F(o5 V . kí2-' ANNEX LIBRARY 088287 Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony6219magy FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EGYSZERSMIND A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE „ZIMANYI KAROLY JUBILEUMI KÖTET*1. SZERKESZTIK REICHERT RÓBERT ÉS SZTRÓKAY KÁLMÁN TÁRSULATI TITKÁROK HATVANKETTEDIK (LXII.) KÖTET 2 TÉRKÉP-, 1 SZELVÉNYRAJZMELLÉKLETTEL, 4 TÁBLÁVAL ÉS 32 SZÖVEGKÖZÖTTI ÁBRÁVAL FÖLDTANI KÖZLÖNY (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN) ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOG1SCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DÉR KÖNIGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN ANSTALT „KARL ZIMÁNYI FESTBAND *. UNTER MITWIRKUNG VON E. v. MAROS REDIGIERT VON R. REICHERT UND K. v. SZTRÓKAY SEKRETÁRE DÉR GESELLSCHAFT ZWEIUNDSECHZIGSTER (LXII.) BÁND MIT 2 KARTEN, 1 PROF1LSK1ZZE-BE1LAGE, 4 TAFELN UND 32 TEXTFIGUREN BUDAPEST, 1933 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA EIGENTUM DÉR UNG. GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT A cikkek tartalmáért és nyelvezetéért a szerzők felelősek. Für Inkáit und Stilisierung dér Abhandlungen sind die Verfasser verantmortlich. L ; X M U ' DUNÁNTÚL PÉCSI EGYETEMI KÖNYVKIADÓ ÉS NYOMDA RT. PÉCSETT TARTALOMJEGYZÉK. — INHALTSVERZEICHNIS. Értekezések. — Abhandlungen. Oldat Seite Földvári Aladár: A Bakony-kegység mangánérctelepei 15 Die Manganerzlagerstátten des Bakony-Gebirges in Ungarn. 15 Földvári Aladár: A tervezett újabb városligeti artézi kút előkészítő fúrásai 65 Die Forschungsbolirungen des geplanten, neuen artesischen Brunnens in Budapest 79 Gedeon Tihamér: A gánti bauxit-telep fedőrétegéről 20" Uber die Hangendschicht des Gánter Bauxitlagers 206 Kovács Lajos: Néhány középső-liászkori ammoniteszfaj az Északkeleti- Bakonyból 41 Einige mittelliassische Ammonitarten aus dem Nordöstlichen- Bakony 51 vitéz Lengyel Endre: Adatok a magastátrai gránitok petrokémiai isme- retéhez 5 Beitráge zűr petrochemischen Kenntnis dér Gránité dér Hohen Tátra , 6 Lóczy Lajos: A keletcelebeszi Északboengkoe és Bongka vidék földrajzi és földtani viszonyai 130 Zűr Geologie des Nordboengkoes und des Bongkagebietes von Ostcelebes 157 Papp Ferenc: Néhány hazai érc mikroszkopi vizsgálata 57 Neuere Angaben iiber ungarische Erze 57 Papp Ferenc: A Börzsönyi-hegység andezit és dácit kontaktusai 122 Uber die Andesit- und Dacit-Kontakte im Börzsöny-Gebirge. 122 Reichert Róbert: Badacsonyi aragonit 195 Fin neuer Aragonitfund vöm Badacsonyberg (Balatongebiet). 196 Szádeczky-Kardoss Elemér: Adatok Északnyugati-Erdély mediterrán konglomerátjainak ismeretéhez 165 Zűr Kenntnis dér mediterránén Konglomerate von NW-Sieben- biirgen 168 Sztrókay Kálmán: A budai márga kőzettani vizsgálata 81 Petrographiscke Untersuchungen am Budaer Mergel 115 Tokody László: Néhány újabb hazai ásványelőfordulásról 187 Neuere Yorkommen einiger ungarischen Mineralien 187 Oldal Seite Rövid közlemények. — Kurze Mitteilungen. Horusitzky Ferenc: A .,mocsárlösz“ terminológiájáról 213 Zűr Terminologie des „Sumpflösses" 217 Horusitzky Henrik: Budapest székesfőváros geológiai viszonyairól (I. köz- lemény) 207 Die geologischen Verhiiltnisse dér Haupt- und Residenzstadt Budapest (I. Mitteilung) 209 Szalai Tibor: Magyarországi teknősök jegyzéke 220 Verzeichnis dér ungarischen Testudinaten 220 Tokod Y László: A hessit röntgenogrammjainak aszterizmusa 209 Asterismus dér Hessit-Röntgenogramme 212 Ismertetések. — Referate. Cramer, Internationaler Geologen- und Mineralogen Kalender für die Jahre 1933—34. (Ref. R. R.) 223 Kaljuvee, Die Grossprobleme dér Geologie. (Ref. Bogsch László) 223 Köbér. Das Weltbild dér Erdgescbichte. (Ref. Bogsch László) 223 Poli.ak, Geologische Untersuchungen über das Endstiick des Ostbalkans. (Ref. Kubacska András) 224 Rotarides, A lösz esagafaunája. (Ref. Kubacska András) 224 Wilser, Lichtreaktionen in dér fossilen Tierwelt. (Ref. Bogsch László) ... 224 Társulati ügyek. — Gesellschaftsangelegenheiten. Közgyűlés 226 Generalversammlung 230 Szakülések 228 Fachsitzungen 233 Választmányi ülések 229 Ausschuss-Sitzungen 234 A „Földtani Közlöny" jelen 62. (1932. évi) kötetének támogatására érkezett adományok. — Beitrage zűr Ausgabe des 62. Bandes — vöm „Földtani Közlöny" 234 FÖLDTANI KÖZLÖNY LXII. kötet. 1932. január — december. 1 — 12. füzet ÉRTEKEZÉSEK. — ABHANDLUNGEN. ADATOK A MAGAS-TÁTRAI GRÁNITOK PETROKÉMIAI ISMERETÉHEZ. írta: vitéz Lengyel Endre dr.* BEITRÁGE ZŰR PETROCHEMISCHEN KENNTNIS DÉR GRÁNITÉ DÉR HOHEN TÁTRA. Von E. v. Lengyel.** Magas Tátra-i gránitok vegyi összetételére vonatkozó első ada- tokat Morozevicz közölt. Ismertetett 2 gránitváltozata sokáig, mint a tátrai gránitok prototípusa szerepelt. Később a lengyel pét- rografusok egész sora ismertetett Tátragráni tokát, melyek kőzetta- nilag az első két típustól merőben különböznek. Jelen értekezésben ismertetett 4 gránit a Magas-Tátra centrális tömegéből származik. Elemzésükért a m. kir. Földtani Intézet Igazgatóságának mondok ezúton is hálás köszönetét. Az I. táblázatban összefoglaltam savanyúsági sorrendben az ed- digi elemzések mól. % -os adatait. 4 újabban vegyelemzett Tátra- gránitunk az Ornak-i és Koscielec-i gránittípusokhoz áll közel. O sann rendszerében kőzeteink — a típusértékek és paramé- terek alapján — bázikusabb biotitgránitokhoz, granodioritokhoz és kvarcmonzonitokhoz állanak közel. (L. II., III. táblázat.) A Niggli-féle értékek alapján még mélyebb betekintést nyerhetünk gránitos kőzeteink kémizmusába. Mivel a sí-szám 300 felett van és az fm-c értéke 10-nél maga- sabb, de távolról sem éri el a 35-öt, gránitjaink a Yosemites ilt. Yosemit gránitos magmacsoporttal rokonságban állanak. (L. IV. táb- lázat.) A magas sí-szám egyes kőzetek aplitos jellegével kapcsolatban közel hozza kőzeteinket a Irondhjemites magmatípushoz is, mely- Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1931. évi április hó 8-i szak- ülésén. Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 8. Ap- ril 1931. 6 E. V. LENGYEL ben az fm érték nem emelkedik a 20, a c-érték a 16 fölé. (L. V. táblázat.) Tátragránitjaink projekció-pontjai túlnyomólag a 6-ik met- szetbe esnek, s a ealiforniai Yosemit- völgy, valamint a Gotthard- masszivum gránitjaival tüntetnek fel közeb rokonságot. Első 2 gránitunk (7, 8) magas si és c értéke révén rokonságba kerül a Niggli-féle plagioklászgránitos magmával is, hol az abérték 40 fölött áll, az a/k-szám 24-nél, az fm-c értéke 10-nél magasabb. Mivel pedig az aValk-v iszony igen magas értéket ad f>15), a kő- zetben bőséges Ca-dús plagioklász is megjelenik. (L. VI. táblázat.) De közel állanak egyes gránitjaink a gr a?iodiorit okhoz is, me- lyektől magasabb si-a Z-a/k-ért ékcsoport s kissé alacsonyabb fm-c érték különbözteti meg. A Tátragránitok genetikai kapcsolata még szembetűnőbb, ha mól. % -ok összehasonlítása révén kísérjük figyelemmel az analízi- sek szerkezetét. Ujabbi 4 gránitfajtánk a Trzydimiowianski-i, Or'nák-i és Koscielec-i gránittípusokkal tüntetnek fel közeli ro- konságot. (L. VII. táblázat.) In dér vorliegenden, knapp bemessenen Abhandlung möchte ich Daten zur: chemischen Kenntnis dér granitischen Gesteine dér Hohen Tátra liefern. Die ungarische Literatür1 enthalt bezüglich dicsér Gesteine keine ausfiihrlicheren Angaben. Die erste deskrip- tive petrographisclie Darstellung des Granits vöm Lomnicer Gipfel stainmt von G y. S z á d e c z k y, die ersten Angaben bezüglich dér chemischen Zusammensetzung dér Tátraer Gránité wurden aber von M o r o z e v i c z (7) mitgeteilt. Morozevicz stellte in seiner Abhandlung zwei Granittypen aul, namentlich den Kosysí a- und den Goryczkoma-Typus, die lángé Zeit hindurch als die Prototypen dér Tátragranite galten. Diese Typen wurden durch eine relatíve Armut an Alkálién und cinen gewissen Ca-Reichtum gekennzeichnet, was sich petrogra- phisch in dér untergeordneten llolle des Orthoklas und im Tber- gewicht dér Plagioklas-Feldspate offenbart. Nacli dér Veröffentlichung dér Mitteilung Morozevicz‘ befasste sich eine ganze Reihe dér polnischen Petrographen — K r e u t z, W e i b e r g, P a w 1 i c a, J a s k o 1 s k i, Rozena, T o k a r s k i u. Andere — mit den Tátragesteinen, darunter mit den Gránitén. Die übereinstimmenden Resultate dér Untersuchungen erbrachten den 1 Láteraitiirverziedch nis am Schhiss Aufsatzes. BEITR. ZŰR PETROCHEM. KENNTNIS DÉR GRÁNITÉ DÉR HOHEN TÁTRA 7 Nachweis, dass die beiden Granittypen von Morozevicz niclit als allgemeine und ausschliessliche Typen dér Tátragranite betrachtet werden können und dass an verschiedenen Fundorten verschie- dene Gránité vorkommen, die von diesen beiden Typen petrogra- phisch grundverschieden sind. Die untersuchten Gránité stammen aus dem zentralen Massiv dér Hohen Tátra, u. zw, aus dem I al des Zöldtó bei Késmárk und den oberen Abscbnitten des Felkaer und larpataker Tales, so- wie aueli vöm Grat her. Von den chemisch analysierten Gránitén wurden mebrere von Prof. Dr. Stephan Győrffy gesammelt und unserem Institut geschenkt. Für die Analysierung dér Gesteine spreche icli dér Di- rektion dér Kgl. Ung. Geologdschen Anstalt auch bei dicsér Gele- genheit meinen verbindliehsten Dank aus. Abgesehen von den Gneisen und den Gangfa zien sollen hier bei dieser Gelegenheit 4 typisché Tátragranite petrocbemisch ein- gehender behandelt werden. Von den 4 Gránitén wurden zwei (7, 8) von Stephan Finály, zwei von Tibor Szelényi ana- lysiert, wofür ieh den genannten Herrn auch an dieser Stelle mei- íien herzlichsten Dank ausspreohe.2 Mól. % -ische Werte uon Gránitén aus dér Hohen Tátra. I. T A B E L L E. Mól. o/0 Uhrocje Kasprowe 1 Kosysta Goryczkovy Posredni Rostoka Trzydinio- wíanski Ornak Zöldtó (grüner See) bei Késmárk Felka-Tal Koscielec ciemmy Hunfalvy-Pass Koscielec stary Zöldtó bei Késmárk 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 SÍ 02 73-83 74-74 74 90 75-88 76.01 76-62 76 64 76 84 7704 77 21 78 88 79 09 AI2 O3 1083 10-56 10-35 9-44 10-58 8-98 11-32 11-52 1T38 10 79 10-20 10 09 Fe 0 2-52 2 13 3-21 3-71 2-71 3-26 2 38 2-47 1 "66 2-78 0-91 216 Mg O 2'40 1-42 2-20 1-59 107 1-58 0 00 034 1 33 0 00 1-18 0 31 Ca 0 4 41 4-43 3-71 4-04 3-80 3-73 358 3 36 2-49 262 2-55 2-14 Na2 0 4-72 5-41 4.19 4 19 4-67 4-26 4 84 278 3-93 3 74 4 38 433 K2 0 T29 1-31 1-44 1-15 116 T57 1 24 2 69 2-26 2 69 T90 1-79 J Die physiographische Beschreibung dér granitischen Gesteine dér Hohen Tátra mit Aualysen in einer gemeinsamen Abhiandlung von Lengyel-Fá- nál y-S z e lé n y i steht vor dér Veröffentiichung. 8 E. V. LENGYEL Zűr Ermögliehung eines Vergleiches habé ich die molekular- prozentischen Werte dér in den Arbeiten dér polnischen Autoren bisher beschriebenen 8, sowie dér von mir bekannt zu machenden 4 Tátragranite in eme Tabelie zusammengefasst. Es lasst sich beobachten. dass dér Si02-Gehalt dér in Rede stehenden 12 Tátragranite zwischen 73 — 79% wechselt, wobei die iibrigen Werte mehr oder weniger parallel steigen, resp. sinken. Die mól. %-ischen Werte dér neueren 4 Gránité (7, 8, 10, 12) weichen von den beiden Morozevic z‘schen Typen (2, 3) ab und zeigen mit den in den Arbeiten J a s k o 1 s k i‘s (9) und T okar- s k i‘s (10) publizierten Granitvarietaten (5, 6, resp. 9. 11) nahe Beziehungen. Sie sind demnach bedeutend saurer, wie die Typen Morozevic z‘; Hand in Hand mit dem hóhérén SiCT-Wert steigen die Werte von AT O, sowie dér Alkálién und fallen jene vöm MgO und CaO. Petrographisch offenbart sich diese Erscheinung in dér zuneh- menden Rolle des Quarzes und dér Alkalifeldspate, sowie im relati- ven Zurücktreten des Biotits und dér Alkalikalkfeldspate. Dér Tátragranit vöm Kosysta-Typus enthált nach den Anga- ben Morozevicz1 nur 2% Orthoklas und 58.6% Plagioklas von dér Zusammensetzung AbTr, — An25. Dieses V erháltnis andert sich in den hier veröffentlichten Gránitén ebenso- wie auch in den Grá- nitén No 6, 9 und 11 bereits stark zu Gunsten dér Alkalifeldspate. Wie schon aus dem bisherigen erhellt, kann dér plagioklasrei- che Granittyp Morozevicz4 keinen Anspruch auf Verallgemei- nerung erheben. Es kommen in petrographischer und chemischer Hinsicht abweichende Granitvarietaten vor, die auch nach dem Zeugnis dér neueren Analysen (7, 8, 10, 12) durch allmahliche Übergánge verbunden sind. lm System Osan n‘s stellen die hier untersuchten 4 Gránité auf Grund ihrer Typenwerte Alkali-Kalk-Granite dar, in denen bekanntlich die relatíve Verteilung dér Alkalifeldspate und dér Plagioklase überaus veránderlich ist. Neben dem hohen Si02- Göhalt ist für isié die untergeordnete Rolle dér femischen Bestand- teile bezeichnend. In einzelnen Granitvarietaten kann die Rolle des Biotits als minimál bezeichnet werden. Demzufolge ist dér MC-W'ert Osanns und die Mg-Zahl Niggli‘s manchmal ungemein niedrig. Nicht alléin nach den Osan n'schen Typenwerten, sondern auch nach den Parametern stehen unsere Gránité im System Osanns den basischeren Biotitgraniten, Granodioriten und BEITR. ZŰR PETROCHEM. KENNTNIS DÉR GRÁNITÉ DÉR HOHEN TÁTRA 9 Typenmerte nach Osann. II. T A B E L L E. Fortlaufende Num- mer nach Osann Gestein und Fundort s A C F a c f n | Reihe T StOo 151. Biotitgranit Kosysta, H. Tátra 7465 6 71 385 4 13 13*5 8 85 8-0 a 67-84 147. Granodíorit Bre- manger, Norwegen 76-27 6-39 3-49 3-97 14 7-5 8-5 80 a 70 23 23. Mittel dér üranit- typen 76.32 650 3-48 3-68 14 5 7-5 8 70 p 69.72 — Biotitgranit Zöldtó bei Késmárk 76*64 608 3 58 2 38 15 9 6 79 a 1-66 68 44 145. Granodíorit Teather River, Cal. 76-69 636 3-54 3-47 14 8 8 8 1 a 70-36 — Biotitgranit Felkaer-Ta! 76-84 547 3*36 2 81 14 85 7 5 51 T 2*61 69 20 144. Biotitgranit Rosenhaim, Lausitz 77-10 610 3-54 3*61 14 8 8 7 P 70-88 — Biotitgranit Hunfalvv-Pass 7721 700 262 3*78 15 5 6 8 5 53 T 077 68 90 142. Biotitgranit El Capitan. Cal. 77-47 6-55 334 2-75 15 5 8 6-5 5-7 P 71 08 141. Quarzmonzonit Mo- kelumne River, Cal, 77-50 613 3-64 293 145 85 7 5-0 T 70 75 180. Granodíorit Bald Mt. Oregon 77 87 5-55 3-81 3-34 13 9 8 7-6 a 71-23 - Biotitgranit Zöldtó bei Késmárk 79.C9 612 214 247 17 6 7 7-7 a 1-92 71 80 Paraméter nach Osann. III. T A B E L L E. S A! F A1 C Alk NK MC Si02 7. > 24-5 3-5 2 16 5 9 79 00 68‘44 8. ► Tátragranite 24-5 35 2 17 5 8 51 0-9 6920 10. 24-5 3-5 2 15-5 4 10-5 5-3 o-o 68-90 12. > 25 3-5 1-5 16-5 3-5 10 7-7 1-3 7T80 41. Biotitgranit El Capitan, Cal 25 3 2 15*5 45 10 57 2-2 71 08 4 > Biotitgranit Woodstok My. 25 3 2 15 4-5 10 5 4-9 2-2 71-79 54 Quarzmonxonit Indián Valley, Cal. 24 3-5 2-5 15 5-5 9-5 8-0 37 68-65 10 E. V. LENGYEL Quarzmonzoniten nahe, welch letztere nach Brögger Orthoklas und Plagioklas in nahezu gleichem Verhaltnis enthalten. Einzelne Gránité bilden auf Grund ihrer höheren c- und f- Werte Ubergange gégén die Quarzdiorite und stehen somit an dér Grenze zwischen den Alkali-Kalkgraniten und den Quarzdioriten. JVerie nach A iggli. IV. T A B E L L E. Magmentypus si al fm c alk k mg Schnitt 13.- Medelser gránit Gotthard 318 435 1 1*5 14 31 •50 •37 6 7. Biotitgranit Hohe Tátra 327 485 10 155 26 •20 00 6 8. Biotitgranit Hohe Tátra 331 50 12 14 5 23 5 •50 12 6 3. Biotitgranit Yose- mite Valley, Cal. 343 45'5 12 13*5 29 •43 •34 6 6. Biotitgranit Tou- lumme River, Cal. 346 45 11-5 14-5 29 •55 •23 6 10. Biotitgranit Hohe Tátra 363 45 5 12 11*5 31 •47 00 5 12. Biotitgranit Hohe Tátra 376 485 12 105 29 29 •13 5 3. Fíbbiagranit Gotthard 580 445 105 13 32 •50 •15 6 Unsere Gránité lassen síeli im System N i g g 1 i‘s einesteils in die yosemiíisclie- resp. yosemitgranitische, anderenteils in die trondhjemitische und plagioklasgranitische Magmengruppe genau einfügen. Für die yosemitische Magmengruppe ist es bezeichnend, dass die si-Zahl noch iiber 300 steht, die Werte von fm und c zwar hó- hér als 10 sind, jedoch bei weitem nicht 35 erreichen. ja sogar nahezu in allén Fallen sich an dér unteren Grenze (10 — 15) bewe- gen. Dér 35-er Wert von fm und c ist namlich bereits eine Eigen- seliaft des dioritíschen Magmentypus. Dér alk- Wert sinkt auf 30. dér a/-\\ert hingegen auf 40-45 den bedeutend höheren \\ értén dér sauren Magmentypen gegen- iiber, so dass diese Magmengruppe eigentlich nur durch den hö- heren k- Wert vöm si-reicheren dioritíschen Magmatypus getrennt •vvird. Die Projektionspunkte unserer Tátragranite fallen samtlich in den 5 — 6, vorwiegend aber in den 0. Schnitt und zeigen eine nahe Verwandtschaft mit den Biotitgraniten des Yosemit- lales in Kalifornien, soyvíc mit den Gránitén des Gotthardmassivs. BEITR. ZŰR PETROCHEM. KENNTNIS DÉR GRÁNITÉ DÉR HOHEN TÁTRA il Die hohe si-Zahl (>300) bringt unsere Gesteine im Zusain- menhang mit dem aplitischen Charakter einzelner Varietáten auch dem trondhjemitischen Magmentypus nahe, bei dem dér fm- Wert nicht iiber 20, dér c-Wert nicht iiber 16 steigt. Die vorherrschende Feldspatart ist in diesen Gránitén dér Na-reiche Plagioklas, weshalb al > alk ist. V. T A B E L L E. Magmentypus si al fm c alk k mg Schn. 16 Trondhjemit, Dragaasen, Norv. 300 43 125 155 29 13 •56 6 — Mittelwert dér 4 neuen Tátragranite 349 48 125 13 27 5 36 •13 5—6 13 Typus des trondhjemitischen Magmas 350 42 12 ^ , 11 35 *23 •27 5 Dér hohe Ca-Gehalt unserer beiden ersten Gránité im Yer- bgnd mit dem relativ hohen si-Wert stellt unsere Gesteine auch mit dem ptagioklasgranitischen Magma N i g g 1 i’s in verwandF schaftliche Beziehungen, \vo dér al- Wert tiber 40 stelit, die atk- Zahl höher als 24 ist, die fm- und c-Werte aber grösser, als 10 sind. Da das Verháltnis all alk einen sehr hohen Wert ergibt (> 15), tritt im Gestein dér Ca-reichere Plagioklas (Oligoklasandesin) reichlich auf. -.1 ]**Y f , r , . . . . -n ; \ . | VI. TABELLE. Magmentypus si al fm c alk k mg Schn. 2. Plagioklasgranit Enterprise, Buttle Co; 327 42-5 14-5 16 27 •19 •42 6 7. Biotitgranit Hohe Tálra 327 48 5 10 15-5 26 •20 •oo 6 8. 331 50 12 14-5 235 •50 •12 6 Doch stehen einzelne unserer Gránité — als an K-Feldspat arme Plagioklasgranit-Varietaten — auch den Granodioriten nahe, von denen sie sich durch die höheren Werte dér si—-al — alk- Gruppe und den etwas niedrigeren Wert von fm — c unterschei- den. Die Verwandtschaft mit den Gránitén von Trzydiniowiansk. Ornak und Koscielec wird noch augenfalliger, wenn mán nach 12 E. V. LENGYEL dem Vorgehen Prof. Szentpétery‘s die Analysen durch den Yergleich dér Molekidarprozente überprüft. Eine Ausnahme bildet nur dér Gránit des Felka-Tales, dér sich auf Grund seines mól. % -Yerháltnisses den Werten des Ko- systa-Typus náhert. VII. T A B E L L E. Bas. : SÍO2 (MgFe)O CaO-(-Alk CaO : Alk CaO :Na2Ű K2O : Na20 Alk : AteOs 1 1 : 28 1 : 13 1 : 1-3 1 : 11 1 : 37 1 : 1-8 2 1 : 29 1 : 31 1 : 1-5 1 : 1-2 1 : 11 1 ; 16 3 1 : 30 1 : 1*7 1 : 15 1 : 11 1 : 2-9 1 : 1-8 4 1:32 1:18 1 : 13 1 : 10 1 : 3-6 1 ; 18 5 1 : 32 1 : 2-5 1 : 1-5 1 ; 12 1 : 40 1 : 1-8 6 1 : 33 1 : 20 1 : 1-5 1 : H 1 : 27 1 : 1-5 7 1 : 33 1 : 41 1 : 26 1 : 14 1 : 39 1 : 19 8 1 : 3-4 1 : 42 1 : 27 í : 14 1 : VI 1 : V5 9 1 : 34 1 : 2-9 1 : 24 1 : 1-6 1 : 1-7 1 : 18 10 1:33 1:32 1 : 16 1 : 08 1 : 10 1 : 21 11 1 : 3-7 1 : 42 1 : 25 1 : 17 1 : 23 1 : 16 12 1:38 1 : 33 1 : 29 1 : 20 1 : 24 1 : 17 In dér chemiselien Zusammensetzung dér Gránité vöm Zöldtó bei Késmárk und vöm Hunfalvy-Pass zeigt sich kein tiefer grei- fender Unterschied. Am meisten falit noch dér Unterschied im Verhaltnis von GaO: Alk und KA): Na^O in die Augen, was pet- rographisch im Auftreten dér verschiedenen Feldspatarten zuni Ausdruck gelangt. Das Schwanken des gegenseitigen Verhalt- nisses dér Alkáli- und Alkalikalkfeldspate lasst sich meist schon mit unbewaffneten Augen feststellen. Mit zunehmendem CaO-Ge- halt sinkt dér Si02-Gehalt und das Verhaltniss dér femischen Ge- mengteile und dér Alkalikalkfeldspate steigt. Zusammenfassung. Aus dér Untersuchung des Chemismus dér Gránité von dér Hohen Tátra lassen sich die nachfolgenden Resultate ableiten. 1. Die Gránité repriisentieren keinen einheitlichen Typus. Mit zunehmender Zahl dér in verschiedenen Richtungen durchge- BEITR. ZŰR PETROCHEM. KENNTN1S DÉR GRÁNITÉ DÉR HOHEN TÁTRA 13 fiihrten und auf versehiedene Fundorte beziiglichen Gesteinsun- tersuchungen wird es immer offenkundiger, dass innerhalb des scheinbar einheitlichen Massivs dér Hohen Tátra — wie im allge- meinen bei eruptiven Körpern von g'rossen Dimensionen — an dér I fand verschiedener physikalischer und im Zusammenhang hier- mit auch chemischer Prozesse Gesteinsvarietáten zustande kamen, die nicht bloss in ihrer Struktur und Erscheinung, sondern inner- halb gewisser geschlossener Grenzen und Möglichkeiten aueh in ihrer chemischen Zusammensetzung verschieden sind. 2. Es ist noch eine sehr grosse Anzahl von Detailuntersuchun- gen zűr Ausgestaltung eines zusammenfassenden, treuen Bildes iiber die Petrogenetik des imposanten Massivs dér Hohen l átra erforderlich. Die Tatsache, dass jede neue Analyse den Prozess des Werdeganges von einer neuen Seite beleuehtet, beweist zűr Geniige, dass die bisher veröffentliehlen Untersuchungen bei wei- tem nicht zűr Erkenntnis allgemein giiltiger Gesetzmássigkeiten ausreichen, noch meniger aber zűr Aufstellung allgemeiner T ij- pen berechtigen. 3. Yiele Anzeiehen sprechen dafür. dass aueh die Hohe Tátra nicht vöm allgemeinen Schicksal dér petrogenetischen Einheiten verschont blieb, namentlich dass sich auch in ihrem riesigen Kör- per gewisse vielleicht nicht besonders intensive Dif f erenzierungs- prozesse abspielten, die nur deshalb weniger in die Augen fallen, weil dér Mantel, dér das riesige Massiv umhüllte, im Laufe dér Zeit stárker abgetragen und vernichtet wurde, wie bei anderen áhnlichen eruptiven Massen, die aber unter geschiitzteren geolo- gischen Umstánden ruhten und somit in einem unverselirteren Zustand erhalten blieben. 4. Unsere untersuchten Tátragranite sind interessante, an dér Grenze zwischen den Gránitén und Granodioriten stehende Ge- steine, die neben einem verháltnismássig hohen Kieselsáuregehalt durch reichliches Vorhandensein von Ca, ferner durch das Schwanken des Yerháltnisses dér Alkáli- und Alkalikalk-Feldspa- te innerhalb einer breiten Skala gekennzeichnet werden, und dé- rén Granitcharakter zwar nicht abgestritten werden kann, im- merhin aber in petrogenetischer Hinsicht noch viele, den benach- barten Magmentypen nahe stehende oder mit denselben sogar consanguinite Abarten erkennen lassen wird. dérén Klárung von den zukünftigen Untersuchungen zu erwarten ist. * Mineralogisch-Petrographisches Institut dér Universitát Sze- ged. im Mai 1951. 14 E. V. LENGYEL IRODALOM. — LITERATUR. I. Í86S. G. Stache: Die Sedimentarschichten dér Nordseite dér Hoheu Tatra. Verbandl. d. g>eol. R. A. 1868. 2. 1874. S. Roth: Notizen aus d. H. Tatra. Földtani Közlöny, IV. p. 280. Budapest, 1874. 3. 1874. G y. Szádeczky: Dér Gránit dér Hohen Tatra. Földtani Köz- löny IV. p. 103. Budapest, 1874. 4. 1897 — 99. v. Uhlig: Geol. d. Tatragebirges I — III. Denksclir. d. math. nat. vviss. Cl. d. Akad. d. Wáss., Wien, 1903. 5. 1909. L. Sawiczki: Die jüngeren Kmstenbewegungen in den Kar- pathen. Mitt. d. GeoL Ges., Wien, 1909, p. 61 — 117. 6. 1913. S. Kreutz: Dér Gránát- und Sillimanát-führende Biotitschiefer in dér Tatra. Bull. int. Akad. Sóz. Cracowie 1913. 7. 1914. J. Morozewicz: Uber die Tatragranite. N. Jahrb. f. Min. Bull. Bd. 39— 1914. 8. 1923. I. Partsch: Die Hőbe Tatra zűr Eiszeit. Leipzig. 1923. 9. 1924. S. J as k o 1 s k i: Les Amphibotítes des Monts Tatra et leur origine. Bull. intern, de l’Aoad. Pólón. d. Scien., Cracowie, 1924. 10. 1925. J. Tokiarski: Gránit z. Koscielka Malego w. Tatrach, „Kosmos1' Czasopismo Polsk. Towarz. Przyr. ins Kopern. R. L. R. 1925. Lwów. II. 1928. E. Lengyel: Dér genefciscke Zusammenhang zwischen den Grá- nitén und Gnedsen dér Hohen Tatra. Acta Lili. ac Seient. Tóm. I. f. 1. Szeged. 1928 * Die hier angefiihrten Werke erscliöpfcn bei weitem nicht die Literatur elér llohen Tátra. A BAKONY- HEGYSÉG MANGÁNÉRCTELEPEI. Irta: Földvári Aladár dr.* — Az 1 — 5. ábrával és egy tábliamelléklettel. — DIE MANGANERZLAGERSTÁTTEN DES BAKONY- GEBIRGES IN UNGARN. Von A. Földvári.** — Mit den Figuren 1 — 5. und Tafel No. 1. — Az eddig- ismert adatok szerint a Bakony-hegység mangánérc telepei egyrészt a júra és kréta határán, másrészt közvetlenül az eocén előtt képződtek. A mezozoi mészkövek mállásánál, illetve oldódásánál a bennük eloszlott mangán az oldási maradékban koncentrálódott. Lehetséges, hogy az idősebb érctelep törmeléke is részt vett a fiatalabb telep képzésében. A fiatalabb telepben ta- lálható konkréciószerű ércdarabok azonban kétségtelenül helyben képződtek. Az érc képződését valószínűleg baktériumok közve- títették. A hasonlókorú és ugyancsak szárazföldi mállás folytán kép- ződött bauxit telepek és a mangán telepek közt heteropikus fá- cies viszony van. A bauxit száraz területeken, a mangánérc vízzel borított he- lyeken képződött, ugyanazon az egykori szárazulaton. * I. Beschreibung elér Fundorte. 1. Ü rk ú t. Die Láger von Ürkút wurden im Laufe des Welt- krieges aufgeschlossen. Das Erz zeigt hier zwei verschiedene La- gerungstypen. Dér erste Typ, dér sich als dünne oder máchtigere lnkrustation diskordant auf die Lias-Kalksteine lágert, wird von den Autoren als primáres Láger bezeichnet. (14. 15.) Dieses Vor- kommen kenne ich nicht aus eigener Erfahrung, bei dér Beschrei- bung stíitzte ich mich auf die Literatur (14. 15. 18. 20.) und auf die wörtlichen Mitteilungen des Herrn E. Y a d á s z. Dér untere * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1932. évi május hó 4.-én tartott szakiillésén. ** Yorgetragen in dér Fachsitzung dér Ungarischen Geol. Gesellschaft am 4. Mai 1932.- 16 A. FÖLDVÁRI I eil dieser Lagerstátte ist 0.2 — 0.6 m., dér obere 1.5 — 3.2 m. máchtig. Die zwei Erzlager werden durch eine Mergelbank von 0.5 m ge- trennt. Das Láger wird durch eine 6 — 7 m máchtige Mergel-, Tón- und Sandschicht bedeckt. Das Altér dér hangenden Schich- ten wird von den Autoren nicht erwiihnt. Dér petrographischen Ausbildung nach kann mán auf die in dér Umgebung sehr ver- breiteten eozanen Schichten schliessen. Nach den Angaben von E. Vadász ist das Liegende ein roter Cephalopoden-Kalkstein aus dem Mittellias. (Amaltheus margaritatus Zone.) Zwischen den Schich- ten des Hangenden hat mán in den neuen Bohrungen Kalksteine aus dér unteren Kreide gefunden. (Die Hangendschichten einiger Bauxite sind auch unterkretazischen Alters) (28). Diese Mangan- erze sind nördlich von Ürkút zu finden und wurden durch Bohrun- gen, sowie durch einen heute nicht mehr zugánglichen Stollen in einem 1500 m2 weiten Areal aufgeschlossen. Die von liier stammen- den Stiicke dér Sammlungen sind krustenartig, oft von Mergel- streifen durchquert. (Fig. 1.) Am Kontakt mit dem Erzlager ist Fig. 1. ábra. Krusten forrni ges Manganerzstiick aus dem ..príma ren“ Láger von Ürkút. (Au® dér Sammhing des Min. u. Geol. Ins-t. d. Technischen Hochschule. Budapest.) dér Jurakaik bis auf eine Máchtigkeit von 0.1 — 0.2 m mit Man- gán durchtrankt und seine Spalten sind mit Mangan ausgefüllt. Unterhalb dieser Zone ist dér Kalkstein unverándert. 2. Úrkút, C s ár cl ab e r g. Dér zweite Typus dér Láger ist im Tagbau am Westabhang des Csárdaberges noch immer gut zu D1E MANGANERZLAGERSTATTEN DES BAKON Y-GEBIRGES ír seben. (Taf. í. Fig. 1 — 4.) Dieser ist von mehreren Autoren als sekundares Láger beschrieben worden. (14. 15.) Am Aufbau des Csárdaberges ])etei!igeu síeli liassische Sehichten alpinen Charak- ters. von untén nach oben in folgender Reihenordnung: (27.) I Daehsteinkalk-ahnlicher Liaskalkstein (Psiloceras plan- orbis-Schichten) Lias a Feuersteinfiihrende Rhynchonellen-Kalke (Schlotheimia angulata- und marmorea-Schichten) l Roter Bracbiopoden-Kalk (Arietites Bucklandi-Schichten) I . . | Roter Brachiopoden-Crinoiden-Kalk (Oxynoticeras oxy- ldS 1 I notum-Schichten) * lm Aufschluss des Manganbergwerkes sind die zwei letzte- ren Schichtenkomplexe zu beobachten. in dérén triebterartigen Höhlen das Manganerz im schwarzen Tón eingebettet zu finden ist. (Taf. f, Fig. 1 — 4.) Das Erz ist nicht in einer zusammenhangen- den Masse, sondern in kleineren oder grösseren Stiieken zu fin- den und zwar von Erbsengrösse. bis zu Bitieken von 100 kg. Unter den kleineren gibt es auch echte Bohnerze, die an dér Trichter- wand, unmittelbar an dér Oberflache des Kalksteines vorkommen. Die Oberflache dér grösseren Stiicke ist abgerundet, tropfstein- artig, nierenförmig, oft dureh eine diinne oekergelbe Kruste iiber- zogen. Bei einigen Stiieken sind im Inneren die nóch nicht umge- Avandelten Brocken des „Ursprünglichen Mergels" wahrzunehrnen. Bei dér Beurteilung dieser nicht umgewandelten ursprünglichen Gesteinrelikte ist meiner Ansicht nach eine gesteigerte Yorsicht sehr begründet. Diese Erscheinung diente als eine dér Beweise für den metasomatischen Ursprung des Érzés. Die mir zugegan- * Eine strenge Abgrenzung des Brachiopoden-Kalkes vöm Brachiopoden- ( rinoiden-Kalk ist selbst im guten Aufschluss des Csárdaberges nicht möglich. Ich habé solche Brachiopodenkalk-Biinke beobachtet, in dérén Fortsetzung Crdnoidenkiailke auftreten. Immerhin sind die unteren Sehichten vorwiegend Bra- ehiopodenkalke, in denen Ammoniten áusserst selten vorkommen; die oberen Sehichten dagegen iiberwdegend Crinoiden-Brachiopodenkalke, die háufig kleine Hierlatzammoniten enthalten. An dér Grenze beider Schichtenkomplexe sind hier und da breccienartige Kalkistein-e zu beobachten. Die uur wenig abgeruu- deten, eckigen Stiicke des Brachiopodenkalkes werden dureh den weisslichen Crinoidenkalk zusammengekiittet. Diese Erscheinung spricht dafiir. dass das Gcbiet nach dér Ablagerung dér Brachiopodenkalke etwas gelioben und da- durch in die Brandungszone versetzt wurde, wo die Brandung die schon Ab- gelagerten Sehichten bearbeitete und zum Aufbauen dér Crinoidenkalke verwendete. Földtani Közlöny. LXII. kötet, 1932. 18 A. FÖLDVÁRI génén Exemplare, die zum Teil aus dem vorher erwahnten primá- ren Láger, zum Teil vöm Csárdaberg stammen, sind keine Stiicke eines nieht umgewandelten ursprünglichen Gesteins, sondern gleichzeitig mit den Erzen gebildete mergelige Sehliere. Ilire Orien- tierung ist derjenigen des Érzés gleich, kann daher keinesfalls als Beweis fiir den metasomatischen Ursprung betrachtet werden. Dér manganerzfülirende schwarze Tón enthált in seinern oberen Teil kein Erz mehr, sondern ein 1.2 m máehtiges Braunkohlenflöz. Die iiberlagernden Schiehten sind bunte Tone (Farberden) von verschiedener Farbe und Machtigkeit, auf die graue Sande mit eozanen Brackwassermollusken folgen. (Fornaer Typ.) Nach oben wird die Schiehtenfolge durcli nummulinenfübrende Tone und Mergel gesehlossen. Diese Schiehtenfolge bildet eine vollkommene. zusammenliangende, konkordante Serie. (Taf. I, Fig. 1.) Aus dem engen Yerband dér Mangan führenden Schickten mit dem Han- genden ist zu folgern, dass diese Lagerstatte am Anfang des Eo- zans oder unmittelbar vor dem Eozán gebildet wurde, E. Y a d á s z betrachtet sogar das Erzvorkommen vöm Csárdaberg fiir ein Ab- rasionsprodukt dér eozanen Transgression, dessen Masse aus dér Zersetzung und Bearbeitung des primáren Lagers entstanden ist. Dieser Auffassung widersprechen die das Láger bedeckenden bun- ten Tone, welche oline Zweifel terrestriscken Ursprungs sind. Nur nacli dér Ablagerung dieser Schiehten kain es zűr Bildung bracki- scher und mariner Sedimente. Ich halté die Láger des Csárdaberges eher fiir das Resultat einer terrestren Denudation und darauf fol- genden Akkumulation in den Trichtern des verkarsteten Kalk- steines. (Geologisehe Skizze des Csárdaberges Fig. 2.) 500 tn Fig. 2. ábra. Geologásche .Skizze des Tagbaues im Manganberg- werk von Úrkút (Csárdaberg). 1. Feuersteinführender unteTliassi- seber Kailkstein. 2. Bracliiopoden führender roter unterliassischer Kalkstein. 3. Crinoddenführeinde rote unter-uind md'ttelliassúsche Ival- ke. 4. Mamganorz und Begleitgesteine. 5. Bra un ko hfen f löz . 6. Eoziine Schiehten. 7. Gehángeschuít. DIE MANGANERZLAGERSTXTTEN des BAKONY-GEBIRGES Í9 5. Eplény: Die Manganerze von Eplény wurden erst im Laufe dér letzten 4 — 5 Jahre aufgesehlossen. Bei Eplény, östlich vöm Kávásberg, parallel mit dem Riicken des letzteren, ziehen zwei niedrige Bergriieken im grossen ganzen in dér Richtung N — S. Dér östliche Bergriieken wird vöm Tnnnel von Eplény durchbohrt. Zum grössten Teil besteht dieser Bergriieken aus verkieselte Holz- stamme enthaltenden miozanen Sehotterschiehten. Das Liegende ist höchtswahrscheinlich Jura, da mán oft Feuerstein führende Kalk- stiicke findet. Die Manganerzlager sind auf dér östlichen Seite des westlichen Bergriickens zu finden. Dieser Bergriieken besteht aus Liasschiehten. Am südlichen Ende des Bergriickens, bis zum süd- lichen Auslaufer des Waldes, stehen dachsteinkalkahnliche Lias- schichten an, dann folgen Feuerstein führende Kaiké, Crinoiden- Brachiopoden-Kalke und endlich Cephalopoden-Kalke. Diese Schichtenfolge zeigt ein approximative nördliehes Einfallen. Die Einfallsrichtung und die Schichtenfolge stimmt mit dem Verhaltnis- sen des Kávásberges überein. Das Tál zwischen den zwei Bergen ist liings einer Bruchlinie entstanden. Dem Anscheine nach habén die Sehollen liings dieser Bruchlinie, im Yergleich zueinander, eine horizontale Verschiebung erlitten. Die Manganlager liegen diskordant auf rőten Liaskalksteinen am östlichen Fusse des Bergriickens. Die Diskordanz offenbart sich einesteils in dér Tatsache, dass nicht immer derselbe Lias-Ho- rizont, sondern die verschiedensten Liaskalksteine das Liegende dér durch Stollen aufgesehlossenen Erzlager bilden. Anderseits zeigt auch dér Umstand auf Diskordanz, dass das Erzlager nur am Fuss des Berges vorzufinden ist, und sich nicht im Streichen auf den Bergrücken hinauf, zwischen die Liasschiehten fortsetzt. Die westliche Grenze des Manganlagers wird durch die steile Stei- gung des Abhanges bezeiehnet, wo auch die Liasschiehten zum Vorschein kommen. In den Stollen hebt sich das Manganlager gé- gén diese Grenze zu plötzlich. Diese Hebung lásst das Erzvor- kommen als beckenförmige Lagerung erscheinen. Die südliche Grenze des Lagers bildet ungefahr 150 m siidlich vöm Stollenein- gang ein kleiner Hügel, wo die Liascrinoidenkalksteinbanke mit nördlichem Einfallen unter dem die Manganlager enthaltenden Schichtenkomplex an die Oberflache hervortreten. Auch hier ist die plötzliche Erhebxing des Manganlagers in den Stollen zu beo- bachten. Dieser kleine Hügel bezeiehnet morphologisch eine Ver- werfung von ost-westlicher Richtung. (Parallelé Yerwerfung hat mán auch im Stollen beobachtet. Die Verschiebung des Mangan- lagers langs dér Yerwerfung betragt nicht mehr als 1 m) Das bis- 2* 20 A. FÖLDVÁK1 her aufgeschlossene Láger reiclit vöm Stolleneingange 120 m gé- gén Síiden, 50 mi gégén Norden, 75 m gégén Westen. Dér becken- förmigen Lagerung entsprechend ist das Láger nach Síiden und A\ esten von geringer Ausdehnung. Die nördliche Grenze ist unbe- kannt. östlich bildet das Tál zwischen den zwei Bergrücken die wabrscbeinliehe Grenze (Bruchlinie). Die Schichtenreihe ist fol- gende: Auf die Liaskalke lágert sicli stellenweise nnmittelbar, an- derwárts mit Zwischenlagerung von Tonschicbten, das Erzlager. A\ o das Erz direkt auf den Kalksteinen lágert, zeigen diese ver— scbiedene Metamorphosen. So z. B. sind die oberen 10 — 20 cm des- Crinoidenkalkliegenden . so zu sagen in Kalzitsand zerfallen. da das Bindemittel dér (durcliscbnittlich 1 mm grossen) Kalzitkri- stalle des Crinoidenkalkes aufgelöst wurde. Anderorts dringt das Erz in die Spalten des Liegendkalksteins ein; in solchen Fallen wird dér obcre Teil in einer Breite vöm 10 — 20 cm direkt impreg- niert. Etwa 10 — 20 cm vöm Erzlager entfernt beirt diese Impreg- nierung und aucb die Ausfüllung dér Spalten durcli das Mangan- erz auf. Das Manganlager bestebt aucb bier nicbt aus einer zu- sammenbángenden Masse, sondern aus kleineren oder grösseren,. konkretionartigen Erzstiicken, die ganz wie am Csárdaberg in einem scbwarzen Tón gebettet liegen. (Fig. 4.) Die Machtig- keit des Lagers betragt im Durschnitt 1 m, erreicht aber stellen- weise auch 3 m. Am unteren Teile des Lagers liegt eine mit Kiesel- siiure impregnierte Zone, die sogenannte „HarterzzoneA In dieser smd sebr interessante Geoden zu finden. die eine Aufklarung iiber die Paragenesis dér Erze gébén. Die Begleitgesteine dér Manganerze sind bunte Lőne. In gröss- ter Menge sind ockergelbe farbenbestándige Tone zu finden. An vielen Stellen sind diese Ockererdcn aucb unter dem Manganlager zu finden. Die scbwarzen Tone werden an dér Luft grau und es bilden sicli auf ihnen weisse Tiipfeln. In geringerer Quantitat fin- det mán auch silbergraue Tone unter den Begleitgesteinen dér Man- ganlager. Diese Tone neigen zum Gleiten und besonders dér ocker- gelbe Tón zerfiillt in lauter eckige Stiicke mit glanzenden Ober- fláchen (=Gleitflacben)j, bezeugend, dass diese Schickten tekto- nisch sehr stark in Ansprucb genommen wurden. Die linsen- artige Lagerung dér Begleitschichten deutet auf eine kontinentale Bildung. Dér Eingang des Stollens zeigt eine sehr interessante Erseheí- nung (Taf. 1, Fig. 5.). Hier verdoppelt sicb das Manganerzlager. Das obere Láger enthalt weniger Mangan und hört bald auf. In Anbetracbt seiner starken Fiiltelung diirfte dieses obere Láger den D1E MANGANERZLAGERSTÁTTEN des bakon y-gebirges 21 oberen Fliigel einer kleinangelegten Falté, respektive eine solehe F lexur darstellen, dérén Mittelflügel gánzlich verquetscht ist. Dieser stark gefaltete Charakter des Lagers gibt sich in den unterir- disehen Aufsehlüssen, im fortwáhrenden Steigen und Sinken des Lagers kund. lm allgemeinen falit das Láger gégén Norden ein, da es in dieser Richtung immer tiefer anzutreffen ist. Anderseits finden wir an dér westlichen Grenze des Lagers, wegen seiner plötzlichen Erhebung, ein östliches Einfallen. Diese zwei Einfalls- richtungen verleihen dem Láger seinen beckenartigen Charakter. 'Gleichfalls am Eingang des Stollens kann mán auch beobachten, dass im Liegenden des Erzlagers die Oberfláche des rőten Lias- kalksteins durch einen roteisenerzhaltigen rőten Tón bedeckt ist, dessén kleinere oder grössere Spalten und Schichtenoberfláchen Manganerz enthalten. Solcher roteisenerzhaltiger roter Tón ist auch bei dér Bauxitgrube von Eplénv, an dér östlichen Seite dér Eisen- 'bahnlinie am Dachsteinkalk. sowie auch am westlichen Fusse des Mészmaberges bei Eplény vorhanden. An diesen letzteren Orten ist aber nur sehr wenig Manganerz zu finden, nur in den haar- feinen Spalten sehen wir Manganspiegel mit nicht grösseren Men- gen, als wie sie an dér Oberfláche dér Gesteine Dendrité zu bilden pílegen. Diese eisenerzháltigen rőten Tone wurden bei dér Ver- witterung und Yerkarstung dér mesozoischen Kalksteine gebildet. Ihr \orkommen im Liegenden des Manganlagers ist ein wichtiger A\ egweiser bei dér Erklárung dér Bildung dér Manganlager. Auch vöm Standpunkte dér Beurteilung des Alters dér Láger ist dér Aufschluss beim Eplényer Stolleneingang, wie auch die Schichtenfolge dér nördlich davon liegenden Schurfscháchte wich- tig. Vormals wurden aus den weniger günstigen Aufsehlüssen, im Hangenden dér Manganlager oberliassische kieselsáurehaltige Mergel erwáhnt. Das hátte auf die Bildung dér Manganlager vor dem Oberlias hingewiesen, nachdem aber im Liegenden jüngere Schichten wie Mittellias nirgends vorgekommen sind, so wáre es möglieh gewesen, die Zeit dér Bildung dér Manganlager ganz enge zu begrenzen. Aber schon damals schien diese Annahme unwahr- scheinlich, da sie eine grössere kontinentale Periode zwischen Mittel- und Oberlias bedeutet hátte, wogegen im Bakonygebirge innerhalb dér ganzen Juraperiode eben nur die Liasschichtenfolge auf einen kontinuierlichen marínén Sedimentations-Zyklus hin- deutet. Überdies hat sich das Manganlager im Streichen zwischen den Schichten des mittleren und oberen Lias nicht auf den Kávás- berg und seine Nebenbergrücken hinaufgezogen. Ausserdem steht das Láger vont Űrkúter Csárdaberg, das denselben Typus zeigt. 22 A. FÖLDVÁRI mit den hangenden eozánexi Schichten in so enger Verbindung, dass das Liasalter des Eplényer Lagers zweifelhaft erschien. Die neuen Aufscliliisse beweisen es dann deutlich. dass dér verkieselte Mér- gei im Hangenden des Erzlagers nieht anstehend, sondern ein aus lauter abgerundeten Stücken bestehender und mit Stücken an- derer Gesteine vermischter Gehangesehutt ist (Taf. I, Fig. 3.)r dér von den höheren Stellen des Abhanges, vöm Rande des Mán- ganerz iührenden Beekens herstammt, und wahrscheinlich nieht altér als alluvial ist. Das Manganerzlager von Eplény stimmt mit dem sogenannten sekundaren Láger des Csárdaberges von Ürkút iiberein. Das Becken von Eplény wird (nach Angaben E. Szörény i‘s) von den eozánen Carclium ffl iesneri-Schichten ausgefüllt, dérén La- gerung auf die Bauxite anzunehmen ist. Oberhalb des Erzlagers sind diese Schichten zwar nieht gefunden worden. da aber die eo- zanen Schichten in dér Náhe des Lagers mit den Liasschichten in Berührung kommen. diirfte es angenommen werden, dass sie einst auch im Hangenden des Manganerzlagers nieht fehlten. (Geolo- gische Skizze des Beekens von Eplény. Fig. 3.) Fig. 3. ábra. Geologische Skizze durch das Becken von Eplény. 1. Dachstein- kalk. 2. Liasschichten. 3. Mangianerz mit Begleitschichten. 4. Banxiti 5. Eoziine Schichten. 6. Miozaner Schotter und Sand. 7. Roteásenerzführender roter Tón. 8. Gehangesehutt. II. Qualitat, begleitende Mineralien und Paragenesis dér Erze. Die vöm Ürkúter Csárdaberg stammenden Erze sind von F. Papp erzmikroskopisch untersucht worden. Die Erze sind aus Polyanitkristallen bestehende, metallglanzende Adern, die in eine matté schwarze Psylomelangrundmasse eingebettet sind. Oft sind im Psylomelan isolierte Polyanitnadeln zu seben. Auch die Erze von Eplény bestehen nach F. Papp aus Psa lo- melan und Polyanit. In den Spalten des Érzés sind auch feine Polyanitkristalle vorhanden. An Exemplaren aus Eplény (gesam- melt von R. R e i c h e r t und K. S z t r ó k a y) wurde angeblich auch D1E MANGANERZLAGERSTÁTTEN DES EAKONY-GEBIRGES 23- Pyrolusit beobachtet. In elem von T. G e d e o n erhaltenen Matéria! kommt als Seltenheit aueh Wad vor. Die Erzstücke entlialten anch gelbe, mergelige, oder vollkommen verkieselte Bestandteile, die meines Erachtens mit den Erzen syngenetische Gebilde sind. Die Erze dér sogenannten primaren Láger von Úrkút sind krusten- artig. (Fig. 1) Die Erze dér sekundáren Láger sind abgernndete, fladenartige Konkretionen, oder tropfsteinartige, nierenförmige Stiicke. (Fig. 4) An dér Oberfláche sind sie oft mit einer diinnen, ockergelben Kruste überzogen. Fiiig'. 4. ábra. Eiine Mangunerzkonkneition von 1 m Ga'össe auis dem scliwarzen Tón. (Eplóny, Manganbergwerk.) Solclie bröckelige Erze, wie diejenigen dér sogenannten sekun- daren Láger des Bakony gebi r*ges, nennt Hűmmel ,.Bröekelerze" und halt sie für unterirdische Bildungen. (13.) Von grossem Interessé sind die mit dem Erzlager in Beriihrung stehenden Liaskalksteine, die bis zu einer gewissen Tiefe mit Man- ganerz impregniert sind. Das Erz sebeidet sich in den feinen Spal- ten des Gesteins, sowie anch zwischen den Eossilien und ihrer um- hüllenden Mátrix aus und verschwindet allmahlich mit zunehmen- der Entf'ernung vöm Erzlager. Bei anderen Kalksteinstücken, die eine breecien- oder konglomeratartige Struktur habén, alsó als Reibungsbreecien einer Verwerfung aufgefasst werden können. bildet das Manganerz das Bindemittel dér Breccie. Auch hier ist es zu beobachten, dass dér Erzgehalt mit zu- nehmender Entfernung vöm Láger abninunt, respektive ganz verschwindet. Zwischen den Manganbohnerzen sind auch eingesehwammte 24 A. FÖLDVÁRI Jurafossilien zu finden; dicse sind abgerollt und mit Manganerz durchtrankt. In Bezug auf die chemische Zusammensetzung dér Erze ver- weise ich auf die einschlagige Literatur. (14 — 15.) Es ist von Wic-htigkeit, dass nach den Analysen sich die Erze als Mg- und P-haltig, ausserdem stark verkieselt erweisen. All- diese Daten deuten auf die terrestrische Bildungsweise mit nacli- folgender Dolomitisierung und Verkieselung dér Erze Ilin. Die Dolomitisierung tritt nach Hu m mel in dér letzten Phase dér Wirkung dér durch Yerwitterung entstandenen Lösungen ein. (15) Die Begleitmineralien des Erzlagers sind besonders im un- teren l ed desselben, in dér sogenannten „Harterzzone“ zu finden. Die Begleitmineralien sind: ein graulichweisser, dichter, massiger Quarz und wasserklare Quarzkristalle in sehr guter Ausbildung. In einer anderen Generation dér wasserklaren Quarze sind aueh geatzte Kristalle zu finden. Die Auffallendsten sind die schwar- zen, selír gut entwickelten Quarzkristalle. Die Quaczkri- stalle erscheinen in den Kombinationen M {1010}? R {1011} und Z {0111}, von denen die zwei letzten im Gleichgewickt ausgebildet sind. Endlich ist an dér Wand einiger Geoden aueh ein weisser und blauer Chalzedon zu finden. Die Reihenfolge dér Ausscheidung dér in dér Harterzzone vorkommenden Mineralien dér Geoden ist: 1. Dichter graulichweisser Quarz, 2. blauer Chalzedon, 3. weisser Chalzedon. 4. wasserklare Quarzkristalle. Ein anderer Fali: 1. dichte, graulichweisse Quarzkruste, 2. bliiulicher Chalzedon, 3. kristalline dichte Manganerzscliicht (Po- lvanit), 4. dichte graulichweisse Quarzschicht, 5. weisse. weniger klare Quarzkristalle. In weiteren Geoden: I. dichte, graulichweisse Quarzschicht, 2. blaulicher Chalzedon, 3. dichte, kristalline Manganerzschicht (Polyanit), aus dér in den Hohlraum dér Geode Polyanitkristalle h inéin ragén. 1. Dichte, graulichweisse Quarzschicht, 2. schwarze, sehr gut entwickelte Quarzkristalle. 1. Dichte, grauweisse Quarzschicht, 2. blauer Chalzedon, 3. weisser Chalzedon, 4. blauer Chalzedon, 5. weisser, dichter Quarz. 1. Manganerzkristalle (Polyanit), 2. Durchsichtige, weisse Quarzkristalle mit geiitzter Oberfláche. í. Dichte, weissgraue Quarzschicht, 2. blauer Chalzedon, 3. Manganerzkristalle (Polyanit), 4. sehr schön entwickelte Quarz- kristalle. D1F, MANGANERZLAGERSTXTTEN DES BAKONY-GEBfRGES 25 Aus cliesen Daten geht hervor, eláss zu allererst die Ausschei- (ó2) övébe soroztam. Ebből a rétegből származik a következőkben tárgyalandó három ammonitesz-faj. E három alakból álló ammo nitesz-faunula feldolgozásával, melyekhez még egy Belemnites sp. is járul, a megnevezett mészkőnek a liász ó említett magasabb övébe való tartozását kívánom bizonyítani. A fajok leírása. Rhacophvllites bueovinicus U h 1. var. hungarica nov. var. 2R — 49.6 na/m R — 18 „ — 36% Sz — 13 „ — 26% M — 13 „ — 26% Kb - 17 „ — 34% Uhlig : 2R — 33 m/m R — 12 „ — 56% Sz — 8 „ — 24% Kb — 12 „ — 56% A hamuházai liász-üledéksor legfiatalabb tagjából e fajnak csak egy példánya került elő, mint kőbél. Megtartása csak egyik oldalán elég jó ahhoz, hogy faji sajátságainak felismerése rend- szertani beosztását lehetővé tegye. Példányomról tüzetesebb megvizsgálás nélkül is megállapít- ható annyi, hogy az főbb sajátságaiban a Rhacophyllites eximius H au. sp.-hez igen közel áll (8, 21. 1.). A szóban forgó példányon is meg van a jellemző tarajképződmény, azonkívül kedvező meg- Fig. 6. ábra. Rhacophyllites bueovinicus Uhl. var. hungari- ca nov. var. kanyarulatkeresztmetszete. — Windungs- querschnitt. világítás mellett, a Rh. eximius Hau. jellegzetes héjdiszítményét képező bordák elmosódott nyomai is felismerhetők, melyek a si- NÉHÁNY KÖZÉPSŐ-LIÁSZKORU AMMONITESZEAJ AZ ÉSZAKKELETI BAKONYBÓL 43 phonális oldalon a túloldaliakkal hegyes szög alatt találkoznak. Ezen sajátságok meilett azonban, feltűnő eltérések is észlelhetők. A leírt példány ugyanis tágabb köldökű, a köldökperemnek éle nincs, utóbbi teljesen lekerekített, kanyarulatai kissé laposabbak. A fiatalabb kanyarulatok teljesen lekerekítettek s a tarajképződ- mény csak az utolsó légkamrán túl, a lakókamrán kezd kiemel- kedni; a siphonális oldal itt sem széles, keskenyebb, mint a Rh. eximius H a u.-nál (8, 28. 1. 2. á. 1.) s annak háztető-szerű lejtése (5, 50. 1.) sem tűnik szembe (6. ábra). Előző dolgozatomban leírt Rh. eximius H a u.-ról (8, 27. 1.) szintén megemlítettem köldökátmérőjének a típustól eltérő na- gyobb voltát, azonban egyéb jellegeiben a típus faji sajátságaival teljesen megegyezik. A köldökperem éle határozottan ott sem volt észlelhető, de a köldökperem világos tendenciát mutat az él kiala- kulására, különösen az utolsó kanyarulaton. Rosenberg is megemlíti, hogy a köldökperem éle a belső kanyarulatokon jobban lekerekített s csak idősebb stádiumban fejlődik ki teljesen (14. 224. 1.). A siphonális oldal tetőszerű ferdesége, -amit Geyer meg- említ, a fentnevezett példányon határozottan kifejezésre jut. Be- íűződéseket nem észleltem rajta, azonban ez a körülmény nem különíti el a Rh. eximius H a u. típusától. Geyer a rendelkezé- sére álló anyag gazdagsága ellenére is csak ritkán észlelte a befu- ződések jelenlétét. Hasonlóan Schrőder a lahngrabeni foltos málnából származó példányok egyikén sem észlelt befűződésekei. míg más lelőhelyről származó példányán a befűződések már meg- vannak (15, 148. 1.). A vizsgált példány a típustól való fentemlített eltérései alapján egy másik közel rokon fajhoz, a Rh. bucovinicus U h i. sp.-hez jut közelebb. Példányom a Rh. eximius H a u.-tól eltérően megegyezik a Rh. bucovinicus Uhl. sp.-el nagyobb köldökátmérő- jében, köldökperemének leker ekítettségé-ben és kanyarulatainak laposabb voltában, összehasonlítás végett U h 1 i g-nak a Rh. bu - civinicus- ról közölt ábráját (16, T. I. Fig. 2a.) lemértem s méret- adatait mellékeltem, melyekkel példányom adatai jól megegyez- nek. A tarajképződmény a Rh. bucovinicus U h 1. sp.-en a lakókam- ra előrészén kezd mutatkozni s ezzel együtt a finom bordák is fel- lépnek. A taraj példányomon is itt kezd feltűnni, mint fentebb említettem, míg a Rh. eximius H a u. sp.-en, mint Geyer mondja s utána U h 1 i g is megemlíti, a lakókamrákon is jóval visszanyú- lik. A típus finom bordázata azonban példányomon nem észlel- hető. a bordák sokkal vastagabbaknak, durvábbaknak tűnnek fel. 44 KOVÁCS LAJOS DR. U h 1 i g a Rh. bucovinicus U h 1. sp.-en széles, előreívelő befű- ződésekről tesz említést, melyek a belső kanyarulatokon is jól kö- vethetők. Példányomon a befűződések teljesen hiányzanak s ezeknek hiánya elválasztja azt a bukovinai fajtól. Azonkívül pél- dányom valamivel szőkébb köldökő és szélesebb kanyarulatú, azonban az idevágó méretadatok közti különbség oly csekély, hogy az az egyéni növekedés folyamán is előállhatott. Azonban a bordá- zat minőségében mutatkozó különbség és a befűződések hiánya alapján példányomat az Uhlig által megjelölt típustól mint faj- változatot különítem el Rhacophyllites bucovinicus U h 1. var. hungarica nov. var. néven. Az a körülmény, hogy Uhlig munkájában a Rh. bucovini- cus U h 1. az alsó-iliász magasabb részében szerepel, míg példá- nyom a középső-liász legmagasabb emeletéből került elő, nem jo- gosít fel a két alak faji elválasztására irányuló következtetésekre. Uhlig a Rh. bucovinicus U h 1.-t egy, a Geyer által leírt (16, 18 — 19. 1.) másik hierlatz-alakkal együtt, mely utóbbit sajátságai alapján Uhlig a bukovinai fajjal azonosított, a Rh. eximius H a u. alsó- li ászkorú előfutár jaként jelölte meg. Ez a Rh. eximius Hau. pedig a vele közel rokon Rh. lariensis Mgh.-vel együtt fő- ként a középső-liászból ismeretes, de előfordul ritkán a felső-liász- ban is. Itt annyiban szenvedne módosulást a dolog, hogy a Rh. bu- covinicus U h 1., mely fejlődésmenetében kiindulópontját képezte a középső-liászbaii fellépő Rh. eximius Hau.-nak, az alsó-liász vé- gén nem halt ki. hanem tovább fejlődve a középső-liász fiatalabb időszakaiban is élt és egy-két kisebb eltérés mellett a típus leg- főbb, determináló sajátságaival mindenben megegyezést mutatott. A Rh. eximius II a u. -el szintén közeli rokonságban álló Rh. lariensis Mgh. és példányom közti különbség főként az előbbi ta- rajának bütyökképződményeiben és köldökátmérőjének szőkébb voltában mutatkozik (5. 51 — 52. 1., 16, 19. 1.). Phylloceras Bonarellii B e 1 1. var. anatolica M e i s t. em. G u g. 1928. Ph. Bonarellii Beit. var. anaíolica Meist. em. Gugenberger: Beit ragé zűr Geologie Klemasiens ... p. 268. 1929. P/i. Bonarellii Bett. var. anaíolica Meist. em. Gugenberger; Palaont. — stratigr. Stud. iiber d. anatol. Lias. p. 268. 1931. Phylloceras sp. ind. Kovács: Adatok az Északi- Bakony jurakép- ződményeinek ismeretéhez, p. 34. 2R - - 80 m/m 2R - — 65 m/m R - - 47 „ — 59% R - - 38 „ — 58% Sz - - 29 „ — 36% Sz - - 24 „ — 37% M - - 32 „ — 40% M - - 25 „ — 38% Kb - - 6 ., — 7.5% Kb - - 5 „ - 7.6% NÉHÁNY KÖZÉPSÖ-LIÁSZKORU AMMONITESZFAJ AZ ÉSZAKKELETI BAKONYBÓL 45 E fajt csak egy példány képviseli. Megtartása a faji sajátsá- gok felismerését lehetővé teszi. A példánynak csak egyik oldala mondható jó megtartásúnak, azonban a varratvonalból itt is csak a siphonális lobus és az első oldallobus egymáshoz való viszonya konstatálható; a másik oldal teljesen megkopott. A példány lég- kamra-sorozata teljes, csekély rész még a lakókamrából is megma- radt. Példányom magas kanyarulaté, erősen becsavarodott, ennek következtében igen szűk köldökű alak. Az oldalak laposak, ívelést nem mutatnak, a siphonális oldal felé kis mértékben tartanak ösz- sze. úgyhogy a siphonális oldal szélesen lekerekített. A kanyarulat legnagyobb szélessége alig valamivel a köldökperem felett van, úgyhogy a kanyarulatkeresztmetszet, e sajátságoknál fogva, meg- nyúlt, lekerekített trapéz alakú (2. á.). A köldökperem lekerekí- tett, a köldökfal meredeken esik le a mély köldök felé. Példányom e felsorolt sajátságaiban megegyezik M e i s t e r Ph. anatolicum- Fig. 7. ábra. Phyiloceras Bonarellii Bett. var. anatolica Meist. em. Gug. kanyarulatkereszt- metszete. — Windungsquerschnitt. ával, méretadatai is megközelítőleg egybevágnak azéval, csak némi eltérés észlelhető itt a kanyarulat-magasságot és szélességet illetőleg. Ugyanis példányomon kisebb, 65 mm-es átmérőnél az „R“ értéke 38 mm, ami 58%-ot tesz ki, míg Meister speciesén 62 mm-es átmérő mellett ér el 38.5 mm-t, ami nagyobb, 62%-os ered- ményt ad. Azonkívül a kanyarulat szélességében is eltérés mutat- kozik, mert Meister speciesén ennek értéke 34 % -ot tesz ki. Ezek szerint tehát Meister példánya valamivel magasabb és keskenyebb kanyarulaté alak s így kanyarulat-keresztmetszete is karcsúbbnak tűnik fel (10, 524. 1.), mint példányomé. Meister megemlíti, hogy az utolsó kanyarulat kezdeténél három gyenge barázda látható, amelyek előreívelődve áthaladnak a háton s a növekedés előrehaladottságával teljesen eltűnnek. Ilyen barázdák jelenléte példányomon nem mutathatók ki. Pia 46 KOVÁCS LAJOS DR. li példányt sorol e fajhoz (11, 363. 1.), amelyek közül a három leg- kisebb befűződésekkel tűnik ki. Arról, hogy a többi példányon észlelhetők-e a befűződések nyomai, nem szól Pia. Meister a Ph. anatolicum Meist. kamravarratáról többek közt azt mondja, hogy az igen komplikált, emlékeztet a Ph. Zetes Orb. sp.-ére; a nyeregszárak erősen elhajlottak, különösen fel- tűnő ez a két levélben végződő siphonális nyereg esetében, az ol- dalnyergek két levélben végződnek. Példányom kamravarrata, eltekintve attól a kis részlettől, melyet fent említettem, nem ismer- hető fel. Az első oldallobus erősen fejlett külső ága a siphonális nyereg, részben a siphonális lobus alá nyúlik s felkanyarodik a siphonális oldalra, ahol közel kerül a túloldali megfelelő elágazás végéhez. Ennek következtében a siphonális nyereg szára megtörve kifelé erősen elhajlik, hasonlóan, mint Meister észlelte. Ő ugyan az első oldallobus külső ágának fentemlített sajátságáról nem szól, azonban a siphonális nyereg szárának elhajlása csakis annak kö- vetkeztében jöhetett létre. Pia is megemlíti (11, 363. 1.), hogy az első oldallobus külső ága különösen erősen fejlett és a külső nye- reg alá nyúlik annak egész szélességében. Meister speciesétől példányom a fentemlített befűződések hiányán kívül eltér abban is, hogy a siphonális nyereg határozottan négylevelű, míg Meis- ter példányán ez kétlevelű. Gugenberger (6. 268. 1.) 11, egymással alapvető faji sa- játságaiban megegyező, egyes sajátságokban azonban variáló ana- tóliai példányt vizsgált meg, amelyek az általa végzett beható fejlődéstani vizsgálatok eredménye alapján egy fajhoz tartozók- nak bizonyultak. A variábilis sajátságok megfelelő osztályozása alapján példányait négy csoportra osztotta. Példányom a ÍV. csoport (Ph. anatolicum Meist. an Bona- rellii B e 1 1.) egyedeivel mutat legtöbb megegyezést. A kanyarulat- keresztmetszet alakja ezeknél is megnyúlt trapéz, az oldalak íve- letlenek, az első oldallobus külső ágának fentemlített sajátsága itt is megvan, melynek következtében a siphonális nyereg szára elhajlik, azonkívül a siphonális nyereg négylevelíí. Eltérés csak a kanyarulatok magassági növekedésében mutatkozik, amennyiben mint Gugenberger írja, a példányok magassági növekedése nagyobb Meister speciesénél s így annál karcsúbbnak tűnnek fel, ami azáltal is kiemelkedik, hogy az oldalak kevésbbé tartanak össze a siphonális oldal felé. Gugenberger példányainak ma- gassági növekedése példányommal szemben így erősebben jut ki- fejezésre tekintettel példányomnak Meister specieséhez való fentemlített viszonyára. néhAny középső-liászkoru ammoniteszfaj az északkeleti bakonyból 47 Abból a köiiilményből kifolyólag, hogy a Gugenberger által megvizsgált példányok a varratvonal tekintetében fajelkülö- nítő különbséget nem árulnak el, illetve, hogy annak eltérése in- kább csak a különböző fokon álló fejlettség eredménye, valamint, hogy az összes megvizsgált példány külső alakjában jelentékeny különbség nem észlelhető, legfeljebb olyan, mely a fejlődés foko- zódásával áll elő, Gugenberger azokat egy fajhoz csoporto- sítja s Ph. Bonarellii B e 1 1. var. anatolica M e i s t. em. Gug. név- vel jelöli meg. Ezek alapján példányom faji sajátságaiban kétség- telenül megegyezik G u genberger jellemzésével s faji azonosí- tása indokolt. Itt kívánom megemlíteni, hogy az előző dolgozatomban (8, 34. 1.) szereplő, Phylloceras sp. ind.- ként felsorolt, alak sajátsá- gaiban teljesen megegyezik a Ph. Bonarellii Bett. var. anatolica M e i s t. em. G u g. sp.-el. J ellemző sajátságait ott már megad- tam. csak a kanyarulat-szélesség arányszámát változtatom meg az utólagos megvizsgálás alapján, 29%-ról 34%-ra. A varratvo- nal kifejlődésére vonatkozólag csak annyit kívánok megjegyezni, hogy, bár az a példány megkopottsága miatt nem ismerhető fel teljesen, a legnagyobb átmérőnél (62 mm.) a siphonális nyereg határozott négylevelűsége észlelhető. Visszamenőleg a közvetlen következő légkamrák varratain a négyosztatúság fokozatosan veszít jellegéből, míg kisebb átmérőnél már kifejezett kétlevelű- ség konstatálható. E jelenség jól összhangzásba hozható G u - g e n b e r g e r-nek azzal a megállapításával (6, 273. 1.), hogy a varratvonal kialakulásában tapasztalható és lépésről-lépésre tör- ténő változás párhuzamosan halad az egyéni fejlődéssel. A kez- detben két levélben végződő nyergek mindinkább komplikáltab- bakká válnak és fokozatosan négylevelűvé alakulnak át. Lytoceras Francisci Opp, var. baconica nov. var. 2R — 194 m/m 2R - - 95 m/m R — 89 „ — 46% R - -39 ., — 41% Sz — 75 „ — 39% Sz - — 36 ,, — 38% Kb - - 56 „ — 29% Kb - -32 „ — 33% 2R — i59 m/m 2R - — 65 m/m R — 62 „ — 45% R - -26 „ — 40% Sz — 54 „ — 39% Sz - - 22.4 „ — 34% Kb — 46 „ — 33% Kb - _ 22.5 „ 34% 2R — 105 m/m 2R - — 55 m/m R — 46 „ — 44% R - -23 „ — 42% Sz — 40 „ — 38% Sz - Kb — 35.5 „ — 33% Kb - -19 ,. — 34% 48 KOVÁCS LAJOS DR. A hamuházai liász-üledéksor legfiatalabb tagjából egyetlen példány került elő. Ez is kőbél. Megtartási állapota, meglehetős nagyfokú korrodáltsága miatt, amely főként csak a külső kanya- rulatra szorítkozik, nem mondható a legkedvezőbbnek, mégis e példány legfőbb faji sajátságai felismerhetők, mert a belső ka- nyarulatok összefüggőbb részletei aránylag jól megőrzöttek. A szóbanforgó példányon feltűnik a kanyarulatok, főként a legidősebb kanyarulat úgy abszolút, mint relatív értelemben vett jelentékeny magassága, azonkívül más Lytoceras fajokhoz vi- szonyított köldökátmérőjének csekélyebb volta, amely valószínű- leg a gyors növekedés következménye. Kanyarulatainak gyors nö- vekedésére jellemző, hogy az utolsó kanyarulat magassága úgy aránylik az előtte valóéhoz, mint 89 : 26, vagyis az előbbi meg- közelítőleg 3.5-szer magasabb az utóbbinál. A fenti mérésered- ményekben feltüntetett átmérőkön az egyes kanyarulatmagassá- gok további aránya a következő: 139 mm. átmérőnél 62:23, 105 mm-nél 46:15, 95 mm-nél 39:12. A kanyarulatok növekedése sok- kal nagyobb fokú idősebb, mint fiatalabb stádiumban. A növe- kedés előrehaladottabb szakain a kanyarulatmagasságnak nem- csak abszolút, hanem relatív értelemben vett lényeges növeke- dése is feltűnő. A belső fiatalabb kanyarulatokon a magassági és szélességi értékek közti különbség még nem oly nagy, úgy- hogy a kanyarulat keresztmetszete még közel áll a körhöz. A növekedés folyamán azonban a két érték közti különbség mind- jobban nő, ennek következtében a kanyarulat-keresztmetszet alakja is fokozatosan eltér a körtől, tojásdad alakúvá változik, amennyiben az oldalak az antisiphonális oldal felé kisebb szög Matt tartanak össze, mint a siphonális oldal felé (3. á). E tojás- dad keresztmetszet-alak, melynek legnagyobb szélessége alig va- lamivel esik a középvonal fölé, különösen az utolsó kanyarula- ton tűnik erősen szembe. A kanyarulat alakmutatója itt 84%, ki- Fig. 8. ábra. Lytoceras Francisci Opp. var. baconica nov. var. kanyarulatkeresztmetszete. — Windungs- querschnitt. NÉHÁNY KÖZÉPSÖ-LIÁSZKORU AMMONITESZFAJ AZ ÉSZAKKELETI BAKONYBÓL 49 sebb átmérőknél; 139 mm.-nél 87%, 105 mm.-nél 87%, 95 mm-nél 92%. Az oldalak erősen iveitek, a siphonális oldal kissé széle- sebben lekerekített. A köldökátmérő relatív nagysága, mely aránylag feltűnően háttérbe szorul a genus többi tagjával szem- ben, a növekedés folyamán szintén változáson megy át, mert az alak fiatalabb stádiumban tágabb köldökéinek mutatkozik, mint idősebb korban. A kanyarulatok nem borítják egymást, csak érintkeznek. Példányomon a héjdiszítésnek semmi nyoma sem ismerhető fel. A külső kanyarulaton ezt a körülményt a nagyfokú megko- pottság rovására Írhatnám; csak a köldök felé erősen beívelődő oldalon, a köldök lelett sejthető kedvező megvilágítás mellett alig észrevehető rovátkoltság-nyom. Azonban a helyenként jól megőrzött belső kanyarulatokon sem észlelhető semmi bordázat* teljesen simák. Erősebb bordák, vagy befűződések teljesen hiá- nyoznak. E határozottan felismerhető fajbélyegek alapján — egyelőin egy-két sajátságban való kisebb eltérés figyelembe vétele nél- kül — a kanyarulatok beosavarodását, keresztmetszetének alak- ját, növekedésének mértékét, köldökbőségét tekintve, példányom a Lytoceras Francisci O p p. sp.-hez áll legközelebb. Schrőder a leírásában szereplő (15, 151. 1.) Lyloceras Francisci O p p.-ről megemlíti, hogy a kőmagon a finom héj- diszitésből hiányos, de mégis jelentős nyomok maradtak meg. Ilyen díszítéseknek példányomon nyoma sincs. Példányom azonkívül kissé magasabb és szélesebb kanyaru- laté ugyanazon átmérőnél is, valamint szőkébb köldökű, mint a S c li r ő d e r által leirt alak, úgyhogy ez eltérések figyelembe vételével példányomat Lytoceras Francisci O p p. var. baconica nov. var. néven különítem el a típustól. Az a körülmény tehát, hogy e fajt előző dolgozatomban (8, 21. 1.) új fajként tüntettem fel, annyiban fog módosulást szenvedni, hogy ez alakban szigo- rúbb- kategorizálással csak új fajváltozat ismerhető fel. Schrőder példányát a L. Viktóriáé B e t t.-val is összeha- sonlítja, mely a L. Francisci O p p. var. baconica nov. var. -hoz hasonlóan szőkébb köldöké és magasabb szájnyílású az övénél, azonban laposabb s így az enyémnél is jóval kisebb szélességé, ennek következtében a keresztmetszet alakja is eltér. A varratvonal a külső kanyarúlaton annak korrodáltsága miatt erősen megkopott s még így sem ismerhető fel összefüggően, csak jelentéktelenebb részleteiben. A belső kanyarúlat jól megőr- zött részein azonban hiánytalanul kivehető. Földtani Közlöny. LXII. kötet, 1932. 4 50 KOVÁCS LAJOS DR. A L. fimbriatum Sow. -tői példányom különbözik kanyaru- lat-keresztmetszetének alakjában, az előbbié kerek, vagy a körtől alig tér el, mint Pia (11, 356. 1.) és Schrőder (15, 149. 1.) meg- említi. A L. fimbriatum Sow. kanyarulatainak növekedése nem oly gyors, mint példányomon tapasztalható, azonkívül példányom jóval szőkébb köldökű, mint az említett faj. A L. fimbriatum Sow. sp.-en befűződések vannak, míg példányomon nincsenek; e különbséget Schrőder is felemlíti a L. Francisci Opp. sp.- el kapcsolatban. Példányom főbb jellegeiben közel áll a Vadász leírásában szereplő (18, 66. 1.) L. fimbriatum Sow. var. alt a Vad. var.-hoz, melyet Schrőder a L. Francisci Opp. synonimái közé vont be. V a d á s z-nak e faja ugyancsak gyors növekedésű kanyarulata, az idősebb kanyarulatoknak mindinkább elliptikus alakja, szűk köldökátmérője által tűnik fel; a kanyarulatok ennél is csak érintkeznek egymással. Példányom azonban eltér tőle oldalainak erős íveltségében és kanyarulat-keresztmetszetének alakjában. Mint Schrőder is megemlíti, héjdiszítésről, valamint befűző- dések jelenlétéről nem tesz Vadász említést, azonban ezek az ábrán sem láthatók. Schrőder kijelenti a Vadász leírásában szereplő L. fimbriatum Sow. var. alt a Vad. var.-ról, hogy az felismerhető bélyegeiben teljesen megegyezik a L. Francisci O p p. sp.-el. Schrőder megállapításából annyi kétségtelennek lát- szik, hogy V a d á s z varietását befűződéseinek hiánya, fa jjelle- gei, melyek nem egyeztethetők össze a L. fimbriatum S o w. jel- legeivel, a L. Francisci O p p. alakkörébe utalják. Azonban ez utóbbival mégsem egyeztethető össze mindenben, mert elkülöníti tőle liéjclis z í tésének hiánya, kanyarulat-keresztmetszetének alak- ja és szőkébb köldökátmérője. Ezek szerint talán célszerűbb lett volna a L. fimbriatum Sow. var. alt a Vad. var.-t, mint a L. Francisci O p p.-től elkülönített fajváltozatot feltüntetni. Schrőder is csak fenntartással sorolta a szóbanforgó alakot a L. Francisci Opp. synonimái közé. • A L. Sutneri Gey. (5, 52. 1.) majdnem radiális irányban futó héjbordázata fejlett, még a legbelső kanyarulatokon is; a ka- nyarulat keresztmetszetének alakja kerek, magassága majdnem akkora, mint szélessége. Ezekben a jellegekben nagyban eltér pél- dányom, azonkívül a L. Sutneri Gey. jóval tágabb köldökű és alacsonyabb kanyarulaté alak. Példányom méretadatainak százalékarányai nagyjából meg- közelítik a L. ovimontanum G e y.-éit (5, 55. 1.), amely alakról G e y e r megjegyzi, hogy jellegzetes alakja folytán még a Lyto- MITTELLIASSISCHE AMMONITEN AUS DEM NORDÖSTLICHEN BAKONY 51 -ceras családba való tartozása sem tűnik azonnal szembe. Azonban feltűnő az említett faj kanyarulat-keresztmetszetében mutatkozó eltérés: a kanyarulat magassága jóval nagyobb, mint szélessége, az oldalak gyengén iveitek, majdnem laposaknak mondhatók, a kanyarulat legnagyobb szélessége a köldök közelébe esik, úgy- hogy a köldöknek határozott pereme van. Lényeges különbség mutatkozik a L. ovimontanum Gey. kanyarulatainak feltűnő bo- rítkozásában is. E dolgozatom anyagát dr. telegdi Róth Károly egye- temi tanár úrral tett kirándulás alkalmával gyűjtöttem, ki e cél- ra a „Széchenyi Tudományos Társaságitól kapott anyagi támo- gatást. (Gr. Tisza István Tudományegyetem Ásvány-földtani Intézete, Debrecen). Die im Ralimén dieses klemen Aufsatzes bearbeiteten Am- monitenarten stammen von demselben Fundort, aus dessen Mittel- liasschickten ich in einem meiner früheren Aufsátze schon eine aus mehreren Arten bestehende Ammonitenfauna veröffentlichte (8, 9 ). Es scheint mir immerhin notwendig, das dórt Gesagte auch in diesem Zusammenhange kurz zu wiederholen. Auf dem Gebiete des nördilichen Bakony macht uns dér kleine Berg von Hamuháza (Nö von dér Gemeinde Tés) die Un- tersuchung einer vollstándigen, schön entwickelten Reihe von Liassedimenten möglich. In dér Übereinanderschichtung dér Se- dimente ist keine Diskordanz zu bemerken, einige Schichten las- sen sich jedoch wegen Petrefaktenmangels nicht absondern. Auf dem typisch entwickelten Liasdachsiteinkalk, mit dem die Schichtenreihe beginnt, und welcher eine charakteristische Bra- •chiopodenfauna enthált (aj Zone des Psiloceras planorbis), lágert sich ein rosenfarbiger Crinoidenkalk mit dürftiger Brachiopoden- fauna (a2 Zone dér Schlotheimia angulata). Auf diesen lágert sich ■ein vorwiegend aus Arietiten bestehender Ammonitenkalk mit dürftiger Brachiopodenfauna (a3 Zone des Arietites Bucklandi), worauf dann ohne jeden Ubergang die Sedimente des Lias /? und y als Kalksteinkomplexe ohne Versteinerung folgen, die mit dem unter ihnen liegenden Kalkstein in petrographischer Fazies iden- tisch sind. Danach folgt ein roter, manganhaltiger, knolliger Ce- pha lopod enkalk (ói Zone des Amaltheus margaritatus), welcher eine Gephalopodenfauna von gut entwickelten Arten enthált. Da- rául lágert sich ein dünngeschichteter, manganhaltiger, dichter. 52 L. KOVÁCS gelbiich-grauer Mergeikalk. Die Berührung desselben mit dem Kaik dér vorigen Zone ist zwar an dér Oberfláche nicht zu be- obachten, doch habé ich ihn in dér Annahme einer konkordanten Lagerung in din höhere Zone des Lias (A Zone des Amaltheus spinatus) gestellt. Ans dieser Zone stammen die Ammoniten, die im folgenden beschrieben werden. Durch die Bearbeitung dieser aus drei Arten bestehenden Ammonilenfaunula, dér sich ancli noch eine Belemnites sp. anschliesst, möchte ich beweisen, dass dér erwiihnte Kalkstein tatsachlich in die erwahnte höhere Zone des Lias <3 gehört. Die Beschreibnng dér Arten folgt: Rhacophyllites bueovinicus Uh 1. var. hungarica nov. var. Aus dem jüngsten Glied dér Liasreihe von Hamuháza ist nur ein Exemplar dieser Art zum Vorschein gekommen. dérén cha- rakteristische Eingeschaften ohne jede Schvvierigkeit erkennbar sind. Ilire nalie Verwandtschaft mit dem Rh. eximius H a u. (8, S. 27. 52) ist ohne weiteres zu könstatieren. Bei gríindlicher Uti- tersuchung stelít síeli aber heraus, dass sie nicht hierher, sondern in die Formgruppe des Rh. bueovinicus U h 1. einzureihen ist. Mein Exemplar hat námlich im Gegensatz zum Rh. eximius Hau. einen weiteren Nabel. Sein Nabelrand ist nicht scharf, sondern ganz abg'eriindet, seine Windungen sind etwas flacli. Die jíinge- ren Windungen sind vollstándig abgerundet, und die Kielbildung erhebt sich erst hinter dér letzten Luftkammer auf dér Wohnkam- mer; die syphonale Seite ist aucli hier nicht breit, schmaler sogar. als bei dem Rh. eximius Hau. (8. S. 28, Fig. 2 1) und die Abda- c-hung derselben (5, S. 50) ist aucli nicht auffallend (Fig. 1). Mein Exemplar stimmt alsó mit dem Rh. bueovinicus L hl. — im Gegensatz zu Rh. eximius Hau. — in seiner grösseren Nabel- weite in dér Abrundung des Nabelrandes und dér Flachheit dér Win- dungen überein (15, S. 148. u. 16, S. 16). Mein Exemplar ist vöm Rh. bueovinicus U h 1. — abgesehen von dem bedeutungslosen Unterschied in dér Breite dér Windung und dem Mass dér Na- belweite — durch sein gröberes Gerippe und den Mangel dér Einschniirung zu unterscheiden. Aus diesem Grnnde habé ich es als Varietat vont Typus geftrennt. Dér Um stand, dass nach Uhlig dér Rh. bueovinicus G1 hl. erst in dér hóhérén Zone des unteren Lias vorkommt, demgegen- über aber mein Exemplar aus dér höchsten Zone des mittleren Lias zum Vorschein kam, berechtigt uns noch nicht, die beiden als abweichende Arten voneimander zu trennen. Es liisst sich nur sóviel behaupten, dass dér Rh. bueovinicus U h 1., dér im Ént- MITTELLtASSISCHE AMMONITEN AUS DEM NORDŐSTLICHEN BAKONY 53 Avitklungsgang den Ausgangspunkt des im mittleren Lias auf- tretenden Rh. eximius Hau. bildete, am Ende des unteren Lias noch nicht ausgestorben ist. sondern weiterentwickelt auch in den jiingeren Perioden des mittleren Lias fortlebte und neben einigen klemen Abweichungen die ausschlaggebenden Eigen- schaften des Typus beibehielt. (Grössenangaben siehe S. 42.) Phylloeeras Bonarellii B e 1 1. var. anatolica M e i s t. em. G u g. Literatur- und Grössenangaben siehe im ungar. Text, Seite 44.1 Dicse Art wird in dér Eaunula dér oben angegebenen Schich- ten nur durch ein Exemplar vertreten, bei dem aber die cha- rakteristischen Zeichen dér Art, wie dieselben bei Gugenber- g e r angegeben werden (7), nicht zu verkennen sind (Fig. 7). Tlier möchte ich erwahnen, dass die in meinem vorhergehen- den Aufsatz (8, S. 34) als Phylloeeras sp. ind. angeführte Eorm in ihren Eigenschaften mit denen des Ph. Bonarellii B e 1 1. var. anatolica M e i s t. em. G u g. vollkommen übereinsíimmt. Die charakteristischen Eigenschaften habé ich dórt angegeben, nun muss ich aber die Verhalín isza hl dér Windungsbreite auf Grund dér spateren Untersuchung auf 34% statt 29% berichtigen. In Bezug auf die Lobenlinie erwahne ich, dass die anfangs im Zwei- blatt endenden syphonalen Satteln nach und nach komplizierter ■werden und sich allmahlich ins Vierblatt umwandeln. Diese Erscheintmg lasst sich mit dér Feststellung Gugenbergers (7, S. 273 ), dass die stufenweise Yeranderung in dér Entwieklung dér Lobenlinie mit dér individuellen Entwieklung parallel vor- schreitet, sehr ^vohl vereinbaren. Lytoeeras Francisci O p p. var. baconica nov. var. Grössenangaben siehe im ungar. Text, Seite 47.) Von dieser Art steht mir nur ein an den Windungen starkabge- nutztes Exemplar zűr Verfügung. Auffallend ist das in den Win- dungsfornien sich kundgebende, überaus schnelle Wachstum dér Art und besonders die bedewtende Höhe — in absolutem und auch relativem Sínné — dér a késten Windung. Dér Unterschietl in den Höhe- und Breitezahlen dér Windungen wachst mit dér Entwieklung infoige dér bedeutenden Vergrösserung dér Höhe in geradem Verhaltnis. So wird die anfangs kreisförmige Quer- sclinittsform dér jiingeren Windungen bei den alteren Windun- gen nach und nach eiförmig, indem dáe Seiten nach dér anti- syphonalen Seite in kleinerem Winkel als nach dér syphonalen 54 L. KOVÁCS Seite konverg'ieren (Fig. 8). Dér Formzeiger dér Windungen ist bei dem grössten Durchmesser 84%, bei 95 mm. 92%. Die Seiten sind stark getbogen, die syphonale Seite etwas breit a bgerundet.. Die relatíve Höhe des Nabeldurchmessers — dér gegenüber ande- ren Gliedern dér Gattung auffallend in den Hintergrnnd triit — verándert sieh gleichfalls im Lanfe dér Entwicklung: dér Nabel dér Forrn wird immer schmaler, so dass sich die Windungen eben nur berühren. An meinem Exemplar ist keine Spur einer Sehalenverzierung zu erkennen, selbst an den stellenweise wohler- haltenen inneren Windungen nicht. Starkere Rippen, oder Ein- schnürungen fehlen íiberhaupt. Auf Grund dieser bestimmt erkenn- baren Gattungsmerkmale und mit Hinsicht auf den Verlauf dér AA indungen, die Querschnittsform. das Mass des AVachstums und die Nabelbreite steht mein Exemplar dem L. Francisci O p p. am náchsten (15, S. 151). A on dicsem wird es aber durcli das fiir den Typus charakteriistische Fehlen dér Sehalenverzierung, durch die grössere Höhe seiner Windungen und durch seinen engeren Nabel abgetrennt. In meinem vorbergehenden Aufsatz (8. S. 52.) habé ich es als neue Spezies beschrieben. hier muss ich aber aus obrigen Gründen meine ursprüngliche Auffassung revidieren und die Form bloss als neue Aariation dahinstellen. Dér L. Viktóriáé Bett. (15, S. 152) hat eine weit geringere Windungsbreite und auch die Form des Querschnitts ist eint an- dere. Von dem L. fimbriatum S o w. wird mein Exemplar gleichfalls- durch den Windungsquerschnitt, das abweichende Wachstum dér A\ indungen, den weit schmaleren Nabel und den Mangel an Einsehnürungen getrennt. Mein Exemplar steht in seinen wicbtig- sten Merkmalen dem L. fimbriatum S o w. var. alt a V a d. (18, S. 66 ) nahe, dér durch Schröder zu den Synonymen des L. Francisci O p p. gereiht wurde. ATon diesem weicht es aber in dér starken Biegung dér Seiten und dér Form des AVindungsquer- sclinitts ab. Nach Schröder's Feststellungen scheint es zwei- fellos, dass die AAarietat von Vadász ^vegen des Mangels an Einschniirungen und verschiedener Gattungszeichen in den Form- kreis von L. Francisci O p p. zu reihen ist. Mit diesem stimmt sie aber doch nicht in jeder Hinsicht überein, sondern wird von ihm durch den Mangel dér Schalenverzierung. die Form des AVin- dungsquerschnittes und den engeren Nabeldurchmesser getrennt^ Es ware praktischer gewesen, auch diese Form als eine A arietát des L. Francisci O p p. anzunehmen. Schröder selbst hat sie mit A orbehalt eingereiht. Mein Exemplar wird vöm L. Sutneri Gey. (5, S. 52) durch das entwickelte Schalengerippe, den run- MITTELLIASSISCHE AMMONITEN AUS DEM NORDÖSTLICIIEN BAKONY 55 den Windungsquerschnitt, den weit engeren Nabel und die 11a- cherc Windung get remit. I)a.s Matériái zu dieser Arbeit saimmelte ich gelegentlich einer Exkursion mit Prof. K. Roth v. Tel égd, unternommen mit dér finanziellen Unterstützung dér „Széchenyi Wissenschaftlichen Gesellschaft“. (Mineralogisch-geologisches Institut dér Cir. Tisza István Universitlit, Debrecen). IRODALOM. — LITERATUR. 1. Fucini A. Ammoniti medoliaine dell'Apennino. Pisa 100S. 2. Fucini A. Cephalopodi Liassici dél Monté dii Cetona. Parte príma. Palaeontografia Italica. VII. Pisa 1901. 5. Fucini A. Fauna dél lias medio dél Monté Calvi presso Campiglia Marittima. Pál. Italica. II. Pisa 18%. 4. Fucini A. Faunulu dél lias medio di SpezAa. Bollettino delin Societa Geologica ttailáana. XV. Roma 1896. 5. Geyer G. Die inittelliassische Cephalopoden-Fauna des Ilinterschaf- berges in Oberösterreich. Abhandl. d. k. k. geol. ReAclrsn.nstalt, XV. Bánd. Wien 1893. 6. Gugenberger O. Beit ragé zűr Geologie K leimasiens mit besonderer Borücksichtigung bes anatoldschen Láas. Sitzungsb. dér Akad. dér Wiss. in Wien. Mathem.-naiturw. KJasse. Abt. I. Bd. 137. Wien 1928. S. 268. 1. 7. Gugenberger O. P al á o nto logis c h -®tr aiig rap hiis c he Studien über den aaiatoilischen Lias. Neues Jahrbuch für Min. Geol. und Palaont. LXII. Beilage-Bd. Abt. B. Stuttgart 1929. S. 268. 1. 8. Kovács L. Adatok az Északi Bakony juraképződményeinek ismere- téhez. Közi. a debreceni Tisza István tud. egyet. ásv. -földtani intézetéből. Deb- recen 1931. Beitráge zűr Kenntnis dér Jurabildungen des Nördlichen Bakony. (Aus- zug). Abhandl. aus dem min éra 1. geol. Institut dér kgl. ung. Stephan Tisza Univ. in Debrecen. 1931. 9. Kovács L. Adatok az Északi Bakony juraképződményeinek ismereté- hez. A debreceni 1 isza István Ind. Társaság II. (orvos-term. tud.) osztályának Munkái. IV. kötet. Debrecen 1931. Beitráge zűr Kenntnis dér Jurabildungen des Nördlichen Bakony, (Auszug. des vorstehenden ung. Aufsaizias eben dórt). 10. Meister E. Über den Lias in Nordanatolien ele. Beitráge zűr geolo- gischen Kenntnis von Annitokén. Stuttgart 1913. Neues Jahrbuch fiir Miner. Geol. und Pál. Bcilage-Bd. XXXV. 11. Pia J. Über eine miittelliassische Cephalopodenfauna aus dem nörd- lichen Kled nasAen. Annáién des k. k. Naturhisrtoriscben Hofmuiseums. XXVII. Bd. Wien 1913. 12. Pompeck j J. F. Paláontologisehc und stratigraphisclic Notizen aus AnutoLien. Zeitschr. d. Deutsch. Geol. Ges. XLIX. München 1897. Prinz G y. Az északkeleti Bakony idősb juratkoru rétegeinek fau- nája. A m. kár. földtani intézet évkönyve. XV. kötet. Budapest 1906—1907. 56 L. KOVÁCS Die Fauna dér álteren Jurabildungen im nordöstlichen Bakony. Mitteil. aus dem Jahrb. dér kgl. ung. geol. Anstalt. Bd. XV. Budapest 1906 — 1907. 14. Rosenberg P. Die liassische Cep haló po den fauna dér Kratzalpe im Hagengebirge. Beitr. zűr Palaont. und Geol. Österreirh-Ungarns u. des Orients. XXII. Bd. Wien u. Ledpzig 1909. 15. Sclirőder J. Die Ammoniiten dér jurassAsclien Fleokenmerged in den Bayrischen Alpen. Palaeontographica. LXVIII. Bd. Stuttgart 1926 — 1927. 16. U Iliig V. Uber eine unterliassisclie Fauna mis dér Bukowina. Ab- liandl. deutisch. natuirw. mieddz. Verednes für Böhrnen ,.Lotos“. II. B. Prag. 1900. 17. Vadász E. A déli Bakony jurarétegei. A Balaton tudományos tanul- mányozásának eredményei. I. kötet, I. rész, függelék; a Balatonmellék palaeon- tologiája III. 9. közi. Budapest 1911. Die J uraschiehlen des südlichen Bakony. Resultate dér wissenschaftl. Erforschung des Balatonsees. Bd. 1. T. II. Anhang: Pnláontologie Bd. III. Ab- handl. IX. Wien 1911. 18. Vadász E. A nagykük üllő-megyei Alsórákos alsóláászkorú faunája. A m. kir. földtani intézet évkönyve. XVI. kötet. Budapest 1908. Die u nterliass is c he Fauna von Alsórákos im Komitat Nagyküküllő. Mit- teil. aus dem Jahrb. d. kgl. ung. geol. Reichsanst. Bd. XVI. Budapest 1907 — 1909. NÉHÁNY HAZAI ÉRC MIKROSZKOPI VIZSGÁLATA. Irta: Papp Ferenc dr.* — • A IV. táblamelléklettel. — NEUERE ANGABEN ÜBER UNGARISCHE ERZE. Von F. Papp.** — Mit dér Tafel IV. — A szerző Vaskő-Dognácska-Oraviczabánya, Ujmoldova, Réz- bánya és a Börzsöny-hegység magnetit, hematit, pirít, pirrhotin. kalkopirit, bornit. bizmutin, szfalerit, ludwigit, galenit, dognács- kait, cosalit, chalkosin, covellin, malachit, rézbányit és wehrlit érceit írja le, különös tekintettel a paragenesisre, valamint az op- tikai tulajdonságokra és a mikrokémiai reakciókra. lm Eolgenden möchte ich die Aufmerksamkeit auf die Erze lenken, die in dér Umgebung von Vaskő-Dognácska seit dem III. Jahrhundert abgebaut werden. In einer machtigen Syn- klinale von kristallinen Schielern (Glimmerschiefern und Phylli- ten), dérén Streichen N-S ást, sind rote Perm-Konglomerate, ferner Jura- und Kreide-Kalksteine eingelagert, die durch Granodiorit in einer Lángé von 78 km und maximalen Breite von 300 m meta- morphisiert und gleichzeitig mit Erzen befruchtet wurden. Die Erze: grösstenteils Magnetit, untergeordnet Eisenglanz und ver- schiedene Suliidé, bilden linsenartige Láger in dér Nahe vöm Kalk- stein, Granodiorit und Glimmerscniefer. Ausführliche Literatur- angaben findet mán in den j ahresberichten von F. Schafarzik, J. Halaváts und A. Lili a. K. Z i m á n y is Monographie führt die Abhandlungen an. die vöm kristallographischen Gesichtspunkt eine Bedeutung habén. Das untersuchte Matériái stammt aus dér sorgfáltigen Samm- lung Proí. F. S c h a f a r z i k's. An Menge iiberwiegen zwar die Oxyde die Suliidé, doch habén die letzteren durch ihre Mannig- íaltigkeit eine besoudere Bedeutung erworben. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1932. évi október 5.-i szűk- ülésén. ** \orgetragen in dér Fachsitzung dér Ungar. Geol. Gesellscliaft arn 5. Október 1932. 58 F. PAPI’ Die Untersuchungen wurclen teils mit Hilfe des Polarisations- Erzmikroskops nacli den üblichen Methoden durchgeführt, teils mit einer Photozelle naeh dem Entwurf J. O r c e 1-S c a d. Vor allém wurde ein allgemeines Bild tiber die Lage des Vor- kommens, über die Struktur dér Erze, sowie tiber die Paragenese und Sukzession gegeben, dann folgte eine ziemlich ausfiihr- liche Beschreibung dér in Frage kommenden Minerale, mit den wichtigen Werten dér auf den Diamant bezogenen Reflexión des weissen Lichtes. Die allgemeine Lage in Betracht ziehend. kann mán feststellen, dass in dér Gegend von Vaskő, wo dér Granodiorit fást zutage kom- mend, die mesozoischen Kalksteine metasomatisch tiefgreifend metamorpbisierte, die Oxyden vorherrschen, wogegen in dér Um- gebung von Dognáeska, wo dér Granodiorit in einer grösseren Tiefe nachweisbar ist, die Suliidé reichliclier vertreten sind. U. d. M. wurden: Magnetit, Eisenglanz, Pyrit, Magnetkies, Kupferkies, Buntkupfererz, Wismutglanz, Zinkblende, Ludwigit, Bleiglanz. Dognácskait, Cosalit, Chalkosin, Covellin, Malachit und Limonit festgestellt. All diese Angaben beweisen, dass in dér Nalie des Kontaktes die Oxyde, weiter vöm Kontakt entfemt die sulfidischen Erze iiberwiegen, jedoch findet mán beiderseitige Übergange. Dér Magnetit war u. d. M. vollkommen isotrop. Spuren einer Spaltbarkeit oder eines lamellaren Aufbaues waren niclit naeh- weisbar. Zwar ist eine zonare Struktur beim Magnetit von meta- somatischem Ursprung weit verbreitet, an den untersuchten Exemplaren war sie jedoch nicht wahrnehmbar. Háufig wurde die Martitisierung beobachtet, die diinnen Tafeln vöm Eisenglanz ordnen sich naeh den Oktaéder fláchen. Weit verbreitet finden wir eine Verdrángung durch Pyrit. In diesem Fali ist dér Pyrit idio- morf, und befindet sich in den Porén des Magnetits als Beweis seiner epigenetischen Entstehung. In den Lücken des Magnetits ist auch Wismutglanz als automorpher Gemengteil anzutreffen. Dér Magnetit war widerstandsfahig gégén die Atzmittel: nur konz. HC1 bewirkte naeh 5' eine Atzung, íl202 gab eine schwache Far- bung ohne Atzung. Das Reflexionsvermögen wurde an einem ziem- lich geeigneten Stíick vöm Archangel-Stollen gepriift, u. zw. in weissem Licht in Vergleich mit dem Eisenglanz vöm Huszárhegy. Es ergab sich dér Wert: R = 0.187. Dér Eisenglanz vöm Markus-Stollen wurde vöm kristallogra- phischen Gesichtspunkt bereits ausführlich untersuclit u. zw. von Melczer, Kleinfeld und T o k o d y. Die mir zűr Verfiigung stehenden Exemplare stammen vöm Julianna-Schacht. Die naeh NEUERE ANGABEN ÜBER UNGARTSCHE ERZE 59 dér Basis tafelig ausgebildeten Kristalle sitzen auf gelben Gráná- tén und dringen teilweise zwischen die Gránáté ein. Sie verhielten sich allén Reagenten gegenüber negatív. U. d. M. deutlich aniso- trop, rötlich-stahlgrau, senkrecht zu dieser Richtnng grau, mit einem blauen Stich. Dér untersuchte Eisenglanz ist seiner Ent- stehung nac-h ein kontaktpneumatolitisches Produkt. In einem Fali kam dér Eisenglanz im Bleiglanz vor. Sparlich, aber allgemein ist dér Bleiglanz in idiomorphen, selten in zerhack- ten Individuen vorhanden. Korrodierte Elachen wurden auch wahrgenommen. Die mit dem Pyrit dieser Gegend sich befassenden kristallo- graphischen Abhandlungen beweisen einen mannigfaltigen For- menreichtum. U. d. M. zeigen weder die aufgewachsenen, noch die mit den Erzen vermengten Pyrit-Kristalle optische Anomalien. Eine zonare Struktur wurde jedoch öfters festgestellt, was auf Un- terbrechungen im Wachsen hinweist. Eine zonare Struktur auf Grund dér mit dem Wachstum zusammenhangenden Einlagerung von fremden Emschlüssen wurde gleichfalls beobachtet. Dér Pyrit kommt entweder in massigen Lagern, selten mit ab- zweigenden Adern und Gangén in die Nebenerze eindringend, oder in aufgewachsenen Kristallen vor. Als Verdrangung in Magne- tit sieht mán den Pyrit meistcns in idiomorpher Ausbildung, wo- nach er in dér Reihe dér Sukzession nach dem Magnetit entstanden ist, doch wurde in einem Erz vöm Fürstenbau auch eine mikropeg- matitische Yerwachsung mit Magnetit beobachtet. Untergeordnet findet mán ihn auch als Einschluss in Bleiglanz. Magnetkies vöm Polycarpus St. erwies sich gégén Magnetit und Kupferkies idiomorph. Er verdrangt den Magnetit, stellenweise auch den Kupferkies. Den Magnetkies kennzeichnet eine deutliche Anisotropie, u. zw. bláulich-grau und gelb mit einem warmen rosa Farbenton. Oft sind an ihm Risse und Spriinge wahrnehmbar. Dér Kupferkies fand sich in unbedeutender Menge als Ver- dranger im Magnetkies, als Einschluss in Zinkblende und Bleiglanz, manchmal in dér Nahe von Pyrit; in allén diesen Yorkommen ist er xenomorf. Die untersuchten Exemplare lassen zwei Generationen unterscheiden: grössere Individuen und winzig kleine Einschlüsse. Es entstehen nach Kupferkies: Kupferglanz, Covellin und Brauneisen. Kupferglanz ist in dér blauen, reguláren Art und in dér rhombischen Varietat vorhanden, stets untergeordnet, Risse er- íüllend. Dér Covellin ist ebenfalls selten und kommt in feinen Adern vor. ÓO F. PAPP Buntkupfererz wurde schon vor langer Zeit konstatiert, seine Anwesenheit hataber nur vöm mineralogischen Gesichtspunkt eine Bedeutung. U. d. M. erAvies er sich isotrop: Covellin und Kupfer- glanz entstelien anch nach ihm. Ausser den obenerv\ iihnten sulfidischen Lrzen tritt auch Zink- blende neben Magnetit und Eisenglanz auf. Sie findet sich reich- lich in selbstándigen Gangén, oder oft als Yerdránger in Magnetit neben Bleiglanz, Kalkspat und Quarz. Die Zinkblende enthált re- gellos. manchmal nach { 110 } geordnete Einlagerungen von Kupfer- kies. Nach dem letzteren findet mán Knpferglanz und CoAmllin als Yerwitterungsprodukte desselben. Es soll hier bemerkt werden. dass in dér Nahe vöm Pyrit dieser Vorgang viel haufiger zu beo- bachten ist. Ich habé Gelegenheit geliabt. den Ludwigit von A askő zu un- tersuchen. Nach den Angaben F. Schafarzi k’s findet sich dér Ludwigit nicht selbstándig, sondern mit Magnetit zusammen. Es wechseln sich vielfach Gangmasse, Ludwigit und Magnetit in einem 80 m hohen Aufschlusse des jurassischen Kalksteines neben dem Magnetit-Schurf in dér Náhe dér Jupiter-Mine ab. Die Begleitmi- neralien des Ludwigits, die mán schon makroskopisch unterschei- den konte, sind: Pyrit, Kupferkies. Bleiglanz, Zinkblende und Mag- netit, ferner Kalkspat. Dér faserige Ludwigit erscheint in massi- ger Ausbildung, völlig kristallinisch. U. d. M. ist er deutlich aniso- trop. in einer Richtung graublau. grauweiss, senkrecht dazu griin- lich blau-violett, mit einem rőten Stich. Ra = 0.128, R;' = 0.165 in weissem Licht auf Eisenglanz bezogen- Gégén die Reagenten erwies er sich sehr widerstandsfahig, sogar H202 griff die Oberflache dér Kristalle nur sehr sc-hwaeh nach 5 an. Es wurden gleichzeitig auch seltenere Mineralien untersucht, da die llerren: Professor B. Mauritz, Museumdirektor A. Z s i v n y und Priv. Doz., Custos S. K o e h so liebenswiirdig waren, ihr Matériái mir zűr Verfügung zu stellen. So konnte ich dem Dog- nácskait, Cosalit, Rézbányát von demselben obenerwáhnten Revier, an ie auch den \A ehrlit vöm Börzsöny-Ciebirge náher untersuchen. Arom Dognáeskait Avurde ein 2 mm langer, 0.5 mm breiter pris- matischer Kristall. ohne terminálé Fláchen, untersucht. Die Spur einer Spaltung nach (001) Avar deutlich zu beobachten. Hárte B/C. U. d. M. créme-weiss, bei + Nicols stark anisotrop. gelbA'iolett, mit einem rosafarbigen Stich. Sein Ra = 0.204 — R/ = 0.279, auf Dia- mant bezogen. Gégén die Reagenten erAvies er sich sehr Avider- standsfáhig, nur HoCL átzte ihn: konz. HC 1 gab einen scliAvachen Damp f beschlag. NEUERE ANGABEN ÜBER UNGARISCHE ERZE 61 Dér untersuehte Cosalit * war ebenfalls ein isolierter Kristall. Sein Reflexionsvermögen in Luft war hoch; bleiglanz-weiss, deut- lich anisotrop, rosa-violett-bláulich, Ra — 0.311., Ry = 0.411. Konz. HG1 und KCN verursachen voriibergehend Dampfbeschlag. Dér untersuehte Rézbányit befand sich mit Kupferkies im Kalkstein, als ein Gangstiick. Den Rézbányit kennzeichnet bei + Nicols starke Anisotropie: blau mit einem rosafarbigen Stich, _L dazu gelblich, rosa-violett-bliiulich. Ra = 0.348., R/ = 0.445. Dér Kupferkies umrandet ihn. Als Einschluss scheint W itti- ehenit vorhanden zu sein. Lr ist sehr widerstandsfahig gégén die Reagenten, nur HNOn gibt einen Dampfbeschlag ohne Atzung. Atts einer ganz anderen Gegend, u. zw. vöm Börzsöny-Ge- birge, atts dem Stollen im Kovácspatak-Tal kain seinerzeit als grosse Seltenheit ein Wehrlit-Pilsenit genanntes, Bi, Te und Ag enthalten- des Erz zum Yorschein. Seine Benennung ist allerdings nicht ein- wandfrei, da dér Narne Wehrlit seit lángén Zeiten für eine Perido- tit-Abart beschlagnahmt ist, eine Gemeinde Pilsen aber in dieser Gegend nicht existiert. Infolgedessen wáre es begründeter, das Erz Börzsönyit zu nemien. Das Nebengestein ist ein Andesit, das Lland- síück war zu einer náheren Bestimmung nicht geeignet, auf ihm sitzen die Kristalle. Es sind gegenwartig 3 Exempíare von dicsem Mineral in den Sammlungen von Budapest vorhanden: zwei im Na- tional Museum, eins in dér mineralogischen Sanunlung dér Univetsi- tát. Ein Exemplar ist ein vollkommener Kristall, die 2 anderen sind nach dér Basis tafelig ausgebildet. Nach dér Basis konnte eine voll- kommene Spaltbarkeit festgestellt werden. Dér Habitus erinnert an den Eisenglanz, das Reflexionsvermögen an Molybdenglanz. Da das Mineral weieh ist, sind seine Kristalle empfindlich gégén phy- sikalische Einwirkungen, dagegen erwiesen sie sich mehr wider- standsfahig gégén die Reagenten: bloss HNCb, H2Q2 und EeCl3 habén eine bleibende Atzung gegeben. U. d. M. créme-weiss, bei J- Nicols deutlich anisotrop, u. zw. gelb mit einem bláulichen Tón. Auf dér Basis war eine trigonale Zwillings-Verwachsung wahr-f nehmbar. Es ist mii* eine angenehme Pflicht den ITerrn Professoren A 1 a- d ár Y e n d 1 und Béla P ö s c h 1 meinen innigsten Dank auszu- driieken. die mir das Matériái und die Hilfsgeráte zűr Verfiigung stellten, sowie auch meinen Kollegen Herrn I. Ferencz und Dr. J. L r b a n e k, die mir bei den photometrischen Untersuchungen behilflich waren. Im folgenden soll die Paragenese dér einzelnen ausführlicher untersuchten Fundstellen kurz zusammengefasst werden: * Von Vaskő. 62 F. PAPP Vaskő: Peter-Paul Stollen: Pyrit, Galenit, Magnetit, Kalzit. Das volumprozentische ^ erhaltnis zwischen den erwahnten Erzen und dem Ganggestein ist bei dein untersuchten Matériái ám Mittel: 8.6 : 1.4, wo auf das Ganggestein 14%, auf den Pyrit 46% und auf den Magnetit 40% fallen. Simon-Juda Stollen: Magnetit mit Martit, Chalkopyrit, Borait, Covellin, Chailkasin, Galenit. Sphalerit s Pyrit, haufige Begleitmineralien: Kalzit, Chal- zedon. Alis Mittel dér A olumverhaltnisse findet mán im untersuchten Gangstiicke 63% Magnetit, 30% Chalkopyrit und Borait, 5% Pyrit, 2% Kalzit, in ednem anderen Fali steigt Magnetit bis auf 96% empor (1% sulfidische Erze, 3% Gang- gestedn), wieder anderswo wurde ein 100%-iger Sphalerit hervorgebracht. Paulus-Eleonora Stollen: Magnetit, Borait, Chalkopyrit, Pyrit, Sphalerit, Galenit. Die Proportion dér eánzelnen Erze im Durchschuitt: Magnetit 94%, 6% Pyrit, anderwárts 70% Magnetit. 25% Borait, 3% Chalkopyrit, 2% Ganggestein. In einem Handstück sieht mán Sphalerit im Granodiorit reicli verteilt (60% Sphalerit!) Carolus-Stollen: Magnetit (fást vollkomen rein). Archangel Stollen: Magnetit (es wurde das Reflexionsvermögen eánes von hier herstammenden Érzés bestimmt R = 0.187). Hamatit. Theresia Stollen: Magnetit mit Martit. Gránát, Kalzit, Schweitzerát (?). Theresia, grosser Trichter: Magnetit 94%, 6% gelber Gránát. Paulus Stollen: Magnetit mit Martitisierung und Bismutin. Magnetit vorwie- gend, im Mittel 96% Bismutin 4%. Dér Bismutin bildet feine Adern und jdeine Nester im Magnetit. Paulus, N-lich liegender kleiner Trichter: Magnetit (martitisiert) zwischen Glimmerschiefer und Marmor. Marcus 1. Stollen, Peter Paul Erzstock: Pyrit, Chalkopyrit Marcus Stollen: Magnetit, Sphalerit, Chalkopyrit. Galenit. Pyrit. Dér Sphalerit hat einen blauen Schimmer, enthalt in Reihen geordnete Chalkopyrite. Das volumprozentische YeThiiJtnis zwischen den Mineralen: Spha- lerit 88%, Pyrit 10%, Chalkopyrit 1%, Quarz 1%. Sphalerit erreicht auch 100%. Marcus 11. Magdaléna Stollen: Magnetit, Sphalerit, Galenit. Pyrit, Chalko- pyrit, Borait, Covellin. Die Proportion dér einzelrien Erze ist unbestandig: Mag- netit 92%, Galenit 5%, 2% Kalzit, 1% Chalkopyrit, in einem anderen Fali: Spha- lerit 90%, Galenit 10%. wieder anderswo 86% Sphalerit, 13.5% Galenit, 0.5% Chalkopyrit. Marcus Hilfsstollen: 98% Bornit (mit rhombischem Chalkosin, Covellin, Galenit), 2% Kalzit. Reichenstein, fester Erzstock: Magnetit 99%, Chalkopyrit 1%, auf dem Magnetit Chalzedon. Reichenstein-Stollen III.: Magnetit. Sphalerit, Pyrit) Chalkopyrit, Galenit, Ludwigit, Kalzit. Diopsid (?). In einzelnen Handstücken ist dér Magnetit vorwie- gend (sogar 100%!), dabei kommt in dinen auch Galenit, Pyrit und Chalko- pyrit vor: in einem Fali fielen auf Magnetit 70%, auf Pyrit 26%, auf Galenit und Chalkopyrit 2 — 2%; wieder anderswo trat Sphalerit in den Vordergrund u. zw. 97% Sphalerit, 5% Pyrit und Chalkopyrit. Den Ludwigit findet mán in dem 80 m hohen Aufschlusse zwischen dem Reichenstein-Stollen und Magnetit-Schurf, in dér Nahe vöm Jupiter- Abbau. Dér Ludwigit kommt mit Magnetit von einigen cm Dicke bis 2 m Machtigkeit vor, das Nebengestein ist Kalkstein, er bildete sich an seinem Kontakt. Dér Mag- netit durchquert den Ludwigit mit unregelmassigen Adern. NEITERE ANGABEN ÜBER UNGARISCHE ERZE 63 Dognácska: Helen-Stollen: Magnetií und Pyrit. Ferdinand-Stollen: Magnetit, Pvrit, Sphalerit, Galeuit, Chalkopyrit. lm Elittel in cinem untersuchten Handstiick 60% Sphalerit, 40% Galenit. V. Ferdinand-Erbstollen: Galenit. Sphalerit. Regina-Scliacht: Galenit. Magdalena-Síollen: Magnetit, Sphalerit, Galenit, Pyrit, Chalkopyrit, Covel- lin. Das volumprozentische Yerhaltnis zwischen den untersuchten Erzen ist im Mittel 90% Magnetit, 8% Sphaílerit, 2% Chalkopyrit. Dér Sphalerit hat einen dunkelbraunen Schimmer. Julianna-StoUen: 100% Pyrit, femer Bomit mit Kalzit und Hiimatit mit 'Gránát. Uj moldovai Fürsten bau-Stollen : Maignetit 96%, Pyrit 1.5%, Galenit 0.5% im untersuchten Handstiick. Fiirstenlauf-Stollen: Pyrit, Chalkopyrit und Kalzit. Sumarom-Stollen: Magnetit 99%. Pyrit 1%. Dér Pyrit dringt in den Mag- netit ein. Sumarom-Zubau: Pyrit 75%, 2% Chalkopyrit Quarz 23%, ausserdem manchmai lauch Pyrrhotin, Sumarom-Oberbau: Nacli den Angaben auch Pyrrhotin. Persida Graben.- Magnetit 99%, Chalkopyrit 1%. Oravicabánya: Polycarpus-Stollen : 55% Pyrit, 45% Pyrrhotin, untergeordnet auch Chalko- pyrit. in dem untersuchten Gangstück. Florida-Stollen: Hamatit. Am NW-Abliange oom Tiloa Mik: Magnetit. (Mineralogiseh-geologdsches Institut dér Teclinischen Hoch- schule zu Budapest.) ERKLARUNG ZU TAFEL IV. 1. Vaskő, Reichenstein-Stollen. L = Ludwigit. p = Pyrit. 2. Dognácska, Magdalena-Stollen. p = Pyrit. szf = Sphalerit. kp = Chal- kopyrit. 3. Dognácska, Marcus-Hilísstollen. kp = Chalkopyrit. ke — Chaíkosin. szf = Sphalerit. 4. Dognácska, V. Ferdinand-Stollen. g = Galenit. kp — Chalkopyrit. szf — Sphalerit. 5. Rézbánya, rb = Rézbányit. kp = Chalkopyrit. 6. Börzsöny-Gebirge. Wehrlit. IRODALOM. — LITER ATUR. J. Orcel: Les méthodes d'examen microscopique des minérais métal- liques. Bull. Soc. Franc. Min. 1925. p. 276 — 361. J. Orcel: Notes sur les caractéres microscopiques des minéraux opaques, principalement en lumiére polarisée. Bull. Soc. Franc. Min. 1928. p. 197. 64 F. PAPP K. Zimányi: Kristaldographische Untersuchungen an den Pyriten d. Komitates Krassószörény. Zeitschr. für Krist. Bd. 62. Heft 5 — 6. p. 506. Schneiderhüh n-R amdo h r: Lehrbuch dér Erzmikroskopie. S. Kocli: Einige Wismutminera'lien aus dem Banater Kontaktgebiet. Centr. f. Min. 1950. p. 49—56. L. Tokodv: Neue Beitráge zűr Kenntnis des Eisenglanzes von Dognács- ka. Centr. f. Min. 1924. p. 521 — 551. G. Melczer: Ü. die Symmetrie und das Achsenverháltnis d. llamatits. Zeitschrift f. Krystallogr. 1905. p. 596. E. Klein fedd: Studien am Eisenglanz v. Dognácska. Neues Jbúch für Min. 1907. p. 525 — 589. Tóth Mike: Magyarország ásványai. (Ungariseh.) Reiclier t — Z e 1 1 e r — K ocli: Ásványhatározó. (Ungariseh.) M. N. Short: Microscopic detennination of the őre minerals. Geodogical Survey, Bulletin. 825. 1951. F. Schaf arzik: Die geologisc-hen Verháltnisse d. Umgebung v. Borlova und Pojana-Mörul Jhrbericht d. K. Ung. Geol. Anst. 1897. p. 129. F. Schaf arzik: Ü. die geol. Verháltnisse dér Umgebung Lunkány und Pojén, sowie d. Kornya-Tales b. Nadrág. Jhrbericht d. K. Ung. Geol. Anst. 1905. p. 125. F. Schaf arzik: Ü. die geol. Verháltnisse d. SW Pojána-Ruszkagebirges im Komitat Krassószörény. Jhrbericht d. K. Ung. Geol. Anst. 1905. p. 98. G. Bene: Befahrung einer mutmásslich röinischen Eddmetallgrube bei Neumoldova. Österr. Zeitschrift f. Berg und Hüttenw. 1897. p. 19S. A. L i f f a: Geologische Notizen ü. d. Kontaktzug von Yaskő-Dognácska. Jhrbericht d. K. Ung. Geol. Anst. 1910. p. 181. A. L i f f a: Notizen ti. d. Kontaktzug von Ornvica-Csiklovabánya und Szászkabánya-Ujmoldova. Jhrbericht d. K. Ung. Geol. Anst. 1911. p. 174. A. Codarcea: Étude géologique et pétrographique de la région Ocna de Fer-Boc-sa Montana. Annuarul Inst. Geol. A1 Romániei. Vol. XV. 1950. A TERVEZETT ÚJABB VÁROSLIGETI ARTÉZI KÚT ELŐKÉSZÍTŐ FÚRÁSAI. Intia: Földvári Aladár dr.* — Egy szelvényrajz melléklettel. — DIE FORSCHUNGSBOHRUNGEN DES GEPLANTEN, NEUEN ARTESISCHEN BRUNNENS IN BUDAPEST. von A. Földvári.** — Mit einer Frofilskizze ails Beilage. — Budapest Székesfőváros a Széchényi fürdő megnövekedett melegvízszükségletének fedezésére új artézi kútfúrást tervezett. \ kút tervezési munkálataival foglalkozó bizottság egy szűkebb- körű. geológusokból álló bizottságot kért fel a szükséges geológiai előtanulmányok elvégzésére. A bizottság tagjai: Pálfy Móric főbányatanácsos, Pávai Vájná Ferenc főbányatanácsos, Rozlozsnik Pál főgeológus, Vendl Aladár műegyetemi tanár (a bizottság elnöke) és Vitái is István soproni bányamér- nöki és erdőmérnöki főiskolai tanár voltak. A Székesfővárosi Víz- művek részéről a bizottság munkáját M i h á 1 k o v i c s Miklós igazgató támogatta. Schréter Zoltán főgeológus szintén részt vett a munkában, amennyiben több fúrásminta foraminifera fau- náját volt szíves meghatározni. Engem a bizottság elnöke osztott be a fúrásminták feldolgozására Pálfy főbányatanácsos úr mellé: ezt a munkát Pálfy halála után is folytattam. A bizottság munkájának eredménye volt a Székesfővároshoz benyújtott szak- vélemény. A Földtani Társulat szakülésón Pávai Vájná Ferenc ismertette azokat a redőződéseket, melyeket az említett szakvéle- mény munkálatai során kimutatott. E dolgozat célja, minden messzebbmenő következtetést mel- lőzve, csupán a fúrások szelvényeinek és a belőlük levonható geo- lógai eredményeknek az ismertetése. Nem foglalkozik tehát az- zal. ami a bizottság munkájának szakvéleményi részére vonatko- * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1932. évi október 5.-i szak- ülésen. ** Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ungar. Geol. Gesellschaft am > Október 1932. Földtani Közlöny. LX1I. kötet. 1932. 5 t)6 FÖLDVÁRI ALADÁR DR. zik. A főváros belterületének geológiai szerkezetéről Schafar- z i k klasszikus szelvénye óta újabb átnézetes szelvény nem jelent meg. Ezért nem lesz felesleges munka, ha az artézi kút bizottság által végzett fúrások szelvényeit bemutatjuk. Ebben az ismertetés- ben azok az adatok is szerepelnek, melyeket a bizottság tagjai állapítottak meg. A fúrásokban feltárt rétegek. A legidősebb rétegek oligocén koriak és a kiseelli agyag fácie- sében találhatók a II. és IV. fúrásban. Ezek kékesszürke finom homokos agyagok, gazdag foraminifera-faunával. Az agyagréte- gek közt igen vékony homokkő- és márgaréteg is található. A fauna eloszlására jellemző, hogy felfelé a Clavulina Szabói H a n t k. mennyisége fogy és végül az iszapolási maradékban egyáltalán nem található. A felső oligocén rétegek a III. fúrásban voltak meg. Ezek a rétegek nem azonosíthatók azzal a biztonsággal, mint a többiek. A feltárt kőzetek: homok, kissé agyagos homok és vékony ho- mokkő rétegek. A rétegek lefelé agyagosabbak lesznek. A felső rétegekben sok apró piritkonkréció van. Mikrofaunát csak a leg- alsó rétegekben lehet találni. A fauna alapján e fúrás rétegei a kis- celli agyag felső, Clavulina Szabói Hantk. fajt nem tartalmazó részéhez kapcsolódnak. A magasabb rétegekben helyenkint igen vastag héjú nagy termetű kagylók széteső, meghatározhatatlan töredékeit lehet találni. Ilyen kagylók a felső oHgocén Pectunculus obovatus rétegekben vannak. (Pl. Cyprina rotundata.) A rétegek település szerint is a kiseelli agyag közvetlen fedőjébe tartoznak. Az alsó miocén rétegek az északi szelvényben teljesen hiány- zanak és előfordulásuk a déli szelvényben sem mutatható ki. Ez egyezik Zsigmondy leírásával, amely szerint a városligeti ar- tézi kút rétegei közt az alsó miocén tengeri rétegek nem mutat- hatók ki. Zsigmondy a közép miocén és felső oligocén rétegek között egy 18.1 m. vastag zöldszínű édesvízi agyagréteget tekint alsó miocén korinak, melyben Chara Escheri Braun és ostraco- 26.3 m. zöldes sárg'a homokos agyag. 19. 26.3 — 27.47 m. zöldes sárga agyagos homok. 20. 27.47 — 28.69 in. zöldes sárga homokos agyag. 21. 28.69—29.7 m. kékes zöld homokos agyag. 22. 29.7 — 50.25 m. kékes zöld köoelöszerű tufás agyag. Alsó tufa réteg. 23 — 28. Közép miocén (heloetien): 23. 30.25 — 30.95 m. zöldes sárga homokos agyag kékes zöld csíkokkal. 24. 30.95 — 32.1 m. zöldes sárga homokos agyag, szürke csíkokkal, a 23. rétegnél agyagosabb. 25. 32.1 — 33.05 m. zöldes sárga homokos agyag. 36. 53.05 — 34.0 m. zöldes sárga homokos agyag kékes szürke csíkokkal. 27. 34.0 — 36.12 m. zöldes sárga homokos agyag. 28. 36.12 — 56.85 m. zöldes sárga kissé agyagos homok. A 27. réteg iszapolási maradékában egy kopott Textularia volt. A 28. réteg iszapolási maradékában: Cristellaria cfr. arcuata Phil. Cris- EőZAlii SZELVÉNY A TlfcVXZZTT VÁROSLIGETI AEÍTE'ZI KÖT jliAkesjítö FŰB/fóALNAlZ SZLLWNYl! NY nr. +*M-t ZET. +&-ifc 3L +bOS 3DE. 3ZT. +&V3.2 + &'60 3ZT. +T44 \ Yj I. +-10&1 L1DE El 32:. + QAO 22 JIAMAGYABAZAT ALLUVIUM tó DiLUViUM 4ÖZIÍP MIOCÉN [TOaTONÍEN] VULlZ^KJi TUFA izöztó> MÍOCeIkI jWGLVLTILNj AL5Ó MÍOGIÍN FLÜbÓ OL1GOCEÍN löOZEÍP OLSGOGEiN Ttisó logeIn FLLa&TPUAÍSZ MEÍUT-T 1:4000 HOaáztóAfe: MA&ASbA'& "IM .00 az +' 10*7 DNY zz. +T7<& zul. +T»1 D.EÍLi OZE.LVni.NY m. zr. üf. + 552, +vtO‘3<í> +9YO 3E. + 6AS X) VA2GÖ.II<I ACTEÍZJ -MO-3SL wbt J A TERVEZETT ÚJABB VÁROSLIGETI ARTÉZI KÚT ELŐKÉSZÍTŐ FÚRÁSAI 73 tellaria calcar L. oar. cultrata D‘Orb.? Textularia carinata D‘Orb. 7 runca- lulina cfr. granosa H a n t k. Bulimina sp. cs szivacstűk. k VI. fúrás. Szabolcs-utca 23 — 23. számú leiken a vasút mellett, a telek déli sarkán. Magasság + 8.60 m. Talajvíz szintje + 3.95 m. (Vízművek 2402. fúrása.) A XIII. fúrástól 3 11 7‘ felé 40.8 in. -re van. / — 6. Alluvium és diluoium: t. 0.0 — 0.6 m. barna humuszos homok, tör- melék. 2. 0.6 — 2.5 m. szürke homok. 3. 2.5 — 6.0 m. szürke homok apróbb-nagyobb kaviccsal. 4. 6.0 — 7.4 m. sárgás szürke homok sok kaviccsal. 5. 7.4 — 9.4 m. sár- gás szürke homok apró kaviccsal. 6. 9.4 — 12.46 m. szürke homok kaviccsal. " — 15. Közép miocén (íorlonien): 7. 12.46 — 22.0 m. zöldes sárga kékes szürke csíkos agyagos homok. 8. 22.0 — 25.46 m. szürke homok és agyag. 9. 25.46 — 50.7 m. zöldes szürke agyag 10. 30.7 — 30.85 m. sárgás szürke kissé agyra- gos homok. II. 30.85 — 37.4 m. zöldes sárga homokos agyag. 12. 37.4 — 37.55 m. szürke homok. 37.55 — 40.4 m. kékes zöld köoelőszerű tufás agyag. Felső tufa réteg. 14. 40.4 — 47.1 m. zöldes sárga homokos agyag és agyagos homok. 15. 47.1 — 48.55 m. szürke és zöldes sárga homokos agyag. 16. 48.55—50.5 m. zöldes szürke agyag kenés tufával. Alsó tufa réteg. 1 7 — 19. Közép miocén (helnetien): 17. 50.5-^51.3 m. zöldes sárga homokos agyag. 18. 51.3 — 52.0 m. zöldes sárga és kékes szürke homokos agyag. 19. 52.0 — 53.15 m. zöldes sárga agyag kékes szürke csíkokkal. J . fúrás. Aréna-út és Vágány-utca sarkán, az Aréna-úti vasúti aluljáró északi oldalán. Magasság + 7.44 m. Talajvíz szintje + 5.82 m. Vízművek 2401. fúrása.) A VI. fúrástól 41' 9‘ felé 158.1 m.-re van. 1 — 5. Alluvium és diluvium: 1. 0.0 — 1.3 m. feketés szürke humuszos ho- mok. 2. 1.3 — 3.97 m. szürke iszapos homok. 3. 3.97 — 5.3 m. szürke iszapos ■agyag kevés kaviccsal. 4. 5.3 — 5.5 m. szürke iszapos agyag kevés kaviccsal. 5. 5.5 — 12.71 m. barnás szürke homok sok és nagy kaviccsal. 6 — 15. Közép miocén (tortonien): 6. 12.71 — 15.1 m. zöldes sárga homokos .agyag. 7. 15.1 — 15.5 m. zöldes sárga agyagos homok. 8. 15.5 — 18.0 m. zöldes szürke homokos agyag kevés rozsda-sárga folttal. 9. 18.0 — 18.9 m. kékes szürke kissé agyagos homok. 10. 18.9 — 21.0 m. zöldes sárga homok, nagyon kevéssé agyagos. 11. 21.0 — >25.0 m. zöldes szürke agyag, benne sötétzöld kővelőszerű tufás agyagdarabkák, valamelyik tufa-réteg bemosott darabjai. 12. 25.0 — 34.0 m. kövületes kékes szürke kissé agyagos homok. 13. 34.0 — 39.71 in. zöldes sárga kissé agyagos homok. 14. 59.71 — 42.41 m. feketés zöld kővelőszerű tufás agyag, igen sok biotit és mállóit földpáttal. Felső tufa réteg. 15. 42.41 — 46.2 m. zöldes sárga kissé agya- gos homok. 16. 46.2 — 17.7 m. kékes zöld kővelőszerű tufás agyag, igen sok bio- tit és mállóit földpáttal. Alsó tufa réteg. 17. Közép miocén (helnetien): 17. 47.7 — 48.7 m. zöldes sárga agyagos homok. Az iszapolási maradékot vizsgálva: A 12. rétegben 25.0 — 34.0 m. közt: Cristellaria calcar L. var. cultrata D‘ü r b. Polystomella erispa Lám. Rotalia fíeccarii L. ? Uvigerina pygmaea D O r b. 74 FÖLDVÁRI ALADÁR DR. 1. fúrás. Az állatkerti tó és a Nyugati p.-u.-ra vezető vasút között. Magasság -f- 10.51 m. Talajvíz szintje + 6.29 m. ( \ ízművek 2597. fúrása.)®’ Az Y. fúrástól 8*1 4‘ felé 205.5 m.-re vian. I — 5. Alluvium és diluoium: 1. 0.0 — 0.5 m. barnás fekete humuszos homok 2. 0.5 — 5.0 m. világos barnás szürke homok. 5. 5.0 — 4.4 m. fehéres szürke iszapos homok. 4. 4.4 — 15.64 m. barnás szürke homok sok nagy kaviccsal. 5. 15.64 — 16.89 m. szürke durva homok. 6—17. Közép miocén (tortonien): 6. 16.89 — 25.5 m. zöldes sárga homokos agyag kékes szürke csíkokkal. 7. 25.5 — 24.7 m. zöldes szürke homokos agyag. 8. 24.7 — 27.54 m. kékes szürke kövületes agyagos homok. 9. 27.54 — 27.7 m. kékes szürke homokkő. Ostrea töredék. 10. 27.7 — 28.2 m. zöldes sárga agyagos homok. 11. 28.2 — 29.52 m. sötét kékes szürke agyagos durva homok. 12. 29.52 — 54.98 m. zöldes sárga igen kevéssé agyagos finom homok. 15. 54.98 — 55.5 m. kékes zöld kővelőszerű tufás agyag, sok biotit és inállott földpátial. Felső tufa réteg. 14. 55.5 — 58.5 m. zöldes sárga, kékes szürke csíkos homokos agyag. 15. 58.5 — 5S.8 m. világos sárgás zöld agyag. 16. 58.8 — 41.8 m. zöldes sárga agyagos finom homok. 17. 41.8—42.7 m. sárgás zöld, szürke csíkos homokos agyag. 18. 42.7—44.2 m. sötét zöld kővelőszerű tufás agyag, sok biotit és mállóit földpáttal. Alsó tufa réteg. 19 — 20. Közép miocén (helvetien): 19. 44.2—46.2 m. zöldes sárga agyagos finom homok. 20. 46.2 — 47.54 m. sárgás zöld, kékes szürke csíkos homokos agyag. Az iszapolási maradék vizsgálata: 8. rétegben 24.7 — 27.54 m. közt: Cerithium bidentatum Defr. Cerithium disjunctum Sow. Cytherea, Lucina, N érit a, Ostrea és Polystomella crispa Lám, XV. fúrás. A Szépművészeti Múzeum északkeleti sarka mellett az Állat- kerti-út déli oldalán. Magasság + 9.50 m. Talajvíz szintje + 5.92 m. (Vízművek 2455. fúrása.) Az I. fúrástól 7h 5‘ felé 257.1 m.-re van. 1 — 6. Alluvium és diluoium: 1. 0.0 — 0.8 m. barnás fekete humuszos homok. 2. 0.8 — 1.9 m. fehéres szürke iszapos homok. 5. 1.9 — 2.57 m. élénk sárga homok. 4. 2.57 — 5.0 m. világos barnás szürke homok. 5. 5.0 — 6.5 m. világos barnás szürke homok apró kaviccsal. 6. 6.5 — 16.15 m. szürke homok sok nagy kaviccsal (10 cm. átmérőjű is volt.) ? — 25. Közép miocén (tortonien): 7. 16.15 — 16.45 m. kékes szürke agyagos homok. 8. 16.45 — 17.58 m. zöldes sárga homokos agyag kevés kékes szürke csí- kal. 9. 17.58 — 17.87 m. zöldes sárga agyag, kékes zöld csíkokkal, kövületnyo- mokkal. 10. 17.87—18.2 m. zöldes szürke agyag. 11. 18.2—19.29 m. zöldes sárga kissé homokos agyag kövületnyomokkal. 12. 19.29 — 19.7 m. kékes szürke homo- kos agyag. 15. 19.7—20.79 m. zöldes sárga homokos agyag, kövületnyomokkal (száradás és oxidáció előtt kékes szürke színű volt). 14. 20. i9 — 21.25 m. szürke agyagos homok, kövületnyomokkal. 15. 21.25—21.7 m. sötét szürke homokos agyag. 16. 21.7 — 22.1 m. világos kékes szürke agyagos homok. 17. 22.1 — 25.1 nu sötét kékes szürke agyagos homok, szénosíkokkal, kövületnyomokkal és néhány kaviccsal. 18. 25.1 — 25.82 m. sötét szürke homokos 'agyag széncsíkokkal és igen sok kövületnyommal. 19. 25.82—26.22 m. világos szürke agyagos homok (fris- sen zöldes árnyalatú). 20. 26.22—29.95 m. zöldes sárga homokos agyag (frissen zöldes kék) lefelé agyagos homokba megy át. 21. 29.95 — 51.1 m. sárgás barna A TERVEZETT ÚJABB VÁROSLIGETI ARTÉZI KÚT ELŐKÉSZÍTŐ FÚRÁSAI kavicsos homok. 02. 31.1 — 31.7 m. zöldes sárga homokos agyag, kékes szürke csíkokkal. á3. 31.7 — 55.27 m. zöldes sárga agyagos homok. 24. 35.27 — 34.1 m. kékes zöld kőoelőszerű tufás agyag, benne fehéres szürke homokkő darabkák Felső tufa réteg. A tetején egy kékes zöldes-szürke, sárga csíkos agyagos homok rétegecske volt, melyben zöld kővelőszerű agyag és biotitos, földpátos tufa darabkák voltak. Mivel nem különíthető el a szálban álló tufa rétegtől és csak pár cúq. vastag lehet, itt említem meg. 25. 34.1 — 35.77 m. zöldes sárga homokos agyag (frissen kékes zöld). 26. 35.77 — 36.04 m. kékes zöld kőoelőszerű tufás agyag, benne sok biotit és mállóit földpát. Alsó tufa réteg. 27. Közép miocén (heloetien): 27. 36.04 — 36.14 m. zöldes sárga homokos agyag szürke csíkokkal. Az iszapolási maradék vizsgálata: 14. rétegben 20.70—21.25 m. közt: Lucina columbella Lám. Pecten, Ostrea: 15. rétegben 23.1 — 25.09 m. közt: Adeorbis Woodi Horn. Bulla Lajonkaire- ana B a s t. Bulla miliaris Brocc. Caecum trachea M o u t. Chemnitzia cfr . Reusii Horn. Lucina dentata B a s t. Natica millepunctata Lám. Paludina immutata Frauen felel. Turritella turris B a s t. Venus cfr. plicata Ginek Polystomella erispa L á m. Arca, Nerita, Ostracodák. A XY. fúrástól a városligeti artézi kút llh 6‘ felé 240 m.-re van. A déli szelvény fúrásai. A déli szelvény fúrásai nyugatról kelet felé: XII. VIII. XIV. VII. XL IX. X. 177. fúrás. Hunyadi-tér. A Csengery- és Hegedűs Sándor-utcák kereszte- ződésénél lévő sarokban. Magasság + 7.76 m. Talajvíz szintje + 2.58. (Vízművek 2408. fúrása.) 1 — 7. Alluoium és diluoium: 1. 0.0 — 0.7 m humuszos barna homok, ka- vicsokkal. 2. 0.7 — 2.6 m. szürke göröngyös kilúgzott homok. 3. 2.6 — 3.0 m. feke- tés barna göröngyös, humuszos agyagos homok. 4. 3.0 — 5.55 m. szürke iszapos homok. 5. 5.55 — 6.0 m. iszapos tőzeg. 6. 6.0 — 6.6 m. iszapos homok. 7. 6.6 — 12.0 m. kavics kevés barnás szürke homokkal. 8 — 18. Közép miocén (heloetien): 8. 12.0 — 14.06 m. sárgul és szürke homokos agyag. 9. 14.06 — 14.95 m. zöldes szürke agyagos homok. 10. 14.95 — 15.45 m. sár- gás barna durva homok kevés kaviccsal. 11. 15.45 — 17.0 m. világos szürkés színű homok? Ostrea töredék. 12. 17.0 — 21.0 m. szürke kissé agyagos laza homok, he- lyenkint széncsíkok és Ostrea töredékek. 13. 21.0 — 53.0 m. az előbbinél agyago- sabb homok, laza homok csíkokkal; széncsíkok. 14. 35.0 — 35.0 m. a 15. rétegnél is agyagosabb, sziláid összeállású agyagos homok, széncsíkok. 15. 35.0 — 40.0 m. kékes szürke kissé homokos agyag? Corbuila-féle kagyló töredéke. 16. 40.0 — 42.5 m. a 15. rétegnél homokosabb agyag. 17. 42.5—44.7 m. kékes szürke homokos agyag sok kövülettel. 18. 44.7 — 46.4 m. sötétebb kékes szürke homokos agyag sok kövülettel, Ostrea töredékek. Az iszapolási maradék vizsgálata: 12. és 13. rétegben 17.0 — -26.0 m. közt: Turritella subangulata Brocc. Pectunculus, koptatott Cristellaria, Rotalia és szívacstűk. 76 FÖLDVÁRI ALADÁR DR. 17. rétegben 42.5 — 44.7 m. közt: Az dszapolási maradék túlnyomóikig víz- tiszta kvarc szemekből, ugyancsak igen tiszta calcit kristályokból, melyeken kristálylapok is megfigyelhetők és egy tengeri eredetű durva mészkő törmelé- kéből áll. A szerves maradványok két generációban fordulnak elő. Az idősebb, erősen koptatott darabok a durva mészkőből származnak, ezek: briozoák, pec- ten töredékeik^ eclünida tüskék, cardiutn és spondylus kagylók embrionális pél- dányai. Azonkívül Heterostegina costata D‘0 r b. Quinqueloculina cfr. pulchella DOrb. A fiatalabb generációban, mely az agyagban volt előfordulnak sima felü- letű pectenek töredékei, melyek csak a belső oldalukon viselnek bordákat és így a Pederi cristatus Broun, fajhoz tartoznak. (A szakvéleményben ez a faj tévesen Peden cfr. burdigalensis Lám. néven szerepelt.) Dentaluim entalis L. Peden pariim L. ? töredékei. Féregcsövek, ostracodák héja. Azonkívül Globu- lina spinosa DOrb. Polystomella crispa Lám. Kotalia Beccarii L. Ezek szerint a bemosott durva mészkő darabok a helvetienben vagy az alsó miocén végén képződött briozoás mészkőből származnak. Az agyag saját faunája és a briozoás mészkő zárványok miatt e rétegek a helvetiennél időseb- bek nem lehetnek. A kakit kristályok minden valószínűség szerint a briozoás mészkő hasadé- kaiban képződtek és onnan kerültek az agyagba. VIII. fúrás. Izabella-utca 46. sz. az iskola udvarán. (Hegedűs Sándor-utca sarkán.) Magasság + 7.81 m. Talajvíz szintje + 2.81 m. (Vízművek 2404. fúrása.) A XII. fúrástól 3h 10‘ felé 178.5 in. -re van. I—?. Alluoium és diluoium: 1. 0.0— 2.56 m humuszos homok. 2. 2.56—3.5 m humuszos agvag és iszap. 3. 3.5 — 4.0 m. szürkés fehér lösz szerű iszapos homok. 4 4.0 — 4.4 m. szürkés sárga iszapos homok. 5. 4.4 — 5.3 m. kékes szürke iszapos homok. 6. 5.3 — 8.37 m. szürke durva homok kevés kaviccsal. 7. 8.37 — 11.04 m. kavics kevés sárgás szürke homokkal. 8 — 22. Közép miocén (héloetien): 8. 11.04 — 13.69 m. zöldes sárga agyagos homok szürke foltokkal. 9. 13.69 — 14.02 m. szürke homokkő. 10. 14.02 — 16.2 m. sárgás barna homokos agyag. 11. 16.2 — 16.38 m. kékes szürke homokos agyag. 12 16.38 — 16.63 m. szürkés barna agyagos homok. 13. 16.63 — 19.88 m. zöldes sárga homokos agyag. 14. 19.88—21.18 m. élénkebb zöldes sárga homokos agyag kevés szürke folttal. 15. 21.18—22.08 m. zöldes sárga homokos agyag. 16. 22.08—22.68 m. sárgás barna homok. 17. 22.68 — 24.83 m. zöldes sárga homokos agyag. 18. 24.83— 25.05 m. sárgás barna homok. 19. 25.05-427.5 m. zöldes sárga homokos agyag. 20. 27.5—28.13 m. élénk sárgás zöld homokos agyag szürke csíkokkal. 21. 28.15—28.3 m. kékes szürke homok. 22. 28.3—29.5 m. sárgás barna homok. A 10. és 11. rétegben kopott foraminiferák, Rotalia, Cristellaria ? voltak. XIV. fúrás. Rózsa-utca 55. sz. Rigler-gyár telkén. Magasság + 8.15 m. Talajvíz szintje + 2.89 m. (Vízművek 2432. fúrása.) A VIII. fúrástól 36 6‘ felé 112.2 m.-re van. 1 — 3. Alluoium és diluoium: 0.0 — 0.15 m. kőkocka burkolat. 1. 0.15 — 1.7 m. A TERVEZETT ÚJABB VÁROSLIGETI ARTÉZI KÚT ELŐKÉSZÍTŐ FÚRÁSAI 7? humuszos homok. 2. 1.7 — 6.5 m. sárgás barma iszapos homok. 3. 6.5— i 1.0 m. durva homok apróbb ás nagyobb kaviccsal. 4 — 7. Közép miocén (heloetien): 4. 11.0 — 11.3 m. zöldes kék homokos agyag. 5. 11.5 — 16.63 in. sárgás zöld homokos agyag. 6. 16.63 — 18.5 m. sárga ho- mok. 7. 18.5 — 20.05 m. durva sárgás barna homok kaviccsal. Az 5. réteg iszapolásd maradékában csillámos homokkő darabjai, kvarc, biotiit, muszkovit és víztniszta kakit kristályok uralkodnak. Igen kevés és kop- tatott foramiuifera és csiga maradvány volt. A foraminiferák Rotalia félék lehetnek. Egy igen jó megtartású foraminifera is akadt, ennek a megtartási álla- pota annyira különbözik a többitől, hogy idegen szennyezésnek kell tartanunk. VII. fúrás. Lövölde-tér északi sarkán, a Felsőerdősor- utca betorkolásánál. Magasság + 8.32 m. Talajvíz szintje + 2.42 m. (Vízművek 2405. fúrása.) A XIV. fúrástól 41' 8‘ felé 178.5 m.-re van. 1 — 7. Alluvium és diluvium: 1. 0.0 — 2d5 m. szürkés barna humuszos ho- mok. 2. 2.13 — 5.38 m. szürkés barna homok. 3. 3.38 — 3.6 m. szürkés fekete humu- szos homok. 4. 3.6 — 3.9 m. sárga és szürke kavicsos homok. 5. 3.9 — 6.0 m. szürke homok. 6. 6.0 — 10.0 m. sárgás szürke homokos kavics. 7. 10.0 — 12.07 m. szürke homokos kavics. 8 — 18. Közép miocén (heloetien): 8. 12.07—17.5 m. zöldes sárga homokos agyag szürke csíkokkal. 9. 17.5 — 19.98 m. zöldes sárga homokos agyag szürke csíkokkal, a 8. rétegnél homokosabb. 10. 19.98 — 25.88 in. zöldes sárga homokos agyag, szürke és zöldes szürke csíkokkal. 11. 25.88 — 25.99 m. sárgás szürke homok- kő. 12. 25.99 — 28.73 m. zöldes sárga homokos agyag szürke csíkokkal. 15. 28.75 — 29.27 m. szürke homokos agyag, helyenkint sárga foltokkal. 14. 29.27 — 32.5 m. sárgás szürke agyagos homok. 15. 32.5 — '32.64 m. sárga rozsdás homokkő. 16. 32.64 — 54.5 m. sárgás barna homok. 17. 34.5 — 36.8 m. sárgás barna murvás ho- mok. 18. 36.8 — 40.67 m. szürkés sárga homokos agyag. Az iszapolási maradék vizsgálata: 12. réteg 26.0 — 27.0 m. közt: egy nagyobb emlős csontdarab és egy fog került elő, valamint egy nagyon koptatott nummulina és néhány koptatott foraminifera. Az emlős fog Kretzoi Miklós meghatározása szerint a Dyromys hamadryas Forsyth Major ős pelle fajhoz áll közel, amely faj az alsó szarmatára vagy a tortonienre utal. 15 — 14 — 15. réteg 28.73 — 32.64 m. közt: igen kevés és kopott foraminifera, kopott Polystomella erispa L a m, bekérgezeit Globigerina. XI. fúrás. Vilma királyné-út 4. és 6. számú telek határán, az úttest fa- sorja között. Magasság + 10.36 m. Talajvíz szintje + 5.49 m. (Vízművek 2407. fúrása.) A VII. fúrástól 4h 5‘ felé 137.7 m.-re van. 1 — 7. Alluoium és diluvium: 1. 0.0 — 1.6 m. barna humuszos homok kevés kaviccsal. 2. 1.6 — 3.67 m. szürkés barna homok. 3. 3.67—4.36 m. barna színű ho- mokos agyag, sárga színű rozsdás foltokkal, lösszerű. Helix töredékek. 4. 4.36 — FÖLDVÁRI ALADÁR DR. :"8 '6.0 m. szürke iszapos liomok. 5. 6.0 — 9.6 m. szürke durva homok. 6. 9.6 — 12.8 m. szürke homokos kavics. 7. 12.8 — 12.9 m. szürke agyag. 8 — 28. Közép miocén (tortonien): 8. 12.9 — 16.45 m. zöldes sárga, szürke csí- kos homokos agyag. 9. 16.45 — 16.% m. zöldes sárga kissé agyagos durva homok. 10. 16.96—19.0 m. zöldes sárga agyagos finom homok. 11. 19.0 — 19224 m. kékes szürke homokos agyag. 12. 19.24—20.05 m. zöldes sárga szürke csíkos homokos agyag. 15. 20.05 — 21.52 m. zöldes sárga agyagos homok. 14. 21.52 — 25.5 m. zöldes sárga szürke csíkos agyagos homok. 15. 25.5 — 24.56 m. zöldes sárga kissé agya- gos homok. 16. 24.56 — 24.47 m. zöldes sárga kissé agyagos durva homok. 17. 24.47 — 25.7 m. zöldes sárga agyagos finom homok. 18. 25.7 — 27.28 m. zöldes sárga szürke csíkos homokos agyag. 19. 27.28 — 29.1 1 m. zöldes sárga agyagos ho- mok. 20. 29.11 — 29.45 m. zöldes szürke homokos agyag. 21. 29.45 — 51.4 m. kékes zöld kőoelőszerű lufás agyag és fehér tufa. Felső tufa réteg. 22. 51.4 — 52.67 m. zöldes sárga szürke csíkos homokos agyag. 25. 52.67 — 54.51 m. élénk zöldes sárga agyagos durva homok szürke csíkokkal. 24. 54.51 — 55.24 m. barnás sárga kissé agyagos durva homok. 25. 55.24 — 57.0 m. élénk zöldes sárga homokos agyag kevés szürke csíkkal. 26. 57.0 — 57.15 m. kékes szürke homokos agyag. 27. 57.15—58.81 m. élénk zöldes sárga homokos agyag, féregcsövekkel. 28. 58.81 — 58.91 m. kékes szürke homokos agyag. 29. 58.91 — 59.77 m. szürkés fehér tufa. Alsó tufa réteg. 50 — 55. Közép miocén (lieloetien): 50. 59.77 — 41.5 m. zöldes sárga homokos agyag. 51. 41.5 — 41.55 m. kékes szürke agyagos homok. 52. 41.55 — 42.55 m. zöldes sárga homokos agyag. 55. 42.55 — 42.68 m. zöldes sárga homokos agyag. 54. 42.68 — 45.04 m. zöldes sárga kissé agyagos homok. 55. 45.04 — 47.0 m. igen erősen összeálló zöldes sárga homokos agyag, kékes szürke csíkokkal. IX. fúrás. Vilma királyné-út 10 — 12. számú telkek közt, az úttest fasorja mellett. Magasság + 9220 m. Talajvíz szintje + 4.24 m. (Vízművek 2405. fúrása.) A XI. fúrástól 5h 12‘ felé %.9 m.-re van. 1 — 4. AUuoium és diluoium: 1. 0.0 — 4.66 m. világos barnás szürke homok. 2. 4.66 — 10.0 m. szürke durva homok kevés kaviccsal. 5. 10.0 — 11.59 m. szürke iszapos agyag. 4. 11.59 — 15.04 m. szürke homok és kavics. 5 — 24. Közép miocén (tortonien): 5. 15.04 — 15.54 m. sárgás szürke agyagos homok. 6. 15.54 — 15.05 m. zöldes sárga homokos agyag. 7. 15.05 — 16.45 m. élénk .zöldes sárga agyag fehér és szürke foltokkal. 8. 16.45 — 17.29 m. sárgás barna kissé agyagos durva homok. 9. 17.29 — 19.50 m. zöldes sárga homokos agyag szürke csíkokkal. 10. 19.50 — 20.64 m. zöldes sárga agyagos homok. 11. 20.64 — .21.8 m. zöldes sárga homokos agyag szürke csíkokkal. 12. 21.8 — 22.55 m. zöldes sárga agyagos homok. 15. 22.55 — 25.95 m. sárgás barna durva homok kevés kaviccsal és zöld kővelőszerü tufás agyag darabkáival. 14. 25.95 — 24.69 m. zöl- des sárga agyagos homok. 15. 24.69 — 25.0 m. zöldes sárga a 14. rétegnél kevésbbé agyagos homok, benne zöld kemény kőzet kavicsai. 16. 25.0 — 26.08 m. sárgás barna durva homok. 17. 26.08 — 26.26 m. sárgás barna agyagos homok benne kavics és zöld kővelőszerü tufás agyag darabkák. 18. 26.26 — 27.0 m. zöldes sárga agyagos homok szürke csíkokkal. 19. 27.0 — 28.5 m. zöldes sárga agyagos homok helyenkint erősen agyagos csíkokkal, kékes szürke színű foltokkal. 20. 28.5 — 51.0 m. zöldes sárga homokos agyag. 21. 51.0 — 55.5 m. zöldes sárga homokos agyag szürke csíkokkal. 22. 55.5 — 58.07 m. sárgás barna kissé agyagos homok, A TERVEZETT ÚJABB VÁROSLIGETI ARTÉZI KÚT ELŐKÉSZÍTŐ FÚRÁSAI 79 lelyenkint szenes csíkokkal. 23. 38.07 — 39.0 m. zöldes sárga agyagos homok. J24. 39.0 — 45.5 m. élénk zöldes sárga homokos agyag, kékes szürke csíkokkal. 25. 45.5 — 45.7 m. szürkés fehér tömött tufa. Alsó tufa réteg. Iszapolási maradék vizsgálata: 6. és 7. réteg 13.54 — 16.43 m. közt: Bulimmá cfr. Buchiana D'O r b. Cris- tellaria arcuata Phil. Cristellaria cfr. calcar L. Cristellaria Kubinyii H a n t k. Textularia carinata D'Orb. Glandulina. A fúrás rétegeiben helyenkint anomiák töredékei és egv-két foraminifera is volt. A. fúrás. Vilma királyné-út 26. számú ház előtt. Magasság + 10.87 m. Talajvíz szintje + 5.95 m. (Vízművek 2406. fúrása.) A IX. fúrástól 3h 12‘ felé 259.7 m.-re van. 1 — 6. Alluvium és diluvium: 1. 0.0 — 0.5 m. barna humuszos homok. 2. 0.5 — '3.25 m. világos szürkés barna homok. 5. 3.25 — 6.4 m. világos sárgás szürke isza- pos homok (lösz szerű). 4. 6.4 — 7.05 m. szürke iszapos homok. 5. 7.03 — 12.5 m. kavics, szürke homokkal. 6. 1 2.5 — 15.74 m. szürke homok kevés kaviccsal és kopott átmosott kövületekkel. 7 — 25. Közép miocén (tortonien): 7. 13.74 — 1522 m. zöldes sárga homokos agyag fehér foltokkal. 8. 15.2 — 17.05 m. zöldes sárga agyagos homok. 9. 17.05 — 18.0 m. kékes szürke agyagos homok. 10. 18.0 — 19.02 m. zöldes sárga homokos agyag. 11. 19.02 — 20.06 m. zöldes sárga agyagos homok. 12. 20.06 — 20.16 m. ké- kes szürke agyagos homok zöldes sárga csíkokkal. 15. 20.16 — 22.62 m. zöldes sárga agyagos homok. 14. 22.62 — 23.66 m. zöldes sárga homokos agyag szürke csíkokkal. 15. 25.66 — 27.66 m. zöldes sárga agyagos homok. 16. 27.66 — 28.21 m. zöldes szürke homokos agyag szürkés fehér tufa darabokkal. 17. 28.21 — 50.21 m. zöldes sárga agyagos homok. 18. 30.21 — 50.61 m. barnás sárga kissé agyagos durva homok. 19. 30.61 — 32.0 m. zöldes sárga homokos agyag. 20. 32.0 — 35.2 m. zöldes sárga agyagos homok. 21. 35.2 — 55.% m. zöldes sárga homokos agyag szürke csíkokkal. 22. 35.96 — 56.2 m. zöldes sárga kissé agyagos homok. 23. 36 2 — 57.0 m. zöldes sárga homokos agyag. 24. 37.0 — 58.82 m. zöldes sárga kissé agyagos homok. 25. 38.82 — 40.5 m. kékes szürke homokos agyag. 26. 40.5 — 41.95 m. kékes zöld kőoelőszerű tufás agyag és fehéres szürke tufa. Alsó tufa réteg. 27 — 54. Közép miocén (heloetien): 27. 41.95 — 40.84 ni. zöldes sárga homokos agyag szürke csíkokkal. 28. 42.84 — 44.0 m. zöldes sárga homokos agyag. 29. 44.0 — 45.5 m. barnás sárga kissé agyagos homok. 30. 45.5 — 47.56 m. zöldes sárga agyagos homok. 31. 47.56 — 48.2 m. barnás sárga kissé agyagos durva homok. 32. 48.2 — 50.15 m. zöldes sárga homokos agyag. 53. 50.45 — 50.5 m. zöldes sárga homokos agyag szürke csíkokkal, igen szilárdan összeálló. 34. 50.5 — 52.0 m. zöl- des sárga agyagos homok, igen szilárdan összeálló. A X. fúrás a városligeti artézi kúttól 12h 1‘ felé 600 m.-re van. Készült a Magyar Királyi József Műegyetem Ásvány- és Föld- tani Intézetében. * Tn Budapest wird die Bohrung eines neueren artesisclien Brunnens geplant. Verfasser macht die Profile dér gelegentlich dér geologischen Orientierungsarbeiten durchgeführten Bohrungen be- 80 FÖLDVÁRI ALADAR DR. kannt. In den Bohrungen wurden Schichten des mittleren und obe~ ren Oligoziins, des mittleren Miozans und in diskordanter Lage dariiber die sandigsehotterigen Ablagerungen dér Donau ange- troffen. Das Altér dér letzteren ist unsicher, möglicherweise setzte ihre Bildung bereits im Levantikum ein und hielt iiber das Pleis- toziin bis in die Gegenwart an. In den Profilén liisst sich eine starke Neigung dér oligozanen Schichten gégén das Alföld (grosse Ungarische Tiefebene) fest- stellen und die miozaüen Schichten zeigen Faltén mit sanften- Einfallen. (Mineralog.-geologisches Institut dér Technischen Hochschule zu Budapest.) IRODALOM. - LITER AT UR. 1. 1878. Zsigmondy Vilmos: A városligetii artézi kút Budapesten. 2. 1903. Soha far zik Ferenc: Budapest harmadik főgyűjtőcsatorná- jának földtani szelvénye. Földtani Közlöny 33. 3. 1910. Ha la véts Gyula:'* A neogén üledékek Budapest környékén. A m agy. kir. Földtani Intézet Évkönyve 17. 4. E u g e n Noszky : Geologritsche und entwicklungsgeschdchitliche Vethaltiniisse des Zagv\ atiales und seiner Umgebung. Central blatt für Miinera- logie etc. 5. 1925. Se ha far zik Ferenc: Budapest Székesfőváros ásványvíz- forrásainak geológiai jellemzése és grafikus feltüntetése. Hidrológiai Közlöny 4 — 6. 6. 1925. Pávai Vájná Ferenc: A földkéreg legfiatalabb tektonikus mozgásairól. Földtani Közlöny 55. 7. 1927. Horusitzky Ferenc: Üj adatok a Budapest környéki mio- cén sztratigrafiájához. Földtani Közlöny 56. 8. 1928. Ven dl Aladár: Adatok a Duna Nagymaros-Szentendrei sza- kaszának ismeretéhez. Hidrológiai Közlöny 7 — 8. 9. 1929. S eh a farzik — Vend 1: Geológiai kirándulások Budapest kör- nyékén. 10. 1929. Budapest Székesfőváros területének földtani térképe. 11. 1929. Földvári Aladár: Adatok a Bia— Tétényi plató oligocén- miooén rétegeinek sztratigrafiájához. Annales Musei Nationalis Hungarici 26, 12. 1932. Gárdonyi Jenő: A régi szintezési pontok magasságának változásai. A magy. kir. Állami Földmérés Közleményei. A BUDAI MÁRGA KŐZETTANI VIZSGÁLATA írta: Sztrókay Kálmán.* — A 9. — 15. ábrával és két táblával. — PETROGRAPHISCHE UNTERSUCHUNGEN AM BUDAER MERGEL. Von K. Sztrókay.** — Mit den Figuren 9. — 15. und mit zwei Tafeln. — BEVEZETÉS. A budai márga a Budai-hegység üledékes kőzeteinek egyik sok vitára és tanulmányozásra alkalmat adó tagja. Vitás volt e képződmény keletkezésének ideje, a briozoás rétegekkel való ro- konsága, valamint a hárshegyi homokkőhöz és kiscelli agyaghoz való viszonva. A magyar geológia legkimagaslóbb alakjai (Írod. 1 2., 5., 6., ?., 8., 9., 11., 12., 16., 17., 24., 31., 32., 35., 39.***) fog- lalkoztak e kérdéssel, sőt Hantken és El o f m a n n között he- ves irodalmi harcot váltott ki a probléma megoldása. Ma a kérdés már lezártnak tekinthető (31., 42., 43., 46.): a budai és briozoás márga-rétegek egyazon tengernek különböző mélységben képző- dött fáciesei. Koruk az eocén és oligocén határára tehető. A hárs- hegyi homokkő ezzel szemben egy újabb, a márga tengerének visszavonulása, illetve a szárazföldi periódus után beállt (közép- oligocén) transzgresszió partvonalát jelöli s eme tenger mélyülésé- vel ülepedett le a kiscelli agyag. Az a bő irodalom, mely e márga-képződménnyel foglalkozik, minden terjedelme mellett is híjával van a kőzettani ismertetésnek, mert csak sztratigrafiai, paleontologiai és tektonikai kérdéseket ölel fel, benne petrográfiai megfigyelések csak szórványosan talál- hatók. Szabó 1858-ban ( 1 . 42.***) ezeket írja: „... Áll agyagos mész, márga, meszes homok s homokos agyag számos rétegéből, melyek egymással ismételve váltakoznak olymódon, hogy a tö* möttebb és szilárdabb mésztartalmúak uralkodnak . . . Friss álla- potban a mészmárga kékesszürke, elmállva sárgásszürke; törése * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1952. november 9.-i szakülésén. \orgetragen in dér Fachsdtzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 9. No- vember 1952. A dűlt számok a felhasznált irodalom jegyzékének sorszámára, az ezt követő rendes számjegyek az idézett munka lapszámára vonatkoznak. Földtani Közlöny. LXII. kötet, 1932. (> 82 SZTRÓKAY KÁLMÁN földes, kicsiben egyenetlen, nagyban kagylós; tapintata érdes, al- katrészei általában: szénsavas mész, timföldkydrosilikát, quarc- liomok, mihez gyakran fekete csillám is szegődik." Egy egyszerűbb kémiai-mechanikai (W a g n e r-től) elemzést is fűz a fentiekhez. Szabó megfigyelései után csak általános értékű petrográfiai megjegyzéseket találunk, mígnem 1898-ban Horusitzky H. Ó-Buda környékére vonatkozó agrogeologiai dolgozata már (14. 306.) egyes vizsgálati eredményeket is közöl: „A budai márga . . . mint kőpad, vagy mint agyag pad fordul elő: színe világossárga, fehéresszürke, helyenként kissé kékes. A talaj kötött és erősen összeálló. Mész mennyisége 50 — 60%, amely egyenletesen van el- oszolva... Nedves állapotban zsíros, könnyen gyúrható; fajsúlya 2.65, térfogat súlya 1.077. porozitása 40.61". Majd lejjebb (p. 315.) három gyűjtési hely mechanikai összetételéről táblázatosán ada- tokat is közöl. S c h a f a r z i k ( 17. 54.) 1902-ben ezt ír ja: „A budai márga kőzetei a márga, az agyagos márga és mészmárga. A kép- ződmény fekíije felé, tehát közel a briozoás rétegekhez, amelyek fö- lött a jól rétegzett budai márgapadok konkordáns településben találhatók, inkább a mészmárga uralkodik ... a lerakódás fedője felé a márga mindig agyagosabb lesz, sőt végre teljesen agyaggá fejlődik.1' A Vend 1-S c h a f a r z i k-féle (44. 16.) kézikönyvben ezeket találjuk: „A legiidébb feltárásban a normális márga kékes- sziirke színű, csak a víz és levegő hatására változik sárgás színűvé. A márga legtöbb darabja a vízben szétesik, sőt hosszabb időn át a levegő és fagy hatására is. Több CaC03 hozzájárulása keményebb és ellentállóbb márgapadokat hoz létre." Majd két elemzéssel egé- szül ki a jellemzés, az egyik a fent említett 1858-ból való W a g- n e r-féle, a másik Emszt Kálmán kémiai analízise 1908-ból. Mindezek az adatok azok, melyek petrográfiai szempontból a budai márga ismeretére vonatkoznak. Az alábbi vizsgálatok célja tehát részint ez adatok kiegészítése, részint új adatokkal való kibővítése volt. Kiegészítést jelentenének a részletes mechanikai összetétel új vizsgálati adatai; ismereteink kereteit pedig az ásvá- nyos vizsgálat tágítja. Az eredmények alapján ezenkívül kísérlet történt a márga petrogenetikai és szedimentációs viszonyainak megvilágítására is. I. A BUDAI MÁRGA MECHANIKAI ÖSSZETÉTELE, a) Anyagelőkészítés. A budai márga mai vizsgálati módszerekkel való feldolgozása csak megfelelő előkészítő eljárások igénybevételével volt keresztül- vihető (v. ö. 55. 113.). Ismeretes, hogy ezen képződmény némely A BUDAI MÁRGA KŐZETTANI VIZSGÁLATA 83 feltárásban lazább, vékonyleveles, másutt kemény-pados, majd másutt egészen tömött, tagolatlan mészkő keménységű és kifejlő- dése (Általában a felfogás és tapasztalat az, — 1. fenti idézetek és 5., 17. , 46., i — hogy a fekütől a fedii felé a szilárdsága fogy, míg légiéiül egészen agyagos sajátságé) Vízben szétesik, de csak a la- zább kötésű változata, keményebb tagjai csak a hosszabb levegőn való állás, de még inkább fagy behatására vesztik el nagy ellentálló képességüket. Kőzettani vizsgálatokra csak friss feltárású és megtartású minták alkalmasak. Szükség volt tehát egy olyan előkészítő eljá- rásra, mellyel egyöntetűen az összes kőzetekből mechanikai ana- lízis céljaira alkalmas diszperz rendszer volt előállítható. Mivel a márgaanyag diszpergálása sem vízben, sem alkoholban, sem egyéb oly közegben, mely elektrolit-mentességet biztosított volna — amint a kísérletek is bizonyították — nem volt keresztülvihető: a kar- bonátos kötőanyagtól való mentesítés volt az egyedül célravezető út. Ezzel a budai márga karbonátos és egyéb gyenge savban oldódó alkatrészeinek vizsgálata a mechanikai és ásványos vizsgálati mód- szer keretein kívül esett. A begyűjtött minták Buda területének és környékének 11 kü- lönböző, friss feltárású pontjáról valók. Ezek kb. É — D-i irányban haladva a következők: (Az alább következő sorszámok egyúttal a leírásokban az egyes minták jelölési számával azonosak). I. Pusztaszeri-út. Alsó szakasz. Uj útbevágás falából; 6 m mélységből. Erősen sárga, kemény-pados, törése kagylóshoz ha- sonló. II. Bimbó-utca. Felső szakasz; útépítés falából. 5 m. Sárgás, nem pados, tömött, kagylós elválású. III. Bimbó-utca. Alsó szakasz. Útépítésből; 4 m. A márgakép- ződmény fedőjéből. Agyagszerű, laza, bányanedvesen szétnyom- ható. Kékesszürke. IV. Bogár-utca (6 — 10. sz. telek elől). Útépítésből. 5 m. Finom, vékonyleveles, hamuszürke, eléggé lágy. V. Mész-utca. Földmunkákból. Kékesszürke színű, tömött. (Dr. Szörényi Erzsébet pár évvel ezelőtti gyűjtése.) VI. Várhegyi alagút vízmentesítő tárója. Kékesszürke, ke- mény, csengőhangú, padosnak látszik. (A Nemzeti Múzeum kövü- letmentes darabja.) VII. Kisgellérthegyi kőfejtő DK-i pereme. 3 m. szürkéssárga, kemény, palás. VIII. Kisgellérthegyi kőfejtő Ny-i széle, Schweidel-u. felől. 2 m. Nem típusosán sárga, kissé szürkés, erősen kemény, pados. 84 SZTRÓKAY KÁLMÁN IX. Tamás-utca (7. sz. telek mellől). Sárga, kemény palás, nem? egészen friss; vékony (kb. 0.5 — 1 mm átm.) kalcit erekkel. X. Csillebérci agyagbánya. Erősen sárga, kemény, tömött, pados. XI. Törökugrató D-i oldal. Katonai gyakorló út készítésből. 5 m. sárga, erősen kemény, palás, csengő hangú. A begyűjtött márgamintákat tehát — az előkészítés első lépé- seként — híg savval való kezeléssel kellett szilárd kötőanyagától megfosztani s az így kapott maradék szolgáltatta a későbbi vizs- gálatok tárgyát. A begyűjtési, légszáraz állapotú márga anyagá- nak minden 100 gr-jához, — egy előzetes, minden mintából egyen- lően bemért próba alapján — az egyenértéksúlyokból számított cca 1300 — 1500 cm3 1 normál (3.5%-os) sósavat adtam. Majd többszöri felkeveréssel 12 — 15 órai idő eltelte után a leült maradék feletti elbontott folyadékoszlopot eltávolítva, újabb félannyi 1 n HCÍ hozzáadása történt. Többszöri felkeveréssel, 8 — 10 óra eltelte után. tapasztalható volt a szemek diszpergálása és a karbonát teljes ki- pezsgése. Természetesen az így kapott oldási maradék a mecha- nikai analízis céljaira még alkalmatlan. Belőle, mivel erősen elektro- litikus diszperz rendszert ad, nem állítható elő olyan szuszpenzió, mely bármelyik ülepítő vizsgálati módszernek alávethető volna (lásd 50. 39. és 163 — 164.). Az elektrolit-mentesség elérésére jó és alapos kimosásra volt szükség. így az anyag az ú. n. ultra-, vagy membrán-szűrőre került, ahol azt a 15 cm átm.-jű, mélyített felü- letű szűrőn „grob“ vagy „mittel1’ hártyákon át, átlagban 3 — 4000 cm3 desztillált víz felhasználásával, több napon keresztül kel- lett mosni, mindaddig, míg a szüredék teljes klórmentességet árult el AgN03-tal szemben. Az átmosott anyagot, a szűrőhártyáról való kvantitatív leválasztása után, vízfürdőn beszárítva, % — 1 napig pormentes levegőn állni hagytam. Ezt követte az eredetileg bemért márgaanyag súlyveszteségének megállapítása. Az így nyert súly- csökkenések az alábbiak: 1 55.8 súly% II. . . . . . . . . . . 60.5 íií. ■ • • • ... 3.9 ÍV' . . . .... 59.7 V 70.9 VI 75.7 VII 69.2 VIII 66.9 IX 75.5 X 54.9 XI. 61.3 > m = 64.64 % A Bl'DAI MÁRGA KŐZETTANI VIZSGÁLATA 85 Praktikus értelemben e súlycsökkenéseket a márga-minták •őementáló karbonáttartalmának kell minősítenünk. Minősíthet jük unnál is inkább, mert a híg sósavtól feloldott ásványos alkatrészek (pl. apatit, kevésbbé limonit stb.) kis mennyiségüknél fogva az eredményt lényegesen nem befolyásolják. Másrészt a kőzet dia- genezise folyamán keletkezhetnek olyan ásványok, melyek a híg sósavtól megtámadott, vagy oldott elegyrészek mennyiségét kom- penzálhatják. Az e módon bekövetkező egyensúly annál inkább érvényre jut. minél érettebb az üledék-anyag. (53. 113.) Ezenkívül, ha összehasonlítást teszünk az irodalomban talál- ható eddigi eredményekkel: Wagner 1858. (1. 42) Emszí 1908. (44. 17) szénsavas mész . . 69% SiO, . . . . .... 25.58% agyag . . 28 TíOl> . . . . kvarchomok . . . . 2 AbOa . . . .... 7.72 víz F e2Cb . . . .... 4.04 102.0 % • CaO . . . . .... 59.18 MgO . . . . .... 2.46 CaCX> . . . .... 25.52 100.50% teljes összhangot találunk a karbonáttartalomra nézve. Ezek az •értékek az előkészítés folyamán részleteredményként némileg rá- világítanak az eddigi feltevésekre márgánk karbonáttartalmát ille- tőleg. Ha a fenti, durva percentszámú értékek számtani közepét (64.6%) nézzük (természetesen a képződmény fedőjéből való III. sz. agyagos próba számításon kívül esik) beigazolva látjuk ezen üledék „mész-márga“ mivoltát (34. 284.). Az iilepítéshez szükséges estsi idők kiszámításában szüksé- ges volt a sűrűség ismerete. Előzetesen — csak tájékoztatásul — az •előkészítetlen márga szolgált vizsgálati tárgyul (alkoholban). Sű- rűsége 2.52 értéket adott. E számadat Horusitzky (1. fent) vizsgálati eredményétől nem sokban tér el. Nagyobb pontosságot igényelt az előkészített, iszapolandó anyag sűrűségének meghatá- rozása. Itt minden mintából vett 5 mérés középértékeként W i n k- 1 e r (56. 7 — 8.) féle piknométerrel és módszerrel 2.6676, azaz 2.67 sűrűség-értéket kaptunk. Folyadéknak a nagy sűrűségű, alacsony forráspontú, nem tűzveszélyes és a porózus anyaghoz jól tapadó íetraklórmetán szolgált. b) Módszerek. Az iszapolási eljárásnál — mint az alábbi eredmények is igazol- ják — teljesen mellőzhetők voltak a szitáló berendezések (50. 132.). A költséges szedimentációs készülékek és eljárások helyett az egy- 80 SZTRÓKAY KÁLMÁN szerűbb Atterber g, valamint Wiegne r-féle módszerek nyer- tek alkalmazást. Minden mintából mindkét eljárással vizsgálat történt. A két módszer kölcsönös ellenőrző szerepet töltött be. Az kiépítési idők a fentebbi sűrűségérték segítségével a S t o k e s, valamint az Oseen-féle egyenletekből (50. 180.) voltak kiszá- míthatók. így a 0.0 — 0.05 mm átmérő jű szemekre nézve a S t o k e s- íéle sebességegyenlet V = 56.080. r2 (20° C-on) értéket adott, az O s e e n-féle korrekciós formula (0.2 mm) Y = 2.047 (20° C) alakot öltött. A szuszpenziók létrehozása lényegében a következőképpen történt: a pontosan lemért anyagot porcellán tálban hosszasan, kb. Vb — SÁ órán át — hogy lehetőleg a legnagyobb diszperzitásfokot lehessen elérni — csupasz ujjal szétdörzsöltem, majd kevés ideig állani hagytam s így került be az iszapoló hengerekbe. Az Atterber g-késziilékekben a különböző koagulációs hibaforrások lehetőség szerinti elkerülése végett, a 20 cm magas és 5.7 cm átmérőjű hengerekben az optimumnak (50. 158.) megfelelő 2% -os koncentrációt 10 g márgaanyaggal állítottuk elő, desztillált vízben. Az iilepítés tehát 20 cm magas szuszpenzióból történt, kivévén a legdurvább frakciót, ahol 30 cm volt az esési magasság. A szemnagysági osztályokat olyan számban és olyan átmérő- határok között állapítottuk meg, ahogy az általában szokásos (45 48., 50., 58.) és a mechanikai összetétel jellemzésére elegendő. Az öt kijelölt frakció ez: 0.0—0.002, 0.002—0.02. 0.02—0.05, 0.05—0.2 0.2 — 2.0 mm. Az osztályok nem a tízes szorzószám szerinti perió- dussal növekednek, egy helyütt a sor folytonossága egy közbe- iktatott, kisebb átmérőjű frakcióval megszakad. E módosítás szük- ségszerűen egyrészt az esési idők kalkulációja (1. fent), másrészt az alább tárgyalandó ásványos vizsgálat követelményei szerint történt. Jóllehet az A 1 1 e r b e r g-féle eljárásnak egyik nagy előnye a szemnagysági frakciók effektív kinyerése, mégis, különösen az erősen finom szemű vizsgálati anyagoknál — mint ismeretes — kiküszöbölhetetlen hátrányai vannak: az eljárás roppant hosz- szadalmas és nagytömegű desztillált víz használatát követeli meg. Márgánkban az első, 16 órás ülepítést 60 — 62-szer kellett megis- mételni, ami egy minta első frakciójának leválasztásánál több, mint kéthónapi időt igényelt (50 liter deszt. vízzel). A második frakciónál 35 — 40, a harmadiknál 20 — 28, a negyediknél 14 — 49 le- csapolás vált szükségessé. (Ezenkívül nűnden lelőhely anyagából párhuzamosan még ellenőrzés is készült.) Az egyes frakciók be- szárítását vízfürdőn, bemérését légszárazon végeztem. A BUDAI MÁRGA KŐZETTANI VIZSGÁLATA 87 A W i e g n e r-féle eljárással minden próbából három külön- álló mérést végeztünk. A készülék a Műegyetem ásvány-földtani tanszékén használatban levő mintáról készült, egyszerűbb kivitelű, nem a módosított fotografikus rendszerű. A mérések végrehajtásá- ban Dr. Reichert Róbert adjunktus úr baráti segítségét vettem igénybe. Itt a szuszpenziók koncentrációja már magasabb volt: 40 g anyag kb. 4% -ra emelte azt fel. A magasabb koncentráció és az esési út nagysága (89.4 — 97.8 cm) miatt az ortokinetikus koa- guláció (50. 51 — 65.), a kisebb csőátmérő folytán az edény falá- nak fékező hatása olyan tényezők, melyek elkerülhetetlen hiba- források. Ezért az ülepítés zavarainak lehetőség szerinti kiküszö- bölése végett a szuszpenziót úgy állítottuk elő, hogy benne nagy hígításban, 0.05% -bán nátriumoxalát (50. 168.) szerepeljen sta- bilizátorként. E mérések eredményeit csak grafikus úton használ- tam fel. A 11 diagramm közül csak azokat közlöm, melyek az eredmények megvilágítására több szemléltető tartalommal rendel- keznek. A diagrammok részint a szerző,. részint J. S ti ny (45. 3".) módosításával készültek. (L. 9. ábra.) Fig. 9. ábra. A szokásos ábrázolástól való eltérés abban nyilvánul, hogy az el- oszlási görbe ketté van szakítva, első részlete, a felső, a kezdettől 1 óráig terjedő abszcisszához tartozik, míg a megszakítás utáni, alsó grafikon a további 59 óra ülepedésének képe. Ennek az ábrá- 88 SZTRÓKAY KÁLMÁN zol ásnak az az előnye, hogy a görbe értékesebb (első) fele a durvább frakciók súlypercentjének leolvasásában nagyobb részletességgel áll rendelkezésünkre, viszont a kolloid rész kimutatása a 60 órás ábrázolással nagyobb pontosságot enged meg. A szerkesztésnél a görbe interpolált 0 pontjának magasságát természetesen nem ta- pasztalatból. de számítás alapján kellett felvenni a diszperzitás- f'ok maximumnak megfelelő h — H egyenletből (50. 94.), mert az ülepedés kezdeti másodperceiben leolvasás nem eszközölhető. Itt legyen szabad megjegyezni azt, hogy mivel a budai márga mechanikai analízise volt a feladat, e kis tanulmány nem terjed- hetett ki a fentebbi két módszer összehasonlító vizsgálatára, a két eljárás előnyeinek és hibáinak bírálatára. Ez egyrészt az imént említett kereteken kívül esik, másrészt a feldolgozott anyag maga sem volna alkalmas erre. Csupán annyit jegyzünk meg, hogy mi- vel a két módszer merőben más kivitelű, tökéletes egyezés az eredmények közt nem is lehetséges. Nagyon közeli értékek mu- tatkoztak a nagyobb átmérőjű osztályoknál (átlagban 4 — 10% - nvi eltérés). YY iegner eljárásával a kolloid-tartalom meghatáro- zása ugyanazon anyagon belül nagyon ingadozónak bizonyult. . c) Mechanikai összetétel. A budai márga mechanikai összetételét, mint vizsgálati ered- ményt az alábbi táblázat tünteti fel: Tabellarische übersicht dér mechanischen Zusammensetzung. Lelőhely száma, neve. frakció határok mm-ben Ösz- szesen 0 00-0 002 „Robton 0002-002 „Schluff" 0 02—0 05 1 0'05— 0'2 |o2— 05 Mo“ |,,Sand‘ súlyperc e n it 1. sz. Pusztaszeri-ut. 60.75 35.17 4.06 1.40 0.60 99.98 IJ. sz. Bimbó-utca. alsó sz. 60.60 53.80 3.95 1.20 0.35 99.80 III. sz. Bimbó-utca, felső sz. 54.96 39.45 3.11 1.86 0.61 99.99 IV. sz. Bogár-utca. 56.98 32.74 5.90 3.80 0.62 100.04 V. sz. Mész-utca. 59.10 29.20 6.20 4.60 0.90 100.0 Ál. sz. Várhegy. 42.50 28.05 15.10 12.35 2.10 100.10 VII. sz. Kisgellérthegy. DK. 49.54 34 80 8.90 5.95 0.80 99.99 VIII. sz Kisgellérthegv, Ny. 48.40 32.50 9.40 8.90 0.80 100.0 IX. sz. Tamás-utca. 65.75 30.65 2.20 1.10 0.40 100.10 X. sz. Csillebérci agyagbánya. 56.15 36.70 4.30 2.00 0.80 99.95 XI. sz. Törökugrató. 29.83 31.30 18.20 17.50 5.40 100.03 Középérték: 53.13 52.94 7.40 5.49 1.05 100.0 A kolloidok felső határául az általánosan elfogadott (55., 48., 50., 51., 52., 58.) 0.002 mnrt választottam. 2 mm-es, vagy ennél nagyobb szem nem fordult elő egy mintában sem. Ha az itt feltüntetett analitikai táblázaton végig tekintünk, arra az észlelési eredményre jutunk, hogy az ú. n. ,, Robton . vagy A BUDAI MÁRGA KŐZETTANI VIZSGÁLATA 89 aiyers-agyag (kolloid) igen magas percentszámban lép fel: a min- ták % részében 50%-nál magasabb értéket ad és az ú. n. ,.Schluff iszap-frakcióval együttesen majdnem mindig 85 — 90 súlypercent körül mozog. A finom homok, a „Mo“ és a ,,Sand“ (homok) ehhez képest elenyésző percentszámú. A könnyebb áttekinthetőség végett a fenti eredményeket ré- szint a W i e g n e r-el járás alapján készült eloszlási görbékben, részint az A 1 1 e r b e r g-értékek felhasználásával megszerkesz- tett, egyszerűbb kivitelű diagrammokban látjuk feltüntetve. A 10. ábra ( a, b, c), az V. és VI. sz. minták eloszlási görbéjét, illetve mechanikai összetételét érzékelteti, összehasonlításra alkalmas az 90 SZTRÓKAY KÁLMÁN -ös, mint a frakciók átlagos középértékeit megközelitő, valamint a \ I-os, mint alacsonykolloidú, de nem a legszélső értékeket adó minta. A 11. ábra a szélső értékeket, a legfinomabb (Tamás-utcai, egyúttal — a kalcit-erekkel összefüggésben — a legmagasabb- ^ — r 1 ! i r xi / / / o M 02 ne a o Os C i a íOj Fig. 11c. ábra. CaCOj tartalmú) IX-es és a legdurvább Xl-es sz. (törökugratói) összetételt mutatja egymás mellett. Azon mintákat, — II., II., X., — melyeknek elemzési adatai legjobban jellemzik a rnárga szemnagysági összetételét, a 12. ábra állítja elénk. Mindezek után a 13. ábrán legegyszerűbb ábrázolásban a szá- mított (1. táblázat) középértékeket mutatjuk be. Ez a diagramm állítja elénk legszembeötlőbben a savval kezelt rnárga összetéte- lének képét. A BUDAI MÁRGA KŐZETTANI VIZSGÁLATA 91 / SO 60 30 ábra. ‘sö gKa 60 Fog. 12b. ábra. 20 Fiig. 12la. “ö3S a octöos os íbx Fig. 12c. ábra. 1 0—0.002 acoMxx l l .. A kiscelli agyag (58.) analízise — kötetlen laza szediment lévén — minden vegyi beavatkozás nélkül történt, könnyen belátható, hogy így a mienknél jobban meglehetett közelíteni az eredeti álla- potot. Vizsgálatának eredményeképen kiderült, hogy partközeli, sekély tenger üledéke. A fentiek mérlegelése közben arra is gondolunk, hogy a budai márga-képződménnyel foglalkozó geológusok (31., 42., 55. stb.)' egybehangzóan azon a véleményen vannak, hogy a márga annak a tengernek part előtti lerakódása, melynek lagunás szegélyén a briozoás rétegek jöttek létre s csak a kéreg további süllyedésével települhetett konkordánsan ez utóbbiak fölé. Továbbá a kéreg- mozgás oszcillációja hozta létre benne azokat a durvábbszemű, makroszkópos kövületekben dús, parti eredetű betelepüléseket, melyek már Hofmann közleményeiből is ismeretesek (12. 282). Ugyancsak eme megállapításokhoz csatlakozik némileg már Szabó óta ismeretes azon megfigyelés: „hogy a márga a magu- kat belőle kiütő magasabb dolomit hegyeket köpeny gyanánt veszi körül'4 (1. 42.). Mindezek megfontolása után a budai márga ge- netikájára vonatkozólag megközelítő bizonyossággal tehetjük meg észrevételeinket. Ha még a paleozoologiai tanulmányokat és paleo- fitologiai megfigyeléseket is tekintetbe vesszük, felfogásunkat egybehangzóan a következőkép összegezhetjük: A budai márga lapos parin, csendes mozgású, kis mélységű lengerböl ülepedett le. Ez a magyarázata annak, hogy bemie — a tengerfenék időszakos, kisebb-nagyobb oszcillációja miatt — durva szegélyiiledék-paclok és briozoákban gazdagabb rétegek ta- lálhatók. Mivel a márga korának paleogeográfiai viszonyai kevéssé is- mertek, nem függ a kérdéssel szorosan össze W e t z e 1-nek (55. 182.) a „Schelf“- és hemipelágikus-üledékekkel kapcsolatban tett ama megjegyzése, hogy fínomszemű, agyagos lerakódások meg- felelő földrajzi tényezők közrejátszása esetén közvetlenül a part közelében is létre jöhetnek. A későbbi vizsgálatok kapcsán, ha a domborzati kérdések tisztázására is sor kerülne, eme körülmény is figyelmet érdemelhet! A szediment-képző főbb faktorok közül (35. 176) csak a ten- germélység az, amelyre kellő óvatossággal eddig következtetnünk szabad; a part távolságának megítélésére csak helyes és alapos kutató munka alapján rekonstruált domborzat ismerete után gon- dolhatunk. A partot körülvevő szárazföldi tömegek minéműségére vonatkozólag pedig az alábbi ásványos vizsgálat vethet némi fényt. 94 SZTRÓKAY KÁLMÁN II. ÁSVÁNYOS VIZSGÁLAT. A budai márga ásványi összetételének vizsgálata nem terjed- hetett ki, csak a két legnagyobb szemcseátmérőjö frakcióra, mert a 0.05 mm-nél kisebb átmérőjű szemek ilynemű vizsgálat céljaira nem alkalmasak. Ezért kellett tehát a „Mo“ (finom homok) frakciót szétválasztani a 0.02 — 0.05 és 0.05—0.2 mm részekre, hogy ennek durvább részét hozzáadhassuk az amúgy is kis súlvpercentű „homok“-hoz. Tehát analízisünk két legdurvább frakcióját újra egymáshoz adva, a közös frakciómennyiséget nehéz folyadékkal, bromoformmal (sűrűsége 2.9) elkülönítettük (50. 20.; 5 ?. 25.). Majd az említett 4. és 5. osztály együttes súlyát mintánként 100-nak véve, megállapítottuk ezen belül a 2.9-nél nehezebb és könnyebb sűrű- ségű frakciók súly percentjét. Az eredmények táblázatos össze- foglalása ez: > 2.9 > Az eredeti márga színe: I. 47.3 % 52.7 % erősen sárga II. 21.7 78.3 sárgás III. 16.0 84.0 kékesszürke IV. 15.5 84.5 hamuszürke V. 10.0 90.0 kékesszürke VI. 1.2 98.8 kékesszürke VII. 10.4 89.6 szürkéssárga VIII. 12,7 87.5 sárga, kissé szürkés IX. 16.6 85.4 sárga X. 58.5 41.5 erősen sárga XI. 1.1 98.9 szürke Az értékek meglehetősen ingadozók, középértékként 19% a bromoformnál nagyobb sűrűségű ásványszemek súlypercentje. A szétválasztás az ásványszemek vizsgálatát, illetve felisme- rését nagyon megkönnyíti, amennyiben fontos tájékoztatást ad a meghatározásoknál. A 11 mintán belül meghatározásra kerültek a jellemzőbb és viszonylagosan nagyobb számban fellépő ásványok, főleg optikai tulajdonságaik alapján az alábbi felsorolt különböző fénytörésű folyadékok segítségével: benzol (tör. exp. 1.50), aethyljodid (1.515), monochlorbenzol (1.523), aethylenbromid (1.536), salicylsavasme- thylester (1.538), eugenol (1.543), nitrobenzol (1.552), monobróm- benzol (1.559), anethol (1.561), benzoesavasbenzylester (1.569), bromoform (1.598), fahéjolaj (1.602), monojódbenzol (1.618), a- monobromnaftalin (1.657). methvlenjodid (1.740). Esetenként az elegyített folyadékok törésmutatóját a Pulfric h-féle totálref- raktométerrel, nátron-fényben állapítottuk meg. A BUDAI MÁRGA KŐZETTANI VIZSGÁLATA 95 Mikrokémiai reakciókra sajnos nem támaszkodhattam az egyes szemek szokatlan kicsisége miatt. A főcél tehát nem a különleges- ségek után való törekvés, de a gyakoriság, a külső alak, az optikai viszonyok és a koptatottság kivizsgálása volt. Az alábbiakban az egyes mintákon belül, hozzávetőlegesen az előfordulás mértékének megfelelő fogyó sorrendben találjuk az egyes ásvány csoport okról eszközölt megfigyeléseket. /. Erősen sárga színű márga, a Pusztaszer i-út falából. E lelőhely anyaga egyike a legdúsabb kolloidtartalmúaknak, ugyancsak magas a nehézsúlyú frakciójának percentszáma is (1. fenti táblázatok); utóbbiban sok, kb. 70 — 80% a vasas, opak részlet. A kvarcok úgy itt, mint az összes mintákban uralkodólag sze- repelnek. Üdék, frissek, éles szilánkos kiilsejűek: koptatott szem, még elvétve is ritka. Nagyság tekintetében nagy a változatosság. Találhatók néha automorf külsőt sejtető hegyikristályok, vagy ezek szilánkjai, melyeknek dihexaéderes forma-kombinációja ({1011}, {0111}, {1010}) itt-ott felismerhető. Általában víztiszták és színtelenek, de rózsaszínű, gyengén zöldes, májbarna, vagy egé- szen sötétszürke színű is előfordul. Fénytörésük a szegfűolajé (1.543) és a nitrobenzolé (1.552) között van (1.547); kettőstörés alacsony, az alak miatt a szem közepe felé erősen emelkedő interferencia szí- nekkel. Nagyszámban találunk unduláló kioltású szemecskéket (kb. 10 — 15%). A zárványok különfélék; a víztiszta, színtelen sze- mecskék nagy ritkán kis folyadék-zárványt rejtenek magukba. Különböző elhelyezkedésű és alakú opak zárványok a leggyako- ribbak. Néha nagyobb, kissé zavaros, de színtelen szemekben pár- huzamosan egymás mellett, parányi kis csillám (klorit?) lemez- kék figyelhetők meg. A csillám a kvarc után a leggyakoribb ásvány. A bromoform- mal kapott mindkét frakcióban egyaránt megtalálható. Főleg muszkovit, biotit és klorit alkotják e csoportot. A muszkovit szín- telen, éles kontúrokkal, n = 1.586 (benzoesavasbenzylester 1.569 < bromoform 1.598). Kettőstörése igen alacsony. Tengelykép (001) lapon nagy tengelyszögre utal; tengely-diszperzió: p >v. A bi o tit színtelen, nagy ritkán gyengén sárgás. Széle gyűrött könyv széléhez hasonlóan felleveledző. Pleochroizmus nincs. Fénytörése 1.60 körül (bromoform 1.598 < szegfűolaj 1.602) mozog. Kettős- törés gyengébb a normálisnál, sőt néha mértéken alul alacsony, dvenkor a kioltás erősen foltos. Tengelyszög alig észrevehetően nyílik szét. Diszperzió p <; v. Zárványok: a színtelen lemezen is néha jól észlelhető barna pleochroós udvarban élénk interferencia- 96 SZTRÓKAY KÁLMÁN színű, erős kontorú szemecskék (zirkon?). Általában a lemezké- ken belül vasas, limonitos csomócskák, inkább baueritosodási ma- radványok, mint zárványok figyelhetők meg (II. tábla 11.). A harmadik gyakori csillámféleség a klorit. Nagy átalakulásnak le- hetett kitéve, mert mindig teljesen színtelen, alacsony a kettőstö- rése, foltos a kioltása, n = 1.58 körül; limonitos zárványokkal. A földpútok már relative alárendeltebb szerepűek. Majdnem mind erősen kaolinosodottak, mállottak. átlátszatlanok, zavaros, felhős megjelenésűek; a jő optikája szem egészen ritka. A pla- gioklászok közül gyakoribbak a kvarc törési exponense körüli, vagy azon aluli szemek (albit-oligoklász-andezin). Néhány szemen M lapon mért +6 ü8 -os kioltás a savanyúbb, 20% An (40. 779) összetételű tagoknak felel meg. Ortoklász ritkább, törési ex- ponense egészen közel áll a monochlorbenzoléhoz (1.523.). Hasa- dási irányok limonitos réteggel látszanak kitöltve lenni. Ehhez mért kioltás majdnem 0° (P?). Rácsos kioltású mikről in-szemecskéből egy került objektív elé. Ennek törés mutatója, n = 1. 527-nek bizonyult. A limonit-pirii szemek tömege teszi ki a nehezebb részlet 70 — 80% -át. E szemek közt a legváltozatosabb alakok fordulnak elő. Gyakori köztük a rúd-, vagy pálcika-alak (II. tábl. 12.). mely fekete opak volta mellett is mintha kristály formákat árulna el. A turmalint kell a következő helyen felemlítenünk, bár ne- héz volna e mintában a zirkon-rutil-turmalin szemek gyakorisá- gának sorrendjét megállapítani. Üde, szép oszlopocskák, jól kive- hető hemimorfiával, mert a terminális formák nem ritkán mind- két póluson ki vannak fejlődve. Színük szerint kétfélék: gyako- ribb a zöldesbarna, ritkább a kékes árnyalatú szem. Pleochroizmu- suk eszerint: ui = sötét zöldesbarna, e = világos sárgászöld; vagy; uo = szürkéskék, e = világos kékesszürke, n = 1.655 (monojódbenzol 1.618 < monobrómnaftalin 1.657). Optikai karakter negatív. Zár- ványok igen gyakoriak. E zárványok apró fekete, opak elhintett szemecskék, melyek különösen az oszlop egyik vége felé koncent- ráltabb elhelyezkedésűek. Ha a kristályka rostozott. akkor hosz- szabb, pálcikaszerű opak behelyezkedéseket figyelhetünk meg. A zirkon-szemek idiomorf megjelenésűek. Koptatottság nyomai igen ritkán fedezhetők csak fel. Kristályformák közül megfigyel- hetők az egyensúlyban kifejlődött {110} és {100} prizmák, ter- minális formáik: {Hl}, {311}, { 101}, sőt , {331} sem ritka. Termet inkább zömök prizmás. tűs alak ritkább. Még a szilánko- kon is jól kivehető formák észlelhetők. Szín egészen víztiszta, pleochroizmus nincs. Fénytörés magas: n = 1.95 (> jódmethylen A BUDAI MÁRGA KŐZETTANI VIZSGÁLATA 97 1.741). c = C. Zárványok apró tűk, átlátszatlan opak gömbök. Egy szemen, c ||-an orsószerű gázzárvány volt látható (III. tábla 3.). (E kis zirkon-prizmáeska a vizsgálat közben derékban ketté tört s a vizsgálathoz használt benzol a repedés mentén beszivárgott, ami- vel egyidejűleg kis gázbúborékok távoztak a kristály belsejéből). A rub7-szemek leginkább látszanak legömbölyödöttnek. Sok szem köztük töredezett, szilánkos. Egy-két hosszú tű-alak is elő- fordult (II. tábl. 2/b). A szín nagyon változó, gyakoribb a sötét gyantasárga, de van átmenet a világosabb zöldessárgáig. Pleochro- izmus alig észrevehetően gyenge. Fénytörése az összes ásványi al- katrészek közt a legmagasabb, erős kontárjaival nagyon kiütközik. Kettőstörése igen magas, azonban saját színe miatt az interferencia- színeket nem látni. Egynéhány szív-alakú iker (301) sz. is elő- fordult. Zárványok gyakoriak, néha az opak zárványok miatt alig átlátszó. Meglepően alárendelt szerepűek a gránátok. A gránát-szemek nagyrésze éles szilánkokban, kisebb részük legömbölyödött alak- ban fordulnak elő. Víztiszták, kissé rózsaszínű árnyalattal. Tel- jesen izotrópok. Fénytörésük 1.72 és 1.74 között ingadozik. Zárvá- nyoktól mentesek. Az am/7i>o/-fajták közül a zöldamfibol fordult elő kis számban. Külső alakra erősen rostozott, hasadás szerint szétkülönült, c ten- gely szerint nyúlt oszlopocskák. Hasadási felületük apró, limonitos gömböcskékkel van megrakva. Színük halvány barnászöld. Pleo- chroizmusuk gyenge: a = világos sárgászöld, y = világoszöld, ké- kes árnyalattal. Fénytörése = 1.64 (monojódbenzol 1.618 < mono- brómnaftalin 1.657). Kioltás: (9 szemen több mérés középértéke) 15°. Zárványok gyakoriak, köztük egyik jobb megtartású szemben pleo- chroós udvarú, erősebb fénytörésű, közelebbről meg nem határoz- ható zárvány is előfordult. A másik amfibol-fajta az a ktinolit. Hosszú pálcikák, hosszanti hasadási irányokkal. Egészen színtele- nek, pleochroizmus nélkül. Fénytörésük alacsonyabb, n = 1.627. A pálcikák oly vékonyak, hogy csak alacsony interferencia-színt ad- nak. Kioltásuk, (6 pálcikán mérve) c : C = 14° — 15°. Zárványok nincsenek. A magnetit- szemek teljesen fekete színűek, fémfényűek, rozs- damentes kiilsejűek. Szép idiomorf oktaéder ( — rombtizenkettős) alakkal itt-ott szembetűnők. Ritkaság közé tartozik már az a ugit. Két szem akadt csupán. Erős kontúrok, zavart relief jellemzik őket; széleiket vastag limo- nitos kéreg vonja be. Zömök prizmák. Fénytörés: n= 1.71 (mono- Földtani Közlöny. LXII. kötet, 1932. 7 98 SZTRÓKAY KÁLMÁN brómnaftalin 1.657 < jódmethylen 1.741). Szín fakózöldes. Pleo- chroizmus: y = almazöld, a = fakó világoszöld. Főzóna karaktere pozitív. Kioltás c: c = 59“. Egyik szemben érczárvány volt meg- figyelhető. Szintén ritka volt az epicht. Hosszú oszlopocskák. rostozotiak, színük világos zöldessárga. Kioltás kissé zavart, de kivehetőleg egye- nes. Tengelyképet nem kapunk. Fénytörés erős: 1.74-en felül. Az erős kettőstörés élénk, másod-harmadrendű színeket ad. Pleochro- iznrus: fi = gyenge sárgászöld, y = halványsárga. A szemhez ta- padt limonitos kéreg erős, éles határokkal lép fel. II. Sárga színű márga a Bimbó-utca felső szakaszáról. E minta is nagyon gazdag vasas-limonitos alkatrészekben, de annál szegényebb jól definiálható ásványi összetételben. A kőarc-szemek hasonlóak a fent leírtakhoz, csak a vasas be- kérgezés még jobban szembetűnő. A csillámok közül alárendeltebb lesz a biotit (ez is teljesen fakó; színtelen) s gyakoriság szempontjából még a muszkovitot is hát- térbe szorítja a klorit nagyobb tömegű fellépése. E kloritos csil- lámfajták közt ritkábbak azok a pikkelyek, melyeken még pri- mér bélyeg van. Ilyenkor a fénytörés n = 1.58. Kioltásuk egysé- ges, anizotrópiájuk jól szembetűnik, néha gyengén zöldes színe- zetűek. A második nagyobb csoportot jellemzi, hogy mindig szín- telen. nagyobb lemezkékben lép fel. fénytörése valamivel alacso- nyabb. Keresztezett nikolok közt igen gyenge kettőstörést és főleg mozaikhoz hasonló aprófoltos kioltást mutat. Emellett tengelyképet nem kapunk. A harmadik klorit-féleség már egészen a másodla- gosság bélyegeit viseli magán. Inkább megnyúlt, orsószerű, erősen rostos szemek, halványzöld színükkel némileg a nagyon hasado- zott amfibolokra emlékeztetnek. Kettősíörésiik nagyon különböző: a legalacsonyabb rendű szürkétől a tarka II. r. színekig váltakozik az egyes szemek interferencia színe. Kioltásuk egészen szabály- talan. Mindig a könnyebb, kvarcdús frakcióban fordulnak elő. A földpátok nagyon elbomlott stádiumban vannak. Köztük né- hány ikerlemezes plagioklász még alkalmasabb volt a megvizsgá- lásra. Ezek törési exponense: 1.55—1.54 s az ikerlemezekhez mért kioltása ± 3° — 4°, szintén a savanyúbb tagokra utal. Magnetit szemek aránylag ritkák, de üde megtartásúak. A zirkon a gránát-t al körülbelül egyensúlyban lép fel. Rájuk a fen- tebb leírtak érvényesek. A turmalin- ok közt nagyobb számban lép fel a kékes színű. Ilyenkor a pleochroismusa: co = szürkéskék, e = színtelen. Fény- A BUDAI MÁRGA KŐZETTANI VIZSGÁLATA 99 törése, zárványai, külső alakja egyezik az előbbi lelőhely ásvá- nyával. A rutil feltűnően hiányzik. Néhány szem epidot is meg- határozható volt. Tört szilánkok, hasadásoktól zavart oszlopocs- kák. Sziniik halványzöld, vagy színtelen. Fénytörésük n = 1.74 (— jódmethylen 1.74); kettőstörésük közepes. Pleoehroizmus nem észlelhető, vagy nagyon gyenge. Optikai karakterük változó. Ki- oltásuk egyenes. Augit szerepelt még e szegényes összetételű minta ásványai kö- zött, olajzöld, oszlopos, hosszanti hasadásé szemekben. Fénytö- rése valamivel kisebbnek bizonyult a methylenjodidénál (1.74). Kettőstörés elég erős. Főzóna karaktere pozitiv; gyenge pleochroiz- mussal 7 = világoszöld, a = sárgászöld. A hasadékhoz mért ferde kioltás szöge (5 szemen 7 mérés középértéke): 51°. Szemek egészen zárványmentesek. Vasas bekérgezés és a hasadási rések limonitos kitöltése itt is szembeötlő. 111. Kékesszürke kötetlen, agyagszerű márga a Bimbó-utca alsó szakaszáról. E minta a márgaképződménv fedőrétegeiből való, CaC03 tar- talma ennek megfelelően a legalacsonyabbnak mutatkozott (1. fen- tebbi táblázatot). A szemek legnagyobb része kőarc. A színtelen kvarcszemek gyakran folyadékzárványokat tartalmaznak, mozgó libellával. Sok szemecske igen zavaros belsejű, néha teljesen átlátszatlan. Ilyen- kor opak zárványok a jelenség okozói. Némelyik dilut, sárga, vagy vöröses színezésű. Unduláló kioltás, főleg a víztiszta, színtelen sze- meknél, nagyon gyakori. A földpátok közül úgy látszik itt is csak a savanyúbb plagioklászokat találjuk túlsúlyban. Ortoklász, mikroklin. különösen az utóbbi igen ritka. Még a legüdébb föld- pát belseje is felhős zavarodást mutat. Zárványként magnetitet, vagy zöld színű, magasabb fénytörésű (amfiból?) szemet lehet itt- ott felismerni. Földpátikrek e mintában meglehetősen ritkák. E vizsgálati anyagban a limonit helyét inkább a pirít tölti be, de nem egészen üde megtartásban. A legkülönbözőbb alakulatokat, füzér-, olvasó-, borsóalakú szemeket lehet megfigyelni. Különösen folyadékba ágyazás nélkül, levegőn a zöldes fémfény fel-felcsilla- nása nagyon gyakori. E szemek a frakció alsó átmérőhatárától 0.05 mm-től kb. 1 mm-ig változó nagyságot mutatnak. A csillámok közül körülbelül egyenlő az előfordulási arány a biotit és a muszkovit között. A muszkooit lemezek színtelenek, üdék. Fénytörés közel — 1.59. Tengelyszög nagy, kb. 60° — 70°. Tengely diszperzió: p > v. Bennük szép, parányi zirkonzárványok nagyon gyakoriak. Biotit is az előbbi mintákban találtaknál sok- 100 SZTRÓKAY KÁLMÁN kai épebb, néha teljesen üde: ilyenkor színes. Tengelyszög: 1° — 2°: n = 1.60. Pleochroizmus: y — halványzöld, kékes árnyalattal,, a = világossárga. Kis zirkon-zárványok. sötétebb pleoehroós udva- rokkal. nem tartoznak a ritkaságok közé. A klorit itt aránylag rit- kább. de főleg ritkább az apróbb, szemecskés, aggregátumszerű ki- oltást mutató változata. Néhány kékes pleoehroizmusú szem is elő- fordult köztük: 7 = halványzöld, kékes árnyalattal, a = igen hal- vány sárga, vagy színtelen. A következő helyen kell említenünk a gránátot. Egy-kettő köztük rózsaszínű, a többi színtelen. A szilán- kok nagysága igen változó a két szélső frakció-határon belül; gya- koribb az egészen apró, nagyon repedezett megtartású szilán- kocska. Fénytörésük mindig a methvlenjodidé (1.74) felett van. Optikai anomália nem tapasztalható. Gyakori színes elegyrész a turmalin. Itt is üde. szép prizmácskák, hosszanti rostozással, jó ter- minális formákkal, élénk interferencia színekkel. Fénytörésük: 1.655. Kékes pleochroizmus nagyon ritka. Majdnem mind kávé- barna, zöldesbarna szinárnyalatúak. sok elhintett opak zárvánnyal (II. sz tábla 7. a, b). A zirkon sem tartozik a ritkaságok közé_ Reá vonatkozóan ebben a mintában is a fentebb megfigyeltek ér- vényesek (II. sz. tábla 1. a, b, c). Ugyanezt kell mondanunk az amfibol-TÓ\ is, csakhogy itt üdébb megtartást tapasztalhatunk. Prizmás habitus jól észlelhető, fénylő hasadási lappal. Kioltás kö- zépértékben. prizma lapon 17°. Néha közelebbről meg nem hatá- rozható, sötét, kissé áttetsző zárványok figyelhetők meg. Nagyrit- kán egy-egy aktinoJit-amíibol is akad, hosszú, hasadozott, rojtos- szélű s szintelen szemek alakjában, n = 1.62: pleochroizmus nincs; kettőstörés magas; ferdekioltás c:C=14° — 15°. A rutil már rit- kább. Újabb megfigyelést rá vonatkozólag nem igen lehet tenni. Még néhány izometrikus kb. 0.1 mm nagyságú, fekete magnetit - szem felemlítésével e minta ásványainak leírását le is zárhatjuk. IV. Hamuszürke színű márga a Bogár-utca bevágásából. E próba anyaga külső alakra élesen elkülönül a többiektől finom, vékony-leveles megjelenésével és kékes, hamu szürke színé- vel. Karbonáttartalma nem magas, nehéz frakciójának súlyper- centje a normális körül (15.5%) mozog. A kvarcok ugyanolyan karakterűek, mint fentebb, csak mintha több volna a buborékszerű {gáz?) zárvány bennük. A kontúrok élesek, szilánkosak. a koptatottság legcsekélyebb jele nélkül. Un- duláló kioltás nem ritka. A szemek közt vannak gyengén szinesek is (rózsaszínű, sárga, néha gyengén zöldes is). Egy esetben 5 rutil tű A BUDAI MÁRGA KŐZETTANI VIZSGÁLATA 101 volt „sagenit“-szerűen beágyazva egy homogén, víztiszta szemben. Néha apró opak, pontszerű zárványokat is megfigyelhetünk. A földpátok váratlanul inállottak, erősen zavarosak, sárgásán átlát- szatlanok. Néhol a hasadás jól kivehető. Törési exponensük: 1.54 és 1.55 közt van (amennyire még meghatározható). Kioltásuk na- gyon bizonytalan. Albitikerlemezekhez mért kioltás szöge (2 sze- men) 4° — 5°-nak bizonyult szimetrikusan. Általában kevés az iker (III. sz. tábla. 4.). Két mikroklinra emlékeztető szem is előfordult. Csillámok közül vezető szerep a muszkovité; jellemzésére sok újat nem mondhatunk. Sok üde pikkelyke akad közte. Feltűnő a magnetit-zárványok nagyobb szerepe. A biotit és klorit körül- belül egyenlő arányban jelenik meg. Biotitok között sok a félig kifakult leraezke; ezeknek széle ujjasán rojtos, felleveledzett; fel- színük karcolt. A szélek teljesen színtelenek, a középen kifelé bi- zonytalan határokkal mézsárga-zöldesbarna pleochroizmusú rész- let látszik. Ez minden valószínűség szerint eredeti ásványrészlet, melyet a baueritosodási folyamat még nem alakított át. Fénytörés: n = 1.58, 2 E = 2° — 3°. Diszperzió: p < v. A hamuszürke eredeti színeződés dacára nagyszámú limonitos bekérgezésű elegyrészt találunk, míg önálló szemekként a limonit alárendeltebb mennyiségben lép fel. Prizmás habitusú, teljesen opak, limonites szemek mellett találunk olyan oszlopocskákat is, melyeknél a kéreg alól sötétebb színárnyalatok (sötétvörös, zöld, barna) áttetszőén, átlátszóan kiütköznek, de a burkolt szem köze- lebbről meg nem határozható. Az aktinolit -amfibolt kell soron kívül kiemelnünk. Az akti- nolit az üledékes kőzetek elegyrészei közt nem ritka (15. 41., 20. 28., 25. 35.), de emez amfibol-fajta fellépése itt olyan számottevő, hogy első pillanatra kifakult közönséges amfibolra lehetne gondolni. Azonban több érv alapján meggyőződhetünk arról, hogy aktino- littal, vagy legalább is hozzá közelálló amfibolféleséggel állunk szemben, mert erre utal különösen a törési exponens állandósága és alacsony értéke (1.625), a prizma, a hasadási, valamint a ter- minális lapok teljes hiánya, a hosszanti hasadásokra fellépő ha- ránt elválások jelensége. A kettőstörés szembetűnő nagysága a nagyobb vastagságú szemeken jól észlelhető. Kioltás c : C = 9° — 10°. Teljesen színtelenek, pleochroizmus nincs. A gránátok az ismert külsővel és fénytöréssel lépnek fel. Több színezett (rózsaszínű) szem akad köztük; zárványoktól mentesek. A turmalinok is már ismertetett megjelenésűek. Kék színárnyalat ú szem egy sem akadt köztük. Ezzel szemben gazdag, durvább és finomabb opak zárványok töltik meg, úgyhogy miattuk nem rit- 102 SZTRÓKAY KÁLMÁN kán alig átlátszó. Egy-két tört oszlopocskán mintha koncentrikus zónásság fordult volna elő. A zirkonolc kissé legömbölyödötteknek látszanak: majdnem kivétel nélkül zömök, autoniorf prizmák, sok zárvánnyal. Az amfibolok fénylő hasadási lappal, megnyúlt oszloposak: végükön csillagalakú, illetve ujjasán szétálló hasadási rostokkal. Pleochromizmusuk: y — gyengén zöldes, a = színtelen. Kioltásuk (6 szemen mérve): 18°- — 19°. Általában kifakultnak látszanak. A rutil-szemek közt több a tű-alak (II. sz. tábla 2/b). Egy ilyen sze- men észlelt ritka, aránylag erős pleochroizmus: e = gyantasárga, 0> — mézsárga, kissé zöldes árnyalattal; egyes fekete zárvány-sze- mecske tekintélyes nagyságú az anyaásvány méreteihez képest; legömbölyödés, mint eddig, itt is szembetűnő. Egy-két szem hal- vány fűzöld színű epiclot- ot is sikerült találni, zömök, éles prizma, vagy szilánk alakjában. Hasadási irány jól megfigyelhető. A tö- résmutató nem sokkal a methylenjodidé felett van. Kettőstörés erős; kioltás egyenes. Egy szemecske nem mutatott homogén kiol- tást, inkább aggregátumszerűen viselkedett. Tengelykép csak rit- kán tűnt fel. peloclu oizmus nem volt megfigyelhető. Feltűnő, hogy az üledékekben oly sokszor gyakori, ellenálló ás- vány a disztén, csak ritkán van itt képviselve. E mintában csak egy szemet sikerült találni, egy teljesen színtelen, kissé hajlott, inkább lépcsősen elferdült, nyúlt, élesszélű szemecskét. A kétféle hasadási irány, melyek közel derékszögben hajolnak egymáshoz, jól lát- ható. Fénytörése 1.659 és 1.740 közt van. de az utóbbihoz jóval kö- zelebb áll (1.725). Főzóna pozitív karakterű. Kioltás a hosszten- gellyel párhuzamosan futó. erősebb hasadáshoz: 28:. V. Kékesszürke márga a mész-ulcai földmunkákból. A bromoí ormos elkülönítésnél aránylag kis frakció-percentet kaptunk. Ásványos vizsgálat szempontjából egyike az érdekesebb próbáknak. A knarc-szemecskéinek karakterében semmi újat nem találunk. Feltűnően elmarad az unduláló kioltás. A földpátok mintha üdéb- beknek látszanának. Kontúrjaik eléggé élesek; némely szemen a hasadás nagyon erőteljesen fellép, ilyenkor a repedés mentén kis olvasószemszerűen betelepült limonit-gumócskákat figyelhetünk meg. Fénytörésük a nitrobenzolénál (1.552) mindig alacsonyabbak- nak bizonyultak. A limonit és részben elbontott pirít sze- mecskék kissé nagyobb mértékű fellépését a makroszkópos szür- ke színeződés világosítja meg. A szabálytalan alakú szemek arány- lag apróméretűek. A BUDAI MÁRGA KŐZETTANI VIZSGÁLATA 105 A muszkooit teljesen üde lemezkéi gyakori elegyrészként for- dulnak elő. Zárványként magnetitot, vagy zirkont tartalmaznak. Gránát-szemek éles szilánkok, vagy legömbölyödettek. Kétfélék: 1. halvány rózsaszínűek, ilyenkor mindig éles szilánkok (II. tábla 3/b); 2. teljesen színtelenek, sarkokon koptatottak. Az utóbbiakban kis oktaéderes magnetit-zárványok fordiílnak elő. A magnetit nem ritka e mintában, legtöbbször gyengén gömbölyödött oktaéderek- ben figyelhető meg. (ÍI. tábla 13., 14.) A biotit kétféle: a) Felülete karcolt, széleken felleveledzett, egyenletes kioltáséi, feltűnően erős pleochroizmussal: y = sötét vörösbarna, a — világosabb zöldes- sárga; fénytörés a szokottnál tetemesebb: 1.63, optikai tengelyszög erősen szétnyílik: 12°— 15° (1. 40. 575.); tengelydiszperzió erős: p < v. b) A második fajta pleochroizmusára jellemző a kisebb színkülönbség: y = piszkos zöldesbarna, a = szürkészöld; ten- gelyszög itt kisebb: kb. 7° — 8°. Fekete, opak zárvány, mindkettő- ben gyakori. Az amfibolok gyengén zöldes árnyalatú, hosszanti hasadásoktól tagolt lécek. Pleochroizmust nem tapasztalhatunk, ellenben közel 90 ’-os tengelyszöget észlelhetünk, melyben: p < v. Fénytörés: 1.618 és 1.657 között (1.642); kettőstörés közepes; ki- oltás a hasadáshoz 14V2° — 15VL’0 (lh tábla 4.). Ikerösszenövés több szemen látszik, ikersík párhuzamos a hasadással. Másik fajta aluli- ból inkább afc/mo/ít-karakterű : színtelen, kissé zöldesszürke, erő- sen rostozott, szálkás oszlopok, terminális formák nélkül. Pleochro- izmus itt sem figyelhető meg, fénytörés előbbinél jóval alacso- nyabb. Kioltás (5 szemen 12 mérés): 14°. A iretnolit a legérdekesebb ásványa e mintának. Színtelen lécek, tűk, oszlopok. Finom hosszanti hasadások éles haránt-elválásokkal vannak megszaggatva, innen ered a szélek lépcsős elhatárolása (II. tábla 6. a, b). Fénytörés a monojódbenzol (1.618) s az a-monobrómnaftalin (1.657) 1.624 fény- törésű keverékével egyenlő. Szélesebb lécek tengelyképet adnak, nagy, 80° — 90°-nyi szöggel; diszperzió gyenge: p < v. . Keresz- tezett nikolok között csak a nagyobb szemek adnak magasabb in- terferencia-színeket, a vékonyabbak elsőrendű, intenzív fehéres- szürkét. E színek mindig tej-, illetve opálszerű megjelenósűek. Fő- zóna pozitív karakterű, kioltás c:C=( 19 szemen) 8° — 11°.*) A klorit meglehetős gyakori, színtelen, zöldes, sárgás pikkelyekben. Néha jól kivehető pleochroizmust is mutatnak: f — halványzöld (kissé kékes), «' = igen halvány zöldessárga. Zárványként nagyon apró magnetitet figyelhetünk meg. A zirkon ritkább, sok közte a E tremoliíok az egyetemi ásvány-kőzettani int. gyűjteményének egyik tiroli (Sterzing) példányával hajszálnyira megegyeznek. 104 SZTRÓKAY KÁLMÁN szilánkos tört szem, mely így is_ pompásan mutatja a kristályforma kombinációt. Színes nem akad köztük. A ruiil- szemek zömök prizmák, vagy ezek részei. Terminális formák helyett símán legömbölyödettek. Térdalakú, (101) sz. ikrek is előfordultak (II. tábla 2. d). Sötét gyantasárga, vagy barna szí- nűek. A iurmalin nagyon alárendelt elegyrésze e mintának. Kékes, kékesszürke szemek is előfordulnak. A barnás színezetűek inkább koptatottak, úgy annyira, hogy néha sem piramis, sem prizma formának nyoma sincs már. Hintett, opak zárványok megjelenése •szinte elmaradhatatlan jelenség. 1 1. Kékesszürke márga a várhegyi alagút kisérő tárójából. Igen magas oldási veszteség mellett (84. oldal) a mechanikai összetétele a durvábbak közé tartozik (88. old.) ; színes ásványai- nak súlypercentje a legkisebbek egyike (1.2%). A kvarc- szemek relatíve az eddigieknél durvábbak, átlagban 0.1 — 0.5 mm átmérőjűek. Nagyon élesek, szilánkosak, víztiszták. Színes, zavaros köztük aránylag ritkább. Zárványok ellenben gya- koriak, főleg, mint fekete, opak csomócskák. Csillámok : muszkovit üde, színtelen, de felületen karcolt; egyébként ugyanaz, mint az előbbiekben, átalakulás nyomai nélkül. A biotitok már nem egészen üdék, átalakulás nyomai látszanak. Többnyire sötétbarna, ritkáb- ban zöldesbarna lemezkéi elég gyakoriak és a méreteikben na- gyobbak elérik a 0.5 — 0.8 mm átmérőnagyságot is. Pleochroizmu- suk: y = sötét vörösbarna, a = világos (tea) vagy sárga, y — szürkés zöldesbarna, a = sárgászöld. Tengelyszög elég nagy, kb. 4°— 5°. Pleoehroós udvaréi zirkonok, valamint fekete, kis hatszöges táblácskák a lemezekkel párhuzamosán, nem ritkák bennük. A kloritra itt jellemző, hogy hiányzik az alacsony interferencia-színű, szemecskés kioltáséi változata, mely a sárgára színezett márga- mintákban oly gyakori. Kissé színesek, gyengén zöldes, vagy ké- kes színárnyalatokat mutatnak. Foltos kioltást azonban gyakran találunk. Glaukonit az ásványtani vizsgálatok folyamán csak ebben az egy mintában fordult elő. Alakja a legkülönbözőbb: pálcika-, vagy lécszerű (ilyenkor a hosszanti irány, amennyire megfigyelhető || c), négyzetes, oblongum-, nyelv-, kör-, bunkó- stb. alakú. Szemnagysága is tág (0.05 — 0.35 mm) határok között mo- zog. Színe világos olajzöld, kissé kékes árnyalattal és borsárga közt változik, néha egy szemen belül is fellép foltokban a kétféle szín. Fénytörése, több meghatározás középértékeként 1. 625-nek bizo- nyult. Egy nikollal is, de különösen keresztezett nikolok közt látszik jól a finomszemcsés, aggregátumszerű viselkedése: a kioltás A Bl'DAI MÁRGA KŐZETTANI VIZSGÁLATA 105 ja szemecskéknek megfelelően mozaikszerű, de néha ezenfelül még foltos is. Kettős törése nagyon alacsony. Majd mindig hord magá- iban gömböcskés, vagy oktaéderalakú fekete, opak zárványokat. Mindkét sűrűségű frakcióban egyaránt szerepel. A földpát- csoport kissé alárendeltebb mennyiségben lép fel. Plagioklászok eléggé mállottak; optikájuk alapján, amennyire meg- figyelhető volt, ugyancsak savanyúbb tagok vannak képviselve. Ikrek elég gyakoriak, néhány sűrű ikerlemezes szem is megfigyel- hető volt, az ikerrovátkákhoz mért ±15°-os kioltással, a kvarc fénytörése körüli törési-exponenssel. Ortoklászok igen rossz meg- tartással, kevés számban találhatók, a hasadási elválásokban li- monitos réteggel. A gránátok viszonylag gyakoriak, szintelenek, magas fénytöréssel (n > 1.741. methylenjodid), nagyon éles szi- lánkokban. Felületük plasztikus, reliefszerű. Optikai anomália nem tapasztalható, teljesen izotropok. — Pirit, illetve limonit a szo- kott megjelenésű. Piriteken szép, szabályos oktaéderes, néha hexa- éderes alak figyelhető meg. A limonites szemek közt nagyon gya- koriak a tűs, oszlopos alakok, melyeknek szélein kissé zöldes szin mutatkozik, egyébként opakok. Már nagyon gyenge nyomásra határozott hosszanti, hasadási irányok szerint esnek szét, a szétvált részek azonban újra csak átlátszatlanok maradnak (?). A rutil le- gömbölyödött, szilánkos szemű. Feltűnően sötét színekben jelenik meg (sötét gyantasárga- vörösbarna), széles, fekete határoló vona- lakkal. Néha a pleochroizmus éppen csak, hogy megfigyelhető :co= világosabb, e = sötétebb, a megfelelő fentebbi színekben. Nem rit- kán ikreket is lehet találni köztük, főleg „szív-alakú“, (301) szerin- ti. egymáshoz 55° — 56°-kal hajló egyedekkel (6 mérés 3 szemen) (II. tábla 6.). A z/rfcon-szemek az előző mintákéihoz egészen hason- lóak. Általában színtelenek, de köztük két szem kb. 0.1 mm méret- tel i ózsaszínűnek mutatkozott. Ezeken a zömök, zárványosabb oszlopocskákon intenzív koptatottság nyomai voltak megfigyelhe- tők. A turmalinok közt a kékes színű egyáltalán nem fordult elő. Erősen csorbultak, zárványosak, hosszanti irányban hasadásszerű repedez ettséggel. — Epidot a ritkaságok közé tartozik. A hosszabb lécek, vagy zömök oszlopok erősen hasadozottan, terminális for- mák nélkül jelennek meg; majd mindig szintelenek, vagy kissé zöldes árnyalatuak. Főzóna karaktere változó, kioltás a hasadás- hoz képest mindig egyenes. Fénytörés: 1.731. Tengelykép rosszul jelentkezik, főleg a hasadozottság miatt, de tág. kb. 60° — 70°-os szöget árul el. Kettőstörés erős, széleken intenzív interferencia szi- liek jelennek meg. Zárványok nem láthatók. Nyomásra a szemek ,a hasadások mentén könnyen szétválnak. — 106 SZTRÓKAY KÁLMÁN E mintában a sztaiirolit is feltűnt, néhány zömök prizma, vagy izometrikus szem alakjában. Némelyiken legömbölyített, másokon egészen friss, egyenetlen felület figyelhető meg. A prizmás alak hosszanti hasadást árul el. Szine világosabb-sötétebb sárga. Fény- törése magas, közel egyezik a jódmetylénével (1.741), ezért erős kontúrokkal lép fel. főzóna pozitív: c = C: kioltás egyenes, pleo- ckroizmus gyenge: y = sötétebb sárga, d = halványabb zöldes- sárga. Opak, apró zárványok figyelhetők meg. — Az apatit nagyon ritka, mindössze két oszlopocska került objektív elé. (II. tábla 10.) Végeiken kissé, legömbölyödötték. Zavaros sötétbarna kér- gük van, különben színtelenek. Fénytörés: 1. 643-nak mutatkozott, kettőstörés igen alacsony, kioltás egyenes. Optikai karakter negatív. Apró, opak zárványok és a szélek felől bizonytalan vég- ződésű haránt elválások a közép felé, voltak megfigyelhetők. F/7. Szürkéssárga, palás márga, a Kisgellérthegy kőfejtőjének Dk-i pereméről. Az egész mintán a roppant erős elbomlottság, mállottság az uralkodó vonás. A kvarcok jellemzéséhez a fentiek után csak anv- nyit, hogy erősen limonites bevonatuak s ennek folytán nagy per- cent számban jellennek meg a nehezebb frakcióban. Néha kis színes párhuzamos elhelyezkedésű csillám-pikkelyeket találunk bennük, esetleg hozzájuk tapadva. — A csillámok közül a klorité, illetve a klorit-féléké az uralkodó szerep. Színtelenek, egészen vékony, pikkelyszertiek, majd kivétel nélkül foltos kioltásunk. Fénytöré- sük aránylag alacsony: 1.578. Tengelyszög nagyon változó: S° — 10°-tól kb. 90°-ig. Tengelydiszperzió változó : Sok esetben meg sem határozható, mert majdnem izotrópok. E klorit-félék közt azonban a legnagyobb többségben vannak az 1.58 törési exponensü zárványmentes, zavaros, sokszor gömb-, A7agy kör-alakú szemek. Keresztezett nikolállásnál szemecskés, aggregátumszerü, foltos ki- oltást mutatnak, nagyon alacsony kettőstöréssel. Egy nikollal vizs- gálva, egységesen átlátszók, sokszor kis vérpiros, köralakú, hatá- rozott körvonalú, zárványszerü mezők láthatók bennük. (?). A biotit egészen színtelen, néha a lemezke egy-egy részlete még színe- ződést mutat világosbarna-sárgászöld színnel. Kioltásuk sokszor foltos. Fénytörés aránylag magas: 1.60; kontúrok élesek; kettős- törés elég magas; tengelyszög mindig közel 0°. Sok sugarasan el- helyezkedő, tű alakú zirkon zárvány van egy-egy szemben felhal- mozva. A földpátok annyira elbomlottak, hogy a törési exponen- seket is nehéz meghatározni. Csak két esetben sikerült: 1.534 és 1.530 értékkel. Hasadás még jól kivehető, különösen a résekbe te- lepült limonit-rétegektől jelzetten. Néhány sűrű, vékony albit- A BUDAI MÁIIGA KŐZETTANI VIZSGÁLATA 107 ikerlemezesség felfedezhető nem annyira a kioltás, mint inkább az ikerlemezeknek megfelelő zegzugos határoló vonalakból. — A turmalin a már fentebb leírt módon, inkább jó megtartású, éles prizmákban jelenik meg; ritkább köztük a kékes árnyalatú. Min- dig zárványosak. — Az amfibol- szemek hosszú prizmácskák, ki- vehető formák nélkül, sötétebb barna kéreggel és a terminális vé- geiken, a hasadásoknak megfelelő karélyos elvégződéssel. Pár szemen a hosszanti irányban mintha fokozatos elszíntelenedés volna megfigyelhető. A szemek törési exponense középértékben: 1. 645-nek adódott. Kettőstörésük tetemes. Hasadási irányukba esik a nagyobb rugalmasság iránya (c), kioltásuk a hasadáshoz: c : C. (7 szemen mérve) 15)4 °- Akadt néhány sötétzöld színű, izomet- rikusabb szem is, de itt sem figyelhető meg terminális forma. Fénytörésük kb. az előbbi: 1.647. Interferencia színeik erősen a saját színekkel kevervék. Pleochroizmus gyenge: y = tompa zöld. kissé kékes árnyalattal, a = világosabb barnászöld. Kioltásuk nagyobb: (3 szemen 6 mérés) 19° — 20°. Egyik szemben apatit. vagy hozzá hasonló ásvány fordult elő zárványként. Nyomásra leg- többje a hasadás szerint, rostokra esett széjjel. — A zirkonok közt kevés az ép szem, legtöbbször zúzott szilánkok, de prizma- vagy piramisformáik jól kivehetők; az ép alakok inkább nyúltak, hosz- szu, tűszerüek. Nem ritkán aránytalanul nagy, alaktalan, opak zárványokat tartalmaznak. — A rutil nagyon kevés. Világos, zöl- des mézsárgától vöröses gyantássárgáig terjedő színekben jelenik meg. Iker is akad. Koptatottak. — Magnetit- szemek is akadnak az elegyrészek közt, néha limonit-csomókhoz vannak tapadva. — Gránát feltűnően kevés akadt. Fénytörés mindig magas: 1.741-en jóval felül; sok a gömbölyödött, repedezett szem. Színtelen, néha alig észrevehető rózsaszín árnyalattal. — E mintában lehetett elő- ször határozottsággal gipszet felismerni, közel rombus alakú, (010) szerint táblás, roncsolt lemezkékben. Színtelen, zavaros kristály kák apró, pontszerű, barna (limonit ?) vagy át nem látszó szemecskékkel vannak telehintve. Fénytörése: 1.520, az aethyljoid (1.515) és a monochlórbenzol (1.523) törésmutatói között “foglal helyet. Kettőstörése a földpátokéhoz hasonló. Az egyik — nem orientálható — hasadásnak látszó irányhoz mért ferde kioltás 43° volt. Vili. Sárga, kissé szürkésszínű márga a Kisgellérthegy kőfejtőjének Ny-i széléről. A savas oldási veszteség, valamint a szemnagysági összetétel nagy rokonságot árul el az előbbi mintával. De nemcsak ezek az eredmények s a lelőhelyek nagyon közeliek, hanem az ásványos 108 SZTRÓKAY KÁLMÁN összetétel is majdnem azonos. A mutatkozó különbségek röviden az alábbiak. A kvarc koptatottabbnak látszik: mintha a vasas bekérgezés még erősebben lépne fel. Néhány színes, sőt majdnem opak szem is akadt köztük. A limonit szintén tetemes mennyiségben jelenik meg. Általában mint bevonatot más szemeken, kevés kivétellel, majd mindenütt megtaláljuk. A limonitgumócskák felülete érdes, lyu- kacsos, bibircses, a felületeken más szemek negatív lenyomatát lehet felismerni; nem ritkán apróbb, kissé legömbölyödött kvarc- szemecskék vannak limonittal szilárdan összecementálva. Sokszor a limonit-szemek egészen földes külsejűek, téglavörös színnel. A biotit -lemezek feltűnő nagyok, néha az 1 mm-t is elérik, mind ki- íakultak és színtelenek; nem ritkán limonit-f üzérkékkel megra- kottak. A klorit ugyanazon jelenségeket mutatja, mint az előbbi mintában. Több a foltos kioltású, igen alacsony kettöstörésű pik- kely, illetve a szemcsés kioltású szem, melyek mindig színtelenek. A földpátokra alig lehet ráismerni az elbontottság miatt. Ikret nem figyelhettünk meg. Sok a gránát- szem, néha az 0.5 mm-t is elérik, de ilyenkor nagyon koptatottak. Körülbelül a szemek fele gyen- gén rózsaszínű. A turmalinok remek ásványkákkal vannak kép- viselve. Hosszanti elválási nyomokkal, melyek mentén limonit- «recske települt be. Csak a zöldes-barnás színűeket lehet megfi- gyelni. A zirkon teljesen üde, zömök, majdnem mindig zárványos, víztiszta prizmákban, vagy ezeknek szilánkjaiban jelenik meg. Az előbbi mintával szemben kevesebbnek tűnik az amfibolok száma. Gyengén zöldesek, kifakultak, alig észrevehető pleochroizmussal. Hosszabb oszlopok, inkább nyalábok, mert a terminális végeik új- jasan szétállók; kioltásuk (több szemen), 15° — 20° közt ingadozik. Epidotok zömök prizmák kagylós töréssel, vagy izometrikus jól legömbölyödött szemek. Fénytörésük közel a methylenjodidé- val azonos (1.741). Hasadás csak ritkán látszik. Kioltás egyenes; tengelyszög igen nagy; pleochroizmus gyenge: /? = halvány zöld, y — színtelen. Az izometrikus szemek jobban színezettek, de ott a hasadás hiánya miatt nehéz az optikai orientáció. Jól kivehető volt több gipsz- szem megjelenése. Sajátságaik az előző mintáéval egyezők. Kioltást nem lehetett mérni. Néhány sztaurolit gazdagította még a megfigyelés eredmé- nyeit. Köztük nagyon szép ikrek, (II. tábla 8) de csak a (052) sze- rinti ikertörvénnyel képződöttek tűntek fel. Fénytörés pontosan: 1.741; színük tojássárga, zöldessárda, barnássárga közt változó. Pleochroizmusa csak egy szemnek (iker) volt: y = vörös barna, a = világosabb, kissé zöldes barna. A felület erősen reliefszerű, ér- A BUDAI MÁRGA KŐZETTANI VIZSGÁLATA 109 des, egyenetlen. Még néhány glaukonitra emlékeztető szem is fel- tűnt, de azonosságukat még valószínű biztossággal sem lehet állítani. IX. Sárga színű márga a T ámás-utcából. E mintából kaptuk a legkisebb savas oldási maradékot, vi- szont nehéz frakciójának súlypercentje magasnak mondható. (1. 84., 94. oldalakon.) A mikroszkópos vizsgálatnál azonnal feltűnik a sárgára szí- nezett márgák jellegzetes képe. Az ásványos összetétel az előbbi- ekkel szemben úgyszólván semmi lényeges különbséget nem mutat. A meghatározott ásványok gyakorisági sorrendje kb. ez: kvarc; limonit, nagy ritkán üde pirittel; klorit; muszkovit, sok és remek apró zirkon-zárvánnyal; kifakult biotit; bomlott, savanyít plagi- oklászok; gránát; üde zirkon, rutil; epidot; magnetit. Gipszet nem sikerült felfedezni. E sorozat tagjait, mint említettük, szinte teljesen a fenteb- biekben leírt megjelenés és sajátságok jellemzik. X. Élénk sárga színű márga a Csillebérci agyagbányábót. A savas kezeléssel eléri súlycsökkenés alacsonysága mellett, a mechanikai összetétele e mintának a középértékek körül mozog, míg a bromoformos elkülönítéssel meglepően felszökött a súlyo- sabb részlet súlypercentje (1. 94. old.). Ez utóbbi eredményre csak egy bepillantás a mikroszkópba azonnal rávilágít, t. i. az egész látómező opaknak, sárgának látszik a nagymennyiségű limonit- tól és ennek bekérgezésétől. Az előző minták közül egy sem mutat ilyen nagy fokú limonitosodást. * A kőarc-szemek mind limonitos kéreggel 'Vannak bevonva, (sokszor kis limonit-csomókkal összetapadva). Mindkét sűrűségű frakcióban egyaránt szerepet játszanak. A koptatottság egészen változatos, a legélesebb szilánkoktól a gömbalakig minden változat megtalálható. Optikai viszonyok, zárványok egyezők a fenteb- biekkel. A limonit a legjellemzőbb ásványos elegyrész. A szemek igen különböző és változatos alakot vettek fel s sokszor egészen határozatlan a körvonaluk. Nagyságuk sokszor majdnem eléri az 1.5 — 1.8 mm nagyságot is. Az előző, sárgára színezett mintákban nem ritkán elég gyakori volt a fénylő, félig átalakult, kristályos, legtöbbször ágas-bogas, amorf megjelenésű pirít. Itt nem sikerült ennek észlelése, minden jel arra utal. hogy itt még nagyabb fokú a pirít limonitosodása. SZTRÓKAY KÁLMÁN 1 1(1 A csillámok közt nem ritkák az 1.0 — 1.5 inm-es táblácskák, lemezkék. Mind teljesen színtelenek erősen foltos kioltással. Re- pedések, hasadások mentén sok limonittal. Zárványok közt több szem apatitot lehetett megfigyelni. A földpátok mértéken felül el- bomlottak. Egyetlen hármas ikerből álló szem tartozott még a jobb optikájuak közé: 1.523 < n < 1.556; az ikerrovátkákhoz mért szim- metrikus kioltás 3U. A szélektől a középpont felé a fokozatos el- bomlottság, zavarosodás itt is szembetűnő. A körvonal az ikerleme- zeknek megfelelően csipkézett. Általában a földpátok mérete szo- katlanul nagy: kb. 0.7- — 0.8 mm. Az amfibol- szemek intenzív fény- törésűek (n = 1.638—1.641), de teljesen színtelenek; a hasadási ré- sekben a limonit-erek csikozásszerű képet nyújtanak. Kettőstörés meglehetősen alacsony, (kvarc-ék kompenzátor segítségével meg- határozva) I. — II. rendű interferencia színeket adnak, kioltás majd- nem egységesen (6 szemen mérve) 17°. De az amfibolfajták közül még erősen képviselve van egy másik változat is. Ennek fénytö- rése az előbbinél jóval alacsonyabb, a monojódbenzoltól (1.618) csak kis mértékben tér el. Kettőstörés elég alacsony, legfeljebb I. rendű sárga színeket észlelhetünk. Kioltásuk tág határok (7° — 14°) közt változó. Alakjuk mindig hosszú tű, vagy pálcika, gyengébb hosszanti hasadási nyomokkal, melyekre haránt irányban erős el- válások lépnek fel. Ezeket a szemeket leginkább aktinolit nak, esetleg tremolit nak minősíthetjük. Nagy gyakorisággal lép fel a gránát, érdekes rajzolatszerű, egyenetlen felülettel. Üde, színes nem igen akad közte. Zirkon az előzők alapján jól ismert megjelenésű. Szokatlanul nagy mére- tűek az egyes szemek. A nyúltabb, épebb alakok a 0.5 mm-t is el- érik. A turmalin is már leírt tulajdonságokkal rendelkezik. Akad köztük olyan oszlop is, melynek két vége más színt, más pleochro- izmust mutat: co = sötét rozsdabarna, e = teasárga és co — sötét tompa kék, e = világosszürke. A rutil-szemek nagy változatosságot mutatnak úgy színben, mint alakban. Hosszú, tűs alakok mindig sötétek, vérvörösen áttetszőek, egyébként uralkodólag a világosabb gyantasárga színű szemek szerepelnek. Akad köztük egészen bab- szem alakra gömbölyödött oszlopocska is. Pleochroós szem nem fordult elő. Majdnem kivétel nélkül nagy, fekete zárványoktól megrakottak. Néhány, szép, éles, nem koptatott szívalakú, (301) sz. iker volt megfigyelhető; főtengelyeik (3 szemen) 54°-os kioltást ad- tak, az egyik iker-egyén mindig sötétebb színárnyalatú volt a má- siknál. A magnetit- szemek felismerését a nagyon sok Iimonit és limonitos, opak alkatrész megnehezíti. Szép oktaéderekben jelen- nek meg. A BUDAI MÁRGA KŐZETTANI VIZSGÁLATA 111 A gipsz sokszor roncsolt foszlányokban, vagy jól körülhatá- rolt. kristályos alakban már a ritkább elegyrészek közé tartozik.'"' Nem egészen színtelenek, gyakran földes, opak, igen apró szemek- kel — • melyek a szélektől a közép felé fogynak — vannak tele- hintve. Fénytörés 1. 527-nek bizonyéit. Kioltást, rugalmassági őrien, tációt sajnos, biztos irányok hiánya miatt nem észlelhettem. Még egy-két egyenes kioltásé, magas fénytörésé (1.6 körüli), majdnem izotróp, fekete zárványos, nyélt oszlopos, végeiken legömbölyö- dött szemet kell megemlítenem, melyek apatit ra emlékeztettek. XI. Szürke színű márga a Törökugrató D-i feltárásából. Az előző vizsgálatok folyamán e minta a legdurvább szcmnagy- sági összetételt és a legkisebb mennyiségű nehéz frakciót adta. Fel- tűnő, hogy bár e két tulajdonságánál fogva elüt a többiektől, il- letve a szélső határokon mozog, a szélsőségek az ásványos össze- tételére nézve nem éreztetik hatásukat: A kőarc-szemek méretein jól megfigyelhető a durvább mecha- nikai összetétel, kissé a koptatottság is érvényre jut. Egyébként vizsgálatuk a leírtakon kívül különösebb érdekességet nem nyújt. A csillámok között sok a muszkovit. Néhol pleochroós, gyűrűfor- májú udvarokat, vagy ehhez hasonló világos-zöldes foltokat lá- tunk. de ritkán van, illetve figyelhető meg közepükben zárvány. Zárványként szép, automorf, radiálisán elhelyezkedett zirkont (né- ha többet is) találunk; de ugyanilyen gyakori bennük a magnetit- oktaéder is. A biotitok részben kifakúltak, szélükön rojtosak, caí- rangosak; foltos kioltásuk észlelhető. Pleochroizmus nem mutat- kozik. Kettős-törés szokottnál alacsonyabb. Egyik halvány zöldes- barna pikkelykében szagenitszerű, tűs zárvány fordult elő. A klo- ritok is ismert megjelenésűek. Az előbbi csillámoknál kevésbbé gyakoriak. Alakjuk néha rostos, legyező formában szétterülő. (III. tábla 2.) Bennük, főleg a mozaikosan foltos kioltásuakban, zár- ványként limonitot és párhuzamos sorokban opak szálakat lehet megfigyelni. A földpátok viszonylagosan üdék. Az elbomlott szemek op- tikai viszonyai még itt-ott identifikálhatok. Fénytörésük a kvarcé körül van, vagy az alatt mozog; savanyú plagioklászok. Két sze- men 1.532 körüli fénytörést és bár rossz megtartásban, durva rá- csos ikerlemezességet lehetett észlelni: a hasadások és részek men- tén fűzérszerűen benyomódó limonit az ismertebb jelenségek közé tartozik. A vasas, limonitos amorf elegyrészek — néha 1. — 1.5 mm átmérővel, — jelentékeny részét képezik a nehezebb sűrűségű * Kis mértekben a savak, így a HC1 is oldják. 112 SZÍKÓKAY KÁLMÁN frakciónak. Fémes piritet nem sikerült felismerni. A gránát-sze- mek. üdék s főleg színtelenek, de rózsaszínű, néha kissé sárgás ár- nyalatú egyedek is akadnak köztük. Merész szilánkosságuk, még- inkább tetőcserépszerű, érdes felületük (II. tábla 3a.) szembetűnő. A szemek mérete szokatlanul nagy, közel 0.5 mm nagyságú is akad köztük. E minta zirkotihan meglehetős gazdag. A szemek üdék, mindkét végükön ideálisan fejlett, terminális formákkal. Kopta- tottság a legritkább jelenségek egyike. Néha kisebb prizmácskák magnetit oktaéderekkel vannak összetapadva. Két szemben na- gyon apró, fekete (magnetit?) szemecskék helyezkedtek el kon- centrikusan. mintegy zónát alkotva, melyen belül gyengén rózsa- színű színeződés tiint fel. Az amfibol körülbelül egyenlő számban fordúl elő a zirkonnal. Majdnem mind lécek, oszlopok, a hosszanti hasadás elmaradhatatlan jeleivel. Színtelenek, vagy gyengén sár- gás, zöldes barnák. Pleochroizmus nem tapasztalható. Kioltás a ha- sadáshoz (ex) 14°— 18°. Gyakran a kioltás nem egységes. Erőseb- ben koptatott, éles szilánkokban, számtalan repedéstől zavartan jelenik meg a rutil. Színe sötét gyantasárga, némi pleochroiz- mussal. Térdalakú ikrek kioltása (2 szemen) 113° — 114°-nak bi- zonyult. A turmalinoik majd mind barnászöldek, épek, üdék. Egyéb tulajdonságaik ismeretesek. Gyengén poláris-zónásság itt- ott tapasztalható. Néhány oszlopocska igen gyenge kettőstörésű, közepes (1.62) fénytörésű, egyenes kioltású, negatív karakterű; e tulajdonságok apatitra engednek következtetni. Végeiken kopta- tottak, oldalukon limonitos kéreggel vannak bevonva. A piroxéneket képviselve bronzit fordúlt még elő két szem alakjában. Az egyik szem ép, hosszú lécalakú, a másik kissé ron- gált, inkább izometrikus külsejű volt. Fénytörés: n = 1.67; kettős- törés élénk alacsony színekkel; főzóna karaktere pozitív, kioltása egyenes volt. Az ásvány színtelen, csak a prizma közepén, hosz- szanti irányban húzódó csatorna alakú üreg (19. 65.) volt részben zöldes-barna, áttetsző, kolloidális anyaggal kitöltve. (II. tábla 5.) Prizma szerinti hasadás nem látszott, ellenben haránt elválások, illetve repedések megfigyelhetők voltak. A sorozatot még disztén egészíti ki. Sikerült egy parányi, alig 0.09 mm-nyi, víztiszta, színtelen szemet találni. Az ismert két irá- nyú hasadás rajta szembetűnő. Éles, sarkos szélekkel és lépcsős határvonalakkal jelenik meg. Fénytörése: 1.71 körül van, kettős- törése jelentékeny, a kis méretek ellenére is magasabb rendű szí- neket ad. A nyúltabb hosszanti hasadáshoz mért ferde kioltás 31°- nak bizonyúlt. Apró fekete, opak zárványokat tartalmaz. (II. tábla 9.) ' * A BUDAI MÁRGA KŐZETTANI VIZSGÁLATA 115 Az ismertetett ásványos vizsgálatokat még a binokuláris mik- roszkóppal, szárazon, ráeső fényben végzett megfigyelések egészí- tették ki. E kiegészítő vizsgálatok csak az egyes mintákban talál- ható opak, rozsdás, illetve limonitos-pirites elegyrészekre irányul- tak, melyeknek megfigyelésére ez a módszer nagyon jól bevált. Az ásványos vizsgálatokból levonható következtetés kettős. A két következtetés azonban nem jár töretlen úton, inkább csatlako- zás már eddig kimutatott eredményekhez. 1. A budai márga ásványos elegyrészeinek származására vo- natkozólag megállapíthatjuk, hogy két, petrogenetikailag külön- böző ásvány-csoporttal állunk szemben. Az ásványos összetételben gyengébben képviselt sztaurolit, tremolit, disztén oly metamorf kőzetek mechanikai mállásterméke, melyek a közelebbi terüle- teken ismeretlenek; ellenben az előbbiek kivételével hátramaradó nagyobb csoport eredetére nézve csatlakoznunk kell V e n d 1 A. (42. Í4.. 55. 454., 58. 51.) eredményeihez, illetve feltevéseihez. Ezek szerint a budai márga alsó-oligocén tengerének idején épúgy, mint a középoligocén transzgresszió idején, a budai hegyektől Ny-ra, a mai Zsámbék-biai neogén medence helyén nemcsak a mezozoikum rétegei (triász) voltak a felszínen, hanem ezen É — ÉNy felé izokli- nálisan dűlő rétegek alatt D — DK irányban az alapkőzet — a mai Velencei hg. kőzeteivel egyező — intruziv tömegei is a felszínre buk- kantak. Ezek a kelet felé kibúvó kristályos tömegek szolgáltat- hatták tehát a márga jellemző ásványelegyrészeit. A mechanikai összetétel meglehetősen egységes, ezért valószínű, hogy a kris- tályos kőzetfejek előtt elhúzódó partvonal strand-üledékei a ten- germozgás szortírozó hatásának voltak kitéve. A glaukonitnak elszigetelt, nagyobb tömegű fellépése a buda- várhegyi alagút márgájában, összevetve e próba relatíve durvább szemű, kevésbbé szortírozott mechanikai összetételével, arra en- ged következtetni, hogy itt a transzgresszió sekélyebb fenékrégió- ját tételezzük fel. 2. A vizsgálatok másik része a kékes, szürke és sárgás színű márgák ásványos összetételének feltűnő különbségeire irányúit. E kétféle mintákban az ásványos elegyrészek a fentebb leírtakból röviden a következőkben foglalhatók össze: a sárga színű márgák biotitja színtelen, kifakult, baueritosodott. Plaechroizmus nincs, vagy egészen gyenge; interferencia-színe a szokottnál alacso- nyabb; néha a fénytörés is gyöngébb. Hasadásuk mentén rozsdás erecskék, füzérszerü betelepülések vannak. Kioltásuk nem ritkán foltos. Kloritok egészen színtelenek, sokszor szemcsés aggregátum - Földtani Közlöny. LXII. kötet, 1932. 8 114 SZTRÓKAV KÁLMÁN ként szerepelnek. Földpátok mértéken felül elbomlottak, többé- kevésbbé alaktalan, sárgás-felhős, nagyon bizonytalan optikáju szemek. Amfibolok majd mindig a felismerhetetlenségig elváltoz- tak, kifakidtak. a hossztengely irányában rostosak, kioltásuk sok- szor foltos. Még a kevésbbé elváltozott szemek pleoehroizmusa is gyenge. Mindezen ásványok nagyrészt sárgás, limonites kéreggel többé-kevésbbé burkoltak. De a limonit nemcsak mint kéreg, ha- nem mint külön szemecske is sokkal nagyobb mennyiségben for- dul elő a sárga iszapolt próbákban, mint a kékben. E két tény. t. i. az önálló limonit-szemek felhalmozódása és különösen a bekérge- zés jól rávilágít a bromoformos elkülönítés ingadozó értékeire (94. old.), mert a kisebb sűrűségű szemecske, ha csak kevéssé is van limonittel kéregezve, vagy vasas-géllel szennyezve, már nem marad a bromoformban lebegve, hanem szaporítja a folyadék fe- nekén leült részletet. így azután — bár nem szigorú szabályszerű- séggel, amennyiben egyéb körülmények is közrejátszhatnak — az elkülönítéssel kapott eredmények azt a tendenciát mutatják, hogy a nehéz részlet a sárga mintákban nagyobb, mint a kékes- kékesszürke próbákban (94. old.). A kékszínű márgák ásványai sokkal üdébbek, vagy legalább is nem mutatják a fenti nagy átalakulásokat. E jelenségek észleléséhez még csatlakoznak a binokuláris mikroszkóppal tett megfigyelések: az iszapolt agyagokban a már- ga eredeti színeződésnek megfelelően több-kevesebb különböző alakú (fürtös, vésés, gömböcskés, ágas, buzogányszerii. szemölcsszerű, olvasószerüen összetapadó) rozsdás-limonites alkatrészeket látunk. Csakhogy, mig a kék- vagy szürke-szinii mintákban több e sze- mek közt a zöldessárga szinii. fémes fényű, inkább kristályos, esetleg a trigönális csúcsokkal kifelé álló, parányi hexaéderek al- kotta kristályhalmaz: a pirít, addig a sárga szintieknél csak az imént említett fantasztikus alakú rozsda-(limonit)-szemeket látjuk. A görcsös, egyenetlen felületekhez nagy ritkán egy-egy parányi kis, rombusz-alakú gipsz-kristály lemezke van odatapadva. Ha ezeket a rozsdás gumócskákat szétnyomjuk, közepükön néha meg lehet találni a fémes fényű piritet. Az ásványos vizsgálat eme észlelései szoros összefüggésben vannak a kiscelli agyag vizsgálatával nyilvánvalóvá vált {54., 58.) eredményekkel. A kék, illetve szürke szinii. friss feltárásu márga az. mely üde, bomlatlan állapotú. Színét a benne finom eloszlás- ban lévő szingenetikus (58. 53.), fémes pirít adja. E pirít a levegő és víz hozzájárulására elbomlik, oxidálódik: FeS._> + H20 + 7 0 = FcSG4 + H2S04. A bomlás. termékek közül az erősen reakciós kén- A BUDAI MÁRGA KŐZETTANI VIZSGÁLATA ,115 sav a szilikátok közül különösen a biotitot, kloritot, földpátokat, valamint az amfjbol-fajtákat támadja meg. Innen van ezek nagy elváltozottsága, A nagyobb mennyiségű limonit pedig — a képző- dött ferroszulfát további oxidációja után keletkezett — sol álla- potú ferrohidroxid koagulásából jött létre. A több sárgás mintá- ban észlelt gipsz kizárólag másodlagos képződmény, mely a kén- sav és a jelenlevő Ca COs cserebomlásának terméke. A kékes és sárgás színű márga ásványos képe tehát, ezek sze- rint abban tér el egymástól, hogy a sárgaszínű márgában a pirít oxidáció folyton limonittá és kénsavvá alakult. Az előbbitől kapta a márga a sárga színeződést, utóbbi pedig a könnyebben bomló szilikátokat támadta meg és részben átalakította; a cementáló anyag és a szerves maradványok héjának kalciumkarbonát jáfyól gipsz keletkezett. Munkám befejeztével a legmélyebb tisztelettel és hálával mondok köszönetét professzoromnak, Dr. Maur itz Béla egyet, ny. r. tanár urnák, aki e vizsgálati témát számomra kitűzte, az összes segédeszközöket és költséges felszereléseket beszerezni szi- ves volt, azonkívül munkámat mindenkor, különösen a mikrosz- kópos vizsgálatokat a legnagyobb figyelemmel kisérte, útbaigazító tanácsaival támogatott. Ugyancsak kedves kötelességemnek tartom, hogy köszönetét mondjak különösen Dr. Földvári Aladár műegy. tanár- segéd, valamint Dr. Szádeczky K. Elemér főisk. adjunktus és Dr. E n d r é d y E n d r e m. k. földtani intézeti vegyész urak- nak, akik munkámat, annak kísérleti részére vonatkozó szives és baráti tanácsaikkal megkönnyítették. A budai várhegyi alagút oldaltárója márgamintájának rendel- kezésemre bocsájtásáért Dr. Noszky Jenő nemz. múzeumi igazgató-őr urnák, a mész-utcai próba átengedéséért Dr. Szöré- nyi Erzsébet kisasszonynak tartozom hálás köszönettel. A dolgozat a M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által 1930 — 31. tanévre adományozott belföldi kutatási ösztöndíj támogatásával, a bpesti Kir. Magy. Pázmány Péter Tudomány- egyetem ásvány-kőzettani intézetében készült. 1932. Dér unterotigozane Budaer Mergel ist ein in dér Umgebung von Budapest (an dér Budaer Seite) vorkommendes Sediment- ' gestein. Die hier mitgeteilten sedimentpetrographischen Angaben dienen gewissermassen zűr Ergünzung dér Kenntnjsse, die >y;ir bfe- züglich diesel4 Góbiidé besitzen. !"d* v ,, vő 116 K. SZTRÓKA Y Der Mergel ist dicht und fest, deshalb konnte die Untersuchung seiner mec-hanischen und mineralogischen Zusammensetzung nur mit Zuhilfenahme entsprechender Yorbereitungsmethoden durch- geführt werden. Seine feste Bindesubstanz wurde mit 1 n HC1 ent- fernt. Dadurch fielen die karbonatischen und sonstigen, in schwa- eher Sáure löslichen Bestandteile des Mergels aus dem Rahmen dieser Untersuchungen. Die als Folge der Behandlung mit Salz- sáure eingetretene Abnahme des Gewiehtes darf — aus verschiede- nen annehmbaren Griinden — annahernd dem Kalciumkarbonat- Gehalt des Mergels gleichgestellt werden: 64.6%. Der nach der Behandlung mit Salzsaure zurückgebliebene Biickstand musste — um die Herstellung einer elektrolvtfreien Suspension zu ermöglichen — mittels eines Membranf'ilters in chlor- freien Zustand versetzt werden. Erst aus dem in dieser Weise griindlich durchgewasehenen Matériái wurden naeh vorhergehen- der Besfimmung der Diehte nach W i n k 1 e r (siehe Lit. 56. p. 7 — 8.) die zwei verschiedenen Methoden angepassten Dispersions- systeme hergestellt. Die mechanische Zusammensetzung wurde nach den Ver- fahren von Atterberg und Wiegner festgestellt (siehe pag. 88.). Die beiden Methoden wurden zwecks gegenseitiger Kontrolié angewandt. Ausser der Tabelle wurden auch die gebráuchlichen graphischen Darstellungsmethoden gebraucht. Die Verteilungs- kurve nach Wiegner wurde vöm Verfasser teils selbstandig, teils nach der Auffassung J. S t i n y’s (Lit. 45. p. 37.) konstruiert. (Siehe pag. 87.). Um die gefundene Zusammensetzung nach der Korngrösse zűr Beantwortung der genetischen Fragen des Mergels verwerten zu können, muss ein Faktor berücksichtigt werden. der bei der Sedimentation des Gesteins eine wichtige Rolle gespielt hat: der reiche Gehalt des Mergels an sortiertem Rohton war beim Zutritt des zementierenden Materials einer koagulativen Wirkung ausgesetzt, das heisst es kamen mit Hilfe der gefallten Ca-(Mg)- Salze grössere Korneinheiten zustande, die eine fördernde Wirkung auf die Sedimentation der Suspension des Meereswassers ausíibten. Demnach stehen wir alsó in Wirklichkeit einer viel gröberen mechanischen Zusammensetzung gegenüber, als jene, die in der Tabelle veranschaulicht wird. Ein Yergleich dieser Resultate mit den alteren stratigraphischen, palaeontologischen und palaeophyto- logischen Beobachtungen führt zu der Feststellung, dass der Mér- gei in einem sanft bewegten Meer von geringer Tiefe und mit flachem Ufer zűr Ablagerung gelangte. Dies ist die Erklárung der Tatsache, dass der Mergel. imfolge der zeitweisen kleineren-grös- PETROGRAPHISCHE UNTERSUCHUNGEN AM BUDAER MERGEL 117 seren Oszillationen des Meeresgrundes, Bánke grober Ufersedi- mente und an Bryozoen reichere Schichten enthált. Den Gegenstand dér mineralogischen Untersuchung lieferten die beiden gröbsten Fraktionen dér Atterber g'schen Schlámm- analyse. Naeh dér mittels Bromoform erfolgten Separierung wur- den die einzelnen Mineralkörner — wegen ihrer geringen Dimen- sionen — bloss auf optischem Weg, mit Hilfe verschieden licht- brechender Flüssigkeiten (s. p. 94.) unter Polarisations- und Bin- okularem-Mikroskop bestimmt. Die háufigsten Minerale, annáhernd in dér Reihenfolge ihrer Háufigkeit sind: Quarz, Glimmer (Mus- kovit, Biotit, Chlorit), Feldspáte (saure Plagioklase. Orthoklas, Mikroklin), Zirkon, Turmalin, Gránát, Rutil, Amphibol (griiner Amphibol, Aktinolith, Tremolit), Pyroxene (Augit, Bronzit), Epi- dot, Staurolith, Disthen, Apátit und in einer Probe Glaukonit. Ausserdem Pyrit, respektive Limonit in grossen Mengen. Die ursprüngliche (makroskopisehe) Farbe des Mergels ist blau, bláuliehgrau, er verdankt sie dem metallischen, feinverteilten, syngenetischen (Lit. 59. pag. 150.) Pyrit. Dieser Pyrit wird beim Zutritt dér Luft und des Wassers oxydiert: FeS2 + PLO +7 O = FeS04 + H2S04. Von den Zersetzungsprodukten greift die stark reaktionsfáhige Schwefelsáure die Silikate, besonders den Biotit. Chlorit, die Feldspáte, sowie die verschiedenen Ampliibole an: diese Minerale sind stark zersetzt. Durch die weitere Oxydation des Ferrosulfats entsteht Ferrihydroxyd im Sol-Zustand, dtirch dessen Koagulation Limonit in grossen Mengen gebildet wird. Durch diesen Limonit wird ein grosser Teil des Mergels lebhaft gelb, oder graulichgelb gefárbt. Unter dem Mikroskope lassen sich in den gelben Proben massenhaft Limonitknötchen beobachten und die dér Oxydation des Pyrits entsprechenden verschiedenen Sta- dien lassen sich nach dem Grade dér Zersetzung dér vorliin ange- íührten Silikate gut beurteilen. lm allgemeinen sind die mineralischen Komponenten hinsicht- lich ihrer Formen frisch erhalten, sie konnten nur durch Wasser in den Mergel transportiert werden und stammen aus kristallini- schen Tiefengesteinen her (vergl. die Feststellungen Prof. A. Vend l's: Lit. 59., pag. 148.), die sich westlich von Buda, an dér Stelle des heutigen Beckens von Bia im Oligozán an dér Ober- fláche befanden. Dér Ursprungsort einiger für die typischen meta- morphen Gesteine charakteristischer Gemengteile, wie z. B. Stau- rolith, Tremolit, Disthen bleibt fraglich. Dér in den gelben Proben auftretende Gips ist eine sekundáre Bildung: ein Reakzionspro- dukt dér Schwefelsáure und des im Mergel befindliehen CaC03. K. S2TRÓKAY l . .. HA Ausgearbeitet im Mineralogiséh-Petrographischen Tnstitut dér Kgl. Ung. Pázmány Péter Universitát, Budapest. 1932. ERKLXRUNG DÉR ABBILDUNGEN. Fig. 9. Yerteilu ngskurve des blauen, tonartiigen Mergels von Probe No III. Eig. 10. a) Verteilíu ngsk urven dér blauliohgrauen Mergel von den Proben V. und VI. b). c) Einfache graphisclie Darstellung dér raechanischen Zusamme.n- setzung derselben Proben. Fig. II. a) Y értei lungsikurven des fednsten und des gr o] isten Mergels, dér Proben IX. und XI. b), e) Einfache graphisclie Darstellung dér mechanischen Zusammen- setzung derselben Proben. Eig. 12. a), b), c), d) Verteilungsknrven und grapliisclie Darstellungen dér Proben II.. VIII., X., die dem Mittelwerte dér mechanischen Zusammensetzung siimtlicher untersuchten Mergelproben am naehsten stehen. Fig. 15. Graphisclie Darstellung dér berechneten Mittelwerte dér einzelnen Fraktionen. TABEAMAGYARÁZAT. - TAFELERKLARUNG. Ta fel II. Táblai E a). B), c) Zirkon a III. sz. mintából. (Vonalas nagyítás == 1 : 400). — Zirkon-Kristallp aus Probe Xo III. (Lin. Vergr. = I : 400). 2. a), c) Rutil a YI. sz. mintából. (I : 385). — Rutil Kristalle aus Probe No i\E (1 385). b) Rutiltű a IV. sz. mintából. (1 : 250). — Rutilnadel aus Probe No IV. (1 : 250). d) Rutil (iker) az Y. sz. mintából, (i : 400). — Rutil-Zwilling aus Probe No Y. (t : 400). i3. a) Gránát a XI. sz. mintából. (I : 325). — Granat-Kristall aus Probe No XI. (I : 325). b) Gránát az Y. sz. mintából. (1 : 500). — Granat-Kristall aus Probe No Y. (1 : 500). 4. Amfibol az V. sz. mintából. (1 : 400). — Amphibol-Kristall aus Probe No V. (1 : 400). 5. Bronzit a XI. sz. mintából. (1 : 325). — Bronzit-Kristall aus Probe No XI; (1 : 325). b. a), b) Tremolit az Y. sz. mintából. (1 : 325). — Tremolit-Kristalle aus Probe No Y. (1 : 525). 7. a), b) Turmalin a III. sz. mintából. (1 : 525). — Turmalin-Kristalle aus pTobe No III. (í : 325). 8. Sztaurolit-iker a YIII. sz. mintából. (1:325). — Staurolith-Zwilling aus Pjrobe No YIII. (1 : 525). 9. Diszten a XI. sz. mintából. (1 : 400) — - Disthen-Kristall aus Probe No XI. (1 : 400). PETROGR APH1SCHE UNTERSIICHUNGEN AM BUDAER MERGEL 1 19 10. Apátit a VI. sz. mintából. (1 : 400). — Apatit-Kristall aus Probe No VI. (1 : 400). 11. Kifakult biotit-lemez limonitcsotfiókkal az I. sz. mintából (1:250. — Gebleichte Biotit-Tafell mit Limonitknötchen ans Probe No I. (1 : 250). 12. Limonit (?) az I. sz. mintából. (1 : 160). — Saulenförmiger Limonit (?) aus Probe No I. (1 : 160). 13., 14. Magnetit az V. sz. mintából. (1 : 250). — Magnetit-Kristalle aus Probe No V. (1 : 250). Tafel III. Tábla. 1. Vékony csiszolat az I. sz. mintából. Erősen limonitos részlet; a foramini- fera-liéjat is limonit tölti ki: a. || Nic. (Von. nagyítási 1 : 80). — Dünnschliff von Probe No. I. a: mit Limonit erfüllte Foraminiferen. Nic. || (Lin. Vergr. = 1 : 80). 2. A ékonycsiszolat a XI. sz. mintából. Erősen tömött szövet; középen le- gyezőalakú klorit-csililám. + Nic. (1 : 80). — Dünnschliff von Probe No XI. In dér Mitte des Bildes ein facherförmiger Chlorit. Nic. + (1 : 80). 5. Zirkon, gázzárvánnyal az T. sz. mintából. || Nic. (1 : 250). — Zirkon- kristall mit spindelförmigem Gaseinschlusse aus dér Probe No. I. Nic. || (1 : 250). 4. Plagioklas-iker a IV. sz. mintából. + Nic. (1 : 200). — Plagioklaszwil- ling aus dér Probe No IV. Nic. + (1 : 200). 5. Kvarc, elbomlott (limonitos) földpát és csillámcsoport a X. sz. mintá- ból. d < 2.9. || Nic. (I : 50). — Quarz-, Feldspat- und ÖHmmerkörnchen. zum leil zersetzt und limonitisiert. Fraktion D < 2.9 aus Probe No X. Nic. || (1 : 50). 6. Limonit-, zirkon-, turmalin-, amfibol- és csillámcsoport a X. sz. min- tából. d > 2.9. || Nic. (1 : 35). — Limonit-, Zirkon-, Turmalin-, Amphibol- und Glimmerkörnchen. Fraktion D > 2.9 aus Probe No X. Nic. || (1 : 35). IRODALOM., — LITERATU R. 1. (1852) Szabó J.: Pest-Buda környékének földtani leirása. M. Tud. Akad. Term. Tud. Pályaműnk. IV. k. 2. (1861) Hant ken M.: Geológiai tanulmányok Buda és Tata közt. M. T. Akad. Matli. Term. Tud. Közi. I. k. 215. 3. (1871) Hantken M-: Az esztergomi barnaszénterület földt. visz. Földt. Int. Évk. I. k. 74. 4. (1871) Hant ken M.: A budai Albrecht utón feltárt riiárgarétegek faunája. Földt. Közi. I. k. 57. 5. (1871) H o f m a n n K.: A Buda-kovácsii hegység földt. visz. Földt. Int. Évk. I. k. 199. 6. (1872) Hant ken M.: A budai márga. Földt. Int. Évk. II. k. 157. 7. (1872) Hof maiin K.: Adalék a Buda-kovácsii hegység másodkori és régebbi harmadkon képződései faunájának ismeretéhez. Földt. Int. Évk. II. k. 193. 8. (1872) Hant ken M.: Az ürömi és zugligeti márga. Földt. Köz). II. 224. 9. (1875) Hant ken M.: A Clavulina Szabói rétegek faunája, földi. Int. Évk. III. k. 10. (1875 — 78) Páva y E.: A budai márga ásatag tüsköncei. F. Int. Évk. HL 120 K. SZTRÓRA? 11. (1880) Hant ken M.: A Buda-vidéki óharmadkori képződmények. Főldt. Közi. X. k. 41. 12. (1880) Hofmann K.: Buda környékének néhány óharmadkori kép- ződéséről. Földt. Közi. X. k. 245. 15. (1895) J. W. Retgers: Zusammensetzung dér Dünensande. N. Jahrb. 1895. I 10. 14. (1898) Horusitzky H.: Budapest székesfőváros III. kér. (Ó-buda> agronom-geológiai viszonyai, kiváló tekintettel a szőlőkulturára. Földt Int Évk. XII. k. 295. 15. (1901) E. Weinschenk: Die gesteinsbildenden Mineralien. Frei- burg. 16. (1902) Ha la váts Gy.: Térképmagyarázatok. Bpest és Téténv vidéke 17. (1902) Schafaczik F.: Térképmagyarázatok. Bpest és Sztendre vidéke. 18. (1905) Lőrenthev I.: Pteropodás márga a bp.-i óharmadkori képződ- ményekben. Földt. Közi XXXIII. 472. 19. (1907) R. Re in is eh: Petrogr. Praktikum. I. Berlin. 20. (1910) Yen dl A.: Adatok a Duna homokjának ásványtani ismereté- hez. Bpest, (Dokt. ért.) 21. (1911) Lőrenthey I.: Újabb adatok Bp. harmadidőszaki üledékei- nek geológiájához. M. T. Akad. Math. Term. T. Ért. XXIX. 121. 22. (1911) Lőrenthey I.: Újabb adatok Bp. harmadidőszaki üledékei- nek geológiájához. M. T. Akad. Math. Term. T. Ért. XXIX. 515. 25. (1911) Vendl A.: A Tarim medence vidékének homokjairól. Földt. Közi. XLI. 272. 24. (1912) V ogl V.: Az eocén és oligocén képződmények határa Bp. kör- nyékén. Koch eml. könyv. 25. (1915) Yen dl A.: A Csepelsziget homokjáról. Földt. Közi. XLIII. 551. 26. (1915) Vendl A.: Dr. Stein Aurél gyűjtötte középázsiai homok és talajminták ásványtani vizsgálata. Földt. Int. Évk. XXL 1. f. 1 — 52. 27. (1916) S. Ódén: Eine neue Mathode zűr Bestimmung dér Körnerver- teilung in Suspensionen. Koll. Zeitschr. XVIII. 55 — 48. 28. (1921) E. J. Larsen: The microskopic determination of the nonopa- que minerals. Washington. 29. (1922) Buchböck G.: Physikai-chemiai mérőmódszerek. Bpest. 50. (1922) H. B. M i 1 n e r: An introduction to sedimentary petrography. London. 51. (1922) Schafarzik F.: Bp. szék. főv. legújabb geol. térk. Akad. Ért. XXXIX. 181. 52. (1925) To b o r f f y Z.: A budapestkörnyéki oligocénról. különös tekin- tettel a geológiai korhatárok megállapítására. Földt. Int. Évi Jel. 1917 — 19. 55. (1925) W. Wetzel: Sedimentpetrographie. Fortschr. d. Min. VIII. 101—198. 54. (1924) R. Rinne: Gesteinskunde. Leipzig. 55. (1925) Fe re nézi I.: Adatok a Buda-Kovácsi hegys. geológiájához. Földt. Közi. LV. 196. 56. (1926) H. Gessner: Dér Wiegnersche Schlámm-aparat u. seine prakt. Anwendung. Kolloid. Zeitschr. XXXVIII. 115 — 125. 57. (1926) H. B. Milner: Supplement to sedimentary petrography. London. PETROGRAPHISCHE ITNTERSUCHUNGEN AM BUDAER MERGEL 121 38. (1926) Szádeczkv K.E.: Az erdélyi eocén petrogenezise. Földt. Közi. LV. 86—118. 39. (1927) Telegdi Roth K.: Infraolig denudáció stb. Földt. Közi. LVII. 40. (1927) R o s e n b u s c h-W ü 1 f i n g-M íi g g e: Mikrosk. Physiogr. d. petrogr. wichftigen Mineralien. Stuttgart. I. 2. 41. (1928) Yen dl A.: Kónia környékének homokjairól. M. T. Akad. Term. T. Ért. XLV. 317—350. 42. (1928) Yendl A.: A budai hegység kialakulása. Szt. István Akad. 2. k. 3. sz. 43. (1929) Bogsch L.: Adatok a kiscelli agyag újlaki és pasaréti feltá- rásainak ismeretéhez. Dokt. ért. 44. (1929) Schafarzik-Yendl: Geol. kirándulás Bpest környékén Budapest. 45. (1929) J. Stiny: Technische Gesteinskunde. Wien. 46. (1929) Szörényi E.: A budai márga és faunája. Földt. Szemle mell. Dokt. ért. 47. (1950) Szádeczky K. E.: Az üledékes kőzetek struktúrájáról. M. T. Akad. M. Term. Tud. Ért. XLYÍI. 677 — 692. 48. (1930) Takáts T.: A Duna lebegő hordaléka Bpesten. Hidr. Közi. X. 55 — 66. 49. (1951) C. H. Edelmann: Mineralog. Untersuchungen v. Sediment- gesteinen. Fortschritte d. Mineralogie. XV. 59. (Ref.) 50. (1931) H. Gess n er: Die Schlammanalyse. Leipzig. 51. (1931) vit. Lengyel E.: Alföldi homokfajták ásványos összetétele. Földt. Közi. LX. 67 — 76. 52. (1931) vit. Lengyel E.: Szegedkörnyéki homokfajták összehasonlító kőzettani vizsgálata. Szegedi Alföldkutató Biz. Könyvtára. VII. 2. 55. (1931) Szádeczky K. E.: Az erdélyi tengeri eocén mechanikai össze- tételéről és fácies viszonyairól. Földt. Közi. LX. 109 — 131. 54. (1931) Vendl A.: A kiscelli agyag mállása. M. T. Akad. M. Term. Tud. Ért. XLVIII. 237—255. 55. (1931) Yendl A.: A budai hegyek kialakulása. Term. Tud. Közi. LXIII. 449—463. 56. (1931) Win kiér L.: Ausgewáhlte Untersuchungsverfaliren f. d. che- mische Laboratórium. Stuttgart. 57. (1932) C. H. Edelmann: Diagenetische Umwandlungserscheinungen an detritischen Pvroxenen u. Amphibolen. Fortschr. d. Min. XVI. 67. (Ref.) 58. (1932) Vendl A.: A kiscelli agyag. M. K. Földt. Int. Évk. XXIX. 1 — 60. 59. (1951) Vend) A.: Dér Kisceller (Kleinzeller) Tón. Annál. Inst. Reg. Hang. Geol. XXIX. •:TI ' ! ’ •'* '■ «•!' A BÖRZSÖNYI-HEGYSÉG ANDEZIT ÉS DÁCIT KONTAKTUSAI. Irta: Papp Ferenc dr.* A 14. — 17. ábrával. ÜBERDIE ANDESIT- UND DAC IT-KONT AKTÉ IM BORZSÖNY-GEBIRGE (Ungarn). Von F. v. Papp.** — Mit dón Figuren 14 — 17 — Szerző a márianosztrai Középhegy, nagyirtáspusztai Sashegy, ipolytölgyesi Újhegy és a nógrádi Várhegy andezit, illetve dácit exogén agyagkontaktusait, valamint több e vidékre való endogén kontaktus ásvány-kőzettani sajátságait ismerteti. lm Börzsönv-Gebirge, 45 km nördlich von Budapest, in dér Umgebung dér Gemeinden Márianosztra, Ipolytölgyes und dér Meierei Nagyirtáspuszta konnte mán den Kontakt von biotit- fiihrendem Amphibol-Andesit und Tón. bei dér Dacit-Quellkuppe von Nográd den Kontakt von Biotit-Daeit und Tón íeststellen. Die Wirkung war zwar in jedem Fali zuerst eine kaustische, wobei die phvsikalische und mineralogisehe Umbildung im Durchschnitt die gleichen Ziige aufwies, doch handelt es sich um zwei verschiedene Tonarten, u. zw. bei dér Quellkuppe von Nográd um eine im Eiegenden befindliche oligo-miozáne, stark sandige Abart, tind um eínem, im Hangenden auftretenden Ion, dér in den giinstigen Vufschlüssen von Márianosztra, Nagyirtás und Ipolytölgyes1 zu bcobaehten ist. Ausser den obenerwahnten exogenen Kontakterscheinnngen findet mán an ntehreren Stellen endogén metamorphisierte Ein- schliisse, die. je naeh dér Wirkung, eine verschiedene Umwandlung und dem entsprechend mannigf altige mineralogisehe Zusammen- setzung zeigen. Es soll hier bemerkt werden, dass die ausführlichen Angaben * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1932 évi december 7.-i szak- ülésén. ** Vorgetragen in dér Fachsatzung dér Ungar. Geol. Geselilschaft am 7. Dezember 1952. ÜBER DIE ANDESIT- UND DACIT-KONTAKTE IM BÖRZSÖNY -CEBIRGE. í 23 von A. K o c h. F. S c h a f a r z i k. Gy. S zádéczkyin Bezug auf die Kontak t-Erscheinurigen tind auf die G estei nsei nsc h 1 ii sse dér die Donaii begleitenden Andesite, sowie A. L a c r ö i x-s uniiber- troffenes Werk iiber die Gesteinseitischlüsse dér saueren andesi- tischen Gesteine dér Gegend Puy de Döme, Cantal, ferner die Ab- handlungen von K. V ogelsang, H. D e c k e n, H. P o h I i g aus dem Eifel-, Siebengebirge gleiohfalls die Einschliisse behandeln, wie aueh zuletzt B. Maorit z in seiner Beschreibung vöm Mátra Gebirge und schliesslich, dér Yerfasser dieses Aufsatzes in seiner Arbeit iiber die andesitisehen Gesteine dér Gegend Helemba-Kö- vesd iiber áhnliche Beobaehtungen berichten, wie sie im folgenden ausgeführt werden sollen. Dér Andesit vöm Börzsöny-Gebirge, dér die KontakPErschei- nungen hervorbrachte, entstand an dér Gránze vöm Tortonien und Helvetien. Közép heqif. í Um' i Pig'. 14. ábra. Profilskizze vöm Középhegy bei Márin- ntísztra. — ■ 1. Roter Amphibol-Andesit.-2. BiotiiführeR- der Amphibol-Andesit. 3. Metamorphosierter Top. Makroskopisch ist das Gestein im frisclien Zustande graublau, es nimmt aber bald dunkle Earbentöne an. In dér Grundmasse sind porphyrisclie Ausscheidungen von Amphibol, Biotit und Feldspa- ten erkennbar. U. d. M. ergab sicli zwischen Grundmasse und den porphyrisehen Ausscheidungen das volumenprozentische Yerhált- nis 4.9 ; 5.1. (Dér letztere Wert bezieht sich auf die porphyriscben Ausscheidungen) u. zw. niiher: Grundmasse 49%, Plagioklas 38.5%, Biotit 6%, Amphibol 8%, Hypersthen 0.5%, Erze 1.5%, Liicken 3.5%. Es muss betont werden, dass das Gestein ein holokristalli- niseh-porphyrisches Gefüge hat. Dér Amphibol ist griin, dér Hyper- sthen vollkommen umgewandelt, bastitisiert. Auf Grund dér che- mischen Analysen ist es ein neutrales Gestein. 124 F. V. PAPP. üieser biotitführende Amphibol-Anclesit metamorphosierte bei Marianosztra in einem Graben, dér von dem S-Abhang des Közép- hegy herabláuft, den im Hangenden befindlichen helvetisehen Tón in einer Lángé von 200 m und einer Breite, die nach dem gegen- wártigen Auíschluss maximai 2 m betriigt. Makroskopisch ist dér metamorphosierte Tón grünlich braungelb. stellenweise fleckig. Ei- ne 3 — 6 cm dicke, bankige Absonderung und betriichtliche Hiirte (mit dem Nagel kaum, mit dem Messer gut ritzbar) kennzeichnet dieses Gestein. Am Anfange des Grabens ist dér sandige Ion in nicht metamorphosiertem Zustande vorzufinden. Fig. 15. ábra. Dér Auíschluss vöm Kontaktschiefer im Graben vöm Középhegy bei Márianoszira. U. d. M. zeigte es ziemlich deutlich ein charakteristisches Kontaktgefüge, wo die einzelnen Gemengteile, so die Körner von Quarz, abgerundet und die Serizit-Schüppchen zu einander parallel orientiert sind. Als Erze wurden Magnetit. Eisenglanzschüppchen und Limonit unterschieden, ihre Menge ist aber im Verhiiltnis zu den anderen Geinengteilen unbedeutend. Mán kann noch faserige Chloritschüppchen mit lebhaften Interferenzfarben erkennen, die manchmal kleine Liicken, Porén ausfiillen. Sehr selten wurden Biotit. Andesin, Zirkon, Gránát, Hercynit wahrgenommen. Die proportionale Verteilung dér einzelnen Ge- mengteile: Tonpartikelehen 76%, Quarz 6.5%, Muscovit (Serizit) 15,%, Erze 3.5%. Ahnliche Verhaltnisse findet mán in dér Nahe dér Meierei Nagyirtáspuszta, am östlichen Abhang des Sashegy, wo im Auí- schluss eines tief-eingeschnittenen Waldweges in ungefahr 110 m Lángé ein Kontakt nachweisbar ist. Dér Andesit ist ein Hyper- Í'BER DIE ANDESIT- UND DACIT-KONTAKTE 1M BORZSÖNY-CEBIRGE. 125 sthen fiihrender Amphibol-Andesit mit Biotit. Seine naheren Anga- ben: Grundmasse 55%, Plagiok'lrs 24%, llypersthen 8%, Augit 5%. Hornblende 6%, Erze 3%, Biotit 1 %. Dér metamorphosierte Ion ist grünlich-braun, in kleine Stücke zerbröckelnd, nur mit dem Messer ritzbar. Zwischen den isotro- pen Tonpartikelchen erkennt mán abgerundete Quarzkörner und filziges Gewebe bildende Serizitschüppchen, Porén ausfiillen- den Kalzit. Ausserdem íreten selten Magnetit’ Eisenglanz, Chlorit. Biotit, griiner Amphibol, Zirkon, Leukoxen. wasserheller Gránát auf. Die eingehende Untersuchung ergab: Tón 58%, Quarz 23%, Museovit 10%, Kalzit 5%, Erz 4%. In dér Umgebung von Ipoly tölgyes, am SW Abhang vöm Új- hegy*) kann mán in einem Grabenanfang, ungefahr in 8 — 10 m Ki* es m. fv. Fig. 16. ábra. Profilskizze vöm Kishegyes-Berg (=U j— hegy) bei dér Gemeinde Ipolytölgyes. — 1. Amphibol- andesit-Tuff. 2. Biotit-Amphibol-Andesii. 5. Metamor- phosierter Tón. 4. Leithakalk. Lángé einen stark umgewandelten Fon finden; er ist griinlich- braun, nur mit dem Messer ritzbar, spröd und zerfállt in platté Stücke, ohne einen klingenden Tón zu gébén. U. d. M. ist es auf- lallend, dass die metamorphosierten Stellen mehr Quarz enthalten und dass mán eine Anreicherung dér Erze feststellen kann, dér Se- rizit dagegen zuriicktritt. Die Quarzkörner sind grösstenteils abge- rundet, doch íindet mán auch splitterartige Individuen. Unter den Erzen kann mán Magnetit, Umenit und Eisenglanz unterscheiden. In gleichmássiger Verteilung zerstreut findet mán den Magnetit in grösseren und kleineren Individuen, dér Ilmenit ist verzerrt, gitter- artig ausgebildet, dér Eisenglanz kommt in winzig kleinen Schiipp- chen vor. Ausser den erwahnten Gemengteilen sind Chlorit, Biotit, Plagioklas, Epidot und Zirkon wahrnehmbar. Unter den Chloriten * Kiishegyeshegv. 126 ’j 1 X F. V. PAPP. kann maii Clinochlor und Pennin unterscheiden, die of't lüeken ausfüllen. Dér Biotit Iliidet faserige Sehuppen mit lebhaftem Pleo- chroismus. Plagioklas ist ein recht seltener Gemengteil, wenn. vor- handen, erwies er sich als ein Labrador (An55). Dér Epidot ist staik lichtbrecbend, gelblich-braun, er scheint ein Pistazit zu sein: ausser ilim kommt auch Klinozoizit vor. Zirkon in abgei undeten Köméin ist ein selír seltener Gemengteil. Dér Kontakt wurde von Biotit- Amphibolandesit verursaeht. Am Nordabliang dér Dacit-Quellkuppe von Nógrád ist auf einer nicbt zusammenhángenden, 200 m lángén Strecke dér Kontakt zwischen dem Biotit-Dacit und dem im Liegenden befindlichen catrischen tonhaltigen Sand in einer Breite von 1 — 2 m zu bco- bachten. lm Biotit-Dacit kann mán makroskopisch Plagioklase. jÚtjrkdi várhegy 2S£tn Fig. 17. ábra. Profilskizze von dér Dacit-Quellkuppe bei Nóg- rád. — 1. Biotit-Dacit. 2. Metamorphosierter Tón. 5. Löss. Biotit und Quarz erkennen. U. d. M. liisst síeli das Verhaltnis zwischen Grundmasse und porphyrischen Ausscheidungen wie 4:1 feststellen, wobei auf Grundmasse 83 . Plagioklas 6.5%, Quarz 4.5%, Biotit 5%, Amphibol 1% entfallen. Das metamorphosierte (jestein ist schokoladebraun, fett anzuf iihlen. es hat eine schimniernde Oberflache und zerbröckelt leicht. U. d. M. kenn- zeichnen dieses Gestein: 66% Quarz, 5% Muscovit (Serizit). 11.5 % Chlorit. 16% Kalzit, 1.5% Erz. Die grösseren Quarzkörner habén im Durschnitt einen Durchmesser von 0.05 mm, die kleineren wm 0.001 mm. Letztere umsaiimen die (iiösseren. Kalzit ist reichlich vorhanden und kittet die einzelnen ( >emengteile zusammen. Biotit, Muscovit sind in faserigeu fSchuppen erkennbar. Die Chlprite kommen in faserigen Büscheln vor. c u 20 . sic zeigen lcbhaften Pleochroismus, y blau, senkrecht zu dieser Bichtung blassgrün. ÜBER DIE ANDES1T- UND DACIT-KONTAKTE IM BÖRZSÖNY-GEBI RGE. 127 eine parallelé Verwachsung mit den Serizitscliiippchen ist oft warnehmbar. Honiggelbe Titanitkörner, Leukoxen, ferner griine Hornblende, korrod ierter Zirkon, Andesin (An:;0) wurden noch ausser den erwálmten Gemengteilen beobaehtet. Au sser diesen exogenen Kontakterscheinungen sei hier noch auf endogene Kontaktwirkungen hingewiesen. Es bebanclelt sich teils um makroskopisch niclit nachweisbare Toneinschlüsse, teils um grössere, ebenfalls aus I on bestehende Einschlüsse aus dem Liegenden, wobei die ursprüngliche Substanz síeli vollkommen oder teilweise umkristallisierte. So entstanden Cordierit, griiner Spinell und in einem Fali eine Reihe von typischen Kontaktmi- neralen. Cordierit aus dieser Gegend wurde von G y. Szádeczky beschrieben, u. zw. aus einem Gneiseinscbluss des Andesites vöm Csákhegy. Zuletzt gelang es mir dieses Mineral in einem hypei- stlienführenden Amphibolandesit aus dér Niilre des Försterhauses Kisirtás beim Szépbérc festzustellen. Dér griine Spinell ist ein verbreiteter akzessorischer Gemeng- teil, er kommt meistens in holokristallinisehen Finschlüssen, oder in anderen Fallen selbstiindig zwischen den Gemengteilen vor. Dér griine Spinell ist meistens idiomorph: { 10Q { 1 10 } doch findet mán ihn auch in abgerundeten Körnern. Die Lichtbrechung ist schwácher, als die dér Gránáté, die oft mit ilnn vergesellschaftet vorkommen. Die einzelnen Kristállchen sind im Durchschnitt 12 — 18 fx láng, 10 — 18 /r breit. Als lehrreiche Beispiele seien diejenigen Spinelle erwálint. die in holokristallinen Finschlüssen zwischen Quarz, Plagioklas und Biotit in Hypersthen und Biotit führendem Amphibolandesit neben Márianosztra, aus dem Sikló-Graben, vöm Hármasdomb, aus dem von Nagy-Galla gégén NNO herunterziehenden Bach (im letzteren in gemeinem Gránát), ferner im Biotit und Hypersthen führenden Amphibolandesit von derselben Gegend u. zw. im grossen Stein- bruc-h von Ipolydamásd, vöm Bezina- völgy und Kereszthegy (im letzteren in Labrador) beobaehtet wnrden. Es wurde auch in einem Biotit, Amphibol, Plagioklas und Magnetit enthaltenden Einsehluss des Pyroxen-Amphibolandesits vöm Vaskap úhegy griiner Spinell angetroffen. Alles in allém ist das Auftreten vöm grtinen Spinell unabhángig von den feineren Varietaten dér im Liegenden zutage tretenden Amphibolandesite. doch soll es betont werden. dass sie in den die Fruptionsperiode abschliessenden Pyroxeti'-Andesiten und 128 K. V. PAPP. rőten Amphibolandesiten- ferner in den Daciten dieser Gegend nach den bisherigen Erfahrungen fehlen. Ausser den obenerwáhnten. mikroholokristallinen, Spinell ent- haltenden Einschlüssen gelang es mir neben dér Gemeinde Nógrád in dem Madarász-Steinbruch einen ungefáhr 2 m3 grossen, endo- gén metamorphosierten Toneinschluss zu finden. Dér Andesit ist ein Biotit-Amphibolandesit. das volumprozentische Yerháltnis zwi- schen Grundmasse und den porphyrschen Ausscheidungen betrágt im Mittel 7 : 3, Grundmasse 70%, Plagioklase 17%, Hornblende 8%, Biotit 3%, Erze 1%, Miarolith 1%. Das metamorphosierte Ge- stein ist bráunlichgrau, stellenweise mit einem grünen Stieh, es ist minder kart, als die einen exogenen Kontakt erlittenen Gesteine von Márianosztra, Nagyirtás und Ipoly tölgyes. U. d. M. konnten 87% Grundmasse, 6% Quarz, 4% Amphibol und 5% Erz beol>achtet werdcn. Die Grundmasse besteht aus winzigen Quarzkörnern und griin- lich gefárbten Glassplittern, dérén Liehtbrechung etwas stárker ist, als die des Canadabalsams. Fein verteilt findet mán den Magnetit, ausserdem wurden noch Amphibol. Chlorit, Zirkon, sehr kleine Bio- tit-Schüppchen, Plagioklas (Labrador An5;i) bestimmt. Alles in al- lém war die Wirkung des Andesits bloss eine kaustische. Eine viel tiefer greifende Umwandlung zeigt ein faustgrosser, Sillimanit führender Andalusit-Einschluss, dér im rőten Biotit- Amphibolandesit des Steinbruches bei Zebegény (Putzwald) ge- funden wurde. Das Volumprozentische Yerháltnis zwischen Grundmasse und den Einsprenglingen betrágt im Mittel 5.7 : 4.3, Grundmasse 57%, Plagioklas 26%, Biotit 4.5%, Amphibol 3.5%, Hypersthen 3%. Miarolithe 5%, Opal 1%. Dér Einschluss erwies sich u. d. M. betraehtet aus 30% Grund- masse, 48% Biotit, 3% Erz, 14% Andalusit, 5% Sillimanit zusam- mengesetzt. Die Quarz führende Grundmasse enthált regelmássig verteilt Magnetit und Graphit; parallel zerstreut findet mán An- dalusit, Sillimanit und Biotit. Dér Andalusit erreicht Dimensionen von 35—37 mm. statt terminálén Fláehen sind die Individuen an ihren Enden abgerundet, die Spaltbarkeit nach {110}kommt aus- geprágt zum Vorschein. Stark — fleckig — pleochroitisch, in dér Richtung C = griinlich-blau, a = rőt. Am Rande dér Andalusit-Indi- viduen wurden oft Biotit Anháufungen, im Inneren Glaseinschlüs- se beobachtet. Opt. ist c = a. Sillimanit kommt in faserigen Büscheln vor, ihre Lángé erreicht 0.25 mm, ihre Breite 0.015 mm. Biotit in kleinen schokoladebraunen Schüppchen ist dér háufigste UBER DIE ANDES1T- UND DACIT-KONTAKTE IM BÖRZSÖNY-GEBIRGE. 129 Gemengteil. Ausser den erwiihníen Gemengteilen wurden gelblich- branne Gránáté, idiomorphe Titanit-Individuen, griiner Amphibol, Zirkon und Labrador (An70) beobachtet. (Mineralog.- geol. Institut dér Techn. Hochschule zu Budapest.) LITERATUR. F. Scliafarzik: Uber einige seltenere Gesteinseinschlüsse in uiig. Tracbyten. Földtani Közi. Bd. 19. 1889. p. 447. A. Kocb: Geolog. Beschaffenbeit d. a. rechten Ufer gelegenen Hiilfte d. Donautrachytgruppe nahe Budapest. Zeitschr. d. deutsch. Geol. GeseHsehaft. 1876. Bd. 28. p. 338. A. Lacroix: Les enoliaves des roches volcaniques. 1893. K. Vogelsang: Beitrage z. Kenntnis d. Trachvt u. Basaltgesteine d. hő- ben Eifel. Zeitschrift d. deutsch. Geol. Gesellschaft 1890. Bd. 42. p. 25. H. v. Dechen: Geognost. Fühier in das Siebengebirge am Rbein. Bonn. 1861. H. Polliig: Die Schieferfragmente im Siebengebirger Trachyt. Tscher- raak’s Mineral. und Petr. Mitteil. Neue Folge. III. 1881. p. 336. F. Papp: Uber die andesitischen Gesteine von Helemba und Kövesd. Földt. Közi. 1926. Bd. 51. p. 198. B. Mauritz: Die Eruptivgesteine des Mátra-Gebirges (Ungarn). Neues Jahrb. f. Min. Geol. und Palaont. 1928. Bd. 57. Abt. A. I. Földiám Közlöny. LXII. kötet. )93Z. A KELETCELEBESZI ÉSZAKBOENGKOE ÉS BONGKAVIDÉK FÖLDRAJZI ÉS FÖLDTANI VISZONYAI. (Előzetes beszámoló az 1928-bau végzett expedíció eredményeiről.) írta: Lóczy Lajos dr. — • A 18—25. ábrával és két térképmelléklettel. — ZŰR GEOLOGIE DES NORDBOENGKOES UND DES BONGKAGEBÍETES VON OSTCELEBES. Von L. v. Lóczy. — • Mit den Liguren 18 — 25. und zwei Karten-Beilagen. — BEVEZETÉS. 1928 év febniáriusától kezdve, ugyanazon év augusztusának közepéig terjedő időben alkalmam volt Celebesz eddig legkevésb- bé ismert keleti nyúlványát meglehetősen részletesen átkutatni. Celebesz keleti földnyelve, amelyet észak felől a Tominiöböl, dél felől a Toloöböl határol, mindezideig csaknem teljesen ismeret- len terület volt. Mindössze a partvidékekről volt hézagos geológiai ismeretünk, azonban az ország belsejéről vajmi keveset tudtunk. Expedicióm európai tagjai Dr. S c h a a d H. W. és W a s c h K. asszisztensgeológusok voltak, kívülök még öt jávai földmérőt és 160 beotoni kidit vittem magammal. Miután Makassarban a felszereléssel elkészültem, onnét a Pa- ketvaart társaság havonta egyszer közlekedő parti hajójával a Tömöri öbölben fekvő Kolonedaleba utaztam. Utóbbi helyen egy hollandus kapitány parancsnoksága alatt mintegy 60 főnyi jávai legénységből álló helyőrség állomásozik. Ez volt kutatásaim bá- zispontja, innen kezdetleges vitorlásbárkán folytattam utamat a korallzátonyai miatt veszélyes partokon, a 70 km-nyire keletnek fekvő Ondolean nevű halászfalucskáig. Innen azután expedícióm- mal nekivágtam Északboengkoe, európaitól még nem járt, sűrű őserdőborította hegyóriásainak. A hegyet és völgyet egyaránt elborító, szinte áthatolhatatlan- nak tetsző őserdőben rendkívül nehézségekbe ütközött a kutatás. Utak hijján a legtöbb esetben az őserdőben kompaszirányban vá- gott csapásokon, avagy a sokszor szurdokszerű folyómedrekben, órákon keresztül derékig vízben gázolva tudtunk csak előrejutni. A KELETCELEBESZI ÉSZAKBOÉNGKOE ÉS BONGKAVIDÉK VISZONYAI. 131 Valamivel gyorsabb, de jóval veszélyesebb volt a kutatás a Bong- ka folyó középső és alsó szakaszán, mert ott bambuszból összetá- kolt tutajokkal utazhattunk lefelé. A gyakori sellők és vízesések valamint a hatalmas úszó fatörzsek a gyakori magas vízállásban állandó, komoly veszélyt jelentettek számunkra s ennek több úsz- ni nem tudó kulim esett áldozatul. Valamivel könnyebben haladt a kutatás az északi oldalon, a Tomini-öböl partvidékein, mert ott a klíma valamivel szárazabb és ennek folytán a növénytakaró is jóval kevésbbé buja mint a déli oldalon. Általános geográfiái viszonyok. Az átkutatott terület a Greenwiehtől számított 122°5 és 121°18 hosszúságok, valamint a 0°46 és 2°1 déli szélességek közt terül el és Celebesz keleti földnyelvének középső és déli része. Északboeng- koenak, vagy pedig az itt lakó bensziilött lakosság, az u. n. Tova- nák után Továnafölcbiek is nevezik. Ezt a földrészt alpi hegyformákat mutató, magas hegységek borítják, közülük a Tokalahegység legmagasabb csúcsa, a Rapan- soeleimanoe 2920 m. magasra emelkedik. (Lásd a 18. ábrát.) Maga az ÉÉNY-DDK csapáséi Tokalahegység a f'ővizválasztó a Tologolf és a Tominiöböl között, alig 8-14 km-nyi távolságban Fig. 18. ábra. A paleozoikum és mezozoikus tokalai mészkövekből felépült ke- letcelebeszi alpok. (A 2920 m. magas Tokalahegység északról Saloebiroe fe- lől tekintve.) (Szerző felvétele.) a Tologolf partjaitól északra. A Tirongan és a Solato folyók dél- nek veszik útjukat és a déli oldalon érik el a tengert, ellenben a Tokalahegység északi oldalán eredő Saboekoe és Bongka folyók 9* 132 LÓCZY LAJOS DR. több magas hegyláncot keresztülszelve, hatalmas utat megtéver. majd 1 oba-Mavoe-nál egyesülve, Bongka falunál a Tominiöböl- be torkolnak. Az orogenetikus erőktől magasra felemelt Tokalahegységnek tudható be, hogy a vízválasztó az északi és déli part közt, az utób- bitól átlag alig 8-14 km. távolságban emelkedik. A vízválasztó mö- gött mintegy 20-30 km. távolságban a déli partoktól számítva. egy~ magasabb második, átlag 1200 m. t. sz. feletti magasságú hegylánc az Északboengkoei hegylánc húzódik, a partokkal párhuzamos csapásban. Ezt a Saboekoe és Bongka folyók hatalmas szurdokok- ban törik át. Az Északboengkoei-hegylánc tengelye a 2000 m-es Bt. Tama- sari és az 1500 m magas Bt. Wongi csúcsokat összekötő vonal men- tén húzható s ugyancsak tekintélyes magasságokat mutat. Az em- lített két csúcson kivíil a B. Parangisi, B. Pangara, B. Sanato, B. Salangar és Bt. Moana szintén 1600 in-en felül emelkednek. Az Északboengkoei-hegylánctól északra 6 km. széles és 23 km. hosszú depresszió terül el 300 — 550 m. t. sz. feletti magasságban: a Bongka mellékfolyói, a Kajoekoe, Menjoe és Maliwoekoe hálóz- zák be. Ezt nevezhetjük Kajoekoe-Menjoei molaszmedencének - Északról magas hegylánc, a Rapanbatoe-Pandjajai-hegység hatá- rolja. A dél felől északnak számított negyedik hegylánc a 2000 m-es Rapanpikoea és a körülbelül 2400 m. magas Loemoet csúcsokat összekötő vonal mentén húzódik. Ez a Centrális-hegylánc vala- mikor a mai orografiai tagoltság kialakulása előtt a fővízválasz- tót hordozhatta. Széles, platójellegű hegyhátai erős denudációról tesznek tanúságot és ezzel feltűnően különböznek a már említett tőle délre húzódó három másik hegy vonulat erősen tagolt formái- tól. A Bongkavölgy középső és alsó szakasza Tóba Mawoetól le- felé számítva abban a tekintélyes nagyságú depresszióban fejlő- dött ki, amely egészen a Tomini-öbölig húzódik, a hegyláncok csapásirányához mérten harántos irányban. Az északi partvidék hegyláncai már jóval alacsonyabbak. A Tomini-öböl partjai mellett emelkedő Mavoeroto-hegység csak 1326- m. magas, de a Rapalenbahegység legmagasabb pontja már alig éri el az 1200 m.-t. Utóbbiak épúgy mint a Centrális-hegység fenn- sík (tönk) jelleget mutatnak, ami azt hiszem ismételt negyedkori rengerletarolások következményeire vezethető vissza. (Lásd a 20. ábrát.) A kutatás területét a Bongka vízrendszere hálózza be. Ez a A KELETCELEBESZI ÉSZAK BOÉNGKOE ÉS BONGKAVIDÉK VISZONYAI. 135 'folyó, a Tokala-hegység legmagasabb csúcsától, a 2920 m. magas Rapansoeleimanoe-tól 8 km.-nyire északnyugatra a Bt. Mór olda- lában ered. Innen eleinte erős eséssel, számtalan vízesésen keresz- tül, töri át az Északboengkoei hegyláncot (Il-ik hegylánc). Ezen a szurdokon csak a Kojo folyó torkolatától számított 3 km.-nvi távolságig tudtam bambusztutajon leereszkedni. Itt a szurdok tel- jesen összeszűkül, s a leszakadt nagy szikla tömbökön lefelé zúgó vízesésen keresztül lehetetlen volt továbbhatolni. A szurdok a Bi- nócsúcstól északra végződik, ott ahol a folyó kilép a Matopai molaszteknőre. Itt nyugatnak fordulva ismét enyhébb lejtővel kígyózik lefelé, majd Matopánál egyesülve a délkeletről érkező Menjoe folyóval, nekivág a Centrális hegyláncnak s ugyancsak megközelíthetetlen szurdokokon keresztül, erős eséssel áthatol rajta. Lejutva a Toba-Mawoei nagy molaszdepresszióra, völgye megint kiszélesedik és esése csökkenik, majd egyesülve legna- gyobb mellékfolyójával a Saboekoeval vízmennyisége csaknem megduplázódik. Kg. Bonéba előtt egy kisebb szurdokon áttörve, széles völgy mederben folyik egészen torkolatáig. Útja Tóba Mawoe-tól lefelé összeesik a tranzverzális irányú, tektonikus ere- detű molaszdepresszióval, azért közepes és kis vízállás idején kisebb, fatörzsből vájt, benszülöttek által készített csónakon egé- szen a tengerig már hajózható is. Élelmiszer szállításunkat ez na- gyon megkönnyítette. A Bongka folyó felső szakasza ott végződik, ahol a Centrális hegyláncot elhagyja és a Tóba Mawoei molaszteknőre ér. Innen egészen deltás torkolatáig számítható középszakasza, mig az alig 1 km. hosszú kis deltatorkolatát vehetjük alsószakaszának. A Bongka legnagyobb mellékfolyója a nála nem sokkal keve- sebb vizet szállító Saboekoe folyó, amelyik az Aratjiamentói mo- laszfennsíkon ered. Eleinte északnak folyva az Északboengkoei és a Rapanbatoei hegyláncokat ugyancsak járhatatlan kanjonokban töri át. A Kabaroeroe-hegység alatt, a neogénkori tektonikus be- süllyedés nyugati szegélyén haladva azonban szurdok nélkül szeli át a Centrális hegyláncot és Tóba Mawoe-tól nyugatra egyesül a Bongka folyóval. A Bongka és mellékfolyóinak eróziós formáiból igen fiatalkorú és szerfelett gyorsan kialakult folyóvölgyekre lehet következtetni. Középső szakaszán, Takebangke és a torkolat közt, 6 különböző terraszníoót volt alkalmain megállapítani, közülük a Kg. Tobától ■délre a legidősebb, illetve legmagasabb mintegy 45 m.-nyi magas- ságban van a mostani Bongka medre fölött. (Lásd a 20. ábrát.) A középső szakasz mellékfolyói igen nagy esésűek és ezért 134 LÓCZY LAJOS DK. tekintélyes mennyiségű, durva görgeteget szállítanak a fővölgybe, ott azután hatalmas háromszögalakú, függő törmelékkúpokat építenek. Különösen a Pombatoe és a l akebangke folyók torkola- tainál láttam ilyen nagy törmelékkúpokat. (Lásd a 19. ábrát.) Fig. 19. ábra. A Takebangke folyó óriási törmelékkupja a Bongka folyóba torkolásánál. A háttérben emelkedő Balangka joekoe hegységet bázikus en: p- tivák alkotják. (Szerző felvétele.) A bejárt terület morfológiai tekintetben rendkívül fiatalon ki- emelkedett gyakori és élénk másodlagos, emelkedő és süllyedő mozgásokat felmutató, még éretlen eróziós formákat viselő hegyrendszer. Különösen a bázikus eruptivumokból felépült hegy- láncok öveiben rendkívül meredekek a lejtők, sőt nem hiányzanak a sokszor majdnem vertikális hegyoldalak és sziklabércek sem, természetesen, amint arra már többször rámutattam, különösen a bázikus eruptivumokból felépített hegységekben, rendkívül gya- koriak a sellők és vízesések. A KELETCELEBESZI ÉSZAK BOÉNGKOE ÉS BONGKAVIDÉK VISZONYAI. 135 Jellemző, hogy a hegy és völgy közötti magasságkülönbségek rendszerint igen nagyok, még a Kajoekoe-Menjoei, lankás lejtőjű molaszövben is, mert északról és délről ugyancsak magas 1500-1700 m.-re felemelkedő hegyláncok övezik. A felszini tagoltság és a tektonikai szerkezet között különösen a déli oldalon éles az összefüggés, amint arra az alábbiakban a hegyszerkezeti viszonyok tárgyalásakor még rá fogok térni. A déli oldal szirtvonulata jellegzetes lánchegység. Különösen a Tokalahegység 2920 m. t. sz. f. magasságig emelkedő, impozáns meredek mészkőcsúcsai mutatnak alpi típusú domborzati vonáso- kat. Ezzel szemben az északi oldal, túlnyomóan bázikus eruptivák- ból felépített, szélesen elterülő, denudált platójellegű hegytömegei, mint a Loemoet és a Rapanpikoea, már inkább egy abradált töréshegység jellegzetes tagoltságát mutatják. Fig. 20. ábra. A középső Bongkavölgy a Bongkasoa folyócska torkolatától föl - felé tekintve. Előtérben a folyóterraszok által elborított molaszfeltárások lát- hatók, míg a háttérben a bázikus eruptivákból felépített Centrális hegylánc emelkedik. (Szerző felvétele.) Sajnos kutatásaim az esős időre jutottak s ez munkámat szer- fölött megnehezítette. Kelet-Celebesz kiimája jóval nedvesebb mint Nyugat-Celebeszé. Az esős évszak itt rendkívül hosszú, hisz januárius végétől egészen szeptember végéig tart megszakítás nélkül. Az esőt hozó monzún szelek, április elejétől augusztus kö- zepéig, sokszor oly viharos jellegűek voltak, hogy cl Tologolf part- jai mentén vitorlásösszeköttetésünk Kolonedáléval gyakran meg- szakadt és igy élelmiszerszállításunk is a legnagyobb nehézségek- be ütközött. I.ÓCZY LAJOS DR. Í3(t Északboengkoe déli oldala mintegy 40-50 km.-es szélességben rendkívül sűrű, magas őserdővel van borítva, sőt az még a Tokala- hegység 2000 m. feletti legmagasabb csúcsaira is felér. A déli oldal buja növényzete kétségkívül a hosszú ideig tartó esős évszaknak és a szokatlanul nagy csapadéknak tulajdonítható. Elsősorban magának a Tokalahegy ségnek meredeken kiemelkedő magas bér- cei szolgálnak kiváló esőgyűjtőül, de hatásuk kelet felé, Salea és Tg. Rata irányában, arányosan a távolsággal fokozatosan csök- kenik. Az Északboengkoei hegylánctól északra fekvő Kajokoe- Men- joei molaszdepresszió klímája már jóval szárazabb mint a part- vidékeké, mert magas hegységei az esőt elfogják. Ennek megfele- lőleg e vidék vegetációja is merőben eltér az utóbbiaktól, de kü- lönösen a déli oldalétól. Meglepetésszer ii látvány tárult elém, amikor négy napi vándorlás után Parangisinél első ízben az ős- erdő szélére értem és az elém táruló erdőmentes, alang-alang1 bo- rította, verőfényes molaszmedencén végigtekinthettem. A Kajoekoe, Menjoe, Maliwoekoe folyóktól behálózott, mint- egy 6 km. széles és 23 km. hosszú, lankás hegyvidékii molaszme- dence maga teljesen erdőmentes, azonban a tőle északra húzódó Rapanpikoea és Pandjoke hegységeket ismét sűrű őserdő borítja. Északnak csak a Centrális hegylánc északi oldalán veszít is- mét sűrűségéből az őserdő, s végül északon, a Toloöböl partvidé- kein erősebben megritkul. Podi és Ampana közt a magasabb és meredekebb hegyoldalakat már jóval alacsonyabb erdő, sokszor csak cserje borítja, merőben elütően a déli oldal nagyszerű dzsun- geljától. Északboengkoe lakossága különösen az ország belsejében meg- lehetősen gyér. A partok mentét a tována és maláj vérkeveredésü buginézek lakják, de a belföldön Celebesz őslakosságából közvet- lenül leszármazott ú. n. továnák élnek. A buginézek alacsony test- alkatúnk és inkább a maláj típusra ütnek; mohamedánusok, főleg cserekereskedéssel, rotanggyűjtéssel és halászattal foglalkoznak, többnyire állandó partmenti kampoengokban2 laknak. A továnák viszont erős testalkatnak, arcvonásaikban is inkább a pápuákra emlékeztetnek. Nyelvük kezdetleges, pogányok és még ma is, az őserdők mélyén, természetes ősállapotban élnek. Számuk Észak- Boengkoe hegyeiben legfeljebb 1000-1200-ra tehető. I obamawoe, Bonebai és Saleán kívül több kampoengjuk ma már nincsen, ha- 1 A szavanna maláj neve. 2 fain A KELETCELEBESZI ÉSZAKBOÉNGKOE ÉS BONGKAVIDÉK VISZONYÁT. 137 nem a hegyek közt elszórtan, magános kebonokban3 tanyáznak, avagy kóbor életet folytatnak. Részben kukoricatermeléssel avagy vadászattal foglalkoznak, a vaddisznó és az őz legkedvesebb táp- lálékuk. Fegyverzetük a fuvócső, a lándzsa és a parangkés. A va- dat rendesen a bambuszcsőből kifuvott mérgezett nyillal sebzik meg és amikor az már menekülni nem képes, lándzsával leterítik. Az átkutatott területet jávai földmérőim segítségével 1:10.000 mértékben, mérőszalaggal és busszólával mértem fel és az igv ké- szült felvételekről 1:50.000. és 1:100.000 méretű térképet szerkesz- tettem. Észak-Boengkoera vonatkozó eddigi hiányos 1 :250.000-es váz- latok, bennszülött őrjáratok és részben K r u i j t misszionárius iránytűvel és lépésméréssel szerkesztett térképkisérletei voltak, de nagyrészt téveseknek bizonyultak. A folyó és hegy rendszer a mi térképeinken egészen eltérő képet nyújt, ugyancsak a régi térké- peken jelzett gyalogutak és ösvények, valamint faluk nagy részét már nem találtuk meg, mivel a belföldi lakosság azóta régi lakhe- lyeit elhagyta és ma már szétszóródva kebonjaiban él, avagy va- dászattal foglalkozva, kóborló életmódot folytat. Kelet-Celebeszre vonatkozó eddigi geográfiái és geológiai irodalom. 1. Koperberg M.: Jaarverslag van liet geol. mijnb. onderzoek in de residentie Menado, over 1903. Jb. Mijnwsen 1905. Tech. Adm. p. 172 — 197. 2. Ver bee k R. D. M.: Molukkenverslag. Jb. Mijnw. 1908. Wetensch Ged. 5. W a n n e r J.: Eine Reise durch Ost-Celebes. Peterm. Mitt. 1914. p. 77—81, p. 133 — 156. 4. W a n n e r J.: Beitriige zűr Geologie des Ostarmes dér Insel Celebes. Neues Jahrb. f. Min. Geol. etc. Beil. Bd. 29, 1910, p, 739 — 778, 5. Wanner J: Die Geologie von Celebes, speciell vöm ökonomischen Gesichtspunkte. Vierde kolóniáié vacantiecursus voor geographen. Am- sterdam 1923. 6. Hotz W.: Vórlaufige Mitteilung über geologische Beobachtungen in Őst Celebes. Zeitschrift d. Deutschen Geol. Ges. Bd. 65, 1913. Monatsber. p, 529—34. 7. R u 1 1 e n L.: Einige Foraminiferen aus dem Ost-Arm von Celebes. Semmi. Leiden I. IX. 1914. p. 307 — 320. 8. Ahlburg J.: Versuch einer geol. Darstellung dér Insel Celebes. Geol. u. Paláontol. Abhandlungen. N. F. 12. H. I. 1913. 9. Hirschi H.: Geologische Beobachtungen in O. Celebes. Tijdschr. Kon. Ned. Aardr. Gén. 2, XXX. 1913. p. 611 — 618, 10. A ben dánon E. C.: Geologische en geographische doorkruisingen van M. Celebes. II. 1915. p. 641 — 664. 11. Rutten L.: Voordrachten over de geologie van Nederlandsch Oost- Inöie. Groningen, Den Flaag. 1927. p. 568 — 581. 3 tanya 138 LÓC'ZY LAJOS DR. A KELETC'ELEBESZI ÉSZAKBOÉNGKOE ÉS BONGKAVIDÉK VISZONYAI. 159 Kelet-Celebesz belső része mindezideig teljesen ismeretlen te- rület volt. Eddigi hiányos geográfiái és geológiai ismereteink csupán a partvidékekre vonatkoznak. Az első adatok V erbeek- től (1899) és K o p e r b e r g-től (1903) származnak, ők az északi part mentén utaztak és az ott talált bázikus eruptivumok és ko- rállmészkövekből igyekeztek az ország belsejének geológiai fel- építésére következtetni. Az előbbieknél jóval fontosabbak Wanner J. kutatásai, mert ő 1905-ben, alig kéthónapos expedícióján, Kelet-Celebesz északkeleti részének partvidékeit tanulmányozta, sőt két helyen, Mendono és Loboe valamint Biak és Poh közt, a Középhegységen is áthatolt. W a n n e r kimutatta, hogy Kelet-Celebesz északkeleti részének felépítésében a bázikus eruptivumok játszáka főszerepet, és ezek szerinte a celebeszi molaszlerakódásokon ömlöttek szét a legfiatalabb neogénben. Az 1200 m-t is meghaladó, nagyvastag- ságú neogénkori celebeszi-qiolasz lerakódások mellett a Lepidocy- clina és Miogypsina foraminiferafa jókat tartalmazó aquitáni kori üledékek, valamint az utóbbiakkal érintkező Alveolina és Or- thophragmina fajokat tartalmazó eocén mészkövek vesznek részt az átlagosan Í000 m.-en felülemelkedő centrális hegységek felépí- tésében. Az aquitaniai kori üledékeket nyugodt településüeknek, de az eocén mészköveket erősen gyíírteknek találta. A Tolo-öböl menti déli partvidékeken, Mihaki és Toeli közt, ugyancsak celebeszi molaszt mutatott ki, ez azonban itt Globigerina és RacJiolaria nyo- mokat tartalmazó, szaruköves, vörös mészkőképződmény társa- ságában lép föl. Wanner az utóbbi képződményt Toeli-inészkő- nek nevezte el és azt Boeroe szigetén felismert jurakori Boeroe- mészkővel vélte egyeztethetőnek. H o t z főként Kelet-Celebesz déli partvidékein kutatott. W a n n e r-el szemben a radiolariás vörös mészkő- és márgakép- ződményeket harmadkoriaknak vette, minthogy azokat Toeli, Kintom, Kaoroe és Kolo-Kolo vidékeken mindenütt a lepidocyc- linás, harmadkori mészkövek társaságában látta. Ugyanő, még magát a Tokala-hegységet felépítő, csaknem 3000 m. t. sz. f. ma- gasságig felemelkedő, mészköveket is harmadkoriaknak vélte. Rendkívül fontosak voltak W anner -nek és Hot z-nak azok az érdekes megállapításai, hogy a bázikus eruptivumok rész- ben vagy egészben valószínűleg harmadkoriak, sőt még a legfel- ső neogénig is felnyúlnak. Hirschi 1909-ben a Jominiöböl partjai mentén utazva, az Oe-Koelie és lg. Api közt húzódó partvidékeket tanulmányozta. 140 LÓCZY LAJOS DR. Gabbrón, peridotiton és negyedkori korállmészköveken kívül a celebeszi molasz jelenlétét is kimutatta, mert ezek a képződmé- nyek a parti hegyláncokat építik fel. Ugyancsak H i r s c h i 1909- ben Oe Koeli-nál átkelt a centrális Paá-hegységen, a Tomini-öböl- től a Tomira-öbölig, miközben útjában az északi partok közelében kristályos palákat, bázikus eruptivumokat, celebeszi molaszt, majd meg a Paá-hegységben és a Tomori-öbölre nyíló partvidéke- ken mezozoikus jellegű, radioláriás mészköveket talált. Aben dánon néhány évvel később, ellenkező irányban ugyanazon utat megtéve, a Paáhegységben fellépő vöröses szaru- köves mészköveket és márgákat, feltűnő petrografiai rokonságuk folytán, a keleti közép-celebeszi Matano-tó környékén fellépő, ú. n. matanoi mészkővel egyeztette s korát az eocén és a kréta határára tette (couche rouge). Ezeken az adatokon kiviil még említést kell tennem A h 1- b u r g Celebesz-monograf iá járók mert ő az irodalom alapján igye- kezett megszerkeszteni Kelet-Celebesz geológiai térképét, még az oly területekre vonatkozólag is, ahol soha még geológiai kutatás nem történt. Teljesen téves térképe eléggé igazolja, hogy az ilyen fajta kísérletnek nem sok tudományos értéke van. Végül meg kell még említenem Rut ten-t. ö az irodalmi ada- tok kritikus, de hű felhasználásával és teoretikus hozzátoldások nél- kül. Kelet-Celebesz partvidékeinek megbízható térképvázlatát adta. összefoglalva Kelet-Celebeszre vonatkozó, eddigi geográfiái és geológiai ismereteinket, láthatjuk, hogy azok csupán a partvi- dékekre vonatkoznak és oly hiányosak, hogy belőlük az ország belsejének hegyfelépítésére vonatkozólag következtetéseket egy- általában nem vonhatunk. (Lásd a térképvázlatot, 21. ábrát.) Sztratigrafiai viszonyok. Geológiai felvételeimet a Toloöböl déli partján, Tokala és Kolo-Kolo vidékén kezdettem meg, ott ahol már előttem Körte P. és H o t z W. dolgoztak. Mindjárt az első napok meglepetésszerii sztratigrafiai ered- ményeket hoztak. Tokala falutól északnyugatra mintegy 8 km.- nyire a tokalamészkövekböl Crinoidea töredékek, Rhynchonella- szerü brachiopódák és egy Productus kerültek elő s már ekkor meggyőződtem, hogy ezek a Hotz-tól harmadkoriaknak vett üle- dékek a mezozoikumba és a paleozoikumba tartoznak. A Tokala falutól északra fekvő Karawasa vidékén viszont. A KELETCELEBESZI ÉSZAKBOÉNGKOE ÉS BONG KA VIDÉK VISZONYAI. 141 kalciteres szürke és fehér foltos lueszekből Belemnites darabokat kalapáltam ki. Kolo-Kolo vidéki kutatásaim ugyancsak arról győztek meg„ hogy az előttem itt járt geológusok teljesen téves nyomokon jár- tak, amidőn a Toloöböl partvidékein fellépő szaruköves mészkö- veket, márgákat, valamint fehér foltos mészköveket a harmadkor- ba helyezték. Kolo-Kolo vidékének beható kutatása a következő rétegsoro- zat felismerésére vezetett: Bitumenes, barna-világosszürke iszínű mészkő- breccsa márgazárványokkal és Lithothamnium- mal. Bamásszürke, laza márgák homokkőpadokkal. Világosszürke-fehér kövületes mészkőszint, Neri- tina, Natica, Conus, Anthozoa, Lithothamnium, Lepidocyclina és Globigerina faunával. Barnásszürke, homokos-agyagos, kemény márgák Cardita, Turritella és Amphistegina faunával. • Miocén. jhelső oligocén. | Felső és alsó } oligocén. Szürkésbarna, helyenkint bitumenes, kalciteres mészkő, az előbbi márgákkal váltakozva lép fel. Orthophragmina, N ummulües (kis alakok) Alveo- lina és Lepidocyclina faunával. Felső eocén. Yastagpados, tömött, kemény, sárgássziniire oxi- 1 Eocén vagy dálódó kvarcithomokkő. ( mezozoikum Gabbrobreccsa és gabbro Legfelső kréta. Vöröses márgák, radioláriás és globigerinás köz- betelepülésekkel, ezek a fedőben széteső, laza, tar- ka márgapalába mennek át. Couche rouge-ra emlékeztető képződmény, amely a toelimészkővel valószinüleg synonim. .Felső- és közép kréta. Fíúsvörös-barnásvörös, sokszor erősen kalciteres, szaruköves mészkő, ritkán Belemnites és Radio- lária nyomokat tartalmaz, Synonim a Boeroe- mészkővel. Fehér-világosszürke, finomszemű, kalciteres, fol- tos mészkő Belemnitessel. Synonim a Boeroemész- kővel. Tithon és felső jura. Idősebb peridotitok és gabbrok. Pretithon. 142 LÓC'ZY LAJOS DR. Kolo-Kolo vidékén rendkívül bonyolult pikkelyes jellegű át- tolódási szerkezet nyilvánul meg. A Belemnites tartalmú júramész- kövek a kvarcithomokkövekkel együtt, az általában K-NY irányú csapásra harántosan vonható szelvények mentén, ötször megis- métlődnek a közrevett, harmadkori képződményekkel váltakozva. Valószínűleg ez a körülmény lehetett az oka annak, hogy az előt- tem járó kutatók, miután a kövületben amúgy is szegény jura- mészkövekben kövületet nem találtak, azokat is harmadkoriak- nak tekintették. Fig. 22. ábra.* A Kolo-Kolo környékén rajzolt geológiai metszetek fordí- tott sztratigrafiai szelvényekről tanúskodnak. A Kolo-Kolói völgy- katlan tektonikus ablaknak felel meg, benne lent, a feküben a fiatalabb miocén, oligocén és eocén képződmények helyezkednek el, inig fent a fedőben bázikus eruptivumok és mezozoikus kép- ződmények (jura-kréta) szerepelnek. A hegyszerkezetre vonatko- zólag igen jellemző, hogy a tektonikus ablak mélyén fekvő, har- madkori üledékek aránylag épek és nyugodt településüek, de a fedőben települő, áttolt, bázikus eruptivumok és mezozoikus kép- ződmények, valamint gabbróbreccsák igen erős tektonikai zava- rokat mutatnak. Ez a bonyolult dőlésviszonyokban, a gyakori rovátkolt csuszólapokban és a dinamometamorfikus jellegű, loká- lis palásodásban nyilvánul meg. Magát a szegletes gabbró-töredékekből összetett gabbróbrecs- csát, amely a szelvény pikkelyes megismétlődéseiben a mezozoikus üledékeket követve részt vesz, tektonikai dörzsbreccsának tekin- tem. A Kolo-Kolói tertiiir ablak, a Tologolf felől leszakadt oldal ki - * Az ábra %-ra kisebbíttetett. Die Figure wurde auf % verkleinert. A KELETCELEBESZI ÉSZAKBOÉNGKOE ÉS BONGKAV1DÉK VISZONYAI. 143 vételével, körös-körül, minden irányban a mezozoikus és idősebb harmadkori rétegek pikkelyzónája által van körülvéve, de ez maga is minden irányban a bázikus eruptivum takaró alá bukik. (Lásd az I. térképmellékletet.) Északi-Boengkoe belsejében végzett, harmadfélhónapos kuta- tásaim arról győztek meg, Hogy a Kolo-Kolo vidékén tapasztalt sztratigrafiai viszonyok és a bonyolult pikkelyes takarószerkezet a Tolo'golf partjai mentén a déli oldalon mintegy 50 km. széles öv- ben mindenütt megtalálhatók. Ez a tőlem elnevezett „Pikkelyvo- nulat“ a Tologolftól egészen a Rapanbatoe, Pandjaja és Sinara -csúcsok hegyláncának északi lejtőjéig húzódik, ott homlokrésze rá van tolva az autokton miopliocén molaszzónára. Az észak-boengkoei pikkelyvonulatban csaknem mindenütt feltaláltam a kolo-kolói ablak fölé boruló pikkelytakaró mezo- zoikus képződményeit. A nagykiterjedésü, takarószerkezetü, bá- zikus eruptioumtömegeket a szaruköves, vörös juramészkövek és globigerinás vörös márgák legtöbbször köriilövezik, még pedig rendkívül bonyolult, gyűrt, avagy széthengerelt pikkelyes szer- kezetekben. A Siliti, Boba, Tirongan vidékeken a Tologolf partvidékein a vörös mészköveknek és márgáknak palás, kovasavas elváltozá- sait dinamometamorf’ikus hatásnak tulajdonítom. Jellemző, hogy a szaruköves és belemniteses vörös mészkövek, a foltos lueszek, valamint az ezek fedőjében fekvő radioláriás és globigerinás vörös márgák mindenütt az egész pikkelyvonulatban a bázikus eruptivumokkal szoros kapcsolatban lépnek fel, de a kolo-kolói ablak mélyén felszínre bukkanó, lepidocyclinás oligo- cén és alveolinás-orthophragminás, felsőeocén mészköveket még csak a Bovine völgyében, Oe Kaoeroe-nál, a Saloebiroe folyó fel- ső szakaszán és végül a Tomalinoe folyó völgyében találtam meg. Az említett helyeken az oligocén és felsőeocén képződmények jól- lehet gyűrve vannak, mégsem mutatnak oly nagyfokú tektonikai igénybevételt, mint a jura és kréta képződmények. A vörös, szaruköves mészkövekből több helyről gyűjtött belem- niteszek kifejezetten „canaliculata“ alakok, tehát a felső jura „Tit- hon“ emeletére engednek következtetni. Azonkívül még foramini- ferákat, radioláriákat és apró brachiopoda-keresztmetszeteket is tartalmaz. A világosszürke, kalciteres, foltos meszek, amelyekből Watoekandjoea, Kolo-Kolo, Karawasa, Siliti vidékein hasonlóan gyűjtöttem belemniteszeket és rádioláriakeresztmetszeteket, kor- ban aligha térnek el sokban az előbbi képződménytől, hanem 144 LOCZY LAJOS DR. valószínűleg ezen feküsznek. Mindkét mészköképződményt, egy- előre fenntartással, júrakorinak, „ Tithori'-nak tekintem. Nézetem szerint az utóbbi képződmények kétségkívül meg- egyeznek a W a n n e r-től, Buru szigetéről 1907-ben leirt u. m burumeszekkel, de az ugyancsak Wanne r-től a kelet-celebeszi Toeli folyó vidékéről leirt Toeli-mészkö vekkel való analógiájához kétség férhet. A Toeli-mészkövekből belemniteszeken kívül még radioláriák, sőt amint arról engem D r. Weber egyik levelében értesített, felső krétára valló foraminifera-fauna is előkerült. Azonban valószínűnek tartom, hogy a pikkely-vonulatban a Toeli- mészkövek és márgák ugyancsak képviselve vannak, még pedig azokkal a radioláriás, szarukövet is tartalmazó, vöröses márgák- kai, amelyek a tithon-meszek fedőjében legtöbbször megjelen- nek. A buru és a toeli mészkövek viszonyát és azok sztratigrafiar taglalását remélhetőleg a folyamatban levő mikroszkopikus vizs- gálat meg fogja világítani. A Tokalahegység nyugati oldalán fellépő vörös szirt-mészkő általam begyűjtött próbáiból Dr. Hojnos Rezső eddig a követ- kező, neokomra mutató radioláriákat határozta meg: Tetracapsa Z inkeni R., Zygocircus sp., Caenosphaera pachider- ma R., Stichocapsa differens, Stichocapsa devorata, Stichocapsa tenuis R., Thaeoseringium primaevus Ho j., Dicolocapsa maropo- ra R., Amphibrachium sp., Tricolcyrtis ligustica H o j., Sylocap- sa pilosa T. S.H . Ezzel szemben a Salea környékéről gyűjtött vörös mészkőben Hojnos felső jurára valló radioláriákat talált, ú. in.: Caenosphaera rotundata H o j., Caenosphaera pachiderma R., Chaenosphaera minuta Pánt., Thaecosphaera sp., Cemilepsis sp., Stichocapsa directiporata R. Ugyancsak a Tirongan-völgyből Karawasa-ról származó be- lemniteszes, márgás, foltos mészkőből a jura kimeridgien emeletére valló radioláriák kerültek elő, ú. in.: Caenosphaera pachiderma R., Eucyrtis bicornis R., Lithostro - bús pseudomulticosiata T. S. H., Stichocapsa perpasa R., Caeno- sphaera rotundata Hoj., Stichocapsa sp. (Tenuis?), Stichocapsa directiporata R. A kutatási terület legidősebb képződményei kétségkívül a csaknem 3000 m t. sz. feletti magasságig felemelkedő Tokalahegy- ségben keresendők. Utóbbinak főtömege tömeges fehér mészkövek- ből és kemény szürkésfehér márgákból van felépítve, melyeket együttvéve Tokala-mészköveknek neveztem el. Belőlük a dokala- Aufélt forvine%£ ^■Sutiba laki -j(gMomQ '? Tomira m, KVBobai) 'yfjfi, LÓrosUny Oeroeroeroe Kolo-Koío környékének geológiai térképe + + t Lóczy Lajos * + 1:50.000 * 156 LÓCZY LAJOS DR. lő molaszmárgák az áttolódásnak alig néhány foknyi hajlás- szögű síkja mentén buknak a bázikus eruptívumok alá. Kontak- tushatásnak itt nyomát sem láttam, úgyhogy minden jel arra mutat, hogy a molaszra ráboruló gabbrótakaró a legfiatalabb neogénben lejátszódó tektonikus áttolódások eredménye. Az északi part töréses jellege a parttal párhuzamosan haladó, vetődésszerű beszakadásokban nyilvánul meg. A Marowo mellett előtörő, 52° C hőmérsékű, gyengén kénes hévvizek is ilyen ver- tikális törés mentén emelkednek fel a mélyből. Ugyancsak ilyen merőleges törésekre mutatnak a Tg. Api öröktüzeit tápláló földgázkitörések is, mert ezek meglepetéssze- rűen a bázikus eruptívumokból törnek elő. Kétségkívül Kelet-Celebeszben olyan nagyszabású gabbróát- tolódásról lehet szó, amely a feküben levő molasz vagy mezozo- ikus üledékeket eltakarja. A parti törések és leszakadások mentén az utóbbiak földgáza, nagy mélységből a gabbrótakarón keresz- tül utat törve, jut a felszínre. Az Ofiolittömegek a tengerpartokkal és egymással párhuza- mosan húzódó négy zónára oszlanak, melyek tengelyei a legma- gasabb hegykiemelkedésekkel összeesnek. Valószínű, hogy az abisszikus vonású bázikus eruptívumok egy nagy összefüggő pha- kolitból származtak, amely egykor a mostani Bandaárok nyugati részén intrudálhatott. A felső jura és alsókréta kori radioláriás és tűzköves meszek, amelyek az ofiolitok fedő burkát alkotják , kétségkívül idősebbek nála, minthogy heiyenkint ofiolitzárványo- kat is tartalmaznak, avagy metamorfózist szenvedtek az intruzió következtében. Ennek megfelelően az ofiolitok fő intruzióját a felső kréta és az eocén közötti időbe helyezem. Az ofiolittömegek sok helyütt reá vannak gyűrve, avagy reá vannak tolva az oligomiocén lerakódásokra, sőt a molasziiledékek- re is. Ezek az orogén jelenségek rendkívül fiatalok és valószínűleg a pliocén végén játszódtak le. Az említett, rendkívül komplikált sztratigrafiai és hegyszer- kezeti viszonyok arra mutatnak, hogy Kelet-Celebesz Nyugat-Ce- lebesztől felépítésben és szerkezetben lényegesen különbözik. Az átkutatott terület gyűrt, pikkelyes és takaró szerkezetei kifejezet- ten a lánchegység típusát mutatják. A sztratigrafiai viszonyokat is tekintetbe véve arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy Kelet- Celebesz az U j-Guinea, Ceram. Misol, Buru, Soela, majd Boeton. Timor szigeteken át haladó fiatal alpi jellegű ív legnyugotibb tagja, amely innét ÉK-nek a Fülöp szigetek felé kanyarodik. (Lásd a 25. ábrát.) ZŰR GEOLOGIE D. N.-BOENGKOES U. D. BÓNGKAGEBIETES V. O.-CELEBES. 15? Az expedíciómon gyűjtött gazdag petrografiai és sztratigra- f iái anyag további beható feldolgozása remélhetőleg még újabb adatokat fog szolgáltatni ennek az edd igeié még kevéssé ismert föld- résznek ismeretéhez. lm Jalire 1928 hatte ich Gelegenheit im Auftrage dér Bataaf’- schen Petroleum-Gesellschaft in den noch fást unbekannten inne- ren Teilen des Ostarmes von Celebes eingehendere geologische Untersuchungen auszuführen. An dér Feldarbeit nahmen auch dér Schweizer Geologe Dr. W. H. S c h a a d und dér indische geolo- gische Assistent K. W asch mit Erfolg teil. Ausser uns bestand die Expedition aus fiinf javanischen Geometern und aus 9^ boetone- sischen Kxdis. Die palaontologische Untersuchung des gesammelten Materials wurde durch die Herrem Professor Dr. L- R ü 1 1 e n, Bergingenieur van dér V 1 e r k, Privatdozent A. v. K u t a s s y und Mittelschxxl- lehrer R. Hojnos in liebenswiirdiger Weise durchgeführt. Die durchforschten Gegenden des Nordboengkoes und des Bongkagebietes erstrecken sich zwischen den östí. geogr. Lángen- graden 122° 5' bis 121° 18' (von Greenwich gerechnet) und zwi- schen den südlichen Breiten 0 46' bis 2° 1'. Dieses Gebiet ent- spricht in morphologischem Sinne einem in jüngsten geologischen Zeiten erstandenen Ilochgebirge, das besonders im Síiden noch un- reife alpine Reliefformen aufweist. Es wird hauptsachlich durch zwei Flussysteme gegliedert: dem dér Bongka Haupt- und Zufliissen und jenem dér Saboekoe Elüsse, die am Nordabhange des Tokala- gebirges entspr ingen, einem Gebierge, das zwischen dér Tominibay und dem Tologolf die Hauptwasserscheide bildet. Nicht nur das aus palaozoischen und mezozoischen Kalk- steinen aufgebaute Tokalagebirge im Síiden, sondern auch die aus vorwiegend basischen Eruptiven bestehenden, l^OO — 2200 Meter hohen nördlichen Gebirgsketten des Nordboengkoes besitzen eine ausgesprochenc alpine Gliederung. Besonders das Tokalagebirge mit seinen bis 2920 Meter hoch aufragenden, machtigen steilen Fels- wanden und Spitzen íriigt einen ausgesprochenen hochalpinen Cha- rakter. Es bleibt bezeichnend für dieses ganze Eintersiichungsge- biet, dass die Höhendifferenzen zwischen den Talniederungen und den Gebirgsrücken in allgemeinem sehr gross sind. Letztere iiber- treffen auch mit den sanfteren Böschungen im Bereiche dér Mo- lassedepressionen die durchschnittliche relatíve Höhe von 800 m. Dér Zusammenhang zwischen tektonischer Struktur und oro- graphischer Gliederung kommt hauptsachlich im Síiden zum Aus- L. \. LOCZY. *;t58 elmek, wo die Ivlippenzone die c*usgesprochenen morphologischen Kennzeichen eines sehr jungen, überfalteten Deckengebirges auf- weist. Die vorwiegend aus basischen Eruptiven bestehenden zent- ralen Gebirgskerne, welche gleichfalls zu 1600 — 2200 Meter liohen Gipfeba aufsteigen. besitzen dagegen ganz andere morpbologisehe Formen, als das l okalagebirge. Sie habén zumeist breite, abradierte Gebirgsrücken- Die Gebirgszüge des nördliehen Küstengebietes sind bedeutend niedriger. als jene des südlichen Küstengebietes, Das entlang dér Tominiküste sich erhebende Mavoerotogebirge er- reicht mit 1326 Meter seine maximale Höhe, wahrend die höchste Spitze des Rapalenbagebirges auf nur cca 1200 Meter veranschlagt werden kann. Die nördliehen Gebirgszüge weisen mit diesem Zent- ralgebirge eine ahnliche plateauförmige Entwiekelung auf, welche den unverkennbaren Charakter einer abradierten Rumpfflache be- sitzt. Die Abrasion, die infoige dér Oszillation des Meeres wahr- .scheinlich durch die quartaren Meerestransgressionen verursacht wurde, hat sich in mindestens 3 — 4 Hauptphasen abgespielt, wie sich dies auch durch die in verseli iedenen Hőben entwickelten Ko- rallenkalkbildungen bestatigen liisst. Die bisherigen geologischen Kenntnisse, die sich auf den Ost- arm von Celebes beziehen, fussen auf den Forschungsarbeiten von Verbeek, Koperberg, Wanner, Hirsclii, Hotz, Abendanon. Ihre samtlichen Ergebnisse Ideiben auf die Küs- tengegend beschrankt und sind derart lückenhaft, dass sie bezüg- lich des geologischen Aufbaues des Landesinneren keine weiteren Schlüsse zulassen. Kern und Untergrund des durchforschten Gebietes sind haupt- sáchlich aus basischen Tiefengesteinen gebildet. Mehr als 70% dér Oberflache des durchforschten Berglandes besteht aus Gabbro- arten, Peridotiten und Serpentinen. Die Peridotite sind von dem Gabbro oft durchdrungen, wie ich dies entlang dér südlichen Kiis- tenzone in dem Nordboengkoegebirge an mehreren Stellen beo- bachten konnte. Was das Massenverhaltnis dér Ophiolitgesteine betrifft, sebemen die Peridotite und die aus ihnen entstandenen Serpentine weitaus die Gabbroarten zu übertreffen. Wo die Gabb- rogesteine mit den Serpentinen sich beriihren. reichern sie sich mit Olivin an und gehen in Olivingabbro iiber. Das Altér dér Ophiolite bleibt hauptsachlich oberkretazisch. Die gesetzmassige Yerknüpfung dér Gesteine dér Gabbro- und Pe- ridotitreihe als Intrusionen mit den Radiolarien fülirenden abys- salen Meeressedimenten liess sich auch im Ostcelebes bestatigen. Die Ilornstein-f ührenden weissen und rőten Belenmitenkalke, sowie ZŰR GEOLOGIE D. N.-BOENGKOES U. D. BÓNGKAGEBIETES V. O.-CF.LEBES. 159 die Radiolarien-führenden jurassischen und kretazischen Flecken- kalke stehen in den stidlichen Sehuppenzonen überall mit den Ophioliten in engem Zusammenhang. Diese Sedimente sind an vie- len Stellen von den Ophioliten durchbrochen und kontaktmeta- morph verándert. Die jurassischen und kretazischen Ablagerungen sind alsó sicher altér, als die Mekrzahl dér Ophiolitintrusionen. Nachdem die anstehenden Nummubnen-fiihrenden Obereozanbreccien transgres- siv iiber den Ophioliten Hegen, kann angenommen werden, dass die Intrusionen dér Ophiolite hauptsachlich zwischen dér Ober- kreide und dem Obereozán stattfinden mussten. In dér Schuppenzone des Nordboengkoegebirges, sowie in dem Tokalagebirge treten in zweierlei Fazies entwickelte oberpaláozo- isclie und mesozoische Ablagerungen auf. Am Aufbau des Tokala- gebirges beteiligen sich oberpaláozoische und mesozoische Sedi mente. lm Liegenden treten die permokarbonischen Oxy torna- und Prod uctus-f ükrenden Stinkkalke, darüber die weissen Korallen- kalke und die lichtgrauen Misolienkalke auf, welch’ letztere beide zűr Obertrias zu stellen sind. lm Hangenden treten weisse. Belem- niten-führende Klippenkalke auf, welche oberjurassisch sind. Tm Nordboengkoegebirge erkannte ich Streptorhynchus- fiihrende, bitumenöse dunkle Kaiké, Misolien- und Spiriferinen- führende, dunkelgraue sandige Massenkalke, sowie grobgebankte, eisenschiissige, kalkige Crinoidensandsteine (mit Isocrinen) in Wechsellagerung mit lichteren Mergelschiefern. Wohl handelt es sich auch liier um permokarbonische und triassiscke Sedimente. In den Sehuppenzonen treten an den Randern dér Ophiolit- massen weisse und rote Flornsteinkalke mit Radiolarien und Belein- niten, ferner metamorphe Kieselkalke, Fleckenkalke mit Belemni- ten, den Couche-rouge-Absatzen ahnHche rote Mergelschiefer und Sandsteine auf. Diese Ablagerungen entsprechen wohl ober juras- sischen Schichten ( 1 ithon) und unter- bis oberkretazischen Bil- dungen. Das Altér dér Ablagerungen dér Glimmersandsteingruppe konnte ich infoige des Fehlens von Fossilien nicht ermitteln. Wohl diirften diese Bildungen einer autochtonen obertriassische-unterkre- tazischen Ablagerung entsprechen. In dem Kolo-Kolofenster und in dem oberen Bongkatal sind auch die obereozanen Nummulinenkalke, sowie die oligozanen L,e- pidocyclinenkalke und Sandsteine entwickelt. Nördlich von dér Schuppenzone werden die grossen Einbruchs - becken. wie die Bongkasenke, das Matopabassin, sowie das Kajoe- 160 L. V. LÓCZY. koe-Menjoebecken tlurch jungtertiáre Sedimente, durch die soge- nannte Celebesmolasse aufgefüllt. Basiskonglomerate, Foraminife- ren führende Sandsteine, Tone und Mergel, ferner Muschelsand- steine sind in diesen Becken zumeist in grosser Máchtigkeit (800— 1600 Meter) stark entwickelt. Nacli den ausgefiihrten palaontolo- gischen Bestimmungen handelt es sich hier um miozáne-pliozáne inarine Ablagerungen. Die jüngsíen Bildungen des Untersuchungsgebietes sind die Karangkalke (Korállenkalke), welehe besonders an dér Nordkiiste und im Bongkabassin eine grosse Verbreitung aufweisen. Die jüng- sten Karangbildungen. die gegenüber dér Molluskenfauna des jetz- igen Meeres keine auffallenden Unterscheide zeigen, transgre- dieren entlang dér Tominiküste überall auf die Molasse und auf die Ophiolite. Die jungen Karangkalke liessen síeli aber aucli im Hoeligebirge stellenweise auffinden. Sie wurden sogar auf dér cca 2000 Mefer hohen Bt. Tamasari Hoehflache angetroffen, ein Beweis, dass die letzte Aufwölbung des Gebirges sich in einem allerjüng- sten geologischen Zeitabschnitt abgespielt hat. Nach stratigraphischen und tektonischen Gesiehtspunkten konnte ich das durchforschte Gebiet in 5 Zonen einteilen und zwar: 1. Relikte des einstigen jungmesozoischen Faltengebirges. 2. Schuppenzonen. 3. Deckensehuppe des Tokalagebirges. 4. Molassen- gebiete. 5. Ophiolitzoncn. Die Schuppenzonen bleiben aus mesozoischen Sedimenten und mit diesen wechsellagernden Ophiolitkernen aufgebaute Berglán- dereien. Sie enthalten keine ansgesprochenen Faltungen, sondern sie zeigen vielmehr eine sonderbare Schuppenstruktur. bei wel- cher sich die einzelnen Gesteinsglieder, alsó die Ophiolite mit ihren sedimentáren Hüllschiefern auf komplizierteste Weise, vielfach wie- derholen. Die Tokalaschuppe selbst scheint in tektonischem Sinne einer wirklichen Überfaltungsdecke zu entsprechen, welehe iiber die Schuppenzone dér Südküste hiniiberbewegt und in jiingster Mio- zanzeit zu einer hohen Bergmasse aufgetürmt wurde. Die Molassenablagerungen sind in samtlichen Régiónén des unter- suchten Gebietes in Faltén gelegt. Jedoch konnten normale, gut ent- wickelte Antiklinalen und Synclinalen in dem durchforschten Ge- biete nirgends aufgefunden werden. Die Ophiolitmassen sind vicl- facli auf die Molassenahlagerungen ii bérseimben worden. Dér Deckenschub dér Ophiolitmassen vollzog sich im Norden haupt- sachlich mit einer von Südosten einsetzenden Richtung. Die Aufwölbung dér Schuppenzone und damit auch die eigen- ZŰR GEOLOGIE D. N.-BOENGKOES U. D. BÚNGKAGEBIETES V. O.-CELEBES. 161 artige Schuppenstruktur (les Nordboengkoes muss schon im unte- ren Obermiozan zűr Ausbikliing gelangt sein. Die gégén Norden sich iiberkippenden, bogenförmigen Ophiolitzüge sind wahrschein- lich in dér ain Beginn des Obermiozáns einsetzenden orogenetiscben Hauptphase entstanden. Die in versehiedenen Höhen iiber die Ophiolite und die Molasse transgredierenden quartiiren Komllen- kalke sprechen fiir die Existenz von enormen Niveauschwankun- gen epirogenetischer Natúr, die sich in alierjüngster geologischer Zeit. alsó nach elem Pleistozan abgespielt habén. Petrographisch und palaontologisch können die im Nord- boengkoe und im Tokalagebirge auftretenden Triasbildungen am besten mit denjenigen von Boeroe, Misol und Ceram verglichen werden. Das háufige Auftreten dér Misolien, Rhynchonellen, Spiri- ferinen, Cruratulen und Isocrineu im Untersuchungsgebiete liefert einen weiteren Beweis fiir die paláogeographischen Znsam- mengehörigkeit des Ostax-mes von Celebes mit dem Bogén dér Insel- reihe: Misol, Boeroe, Ceram und Timor. Sie gehören wohl allé zu demjenigen jungen iiusseren Kettengebirgszuge, welcher das in- nere Indomalayische-Rumpfgebirge umgürtet. Die Erdgeschichte des uixtersuchten Gebietes kaim in ihren Hauptzügen folgendermassen zusammengestellt werden. Intensive oszillierende epirogenetische Ni- veauschwankungen. Transgression dér versehiedenen Karang- kalke iiber die Molasse und Ophiolite. Zweite od. jüngere Gebirgsbewegung. Faltung dér Molasse und Aufschie- bung dér Ophiolitdecken auf die Mo- lasse. ( Transgression dér Molasse. Erste od. Hauptphase dér Tektonik. Auf faltung dér Ophiolite und ihrer Hüllsedimente und Entwicklung ihrer Zonen. Entstehung dér Schuppenstruktur. Aufschiebung dér Tokaladecke. Földtani Közlöny. LX1I. kötet, 1932. ** Quartar Jungpliozan Mio-pliozan Mittelmiozan L. V. LÓCZY. Ablagerung dér oligozánen Massenkalke. Transgression dér palaogenen Absátze in neritiseher Fazies. Hauptphase dér Ophiolitintrusionen. Ablagerung dér jurassischen u. kretazischen Boeroekalke in abyssaler Fazies nnter gleichzeitiger Bildung eines grossen Oplii- olit-Phakolits. (Abyssische Phase dér Intru- sionen.) Ablagerung von hemipelagischen Jurasedi- mente. Faltung dér Triassedimente. Transgression dér neritisch-hemipelagi- schen Trias- und Permokarbon-Sedimente iiber die Phyllite. Deutscher Text zu den Figuren und Bedagen. 1. Foto-Aufnahmen (Originalaufnuhmen des Yerfassers). Fig. 18. Das aus mezozoiscken Bildungen aufgebaute Hochgebirge. Nord- abhang des Tokalagebirges vöm Saloebiroe gesehen. Fig. 19. Dér Riesenschuttkegel des Takebangkeflusses an seiner Miindung- stelle in die Bongka. Die im Hintergrunde sich erhebenden Gebirge bestehen aus basischen Eruptivgesteinen. Fig. 20. Das mittlere Bongkatal bei dér Mündung des Bongkasoa, von dem grossen Molasseneinschnitt flussaufwarts blickend. Yorne sind die von Fluss- terassen bedeckten Molassenaufschlüsse sichtbar. Die hőben Gebirge im Hinter- grund bestehen aus basischen Eruptiven. Fig. 24. Dér Molasse-Aufschluss dm Kajoekoetale unterhaJb dér Mündung des Menjoeflusses. Fig. 21. Geologische Kartenskizze des Ostarmes oon Celebes, nach dér bishe- rigen Literatur (nach R ü 1 1 e n). 1. Korallenkalke (Karang). — 2. Celebesmolasse (Neogen). — 3. Lepido- cyclinenkalke (Mdozan-Oligozan). — 4. Kaiké mit Nummulinen und Alveolinen (Nach Weber und Hotz). — 5. Nambojura (Nach Weber und Hotz). — 6. Toeli- kalk (Paleogan nach Hotz). — 7. Basische Eruptiva. — 8. Gránité. — 9. Kris- talline Schiefer. Untersuchungsgebiet von L ó c z y. 162 Oligozíin Obereozan Oberste Kreide Kreide- Jura Trias-Permokarbon ZŰR GEOLOGIE D. N.-BOENGKOES U. D. BÓNGKAGEBIETES V. O.-CELEBES. 165 Fig. 22. Geologisches Profiéi durch elás Tertiarfensler oon Kolo-Kolo. 1 : 22,500. von Ludwig von L ó c z y. I. Sandstein und Mergel (Miozan). — 2. Lithothamnienkalke mit Mergel- gerölien. — • 5. Lepidocvclinenkalke (Oberoligozán). — 4. Oligoziine Mergel. — 5. Orthopkragminenkalke (Obereozán). — 6. Gelbe Quarzitsandsteine (Kolo- sandsteine). — 7. Rote Mergel (Obere Kreide). — 8. Rote Hornsteinkalke mit Belemniten (Obere Jura). — 9. Fleckenkalke mit Belemniten (Tithon). — 10. Gabbrobreccien. — 11. Gabbro und Peridotit. Fig. 25. Schematische geologische Profilé eltereli das Norelboengkoegebirge (Ost- celebes). 1 : 200,000 von Ludwig von L ó c z y. Obe rés Profil: 1. Weiclie pliozane Tone und Sande. — 2. Junge Korallen- kalke (Quartar-Pliozan). — 5. Molassensandsteine, Tone und Konglomerate. — 4. Jurakalke und triassische Crinoidensandsteine. — 5. Basische Eruptiva. Unteres Profil: 1. Tokalakalke. — 2. Tokalakonglomerate und Sandsteine. — 3. Quarzitsandsteine (Kolosandsteine). — 4. Triaskalke und Belemniten íührende Jurakalke. — 5. Basische Eruptiva. — 6. Glimersandstein-Gruppe. — 7. Oligoztine Sandsteine und Mergel. 1. Karte-Beilage. Geologische karte dér Umgebung oon Kolo-Kolo. 1 : 50,000. Von Ludwig von L ó c z y. Legenda: 1. Alluvium und nicht untersucktes Gebiet. la. Flussablagerungen und Schuttkegel. 2. Molassensandsteine. 5. Lichte Lepidocyclinenkailke. 1 Miozan - 4. Graue und braune Mergel, Sandsteine und Kaiké. I Oligozan 5. Rote Mergel. Obere Kreide 6. Rote und weisse Hornsteinkalke mit Belemniten, Tithon (Burukalke) 7. Ockergelbe Quarzsandsteine (Kolosandsteine) Altér unbestimmt. 8. Basische Eruptivgestteine. Überschiebungslinie, Streichen und Fallen. FossilfundsteUe. Erklárung zu dér geologischen Karte 1 : 200,000. II. Karte-Beilage. Geologische Karte des Norelboengkoes und eles Bongkage- bietes. Massstab 1 : 200.000. Von Ludwig von L ó c z y. Legenda: 1. a Alluvium 2. Blockmeere 3. Junge Korallenkalke 4. b Junge Konglomerate (Orogen) 5. cl Neogene Konglomerate I 6. c2 Neogene Sandsteine und Mergel ' Molasse 7. dl Lichte Lepidocyclinenkalke 8. d2 Mergelige Sandsiteine 9. d3 Bituminöse graue Sandsteine und Kalk- breejien mit Orthophragminen J Quartar-Pliozan | Plioztin-Miozan | Miozan-Oligozan | Obereozan n 164 L. V. LÓCZY. 10. el Fleckenkalke, rote Mergel und Sandsteine 11. e2 Rote Hornsteinkalke, weisse Kaiké mit Relemniten, Crinoidensandsteine 12. f Tokalakalke und Tokalakonglomeraite 15. g Basische Eruptiva 14. d4 Glimmersandsteine und Mergelgruppe 15. Fossilfundsteillen 16. Übersehiebungen 17. Brüche 18 Die cbaotischen Faltungen dér Celebesmolasse 19. Kohlé und Lignit. Fig. 25. Modifizierte íektonische Skizze des ösilichen Malayischen Archipels - 1. Malayiscbe Hauptkette (Zentraiorogen). II. Junge fiussere Kettengebirge des Bandagrabens. S IKreide Jura Trias Permokarbon Trias-Karbou Altér unbekanufc ADATOK ÉSZAKN YU G ATI-ERDÉLY MEDITERRÁN KONGLOMERÁT JAJNAK ISMERETÉHEZ. írta: Szádeczky-Kardoss Elemér dr. A 26. — 27. ábrával. — ZŰR KENNTNIS DÉR MEDITERRÁNÉN KONGLOMERATE VON NW-SIEBENBÜRGEN. Von E. v. Szádeczky-Kardoss. — Mit den Figuiren 26. — 27. — Erdély geológiájára vonatkozó újabb vizsgálatok arra engedtek következtetni, hogy az Erdélyi Medence a paleogénben még rész- ben szárazulat volt; a Medence csak a neogénben keletkezett e szá- razulat besülyedése folytán (Lit. 1, 2). Másrészt felmerült az a gon- dolat is, hogy a Medence neogén üledékei közt még ma is a felszí- nen vannak olyan kavicsos-konglomerátos kőzetek, amelyek a Me- dencében egykor szálban állott hegységek roncsait képviselhetik. {Lit. 3, 4.) E kőzetek közt legfontosabbak az ÉNy-Erdélyben előfor- duló, helvetien korúnak vett konglomerátok, amelyek anyagát ré- gebben a Medencét körülvevő hegységekből (főleg a Gyalui Masszí- vumból) származtatták. Alábbiakban e helvét konglomerátokra vo- natkozó analitikai vizsgálatokról számolok be, amelyek e kőzetek keletkezésének, Erdély geológiája szempontjából fontos kérdésére is fényt vetnek. A konglomerátoknak egyik előfordulása Kolozsvár közelében, Bács, Szucsák, Korond, Papfalva vidékén van. Mellékelt térkép- vázlaton feltüntettem az előfordulások maximális szemnagyságait a legújabb adatok alapján (Lit. 4). Ezekből hozzávetőlegesen meg- szerkesztettem az egyenlő maximális szemnagyságú területek gör- béit. A térképvázlatból látható, hogy a konglomerátok önálló szi- getet képeznek, egy Bácsiéi kb. NyÉNy-ra 2 km-re levő centrum körül. A konglomerátok szemnagysága a centrumtól kifelé fokoza- tosan csökken. (26. ábra.) A konglomerátok sztratigrafiai hézagban, a felső eocén bryo- zoás rétegek, ill. az alsóoligocén mérai rétegek felett és a mediterrán -daciítufás mezőségi rétegek alatt fordulnak elő. Vizsgálati anya- gom lelőhelye a Papfalvi-völgynek az Asszupatak torkolatánál í 66 SZÁDECZKY-KARDOSS ELEMÉR DR. leAŐ szakasza, ahol jelenleg a konglomerát nak 3 padja különböz- tethető meg. Az alsó, jelenleg ki). % m. vastagságban feltárt laza, veres agyagos kötőanyagú durva kavicsréteg szemnagyság szerinti összetételét a diagramm II. görbéje, kőzettani összetételét a köze- pes görgetettségi fokokkal a szemnagyság függvényében a II. táb- lázat, az eredeti méréseket a habitus-értékekkel együtt pedig az I. táblázat tartalmazza (lásd a német szöveget.) A szomszédos patakokban számos, kétségtelenül a konglome- rátból származó törni) van. amelyek alapján hozzávetőlegesen meg- ismerhető a konglomerátok legdurvább (R m-nél nagyobb) frakció- jának összetétele: effuziv kőzetek 55%, permi-kvarcit-verrucano 21%, közönséges kvarcit 7%, márvány 7%, guttensteini mészkő 5 %, eocén durva mészkő 5 %. A folyókavicsnál a szemnagyság-gyakorisági viszonyok a re- dukált transzporttávolság függvényében változnak. (Redukált transzporttávolságnak nevezem az abszolút transzporttávolságnak és a kőzet koptathatóságának ( „relatíve Abnutzbarkeit") szorza- tát). A szemnagyság-gyakorisági viszonyok alapján tehát a transz- porttávolságokra lehet következtetni (Lit. 6.). Minthogy a régebbi elmélet konglomerátjainkat a Medencét környező hegységekből származtatja, alkalmaztam rájuk a folyó kavicsokra vonatkozó fenti megállapításokat. Ilymódon a szem- nagyság-gyakorisági viszonyok (II. táblázat) és a kopási értékek tekintetbevételével az effuziv kőzetekre, a durvamészkőre, a gut- tensteini mészkőre, valamint a márványra vonatkozóan kis átlag- transzporttávolságok, a permi kvarcitra vonatkozóan valamivel na- gyobb, a kristályos palákra vonatkozóan pedig aránylag nagy át- lagos transzporttávolságok adódnak. Az először felsorolt kőzetek tehát a Gyalui Havasokból nem származhatnak. Ha összehasonlítjuk kőzeteink legdurvább frakcióinak görge- tettségi fokait egy kétségtelenül a Gyalui Havasokból származó- folyókavicslerakódás megfelelő értékeivel (az összehasonlított Szamoskavics lelőhelye a vizsgált helvét konglomerát lelőhelyétől mindössze 3% km-re van), úgy szintén a helvét konglomerát effu- ziv kőzetei és permi kvarcitja számára a Szamoskavicsénál viszony- lag kisebb, kristályos palái számára pedig viszonylag nagyobb transzporttávolságokat kapunk (V. ö. Lit. 6.). A szemnagyság-gyakorisági viszonyokon és a görgetettségi fo- kokon kívül a konglomerátoknak egy centrum körül való elrende- ződése, igen nagy kőzettömbök előfordulása, a kis ellenállóképes- ségű, hosszú transzportot nem bíró kőzetek jelenléte arra mutat- ADATOK ÉNY.-I-ERDÉLY MEDITERRÁN KONGLOMERÁTJAINAK ISMERETÉHEZ. 167 nak, hogy a vizsgált helvót konglomerátok anyagának jelentékeny része nem származhat ik nagy távolságból. Mai lelőhelyük közelé- ből származtathatók az effuzivumok, a gutlensteini mészkő és az eocén durvamészkő. Viszont a csillámpalák, (általában a kristá- lyos palák) nagyrészt távolból is származhatnak, bár ezek közt is lehetnek közeli eredetűek, amint azt az effuzivumok gyakori kris- tályospala zárványai mutatják. Tekintettel az effuzivumok nagy szerepére és különösen ezek- nek éppen a nagy tömbök közt uralkodó voltára, továbbá kontakt kőzetek és zárványos effuzivumok gyakoriságára, feltételezhető, hogy konglomerátjaink képződése savanyú, ill. neutrális erupciók- kal áll összefüggésben. E feltevést igazolja a Solyomkő vidéki hel- vét konglomerát vizsgálatának eredménye is. A most tárgyalt Papfalvi-völgyi előfordulástól É-ra, mintegy 18 km-re van a solyomkői Fiatra, amely egy másik, a Papfalva — Bács vidékitől teljesen elszigetelt konglomerát-cent rumot tár elénk. Az eddigi adatok szerint a centrumtól távolodva itt is rohamosan csökkennek a szemnagyságok. A konglomerát itt a hidalmási réte- gek és a mediterrán dacituffa közt fordul elő (Lit. 11). A 6 ni. vastag fő-kongiomerát pad kavicsai alul uralkodóan dió, felül gyermek- fej nagyságúak. A hozzávetőleges szemnagysága összetételt a pad alsó részére vonatkozóan a diagramm 1. görbéje, a felsőre pedig a III. görbe adja meg. A szortírozottság tehát mindegyik esetben kis- fokéi, ami inkább a folyókavicsokra, mint az erősen feldolgozott parti kavicsokra jellemző. A konglomerát 1 — 15 cm-es frakcióinak hozzávetőleges kőzettani összetételét és görgetettségi viszonyait a IV. táblázat, ill. a vonatkozó eredeti méréseket a III. táblázat tartalmazza (1. a német szöveget). Míg a konglomerát 1 — 15 cm-es frakcióiban a közönséges kvar- citok és csillámpalák uralkodnak, addig a konglomerát m-t meg- haladó tömbjei közt az effuziv kőzetek és terciér zöld márgák valamint meszes homokkövek játszók a legnagyobb szerepet. A nagy tömbök és az apróbb kavicsok tehát nem azonos eredetűek. A tömbök 2 m-t meghaladó nagysága, csekély görgetettsége, vala- mint a köztük található kis ellenálló képességű, hosszú transzpor- tot nem bíró márgák jelenléte kizárja e tömbök távolról való szár- mazását. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy 1) a tömbök közt az ef- fuzivus kőzetanyag uralkodik (épúgy, mint a Papfalva — Bács vi- dékieknél), 2) hogy az effuzivus anyag itt is sok idegen zárványt tartalmaz, 3) hogy egyetlen riolittömb átkristályosodási foka is erősen változik, végül 4) hogy a konglomerátok képződésével kö- 168 E. V. SZADECZKY-KARDOSS. i" ü 1 belül egykorú volt a tufaszórás, úgy konglomerát jaínk képző- désére vonatkozóan a legvalószínűbb magyarázatként azt fogad- hatjuk el. hogy a nagy effuzivus kőzettömbök egykorú, közeli erupciók által kidobott vulkáni bombák. Ez esetben pedig kézen- fekvő a kongiom érátok többi anyagát a vulkanizmus által meg- élénkült eróziós tevékenység termékeinek és részben az erupciók által magukkal ragadott kiszórt anyagnak tekinteni. Die Untersuchungen dér letzten J ah re bezüglich dér Geologie Siebenbürgens hatten zu Folgerungen geführt, die eine wesentlichc Ánderung dér bisherigen diesbezüglichen Auffassnng bedeuten. Mán wies einerseits darauf hin, daiss das Siebenbürgische Becken im Paláogen z. T. noch ein emporgehobenes Festland war, und sich erst wáhrend des Neogen dureli das Einsinken dieses Festlandes ausgebildet hatte (Fit. 1, 2). Noch überraschender war dér Gedanke, eláss gewisse heute noch an dér Oberflache vorkommende Tertiár- ablagerungen des Beckens die Trümmer einstiger Gebirge des Beckeninneren darstellen (Fit. 3., 4.). Namentlich führten die neue- ren Untersuchungen dér in NW-Siebenbiirgen vorkommenden. für helvetisch gehaltenen Konglomerate zu dem Resultat, dass das Matériái derselben nicht, wie bisher allgemein angenommen wurde, aus den das Becken umgebenden Gebirgen (Gyaluer Mas- siv), sondern vöm Beckeninnern. aus dér Nahe ihres heutigen Standortes herstammen. Da ich midi neuestens mit dér sedimentpetrographischen Cha- rakterisierung konglomeratischer Gesteine befasste, und u. a. auch einen eben aus dem Gyaluer Massiv herstammenden Szamos- Flusschotter analysierte (Fit. 6.), schien es mir zweekmássig, auch die erwahnten — für die Geologie Siebenbürgens so wichtigen — helvetischen Konglomerate analvtisch zu untersuchen. Das Konglomerát des Papfaloaer Tales. Mein Hauptuntersuchungsobjekt war das im Papfalva er Tál, nnweit Kolozsvár, bei dér Mündung des Asszubaches vorkom- mende Konglomerát (Lit. 4, 5). Die Fage dieses Yorkommnisses und die g'egenwartig bekannte oberfláchliche Verbreitung des Konglo- merates auf Grund dér neueren Daten (Fit. 4.) ist auis dér beige- fiigten Kartenskizze ersichtlicli, welche auch die grössten Durch- messer dér das Konglomerát zusammensetzenden Gerölle in dm, sowie auch Kurven darstellt, die Gebiete mit dér gleichen maxi- ZŰR KENNTNIS DÉR MEDITERRÁNÉN KONGLOMER ATE V. NW-SIEBENBÜRGEN. 169 malen Korngrössen bezeichnen. W ie ersichtlich, sind die Kongio- merate um ein, von Bács 2 km WNW-licli gelegenes Zent rum, mit nach aussen regelmassig abnehmenden Korngrössen gelagert. Die Kongiomerate kommen in einer stratigraphischen Lücke Aor. namenti ich iiber den obereozanen Bryozoenschichten (z. B. bei dér Mündung des Asszubaches), oder iiber den unteroligozanen Méraer Schichten (z. B. bei Méra, Lit. 4. p. 28.), und unter den Da- zittuff enthaltenden mediterránén „Mezőséger“ Schichten. Für das Felvet iec he Altér dieser Kongiomerate spricht ausser dem Sólyom- köer Analógon (siehe weiter untén) auch die Tatsache, dass im Konglomerat des Papfalvaer Tales ein 10 cm grosses Bruchstück dér oberoligoziinen Corbula-Schichten, und beim Asszupataker Vorkommnis sogar ein Pecten enthaltender untermiozaner „Koro- déi-" Sandsteinblock von 1 m Durclimesser in dér Höhe des Kong- lomeraies giefunden Avurde, Diese Gesteine von geringer Wider- standsfahigkeit können nur aus unmittelbarer Niihe herstammen. Ausser den eben erwahnten, sehr seltenen Gesteinen kommen folgende Gesteine im Kongiomerate vor: 1. GelMichweisser, selten rotfleokiger, eozüner Grobkalk mit dem typischen rauhen Bruch und oft mit gut erkennbaren Fora- miniferen (Miliőién, Alveolinen). Es kann garnicht bezweifelt wer- 170 E. V. SZÁDECZKY-KARDOSS. den, dass die Gerölle dieses gégén lransport sehr empfindlicheii Gesteins nur aus dér náchsten Náhe lierstammen können. Wahr- scheinlich sind auch ein ige schwach sandige, gelblich weisse Kalk- steine hierher einzureihen. Ich liatte auch ein Alveolinen und Miliőién enthaltendes. vollstandig verkieseltes Geröll gefunden. welches als verkieselter eozaner Grobkalk gedeutet werden kann. 2. Dichte, fossilienleere, hellgelbc oder hellgraue KaLksteine mit glattem Bruch, die den Kreide-, bzw. Tithonkalksteinen des- Bihargebirges ahnlich sind. lm folgenden werden sie einfaeh als Kreide-, bzw. Tithonkalk erwahnt. 3. Dunkelgraue, bis schwarze, dichte. weissgeaderte Kalkstei- ne, petrographisch dem auch im Bihar vorkommenden „Gutten- steiner Kaik “ ahnlich. im folgenden einfaeh als Guttensteiner Kaik erwahnt). Dunkelviolette und rote, tonige Kalksteine sind wahrseinlich verwitterte Exemplare obiger Gesteine. 4. Feinkörnige (Korngrösse ca. 1/3 mm), weisse oder rosagraue Marmore, die infoige ihrer ungleichmassigen Struktur den Ein- druck von Kontaktgesteinen erAvecken. 5 — 9. Nur in einzelnen Exemplaren gefunden: weiser, porö- ser Lithothamnien (?) Kalkstein, griiner Mer gél, gelber Tón, walir- scheinlich allé Tertiar, flyschahnlicher, dunkler, glimmeriger Sandstein, und ein abgerolltes (eozanes ?) Muschelf ragment. Dunkle, feinfleckige Tone, die wahrsclieinlich verwitterte Dazite oder Andesite darstellen, sind haufiger. 10. Rote, braunlichgelbe oder rosafarbige, umkristallisierte Quarzsandsteine (Korngrösse Aorwiegend 1/2—4 mm) sind mit den auch im Bihar vorkommenden, angeblich permiseken Quar- ziten (Grödener Fazies) petrographisch identisch. Sie entlialten oft mehrere cm grosse, weisse Quarzeinschlüsse und entsprechen dann petrographisch den Gesteinen dér l errucano-f acies (im fol- genden einfaeh als permischer Quarzit, bzw. als Yerrucano er- wahnt.) 11. Feinkörnige (1 2 mm), weisse oder hellgraue, umkristalli- sierte Quarzsandsteine. 12. Dichte, weisse, graue oder ausnahmsweise rote, gemeine Quarzite dér kristallinen Schiefer. Sie entlialten oft noch glim- merige Fagen: Glimmerquarzite. 15. Glimjnerschiefer, vorherrschend feinkörnig (Máchtigkeit dér Fagen cca. 1 mm) und hauptsáchlich biotitfiihrend, seltener Muskovitschiefer mit cca. 12 mm machtigen Fagen. 14. Feinkörniger (1 mm) Gneis und 15. Amphibolit sind sel* ten. ZŰR KENNTNIS DÉR MEDITERRÁNÉN KONGLOMERATE V. NW-SIEBENBÜRGEN. 171 16. Problematiseh ist das Yorkommen eines — elem Gránit cles Gyaluer Massivs áhnliclien — mittelkörnigen (5 — 10 mm), grauen, leicht zerbröckelnden, stark verwitterten Gesteines. 17. Feinkörnige (1—3 mm) frische Mikrogranite. 18. Mittelkörnige (2 — 8 mm), rötliche Amphibol-, bzw. Bio- ti t-Granitporphyre. 19. Rosafarbige Riolite und ikre kellbunten, oft gebánderten. horns.teinartigen, wahrscheinl^ch aus dér Kontaktzone herstam- menden Abarten. 20. Gewöhnlich fást schwarze Dazite, in denen entweder dér porphyrische Quarz oder dér porphyrische Feldspat. oder aber die dunkle Grundmasse vorherrscht. Es kommen verháltnismássig oft aueli Dazite mit reichlichen grossen Glimmerschiefer- und sel- ten schwarzen. am Rande weissgebrannten Ka-lksteineinschlüssen vor. 21. Gewöhnlich fást schwarze Andesite oder a ndesitische Da- cite. Die mikroskopisch untersuchten andesitáhnlichen Gerölle erwiesen síeli immer als verháltnismássig saure felsodazitische Ge- steine. Bei dér Miindung des Asszubaches kaim mán gegenwártig eine untere, mindestens 1/2 m starke, grobe, lose Schotterbank mit rötlicher, toniger Zwisehenmasse; eine inittlere, kalkze- mentierte, helle schottrige Sandsteinschicht von ca. 1/2 m Starke und eine obere, gegenwártig in 1 m Starke aufgeschlossene, haupt- sáchlich aus eozánen Grobkalksteingeröllen bestehende Schotter- bank unterscheiden. Die vorherrschende Korngrösse dér obersten Schicht ist 4 — 12 cm, die maximale 30 cm (oder inehr?). Grobkalkstein bildet ca. 80—90 % dieser Bank. Daneben kommen Guttensteiner Kalkstein und gemeiner Quarzit vor. Dér háufigste Abrollungsrad ist 3b und 2a beim Grobkalk, es wurden aber auch lb und 4a gemessen. Die Abrollungsgrade wurden meiner Einteilung entsprechend gemes- sen. (Lit. 7.) Die durchschnittliche Korngrösse dér mittleren (Sandstein) .Schicht ist 1/4 — 2 mm, die maximale 12 cm. Unter den grösseren Geröllen sind Grobkalkstein (Abrollungsgrad 3b — 4). wahrschein- lich terziárer Sandstein und bráunlicher, verwitterter schiefriger Tón zu erkennen. In dér 2 — 8 mm Fraktion wurden folgende Werte gemessen: AVeisser Quarz(it): la, lb, lb, lb, lb-2a, tb-2a, 2a, 3b-4b. Dunkelgrauer Quarz(it): lb, 2a. 172 E. V. SZÁDECZKY-KARDOSS. Limonitisclier Quarzit: 2a-5b. Glimmerquarzit: lb, lb-2a, 2a. Dunkelroter (permischer?) körniger Quarzit: 5b. Das Matériái dér untersten Schotterbank wurde ausführlich analysiert. Die Zusarumensetzung nacli Korngrössen ist bei sol- chen groben Schottern — wie bekannt — sehr schwierig zu be- stiáimén. Das Ergebnis meiner an Őrt und Stelle durchgefübrten Scliiitzung ist durch Kurve 2 dér Fig. 27. (Seite 182.) dargestellt. Die Messungen lieziiglich dér petrographischen Zusammensetzung, dér Abrollungsgrade, dér Hauptdurchmesser sind in Tab. I. enthal- len; die daraus berechneten Haufigkeiten und Abrollungsgrad- mittelwerte als Funktion dér Korngrössen dagegen in Tab. II. TABELLE I. Hauptdurch- messer (mm) Di Da j Ö3 Abrollungs- grad Eozaner Grobkalkstein 140 110* 80 3b— 4 (2a) 140 60 60 2a 70 60 50 2a 80 50 40 lb 60 40 40 3b 50 40 15 la 44 35 20 2a— 3b „ „ (verkieselt) 45 28 18 la 30 25 9 3b 30 23 22 lb »» H 28 19 11 2a (lb) 19 15 7 2a „ „ ? (feinsandig) 15 13 10 2a 16 15 11 2a— 3b 13 12 10 3b 18 10 8 lb Muschelbruchstück 13 10 9 1? Dichter Tilhonkalkstein (?) 60 40 30 4b „ Kreide (?) Kalkslein 70 40 20 2a 50 35 30 4b 30 30 25 4a V >» 30 26 15 lb Marmor 45 35 20 3a -4b 50 30 10 3a 40 25 20 1 a >> 30 14 12 3b Lithothamnien (?) Kalkstein 100 80 70 2a— 3b Griiner Mergel 50 40 35 3b -4 Dunklergrauer Tón 50 40 30 3b Gelber Tón 30 20 15 láb Flyscháhnlicher Glimmersandstein 120 90 50 4b ZŰR KENNTNIS DÉR MEDITERRÁNÉN KONGLOMERATE V. NW-SIEBENB ÜRGÉN. 173 Hauptdui messer (rr Di ' D-2 ch- m) Ds Abrollungs- grad Guttensteiner (?) Kalkstein 150 125 50 4b 150 120 80 4b 80 70 60 4b 90 55 20* (3b) 4a ,, „ (dunkellila) 50 45 20 3a (4b) 60 40 18 1 (3b) 4b „ „ (rötlich) 30 30 25 4a Permischer (?) Quarzit, Verrucano 170 150 90 3b (2a) 99 99 160 110 80 3b 99 39 99 100 90 70 4a >9 99 99 100 80 40 4b >9 99 99 90 60 35 3b 99 39 39 80 60 40 4b 99 99 99 80 60 50 3a 99 99 *9 70 60 30 4b 70 55 30 3b— 4a „ „ „ (geschieferl) 60 50 30 lb 55 50 40 lb 55 40 35 2a 60 40 20 2a 70 40 30 4b 60 40 30 4b 45 40 25 2b 40 37 25 3b 46 32 27 3b 40 30 25 4a 35 30 25 4b 55 27 27 2a 40 25 20 3a 30 25 20 4a 30 25 20 lb » ” ” 35 25 15 lb 40 24 18 3a >» ” ” 24 23 21 4a ,5 25 23 20 lb 35 20 20 lb 35 15 15 láb 18 11 9 3b 14 11* 6 3b 99 99 99 10 8 3 4b Lichter feinkörniger Quarzit 100 60 50 2a 99 99 99 80 6U 40 4a J9 50 50 30 3b 35 30 15 2a 30 30 20 2b 38 25 15 3b 99 99 99 30 20 15 lb Gemeiner Quarzit 120 100 60 lb (2a) >t •* 90 80 50 2a „ „ glimmerig 140 70* 60 2a* 70 70 50 2a „ „ limonitísch 80 65 50 2a 174 E. V. SZÁDECZKY-KARDOSS. Ha me Di uptdurc 5ser (m Ü2 :h- m) Ds Abrollungs- grad Gemeiner Quarzit glimmerig 99 99 99 99 ,, ,, glimmerig 99 19 „ ,, glimmerig 99 99 „ glimmerig 99 99 „ „ glimmerig 95 95 „ „ glimmerig 99 9> 95 99 95 ,, „ glimmerig 95 99 „ ,, glimmerig „ ,, glimmerig 99 95 99 99 „ ,, glimmerig „ „ glimmerig 99 95 95 70 105 80 60 70 50 40 40 40 42 70 40 40 40 37 50 40 28 28 25 23 20* 25 17 14 19 16 14 13* 22 12 16 16 11 10 13 10 60 60 50 50 40 40 40 35 35 33 30 30 30 30 28 25 25 22 20 20 20 19* 15 15 14 13 13 13 12* 12 12 11 10 9 9 8 8 50 35 40 25 20 40 5 25 20 18 30 20 15 10 16 20 15 9 18 15 16 12 11 11 7 9 7 10 10 8 8 6 9 8 8 6 7 (2) — 3b 2a 2a 2b lb (2) la lb 2b 4b 2a (lb) 2a la lb lb lb 2a 2b lb 2a la (lb) 2a lb 2a 3b (2a) lb 2a 2a 3b 3b lb 2a 2a lb— 2a 2a— 3b lb lb— 2 lb— 2a Glimmerschiefer (biotitführend) 110 110 40 4a 90 80 20 3b 120 70 40 2a (3b) 80 70 50 4b 70 70 30 4a 90 60 20 3b— 4b 90 50 40 3b 80 50 25 4 100 45 25 4 55 45 30 lb 50 35 10 2a 40 35 15 la 60 30 20 lb 99 59 50 30 20 la 50 30 15 2b 40 25 15 3b 99 » 30 25 20 2a ZŰR KENNTNIS DÉR MEDITERRÁNÉN KONGLOMERATE V. NW-SIEBENBÜRGEN. 175 Ha nie Di uptdurc sser (n Ö2 :h- ím) Ü3 Abrollungs- grad Qlimmerschiefer (biotitführend) 30 25 18 lb .. 25 22 20 4a 33 21 17 lb— 2a 25 20 10 lb 22 13 12 la 20+ 11* 9* 0 13 10 8 2a 99 99 16 8 7 lb (rauskovitfíihrend) 140 130 100 3b— 4 60 50 35 2a 80 45 30 (2) 3b 50 40 40 lb 70 30 15 lb 21 20 7 lb 23 19 10 2a 16 11 10 2a « 19 10 4 2a Gneis 100 90 30 (3a)— 4b 9J 30 25 8 3a 99 30 20 15 4b Amphibolit 47 40 18 2b— 3 28 25 9 2b 30 20 10 2b „ 21 11 5 3b Gránit (?, verwittert) 100 80 65 4b >* 99 50 30 30 4b Mikrogranit 60 50 20 3b »» 35 30 15 2b Granitporpliyr 160 160 80 (3) — 4b 110 60 50* 3b 50 40 30 3b— 4b 50 40 10 3a 99 14* 13* 10* 0 (4) Riolit 250 140 120 lb 100 80 40 2a 70 50* 40* (4) 2a 70 50 25 2b (3) 50 50 40 4a 110 40 25 4b 80 40 25 3b 50 40 28 3b 80 40 20 1— 2a 50 35 25 lb— 2a 40 30 20 lb 23 20 15 la— 0 20 17 10 4b 19* 17* 10 3 b* 99 14 13 8 lb 176 E. V. SZÁDECZKY-KARDOSS. Hauptdun messer (it Di D’2 :h- ím) Ü3 Abiolhmgs- grad Dacit 160 160 40 2a 140 120 80 2a Grundmasse vorherrschend 140 110 75 3b Feldspat 120 110 60 3b— 4b 160 100 60* 3b— 4 85 80 65 (4b)— 5 Quarz 90* 75 40 la Grundmasse 80 70 40 2a ., Feldspat „ 90 55 40 lb Quarz „ 60 55 40 2a 55 50 27 2b 55 33 23 3a ,, Feldspat „ 40 25 15 2a 99 99 99 30 25 25 3b Andesit, andesitischer Dacit, Grundm. vorherrschend 130 120 90 3b » „ „ Feldspat „ 90 50 30 2a 80 50 40 4b Andesit, andes. Dacit, Grundm, vorherrschend 70 50 20 3b 99 99 95 99 >9 90 40 30 la— 2a Yerwittertes dunkles Ergussgestein 150 120 100 3b— 4 90 50 30 2b 70 50 30 4b— (3b) 70 40 30 2a 22 15 7 0 17 14 6 0 19 10 6 0 15 10 8 lb 20 10 9 0 99 95 99 13 12 8 0— la T A B E L L E II. Eozaner Grobkalkstein Kreide (?) und Tithon (?) Kalksteine Marmor Guttensteiner (?) Kalksledn Tertiáre (?) Mergel, Tone und Sand- Permischer (?) Quarzit fsteine Weisser körniger Quarzit 7.9 — 3 8 7 14 — 3 1.9 1.6 2.t 2.5 — — 4 3 — — — — — — - 1.9 — — 1 3 2 — — — — — 3.3 — 10 4 2 — — — 4.0 5.7 4.0 2.3 — 6 2 2 — — — — — — 15.8 20 10 17 20 10 2.7 3.7 2.8 2.6 2.7 5.3 — — 4 7 — — — 3.0 2.0 ZŰR KENNTNIS DÉR MEDITERRÁNÉN KONGLOMERATE V. NW-SIEBENB ÜRGÉN. 177 T A BÉLLÉ II (FORTSETZUNG). Gemeiner und glimmeriger Quarzii 19.1 — 16 14 20 36 — 1.8 — — — Glimmerschiefer 15.8 20 16 13 20 14 5.5 3.5 — — — Gneis 1.4 — 3 — 3 — — 3.5 — 3.5 — Amphibolit 1.9 — — 1 3 2 — — 2.5 2.0 3.0 Gránit 0.9 — 3 — 2 — — 4.0 — 4.0 — Mikrogranit 0.9 — 3 1 — — — 3.0 2.0 — — Granitporphyr 2.3 20 — 4 — 2 3.7 — 3.2 — — Riolit 20 3 11 5 5 1.0 2.0 2.9 1.8 2.0 Dacit ■ 20.6 20 22 6 3 — 2.0 2.8 2.0 2.5 — Andezit — 3 6 — — — 3.0 2.6 — — Verwitterte Ergussgesteáne — 3 4 — 14 — 3.5 2.6 — 0.7 Gemessene Stücke insgesamt 5 31 75 60 42 5 31 75 60 42 Neben elem Standort des Konglomerates im Asszubach und an dér Papfalvaer Strasse Hegen — ausser Bruchstücken dér im Hangenden des Konglomerates vorkommenden miozánen Tuffe und hellgelben Kalksandsteine — grosse Blöeke dér Gesteine des Konglomerates lierum. Diese Blöeke verdienen eine besondere Beachtung, da sie die gröbsten Exemplare dér Gesteine des hiesi- gen Konglomerates darstellen. Meine diesbezüglichen MeSsungen ergaben folgende Resultate: Dj (mm) D2 (mm) D3 (mm) flbrollungsgrad Ergussgesteine 2000 1200 700 2a 600 400 400 3a— 4b 400 400 3 0 2a— 3 480 3e0 250 2a— 3 300 200 150* 3a— 4 280 200 110 4b 200 170 130 3a -4 7* 180 150 80 4b Permquarzit — Verrucano 500 500 400 2a— (la) 77 )• — 300 — 2a Gemeiner weisser Quarzit 1800 7( 0 — lb— 2a Gutiensteiner Kalkstein 280 240 100 4b Hell^rauer Marinor 800 600 200 2a— 2b Földtani Közlöny. LXII. kötet, 1932. 12 178 E. V. SZÁDECZKY-KARDOSS. Die Blöcke gelangen von hier und von den weiter nordwest- lich gelegenen Yorkomnissen in den unteren Absclmitt des Papfal- vaer Baches. Bei dér Einmiindung des Asszubaches. in den Pap- falvaer Bach konnte icli die nachstehenden Messungen durchfüh- ren. (Die Entfernung dieser Stelle vöm vorigen Messort betrágt 250 m vöm Aszubach, bzw. 120 m von dér Papfalvaer Land- strasse) : Ergussgesteine (teils gebánderte Di Ö2 Ds Abroliungsgrad Hornsteine) 700 450 300 2a -3 400 280 250 4a (lb) 350 280 150 3a- 4 300 250 100 3a 220 190 150 lb (4a) 180 150 110 5 »» Permquarzit-Verrucano 200 130 90 3b 400 300 250 3a (2a) ) j ff 250 180 120 3a— 4 Weisser Quarzit 400 350 250 2a Kristalliner Kalkstein 500 400 300 2a lm Papfalvaer Bach, 450 m weiter nach untén (ca. 500 m von dér Kardosfalvaer Ziegelfabrik) wurden folgende Messungen durchgef ührt: Di D2 Ds Abrollungsgrad Ergussgesteine 180 150 150 3b 150* 150 130 2a ’ 210 140 100 2a— 3b 160 130* 80 2a * 140 80 60 2a 110 90 40 4b— 5 120 80 50 lb 100 60* 40 2a * Permquarzit, Verrucano 250 200 180 2a >> 210 150 70* 3b * .> 120 100 70 3b i. >■ 100 80 35 2a— 3b f f fi 65 55 40 4b— 5 Gemeiner Quarzit 130 120 90 lb Guttensteiner Kaik 170 120 70 3b— 4a Hellgrauer Marmor 70 60 60 3b— 4a Eozaner oder Kreidekalkstein 150 130 100 3b— 4 üryphea Esterházyi-Gerölle 160 120 70 3b ? Miozaner gelber Sandstein 140 130 40 3a f f> y> 100 90 60 3b rt t * ff 100 80 30* 3b * Miozaner Tuff 260 230 70 3a (2b) Aus diesen Daten geht klar hervor, dass mit ansteigenden Transportweiten die mittleren Korngrössen und auch die Abrol- lungsgrade abnehmen, die petrographische Zusammensetzung aber unverandert bleibt. Das Abnehmen dér Abrollungsgrade mit zu- ZŰR KENNTNIS DÉR MEDITERRÁNÉN KONGLOMERATE V. NW-SIEBENBÜRGEN. 179 nelimenden Transportweiten zeigt, eláss in diesem Ahsqhnitt des Baches noch die Zerbröckelung iiber dér Abrollung vorherrseht. Die Haufigkeitsverhaltnisse dér Gesteinsarten dér Konglomerate sind an diesen sekundaren Standorten die folgenden: Asszubach Papfalvaer Tál Prozente (Mittel) I. II. Ergussgesteine 8 7 8 55 Permquarzit, Verrucano 2 2 5 21 Gemeiner Quarzit 1 1 1 7 Marmor 1 1 1 7 Guttensteiner Kaik 1 1 5 Eozan — — 2 5 Was kann mán aus den bisherigen Daten bezüglich dér ge- netischen Verhaltnisse folgern? Es muss vor allém betont werden. dass bei nnserer heutigen mangelhaften Kenntnis dér Schotter- bildung genetische Folgernngen nur mit gewissem Yorbehalt zu- lássig sind. Nacli dér iilteren Auffassung stammen unsere Konglomerate aus den das Becken umgebenden Gebirgen. In diesem Falle muss mán aber die fiir den Flusstransport gültigen Gesetze aucli bei ihnen anwenden. Wenn aber diese altere Auffassung beziiglich des Abstammungsortes nicht richtig ware, so kann mán — wie weiter untén gezeigt werden soll — auch in diesem Falle eine Ero- sionswirkung. alsó die Wirkung dér am Festland fliessenden Wásser nicht vollstandig ausschliessen. Nach den Ergebnissen meiner Flusschotterstudien (Fit. 6.) besteht ein Zusammenhang zwisehen den als Funktion dér Korn- grösse gemessenen Haufigkeiten dér Gesteinsarten und den ihnen entsprec.henden Transportweiten. Die prozentualen Mengen neh- men mit dem Abnehmen dér Korngrössen anfanglich, bei Gestei- nen von kleinen reduzierten Transportweiten ab. bei Gesteinen von grossen reduzierten Transportweiten hingegen zu. Aus den Korngrössen-Haufigkeits-Yerháltnissen kann alsó auf die reduzier- ten Transportweiten gefolgert werden. Die Quotienten dér redu- zierten Transportweiten und dér relativen Abnutzbarkeiten sind innerhalb desselben Flussvstems den absoluten Transportweiten proportional. (Die relativen Abnutzbarkeiten dér wichtigsten Ge- steine sind in meiner erwáhnten Abhandlung zusammengestellt.) Wenn wir alsó diese Gesetzmássigkeiten auf unsere Konglo- merate anwenden wollen, so müssen dér Guttensteiner Kaik, die Ergussgesteine und vielleicht dér permisébe Quarzit in die erste. 12* 180 E. V. SZÁDECZKY-KARDOSS. dér Grobkalk, die Glimmerschieier. dér gemeine Quarzit (sowie vielleicht aueh dér Gneis, Amphibolit und dér weisse, körnige Quarzit) in die zweite Gruppé eingereiht werden. Dér Unter- schied wird besonders klar, wenn aueh die im Bach gemessene gröbste Fraktion berücksichtigt wird. In diesem Falle ist ausser den Ergussgesteinen und dem Guttensteiner Kaik aueh dér per- raische Quarzit entschieden in die erste Gruppé emzureihen. Aber aueh dér Marmor und dér eozane Grobkalk zeigen eine gewisse Tendenz in dieser Riehtung. Dureli Beriicksichtigung dér relativen Abnutzbarkeiten erhiilt mán schliesslich fiir die Erguss- gesteine, den Guttensteiner Kaik, Grobkalk und Marmor kleine, Für den Permquarzit etwas grössere und fiir die verschiedenen kristallinen Schiefer verháltnismassig grosse Transportweiten. Es wurde in meiner erwahnten Abhandlung gezeigt, dass die Mittelwerte dér Abrollungsgrade von ahnlich struierten, gleich- grossen und geníigend groben Geröllen mit ihren reduzierten Transportweiten proportional sind. Da mán unsere Konglomerate gewöhnlich aus dem Gyaluer Massiv herleitete, sollen die Abrollungswerte ihrer gröbsten Frak- tionen (B. und C) mit denjenigen eines zweifelsohne aus dem Gva- iuer Massiv herstammenden Szamosschotters (Lit. 6.) verglichen werden. Dieser Vergleick ist umso mehr begründet, da dér Fund- ort dieses Szamosschotters nur 3.5 km von demjenigen dér hel- vetischen Konglomerate gelegen ist. Helvetisches Kong!. Szamosschotter B C B C Permquarzit-Verrucano 27 3-7 42 Glimmerschieier 3.5 35 30 3-0 Gneis — 3-5 — 30 Gránit — 4-0 45 4-2 Ergussgesteine 1*5 2-7 2-8 3-2 Dér permische Quarzit und die Ergussgesteine sind alsó weni- ger. dér Glimmerschieier, Gneis und Gránit, (welcher aber im helvetischen Konglomerat nur selten und in sehr verwitterten. problematischen Exemplaren vorkommt) dagegen starker abge- rollt in den helvetischen Konglomeraten als im Szamosschotter. Den Ergussgesteinen und dem Permquarzit dér helvetischen Konglomerate entsprechen alsó verhaltnismassig kleinere, ihren kristallinen Schiefern grössere Entfernungem als in welchen die- selben Gesteinc heute im Gyaluer Massiv vorkommen. Auf Grund dér Korngrössen-Haufigkeits-Verhaltnisse wurden ebenfalls fiir ZŰR KENNTNIS DÉR MEDITERRÁNÉN KONGLOMERATE V. NW-SIEBENBÜRGEN. 18! elén Permquarzit und fiir die Ergussgesteine die relatív kleinere. für den kristallinen Scbiefer die grössere Transportweite gefun- den. Mán daclite in dem Umstand, dass die Schoíter des Asszu- baches z. T. verhaltnismássig stark abgerollt sind. einen Beweis fiir die weite Herkunft erblicken zn können. Da aber das Abrol- len — wie die Untersuchungen mehrerer Forscher eindeutig zei- gen (Lit. 8, 9. 10) — am Anfang des Lransportes sehr schnell, spa- ter aber innner langsamer vor sich geht, miissen auch die abge- rollten Gesteine des helvetischen Konglomerates nicht unbedingt aus grösseren Entfernungen herstammen. Meine Flusschotterstüdien zeigen endlicb dass die mittleren Haufig- keitsprozente dér Gesteinsarten im Schotter proportional mit ihren Yerbrei- tungsprozenten im Abtragungsgebiet sind (abgesehen von Gesteinen, denen be- sonders grosse reduzierte Transportweiten entprechen). Die petrographische Zusammensetzung dér helvetischen Konglomerate ist dagegen garnicht mit derjenigen des heutigen Gyaluer Massivs identisch, wie aus Tab. 5. ersichtlich ist. Es muss aber berücksichtigt werden. das dicsér Unterschied teils auch darauf zurückgeführt werden kann. dass die petrographische Zusammensetzung dér Oberflache des Massivs im Mioziin noch wesentlich von dér heutigen verschie- den sein konnte. Die Korngrösse-Háufigkeits-Verhaltnisse, die Abrollungsgrade. das Vorkommen von mehrere Meter grossen Blöcken, das Vorlian- densein von wenig widerstandsfáhigen, einen lángén Transport nicht aushaltenden Gesteinen. das inselartige Vorkommen unseres Konglomerates im Umkreis eines Zentrums, die rapidé horizonta- le Veranderung in dér petrographischen Zusammensetzung (siehe Lit. 4.) zeigen eindeutig, dass die beschriebenen helvetischen Konglomerate — wenigstens teilweise — aus dér Nahe ihres heu- tigen Standortes herstammen. Die Gesteine, die unserer heutigen Kenntnis nach ohne Zweifel aus dér Nahe hergeleitet werden können. sind folgende: Erdussgesteine, Guttensteiner Kaik, eoza- ner Grobkalk (und vielleicht dér Permquarzit). Die verschiedenen kristallinen Schiefer können dagegen teilweise aus grösseren Entfernungen hergeleitet werden. Dass aber auch letztere teils mit den Gesteinen dér ersten Gruppé zusammen aus dér Nahe herstammen können. geht aus den Umstand hervor, dass die Er- gussgesteine Glinnnerschiefer als Einschluss entlialten. Auf Grund dér Scliotteranalyse muss alsó die Auffassung mei- nes Yaters (Lit. 3 und 4) beziiglich dér nahen Herkunft dér Kong- lomerate als richtig anerkannt werden. VYenn wir endlich noch die Tatsache berücksichtigen, dass die Ergussgesteine eine auf faliéiul grosse Rolle spielen, welche garnicht mit dér Háufigkeit dér Effusivgesteine in dem aus dem 182 E. V. SZÁDEC'ZKY-KARDOSS. Gyaluer Massiv herstammenden Szamosschotter vergleichbar isty íerner dass die Ergussgesieine gerade in den gröbsten Fraktionen vorherrschen und endlich, dass sie oft Kontakterscheinungen zei- gen und viele Einschliisse enthalten, so müssen wir die Erklárung als höchst wahrscheinlich annehmen, dass das Yorkommen dieser helvetischen Konglomerate mit nahen sauren, bzw. neutralen Eruptionen im Zusammenhange stelit. Diese Erklárung wird be- sonders zwingend, wenn auch das helvetische Konglomerat von Sólyomkő berücksichtigt wird. Das Konglomerat oon Sólyomkő. Die an dér Nordseite des Sólyomkőer Piaira gut aufgeschlos- sene Schichtenreihe ist schon bei Koch (Lit. 11.) beschrieben. Die untere 6 ni starke Konglomeratbank liegt nach ihm unmittel- bar iiber den Elidalmáser Schichten (Untermiozán) und unter den Dazitufíen. Das ungefáhr helvetische Altér des Konglomerates ist alsó hier zweifellos. Das Zementmateriaí des Konglomerates ist nach Koch tuffös, ich fand es aber nur kalkig-sandig. Das Konglomerat ist ung£- schichtet, untén vorherrschend nussgross, oben kinderkopf- gross. Die mechanische Zusammensetzung ist nach meiner an Őrt und Stelle durchgefiihrten Schátzung durch Kurve 1. des Dia- gramms fiir den unteren. durch Kurve 3. fiir den oberen leil dér Konglomeratbank dargesteílt. Dér Sortierungsgrad ist, wie er- sichtlich- in beiden Falién gering. was besonders fiir terrestrische •Sedimente, z. B. Elusschotter, nicht aber fiir stark durchgearbei- tete maríné Strandablagerungen bezeichnend ist. ZŰR KENNTNIS DÉR MEDITERRÁNÉN KONGLOMERATE V. N\V -Sí EBENB ÜRGÉN. 183 Tab. Ili enthiill die Messungen bezüglich des Materials von 1 — 15 cm Korngrösse. Die daraus berechnete durchschnittli- che Zusammensetzung und die mittleren Abrollungsgrade sind in Tab. IV zusammengestellt. In dér 1 — 15 cm Fraktion herrschen alsó die gemeinen Quarzite und kristallinen Schiefer vor, welche insgesamt 70% des ganzen Materials ausmaehen. Eruptivgesteine bleiben unter 8%. T A B E L L E III. Durchmesser (mm) ( 0/ a a Di D2 D3 Abroll grad Grauer, dichter (mesoz.?) Kalkstein 60 40 28 4b Weisser, „ „ „ 50 25 12 4b Grauer, o. grünlicher, feinkörniger Mergel- 50 40 50 (4)— 5 „ -sandstein 60 35 30 3 J> 99 38 32 11 4b 99 99 60 31 24 4 99 99 35 30 18 4 99 99 45 22 8 5b Permischer (?) Quarzit 108 65 40 la 99 99 62 45 34 3a 99 99 50 35 30 4b 99 99 40 30 19 3b » 20 15 10 4b— 5 Gemeiner Quarzit, weiss 46 42 21 lb , grau 42 35 26 1—2 , weiss 38 25 15 lb 40 25 10 1—2 „ 50 25 12 2a 30 22 13 lb , grau 25 22 17 lb— (4a) 99 42 20 15 3b , weiss 20 18 16 2a 99 99 19 15 10—20 99 99 99 99 10 3 — 4 la lb lb lb 2b Gesehieferter gemeiner Quarzit VU 75 60 2 », » glimmerig 52 46 30 la 99 99 99 99 45 35 12 4a 184 E. V. SZÁDECZKY-KARDOSS. Durchmesser (mm) (fi bfl e 3 Di D2 Ds Abroll grad Geschie ferte r gemeiner Quarzit gliimmerig 35 35 12 2 „ „ „ glimraerig 40 33 28 2b 5* *» 99 99 40 32 26 2 99 99 99 99 54 30 12 2—3 99 99 99 99 40 30 13 lb 99 99 99 99 38 30 7 3a „ „ „ glimraerig 35 30 9 lb— 2 „ ,, glimraerig 43 28 10 2b 46 24 17 2a 99 99 99 J» 30 25 8* 2—3 45 20 10 3 „ „ glimraerig 99 99 99 99 99 99 99 99 20 15 10—20 10 ib la lb lb 2b— 3a Glimmerschiefer 70 60 18 2 99 68 52 18 3a 99 68 45 13 3 99 55 40 13 i „ fein- (Yi mm) kömig 58 40 12 3a ,, 45 30 9 2a „ grohkörnig, (pegmatitartig) 20 18 15 lb 99 20 15 12 2 Grüner, verwitlerter Andesit (?) 60 50 40 4—5 Gránit (Porphyr)? 60 30 22 2(3) Quarzporpkyr ? 45 30 28 2a „ oder Hornstein 55 25 20 3b Dunkelbrauner, verwitterter Porpliyrit ? T A B E L L E 30 IV. 22 18 3a e S eö.tS O g ti „a _ 2® C4^ M o-S^ I no cö t-> b£< ^ O tn aj í Q *?l-2 a ^ ^ Ti N c — ' u tn £ Alluvium 1.6 — — — Tertiare (?) Mergel, Tone uud Saudsteine 1 2.3 10 Eoziin (im helvet. Konglomerat hauptsachlich Grobkalk) [24.5 — 7.9 — Mesozoische Kalksteine (ansser Guttensteiner Kaik) ! 5-8 — 2.3 3 Guttensteiner (?) Kalkstein — 3.3 — Marmor 0.1 - 1.9 — Permischer (?) roter, rosa, u. gelber Quarzit 6.1 65 15 8 8 Weisser, feinkörniger Quarzit — — 3.3 — Gemeiner Quarzit Glimmerquarzit (und geschieferter gemeiner Quarzit) I 32.7 | j 19.1 25 32 Glimmerschiefer <39.2 >37.9 15,8 13 Gneis und Aplitgneis 1 ! 1.4 Sp. Ampliibolit 0.8 1,1 19 Sp. Gránit und Mikrogranit |ir.3 jl7.3 1.9 Sp. Grantporphyr (?) 2.3 — Pegmatit 0.9 1.0 — — Ergussgesteine 1.0 0.9 20.6 8 Phylli't und Graiphitscliiefer 2.7 2.5 — — lm gröbsten Materiül (les Konglomerates herrschen dagegen Ergussgesteine (neben terziáren grünen Mérgein und Kalksand- steinen) vor, ebenso wie im Konglomerat des Asszubaehes. An den vor dem Konglomerataufschluss liegenden grossen Bitieken liatte ich folgende Messungen durchgeführt: Die grossen Blöcke einerseits und das feinere Schottermate- rial anderseits habén alsó keinen identischen Ursprung. Die Blö- Di D2 (min) D.3 AbroUungsgrad Riolit mit Übergang in Mikrogranit 2000 700 1 b Riolit 20C0 2000 1500 1 b Riolit oder Dacit 650 450 350 3 b Dunkler Dacit 750 550 350 ? Glimmerquarzit mit Quarzschlieren 1500 750 ? 2 Weisser Glimmerquarzit 450 400 250 1 b vöm Sólyomk 186 E. V. SZÁDECZK Y-KARDOSS. eke können entsehieden nicht aus grosser Entfernung transportiert sein, und zwar in Anbetracht ihrer 2 m iiberschreitenden Grösse, ihres geringen Abrollungsgrades und endlich dér Anwesenheit dér Blöcke von nicht transportwiderstandsfahigen Mérgein. Wenn wir die bedeutende Rolle dér Ergussgesteine unter den Blöcken, ihren grossen Einschlussinhalt, den starken Wechsel dér Umkristallisierungsgrade (evidenterweise mitgerissener Mikro- granitteil im vitrophyrischen Riolit!) und endlich den Umstand berücksichtigen, dass die Tufferuptionen ungefáhr gleichalterig mit den Konglomeraten sind, so miissen wir die Auffassung, dass die Blöcke dér Ergussgesteine vulkanische Bőmben einer in dér Niihe stattgefundenen Eruption darstellen, (Lit. 3.) als höchst wahrscheinlich akzeptieren. Die übrigen Konglomeratkomponen- ten sind dann hauptsachlich z. T. Produkte dér infoige dér vulka- nischen Tatigkeit belebten Erosionswirkung. und z. T. die durch die Eruption mitgerissenen Matériáié. Es spricht endlich kein Grund gégén die Annahme, dass un- sere Konglomerate schliesslich auch noch durch die Transgression des miozanen Meeres noch gewissermassen umgearbeitet wurden. LITERATUR. 1. Fr. v. Pávai Vájná: A magyar szénhidrogén kutatások eddigi tu- dományos eredményei (Die bisherigen wissenschaftlichen Resultate dér un- garisehen Kohlenwasserstoffforsehungen). Bányászati és Kohászati Lapok, LIX, 1926. p. 375. 2. E. Szádeczky: Die petrographischen Faziesgebiete des nordwest- siebenbürgischen Eoziins und dér Innertransylvanische Block. Mitt. berg. Init- tenmán. Abt. k. ung. Hochschule fiir Berg und Forstwesen, 1930, p. 353. 3. J. Szádeczky: Verdeckte Gebirge im NW Teile des Siebenbürgi- schen Beckens, Földtani Közi. 1928, p. 64. 4. J. Szádeczky: A helvetien transgressio konglomerátja és sarmatien kavicsok Kolozsvár könivékén. Erdélyi Muzeum, 1932. 5. J. Tulogdy: Kolozsvár környékének geomorfologiai kialakulása. Er- délyi Muzeum, 1930. , 6. E. Szádeczky: Ehissschotterunalyse und Agbtragungisgebiet, Mitt. berg- u. h iittenm. Abt. k. unig. Hochschule fiir Berg- u. Forstwesen, 1952. p. 204, 7. E. Szádeczky: Die Bestimmung des Abrollungsgrades. Centrbl. f. Min. etc. 1933. 8- T. G. Bonney: Observations on the Rounding of the Pebbles by Alpine Rivers, Geol. Mag. No. 284. dec. 3. vol. 5. p. 54, 1881 9. Ch. K. Wentworth: The shapes of pebbles. U. S. Geol. Surv. Bul. 730 — C. 1922. A field study of the shapes of river pebbles. 10. J. Barell: Maríné and terrestrial conglomerates. Bul. Geol. Soc. of. A mer. vol. 36., 1925, p. 279. 11. A. Kocli: Die Tertiarbildungen des Beckens dér Siebenbürgischen Landesteile. Mitt. aus dem Jahrb. k. ung. Geol. Anst. 1894 und 1900, separat. NÉHÁNY ÚJABB HAZAI ASVANYELOFORDULASROL. írt, a: Tokody László dr. — A 28. ábrával. — NEUERE YORKOMMEN El NIGER UNGARISCHEN MINERALIEN. von L. Tokody. — Mit Fig. 28. — Az alábbiakban három ásványt ismertetek, melyek előfordu- lási helyei Magyarországról eddig ismeretlenek voltak. 1. Cinnabarit Lajosf alvóról (Beszteree-Naszód vm,). A rendkívül apró, legfeljebb 0.25 mm nagyságú kristályokon a c(0001), i( 10.0.10.19) és h(2025) formák állapíthatók meg, melyek közül az utolsó uralkodó kialakulása a típust is meghatározza. 2. Anglezit Ó-Raclnáról (Beszteree-Naszód vm.). Az ó-radnai an- glezit néhány mm-től 20 mm nagyságig változó méretű kristályai közül a kicsinyek víztiszta-átlátszók, a nagyobbak fehér vagy sziir- keszínűek s a széleiken áttetszők. A kristályok piriten és galeniten fennőve találhatók. A megfigyelt formák c(001), b(104); a c(001) és b(104) igen erősen rostozottak, m(IJ0) sima. A kristályok típusa: c(00l) szerint táblás, h-tengelv szerint megnyúlt. 5. Halotrichit Nagyágról. (Hunyad vm.) A nagyági halotrichit elbontott amfibolandeziten fordul elő fehér, fehéres sárga, át- látszó-áttetsző, selyemfényű, rugalmas rostok alakjában. Kémiai elemzés adatai a német szöveg 191. oldalán találhatók. Fajsúlya: 1.871. Törésmutatója n = 1.49. Kettőstörés gyenge. Kioltás egyenes. A hosszirányban fekszik c. A főzóna opt. pozitív. Ugyanilyen optikai sajátságok figyelhetők meg a recski halotrichiten is. (Készült a Királyi József-Műegyetem Ásvány-Földtani Intéze- tében.) * In den folgenden Zeilen beschreibe ich einige Mineralien, dérén Fundorte in Ungarn bisher unbekannt waren. — Den Zinnober von Uajosfalva hatten llerr Dr. Colonian Lux, Privatdozent an dér Techn. Hochsehule in Budapest, den Anglesit von Ó-Radna und den Halotrichit von Nagyág Herrn Dr. Kari Z i m á n y i und Dr. Victor Zsivny, Direktorén dér Mineralog.-palaontologi- 188 L. TOKODY. schen Abteilung des Ungarischen Nationalmuseums die Freund- lichkeit mir zur Untersuclning zu überlassen, wofür ich ihnen hier meinen aufrichtigsten Dank auszusprechen als angenehme Pflicht erachte. leli spreche auch meinen innigsten Dank dem Herrn Ing.- ( hemiker Gábriel Vavrinecz aus, dér die Freundlichkeit hatte den Halotrichit zu analysieren. Zinnober von Lajosfalva (Komitat Beszterce-Naszód). Die von Lajosfalva stammenden Zinnoberkristalle sitzen an dem bráunlichen, diinngeschichteten, verkieselten Gestein und in dessen Spalten. Das Begleitmineral ist in aussert geringer Menge auftretender Pijrit in kleinen Hexaedern. Dér Zinnober kommt ent- weder als Kristalle oder Körnehen vor. Die Kristalle sind ausser- ordentlich kiéin, ihre Grösse ist höehstens 0.25 mm. Die Farbe ist cochenillerot, an einigen Kristallen mit bleigrauem Stich, mit leb- haftem Diamantglanz. Die Kristalle sind durchseheinend. Zur Messung konnte ich nur drei Kristallchen verwenden, an denen ich die Formen c(0001), i(10.0. 10.19) und h(2025) feststellen konnte. c(0001j^ ist meistens glatt und gibt sehr gute Reflexe. Die Form i (10.0.10.19) wurde zuerst von Trau b e1 beobachtet und aus Ungarn von Z i m á n y i am Zinnober von Alsó-Sa jó2 nachgewiesen. Diese Form trat an zwei Kristallen mit schmalen, streifenförmigen Fla- chen auf. Die Oberflache dér Streifen ist rauh, dér Reflex ist sehr schwach. Die Winkelwerte sind schwankend. aber dér Mittelwert stimmt gut mit den berechneten Werten von i(10.0.10. 19) überein, so dass sie mit dér Form von den einfacheren Indices g(10T2) nicht als identisch betrachtet werden können. Dér Rhomboeder h(2023) trat auf allén drei Kristallen mit mittelgrossen Fláchen auf. Seine Oberflache wird meistens von schuppenförmigen kleinen Akzes- sorien bedeckt, infolgedessen ist dér Reflex etwas versekommen, schwach, aber starker als bei dér Form i(10.0.10.19). Die Kristalle sind mehr oder weniger parallel dér Basis an das Gestein ange- wachsen, deshalb erscheinen sie tafelförmig; die idealisierte Form ist aus Fig. 28 ersichtlich. An einem Kristall war ein sehr gutes iVchsenbild. positiver op- tischer Gharakter und Zirkularpolarisation zu beobachten. 1 H. Traube: Zinnober und Calomel vöm Berge Avala bei Belgrad in Serbien. — Zeitschr. f. Krist. 1888. 14. p. 563 — 572. 2 Zimányi K.: Az alsósajói cinnabarit kristálytani vizsgálata és az almadeni cinnabarit fénytörése. — Matli. és term. tud. értesítő. 1905. 23. p. 484 — 504. — Uber den Zinnober von Alsó-Sa jó und die Lichtbrechung des Zinnobers von Almádén. — Matti, und naturw. Berichte aus Ungarn. 1907. 24. NEMERE VORKOMMEN EINIGER UNC. MINERALIEN. 189 Fig. 26. ábra. Cinnabarit, Lajosfalva. Die Mittel dér zűr 'Formenbestimmung , dienenden W i n- kelwerte im Vergleich mit den berechneten sind die folgenden: c: i = (0001) : h = i: li = (10.0.10.19) gemessen (10.0.ÍÖ.19) = 34°2F (2023) = 41°31' (2023) = 6°51' berechnet 34°50'19" 41°24' 6°33'41" Anglesit von Ó-Radna (Komitat Beszterce-Naszód). Die Anglesitkristalle — aus dér Sammlung des Ung. National- museums — sitzen auí einem Gemisch von Pyrit und Galenit, sie sind wasserhell-farblos und weiss oder grau. So wie die Farbe ist auch dér Grad dér Durchsichtigkeit veránderlich. Mán findet vollkommen durehsichtige, durehscheinende und auch un- durchsichtige Kristalle. Sie sind glas- resp. diamantglánzend. Die Grösse dér Kristalle ist verschieden, die kleineren Kristalle sind einige mm gross, aber es gibt auch Kristalle, die die Grösse 20X12X2 mm erreichen. Die Fláchen sind nur an einem Ende dér Kristalle ausgebildet. Ihre goniometrische Messung ist ausserst schwierig. da ein grosser Teil dér Fláchen sehr stark gestreift und gekriimmt ist. Die Be- stimmung dér Formen ist nur annáhrend; in dér Kombination sind die folgenden Formen vertreten: c(001), b(104), m(110). Von die- sen sind nur die gemessenen Winkelwerte dér m(110) den Be- rechneten entsprechend. Die Fláchen dieser Form sind glánzend, glatt. Die Fláchen von c(001) und b(104) lieferten wegen dér star- ken Riefung und Kriimmung sehr schwankende Winkelwerte. Die Form c(001) ist immer grösser als b(104). Die Kristalle gehören zu dem nach c(001) tafeligen, nach dér b-Asche gestreckten Typus.1 Die an dér untersuchten Stufe sitzenden Kristalle scheinen allé aus 1 V. v. Láng: Versnek einer Monographie des BIeivitriols. — Sitzb. d. Akad. d. Wiss. Wien. 1859. 56. p. 241. — C. Hintze: Handb. d. Min. I. Bd. Dritte Abt. Zweite Ilalfte. Berlin-Leipzig. 1950. p. 5964. 19(1 L. TOKODY. den erwahnten Formen zn bestehen und allé sind nach demselben Typus ausgebildet. — Herr V. Zsivny hatte die Freundlichkeit. die Kristalle qualitativ zu untersuchen und in denselben Pb und Sö4 nachzuweisen. Herr K. Zi mányi sammelte im Jahre 1915 einen grau-weis- sen. undurchsichtigen, fettglánzenden Kristal! von Ó-Radna. Au elem ungefáhr 5 mm lángén und 2 mm breiten Kristall waren zwei nálier nicht bestimmbare Kristallfláchen zu erkennen. Die Enden des Kristalls waren von musclieligen Bruehfláchen begrenzt. Durch chemische Untersuchung dieses Kristalls konnte ich Pb und S04 ebenfalls nachweisen. Die gemessenen und berechneten Winkelwerte sind die fol- genden : gemessen berechnet m : m = (110) : (110) = 103° 42' 103° 43' 30" b : c = (104) : (001) = cca 23° 37' 22° 19' 12" : b = : (104) = cca 152° 05' 135° 21' 36" Halotrichit von Nagyág (Komitat Hunyad). Den Keramohalit von Nagyág und nocli von mehreren sieben- bürgischen Fundorten erwáhnen A c k n e r1 2 und B i e 1 z~ als wahr- scheinlich, Zepharovich3 als sicher, K o c h4 fand jedoch das Yorkommen von Nagyág zweifelhaft und bemerkt: „Hogy az A c k n e r által felsorolt termőhelyeken kivirágzó sók csakugyan ezen fajhoz tartoznak-e, nincs bizonyítva s így a k. előfordulása Erdélyben is kétséges még.“5 Ferner ist es noch zweifelhaft: welche Mineralart A c k n e r und nach ihm B i e 1 z mit dér Benennung „Schwefelsaure Thonerde (Feder-Alaun)“ bezeichneten. Die Be- zeichnung „Schwefelsaure Thonerde“ bezieht sich auf Keramoha- lit, die Benennung „Feder-Alaun4' jedoch kann sich sowohl auf Pickeringit, wie auch auf Halotrichit beziehen. In dér álteren Lite- ratur wurden Keramohalit und Halotrichit auch unter dem 1 M. J. Ackner: Mineralogie Siebenbiirgens. — Hermannstadt, 1855. p. 163—164. 2 E. A. Bielz: Handb. d. Landeskunde Siebenbiirgens. — Hermann- stadt. 1857. p. 60. 3 Y. v. Zepliarovich: Min. Lexdeon. — Wien. 1859. I. p. 225., 1895. III. p. 140. 4 A. Kocli: Erdély ásványainak kritikai átnézete. — Kolozsvár, 1885. p. 111. 5 „Es ist nocli nicht bevviesen, dass die von Ackner erwahnten Salzans- blühungen zweifellos zn dieser Species gehören, dem znfolge ist das Yor- kommen des Keramohalit in Siebenbürgen noch zweifelhaft.1' NEUERE VORKOMMEN EINIGER UNC. MINERALIÉN. 191 Namen „Haarsalz" erwáhnt. Heute ist die Verwirrung betreffs dér Benennungen gekliirt und wir keimen auch genau die kristallo* graphischen, physikalischen und chemischen Eigenschaften des Kramohaliis,1 aber diejenigen des Halotrichits nicht. Was das letz- tere Mineral anbelangt, so fehlen uns aucli allé Literaturangaben betreffs seines Vorkommens in Siebenbiirgen. leli hatte Gelegenheit eine von Nagyág stammende Stufe zu untersuchen, an welcher ein feinfaseriges, weisses, weisslichgelbes Mineral vorkam, das síeli nac.h eingehender Untersuchung als Halo- trichit erwies: es bedeckte die Oberfláche des verwitterten Amfi- bolandesits. Das Mineral ist feinfaserig; die Fasern bildeten pa- ralelle Bündel. Die 1.5 — 2 cm lángén, sehr dünnen Biindel dér Fa- sern sind manchmal gekriimmt. Sie sind leicht biegsain und elastisch. Die optischen Eigenschaften des Halotrichits von Nagyág sind die folgenden. Die Farbe des Minerals ist weiss, weisslichgelb. Die dünnen Fasern sind durchscheinend, die dickeren undurchsichtig, sie besitzen cinen Seidenglanz. U. d. M. untersucht zeigen sie bei ge- kreuzten Nikols die graue Interferenzfarbe von I. Ordnung. Die Auslöschung ist gerade, die Doppelbrechung sehr schwach. Dér Brechungsindex — bestimmt durch Einbettungsmethode — n = 1.49 (Xylol). Die Langsrichtung dér Fasern ist C. Dér optische Cha- rakter dér Hauptzone ist positiv. Zűr genauen Bestinunung des Minerals hatte Herr Ing. Chein. Gábriel Vavrinecz die Freundlichkeit es zu analysieren; die Resultate dér Analyse sind die folgenden: Al, 03 10.52% 0.103 0.110 1 Fe2 O, 1.10 0.007 FeO 7.99 0.111 Mg O 0.09 0.002 CaO 0.40 0.007 0.143 1.30 k2o 1.35 0.014 Na, O 0.57 0.009 SOs 35.06 0.438 0.438 3.98 Si o2 0.19 — TE O — 100° 29.79 1.653 ! 2.371 21.53 H2 O + 100° 12.94 (Diff.) 0.718 100.00 Spezifisches Gewicht: 1.871. 1 C. Hlawatsch: Über Alnnogen von Opálbánya (Czerwenitza). — V i c t o r Goldschmidt Festschrift. Heidelberg, 1928. p. 154—162. 192 L. TOKODY. Das Mineral löst sicli im Wasser opalisierend; in mit CO2 gesattigtem Wasser gibt es eine farblose, klare Lösung. Die chemische Zusammensetzung ist das Resnltat dreier paralleler Analysen. Die Bestimmung des unlöslichen Tei- les fand in dér ersten Analyse statt, indem dér Rückstand dér wasserigen Lö- sung des Mameriaills bei 100°C einigetrocknet wurde. Die mit HC1 zweimal ver- dampfte Lösung wurde bei 120°C kalziniert und filtriert (Si02). Die Bestim- mung dér MettaiMoxyde und des SO., aus dér Lösung erfolgte auf gewöhnliche Weise. Die zweite Probe wurde in verdünnter, kalter — gégén KMn04 indif- ferenter — Salpetersiiure gelöst und mit -A- KMn04 titriiert; dann folgte die Bestimmung des gesamten, vöm Mn-getrennten Eisengebalts (jodometrisch) und Schwefeltrioxyds wie auch die des unlöslichen Teiles. Die Auflösung dér dritten Probe erfolgte in mit CO2 gesattigtem Wasser. In Gegenwart von H2S04 wurde FeO durch Titrieren mit dLKMnOi nachgewiesen. Dann wurden die (Fe + Al)- Oxvde durch doppelte Ftillung abgeschieden, nach dem Gliihen gewogen und das Fisén hernach durch NaOH vöm A1 getrennt und gravimetrisch bestimmt. — Die Bestimmung des spez. Gewichtes geschah in einer Bromoform + Benzol- Mischung. (Mliitteiilung i-on G. Vavrinccz.) \ ergleichen wir die erhaltenen Resultate dér optischen und chemischen Untersuchungen mit den in dér Literatur schon ange- gebenen Daten. so finden wir sowohl Übereinstimmungen, wie auch Abweichungen. Die Farbe und Durchsichtigkeit, die Daten dér Doppelbre- ehung und des Brechungsindex stimmen mit den bisherigen Beo- baehtungen Uberein. Die Auslöschung jedoeh ist nach verschiede- nen Verfassern verschieden. Arzruni1 stellte gerade Auslö- schung fest an dem Halotrichit von Erzengel zu Stahlberg bei Mörs- feld (Rheinbayern). welchen Rammelsberg2 analysierte, eben- so C e s a r o3 an dem Halotrichit von Loyable (Ampsin, Belgien). lm Gegensatz zu diesen Beobachtungen bestimmte L i n c k4 am analvsierten Halotrichit von Copiapo schiefe und FT hl i g5 6 an von verschiedenen Fundorten stammenden Halotrichiten ebenfalls 1 A. Arzruni: Ueber Ditrichit. — Zeitschr. f. Krist. 1882. 6. p. 92 — 93. 2 C. Rammelsberg: Ueber die Substanzen, welche mit den Namen Haarsalz und Federalaun bezeichnet werden. — Pogg. Ann. 1838. 43. p. 399 — 402. — C. F. Rammelsberg: Handb. d. Mineralchemie. — Leipzig. 1860. p. 288 und Leipzig. 1875. p. 273 — 274. 3 G. Cesáro: Beschreibung dér phosphorsaueren, schwefelsaueren und kohlensaueren Mineralien Belgiens. — Mem. d. 1 Acad. R. d. Sciences, d. lettre e. b. Árts d. Béig. Bruxelles, 1897. 53. p. 1—134. Ref. Zeitschr. f. Krist. 1899, 31. p. 92. 4 G. L inck: I. Beitrag zűr Kenntnis dér Sulfate von Tierra amarilla von Copiapo in Chile. — Zeitschr. f. Krist. 1885. 15. p. 26 — 27. 6 J. U hlig: Zűr Kentnis von Alunogen (Keramohalit) und Halotrichit. — Centralbl. f. Min. etc. 1912. p. 72i3 — 731 und p. 766—776. NEUERE VORKOMMEN E1NÍGER UNC. MINERAL1ÉN. 195 schiefe Auslöschung vöm Werte c:y = 37.5°. Nach Larsen1 ist die Auslöschung ZAc= 38°. Das neuere Vorkommen des Halotrichits von Recsk (Komitat Heves, Ungarn) beschrieb Vavrinecz,2 dér ihn auch analysierte. Auf meine Bitté stellte mir Herr Gábriel Vavrinecz Mate- riül zűr Verfügung, welches icli optisch ebenfalls untersuchte. Dér Halotrichit von Recsk ist weiss, gelblich, beziehungsweise blaulich, seidenglanzend, faserig. Die Fasern sind je nach ihrer Dicke durchscheinend oder undurchsichtig. Zwischen gekreuzten Nikols zeigen sie graue ínterferenzfarbe von 1. Ordnung. Auslö- schung ist gerade. Doppelbrechung sehr schwach. Brechungsindex n = 1.49. Die Langsrichtung dér Fasern stimmt mit dér Elastizitat c überein. Die Hauptzone ist optisch positiv. Alsó stimmt dér Halo- trichit von Recsk in optischer Bezielning vollkommen mit dem- jenigen von Nagyág überein. Es scheint wahrscheinlich, dass zwischen dér Auslöschung des Halotrichits und dessen Wassergehalt ein Zusammenhang besteht. Dér theoretische Wassergehalt des Halotrichits ist 46.62%. Dér Halo- trichit von Copiapo — dessen Auslöschung nach L i n c k schief ist — enthált 46.94% H2(). Dem gegenüber ist dér Wassergehalt des Ha- lotrichits von Mörsfeld — welcher nach A r z r u n i gerade auslöscht — nur 43.03% . U h 1 i g teilt nur qualitative, Ce s á r o überhaupt keine Analyse mit. Dér Wassergehalt des Halotrichits von Nagyág betrágt 42.73%. Den Wassergehalt des Halotrichits von Recsk be- stimmte V avrinecz nur aus dér Differenz. Obwohl uns nur ei- nige vollstiindige Analysen zűr Verfügung stehen, können wir aus ihnen darauf schliessen, dass mit dér Veranderung des Wasserge- haltes des Halotrichits auch seine Auslöschung verandert: dér dem theoretischen Wassergehalt nahekommende Halotrichit ist von schiefer, dér seinen Wassergehalt teilweise verlorene von gerader Auslöschung. Natürlich ist die endgültige Entscheidung dieser f ra- gé nur auf Grund genauer optischer und chemischer Untersu- chung grösserer Matériáién möglich. Dér optische Charakter des Halotrichits ist nach C e s á r o po- sitiv, nach Larsen negativ. Sowohl dér Halotrichit von Nagyág, wie derjenige von Recsk sind positiv. Die Langsrichtung entspricht beim Halotrichit von Nagyág und von Recsk dér Elastizitatsrichtung c. Uhlig und Larsen 1 Esper S. Larsen: The microscopic determination of the nonopaque niinerals. — United States Geol. Survey. Bull. 679. Washington. 1921. p. 245. 2 Vavrinecz G.: Recski ásványelemzések. (Analysen von Mineralien aus Recsk.) — Magyar Chemiai Folyóirat. 1929. 35. p. 4 — 5. Földtani Közlöny. LXII. kötet, 1932. 13 194 L. TOKODY. fanden dasselbe, doch erwahnt die Literatur auch die Möglichkeit, dass entweder b oder c in dér Lángsriclitung Hegen.1 Die Entstehung des Halotrichits von Nagyág und von Recsk kann mit postvulkanischen Wirkungen, mit dér Tátigkeit von Fu- marolen in Verbindung gebracht werden. Min.-geol. Institut d. Techn. Hochsclmle in Budapest. 1 C. Doelter — H. Leitmeier: Handb. d. Mineralchemie. — Dresden- 1 ‘ipzig. 1929. Bd. IV. 2. Teil. p. 545 — 546. BADACSONY [ ARAGONIT. Irta: Reichert Róbert or. — A 29. — 31. ábrával. — EIN NEUER ARAGON1TFUND VÖM BADACSONYBERG (B AL ATONGEBIET) . Von R. Reichert. — Mit (len Figuren 29. — 31. — A Balatonfelviclékről már Beudant említ aragonitot. Köze- lebbi kristálytani adatokat azonban az irodalomban nem találunk. Újabban Mauritz Béla professzor úr a Balatonfelvidék ásvá- nyainak tanulmányozása közben a Badacsonyon érdekes aragcnit- elő fordulásra talált. Az aragonit a sötétszürke bazalt üregeiben fennőve finom, vé- kony tűk, kisebb-nagyobb üvegfényű kristályok, továbbá a deci- méter nagyságot is majdnem elérő, szép sugaras kristálybalmazok alakjában fordul elő. A kristályok az aragonit tű- és vésőalakú tí- pusaihoz tartoznak, melyek más hazai bazaltokból is ismeretesek. A vésőalakú kristályok egyrészt az első kristálytani tengely -szerint, másrészt az [110] zónatengely irányában megnyúl- tak. A megvizsgált egyének mind ikerkristályok; ha látszólag egy- szerűek is, mikr. a. egy vagy több vékony beiktatott ikerlemezt le- het észrevenni. A kristályok termetét kizárólag meredek elsőfajta prizmák és hegyes bipiramisok szabják meg. Kifejlődésük igen változatos, rendesen ugyanannak a kristálynak két oldalán is más indexű for- mák jelennek meg. A táblázatban csak a lehetőleg jól definiált for- mákat sorol juk fel; e formák legtöbbje más lelőhelyek hasonló ere- detű és kifejlődésű aragonitkristályain ugyancsak előfordul. Az aragonit formáinak eme változatossága, a vicinális ala- koknak csak bizonyos zónákban való megjelenése tudvalévőén az ásvány bonyolult kristályszerkezeti felépítésének, legalább is egyes atomok különleges elhelyezkedésének folyománya. A talált formákat, a mért és számított szögadatokat a német szövegbe illesztett táblázatokban találjuk. 13* 1% R. REICHERT. Auf einer Exkursion unter tler Fiihrung des Herrn Professors B. Mauritz wurden am Badacsony-Berg (Balaton-Gebiet), iin Steinbruch oberhalb dér Gemeinde Badacsonytomaj, in dem Ba- sáit reiche Kristalldrusen entdeckt. Nach den Untersuchungen B. Mauritz enthalten diese Drusen eine Reihe interessanter Mine- ralien pneumatolytischen und hydrothermalen Ursprunges. ín mehrcren Drusen fand sicli Aragonit teils in radialfaserigen Bő- sekéin, teils in gut ausgebildeten Kristallen. Fig. 29. ábra. Fine Druse im Basalt vöm Badacsonyberg mit Kalzit und Aragonit. (Annahernd nat. Grösse.) Főt: A. Földvári. Aragonit aus dem Basaltgebiet dér Balatongegend wird schon von Beud a n t erwáhnt. Doch feldten náltere mineralogische und kristallographische Angaben dariiber. líerr Professor B. M a ti r i i z beauftragte micb mit dér Untersuchung des netten Fundes, wofür ich Ihm auclt an dieser Stelle meinen besten Dank ausspreche. Die Aragonit-Kristalle vont Badacsonyberg sind meist wirr aufgewachsene, feine Nadeln, zum Teil aber forntenreiche spiess- oder meisselförmige Kristalle. Ilire Grösse ist verschieden: die klei- neren habén eine Lángé von 2 — 10 mm bei einer Dicke von 0.5 — 5 mm, die grösseren sind 5 — 6 cm láng. Eine von den letzteren gebil- -dete hiibsehe Stufe ist auch als Schaustiick zu bewerten (Fig. 29.). Dér Aragonit ist an Kalzit attfgewachsen. Dér Kalzit bedeckt EIN NEUER ARAGONITFUND VÖM BADACSONYBERG. 107 die Drusenwande in Form kleiner. rosettenförmiger Gebilde von einigen Millimetern Durchmesser. An den Aragonitkristallen sit - zen wieder winzige Kalkspatrhomboeder mit gebogenen Flaehen und sattelförmig gekrümmten Kantén. Die Bildungsperiode des Aragonit reiht sicli demnach zwischen die dér zwei Kalkspatgene- rat ionén. Die klemen Kristalle sind farblos, wasserklar, die grösseren gél bl i eh . halbcl u reh sich ( ig. Die Aragonitkristalle sind ohne Ausnahme nach dér veriika- len Achse gestreckt. An den Kristallen herrschen steile Prismen erster Art und sieile Bipyramiden vor. Wenn elás zweite Pinakoid und flas Prisma dritter Art überhaupt erscheinen, schmiegen sie 1' ig1. i(). ábra. Aragonitknistall vöm Badacsonyiiéig. Meisselförmig, nach der a Achse gestreckt, asymmetrisch ausgebildet, vereinfacht (Typ 1.) Fág. 31. ábra. Aragomtkristaill vöm Badacsonyberg. Meisselförmig, nach hordzontal-diagonaler Richtung ge- streckt. (Typ I f.) síelt in schmaler Ausbildung diesen steilen Flaehen an. néhaién alsó am Aufbau dér Kristalle in bedeutendem Masse nie Teil. An den s p i ess farm i gén Kristallindividuen sind die Flaehen dér steilen Prismen und Pyramiden in ziemlieh gleieher Breite, die terminá- lén Flaehen meistens im Gleichgewicht entwickelt. Die haufiger auítretenden meissel fonni gén Kristalle gehören zwei Typen an. Die lndividuen des ersten Typs sind nach dér Achse a gestreckt, somit erscheinen die {Oki} Flaehen breiter entwickelt; an den Kri- stallen des zweiten Typs herrschen in zwei gegengesetzten Ok- tanten Pyramidenfláchen vor, so, dass dér Kristall nach einer lto- rizontal liegenden, diagonalen Zonenachse gestreckt ist. Am 1 yp 1. tritt das Prisma {011 } mit grösseren, die Pyramide { 111} mit kleinen Fliichen. ocler überhaupt nicht auf; am Typ 11. dagegen 198 R. REICHERT. werden zwei Fláchen dér Pyramide {111} in entgegengesetzten ne- gativen Oktanten vorherrschend und die Fláchen dér Form {011} schmal. Die Flachen dér steilen {Oki} Formen sind dem entspre- chend am ersten, die dér steilen {hhl} Formen (in zwei Oktanten) am zweiten Typ breit entwickelt. (Fig. 30 und 31.) Es wurden 15 Kristalle gemessen: zűr genaueu Formenbestiin- mung eigneten sich die gefundeneu Winkelwerte an 12 Kristallen^ in die Tabelle wurden nur diese aufgenommen. Die untersuchten Individuen sind allé Zwillinge. Audi an den? scheinbar einfachen Kristallen sind u. d. M. feine, schmale, einge- schaltete Zwillingslamellen zu erkennen. Die Verwachsung ge- sehieht nach dem gewöhnlichen Gesetze {110}, die Ausbildun gs- weise dér Zwillinge ist polysyntetisch: sie sind meist Drillinge und Yierlinge. Beziiglich dér Formenausbildung soll kurzgefasst folgendes bemerkt werden: Von den Grundformen konnte das Prisma { U 1 1 } an allén un- tersuchten Kristallen, die terminál ausgebildet, bzw. an ihrem Ende nicht abgebrochen waren, festgestellt werden. Die Flachen dér Form sind glasglánzend, glatt. Die Form {111} erscheint mit verschieden grossen Flachen, die meistens gut glánzen. Die Pris- men {021 } und {012 } können nur in schmalen Fláchen und zum Teil nur einseitig ausgebildet beobachtet werden. Die Bipyramide- { 121 } tritt selten, mit kleinen, glánzenden Fláchen auf. Die Gestalt dér Kristalle wird von den steilen Brachyprismen und den Pyramiden dér Hauptreihe aus dér Zone [111 — 110] be- stimmt. Beide Formen sind háufig, es treten gewöhnlich an jedem Kristall andere auf. Die Fláchen dér steilen Prismen sind infoige einer Kombinationsstreifung horizontal gerieft. Sie bestehen aus einer Reihe von Prismen mit hóhérén Jndices, die so zu sagcn in. einander übergehen. Es ist zu beobachten. dass sich Fláchen mancli- mal wiederholen, alsó dass auf eine steile Fláche eine weniger steile folgt. Dadurch entstehen am Kristall Erhöhungen und treppenar- tige Fláchenwiederholungen. Die verschiedenen Brachyprismen treten meistens nur einseitig auf, mán findet alsó an den beiden Enden dér Makroachse verscliiedene Formen entwickelt. Dem ent- sprechend habén die Kristalle ein asymmetrisches Aussehen, eine Erscheinung, die an vielen Fundorten áhnlich beobachtet wurde. Die spitzen Bipyramiden gehören dér Hauptreihe an. Ihre Fláchen glánzen gut, sind aber nicht vollkommen glatt, sondern. von feinen Anwachsschichten und kleinen Atzgrübchen etwas un- EIN NEUER ARAGONITFUND VÖM BADACSONYBERG. 199 eben. Die Fláehen seheinen ein wenig gekrüinmt zu sein; es Hegen námlich zwei-drei verschieden steile Fláehen übereinander, die scheinbar eine Fláclie bilden. Die Neigung dieser verschieden indi- zierbaren Fláchenteile zu einander ist gering, die Feststellung ihrer Winkelwerte aus ihren Signalen kann nicht immer mit beruhigen- der Sicherheit gesehehen. Oft fiilnt die Auswertung dér Winkel- werte zu vizinalen Főimen. Die einseitige, asymmetrische Ausbil- dung ist auch an den Pyramiden háufig zu beobachten. An den gemessenen Kristallen konnten 37 Formen festgestellt werden. Uber die Formen und ihre Háufigkeit soll die folgende Zu- sammenstellung berichten, mit dér Bemerkung, dass von den sfei- len Brachyprismen die háufiger auftretenden Formen auch die kristallographisch besser definierten Fláehen besitzen. Es wurde gefunden: an 12 Kristallen „ 8 „ 4 k {011} 1. P {Dl} 2. K {0.17. Y {0.40. 1} 12. 1} 18. „ 3 b {010} 3. m {110} 4. i {021} 5. e {051} 6. X {0.35 * {0 42. {0.48 * {0 60 1} 14. n {991} 27. 1} 15. J {11.11.1} 28. 1} 16. * {13.13.1} 29. 1} 17. 5 {14,14.1} 30. S {121} 31. T {881} 32. X {012} 7. * {0.19. F {0.11. M {0.16. Q {0.21 4} 18. 1} 19. 1} 20 1} 21. {30.30.1} 33. 1 Kristall C {072} 8. N {092} 9. v {081} io. 1 {091} ii. * {0.16. e {0.13. 0 {0.18. T {0.26. U {0.28. O; 22. 1} 23. 1} 24. 1} 25. 1} 26. V {20 20.1} 34. g {21.21.1} 35. TT {24.24.1} 36. * {45.45.1} 37. Die Kombinationen dér Formen an den einzelnen Kristallen können aus folgender Tabelle entnommen werden. Die Zahlen be- ziehen sich auf die laufende Nummer dér Formen. Tn dér Reihen- folge dér aufgezáhlten prismatischen und pyramidalen Formen sind erst die besser entwickelten angegeben. I. 1. 12. 14. Pyr. (?) 4. II. 1. 6. 15. 25. 37. III. 1. 12. 7. 5. 2. 28. IV. 1. 16. 17. 5. 3. 20. 2. 31. 35. 33. 29. 4. - £ -cö N c/) }snjj8Aqn(Q •A ‘7.7 1 E0UW 0B3 ?0!1 £0?'3J 60!S E06IV 00 m 1 1 o 1 i m CO 1 i i 1 1 ö I CM* od CM O , 00 00 in 1 i i 1 i i co* in eb I lO 00 O4 CD Tt i i o 1 i O TT i i 1 I © CM* rf m CM CD co co Tt CM CO o 00 O 00 CD CM o in m CM ai O) co CO* CM co* cd 05 co co *-■ —4 CM o o CO 1 1 ▼— < 1 I 1 1 1 i © 1 1 © 1 1 1 o o CD m o 00 CD CM CD a> CD 00 cn CO CD 1 i ni ö 00 ö © *-* o 1 CO M4 CD o O 00 o CD m CD 00 n- 00 C5 CM C5 in n- CD CD ö ö ö *“• ni CM o m o eD CM m Cd lO o- n- 05 in n- 00 CD i> Tjí CM 00 ai od in ö ni CM r- CO 00 o 00 00 00 © CM Tí4 co 00 CD co CM o »— • CO o CO o t> co in in oö eb d Tf4 ■d4 Tt4' CD co CM CM co cn co CM o o o CM O in rt4 ^t4 o co 00 o 05 CD o CD 00 rí4 CM eb o in 05* ni d n- ni T“* Tf CM CM rt* CO co -t rf co Ti4 CO m 05 00 CD CL co *—• eD m m n- ö CM ni o o d co* ni be c * O be (3 C be O 5 -* E « = ^ 5 « •o 0 'O c/2 N C/3 íö 4 w bC cd ""Z C3 cö J5 i> cö .tg PQ X! . 9 I ö .£ £ — CM rülhatárolása nélkül.4 Rendesen csak az elemzésből következtettek rá az A1203% és Si02% közel egyenlő értéke alapján. A chemiai összetételnél sokkal fontosabb megkülönböztető bélyegeket szol- gáltatnak azok a fizikai sajátságok, amelyek a két kőzet vizsgála- tánál szembeötlően mutatkoznak. A vörösagyag képlékeny, víz- 4 T. Róth Károly: Bány. és Koh. Lap. LX. 347. (1927). — Kormos T.: Bány. és Koh. Lap. LXI. 2. sz. (1928). — Vitális I.: Bány. és Koh. Lap. LXIV. 511. (1931). 206 GEDEON TIHAMÉR. ben széjjelmállik. míg a bauxit nem. Ebből kifolyólag a külszíni vörösagyag átázva suvad, míg a bauxit a legnedvesebb időt is me- redek falban állja. A vizsgálatok szerint ezek, a két kőzet állé- konyságában megnyilvánuló fizikai különbségek a kőzet szerke- zetében is megnyilvánulnak, úgy liogy egyszerű iszapolási próbá- val hovatartozásuk a vegyvizsgálatnál könnyebben eldönthető. E fizikai sajátságok ismeretével az elemzésben mutatkozó különb- ségek is könnyebben magyarázhatók és értékelhetők. * LTnter den drei Gánter Bauxitvorkommen kann mán die Han- gendsehichten am Besten am Harasztoser Láger beobachten, weil sie dórt beim Abbau fortwahrend abgeraumt werden. Am 31. Márz 1931 war hier folgende Schichtfolge aufgedeckt: 0.44 m Waldbo- den, 2.33 m Gesteinsschutt, 1.14 m Kalkbank, 2.63 m gelber Lehm, 0.51 m ockergelber Tón, 0.55 m blaugrauer Tón, 0.49 m grauer Tón, 3.78 m roter Tón, 2.16 m roter Bauxit. Dér rote Tón und dér rote Bauxit können weder nach dér Farbe, noch nach dér chemischen Zusammensetzung voneinander getrennt werden. Zűr Unterscheidung dienen die physikalischen Eigensehaften. Dér rote Tón ist namlich plastisch und versehlammt sich bei dér Berührung mit Wasser, er neigt bei Durchnassung im Aufschluss zum Rutschen, wahrend dem Bauxit diese Eigenschaf- ten fehlen. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KURZE MITTEILUNGEN. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS GEOLÓGIAI VISZONYAIRÓL. írta: Horusitzky Henrik. D1E GEOLOGÍSCHEN VERHALTN1SSE DÉR HAUPT- UND RESIDENZSTADT BUDAPEST. Von H. Horusitzky. — A 32. ábrával. — Mit dér Figur 32. — Budapest székesfőváros területén végzett részletes geológiai felvételekkel kapcsolatosan módomban volt több kisebb-nagyobb fúrás összegyűjtött adatai alapján helyi szelvényeket szerkeszte- nem. Hogy azok idővel el ne kallódjanak és a további kutatás rendelkezésére álljanak, elhatároztam, hogy ezeket e közlönyben közzéadom, mint ahogy a főváros hidrológiai viszonyairól szóló is- mertetéseket a Hidrológiai Közlöny 1932. évf. XII. kötetében „Budapest székesfőváros hidrológiai viszonyai" címen, 4 fejezet- ben, 3 térképpel, 1 táblázattal és 4 szövegközti ábrával már le is közöltem. T tt a sorozatot az országház fundamentumával kezdeni meg. 1. közlemény. Az országház területének helyszinrajza és geológiai szelvénye. (V. kér. Kossuth Lajos tér, 1. szám.) Az 1886. év őszén, az országház megépítése előtt, hogy a telek altalajának viszonyait pontosan megismerjék, 18 próbafúrást ej- tettek meg. A fúrót csupán a hordképes talajig mélyesztették, 2 — 4 méterig befurván az agyagba, kivéve a 13. fúrást, amelynél felül- ről számítva 28.50 méterig fúrtak le, vagyis a kék agyag felszíne alá 22.02 méternyire. Ezt a 18 kis fúrást akarom itt röviden lerög- zíteni és az elért rétegek helyzetét ismertetni. A mélységeket a Duna 0 pontjához viszonyítom, amely az Adriai tenger színe felett 96.59 méter. A parlament területe egykoron szemét lerakódó hely volt s a hulladékból bizony elég nagy mennyiség került e telekre. 7 — 13 méter vastag feltöltéses anyagon keresztül kellett a fúrónak hatol- nia, míg iszapos homokot, majd homokos kavicsot ért el. A ki- egyengetett terület hozzávetőleg 10.50 — 11.50 m. magasan fekszik a Duna 0 pontja felett. A kavics, a rajta levő vékony iszapos ré- teggel együtt a Duna 0 pontja felett 4.40 és a Duna 0 pontja alatt 1.92 méter között terül el. Vastagsága ezen homokos-kavicsos jelen- kori hordaléknak 3—10 méter között váltakozik. Azután közvetle- 208 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KIJRZE MITTEILUNGEN. nül következik az úgynevezett hord képes altalaj, mely itt kékes agyag alakjában van képviselve. Ezen a biztos alapon áll ma Nagy- Magyarország törvényhozó háza. Ez az agyag a Duna 0 pontja alatt 4.40 — 5.88 méternél kez- dődik. Tehát a kis területen körülbelül egy és fél méteres kíilön- bözetet mutat a kék agyag felszíne. Ha a felszín esését vizsgáljuk, azt látjuk, hogy észak-déli irányban a felszín 0.63 méterrel és ke- let-nyugati irányban 0.42 méterrel lejt. A felszín lejtése e szerint északkelet-délnyugati irányban 0° 50' — 0 40. (A rajzokon a ferde vonalozás nem jelenti a rétegek dőlését.) Fig. 32. ábra. A fúrások a felszíntől számítva 17.37 — 21.07 és a Duna 0 pont- jától számítva minus 7.37 — 9.57 méter mélyek, kivéve a 13-ik fúrást, amely, mint már fent mondtam, felülről 28.50 m. a Duna 0 pont- jától 27.50 méter mély. A kék agyaggal, a fúrások megejtése után azonnal foglalko- zott Franzenau Ágoston, abból a célból, hogy e képződ- mény geológiai hovatartozását megállapítsa. Makrofaunából alig' talált benne oly fajokat, amelyeket jól meg lehetett volna hatá- RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KURZE MITTEILUNGEN. 209 rozni. Csupán három pontosan meghatározható alakról tesz em- lítést, líg'y mint Dentalium entalis, Lin., Turritella Archimeclis, B r o g., és Alvania Moulinsi, d’Orb. fajokról. A többinél éppen csak a csiga- vagy kagyló-töredék génuszát sikerült esetleg megál- lapítani. Az ostracodák és piscesek töredékei, valamint a kis nö- vényi maradványok szintén igen gyatrák. Bőségesen vannak azon- ban képviselve a foraminiferák különösen a Robulina-, Truncaiu- lina-, Puluinulina-, és Rőt alias peciesek, amelyek majd minden fúrólyukból nagyobb számban kerültek napfényre. Leginkább ezekre való hivatkozással helyezi Franzenau ezen üledékes kőzetet az ,,oligocén-mediterrán“ képződmények határára. Petrografiailag is megvizsgálta Franzenau a megiszapolt anyagot, amelyben kisebb-nagyobb kvarc-szemcséket, opál-szilán- kokat, csillám-pikkelyeket, gránát- és pyrit-szemecskéket talált, továbbá mágnes által kivonható vasrészeeskéket és kis szénma- radványokat. Mindezeket Franzenau az „Adat Budapest altalajának is- meretéhez’' cimű közleményben ismerteti, amely a Földtani Köz- löny XVIII. kötet, 87 — 106. oldalon, 1887. évben, Budapesten jelent meg. (Németül ugyanott 157 — 174. oldalon.) ❖ lm Zusammenhang mit den geologischen Detailaufnahmen des Gebietes von Budapest hatte ich Gelegenheit auf Grund dér ge- sammelten Daten melirerer Bohrungen lokálé Profilé zu kon- struieren. Um diese jedermann zuganglich zu machen, habé ich mich entschlossen, dieselben nach einander zu veröffentlichen. Ich beginne die Serie mit dem Fundament des Parlamentes. J. Mitteilung. Situationsplan und geologisches Profil des Parlamentbaugrundes. (V., Kossuth Lajos Platz No. 1.) . * f Am Baugrund des Parlaments musste dér Bohrer 7 — 15 m an- gescbüttetes Matériái durchsinken, bis er das schlammige, dann sandig-schotterige Alluvium erreichte. Dér planierte Baugrund liegt ungefáhr 10.5 — 11.5 m über dem 0 Punkt dér Donau. Die Mách- tigkeit des erwahnten Donau-Alluviums schwankt zwischen 3 — 10 m. Unterhalb desselben folgt dér tragfáhige Untergrund, auf dem das Parlament Grossungarns steht. Es ist ein Tón, dér 4.4— 5.8 m unter dem 0 Punkt dér Donau liegt und unter 30’ — 40’ gégén SW einfállt. Auf Grund dér in ihr gefundenen Fossilien, hauptsáchlich Foraminiferen wurde diese Ablagerung von Franzenau an die Grenze des Oligozáns und Miozáns gestellt. Földtani Közlöny. LXII. kötet, 1932. 14 210 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KIRZE MITTEILUNGEN. A HESSIT RÖNTGENOGR A MM J AIN AK ASZTERIZMUSA. írta: Tokod y László dr. ASTERISMUS DÉR HESSIT-RÖNTGENOGRAMME. Von L. Tokody. A hessit kristályrendszerének megállapítása felette nagy nehéz- ségekbe ütközik. A kristálylapok legnagyobbrészt homályos felü- letitek. reflexük gyenge vagy elmosódott. Gyakori jelenség továbbá a hessiten, hogy az egv övbe tartozó lapok nem mindenkor tökéle- tesen párhuzamosak a zónatengellyel. Ilyeténképpen a goniométe- res mérésekből nyert szögadatókból nem volt lehetséges a kristály- rendszert egyértelműleg meghatározni. Ezzel magyarázhatók a hes- sit rendszerét illető eltérő vélemények. Mess1 romboederesnek tekintette. K e n n g o 1 12 és Peters3 a rombos rendszerbe sorolták. V. Soriano Garces4 monoklin rendszerbe tartozónak véli. Beck e3 triklin rendszerűnek minősí- tette. G. R őse,6 Kokscharo w,7 S c h r a u f,8 Krenne r.9 G r o t h.10 P a 1 a c h e,11 R o s i c k y,12 Tokody13 a hessit kristály- tani sajátságait mint szabályos rendszerű ásványét tárgyalták. A hessit ércmikroszkopiai vizsgálatánál átalakulási ikerleme- zesség ismerhető fel: az ikerlemezek orientációja azonban pontosan nem határozható meg.14 Ez az ikerlemezessóg Bor eh ért15 vizsgá- latai szerint 130° C-nál eltűnik: szerinte a hessit csakis 150° C liő- 1 H. Hess: Ueber dtie Behandlung des Tellurailbers von Kolyvan. Pogg. Ann. 1833. 28. p. 407 — 411. 2 A. Kenngott: Min. Notizen. III. Sitzb. d. Akad. Wien. 1854. //. p. 20—21. 3 K. F. Peters: Geol. u. min. Studien aus dem siidöstliehen Ungiarn. ins- besondere lams dér Umgogend ion Rézbánya. Sít zb. d. Akad. Wien. 1861. 44. 1. p. 110—112. 4 V. Soriano Garces: Estudio de algunos miinerales de Espugla de Francold (Tarragona). Public, de la juncta de cienoies naturals de Barcelona. 1932. p. 10. 5 Fr Be eke: Ueber den Hessit (Tellnrsilberglanz) von Botes in Sieben- biirgen. Tschermak's min. n. petr. Mitt. 1881. 3. p. 301 — 314. <■ G. Rose: Das krystallo- chemische Mineralsystem. Leijizig 1852. p. 30. 7 N. v. Kokscharow: Materialien zűr Mineralogie Russlands. St Pe- tersburg.' 1854-57. IT. p. 181—186. 8 A. Schrauf: Ueber die Tellurerze Siebenbiirgens. Zeitschr. 1. Knst. 1878. 2. p. 242 — 245. 9 Krenner J. S.: Tellurezüst Erdélyből. Természettudományi Közlöny. 1879. 11. p. 380—384. 10 P. Groth: Anmerkung. Zeitschr. f. Krist. 1882. 6. p. 206. 11 Ch. Palache: Ueber einige Tel'luride von Colorado. Zeitschr. f. Krist. 1901. 34. p. 547 — 548. 12 V. Rosicky: Kristallographische Notizen. Bull. internat. de 1‘Acad. d. Sci. de Bohémé. 1908. p. 25. 13 L. Tokody: Hessit von Botes. Centralbl. f. Min. 1925. Abt. A. p. 129.— 131. 14 II. Schneiderhöhn — P. Ramdohr: Lehrb. d. Erzmikroskopie. Berlin. 1931. II. p. 273. 15 H. Bor chert: Beitr. zűr Kenntnis dér Tellurerze. Neues Jahrb. f. Min. 1930. Beik Bd. 61. Abt. A. p. 121. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KURZE MITTEILUNGEN. 211 mérsékleten szabályos rendszerű. Ramsdell16 Debye — Scherrer módszere szerint készített felvétele állapján a hessitet valószínűleg romibos rendszerbe tartozónak, ill. ps ze u dór egu 1 á risnak tartja. Újabban Tokod y17 különböző módszerekkel előállított röntgen- diagrammokból a bessit kristályrendszeréül a monoklin rendszert állapította meg. Az előzőekben rámutattam arra. hogy a g'oniométeres mérések milyen eltérő eredményekre vezetnek, — továbbá, hogy a röntgeno- metriai felvételekből hasonlóképpen eltérő következtetések vonha- tók. Egyetlen módszer szerint készült felvételből nem is jutunk határozott megállapításhoz; ezért kell Ramsdell meghatározását fenntartással fogadnunk. A röntgen- felvételek részletes tárgyalása itt nem célom, azokról más helyen kimerítően beszámoltam.1741 Az alábbiakban egyes rönt- genogrammokon észlelhető aszterizmus18 jelenségeket és annak okát ismertetem. A Mo — K sugárzással készült Laue-felvétel pontjai többnyire elmosódottak ; a látható interferencia-pontok megnyúltak. A felvé- tel kis mértékű aszferizmust mutat. Az ugyancsak Mo-antikatóddal felvett Debye — Scherrer-dia- grammon 1 1 gyűrű volt megfigyelhető. A primer sugár helyétől ki- indulólag a gyűrűkön keresztülhaladó, radiális elhelyezkedésű fe- ketedések figyelhetők meg. Ezek részben a primer sugártól a felvé- tel széléig terjednek, részben csak egyes gyűrűkön haladnak át. A diagrammon határozott aszterizmus állapítható meg. A Cu — K és Fe — K sugárzással készült Debye — Scherrer- és Se emann- diagramm okon nem észlelhető aszterizmus. Cu— K antikatóddal nyert forgatási felvételen (forgatási ten- gely: [101] a szabályos rendszer szerint), a felvétel egy részén, a pri- mer-sugár helyétől kiindulólag igen finom és sűrű vonalnyaláb su- gárzik ki. A kép határozott aszterizmust árul el. — Ez a felvétel a normális forgatási diagrammoktól eltér és a rost szerkezetek dia- grammjára emlékeztet. Az interferencia-pontok ugyanis sarlóala- kúan megnyúltak, mellettük Debye-gyűrűk ismerhetők fel. — Cu — • K sugárzással a [110] és [100] övtengelyek szerint (a szabályos rendszer értelmében) is készültek felvételek, ezeken azonban aszte- rizmus nem észlelhető. Amiként a fentebbiekből kitűnik, nem minden hessit-röntgeno- grammon jelenik meg aszterizmus. Ha a diagramm aszterizmust mutat, úgy az a primer foltból — vagy annak közeléből — kiinduló 10 L. S. Ramsdell: The crystall structure of somé metallic sulfides. Amcric. min. 1925. p. 281 — 304. 17 L. Tokody: Über Hessit. Zeitschr. f. Krist. 1952. 82. Abt. A. p, 154 — 157. 17a L. Tokod y: A hessit szerkezete. Math. és term. tud. értesítő. 49. k. 18 Az aszterizmus kifejezést a röntgenometriában annak első megfigye- lője. E. Hupka (Über den Durchgang von Rüntgenstrahlen dureli Metalle. — Phys. Zeitschr. 1915. 14. p. 623.) a deformált rácsok diagrammjaira alkal- mazta az optikában használatos megjelölés mintájára és ebben az értelemben ma már az irodalomban általánosan elterjedt. 14* 212 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KllRZE M1TTEILUNGEN. sugaraik fellépésében illetőleg az interferencia-pontok alaki megvál- tozásában nyilvánul meg. Aszterizmust mutató Laue-diagramm interferencia-pontjai megnyúltak. A Debye — Scherrer-felvételek a normálistól kevéssé térnek el. Inkább mondhatjuk ezt a forgatási felvételekről, melye- ken az interferencia-pontok egyes helyeken megerősödtek, idő- szerűén kiszélesedtek és megnyúltak, mellettük Debye-gyűrűk lát- hatók, határozott rétegvonalak nem állapíthatók meg. A forgatási felvételeken észlelt eltérések arra mutatnak, hogy a rács. míg jelen- legi végső formáját elérte, átalakult. A rekris ztalliz á ció orientált; a részecskék nem tetszőlegesen, hanem legalább egy, de nagyon való- színűleg több kristálygeometriailag jelentős irány szerint helyez- kedtek el. A Debye — Sclierrer-felvételek gyűrűinek, valamint a for- gatási diagrammok interferencia-pontjainak nagy száma már eleve a szabályosnál alacsonyabb szimmetriájú rendszerre utalt, amit a különböző felvételekből számított quadratikus formula is igazolt, amely a monoklin rendszer követelményeinek felelt meg. A hessit- nek 4 órán át JV-áramban 250° C-on hevített kristályából készített diagramm az előző felvételektől semmiben sem tért el. A hessitnek két módosulata van: egy, közönséges hőmérsékleten monoklin és egy, 150° C-on szabályos rendszerű modifikáció ja. Az egyes felvételeken észlelt aszterizmus okát kutatva, külön- böző, a rácsszerkezettel összefüggő feltevésekre vagyunk utalva. Az aszterizmus fellépése kétségtelenül röntgenoptikai rendellenes- ség. A hessit esetében közelfekvő gondolat az előidéző okot vagy az ikerleniezességben vagy a rácspontok különleges elhelyezkedésé- ben keresni. Az ikerképződés a diagrammokat kétségtelenül befolyásolja s az az interferenciák intenzitásában jut kifejezésre.19 Ilyen irány- ban azonban csak a készült felvételek alapján semmiféle határozott megállapítást nem tehetünk, ehhez szükséges lenne az egyszerű és az ikerkristályokból készült felvételek összehasonlítása. Valószínűbb az aszterizmus okát a részecskék elrendeződésében keresni. A hessit közönséges hőmérsékleten monoklin rendszerű stabilis módosulata részecskéinek elrendeződése egy középirány kö- rül ingadozó. Az ingadozás mértéke kis szögtávolságra terjed. A ré- 19 F. Rinne: Beitr. zűr Kenntn. dér Kristallröntgenogramme. Bér. d. math.-phys. KI. d. Sachs. Ges. d. Wiiss. 1915. 57, p. 503. — G. Aminoff:. Uber die Krystallstruktur des Pyrochroits. Geol. Fürén. Förh. Stockholm. 1919. No. 10. 41. Heft. 5. p. 407 — 450. — X-ray asterism on Laue-photogramms. Geol. Für. Förh. Stockholm. 1919. No. 13. 41. Heft. 7. p. 534 — 538. J,. Leonhardt: Die Deutung dér Lauediagramme deformierter Kristalle. Zeáitschr. f. Krist. 1925. 61. p. 100 — 112. — Uber die Einfluss von Divergenz u. Konvergenz des Primiirstrahls auf Form u. Grösse dér Beugungsflec- ken im Lauephotogramm. Zeitschr. f. Krist. 1926. 63. p. 478 — 495. — Die mor- pliologischen u. strukturellen Verhaltnisse dér Meteoreiscn im Zusammenhang mit ihrem Entwicklungsgang. Neues Jakrbuch f. Min. 1928. Beil. Bd. 58. Abt. A. p, 153 — 212. — Koordinatentransformiation n. Zwillingsgesetze, Fortschr. d. Min. 1929. 14. p. 52 — 55. — Uber röntgenoptische Anomalien dér Kristalle Neues Jahrbuch f. Min. 1931. Beil. Bd. 64. Abt. A. p. 1 — 18. — W. Berg: Uber den Asterismus bei Röntgendiagrammen. Zeitschr. f. Krist 1932. 83. Abt. A. p. 318— 322. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KURZE MITTEILUNGEN. 215 szecskéknek ezzel az ingadozó. geometriaijáig nem egy pontra szo- rítkozó elrendeződésével magyarázhatjuk az anomális interferen- cia-képeket és egyben az aszterizmus fellépését is. Einzelne Laue-, Debye-Scherrer- und Drehaufnamen des bei gewöhnlicher Temperatur monoklinen Hessit weisen gut wahr- nehmbaren Asterismus auf. Dieser erschien in Form von radialen Schwarzungen. die aus dem Primárstrahl ausgingen, an den Laue- nnd Dreliaufnahmen als verstarkte, zu Sicheln verbreitete Inter- ferenzpunkte. Die Ursache des Asterismus an Hessit-Röntgeno- grammen liegt entweder in dér Zwillingsbildung oder in einer Gitterstörung. Die Zwillingsbildung kann nicht in Frage koinmen Das monokline Hessitgitter ist gestört;20 es fand eine orientierte Rekristallisation statt. Die Bausteine des Hessitgitters zeigen in ihrer Anordnung um eine mittlere Richtung ein gewisses Schwan- ken innerhalb eines nicht zu grossen Winkelbereiches. Dieses Schwanken verursacht — höchstwahrscheinlich den Asterismus ■dér Röntgendiagramme. A „MOCSÁRLÖSZ “ TERMINOLÓGIÁJÁRÓL. írta: Horusitzky Ferenc dr. ZŰR TERMI NOLOGIE DES „SÜMPFLÖSSEST von Franz Horusitzky. Horusitzky Henrik 1903. óta több alkalommal is- mertette a Kis Magyar Alföldnek és a Nagy Magyar Alföldnek egy sajátságos, a típusos lösztől eltérő löszképződményét (6 — 12). E képződmény keletkezési viszonyaira nézve megállapítja, hogy az a típusos löszökkel egyidőben, időszakosan vizállásos területeken leülepedett subaerikus üledék. Miután az ilyen időszakosan viz- borította területek összefoglaló megjelölésére megfelelő nevet nem talált, az említett üledéket jobb név híján „mocsárlösz" -nek ne- vezte el. Horusitzky Henrik maga is elismerte, hogy a mo- csárlösz elnevezés nem fedi teljesen a szóban levő kőzet genezisét, de mivel a két egymástól élesen elkülöníthető, különböző keletke- zésű, faunájú és szerkezetű képződmény megkülönböztetését fel- tétlenül szükségesnek tarija, mindaddig, amig azt jobbal nem sike- rül helyettesíteni, fenntartja ezt az elnevezést. Kétségtelen, hogy az ilyen időszakosan vizjárta terület, mint amilyennek a „mocsárlösz“ szedimentációs milieu-jét képzeljük, nem lelel meg a mocsár limnológiai s különösen növényföldrajzi definíciójának. 20 L. Tokod v: t)ber Hessit. Zeitschr. f. Krist. 1932. 82. Alit. A. p. 154—157. 214 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KCRZE MITTE1LUNGEN. V mocsárlösz kérdése azóta számtalanszor felvetődött s a szerzők egyöntetűen elfogadták e képződmény keletkezési viszo- nvait illetőleg, Horusitzky Henrik elméletét. Annál heve- sebb ellenzésre talált a név szerzője által is fenntartással beveze- tett „ mocsárlösz “ elnevezés. ( holnoky Jenő már a nagyalföldi mocsárlösz- ről szóló előzetes jelentés ismertetésében elveti a „mocsárlösz" nevet (5-) és helyette, szintén hangsúlyozva az elnevezés ideiglenes voltát, a szerinte helyesebb „oiz járta lösz “ nevet ajánlja, melyet később az „ázott lösz " névvel helyettesít. (4) I r e i t z P é tér az ,, ártéri lösz" nevet használja a „mocsár- lösz" helyett (18), tekintettel arra, hogy leggyakrabban folyók árterei alkotnak ilyen időszakosan vizborította területeket. Mindezek mellett a párhuzamos elnevezések mellett az ere- deti elnevezés is megmaradt napjainkig. így „Sumpflöss“- nek nevezi Rotarides Mihály (13) és Schlesch H. (14) a sze- gedi édesvízi faunát tartalmazó löszöket. Legújabban S c h e r f Emil a Debrecen- 1 óeóparti prae- historikus fazekastelep földtani viszonyait tárgyaló dolgozatában újra foglalkozik a ..mocsárlösz" terminológiájával (14). A kép- ződmény keletkezési viszonyait illetőleg Horusitzky Henrik elméletéhez csatlakozik, elnevezésére azonban új nevet ajánl: a „ mocsárlösz “ helyett a „Jöszös iszap “ vagy „löszszerü iszap “ nevet javasolja. Anélkül, hogy itt a ..mocsárlösz41 genetikájának kérdésébe bo- csátkoznék. csupán a mocsárlösz terminológiájához szeretnék hozzászólni. Mindenekelőtt azonban egynéhány alapvető szem- pontot hangsúlyozok. Lösz névvel csak a ma előttünk álló kialakult kőzetet jelöl- hetjük. Valamely szedimentum, üledék, leülepedésétől kőzetté ala- kul ásáig a fizikai és kémiai folyamatok egész sora hat az eredeti- leg leülepedett detrituszra. Ezek azok a folyamatok, melyek az üledéket üledékes kőzetté alakítják, s melyeket a diagenezisnek vagy diagenetikus folyamatoknak fogalomkörébe foglalunk ösz- sze.1 A diagenetikus folyamatok közé tartozik minden olyan mo- lekuláris eltolódás, mely a szedimentumban a leülepedés után állott be és a melyet nem esetleges hatások (dinamó-, kontakt-, hidrotermális metamorfózis, stb.) idéztek elő. Ilyenek pl. a mész- íartalom vándorlása és helyi felhalmozódása, a konkrécióképző- dési az átkristályösodás, a szerves anyagok elbomlása, a kőzet viz- telenedése, a kilugzódása, megkeni ényedése. tömörülése stb. A lösz esetében a szedimentum. a leülepedett detritusz a szubaerikus hullópor, mely leülepedése után diagenetikusan lösz -kőzetté ala- kult. A diagenezist megelőzőleg tehát löszről nem beszélhetünk. Az „ázott lösz “ vagy „viz járta lösz “ elnevezés azért nem fe- lel meg a ,, mocsárlösz “ keletkezési körülményeinek, mert a már kialakult lösz-kőzet utólagos átalakulására, ázására, vízzel való átjáródására utalna. A ., mocsárlösz “ szedimentálódásakor nem a 1 A diagenezis szót az A n d r é e-fóle meghatározás értelmében használom. (Die Diagenese dér Sedimente etc. Geologische Rundschau TT. pag. 73. 1911.) RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KURZE M1TTEIHJNGEN. 215 lösz ázott, került időszakonkint viz alá, hanem a hullópor szedi- mentálódott periodikusan elöntött területen. A terület száraz, il- letve nedves időszakaiban leülepedett hullópormennyiség nem lehetett akkora, hogy a löszben a kétféle időszak üledéke ma is el- különíthető lenne, de mindenesetre ennek a periodikus szedimen- tációs-milieuváltozásnak köszönheti a „mocsárlösz“ rétegességét és a tipusos lösztől eltérő textúráját. A szedimentáció az időszakos és periodikusan visszatérő elöntésekkel párhuzamosan történt: a két folyamat mintegy lépést tartott egymással. Az ártéri lösz név a fogalmat lényegesen megszükítené, mert árterekhez kötné a mocsárlösz keletkezését. Az elnevezés helyte- lenségét ezen az alapon már Horusitzky Henrik kimutatta. Az „iszap' a geológiai-szedimentpetrografiai szóhasználatban kétféle értelemben alkalmazható. Jelenthet oizhen leülepedett, bi- zonyos meghatározott szemcsenagyságon aluli komponensekből álló szeclimentumot és jelenthet egy bizonyos szemcsenagyságu frakciót a szediment kőzetek összetételében. A „mocsárlösz" nem fogható fel igazi vizi üledéknek, mert steppeszerü területeken ülepedett le, melyek csak időszakonkint állottak viz alatt. Ahol iszapként ülepedne le a hullópor, ott semmi- féle diagenezis nem tudná az üledéket lösszé alakítani. Lösz és iszap tehát egyenesen egymást kizáró fogalmak. Említettem emellett, hogy iszap szóval csak szediment um. de nem szediment- közet jelölhető. Az iszap mindig diagenetikusan még át nem ala- kult detritusz, vagy precipitátum. Ilyen értelemben beszélhetünk pl. agyag- iszapról (Thonschlamm), rothadó iszapról (Faulschlamm, Sapropel), jnész iszapról, melyekből azután agyag (kőzet), bitu- menes agyagok és márgák ( kőzetek) és mészkövek keletkeznek a diagenezis hatására. Iszap tehát ma csak récens lehet s nem alkal- mazható ez az elnevezés kialakult kőzetek jelölésére. Sem a „lö- szös iszap “ sem a „löszszerii iszap “ nem lehet ezért a „ mocsárlösz ‘ nevet helyettesítő elnevezés, mert etimológiája azt a benyomást keltené, mintha valami olyan iszapról volna szó, melynek anyaga löszterületek eróziójából származik vagy pedig csupán a löszhöz hasonló, löszszerii külsejű vagy összetételű. Az iszap szó említett másik értelmezésében meghatározott szemcsenagyságot, iszapolási frakciót2 jelent, mely, mint Sche r f Emil is megállapítja, az angol „silt" frakciónak felel meg. Sche r f az angol „silt" szónak a löszökre való alkalmazását azzal az érvvel utasítja vissza, hogy ez mint meghatározott frakció, nem lehet alkalmas a több frakcióból összetett kőzet jelölésére. Az angolok a „silt" szót használják ugyan olyan kőzetek jelölésére is, melyekben ez a frakció uralkodó, de ilymódon a „silt“ szó alá genetikailag igen különböző kőzeteket fognak össze. A „silt" el- nevezéssel tehát a löszöket legfeljebb egy mesterséges rendszer nagyobb csoportjába soroznánk. Ha azonban az angol „silt" szó nem lehet a löszökre alkal- 2 A szó kétértelműségének elkerülése végett használja a német nőm n- klatnra az „iszap“-nak megteltein frakcióra a „Schluff“ (tehát nem .,Schlamm“) megjelölést. 216 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KURZE MITTEILLNGEN. mázható, ugyanez áll, ugyanazon érvelés alapján az „iszap“ szóra is, mely nem egyéb, mint az angol „silt“ magyar szinonimája. Ha azt akarnék kifejezni, hogy az „iszap“ frakciónak a „mocsárlösz“ felépítésében nagyobb szerepe van. akkor >s legfeljebb iszapos löszről beszélhetnénk. Iszap nélküli lösz azonban ilyen értelem- ben nincsen, mert ez a frakció egyetlen löszből sem hiányozhat. Az elnevezés kérdését tehát mindezek a kísérletek megoldat- lanul hagyják és a kérdés kulcsa továbbra is az marad, találunk-e az ilyen időszakosan vizelborította területek számára, mint ami- lyennek a „mocsárlösz” szedimentációs milieu-jét feltételezzük találó, összefogó és a nomenklatúrába bevihető elnevezést. A német limnológiai irodalomban a periodikus állóvizek és pocsolvás-területek összefoglaló elnevezésére Thieneman a „Tiimpel" szót használja (17). A „Tümpel“ fogalomkörébe Spandl osztályozása alapján (16) a következő időszakosan vizes területeket sorozza: 1. árterek pocsolyás területeit, 2. hóolvadásos tócsákat, 3. esővíz felgyülemlés által létrejött vizállásos területe- ket, 4. talajvizszint emelkedése folytán létrejött vizállásos terü- leteket. A S p a n d 1-féle beosztás tehát körülbelül kimeríti azokat a módozatokat, ahogyan ilyen periodikus állóvizek és pocsolyák keletkezhetnek és kétségtelen, hogy beleillenek ebbe a csoportba azok a területek is, melyeken a „mocsárlösz“-t létrehozó hullópor leülepedett. Ilyen módon, a ,, T ümpel“ szó számára T h i e n e m a n definícióját fogadva el, könnyű volna a német nomenklatúrában a „Sumpflöss“ szót a Tümpeílöss- szel helyettesíteni. Már avval is közelebb jutnánk talán célunkhoz, ha a magyar dolgozatok német fordításaiban használnánk helyes, és a ..mocsárlösz1' keletkezési körülményeinek megfelelő elnevezést és igy elkeriilnők azt a félre- értést, amit a nemzetközi szakirodalomban pleisztocén paleogeog- ra fiánkra nézve a „mocsárlösz“ elnevezés esetleg okozhat. Sajnos a magyar terminológiában a fentiek nem oldhatják meg a kérdést, mert a magyarban nehezen találnánk olyan kifeje- zést, mely a „ TümpeV ‘ szó Thieneman által adott definícióját kimerítené. Ezért, ha nem sikerülne új elnevezést találni, már csak a prioritás elve miatt is az eredeti elnevezést tartanám a magyar- ban alkalmazandónak, a többé-kevésbbé. de kivétel nélkül helyte- len nevek közül. Ez által legfeljebb a ..mocsár" fogalmát terjeszte- nénk, bár kissé erőszakoltan és növényföldrajzi szempontból hibá- san ki az ilyen időszakosan vizelárasztotta területekre, mig azok víz alatt állanak.3 Ezt a lapszust követnénk el talán még a legke- vésbbé bántóan a terminológiában, annál kevésbbé, miután Rota- 3 Meg kell azonban jegyeznem, hogy a mocsárlösz flórájáról közvetlen megfigyelésből semmit sem tudunk, s az egész európai löszvegetációról is csak két adat áll tudtommal rendelkezésünkre. W. Deecke (Fleclitenrasen im Löss Zefechr. d. Deutsch. Geol. Ges. 1928. LXXX. B. p. 374) a lösz csövecskéiből a Cladonia génuszhoz közelálló zuzmókat rekonstruált; f . K i r c h e i m e r pedig a Lithospermium officináié L. maradványait írja le a löszből. Wornts környé- kéről (Über eine Yorkommen von Lithospermium officinale L. foss. im jüngeren Löss Rheinhessens. Centralblatt fii r Miner. Geol. u. Pál. Abt. B. 1932, No, 10, pag, 538.) RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KURZE MITTEILUNGEN. 217 ritles a szegedi „mocsárlösz" faunájának analízise alapján meg- állapította (13), hogy a fauna a jelenlegi mocsári molluszkafau- nától csak jelentéktelenül különbözik, legfeljebb annyiban, hogy változatosabb viszonyokra utal. R. Hesse állatföldrajzában (5) a Sumpfgebiet szót ugyanilyen kiterjesztett értelemben használja, midőn a következőket írja: „Ein besonderes Geprage tragen die Überschwemmungsgebiete dér grossen Flüsse, meist an dérén Unter- lauf, die sich ja fiir einige Zeit. beim Zurücktreten dér Über- schwemmung, in ein Sumpfgebiet verwandeln". A határ tehát állatföldrajzi szempontból korántsem olyan éles. Meg szeretném mindamellett kísérelni, hogy a „mocsárlösz'' számára olyan szinonimát találjak, mely nézetem szerint, egyrészt tökéletesen visszatükrözi a ..mocsárlösz" genezisét, másrészt nem- zetközi elnevezésként elasztikusán átvehető valamennyi nyelv nomenklatúrájába. B r e h m V. „Einführung in die Limnologie" című művében (1), bár említi S p a n d 1 rendszerét, nem követi az ilyen periodikus állóvizek tárgyalásában S p a n d 1, illetve T hieneman csopor- tosítását. hanem csupán egynémely biológiailag jellemző esetét so- rolja fel az ilyen időszakos vizösszegyülemléseknek. így megem- lékezik azokról a vízállásos területekről is, melyek esőzések, talaj- vizszint emelkedés vagy áradások következtében réteken, mező- kön keletkeznek. Ezek az időszakosan vizelborított területek tehát Thieneman, illetve S p a n d 1 „TümpeE-definicióját fedik. Brehm említett művében azt a jelenséget, midőn rétek, gyepes területek az említett módon viz alá kerülnek Bresslau után (2) „Rasenauf guss“ - nak nevezi. Az ilyen elöntött rétet, gyepet Brehm a régi szerzők ,„infuzió“- ival hasonlítja össze.. Az „ infú- zió'‘ vízzel leöntött fű, széna, melyekben infusoriumokat tenyész- tettek. Az infusoriumnak , „ázalék“- nak német neve is „ Aufguss - tierchen“ . A „ mocsárlösz“ szedimentációs milieu-jében a steppe- növényzetet önti el a viz. Az igy keletkezett pocsolyáknak nincs saját növényzetük, hanem idegen növényzet kerül viz alá s ilymó- don természetes infúziók keletkeznek. Úgy érzem joggal és találó- an nevezhetjük az ilyen területeket a geográfiában is, míg víz alatt állanak infundált,* vagy általában infúziós területeknek, melye- ket éppen a vizelárasztás időszakossága és az elborított idegen ve- getáció fog jellemezni. Ha már most megtaláltuk a szedimentációs milieu-t jellemző elnevezést, megoldhatjuk a „mocsárlösz“ elnevezésének kérdéséi is. Véleményem szerint az ilyen infundált, infúziós területekre hullott hullóporból keletkezett kőzetet teljes joggal nevezhetjük infúzió-lösznek, (a mocsárlösz szóképzésének analógiájára), vagy talán a jobb hangzás kedvéért infúziós lösznek4 5 és így a kőzet ke- letkezési körülményeinek tökéletesen megfelelő elnevezést hasz- nálunk. A mocsári ősz nemzetközi szinonimájaként ez az elnevezés 4 Az infundere ige jelentései: bateönteni, ráönteni, kiáradni, árasztani, rá- borulni, rászórni, rajta elteríteni. 5 Pl. a transgressziós konglomerát szó képzésének mintájára. 2 IN RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — Kl'RZE MITTEILLTNGEN. már csak azért is előnyösen használható, mert könnyen hozzáido- mítható bármely nyelv nomenklatúrájához. Könnyen lehet ezt a szót németre lnfusionslöss-nek, franciára loes d'infusion- nak, an- golra intusion loess-nek fordítani s így elkerülhetjük azt, hogy a terminus idegen nyelvre való erőszakolt fordítgatás folytán eltor- zuljon és eredeti jelentésétől eltávolodjék. * Seit Heinrich Horusitzky (6. 11) den ,.Sumpflöss“ eine von dem typischen Löss abweichende, auf periodisch wasser- bedeckten Gebieten abgelagerte und so eine eigenartige Textur besitzende Löss-Art erkannte, wurde die von ihm gegebene Benen- nung des Gesteins von mehreren Yerfassern einer Kritik unter- zogen und abgelehnt. Dér Autor des Namens hat selbst anerkannt. dass die Bezeich- nung „Sumpflöss“ nicht vollkommen dér Entstehungsweise des Ge- steins entspricht, weil diese nur voriibergehend von Wasser be- deckten Gebiete. besonders vöm pfanzengeographischem Gesichts- punkt. nicht als echte Sumpfgebiete aufgefasst werden können. Solange aber fiir die Benennung dieser Ubergangsgewasser nicht eine bessere Bezeichnung gefunden wird, glaubte er den von ihm eingeführten Nőmén als verhaltnismassig den besten behalten zu müssen. E.v. C h o 1 n o k y (3. 4) schlug für die Benennung des „Sumpf- Iösses“ den Namen „durchnásster Löss“ (ung. ázott lösz), P. Treitz (17) „Inundationslöss“ und neuerdings E. Sclierf (13) „lössartiger Sehlamm“ bezw. ..lösshaltiger Scnlamm“ vor. Meines Erachtens sind allé diese Namen verfehlt. Dér Name „durchnasster Löss“ (ázott lösz) würde auf eine nachtragliche Umwandlung des schon diagenetisch ausgebildeten typischen Lösses verweisen; ..Überflutungslöss“ die Bildung des Gesteines auf Überflutungsge- biete beschránken; ein Lössgestein kann weder als „lössartiger "-, noch als „lösshaltiger Sehlamm“ bezeichnet werden. umsoweniger, da es sich hier nicht um cinen Lössgehalt, oder ein lössartiges Aus- sehen, sondern um einen. unter speziellen Umstanden gebildeten Löss handelt. Die Benennung Schlamm kann übrigens nur ein dia- genetisch noch nicht umgebildetes Sediment, nicht aber ein Sedi- menigestein bezeichnen. A. T h i e n e m a n (1b) fasst die von H. S p andl (13) ange- gebene Gruppé dér Übergangsgewasser unter den Begriff „Tiim- pel “ zusammen. In die Spandl’sche Gruppé dér periodischen (ie- wásser (Überflutungen. Regentümpel, übergehende Grundwasser- tümpel etc.) lasst sich das Sedimentationsmilieu des „Sumpf- losses‘" sicher leicht und richtig einreihen. Ich halté es deswegen für zweekmássig stadt dem „Sumpflöss den Namen „7 iirnpel- löss“, als eine den Entstehungsumstanden des Gesteines vollkom- men entspráchende Benennung anzuwenden. Die vergánglicfjen Wasseransammlungen die sich auf AN iesen nach heftigen Regengüssen. Überschwemmungen, oder beim Stei- KURZE M1TTEILUNGEN. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — 219 gén cles Grundwasserspiegels hilden. werden von E. Bresslau (2) als „Rasenaufgüsse“ bezeichnet. Die „Rasemuif- güsse" vergleicht V. Brehm (1) mit den Infusionen dér altén Au- toren "die etwa Hen mit Wasser übergossen um Infusorien zu er- langen". Solche Rasenaufgüsse, „Infundierte“ Gebiete, oder natürliche „Infusionen" bildeten zweifellos das Sedimentations- milieu des „Tümpellösses", wo die Wasserfremde Steppenvegeta- tion übergossen war. Wir könnten alsó den „Tiimpellöss" mit recht auch als ,, Infusionslöss “ bezeichnen. und so einen international brauchbaren und den Entstehungsumstanden des Gesteins genau entspraehenden Fachausdruck erlangen. AZ IDÉZETT IRODALOM. 1. Brehm, V. — Einführung in die Limnologie, Berlin, 1930. pag. 499. 2. Bressliau, E. Über Protozoái aus Rasenaufgussen. (Verhandlungen dér deutschen zoologischen Gesellschaft, 27, 1922.) 3. Cholnoky, J e n ő. Horusitzky H. „Előzetes jelentés a Nagy-Alföld diikiviális inoesárlöiSzéről“ c. dolgozatának ismertetése. (Bespreclumg dér Arbeit von H. Horusitzky: „Vorlaufiger Bericlit über den diluvialen Snmpflöss des Ung. Grossen Alföld. (Nur ungarisch.) Földrajzi Közlemények XXXIV. pag. 67. Budapest 1906. 4. Cholnoky, Jen ő. Horusitzky H. „Újabb adatok a löszről és a di- lit viállis faunáról" c. munkája ismertetése. (Besprecliung dér Arbeit von H. Ho- rusitzky: „Neuere Beitriige zűr Kenntnis des Lösses und dér diluvialen Mol- luskenfauna“. Nur Ungarisch.) Földrajzi Közlemények, XXXVII. pag. 277. Bu- dapest, 1909.) 5. Hesse Richard, Tiiergeographie auf ökoíogischer Grundlage. Jena, 1924. 6. Horusitzky Henrik. A diiluviális mocsárlöszről. Über den dilu- viaJien Sumpflöss. (Földtani Közlöny, XXXIII, pag. 209, 267. Budapest, 1903.) 7. Horusitzky Henrik. A nyitramegyei Tornócz és Ürmény kör- nyéke, 3 táblával. Die Umgebung von Tornócz und Ürmény im Kom. Nvitra, mit 3 Tafeln. (A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése. Jahresberieht d. kgl. ung Geol. Anstadlt. pag. 235, 268. Budapest, 1903). 8. Horusitzky Henrik. A Vág és Kis-Duna közének agrogeológiai viszonyai. Über die agrogeologischen Verhiiltnisse des Gebietes zwischen dem Vagflusse und dér Kleinen Donau. (A m. kir. Földt. Int. Évi Jelentése. Jahres- bericht d. kgű. ung. geol. Anstalt. pag. 252, 298. Budapest, 1904.) 9. Horusitzky Henrik. Előzetes jelentés a Nagy Alföld diluviális mocsárlöszéről. Vorlaufiger Bericlit über den diluvialen Sumpflöss des unga- rischen Grossen Alföld. (Földtani Közlöny XXXV. pag. 403, 451. Budapest 1905.) 10. Horusitzky Henrik. A Tiszából kihalászott diluviális gerince- sekről. Über die aus dér Tisza gezogenen diluvialen Wirbeiltierreste. (Földtani Közlöny, XXXVI, pag. 418. 471. Budapest, 1906.) 11. Horusitzky Henrik. Újabb adatok a löszről és a diluviális fau- náról. Neuere Beitriige zűr Kenntnis des Lösses und dér diluvialen Mollusken- fauma. (Földtani Közlöny, XXXIX, pag. 135, 195. Budapest, 1909.) 12. Horusitzky Henrik. A szegedi diluviális faunáról. Über die 220 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KVRZE MITTEILUNGEN. diluviale Fauna von Szegted. ((Földtani Közlöny, XLI, pag. 249, 335. Budapest, 1911.) 13. Rotarides Mihály. Ueber die pleistozane Molluskenfauna von Szeged und Umgebung, Ungiam. (Arcli. f. Moliuskenk. 64, Nummer 3, pag. 73. Frankfurt a/M. 1932.) 14. Scherf Emil. A Debrecen — Tócóparti fazekastelep földtani viszo- nyairól. Über die geologLschen Verháltnisse dér Debreoener — Töpferniederlas- sung am Ufer des Tócóflusses. (A Déri muzeura régészeti osztályának ismeret- terjesztő közleményei, 3. fűz. pag. 65, 74. Debrecen, 1932.) 15. Se hles eh Hans. Vorláufige Mitteilung iiber eiu interessantes Yor- koinmen von Lössmollusken in dér Umgebung von Szeged. Siidungarn. (Arch. f. Molluskenk. 61, Nummer 1, pag. 17. Frankfurt a/M. 1929.) 16. S p a n d 1 H. Die Tierwelt vorriibergehender Gewasser. (Archiv fiir Hidrobiologie, 16, 1925.) 17. T Ilién email August. Die Binnengew ásser Mitteleuropas. Stutt- gart, 1926. 18. Treitz Péter. Jelentés az 1904. évben végzett agrogeologiai felvé- telekről. Bericht über die agrogeologische Spezialaufnahme im Jalire 1904. (A m. kir. Földi). Int. Évi Jelentése, Jabre bericht d.klg. ung. Geol Austalt pag. 174, 203. Budapest, 1904.) MAGYARORSZÁGI TEKNŐSÖK JEGYZEKE. Összeállította: Szalai Tibor dr. VERZEICHNIS DÉR UNGARISCHEN TESTUDINATEN. von T. Szalai. A magyar föld letűnt életszintjeiből való teknősöket tárgyaló befejezett kéziratom megjelenésének időpontja a mai viszonyok között bizonytalan, ezért határoztam el. hogy az ott leírt marad- ványok jegyzékét ez nton teszem közzé. * In einer Arbeit iiber die fossilen 1 estudinaten L ngarns habé ich dieses Thema monographisch anfgearbeitet. Das Erscheinen dieses Mannskriptes wird aber aus rein pekuniáren Griinden leider auf ungewisse Zeit Yerzögerung erleiden. so dass ich mich entschloss, die Faunenliste dér dórt beschriebenen Arten liier knrz anzuführen. Anschliessend an jede Art möchte ich anfiihren: den f undort, das geologische Altér, die zűr Verfügung gestandenen F ragmente und den derzeitigen Áufbewahrungsort. Bei dér Anführung des letzte- ren werden folgende Abkürzungen gebraucht. British Museum: B.M. Erdélyi Múzeum Egylet (Siebenbiirger Museum-Verein in Kolozsvár): E. M. E. Geologische Bundesanstalt in Wien: G. B. Magyar kir. Földtani Intézet (Ungarische Geolog. Ánst. in Budapest): E. I. Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány-Ős- lény tár (Ungar. National Museum Mineralogisch-Palaontolog. Abt. ' in. Budapest): M. N. M. Magyar Nemzeti Múzeum Állattár (Ung. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KURZE MITTEILUNGEN. 22 i Nat. Mus. Zoologische Abteilung in Budapest): M. N. M. Z. Museum in Sopron: M. S. Naturhist. Museum in Wien: N.M. Paláontolog. und Palabiolog. Inst. dér Univ. in Wien: P. I. Herr Dr. T. Kormos, Privatsammler in Budapest: T. K. Herr Dr. R. Streda, Privatsamm- ler in Budapest: R. S. Ich bezeiehne jeden locus novus mit den Buchstaben L. N. Kallokibotium bajazidi Nopcsa und Kallokibotium magni- ficum Nopcsa. Szentpéterfalva (Siebenbiirgen). Danién. Schádel, Carapax, Plastron. Innenskelet fást vollstándig. B. M. Trionyx sp. Pilisszentiván (Kom. Pest) L. N. Sparnatien, Carapax fást voll- stándig. M. N. M. Trionyx (Amyda) austriacus Peters. Kisgyőr (Kom. Borsod). Auversien. Carapax fást vollstándig. G. B. Trionyx sp. Peters. Porcsesd (Siebenbiirgen). Mitteleozán. Bruchstiick einer Costalplatte. G. B. Trionyx (Amyda) claoatomarginatus Lő- re n t h e y, Kolozsvár (Siebenbiirgen). Bartonien. Carapax. E. M. E. Euclastes ? kochi Lör enthey. Bartonien. Costalplatte. E. M. E. 1 rionyx harmati nov. sp. Budapest. Rupelien. Linker Humerus. M. N. M. 7 rionyx sp. L. N. Budapest. Rupelien. Carapax fást vollstándig. M. N. M. Clemmys sp. L. N. Kolozsvár (Sieben- bürgen). Cattien, Forgácskúter Schichten. F. I. und M. N. M. Unbestimmte Schildkröten- Reste. L. N. Kolozsvár (Siebenbiirgen). Cattien. Forgácskúter Schichten. Bruchstücke einer Costalplatte. F. 1. Trionyx sp. L. N. Kolozsvár (Siebenbiirgen). Cattien. Forgács- kúter Schichten. Carapax fást vollstándig. F. I. Schildkrötenfahrte O. Ábel. Ipolytarnóc (Kom. Nógrád). Aquitanien. P. I. Ptychogaster, Glaessner 1933. fejérvúry Szalai Zagyvapálfalva und Etes bei Salgótarján (Kom. Nógrád). Aquitanien. Bruchstücke des Carapax und Plastrons. M. N. M. Trionyx sp. Szalai. Mátraszele (Kom. Nógrád). Aquitanien. Bruchstücke des Carapax und Fragmente eines Knochens, eventuell des linken Coracoids. M. N. M. Testudo rácmecskeensis nov sp. Rácmecske (Kom. Baranya). Helvetien. Bruchstücke von Ca- rapax und Plastron. M. N. M. Trionyx sp. L. N. Rácmecske (Kom. Baranya). Helvetien. Costalplatten. M. N. M. Trionyx sp. L. N. Szentmargitta (Kom. Sopron). Helvetien. Bruchstücke des Carapax. T. K. Trionyx sp. L. N. Dévényújfalu (Kom. Pozsony). Helvetien, Tortonien, Bruchstücke dér Costalplatten. F. I. Psephophorus poly- gonus M e y e r. Dévényújfalu (Kom. Pozsony). Helvetien-Tortonien. Mehrere Mosaikstücke des Panzers. M. N. M., G. B., P. I. >,Emys“ lorettana M e y e r. Lorettom (Kom. Sopron). Helvetien-Tortonien. Costalplatte. G. B. T rionyx partschi Fitzinger. Lorettom (Kom. Sopron). Helvetien-Tortonien. Bruchstücke von Costalplatten. N. M. Testudo csakvarensis nov. sp. Csákvár (Kom. Fejér). Sarmatien. Rechter Femur, rechter Humerus, Entoplastron. F. I., M. N. M. Clemmys hungarica nov. sp. Csákvár (Kom. Fejér). Sarmatien. Linkes Ilium. F. I. Geoemyda (Syn. Nieoria) sopronensis (B o d a) Friiher Clemmydopsis sopronensis nov. gén. Boda. Sopron. Unte- res Pannon. Carapax fást vollstándig. S. M. Testudo kalksburgensis T o u la. Fríihere Angaben: Toula 1896. Kalksburg. Törtön eventuell: Sarmatien. T. minuta Bravard 1844. nőmén nudum Stein- heim. Sarmatien. T. syrmiensis Kocli 1903. Beocsin (in Kroatien). 222 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. — KCRZE MITTEILUNGEN. Pannon. T. kalksburgensis Toula var. Steinheimensis Staesche 1931. Steinheim. Sarmatien. L. N. Polgárdi (Kom. Fejér). Ob. Pannon. Unt. Levantische Stufe. Rechter Femur, linké Scapula und Acro- mion, rechte Seite vöm Corpus ischii BruckstiicKe des rechten Iliums, rechtes Coracoid. rechte Tibia, drei fást vollstandige Carapaces und Plastrone. Stiicke aus Hyoplastron, Hypoplastron, Xiphisternum. Nuchale, Pygale, Costale. M. N. M., F. I., T. K. Testudo hungarica nov. sp. Polgárdi (Kom. Fejér). Ob. Pannon. Unt. Levantische Stufe. Linker Hume- rus, linkes Ilium, linké Tibia. T. K. Trionyx nopcsai nov. sp. hatá- ros (Kom. Bihar). Unt. Pannon. Bruchstücke des Unterkiefers. F. I. Testudo sp. L. N. Tataros (Kom. Bihar). Unt. Pannon. Bruchstücke des Panzers. F. I. Trionyx pseudovindobonensis nov. sp. Rákos (Kom. Pest). Ob. Pannon. Rechter Humerus. F. I. Emys orbi- cularis L. Friiher Clemmys méhelyi Kormos. Siittő (Kom. Komá- rom). Levantische Stufe. Caudaler Teil des Carapax und Plastrons. F. 1. Emys orbicularis L. Dunaalmás (Kom. Komárom). Levantische Stufe. Zehn Exemplare. Bei drei Exemplaren ist es möglich das Plastron zu untersuchen. bei den übrigen nur den Carapax. M. N. M. Emys orbicularis L. Früher Testudo sp. Kormos. Kópec (Kom. Háromszék in Siebenbürgen) . Levantische Stufe. Bruchstücke des Plastrons F. I. Emys orbicularis L. Früher Testudo sp. Kormos. Ajnácskő (Ko m.Gömör). Levantische Stufe. Bruchstücke des Plast- rons. F. I. Testudo baranyaensis nov. sp. Beremend (Kom. Baranya). Ob. Levantische Stufe. Rechter Humerus. T. K. Testudo baranyaen- sis nov. sp. Nagyharsány (Kom. Baranya). Ob. Levantische Stufe. Rechter Femur. T. K. Testudo baranyaensis nov. sp. Csarnóta (Kom. Baranya). Ob. Levantische Stufe. Rechter und linker Humerus. Bruchstücke des linken Femurs, Panzerfraginente.T. K. Emys or- bicularis L. Früher: Testudo (Emys) europea Schw. Szabó und 1 es- tudo (Emys) europea Schw. Peters, Krenner, dann Emys europea Schw. Schafarzik, Schafarzik-Vendl. Budapest. Pleistozan. Cara- pax und Plastron von mehreren Exemplaren. M. N. M., F. í. Trio- nyx sp. L. N, Pesterzsébet (Bei Budapest). Levantisch oder Pleisto- zan. Hiúm. R. S. Testudo süttőensis nov. sp. Siittő (Kom. Komárom). Alt Pleistozan. Rechtes Coracoid. Humerus, Femur und Panzer- fragmente. T. K. Dér Yollstándigkeit halber erwahne ich auch die drei rezenten Arten: Testudo hermanni Gml. Testudo hermanni Gml. var. beottgeri Mojs. Emys orbicularis L. Statt dér Aufzahlung dér Fundorte berufe ich mich auf L. Méhely (Fauna Regni Hungarici, Budapest. 1918. Reptilia et Amphibia). M. N. M. Z. ISMERTETÉSEK. — REFERATE. Die eingesandten Werke können gegenwártig nur ungarisch referiert werden. Internationaler Geologen- und Mineralogen Kalender fiir die Jahre 1933 — 34. Bearbeiet von Prof. Dr. Rudolf Cramer. Heransgegeben v. d. Deutschen Geol. Gesellschaft, Berlin. 1933. (Verlag Ferdinand E n k e. Stuttgart.) Ára: 8. — Márka. A 408 oldal terjedelmű könyvecske első fejezete a kutató szaktársak cí- meit, a második az öt világrész földtani és rokonszaku intézményeinek tiszti címtárát foglalja magában. A harmadik fejezet az egyetemek, műegyetemek, főiskolák és múzeumok szakintézeteinek és személyzetüknek felsorolását tar- talmazza. A negyedik fejezet a szaktársulatok címét és kiadványaikat sorolja fel. A könyv igen hasznos. Kár, hogy magyar viszonylatban nem hibátlan: a magyar szakférfiak névmutatója nem teljes, egy-két helyen a vezeték és ke- resztnév felcserélése félreértésekre fog alkalmat adni; professzorok és magán- tanárok tanítási tárgykörének megjelölése több helyen téves. Reméljük, e hibákat már a következő kötetben helyesbíteni fogják. R. R. L. Köbér: Das Weltbild dér Erdgeschichte. (I — VIII. és 1 — 160 old. 17 képpel és 1 táblával. Gustav Fischer Jena, 1932.) Fűzve RM 6.30, kötve RM 8. — Ebben a rendkívül érdekesen megírt könyvben Köbér geológiai világ- szemléletet ad. Abból indul ki, hogy az Isten által megteremtett világot s így magát a Földet is, az evolúció kormányozza. Az evolúció természetfilozófiai megvilágítása után az anyag evolúciójával foglalkozik. A történeti földtan nyomán végigvezet bennünket a Föld szervetlen anyagának egész fejlődésén a legrégibb időktől egészen a geológiai jelenkorig. Ennek a fejezetnek mint- egy alapeszméje a K o b e r-féle geotektonika. Utána az állatvilág evolúcióját tárgyalja az egyes geológiai korok egymásutánjában. Legérdekesebb talán az a fejezete, amelyben a szellem evolúciójával foglalkozik. Munkája utolsó fejezetében összefoglaló áttekintést ad a földtörténeti világképről. Bogsch László dr. J. Kaljuvee: Die Grossprobleme dér Geologie. (1 — 162 old. 41 ábrával és 4 táblával. F Wassermann, Tallinn (Révai), 1935.) Kaljuvee ebben a könyvében azokkal a geológiai jelenségekkel fog- lalkozik, melyeket ő a geológia nagy problémáinak nevez. A problémák cso- portosítása szerint könyve 3 fejezetre oszlik. Az első fejezetben (1 — 78. old.) a jégkorszak, az eljegesedések problémájával foglalkozik. Ebben a fejezetben néhány önálló megfigyelést közöl, melyek igazolására jól sikerült fényké- peket is mellékel. A geológiai viszonyok tárgyalása után a faunisztikai viszo- nyokkal is foglalkozik, úgy, hogy ez a fejezet tulajdonképen nem egyéb, mint a jégkorszakról szóló irodalom összevetése a szerző néhány önálló megfigye- lésével kiegészítve. A munka második fejezetében (79 — 92. old.) a földkéreg diszlokációinak, a vulkanizmusnak és a sarkingadozásoknak a problémájával foglalkozik, irodalmi adatok alapján. Ez a fejezet teljesen Wegener esz- méit hirdeti. (Szerző a könyvét Wegene r emlékének ajánlja.) A mű barma- 224 ISMERTETÉSEK. — REFERATE. fiik fejezetében egészen fantasztikus megállapításokkal találkozunk. Szerző eb- ben a fejezetben felhívja a figyelmet a meteorhullásokra, ami szerinte igen fontos és eddig kellő figyelemre nem méltatott geológiai tényező. Főleg a szi- bétiai meteorhullásokkal foglalkozik bővebben s ebből aztán egészen furcsa kch étkeztetésekre jut. így pl. a Neckar-menti primitív vulkánok csöveinek a keletkezését is azzal magyarázza, hogy azokra a helyekre meteoritek estek le, sőt azt is állítja, hogy a Nagy Magyar Alföld keletkezése a legnagyobb kozmikus testek egyikének a földkéregre való ráhullásával magyarázható!!! Szerinte minden nagyobb diasztrofikus jelenség a meteorhullásokra vezethető vissza. Ilyen és ehhez hasonló abszurdumokkal van tele ennek a fejezetnek a további része is. Elég legyen itt csak még azt megemlíteni, hogy a lánchegy- ségek felgyűrődését is a kozmikus testeknek a földre hullásával igyekszik megmagyarázni! Bogsch László dr. Pollak A.: Geologische Untersuchungen iiber das Endstiiek des Ost- balkans. (XLI. Bánd dér Abh. d. Mathem.-Ph ysis. Klasse d. Sáchsischeii Akademie d. Wiss. No. VIÍ. Mit 2 Tafeln.) Leipzig. 1953. A 60 oldalra terjedő munka méltó tagja a sorozatnak. Magába foglalja Ajtós, Tekenlik, Burundzuk, Gulica, Avren, Emine, Béla környékét Bulgáriá- ban. Leírja a jelzett környékek faunáját, illetőleg kiegészítő meghatározá- sokat végzett. A leírt képződmények a mezozoikumba és palaeogénbe tartoz- nak. Molasseflvs, alapkonglomerat és különböző nummulinás képződmények képezik a terület geológiai felépítésében a legfontosabb tagokat. Kubacska András dr. Rotarides M.: A lösz csigafaunája, összevetve a mai faunával, külö- nös tekintettel a Szegedvidéki löszökre. (A szegedi alföldkutató bizottság könyvtára. VI. szak. o., Állattani Közlemények. 8. sz.) Szeged, 1951. Hatalmas, 180 oldalra terjedő munka német resümével. Feldolgozza az idevágó irodalom nagy tömegét. Az egyes fajokról kitűnő rajzokat közöl s így a könyv pl. olyan geológus kezében, aki kint a területen felvételes munkát folytat, megbecsülhetetlen az anyag átnézetes feldolgozása alkalmával. Meg- jelent munkájával a szerző olyan hiányt pótol, amely réges-régóta ott táton- gott a negyedkor irodalmában. Számtalan hibát, tévedést igazít helyre és re- videálja az egész idevágó magyar irodalmat. Elolvasását, ill. átnézését minden geológus figyelmébe ajánljuk. Kubacska András dr. J. L. W i 1 s e r: Liehtreaktionen in dér fossilen Tierwelt. (I — VI, és 1 — 192. oldal, Gebrüder Borntraeger, Berlin, 1931.) Szerző, aki a freiburgi egyeltem tanára, kutatásai során arra a meggyő- ződésre jutott, hogy egyes állattörzsek felvirágozása vagy hirtelen kipusztu- lása részben egybeesett a történeti földtanban megismert klimaoptimumokkal, részben pedig követte azokat. Minthogy ez a jelenség az egész világon kimu- tatható, olyan okok után kutatott, amelyek az egész földön lehetővé tették az élővilágnak ezt a megfigyelt, aránylag gyors változását. így terelődött figyel- me azoknak a reakcióknak a vizsgálatára, melyek a fényenergia hatására követ- keznek be. A recens anyagon végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy az egyes állattörzsek annál nagyobb variálódási képességet mutatnak, minél érzéke- nyebbek a fényingerekkel szemben. Az állatok és növények életében főleg a rövid hullámú fénysugaraknak van nagy szerepe. Ezek a sugarak fiziológiailag hatnak és a sejtekre, szervekre, szervezetekre, az anyagcserére, a ktiltakaróra, a tartózkodási hely megválasztására nagy átalakító befolyással bírnak. W i 1- ISMERTETÉSEK. — REEERATE. 223 ser tehát ebben a könyvében tulajdonképen a paleof iziológia egyik nj ágát, a paleofolobiológiát .alapítja meg. A munka 3 részre oszlik. Az első, általános részben szerző a klimatikus alapfogalmak vázolása után sorra veszi a fény fiziológiai hatását az egyes szervrendszerekre és életmegnyilvánulásokra. Munkájának ebben a részében legérdekesebb talán az a fejezet, ia mely ben a fénynek a belsőelválasztású mi- rigyek rendszerére gyakorolt hatásával foglalkozik. A második rész a gerince- sek, majd a gerinctelen állatok paleofotobiológiáját tárgyalja. Ebből a részből különösen a dinosaurusokkial és a cepbalopodákkal foglalkozó fejezeteket kell kiemelnünk. A munka harmadik része a persistencia kérdésével foglalkozik, majd a növényekkel paleofotobiollógiai szempontból, végül pedig azokat a ha- tásokat vizsgálja, amelyeket a fény a kőzetképződésre fejt ki. A munka végén a csaknem 8 oldalt kitevő irodalmi felsorolás előtt, táblázatokat közöl, melyek mintegy áttekintő összefoglalását adják munkájának. Wilser érdekes munkája bizonyára sok paleontológus érdeklődését fogja felkelteni s ezzel megindul talán majd a kísérletek sorozata is, melyek hivatva lesznek tisztázni a fény szerepét az őslények életében. Rogsch László dr. Földtani Közlöny. LXII. kötet, 1932. 15 TÁRSULATI ÜGYEK. GESELLSCH AF TSANGELEGENHEITEN. I. Közgyűlés. Jegyzőkönyvi kivonat a Magyarhoni Földtani Társulat 1932 évi március 2.-án tartott 82. rendes (tisztújító) közgyűléséről. Elnök: Liffa Aurél alelnük. Jelen van 54 tag, 17 vendég. Alelnök jelenti, hogy Mauritz Béla elnök betegsége miatt a közgyűlésen nem tud megjelenni. Tolmácsolja a beteg elnök meleg üdvözletét, melyet a közgyűlésnek küld. — Az elnök betegségének hírét a közgyűlés sajnálattal veszi tudomásul. Alelnök üdvözli a megjelenteket, a testvérintézmények és egyesületek képviselőit. A soproni M. Kir. Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolát Vitális Ist- ván főisk. tanár, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületet Vizer Vilmos bányaügyi főtanácsos, a Magyar Mérnökök és Építészek Nem- zeti Szövetségét Emszt Kálmán főgeologus-fővegyész képviseli. A mai közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri Horusitzky Henrik és Vitális István választmányi tagokat. A szokásos adminisztratív bejelentések után, mivel az elnöki megnyitó- beszéd az elnök betegsége miatt elmarad, alelnök a tárgysorozat következő pontjára tér. E pont Rozlozsnik Pál emlékbeszéde nagysúri Böckh Hugó felett. Mivel az emlékbeszéd előadója ugyancsak nem tudott betegsége miatt megjelenni, az általa elkészített megemlékezés kéziratát alelnök olvassa fel. (Az emlékbeszéd teljes szövege a „Földtani Közlöny" LXI. kötetében jelent meg.) Az emlékbeszéd elhangzása után Vitális István kér szót. Úgy véli, hogy a közgyűlés egyöntetű véleményét fejezi ki akkor, amikor az elhunyt nagysúri Böckh Hugó életét és munkásságát méltató emlékbeszéd iránt a legteljesebb elismeréssel adózik. Indítványozza, hogy a Közgyűlés fejezze ki a szerzőnek alapos és szép formában kidolgozott művéért őszinte köszönetét. — A köz- gyűlés az indítványt egyhangúan magáévá teszi. Alelnök a közgyűlést rövid időre felfüggeszti. A közgyűlés újból való megnyitása után alelnök bejelenti, hogy Mauritz Béla elnök az általa közel egy évtizedig betöltött elnöki székből távozni kíván s az elnökséget újabb trienniumra nem óhajtja vállalni. A vá- lasztmány a lelépő elnök eme elhatározását őszinte sajnálattal kénytelen volt tudomásul venni; egyúttal megejtette az új jelöléseket. Mielőtt alelnök a szavazást elrendelné, Vitális István kér szót. Úgy érzi, hogy a közgyűlésnek és általában a Társulat minden egyes tagjának köteles- sége. hogy igazán szívből jövő köszönetét fejezze ki Mauritz BÉLÁ-nak, a le- lépő elnöknek, mert benne harmonikusan voltak meg mindazok a tulajdon- ságok, melyek az elnöki szék betöltésére és a Társulat vezetésére oly igazán alkalmassá tették. Egy tudományos Társulat elnökének nemcsak nagy és sok- oldalú tudományos felkészültséggel kell rendelkeznie, hogy a szűküléseket TÁRSULATI ÜGYEK. — GESELLSCIIAFTSANGELEGENHEITEN. vezethesse, és egy tudományos folyóirat szerkesztését irányíthassa, hanem igen tapintatosnak is kell lennie a Társulatot érintő személyi ügyekben, a szakelőadásokat tárgyilagos igazságossággal vezetnie. Azonban ez talán a ki- sebbik feladat. Ennél sokkal terhesebb a mai gazdasági viszonyok között a Társulat gazdasági egyensúlyának fenntartása. És mivel Mauritz Béla mind- ezeknek a követelményeknek oly nagyszerűen felelt meg, a Társulat különös hálája és a közgyűlés meleg köszöneté illeti meg. (Általános helyeslés.) In- dítványozza, hogy a közgyűlés eme köszöneté a lelépő elnökkel közöltessék és jegyzőkönyvben is megörökíttessék. A közgyűlés az indítványt egyhan- gúan elfogadja és a köszönetének jegyzőkönyvben való megörökítését el- rendeli. Ezután alelnök elrendeli a szavazást; a szavazatok számlálására két bi- zottságot kér fel: Emszt Kálmán elnöklete alatt Horusitzky Ferenc és Szalai Tibor tagokat, továbbá László Gábor elnöklete alatt Tokody László és Bogsch László tagokat. A szavazás tartamára az ülést felfüggeszti. Az ülés újból való megnyitása után alelnök a mai nap kedves jelentő- ségére hívja fel a közgyűlés figyelmét. Ugyanis ma tölti be 70. életévét a Nemzeti Múzeum Asvány-öslénytárának örökké tevékeny, végtelenül sze- rény igazgatója, Zimányi Károly. A Társulat mindenki által szeretett tisz- teleti tagját ez alkalomból melegen üdvözli és életére Isten további áldását kéri. A közgyűlés lelkes tapssal hosszan ünnepli a jubiláló Zimányi Károly-L A „Földtani Közlöny" folyó évi LXII. kötete Zimányi Károly 70. születés- napja alkalmából nyilváníttatott „Jubileumi kötet“-nek. Zimányi Károly mcghatottan hárítja el magáról az ünneplést és elfogó- dottan köszöni meg a megemlékezést. Az alelnök felszólítására elsőtitkár felolvassa jelentését. Reichert Róbert elsőtitkár jelentésében az elmúlt esztendőből a Tár- sulat tudományos életének főbb mozzanatait cincii ki. Az 1931. év folyamán a Társulat 7 szakülést tartott, melyeken 21 előadás hangzott el. Az előadók közül Maitritz Béla. majerfelsi Maier István, Kitbacska András és Pávai Vájná Ferenc két-két. Balás Jenő, Földvári Aladár, Gedeon Tihamér, Györki József, IIojnos Rezső, vitéz Lengyel Endre, Papp Ferenc, Reichert Róbert, Szalai Tibor, Szádeczky-Kardoss Elemér, Szörényi Erzsébet és Zsivny Viktor pedig egv-egy előadással szerepeltek. Vendég- képen üdvözölhette a Társulat az előadói asztalnál Sciiaffer X. FERENC-et, aki „Die Anderungen dér Grossformen dér Erdrinde" címen tartott értékes előadást. Tárgyi szempontból az előadások következőkép oszlottak meg: Ás- ványtani tárgyú volt 4 előadás, geológiai 6, paleontologiai 6, kőzettani 2, érc- vizsgálati 1, ismertető-kritikai 2. A továbbiakban a jelentés a Társulat anyagi helyzetében beállott aggasztó változást ecseteli. Megemlékezik az 1931. év folyamán elhunyt tagokról, VicziÁN EDÉ-ről, Böckii HuGó-ról és a naumburgi C. GABERT-ről. Az év folyamán a taglétszám mindössze két új taggal szapo- rodott: ezek: Komlósi Ágoston, oki. középiskolai tanár, Budapest, Wéber József, tanárjelölt, Budapest. Végül köszönetét mond mindazoknak, akik a Társulatot működésében támogatták. — A közgyűlés a jelentést elfogadja. Alelnök felszólítására Sztrókay Kálmán másodtitkár felolvassa a IIydrologiai Szakosztály és a pénztárvizsgáló bizottság jelentését. Mindkét jelentést a közgyűlés elfogadja, majd a pénztárosnak a felmentést megadja, neki, valamint a pénztárvizsgáló bizottság tagjainak köszönetét szavaz. A 15* 228 TÁRSULATI ÜGYEK. — GESELLSCHAFTSANGELEGENHE1TEN. folyó költségvetési évre a pénztárvizsgáló bizottságba a közgyűlés ismét Timkó Imre, Maros Imre és Koch Sándor urakat küldi ki. A változott gaz- dasági viszonyokhoz szabott redukált költségvetést elfogadja. Alelnök beterjeszti a Hydrologiai Szakosztály átiratát, melyben az a megnövekedett taglétszámhoz mérten a választmány létszámának 12-ről 16-ra való felemelését kéri. A közgyűlés megadja beleegyezését ahhoz, hogy a Szakosztály választmányának létszáma a kért arányban emeltessék. Egyéb tárgy és indítvány nem lévén, alelnök a közgyűlést a szavazat- számláló bizottságok munkájának befejezéséig felfüggeszti. A közgyűlés újból való megnyitása után Emszt Kálmán bizottsági elnök ismerteti a szavazás eredményét. A tisztikar tagjai a 1932 — 34. évi trienni- umra a következők lettek: elnök Yendl Aladár, alelnök Liffa Aurél, első- titkár Reichert Róbert, másodtitkár Sztkókay Kálmán, pénztáros Ascher Kálmán. A választmány 24 tagja pedig: Böhm Ferenc, Emszt Kálmán, Ferenczi István, Horusitzky Henrik, Kadic Ottokár, László Gábor, Lóczy Lajos, Löw Márton, Mauritz Béla. Noszky Jenő, Rántó Dezső, Papp Ferenc. Papp Károly, Pávai Yajna Ferenc, telegdi Róth Károly, Rozlozsnik Pál, Schréter Zoltán, Sűmegiiy József, Szentpétery Zsigmond, Yendl Mária, Yendl Miklós, Yigh Gyula, Yitális István. Yizer Yilmos. A közgyűlés általános helyesléssel veszi tudomásul a szavazás eredmé- nyét. Az elnöklő Liffa Aurél meleg szavakkal üdvözli Yendl Aladár-í, az újonnan választott elnököt és működésére Isten áldását kéri. A endl Aladár kér szót. A legőszintébb hála és köszönet érzése tölti el .a közgyűléssel szemben, hogy oly egyhangúan tisztelte meg bizalmával. Bár aggodalom tölti el. ha a jelen nyomasztó gazdasági körülményeire gondol, amelyek közt át kell vennie a Társulat vezetését. Bízik a lelépő elnök, az al- elnök, a választmány és az egész Társulat támogatásában. A Társulat műkö- désének súlypontja folyóiratában és előadásaiban van. Hogy ezeknek szín- vonalát biztosíthassa, kéri a Társulat együttműködését. Kéri különösen a Földtani Intézet tagjait, hogy munkáikat a Társulatban mutassák be. Kéri a Minisztériumokat, a vállalatokat, a Társulat segítőit, ne vonják el támoga- tásukat a jövőben sem. Bízik a lelépő elnök segítségében is, aki 9 éven ke- resztül a legnagyobb megelégedésre és fényes sikerekkel vezette a Társula- tot. támogatására a jövőben is számit. Ha nem is sikerül oly eredményeket felmutatnia, mint elődjének, teljes erejével azon lesz, hogy a Társulat hajó- ját a viharos idők tengerén szerencsésen vezesse át. — A közgyűlés az új el- nököt lelkesen és hosszan élteti. Egyéb tárgy nem lévén, elnök a közgyűlést berekeszti. II. Szakülések. 1932. január 13. 1. Szádeczky-Kardoss Elemér dr. : Adatok a folyókavicsok ismeretéhez. — Hozzászóltak : Pávai Vájná F., Szentpétery Zs. 2. Pávai Yajna Ferenc: dr. : Válasz Dr. Lóczy Lajos kritikájára. (Újabb bizonyítékok a pleisztocén és óholocén rétegek györődöttségérc.) Hozzászól- tak: Lóczy L.. Mauritz B., Pékár D„ Sümeghy J., Mazalán P„ Ferenczi 1. 1932. február 3. I. Noszky Jenő dr. : A mi természetvédelmi problémáink. — Hozzászól- tak : Liffa A., Gaál I., Mauritz B., Lóczy L. TÁRSULATI ÜGYEK. — GESELLSCHA FTSANGELEGEN HEITEN. 229 2 Sűmeghy József &ATU» rZ V'. V , Wetvibonfi rK$8orone <> f>í. ^uuljoJca ‘jandjoka '&alangkajo*kj}a rH9Mawoeqtto \Oj«! twm *K 9Kajoenjo!é Ik 9Tagkebartgke ^Rapenkatongka Kfi Hasén y Matopa flapanpil |m VáUomoA Legenda | a j Alluvium 4^4 | Hegyomlás | Fiatal korálmészkö ( & | Fiatal orogén kong lom erét Neogén konglomerátok | Cf | Neogén homokkő és marga | dt | Világos lepidocyclmas mészkő Márgás homokkő WMorowo tzwo $ ioemoí t Quartar-phocén Celeb molasz S Miopliocén ■ Bitumenes szürke homokkő ésmészbrecca orthophragmmákkal Q Foltos mészkő, vörös márga és homokkövek | 1 5 zarvkoves vörös és Fehér mészkövek t, belemmtesekkel. kemény crinoideás ' — — — I homokkövek | f j Tokalameszkö és konglomerál | S | Bázikus eruptivák Csíllámhomokkö és márga csoport Kovulellelöhely Áttotodós Törés A celebeszi molász kaotikus gyűrődései X Szén és lignit Oligomiocén V Tokalameszkö és konglomerát Triász karbon $t foemoet Bázikus eruptívak \WTagkebahgke H Csillámhomokkő és márga csoport Kovuletlelöhely Ismeretlen korú Attolodós KfiHasenSá * celBbeszi molist kaotikus gyűrődései • 9 Ma topa ltot »ÍTKLTfl<) I mom 'arangisi o Jn WoUomoi Sarmto k* Walotkandjo íékaoeroe Felvételi terület. ŐUptmsoí indo/ean rMoemoengt Itlurowali Kgy»- IJBoba l Oeéroeroe $f. Tarongo <> \ Taronggo Varasasc '1000 000 Xaondo K Bar oe