángé eingewirkt hat, habé ich als mit ausgebildeten Bodenprofil versehenen ektodynamomorphen Bódén charakterisiert. Dér im Übergang begriffene grau-braune Bódén dér Holt-Tisza (des Theiss- Altwassers), hat sich aus dem endodynamomorphen Stádium zu einem ektodynamomorphen Bódén umgewandelt, da er aber von dér Anschwem- mung nicht. mehr durchflutet und nicht mehr kráftig durchnfisst wird, wie vorher, verwandelt er sieh wieder und bildet jetzt einen Übergang6- Boden. Auf seinen Übergangseharakter hat auch die Vernichtung des Waldes mitgewirkt. PETROGENETISCHE BEOBACHTUNGEN AN DEN ANDESITEN DÉR UMGEBUNG VON PILISSZENTLÁSZLÓ (KOMITAT PEST, UNGARN). — Mit Fig. 9. — Von E. Lengyei..* Als Fortsetzung des Studiums dér Umgebung von Visegrád und des Apátkuter Tales beging ich das Gebiet zwischen Szentendre und Pilisszentlászló, sowie die unmittelbare Umgebung von Pilisszentlászló. Dieses Gebiet nahm, wie bekannt, detaillierter Prof. Anton Koch1 auf, dann wurde es von Franz Schafarzik2 i. m. 1:75.000 neu aufgenommen. Nunmehr treten hauptsáchlich petrogenetische Fragen in den Vorder- grund, in welcher Hinsicht dieses Gebirge an dér Donau geradezu als klassisches Gebiet bezeichnet werden kann. Die Lösung dieser Fragen ergibt sich in erster Linie aus den genaueren mikroskopischen Unter- suchungen und chemischen Analysen. Einen grossen Teil des in Rede stehenden Gebietes bedecken erup- tive Gesteine und dérén dazugehörige Bildungen, wahrend dén Sedimen- ten bloss eine verschwindend geringe Rolle zukommt. Die Eruptiv7 bildungen kann ich auf Grund meiner Uptersuchungen in nachfolgende * Vorgetragen in dér Facheitzung dér Ung. Geoí. Ge&ellsch am 6. Mai 1925. 1 A. Koch: Geolog. Besehreibung d. rechtsufrigen Teiles dér Donau-Trachyt- gruppe, Budapest, 1877. 2 F. Schafarzik: Gegend v. Budapest u. Szentendre (Erlauterungen f. geolog. Detailkarte d. Lander d. ung. Krono). Ausg. geol. Anst. Budapest, 1902. 310 E LENGYEL. Gruppén zusammenfassen: 1. Biotitamphibolandesite: 2. Amphibol- andesite; 3. Hypersthenamphibolandesite; 4. Pyroxenandesite; 5. Ande- sittuffe. Unter diesen Gesteinsvarietáten ist, ausser den grosse Gebiete be- deckenden Tuffen, in dér Reihe dér dichten Eruptivgesteine vorherrschend dér Pyroxenandesit, ara untergeordnetesten dér Biotitamphibolandesit, den es mii* anstehend nur in dem südlich von Pilisszentlászló gelegenen und zwischen dem Öregnyilas-Berg und dem Kapitány-Berg hinziehen- den Szárazpatak-Tal aufzufinden gelang. Die Masse des von ízbég nördlich gelegenen Grossen imd Kleinen Kik-Berg bildet Hypersthen- amphibolandesit, in dem bisweilen in resorbierten Fetzen auch dér Biotit zu erkennen ist. Eine grössere Rolle kommt diesel* Gesteinsvarietát nördlich von Pilisszentlászló zu, diese Varietat aber bildet auch den Hauptteil des nördlich dér Kapitány-Berggruppe vorkommenden, grosse Gebiete bedeckenden Andesitagglomerates. In Hinsicht, dér mineralischen Zusammensetzung sind am sauersten die Biotitamphibolandesite, dérén vorwaltende Basis hypokristallinisch ist mit felsitisehen Nestern und oft auch mit Sphárolite enthaltendem Glas. Die Grundmasse wird von femischen Mineralien, hauptsáchlich von vererzten, leistenförmigen rőten Amphibolmikroliten durchzogen, die sie rőt fárben. Ihr Feldspat erweist sich als saureres Glied dér Labrador- Reihe; die Ausbildung desselben zeigt sehr gut auch die mit dér Verfestigung erfolgenden wechselnden Temperaturunterschiede. Dér braune Amphibol erscheint in zwei Generationen: in grossen, stark resorbierten, vererzten Kristallen und in Form kleiner, frischer, idio- morpher Individuen. Sehr interessant ist das Erscheinen des Quarzes in diesen Gesteinen. Die felsitisehen Flecken und St.reifen gehen stellenweise in unregel- mássige Quarzkörner über, die sich fingerförmig, zackig aneinander reihen. In ihrer Gesellschaft. erscheinen auch kleine Feldspatkristalle, die viel saurer als die porphyrischen Plagioklase sind: sie sind zűr Oligoklas- und Andesin-fíeihe gehörig. Eine interessante Erscheinung ist es, dass die grösseren Quarzgruppen konsequent in dér Nachbar- schaft farbi.ger Mineralien, und zwar des Biotits , seltener des Amphibols erscheinen. Dér Grund dieser Erscheinung mag das sein, dass nach Ausscheidungk dér farbigen Mineralien in ihrer Umgebung sich eine au femischen Bestandteilen arme Mutterlange bildete, dér die vorwaltende Rolle dér Kieselséiure znfiel. Einen analógén Fali beobachtete ich in den Andesiten von Fenyőkoszt olány, 3 wo die in dér unmittelbaren " E. Lengyel: Die Andesite dér Umgebung von Fenyőkoeztolány im Komitat Bárt*. Acta Litt. ác Scient,. Tóm. 1. fasc. 3. p. 92 — 93. Szeged, 1923. l’ETROGENETISCHE KEOBACII I I NGEN A.\ OE.N ANDESITEN I SW. 31 1 Nalio dér Mineralanháufungen auftretenden Plagioklase in vielen Falién relatív viel saurer sind, als die übrigen porphyrischen Feldspáte. Es isi daruin wahrscheinlich, dass bei dér Abkühlung innerhalb dér Zusammen- setzung , die die Mineralassociation schon in vorhinein bestimmt, in gewissen Umkreisen , dérén Maasse die Entfernung dér zuerst aus- scheidenden Gemengteile anberaumt, eine gewisse Ari dér fraktionierten Kristallisation beginnt , und zuar in dér lieichenfolge dér Basicitat, richtiger in dér Reihenfolge uach dér V erfestignngs-T emperatur dér einzelnen Mineralbestandteile. Die Amphibolandesite sind im allgemeinen lichtgrauer, bisweilen rötlich gefarbte, zumeist veránderte Gesteine. Die farbigen Mineralicn sind gewöhnlich vererzt, bloss die Feldspáte verblieben frischer. Ilire vorherrschend felsit ische Gmndmasse ist von reiehlichem Eisenhydroxyd und Chlorit infiit riert. Das veránderte Innere dér Plagioklase' aus dér Labradorit-Reihe wird zum guten Teil von reiner sauren (Ab70 An,,,)^ frischen Hiille umrahmt. Dér Amphibol zeigl fasst in sámtlichen derartigen Gesteinen die Spuren dér Umwandlung zu Pyroxenen.4 In einigen Andesiten ist die Umwandlung soweit. vorgesehritten, dass dér Amphibol lediglieh in Fönn von Relikten mit verwaschenen Rándern zu finden ist. Diese Er- scheinung beireist die nach dér Effusion langere Zeit andauernde hőbe T emperatur- und Druckabnahme. Dér Amphibol ist námlich bei hóhér Temperatur nur beim Vorhandensein grossen Druckes und Wasser- dampfes in stabiléin Gleichgewiehtszustande. Wenn die Magmamasse in gleichmássig grossen Lavamengen an die Oberfláche empordrang, war einerseits die plötzlich auftretende Druckverminderung und das Auspuffen dér magmatischen Dámpfe, — andererseits die langsam, bis zűr allmáhlichen Abkühlung anhaltende hohe Temperatur dein Bestande des Amphibols nicht günstig, infolgedessen er unter diesen veránderten physikalisehen Verháltnisse aus seinem labilen Gleichgewiehtszustande in die viel stabilere Phase zu Pyroxen übergeht. Es ist alsó natürlieh, dass, icahrend in grossen Massen die Umwandlung zu Pgroxen all- gemein und eine haufige Erscheinung ist. im Falié dér grosso Gebiete bedeckenden Agglomeratc und dér in kleineren Massen und kleinerem Durchmesser. raschcr abkühlenden Lavabanken und, Strömen dér Aphi- bol gewöhnlich besser er hal tea oder sogar ganz frisch ist. Aber ouch hier erfolgt die Druckverminderung und dér Verlust des magmatischen Dampfgehaltes. alléin dér rascheren Abkühlung zufolge icird dér wich- tigste dér zu Pgroxen umwandelnden Faktorén d. i. die langer an- 4 E. Lengyel: Adatok az apátkúti völgy andesites kőzeteinek petrogr. isme- retéhez. Szeged. 1923. 312 E. LENGYEL. dauernde hohe Temperatur fehlen. In Kenntnis dieser Erf ahrungsda ten lasst, sieh auch die in den Gesteinen haufig auftretende Zonenbildung dér Amphibole erklaren. Meiner Beobachtung nach ist an samtlichen zónáién Amphibolen dér innere Kern dunkler, die áussere Hülle aber heliler gefarbt. Die zonale Absonderung in diesen Gesteinen brachte die mit Druck- und T emperaturanderung verbundene, von aussen nach innen vordringende U mwandlung des ursprünglichen Amphiboles hervor. Die Umwandlung ist in den meisten Fallen eine allmahliche, und die áussere Hülle bereits haufig entschieden Pyroxen. Die háufigste Andesitart, die im ganzen Donauwinkelgebirge, aber auch auf unserem Gebiete grosse Fláchen bedekt, ist zum Teil als Agglo- merat, zum Teil in Form grösserer Massen dér Hypersthenamphibol- andesit. Innerhalb dieser Andesite finden sich in isolierten kleineren und grösseren Massen die übrigen Andesitarten. Auch die Hypersthen- amphibolandesite sind umgeanderte Gesteine. In den saureren, helleren Typen, die an Glas gewöhnlich reich sind, ist Magnet.it verhaltnis- massig in geringerer Anzahl vorhanden, bildet jedoch grössere Kristalle resü. Haufen. In den basischeren, an Pyroxen reicheren Typen erscheinen sehr viele kleine, annahernd gleich grosse Magnetitkörner. Auch nach diesen Beobachtungen ist es wahrscheinlich, dass bei dér Ausscheidung, dem Wachsen und bei dér relativen Menge dér Magn étit kristalle ausser dér vöm Magma bedingten chemischen Zusammensetzung auch die Raschheit dér Abkühlung eine wichtige Rolle spielt, was wieder mit den Farbenuancen dér Gesteine in engem Zusammenhang steht. Je reicher das Magma an Eisen ist und je rascher die Abkühlung erfolgt. ívird — im Falié von Lavaströmen kleinerer Dimensionen und Lava- banken — das Intervall umso kürzer ausf allén, das vöm Temperatur * grad und Zeitpunkt des möglichen Erscheinens des Magnetites bis zűr völligen Erstarrung des Gesteines dauert, und so sind, obschon sich gleichzeitig viele Kristallisations-C entren bilden, dér Raschheit dér Abkühlung halber seine Kristalle verhaltnissmdssig kiéin und ver- bleiben auch allé relatív in dér gleichen Grosse. Im Falle gleichen Eisen- gehaltes, aber grösserer Magmamassen und demzufolge langsamerer Abkühlung werden die Magnetitkristálle viel grösser und die Farben- nuance des Gesteines ist dann relatív dunkler, als die des vorigen. In saureren Typen, dérén Eisengehalt ger inger ist, erscheinen die Magnetitkörper entfernter voneinander, und im Falle rascher Ab- kühlung bildet dér Magnetit kleine, bei langsamerer Abkühlung — wcnn auch bei vcrhaltnismassig kleinerom Eisengehalt Gelegenheit. zűr Verdichtung dér Magnetitmoleküle gégében ist — grössere Krystalle. Sowohl in den saureren, wie in den basischeren Andesittypen kommt alsó als üusserste Grenze eine verhiUtnissmüsig hellere und eine PETROGENETISCHE BEOB ACHTUNGEN AN DEN ANDESITEN USW. 313 dunklere Farbennuance vor , die innerhalb dér gegebenen chernischen Zusammensetzung, beziehungsweise des Eisengehaltes, mit dér Rasch- Jieit des Abkühlungsvorgavges in Verbindung steht Zwisehen den beiden extrémen Nuancen — von dem Verháltnis dér eventuellen por- phyrischen farbigen Mineralien, was Anzahl und Grösse betrifft, ab- gesehen — kaim eine ganze Beihe von über gangén zustandekommen. Die herrschende Rolle unter den massigen Eruptivgesteinen kommt den Pyroxenandesiten zu, die zu beiden Seiten des Bükkös- Baches zusammenhangende geschlossene Massen bilden und ara rech- ten Ufer sich ara Bölcső-Berg (Koleuka) auf 587 m., am linken Ufer am Gipfel des öregnyilas- Berges auf 519 m. erheben. In ihrem Geleite findet sich etwas Agglomerat und TufF. Ilire mit dér Abkühlung ver- bundenen sáulenförmigen, bankigen, stellenweise kugligschaligen und schuppigen Absonderungsformen beobachtet mán guí nament lich in den Aufschlüssen dér neuen Steinbrücke am rechten Ufer. Es sind dunkelgraue, dichte, ziemlich frische Gesteine. Ihre Grund- masse ist zumeist von hyalopifitischer Struktur. Die Grundmasse des Gesteines in den tieferen Horizontén ist aber oft holokristalliniscb. In den Andesiten dieser Régiónén erscheinen als endogene Einschlüsse sehr viele Mineralkonzentrationen von dioritischem Geprage. Die Plagio- klase dér Labrador-Bytownit- Art vveisen eine ungemein feine Zonal- struktur auf, mit haufiger Rekurrenz. Die Kristalle sind hauptsachlich in zentralen Teile überfüllt von Gas- und Glaseinschlüssen, was füv den Reichtum an Gasbestandteilen des Magmas spricht; spater, als wahrend des Empordringens das Magma von seinen gasartigen Be- standteilen dem abnehmenden Druck zufolge sich zu entledigen be- gann, setzte sich das Wachsen dér Plagioklase in einschlussfreien, all- máhlich saurer werdenden Zonen fórt. In den meisten Pyroxenandesiten ist auch dér Amphibol zu erkennen, gewöhnlich in Form von stark korrodierten, resorbierten, vererzten Relikten. Unter den Pyroxenen ist am meisten vorherrschend dér Hypersthen , sehr seiten dagegen auch dér Angit (am Öregnvilas-Berg) , stets von dér gewöhnlichen Art (Ng:c = 52 — 54°). Wie überhaupt in den basisc-heren Eruptivgesteinen, so erscheinen auch in den Pyroxenandesiten die Magnetitkristalle und Haufwerke vorherrschend in Gesellschaft von Pyroxenen. Dieses gemeinsame Auftre- ten ist indess kein zufalliges. Eine genauere TJntersuchung zeigt, dass zwisehen ihnen eine enge genetische Verbindung besteht. Es sind námlich zivei Falle möglich: entiveder entstehen Pyroxene dórt , wo das Magma an Eisen reicher ist und die Verdichtung des Eisenoxyds schon von dem Erscheinen des Pyroxens begonnen hat, so dass die spater sich aus- jcheidenden Pyroxene wiihrend ihres Anwachsens auch einen Teil dér 314 E. LENGYEL. Magnetitkörner umschliessen, oder es ging dér Gleichgewichtzustand dér Pyroxene unter den spater veranderten physikalischen Verhaltnis- sen verloren, wobei aus dér Umwandlung dieser ein grosser Teil dér in ihrer Nahe befindlichen Magnetitkörner entstand. Diese letztere Entstehungsart ist aber bloss an wenigen Stellen wahrscheinlich. Den Zusammenhang dér Entstehung dér Pyroxene und Eisenerz- körner beweisen jene interessanten Resorptionserscheinungen am bes- tén, die eben in den Pyroxenandesiten dér Gegend des Kapitány-Berges főimig an und ihre Grösse isi — im Gegensatz zu den Magnetit- körnern — aussen, an den Randern ansehnlicher. (Fig. 0.) Nach innen dagegen werden sie allmáhlich kleiner und belúndern sich gegenseitig in d?r idiomorphen Ausbildung. Die randlichsten gröss- fen Individuen sind vollkommcn idiomorph, gul zu erkennen, und be- fiuden síeli in ihrer Nahe keine Magnetitkörner mehr. Diese eigentümliche Erscheinung kommt in verschiedenen Stadion in den Gesteinen mehrerer Fundorte vor. Das war schon anfangs offen- bar, dass wir es mit dér Umwandlung und dem Zerfall eines prim&ren Bestandteiles und dér Entstehung des aus seiner Substanz auf sekun- Pig. 9. Kesorption dee Amphibol6 im Pyroxen. Andeeit des Kapitány-Berges. In gewöhnlichen Licht, 30mal vergrössert. zu beobachten sind. In diesen Pyroxenandesiten ist das ziemlich gewohnte Bild fol- gendes: lichtstrohgelbe, fein stenglige Kristallanhaufungen mit starkem Pleochroismus, die als Pseudomorphose die ursprüngliche Mineral-Kristall- form bewahren und die sich bei naherer TTntersuchung als Haufwerk eines polarisaions- iddingsitartigen Minerales er- wiesen. Dasselbe wird von einem Kranz eigentiimlich ge- formter Eisenerzfransen um- geben, die gégén das Zentrum Ilin grösser und dichter, nach aussen zu aber verkleinert auft rétén, wobei in ihrem Ge- leite eine Gruppé von Pyroxen- und zwar ausschliesslich von Hy per sthen-Kr ist allén er. scheint. Diese letzteren ord- nen sich ebenfalls kreis- PETROGENET1SCHE BEOBACHTUNGEN AN DEN ANDESITEN USW. dárom Wege sich bildenden neuen Minerals zu tűn habén, sowie dass dieser Vorgang mit. magmatiecher Resorption verbunden ist. Indessen war es mir lángé í'raglich, was das zerfallende Mineral gewesen sein mag: Amphibol oder Olivin? Das Auftreten einer Serpentin-Art echloss auch — in so basischen Gesteinen, wie diese Pyroxenandesite — die Annahme von Olivin nicht aus, wie auch Profeesor Becke bei meinen Wiener Untersuchungen seiner diesfálligen Meinung Ausdruck verlieh. In den Gesteinen dér Kapitány-Berggruppen fand ic-li auf die fragliehe Erscheinung keine genügende Erklárung. Hingegen liess sich im folgen- den Jahre (1924.) NW-lich von Pilisszentlászló an den am öregpap- hegy gesammelten Gesteinen (Hypersthenamphibolandesiten) dér ganze Vorgang sehr schön verfolgen. In dér Mitte des Mineral-Haufwerkes verblieb noch ziemlich frischer Amphibol, an dessen Randern er sich in breiten Streifen allmáchlich zu Pvroxen umwandelte. (Dér frisch entstandene Augit wandelte sich nachtráglich in ganzen Umkreis zu einem lichtgelben, stánglich-strah- ligen serpentinartigen Matériái um.) Die Umwandlung des Amphibols zu Augit wurde von einer reichlichen Eisenerzausscheidung begleitet, aus dér unter Mitwirkung des noch glutflüssigen oder wieder zu dem gewordenen Magma sich neuerdings Pyroxen (Hypersthen) bildete. Inwieweit die Umwandlung des Amphibols zu Augit vorwarts- schritt und damit zugleich auch die Eisenerzausscheidung, in eben- demselben Maasse nakm die Zahl dér neuerdings erschoinenden Hyper- sthonkr ist allé zu. Den hier skizzierten Vorgang erreichte die Verfesti- gung des Gesteines in verschiedenen Stadien. Das Anfangsstadium ist das, wie die Umwandlung erst am Rande des Amphibols begann, das Endstadium dagegen aber, als vöm Amphibol keine Spur mehr vor- handen ist und an seiner Stelle eine undurchsichtige, von Eisenhydroxyd ocker gefarbte Masse zurückgeblieben ist. Die auslösende Ursache des ganzen vorsichgegang,enen Vorganges irar die Auflösung des Amphibols, dessen chemischer Gleichgewichts- zustand bei den veranderten physikalischen V erhaltnissen labil wurde und mit dem Zerfalle seiner Substanz, den gegebenen neuen physikali- schen Bedingungen entsprechend, die Entstehung stabil er Mineralien dér neuen Matéria! ordnung vorsichging. Auch aus den jüngsten Unter- suchungen dér kristallinen Schiefer ist es bekannt geworden, dass dér Amphibol mehr bei mederem, dér Pyroxen aber bei höherem Temperatur- grad sich in stabiler Phase beíindet und dass, wahrend die Amphibol (Uralit)-Pseudomorphose nach Augit in metamorphen Gesteinen eine haufige Erscheinung ist, mán Pyroxenbildung aus Amphibol nur bei hóhér Temperatur in Effusivgesteinen findet. Wir wissen ferner, dass dér Amphibol physikalischen Anderungen gegenüber viel empíindlicher E. LENGYEL. .3i<; ist, wie die Pyroxene, und dass bei seiner Entstehung dem Druck und dem (HO)-Gehalt des Magmag eine wesentliche Rolle zufallt. Nur bei starkem Druck und, Dampfgehalt bleibt, er stabil, im entgegengesetzten Fali, alsó bei geringerem Druck und höherem Temperaturgrad, wird seine Zersetzung nur durch die Erstarrung des Gesteines verhindert. Die magmatische Randresorption ist auch so an fást sámtlichen Ge- steinen wahrzunehmen. Bei ktinstlicher Schmelzung aber verhalt sich dér Amphibol als inkongruente Schmelze: ausgekühlt gestaltet er sich nicht mehr zu Amphibol, sondern wird zu Pyroxen (Augit). Dasselbe geschieht mit ihm, wenn wir ihn langere Zeit bei hohem Temperatur- grad erhitzen. Die Pyroxene hingegen benehmen sich sowohl in den Intrusiv-, wie in den Effusivgesteinen als stabilé Phase. Dies geht auch aus dér Tabelle Weich’s hervor,5 in dér er auf analytischer Basis nachweist, dass in den Tiefen- und aequivalenten Effusivgesteinen dér Eisengehalt dér rhombischen Pyroxene gleich ist und dieser Eisengehalt mit dér zunehmenden Basicitat im verkehrtem Verhaltnis steht. Bei dér Entstehung spielt alsó dér Druck beziiglich dér chemischen Zu- sammensetzung und dem Verbleiben dér Pyroxene keine wesentliche Rolle. Das zweite wichtige Moment bei diesem Resorptions-Vorgang ist: dér Zusammenhang zwischen dem Schmelz- resp. Erstarrung#-T empe- raturgrad dér beteiligenden Mineralien. Für die Pyroxenandesite dér Kapitányhegy-Gruppe ist charakteristisch das in grossen, geschlosse- nen Massen erfolgte Empordrangen. Dié Abkühlung so machtiger Massen nahm aller Wahrscheinlichkeit nach eine lángé Zeit in Anspruch, die Lavamengen verblieben alsó lángé im grosser Hitze, bei dér die Resorp- tion des intratellurischen Amphiboles fást ganz vorsichgehen konnte und seine Stelle in den Gesteinen die bei hóhér Temperatur xmd auch bei niederem Druck stabilén Pyroxene einnahmen. Aus jener Beobach- tung alsó, dass das aus dem Zerfalle des Amphibols hervorgangene Eisénerz bei dér Bildung des Pvroxens zum grossen Teil wieder ver- braucht wurde, müssen wir zu dem Schluss gelangen, dass zwischen den Erstarrungsgraden dér beiden Minerale, dem Magnetit und dem Hypersthen kein grosser Unterschied besiehen konnte. Und in dér Tat bestimmte Kohlmeyer den Schmelzpunkt des Magnetites'1 mit 1527°, zu welcher Temperatur dér Schmelzpunkt des Hypersthens (cc. 1530u) sehr nahe steht. Wenn wir die Schmelz- resp. Erstarrungs-Temperatur vor Augen haltén, wird es verstandlich, warum in den meisten Fallen die Aus- . scheidung des monoki inén Augites dem rhombischen Hypersthen nach- 5 TsctiERMAK’e Min. Pot.r. Mitt. 1914. 32. p. 413. " FI. E. Boeke: GrundlaKi'n dór phys. chrni. Petrogruphio; Boriin, 1915. p. 203. PETHOGKNETISCHE BKOB ACHTl NC EN AN BEN AN0ESI1EN USW. 3W folgt? Warűin ist in vielen Fallen tler Augit unversehrt, sobald die- Resorption (les Hypersthens bereits begonnen hat? Die Erstarrungs- temperatur des Augites, als eines Metasilikates (Ca'MgFe) SiOs ist niederer, als jene des Hypersthens. Die an die Oberflache gelangte Luca musste um einige hundert Grade abkühlen, dass innerhalb dér Grenzen dér gegebenen magma tischen Zusammensetzung die Ausscheidung des Augites beginnen konnte. Daruin ist dér Augit gewöhnlich frischer, wenn er mit dem Hypersthen zugleich auftritt. Bisweilen erkennen wir den Augit nur unter dcn Mikrolithen dér Grundmasse. In solchen Falién war entireder die chemische Zusammensetzung des Magmas nicht günstig zum Erscheinen mehrerer und grösserer Augitkristallen oder es ge- langte die hava wührend des Abkiililens so rasch über das zűr Aus- scheidung des Augite günslige Temperaturintervallum hintreg. dass zum Anwachsen dér Augitkristalle kelne genügeude Zeit mehr vor- handen war. Zűr Stabilitat des Augites ist stets die relatív höhere Tem- peratur und ein niederer Druck günstig, wie es aus den neueren physi- kalisch-chemischen und Praparations-Untersuchungen hervorgeht. Nach Erwágung dieses Gesichtapunktes ist die AufTassung Hugó Böckh’s,7 dass die Andesite dér Gegend von Nagymaros vöm Stand- punkt. dér Mineralassociation einen allmáhlichen Ubergang zeigen und dass ein scharf abzugrenzender Typus in dicsem Sinne nicht vorhanden ist, sowie die Annahme, dass bei dér Entstehung und dem Verbleiben des Amphibols und des Pyroxens dér Druck in Betracht kommt, aucb in den Gesteinen des Donauwinkelgebirges als richtig zu bezeichnen ist, mit dér Ergdnzung, dass bei den Resorptionsvorgangen ausser den Druck anderungen den T emperaturverhaltnissen eine noch wichtigere Rolle zukam, als dem Druck. Wenn wir hingegen jene Festzetzung vor Augen haltén, dass innerhalb des Eruptionszyklus dieser Gesteine eine gewisse zunehmende Basicitat-Reihe wahrzunehmen ist, sowie dass bei den in dem zeitlichen Nacheinander sich wiederholenden Effusionen in der chemischen Zusammensetzung und in dér Mineralassociation sich Unterschiede zeigen, was gerade bei dér Untersuchung dér jüngsten Pyroxenandesite in die Augen falit, so sehe ich, mit dér Ansicht Schafarzik’s überein- stimmend, die Richtigkeit jener Auffassung gerechtfertigt, dass wir innerhalb dér chemischen Zusammensetzung dieser Gesteine Andesit- typen annehmen können, obwohl dieselben Typen sich petrographisch nicht immer scharf abgrenzen lassen. raumlich und zeitlich aber ent- schieden gesondert auftreten. * 7 H. Böckh: Geol. Verhalt. d. Umgeb. v. Nagymarüs. Jahrb. d. kgl.' ung. gooL Anst. Bd. XIII. Budapest, 1899—1902. 316 E. LENGYEL. Auf eine eingehendere Beobachtung dér Tuffe unseres Gebietes zuischen Szentendre und Pilisszentlászló gehe ich bei dieser Gelegen- heit nicht ein. Ihr petrographisches Erscheinen virít ein scharfes Licht auf die einzelnen Phasen dér vorsichgegangenen vulkanischen Tátigkeit. Bloss dér Szentendrééi- Tuffwand (am Westende vor Szent- endre, am rechten Ufer des Bükkös-Baches) will ich noch kurz ge- denken. Diesen schönen Aufschluss naher untersuchend fand ich, dass die untersten Glieder sehr saure, weisse Bimsteintuffe von ganz rhyo- litischem Habitus sind. Nach Aufwárts nehmen in ihnen die Kristall- bruchstücke farbiger Mineralien imrner mehr zu, bis schliesslich in den obersten Tuffbanken unter den frisch verbliebenen farbigen Mineralien dér Proxen die herrschende Rolle übernimmt. Auch dies Profil zeigt deutlich , dass die Tuffablagerung in diesem Abschnitt mit ganz sauren Bimsteintuffen begann und sich dann mit allmahlich basischeren Tuff- bildungen fortsetzte. In den Izbéger Tuffwánden und auf dem Gebiete um die Kapitány- Berg-Gruppe herum tritt vorherrschend dér agglomierte Hvpersthen- amphibolandesittuff auf, dessen einer Teil granatenführend ist. Granatkörner nahm ich zuerst nur in den am NW-lichen Ende von ízbég kiinstlich aufgeschlossenen Tuffen wahr. Bei ihrer naheren Unter- suchung aber ergab sich, dass in den im Wegeinschnitten zwischen ízbég und dem Dömörkapu eröffneten neueren Aufschlüssen in den Tuffen überall zerbrochene Granatkörner erscheinen. Innerhalb dieses Gebietes erwahnt bloss vöm Kőhegy Koch8 granatenführende Tuffe, Gránátén beschreibt, er auch hier nur aus den Einschlussstücken dér Tuffe. Dér granatenführenden Andesittuffe vöm Kőhegy gedenkt auch SCHAFARZIR.9 Das neuerliche Vorkommen (am linken Ufer des Bükkös-patak) ist diescr granatenführenden Tuffe ist namentlich vöm Standpunkt des petrogenetischen Problems dér gránát führenden Andesite wichtig. Denn, sowie es wahrscheindlich ist, dass die gleichförmige Vcrteilung dér Granatkristalle dér rnassigen fíiotitamphibolandesite NW-lich vöm Bölcső-hegy (Koleuka) fiir ein Herstammen aus grösserer Tiefe spricht, ebenso ist es andererseits unmöglich, bei dér Lösung dieses Problems die Möglichkeit dér Resorption gewisser Gesteine ausser Aeht zu lassen. Wie auch das wahrscheinlich erscheint, dass nicht nur im Donauwinkel- gebirge, sondern auch in den übrigen unserer Andesitgebirge bei dér Pntstehung dér rerschiedenen Andesitvarietüten ausser dér magma- * Kocái: Geologieche Boechreibung do« rechtfiufrigen Toiles d. Donau-Trachyt- gruppo. Budapest, 1877. p. 53. * F. Schafarzik: Umgebung v. Budapest und Szentendre. Budapest, 1902. ÉRZI AGERST \TTEN IN DÉR MÁTRA. tisclien Differentiation auch (! esteina s s i m Hátion von lokaler Bedeutung zu einer bedeutenderen fíolle gelangte. Als eine besonders interes- sante Frage erscheint es vor unserem Blick, dass die granatführepden Andesite überall am Rande des eruptiven Gebietes erscheinen. Bei dieser Gelegenheit enváhne ich nur flüchtig dicse petrogene- tischen Bemerkungen. Die Frage dér Eösung ihrer Genesis bodarf aber einer eingehenderen Untersuehung und sorgfaltiger chemischer Analvsen. Mi ♦ Mineralogisch-geologisches Institut dér Francisci-JoBephi Uni- versital in Szeged, Mai 1925. ERZLAGERSTÁTTEN IN DÉR MÁTRA (KOMITAT HEVES, UNGARN). - Mit Fig. 10—14. - lm Auszuge mitgeteilt von M. Löw.* Die Erzlagerstatten dér Mátra lassen sich in folgende drei Gruppén zusamraenfassen: I. Zűr ersten Gruppé gehören dér Lahoca-Berg, dér Fehérkő, Veresvár und dér Hegyestető.. II. Die zweite Gruppé liegt nördlich von Gvöngyösoroszi, am Südfusse des Kisbükk. Diesen áhnliche Vererzungen sind auch im oberen Teile des Tales Hasznos, südlich von dér Dessewffy-Hütte, anzutreffen. III. Die dritte Gruppé wird vöm Gediegenkupfer-Vorkommen von Bajpatak gebildet, welche seine Fortsetzung eventuell an dér Nagyréz-Lehne und am Darnó-Berge besitzt. Dér Mittelpunkt dér ersten Gruppé ist die Mátrabánya- Grube am Südhang des Lahoca-Berges. Als Nebengestein erscheint daselbst ein Biotitamphibolandesit, dér wahrscheinlich altér ist, als dér Glaukonit-führende Sandstein dér Umgebung. Derselbe wird von Brüchen in 0 — W-licher und NNW — SSO-licher Richtung durchsetzt. Dér Andesit ist in grossem Bereiche verkiest und zeigt an den Brüchen starke Verquarzung, und es treten die Kupfererze eben in diesen verquarzten Zonen auf. Über die Verteilung dér Erze kann mán folgendes fest- stellen: 10 — 20 m unter dér Oberüáche treffen wir ein weisses. weiches, bláttriges, ausgelaugtes Gestein an. — Darunter folgt dann die als ,,Kupferstrasse“ bekannte Erzkonzentration, die mit ihrem Gediegenkupfer- undschwarzem Kupferoxid-Y orkommen dér Grenzfláche dér Oxydationszone und Zementationszone entspricht. Unter diesem * Vorget ragén in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsch. am 6. Mai 1925. 320 M. LÖW. íinden wir Fahlerz und Chalkopyrit, die gégén die Tiefe zuriicktreten, um Enargit den Platz zu iiber- lassen. Dagegen kommt Eisenkies überall vor. Erwáhnenswert ist fer- ner das Fehlen von Galenit und Sphalerit. Das Erz dieser Grube tritt nicht in Gangén auf, sondern bildet unregelmassige Stöcke, welche durch Umwandlung des Nebenge- steins entstanden sind. Allé diese Erscheinungen spre- chen für eine enargithaltige meta- somatische Kupf ererzlagerstatte. Die Verhaltnisse dér Erzvor- kommen dér zweiten Gruppé, das heisst nördlich von Gyöngyös- oroszi ist vollstandig verschieden von denen dér Mátrabánya-Grube. Hier trifft mán Gangé an, dérén Erzausfüllung zwischen typisebe Quarzfahlbander eingefasst ist. Es besteht neben Fahlerz, Chalkopyrit und Pyrit als charakteristisches und zugleich Haupterz aus gold- und silberhaltigem Galenit mit Sphalerit. Das Erzvorkommen von Fehér- kő, Veresvár und Hegyestető bildet Übergánge zwischen den beiden ge- nannten Lagerstátten. Sie sind we- der typisebe Stöcke, noch Gangé. Allé diese Verhaltnisse dér ersten und zweiten Gruppé - zeigen einen ahnlichen, genetischen Zusam- menhang, wie die enargithaltigen, metasomatischenKupfércrzlagerstát- ten von Butte in Montana und Bor in Serbien und die um diese auftre- tenden goldhaltigen Silbererzgange, Die dritte Gruppé endlich gehört einem kalkspatig-zeolitischen Kupf ervorkommen an. ERZL AGERSTÁTTEN IN IlER MÁTRA. 321 Kartenskizze dér Gruben und Sehürfungen des Lahoca. .\Ia6stab 1:20.000. Die Lángé dér Mátrabányaer Stollen und des Isten adomány a_Stollens siehe Fig. 10. A — B-Schnitt. Táró = Stollen. a — Andezit = Andesit; ma = Mállott andezit = Verwitterter Andesit; Sárga és fehér agyag == Gelber und weisser Tón; Szürke agyag = Grauer Tón; Hányó = Halde: Táró = Stollen ; Telérkvareit — Gangquarzit; Akna = Schaeht; Barna és fehér agyag = Brauner und weisser Tón. Fig. 12. Kartenskizze dér Gyöngyösoroszer Gruben. Masstab 1 : 15.000. Földtani Közlöny. LV. köt. 1925. 21 322 Ví. LÖW. Zum Schluese gelangt mán zu folgenden praktischen Folgerungen: lm allgemeinen kann festgestellt werden, dass die Erzlagerstátten des Lahoca-Berges selbst über dem Niveau dér Talsohle bloss ungenügend aufgeschlossen sind. Nach dér Tiefe fehlt überhaupt jegliche Schürfung, obzwar in dieser Richtung primare Kupfererze noch zu erhoffen sind. Zum Neubeleben des Bergbaues in dér Mátrabánya-Grube sollte vorerstim Katalin-(Katharinen-)Stollen im Abschnitte dér ersten 80 m ein Schacht abgeteuft und von diesem aus stollenmássig dér Kupfer- strasse nachgespürt werden. Daselbst müssten unter dem Niveau des Katalin-Stollen die reichen sulfidischen Zementationserze dér Kupfer- strasse aufzufinden sein. 20— 30cm breiter Gang;l — l'5m vastag kvarc- telér = 1— l'5m breiter Quarzgang; 80m mély akua — 80m tiefer Schacht. JBSSban ZZém.hassrusigú findnan szerint IBM ben j &Om tosst'j- 4 Péter PH téró 1858-ban 228 m boss'zúgú = lm Jahre 1858 war die Lángé 228 m: Andrian szerint 1868-ban 380 m hosszú = Nach Andrian ist die Lángé im Jahre 1868. 380 m. Fig. 13. Skizze des im Jahre 1922 gangbaren Fig. 14. Skizze des im Jahre 1922 gang- Teile des Károly- oder József-Stollens. bárén Teile des Péter Pál-Stollens. Masstab 1 : 1100. Masstab 1 : 2500. Höchstwahrscheinlich ist es, dass sich das Erzvorkommen dér Mátrabánya-Grube auch weiter unter dem Tale fortsetzf. Wenn die empfohlenen Schürfungen von einem entsprechenden Resultat begleitet werden sollten, dann wáren weitere Forschungen in orster Reihe zu solchen Biotitamphibolandesit-Stellen vorzunehmen, die sich als Oxydationsrückstande dér Vererzungen erweisen. Da das Erz in unregelmássig-stockförmiger Form zu erhoffen ist, könnte es mit 100 — 150 m-igen Tiefbohrungen erschlossen werden. Als eine solche Stelle könnte die Umgebung des Hagymástimsós-Brunnens bezeichnet werden. Endlich wird auf neuere Erzanreicherungsverfahren und auf sich dabei ergebende Nebenprodukte hingewiesen, dérén Verwertung eben- falls zűr Lebensfahigkeit des Bergbaues beizutragen berufen wáre. ERZLAGERSTATTEN IN DÉR MÁTRA. 323 LITERATUR. 1. 1850. Haidinger W.: Note über das Vorkommen von gediegenem Kupfer zu Recsk bei Erlau in Ungarn. Jahrbuch d. k. k. geol. Reichsanstalt. 1850. p. 145. 2. 1855. F. Hauer und Fr. Foetterle: Geologische Übersicht dér Bergbaue dér österreichischen Monarchie p. 56. .3. A. Vass: Die in Mátraer Gebirge bestehenden Silber- und Kupferbergbaue und die daselbst seit dem Jahre 1850 gebildeten Grubengewerkschaften. 0e6terreichische Zeitschrift f. Berg- und Hüttenwesen p. 166. 4. 1858. A. Vass: Bergbau in dér Mátra. Oesterreichische Zeitschr. f. Berg- und Hüttenwesen p. 125. 5. 1861. B. Cotta: Die Erzlagerstatten Europa’s p. 308. fi. 1862. B. Cotta und E. Fellenberg: Die Erzlagerstatten Ungarns und Sieben- bürgens p. 144 und 195. 7. 1863. Pettkú J.: Parádi enargit. Magy. Tud. Akadémiai Értesítő p. 141. (Ung.) 8. 1866. B. Cotta: Die Kupfer- und SUbererzlageretatten dér Mátra in Ungarn. Oesterr. Zeitschr. f. Berg- u. Hüttenwesen p. 90. 9. 1866. J. L. Kleinschmidt: Die Kupfer- und Silbererzlagerstátten dér Mátra in Ungarn. Oest. Zeitschr. f. Berg- und Hüttenwesen p. 317. 10. 1867. Kubinyi F.: A recski termésrézről. A m. földtani társulat munkálatai, Bd. III. p. 1. (Ung.) 11. 1S67. F. Andrian: Die geologischen Verháltni6se dér Erzlagerstatten von Recsk. Verhandl. d. k. k. geolog. Reichsanstalt p. 167. 12. 1868. F. Andrian: Die geologischen Verháltnisse dér Mátra. Jahrbuch dér k. k. geol. Reichsanstalt p. 520. 13. 1875. Szabó J.: Enargit újabb előjövetele Párádon. Földtani Közlöny p. 158. (Ung.) 14. 1909. Mauritz B.: A Mátra-hegység eruptív kőzetei. Math. és Term.-Tud. Közle- mények p. 133. (Ung.) 15. 1910 — 1912. Noszky J.: Földtani Int. Évi jelentések. 1910 p. 47 ; 1911 p. 46 ; 1912 p. 147. (Ung.) 16. 1922. Zsivny V.: Ásványtani megfigyelések Recskről. Annales Musei Nationalis Hungarici p. 147. (Ung.) 17. 1877. Nendtwich K.: A parádi enargit. Mathematikai és Természettudományi Közlemények. XIV. köt. p. 33. (Ung.) 18. 1866. F. Andrian: Die Erzlagerstatten dér Mátra. Oesterreichische Zeitschrift für Berg- und Hüttenwesen p. 387, 399, 410. 19. 1914. Greisiger R.: A körmöcbányai m. kir. pénzverőhivatalnál az 1870. évtől 1913. évig beváltott nemes fémanyag statisztikája. Bányászati é6 Kohászati Lapok XLVTI. évf. I. köt. p. 628. (Ung.) 20. 1912. Emszt K.: Jelentés a M. kir. Földtani Intézet chemiai laboratóriumának 1912. évi működéséről. Földtani Intézet Évi Jelentése. 1912. p. 272. (Ung.) ). 21 324 E. V. SZÁDECZKY-K ARDOSS. BEITRÁGE ZŰR GEOLOGIE DÉR GEGEND VON ALSÓJÁRA— FENES. II. — Mit Fig. 15. - Von E. v. Szádeczky-Kardoss.* Das Eozán dér Gegend Alsójára — Fenes ist eine Randablagerung des Sedimentationsraumes ; daher unterscheidet es sich von den Ablage- rungen desselben Alters dér Kalotaszeg — Egeres— Kolozsvárer Gegend, die die Bildungen eines etwas innereren Teiles des Sedimentations- raumes bilden. Die Egeres — Kalotaer rőten Tone dér „Unteren-Bunten-Ablage- rungsreihe“ enthalten nur wenige Konglomerat- und Sandsteinbanke. Nur im untersten Teile des am südlichst liegenden Vorkommens finden wir bedeutendere schotterige rote Tone und Konglomerate. Eine rasch wechselnde Schichtenreihe von grünen Mérgein, rőten Tonen, Süsswasser- kalksteinen, (oolitoiden) Dolomitén, Konglomeraten, Gips bildet aber hier den höchsten Horizont dieser Ablagerungsserie. Dagegen fehlt in dér Alsójára — Feneser Gegend diese rasch wechselnde Schichtenreihe (besonders dér grüne Mergel). Die Eintönigkeit des rőten Tones wurde aber durch mehrere, máchtige Konglomerat- und Sandsteinbánke unter- brochen. Die zwischen den zwei Bunten-Ablagerungsreihen liegenden marí- nén Sedimente („Nummulites perforata11- und „Untere-Grobkalkserieu ) dieser Gegend unterscheiden sich von jenen des Kalota — Egereser Gebietes durch ihre mindere Machtigkeit und durch das Vorwalten des Kalksteines gegenüber den grünen Ablagerungen. Die „ Obere-Bunte-Ablagerungsreihe“ ist áhnlicherweise dér Unteren hier reich an weissen Konglomeraten, bzw. Sandsteinen; ferner fehlt auch hier die rasch abwechselnde Schichtenreihe des obersten Hori- zontes. Die oberste Konglomeratbank erhált, maríné Petrefakten, gehört alsó schon zűr „Obere~Grobkalkserie“ . Dér obere Teil dieser stark transgrcdierenden Ablagerungsreihe entwickelte sich aber in dér gewöhn- lichen Grobkalkfazies. Die Ursache dieses eigentümlichen Sedimentationsvorganges sind die Folgenden: 1. Die durch die chemische Verwitterung gebildeten Stoffe habén die grösste Transportfáhigkeit und infolgedessen lagern sie sich meistens im inneren Teile des (terrigenen) Sedimentations- raumes ab. Solche Gesteine (Dolomité, Kalksteine, Gips) fehlen in den terrigenen Ablagerungen dér Alsójára — Feneser Gegend. Die dér chemischen Verwitterrung widerstehenden Stoffe (hauptsachlich dér * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Cieol. Geeellsch. am 6. Mai 1925. BEITRAGE ZŰR GEOLOGIE DEK GEGENU VON ALSÓJÁRA — FENES. II. 32Ö auch mechanisch schwer verwitternde Quarz) wurden wcnig zertrtim- mert, folglich lagern sie sieh nach einer kurzen Transportierung ab. Diese JSedimente sind eben durch die grosse Menge des Duarzsand- steines und Konglomerates gekennzeiehnet. Diese Eigenschaften vér- iéiben unseren Ablagerungen einen „unreifen“ Charakter. 2. Die Reduk- tion des kolloidén Eisenhydroxid-Gel-Farbstoffes dér rőten Tone (Tur- git, Limonit), zum kolloidén Eisensulfid (Melnikovit) , bzw. oft nur zum Magnetit, geschieht grösstenteils durch die Wirkung des Meeres, 326 E. V. SZÁDECZKY-KARDOSS. besonders des sich eindámpfenden, viel organische Stoffe enthaltendenr gipsablagernden Meeres. Auf diese Weise bilden sich die grünen Mergelr die für den oberen' Horizont dér Bunten-Ablagerungsserien (die die Ablagerungen des Überganges zwischen dér terrigenen und marínén Periode bilden), und für manche marine Ablagerungen Transylvaniens charakteristisch sind. Diese grünen Mergel fehlen aber fást gánzlich in unserem Gebiete, da die Konzentration des Meerwassers durch die grosse Süsswassermenge behindert wurde, welche sich an diesem von drei Seiten mit Festlándern umgebenen Gebiete anbáuft. Andererseits dér grüne Mergel dér Ostocentegelserie ist als ein fossiler Blauschlick zu betrachten. Da die Blauschlicken nur in grösseren Meerestiefen sich anlagern, deswegen bildeten sich im lutetischen Seichtwasser dér Gegend von Alsójára keine solche Ablagerungen. Dieser Umstand, und die er- wáhnte Unreife dér Sedimente stempeln das Eozan dér Alsójára — Feneser Gegend als eine typische Randablagerungsreihe des Sedimentations- raumes. Die Lagerung des Eozáns hángt auch hier, ebenso wie im Kalota — Egereser Gebiete, von den den tektonischen Bewegungen widerstehenden kristallinischen Gesteinen ab. Die Schichten fallen vorherrschend nach NO, ONO, entsprechend ihrer zum Gyaluer Massiv sich verhaltenden Lage. Ihre Lagerung ist meistens ungestört, nur an den mit den kristallinischen Gesteinen zusammenstossenden Rándern, entlang tek- tonischer Linien, finden wir eine plötzliche Schichtenumbeugung, die nachst den Gemeinden Magy. und 01. Léta, Asszonyfalva, Kisbánya beobachtet wurde. In dér südlichen Fortsetzung dieser NS-lichen tek- tonischen Linie falit auf die Gegend von Szolcsva — Oklos die Grenze- des kristallinischen Schiefers und dér Oberkreide, die auch von tek- tonischem Charakter ist. Wáhrend dér nach dem Eozan noch in kleinem Masse sich fort- setzenden Faltung ereignete sich die plötzliche Schichtenbeugung des Eozáns, alsó nach derselben tektonischen Linie, nach welcher die Ober- kreide am Ende dér Kreideperiode1 unter die kristallinischen Schie- fer geschoben wurde. Diese bedeutende, wenigstens 32 km lángé tektonische Linie ist den Tracen dér Kalota — Egeresei- Gegend nicht nur durch ihre lángé Aktivitátsperiode2 áhnlich, sondern auch durch den Umstand, dass auf dieser Linie die Dikes (von Kisbánya, bzw. Gyerővásárhely, Eger- begv usw.) zűr Zeit dér obersten Kreideperiode aufdrangen. Die Grenze des Eozáns und kristallinischen Schiefers des „Lunka — Peterder Zuges“ ist wenigcr prágnant. Die nach N stufenweise herab- 1 Pávai V.: Bányászati és Koh. Lapok. XLVIII — II, 1915, 238. 1 E. v. Szádeczky: Földt. Közi. Lili— 1923, 151 — 152. DATEN ZŰR GEOLOGIE DÉR UMGEBUNG DES NAGVSZÁL. 327 sinkenden kristallinischen Gesteine tauchen hier bloss nur noch lücken- haft empor. Lángs dieser nördlichen kristallinischen Gesteinsvorkomm- nissen (z. B. von Peana — Magúra), wurde die ruhige Lagerung de6 Eozáns plötzlich gestört, ebenso, wie lángs des Gyaluer Massivs. (Die „Obere-Grobkalkstein“-bank des sogenannten Havasbükkeplateaus, mit seinem ruhigen NO-lichen Fallen, setzt sich auch östlich von dér Gemeinde Szeliese fórt. Die Höhe dieser Kalksteinbank ü. d. M. betrágt hier 700 m; weiter östlich aber, alsó ungefáhr in dér Fallrichtung, auf dein Maguragipfel, taucht dér Grobkalk mit den kristallinischen Gesteinen aus den sarmatischen Sanden plötzlich zu 800 m Höhe empor!) Die Lagerung des ganzen Eozáns am Rande des Gyaluer Massivs wurde durch die álteren Eruptivas, bzw. durch die kristallinischen Schiefer mit eruptivem Kérné vorgezeichnet: Den bedeutendsten Ein- íluss übte in diesem Sinne natürlich das Gyaluer Massiv aus, von dem die Schichten gégén das transylvanische Becken — einen grossartigen Halbkreis bildend — abfallen. Aber innerhalb dessen bildet das Eozán auch um den pegmatitischen Gránit des Gyerőmonostorer Kövesberges einen kleineren, sowie um die Eruptivas von Pányik — Gyerővásárhely einen grösseren halben Bogén.3 Dieser Eozánrand unterscheidet sich alsó vöm Inneren des tran- sylvanischen Beckens. Das Eozán faltete sich nach dér Qualitát — námlich nach dér Widerstaudsfáhigkeit gegenüber den tektonischen Bewegungen — des liegenden Gesteines; dagegen wurde das Neogen im Inneren des Beckens (nach Böckh und Pávai) mit dem Steinsalze als „Gleitschicht“, unabhángig von den tieferen Sedimenten, gefaltet. DATEN ZŰR GEOLOGIE DÉR UMGEBUNG DES NAGYSZÁL.* — Mit Fig. 16—18. — Von A. Kubacska. (Auszug.) Die álteste Bildung des Gebietes ist dér Trias-Dolomit. Sein einziges Vorkommen befindet sich an dér Südseite des Szarvashegy. Hier legte ihn unter dér aus Dachsteinkalk bestehenden Decke die lángs einem dreiseitigen Bruch wirkende Denudation zutage. Dér Dolo- mit kristallisierte sich lángs dér Bruchlinien sekundár durch Druck 3 Földt. Közi. Lili — 1923, 151. Siehe auch die beifügende tektonische Skizze. S. 325. * Diesen vorláuíigen Bericht verlas in Abwesenheit des Verfa6sers in dér am 3. Juni 1925 abgehaltenen Fachsitzung dér Ung. Geolog. Gesellsch. dér erste Sekretar T. Zeller. 328 A. KUBACSKA. uin und ist marmorartig. Dies beweist die mikroskopische Unter- suchung seiner Struktur, sowie auch die chemische Analyse, die nach E. Endrédy folgende ist: Wir habén es alsó mit einem etwas kalkigen. sehr reinen, fást normalen Dolomit zu tun. Die nachtrágliche Umkristallisierung können wir, meiner Ansicht nach, dem gelegentlich dér auf dem Gebiete vorsichgegangenen Schicht- störungen, Verwerfungen erfolgten Druck zuschreiben. Dem Dolomit lágert unmittelbar dér Dachsteinkalk auf. Es gelang mir aus demselben an mehreren Punkten Exemplare einer Megalodus- Art zu sammeln, die von hier bis jetzt unbekannt waren (abgesehen von den zweifelhaften Daten Hauer’s.1) Vadász2 stellt den Dolomit in das Noricum, den Dachsteinkalk aber in die rhatische Stufe. Auf dieses Trias-Grundgebirge lagerten sich unmittelbar Eozan- schichten ab, rote und graue Tone. Das Altér dieser versetzt zwar Majer3 in die Kreide, wenn wir aber bedenken, dass auch das Mittel- eozan ein genügender Zeitraum ist, wáhrend welchem sich ihr eine 10 — 12 m machtige Festlands-Tonschichte absetzen konnte — von dem Untereozán und Paleozán gar nicht gesprochen — so ist es begreiflich, dass diese Tone eher dem über ihnen befindlichen oberen Eozán, als dem ihr Liegendes bildenden Trias( !) -Dachsteinkalk sich anschliessen. (Siehe Fig. 16.) Aus diesen Tonen maclite I. Majer3 Dinosaurier-Koprolithen be- kannt. Das Herstammen dieser von Dinosauriern dementiert das Gesagte. Ihr Koprolithwesen aber wird durch das Folgende als nichtbestehend charakterisiert. Die grosso Zahl dér angeblichen Koprolithen (denn entweder sind sie allé Koprolithen odor aber keines derselben, nach entsprechender Grösse und Form aber eine Auswahl zu treffen ist unmöglieh, da ihre Grösse von 5 bis 50 cm Durchmesser variiert). Es müssten daher die Koprolithen von mindestens einem halben Dutzend 1 Hauer: Geolog. Übersichtskarto dér österr.-ung. Mon. .lalirb. dér K. k. Geol. líeichsanstalt. XX. Bd. 2 Vadász: Die paláont. u. geolog. Verháltnissc dér álteron Schollen am linken Donauufer. Jahrbuch dér Kgl. Ung. Geolog. Heicheanstalt. XVIII. Bd., 2. Heft. 3 I. Majer: Sptiren von Dinosaurieren dér ob. Kreide im Liegend des eozanen Kohlenflötzee bei Ko6d. Földtani Közlöny. LI — LII., pag. 113. 6060 39‘83 013 Unlöslich Fe- und hf20-Spuren 10056 DATEN ZŰR GEOLOGIE OER UMGEBUNG DES NAGYSZÁL. 329 Tierarten stammen und aueh dér Altersunterschied der einzelnen Arten in Betracht gezogen werden. Das Resultat der chemischen Analyse ist aus dem ungarischen Text ersichtlicb. Ein weiterer Beweis gégén dic Koprolithnatur ist der absolute Mangel von Knochenfunden und die Tatsache, dass wir aus dem Eozan keine Sumpf-Wirbeltiere kennen, von denen so grosse Koprolithen herstanimen könnten. lm vorliegenden Fali habén wir es im Ganzén mit Konkretionen enthaltenden mitteleozanen Tonen zu tuti, dereit unterer Teil auf einem von der Sonne verbrannten, öden Karstgelande entstand (roter Tón), ihr oberer Teil aber der Absatz vou Sümpfen tistc. ist (grauer Tón), der dem durch Senkung hervorgerufene Vordringen des eozanen Meeres rorausging. Hieraus erklárt sich auch der Ursprung der im Tón háufigen l’vrit- und Markasit-Knollen, aus denen wieder der Fe- und S-Gehalt herstammt. Fig. 16. 1. Molluskenführender Tonmergel. 2. Stisswasserkalk. 3. Kohlé. 4. Grauer Tón. 5. Koter Tón. Y — Y = Yerwürfe. “ ~ IZ Schnittrichtung. — Profil der 3. Schnittlinie. Die über diesen Tonen lagernde Eozanschichten sind am besten in der Braunkohlengruben von Kösd aufgeschlossen. Hier lásst sich die folgende Schichtreihe konstatieren: zuoberst Nummulinen-Ortophrag- minen führender Kaik, unter diesem brackischer. molluskenführender Ton- mergel, an seinem Grunde ein 20 cm starker, dem Schiefer eingeschlosse- ner Kohlenstreifen. Unter diesem folgt wieder ein dünnes Kohlen- flötz oben mit Schiefer, untén mit einer 60 cm dicken Siissicasserkalk- bank, in dérén Liegendem ein dünnes Kohlenfiötz lágert. Dann folgt das Hauptflötz (80 cm bis 1 m), untén wieder mit Süsswasserkalk- banken; unter diesen aber wurden die vorerwahnten Tone und der Dachsteinkalk aufgeschlossen (siehe Fig. 17). In den Süsswasserkalken beobachtet mán ausser Pflanzenresten nicht einmal Bruchstücke von Resten der gewöhnlichen Süsswasserfauna. Die um die Kohlé herum vorkommenden Schiefer aber enthalten eine schlechterhaltene kleinere Fauna: Faunus (Melanatria) vulcanicus Schloth., Faunus n. sp., Faunus (Melanatria) auricalatus Schloth., Cerithium vivarii Opp., Natica kosdensis n. sp., Fasciolaria sp., Otolitus. Unter den Faunus- 330 A. KUBACSKA. Exemplaren finden wir Übergánge von den 8-rippigen bis zu den 14-rippi- gén, dér schlechten Erhaltung wegen liessen sie sich aber nicht genau erkennen. Dasselbe steht auch bezüglich dér Natica- Arten, die noch am meisten den N. Rossii Opp.1 * * 4 ahnlich sind, nur dass sie kleiner als diese bleiben. Mit dér Kohlé selbst befassten sich mehrere.5 Die Fauna des molluskenführenden Tonmergels wurde durch Vadász bekannt. Sollten sich die Kohlenbildungen des Ungarischen Mittelgebirges spáter altér als es jetzt angenommen wird, erwei- sen, bleibt dér Kohlenkomplex von Kösd auch dann das .iüngste Glied dér bis heute von dórt bekannten Eozanablagerungen, jünger noch, als dér Kohlenflötz von Moór. Dér unmittelbar über diesen Bil- Fig. 17. 1. Nummulinenkalk. 2. Molluskenführender Tonmergel. 3. Schiefer. 4. Kohlé. 5. Süsswasserkalk. 6. Grauer Tón. 7. Roter Tón. 8. Dachsteinkalk. 9. Verwürfe. Profil des Hauptschnittes. (Wegen Faltuugen ist das Streichen fortwahrend wechselnd, deshalb das Profil ohne Richtungsangabe bloss schomatisch cntworfen wurde.) dungen gelagerte Kaik gehört auch zum Obereozán ( Nummulina incras- sata De la Harpe, N. Chavannesi De la Harpe, N. iabianii Prév.)* Die oberen Schichten dieses obereozanen Kalkes sind Lithotham- nium führend, mit sehr wenigen Numviulinen und Ortophragminen. Die grösseren Pet.refakten aus diesen Schichten sind: Spondylus sp., Pecten corneus Sow. (sehr haufig), Pecten Thorenti (haufig), Gryphaea Bron- giarti, Ostrea gigantica Sow., Echinodermata sp., Lamna sp., Otodus sp. Die obere Partié umschliesst ausserdem Mergelbanke (Mergelfazies). 1 P. Oppenheim: Die Priabona6chichten und ihre Fauna. Palfiontograph. p. XLA'll Taf. III. Fig. 10-10 c. 5 E. Vadász.2 A. Kalecsinszky : Die Mineralkohlen. Budapest, 1903, p. 152. Mitteil. aus dóm chem. Laboratórium dér Kgl. Ung. Geol. Reichsanstalt, C. Papp : Dér Eisenerz- und Kohlenvorrat des ung. Reiches. Budapest. 1915, p. 676, 920. * llerr Chefgcolog P. Hozlozsnik war so liebenswürdig die von inir gesaminelten iV ummulin en zu bestiáimon. DATEN ZŰR GEOLOGIE DER U MGEBUNG I»ES NAGYSZAL. 331 Der oligozane Hárshegyer (Lindenberg-er) Sandstein und der Kisceller (Kleinzell-er) Tón sind auf mernem Gebiete ebenfalls vorhanden (siehe Fig. 18.) Ebenso der oberoligozáne Sand (Tón mit Schottereinlagerun- gen), aus dóm die folgende Fauna hervorging: Dentalium sp., Caliptraea sp., Natica sp., Turritella Geinitzi Spey., Turritella sp., Potamides (Pyrenella) plicaUis Brug., Tympanotomus submargaritaceus Brocc.. \furex sp., Fasciollaria sp., Melongena sp., Voluta sp., Anomia sp., Ostrea sp., 0. callifera Lám., 0. fimbriata Grat., 0. cyathula La.m., 0. digitalina Dub., Mytilus sp., Modiola sp., Nucula sp., Arca sp., Pec- tunculus sp., P. obovatus Lám., Lucinia sp., Cardium sp., C. Heeri May Eym., C. ( Laevicardium) cingulatum Goldf., Isocardia cyprinoi- Fig. 18. 1. Löss. 2. Pleistozán-holozáner bröekeliger Tón. 3, Oberoligozüner Sand.. 4. Oligozaner Tón. 5. Nummulinenkalk. 6. Molluskenführcnder Tonmergel. 7. Kohlen- führende Gruppé. 8. Dachsteinkalk. 9. Verwiirfe. Profil über den Nagyszál und den Anna-Schacht. des A. Braun. Cyprina sp., Meretrix sp., M. incrassata Sow., Teliina Nysti Goldf., Panopaea sp., P. Heberti Bosqu., Pholadomya Puschi Goldf., P. arcuatus B., Corbula sp., C. Basteroti Horn, Teredo sp., Bryozoa sp., Vermes, Fischzahn- und Pflanzenreste. Auch das Mediterrán ist vorhanden, und zwar der unterste TeiI der I. Mediterranstiefe, der Anomiensand, mit Anomia ephippium var. costata Brocc., sowie der Sand mit Pecten praescabriusculus Font., in dem ausser • einigen Anomien- und Ostreen-Bruehstücken viele Bryozoen vorhanden sind. Hierauf folgen schlierartige, petrefaktenleere Schichten, in ihrem Hangenden mit Andesittuffen und Breccien (die ich den Ana- ogien nach in die Mitte der II. Mediterranstufe stelle).6 Endlich findet sich auf meinem Gebiet pleistozaner Schotter und 6 1. Majer : Die sedimentaren Bildungen der Börzsönyei- Gebirge. Földtani Köz- löny. XLV., pag. 67. 332 A. KOCH. Sand mit Scherben von Unió sp. Mán findet auch pleistozánen Löss, sowie alluviale Kalktuffe am Donauufer. Auch Spuren von Thermalquellen sind vorhanden; diese Quellén brachen langs der Verwerfungen empor und führten Eisen, Mangan, Silicium mit sich. Zum Teil wandelten sie den Dolomit, Dachsteinkalk und den Hárshegyer Sandstein, sowie die oberoligozanen Schichten um, zum Teil füllten sie die Höhlen und Spalten mit den heraufgebrachten Substanzen aus. NEUERLICHES vorkommen EíNIGER seltenerer MINERALIEN IN UNGARN. — Mit Fig. 19—21. — Von A. Koch.* Es mögen in nachstehenden Zeilen einige weniger bekannte Mineral- vorkommen beschrieben werden, die mir auf mein Ersuchen von Herrn Dr. Béla Fülöpp in Temesvár zűr Bearbeitung überlassen wurden. Genehmige derselbe hiefiir auch an dieser Stelle meinen besten Dank. » N ‘ . ‘ L Gediegen Antimon von Pernek. Neben dem am untersuchten Exemplar im Gneis feine körnige Adern bildenden dunkelgrauen Antimonit fielen mir die Körnchen und kleineren Flecken von unregelmassiger Form eines licht. zinnweissen, vorzüglich spaltenden Metalls auf. Die Körnchen des Minerals schmelzen vor dem Lötrohr zu einer Kugel, nach langerer Erhitzung entzünden sie sich und es lágert sich auf die Kohlé ein weisser Beschlag ab. In Königswasser gelöst gibt die Probe die Antimon-Reaktion. lm Verlauf der mit meinem geringen Matéria! durchgeführten qualitativen chemi- schen Analyse konnte ich alléin nur die Spuren von Eisen darin nach- weisen. Unser Mineral ist alsó gediegen Antimon und als solches ein ncueres Glied der interessanten Perneker Mineralassoziation. In Betracht gezogen, dass mán in den Karpathen das gediegen Antimon ganz sicher nur von Kapnikbánya und Oláhláposbánya kennt, ist Pernek in IJngarn der dritte Fundort dieses Minerals. 2. Zeolithe von Sztanizsa. Von Sztanizsa kannten wir bisher zwei Zeolithe, den Desmin und den Laumontit, beide fand Primics und beschrieb sie.1 Zu beiden * Vorgetragen in (ier Fach6itzung der Ungariechen Geologischen Gesellechaft am 7. Október 1925. 1 G. Primics: Mineralisch-geologische Notizen aue Siebenbiirgen 1891. NEUERLICHES VORKOMMEN El NIGER SELTENERER MINERALIEN IN UNGARN. 333 gesellt sieh jetzt der Chabasit und dér Apophyllit und mit ihnen erhöht 6Ích die Zahl der Zeolithe der Sztanizsaer Gruben auf vier. Der Chabasit, der altér als der Apophyllit ist, zeigt milchweisse Farbe, seine durchsichtigen Kristalle sitzen unmittelbar dem die Pyrit- Körnchen enthaltenden Gestein auf. Die auch einen Zentimeter Kanten- lánge erreichenden Kristalle sind Kombinát ionén der folgenden drei Formen: fl{1011), e {0112}, s {0221}. Die herrschende Form der würfelartigen Kristalle ist R, ihre Flachen sind von Glasglanz und in der Richtung der Kantén der Kom- bination schwach gestreift. Die schmalen Streifchen von c, sowie die kleinen, trapezförmigen Flachen von s besitzen vollstándigen Glanz. Die Kristalle sind zumeist Penetrations-Zwillinge, die Form ihres Erscheinens stimmt mit den von Heddle3 beschriebenen und abgcbil- deten, von Lindáié stammenden Chabasit-Kristallen überein. Unter unseren Kristallen finden sich auch einige nach R Juxtapositiv-Zwil- linge. Auf den Chabasit-Kristallen sitzen die sehr einfachen Kombina- tionen des rosenfarbigen, ganz durchsichtigen, 1 cm Lángé und nahezu ebensoviel Breite erreichenden Apophyllite, auf denen die hier folgenden drei Formen figurieren: c {001}, a {100}. p {111}. Vorherrschend ist p, der Habitus der Kristalle ist pyramidenartig. Die gut ausgebildeten p-Fláchen sind glánzend, etwas gekrümmt, die a-rhombischen Flachen glánzen ebenfalls gut, auf ihnen sind die mit der Gestalt der Flache übereinstimmend geformten, aber gekrümmten kreisförmigen Zuwachsformen zu sehen. Auf den c winzigen quadrat-, beziehungsweise ziegelformáhnlichen kleinen Flachen beobachtet mán gleichfalls an einen stumpfen Kegel erinnernde Zuwachsformen. Die Kristalle erinnern sowohl in der Farbe, als auch in der Gestalt an das durch seine Schönheit berühmte Andreasberger Vor- kommen. Die auf den Chabasit bezüglichen gemessenen und berechneten Winkelwerte sind die folgenden: Gemessen Berechnet R:RH 1011): (1101) 85°06' 85°14' R:e (1011): (0112) 42°32' 42°37' R:s (1011): (0221) 53°29' 53°32'56 e:s (0112): (0221) 36°09' 36°10' 2 Min. Seotland, 1901, 2. Bd. Taf. 82, Fig. 8. .334 A. KOCH. 3. Pyrrhotin, Siderit und Arsenopyrit von Kisbánya. Die Pyrit- und Markasit-Pseudomorfosen nach Pyrrhotin von Kisbánya (Komitat Szatmár) waren schon von langer her bekannt, von ihnen sind auch in dér Sammlung des Nationalmuseums einige bessere Stücke vorhanden. Diese sechsseitigen, dünneren oder dickeren tafeligen Pseudomorfosen sitzen auf scbwarzen Sphalerit, wáhrend sie von stark abgerundeten Sideritkristallen und einem rostfarbigen, von feinen Fádén gebildeten, ziemlicb dichten Matériái überzogen sind. Das letztere erwies sich unter dem Mikroskop als das Gewebe von haar- feinen Plumosit Fádén, auf welche sich, den auf einen Fádén angereihten Korallen áhnlich, walzenförmige Sphárosiderit-Teilchen ablagerten. In dér neuesten Zeit erschien nach den Pseudomorfosen auch dér Pyrrhotin selbst, und zwar unerwartet in schönen Stücken. Die Breite des grössten Pyrrhotin-Kristalls, dér von diesem Fundort dér Fülöpp’- schen Sammlung stammt, mass ich mit 45 mm, die Höhe mit nahezu 5 mm. An einem mit kleinen glánzenden Fláchen begrenzten Kristáll- chen konstatierte ich auf Grund von Winkelmessungen die folgenden zwei Formen: c {0001}, v {1122}. Die gut ausgebildete c-Fláche dér dünnplattigen Kristalle ist etwas gekrümmt, auf ihr beobachtet mán eine mit den Randkanten parallel laufende schwache Kerbung und auf einigen ein orientiertes Fortwachsen. Die schmalen Streifchen dér v-Pyramide sind lebhaft leuchtende, glánzende Fláchen. Die Kristalle sind dem schwarzen Sphalerit aufgelagerten derben Pyrrhotin aufgewachsen und bilden, nach dér c-Achse parallel zusammengewachsen, 5 — 7 cm hőbe, sechs- seitige Sáulen. Die von diesem Fundort stammenden Exemplare des in schönen und grösseren Kristallen ziemlich seltenen Pyrrhotins wett- eifern auch betreffs Schönheit mit den berühmten Pyrrhotin-Vorkomm- n issen von Morro-Velko. Auf den Pyrrhotin-Kristallen sitzen in grosser Zahl heller oder dunkler bráunliche, 2 — 3 mm grosse Siderit - Kristállchen von Ska- lenoeder-Typus. Unsere Kristalle werden durch die folgenden sechs Formen auf- gebaut : Bravais Miller e {0001} {111} a {1120} {101} P {1011} {100! 0 {0551} {223} V {2131} {201} y {3251} {302} NEUERLICHES \ ORKOMMEN EINICKK SELTENF.RER MINKRALIEN IN UNGARN. 335 Vorherrschend sind die beiden Skalenoéder, unter ihnen ist an •einem Teil dér Kristalle das eine, an dem anderen Teil das andere besser ausgebildet, es finden sich aber Kristalle, an denen das y gar nicht vorkommt. Von den Fláchen dér einzelnen Formen kann ich das Folgende sagen. Am grössten Teil dér Kristalle ist die mit grossen Fláchen ent- wickelte Oberfláche c immer trüb, zum Messen nicht geeignet. Die Fláchen des an einzelnen Kristallen gleichfalls gut entwickelten, an anderen nur als schmaler Streifen auftretenden a-Prismas sind glán- zend, beziehungsweise bisweilen mit den Schnittkanten des Skalenoeders parallel gerifft. An allén Kristallen sieht mán die glánzenden, gut spiegelnden Fláchen, die kleinen Dreiecke des p-Grundrhomboeders. wáhrend das negative Rhomboeder mit verdunkelten, gekrümmten Fláchen an den Kombinationen figuriert. Unter den herr- schenden Skalenoédern sind die Fláchen des v etwas verdunkelt, wáhrend die Fláchen des y glánzender, gut genug spiegelnd sind (Fig. 19). Die Kristalle sind zum Teil nur an dem einen, fzum Teil an beiden Enden ent- wickelt und gedrungen, :wenn die c-Fláche stárker, und schlanker, wenn sie schwácher an ihnen ausgebildet ist. Als letzten teile ich von diesem Fund- orte den von hier gleichfalls noch unbekannten Arsenopyrit mit. Seine Kristalle kommen in Gesellschaft des Markasites vor und eine jüngere aus Quarzkristallen bestehende Schichte überzieht sie zum Teil. Auf dieser, sowie auf den Arsenopyrit-Kristallen sitzen licht- braune, 1 — 2 mm grosse, von für diesen Fundort charakteristische Siderit-Kristállchen von Skalenoeder-Typus mit gekrümmten Fláchen. Die Arsenopyrit-Kristalle bauen drei Formen auf: c {001}, m {110}, e {101}. Die Fláchen dér beiden ersten Formen sind stark ausgebildet, ^ekrümmt, die Oberfláche dér e-Fláche irisiert in grünen und rőten Farben. Die e-Form tritt nur an einigen Kristallen auf in Form win- ziger glánzender Dreiecke. Die zirka 3 — 5 mm grossen Kristalle sind nach dér a-Achse parallel miteinander zusammengewachsen. 336 A. KOCH. Die auf den Siderit bezüglichen gemessenen und berechneten (Schaller) Winkelwerte sind die folgenden: Geme6sen Berechnet p: v (1011) :(2131> 29°17' 29°13' v:y (2131): (3251) 8°56' 9°05'25 v:v (2131) : (2311) 74°51' 74°57'04 v : vv (2131) :(3121) 35°29' 35°26'20 yy' (3251): (3521) 7C°51'30" 70°50' y\yv (3251): (5231) 45°24' 45°27'20 &-P (0551) : (1011) 60°13' 60°54'16 <&:y (0551): (3251) 36°09' 35°41'40 Die beiden letzten gemessenen Werten zeigen wegen dér starken Krümmung dér O-Flachen eine grössere Abweichung von den berech- neten Werten. 4. Pyrostilpnit und Pyrargyrit von Borpatak. In Borpatak bei Nagybánya kamen in den Hohlráumen eines zelligen Quarzstückes mit irisierenden Pyritkristállchen zusammen kleine Kristalldrusen von Pyrargyrit und Pyrostilpnit vor. Dér Pyrar- gyrit ist in dem benachbarten Nagybánya ein bekanntes Mineral, den Pyrostilpnit hingegen kennen wir in unserer Heimat sicher nur von Felsőbánya,8 wáhrend das von Becke von Schemnitz3 4 beschriebene Stück dem Fundorte nach nicht ganz sicher ist. An unserem Exemplar ist dér Pyrargyrit dunkelrot, stark glán- zend, seine 1 — 2 mm lángén und zu Drusen verwachsenen Kristállchen sind im ganzen in den Fláchen zweier Formen aufgebaut, und zwar: a {1120}, e {0112}. Die herrschenden Prismafláchen zeigen mit den schneidenden Kantén des Rhomboeders parallel laufende schwache Riffelung, die kleinen Rhomboederfláchen sind durchaus glánzend. Die Kristállchen sind nur an einem Ende ausgebildet und miteinander zu Drusen verwachsen. Die dünnen Bláttchen des anderen Minerals gébén, in dér offencn Glasröhre erhitzt, ein weisses Antimontrioxyd-Sublimat, den Rest in Salpetersáure gelöst und mit Salzsáure behandelt, erhielt ich einen aus Ag Cl bestehenden weissen Rückstand. Das Mineral ist alsó Pyro- stilpnit. An seinen dünnen, nach b-tafeligen, 1 — 2 mm lángén Kristáll- chen treten die folgenden Formen auf: a {100} d {101} b {010} D { 1 01 } 3 Krenner: Silbcrcrzc von Felsőbánya. Térni. Tud. Közi., 1877, p. 200. 4 Beckk: Rittingerit und Feuerblende von Schemnitz. Tschermak: Min. Mitt.r 1880, 2. Bd., p. 94. NEUERLICHES VORKOMMEN EINIGER SELTENERER MINERAL1EN IN UNGARN. 33 1 I)ie herrschenden 6-Fláchen zeigen in dér Richtung dér Doma- ilache Kerbung und háufig parallelé Verwachsung, die a-Fláchen sind schmale, glánzende Streifen, die DomaHachen sind trüb, ihre Bestim- mung erfolgte durch Messung des cingeschlossenen Winkels unter dem Mikroskop. d:D( 101) : (101) 53°30' gemessen(Mittel\v. v. 15 Messung.) 53 '21' berechn. Die Kristallchen sind dem mehrfachen Zusammenwachsen zufolge in einzelnen Stellen dicker, ilirc Farbe ist hier hyazintrot, die dünneren Blatt eh en sind in orangeroter Farbe durehseheinend. Die terminálén Enden einzelner Kristallchen teilen sich in Bláttchen, die in entgegen- gesetzte Richtung sich krümmen, bei anderen ist die Hasis dünn und mehrfach geneigt, wáhrend die Mitte des Kristalls, dem öfteren Auf- wachsen zufolge, drei-viermal dicker ist. Die Kristallchen sind mit- einander zu unregelmassigen Kristallgruppen verwachsen. Borpatak ist alsó in unserem Vaterlande dér zweite sichere Fund- ort dieses seltenen Minerals. Dér Brochantit ist ein von Vaskő schon bekanntes Mineral, seine dünnen, nadelförmigen Kristalle fand Löw auf einem aus dér Reichen- stein-Grube stammenden Hamatit-Stück.0 An unserem Exemplar sitzen die gedrungenen, schön giftgrünen, aueh 4 — 5 mm Lángé und Breite erreiehenden, nach dér b-Achse ge- streckten Kristalle auf Limonit-Pseudomorfosen nach Pyrit, in Gesell- schaft stark glanzender, rötlicher Eisenquarz-Kristallchen. 3 Lüw: Einige seltenere Mineralien aus den Vaskő-Gruben. Földt. Közi. Bd. 41, 1911, p. 746. 5. Brochantit und Libethenit von Vaskő. Földtani Közlöny. LV. köt. 1925. 22 338 A. KOCH. An den Kristallen stellte ich die folgenden fünf Formen fest : ö{010{ d) 120} h { 110} e {012} x {201} Vorherrschend ist das gekrümmte x mit trüber Fláche, die Flachen dieser Form bestimmen den Habitus des Kristalles: gut ausgebildet sind auch die glanzenden, schwach gerifften, sowie die etwas gekrümmten und trüben e-Flachen dér Prismazone. (Fig. 20.) Die miteinander zu Drusen verwachsenen Kristalle sind nur an dem einen Ende ent- wickelt und an einigen sieht mán die vorzügliche Spaltung nach dér fc-Fláche gut. Diese Kristalle sehen den von Schrauf'1 beschriebenen und fraglich von Dognácska herstammenden Kristallen ahnlich, dérén Fundort wahr- sc-heinlich gleichfalls Vaskő ist. Die behufs Festsetzung dér 'Formen gemessenen und berechneten Winkelwerte sind die folgenden : b:d (010): (120) = Gemessen 32°42' Berecknet 32°44' d:h (120) : ( 1 10) = 19°19' 19°23' b:e (010): (012) = 76°06' 76°13' e:x (012): (201) = 53°28' 53°01'40 An einem gleichfalls von Vaskő stammenden Limonit-Stück sitzen, mit Azurit vergesellschaftet, die kleinen 1 — 2 mm betragenden Kristall- chen eines schwarzlich-grünen Minerals. Dér salpetersauren Lösung des Minerals Ammoniummolibdat zugesetzt, erhielt ich nach schwacher Erhitzung einen aus Ammoniumphosphormolibdat bestehenden gelben Niederschlag, die Kristallchen sind alsó Libethenit-Kristalle. Von Vaskő ist dieses Mineral noch nicht bekannt, vöm nahen Dognácska aber erwáhnt es Tóth Mike, dér in dér Sammlung des Nationalmuseums ein von liier stammendes Exemplar vorfand.7 Unsere Kristalle von sáulenförmigem Habitus sind von den fol- genden drei Formen atifgebaut: m |110|, e J011!, s {111 f. Herrschend ist m, die Flachen sind von etwas ungeordneter Ober- fláche, wáhrend die gleichfalls gut ausgebildeten s-Flachen genügend glatt, glanzend sind, ebenso auch die e-schmalen Streifchen. " Schraof: Minerali8chc Beobachtungen. V. Sitzung6bericht dér Wiener Akademie. LXVII. Bd., I. Abt., 275. resp. 334. p., Taf. II. 7 M. Tóth: Magyarország ásványai, p. 306. (Ungarisch.) DATEN ZŰR FRAGE DÉR TÉRTI ARCRINOIDEEN. 339 Die Gcstalt dér Kristalle ist ungewohnt, denn das beim Libethenit gewöhnlich vorherrschend auftretende e figuriert hier nur als schmaler Streifen, wáhrend das im allgemeinen mit kleineren Fláchen auftretende m und s an unseren Kristallen die herrschenden Formen sind (Fig. 21). Die gemessenen und berechneten Winkelwerte sind die folgenden: Gemessen Berechnet (110) : (110) = 87°08' 87°38' s:s’ (111):(1U) = 59°36' 59°07' s:s'" (111) :(111) — 89c22' 89°08' e:e' (011) : (011) = 66°16' 66°31' DATEN ZŰR FRAGE DÉR TERTIÁRCRINOIDEEN. — Mit einer Kunstbeilage. — Von T. Szalad* Die Crinoideen des NO. Cserhát-Gebirges wurden zuerst von Vadász' erwáhnt. Hierauf befasste sich Gislen2 mit dem Matériái des obigen Fundortes und taufte das VADÁsz’sche Genus um. Bei Mátraverebély wurden bisher fünfzehn Crinoideen vorgefunden, von denen drei durch mehr als zwei Individuen vertreten sind. obwohl hier bisher bloss die sorgfaltigsten Aufsammlungen stattgefunden habén Trotz dér Anpassungsfáhigkeit dér organischen Wesen, ermöglicht es, dass sie sich an die jeweiligen physikalischen Verháltnisse anpassen, ist es unmöglich, dass in einem Meeresteile, in welchen eine Art in mehreren hunderten von Exemplaren vertreten war, eine so zahlreiche Reihe von Variertaten auftauchen könne. Auf Grund von Antedow-Skeletten kann mán zwar keine Bestim- mungen vornehmen. lm vorliegenden Falle aber muss ich mich doch an die alté Bestimmungsmethode haltén, von dér ich nur darin ab- weichen werde, dass ich von den Fossilien, an denen auch die ovalen Plattén fehlen, beweisen will, dass sie nach den bisherigen Methoden nicht zu bestimmen sind. Die Kelchanalyse beginnen wir mit dér Beschreibung dér Anord- nung dér Schmörkeleindrücke. Parallel mit dér Centrodorsale können wir drei bis vier Reihen von Schmörkeleindrücken wahrnehmen. Wenn wir den Kelch in vier oder fünf Abschnitte teilen, finden wir im all- gemeinen Unregelmassigkeit in dér Zahl und in dér Verteilung dér, * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsch. am 7. Október 1925. 1 E. M. Vadász: Die mediterránén Echinodermen Ungarns. (Geologica Hun- garica. I. Bd.) 2 T. Gislen: Studies Echinoderm. Academical Dissertation, Zoologiska Bidrag Frán Uppsala B. 9. 22 340 T. SZALAI. in die verschiedene Teile fallenden Schmörkeleindrücke, wir bekommen z. B. die folgenden Zahlen dér Schmörkeleindrücke, wenn wir den Kelch des Antedon pannonicus Vadász1 (Figur 12) in fünf Teile zerstückeln: S-er SW-er NW-er NO-er SO-er Teil: 10. Schmörkeleindrücke davon streckt 6ich 1. nach 11. 13. 19. 11. SO. 1. nach SW. S. 2. „ NW. SW. 3. „ NO. NW. 2. „ SO. NO. 1. „ S. Dabei treffen wir immer dieselben Unregelmassigkeiten, wenn wir unsere Untersuchungen nach dér obigen Methode fortsetzen. Diese Unregelmassigkeit wird sich auf die verschiedenen Individuen derselben Art verschiedenartig zeigen. Bei dér Untersuchung dér Form dér Schmörkeleindrücke finden wir ahnliche Unregelmassigkeit. Wir können daher nicht behaupten,. dass dér Antedon hungaricus sechseckige Schmörkeleindrücke hatte und infolgedessen können wir auch die Zahl dér Ecken auch bei den übri- gen nicht feststellen. Allgemein müssen wir daher sagen, dass vöm Bolygón bis zum Kreise allé Schmörkelformen auftreten können. Die Anordnung dér Schmörkeleindrücke ist abhángig von dei Zahl, dér Form dér Schmörkeleindrücke und von dér Gestalt des Kelches, ferner sind sie auch gegenseitig voneinander abhangig. Das die Gestalt des Kelches und die oben besprochenen Geprage keinen wesentlichen Einfluss auf das Leben des Tieres üben, kann auch aus dér Dicke dér Kelchwand geschlossen werden. Ihr Diameter ist grösser als dér dér Körperhöhle. Es ist sehr wahrscheinlich, dass nicht die Lebenskraft dér Art, sondern die Lebensumstande bei dér Ausbildung diesel- Geprage eine wesentliche Rolle gespielt habén. Aus dem Vorstehenden ist es klar, dass mán von dér bisherigcn Bestimmungsmethode abweichen muss und nur die Antedon-Kelehe zűr Bestimmung für geeignct erachten kann, welche die óraién Plattén nicht entbehren. Ferner zahle ich die Namen dér von mir dargestellten Arten auf mit Angabe des Masstabes, in dem sie gezeichnet wurden. Antedon Bölcskeyensis nov. sp., Antedon A eogradiensis n. sp., Antedon hun- garicus Vadász nov. form,'1 Antedon quinquepetallus nov. sp. 3 Vadász empfehlt in seinem Werkc „Fajfogalom az ősállattanban“ (Koch-Emlck- künyv 1912, ung.) zűr Bczeichnung dér Variationen das Wort: Forma. In diesem Sinnc gelic ich vor, als ich von meinen Arten diejenigen, von welehen es nicht beweisbar ist, ob die Abweichungen von dér Stammart wesentliche sind oder nicht, mit Forma bezeichne. Indem mán in dér Paleontologic von den neu vorgefundenen Variationen nie wissen kann, ob die Abweichungen wesentlich sind odor nicht, wiire es empfelilenswert, immer die neue \ aria- tion mit Forma bezeiehnen und nicht mit neuem Namen versehon, solange bis es sich wenigstens auf zwei Fundorten voríindet. RE1TRACE ZŰR KENNTNIS DÉR UNGARISCHEN DIORITE. 341 Die bisher besprochenen Antedone stammen aus dcm Aufschluss neben Remetelak an dér 8üdlichen Seite des Meszestető. Es fanden sich ausser an diesem Fundorte noch AntedonkAche in Szúpatak, u. zw. Antedon excavatus Schff. Ebenso auch Exemplare von den Bergen Várhegy — Budahegv — Halastóhegy bei Sámsonháza und Mátraszőllős. Sámtliche Fundorte befinden sich in dér neritischen Region des Torton-Stockes, beziehungs- weise im Übergange zwischen dér neritischen und littoralen Region, nach L. Strausz4 Isocrinus stellata nov. sp., Actinometra Mátravere- bélyensis nov. sp. Die zwei letzteren Kelche wurden auch aus dem Aufschluss neben Remetelak an dér südlichen Seite des Meszestető gesammclt. BE1TRÁGE ZŰR KENNTNIS DÉR UNGARISCHEN DIORITE. lm Auszuge mitgeteilt von Fr. Papi*.* Dioritísche Gesteine werden in dér petrographischen und geologi- schen Literatur Ungarns haufig erwahnt. Da in dér letzten Zeit mehrere dieser Angaben als unriehtige Bestimmungen erkannt worden sind. untersuchte Verfasser mehrere in den Gesteinsammlungen als Diorite bezeichnete Handstticke, sowie auch einige innerhalb dér Grenzen Ungarns vorkommende Gesteine. Von den bisher zweifelhaften Vorkommen gelang es folgende klarzustellen: 1. Dér Gránit des Zobor-Berges bei Nyitra (Neutra) enthalt primáren Quarz, sausuritisierten (zoizitisierten und serizitisierten) Oligoklasz, Biotit, ferner als akzessorisehe Gemengteile Apátit, Zirkon, Magnetit, Pyrit und Hamatit. Wenn mán ausserdem die chemische Analyse berücksichtigt, so ist das Gestein als ein Quarz-Glimmer-Diorit — ein Übergang zu den Gránitén — zu betrachten. Die chemische Ana- lyse derselben wurde bereits von K. Emszt und A. Vendl1 erwahnt, die Beschreibung des Gesteins in ausführlicher Weise von Professor Franz Scöafarzik2 mitgeteilt. 2. SW von dér Kleinen-Fátra befindet sich bei dér Gemeinde Galgóc ein ausserordentlich zersetztes Gestein, das bisher als Gránit * Strausz L.: Az Északkeleti Cserhát Mediterrán faciesei (Eötvös-Hefte. Unga- risch.) ‘ -■ * Vorgetragen in dér Facheitzung dér Ung. Geol. Gesellscli. am 2. Dezember 1925. 1 K. Emszt-A. Vendl : Quarzdiorit Zobor-Berg. Ung. Jahrb. dér Ung. Ge^l. Anst. für 1913, p. 431. 2 F. Schafarzik : Gesteine von K. Neutra. Jahrssber. d. Ung. Géol, Anst. für 189S, p. 239. ' c. .. . . 342 FR. PAPP. bezeichnet wurde. Dasselbe erwies sich aber als ein dem vorstehend erwahnten Diorit des Zobor-Berges ahnliches Gestein. Es ist demnach ebenfalls als ein Quarz-Glimmer-Diorit zu betrachten. Dieses Vor- kommen wurde auch von St. Ferenczi3 als ein Diorit ahnliches Gestein gedeutet. 3. In dér Gegend von Selmec (Schemnitz) bezeichnen die Berg- leute das vorwaltende Gestein auch heute noch als Syenit. Es ergab sich jedoch, dass es primáren Quarz entha.lt, als dér jetzigen Auí- fassung nach — auch die übrige Zusammensetzung vor Augen hal- tend — ein Quarz-Glimmer-Diorit ist. Laut dér Analyse H. F. Harwood’b (Tab. Nr. 3) und meiner mikro- skopischen Untersuchungen finden wir in dér Umgebung von Selmec auch Quarz-Glimmer- und Quarz- Augit-Diorite. Dieses Gebiet wrurde früher auch von J. Szabó4 5 6 und spater von H. Böckh9 untersucht. 4. Auf Grund dér Analyse H. F. Harwood’s (Tab. Nr. 1) und meiner mikroskopischen Untersuchungen ist das Gestein vöm Zemberg bei Dobsina (Dobschau, im Gömörer Komitat) ein Gabbro, ahnlich dem, wie es vöm Gugl-Berg auch schon von Woldrich8 beschrieben wrurde. 5. Ausser diesem Gabbro sind aber in Dobsina auch die echten Diorite vertreten, wie es bereits P. Rozlozsnik7 festgestellt hat. Meine Untersuchungen einiger „Dobschauer“ Gesteinsstücke konnten letztere Tatsache in jeder Hinsicht bestatigen. 6. Von dér W-Seite des Bükk-Gebirges bei Szarvaskő erwáhnt bereits J. Szabó8, spater M. Herrman9 Diorite. Hier fand sich auch ein Gestein (Üj-Határvölgy), das auch Diallag enthalt, alsó nach meiner Meinung als Gabbro zu betrachten wáre. Ausser diesem ist hier ferner auch noch ein Gestein zu finden, w'elches als Übergangs- glied zum Gabbro betrachtet werden muss. 7. In Siebenbürgen findet mán in den Gebieten dér Fiüsse Maros und Fehér-Kőrös typische Diorite. Bei Nagy-Halmágy gibt es einen Quarz-Augit-Glimmer-, bei Paulis einen Quarz-Glimmer-Diorit, in dér 3 St. Ferenczi: Die geologischen Verhaltnisse Galgóc’s und ihrer Umgebung. .Jahrcsber. d. Ung. Geol. Anst. für 1914, p. 213. 4 J. Szabó: Geschichte dér Geologie von Schemnitz. 1885. 5 H. Böckh: Über die in Selmecbánya vorkommenden Eruptivgesteine. Földt. Közi. 1901, p. 369. 6 J. Woldrich: Geologische und tektonieche Studien in den Karpathen nördlich von Dobschau. Bulletin international de l’Academie des Sciences Bohémé 1912, p. 20. 7 P. Rozlozsnik: Geologische Notizen von Dobschau. Jahrcsber. dér Ung. Geol. Anst. für 1913, p. 379. 8 .1. Szabó: Geologie 1883, p. 608. * M. Herrman : Beitráge zűr Kenntnisse dér Eruptivgcsteine des Bükk-Gcbirgcs. (Diescrtation 1923.) BEIT RAGÉ ZCR KENNTNIS DÉR UNG. DIORITE 34:3 c/fm — 0'56 1\jí I c/fm=: 0 65 344 R. REICHERT. Gegend von Temesd und Kladova sind Quarz-Diorite und bei Soborsin Diorite zu finden. Ich konstatierte in dem Gestein von Kladova eine auffallend blaue Farbe des Amfibols in dér Richtung dér kleinsten Elastizitátsachse. 8. Das Gestein von Zsidóvár (Kom. Krassószörény) ist ein Granodiorit, denn es enthált wesentlich Quarz, Oligoklas, Biotit, grünen Amphibol, ferner als akzessorische Gemengteile Apátit, Zirkon, Titanit, Magnetit, als sekundaren Produkten Hamatit, Chlorit, Kalzit und Serizit. Es würde bereits anlásslich dér geologischen Aufnahme in dér „Pojána-Ruszka“ von Professor Franz Schafarzik10 als Granodiorit (mit vorwaltendem Plagioklas, untergeordnetem rőten Orthoklas) angesprochen und als solches kartiert. 9. Die Angaben endlich, dass bei Kotterbach (Kom. Zips.), bei Szomolnok (Kom. Gömör), im Ditroer Massive (Kom. Csik) und im Mecsek-Gebirge (Kom. Baranya) Diorite zu finden waren, bestatigten sich nicht. PETROCHEMISCHE UNTERSUCHUNGEN AN DEN BASALTISCHEN GESTEINEN DÉR UMGEBUNG VON SALGÓTARJÁN. (KOM. NÓGRÁD, UNGARN.) — Mit Fig. 22. — lm Auszuge mitgeteilt von R. Reichert.* (Mit neuen Analysen von H. F. Harwood und A. v. Endrédy.) In den letzteren Jahren wurde das Basalt-Gebiet nördlich von Salgótarján von Paul Rozlozsnik und Koloman Emszt1 petro- graphisch untersucht, ebenso auch das Gestein des Steinbruches Ereszt- vény am Medves. Die geologischen Yerhaltnisse bearbeitete ausführlich Eugen Noszky.2 Die neuen chemischen Analysen H. F. Harwood’s verdanke ich Herrn Prof. Dr. B. Mauritz. Die von mir untersuchten Gesteine stammen von Plateau des Medves und vont Eruptionsgebiet, welches sich von diesem südlich hefindet. 10 F. Schafarzik : Ungarische Steinbrüche. 1904. No. 914. * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung, Geol. Gcsellsch. am 2. December 1925. 1 P. Rozlozsnik — K. Emszt: Beitriige zűr Kenntnis dér Basaltgesteine des Medvesgebirges. [Földt. Közi. XLI. (1911) p. 343 — 361.] 2 E. Noszky: A salgótarjáni szénterület földt. vi6z. (Ungarisch). „Koch Album" 1912. p. 67—90. — — : lm .Jahre&ber. d. königl. ung. Geol. Anst. f. 1915. — — : Geol. u. entwicklungsgeseh. Verhaltnisse d. Zagyvatales, (Zentralbl. für Min. etc. 1924. p. 500-512.) l’ETROCHEMISCHE UNTEUSUCHUNGEN AN DEN B AS ALTI SC H E N USW. 345 Das genannte Gebiet enthált máchtige Decken, die zum I eil bereits durch die Erosion zerstlickelt sind, — sowie zahlreiche Gangé und Lavaströme. Die Gesteine sind dunkelgrau bis bláulich-schwarzgrau. Sic zeigen oft schöne und mannigfaltige Absonderungsfonnen. (Grosser und Kleiner Salgó, Pécskő.) Als Einsprenglinge kommen Olivine (olivin- reich am Pécskő) Angi te, ymphibole (Medves SW., Pécskő S., Somlyó), feine Pia gioklas-N adeln (Pécskő, Somlyó), 1—2 cm grossc Oligpklas- einschlüsse3 und Quarzkörner — eingeschmolzen aus dem durch- brochenen, oligozánen und miozánen Sandsteine — vor. Die S t r u k t u r ist hypokrist.-porphvrisch, grösstenteils glas- arm, sich dér holokrist. Struktur náhernd. lm Gestein des Medves finden wir intersertalen, im Salgóer fluidalen Charakter. Die Grund masse vöm Medves ist glasreicher, die von Somlyó holokrist allin. Die ungefáhr 0‘02 — 0*1 mm grossen M ineralbestandteile dér Grundmasse sind: Apátit . Magnetit , Olivin . Biotit. Plagioklas (Labrador Ab4l, An„„ — Ab5„ Ans„) und nephelinitoides Glas. Nephelin findet sich (Medves SW.) in beinahe quadratförmigen Prismen, mit nadelartigen Mikrolithen in dér Richtung dér Hauptaxe. — Sodalith kommt (KI. Salgó) in kleinen zerklüfteten, isometrischen Főimen vor, Analcim in rundén oder ovalen Ausfüllungen, mit anomaler, schwacher Doppolbrechung und Felderteilung (Medves, Salgó, Kővár). Als Einsprenglinge findet mán folgende Minerale: leli o- morpher, háufig korrodierter, oder Maschenstruktur aufweisender Oli- vin, mit den Formen {010}. >021), {10}, {001?} (Pécskő). Manchmal kommt derselbe in Tafeln nach (010), öfter in Zwillingen nach dem Gesetz (120) — velches feststellbar war — voi^. Als Einschlüsse fand ich Magnetit, Pikotit und Glas. Sekuncfare Bildungsprodukte sind Serpentin (Chrysotil), Iddingsit, Chlorit. Dér Rand dér Kővárer Olivine wird durch Eisen gefarbt. — Augit findet mán in idiomorphen korrodierten Formen. Seine Farbe ist hellgrünlichgelb, oft aber am Rande mit einem Stich in’s Violette. Pleochroismus ist manchmal bemerkbar (Medves), ausgeprágte Zonen und Sanduhrstruktur all- gemein, cy = 45°— 55°. Dér Auslösehungswinkel ist im prismatischen Wachstumskegel grösser, die Differenz schwankt zwischen 5° — 7 . Dieselben sind oft rosetten- oder knotenartig. Zwillinge nach (100) und (122), sowie interessante Korrosionsformen sind háufig. Titan- reiche Augdte kommen vor im Gestein des Medves, Salgó, Kővár, mehr diopsidische am Somlyó. Einige Augite des Grossen und Kleinen Salgó * B. Mauritz: Über einige gesteinsbildende Mineralien aus Ungarn. [Földt. Közi XL.. (1910) p. 581—590:]. 346 R. REICHERT. PETROCHEMISCHE UNTERSUCHUNGEN AN DEN BAS ALTISCHEN USW 347 habén cinen aegirin-augitischen Kern. — Dér Amphibol erlit.t meistens magma tische Resorption, wodurch tipische Opacitsüume entstanden sind, so auch Augite — in kleinen Prismen, oder schw ammartigen Bildungen und prismatische, rosettenartige, oder sich untcr 60° schneidende, Gitterstruktur bildende Rhönite, von 0-05 — 0’10 mm Grösse, dérén Pleochroismus dunkelgriinlichbraun — kastanien- oder rotbraun (/) ist, und Diotit. Die Resorptionspseudomorphosen bestehen sehr oft nur aus Erzkörnern. lm Gesteine dér Pécskőer Abhange finden wir jedoch Amphibolreste. Dieser0-5 — 10 mm. grosso, von dér Resorption stark an- gegriffene Amphibol ist basaltische Hornblende, mit starkem Pleo- chroismus: ;'>« Die Auslöschungsschiefe cy = 8 — 13 . Mit wachsen- dem Amphibol-Gehalt sinkt im Gestein die Menge dér Augite. — Ürítői- den Einsprengl ingen muss auch dér Plagioklase Envahnung getan werden. Basischer, als in dér Grundmasse habén dieselben einen zonaren Aufbau und sind hauptsachlich nach dem Albit-Gesetz, oder auch konjugiert mit dem Karlsbader Gesetz verzwillingt. Selten íindet mán Periklin-Zwillinge. In chemischer Hinsicht gehören sie dér basischen Labrador-Bytownit-Reihe mit Ab4„ An60 — Ab2r, AnT5 Zusammensetzung an (Pécskő, Somlyó, Kővár). Endlich kommen noc-h optisch positive Plagioklase vor, die keinerlei Zwillingslamellierung aufweisen. Bei diesen ist auch n> Balsam. Die Ausscheidung dér Feldspate dauerte eine geraume Zeit láng. Gégén dérén Rand nimmt. die Aciditát zu, hier sind Magnetit, Augit, Hornblende-Reste als Einschlüsse háufig. Als secundáre Bildungen treten haufig Colát , Chlorit und Zeo- lithe auf. Endlieh sind als eingeschmolzene fremde Einschlüsse undulös aus- löschende Quarzkörner wahrnehmbar, die immer von einem Kranz aus Augitmikrolithen umsaumt sind. li. REICHEUT. 348 Differentiations-Tabelle nach Osann. (Die Zahl s wáchst von N nach S an.) Vorkommen s A C F a c f n • Reihe k SiÜ2% Eresztvény . . 4b'S3 5-72 4-55 30-63 4-2 3-3 225 79 a 0-66 4466 Kis-Salgó .... 52-81 6-12 4-20 26-55 5*0 3-4 21-6 7"5 a 0-74 46-78 Kővár a) .... 53-81 5-32 4-63 26-29 4-4 3-8 218 7-0 p 0-79 46-28 Kővár b) ... . 53-63 4-76 5-43 25-99 4 4-5 21-5 6-3 p 0-82 46-39 Pécskő 54-02 536 4-89 25-48 4-5 41 2P4 7-9 a 0-78 48-59 Somlyó 55-57 5-48 5-04 23-39 4-8 4-5 20-7 7-6 a 0-84 4934 Differentiations-Tabelle nach Niggli. Vorkommen si qz al fm c alk k mg c/fm Schn. ti P h Eresztvény 95 —49 20 46-5 22-5 ii 0-21 053 0-49 IV. 0-46 0-09 15-2 Kis-Salgó . . 108 —44 22 4P5 23-5 13 0-25 0-54 0-57 IV. 375 0-53 103 Kővár a) . . 112 -34 21-5 40 27 11-5 0-29 0-55 0-675 IV/V. 4-72 0-55 25-1 Kővár b) . . 112 —28 22 40-5 27"5 10 I 0-37 0-54 068 V. 3-85 0-64 263 Pécskő .... 115 —31 22-5 41-5 24-5 11-5 0-21 0-62 0-59 IV. 2-83 0-51 19-0 Somlyó .... 122 —28 235 39-5 24-5 12*5 0-24 ' 0-60 0-61 IV. 332 0-52 232 Vorkommen: Magma: Gestein: Eresztvény theralithgabhroidisch Nephelinbasanit Kis(Kleiner)Salgó theralithisch — ther. gabbroidisch Basanitoid. Kővár theralithgabbroidisch „ Pécskő „ „ „ Somlyó gabbrodioritisch — theralithgabbroidisch Basalt — basanitoid, Zusammenfassung. 1. l)io untersuchten Gosteino gehören zu dón Nephelin-Basaniten (Medves SW.) und Basanitoiden (Gr. und KI. Salgó, Pécskő, Kővár), dió int südlichen Gobiote oinon Übergang zu dón Foldspatbasaltcn (Somlyó) bildon. 2. Laut dón aus dón Analyson gerechneten Osann-, bozw. Niggli’- schen Werten gehören dieselben im System Osann zu dón Tephrit- Bnsaniten und schliosson sich dón Typcn von Lintburg, Mto Caffé, Londorf, Ragou, Serrado an. Nach dóm NiGGLi’schon System sind die- selben Gosteino dós theralith-gabbroidischen Magvws. 3. Dió magmatische Differentiation bestehl von Nőni nach Síid in Erhöhung dós si und Sínkön dós fm Gehaltos, dagegon isi dér Alkali- Gehalt ungofahr bostándig. (Sioho Tabollen und Diagramm. Fig. 22.) DATEN ZŰR GEOLOGIE DES BUDA-KOVÁCSIER GEBIRGES. 349 4. In chemischer und peírographiseher Hinsicht ist die Áhnlichkeit mit den Basanitoiden dér Umgebung des Balatons (Plattensee) auf- fallend. Mineralogisches und petrographisehes Institut dér kön. ung. Uni- versitat zu Budapest 1925. D.ATEN ZŰR GEOLOGIE DES BUDA-KOVÁCSIEk GEBIRGES. — Mit Fig. 23. — Von St. Febenczi.* Nach dem Kriege beschloss die Kgl. Ung. Geologische Anstalt die gründliche Untersuchung des Esztergoméi- Kohlenbeekens. Bei Beginn dicsér Arbeit wurde auch ich dér das Esztergoméi- Becken studierenden Gruppé zugeteilt und mir die Aufgabc gestellt, das Stúdium des Ost- randes des Beckens und hiemit untéi einem das Stúdium dér Westseite des Buda-Kovácsier Gebirges zu untersuchen. Dieser Aufgabe wurde ich in den Jahren 1919. — 20. gerecht,1 fortsetzungsweise ergab sich daraus die Gelegenheit dazu, dass die Leitung dér Anstalt im Jahre 1924. das Stúdium des Buda-Kovácsier Gebirges abermals mir übertrug. Meine neuere Aufgabe wurde die Aufarbeitung jenes Gebietes, welches einer- seits zwischen die hauptstádtischen Aufnahmen Schafakzik’s, Pálfy’s, Schréter’s, andererseits zwischen die Kohlenaufnahmen Rozlozsnik’s und Schréter’s falit, damit auch dér aus den obigen Arbeiten aus- gebliebene Teil des Budapest nördlichen Blattes zűr Reambulation gelange. Auf meinem Arbeitsgebiet arbeitete eine achtungswerte Reihe von Yorgángern; es ist genug, wenn ich die Namen Szabó, Hantken, Hofmann, Schafarzik erwáhne. Ich wünsche weder die Literatur, noch die einzelnen Bildungerl zu besprechen, wir kennen die essayartige Zusammenfassung dieser sámtlich aus Schafarzik’s Kartenerláuterung. Auf einige Dinge in dér Reihe dér Bildungen muss ich doch mic-h erstrecken, damit ich dann auf Grund dér geomorphologischen Beobachtungen auf die Dar- stellung des paláogeographischen Bildes übergehen kann. Mein aus den mesozoischen Sedimenten gesammeltes Petrefakten- Material beschrieb Dr. Kutassy,2 er befasste sich auch mit dér Frage * Yorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellseh. am 2. Dezember 1925. 1 Siehe den Jahresbericht von 1920 — 1923. dér Kön. Ung. Geolog. Anstalt, p. 40. (Nur ung.) 2 lm Vortrag „Die ‘Budaer Trias“ am 2. Dez. 1925. in dér Sitzung dér Ung. Geologischen Gesellschaft. 350 ST. FERENCZI. dér Horizontierung. Aus dér Reihe dér Trias will ich mich nur mit einer Frage befassen, und zwar mit dér Frage des porosén, auseinander- fallenden Kalkes und Dolomitéi. Die neuesten Untersuehungen Kutassy’s zeigen, worauf iibrigens auch Pálfy3 schon hinwies, dass die Faunén vöm Remete- und Fazekas-Berg trennbare geologische Niveaus reprá- sentieren. Pálfy4 5 gedenkt auch dessen, dass dér zu Staub zerfallende Kaik von mehreren Stellen in den Budaer Bergen bekannt ist, wo er früher zu den Dolomitgebieten gezáhlt wurde, aber auch dér typische, zu Staub zerfallende Dolomit ist von mehreren Orten bekannt. Zu Staub zerfallenden Dolomit erwáhnt zwischen frischen Dolo- mitén auch Aladár Vénül” aus den Csiker Bergen, ein solcher findet sich auch an dér Ostseite des Gellért(Blocks)-Berges usw. Es scheint, dass diese eigentümliche Veránderung des Kalkes und Dolomites an ke;inen bestimmten Horizont gebunden ist und daher wahrscheinlich nicht eine originale Bildung darstellt. Auf eine nachtragliche Ver- ánderung schliesse ich daraus, dass ich diese Ausbildung nur dórt vorfand, wo ich Bruchlinien und mit ihnen zugleich bisweilen auch die bestimmten Quellensedimente ausscheiden konnte und daraus, dass von dér Bruchlinie oder von dem Schnittpunkt dér Bruchlinien sich ént' fernend, dér Dolomit und Kaik normál ausgebildet erscheint. Das Petrefaktenmaterial, wie ich das in den Steinbrüchen aus dem Remete- defilé von Hidegkút und Nagykovácsi beobachten konnte, ist auch in dem harten Kaik vorhanden, aus ihm aber lásst es sich nur dann ent- fernen, wenn dér Kaik an dem dér Bruchlinie náher gelegenen Teil mehr staubförmig wird. Auf Grund des obigen schreibe ich die eigentümliche Art des Auftretens des Triasdolomites und Kalkes einer nachtráglichen Ver- ánderung zu, was die Möglichkeit dessen durchaus nicht ausschliesst, dass, wie es Pálfy0 erklárt, bei dér Ausgestaltung dér eigentümlichen Fazies dér Faunén die unterseeischen triadischen Quellén eine Rolle spielten. Auf die Frage, was diese Formenveránderung sei, kann ich noch nicht antworten. Auf meine Bitté setzte dér Chemiker-Ingenieur-Hörer Sürü mit einer sorgfáltigen Untersuchung die mitgebrachten Dolomité und Kaiké in ihren wichtigsten chemischen Bestandteilen fest und, obwohl die beiden Kalkanalysen aus dem noch ganz frischen und dem zu Staub 3 Pálfy M. : Submarine Quellenablagcrungen in den Triasbildungen von Buda- pest. (Földtani Közlöny, L., p. 104.) * Pálfy: Földtani Közlöny, Bd. L., p. 103. 5 Vendl : Reambulation in dér Gegend von Budaörs, (.lahresbericlit dér Kgl. Ung. Geologischen Anstalt 1917—1919, p. 47.) (Nur ung.) " Pálfy: loc. cit. p. 104 — 105. OATEN ZŰR GEOLOGIE DES BlIDA-KOVÁCSIER GEBIRGES. 351 zerfallenden Teil desselben Stückes, die beiden Dolomitanalysen aus dem frisch verbliebenen Teil zwischen dem Staub und einem Dolomit- staub hervorgingen, ist zwischen ihnen, wie das die Tabelle zeigt, Frischer Kaik Porö6er Kaik Frischer Dolomit Zerfallener Dolomit Kemete-Berg Grosser SteinbrucL Solymár „Auf dér öden“-Höhe Siü, Fe,03 + AlaOs MgO CaO co 0-71% 3-48% 3-71% 46-65% 45-13% 0- 48% 1- 67% 0-16% 54*55% 44 07% 021% 1-18% 14-48% 37"36% 470-2% 042% 3 75% 19-41% 28-47% 47-88% Im ganzen 99-68% 10093% 10025% 9993% CaC03 Molekule % . . . . 91-48% 96-68% 68-76% 55 59% MgCOa Molekule % 8-52% 3 32% 31-24% 44 41 % Schwefel in S p u r e n kein wesentlicher Unterschied. Wáhrend dér Kaik in eine reinere Varietát überging, hauften sich im Dolomit nicht nur die verunreinigenden Stoffe mit dér Zerstörung an, sondern auch das Verhaltnis zwischen Ca und Mg anderte sich zu Gunsten des Mg. Vielleicht können wir auf eine lángé Zeit andauernde, durch schwache einwirkende Krafte (schw'aches kohlen- saures Wasser?, Exhalationen in geringem Masse?) hervorgerufene Ver- anderung von Kaik und Dolomit denken, auf irgend einen solchen Vorgang, dér auf die Einwirkung dér Athmospharilien den Kaik und Dolomit zer- stáubt. Dieser langsam wirkenden Kraft und nicht etwa einer raschen Auslaugung ist dér Dolomit und Kaik in seiner Umwandlung zu einer standigeren Modifikation zuzuschreiben. Dórt, wo lángs dieser Brüche in den Wirkungskreis dér Einwirkungen auch Petrefakten-Horizonte hineingerieten, veranderte sich auch die Schale dér Petrefakten, sie löste sich von ihrer Umgebung und wurde gut herauspraparierbar, die Wirkungen erreichten aber auch in petrefaktenfreien Horizontén unsere Gesteine und dann resultierte petrefaktenfreier Kaik- und Dolomit- staub. Ja, wie das Hofmann7 beschreibt, beobachtete er im Zugliget (Auwinkel), auf dem Kissvábhegy-(Berg) und im Lipótmező (Leopold- feld) auch zu Staub zerfallenden Nummulinenkalk. Die altesten Glieder dér eozanen Sedimentreihe des begangenen Gebietes kenne ich in zweierlei Ausbildung. In dér Gegend von Nagy- 7 K. Hofmann: Die geologischen Verhaltnisse des Ofen-Kovácsier Gebirges. (Mitteil. a. d. Jahrbuch dér Kgl. Ung. Geolog. Anstalt I. p. 187.) 352 ST. FERENCZI. kovácsi, wie wir das aus Hantken’s8 klassischen Untersuchungen wissen, entwickelte sich eine, von dér Doroger Ausbildung nur wenig verschiedene, vollkommene eozáne Schichtenreihe. Von dieser sind an dér Südseite des Solymárer Felsberges zwei Süsswasserkalk-Flocken an dér Oberfláche vorhanden, am Nordfuss dér „Auf dér Öden“-Höhe aber lassen sich unter dem Orbitoidenkalk die Reste eines Brackwasser-, Petrefakten führenden Niveaus nachweisen. Dér Süsswasserkalk stimmt mit dem aus den Gruben von Nagykovácsi bekannten unter en Süsswasser- kalk vollkommen überein, das petrefaktenführende Brackwasser-Niveau aber gehört dér oberen Süssvmsser- und BröcArwmMer-Bildung des viel höheren Horizontes an.9 In dér Gegend von Budakeszi ist die Ausbildung eine anderer hier entwickelte sich im unteren Niveau ein grobes Görosioná-Konglo- merat, im oberen Teil ein Kohlenspuren zeigendes, toniges, Petrefakten führendes, kalkmergeliges, Miliolideen enthaltendes, kalkiges Niveau. Die untere, konglomeratische Gruppé wurde auf meinem Gebiet bisher zűr Hárshegyer(Lindenberger)-Gruppe gezahlt, neuestens wies dasselbe in einigen Schuppen Pálfy10 am Westgehange des János — Széchenyi- Bergrückens in einer dér Wirklichkeit entsprechenden Lage nach. Mir gelang es oberhalb des Waldhüterhauses im Hotter von Páty dieses Niveau nachzuweisen, dér schönste Aufschluss befindet sich aber am westlichen Teil dér Parzelle des Budakeszer Militársanatoriums. Die Schichtgruppe besteht aus mit roter terra rossa verbundenem Dolomit- schotter, in den Schuppen aus dem Virágvölgy (Blumental) und von Makkos Mária (Maria-Eichel, ö. v. Budakeszi) finden sich nebst Sand- steinstücken porphyr&rtige Eruptivgesteine in ganz verwitterten und zersetzten Schottern. Es sind dies jene Schottervorkommnisse, die zuerst Szabó11 erwáhnte und die dann spater Hofmann12 den konglomerati- schen Bánken des Nummulinenkalkes zuzáhlte.Eine interessante Frage ist es, ob jene Schotter aus eruptiven Gesteinen, die Hofmann13 noch aus dem Zugliget (Auwinkel), vöm Gugger- und den Csiker Bergen erwáhnt, nicht in dieses Niveau gehört? Es wáre dies eine interessante Date zűr Verbreitung dér ersten Transgression des Budacr Gebirgsteiles. s Hantken: Die Reihe dér hier einschlagenden Arbeiten siehe Schafahzik: Kar- tenerlauterung Budapest — Szentendre. 9 Hantken : Neue Daten zűr geologischen und paliiontologischen Kenntnis des Buda-Nagykovácsier Gebirges und dér Esztergomer Gegend. (Mitteilungen aus dem Kreise dér Naturwissenschaft XIV.) (Nur ung.) 10 Auf dcr Manuskriptskarte. 11 Szabó: Geoiogische Besehreibung dér Umgebung von Pest-Buda 1858, p. 56. (Nur ung.) 12 Hofmann: 1. c. p. 188 — 189. 13 Hofmann: 1. c. p. 189. HATÉN ZŰR GEOLOGIE HES BÚD A- KOVÁCSIÉ H GEBIRGES. 353 Die obere, sogenannte Fornaer Gruppé Hofmann’s scheint in ihrem Budakeszim-, lángs dem sogenannlen öde Kirchenfelder Graben zutage tretenden tiefsten Teile, untén aus kohligen Schichten, Tonen und petrefaktenführenden Kalkmergel zu bestehen, aber auch hier erscheint darüber bituminöxer Miliolideenk&\k. Auf dem Terrain des Militársanatoriums Í6t nur dér einige Meter starke Miliolideenkalk vorhanden, stellenweise folgt Ilornstein knollen, Dolomitsincke enthal- tender plattiger Kaik auch in dem Vorkommen am Hármaskút(Drei- brunnen)-Berg und von Makkos Mária(Maria-Eichel), wie ich das aus den Mitteilungen Pálfy’s erfuhr. Wáhrend dér HoFMANN’sche Fundort auf die Lage des „Fornaer“ Horizontes kaum eine Aufklárung gibt, Hnden wir in den frischen Einschnitten an den Wegen des Militár- sanatoriums in grosser Ausdehnung iiber dem Dolomit das rote Grund- konglomerat, iiber ihm den kaum einige Meter betragenden Miliolideen- kalk und über diesem in konkordanter Lagerung den normalen Nummu- linen-Orbitoiden- Kaik; hier lásst sich die Reihenfolge dér Ablagerungen scharf feststellen. Die Nummulinen-Orbitoiden-K?L\kgruY)])e, das folgende Glied dér Eozanreihe, kartierte ich in dér transgressiven Ausbildung in grösserer Ausdehnung. Wesentlich ist indes das im ganzen bisher nicht bekannte, viel westlicher gelegene Vorkommen im Hotter von Páty, \vo in dér Gegend des Waldhauses südlich von dér Landstrasse diese Gruppé in kleinen Steinbruehgruben ein grösseres Gebiet bedeckt. In dieser Schicht- , gruppé kenne ich NO-lich von Nagykovácsi, am Siidostgehánge des Kal- varienberges und auf dem Solymárer „Auf dér Höhe“-Rücken tuffige Einlagerungen. Die Bryozoen führende Mergelgruppe fand ich ausser dem auch von Hofmann ausgesehiedenen kleinen Vorkommen von den Öden Kir- chenfeldern am SO-lichen Teile dér Parzellen des Militársanatoriums im Hangenden des Nummidinenkalkes. Hier ist diese Gruppé typiseh entwickelt, mit zahllosen Bryozoen, wáhrend südlich von Budakeszi lángs dem Seitental, das an dér Nordseite des „Grossen Heuwinkelslt herabláuft, dér verkieselte Typus vorhanden ist. Über dér auch an die Nordseite des erwáhnten Seitentales sich hinüberziehenden verkieselten Bryozoen-Grvcpve konnte ich das folgende Glied, die übereinstimmende Lagerung des Budaer (Ofner)Mergel gut aus- zunehmen. Das heisst, richtiger lágert dér kieseligen Bryozoen- Gruppé zuerst eine lockere, Diatomaceenschiefer- artige kleine Schichtreihe auf, eine solche, wie sie Vendl14 von Budaörs erwáhnt und erst auf diese folgen die auch Kaikén entsprechenden Budaer V/ergeí-Schichten. Diese ” A. Vendl: 1. c. p. 46. Földtani Közlöny. LV. köt. 1925. 23 354 ST. FERENCZI. letzteren seben wir in typischer Entwicklung an dér Nordseite dér bis Makkos Mária(Maria-Eichel), hinein reichenden beckenartigen Par- tié. Am Kalvarienberge bei Budakeszi sitzen die Nummulinen-Kalke. Auf dem Terrain zwischen den beiden Sanatorien befinden wir uns ent- weder auf dér Grenze dér beiden Bildungen oder auf dera Übergangsteil. Das nachste Glied unserer Sedimentreihe ware die Hárshegyer Sandstein- Gruppé. Vor Besprechung dieser aber muss ich einer eigen- tümlichen Bildung gedenken, die, wie es scheint, als neues Glied sicb in unsere Reihe einschiebt. Aus dér freundlichen Mitteilung Géza Toborffy’s habé ich zuerst Kunde erhalten ,von diesem unter dem Hárshegyer Sandtein liegenden grauen, tonigen, Pflanzen enthaltenden, bröckligen, Markasitknollen führenden Sediment, welches mán bei einer Brunnenabgrabung nach Durchfahrung von 90 m harten Hárshegyer Sandstein am Hidegkúter Steinriegel erreichte. Leider sah ich dieses Sediment an diesem Orte nur in überwaschenem Zustand, konnte es aber als ident nehmen mit jener Bildung, die am östlichen, auf die Landstrasse gerichtetén Gehánge des Solymárer „Auf dér Höhe“-Rückens unter kleinen Lappén des Hárshegyer Sandteine vorhanden ist. Hier finden sich nebst lockeren, grauen tonartigen, bisweilen porosén, aus- gelaugt erscheinenden Varietáten weisslich oder verschieden gefarbte Siisswasser-Quarzite und schwach schieferige, bröcklige, tuffartige Ge- steine, solche schutt-áhnliche Bildungen sah ich auch westlich von Nagy- kovácsi. Eine áhnliche Bildung beschrieb Vadász1 ' aus dér Csővár-Nézsaer Gruppé; Schréter10 erwahnt aus dér Pilisborosjenőer Bohrung zwischen dem Hárshegyer Sandstein und dem Doíomií-Grundgebirge 7 m mach- tigen, zum Teil limonitisch braun gefárbten, zum Teil blaulichgrauen Tón. Neuestens erwahnt K. v. Roth17 derartige Sedimentc aus dér Bohrung des Lipina-Berges zwischen Vörösvár und Piliscsaba. Áhnliche Sedimente sah ich unter dem Hárshegyer Sandstein an dér Oberfláche dér Trias an dér Nordseite des Nagyszál in dér Gegend von Szende- hely. Obwohl Vadász auf Grund dér darin gefundenen Meletta- Schup- pen dieses Sediment mit dem tíudaer Mergel für gleichwertig denkt, sebe ich, wenigstens im höheren Teil, terrestrische Bildungen; nach K. v. Roth18 kamen aus dér erwahnten Piliscsabaer Bohrung Süss- 15 E. Vadász: Dic palüontologischen und gcologischen Verhaltnisse dér alteren Schollen am linken Ufer dér Donau. (Mitt. a. d. .lahrb. dér Kgl. Ung. Geologischen Anstalt XVIIIo1^10, p. 183—184.) 18 Z. Schréter : Die geologischen Ergebnissc dér Tiefbohrung in Pilis-Borosjenö. (Földtani Közlöny XXXIX, 1909, p. 102.) 17 K. Roth v. Telegd : Über die Verbreitung paliiogener Bildungen im nördlichen Teile des Ungarischen Mittelgebirges. (Földtani Közlöny, LXXX, 1923, p. 13. im ung. Texte). 18 K. Roth v. Telegd : Ebendort p. 13. im ung. Texte. daten zűr geologie des buda-kovác.sier gebirges. 3f>5 wasser-Schnecken hervor, zum Teil mögen sie vielleicht die Sedimente kleinerer und grösserer Geysiro sein auf dem unter dér infraoligozánen Abrasion gestandenen Festland, was natürlich nicht ausschliesst, dass ihre Bildung an den Ufern des sich zurückziehenden Meeres des fíudaer Mergels begann. Die Gruppé des Hárshegyer Sandsteines kartierte ich in dér Gegend von Nagykovácsi — Solymár — Hidegkút viel ausgebreiteter, hin- gegen wurde in dér Gegend von Budakeszi, zum Teil zu Gunsten des schon besprochenen Grundkonglomerates, zum Teil zu Gunsten dér abzusondernden jüngercn Sandsteingruppe, das von Hárshegyer Sand- stein bedeckte Gebiet kleiner. Unsere gewöhnlich grobkonglomeratische, bisweilen aus kleinkörnigem Sandstein bestehende, mehr-weniger kiesel- .saures Bindemittel aufweisende Schichtgruppc reiclit über die ál térén hinüber weit über das Grundgebirge hinauf. Auf dem Kahlriegel bei Nagykovácsi betűiden sich ilire höchsten Partién uin 570 m herum. Von abweichender Ausbildung sind unsere Schichten am nördlichen Teil des Budakeszier Hosszúhajtás (Langertrieb)-Berges, wo gleich- förmiger, feinkörniger und fást das Bindemittel entbehrender Sandstein gebrochen wird und die £r?/o3oen-Schichtgruppe mit ibren verkieselten Partieen zum Verwáchseln áhnlich ist denen am Südfusse dér Fekete (Schwarzen)-Berge und dér „Am Felsen“-Gruppe, doch sind an diesen Stellen in ihrer Nahe auch die typischen Schichten vorhanden. An einzelnen Orten, so am Fusse dér Fekete-Berge finden sich opalisierte Stücke in dér Hárshegyer Sandstein-G ruppe, als zweifellose Beweise, wenigstens stellenweise, für das von Geysiren gelieferte kiesel- saure Bindemittel dér Hárshegyer Sandtein- Gruppé. Kis(klein)-celler Tón vöm Typus des Budaer kenne ich auf dem begangenen Gebiet nicht. In dér Gegend von Hidegkút erfüllen das Becken mit sandigen Partieen wechselnde Tone. Eine etwas reinere tonige Schichtgruppe ist an dér Westseite des Kalvarienberges bei Budakeszi vorhanden. Eine Foraminiferen- Fauna konnte ich nur aus dér letzteren erhalten, unsere Gruppé lásst sich alsó mit voller Sicher- heit in die höhere, oberoligozanc Schichtgruppe einreihen. Hantken erwáhnt aus dem Nagykovácsier Becken, aus dem Ördög(Teufels)- graben Foraminiferen führenden Kisceller Tón, leider sieht mán diesen heute nicht aufgeschlossen. Áhnliche, stellenweise aber in lockeren Sandstein übergehende, dünnbankige Schichten füllen den oberen Teil des Hosszúhajtás (Langentrieb)-Tales westlich von Budakeszi aus. Diese Beckenpartie gehört, auf Grund dér im allgemeinen nach West gerich- teten Einfallsrichtungen nicht zum Budaörs-Törökbálinter Becken, son- dern ist es als dér Rand des nach West offenen Zsámbéker Beckens .anzusprechen. 23* 356 ST. FERENCZ1. Aus dér neogenen Reihe ist erwáhnenswert, dass dér aus dér Gegend von Páty bekannte sarmatische Kaik stark zerstückelt ist. Langs dér Brüche wurden oberoligozane Flecken zwischen die sarma- tischen Schuppen eingezwángt, es ereigneten sich alsó auch in den dér sarmatischen folgenden Zeiten starke Erdrindenbewegungen. Interessant ist das Erscheinen in einem viel niedereren Niveau des Süsswasserkalkes vöm Svábhegyer Typus langs dem Pátyer Weg und am Rand des Telki-Budajenőer Grundgebirges, endlich das neuerliche und höhere Vorkommen des jüngeren Süsswasserkalkes auf dér kleinen Höhe nordöstlich dér Kirche von Máriaremete, wo zwischen dem Hárs- hegy er Sandstein und dem Nummulincnkalk die Bruchlinie vöm Vár- Fazekas-Berg ihre Fortsetzung bezeichnet. lm folgenden wünsche ich vor allém mich mit dér Tektonik des Mesozoikums des begangenen Gebietes und hiemit im Zusammenhang mit dér Tektonik dér Pilis — Buda-Kovácsi-Gebirgsgruppe zu befassen. lm heutigen Zustand gibt ein machtiges NW — SO und ein hierauf senkrechtes NO — SW-liches Bruchsystem unserer Gebirgsgruppe ein pragnantes Antlitz, nebenbei erscheinen auch nach N— S gerichtete Verwerfer. Es ist indes in . dér Tektonik des Mesozoikums auch eine weni- ger scharfe Linie, die vielleic-ht den alteren Zustand verewigte. Auffallend ist die Normalitát, dass in dér Pilis-Gruppé, in dér Gegend von Piliscsaba, Leányvár, Csév etc. die südliche und SO-liche Seite dér mesozoischen Schollen steil, mit herausstehenden Schicht- köpfen ist und, dass die nördlichen und NW-lichen Gehánge verhált- nismássig sanft sind. In dér Nagykevély-Gruppe sind die SW-Abfálle- die mit Schichtköpfen versehenen, wáhrend dér SO-Abhang dér Schollen um den Hármashatár- und Széchenyi-Berg herum sanft ist, ihre steilen Seiten nach N und NW gerichtet sind. Diese morphologische Norm lassen auch die sich in den Schollen zeigenden durchschnittlichen Einfallsrichtungen zum Ausdruck gelangen. In dér Pilis -Gruppé, wo die Einfallsrichtungen von dem die Pilismasse einschliessenden Bruch und von dér Szentendre-Visegráder Eruptivmasse einigerraassen gestört wurden, konstatierte Schafarzik,1" Vigh20 Einfallsrichtungen zwischen 21h — 2\ in dér Nagykevély-Gruppe sind nach Koch21 die Einfalls- richtungen um 3h herum, vöm Budaer Guggerberg teilt Hofmann 9h ** F. Schaearzik: Bericht über die im Jahre 1889 iin Pilis-Gebirge ausgef. geol. Det.-Aufn. (Földt. Közi. XIV, p. 417-418.) 20 Vigh : Beitriige zűr Kenntnia des geol. und paleont. Verhaltnisse dér obertria- dischen Schichten des Pilis-Gebirges. (Manuscript.) 21 Koch : Geol. Beschreib. des Sct. Andra-Vi6egráder und de6 Pilis-Gebirges. (Mitth. a. d. kgl. Ung. Geol. Anstalt Jahrb. I, 1871, p. 244. und p. 247.) DATEN ZŰR C.EOLOC.IE DES BUDA-KOVÁCSIER GEB1RGES. 357 Einfallen mit und um 10h — 12h fallen die mesozoischen Schichten am Remete-Berg, Hosszúerdő-Berg, Feketefej. In den Csiker Bergen sind, nach Vendl’s" Daten, die Haupteinfallsrichtungen wieder NW-liche. Obgleich dér Kreis nicht. vollstándig ist (aus dem SW-lichen Viertel habé ich keine Date), kann ich die normale Anordnung dér mesozoi- schen Schollen nicht fiir eine reine Zufálligkeit haltén, sondern ich vermuté in ihr eine llache Brachyantiklinale. Áhnlich dér mit den Faltén dér jungen Schichtreihe dér Alpen und Kárpátén in Zusammen- hang stehenden, posthumen Faltung staute sich auch das Mesozoikum dér Budaer Gegend in posthume, embrionale Faltén, vielleicht mit dér variscischen Faltung des altén Urinassivs des Grossen Ungarischen Alföld, oder aber vielleicht mit dér jiingeren Faltung dér Alpen und Kárpátén in Zusammenhang. Eine interessante Bekraftigung für meine Auffassung ist in Limanovsky’s23 Arbeit enthalten, die mir dieser Tagé in die Hande geriet und dérén Daten und Karte auch Köbér24 übernommen hat. Nach Limanovsky ist die Vulkanreihe von Tokaj, Eperjes, Bükk, Mátra, Cserhát, Szentendre-Visegrád nichts anderes, als das Aufleben zűr Neogenzeit jenes grossen Bogens dér variscischen Faltung, welchen / Tmnye o Pilise saba o 370 0329 Csobánka ^w£K.Kwél|,h f ^ o Pi hs vörös vá r 'y ^ ^ e ^ j ZPmssztn/án > jsPborosjenö ^N.Szénasn Q.sitQ öSolymsr .oí^/kerek h S N kovácsi ojsőSzaivas h ^ Remete oP hidegkút ( I Jenö\ / W.Kopaszh " <>333 -^íiKecskeh // 2} 3/S 7é/Á/ 5 SS Feheie fej° ferf Széchenyi b “ÍZ? 3 % Páfu oK.Kopaszh. ^Budakeszi J 359 3 US •5 Torba gy <5 oBia 03/2 <>33* / '■ \\SN <^b' O.’ÍS o3őS % Budaörs p!tter T J. ú Fig. 23. 1. u. 2. Vorausgesetzte Antiklinalen. — 3. Vorausgesetzte Synklinale. — 4. Durchsehnittliche Einfallsrichtungen. dieser Richtung keine Mitteilung erfolgte, erachtete ich die Mitteilung dér interessanten Daten fiir zweckentsprechend. Aueh bei dér Beurteilung dér Geomorphologie des Palaogen bewege ich mich auf betretenem Pfade. Ich wünsche die von den Kolle- 360 ST. FERENCZI. gén Rozlozsnik, Schréter und v. Roth bei dér neuesten Unter- suchung dér Kohlenbecken festgestellten Gesetzmássigkeiten und in erster Linie Karl v. Roth’s26 erwáhnte und im Földtani Közlöny mitgeteilten paláogeographischen Festsetzungen auch auf die Budaer Berge auszudehnen und dieselben hie und da zu erweitern. Unser Gebiet vvar von dér Trias an Festland; Jura- und Kreidereste kennen wir nur an den Randern des Gebirges. Worauf hier Rozlozsnik und seine Mit- arbeiter27 hinwiesen, beginnt unser Gebirge in einzelnen Teilen zűr Palüogenzeit wieder unter Wasser zu sinken. Diesen Vorgang wiesen Rozlozsnik und seine Mitarbeiter28 als Ingressionsvorgang nach, die erste Senkung wurde durch die Hebung des Karstwasserspiegels, die Kohlenbildung begleitet, worauf dann mit dér Zunahme dér Senkung ohne Transgression auch das Meer anlangt. lm anfanglich tieferen Wasser dieses lágert sich die Mergelgruppe mit Operculinen ab, sodann mit dem Seichterwerden des Meeres gestaltet sich dér perforato-Mergelhorizont aus. Die diese Schichtbewegungen zustandebringenden Anderungen aber erreichten, wie es scheint, unser Gebirge nicht gleichförmig, die Senkung erfolgte nur an den Gewölbspitzen und namentlich am NW-Flügel. Die Eozánausbildung dér Gegend von Dorog kennen wir nur in dér Gegend von Vörösvár — Nagykovácsi,! die SO-Flügel dér Antiklinale blieb damals noch trocken. lm oberen Teile dér Auversien'" aber erfolgt in den Krustenbewegungen ein Umtausch. Dieser áussert sich am NW-Flügel in langsamer Erhebung, dérén Beweis die Schicht- gruppe des Tokoder Sandsteines und die Süsswasserkalke des höheren Niveaus am Esztergomer Strázsa-Berg oberhalb dér perforata- Mergel. Gleichzeitig erhebt sich auch dér antiklinale Rücken. Diese Erhebung führt zűr Absonderung dér Dorog — Tokoder und dér Vörösvár — Nagy- kovácsier Becken, über dér bisher übereinstimmenden Schichtreihe des Nagykovácsiéi Beckens mit jenem dér Gegend von Dorog — 'Fokod bildet sich eine von dér am Doroger, Esztergom — Strázsa-Berge befind- lichen abweichende máchtige, zweite Süsswasser- Sedimentgruppe aus. Dér bisher trocken verbliebene SO-Flügel aber beginnt zu sinken. Das erste Resultat dieser Senkung ist die schon besprochene, noch viel Festlandsschutt, torra rossa enthaltende Abrasions-Breccie. Diese im Auversien erfolgte, heraushebend gerichtete Schichtbewegung war auch am NW-Flügel von kurzem Bestehen, langsam. aber nicht mehr so sehr senkte sich auch dórt wieder das Niveau. In dér Gegend von Dorog 2U K. v. Roth: loc. cit. p. 107—111. 27 Rozlozsnik, Schréter, v. Roth: 1. c. p. 15. 2H Ebenda, p. 15. 29 In dér Horizontierung des Paliiogens gebrauche ich die von Rozlozsnik und Gefiihrten in ilircr mchrerwahnten Arbeii angewendete üezeichnung. DATEN ZŰR GEOLOGIE DE5 BÚD A-KOVÁCSIER GEBIRGES. 361 bildet sicli dér Nummulinen-Orthophragminen-ti andstein- und Kalk- Horizont, in den Nagykovácsier Teilen die obere Brackteas ier-Schicht- gruppe, dann dér Nummulinen-Orbitoiden- Kaik in dér Gegend von Budakeszi, in den dér Synklinale naher liegenden tieferen Partieen bildet sich anfangs dér „ Fornaer “ Tón, dér Miliolideen-Mergel und schliesslich auch hier dér Nummulinen-Orbitoiden- Kaik aus. Diese neuere und mit den paleocenen verglichen verháltnismassig kleine Periode dér Krustenbewegung ist aber von grosser Bedeutung, das Doroger Becken sondert sich von dem von dér Antiklinale SO-lich gelegenen Teil ab, das Priabonien ist von anderer Ausbildung hier, wie dórt. Obwohl die kleinen Krustenbewegungen des Priabonien am beiden Stellen gleichsinnig scheinen, schárft sich die Absonderung doch in einem gewissen Unterschied dér Fauna zu, das Meer dér Budaer Gegend kommt mit dem Meer des Siebenbürger sog. Bartonien in Ver- bindung. Hiefür ist das Erseheinen dér Nummulina Fabianii des Sie- benbürger „ Bartonien im Priabonien dér Budaer Gegend dér beste Beweis, worauf schon K. v. Roth 0 hinweist. NW-lich und W-lich vöm herausgehobenen antiklinalen Rücken ist im Nummulinen führenden Priabonien nirgends mehr Nummulina Fabianii anzutreffen. Die Senkungsperiode zu Beginn des Priabonien glattet sich im weiteren zu kleineren Sclnvankungen aus, im Doroger abgesonderten Teil lágert sich dér Bryozoen- Mergel von Piszke, in den Budaer Teilen die ineinander greifenden Sedimente des Bryozoen-Mergels und des Budaer Mergels, ja in den Grenzteilen lagern sich die einander stell- zuvertreten scheinenden Sedimente ab. Ich sehe námlich vöm Nummu- linenkalk bis zum Budaer Mergel eine fortgesetzte Sedimentreihe, in dér kleine örtliche Krustenschvankungen Faziesabweichungen zustande- brachten. Auf jeden Fali besteht auch ein Altersunterschied zwischen den einzelnen Gliedern dér Reihe, es ist aber die Sedimentreihe eines und desselben Meeres und so erblicke ich die Wahrheit in dem so heftigen Streit zwischen Hantken und Hofmann am Mittelweg. Die Kohlenforschungen Rozlozsnik’s und seiner Mitarbeiter 31 stellten mit voller Sicherheit fest, dass die einzelnen Partieen des Dorog — Tokoder Kohlengebietes von nicht ganz übereinstimmender Ausbildung sind und zwar in dem Sinne nicht, dass, wahrend auf einzelnen Eohlenfeldern die ganze Eozanreihe vorhanden ist, auf anderen nur die unteren Teile dér Reihe sich zeigen und zwar bis zűr Höhe verschiedener Horizonté. Die Ungleichheit dér Schicht- reihe schrieben sie einer machtigen Denudation zu; das Obwalten 30 K. v. Roth: 1. c. p. 110. 31 Rozlozsnik, Schréter, K. v. Roth: 1. c. p. 37. 362 ST. FERENCZJ. dieses Vorganges rechtfertigte sich allmáhlich im ganzen Mittelgebirge.'"' Natürlich konnte diese infraoligozane Denudation nur dann erfolgen, als das Eozanmeer von unserem Gebiet sich bereits zurückzog, das istr als unser Gebirge sich erhob. Nach dér Sedimentreihe des Eozánmeeres folgte aüf unserem Gebiet eine Festlandsperiode, wáhrend dérén ver- háltnismássig langer Dauer ein betráchtlicher Teil des Eozáns dér Doroger Gegend zugrunde ging. Die Budaer Gegend verspürte, wahr- scheinlich ihrer grösseren Entfernung halber, vöm denudierenden Wasser- system, wie es scheint, nicht so sehr die Arbeit dér Denudation, im Vörösvárer Becken aber ging die eozane Schichtreihe bis zum Oper- culinen- Mergel,33 ja selbst bis zu den Kohlenflötzen zugrunde, obwohl sie wenigstens so weit, wie bei Nagykovácsi, auch hier vollstándig sein konnte."4 Auch daran können wir nicht denken, dass diesen Teil noch das Meer des Budaer Mergels bedeckt hátte. Aus dem in ungeheurem Masse verheerten Matériái, das durch die infraoligozane Denudation so weit hin verschleppt wurde, dass mán auch in den folgenden jüngeren Sedimenten nur die Spuren desselben antrifft, hátte auch in das Meer des Budaer Mergels Schutt gelangen können, was indes unbekannt ist. Auf unserem Gebiete erfolgte eher einige Sedimentbildung, worauf die terrestrischen und Geyzirsedimente unter dér Hárshegyer Gruppé hindeuten. Leider habén wir bloss wenige Daten dafür, um die Rich- tung dieser Denudationstátigkeit feststellen zu können, wahrscheinlich ist es, dass sie aus dem Massiv des Grossen Alföld, wie es L. v. Lóczy dér áltere angenommen hat, gégén das heutige Kleine Alföld gerichtet war. Die dem eozanen Meer folgende Festlandsperiode löst mit all- máhlicher Senkung wieder eine Meeresperiode ab, als dérén erstes Sedi- ment ich in dér Hárshegyer Sandsteingruppe erblicke. Die allmáhliche Senkung erfolgte mit kleineren Brüchen, lángs dérén stellenweise das Wasser dér kieselsauren Quellén das Bindemittel zum Aufbau des transgredierenden Sedimentes abgab. Dieses Sediment baute sich bis- weilen, z. B. an dér Nordseite des Nagyszénás- Berges, rein aus den Schottern des Dolomitgebirges auf, an anderen Orten, und dies ist die typische Ausbildung, háufte sich das durch die Denudation von weit hergebrachte quarzschotterig-sandige Matériái am Ufer des vor- wártsschreitenden Meeres an, wo in einzelnen ruhigeren Buchten auch tierisches Leben sich entwickelt, wie dies von Solymár Koch,sb von 32 K. Roth v. Telegd: 1. c. p. 109—110. 33 K. Kotii v. Telegd: 1. c. p. 109. 34 Schafarzik : Die Umgebung von Budapest und Szentendre. 1904. p. 24 — 30. 35 A. Koch: Die geolog. Struktur des Várcrdőberg bei Solymár. (Földt. Közi. I, 1871, p. 94.) (Nur ung.) t DATEN ZŰR GEOLOGIE DES BUDA-KOVÁCSIER GERIRGES. 36$ Budakeszi Hofmann88 nachwies. Das allmáhliche Fortschreiten dér Abrasion zeigt am Nordfusse des Nagyszónás-Berges das schöne ab- radierte Plateau des Slanicka-Rückens und nur die heutigen, über 500 m betragenden Teile des Gebirges blieben unbedeckt aus. Interessant ist es, dass das Meer des Hárshegyer Sandsteines unserer heutigen Kennt- nis nach17 nur bis zűr Linie des J ános-Hármashatár-Berges reiehte, woráus wir darauf schliessen können, dass dér SO-lich von dér obigen Linie fallende Teil wahrend dér infraoligozanen Festlandsperiode sieh besser heraushob. Es scheint, dass die Bewegungen des Bruchsystems den Zusammenhang dér im Eozan noch vorwaltenden altén Gewölb- struktur wesentlich zuerst jetzt gelockert habén. In den Krustenbewegungen gestaltete sich dér im vorigen ange- nommene Unterschied bald wieder zu einem solchen von gleichförmiger Tendenz. Unser Gebirge beginnt an machtigen Brüchen rasch zu sin- ken, wahrend aber das Sinken des auch im vorigen sinkenden, mit Hárshegyer Sandstein bedeckten Gebietes langsamer und von gerin- gerem Masse ist, sank dér von dér Linie János-Berg — Hármashatár-Berg SO-lich gelegene Teil relativ schneller und tiefer, wenigstens in ein- zelnen Teilen, hinunter. Die abgesunkenen Graben iiberdeckt das Meer und wieder als ingressive Bildung setzt sich die Schichtgruppe des „ Kisceller Tones“ ab. In den westlichen Teilen, in dér Gegend von von Dorog, gab eine in kleinem Masse erscheinende Erhebung zűr Aus- gestaltung von Brackwasser-Kohlenüöizen Veranlassung. dann geriet mit wieder zunehmender Senkung von dem wahrscheinlich gleichfalls sinkenden Massiv weniger und feineres Matériái in das Meer des Hárs- hegyer Sandsteines und es bildete sich dér Solymár — Vörösvár — Doro- ger Fór aminif erem führende Tonmergel. Zu gleicher Zeit lagerte sich in den dér altén Synklinale entsprechenden tiefsten Teilen das feine Sediment des Kisceller Tones ab. Diese Schichtgruppe bedeutet eine máchtige Ingression in fjordartigen Buchten und über sámtlichen bis- her besprochenen Bildungen finden wir ihn ohne grobem Basalsedi- ment. Auch diese Senkungsperiode beruhigt sich allmahlich, ja eine langsame Erhebung löst sie wieder ab. In unserer Schichtreihe wird das sandige Sediment immer mehr und mehr, es bildet sich die Pec- tunculus führende Sandsteingruppe aus. Von dieser Zeit an gelangte unser Gebirge aufs Trockene. Zu Füssen desselben gestalten sich die Neogen- Meere aus, von denen im ganzen das spáte sarmatische Meer in dér Gegend von Páty — Budajenő eindringt und verháltnismássig genug hoch transgrediert. 36 K. Hofmann : Geolog. Verháltnisse des Ofen-Kovácsier Gebirges. (Kgl. Ung. Geolog. Anstalt Jahrb. I, 1871, p. 216.) 37 Hofmann : 1. c. p. 213. 364 ST. FERENCZI. Aus den im obigen skizzierten paláogeographischen Veránderungen lassen sich interessante Schlüsse ziehen. In erster Linie können wir feststellen, dass das palaogene Meer von Westen her eindrang und bis in die Gegend von Vörösvár — Nagykovácsi gelangte. Die im Auversien erfolgende hebende Krustenbewegung schliesst in dér letzten Phase den Rand des Vörösvár — Nagykő vácsier Beckens mit einem Damm vöm Teil des grossen Doroger Beckens ab. Dieser Damm verursacht einen bedeutenden Unterschied zwischen den Produkten dér am Ende des Auversien erfolgenden neueren Senkungsperiode. Im westlichen Teile des Mittelgebirges lebt das Eozan- Meer vöm Dorog-Tatabányaer Typus in den im Vértes — Bakony bekannten Ufer-Faziesen fórt. Das Priabonien- Meer dér Budaer Gegend dagegen kommt mit dem Sieben- bürger Eozan- Meere in Verbindung. Im Priabonien dér Budaer Gegend gestaltet sich eine fortwáhrende Schichtenreihe aus, weshalb ich es für richtiger halté, auch die Budaer Mergelgruppe zum Eozan zu rec-hnen. Meine Behauptung wird auch durch andere Tatsachen gesichert. Das bisher als unteroligozán bekannte Trió, námlich dér Budaer Mer gél, Kisceller Tón und Hárshegyer Sandstein lösten die Untersuchungen Rozlozsnik’s und seiner Mitarbeiter38 auf, mit dér infraoligozanen Denudation und dér Nachweisung des Festlandes ergab sich dér Hárs- hegyer Sandstein als von jüngerer Bildung. Tatsache ist es ferner, dass dér Budaer Mer gél und dér Hárshegyer Sandstein in geomorpho- logischer Hinsicht dem Kisceller Tón gegenüber eine einheitliche Gruppé ist, die beiden früheren sind in den den Grundgebirgsschollen sich anschliessenden Schuppen miteinbegriffen, dér Kisceller Tón, wie darauf auch K. v. Roth39 und Schafarzik schon hinweisen, er- scheint transgressiv, richtiger ingressiv und greift tief fjordartig zwi- schen die Schuppen hinein. Auch das ist Tatsache, dass wir zwischen dem Hárshegyer Sandstein und dem Kisceller Tón keinen Übergang kennen, auch dér erwáhnten Pilisborosjenőer Bohrung nach sitzt dér Kis- celler Tón dem Hárshegyer Sandstein auf. Dér Kisceller Tón ist alsó .jünger als beide und auch als Fazienbildung kann ich den Kisceller Tón dem Budaer Mergel gegenüber nicht auffassen, namentlich nicht auf so kleinen Territorien, wie beispielsweise am Rózsadomb (Rosenhügel), am Vár (Festungs)-Berg Budaer Mergel, am schmalen Streifen zwischen beiden hátte sich Kisceller Tón ablagern können. Als Fazies könnte mán eher den Budaer Mergel und den Hárshegyer Sandstein betrachten: <3111 Verbreitungsgebiet des Budaer Mergels fehlt dér Hárshegyer Sand- 38 Rozi.ozsnjk, Schréter, K. v. Roth : 1. c. p. 35—38. 39 K. v. Roth . Uber dér oberoligoziinen Schichten des nördlichen Teiles des nngarischen Mittelgebirges, mit besonderer Hinsicht auf das Oberoligozan dér Gegend von Eger. (Koch: Emlékkönyv (Gedenkbuch). 1912, p. 123.) (Nur ung.) DATEN ZŰR GEOLOGIE RÉS BUOA-KOVÁCS1ER GEBIRGES. 365 stein. Alles dieses stellte schon Hofmann40 fest. In diesem Falle betrachte ich das als entscheidenden Beweis, dass dér Budaer Mer gél von grobem Sediment frei ist, denn auch das kann ich nicht anders, als mit dér Entstehung zu verschiedener Zeit erkláren, warum z. B. am Grenz- riicken bei dér Szép Juhászné („Schönen Schaferin“) Hárshegy er Sand- stein und von ihm in kaum irgendeiner Entfernung Budaer Mergel auf- tritt, in dessen in tieferem Niveau sich absetzenden Sediment im Falle gleichzeitiger Entstehung zűr Bildung des Hárshegyer Sandsteines her- transportierten Schotter gleichfalls hereingelangt wáren. Auch davon könnte die Rede sein, dass dér Budaer Mergel dér Periode des infra - oligozünen Festlandes entspreche, hier aber halté ich es wieder für aus- geschlossen, dass in dér starken Denudationsperiode kein gröberes Matériái in das Meer des Budaer Mergels gelangt ware. Aus all diesem ziehe ich den Schluss, dass dér Budaer Mergel noch die letzte Phase des eozánen Meeres bedeutet. und daher in das Eozan zu stellen ist. Dér Festlandszyklus und seine Sediraentflocken würden dem unteren Oligozan ( Lattorfien , Ligurien) entsprechen und, wie das Rozlozsnik und seine Mitarbeiter annahmen, würde dér Hárs- hegyer Sandstein una dér tiefere Teil des Kisceller Tones in das im Mittelgebirge bisher fehlende M itt el oligozan (Rupélien, Tongrien) gelangen. Die oligozane Kohlé dér Gegend von Dorog, dér darüber befindliche Foraminiferen führende Mergel, das höhere Niveau des Kisceller Tones ware dér tiefere Teil des Oberoligozüns ( Kassélien , Chattien), schliesslich dér Pectuncu /ws-Sandstein ware dér obere Teil des Oberoligozüns. Ich weiss nicht, was meine Paláontologen-Kollegen zu meinen Erklarungen sagen, alléin ich sehe, dass allé die Bemühungen, die auf die Feststellung dér Grenze zwischen Eozan und Oligozan gerichtet waren, Hantken’s41, Hofmann’s42-43, Vogl’s44, Toborefy’s45 Arbeiten auf Grund dér Faunén die Frage nicht entschieden. Die bisher unge- löste Grenze scheint mit dem infraoligozanen Festlandszyklus die natürliche Lösung zu finden. Auf jeden Fali ware es eine dankbare Aufgabe, auch die Faunén modern aufzuarbeiten, obwohl mán fürchten muss, dass dér Erhaltungszustand dér Faunén kaum sichere Resultate gébén wird. Es sei mir gestattet, hier auf einen Widerspruch Hant- 40 Hofmann: 1. c. p. 207 — 227. 41 Rozlozsnik, Schréter. v. Roth: 1. c. p. 16. « « Siehe die Literaturzusammenstellung in Schafarzik’s Karten-Erláuterung. 44 Vogl : Grenze von Eozan und Oligozan in dér Gegend von Budapest. (Koch: Gedenkbuch 1912, p. 153 — 158.) (Nur ung.) 45 Toborffy : Über den Oligozan dér Gegend von Budapest, mit besonderer Rüeksicht auf Feststellung dér geolog. Altersgrenzen. (Jahresber. dér Kgl. Ung. GeoL Anstalt 1917 — 1919, p. 34—41.) (Nur ung.) 366 ST. FERENCZI. ken’s41' hinzuweisen, dér an mehreren Stellen die Identitát dér Faunén des Budaer Mergels und des Kisceller Tones aussprieht und doch zwischen beiden das Verhaltnis sieht, das zwischen dem Badener Tegel und dem Leithakalk besteht. Mit dér Ánderung dér Fazies ist auch die Fauna nicht mehr dieselbe. Die Bekraftigung meiner Erklarungen erblicke ich auch in dér fernen Sedimentreihe des Siebenbürger Beckens, in dér wir die bespro- chenen Krustenschwankungen fást genau wiederfinden. Nach Koch’s47 klassischer Arbeit lagerten sich zu Beginn des Eozans auch im sieben- bürgischen Becken Festlands-, Süsswasser-Sedimente ab, zwar ohne Kohlé, aber mit Süsswasserkalken ( — unterer bunter Tón, unterer Siisswasserkalk) . Hierauf folgen die perforaten Schichten und in den unteren Grobkalk- Schichten die Sedimente dér auf ein sinkendes Gebiet sich drangenden Meeresperiode, die in dér Mitte des Mittel- eozans wieder von einer Festlandsperiode abgelöst wird, nach Zeug- nis dér oberen bunten Tone und den darüber liegenden oberen Süss- wasserkalken. Hierauf folgt wieder eine fortsetzungsweise Meeres- reihe, als genaue Kopie dér Reihe in dér Budaer Gegend, die obere Grobkalk-Gruppe, dér intermedia- Mergel, dér Bryozoen führende Mergel und dér Hójakalk, in welch letzterem ich das Áquivalent des Budaer Mergels sehe. In dér Gegend von Kolozsvár setzt sich scheinbar die Meeresschichtreihe weiter fórt, dem Hójakalk lagern unmittelbar die oft auch grobe Sedimente enthaltende Méraer Schichten auf. Indessen, wie das Hofmann und Koch48 nachweisen, ist auch hier von einer fortgesetzten Reihe keine Rede, denn in den nördlichen Teilen des Beckens schieben sich in den Révkörtvélyeser Schichten wieder Süsswasser-, Brackwasser-Seáimente zwischen die Hójaer und Méraer Schichten ein, die wieder eine Erhebung bedeuten. Nach KochV Untersuchungen war in den westlichen Teilen vielleicht nocli in grösse- rem Masse, doch diese Erhebung gleichfalls vorhanden: über dem Ilójaer Kaik erscheinen petrefaktenleere fárbige Tone und Reste von Sand- steine.50 Diese bunten Tone und dér Révkörtvélyeser Horizont ent- sprechen dem infraoligozanen Zeitabschnitt mit Denudation und so kann demnach unser Hárshegyer Sandstein dér Méraer Gruppé ent- sprechen. Die Übereinstimmung wird noch vollstándiger, wenn wir im 48 Hantken: Über den Ofner Mergel. (Földt. Közi. II, 1872, p. 170.) und Dér Ofner Mergel. (Jahrb. dér Geol. Anst. II. p. 232.) 47 Koch : Die Tertiarbildungen des Beckens dér siebenbürgischen Landestheile. I. l’alaogcn-Gruppe. (Mitth. a. d. Jahrb. dér Geol. Anst. X. p. 183.) 48 Koch : 1. c. p. 333—336. i 48 Koch: 1. c. p. 336. r’° Koch : 1. c. p. 336. NEUERF. D.VTEN ZŰR UNTERMEDITTER ANEN FAUNA VON FŐT. 3(i7 nördliclien Teil des Beckens die auf die Méraer Schichten folgenden Schichtgruppen, die Nagyilondaer Fischschiefer , HofmannV'1 tiefsee- tonige Fazies und darüber die seichtere Meeressandstein-Fazies in Betracht ziehen, vollstándige Kopie des Kisceller Tones und des Pectunculus-Sandsteines, wie auf diese Übereinstimmung auch Hof- mann und Koch hinweisen. Koch nimmt zwar den Hójaer Kaik auf Grund dér Fauna noch für unteroligozön , aber icli weiss nicht, ob nicht auch luer die paláo- geographische Grenze zweckmássiger wáre. Auf jeden Fali ist die Über- einstimmung staunenswert und ich glaube, dass auch das nicht Zufall ist und dass inéin Gedankengang mit einer Revision dér Fauné Koch’s, Hofmann’s, Hantken’s und cinem Vergleich Rechtfertigung erlan- gen wird. NEUE RE DATEN ZŰR UNTERMEDITERRANEN FAUNA VON FÓT. — Mit Fig. 24. — Von L. Strausz.* In dér Umgebung von Főt sind an mehreren Stellen fossilien- führende untermediterrane Schichten anzutreffen, die schon seit langer Zeit bekannt ist. Am Somlyó-Berge unterschied Victor Vogl1 im Untermediterran 3 Schichten, und nimmt derselbe an, dass diese von- einander palaontologisch scharf getrennt waren. Dem ént, gégén fand ich, dass diese palaontologischen Unterschiede nicht existieren. Die Anomien sind zwar in dér unteren Schichte am haufigsten, kommen aber auch in dér mittleren und oberen Schichte vor; die Bryozoen sind in dér mittleren Schichte vorwiegend, doch stammen eben die schönsten Exemplare aus dér unteren Schichte. Pecten praescabriusculus ist in dér ganzen Schichtenfolge sehr haufig, Pecten pseudo-Beudanti kommt hauptsachlich an dér Grenze dér ersten und zweiten Schichte vor. Am Somlyó-Berge befinden sich zwei Steinbrüche; dér untere schliesst die erste und zweite Schichte, dér obere aber die zweite und dritte Schichte auf. Aus dem unteren Steinbrüche bestimmte ich die folgenden Arten (die von V. Vogl erwahnten hinzugerechnet): Dentalina fissicostata Gümb., Anomalina sp., Rotalia Beccarii L., 51 Koch: 1. c. p. 183 und p. 384. * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsch. am 15. Február 1922. 1 V. Vogl: Beitráge zűr Kenntnis des Untermediterran von Fót. (Földt. Közi. Bd. XXXVII. (1907), p. 303—07.) / 368 L. STRAUSZ. Truncatulina sp., Ampliistegina Hauerina cI’Orb., Polystomella sp., Spongiennadeln, Vioa sp., Amphithelion sp., Plegiocidaris Peront Cott., Cidaris avenionensis Desm., Cidaris sp., Conoclypeus sp., Echinolampas subpentagonalis Greg. (und varietas), Prospatangus fóthiensis nov. sp., Cellepora sp., C. globularis Bronn., Salicornaria farciminoides Johnst., Membranipora sp., Onychocella angulosa Rss., Schizoporella sp., Rete- pora cellulosa Smitt, Crisia subaequalis Rss., Idmonea sp., Fascicularia cerebriformis Blainv., Serpula sp., Chlamys praescabriuscula Font., Ch. cfr. Malvinae Dub., Ch. tauroperstriata Sacc., Ch. sp., Pecten sp., P. revolutus Mice., P. hornensis Dep. et Rom., P. pseudo-Beudanti Dep. et Rom., Anomia ephippium L. und var. costata Br., var. per - gibbosa Sacc., var. rugulosostriata Br., var. Hörnesi Foresti., Ostrea sp., Exogyra miotaurinensis Sacc., Pectunculus pilosus L. (= bimaculatus Poli), Lithodomus avitensis L., Meretrix erycinoides Lk., Teliina sp., Calyptraea chinensis L., Crepidula sp., Fissurella italica Defr., Turbo rugosus L., Turritella cfr. vermicularis Br., Murex sp., Pyrula cfr. reticulata Lk., Pleurotoma sp., Scalaria (Sthenorytis) nov. sp. ind., tíalanus concavus Bronn., B. tintinnabulum L., Ostracoden, Lamna contortideus Ag., L. cuspidata Ag., L. cfr. compressa Ag., Oxyrhina xyphodon Ag. lm oberen Steinbruche sind sandige und tuffhaltige Kalkschichten aufgeschlossen. Hier habé ich folgende Fossilien gesammelt: Amphithelion sp., Cellepora globularis Bronn., Fascicularia cere- briformis Blainv., Cidaris avenionensis Desm., Chlamys sp., Ch. cfr. praescabriuscula Font., Anomia ephippium L., Exogyra miotaurinensis Sacc., Pectunculus sp., Arca diluvii Lk., Balanus concavus Bronn. Diese Fauna ist schon bedeutend armer, als die vorher erwáhnte. Sehr auffallend ist das Fehlen des für das Untermediterran charakteristisc-hen Pecten pseudo-Beudanti und P. hornensis. Eine ahnliche Fauna fand ich auch im gelben Sande am Kőhegy: Cellepora sp., C. globularis Bronn., Chlamys praescabriuscula Font., Ch. tauroperstriata Sacc., Anomia ephippium L., A. ephippium var. costata Br., Ostrea sp., Exogyra miotaurinensis Sacc., Lithodomus avitensis L., Cardita sp., Balamis concavus Bronn. Allé diese Schichten sind dér Fauna und dér Gesteinsfazies nach Áquivalente dér Eggenburger Schichten, so das Altér, wie auch die faziellen Verhaltnisse betrachtet. In dér Umgebung von Budapest sind die untermediterranen Schichten von Budafok áhnlich reich an Fossilien, den Fazies betrachtet aber sind die Cinkotaer Sand- und Gerölh - Ablagerungen am áhnlichsten, wo auch die charakteristischen Cidaris avenionensis und Exogyra miotaurinensis sehr haufig vorkommen. Prospatangus fóthiensis nov. sp. (s. Fig. 24.). NEUERE DATEN ZŰR UNTERMEDITTERANEN FAUNA VON FÓT. 369 Die Gestalt ist mittelgross, ziemlich tiach, wenig verlángert, vorne stark eingeschnitten. Dér Rand ist dick, abgerundet. Die obere Seite convex, Apex ein wenig gégén die Vorderseite vorgeschoben, dér höchste Punkt ist aber im hinteren Drittel dér Lángé. Unterseite tiach, das Sternum ragt nur sehr wenig hervor. Das Peristom ist etwas melír vorgeschoben als dér Apex und hat starke Lippen. Dér Anus liegt an dér hinteren Aachen, vertikal abgeschnitténen Seite ziemlich hoch, und ist quer verlángert (Lángé 9 mm, Höhe 7'8 mm). Die Petaloiden sind gleich gross, gerade (Lángé 30 mm, Breite 6 mm). <9 Diese Art unterscheidet sich von Prospatangus Botto-Miccai Vinassa durch ihre bedeutendere Höhe, von P. Thieryi Lamb. und P. hungaricus Yadasz hauptsáchlich durch die vertikal abgeschnittene Hinterseite. Lángé 68‘5 mm. Breite 66'5 mm. Höhe 37 mm. Földtani Közlöny. LV. köt. 1925. 24 370 J. SÜMEGHY. DIE LE VAN T1N ISC H EN BILDUNGEN DÉR UMGEBUNG VON ZALAEGERSZEG. Von J. SÜMEGHY.* In dér im Jahre 1875 erschienenen Arbeit Neumayr’s und Paul’s: „Die Congerien- und Paludineii schichten Slavoniens und dérén Faunen“ ist zuerst die Rede von den ungarischen levantinischen Ablagerungen. Die genannten Autoren stellten die Schichten einiger Vivipara- Fund- orte am Balaton mit den unteren und mittleren Horizontén dér sla- vonischen P aludinen&chichten in Parallelé. Mehrere dér ungarischen Geologen, so dér Lóczy sen.,1 Halaváts,2 Lörenthey" nahmen die auf die Umgebung des Balaton bezogene Einteilung Neumayr’s und Paul’s nicht an und seither erhielt sich lángé im allgemeinen die Ansicht, dass die an Viviparen und Unionen reichen Ablagerungen jenseits dér Donau pannonischen Alters seien. Lángé war es eine im allgemeinen angenommene Festsetzung, dass in Ungarn in dér jün- geren Pliozanzeit das Süsswasser nur das grosse Alföld und einzelne Teile Slavoniens bedeckt habé und dass jenseits dér Donau keine levan- tinische Sedimente seien. Nach dem álteren Lóczy4 „ist kein Über- gang aus den pannonischen Schichten in die levantinischen vorhanden und jene einzelnen Daten, denen zufolge Lörenthey und Vitális mit dem Auffinden dér Vipipara Fuchsi und anderer verwandten Formen das Vorhandensein dér levantinischen Stufe ahnten, ist nicht an aus- schlaggebende Ablagerungen gebunden.“ Auf Grund dér Fauna nach- weisbare levantinische Sedimente waren früher nur aus dem Bohrprofil des Nagyatáder artesischen Brunnens bekannt und das Vorhandensein dieser erklarte weiland Lóczy damit,5 dass unter dér südlich vöm Balatonufer sich ausbreitenden Ebene noch Ablagerung dér oberpanno- nischen Schichten ein grosser Terraineinriss erfolgte, in dessen Depres- sion dann die levantinischen Wásser des grossen Alföld eindrangen. Im folgenden mache ich die stratigraphische Lage und Fauna dér aus dér Literatur bisher unbekannten obigen beiden und des mittler- weile entdeckten, als levantinisch sich erwiesenen Fundortes bekannt, * Vorgetragen in dér Facheitzung dér Ung. Geol. Gesellsch. am 1. Marz 1022. 1 L. v. Lóczy dér Áltere: Zűr Einteilung dér pontischen Stufe in Ungarn. Natur- hietorische Hefte. I. Bd. S. 111. Budapest, 1877. * J. Halaváts: Fauna dér pontmchen Schichten lang6 des Balaton. Resultate des wiseenschaftliehen Studiums de6 Balaton, I. Bd., 1. Teil. Budapest, 1911, p. 66. 3 E. Lörenthey: Daten zűr Fauna dér pannon. Schichten lang6 des Balaton und zűr stratigraphischen Stellung dér Schichten. Resultate des wiseenschaftliehen Stú- diumé de6 Balaton. I. Bd., 1. Teil. Budapest, 1911, p. 185. * L. c. p. 423. * L. c. p. 483. D1E LEV ANTI MSCI1EN B1LDUNGEN DÉR UMGEBUNG VON ZALAEGERSZEG. 371 die mit ilirer reichen Fauna zu dcn reiehsten dér levantinischen Fund- orte jenseits dér Donau gehören. Die Fauna diesel- drei neuen Fund- orte erweitert und bestarkt nur die in den letzten Jahrcn geraachten geomorphologischen Beobachtungen Ferenczi’s" in dér südlichen Buciit des kleinen Alföld, denen nac-li mit voller Gewissheit sicli jetzt behaup- ten lásst, dass das Niveau dér Unió Wetzleri dér pannonischen Reihe und dér dariiber liegenden Flussablagerungen levantinischen Alters ist. Dasselbe aber beweist auch die mittlerweile von zehn Fundorten her- vorgegangenen levantinische Fauna, die ich in dér südlichen Buciit des kleinen Alföld saminclte. ‘ Schichtenreihe und Fauna des Egervárer Fundortes. Dér Fundort liegt an dér Zalaegerszeg — Vasvárer Strasse, zwei Kilométer südlicli von Egervár, wo die Strasse vöm Schotterplateau des Harsas — Vöröserdő mit steilem Abfall in das Sárviztal sich abzu- lassen beginnt. Die Schichtenreihe des Fundortes beginnt untén mit falschschich- tigem, gelblichgrauem, von Eisengehalt gefárbtem, grobem Quarzsand in 2'5 m Máchtigkeit; Petrefakte fand ich nicht in ihm. Über ihm lágert eine 1'5 — VI m máchtige Schichte von glimmerigem, grauem Quarzsand, aus dem ich die folgende Faunén sammelte: Unió Neu- mayri Pen., Unió sp. ind., Pisidium rugosum Neum., Zonites n. sp., Galactochilus levanticum n. sp., Clausilia sp. ind., Vivipara Fuchsi Neum. In diesel- Schichte sitzen übereinander vier, 20 — 40 cm betragende, plötzlich auskeilende, aus Schalenbruchstücken von Unió Wetzleri und aus sandigem Schlamm bestehende Linsen. Aus dér einen oder anderen Linse gingen auch in genügend guter Erhaltung Exemplare von Unió Wetzleri Dunk. hervor. Dér Sand dieser Schichte geht nach oben in feineren gelblichgrauen, 50 — 60 cm starken Quarzsand über, dér in sehr grosser Zahl die Unió Wetzleri Dunk. enthált, ausserdem die gut erhaltenen Exemplare von Unió Neumayri Pen., Unió atavus Partsch, Eulota n. sp., Helise (Tachea) Etelkae Hal., Galactochilus levan- ticum n. sp., Melanopsis Entzi Brus., Melanopsis decollata Stoll., Vivipara Fuchsi Neum., Valvata piscinalis Müll. lm oberen Drittel ist diese Schichte schon stark schotterig. Die Ablagerungszeit dieses Schotters stellte Ferenczi* zuletzt in das obere Levanticum. * St. Ferenczi: GeomorphologÍ6che Studien in dér südlichen Bucht de6 Kleinen Ungari6chen Alföld. Földtani Közlöny. LIV. Bd. Budapest, 1925, p. 17 — 38. 7 J. Sümeghy: Geologisehe Beobachtungen von dem Gebiete zwisehen Zala- und Raab-Fluss. Földtani Közlöny. Lili. Bd. Budapest, 1924, p. 18 — 28. * L. c. p. 21. 24* 372 J. SÜMEGHY. Fauna des Jánosmajor-Fundortes. Vier Kilométer nördlich von Zalaegerszeg, an dem vöm Nekeresdi major gégén die Gemeinde Nagypáli führenden Feldweg, vöm János- major auf 500 m nördlich, sind in einem 6 — 8 m tiefen Graben die unterlevantinischen Sedimente aufgeschlossen. Ihr unterer Teil besteht hier aus rötlichem und grauem, grobem Quarzsand, dér hie und da auch aus kleinem Quarzschotter bestehende kleinere linsenartige Ab- lagerungen in sich schliesst. Aus einer derartigen schotterigen Linse gelang es mir die nachstehenden Arten herauszubekommen: Procampylaea n. sp., Procampylaea pf. miocenica Andr., Galacto- chilus levanticum n. sp., Eulota n. sp., Triptichia hungarica Hal., Triptychia sp. ind., Vivipara Lóczyi Hal., Vivipara cf. íuchsi Neum., Valvata piscinalis Müll., Valvata sp. ind. Auffallend ist die Haufigkeit dér Triptychien. Schichtenreihe und Fauna des Boldogasszonyfaer Fundortes. Die Gemeinde Boldogasszonyfalva (Kom. Vas) 14 km nördlich von Zalaegerszeg, liegt am linken Ufer des Sárvíz-Baches, am SW-Fusse des Baltavárer Plateaus. Dér Fundort ist am Osteingang dér Gemeinde, zu beiden Seiten des zum Gyöpi-major führenden tiefen Wegeinschnittes, in einer 18 — 20 m hohen Wand aufgeschlossen. Das tiefste Glied des hier entblössten Schichtklomplexes ist dér vollkommen leere rötlichgraue, zusammenhaltende Sand (Schichte 1). Darüber lágert eine 1 — 1‘20 m máchtige, faustgrosse sandige Quarz- schotterschichte (Schichte 2). Hierauf folgt 1 — l'5m machtiger glimm- riger, grauer Quarzsand (Schichte 3). Die Schichte 3 ergab Melanopsis decollata Stoll., Melanopsis Entzi Brus., Melanopsis sp. ind., Vitrina sp. ind., Xerophila cf. miocenica Gaál, Helix sp. ind. Die hierauf fol- gende Schichte ist ein 50 — 60 cm starker, glimmeriger, grauer Quarz- sand (Schichte 4), kleine Tonkonkretionen, die einige cm dicken Adern von Schlammeinwaschungen machen die Schichte abwechselnd. Seiten verstreute Bruchstücke von Schneckengehausen finden sich reichlich darin, von besser erhaltenen Arten fanden sich nur in einigen Exem- plaren Limnaea (Limnophysa) palustris Müll., Limnaea (Limnophysa) palustris Müll., var. minor Sandb. Valvata piscinalis Müll. Die Schichte 5 ist eine 2 — 3 m machtiger sandiger Quarzschotter, darinnen dér grösste Schotter von Hühnereigrösse, dér nach oben klein- körniger wird und zu oberst in grauem Sand übergeht. Die von hier gesammelten Petrefakte sind die folgenden: Unió Wetzleri Dunk., Unió Neumayri Pen., Unió Zelebori Horn., Unió Partschi Pon., Congeria sp. ind., Pisidiúm rugosum Neum., Hyalmia (polita) n. sp., Zonites n. sp., Tachea Etelkae Hal., Sulota n. sp., Galactochilus levan - OIE LEVANTIN1SCHEN B1LDUNGEN DÉR UMGEBUNG VON ZALAEGERSZEG. 373 ticum n. sp., Helix sp. ind .. Triptychia hungarica Hall., Triptychia sp. ind., Xerophila striata Müll., Procampylaea cf. miocenica Andr., Promcapylaea n. sp., IIelicoge7ia sp., Planorbis (Coretus) cor.ieus L., Vivipara Fuchsi Neum., Vivipara cf. Lóczyi Hal., Neritina (Theo- doxus) cf. transversalis Ziegl., Neuritina sp. ind. Die Landschnecken findet mán überall im Schotter in mehr-weni- ger Máchtigkeit erscheinenden sandigen und tonigen Schlammadern, vermengt mit Sumpf- und Arten des fliessenden Wassers. Die Exein- plare dér Unió Wetzleri Dunk. aber finden sicb in einem bestimmten Höhenniveau, im oberen Teile dér schon sandig gewordenen Schichte. Dér darüber befindliche 5 — 6 m máehtige, wie geschichtet aus- sehende rötlichgrüne, grobe Quarzsand (6. Schichte), ist auch an dér rechten Seite des tiefen Weges aufgeschlossen. Im unteren Teile dieses saminelte ich die nachstehenden Arten: Unió Neumayri Pen., Unió atavus Partsch, Pisidium rugosum Neum., Zonites n. sp., Eulota n. sp., Xerophila striata Mull., Triptychia hungarica Hal., Procam- pylaea n. sp., Planorbis (Gyrorbis) baconicus Hal., Planorbis cf. filocinctus Sandb., Planorbis (Coretus) corneus L., Prososthenia Sturi Brus., Bythinia tentaculata L., Bythinia sp. ind. openculina, Valvata piscinalis Müll., Valvata sp. (Wirbelteil), Neritina ( Theodoxus ) cf. transversalis Zieg., Hydrobia longova Neum. Über dér Schichte 6 lágert dann ein 10—12 m máchtiger, stark von Eisen gefarbter, falschschichtiger, grober Quarzsand, dér auch 0'50 — 1 m starke Tonschnüre in sich schliesst (17. Schichte) und über diesem zu oberst lágert ein 2 m máchtiger, roter Quarzschotter in Nussgrösse, dér die charakteristische oberlevantinische Schotterdecke des Baltavárer Plateaus ist (8. Schichte). * Unter den acht Schichten dér Boldogasszonyfaer Aufschlüssen gelang es mir aus vier Schichten zűr Bestimmung geeignete Petrefakte zu sammeln. Das Verháltnis dér Schichten untereinander betrachtet, lásst sich auf ihre Entstehung bezüglich das folgende sagen. Dér rote Sand dér Schichte 1 erwies sich als leer, seine Bildungs- art ist ungewiss. Petrographisch aber ist er mit jenen oberpannonischen rőten Sand- und Sandsteinablagerungen identisch, die im Nagykutaser Tál den Untergrund bilden.9 Den groben Quarzschotter dér Schichte 2 können wir als das erste Produkt jener máchtigen Erosion betrachten, die auf unserem Gebiet nach Zurückziehung des pannonischen Sees im hierauf folgenden Zeitabschnitt dér Denudation dér Ur-Zala-Fluss vollzog. 9 J. Sümeghy: Geologische Beobachtungen auf dem Gebiete zwiechen dér Raab und Zala. Földtani Közlöny. Lili. Bd. Budapest, 1924, p. 19. 374 J. SÜMEGHY. In dér Schichte 3 sind für das Süsswasser eharakteristische Arten vorhanden, wo Melanopsis Entzi Brus. die vorherrschende Art ist. Ohne Ausnahrae glatte und verzierte Formen iiberbrückender Typus komraen sie hier vor, welcher Typus jenseits dér Donau in den obersten pannonischen Ablagerungen den Gipfelpunkt seiner Blüte erreicht. Den in geringerer Zahl auftretenden Melanopsis decollata Stol. können wir zeitliche oder stratigraphische Wichtigkeit nicht beimessen. In den samtlichen brackischen Ablagerungen dér oberen pannonischen Unter- stufe ist sie haufig, auch ira Zsider Unió W etzleri-Sd,r\d fand sie sich, 10 ja auch im slavonischen unteren Paludinen-Horizont figuriert sie als wichtiges Petrefakt. Die Schichte 4 ist charakteristisch. Ein Sumpfsediment, in dem aber auch die Verkünder Flusswasser-Fauna vorhanden sind. Die Schichte 5 ist ein Sediment. des fliessenden Wassers. In ihrer Fauna finden wir nur eine auch aus dér oberen pannonischen Unter- stufe bekannte Art, das mangelhafte Exemplar einer Congeria sp. Die Fauna dér Schichte 5 unterscheidet sich scharf von jener dér unteren Schichten. Hauptsáchlich in grosser Einzelzahl tritt darin eine Trocken- heit und die Wárme liebende xeroterme Fauna, auf, und so macht sich hierin die Wirkung dér geanderten klimatischen Verháltnisse geltend. Nach Ablagerung dér Schichte 4 trat ein bestimmt trockener Zeit- abschnitt ein. Felder, sonnenbestrahlte Flachen und Moos bewachsene Gebiete dér Walder wechselten in dér nahen Umgebung, was die Galactochilus-, Zonites-, Eulota-, Campylaea-, Triptychia-, Hyalinia- Gat- tungen beweisen. Das Vorkoramen in grosser Einzelzahl dér terrestri- schen Arten ist ein sicheres Zeichen dér günstigen Lebensverháltnisse, die unversehrt erhaltenen Schalen dér Schnecken aber beweisen ihr Leben an Őrt und Stelle. Ihre Oberflache ist kaum abgerieben, das Wasser konnte sie alsó nicht weit mit sich schleppen. Es zeigt sich aber auch die rasche und gleichförmige Bildung dér Schichte, denn die Sauren dér Bodenfeuchtigkeit. hatten nicht genug Zeit zűr Auflösung dér Gehause. In das schon trockengewordene Terrain nagte sich das íliessende Wasser ein und gelegentlich dér Überflutungen waschte es die Schnecken in grosser Menge in den Sand und Schlamm ein, wo die Gehause konserviert wurden. Die Süsswasserarten dér Schichte sind Unionen und Viviparen , die Bewohner dér Elüsse am Festland. Das Gesteinsmaterial, die physikalischen Eigenschaften und die Fauna dér Schichte 6 betrachtet, ist das dér spiiter abgelagerte Absatz des Flusses. Eine ruhigerc, standige Flussablagerung, die in ihrem oberen Drittel eine Schotterlinse führt. Die Reihenfolge dér Sumpf- arten bezcichnet im vorliegenden Fali mehr die Ánderung dér Natúr 10 L. c. p. 18. IHE LEVANTINISCHEN BILDUNGEN DÉR UMGEBUNG VON ZALAEGERSZEG. 375 des Wassers. Dér Fluss füllte zu dér Zeit sein Bett schon hoch an, wurde langsamer fliessend, dér Sand dér Felder Iliéit ihn öfter in sei- nem Lauf auf, er breitete sich aus und wurde zu surapfigem Uferland. Zűr Zeit dér Ablagerung dér Schichte müssen wir schon ein aus- gesprochen tropisches Kiima annehmen; unsere xeroforme Arten setzen ausschliesslich die Naturverháltnisse des nördlichen Teiles Afrikas und Arabiens voraus. Schon eine jede Art dér Fauna dieser Schichte ist oline Ausnahme für das ohere Pliozan charakteristisch. Schichte 7 und 8 sind Absátze Hiessenden Wassers. ♦ Aus dem obigen können wir schliessen, dass im letzten Drittel dér Pliozánzeit in dér Gegend von Boldogasszonyfa und Egervár ein von West nach Őst tiiessender Schotter und Sand mit sich führender sich ausbreitender Fluss, die Ablagerung dér Schichte 1, alsó nach dér Zeit dér obersten pannonischen Stufe, nachdem die grossen pannoni- schen stehenden WTásser von hier verschwanden. Dér an dér Basis dér Sediraentreihe lagernde grobe Schotter breitet sich in 180 m abs. Höhe aus. In meinen álteren Untersuchungen, in dér Gegend von Zalaháshágy, Nagykutas, Nyirespuszta, Egervár, Boldogasszonyfa, Baltavár zog ich die Achse des Beckens11 in dér von Őst nach West ziehenden synklinalen Einschniirung, aus dérén oberen Schichten schon von mehreren Fundorten eine mit dér Boldogasszony- faer übereinstimmende reiche levantinische Fauna hervorging. Bei Eger- vár und Boldogasszonyfa können wir die Máchtigkeit dér altén Becken- ausfüllung auf 50 — 60 m veranschlagen. Dér Ur-Zalafluss breitete hier sein flaches Schotter- und Sanddelta aus, am tiefsten Orte kennen wir die Ausgestaltung des Flussystems aus den Untersuchungen Ferenczy’s.12 Stratigraphische Lage des Unió W etzleri-Horizontes. In dér Basis dér Deltasedimente des Ur-ZalaÜusses, im oberen sandigeren Teil dér dem pannonischen rőten Sand und Sandstein auf- gelagerten groben Schotterschichte, auch in den Boldogasszonyfaer, Egerváréi-, Nagypálier und den übrigen, eine unterlevantinische Fauna einschliessenden, den bekannten Aufschlüssen in áhnlicher Weise aus- gebildeten und gelagerten Ablagerungen, in zirka 180 m Seehöhe finden wir den durch das massenhafte Auftreten dér Unió Wetzleri Dunk. charakterisierten Horizont. Das sichere unterlevantinische Altér des Horizontes beweist das 11 J. Sümeghy: Die stratigraphische Stellung des Baltavárer Fundortes. Földtani Közlöny. 11 L. c. p. 23—28. 376 J. SÜMEGHY. folgende. Mit diesem für die levantinische Zeit für charakteristiseh gehaltenen Vertreter dér XJnionen von amerikanischem Typus bezeich- neten die bisherigen Autoren im allgemeinen in den Ausfüllungen dér altén Flussbetten die oberen Grenzbildungen des obersten Pannon. In unserem Lande var diese Art lángé unbekannt und die Bezeichnung „ Unió WetzlerV^Honzont wurde erst in dér neueren Literatur gebrauch- lich. Namentlich von jenseits dér Donau kennen wir sie heute schon von mehreren Orten. Von Rohonc, Baltavár, Vasvár, Egervár, Nagv- páli, Besenyő, Bakonok, Söjtör, Zalabér, Zalaújlak, Zsid, Dióskál, Karád, Nagyberény, Fonyód, Peremárton, Ács, Szőny, Almás, Köböl- kút, Érd, Szentlőriric, Csákvár ist diese Art aus dér Gemarkung dieser Gemeinden jenseits der ponau zum Teil eingesammelt, zum Teil er- wáhnt. Eine vollstándige und genaue Faunaaufzáhlung aus dem Unió Wetzleri- Horizont kennen wir nur aus der álteren Literatur aus den Schichtenfolgen des Peremártoner Somlódomb13 und des Fonyóder Ber- ges.14 An beiden Orten lágert den Bildungen der oberpannonischen Süss- wasser-Facies der Unió Wetzleri-üoviiont auf. Anfánglich nahm Lörenthey des Fonyóder Basaltbomben führen- den Sandes unteren Petref aktén enthaltenden Teil auf Grund der Vivi- para Fuchsi für levantinisch an, erst als er im Unió W etzleri-Sand das kleine, junge Exemplar einer Congeria Neumayri fand und bei Peremárton fünf mangelhafte Exemplare, stellte er den Unió Wetzleri- Horizont zurück in das oberste Pannon. Lörenthey begründete den nur auf die obere pannonische Unterstufe bezogenen, Horizont bezeich- nenden Wert der Congeria Neumayri mit dem Verhaltnis zwischen den Congeria- und Dreissenia- Arten. In seiner Arbeit „Über die geo- logischen Verháltnisse der Kohlenbildung des Széklerlandes“ beweist er, dass in der pannonischen Stufe nach aufwártsgehend auf Kosten der Congerien die Dreissensia- Arten zunehmen, und dass mán in den levantinischen Schichten nur mehr Dreissensien findet. Es ist nicht ganz verstandlich, wie Lörenthey eine so bestimmte Norm auf Grund eines Faunaunterschiedes aufstellen konnte dann, als mán jenseits der Donau dem Háromszéker Becken áhnliche levantinische Sedimente noch nicht kannte und wie er mit neuen Arten, die auch mit den levantinischen Arten des grossen Alföld kaum übereinstimm- ten, auch jenseits der Donau idente Beziehungen geltend machte. So ist das überhaupt mit jeder fremdartigen Art, wie auch mit der Unió Wetzleri Dunk., bis mán ihre stratigraphische Lage von 1S St. Vitális: Die pliozane Schichtenfolge und Fauna de6 Peremártoner Somló- domb. Földtani Közlöny. XLII. Bd., 2. Heft. Budapeat, 1912. p. 151 — 167. 14 E. Lörenthey: 1. c. p. 30. DIF LEVANTINISCHEN BILDUNGEN DEB UMGEBUNG VON ZALAEGERSZEG. 377 grösserem Gebietc nicht kenni. Ein Übergang aus dem Oberpannoni- schen und das Levantinische — bei Süsswasser- und Sumpf-Fauna — ist, wie es scheint, viel allmáhlicher, als mán glaubte und so ist dies auch mit dér die Basi6 des oberen Pliozán bezeichnenden Flusswa66er- Fauna, dérén Verbreitungskreis auch viel grösser ist, als mán das früher annahm. Eine sehr charakteristieche Übergangs-Fauna beschrieb Vitális aus dem Unió W etzleri-Hoúzooi1'' des Pcremártoner Somlódomb. Den Unió W etzleri-Wov'xzont stellt er zwar noch in das obere Pannon, aber als hauptpaláontologische Namhaftigkeit hebt er hervor, dass in dér pannonischen Fauna hier schon viele auch solche Arten erscheinen, die entschieden von pleistozánem Typus sind. Solche sind das Cary- chium minimum Müll. foss., Planorbis (Gyrorbis) bacanicus Hal., Pl. (Segmentinu) Lóczyi Hal. und wenn wir aus diesem Horizont auch die Arten Pisidium sp., Helix (Xerophila) striataf ormis Lörent., Limnaea minima Hal., Planorbis (Coretus) cornu Brong., Vivipara cf. Fuchsi Neum., Valvata sp., und Bythinien aufzahlen, dann steht das Beispiel dér die oberpannonischen und levantinischen Bildungen verbindenden Fauna vor uns. Das levantinische Altér des Unió Wetzleri-Honzontes. aber macht dér IJmstand klarer, dass bei Egervár, Boldogasszonyfa, Vasvár, Balta- vár, Nagypáli mit Unió Wetzleri Dunk., zusammen in einem Horizont in grosser Zahl Unió Neumayri Pen. auftritt. Diese Art ist im Museum dér Kgl. Ungar. Geologischen Anstalt von den Unió W etzleri-Fund- orten, dér Ortschaften Doroszló, Besenyő, Zalabér, Almás, Dióskál, Köbölkút, Baltavár, mit dér Bestimmung Unió baltavárensis Hal. n. sp- als oberpontisches Petrefakt eingesammelt. Mit dér gtitigen Erlaubnis dér Direktion dér Geologischen Anstalt hatte ich Gelegenheit, diese Exemplare zu besichtigep und nach lángerer Untersuchung musste ich diese hauptsáchlich mit Penecke’s Unió Neumayri n. cf. identifizieren. Hier bemerke ich nur, dass auch schon dér Umstand, dass wir von mehreren Punkten jenseits dér Donau das Zusammenvorkommen von Unió Wetzleri Dunk. und Unió Wetzleri Pen. kennen, die stratigraphische Stellung des Unió Wetzleri- Horizontes erschiittert, dér bisher als ober- pannonisch festgestellt war. Unió Neumayri Penecke kommt im unteren Paludinen-Horizont von Malino in Gesellschaft des Unió maximus. Unió Partschi, Vivipara Neumayri und V. Fuchsi vor. Mit Ausnahme von U. maximus und V. Neumayri gingen diese bezeichnenden Arten schon aus den levantinischen Sedimenten jenseits dér Donau hervor. Bei dér stratigraphischen Feststellung des Unió Wetzleri- Hori- ,5 X. c. p. 154—157. 378 J. SÜMEGHY. zontes aber muss mán in erster Linie die hier in grosser Zahl vor- kommenden Festlandsarten in Betracht ziehen. Obwohl die mit ihnen zusammen auftretenden Süsswasserarten auch Leitformen dér slavoni- sehen und dér levantinischen Bildungen des grossen Alföld sind, können sie, die Con^erien-Bruchstücke abgerechnet, eine bestimmte Fazies- ánderung doch nicht darstellen. Am Ende dér pannonischen Zeit, als das einheitliche Binnenmeer auf kleinere und grössere Seen sich auf- löste, anderten die selbstándigen Seen und Buchten ihre Eigenschaften am schnellsten, in denen auch eine kleine Ánderung die selbstandig gewordenen Typen ihrer Fauna hervorbrachte. In dér Zeit zwischen den pannonischen und levantinischen Stufen zeigt die scharfe Grenze jene grosse Ánderung am besten, als jenseits dér Donau die Wasser dann auf die tiefsten Punkte gedrangt waren und vielmehr die Fiüsse anfingen Wasserbehalter zu werden. Mán muss alsó mit einem Erosions- zyklus die Grenze zwischen beiden ziehen und ebendann erscheinen in grosser Zahl auch die Festlandsschnecken. Mit ihrem Erscheinen will ich nicht ausdrücken, dass wir die Sedimente dér einander folgenden beiden Pliozanstufen auf Grund dér Festlandsfauna ohne jeden Über- gang trennen können, sondern, dass mit dér raschen Aussiissung zu Ende dér pannonischen Zeit auf Kosten dér Meeresfauna die Festlands- arten in den Vordergrund zu treten beginnen. Die in dér unteren Halfte des Unió W císim'-Horizontes dér Gegend von Zalaegerszeg auftretende Festlandsschneckenfauna steht in engem genetischem Zusammenhang mit dér Rákosder sarmatischen Schnecken- fauna von ostasiatischen Beziehungen und füllt die Lücke aus, die sich in dér Festlandsfauna unseres jüngeren Pliozans zeigte. Den Zonites-, Galactochilus-, Xerophila-, Campylara-, Hyalina-Arteu müssen wir eine derartige Stammentwicklungs-Wichtigkeit beimessen, die den folgenden Grad im Entwicklungsgang dér Rákosdi — Dévaer Fauna bedeutet, welche Fauna im Sarmaticum lebte. Als neue Altén sind sie zűr vergleichenden Altersbestimmung einstweilen nicht sehr geeignet, doch ist ihre Blutsverwandtschaft zu den Faunén des oberen Pliozans und jenen dér noch jüngeren Zeit unzweifelhaft. Ihr massenhaftes Erscheinen in dér Liegend- und Hangendschichte des Uoldogasszonyfaer U nio-W etzleri- Horizontes bűiden sie an die am bestimmtesten festsetzbare Zeit: den durch das massenhafte Auf- treten des Unió W etzleri Dunk. charakterisierten Horizont des unteren Levanticurn. I BER ENTSTEIIUNG UND ALTÉR DÉR BASALTAUSBRÜCUE U. S. W. 379 ÜBER ENTSTEHUNG UNO ALTÉR DÉR BASALTAUS- BRÜCHE ÍM ÖSTLICHEN STEIRISCHEN BECKEN AM RANDE DÉR KLEINEN UNGARISCHEN EBENE. Von A. Winkler (Wien). Seit dem Jahre 1911 habé ich raich, unterbrochen durch die Kriegs- zeit, mit geologisrhen Aufnahmen und Studien im jungen Eruptivgebiet an dér steirisch-ungarischen Grenze bescháftigt. Die ersten Ergeb- nisse meiner Untersuchungen wurden in drei grösseren Arbciten, er- schienen1 in den Jahren 1913 — 1914, veröffentlicht. Spáter habé ich in dér Studie „Beitrag zűr Kenntnis des oststeirischen Pliozans“ im Jahr bucii dér Geologischen Staatsanstalt Wien 1921 LXX1. Bd. (mit mehreren Textfiguren) einen ausführlichen Bericht über rneine weiteren Resultate vorgelegt. Erst im vergangenen Jahre wurde die geologisehe Aufnahme auf dem Spezialkartenblatt Gleichenberg — St. Gotthard, welches den Hauptteil des Basalt- und Trachyt-Eruptivgebiets umfasst. abgeschlossen. Die Kartierung wurde ostwárts einerseits bis an die jetzige österreiehisch-ungarische Grenze und ein kleines Stück darüber, anderer- seits, über die österreichisch-jugoslavische Grenze bis zum Silberberge (Srednibreg) und bis über Ober-Limbach (Felső-Lendva) hinaus aus- gedehnt. Die Karte liegt nunmehr in Farbendruc-k (im Masse 1:75,000) vor und erscheint in diesem Frühjahr in dem Karténwerk dér Geo- logischen Bundesanstalt.2 Die Erlauterungen hiezu sind in Ausarbeitung. Wáhrend dér Kriegszeit hatte mein sehr geehrter Freund L. Jugo- vics mit dér Untersuchung „dér am Fusse dér östlichen Endigung dér Alpen und im Kleinen Ungarischen Alföld (Tiefland) im Komitate Vas auftauchenden Basalte und Basalttuffe“ begonnen3 und über seine Ergebnisse in zwei Publikationen berichtet.4 1 A. Winkler: „Das Eruptivgebiet von Gleichenberg", Jahrbuch dér Geol. Reichs- anstalt. Wien, 1913. Idem: „Untersuchungen zűr Geologie und Palaontologie des steiri- schen Tertiars. Jahrbuch dér Geol. Reichsanstalt. Wien, 1913. Idem: „Die Eruptiva am Ostrande dér Alpen und ihre Beziehungen zu tektonischen Vorgangen“. Zeitschrift für Vulkanologie. Bánd I. Berlin, 1914. 2 Vorberichte über die Aufnahmen sind erschienen in den Verhandlungen dér Geolog. Bundesanstalt in den Jahresberichten, speziell in den Verhandlungen dér Géolog. Bundesanstalt 1925. Nr. 1. (Abschliessender Vorbericht.) 3 Veröffentlicht in dem Jahresbericht dér Kgl. Ungar. Geol. Reichsanstalt 1915> Budapest, 1916. Seite 51 — 79. Ferner unter dem Titel: „Die am Ostfusse dér Alpen und in dér Kleinen Ungarischen Tiefebene im Komitate Veszprém auftretenden Basalte und Basalttuffe" ; enthalten in dem Jahresbericht dér Kgl. Ung. Geolog. Reichsanstalt für 1916. Budapest, 1919. Seite 69—84. * Einer freundlichen Einladung L. Jugovics folgend hatte ich im Jahre 1916 Gelegenheit unter dessen liebenswürdiger Führung die Basalte am Sághegy bei Czell- dömölk zu besichtigen. 380 A. WINKLER. Ich kann nur betonén, dass sich die Angaben L. Jugovics’, soweit es sich um Beobachtungen handelt, durchaus bestatigt habén und dass ich auf Grund meiner, über einen viel grösseren Zeitraum erstreckten Begehungen, dessen genaue und gewissenhafte Arbeitsweise anerkennen muss. Indessen bin ich in dér Deutung mancher Beobachtungen, speziell in dér Auffassung dér Vulkánt ektonik zu einer abweichenden Meinung gelangt. Über das Altér dér Vulkáné hat sich Jugovics nicht naher aus- gesprochen. Jedoch hat L. v. Lóczy in seinem bewundernswerten Werke „Die^geologischen Formationen dér Balatongegend und ihre regionale T ektonik'1'’ auf Grund dér Angaben von L. Jugovics eine Meinung über das Altér dér von letzterem und nunmehr auch von mir unter- suchten Vulkáné geaussert, die von meiner Auffassung abweicht. Da inzwischen die Probleme des westungarischen Tertiars Gegenstand interessanter neuer Untersuchungen von seiten zweier ungarisc.her Geo- logen5 6 7 geworden sind, möchte ich die Ergebnisse meiner, im ungarischen Grenzgebiete durchgeführten, langjáhrigen Studien zűr Kenntnis bringen, denn ich glaube, dass sich aus denselben manche Vergleichsmomente für die Geschichte auch des westungarischen Beckens ergeben. Es sollen zuerst dér Reihe nach die von L. Jugovics beschrie- benen, an dér ehemaligen steirisch-ungarischen Grenze, jetzt im Burgen- lande, bzw. in Jugoslavien gelegenen, jungen Eruptivdurchbrüche be- sprochen und sodann einige allgemeinere Bemerkungen über ihr Altér angeknüpft, werden. Es handelt sich um die Basalte und Tuffe von Neuhaus (Vas-Dobra), Ober-Limbach (Felső-Lendva), Güssing (Német- Újvár), Tobaj und Limbach bei Kukmirn (Hárspatak).' Neuhaus (Vas-Dobra) . Nach L. Jugovics würde dér Neuhauser Burghügel einem Tuff- vulkan entsprechen, von welchem aus dér südlich von Neuhaus gelegene Basalt als Lavastrom abgeflossen ware.8 Dieser Lavastrom sei von Tuff überdeckt. „Die Ausbrüche erfolg- ten auf dér unebenen pontischen Oberílache . . . Dér Ausbruch begann in 260 — 270 m Meereshölie mit Tuffstreuung . . (Loc. cit. S. 73 — 74.) 5 Resultate dér wissenschaftlichen Erforschung des Balatonseee. I. Bd., 1. Teil, 1. Sektion. 1916. 6 Geologische Beobachtungen über das Gebiet zwischen dér Rába (Raab) und Zala. Von J. SOmeghy in dem Földtani Közlöny. Bánd Lili. 1923. „Geomorphologische Studien in dér südlíchen Bucht des kleinen ungarischen Alföld." Von St. Ferenczi in d*>m Földtani Közlöny. JjBand L1V. 1924. 7 Die ebenfalls in dem betrachteten Raume gelegenen Tuffe von Krieselstein bei Jennersdorf hat L. Jcgovics in seine Untersuchung nicht einbezogen gehabt. H Siehe Abbildung bei L. Jugovics im Berichte vöm Jahro 1919 auf Seite 75. l’BER ENTSTEHUNG UND ALTÉR DÉR BASALT AUSBRÜCIIE U. S. W. .‘{81 Das Ergebnis meiner eigenen, eingehenden, diesem kleinen Gebiete gewidmeten Studien ist nachstehendes: In dem Gebiet von Neuhaus liegen nicht alté, vulkanische Oberüachengebilde vor, sondern die Reste von sieben Basalt- und Tuffdurchbrüchen dérén Aufschüttungen (auf dér altén Landoberfláehe dér Eruptionszeit), dér Abtragung schon völlig zum Opfer gefallen sind. Dér aus TufT gebildete Burghügel von Neu- haus entspricht einem trichterförmigen Durchbruch, dér sich mit steilem Rand gégén die anschliessenden pontischen Schichten (Tone und Sande) abgrenzt. Die in den Tuffen von Neuhaus, wie in fást allén anderen, liier zu besprechenden Durchbrüchen, in ungezahlten Schinitzen enthal- tenen, groben Quarzschotter entstammen nicht den heute noch vorhan- denen pontischen Schichten, sondern einer hier bereits vollstándig denu- dierten, grobschottrigen Hangenddecke (Silberbergschotter). Dér Basalt südlich von Neuhaus entspricht zwei Spalten-Eruptionen, ist instrusiver Entstehung, alsó kein Lavastrom. Ein Riss innerhalb dér pontischen Schichtfolge erscheint hier mit Basalt erfüllt. Bei kurzer Betrachtung sieht es tatsachlich so aus, als würde dieser Basalt von TufT überlagert werden. Inde6sen zeigte die genaue Untersuchung, dass es sich hier um einen stark mit Sedimenten gespickten, schollig zerfallcnden Sonnenbrenner-Basalt handelt, welcher dér Hülle des festen Basaltes entspricht. Es wurde alsó in dér Spalte zuerst dér wohl schon halb erstarrte, zerklüftete Basalt vorgepressi, worauf noch flüssige, zum festen Basalt erstarrende Lava nachdrang. Trefflich hat L. Jugovics die zahlreichen Einschlüsse von Sediment- gesteinen im TufT geschildert. Es ist ihm schon aufgefallen, dass die Gerölleinschlüsse in den Tuffen grösser sind, als jene, die mán in den Schotterlagen des angrenzenden pontischen Hügellandes antrifft. Erstere entstammen eben, wie angegeben, einer denudierten machtigen Hangendschotterdecke. Nirgends habé ich in den pontischen Schichten (oder in tieferen Niveaus) derartige, grobe Quarzschotter beobachten können. Ganz gleichartige machtigere Grobschotter sind aber am ungarisch-jugoslavischen Grenzkamm vöm Silberberg (Srednibreg) bis zum Katharinaberg (südwestlich von St. Gotthard) und auch unter dér Basaltdecke des Hochstradens und im Klöcher Basaltgebiet, in einzelnen hochgelegenen Resten erhalten geblieben. Im Gebiete von Neuhaus muss zűr Eruptionszeit noch eine 100 — 200 m machtige Schotterdecke über den Kammhöhen des Hügellandes gelegen sein. Die Eruptionen sind — und dafür liegen hinreichend si chere Anhaltspunkte vor — auf dieser ausgedehnten Schotterflache, hoch über dem heutigen Landniveau, nicht aber in einer dem gegenwartigen, bzw. dem jung- pliozan-quartáren Relief entsprechenden Landschaft erfolgt. Zűr Zeit des Basaltvulkanismus war alsó die heutige Topographie noch nicht einmal in den Grundzügen gegeben. 382 A. WINKLER. Ober-Limbach (Felső-Lendva). Meine eigene Aufnahme des Ober-Limbacher Tuffgebiets, die ic-h vor drei Jahren durchgeführt habé, ergab eine gute Übereinstimmung mit dér Darstellung, wie sie L. Jugovics auf seiner, das Gebiet betref- fenden Kartenskizze zum Ausdruck gebracht hat. Auch hier sind die massenhaft in den Tuff eingestreuten, groben Schotter von einer in dem Raume von Ober-Limbach schon ganz abge- tragenen Schotterdecke abzuleiten. Ich fasse eben, sowie bei Neuhaus, auch diese circa acht Tuffvorkommnisse als selbstándige Durchbrüche auf, von denen uns aber nur mehr die alté Landoberflache eingesenkten, tieferen Trichterteile vorliegen. Auch hier grenzen sich die Tuffe steil gégén íhre Schichtumgürtung ab. Güssing (Német-Újvár) . Hier liegt ein sehr regelmassig gebauter, in die pontischen Schich- ten eingesenkter und spater wieder herauspraparierter Tufftrichter vor. Die konzentrisch einwarts geneigte Lagerung dér Schichten hat schon L. Jugovics beschriehen. Limbach (Hárspatak) und Tobaj sind Schlotfüllungen. Dér Tuff von Tobaj ist schichtungslos und überreich an Einschlüssen dér durch- brochenen Schichten. Auch hierüber hat schon Jugovics berichtet. Allgemeine Bemerkungen. Eines meiner Hauptergebnisse besteht in dér Feststellung, dass dér junge Basaltvulkanismus auf einer bedeutend über dem heutigen Landniveau (500 — 600 m hoch) gelegenen Schotterflaehe vor sich gegangen ist. Sie entsprach dem trockengelegten und machtig über- schotterten Bódén des pontischen Sees. Was uns an vulkanischen Gesteinen vorliegt, entspricht fást ausschliesslich Massen, die sich 100 — 300 m unter dem Niveau dér seinerzeitigen Landoberflache in Explosionstrichtern, Schloten und Spalten eingelagert hatten. Durch Abtragung einer 100 — 200 m máchtigen Schotterdecke und durch^Erosion dér unterlagerndon, pontischen Schichten wurden die etwas harteren, vulkanischen Gesteine mehr oder minder aus dér pontischen Schicht- umrahmung herausprapariert. Das Altér dér abgetragenen, am Silberberg, am Hochstraden usw. in Resten noch erhaltenen Schotterdecke ist palaontologisch leider noch nicht íixiert, Es könnte sich nach dér Lagerung um jüngste, pontische Schichten oder um alteres Levantin handeln. Ich neige dér Annahme eines pontischen Alters zu, und zwar aus folgenden Gründen: 1. Die Grobschotter entwickeln sich am Silberberge konkordant und durch über entstehung ind altér dek basaltausbkücbe u. s. w. 38:3 Wechsellagerung aus dcn pontischen Schichten. 2. Sic bilden, wie die pontischen Schichten, noch ein Glied (u. zw. das jüngste) in dcr Reihe jener Ablagerungen, die sich auf dem Scnkungsgrundc des steirisch- kleinungarischen Beckens abgelagert hatten. Ihrem Auftreten nach schliessen sie sich alsó viel enger an die pontische Stufe an, als an das jüngere Pliozan. 3. Sie sind durch bedeutende Niveauunterschiede (100—200 m) von den als mittelpliozán anzusprechenden Landfláchen getrennt und daher vermutlich altér als die letztgenannte Zeit. Für das Altér des Basaltvulkanismus ergeben sich nunmehr fol- gende Anhaltspunkte. Die Ausbrüche sind jiinger als die Aufschüttung dér Hauptmasse dér jungpontischen Silberbergschotter, dérén Einschlüsse sie fást allenthalben enthalten. An den steirischen Basaltbergen von Klöch und am Hochstraden wurde ermittelt, dass die Ausbrüche — wenigstens hier — noch mit dér letzten Phase dér Schotteraufschüttung zedtlich zusammenfallen. Andererseits ist dér Vulkanismus bestimmt altér nicht nur als die jungpliozanen Schotter- und Lehmterrassen an dér Raab und Mur, sondern auch noch altér, als die bis zu 180 m über den heutigen Tálern gelegenen, vermutlich mittelpliozanen Land- niveaus. Aller Wahrscheinlichkeit nach — mán möchte sagen, fást mit Sicherheit — sind allé Eruptionen auch noch altér als ein von mir ím oststeirischen Vulkangebiete zirka 220 — 300 m über den Hauptteilböden nachgewiesenes, als Levantin angesehenes Terassenniveau (mit Schotter- und Lehmbedeckung). In die Basaltdecke des Hochstradens, die allerdings durch jün- gere tektonische Bewegungen* etwas starker aufgewölbt wurde, ist eine hierhergehörige, kilometerbreite, mit Quarzgeröllen und Lehmen bedeckte Terassenílache in einer Seehöhe von 550 — 570 eingeschnitten. Die grossen Erosionsleistungen, die seit dér Ausbruchsperiode vorsichgegangen sind und die sich in den hochgelegenen Erosionskerben an den Vulkanbauten und in dér weitgehenden Abtragung dér ober- fláchlichen vulkanischen Gebilde zu erkennen gébén, sind ein Hinweis darauf, dass die Ausbrüche schon vor dem Levantin eingetreten waren. In anderer Hinsicht lasst die enge Beziehung, die zwischen den erwahn- ten, jungpontischen Grobschottern und den Basaltausbrüchen besteht, schliessen, dass letztere am aussersten Ende dér pontischen Zeit, knapp vor Eintritt des Levantins, vorsichgegangen sind. Solange nicht zwingende, palaontologische Argumente, die eine andere Deutung erheischen, beigebracht sind, muss ich daher an dem jüngstpontinischen Altér des Basaltvulkanismus, als dér wahrschein- lichstcn Deutung, festhalten. * Dér Einfiuse dér püozanen Bewegungen wurde von mir weitgehend berücksichtigt. 384 E. KUTASSY. Ich hoffe, dass durch eine weitere Diskussion dér Tertiarprobleme im oststeirisch-kleinungarischen Becken, welche durch die neueren Arbei- ten von Jugovics, v. Lóczy, Ferenczy, v. Sümeghy und die eigenen an- geregt erscheinen, eine Klarung dér noch strittigen Fragen in gemein- saraen Bemühungen baldigst herbeigeführt werden wird. ZŰR STRATIGRAPHIE DÉR TRIAS DÉR BUDAPESTER (OFENER) GEGEND. Von E. Kutassy.* Dér im ungarischen Text, befindliche Artikel enthalt bloss eine gedrangte Zusammenfassung dér stratigraphischen Ergebnisse bezüg- lich dieses Gebietes. Die ausführliche Arbeit selbst, mit Tafeln aus Profilén wird demnachst im Jahrb. dér Kön. ung. Geologischem Anstalt auch in deutscher Sprache erscheinen. Vorgetragen in dór Pachsitzung dér Ung. Geol. Geeellach. ain 2. Dezember 1925. KURZE MITTEILUNGEN. ÜBER DIE ENTSTEHUNG DÉR ERIST ALLINEN MAGNESITLAGERSTATTEN DÉR ALPEN. Von M. Rózsa.* Dér ír agnesit bűdet eines dér wichtigsten Mineralprodukte öster- Teichs, seine Entstehung wurde bisher als eine durch aszendente \fagne- siumhydrokarbonat-haltige Laugen bedingte Umwandlung des Kalksteins •erklárt, wobei auch Dolomit entstehen sollte: Ca CO;( + Mg GO, -> Ca Mg (Cü3)2 Ca Mg (COJ, + Mg CO, — 2 Mg CO, + Ca CO, Nachdem sich die \t agnesit straten im Liegenden des jüngeren Zech- steinsalzlagers als primőr erniesen. habé ich aucli die österreichischen Magnesitlagerstatten in diesem Sinne naher in Augenschein genommen. Bisher beobachtete ich die Lagerungs verhaltnisse und chemische Zu- samniensetzung dér Schichtenfolge folgender Magnesitvorkommen: Radenthein und St. Oswald in Karnten, Veitsch und St. Erhard in Sfceier- mark. Die Lagerungsverhaltnisse dieser dem Grundgebirge eingeschal- teten Magnesitlagerstatten erwiesen sich mit Berücksichtigung dér tekto- aischen Verhaltnisse als identisch. Dolomit- und Magnesitlager lassen in vertikaler Richtung eine u iederholte Differenzierung erkennen. solche Lagerungsverlialtnisse schliessen eine metasomatische Bildting aus. Auch fehlt das CaCO„ dass sich nach dem obigen Schema ausscheiden sollte, gánzlich. Da das Calcium- und Magnesiumkarbonat die zwei Ausgangs- stoffe dér Gleichgewichtsserien bei dér Dolomitentstehung bilden, wider- spricht. dérén gleichzeitige und selbstandige Ausscheidung bereits den Grundgesetzen dér chemischen Gleichgewichtslehre. Die in den ge- nannten Bergwerken und im Mineralogischen Institut dér Grazer Uni- versitat vorgenommenen Beobachtungen bewiesen einstimmig , dass die ,,v e r k a 1 k t e n“ Zonen des ír agnesit, sowie die „m ag n e s i t i sier- t e n“ Teile des Kalkes ausschhesslich aus Dolomit bestehen. * Vorgelesen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsch. am 15. April 1925 von J. Rakusz. Földtani Közlöny. LV. köt. 1925. 26 386 KURZE MITTEILUNGEN. Demzufolge erscheint die epigenetisch-metasomalische Bildungs- tceise dér Alpinen krist. Magnesite durch die Lagerungsverhaltnisse sowie durch mineralogische und phy sikál ische-chemische Beobachtungen ausgeschlossen. Die Entstehung des Pinolitmagnesit lásst sich dadurch erkláren, dass zeit- und stellenweise wahrend dér Karbonatausscheidung auch klastischer Detritus zűr Ablagerung gelangte. Jene mystische Voraussetzung dér metasomatischen Verdrángungshypothese, dass einer von Tirol bis weit in die Kárpátén reiehenden einkeitlichen Zone ent- lang nur Magnesiumhydrokarbonat-haltige Laugen emporgedrungen waren, muss auch aus rein rationellem und geologischem Gesichtspunkt als unhaltbar bezeichnet werden. Die Eliminierung dér Metasomatose macht uns daher die Eruierung dér tatsachlichen Bildungsweise zűr Aufgabe. Analóg dem Stassfurter primőrén Magnesit betrachte ich die österreichischen Magnesitlager als in den Buchten des paleozischen Urmeeres erfolgte primőré Ausscheidun- gen. In den lagunenartigen Abschnürungen des Urmeeres ist, ahnlich den rezenten Sedimentierungsvorgangen des Kaspischen und Tótén Meeres, auch die vertikale und horizontale Differenzierung dér ausschei- denden Karbonáté erfolgt. Die nach dér Entstehung in tiefere Zonen gelangten und z. T. hvdratisierten Karbonatschichten waren infoige dér yeranderten Gleichgewichtsverháltnisse neueren Umwandlungen unter- worfen, in welchen das Magnesiumkarbonat bereits als solches teilge- nommen hat. Die bisher unbeachtet gelassenen, in dér Tiefe erfolgten Umwandlungen werden alsó in dér Zukunft ebenfalls zu berücksich- tigen sein. Nördlich von den alpinen Magnesitlagerstatten kann eine parallelé Reihe von warscheinlich gleichfalls primáren Sideritlagern verfolgt wer- den und es ist zu erwarten, dass eine Hevision dér geologischen Auf- nahmen und neuere geologisch-chemische Untersuchungen diese Zone als ein Gebiet dér im horizontúién Sinne erfolgten Differenzierung mecha- nischer und chemischer Ablagerungen des Urmeeres erkennen lassen werden. ÜBER DIE LEVANTINISCHEN QUELLENKALKE AUF DÉR PESTER SEITE. Von J. Noszky. An dér südlichen Seite des Cserhát-Gebirges, in dér gégén das Alföld abflachenden Hügelgegend konnten neuerdings interessante Süss- wasserkalke jungen Alters aufgefunden werden, dérén Vorkommen eigentlicli schon in den alteren Arbeiten J. v. Böc.kh’s Erwáhnung fand. Das Altér dieser Bildungen ist levantinisch , da sie an mehreren Stellen Kl'ltZE MITTEILUNCEN. 387 den oberpannonischon Unió Wetzleri-Honzont (die oberste pannonische Stufe nach Lörenthey) liberlagern, das Hangende bildet anderseits dér tipische Löss odor eine unter diesem liegende sandig-schotterigo Schichte terrestrischen ITrsprunges (alteres Pleistoziin). Nach den gleichwertigen Vorkommen jenseits dér Donau — wo die Kalkbildung auch im Pleistozan fortdauert — waren diese Kaiké sogar als ober- levantinisch zu bezeichnen, da sie ja auch langs den im Mittelgebirge dominierenden tektonischen Linien (NW — SO-liche Querverwerfungen, dérén Entstehung schon die Nógrád-Gömörer Basaltdecken zerstiickelte) zu beobaehten sind. Die Verbreitung dieser Kalkbildungen kann von Mogyoród und Rákosliget an gégén Osten an beiden Seiten des Rákos-Tales weit bis nach Aszód hin in das Galga- und Tápió-Tal verfolgt werden. Zwischen den normalen, hellen, porosén Süsswasserkalken sind auch farbige, dichterc Banké eingelagert. Unter den jüngeren Deckschichten treten ausser dem anstehenden Gestein an vielen Orten auch gelockerte Schol- len zu Tagé. Charakteristische Versteinerungen konnten darin bis jetzt noch nicht entdeckt werden. ZŰR FRAGE DÉR BODENBEZE1CHNENDEN MOOSE. Von A. Boros. St. Győrffv imputiert mir in seiner, seinem Artikel auf S. 55 de6 „Földtani Közlöny44 LIV. (1924.) beigefügten nachtraglichen Bemerkung die Áusserung, als ob ich in meiner, seinem Vortrege beigefügten Be- merkung gesagt hatte, es gabe keine substratbezeichnende, sondern bodenbezeichnende Pflanzen. Dér richtige Wortlaut meiner Bemerkung in meiner eigenen Verfassung ist in demselben Jahrgange auf S. 130 — 131 und 226 zu lesen. Die mir von St. Györffy zugeschriebene Aussage enthalt eine Ab- surditat, insofern mán substratbezeichnende und bodenbezeichnende Pflanzen nicht einander gegenüberstellen kann. Unter Bódén ist derjenige Stoff zu verstehen, auf dem die Planze lebt ; im Falle dér Felsenbewohner alsó, die nicht nur in den Alpenregionen, sondern auch in Hügelregionen, ja auf Mauern sogar in dér Tiefebene leben, muss dér Fels auch in den Begriff: Bódén einbezogen werden. Da es ungewohnt ist, den Felsen als Bódén zu bezeichnen, und diess eine starke Erweiterung des Begriffs Bódén ware, wendetn wir statt dessen den Ausdruck „ substratumil an. Meine Bemerkung bezieht, sich alsó nur darauf, dass die Moose die Ver- háltnisse des Substrates wahrnehmen, den Unter grund, das Gestein, das unter dem eigentlichen Bódén liegt, nur in dem Masse, in welchem dieses die Ausbildung des Bodens beeinflusst. Dér Geologe kann alsó die Pflanzen beim Kartografieren seiten verwenden, da die Pflanzen den Obergrund (den Bódén) bezeichnen und um daraus auf den Untergrund zu folgern, bedarf es grosser Umsicht und vieler botanischer und Boden- kenntnisse, diess alsó nur vorsichtig angewendet werden kann. Von Pflanzen, die auf Felsen leben — in dem Falle, wenn Untergrund und Obergrund identisch sind — lasst sich schon viel eher auf ein gewisses Gestein folgern. Doch falit diess von praktischem Standpunkte fórt; 25* 388 KURZE MITTEILUNGEN. wenn dér Geologe das Gestein auf dér Oberflache sielit, erkennt er das- selbe auf Grund seiner petrografischen Kenntnisse ohne Zweifel viel sicherer als indirekte nach den darauf lebenden, für ihn fremderen, oft schwer zu letrkennenden Moose, abgesehen davon, dass für eine sichere Folgerung nicht immer die Möglichkeit vorhanden ist. Umso wertvoller sind die Pflanzen bei den Untersuchungen des Bodens. Da dér Bódén uns in erster Reihe als dér Ernahrer dér Flanzen interessiert, so erreicht dér Bodenuntersucher sein Ziel am besten, wenn er die Bődén nach ihrer auf die Pflanzen ausgeübte Wirkung kartografiert. In vielen Falién leisten die Moose — als sehr gut reagie- rende Lebenwesen — gute Dienste, hier dürfen wir aber nicht vergessen, dass die Schichte, auf dér ein bestimmtes Moos lebt und von dérén Ver- háltnissen das Leben desselben abhángt, vielleicht nur einige cm. dick ist, alsó nicht zugleich au eh dér Bódén dér tiefer wurzelnden Blüten- pflanzen ist. Wenn wir nur jeno in Betracht ziehen, gewinnen wir in vielen Fallen eine ganz irrige Vorstellung und entdecken auf derselben Stelle nach etwaigem Verschwindan dér dünnen Deckschichte einen ganz anders gearteten Bódén. Es bedarf in d'ieser Hinsicht alsó dér gróssten V orsicht. Die chemisch-bodenbezeichnende Eigenschaft dér Moose und Pflan- zen überhaupt, bezieht sich — meinier Ansicht nach — nur auf das Vorhandensein oder Fehlen von in Wasser löslichen Stoífen (Kaik, Nát- ron, u. s. w.), das heisst, auf die Aciditat (PH.-Wert) des Bodens. Handelt es sich um ein Gestein, so kann die weitere Einteilung nur mehr auf Grund dér physischem Eigenschaften des betreffenden Gesteins, z. B. dér Schichtung dér Glimmerschiefer, dér abweichenden Eigenschaften dér sich bröckelnden Gesteine (dér Möglichkeit dér Ablagerung von Humus, dem Grade des Zerfallens des Gesteins, u. s. w.) geschehen. Auf solche Ursachen ist die Verschiedenheit zwischen dér Flóra z. B. von Dachstein- kalk und dér von Dolomitfelsen zurückzuführen; dér vorige weist Schich- ten, Banké auf, letzterer löst sich in Blöcken ab. Auf den Bankén des Kalksteins lágert sich dér Humus leicht an, zwischen den grossen Stein- blöcken von Dolomit kaum; desshalb finden wrir auf dem Turul-Berge von Bánhida und auf unseren übrigen Bergen aus Dachsteinkalk so schöne Riccieten und nicht darum, als ob die chemische Verschiedenheit von Kaik und Dolomit vöm Standpunkte dér Pflanzen so wichtig ware. Wir können alsó bloss von kalkliebenden und kalkmeidenden Pflan- zen íeden, die weitere Einteilung (abgesehen von den Halophiten, den Moorbewohnem, den Saprophiten, u. s. w.) kann nur auf Grund dér physischen Eigenschaften geschehen; von Silicium-liebenden Pflanzen zu reden würde nur zu Missverstandnisscn führen, es hatte den Anschein, als ob wir voraussetzen viliden, dass Si. als chemischer Sloff, einen Ein- fluss ausüben würde. BESPRECHUNGEN. 1. W. Eitei. : Physikalisch-chemische Mineralogi * und Petrologie. Die Fortschritte in den letzten zehn Jahrtn. Wisscnschaftl. Forschungsberichte, Naturwiesenschaftl. Reihe. Fd. XIII. Dresden — Leipzig 1925. Eine 6ach]iche und systeniatische Gruppierung dér neup6ten Fortschritte, die besonders eine gute Über6icht dér genetischen Fragen ermöglicht. Die ausführlichen Literaturangaben erhöhen noch den Wert dieser lobenswerten Arbeit. M. Vendl. 2. F. Zunker: Probleme dér Erde und ihre Lösung durch das Gesetz von dér Um- leandlung dér Rotationsenergie. Breelau, 1925. Verlag d. Zeitschr. „Dér Kultur- techniker“. Verfa6ser ver6ucht eine Reihe geophysischer und geologischer Fragen von einem günzlich neuen Ge6ichtspunkte aus zu deuten. Wenn einige dieser Lösungen auch zu hypothetisch kiingen, finden wir doch in dieser Schrift vielfach wertvolle Anregungen. J. Finkey. 3. 0. Hauser: Urgeschichte auf Grundinge praktischer Ausgrabungen und For- sehungen. 280. S. 342 Fig. 5 Tafeln u. 1 chronologiscbe Tabelle. Jena, 1925. Eine leiehtverstandliche und sachliche Darstellung dér Urgeschichte des Menschen auf Grund dér Knochen- und Kulturüberreste. Letztere werden in vier Entwicklungs- gruppen geteilt, die von den üblichen chronologischen Einteilungen mehr-weniger nbweichen . Verfasser scheint die klassischen solutréen Funde Ungarns nicht. zu kennen. sonst würde er diese Kulturstufe kaum dér aurignacischen untergeordnet habén. 0, Ka die. 4. R. Grahmann: Diluvium und Pliozan in Nordwestsachsen Abh. d. Math, Phys KI. d. Sach6Í6chen Akad. d. Wissenschaften Bd. XXXIX. No IV. Leipzig. 1925. p. 1 — 82. (24 Fig., 4 Tafeln). Eine auf sorgfaltigen Untersuchungen basierende Studie, die das Geprage einer originellen Selbstandigkeit aufweist. Die individuelle Auffassung des Verfassers komnit besonders in dér Art dér zeitlichen Einteilung, welche mit dem Vordringen dér Ver- eisung in Verbindung gebracht wird, zum Ausdruck. J. Ehik. 5. B. Dornyai: Tata-Tóváros hőforrásai és közgazdasági jövőjük (Die Thermen von Tata-Tóváros und ihre wirtschaftliche Zukunft). Tata. 1925. Ungarisch. Verfasser dieser Studie befasst sich hauptsáchlich mit dér ahnlich betittelten Arbeit von H. Horusitzky. Es werden zahlreiche Originalbeobachtungen und Literatur- angaben mitgeteilt. A. Boros. 6. A.'W. Grabau: Stratigraphy of China. Part I. Paleozoic and older, Published bv the Geol. Surv, of China. Peking 1923 — 24. — 528 Seiten mit 306 Textfíg und sechs paliiogeogr. Tafeln. Ein grosszügig angelegtes Werk (eigentlich Lehrbueh), das durch die zahlreichen palaogeographisehen Karten besonders in dieser Hinsicht viel Interessantes bringt. Es 390 BESPFECHUNGEN. werden folgende Formationen behandelt: Archaean, Wutaian, Sinian, Cambrian, Ordo- vician, Silurian, Devonian, Dinantian, Carbonic und Permian, wobei die ersten drei wohl etwas zu kurz beeprochen sind. Etwas problematisch scheint die etratigraphische Stellung dér Tayuan-Series zu sein, welche zwisclien da6 Viséen und Moscovien gestellt z. B. im Donetz-Bassin kelne Áquivalente besitzt. Eine wenig6tens kurze Besprechung dér tektonischen Verhaltnisse und dér Kohlenvorkommen wáre wünschenswert gewesen, ferner hatte mán gerne nur Abbildungen chinesischer Fossilien-Exemplare gesehen. Durch die umsichtige Zusammenfassung dér neuen Resultate chinesischer Forschungen hat uns Grabau jedenfalls zu grossem Dank verpflichtet. J. Rakusz. 7. B. Petronievics: Über die Berliner Archaeornis. Beitrag zűr Osteologie dér Archaeornithes. Mit 6 Taf. 52 Seiten. Genf. 1925. Die Berliner Archaeopteryx-Reste werden eingehend beschriebcn und mit dem Londonéi1 Archaeopteryx verglichen. Auf Grund genauer Untersuchungen wird das Ber- liner Exemplar mit dem Gattung6namen Archaeornis belegt. Schliesslich folgen interes- sante Betrachtungen über die Abstammung und Entwdcklung dér Vögel. 0. Kadic. 8. W. Gothan: Studien über die Bildung dér Schwelkohle und des Pyropissits. Abh. a. d. Braunkohlen und Kali-Industrie. Heft 6. Halle. 1925. 1 — 42 S. Die Eigenschaften, Bildung, Vorkommen und Verbreitung dér Piropissits (eine interessante Braunkohlenart) werden eingehend behandelt. Die Arbeit enthalt noch einige wichtige Folgerungen über die Entstehung dér Braunkohlenlager. A. Boros. 9. I. Pia: Über einen merkwürdigen Landpflavzenrest aus den Nötscher Schichten (Carbon dér Gegend von Bleiberg in den östlichen Gailtaler Alpen). Sitzungsber. d. Akad. d. Wi6senschaften i. Wien, Math.-naturw. KI. Abt. I. Bánd 133. Heft 10. 1924. Aus den Grenzschichten de6 unteren und oberen Karbon wird Gymnoneuropteris carinthiaca Pia nov. gén. nov. 6p. (Fám. Zygopteridae) beschrieben und abgebildet. A. Boros. 10. H. Wevland: Beitrage zűr Kenntnis fossiler Moose. Senckenbergiana VII. (Heft 1 — 2.) 8 — 16. Frankfurt a. M. 1925. lm ersten Teil dieser Arbeit gibt dér Verfasser eine Revision dér oberpliozanen Moose des Frankfurter Klarbeckens. lm zweiten Teil finden wir interresante, allgemein- gültige Mitteilungen über die Fossilisation und den Erhaltungszustand dér Moose. A. Boros. GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN. I. Jahres-, zugleich Festsitzung anlásslich des 75-jáhrigen Bestandes dér Ung. Geol. Gesellschaft. Dér Vorsitzende Prof. Béla Maukitz eroffnetc die Sitzung mit einer 6onellen Rode, in dér er einen kurzen Rückblick auf dió Entwicklung dér Ung. Geol. Gesellschaft warf. Nach dem vorkriegszoitlichen Aufschwunge dér Gesellschaft erfolgte in den Jahron wiihrend des Krieges und noch mehr nach demselben ein sehr beklagenswerter Rückfall, dér nur schwer zu verwindcn sóin wird. Bloss langsain bessern sich dicse prekaren Ver- haltnisse. Mit mehrseitiger Unterstützung ist es im Vorjahre endlich gelungen von den rückstiindigen Biinden des „Földtani Közlöny“-& die Jahrgiinge 1921, 1922 und 1923 in GESELLSCH AFTSANG ELEGEN HEITEN. 391 JÜruck erscheinen zu lassen, wodurch dér Verband dér Gesellschaft mit ihren Mitgliedem őich wieder gekraftigt hat, und in dieser Bcziehung hegen wir für den weiteren Bestand dér Gesellschaft unsere volle Zuversicht. Dér Protektor dér Ung. Geol. Gesellschaft Herzog Dr. Paul Esterházy, dér Kultusminister, ebenso auch dér Ackerbauminister verfolgten erfreulicher Weise mit offenem Auge unsere missliche pekuniiire Lage und sSumten auch nicht durch bedeutende Zuweisungen die Herausgabe des „Földtani Köz- löny" -6 zu eichern. In seinen weiteren Ausführungen befürwortete Kedner eindringlich die Wiederbesetzung dér nun seit mehreren Jahren vacanten Professur für Palaeontologie an dér budapester Universitát. Ferner führte er aus, dass die zűr Zeit noch freie Direktorstelle dér Ung. Geol. Anstalt ebenfalls besetzt werden möge, wobei cs wünschens- wert erschiene, diese wiclitige Anstalt weniger bürokratisch zu behandeln, sondern im Gegenteil ihr bis zu einem gewissen Grade Autonomie zu gewáhreii. Schliesslich erklárte Prasident nach dér Begrüssung des Vizedirektors dér kön. Ung. Geol. Anstalt Thomas von Szűnt agh, sowie de6 Oberbergrates und Chefgeologen Julius v. Halaváts, die jüngst aus dem aktiven Dienste in den bleibenden Ruhestand übertreten aind und nach VVürdigung ihrer Verdienste um die heimische Geologie, für eröffnet. II. Fachsitzungen. 7. Januar 1925. E. Scherf : Über die Methoden und neueren Ergebnisse dér modernen Bodenlehre. Zum Thema 6prachen : A. Boros, P. Treitz, E. Cholnoky, A. Sigmund, L. Ilosvay. 4. Mar: 1925. Z. Schréter : Über das Erdbeben von Eger (Erlau) am 21. .Janner 1925. (S. p. 272.) Fr. Pávai Vájná: Über die Gebirgsstruktur des Gebietes jenseits dér Donau sowie über Vorgeschichte ihrer Erkennung. 18. Mür z 1925. L. v, Lóczy jun.: Über die Tektonik Transdanubiens in Ungarn. (S. p. 276.) Zum Thema spraeh: B. Mauritz. J. Eakusz: Über die Brachiopoden dér Dobschauer Karbonsehichten. Zum Thema spraeh : M. Pálfy. H. Strobentz: Analysen von ungarischen Dolomitkristalle. (S. p. 275.) Zum Thema 6prach: B. Mauritz. I. April 1925. A. Liffa : Über geologische Verhaltnisse von Telkibánya mit besonderem Rück- sicht auf das Edel-Erzvorkommen. Dér Vortragende gab einen geschichtlichen Überblick über die Vergangenheit des einst 60 blühenden Berglandes. Hierauf skizzierte er die geologischen Verhaltnisse des Gebietes, die sediment- und eruptív Gesteine, ihr Altér, endlich die postvulkanischen Wirkungen, ferner kurz den Bergbau, dann ausführlicher die Entstehung und das Altér dér Erzlager und ihren Erzgehalt. Endlich spraeh er von den Aussichten des hiesigen Bergbaues. (In ung. Sprache erschienen in Bányászati és Kohászati Lapok, Bpest 1925.) Zum Thema spraeh; M. Pálfy. 15. April 1925. M. Rózsa: Über die Entstehung dér kristallinen Magnesitlagerstátten dér Alpen- '(S. p. 385.). Vorgelegt von J. Rakusz. Zum Thema spraeh: Fr. Schafarzik. Fr. v. Pávai Vájná: Über die jüngsten tektonischen Bewegungen dér Erdrinde. .Íőilulís (d .IÍ:I íöilülol (n .qa .?o« holott ,i ,oíi9c it>b nov (*> fu9tinr nov (d ,ri9do nov (o ..«* SbnoíR .nslnn’nov (d '“'.mdo nov In *°'a *‘*"aib,íl°oVA WüfaM,,K •* .(: T:r löiíiiblo (•) .IóiIuIb (d ,7 :í löil/ilo't (n íui •••! .von X ?. V (\ KM mni'Hwn.nA noh A n K .£ oíoS isb nov ( i.ri-jtnu nov (d .nodo nov (n .fl:I lót [a bio (> .fóilnla (d ,8:1 löiliiíol (n .íj* .von ítfUutao momiíuv nobaittt. M .9tÍ9ö 19 í> nov (o .nolrm nov (d .nsrfo nov (o •C:I Idillibb) (•> .löiluln (d : X bViliifol (n .< j« .von iMoJb)\/ tun'ri9o«\ ,C ,9)Í98 lob nov (i .nolnn nov (d .noilo nov (n M:1 íóilnblo (■> .loiluíit (d >:f [öilnlal (n n» .von síim ni Ibdawi n \\b\ft no i\ ■>>.> . .« ■' .1 . .1 .9)198 isii nov (o .notnu nov (d .nodo nov (o mnosiiM .V U r. jJo-jnéblóo hobmo xA ir/ti^ann tfunuiv nnd^n/iix ItoliB xn Jinifn \A .ilnnnitv n nl9v:n9ui9li,fi'{v di-.nniB I v.iiiUO -v.iiövb/ .ono)\ slitadotWi .ib liddd) n MivimU ivdnsV, Iftidí: I só .11 b bIIoxídM iaiiO óid .)i9HBöiai9v noldnxMin Ili 11 ívV nobnöfloíBlvd nsb donit nol> m // iinunuhlidif A oiM liinoitnH noilüniinauM n»b snulioidA n9d iHÍaolo)no'iMlnn dy*ljjol8isai 1/ iob ni hni» oli.n . tvii nonyli nnuioBiil/. \mdot)2 imoH .iü nov noainlu 9ib ,inb>i3 odlnntvioV. nov Jondoioxo?! 1 bnn l .bíidilA Földtani Közlöny. Bánd LV. kötet. q / Crinoidedk. oZALAI i Crinoideen. Földtani Közlöny. Bánd LV. kötet. AZ 1925 JANUÁRIUS 31-1 EGRI FÖLDRENGÉS TÉRKÉPE. ISOSEISTENKARTE DES ERDBEBENS VÖM 31. JÁNNER 1925 IN DÉR UMGEBUNG VON EGER (ERLAU). Jflmooporózot. 1. Felső miocén fa pliocén (szarmata és pannoniai-pontusi cm.) rétegcsoport; a déli alföldi részeken vékonyabb-vostagabb pleisztocén korú üledékkel fedve. 2. Andezit, alárendelten andezit tufa es breccia. 3. Riolittufa, alárendelten riolit és gyéren andezit tufa. -1. középső és alsó miocén rétegcsoport. 5. Oligocén rétegcsoport. C. A Bükk-heeyeée mezozoikus-palaeozoikus kÍDZÖdménvei • rajtuk itt-ott a felső eocénnek és alsó miocénnek vékony takarói. 7. Vetődések. 8. Feltételezett vetődési vonalak. 9. Az egyenlő erősen megrázott területeket (Vili— III.) kürülliatárohf isoseisták! 1 Ol,eres-Miozan und Pliotün (Snrmatiiche und Pont.sche Stufe). in den südlicheu Gebieten von mehr oder minder inJtcl.tigen ploistozanen Bildungen vrrdeekt 2 Andesit unter- U“|d VerínZCF Th An1de,zittuff- 1 ‘'ÍÍt,leres- '*°d «'°teree Mioziin. 5 Oligoziin. 6. Die mesozoiseben mindermuclitigen Ablagerungen des oberen Eozáns und des unteren Miozüns verdeckt. 7. Konstatierbnre Verwerfungen. 8.Vormutete Földtani Közlöny, Bánd LV. kötet. 1925. . ffQRYÁTÉs ERDELyi NEÜGEN MEDENCEI^ TEKTONIKAI És GEOFIZIKAI TÉRKÉPE. Simon dr, Vendt Madár dr. a Br Eötvös Ló- ránt Geofíz.lntézetésaFöldm Ministe- rumi Vízrajzi osztmah 1925 ív végéig terjedő felvételi adatai alapján ,r rácai lajnajemncdr m ki r föbényaianacsos- íögeologus FpIhö szelvény jelmagyarázata. Zcichrnerklörungen de* obcrrn Pro fi les. 1. Lösz. _ Löss. 2. Rét égés plciszt. homok és agy ag. Gcschiclitctcr Plcistociin ■ Saml und -Tón. •t Lcvuiiti'i rétegek. — Le vont ische bchichtcn. I. Pannóniái rétegek. — Pannoni- sclir Schichtcn. i. Szarmata rétegek. - Surma- tisene Schichtcn. G. Mediterrán rétegek. — Medi- terrán Schichtcn. 7. Középsőtriász rétegek.— Min- iére Trias-Schichtcn. S. Kitilt rétegek. — Fillit. í>. Krist. palarétegek. — Ií listai- 1 1 nischcuSch iefer. 10. Gránit.— Gránit. I. Fntóhoniok. — Flugsand. •1. Lösz. - Löss. :t. Réteges pleis/.t.-homok és agyag. - Geschichlrtcr Plcistocön-Sand und -Tón. 4. Konkréciós plelsztagyag — Plcistocdn-Ton mit Konkrclloííen. 5. Levantei rétegek. — Lcvuntinischc Schichtcn. Tektonische und geophysische Karte dér U nga risch= K roatischen und Siebenbüvgischen Neogen=Becken. Z usa m me ngcs telit mit Betvilligung dós k. «. Finanzministeriums aus dal Datcn der his Ende 1925 dunhgefuhrte, • ttianzministeriums aus dal Daten dór his Ende 1925 durchgrführten rigaién Aufnahmen, sotric derjniigcn der Herrn Dr. Hugó r. Böckh, Dr. Stephan Ferenczi, Dcsidor Fantó. Dr. Simon Faun, iJi . Aladár Vaull und de . Báron Bolond Eötvössvhen geophysischcn Instituts und der hydrographischrn Abteilung des k. u. Arkerbauministeriums von Dr. Franz Pávai Vájná, k. u. Obcrbergrat und Chefgeologe. /eichenerklarung : l. Palcogen und altere Formationen. II. Ncogen/ormationen. III. Plcistociin- und Holocan-Schichten IV. Antiklinale. V. Synklinate. VI. Wnhrschrinliche Achse des gcophysischen Moximums. VII. Wahrscheinliche Achsc des geophysischcn Minimuma. VlU.Gcovhusischcs Maximum iy r ,■ , Minimum. X. + 25 Erhebung der Fixpuklr in mm. XI - 32 Senki,,, n der Fixnunkte in mm. XII. Hichtung der (Jucrschnitte. maximum. ijl. Geophysischci (Dic Abgrcmungcn der altercn Formationen und cin Tcil der Ncogcn/or inat ionén wurden i der Ludwig v. Lóczy sen.’ seben geologisclien Karte übemommen.) Gezcichnct von Desider Fantó und Theodor Filter.