^ (o 088284 r CORNfc: MvtWii-. LIBRARV 924 062 418 44 Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony5919magy FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EGYSZERSMIND A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTIK ZELLER TIBOR dr. és REICHERT RÓBERT dr. TÁRSULATI TITKÁROK. ÖTVENKILENCEDIK (LIX.) KÖTET. HÁROM SZÖVEGKÖZTI ÁBRÁVAL ÉS EGY TÁBLA MELLÉKLETTEL. FÖLDTANI KÖZLÖNY (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUOLEICH AMTLICHES ORGAN DÉR KÖNIGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN ANSTALT. REDIGIERT VON T. ZELLER und R. REICHERT, SEKRETÁRE DÉR GESELLSCHAFT. NEUNUNDFÜNFZIGSTER (LIX.) BÁND. MII DREI TEXTFIOUREN UND EINER TAFEL. BUDAPEST, +93Ö: J 9 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. EIGENTUM DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. A cikkek tartalmáért és nyelvezetéért a szerzők felelősek. Nyomatott a váci kír. orsz. feoylntézet könyvnyomdájában TARTALOMJEGYZÉK. Emlékbeszédek. Lap ScHRÉTER Zoltán dr.: Telegdi Roth Lajos emlékezete 5 Liffa Aurél dr.: Toborffy Zoltán v. vál. tag emlékezete 8 Értekezések. Horusitzky Henrik.: Az agrogeologia múltja és feladatai hazánkban ... 13 vitéz Lenoyel Endre dr.: Az Etna jelenkori lávatípusai 26 Papp Ferenc dr. és Re:chert Róbert dr.: A Mórágyvidéki gránitok _ 35 Noszky Jenő dr.: A Magyar Nemzeti Múzeum érdekesebb, új geológiai és paleontologiai szerzeményei 42 SOmeoiiy József dr. : Két alföldi artézi kút faunája 50 Rövid közlemények. Noszky Jenő dr. : A ránk-herlányi álgejzír. Megjegyzések dr. Buchtala j.-nak „a különböző gejzirjelenségeket egységesen magyarázó" készülékéhez, ill. elméletéhez .... 56 ifj. KENDI Finály István : Adatok a pécskörnyéki gömbszenek ismeretéhez ... 60 Telegdi Roth Károly dr. : Megjegyzések Pobozsny István „A Vérteshegység bauxit- telepei" című értekezéséhez 63 Ismertetések 65 Társulati ügyek. I. Közgyűlés 77 II. Szakülések 81 III. Választmányi ülések 83 Bibliographia Geologica Hungarica anni 1929 134 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. Gedenkreden. Scite Z. Schréter: üedenkrede über Ludwig Roth vonTelegd ... 85 A. Liffa: üedenkrede über Zoltán Toborffy 88 Abhandlungen. VITÉZ E. Lengyel; Die rezenten Lavatypen des Etna 92 F. Papp u. R. Reichert: Über die Gránité bei Mórágy 102 E. Noszky: Die interessanteren geologischen und paleontologischen Neuaquisitionen des Ung. Nationalmuseinns ... 102 J. Sümeqhy: Die Fauna v. zwei artesischen Brunnen in d. Alföld 110 Kurze Mitteihingen. E. Noszky: Dér Pseudogeysir von Ránk— Herlány. (Reflexionen über den Apparat, resp. die Theorie dr. J. Buchtala’s zűr einheitlichen Erklárungder verschiedenen Geysir- erscheinungen) 116 St. V. Finály : Beitrag zűr Kenntnis dér Pécser Mugelkolile .... 119 Besprechiingen 121 Gesellscfiaftsangelegenheiten. I. Aus dér Generalversammlung 126 II. Aus den Fachsitzungen 132 III. Aus den Ausscliuss-Sitzungen 133 Bibliographia Geologica Hungarica anni 1929 134 EMLÉKBESZÉDEK. TELEGDI ROTH LAJOS EMLÉKEZETE. Irta: SCHRÉTER ZOLTÁN, dr.* 1928 április 16-án mély megilletödéssel és igaz fájdalommal fogadta a magyar geológus kar nesztorunknak, telegdi Roth Lajos m. kir. bányaügyi főtanácsosnak, nyug. m. kir. fögeologusnak, a Magyarhoni Földtani Társulat egykori elnökének és tiszteleti tagjának halálhirét. Telegdi Roth Lajos halálával munkás, eredményekben és sikerekben gazdag élet fejeződött be. Életében kartársainak, barátainak és tisztelőinek szeretete, tisztelete és nagyrabecsülése vette körül, halála után mi vissza- maradottak e helyütt tiszteletünk és nagyrabecsülésünk jeléül utolsó „Isten hozzádot“-ot mondunk neki. Telegdi Roth Lajos m. kir. bányaügyi főtanácsos, nyug. m. kir. fögeologus 1841 szeptember 10-én született Brassóban. Gyermekkorá- ban tanúja volt a negyvennyolcas eseményeknek, egyebek közt a brassói vár bombázásának és az orosz inváziónak. 1851-ben szüleivel együtt Bécsbe utazott. Középiskoláit Bécsben, majd a bányászati és kohászati főiskolát Freibergben és Leobenben végezte el. Főiskolai tanulmányainak elvégzése után rövid ideig gyakornok volt Witkovitzon, a Rothschild műveknél, azután a kolozsvári állami bányaigazgatóságnál, majd a bécsi Geologische Reichsanstaltnál nyert mint gyakornok beosztást. 1867-ben a budapesti m. kir. Pénzügyminisztériumhoz, majd 1870-ben az újonnan felállított m. kir. Földtani Intézethez nevezték ki gyakornoknak. 1870 nyarát nagysuri Böckh János mellett a Bakonyban, földtani felvételen töltötte. 1871-ben segédgeologussá nevezték ki és már önálló földtani felvételeket végzett a Dunántúlon, majd 1872-ben osztálygeologus lett. 1873-tól 1877-ig a Magyarhoni Földtani Társulat titkára volt s mint titkár a Társulat szellemi életében s annak felvirágoztatásában jelentékeny szerepet játszott. 1882- ben Hofmann KÁROLY-lyal együtt Franciaországba utazott s a Marseillesben levő világhirü CoGUAND-féle őslénytani gyűjteményt áttanulmányozta s a m. kir. Földtani Intézet részére átvette. 1883- ban fögeológussá neveztetett ki; majd érdemeinek elismeréséül * Felolvasta a Magyarhoni Földtani Társulat 1929. évi február 6-i közgyűlésén. 6 SCHRÉTER ZOLTÁN DR. 1894-ben a in. kir. föbányatanácsosi címet, 1909-ben a III. osztályú vaskoronarendet és 1927-ben a m. kir. bányaügyi főtanácsosi címet kapta. A Magyarhoni Földtani Társulat is tisztelettel és megbecsüléssel adózott kiváló tagjának. 1901-ben a Társulat elnökévé választották, miután annak már addig is hosszú időn át választmányi tagja volt. T. Roth Lajos ezt a tisztséget 1904-ig viselte. 1921-ben a Társulat tiszteleti tagjává választotta s 1925-ben kiadta tiszteletére a telegdi Roth Lajos jubileumi kötetet. Fáradhatatlan és eredményes munkásság után 1913-ban nyugalomba vonult, de tudományos tevékenységét ezután is folytatta. Hivatalos- kodásának utóbbi évei alatt végzett földtani felvételeinek tudományos összefoglalását befejezte. Állandóan látogatta a Magyarhoni Földtani Társulat szaküléseit s a Közlöny német szövegének szerkesztésében, úgy mint régen, a legutóbbi időkben is élénk részt vett. Munkás és érdemekben dús életének 1928 április 16-án 86 éves korában vetett véget a halál. Utolsó útjára kartársainak, barátainak és tisztelőinek egész serege kísérte el. Társulatunk nevében Mauritz Béla elnökünk búcsúzott el tőle örökre. Telegdi Roth Lajos tudományos munkássága « magyar földtani iro- dalom szempontjából rendkívül értékes és nagybecsű. Munkássága több irá- nyú volt. Az őslénytan terén kevésbbé, de szép eredménnyel működött. Új fajokat írt le a székelyföldi és a dunántúli pliocénböl. Igazi vérbeli térké- pező geológus lévén, munkásságának a súlypontja a jöldtani térképezésre, a földtani térképek mintaszerű elkészítésére s a térképezett területek gondos földtani leírására esett. Az 1870-es években földtanilag térképezte a dunántúli dombos vidék nagy részét és a Lajta-hegységet. 1883-tól kezdve a Krassószörényi-hegységben végzett földtani felvételeket, ahol Böckh jÁNOS-sal, ScHAFARZiK FERENC-cel és Halaváts OvuLÁ-val együtt térképezte ezt a rendkívül érdekes, de egyszersmind nehezen hozzáférhető és rendkívül komplikált hegységünket. Ezt a munkáját befejezvén, 1895-től kezdve az Erdélyi Érchegység- ben, majd az Erdélyi medencében végzett gondos felvételeket. Telegdi Roth Lajos földtani térképei a legszebbek és a legpontosab- bak, amiket csak készíteni lehet s azok a magyar földtani-kartográfiai iroda- lom valódi büszkeségei. Csak azt kell őszintén sajnálnunk, hogy telegdi Roth Lajos térképező munkásságának egy része kéziratban, kiadatlan maradt s Erdélyről lévén szó, nem is valószínű, hogy egyhamar kiadható legyen. Hasonlóképpen nagy érdemei vannak telegdi Roth LAjos-nak hazánk gyakorlati, vagy alkalmazott geológiájának mívelése terén is. Mint a m. kir. Földtani Intézet tagja, számtalan esetben adott véleményt községek, városok vízellátásának kérdésében. Számos gyógyforrás és TELEQDI KOTH LAJOS EMLÉKEZETE 7 keserüvízterület hidrogeológiai viszonyaival foglalkozotl behatóan s elkészitette azok védőterületét. Széntelepek felkutatásainak kérdésében is sok esetben adott alapos geológiai szakvéleményt. így többek közt a tatabányai s a kósdi szénteriileteknek eredményes felkutatásai az ö kitűnő érzékkel megadott földtani szakvéleményei alapján történtek. Jelentékeny szerepet játszott t. Roth Lajos az 1894-ben nagy lendülettel megindult kőolaj kutatásokban is. Eme munkálatokkal kapcsolatban behatóan tanul- mányozta a zsibói- és a recski köolajterületeket. T. Roth Lajos tudományos munkái és térképei legnagyobbrészt a m. kir. Földtani Intézet kiadásában jelentek meg, még pedig az intézeti Évkönyvben és Évi Jelentések-hen, a kiadott térképsorozatban s azok magyarázóiban, továbbá a „Földtani Közlöny" -htn és a Nemzeti Múzeum Annaleseiben. Teleqdi Roth LAjos-ban a magyar földtani tudomány egyik legkivá- lóbb művelőjét s különösen a magyar földtani térképező gárda egyik legkivá- lóbb tagját vesztette el. Életében mindig a munkát szerette s munkás és e mellett szerény életével példaként áll előttünk. Munkái a magyar földtani tudománynak mindenkor büszkeségei lesznek s ezek örökké fenn fogják tartani nevét, amig magyar geológus nemzedék lesz. Áldott legyen emléke! TOBORFFY ZOLTÁN V. VÁL. TAG EMLÉKEZETE. Irta: LIFFA AURÉL dr.* Az 1927. év virágfakasztó tavaszán, május hó 18-án hunyt el rövid, de annál súlyosabb szenvedés után élete virágkorában dr. Toborffy Zoltán Pázmány Péter tud. egyetemi m. tanár. Társulatunk választmá- nyi tagja. A Mindenható mintha csak jutalmazni kívánta volna a termé- szet iránti rajongó szeretetét, derült éggel, napsugártól ragyogó fénnyel takarta be szemfödöjét utolsó útjára, ahová fájdalomtól megtört hozzá- tartozóin kívül nemcsak kartársai s barátai, hanem lelkének oly drága ifjú- sága; tanítványainak egész serege is elkísérték. Félve tépem fel a sebet, amit vesztesége kedveseinek, barátainak, Társulatunk tagjainak a lelkén ejtett. De úgy vélem, hogy most, midőn a fájdalom enyhülőben, az érte ontott könnyek száradóban vannak, jól esik mindnyájunknak szellemét, rokonszenves egyéniségét közénk idézni, hogy annál jobban láthassuk és ítélhessük meg azt az értéket, amely vele idejénél korábban sírba szállott. Magától bontakozik ez ki, ha Toborffy Zoltán sokoldalú tevékenységét közelebbről vesszük szemügyre, sőt — a megemlékezés e nehány sorában — nem csupán mint tudóst, hanem mint tanárt és mint embert is méltatjuk azok előtt, akik őt csak kevéssé vagy egyáltalában nem ismerték. Már születésénél fogva igen szerencsés helyzetben volt. Mert mint tanárnak a fia — a mellett, hogy nagy képzettségű apjánál már kora ifjú- ságában sok oly ismeretre tett szert, amelyek megszerzése másoknak sok időbe s fáradságba került — , alkalma volt édesapja szorgalmát, mun- kaszeretetét látva, a szellemi munkát nemcsupán megismerni és meg- tanulni, de meg is szeretni, mely neki később oly sok gyönyörűséget és elismerést szerzett. Toborffy Zoltán 1882 március hó 31-én született Budapesten. Édesatyja Toborffy Béla, a zergeutcai főreáliskola néhai kiváló kémia- tanára, gondos nevelésben részesítette. Középiskolai tanulmányait u. itt kitűnő sikerrel végezte, majd a budapesti Tudomány Egyetem bölcsé- szeti fakultásának természetrajz-vegytani szakára iratkozott be, ahol * Felolvasta a Magyarhoni Földtani Társulat 1928. évi február 1-én tartott 78, rendes közgyűlésén. TOBORFFY ZOLTÁN V. VÁL. TAG EMLÉKEZETE. 9 egyéni kvalitásai csakhamar jelentkezni kezdtek. Ennek legelső eredmé- nye, hogy már alig 20 éves korában a hazai mineralogiai tudomány akkori világhírű professzora: boldogemlékezetü Krenner József az ásvány- tani tanszék mellé tanársegéddé neveztette ki. Itt nyílt alkalma egyrészt, hogy eddig szerzett ismereteit bővítse, másrészt, hogy a mineralogia s a vele szorosan egybefüggő egyéb tudományokba mélyebb betekintést szerezzen és e téren való későbbi készültségének alapját lerakja. Mint több másban, ö benne is itt vert gyökeret a mineralogia s ezernyi apró, csillogófényü kristálykái iránti szeretet, bár lelke eredetileg édesatyja nyomdokait követve — inkább a kémiához vonzotta. Innen ered, hogy tevékenységét, vagy legalább is nagyobb részét, csaknem kizárólag a mineralogia s kristálytan körére korlátozta. Az utóbbi tudománnyal járó sok szám, szögérték nem jelentettek részére útvesztő labirintust, sem száraz adathalmazt, amint azt a hozzá nem értök közül igen sokan gon- dolják. Mint a térben való ábrázolásnak kitűnő ismerője, pompásan hasz- nálta fel azokat, hogy még a legkomplikáltabb kombinációk esetében is, a belőlük levezetett eredményeket a legharmonikusabb konvex poliéderbe öntse. Toborffy Zoltán tudományos irodalmi működését mint egyetemi tanársegéd 1903-ban a pulacayoi chalcopyritröl szóló dolgozatával kezdte, amely egyúttal doktori disszertációja is volt. Ezen, a Magy. Nemzeti Múzeum tulajdonában levő s hazánkban, valamint külföldön is eddig kevésbbé ismert anyagon több új formát és két ikertörvényt talált, ame- lyek szerint egyszerre két vagy több ikertörzs nőtt egybe, jóllehet ezt az ásványspeciest Haidinger, Sadebeck, Fletcher, Penfield stb. külön- böző egyéb lelőhelyekről részletesen tanulmányozták, neki sikerült étetési kísérletekkel a chalcopyritnek a szfenoidumos osztályba való tartozóságát megállapítani. E dolgozata alapján avatták 1904-ben doktorrá. Közben tovább folytatva tanulmányait; 1907-ben középiskolai tanári oklevelet nyert. Be- fejezve ezzel a szigorlatokkal járó gondjait, minden idejét az ásványok kristálytani tanuhnányozására fordította. Rövid időközökben követték egy- mást értekezései, jóllehet egytöl-egyig szebbnél-szebb anyaggal foglal- koznak és új eredményeket tartalmaznak, messzire vezetne, ha ezeknek egyenkénti ismertetésébe bocsátkoznék. Csupán a legnevezetesebbeket emelem ki, amelyek tudományos szempontból is kiváló figyelmet érde- melnek. Ez utóbbiak egyike a csillámokkal foglalkozó munkája, amely- ben eme ásványok közül mintegy 119 darabot vett beható vizsgálat alá. Ezekből 63 külföldi, 59 pedig hazai lelőhelyről való volt. Tanulmányai a hazai csillámok közül a muskovitokra, a biotitok- nak meroxen, lepidomelan, anomit és flogopit nevű féleségeire s a chlori- tokra terjedtek ki, melyeket a külföldiek közül az említetteken kívül még 10 LIFFA AURÉL DR. a paragonit, a biotitnak manganophillit nevű féleségének, továbbá a lithionitek és végül a margaritnak a vizsgálatával egészített ki. Miután a fennebbiekben elsorolt csillámok közül eddig csak kevés- ről találunk behatóbb adatokat az irodalomban, Toborffy Zoltán már azzal is, hogy a még eddig meg nem vizsgált csillámokat tette tanul- mánya tárgyává, előbbre vitte a csillámcsoportban való ismereteinket. Vizsgálatait a fentebb elsorolt ásványokon részben optikai szem- pontból, részben szimmetria viszonyaiknak megállapítása céljából, étetési kísérletekkel végezte, hogy az így talált eredményekkel meghatározásukhoz valamelyes adatokat nyerjen. Optikai megfigyelései során sikerült a külön- böző csillámok nagy részénél az optikai tengelyszöget, a középtörés- mutatót, a pleochroismust, az optikai tengelysík orientálását meghatá- rozni. Étetési kísérleteivel nem annyira az oldási idomok szimmetriájának tisztázására, mint inkább az ezekből levezethető morfológiai megfejtésekre törekedett. És amennyiben ezirányú vizsgálatai alapján kimutathatta, hogy a különféle csillámfajoknál az étetöszerek hatásának a foka s a keletkezett étetési idomok alakja eltérő, egyes fajokra nézve azonban állandó, — törekvésének a célját el is érte. Eltekintve az iméntiekben megállapított eredményektől, e munkának ránk nézve még azért is különös becse van, mert a hazai csillámokkal eddig nemcsak ily, de még más irányban is alig foglalkoztak. Úgy ezt, valamint a fentebbiekben kifejtett értékét megismerve, a Természettudo- mányi Társulat a Bugát díj-\a\, Társulatunk pedig a Szabó emlékérem-mú jutalmazta fáradságát. Igen sok érdekes és élvezetes megfigyelést találunk Toborffy Zol- TÁN-nak a „Kristályok keletkezése s eltűnése" c. dolgozatában, amelyben Lehmann, Vogelsang stb. nyomán az oldatok kristályosodását és annak különböző fázisait tanulmányozta. Kezdve a longulitek, margaritek, cumu- litek és globulitek keletkezésétől, kutatta a kristályok torzulásának és egyéb szokatlan: hegyes, tompa, lapos kialakulásának, majd egyes vegyü- letek eltérő szimmetriájú, dimorf fejlődésének az okait. Szükebb értelemben vett kristallografiai munkái csaknem kivétel nélkül a Magy. Nemzeti Múzeum ásványtára pompás anyagának egy csekély részéből készültek. A Val di Vin-ból való epidot, a Broken-Hill- ből való anglesit, a bojcai szfalerit és kalcit, a magyar kakitok és gipszek, a magyarországi pyrargyritek, az ausztráliai azuritek és cerussitek stb., mindmegannyi az illető ásványspeciesek kristályformáját illető új adatokat tartalmaznak. Tudományos és irodalmi működése az eddigiekben vázoltakon kívül végül még geológiai s kémiai vizsgálatokra is kiterjedt. Geológiai dolgozatai a Kis-Kárpátok; Pozsony és Bazin környékének, majd az Ino- vec, Zobor, Tribecs gránitmagjainak és kontakt képződményeinek a TOBORFFY ZOLTÁN V. VÁL. TAG EMLÉKEZETE. II tanulmányozásával foglalkoznak. Kémiai irányú munkái közül — kisebb értekezésektől eltekintve — különösen kiemelendő: W. Ostwald: „Be- vezetés a kémiába*' c. könyvének magyar átdolgozása s a reáliskolák részére írt „Kémia" c. tankönyve. * Ha mindezeket összegezzük, látjuk, hogy Toborffy Zoltán nem hagyott hátra köteteket, — mint egy mineralogus-kristallografus se, aki speciális részletkérdések megfejtésével foglalkozik. Amit azonban ezen, aránylag rövid élete alatt csinált, az dacára annak, hogy a hosszadal- mas és sok időt igénylő kísérletek, kristálytani s optikai megfigyelések- nek az eredményeit csak alig nehány lapon foglalta egybe — elejétől végig a tudományos irodalomnak maradandó értékét képezi. És ha az élet gond- jai s csapásai csak kicsit is megkímélték volna, talán még nagyobb és tartalmasabb munkásságot fejthetett volna ki. Az élet azonban csak rit- kán mosolygott reá. Ujjainkon száinlálhatnók meg azt a nehány alkalmat, amikor lel- kére igazi öröm és boldogság derült. Ezeknek talán egyetlenegyike, midőn szeretett hitvesét Telegdy Ilonát 1908-ban oltárhoz vezette, akivel 19 évig a legideálisabb szeretetben élt. Mint aki az egész termé- szetben: a virágok színjátékában éppúgy, mint a csillogófényü kristályok formájában és szerkezetében mindig a harmóniát kereste, — kereste s meg is találta ezt legszebben kifejlődve boldog házasságában, amely- nek Isten jóvoltából szebbnél-szebb bimbói fakadtak: Ilonka, Zoltán, Dénes és István nevű gyermekei képében. Ide sorolhatjuk talán az 1912. évet is, midőn Édesatyja örökébe lépve, a Székesfőváros zergeutcai föreáliskolájához rendes tanárnak meg- választották, ahol végleges és gondtalanabb jövőt biztosított magának. Bizonyára nem kevesebb öröm töltötte el lelkét, midőn szorgalmának gyümölcseképpen ugyanebben az évben a budapesti Tudomány Egyetem bölcsészeti fakultása az ásványok morfológiájából magántanárrá habi- litálta, épúgy akkor se, midőn tudományos munkásságának elismerése gyanánt az egymást követő kitüntetések érték. Értem ezek alatt a már említett Biigát-pályadijat és Szabó emlékérmet, 1918-ban a Szt. István Akadémia tagjává való választását, 1920-ban pedig az Országos Közép- iskolai Tanárvizsgáló Bizottság-\d^g\á.vá. való kinevezését. Mindezeknél azonban sokkal több jutott neki az élet mostoha- ságából. Mert az egymást követő csapások: gyermekeinek, feleségének gyakori súlyos betegsége s mindenekelőtt saját gyógyíthatatlan cukor- baja miatti kétségbeesése nem egyszer heteken, hónapokon keresztül ütött tanyát otthonában. Az orvosi kezelés nagyra növekedett költségei, gyermekeinek neveltetése s ezzel szemben a megélhetésre is túl szerény jövedelme, nagy betegsége dacára, fokozott pénzkeresésre kényszerítet- 12 LIFFA AURÉL DR. lék. Magánoktatást vállalt, amellyel járó gond és fáradság idejénél koráb- ban ráncokat szántottak derűs homlokára. Szétforgácsolva ezzel idejét és munkabiróképességét, szinte vas szorgalom kellett, hogy e mellett még a tudománynak is élhessen. Nem lenne teljes a megemlékezésem, ha az elmondottak során Toborffy ZoLTÁN-t még mint tanárt és embert is röviden meg nem ismertetném. Jóllehet az elsőbe mélyebb betekintésem nincs, tanártársai s tanitványai bizonyitékai annak a szeretetnek, amellyel iránta viselkedtek. Tanúskodik erről egyrészt Horváth Cyrill tankerületi főigazgatónak a Vili. kér. Vörösmarty Mihály főreáliskola 1926 — 27. évi értesitőjében fog- lalt szíve-lelke melegétől sugárzó emlékezése, másrészt tanítványainak a virágtömege, mellyel elöntötték azt a hideg hantot, amely oly nemes és melegen érző szivet zárt el tőlük örökre! Messzire vezetne, ha ezek után még mint embernek minden kvali- tását szóvá kellene tennem ! Csupán annyit kívánok megemliteni, hogy igen meleg szív lakott benne, melynek szeretetét készséggel osztotta meg mindazokkal, akik hasonló vonzalommal viselkedtek iránta. * És ezekkel végére érve megemlékezésemnek, ha netalán a keserű emlékeket — amelyekhez oly sok hangtalan könny tapad — feleleveníteni találtam, szolgáljon kedveseinek és mindnyájunknak megnyugvásul az a tudat, hogy mint aki a tudományos műveltségnek, a közbecsülésnek, de egyben a szívnek is oly hatalmával rendelkezett, mint kortársai közül csak kevesen, annak haló poraiban is csak tisztelettel adózhatunk; és emlékét — amit maga emelt barátai s Társulatunk tagjainak a lelkében — nemcsak őrizni, de ápolni is fogják mindazok, akik lélekben hozzá közel állottak. ÉRTEKEZÉSEK. AZ AGROGEOLOGIA MÚLTJA ÉS FELADATAI HAZÁNKBAN. Irta; HORUSITZKY HENRIK. 1925. évi május hó 14-én a Magyarhoni Földtani Társulat fenn- állásának 75. évfordulója alkalmából fenti cím alatt^® Treitz Péter m. kir. föbányatanácsos, fögeológus úrtól egy értekezést hallottunk, amelynek tartalma véleményem szerint nem merítette ki a címben jelzett tárgyat. Mivel Magyarhoni Földtani Társulatunk háromnegyedszázados jubileuma alkalmával helyén való tárgyilagosan visszaemlékezni a múltra — már az elhunytak iránti kegyelet miatt is — , kötelességemnek tartom az említett értekezés ilyen irányú hézagait pótolni és abban az értelemben emlékezni meg, a címnek megfelelően, az agrogeología múltjáról, mint ahogy ezt Mauritz Béla egyet. ny. r. tanár, a Magyarhoni Földtani Tár- sulat elnöke, a Társulat történetére vonatkozólag és Pálfy Móric m. kir. föbányatanácsos, fögeologus az országos geológiai felvételek múltjára nézve megtelte. Ami az agrogeología feladatait illeti s e tudomány jövőjére vonatkozik, arról is bátor leszek rövid megjegyzéseimet előadni. Az agrogeología rendszeres munkálatainak megindítása hazánkban néhai Böckh János min. tanácsos, a m. kir. Földtani Intézet volt igazgatója nevéhez fűződik, aki már az 1885. évben említést tesz egy agronomiai célokat szolgáló osztály felállításának szükségességéről. Ehhez a nézethez néhai Szabó József egyet. ny. r. tanár, a Magyarhoni Földtani Társulat akkori elnöke is teljes egészében hozzájárult és az eszmét magáévá tette. Az eszme csak öt évre rá ölt testet, amikor Böckh J. javaslatát megújítva, ezt az akkori földművelésügyi miniszter, néhai gróf Bethlen András készséggel felkarolta. Bethlen gróf néhai Inkey Béla földbirtokost bízta meg az ügy tanulmányozásával, akit későbben az osztály élére állított. Melléje, mint ösztöndíjas, 1891-ben Treitz Péter került, aki az első geológiai felvételekre vonatkozó útbaigazításokat iNKEY-töl és Szontagh Tamás- tól, akkori m. kir. Földtani Intézeti segédgeologustól nyerte. Nem tartom szükségesnek, hogy az 1891. év előtti időről itt részle- tesen megemlékezzem, mert ezt Treitz Péter Inkey B. adatai alapján (“') 14 HORUSITZKY HENRIK talajtérképéhez csatolt magyarázójában összefoglalja, amennyiben az osztrák átnézetes geológiai felvételekben a talajvizsgálat fejlődésének előkészítését látja, amely munkálatokban különösen Hauer Rudolf, Richthofen Ferdinánd, Moser J., Wolf H., majd Lorenz v. Liburnau vettek részt. Az utóbbi már részletesebben is foglalkozik a magyarországi talajviszo- nyok kérdéseivel és Ebben az időben azonban már hazánkban is felszólaltak a talaj- kutatások érdekében; néhai Mattyasovszky Jakab, a m. kir. Földtani Intézet V. osztálygeologusa, 1874-ben és 1880-ban a mezőgazdaság céljainak megfelelő földtani térképek készítéséről, majd geológiáról és föld- művelésről együttesen beszél. Legnagyobb érdemei azonban Szabó József egyetemi tanárnak vannak, aki a geológiai felvételekkel kapcsolatosan már a talajtani viszonyokat is figyelembe vette, mint pl. Békés és Csanád megye felvétele alkalmából, 1 a Tokajhegyaljáról írt értekezésében,^ Heves megye földtani leírásánál s a pestmegyei Bugyi község ismertetésénél.* SzABó-nak hathatós munkatársa néhai Molnár János vegyész volt, aki a talajtípusok kémiai és mechanikai elemzésével foglalkozott, majd meg- határozta egyes talajnemeknek faj- és térfogatsúlyát, kötöttségét, nedves- ség! viszonyait stb.* Mindezek a munkálatok rendszeres mederbe azonban csak akkor terelődtek, amikor Inkey Béla főagrogeologussal az élén az 1891. évben a m. kir. Földtani Intézetben az Agrogeologiai Osztály megalakult. 1 895-ben megnövekedett az osztály létszáma Horusitzky HENRiK-kel, 1897-ben pedig Timkó iMRÉ-vel. 1900-ban nagyobbat lendült az osztály, amikor Darányi Ignác volt földművelésügyi m. kir. miniszter az osztálykibö- vítését találta szükségesnek és Liffa AuRÉL-t, néhai Güll ViLMOS-t,mint agro- geologusokat és Emszt KÁLJV\ÁN-t, mint vegyészt az osztályhoz kinevezte, 1901-ben az osztály létszáma László GÁBOR-ral szaporodott. 1909-ben Emszt Kálmán helyébe néhai Horváth Béla m. kir. vegyész lépett, a korán elhunyt Güll Vilmos helyét pedig Ballenegger Róbert foglalta el. Ugyanakkor Liffa Aurél hegyvidéki kutatásokra tért át. Ballenegger RóBERT-et később, 1924-ben, a budapesti kertészeti tanintézethez rendes tanárrá nevezték ki. Legfiatalabb tagja az osztálynak Maros Imre fő- geologus és SCHERF Emil vegyészmérnök. A személyi ügyekkel kapcsolatosan meg kell még említenem, hogy Inkey távozásával, 1897-ben, Szontagh Tamás, akkori osztálygeologus, vette át az osztály vezetését* és Semsey Andor a Földtani Intézet tiszte- leti). igazgatója az agrogeologiának nagy pártfogója lett. Az első agrogeologiai munkát Hazánkban Inkey Béla írta Pusztaszent- lörinc vidékének talajtérképezése címén, 1892-ben.® Ezt csakhamar követte 1894-ben „A debreceni m. kir. gazdasági tanintézet földje"® c. részletes munkája és 1896-ban Mezőhegyes agronomgeologiai viszonyainak ismerte- AZ AGROOEOLOQIA MÚLTJA ÉS FELADATAI HAZÁNKBAN 15 tése.® Ugyanebben az évben jelent meg T reitz Péter „Magyaróvár környéké- nek talajlérképe“ című első munkája is.” Ebben az idötájban szorgalmasan foglalkozott Treitz a szikes talajok kérdésével is, követve Hilgard kali- forniai tanár elméletét, mindaddig, amíg csak néhai Cserháti Sándor magyaróvári gazd. akadémiai tanár be nem bizonyította, hogy a gipsz- trágya porhanyító hatása egy pár év múlva megszűnik és a talaj ismét megszikesedik, úgy, hogy az elért eredmény nem áll arányban a ráfordí- tott költséggel. A kérdés legalaposabb ismerője jelenleg ’Sigmond Elek műegyetemi ny. r. tanár, aki nagy általánosságban a meszezésre fekteti a fősúlyt. Magam is szakvéleményeztem gyakorlatilag e téren és legjobbnak a talaj lazítását, porhanyítását látom, a talaj megfelelő légkapacitásának elnyerése céljából, amit meszezéssel nagyon elősegíthetünk. Mész hiányában az al- talajban előforduló meszes sárgásfehéres agyag felhasználására fordítom a gazdák figyelmét. Az 1898. évben jelent meg Horusitzky Henrik első munkája „Muzsla és Béla községek határának agrogeologiai viszonyai" c. alatt,^^ amit azonnal követett Budapest 111. kér. (Óbuda) felvétele,^^ különös tekintettel a sző- lészeti viszonyokra. A magyarországi szőlőkultúra érdekében még nagyon sok helyen történtek felvételek, amely munkában Treitz, Horusitzky, majd későbben Timkó is részt vett, sajnos azonban ezen felvételekről nyom- tatásban egy munka sem jelent meg. A szőlőtalajok megvizsgálásának munkájában különösen ki kell emelnem Dicenty Dezső és Szöts akkori szőlészeti felügyelőket, akik későbben az állami szőlészeti állomásnál maguk folytatták a talajvizsgálatokat. Az 1900. évben „Komárom város környékének agrogeologiai és hidro- geológiai viszonyai" cím alatt jelent meg HoRUSiTZKY-tól egy ismertetés, a rákövetkező évben pedig Ruiz Gyula állami gazdasági főigazgató kérésére a bábolnai állami ménesbirtokot vette föl ugyancsak e sorok írója. Ruiz főigazgató látván a munka horderejét, a kisbéri áll. birtok felvételét is kérte, ami temészetesen el is rendeltetett. A Kisbérről szóló részletes munka az 1912. évben jelent meg Horusitzky HENRiK-től.^^ Az agrogeologiai osztály 10 évi fennállása után 1902-ben jelent meg intézetünk első, rendszeres agrogeologiai térképe 1 : 75.000-hez mértékben, Magyarszölgyén és Párkánynána környéke, amelyet Inkey, Horusitzky és Timkó vettek föl és hozzá az első magyarázatot és a gazdaközönség számára a geológiai tájékoztatót e sorok írója írta meg.'® Darányi Ignác, aki a gyakorlat terén is nagy érzékkel bírt, az első agrogeologiai térkép megjelentetését magyar, német és francia nyelven rendelte el. E térkép révén is nyerte el a ni. kir. Földtani Intézet a párisi kiállitáson az aranyérmet. A Nagy Magyar Alföldről, ahol 1891. óta folytak a részletes fel- vételek, 1905. évben jelent meg hazánk második agrogeologiai térképe IG HORUSITZKY HENRIK „Szeged és Kistelek környéke*'-® címen, melyet Treitz Péter vett föl s a hozzávaló magyarázatot ugyancsak ö írta meg. Több térkép a Nagy- Alföldröl még nem jelent meg, kivéve a Duna-Tisza közének átnézetes térképét, 1903-ból, amelyet Treitz Péter állított össze^’ Halaváts Gyula m. kir. föbányatariácsos, fögeológus által 1895-ben közzétett hasonló tér- képe alapján.^ Minthogy a két megjelent térkép, a magyarszölgyéni és a szegedi, nem egészen ugyanazon elvek szerint készült, Böckh igazgató egy har- madik térkép összeállítását rendelte el, melyet Timkó Imre készített el, Érsekújvár és Komárom vidékéröl.'^^ Ezen a térképen TiMKó-n kívül Horusitzky és László Gábor is dolgoztak. Ez szolgált azután mintául, és ennek alapján készült kis eltéréssel a többi térkép is. Megjelentek azóta a Kis Magyar Alföldről: Vágsellye és Nagysurány 13 XVIIl, agrogeol. térkép HoRUSiTZKY-től,^^ Szene és Tallós 13/XVlI. „ „ „ Nagyszombat vidéke 12/XVII. „ „ „ Pozsony, Bazin környéke 12 — 13 XVI. „ „ „ Az utolsó térkép csak kefelenyomatban áll rendelkezésemre. Remé- lem, hogy a térkép megjelenéséről minél hamarabb gondoskodás törté- nik. Úgy a pozsonyi, mint a nagyszombati térképeknél már a klimazonális viszonyokat is feltüntettem. A m. kir. Földtani Intézet Évkönyvében megjelent munkák közül megemlítem még Güll V., Liffa A. és Timkó 1. geológusok „Ecsedi láp“ című munkáját/® Vendl A. müegyet. tanár, akkori osztálygeologusnak a Velencei hegységről szóló nagybecsű munkáját, amely bár nem kimon- dott agrogeoiogiai munka, de igen sok adata a talajtani tudományt is érinti. Hasonlóan nagyjelentőségű a homok ásványtani vizsgálatával fog- lalkozó tanulmánya is.®® Nem kisebb becsű Cholnoky Jenő egyet, tanár- nak a homok mozgásának törvényeit tárgyaló munkája sem.^® A Fertő tó geológiai és mezőgazdasági viszonyainak tanulmányozására kiküldött bizottság jelentéséről is meg kell még emlékeznem, ami az 1903-ik év- ben a Minisztérium kiadványában jelent meg. A munkában részt vettek: SzoNTAGH Tamás mint a bizottság vezetője, továbbá Maros Pál és Asboth Béla áll. gazd. intézők, Emszt Kálmán és Horusitzky Henrik.*® Bár a bizottság a Fertő lecsapolása ellen foglalt állást, a tavat mégis lecsapolták, azaz szerették volna lecsapolni. A lecsapolás nem sikerült, mert amint azt előre láttuk, a természet a kultúrmérnököknek ellenszegült. A volt tó jelenleg nem tó, de nem is szárazföld. A tőzegkutatás is az agrogeologia hatáskörébe vág s örömmel emlé- kezem itt meg László Gábor és Emszt Kálmán szép munkájáról, amely intézetünk kiadványaiban 1915-ben került nyilvánosság elé. Ebben a tözegkutatások előtanulmánya, valamint a tőzegkutatás egész irodalma AZ AQROGEOLOQIA MÚLTJA ÉS FELADATAI HAZÁNKBAN 17 benne foglaltatik, azért itt Pokorny A., Hacker L., Istvánffy Gy., Fi- LARSZKY N„ Primics Gy., Lörenthey 1., KoRNHUBER A. stb. kutatókról, de még Staub MÓRic-ról sem kell külön megemlékeznem.^” Az agrogeologia körébe tartozik továbbá a hidrológia is. Tekintettel azonban arra, hogy a hidrogeologia nincsen szorosan az agrogeologiai osztályhoz kapcsolva, róla csak annyiban teszek említést, hogy e téren az összes geológusok hathatós munkát fejtettek ki az agrogeologia érde- kében. Az évkönyvben megjelent munkákon és térképeken kívül, évente az összes geológusoktól kötelező évi jelentések is kerültek sajtó alá, még pedig 1891-töl 1911-ig iNKEY-töl 6, Treitz-íöI 19, Horusitzky-IóI 16, TiMKÓ-tÓl 13, LlFFÁ-tÓl 9, LÁSZLÓ-tÓl 9, GÜLL-tÖ! 8, BALLENEGGER-tŐl 2. A m. kir. Földtani Intézet kiadványaiban közzétett munkák mellett még legalább 30 különböző szaklapban közöltek kisebb-nagyobb mun- kákat és értekezéseket az egyes agrogeologusok, melyeket azonban itt felsorolni nem tartom szükségesnek. A munkálatok irányúnak fejlődése. Az agrogeologiai osztály a tér- képezésnél kezdettől fogva egészen az 1910. év végéig a geológiai és petro- grafiai alapra fektette a fősúlyt. 1891-től 1896-ig Inkey vezette a munkála- tokat, majd később Böckh János maga irányította a felvételeket, egészen 1908-ig. Mindenkor az volt a főcél, hogy a geológia legyen alapja a fiatal tudománynak és igy az altalajnak, ill. alapkőzetnek a minősége s ezenkivül a felsőtalaj fizikai és kémiai tulajdonságai legyenek az agrogeologiai térképen feltüntetve. Evvel kapcsolatosan azösszes vízi viszonyok is mindenkor tekintetbe vétettek, mert a nélkül az agrogeologiai vizsgálatok mezőgazdasági szem- potból feltétlenül hiányosak. Böckh János távozásával Lóczy Lajos vette át a Földtani Intézet vezetését. Lóczy az agrogeologiai munkákat kezdetben régi mederben hagyta meg, eltekintve attól a változtatástól, hogy az egyes agrogeologiai térképek ne az 1 : 75.000 méretű lapok szerint, hanem megyék szerint állítassanak össze. Lóczy igazgató utasitására azonnal munkába is vétettek a Nagy Magyar Alföldről Csongrád megye és a Kis Magyar Alföldről Esztergom és Komárom vármegyék. Mielőtt azonban a megyés térképek elkészültek volna, a talaj- tannak (tehát nem agrogeologiának) látszólag új iránya szárnyalta végig az országokat, ami miatt a megkezdett munkák abbamaradtak és a tala- jok klímazónák szerinti osztályozása lett a modern és új szempontja a pedologiának. Lóczy, aki a modern tudományos törekvéseknek mindenkor híve és támogatója volt, Treitz Péter kezdeményezésére összehívta az; első nemzetközi agrogeologiai értekezletet, amely Budapesten 1909. április hó 14-töl 24-ig ülésezett. Az értekezlet határozatainak értelmében rendelte el Lóczy Magyar- ország átnézetes klimazonális talajtérképének elkészítését, mely munkálatok 2 18 HORUSITZKY HENRIK 1911-ben vették kezdetüket és 1923-ig tartottak. Az átnézetes talajtérképe- zésböl az oroszlánrészt Treitz, Timkó és Ballenegger vették ki, László és Horusitzky csak 3 — 3 évig dolgoztak rajta. A klimazonális talaj- osztályozás tudományos alapra való fektetése Glinka novoalexandriai professzor nevéhez fűződik. Hazánkban Cholnoky jENÖ-nek is nagy érdemei vannak az új irányú talajkutatás bevezetésében. Lóczy el- halálozásával SzoNTAGH Tamás, mint az intézet igazgatója, az átnézetes felvétel folytatását jóváhagyta, bár hive ez irányzatnak nem volt. Az átnézetes felvétel bevégeztével pedig ismét a régi mederbe tértek vissza az agrogeologiai kutatások s ott folytatódtak, ahol a munkálatok annak idején félbe maradtak. Az 1911 — 1923. évek alatt lefolyt átnézetes talajtani felvételek eredményét Treitz Péter „Magyarország országos átnézetes klimazonális talajtérképezése" cim alatt foglalja össze.^^ Megjegyzések a klimazonális talajtérképezéshez. Tagadhatatlan, hogy a talajtanban, mint a természettudományok egyik fiatal ágában, még sok zavar van. Hogy ezen a téren bizonyos megállapodás történjék, Glinka hozta javaslatba a talajok klimazónák szerint osztályozását, hivatkozás- sal arra, hogy az éghajlat a talajok képződésére a legnagyobb befolyással bir.^’ Ehhez a nézethez legelsőnek csatlakozott néhai Munteanu Mur- Goci bukaresti agrogeologus.^^ Glinka nézetét — ha nem is egészben, de részben — magáévá tette továbbá a müncheni Ramann és a berlini Wanschffe professzor is. Cholnoky Jenő látván az elmélet fontosságát, az első konferencia alkalmával azonnal a klimazónák szerinti talajosztá- lyozási hozta javaslatba, amiről a második stockholmi értekezlet dicsérőleg emlékezik meg és osztályozását elfogadásra ajánlja. Értekezéséhez a talaj-klimazónákat feltüntető térképet is mellékel, amelyen sivatagról, mező- ségről, szavannáról, erdőségről és tundráról ir. Hasonló térképet állított össze Glinka ázsiai-Oroszországról,-* melyen feltünteti: a tundra- és pod- zoltalajokat, a csernozjemet, a gesztenyeszinü mezöségi talajokat, a fél- sivatagi barna és szürke talajokat és homokot. Murgoci is készített a román királyságról zónális alapra fektetett talajtérképet, amely jobban megközelíti a gyakorlati célokat. 1924-ben jelent meg Treitz PÉTER-töl Magyarország klimazonális talajtérképe, amelyen feltünteti a fenyő- és bükkerdő övét, továbbá a kevert lomberdő övét, a mesterséges- és természetes mezöség övét.^-^ Közelebb- ről tekintve a térképet, látjuk, hogy a különböző talajövek teljesen fedik hazánk orografiai viszonyait, valamint Nagy-Magyarország izohiétákkal ellátott térképével is egyeznek. Ha volna erdészeti szempontból egy növényföldrajzi térkép, meg vagyok győződve, hogy azt is teljesen fedné. De nem is lehet ez máskép, mert ha egyik-másik térképnél eltérések mutatkoznának, akkor azon a térképen hiba volna. Tehát a klimazonális AZ AGROOEOLOOIA MÚLTJA ÉS FELADATAI HAZÁNKBAN 19 talajtérkép nem mutat egyebet, mint az ország domborzatát, annak növény- földrajzi és meteorologiai viszonyait. A klimazonákon belül fekvő talaj- nemek annyiban vannak feltüntetve, amennyiben az egyes övékben más és más a kiima és ennek következtében más-más növényzet boritja a földet, amely tényezők természetesen a talajt is átalakitják. Befolyásolja azonban a talajt az illető vidék anyakőzete is. A talajismeret főleg csupán a termőtalajjal foglalkozik, amely kiala- kulásának tényezőit a kiimában és a növényzet közreműködésében találja. Modern gazda azonban ezzel távolról sem elégszik meg, mert azt ö maga is jól érzi, hogy milyen kiima övébe tartozik és hogy a talaja a saját nyelvén mondva: szegény, gazdag, zsiros, sovány, kilúgzott, hideg, meleg-e, de kiváncsi legtöbbnyire a talaj szerkezetére, rétegzésére 2 — 5 ni mélységig, a talajviz keringésére, továbbá a talajnak a hő, a lég és a víz iránti magatartására, sokszor részben vagy egészben a talaj kémiai összetételére. Minderről a klimazonális talajövek felvilágosítást alig adnak. Ilyen irányú talajismeret, mezőgazdasági szempontból tiszta képet nem ad. Itt kelt az anyatudományhoz fordulnunk, amely az említetteket és így a talajismeretet is mind magában foglalja, ez pedig az agrogeologia. Az agrogeologia és a talajtan tehát nem egy és ugyanaz, A talaj- tan az agrogeologiának egyik segédtudománya. Helyesen mondja Treitz, hogy a talajtan általános természettudo- mányi alapon nyugszik, de dacára ennek a kijelentésnek, egyszer a geológiai alapot teljesen szükségtelennek tartja, máskor megint szükséges segéd- tudományként a földtant és a kőzettant hangsúlyozza. Tehát ellentmond magának itt is, mint a szikes talajokról szóló értekezéseiben, melyekre vonatkozólag Siqmond Elek a következőképpen nyilatkozik: „az idők folya- mán Treitz úgy látszik ismét megváltoztatta sziktalajképződési elméletét" (pag. 41 ,).^'‘Cholnoky Jenő Treitz klimazonális talajtérképről szóló munkáját a következőképpen bírálja meg. „A magyarázó elolvasása nehéz feladat. A talaj- nem keletkezésének magyarázgatása még mindig igen tökéletlen. Nagyon messze vagyunk attól, hogy a talajnemek keletkezésének és átalakulásá- nak törvényeit szigorú alapokra tudjuk fektetni. Az eredeti növénytakaró minőségének pontos és minden elmélettől mentes megfigyelése zárja ki a klimatológiai spekulációkat. Treitz ettől az elvtől nagyon eltér s igen bonyolult, nehezen követhető és sok-sok ellentmondásba keveredő speku- lációnak ad helyet. Általában a klimatológiai jellemzései egészen rosszak. Elemi tudatlanságok ezek. Illuzóriusok azok a vonalak, amelyek az egyes erdőtípusokat határolják. Az egész munka egy cseppet sem vitte előre a tudásunkat. A térkép egyáltalán nem fogadható el, a szövegmagyarázó sarkalatos tévedésekkel van tele" (pag. 122.). 3*’’ Treitz említett magyarázójához mellékelt klimazonális talajtérkép tulajdonképpen növényföldrajzi térkép akar lenni, az ünnepi ülésen bemutatott 2* 20 HORUSITZKY HENRIK talajtérképe azonban már nem más, mint a geológiai térkép, főleg a Lóczy — gr. Teleki — PAPP-féle 1 : 900.000-es méretű geológiai térkép speciális szempontból összevont másolata. Ez azt hiszem eléggé bizonyítja állításo- mat és amaz állásfoglalásomat, hogy igenis a geológiára szükség van a modern agrogeologiai tudományban, mert ez szintén az általános ter- mészettudományi alap egyike, akár csak a klimatológia és a botanika. Ennek szükségességét már első munkámban — a Muzsla és Béla kör- nyékéről szóló agrogeologiai értekezésemben^^ — hangsúlyozom, amely 1898-ban jelent meg és az „Eső mechanikai hatásáról*' című értekezésem ben,'“ amely a Természettudományi Közlönyben 1896-ban látott napvilágot. A talaj klimazonális viszonyait a térképen csak újabban tüntettem fel, az 1895-ban megjelent nagyszombati agrogeologiai térképen*^ és a pozsonyi agrogeologiai térképen,®'^ amely azonban még csak korrektúrában van kezeim között. Cholnoky Jenő, amikor megkísérli a klimazonális talajosztályo- zást, azt mondja, hogy egy ilyen felosztás lehetséges és hasznos, mert igen röviden jellemezhetjük segítségével a talajok általános képét. Egyes speciális gazdasági céloknál, vagy részletes agrogeologiai térképek készí- tésénél azonban egyáltalán nem felelhet meg.’^^ Az agrogeologiai kutatás a talaj származásáról, annak kialakulásáról és végül termőképességéről keres felvilágosítást. A talaj azonban a leg- komplikáltabb kőzet. Hogy a klíma nagy befolyással bír a talaj mikénti kialakulására, azt mindenki tudja, de hogy a klímán kívül számtalan egyéb jelenség is befolyásolja a talajt, az is nyilvánvaló. A klimazonális talajtérképezésnek az alapja a klimatológia és a botanika, amely csak nagy területenként változik, de nem megyénként, vagy községenként, még kevésbé gazdaságonként. Számíthat-e a gazda ebből gyakorlati haszonra, ha általában változásokat nem lát és csupán klímáról, növényföldrajzi viszonyokról kap egyszerű felvilágosítást a talajról csupán közvetve? A klimazonális alapra fektetett modern talajtan az átnézetes felvétellel elérte a célját, amikor hasznos útravalókkal látta el az ezen a téren tovább mí'íködö szakembereket. Evvel azonban a talajtan eme részét el is intéztük, mert amennyire általánosságban nyújt bizonyos átnézetes képet, annyira teljesen célnélküli csupán ezen a módon rész- letes felvételeket eszközölni. Vissza kell térni a termőtalaj anyakőzetéhez és a módszereket némi- leg modernizálva, a tudomány újabb vívmányaival kibővítve fejleszteni. Az út még nincsen teljesen kitaposva, de azért eddig a m. kir. Földtani Intézet agrogeologiai osztálya jó úton haladt. Az agrogeologiai osztály áthelyezéséről. Rövid visszapillantást akarok még tenni a hazai agrogeologia történetében a proletárdiktatúra időszakára, amely idő az agrogeologiai osztályt óriási anyagi károkba sodorta. A fórra- AZ AQROaEOLOGIA MÚLTJA ÉS FELADATA HAZÁNKBAN 21 dalinak idején, amikor Lóczy igazgatót nyugdíjazták, az agrogeologiai osztályt a mezőgazdasági és növénytani állomás alosztályaként Országos Talajtani Intézetté szervezték át és a Debröi*út 15. sz. alá helyezték. Az új intézet vezetését Treitz Péter vállalta, akivel Timkó és Ballenegger mentek át. Maros Imrét, mint az osztály legfiatalabb tagját, szintén át- helyezték. Nekem sikerült többszöri utánjárás révén az áthelyezéstől megmenekülni, miután az akkori felettes hatóság előtt hangsúlyoztam ezen intézkedés helytelenségét. így László Gábor és én a Földtani Intézet- nél maradtunk az agrogeologiai osztályt képviselni. Sajnos, hasonló állásfoglalás más irányból nem történt, pedig amint én láttam a torzszülött rendeletnek keresztülvihetetlen voltát, úgy valószínű, hogy ezt mások is sejtették. Időpazarláson kívül egy csomó anyagi kártól szaba- dult volna meg az agrogeologiai osztály, ha az áthelyeztetés meg nem történik és nem jutott volna osztályunk odáig, hogy az oda-vissza költöz- ködés végén laboratóriumaink mondhatni már csak 4 falból állottak Jóslatom tehát bevált és beigazolódott amit annyiszor hangsúlyoztam, hogy az osztály áthelyezésének semmiféle elfogadható oka nincs, és hogy az agrogeologiai tudományt fejleszteni ezidőszerint csakis a Földtani Intézet keretén belül lehet. Ha át is hurcolkodik az agrogeologiai osztály és talajtani intézetté lesz is, rövid időn belül vissza fog térni. Sajnos magam gyönge voltam ahhoz, hogy a felettes hatóságokat erről meg- győzzem, az idő azonban igazat adott nekem, s jelenleg már megint együtt vannak az agrogeologusok a Földtani Intézetben. Az agrogeologia a jövő feladatairól. Vissza az anyaközethez, — mondom az előbbi fejezetekben, vissza azon alaphoz, amiből a talaj képző- dött. Ehhez az alaptanulmányhoz kapcsoljuk azután hozzá mindazokat a segédtudományokat, amelyek a talaj kifejlődésére befolyással bíró ténye- zőkkel foglalkoznak. De talán nem is szükséges nagyon hangsúlyoznom: vissza az anyakőzethez, amikor tulajdonképpen nem is pártoltunk el tőle! Az a kis kilengés, amikor az 1911 — 1923. esztendők átnézetes növény- geografiai térképe készült, amely a klimazonális talajok elterjedését is fel akarja tüntetni, a talajtani tudomány fejlődésében haladást jelent, de nem jelenti evvel kapcsolatosan azt, hogy az eredeti tervekről lemondott volna az agrogeologiai osztály, vagy azt jelentette volna ki, hogy az eddigi munkálatok semmit sem érnek. Látjuk, hogy a talajra a klíma és a növényzet is befolyással van, és hogy általánosságban az egyenlő fak- torok alatt kifejlődött talajnemek egy bizonyos közös jellemvonással ren- delkeznek. Tehát ez is egy lépés előre a talajtani tudományban. De vizsgálván a talajkutatás célját, gyakorlati szempontból is, nem eléged- hetünk meg ilyen egyoldalú vizsgálattal. Ha a mezőgazdasági szem- pontokat vesszük szemügyre és kutatjuk a talaj termőképességét, terme- lési lehetőségeit, ami tulajdonképpen gyakorlati végcélja is az agrogeo- 22 HORUSITZKY HENRIK logiai vizsgálatoknak, akkor nagyon sok faktorhoz kell még nyúlnunk, ha nem akarjuk, hogy az agrogeologiai felvétel hiányos legyen. A klimazonális talajtérkép elkészült, van tehát alapunk, amelyből kiindulva, ha úgy tetszik az éghajlati zónák szerint beosztott talajneme- ket tovább lehet kutatni. De folytatni a részletes munkálatokat okvetlenül ott kell, ahol azokat az 1910. évben abbahagytuk, t. i. a talajokat gene- tikai, analitikai módszerrel kell vizsgálni, amely vizsgálatoknak alapja a geológia és a petrografia. Igaz, hogy gyakorlati szempontból mindegy azagrogeologiai tudomány- nak, vájjon pl. triász — vagy jura mészkőről van-e szó, vagy szarmata — vagy mediterrán mészkőről. Hasonlóképpen egyes kavicsos terraszok között sincs agrogeologiai szempontból nagy különbség, dacára különböző koruk- nak, az andezit-trachit válfajainál sem találunk e szempontból nagyobb különbségeket, ha azok egy zónái is övbe tartoznak és így tovább. De egyéb számtalan kőzetnél már olyan nagy az eltérés, hogy dacára egy klíma-övbe való tartozásuknak, nem lehet őket egy kalap alá foglalni. Nézzünk egy hegyoldalon fekvő bazaltot, permi homokkövet, vagy akár- minö más kőzetet pl. a löszt: mindenütt más és más termőtalajt látunk. S nem máskép nö-e mindenütt az a növény, amelynek a gyökere vékony termőréteg alatt érik el a tömött vagy likacsos mészkövet, agyagos löszt, vagy esetleg kavicsot, amely közetek mindegyike másképpen viselkedik a víz és a hö iránt, vagy pedig vastag termőtalajon halad keresztül? stb. Nem igyekeznek-e a növények gyökerei az altalajba hatolni s nem kell-e nekik minden kőzetnél különbözőképpen küzdeni, hogy az ellenállással megbirkózzannak? Egyes szomszédos völgyek növényzete sem egyforma, ha a folyók, vagy a patakok hordaléka különbözik egymástól. Ha két termő talajnemet vizsgálunk, amely mondjuk teljesen egyforma, egy klíma alatt is van, még akkor is találhatunk termőképességükben nagy különb- ségeket, ha pl. a rétegzés nagyon eltér egymástól. Ettől függ sokszor a talaj megmunkálása is, úgyhogy klimazonális értelemben teljesen egyforma szomszédtalaj is más termést hozhat. Azt hiszem erről bőven írni teljesen szükségtelen; mindenki tisztában van azzal, hogy a talaj termőképessége számtalan faktortól függ s ezért lehetőleg valamennyit szemügyre kell venni, s valamennyinek a befolyását tanulmányozni. Részletes felvételeknél a talajokat először is genetikai alapon kell tanulmányozni, aminek első feltétele az anyakőzet megismerése. Az anya- közet szerint változik a növényzet, amely ezután a felső talajt alakítja. Igen szépen kimutatta ezt Györfy István a szegedi egyetem tanára, aki bebizonyította, hogy amint az alapközet változik, a rajta élő moha is más és más. 3' A növénybiológia igenis hatással van a talajképzödésre, de csak annyiban, amennyiben ezt az alapközet megengedi. A növényzetre ismét nagy befolyással van a klíma és különösen a csapadék és az elpárolgás AZ AOROQEOLOOIA MÚLTJA ÉS FELADATAI HAZÁNKBAN 23 közötti arány, amit az orografiai viszonyok szabályoznak Hát ezek nem függnek-e össze a geológiai viszonyokkal? Akármennyire csavarjuk is a dolgot, mindig csak az anyaközetre és a geológiára kell visszatérnünk, amely szerint igazodnak a vidék domborzati, a terület vízi viszonyai; e szerint azután a vidéknek más és más a klímája, az illető területen más és más növényzet él s másképpen alakul át a talaj. így más a talaj termőképessége s mások a mezőgazdasági viszonyok is. A talaj genetikai módszer szerinti áttanulmányozása után követke- zik annak pontos minőségi vizsgálata, úgy fizikai, mint kémiai szem- pontból. Tudjuk, hogy a talaj a legkomplikáltabb kőzetek egyike, amely mintegy átmenetet képez az élő és élettelen testek között. Szerkezete sem lehet tehát egyszerű. Itt csupán legjellemzőbb tulajdonságairól szó- lok, amelyekre a gyakorlati talajtannak a súlypontja helyezkedik. Én mindig nagyobb súlyt fektettem a talaj fizikai tulajdonságainak vizsgálatára és megismerésére, mint a talaj kémiai alkatrészeinek a részletes kimutatására. A kedvező szerkezetű talaj mindig hálásabb, mint más dúsgazdag talaj, amely kedvező szerkezettel nem bír; azért oly fontos megfelelő időben a talaj megmunkálása és meszezése, ami elsősorban a talajszerkezet megváltoztatását szolgálja a gazdaságban. A meszezés is elsősorban a talaj porhanyítása végett történik és csak másodsorban az esetleges szükséges tápanyag pótlása végett. Vizsgáljuk a talaj szemcsenagyság szerinti összetételét, mérjük a talaj fajsúlyát, térfogatsúlyát, a talaj likacsosságát, továbbá a talaj súly- és térfogat- szerinti vízkapacitását, s mindez azért történik, hogy a talaj ama fontos tulajdonságait kapjuk eredményül, ami körül az egész talajkérdés forog. Ilyen fontos tulajdonság, különösen a növényzet táplálkozása szempont- jából, a talaj levegő kapacitása. A talaj levegőkapacitásának megismerése gyakorlati szempontból a leglényegesebb, mert ettől függ a talaj további, akár a hő, akár a víz iránti magatartása, a talaj likacsossága, porhanyós állapota, a napfény tartamának a talajra való befolyása, a talaj mikénti megmunkálása stb. stb. A talajlevegö kapacitását, ami tulajdonképpen a talaj likacsosságának és térfogat szerinti vizkapacitásának a kiilönbözete, a talajokban vizsgálni, azt valahogy arány számokban megállapítani — ez a legcélravezetőbb vizs- gálatok egyike a talajtermőképesség megállapításánál és a talajfelbecs- lésnél. A talaj kémiai vizsgálatánál gyakorlati szempontból fontos a tápanya- gok hiányának a megállapítása és az esetleges káros sók kimutatása, részint azért, hogy a pótlandó tápanyagról a gondoskodás, részint, hogy a káros sók elleni védekezés megtörténhessék, amint ezt Sigmond műegyet. tanár akadémiai székfoglalójában ecseteli. Gyakran hallunk bírálatot a Földtani Intézet által felvett térképek 24 HORUSITZKY HENRIK nagyságára vonatkozólag. Ezek szerint az 1 : 75.000, sőt 1 : 25.000 méretű térkép mezőgazdasági szempontból kicsi. Ez tagadhatatlan; hogy azonban az intelligens gazda, aki a térképet csak egy kissé olvasni tudja, ebből is sokat ne okulhatna, azt nem lehet állítani. Hibát elsősorban abban látok, hogy az e téren levő kioktatás még nem a megfelelő. Ezt a hiányt pótolni gazdasági főiskoláinknak és iskoláinknak a feladata lesz. Szerin- tem a térképnagyság, amely alapon a felvételek történtek, az agrogeo- logiai osztálynak, mint állami intézménynek, teljesen megfelelő. Azt nem kívánhatják a gazdák, hogy mindenkinek kateszteri térképnagyságában vétessék fel a birtoka, ami már messze vezetne a tudományos feladatainktól. Nagyobbarányú térkép, csak speciális esetekben és csupán azért kívánatos, hogy a feltüntetendő adatok ráférjenek, hogy a térkép könnyen áttekinthető és kezelhető legyen. Legtöbb esetben kívánatos, hogy az ilyen részletesebb térképen ki legyen jelölve: 1. a terület domborzati és folyóvízi viszonyai, 2. a feltalaj válfajainak az elterjedése, vastagságának a feltüntetése, a feltalajban a mész és humusztartalom kimutatása és esetleg egyéb sók minőségének a megjelölése; 3. a felhalmozódási réteg vastagságának és minőségének a meg- állapítása; 4. az altalaj geológiai és petrografiai minőségeinek az adatai; 5. a talajvíz mélysége és annak ingadozása; 6. egyéb esetleges különös kívánságoknak a kijelölése, amelyek céljából a részletesebb speciális felvétel történt. Ilyen részletekbe azon- ban az állami agrogeol. osztály általánosságban nem mehet, már azért sem, mert ezek a speciális térképek nem lehetnek egyformák, az Inté- zetnek pedig egységes munkaprogrammja kell, hogy legyen. Irodalom. 1 Szabó Iózsef: Békés és Csanád megve. Geológiai viszonyok és talajnemek ismerte- tése, Pest 1861. - Szabó József és Molnár János: Tokaj-Hegyalja talaja, Pest 1867. 3 Szabó József: Heves megye földtani leirása, Eger 1868. ^ Szabó József és Molnár János: Talajnemek geológiai, kémiai és fizikai vizsgá- lata Bugyi község határában. (Magyar orvosok és természetvizsgálók XX. vándorgyűlésének munkálatai) Budapest 1880. 5 Inkey Béla: Pusztaszentlőrinc vidékének talajtérképezése. (Magy. kir. Földt. Int. Évk. X. köt.) Bp. 1892. 6 Inkey Béla: A debreceni magy. kir. gazdasági tanintézet földje, térképpel, (Magy. kir. Földt. Int. Évk. XI. köt.) Budapest 1894. 7 Halaváts Gyula: Az Alföld Duna-Tisza közötti részének földtani viszonyai, tér- képpel. (Magy. kir. Földt. Int. Évk. XI. köt.) Budapest 1895. * Inkey Béla: Mezőhegyes és vidéke agronomgeologiai szempontból, térképpel. (Magy. kir. Földt. Int. Évk. XI. köt.) Budapest 1896. ® Treitz Péter: Magyaróvár környékének talajtérképe. (Magy. kir. Földt. Int. Évk. XI. köt.) Budapest. 1896. Horusitzky Henrik: Az eső mechanikai hatásáról. (Természettudományi Közlöny XXVlll. kötet, 381. old.) Bp. 1896. AZ AGROGKOLOGIA MÚLTJA ÉS TELADATAI HAZÁNKBAN 25 " HoKusírzKY Henkik: Miizsla és Béla község liatárainak agroiiomgeologia viszo- nyai, 2 térképpel. (Magy kir. Földt. Int. Évk. XII. köt.)_ Bp. 1898. '2 Hokusitzky Henrik: Budapest Székesfőváros III. kerületének (Óbuda) agronoin- geologiai viszonyai, kiváló tekintettel a szőlökulliirára, térképpel. (Magy. kir. Földt. Int. Évk. XII. köt.) Bp. 1898. Hurisitzky Henrik; Komárom város környékének liidrografiai és agrogeologiai viszonyai. (Magy. kir. Földt. Int. Évk. XIII. köt.) Bp. 1900. '■* Horusitzky Henrik: a bábolnai áll. ménesbirtok agrogeologiai viszonyai, 4 térképpel. (Magy. kir. Földt. Int. Évk. Xlll. köt.) Bp. 1901. Cholnoky Jenő; A futóhomok mozgásának törvényei. (Földt. Közi. XXXII. köt.) Budapest 1902. Horusitzky Henrik: Magyarázó és külön geológiai Tájékoztató az e/só' agrogeolo- giai térképhez, Magyarszölgyén és Párkány nána vidéke, 14. Z. XIX. R. oviagy. kir. Földt. Int. kiadványa.) Bp. 1902. Treitz Péter; A Duna-Tisza közének agrogeologiai leirása. (Földt. Közi. XXXllI. köt.) Bp. 1903. Szontáuh Tamás, Maros P„ Asboth B., Emszt K., Horusitzky Henrik: A Fertő tó tanulmányozására kiküldött bizottság jelentése. (Földművelésügyi Minisz- térium kiadványa) Bp. 1903. Güli, V., Liffa A., Timkó I.: Az Ecsedi-láp agregeologiai viszonyai. (Magy kir. Földt. Int. Évk. XIV. köt.) Bp. 1905. 2" Treitz Péter; Magyarázó Szeged és Kistelek című agrogeologiai térképhez, 20. Z. XXII. R. (Magy. kir. Földt. Int. kiadványa) Bp. 1905. 2' Glinka K. D.: Európa és ázsiai-(Vroszország talajzónái. (Az első nemzetközi agro- geologiai értekezlet munkálatai. (Magy. kir. Földt. Int. kiadványa, pag. 89.) Bp. 1910. 22 Cholnoky Jenő: Az éghajlati zónákat jellemző talajnemek. (U. o. pag. 159.) 23 Munteanu— Murgoci G.: Románia talajzónái. (U. o. pag. 301.) 2^ Timkó Imre: Magyarázó Érsekújvár és Komárom című agrogeologiai térképhez, 14. Z. XVIII. R. (Magy. kir. Földt. Int. kiadványa) Bp. 1911. 23 Horusitzky Henrik: A kisbéri állami ménesbirtok agrogeologiai viszonyai, 4 tér- képpel. (Magy. kir. Földt. Int. Évk. XX. köt.) Bp. 1912. 23 Vénül Aladár: Homok és talajminták ásványtani vizsgálatai. (Magy. kir. Földt. Int. Évk. XXI. köt.) Bp. 1913. 2< Inkey Béla; A magyarországi talajvizsgálatok története. (Magy kir. Földt. Int. kiadványa) Bp. 1914. 2* Horusitzky Henrik: Magyarázó Vágselye és Nagysurány cimü agrogeologiai tér- képhez, 13. Z. XVIII. R. (Magy kir. Földt. Int. kiadványa) Bp. 1914. 23 Horusitzky Henrik: Magyarázó Szempc és Tallós cimű agrogeologiai térképhez, 13. Z. XVII. R. (Magy. kir. Földt. Int. kiadványa) Bp. 1914. 33 László Gábor és Emszt Kálmán: A tőzeglápok és előfordulásuk Magyarországon (Magy. kir Földt. Int. kiadványa) Bp. 1915. 31 Horusiizky Henrik': Magyarázó Nagyszombat vidéke című agrogeologiai térképhez, 12. Z. XVII. R. Budapest. 1915. 32 Horusitzky Henrik; Pozsony és Bazin környékének agrogeologiai térképe. 12. és 13. Z. XVI. R. jelű 1 : 75.000 méretű színezett térkép, amelyből csak két kinyomott példány van meg. A háború kitörésénél és a felvidék el- vesztése miatt a térkép kiadatása sajnos elmaradt. 33 Horusitzky Henrik; Pozsony környékének agrogeologiai viszonyai, 12 ábrával több táblával. (A szerző saját kiadása.) Bp. 1917. 31 SíüMOND Elek; A hazai szikesek és megjavitási módjaik. (A Magy. Tud. Akad. ki- admánya) Bp. 1923, 33 Treitz Péter: Magyarázó az országos átnézetes klimazonális talajtérképhez. (Magy. kir. Földt Int. kiadványa) Bp. 1924. 3'! Chol oky Jenő: Megjegyzések Treitz Péter magvarázójához. (Földrajzi Közlemé- nyek Lll. köt. VII— X. fűz. 122. old.) Budapest 1924. 3‘ Györkfy István: A mohák és a substrátum. Földt. Közi. LIV. köt. 45. old. 1924. Bp. 33 Treitz Péter; Az agrogeologia múltja és feladatai hazánkban. Földt. Közi. LV. köt. 20. old. 1926. Bp. AZ ETNA JELENKORI LÁVATÍPUSAI. irta: vitéz LENGYEL ENDRE dr.* * — Az 1—3. ábrával. — Walterhausen és Lasaulx 1880-as években megjelent munkája óta, amely hézagos és javarészben elavult adatokat tartalmaz az Etna- lávák kémizmusára vonatkozólag — újabban az amerikai Washington* foglalkozott közelebbről e problémával. Az Etna legutóbbi, 1928. novem- berében történt kitörése s a felszínre került láva beható vizsgálata újabb adatokkal szolgált a kérdés tisztázásának lehetőségéhez. Kiküldetésemért s a helyszínen történt közvetlen tanulmányozás lehetővé tételéért legyen szabad e helyről is leghálásabb köszönetemet kifejeznem a m. kir. Ferenc József Tudományegyetemnek. Az Etnát kőröskörül üledékes közetek övezik. É-on és ÉNy-on, nagyobb távolságra a Monti Peloritani, Coronie és Madonie gránit és kristályospala-öslánca húzódik, amelyekre mezozoikus mészkövek, majd sok helyen diszkordans-parallel településben harmadkori üledekek borulnak. E rétegcsoportokat erős diszlokáció jellemzi, mely különösen a messzinai, taorminai mészkőpartok lépcsős vetődéseiben s meg nem álla- podott, nyugtalan felépítésében jut legfeltűnőbben kifejezésre. D-en és DNy-on harmad- és negyedkori üledékek simulnak bele lankás lejtőkkel vagy festői falakkal az lőni tenger hullámaiba, melyeket a közelmúlt geológiai időkben erélyes tektonikai mozzanatok, mély besüllyedések szakí- tottak el Malta szigetétől s a teljesen azonos felépítésű északafrikai partvidéktől. É-on az Alcantara, D-en a vízeséseiről híres Simeto folyók választ- ják el éles törésvonalak mentén keletkezett tektonikus völgyekben a fia- talabb üledékeket a már régebben kialudt vulkánok bazalttömegeitöl, melyek az egykori öblöt kitöltötték, majd évezredes működéssel, ciklikus erupció ingadozásokban az Etna mai, hatalmas kúpjának talapzatát szolgáltatták. A legrégibb kitörések a kréta-, sőt újabb megfigyelések szerint a jurakorszakba esnek Cap Passeronál, ahol a mezozoikus mészkö- * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1929. évi április hó 10-én tartott szakülésén. * H. S. Washington, M. Aurousseau and M. G. Keyes : The lavas of Etna. (Amer, Journ. of Sci. [5] 12. 1926.) AZ ETNA JELENKORI LÁVATÍPUSAI 27 táblák és niárgarétegek már bazalttalapzaton foglalnak helyet. Hosszabb szünet után a V a 1 d i N o t o miocén kitörései következtek. Negyedkori működés nyomai a mai Etna-kiip körül figyelhetők meg: Aci, Paterno, San Marco önálló bazaltkúpjaiban. Az óriási Etna-kúp tehát széles preetnúlis zónán pihen, amely voltaképpen Sicilia mai alakját meghatározta s amelyen évezredes Stromboli- tipusú működéssel — kevés hamu, lapilliszórással és kisebb-nagyobb tömegű lávaömléssel — 160 km-es alapkerületével a mai Etna-kúp felépült. Az Etna-lávák meglehetősen egységes jellegűek. Részletesebb kőzet- tani leirásuk előző értekezésemben már megjelent.''^ Az Etna középponti kúpjának kialakulása előtti lávák uralkodólag labrador bazaltok, melyek néhol, különösen telérekben megjelenő a ndezin andezitek- kel váltakoznak. A jelenkori lávatipusok egyrésze olivinmentes andezit: 54 — 497i) Si02-tartalommal ; másik része bazalt. A típusos andezittől bazaltig mindenféle átmenet megtalálható. Egy kisebb csoport oligo- klászandezit: 587o Si02-val. A recens lávák fiatalabb tagjai főként andezinbazaltok kevés olivinnel vagy olivinmentesen. A legfiatalabb lávák már jóval bázikusabbak s olivintartalmuk is nagyobb. Feltűnőbb kivétel a Mte. Rosso 1669-i kőzete, mely bőséges nefelintartalmú oligoklászandezit. Általában e^rységes megjelenésű, hasonló ásványos összetételű kőzetek s csupán a lehűlésnél szereplő különböző fizikai viszonyok hoztak létre eltérő szerkezet- és szövetbeli sajátságokat. Ha a jelenkori Etnalávák á 1 1 a g t í p u s á t állapítjuk meg, a rendel- kezésünkre álló elemzések középértéke alapján, akkor azt tapasztaljuk, hogy az határozottan és uralkodólag andezites jellegű, magas AI2O3 tar- talommal. Ez az átiagtipus pedig sokkal savanyúbb és alkalidúsabb, mint a Havai szigetek vagy Dékán-plató, vagy akár a Daly-féle összes bazaltok középtipusa. Bő P^Og és aránylag csekély TiO^ tartalom jellemzi. Rosenbusch a magas alkaliatartalom következtében a trachi- doleritekhez sorolta s valóban az Etna- kőzetek nagy része a magas Mi-tartalom miatt erős tendenciát mutat a Nátron-kőzetekhez való köze- ledésre. Nefelin-molekula csaknem minden Etna-közet normájában elő- fordul, bár egy-két eset kivételével kőzettanilag nem észlelhető, hanem az alapanyagban s egyes alkatrészekben rejtett állapotban. Uralkodó femikus elegyrészek: a piroxén és olivin. Amfibolt csak a legritkább esetben írtak le, így Di Franco az 1911-es, milohegyi lávából. A legutóbbi kitörés kőzete: sötétszürke, középszemcsés, sokféle salakos változattal. Szabadszemmel ibolyásszürke földpátlécek, bőséges - V. \í. Lengyel: Dér Etnaausbrucli im Jalire 1928 und sein üestein. Acla Litt. ac Scient. 1929. T. 1. fasc. 2. Szeged 1929. 28 Sorsz. re — : 1 ^ 1 i ^ 4. i ^ í te 1 1 - o ^ -n ^ O" r- w — Andezi bazalt L £• ' =3 S. i £• ^ 1 fO NJ 1 N ü. 1 Andezi bazalt '2 ? c. ^ fi -• N 3 £í S" N Ei. ' Ü ^ c. ^ fi N ft3 i j Zi bd !q.^* : fi g. ' N ^ Ol N 0 3 5 3 0 Oec -- 1 3 . &5 1 ' 1 D. j CA fi TCí ! N < fii 1 fi Mascali (1928) Nicolosi (1910) < ^ SM •e r* § ^ 03 0 fi ^ “n — • ^ ?i — PC CC fi Catania (1669) (1908) Monté Ro (1329) 0 ; A S’ cl I ! < 0 • 0 r- ^ ■ 2. C3 “ Val dél Aqua Val dél Monaco Lelöliel 0 — n C/3 ! c 0 c < 0 c C/1 < 1 fi ^ 1 0 1 fi 1 4^ QC 4^ oc 4:^ CC 4^ CC 4^ CC Ül i ií i ül 1 w Ül 4- ; ül 1 p Ül OC C/5 Ö Oi C ül co ré re eb re “é ' ő i ül te 1 OC te eb Cl Ö . . ■ ^ ■ . . . 1 re ! — i — 1 I— « 1 ^ > Ül -j oc 01 OC GC c 1 CC te 1 ^ OC ái -J3 4^ eb ob 1 ^ CD 1 ül 1 eb 9 'sC re c 0 0 co -e 1 ! 4ü> 1 CC ro co te te re te te Ül CO fi có 4I ob cc db ob Cl dl dl cc ob p to re re ül Cl w co 0 Cl oc a; c- Cl ül ül le co 4^ co "n ft> ő 0 OC ob dl ré ül dl 4^ té dl 0 00 0 cc 00 re cc co 4» 0 p 0 c p p 0 oc co co — re 0 05 Ol 0 CJl ül 4^ CO ül co te 00 re . . 0 s erq cő ő ré ob ré 4^ -é -0 eb -é ob •é co ül ül c Ül cc 0 te ül -e CC 0 ■ ■ - _ . . n o 0 cc 0 p CC p OC Ül Cl C CC ré te -é 0 •é 4^ -j CC ő 0 cc CC ül Cl CC c re re z ül 4^ 4^ 4^ 4^ 4- Cl 4- 4* ül p ül iú 4^ cc cc cc 4^ -é 4^ 00 ob 0 w CO Ül te c. 4» 4>. co te oc , - . . ■ te p to re te te te cc Cl cjl eb 4^ ob ré c 4^ ré ob -b 0 “ re CC Ci cc Cl cc *“ oc 0 0 0 0 3 0 i ' — ■ Ö ré 41 C' 4^ eb ré cc te re re CC re te OC CO 0 . ■ te te te 1 ,0 . ■ ■ . ■ , ■ , ■ H ó 10 ö Cl 41 cc 4^ 4^ ré té ö '>C co 0 4^ ül re CO 0 ül 4^ te o p 0 c 0 0 0 0 0 “0 te -é ül Cl c Cl rT'. ül dl OC 0 Üi 0 co re co cc CO p ' i 0 ó ! ! 1 CA) 4^ 1 ül 1 1 ^ . . . . 0= C/1 c/1 CC g , 0 $ s ■ ö CC cc 0 0 1 p 1 0 0 s -é 1 ül 1 00 oc 1 ^ 1 ob ' Ül 1 Ül ,-ú 1 öo N fi CfQ db j co 1 oc cc re 1 co 1 ül ' Ül 00 1 ül 1 co "C 2. 1 3 í 0 wl 3 Cfl 1 ?: fi v: fi 0 . 3 Was tón 2 co’ 1 Ci> 7: fi i (i > 1 c 1 3 ! ?s fi > 0 fi (1 1 3' * 70 C/l fi w 1 í Vi i 1 C/1 fi 1 Zi c/1 (/l C/5 fi Zi 3 N ' 1 1 a • ' c JELENKORI ETNA-LÁVÁK ELEMZÉSI ADATAI: AZ ETNA JELENKORI LAVATiPUSAI 29 halványzöld olivin- s keskeny, fénylő piroxénkristályok ismerhetők fel. Alapanyaguk általában hipokristályos, néha közel holokristályos, gyakori interszertális és fluidális szerkezettel. A földpát fajta szerint 1 a b r a d o r i t; a kisebb egyének 1 a b r a d o r a n d e z i n e k , a nagy porfiros földpátok néha labradorbytownitek. Általában zónás felépítésűek, zárványdúsak. A piroxén kétféle: közönséges és diopszidos augit. Hipersztén nem for- dul elő. Homokórás szerkezetű, lilásszürke, gyakran zónás augitok titán- a u g i t r a vallanak, amit eddig a kőzetekben nem Írtak még le. Az o 1 i v i n igen változó nagyságú és üde korróziós jelenségek gyakoriak. Érc bősé- gesen jelenik meg s ez túlnyomó részben magnetit. Apró, gesztenye- barna kristályvázak i 1 m e n i t r e vallanak. OsANN rendszerében^ az 1928. évi mascali-i kőzet az ACFA első szextánsába esik s a jávai vicoit-típushoz (86), valamint Haugthon féle „Vezuv-lávák középértékéhez“ áll közel, bár ez utóbbiakra a magas A'-tartalom a jellemző a mascali-i láva dús A^a-tartal mával szemben. A SAIFA-ben, az első és második sextáns határán egy gabbroleucit- bazalt, teralit és esszexittípus közé esik, aminek oka a magas Ca, Mg és alkália (Na) tartalom. Az OsANN-féle projekcióértékek alapján a Mte Ponente-i (780) plagioklászbazalthoz s a madeirái (915) „trachydolerit“- hez áll közel. Az amerikai petrográfusok rendszerében a Dosalan-osziályha. helyezendő s értéke-i alapján közel áll az Essexos-Salenios sub-rangokhoz. A kőzet kémizmusának vizsgálata Niggli értékei alapján is hasonló eredményhez vezet. Magmatípusai közül egy cantali-i gabbró, egy brazí- liai teralitgabbro s egy tahiti-i nefelingabbrohoz áll közel, tehát esszexit- gabbroidaiis magmatípushoz s erősen esszexitbazaltos vagy alkalibazaltos jellegű. De közel állanak átszámított értékei a teralit- gabbromagmáéhoz is, melyet — mint ismeretes — f al-alk viszony és aránylag alacsony SiO^ tartalom jellemez. Mindössze C és Alg érték- ben van lényeges különbség, mely az Etna lávájánál az fin rovására magasabb. Az al és alk-számok feltűnően azonosak. Mint érdekes jelenséget említem meg, hogy felsorolt talajtulajdon- ságai alapján az 1928. évi Etna-láva a tátikai bazanitoi dók- hoz is közel áll összes értékeiben. Csupán ez utóbbiak /("-tartalma maga- sabb s Cu-tartahna alacsonyabb: Lelőhely Si02 Ti 0-2 AI2O.3 Fe2 O3 Fe 0 Mg 0 Ca 0 Naa 0 K2 0 j Hí 0 Pí 0.-. |Mn 0 Bazalt, Mascali 47-19 1-99 1775 2-31 i 7-01 5-35 , 10-62 5-42 1-88 1 — 0-45 I — Bazanitoid, Tátika^ 47-5.5 0-78 18-85 2-93 7-48 4-34 ! 8-87 6-06 3-14 — - i - 3 V. K. Lengyel: Dér Etnaausbruch im Jalire 1928. und sein Gestein. Acla Litt ac Sient. etc. Tóm. 1. fasc. 2. p. 141; Szeged 1929. 30 VITÉZ LENGYEL ENDRE DR Hogy a jelenkori Etna-lávák vegyi rokonságát s a differenciálódási folya- matot bemutathassam, a mascali-i láva elemezést adataihoz Washington— Keyes — Aurousseau 1926-ban publikált munkájából 11 Etna-kőzet elemzési adatait találtam alkalmasaknak. Washington az Etna vulkanizmusát hosszú ideig tanulmányozta s a kőzetek elemzését KEYES-sel és AuROUSSEAU-val egyidejűleg végezte el. Adatai tehát a differenciáció figyelemmel kiséré- sének szempontjából megbízhatónak tekinthetők. A kőzetek elemzési adatait a 28. oldalon levő táblázatban össze- foglalva nyújtom. Az elemzésnek Niggli módszere szerint átszámított értékei a következők. (L. 31. oldal.) A fenti értékekből teljes határozottsággal kiolvasható a kőzetek közeli rokonsága, de kiviláglik egyúttal az is, hogy itt egy jól követhető bázisossági sorozat áll előttünk, melyben a sí fogyásával az al és alk számok — egy természetes differenciációs sorozatnak megfelelöleg — kisebbednek, a c és / számok ellenben fokozatosan növekednek. Mind- össze a nefelin megjelenése okoz egy-két tagnál kisebb eltéréseket, ill. ugrásokat (6, 12 számú kőzet). A qz általában negatív, de a — 50-et csak a két nefelintartalmú kőzetben (6, 12) éri el. Jól figyelemmel kísérhető a sorozatban az is, hogy az 1792-i lávának anyaga, melynek neve az irodalomban andezin- andezit, egészen pontosan beleillik a bazaltok közé, melyek közül az 1910. évi láva adataival feltűnő megegyezést mutat. Az alkália (k) viszony az összes tagoknál 12 — 25 között, az alkáli-mész viszony (ck) pedig 31 — 54 között mozog, tehát aránylag szűk határok között ingadozik. Az mg viszony már nagyobb ingadozásokat (20—66) mutat, ezért nem ilyen jellemző. Érdekes tény az is, hogy a Nicolosi mellől gyűjtött 1910. évi láva kivételével valamennyi az 5-ik metszetbe tartozik, de ez is közel áll a határhoz. Igen jellegzetes képet kapunk abban az esetben, ha az ismertetett Etna-kőzeteket a NiGGLi-féle magmatípusokkal hasonlítjuk össze: a két oligoklászandezit az esszexitdioritos magmába tartozik, a többi andezit pedig az esszexites magmacsoport tagja. Az 1908. évi láva andezinbazaltja átmeneti kőzet az esszexites s esszexitgabroidális magma-típus között. A V^al dél Bove 1910. évi andezinbazaltja már határozottan az esszexit- gabroidális magmába tartozik. Az 1792- és 1669-i lávák, valamint az 1910-i láva a teralitos magmacsoport tagja; s végül az 1928. évi mascali-i kőzet a sorozat legbázisosabb típusát képviseli: a teralit- gabbroidális magmába tartozik. E vonalon is kimutatható tehát a szervesen összefüggő bázisossági sorozat. ■> Dr. Vitális István; Die Basalte dér Balatongegend. Resultatc dér wiss. Erforscii. des Balatonsees. p. 92. Wien 1911. JELENKORI ETNA-LÁVÁK NIGGLI-FÉLE SZÁMAI: AZ ETNA JEr.ENKOR! LÁVATÍPUSAI 31 C/D 1 1 o 1 1 c o CT3 £ .2 •5 _2> 05 03 3P r/i X5 X) o bjo C3 s *>< CM 05 •* X LO X ep g> * r- cp Cp i ro CM c X o X o CT5 X X Tf co cn X X X lO co CM X X X CM 05 X o lO lO lO LO lO LO lO LO ÍJ/. CVI o CM r-- 00 05 C'l o 05 Tt X eo co lO X X X X uD lO lO lO lO LO LO LO LO lO LO ez b/5 O CO co oo co X CM CNJ ‘ '■O X LO ■ . X X eo X X lO LO co lO co co X eo co co ro ^ , lO ÍP CO Oj o- o X C^l (T'l CM CM CM OJ lO lO LO LO ih Ol r- LO LO X X C^l CM 03 C^I CM lO m lO lO LO lO LO ej 00 ö lO CM eb eb eo 'O 'O co c^^ .. fvj O'l CM (M (M CM CM CM lO ÍO LO LO CVI r- X X LO 05 o LO 2: zsjos - (M 00 LO co 1 1 X o> 1 2 1 = 1 CVI 32 VITÉZ LENGYEL ENDRE DR Az ábrázolások közül, mint legjellemzőbbet, itt most a k-ck diagrammot és, koncentrációs tetraéder kockavetitésétk.\v?í\\om bemutatni: (1. I.és2. ábrát.) tn 9 0 . S ■t c ) 6 0 1 1 1 z .00 dű 1. ábra. k-ck diagrammá. Z)0 Az alkáli {k == K20 K20+Naa0 CaO ■) és az alkáli-mész {ck^> = (KNa)WaO ) viszonyok ortogonális vetítése igen alkalmas az andezites ( 1 — 6) és ba- zaltos (7 — 12) tagoknak szétválasz- tására, melyek itt egészen külön csoportban jelennek meg. Különö- sen a bazaltos tagok mutatnak egy- mással nagyon közeli rokonságot, míg az egyes andezites tagok szét- szórtabb láncot alkotnak. A kjmg diagramma már nem ad ilyen jól elkülönítő képet, az mg értékének valósággal szeszélyes változása következtében. ^ i ^ 1 10 <*.345 ‘d ^ ICO ico 2. ábra. A koncentrációs tetraéder kockavetítése. pacifikus sor O ^ andezites kőzetek ==- atlantikus sor • ^ bazaltos kőzetek A NiGGLi-BECKE-féle vetítésben is igen jól megkülönböztethető a két csoport: Keresztmetszetben az andezites lávák az esszexit-ponthoz közel jelennek meg s attól a nefelinszienit irányában vannak eltolódva. A AZ ETNA JELENKORI LÁVATIPUSAI. 33 bazaltos kőzetek ezzel szemben az esszexit- és teralit-típus közé esnek. Valamennyi az atlantikus vonal mellé sorakozik. Alapmetszetben a s és r; segédkoordinaták alapján jól feltüntethető az elkülönítés s abban az al-c viszony alapján a pacifikus vonal irányában sorakoznak az egyes tagok. Az oligoklászandezit (1 — 2) itt egészen külön helyet foglal el a többiektől meglehetősen távol. Éppen így külön válik az a kovasavmező- ben is, ahol ismét az atlantikus sorban helyezkednek el az összes tagok. Ez a helyzetváltozás igen jól érzékelteti trahidolerites természetüket. Vetítési módozataink közül ez fejezi ki legjobban az ásványos- és vegyi összetételben rejlő különbözőségeket. Washington elemzési adatai alapján annak a véleménynek ad kifejezést, hogy az Etna magmája alig differenciálódott s hogy az egy- másután következő lávaárak kőzetei az ősi típustól kifejezett eltérésre alig mutatnak hajlandóságot. Ha a jelenkori (prehisztorikus és recens) lávák elemzési adataiból nyert értékeket differenciációs diagrammában tüntetjük fel, bebizonyul, hogy magmatikus szétkülönülés az Etna-lávák- nál is megvan, mégpedig egészen normális lefolyású, ha nem is valami nagymértékű. XE M .XK\f m VI V V I II Ha figyelemmel kísérjük a differenciációs diagrammot, láthatjuk, hogy az al és alk vonala a SiO^ kevesbedésével párhuzamosan sülyed, míg az fm vonala ezzel szerves összefüggésben emelkedik. Ugyanezt mond- hatjuk kisebb mértékben a c vonalról is, amely azonban nem emelkedik 5 A ck értéket először Szentpétery professzor használja (Eruptivserie im Savóstal bei Lillatüred Acta Chem. Min. etc. Tóm. I. p. 127.), azonban csupán a földpátképzö elemek kölcsönös viszonyát tüntetik fel vele. Én ezzel szemben az egész CaO értéket vettem a számitás alapjául, ami a közetek kémizmusának is legjobban megfelel, mint azt Szentpétery professzor is kimutatta. 3 34 VITÉZ LENGYEL ENDRE DR. ilyen gyors ütemben, sőt a 125 — 108 sí között, tehát a bazaltoknál valósággal sztagnál, ahol a c értéke állandóan 26 marad. Az fm értéke ellenben 19'5-röl 40-re emelkedik. Igen érdekes itt a két nefelin {ne) tartalmú kőzetnek (6, 12) visel- kedése, melyek a legközelebbi rokon szomszédaikhoz képest az alk számok tekintetében ugrásszerű emelkedést mutatnak. Az 1928-évi lávánál ezenkívül az a/-érték is erősen emelkedik, míg az /m-értéke ugrásszerűen lesülyed. Ezzel szemben az 1329-i lávánál (6) a c értékében látunk hirtelen csökkenést. Az Etna-lávák vizsgálatából leszűrt eredményeket röviden össze- foglalva, mondhatjuk, hogy: az Efna 1928. novemberi kitörésének kőzete az eddigi lávák növekvő bazicitást feltüntető sorozatának végén áll, mint annak legbázisosabb tagja. A kőzet bőséges rejtett nefelint tartalmazó olivinlabrador bazalt. A differenciációs diagramma érdekes betekintést nyújt az Etna-lávák kémiznmsába, mely szerint szabályos, bár nem nagymértékű differenciáció valóban folyamatban van. Érdekes képet nyerünk továbbá abban az esetben, ha az al fni projekció vonalak keresztezési helyét, az ú. n. izofáliát kísérjük figyelemmel: al=fm Etna: 128 (144) Si Ditró: 132 „ Mecsek: 142 „ Szarvaskő: 206 „ Ha tehát a differenciációs diagrammot az eddig behatóbban meg- vizsgált hazai kőzetterületekhez hasonlítjuk, akkor csakis a Mauritz professzor által közelebbről tanulmányozott Ditró-vidéki s részben a Mecsek hegységi kőzetekét találjuk sok tekintetben hasonlóknak, ami az izofáliák megegyezéséből is kitűnik. Ha azonban a nagyjában hasonló bazicitású szarvaskői gabbrodiabáz-sorozattal hasonlítjuk össze, amely pedig NasO-ban szintén igen gazdag, akkor látjuk csak a nagy különb- séget, ami a két kőzettartomány között van. Összehasonlítás céljából tüntettem fel a szarvaskői al-fm izofáliát is. * Készült a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Intézetében, 1929. május havában. A MÓRÁGYVIDÉKI GRÁNITOK. írták: PAPP FERENC dr. és REICHERT RÓBERT dr* — Egy tábla melléklettel a kötet végén. — A tanulmányunk tárgyát képező gránitvidék Pécstől ÉK-re 30 km, Szekszárdtól DNy-ra 15 km és Báttaszéktől ÉNy-ra szintén mintegy 15 km távolságban terül el, a Mecsekhegységtől tehát K.-re fekszik. A vidék geológiájával és kőzettani felépitésével Peters Roth S.‘^ Böckh Hofmann K.'* és legutóbb Steinert Katalin'^ foglalkoztak. Munkáikból kitűnik, hogy a terület kőzettanilag igen változatos. Újabb gyűjtéseink és vizsgálataink lehetővé teszik e kőzetekre vonatkozó isme- retek kiegészítését. A gránitot északon és keleten pannon rétegek, nyugaton mezozoós mészkövek, egyébként lösz borítják. Völgyeken és vízmosásokon kívül a kőzetet egyes helyeken kőfejtők tárják fel. Ezeket Kismórágy, Nagymórágy, Bátapáti, Üveghuta, Véménd és Rácmecske községek mellett találjuk. A gránit utolsó kibúvása tudvalevőleg Pécsett van. A megvizsgált kőzetek között biotitgránit, amfibolos biotitgránit, amfibol-szienit, továbbá leukokrát és melanokrát hasadási kőzetek különböztethetők meg. A biotitgránit vöröses színű és aprószemű. A mórágyi állomás mögötti feltárása régen ismeretes. Makr. benne rózsaszínű föld- pát, továbbá kvarc és biotit vehetők észre. Mikr. a. pedig kvarc, ortoklász, mikroklin, plagioklász, biotit, ércek és másodlagos elegyrészek ismerhetők fel. A kvarc (1 — 0.08 mm) nagyobb kristályai xenomorfok és unduláló kioltásúak; a kisebbek szabálytalan szemek, amelyek ereket alkot- nak és körülveszik a többi nagyobb elegyrészt. Gyakran figyelhető meg * Előadatott a Magyarhoni Földtani Társulat 1929. évi április hó 10-én tartott szakülésén. ' Peters K. F.: Über den Lias von Fünfkirchen. (Sitzungsb. d. k. Akad. d. Wiss. Wien. Bd. XLVl. 1862. p. 241., 291.) 2 Roth S.: A fazekasboda— niorágyi hegylánc eruptív kőzetei. (Földt. Közi. V. k. 187.6. p. 137—145.) Roth S.: A fazekasboda— mórágyi hegylánc eruptív kőzetei. (M. kir. Földt. Int. Évk. IV. k. 3. f. 1876.) 3 Böckh János: Pécs városa környékének földtani és vízi viszonyai. (M. kir. Földt. Int. Évk. IV. k. 3. f. 1876.) Hofmann K.: Eruptív kőzeteket ír le e vidékről Böckh János idézett munká- jában p. 233—237. •"> Steinert Katalin: Adatok a magyarországi gránitok ismeretéhez. (Bölcsész- doktori értekezés. Budapest. 1926.) 3* 36 PAPP FERENC DR. ÉS REICHERT RÓBERT DR. a kvarcok sajátos összefogazottsága, amint egymásba ékelődve illeszked- nek össze. Bennük apró üvegzárványok találhatók, melyek sorokba rende- ződnek; e zárványokban még gyakran hematit-pikkely is van. A káli- földpát (2 — 0.2 mm) részben ortoklász, részben mikroklin. A két féleség közül az ortoklász van túlsúlyban. Megtartása jó, az elváltozás nyomai- val csak helyenként találkozunk. Igen tanulságosak a pertites és myrme- kites összenövések. A plagioklász (0.35 — 0.24 mm) az albit-oligoklász sorba tartozik, összetétele Abas Ama. Az albit-törvény szerinti ikerlemezesség rend- kívül finom és sürü, egyes egyénekben 50 lemez is megfigyelhető. Némely plagioklászban a lemezrendszer görbült, az egyes egyének kioltása nem egyöntetű, ami nyilván tektonikai hatásokra utal. Az ortoklásszal pertites összenövéseket alkot (1. tábla, 1. kép). A biotit (0.5 — 0.1 mm) kicsiny, gyakran elvékonyodó táblácskákban fordul elő. Pleochroizmusa: a = szalma- sárga, ;^' = sötétbarna. Elég sokszor elváltozott, amikor is pennin lesz belőle, e mellett limonit és kvarc keletkezik. Az apatit megnyúlt prizma- tikus kristályain apró piramislapok is megjelennek. Víztiszta, sokszor jellegzetesen ízekre tagolt és eltöredezett. Rajta a (0001) sz. elválás ismé- telten megfigyelhető. Kvarcban és biotitban vékony tűk alakjában zárvá- nyokat alkot. Az ércek közül megtaláljuk a magnetit-et apró szemek, az ilmenit-et szegfűbarna táblácskák alakjában. Az utóbbiakat kalcit övezi. Végül a biotiton olykor egészen kicsiny /?ma///-pikkelyek foglalnak helyet. A mállástermékek között az ortoklászból és plagioklászból létrejött szericit, a plagioklászból származott kalcit és a biotit elváltozása szolgál- tatta chlorit (pennin) figyelhetők meg. A kőzet szövete iránytalan, hypidiomorf-szemcsés, egyes erekben kataklázos. A lényeges ásványos elegyrészek mennyisége; káliföldpát 55®/o, kvarc 30 7o, plagioklász 107o, biotit 57o. Akőzet kémiai összetétele(azelemzéseket Reichert Róbert készítette): Kismórágy 1. sz. kőfejtő: A megfelelő paraméterek: SÍ02 . . . 72,13»,„ Osann szerint : Nigoli szerint TÍ02 . . . 0,32 „ A1203 . . 14,25,, s 79,75 si 393 Fe20s . . 0,85 „ A 7,60 qz + 143 FeO . . . 1,03 „ C 1,03 ti 1,3 MnO . . 0,02 „ F 2,38 P 0,13 MgO . . 0,43 „ T 0,61 CO2 0,8 CaO . . . 0,87 „ a 20,7 li 16,5 N320 . . 3,75 „ c 2.8 al 45,6 K2O . . . 5,12 „ f 6,5 fm 11,7 H2O + . 0,73 „ n 5,3 c 5,1 H2O — . 0,18 „ SOI y alk 37,6 P2O.3 . . 0,06 „ k 1,6 k 0,47 CO2 . . . 0,11 „ Típus: Big Timber Creek''' mg 0,30 Összesen: 99,85 "0 c fm 0,43 metszet IV. Magma; engadinitos. ® A. Osann: Dér chemisclie Faktor in einer natürl. Klassifik. d. Eruptivgest. I. Heidelberg. 1919. A MÓRÁGYVIDÉKI GRÁNITOK 37 A vidék megvizsgált kőzetei között még ez a tipus áll a fejérmegyei Velencei hegység gránitjához a legközelebb, amelyet Vendl Aladár ismer- tetett behatóan. Mtt az összehasonlitás végett csaka Niggli-í. paramétereket’’ állítottuk össze: Magmatípus: si al fm c alk k mg metszet engadinítos 420 44 12 6 38 .50 .25 IV. Kismórágy 393 45.6 11.7 5.1 37.6 .47 .30 IV. Velencei hegys. 370 45.2 15.8 11.6 27.4 .47 .19 V. yosemititos 350 43 14 13 30 .45 .33 V. Az a m f i b 0 1 0 s biotitgránit a vidéken a legelterjedtebb számos helyen, Kismórágy, Nagymórágy, Bátapáti, Véménd és Rácmecske határában bukkan a felszínre. A kőzet szürkésszínü, durvaszemü és részben porfíros szövetű. Makr. főleg szürke földpát, továbbá biotit és kvarc ismerhető fel. Mikr. a. a földpátok részint mikroklinoknak és ortoklászoknak, részint plagioklászoknak bizonyulnak. Az említett elegyrészeken kívül még amfi- bol, titanit, apatit, zirkon, ércek (magnetit, pirít, hematit), rutil és másod- lagosan képződött ásványok alkotják. A kvarc (1.2 — 0.04 mm) nagyobb szemei xenomorfok és unduláló kioltásiiak; a kisebb szemek körülveszik a nagyobb elegyrészeket és ereket alkotnak a kőzetben. A földpátok közül a káliföldpát a */2 cm nagyságot is eléri és általában nagyobb a plagioklásznál (ez utóbbi 2 mm és kisebb). A többé-kevésbbé porfírosan kifejlődött földpátok mikroklinok, nagyságuk a 2— 3 cm-t is eléri. Mikr. a. az ikerlemezek alkotta jellegzetes rácsos szerkezetet figyelhetjük meg. Kioltás a P lapon P,M élhez 14 — 15*’. Megtartásuk jó, mindig üdék. Gyakran zárnak magukba kvarcszemeket, plagioklászléceket és biotittáblácskákat (1. tábla, 3. kép). Az orto- klászokban elég gyakori a pertites összenövés. A pertit orsók általában párhuzamosak az ortotengellyel. A szép mikropertiteken kívül még a myrmekites átnövés is sokszor előfordul. Az ortoklász karlsbadi tv. szerinti ikerösszenövéseken kívül szabálytalanul, különböző orientációban is egy- másba nő. A plagioklászok az oligoklász sorba tartoznak és összetételük Ab78 Aii22 — Ab73 An27. Valamivel tehát bázisosabbak, mint az előbb leír biotítgránít plagíoklászai. Az ikerlemezek hajlítottsága rajtuk még gyak- rabban megfigyelhető (I. tábla, 2. kép). Hasonló deformációt látunk a biotitokon is, melyek a kőzet felépítésében jelentékenyebb szerephez jut- nak. Alakjuk táblás íll. léces (2 — 0.2 mm). Élénken pleochroósak, « = szalmasárga, / = vörösbarna. Zárványként sok apró apatitot, pleo- 7 Vendl Aladár: A Velencei hegység geol. és petrogr. viszonyai. (M. Kir. Föleit. Int. Évk. XXII. 1914.) " Niggli— Beüer: üesteins- u. Mineralproviiizen. Bel. 1. Berlin. 1923, 38 PAPP FERENC DR. ÉS REICHERT RÓBERT DR. chroós udvarral körülvett zirkon-kristályt, rutilt és piritet tartalmaznak. A riitil finom szagenit-rácsozatot alkot. Az amfibol oszlopos megjelenésű (2 mm-es nagyságú és kisebb), rajta az általánosan elterjedt prizmatikus hasadáson kivül a c-tengelyt ferdén keresztező elválás nyomai is észre- vehetők. Szine halvány sárgászöld, pleochroizmusa gyenge. Kioltása c/=16®. Többnyire a csomókba tömörülő biotitok között helyezkedik el. Gyakran mállott, miközben kalcit, kvarc és limonit keletkezik belőle. Az elég ritkán fellépő Utánit idiomorf (0.1 — 0.05 mm), rajta az (110) sz. hasadás látszik. Az apatit megnyúlt tűk és zömök oszlopok alak- jában fordul elő, az utóbbiakon az (1010), (1011), (0001) formák észlel- hetők; színtelen és viztiszta. A bázis sz. elválást ugyancsak megtaláljuk. A pirít 0.2 mm-t meg nem haladó hexaéderei csak részben idiomorfok, különben karélyosan korrodáltak. A másodlagosan keletkezett elegyrészek: a földpátokból képződött szériát és kaolin, a plagioklászokból és amfibolokból létrejött kakit, a biotit elváltozásából keletkezett pennin és a színes elegyrészekből származó pisztaát. A pennin a biotit helyébe lép, szine és pleochroizmusa: a -= világoszöld, y = kékeszöld. A plsztacit pedig kicsiny szemeket alkot. A kőzet szövete, hypidiomorf-szemcsés, egyes erekben kataklázos. A lényeges ásványos elegyrészek körülbelül a következő arányban vannak jelen: káliföldpát 28—38%, plagioklász 33 — 15%, biotit 20 7u, kvarc 16 — 24 7o, amfibol 37o- A kismórágyi 5. sz. kőfejtőből származó kőzet kémiai összetétele: Si02 . . 60,78 ”0 TÍ02 . . . 0,92 „ A1203 . . 15,73 „ Fe203 . . 2,07 „ FeO . . 4,11 „ MnO . . 0,08 „ MgO . . 2,38 „ CaO . . 3,34 „ Na20 . . 4,45 „ K2O . . 4,34 „ H2O + . . 0,91 „ H2O - . . . 0,22 „ P2O5 . . . 0,32 „ CO2 . . . 0,26 „ Összesen 99,91 °o A megfelelő paraméterek: OsANN szerint: Niqqu szerint: s 68,20 si 213 A 7,86 qz + 14 C 2,41 ti 2,4 F 11,11 P 0,5 a 11,0 C02 1,2 c 3,4 h 13,2 f 15,6 al 32,5 n 6,08 fm 30,2 sor A c 12,5 k 1,08 alk 24,8 P2Ö.'> 0,15 mól 7o k 0,39 Típus: Knudsbakke mg ■ 0,41 -Plaueni Qrund c fm 0,41 metszet 111. Magma: normal- gránitos-szienites. Ez lehetett az a kőzet, melyet már Peters mint egy kvarcban szegény kőzetet említ. Valóban, kémiai és mineralogiai összetétele alapján már A MÓRÁQYVIDÉKI GRÁNITOK 39 átmeneti tagnak tekinthető a gránit és inkább szienit, mint diorit között. Bár kovasav tartalma igen alacsony, a többi megfelelő paraméter, így c, alk, k, arra enged következtetni, hogy egy igen bázisos gránitról van szó, mely a mélyben elterjedt masszívumnak szegélyfáciese. A fentiek igazolására szolgáljon a következő összeállítás. Osann rendszerében kőzetünk a „Knudsbakke“ és „Plaueni Grund" típusok közé illeszthető: s ACFacf n sor SiOg 72,06 7,09 1,78 9,95 11 3 16 6,5 /? 64,13 68,20 7,86 2,41 11,11 11 3,4 15,6 6,08 /í 60,78 67,42 7,812,98 10,87 11 4 15 6,0 ji 60,52 Niggli rendszerének táblázataiban e kőzet a „normálgránitos mag- mák" sorozatának végéhez, vagy a „szienites magmák" elé volna tehető. Vessük össze e táblázatok fő-magmatipusait: Magmatipus si al fm c alk k mg metszet normálgránitos 270 35 26 15 24 .42 .33 IV. szienitgránitos 250 30 29 12 29 .47 .40 IV. normálszienites 185 30 30 15 25 .50 .40 IV. Kismórágy 213 32,5 30,2 12,5 24,8 .39 .41 III. Amfibolgránit Knuds- \ bakke, Bornh. ( Kismórágy .... Szienit, Plaueni ) Grund . . . . / A rácmecskei kőfejtő kőzete hasonló külsejű. Benne a káliföldpát és kvarc gyakori myrmekites összenövését kell kiemelnünk (1. tábla, 4. kép). E kőzet ásványos összetétele azonban más: káliföldpát 35®/q, plagioklász 5“/„, kvarc 30"/,), biotit 27°/o, amfibol 3"/„. A Véménd községtől ^-ra levő dombvonulaton találjuk azt a kőzetet, mely átmeneti típusnak tekinthető az amfibolos-biotitgránit és a biotit- gránit között. A véméndi kőzet aprószemű, földpátja vörhenyes. Ásványos elegyrészei között az amfibol háttérbe szorul; kevésbbé üde, kalcit- és érckiválás közben chloritosodik. A kvarc viszont nagyobb mennyiségben fordul elő. Az elegyrészek aránya: kvarc 55 "Z^, káliföldpát 22 "Z^, biotit 18"/„, plagioklász 3"/o, amfibol 2"'„. Az amfibol-szienit Üveghután fordul elő. Sötétszínű kőzet, melyben szabad szemmel amfibolt és helyenként 2 — 3 cm nagyságot is elérő szürkés és rózsaszínű földpátot látunk. Mikr. a. ezeken kívül még különösen titanít, azután apatit, zirkon, ércek (pirít, magnetit, hematit) és, a másodlagos termékek közül, szerícít és zoízit ismerhetők fel. A föld- pát túlnyomórészt ortoklász, általában üde és csak néhol szericitesedik. A mikroklin alárendelten, a plagioklász pedig egészen elenyésző mér- tékben lép fel. Az utóbbi oligoklász (Abrs Aii27 — Abro Anso) rajta kezdődő 4U PAF’P FERENC DR. ÉS REICHERT RÓBERT DR. kalcitosüdást észlelünk. Az amfibol jelentékeny szerepet tölt be a kőzet felépítésében. Színe és pleochroízmusa: x =" kékeszöld, erre merőlegesen sárgászöld. Kioltása cy' M — 20". Kristályait plagioklász, kvarc, biotit, apatit, hematit poikilitesen növi át. Zárványként benne pleochroós udvarú zirkon is előfordul. A titanit levélboritékhoz hasonló, idiomorf kristá- lyokban fordul elő. Mézsárga színű. Rajta az (1 10) és (123) sz. hasadást figyelhetjük meg. Zárvány gyanánt zirkont, magnetitet, apatitot és hema- titot találunk benne (1. tábla. 5. kép). A biotit alárendelt, deformált és hul- lámosán olt ki. Benne zirkon, apatit és magnetit zárványok fordulnak elő, rajta pedig hematit-pikkelyek vannak Az tfpaW rendesen megnyúlt, vékony prizmákat alkot (0.3 — 0.01 mm), melyek féregszerüen izeitek és töredezettek. Színtelen, víztiszta. A magnetit idiomorf szemekben fordul elő. A kőzet hypidiomorf-szemcsés szövetű, lényeges elegyrészeinek k. é. aránya: káliföldpát 40" amfibol 42 "/o, kvarc 8"/o, titanit 5"/„, biotit 5"/o. Az üveghutai kőzet ásványos összetétele alapján tehát inkább a szienitek közé sorozandó. 4= A magmatikus hasadás rnelanokrát termékei közül az egyik lencsét vettük behatóbb vizsgálat alá. Ez a lencse a nagymórágyi erdő kőfejtőjé- ből való. Kőzete zöldesszürke és meglehetősen aprószemü. Szabad szem- mel amfibol, biotit és földpát látszik. Mikr. a. az amfibol oszlopos kifejlődésü, jó megtartású, üde. Rendesen csomókba tömörülve fordul elő. Nagyszámban találunk (100) sz. ikreket! Színe és pleochroizmusa: / = kékeszöld, /?,« halvány sárgászöld. Kioltása: cy^ 14". Felületét gyak- ran hematit-pikkelyek lepik el. A biotit alárendelt, gyakran hajlott és hul- lámos. Általában inkább változik el, mint az amfibol. A földpátok közül legszebb kifejlődésben a mikroklinok tűnnek ki, keresztezett nikolok között pompás rácsos szerkezettel (1. tábla, 6. kép). Az ortoklászok mellett a plagioklászok alárendelt szerepet töltenek be, összetételük Ab?o Anao — Abo? An 33. Rajtuk kívül még xenomorf kvarc és meglehetősen nagy, idiomorf apatit és titanit kristályok fordulnak elő. Másodlagos termékek gyanánt szeriéit, kaiéit, limonit és chlorit képződtek. Az amfibolból létrejött chiorit delessit, sugaras-rostos szerkezetű, rostjai egyenesen oltanak ki. A kőzet százalékos ásványos összetétele: káliföldpát 62"/„, amfibol 30"/„, biotit 3"/o, kvarc 3"/j„ plagioklász 2"/„. E lamprofiros lencse vegyi összetétele a következő:' Nagymórágy, kőfejtő A megfelelő paraméterek : a községi erdőben : Osann szerint: Nioou szerint: Si02 . . . 57,34 » „ Tí02 . . . 0,76 „ Abü.i . . . 13,68 „ Fe203 . . . 2,2. „ s 63,00 si 169 A 7,34 C 1,41 F 19,34 qz ti -11 1,7 0,44 P A MÓRÁGYVIDÉKI GRÁNITOK 41 FeO . . 4,44 „ GC C02 1,1 MnO . . .* 0,12 „ c 1,5 h 9,0 MgO . . . 5,26 „ f- 20,7 al 23,8 CaO . . . 5,33 „ n 3,7 fin 39,5 NaiO . . 2,56 „ sor A c 16,8 K>0 . . 6,67 „ k 0,95 alk 19,9 H2O+ . . 0,78 „ F^20ő 0,16 inol ' /„ k 0,63 H2O- . . 0,14 „ mg 0,59 P20.Í . . 0,35 „ c fm 0,43 CO2 . . 0,28 „ metszet III IV. Összesen 99,930/0 Összehasonlítás kedvéért álljon itt e táblázat: magma típusa si al fm c alk k mg metszet Lamproszienites 160 25 46 12 17 .50 .60 111. Nagymórágyi lencse 169 23,8 39,5 16,8 19,9 .63 .59 111/ IV. Aplitos képződménynek tekinthetjük viszont azt a telért. mely a mórágyi állomás mellett feltárt és előbb leírt biotit-gránitban található. Onnan Rüth S. ortoklász-gránitot írt le. A telér kőzete kétcsíllámú gránit a p 1 í t. Makroszkóposán ezt a vílágossárgás apiítot kvarc, földpát és csillám fínomszemü eloszlásban alkotja. Mikr. a. a főldpátok közül a rnikroklin nagyobb táblás kristályokban fordul elő, igen jó és üde meg- tartású. Az ortoklász kevésbbé friss, részben szericitté és kaolinná alakult. Pertites és myrmekites összenövések itt is gyakoriak. A plagioklász elég bázisos oligoklász (Abvo Anso). A csillám fökép biotit és csak alárendel- ten miiszkovit. A kőzetben elég sok hematiíot is találunk, mely pikkelyekben vagy szabdalt táblácskákban fordul elő. Az elegyrészek mennyiségi viszonya: kvarc 58"/, „ káliföldpát 19"//,, plagioklász 14"/„, biotit 7"/„, muszkovit 2"/y. ÉNy-ra a 0 197 magaslattól amfibolos biotit-gránitban egy 10 — 15 cm széles kvarcit-telér található. Ez a kvarcit teljesen homogén és limo- nitkéreg veszi körül. Kismórágy mellett az egyik kőfejtőben a kőzetet kaolin erek járják át. A talált kaolin mennyisége azonban nem jelentékeny. Nem messze innen az egyik hasadékban Papp Ferenc kaiéit, fluorit és hematit kristályokat is gyűjtött Kontakt hatást is észleltünk: Így Bátapáti mellett kontaktmeta- morf agyagpala fordul elő. (Készült a Kir. József Műegyetem Ásvány-földtani Intézetében, illetve a Kir. Magy. Pázmány Péter Tud. Egyetem Ásvány-kőzettani Inté- zetében; az elemzések és mikrofotografiák a Természettudományi Alap támogatásából beszerzett felszereléssel. 1929.) A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM ÉRDEKESEBB, ÚJ GEOLÓGIAI ÉS PALEONTOLOGIAI SZERZEMÉNYEI. Irta: NOSZKY JENŐ dr.* A háború és az utána következő még nehezebb évek bénító hatását úgy az anyagiakban, valamint ebből kifolyólag egyebekben Múzeumunk Ásvány-Öslénytára sem kerülhette el. Sőt amennyiben a mi, nagy és meg- értő mecénásunk, semsei Semsey Andor, akinek évtizedeken át nyújtott hathatós segítségét már szinte hivatalosan is betudták költségvetéseinkbe, 1913 után bekövetkezett súlyos és tartós betegsége, majd elhalálozása miatt nem segíthetett rajtunk — a legnehezebb helyzetbe jutottunk. Minden téren, de különösen a Múzeumnak a lényegét képező, tudományos gyűjtemény gyarapításoknál a legkétségbeejtőbb nélkülözésekre, a legszigorúbb redukciókra voltunk utalva. Nemcsak, hogy vásárlás révén nem tudtunk lépést tartani a háború után valahogy megindult haladással és az e téren is erősen fellendült árakkal, hanem, ami a legfájóbb, a rendszeres és tervszerű hazai gyűjtéseket se bírtuk folytatni immár másfél évtized óta, még a szűk térre zsugorodott Csonkahazánk területén sem. Igaz, hogy — szomorú vigasztalásul — ebben egyik-másik testvér- ágazatunk is osztozott, ha nem is ilyen mértékben és ilyen hosszú időn át. Nehéz helyzetünkben természetesen megpróbáltunk minden lehetőt, hogy mégis csak valamikép kimozdulhassunk ebből az abszolút stagnátióból. Így a többek közt 1923— 24-ben hazai, nagyobb bányáinkhoz fordultunk a területeiken való gyűjtések lehetősége végett. Legnagyobbrészt meg- értéssel fogadták ezt s így pár helyen mégis csak sikerült egyet-mást célszerűen is — begyűjteni. Ki kell emelnem, hogy expedícióinknál mineralogus kartársaink is kivették e munkából részüket. Amennyiben ugyanis a laza, fiatalabb rétegekben nem igen volt őket közelebbről érintő ásvány, teljes buzga- lommal fordították figyelmüket a geo-paleontologiai és petrografiai-sztrati- grafiai gyűjtésekre. A kölcsönösség szempontjából erre azután speciális útjaikban is figyelemmel voltak. Hasonlóképpen eljöttek a közeli környékre rendezett „rövid, vasárnapi" exkurziókra is, amelyek költségeit többnyire szintén a sajátunkból voltunk kénytelenek fedezni. A bányaakcióknál — e tényt ki kell emelni — sikerült azonkívül * Elödta a Magyarlioni Földtani Társulat 1929. évi május hó 1-én tartott szakülésén. A MAQY. NEMZETI MÚZEUM ÚJ QEOL. ÉS EALEONT. SZERZEMÉNYEI 43 néhány buzgó, megértő segítőtársra bukkannunk, akik azután később is szívesek voltak ott Múzeumunkra gondolni: egy pár előkerült szép dologgal, nem egyszer gazdagabb gyűjtéssel is. így mégis csak gyarapodott egy csomó értékes és nagyfontosságú anyaggal és adattal tárrészletünk; mégpedig a megfelelő philogenetikai és egyéb paleontologiai szemponton kivül — főleg hazai földünk alkotá- sának és történetének megismerését illetőleg. Ezekről van szerencsém itt néhány szóval — igazgatónk nevében és megbízásából is — beszámolni. Tárrészletünk megszokott, régi ajándékozói a mammuthosok (mert az afféle, nagy gerincesmaradványokba a legtöbb ember szeme mégis csak belebotlik; sajnos azután egyebet — annál kevésbé vesznek észre) ebben a korszakban ugyan nem nagyon tüntették ki magukat. Hozni hoztak — bár elég gyakran, de csak — eladni. Mégpedig legalább fél- vagón búza árát akarván érte megkapni. Holott a mi szegény Tárunk még a legvadabb inflációs években is — nagyon, de nagyon deflációs eszkö- zökkel volt kénytelen élni. Csak néhány, kisebb súlyú s nem feltűnő darabkát tudtunk ennél- fogva megszerezni, amelyeket gazdáik ezért nem mertek oly szertelen nagyra értékelni. Ezek közt van a kemend-ollári Dinotheriiim giganteiini Cuv. fogsorozat és a farkasréti temető kiscelli agyagából való, sírásás közben talált, Squalodon-íé\e cet 33 csigolyája és néhány más csont- töredéke. Az utóbbit az új magyar, regionális sorozatocskánkban állí- tottuk ki. Ajándékozóink zöme, legalább is az érdemesebb, tudományos értékű anyagokat tekintve, többnyire szorosabban vett szaktársunk volt; vagy a rokon szakmák művelői: a földdel praktikusan foglalkozó bányászok. De természetesen akadtak egyszerűbb emberek is. Továbbá cserkészek, diákok, így PÍ- egyik nemrégiben eszközölt exkurzión, a déli vasút alagútja melletti útbevágásban a budai márga palákban az odajött kis diákok egyike talált egy szép Araiicaria cfr. Sternbergii sp.-t. Kissé eltér a háringi alaktól és hazánk területéről első előfordulás. Néhány megértő geológus kartársunk régi és újabb gyűjtéséből több, szép duplumot kapott Tárunk. Mégpedig olyanokat, amelyekhez ezidőszerint igazán nem juthattunk volna hozzá: t. i. elszakított területe- inkről valókat. Ilyesfélékre és ilyen belátó gondoskodásra már rég szükség lett volna. Mert hiszen a Nemzeti Múzeumban, mint központi, repre- zentáns nemzeti gyűjteményben meg kellene lennie az ország minden ismert és emberileg elérhető anyagának e téren is; mint ahogy egyes részleteknél már így is van. Ennek nagy fontosságát, különösen a mai viszonyok közt, azt hiszem nem is kell bővebben fejtegetni. Hiszen nem egyszer keresnek nálunk — 44 NOSZKY JENŐ DR. ahol joggal számíthatnának reá, anyagot, melyekre „sajnos nincsen“-nel vagyunk kénytelenek felelni. Mindezt különösen a vidéki múzeumok, gyűjtök tehették volna meg, saját jólfelfogott érdekükben is. Hiszen összehasonlító anyag, irodalom stb. nélkül — márpedig a geológiai és paleontologiai irodalom ugyan- csak terjedelmes valami — gyűjtésűk legtöbbször csak nyers anyag, holt töke maradt, ill. marad. És ezt annál inkább megtehették volna, mert bizony az idevágó tárgyak jórésze — és pedig a számbajöhetö, fontosabbak — egyáltalában nem unikumok, hanem rendszerint számos példányban gyűjthetők. Így e tudománykörben nem bénított volna meg olyan nagy mértékben a legfontosabb területek elszakítása. A sokat keresett és emle- getett felvidéki, de különösen erdélyi anyagok zömének nálunk is meg kellene lenni. Pedig Kolozsvárott, Nagyszebenben hatalmas, rendszeres gyűjtemények voltak még kiállítva is, hát még a fiókokban. A kolozsvári EKE múzeumában, Koch professzor munkálkodása révén, az idevágó téren a kiállított, partikuláris anyag messze felülmúlta a mi generális, egész hazait magában foglaló gyűjteményünket; legalább is a láthatókra nézve. És ezekből a dúsgazdag erdélyi képződményekből — pár elég szegény faunácskától eltekintve — alig van valami anyagunk, mivel egyetlen szaktisztviselönk volt csak. Ezért létesítettünk újabban összeköttetést a veszprémi múzeummal és részben a szombathelyivei is. S ez valamennyivel kívánatos volna. 1923-ban az egeresein medencéből szép és elég kimerítő gyűjtést kaptunk Szembratovics Sándor ottani bányamérnök úr ügybuzgalmából. Legfontosabb benne a tengeri kövületeket tartalmazó, alsó aquitánien (a fekü kavics és riolittufa), valamint a terresztikus, felső szarmatából ki- került Mastodon agyar; úgyis mint összekötő kapocs. (Úgyszólván szilánk- jaiból állította össze Harmat igazgató úr.) A másik ilyen, de jóval nagyobb, gazdagabb, regionális gyűjteményt a salgótarjáni szénterületröl kaptuk meg. Aki ismeri a geológiai és pale- ontologiai ú. n. nagyobb teljességre törekvő adatgyűjtés nehéz, sok után- járást és állandóan szemmeltartást igénylő munkáját, csak az fogja igazán méltányolhatni ezt. Hiszen egy — több száz km'^ területen elszórt, közel 20 tagból álló rétegsorozatnak, amelynek tagjai facies tekintetében is elég, sőt a többnyire nagyon is változatosak — , begyűjtéséről van itt szó. Mégpedig lehetőleg minden hozzáférhető helyről, köztük számos újról, amelyeket úgynevezett gazdagokká, csak az ismételt gyűjtések tehetnek. Mindezek alapján már nem is egy tekintetben bővültek és rektifi- kálódtak az eddigi ismereteink, holott számos részlet feldolgozása és így az összefoglaló munka is hátra van. A salgótarjáni széntelepek feküagyagjaiból ismertették meg nem- A MAOY. NEMZETI MÚZEUM ÚJ GEOL. ÉS PALEONT. SZERZEMÉNYEI 45 régen Éhik és Szalai tagtársaink a Társulatban a Prodinotheriiim hunga- ricumot, melyet Roth Flóris bányaügyi főtanácsos, igazgató úr, Tárunkban helyezett el, mint a bánya örök letétjét. Nemsokára Szalai kartársam fog ugyanezekből a rétegekből ismertetni néhány, új teknős fajt. Megkaptuk e medencéből az ipolytarnócit megelőző és követő ős- flórákat is, amelyek fontossága így már nem is hangsúlyozható eléggé. Az itteni Dinotheriiim leleteket nagyon jól kiegészítik a Sajóvőlgyiek, amelyekből a régi edelényiekhez újabban több pontról jutott Múzeumunkba a borsodi szénbányák vezetőinek Vizer Vilmos, dr. Herczeg József és Rothbauer Ferenc tagtársainknak szíves ügybuzgalma folytán, egyéb fontos kövületekkel és adatokkal együtt. Mert — és ezt minden félreértés elkerülése végett hangsúlyozni kívánom — a gerinceseket magukban, mint általában, itt sem lehet sztrati- gráfiai, de még földtörténeti szempontból sem a többi kövület mellett valami különös jelentőségűnek tartani — már csak ritkaságuknál és elszórtságuknál fogva sem. Habár újabban sok az „ultra specialista" belőlük, a többi tényezők elhanyagolásával, még perdöntő következtetéseket se átall levonni — még a sztratigráfiában is. Pedig hát különösen e téren, minden tényezőnek objektív számbavételére van szükség. Éppen azért az ú. n. „apróságok": a molluscák, echinodermaták, foraminiferák, növénymaradványok sem nélkülözhetők. És ezekben egyéb- iránt is akad bőven, mint ahogy akadt is, új és fontos dolog szisztemati- kailag és phillogeniailag. Nem is szólva a szorosabban vett földtani jellemvonásokról. Pl. hogy csak felemlítsem a Pecten demidátus kérdést vagy a szénfedöben levő Pecten praescabriusculusokét, amelyre nézve ScHRÉTER vizsgálatai kiderítették, hogy a Sajó-Egervölgyiek az egyező szint dacára — nem ugyanazon fajt képviselik. Ellenben a pestkörnyéki, megfelelő fajok már a magasabb szinteken vannak, tehát igen könnyen félre vezethetnek, (Megjegyzendő, hogy a mélyebb szintekben is meg- jelennek már szórványosan, tehát ugyancsak nem vehetők vezérkövületnek.) A salgótarjáni, tipikus Pecten prescabriusculusos rétegekben érdekes a sok Brachiopoda, valamint a riolittufaszórást mutató — rapilli darab. A sajóvölgyi Helvétien rétegekből egy hazánk területéről eddig unicum csigatöredékét a Chiton miocénicus Michti sp. kaptuk; a bükki Carbonból pedig egy Clyménea-fé\e, primitív cephalopodát, amellyel Rakusz tagtársunk foglalkozik. A salgótarjáni medence déli részére a Cserhát és Mátra össze- kötő hídját alkotó, zagyvái közép- és felsömiocén öblözetre különös gondot fordítottunk. Itt éppen úgy, mint a medence többi részleténél az érdem oroszlánrésze Harmat István ny. bányaigazgatót, buzgó tagtársunkat illeti, aki az utóbbi évekban osztályunk többi gyűjtéseiből és egyéb munkáiból is ugyancsak kivette részét. Úgyszintén köszönet illeti e helyt 46 NOSZKY JENŐ DR. a salgótarjáni bánya buzgó mérnöki karát, köztük különösen a korán, ifjan elhunyt Eisele Ottó kutatásvezető főmérnököt és agilis utódát e tisztségben: Gerő Jánost. Valamint a nagybátonyiakat is, élükön érdemes igazgatójukkal, Bortnyák Istvánnal. A Zagyvaöblözet gazdag anyagáról már eddig is több, speciális részletmunka jelent meg. (Schafarzik, Vadász, Strausz, Szalai, Hojnos, SÜMEGHY, RAKUSZ Stb.) Az őszi Paleontagen-Tag nógrádi exkurziója alkalmával is, dacára, hogy csak pár pontot tudtunk megmutatni belőle külföldi szak- társainknak, annyira elragadta őket, hogy Ábel professzor sürgősen meg- bízta Kubacska tagtársunkat a sámsonházai törpefauna kérdésének meg- oldásával. A Zagyvaöbölből való a hikkvölgy \ {Kisterenye) schlierből — a kis Cephalopoda-iövedék, amely Lörenthey leírta, Bpt -rákosi Sépia után a magyar neogén második dibranchiátája. Ezt Eger kiváló és szerencsés- kezű gyűjtője Legányi Ferenc volt szíves, egyéb zagyvakörnyékí kövü- letekkel (különösen sok szép, nagy echinodermatával) ajándékozni múze- umunknak. Valamint az egedi oligocénpalákból számos hal- és rák- maradványt, mely utóbbiak „tengeri pókjaP igazán páratlan szépségnek. Nevezetes új alak még a Zagyvaöbölből az Eusiphonella mediterránea, amelynek a genusa is új lesz, mert eddig csak a doggerból voltak isme- retesek rokonai. Persze összehasonlító anyag s a megfelelő irodalom nélkül nehéz az ilyenek végleges eldöntése. A baranyamegyei neogénböl Aizenpreisz Ágost orvos úrnak köszönhetünk több pontról főleg gerincesmaradványokat. Budapestvidéki gyűjtéseinkből is sok érdekes, ill. új alakot lehetne bemutatni. Hiszen az ismételt gyűjtések, amelyek oly fontosak a kivált kövületeknél, majd mindig tovább fejlesztik a már kialakult képet néhány új vonással, adattal. Ilyenek Harmat igazgató úrnak az óbudai kiscelli agyagokban gyűjtött szép rákjai, Sépiái, Crinoideái, újabb Molluscái, Briozoái és halai stb. A nagybátony-újlaki téglagyár agyagbányájában találta a szép Halit /le- rium Schinzi vázat, a Bohn-félében a terresztrikus teknőst stb. (Tehát az a kiscelli agyag nem is olyan egységes, egyszerű valami, ahogy eddig gondoltuk.) A szépvölgyiben pedig a Cidaris subulüris D’ Arch. temetőt, vagy hullamezőt, amelynek kedvéért még a jó német paleobiologusok is „elkövetnének" egy pár publikációt — az általok nem sokra tartott „magyar" tárgykörből is; dacára, hogy az nem — „Buntsandstein". Ugyancsak Harmat igazgató úr gyűjtötte a szentiváni Solymár akna hányóján a paleocén szénközti rétegeiből a szép ősteknőst. Nagyon érdekesek a sashalmi kereskedelmi iskola kútjából kikerült sírna Pectenek: a schlier, pontosabban középső helvétíen korú rétegből, A MAGY. NEMZETI MÚZEUM ÚJ QEOL. ÉS PALEONT. SZERZEMÉNYEI 47 melyek minden eddigi szabályt megcáfolva, nem a homokos-agyagos szintekben vannak, hanem az ezek közé ékelt, kavicsos lencsékben. Sztratigráfiailag is nagyfontosságú az a mélyebb tengerre valló, Pleiirotomás-Tiirritellás agyagból való fauna, amely nem valami bádeni agyagféléböl származik, hanem a törökbálinti Pectiinciiliis obovátusos homokkörétegek közé zárt képződményekből. Voltaképpen ott is, mint legtöbb helyt Budapest körül, rendszerint az agyagok a túlnyomók és mégis Pectunculus obovatus-o& homokkövekről beszélünk, ill. ilyeneket keresünk a felső oligocénben, mert pár helyen, ilyen faciesben kifejlődött, érdekes faunát találtak. Pedig ez sokszor félrevezethet. Hiszen pl, az ÉK-i Magyar Középhegység területén, a Galga völgytől K felé ezek hiányzanak. Pedig ott van csak igazán sok homokkő a hatalmas, több mint 300 m-t elérő, glaukonitos homokkő rétegcsoportban. Megjegyzendő, hogy glaukonitos homokkő betelepüléseket, még a jellemző konkréciós alakokkal is, találni helyenként a budai hegység f. oligocénjében. (Budaörs, Torbágy.) Mindezért legjobb volna mindezeket a zavaró, könnyen félrevezető, helyi, vagy kövületekről vett elnevezéseket ki- vonni a forgalomból és pontosan és közérthetően az oligocénnak, vagy miocénnek alsó, középső és felső szintjeivel, ill. az ezekre általánosabban elfogadott szint elnevezésekkel jelölni meg az egyes szakaszokat. A lokális, régi divatú elnevezéseket pedig csak, legfeljebb zárójelben, az esetleges hivatkozások megértése végett. Hisz már az osztrákok belátóbbjai is megtették azt, hogy saját édes, kis dédelgetett gyermekükre, a „mediterránra" is kimondották a „zu streichen“-t.‘‘* A törökbálinti országút feltárásában (D felé) a grundi kavics fölött észlelt, határjelző riolittufa érdekesen egészíti ki e vidék sztratigrafiájáf. A budaörsi Cattieuben, a Pistái majortól Ny.-ra levő domborron újabban létesített homokbánya feltárásából geologiailag is érdekes, bő Pectunculus obovatus fauna került hozzánk (egyéb fajok elég ritkák benne), amelynek zöme sokszor majd a felismerhetetlenségig hegyesre, laposra, ferdére stb. van nyomva — az intenzív rétegmozgások következtében. Várpalotai szép Helvétien gyűjtésűnkről is meg kell emlékezni, amelynek jó részét Szalai kartársam feldolgozta már. Ez kivált összes- ségével, gazdagságával és változatosságával mutatja igazi jelentőségét. Vagy pedig a specialistáknak sztratigrafiai és egyébb vonatkozásaiban. A Helvétiennel kapcsolatban fel kell említenem, hogy 1919-ben elhunyt, kiváló osztályigazgatónk Dr. Franzenau Ágost régi gyűjtéseiből, ill. meghatározásaiból a revíziók során előkerült anyagok közt előkerültek még Budapest területéről is ilyenek. Pl. a mai Pákóci-iit végén a 70-es években volt Egger gyár artézi kútjából, amelyek ma, évtizedek - (Schaffer: Verhandluiigen cl. geol. B. A. 1927. p. 86—88.) 48 NOSZKY JENŐ DR. múlva is, újságszámba mennek. Az ö gyűjtéseiből előkerült a sokat vitatott Kostejről több pontról szép anyag, ha nem is olyan gazdag, mint amilyent Böttger kapott volt. Mert bizony nekünk már csak a böngészete maradt az alagút hányóján. Csere útján G. AsTRE-töl, a neves francia Ostrea-speciálistától kaptunk odavaló anyagot és Hans ScHLESCH-töl islandi Pliocén Crag mollusca faunát. A veszprémi múzeumtól kis alapgyüjteményt kaptunk a környéki, hires triasból, fötisztelendö dr. Streda szakfelügyelő úrtól pedig, aki gazdag kül- és belföldi gyűjtéseinek duplumaival igen sokszor gondolt reánk, legutóbb is az elszakított Nyiigat-Magyarorszúg-ró\ való anyagot. Mindezeken kívül meg kell emlékeznem osztályunknak a Természet- tudományi Alap-\ó\ kapott megbízásáról, amely a dunántúli bauxit- telepekre vonatkozott. Ezzel elsősorban a bakonyi és vértesi föelöfordu- lásokat igyekeztünk begyűjteni, múzeológiailag; már csak kiindulásul is rögzíteni. Természetesen azután a többieket is. Ezeket, amennyire lehetőségeink engedik, tovább is folytatjuk. Annyival inkább, mert e téren csak a további kutatások révén lehet a genezisre, stb. vonatkozólag újabb eredményeket s a kérdésnek több oldalról való megvilágítását, várhatni. De már ezek révén is sok, fontos megfigyelést jegyezhettünk fel és e nemű gyűjteményünk, amelyet maga Harassovitz professzor is többször tanulmányozott, legalább e néhány pontról célszerűen és rendszeresen gyarapodott. És erre, t. i. céltudatos és rendszeres begyűjtésekre törekedünk voltaképpen. Mert csak így közelíthetjük meg a célt, amelyet mai vezető- ségünk,* is elismert és hivatalosan is kitűzött, úgy nekünk, mint általában minden egyes múzeumi tárnak és tárrészletnek, ill. osztálynak. Hogy t. i, mindegyik, igazi, tiszta tudományos vagyis nem első- sorban praktikus, vagy más efféle, alkalmazott irányú, kutató intézmény, hely lehessen. Olyan, ahol mint egyik-másiknál már is meg van, meg- találja minden kutató és kutatással foglalkozni akaró a szükséges össze- hasonlító anyagot, útbaigazítást, irodalmat; amely kivált ilyen téren oly óriási, hogy magányos embernek lehetetlen megszereznie, sokszor még akkor is, ha már anyagilag talán azt hiszi, hogy bírná. Hiszen egyes régi munkákhoz ma már nagyon nehéz hozzá jutni, és igazi, jó össze- hasonlító anyagot ugyan a kereskedők révén nem fog kapni. Mindezeken kívül itt megtalálja a legfontosabbat: a hazai földnek e tárgykörbe tartozó anyagát, amellyel legelsösorban foglalkozni nemzeti kötelességünk. Még pedig ezt, az emberi lehetőségeket véve, teljesen. Összegyüjtendö tehát a szép, reprezentáns nemzeti anyag már csak * Hóman Báunt székfoglaló beszéde a Nemzeti Múzeumban. A MAGY. NEMZETI MÚZEUM Ú] GEOL. ÉS PALEONT. SZERZEMÉNYEI. 49 azért is, hogy a külföld rossz véleményét, amelyet „jóakaróink" oly buzgón terjesztettek évtizedeken át, végre már elháríthassuk magunkról; meggyőző tényekkel. Még inkább természetesen a tudományos kutatási anyag, kimerítően és alaposan. És hogy ez azután nemcsak begyüjtve, hanem konzerválva, a feldolgozás számára előkészítve, hozzáférhetővé téve, nyilvántartva és az idők követelményeihez képest folyton gyarapítva, ill. kiegészítve állhasson rendelkezésre. Hiszen hazánk földje e tekintetben oly páratlanul gazdag, hogy vétek volna mindezt veszendőbe engedni. És csak e réven lehet szerezni igazi, tudományos összehasonlító anyagot a rokon intézményektől. T. i. csere utján, ha van megfelelő anyag erre a célra. E főcél révén azután elég könnyen meg lehet valósítani a második célt is: t. i. a népművelésit. Mert hisz’ ez, mint a legtöbb, speciálisabb körű tudomány, tárgyi természeténél és a megfelelő társadalmi elemeknek igen különböző és sajnos, általában véve kisfokú előképzettségénél, azaz megértési alapjánál fogva, mindez nagyon erős kiválasztással és nagyon kis terjedelemben vihető keresztül. — Különben az óhajtott célnak az ellenkezőjét érjük el, t. i. meg nem értést, kifáradást, unalmat keltünk. Egy mégis nagyobb körű érdeklődési kört kielégítő, kiválogatott és megfelelő magyarázatokkal ellátott múzeumi tár- részletre azonban ezek- szerint feltétlenül szükség van. Ezt pedig, ha tényleg megvan a normál anyag — elsősorban természetesen a hazaiakat értve — , a kiválasztott duplumokból egészen jól elérhetjük. Azonban szükséges, hogy az igazi tudományos cél, amely szervesen illeszkedik bele úgy az összességbe, valamint a rokon, de rendeltetésénél fogva elsősorban gyakorlati vagy oktató, nevelő intézmények közé, kiegészítésül és megalapozásul oldassák meg elsősorban. Ezt a megoldást minden gondolkodó szakembernek és mindazoknak, akik az összefüggéseket és egymásra utaltságokat meg tudják látni saját jól felfogott érdekükben is, de fökép a nemzeti kultúra érdekében szívvel- lélekkel támogatni, munkálni kell. 4 KÉT ALFÖLDI ARTÉZI KÚT FAUNÁJA. írta: SÜMEGHY JÓZSEF dr.* Az alább ismertetendő faunák közül az egyik a kunszentmiklósi vasútállomás, a másik pedig a szegedi Tisza Lajos-körút artézi kütjából került elő. A kunszentmiklósi faunát 70 50— 89'20, a szegedit 929 — 943 m mélységben levő rétegekből gyűjtötték. Az első pannoniai, a második pedig levantei-korúnak bizonyult. Az egymástól korban is elütő két faunát főleg azért tárgyalom együtt, hogy segítségükkel is reámutathassak arra a nagy hézagosságra, amely az Alföld mély altalaja ismerete körül még előttünk áll. 1. A kunszentmiklósi faunát a „Kunszentmiklós — Tass“ vasúti állomás 1914-ben létesített artézi kútjából gyűjtötték. A mélyfúrás maga a vasúti állomás baloldalán, 96'29 m t. sz. f. magasságú ponton készült. A fúró- lyuk, a terepszinttől számítva, 156’50 m mélységű s a belőle kifolyó víz hőfoka, a kút elkészítése után, 20'’ C volt, 1928 augusztus hó 26-án pedig 191 ® C. Ez a mélyfúrás a következő rétegeket tárta föl : 1., 0-00— 0-60 m mélységben termőtalaj; 2., 0-60— 1-70 yy sárga homokos, löszös agyag; 3., 1-70— 2-85 yy rozsdafoltos, sárgásszürke, kissé homokos agyag; 4., 2-85- 4-90 yy sárgásszürke, összeálló agyagos hóm.; 5., 4-90— 8-00 yy szürke folyó homok; 6., 8-00— 11-10 yy kékesszürke, durva homok, kevés kvarckaviccsal; 7., 11-10— 17-30 jy yy durva kavics (ököl nagyságig), kevés homokkal; 8., 17-30- 19-40 yy yy kékesszürke homokos agyag; 9., 19 40— 22-60 yy yy sárgásszürke kemény márga; 10., 22-60— 27-00 yy yy rozsdavörös, kissé homokos agyag; 11., 27-00— 28-10 yy yy szennyes sárgásfehér mészkő; 12., 28-10— 33-54 yy yy erősen meszes, vörös márga; 13., 33-54— * Előadta szakülésén. 41-50 „ a Magyarhoni Földtani vörhenyessárga, agyagos homok; Társulat 1929. november hó 6-án tartott KÉT ALFÖLDI ARTÉZI KÚT FAUNÁJA 51 14., 15., 16., 17.. 18.. 19., 20., 21., 22., 23., 41-50- 50-20- 53-80- 70-50- 89-20- 96-25- 109 80- 112 30- 13600- 145-50- - 50-20 in - 53-80 „ - 70-50 „ - 89 20 „ - 96-25 „ ■109-80 „ ■112-30 „ 136 00 „ ■145-50 „ ■155-50 „ 24., 155-50—156-50 mélységben sárga agyag; „ sárgásszürke, összeálló agyagos hóm. ; „ sárga agyag; „ összeálló, szürke agyagos homok; „ apró kavicsos, finom szürke homok; „ rozsdafoltos szürke agyag; „ összeálló, szürke agyagos homok; „ szürke, kissé agyagos, finom homok; „ szürke homok; „ sötétszürke, összeálló homok, agya- gos erekkel; „ sötétszürke, összeálló homok, alsó részében agyagos. Ősmaradványokat csak három rétegben találtam. A 8-00 — 11-10 m mélységben levő kékesszürke, kavicsos homok Helix sp. ind; Claiisilia sp. ind; Melanopsis sp.? közelebbről meg nem határozható, diluviális-korú- nak látszó fajok héjtöredékeit tartalmazza. A 70-50 — 89-20 m mélységben föltárt, szürke agyagos homokréteg- böl pedig a következő fajokat gyűjtötték: Limnocardiuni decoruni Fuchs; Limnocardium cf. Mayeri Horn; Linmocardium sp. ind; Limnocardium sp. ind; Hydrobia syrmica Neum; Limnaeus (Acéllá) aciiariiis Neum; Planorbis (Corefus) corneiis L.; Planorbis sp. ind; Bithynia tentaculata Müll; (operculumok.) Staja obfusecarinata Fuchs sp. A 89-20 — 96"25 m mélységben átfúrt, aprókavicsos, finom szürke homokból: Limnocardium sp-ek; Planorbis sp. ind; Helix sp. ind. héjdarabjai kerültek csak elő. Azonban az innen gyűjtött Limnocardium-ok héjdarabjai díszitéséböl ítélve valószínű, hogy ebben a rétegben is a 70-50— 89"20 m mélységben szereplő Lininocar- dium-okka\ van dolgunk. A kunszentmiklósi artézi kút faunája felső pannoniai-korú s meg- egyezik a hajdúszoboszlói, a nagyhortobágyi, a vérvölgyi, a nádudvari, a nagykőrösi és a kalocsai Congeria balaionica — Congerica Ariangu- 4* 52 SÜMEGHY JÓZSEF DR. laris-os szintre jellemző alföldi faunával. i Az alföldi pannon faunában most jelenik meg először a Hydrobia syrmica Neum; a Limnaeus (Acéllá) aciiarius Neum. és a Staja obtusecarinata Fuchs sp. A Hydrobia syrmica Neum., a szlavóniai alsó paludinás rétegek- ben^ a Balaton környékén pedig a Congeria spinicrista — Prosodacna Vutskitsi jellemezte fáciesben fordul elő.^ A Limnaeus (Acéllá) acuarius-t Neumayr a Gradiska környéki „Congeria“'S rétegekből írta le,'^ a Staja obtusecarinata Fuchs sp. pedig a tihanyi felső pannoniai alemelet gya- koribb faja.° A kunszentmiklósi felső pannoniai-korú fauna inkább korhatározás szempontjából eshetik fontosabb elbírálás alá; faunisztikai szempontból már kevésbé, mert fajokban is de megtartásban is szegényesnek mond- ható. A fauna szegényes társaságában a Limnocardium-ok a leggyakoriab- bak s ez a jelenség is mind jobban kezdi kidomborítani az Alföldnek, csak főleg legújabban előkerülő, felső pannoniai-korú faunája jellegét. Amíg ugyanis a dunántúli, a felosztás szempontjából általában mintának vett, felső pannoniai-korú képződményeket a Congeria-k, mint legjelleg- zetesebb fajok alapjai osztályozták, addig — úgy látszik — az alföldi, hasonló korú üledékek faunájátj a Limnocardium-ok jellemzik. Ez a körülmény — természetszerűleg — azt is mutathatja, hogy az alföldi felső pannoniai-korú üledékek más fáciest jelölnek, mint a dunántúli, azonos korú képződmények, illetve az alföldnek, mint különálló medencerésznek önállósága már a felső pannonban erősebben kidomborodott. II. A szegedi Tisza Lajos-körút artézi kútját 1927-ben fúrták meg. A fúrás helye 82'47 m t. sz. f. magasságban van s a kút 959 m mély. A mélyfúrás 85, egymástól jól szétkülöníthetö rétege anyagának össze- gyűjtésére Miháltz István dr. ügyelt föl állandóan s így neki köszön- hető, hogy a vízöblítéses rendszerű és igen gyors fúrás mellett is az átfúrt rétegekről megbízható adatokkal rendelkezünk. De elsősorban is MiHÁLTZ-nak köszönhető az az alább fölsorolandó, igen fontos fauna is, aminek földolgozását legnagyobb részt már el is végezte s amiből magam csak néhány, irodalmilag nehezebben hozzáférhető fajt határoztam meg. Sajnos, csak a 929 — 943 m mélységben átfúrt, kavicsos homok- rétegből került elő fauna s ennek tagjai a következők: 1 SüMEOHY j.: Pannoniai-korú fauna az Alföldről. — Földtani Közlöny. LVII. kötet, 41—53. oldal, Budapest 1927. 2 Neumayr Paul ; Die Congerien- und Paludinenschicliten Slavoniens und dérén Faunén. — K. k. geol. R. A. Bd. Vll. H. No. 3. p. K. Tab. IX. Fig. 11. Wien 1875. 3 Lörenthey J.: Adatok a balatonmelléki pannoniai-korú rétegek faunájához stb. A Balaton tudományos tanúim, eredményei. I. kötet, 1. rész, függelék; 10. kötet. 122. oldal, 1. tábla, 20. ábra. Budapest 1911. * Neumayr Paul: i. h. 80. old. ■j Löventhey J.: i. h. 138. old. KÉT ALFÖLDI ARTÉZI KÚT FAUNÁJA 53 Pisid inni cf. nigosiim Neum; Unió sp ind.; Neritina (Theodoxiis) transversalis Ziegler; Valvata (Cincinna) piscinalis Müll; Valvata cf. Peneckei Brus; Valvata connecteus Brus; Vivipara sp. ind. (convex); Vivipara sp. ind. (concav); Bithynia teniaculata Müll; Prososthenia sepulcralis Partsch. sp; Prososthenia sp. ind; Pseudo-Micronielania Halavátsi n. g; n. sp; Melanopsis decollata Stol; Melanopsis hastata Neum; Melanopsis cf. croatica Brus; Melanopsis sp. ind; Boscovicia sp. ind; Lithoglyphas an n. sp; Limnaea (Acéllá) acuarUis Neum; Linmaea (Linmophys) sp. ind; Planorbis (Coretus) corneus L.; Planorbis sp. ind; Planorbis cf. (Tropidiscus) marginatus Müll; Xerophila sp. ind. A szegedi százon felüli artézi kút közül csak tizennégyből került elő meghatározásra alkalmas fauna. A szóbanforgó artézi kút helyén idö- ^ közben megszűnt s 1877-ben létesített, 253 m mély, valamint a Mars- téri s a MÁV rókusi vasúti állomása artézi kútjainak faunáját Halaváts irta le.** A többi, eddig még nem publikált 1 1 szegedi artézi kút faunáját, néhány évvel ezelőtt ismertettem a Földtani Társulat egyik szakülésén. Ez általában 250 m mély artézi kutak faunája is 150 m mélységig diluviális- korúnak, 150 m mélységen alul pedig felső levantei-korúnak bizonyult, utóbbi a Vivipara I^öckhi-szxnire jellemző fajokkal. A Tisza Lajos-körút 959 m mély artézi kútja, 929 — 943 m mély- ségű rétegéből összegyűjtött fauna azonban már nem sorozható be a Vivipara Böckhi-s,zmVoe. Ebből a faunából ugyanis már teljesen hiányzik maga a Vivipara Böckhi Halaváts is, meg az alföldi felső levantei alerneletre oly jellemző, vastaghéjú Unio-V. s helyettük inkább a horvát-szlavon- 6 Halaváts Gy.: A szegedi két artézi kút. A ni. kir. Földtani Intézet Évkönyve. IX. kötet, 5. füzet. Budapest 1891 és: — Az alföld Duna-Tisza közötti részének földtani viszonyai. A m. kir. Föld- tani Intézet Évkönyve. XI. kötet, Budapest 1895. 54 SÜMEGHY JÓZSEF DR. országi levantei rétegekből ismeretes fajok jutnak túlsúlyba. A Valvata-k, a Prososthenia-k és a Melanopsis-ok adják meg faunánk jellegét s velük egy, eddig az Alföld fiatalabb üledékeiből csak szórványosan jelentkező,^ idősebb levantei-korú faunát ismertünk meg. Pontosabb szintet azonban még összfaunánk alapján sem lehet megállapítani. Mert ez a fauna főleg olyan fajokból áll, amelyek szlavóniai, levantei-korú rétegeknek úgy a középső, mint az alsó paludinás szint- jeiben megtalálhatók s függőleges elterjedésük ép olyan nagy, mint a nagy- becskereki, HALAvÁTS-tól ismertetett, középső levantei alemelet faunájáé.® Míg ugyanis a Melanopsis croatica Brus; a Prososthenia Sepulcralis Partsch; a Valvata Peneckei Brus; a Valvata (Cincinna) piscinalis Müll; a Valvata connecteus Brus; a Bithynia tentaculata Müll; a Melanopsis decollata Stol; a Limnaea (Acéllá) acuarius Neum. főleg az alsó paludinás rétegekre jellemző, sőt közülük több a felső pannóniai alemeletböl is ismeretes, addig a Pisidium rugósam Neum; a Neritina (Theodoxus) transversalis Ziegl; a Melanopsis hastata Neum; a Melanopsis croatica Brus. a középső paludinás szintre jellemző. Miután összfaunánk alapján sem lehet pontosan megállapítani, hogy melyik ismert levantei szintnek felel az meg s miután olyan szintjelző fajunk sincsen, amelyik nagyobb faj számmal volna képviselve, ezen szegedi faunáról csak azt állapíthatjuk meg, hogy idősebb levante i-kort jelez. Miután a szegedi Tisza Lajos-körút új artézi kútjából csak a 929 — 949 m mélységű rétegekből került elő fauna, a segítségével megismert idősebb levantei-korú rétegek határát se fölfelé, se lefelé való értelemben megállapítani nem lehetett. A szegedi vízmütelep 8. számú artézi kútja 397 méteres homokrétege jelenti itt, eddigi ismereteink szerint, a felső levantei alemelet alsó határát. Hogy meddig terjed még lefelé ez az alsó határ, kövületek híján megállapítani nem lehet, csak feltehető — miután Szegeden még a 397 méter mélységben is csak a felső levantei alemelet Vivipara Böckhi-szmixe. utaló ősmaradványokat gyüjthetjük — , hogy 250 — 300 méter vastagságot Szeged altalajában is elér. Ilyen értelemben Szeged altalajában a diluviumot 150, a felső levantei alemeletet 250 — 300, az idősebb levantei alemelet üledéksorát legalább is 600 — 700 méter vastagságúnak becsülhetjük. Ez az 1000 — 1100 méter vastagságú, diluviális-levantei korú rétegkomplexum az Alföld közepetáján talán nem is lenne olyan meglepő, ha már nem ismernénk ugyancsak az Alföld közepéről, aránylag kis mélységekből, a felső pannóniai-korú rétegeket. A nagykőrösi 238, a kalocsai 206, a Halaváts Gy.: A nagybecskereki fúrólyuk. A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve. XXll. kötet, 2. füzet. Budapest 1914. 201. old. « Halaváts üy; A 7. sz. a i. h. 179., 180., 201. old. KÉT ARTÉZI KÚT FAUNÁJA 55 vérvölgyi 181 és a hájdúszoboszlói 151 m mélységben jelentkező pannóniai- korú rétegekre gondolhatunk elsősorban. A kunszentmiklósi, 70 m mélységben jelentkező pannoniai-korú rétegek kis mélységben való előbukkanását azonban már könnyebben megmagyarázhatjuk, mert ezek nem lehetnek mások, mint egyenes foly- tatásai, a medence belseje felé lejtve, azon agyagos, homokos, Limno- cardiiirn Penslii-i tartalmazó, kelet-délkeleti irányban 5*’- kai dűlő pannoniai- korú rétegeknek, amelyek a fejérmegyei sikságon, a soroksári úton, Pestszentlörincen, avagy a Csepelszigeten a felszínére érnek ki. Eszerint a Duna-Tisza köze budapest — kunszentmiklósi részében csakugyan olyanformán lejthetnek enyhén lefelé a medencetöltelékek, amint azt eddig is képzelték. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. A RÁNK-HERLÁNYl ÁLGEJZÍR. Megjegyzések dr. Buchtala J.-nak „a különböző gejzírjelensége- ket egységesen magyarázó“ készülékéhez ill. elméletéhez. Irta; NOSZKY JENŐ dr.* A „Zeitschrift für praktische Geologie" 1928 szept. számában (B. XXVll. p. 149 — 154.) a fenti szerzőtől egy közlemény jelent meg, mely- nek — elszakított Felső-Magyarországunk egyik geológiai nevezetességével foglalkozván — szemünkbe kellett tűnnie. Ebben — a Zsigmondy Vilmos (1869— 75 közt) fúrta, 404 méter mély, intermittáló ártézi kútról megírja, hogy eredeti 8 — 9 órás intervalluma (amely 1903-ban még 17 órás; 1924-ben 22—23 órás volt) 1928-ban már 28 — 32 órásra emelkedett fel. Vize kémiai összetételében jelentős változásokat szenvedett. Új tulajdonosa, a cseh állam, újra csöveztette már is 171 méterig és lejjebb is, egész az eredeti 361 méterig ki szándékozik cserélni a csöveket. Cikkének lényege azonban az itteni gejzírjelenségnek, illetve még inkább az általános gejzírjelenségnek újabb, egységes magyarázása, megfejtése. Ehhez a mészköhegységekböl ismeretes dagadó (intermittáló) források működésének magyarázatára szolgáló szivornya elvet veszi elő. Ily alapon, laboratóriumban, vékony üvegcsövekből stb. összeállított, kettős szivornyaszerű mechanizmusát, amelynél azonban a súrlódási és kapil- láris erőknek is igen nagy, sőt döntő jelentőséget tulajdonít (s amelyekkel ilyen intermittáló jelenségeket kihozott), alkalmazza nemcsak a ránk-herlányira, hanem a többi nem hévgejzírre is; köztük az ipolynyitraira (amelyet ő persei-nek nevez). Sőt ezt, ahogy a tavak emlegetéséből és a címben levő „különböző" fogalmából kitűnik, még a valódi, — a hőgejzírekre is hajlandó ráhúzni; a Bunsen-féle elmélet elvetésével. Apparátusának elméleti (laboratóriumi, fizikai stb.) oldalát kéré- semre ZsiVNY Viktor dr. kollégám volt szíves átvizsgálni és ellenőrizni. Véleménye röviden az, hogy a felvett laboratóriumi apparátus a hideg- vizű gejzírféléknél észlelt felszökéseket: úgy a nagy erupciókat, mint a kis elő- és utójelenségeket — phenomaenologiailag tényleg utánozza és ily értelemben magyarázza is valamiképpen. A kísérleteknél fellépő jelenségek fizikai magyarázatának részletei azonban zavarosak és hiányosak. De lényeges az — emeli ki Zsivnyy dr. — , hogy tényleg és valóság- * Előadta a Masíyarlioni Földtani Társulat 1929 jan. 9-i szakülésén. Németül megjelent a „Zeitschrift für praktische Geologie" 1929. évi 4. számában B. XXVIII. p. 72—73. A RÁNK-HERLÁNYl ÁLQEJZIR 57 gal legyen akkor a föld belsejében is: a meglevő ezer és ezer közet- hasadék, hézag stb. alkotta hálózatban egy önálló, vagy ezen elemekből összetett, de az általános repedéshálozatból kiváló s az említett feltételek- nek megfelelő járatrendszer. Én természetesen nem az apparátussal akartam eredetileg sem foglalkozni, mert hiszen az világos, hogy ennek működnie kellett; ha már a rá alapított elmélettel a praktikus geológiát képviselő, nagy német folyóiratban előállt; hanem a lényeggel: a geológiai viszonyokkal. Hogy megvannak-e ott elsősorban azok a bizonyos körülmények és fel- tételek és lehetségesek-e általában ? Mert hisz ezen múlik mégis csak elsősorban az ilyen, nem túlsá- gosan induktív alapon készült elméletek alkalmazhatósága. Hiszen a szerző itt egy, nem is konkrét, hanem csupán általa fel- tételezett esetből indult ki; nem véve tekintetbe a számba jövő és jöhető fontos tényezőket. Vagyis az indukciós módszerekben oly fontos kizárási elvnek, az ellentmondásokkal való számolásnak teljes elhanyagolásával, Író- asztalánál kifundált, tehát fiktív feltételek, „célszerűségi viszonyok" alap- ján jutott el hipotéziseire. így azután alkalmazhatóságuk a tenuészetben minduntalan nehézségekbe ütközik; sőt nem egyszer lehetetlenségekbe. A ránk-herlányi gejzírtüneményt, stb. magyarázó új elméletnek tehát az a fökritériuma, hogy a feltételezett, kettős szivornyarendszer kialakulhatott-e ott? Illetve megvan-e? Továbbá azoknak a szűk, kapil- láris csőrendszereknek az állandósága, maradandósága! Ez utóbbi a folyton működő erozionális hatások, oldások stb. folytán, már ab ovo is, elképzelhetetlen valami. A másik dolog: az ilyesféle, szivornyaszerü csőrendszer mégcsak elképzelhető volna, ha mészkőhegységről volna szó. Azonban itt andezit- hegység van, illetve annak is főképpen az üledékekből felépített lába szerepel, mely H. Wolf felvételei szerint közép- és esetleg alsómiocén schlieres agyag és homok — , homokkőrétegekből áll, fehéres-szürke tufa (valószínűleg riolittufa) közbetelepülésekkel. Alattuk pedig, mint a sárosi és felsőzempléni viszonyok mutatják, a kárpáti vagy magurai homokkő- komplexus magasabb oligocénrétegei következnek, amelyek szintén agyagokból és agyagos homokkövekből állnak. Ezt a bécsiek térképén kívül, a szerzőtől is leközölt, Zsigmondy- féle fúrási szelvény is mutatja. (A 8. számú ábráján.) Az ilyen erősen agyagos rétegekben már nehezen lehet efféle cső- rendszer kialakulását feltételezni. Hiszen a rétegek zöme vizet át nem eresztő, amelyekben tehát — , hogy fejlődjenek járatok odalent a zárt mély- ségben. Járatok a talajvíz szintje alatt még más kőzetekben sem fejlőd- nek így. És semmiképpen az erózióbázis alatt. Már pedig ez itt, a 404 méteres fúrási mélységhez viszonyítva, ahová az ő csőrendszerének le kellene érnie, circa 250 — 300 méterrel ma- gasabban van, Tehát ha mészrétegek volnának is, akkor is az alsó 250 méterben ilyen csőrendszer nem fejlődhetnék ki. (Kivéve természetesen egy előzetes, alapos felemeltetést, amiről azonban itt, a fokozatosan sülyedő, fiatal területen különben sem lehet szó.) A szerző a közölt 2. sz. ábráját először szövegében szerényen csak az egyszerű ártézi kút mechanizmusát ábrázoló szelvénynek állítja oda. ([p. 150.] Bár annak ugyan nem felel meg, hiszen oda csak két 58 NOSZKY JENŐ DR. víztartó réteg közé zárt vízvezetö kell, ahol a hidrosztatikai nyomás érvényre juthat.) De már a 152. lapon ugyanezt a ránki viszonyoknak megfelelő, geológiai szelvénnyé lépteti elő, hogy az ö modelljét rá vihesse. Vagyis afféle kis, logikai tárgycsúsztatást csinál. Világosan ugyan nem fejezi ki, hogy ez a ránk-herlányi szelvény volna, de mégis erre építi fel a teóriáit. Holott itt az ö csőrendszere ki sem fejlődhetett. Az állandó vízszolgáltatást egy tóból hozza ki itt. (És még egyebütt is emlegeti a tavakat.) De Ránk-Herlúnyon tó nincs, mert hiszen nem- csak az 1 : 75.000, de még az 1 : 25.000 térkép sem tud erről, a szel- vényének arányai szerint hatalmas tóról, amelyet főképpen az elmélethez szükséges felső rezervoir s még inkább talán az alapos vízszolgáltatás, mint olyan — tesz benne szükségessé. Hiszen azt az ottani suvadásos térszínen lehetséges kis tócsa nem adná ki a sok vizet. Különösen állandóan, mikor maga is az esözési viszonyoktól függ. De még a megléte sem involválná a fontos, belső víztartó üreget, amelynek jelenlétét talán Andreé, illetve Tietze által előzetes közlemé- nyül, úti jegyzetben említett „Spalt oder Höhlung”-ból vette; célszerű- ségi okból kiválasztva belőlük a Höhlung-ot^ — megtéve belső gyüjtő- reservoirnak. Holott ez csak egy közelítő magyarázatul szolgáló, nem precizírozott kifejezés volt. Hogy képződött volna ki itt ilyen? Annál kevésbé természetesen a mélyebb nívókban, az a bizonyos, állandó (capilláritásos), irányított, kanyargós csővezeték az erózióbázis alatt. A geológiai szelvényeket különben is pontos méret szerint szokták szerkeszteni és nem — egyetlen méretül — „20 perccel" jelölni meg a távolságot egy hegyoldalban. Akkor talán, ha ilyen „korlátlan szabadjára eresztett" torzítási szabadság okozta „hasonlóság", vagy mi — félre nem vezeti, — nem húzza rá oly könnyen elméletét erre sem. De még így is hogyan alkalmazhatta ezt? És hogyan húzhatta rá az ipolynyitrai stb. viszonyokra, ahol a tó sincs meg. Nem is szólva a duzzasztó köpüről s legkevésbé az irányított csőhálózatról, a mindvégig egységes, schlieres közép- és felsöoligocén agyagokban; ahol legalább 500 méternyi már az erózióbázis alá esik; hisz a fúrás az Ipoly síkján van. De gejzírszerü működése van mégis, illetve volt. Eleinte erőteljesen intermittált is. Később a kifolyás állandósult. (A háború alatti és utáni években.) 1928-ban már csak akadozva folyt. Legújabban pedig, mint Gerő János salgótarjáni kutatásvezető főmérnök úr szíves volt közölni, december óta szünetel. És bizony itt volt szénsav elég. Emszt dr. közleménye szerint^ csak szabad szénsav 150 cm^ pro liter. Hát még a sok lekötött, oldás- nál felhasznált gáz. Vagyis a gázgejzír jelleg itt is, ha nem is teljesen plauzibilis, de sokkal megfelelőbb, mint az új teória. Azt is jó lett volna a szerzőnek figyelembe venni, hogy a közelben, Losoncon, is volt több ilyen gázfelhajtotta ártézi kút, amelyek eleinte pozitivek voltak, de ingadozó vizűek. Később elapadtak; a gáznyomás megfogyatkozásával negatívokká lettek. 1 Földtani Közlöny: XLl. p. 729—734. A RÁNK-HERLÁNYI ÁLQEJZIR 59 A többi álgejzírra stb. csak úgy általánosságban, a viszonyok számbavétele nélkül, persze még kevésbé lehet az ilyen elméletet ráhúzni. Tehát egyelőre kénytelenek vagyunk megmaradni az egyszerű, gáz- felhajtó stb. erők feltételezése mellett, amelyeknél ha a mikéntet nem is ismerjük odalent pontosan, de elég jól elképzelhetjük felhajtó erejét, a föerupciókat, a közbejöhető akadályokat és az ezek legyőzésével járó elő- és utójelenségket. És evvel legalább a kézzelfogható, geológiai abszurdumokba nem ütközünk bele. Ezen az alapon azután, amennyiben gáz- és nyomáscsökkenésröl s folyományukképpen oldóképesség változásról van szó, vagyis a gyűjtő- területen szereplő járatokban az alkotórészeknek a kilúgozás folytán beálló változásáról — még a kémiai eltéréseket is sokkal egyszerűbben és természetesebben tudjuk elképzelni. Sokkal jobban, mintha lehetetlenül komplikált, kettős szivornyarendszereket, laboratóriumi vízvezetéket helyet- tesítő tavakat, boltozatos üregreservoírokat, irányított, nagyszabású cső- vezetékeket, a kapillárisoknak megfelelő „kényszer állandósággal" — mi pedig tényleg igen hamar megváltoznék — felruházva, keresünk, illetve veszünk fel. Hiszen mindezek homlokegyenest ellenkeznek a geológiai tények- kel, sőt azzal a legelemibb hidrológiai törvénnyel is: hogy t. i. az erózió- bázis alatt sehol, még a mészkőben sem, fejlődhetnek ilyen járatok. Hiszen ott csak a hidrosztatikai egyensúly és az esetleg fellépő endogén erők törvényei uralkodhatnak. ADATOK A PÉCSKÖRNYÉKI GÖMBSZENEK ISMERETÉHEZ. Irta: IFJ. KENDI FINÁLY ISTVÁN* A pécskörnyéki bányavidéken már régóta ismeretes a gömbszenek (Mugelkohle, Kugelkohle) előfordulása. Ezek a gömbös szenek vagy gömbszenek legömbölyítettnek látszó gömb- vagy tojásalakú széndarabok, melyeknek nagysága igen változó. A bányatársulat közlései szerint 40 cm átmérőjű darabok is kerültek már napvilágra. Felületüket fényes páncél borítja és néha — de nem mindig — észre lehet venni rajtuk ‘a — 1 cm átmérőjű koncentrikus, hagymaszerű rétegződést. Ez a héjforma réteg néha nem is veszi körül az egész gömbfelületet, hanem annak csak egy részét, nem tartozik tehát szervesen hozzá a gömbszénhez. Magát a gömbszenet mindig könnyen ki lehet szedni a szénrétegből. Eddig még sohasem találtak félgömböket vagy kezdetleges stádiumban levő gömb- széndarabokat, mindig csak teljesen kiképzett, legömbölyített formájúakat, melyek magában a széntelepben fordulnak elő, nem pedig a környező kőzetben. A gömbszenek képződésére igen sok elmélet igyekezett már magya- rázatot adni, az irodalomban nagy vitáknak bukkanhatunk nyomaira, a kérdés azonban véglegesen máig sincs tisztázva. W. Gothan^ összeállítása szerint az egyes kutatók eddig a követ- kező elméleteket állították fel: 1. A gömbszenek kihalt növényfajok gyümölcsei volnának. Gothan szerint ennek a nézetnek ellentmond a gömbszenek igen változó nagysága, különösen pedig a nagyobb darabok előfordulása. Nem ismerünk ugyanis olyan mezozoós fát, melynek 40 cm átmérőjű gyümölcsei lehettek volna. 2. A gömbszenek növénytörzsek maradványai volnának. A legömbölyített felület és a környező szénteleptől való határozott elkülönödés valószínűtlenné teszi e feltevést. 3 A gömbszenek képződése az eruptív kőzetek lokális áttörésével magyarázható. Ez az elmélet sem egészen világos. Az eruptív kőzetek áttörésének Pécsett csakúgy, mint másutt, helyi elkokszodás volt az egyedüli követ- kezménye a széntelepben. 4. A gömbszenek nyomás folytán képződtek. Ennek a magyarázatnak hiánya, hogy sohasem találtak félig kialakult * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1929. évi december hó 4-én tartott szaküiésén. 1 W. üothan: Sitzungsber. d. kön. preuss. Akad. d. Wiss, 1910. I. 136. ADATOK A PKCSKÖRNYÉKI GÖAWSZENEK ISMERETÉHEZ f)l gömböket, továbbá, hogy teljesen legömbölyödött darabok néhol egészen izoláltan is előfordultak. 5. A gömbszeneket görgetegeknek kell tekintenünk („charriés dans la houille comme galets solides de couches antérieurs“).^ Hofmann* a Polnisch-Ostrauban nyitott Franciscitáróban a pécsiek- hez hasonló gömbszeneket talált. Először valódi görgetegeknek tartotta őket, később azonban megváltoztatta véleményét és nyomás folytán kép- ződött „pseudogörgetegek“-nek nevezte el. Hofmann magyarázata szerint a széntelep erős nyomás folytán parallelepipedonokra esett szét és az egyes darabkák további nyomás folytán csiszolódtak és gömbölyödtek le. A dolog természetéhez képest azonban ebben az esetben félig kiala- kult gömbszeneknek is kellene előfordulniok. A kattowitzi „Jó remény" és „Ferdinánd" tárókban (Karolinabánya) szintén találtak gömbalakú „széngörgetegeket". Ennek az előfordulásnak az az érdekessége Gothan szerint, hogy ugyanebben a táróban kétség- telen görgetegeket (kvarcit stb.) is találtak. Vasason kögörgetegeket eddig még nem találtak, valószínűleg a fajsülykülönbség miatt. Ami a gömbszenek aránylagos ritka előfordulását illeti, ennek az lehet a magyarázata, hogy annyira egyneműnek látszanak a környező szénrétegekkel, hogy igen gyakran észre sem veszik őket fejtés közben. Gothan szerint képződésük folyamata valószínűleg a következő lehetett: a görgeteg nem jelenti szükségképpen azt, hogy nagy távolságra transportálódott. Szerinte a hullámverésnek és a szélnek ereje is elég lehetett ahhoz, hogy a tőzeg anyagából a szilárdabb részeket ide-oda görgesse és ezáltal lassankint legömbölyítse. A lecsiszolt görgetegek azután nagyságukhoz mérten többé-kevésbé mélyen lesülyedtek a fenék humuszos iszapjába. A sülyedés azonban nemcsak a nagyságtól függött, hanem az iszap konzisztenciájától is, ez megmagyarázná, hogy miért találhatók a gömbszemek annyira különböző nívókban. Ellenvetésként felhozhatnék, hogy a tőzeglápok fenékiszapja nem olyan, hogy ezt a könnyű lesülyedést lehetővé tegye, de nem tudhatjuk biztosan, vájjon a juramocsarak ebből a szempontból teljesen olyanok voltak-e, mint a mai tőzeglápok. A fényes felület előidézéséhez nem kell aránylag nagy nyomás, a hagymaszerűén rétegezett takaróhely pedig másodlagos nyomási tünemény- nek tekinthető, amely már csak a szénképződés későbbi periódusában állt be és mintegy palaszerűen rétegzetté nyomta szét a héjat. Minthogy a gömbszenek részletesebb vizsgálatáról az irodalomban nem találtam említést, keletkezésük kérdésének tisztázása céljából néhány mintát megelemeztem. A szénmintákat Pálfy Móric dr. ny. igazgató- főgeologus úrtól kaptam s értük neki e helyen is hálás köszönetét mondok. A mintáknak az a körülmény ad különösebb érdekességet, hogy nemcsak a gömbszénből, hanem a közvetlenül környező takaróból is jutott a vizsgálatra anyag s így eldönthettem azt a kérdést, hogy a gömbszén összetétele megegyezik-e a takaróéval vagy nem? Elemzéseim részletes eredménye a következő: A bányatársulat közleménye, 1900. ^ Sitzungsber d. kgl. bölim. ües. d. Wiss., 1909. 5. 62 IFJ. KENDI FINÁLY ISTVÁN A minta száma: C H 0 N S Hamu Nedvesség 1. 86.03 5.40 3.18 1.58 0.39 2.64 0.78 2. 85.90 5.06 1.67 1.74 0.63 4.15 0.85 3. 82.76 4.74 3.73 1.76 0.76 5.51 0.74 4. 85.88 5.04 1.91 1.77 0.82 3.71 0.87 5. 70.06 4.40 2.65 1.14 1.56 19.22 0.97 súly ®/o }} » yy yy » yy yy Összesen 100.00 100.00 100.00 100.00 100.00 súly®/o Disp. H 5.01 4.86 4.26 4.88 4.07 Számított \ fütőérték / 8192 8206 7954 8185 6647 cal Kísérleti ] . fütőérték / ■ Ha összehas 8230 8168 8006 8263 6622 cal onlítás céljából a fenti eredményeket kén-, hamu - és ned- vességmentes anyagra átszámítjuk, akkor a következő adatokat kapjuk: 1. 2. 3. 4. 5. C: 89.44 91.02 89.00 90.78 89.53 «,0 H: 5.61 5.36 5.10 5.33 5.62 yy 0: 3.30 1.78 4.01 2.02 3.39 yy N: 1.65 1.84 1.89 1.87 1.46 yy Összesen: 100.00 100.00 100.00 100.00 100.00 "/o A minták származási helye a következő: 1. Vasas, IV. szint, 11. telep. A gömbszén takarója. 2. „ „ „ üömbszén. 3. Vasas, IV. szint, 8. d-i telep. A gömbszén takarója. 4. „ „ „ Gömbszén. 5. Schrollakna. IV. szint, 23. telep. Összehasonlítás céljából közölt elemzés a szénlelep szenéről. A gömbszenek és takaróik közötti különbség még jobban szembeötlik ha a két-két elemzés eredményének középértékét állítjuk egymás mellé: Gömbszenek középértékei Takarók C: 90.90 89.22 H: 5.34 5.36 „ 0: 1.90 3.66 „ N: L85 1.76 „ Összesen: 100.00 100.00 ®/o Maga a gömbszén tehát, ha kis mértékben is, de határozottan jobb szénnek látszik, mint a környező takaró. Ha képződését nyomással magyarázzuk, érthetetlen volna ez a különbség, hiszen a nyomás egyfor- mán hatott a takaróra és a magra is. Ha azonban a görgeteg' elméletet fogadjuk el, az összetételbeli különbség könnyebben megmagyarázható. Vizsgálataim alapján tehát a Gothan képződési elméletét tartom a leg- valószínűbbnek. Mindenesetre a kérdést ez még nem döntheti el véglegesen s mihelyt megfelelő újabb anyaghozjutok, a vizsgálatokatfolytatni szándékozom. Befejezésül köszönettel tartozom Emszt Kálmán dr. fővegyészi főgeologus úrnak, aki a vizsgálatoknak elvégzését lehetővé tette. (Budapest, 1929 december havában. Közlemény a m. kir. Földtan, Intézet kémiai laboratóriumából. Igazgató: Böckh Hugó dr. h. államtitkár.) MEGJEGYZÉSEK POBOZSNY ISTVÁN „A VÉRTES- HEGYSÉG BAUXIT-TELEPEI“ CÍMŰ ÉRTEKEZÉSÉHEZ. Fenti címmel a Földtani Szemle 1. kötetének 215 — 252. olda- lán egy értekezés jelent meg 1928-ban. Ugyanarról a tárgyról, ugyanaz a folyóirat, ugyancsak I. kötetének 95 — 103. oldalán 1922-ben tőlem is közölt egy rövid kis beszámolót, melyet annak idején a folyóirat szer- kesztőjének egyenes felszólítására írtam. A folyóirat németnyelvű kiadásá- ban, az 1927-ben megjelent 1. kötet 33—45. oldalán cikkemet, minthogy a magyar közlemény megjelenése óta 5 év telt el, kissé átdolgozott for- mában közöltem. Magyarnyelvű cikkem elsőnek kívánta a figyelmet az azóta világhírűvé vált gánti bauxittelepekre felhívni oly időpontban, ami- kor még Gánton semmiféle bányaüzem nem volt. Az azóta eltelt években ellenben nagy erővel indult meg a gánti telepek bányászata és közelebbi vizsgálata s így elkerülhetetlen volt, hogy eredeti értekezésemen — az újabb megismerések alapján — változtatásokat tegyek. PoBOZSNY úr értekezésének elolvasása vegyes érzelmeket támasztott bennem, mert az értekezésben személyemmel szemben határozott rossz- akaratra voltam kénytelen ismerni. Tudományos irodalmunkban szokatlan ez a jelenség és nem hagyhattam szó nélkül annál kevésbbé, mivel ugyanazon kötetben megjelent két dolgozatról van szó, melyek egyike a budapesti egyetemen benyújtott doktori értekezés, másika pedig egy másik hazai egyetem professzorának müve. • Az értekezésnek személyemmel és a bauxitot illető munkálkodásom- mal kapcsolatos részeiben elhallgatásokat, elferdítéseket, sőt egyenesen a valóságnak meg nem felelő állításokat is találtam. Éppen azért magam- hoz kértem Pobozsny urat, tévedéseiről felvilágosítottam és arra kértem, hogy a Földtani Közlönynek beküldendő sorokban igazítsa azokat ő maga helyre. Pobozsny úr előttem annak a sejtésének adott kifejezést, hogy kéziratán — éppen e kérdéses helyeken — aFöldtaniSzemle szer- kesztősége eszközölt javításokat. A helyreigazítást megígérte, de azóta hó- napok teltek el, Pobozsny úr hallgat és így kénytelen vagyok magam ebben az ügyben felszólalni. Nem kívánok Pobozsny lir értekezésével — mint tudományos mun- kával — foglalkozni, erre elsősorban az az egyetemi hatóság volt hivatva, ahol ő azt, mint doktori értekezést, benyújtotta. Csak leszögezem, hogy Pobozsny úr a Földtani Szem lében 1927-ben közölt németnyelvű értekezésemről nem vett tudomást. Túlzott részletességgel és több helyen, ismételten foglalkozik a gánti bauxittelepek felfedezésének és bányászati megnyitásának történetével. Elsősorban értekezésének eme részei azok, amelyek miatt felszólalni kénytelen vagyok. f)4 TELEGDI ROTH KAROLY DR. Szerény ember létemre sem szóban, sem írásban soha nem kérked- tem azzal, hogy a gánti bauxittelepek felfedezésében valami érdemem van. Az igazság e tekintetben a következő: Az értekezés 216. oldalán foglalt azon kitétel, hogy „Balás Jenő bányamérnök és Telegdi Roth Károly dr. geológus a Taeger-íöI kijelölt laterit-foltokat, mint bauxit-érceket zártkutatmányokkal lefoglalták" nem felel meg a valóságnak. Soha zártkutatmányt nem foglaltam le (erről az illetékes bányakapitányságokon bármikor meggyőződhetni), de nem is foglalhattam, mert hisz akkor ellenem, mint akkoriban állami geológus ellen, felettes hatóságom fegyelmi vizsgálatot indított volna. Szerző eme kitételéért ellene tulajdonképpen rágalmazás! pert kellene indítanom. A gánti bauxitterületet első ízben — mint az Anyagkutató Társaság szakértője — akkor látogattam meg, mikor Balás Jenő a TAEGER-féle terra rossa és laterit-foltokon fektetett zártkutatmányait a fent megneve- zett társaságnak megvételre ajánlotta fel. Ez alkalommal én hoztam a területről elsőnek olyan bauxitmintákat, melyek között — a m. kir. Föld- tani Intézet laboratóriumában készült elemzések tanúsága szerint — alu- míniumgyártásra alkalmas, jó minőségűek is voltak. Ezeket az elemzéseket a Földtani Szemlében megjelent — említett — értekezésemben már 1922-ben közöltem is. Az Anyagkutató Társaság javaslatomra 100.000 koronáért megvásárolta BALÁs-tóI a jogosítványok értékének 51°/'o-át és e pillanattól a további kutatásokat teljesen a kezébe vette. Az én tanácsomra és irányításom mellett készült a Bagolyhegy kutatótárója, mely a jó anyag nagyobb tömegét nyitotta meg (e táró szelvényét Pobozsny úr fel- sorolja, de megemlíteni elmulasztja, hogy annak pontos szelvényrajzát németnyelvű értekezésemben én már közöltem) és az én részletesen ki- dolgozott tanulmányom alapján és közbejöttömmel történt a területnek a jelenlegi érdekeltség által történt átvétele. Ha egy tudományos értekezés históriai dolgokkal oly részletesen foglalkozik, mint Pobozsny úré, annak a történeti hűséghez szigorúan ragaszkodnia kell. Én fenti állításaimat az Anyagkutató Társaság iratai- val pontról-pontra bizonyíthatom. Ha még a múlt század geológusainak is elévülhetetlen érdemeik vannak a gánti bauxittelepek felfedezésében (Pobozsny 216.1.), holott ők csodálatosképpen észre sem vették a „fornai medencében" a felszínen lépten-nyomon heverő, sajátságos bauxittörmeléket (legalább is írásaik- ban nem említik), ha Taeger érdemeit három helyen is ki kellett a szerző- nek emelnie, amiért a képződményt térképezte, akkor annyit én is elvár- hattam volna tőle, hogyazén szereplésemmel se foglalkozzék oly szűkszavúan és — úgy érzem, tendenciózusan — hamis beállításban. Ezek után a szerző és a folyóiratszerkesztőség jóhiszeműségének valamint annak a körülménynek a megbírálását, hogy a szerző munkája az enyémhez képest mennyivel vitte előbbre a dunántúli bauxittelepek tudományos megismerését, azokra bízom, akik ezek után úgy Pobozsny úr értekezését, mint az én dolgozataimat talán el fogják olvasni. Debrecen, 1930 április hó 15-én. telegdi Roth Károly dr. egyetemi ny. rk. tanár. ISMERTETÉSEK TELEGDI ROTH KÁROLY: Magyarország geológiája, l. (Pécs, Danubia 1929. Tudo- mányos gyűjtemény 104. sz. 172. I. 10 rajz és egy összefoglaló tektonikai térkép.) Mint előszavában mondja is a szerző, ez Lóczy 1918-i rövid összefoglalása és Prinz 1926-ban megjelent Magyarország Földrajza cimü munkájában közölt ide- vágó részletek után az első kísérlet a magyarföld és környezete tektonikai kialaku- lásának leírására. Kitűzött feladatát a szerző — a rendelkezésére állott és valljuk meg sok helyt igen hézagos adatok tekintetbe vételével — igazán jól oldotta meg. Hiszen a mi geológiai irodalmunk éppen az idevágó, összefoglaló, általáno.sabb, a tektonikára is kiterjesz- kedö munkákban a legszegényebb. Éppen azért ugyancsak kénytelen volt átmenni a szomszédba — kölcsönadatokért; hogy legalább következtetés útján tudjon valamit kihozni ott is, ahol hazai adattárunk nem adhat semmit. V'agy összeütközésbe kerül a máshol észlelt tényekkel. Meg kell jegyezni, hogy adat volna elég és van is a magyar földben. Dehát ezek csak úgy maguktól nem jönnek elő; fáradságos munkával kell kikeresni őket. És ebben a tekintetben különösen az elmúlt, szomorú évtized igazán nem sok eredményt mutatott fel általában. Mert hiszen nemcsak a sors, hanem még az intéző körök is úgyszólván ellenünk esküdtek. Éppen akkor, amikor a legjobban kellett volna dolgozni a körülöttünk folyó élet-halál versenyben. Nem a magyar föld kutatóin múlott a sikertelenség. Hisz jó részük a tehetetlen keserűség haragjával és kétségbeesésével látta a bajokat. De minden szavuk hiába hangzott el a pusztában. Úgylátszik, ez már a magyar sorsi A turáni átokl Ilyen időben, ilyen környülállások között hazai földünkről összefoglaló geoló- giát, xinég pedig annak a legmagasabb, legnehezebb részletét az összehasonlító tek- tonikát megírni igazán nagy lelkesedés, kitartás és buzgalom kellett. Hogy el nem tudta venni kedvét a folytatástól az a sok hézag és akadály, amelybe minduntalan beleütközött. Az a sok Scylla és Charybdis, amiket minduntalan kerülgetnie kellett. A munka a földkéreg általános szerkezetéből indul ki, érintvén és precizíroz- ván a különösen kezdőkre oly fontos tektonikai és fejlődéstörténeti modern alap- fogalmakat; mint pl. az epeirogenezis, orogenezis stb. (I. fej) A II. fejezetben beleilleszti hazánk földjét a déleurópai, vagy ahogy általánosab- ban használják az euráziai lánchegységek övezetébe. Itt kiemeli és jelentőségéhez képest méltatja a Lóczy által megpendített, később PpiNz-töl erőteljesen kidomborított központi magnak, a Tisziának mint belső alaprésznek és az ú. n. külső előtereken meglevő többi masszívumnak fontos szerepét az orogén övezettel szemben is. Annál inkább, mert ezeket a legtöbb szerző eddig gusztusa szerint — egyik az egyiket, másik a másikat — el szokta hanyagolni. A III. fejezet az Alpokkal és az ott oly fontos takaróredő elméletekkel foglal- kozik. Nemcsak ismerteti lényegüket és méltányolja jelentőségüket, hanem egy kissé próbálja megfékezni azok túl vérmes szertelenségeit. Mikor t. i. egyik-másik fantázia- dús szerző már nem is törődik az egyszerű, kézzelfogható tények meglátásával és Gü ISMERTETÉSEK számbavételével, hanem csak úgy tolja, hajtja elöre-hátra vakmerő és lehetetlen cifra cikornyákkal — túllicitálva a másikat — a takarókat. IV. fejezetében erős analogiájaival a magyar föld viszonyaira oly nagy fontos- ságú Dinaridákkal, a balkáni masszívum részleteit veszi vizsgálat alá. Ezek után a munka zömét alkotó V. fejezetben előbb általánosságban, majd külön-külön egyes részleteiben veszi tárgyalás alá a magyar föld kialakulási mozza- natait. Természetesen csak nagy vonásokban vázolva, mert hiszen a már említett nagy adathiány mellett a részletekbe nem is mehetett nagyon. Először az ősi állapotot veszi tekintetbe: a régi variscida hegyszerkezet roncsai- ból kialakult masszívum magot, melyet a krétakorú hozzágyürödések hatalmasan megnöveltek s amelyen főként az epeirogenetikus mozgások játszottak és játszanak ma is szerepet. Azután a krétakori orogenezist veszi bonckés alá az egyes hazai földszakaszokon belül. Majd ugyanígy a nagy harmadkori hegy-, illetve üledékkép- zödést. Még pedig nemcsak a központi magként szereplő Tiszián kívül, hanem, ami ránknézve legnagyobb fontosságú, a Tiszián belül is. Végül a külső keret, ill. előtér nagy egységeit (Cseh masszívum, Szudeták, Len- gyel középhegység. Orosztábla ill. Podoliai plató és Kimmériai hegytömb, Dobrudzsa) rajzolja meg és ezek hatását fejti ki a kárpáti gyűrődésekre való tekintettel. Munkája kimerítő és tömör. Annyira tömör még stilisztikailag is, hogy éppen ezért nehézzé lesz, sőt a kezdők számára talán egyelőre nagyon is nehezen érthetővé. De ebben talán a kiadói vállalkozásnak is meg van a maga súlyos szerepe, amely meg szokta szabni az ívszámokat a szerzőknek; meghatározván, hogy a merő fel- tevésekkel dolgozó, de divatos és kapós okkultista tudományocska 20 ívet érde- mel, ellenben a pozitív tények és megfigyelések millióival dolgozó nagy össze- foglaló, reális tudományág — csak 11 -et. Mert hátha nem fogy el belőle annyi kötet. Legalább kétszer olyan terjedelmet igényelt volna ez, megfelelő rajzokkal és vázlatokkal (amelyek költségeitől úgy félnek kiadóink, mint a tűztől), hogy túl erős összefoglalásait, amelyek sokszor egész fejezetet sűrítenek össze egy mondatba, kel- lően fel tudta volna hígítani, hogy ezt — az egy pár speciálisan e kérdéssel foglal- kozón kívül mások is, akik pedig bizonyára szeretnék, hiszen hazai földünkről van szó — , megérthessék és megkedvelhessék. Azonban túltömörített volta és túl nehéz mondatai dacára — hiszen 10—12 soros körmondatok is bőven vannak benne (felülmúlván ebben még báró Eötvös JózsEF-et is, akivel, illetve akinek gondolatböségével és kifejezésformáinak emelkedett- ségével a legjobban össze lehet hasonlítani e munkát, ha a tárgykör más is) — , mégis élvezetes és felemelő olvasmány ez, csak bele kell élnie magát az embernek. Mindenesetre a beígért ll-ik részt, amely ennek voltaképpen alapja, kiindulása lesz: a magyar föld sztratigrafiáját csinálja meg a szerző mielőbb. Még pedig nem- csak az ifjúság érdekében, hanem az e tárggyal foglalkozó szakemberek érdekében is. De lehetőleg úgy — nem takarékoskodva az ívekkel stb. — , hogy az olvasókat tartsa szem előtt elsősorban, nem pedig a kiadói takarékosságot. (A kiadó is biztos lehet, hogy így jobban fog járni, ha 10-szer annyi fogy el belőle.) Akkor talán a tanulmá- nyozó beleedzödvén, beletanulván a geológia gondolatvilágába, a kézzelfoghatóbbakból kiindulva, meg fogja érteni és meg fogja szerelni annak magasabb összefoglalását is. Erre a nagy munkára természetesen a lehetőségeket is meg kellene ám adni a szer- zőnek. Igazán kár lenne, ha ezt a szépen megindult munkásságát kénytelen volna abbahagyni. Ez a mü világnyelvre lefordítva mindenkor elsőrangú, összefoglaló munka lesz. És ezen előzmények után a szerzőtől méltán várhatnók — most már, mikor a legnehezebbjén túl van azt a rég óhajtott, de mindig csak terveknél maradt „Magyar föld geológiáját". ISMERTETÉSEK 67 De ha a szerzőt eltemetjük, illetve kegyetlenül agyonhalmozzuk mindenféle, tárgyától elég messze eső, terhes kötelességekkel és munkákkal is (amikre más kegyel- tebb tárgykörben legalább 4, ha nem 8 embert alkalmaznának), akkor fizikai lehe- tetlenséget tőle sem szabad várnunk. Különösen mikor az időhiány mellé az eszkö- zök, könyvek, összehasonlító anyag és összehasonlítási lehetőségek hiánya is járulni fog. Akkor igazán nem őt kell majd felelőssé tenni farizeus módra — nagyképüsköd- vén — a folytatás elmaradásáért; hanem azokat az ú. n. illetékes tényezőket, akik belátás hiányában még a legnagyobb törekvéseket is zátonyra szokták vinni. Mind- ezeket már régen, nemcsak számon kellett volna tartani, hanem számon kellett volna kérni is, — a mi szegény, annyit mellőzött hazai földünk kutatásának érdekében, amely pedig minden reális, sőt voltaképpen minden nemzeti, históriai stb. tudomány- nak is alapja. Noszky fenő. KUNSZT JÁNOS dr. : „A mai Magyarország ásványvizei, fürdői és üdülőtelepei'' (Kir. Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1928. Nyolcad ív, 215 oldal.) A könyvet átnézte és előszóval ellátta: Vámossy Zoltán dr. egyetemi ny. r. tanár, az Országos Balneologiai Egyesület elnöke. A szerző előszava hazánk szétdarabolása folytán beállt hatalmas vesztesé- geinkre utal. Felszólítja a közönséget és az orvostársadalmat, hogy ismerje meg, ápolja és fejlessze elveszett gyógyforrásaink és üdülőtelepeink töredékét, azok további sorsának érdekében. A munka három főrészre oszlik: I. Gyógyfürdők és ásványvizek. II. Klimatikus gyógyhelyek. III. Üdülőtelepek. Szerző a leghosszabb fejezetet, mely terjedelmére v natkozólag messze túlha- ladja a másik kettőt, a gyógyfürdők és ásványvizek leírásának szenteli. A fejezet ‘ elején a bevezetésben definiálja a gyógyforrást, majd a gyógyforrások gyógyértékének megállapításáról tesz említést. Később részletesen tárgyalja a használati módozatokat és úgy a belső, mint a külső hatásmódot. A gyógyvizek nem pótolhatók eredményesen egyszerű pharmakotherápiás készítményekkel, mert bennük az alkatrészek eloszlása igen finom, az oldódás tökéletes, s esetleg igen bonyolult vegyületeket tartalmaznak, minek folytán felszívódásuk tökéletesebb. A gyógyvíz a szervezet nagyszámú és bonyolult biológiai védekező reakcióit kiváltani, illetőleg fokozni tudja. Szerző hasonla- tosságot állapít meg a proteintherápia és a balneotherápia között. Úgy a fürdő, mint — kisebb részben — ivókúrákra vonatkozólag a hatás magva: a protoplazma aktiválása. Ivókúra alakjában, továbbá az ismert hashajtó-hatáson kívül a gyógyvizek olyan hatáso- kat is kifejtenek, melyet a szervezet „áthangolásával" magyarázhatunk meg (bőrbajok, sipolyok gyógyulása stb.). „A mai Magyarország ásványvizei" című fejezet következő részekre oszlik: I. egyszerű és földes-meszes hévizek; 2. egyszerű savanyú vizek; 3. meszes ásványvizek; 4. alkalikus ásványvizek; 5. vasas ásványvizek; 6. glaubersós ásványvizek ; 7. keserű- vizek; 8. konyhasós ásványvizek; 9. tóparti fürdőhelyek. Szerző minden fejezet elején általánosságban leírja az illető fejezet tárgyát képező víz definícióját, alkalmazását, eredetét, esetleg a kémiai összetétel változásának okát s részletesen tárgyalja a gyógyhatást. Az egyes ásványvizek részletes leírásánál mindig megtaláljuk a következő adatokat: pontos hely, fekvés, kor, források száma és részletes ismertetése a vízmennyiség feltüntetésével, hacsak iehet pontos elemzés iontabellákkal és százalékos arányszámokkal. Modern elemzéseknél ezenfelül szere- pelnek még:rádiumemanáció tartalom, elektromos vezetőképesség, fagyáspontcsökkenés, osmozis-nyomás, hidrogén-ion koncentráció. Minden fürdőnél megtaláljuk azután a ü8 ISMERTETÉSEK fürdőépületek leírását, fürdők milyenségét, felszerelését, mennyiségét számszerint, árakat. Szállók, éttermek, diétás konyhák leírása, penzióárak, világítási-, csatornázási- és közlekedési viszonyok és a fürdő-idény feltüntetése szintén szerepelnek. Ezután következik tájékoztatásul az évi forgalom, majd annak megállapítása, hogy az illető helynek gyógyfürdő jellege van-e vagy nincs. Legvégül találjuk a fürdő tulajdonosának, bérlőjének, orvosainak neveit A fentemlített beosztás alapján az ásványvizeket és fürdőket a következő csoportosításban találjuk: 1. csoport: Alsókéked, Bekecs, Budapest, Diósgyőr, Dunaalmás, Eger, Esztergom, Görömbölytapolca, Harkány, Hévíz, Kács, Pét, Tatatóváros. A budapesti hévizeknél négy csoportot találunk elkülönítve: 1. Gellérthegyi csoport: Gellért-, Rudas-, Rácfürdök és Hungária forrás. II. Józsefhegyi csoport: Király-, Lukács-, Császárfürdö, Margitszigeti fürdő. 111. Északi langyos források: Rómaifürdő, Csillaghegyi forráscsoport. Kerékmalmi forrás. IV. Artézi kutak: Széchenyi fürdő, Gellértfürdö új fúrása. A Gellérthegytől a városligeti artézi kútig terjedő vidék geológiai szelvényét is megtaláljuk. A Lukácsfürdönél a szerző az iszaptóra is felhívja a figyelmünket, az egri hévforrásoknál pedig ugyancsak geológiai szelvényt közöl. 2. csoport: Bodajk, Lovas Mátraballa, Pálköve, Recsk, Rendes, Szepezd, Tar' Zánka. 3. csoport: Balt, Balatonfüred, Kékkút, Moha, Párád (Szent István forrás) Székesfehérvár. 4. csoport: Balatonföldvár, Balf, Párád (csevice). 5. csoport: Bakonyszentlászló, Csopak, Erdöbénye, Gyöngyös, Mád, Párád, (Klarisseforrás, felső akna vize), Putnok, Tinnye. Szerző a parádi felső akna vizének tárgyalásánál külön megemlékezik a nagy arzéntartalmáról s ezzel kapcsolatban az arzén hatását is vázolja. 6. csoport: Felsöalap, Jászkarajenö. Kolop (iszapanalízisek). 7. csoport: Alsóalap, Budapest, Esztergom, Igmánd, Jászkarajenö, Kócs, Szeged, Várpalota. Az ebben a csoportban tárgvalt budapesti keserüvizek a következő csoporto- sítást nyerik: I. Dobogóvölgyi csoport: Hunyadi János, Mária Terézia keserüvizek. 11. Őrmezői csoport : Apenta, Corvin Mátyás, Ferencjózsef, Hunyadi László, Pannónia, Rákóczi Ferenc, Viktória keserüvizek. 111. Lágymányosi csoport : Aeskulap-keserüvíz, Erzsébet- sósfürdö. IV. Budaörsi csoport: Herkules, Hungária, Pálma keserüvizek. V. Óbudai csoport: Mária keserüvíz. 8. csoport : Eger (Dobó-forrás), Hajdúszoboszló, Hortobágy, Kolop, Szarvaskő, Karcag. 9. csoport: a) Balaton (Szabadi, Siófok, Földvár, Lelle, Boglár, Füred, Almádi). b) Sziksós tavak: Gyopáros, Kiskúnhalas, Kiskúndorozsma, Konyár, Nyíregyháza, Soltvadkert, Telegd. A könyv második része a klimatikus gyógyhelyek mibenlétével és a különböző klímáknak a szervezetre gyakorolt hatásával foglalkozik. Itt találjuk a következő subalpin gyógyhelyeket: Fácán (Zugliget), Lillafüred, Mátrafüred, Svábhegy. Függelék gyanánt a Gizella-telep leírása szerepe A harmadik főrész az üdülőtelepeket sorolja fel, mégpedig három részben: 1. Tóparti üdülőtelepek: Balaton környéke, 11. Folyóparti üdülőtelepek: 1. Dunapartiak (Esztergom, Zebegény, Dömős, Visegrád, Nagymaros. Nógrádveröce, Dunabogdány, Pokolcsárda, l'ahi. Tótfalu, Leányfalu, Pócsmegyer, Göd, Szentendre, Dunaharaszti, Szigetszentmiklós, Dömsöd, Baja); 2. Tiszaparti (Tokaj). 111. Egyéb üdülőhelyek: Budapest, Budakeszi, Gödöllő, Gyömrö, Kőszeg, Mátyásföld, Pilis, Sopron. A könyv végén betüsoros tárgymutató áll rendelkezésünkre. Külön említést ISMERTETÉSEK 69 érdemel a könyv legvégén helyetfoglaló 1 : 3.O0Ü.OOO arányú térkép, mely feltünteti Nagy-Magyarország valamennyi gyógyfürdőjét, ásványvizét és üdülőtelepét. A térkép egyik sarkában a Balatonnak külön 1 : 1.000.000 arányú térképe kapott helyet. A munka annyira részletesen kidolgozott és minden tekintetben kifogástalan, hogy nemcsak a kimondott balneologusok, hanem az orvosok, geológusok és a nagyközönség is igen nagy hasznát vehetik. Bolemann „Fürdötan“-a óta hasonló összefoglaló munka még nem jelent meg. Takáts Tibor. DR. STEFAN V. GAÁL. Dér erste mitteldiluviale Menschenknochen aiis Siebenbürgen.* (Mit 16 Textfiguren.) Déván, a „Hunyadmegyei Történelmi, Régészeti és Természettudományi Társulat Évkönyve" folytatásaként megjelenő oláh folyóiratbán német nyelven tette közzé GaAl a hunyadvármegyei Ohábaponor egyik barlangjából napfényre került ősmaradványokra vonatkozó terjedelmes tanulmányát. A monográfiának az elszakított Déván való meg- jelenését az magyarázza, hogy a Hunyadvármegyei Múzeum igazgatója, Mallász József, az általa gyűjtött anyagot azzal a föltétellel adhatta át földolgozásra GAÁL-nak, hogy tanulmányát a Hunyadvármegyei Múzeum folyóiratában közli. Másfelől pedig az anyag futólagos áttekintésekor is kitűnt, hogy földolgozásával csakugyan érdemes behatóbban foglalkozni, mert hiszen a határozottan diluviális jellegű emlősmaradványok közt egy embercsont is van. S igaz ugyan, hogy a magyar barlangkutatók egyikének-másikának: Így HiLLEBRAND-nak, KAoic-nak és KoRMOs-nak sikerült a magyarországi diluviális ősember kisebb-nagyobb csontmaradványára rábukkannia, csakhogy ezek a leletek mind a felső, sőt egyenesen a legfelső dilúvium (magdalénien) emberfajaitól származók. Ezzel szemben a hunyadvármegyei Ohábaponor barlangjából előkerült pattintott kőszerszámok Roska Márton már korábban közölt leírásai szerint határozottan a rnousterienre, vagyis a középdilúviumra vallanak. így tehát már ősrégészeti alapon is megvolt minden valószínűsége annak, hogy az ohábaponori embercsont a történelmi Magyarország területén talált minden eddiginél régibb. A lelőhely környékét 1923-ban a szerző maga is megtekinthette, s a terület geológiai jellemzését részben saját, részben pedig Halaváts, illetőleg Nopcsa br. fölvételei nyomán adja. Megjegyzendő, hogy Mallász s utóbb Roska is nem a barlang belsejében, hanem előterén, vagyis a Bordu Maré nevű hegy rendkívül meredek, mintegy 30"-os lejtőjén találta a paleolit kőszerszámokat és csontokat. Igaz, hogy Mallász magyarázata szerint — amelyet némi fönntartással Gaál is elfogad — ez az előtér is barlangrészlet volt, vagyis sziklaboltív födte, ez a boltív azonban utóbb beomlott. Mallász ásatásai szerint a Bordu Maré lejtőjén az alsókrétakori mészkő alap- rétegére négy diluviális réteg települt, együttes vastagságuk mintegy 350 cm. Ezek közül az első,vagyis legfelső, valamint a harmadik a legérdekesebb. A legfelső kissé homokos agyagrétegben ugyanis a csontok megtartási állapota szemszögéből kevert az anyag. Mert míg az Ursus spelaeus Rosenm., Meles tneles fossilis (L.), Lutra lutrafossilis (L.), Ovis (argaloides Nhrg. ?), Equiis cf. ferus fossilis (Páll.) maradványai teljesen fosszilizáltak, addig a Telis silvestris fossillis (Schreb.) s még inkább a Cervus canadensis asiaticus fossilis (Lyd.) csontjai szembetűnően eltérő magatartásúak. De viszont semmi esetre sem annyira frissek, mint a neolit- és a bronzkori leletekkel együtt talált jelenkori háziállatok csontjai. Alii. diluviális réteg, amely Roska szerint mészkőtörmelékkel kevert sárgásszürke „iszapolt lösz", faunájának gazdagságával tűnik ki. Ebből ugyanis Gaál az Ursus spelaeus Rosenm., Crocoüa spelaea Goldf., Diceros antiquitatis Blumb , Equus aff. * Publicatiile Muzeului ludetuliu Himedo ara 1927 — 28, p. 61 — 102. 70 ISMERTETÉSEK Abeli Anton, Bős (primigenius Boy.?) Rangifer tarandus fossilis (L.) és Ovis (argaloides Nhkg.) maradványain kívül a Homo primigenius Schwalbe egy lábujjpercét sorolja fel. Nagyon is érthető, hogy erre az emberi csontra való tekintettel üaál különös figyelemmel elemezte a rétegtani és archeológiái viszonyokon kívül a kísérő faunát is. Igaz ugyan, hogy kedvező véletlen folytán maga ez az egyetlen kis csont a jobb láb második ujjának első perce a maga nemében annyira jellegzetes, hogy egyedül egymagában is elég lett volna a Homo primigenius faji meghatározására. Az ujjpercen mindenekelőtt a GAÁL-tól crista dorsalis-ndk, illetőleg cristae collaferales-nek nevezett tarajszerü kiemelkedések ötlenek szembe a corpuson. Ezek a csonttarajok teljesen idegenszerű külsőt kölcsönöznek az ohábaponori ujjpercnek, mert a Pázmányegyetem embertani gyűjteményében megvizsgált 126 megfelelő ujjperc között csupán egyetlenegy esetben látott a szerző némileg hasonló kifejlődésü lábujj- percet. Ez egy Szt.-Endrén, római sírból kiásott csontvázon fordul elő, de ezen a c. collaterales tarajok jóval kisebbek és likacsos, porló csontállományúak, a crista dorsalis pedig egyáltalán nincs is kifejlődve. A cr/sfa-kon kívül azonban az ujjperc hasisa és trochlea-\a is rendkívül jellegzetes, illetőleg eltérő a Homo sapiens-éiö\, amennyiben szemmel láthatólag jóval szabadabb ízületet alkotott. Vag>'is ez az ujjperc világosan elárulja, hogy lábujjait még fokozottan mozgatniképes emberfajtól származik. Ez a megállapítás ugyan már nem új az ősembertani irodalomban, mert Boule — a chapellei csontváz részletes leírásakor (1911) ugyan még egyáltalában nem, de — a Ferrassie mellett talált női csontvázmaradvánvok ismertetésekor (1921) már felismerte a H. primigenius lábának rendkívül sajátos bonctani viszonyait. Ezek részletes taglalásába nem mélyed ugyan bele, de kimondja, hogy a moustiéri korszak neandertaloid emberfajának lábalkotása lényegesen eltér a mai európai emberétől, s némiképpen csak a negritóra emlékeztet. Kiemeli, hogy a lábujjak alkotásából biztosan következtethetünk arra, hogy fogódzásra, kapaszkodásra is használta lábát, amely egészben véve közelebb áll a cerkof majmokéhoz, mint az emberszabásúakéhoz. Gaál azonban még a morfológiai viszonyok további részletezésével sem elégedett meg, amelyek során a Pázmányegyetem anthropologiai intézetének gazdag anyaga segítségével az ujjpercek hossza s a testmagasság közti közelebbi viszony megvilágí- tására törekedett, hanem a cristák kialakulásának és élettani szerepének részleteire is fényt derített. Ebben a kérdésben Krompecher István a Pázmányegyetem 1. sz. anatómiai intézetének tanársegédje volt a szerző segítségére, aki recens anyagon végzett makroszkópiai és mikroszkópiái vizsgálataival teljesen igazolta azt a tételt, hogy az ujjperc corpusán kifejlődött cristák valóban az ujjfeszítő és hajlító izmok erősebb és intenzívebb működésével vannak szoros ok- és okozati viszonyban. A boncolás ugyanis kétségtelenné tette, hogy a c. collaterales pontosan azon a helyen vannak és olyan irányban húzódnak, ahol és amely felé a recens ujjpercen a hosszú s a rövid ujjhajlító izmok (musculi flexoris digitorumbrevisetlongi) ínhüvelyének tapadási helye kimutatható. Sőt ezenkívül a feszítő izom (m. extensor digitorurn) kötőszövetből álló álínhüvelyének rögzítő oldallapjai — a túlsó, vagyis dorsalis oldal felől — szintén a c. collateralisAg nyúlnak le. A c. dorsalis pedig ott fejlődött ki, ahol a feszítő izom álínhüvelye maga fekszik reá a corpus hátára, s a csonthoz tapad. Ezt a tapadást a rnesotenon közvetíti. Mindezt Krompecher mikroszkópos vizsgálatai is igazolták, amennyiben kitűnt, hogy az ínhüvely kollagén rostjai a csonttarajok periosteumjába mennek át. Az ohábaponori diluviális ujjperc részletes vizsgálata tehát kétségtelenné tette, hogy a csonttarajok semmi esetre sem teratologikus, hanem fontos biológiai funkció szolgála- tában álló képződmények. S hogy a neandertaloid ősember lábujjainak sokkal nagyobb volt a mozgási síkjuk, mint a mai emberekéinek, az ujjperc hasisa és trochleája is igazolja. ISMERTETÉSEK 71 Az ohábaponori emberi csontmaradvány magában is teljes bizonyságot nyújt ugyan abban a tekintetben, hogy ebben az esetben középdiluviális réteggel van dolgunk, de ezt a tényt az ujjperccel együtt napfényre került kőszerszámok, valamint állati ősmaradványok is igazolták. Innen kikerült pattintott köszerszámokat Roska Márton „Az ősrégészet kézi- könyve" c. müvében már ismertette, illetőleg megállapitotta, hogy a főleg tűzkőből és kvarcból való szakócák, vakarók és egyéb eszközök készítésmódja a középmoustérien ízlését árulja el. Különös érdekességre tarthat számot az a körülmény, hogy ohába- ponoron az ősember ebben az időben már a csontot is eszközökké kezdte megmunkálni, ami az archeológiái irodalomban egészen új adat. Gaál természetesen egyszerűen csak átvette és ismertette Roska eredményeit, ami azonban az embercsont-lelet jelentőségénél fogva valóban nem fölösleges, sőt szükségszerű volt. Az ohábaponori barlang diluviális emlősmaradványainak ismertetését részletes- séggel végezte. Összesen 12 emlősfaj maradványait vizsgálta és határozta meg. Ezek a következők: Felis silvestris Schreb., Ursiis spelaeus Rosenm., Meles meles fossilis (L.) Latra latra fossilis (L.). Crocotta spelaea Goldf., Eqaas cnf. Abeli Ant., Eqaas cf. feras Hall., Diceros antiqaitatis Blb., Bős (primigenias Boy.?), Ovis (argaloides Nhro.?), Cervas canadensis asiaticas fossilis (Lyd.), Rangifer tarandas fossd. s (L.). Közbevetve meg kell itt jegyeznem, hogy a szerző a „fossilis" jelzőt abban az értelemben kívánja használni, hogy ezzel mintegy reménybeli új fajt jelez. Mert az a felfogása, hogy pl. a mai borzzal fajilag mindaddig nem lehet a diluviális borzot azonosítani, amíg ez utóbbinak minden csontját tüzetesen meg nem vizsgálták Sót a szerző szerint még teljes osteologiai megegyezés esetén is elgondolható, hogy a diluviális borznak egészen más sajátos színezete volt, s ehhez esetleg a lágyrészek eltérő sajátsága, valamint az életmód tekintetében való lényeges eltérés is járulhatott, s mindezek alapján — ha ma így előttünk állhatna — föltétien önálló fajnak tekín- tenők. Okfejtését a szerző az Eqaas cabballas fossilis-re való hivatkozással támasztja alá, mert erről is kiderült, hogy nem is egy, hanem több lófaj rejtőzött a megjelölés mögött. Ami ezek után magát az ohábaponoii faunát illeti, legfeltűnőbb sajátsága, hogy a borz és a vidra is szerepel benne. Ezek az állatok csak a fiatalabb diluviális üledékekben gyakoriak, míg a közép- és alsódilúviumban nagyon ritkák. Érdekes továbbá, hogy ugyanekkor egy nehéz, hidegvérű lófaj (E. Abeli), valamint a recens ázsiai vadló őse együtt élt Erdélyben, Monográfiája utolsó fejezeteként a szerző a fauna alapján párvonalba állítja az, erdélyi faunát a tataival és krapinaival, valamint a német és francia középdiluviális faunákkal. S itt arra az érdekes eredményre jut, hogy az ohábaponori fossilis fauna csaknem teljesen megegyező a krapinaival, s ugyancsak majdnem azonos a weimarival. Ez utóbbival való megegyezés valósággal frappáns, mert még a ritka borz- és vidramaradványok tekintetében is azonos. Annál érthetetlenebb viszont, hogy a szerző az ohábaponori orrszarvúmaradványok alapján ott a Diceros antiqaitatis-t véli meg- állapíthatónak, holott Krapinán is, meg Weimarban is Rhineceros Mercki fordul elő, s ez a faj felel meg a kornak is, s még inkább az ősföldrajzi helyzetnek. Úgy látom, hogy a szerző a gyapjas orrszarvú meghatározásában határozottan tévedett, amire a föntebbiekben érintett okokon kívül abból is következtethetünk, mert a meghatározás voltaképpen csak egyetlen ép felső P2 alapján történt s ez a fog magában nem elegendő a faj megállapítására. S úgy látszik ennek a fajnak téves meghatározása az oka annak is, hogy az ohábaponori szintnek a magyar és a nyugat- európai moustiéri-aurignaci szintekkel való összehasonlítás kissé terjengős és szét- folyó. Mert a krapinai és weimari középdiluviális faunákkal való teljes megegyezés 72 ISMERTETÉSEK kidomborítása után fölösleges volt a Neckar völgyének, Sirgensteinnak, a Karsteni barlangnak felsödiluviális faunáját összehasonlításul fölsorolni, az ezektől való eltérést földrajzi alapon magyarázni. Összefoglalásul a szerző néhány vonással Erdély diluviális ősföldrajzi képét rajzolja meg. Kiemeli, hogy a harmadidöszak legvégén Erdély földje nagyon alkalmas volt az ősember megtelepülésére, mert az azt körülvevő mocsaras, vagy áradásokkal veszélyeztetett síkságokból kiemelkedett s e mellett folyókban, tavakban, erdőségekben és barlangokban bővelkedett. De másrészt természetes, hogy az akkor körülzárt Erdélybe az ősember-csapatok bevándorlása nem lehetett nagyméretű, ami viszont a kultúra haladását lassította. Szerző tehát megállapítja, hogy Erdély földjét a dilúvium elejétől lakta ugyan az ember, de az egész negyedkor folyamán csak nag>'on kevés ember élt ott. Erdély elszigetelt helyzetére való tekintettel az sem látszik lehetetlennek, hogy ott a H. primigenius esetleg tovább fönn tudta magát tartani, mint Európa többi részén, vagyis nem halt ki a középdilúviumban. Ez a megállapítás azonban nem érinti az ohábaponori leletet, mert a kísérő fauna kétségtelenül a középdilüvium mellett szól. Legvégül pedig Hunyad vármegye földjének tüzetes átkutatására hívja fel a szerző a figyelmet, ahonnan ö már 1910-ben írt le igen érdekes, thermophíl alsódiluvíálís emlősfaunát. GaAl monográfiájának ismertetését azzal zárhatom le, hogy becsületes és lelkiis- meretes munkát végzett, különös figyelmet érdemel munkájának az a része, amelyben az ősember ujjpercének anatómiáját tárgyalja a legmodernebb biológiai alapon. Kár, hogy értékes dolgozata, annyira eldugott helyen jelent meg s így nemzetközi viszony- latban nagyon nehezen vesznek majd arról tudomást. Éhik Gyula. K. EHRENBERQ; Erhalfungszustand und Vorkommen dér Fossilreste und die Metho- den ihrer Erforschung. (Abderhalden: Handb. d. biolog. Arbeitsmethoden Lief. 310. Abt. X. 751—882. old.). Urban & Schwarzenberg. Berlin — Wien 1929. E figyelemre méltó munka első részében a szerző a kövesedés (fosszilizáció) folyamatát, a kövületek megtartási állapotát ismerteti, tekintettel a kövesedés előtt, közben és az utána bekövetkező elváltozásokra. Külön fejezet szól az autochton és allochton előfordulásról, a temetkezési, halálozási és lakóhely viszonyáról a lelőhelyhez. A szerző eddigi munkaköre alapján nem is várható más, minthogy mindig a paleobio- logiai szempont van az előtérben, ezáltal az ismert tárgy köre azonban csak előnyö- sen bővül. A második rész a megtartási állapot és az előfordulás módjának vizsgálatáról értekezik biológiai alapon. Ez a rész különösen érdekes, amennyiben számos példa kapcsán megvilágítja azokat a következtetési módokat, melyek alkalmazásával a kövületek és azok előfordulási viszonyai alapján az állatok életének és elpusztulásának körülményeit tisztázhatjuk, végül kitér e következtetések geológiai alkalmazására is. Ez a munka, mely olyan kiváló alapokon nyugszik, mint Ábel, Deecke, Richter, Weigelt és mások sokat idézett dolgozatain, igen élvezetes olvasmánynak mondható. A magunk részéről csak azt vettük volna szívesebben, ha a sok felhozott példa közé (egyik-másik túlzottan részletes is) több került volna a gerinctelenek köréből. Tanulmányozását nemcsak a paleontológusoknak, hanem a geológusoknak is ajánlhatjuk, hiszen többnyire felvevő geológusok gyűjtik be az őslénytani anyagot, a lelőhelyek biológiai értékelése leggyakrabban nekik van módjukban. Rakusz Gyula. ISMERTETÉSEK 73 MARIA M. OGILVIE GORDON: Gt’o/oá''sc/zes W«m/í.TÖ«c/! dér westlichen Dolomitén. XVI. 258 oldal, 3 tábla, 1 geológiai térkép. Wien 1928. A tájképi szépségeivel lenyűgöző és geológiai felépítésével méltán érdeklődést keltő Déltiroli Dolomitok nyugati részével foglalkozik a kiváló szerzőnő. Három évtizedet meghaladó munkásság eredményeinek foglalata a gyönyörűen kiállított könyv, melyben könnyen átekinthetöen kapjuk azokat a megfigyeléseket, melyeket a a szerzőnő másutt részletesen közölt (M. M. Ogilvie Gordon: Das Grödner, Fassa- und Ennegebiet in den Südtiroler Dolomitén. Abh. geol. Bundesanst. Wien. XXIV. Heft I — 2. 1927.). A bevezetés első része összefoglalóan tárja elénk a Dolomitok képződményeit és megismertet azok sztratigráfiai viszonyaival. A bevezetés második része a tektonikai viszonyokat tárgyalja. A Dolomitok tektonikája, melyek az Alpok más vidékeivel összehasonlítva, meglehetősen egyszerűnek véltek, a szerzőnő kutatásai szerint sokkal bonyolultabbak. A hossz- és keresztirányú redőzések, áttolások és deformációk komplikált szövevényét kitűnő éleslátással oldotta meg. A részletes tárgyalás első fejezetében Bozen és Cortina d’Ampezzo közé eső területet ismerteti. A második fejezet a Grödental, a harmadik a Fassatal, a negyedik az Enneberg- vagy Abeytal (Badia) területét tárgyalja. Az útvonalak leírása, az előforduló képződmények ismertetése világos értelmezésben és ügyes összeállításban következnek egymás után. A jól sikerült fotográfiák és szép szelvények teszik könnyebbé az útvonalak képződ- ményeinek megértését. Az egész könyv magán hordja annak a szeretetnek a bélyegét, mellyel a kiváló szerzőnő egy életen át fáradhatatlan buzgalommal és nagy szak- tudással kutatja a Dolomitokat. Úgy a Dolomitokat vizsgáló geológusnak, mint a hegység felépítését megismerni akaró, nyitott szemmel járó túnstának hű kísérője és segítője ez a könyv és a hozzá mellékelt, igen szépen sikerült, 1 : 25 000 méretű színezett geológiai térkép. A felvételi munkában szaktudás és alaposság, a kivételben világosság és pontosság jellemzik ezt a könyvet. Őszintén kívánjuk, hogy a tervbe vett keleti rész feldolgozása is minél előbb elkészüljön és a Dolomitok legalaposabb ismerőjének. Maria M. Ogilvie GoRDON-nak tollából mielőbb megjelenjen. Tokody László. F. RAAZ: Sphdrische Trigonometrie. — Eme. systeniatische Darstellung für den prak- tischen Gebrauch, zugleich eine kritische Studie über Auflösung sphárische Dreiecke mit einem Anhang Anwendung in dér Kristallberechnung. — 1 1 ábra. 66 oldal. — Wien 1928. A kristálytan alapja matematika. A kristályszámításnál nem nélkülözhetjük a a gömbháromszögtan tételeit. A kristálytani tan- és kézikönyvek — magától értetö- leg — a gömbháromszögtan egyenleteivel behatóbban nem foglalkoznak, csak a gya- korlati célnak megfelelően az alkalmazandó egyenleteket közük. Ezt a hézagot pótolja Raaz ügyesen összeállított könyvecskéje. A gömbháromszögtan három alapegyenletét, a sinus, cosinus és siiuis-cosinus törvényeket koordináta-transzformáció és ciklikus helyettesítés segélyével vezeti le oly alakban, hogy azok az Euler és Mösius-féle követelményeknek megfelelnek. A gömbháromszögek polaritás! viszonyainak tárgyalása után az előbbi három egyen- letnek öt csoportját ismerteti, melyeket a gömbháromszögtan alapegyenleteinek nevez. A továbbiak során az alapegyenletek logaritmikus megoldását közli. Részletesen tár- gyalja az EuLER-féle gömbháromszögek megoldását. A munka második része a gömbháromszögtan alkalmazása a kristálytanban. A stereografikus projekció ismertetése után a kristályszámítás szempontjából foglal- kozik a gömbháromszögek megoldásával s ezeket példákkal világosítja meg. Végül 74 ISMERTETÉSEK a derékszögű és ferdeszögü gömbháromszögekre vonatkozó egyenletek táblázatos összefoglalása zárja be a könyvet. Raaz a matematikai tételeket igen egyszerű módon és világosan fejti ki, úgy, hogy nem-matematikusok is könnyen megérthetik s könyvét mindazok, akik a gömb- háromszögtannal, mint segédtudománnyal foglalkoznak, sikerrel forgathatják. Így elsősorban a krisztallografusok, akik az ismertetett egyenleteket általában használják, Raaz munkájában pedig azok levezetését és matematikai értelmezését könnyen ért- hető formában megkapják. Tokody László. BÖRZSÖNYI-HEGYSÉG 1 : 50.000. Kirándulók térképe 3. sz. Ára 2 P. Tervezte és kiadja: A m. kir. áll. Térképészet. Osztatlan öröm fogadta e régen nélkülözött térkép megjelenését. E térképpel, az áll. Térképészet helyes választással eltalálta azt a térképtípust, mely a terepen sokat járóknak (geológus, petrografus, természetbúvár, turista stb.) a gyakorlatban leginkább megfelel. A régi 1 : 75.000 ú. n. katonai térképek nem elégítették ki minden tekintetben az igényeket s sok szempontból reambulálásra szorulnak; viszont az 1 : 25.000 lapok túlságos részletesek, nem áttekinthetők. Ezzel szemben az új 1 : 50.000 térkép szerencsésen egyesíti magában mindkétfajta térkép előnyeit, eléggé részletes és egyben könnyen áttekinthető. A térképnek számos előnye van a régiekkel szemben: a domborzatot szint- vonalakkal ábrázolja s ezek nagy gonddal és pontossággal vannak rajzolva. Az erdő- vel borított területek zöld színnel vannak feltüntetve. Patakok, források, vízmosások mind jól kivehető színezéssel és jelzéssel vannak ellátva. Jelezve vannak az összes kesk. vágányú iparvasutak, melyek valamely bányához v. fakitermelő helyhez vezetnek. Újdonság a térképen a magyaros nevek alkalmazása, mert az 1 : 75.000 térkép csak úgy hemzsegett az idegen nevektől. Pontosan fel vannak tüntetve az összes közlekedésre használható turista útvonalak (piros vonal, színjelzés kezdőbetűjével). Műutak és ország- utak, melyeken autóbusz közlekedés van, sárgával jelezvék. A Börzsönyi-hegység nagyrészt zárt terület, s átjárásához engedély kérendő. Ezt megkönnyítendő, a főtérkép bal alsó sarkában látható a nagyobb uradalmi erdőbirtokok térképe az erdőhivatalok székhelyeivel, ahol a területen való átvonuláshoz az engedély kérelmezhető. Ezzel is könnyítés történt a területen átvonulóknak. Mindezekből látható, hogy a m. kir. Térképészet a térkép kiadásával régi óhajt váltott valóra és a pompás papírra nyomott térképpel jelentősen megkönnyí- tette a terepen járóknak a tájékozódást. A térkép elkészítésében nagy szerepe jutott Strömpl G.ábor dr.-nak, az Intézet fötisztviselőjének. Hőn óhajtjuk, hogy a többi geol.-, petrografiailag s turisztikailag fontosabb területeink térképei is mielőbb ily pompás köntösben napvilágot látnának. Zeller Tibor. PE7HE LAJOS: Fémbányászatunk technikai fejlődése. — (Megjelent a Magyar Mér- nök és Építészegylet 60 éves fennállása alkalmából kiadott „Technikai fejlődésünk törté nete“c. műben.) 61 oldal, 41 képpel, 7 melléklettel és I— V. táblával. Kiadta: Stádium Sajtóvállalat R. T. Budapest, 1929. A mű négy nagy fejezetre tagozódik. Az elsőben szerző hazánk fémbányásza- tának történetéből nyújt igen érdekes szemelvényeket. Megtudjuk ebből, hogy fém- bányászat tekintetében a múltban hazánkban négy bányavidéknek volt jelentősége. Ezek a következők; ISMERTETÉSEK 75 I. „Alsómagyarországi bányavidék" (Selmec- Körinöc-, Béla-, Beszterce-, Libet-, Új- és Bakabánya.) II. „Felsömagyar országi bányavidék" {Qö\n\ch., Szomolnok, Rudób., Jászó, Telkib., Rozsnyó, Igló.) III. „Északkeletibányavidék" (Nagy-, Felső-, Kapnik- Erzsébetbánya, Oradna stb.) IV. „Erdélyi aranybányavidék" (Abrudb., Zalatna, Offenb.) A továbbiakban szerző a négy bányavidék történeti fejlődésére vet rövid visszapillantást, majd a különböző érctelepek előfordulási és fejlődési viszonyait Írja le, végül a megszűnt fémbányákat sorolja fel. A második fejezet, — mely a mii gerincét alkotja, — fémbányászatunk techni- kai fejlődésével foglalkozik igen behatóan. E fejezet elején leírja szerző a fémbányá- szati kutatás különböző módszereit, majd az érces telérek előfordulási viszonyait. Ezután áttér időrendi sorrendben a fontosabb robbantó és repesztö anyagok, a külön- böző rendszerű fúrógépek ismertetésére. Kisebb alfejezetet a bányavízeltávolítás különböző módszereinek s az e célra szolgáló szivattyúk és gépek leírásának szentel a szerző. A világítás és szellőz- tetés kérdése után a legkülönbözőbb szállítási gépezetek (függélyes, szintes és sodronykötélpálya szállítás) és szállítóberendezések igen beható kronologikus felsoro- lása következik. Az ércelökészítés igen bonyolult, nehéz és fontos módszereit szintén külön alfejezet tárgyalja. Szerző különösen részletesen foglalkozik a nedves ércelökészítés fejlődésével, az ehhez szükséges gépek leírásával (számos ábra). Felsorolja a modern ércelökészítö-műveket, s különös figyelmet szentel a gurabárzai ércelökészítö-műnek, mely nagyságra és berendezésre nézve legmodernebb a kontinensen. Végzetül szerző megállapítja, hogy fémbányászatunk több téren Európában hosszú ideig vezető helyen állott. 1867 óta azonban — a modern berendezések elle- nére is — állandóan hanyatlásnak indult. A továbbiakban ennek okait ismerteti. Befeje- zésül a magyar fémbányászat legnagyobb mesterének — Péch Antal-nak — érdemeit méltatja szerző. A harmadik fejezetben szerző fémbányászatunk helyzetét tárgyalja a világháború alatt s megállapítja, hogy a háború fémbányászatunkat készületlenül találta. Fel- sorolja azokat a bányákat, melyeket a hadikincstár vett saját kezelésébe. Ez időben a hadivonatkozású ércek termelése növekedett nagy mértékben (réz, antimon, mangán, aluminium stb.), ellenben a nemesfém-bányászat hanyatlott. A technikai fejlődés nagy léptekkel haladt előre a háború alatt. A negyedik fejezet Csonka-Magyarország fémbányászatának van szentelve. Szerző megállapítja, hogy számottevő fémbánya nem maradt birtokunkban. Röviden tárgyalja a recski réz-, az urkuti mangán- és a dunántúli aluminiumérctelepeket Az utóbbival kapcsolatban felveti szerző a magyar aluminiumipar gondolatát, amely- nek megteremtéséhez azonban olcsó energiaforrásra volna szükség s míg ez nincs, nem lehet versenyképes aluminiumipart teremteni nálunk. Munkáját szerző azzal végzi, hogy meg kell állapítani, vannak-e még az eddigie- ken kívül kihasználható ércelöfordutások hazánkban? A mű végén levő 5 táblázaton szerző grafikonokban mutatja be hazánk külön- böző érceinek termelését és értékét 1867— 1917-ig. A szövegben közölt pompás képek és szép mellékletek nagyban hozzájárulnak a világos stílusban írt mű értékének emeléséhez. Zeller Tibor. 76 ISMERTETÉSEK R. V. KLEBELSBERG: D«i' Bozner Latul. — Alpenlandschaften Bánd 3. — 90 old., 26 képpel. — Deutscher Verlag für Jugend und Volk G. ni, b. H. Wien — Leipzig 1930. Rövid bevezetés után szerző az első fejezetben a vidék geológiai viszonyait veszi tárgy'alás alá. Megtudj uk ebből, hogy Bozen a déltiroli porfírplatón belül fekszik s hogy a porfírerupciók a perm-korszakban mentek végbe és hasadékokon feltörve takarószerüen terjeszkedtek ki. A továbbiakban az ásványi összetételt és a kőzet elválását írja le („Sáulenporphyr"). Ez elválás folytán a kőzet technikai célokra jól fel- használható. Majd az itt — főleg a porfír üregeiben — előforduló ásványok leírása következik. (Laumontit, pinit, hegyikristály, jaspls, karneol, kalcit, fluorit, barit és itt-ott ércek is.) Ezután a porfírkiömlés előtti és utáni hamuszórásról emléke- zik meg s ezek eredményei a nagy területen előforduló porfírtufák. Általában szerző megállapítja, hogy Bozen környékén az előbb említett porfirközetek, lávák és tufák vannak túlsúlyban más kőzetekkel szemben. A porfírtakaróra, a vörös ú. n. Grödner homokkő települ s erre a triászformáció tengeri üledékei: a werfeni rétegek, a kagylósmész és dolomit („Schlerndolomit") következnek (Mendel). A következőkben szerző a dolomit, majd a Schlern és Rosengarten települési viszonyait írja le beha- tóan, melyek némileg eltérnek a Mendel települési viszonyaitól. A továbbiakban leírja szerző azokat a rétegződést zavarokat, melyek a hegyképző kéregmozgásokra vezethetők vissza, melyek a kréta- és tertiarkorban történtek. A második alfejezetben szerző a vidék domborzati viszonyainak okait fejtegeti. Ezután a mély völgyek leírása következik, melyeket a lassanként hátráló erózió vájt ki. Majd a jégkorszak idején a vidék völgyeit elborító gleccsereket sorolja fel. (Etsch-, Eisack- és Rienzglecser, s megállapítja, hogy a legmagasabb jégállás idején Bozen környékén a jégtakaró 2000 m magasan állott a mai völgyfenék felett; ezután leírja, hogy a lefolyó víz az ilyen jégkorszakbeli morénákból, ill. azok törmelékanyagainak elhordásával hogyan formálta ki a világszerte híres földpiramisokat. (Ritten, Rufidaner— Graben, Oberbozen, Finsterbach stb.) Végezetül leírja szerző a jégkorszakbeli glecserek egyéb hatásait is, melyek a vidék képének kialakulásában fontos szerepet játszottak. (Karcolt és csiszolt kövek stb.) Majd megemlékezik röviden az interglaciális időkről s az azokban képződött kavicslerakodásokról és terraszokról s bebizonyítja, hogy az összes kavicslerakodások csakis az interglaciális időkből származhatnak. A következő fejezetekben szerző német alapossággal leírja a vidék klímáját, hidrografiáját, növény- és állatvilágát s az emberi településeket. A kis művet — mely ha röviden is, de mindazt magában foglalja, amit egy vidék geológiájáról stb. valaki tudni óhajt — még világosabbá teszi a mű végén levő pom- pás 26 kép, melyek mindegyike ugyanott még alapos magyarázattal van ellátva. A könyvről csak elismeréssel lehet nyilatkozni s azt nemcsak szakemberek, hanem laikusok is és az ifjúság is élvezettel olvashatja, oly világos, egyszerű stílusban van írva; legfeljebb a gót betűk alkalmazása maradhatott volna el. Zeller Tibor. TÁRSULATI ÜGYEK. 1. Közgyűlés. Jegyzőkönyvi kivonat a Magyarhoni Földtani Társulat 1929. évi február hó 6-án tartott LXXIX. rendes közgyűléséről. Elnök: Mauritz Béla. Jelen van 40 tag, 2 vendég. Elnök a közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri Zsivny V., Noszky J., Koch S. urakat. Majd elsőtitkár felolvassa f. év január hó 9-ére összehívott, de határozatképtelen közgyűlés jegyzőkönyvét. Elnök a megfelelő min. rendeletre való hivatkozással megállapítja, hogy a mai közgyűlés a megjelent tagok számára való tekintet nélkül határozatképes. Azután megtartja elnöki megnyitóját. „Mélyen tisztelt Közgyűlés! Immár hatodszor számol be a Magyarhoni Földtani Társulat jelenlegi tiszti- kara az illető esztendőkben végzett munkásságáról. A legsúlyosabb viszonyok között vette át a tisztikar a Társulat vezetését; hála az összes érdekeltek jóakaratú támo- gatásának, ma megkönnyebbülten tekinthetünk vissza az. elmúlt hat esztendőre. A legsúlyosabb válságon túl vagyunk. A hat esztendő alatt — igaz, hogy csak szeré- nyebb, mondhatnám csonka keretek között — , de mégis megjelent a Földtani Köz- lönynek kilenc kötete és a Hidrológiai Közlönynek nyolc évfolyama. Ezt az eredményt kizárólag a titkároknak odaadó munkássága, a választmány, a Magyar Királyi Föld- tani Intézet és az illetékes minisztériumok kellő támogatása mellett érhettük el. Az utókor mindenkor hálával emlékezhetik meg a titkárok önzetlen munkásságáról és az illetékes intézmények segítő kezéről. Különösen ki kell emelnem azt a hatalmas munkát, melyet a Hidrológiai Szak- osztály új életre keltése igényelt. A szakosztály a tudományos körök előtt teljesen hitelét vesztette, sőt már az élclapok hasábjaira került; e szomorú körülményeket a hozzá nem értő szakosztályi titkár gyámoltalansága idézte elő. Ma a szakosztály hírneve teljesen helyre van állítva és a Hidrológiai Közlöny nyolc kötete pedig bár- mely nemzet hasonló folyóiratával felveheti a versenyt. A szakosztály taglétszámban meggyarapodva, anyagilag, ha nem is teljesen helyre állítva, de mégis megerősödve, élénk társulati életet fejtve ki, reménykedve tekinthet a jövőbe. A lefolyt esztendő a földtani tudományok terén eseményekben meglehetős gaz- dag volt. Az egész nemzet nagy és élénk érdeklődéssel kíséri azokat a kutatásokat, melyek a Nagy Magyar Medence földtani alkatára nézve világosságot vetni van- nak hivatva; e kutatások hazánk természeti kincseinek kiaknázását célozzák. Ha a hazánk területén eszközölt mélyfúrások nem is jártak eddig a kívánt eredménnyel, e körülménynek nem szabad a további kutatásokra bénítólag hatni, sőt ellenkezőleg, újabb kutatásokra kell bennünket ösztönöznie. Ha eddig Alföldünkön nem is folyik patakokban a földi olaj és a mélyből nem is tör elő dübörögve a bőséges földgáz, legalább a forró vizet bőségesen ontja az Alföld mélysége. Márpedig a hévizek ugyan- csak nagy természeti kincset képviselnek. 78 TÁRSULATI ÜGYEK Az ércbányászat terén is örvendetes eseményről kell beszámolnunk. A kincs- tár megvásárolta a recski arany-, ezüst- és rézbányát és e helyen a futató mun- kát szélesebb keretekben indította meg; az eddigi eredmények a jövőt illetőleg nagyon biztatóak. Az aluminiumérc kutatása és kiaknázása a Dunántúl oly hatalmas méreteket öltött, hogy már a világtermelés terén is a legelsők közé küzdöttük fel magunkat. Az aluminiumérc e területen nem remélt tömegekben aknázható ki és hazánk egyik legértékesebb természeti kincsét alkotja. Az ásványos szeneket éppen tagtársaink buzgó kutatása révén több ponton az utóbbi évek folyamán szerencsésen fúrták meg. Szakembereink közül az elmúlt év folyamán többen méltó elismerésben és ki- tüntetésben részesültek. Nopcsa Ferenc br. tiszteleti tagot tudományos érdemei el- ismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjai sorába választotta. Böckh Hugó és Lóczy Lajos választmányi tagok a messze keleten szereztek a magyar geo- lógiai tudománynak méltó elismerést. Az Eötvös-ingával több magyar kutató Ameri- kában végez eredményekben gazdag munkásságot. Tokody László dr., Kutassy Endre dr. és Koch Sándor dr. tagtársainkat a Kir. Magy. Pázmány Péter tud. egyetem magán- tanárokká képesítette. A geológiai szakirodalom terén örvendetes gyarapodást tapasztalunk. A Magyar Királyi Földtani Intézet kiadványai az utóbbi időben gyorsabb ütemben jelennek meg. A Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelenő Matematikai és Ter- mészettudományi Értesítő, továbbá a Mathematisch-Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn kötetei számos geológiai tárgyú értekezést közölnek, mégpedig nemcsak magyar, hanem német nyelven is és így tudományos eredményeinket a külföld szá- mára is hozzáférhetővé teszik. A Földtani Szemle, a vidéki egyetemek és a velük kapcsolatos tudományos társulatok idegen nyelvű kiadványai ugyancsak a nagy világ elé viszik a magyar geológiai tudományok dicsőségét. Külön kell kiemelnem egy a legutóbbi időben megjelent müvet, mely a geológia megkedveltetése és tanítása szem- pontjából különösen fontos. Néhai Schafarzik Ferenc és Vendl Aladár műegyetemi tanárok szakavatott tollából került ki „Geológiai kirándulások Budapest környékén" címen az a mű, mely az ifjúság geológiai kiképzését bizonyára hatalmas lendülettel fogja előrevinni. Hozzá hasonló méretű részletes geológiai vezető még a nagy nem- zetek irodalmában is alig látott napvilágot. Sajnos Társulatunkat több szomorú csapás is érte a lefolyt esztendő folya- mán. A kérlelhetetlen halál több buzgó tagtársunkat ragadta ki sorainkból. Teleodi Roth Lajos tiszteleti tag hervadhatatlan érdemeit Schréter Zoltán választmányi tagunk külön fogja méltatni. Társulatunknak másik érdemes tagját. Bokor Elemér dr.-t, aki különösen az egykori Barlangkutató Szakosztályban fejtett ki érdemes munkássá- got, férfikora javában vesztettük el. Elhunyt tagtársaink emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni 1 A közelmúltban a Magyar Királyi Földtani Intézet vezetésében nagy változás történt. Nopcsa Ferenc br. az Intézet igazgatói állásáról lemondott. A távozó igaz- gató különösen nagy érdemekre tekinthet vissza abban a tekintetben, hogy a Földtani Intézet részére, mely a háború és forradalmak következtében anyagiakban erősen le- romlott, hatalmas összegeket tudott előteremteni. Társulatunk Nopcsa Ferenc br. jóvoltából a Magyar Királyi Földtani Intézet részéről ugyancsak tekintélyes anyagi támogatásban részesült. Az igazgatói állás betöltése méltán kelt érdeklődést a legszélesebb körök- ben. A tudományos kutató munka megállapodott nyugalmat és céltudatos vezetést követel. A vezetők gyakori változása sohasem szolgált valamely intézmény előnyére. Az új igazgató erélyes kezére vár az intézeti tagok anyagi helyzetének a javítása, TÁRSULATI ÜGYEK 79 akik a hasonló tudományos intézetek, pl. a gyiijteményegyetein személyzetével szemben kétségtelenül nagy hátrányban vannak. Ugyancsak nagy érdeklődéssel kisérik a szakkörök a vidéki egyetemeken újonnan megszervezendő ásvány-földtani tanszékek betöltését is. Valóban örvende- tes, hogy rövid időn belül a főiskolákon az ásvány-földtannak újabb tudományos központjai lesznek. Az illetékes körök bizonyára meg fogják találni a tanszékek betöltésére a legalkalmasabb személyeket. Végezetül valóban kedves kötelességet teljesítek, midőn Társulatunknak egyik legérdemesebb tagját, Szontágh Tamás dr. tiszteleti tagot őszinte örömmel üdvöz- löm abból az alkalomból kifolyólag, hogy Társulatunk öt egy félszázad óta mond- hatja a magáénak. Kívánom, hogy még sokáig lássuk öt friss erőben a körünkben ! A megjelent tagokat és vendégeket, köztük a testvéregyesületnek, a Bányá- szati és Kohászati Egyesületnek a képviselőjét külön üdvözölve, a Magyarhoni Föld- tani Társulat 79. közgyűlését ezennel megnyitom." A megnyitóbeszéd elhangzása után elnök felkéri Schréter Zoltán vál. tag urat, hogy tartsa meg emlékbeszédét Teleqdi Roth Lajos felett. (Az emlékbeszéd a Föld- tani Közlöny jelen kötetének 5. lapján jelent meg.) Ezután elnök bejelenti, hogy a tisztikar megbízatása lejárt és ezért elrendeli az új választásokat. A szavazatszedő-bizottság elnökéül László Gábor, tagjaiul pedig ZsivNY Viktor és Kocn Sándor urakat kéri fel. A szavazás tartamára a közgyűlést felfüggeszti. A közgyűlés újra való megnyitása után soronkívül Pálfy Móric tiszt, tag kér szót. Visszatekint a Társulat múltjába, amikor 6 év előtt a Társulat oly súlyos hely- zetben volt, hogy az elnökséget senki sem merte vállalni. Ekkor vette kézbe a Tár- sulat ügyét Mauritz Béla, aki a Társulatot nemcsak talpraállította, hanem fel is virá- goztatta. Méltányosnak tartja tehát, hogy a közgyűlés ezért a hat esztendei működésért neki és a tisztikarnak köszönetét mondjon. (Élénk helyeslés és éljenzés,) Elnök elhárítja magáról a köszönetét és az illetékes tényezők pártfogó támo- gatását emeli ki. A köszönetét a tisztikarra és a választmányra hárítja. Egyúttal be- jelenti, hogy hivatalos elfoglaltsága miatt a közgyűlésről távozni kénytelen. Az elnökséget Ilosvay Lajos tiszt, tag, korelnök veszi át. Felszólítására elsötitkár felolvassa jelentését. „Tisztelt Közgyűlés! Visszapillantást vetve az elmúlt 1928. esztendőre, csak egészen röviden óhajtok a Társulat évi működéséről beszámolni. Hogy az 1928. évi Földtani Közlöny LVIll. kötetét nem tudtuk az év végéig meg- jelentetni, annak kettős oka van. Első oka abban keresendő, hogy nyomdát változ- tattunk, mert az Egyetemi nyomda által felszámított árakat a Társulat anyagi viszonyaihoz képest túl magasnak találtuk s hogy lehetőleg minden elhangzott előadás anyagát nyomtatásban megjelentethessük, olcsóbb nyomda után néztünk. Választásunk a váci Fegyintézet nyomdájára esett, honnan sokkal olcsóbb árajánlatot kaptunk, mint az Egyetemi nyomdától, a nélkül azonban, hogy az a papiros vagy a kiállítás rovására menne, sőt a Közlönyt a jövőben az eddigi félfamentes papiros helyett teljesen famentes papíron fogják nyomni. Az olcsó árajánlat folytán abba a kellemes helyzetbe jutottunk, hogy ugyanazon anyagi javakkal a jövőben minden eddigi ív helyett két ívet tudunk kiadni, szóval a Közlöny terjedelmét éppen a kétszeresére tudjuk fokozni. Természetesen, hogy a Fegyintézet nyomdáját igénybe vehessük, ahhoz az Igaz- ságügyminiszter engedélyére volt szükség s ezt az engedélyt csak késő ősszel kaptuk meg, úgyhogy csak akkor kezdhettünk bele az LVlll. kötet szerkesztésébe. A másik ok, ami a Földtani Közlöny megjelenését késleltette, az a körülmény. 80 TÁRSULATI ÜGYEK hogy a Hidrológiai Közlöny elmaradt nyolc évfolyamát szintén ez év folyamán adtuk ki. E folyóirat is a Fegyintézet nyomdájában készült, így a két Közlöny egyszerre való előállítása nyomdatechnikai okokból nem volt megvalósítható. A Hidrológiai Közlöny Vll— Vili. egyesített kötete január hó végén megjelent s így a nyomda felszabadult s jelenleg a Földtani Közlöny LVIII. köteténék cikkeit szedik s a kötet megjelenése mintegy 20—22 ívnyi terjedelemben f. é. május hó végére várható. Ez volt röviden összefoglalva az oka a Földtani Közlöny kései megjelenésének. Az 1928. év folyamán összesen 6 szakülést tartottunk és egy kirándulást. Az októberi szakülésünk az ugyanakkor ülésező Paleontologentag miatt maradt el. E szaküléseken 19 előadó 18 dolgozattal szerepelt. E dolgozatok szakágazatok szerint a következőkép oszlanak meg: 1. Geológiai tárgyú volt 6. 2. Paleontologiai tárgyú volt . ^ 3. 3. Kőzettani tárgyú volt 3. 4. Ásványtani tárgyú volt 5. 5. Ismertetés 1. Két előadást tartott Scherf EMiL,egy-egy előadással szerepeltek :Koch Sándor, Löw Márton, Tokody László, Hoffer András, Benda László, Tuzson János, Kretzoi Miklós, Éhik Gyula, Szalai Tibor, Zsinvy Viktor, Takács Tibor, Szentpétery Zsigmond, Emszt Kálmán, Mauritz Béla, Boosch László, Horusitzky Henrik, Ednrédy Endre, Zeller Tibor. Egyik-másik elhangzott előadáshoz számosán hozzászóltak, sőt több esetben igen élénk tudományos vita is keletkezett. Az 1928. évi közgyűlésünket február hó 1-én tartottuk meg, mikor is e közgyűlés Pálfy Móric, br. Nopcsa Ferenc és Zimányi Károly tagjainkat a geológia, a paleontologia és az ásványtan terén szerzett kiváló érdemeik elismerése jeléül tiszteleti tagjainak választotta. Ugyané közgyűlésen emlékbeszédekben méltatták Koch Antal, ScHAFARziK Ferenc, Darányi Iqnác, Tschermak Gustáv, Groth Pál elhúnyt tiszteleti és Toborffy Zoltán v. választmányi tagnak a geológia terén soha el nem évülő hervadhatatlan érdemeit. A választmány az elmúlt év folyamán hatszor ülésezett. Tagjaink sorában az elmúlt év folyamán jelentős változás nem történt. Új tagokul heten jelenkezlek, kiket a Választmány fel is vett. Ezek a következők: Ajtai Zoltán Endre bányamérnök, Környe; Bauer Géza bányamérnök, Mizserfa; Földváry Aladár tanár, Budapest; Iskolanővérek érseki r. kát. tanítónőképző intézete, Kalocsa; Korányi István, Budapest; Mádai Lajos dr. mérnök, Budapest; Wolff József bányamérnök, Nagybátony. Kilépésüket az elmúlt év folyamán öten jelentették be. Végül fájdalmasan jelentem, hogy a halál két tagtársunkat ragadta el az elmúlt év folyamán körünkből. Ezek a következők: Teleqdi Roth Lajos tiszteleti tag. Bokor Elemér r. tag, Telegdi Roth Lajos tiszteleti tagunkkal szemben a mai közgyűlésen emlékbe- szédben róttuk le megemlékezésünk adóját. Nyugodjanak békében! A Társulat tagjainak a létszáma 1928. év végén a következő: Összes tagok száma: 373. Ebből külföldi: 14. Rendes: 359. Örökítő, pártoló, tiszteleti tag 128.: Tisztelt Közgyűlési Jelentésem végén megkell állapítanom, hogy anyagi helyzetünk, ha az előző évivel szemben nem is javult, de nem is rosszabbodott. Aggodalomra nincs ok a jövőt illetőleg, mert már abban a helyzetben vagyunk, hogy reális költség- vetéssel dolgozhatunk és e költségvetés kereteit be is fogjuk tartani és csak az az TÁRSULATI ÜGYEK 81 egy cél vezérel bennünket: lehetőleg minden fillért a Földtani Közlöny \er\ede\mesQbh és szebb megjelenésére fordítani! Nem mulaszthatom el, hogy mindama tiszttársaimnak és tagtársaimnak, kik munkámban támogattak e helyütt is köszönetét mondjak. Kérem a t. Közgyűlést, szíveskedjék jelentésemet tudomásul venni!" A közgyűlés a titkári jelentést, valamint a Hidrológiai Szakosztály jelentését (1. bővebben a Hidrológiai Közlöny 1929. évi kötetét) elfogadja. Ezután elsőtitkár a pénztárvizsgáló bizottság jelentését ismerteti, melyből kitűnik, hogy az 1928. évi bevétel 7996 P 27 f, a kiadások összege pedig 6884 P 70 f volt. A bizottság a pénztárt rendben találta és indítványt tesz a pénztáros felmentésére. A közgyűlés e jelentést elfogadja, a felmentést megadja és a pénztárosnak, valamint a pénztárvizs- gáló bizottság tagjainak köszönetét szavaz. A folyó 1929. évre a pénztárvizsgáló bizott- ságba Timkó Imre, Maros Imre és Koch Sándor urakat küldi ki. Elsőtitkár előterjeszti az 1929. évi költségvetést, melyet a közgyűlés elfogad. Elnök a szavazatok számlálására még egy bizottságot küld ki Vigh Gyula elnök- lete alatt Rakusz Gyula és Tokody László urakat, majd a bizottságok munkájának elkészültéig a közgyűlést újból felfüggeszti. Hét órakor a közgyűlést ismét megnyitván elnök felkérésére László Gábor szavazatszedő-bizottsági elnök kihirdeti a választás eredményét, mely szerint a régi tisztikar újból megválasztatott. A Társulat tisztikara: elnök: Mauritz Béla, alelnök: Liffa Aurél, elsőtitkár: Zeller Tibor, másodtitkár: Reichert Róbert, pénztáros: Ascher Kálmán. Választott azonkívül a közgyűlés 24 választmányi tagot. Ezek a következők 1. Böckh Hugó, 2. Böhm Ferenc, 3. Emszt Kálmán, 4. Ferenczi István, 5. Horusitzry Henrik, 6. Kadic Ottokár, 7. László Gábor, 8. Lóczy Lajos, 9. Löw Márton, 10. Noszky Jenő, 11. Pantó Dezső, 12. Papp Károly, 13. Rakusz Gyula, 14. TelegdiRoth Károly, 15. Rozlozsnik Pál, 16. Schréter Zoltán, 17. Szentpétery Zsigmond, 18. Treitz Péter, 19. Vendl Aladár, 20. Vendl Mária, 21. Vendl Miklós, 22. Vitális István, 23. VizER Vilmos, 24. Zsivny Viktor. Közgyűlés a szavazás eredményét tudomásul veszi. Elnök üdvözli a tisztikart újból való megválasztása alkalmából és továbbimunkájához odaadást kíván. Indítvány nem lévén, elnök a közgyűlést berekeszti. II. Szakülések. 1929 január hó 9-én: 1. Mauritz Béla dr.: A balatoni Szentgyörgyhegy bazaltja. Hozzászóltak: Pálfy M., Vitális I., Liffa A. 2. Noszky Jenő dr. : Megjegyzések Buchtala prof. „Ranki gejzír" c. közlemé- nyére. (56. old.) Hozzászólt: Emszt K. 1929 március hó 6-án: Ferenczi István dr.; Adatok a Börzsönyi-hegység geológiájához. 1929 április hó lO-én: 1. vitéz Lengyel Endre dr.: Az Etna recens lávatípusai (Az F3iia 1928 novemberi kitörésének vetitettképes bemutatásával.) (26. old.) Hozzászólt: Mauritz B. 2. Papp Ferenc dr. és Reichert Róbert dr. : A mórágyvidéki gránitok (35. old.) Hozzászóltak: Szentpétery Zs., Mauritz B. 3. ScHERF Emil dr. : Morfológiai, geológiai és talajtani megfigyelések a Üuna- Tisza közén. (Jelentés az 1928. évi felvételről.) 6 82 TÁRSULATI ÜGYEK Hozzászóltak: Treitz P., Horusitzky H. 1929 május hó 1-én: 1. Mauritz Béla dr.: Új phillipsit lelet a diszeli bazaltbányából. Hozzászólt: Liffa A. 2. Noszky Jenő dr. : A Magyar Nemzeti Múzeum érdekesebb új geológiai és paleontologiai szerzeményei. (Bemutatásokkal.) (42. old.) 3. Éhik Gyula dr. ismerteti Gaál István dr.: Az első erdélyi ősembermarad- ványok a középső diluviumból c. dolgozatát. Eredeti cime: Dér erste mitteldiluviale Menschenknochen aus Siebenbürgen. Hozzászólt: Pálfy M. 1929 június hó 5-én: Kirándulás: A csillaghegyi fürdő melletti kőfejtők megtekintése. (A kis- celli agyag közvetlen települése a nummulinás mészkőre. Flexurás vetők a Rókatiegyen. Fiatal flexura, mely a pleisztocént is érintette.) Vezető: Rozlozsnik Pál. Résztvettek: 16-an. 1929 október hó 2-án: Kirándulás: A pacsirtahegyi (Budafok) oligocén-miocén feltárások meg- tekintése. Vezető: Noszky Jenő dr. Résztvettek: 11 -en. 1929 november hó 6-án: 1. Mauritz Béla dr. : A zalaszántói és vindornyaszőllősi zeolitek. Hozzászólt: Liffa A. 2. SüMEOHY József dr. : Két alföldi artézi kút (Kunszentmiklós és Szeged) faunája. (52 old.) Hozzászólt: Miháltz 1. 3. Endrédy Endre dr.: A talajkémia újabb haladása. (Részben beszámoló a Nemzet- köziTalajtaniTársaságll. bizottságának 1929júliusban tartott budapesti konferenciájáról.) Hozzászólt: Zsivny V. 1929 december hó 4-én: 1. Mauritz Béla dr.: Új zeolitek a sümegi bazaltbányából. Hozzászólt: Liffa A. 2. SzALAi Tibor dr.: Paleogeografiai és paleobiologiai feladatok. Egy új kotyházai Prodinotherium hungaricum Éhik és egy új csillaghegyi Mustodon alapján. Az előadó bemutatta a Salgótarjáni Kőszénbánya R. T. kotyházai bányájából az aquitan szénfeküből egy újabban előkerült Dinotherium leletet, mely áll két agyarból és a következő fogakból: ms az alsó állkapocsból, a pa és mi a felső állkapocsból. A fogak kopottak. Ez a lelet az Éhik által feldolgozottól (Geologica Hungarica. Series Paleontologica. Fasciculus 6.)1', 2 m távolságra feküdt agyagsirjában. Az új lelettel is előkerült az alsó állkapcsi ms; tehát kétségtelen, hogy ez a fog és valószínű, hogy a felsorolt többi fog és agyar is nem Éhik originális leletéhez tar- tozik. Ezen kivül bemutatta a csillaghegyi Bivalyosból előkerült Mastodon arnveniensis Croizet et Jobert jobboldali ma fogát. Ez a fog nem kopott. Az említett leletek kapcsán arról szólt, hogy mily fontos feladat lenne, minél nagyobb földterületekről ősföldrajzi térképek készítése. Ezek a térképek sok lokális képződmény hovátartozását eldöntenék. Földünk fejlődéstörténeti mozzanatairól alko- tott képünk tisztább lenne, mert amíg sok részletadat birtokában nem vagyunk, nem oldhatók meg az olyan problémák, amelyekkel legutóbb Köppen és Wegener foglal- koztak, amikor az aequatorok korábbi helyzeteit igyekeztek megállapítani, őslény- tani anyag revíziójának kérdésével foglalkozott, mégpedig egyrészt bizonyos terület- TÁRSULATI ÜGYEK 83 egységeken belül, másrészt bizonyos területegységeknek egymásközti összevetésével. (Pl. Európa, Amerika.) Megemlítette, hogy ezek a paleogeográfiai térképek az állat- és növényelterjedési térképek elkészítését is megkönnyítenék. Sokszor azt látjuk, hogy a paleontologiai irodalom azokon a lelőhelyeken, ahol valamely genus képviselői nagy egyedszámmal lépnek fel, a genusnak számos faját különbözteti meg. Az irodalomnak ilyetén megállapítását az előadó helytelennek tartja. Mert ug>'anazon a miliőn semminemű ható erő nem léphet fel, amely a különböző fajok kialakulásához vezetne egy genuson belül. Abban az esetben pedig, hogy ha ezek a fajváltozatok odavándorlás következményei, akkor is ezek újabb kereszteződés folytán megváltoznának és genus fajai egységessé válnának. Ez az eset a mátravere- bélyi Antedonoknál is, amelyek ott hatalmas tömegben gyűjthetők. Ennek a visszás állapotnak az az oka az Antedonok esetében, hogy ezek a maradványok a karok ízülési helyeinek alapján vannak elkülönítve. Az ízülési felületek alakja pedig a karok fejlettségi fokával egyenes arányban változik. Ennek a megállapításnak következménye, hogy a fossilis Crinoideaknál, ha csak azok kelyhei állnak rendelkezésünkre — a tercier alakoknál főként ez a helyzet — , faji hovátartozásukhoz szükséges egyetlen jelleg sem áll rendelkezésünkre, a kehely alsó részéről pedig már kimutatta (Földt. Közi. 25. kötet.), hogy annak determinációs jellege nincs. 3. ifj. Finály István: Adatok a pécsvidéki gömbszenek ismeretéhez. (60. old.) Hozzászóltak: Pálfy M. és Szentpétery Zs. III. Választmányi ülések. A Választmány a folyó évben ülést tartott: január hó 9-én és 30-án, március hó G-án, április hó 10-én, május hó 1-én, november hó 6-án és december hó 4-én. A választmányi ülések jegyzőkönyveit a nyomdaköltségek megtakarítása végett nem közöljük, ellenben azok a titkárságnál betekintés végett a t. tagok rendelkezé- sére állanak. Az 1929. évben befolyt nagyobb adományok: M. kir. áll. Vas-, Acél- és Gépgyár Bpest 40 pengő Vallás- és közokt. ügyi m. kir Minisztérium államsegélye .500 „ Angyalföldi r. k. Egyházközség hozzájárulása 150 „ Földműv. ügyi m. kir. Minisztérium államsegélye 800 „ A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZABÓ JÓZSEF-EMLÉKÉRMÉVEL KITÜNTETETT MUNKÁINAK JEGYZÉKE. VERZEICHNIS DÉR MIT DÉR SZABÓ-MEDAILLE DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT AUSGEZEICH- NETEN ARBEITEN. I. 190Ü. Adatok az Izavölgy felső szakasza geológiai viszonyainak ismeretéhez, különös tekintettel az ottani petróleumtartalmii lerakodásokra. A háromszékmegyei Sósniezö és környékének geológiai viszonyai, különös tekintettel az ottani petróleiimtartalmú lerakódásokra. Mindkettőt irta: Böckh János. II. 1903. Die Geologie des Tátragebirges. I. Einleitung und stratigraphischer Teil. II. Tektonik des Tátragebirges. Irta: Uhlio Viktor dr. III. 1900. 1. A szovátai meleg és forró konyhasós tavakról, mint természetes hö- accumiilatorokról. II. Meleg sóstavak és höacciimiilátorok előállításáról. irta: Kalecsinszky Sándor dr. IV. 1909. Die Kreide-(Hypersenon-)Fauna des Petet wardeiner (Pélervárader) Gebirges (Fruska-Gora). írta: Pethő Gyula dr. Az utóbbi munka később magyarul is megjelent a következő címen: A Péterváradi Hegység (Fruska-Gora) krétaidöszaki (hiperszenon) faunája. Írta: néhai Pethő Gyula dr. V. 1912. Az erdély részi Érchegység bányáinak földtani viszonyai és érctelérei. Ma: Pálfy Mór dr. VI. 1915. A Balaton környékének geológiai képződményei es ezeknek vidékek szerinti telepedése. írta: lóczi Lóczy Lajos dr. VII. 1918. A tokajhegyaljai nyiroktalaj. írta: Balleneoqer Róbert dr. VIII. 1921. A csillámok. Adatok a hazai és kölföldi csillámok felismeréséhez és meg- határozásához. irta: Toborffy Zoltán dr. IX. 1924. Schafarzikit, ein neues Mineral. írta: Krenner József dr. X. 1927. Die Familie dér Reptilien. írta: br. Nopcsa Ferenc dr. XI. 1930. Kristálytani vizsgálatok Krassó-Szőrény vármegye piritjein. írta: Zimányi Károly dr. SUPPLEMENT ZU.M FÖLDTANI KÖZLÖNY Bánd LIX. 1929. GEDENKREDEN. ERINNERUNG AN LUDWIG ROTH VON TELEGD. Von Z. SCHRÉTER.* Am 16. April 1928 empfingen die ungarisclien Geologen tief ergriffen und mit aufriclitigem Schmerz die traurige Nachricht vöm Tode uiiseres Nestors, desOberbergratesundemerit. Chefgeologen, gewesenen Frásidenten und Ehrenmitgiiedes unserer Gesellschaft, Ludwig Roth von Telegd. Mit dem Tode dieses hervorragenden Mannes fand ein tátiges, in Ergebnissen und Erfolgen reiches Leben seinen Abschluss. In seinem Leben umgab Ihn die Liebe, Ehrfurcht und Hochaclitung seiner Kollegen, Freunde und Verehrer, nach seinem Tode wollen wir Zurückgebliebenen an diesem Őrt Ihm zum Zeichen unserer Ehrfurcht und Hochachtung ein letztes „Gott Befohlen“ nachrufen, Oberbergrat Ludwig Roth von Telegd wurde am 10. September 1841 in Brassó (Kronstadt) geboren. Als Kind war er Zeuge dér achtundvierziger Ereignisse, unter anderen dér Beschiessung dér Festung von Brassó und dér russischen Invasion, lm 1851 siedelte er mit seinen Éltem nach Wien über. Seine Mitteischulen absolvierte er in Wien, die Fiochschule für Berg- und Hültenwesen in Freiberg und Leoben. Nach dem Abschluss seiner Studien war er für kurze Zeit Praktikant in WitkowitzbeidenRotschild-Werken, dannbeiden árarischen Bergverwaltung in Kolozsvár und schliesslich an dér K. k, Geologischen Reichsanstalt Wien. lm Jahre 1867 wurde er zum Finanzministerium in Budapest, dann 1870 zűr neuerrichteten Kgl. Ung. Geologischen Anstalt als Praktikant ernannt. Den Sommer des Jahres 1870 verbrachte er mit Johann Böckh von Nagysur bei den geologischen Aufnahmen im Bakony-Gebirge. lm 1871 wurde er zum Hilfsgeologen ernannt und unternahm bereits selbstándige geologische Aufnahmen im Gebiet jenseits dér Donau, dann wurde er in 1872 zum Sektionsgeologen befördert. Von 1873 bis 1877 fungierte er als Sekretár unserer Gesellschaft und spielte eine bedeutende Rolle im geistigen Leben und im Aufblühen derselben. In 1882 reiste er mit Karl Hofmann nach Frankreich, wo er * Vorgelesen iii dér Generalversaninilung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 6. Február 1929. 86 Z. SCHRÉTER in Marseilles die weltberülimte CoQUAND’sche Petrefaktensammlung durchstudierte und für die Kgl. Ung. Geol. Anstalt übernahm. lm 1883 wurde er zum Chefgeologen ernannt, dann erhielt er 1894 zűr Anerkennung seiner Verdienste den Titel eines Oberbergrates, in 1909 den Eisernen Kronen Orden 111. Klasse und 1927 den Titel eines Chefrates für Bergwesen. Auch unsere Gesellscliaft brachte ihrem hervorragenden Mitglied die gebührende Hocliachtung entgegen. Sie wáhlte Ihn in 1901 zum Vorsit- zenden, nachdem er schon vorhergeliend lángé Zeit hindurch als Mitglied des Ausschusses tatig war. Er bekleidete diese Würde bis zum Jahre 1904. In 1921 wurde er zum Ehrenmitglied dér Gesellschaft erwáhlt und in 1925 gab die Gesellschaft Ilim zu Ehren einen Jubilaumsband heraus. Nach unermüdlichem und erfolgreichem Wirken zog er sich 1913 in den Ruhestand zurück, doch setzte er seine wissenschaftliclie Tátigkeit auch weiterhin fórt, indem er die Zusammenfassung dér Resultate seiner in den letzten Jahren seiner amtlichen Tátigkeit durchgeführten geologischen Aufnahmen vollendete. Er war stándiger Besucher dér Fachsitzungen unserer Gesellschaft und nahm — wie auch früher — lebhaften Anteil an dér Redigie- rung des deutschen Textes unserer Zeitschrift. Seinem rührigen, verdienstvollen Leben bereitete dér Tód am 16. April 1928, in seinem 86-sten Lebensjahr ein Ende. Eine grosse Schar seiner Kollegen, Freunde und Verehrer begleitete Ihn auf seinem letzten Weg. lm Namen unserer Gesellschaft verabschiedete sich unser Prásident Prof. Béla Mauritz für immer von Ihm. Die wissenschaftlichen Arbeiten Ludwig Roth’s von Telegd sind vöm Gesichtspunkt dér imgarischen geologischen Literatur höchst wichtig und wertvoll. Er war auf verschiedenen Gebieten tatig. Am Felde dér Paláontologie arbeitete er weniger, jedoch mit schönem Resultat. Er beschrieb neue Arten aus dem Pliozán des Székelyföld (Székler-Land) und des Dunántúl (Gebiet jenseits dér Donau). Als kartierender Geolog vöm Blute verlegte er das Hauptgewicht seiner Tátigkeit auf die geologische Kartierung, auf die mustergültige Ausführung dér geologischen Karten und auf die sorgfáltige geologische Beschreibung dér aufgenommenen Gebiete. In den 70-er Jahren kartierte er geologisch einen grossen Teil des transdanubischen Hügellandes und das Lajta (Leitha)-Gebirge. Von 1883 angefangen bescháftigte er sich mit geologischen Aufnahmen im Komitat Krassó-Szörény, dessen ungemein interessantes, aber zugleich schwer zugángliches und höchst kompliziertes Gebirge er mit Johann v. Böckh, Franz Schafarzik und Julius Halaváts zusammen kartierte. Nach Abschluss dieser Arbeit führte er von 1895 an im Erdélyi-Érchegység (Siebenbürgisches Erzgebirge), dann imSiebenbürgischen Becken sorgfáltige Aufnahmen durch. Seine geologischen Karten sind die schönsten und genauesten, die ERINNERUNQ AN LUDWIO ROTH VON TELEOD 87 sich überliaupt herstellen lassen und bilden den Stolz dér iitigarischen geologischen Kartographie. Nur dér Unistand ist zu bedaiiern, dass ein Teil seiner Kartenwerke unveröffentliclit im Manuskript Hegen blieb und — da es sich uin Erdély (Siebenbürgen) handelt, — aucli kaum in absehbarer Zeit publiziert werden dürfte. Sehr grosse Verdienste erwarb sich Ludwig Roth von Teleüd auch auf dem Gebiet dér praktischen oder angewandten Geologie. Als Mitglied dér Kgl. Ung. Geol. Anstaltgab er in unzáhligen Falién Gutachten, bezüglich dér Wasserversorgung von Gemeinden und Sladten. Er befasste sich eingehend mit den hydrogeologischen Verhaltnissen zahlreicher Heilquellen und Bitterwasser-Gebiete, dérén Schutzgebiete er festlegte. Auch in den Fragen des Kohlenbergbaues war er ein gewiegter Fachmann und es ist unter anderen die Entdeckung dér Kohlengebiete von Tatabánya and Kösd seinenmit hervorragenden Scharfsinn ausgearbeiteten geologischen Expertiesen zu verdanken. Ludwig Roth von Telegd war auch an dér 1894 mit grossem Elán eingeleiteten Petroleumforschimg intensiv beteiligt, im Zusammenhang mit denen er die Erdölgebiete von Zsibó und Recsk eingehend studierte. Die wissenschaftlichen Arbeiten und Karten Ludwig Roth’s von Telegd erschienen grösstenteils in den Publikationen dér Kgl. Ung. Geol. Anstalt, u. zw, inden Jahrbüchern und Jaliresberichfen, in den veröffentlichten Kartenserien und dérén Erlaaterungen, sowieauchinderZeitschriftFo/(//o/2/ Közlöny und in Annáién des Ung. Nationalmuseums. In Ludwig Roth von Telegd hat die ungarische geologische Wissenschaft einen ihrer hervorragendsten Reprásentanten, besonders aber á\e geologisch kartierende Garde Ungarns einen ihrer tiichtigsten Mitglieder verloren. Die Liebe zűr Arbeit kennzeichnet seinen ganzen Lebenslauf und er steht mit seinem tatenreichen und dennoch bescheidenen Leben als glánzendes Vorbild vor uns, Seine Werke werden jederzeit den Stolz dér ungarischeri geologischen Wissenschaft bilden und seinen Namen unvergáng- lich bewahren, solange es eine ungarische geologische Generálion gébén wird. Gesegnet sei sein Andenken! ERINNERUNG AN ZOLTÁN TOBORFFY. Von A. LIFFA * Am 18. Mai vorigen Jahres ist Dr. Zoltán Toborffy, Privatdozent an dér Pázmány Péter-Universitát, nach einem kurzen, schweren Leiden, in dér Blüte seines Lebens gestorben. Schon von dér Geburt an war er in besonders glücklicher Lage. Als Sohn eines Professors, hatte er Gelegenheit — ausser an dér Seite seines hervorragenden V^aters sich schon in seiner frühen Jugend so viel Wissen und Kenntnisse anzueignen, was bei vielen anderen viel Zeit und Mühe gefordert hat — auch den Fleiss und die Arbeitsfreude seines Vaters beobachten zu können, wodurch er die geistige Arbeit nicht nur kennen und lemen, sondern liebgewonnen hat, wofür ihm spáter viel Freude und Anerkennung beschieden war. Zoltán Toborffy wurde am 31. Marz 1882 zu Budapest geboren. Sein Vater, weil. Béla Toborffy, gewesener vornehmer Professor dér Chemie an dér Oberrealschule in dér Zerge-Gasse, widmete ihm eine sorgfáltige Erziehung. Seine Mittelschulstudien hatte er daselbst mit ausgezeichnetem Erfolg absolviert. Hess sich an die philosophische Fakultat dér Budapester Universitát für den naturgeschichtlich-chemischen Fach inskribieren, wo seine individuelle Qualitaten sich sehr rasch zu entwickeln begannen. Dér erste Erfolg war, dass er — kaum 20 Jahre alt — von dem damaligen weltberühmten Professor dér Mineralogie, weil. JosEF Krenner, sel. Angedenkens, zum Assistenten ernannt wurde. Hier bot sich ihm Gelegenheit, einerseits die bisher erworbenen Kenntnisse zu erweitern, andererseits, in die Mineralogie und in die damit eng verbundenen Wissenschaften einen tieferen Einblick zu gewiimen, womit er sich den Grund seiner spáteren grossen Kenntnisse gelegt hat. Wie bei anderen, hat auch bei ihm die Liebe zűr Mineralogie und zu dérén tausenden glánzenden kleinen Kristallen Wurzel gefangen, wenn auch seine Seele ursprünglich dem Wissen seines Vaters, zűr Chemie, gezogen hatte. Daher kam es auch, dass er seine Tátigkeit, oder zu mindest den grösseren Teil, fást ausschliesslich auf dér Mineralogie und Kristalllehre begrenzt hat. Die vielen Ziffern dér letzteren Wissenschaft ♦ Vorgelesen anlásslich dér am 1. Február 1928 gehaltenen 78. ordentlichen Generalversammlung dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft. ERINNERUNG AN ZOLTÁN TOBORFFY 89 habén für ihm keinen endlosen Labyrinth bedeutet, wie es viele, die das nicht verstehen, glauben oder voraussetzen. Als vorzüglicher Kenner dér Geometrie, war es ihm stets ein leichtes, selbst bei den kompliziertesten Kombinationen, die daraus abgeleiteten Endresultate in einem harmonischen Konvex-Polieder zu formen, Seine wissenschaftliche Schriftstellertátigkeit als Assistent, hat Zoltán Toborffy im Jahre 1903 mit seiner Arbeit über den Chalkopyrit von Pulacayo begonnen. Dies war auch seine Dissertation. An dicsem Mine- ral, welches in Ungarn im Besitze des Ungarischen National-Museums ist und im Auslande noch wenig bekannt war, hat er mehrere neuen Formen und zwei Zwillingsgesetze gefunden, laut welchen auf einmal zwei, oder mehr Zwillingskristalle in einander wachsen. Dieses Mineralspezies wurde von verschiedenen Fundorte wohl von Haidinger, Sadebeck, Fletcher, Penfield u. n. a. eingehend studiert, ihm ist es jedoch gelungen mit Atzversuchen die Zugehörigkeit des Chalkopyrit in dér sphenoidischen Klasse festzustellen. Auf Grund seiner Dissertation wurde er im Jahre 1904 zum Doktor promoviert. Zwischenzeitig setzte er seine Studien unermüdlich fórt; im Jahre 1907 erhielt er sein Diplom als Mittelschulprofessor. Nach Beendigung dér Rigorosen widmete er seine ganze Zeit dem Stúdium dér Kristallo- graphie. In kurzen Intervallen erschienen mehrere Dissertationen, welche sich wohl stets mit immer schönerem Matéria! befassen und neue Resultate behandeln, doch ware es zu weitgehend dieselben einzeln zu erörtern. Bloss die nennenswertesten, — die vöm Standpunkte dér Wissenschaft besondere Aufmerksamkeit verdienen — , will ich erwahnen. Eines dicsér Arbeiten ist, die sich mit den Glimmern befasst, in welcher er von dicsen 119Stücke einer eingehenden Untersuchung unterzogen hat. Von dicsen waren 63 von auslándischen, 59 von heimischen Fundorten. Seine Studien über die heimischen Glimmer waren auf die Musko- viten, Biotiten, undzwar Meroxen, Lepidomelan, Anomit und Phlogopit, dann auf die Chlorite gerichtet, welche Studien er noch von den bereits erwahnten, mit dér Untersuchung dér Paragonite, des Manganophillit, weiters mit dér Untersuchung dér Lithionite und schliesslich mit dér Untersuchung dér Margarite erganzt hat. Nachdem wir von den oben erwahnten Glimmern in wissenschaft- lichen Werken bisher nur wenig Daten fiúdén, hat Zoltán Toborffy dadurch, dass er die nicht untersuchten Glimmer zum Gegenstand seines Studiums machte, unsere Kenntnisse bezgl. dér Glimmergruppe be- deutend ertieft. Die Untersuchungen obigen Mineralien wurden teilweise vöm opti- schen Standpunkte, teilweise um die symmetrischen Verhaltnisse zu be- stimmeii, durch Átzversuche vollführt, um durch die gewonnenen Ergebnisse, 90 A. LIFFA irgendwelche Daten für ihre Bestimmung zu gewinnen. lm Laufe dér optischen Untersuchungen ist es gelungen bei einem grossen Teil dér verschiedenen Glimmer den optischen Axenwinkel,den mittleren Brechungs- exponent, den Pleochroismus, die Orientation dér optischen Axenebene festzustellen. Mit den Átzversuchen hat er sich nicht so sehr dér Sym- metrie dér Átzfiguren, als viehnehr dér von diesen Versuchen abzuleitenden morphologischen Lösung befliessen, Da er durch in dieser Hinsicht ge- führten Versuche beweisen konnte, dass bei den verschiedenen Glimmern dér Grad dér Wirkung dér Atzflüssigkeiten und die entstandenen Gestal- ten dér Átzfiguren verschieden, aber bei einzelnen Gattungen bestándig sind, hat er auch das Ziel seiner Bemühungen erreicht. Abgesehen von den bisher festgestellten Resultaten, hat dieses Werk für uns auch deshalb einen besonderen Wert, da bisher mit heimischen Glimmern nicht nur in dieser, sondern auch in anderer Richtung hin kaum Versuche unternommen wurden. So dieses, als auch das vorher erwahnte, hat die „Naíunvissenschafiliche Gesellschaft“ gebührend an- erkannt und ihn mit dem BuGÁT-Preis, unsere Gesellschaft hingegen seine Bemühungen mit dér SzABó-Gedenkmedaille belohnt. Sehr viele interessanten Beobachtungen finden wir in seinem Werk „Über das Entstehen und Verschwinden dér Kristalle“, wo er nach Lehmann, Vogelsang etc. die Kristallisierung von Lösungen und dérén verschiedene Phasen studierte. Beginnend bei dér Entstehung dér Longu- lite, Margarite, Cumulite und Globulite, forschte er die Gründe dér Ver- zehrung und andere ungewöhnliche, spitze, stumpfe, flache Entwicklung dér Kristalle, bald die Gründe des Dimorphismus. Seine kristallographischen Werke im engeren Sinne befassen sich fást allé mit einem Matéria! aus dér prachtvollen mineralogischen Samm- lung des Ungarischen National-Museums. Seine wissenschaftliche und schriftstellerische Tatigkeit hat sich ausser den bisher Erwáhnten auch noch auf geologischen und chemischen Untersuchungen erweitert. Die geologischen Arbeiten befassen sich mit den Gránitén und Kontaktgebilden dér Umgebung von Pressburg und Basin, bzw. von Inovec, Zobor, Tribecs. Von seinen Arbeiten über Chemie sind — abgesehen von kleineren Dissertationen — besonders hervorzu' heben die Übersetzung ins Ungarische W. Ostwald’s Buches: „Ein- führung in die Chemie“, wie auch für die Realschulen verfasste Lehr- buch: „Chemie". Wenn wir all’ dieses resumieren, sehen wir, dass Zoltán Toborffy keine Bánde hinterlassen hat, wie überhaupt kein Mineraloge-Krystallograph, welcher sich mit dér Lösung spezialer Detailfragen befasst. Was er aber in seinem verhaltnismássig kurzen Lebensdauer geleistet hat, bildet trotzdem, dass er die Ergebnisse seiner langwierigen und viel Zeit in ERINNERUNG AN ZOLTÁN TOBORFFY 91 Anspruch nelinieiideii Versuche, seine krystallograpliischen und optischen Beobaclitungen, bloss auf einige Blatter zusammengefasst hat, vöm Anfang an, bis ziirn Ende einen bleibenden Wert dér wissenschaftlichen Liferatiir. Und wenn ihm die alltaglichen Sorgen und Fahrnisse des Lebens nur ein wenig verschont hatten, hátte er vielleicht noch eine grössere und inhaltsvollere Tatigkeit entfalten kőimen. Das Leben aber láchelte nur selten auf ihm! Wir können auch das Jahr 1912 hier erwáhnen: als er das Érbe seines Vaters, die ord. Professur dér Oberrealschule in dér Zerge-Gasse antrat, wodurch er sich eine definitive und sorgenfreie Zukunft sichern konnte. Gewiss war seine Seele voll Freude, als er in Anerkennung seines Fleisses von dér philosophischen Fakultat dér Budapester Universitat als Privatdozent für den Lelirkreis über Morphologie dér Mineralien liabilitiert wurde. Dann folgten als weitere Anerkennungen seiner wissenschaftlichen Arbeiten, dér Reihe nach, dér bereits erwáhnte BuGAT-P/'m, die Szabó- Gedenkniedaille, seine Wahl als Mitglied dér St Stefan Akademie iin Jahre 1918, und iin Jahre 1920 die Wahl zum Mitglied dér Landesprüfungs- kommission dér Mittelschulprofessoren. Meine Gedenkrede ware lückenhaft, wenn ich nach den bereits Gesagten, Zoltán Toborffy als Professor und Menschen nicht würdigen würde: gut möglich im ersteren Fali, habé ich keinen tieferen Einblick, aber seine Kollegen und Schiller sind Zeugen dér Liebe, mit die er umgeben war, Es beweist dies doch auch einerseits das jahrbuch, das im Verlag dér „Vörösmarty Mihály Oberrealschule^^ im Schuljahre 1926/27 erschienen ist, wo eine von Herzenswárme stralende Erinnerung vöm Direktor Cyrill Horváth erschien. Andererseits die Masse von Blumen, mit welcher seine Schiller das Grab, das ein solch edles und warm fühlendes Herz für immer in sich schliesst, überschüttet habén. Würde ich noch nach all’ den, was ich bereits gesagt habé, allé seine Qualitáten als Mensch erwáhnen, würde es schon zu weit gehen. Bloss noch das will ich hervorheben, dass er ein warmfühlendes Herz hatte, dessen Liebe er stets gerne mit denen geteilt hat, die zu ihm mit gleicher Liebe waren. Somit bin ich meiner Gedenkrede zu Ende, sollte ich die bittérén Erinnerungen — an denen soviele wortlosen Tránen haften — aufgefrischt habén, so diene seinen Lieben und uns allé zum Trost dieses Bewustsein, dass derjenige, dér über einer solchen Macht dér wissenschaftlichen Bildung, dér Verehrung und Liebe verfügt hat, wie von seinen Alters- genossen nur sehr wenige, den können wir selbst in seiner Asche unsere Éhre zollen; sein Andenken, welches er selbst in den Seelen seiner Freunde und unserer Gesellschaft gestellt hat, werden wir nicht nur stets be- wahren, aber auch pflegen. ABHANDLUNGEN. DIE REZENTEN LAVATYPEN DES ETNA. Von; vitéz E. LENGYEL* * — Mit Fig. 1 — 3. — Seit dér in den 1880-iger Jahren erschienenen Arbeit von Walter- HAUSEN und Lasaulx, die bezüglich des Chemismus dér Etna-Laven lückeiihafte und grösstenteils veralterte Angaben enthált, befasste sich in neuerer Zeit dér Anierikaner Washington^ eingehender mit diesem Problem. Dér letzte, im November 1928 erfolgte Ausbruch des Etna und die eingehende Untersuchung dér hierbei an die Oberflache gelangten Lava trug neuere Daten zűr Möglichkeit dér Klarung dieser Frage bei. Für meine Entsendung, durcli die das unmittelbare Stúdium an Őrt und Stelle ermöglicht wurde, sei auch an dieser Stelle dér mich generös unterstützenden Kgl. Ung. Franz JoseMJniversitat in Szeged mein herz- lichster Dank ausgesprochen. Dér Etna wird ringsum von Sedimentgesteinen umgeben. lm N und NW ziehen sich in grösserer Entfernung die aus Gránit und Kristallinen Scliiefern bestehenden Urketten dér Monti Peloritani, Coronie und Madonie dahin, auf die sich mesozoische Kalksteine und an vielen Stellen tertiare Sedimente in diskordant-paralleler Position lagern. Diese Schichtengruppe ist durch starke Dislokationen gekennzeichnet, die be- sonders in den Staffelbrüchen und im labilen, unruhigen Bau dér Kalk- küsten von Messina und Taormina am auffálligsten zum Ausdruck ge- langen. Im S und SW steigen tertiare und quaternare Sedimente mit sanften Leimen, oder malerischen Wanden in die Wellen des Jonischen Meeres hinab; diese wurden in naher geologischer Vergangenheit durch energische tektonische Momente, namentlich tiefe Senkungen von dér Insel Malta und den vollkommen identisch gebauten nordafrikanischen Küsten losgerissen. Im Norden trennt dér Alcantara-, im Süden dér durch seine Wasser- falle berühmte Simeto-FIuss in langs scharfer Brüche entstandenen * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellsch. am 10 April 1929. * H. S. Washington, M. Aurousseau, and M. G. Keyes: The lavas of Etna. (Amer. Journ. of Se. [5J 12, 1926.) DIE REZENTEN LAVATYPEN DES ETNA 93 tektonischen Tálern die jüngeren Sedimente von den Basaltmassen dér schon vor lángerer Zeit erloschenen Vulkáné, die die ehemalige Budit ausfüllten, dann durch jahrtausendelange Tátigkeit in zyklischen Eruptions- schwankungen die Grundlage dér heutigen gewaltigen Kuppe des Etna lieferten. Die áltesten Ausbrüche entfielen auf die Kreide, nach neueren Beobachtungen sogar in den Jura bei Cap Passero, wo die inesozoischen Kalktafeln und Mergelschichten bereits auf einem Basalt- sockel lagern. Nach lángerer Pause folgten die miozánen Ausbrüche des Val di Noto. Spuren dér quaternáren Tátigkeit sind uin den heutigen Etnakegel, in den selbstándigen Basaltkuppen von Aci, Paterno und San Marco zu beobachten. Dér riesige Etnakegel ruht demnach auf einer breiten práetnalen Zone, durch die eigentlich die heutige Gestalt Siziliens bestimmt wurde und auf dér durch jahrtausendelange, dem Stromboli-Typus entsprechende Tátigkeit — bei geringer Aschen- und Lapilli-Streuung und mehr- minder ausgiebigen Lavaergrüssen — dér heutige Etnakegel mit einem Umfang von 160 km an dér Basis aufgebaut wurde. Die Etnalaven zeigen einen ziemlich einheitlichen Charakter. Ihre detailliertere petrographische Beschreibung wurde in meinem früheren Aufsatz bereits publizierP. Die Laven aus dér Zeit vor dér Ausgestaltung des zentralen Etnakegels sind vorherrschend Labradorbasalte, die sich stellenweise mit besonders in Gángen auftretenden Andesinandesiten abwechseln. Die rezenten Lavatypen sind zum Teil olivinfreie Andesite mit einem SÍO2- Gehalt von 54 — 49‘'/o, zum Teil Basalte. Vöm typischen Andesit bis zum Basalt sind allé Übergánge anzutreffen. Eine kleine Gruppé bilden Oligoklas- andesite mit 58% SÍO2. Die jüngeren Glieder dér rezenten Laven sind hauptsáchlich Andesinbasalte mit wenig, oder ohne Olivin. Die jüngsten Laven sind bereits erheblich basischer und auch ihr Olivingehalt ist grösser. Eine auffállige Ausnahme bildet das Gestein vöm Ausbruch des Monté Rosso im jahre 1669, das einen Oligoklasandesit mit reichlichem Nephelingehalt darstellt. Es figurieren im allgemeinen Gesteine von einheitlichem Habitus und áhnlicher mineralischer Zusammensetzung, wobei nur durch die bei dér Abkühlung mitspielenden verschiedenen physikalischen Verhált- nisse abweichende Eigenschaften in Zusammensetzung und Struktur zu- stande gebracht wurden. 2 V. Lengyel E. : Dér Etnaausbruch im Jahre 1928 und sein Gestein. Acta Litt. ac. Scient. 1929. T. 1. fasc. 2., Szeged, 1929. 94 E. LENGYEL Weiin wir auf Grund dér Mittelwerte dér uns zűr Verfügung stehenden Analysen den durchsclinittlichen Typus dér rezenten Etnalaven feststellen, seben wir, dass derselbe entschieden und vorherrschend einen andesitischen Cliarakter mit holiem AEOs-Gehalt aufweist. Dieser Durch- schnittstypus ist aber viel saurer und alkalienreicher, als die Mitteltypen dér Basalte dér Hawai-lnseln, des Dekan-Plateaus oder überhaupt dér samtiiclien DALV’-schen Basalte. Er ist durch reichlichem P203-und ver- haltnismassig geringem Ti02-Gehalt gekennzeichnet. Er wurde von Rosenbusch auf Grund seines hőben Alkalien- gehaltes zu den Trachydoleriten eingereibt, und wahrhaftig zeigt ein grosser Teil dér Etnagesteine infoige des hőben Na-Gehaltes eine starke Tendenz sich den Natrongesteinen zu nahern. Das Nepbelin-Molekül kommt in dér Norm fást sámtlicher Etnagesteine vor, obzwar es, von 1 — 2 Ausnahmen abgeseben, petrograpbiscb nicht beobachtet werden kaim, sondern in dér Grundmasse und in einzelnen Gemengteilen versteckt ist. Die vorberrschenden femischen Gemengteile sind Pyroxen und Olivin. Amphibol wurde nur in den seltensten Falién, so z. B. von Di Franco aus dér Lava des Milo-Berges von 1911 beschrieben. Das Gestein des letzten Ausbruches ist dunkelgrau, mittelkörnig, mit mannigfachen scblackigen Varietáten. Mit unbewaffnetem Auge sind violettgraue Feldspatleisten, reichlicher, blassgrüner Olivin und schmale, glanzende Pyroxenkristalle zu erkennen. Die Grundmasse ist im all- gemeinen hypokristallinisch, manchmal nahezu holokristallinisch, mit háufiger intersertaler und fluvidaler Struktur. Ihrer Art nach sind die Feldspate Labradorite, die kleineren Individuen Labradorandesine, die grossen porphyrischen Feldspate mitunter Labradorbylownite. Sie zeigen im allgemeinen einen zónáién Bau und sind reicb an Einschlüssen. Dér Pyroxen ist zweierlei: gewöhniicber und diopsidischer Augit. Hyper- stben kommt nicht vor. Violettgraue, zonal gebaute Augite mit Sanduhr- struktur deuten auf Titanaugit, dér aus diesen Gesteinen bisher nocb nicht beschrieben wurde. Dér Olivin zeigt recht verschiedene Grössen und ist frisch. Korrosionserscheinungen sind haufig. Erze treten reich- lich auf u. zw. überwiegend Magnetit. Kleine, kastanienbraune Kristall- skelette deuten auf Ilmenit hin. lm System Osann’s falit das Gestein von Mascali aus dem Jahre 1928 in den ersten Sextanten des ACFA und steht dem Vicoit-Typus aus Java, sowie dem HAUGTHON’schen „Mittelwert dér Vesuvlaven" nahe, obzwar den letzteren ein hóhér K-Gehalt im Gegensatz zum reichlichen Na-Gehalt dér Mascalier Lava kennzeichnet. lm SAIFA falit es an die Grenze des ersten und zweiten Sextanten zwischen einen Leucitbasalt, Theralith und Essexit-Typus. Dér Grund hierfür liegt im hohen DIE REZENTEN LAVATYPEN DES ETNA 95 Ca-, Mg- und Alkálién- (Na) Gehalt. Auf Grund dér OsANN’schen Projek- tionswerte steht es dem Plagioklasbasalt des Mte Ponente (780) und dem „Trachydolerit" von Madeira (915) nahe. lm System dér amerikanischen Petrograplien ist es in die Dosalan- Klasse zu stellen, und steht auf Grund seiner Werte dem Essexos— Salemos— Subrang nahe. Das Stúdium des Chemismus dieses Gesteins führt auch auf Grund dér NiGGLi’schen Werte zu einem áhnlichen Resultat. Von den Magmen- typen steht es einem Gabbro von Cantali, einem brazilianischen Theralith- gabbro und Nephelingabbro von Tahiti, alsó dem essexitgabbroidalen Magmentypus nahe und zeigt einen starken essexitbasaltischen oder alkalibasaltischen Charakter. Doch stehen seine umgerechneten Werte auch dem Theralithgabbromagma nahe, das bekanntlich durch das -|-al— alk-Verhaltnis und einen verhaltnismassig niedrigen SiOí-Gehalt gekenn- zeichnet wird. Bloss in den C- und Mg-Werten zeigt sich ein wesent- licher Unterschied, die bei dér Etnalava auf Unkosten des fm höher ausfallen. Die al- und alk-Werte sind auffallend identisch. Als interessante Erscheinung erwahne ich, dass die Etnalava von 1928 auf Grund dér angeführten Eigenschaften auch den Basanitoiden von Tátika (Balaton-Gegend, Ungarn) in sámtlichen Werten nahe steht, nur ist dér K-Gehalt dér letzteren höher, ihr Ca-Gehalt niedriger. Fiindort SÍ02 TiOí AI2O3 FeíOs FeO MgO CaO Na20 K2O H2O P2O.3 MnO Basalt, Mascali 47.19 1-99 17-75 2-34 7-01 5-35 j 10-62 5-42 1-88 0-45 BasanitoidTátika^ 47-55 0-78 1 18-85 2-93 7-48 4-34 8-87 6-06 3-14 1 Zűr Demonstration dér chemischen Verwandtschaft dér rezenten Etnalaven und des Differentiationsvorganges habé ich zu den Analysen- daten dér Lava von Mascali aus dér in 1926 publizierten Arbeit von Washington — Keyes— Aurousseau 1 1 Analysen von Etna-Gesteinen als geeignet herangezogen. Washington studierte den Vulkanismus des Etna lángé Zeit hindurch und führte die Analysen mit Keyes und Aurousseau gleichzeitig durch. Seine Angaben sind alsó vöm Gesichts- punkt dér Überwachung dér Differentiation jedenfalls verlasslich. Die Analysendaten dér Gesteine fasse ich in nachstehender Tabelle zusammen: 3J. VitAlis: Die Basalte dér Balaton-Gegend; Resultate dér wiss. Erforscii. d. Balaton-Sees p. 92, Wien, 1911. 96 K5 0 1 «= X -4 1 CJT 4>> 1 \ 1 ^ ^ 1 0 1 Nefelinlabra- dorbasalt o- ^ S §• o- t O" 3" i ^ « ? tz fP 0. C^ rp rr. a § - g- & 3 0 S. 3. < 2 “ “T] '-O n ^ n ro ii ^ D3 CO X 3 - 0 X) — 0 n N) n X &3 O Ő >0 ^ ro ^ fD Oí Sí CO E. 0 X —t fP 1 0 “ n 3 CL 3 D. ' — ' C/5 C: po ^ w ■— X! Cl 5 0 — CO 0 D- j ÜJ 0 0 0 ^ 0 C/) C 1 0 0 < 0 == c/) ] < 1 n 0 rp 1 X 4^ X CD 4^ CO 4^ CO i CJT P CJT CJT X CJT 4^ CJT X CJT X ín Ő Ül 1 4^ Oi ÜT 00 tő ro d) to -ő CJT 5 cd CJT rő CO ob to cő 0 Ö fw ■ , . ^ ■ , . , ■ , ■ , ■ to , ■ . . . > ÜT ■0 X Oi X X 0 CO CO X X d> ó cő 4^ ái CŐ ob cő cő ÜT cő 0 ro 4^ 0 0 0 X -4 4^ 4^ CO "n ro co to to to to ro CJT X *-» — fp w 41 db có db ob -ő (O) d d CŐ ob b CC to to to CJT 0 CO) X X 0 X cji Oi O) CJT ÜT to X 4» X '>D ő 00 ob £ tő CJT d 4^ lő d 0 X 0 ^ CJT d) ó ró to -4 d -ó 4Í -4 CŐ d 0 Ut CO) CO 0 to fO z ÜT 4^ 4^ 4^ CO) 4^ 4^ CJT CJT ÜT CD 4^ 4^ cö cő cő 4^ -Ő 4^ ex ob O w CJT ro O) 4^ 4^ X to X 0 ^ . , . , ■ to to to to to to to oc eh di 00 ob rő d 4^ tő ob -4 0 --4 to CO Oi CO 4^ CO) CO X + a 0 0 c 0 0 0 0 c 0 0 0 X ő ó ó tő é cd 4^ X tő cő 4^ to (£5 CO to to 4^ -0 X X 0 _ 10 ro , ■ , . 1 . 1— . ■ H '■Ó ö tő 0 cd 4^ (Ó 4^ 4^ tő lő 0 0l> 0 ÜT -0 to X 0 4^ 10 o 0 O' 0 p 0 0 0 p 0 C3 0 TD to -4 (d Cir ő CO) ó d ál CJT d ob 0 ÜT Oi 00 to X -4 CO X P 0 ö ín 4^ CJT 1 1 , ■ , . p 1 ín í£J íO . ^ 1 CO CO ’S 1 8 1 8 1 CO CO 0 P ■ 1 0 1 0 1 8 3 E --4 db ÜT X ob 1 M 1 ó i ob CJT ÜT 1 4^ í 00 3 O 00 X CO 1 ro ! X 1 CJT CJT X 1 CJT ! X S "0 2. Was tón a> "< O) 13 0 3 0 ^ 3 C/) 3 O)’ ta fP rp > c •n 0 c ■:k rp > c ■-t 0 > 3 D> n> -n = CTQ i 1 (/i a> S* 7Q 1 1 C/) Crt c/) fp £J c ín W5 ín rp c Ü. 7K ANALYSENDATEN REZENTER ETNALAVEN: DIE NIGGLrSCHEN ZAHLEN REZENTER ETNALAVEN: DIE REZENTEN LAVATYPEN DES ETNA 97 JZ E £ CJ 1 ^ CJ C/5 a .‘5 1 *o CJ C/D !c CS 1 s •c o bjo •> -4^ £ £ Jé b •k V- 03 X 'C 00 o 00 1 O 05 X o oo 00 1 rf 1 fo i X rt m 00 CM 00 X X CM 03 X O lO m lO lO LO LO LO lO LO rí* rt LO yjj. o CM 00 05 CM o 05 rt X to lO X , ^ 1 X X lO m lO LO lO lO lO lO lO LO LO E mg o oo oo co co X CM r- rt cp cp T** LO co s X ZD CO X X rf lO LO LO co CO co co CO CO O co , , LO co o CO 05 05 O X CM CM CM CM CM CM IC uo lO lO ih C35 o LO lO eb X CM CM C/5 TD •*— ' c/5 _c C 03 (fi 15 C3 X) OJ *' •a (fi R TD c/5 00 Cü o c .bi c •d c .Sí c C3 •d c .Sí o a X5 •d c C “d c c^ Xi "d c X5 -5 'o3 o o < z < < < z 1 z C^l OO I lO CD 1 X 05 1 O 1 1 CM 1 ' ! ^ l 7 98 E. LENGYEL Die vorstehende Tabelle darstellt die nach dér Metliode Niggli’s umgerechneten Werte dér Analysen. Aus den obigen Werten lasst sich die nahe Verwandtschaft dér Gesteine mit voller Bestimmtheit entnehmen und es erhellt zugleich, dass wir es liier mit einer gut verfolgbaren Basizitátsreilie zu tun habén, in dér mit dér Abnahme des si, die al- und alk-Zahlen — einer natürlichen Differenziationsreihe entsprechend — abnehmen, die c- und fm-Zahlen hingegen zunelimen. Bloss das Erscheinen des Nephelins verursacht bei einigen Gliedern geringere Abweichungen, resp. Sprünge (Gesteine 6 und 12). Qz ist im allgemeinen negativ, docli erreicht es — 50 bloss bei den beiden nephelinhaltigen Gesteinen (6, 12). Es ist in dér Serie auch deutlich zu beobachten, dass das Matéria! dér Lava vöm Jahre 1792, das in dér Literatur Andesinandesit heisst, ganz genau unter die Basalte hineinpasst, von denen es mit dér Lava von 1910 eine auffailende Über- einstimmung zeigt. Das Alkálién (k)-Verhaltnis bewegt sich bei sámt- lichen Gliedern zwischen 12 — 25, das Alkalienkalk-Verhaltnis (ck) aber zwischen 31 — 54, alsó zwischen verhaltnismássig engen Schranken. Das mg-Verhaltnis zeigt schon grössere Schwankungen (20 — 66) und ist demnach nicht mehr so charakteristisch. Es ist eine interessante Tatsache, dass sanitliche, mit Ausnahme dér bei Nicolosi gesammelten Lava aus 1910, in die 5-te Sektion gehören, aber auch diese steht dér Grenze nahe. Ein recht charakteristisches Bild ergibt ein Vergleich dér beschrie- benen Etnagesteine mit den NiGGLi’schen Magmatypen. Die beiden Oligo- klasandesite gehören zum essexitdioritischen Magma, die übrigen Andesite aber sind Glieder dér essexitischen Magmagruppe. Dér Andesinbasalt dér Lava aus dem Jahre 1908 stellt ein Übergangsgestein zwischen dem essexitischen und dem essexitgabbroidalen Magmatypus dar. Dér Andesin- basalt des Val dél Bove aus dem jahre 1910 gehört schon entschieden zum essexitgabbroidalen Magma. Die Laven von 1792 und 1669, sowie jene von 1910 sind Glieder dér theralithischen Magmagruppe und das Gestein von Mascali aus dem jahre 1928 schliesslich reprásentiert den basischesten Typus dér Serie: es gehört zum theralithgabbroidalen Magma. Auch an dieser Linie lasst sich demnach die organisch zusammen- hangende Basizitatsreihe nachweisen. Von den Darstellungen will ich hier als die am meisten charak- teristischen das k— ck-Diagramm und die Würfelprojektion des Konzentra- tionstetraeders zeigen. Die orthogonale Projektion des Alkáli {k -"K,o'+°Na->ö) i'nd Alkali-kalk DIE REZENTEN LAVATYPEN DES ETNA 99 dér andesitischen, (1 — 6) und dér in ganz verschiedenen Gruppén erscheinen. Besonders die basal- tischen Glieder zeigen untereinan- der eine sehr enge Verwandtschaft, wáhrend die einzelnen andesiti- schen Glieder eine zerstreutere Kette bilden. Das k/mg Diagramm liefert bereits kein scharf trennen- des Bild, woran die wahrhaft lau- nisclie Veranderlichkeit des mg- Wertes Schuld ist. Audi in dér I Niggli— BECKE’schen Projektion 't sind die beiden Gruppén sehr wohl zu trennen. eignet sich vorzüglich zűr Trennung basaltischen (7— 12) Glieder, die hier >11 9 o ; 5 C ) 6 0 5 0 1 ^ oo , lű 10 io K I. Fig. k— ck Diagramm. Kreuzriss Grundriss Kieselsaurefeld . i a . 10 i'- 315 10O ico 2. Fig. Die Würfelprojektion des Konzentrationstetraeders: ^ pazifisclier Schwarm O Andesitgesteine = atlantischer Schwarm « = Basaltgesteine * Den ck-Wert gebrauchte als erster Prof. Szentpétery (Eruptivgesteine im Savós-Tal bei Lillafüred, Acta chem. Min. etc., Fasc. I, pag. 127), er drückt aber dadurch bloss das gegenseitige Verhaltnis dér feldspatbildenden Elemente aus. Ich nahm demgegenüber den ganzen CaO-Wert bei meinen Reclmungen in Betracht, was aiich dem Chemismus dér Gesteine am besten etnspriclit, wie dies auch von Prof. Szentpétery nacligewiesen wurde. 7* 100 E. LENGYEL lm Quersclinitt treten die andesitischen Laven in dér Nahe des Essexit-Punktes auf und sitid von demselben in dér Richtung gégén den Nephelinsyenit verschoben. Die basaltischen Gesteine entfallen demgegenüber zwischen den Essexit-und Theralith-Typus. Sie gruppie- ren sich ausnahmslos lángs dér atlantisclien Linie. lm basalen Schnitt last sich die Trennung auf Grund dér Hilfskoordinaten £ und gut dar- stellen und auf Grund des al — c-Verhaltnises reihen sich einzelne Glieder in dér Richtung dér pazifischen Linie aneinander. Dér Oligo- klasandesit (1 — 2) erhált hier eine ganz isolierte Stelle, ziemlich weit von den übrigen entfernt. Ebenso sebeidet er sich auch im Kieselsáure- feld aus, wo die sámtlichen Glieder abermals in die atlantische Reihe eingeordnet sind. In diesem Stellungsvvechsel offenbart sich die trachy- doleritische Natúr sehr deutlich. Von unseren Projektionsmethoden drückt eben diese am besten die Unterschiedlichkeiten dér mineralischen und chemischen Zusammensetzung aus. Washington gibt auf Grund seiner Analysendaten dér Meinung Ausdruck, dass sich die Lava des Etna kaum differenzierte und dass die Gesteine dér nach einander folgenden Lavaströme kaum eine Nei- gung verraten, sich von Urtyp ausgesprochener zu entfernen. Wenn wir aber die aus den Analysen dér gegenwartigen (prahistorischen und rezenten) Laven gewonnenen Daten im Differentiationsdiagramm dar- stellen, stellt es sich heraus, dass die magmatische Separation auch bei den Etnalaven erfolgte u. zw. mit ganz normalem Verlauf, wenn auch nicht in besonders hohem Masse. XE M XIXW IB VT V IV I El Wenn wir das Differentiationsdiagramm beobachten, sehen wir, dass die al- und alk-Linie parellel mit dér Abnahme des SÍO2 sinkt, DIE REZENTEN LAVATYPEN DES ETNA 101 wahreiid die fin-Linie ebenfalls in organischem Zusammenhang daniit steigt. Das gleiche können wir in geringerem Masse auch von dér c- Linie sagen, die aber niclit in diesem raschen Tempó steigt, ja zwi- schen si 125 — 108, alsó bei den Basalten sogar stagniert, indem dér c-Wert standig 26 bleibt. Dér Wert des fm steigt hingegen von 19'5 bis 40 an. Setír interessant ist hier das Verhalten dér beiden Nephelin (ne) enthaltenden Gesteine (6., 12), die im Vergleicli zu ihren náchstver- wandten Nachbaren hinsichtlich dér alk-Zahlen ein sprunghaftes Stei- gen aufweisen. Bei dér Lava aus dem Jahre 1928 steigt ausserdem auch dér al-Wert stark, wáhrend dér fm-Wert sprunghaft sinkt. Dem- gegenüber seben wir bei dér Lava aus dem Jahre 1329 (6) im c-Wert ein plötziiches Sinken. Die aus dér Untersuchung dér Etnalaven gewonnenen Resultate kurz zusammenfassend, können wir feststellen, dass das Gestein dér Eruption des Etna im November 1928 am Ende dér eine ziinehmende Basizitdt zeigenden Serie dér Laven steht, als basischestes Glied derselben. Das Gestein ist ein verborgenen Nephelin reichlicli enthaltender Olivin- labrador hasalt . Das Differentiationsdiagramm gewahrt einen interessanten Einblick in den Chemisnms dér Etnalaven, wonach eine regelmassige w enn auch nicht grosszügige Differentiation tatsachlich im Gang ist. Ein interessantes Bild gewinnen wir auch durch die Beobach- tung dér Kreuzungsstelle dér al — fm-Linien, dér sog. Isofalie: al — fm Etna: 128 (144) si Ditro: 132 si Mecsek: 142 ^ Szarvaskő: 206 si Wenn wir in dicsér Weise das Differentiationsdiagramm mit den bisher am eingehendsten untersuchten ungarischen Gesteinsprovinzen vergleichen, finden wir nur bei den durch Prof. Mauritz eingehender studierten Gesteinen dér Gegend von Ditro und z. T. bei jenen des Mecsek-Gebirges im mancher Hinsicht Ahnlichkeiten, was auch aus dér Übereinstimmung dér Isofalien ersichtlich ist. Wenn mán aber einen Vergleich mit dér in grossen ganzen eine áhnliche Basizitat aufweisen- den Gabbrodiabas- Serie von Szarvaskő unternimmt, die immerhin an Na20 ebenfalls sehr reich ist, zeigt sich erst recht dér grosse Unter- schied, dér zwischen dicsen beiden Gesteinsprovinzen besteht. Zum Ver- gleich habé ich auch die Isofalie dér Szarvasköer al— fm- Werte an- geführt. * Ausgearbeitet im Mineralogisch-Geologischen Institut dér Kgl. Ung. Franz Josef-Universitat Szeged, im Mai 1929. 102 E. NOSZKY ÜBER DIE GRÁNITÉ BEI MÓRÁGY. (Kom. Tolna, Ungarn.) Von F. PAPP und R. REICHERT. (Bereits erschienen im „Centralblatt für Min. etc.“ Bd. 1930. H. 4. p. 166—172.) DIE INTERESSANTEREN GEOLOGISCHEN UND PALAONTOLOGISCHEN NEUAQUISITIONEN DES UNG. NATIONAL-MUSEUMS. Von E. NOSZKY.* Die in materieller und daraus folgend auch in anderer Hinsicht láli- niende Wirkung des Krieges und dér nachfolgenden noch scliwereren Jahre machte sich auch in dér Mineralogisch-Paláontologischen Abteilung unseres Museums geltend. Als unser grosser verstándnisvoller Mazen Andreas Semsey von Semse, — dessen Jahrzente hindurch gewahrte wirksame Unterstützung bereits fást offiziell in unserem Budget mitge- rechnet wurde, — seiner nach 1913 erfolgten schweren Erkrankung und seines spáteren Todes zufolge uns nicht mehr helfen konnte, gerieten wir in die schwierigste Lage. Wir waren in jeder Hinsicht, besonders aber die das Wesen des Museums darstellende Bereicherung unserer wissenschaft- iichen Sammlungen betreffend, auf die desperatesten Entbehrungen und die unerbittlichsten Reduktionen angewiesen. Nicht genug, dass wir nicht im Wege von Ankaufen mit dem nach dem Krieg doch allmahlich eintretenden Aufschwung und besonders den auch auf diesem Gebiet stark gestiegenen Preisen Schritt haltén konnten, sondern, was das schmerzlichste ist, sogar die systematischen und planmássigen innlándi- schen Aufsammiungen konnten nunmehr seit anderthalb Jahrzehnten nicht einmal innerhalb des ráumlich so eng zusamengeschrumpften, verstümmel- ten Landes entsprechend fortgesetzt werden. Es ist ein trauriger Trost, dass dieses Schicksal auch von manchen ver- wandten Institutionen geteilt wurde, doch nicht im gleichen Masse und nicht eine so lángé Zeit hindurch. In unserer schweren Lage versuchten wir selbstredend alles mög- liche, um aus diesem Zustand des absoluten Stagnierens herauszukommen. So wendeten wir uns unter anderen in den Jahren 1923 — 24 an unsere grösseren innlándischen Bergwerke, mit dem Ansuchen, uns das Sam- meln in ihren Gebieten zu ermöglichen. Diese Aktion fand in den meisten Falién verstandnisvolles Ent- gegenkommen und so gelang es doch an einigen Stellen einiges in zweckmássiger Weise einzusammeln. Ich muss hervorheben, dass an die- * Vorgetragen in űer Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft ani 1. Mai 1929. DIE INTERESSANT. OEÜL. U. PALÁONT. NEUAQUISITIONEN D. UNO, NAT. MUSEUMS 1()3 ser Arbeit aiicli unsere Kollegen vöm mineralogischen Fach AnteiI nah- men. Insofern namlich in den lockeren jüngeren Schichten kaiim interessantere Miiierale zu finden waren, widmeten sie ihren vollen Eifer den geo-palaontologischen und petrographiscli-stratigraphischen Auf- sammlungen. lm Interessé dér Gegenseitigkeit beacliteten sie dieses Ge- biet auch gelegentlich ihrer speziellen Expeditionen. Sie nahmen sogar auch an unseren kurzen, in die nahe Umgebung geführten Ausflüge TeiI, dérén Auslagen wir zumeist aus unseren eigenen Taschen bestreiten mussten. Durch diese Aktion bei den Bergwerken gelang es uns einige eifrige und verstandnisvolle Helfer zu verschaffen, die dann auch spater unser Museum mit manchen schönen Objekten und mehr als einmal sogar mit reicheren Sammiungen bedachten. Auf diese Weise wurde unsere Abteilung doch mit einer Anzahl wertvoller und hochwichtiger Objekte und Angaben bereichert, u. zw. ausser den entsprechenden philogenetischen und palaontologischen Gesichtspunkten besonders hin- sichtlich dér Erkenntnis des Baues und dér Geschichte unseres vater- landischen Bodens. Über diese möchte ich nun hier im Namen und Auftrag unseres Direktors kurz berichten. Die altherkömmlichen Beschenker unserer Abteilung: dieMammuth lieferanten blieben zwar nicht aus — denn derartige grosse Wirbeltier- reste fessein doch jederzeit die Aufmerksamkeit dér meisten Menschen, wenn sie auch leider alles übrige umso weniger bemerken — doch nur um zu verkaufen, wobei sie gleich den Wert von wenigstens einem halben Waggon Weizen dafür verlangten. Sie behaupteten, dass ihnen von anderer Seite — besonders von Amerikanern — so viel dafür versprochen wurde. Als wir ihnen dann selbst ganze Waggons davon zum halben Preis of- ferierten, zogen sie betrübt von dannen. Unter solchen Umstánden konnten wir nur einiger ieichterer, min- der auffálliger Stücke habhaft werden, für die ihre Eigentümer keine so übertriebenen Preise zu fordern wagten. Unter diesen befindet sich eine Zahnserie dés Dinotherium giganfeiini Cuv., sowie 33 Wirbeln und einige andere Knochen-fragmente eines Sqaalodon-artigen Wales, die beim Ausheben eines Grabes aus dem Kisceller-Tegel des Farkasréter Fried- hofes zum Vorschein kamen. Die letzteren wurden in unserer neuen kleinen ungarischen regionalen Serie ausgestellt. Das bessere, wissenschaftlich wertvolle Matéria! wurde meist von Fachgenossen im engeren Sinne des Wortes oder von den im verwand- ten Fache praktisch tátigen Bergbeamten, mitunter aber auch von einfacheren Leuten gespendet. Besonders hervorzuheben sind die Stu- denten und Pfadfinder. So fand z. B. unlángst einer dér kleinen Schüler gelegentlich eines Ausfluges in den Budaer-Mergelschiefern des Wegein- 104 E, NOSZKY sclinittes neben dem Tűnnél dér Südbahn eine schöne Araucaria cfr. Sternbergii sp. die von dér Háringer Form einigermassen abweiclit und in unserem Lande das erste Vorkommen darstellt. Aus neueren und altén Aufsammlungen einiger verstandnisvoller Geologen erhielt unsere Abteilung mehrere schöne Dupplikate u. zw. sülche, die zűr Zeit wirklich nicht erreichbar waren, da sie von den uns entrissenen Gebieten herstammen. Diese einsichtsvolle Mentalitat wáre auch in früheren Zeiten sehr nützlich gewesen, denn im Ungarischen Nationalmuseum als dér zentralen, reprásentativen Sammlung des Landes müsste alles bekannte und menschlich erreichbare Matéria! unserer Hei- mat vertreten sein, was übrigens auf einzelnen Gebieten auch tatsachlich schon dér Fali ist. Wie wichtig dies ware, braucht kaum eingehender ausgeführt zu werden, denn es kommt ott vor, dass mán bei uns mit vollem Recht verschiedene Objekte sucht, die wir leider nicht besitzen. Dicsen Weg hátten besonders die Museen und Sammler dér Provinz einschlagen sollen, auch schon im eigenen Interessé. Ohne Ver- gleichsmaterial, Literatur etc. sind und bleiben ihre Aufsammlungen in den meisten Fallen bloss ein rohes Matéria!, ein totes Kapital. Sie hatten es umso leichter tun kőimen, da ja die meisten hier in Betracht kommenden Objekte und zwar gerade wichtigsten überhaupt keine Unikums darstellen, sondern in zahlreichen Exemplaren gesammelt wer- den können. Waren die vielgesuchten und -erwáhnten Oberungarischen und besonders Siebenbürgischen Matériáié auch bei uns vertreten, so wá- ren wir durch den Verlust dieser Gebiete nicht auch in wissenschaftlicher Hinsicht so sehr geláhmt. Diese Überlegungen veranlassten uns, mit dem Museum von Vesz- prém u. z. T. mit jenem von Szombathely in Verbindung zu treten, was mit allén übrigen gleichfalls erwünscht wáre. lm Jahre 1923 erhielten wir eine schöne und ziemlich vollstándige Sammlung aus dem Becken von Fgercsehi, die wir dem Eifer des dorti- gen Bergingenieurs Alexander Szembratovics verdanken: Dér wich- tigste Teil derselben ist das marine Fossilien enthaltende untere Aquita- nien, sowie ein aus dem terrestrischen Obersarmatikum zum Vorschein gekommener Mastodonzahn, dér vöm H. Direktor Harmat so zu sagen aus Splittern zusammengestellt wurde. Die zweite áhnliche, doch erheblich grössere und reichere regionale Sammlung erhielten wir vöm Salgotarjáner Kohlenrevier. Es handelt sich um eine Schichtserie mit nahezu 20 Gliedern, die über ein Gebiet von mehreren hundert Km^ verstreut sind und auch hinsichtlich ihrer Fazies ziemlich, ja in den meisten Falién sogar sehr veránderlich sind. Diese wurden von allén zugánglichen Stellen, darunter zahlreichen neuen DIE INTERESSANT. GEOL. U. PALSONT. NEUAQUISITIONEN D. UNO. NAT. MUSEUMS 105 Ftinclorten gesanimelt. Auf Gruiid dieser Sammliing wurden unsere bis- herigen Kenntnisse in mancher Hinsiclit erweitert und berichtigt. Alis dem Liegendton dér Kolilenflöze von Salgótarján besclirieben unsere Mitgiieder Éhik und Szalai das Prodinotheriiim hiingariciim, das von H. Direktor F. Roth in unserer Abteilung deponiert wurde, üeni- náclist wird Kollege Szalai aus denselben Schichten einige neue Schild- krötenarten bekannt maciién. Wir erhielten aus diesem Becken auch die vor und nach dér Flóra von Ipolytarnóc vorweltlichen Flórén, dérén Wichtig- keit garnicht gebülirend betont werden kaim. Die hiesigen Dinotherien-Funde werden sehr gut durch jene vöm Sajó-Tal ergánzt, von denen die von Edelény herstammenden altén Stücke, Dank dér Opferwilligkeit dér Leiter dér Borsoder Kohlengruben und Mitgiieder unserer Gesellschaft W. Vizer, J. Herczegh und F. Rothbauer, durch neue Stücke von verschiedenen Stellen, sowie durch andere wichtige Fossilien und Angaben ergánzt wurden. Die letzteren sind umso wichtiger, da den Vertebraten an und für sich — auch schon ihres seltenen und zerstreuten Vorkommens wegen — wie im allgemeinen, auch hier keine besondere stratigraphische oder erdgeschichtliche Bedeu- tung zugeschrieben werden kann. Eben deshalb sind auch die „Kleinigkeiten", namentlich Mollusken, Echinodermen, Foraminiferen und Pflanzenreste unentbehrlich. Tatsách- lich lieferten auch diese Gruppén reichlich neue systematische und philogenetische Ergebnisse, um die geologischen Charaktere im engeren Sinn des Wortes garnicht zu erwáhnen. Als Beispiel will ich hier nur die Frage des Pederi denudatiis oder des im Hangenden dér Kohlé befindlichen Pederi praescabriiisculiis anführen, bezüglich dérén die Untersuchungen Schréter’s den Nachweis erbrachten, dass die Exemplare vöm Sajó — Eger-Tal trotz des übereinstimmenden Horizontes nicht dieselbe Art reprásentieren. Hingegen gehören die entsprechenden Arten in dér Umgebung von Budapest bereits zu hóhérén Horizontén. Auch in tiefe- ren Horizontén treten sie bereits sporadisch auf, so dass sie demnach über- haupt nicht als „Leitfossilien“ angesprochen werden kőimen. In den typischen Pederi praescabriusculiisSc.\\\c\\ÍQn von Salgó- tarján sind die vielen Brachiopoden interessant, ferner die vielen Rapilli, die auf die Eruption des Rhyolithtuffes hinweisen. Aus den helvetischen Schichten, des Sajó-Tales erhielten wir das Fragment einer im Gebiet unseres Landes als Unikum dastehende Schnecke: Chiton niiocaenicus Micliti sp., aus dem Karbon des Bükk-Gebirges aber einen Cíymenia-artigen primitiven Cephalopoden, mit dem sich zűr Zeit Kollege Rakusz beschaftigt. Besondere Sorgfalt widmeten wir dem südlichen Abschnitt des Beckens von Salgótarján: dér Zagyvaer mittel- und obermiozánen Buciit, 106 E. NOSZKY die eiiie Verbindung zwischen dem Cserhát- und Mátra-Gebirge darstellt. Hier, wie auch in den übrigen Abschnitten des Beckens sind besonders die Verdienste des emerit. Bergdirektors St. Harmat liervorzuheben, dér sicli auch an den übrigen Aufsaminlungen und sonstigen Arbeiten unserer Abteilung mit unermüdlichem Eifer beteiligte. Dank gebührt an dieser Stelle auch dem verdienstvollen Ingenieurkorps dér Grube von Salgó- tarján, besonders dem allzufrüh verstorbenen Leiter dér Schürfungsarbeiten, dem Chefingenieur O. Eisele und seinem rührigen Nachfolger in die- sem Amt: J. Gerö, sowie auch den Herren von Nagybátony, mit ihrem ver- dienstvollen Direktor St. Bortnyák an dér Spitze. Über das reiche Matéria! dér Zagyva-Bucht sind auch bisher schon mehrere Detailarbeiten aus dér Eeder von Schafarzik, Vadász, Strausz, SzALAi, Hojnos, Sümeghy, Rakusz u. a. erschienen. Gelegentlich dér Excursion des Paláontologentages im Herbst konnten wir den aus- lándischen Eachgenossen nur einige Punkte zeigen, doch auch diese erweckten ein derartiges Interessé, dass unser Mitglied Kubacska von Prof. Ábel dringend zum Stúdium dér Zwergfauna von Sámsonháza auf- gefordert wurde. Aus dér Zagyva-Bucht, namentlich aus dem Schlier des Bikkvölgy (bei Kisterenye) stammt jenes kleine Cephalopodenfragment, das nach dér von Lörenthey beschriebenen Sepia von Budapest-Rákos dér zweite Dibranchier des ungarischen Neogens ist. Dieses Stück verdankt unser Museum dem unermüdlichen Sammler F. Legányi in Eger nebst ande- ren Fossilien dér Zagyva-Gegend, besonders vielen schönen, grossen Echinodermaten, sowie zahlreichen Fisch- und Krebsresten aus den oligozanen Schiefern des Eged-Berges, von denen besonders die „See- spinnen" unvergleichlich schön sind. Eine bedeutsame neue Form dér Zagyva-Bucht ist auch Eitsiphonella inediterranea n. sp. die auch eine neue Gattung darstellen wird, da ihre Verwandten bisher nur aus dem Dogger bekannt waren. Ohne Vergleichsmaterial und die nötige Litera- tur lásst sich ein derartiges Problem allerdings schwer lösen. Aus dem Neogen des Komitates Baranya verdanken wir dem H. Dr. med. A. Eisenpreis besonders Wirbeltierreste von mehreren Fund- stellen. Auch durch die Aufsammlungen in dér Gegend von Budapest wurde das im Lauf dér Zeiten ausgestaltete Bild mit einigen neuen Zü- gen und Angaben weiter bereichert und geklárt. Solche sind die vöm H. Direktor Harmat in den Kisceller Tegeln gesammelten schönen Krebse, Sepien, Crinoiden, neueren Mollusken, Bryozoen und Fische etc. In dér Lehmgrube dér Nagybátony- Ujlaker Ziegelfabrik fand er das schöne Halitheriiim Schinzi Skelet, in dér Bohn’schen die terrestrische Schild- kröte etc. (dér Kisceller Tegel ist alsó garnicht so einheitlich, wie DIE INTERESANT. OEOE. U. PALÁONT. NEUAQUISITIÜNEN D UNG. NAT. MUSEUMS \{)^ mail bislier amiahm). lm Szépvölgy entdeckte er das Cidaris snbu- latii D’ Arch, Leichenfeld, das ein würdiges Objekt für einige Publi- kationen abgeben würde. Von dér Halde des Szentivaner Solymár-Schacli- tes sammelte er eine schöne fossile Scliildkröte aus deii paláozánen Zwischenlagen dér Kohlé. Sehr interessant sind die aus dem Brunnen dér Handelsschule von Sashalom zum Vorscheiii gekommenen glatten PEc/En-Exemplare aus dem Schlier, genauer aus den mittelhelvetischen Schichten, die allén bisherigen Regein zum Trutz nicht in den sandigtonigen Schichten, son- dern in den zwischen diese eingeschalteten schotterigen Linsen vor- kommen. Auch vöm stratigraphischen Gesichtspunkt wichtig ist die auf ein tieferes Meer hindeutende Fauna des Pleiirotonien und Tiirritellen enthal- tenden Tones, die nicht aus einer dem Badener Tegel áhnlichen Ab- lagerung, sondern aus einer Zwischenlage des Pectiinciiliis obovatus- Sandsteins bei Törökbálint herstammen. Eigentlich sind auch dórt, wie überhauptan den meisten Stellen in dér Umgebung von Budapest gewöhn- lich die Tone vorherrschend und dennoch sprechen wir von Pectunculiis obüvaius-Sandsitinen, resp. wir suchen solche im oberen Oligozán, da an einigen Stellen in dieser Fazies ausgebildete interessante Faunén gefunden wurden. Dies kann aber irreleiten, da ja diese z. B. im nord- östlichen Ungarischen Mittelgebirge, östlich vöm Galga-Tal fehlen. Und doch ist gerade diese Gegend besonders reich an Sandsteinen, die zűr gewaltigen, über 300 rn máchtigen, glaukonitischen Sandsteingruppe gehö- ren. Es sei bemerkt, dass Einlagerungen von glaukonitischem Sandstein sogar samt den bezeichnenden Konkretionen auch im oberen Oligozán des Budaer-Gebirges stellenweise vorkommen (Budaörs, Torbágy). Aus alldiesen Gründen wáre es sehr angezeigt, alldiese störenden, leicht irreleitenden lokálén oder auf Fossilien hinweisenden Benennungen zu streichen und dafür die genauen, allgemein verstándlichen Namen dér unteren, mittleren und oberen Horizonté des Oligozáns oder Miozáns ein- zuführen, die altmodischen Lokalnahmen aber bloss in Klammern anzufüh- ren, um die eventuellen Hinweisungen verstándlich zu machen. Die im Aufschluss dér Landstrasse von Törökbálint über dem Grunder-Schotter beobachtete Grenzschicht aus Rhyolithtuff ergánzt in interessanter Weise die Stratigraphie dieser Gegend. Aus dem Aufschluss dér in Cattien von Budaörs, an dér Hügelnase westlich des Pistal-Meierhofes in neuerer Zeit aufgemachten Sandgiuben erhielten wir eine auch geologisch interessante, reiche Pectiinculiis obo- vatiis-Fauna (andere Arten sind ziemlich selten darin), dérén Exem- plare infoige dér intensiven Schichtenstörungen grösstenteils bis zűr Unkenntlichkeit spitz-, flach-, schief-, etc. verdrückt sind. 108 E. NOSZKY Audi unsere schöne Sammlung aus dem Helvetien von Várpalota sei hier erwáhnt, dérén grösster Teil von unserem Kollegen Szalai be- reits aufgearbeitet wurde. lm Zusammenhang mit dem Helvetien erwahne ich noch, dass die Revision des Nachlasses unseres in 1919 verstorbenen hervorragenden Sektiondirektors A. Franzenau auch von Gebiet unserer Hauptstadt, so z. B. aus dem artesischen Brunnen dér in den 80-er Jahren am Ende dér Rákóczi-Strasse gestandenen Egger’schen Fabrik ein Matéria! ergab, das auch heute, nach Jahrzenten als Neuigkeit gelten kann. Auch vöm vielumstrittenen Kostej fand sich in seinen Sammlungen ein schönes Matéria!. lm Tausch erhielten wir von G. Astre, dem namhaften franzö- sischen Spezialisten ein dortiges Matéria!, und von Hans Schlesch eine Molluskenfauna vöm islándischen Pliozán Crag. Vöm Veszprémer Museum erhielten wir eine kleine Fundamentalsammlung aus dér berühm- ten Trias dér dortigen Gegend; von Se. Hochwürden d. H. Fachinspektor Streda zahlreiche Dupplikate seiner in- und auslándischen Aufsammlun- gen, so zuletzt ein schönes Matéria! aus dem verlorenen Westungarn. Nach alldem muss noch dér Auftrag erwáhnt werden den unsere Section von Seiten des Természettudományi Alap (Naturwissenschaftlicher Fond) erhielt, mit Bezug auf die Bauxitlager Transdanubiens. Dem ent- sprechend waren wir vor allém bestrebt, die Vorkommnisse im Bakony- und Vértes-Gebirge aufsammeln und als Ausgangspunkt für die übrigen museologisch zu fixieren. Dicse Arbeit wird nach Möglichkeit fortgesetzt umso mehr, da neuere Resultate hinsichtlich dér Genese, etc. sowie über- haupt die mehrseitige Beleuchtung dieses Problems nur von den weiteren Forschungen zu erhoffen ist. Auch die bisherigen Arbeiten ergaben bereits zahlreiche wichtige Beobachtungen und unsere einschlágige Samm- lung, die auch vöm Prof. Harassowitz wiederholt studiert wurde, er- hielt wenigstens von dicsen wenigen Punkten cinen sistematischen Zu- wuchs. Und das ist eigentlich eine unserer Hauptaufgaben, die auch sei- tens unserer heutigen Leitung anerkannt und sowohl uns, als auch den übrigen Klassen unseres Museums offiziell vorgeschrieben wurde. All dicse Stellen sollen jedem Forscher das nötige Vergleichsmaterial samt dér einschlágigen Literatur zűr Verfügung stellen und ausserdem mit Ratschiagen beistehen, um dem Stúdium unserer Heimat nach Möglich- keit Vorschub zu leisten. Es ist alsó unsere dringende Pflicht, auf jedem Gebiet eine schöne, reprásentative Sammlung unserer einheimischen Schátze zusammenzu- tragen, und zwar so, dass auch für Tauschzwecke ein entsprechendes Matéria! übrig bleibe, denn nur auf dicsem Weg können wir uns von den verwandten Institutionen das nötige Vergleichsmaterial verschaffen. Durch DIE INTERESSANT. GEOL. U. PALEONT. NEUAQUISITIONEN D, UNO. NAT. MUSEUMS J09 eine sehr umsichtige und strenge Auswahl eines begrenzten, übersicht- lichen Materials aus den Dupplikaten lásst sich dann auch die andere Aufgabe unserer Sammlungen, namentlich die Verbreitung dér Fach- kenntnisse in weitere Kreise leicht verwirklichen. Wird dér Ralimén zu weit gefasst, so wird im Gegenteil statt dér Erweckung des Intresses: Unverstándnis, Ermüdung und Langweile erzielt. Unsere Sammlungen müssen alsó durch ihre wissenschaftlichen und instruktiven Abteilungen die verwandten, jedoch ihrem Beruf nach in erster Linie praktischen Aufgaben oder dem Unterricht gewidmeten Institutionen erganzen und denselben sogar gewissermassen als Fundament dieiien. Bei dér Verwirklichungdieses Programms muss jeder denkende Facli- mann und überhaupt jeder, dér die Zusammenhange und die gegenseitigen Aufeinandergewiesenheiten richtig erfassen kann, im eigenen, besonders aber im Intresse dér nationalen Kultur, mit Herz und Seele mitarbeiten. DIE FAUNA VON ZWEI ARTESISCHEN BRUNNEN IN DÉR GROSSEN UNG. EBENE (ALFÖLD). Von J. SÜMEGHY.* Von den untersteliend zu behandelnde Faunén stammt die eine aus dem artesischen Brunnen bei dér Kunszentmiklóser Bahnstation, die andere aus dem artesischen Brunnen am Tisza Lajos-Ring, in Szeged. Die Faunén wurden in Kunszentniiklós aus den in dér Tiefe von 70'50— 89‘20 in, in Szeged aus den 929—943 m befindlichen Schicliten gesammelt. Die erste hat sich als pannonische, die zweite hingegen als levantinische Fauna bewiesen. Die von verschiedenen Zeitalter stamrnenden Faunén behandle ich hauptsachlich deshalb zusammen, damit ich mit dérén Hilfe auf diese grossen Lücken hinweisen kann, die uns noch von Erfahrungen des tieferen Unterbodens dér Ung. Tiefebene bevorstehen. Die Kunszentmiklóser Fauna wurde aus dem im Jahre 1914 ver- fertigten artesichen Brunnen dér Station Kunszentmiklós-Tass gesammelt. Die Tiefbohrung wurde an dér linken Seite dér Eisenbahnstation im Höhepunkt 96‘29 m, ü. d. M. angerichtet. Die Bohrung war von dér Oberflache gerechnet 156'50 m tief, und das heraussprudelnde Wasser hatte nach dér Fertigstellung des Brunnens eine Temperatur von 20" C, am 26. August 1928 19'1" C. Diese Tiefbohrung hatte folgende Schicliten aufgeschlossen; 1 . 000— 0-60 2. 0-60— 1-70 3. 1-70— 2-85 4. 2-85— 4-90 5. 4-90— 800 6. 800— 11 10 7. ITIO— 17-30 m Tiefe Humus; „ „ gelber sandiger Tón; „ „ rostfleckiger, gelblichgrauer, etwas san- diger Tón; „ „ gelblichgrauer, fester, toniger Sand; „ „ grauer Fluss-Sand; „ „ bláulichgrauer, grobkörniger Sand, etwas Quarzkies; „ „ grober Kies (bis faustgrosse Stiicke) mit etwas Sand; * Vorgetragen in elér Faclisitzung dér Ungarischen Geologisdien Gesellschaft am 6. November 1929. DIE FAUNA V. ZWEI ART. BRUNNEN IN D. ALFÖLD 111 8. 17-30— 19-40 yy bláulichgrauer, sandiger Tón; 9. 19-40— 22-60 yy gelblichgrauer, harter Mergel; 10. 22-60— 27-00 yy rostroter, etwas sandiger Tón; 11. 27-00— 28-10 yy schmutzig gelblichweisser Kalkstein; 12. 28-10- - 33-54 yy stark kalkiger, roter Mergel; 13. 33-54— 41-50 n yy rötlichgelber, loniger Sand; 14. 41-50- - 50-20 yy gelber Tón; 15. 50-20— 53-80 yy gelblichgrauer, fester, toniger Sand; 16. 53-80- 70-50 n yy gelber Tón; 17. 70-50— 89-20 » yy fester, grauer, toniger Sand; 18. 89-20— 96-25 yy yy kleinkiesliger, feinkörniger, grauer Sand; 19. 96-25—109-80 >y yy grauer Tón mit Rostflecken; 20. 109-80—112-30 yy yy fester, grauer, toniger Sand; 21. 112-30—136-00 y) yy grauer, etwas toniger, feiner Sand; 22. 112-30—145-50 yy yy grauer Sand; 23. 145-50—155-50 yy . yy dunkelgrauer, fester Sand mit tonigen Adern; 24. 155-50—156-50 yy yy dunkelgrauer, fester Sand, im unteren Teil etwas lehmig. Pefrefakten habé ich nur in drei Schichten gefunden. Dér in dér Tiefe V. 8'00 — lliO m befindliche, bláulichgraue, kieslige Sand enthalt náher nicht feststellbare Reste aus dem diluvialen Zeitalter von Helix sp.iiid.; Claiisilia sp. ind.; Melanopsis sp. Aus den in dér Tiefe v. 70‘50 — 89‘20 m aufgeschlossenen, grauen, tonartigen Sandschichten wurde folgende Fauna gesammelt; Limnocardium deconim Fuchs; Umnocardium cf. Mayeri Horn.; Limnocardium sp. ind.; Limnocardium sp. ind.; Hydrobia Neum.; Limnaeus (Acéllá) acuarius Neum.; Planorbis (Coretus) corneus L.; Planorbis sp. ind.; Bithynia tentaculata Müll.; (Operculume) Staja obtusecarinata Fuchs sp. Aus dem in dér Tiefe v. 89'20 — 96'25 ni durchbohrten feinen, grauen kieseligen Sand kamen nur Schalenreste von Limnocardium sp.; Planorbis sp. ind.; 112 J. SÜMEOHY Helix sp. ind. hervor. Aber nach dér Verzierung dér da gesammelten Limnocardium geurteilt, ist es wahrrscheinlich, dass wir auch in dieser Schichte mit denselben Limnocardium-e zu tun habén, welche in dér Tiefe V. 70 50 — 89 20 m vorkamen. Die Fauna des Kunszentmiklóser artesischen Brunnens ist von ober- pannonischen Zeitalter, und ist gleich dér Hajdúszoboszlóer, Grosshor- tobágyer, Vérvölgyer, Nádudvarer, Nagyköröser und Kalocsaer Fauna aus dem mit Congeria balatonica-Congeria Ariangularis^ charakterisierten Horizont. In dér pannonischen Fauna von dér grossen Ung. Tiefebene erscheint jetzt zum erstenmale Hydrobia syrmica Neum., Limnaeiis (Acéllá) Qcuarius Neum. und Staja obtusecarinata Fuchs sp. Hydrobia syrmica Neum. kommt in Slavonien in den unteren Palu- dina-Sdúchten,^ in dér Umgebung des Balatonsees hingegen in dem von Congeria spinicrista-Prosodacna Vutskitsi charakterisierten Facies vor.-* Limnaeus (Acéllá) acuarius wurde von Neumayr aus den „Congeria“- Schichten bei Gradiska beschrieben,^ Staja obtusecarinata Fuchs sp. ist eine háufig vorkommende Art dér oberpannonischen Stufe bei Tihany.’' Die Fauna oberpannonischen Zeitalters von Kunszentmiklós, hat eher vöm Standpunkte des Zeitaltersbestimmung eine Wichtigkeit, als vöm Standpunkte dér faunistischen Bestimmungen, da sie bezgl. dér Arten, aber auch dérén Erhaltungszustand als arm gesagt werden kann. In dér armlichen Gesellschaft dér Fauna, sind die Limnocardiume die des öfteren Vorkommens und diese Erscheinung fángt an immer stárker zu charakterisieren die, hauptsáchlich neuestens vorkommenden, oberpanno- nischen Faunén dér Grossen Ung. Ebene (Alföld). Jenseits dér Donau wurden die oberpannonischen Schichten nach den Congerien klassifiziert, eingeteilt, dagegen scheinen für die Schichten áhniichen Alters dér Grossen Ung. Ebene die Limnocardien charakteristisch zu sein. Das zeigt auch natüriich, dass die oberpannonischen Schichten dér Ebene (Alföld) einen anderen Facies bezeichnen, als die Gebilde almlichen Alters jenseits dér Donau. Die Absonderung dér Grossen Ung. Ebene (Alföld) als ein selbstándiger Becken, trat alsó schon in dér oberpanno- nischen Zeit hervor. 1 J. Sümeohy: Pannonische Fauna aus dem Alföld. (Földtani Közlöny, Bd. 57. 1927. p. 128-138.) 2 Neumayr— Paul: Die Congerien- und Paludinenschichten Slavoniens und dérén Faunén (K. k. Geol. R. A. Bd. VII. H. 3. p. 76. Tab. 9. Fig. 11. Wien, 1875.) 3 E. Lörenthey: Beitrage zűr Fauna und stratigraphischen Lage dér panno- nischen Schichten in dér Umgebung des Balatonsees. (Resultate d. wiss. Erforsch. d. Balatonsees. Anhang Bd. IV. p. 137. Tafel 1. Fig. 20. — Wien, 1911.) Neumayr — Paul: 1. c. p. 60. ^ E. Lörenthey: 1. c. p. 156. DIE FAUNA V. ZWEI ART. BRUNNEN IN D. ALFÖLD 113 II. Dér Brunnen am Tisza Lajos-Ring in Szeged wurde im Jahre 1927 gebohrt. Die Stel le dér Bohrung liegt 82’47 m ii. d, M. und ihre Tiefe isi 959 m. Die Sammiung des Materials hat aus den gut trenn- baren 85 Schichten dér Tiefbohrung Herr Assistent Stefan Miháltz standig beaufsichtigt und so ist es ihm zu verdanken, dass wir trotz dem Wasser- spülenden System und dér sehr raschen Bohrung betreffs die durchbohrten Schichten verlássliche Daten gewannen. Audi die folgende, sehr wichtige Fauna ist in erster Reihe Herrn Miháltz zu verdanken, dér die Bearbeitung dieser im grössten Teil auch beendet hat; ich habé nur einige Arten bestimmt, zu dérén Bestimmung mir eine umfangreichere Literatur zugángig war. Leider, ist nur aus dér bei 929 — 943 m durchbohrten kieseligen Sand- schichte eine Fauna zum Vorschein gekommen, die war die folgende: Pisidium cf. riígosiim Neum.; Unió sp. ind. ; Neritina (Theodoxus) transversalis Ziegler; Valvata (Cincinna) piscinalis Müll.; Valvata connechis Brus.; Valvata cf. Peneckei Brus.; Vivipara sp. ind. (convex); Vivipara sp. ind. (concav); Bithynia tentaculata Müll.; Prososthenia sepulcralis Partsch. sp; Prososthenia sp. ind.; Pseudo-Micromelania Halavátsi n. g. ; n. sp.; Melanopsis decollata Stol.; Melanopsis hastata Neum.; Melanopsis cf. croatica Brus.; Melanopsis sp. ind.; Boscovicia sp. ind.; Lithoglyphus an n. sp.; Linmaea (Acéllá) acuanus Neum.; Limnaea (Limnophysa) sp. ind.; Planorbis (Co retus) corneus L.; Planorbis sp. ind.; Planorbis cf. (Tropidisciis) nmrginatus Müll.; Xerophila sp. ind. Unter den in Szeged befindlichen, über 100 artesichen Brunnen sind nur 14, aus den eine solche Fauna zum Vorschein gekommen ist, die zűr Bestimmungen geeignet war. Die Fauna des im Jahre 1877 verfertigten 253 m tiefen (zwischenzeitig ausser Oebrauch gesetzten) 8 114 J. SÜMEOHY artesichen Brunnens, wie die des auf den Mars-Platz, weiterliin auf dér MÁV.-Station Rókus, befindlichen Brunnens, hat Halaváts beschrieben.” Die bislier nicht publizierten Faunén dér 1 1 artesichen Brunnen in Szeged habé ich vor einigen Jahren in einer Fachsitzung dér Ung. Geologischen Gesellschaft besprochen. Die Fauna — dieser allgemein 250 m tiefen artesischen Brunnen — hat sich bis zűr 150 m Tiefe als diluvialisch, unter 150 m Tiefe aber als oberlevantinisch erwiesen, letztere mit Arten dér von Vivipara Böckhi charakterisierten Stufe. Die, aus dem 959 m tiefen artesichen Brunnen am Tisza Lajos- Ring in Szeged, von 929 — 943 m tiefen Schichten gesammelte Fauna, kann aber nicht mehr in die Vivipara Böckhi Stufe eingereiht werden. In dieser Fauna fehlt schon selbst auch dér Vivipara Böckhi Halaváts, soeben sind auch die für die oberlevantinische Stufe dér Alföld so bezeichnenden, dickschaligen Unionen nicht vorhanden, dagegen gewin- nen eher die aus den sloven-chroatischen levantinischen Schichten bekann- ten Arten die Oberhand. Den Charakter unserer Fauna bezeichnen die Arten Valvata, Prososthenia, Melanopsis und mit ihnen wurde eine, aus den jüngeren Sedimente dér Alföld nur vereinzelt hervorkommende,’ altere levantinische Fauna bekannt. Fin genaueres Horizont lásst sich aber selbst aus dér Gesammtfauna noch nicht feststellen. Diese Fauna besteht namlich hauptsachlich von solchen Arten, welche in den slavonischen Schichten levantinischer Zeitalters so in dér mittleren, wie auch in dér unteren paludinischen Stufe vorzufinden sind, und welcher vertikale Verbreitung genau so gross ist, wie die dér von Halaváts^ geschilderten Nagybecskereker mittellevantinischen Fauna. Bis namlich Melanopsis croatica Brus., Proso- sthenia sepiilcralis Partsch., Valvata Peneckei Brus., Valvata (Cincinna) piscinalis Müll., Valvata connectens Brus., Bithynia tentaculata Müll., Melanopsis decollata Stol., Limnaea (Acéllá) aciiariiis Neum., haupt- sachlich für die unteren paludinischen Schichten charakteristisch sind und einige von diesen sogar auch aus dem oberpannonischen Horizont bekannt sind, ist Pisidium riigosiim Neum., Neritina (Theodoxus) trans- versalis Ziegl., Melanopsis croatica Brus., fü* den mittleren paludinischen Horizont bezeichnend. Nachdem wir auf Grund unserer Gesammt- fauna nicht in dér Lage sind feststellen zu kőimen, welcher bekannten levantinischen Stufe sie entspricht und nachdem wir auch keine solche Art vorhanden habén, welche in einer ® J. Halaváts: Zwei artesische Brunnen von Szeged. (Mitt. a. d. Jahrb. d. k. Ung. Qeol. Anst. Bd. IX. Budapest, 1891.). — Die geol. Verhaltnisse d. Alföld zw. d. Donau u. Theiss. (Mitt. a. d. Jahrb. d. k. Ung. Geol. Anst. Bd. XI. Budapest, 1895.). j. Halaváts: Die Bolirung v. Nagybecskerek. (Mitt. a. d. Jahrb. d. k. Ung. Geol. Anst. Bd. XXII. Budapest, 1914.). DIE FAUNA V. ZWEI ART. BRUNNEN IN D. ALFÖLD 115 grösseren Zahl auftretend zűr Horizontbestimmung geeignet wáre, können wir von dieser Fauna in Szeged nurdas feststellen, dass sie aus ein alteren levantinischer Zeitalter herstammt. Da aus dem neuen artesichen Brunnen am Tisza Lajos-Ring nur v. 929 — 949 m tiefen Schichten Fauna hervorkam, so konnte die Grenze dér erkannten levantinischen Schichten weder hinauf, noch nach untén, festgestellt werden. Die 397 m tiefe Sandschichte des artesischen Brunnens Nr. 8. dér Wasserwerke von Szeged, vertretet nach unseren bisherigen Erfahrungen die untere Grenze dér oberlevantinischen Stufe. Bis zu welcher Tiefe diese untere Grenze sich erstreckt, konnte wegen Mangel an Petre- fakten nicht festgestellt werden. Wir können nur voraussetzen, nachdem in Szeged bei dér Tiefe v. 397 m auch noch auf den Vivipara Böckfii Horizont dér oberlevantinischen Stufe weisende Versteinerungen sammel- bar sind, dass die Grenzschichte 250 — 300 m Dicke auch hier erreicht. In solchem Sinne, können wir in Szeged die Sedimente des Dilu- viums auf 150 in, dér oberlevantinischen Stufe auf 250 — 300 m und die des alteren levantinischen Horizonts zumindest auf 600 — 700 m Starke schatzen. Dieser 1000 — 1100 ni starke Schichtenkomplex, diluvialen- levantinischen Zeitalters, wáre in dér Mitte dér Tiefebene vielleicht gar nicht so auffallend, wenn wir ebenfalls in dér Mitte dér Tiefebene von oberpannonischen Schichten in verháltnismássig geringerer Tiefe noch keine Kenntnisse hátten. Wir können in erster Reihe auf die pannoni- schen Schichten denken, die in Nagykörös bei 238, in Kalocsa bei 206, in Vérvölgy bei 181, in Hajdúszoboszló bei 151 m Tiefe entdeckt wurden. Leicht können wir es erkláren, dass in Kunszentmiklós schon bei 70 m Tiefe pannonische Schichten feststellbar waren, den die würden die gerade Fortsetzung dér tonigen, sandigen Limnocardium Penslii enthaltenden, pannonischen Schichten sein, welche in ostsüdöstlicher Richtung mit 5" fallend in Fehérer-Komitat, auf dér Soroksárer-Strasse, in Pest und auf dér Csepel-lnsel noch auf dér Oberfláche vorfindbar sind. Demnach fallen die den Becken ausfüllenden Schichten zwischen dér Donau und Theiss, von Budapest nach Kunszentmiklós derart sanft, wie es auch bisher gedacht wurde. 8* KURZE MITTEILUNGEN. DÉR PSEUDO-GEYSIR VON RÁNK-HERLÁNY. (Reflexionen über den Apparat, resp.dieTheorie Dr.J.Buchtala’s zűr einheitlichen Erklarung dér verschiedenen Geysirerscheinungen.) Von E. NOSZKY.* In dér Septembernummer dér Zeitschrift für praktische Geologie (Bd. XXVII., pag. 149 — 154) erschien vöm genannten Verfasser eine Mitteilung, die uns auffallen musste, da sie sich mit einer geologischen Merkwürdigkeit des uns entrissenen Oberungarns befasst. Verfasser berichtet, dass dér von V. Zsigmondy zwischen 1869 — 75 erbohrte, 404 m liefe, intermittierende artesische Brunnen statt dem ursprünglichen Intervallum von 8 — 9 Stunden (das in 1903 noch 17, in 1924 noch 22 — 23 stündig war) in 1928 bereits ein solches von 28 — 32 Stunden aufweist. Das Wasser des Brunnens erlitt in seiner chemischen Zusammensetzung bedeutsame Veranderungen. Dér neue Besitzer, dér cechische Staat, hat den Brunnen bereits bis 171 m mit neuen Röhren versehen und beabsichtigt die Leitung bis zűr ursprüng- lichen Tiefe von 361 m auszutauschen. Dér Kern dér Mitteilung liegt aber in einer neueren einheitlichen Erklarung dér dortigen und überhaupt dér Geysirerscheinungen im all- gemeinen. Zu diesem Zweck greift er zum Prinzip des Hebers, das zűr Erklarung dér aus den Kalkgebirgen bekannten intermittierenden Quellén verwendet wird. Er stellte im Laboratórium aus dünnen Glasröhren etc. einen doppelheberartigen Mechanismus zusammen, bei dem er aber auch dér Reibung und den kapillaren Kraften eine grosse, ja sogar ausschlag- gebende Bedeutung zuschreibt. Esgelangihm hiermit derartige Erscheinun- gen hervorzurufen, die er dann nicht nur auf den Geysir von Ránk-Herlány, sondern auch auf die übrigen nicht thermalen Geysire, unter anderen auch auf jenen von Ipolynyitra (bei ihm Perse) anwendet. Wie aus dér Erwahnung dér Teiche und dem in den Titel aufgenommenen Ausdruck „verschiedene" hervorgeht, ist er sogar geneigt, seine Theorie unter Ver- werfung jener von Bunsen auch auf die echten Thermalgeysire anzu- wenden. Die theoretische, physikalische und das Laboratórium betreffende Seite seines Apparates wurde auf mein Ansuchen von meinem Kolle- gen Viktor Zsivny überprüft und kontrolliert. Seine Meinung hierüber lantét dahin, dass dieser Apparat die grossen Eruptionen, sowie auch die kleineren einleitenden und begleitenden Erscheinungen dér kalten * Vorgetragen in dér Faclisitzung dér Uiig. Geol. Gesellschaft am. 9. Januar 1929. DÉR PSEUDO-GEYSIR VON RANK-HERLANY 117 Geysirarten tatsáchlich kopiert und somit bis zu einem gewisscii Grad auch erklart. Die physikalische Erklárung dér bei den Experimenteii auf- tretenden Erscheinungen ist aber im detail unklar und mangelhaft. Das Wesentliche ist aber — hebt Zsivny hervor — , dass auch innerhalb des Netzes dér im Erdinnern vorhandenen tausend und abertausend Klüfte und Spalten tatsachlich ein selbstándiges oder aus diesen Elementen zusammengestelltes, jedoch vöm allgemeinen Netzwerk isoliertes System vöm Kommunikationen ausgebildet sei, das den erwáhnten Bedingun- gen entspricht. Ich wolite midi selbstredend aucli ursprünglich nicht mit dem Apparat befassen, denn es ist klar, dass dieser funktionieren musste, wenn die darauf basierte Theorie in dér grossen deutschen Zeitschrift dér praktischen Geologie erscheinen konnte. Midi interessierte vielmehr die Frage, ob bei den gegebenen geologischen Verháltnissen jenegewissen Bedingungen vorhanden, oder überhaupt möglich sind? Dér Verfasser ist liier nicht von einem konkreten, sondern bloss von einem seinerseits vorausgesetzten Fali ausgegangen, wobei er die mitspielenden wichtigen Faktorén nicht in Betracht zog. Bei vollstándiger Vernachlássigung des für die induktive Methode so wichtigen Princips, dér Ausschliessung und ohne die Wiedersprüche in Betracht zu ziehen, gelangte er auf Grund von ersonnenen, alsó fiktiven Bedingungen und Zweckmassigkeiten zu seiner Hypothese. Demzufolge stösst daher die Anwendbarkeit derselben in dér Natúr vielfach auf Schwierigkeiten und ist mehr als einmal überhaupt unmöglich. Das Hauptkriterium dér zűr Erklárung dér Geysirphenomene von Ránk-Herlány etc. bestimmten neuen Theorie ware alsó die Frage, ob dórt das vorausgesetzte, doppelte Hebersystem zustande kommen konnte, ob es vorhanden ist und ob jene gewissen engen kapillaren Röhrensysteme bestandig sein können. Letzteres ist in Anbetracht dér unausgesezt tatigen Vorgánge dér Lösung und Erosion schon ab ovo unmöglich. Ein solches heberartiges System vöm Röhren ware an und für sich noch vorstellbar, wenn von einem Kalkgebirge die Rede ware. Hier habén wires aber mit einem Andesitgebirge zu tun, respektive mit dem hauptsáchlich aus Sedimenten bestehenden Socket desselben, dér nach den Aufnahmen H. Wolf’s aus mittel- und ewent. untermiozanem, schlierartigem Tón-, Sand-, Sandstein-Schichten mit weislichgrauen Tuff (warscheinlich Rhyolittuff)- Zwischenlagen besteht. Unter diesen folgen — wie aus den Verháltnissen in den Komitaten Sáros und Felsözemplén ersichtlich — , die höheren oligozánen Schichten des Kárpátén- oder Magúra- Sandsteins, die gleichfalls aus Tonen und tonigen Sandsteinen bestehen. Dies ist ausser dér Karte dér Wiener auch aus den von Ver- fasser mitgeteilten Profil dér ZsiGMONDv’schen Bohrung ersichtlich (Fig. 8). In solchen stark tonigen Schichten kann mán sich die Ausgestaltung eines derartigen Röhrensystems schon schwieriger vorstellen. Das Gross dér Schichten lásst ja überhaupt das Wasser nicht durch, wie sollen sich darin Gangé in dér geschlossenen Tiefe ausbilden. Nicht einmal in anderen Gesteinen kommen Gangé in dieser Weise zustande, ganz be- sonders aber nicht unter dér Erosionsbasis. Diese liegt aber hier im Ver- háltnis zűr 404 m betragenden Tiefe dér Bohrung — wohin sein Röhren- system hinabreichen müsste — ungefahr um 250 — 300 m tiefer. Es 118 E. NOSZK\' könnte sich in den unteren 250 m ein derartiges Röhrensystem auch dann iiicht ausbilden, wenn dortselbst Kalkschichten vorhanden wáren. (Abgesehen vöm Fali einer vorhergehenden betráchtlichen Hebung, wovon aber hier, in diesem allmahlich sinkenden jungen Gebiet überhaupt keine Rede sein kann.) Dér Verfasser stellt seine Fig. 2. anfánglich (pag. 150) bloss als ein Profil zűr Veranschaulichung des Mechanismus dér einfachen artesischen Brunnen dahin (was übrigens garnicht stimmt, da hiefür bloss eine zwischen zwei undurclilássige Schichten eingeschlossene, wasserführende Schicht nötig ist, in dér sich dér hydrostatische Druck geltend maciién kann). Auf pag. 152. befördert er es jedoch bereits zu cinem geologischen Profil, das den Verhaltnissen von Ránk entspricht, um darauf sein Modell appliezieren zu können. Er behauptet zwar nicht ausdrücklich, dass es ein Profil von Ránk-Herlány wáre, baut aber doch seine Theorie auf dasselbe auf, trotzdem sein Röhrensystem dórt garnicht zűr Ausbildung gelangen konnte. Die bestándige Wasserzufuhr erklárt er durch cinen See (und erwáhnt auch sonst wiederholt die Seen). In Ránk-Herlány ist aber überhaupt kein See vorhanden, nicht einmal die Karte 1 : 25.000 weis etwas von diesem nach dem Mabstab seines Profils gewaltigen See, dessen An- nahme das zűr Theorie benötigte obere Reservoir oder vielleicht eher die bestándige Wasserzufuhr an sich schon erfordert. Eine kleine Wasser- lache, wie sie im dortigen rutschigen Gelánde möglich ist, könnte aber das viele Wasser nicht abgeben, besonders aber nicht bestándig, wo sie doch selbst von den Niederschlágeii abhángig ist. Aber auch das Vorhandensein des Sees würde nicht die wichtige innere Höhle mit sich bringen, die das Wasser aufspeichert, und dérén Vorhandensein er vielleicht aus dér vorláufigen Reisenotiz Andrée’s, resp. Tietze’s übernimmt, wo ein „Spalt“ oder eine „Höhlung" erwáhnt wird, wobei er dann die zweckmássigere „Höhlung" wáhlte und als innerer Sammel- reservoir dahinstellte. Am ursprünglichen Őrt war es aber nur ein nicht prázisierter Ausdruck dér als annáhernde Erklárung gebraucht wurde. Wie hátte sich hier ein derartiges Reservoir ausbilden können? Noch weniger kann selbstverstándlich in den tieferen Niveaus jenes bestándige (kapillare) orientierte, vielfach gewundene Röhrensystem — unter dér Erosionsbasis — zűr Ausgestaltung gelangt sein. Übrigens pflegt mán die geologischen Profile in genauem Mahstab zu konstruieren und nicht mit „20 MinuteiT* als einziger Angabe die Entfernung auf einer Berg- lehne zu bezeichnen. Wáre er nicht durch gewisse, aus dér unbegrenzten Freiheit des Verzeichnens hervorgehende „Áhnlichkeiten“ oder dergleichen irregeleitet worden, hátte er seine Theorie nicht so leicht auf diesen Fali anwenden können. Wie konnte er es überhaupt tun? Wie konnte er es, bezüglich dér Verháltnisse von Ipolynyitra etc. tun, wo überhaupt kein See vorhanden ist. Vöm Stauzylinder garnicht zu sprechen, noch weniger von orientierten Röhrennetz in den durchgehend einheitlichen, schlier- artigen mittel- und oberoligozánen Tonen, wo wenigstens 500 m unter die Erosionsbasis fallen, da die Bohrung von dér Ebene des Ipoly-Flusses ausgeht. Eine Geysirtátigkeit ist, resp. war aber dennoch vorhanden, die auch anfánglich energisch iiitermittierte. Spáter wurde dér Ausfluss bestándig DÉR PSEUDO-GEYSIR VON RÁNK-HERLÁNY 119 (in deli Jahrcii warend des Krieges und nach demselben), in 1928 Iratén bereits Stockungen ein und neuestens hat — wie icli vöm Herrii Chef- ingenieur Johann Gekö in Salgótarján erfahre — dér Ausfluss seit Decem- ber gánzlich aufgehört. Und doch war hier Kohlensáure in Fülle vor- lianden. Nach einer Mitteilung von K. Emszt ^ betrágt nur die freie Kohlensáure 150 cm^ pro Liter, von dér gebundenen garnicht zu sprechen. Nach alldem ist dér Gasgeysir-Charakter auch hier zwar nicht ganz unzweifelhaft, aber doch viel einleuchtender, wie die neue Theorie. Dér Verfasser hátte auch in Betracht ziehen müssen, dass unweit von hier auch in Losonc mehrere derartige, durch Gas betatigte arte- sische Brunnen vorhanden waren, die anfánglich positiv waren, mit schwankendem Ertrag, dann versiegten, indem sie mit dér Abnahme des Gasdruckes negativ wurden. Auf die übrigen falschen Geysire etc. lásst sich eine solche Theorie ohne die genaue Berücksichtigung dér lokálén Verháltnisse auch nicht verallgemeinern. Wir müssen uns alsó einstweilen mit dér einfachen An- nahme von Gasen als auftreibenden Kráften begnügen und wenn uns auch das „wie“ untén in dér Tiefe nicht genau bekannt ist, so können wir uns diese Triebkraft doch ziemlich gut vorstellen, mit ihren Haupt- eruptionen mit den dazwischen auftretenden Hemmungen und den ein- leitenden und begleitenden Erscheinungen, die mit dér Überwáltigung dieser Hemmungen einhergehen. Bei dieser Erklárung stöst mán wenigstens nicht auf handgreifliche geologische Unmöglichkeiten. Auf dieser Grundlage lassen sich auch die Anderungen dér chemischen Zusammensetzung viel einfacher und natürlicher erkláren, als Folge dér durch die Abnahme des Gasgehaltes und Druckes bedingten Ánderung des Auslaugungsprozesses in den Gangén des Sammelgebietes. Jedenfalls viel besser, wie durch die Annahme von unmöglich komplizierten dop- pelten Hebersystem, von Teichen, die wie die Wasserleitung im Labora- tórium fuiiktionieren sollen, von gewölbten Höhlenreservoiren, gross- zügigen Röhrensystemen mit bestimmter Richtung und einer den kapillaren entsprechenden, „zwangsweisen Bestándigkeit“ die sich in dér Natúr alsbald ándern müsste. Alldies steht im schroffen Gegensatz zu den geologischen Tatsachen und sogar zum elementaren Gesetz dér Hydrologie, nachdem unterhalb dér Erosionsbasis nirgends, auch im Kalkstein keine derartige Gangé zustande kommen können, da dórt nur die Gesetze des hydrostatischen Gleichgewichtes und dér eventuell auftretenden endo- génen Kráfte massgebend sind. BEITRAG ZŰR KENNTNIS DÉR PÉCSER MUGELKOHLEN. Von Cheni. ing. St. v. FINÁLY. Mitteilung aus dem chemischen Laboratórium dér Kgl. Ung. Geol. Reichsanstalt. Direktor: H. Böckh.* * Die Analysen einigen Pécser Mugelkohlen zeigten, dass die Mugelkohle bessere Kohlé ist, als ihre Umhüllung. Die Resultate dér Analysen, um- gerechnet auf schwefel-, asch- und wasserfreien Matéria!, sind folgende; ' Földtani Közlöny, Bd. XLI., pag. 729—734. * Ausführlicher erschienen in dér Zeitschríft „Brennstoff- Chemie" Bd. 11. H. 10. p. 188. 1930. 120 ST. FINALY Mugclkohle 1. Uinhülliing Mugelkohle 2. Uinliüllung: C: 91-02 89-44 90-78 89-00 '7o H: 5-36 5-61 5-33 5-10 0: 1-78 3-30 2-02 4-01 /o N: 1-84 1-65 1-87 1-89 /o Summe : 100-00 100-00 100 00 100-00 “/o Auf Grund dieser Daten lialte ich die Theorie von Got (Sitzungsber. d. kön. preuss. Akad. d. Wiss. 1910. I. 136.) als die annehmbarste. Gothan betrachtet nahmlich die Mugelkohlen als kugelartige Kohle-absonderungen, die aus Torfgerölle entstanden. Budapest, December 1929. BESPRECHUNGEN KARL ROTH von TELEGD: Magyarország geológiája I. (Die Geologie Ungarns) Tudományos Gyűjtemény (Wissenschaftliche Sammlung) Nr. 104. 172 Seiten, 10 Textfiguren und eine zusammenfassende tektonische Karte. Pécs Danubia- Verlag, 1929. Wie auch dér Verfasser in seinem Vorwort angibt, ist dies nach dér kurzen Zusammenfassung L. v. Lóczy senior’s aus dem Jahre 1918 und den einschlágigen Abschnitten des 1926 erschienen Werkes Prinz: Magyarország Földrajza (Geographie Ungarns) dér erste Versuch zűr Erklarung dér tektonischen Ausgestaltuiig Ungarns und seiner Umgebung. Verfasser hat seine Aufgabe unter Berücksichtigung dér ihm zűr Verfügung gestandenen, oft recht mangelliaften Daten auf das beste gelöst. Unsere geologische Literatur ist ja gerade an einschlágigen, zusammenfassenden, auch die Tektonik be- rücksichtigenden Werken besonders arm. Eben deshalb war er gezwungen, von unseren Nachbaren Daten zu übernehmen, um auch dórt Schlüsse ziehen zu können, wo unsere inlándischen Angaben lückenhaft sind, oder mit den anderswo beobachteten Tatsachen in Wiederspruch geraten. Es kann nicht verschwiegen werden, dass auch dér ungarische Bódén viele Angaben liefern könnte, doch fehlten den ungarischen Porschém die materiellen Mittel zűr Ausfindigmachung derselben und sie mussten besonders im letzten traurigen Jahrzehnt mit ohnmachtiger Bitterkeit auf die Arbeit verzichten, gerade wo diese im Wettbewerb unserer Nachbaren am nötigsten ge- wesen wáre. In solchen Zeiten, unter solchen Umstánden den schwersten Abschnitt dér Geologie Ungarns: die vergleichende Tektonik zu schreiben, dazu gehörte wahrlich eine grosse Begeisterung und Ausdauer, um Angesichts dér vielen Lücken und Hinder- nisse, auf die er immer wieder stossen musste, nicht zu verzagen. Das Werk geht vöm allgemeinen Bau dér Erdkruste aus und prázisiert die besonders für Anfanger wichtigen, modernen Grundbegriffe, wie z. B. Epeirogenese, Orogenese etc. (Kapitel I.). Im Kapitel II. stellt er unser Land in den Rahmen des südeuropáischen, oder nach dem allgemeinen Sprachgebrauch, eurasiatischen Kettengebirge. Hier betont er gebührend die schon von Lóczy Sen. angedeutete und von Prinz nachdrücklich betonte wichtige Rolle des zentralen Massivs — dér Tisia — und dér in den sog. áusseren Vorlandern vorhandenen übrigen Massive auch gegenüber dér orogenen Zone. Dies ist umso lobenswerter, da die bisherigen Autoren je nach ihrem Geschmack den einen oder den anderen Faktor vernachlassigten. Im Kapitel 111. bescháftigt er sich mit den Alpen und den dórt so wichtigen Deckenfalten-Theorien, in dem er bespricht und würdigt nicht nur das Wesen und die Bedeutung derselben, sondern versucht auch die Übertreibungen einzudámmen, in solchen Falién, wo einzelne hitzige Autoren ohne sich um die einfachen und hand- greifbaren Tatsachen zu kümmern, die Decken hin- und herschieben. 122 BESPRECHUNQKN lm Kapitel IV. untersuclit er die durch ihie aiigeiifalligen Analogien fiir die Veiiiáltnisse Ungarns so wichtigen Dinariden und die verschiedeneia Abschnitte des balkanisclien Massivs. Nach alldem bespricht er im Kapitel V. — das den grössten Teil des Werkes ausmacht — zuerst im allgemeinen, dann einzeln und eingehend die Momenle dér Ausgestaltung des ungarischen Landes. Natürlich konnte dies nur in grossen Zügen geschehen, da dér oben erwahnte Mangel an Angaben eine detaillierte Beschreibung von vorne herein unmöglich macht. Er behandelt zuerst den Urzustand, den aus den Ruinen des variszischen Qebirges hervorgegangenen massiven Kern, dér durch die sich anschmiegenden Faltén dér Kreide gewaltig vergrössert wurde und auf deni hauptsachlich die epeirogenetischen Bewegungen eine Rolle spielten und auch heute noch spielen. Hernach analysiert er die kretazeische Orogenese innerhalb dér einzelnen Ab- schniite des Landes, dann in ahnlicher Weise die grossen tertiáren Gebirgs-, resp. Sedinientbildungen undzwar nicht nur ausserhalb dér den zentralen Kern bildenden Tisia, sondern auch innerhalb derselben, was für uns das wichtigste ist. Schliesslich entwirft er ein Bild über die grossen Einheiten des ausseren Rahmens resp. Vorlandes (böhmisches Massiv, polnisches Mittelgebirge, russische Tafel resp. podolisches Plateau und kimerischer Gebirgsblock = Dobrudscha) und schildert dérén Wirkung auf die karpatische Faltung. Die Arbeit ist ausführlich und doch gedrangt, sogar stilistisch, so dass sie besonders für Anfanger keine leichte Lektűr ist. Daran ist aber vermutlich zum nicht geringen Teil dér Verlag schuld, indem er den Umfang mit Rücksicht auf die be- schrenkte Nachfrage bei wissenschaftlichen Werken sehr knapp beniessen habén dürfte. Dér Stoff hatte zumindest den doppelten Umfang erheischt, mit einer ent- sprechenden Anzahl von Zeichnungen und Skizzen, von dérén Kosten sich aber die Verleger ebenfalls fürchten. Dann ware dér Verfasser nicht gezwungen gewesen, ganze Kapitel in einem Satz zusammenzudrangen und das Werk wáre auch für Laien besser verstandlich geworden. Trotz des gedrangteii Vortrages ist das Werk immer- hiii eine interessante und erbauliche Lektűr. Es ist zu wünschen, das dér Verfasser den versprochenen II Teil — dér eigent- lich die Grundlage und den Ausgangspunkt des vorliegenden bilden wird — , namentlich die Stratigraphie Ungarns so bald als möglich fertigstelle u. zw. nicht nur im Interessé des Studierenden, sondern auch für die Fachleute. Es ware vorteilhaft, wenn er hier- bei nicht nur die Wünsche des Verlages, sondern auch die Ansprüche des Lesers berücksichtigen könnte, d. h. nicht mit Text und Abbildungen sparen müsste. Das Werk wáre dann geeignet, den Leser in die Gedenkenwelt dér Geologie einzuführen und ihn hierdurch zum Verstándnis dér hóhérén Zusammenfassung zu verhelfen. Dann müssten aber dem Verfasser die nötigen Mittel sichergestellt werden, denn es wáre wirklich Schade, wenn das Werk nach dem schönen Anfang unvollendet bliebe. In irgend eine Weltsprache übersetzt wird das Werk allerzeit eine vorzügliche Zusammenfassung für das Ausland darstellen. ^ Noszky. K. EHRENBERG : Erhaltungszustand und Vorkoininen dér Fossilreste und die Methoden ihrer Erfoschung. (Abderhalden: Handb. d. biolog. Arbeitsmethoden Lief. 310. Abt. X. 751—882 Seite.) Urban & Schwarzenberg. Berlin— Wien 1929. lm ersten Abschnitt dieser Arbeit werden die Möglichkeiten des Fossilwerdens, die Zerstörung und Veránderung dér Fossilreste (vor, wáhrend und nach dér Fossilisa- tion), dér Erhaltungszustand und das Vorkommen dér Fossilreste besprochen. Dér BESPRECHUNGEN 123 zweite Abschnitt entlialt ciné Methodik dér Untersucliiing dcs Erlialtuiigszustandes (Ermittlung biologischerund geologischer Verhaltnisse, Untersucliiing dér Lcbensspuren) und des Vorkoniniens (Arten und Ursachen). Zalilreiclie schöne, nianchmal eíwas zu unistándlicli bearbeitete Beispiele dienen zűr Erláuterung. Die palaeobiologisclie Betraclitungsweise stelit inimer iin Vordergrund, wodurcli das bekannte Thenia sonianclie günstige Bereicherung erfahrt. Das Stúdium des interessanten Werkes kann nicht nur den Palaeontologen, sondern auch den Aufnalinis- geologen anenipfohlen werden, da letzterer zűr biologischen Auswertung dér Fundorte ani Iiáufigsten Gelegenlieit liatte. , f?nkuRO ANNO 1929, 139 Tokody L.: Mesterséges ezüslkristályok. — Künstliclie Silberkristalle. (Annál. Musei Nat. Hung. XXVI. pp. 318— 321 . 1929.) Budapest. Tkeitz P.: Magyarázó a többtermelés szolgálatában álló talajvizsgálatoklioz. (M. Kir. Földt. Int. Népsz. Kiadv.) Budapest. — Gazdasági ásványtan és talajismeret. (Pátria) Budapest. UzoNYi R.: Beitráge zűr Petrographie des nördliclien Teiles des Börzsönyer-Gebirges. (Acta ebem. mineralog. phys. Törne II. f. 1. 46 — 56.) Szeged. Vénül Aladár: Rutschungen in lössbedeckten Tongebieten im III. Bezirke von Budapest. (Geologie und Bauwesen I. 1929. pp. 100—119.) — Zűr Kenntnis sulfathaltiger Grundwasser. (Geologie und Bauwesen I. 1929. pp. 204—212.) — A talajvíz az óbudai súvadásos területen. — Das Grundwasser im Rutsch- gelende v. Óbuda. (Midről. Közi. IX.) Budapest. Vénül Mária: Kakitok Szentgálról és Márkházáról. — Über Kalcite von Szentgál und Márkháza. (Födt. Közi. LVIII.) — Újabb vizsgálatok Krassószörény megye kalcitjain. (Mát. és Term.-tud. Értesítő.) Vénül Miklós: Die Geologie dér Umgebung von Sopron. (Sopr. Bány. Erdőm. Föisk. Köziem. I.) Sopron. Vion Gy.: Újabb ásványelöfordulások a Gerecsehegységben. — Neue Mineralvor- kommen im Gerecse-Gebirge. (Földt. Közi. LVIII.) Budapest. Vitális I.: Szén- és szénolajproblémáink. (Bány. Koh. Lap. LXII. pp. 299—304., 323—332., 347—356.) Budapest. Weszelszky Gy.: Suess és Gautier elméletének konzekvenciája. — Über die Kon- sequensen dér Theorie von Suess und Gautier. (Midről. Közi. IX.) Budapest. ZsivNY V.: Kenyérkérgű andezitbomba Tusnádfürdöröl. (Mát. és Term.-tud. Ért. XLVl. pp. 277 — 290.) — Andesitische Brotkrustenbombe von Tusnádfürdő (loc. cit. pp. 291—293.) Budapest. — Klebelsbergit, egy új ásvány Felsőbányáról. (Előzetes Közi.) (Mát. és Term.-tud. Ért. XLVl. pp. 19—24. 1929.) — Klebelsbergit, ein neues Mineral von Felsőbánya (loc. cit. pp. 25—26.) Budapest. — A Fedoroff-féle módszer, különös tekintettel a földpátok meghatározására. (Földt. Közi. LVIII.) Budapest. A közölt irodalmat kiegészítő adatokat köszönettel vesszük. Ergánzende Daten über die Literatur dér Jahre 1928—29 werden dankend angenommen. ' '.r/A ír;nÜLr-..w . 1.' ' .' . . iA) i : ■ . j ' í r>íijí.’.‘ . ‘ J ••• - 1 ■ ,.. . t-h'.A' <• .h . ri- ■ '.'I .j/.; , Jí.'jk‘iít ^hmv4tí(M r 'ixí.v ■; ;.'l ív' ' • * ‘ ^ : j .'*ÜÍT i:iA 'j: lirijt ) . , 1.^ . . • ,íif:’;_.;.^' '. j_i t K4v_l • • '.'Vl'.' -'il " 'í ■ ■■:' ,'i hií!‘- : \ ■j. {r* J iüljljil ; nOV vHíUy^l: .Ili «"i ■ ; *'' ' /i ' V- W' ;i.i .'-jlíiitaiti:.,-: '!., ■ .'A víi*í 11', •■jv.;; L’íl ' ■ ■ t it • J ' i :.í »I? U;j b.:;lin\', . ■. / J' t' hu!‘ i"‘7f'.. • i--- : ,.-, ' ~ \ . ; i7 - **.' ■' \ f.i;i7.J .V;: V- — ■, : ■ ■ , ..F Wrf- • ) .\u:- ■ ,. ; c) .„;. \f;v^ U-f.* i "jl; M . . '■ .'■■• :; ' .. v-'.. ;’;f . ■, . . • ■ . ; ' ' " ‘ ■ , >' ., . I/' itn',: — .t. ;:, -í- ;• . ' ' ' - ‘'.. ‘íj-ffi t' ' '/(I: I ül V I ,L^i'4. .lUii'i i; .'íí-t; , i ; ,ü.'.; r". ,(J- .If,;.' .q/i- .;v. _,.,;r .; :|íur;-M,^r . ’ ' - • . ;v=^- -vt: -2lÚii .ÜÜ t..- ' i .í-.'il • ; 'J'* ’ .'3li l' Ü C) (J,c« . ;■ .’«• [ X'*'vgr ;.’r :£/JhJí( r.i,. .tf'i •'.•* .r-l '■ . , « ,>■■/.: ' ' • ■ it.- .ii • . jw' . . •» V .Wü' I 'iV"tor-.,r|ííi,: ;.' i rü'>/ű‘ : ... . ' A'--^ ^íi, .1 > nJina//,(S*— ^*OL luii.'iíHi i,-ib lOiíií ív>i. (j áfnainlli t') '■* ' • -• v.'il ' *!• V psnxííföíi .na. •'iS* ?4- ■"■ -í ■ " ' ■ ■ ’ -- iiO_ á .;.i toá ■Ji. ■ v» • - f - . • í Vy^.H • ■' ^ I Ffíldiűni iKJőelönifLi íkmaLillXi. kIoéét J W&yi „ A' Mórágy vhtóltii g^nitok. rAffP’ r. é», BíffiKMERT Ri;: (íMnittt iiaii mritqy (HOmi TJúlhai, Whgfimh l.*A1i^<Í|ernt biotitgránitbaa. Mörágyi *‘*wllííriia|tól DK-re harmaddfc vasúti ^'bevágjjto. i MUifi>p9rthüiti<‘h(>VeruHic!tmntí utjs- Bfotiígranit'^Q-Urh vm ü.,’ ■’ : í'íi't.í “t- ’ iSS'' !f!'V 1. — .rilláiKos öUgoklász és kataklázos ázeve^; amf.-lriotitgránitban.^Kis- s^, . mörágijr 5. sz, kőfejtő. ^ V’ Gebogener OUgoklas und kaía- kla$ittuMur in Ampb.-Biotitgmnlt. Kl^órágy Stelnbr. No. 5. JH 3^ NKUrmtkr(fl{!in ámflbolo|-biatUjpá->> nitoan. iKlanőrá^. 5. «z. kőfe^wt''^ Mfkrokttit^nus dt^mpbtítof^^íi^, deif Bighgtft-. rw^ifiboloktől^oikilitszer ' taikrc^Unclá’.Lamprofiios lencse á" ' á. nftfiáusó#gyi községi erdő 2.' . Mi^rakitn. vog. Ampbibol '^piki ühi0ch durvhioaehsen. Lampro-^ £ phurijkchá ífnse dem Gdttpie ^ de^Sl^m>. ‘ ' 6ráfy a