P k Cp v .U5 ANNEX UBRARY B 088290 CORNELL UNI VERSITY LIBRARY FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EGYSZERSMIND A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTI DR. PAPP FERENC HATVANÖTÖDIK (LXV.) KÖTET XIII TÁBLÁVAL ÉS 76 SZÖVEGKÖZÖTTI ÁBRÁVAL FÖLDTANI KÖZLÖNY (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN) ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOG1SCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH ÁMTL1CHES ORGAN DÉR KÖN1GL. UNGAR. GEOLOG15CHEN ANSTALT UNTER M1TWIRKUNG VON E. V. MAROS RED1GIERT VON F. PAPP FÜNFUNDSECHZIGSTER (LXV) BÁND MIT XIII TAFELN UND 76 TEXTFIGUREN * BUDAPEST, J935__ A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA EIGENTUM DÉR UNG. GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT A cikkek tartalmáért és nyelvezetéért a szerzők felelősek. iir Inhalt mid Stilisierung' dér Abhandhin&en sind die Verfasser veiantwortlich. VÁm* i i ’S 111. TARTALOM. — INHALTSVERZEICHNIS. oldal Seile Gyászjelentés Treitz Prior elhuny 'Iáról. — Traueraitzeige iiber den 7 od von P. T r c i t z. — — — — — — — — 1 Értekezések — Abhandlungen. Balyi Károly: A nyomás és melegítés hatása a galenitre. — über dús Verhalten dér Bteiglau-kristallc bei cinseitigem Druck und im Warmestrom — — — — — — — — 133 Fekete Zoltán: Adatok a hárshegyi homokkő geológiájához. — fíeitráge zűr Geologie (les oligozáncs Sandsteins dér l ni- gebüng von Budapest. — — — — — — — — — — 126 Jaskó Sándor: A Jósva patak felső völgyének geológiai le- írása.— 1) i e gcologischiu Verhált nisse des obercn Jósva-Ta'cs 'ült Kertai György: Hi drótéi 'malis aragonit andezithól és mész- kőböl. — H ydrothennale Aragonit vorkom nicn in Andesit und Katkstein mis Ungarn — — — — — — — — — — 354 Kertai György: Rudaháuya oxidációs zónájának nj ásványai. — Nruc Mimiidé mis dér Oxudidionszone von Buda bánya. 21 Koeh Sándor ps Zom bory László: Szferoszideril és >zi- derit Feh őhál .válói Sphürosiderit und S'derit von Felső- bánya. — — — — — — — — — — — — — — vitéz Lengyel Endre: Adaték a magastátrai Tarpatak völ- gyek gránitjainak ismeretéhez. — Beitriige zűr petroehemi- schen Kenut nis dér Graniti drr Tar patak-T átér in dér Hőben Tatra. — — — — — — — — — — — — — 120 vitéz Lengyel Endre: A sárospataki Szent Viuce-hegy piroxénandesit ja. — Dcr Pyroxenandesit de s- Szent Vincc- lierges bei Sárospatak. — — — — — — — — — — 30 Maros Imre: Földtani megfigyelések a székesfővárosi vízmű- vek bővítési munkálatainál. - Gcologische Beobachtungen gélegcntlieh dér Erweiterungsarbeiten dér biida pester Wasser- tverke. — — — — — — — — — — — -- — — 350 Mezner ics Ilona: Stájerországi slirfauna új alakjai. — Stei- ermarkische ScliHerfauna und Híre nmen Fornien. — — — 332 Mottl Mária: Ou the eauses and double biológiául significance of the glacial periods. — — — — — — — — — — 15 Noszky Jenő: Budapest környékének lielvetien rétegei. — Die helvetischen Schichten dér Umgebung von Budapest — — 163 Pantó Dezső :A dunai aranymosás kérdése. — Die Frage dér Goldwascherei an dcr Donau. — — — — — — — — 1S2 Reichert Róbert: Kristálytani megfigyelések egy börzsönyi andezit-lufa néhány ásványán. — Kristallographische Beob- achtungen an cinigen Tuffmineralen aűs dón Borzsönyer- Gebirge. — — — — — — — — — — — — 342 IV. tíozlozsnik Pál: Adatok ;i Nagyidba r (Gueurbeta) metamorf kőzeteinek ismeretéhez. — Neue Beitrage zűr Kenutnis dér metamorphen Gesteine des Nngybihar (C ucwrbetu). — — — 81 S elír éter Zoltán: A Biikkhegység triaszképződményei. — Vber die Triusbildangen des Bükk-Gebirges. — — — — 90 Steinert Katalin: Adatok a Kárpátokon belüli terület grá- nitjainak ismeretéhez. — Beit röge zűr Kenutnis dér innerkar- patischen Gránité . — — — — — — — — — — — 314 S z á d e c zk y-K a r d o s s Elemér: Adatok a görgetési határ kérdéséhez. — Beitrage zűr Frugr dér Abrol! ungsgrenze. — — 38 Szentpétery Zsigmon'd és Emszt Kálmán: Magmaha- sadási és érintkezési kőzetek Szarvaskőről. — Einige Differen- tiate und endomorphe Kontaktgesteine von Szarvaskő. — — 305 Sztrókay Kálmán: Zalavölgyi pontnsi homok szedimentpet- rográfiai vizsgálata — Sedimentpetrographisrhe Studien am pontischen Sund des Zaht-Tales. — — — -- — — — — 281 Tokody László és Vavrinecz Gáhor: A A*askői ankerit és cosalit. — Ankerit und Cosnlit von Vaskő. — — — — — 301 T o in o r-T h i r r i n g .1 ános: Az Északi -Bakony eocén képződ- ményeinek sztratigráfiája és tektonikája. — Stratigraphie und Tel, tonik des Eozans int nőrdl iehen Bakony-Gcbirge. — — — 2 Vavrinecz Gábor: Ásványrendszerani tanulmányok I. A fa- kóérc csoport. — M i n cndsyste nt utólag isch e Studien 1. Die Fuhlerzgruppe. — — — — — — — — — — — 105 Rövid közlemények — Kurze Mifteilungen: Gedeon Tihamér: Sztudenei rézércelőfordulás. — Kupfererz- vorkommen von Studene. (Siidserbien). — — — — — — 51 Mottl Mária: Bölénycsontváz a m. Kir. Földtani Intézet mú- zeumában. — Wiesentske'ctt int Museutn dér kgl. Ung. Geolo- gischen Anstalt — — — — — — — — — — — 363 Nemzetközi bányászati és alkalmazott geológiai kongresszus Pá- riában 1935. év október 20 — 26. — — — — — — — — — 53 Papp F.erenc: 1 j feltárások a Nagy Galya körül. — Neue Aufschlüsse im Utnkreis des Nagy Galga-Berges (Mátra-Gc- birge). — — — — — — — — — — — 275 Társulati ügyek: Közgyűlés — — — — — — — — — — — — — 54 V e n dl A I a d á r: Elnöki megnyitó. (Grósz Lajos elhunyta, Kö- yosligethy Radó halála és munkássága, Zimányi Károly 50 éve tag, a rádióaktivitás hatása a földtanra). — — — — — — 5 i Papp Ferenc: Titkári jelentés (adminisztratív bejelentések, Benda László: A magyar föld és szerkezete c. munka bírálata.) 67 Szakülések. Fachsitznngen. — — — -- — — — — 75, 151 Választmányi ülések. — Ausschussitzungen. — — — — — 151 Bibliographia Geologica Hangár ica 1934. — — — — — 78, 152, 276 FÖLDTANI KÖZLÖNY Bánd LXV. kötet. 1935. január— március Heft 1.— 3. füzet. MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT VÁLASZTMÁNYA mély megilletődéssel jelenti, hogy TREITZ PÉTER m. kir. gazdasági főtanácsos, főbányatanácsos, ny. m. kir. kisérletügyi főigazgató, a Szent István Akadémia, a debreceni Tisza István Tudo- mányos társaság, az Országos Állandó Talajjavító Bizottság rendes tagja, a Nemzetközi Talajtani Társaság igazgató bizottságának tiszte- leti tagja és Térképészeti Bizottságának elnöke, a magyar agrogeológia lelkes apostola. Társulatunknak 1891-től sírig hű tagja, 1935. évi január hó 22-én elhunyt. BÉKE LEGYEN HAMVAI FELETT! EMLÉKÉT KEGYELETTEL ŐRIZZÜK AZ ÉSZAKI BAKONY EOCÉN KÉPZŐDMÉNYEINEK SZTK ATI GRÁFIÁJA ÉS TEKTONIKÁJA. Megfigyeléseik a Sűrű-hegycsoporton. Irta: Tömör -Thirring János dr.* STR ATI G R A PHIE UND TEKTON1K DES EOZANS 1M NÖRD- L1CHEM BAKONY-GEBIRGE. Beobachtungf’n in elér Sűrű-Gebirgsgruppe. Von: ./ Tomor-Thirring** Mit einer geologischen Karte und einer pelaeogeographischen Skizze. Az Északi Bakony eocénjének legtipikusabb előfordulásai közé tartozik a Dudar — Oszlop-i Sűrű -hegycsoport. A triász fekűre tele pűlő eocén képződmények fáciesbeli eltérést mutatnak, a határ az Esztelrgár — Dudar-i vetődésnél vonaható meg. A félig sósvízi meden- cei képződmények e határtól délre és délkeletre, a tengerpartiak pedig észak felé vannak elterjedve. Legjelentékenyebb szerepet a főnummulinás mészkő játszik, mely az eddigi véleményektől eliérően közép- és felsőeocén korúnak bizonyult Lerakódásának kezdete való- színűlég a Intel ienre tehető és szüntelenül ugyanolyan körülmények között a bartonienben is végbement. Erre a nagy vastagságú képződményre települ a Bakony pria- bonien korú márgája. Szembetűnők még a terület tektonikai viszo- nyai, főleg az eocén utáni kéregmozgások és az érdekes barlangkép- ződéseik, melyek nemcsak hydrológiai és barlangásza ti szempontból figyelemreméltók, hanem archeológiái szempontból is. Ugyanis egy régebbi dolgozatomban leírt Ördögé roki barlangban újabban 3000 éves cserépedények maradványait is sikerült a veszprémi múzeum kutatóinak megtalálniuk. * * # lm Jahre 1932 békám ich von Professor Dr. Kari Roth v. Te' égd den ehrcnvollen Auftrag, im nördlichem Bakony haupt- süchlich die Stratigraphie des Eozans ziu bearbeiten. lm Sinne des Auftrages mach te ich von ungeführ 25 kor ciné ausführliohe geolo- gisclie Kartenaufnahmc, und trachtete die Stratigraphie dér eozanen Bildungen i n dicsem Teil des Bakony-Gehirges klarzustellen. Él őadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1935. évi január 2-i szak ülésén. Vorgot ragén in (lm- Fa.schi ízűiig dér Fng. Gcol. Gesellschaft am 2. Januar 1935. Dús Eozan hu Bakony-Gebirge 3 Das Zentrum dieser Forschungen war die Dudar-Oszloper Sűrű Gebirgsgruppe, dérén geologist»her Aufbaiu síeli fenn geeignetesten zeigte, die Stratigraphie dér eoziinen Bildungen zu klii ren. Übcr dieses Gebiet fand ieh kaum einige Zeilen in dér geo- logisehen Literatur. Es erseliienen nur allgemeine geologische und tektonisehe Beobaehtungen, die síeli nur in grossen Zugén mit dem nördlichen Bakony befassen, und nur mitunter die Sűrű Gebirgs- gruppe mit ihren merkwiirdigen stratigraphiselien Verhaltnissen berüliren. Dér einzige literarisehe Stützpunkt ist das Referat H e i n r i c h T a e g e r s von den Jahren 1909 — 1 91 ő. T a e g e‘r be- suehte diesen Teil des Bakony im Jalire 1909. Er wollte nahmlich eine grosse Monograpliie vöm östlichen Bakony selireiben, die die stratigraphiselien, pulaontologisehen und tektonisehen Verhaltnisse umfasst hatte. Darum wollte er sich in seinen kurzen Referateu nicbt in ansführliche tektonisehe und stratigraíiselie Beobaehtungen einlassen. Neben dér erwáhnten Gebirgsgruppe Hegen ziemlioh bedeu- tende eozane und oligozaue Kohlenablagerungeai, so, dass neuestens aueh Bergbau betrieben wird. Weil das Gebiet in dér Literatur unbekannt ist und sogar ansführliche geologisehe Karteln- a u f n a h m en f eh le n, ausserdem aueh seine Stratigraphie merk- wiirdig ist, insofern mán in den Steinbrüohen viele VersteÜnerungen sámánéin kaim, dureli die das Altér des Hauptnumraulinenkalk- steins und des jüngeren Mergels nachweishar ist, wird es ge\viss interessant sein, wenn ieh niieh hauptsachlich mit den probléma tisohen eozanan Bildungen befasse. Die Grundlage dér geologisehen Bildungen, die ain Aufbau dér Dudar-Oszloper Síi rű- Gebirgsgruppe teilnehmen, ist dér trias- sisehe Hauptdolomit. Naeli dem folgt in konkordanter Lagerung dér Dachsteinkalk vöm Rhátium. Auf dieses trjiassisohe Grund gebirge folgen — abgesehen von den geringen kretazeischen Ablage- rungen — in diskordanter Lagerung die Gesteiue des transgredie- renden eozanen Meers, u. zw. einerseits a.m ^leeresufer abgelagerte Kalksteine und ^lergel, anderseits Braekwassergesteine. Naeli den eozanen Bildungen folgen oligozane Sandsteine, Sand und Tón, die hier und da mit mediterránéin Sohotter bedeckt sind. In höohster Stufe folgt, — wie aueh in den übrigen Teilen des Bakony, — in grosser Ausbreitung dér Löss. Jüngere, alluviale Geschiebe sind hier nieht zu finden, was mit dem typisehen Karsteharakter dev Gegend zu erklaren ist. Die eozanen Bildungen dér Sűrű-Gebirgsgruppe teilt mán in zwei Teile, und zwar„ je naeli den Umstanden, untéi* delien sich die Ablagerung vollzogen hat. Das Gebiet kaim mán namlich in dia- gonaler Riehtung dureli eine paláogeographisjche Linie in zwei Teile teilen. Diese Linie beginnt am nördlichen Rand des Magos-Berges, bei dér Verwerfungslinie, die aueh dureli Tiefboh- 4 Tömör- Thiriring János rungen naohweisbar ist. Die Linie zielit parallel mit dem máclitigen geologischen Absturz am östlichen Rand des Magos- Berges, und folgt dér Richtung des Dudar-Esztergárer Weges. Wenn mán nordwarts, gégén den Sűrű-Berg blickt, findet mán jenseits dér Linie typisehe Meenesuferablagerungen, dér siidösitliche Teil dagegen ist Flachland. Aus den morphologisehen Verhaltnissen ist es auch zu erselien, dass bier ein Becken sein muss. Die Reihen- folge dér Schichten kennen wir aus den Schurfboűi rungen, die durch Keblen und Bauxitgesellsehaftcn am Höhenpunkt 43(1 ni abgteuft wurden. I l Diluviúm-Oligozen. F~T1 Trias. Eozen. Verwerfungslinié r1!'1)))' Kreál e. ••• Palaeogeogr. Beekengrenze. Aus den enzimen Gesteinen des erwahnten Beekens konnte mán bisher nur wenig Versteinerungen sammeln. Leider ist diescs Materiül nocb nieht geniigend, um weitgreiferide palaontologische Folgerungen zioben, und das Altér dér Sehiehten er lantéi n zu kőimen. Soviel kaim mán nber seben .ietzt mit grosser Wahrscliein- li eh keit beliaupten, dass dér enzime Mergel, — dér síeli am Rand des Beckens, bei dér palaogeographischen Linie auskeilt, — mii dem Mergel dUs Zircer „Lencsés gödör" analóg isi. Es ist höclist wahrseheinlieh, dass dér Braekwassermergel von den Ffergesteinen Das Buzim i ii i Bakony-Gebirge 5 nur in dér Fazies alrweieht. Dnrch ausführliche Forschung konnto nnin endlich hiermit aucli das genaue Altér des Zireer Mergels bestimmen, den maii jetzt mit den Schichtefti von Forrni für ana- lóg halt. Natürlioh kann mán diese Problenie nur spáter beleuehten, wenn dureh die Tiefbohrungen sclion genug Versteinerungen ans Tageslicht gelangt sein werdcn. lm folgenden verde ich .jene eoziinen Bildungen behandeln, die ich auf dér geologischen Ivarié naeli oberflhchlichen Ausbissen eingezeichnet habé Hauptnummulinenkalk. lm folgenden verde ieb jene eoziinen Bildungen behandeln, die mérgeiig© und sandige Ablagerungen, miden Mee*resufem hingegen findet mán typische Uferkalksleinc. Die Transgression und Ke- gression des Meeres braehte im Beeken gut isolierte Bildungen zu standé, im Gegensatz zu den Ilei ablagerungen. — die un tér immer gleichbleibe'nden Umstiinden zűr Ablagerung gelangten und im Ver- gleich mit den Beckensedimenten heinahe als homogene Gesteine auf- gefasst werden kőimen. Das ist dér Hauptgrund, dér die Gliederung des Hauptnnnimulinenkalksteins ausschliesst, was übrigens aucli bei den Kalksteinbildu ngen dér Síid Bakony-, Vértes- und Buda- Esztergom-Piliser Gebirge dér Fali ist. Wenn mán die Besehaffenheit des Hauplnummulinenkalkstei- nes hetraehtet, findet mán, dass er stufenweise verschieden ist. Am haufigsten sind die Gesteine bárt, weiss, klingend und splitterig brechend; hietr und da mit weicheren Einlagerungen. Wir sehen grosse Tafeln, die nur aus Nummulina perforáld bestehen, ander- seits sind wieder machtige Teile beinahe aus lauter Nuvnnulina mUlecaput aufgebaut. An solehen Stellen kann mán aus dem ver- vitterten Gestein in gressen Massen Nummulinen sammeln. Als paliiontologische Merkviirdigkeit ist zu erwáhnen, dass sehr grosse Exemplare von Nummulina millecaput auch nieht selten sind, hauptsachlich im tieferen Horizont des Xummulinenkalksteins. Unter den gesammelten Exemplaren finden sich wahre Riesen formen. Das grösste hat einen Durehmesser von ea. 9.7 cm. Ein Exemplar, welcbes nieht berauszupraparieren war, hatte einen Durehmesser von ea. 10.4 cm. Die XiemmulUia perforáld habén einen Durehmesser von 2 — 2.5 em und sind meistens auffallend dick. Ein merkvürdiges Exemplar hat eine Dieke von 1.2 cm neben einem Durehmesser von 2 em- Wie erwáhnt, ist dér Kalkstein sehr liart, so dass mán aus dem unverwitterten Gestein kaum Versteinerungen sammeln kann. Die Versteinerungen des Hauptnummulinenkalkes sammelte ich an zwei Stellen. Die eine ist die Teufelsschlucht (Ördögárok), wo mau im Bett eines kleinen Baehes einige Cerithium sp., Velates schmie- (leliouei dér Stratigraphie niolit gut verwendbir. Wegen ibrer schlecliten Erhaltung ist sogar das Genus schwer zu liestimmen. Aber dennoeh kaim mán ca. 27% Ül>er- einstimnnmg konstatieren. Im Bakonyer Priabonien halién noeh die Crustaceen grosse Wichtigkeit, Mán kann die scliönsten Exemplare am Sűrű Be rg samineln. Das genus Harpacfocarcinus ist bei Mokattan, Buda und Piszke, hauptsachlieh im Mittel- und Obereozán verbreitet. Hier am Sűrn-Bcrg treten spezielle, kleine, neme Arten in so grosser Menge auf, dass ich sie au eh unbedingt als die Reprasentanten und typi- sclien Formen des Bakonyer Priaboniens auffassen muss, Cephalopoden und Fisebe habén hier keine stratigrapbische Wichtigkeit. Wenn wir mm die palaontologischen Beobachtungen zusam- menfassen, ist es fcistzustellen, dass die Fauna dieses Mergels analóg mit dér Fauna des Priaboniens ist und hauptsachlieh den Gesteinen bei Coli Bériéi und Verona gleiebt. Filter den ungarisehen Bildungen interessieren uns vor allém jene vöm Siid-Bakony. Hier wird mán aber wahrseheinlieh jene von Köleskepe in die priabonische Stufe setzen. Tektonischer Teli. Am Endc. dér Trias sind im Bakony schon tektonsche Bewe- gungen naehzuweisen, die grössten ei folgten aber in dér kretazeischen Formation. In dieser Zeit sanken neben maehtigen Bruelilinien 14 Tömör- Th i rring János ganze Gebirgszüge in die Tiefe, so dass am anderen Teil dér Linie grosso triassische Bergblöeke emporragten. Als solchen gehobenen tektonischen „Gegenflügel“ kann mán aueh jenen triassisehen Block anffassen, dér am Dudar- Gseszneker Hochplateau zum Vorschein kommt. Diesen tektonischen Gegeu- l'liigel rissen dana machtige Verwerfungen von dér Bodajk- Rátóter Hauptkette weg (T a e g e r). Am An fang des Tertiars herrschte wahrscheinlich auf dér Sűrű-Gebirgsgruppe ziemliche Ruhe, spater alier, im jüngerew Tertiar folytén ríesfo intensivere Bewegungen. Diese lírachen dann den grö-sten Tefil dér eozanen Deeke zu sarumén , so, dass mán eigentlieh selír grosso Bewegungen niclit nachweisen kann, klei- nere Brüche hingefgen sind Schritt für Tritt zu beobacliten. In dieser Zeit wurden die Gebirgsgruppen hauptsachliche in NW — SO-lioher Riehtung zertriimmert, und damals entstand auch die grosse Nagyesztergár- Dudárer Vekwerfnng, die un sere Gruppé dia- gonal in zwei Teile zerlegte , Nördlich von dér Sűrű-Gruppé ist gleichfalls ein Bruch naoh- znweisen; denn die morphologischen Verhaltnisse zeigen schon, dass die n elien dér Verwerfungslinie abgesunkene eoziine Decke hier tief Hegen muss. Neues tens wurde d,as auch durcli Tiefbohrungen erwiesen. Bemerkenswert sind die tektonischen Verhaltnisse am Sűrü- Berg. I)er westliclie Teil des Berges hesteht aus norischem Dolomit. Sowohl am Dolomit, als auch an dem ihn transgressiv iiberlagern- den Hauptnummulineinkialkstein sind Neigungen zu beobaehten, von (lenen die Schlussfolgerung zu ziehen ist, dass es sich hier um eine umgekippte Dolomittafel hamletit, dérén Schichten unter 30° nacli S einfallen. Die umgekippte Dolomittafel liob dann natürlich den Hauptnummulinenkalik f 1 ex u re n a rtig empor. Vöm tektonischen Gesichtspnnkt ist dér schon erwahnte Eszter- gár- Dudarer Bruch ein sehr merkwűrdiger Abschnitt. Diese grosse VtM'werfungslinie beginnt bei dér Bakonyoszlopen- R indverwerfung, telit den Magos-Berg und zieht sich neben dér Ortschaft Dudar bis Nagyesztergár. Am Magos Berg selbst verursacht diese Verwerfmig cinen grossen Aufschluss, wo dér Hauptnummulinenkalk tiber ca. 2000 m in seiner ganzen Machtigkeit zum Vorschein kommt. Beidé Verwerfungen habén grossen Anteil am Aufbau des Dudar — Cse- tény — Bakon yoszlop — Já.sder K o h l e n h| e c k e n s (Siehe die paleio- geog na phische Skizze.) Ausser diesen grossen Bewegungen kann mán noch viele kiéi nerc beobaehten, die das Lagern des Ha.uptnummulinenkalkes star- ton. Ein soleher Bruch verlüuft z. B. ober dem Kalkofen bei Bakony- oszlop. Die Schichten schlagen hier auf einer Strecke von 25 m von dér Riíditung NNW bis NNO — SSW iiber. Hier ist nocli dér Aufbrueh eines Doloinitbloekes zu erwabnen, dér vöm I löhenpunkt 322 m ostwarts sich emporhebt und den plas- Dús Eoziin im Bakony- Géb irge 15 tischen eoziinen Nummulinenkalk diapyrartig aufwölbt. Die Bewohner berehen hier von oben den Dolomitreibsand und von dér Soite den Nummulinenkalk, so dass dieser vorteilhafte Aulschlus* gut zu lieobaóhten ist. Derselbe Platz hat noch eine andere Merk- würdigkeit.. Ein ea. 8 m langcr Blook des Hauptnummulinenkalkes, dér den Dolomit mantelförmig bedeckt., ist in horizointaler Richtung ver seb oben. In dér Spalte ist eine B.rekzie zu fiú- dén, und die Gleitflache ist dieht gefurcht. Űbrigens Avird es selrr dér Miibe wert sein, hier detaillierte mikrotektonische Anfnahmen zu maciién Die TI ö h 1 e n dieser Gegend siud nicht nur vöm hydrologischen und palaontologischen Gesichtspunkt beichtenswert, sondern auch a Is archaologisehe Fundstellen. In dér einem meiner alteren Auf- satze beschriehene Höhle des Ördögárok (Toufels-G rabén) fanden d'e Foi'-scher des Veszprémer Museums in neuester Zeit die Beste 30d0 .iahriger Tongefas°e. OX THE CAUSES AND DOUBLE BIOLOGICAL SIGNIFICANCE OF THE GIACIAL PERIODS. By Dr. Mária Mottl (Abstract of a lecture hold in the 1934. october session.) The soluticn of the problem of glacial peidods is chiefly a bio logical question from the paleontologist‘s point of view and puts quite a lót cf cosniic and telluric causes in the centre of various ingenious theories Pleistoeenie glncialisation Avas already a quater- nary periodical reiteratien of a generál phenomenon of different intensities caused after all by cosmieal forees. GlaeiaPsations appeared ahvays .iust at the end of a cyele of Farth history acting someAA'hat as clcsing faet.s cf the perieds. At the eArolution of the Earth. It is s;miliarly characteristical that at the same ends of the cycles appear the groups of plants and animals which became domiratin?, i. e. of a superior ránk, in the subsequent cycles of Earth history. The first condition of true knoAvledge of Pleistocenic is to see ít as the closing peried of the 4th de\'elopment cyele of the Earth, i. e. of the Cainozoic. Our present period is namely nőt the mammal period bút ir.uch more the period of Mán as domina- t.ing mammal of higher ránk acting as a beginning or first period of a quite rew cyele, the Anthropozoic. The theories explaining the glacial i>eriods have the fault that tliey do nőt differentiate hetween high-mountain md polar glac:alisation Avithin the same glacial perieds altheugh th’s difference even noAvadays exists. I think natural facts cm cnly be obtained by clearing the causes of these phenomena first. These in portant ehief causes on hasé of both astrophysical and physical geographical data are the dif ferences of mtensity of solar radiaticn in first lire and the phenomenon of dilution of air (as air density constantly diminishes Avith the 16 Mottl Mária height). Snpposing these chief causes as origin of present glaciali- sation it is quite logical to believe in tiie hypothese that the large glacialisation of the glacial peried was ehiefly caused by an extra- ordinarily powerful e ven t of one of the previously mentioned fac- tors. This hypothesis emphasizes the significance of air dilution as a generál atmospheric change. If hy somé reá són or other a quan- titative (and nőt qualitative) change, I mean decrease of air density takes piacé within the atmosphe’re which serves as an iinportant defending eover of onr Earth, even a phenomenon of relatively smallev dimensions ean be the origin of serious changes since if the defending eover beeomes thinrer thus the irradiation of warmth will be quioker and gradually a generál cooling or glacialisation íollows. The theory of Arrhenius affirms that the decrease of the content of air of o^rbonic acid would lead to a new glacial period. This decrease oí carbonic acid content is after all the logical con- sequence of ti e decrease cf density of air layc-irs. We do rőt yet know exactly which force is the origin of this periodical decrease of air density. Probably attraction is this. The supposition of changes in air density and decreases of it is affirmed by several facts especi- í- Ily by the evolution and improvement of the living world. The first glacialisation the first atmospherical changes led to the formation of life possibilities on Earth. Fishes are yet bound to> the biocycle of Paleozoic, to the sea water. Mezozoic already produced such atmos- pherical circumstances which ma de possible a pulmonary aeration. The most important characteristic of the mammals of Cainozoic is the constant, body temperature which means an independence tbc extern temperature. Mán as the organism of the highest ránk of the present cycle has its intellect as most powerful Aveapon against the unfavourable influences of rature especially those of the temperature. Fish, amphibia, mammals, mark each a step of the high grade evolution and each serves rs a biological characte- ristic of n cycle of Earth histoi’y. As the first units of a higher group always appear at the end of the previous cyc’e already, e. g. reptilia in Permic, Mán in PleLstccenic we may conclude that the important atmospherical changes on the end cf the previous cycles afford tl e possibilities of living fór hi"her grade organisms and at the same time take away those wanted by lower grade organisms e. g the change and cooling down on the end of the Mesozoic led to the apprarence of mammals with a co'stant body temperature and the disappearance of reptilia. The phenomenon of decrease of air density gets thus an Earth historical and biological significan- ce being the origin of both a coolig down (glacialisation) and the appearence of higher grade organisms. The periods of glacidis.- tions are subsequently each a milestone of tbc generál evolution. The second important biological significance of the Pleistoce- nic is fcesides tiie appcarence of Mán as a higher gr ide organism the dying < f n any gonuses characteristic to it. Fór the evolutio- nist the periodes cf Farth history are quite as import mt :s the Of tlie filacial periods 17 cycles since they a re llu* charaete'ristic grades ot‘ the types of the higlier organisms (o. g. elepliant in case of inammal**) signing thus the true evolution of types. The periods beeome independent on hasé of the dominating more perfect forms only. The biological bor- ders of the Pleistoeetiic should be pincéd in the tinié when the ge- nera chavacteristic to the Pleistoeenic (Elephas, Ersus, Equus, Rhinoceros) hegin to dominate against the dying ont races of the Miocenic. This point of view would count the aetual Uppor Plio- cenic to the Pleistoeenic nlready. It is erronens to speak of type evolution during the snme peried, e. g. the Pleistoeenic since nőt the inammal type (e. g. Elepliant) lmt its one single genus (e. g- Elephas) is observed írom the point of view of the evolution of ge- nera. The evolution of the Elepliant type during the Cainozoic is charakterized hy the orthogenetie series: Moeritlierium (Eocenic) — Mustodon (Miocenic) — Elephas (Pleistoeenic). The genera characteristical fór eaeh period appear withont any transition nbruptly beside the dying out species of genera of the previous period. This fact approves that these genera were nőt at all deve- loped of eaoh otlier lmt out of the hereditary gén stock which cha racterizes e. g. the Elepliant type as a biological unit. Thus the Mustodon and Elephas are alsó the periodically acíivated forms, let us say the ever improving genera of the same type activations of the latent components of this charaeteristic gén stock. During the same period genus evolution should mean the domination respectively dying out, in different times of genera living under the same period bút in different geographic regions according to their velocity of evolution and to the climatic conditions. Genera living at the same tinié (as alsó nowadays) cannot be ancestors or descendants of each otlier nor can they form de-cendiug lines. The stratigraphic series of the single genera within the same and biologically íveli confi- ned period is aetual ly the natural consequence of dying out caused by the orthogenetie evolution of genera eombined chiefly witli climatic changes. The milder climate of enrly Pleistoeenic was e. g. advantageous fór the propagation of the Southern genera tEle- plias meridionalis, Rhinoceros etruscus, Hyppopotamus and Zebra)- The immediately following cooler period compelled these genera to die out or migrate to south and at the same time made the pro- pagation and domination of nothern genera easier. As the sue- cession of dying out within the same period always began by the Southern genera we can conclude in the biological fact that always the northern genera liave the future on the course of the generál evolution ! The problems of paleontology should thus be dissolved nőt on base of adaptation eapacity and descendence bút on those of here ditary characteristics and the evolution of orthogenetie types and genera. The same point of view should be used when examining the dying out genera as the second biological signifieance of the Pleistoeenic. This mucii discussed phenomenon can without doubt 18 Mottl Mária be főnnel on the end of eacli period. Tlie factor of glacialisation can- not be counted írom this point of view. Generally speaking we may state that eacli period had a relatíve cooling down when compared with the previous one. The difference observable between the dying out of genera of the last periods of cyeles of Earth history on one bánd and that of genera of other periods on the other hand oan l>e understood on base of the na t ural evőin t ion of types and genera. During the Eocenic and Miocenic namely single genera only of the type of elephants liegan to die out e. g. of the severaL mammals characteristic to Cainozoic. The dying out of Miocenic Mastodons originated the orthogenesis of the genus of Pleistocenic Elephas as a newer grade of type evolution. Tlie type of elephants thus did nőt die quite out with the Mastodonts. The disappearence of Elephas genera in the Pleistocenic, on the contrary, signs nőt only the end of a genus bút alsó tihat of the whole type of elephants since the Elephas forma the highest and last grade of the evolution of the type of elephants. The role and evolution of the whole type of elephants shall be finally closed by the death of the African and Indián elephants the last genera saved fór the present. This dying out process had talcen piacé nőt only in case of the genus of Elephas bút alsó in case of other Pleistocenic genera. Since the single types fönn properly speaking the whole ordo of mammals eharacteristic fór the Cainozoic we can conclude in stating that the dying out of genera at the end of the Pleistocenic s-igned the disappearence of the whole ordo of mammals to give piacé to the higher grade of organism, to Mán SZFEROSZ1 DERÍT ÉS SZ1DER1T FELSŐBÁNYÁRÓL. Irta: Dr. Koch Sándor és Dr. Zombory László Egy ábrával. SPHÁROSIDERIT FND SIDERIT VON FELSŐBÁNYA, von Dr. A. Koch und Dr. L. v. Zombory. Ej w urden zwei Karbonáté von Felsőbánya ana lysiert, ein Sphárosiderit (1) und ein Siderit (1 1 . ) . Letzteres ist das ea*ste bishei biekannte kristallisiertes Siderit-Vorkommen von Felsőbánya (Siehe Figur 2.) (Mineralogisch- Pa leont ologische Abteilung des Magyar Nemzeti Múzeum.) # * # A felsőbányái Főtelémek régen ismert másodlagos ásványa u sötétbarna, gömbös-vésés szferosziderit. Elsőül M. v. Lili közölte analízisét 1869-ben1, utána 0. Dittrich2 készített bárom elemzést 1 lierír ii. Muttenm. .Jahrb. Bd. XVIII. 1869. p. 343. ■ \Tcrliundl. Geol. R. Wien, 1877. p. 114. 'Szferosziderit és sziderit Felsőbányáról 19 kérgez he Társaságában fedezte fel lS!)2-l>en K renner J. az ando- ritot is. A (í. Dittrieh elemezte sötétbarna, apró gömböt-* szfero- sziderit példányok Mnü tartalma 17.11 27.34% közölt változott. Az utolsó IÍ7. esztendőben a Foteléi- XI. szintjéről nagyobb mennyiségben került elő, a régi előfordulás példányait szépség 1 jen mes ze felülmúló, világosbarna, kisebb-nagyobb gömbök alkotta Inain azokban a szferosziderit A gömbök rendszerint antimonit és auripigmt nt zárványokat tartalmazó barittáblákra telepedtek és ezeket némely darabokon teljesen bevonják. A gömbök felülete zsir vagy bársonyé -s fényű. Igen érdekesek azok a telér izéiéről kikerült ])éldányek, melyeken kvarees pirites alapra először az antimonit sugaras-tűs nyalábjai, ezekre barit táblák, majd ezekre szferoszide- rit gömbös halmazai telepedtek. Az antimonit kristálycsoportoknak a barit bezárta része friss, üde, míg a szferosziderit borította és az e fölé emelkedő kristálycsoportok cervantittá változtak át és töké- letes pszeudomerfózákat alkotnak antimonit után, jelezve, hogy az antimonit oxidációja még a szferosziderit lerakódása előtt követke- zett be. A koncentrikus-rétegesen felépített szferosziderit gömbök gyakran tartalmaznak zárvány gyanánt apró barit táblácskákat, eervantit pszeudomorfózákat és finom pluiuosit szálakat. A szferosziderit faj úlyának meghatározását és kémiai elemzé- sét, korábbi dolgozatunkban3 közöltek szerint, zárványoktól teljesen mentes, áttetsző, világosbarna anyagon végeztük. Eredmények : I. Fajsűly 20 /4 =3 852. FeO 40.10% 0.5582 , MnO 1 9.20 0.2707 0 8607 CaO 1.49 0.0266 ( MgO 0.21 0.0052 ) co„ 38.52 0.8755 99.52% 1.000 1017 Az elen zés adatai karbonátokra átszámítva: FeOO, 65.40% MnCO. 31.47 MgCO, 2 69 CtCO. 0.44 100.00% Kristályosodott szideritet, szemben az elóg gyakori szferoszi- derittel, eddig nem ismertünk Felsőbányáról, csak legújabban ke- rült egy példány Nemzeti Múzeumunk ásványtárának birtokába dr. Fiilöpp Béla úr, udvari tanácsos ajándékából A darabon, melyről sajnos, nem tudjuk, hogy a bánya mely pontjáról szár- mazik. kissé sárgás kvarc kristályokon 3 — 5 mm átmérőjű, zömök Földtani Közlöny LXIY. k. 160. o. 20 Koch Sándor és Zombory László sziderit kristálykák nőttek fennt. A világosbarna, áttetsző kristá- lyok egy részét finom barnás réteg alakjában bázikus ferrikarbonát vonja be. A kristályokat négy forma lapjai építik fel: c (oooi) (in) r (ion) (íoo) a (1120) (101) e (0112) (110) Uralkodnak a c éu e formák lapjai, mind e lapok erősen rosto- zottak az r:e metsződési élek irányában. Az a jól fejlett és az r csak némely kristályon megjelenő kicsiny lapjai tompán fénylőek. A gondosan válogatott és mállás! kéregtől megtisztított kris- tályok elemzési adatai: II. Fajsúly 20 j4— 3.871) FeO 55.71% 07755 ) MnO 3.42 0.0482 > 0.8756 1.005 CaO 0.53 0.0095 MgO 1.71 0.0424 ) C02 38.35 0.8716 1.000 99.72% Az elemzés adatai karbonátokra átszámítva: FeCXIj 89.92% MnC03 5.55 CaCOs 0.95 MgCO, 3.58 100.00% A kristályosodott sziderit mangánkarbonát tartalma, mint várható volt, lényegesen kisebb a szíeroszideriténél. (Magyar Nemzeti Múzeum ásvány-őslénytára. 1935. február hó.) RÚD AB ANYA OXIDÁCIÓS ZÓNÁJÁNAK ÚJ ÁSVÁNYAI. Irta: Kertai György.* NEUE VORKOMMEN AUS DÉR OXYDATIONSZONE VON RUDABÁNYA. Von Gy. Kertai.** Unlangst kamen mis dér Oxydationszone (les metasomatiselien Erzlagers von Rudabánya folgende neue M inéval Imidé zum ^ ér- sekéin: / ) Malaehit-Pseudomorphosen na eh Azurit, 2) oharakteri- stiseli zonarstruierte Kristalle, bestehend von gédiegenem Kupfer, Cuprit und Malachit; 3) wasserklare, farbloee Cerussite, 4) Selrwe- fel, 5) erdiger Cinnabarit und 6) Barytkristalle. Die eine Grösse von 4 cm erreichenden Malachitkristalle sind den bekannten Pseudomorphosen von Cbe.-s.v ganz áihnlich. Dér ehemalige Aznrit besüss I? Fennen, die auch an den Pseudomorpho- sen dureli Messung feststellbar sind, u. ziv die Fennen: (001), (201) und (111). Kleine Malachitkristalle aus dér pseudomorphosierten Masse sind von gut ausgebildeten Flachen dér Fennen: (001) und (110) begrenzt. Fin typisoher Unnvandlungsprozess ist an den Okta- ederkristallen (les gediegenen Kupfers zu beobachten: das Kupfer ist an seiner Oberflácbe bis zu einer gewissen Tiefe zu Cuprit oxy- diert, und dér so entstandene Cuprit wandelte sich nach aussen in Malachit um. An hergestellten Querschnitten dér Stiieke ist dér chemische Umwandlungsvorgang dér Pseudomorphosen gut zu ver- felgen. Die Entstehung dér sekundaren Produkte des Kupfers kön- nen wir durch chemische Formeln ©in fach ausdriieken. (Seite 25.). Das erste Produkt ist von den Hydrekarbenaten dér Azurit, das karbonatreichere Glied. Diese Entstehungsart ist auch dadurch leicht verstandlioh, dass das primáre Kupfercrz in Eisenspat einge- bettet ist und mit demselben gleichzeitig dér Zersetzung ausgesetzt wird. Demnach muss bei dér Entstehung des ersten Zersetzungs- produktes ein höherer Disscziationsgrad des COL, angenommen werden. Wenn das Mineralgemenge sclion an CO. ármeren Lösungen ausgesetzt wird, so vollzieht síeli die Umbildung des Azurits in Malachit. Cerussit und Sehweffel sind aus dem Galenit hervorgegangene Produkte. Be'ziiglich dér Fői men dér genannten Mineral© verweisen wir auf den ungarisclien Text (Seite 26.). Cinnabarit ist sek.undar: das vermutete primare Quecksilber- erz ist von Rudabánya bisher noch unbekannt In dér Serie dér sekundaren Minerale von Rudabánya sind * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1935. január 2-i szak- ul ősén ** Vorgetragen in dér Fachsifcüung dér Ung. Geol, Gesellschaft am 2- jan. 1935. 22 Kertai György samtliche Elemente dér primőrén Zone aufznfinden; diesbezüglich siehe die Tabelle an dér Seite 29. (Aus dem Mineral-Petr. Tnstitut dér Königl. I ng. Petrus Pázmánv Universitát zu Budapest, 1934. Direktor dr. Mauritz Béla.) # * # A rudabányai netaszomatikus érctelep vaskai apjából eddig a sziderit és kalkopirit másodlagos termékeit ismertük. (4, 8.) Mauritz Béla professzor úr 1934 júniusában Riula bánya ra vezetett tanulmányi kirándulást. A kiránduláson gyűjtőitekkel a rudai oxidációs zónára vonatkozó ismereteink világosabbá és gazda gabbá váltak. A remek rzririt-utáni m ’l ’ehit pszeudomorfózák é: a réz-kup rit-malaehit bármas°n zónás kristálvai a rézércek oxidációs gene- zisét teszik világossá. A eerussit és terméskén a galenit málási folyamatára utal. A cinnabarit előfordulásából egy még eddig ismeretlen primőr higanyén- jelenlétére következtethetünk. Végül a kristályosodott baritok a primőr bárium-t ‘irtatom másodlagos kiválásaként jelennek meg. Munkámnak úgy anyagát, mint a feldolgozás szempontjait Koch Sándor egyetemi magántanár úr tűzte ki számomra, amiért is tanítványi hálámat leróni első kötelességem Malachit-pszeudomorfózák azurit utón. A kristályok barna földes, limonitba ágyazott gumók alakjá- ban fordulnak elő. A limonit leiszapolása után tűnnek elő, üde, zöld színben, selyemfényben csillogva, a majdnem teljesen tiszta mala- chitból álló tömör kristály-druzák. A legnagyobb gyűjtött kristály hossza 49.7 mm szélessége 26 mm, megközelíti ezt egy 46.8X23.5 mm méretű darab, de az ennél kisebb 2 — 3 om-es kristályok igen közönségesek. A megjelenés színben, habitusban igen hasonló a világhírű Chessy-i kristályokhoz (2.). Az azuritkristály formáit selyemfényű, rostos malachit és 2 — 3 mm-t is elérő üvegfényű, szép, világos zöld malachit-krisfcályok alakítják ki. A pszeudomorfózák felületét a legtöbb helyen tömött, egybefüggő, szívós rosttömegek alkotják. A belső állományban a rostok ritkábbak, az üveges kristályos anyag uralkodik. Az iiregecskéklie benyúló átlátszó kristályokon a Tökö- li y L. által észlelt (001) és (110) formák figyelhetők meg (8) A repedésekben s üregekben az átkristályosiító oldattal természetsze- rűen érkezett földes, sárga limonit rakódott le. A kristályok tömöttségére jellemző, hogy a 49.7 — 26 mm méretű kristály súlya 91.5 g. Az azurit eredeti formái közül a (001), (111) és a (201)-eí sike- rült a pszeudomorfózákon felismerni. A kristályok csúcsai és élei legömbölyödöttek. így a kontakt-gon iomóteres mérés nem az éleken történt, hanem az összenövések árkaiban, ahol az egymáshoz nőtt Rudabánya oxidációs zónájának új ásványai 23 kristályok határvonalai élesek és mérhetők. A mért és számított szögadatok összehasonlítva a következők: mért számított (201) : (001) = 61°30' 62°18' (111) : (1 11)= 64°45' 63°57' A 3. a) és b) ábra a két legnagyobb kristályt leiére kicsinyítve tünteti fe!l. — A fényképfelvételeket Wéber József tanár úr volt szíves készíteni. Ejg. 3. ábra. fíéz-ku p r it-mal a eh i t k r htályok. Ezek a liáromzónás kristályok a réz oxidációs paragenezisé- nek remek példái. Az egyik darabon 8 — 9 mni-t is elérő szép mala- chit -oktaéderek csoportja nőtt fenn A malaehit-kristályokat eltör- ve az élénk zöld szín alól kuprit és ezen belül a termés réz oktaéde- rei tűnek elő. A nagy kristályokon a knprit tömege az uralkodó. A darab alsóbb részein a réz ágas-bogas formáira a kuprit és a malachit nemcsak oktaéderek, hanem kisebb 3 — 4 mm-es hexaéderek alakjában is telepszik. E darabok keresztmetszetén tanulságosan látjuk a kémiai ps/eu d omo rf óza -képződés folyamatát. Amint a vázlatrajz ábrázolja (5- ábra) a rézoktaéder kifelé oxidálódva kuprittá alakul s. a létrejött kuprit a felületén már szénsavas mái ást szenvedve malachitosodik- Ha már most a folyamat valamelyik nyíl irányában teljesen végig- megy, akkor jön létre a réz utáni kuprit-, illetőleg a kuprit utáni in a 1 a eh i t pszeu domorf óza . A rezet minden oldalról körülveszi a kuprit. A tömött kuprit sokhelyütt kis rézszemecskéket zár magában. Tehát a réz az idő- sebb; s e réz nem a kuprit redukciója útján keletkezett. Az ismert réz-kuprit-élőfordulások nagy része az utóbbi genezis szerint jött létre. A rudabányai réz ugyancsak létrejöhetett kuprit redukció eredményeként, azonban ezt, a réznél idősebb kupritot darabjain- kon sehol nem találjuk. Az eddig ismert kupritok tehát a réz oxi- 24 Kertai György dációja útján jöttek létre. Ezt bizonyítja az ércmi kvoszkópos vizs- gálat is. Az órccsiszolatban jól látni, mint rágja bele magát a luip- Fig. 4. ábra. 1. Kéz — Kupiéi, 2. Kuprit — Cuprit. 3. malachit, 0. oxidáció, C. Szénsavas múlás — Karbonatisierung. Rudabányn oxidációs zónájának áj ásványai 25, rít a rézkristályokba. A kuprit zónája, mint az oxidációs, — „rozs- dásodó rész“ — likacsot?, nem összetartó. A kupritból malachittá való átalakulás azonban ifién jelentős térfogatnövekedéssel jár (OH, — 00.) s így az oxid réteg re települő szénsavas érc kompakt egyöntetű felületet ad a mikroszkópos képen. (4. ábra.) A knprit- ban gyakran láthatjuk a még elváltozz ti an réz s/emecskéit, ereit A három kristályréteg aránya változó, de a malachit legvékonyabb részén is meghaladja a kupritzóna 10%-át. S c h n e i dler h ö h n szerint a termésréz ércmikroszkópiai vizsgálata igen nehéz s a poli- rozást megnehezítette még az oxidációs ércek különbőz?) megtar- tása is. Az ércnek meghatározása, a legegyszerűbben, a szép belső reflexek segítségével (malachitzöld, kosén ilpiros) történt. A felvétel sárga színszűrővel és ccn 25 inp es expozícióval készült. A réz primer érce Rudabányán a szideritben erek alakjában előforduló kalkopirit, (és jelentéktelen mennyiségű fakóérc.). A rézércek másodlagos folyamatait lelőhelyünkön (Sehneiderhölm Tsumeb AI i ne-i vizsgálataival összevetve) három sorban különíthet- jük el: 1) kalkopirit ►szénsavas múlás — ► malachit v. azurit 2) kalkopirit ►reduktió ►tennósréz ► ►szénsavas múlás ►malacb.it v azurit 3) kalkopirit ►reduktió ►termésréz ► ►oxidáció ► kuprit ► ►szénsavas múlás ►malachit v. azurit. Az első folyamatok S cli n ei d e r h öli n szulfidos érctelepre alkalmazva a mellékkőzet CaH_.(C0,)_ oldatával hozza kapcsolatba (6). Itt azonban karbonátos érctelepről lévén szó a Sehneídeír- höhn-féle egyenletet a következő formában írhatjuk fel: CuFe S.+ 80=CuS04 + FeSO, 2CuS044- 2H.,(FeCa)(C0 .)„ — OuCO, — Cu(OH)., -f +CaS04 + FeS04+3C0., + H..O [FeS04 -f 6H .0 = 2Fe(OH)s-J-3H2. S041. Az első folyamatot Schneide r li ö li n szulfidos érctelepre ugyanúgy írhatjuk fel, mint S c b ne.i de r li öh n. A nemes rozsdá- sodás folyamata szintén ismert E sorozatba tartoznak a szép ruda- bányai termésréz ágas-hogas, patinás darabjai. A harmadik málási sorozat demonstrálására egyrészt az emlí- tett háromzónás kristályok szolgálnak, másrészt sok tanulságos da- rab, melyen a szemcsés kuprit szemmelláthatóan megy át először azuritba, majd malaehitba. Mármost, hogy a két bázisos rézkarbonát közül melyik kelet- kezik, erre vonatkozólag ugyancsak ékes bizonyítékot szolgáltat Rúd a bánya. Ismeretes Auger tétele, mely szeiint az oldatból akkor válik 26 Kertai György ki az azurit, ha a széndioxid disszociációs foka magasabb az oldat- ban a környezet széndioxid-disszociációjánál. Mi'llesowich ki sérltbei pedig bizonyították, hogy a rézhydrokarbonát rendszer egyensúlya a C02-nyoirnással arányosan tolódik el az azurit felé. (1). A rudabányai kalkopirit a szideritben alkot ereket. Az oxidá- ciós folyamat szintje egyszerre éri el a vaspátot és a rézércet A sziderit limonitosodása folytán az oldatokban természetesen bősé- gesen van széndioxid. Az első termék tehát a magasabb CO,-nyo- máson keletkező azurit. Az oxidáció szintje lejjebb vándorol vagy a darab a felszínre kerül, az azurit szénsavban szegényebb oldatok hatása alatt malachittá alakul. Ezt a folyamatot bizonyítják az azurit utáni malaehit-pszeu- don orfózáink s az említett zónás darab is; viszont ez magyarázza meg a pszeudomorfózák keletkezését. Ha mindezen folyamatokat figyelt™ be vesszük, látjuk, hogy a malachit darabjainkon tulajdonképen a föllelhető negyedik, illető- leg egyes eseteikben ötödik ásványgenerációt képviseli. Cerussif és termésbe h. Erősen limonitos darabon, primer reüktumként szereplő gale- nit társaságában találjuk e két ásványt. A limonit repedésein fel- váltva rendszertelenül foglalnak helyet s a einnabarit egyenleteben vonja be a eerussitot és a ként. Azonos koruk s a galenitből való keletkezésük ilyen módon kétségtelen. Az előfordulás genetikai ér- dekessége, hogy az innen már rég ismert galenit másodlagos folya- mata is fellelhető. A cerussit kristályok 4 mm nagyságot is elérnek. Villogó, ki- tűnő fényű, éles, jól fejlett, a cinnaba vittél néhol rózsásan festett kristályok. A kristályok habitusa: c tengely szerint kissé lapított, a tengely szerint megnyúlt A lapok megjelenésében érdekes, hogy a Tok od y L. által Magya roi szagra számított 7 vezető forma mu- tatkozik itt is s ezeken kívül csak egy lap, az ugyancsak gyakori: (102). _ (9.) A megvizsgált bárom kristályon a lapok mind kitűnő reflex- szel mérhetők voltak. Jel Index. F. érték ( Tokod y) Magya r ország a (100) 77.2 b (010) 100.0 X (012) 72.7 i (021) 95.4 ÍJ (102) (30.31 ni (110) 100.0 r (130) 81 80 V (111) 90.9 Rutinba uya oxidációs zónájának új ásványai 27 Kombinációik: 1) a b x i y ni r p 2. b x i jj w p Az első fajta prizma zónában az .v uralkodik. Az első kombi- náción a harmadik tengely zónája alárendelten fejlődött ki. A má- sodik kombináción az (110) szerint erős ikerrovákoltság jelenik meg; és ez a b- n az i m b-ből alkotott kis növekedési idomok képződésére vezet. 28 Kertai György A terméskén 0 5 — 1 ram-es kristályos kérget alkot. Színe hal- vány kénsárga, lteá legtöbbször cinnabarit telepedett. A kéreíg fe- lületén binokuláris mikroszkóp alatt apró fennőtt piramisokai ész- lelhetünk. Említett para, genezisében hasonló a Mies-i előfordu- láshoz. A cerusszit mérés'1 adatni: J< íl Lap Mért Síámított a b - (100) (010) = 90° 90° y = (102) = 59°22/30" 59°20'48" m = (110) = 31 23 31 22 55 r = (130) = 62^19 30 61 20 40 P = (Hl) = 46 06 46 09 10 b X = (010) (012) = 70 08 70 07 30 i = (021) = 34 42 30 34 39 58 m = (110) = 58 37 30 58 37 05 r = (130) = 28 46 28 39 30 i i, = (021) (021) ==110 34 1 10 40 04 X (012) = 35 29 35 27 32 (110) = 64 30 64 38 26 (130) = 29 40 29 57 45 X x' = (012) (012) = 39 44 39 45 y X = (102) (012) = 36 08 30 35 59 56 y p = (102) (Hl) = 31 16 31 08 03 P: p' = (111) (Hl) = 49 59 49 59 28 P m = (Hl) .010) = 35 46 35 45 48 Cinnabarit. A földeis cinóber limoniton, cerussiton s termóskénen telepe- dett, élénk pirostól sötétvörösig terjedő színárnyalatban. A cinna- barit tudvalevőleg lehet elsődleges és másodlagos ásvány is Itt azonban kétségtelenül másodlagos, miután a terméskénen és a cerussiton telepedett. A primer higany-ércet Rudabányáról eddig nem ismerjük. A higany elsődlegesen cinnnbaritban, vagy selrwatzitban jelenhet meg. A cinnabarit másodlagos, kétségtelen tehát, hogy Rúd ahány án meg kell, vagy meg kellett, hogy legyen a Hg-tetracdrit. Ez egyál- talán nem valószínűtlen, tekintve Rudabánya genetikai hasonlósá- gát egyes Szepes-Gönnör-i hányákkal és ismerve a higany-fakóérc ötös bán y a i meg jele nősét . Barit. Tokody L. leírásából innen eddig a kisérő palák szürkés- vasikos sulypátját ismerjük. (8.) A most gyűjtött barit a vaskalap limonitján, annak repedéseiben nőtt fel. Megfigyeltünk azonkívül vaskos baritereket a primer ércben is. A limoniton fennőtt barit tehát egyrészt a sziderit (a n korit) Rndabánya oxidációs zónájának új ásványai 29 esetleges báriumtartalmából, másrészt az említett, a szí derít ben hú- zódó barit-erek málásáhól származik. A kristályok kétfélék: 1) 5 — 8 mm-es fehér táblák (001), (110) 2) 0.5 mm-es villogó, vi /.tiszta, kitűnő lapokkal határolt egyedek. Ez utóbbi kristályok a b tengely szerint kissé nyúltak és raj- tuk a (001) (110) (011) és az (102) jelenik meg. A Rudabányáról ismert másodlagos ásványokban tehát a pri mér zóna minden eleme fellelhető. Elem Primer Szekundér Fe Ankerit Sziderit Kalkopirit Pirit Markazit Tetraedrit Limonit Hematit Cm Kalkopirit Tetraedrit Rés Azurit Malachit Kuprit Pb Galenit Cerussit Hg Cin na bari Ca Ankerit Aragon it Kaiéit Gipsz Mn Szülei- it Wad Pirnlnzit Ba Sziderit Ankerit Barit Barit * Cü2 Ankerit Sziderit Aragonit Kaiéit Azurit Malachit (Oldat) S Kalkopirit Pirit Markazit Galenit Tetraedrit Barit Kén Gipsz Barit (Oldat) 30 vitéz Lengyel Endrei A tanítványi hálán kívül mély tisztelettel kell köszönetét mondanom dr. Maurijtz Béla professzor urnáik jóalearatü párt- fogásáért és tanácsaiért, amivel munkám elvégzését lehetővé tette. (Készült a Kir. Ma.gy. Pázmány Péter Tudományegyetem Ásvány- Kőzettani Intézetében.) IRODALOM. — LITER ATUR. 1 Doelter: Bandbujüih d. Min. Chein. T. 468. 2. Geinitz: Malaehitpseudomorphosen v. Cliessy. N. Jb. 1876. 3. C: Hintze: Handbuch d. Min. 4. Pálfy M.: Rudabányai hegys. geol. viszonyai és vasé' ctelepei. 1924 .r). Rfii chert — Zeller — Koch; Ásványhatározó III. 6. Schneiderhöhn: Die Oxydations- u. Zementations-ÍZone. F. d. M. TX. 120. 7. Schneiderhöhn- — Ramdo h r- Lehrbnch dér Erzmikroskopi?. 8. Tokody L.: Mineralien f. Rndabánya Z. 1‘. Krist. 1924. 9 Tokod y L.: Kristallographische Monographie d ung. Cerussite. 7. f. Krist, 1926. A SÁROSPATAKI SZELT VINCE-HEGY PIROXÉN A NDEZTT J A. írta: vitéz Lengyel Endre dr. I)ER PYROXENANDESIT DES SJZENT VINCE-BERGES BEI SÁROSPATAK. Von E= Lengyel. Szerző a Szent Vinoe-hégy igen apró, perfíros elegyrészei sötét- szürke, helyenként üveges szövető piroxénandezitját és 1 — 5 mm porti, ros elegyrészeket tartalmazó világosszürke pivoxénandezitjá L írja le. * * * In einer Entfernung von 1 — 2 km W-lieh von Sárospatak sind mehrere Andesitkegel anzutreffen. Am grössten Teil dersetlben ste- hen primitive Steinbrüehe in Betrieb, elie elás Matéria! dér Beirge gint aufschl ittasén und zn pet r e>g raph isclien Untersuohungen geeig- neten, frisehen Andesit liefern. Von diesen Kuppen hangén dér Gombos-Berg (142 in) und dér Páncél-Berg (110 m) durcli einen flaehen Sattel mit einander zn- sammen unel bilden cinem NNW — SSO-lichen Grat. In eler S-liehen, Fortsetzung desseliben erheben sicli NW-lich von dér Ortsclmft Bod- roghalász dér Kutya-Bei'g und dér Szent Vince-Berg als selh-tán- elige Kuppen aus eler mit Nyirok (einer zabén Lehmart) liedeekten Ebene. An (len beiden zuletztgenannten Bergen stehen zűr Zeit die groissem Steinbrüehe dér Firma Várszóly Testvérek im Betrieb. Am A sárospataki Szent Vince hegy piroxénandezitja 31 Kutya-Berg wurde dér Steinbruch in 1 !H 7 eröffnet und 1 io fért einen besonders fiir die Z veeke des Wegbaues vortroflTieh gccigneten, diehten Andesit. Die Aufschliessungsa rl>eiten wurden am Siidliang des Kutya- Berges lx'gonnen und lieferten ein gutes, gleichmássig diebte,; Ge- steinsrraterial. In 192*2 richtete süli dér Betrieb auf mnsebinelle Zerkleinerung ein, kaum wurde a bor daniit bőgőimen, als binter dér diehten Andesitwand ein verándertes, schlackiges (restéin zum \roi*schein kam, das den Zweeken des Petiiéin nieht inehr entspracb. Beim weiteren Abban ni üss te die Riebtung geándert werden und es zengte í-ieb, da s dér gute Andesit rund bérűm nn den Hangén des Hiigels vorkommt. Die zent ra le Masse — sebein Írni* die Triim- merausfüllung eines Kraters — ragt au eh heute noch unberührt enipor. Dér Steinbruch am Szent Vince-Berg hat lieute béréi is 25 — 30 m koké, im Abban befindliche Wánde aufzuweisen. Die oliersten 10 m des Gesteins sind zertrii mmert und venvittert, darunter folgt aber in dicken Bánken ein gut bearbeitbarer, frischer, dunkel- grauer Pyroxenandesit. Stellenweise zeigt er eine sáulentormige Absonderung. Dér Steinburch gliedert sieli in zwei Horizonté. Das Getein des obercn ist ein oft löcheriger, lavaartiger Pyroxenandesit von ungleicher Struktur und vorwiegend hellerer, grauer Farbe. Dér Andesit des unteren Horizontes ist dunkelgrau, mitunter sclnvarz, dicht, frisek. Dér grösste Teil dér untersucbten Andesite stammt aus mei- ner eigenen Aufsammlung, doch bildeten auch die von Herrn Prof. A. Kiss dem mineralagisch-geologisehen Institut unserer Univer- sitát geschenkten Exemplare eine wertvolle Ergánzung dér Serie. Die Gesteine zeigen — trotzdem sie ausnahmslos Pyroxenan- desite sind — kein einheitiichcs Áusseres Hinsichtlich Farbe, Struk- tur und Erhaltungszustand kisen sieli 2 Typen untei*scheiden. Zum ersten geliören hellgraue, manchmal einen violetten Sticli aufwei sende Andesite mit vorherrschender Grundmasse. Die porphyrischen Gemengteile sind 1 — 3 mm me sende, grauliehweisse Feldspate und maxiinai 5 mm erreiehende Pyroxeaie. Das Gestein zeigt oft Scklie- ren und eine fluidale Struktur. Lángs dér Klüfte sind eisenscliüs-ige K mustén und die Zeicken postvulkannscher Zer^etzung zu beoback- ten Zum zweiten Typus gehören dunkelgraue, diehte, friseke Pyro- xenandesite, manchmal mit glasigem Charakter und ausserordent- lick kleinen porpkyriscken Gemengteilen. übzwar die beiden Typen in tieiden Horizontén des Stein- bruches vorkommen, bildet dér hellgraue Andesit dennock grössere Mjassen. Allé Anzeiohen spreehen dafür, dass die beiden Typen die Produkte zweier verschiedener Eruptionen darstellen, die durch eine verháltnismassig kurze Effusionspause von einander getrennt 32 vitéz Lengyel Endre sind. Innerhialb des Erup rionszyklus karnen z. T. infoige von Dif- ferentiation, z. T. infoige Ánderung dér physikalisohen Verhalt- nisse Gesteinsvarietaten von verseli iedener Zusammensetzuug und Struiktur zustande. Hinsiehtlich dér m iné rali seben Znsammensetzung sind samt- liche Gesteine Hypersthenaugitandesite mit wechselnder Verteilung dér beiden Pyroxenarten, Sie sind vollkommen dem Typus dér in dér Umgebung Von Komlóska vorkommenden jiingeren Pyroxenan- desite ahnlicli.1 Das Mass dér Umkristallisation ist verischieden: nianebmal ist die Grundmasse untergeordnet, das Gestein grob por- phyrii-ch, wobei die Feldspate die Grösse von 1 cm erreichen. In anderen Fallen ist das Gestein glasig und die porphyrischen G e- mengteile spielen eine untergeordnete Rolle. Ein Teil derselben ist sehlaekig und lavaartig. Die Löoher sind mit grünliehgelbem, isotropem Matéria! ausgekleidet. Langs dér Absonderungsfláclien sind Infiltrationen vou Eisenhydroxyd háufig. Die Plagioklase sind manchnial ausgelaugt, ivodurch das Gestein löeherig wird. In dér Nahe von postvulkani- sehen Exhalationen, ist das Gestein kaolinisoh verandert. Endo- géné und exogene Binschliisse sind besonders im hellgrauen Typus anzutreffen. Die Grundmasse ist im allgemeinen vorherrschend, von hyalo- pilitisoher, selten mikroliolokristallinischer Textur. Das Glas dér Grundmasse dér sehwarzen Andesite ist dunkelbraun und mit Erz- körnehen bestaubt. In dér Grundmasse dér hellgrauen, saureren Ge- steine treten oft felsitische Nester, Flecke auf. Es ist interessant, dass in diesen Exemplaren die porphyrischen Geméngteile gewölm- lich in hohem Mass resorhiert und nur in Rolikten anzutref- fen sind. Die Mikrolithe sind grösstenteils Feldspate mit annáhernd paralleléi- Extinction, und Erze. Untergeordnet treten aueh Augit- und Hypersthen-Mikrolithe auf. Fluidale Struktur háufig. Die Plagioklase sind tafelige Kristalle nacli (010). Zwillinge ura hauufigsten nacli dem Álhit- und Knrlsbader-, selten naeh dem Periklin- Geset z, doch kommen ausnahmsweise aueh Manebaeher- und Bavenoer Zwillinge vor. Die Plagioklare sind ineist isomorph zonar gebaut. An den Plagioklasen dér saureren Gesteine ist dér zo- nare Rau schárfer ausgeprágt und unter den einzelnen Hiillen zeigen sich grössere Schwankungen, wie bei den basischeren Ande- siten. Die Enscheinung ldingt aller Wahrscheinliohkeit naeh mit dem ras, eheren Tempó dér Abkiildnng und Kristallisation zu- sammen. R('i saureren Gesteinen tritt hiiufig rekurrent zonarer Bau mit 2 — 3-maliger Wiederholung auf. Die an Albiti + Knrlsbader 1 vitéz E Lengyel: Die geolog. und petrogr. Verhaltn. d. llnigeb. von Komlóska. Acta Cliem. Min. et Phys. Tóni. II fasc. 3, Szeged. 1934. A sárospataki Szent Vince- hogy piroxénandezitja 33 Doppelzwillingen gemessenon Extinctionswerto siireclien für ©inén An-Gehalt von 41 — (>S"á . Maximale Yerdunkelung in dér pymmetri- sehen Zone 3(1 — 11 11 Optisdi bestimmt enviesen sieh die Plagioklase als Labrado rite und Labradorbytownite. Die kleineren Individnen sind (beson- ders in den ludleren Andesiteil) Labradorandesine. Gin. - und Fliissigkeitsein.sdilii.ss’e mit Libelle i iud besonders im zentralen Teil eddi- zonnr nngeordnet. Sie durohsetzen die Féld spate oft gánzlich. Hantig ist dér Pyroxen (l>esonders Angit) als Einfluss. Dieser tritt olt poikilitisoh auf. Gelegentlieb ibrer Zersetzung entstehen Kaolin, Kalzit, Seri- zit und sclten C'hlorit, weleh letzterer die Feldspate manehnial nefcz- artig durchsetzt. Von den Pyroxenen berrseht in den meisten Fallen dér Hy- perstlien vor. Dér Angit koimut manchmal imr in kleineren, run- dén Körnern und hantig nur als Einsdilnss im íiypemthen vor. Dér Hypersthen bi Időt sclunale Frisnien mit den bezeichnen- den, quer verlaufenden Eiiischnürungen. Er ist oft stark resor- biert. Zwiilinge midi (10b), sowie naeii versehiedenen Domiaflachen sind bániig. Pleoohroisinus stets gut zu beobnditen: ng — grünlich grau, np bráunliebgrau, nm — rosiggrau. Hantig parallel mit Angit verwaclisen. Dér Angit ist zweierlei: gewöhnlieh und diopsidisdi. In den lielleren Andesittypen berrseht dér gewölin. Angit vor: cY 50t — 54°. In déli dunkleren Gesteinen erreiebt dér diopsidisebe Augit das (Tbergewicht te Y =38 — 41°), was auf cinen höheren Ca -(lehalt hin- deutet. Selten sdiwadi pleochroitiscb. Im Falle paralleléi’ Yerwach ung liegt dér Hypersthen innen. Magmatikché Hesorption in dér Régei langs dér Quereinschniirun- gen vorg esdi ritten. Bei ibrer Zersetzung erseheint bauptsádilicb Cblorit, doeli ist auch Erzbi ldung limitig zu beobaehten. Serpentin (Bastit) lüllt oft als Pseudomorpbo e das Innere dér Kristalle auis. Ilire Uralifisierimg ist auch in den dér Oberfládie mibe liegenden Andesiten zu leobaebten. Als sekundárels Produkt erseheint auch Bietit (Bauerit). besonders an den Rándem dér Augitkri falié. Die Biotitscbuppen sind n ncbmal rosettenartig geordnet. Primarer Amphibcl kommt nur ausnahmswelfse in den Ande- ziten des tieferen Horizont©** vor. Er bildet kleine ( <01 mm) Pris- men mit zer ehlissenen Rándern. Dér Magnetit bildet in den hellleren Andesiten 0.1— 0.5 mm messende selbstándige Kristalle, oder Hantén. Cbarakteristische Waehstumsformen, Kristalskc lette kommen auch vor. In zerst reli- fem Lidit deutet die .talilblaue metallische Farbe auf Magnetit Ilin. In den duiikelgrauen Gesteinen tritt dér Magnetit in gleicinnásfiig eingestreuten kleinen Ivristallen auf. Dér Apátit kommt iin Inneren dér Feldspate gewöhnlich in 34 vitéz Lengyel Endre lángén Nadeln, in den femisehen Mineralen in gedrungenen Pri,s- menfragmenten vor. Zirkon als Einschluss sehr selten. Dér Quarz ist ein interossanter Gemengteil dieser Gesteine. Er tritt nicht in selbistandigen Tndividuen, sondern in gezahnt anein- ander gefügten Haitién und gestreckten Adern auf. Er bildet mjanch- mal, besonders in dér Umgebung dér Pyroxene sphaerolithische Ag- gregate. Hint ichtlich seiner Herkunft ist er wahrscheinlich hydro- thermal, doch ermöglicht dér hőbe Si02-Gehalt dieser Gesteine, wie in vielen anderen Andasiten des Tokaj-Ujhelyer-Gebirges,2 auch liier das sporadische Auftreten des l'reien Quiarzes, als letzten Pi.oduktes dér Ausscheidung. Einschlüsse aus dar Tiefe. Die Andesite dér. Szent Vince-Ber- ges enthalten oft einige cin- bis kopfgrosse Einschlü-se. Dicse sind T. endogén und hiaben den Charakter vöm Diabas oder Gabbro. Struktur granitisoh körnig, oft poikilitiseh. Mineralische Gemeng- teile: Plagioklase dér Labrador-Bytownit-Reihe, Pyroxcn und Mag- netit. lm Umkreis dér Einsclilüs-se sind meWr-minder breite Abkiili- lungshöfe zu beobaöhten, als Zeiöhen dafür, dass sie im testen Zu- stand in das empordringende Magma gelangten. Exogene Einschlüsse sind in dieren Gesteinen gleiehfalls hau- fig,. Besonders im Gestein dér höheren Horizonté kömmé n viele kon- laktmetamorphe Einschlüsse vor. Gemengteile: Pligioklas, Pyroxen (Hypersthen und wenig Angit), Ebonerz, Pvkotit und wenig Quarz Struktur mitunter diablastisch. In dér Nalie des cberen Steinbruch-Horizontes kommt Biotit - gneis in faustgrossen Stiicken vor. Dieser besteht vorwiegend au, Quarz und Biotit, untergeordnet erseheinen Feldspat, Amphibol. sowie etwas Eisenerz. Struktur pairallelschieferig. Dér Plagioklas ist kurzpi ismatiseh. Durehschn ittsgrösse 1 mm. Oft nach dem Albit-Gesetz lamelliert, rnanchmal zonar gebaut. Op- tisch bestimmt erwiesen sie sieli als Labradorandesine — Andesine mit 27 — 46% An. Die Plattén des Biotits '-ind in parallelé Keiben geordnet. Seine Form ist dem Feldspat gegeniiber wohl begrenzt, Öffnung dér optischen Achsen sehr kiéin. Pleoehroisnms: ng=rot- hraun, nm = braun, np — grünlichgelb. Dér Amphibol kommt in sohleeht umgrenzten, get treckten Plattén meist mit Biotit ver wachsen vor, y < c -= 12 — 16". Apátit in kurzen Prismen, Zirkon in winzigen Körnchen. rnanchmal mit pleochroitischem Hof treten als Einschlüsse auf. Die Quarzkörner fügén sieli gezahnt anein- ander. Sic löschen oft undulös aus. » # Das Gestein des mit dem Szent Vince Berg benachbarten Ku- tya-Berges ist gleiehfalls ein Hyipersthenaugitnndesit. Seine Er- scheinung, mineralische Zir-n nimensetzung und Struktur stim- 2 vitéz E. Lengyel: The role of resorption in the petrogenesis of Tokajese Nagyhegy. Föld. Közi. Vol. LV, Budapest. 1925. 35 A sárospataki Szent Vince- hogy piroxénandezitja mén mit dem (i estein des Szent Vince- Kérges vollstiindig ü béréin. Vorherrschcnd ist dér hellgraue, olt lavaartige, dnrch Ab.sonde- rungsflachen gegliederte Andesit, dér in dér Niihe dér Oberfládhe hochgiradig verandert ist. In (len dnnkelfíranen \ arietáten ist liier dér Angit (diopsi- diseh) die vorherrsehfJnde Pyroxenart, und ist et't vererzt, serpen- t inisiert. Gabbroidale lOinschliisse komiren aucli in dicsem Gestein var. Vöm Andesit deb Szent Vince-Bergcs wnrden zwei, von jenem des Kutya-Berges eine Analyse im Laboratórium dér Kgl. Ung. Geol. Anstalt ausgefübrt, n. /.w. allé drei dnrch T. Gedeon. # I)er bellgraue Andesit des oberen Steinbruchcs lieferte die uachstehenden Werte: >. Osann-W erte. Niygti-Wertc. Amcrikoiiischí Si02 „ 60.88 S 67.42 S ... 21 si 207.1 WerU !. qu ... .. 25.25 TiO-> ... 0.28 A 3.35 A1 ... 4 qz +65 or 3.67 AI2O2 ... 18.64 C 6.88 F ... 5 ál 36 ab 23.00 FeíOi ... 2.95 F 10.58 A1 — 16 fm 33 an 26.35 FeO .. 3.33 a ... ... 5 C ... 9 c ... - 21 hy 5.71 MnO ... 0.02 c 10 Alk ... 5 alk 10 MgSiO- 5.14 MgO ... 3.04 f 15 NK 8.6 k 0.13 mt 4.27 CaO ... 5.82 n 8.6 Mc ... 4.2 mg 047 ilm 0.53 NaaO ... 2.72 Reihe : fi C/fm — 0.47 ca ... 0.16 K2O ... 0.62 k ... ... 1.5 Schnitt . . 4 ap 0.78 + H2O ... 1.41 T 1.56 Ck ... 0.65 c 3.13 -H2O P2O:. CO2 0.34 ... 0.35 ... 0.07 £ 100.07 Berke-W n te 46 ,; = 57 Cn ... 0.68 C = 31 = 18.5 11. 4.4.4 (5) lm System Osann’s stelit dieses Gestein dem Hypersthenande- sit de.s Mt. Pclée, Martinique, am naohsten, (lessen Typnsf önnel die folgende ist: sBb.5» a„, c9.5, f14.5. Die Menge dér Alkálién ist etwas gerin ger, jene dér femischen Gemengteile grösser. Auf Grund dér Niggli-Werte ist dér Maginentypus unseres An- desits tonalitiseh und seine Projektionswerte stelien dem Normált o nalit von Riesevferne (Tirol) am niiclisten. Die dimkelgraue Andesitart i t — im Einklang mit ihrer mi- neralischen Zusammensetzung — verhaltnismassig basisoher, was sioh besonders im Auftreten Ca-reicherer Plagioldase und des diopsi- dischen Augits, resp. im zunelimenden Verhaltnis (’erselben offenbarl. 36 vitéz Lengyel Endre Amerikanische Őrig inaía na ly se Osunn-Werte. Niggli-Werle. Werte Si02 ... 58.58 s ... — - 64.17 S ... 21 si ... 179.5 qu ... 11.96 Ti02 ... 0.37 A 4.87 Al— 4 qz — G25 or ... 3.89 ALÓ ... 16.42 c 5.64 F ... 5 al ... 20 ab ... 35.32 Fe2Ű3 3.02 F 14.75 Al... 13 fm— 32 an ... 25.97 FeO 3.55 a 6 C - 11 c ... 25 hy ... 6.44 MnO - 0.08 c 6.5 Alk ... 6 alk ... 13 dí .. 9.76 MgO .... 3.85 í ... ... 17.5 Nk ... 9.1 k — 0.09 mt ... 4.38 CaO - 7.52 n — . 9.1 MC- 4 mg ... 0.49 ilm ... 0.59 NaaO - 4.18 Reihe • • a C/fm ... 0.77 ca ... 0.36 K2O ... 0.66 k 1.2 Schnitl : 5 ap ... 0.25 +H2O ... 0.97 ck .. 0.53 11. 4. 3. 5. — H2O ... 0.24 Berke] Ver te cn ... 0.56 P2O ... 0.12 5 = 43 rj = 55 £ = 38 d = 12.1 CO2 ... 0.16 99.72 lm System OsannL stel 1 1 das Gestein dem Hypersthenandesit des Buffalo Peak, Colorado am naelisten, dessen Typusformel. die iolgende ist: sB0.B, a,,, c„, f1S) doeh stehe.n die Werte auch dem Hyper- sthenande-it des Thumb-Typus na he, dessen Főnnel s6B.B, a6, cs f18lst. Naeh Nig'gli Uisst es sich in den tcnalitisehen und peléeiti ellen Magmentypus einreihen, da seine Projektions werte dem Tóműit des Meliloro, Tes in, und dem idealen Pelée-Typus am naelisten stelien. Die Analyse des dunkelgrauen ferte die folgenden Werte: Andesits vöm Kut.va-Berg lie- Amerikanische O rig in a la na lg se Osann- Werte Niggli-Werte Werte Si02 ... 58.18 s ... 64.76 S . 20 si 143 qu 20.86 Ti02 ... 0.31 A 3.74 Al 4 qz.- ... -(-28 or ... 7.95 ALOs ... 19.61 C ... 8.90 F ... 6 al 39 ab — 21.48 Fe2Ű3 ... 1.25 F ... 9.81 A| ... 15 fm .. ... 30 an .. 29.28 FeO - 3.65 a ... 5 C 10.2 c 27 hy — 6.81 MnO ... 0.04 c - 12 Alk ... 4.5 alk 4 MgSiOs 4.16 MgO 3.25 f ... 13 NK ... 7.5 k 0.78 mt — 1.81 CaO ... 7.49 n ... 7.5 MC... 3.8 mg 0.55 ilm — 0.64 Na20 ... 2.54 Reihe (t/jS c/fm 0.91 ca ... 1.02 K2O . 1.34 k . . 1.3 Schnilt : 5 ap ... 1.05 +H2O ... 0.94 T ... 0.15 ck ... 0.67 c ... 2.50 -H2O ... P2O-. - CO2 ... 0.38 0.53 0.45 £ cn ... 0.72 Bec'c -Weri • 43 r; = 66 £ = 31 g = 24.9 11. 4. 4. 4. 9996 lm Dreieek OsaniLs steht dms Gestein dem Hypersthenandesit vöm l.e Preolieur am naelisten, dessen Typusformel die folgende ist: s06 aB.ri en i, ,.r,> Meaige dér Alkálién und feiuiselien Geniengteile ge- ringer, Ca-Gelialt gr önser. A sárospataki Szent Vince-hegy piroxénundezitja ;í7 Naeli dem Paraméter Osann‘s stelit ív- dem Andesit (683) vöm Supi>ans Mt am niielisten. Naeli Niggli stt ht es (lem Aiulesitlnbradorit vöm Mart inique-er peléeitisehon Typus milie. Die Daten dér Analyren spreehen difiir, dass dér Pyroxen andesit des Kutya-Berkes mit dem dunkelgrauen, 1) lAscher n Aiule- sittyp dós Szent Yince-Borges verwandtsoh'iftliche Bez’olningen auf- weist, was sieh iibrigens auch i:i dér übereinstinimenden minerali seben Zusammensetzung offenbart. • • • Ieh danke liier verbi”dl;chst Benn Prof. Zs. v. Szentpéter y, dér mir nieht nur die Hóeke fel ler‘schen Apparate zűr Yerfügumí stdllte, sondern aueli eine materielle lTntevstütz.ung seiteus des Terin. Tud Kutató Biz.ott ág (Kommissien fii" naGirwissenschaftliche Forscliung) ervirkte und rnieb bei meiner A riadt mit '■eiuen wert vollen Hat '•elila gén unterstiitzte. Mein Bank gebülirt aueb Benn T. Gedeon fii r die Bureb- fiibrung dér cbemiseben Analysen dér Bes*eine. TÁBLÁM AGY AHAZAT. Tafelerklárung. 1. Üvegzárványdús plagioklász. bavenoi iker. Hiperstenaugitandezit, Szent Vince-hegy, -(- Níc. 2flx. Au Glaseinschlüssen reicher Plagioklas. Bavenoer Zwilling. -f-Nic. 20x. 2 Reszorbeált plagioklász. Hiperszténaugitandezit, Szent Vince-hegy. -f- Kié 2őx Reser bierter Plagioklas. Nic. 25x. 3. Penetrációs biperszténikei . Hiperszténaugitandezit, Szent Vínce- hegy. +Nie. 14x. Penetrationszwilling. Hypersthen. -(-Nic. 14x. 4. Korrodált augit. Hiperszténaugitandezit. Szent Vince-hegy. -|-Nic. ISx. Forrod ierter Angit, -f Nic. 38x. ü. Tholeiites szerkezetű piroxénandezit Porfirosan csak augit vau kiválva. Hiperszténaugitandezit, Szent Vince-hegy. alsó bánya, -j- Nic. 25x Pyroxenandesit mit tholeyitischer Struktur. Porphyrisch ist bloss Augit ausgeschieden. "önterer Steinbruch. +Nic 25x. ti. Biotitgnájsz-zárvány Szent Vince-hegyi piroxénandezitben. -f- Níc 20x Biotitgueis-Einschluss i m Pyroxenandesit (les Szent Vince-Berge s. 4- Nic. 20x ADATOK A GÖRGETÉSI HATÁR KÉRDÉSÉHEZ. Irta: Szádeczky-Kardoss Elemér dr.* BEIT RAGÉ ZŰR F RAG E DÉR ABROLLUNGSGRENZE. Von: Dr. E. v. Szádeczky-Kardoss.** Ismeretes, hogy részben elméleti, részben kísérleti úton, részben pedig természeti megfigyelésekből kiindulva, fetételezik, hegy a vizi üledékek elegyrészei kb. 10 — 0.75 mm alatt szögletesek maradnak bármilyen hosszú transzport után is. TJjabban ezt az u. n. görgetési határt, a tengeri üledékekre nézve egyesek kétségbevonják (P r a tje. Schwarz). A flnviátilis üledékek esetében szerző már a Szamos üledékeinek vizsgálatánál észlelt — lényegesen a feltételezett görge- tési határ alatt is — kieebb-nagyobb, de álalánosnak mondható görgetettséget (I. táblázat), oly körülmények közt is. amikor a gör- getés kizárólag eolikus hatásra vissza nem vezethető. Ebből kiindulva, részletesen megvizsgált több, az alábbiakban felsorolt anyagot (Az alábbi felsorolás számozása egyszersmind az ábrák sorrendjét is megadja. Az ábrák az egyes anyagok l/-> ~ !ú (körök), Ví1 — Vs (Kei esztek) és */s — 1/,B mm (pontok) frakcióiba tartozó kvarcszemeik epe-értékeit tüntetik fel. A mérések a CB1. í. Min. etc. Abt. B, 1933, 389-401. lapjain megadott eljárás szerint történtek. A 9, ábra az egyes frakciók kvarcra vonatkozó adatainak középérté- keit tüntetik fel és itt a számozás szintén az alábbi felsorolás számo- zásának felel meg.) 1. Zúzott kvarc, 2. Kecskepatak üledéke, Sopron, 3 Maros üledéke, Toplioa, 4. Mura üledéke, Molnári, 5. Dráva üle- déke, Bolhó, 0 Pleisztocén Duna üledéke, Hegyeshalom, 7. Duna üledéke, Ószőny, 8. Eolikus homok, Szahara. A flnviátilis üledékek mechanikai összetételét a 11. táblázat adja. A flnviátilis anyagok túl- nyomókig kristályos kőzetekből származnak. A mérési adatok arra mutatnak, hogy a flnviátilis üledékek finom szemei az ú n. görgetési határ alatt is, bár kis mértékben, de általában, görgetve vannak, továbbá, hogy ez a görgetettség a vízterület növekedésével, tehát a flnviátilis transzport folyamán nő (lásd a 111. táblát, mely feltün- teti a vízterületet, a főfolyó hosszát és a görgetés középértékeit)- E görgetés létrehozásában csak kis szerepet játszhat a szemek eredeti (látszólagos) görgetett sége, továbbá a mállás folyamán, ill. a folyóvízben, vagy diagenetikusan történő oldási legömbölyödés. lalamint a szolifukció ill. lejtőn vándorlás közben történő görgetés. Ugyanez vonatkozik a nagyobb szemek széttöredezése után vissza- maradó görgetésre. Az eolikus görgetésnek a flnviátilis üledékekre való jelentékenyebb hatása pedig csak arid klíma alatt várható. Fel kell tehát tételezni, hogy magában a folyóban létrejöhet a finom szemek görgetése, éspedig feltételezhetően az üledékek legfelső rété- Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1935. évi március li-i szak ülésén. Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am ti. Marz 1935, Beit ragé zűr F ragé dér Abrollungsgrenze 39 gének mozgása közben, vagy pedig a folyóvíz heves mozgásakor a szuszpendált szemek ütközése által. A finom szemek eme görge- tése tehát a szemek súlyától, a szemnagyságtól független. Az u. n. görgetési határnak gyakorlati jelentősége tehát csak annyiban lelhet, hogy e határ alatt a görgetés értéke a szemnagyságtól függet- lenné válik és innen kezdve asszimptot ikusan egv minimális értéket ér el (lásd a 11. ábrát). * • # Für die feinkörnigen Sedimentkompouenten wird, wie allge- mein bekannt, eine von dér Visko«itat ile^ transpo -tierenden Mediums abbiingige (nntere) Abrollungsgrenze ;>ngenommou. Das ist haupt- sáchlieh bezüslich dér im Wasser tmnsportierten Ablagernngen von prakt'scber Bedentung, fűi* die dir Abrollungsgrenze seben bei 1.0 — 0.75 mm angegeben wird1 Es wurde experimentell l>ewieseu. dass nnter dieser Grenze óin Znsammenprallen dér im Wasser sich bewegenden Mineralkörner nieht mehr zustande konunt, da — wie mán annimint -eine direkte ,,Kollision“ dureli die adhárente Wasser- liiille dér Körner verbindert wird. Mit anderen Worten: das Gewicht dér feinsten Körner geniigt nieht meflir zűr Überwindung dér Ober- fláchenspannung dér Wasserhiillen.2 * Offenbar wird dabei angenommen, dass diese feinen Körner im allgemeinen síeli im Wasser suspendiert befinden, alsó den sog. Sehweb bilden. Die „Seliwebgrenze“ kaim aber nieht identisch mit dér Abrollungsgrenze angenommen werden, wie dazu áltere Autoren, z. B. Dnubrée geneigt sind, da die Sohwebgrenze ein von dér Geschwindigkeit des transportierenden Mediums stark abhángiger Wert ist, die Abrollungsgrenze dagegen im Sinne von Ziegler, ausser den Eigenschaften des Kominaterials nur von dér Viskositát des transportierenden Mediun s abhángt. Diese theoretischen und experimentellen Befunde schienen auch duroh áltere Xaturbeobachtungen unterstützt zu sein. Es wurde vielfach beobaehtet, dass feine Körner wásseriger Ablagernngen nieht die holie Abrollung dér eolisehen Sedimeiitkomponenten von derselben Korngrösse habén.4 Wenn zufállig auch bei Wassersedi- racmten feine Komponten mit deutlieher Abrollung beobaclitet wer- den konnten, so wurde dies hauptsáchlieh den eolisehen Beimischwn- gén zugeschrieben. 1 Scherzer: Bull. Geol. Soc Amer. vol. 21, 1910. p. G25. Ziegler: Journ. of Geol. vol. 19, 1911. p. 645. 2 Ziegler: 1. c. Wetzel: Fortsohr. d. Min. etc vol. 8, 1923. Daubrée: Ftudes synthetíques de Géologie expérimentale. Paris. 1879, p. 256. (D aubrée nahrn sogar au, dass diese Grenze ungefáhr bei 0.1 mm Korngrösse liege.) ’ Daubrée: 1. e. 4 Thoulet: Ami. Inst. Oceanogr., Monaco, vol. III, No. 7., 1912. 40 Szádeczky-Kardoss Elemér ■ 111 neueier Zeit, Hand in Haud mit dem Bestreben, (len Abrol- lungsgrad naher definieren und messen zu kőimen, wurde melirmals aueh für eehte wasserige Sedirrente eine allgemeine, wenn auc'i geringe Abrollung íiachgewiesen. Bezíiglich mariner Sedimente wurde z. B. von Pratje eine vorherrschende Abrollung dér Quarzkörner von dér Korngrössé 1.0 — 0.1 mm in dér Deutschen Buelit durch Wanderung dér Körnev am Meeresbcden erklart.5 A. S c ii w a r z bezweifelt überhaupt das Bestehen einer Abrollungsgrenze fül* Meeresablagerungen, da ,,die Einzelteilehen in dér obersten Sedimentschioht standig überein mder- rollen, und sieh dabei unter Uirstiinden mit ziemlichem Druck aufeinander reiben . . Bezíiglich dér feineren Eraktionen fluviatiler Sedimente beolr aohtete ich deutlich mess bar e Abrollungeii unter Uinstanden, wo eine bedeutende Beimischung weder rezenter, noeli fossiler eoliselier Komponenten angenon mén werden konnte.7 Bie feinen Pr iktionen des Szamosflusses bei (lyalu zeigten namlicli folgende Abrolluugs- verhaltnisse: TABELLE I. Zalil dér Körner in versohiedenen Kategorien und Abrollungs- mittelwerte. Fraktion mm 2-1 1 — V2 1/2— V 4 — -Ha Bestandteil Perm-* Quarzit Gemeiner Quarzit Übrige Bestandt. Perm-* Quarzit Gemeiner Quarzit Übrige Bestandt, Perm-* Quarzit Gemeiner Quarzit Übrige Bestandt, Quarzit, (Feldspat) Übrige Bestandt. 0 — 1 — — 4 2 15 3 14 1 a — — 1 — — 7 ... -o CO 1 c 16 10 26 16 25 22 13 25 18 29 19 ÖT) 2 a 7 2 19 6 — 16 2 2 10 9 7 ön 2 b — — 1 — — ... ... - 2 2 8 3 3 a — — l — — 1 ... 2 5 2 O 3 b 3 1 9 — — 9 3 ... 1 2 4 -O 4 a 1 — 2 — 1 < 4 b — — 1 — ... ... ... ... ... ... 2 Mittelwerl 1-59 lv 2 1 83 1’26 0-87 1 75 1'30 0-69 1'35 118 1 83 * und körnigei' Quarzit, r’ Pralje: Wiss. Meeresuntersuchuiigen, N. F. Abt. Htdgoland vol. 18, abh. (í., Oldenburg lílill 0 Seliwarz: Senckenbergiana, vol. 14. 1932. p, I4fi. 7 Miit. (I. berg-, biittenm. Abt. Sopron, vol. 5., 1933. i>. 249: I.cilriige zűr Frufru dér Abrolhimrsgrenze 41 Kint- unkontrollierbare Beimisclning von praktiseher Bedeu- tnng kaim in dieseni 1 1 nieht a n genom inén werden, (la einei'seits im Einzugsgebiet dieser Ablagerung ausser (lem permisein n Quarzit vorherrschend nuv kristalline Gesteine vorko-mmen, auderseits die transportierendi.il Gewasser in tiefen, engen, stark meandernden, alsó fül* eolisehe Anfbereitung nielit geeigneten Tiilern fliessen. Da somit Theorie und Xatiirverhaltnisse Inzüglieh dér Abrol- lungsgrenze fluviatiler Sediirentkoniponenten im Widersprueli zu sein sebemen, Iliéit ieh es íiir angebiveht, nahere Untersuchungen in dieser Beziehung an verscliiedenen rezonten Flns-ablgerungeP durchzuführeti. Da mit diesen Forsebungen aueli andere Fingén untersueht werden sollten. wnrden Mívsuii' i-n in einer grösseren Alizaid von fluviatilen Ablagerungen durehgefülirt. Zűr Vermeidung TABELLE II. Meelianisclie Znsamnicnsetzung dér untersueliten fluviatilen Séd i mén tma téri a le. Korngrösse (mm) 5’8 Kecskepatak, Sopron Maros, Toplica Mur, Molnári Drau, Bolhó Donau (pleistozán) Hegyeshalom £ = g :?r o c/} QÓ 64 - 128 — i -n 1 ca, sO — ... J 255 61 — 32 — — ... 229 32 - 16 71 Auf 100 umgerechnet 355 18-2 r9 220 69 16 — 8 io-o 132 198 198 21-8 210 8-4 1 1-7 10-7 16 6 243 12-5 161 4 — 2 162 l0'8 li'9 136 5-8 99 2 - l 17-6 137 61 41 1-6 34 i — y» 184 95 66 4-4 0-9 31 1 2 - 1/4 92 33 127 150 4-5 77 1/4 - 1/8 59 2-4 7-2 16d 62 4-9 1/8 — 1/16 20 0-5 07 07 1-1 0-9 1/16 > 18 0"4 0-2 01 07 0-6 einer bedeuteuden Beimischung von ursprünglich gerollten Ge-. steinskemponenten, wurden zunáehst lediglich Ablagerungen von Fliissen und Báehen mit möglichst iiberwiegend aus kristallinen Gesteinen bestehenden Abtragungsgebieten untersuelit, und hier 42 Szá deczky - K a r doss E 1 p m é r werden nur dicse besprochen.* Als Untersncbuugsinatenale wurden nicht Sarnle, sondern die Sandfraktionen von schotterigen Ablage- rungen gewablt. Daniit falit auch die Möglichkeiit dér eventuellen Bérücksichtiguug von reinen eoliscli duvehgearbeiteten Alluvial matériáién Ilin. Untersucht wurden folgende Matériáié: (Nummerierung dér Fig. í).) 1. Zunachst wurde — zűr Bestimmung dér cpu-Werte eines vollstándig unabgerollten Materials — cin küustlieh aermalmtes Pochmaterial von einem Gangtiuarzvorkoininnis des Sopronbán- ialvaer Gneissteinbruches bergestellt. (Die Zernialmung geschab durcli möglicbst wenige elastiscbe Hammerscbláge auf Eisenplatten- unterlaige ) 2. Schotteriger Sand aus deni Kecskepatak (Ziegen-Bach) P'e-. 8a. ábra Pi oioktionsfehl <1ps zerniabnten Onnvzes. Fitr. 8b. ábra. F'i’/eldnfpp dós 7ov'na1mtou Onnrzes in vpvo-rössertem Dreipokdiag- rammerausschnitt. (Zpíchenerklárung siebe an dér folgenden Spite.) na eh sí Sonron Fundorl 0.0 ki" über dpv Brücke niiebst des ..Róká- it óz“. Einzimstrebiet, B B km2. T iineo des Baelies bis zum Fundort: 3.8 lun. Gesteine des Abtraeuogseebietes: Gneis. Glimmerscbiefer und unt.PTgeordnet Lénk opb vilii Meebanispbe Zusnmmensetzung dieses Sedimonles. wie aneb die dér föl trenden siebe in Tab. TT. 3. Sandieer Sobotter des Mavo«-Flusses bei Tonliea, Sieben- biireen. Finzngscebiei ea 1.100 km2, Lanffel des Hnuntflusses ea. 05 km. Anfbau des Finzutrsgebieies: kristalline Sehiefer 82%, Nepbe 8 Nicht das ganze Einzugsgebiet kann als Abtragungsgebiet dér Gesehiebefracht 1 íetra eh tel werden, sondern bauptsacblich mtr dérén Toilo mit verhaltnismassig hohem Relief. Die Flaöhgebiete des Ein- zulgsgebietes, dió in dér Regei mit jiingsten Ablagerifngen bedeekt sind fungieren nicht. als A b t ragu ngs gebiete 9 Siebe die geol. Kanté dér Tbngebung von Sopron von M, Ven dl; ]\litt. berg-, hüttenm, Abt. Sopron. Bd( .r)„ 1933. Tíi Fel III. tábla. p p p p Kreispunkte: Daten dér Fraktion 72— 7 4 nini. Kreuzpnnkte: Daten dér Fraktion 7-7, mm. Einfache Pnnkte: Daten dér Fraktion 1/8— 1/l0 mm. Fig’. 2. ábra. Dreieekprojektion dér Ablagernng- des Kecskepatak bei Sopron. Fig-. 3. ábra. Dreieekprojektion dér Mar c s - A b 1 a ger míg- von Toplica. I* ig-. 4. ábra. Dreieekprojektion dér Mur-Ablagerung von Molnári. Fig. á ábra. Dreieekprojektion dér Dran-Ablagernng von Bolhó. Fig. 6. ábra. Dreieekprojektion dér pleistozánen Donau- Ablagernng von Hegyeshalom. Fig, i. ábra. Di-eieckpi'ojektion dér Donau- Ablagernng von Ó-Szőny. 44 Szádeczky-Kardoss Elemér linsyenitmassiv 15.4%, Andesit i nd Andesit brekizie 53 6%, Alluviil- gebiet (avoIcIigLs als Abtragungsgelnet niclit in Frage kornmt) 22 8%. 4. Sandiger Schotter dér Mura l ei Molnári, Kom. Zala. Einzugs* gébét ea. 11.(100 km". Lángé des Hauptt’lusses n. 400 km. Aufbau des Einzugsgebietes etwa- Krist. Schiefer 45%, Evuptivgesteine 1%, alté Hédin entgesteine 15%, Xeogen und Alluvium (dió als Abtra- gung.sgebiete niclit in Frage knnri eu) 39%. 5. Sandiger Kleinschotter des Dráv- (Drau-) Flusse^, westlioh Bollió, Kom. Somogy. Einzugsgebiet ea. 38,000 km2. Lángé des llaupt- flusses ca. 600 km. lm Einzugsgebiet ko innen (au.-ser Xeogen und Alluvium) hauptsáehlich kristalline Schiefer mit Gránit und unter- geordnet alté Sedimentgesteine vor. 6. Pleistozaner sandiger Grob.schotter dér Donon aus dér Schottergrube náchst dér Balmstation von Hegyeshalom, Kom. Mo- son. Das Areal des entsprn dienden gégén Avart igen Einzugsgebietes ca. 130,000 km2, entsprechende gégén wártige Hauptflusslánge ca. 1000 km. Kristalline Gesteine bilden nngefálír die Hiilfte des Abt.ragungs- gelbietes, die a n dere Hálfte bestéid aus altén Sedimentgesteinen, und p Fig. 9. ábra Dreieckprojektien des tolischen Saiules (Sahara). (ZeichenerkUirung siebe auf Seite 43.1 zwar grösstenteils aiis Karbonát gesteinen. Ausserdem sírni grosse Areale von jiingsten Sedimentgesteinen vorhanden, die aber als Abtragungsgebiclt niclit fungieren. 7. (Rezenter) sandiger Schotter dér Donau bei Ószöny, Kom. Komárom- Esztergom. Einzugsgebiet rí. 160,000 km2. Lángé des Hauptflusses ca. 1070 km Abtragungsgebiet álinlicli, wie bei No. (>• 8. Endlielt wnrde zum Vergleích dér fluvintilen Abrollungs- verhaltnisse mit den eolischen, ein eoliseher gelljer Feinsand aus dér Sahara untersucht Fundort in dér Nalie von Alger. Ohige Matériáié wnrde n lufttrocken gesieht,1'1 die Fraktionen 10 Es wurde daliéi stetig ehie Mcssiugdrahtsiebreihe angewendet, derén Weicliheit ciné Veriinderung des Abrollmigsgrades beim Sieben ausschliessl, wie iibrigens aus den Abrollungswerten des zermalmtep Quarzes hervorgehL Beit ragé zűr Frage dér Al>rollüníi'sí?reu/.e 45. auf íhr Gewieht gemessen und — nötigeufalls nsielv vorherigem Wa seben und ,rr('eknen — mis Itleinen Mengen dér I* rak (ionén (í.5^_ö.25t 0.25 — 0.12 und 0.12 -0.06 mm mikroskopische Pulyerpra- parate in Caiwidabalsam angeferligt. Nun wimlen die Kiimer unter einem Reiehert -seben Mikroskop nul' ihre Mineralart bestimint und mittcds cines Sei Itert-sehon Mikroskops mit Zeichenapparat dió (jm- risso dér Körner auf Papier projiziert. Die Vergrüsserungen und Projekt ionsentfernungen vvurden so gewalilt, dass bei allén drei Fraktienen ungefahr dieselbe Zeihnungsgrösse von ca. 2 — 6 e n Durelr meisser entstand. Da die Umrisse (les Qu irzes im Canada bábám bei P Fig. Ki. ábra. Mütelwerte dér untersnehten Matériáié. (Bezif fentiig1 na eh dér des Text.es. — Zeiehenerkláning' siehe auf Seite 43.) TABELLE 111. Einzugsgebiete Flussliinge und Abrollungsgradmittelwerte. Künstlich zermaimter Quardt : ■ Kecskepatak Sopron Maros Toplica Mur Molnári Drau Bolhó (Pleist)Donau Hegyeshalom Donau Ószőny Eolischer Sand, Sahara Einzugsgebiet km2 ... 33 1100 11000 38.000 130.000 160.000 Lángé d. Hauptflusseskm --- 38 65 400 600 1000 1070 mm V 53 1 1*6 1G‘8 206 24-5 26-7 299 376 P/2 + V 73 141 210 25’ 1 30'0 331 339 426 í/i — 1/s mm V 52 ... ... 19 3 23-0 247 26-1 337 p/2 + V 7-7 ... — 25'0 307 314 335 390 */2 - 1/i mm V 43 123 130 18-2 26'1 27-3 --- P/2 +V 66 15-1 160 21-6 32'ü 331 ... ... 46 Szádeezky-Kardoss Elemér dér untersuehten feinsten Fraktion (0.12—0.06 imn) oft schon ziem- Heh verwischt waren, wurde bei diesel* Korngrösse zwischen ge- keeuztem Nicols in Diagonalstellung mit eingeschobener Gipsplatte \’ori „teinte sensible“ geavbeitet. Um möglichst vergleiohbare Werte zu bekorr.nien, wurden auch die zwei gröberen Fraktionen , — ausser den Messungen in Norinalkeleuchtung — nochmials zwischen ge- kreuzten Nicols in Diagonalstellung durehgemessen. Daliéi ergaben sicb für die durehsiehtigten Minerale in dér Regei etwas niedrigere Abrollungswerte, a Is bei dér Messung in Normalbeleuohtung. Die Werte für durchscheinende (z. B. verwitterte) und natürlicb für undurchsichtige Gerr.engteile erwiesen sich unter beiden Bcleuch- tungsarten identkseh. In den beistehenden Figurán und Tabellen sind aber nur die in Normalbeleuohtung gewonnenen Werte dar- gestellt. — Anf den so hergestellten Projektionen wurden dann die cpv- Werte cycloii etrisch anf anderorts angegebener Weise11 aus- gemessen. Die anf Prozente umgerechneten cpv- Werte sind in Dreieckdiagramir.en dargestellt. (Siebe Fig. b — 8.) Fán grossev Teil dér Messungen wurden von Herrn ('and. Berg- i »'genieu r J. Paul durcbgefübrt Für seine Beihilfe niöcbte icb ihm auch an dieser Stelle inebien liesten Dank aussprechen. Fin mit vergleicb bárén Werten zu arbditen, werden in dicsem Aufsatz mir die Verhaltnisse des verbreitetsten, in .ieder untersuch- ten Sedimentfraktion vorkoinn enden Gesteinsikomponenten, nanient- licjh dér Quarzkörner besprochen und dargestellt. In Fig. 4 dér Ta- fel III. wurden irrtümlich einige Punkte dér Fraktion 1 ó — x4 darge- stellt, dic nicht dem Quarz angebören.) Es muss aber bemerkt wer- den, dass die übrigen Komponenten im allge.i cinen bobere Abrol- lungswerte babén (wie dies aueb im Falle dér obenerwabnten Sza- mosablagerung von Gyalu ersichtlich ist), da sie u. a. weicher, bzw. — mit Ausnahine einigeir seltener Minerale — höchstens gleiclihart mit dem Quarz sind. Die Abrollungswerte für Quarz körmén alsó nls Minimalwerte betrachtet werden. (Vergleicbe auch die „Abrollbar- keitswerte" von M ae k i e.12) Aus den Messungsergebn issen gelit aunachst liervor, dass die untersuehten fiuviatilen Séd i m e nt f rakt i on e n iiberwiegend deutliebe Abrollung zeigen, obgleieh ilire Korngrössen — 0.5 — 0.06 min — be- deutend unter dér für Wasser angegebenen Abrollungsgrenze He- gen. Dús Vorhandensein einer Abrollung beli dér Mebrheit dér unter suebten Sedinientkornponenten ist schon aus dem Vergleicb ilirer cpv- Werte mit den.jenigen des Qunrzit-Pochmaterials ersichtlicli: Óié r Werte dér fiuviatilen Quarzkörner Hegen im allgemeinen viel bölier. a Is die.ienigen des zermalmten Quarzes. Aus den Me>sungsergobnis.-eu ist es aber aueb ersiehtlich, dass die Einzelwerte dér Abrollungen bei den untersucbten fiuviatilen 11 Centralbl. f. Min. ele 1933, Abt. 1$. pp. 389-401 12 lluckie: Trans. Edinb. Geol. Snc. vol. 7. p. 300, 1897. fteitrage zűr Frnge dér Abrollungsgrenze 47 Ablagerungen umso inelír verstreut Hegen, je grösser das Einzugs- gebiet ist (siehe Tafel III.), ferner, dass auch ilire Mittehverte doslo höher Hegen, je grösser das Einzugsgebiet ist (vergleiohe Tabelle III.) Da aber mit einer Zunahme das Abtragungsgebietes im allgemeinen auc-h dió fluviatilen Transportweiten zunehmen, kaim dio.-os Verhiiltnis nur so godeutet werden, dass die Abrollungs- dos Flusstrai sportos zunehmen. (Die praktiscihe Bodeutung dieses gradmittolwerte dér feinkörnigen fluviatilen Quarzkörner wii híren d Verhiiltnisses wird andorswo naher auseinandergesetzt.) Aus alldem folgt aber, dass die Behauptung, wonach die fein- körnigen fluviatilen Sedimentkomponenten im allgemeinen unab gerollt seien, a Is unriehtig bezeiehnet werden nmss. (Es muss dabei in Betraeht genommen werden, dass schon die hier besprochenen Matériáié gewissermassen cinen Durebsohnitt für die heutigen mit- teleuropiiischen fluviatilen Ablagerungen darstellen.) Diaher darf mán in Praxi von einer Abrollungsgrenze beziiglioh dér fluviatilen Ablagerungen — wenigstens im altén Sinno des Wortes — niclit spreehen. Wenn es oft liehauptet wurde, dass die feinkörnigen fluvia- tilen Sedimentkomponenten unabgerollt seien, so muss dies auf den dama.ligen Mangel geeigncter Messmethoden zuriickgeführt werden. Die Ab’rollungsmittelwerte dér eolischen Sande (siehe z. B. Fig. 8.) sind noeh bedeutend höher, als die höchsten bei derselben Korn- grösse dér untersuehten fluviatilen Ablagerungen. Dies erklárt den Umstand, dass dér quantitative Unterschied zwischen den eolischen und den fluviatilen Ablagerungen als qualitativ godeutet wurde. Es soll nun untersucht werden, wie diese Zunahme des Ab- rollnngsgrades wiihrend das fluviatilen Transportes znstandekomnit. Sehon das urspriingliche Bruehstiick kann eine sc-heinbare (nied~ rige) Abrollung zeigen, selbst wenn es vöm kristallinen Gestein stammt. Selbst das kiinstlieh hergestellte Quarzpochmaterial hatte notwendigerweise — cinen gewissen, wenn •inch ganz niedrigen r-Wert. Bei dér Abtragung alterer Sedimentgesteine kőimen aber schon die ursprüngliehen Bruelistiicke ganz erhebliehe Abrollungen aufweisen. Dicsér Fali wurde aber hier — wie erwahnt — möglichst ausgesehaltet. Die (ehernisohe) Yerwittenmg kann an gewissen Komponenten durch Lösu ngswirkung Verán derungen erzeugen, die von dér Ab- rollung wahrseheinlich sehwer zu unterscheiden sind. Bei unseren Klimazonen ist dieise Wirkung auf Quarz, wenn überhaupt vorhan- den, sieher vernaehlassigbar kiéin. Dasselbe gilt aueh für die durch das Flnsswasser erzengten eventuellen Lösungserseheinungen. Eine diagenetisehe Txisung kommt bei den untersuehten rezentetn Ablage- ruugen n'cht in Frage. Ein geringer abrollender Effekt ist bei dér Solifluktion, bzw. beim „Krieehen“ zu erwarten, infoige dér direkten Reibwirkung. Dér Durehschnittiswert einer so entstandenen Abrollung kann aber nur gering sein, einerseits infoige dér Sehutzwirkung dér als 48 Szádeczky-Ka rdoss Elemér Scb'íhiérmittel wirkenden. feinsten, t.onartigen Bestandteile, ander- rfeits infoige dér zűr ‘•elken Zeit stetig wirkenden Zer-, bezw. Ab- brockelung dér Teilohen. Wahrseheinlich bauptsachlich auf diese Wirkung ist die, allerdings >ehr geringe, Abrollung des Sediment- m-rterials des Kecskepatak von Seprőn (Fig. 2.) zuriickzuführen, da die ifin viatile Transportweite in diesem Fali nooh zu kiéin ist. Bedcutendere Abrollungswerte können zweif elsők ne die eoli- sehen E in fi üsse ergeben, welche eventuell auf das fluviatile Ge- sehiebü einwirken. Diese Wirkung wachst im allgomeinen mit zunehin.ender Ariditat des Klimas vöm Einzugsgebiete. Zu gleicher Zeit nimmt aber auch die Hauíigkeit fluviatiler Sedimentbildung ab. Bei den meisten fluviatilen Ablagerungen ist alsó die Mengc dér eoliseh beeinflussten Körner im Verhaltnis zu den unbeein flussten kiéin, sogar vernaehlassigbar. Dies geht seben aus dem Fmstand hervor, dass die Körnelr dér fluviatilen Ablagerungen iiberwiegend niedrigere Abrollungswerte halién, als die dér eolisehen Sedimente von derselben Koriig re sse. In unseren Klimazonen ent- halten die fluviatilen Ablagerungen keine grösseren Mcngen eoliscli durcbgearbéitetei Bestandteile, sondern eben umgekelnt, die eoli- sehen Ablagerungen sta innen hauptsaehlich aus fluviatilen Ge- sebieben her.,! Die Abrollungsgradmittelwerte fluviatiler Ablage- rungen können alsó meistens nur in unbeitraehtlieher Weise von rezenten eolisehen Bestandteilen beeinflusst werden, wie das z. B. tűr die Szán o -Ablagerung von Gyalu, wie oben erwahnt wurde, aueb bewiesen werden konnte. Eine partikuláre Abrollung feinster Bestandteile von fluvia- tilen Ablagerungen entsteht dadurcli, dass gewisse Seiten dér dureb AÍ>-, oder Zerbröekeíung grösserer, vorher selron abgerollter Körner e.ntstandenen Splitter nocli die Abrollung des ursprünglichen gros- sen Kórus zeigen. Solebe ein.-eitig gerollte Körner konnte ich in fluviatilen Sediirenten oft beoba eliten.14 Es ist aber leieht einzusehen dass die prozentualc Haufigkeit soleber Körner niebt grosssein kann. Die liislier liesproebenen Wirkungen sind aueb gemeinsam niebt Mán konnte eine ganze Keibe von Beispielen erwahnen, wo auf Gnuid dér mincralogischen Zusarmnenseteung eine Abstanmiung des eolisehen Sedimentinuterial.s aus dem fluviatilen bewiesen wurde. Für u ugari sebe und benachbarte Gebiete sielie z. B. Lengyel: A szegedi Alföld-kutató bizottság könyvtára, VII. szakoszt. 2. füzet, 1931, und Föld. Közi. LX, 1930. p. 1,92. A Vcndl, T. Takáts und A. Föld- vári: Matb. Naturwiss. Anzeiger, Ungar. Akad. Wiss. [.XII. 1934, pp. 71(3 — 7.S7, und Neues ,1b. f. Min. ete. Abt. A, Beik Bd. 69; W ieseueder: Min. Petr Műt. Bd. 40. (1930). p. 306. etc; Fiir den umgekebrten Fali — - uahlmich fiir eine Abstnminung fluviatiler Sedimente aus (rezeiben) eolisehen g-ibt es aber kaum eimvaiulfreien Beweis. ’4 Siebe z. 15. Műt. berg-, liiitt. Abt. Sopron, IV, 1932, p. 204 und V, 1933, a. 249. Bei (röge zűr Fragre d(*r Abrollungsgrenze 49 fluviatilen Bestandteile zu erkliiren. kis scheint unvermeidlich, dem Elüsse selhst eino abrollende Wirkung aueli biVuiglieh dér feinen Konipnnenten zuzuschreihen. Eine solcbe Annahme steht auoh nieht unbedingt int Widerspiruehe mit den erwiihnten theore- tischen imd experimentellen Befunden, auf díe maii den Begriff dér Abrollungsgrenze aufzubauen wünschte. Es befindet siclt namlich nieht die ganze Masxe dér feinsten Bc- standteile als „Fchweb“ im Flusswasser stetig suspendiert. Bs isi bekannt, dass die Konzentration dér Tibibe mit dér Tiefe wáehst. Eine (variable) Menge l'einster Bestandteile lieígt als Sediment — mit oder oline gröbere Knmponenten gemengt — am Flussboden Die Binzeltt ilchen dér obersten Sebioht dieses Séd i ments können aber iibereinandei rollen und síelt aufeinander reiben. Dabei wird aber ebenso die Abrollung aueli dér feinen Bestandtí ile bewirkt, wie dies hezüglich dér Meeressedimente von A. Scliwarz beschriében wurde ’ " Anderseits wird die Bewegung ven suspendierten Teilchen liauptsaehlieli durelt die Bewegung des Flusswassers régiért und es können dabei die Teilchen — unabhangig vont Eigengewicht — heftig aneinander ( dér :m den Bódén anprallen. Fig. 11. ábra. Jfopvgrösse Die Körner untéi* dér sog. Abrollungsgrenze werdeti alsó dureh Bewegungen gerollt, die von ihren Eigengewiehten unabhangig siud. Die sog. Abrollungsgrenze scheint alsó nieht darin eine praktische Bedeutung zu habén, dass untéi* diesel* Korngrösse keine Abrollung mehr stattfande, sondern darin, dass untéi* diesel* die Abrollungen vöm Eigengewicht, d. h. von dér Korngrösse unabhangig werden. Diese Annahme scheint durcli die Messungsergebnisse samtlicher hier besprochenen fluviatilen Sedimente bestátigt zu sein. Die Abrollungsmittelwerte alléi* drei untersuchten Fraktionen sind námlich bei demselben Sediment annahernd gleich. 50 Rövid közlemények — Kurze Mitteilungen Ausserdem stehen mir derzeit drei vollstándige Scliotter- analysen zűr Verfügung, bei denen die Abrollungsverháltnisse in sámtliehen Fraktionen (vöm gröbsten Schotter bis zűr Korngrösse 0.06 mm) mit demselben Verfabren bestimmt wurde. (Analysen dér Szamosablagerung bei Gyalu und bei Kolozsvár, und die das pleisto- zanen Donauflusses bei Hegyeshalom.) Es wurde dabei dns Ver- fahren dér — bei gröberen Fraktionen makroskopiseli, bei feineren unter binokularen Mikroskope durchgeführten — Kategorienbestim- mung angewandt. Fig. 11. zeigt die Abrollungsmittelwerte tler Quarz bzw. Quarz-Feldspat-Gruppe dieser Analysen, welche Gruppé nám- lieh in sámtliehen Fraktionen mit geniigender D itenzibl gemessen werden konnte. Es ist ersichtlich, dass die Abrollung^initte lwerte in allén drei Falién bei 1, bzw. 0.5 mm, alsó bei dér fii r Wasser an- gegebenen Abrollungsgrenze síeli assymptotisch einem Minimal- wert annáhern, welche r dann weiter, bei den feinsten Korngrössen ziemlich konstant erlialten bleibt. (Min.-Geol. Inst. d. Kgl. Ung. Palatin-Joseph-Univ,, Sopron,) RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KURZE MITTEILUNGEN SZTUDENE1 R EZÉRCELÖFOR DULÁS. Irta: Gedeon Tihamér* KUPFERERZ YORKOM MÉN VON STUDENE (SÜJ)SERBIEN). Von T. Gedeon.** Délszerbiában, Nistől kelet-délkeletre mintegy 22 km -re, a liatalmas mezozocs masszívum É — D-i törésében van Sztudene község. Déli szélén kelet t'elé nyíló völgyben találták meg a rézércet.1 A terü- let legidősebb tagja a kristályos karbonmészkő, melyre vörös — vörös- barna, kemény permi homokkő, erre szürkés, tömött triász mészkő települt. Fölötte vörösagyag, majd alluvium található. A rézérc a triász mészkő K— Ny-i törésén képződött völgy legalsó részében fek- szik, rajta vörösagyag- (1. 12. és 1 3. ábrát). * Előadta a Földt. Társ. 1034. nov. 7-i szakülésén. ** Vorgetragen in dér Fachsitznng dér Ung. Geol. Gesellschaft aui 7. November 15)34- ! Kruscb; Metál 1 u. Erz XIII, 65). 1916. A vörösagyag korára kövülethiánya miatt, a Bancar?vo felé vezető út mély szurdokában feltárt 1.5 in fehér, biotitos andezit-tufa betelepüléséből következtethetünk. Szicsevo melletti és Pirot környéki, mint legközelebbi andeziterupeiók kora alsómiocén. így a képlékeny vörösagyag, mely a permi vörös homokkőből kimosott agyagos rés/. Rövid közlemények Kurze Mitteilungen 51 A rézérc sáriin, kissé meszes, szögletes kvarehomokos törme- lékben található 5—15 em nagyságú görgetegek alakjában. A görge- tegek kevéssé koptatottak, felületükön mészkő részek között malachit található. Széjjeltörve üde, szürke, fémes csillogásé érc válik lát- hatóvá, n ely 1 — 2 cm-es telérhálózattal járja át a mészkövet. Az érc 7232% Cu, 0.22% Ag, 17 50% S tartalmú chal kosin. Ércmikrosz-kópiai vizsgálata : ' „Szabadszemmel acélszürke fém fényű, helyenként tompa - fényű, malaehittal bevont az érc. Mikroszkój)i vizsgálat alkalmával kékesszürke, táblás kifejlődésü kovellin is észlelhető benne. 4- nikoloknál isotrep 11 XO, és KCN 20%-cs oldata 3 után meg- támadja (megmarja). Keménysége 2.5. Mindezek alapján ez érc szabályos rendszerben kristályosodó kék clialkosin.“ A völgy alját az érce hordalék 3 — 1 m vastagságban tölti ki A völgy két oldalán meddő tálókkal, kevés-é produktív lejtaknákkal és a völgy talpán egy 35 ín-es aknával tárták fel a telepet (1. 12. áb- rát). A sárga, durva kvarcos hordalékban az órcgörgetegek meny- nyisége 10%-nak vehető, átlagban 40% Cu tartalommal (a kirostált sárga homok (i — 7% Cu t’rtalivú). A rostált éré zkö malaehittal impregnált felszínét érték. Mélyebb részeiben a karbon- mészkő rézmentes. A leírt területtel szemben, a Szua Planina északi letörésénél, a völgyben hasonló rézérc nyomok találhatók. Sztudenetől északkeletre mintegy 5 km-re, Bancarevo község határában, a Zarovopadalistye hegy keleti lejtőjén barna permi homokkő és triászmészkő határán, a homokkövet 60—80 cm vastag- ságban átjáró rézérc található- Az érc anyaga a külszíinen malachit, szedimcutációjából keletkezett, miocén korú. — Elemzése: SiO.,: 55.74, 14.(8. Fe..()a: 10 72, TH).,: 0.07, MnO,: 0.12, CaO: 6.25, Mgl): 4.62, CG.,: 7.ii(i. J10 4-110": 0 5)8, SOa: nyom. Az ércmikros/.kópi vizsgálatot dr. Papp Ferenc egyetemi adjunk- tus úr végezte. 52 Rövid közlemények — Kurze Mitteilungeü mélyebben azurit, pár méter mélységben fekete oxid. A rézérctele- peiket kísérő oxidációs, kevés és sok kristályvizet tartalmazó karbo- nátos zónák jól felismerhetők. Minden remény megvan arra, hogy megfelelő mélységben a primér érc (pl. a chalkosin) is megtalálható lesz (1. a 13. ábrát) . Az ércesedés 70°-os csapás irányban kb. 100 m-en át követhető. Dőlése É leié 02'. Az impregnált homokkőrész átlagban 8—10% Cu tartalmúd * * # 22 Km OSOiich von Niseh, in dér Gemiarkung dér Ortschaft Sitndene siód in dem durch einen Bruchentstandeuen Tál des Txias- kalkes im quarzitischen Geschiebe einzelne Gerölle von Kupfererz zu finden. Sie bestehen aus öhalkosin mit 72.32% Cu- und 0 22% Ag- Gehalt. Das erzhaltige Geschiebe wird in 30 m Machtigkeit von rőtem miozanem Tón iiberlagert. Die Menge dér Erzgerölle betrágt im Ge- schiebe oa. 10 % mit einem durchschnittliehen Cu-Gehalt von 40%. Die Menge des separierbaren Érzés kan a auf 8 — 10.000 To geschatzt werden. Malachitspuren sind in dér Gestalt von 1 — 2 cm dicken Impregnationen auch an dér Oberflaehe dér Karbonkalke anzutref- fen. Auch 5 km NOlich von Studene, in dér Gemarkung dér Ort- sehaft Bancarevo ist ein Kupfererzvorkommen bekannt. Hier ist an dér Grenze des iiiaskalkes und permisében Sandsteins dér letz- tere in einer Machtigkeit ven (10 — 80 cm mit Malachát und Azurit impregniert. Das Gestein entbalt 8% Cu. Die Vererzung lásrt sicli in einer Lángé von 100 m verfolgen. 4 Szeibiai geológiai irodalom összeállítása: Tou la: Jahrb. d. k. k. Geol. Reichsanstalt Wien XXXIII, 61. 1883. Antul a: Preg'ed nidista u kraljevini Szrbiji, Beigrad, 1900. Szerbül. Rai ner: Berg u. Hiittenmán. Jahrb. LXIII, 51/. 1915. Káposztás: Földt. Közi. LX1V, 136. és 198. 1934. NEMZETKÖZI BÁNYÁSZATI, KOHÁSZATI ÉS ALKALMAZOTT ÖKOLÓGIAI KONGRESSZUS PÁRIZSBAN 1935. ÉV OKTÓBER 20— 26-ÁN. A fentnevezett nemzetközi kongresszus VII ülésszaka a jelzett időben Párizsban lesz a francia kormány fővédnöksége alatt és a leg- előkelőbb francia egyesületek rendezésében. A kongresszusnak három ágazata van, amint a cím is magában foglalja: a bányászati, kohászati és alkalmazott geológiai ágazat. Az egyes ágazatok programmját csak általánosságban szabták meg; a leglényegesebb programinpontokból a következőket emeljük ki; Bányászat. Szénbányák: a bányaművelési technika haladása vé- kony és vastag telepek művelésénél. Bányatiizek. Gázkitörések. Szén- nemesítés, szénosztályozás. Kokszgyártás és szén lepárlás, stb. Érc- bányák: Éreflotáció. Szegény vasércek előkészítése. Flotáció. Arany- ércek előkészítése, stb. Petroleum. Fúrás. Jövesztési módok. Szállítás stb. Kohászat. Vaskohászat: torokgázok tisztítása. Kénes ércek metal- lurgiája Metallurgiai folyamatok stb. Fémkohászaí: különlegesen tiszta alumínium gyártása, stb. Vas- és fémötvözetek. Öutészet: elek tromos öntészet. Különleges öntvények. Öntés nyomás alatt, stb. Át- alakító folyamatok: Felhasználás ás kezelés: nitrálás, edzés, krómozás, nikkelezés, hegesztés. Sínek. Kovácsolhatóság. Kísérletek, kutatások. Alkalmazott geológia. Magmatikus előfordulások. Üledékes előfor- dulások. Petróleum. Geológia és közmunkák. Agro geológia. Hidrológia és hő- vagy ásványvizek. Geofizika. Gazdasági geológia. Oktatás- és kutatásügy. A kongresszust megelőzőleg, vagyis október 20 előtt, továbbá utána, október 27. és 31. között, igen érdekes tanulmányutak vannak programúiba véve, amelyekre külön kell jelentkezni. A kongresszus szervező bizottságának címe: Comité D‘Organi- sation du Congrés International des Mires eto. I. Rue Montgolfier, Paris (3-e). Jelentkezési díj 1 szakra 150 fi*s, további szakokra egyenként 50 frs. Egyelőre csak tájékoztató jelentkezéseket kérünk a kongresszus magyarországi szervező bizottságához: Vida Jenő felsőházi tag, kir. gazdasági főtanácsos, elnök kezeihez. Budapest, V., Zoltán-u. 2—4. Kívánatos, hogy a kongresszus három szakján magyarországi tudományos és gyakorlati szakemberek ez alkalommal is tartsanak előadásokat. Idevonatkozó javaslatokat, illetőleg ajánlkozást fenti címre kérünk, ahol minden a kongresszussal kapcsolatos kérdésre in- formáció szerezhető. A Magyar Nemzeti Bizottság a Kongresszus Szervező Bizottság'ának felkérésére alakult: a magyar kormány, az egyetemek. Társulatunk, tudományos intézetek és egyesületek kikül- dötteiből, (Dr. Hg.) TÁRSULATI ÜGYEK GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN Jegyzőkönyvi kivonat a Magyarhoni Földtani Tái'suiat i 93ü. órl február 6 án tartott LXXXV. tisztújító rendes közgyűléséről. Elnök: Ven dl Aladár. Jelen van 61 tag és 9 vendég. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Tisztelettel üdvözlöm a Magyarhoni Földtani Társulat iránt ér- deklődő minisztériumok, intézmények és társulatok megjelent kévise- lőit: a m kir. Pénzügyminiszter úr képviseletében jelenlevő Bőhm Ferenc miniszteri tanácsos, állami kős:énbányászati igazgató urat, a m. kir. Kereskedelemügyi minisztériumot képviselő dr. báró Kétly Károly miniszteri osztályfőnök urat, a m. kir. Földművelésügyi mi- niszter képviseletében jelenlevő dr. Czirer Andor miniszteri ősz tálytanácsos urat, a in. kir. Vallás és közoktatásügyi minisztérium nevében megjelent dr. Eyssen Tibor miniszteri titkár urat, Buda-, pest 'Székesfővárost képviselő dr. Boros Pál székesfővárosi főjegyző urat, a m. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- és kohómérnöki karát képviselő dr. Vendl Miklós egyetemi tanár urat, a Tudományos Intézetek és Társulatok Országos Szövet- sége képviseletében jelenlevő dr. vitéz Nagy Iván miniszteri tit- kár urat, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületet képviselő Rótli Flór is m. kir. bányaügyi főtanácsos, központi bányaigazgató urat, a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövet- sége nevében megjelent Pethe Lajos miniszteri tanácsi s urat, a Magyar Barlangkutató Társulatot képviselő dr. Ka dió Ottokár egyetemi rk. tanár, főgeológus urat és a Budapesti Földrengési Obszer- vatórium nevében jelenlévő dr. Simon Béla urat. az obszervatórium vezetőjét. Szívből és őszinte örömmel köszöntőm a megjelent hölgyeket és urakat. Az elmúlt esztendőben Társulatunkat újból súlyos veszteségek érték. Februárban elhunyt Grósz Lajos székesfővárosi polgári is kólái igazgató. 1903 óla volt társulatunk lelkes tagja. Emléket kegye) lettel fogjuk megőrizni. Október 11-én meghalt Kövesligethy R a d ó dr. nyugalmazott egyetemi tanár, a Budapesti Földrengési Obszervatórium igazgatója, társulatunknak 1899-től kezdve húsz éven át buzgó tagja. 1862-ben született Veronában, középiskolai tanulmányait azonban már Magyarországon, Pozsonyban végezte. A bécsi egyetemen befe- Társulati ügyek — Gesel lschaftsaugelegenheiten 55 jezett egyetemi évei után az ógyallai csillagvizsgáló iniézetbeu, majd a budapesti meteorológiai intézetben működött; 1888 bán báró Eötvös lióráud mellé került tanársegédnek, aki a geofizikára irányította fi- gyelmét és evvel Kövesligethy tudományos munkássága abba a", irányba terelődött, melyben sikereinek hosszú sorozatát érte el. 1890- ben egyetemi magántanár. 1895-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1897-ben rendkívüli tanár lett. 1904-ben a budapesti egye- temen a kozmográfiai és geofizikai tanszék nyilvános i-endes tanárává nevezték ki. 1909 ben az Akadémia rendes tagjává választotta meg. Tanszékének elfoglalása után a földrengéstan művelésének és fej- lesztésének szentelte életét. Az 1905-ben megtartott berlini földrengés- kutató nemzetközi értekedet a nemzetközi földrengéstudornányi társa- ság (Association Internationale de Sismologie) titkárává — addig elért tudományos érdemei alapján — a hat nyelven író Kövesligethyt választotta meg. Ugyanez az értekezlet kimondotta azt a kívánalmat, hogy Budapest kedvező fekvésénél fogva elsőrangú szeizmológiai állo- mássá fejlesztessék. Kövesliget li y még 1905-ben megvetette a mai Budapesti Földrengési Obszervatórium alapját Eddig az időpontig a hazai föld rengést adatok gyűjtését Társulatunk végezte. Se ha far: ik Ferenc, Társulatunk egykori elnöke 1880 bán a Vallás- és közoktatásügyi minisztérium megbízásából a zágrábi föld- rengést tanulmányozta. Ekkor elhatározta, hogy a magyarországi föld- rengések rendszeres megfigyelését a Magyarhoni Földtani Társulat keretében megszervezi. S még 1880 — 1881-ben meg is alkotta a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával Társulatunkban a Földrengési Bizottságot. A bizottság oly sikerrel működött, hogy minden hazai földrengésről bőséges adathalmaz gyűlt össze s ezeket Schafarzik dolgozta fel. Az európai nagy nemzetek legnagyobb része jóval később kezdte a földrengések adatainak rendszeres gyűjtését és feldolgozását. Csak Svájcban alakult meg előbb a földrengéstani bizottság, mint ná- lunk. 1901 ben volt •Strassburgban az I. nemzetközi földrengéstani érte kéziét. Ezen a m.kir. Földművelésügyi minisztérium kiküldöttjeként Schafarzik a Bizottság húsz éves munkásságát foglalta össze és az értekezlet nagy elismeréssel adózott a Bizottság eredményeinek. 1906 január elsején Társulatunk feloszlatta földrengésmegfigyelési állomását és műszereit — két Boseh-féle nehéz ingát és egy V icentini-1, féle készüléket — Kövesligethy tanár úr intézetének engedte át. Ezzel Társulatunknak régi kívánsága valósult meg. mert hiszen a földrengések megfigyelése a geológia keretéből kinőtt. A Társulat az 1906. évben megjelent folyóiratában őszinte örömét fejezte ki afölött, hogy a magyar földrengések ügye az arra leghivatottabb szakember kezébe került. Kövesligethy dolgozatainak néhánya a Földtani Közlönyben jelent meg. 1906-ban Modenában latin nyelven írt „Seismonomia“ című nagy munkája látott napvilágot, melyben főként a rengéssugár terje- désének kérdését dolgozta ki. Ez a munkája az egész tudósvilág elis- 56 Társulati ügyek — Gesellschaftsangelegenheiten mérését vívta ki s szerzőjének tekintélyét nagyon emelte. A szehmo- nomikus hysteresisről írt dolgozata a földrengés tudományos megjö- vendölésével foglalkozik A földrengés fészkének meghatározására ki- dolgozott módszerét ma is mindenhol nagy sikerrel használják. A nemzetközi megbízásból fakadó főtitkári tisztséget Kövesül gethy nagy lelkesedéssel látta el egészen 1916-ig. mikor a Társaság megszűnt. Jószive, szerény, de amellett önérzetes modora mindenkit megnyert itthon is, a külföldön is. Fenkölt szellemét és kiváló tudományos működését mindig példa- ként fogjuk magunk előtt tartani. A folyó évi január 22-én hunyt elTreitzPéter a magyar ag’ro- geológia lelkes apostola. Kóla a jövő évi közgyűlésen külön emlékbeszed fog megemlékezni. Veszteségeink mellett azonban őszinte örömmel emlékezem meg arról, hogy ötven évvel ezelőtt lépett társulatunk tagjai közé I) r. Zi mányi Károly tiszeteleti tag úr. Mély t > sztéléitől és lelkem tel- jes melegével, bensőségteljeseu üdvözlöm az igazgató urat ebből az alkalomból. Mi nemesük azért vesszük Öméltóságát igaz nagyrabecsü- léssel, őszinte tisztelettel és lelkünk mélyéből fakadó szeretettel körül, mert benne azt az önzetlen vérbeli tudóst látjuk, kinek munkásságát valóban mindenhol nagyrabees.ülik: hanem különösen n ég azért is, n e t az ő jószívűsége, páratlanul fenkölt, kiváló jelleme és megértő nemes szíve mindenkit lebilincselt, aki valaha vele érintkezett. Kérjük a Mindenhatót, engedje meg, hogy még igen sokáig avval a szeretettel vehessük öt körül, mint aminővel éreztünk iránta a múltban s érezzük a jelenben. Egyúttal kérjük Öméltóságát, tartsa meg a Magyarhoni FöldtaniTársulatot továbbra is abban a jóindulatában, melyet irántunk tanúsított Mélyen tisztelt közgyűlés! A földtan lényegében a fizika és kérni i (örvényeit alkalmazza. Természetes tehát, hogy a fizikának, vagy a kémiának némelyik fel fedezése a földtani ismeretek haladásában is új irányokat nyit meg. Ezek az új irányok eleinte (alán még nem elég erősek; idővel azonban mindinkább megizmosodnak és nyomukban az addig (alán többé- kevésbbé tapogatódzó s megközelítő elgondolások helyébe megbízhatóbb, pontosabb adatok kerülnek. Ez alkalommal a nem egészen negyven évvel ezelőtt felfedezett radioaktivitás hatását a földtanra vá adom nagy vonásokban anélkül, hogy a tárgyat itt egészen kimeríthetném. A radioaktív elemek mennyisége földünkben igen csekély, úgy hogy első tekintetre azt gondolhatnék, hogy alig lehet lényeges szere- tjük a föld történetében és a földtan fejlődésében. Tájékozásul lássuk a következő adatokat Halni nyomán; Társulati ügyek — Ge^ellschaftsangelegenheiten 57 A kőzet egy grammjában foglalt Eruptíi • kőzetek: Ra U Th Savanyú kőzetek 2.9 10- 12 g 8,7 10“ 6 g 29.10— 6 g Semlegesek 2.10- 12 g 6.10 — ” g 17.10— 6 g Házi sósak 1.10— 12 g 3.10- « g 5.10 -6 g Ül rdékrl: : Agy agok 1,5.10— 12 g 4,5 10- 6 g 11.10-° g Homokkövek 1,4.10“ 12 g 4.2.10-“ g 5.1 0-° g Mészkövek < Dolomit) 0 9.1'-' 2 g 2,7.10-“ g < i.io-° g Miként ezekből az adatokból kitűnik, a savanyú eruptív kőzetek tőid) rádiumot, urániumot és thóriumot tartalmaznak, mint a bazisosak. Az ultrabázisos kőzetek ( peridof.tok, pikrit, limburgit) atlag még kevesebb rádiumot (ti 80.10 12)» illetőleg urániumot (2.4.10—°) és tboriumot (6.10 — 6) tartalmaznak. Kétségleien tehát > z a törvényszerűség, hogy a kovasav mennyiségének fogyásával együtt csökkenik az eruptív kőzetek rádioakt ivitása. A savanyú eruptív kőzetek a föld legkülső részét alkotják. Főként Washington légiit' lsó közlése nyomán a föld belse- jének alkotása a következő: Legkívül >avanyú kőzetek helyezkednek el s alkotják a kontinenseket mintegy 20 km mélységig. Ez a gránitzóna. Ez alatt a bázisos I aznltzóna következik, mintegy 60 km mélységig. A gránitzóna nem veszi körül ezt burok alakjában, mert a mély óceánok alatt közvetlenül a bázisos kőzeteket találjuk. A savanyú összetételű kontinensek hidrosztatikus egyensúlyban, rögök alakjában helyezked- nek el a b ’zisos • lz'ton. illetőleg abba átlag mintegy 20 km mélységig süppednek bele. Ismeretes, hogy ezek a különbségek a kőzetelemzé- sekből kiadódnak. A gránit é- bazaltzóna szilikát rendszere nem keve- redik egymással. A gránitzóna különböző magmatikus provinciákat szolgáltatott; a bazalt- és peridotitzóna meglehetősen egyforma min- denhol. A bazaltzóna alatt ultrabázisos kőzetek következnek. Ez a peridotitzóna (Eskula és Goldschmid.t szerint eklogitzóna) mint- egy 1200 km mélységig. Fokozatos átmenettel összekötve helyezkedik '*1 ezen belül mintegy 2900 km mélységig Washington pallasitzónája. Ennek felépítését ö a pallasi tokéval egyezőnek tartja s főként a nehéz leniek oxidjaiból állóknak tekinti. Goldschmidt szerint itt az oxí- dok mellett a szulfidok is fontos szerepet játszanak. Légiiéiül következik a vasmag, főként vasból, kevesebb nikkelből s igen kevés kobaltból. A gránit-, bazalt . peridotitzóna helyzetét a szeizmikus és kísérleti vizsgálatok egyaránt igazolják. (H i 1 1 e r. Matuyava, Byerly szeizmológiai számításai megerősítik, hogy átlag mintegy 20 km mély- ségben a szárazföldek alatt az összetétel megváltozik. Mohorovicié •>7 km mélységben mutatott ki egy másik diszkontiuuális választófelii- letet, mások -'0 km körül. Ez a mélység megfelel a Washington féle 60 km-nek. Ez az 50-60 km mélység a föld kérgének az alja. A longitudinális hullámok (V.) és a tranzverzális hullámok köze- 58 Társulati ügyek - — Gesel lschaftsangelegenheiten pes terjedési sebessége ( V* ) a szeizmikus adatok alapján néhány fon tosabb mélységben km/sec-ban - - Táras szerint — a következő: v, v, sűrűség 0 km 5.5 3.2 2.70 50 „ fölött 6.5 3.5 3.30 50 „ alatt 8.0 4.3 | 3. 1 0 1200 fölött 12.25 o.75 1200 „ alatt 12.25 6.75 J 6.30 2900 „ fölött 13.0 7 25 2900 „ 6370 „ alatt 8.5 11.0 — j 9.63 Amint látjuk, i gén hirtelen az ugrás 50 km mélység körül, ahova a földkéreg határa tehető és különösen 2900 km körül a pallasitzóna belső határán. Ha az A d a ni s és W i 1 1 i a in s o n kísérleteiből különböző nyomás >n nyert adatokból a Vj és Vt értékét kiszámítjuk, figyelem hévévé a meg- felelő mélységben uralkodó hőmérsékletet (0 km=20°C, 20 km=600"C. 50 km=1200°C és 70 km=1500"C) és nyomást (20 km mélyen=5460 at- moszféra, 50 km — 14520 atm . 70 km =19705 atm.), akkor T a m s nyomán a következő értékekhez jutunk: v, v, d gránit - 0 km 5.5 3.1 2.61 20 „ 5.6 3.2 2.63 diabáz 20 ,. 6.4 3.6 2.91 50 7.3 4.1 2 87 gabbro 20 „ 6.6 3.7 3.09 50 ., 7.3 4.1 3.08 dunit 50 „ 7.9 4.4 3.24 70 8.2 4.6 3.23 Ezek az értékek jól egyeznek a fenti táblázat adataival. A házi sós kőzetek zónájára nyert sebességértékek kissé nagyobbak ugyan, mint a szeizmikus észlelőiekből nyert számok, de mégis a gránit és a peri ) ditzónának megfelelő értékek közé kerülnek. A mai felfogás szerint földünk — képződésekor — a fokozatos lehű- lés folytán három folyós fázisból és egy gázfázisból álló rendszerré különült szét. A három folyékony fázis — különböző sűrűségüknek meg- felelőn — a nehézségerő hatására koncentrikusan helyezkedett <*1. így állt elő a föld belsejében a vasnikkelmag, ekörül az oxid- szulfidzóna s végül kívül a legkisebb sűrűségű szilikátburok. A külső szilikátburok kristályosodása folytán előállt az első kéreg. A nehézségerő hatására a nagy atomsúlyú radioaktív elemeknek mélyen a föld belsejében kellene előfordulniok. A G o 1 d s eh m i d t-féle elgondolás a nehéz (‘leniek nagy részét a föld belsőbb részeibe helyezi. Akkor miért vannak a radioaktív ásványok a gránitzonában? Erre a kérdésre Goldschmidt adta meg a választ, Rámutatott Társulati ügyek — Gesellschaftsangelegenheiten 59 arra. hogy a szilikátuiagma alkotóelemeinek izomorfia-viszonyii szerint különült szét különböző csoportokra TI közben a kristályosodó magma utolsó részletében mindaz ik az eleinek benne maradnak, melyek nem képesek az uralkodó vegyületek elemeivel izomert keverekkris- tályokat képezni. A radioaktív elemek atom-, illetőleg ionradiusuk méreténél fogva a szilikátok főelemeivel nem képeznek izomort keve- rékkristályokat ; azért a maradék magmában gyűlnek össze a zirkoinnal együtt Az uránium és thórium dioxidjn izomorf a zirkóniumoxiddal s evvel együtt a magma utolsó részletéből kristályosodik ki. Régóta ismert, lmgy az uránium és thorium bomlási termékeinek mennyiségéből az illető uránium-, vagy thorium-tartalmu ásvány geo- lógiai kora meghatározható. Mivel az eljárások lényege közismert, csak néhány szempontra mutatok rá. A szétbomlás hélium képződésé mellett végül urániumólmot (RaG), illetőleg thóriumólmot (ThD) szolgáltat. A bomlási sebesség ismeretes lévén, vagy az ásványban bezárt hélium, vagy a képződött ólom és a még jelenlévő uránium, illetőleg thorium mennyiségének viszonyából következtetni lehet a korra. A hélium-módszer azonban főleg nagyon idős ásványok esetében valószínűleg kicsiny értékeket eredményez, mert a hosszú idő alatt a képződött héliumgáz kis része diffúzió révén elillanhat. Az ól >m-inodsz,,r eredményei sokkal megbízhatóbbak. Holmes és Lawson adataiból csak néhány számot említek fel: Kaínozoikum: 60. mezozoikum: 200, paleozoikum: 550, felső prekambiium : 800 — 900. középső prekambrium: 1200, alsó prekambrium: 1-100 millió év. A földkéreg megszilárdulása óta eltelt időt Holmes 1600 millió évre becsüli. A hélium-módszer azonban igen előnyösen használható a meteor- vasak korának meghatározására, mert a fémek a héliumot tökéletesen magukban tartják Ezen az alapon Pa n etil megállapította, hogy a meteorvasak legfeljebb 2800-3000 millió évesek. Kétségtelen, hogy ezek a számok idővel még módosulhatnak. Fon- tos eredmények azonban a régi állapotokhoz képest! Az ólom egyike azon kevés elemnek, melyről tudjuk, hogy atomjai részben a föld képződése után keletkeztek. Mikor a föld még folyékony-eázalakú állapotban volt. az ólom- izotopok keveredtek s keveredésükből előállt a keverékólom, melyet közönséges ólomnak szoktak nevezni. Aston vizsgálatai szerint a kő zönséges ólom főleg a thóriumólom (thorium T). atomsúlya 208), az urániumólom (rádium G. atom súlya 206), actiniumólom (actinium D. atómsúlya 207) keveréke; ezekhez járul még egy másik. 207 afómsúlyú ólom. valamivel kisebb mennyiségben még 203, 204. 205, 207 és 210 atóin- súlyii izotop is A három legfontosabb ólomizotop a közönséges ólom- ban a következő mennyiségben fordul elő: Pb,06=28%, Pb2OT=20%. Pb.,,, „=50%, azaz a thoriumólom a közönséges ólomnak mintegy a fele. A folyékony-gázalakxi magmából mindig a keverék ólom válik ki. Az elkülönült ólomizotópok, mint a a thóriumólom, vagy az uránium- ólom, stb. akkor válnak el egymástól, ha az elem szilárd fázisban, szilárd kőzetbe, vagy ásványba bezárva képződött. A szétválás a 60 Társulati ügyek — Gesel lschaftsangelegenheiten iiehézségevő, illetőleg elektromos, vagy mágneses tér hatására ment végbe. Különböző amerikai eruptív kőzetek átlagos ólomtartalmát 1914- ben Clark és Steiger határozta meg; 7,5.10~6 g ólom a kőzet egy grammjában. Hevesy és Hobbié legújabban végzett igen pontos meghatározásai szerint 16.14) g. Legtöbb ólmot tartalmaznak a grá- nitok: ííO.lí.— 6 g, legkevesebbet a bázisos kőzetek. Az ólom viszonylag gyakori előfordulása a gránitokban érthető, ha szem előtt tartjuk, hogy az ólom a magmatikus maradékoldatokbar, első sorban vizes oldatokban más fémekkel együtt koncentrálódik. A felszínen lévő ólam rendesen a hidrotermális paragenezis egyik eleme. A vörös mélytengeri agyag átlag 710—:'g, azaz kereken mintegy négyszer annyi ólmot tartalmaz, mint az eruptív kőzetek átlaga. Az óceáni iszap mangángumóiban aránylag sok ólom (0,1%) fordul elő. Hevesy kiszámította, hogy a fölei kérgének egy grammjában az. urániumólom (KeG) mennyisége 9 5 30 7g, azaz kereken 1/20 része fz egész ólomtartah innak A thoriomólom (Th D) mennyisége közelítőleg ugyanakkora, t. i 9 3.10 7 g. Holmes szerint a legkülönbözőbb geoló giai korból való eruptív kőzetekben levő összes ól on s a képződött ólom mennyiségeinek viszonya (5 és 76 közt változók. A Noddack házaspár meghatározta több meteorvas. meteorkö és a troilit ólomtartalmát, továbbá kiszámította a meteorkövek, meteor- vasak és a troilit relatív gyakoriságát. Hevesy kissé eltérő módon lényegében ugyanazokat az értékeket nyerte. Ezekből az. ered nényekből a különböző meteoritok átlag, s ólomtartalma 6.10 — 5g pro g. Amint az ásványok uránium- és uránium-iólom -tarta Imából ki lehet számítani az ásvány korát, épen úgy az ólom és az uránium kozmikus gyakoriságából a föld többi elemének korára is következte lést lelud vonni. Mónt láttuk, a mai összes ólomnak kereken egyharmada (28%) 206 atómsnlyú s a mai felfogás szerint ez az ólom az urániumból származik. Tehát — , azaz 2. 10 r’ g urániumólom foglaltatik átlag a föld, illetőleg a meteoritok egy grammjában. Ha az uránium mennyisége álO-7 g pro g, akkor Hevesy szerint a Föld anyagának kora 2,4.10*° év (2401111 millió év), ami mintegy tizenötszöröse a földkéreg- átlag elfoga- dott korának. (1600 millió). Ennek ;.z értéknek kiszámításakor az volt a elgondolás, hogy minden 206 atomsúlyú ólom az uránium szétbomlásából képződött, to- vábbá, hogy az uránium bomlásának ideje ezen a rendkívüli hosszú időszakon keresztül nem változott meg. Ha ezek a számok ma még talán csak közelítők is. s később esetleg még módosulni fognak is, mégis a föld anyagának korára névvé némi fogalmat nyújtanak. A radioaktív elemek abszolút mennyisége — szétbomlásuk foly- tán — a föld történetének folyamán lényegesen megváltozott, mégpedig csökkent. Felmerül az a gondolat, hogy vájjon nem voltak-e olyan Társulati ügyek (ilesellschaftsangelegenheiten öl elemek is a földön, melyek eddig már teljesen szétbontottak, tehát el- tűntek, azaz földünk összetétele nem változott-e meg? 11a ilyen elemek voltak, akkor rendszámuk minden valószínűség szerint 92 nél nagyobb volt, és akkor fi radioaktív elemekkel sem lehet a föld egész élettarta- mát meghatározni. Némely pleochi-oos udvarról vélte .1 oly, hogy ilyen, már eltűnt elemtől származnék. Erre vonatkozólag eddig vsak a ritka földfémeket tartalmazó ás- ványokat vizsgálták röntgenspektroszkópiai módszerrel. Kiderült, hogy ezekben a nagyon különböző korú ásványokban az elemek mennyisé gének viszonya nem változott meg. Nyugat- és Közép-Európában az átlags geotermikus gradiens 3" C minden 100 m mélységnövekedésre. Az USA keleti területein ellenben 2 5"C minden ICO méterre. Ha ezekből a,; értékekből extrapolálunk, akkor az első esetben 50 km mélyen kereken 1500°, 100 km mélyen 3000' és a középpontban 191.000“ U hőmérsékletnek kellene lennie; a második esetben ugyanezekben a mélységekben a hőmérséklet 1200". 2500" és 159000° volna. A földrengési tranzverzális hullámok terjedéséből az uiban követ- kezik, hogy nemcsak a gránit, hanem az alatta lévő bazalt- és perido- titzóna, továbbá a még mélyebben levő részek is úgy viselkednek, mint a szilárd testek. Ha ezt a körülményt figyelembe vesszük, akkor a C 1 a u s i u s - C 1 a p e y r o n -féle összefüggés alapján kiszámítható, hogy a nagy nyomás alatt levő különböző összetételű zónák kőzetének mekkora az olvadáspontja, mikor a kőzet a kristályos állapotból az amorfba átmegy. Ily mód >n mindegyik zónának legnagyobb lehetséges hőmérsékletét nyerjük. Pékiául Tams szerint 5(1 km mélységben — a bazalt- diabázzóna alján — legfeljebb 1500". 2450 km mélyen legfeljebb JfiOO5 C lehet. Tehát a föld felszínének közelében, aza . kis mélységben észlelt 3" C hőmérséklet emelkedés 100 méterenként csak mintegy 20 km mély- ségig érvényes, 20 és 50 km mélység között már csak 2" C, 50 és 70 km közt csak 1.5" C emelkedés lehetséges 100 méterenként, 70 és 2450 km közt pedig csupán csak 1.33° C hőmérséklet emelkedés esik 1000 méterre. így valószínű, hogy a föld középpontjában a hőmérséklet csak mintegy 5000" C körül lehet. Adams és Holmes valamivel még alacsonyabb hőmérsékletet tételez fel. Ök a radioaktív folyamatok ter- melte hőt is figyelembe vették- Ismeretes, hogy a föld melegének háztartásában fontos szerepű a/, a lm, amely a radioaktív elemek bomlásából származik. Kiszámít- ható, hogy már mintegy 19 km mélységig terjedő része a földkéregének annyi hőt termel, hogy a kisugárzás okozta veszteség pótlódik, ha eddig a mélységig a kőzetek ugyanakkora mennyiségben tartalmaz- nak radioaktív elemeket, mint a felszín közelében. Tehát még nagyobb mélységben, — minthogy ott is vannak radioaktív testek — melegedés áll elő, mert a szilikátok hővezetőképessége nem elegendő, hogy a kép ződött hőt elvezesse. Ez a bő kiszámítható s az eredmény arra vezet- hogy ebben a külső részben befelé 100 méterenként átlag közel 3° C-)szal 62 Társulati ügyek — Gesellschaftsangelegenheiten emelkedik a hőmérséklet, ami a tapasztalati megfigyelésekkel .iól egyezik Wolff azonban azt az álláspontot képviseli, hogy a radioaktív hő nem elegendő a kisugárzás okozta veszteség pótlására. A föld melegháztartásának értelmezése természetesen főként asze- rint alakul, hogy a radioaktív elemek eloszlását milyennek vesszük fel. Nem lehet célom ebben a rövid vázlatban a különböző elméletek is- mertetése. Csupán csak egy-két elgondolásra mutatok rá. Jeffreys (1929) vizsgálataiban már a kálium aktivitását is szá- mításba veszi. Szerinte már 18 km vastag gránitréteg elég volna a kisugárzás okolita. hőveszteség pótlására. Elgondolása alapján azonban rádioaktív úton csupán csak 2.10 gcal hő táplálódnék másodpercen- ként a felszín minden cm2-nyi területén, mert a föld hőveszteségének egy része még a föld eredeti hőkészletéből származnék. Szerinte a ra ( dioakitív kőzetek csak 20 km mélységig terjednének; a mélyebben levő erősen bázisos kőzetek aktivitását igen csekélynek véli. Joly (1922, 1926, 1928)) nézete szerint is már a külső részben fej- lődő meleg elég a veszteség pótlására. A még mindig aránylag erősen rádioaktív bazaltzónában lassanként hő halmozódik fel; idővel a bazalt- megolvad és a savanyú összetételű rögök s megvékonyodott szilárd tengerfenék alatt nagy mag matenger alakul ki, melyben az árapály jelenségei mutatkoznak. A szárazulatok alatt a magma igen erősen fel- melegszik, a belülről való olvadás folytán megvékonyodott szilárd tengerfenéken át azonban kifelé hő távozik el. A hold árapályhatása következtében a kontinensek alatti magma keleti irányban az óceánok alá is kerül és itt lassanként lehűl. A magma teljes lehűlésével és összehúzódásával a tengerfenék ismét megvastagszik s a folyamat uj hói kezdődik. A vulka.nizmus és hegyképződés a folyósodas beálltával eszerint bizonyos időszakonként megismétlődnék. Joly a kálium aktivitásának figyelembe vételével azt az időt. amely az 5 — 10 millió évig tartó megszilárdulás után a bazaltzóna fo- lyósodásához szükséges 30—40 millió, a peridotit zóna megolvadásához szükséges időt 70 millió évre becsüli. Természetesen nemcsak e.; a gondolatmenet az egyetlen alkalmas elgoindolás a föld történetében észlelt ciklusok magyarázására. Ezért sokan ezt az elméletet teljesen elvetik. Holmes (1921) szerint valószínű, hogy a 60 km mély gránit- és bazalt zóna a felszín hőveszteségét pótolja. Mivel a bazalt alatt levő peridotitos kőzetek is — bár sokkal kisebb mértékben - aktívok, a képződő hőfelesleg folytán a kéreg alatti zóna még nem lehet kris- tályos, hanem a konvektiv áramlás állapotában kell lennie. A hőfeles leget, részben valamely geológiai folyamat, esetleg a szárazföldek elto lódása tüntetné el. Anipferer (1906), Andrée, Sehwinncr ezen kéregmozgásokat a kéreg alatti részek áramlásával igyekeztek magya rázni. Az ehhez szükséges energia, Holmes elgondolása szerint, a radio- aktív elemekből származnék. Figyelembe kell vennünk, hogy a szeizmikus megfigyelések nem Társulati ügyek — Gesel lschaftsangelegenheiten 63 azt bizonyítják, hogy az 50 — 60 km mélység alatt levő rész kristályos, hanem, hogy igen merev és ezért mechanikai értelemben úgy visel- kedik, mint a szilárd testek, mint például az amorf üveg. Ebben lassú áramlások lehetségesek. Nevezetesen a földmágnesség szekuláris vál lozása a kéreg alatti rész bizonyos mozgékonyságára vall. A kéreg alatti zóna (egészen 2900 km-ig) szívóssága ugyanis Jefíreys és Holmes szerint kisebb, mint amekkorának kellene lennie, hogy kon- vekció ne mehessen végbe. Holmes minőségileg megállapítja, hogy az egyenlítő körül fel- felé haladó áramlás áll elő és amikor ez az áramlás a kéreg (50- 60 km mélység) közelébe jut, két lészre válik: fele az északi, másik fele a déli sark felé halad. A kéreg alatt igy előállt búzás folytán a felső 50—60 km kéreg is mozgásba jut az áramlással együtt, de lassabban mozog. A legfelső rész is enged a mozgásnak, meghasadozik és redőződik. Vég- eredményben az eredetileg az egyenlítő körül volt szárazföld darabjai egymástól eltávolodnak és az egyenlítővel nagyjában párhuzamosan mély geoszinklinálist hagynak hátra. Ilyen volna Holmes szerint a Thetis. Holmes elgondolása szerint azonban efölött az általános cirku- láció fölött még más áramlásnak is kell lennie, amit az okoz, hogy a szárazföldek kőzetei több rádioaktív elemet tartalmaznak, mint az óceánok fenekén levő, főleg bazaltos jellegű kőzetek. Az itt előálló áramlás felfelé irányul és amint a kristályos kontinens-rögökhöz jut, ott sugárirányban szétoszlik, a kontinensek széle felé halad és ott ismét lefelé irányul. így magukon a kontinenseken is egyes részek széthúzódnak egymástól s helyükbe tenger jut. A tengerfenék az alatta összegyűlt hőt felveszi és kibocsátja. Az ezekkel a folyamatokkal kapcsolatos összenyomódások és tenziók volnának a föld tektonikai és vulkáni jelenségeinek okozói. Mindezek az elméletek részleteikben többé-kevésbbé ingatagok, mert jórészt feltevésekből indulnak ki s ma még inkább csak munka- hipotézisek, magyarázati lehetőségek. Annyi azonban bizonyos, hogy a radioaktív elemek melegtermelése okoa.a, hogy földünk külső része nem hült ki (a csak néhány méter mélységig ható napsugarak melegé- től eltekintve) és a vulkáni jelenségek, melegforrások, a kéregmozgások összefüggnek a radioaktív elemek termelte hővel. Vernadsky közlése szerint (1930) az Uchta vidéki petróleum- területen az egyik vízhorizont vizében Cserepe n ni kov mérései sze- 7-4.10- :0% rádium volt oldva. A Dagestan környéki petróleum terület vizeiben 3.1.1Ö- n% Ha foglaltatik. A Növi Groznyi petróleum terület (Kaukázus északi részén) fúrásaiban a víz (Miiin és T ver cin sze- rint 7,4.10—10% rádium volt oldva. A Dagesten környéki petroleumterület i.83.10"'a% rádiumot állapított meg. Ezek a rádiumtartalmú vízszintek nagy kiterjedésben fordulnak elő. Ni kitin és Komleff Baku környékének igen sokféle vizét tanulmányozta, A Bibi-Eibat mellett levő vízhorizontok voltak vádi- 64 Társulati ügyek — Gesel lschaftsangelegenheiten umban leggazdagabbak, (átlag 3,10~n % Ka). A víz radiumtartalma ugyanazon vízhoriz -útban is ingadozó. Későbbi vizsgálatok ezeket az adatokat sok újabb eredménnyel ki egészítették. Ismeretes, hogy a jelentőségteljes héliumforrások Amerikában szintén a petróleumteriileteken fordulnak elő. A héliumban Iegdúsabh gázok a felső és középső „pennsylvanian" bői, azaz a karbonból szár maznak (Kansas, Oklahoma, Texas.) A héliumtartalom ezekben a gá- zokban a 2%-ct is eléri. (Kansas, Augusta). A kréta- és harmadkori rétegekből nyert gázok ellenben vagy teljesen héliummentesek, vagy csak nyomokban tartalmaznak héliumot. A Glastonbury Ocnn. U. S. A. környéki felsőkarbon uraninit k nát középértékben 335 millió évben határozták meg. A karbon héliumforrá- sok is legalább ilyen idősek. Kérdés, hogy honnan származik ez a rádium és a hélium? Az első elgondolás az volna, hogy a hélium is, meg a rádium is közvetlenül rádióaktív ásványokból és kőzetekből pl. gránitból szár- maznék. Az amerikaiak a hélium jelenlétét általában így magyarázzák. Arra nem gondoltak, hogy a hélium esetleg az olajtelep egykori szer- vezeteiből is származhatnék. Ezt a gondolatot Vernadsky vizsgála- tai alapján Salomon-Cal vi fejtette ki részletesebben (1932). Vernadsky 1930-ban közölte az erre vonatkozó első vizsgálatok eredményét. Ezekből kiderült, hogy Kiev környéki, Petrograd vidéki és más tavakban élő Lemna-félék rádiumtartal innak, mégpedig 1,3.10 11 — 2,0.10 ~v2% rádium. A tavak vize ellenben sokkal kevesebbet (átlag csak S.IO-’14) tartalmaz. Mikor a lemnák virágzanak, bennük a rádium erősen koncentrálódik; ekkor a vízben csak 2.10- 14 Ka foglal- tatik, míg a növényben ennek a mennyiségnek a 100 — 650-szerese. Búr k ser, lírun és Bro üstéin tanulmányai szerint kevés rádium a szárazföldi növényekben is előfordul. Adataik szerint néhány növény hamujának 1 g mennyiségében a Ra-tartalom a következő: Napraforgó 4*3.1 0 1::, kukorica 4‘9.10— 1;l. üröm 8‘fi.lO- -,:1, szőllő 51*1 .10 13 g stb. Ami a rádiumra bebizonyított, ugyanaz az urániumra nézve igen valószínű. Nyilván vannak szervezetek, amelyek az urániumot és thori- umot is gyűjteni tudják magukba. Nevezetes, hogy némely rhizopodák, a xenopihyophorák Se hu Ize és Sep o t i (> f f vizsgálatai szerint szervezetükben háriumszul látót válasz- tanak ki. Számoljait és Terentyev,a munkásságából ismeretes, hogy tüskebörűek. kagylók, brachiopodák vázában bárium és síroncium is előfordul. Némely tengeri állatban vanádium is kimutatható (Holo t liiiriák és Ascidiák). Vernadsky az uránium előfordulását üledé- kekben s fölhalmozódását organikus testek hatására erősen hangsú- lyozza. Mivel a rádium előfordulása a növényekben már bizonyos, várha- tó, hogy a tengeri szervezetek is a tenger vizéből rádiumot vesznek fel. Társulati ügyek Gosellschaftsangelegenheiten 65 Erre utal az a körülmény is, hogy az említett nehéz fémek némely ten- geri szervezetben előfordulnak. A pctroleumtelepek héliumtartalmú gázforrásai Sa lomon Cal- v i szerint valószínűleg az egykori organizmusok rádiumtartalmára vezethetők vissza. A rádium bomlásának félideje 1580 év. A régi ameri- kai petróleum telepek eredeti radiumtartalma már annyira elbomlott az eltelt hosszú idő, legalább 335 millió év óta, hogy a hélium erősen felszaporodott, ellenben a rádium mennyisége ma már nem mérhető, így megmagyarázható tehát, hogy ezek a régi petróleum telepek csak héliumot tartalmaznak, rádiumot nem. Viszont a harmadkon petróleumtelepekkel kapcsolatos rádiumot igen bajos az egykori, a petróleumot szolgáltató organizmusok rádium- tartalmára visszavezetni A rádium bomlási félideje olyan rövid, hogy már az ópleisztocénban élt organizmusok rádiumtartalma is annyira elbomlott volna, hogy ma már a rádium alig volna kimutatható. Sokkal valószínűbb, hogy ha a rádium egyáltalán organizmusokkal hozható kapcsolatba — az eredeti szervezetek más, hosszabb bomlási idejű rádió- aktív elemet, esetleg urániumot tartalmaztak. Az élőszervezetek ilyen irányú kémiai vizsgálata fogja a kérdést véglegesen megoldani. A berilliumtartalmú ásványok és néhány alkálisó — elsősorban a szilviu — héliumot taitalmaz. Különböző feltevésekkel igyekeztek a hélium jelenlétét ezekben az ásványokban megmagyarázni. A 8 atom- súlyú berillium izotop felfedezése után Watson és Parker arra gondolt, hogy ennek a két hélium-atomra való szétesése következik be Még' ez nem magyarázná meg azonban a hélium jelenlétét, mert az ásványok berilliumtartalma. héliumtartalma és geológiai kora közt nem lehet arányos összefüggést megállapítani. Egyelőre a kérdés te- hát még nem teljesen megoldott. Az alkálisók héliumtartalma azonban ma már értelmezhető. Neveze- tesen H a h n és munkatársai Berlinben (Kai sím- Wilhelm Tnstitut für Chemie) tanulmányozták kis ólommennyiségek szerepét alkalihaloidok főként káliumklorid és uátriumklurid kristályosításakor. A kísérletek- hez használt ólom a ThB ólomizotóp volt. Akármilyen körülmények között is, ment \égbe a kristályosodás, a kristályok mindig elég sok ólmot tartalmaztak; a kiinduló oldatban eredetileg jelenlévő ólom 80—90 %-át is sikerült a kristályokba átvinni. Hasonlóképen viselkedik a káliumjódid, az ammoninmjodid és a vízmentes nátrium bromid is. Mindezek a sók a nátriumkloiidtipusú rácsban kristályosodnak. Ha ugyanezt a kísérletet a caeshimkloridtipusú rácsban kristályosodó ammoniumkloriddal. vagy thallokloriddal végezték, nem sikerült az ólmot a képződött kristályokba belevinni. (1932.) A megfelelő ólomsók az említett alkálisókkal keverékkristályokat alkotnak és nem zárványként helyezkednek el bennük. A Szilvin külö- nösen sok ólmot képes felvenni, úgy hogy a keverékkristály hoinogéni tása még akkor is megmarad, ha néhány molekulaszázalék ólom foglal- tatik benne Az alkálisóknak ez a viselkedése érdekes geokémiai kérdést von 6*5 Társulati ügyek — Geseílschaftsangelegenheiten maga után. Már említettük, hogy az óceánok vizében rádióaktív elemek vegyületei foglaltatnak kis mennyiségben. Nem kétséges, hogy az elsőd leges radioaktív elemek, az uránium és a thorium vegyületei is előfor- dulnak a tengervízben. Vernadsky szerint különösen a könnyebben oldódó urániumvegyiiletek játszanak ebből a szempontból fontos szere- pet; a nehezen oldódó thofrium-vegy öletek szerinte az óceánok vizében sokkal kisebb szerepiiek volnának. Vernadsky nem említi, hogy a tengeri szervezetek ólmot rak- tároznának magukban. Az óceánok igen régiek, tehát az uránium, utolsó bomlási termékének, az uránólomnak a tengerek vizében kell lennie. A thoriumólom Vernadsky említett sejtése szerint kisebb jelentőségű. A sótelepek alkálisóiban azonban meg kell annak az ólomnak lennie, amely az elpárolgott tengervízben foglaltatott. A sótelepek kép ződésekor hamar kiváló gipsz nem képes ólmot izomorf keverékkristály alakjában felvenni, amint 11a. hn kimutatta. Az anhidritről nem tudjuk még, hogy ebből a szempontból hogyan viselkedik. A további párolgás folytán kikristályosodott konyhasó azonban az urániumból képződött ólmot keverékkristályok alakjában felveszi. A későbbi párolgás követ- keztében az eredeti medence még jobban összezsugorodik, a kősóval nem izomorf primer radioaktív elemek — uránium s a belőle előállott rádium — vegyületei a koncentrálódó oldatban felgyülemlőnek; ebből az erősen rád:óaktív oldatból újabb urániumólom, rádiumólom keletkezik. Végül kiválnak a magnézium- és káliumsók. Ezek közül a karnallitból képződött szilvin a kristályrácsába ólmot vesz fel. Habn és munkatársainak vizsgálatai szerint a németországi zechstein kősó és szilvin valóban tartalmaz ólmot. A sótelepek sóinak liéliunitartalmát legelőször Strutt határozta meg. Később Paneth és Peters végeztek méréseket s eredményeik megerősítették Strutt adatait. Szerintük a különböző németországi helyekről származó kősó héliumtartalma 0.1— 0.3.10- r> cm3 grammonként, a különböző németországi helyekről való szilviné pedig O.tlá — 14.0.10- ' 0 cnr'/g. Feltűnő, hogy az ugyanazon helyről való szilvin héliumtartalmu bizonyos határokon belül állandó. Az a körülmény, hogy az ólom a nátriumklorid és káliumklorid rácsába belépett, magyarázza Halin szerint a kevés hélium elő- fordulását is ezekben a sókban. Az egykori besűrűsödő tengeri me- dence vizében RaD ólomizotópnak is elő kellett fordulnia, mivel a víz uránium-rádium taitalmú volt. Mikor az ólom belekerült az alkáli kloridok rácsába, akkor a RaD-nak oda kellett jutnia. A RaD bői kép- ződött az a-sugarat kibocsátó, azaz héliumot termelő RaF. A keletkezett héliumnak tehát a kősóban és a szilvinben kell lennie. Ily módon egyszerűen magyaré ható meg a héliumnak a jelen léte ezekben a kloridokban. További kísérletek fogják eldönteni vég- legesen, hogy a kérdés t cm ohiható e meg esetleg másképen is. Az ólom belépése a kősótípusú kristályrácsba azonban nagy jelen- tőségű abból a szempontból, hogy lehetséges némely elemeknek geo- Társulati ügyek — Gesellsohaftsangelegenheiten 67 kémiai előfordulása olyan ásványokban, amelyekben eddigi ismereteink alapján keverékkrislályck alakjában lehetetlennek véltük. íme a rádioaktivitás milyen sok irányban tör új ösvényeket a földtan nagy birodalmában is! Ezzel a Magyarhoni I öldtani Társulat LXXXV. közgyűlését megnyitott nak nyilvánítom. I » • Elnök a megnyitó beszéd elhangzása után az 193íí — 37. trienniumra való tisztújítás miatt a szavazás időtartamára a közgyűlést felfüggeszti. A szavazatok beadása után Papp Ferenc elsőtitkár terjeszti elő évi jelentését .1/ cl i/e nli szírit lözg.i/ íí lés! Az 1934. évet, melyről számot kell adni: az állandósulás, konszoli dáció jellemzi. Rendes körülmények között ez örömet, megnyugvást jelent, de mint az események szemléletéből kitűnik, ezúttal ez szomo- rúságot. és gondot is okoz. Ami a Társulat közvetlen életét illeti, 347 tagunk van. tellát a növekedés 4-gyel haladja meg a tavalyi létszámot, e közül a 347 tag közül, beleértve a néhány dicséretes kivételt képező pártoló és örökítő tagot — akik tudvalévöleg jog szerint nem kötelesek fizetni — 123 fizető tnglársunk van, a többi 222 csak az előnyeit élvezi a társulati tagságnak. Egyébként az elmúlt évben 17 új taggal erősödött Társulatunk: Yendl Aladár személyes közbenjárására 4. Telegdi Roith Károly, Noszky Jenő és Gedeon Tihamér ajánlása alapján 2 — 2 tag jelentkezett. Az új tagok, kik soraink közé álltaik: Balyi Károly, B á n y a k a p i- t á n y s á g- M i s k o 1 e, B < r á t s V i 1 m o s, B í n m ni e r E r n ő, E. C h e n e v i é r e, F é 1 e g y h á z i I ) e z s ő, 1 1 u in m el Ján o s, .7 á n o s s y 1 v á n, Kőszéábá n y a és T é g 1 a g y á r T á r s ü 1 a t Mag y a r T é g 1 a és A g y a g á r u s o k E g y e s ü 1 e t e, Majmon László, M e z n e r i c s 11 o n a, if j. Noszky Jenő, Sár ló s s y J ó z s e f, T o m o r-T li i r r ing J á n o s, W e i n G y ö r g y és W e n c k h e i in József gróf nagyoroszi kőbányája. E helyt említjük meg, hogy külföldi rendes tagunk — bele nem értve a magyarokat — mindössze 2 van; szemben az 1910-ben kimutatott 24 taggal: vájjon ennyire nem becsülnek, ennyire rosszak lennének mindenütt a gazdasági viszonyok? vagy mi nem törődünk eléggé kül- földi kapcsolatainkkal? Az elmúlt évben 9 szakülés volt, melyen 29 előadás hangzott el, ezek közül ásványtani tárgyú 8, kőzettani 2, a geológia köréből 9, tek- tonikai megfigylésekről beszámoló 3, paleontológiái részleteket egybe- foglaló 4, talajtani 1, vegyes 2. Az előadóasztal előtt 3 előadást tartott Ko.ch Só ndor, 2 — 2 elő- adással szerepeltek : M o 1 1 1 Mária, Reichert Róbert, Szörényi Erzsébet. S z t r ó k a y Kálmán, Vitális S á n d o r, Zombor y László; 1 — 1 értekezést mutattak be Balyi Károly, Bányai 68 Társulati ügyek — Gesellsohaftsangelegenheiten J á n o s, E r d é l y i J á n o s, E ö 1 d v á r i Aladár, Gedeon Ti h.a in ér, Horusitzky F e r e n c, Mauritz Bél a, ifj. N o s z k y Jenő, Pávai Vajua Freuc, Schmidt E. Róbert, S i ,g ra oiid Elek, íáteinert Katalin és W e i n György. A dec. 12-i szakülésen megemlékezett a Társulat Mauritz Béla tiszt, tag 20 éves egye- temi tanári működéséről és házigazdái tisztéről. — Tagtársaink közül többen a múlt évben előléptetésben, kitüntetésben részesültek, így: Böhm Ferenc miniszteri tanácsost az Állami Kőszénbányák igaz- gatójává. Vend] Miklós főiskolai tanárt egyetemi i yilvános r. tanárrá. Vitális István főiskolai tanárt egyetemi nyilvános r. tanárrá, Dudich Ferenc igazgató őrt egyetemi ny. rk. tanárrá, Liffa Aurél ídgeológnst, gazdasági főtanácsost. Társulatunk másod- elnökét — Földtani Intézeti igazgatóvá, Zsivny Viktor c. múzeumi osztályigazgatót osztályigazgatóvá, Ven dl Mária TI. oszt. múzeumi őrt T. oszt. mú cumi őrré, Petii e Lajos a miniszteri tanácsost miniszteri tanácsossá nevezték ki. Kállai Géza bányaigazgató kor- mányfőtanácsos leli. Pékár Dezső nyugalomba vonulása alkalmával legfőbb elismerésben részesült. Itt említjük meg, hogy a ni. kir. Földművelésügyi Miniszter ez év júniusában nevezte ki H oi r u s i t zk y F erenc tagtársunkat a M. Kir. Földtani Intézet asszisztensévé, a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter pedig péteri Takáts Tibor Hidrológiai szakosztályi titkár urat J, évre Berlinbe küldte ki, ahol a Kaiser Wilhelm Tiistitut-ban végez kutató munkát, Kei cliert Róbert és Szentes Ferenc a mult évben külföldi tanulmányúton voltak. Szellemi életünk hü tükre, a Földtani Közlöny, igen nagy anyagi nehézségek leküzdése árán volt közrebocsátható 23.5 ív terjedelemben, begy így megjelenhetett, azt az adományoknak lehet tulajdonítani. Az adományok különböző fonásokból jöttek. Elsősorban kell kiemelnünk azokat az örökítő tagokat, akik bár nem kötelesek, mégis a tagdíj adó mányképen '.aló beküldésével tanúsítják bajtársi együttérzésüket a súlyos anyagi helyzetben lévő Társulattal; a 84 örökítő és pártoló tag- társ közül 12 fizetett. Igen tiszteletre méltó annak a lagtársnak az el- járása, aki bizonyára szakvéleményei fölös pénzéből adományozóit 20 P-t. Sajnos, ez a példa egyedülálló. Elismerést érdemelnek azok a tagtársaink is, akik nemcsak fáradnak egy -egy tanulmány összeáll!-, tásával, hanem a kiadás költségeihez is hozzájárulnak. A Társulat közel 100,000 i ra ny korona alaptőkéjének hadikölcsönben való megsemmisülé- séi enyhítendő, ;i Társulni törekvéseinek helyességét elismerő hathatós támogatás az, amelyben a kormány részesít. Jól tudjuk, hogy e tekintet- ben köszönettel és hálával egyes személyeknek is tartozunk, akiknek széles látóköre, helyes judiciuma telte lehetővé a támogatást. A magán- vállalatok közül is voltak áldozatkész adakozók; az adományok sor- rendjében a M a g y a r Ált a 1 á n o s Tíőszénb á n y a 300 P, a S a I g ó t a r j á ni K ő s z é n b á n y a 200 P, a R i ni a m u r á n y Sál gó- tarjáni Vasmű r. t. 100 P. Alumínium-ércbánya Ipar r.t 100 P, a M. Kir. Állami V a s-, A c é 1 és G é p g y á rak 20 P. — Külön öröm számunkra, hogy idén pártfogónk herceg Esterházy Pál Társulati ügyek (lesel Ischaftsangelegenheiten 69 0 főméltósága is. 250 P ad' Hiánnyal tette lehetővé a Földtani KöJöny multévi kötetéhen két nagyobb tanulmány megjelenését. A geológiának és rokon tudományainak vannak e-endes műhelyei, ahol — mialatt ;z emberek szórakoznak, nyaralnak, addig labratóriu mokban. kutató szobákban, mikroszkóp előtt, tégelyekben és künn a terepen a holt anyag: a kőzetek és ásványok bemutatják utolérhetetlen változatosságukat s emellett a természeti törvények szigorú következe- tességét; hogy az elmúlt évben voltak komolv törekvések azt a hazai tudományok első fórumán a Tudományos Akadémia 1TI. oszt. működése híven tanúsítja. A legkülönbözőbb tárgyú előadások között szakunk a •eg jobban képviseltek közé tartozik, kiadványa, a Matbematikai és Terin Tud. Értesítő eddig el nem ért közel 100 ív (04 ív! terjedelmű és mint láthatjuk, számos ii i. alapvető, illetve köriilteki : tő részletesség ge1 megírt dolgozat jelent meg benne és ezek mind Tagtársaink munkája Ha az Akadémián szereplő szerzőkön keresztül az intézményeket keressük, úgy látjuk, hogy azok túlnyomó része egyetemi ember; tehát azok a kettős feladatnak: a nevelésnek és szaktárgyaink művelésének, előbbrevitelének igyekeznek eleget tenni. A tudományegyetemen ásvány- ehemiai. morfológiai, továbbá geológiai és paleontológiái, a soproni egyetemen szediment-petrográfiai. a Műegyetemen többirányú kőzet- tani és érc. a szegedi egyetemen elsősorban eruptív tárgyú kérdésekkel foglalkoznak, a debreceni egyetem n legszűkösebb viszonyok ellenére is dícséretremélló geológiai dolgozatok -ovát adta ki, a közgazdasági geológiai tarszéken modern kőzettani dclg > :atok, alapvető regionális geológiai munkák jelentek meg; a Nemzeti Múzeum ásvány- és őslény- tárának új vezetője tanulságosabbá akarja tenni a tárakat, így a télen nyílott meg az őslénytár egészen modern oktató múzeum szellemében, Zsívny Viktor igazgató agilitása folytán sikerült a 132.17 kg súlyú teljes Bethany meteorvasat megvenni. Az egyetemek nevelő hatásának végvára egy dunántúli gyárban dolgozó kartársunk, aki szebbnél szebb ásványi- kémiai dolgozatokat közöl. A budapesti Föld- rengési Obszervatórium 4 magyarországi földrengést és 80 távolit fogott 'el, a Bakon vkörnyékén észlelt 50 éves megfigyelési anyagot feldolgozva most adja ki. Lelkes természetkedvelő, derék, komoly embereket nyert meg a tudományos Kutatások céljaira a Barlangkutató Társaság, ahol kiváló szakemberek tudományos értékű előadásokban számolnak be munkásságuk legfőbb eredményeiről, úgyhogy az magával ingadja a mérnököket, művelt turistákat is. E helyen jelezhetjük, hogy az agg- teleki cseppkőbarlang rövidesen avatott kezekbe kerül, idén nyáron vég- zett pontos bemérés alkalmával egy V\ km hosszú új szakaszt tártak fel K e s s 1 e r H u b e r t vezetésével. Testvér Egyesületünket, a Bányászati és Kohászati Egyesületet az elmúlt év folyamán nagy gyász érte Zorkóezy Samu, Társula- tunknak is megértő támogatójának váratlan halála folytán. A temeté- sen társulatunkat Bő hm F.ereac miniszteri tanácsos képviselte és választmányunk külön részvétlevelet is intézett a Bányászai i és Kohá I 70 Társulati ügyek — Gesellschaftsangelegenheiten szati Egyesület vezetőségéhez. Megnyugvással fogadtuk a hírt, midőn arról értesültünk, hogy az Egyesület élére Hót h Flór is igazgatc úr került, aki a Földtani Társulatnak épp most 30 év óta tagja és minden- kor őszinte figyelemmel kísérte Társulatunk munkásságát. Kétségtelen., hogy vannak még kívánni valók a geológia mű- helyei körül. így igen nagy hiány az — amire a Társulat már több- ízben rámutatott — hogy Magyarországon a geológia egyik alapvető tudományának, őslénytannak, nincs külön rendes tanára a hazai egyetemek egyikén sem. Egy másik pozició, melyet bizonyára érdemes lenne kiharcolni a geológusoknak. Budapest székesfőváros. Ahogy a kémikusok, zooló- gusok és botanikusok el tudták érni, hogy az állami intézmények mel- lett legyen számunkra is külön kutató intézet, úgy talán mindennek: az épületeknek, csatornáknak, utaknak, gyógyfürdőknek, folyamszabá- lyozásnak alapját képező földtannak is helyet lehetne kies .közölni a főváros hatalmas ügyosztályaiban. Egészen különállóan legyen szabad, mélyen tisztelt közgyűlés, megemlékezni a Magy. kir. Földtani Intézet nagyvonalú, sokat ígérő munkásságáról. Lóczy Lajos igazgató úr Ö méltósága volt szíves részletes jelentést közreadni a vezetése alatt álló intézet változatos és szép munkásságáról A ni. kir. Földtani Intézet 1934. évi működése. Az Intézet fúrási laboratóriumát átszervezte és új munkahelyi séggel egészítette ki. A fúrási osztály 1,934-ben a Tárd község környéki régebbi és jelenleg folyó mélyfúrások, továbbá a hajdúszoboszlói I. és II. je'ű és a tisztabereki kincstári mélyfúrás és két artézi kút minta- anyagát dolgozta fel. A fúrási anyagok feldolgozásával párhuzamosan folyt az ezekből a nagybecsű anyagokból előkerült ostracoda-fauna tanulmányozása abból a célból, hogy ennek segítségével a panuonemelet szintezését s fel és lefelé való elhatárolását megkíséreljük. Ezt a munkát Zalányi Béla végzi s eddigi vizsgálatai jogos reménységgel kecsegtetnek. Ezzel egyidejűleg Siímeghy .1 ózsef dr. a pannon makrofauna regio- nális tanulmányozását kezdte meg. 1934-iben í)0 dunántúli fúrást dől gozott fel s ebben az évben az Alföldre kerül a sor. Megindult a múzeum rendezése is. Az ősgerincesek leltározásával máris teljesen elkészültünk. A kémiai laboratórium felszerelését is kiegészítettük. így 1934-ben megjelent az 1917 — 1924. évi jelentések németnyelvű fordítása, míg az Évkönyvben Kadié Ottokár „A jégkor embere Magyarországon** című munkájának magyar és német nyelvű szöve- gét adtuk ki. A nyári felvételek során az intézeti geológusok túlnyomó része olaj-, gáz- és sókutatásokkal volt elfoglalva. S e h r é t e r Z o 1 t á n főgeológus Szén t e s F e r e n c és l) .i u d a Társulati ügyek - Gesel lsehaftsangelegenheiten 71 János segédletével folytatta bükkalji felvételét s megke-.dte Nagy- v'zsnyó és Uppony környékén a vas-, mangánércnyomok tanulmányo- zását. Ernőd környékén dómot és két felemelt sasbércet mutatott ki. A Blikktől l)-re, Mezőkövesd környékén az Eötvös Lórnnd Geofizikai Intézet végzett részletes felvételt, míg Schmidt Eligius intézeti asszisztens 8, átlag 150 m mélységű fúrással s a keresztezett lignit- t elepek beszintezósével a geofizikai eredmények ellenőrzését végezte Mezőkövesd környékén. A parád-recski területen R o z I o z s n i k P á 1 főgeológus. Szén les Ferenc és Gotthard Károly közreműködésével az olaj- nyomok elterjedését mutatta ki. A felvétellel kapcsolatos Craelius- fúrás 125.7 in mélységből oly riolittufa magot liozott fel, amelyből olajcseppek szivárogtak A recski kincstári bánya területén, a Lahoca északi oldalán kijelölt kutatófúrás pedig 40 m vastagságú rézérces tömzsöt keresztezett. F ere nézi István esztálygeológus Sóshartyán környékén az oligocén bitumenes nyomait kutatta ki. A sóskút 25. méteréből vett viz- űim 13 28 g/liter konyhasótartalmat talált. Vigli Gyula osztálygeológus mátraalji felvételei arra utal- nak, hogy ez a terület az alsópannonban szárazulat volt. Tel égd i Roth Károly egyetemi tanár a Tokajhegyalja felvételét Erdő- bényétől K-re folytatta. A Földtani Intézet ezévi gyakorlati felvételeit is az a törekvés hatotta át, miszerint a felvételek tudományos anyagát összegyűjtse és fe1 dolgozva avégből, hogy néhány év múlva í z Alföld északi perem- részeinek monografikus leírását és geológia’ térképét kiadhassa. A buda pestkörnyéki gázkutatásokban Pávai Vájná Ferenc főbányatanácsos, főgeológus és Hovusitzky Ferenc intézeti asszisztens vettek részt. A Viciántelepi régi gázkút kitisztítását és további fúrását többszörös nagyerősségű száraz gázkitörések követték. Az őrszentmiklósi régi artézi kút újbóli megnyitása pedig literenként 23.75 g konyhasót tartalmazó vizet eredményezett. 300 ezer m3 földgáz távozott már az ősz óta; egy másik fúrásban sok sót, jódot, brómot tartalmazó gyógyvizet tártak fel. László Gábor főgeológus folytatta az ártézi kútkataszter ki- egészítését. Liffa Aurél, földtani intézeti igazgató a tűzálló agya- gok és kaolinelőfordulások tanulmányozásával és a tokajhegyaljai fel- vételének folytatásával volt elfoglalva. Kadic Ottokár főgeológus a felsőtárkányi Peskó-barlangban és a balatonfüredi Lóczy-barlangban végeztetett ásatásokat. Vadász Elemér reambulálta a Pécsi hegységet, Noszky Jenő múzeumi igazgatóőr a Naszál, Romhány és Csővár környékét tanulmányozta és Kutass y Endre magántanár a dunántúli triász faunákat gyűjtötte be. Az agrogeológiai felvételek során Timkó Imre földtani inté- zeti igazgató és Endrédy Endre intézeti asszisztens a borsodi ár- tér szikes területeinek jelenlegi, lecsapolás előtti állapotát rögzítették. 12 Társulati ügyek — Gesellschaftsangelegenheiteu K r e y b i g Lajos tőgeológus vezetése alatt Ebenspange r Gyula, S c h i e k Károly, Zakariás Jenő vegyészek és Buda y György gazcl. akadémiai segédtanár termeléstechuikai felvételeket végeztek. S c h e r f Emil és Sümeg'hy József osztály geológusok a földművelésügyi minisztérium vízrajzi osztályával egyetértőleg a talaj viz-megfigyelő kutak telepítésével és az ezzel kapcsolatos földtani meg- figyelésével voltak elfoglalva.11 (Ezután a titkár ismerteti az év folyamán megjelent fontosabb hazai és szomszéd államokból való szakmunkákat. A címek a Biblio- graphia Geologica Hungarica-ban jelennek meg.) Mélyen tisztelt Közgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy kitér- jek két vastag kötetben megjelent szakmánkba vágó munkára is. Ban- da László A magyar föld története és szerkezete c. könyv részleteire hívnám u. i. fel a figyelmet. Szószerint idézem a bevezető részt: „A szakkörök a mű tudós szerzőjét Eötvös Lóránd báróval, a torziós inga öröknevű feltalálójával. Zsigmondy Vilmossal, az első ma gyár mélyfúrás halhatatlan atyamesterével, vagy a földrengés Iző szeizmográf feltalálójával állítják egy vonalba.** Ez a bevezetés tulajdonképen kizárja a kritika jogosságát, mert hisz *ki merné kétségbevonni Eötvös érdemeit. Amennyire nyugodtak lehetünk Eötvös Lóránd munkájának kikezdhető! le mügében, any- nyira meggondolandónak tartjuk, hogy vájjon tényleg összehasonlít- ható-e E ö t v ö s Lóránd báróval Benda László dr. Mint tudjuk, Eötvös Lóránd báró egyik főjellemvonása zárkózott puritánság volt, éveken át nap-nap után fáradt, kísérletezett, eredményeit tömören és személyi vonatkozásoktól menten, uralkodó felfogásoktól függetlenül közölte. Ehhez a példához nehezen hasonlítható az, aki mások munkái- nak eredményét összegezte, s ’k helyt rengeteg tárgyi tévedést követve el. Ez a munka a nagyközönség számára írt tanulmány jellegét köve- telő módon jelent meg. ezért indokolt a bírálat. Lássunk még néhány idézetet: „Földünk nini alakjában olyan, mint a tyúkban levő tojás , amelynek nincsen kemény héjjá. Aszerint, hogy milyen külső és belső erőhatások érik, a tökéletesen plasztikus kéreg a legnagyobb könnyedséggel igazodik a momentán adottságok hoz.“ Magyar Föld Szerkezete, p. 1(5. Miután a +, — elmozdulások jelenségére hívja fel a figyelmet, így folytatja: ..Más kontinensekből származó adatok híján Európára kell szorítkoznánk . . p. 18.; „ Talán fölösleges hangsát goznom, mi- lyen átütő fontosságú ez a tektonikai jelenség, mind tudományos, mind gazdasági szempontból • . . “ p. 36. Igen figyelemre méltó ez az apodik- tikns állítás: ..Kétségkívül beigazotást nyert, hogy a Kárpáti medence belsejét töréses tektonika jellemzi “, p. 180., jóllehet ép itt a Társulat ülésein egészen más, módosított vélemény alakult ki. „A gránitot kvarc , ortoklász , földpát c< csillám építi fel. A szienit o gránit össze- hívó elemein kívül még amfiboU is tártál máz" p. 36.; ..A gabbró (pia] Társulati ügyek — Gesellschaftsangelegenheiten 73 gioklász-) föld pót, augit, esetleg piroxén, olivin elegy p. 36; „A fíorsch-féle atomelmélel . . ■" Magy. Fiái. Szerk. i>. 12, Benda nyilván n Bor féle atomelméletre gondol és szószer int veszi at a német géni tivus raggal. Sopron környékéről írva (p. 150.) a legutóbbi 15 év erről a területről megjelent szakmunkáira nincs tekintettel. ..A bazalt lényeges idkotóeletnei a földpát, illetőleg az azt helyet- tesítő ásványok . . “Magy. Föld tört. p. 38. , A hazait kitűnő útburkoló kőzetanyag, kivált durvább szemcséjű válfajai.'' u. o .„A bazalt nagyon könnyen mállik. Mállási terméke végeredményben vörös agyag. Nagy foszfortartalma miatt sokszor foszforán gumó!; is jelent feznek a mál- lási termékek közöt't. A bazalt (dapjába n véve kitűnő termöfö'd, ezért porát műtrágyáinak is használják .. Tályog az a keményebb agyag, mely vsak fogyás után idomítható. Ilyen a budaiAkiscell i tályog." p. 3!). „A márya nagyon fontos épitőkőzet . . .“ „A Várhegy és a Uózsadomb csaknem tiszta márgábó! ál'. Szerte a hazában gyakori. Hossz termő- talaj — sok trágyázást kíván." p. 40 mészkő színe nagyon különböző lehet: fehér, szürke, vörös, zöld és eres márvány. Nagyon fontos abból a szem pontból is, hogy nagyon gyakoriak benne a zárványok." p. 41. . Kősó lehet leveles szerkezetű. A durvább szeműek atka! masak, hogy a hasadást rajtuk tanulmányozhassuk. A kősó erősen nyeli a vizet." p. 42. ,.A lösz egyike legfontosabb üledékes kőzeteinknek. A levegőből le- hulló por kőzetminőségére nézve homokos agyag, amely lukaesos és meszes kőzetet eredményez. A löszképződés feltétele, hogy a lehulló por füves pusztákra találjon, ahol nagu mennyiség!) n halmozódhatik fel, úgyszólván minden humuszképződés nélkül." p. 45. „Amfibolnala v Íztelen magnézia vas mész-szil ikát. keménysége 5 — 6; amfibolandezit fordul elő a Kőhegyen .“ p. 48. Amit legjobban nélkülözünk, az a szerző tudása, elmélyedő mun- kája: a szó. az állítás; annak fedezetet, belső értéket az egyen saját kiizködö munkája ad. ez hiányzik és ezért bántó egy ilyen munka megjelenése akkor, mikor más tudományos munka kiadására nincsen fedezet. Miután annyi szerző munkáját sorra vettük, fordítsuk figyel műnket egy könyvre, amely szigorúan véve nem tartozik a földtan körébe. — Megjelent egy könyv, amelyet mindnyájunknak el kellene olvasni; egy szerény, egyszerű tudós. Mik óla Sándor: A fizika gondolatvilága c. munkája. Ez egy lehiggadt ember magasan szárnyaló, de mindamellett té- nyekből kiinduló és mindvégig természettudományosán gondolkodó férfi szemlélődése fizikai, természettudományi jelenségeket felfedező és magyarázó törekvések felett Mikor a záró fejezetben szembeállítja a filozófusokat és a termé- szetkutatókat. ezt írja: ..A fizikusok a természet világát, a filozófusok az ész világát tökéletesen befejezett egésznek tekintik. A fizika törté- nete egyik felfogást sem igazolja, mert azt mutatja, hogy az emberi szellem első megnyilatkozásától kezdve mostanáig az uj dolgoknak, folyamatoknak és jelenségeknek egész sorozatát teremtette bele a ter- mészet világába . . 74 Társulati ügyek — Gesel lschaftsangelegenheiten Ez a könyv nemcsak műveltségünket, értelmünket fejleszti, h i- neni érzés és g-ondolatvilágunkát is nemesebbé teszi. (Ezután a Kárpátokon belüli terület múlt évi geológiai •> lilmá- nak rövid áttekintése következett megfelelő reflexióval; majd az osztrák, német és francia geológia jelenlegi állását ismerteti.) Az osztrákok tevékenységéről rémi fogalmat, a'kothituiik 15 igseh László dr. leveléből, melyben a Geologische Bundesa listait igazgató- jának, W. Hammer-nek kézirati jelentését ismerteti. W. Ham mer igazgató megállapítja, hogy míg az 1933-ról szóló jelentésében bizonyos fokú fejlődésről számolhatott be, addig az 1934 évet, mint a háború után közvetlenül következő éveket is, határozottan mélypontnak kell tekinteni. Ennek oka elsősorban az állami pénzügyek- kel kapcsolatos nagyfokú redukciókra vezethető vissza. Az ország geológiai felvétele több csoportban történt. Az első csoport a kristályos alaphegységben, a granewacke-zónában dolgozott. Az alkalmazott geológia terén főleg vízkutatások és olajkutatások szerepelnek, melyek azonban a rossz gazdasági viszonyok miatt igen korlátozottak voltak. Amíg a németek határozott terv szerint, aprólékos részlettanul- mányokat végeznek, addig a franciáknál válogatnak a r.agy munka- lehetőségek miatt, amint az U. Dropsy asszisztens úr leveléből kitűnik A 74 éves A. Lacroix professzor szellemi erejének teljességé- ben tanulmányozza Dél- Abesszinia és M. Elgon eruptív és kristályos pala kőzeteit. Ugyancsak a párisi Múzeum laboratóriumában, A. Lacroix irányítása mellett, ásványok hővezető készségét vizsgálják Liehatelier- féle galva nőmét eres módszerrel. Ugyanott röntgenvizsgálatokat is végeznek, J. Orcel ércvizsgálati módszereinek elsajátítására; Franc a- ors’/ng különböző egyetemeiről. így különösen a Naimy-i bányászati főiskoláról, továbbá Belgiumból, Svájcból, Portugáliából, a gyarmatok- ról jönnek oda a kartársak. Egyébként a francia gyarmatokról készítenek átnézetes geológiai térképeket. Geológiai felvevő állomásokat létesítenek Indoehinában, Madagascarban, francia Nyugat- Afrikában, Camerunban, Syriában, M a roccobn.u, Tu ni sba n. Az eddig elért eredmények még elég szerények. Petroleum után is kutatnak; így Madagascarban, Gallonban, de ezek pénz hiánya foly- tán lassan haladnak előre. Ny ugat- A frikában évente 1500 kg aranyat termelnek 30 40 év óta műveletlen ó-nl Mívűimből. Maidiagasrnr Au-ternielésc aiábauy állott: mindössze évi 300 kg. Azelőtt ugyanott 4000 kg volt az évi termelés. Madagascarban újabban hatalmas kőszéntelepeket fedeztek fel; ca. 4—5 milliárd tonnára becsülik a kitermelhető szén mennyiségét. A hatalmas grafittelepek kereslet hiánya miatt állnak. Muroccoban Fe-, Mn-ércek felkutatása van folyamatban, napi (5000 tonna termelésre kész a bányavállalat. Tisztelt Közgyűlés! A Társulat 85 éves. Emlékezzünk azokra most. Társulati ügyek — Gesellschaftsangelcgenheiten 75 akik a magyar földtani kutatásért dolgoztak és meghaltak; amit elér- tek, az a mi örökségünk, l>iis keségiiuk — és emlékezzünk azokra a te- 1 öletekre is. melyeknek felderítését nem tudták elődeink és mi befe- jezni. Ezekben voltam bátor jelentésemet előterjeszteni, kérem annak elfogadását. A közgyűlés a jelentést elfogadja. A közgyűlés tudomásul veszi a Hidrológiai Szakosztály évi jelentését, köszönetét mondva We- szelszky Gyula szakosztályi elnöknek fáradhatatlan buzgalmáért. Majd Koeh Sándor ismerteti a pénztárvizsgáló bizottság jelen- tését; eszerint 1934-ben 5966P 14 f bevétel. 5822 1’ 11 f kiadás volt. A köz- gyü'és a jelentés részleteit is tudomásul vette és a pénztárosnak, vala- mint a pénztárvizsgáló bizottság tagjainak a felmentést megadja és köszönetét szavaz. Az előterjesztett 1935. évi költségvetést részleteiben is elfogadja. A pénztárvizsgáló bizottság- tagjaiul Káposztás Pál, Maros Imre és Sztrókay Kálmán tagtársakat választják meg. Ezután Böhrn Ferenc miniszteri kiküldött kert szót. Fel- szólalásában elismerésének és bizalmának ad kifejezést, hogy Ven dl A ladá r elnök annak ellenére, lmgj a Társulat súlyos an.vagi gondok- kal küszködik, ölj- szépen vezeti az ügyeket. Az ülések tárgysorozata változatos, az elnöki h >zzászólások nagymértékben hozzájárulnak az érdeklődés felkeltéséhez épp azért indítványozza, hogy a Közgyűlés hálás köszönetét fejezze ki Yen dl Aladár elnöknek. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel ily értelemben lu z határozatot. Elnök meg- köszönve a bizalmat, az elismerést cl tűik társára és a választmányra hárítja, melj- támogatta. A szavazat- zedő bizottság Sümeghj- József elnökkel az élén bevonult és kihirdette a szavazás eredményét. Eszerint elnök Yendl A 1 a d á r. másodelnök L i f f a A u r é I. elsőtitkár P a p p Fere u c, pénztáros A se bér Kálmán. A választmány tagjai lettek. Ilii hm Fere n c, Emszt K á 1 m á n, 11 omsitzk y H e n r i k, K a d i é Ottokár, K o c h S á n d o r. L ás z I é> G á bor, L ó c z y La j o s. Lőw Márton, id. Noszky Jenő, Pantó Dezső, Pávai Y a j n a Ferenc. R e í c h e r t R ó b e r t, Rozlozsnik P á I, T. R o t h K á roly, S e h r é t e r Zoli á n, S ii rn < g h y J ó z s e f, 8 z e n t- pétery Zsigmond, Timkó Imre, Yendl Mária, Ven dl M i k 1 ó s. Vize r Y i ] m o s és Z s i v n y Y i k t o.r. Más tárgy híján elnök megköszönve a kiküldöttek megjelenését, a tagok bizalmát, a 85. közgyűlést berekeszti. Szakülések. 19? ő. j a n u á r 2. 1 Tnmor Thirrhif/ ./.; Az Északi-Bakony eocén képződményeinek sztratigráfiá ja és tektonikája. 2 A nrtni (j.i/firfff/: 1 j ásványok Rudabánj’a oxidációs zónájából. 1 9 3 5. m á rci us 6. 1 Mr. Wfjltcr Snio.ll : Die Bedeutung dér Spezial-Untersuchungs- methoden fiir die moderné Petroleuni-Geologie, 76 Társulati ügyek — Gesellschaftsangelegenheiten 2. Pfr\yp Simon: Az European Gas- Eleetrie-Company dunántiili petróleum- és gázkutatásainak ismertetése. Hozzászóltak: Lóczy L., Pávai Vájná Ferenc és Böhm Ferenc. 3 Schréttrr Zoltán: Lyttonia a Blikk-hegységből. J. Szádfíczky-K . Elemér: A fluviátilis üledékek görgetettségéről. Generalversammlung. Auszug mis dem Protokoll dér um 6. Február 193.) abgehaltenen 85. ordentlicbeu Generalversammlung dér Ungarisehen Geol igischen Gesellsoha ft. Vorsitzender: Piásident Prof. Dr. Aladár Vend 1, anwesend 61 Mitglieder. 9 Gaste. Vorsitzender eröffnet die Generalversammlung, begrüsxt die ver- schiedenen Vertre tér, Gástc und Mitglieder. — Dann widrnet ír einige Worte dem Andenken dér im letzten .lahr hingesehiedenen Mitglieder, namentlich L. Gross und R. Kbvesligethy, vveleh* letzterer das Matériái dér im Ralimén dér Crg. Geologischen Gesellschaft im Jahre 1880 begonnenen Erd'bebenbeobaclitungen iibernahm und einer dér produkt '-vsten Förderer dér Frdbebenkunde wurde, was auch durcli seíne 1906 unter dem Titel .,Seismonomia“ ersehienene Arbeit bekundet w:rd. Vorsitzender bespraeh dann eingehend die Auswirkung dér auf die Rad'.oaktivitát, bezüglichen Forsehungen auf die Geologie. Nach dér Eröffnungsrede folgte d>e Wahl dér Fuiiktioniire und des Aus- sehusses fii r die Jahre 1935 — 37 (siehe II Umschlagseite). Aus dem Bericht des Sekret'irs wurde es bekannt, dnss die Gesell schaft gegenwártig 347 Mitglieder zlihlt. Es wurde dér Wunsch ge- aussert, dahin zu wirken, auch auslándisehe Fachgenossen zum Bei- t rétén zu gewinnen. Im verflossenen Jahr wurdeu 8 mineralogische, 2 petrographische, 9 geologische, 3 tektonische, 4 palaontologische und 1 bodenkundlicher Vertrag abgehalten. Laut Bericht des Kassenführers beliefen sich im Jahre 1934. die Einnahmen auf 3966.14, die Auusgaben auf 5822.11 P. Laut dem von J. Kerekes vorgelesenen Bericht dér Hydro- logischen Faehsektion záhlt dieselbe 203 Mitglieder und wurdeu in den Sitzungen 15 hydrologisclie und chemische Vortráge gehalten. Dér Bánd XIII. dei- „Hydro’logischen MitteilungeiV ersohien im Fmfang von 8.5 Druokbogen. Die Generalversammlung sagte dem Prásidenten dér Faehsektion: Prof. Gy. W eszel szky Dank für sein erfolgreiohes Wirken. Ministerialrat F. Böhm sprach dem Priisidenten dér Gesellschaft Prof. A. Ven dl den aufriichtigsten Dank dér Generalversammlung für die ausgezeic/hnete Fiihrung aus. Társulati ügyek — Gesellsehaftsaiigelegeuheiten 77 Fachsitzungen. 2. J á 11 u e r 19 3 5. 1. ./. Tomor-Thirring: Stratigraphie und Tektonik dér eozáuen Bildungen des nördlichen Bakony-Gebirges. 2. Gy . Kort ni: Neue Mineralo aus dér Oxydatious-Zone von Ruidabánya. 6. M á r z 1 9 3 5. 1. Mr. Wnltrr Small: Die Bedeutung dér Spezial-Untersuchungs- uiethoden J'iir die moderné Petroleum-Geologie. 2. í>. Papp: Referat iiher die Petroleum- und Gasforsehungen dér European Gas & Electric Co. in Traiwdanubien. 3. Z. Schréter: Lyttonia aus dein Bükk-Gebirge. 4. E i\ Szádeczky-Kardoss: Üher die Abrollung dér fluviatilen Ablagerungen. BIBLIOGRAPHIA GEOLOGTCA HFNGARICA 1934. Arany S.: A hói tobágyi szikes talajok. — A szikes talajok meszezése és digózása. — Szikes talajok. „A magyar szikesek." Földm. miniszt. kiadv. .1934 — Die Szik- (Alkáli-) Hődén des Hortobágy. — Die Ve-rbes serun g dér Szik-Böden dureh Kaik urd das „Digó“Ver- fahren. — Szik- (Alkáli ) Bődén in: „Die ungarischen Szik- (Alkáli ) Gebiete". Publ. des kgl. ung. Ackerbauministeriums (mir ungarisch. Arany S.: A pH-értékek jelentősége a mezőgazdaságban. — Die Be- deutung dér pH-Werte in dér Landwirtschaft. Jahrbueh d. Land- wirtschaftliehen Akademie Debrecen (nur ungarisch). Ballenegger R.: A gyümölcsfák gyökerei és a talajviszonyok. — Die Wnrzeln dér Obstbáume und die B odenverhaltnisse. Terin Tud. Közi. 1934. p. 57 — 65. (nur ungarisch). Bányai .1.: Erdélyi földgázrobbanás. — Eine Erdgasexplosio.il in Siebenbürgen. Bányászati és Kohászati Lapok, 1934. p. 5. (nur ung.). Benda L.: A magyar föld története és f-zeikezete. Budapest, 1934. Emszt K.: A Császárfürdő forrásainak elemzése. — Analyse dér Quellén des Császár- (Kaiser-) Bades. Hidr. Közi. 1933. T. XIII p. 77. p. 55. Endrédy E.: A borsodi nyílt ártér talajainak vizsgálata. „A magyar szikesek." Földm. miniszt. kiadv. 1934. — Untersuchung dér Bődén des offenen Inundationsgebietes im Komitat Borsod. Pulii des kgl. ung. Ackerbauministeriums (nur ungarisch). ÉbnerJ.: A budapesti Hungária-forrás vízhozama. — Dér Wasser- ertrag dér Hungária-Quelle in Budapest, Hidr. Közi. 1933. T. XIII. Földvári »A.: Dunántúli őskarsztjaink. — . Die Urkarstgebiete Trans- danubiens. Ifj. és Élet. T. IX. 1934. p. 93 — 95. (nur ungarisch). Földvári A.: Gerölle mit Eiseu- Manganoxyd-Rinde. Zentrbl. fii r Min. etc. A bt. A, 1934 ji. 230—233. Földvári A.: Tektonikai megfigyelések a Budai hegység nyugati peremén. — Tektonisehe Beobachtungen am Westrand des Budaer Gebirges. Földt. Közi. T. LX1V. 1934. p. 163-174. Földvári A. 1. — Ven dl A. és Takács T.: Studien ii. <1 Löss d. ITmgebung v Budapest — Neues Jahrb. f. Min. Abt. A. Blg. Bd. 69 i) 117—182 Gaál I.: A jávai ősembermaradványok ősföldrajzi jelentősége Paláogeograpbische Bedeutung dér Frmensehenknoebenreste von •íava. Földr. Közi. 1934, ]>. 19 — 23; ]). 42 — 44. Gaál I.: A. Gerecse-hegység egyik h'gérdekesebb barlangosoportja. Eine dér i nteressantesten Höhlengruppen des Gerecse Gebirges. Földgömb (Erd-Ball), 1934, p. 321 330. (nur ungarisch). Gaál I.: Az őz ősei — Die Almon des Rehes. Nimród Vadász l’Jjság (Jagerzeitung), 1934. p. 425 427. (nur ungarisch). Biblíngraphia Geologica Hungarica Í9 Gaál T.: Magyar márványok és — márványok. — A neandervölgyi ősember , újabb cm.ű In aradványai Magyaréi sv.ág földjén. — A diós-; győri Tupolca-barlang neg\ ed kori emlősei. Fngarische Marmore und Marmore. — Neuere Knochenreste des Neandertaler Frmen- selien in l'ngarn. — Die ouartiiven Sáugetiere dér Tapolea-Höhle von Diósgyőr. Terin. Tud. Közi. Pótfűz. T. (itt. 19154, (nur ungarisch). G a á 1 I.: ősmaradványok szerepe a kínaiak gyógyászatában. Török- országi karbon-kőszén felhasználása Budapesten. — Die Rolle dér Versteinerungen in dér Medizin dér Chinesen. — Die Yenvemlung türkischer Karbonkohle in Budapest. Terin. Tud. Közi. T. (itt. 1934, (nur ungarisch). Gedeon T.: Bauxit a Zngligetből. — Bauxit aus dein Zugliget (Buda- pest). Földt. Közi. T. LXIV. 1934. ]>. 267. Gedeon T.: Szulfátos vizek képződése. — Formátum of sulfate con- taining waters. Hidr. Közi. 1933. T. XIII, p 100. Gedeon T.: Talajvízáramlás-megfigyelések, I. — Beobachtungen be- ziiglieh dér Strömung des Grundwassers. Hidr. Közi. 1933. T. XIII. p. <57. Györki J.: A szápári bitumenes szén vizsgálata. — Untersuehung dér bitumenban ige Kohlé von Szápár., Bányászati és Koh. Lapok, 1934. p. 253. Hojnos R: A Mátra gazdasággeológiai jelentősége. Die Bedeutung des Mátragebirges vöm Gesiehtspunkt dér wirtschaftliohen Geo logie. Földt. Szemle melléklete. Budapest, 1933. Beilage des Földt. Szemle (Geologische Rundschau), (nur ungarisch). Horusitzky F.: Megjegyzések a Budapest-kürnyéki burdigálien kérdéséhez. — Remarques -ur la question du Burdigálien des en- virona de Budapest Földt. Közi. T. LXIV. 1934. p. 321 Jngovics L.: A medvesi bazalttakaró felépítése és kristálytufája. - Aliiban di r Medveser Basaltdecke und ihr Kristalltuff. Matli. és Terin. Tud. Ért. T. LT. 1934, i>. 443—471. Jngovics L.r Cordierit-tartalmú zárványok a sághegyi bazaltban. Cordierithaltige Einschlüsse im Basalt des Ság-Berges. Math. és Terin. Tud. Ért, T. LI 1934. p. 472—493. Jngovics L.: Gyémántbányászat és ipar válsága. — Die Krise dér Diamantgrubeii und -Industrie. Bányászati és Kohászati Lapok, T. LXYII1. p. 78 — 87. (nur ungarisch). Kadic O. A budavári pincebarlangok jelentősége. — Die Bedeutung dér KellerhöoJen in dér Festung von Buda. A Természet, 193. évf. Budapest, 1934. p. 1 — 11. (nur ungarisch). Kadiő O.: A jégkor embere Magyarországon. — Dér Mensch zűr Eis- zeit in Ungarn. 16 Tat'., 47 Textfig. und 1 Karte. MitteiL aus dem Jahrb. d. kgl. húg. Geol. Anstalt Budapest. Bd. XXX, 1934. p. 1 171, Ka dió O.: A magyar barlangkutatás állása 19*70. és 1933. évben. — Stand dér ungarischen Höhlenforschung in den Jahren 1930. und 1933. Barlangvilág. T. IV, 1934. p. 7 — 12. und 1 — 5. (nur ungarisch). 80 Biblíogrnphía Geologica Hungariea Kadié 0.: Ergebixisse dér ungarischen Höhlenforschung im Jahre 1931. Mitteil. ü. Höhlen- u. Karstfoirschung. Berlin, 1934. p. 39—42,. Kadié 0.: La grotta Mussolini. L‘Universo; Anno XV, 1934, p. 1 — 12. Kadié O.: Die geologischen Verháltnisse dér Umgebung von Szek- szárd, Tevel, Bonybád und Döbrököz. Jr In esbericht d. kgl. Ung. Geol. Anst. für 1917—1924. p. 179—182. Kadié 0.: Die geologischen Verháltnisse des Karstgebietes zwischen Vrbovisko und Bosiljevo. Jahresbericht d. kgl. Ung. Geol. Anst. für 1917—1924 p. 289—292. Kessler H.: Az új F'erenchegyi aragonit-barlang. — Die neue Ara- gonithöhle am Ferenc-Beirg (Budapest). Turisták Lapja, T. XLVI. 1. (nur ungarLeh). Kessler H.: Feltáró kutatások a gömör-tornai barlangvidéken. Aufschliessen.de Untersuohungen im Gömör-Tornaer Uohlengebiet. Turist. és Alpinizmus, 1934. No. 9. (nur ungarisch). Kessler H.: The stalactite cave Baradla at Aggtelek- Jósvafő in Hungary. Hidr. Közi. 1933, T. XIII. p. 125. Káposztás P.: Kőzet-földtani adatok az DK szerbiai Majdaupek ércelőfordulásainak ismeretéhez. — Petrographische und geologi- sehe Beitrage zűr Kenntnis des Erzvorkommens von Majdaupek in Serbien. Földi. Közi. T. LXIV, 1934. ]>. 136-155; 196—292. K och S., Zechmeiste r L. és Tóth G.: A kiscelli-agyagban fellelt fosszilis gyanta vizsgálata. Matli. és Term. Tud. Ért. LI. 1934 p. 502 — 505. — Untersuchung eines neuen foss. Harzes: Kiscellit. Centnbl. f. Min. 1934. Koch S.: A magyarországi semseytek. — Die ungarischen Semseyte. Math. és Term. Tud, Ért. T. XLVI1I. 1931. p. 800—807. Koch S.: Az ásványok zárványai. Die Einsohltisse dér Minerale. Term. Tud. Közi. 1933. p. 420—426. (nur ungarisch). Koch S.: A teregovai földpátbánya ásványai. — Die Minerale dér Feldspatgrube von Teregova. Term. Tud. Közi. Pótfűz. T. 64. p. 135 — 36. Koch S.: Meteoritok. — Meteorité. Term. Tud. Közi. 1934, T. 64, p. 10 — 19. (nur ungarisch). Koch S.: Ásványtani közlemények Gömörmegyéböl. — Gediegenes Gold, Goethit, Apátit aus Kom. Gömör. Földt. Közi. LXIV. 1934. p. 155. K och S. és Zom b o ry L.: Újabb magyarországi ankerit- és magnetit- előfordulások. — Neuere Ankerit- ti ml Magnetit-Vorkoinmen atis ITngarn. Földt, Közi. LXIV. 1934. p. 160. Kormos T.: Felsőpliocénkori új rovarevők, denevérek és rágcsálók Villány környékéről. — Neue Insektenfresser, Fledermöuse und Nager aus dem Oberpliozán dér Villányéi' Gegend. Földt. Közi. LXIV. 1934. p. 296. Folytatjuk. — Fortsetzuug folgt. T’itVI I. tábla, Földtani Közlöny. Baiul LXV. kötet, lleft 1 — 3 TOMOI? -TIURK1XG I Az Észak i-Bakonv eocén képződményeinek sztratig rá fiája és tektonikája. Stratigraphie und Tek tonik des Kozans im nördlichon Bakony-Oehirce. tpklápung . 1 1 Cö5s , diluomm pl|§iC| Xreta L.;aptien. ichottan , mediterrán. fjfjfUlj Dachiteinknlk.rhaet. 5and,5 stem , oltgozant lIlllHIIIII íftiuptdolomitinoric. t=s= 3fauptnum kaUc.mo eor h 1 11 j Uenoeptungiliníe. ‘Ppiabonatnepgel . ” *■» >»» «ce (í ^ !titeogeogp. Qrenze Opig.geol.kfciptenaufnahtne. 1932-m. fcmop ‘thirritig lanűi Földtani Közlöny, Bánd LXV. kötet, Heft. 1 — d füzet. Tafel 11. tábla. A sárospataki Szent Vince-heg-y piroxénandezitja. vitéz LENGYEL K. : Bér Pyroxenandesit des Szent Vince- Berkes bei Sárospatak. 5 6 FÖLDTANI KÖZLÖNY Bánd LXV. kötél 1935. április— június. Heft 4—6, füzet. ÚJ ADATOK A NAGYBIHAR (CUCURBETA) M ET AMORF KŐZETEINEK ISM ER ETÉHEZ. Irta: fíozlozsnik Pál. NEUE BEIT RAGÉ ZŰR KENNTNI&j DÉR METAMORPHEN GESTE1NE DÉR UMGEBUNG DES NAGYBIHAR (CUCURBETA). Von Pál fíozlozsnik. A Nagybiliar környékének a világháború kitörése előtt végzett részbeni újra felvétele arra az eredményre vezetett, hogy e területen két tektonikai egységet kell megkülönböztetnünk, ú. in. a Nagybiliar átbuktatott redőjét (a szelvényben l el van jelölve) és egy erre rá- tolt milouit-íillites takarót (a szelvényben 1 1-vel jelölve). A S z i n y e i Merse Zsigmond és E m s z t K á 1 ni á n által végzett elemzések alapján kimutatható, hogy nemcsak a már régebben is erupciós eredetűnek tartott amfibolitok, hanem az albitos gnájszok is erupciós kőzetekből keletkeztek s vegyi összetételük éle- sen elüt az összehasonlításul megelemzett kontaktmetamorf karbon- üledékek összetételétől. A déli Bihar takarójának a szemes-gnájszokkal összefüggésben álló porfiroidszerű kőzeteit illetőleg pedig az a nézet merült fel, hogy ezek részben a szemes-gnájsz milonitjai. Hogy ily típusú kőze- tek gránitból is keletkezhetnek, erre nézve például felhozom azokat a porfiroid-külsejű milonitokat, amelyek Milova környékén a gránit- ban levő rézércteléreket mindkét oldalt olykor csak 0.5 m vastag- ságban szegélyezik. # * # In mehreren seiner Erstlingsarbeiten wurde vöm Verfasser vor etwa 30 Jahren die Beschreibung dér metamorphen und paláo- zoisehen Gesteine dér Umgebung des Nagybiliar (Oucurbeta) gégé- ben (1, 2 und 3). In diesen Arbeiten wurden innerhalb dér vorober- karbonen Gesteinsserie folgende Gruppén unterschieden: 1. Paraalbitgneise und Orthoamphibolite. 2. Grüne Phyllitschiefer und Orthoamphibolite. 3. Konglomerate und Sandsteine, Phyllite, Graphit- und Quar- zitschiefer, kristallinischer Kaik, Augengneis und Porphyroid. (Karbon)’ Die spáter im Jahre 1913 und 1914 durchgefüh'rte Reambulation 1 S. insbesondere 3. p. 80 und 84. 82 Rozlozsnik Pál ^>>>>>^5^1 033= = oN3r Karbon Perm Die metamorphen Gesteine des Nagybihars 83 dels Gebietes fiihrte zu dem Ergebnis, dass ima Südbihar zwei telc- tonisehe Einheiten zu unterseheiden sind. Die nördliehere tektonisohe Einheit umlasst die iiberkippte Falté des Nagybihar (I. im beigefügtfm Profil). Deu Kern dicsér Falté bilidet die aus Albitgneisen und Aniphil)oliten zusammen gesetzte Gruppé, sie wird aber stel len weise von dér Gruppé 2 (Griine Phyllitsehiefer) abgelöst. Naeh N folgt dann entsprechend dér verkehrten Lage.rung zuerst das Oberkarbon, dann das Perui mid nocli weiter uördlich das Mesozoikum, wobei es nelien dér uaeli N gerichteten Faltung au eh zu Übersehieliungen gekommen isi- im Haiigendschenkel dér überkippten Falté sind von deu nörd- und grauen pliyllitischen Seb ie fér vorhanden (erstes Glied dér Gruppé 3). Die iibrigen Glieder dér sdin érzőit von mir als Karbon gedeute- len Gruppé 3, nanientlieh die Phyllite, Quarzitschiefer. kristallinen Kaiké, Augengneise und poirphyroidahnliehen Mylonite Iliiden eiue zweite tektonische Einheit (II. im beigefügten Profil), die dér über- kippten Falté des Nagybihar von S her überschoben ist. Die Glieder dér südlichen tektonisehen Einheit wurden seinerzeit mit dem von II. v. Böekh im Szepes-Gömörer E ragebi rge liesehriehenen Kar- bon verglichen. Neueire Studien habén es aber ergeben, dass die Porphyroidserie des Szepes-Gömörer Erzgebirges von dem verstei- nerungsfüh renden Oberkarbon zu trenmn sei und wir in derselben die Vertreter des jiltesten Palaozoikums vermutén rnüssen. Al>er aucli diti altere Deutung dér metamorphen Gesteine kann nicht in ihrer Ganzé aufrecht erhalten werden. Die Amphibolite wurden bereits in meinen ersten Arbeiten als basisohe Tiefengesteine und Diabase gedeutet. In den Albitgneisen liingegen wurden metamorphe Herköni ralin ge einer ursprünglioh aus dolomitiseh-kalkigen-mergeligen Schiefern und Sandsteinen zu- sam mén geset zten sedimentaren Serie vermutét. Die chemische Ana- lyse eines Chlorit-Albitgneises lies zwar einen für Sedimente un- gewohnt hőben Natron-Gehalt erkennen, doch glaubte ich densellien mit einer durch Diabasintrusion bewirkten Natronzufuhr erkláren zu diirfen. Dér Hauptgrund dér alteren Deutung war .iener Um- stand, dass den Albitgneisen Ilin und wieder kristalline Dolomit- banké und Epidotfelse eingesehaltet sind. Eiue wtitere Stiitze dieser Auffassung schien dér analógé Mineralbestand des kontaktmeta- morphen Karbons zu bieten. Zűr Entscheidung dér Frage wurden aul meiiie Veranlassung die Haupttypen dér Gneis- und Amphibolit- serie eineiseits, dér kontaktul etam o í-phen Karbonserie anderseits vöm Kollegen Dr. Kálmán E'mslzt und weil. Zsigmond v. S z i n y e i M e r s e analysiert. Die Analysenresultate habén meiiie íiltere Ansicht nieht bestatigt und weisen darauf Ilin, dass wir auch in den Albitgneisen metamorphe Eruptiva erblicken müssen (4. p. 249). Dér Zweck vorliegender Arbeit ist die Bespreehung dieser 84 Rozlozsnik Pál Analysenresultate. Dabei ist zu temerken, dass Z s. v. Szia y e i Mer se die von ihm verfertigten Analysen in cinem seiner Berichte bereits veröffentliehte (5), wahrend die' von Kálmán Emszt durchgeführten Analysen hier zuerst mitgeteilt werden. a) Quarz- Álhit gneis. Bezüglicb dús Mineralbestandes des ana- lysierten Gesteines sei — mit Hinweis auf die altere .eingehendere Kennzeiehnung — nur in aller Kiirze angeführt, dass in seiner Zusammensetzung dér Álhit vorherrscht. Quarz tritt in verzálmelt ineinandergreifenden Aggregaten nur vereinzelt als Zwickelausfül- lung auf, ist aber partieweise auch reiehlicher z\\ beobachten. Dér vorherrschende íemische Gemengteil ist Permin, Kaliglimmer ist nur untergeordnet zu beobaehten. Betrachten wir nun die Daten dér Analyse 1, muss uns (ler eruptive Ch a rak tér des Chemismus auf ersten Bliek auffallen. In den von N i g g 1 i untersehiedenen Magmen reilit sieh unser Ge- stein in das natronreicbe trondbjemitiselie Magma ein undzwar steht es eineni Albitpegmatit und Natrcnrhyolith ani náclisten. Quelle Gestein Fundort si al fm c alk k mg 5. p. 351 Quarz-Albit- Pojana. V. 469 44.7 12.2 1.4 41.7 0.15 0.35 gneis Tomnaticului 6, p. 119 Albit-Pegmatit Gubben, Rödő, Schweden 461 40.5 18.5 4 37 0.11 0.39 »» » Natronrhyolith Berkeley. Ca- (Dacit) lifornien. 443 45.5 5 6 43.5 0.10 0.20 5, p. 351 Kontaktmeta- Pojana V. morpher Kar- Arsului 440 21 40.6 24.6 13.8 0.57 0.61 bonsandstein Ganz anders gestalten síeli die Analysen resnlíate des kontakt- metamorphen kongloimeratiscben Karbonsandsteins. Das Gestein hat vor seiner Kontaktmetamorphose Auswal/ung erlitten und weist eine lagen-linsenförmig wechselnde Zusammens; tzung auf. Manche gmssere Quarzkörner si n d als urspriingliebe Sandkörner noeli er- kennbar. ín dér Hauptmasse finden wir nestcr-, lagen- und linsen- förmig ('in gröberes Quarzmosaik von weehselndor Korngrösse, das laigen-linsen- und streifenförrnig mit cinem fcinercn Mosiik Avechsöl- lagert. Letzteres ist cin Gemenge von Quarz und ungestreiftem Feldspat, ist dabei blütenförmig von klcincn Epidotindividuen, Ampibolnadelclien und nmgnetitiscb-lcukoxitisclicin Pigment voll- gcslreut. Das ganze crsclicint mit pigincntreicbcrcn Flasern durch- floehten. Die auffallcndcnsten Ncubildungen dér Kontakt metamor phosc Iliiden bis 1 mm dieke Nester und Linsen von Hornblende- Gruppen, die oft von Pistazit unirandct werden. Kleinci'e Pistazit- nester sind auch sonst zu beobachten. Die metamorphen Gesteine (les Nagybiluirs 85 Die Analysenresultnte zeigen Werte, die in cinem Eruptiv- gestein nicht vorkommen könncn. Bei cinem mit (lem Quarz-Albit- gneis nahezu gleichen Kieselsauregehalt t ragén die niedrigen Werte von al und alk und die hohen Werte von c und fm einzeln und in ihrer Gesamtheit dcn séd in entaren Cliaraktcr des Gestcines unt rüg- lioh zűr Sehau. Ks ist dics die Zusammensetzung eincs Sundsteines mit dolomitisoh-tonigem Bindemittel. Chlorit-Albitgiieis. Zűr lllustration dcr chcmischcn Zusammen- sctzung dicses Typs stchcn mis zwei Analysrn zűr Verfügung. Die crstc Analy.se wurde bereits in meincr erst-cn Árlicit mitgetcilt, die zweite vvird hicr zucrst veröffentlicht. I);:s crstc Gcstcin is.t cin normáléi*, lentikularflaseriger Chlorit- Albitgneis mit einem ziemlich hohen Albitgchalt. Dcr Álhit mn- schliesst Einschliisse von Pistazit, untergcordnct auch solehe von Gránát- und Strahlsteinniidch ben. I)as Bindcmittil ist Pcnnin mit cinem rcichliehen Gchalt an Magnctit, untergeordnet komáit auch Amphibo! vor. Das zweite Gcstcin ist ciné feinerkörnige und an Chlorit rcichcrc Varietüt. Quelle Gestein Fundort si al fm c alk k mg 1. p. 154 Chlorit-Albit- gneis Pojana Nagy- bihar 169 27.4 41.0 12.4 19.2 0.03 0.40 6. p. 145 Kersentit Uhlenberg, Schlesien 172 28 41.5 12 18.5 0.34 0.60 Chlorit-Albit gneis Pojana, Sattel beim Zano- gagipfel 120 33.2 36.4 22.5 7.9 0.2 0.49 6. p. 130 Ossipitgabbro Breiteloh, Odenwald 119 32.5 27.5 32 8 0.05 0.62 6. p. 130 Ossipitgabbro Oravicabánya 113 28.5 37.5 28 6 0.12 0.28 Kontaktmeta- morpher Kar- bonschiefer Rézbánya Blidarberg 235 32.0 30.2 19.3 18.5 0.42 0.43 6. p. 117 Bedengranit Beden, Scho- nen, Schweden 222 29.0 34.0 16.5 20 5 0.49 0.27 Normaler Kar- bonschiefer Rézbánya Vale Maré 158 39.4 31.0 10.4 19.2 0.33 0.26 6. p. 164 Essexit Nozy Komba, Madagaskar 146 35.5 28 17 19.5 0.24 0.45 86 Rozlczsnik Pál In dér ersten Chlorit-Albitgneisanalyse falit besonders deí niedrigere Kaligehalt auf. Ansonsten würden wir in das natron- lamprosyenitische Magma von Niggl, i gelangen. Von dem zu Ver- siéi eh angefiihrten Kersantit unterseheidet unseren Chlorit-Albit- gneis wesentlich nur das bedeutende Übergewiobt des Nátroné über das Káli. 1 Die zweite neue Chlorit-Albitgneisanalyse reiht sich gut in das oissipitgabbroide Magma von N i g g 1 i ein. Es ist nur ein etwas zn geringer Kalkgehalt zu vermerkein, welcher geringe Kalkgehalt iibrigens unsere sámtlichen_ Albitgneise kennzeichnet. Nehmen wir aber jenen Umstand in Betraeht, dass dér ursprüngliche femiscke Gemengteil vorherrsehend dnroh Chlorit ersetzt worden ist, m üssen wir auch mit einer gewissen Verschiebung in deli* ursprüngliehen Z n s a r m m e n s e't zu 1 1 g , insbesondere mit einer Verminderung des Kalk- gehaltes a priori reehnen. Áusserst intcrressant erweisen sich die Analysenresultate des kontaktmetamorphen und normalen Karbons. Die kontaktmetamorphe Varietat ist ein typischer Hornfels. Aus dér feinstkörnigen Hauptmasse heben sich 0.1 — 0.2 mm lángé Ho'rnhlendenadelchen und 0.05 mm Durchme-ser besitzende rund- lieh und un regeim assig begrenzte Kőrnchen von Álhit, ^eltener solche von Quarz hervor. Die Hornblendenadelchen wei-en || y eine blauliche Farbung auf. Die feine Hauptmasse ist ein Gemenge von u nveirzw i 1 1 i ng tem Feldspat und Quarz und ist hlütenförmig voll- gestreut mit kleinch Individuen von Ampibol, kleineren Gruppén von Pistazit, Magnetitkörnern und Butik Als Neubildung erscheinen vereinzelt kleine Turmalinnadelchen. Dér alteren Beschreihung dér normale Karbon schiefer habé ich hier nichts zuzusetzen. Was min die Analysenresultate anbelangt, so liegt dér Chemis- mus dieser Gesteine j cinem dér Eruptivgesteine áusserst na he. Diesel* Umstand ist in erster Beibe das Ergehnis des nicht unhedeutenden Aljkaligehaltes. Von dér chemischeln Zusammensetzung unserer Alhitgneisserie weicht jene dér Karbongesteine dadurch selmrf ah, dass in den Karbongesteinen das Káli eine! bedeutende Bolle spielt, welcher Umstand sich hereits in dér Analyse des vorher behandelten Karbonsandsteines hemekkbar machte. Dadurch weisen unsere Kar- bongesteine einen Chemismus auf, dér j einer einzelncr Represiintan- ten des opdalitischen und eissexitischen Magmen sehr nahe koinnit. Es ist dics mir eine Bostatigung dér bekannten Tatsache, dass die mergelig-tonigen Sedimente von Eruptivgesteinen in ikrem Chemis- mus oft nicht untejrschieden worden kőimen. Gesteine vöm Typus unserer Albitgneise aber kőimen duroh Metomorpbose einer unseren Karbongesteinen analógén Gcsteinsseriel nicht entstehen. Amphibolit. Dér eruptive Charakter dieser Gesteine wurde wie erwahnt — hereits in meiner ersten Ariiéit erkannt. Zűr Kenn- ze’ichnung ihrer chemischen Zusammensetzung mőgen folgende Analysen dienen. Die metamorphen Gesteine des Nagybihars 87 Quelle Gestein Fundort si al fm c alk k mg 5. p. 351 Amphibolit Pojana, Ru- muneasa 103 20.0 46.5 26.8 5.7 0.17 0.71 6. p. 128 Gabbronorit Lincoln Pond- N. Y. 101 16.5 51.5 25 7 0.20 0.36 11. p. 128 Miltel des nor- malgabroiden Magmas 108 21 52 21 6 0.2 0.55 5. p. 351 Amphibolit Felsővidra. D- Petrilor 97.8 9.3 60.9 25.5 4.3 0.19 0-76 6. p. 128 Gabbro Penikkavaara Finni. 97 15 59 20 6 0.10 0.59 6. p. 133 Amphibol- Pyroxenit Coulterville, Calif. 99 9 60 29 2 0.31 0.68 5. p. 351 Amphibol-Pis- tazit-Albit- schiefer Felsögirda, V. tíuceniei 121 22.3 43.7 22.2 11.8 0.05 0.42 5. p. 126 Gabbrodiorit Piz Tumbif, Aarmassiv 119 22 44 22 12 0.13 0.44 Das evste Gestein ist ein mittelkörniger Amphibolit, dér sich in dér Hauptsaehe aus Amphibol und ganzlich saussuritisiertem Feldspat zusammensetzt. Das zweite Gestein ist an Amphibol reicher. Chemisch gelangt dér erste Amphibolit in das normaiga bbroide- noritische Magma. In dér Analyse des zweiten Gesteines weíist dér geringe Tonerdegebalt bereits auf die Abnahme des Feldspat- gehaltes bin und reibt unser Gestein in das pyroxenitische Magma ein. Beiden Amphiboliten des Bihargebirges gemeinsam ist dér hőbe Wert von mg. Die letzte Analyse beziebt sicb auf ein dynamometamorphes Gestein, das in den griinen Phyllitsohiefern auftritt und bereits eher als Amphibol-Pistazit-Albitsehiefer bezeiehnet werden kann. Die usprüngliche Struktur wird nocb von den ziemlich grosseu und teil- weise leukexenisierten Titaneisenleisten angedeutet, ansonsten ist aber dér ursprüngliohe Mineralbestand in Verlust geraten. In Lin- sen und Flasern babén sicb H or n b lende gruppén und untergeordnet aueh Pistazit und Chlorit angehauft. Die Hornblende lasst || y fleckenweise einen blauliebgrünen Farbenton erkennen, weist aber die normale Auslöschungsschiefe von 15° auf. Die Zwischenmasse bil- 88 Rozlczsnik Pál elet ein kataklastischer Mörtel von Albit, in dean sich eingestreut Amphibolnadelchen, Pistazit und Chloritschuppen volrfinden. Unter- geordnet treten auch Kalzit und Pyrit auf. Die chemisehe Zusanumensetzung des Geísteins entspricht gut jener eines hasisokén Gabbrodiorits. Die chemischen Analysen stempeln daliéi* unseve Albitgneis- Ampliibolitgesteine ziu einer fortlaufenden Reihe metamorpher Her- kömmlinge eines natronreicheren Zweiges dér Kalk-AVkalireihe, in dér dioritische, gabbroide und pyroxenitische Magmen vertreten sind. Die vereinzelten Zwischenlagerungen ven Dolomitbanken und Epidotfelsen möehten es uns nalie légén, dass wir als Ausgangs- gesteine in dér Hauptsache extrusive Eruptiva zu vermutén babéin. Es kann möglieherweise auch eine Weebselfolge von Laven und Tuffgesteinen vorgelegen habén und sehlie&slich mögen auch hypo- abyssische bas’sehe Intrusionen eine Rolle gespielt habén. Die Analyse No. 9 bezieht sich auf den porphyroid-ahnlichen Mylcmit, dér die kennzeichnenden Zwiscbenlagerungen dér über- schobenen Decke des Südbihar bildet und zuim Vergleich wurde auch eine Analyse eines permiseken, etwas gepressten Quarzporphyrs beigefügt. Die Analysenresultate weisen darauf kin, dass in ikrei* chemischen Zusaimmensetzung Hand in Hand mit dér Katakla.se auch gewisse chelmisehe Umla.gerungen stattgefunden habén, die sich besonders in dein geringen Kalkgehalt und de.rn Tonerdeiiber- schuss bemerkbar machen. Was den porphyroidáhnlichen Mylonit anbelangt, t.ritt der- selbe mit typischen Augengneisen in gleicher geologischer Position sich gegenseitig gleichsam vertretend — auf. Die in maileken Sehl if- ién noch konsitatierbaren koirroidierten Qua rze'i ns,pr e n gl i n ge weisen auf ein porphyrischcs Ausgangsgestein Ilin, in andereu ist die primőré Einsprenglingsform dér Quarze nicht zu beobachten. Dér oberwalinte Zusammenhang dér porphyroidartigen Mylonite mit den Augengneisen !egt jene Vermutung nahe, dass die Mylonite eine intensivei dynam 01 n eíta m ofrph e Fazies desselben oder nur wenig verseli iedenen Ausgangsgesteins darstellen, das auch die Augen- gneise resultiert hat. Dass wir bei einer ausserlichen Porphyroidtracht nicht un- bedingt auf Quarzporpbyr als Ausgangsgestein zu folgern habén, davon konnte ich mioh seb r instruktiv im Hegyes-Dróesa Gebirge iiberzeugen. Als ich im Jahre 1914 untéi* dér Leitung von weil. L. v. Lóczy das Hegyes-Dróosagebirge durohstreifen konnte, lenkte L. v. Lóczy, sen. meine Aufmerksamkeit auf gewisse1 por- phyroidahnliche Gesteine, die die Gránité gangartig zu durchsetzen schienen. Dicse Mylonite konnten ineist auf altén Schurfhalden auf- gesammelt werden, standén daber mit den Kupfererzgangen dieses Gebirges augenscheinlich in Verbindung. Diel Art ihres Auftretens konnte aber in Ermangelung von Aufschlüssen bei dicsei* Gelegen- heit nicht festgestellt werden. Im Laufe des Wcltkrieges aber bot Die metamorphen Gesteine des Nagybihars 89 síeli mir spiiter Gelegenheit, die damals neuaufgesehlossenen Kup- ferg ruben von Milova zu besiehtigen. Bei dieteer Gelegenheit konnte os beobachtet werden, dass die Knpfererze fiihrenden Quarzgsinge be/iderseits von olt nur 0.5 ni maehtigen Mylonitsahlbandern uin- sáunit werden, die ini Falle eines gránit iseben Nebengesteins die Tracht dér Porphyroide, im Falle eines diorit iseben Nebengesteins a bér jene dér Griinsebiefer aníweisen. Auf dér Originalaufnahme von L. v. bóczy, sen. finden wir in dér Umgebung von Milova zahlreiche derartige Mylonitstreife'n ansgesebieden. Interessanter- weise sind die Bewegungeln mit dér Ausfüllung dér Gangspilts dnrch Qnarz nicht znm Stillstand gekonimen, da mán örtlieh die Gangqiiarznusfnllung in enge Faltén gestancbt vorfindet. Dér Fal- Fig. 15. ábra. A milovai réztelérek kitöltése. — Gefaltete Gangausfüllung des Kupfererzganges von Milova. tungsvorgang wird durch mit feinen Serizitmembranen bedeckte Absonderungsflachen verraten. Die sulpbidiscbe Ausliillnng (Clial- kopyrit) findet sieh mitunter antik 1 inai angeháuft. Ob es sieli in diesem Fali nicht etwa nni die Abbildung eíner zeitlieb mit dean Aufstieg dér Kieselsaurelösnmgen zusam menf a Hetiden Stauchf al- ánig bandelt, die dnreb ciné ungleiohinassige langsame Beweguog dér beiden Spaltenwánde bervorgernfen wnrde, erheiseht nocli ein- g eben dere Untersuchungen und ieb hoffe auf diese Frage gelegent- lieh dér Untersuchung anderer mir vorliegenden Untersuehngsma- terialien nocli zurückzukommen. IDÉZETT IRODALOM — SCHRIFTTUM. 1. Rozlozsnik Pál: A Nagybihar metamorph és paleozoós kőzetei. A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve, XV. Bp. 1906, p. 125. — Über die 90 Rozlozsnik Pál metamorphen u. paláozoischen Gesteine des Nagybihar. Mitt. a. d. Jahrbuch d. kgl. ung. Geol. Anstalt, XV, Bp. 1906, p. 145. 2. Rozlozsnik Pál: Adatok a Nagybihar környékének geológiájá- hoz. A m. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1905-ről. Bp. 1906, p. 104. — Beitráge zűr Geologie des Nagybihar. Jahresberichte d. kgl. ung Geol. Anstalt für 1905. Bp. 1907, p. 122. 3. Rozlozsnik Pál: A Biharhegység déli részének geológiai viszo- nyai Nagyhalmágy és Felsővidra között A m. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1906-ról. Bp 1907, p. 69. — Die ge ologischen Verhöltnisse des südlichen Teiles des Bihargebirges zwischen Nagyhalmágy und Felsővidra. Jahresberichte d. kgl. ung. Geol. Anstalt für 1906. Bp. 1908, p. 78. 4. Rozlczsnik Pál: Jelentés az 1913. év nyarán végzett felvételről. A ni. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1913-ról. Bp. 1914, p. 221. — Beri.cht über meine Aufnahmen im Sommer 1913. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Anstalt für 1913. Bp. 1914, p. 247.; 1913, p. 306. 5. Szinyei Mer se Zsi gmond: Jelentés 1912-ről. A m. kir. Föld- tani Intézet Évi Jelentése 1912-ről. Bp. — Jahresberioht für 1912. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Anstalt für 1912. Bp. 1913, p. 351. o. P. Niggli: Gestein- und Mineralprovii zen. Berlin, 1923. A BÜKKHEGYSÉG TRTÁSZKÉPZÖDMÉNYET. Irta; Schréter Zoltán.* ** ÜBER DIE TRIASBJLDUNGEN DES BÜKKGEB1RGES. V on Z. Schréter* * A borsod-hevesi Biikkhegység triászképződményeiről először J. J o k é 1 y1 emlékezik me'g 1854-ben. Jokély szerint Eger közelé- ben a Nagy Eged éis Várhegy részben sötétszínű, részben világos, igen tömött lueszekből állanak, amelyek kövületmentesek, s ezért korukat nem lehet megállapítani. Mivel azonban a váci hegyrögök- nek és a Bakonyinak csapásába esnek, szerinte a Bükkehgység emlí- tett mészkövei valószínűleg azonos képződési epochába tartoznak. Ez utóbbi hegyvidékek hasonló képződményei triászkor fiák. Fel- tételezhetjük, hogy Jokély az Egér közeléből leírt lueszeket szintén közép triászkorúaknak vélte. * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1934. évi május 2-án tartott, szak ülésén. ** Vorgetragén in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 2 Mai 1934. 1 J. Jokély: Über die geologische Beschaffenheit dér Umgebun- gen von Erlau. Jahrbuch dér K. K. geol. Reiehanstalt, Wien, Bd. V. p. 212. 1854. A Bükkhegység triászképződményei 91 Wolía szerint (1859) a karbonba sorolható képződmények fölött 2 — 3 láb vastag zöldes és kékes homokkő következik, amely a tarka homokkőtől meg nem különböztethető. Ezt fedi a világos meszek hatalmas szakasza, amely alsó részében kovatartalmú, felfelé tisztább és fénylő fehér. Geológiai helyzete e kövületmentes mész- köveknek Wolf szerint kétségkívül ugyanaz, mint az aggteleki barlangos mészkőé, amelyet H ochstetter a werfeni rétegek fölött lévő biztos helyzete miatt az Alpok hallstatti mészkövével párhuza- mosított (L. H ochstetter: Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanst, Wien, Bd. VII, No. 4, p. (592, 1856.). Wol f tehát ilyen alapon a Biikkhegy- ség zömét felépítő mészköveket a triászba sorozza. Megemlíti még, hogy előfordulnak oolitos meszek és dolomitok is, amelyeknek fia- talabb kort kell tulajdonítani. F. v. H a u e rs 1866-ban felemlíti, hogy Noszva.j vidékén, a Kis Eged, Nagy Eged, Tik ihegy és Várhegy vonulatában DK-i dőléssel világosszínű. vékony rétegivésíí. néha palás meszelt fordulnak elő, amelyek néha ozavukődúsak. Eltekintve a (lese 11 által a Nagy Eged tetőn lelt meghatározhatatlan kagylónyomtól, köviiletmente- sek. A mészkövek közelebbi koráról nem nyilatkozik. G Stache2 3 4 szerint (1866) a Biikkhegységben a karbon-képződ- mények fölött résziben palák, nagyobbrészt szilárd mészkövek ural- kodnak. Ezeknek kora organikus maradványok teljes hiánya miatt teljesen bizonytalan. E sorokhoz Stache még a következő meg- jegyzést fűzi: „Unklare Lagerungsverhaltnisse, völliger Mangel an erkennbaren organischen Resten, oft aueh dichte Waldbedeckung machen das Biikkgebirge zu einein dér schwierigsten und undank- barsten Aufnahmsgebiete und die Entzifferung dér Schichtenfolge desselben zu einen sehr schwer lösbaren geologisehen Problem.“ 1866-ban Stache G u i d o és B ö c k li J á nos térképezték a Bükk hegy séget s együttes tapasztalataikat B ö c k h J á nos foglalta össze 1867-ben.5 — Böckh J. szerint a tu 1 a jdon képein i Biikkhegy- ségben a karbon-képződmények fölött következnek a következő kép- ződmények: a) „Bunte Sehiefer und Kaiké dér Triasformation.“ Előfordulnak Hámor környékén, a szilvásváradi Gerendavár táján, továbbá a Szent Léltk-hegyen, ahol zöld és vörös palák lépnek fel, amelyekbe mészpalák is beletelepszenek. Kövületet nem leltek ben- nük. b) „Kaik und Kalkschiefer dér Lias- und Jura-Formation.“ 2 H. Wolf: Die geologisehen Verháltnisse des Bükkgebh’ges. Jahrbuch dér K K. geol. Reichsa nstalt. Wien, Bd. X. No. 1, Verhandl, p:ig. 70. 1859. 3 F. v. Hauer: Keisebericht. Jahrbuch dér K. K. geol. Reichs- a nstalt. Bd. XVI, No. 2. Verhandl. p. 94, 1866, Wien. 4 G. Stache: Reisebericht. Jahrbuch dér k. k. geol. Reichs- anstalt. Bd XVI, No. 3. Verhandl. p. 108, 1866. Wien. J. Böckh; Die geologisehen Verháltnisse des Bükkgebirges etc. Jahrbuch dér k. k. geol. Reichanstalt, Wien. B. 17. H. 2, p, 225. 1867, 92 Schréter Zoltán Ezt a csoportot felosztja: 7. „Weissen bis grnuen, überhaupt lichten Kaiké. 2. Dunklen bis sehwarzen Kaiké. 3. Rötlichen und gelblichen Kalkschiefer des Vöröskőhegy. “ A mészkövek szarukövet tartalmaz- nak és helyenként dolomitosak. A kőzettani kinézés után ezeket a kőzeteket a Kárpátok szarukő tartalmú júra-rétegeivel véli leg- i nkább pá r h u zam osíth a t n i . Szabó József, 6 aki a B ük khegy ségnek aránylag kicsi. Heves megyére terjedő részéről szól csak, a wieni Földtani Intézet felvételeire, nevezetesen Böckh J. közleményére való hivatkozással, az Eger közelében lévő Kis Eged, Nagy Eged és Várhegy mészkövét a júra korszakba helyezi. Ultiig7 1903-ban a Bükkhegység mészköveit az Északnyugati Kárpátok déli táblás mészkővonulata mintegy folytatásának tekintette. S e képződményekről a következőket írja: „ . . . Weniger sicher ist die Deutung dér versteinerungsfreien Kalkdecke. Es mag fraglich sein, eb die Kaiké des Bükk nicht besser an die Trias, als an den Jura anzuschliessen wáren, gleich den bunten Sehiefern, Kaikén und Schalsteinen im nördlichen Teile dieses Gebirges.“ - Megjegyzi továbbá: „ . . . Was mán aber schon lieute behauptén kann. ist die Tatsache, dass im Bükk-Gebirge keinerlei Anzeichen einer erheblichen postrresozoieehen Faltung bestehen.“ A perm- mesozoi képződmények fáciesterületeiről közölt térképvázlaton (U. o. 670 old.) a Bükkhegység területét a „Faziesgebiet des Inneren Gürtels“ területbe osztja be. U h l i g8 a Kárpátok tektonikájáról szóló későbbi munkájában már a Bükkhegység mesozoiknmáról érdemlegesen nem tesz említést (1907). P a p p K á r o 1 y9 1907-ben B ő ck h J á n o s után felemlíti, hogy a Hámorvölgyben és a Szentlélek-hegyen tarka palák és diabáz- tufák fordulnak elő, amelyekről azt véli, hogy valószínűleg triász kori képződmények. A mészköveket a jurába sorozza. Vadász Elem él r10 1909-ben közölt értekezésében teljesen kótségbevonja triászképződmények jelenlétét a Biikkhegységben. A Bükkhegységbcn végzett földtani felvételeim folyamán 6 Szabó József: Heves és Külső Szolnok megyék földtani le- írása. Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 18(58. évi Nagygyűlésé- nek Munkálatai. XIII. kötet, 100. oldal, 1869. 7 II h 1 i g V.: Bau und Bild dér Karpathen. Wien und Leipzig, 1903, pag. 703. 8 U h 1 i g V : Über die Tektonik dér Karpathen. Sitzungsberiebte d. k. k. Akademie dér Wissenschaften, Math., Naturw. Cl. Bd, CXVI, 1. 1907. Wien, pag. (51. 9 Papp Károly: Miskolc környékének geol. visz. A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve, XVI. k., 3. f., 10(5. old. 10 Vadász E.: Geológiai jegyzetek a borsodi Bükk hegységből. Földtani Közlöny, XXXIX. k., 179. old. 1ÍMI9. A Bükkhegység íriászképződményei 93 alkalmam volt tapasztalni azokat a rendkívüli nehézségeket, amelyek itt a felvevő geológus elé tornyosulnak, amiket már S tat* he (1. kiemelt s amikbe utána valamennyi itt járt geológus ütközött. A hegység nagy részét felépítő mészk besöpörtök elég változatosak ugyan, de edd igeié korjelzö kövület nem került elő belőlük, tehát a mészkövek feltételezett kora kövületekkel igazolva nem volt. Ezen- kívül — úgylátszik — több kisebb takaróredő, vagy pikkely építi fel a Biikkhegységet s ez is okozhatja az egyes vonulatokban talál- ható rétegsorozat eltérését, fáciesváltozását, egyesek kimaradását, s okozza a kövülethiány mellett az egyes képzödnumy-összleteknek a geológiai korszakokba való beosztási nehézségeit. Felvételi jelenté- seimben a Bükkhegység mészköveit s a velük kapcsolatban elő- forduló agyagpalákat és dolomitokat általában a triászba helyeztem (L. a m. k. Földtani Intézet Évi Jelentése 1912-ről, 1915 és 191(>-rób), egyes képződményeket azonban paleozóinak tartottam. Nézetemet azonban az akkor még igen gyéren és rossz megtartásban lelt kövii letekkel alig tudtam alátámasztani. Azóta évek hosszú során át ismételten meglátogattam egyes pontokat kövülotgyüjtés szempontjából, főleg azonban Legányi Ferenc úr kereste fel azokat a helyeket, amelyeket neki kövület- gyiijtés szempontjából megjelöltem; ezenkívül ő saját maga is több új kövület lelőhelyet fedezett fel. Főképen tehát a Legányi úr buzgósága folytán begyűlt kövületanyag alapján van módunkban ma már igazolni azt, hogy a Bükkhegység mészkő fein:ú k jának na- gyobb része (eltekintve a karbon és perm képződményektől) csak- ugyan a triász képződményeiből épült fel. Sajnos, számos hézag van ma még a B iikkhegység re vonatkozó ismereteimben, amelyeket át- hidalni még nincs módomban. Tehát sem a végleges sztratigráfiát, sem a tektonikát ma még teljes biztonsággal megadni nem tudom. Egyelőre elegendőnek tartom azt, ha a kövületekkel igazolt réteg- összleteket kimutatom s kövületeiket felsorolom. Alsó triász (Scíjthioi emelet). Az alsó triász (scythiai emelet) képződményei a Bükkhegység északi részében elég változatos és elég tetemes vastagságú réteg- csoport alakjában vannak jelen. A hegység északnyugati részében kövületek alapján megállapíthatjuk az alpi és bakonyi alsó triász mindkét alemeletének, a seisi és campili rétegcsoportoknak jelen- létét, azonban ezek egyelőre térképileg külön nem választhatók. A Bükkhegység középső és délkeleti részeiben az alsó triász jelen- létét egyelőre csak feltételezem. 1. Seisi rétegek. Mályinkától délre és délkeletre elterülő hegyvidék: a Begyeleg, F'zilasfő, Keniesnyehegy, Csondrcvölgy, Nagy és Kis Kacsitány, Szalasznya és Koponyahegy tája nagyobbrészt a seisi alemeletbe sorolható kőzetekből áll. Világos, néha sötétebbsziirke mészkövek, oolitos mészkövek, sötétebbsziirke dolomitok, ritkábban homokkövek, 94 Schréter Zoltán szürke és zöldes agyagpalák szerepelnek itt .Kövületek előfordulnak a következő pontokon: a Csondróvölgy baloldalán, a Bogdánytető ÉNy-i sarkával szemben, az egyik kocsiúton; szürke, csillámos, bőm ok os a g y ag m árga p al á bán : Anodontophora fassaensis Wissm. sp. (5 kőbél), Myophoria cfr- laevigata Zietli. sp. (2 drb.) és csillámos homokkőben egy pseudo- monotis lenyomattöredék, amely hasonlít némileg a Pseudomonoti s (Eumorphotis) inaequicostata Ben. sp.-hoz. A Csondrótető 485 mm. ponttal jelzett kúpja és az Odvaskő közt, a Csondróvölgy jobb- oldalán, a hegyoldalban, szürke lemezes mészkőben: Anodontophora fassaensis W'issm. sp. (1 drb.), Pseudomonotis (Claraia.) aurita H a'u. sp. (1 drb.), Pecten sp. (1 drb.). Ugpanerről a tájról, de a Csondróvölgy baloldaláról sötétszürke oolitos mészkőből Anodonto- phora sp. (1 drb.) kisebb példány került elő. A Üsondrótetőtől ÉK-re, a mály inka-hámori kocsiút mellől csillámos, szürke homokkőében Anodontophora fassaensis Wissm. sp. (1 drb.) és sárga mészkőben a Pseudomonotis (Claraia) cfr Clarai E m m r. sp.-hez hasonló kagy- ló egy gyenge megtartású darabja került elő. Mályinkától DK-re, kb. 1.5 km-re, a Bogdánytető alatt, a mály inka-hám őri kocsiút mellől barnás-sárgás mészkőben Pseudo- monotis (Claraia) cfr. intermedia Bíttn., Myalina vctusta Ben. var. minor Bittn. és Gervüleia cfr. pannonica Bittn. 1 drb., s ezenkívül még egyéb meg nem határozható lenyomatok és kőbelek fordulnak elő. A Bnrtoskőt ől kissé délre, a kocsiút mellől vörhenyes csillámos homokkőben egy Pseudomonotis sp. lenyomatrész került elő, amely a Ps. (Claraia) aurita H a u. sp.-hez hasonlít. Mályinkától délre1, a Begyeleghegy dél i részén, egy barnás- szürke márgás mészkőpadban, elég bőven vannak kagylólenyomatok, de ezek igen rosszak és meg sem határozhatók. A Szilastető leg- északibb nyúlványán, vagy már a Begyelegen szürke mészkő és oolitos szürke mészkő fordul elő. Előfordulnak bénne Anodontophora szerű kagylók és Pseudomonotis sp. lenyomatai. A Begyeleghegy 523 m m. pontja táján galambszürke, világos és sötétszürke mészkő és dolomit, továbbá oolitos, világos és sötétszürke mészkő szerepel, utóbbiakban az Anodontophora cfr. fassaensis Wissm. sp. for- dul elő. Délebbre, a mályinka-tardonai határon, a látókői patak völgyé- nek jobboldalán, a kocsiútban, sárgásbarna, homokos, lemezes már- gában Anodontophora canalensis C a t. sp. 2 drb. és Anodontophora fassaensis Wisism. sp. 1 drb. fordult elő. Egy másik, délkeletebbre következő, alsó triász képződmények- ből álló vonulat valószínűleg már Bélapátfalvától kissé ÉK-re kez- dődik, a Vannarét és Kelemenszék táján, ahonnét áthúzódnak réte- gei a SzalnjkavölgybeL A Szalajka völgy ben, különösen a halastó táján, az alsó triász képződményei már kőzettanilag is jól meg- különböztethetők és kövületekkel úgy a seisi, mint a campili eme- letek jelenléte megállapítható. Innét áthúzódik a íétegcsoport az A Biikkhegység triászképződményei 95 Éleskővár — Gerendavár — Orvos völgy — Ablakoskő — Bálvány — Bánkút és Ó mássá tájára. Az eddigi DNy — ÉK irányú vonulat ez- után nagyjából Ny — K irányban Hámor felé halad tovább. A soisi emelet kőzetei hasonlók az előbb leírt vonulat kőzetei- hez. Kövületek előfordulak: A szilvásvárad-! Szalajkavölgyben, a halastó felett lévő iparvasúti bevágásban. Innét először Pécsié li Antal bányamérnök gyűjtött és küldött be úgy a seisi, mint a campili emeletből kövületeket; később Legányi F. bővebl>en gyűjtött belőlük. Itt rózsaszínű mészkőben Anodontophora fassaen- sis W iss m. sp. és rózsaszínű és vörhenyes mészkőlemezek vannak, amelyeken crinoideák nyéltagjai és karízei láthatók kimállva. Északkeletebbre az Orvesvölgyben vörhe/nyes csillámos homok- kőben Anodontophora fussaensis Wissm. sp. fordul elő. Tovább kissé keletre, az Ablakoskő völgyben az úgynevezett Ablakoskő mészkőszikláit találjuk. A nagy szikláktól kissé nyugatra, a permi agyagpalával határos vékony sárgásvörhenyes csillámos mészkő- rétegben Anodontophora sp. kőbelei fordulnak elő; szürke oolitos mészkőben Anodontophora fussaensis Wissm. sp. gyakorinak mondható (kb. 10 drb.). Előfordul továbbá egy nagyobb, síma Pseudo- monotis sp. 3 drb.), és ftlyoirhoria cfr. laevigata Zieth sp. kicsi példányok, G darab. A Bálványtető keleti oldalán szürkésbarna márgás mészkőből és oolitos -szürke mészkőből Anodontophora fussaensis I! i s s rn. sp., 3 drb., Anodontophora canalensis C a t. sp. 1 drb., Pseudomonotis (Claraia) cfr. aurita Hau. sp. több töredék, Myophora cfr. laevigata Zieth sp. 4 drb. é^s M patina sp. 2 drb. került elő. A legtöbb és a legjobb megtartású kövület a „Bánkút“ mellett került elő. Éspedig szürke mészkőből: Pseudomonotis (Claraia) aurita Hauer sp. 6 drb., részben töredékes teknő. Az egyik laposra nyomott példány hasonló ,a Frech F. által (A Balaton tudomá- nyos Tan. Eredm. I. I. 2. Paleolit. Függelék 94. old. 31. ábra. Pótlók a werfeni rétegek vezérlő kövületeihez.) ábrázolt példányokhoz, csak annál valamivel kisebb és kerekdedebb. Pseudomonotis (Claraia) cfr. intermedia Bittn. 2 töred. db., Pseudomonotis ( Eumorphotis) cfr. asperata Bittn. 1 drb., Pseudomonotis (Claraia) orbicularis R i c lí t h. sp. 2 db., Myophora laevigata Zieth. sp. 2 db., Anodonto- phora sp. 1 db., Gervilleia sp. 1 db. Oolitos szürke mészkőben: Pseu- domonotis (Claraia) aurita H a u. sp., egy kopott jobbteknő és Myo- phoria cfr. laevigata Zieth sp. 2db.; barnássárga oolitos mészkő bői: Pseudomonotis (Claraia) aurita Hauer sp. A vonulat keleti részében kövületet nem sikerült eddig találni egy példány kivételével. Hámor község fölött, az országút szélén, az országúti alagúttól kissé a tó felé sötétszürke mészkőben egy nagyobb, rossz megtartású Pseudomonotis sp.-t talált Legányi, amit némileg a Ps. (Claraia) aurita H au. sp.-val lehet vonatkozásba hozni. 96 Schréter Zoltán 2- Campili rétegek , A campili alemeilet kőzetei barnás- sárgás és szürke mészkövek, alárendelten vörhenyes és zöldes-szürke agyagpalák, A legészaknyugatibb előfordulása a campili alemelet rétegeinek, amelyek kora kövületekkel igazolható, Mály inkától D-re és DK re, a seisi aleineleíbeli rétegekkel kapcsolatban található. A legfonto- sabb kövületlelőhely a Bogdánytetőn van, Mályinkától DK-re kb- 1.4 km-re Itt a következő kövületek fordulnak elő: a) Barnás-sárgás mészkőben: Pseudomonotis (Eumorphotis) cfr. inaequicostata Ben. sp. 3 db. (kopott példány), Pseudomonotis sp. (kis alak), Pseudomo- notis sp. (cfr. Telleri B i 1 1 n.) 2 db. igen rossz megai’ású kőbél, Myo- phoria laevigata Zi et h. sp. var. clongata P'hil. 1 db. és var. ovata Pb i 1. 1 db. Ger viliéin sp. 1 db. erősen lekopott példány, Myalina cfr. vetusta Ben. var. minor Bittn,, Natiria subtüistriata Frech. kb. 50 db. részben jó, részbetn rossz megtartású példány; Tiroliles cassi- anus, Quenst. egy elég jó, de kopott példány és 14 db. töredék. b) Márgából és márgás mészkő lem ezek ein kimállva: Myalina sp. 1 db., Myophora costaia Zenk. sp. 8 db. kőbél és lenyomat rész, Gervideia cfr. Meneghinii Tónim, több kimállott és erősen lekopott példány, Pseudomonotis (Eumorphotis) cfr. inaequicostata Ben. sp., 3 erősen lekopott, töredék példány, Pseudomonotis sp. nagyobb alak töredéke, Natiria costata Miinsit. sp. i. gy. kb. 36 db, de többnyire rossz megtartású, Natiria subtüistriata Frech. 5 db, Natica gre- garia S c h 1. 1 db., Turbo rectecostatus Hau. 5 db., Tirol ites cassi- anus Quenst. sp. egy elég teljes, de kopott példány és két töredék, Dinarites sp. cfr. muchianus Miojs. 1 db. lakókamra-töredék, Dina rites sp. 1 db. lakókamra-töredék. Rhizocoralliuni- szerű képződ- mények. 1 c) Szürkés homokkőben, a tető ÉNy-i oldaláról Myophoria cos- tata Zlenk. sp. 1 kőbél. A tetőtől kissé DNy-ra vörheny es-sá rgás homokkőben Myalina cfr. vetusta Ben. var. minor Bittn. néhány lenyomata, Myophoria costata Zenk. kisebb alak több db. és egy csijga kőbele. Délebbre, a Csönd rótető 485 m mag. pontjától ÉK- re, a má- lyinka-hámori kocsiút mentéről vörhenyes, csillámos, palás homok- kőből: Myophoria costata Zemk. sp. 3 gyenge köbéi, ás Anodonto- phora sp. rossz kőbelek, és sárga mészlkőből Myophoria cfr. costata Zenk. sp. egy kis példány kőbele. Tovább délebbre, az Odvaskő 508 m mag. ponttal jelzett tetején áthúzódó sziklák barnás-sárgás mészkövéből Natiria subfilistriata Frejcli. néhány rossz megtartású példánya került elő. l)DK-ro kissé az Odvaskő és a Bartoskő között, az út mentéről, az utóbbihoz köze- lebb, sötétszürke mészkőből a Myophoria laevigata Zie th sp. erősen kopott példányai látszanak a kőzetfelületen, Márgás kőzetből pedig GervUleiu sp. 1 db. és Natiria costata Minist sp. 3 db. kimállva került elő. Délebbre, a Bartoskő 557 m mag. ponttal jelzett sziklája barnás- A Biikkhefirység triászképződményei 97 szürke mészkőből és oolitos szürke mészkőből áll. Ezek a kőzetek kétségkívül alsó triász beliek, részijén eampili ulemeletbeliek, de kövületek egyelőre nem kerültek elő belőlük. Megjegyzendő, hogy a Bartoskő a régi térképeken helytelenül Odvaskönek van jelölve. A Látókőtől északkeletre, a mályinka-hámori útról, az 5. számú eövekkel jelzett liatárdomb mellett sötétszürke mészkőben előfordul- tak: Pseuüonionotis (Emnorphotis) cfr. iuaequicostata Ben. sp. töre- dék, Natiria subtilistriata Frech. 5 db., Natiria costata Mii üst. sp. 6 db. Hamuszürke mészkőben: M ycrphoria? sp. lenyomat és Ger- villeia kőbél. A Látókői patak völgyének jobboldalán a kocsiútban, nagyobbrészt seisi alenneletbeli rétegeknek tekinthető kőzetek kísére- tében, sárgás-barnás, lemezes márgában Myophoria costata Zenk., var. subrotundata Bittn. 1 db., Pseudomonotis (Eumorphotis) in- aequicostata Ben. sp. 1 db. és egy kis csiga került elő, amely a Turbo Lemkei Witt.-re hasonlít. Míg a Látójkő szürke mészköve a seisi alemeletbe somlliató, a tőle északra itt-oU kibukkanó szürke, erősen csillámos homokkő már talán a eampili alemeletbe tartozhatik. A délkeletiül) vonulatban a következő pontokon fordulnak elő kövületek: A szilvásváradi Szalajkavölgyben a Halastó felett lévő vasúti bemetszésből Péczeli Antal bányamérnök a következő fajokat gyűjtötte: barnásvörhenyes, lemezes, gyűrt mészkőben egy Pseudo- monotis sp. (bordázott) töredékét és a Natiria subtilistriata Frech, példányait. Később Legányi ugyanerről a helyről az előbbieken kívül még a Natiria costata Münst. sp. G db. erősen összenyomott példányát is hozta. Az itt fellépő szürke, néha kissé vörhenyes árnya- latú n észkövek, vörhenyes és i boly ás és szürkés-zöldes, csillámos homokos agyagpalák keskeny vonulata a seisi rétegekkel együtt továbbhúzódik KÉK-re, az Ablakoskő felé. Az Ablakoskőtől kissé keletre, a meredek állású mészkőbe települtén vékony, zöldes, csillá- mos, meszes homokkő található amelyből egyetlen egy Myophoria costata Zenk. sp. lenyomat került elő. Az Ablakoskőtől Ny-ra sötét- szürke mészkő betelepedésből szintén a Myophoria cfr. costata Zenk. sp. kőbelei kerültek elő. Majd tovább a Bálványhegy keleti oldalán fordultak elő a eampili alemeletre utaló rossz kövületnyomok, neve- zetesen szürke mészkőben a Natiria subtilistriata Frech. (2 db.). Ismét tovább ÉK, illetve K felé e vonulatból a eampili alemeletre utaló kövület eddigellé még nem került elő. Kőzettani hasonlóság alapján ugyancsak az alsó triász (seisi- campili) képződményeinek vélem a Lillafüred déli részén, a völgy két oldalán, a fehér-világosszürke mészkövek alatt fellépő sötétszürke meszeket, zöldes palákat és dolomitokat. Délebbre talán a Miklós lúga körül levő szürke agyagpalákat és mészköveket sorolhatjuk még ide. A Biikkhegység délibb részeiben az alsó triászt a föntebb leírt kifejlődésben nem ismerjük. 98 Schréter Zoltán Itt azt tapasztaljuk, hogy a perm korúnak tekinthető agyag- pala rétegcsoport és a nagyjából concordánsian föléje következő mészkő rétegcsoport közé aránylag kisebb vastagságú kovapala rétegösszlet illeszkedik, amely néhol egészen hiányzik, illetve hiá- nyozni látszik. A kovapala sárgás-barnássárga, néha szürkés vagy vörhenyés szinti. Vékonyesiszolataiban rendszerint sennni szerves maradványt se látni, néha azonban, különösen a j áspisszerű vörös kovákban radiolária átmetszetek mutatkoznak. Néhol a kovapalák- hoz vörhenyes-ibolyáis agyagpalák is csatlakoznak s a kovapalák fe- dőjében rendszerint néhány méter vastagságban vörhenyes, rózsa- színű és sárgás, vékony rétegezésű mészkő tlekrpszik, amely felfelé az átmenetet képviseli a világosszürke n eszek felé. Ilyen kovapala réte- gek fellépnek a tíükkhegyiség magas mészkő fensíkjának a tövében, a Hegyeskő — Tarkő — Vöröskő — Bányahegy — a hollósi erdőőri ház tájáig, a répáshutai Ballabére táján, a Szarvaskő — Ökrös — Odorvár táján, a félsőtárkányi Lökivölgy mészkőszigetei szélén, a kisgyőri Palabánya völgy és Oduszókvölgy táján, stb., továbbá a Kis Eged — Várhegy — Csákpilis mészkővonulatainak a K — DIv-i oldalán. A kovapalákkal kapcsolatban vörhenyes és ibolyás agyag- palákat találunk a Bükk magas platójának déli tövében, a Hegyeskő, Vöröskő, Bányahegy és Terebeslápa alatt. A Vöröskő vörös jáspisá- ból 1912-ben radioláriákat soroltam fel (Évi Jelentés 1912-ről, 133. old.), amelyeket Rüs|t nyomán tévesen karbonkoriaknak véltem. A R ii s t által leírt radioláriák is ugyanezekből a képződmé- nyekből származhatnak. (L. Rüst: Beitráge zűr Kenntnis dér fos- silen Radiolarien aus Gesteinen dér Trias und dér palaeozoisclien Schichten. Palaeontographica Bd. XXX Vili. 1892.) Eel kell említenem, hogy a kovapalák fedőjében jelentkező vékony, rózsaszínű vagy vörhenyes mészkő rétegösszlet rendszerint k Lsebb- nagyobb mennyiségben erinoidda nyéltagokat és karízeket lártalmaz, tehát eléggé jellemző ezekre a rétegekre, inig egyéb kövü- letnek nincs bennük nyoma. Crinoidea nyél és karízek találhatók a Hollós hegyektől Ny-ra, a répáshutai országút mentén, a Bánya- hegy táján, Kisgy őrtől ÉNY-ra a Bodnáikút felől az Odutezékr völgye felé lemenő mellékvölgyecske legalsó részéből, stb. Figye- lemreméltó, hogy egészen hasonló crinoideás mészköveket találunk a kövületekkel jól jellemzett werfeni rétegek között a Szeilaj ha- vi Ügyben, mint előbb már felemlítettem. Továbbá északabbra, Per- kupa táján, a rudabányai hegységben. Hasonló kovapalákat ugyan- ilyen réteg tani helyzetben a Kárpátok övéneik keleti részén, l Iliig V. „keleti Kárpáti fáciesterületén“ találunk. (L. U h 1 i g V.: Bau und Bild dér Karpatln n, pag. (>S2, és Ariba bér: Lethaea geo- gnostiea. Trias. pag. 432.), ahol vöröspalák homokkővel, jáspispadok- kal és vaskova betelepüléseikkel fordulnak elő. A jáspisok itt is radioláriákat tartalmaznak. Kíséretükben werfeni kövületek fordul nak elő. A Biikkhegység triászképződményei 99 Rétegtani helyzetük folytán a Biikkhegység déli /észében elő- forduló kovapalákat tehát feltételesen az alsó triászba helyezem. Az a jelentékeny kőzettani eltérés, ami az északnyugati Bükk vastag, kövületekkel jól jellemzett, mészkőből, dolomitból és agyagpnlából álló alsót riásza és a déli Bükk vékony kovapala-összletből álló alsótriásza között fennáll, arra a feltevésre vezet, hogy az egyes nőiesek fellépését más-más takaróhoz kötöttnek tartsuk. Az alsó- triász képződmények eltérő lacieseinek egymás közelében való elő 1‘o.rd ulá ának tehát tektonikai okai vannak. Középső és felső triász. A középső, és talán a felső triászt is a Biikkhegység északi ré- szében általában világosszürke es fehér, néha kissé sárgás mész kövek képviselik, amelyek néha vsak durván padozattal; s hasonlí- tanak az aggtelekvidéki karszt középső triász mészkövéhez, de hason- lítanak a Budai és Pilisi hegység felső triászkori úgynevezett dacli- stein mészkövéhez is. Néha azonban tizek a mészkövek a tektonikai mozgás okozta dinamikai hatás következtében lemezesek, préseltek, úgyhogy rátekinésre sokkal régibbeknek, palaeozoinak látszanak. Emiatt régebben palaeozoinak is véltem őket. Sajnos, a hegység északi részében kövület — egynéhány korallnyomtól eltekintve — nem került elő ezekből a lueszekből, úgyhogy a kormegállapítás emiatt egyelőre szintén csak feltételes. Északon a Buzgókő — örvénykő — Csókás — Kőlyukoldal - Szeleta vonulatában alul sötétebbsziirke mészkő ( i Buzgókő — ör- vénykő táján), néhol világosszürke szaruköves mészkő (a hámori malommal szemben lévő sziklak alsó részén) szerepel, fölöttük pedig rétegzetten vagy vastagpados, fehér vagy világosszürke mészkő következik. A sötétszürke és a szaruköves mészkő megfelelhet az alább említendő déli Bükkhegységbeli anisusi és ladin emeletbeli rétegeknek. A fehér mészkövek részben még a ladin emeletet, rész- lten a felső triászt képviselhetik. Délfelé a követkézéi vonulat a Kerekhegy — Sebes , — Szent István — Fehérkő — Hegy e-h egy vonulata. Ez is fehér és világos- szürke mészkőből áll, amelyek már jobban rétegzettek, sőt a nyuga- tibb részeken erősebb préselés nyomait látjuk raji1. Lili füvednél az alsó triászba sorolt palák és mészpalák fölött következnek. Fölöttük áttolódott helyzetben kb. 15 km hosszúságon át az egyik porfiritoid vonulat fekszik. Ettől délre következik a Biikkhegység magas fensíkja, amelyet uralkodólag erősebben préselt vékony réteges-lemezes, világosszürke és fehér mészkövek építenek fel. Kétségtelen, hogy több áttolt pik- kelyből áll, azonban az egyforma kőzetekből felépült s kb. egyforma magasságra letarolódctt peneplainen az egyes pikkelyek egyelőre még kinyomozhatok nem voltak. 100 Söhréter Zoltán A Bélkő — Peskő — IstáLlóskő magasa táján ÉÉNy-i 50 — 70°, a Tarkő, Zsérci Nagydél — Nagymező — Nagykőrös táján kb. É-i 60 — 70" s a Feketesár — vesszős táján ÉÉK-i dőléseket mér- hetünk a rétegein. A Szinvia-forrástól dél re és a Lustavölgy táján már sötétszürke, sőt fekete mészkövek szerepelnek a fehér és világos- szürke meszek fekvőjében. Bár — sajnos — ezekből se került elő kövület, eízeket is a középső triász alsóbb részébe helyezhetjük. Ezek leginkább az alpi „guttensteini“ lueszekre emlékeztetnek. Hasonló mészkövek ugyanilyen szintájban az aggteleki mészkcfensíkon is előfordulnak. Óhutától és Újhutától DK-re Kisgyőr ás a görömbölyi Tapolea- fürdő tájáig az Alsó Bagolyhegy, Nagy kőmázsa és a Galyahegy tömege uralkodólag fehér és világosszürke mészkőből áll. Ugyan- ezek a mészkövek térülnek el a Méneslápa — [Ballabérc — Hosszú- som — Nagy Dál táján, valamint a Szarvaskő — Bosvártető vonu- latában, továbbá a Fekete len, és a Papkő környékén előforduló s a Löki völgy mentén fellépő mészkőszigetekben. Hasonló mészkövek fordulnak elő a kisgyőri Palabánya -völgybe torkolló Oduszék-vöLgy mentén lévő nagyobb és néhány kisebb mészkővonulatban és szigetben is. A Bükkhegység déli és délkeleti részén előforduló középső és felső triász képződmények megítélésénél kiindulási pontul szolgál- nak: a felső tárkiányi Várhegy környéke, a cserépfalvi Mohalma kör- nyéke, a hórvölgyi mószkőelőfordulás és a felnémeti Bervavölgy környéke, miután e területeken kövületek is előfordulnak. A Csákpilis, felsőtárkányi Várhegy, Nagy és Kis Eged mészkő és dolomitvonulatának kelet-délkeleti oldalán a fentebb már említett kovapala húzódik átbuktatott helyzetben, amit alsó triász koriinak tekintek. Ettől NyÉNy-ra szintén átbuktatott helyzetben — tehát látszólag a kovapala fedőjében — sötétszürke mészkövek következ- nek; az egyes rétegek (pl. a Várkút táján) szürke szárú kő gumókat (is lencséket tartalmaznak. Dőlésük a Várhegyen DK'-i (140°) 40”. A Várkúttol a Várhegy csúcsa felé vezető turista-út elején Daonella sp.-ek töredékes példányai és Posidonomya cfr. wengensis Wisism.11 fordulnak elő a szürke mészkőben. A Várhegy DNy i éléről Nautiius sp. egy összenyomott és töredékes példánya került elő. A várhegyi kilátótorony és az Arnótkő között, a lejtő feleútjáról szürke mészkőből, szintén Legény i F. gyűjtői buzgóságának ered- ményeként a következő kövületek kerültek elő: Posidonomya wen- gensis U'ittsm. gy., Daonella sfr. Moussoni Mér. sp. 1 db. Arcestes sp. (cfr. Proarcestes subtridentinus M ojs.) 1 db., Trachyceras (Pro- Irachyceras) cfr. Roderici Mojs. 1 db. Ezenkívül még egyéb meg nem határozható kagylótöredékek is előkerültek. E mészkövek D — 11 A növénytanban már lefoglalt Posidonia elnevezés helyett a régi Posidonomya nevet használom. A Biikkhegység triászképződményei 101 T)Ny felé lehúzódnnk a Tiba völgyébe, ahol szintén előkerültek belő- liik kövületek, nevezetesen: a Posidononiya wengensis Wissm. gy., P. pannonién ki o j s. 1 db. és Daonella több sp. töredékes példánya. A Várhegy sötétszürke, részben szaruköves mészkövéhez ha- szülrke, világosszürke, néha fehér dolomitból áll, amelyek nyilván az előbb említett rétegcsoportnál magasabb szín tájba tartoznak. A Tibahegy egy feSiér, cukorszövetű dolomit darabjában Dipfopora sp. maradványokat leltem. Az egyetlen eddigelé a Biikkhegységből. Felemlítem még, hogy a Felsőtárkánytól kicsit délre fekvő Barát- hegy sötétszürke mészkövéből szintén olyan apró kagylók kerültek elő, amelyek emlékeztetnek a Posidononiya wengensis Wissm.-re. A Kis Eged világosszürke, szarukőgumós és lencsés mészköve talán Aronatkozásba hozható a Várhegy szintén szaruköves, de sötétszürke mészkövével. A Várhegy sötétszürke, részben szarúköves mészkövéhez ha- sonló meszek előfordulnak azután északkeletre, Cserépfalutól észak- ra és északkeletre. Kacstól északra és a Latorét pusztától északra. Ezekben egy helyütt. Cserépfalutól ÉÉK-re, a Mohalma és Hármas- tető között lévő völgyben és a domboldalban kövületek is előkerül- tek. Nevezetesen világosa bbsziirke mészkőlkd: Posidonomya wengen- sis Wissni. i. g y., a sötétebbszürke, a várhegyihez hasonló mész- kőben ugyanez a posidonomya /ordul elő. Ugyanitt barnás-sárgás, szarúköves mészkőből a Daonella tyrolensis Mojs, Daonella cfr. Pichleri Mojs. és Daonella sp. kerültek elő. A Posidonomya wengensis Wissm. és a P. pannonién Mojs. a ladin emelet wengeni rétegeire utalnak. Ugyancsak a ladin emeletre (tridentinus szint) utal a Proarcestes cfr. subtridentinns Mojs.,12 a Daonella tyrolensis Mojs*.13 s a D. Pichleri Mojs.14 Egyedül a Trachyceras cfr. Roderici Mojs. volna olyan faj, amely esetleg magasabb szintájra utalna. Moijsisovics t. i. e fajról azt írja,15 hogy ez a faj valószínűleg a Trachyceras Aon (tehát a cassiani zónájában fordul elő Raibl mellett s a Daonella Lommeli zónája fölött következik a ladin emelet legfelső tagjaként. Végeredménybe tn a kövületes rétegeket a Daonella Lommeli és a Proarcestes subtridentinns szántójába helyezhetjük, vagyis a 12 Diener: Fossilium Catalogus, Pars 8. Ceph. triad. p. 50. Ladin 13 D i e n e r: Foss. Cat. Pars 19. Lamellibr. triad. ]). 50, Ladin, Kutassy: Foss. Cat. Pars 51. pag\ 298. szerint anisusi és ladin. Ogilvie — Gordon szerint (Abh. d. k. k. geol. RA. Wien, Bd. XXTT. pag. 45. a buchensteini rétegek (Protach. Reitzi szint) -ben, a ladin em. legalsó részében honos, Mojsisovics Abh. d. k. k. geol. Reichsanst. Bd. VII. pag. 15. „a kagylómész és a nóri emelet határáról” említi, de kérdőjellel. Tehát az előbbi kormegállapítások az irányadók. Példá- nyaim 0 g i 1 v i e — G o r d oi n rajzaival egyeznek meg leginkább. 14 Diener- Foss. Cat. Pars 19. Lám. triad. pag. 50. és Kutassy: Foss, Cat. Pars 51, Lám. triad. pag. 297. szerint ladin. 102 Seliréter Zoltán wengeni rétegekkel állíthatjuk párhuzamba.16 A fekvőjükben és fedőjük!)- 'i\ lévő köviiletmentes mészkövekkel és dolomitokkal együtt, a középső triász an isiisi ís ladin emeletét képviselhetik. Megemlí- tendő végül, hogy a kőzettani kifejlődés emlékeztet az alpi gut'e i- steini mészkőre és főleg a reiflingi fáeiosű képződményekre. A fehér és világosszürke mészkövek földtani komra vonatkozó- lag a Biikkhegység déli részében bárom kövületlelőhelv tájékoztat. Az egyik lelőhely a Hór völgye, ahol koraitok, crinoide i nyél- tagok és a Cidaris olata A g. egy bunkós tüskéje korült elő. Ez utóbbi Bather szerint17 a ladin emelet felső részére, a eassiani rétegek szintjére utal. A másik lelőhely Felnémettől északira, a Bervavölgy, Bervahát és Mészvölgy környékén elterülő mészkőterületen van. Már 1912-ben felemlítettem (Évi Jelentés 1912-ről, 134. old.), hegy a Bervavölgy mészkövében Meyalodus átmetszetek mutatkoznak. Ez a megállapí- tás valószínűleg tévedés lesz, mert az átmetszetek esetleg más kagylóik; jra, pl. Goncdusra is vonatkoztathatók. Legény i F., aki azóta itt bővebben gyűjtött, Megalodust nem lelt. Előzetes meg- határozás szerint előfordulnak itt a következők: Terebrotula, Wald- keitnia, BhynchoneUa, Spirifcrina sp.-ek; Myoccmchu cfr. / ombardica Hau, Gonodus sp. (G. cfr. Mollingi H a n ?) , Daonella sp. töredék, Scurria sp., Neritaria cfr. candida Kitti., N. cfr. incisa Kit tik, Fednie'- la sp., Coelostylina cfr. *cissa J. B., NaticeUo sp. t.öredék (a AT. acuteco-itata Klipst. és N. striatocostata Münst. alakköré- hől), Loxonema cfr. rarecostatus J. B., Heterocosmia (cfr. grandi* M. Hö rní), Tfcterocosmia sp., Ompludoptyrhia sp.-ek. Továbbá egy nagy csiga átmetxzetrészlete, amely hasonlít az Ompha'cptychio cfr. Aldrovandi Xtopn.hoz. A Mészvölgy ben, fehér mészkőben lcordllok fordulnak elő. Feltűnő e mészkőben a gastropodák jelentékeny szereplése, különösen a pyramidellidaek nagyobb számban való előfordulása. Ezt szem előtt tartva, úgy látszik, hogy a bervavölgy i és bervahát i lueszekben a déli alpi, csigákban dús esino és marmolata mészkövek- hez hasonló fáeiclsű és részben hasonló korú képződményeket kell '' Mojsisovics: Cephalop. d. Medit. Triaspróv. Abh. d. k. k. geol. IfA. Bel. X, pag. 115, Diener: Foss. Cal. Pars 8. Cepli triad pag, 297. szerint már' kami (?) korú. 10 Fialnom kell arra. hogy a középső és felső triász ehaf árulásá- ban nincs teljesen egységes vélemény. Art babér (Lethaea geogn. Mes. Trias) az alpi lapasztalatok ajapján a eassiani rétegeket még a ladin emelethez se.rnlja. lel. Léiczy Lajos ellenben a Bakonyban (A I takony Tud. Tanulni. Eredményei, Geológia és Morfológia. 124. old.) a eassiani és raihli rétegeket együttesen a felső triász karni emeletébe helyezi. 1 Bather: A Bakony triász tüskésbőrüi. A Bakony Túl. Ta- nulni Eredményei. Ikdem t. Függelék. 1 ti. pag. 177. és köv. A Bükkhegység triászképződményei 103 látnunk. Az alpi geológia az esino és marmolata ineszeket a buehen- t-teini és wengeni szintekkel s a marmolata mészkő felső részét inéi a cassiani rétegekkel is párhuzamosítja, teftiát a ladin emeletbe helyezi. Feltételezhető tehát, hogy a Bükkhegységnek azokban a pikkelyeiben, amelyekben a sötétszínű mészkövek és dolomitok hiá- nyoznak, az anisusi (is ladin emeletek ilyen fehér, esino-marmolata típusú mészkövek alakjában fejlődtek ki. Valószínű azonban, hogy a nyilván korai ligán eredetű fehér mészkő képződése a felső triász- ban is folytatódott, s a Biikkhegység e mészkövei részben a középső, részben a felső triászt képviselhetik. Megjegyzendő, hogy a Várhegy — Tibahegy sötétszürke mészkő és dolomit vonulatától (^anisusi és ladin em.) nyugatra szintén megtaláljuk ezt a fehér mészkövet, nyilván az előbbiek fedőjében; tehát ez is már magasabb szintájba (ladin em. felső része, karni em.) t artozhatik. Végül a harmadik kövületlelőhely a Nagy Egedhegy, ahonnét már 1866-ban Gesell S. is gyűjtött meghatározbat-itl m kövület- nyomokat. A Nagy Egedhegy fehér mészkövéből ner die in grossen Marsén auftretenden weissón Kalksteine des auf die Komitate Borsod und Heves entfallenden Biikk-Gebirges1 wurden von den filteren ForscheVn und Kartierern z. T. fiir triassisch, z. T. fii r jurassiseh gebnlten2. Die gefaltete, z. T. iiberschobene Lage die etwas metamorphe Betseliaffenheit, besonders aber die grosse Amint diesel- Gesteine an Versteinerungen orr cinverte ungemein die siehere Bestimmung ihrer genauen stratigraphisehen Position. Heute, nac-h einer Sammelarbeit von 20 Jahreú ist es jedoch auf Grund dér aus versehiedenen Teilen des Gebirgers sparlieh zum Vorstdiein geko ítmenen \ ’ersteinerungen bereits möglich, die meso- zoischen Bildungeű des Biikk-Gebirges in die einzelnen geologisehen Perioden einzuteilen. Nach unseren hisherigen Kénntnissen sind die Ablageruliigeh des Jura-Systems im Biikk-Gebirge n i elit vertreten Die bislier z. T. in die Trias, z. 1’. in die Jura cingeteilten Bildungen sind auf Grund unserer gegemviirtigen Kenntnisse in die Trias zu stellen. Es bestebt jedoch ein Unterseliied ziviselien dér Ambildung dér Trias im nörd- liehen und im siidlichen Teil des Gebirges. 1 Das Borsod-Heveser Biikk-Gebirge ist vöm Biikk-Gebirge des Komitates Szatmár zu u liter sebeiden, welch letzteres ganz anders auf- gebaut ist. In dér auslándisclien Fachliteratur werden die beiden mit- unter verwechselt. 2 Die auf das Biikk-Gebirge bezügliche iiltere Literatur ist im ungarischen Text angeführt. 101 Schréter Zoltán A) lm nördlichen Bükk können die nachstehenden Triasbil- dungen unterschieden werden: I. Untere Trias, Scythische Stufe. a) Seiser Schichten, Gestei- ne: liell- und dunkelgraue Kalksteiné, dunkelgraue Dolomité, sel- ten Sandstein, graue und griinliche Tonschiefer. Versteinerungen: Anodontophora fassaensis W is sin., A. caualeusis Cat., Myophoria cfr. laevigata Zieth., Gervilleia sp., Myalina síp., Pseudomonotis ( Claraia ) aurita Hiauer, Ps. (Cl) orbicularis Ricihl t li ., Ps. En- morphotis) cfr. asperata Bittn.; — b) Campiler Schichten. Gestei- ne: bráunliehgelbe und graue Kalksteine, untérgeordnet rötlióh und grünlich graue Tonschidfer. Versteinerungen: Pseudomonotis (Eu- morphotis) inaequicostata Ben., Myophoria laevigata Zieth. sp. und var. elovgata PNil. und var. ovata Ph i 1., M. coAata Zeni, Myolina cfr. ve lusta Ben., var. minor Bittn., Gaervilleia cfr. menegh ini T 01 m m ., Na 1 i ria cos la ta M ün,ist., N. s a btilistr ia ta Frech., Turbo rectecostus H au , Tirolites cassianus Qu., Diua- rtes muchanus Mo jks. Die Fossilienfundorte dér seiser und cani- piler Schichten Hegen OSO lich von Mályinka, SO-lich von Nagy- visnyó (Bánkút) und im oberen Abschnitt des Szalajka-Tales bei Szilvásvárad. Die untertriassischen Bildungen des nördlichen Bükk ent- sprechdn so ziemlich den gleichalten Bildungen dér siidlichen Al- pen, des Bakony-Gebirges und dér Mittelkarpaten. IT. Tn die mittlere und ohere Trias gehören untén dunkelgraue Kalksteine und. z. T. hornsteinführende, hellgraue Kalksteine, weiter oben weisse und gelbliclnveisse Kalksteine in ansehnlicherer Machtigkeit. Abgesehen von einigen Korallenspuren kamen aus denselhen keine Versteinerungen zum Vorschein. B) lm siidlichen Bükk lásson sich die nachstehenden Glieder des Trias-Systems unterscheiden: I. Untere Trias, scytische Stufe. Rötlieher, gelbüoher und graulicher Kieselschiefer und Jaspis. in denen stellenweise Radio- larien vorkommen. Die von Riist® beschriehenen Radiolarien stammen ebenfalls aus dicsen Bildungen her. In dér Gesellschaft dér vorigen treteP auch nooh rötliche und violette Tonschiefer und rosafarhige Kalksteine auf. Dicse Kieselschiefer und Jaspis-Arten sind den untertriassischen Bildungen des ostkarpatischen FazicN- gehietes von V. Uhlig sehr ahnlioh.4 II. Mittlere und ohere Trias. 1) Anisische und ladinische Stufe'. Gesteine: dunkel-, mitunter heller graue Kalksteine und Dolomité. Die dunkelgrauen Kaiké enthalten oft Schichten, Linsen oder •' Rüst: Beitr. zűr Kenntnis dér fossilen Radiolarien aus Gestei- nen dér Trias und dér palaeoziischen Schichten. Palaeontographica Bd. XXXVIII. 185)2. 4 Uhlig V.: Bau und Bild dér Karpathen, pag. 682 und Art- babér: Lethaea geognostica. Trias, pag. 4512. A Bükkhegység: triászképződményei 105 Knollen von Hornstein. Eriimért jui die Fazies 1of£ÍHtíli(* Stúdión I. 107 irányadó; d) kettős sóknál a kationok a természetes számsor szerint növtlkedö vegyérték sorrendjében vétetnek figyelembe, vagyis elő- ször az alacsonyabb vegyértékű, azután a magasabb vegyértékű kationnak, végül ; z anion szerkezeti magvát képező ele írnek rend- száma dönt. Izomorf ke re rckrk helye a bennük szereplő két összeti vő faj között van; több összetevő eseté i a többségiben jelenlevők az irány- adók. Kivételt leint é> szokás tenni az olyan fajtáknál, amelyekben ritkább elem elárendeltebb mennyiségben fordul elő; ezek a ritkább elem képezte önálló faj helyére illeszthetők. A fakóércek általános összetételét az erre vonatkozó számos föltvés közül az elemzéek statiszikai kezelése által ieazotl Pr’or- Speticer-Kreischiner féle képlet: ÍRXW'SH-f- adja meg; röntgeno- grafiai vizsgálatok Maehatsehki szerint az R^XS-j képlethez vezet- tek, amelyben K1 ionokat az (lí11 Sla) egy vegyértékű gyök helyet- tesítheti és az ezzel belépő kénatomok a térrács hézagaiban talál- hatnak helyet. E két különböző úton nyert képlet tnlajdonképen azonos é*s a következő alakban fejezhető ki: [Rj,(R“ Sí 2)1.iX,|IS3 Az R* , R 11 és X,H gyökök rendszámai szerint rendezve az irodalomban talált 1ÍH5 fakóért* elemzést, a táblázatekb m szemlélte- tett rendszerhez juthatunk, au elvben az összes eddig ta’ált fajok es fajták ( =átnieneti tagok) fel vannak tüntetve. Einleitung. Die in den zwei (lebieten dér Biologie so breit behandelte und olt diskutierte Systematologie ist im Mineralreiche ziemlich stiefmütterlich behandelt. Da die verseli iedenen Lehk*- und Hand- büeher meist naeh dem eigenen System Híres Autors eingeteilt sind, besteht ein Mán gél en einheitliehen Prinzipien und felíilt hierüber gánzlich eine, die Ansichten klarende und einander náher- bringeude Diskussionsliteratur. Abgesehen von historischen Mineíralsysteiv.en und von jenen Arbeiten, welehe die Stufen zum ersten ohemisch-kristallografi- schen System bildeten, sei hier nuv das klassische, allbekannte I) a n a-Systern1 genamit. Dieses System fiadét mit gewissen, meist nielit wiehtigen Abárderungen (z. B. in dér Reibenfolge einiger grösse'ren eder kleineren Abteilungen) aueli lieute noch in den meisten Lehrbüüchern Aufnalime; als solche seie.i hier die bekann- ten Lehrbüeher von N a u m a n n-Z i r k e 1% Klockman n3 er- wáhut. Bei Tsehe rínak4 ist dieses alté System duroh Zusammen- 108 Vavrinecz Gábor fassung ein ige r Unterabteilungen un tér hesonderem Namen ver- hiillt, die Huptprinzipien bleiben jedoch unverándert. , Die neheste D a n a-Ausgabe5 von 1932 zeigt in dér Einteilung gegenüber dér altén giar bei ne Veranderumg. Dieselbe enthalt — mit einer Füllé dér neueren INI inéra la idén ergánzt — das ganz starr unverándert gebliobene I) a n a-Syistem. G| r o t li-M:ie(le i t- ner's6 System erseliien zwar friiher, als obigb D a n a-Edition, ist a bér Avegen dér Einteilung des Stoffes und dér Berücksichtigung neuzeitlieher ebemiscli-physikalischer An&iehtcn als l>edeutend vor- gesehrittener z.u betraehíen; jedoch nnrss bier auf die stark ins Auge fallenden Inkonsequenzen in deissen Haupeinteilung liinge- wiesen Averden, indem z. B. die Oxosalze mebrere selbstándige Klossen bilden, Avegegen die Sulfosalze sán tlieh in eine einzige Unterklasse zusummengedrangt Avorden sind. Einander entspre- ehen.de, natiirliehe Abteilungen erhalten alsó nicht denselben Rang, nicht dieselbe Behnndlung. Die Systematisierung rein oder hauptsaehlieh auf die Gitter- struktur obne Rüoksicht auf den Cbeimismus zu Joauen, Avaré auch (iné unbegriindete Übertreibung. Ddnrch Averden nicht nur ganz unnatiirliche Gruppén gebildet, sondern auch natiirliehe Familien zerrissen und eine Menge von familicnlos geAvordenen Mineral- arten erhalten. Von emem MineralsArstem eUvarten avíi* mit Recht, dass es nicht nur am Papier, sondern auch in einer greifbaren Sammlung durchfühidnr sei. Eine theoretisehe Gruppietrung nach den Raumsystemen ist s°hr lebrreieb und fülirt zu Avertvollen Er- kenntnbuen (,.es .*ribt niohts pralktiseheres als die Theicirie“, Boltz- m a n n ), das Ordnen des Materials einer Sammlung nach solehem Prinzip Aviirde aber auf manche ScliAvierigkeiten stossen und den einheitliehen Überblick im allgemeinen und besonders hinsiohtlieb dér chemisch-physikalisohen Zusarmmenhiinge ganz geAvaltig stöiren. Die Aufgabe dér Mineralogie (und dér Mineralsammlung) liesteht nicht bloss in dér Darstellung des Raumgitters und dér daniit zu- sammenbiingenden Eigensebaften grösstenteils pbysikalisehen Cha- rakters; ebenso wichtig ist nach Erm essen des Verfassers die Vie- dergabe und Berüeksicbtigung dér ehemisehen Eigensebaften, da die geoebemiselie Rolle und Wirkung des Mineralstoffes im Auf bau des Himmelskörpers (z. B dér Erdrinde) Aron diesem letz- teren entsebeidend und in erster T inié abhaugt. Dass das Raumgitter selbst ja auch eine Funktion dér ehemisehen Zusam ínensetiZung ist, brauoht bier .Avohl nicht nalier beiAviesen zu Averden. Das einzige Wierk, Avelebes in neuer Zeit iiber die nllgemeine System atol ogie des Mi nera Íréi ebes gesebrieben Avurde, stammt Aron F e o d or oIav s k i. j7. Bérseibe belrauptet vor allém: die Klassifi- zierung dér Minerale i«t nocb lángé nicht fest gestellt, ein Teil dér Mineralogen (Klockniann) teilte die Mineralien in fiinf Kiásson, dér andere (Metille) benötigt dreizehn, Vernadslky niinmt fiinf- zebn Kiásson an, und nemit es „ein mügliehst Arereinfaebtes Klassi- l'izierungsscbema“ ! — Seine vollkommen neue Klassifizierungs- Mineralsys-tenintologisjche Studien I. 1(H) idoe besteht darin, die Minerale nacli ihrer Assoziation zu Gruppén zu vereinigen. Dic Folgc hiervon waren soviel Systeme, als t\s zu- sanimengesetzte (i estei ne und Sukzessionein gibt. Analóg ware das Pflanzen- und Tierreieh nach deii biologixchen Assoziationen (Sym- biosen) zu gruppieren, was natiirlieh ad Absurdum füliren wiirde! Nacli dicsen Darstellungen erscheint es deni Verfasser nicht überflüssig, den Aufbau eines Systens dér Mineralien gemiiss dér neueren ebemiseben und physikalisehen Erkenntnisse zu ver- suehen. Ein solehes Werk ist natürlich nur dnnn durchführb ír, wenn mán sowohl die Haiiptcínteilungsprinpápien, als auch den Leifaden dér feineren Gruppierung von vornberein gut liegriindet, feststellt. Zu dicsem Zwecke müssen wir vöm Grunde ausgehen. Definition tles Minerals. lm folgenden werden einige klassiselie und mebrere neuzeit liolie Mineraldel'initionen einer kritiseben Betraehtung imterzogen, uin die in denselben enthaltenen Widerspriiche und Unvollkomnieii- beiten festzustellen. Dana8 (1892) schliesst die im Laufe dér Zeit unigearteten, dureli Krafte dér lebenden oder lelblovsen Natúr gebildeten Relikte nicht aus. Naohdem seine Definition sich niclit ausdriicklicb nur auf die feste Erdkruste bezieht, so waren logiseb aucli die Verbin- dungen dér flüssigen und gasförmigen Erdrinde in das Mineral- reieh aufzunehmen, (wenigstens insofern dieselben aucli in dér festen Riiide vorkommen und dórt ciné gewisse Rolle síiielen). Dodi f eb len N2, (),, H,S, COS, C02, SO,, HE, SiF,, CH4 etc. aus seinem System. Naumann9 (1901). 1. Die Beschriinkung auf den festen und flüssigen Aggregatzustand ist unbegründet und willkürlich. 2. Das Ausscbliessen dér dureli die Mitwirkung organischer Prozesse entstaudenen Mineralien sollte mit sicli krimién, dass z. B. Rasen- erz, Eisenbliite, Struvit, Oxalate, Mellate, wohldefinierte kristal- lisierte Kolilenwasserstoffe etc. aus deV Mineralogie verbannt ivei- den. 3. Wenn (R* R|f ),AsS, _|__l für eine ebemisebe Főnnel gilt, dann muss aucli z. B. Cn H2n +T2 für eine „dureli eine Formel aus- drückbare chefinische Zusammensetzung“ gelten, wcdurch niclit nur isomorpbe, sondern aucli homologc Mischungen für Mineralien in weiterem Sinne („Untéra rten“) betraebtet werden könuen. Tsciliermak-Becke10 (1921). Die zűr Zeit des Ersehei- uens herrsebenden ebemiseben und pbysikalischen Kenntnisse bat- ten sclion eine genauere Besebreibuiig unseres Mineralbegriffes ermögliclit. K 1 o c k m a n n11 (1923). Verfasser bekennt selbst, dass das Ausscbliessen dér Gase „miwesentlich und willkiirlicli ist, da dér Agg reg a t z u sta n d abhangt von den zufalligen Warme- und Druck- verlialtnissen dér Erdoberflache“. Für den weiteren Begriff „feste 1 10 Vavrinecz Gábor Lösung'", sind drei Falle möglich: 1. vulkanische Glaser und nndere erstarrte Schmelizlösungen ; diese gehören — wie Niggli ara Besten auseinandersetzte — in die Petrcgraphie; 2. Isomorphe Mischungen; 3. Erdwachs (auch Erdői) und Harze: Mischungen von Körpern gleiclien Charakters, ineistens und hauptsachlich aus ho.nologen und isomeren Verbindungen besteheiul Goig sner12 (1934). 1. Schliesst au«drücklieh keineu Aggre- gatzustand aus. 2 Ist aber leider gar niclit prazis, weil unter „stoff lich einheitlich“ — solange keine Besehránkung stattfindet — ausser kolloidén Gemengen ( Arsensinter, Wad, Lehmarten) dichte Kohlén und vulkanische Glaser auch verstanden werdeu können. 3. Es fehlt, dér Ausschluss dér 1 eben de n Welt. 4. .Allotropé Modiíi- kationen polymorpher Körper sind dureh diese Ddfinition nielit von. einander getrennt — Bei dicsér Definition falit, ebenso wie bei Tchserniak-Becke, die Exaktheit dér Kiiize zinu Opfer. Niggli11 (1924). Seine Definition erfáhrt spáter (S. G80, G92 — 93) eine teilweise Verán d erűiig, naeli dérén Schlussfolgerung ,,diei Abgrenzung dér Mineialien gewisse Konventionjsache wird, die síeli schwer in eine Formel fassen lasst“. Sonst enthált sie in sehr vereinfaehter Verfassung seheinbnr alles Wichtige. Auf mail- ébe Miingel derselben weist Niggli selbst Ilin. Hier kann wie dér ilie unbegründete Ausscliliessung des gasförmigen Zustandes und dér origanischen Verbindungen festges telit werdcn. Dam a - Ford14 (1932). Besitzt gegeniiber den meisten anio- l'iihrten Definitionen geíiauere pbysikalische Begrenzungen. An- sonsten aber: 1. schliesst nusdrüeklicli die dureh Mitwirkung dér organischen Prozesse gebildeten Mineralion aus: 2. die Erwahnung dér atomiselien Struktur seb dilit die fliissigen und gasförmigen Körper auszuschliessen, dics ist aber nicbt ausdrücklicli aus dem Texte zu entnehmen, da dieselben unter giinstigen Bedingungen („under favorable ccndition“) auch ilire eha raktér istische Struktur und Kristal Horni annehmen können; 3. dér Ausdruck „usually ;i definite Chemical composition“ kann sieli auf die isomorphen. Mischungen oder isomorphen teilweisen Vertretungen beziehen, liisst sich aber auch fii r kolloidé Gele* und für. Gemische liomo- loger und isomerer Verbindungen deuten. Vulkanische Glaser sind dureh diese Definition ausgeschlossen, weil sie unter kertien Be- dingungen bestimmte Zusiainmensetzung und Gitterstruktur be- sitzen. Allé diese Definitionen sind, wie es aus dicsen Auseinunder- setzungen bervorgeht, piehr oder weniger maiigelhatf und gewisser- inassen willkürlich. Eine Definition, welclie von diesen Fehlern mögliehst frei ist, soll hier gégében werden: * Kolloidé Gemische können. wemi sic nnhezu stöchimietrisolies Verhiillnis besitzen (,,Adsorptionsverbindungen“), unter entspreoJion- den Bedingungen dureh Fmkristallisation sieli in wirkliehe Verhin- dungen umwandeln. Mineralsystematologisiche Studien I. 111 M inéval isi ein von dér Natúr gebildeter Bestandteil dér Érd - finde (und anderer Hinnnelskörper), dér ebien einfachen, homogé- nen Körper (alsó eine chemisch und phgsihd bek ivóid definierte ]Terbindung / Element], oder ein Gemisch isomorpher, beziehungs- weise homologer und isomerer Verbindungen I Elemeidéi, oder aber ein nuch de esel ben Gesiehtspunkten gut charakterisiertes Kolloidgemenge) darstellt und unter gewissen Bedingungen .eine bestimmte Gitterstrukhír besilzt, womit seine morphologischen und phy sikál ischen Eigenschaften zusam menhdngen. Diese Definition ist zwar bei weitem niolit so kúra ge'fasst, wie einige dér oben angefiihrten, benötigt! aber au eh keinerlei er- klaretnde Zusatze und ernbrigt allé nachtráglichen Bemerkungen. Dureh dieselbe werden alsó jene Mineralien, welohe die lebende Natúr gebildet hat, sowic die unter gewissen Uuistánden danopf- oder gavsförniigen Verbindungen, wie aueli kolloidé Gele in das System aufgeuonnnen, vulkanische Glaser aber davon ausge- sehlossen. i l)as Sgstem im allgemeinen und seine Grundprinzipien. Die Xotwendigkeit dér Systematisierung sprach Linné lako- niseh aus: „Systema est filum Ariadneum, sine quo elmos.” Das System ist aber nieht nur eine künstliehe Nothilfe zum entwirren des t’haos, seine wenigstens ebenso wiohtige Aufgabe ist die Dar stellung dér natürliehen Verwadtschaftsbeziehungen. In dér Biologie war die Morphologie die Grundlage dér na türliebeu Systeme; naelx den Entdeekungen dér „Blutvenvandt- schaft” ist diese letztere dér selbstverstandlichste Wegwei-er des „Leitíadens Ariadnes“ geworden. Die Eifahrung lehrte, dass das tie'fe Eindringen in die morphologischen Ahnlichkeiten zugleieb in den meisten Fallen die richige Erkenntnis dér Blutverwandt- sclmft mit sich brachte1'. In dt r Mineralogie nabm die Morphologie aueli iininer einen sehr vornebmen Piát/, ein; die Kristallographie war für diese Ehrung dankbar, sie lieferte den Sehl üssél zűr Er- kennung dér iuneren Struktur dér Materié. Nádidéin die Mineralien in erster Linie ehemische Körper (Eleniente oder Verbindungen) sind, so ist das System naturgemáss hauptsáchlich auf ehemische Grundlage zu stellen. Wo aber die- sellie nieht ausreicht (Polymorphie!) oder nocli nicht genügend ei" forseht werden konnte, dórt gében mis die mit dér innereu Struktur in engstem Zusammenlmng st|ehendeu physikalischen, vor allém die morphologischen Eigenschaften die nötigen Fingerzeige. Nach diesem Prinzip hanté Dana sein klassisches System auf und diese Grundlage beibehalteiul wollen wir (hőseibe, beziehungsweise die aus demselben teilweise dureh Umgruppierung, teihveise dureh Er- ganzung entwickelten Systeme derart umbauen, dass die iieuéren Ausiehten mit dem Gesetze dér Konsequenz und mit dér oben auf- gestellten neuen Mineraldefinition in Einklang stelien. Die Mangel 112 Vavrinecz Gábor und Inkonsequenzen dér bisherigen Systeme, sowie dér Au f bán dér Gliederung eines neuen Systems werden in einer spa térén Mittei- luiiig beliandelt, resp. durchgefiihrt. Hier sollen nur die Prinzipien dér detaillierten Einteilung dér Familien erklart und au Bánd des Beispiels einer umfangreieheren Gruppé veranschaulicht werden. Die Bausteine des ganzen Systems, wie aueb dér kleinsten Gruppé, bilden die Arten samt den Untéra rten und Yariationen. Die Feststellung dieser Begriffe niuss mit dér Definition des Mine* rals im Einklang stehen, alsó die chemischen und pliysikaliscben Forderungen derseilben erfüllen. Tm Naehstehenden wird ein Ver- snek gemacht, l'iir diese Begriffe einwandfreie Umscbreibung zu gébén. Art (Species): ein, obiger Definition entsprechendes chemi- sebes Individuum in leinem bestimmten pliysikaliscben Zuístjand, das beisst ein, ciné reine oder nahezu reine Verbindung (Element) darstellendes Mieral. Mangels eines geniigend reinen Vorkonimens, kann die Art durcb die verhaltnismassig reinste isomorphe Miscb- ung ersetzt werden, alsó durcb jenes, au eh morpholagisch gut oba- rakterisierte Vorkommen, welches die betreffende Verbindung als isomorpben Misebungsbestandteil unter allén in Betracht kominen- den Vorkommnissen in grösstem Verbaltnis entbiilt. Unterart (Subspecies): isomorphe Miscbung zweier oder mebrerer Arten, oder durcb isomorphe Beimischungen stárker ver- unreinigtes Vorkommen einer Art. Varietat (Vorietas, Variatio): bierber können allé anderen, Midit chemisch, sondern in áusseren Eigenschaften aliweicbenden (oft aueb besoderen Namen tragenden) Vorkommnisse gereibt werden. Es gehören somit die Pseudomorphosen, gefarbte oder me- (dianisch verunreinigte Vorkomumen (aueb sogenannte „lokálé Vari- ationen") usw. bierber. Die fíeihenfolge dér Arién soll keineswegs irgenel eine „Rang- ordnung“ dér Arten bezeiehnen, da diesel lien unter sieli gleieli- weirtig sind. Mit dér Feststellung einer zweekim üss igen Reibenfolge sei dér Praxis und zwar bauptsiicblieb dér Einbeitlicbkeit gedient. Innerbalb einer Gruppé oder einer isomorpben Beibe wird die Reibenfolge durcb das Prinzip dér wachseuden Ordnungszablen festgestel.lt. Bei Elementen ist die Ordnungszabl für den natiir- licbsten Ordner anzuerkennen ; jede andere Beiihung ist willkiirlich und kann niclit konsequent durebgefiibrt werden. Bei binaren Verbindungen ist die Hauptreibenfolgei durch das positivere Element náci: dem obigon Prinzip bestimmt (da diasselbe auf den Cli araik tér dér Veirbindung meistens cinen weit grösseren Einfluss ausiibt, als dér negativere Bestandteil) ; inner- balb dér Verbindungen eines und d msei ben positiven Elementes ricbtet sicb die Reibenfolge nacb dér Ordnungszahl des negativeren Bestandteiles. Zusammengesetzte Radikale (NH„ CN, OH ete.) folgen immer liinter den einfachen Badikalen. Beispiele: Mineralsystematoloífisohe SÍ miien T. 113 Zasain mén setzung Ordnungszahlen Ch (ilkosi n-fíe ihe : Cu.S 29, 1G Cu.Se 29, 34 Ag.,S 47, Ki Ag.Te 47, 52 Alkulilwloide mii NaF 11, 9 S tehisnh-Stnikt ur: NaCl 11, 17 NaJ 11, 53 KC1 19, 17 NH,F — 9 «-NH4Cl — 17 «-NH ,Br — 35 — 53 Te mii re Verbindungen (Salze): das Prinzip dér Ordnui zahlen bleibt unveriindert. Die Iíeihenfolge dór Arten wird aus dem obon erwiihnten (írunde in erster Linie dureb dió Ordnungszaihl dós Kations, in zweiter Linie (alsó inncrhalb dór Verbindungen desselben Kations) dureb die Ordnungszahl des den strukturellen Kern des Anions bildenden Elernentes bestiámat- Dór Gedanke, dass bei zusammengesetzten Reilien o'ne r die Elemente dér Hauptreibe, dann die dér Nebenreihe und schliesslich .iene dér eventuellen Erganzungsreihe (naoh Goldsch in idt‘s Klassifikation) folgen sollen, liess síeli bei Idietsbezügliebeni Víersu- ohen nieht so glatt durcliíühren, wie die einfache Iteihung nachder blossen Ordnungszahl. Bei Doppelsalzen werden die verseli iedcnwcrtigen Kationén nach ibrer im Sinne dér natürlichen Zahlenreihe steigenden Wer- tigkeit in Betracht gezogen, wie dies weiter untén bei den Fald erzen ausführlich gezeigt wird. Isomarphe Mischungen (das sind die Unterarten) babén ikren Platz zwischen jenen zwei Al lén, welche als Mischungsbestandteile im betreffenden Mineral anwesend odor bezeiohnend sind. Solclie isomorphe Mischungen, derén eine Komponente selbstandig nieht bekannt ist, können vorlaufig an Stelle derselben für eine Art an- gesehen werden, wenn die betreffende Komponente in derselben in nieht nuhedeutender Menye vorhanden ist, und das betreffende Mineralvorkomn.en au eh morphologisch gut definierbar ist. (Siehe aucli die Definition dér Art.) Eine Ausnahme kann und pfelgt auch gemacht zu werden, wenn dér eine nieht vorwaltende Vertreter ein ^eltenes Element enthált; solohe \ orkommnisse können aueh an die Stelle dér feh- lenden selbstiindigen Art gesetzt werden (dies ist dér Fali bei den meisten Silberfahlerzen). 114 Vavrineez Gábor Die Falilerzgruppe. Die Gruppé dér Fahlerze ist ciné so zusammenhangende, ge- sehlossene Einheit, und besitzt so eharakteristische Eigenschaften, eláss üjber die Hergehörigkeit samtlieher, in dietse natürliche Gruppé eingeteilter M inéra lien keine Zweifel bestehen*. Es gibt aber doeli einerseits in dér Lag'e dieser Familie im System, andererseits im inneren Aufbau derselben, d. h. in dér Feststellung dér Arten und Unterarten (sowie in dér systematischen Reihenfolge) gewisse Uir sioherlieiten und Meiuungsversthiedenlieiten, dérén Klarung dureh nachfolgende Auseinandersetzungetn versuoht werden soll. Dér systematisclie Platz einer Gruppé wird in erster Linie dureli die ehemisclie Zusiammensetzung, in zweiter Linie dureh die Struktur, alsó dureh die daruit in engstem Zusanmienhange stehen- den morpli ologisch en Eigenschaften bestimmt. Allgemeine Fonneln für die Zusani me nsetzung dér Fahlerze sind von mehreren Autoren aufgestellt worden, dérén Diskussion D o e 1 1 e r16 geniigend ausführlieh bringt; deshalb seien hier nur die neueren Untersuchungen kurz gesehildert. Wherry und Fos h a g17 akzeptieren die Ts.ch e r mak‘sehe Formel18 mit dér Abanderuag, dass ein Teil des Kupfers auch in zweiwertiger Form anwesend sein kann, wogegen bei Tschermak au eh das die Mo- nosulfide RS ersetzende Kupfersulfid (zum Beispiel im Tennantit von Binnental) ausschliesslich als Cu2S vorkonnnt. Groth und M i e 1 e i t n e r19 gébén mit Peterse n20 dér Orthosalz-Formel tien Var zug. Winehell21 unterwarf die Fahlerzanalysen dér Literatur einer kritischen Siehtung und behauptet dann, dass obzwar die P r i o r-Sp e n e e r-sche22 Theorie (in ihrer Auflösung auf zwei Verbiiulungstypen) mit unsoren bisherigen Ansieliten über I’somor- pliie sehr sehwer in Einkla.ng zu bringen ist,, sie dennoch auf gra- pihisohem Wege — gegenüber dér W h o r r y-F o s h a g-Formel — a in besten bestátigt ersoheint. De Jong“ halt die Formel R.;XS, für die wahrscheinliohste, ausgehend von dér grossen Áhnliehkeit des Debye-Diagramms mit derűseiben vöm Sphalerit. Dicse Annahme, nneli weleher die Fahl- erze nicht zu den Sulfoarseniten (-stibiten, -bismutiten), soiulern zu den Sulfoarsenaten (ete.) gohören wiirden, fiadét dureh die Analy- sen übcrhaupt keine Bestiitigung. Eine Auswahl neuerer Analy- sen hat M a e h a t s eh k i2" zusammengostellt: neunzohn gute Ana lysen enthalten nur 71 — 82 % (durehsehnittlieh 79.7%) des nach dic- sér Formel goforderten Sehwefelgchaltes, wogegen die Sulfarsenit- * Die röntgenograpliiseben Struktuibestimmungen von de Jóiig und Mochatschld (s. spiiter) lassan es glanzend erkenmen, dass allé miiéi siielden Vertrcter vesehiedener b’alilerzarten (u. Unterarlen) mit- einander morphotrop sind. Mineralsystematologiscihe Studien I. 115 főnnel mit den Analysenergebnissen in vollem Einklang, + 1.28% miltlere Abweiehung (maximul — l.G bezw. -[-G.í)%) ergibt. l)ie de Jón g‘sche Főnnel ist aueh in sonstiger Hinsicht unprúzis, da ein- und zweiwertige Hadika le in eincr Klammer als gegenseitige Ver t rc'ter zmammengefasst wurden, oline auf die Verandáimig dér resu ltie renden Wertigkeit und auf die damit verknüpfte Verande- rung dér stöehiometrisch geforderten Schwefelmengo Iliieksicht zu nehmen. M a é h a t s e h k i24 hat die Gitterstruktur niehrerer Fahlerze bestimmt. Aus den Ergebnissen sehliesst er auf die Főnnel R,XS;i: eintretende zweiwertige Metalle t rétén in solcher Wei.se a n die Stel le dér Kupferatome, dass sie zűr Hiilfte ein nielit neutralisiertes (ba- sisehes) Suliid bilden:* Cu\ Cu\ Cu% Cu-XSi -*• Cu-XSi — o/Zn-XS.1 Cu/ S»/2 — Zn/ D\Zn/ Diese Főnnel ent&pricht bei 2/3 Vertretung des R1 durch R" dem einen dér Tsolierm a kVehen Glieder. Die all géméi ne Főnnel lautet alsó nach Macliatsc h k i‘s Refunden so. wie l>ei Kretse Il- in er5\ auf welche aucli die P r i o r-S p e n c e r'selie Főnnel trans- formierbar ist, namlich: [Ri R“]3XS3+^ \vo x + y — 3. Die zweiwertigen Ionén nekmen im Gitter den Platz dér ver- Iretenen Kupferionen pin, das gleiehzeitig eintretende Schwefelatom kann nach Macliatschki aueh noch ieicht in den Hohlraumen des Gitters seinen Platz finden. Naelt alledem entspricht die P r i o r-S penee r-K retseh m e r-M a e h a. t s o k i-Formel alsó am hesten unseren heutigen Kenntnissen iiber die allgemeine chemisehe Zusammensetzung dér Fahlerze. Diese sind demgemass als die kubisch-hexakistetraedri- sche Modifikation des Cupro-ortho-sulfarsenites und seiner Morplio- tropen aufzufassen. Dicseiben besitzen in dieser Modifikation (in- foige dér Raumverhaltnisse) die Mögliohkeit und Neigung zűr minderen oder grösseren teilweisen Vertretung des Kupferions durch das ein 2-wertiges Metallion enthaltende Radikális 1 2)1 • Es falit somit das Auflösen dér Bruttoformel in die theoreti- sehen Komponenten von K retseh mer und anderen weg. Zűr 1 lesse ren Wiedeirgabe dér stöchiometrischen und strukturellen Vei- haltnisse wird an Stelle dér obigen Sehreibweisen folgende allge- meine chemisehe Főnnel für die Fahlerze vorgeschl agen20: [Ri,(RiiSi2)]3X Ss Entsprechend dér ohemischen Zusammensetzung ist die Fahl- Jene Erscheimmg, dass dér Eisengehalt dér Fahlerze durch verdünnte Salzsáure extrahiert wird, stimmt mit dieser Annahme ganz überein. 116 Vavrinecz Gábor erzjgruppe in die Abteilung dér Orthosalze einzureihen; mit Hin- ni cht aber anf das Au ft rétén basischer Radikale wird diese G ruppe ám bestén als letztes Glied obiger Abteilung einen übergang zwi- sehen den normalen und den basischen Ortliosalzen bilden, so dass sieh die Abteilung dér Orthosulfarsenite folgendermassen gestaltet: Ordnung: Sulfoarsenite, -stibite, -bismutite. U nterordnung : Ortho&alze. Abteilung: Nor m a 1 e 0 r t h o s a 1 z e. a) Unter abteilung: Salze einweriiger Kationén. Pylrargy-rit gruppé. b) U nterabteüuri g : Salze zweiwertiger Kationén. Kobellitgruppe. c) Unterabteilung: Salze 1- und 2-wertiger Kationén. Bournonitgruppe Sámson itgruppe Fahlerzgruppe Ordnen dér Fahlerze innerhalb dér Gruppé. Innerhalb dér Fahlerzgruppe bestebt zwisolien den verschie- denen Lebrbüebern und Tabellenwerken ein grosiser Wirrwarr. Fs werden meistens nur einige typische V orkornmnisse hervorgehoben, im iibrigen sind dann eventuell einige oder meihrere M inéra 1- namen in verscbiedentlicher Reibenfolge und olme eindcutige Defi- tiition aufgezahlt; dazu kommt, dass die Autoren nur einige, aber niolit dieselben Reprásentationsarten herausgreifen und die iibrigen aufgezahlten Mineralnabmen aueli willkürlioh gruppieren. Bei den Fablerzen besitzt das gegenseitige Verhaltnis dér ein- und zweiwertigen Radikale einé gerinigere Bedeutung, niclit so, wie z. B. das von MgSiO., und ALO;i bei den Augiten, Hornblenden und Chloriten. Dosbalb kann mán lieim S^yistematisieren in diesel- Familie von doni gegenseitigen Verhaltnis dér erwahntcn Radikale fást ganz abséhen und das Augenmerk völlig den im Aufbau dér Verbindungen beteiligten Ionén bezw. Elementen widinen. In den Fablerzen wurden bisher die Suliidé folgeinder Ele- mente gefunden: R' : Cu, Ag, R,i : Mn, Fe, Co, Ni, Zn, Hg, Pb, X»i : As, Sb, Bi. Von den selten und nur in unbedeutender Menge auftre- tenden Elementen (Au, Sn, Pt, Se) abgesehen, kom mén alsó zwei einweirtige, sieben zweiwertige und drei dreiwertige Elemente vor: demgemiiss ist die Zahl dér tíheoretisoh mögliehen Verbindungen 42. Von denselben kamen bis jetzt nur wenige in reinem oder miis- sig verun re inig teán Z üst and vor, die meisten t rétén nur als iso- Mineralsystcinatologrisöhe Studien T. 117 morphe Mischungsb©st:mdte'ile auf. Allé dicső Verbindungen sind in Tabelle IV. nngeführt und zwar in oincr Roilionfolge, welche die Fahlerze als Doppelsalze auffassend — in erstcr Linie durch die wachsende Ordnungszahl dós eiuieertigen Kations 1 í * , in ziyeiter Linic durch dieselbe des zweiwertigen Kations RM und schliesslieh durch jené des Niohtmetalles X111 bős! inmit war. Has taivaehliohe Auftrctcn der cinen odor dér anderen Verbindung in cinem gcmDehtcm Verkommen kaim nicht cinwandfrci bestimmt werden, die Tabelle zeigt demgemass nur die statistische Möglich- keit des Vorhandenseins der angefiihrton Tonenkombinationen. Aus der Tabelle ersehen wir, dass einige Verbindungen, námlieh die mit den Bestandteilen Cu Bi Ag — Sb Ag Ni As Cu Mn Bi Ag Bi Ag Ni Bi Cu Ni Bi Ag Mn Bi Ag Hg Bi gánzlieh feli len, alsó bisher nicht, oder nur in Spuren get'unden worden sind. Die meisten der angefiihrton Verbindungen kommen nie ganz rein vor. Chemiseh rein keimen wir Eisentennaiifit, Cop- })it, Miedziankit, wenigstens zu 80 ?ó anwesend sind die wesentlichen Radikale in A rsenten Hantit, Tetraedrit, SpaninFith und Fonrnetit ; Ő0% Mindestgehalti ist in vielen ,.gewöh>diche>t“ Tetraedriteii, im Freibergit und Malinowskit zu finden. Wie wir seben, sind einige Analysen au mebreren Orteni an- geführt, dicse entspreclien soleben Fahlerzvorkomvnnissen, welche mehrere seltenere Miselmm/sltcstandtoilo entlr'lten. Die Bedeutung der Citatennummer der Analysen ist aus Ta- l>elle V. zu entnehmen. Die meisten V örköm amissé be«tehen, wie mán siebt, aus der Misclmng zweier oder mehrerer der möglichen Verbindungen, wes- halb das Ordnen gewisse Schwierigkeiten bietet. Zűr Beseitigung dieser Schwierigkeiten werden die olien im allgemeinen Teil auf- gestellten Prinzipien herangezogen, dérén Befolgung das Ordnen des allzureiehen Materials ungemein erleiclitert. Es gibt wenige Gruppén im Mineralreich, welche iiber eine so grosse Anzahl der beschriebenen Arten und Unterarten verfiigt, wie die der Fahlerze. Deshalb ist dicse Gruppé zum Prüfen und Bestiitigen dieser Prin- zipien, welche zu den, in der Mineralogie ziemlich vernachlassigten systematologischen Arbeiten durch dieses Beispiel geschildert und empfohlen werden mögen, sehr geeignet. Allererstens nuissen die Arten henaus"esucht werden. Ist dics geschehen und die Reihenfolge nach dem Prinzip der wachsenden Ordnungszahlen bestimmt worden. so erhalten wir das Gerüst der ganzeu Gruppé. Wie aus Tabelle IV. ersichtlich, treten die meisten Arten nur in Cemischen auf, so dass von dicsen Gemischen die Reprasenümten der fehlenden Verbindungen im Sinne unserer Festlegungen herausgewahlt werden kőimen. In dieser Weise kann z. B. das Bismutlifalerz durch Annivit, Silberfahlerz durch Frei- bergit, Silberbleifahlerz durch Malincncskit usw. vertreten werden. 118 Vavrinecz Gábor Die vollstándige Gruppé en thalt ausser den Arten ncch die Unterarten (und Variationen). Vem chemiseh-physikali'Chen Stand- punkte betrachtet, kennt das System nur noch die Unterarten. Die LUeratur führt, eine seWr reiche Fiille von Fahlerzunterarteu an; dank dér wuchernden irrineralogischen Nomenklatur tesitzt fást jede nennenswertere Unterart iliren besonderen Namen (manchmal aueh mell re re), wcdurch dann dérén Bezeichnung einfacher und das System dieser Gruppé von lángén, zusammengesetzten Mineral- uamen möglichst fre’i sein wird. Das vollstándige System dér Fnklerzgruppe zeigt Tabelle VI. Tn dieser Zu s a m me n ? te 1 1 u ng seken wi> die' Unterarten von den Arten dadurck untersehieden, dass sic nickt am Amfang dér Zeilen síeli en. isendern ct w,as weitfr cinwarts; diese Anordnung erzielt niokt nur leiekte Untersekeidung dér Arten und Unterarten von- einander, somiéra erlaukt eine vasche Orientierung in dér ganzen Gruppé und erleicktert den Üherblick dér grosson Amahl von Arten und Unterarten. Sok-ke Arte'n, welche rein oder verháltnismássig rein vor- kom-men, wurden fett, die übrigen mit gewöknlicken Buehstiben gesetzt. Zwei sekr didit besetztö Felder dér VI. Tafel wurden da- seibst nur angedeutet und in den zwei Tcilen dér Tabellei VII. aus- fiikrliek, sarut den Begrenzungsgliedern, wiedergeigeben. Wegen dér stetigen Anwosenkeit und dem fást ausnakms- losen Vorwalten des Kupfers im Radikale R1 , wurden allé solchen Vorkommnisse, welelie sclion 3 Tonprozent Silber (in R1 ) entlialten, zu den Silberfahleírzen gerechnet, jene mit mekr als 20 Ionprozen- len wurden nöticenfalls als Vertreter dér entsprechenden reinen Síibe rfahlerz-Verbindung angeseben und somit als Arten bet ra eli- tet (im Sinne dós iim Absatz Iiber isomorph© Misckungen Ange- fük/rten). Die Verkaltnisizahl R1 : R11 wurde nur dórt angegeken, wo sich dieselbe rn extrémé Wr'rte nákert; dér Gesam tdurchschn itt derseliben betragt rund 89:31. Bei dér Angabe dér Kantenlánge des Element arwiirfels wurde das untersuchte Vor komimén mit * bezeichnet und dei lictr. Autor (de J o n g, Macii a tschk i, bzw. Daniin g u. Neu- mann durch den Anfangsbuehstaben seines Namcns angedeutet. Die oben aufgestellten Siitze und Ricbtlinieu babén eine von .ieder Willkiir freie, logiseke und sekr ükersiektlicke, aueh in kom plizierteren Fii 1 Ion leieht durekfiilirkare Anordnung und Giuppie- rung dér Arten und Unterarten ei’mögliekt. dürften deskalli aueli in anderen Mineralgruppen zweekmassige Dienste leisten. , Zusammen fossun g. 1. Fs wurde auf das Fokion system a tologiseker Árliciten in dér Mineralogie, sowie auf egmatitisehe Durehwebung mit Quarz ist eine lniufige Érsekei - nimg. Di r Plngioklas gehört zűr All>itolig<>klsis-01igo a,., ^7‘R fg- Quarzn.onzonit Scbafer Butte, Mont. Typusformel: s7„ a,,--, ^7*5 )'*• Quai zononzonit, Mokelumno Kiver Cal. Typusformel: s77 aI4.s **(.•» i 7- Nach den Paraméterű Osann‘s zeigt dieses Gestein mit den Gránitén von Gabién/. (34) und Florenzc (3(5) venvandtschaftliehe Beziehungrn, nur iet dér al- und Alkali-Gehalt im Gránit des Na.gytarpatak-Tales etwas höber. Auf Grund dér Niggli‘schen Werte steht dieses Gestein eben- falls mit dem dioritischen, trondhjeinitischen Magma in enger Be- ziehung, namentlich mit dem Trondhjomit von Dragaasen (Norwe- gen) desvsen Projektionswerte die folgenden sind: si— 300, al=43, fm=12.5, c=155, alk=29, k=0.13, mg— 0.56, Sebnilt: 0. Für dicsen Magnmtypus ist die Hehe des si-\Vertes (> 300) bezeichnend: al =40, fm steigt nicht iiber 20, c nieht iiber 16. Dér im Übeirgewicht verbandene Feldspat ist den nach ein Na-reichcr Plagioklas und deshalb ist al> alk. 3. Gránit. KiHnrpatuk-Tal. (Öttó, NW^Wand). Eine in Gangform auftret.ende Granitvarietat mit rosa (stel- Ienweise fleisch rőtem) Orthoklas, neben dem dér Plagioklas eine un- tergeordnete Rolle spielt. Die Dimensionen des Alkalifeldspats übersteigen oft 1 cm. Er bildet meist unverzwillimgte, fiaebe Tafeln nach (010) mit ausgezeichneten Spaltungsrissen. Er ist oft serizi- tisiert. Dér Plagioklas ist meist polysynthetischer Oligoklas. Per- lliitischc Verwachsung kommt haufig vor. Die Öffnung dér op- tischen Achsen des Biotits ist oft nahezu 0n. Er ist meist mit Mus- kovit lamellar verwachsen. Seine Verandeirung ist durch Chlorit und Eisenerz begleitet, seine Baueritisierung ist eine allgemiene Einschlu-s vorkommende Zirkon ist mitunter durch einen pleochroi- Zoisit fi und Rutil, letzterer im lángén Nadeln. Dér ím Biotít als Einschluss vorkomende Zirkon ist mitunter durch einen pleochroi- tischen Hcf umgeben ahnlich, wie in den Gránitén des Felkaer Tales3. Mit dem Magnetit zusammen kommt manchmal auch Pyrit vor. Dér Harmatit bildet mitunter 0.1 — 0.3 mm messende Plattén. 3 v. E. Lengyel, I. Finály und T. Szelényi: Beitrage zűr Petrographie dér Hohen Tátra. II. Die Gránité des Felkaer Tales. Acta ellem. min. et phys. Tóm. III. fasc, 1—2. Szeged. 1933. 124 v. Lengyel Emire Amerikanische Origi ' nolanályse : OsanP ‘s [Verte: N. iggli's Werte : Werte: Si02 65 62 S 74-48 s ... . ... 24 si ... ... 2886 qu 2001 TiOa 042 A 8-18 Al- ... 4 qz — ...+60-6 or 1940 Al20:i 20-48 C ... - 0 87 F - ... 2 al — . ... 53 ab 44 90 FeaOi 0-87 F 2-89 Al- ... 17 fm — ... 11 an 2-86 FeO 218 a 21 C ... ... 2 C ... ... 4 ilm — — 0-79 MnO ... ... 0.00 c 2 Alk ... 11 alk ... 32 hy 0.26 MgO 0.06 f 7 NK .. 7.1 k ... 0.38 mt 1.25 CaO 0.73 n 7.1 MC ... 1.2 mg ... 0.04 ap 0.21 NaaO 5.43 Reiche : /? c/fm ... 0.37 c 6.73 KaO 3.28 k ... - 1.4 Schn ... 3 1, 4.1.4. +H2O 0.56 T ... ... 4.53 ck 0.07 -H2O 0.03 cn 1 0.11 P2O0 ... .. 0.10 CO2 Sp. fíeck e‘s Werte: 99.66 \ ; = 95 ^ , = 57 5 = 36 d0„ - 14.9 lm System O.'iannbs steiht dieser Gránit dem Typus 5. Elk Peak, , Middle Beaver Crcck, Col. nahe, dessen Typusforirel s8U a2i-s e2.„ f„ ist. Per s-Wert ist bei un se rém Gestein niedriger, die u- und e-Werte sind höher. Einige Vervvandsohaít ze i g t dicsér Gránit auch mit doni Nord markit von Shefford Mt. Canada, (lessen Typusformel s73 a20 c2 f8 ist. Auf Grund dér Osann'ochen Paraméter stelit unser Gránit ebenfalls elem Mittelwert dér Nordmarkite aus Kristiania nahe, nur ist dér al-Wert höher, die a.lik-Zahl niedriger. lm System Niggli‘s zeigt es hinsichtlieh seiner Zusimmen- setzung ciné Verwandtsohaft mit dem zum trondhjemitisehen Mag- matypus geliörigen Aplit von Prat-ireur (Frankreich), was eine Folge dér Niedrigikeit dér fm- und c-Werte ist. 4. Granitaplit. Kislarputak-Tai, Öttó. Dieses Gestein stammt aus dér zum öttó (Fünf-Seen) hinauf- fül) renden Felswand, in dér es cinen 15 — 20 cm máchtigen Gang Ilii- det. Panidioirorph kömig. Mineralische Gemengteile: Orthcklas, Mi- kroktut, Quarz, und Muskovit. Saurer Plagioklas (Oligoklas) kommt nur als Einsohluss im ()rthoklia,s vor. Gestein stellemveise durch Chlorit blass grünlieh getönt. Rutilnadeln evseheinen liauptsachlieh im Quarz. Dér Zirkon biklet klcine Körner, dér Apátit lángé Nadeln- Das Gestein stelit im System Osannbs den saueren Gráni- tén (11. Big Tini bér Oreek-Typus) und Apliten nahe. Seine Projekti- onswerte stimmen a.m bestén mit jenen des Granits 52. Sonnerhult (Schweden) tiberein, elessen Typusformel sM.R a20.0 c4 fgin“ des Bietsc l.orn (Aarmassiv) am niicb- sten. Zusatnmenfassung. Die granitischen Gesteine sind — wie ich in einem meiner frttheren Aufsiitze4 ausführte — dureh das Schwanken des Verhalt- nisses zwischen Alkáli- und Alkalikalk-Feldspaten gekennzeichnet. Dicse Schwankung ián Zusammcnhang mit dér proportionalen An- derung maciit es befereiflich, dass die Gránité vorwiegend mit den Gliedern des Kalknlkalimagmas, manclimal mit dcm Magma dér reinen Na- und K-Serie nahe verwandtsehaftliche Beziehungen aufweisen. EinTeil dér Gránité s telit in seiner Zusammensetzung dem si- íeielien granitischen Magma nahe, in dem dér si Wert > 390, dér fm stets niedriger als 10 ist; eá fm, al> 40, alk <40. Dieise Grá- nité zeigen mitunter einen aplitischen Charakter. Dér Biotit spielt eine ausserordentlich geringe Bolle. Dér fm-Wert dér Gesteine vöm engadinitischen Typus ist 10, dér al-Wert> 40. Diese Gránité geliören auf Grund des Verháltnis- ses c : fm in die Sclmitte 2 — 6. Von ihren mineralisehen Gemeng- teilen herrscht dér Kalifeldspat var und dér Plagioklas ist relatív sauerer (Oligoklas, Albitoligoklas). Dér Orthoklas ist mit- unter fleischrot gefárbt. Dér Biotit spielt eine untergeordnete Rolle. 4 Vitéz Lengyel Endre: Beitráge zűr petrochemischen Kenntnis dér Gránité dér Holien Tátra Földt. Közlöny Bd. LXII. Bu- dapest, 1932. 126 v. Lengyel Endre Die Abnahme des si-Wertes und das Steigen dér fm-und c- Werte bringt diese Gránité in die Nalie des quarzreicheu dioriti- sehen und somit des trondhjemitischen Magmas, welches zwar reich an si ist jedoch cinen niedrigeren K-Wert als 0.31 aufweast. Dér fm-Wert steigt nicht iiber 20 und auch dér c-Wert bleibt unter 16. In dieven Gránitén erlangt dér Na-reiche Plagioklas das Über- gewicht tiber dem Orthoklas. Wie beim 3. Typus zu beobachten, steht ein Teil dér Gránité bei abnehmendem si-Wert ( <300), niedrigem e- und holiem alk- Wert den Nordmarkiten nahe In dicsen Gesteinen spielt dér Pla- gioklas eine untergeordnete Polle. # * * Mein aufrichtiger Dank gebührt Heirin Prof. Ilr. S. v. Szent- pétery für seine wertvollen Ratschlage, mit (lenen er mich w ah rend meiner Arbeit unterstützte und für seine Giite, mit dér ev mir die aus dem Roekefeller-Fond besehafften Apparate für meine Ute'rsuchugen zűr Verfügung stellte. Min e ralog i s eh - g e;o 1 o,gis ebes lnstitut dér Univer sitii 1-1 Sízeged, Mai, 1935, , ADATOK A HÁRSHEGYI HOMOKKŐ GEOLÓGIÁJÁHOZ. Irta: Fékeié Zoltán. BEITRÁGE ZŰR GEOLOGIE DES OL1GOZANEN SANDSTE1NS DÉR UMGEBUNG VON BUDAPEST. Von Z. v. Fekete. Dér Verfasser befasst sioh, mit dem Zusam ínonha nge dér Flecken dieses Sandsteines, dér westlieh von Budapest verbreitet und dureli ein Kieselsaures Bindomittel ch'arakterisiert ist. lm wrst Mohén Teile des Budaer (Ofner) Gebi nges erfolgte wahrend dér Zeit dér Pyreneiscben Orogenphase ciné Hebung, infolgedessen zeigt síeli zwischein den Schichtkomplexen des Eoziins und Oligozans eine mar- kanté Grenze. Dér östliche Teil — die unmittdlbare Umgebung von Budapest — blieb in ihrer früiheren Lage, dósba 1b iibergeht hier das Eoziin unrperklicb in die Scbiohten des Oligozans. Die gehobe- nen Teile sanken nőben kleinen Verworfungen vöm \Vesten naeh (Isten sukzessive ab, und so wurde unser Gebiet sebrittweise vöm Meerosarra erobert, wclcher den Sand des Hárshegyei- Sandsteines ablagerte. Naeh dér Ansieht dels Vorfassers stammt dér Kalkgehalt Adatok a hárshegyi homokkő geológiájához 127 dér un térén Horizonté dieses Santlsteins voan Sehutt des Grundge- binges her, wogcgen dér Kieselsüu regehalt dór obere Horizonté dureh Thermalquellen ausgeschieden wurde, dió nach dér Ablage- rung dér San de, abex vor dér Bildung dór hangenden transgrodie- renden Kisceller Tonschicht ©mporstiegon. A hárshegyi homokkővel nagyon sokan foglalkoztak. Míg az első munkák az akkori feltárások ismertetését, a regionális elterje- dést adják, addig a többiek a rávonatkozó adatokat csupán más geo- lógiai problémák bizonyítására használták fel. Itt részletesebben csak a főbb forrásmunkákat tárgyalom. A kevésbbé alapvető megfigyeléseket pedig majd csak az illető rósz létkérdéssel kapcsolatban említem meg. Hofmann K. (23) a budakovácsi hegység leírásával kap- csolatban részletesen foglalkozik a hárshegyi homokkővel. Leírja előfordulásait, kőzettani viszonyait és a budai márgával egykorú nak tartja, minthogy észreveszi, hogy ott, ahol a budai márga vég- ződik, már homokkő kezdődik. A hárshegyi homokkő földije mim mulit-mész, vagy bryozoás márga. fediije a kiscelli agyag. Buda- kesziről a következő kövületeket említi a homokkőből: Operculina complnnata D‘Orb., Ostrea gigantea Sok, Thracia scabra v. Ivóén., Tnrritella sp., Diastoma costélla Lnvk. A Thracia scabra miatt feltétlen oligoeén. Solymáron a következő anyag található: Cerithiam Ighiani Midi., Diastoma costellata Lmk., Pleurota- ma obeliscodes S ciliau ni., Chenopus cfr. pes carbanis Brongt., Cassis sp., Cerithium calcaratum Brongt., és bemosott kopott eocén kövületek. Ezek szerint kétségtelen a hárshegyi homokkő alsó oligoeén kora. Ivoch Antal (2G) a budakovácsi hegységtől északra levő terület képződményeit írja le hasonló részletességgel. Az ürömi Kőhegyen az északi lejtőn a táblás márgás nummu- lit mészkő felett észak-északkeleti dőléssel tetemes vastagságban a kvarchomokkő és konglomerát, e fölött pedig a kiscelli agyag te- lepül. (152, 156. o.) Csak településük alapján lehet korukra követ- keztetni, mert kövületek alig vannak bennük. Ha pedig vannak, ezek rossz megtartásnak. Az ürömi Kőhegy szelvényéből kitűnik, hogy a homokkő a nummulinás mészkő és kiscelli agyag között van, kora tehát a kettő közé esik. A pilisboros jenöi híd alatt a homokkő vörös a vasoxidtól, itt a település már nem oly biztos s a vastag- ság is kisebb. Mind a három homokkőképződményre csak települé- si viszonyok alapján következtethetünk. A solymári V árerdőhegyein a települési viszonyok azonosak a Kőhegyen említettel, csak a fekii nummulit mészkővel való érint- kezés határán található néhány ölnyi vastagságú, dolomit zárvá- nyokat tartalmazó mészhomokkő és kavics. A mészhomokkőben található kövületek kőmagvaiból kiviláglik a képződmény alsó 128 Fekete Zoltán oligoeén kora. A Kleiner Steinriegel déli oldaláról, ezenkívül Cso- bánkáról, Szántóról és Kővárról eimlít rossz megtartású — Fuchs meghatározása szerint — Pecten fíecondítus (Steinriegel) Pecten Hebertit (Szántó) lenyomatokat, s ezeken kívül még: Pocién s p. (Kővári és szántói bánya), Telima sp., (Vörösvár), Halcsigolya ne- gatívba (Szántó), vízinövény lenyomiata (Vörös vár), dliótermés (Csoibá nka) kövületeket. Petprs a csobánkai kőbányában talált Strombus Bonellii és Pecten flnbelliformis alapján a homokkövet a Lajta képletbe so- rolja, Koch ezeket nem találta metg. Valószínűleg rossz megtartású példányok hibás meghatározásai. Szabó .T ó z se f a következőket írja : (25) A kiscelli agyag a budai márgával egykorú és az alsó oligo- eénben a nummulit mészkő lerakódását követő időben rakódott le. A hárshegyi homokkő az aquitaniai emelet képződményei közé tar- tozik. Ez szerinte alsó miocén korú és egykorú a pectunculusos ho- mokkal és az u. n. felső barnaszén képződménnyel. A hárshegyi homokkő durva szemű, kvarcos kötőanyagú, he- lyenként a kvarc hömpölyök konglomeráttá teszik. Sok bányában művelték, fejtették kisebb nagyobb mértékben, Malomköveket, épí- tő- és lépcsőköveket készítettek belőle. Ilyen nagy monolithokat szol- gáltató kőfejtő van a nagy Hárshegy keleti oldalán a meredek lej- tőn. A hegy nyugati oldalán felső és alsó vereskőbánya van. A fel sőből szállították a kő nagy részét a Déli vasút ciklopszfalának épí- t és éhhez, valamint a várbeli Albrecht-út építéséhez is. Vannak he- lyenként likacson féleségei is, e likacsokat részben dolomit tölti ki. Települt se: Általában a megalodusmészkő a fekii, a Hárshegy nyu- gati oldalán lévő fehérmészkő-bányában azonban nummulit-mészre települt. Attól élesen el is válik. Hofmann Károly szerint a Budakeszi völgyben megfigyelhető, ezen formációnak a bryozoás márgára valló települése. Állati maradványokat nem, ellenben hatá- rozatlan növényi maradványokat ismer belőle. Hant ken Cinna- momum és Quercus leveleket talált benne (Ettingshausen meghatá- rozása szerint) Fedője nem biztos, mert vagy legfelül van, vagy lösz fedi. Biztos, hogy az eocénnél fiatalabb, de kérdés, hogy az alsó- vagy a középsőmiocénbe tartozik-e. A Hárshegytől északra a Nagykovácsira vezető út mentén nagy kőbányákban van feltárva, de itt, is meddő. Északabbra, Hidegkút felé hclyenkint kibújik a lösz alól és megtalálható a völgyet szegélyező magas hegyeik koszorújá- ban is. Budakeszi határában több előfordulása van: Hofmann szerint ez a homokkő összefüggésben áll a Solymáron és ürömön előforduló homokkövekkel. Scliaf a r zik F e r e n c a következőket írja : (24) A hárshegyi homokkő a nummulit mészkő és bryozoás inárga felett, de a kiscelli agyag alatt fekszik. Alsó oligoeén kora tehát pa leontológiai adatok nélkül már pusztán ebből is megállapítható, ó hetvenes évek elején Hofmann és Koch jellemző alsó oligoeén Adatok a hárshegyi liomokkö geológiájához 120 alakokat, szednek ki belőle, melyek a Földtani Intézet gyűjteményé- ben megtalálhatók. E fauna a következő: Operai! ina complanata D‘Orb. (Budakeszi), Orbitoides papi/rncea (Solymár), Ostrea gi- ípnitea Sol (Budakeszi). Numniulitcs Fichteli IV A roll (Solymár), Pecten Iludakeszeusis Hoffm. (Budakeszi), Pectcn cf. Thorenti (Solymár. Hűvösvölgy), Pecten reconditns Brand. (Borosjenő). Cardita Aglnurne Brgt. (Solymár), Lucina sp. (Budakeszi), Venus ágion nw Brgt (Solymár), Throcia rugósa Bol. (Budakeszi), Thra- cin scnhrn.V on Koenen (Budakeszi), Pnncpra sp. (Solymár); Pa nopca cf r. Hcrberti Bois. (Pilisszántó), Tcrcdo tnuruali Leyím. (Vörösvár); Tnrri tolla hidra B rgt. (Budakeszi) Tu> ritclla Archhnc- dis Brgt. (Solymár), Naiica crnssntina Desb. (Solymár), Natica Cepacea (Pilisszántó), Diastonia costellata Lk. (Budakeszi, Soly- már), Ccrithium Ighiani Might. (Solymár), Ccrithlum calcaratum Brgt. (Solymár), Chenopus speciosus Schloth. (Solymár), (ré- gen Clun. Pescarlionis Brgt.), Picula conditu Brgt. (Solymár), Cypren Tardci May. — Eym. (Solymár), P’euri torna Deshagesi May, (Solymár) , Pleurotoma obcliscoidcs Schaur. aff. (Soly- már), Halitherimm-borda (Pilisszántó). Tnborffy (33) már észreveszi, hogy a budai márga idősebb a kiscdli agyagnál. A hárshegyi homokkövet, mint a budai márgá- nál fiatalabb képződményt tárgyalja. Peren ez i István a következőket írja: (0) A Hidegkúti Steingarten alatt szürke agyagos, markazit gu- mókat tartalmazó üledék van. Ezt a D0 m-es kemény hárshegyi ho- mokkövén való áthatolás után érték el, A solymári ,.Auf dér Ődeiv“ tetőn hárshegyi homokkő foszlányai alatt kilúgozott, néha színezett, tufaszeríí növénytörmelékeket tartalmazó, helyenként kvarcitból álló gyengén palás homokkő települ. Vadász a Csővár-nézsai csoport- ból ír le hasonló képződményt. Schréter a pilisboros jenői fúrásból említ a hárshegyi homokkő és a dolomit alaphegység között kékes- szürke, vagy limonitosan barna agyagot. Hasonló képződmény a Ná- szúi északi oldalán triászon települve is található. Helyenként eb- ben az agyagban Meletta pikkelyeket találtak, ennek alapján Va- dász a képződményt a budi márgával egyenértékűnek gondolja. — Telegdli líotli Károly a pilisbor osjenői fúrásból e homokkö- vekből édesvízi csigákat ír le. F ere nézi nézete szerint ezek a kvarcitck többnyire gejzír üledékek, de nem tartja lehetetlennek, hogy e képződmények a visszavonuló budai márgatenger partján keletkeztek. T e 1 e g d i Rí o t h Károly azt észlelte, hogy a budai márga lerakódása után szárazföldi időszak volt. Az u. n. infraoligoeén szá- razföldi időszak törmelék-felhalmozódása idején is jelentkezik a kö- viiletmentcs homokkő, még pedig különösen- a budavidóki hárshegyi homokkő képében, (p. 8.) \ enill Aladárnak (1(1) az a véleménye, hogy a hárshe- gyi homokkő a budai márga lerakódását követő infraoligoeén denu- 130 Fekete Zoltán dáció után az ÉNy felől beáramló tenger első képződménye. E ten- ger kimélyülésével ülepedett le a kiseelli agyag. — A homokkő anya- ga, nyugatról a Biától Dorogig az időben kiemelkedett és azóta újra elsüllyedt alaphegység metamorf kőzeteiből való. Ez előbbi hegységnek csak a keleti széle emelkedett fel abban az időben, mert a Gerecsében nincsen hárshegyi homokkő. E munkákból látszik, hogy a hárshegyi homokkő egész terü- letéről összefoglaló értekezés még nem jelent meg, éppen ezért P a p p K á i'oly egyet, ny. r. tanár úr Öméltósága a hárshegyi homokkő geológiai viszonyainak összefoglaló tárgyalását tűzte ki doktori ér- tekezésem tárgyául. Munkám tárgya, az egyes előfordulások eddigi irodalmának áttanulmányozása után a helyszíni geológiai felvétel, a kőzetminták és kövületek gyűjtése, s ezek petrographiai, illetve paleontológiái meghatározása. Munkámat a Budapest Sz. Főv. földtani térképének 1929. ki- adásán feltüntetett előfordulások tanulmányozásával kezdtem, majd a Kutass y E. magántanár úr által kijelölt, térképen kívül eső, helyeken folytattam, végül pedig a S c h a f a r z i k-féle reambulált 1 :25.000-es Bp. Szt. -Endrei lapon megjelölt és szomszédos területeken végeztem be. A munkaterület nagy terjedelme miatt nem térképez- hettem fel az egész területet, hanem csupán az eddigi térképeken vé- geztem kisebb kiegészítéseket. A budai hegységgel összefüggő mun- kaeriilétcm nagysága 480 km2. Feltárások és lelőhelyek. A Budai hegység hárshegyi homokkő-előfordulásainak leírá- sában délről északra fogok haladni, majd külön tárgyalom a Budai- hegységen kíviileső előfordulásokat, Budaörs határában a Csíki Csárda és Kistorbágy között me- szes kötőanyagú hárshegyi homokkövet találunk. A rétegek enyhén, legfeljebb egy-két fok alatt délnek dőlnek. A Földtani Intézet gyűj- teményében ez előfordulásból Cardita cfr. Laurae Brongt. pél- dányt találtam. Ennek az előfordulásnak a határait a rossz feltárá- sok miatt észak felé elég nehéz követni. A „Bergacker“ területén ke- resztül a Köszörűkő hegynek tart. A Bergaoker területén a hárshe- gyi homokkő konglomerátos. A konglomerát az itteni szellőkben el van mállva, amit a felületen szétszórtan található egy-két cm. nagy- ságú laza kavics szintén jelez. Seherlf Emil (36. p . 66.) vélemé- nye.szerint a. hárshegyi homokkő konglomerát utólagos forrás-tevé- kenységre bomlott el, amely feloldotta a cementező anyagot. Mint- hogy azonban a konglomerátnak a felülethez ily közeli elmállását a Biai-hegy délkeleti csücskében, a Nagy Hárshegy északnyugati ol- dalán, valamint a Tökhegy és Szarvashegy között Hidegkútiéi észak- nyugatra ugyanúgy észlelhetjük s végül a pilisborosjenői Kőlíércnek a falu felé eső részén is több helyen ilyen laza kavics fedi a talajt, azért általánosnak vehetjük azt a jelenséget hogy a hárshegyi ho- Adatok a hárshegyi homokkő geológiájához 131 mokkő erősen konglonierátos részei könnyen elmúltnak és ilyen ka- viccsá alakulnak át anélkül, hogy utólagos forrás-tevékenységgel kellene számolnunk a cement feloldását illetően. Ettől a helytől északra a Köszörükő-hegy sasbércén folytató- dik a hárshegyi homokkő. A Köszörűkő homokköve finom szemű, az Erdüőri laknál a 173, magassági pontnál a homokkő majdnem víz- szintes településű, az egész hegyen csak finomabb szemű homokkövet találhatunk, a gyűjtött példányok szemnagysága kb. O.Oö mm. Ben- ne a festőanyagok az oldat haladási irányában vannak elhelyezve és így benne barna, sárga és vörös színű szalagok vannak. A lógna gyobb része sárgásbarna és a legkevesebb benne a vörös szín, mely csak igen végony szalagokban található. A Köszö rű kő hegytől északra eső Biai-hegy szintén hárshegyi homokkő Ikil áll. Keletre a Kecskehegy felé is vannak bizonytalan hárshegyi homokkőszerü kő zetfoltok, ezeknek a hárshegyi homokkőhöz való sorolását még pon- tosabb kőzettani és paleontológiái vizsgálatoknak kell megelőzniük. A Biai begyen a hárshegyi homokkőben már néhol kisebb kavicsok is vannak, általában azonban a kőzet aprószemü. A Xagybiai-földek délnyugati részén a 212. -es magassági pont melletti kőfejtő kőzetét változó irányú függőleges hasadékok járják át. A hárshegyi homokkő dőlése itt 12 li 4". A kőzet fehéres szürke, kissé meszes, Ü.5 mm. szemnagyságú, tömött. Ügylátszik jó építőkő, mert jelenleg nagyban fejtik. Az előbbi feltárástól északnyugatra a 22fí-as magassági pontnál is megtaláljuk a hárshegyi homokkövet. Innen északnyugatra haladva, az erdőben hárshegyi homokkő dara- bokat találunk szétszórva. A Kis Kopasz-hegyen is több helyen fel- tünedezik, háromszázötven méternél magasabban azonban már i.em látjuk. Úgy látszik a Kis Kopasz-hegyet a hárshegyi homokkő- tengere soha sem borította (26). Se ha farzik (24. p. 39.) azt tar- totta, hogy a konglomerátos részek anyagát erős tengeráram hozta. Erre felé a hárshegyi homokkő meszes kötőanyagú és majdnem min- denütt aprószemü. A kőzet alapján arra következtethetünk, hogy ebben a tengerrészben hiányzott az az erős tengeráram, amely a kenglomerátck kavicsát szállította A Kis Kopasz nyugai lejtőjén a 359-es magassági pontnál kissé lejjebb kb. 300 m-ben, a homok- kő legmagasabb előfordulási helyéről egy Cythersu .sp, került ki, mely a Földtani Intézet gyűjteményében található. Innen északra, .i Pátyra vezető út ászaki és déli oldalán, nagy feltárása van a hárs- hegyi homokkőnek. A Hosszú-Hajtáshegy legnagyobb része hárshe- gyi homokkőből áll. Ezenkívül a Páty-telkii országút felett is meg- találjuk a hárshegyi homokkövet egész Budakesziig. Innen a Föld- tani intézet gyűjteményeiben több kövület található. A legtöbb kö- vület a pátyi alsó út 21S. magassági pontjánál található. A homokkő enyhén délnek dől s lefelé mind meszesebb lesz. A felső rétegekben még van némi vörös színárnyalat is, a teljesen meszes rétegek azon- ban, mint minden más feltárásnál is, okkersárga színűek. A benne talált kőbeleket, melyek rendkívül rossz megtartásúnk és így meg- 132 Fekete Zoltán határozásra nem alkalmasak, legnagyobbrészt idősebb Lóezy La- jos gyűjtötte. Az innen kikerült kövülüetek Teredo- fúrások, melyek- ből magam is nagyon sokat láttam, Psammobia sp.. Isocardia sp., Pecten biarriizensis D'Arcli., Pholadomya Puschi Goi cl f., Ostrea Gigán Hca Ilonod, Pecten sp, és tökéletlen lenyomatok. A kőzet alsó, meszesebb része sok tökéletlen levéllenyomatot és olyan kőbelet tartalmaz, melyekből a nemet sem lehet megállapítani. A többé ke- vésbbé ép, meghatározható kövületek a Földtani Intézet gyűjtemé- nyéből valók. Id. Lóqzy talált a telkii úttól délre, az erdő sze- gélyén egy nagy pala görgeteget, melynek nagysága 12X6 cm. El van törve, messzebbről jöhetett, mert alakja már erős görgetettsóget mu tat. Az üveget karcolja fekete színű nem jól palás. Makroszkóposán grafitos kvarcitnak minősíthető az epizóna alsóbb részéből. Teljesen hasonló grafitos kvareitdarab került elő a hidegkúti Kővárról. Ilyen paladaraboknak morzsáit megtaláltam a Kis Kopasz oldalán is, de nagyobb kavicsot itt nem találtam. A nagyobb paladarabok ritkák. Általában igen aprószemű és meszes az itteni homokkő. A Páty- zsámbéki úton a Kis Kopasz nyugati előhegyeiben is találtam ho- mokkő foszlányokat. E homokkövek aprószeműek, a szemnagyságuk 1 mm. körül van, kötőanyaguk meszes, színük okkersárga. A Buda- keszi medencét valószínűleg egész terjedelmében elöntötte a hárs- hegyi homokkő tengere. A felületen levő hárshegyi homokkő azon- ban nem olyan elterjedt, mint ahogy az a S c h a f a r z i k-féle tér- képen látható Ezt Fórén ez i István is tapasztalta a térkép re- ambulációjakor. (6. p 199.) Az a dolomit konglomerát, amely a ré- gebbi térképen hárshegyi homokkőnek van feltüntetve, felső eocén- korú. A hárshegyi homokkő nagy területet foglal el Budakeszitől északra a Hársbokorhegyen. Ez az előfordulás a perbáli úttól délre is folytatódik, itt azonban a talajtakaró miatt nehezebben nyomoz- ható. Az úttól északra a Hársbokorhegyen és a Sziklafaltól nyugat- ra levő völgyben igen nagy foltokban van meg a hárshegyi homok- kő, Budakeszitől keletre pedig egészen a Szénazugig megtaláljuk erő- sen meszes, igen aprószemű foltjait. A Hársbok őrhegyről II o if- in a n n Károly sok kövületet gyűjtött. Az itteni homokkő sárga, meszes, aprószemű és megegyezik a Petneházi-rét déli részében a Színész üdülő főlőtt levő kőbánya homokkövével. Innen a következő kövületek kerültek ki: Pecten fíudakeszemis Hoffm.. Lveina sp., Thracia seabra. Koe.n., Thracia rugósa Bell., Turrilella incisa B r o n g t., Diaslomu costellata L m k., Corbula cfr. subpisum IV or b., Cytherea sp., Dentalium sp., Phasiatuella sp., Pecten Thorrenti IV A r c h., Fusus sp.. Valuta cfr. Uarpula Link. A kövületek legna- gyobb részét H o f f mán u már leírta, a többit a Földtani Intézet gyűjteményében találtam. Budakeszitől északra a Jnlianna-major völgyélien 400 — 450 m magasságban vannak kisebb hárshegyi ho- mokkő foltok Anyaguk aprószemű, meszes, színük sárga. Nagyko- vácsiban szintén megtaláljuk a hárshegyi homokkövet. Ugyancsak ez van a Teleki-hegyi Anna őrháztól északra 467 m. magasságban is. Adatok r. hárshegyi homokkő geológiájához 133 A nagykovácsii árkos beszakadás (7. p. 559.) déli és nyugati részén kisebb foszlányokban mindenütt megvan a hárshegyi homokkő, a Nagyszénás oldalán azonban hiányzik, mert itt egy körülbelül nyugat- északnyugati csapásé törés mentén emelkedik ki a Nagyszénás diploporás dolomitja és így csak az északi lejtőjénél ta- láljuk meg ,-i fiatalabb képződményeket. Nagykovácsitól nyugatra Fe re nézi (tí. p. 200) a hárshegyi homokkő alatt megtalálta az infraoligocén denudáció nyomait Nagykovácsiban a hárshegyi ho- mokkő alatt dolomitkonglomerátos homokkő van, amely néhol abra- ziós brecciába megy át. Efölött kioldott üreges, meszes kötőanyagé finomszemű homokkő van, végül pedig kovás kötőanyagú finosze- mü homokkövet találunk. A Kopasz-oldalon a homokkő 510 m. ma- gasra nyúlik fel. Ferenczi szerint (0 p. 201) ez a homokkő leg- magasabb előfordulása. Ennek a területnek a pontos feltérképezését Ferenczi végezte el. de térképét még nem adta ki. A budakeszii medencében, a Julianna-major völgyében és a nagykovácsii árkos vetődésében a hárshegyi homokkő — kisebb ki- vételektől eltekintve — aprószemű és legnagyobbrészt meszes kötő- anyagú. Egyes helyeken kevés márgás anyagot is tartalmaz. A bu- dakeszii gazdagabb faunából az tűnik ki. hogy itt az életkörülmények Mikkal kedvezőblíek voltak, mint a hárshegyi homokkő tengerének legtöbb helyén. A fent említett előfordulások a hárshegyi homokkő tengerének csendesebb öblei voltak, melyekbe valószínűleg keletről nagy Hárshegy felől inigredált be a tenger és ezzel szemben az az erős tengeráramlás, mely az olyan gyakori konglomerátos homokkő anyagát hozta, csak igen kis mértékben érintette ezeket a területeket. A homokkő kovás anyagát e része kinn úgylátszik csak távolabbi források hozták, amelyek az előbbi meszes kötőanyag helyébe méta szomatikusán lerakták a kovás anyagot. Innen áttérünk a hárshegyi homokkő típusos előfordulásainak területére Ezt a vidéket az az erős tengeráramlás járta át, amelyről már Se h' a farzik megemlékezik .(24. p. 39.) Ez rengeteg kavicsot szállított. Ezt a kavicsot konglomerát alakjában a Hárshegytől északra, Pesthidegkúton keresztül a solymári árkos vetődésen át, a Kőbércen, Kevélyeken keresztül, a Pilisszentlélek -pomázi hatal- mas törésvonalig mindenütt megtaláljuk. E konglomerát valószínű- leg folytatódik még az eruptívumok alatt is. Ezeknek az előfordulásoknak a legdélibb helye a Nagy Hárs- hegy, melyről e képződmény a nevét kapta. A Nagy Hárshegyet a Kis Hárshegytől, amint ismeretes, vetődés választja el, melynek mentén a hárshegyi homokkő a Kis Hárshegy dachsteini-mészkövé- vel oldalas érintkezésbe kerül. A Kis Hárshegyen hárshegyi homok- követ nem találunk. A Nagy Hárshegyre a homokkő majdnem min- den oldaláról ráborul. A 458 méteres csúcsig a legtöbb helyen megta. lálhatjuk a homokkő, alul tetemesebb vastagságú, felfelé azonban mind vékonyabb takaróját. A csúcs közelében már olyan vékony a homokkő, hogy egyes helyeken kibújik alóla a daclisteiui-mészkő. A 134 Fekete Zóltán hegy északnyugati oldalán ma már hiányzik a homokkő. A Kis Hárshegy nyergében pedig csak az előbb említett vetődésig tart, a Szép duhászné feletti nagy kőfejtőtől délnyugatra szintén hiány- zik. A homokkő feküje legnagyobbrészt dachsteini-mészkő és az em- lített kőfejtőtől keletre eső részen nnmmulinás mész. A homokkő itt vastag, jól rétegezett padokban települ, dőlése 13h, 20°. Ven dl A. könyvében a Nagy és Kis Hárshegyen keresztül fektetett (27. p. 179.) szelvényt is közöl A Hárshegy homokkövében nagyjából négy szintet lehet megkülönböztetni. Ezek a szintek a Hárshegytől észak- ra lévő homokkőelőfordnlásokban is megtalálhatók Az alsóbb szin- tektől a felsőbbek felé haladva, a homokkőben mindig kevesebb lesz a meszes anyag. Ezek a szintek nincsenek mindenütt kialakulva és sokszor előfordul, hogy az egyik szintben horizontális irányban ha- ladva egy másik szintre jellemző kőzetet találunk. Mivel a hárshe- gyi homokkő típusos előfordulásaiban kövületek alig vannak, vagy egyáltalában nincsenek, kénytelenek vagyunk petrográfiailag jel- lemzett szinteket kérési, hogy a különböző előfordulások közt meg tudjuk vonni a párhuzamot. Az alsó rétegek a Daehsteini-mész alig koptatott kavicsait tartalmazzák, melyekben homorú részek is van- nak és méretük mogyoró — ököl nagyságú. Ezek a kavicsok nagyon közelről származhatnak, mert görgetettségiik igen alacsony fokú- A m ész-kavicsot huvpiros kötőanyag tartja össze, melyben homok- szemek vannak. Ezekben a rétegekben a mészkaviesok meny- nyisége túlteng, úgyhogy a kőzet színe rózsaszínű. Efölött világos szürke konglomerá.ttá változik a kőzet. Ez még kevés meszet tartal- maz, mert sósavval megcseppentve nem pepzseg. Kobaltnitrát- tal megcseppentve és kiizzítva halvány kékes árnyalatú lesz, amiből valószínűleg kaolinos anyagra következtethetünk. A homok kő legmagasabb rétege vörös vagy tóglavörös kötőanyagú, egyenletesen elosztott színű, melyben a szemnagyság szintén igen változatos. A kőzet porát egyszerű kémiai vizsgalatnak alávetve a vörös színt beszáradt vashy d rox id-kol lóidnak gondolom. Scherf E m i 1 (36 p. 37.) is kolloid anyagot sejt a hasonló kőzet -színeződé- seknél, külföldi analóg esetekből kiindulva. Ez a szint semmi meszet nem tartalmaz. A Hárshegyen szorgos keresésem ellenére sem talál- tam kövületeket. A rendelkezésemre állót gyűjteményekben és iro- dalomban sincs nyomuk. (32). A Kis Hárshegyre vezető nyereg hamuszürkc homokkövének aprószemű részén tükörsima, 13b irányú közel függőleges, kissé 19h felé dűlő vetőpáncél (liarnisch) található. A hegy északnyugati részén a Feketefej felé eső homokkő a 350 méternél magasabban nyúlik fel. E helyen jelenleg a térképen hiányzó háromszögelési oszlop áll. Az oszlop körüli kis fensíkon 1.5 — 2.5 cm nagyságú fehér kvaroka- vicsokból álló konglomerát van. A konglomerát a talaj mentén el mállóit és kavicstakarót alkot. Ezt a kotr lomerátot megtaláljuk a Szarvashegyen a Felsőpatakhegyen és a Nagy Kevély gerincén a homokkő előfordulások legmagasabb pontjain. Ez a nagy- Adatok a hárshegyi homokkő geológiájához 135 szemű konglomerát a talaj mentén minden előfordulásban széj- jelesik és kavic-takarót alkot. A kavicsok között szaru kő ka vi csők is szereiéinek, melyeknek repedéseit meszes anyag tölti ki. Találni még itt nagyobb lekoptatott grafitos kvarcitpala darabokat is, ino- lyeknek petrográfiai viszonyai arra utalnak, hogy az epi zónában keletkeztek. Ilyen paladarabckat találhatunk Budakeszin (ezt már említettem), a hidegkúti Várhegyen és a Nagy Kevély gerincén, a durva konglomeráton. Általában azonban az ilyen paladarabok na- gyon ritkák. Az előbb említett homokkőfolt a tetőig felnyúlik. Az előbb tárgyalt homokkő folttal, valamint a fazekashegyi homokkő vei a 258-as magassági pontnál függ össze. A Feketefejen is, a Fa zekasdiegyen is erős déli lejtésű a homokkő, de a rossz feltárási vi szunyok miatt pontos dőlést nem mérhettem. A kőzetük egyezik a hárshegyi világos szürke középső szintnek megfelelő homokkővel, kaolinos betelepülésekkel. Sósavval megcseppentve alig észrevehe- tően pezseg és a kőzet porának sósavas oldata rozsdás színű. Tehát a szürke kőzetben valamilyen ferro vegyidet van, amely sósav hálá- sára ferricloriddá alakul át. A rétegek dőlése megközelítheti a lejtő dőlését. A villamos megállónál a hárshegyi homokkő az árkos vetődés- lén először egy széles lépcsőt alkot, majd az Ördögárok árkában eltűnik a fiatalabb rétegek alatt. Azon a szélesebb lépcsőn, amely a Hárshegy és a villamosmegálló között van, a homokkő legfelsőbb durván konglomeráto.s színjén találhatjuk meg nagy tömbökben az erdőben. Ugyanezen a helyen, valamint a Hárshegy északi lejtő- jén is megtalálhatjuk az egykori kovás hévforrások nyomait. A kő- zetlén függőleges kb. 1 L> cm vastag kovateléreiket találunk, ezeknek a teléreknek az anyaga kékesszürke, sugaras kalcedón. Mivel a homok nagyon alkalmas arra, hogy a hévforrások vizét elvezesse, közelfekvő az a gondolat, hogy a homokkő kovás anyaga ezekből a forrásokból származik. Scherf Emil is ezen a véleményen van és felsorol olyan külföldi példákat, ahol a hárshegyi homokkőnél sokkal nagyobb tömegű és elterjedésű homokköveket is források kovásítottak el. (36, p. 69.) A villamosmegállónál lévő ismeretes ár- kos vetődés után a homokkő újra felbukkan a Vadaskert. Kővár, Vár, Szögliget délkelet-északnyugati sasbérc sorában. A Vadaskert déli részén a homokkő határa a 200 méteres szintvonalon van és a hegy mindkét csúcsán keresztül a hidegkúti erdőszélig tart. Feküje nyugaton fődolomit, keleten, valamint a különálló keleti foszlányon nommulinás mészkő. A rétegek dőlése 13h, 30". A déli részen az előbb említett szürke homokkövet találjuk, amely a hegy északi ré- szén vörösebbé válik és elhintett kavicsokat tartalmaz. A homokkő sósavval magcseppentve nem pezseg. A Kővár tetején a hárshegyi íelsőszintnek megfelelő vörös kovás homokkő fordul elő. Hidegkút felé egy ismeretes 22 h-ás csapáséi vető lezárja a rögsort. Ezzel pár- huzamos vetők között emelkedik a Vöröskővár, majd ettől észak- nyugatra egy 280 méteres magas domb. Ezek után újabb beszakadás 136 Fekete Zoltán van és csak a Csúcshegy-szarvashegyi ívelt v. ti; miiéi emelkedik új ra ki egy másod-haimadkori rögsor. A terület tektonikáját Tan- ger H. jellemezte nagyon világosan (7. p. 560.). A hárshegyi homokkő dőlése a Vadaskert és Vöröskővár között igen csekély lehet. A két hegy közti út 278 m-es pontján, az út melletti árokban a viz elmosta a vidéket borító löszt és kilátszik a hárshegyi homokkő felső vörös, durvaszemü szintjének megfelelő homokkő. A Vörös Kővár és a tőle északnyugatra lévő domb között is hasonló a település. A Vöröskővár Sasbérce dél felé megbillent, ezen az oldalán egy hatalmas 15 h, 20° dőlésű réteglap alkotja a lejtőt. A Csúcshegy-szarva shegyi ívelt vetősík mentén kiemelkedő rögsor több .pontján megtaláljuk a hárshegyi homokkövet Ebben a rögsorban három szintet különböztetünk meg. A legalsó szint finom- szemű, kb. 0,1 mm szem-nagyságú egyenletes homokkő. Ez az dsó szint megtalálható a Tökhegy és a Felsőpatakhegy déli lejtőjén a Malomcsárda felett. Ebben a finemszemű homokkőben s-k bizonytalan kövületnyom található A Teródo fúrások igen gyako- riak. Sok rossz megtartású, meghatározhatatlan nővén vlenyomatot és igen kicsi, szenesed ett állapotban lévő levéllcnyomatot is tartal- maz Kötőanyaga tiszta kovás. Jól látni benne a sz’nes áramszala- gokban jelentkező oldaltvándorlást. A tökhegyi kőfejtőben megfi- gyelhettem, hogy a barnássárga festék terjedési sebessége a legna g.yobb, mert a festett sávok körül ez a szín mindig a leghosszabb és a legszélesebb. Kisebb a narancsszín és legkisebb a lilásvörös szín terjedési sebessége, mert a lilásvörös szili csak vékonyabb szala- gokat alkot, amelyeket a narancsvörös vastagabb szalagja vesz kö- rül. Ebből arra következtethetünk, hogy a mangános, vasas sol ag- gregátumai a barnássárgától a lilásvörös felé mindjobban pectini- záltak voltak. A festékanyagoknak ehhez hasonló elrendeződéséről ír Seb e r f Em i 1 is (36, p. 37.). Ha nem tartjuk a festéket kolloidnak, akkor is a lilás mangánvcgyiiletek hamarább csapódnak ki, mint a jobban oldódó vasvegyülotek. \ L 1 -téri-Z. 3 f~- ~-l foc WQ/i íve nnöfriio Z (“3 ,,wyr^ .>oU(tvH,n 1 MIS) i/> iWwmA r-tq'M Fig. 16. ábra. Profil von Hűvösvölgy bis zum Várhegy bei Solymár. 1. Voreoziine mid oozaiie Ilildungcn. 2. Kalkigcr olig’ozáncr „llárshe* gyer“ Sámlidéin. 3. Kieseliger oligozanor „Há rs hegyőr" Sandstein. , 4. Löss. Adatok a hárshegyi homokkő geológiájához 137 A középső szint vörös, 1 — 2 mm szemnagyságéi és föltűnően hasonlít a hárshegyi fölső vörös szinthez, melyet a Kőváron és Vó rösköváron n cgtaláltunk. Eszerint az előbbi fíiiomszemű alsó szint hetcropikus aequivaler.se a hárshegyi középső, világosszürke szint- nek. A má.scrlik, tehát középső, vörös, durvább szemű szint kőzete is egyenlete Ezt megtaláljuk a Hármashatárheay oldalában, kisebb folt b ’n. Itt utólagos forráshatások következtében egyes helyeken porlóvá, szét esővé változott. Ez a szint képezi a tökhegyi és malom - esárd ü kőfejtők Havasabb szintjét és felnyúlik a Felsőpatakbeggycl szemben nyugat felé, a vízesésen túl lévő domb tetejére is. Ez utóbbi dombon - fekiije máriás festékföld (G p. 20G.) és dolomit brecciához hasonló kőzet. Az árokban a vízesésnél a homokkő fedője, mint már Hofn ”nn ;s megemlíti (23). a kiscelli agyag. Ezt az agyagot vizsgálva, legalsóbb szintiéiben nem találtunk l>cnnc források okozta elváltó/- -t. ami két-évtolenné teszi, hogy a homokkövet elkováo-ítő forrás ek a kiscelli agyag lerakódása előtti időben működtek. A rögsor ez itban a felső szintet, a Tökbegynek a Szarvashegy felé eső részén, a legmagasabb pontokat fedő konglomerát képviseli. Ez a konglomerát épen úgy szétmállik kavicstakaróvá, mint a Hárs- hegy északnyugati old Ián említett konglomerát. A két konglomerát min h n tekintetben azonosnak látszik, így ez a konglomerát a hárs- hegyi negyedik cs a tökhegyi harmadik szintnek tartható, mert a fekiijük mindkét helyen a durvaszemű vörös homokkő. Az egész hóim okkő rétegsor fekiije a numnmlinás mész, vagy dolomit. A fentebbi rétegegyeztetés talán kis'-é merész, mert egy-egv szinten belül is találunk kisebb változásokat. Minthogy azonban az álolános képijen lényegesebb és kiterjedt cáfoló észleleteim legalább is ezid ősze r int még nincsenek, felvehető a négy szint. Hogy a hars hegyi középső, világosszüriike szint fokozatosan megy át n tökhegyi finomszemü alsó szintbe, azt az is bizonyítja, hogy a kettő közé eső Vadaskert-szögligeti sasbércen, a hárshegyi középső szint világos- szürke kőzetében, a vadaskerti kőfejtőben és a Szögligettől délre lévő sasbérc márm. remetei végében találtak benne Pectet) sp. lenyo- matokat, Ezek a Földtani Intézet gyűjteményében vannak elhelyez- ve. E kövületek is arra utalnak, hogy a homokkövet lerakó tenger- ben az életkörülmények fokozatosan javultak a Tökbegy felé. A Tökhegyen a dőlés 13 h 10°. A tökhegyi rögsor mögött vannak az ismert solymár-rákospat iki árkos vetődés 20h esapású párhuzamos törései Az első törés a Nagyszénást a Csúcsheggyel köti össze. A vetődésmenti meredek lejtőtől a pilisvörösvár-solymári völgy fenekéig több kisebb foltban megtalálhatjuk a homokkövet. Előfordulásai: a Tökhegy mögötti folt a Rozália téglagyár közelé- ben. a Szarvashegy mögötti folt, a solymári Várhegy és Várerdő hegy, valamint a pilisvörösvári állomás, a pilissszentiváni Kálvária mögötti kőbánya és a Piliscsaba körüli előfordulások. A homokkő fekiije az eocén vagy triász. Erre mészkő- és dolomit-breccia települ. 138 Fekete Zoltán Ez volna tehát itt az alsó szint. Erre egy finomszemű meszes, felfelé mindjobban elkovásodú homokkő települ, amely nagyon hasonlít a tökhegyi aprószemü homokkőre. Amennyiben ez a fedő homokkő egyeztethető a tökhegyivel, akkor az alattalevő dolomit-breccia vi- szont megegyezik a hárshegyi alsó szint dachstein mészkő brecci- ájával. Ahol az alsó szint meszes, nagy hasonlóságot látunk a buda- keszii meszes homokkőhöz, melynek fedője szintén fínomabbszemü kovásabb mészkő. A Solymár körüli előfordulásoknál az eocénra diszk ordánsan települ a dolomit-breccia s erre viszont konkordánsan a meszes homokkő, amely felfelé elkovásodik. A dolomit hrecciából Pedert sp. került ki, amely a Földtani Intézet gyűjteményében van elhelyezve. E homokköveknek főleg alsó meszes részéből, úgy mint a budakeszii esetleges equivalensből sok kövület kőmngva került ki, melyek legnagyobb részét Hofmann, Koch és Rozlozsnik gyűjtöt- ték cs magamnak is sikerült megtalálnom néhányat. Az itt előfor- duló kövületek a következők: Pecten cfr. Thorenti D‘A r c., Veuus A(jlau. 235.). Piliscsabáfól északra is vannak nagyobb hárshegyi homokkő foltok a triász alaphegységen, amelyeken szintén megtaláljuk a forrástevékenység nyomait és ennek eredményeképen a változó szem nagyságú világos homokkő kötőanyaga a felsőbb szintekben kovás. Most eljutottunk n solymári törlés fenekére és ezután azt a vidéket vizsgáljuk, orrely a törés é« a Pilisszánó-Pilishorosjenő- Palotai patak törése közé esik. Érvek a tr'rülenek a délkeleti részét Szentes Ferenc (5. p. 283 — 293-ig) tektonikailag kitünően fel- dolgozta és dolgozatához csatolt térképe már feltünteti azokat a tektonikai viszonyokat, amelyeket a hárshegyi homokkő települési viszonyaival kapcsolatban érintek. E terület rétegeinek az össze- függését a hidegkút-solymári terület rétegeivel már Kocli Antal klasszikus szelvénye is feltünteti (2G. p. 157.). Szentes Ferenc több irányban fektet át e területen keresztül szelvényeket (5. p. 290 — 291.), melyek nagyszerűen ábrázolják a hárshegyi homokkő települési viszonyait. A solymári völgy baloldalán, a Rozália tégla- gyárral szemben, a 12;)-es magassági ponttól északnyugat felé, 600 m hosszú darabon az út mellett megtalálhatjuk a hárshegyi homok- követ. A homokkő határa az ért mentén a 130 ni-es szintvonalon van. Az út mentén éles vetővonal van. Csapásiránya 21h, tehát párhuzamos azokkal a vetőkkel, amelyek a legtöbb munkából is- meretesek. A vetősík mentén tükörsima páncél van. A homokkő alsó szintje fehéres szürke, átlagos szemnagysága 1 — 5 mm, nagyobb szemek szétszórtan 1 cm-ig találhatók. A kvarcszemek szürkés- fehérek. A homokkő dőlése llh 30". A réteglapoknak megfelelő sík- ban több sorban 2 — 5 cm nagyságú szénlencsék találhatók. Ezek valószínűleg tengeri növények szenesedett maradványai. A Inkák- ban zsíros, bitumenes, széthulló laza szénpor van, amely nem tölti ki a lakukat teljesen. Valószínű itt, hogy a kovás anyagú hévfor- rások feltörésekor az organikus anyag u ég ép volt, tehát a kovás anyag közvetlenül a lerakodás után jött fel. Ennek a homokkőnek fedőjében vékonyabb vörösbarna homokkő van, melynek szem- nagysága 1 — 2 inni. A domb tetején 190 m magasan 19h csapáséi tö- rések vannak, s a homokkő dőlése 14h 10". A domb mögött a 191- us magassági ponttól északra vezető úton a dőlés 20h 10". Az út mentén 2l'h csapáséi vetőt találhatunk. A Kövesbérctől és az úttól délkeletre, a 190 in magas hegyen 12 méter mély kőbánya van. Ezt a hegyet a légi térkép Ürgehegy néven tüntette fel. A homok- kő aprószeinü, 1| — 5 mm szemnagyságéi, ritkán szórt kavicsokkal. Színe fohéros-kékesszürke. A dőlés 22h 7°. Az út n entén 15 liórás supású, 10 m magas függőleges vetőpáncél van. Erről a köbéi- Adatok a hárshegyi homokkő geológiájához 141 nyáról Kocli Antal is megemlékezik (26. p. 1(50.). Az előbb említett úttól északnyugatnak, a Kövesbére északkeleti oldalán, 2(10 m ma- gasan, hirtelen meredek lesz a hegy. Alul nagy legurult homokkő tuskók találhatók. A hegyoldalban lejjebb finomabb, 0 2 mai szem- nagysága homokkő igen ritka, 2 mm nagy kvarc vagy szarukő sze mekkel található. Feljebb a homokkő durvaszemü, 2 min nagyságú kavicsokból áll, rika. 2 mm nagyságú szarukődarabokkal A ho- mokkő kötőanyaga kovás. A hegy tetején, a 281-eö elsőrendű három szögelési pont mellett dél felé, felhagyott, hatalmas kőfejtő van A hegy tetején 221 1 csapásai, függőleges, hypoparalh 1 kovás erek is vannak. A hegyen található törések csapása 22h, a homokkő dő- lése pedig fOh 15" A homokkőben néhol barit táblácskák talál hatók, jeléül annak, hogy itt igen magas hőfokú hőforrások törtek föl, amelyeknek vize a kritikus hőmérsékletnél alig volt alaeso nyald) hőfokú. A Kövesbérc tetején. 275 m magasan, a vitéz Bíró-féle kő- bányában a kőzet piros, sárga vagy rózsaszín. A kőbányában ér- dekes gyűrődések észlelhetők. A gyűrődések tengelye 22h csapáséi. A szinklinális tengelyétől északra az antiklinális tengely 26 mé- terre van. A déli antiklinális tengely valamivel n esszebb van az erdőben. Délfelé haladva még egy teljesen hasonló szinkliuális- antiklinális hullámot találunk, ez azonban az erdőtalaj alatt már nehezebben követhető. A bányában levő szinklinális északi szárnya o" dőlésű. A déli szárny dőlése erősebb, 15 fokos. A Maurer Antal- féle kőbányában a Kövesbérc északnyugati végén, 260 ni magasan a dőlés 22h 5°. A homokkő lazább, sárgás- vörös, egy-két mm szem nagyságú. A Varga-féle kőfejtő kőzete vörösebb s dőlése az előbbi. A Kövesbércről Borosjenőbe vezető út mellett, 251 m magasan, kon- glomerát van, 2.5\1.0 cm nagyságú kavicsokkal. dJyt> XX. ^ Wkv'l olw . Ave/v: ( V SvtÓ líövttkvi/rt t ? £e rxyyftl'Vu} ! \ h/vvÓXw si'Zi/v Fig. 17. ábra. Faltaiig im Hárshegyei* Sandstein. Biró-Steinhiuch Kövesbérc bei Pilisborosjeuő. 1. Olgozaner Hárshegyei* Sandstein. 2 Sandstein mit Quaizaderu. 3. Beden. 142 Fekete Zoltán Amennyiben a Köbére körüli előfordulásokat identifikálhat- juk a hidegkúti előfordulásokkal, úgy az Ürge-hegyi finomszemü homokkő megfelel a tökhegyi alsó szintnek, a kőbérei durvább sze- mű homokkő a tökhegyi felsőbb szintnek, az utóbb említett kon- glomerát pedig a tökhegyi felső konglomerátnak. A Malomerdő dombon (24. p. 38.) a dolomitra települő hárshegyi homokkő any- nyira tele van dolomitkavicsokkal, hogy Seb a far zik Ferenc szerint alig nevezhető homokkőnek. Ez a képződmény megfelelhet az előbbi dolomit-brecciáknak Koch Antal szerint (26. in 158.) a rétegek vizszintesck. Innen Hidegkút felé délnek dőlnek, míg Csókánk a felé északnak. Ebből Koch Antal hatalmas antikli- nálisra következtet, melynek tengelyével párhuzamosan sok törés van. — A Kőbérc és Pilisborosjenő között még egy nagy lépcső van, azután leszakad a rétegsor Pilisborosjeúő alá. E lépcsőkről először Taeger Henrik tesz említést (7. p. 561.) Se hírét er Zoltán (14. p. 8.) a pilisbor osjenői fúrással kapcsolatban megemlíti, hogy Pilisborosjenő alatt a fúró 53 m vastag kiscelli agyagon hatolt keresztül. A kiseelli agyag alatt van a hárshegyi homokkő, amely alul meszes, feljebb agyagos, légiéiül pedig kovás kötőanyagú. Pilisborosjenő északkeleti végétől egyenes úton. északnak az Ezüsthegy alatt van egy kisebb homokkő lépcső, lösszel fedve. A rossz feltárási viszonyok miatt itt dőlést nem mérhettem. Az Ezüst- hegy keleti végénél van a Kőhegy. A Kőhegy dél lejtőjén egy há- nyában alul meszes, feljebb kovás, különböző szemnagyságú homok- követ fejtenek, melynek dőlése 2h 30". Az itteni előfordulásokról Koch Antal is említést tesz (26. p. 160.). Az Ezüsthegy keleti ré- szén hatalmas kőbánya van. A kőbánya alsó szintje egy barlang- járat legfelsőbb ágát érte el. A barlang valószínűleg a hárshegyi homokkő alatt levő dachstelin mészkőben keletkezett és beszakadá- sokkal jutott el a fölötte Léivő, eocén mészkövén keresztül a hárs- hegyi homokkőbe. Jelenleg a barlang feneke és minden fala hárs- hegyi homokkőben van. A bánya alsó szintjében, a barlang körül széteső laza. homokkő van, aim-fly hasonlít a há rmashatárhegyi széteső homokkőhöz. .A homokkő magasabban aprószem íí, szilárd, 3 cm-es vastag kavics rétegekkel váltakozik, amelyek kb. 2 méte- renként települnek. E rétegek dőlése 22h 5". A homokkő szemnagy- sága 3 mm. A kőzet legnagyobb része szürkés-fehér. A rétegződést mutató iilepedési fordulatok tehát itt abban nyilvánulnak meg, hogy a finomabb homokkőben a réteglapok helyzetének megfelelő vékony kaviesrótegek vannak. E kavicsréteigek arra engednek következtetni, hogy a hárshegyi homokkő tengerében ezeknek a ré- tegeknek a leülepedése ideliiébeu a tenger áramlatai nem mindig érintették ezt a területet. A fínomabbszemű rétegekben is találunk néhol nagyobb kavicsokat elszórva, de ezeknek a rétegszerű kavics- betelepüléseknek egészen éles alsó határuk van a l'inomszcmű kőzet 143 Adatok a hárshegyi homokkő geológia jóhoz felé. A kavicsokat csak erősebb tengeráramlat hozhatta, míg a fino- mabb homokot már .gyengébb áramlat is ide tudta szállítani. Ami- kor az erősebb áramlat elhagyta ezt a területet, a gyengén áramló vízből azonnal leülepedtek a nagyobb kavicsok, mig a finomabb homok leülepedéséhez hosszabb idő kellett. A kavicsrétegek meg ismét lődé.'éből arra a valószínű következtetésre juthatunk, hogy az erősebb tengeráram többször érintette területünket, majd ismét elvonult róla. Az Ezüsthegy finomszemű homokkövében is megta- lálhatjuk azokat a fcstéksá voltat, amelyek a színező anyagokat tar lalmazó forrásvizek tovalvaladásának útját jelzik. Az Ezüsthegy legészakibb lejtőjén, 350 méter magasan nyitott két hatalmas bánya vagy 60 méter vastag homokkövet tár fel. A dőlés 3h 6". A homokkő 2 mm-es alapanyagában 2 cm vastag kavi- csok vannak. Alul konglomerát van 0.75 cm nagyságú kavicsokkal. A Nagy Kévéi y északi oldalában, 320 m magasan van egy kis rét, amelynek alsó sarkában eddig még ismeretlen hárshegyi homokkő előfordulásra bukkantam. A Nagy Kevély és Csúcshegy közti nye- reg 206 méter magas pontján íiuomszemű homokkő van, amelynek dőlése 8h 20". Fent a csúcshegyi kőfejtőben jól fejlett vetőpáncélok vannak és a kőzetben tufa betelepüléseket is látunk. A felső bányá- ban kissé sárga, átlátszó barit, néha limonitcs kéreggel fordul elő. A bariton a [001 1 és az [ 1 10 1 forma jelenik meg. Fgy nagy vető- páncél tetején lehet itt a homokkő 8h 20" dőlését mérni. A forrás- működés itt abból látszik, hogy kisebb-nagyobb üregek vannak apró barit kristálykákkal kibélelve. Mivel a forrásműködések nyomai a hárshegyi homokkő legfelsőbb szintjéig nyomozhatok, kétségtelen, hogy a források a hárshegyi homokkő homokanyagának lerakódása után, vagy legalábbis a lerakodás végén törtek fel. Azokból a he- lyekből, ahol a kiscelli agyag a hárshegyi homokkővel települ, jól látszik, hogy a kiscelli agyag lerakódásának kezdetén a forrásmű- ködés már megszűnt, mert a kiscelli agyag alsóbb rétegei nincsenek el k ovásod va. Amint már említettem, a hárshegyi homokkő lerakó- dásának elején az akkori felszin mésztörmelékéből származó mész került a homokanyagba, később valószínűleg már tiszta homok ra- kódott le. A tiszta homok nagyon ellentálló a diagenezissel szemben, míg a meszes homok aránylag gyorsan alakul át meszes kötő- anyagú homokkővé. Ezekután közelfekvő a gondolat, hogy a tiszta kvarchomok lerakódásának végén, mikor a források feltörtek, az alsó meszes homok már többé-kevésbbé homokkővé szilárdult. Ugyanekkor a tiszta kvarchomok jó vezetőképességénél fogva mesz- szire elvezette a források kávás oldatát. Ferenczi István (6. p. 207.) azt írja, hogy ezek a ko.vasav.as források az infraoligocén denudáeiója után lesüllyedő terület apró törései mentén törtek föl. Azokon n helyeken, amelyeken alul megtaláljuk a meszes kötő- anyagú homokkövet, valószínűleg csak a lerakódás végével törhet- tek fel ezek a források, talán akkor, amikor a terület újra siilyedni kezdett, hogy helyet adjon a kiscelli agyag lerakódásának. Scherf 144 Fekete Zoltán Emil (36. p. 69.) feltételezi, hogy a kovasav a homokkőszemek között csak a terület kiemelkedésével, azaz szárazra jutásával csa- pódott ki. Mivel a terület a hárshegyi homokkő lerakódása után kimélyült és a felső oligocénban is tengerrel volt borítva, nem va- lószínű, hogy csak a felső oligoeén után csapódott volna ki az alsó oligocén ideje óta a homokszemek közt lévő oldott kovasavas anyag. A Csúcshegy homokkövében Teredo fúrások és egyéb orga- nizmusok bizonytalan lenyomatai találhatók. A Földtani Intézet gyűjteményében erről a vidékről a következő kövületeket találtam: Pacién reccndiius Brandt o f f. (Malomerdőhegy), dióhoz hasonló termés (csókán kai Kőhegy), Pacién sp. (oa ebén, 'kai Kőhegy). Az Oszoly homokkövében S t r a u s z L á s z 1 ó (21. p. 18.) sok Pectent talált. A hárshegyi homokkő legészakibb előfordulásai ezen a terü- leten a Dóra patak völgyének oldalán c's a Hubertus kápolnánál vannak. Ezt a területet úgyszólván egészen elborította a hárshegyi homokkő tengere, de a Nagy Kcvély csúcsa valósziniileg szigetként kiállt a tengerből (34. p. 183.). Ennek az egységes hárshegyi homok- kő takarónak a széttöredezése — Szentles Ferenc szerint — az oligocén végével, a „szávai44 orogén fázis alatt történt (5. p. 288.) Ezt a területet elhagyva, Pilisszántó-Pilisszentlélck irányá- ban megtaláljuk a hárshegyi homokkő északnyugati előfordulásait. Vem dl Aladár szerint (16.) a háshegyi homokkő tengere in- nen északyugiat felől hatolt be a budai hegység területére. Ezek a homokkő előfordulások két isimert nagy vető között vannak. Az egyik a Pilisszántó-Pilis: boros jen ő- Palotai patak irányában húzódó vető, a másik pedig a Pilisszc'ntlélek-Pomáz-Csömöri patak irányá- ban húzódó törésvonal, amely mentén északkeletnek a paleogén kép- ződmények lesüllyedtek a Szén telid re-viregrádi hegység neogén emptivumai alá. Csobánkától nyugatra, a Hosszúhegy északkeleti lejtőjén igen nagy összefüggő hárshegyi homokkő előfordulás vau a felszínen, amely hozzásimul északnyugaton a Pilishegy délkeleti lábához. A Hosszúhegy délnyugati oldalán az előbb említett vető- sík mentén kiemelkedett a Hosszúhegy triász röge, míg az ellenkező oldalon az egész rög északkelet felé van billenve és lankásabb lej- tőiből csak kevés helyen bukkannak ki a magasabb injaitoknak meg- felelő triászszigetek. A hegy délkeleti részén, a hárshegyi homokkő alsó szintje meszesebb, felsőbb szintje kovás, de legnagyobbrészt íímomszelmü. A Pilisszántó környéki kőbányában oszloposán áll a homokkő. Rétegződését :i függőleges lm- dákokkal átjárt falakon ki- venni nem lobot. Koch Anta‘1 (26. p. 160. )is felemlíti, hogy itt dőlést mérni nem tudott. A kőbányák függőleges falain, a vasas felszínről beszivárgó oldatoktól rozsd, áverésre festett homokkő olyan tömeges ki fejlődési!, hogy messziről eruptív közel benyomá- sát kelti. Seb a far zik Ferenc (24. p. 39) nyomán a pilisszán Lii hányákból a következő kövületeket említjük: Panopea cfr. Héber ti Bőseim, Natica cepacea E m k .. és Haiithcriuin bordák. A Föld- Adatok a hárshegyi homokkő geológiájához 145 tani Intézet ki nem állított anyagában még a következő kövülete- ket találtam: Teredo cfr., Tournali Leym., Őst reá sp., Perna sp., Natica sp., Fazianetla sp., Nerita sp., és nüvónylenyomatok: A Pilishegyet a hárshegyi homokkő résziben körülveszi, rész- lten pedig behatol a Pilisszentlélek-klastrompusztai hatalmas, 1 h csapásé törésije, amelynek mentén a Pilishegység egész tömege miég a hárshegyi homokkő lerakódása előtt kettétört (27. p. 271.). A Pi- lishegy északi lejtőjén, Pilisszentlélektöl északnyugatra, a Cserepes völgy lejtőjén a hárshegyi homokkő messze elnyúlik nyugat felé. A homokkő pilishegyi előfordulásában aprószenté kvarc-homokkő. Nyugaton is van még egy két hárshegyi homokkő foszlány, amelyek még az esztergomi medenceije is benyúlnak. Liffa A. Sárisáp és Tarján környékéről említ típusos, aprószenté és konglo- merátos hárshegyi homokkövet, amely hozzásimul a dachstein mészkőhöz. Vadász Ele mér a Duna balpartján találja meg a hárshegyi homokkövet (4. p. 177.). Az itteni hárshegyi homokkő előfordulása a Nagyszál-Romhány-alsópetényi és Csővár-nézsai rögcsoportokban található, ahol is a fekiihen Meletta pikkelyes képződményt talált, amelyet a budai márgával tart aequivahmsnek. Kubacska András (3Í). p. 158.) is leírja a hárshegyi homok- követ a NagyszáJ környékéről. A homokkő alsó része pados és növényi lenyomatokat tartalmaz. Kösd mellett ebből az alsó ho- mokkőszintből Vitális Sándor és magam kövületeket gyűjtöttünk, melyek az egyetemi Földtani Intézet gyűjteményében vannak el- helyezve. Az utóbbi előfordulásokból kitűnik, hogy a hárshegyi ho- mokkő tengere a Pilisszentlélek-Pomáz irányában haladó törésvo- naltól északkeletnek, Vác felé folytatódott. Mivel a közbeeső terü- leten a neogén eruptivumok az előfordulásokat beborítják, rend- kívül nehéz a paleogeográfiai helyzetet rekonstruálni. Taeger Henrik (7. p. 571.) a hárshegyi homokkő tengerének partjait Torbágytól kiindulva, Solymár-Pilisvörösvár-Cséven és Kesztölcön át, Esztergom irányában, a keleti partvonalat pedig Buda- keszin, Pesthideghúton és Ürömön keresztül Budakalász irányában húzza meg. Ez a két észak felé divergáló partvonal arra enged következtetni, hogy a hárshegyi homokkő tengere a Szentcndre-vi- segrádi hegység eruptivumai alatt szélesedett ki a legjobban, tehát ott találhatnék meg a legtöbb hárshegyi homokkövet, ahol az erup- livumok eltakarják szemünk elől. A már sokszor említett erős tengeráramlatnak az irányát, amely a kvarckavics-konglomerátum anyagát hozta, rendkívül ne- héz kinyomozni. A konglomerátot megtaláljuk a budakeszi Köszö- rűim hegytől délre, a Hárshegyen, a Hűvösvölgyben, a Tökhegy tetején és a Nagy Kevély gerincén. Ha a tenger északnyugatról .lőtt be, akkor ez az erős tengeráramlat a mai hárshegyi homokkő előfordulásoktól északra, a Szentendre-visegrádi hegység alól jöhe- tett északnyugati irányban és simulhatott hozzá a tenger délkeleti partjaihoz. Tekintettel arra, hogy a tengeráramlatok sok helyen 146 Fekete Zoltán megfordulnak és szorosan az ellenkező irányban haladó áramlat mellett haladnak visszafelé, feltehetnek azt is, hogy Budakeszi tá- ján az áramlat megfordult. Azonban er renézve bizonyítékaim nin- csenek. — • Végül tisztázni kell a hárshegyi homokkőnek a budai már- gához és a kiscelli agyaghoz való viszonyát. Ezzel a kérdéssel min- denki foglalkozott, aki csak a hárshegyi homokkővel valamilyen kapcsolatban dolgozott. Amióta Telegdi Roth Kiár oly. (18.) behozta az infraoligocén szárazföldi periódus fogalmát, Fei'eu- c z i István (6.) és V e n d 1 Aladár (16.) is azon a véleményen vannak, hogy a hárshegyi homokkő az infraoligocén denudáció után benyomuló tenger első lerakódása. Vadász Elemér (19.) a Cső- vár-nézsai csoportban a hárshegyi homokkő alatt megtalálja a bu- dai márga aequivalensét, másrészt sok említett feltárás bizonyítja, hogy a hárshegyi homokkőre a kiscelli agyag konkordánsan tele- pül. Szentes Ferenc nyomán (5. p. 286.) felvehetjük, hogy a pyreneusi hegyképző mozgás, amelyet ő Vadász Elemér aján- latára pannóniai orogén időszaknak nevez, a budai márga lerakó- dása után, felemelte az egész Dunántúllal párhuzamosan, a Budai hegységet is. Ez az a szárazföldi időszak, amelyet az irodalom ezen a környéken infraoligocén denudációnak nevez. Mint ismeretes, okkor már az északnyugat-délkeleti irányú összes hatalmas törés- vonalak ki voltak alakulva, melrt a pilisvörösvári eocén sokkal job- ban letarolódott, mint a nagykovácsi^ tehát Pilisvörösvár környé- kén az eocén az előbb említett vetődések mentén sokkal jobban ki volt emelkedve, mint Nagykovácsi környékén. Ugyanis, ekkor még Budapest környékén nem volt szárazulat, mert a bryozoás márgára konkordánsan települ a budai márga és a budai márga és a kiscelli agyag között is alig lehet felismerni a diszkordanciát (3. p. 10.). Míg Pilisvörösváron, tehát a terület északnyugati részén hosszú ideig tartott az infraoligocén denudáció, addig Budapest környékén csak igen rövid ideig tarthatott. Mindenesetre fel kell tételeznünk, hogy a budai márga lerakódásának idején, az észak- nyugati részeken már szárazulat volt, másképen nem lehet megér- teni, hogy az északnyugati részeken miért nem találjuk meg sehol a budai rnárgát. Ezt nézetem szerint nem lehet úgy értelmezni, hogy a budai márga az egész északnyugati területén leerodálódott. Nincsen az sem kizárva, hogy a budai márga lerakódásának idejé- ben a távolabbi részeken már hárshegyi homokkő is lerakodott, de közben feltétlenül szárazulat volt, tehát a budai márga és a hárs- hegyi homokkő két különböző tenger lerakódásából származott. A Hárshegy környékén, ahol a budai márga előfordulása olyan közel van a hárshegyi homokkőhöz, kétségtelen, hogy a hárshegyi ho- mokkő már a budai márga tengerének elvonulásával rakódott le. Iílzt bizonyítják a már említett márga betelepülések és az a körül- mény is, hogy a Hárshegyen az alsó mészbreceia fölött levő réteg már nagy kavicsokat is tartalmaz. Területünkön mindenütt, az alsó Adatok a hárshegyi homokkő geológiájához 147 konglomerát vagy breccia fölött előbb finomszemű homokból álló homokkő rakódott le és csak sokkal magasabb szintekben találunk olyan durva szemnagyságú kavicsos homokkövet, mint a Hárshe- gyen, mindjárt a breccia fölött. Ezek a bizonyítékok arra mutatnak, hogy a Hárshegyen a homokkő csak akkor kezdett lerakodni ami- kor a Nagy Kevély körül már vastag homokkőrétegek rakódtak le. Mivel a Hárshegy közelében kövületek nem találhatók, ezt a fel- tevést paleontológiái bizonyítékokkal alátámasztani nem lehet. Az a körülmény, hogy a hárshegyi homokkő sehol sem települ a budai márgára, azt sejtteti, hogy az infraoligooón denudációs időszak a budai márga területén akkor kezdődött, amikor a hárshegyi ho- mokkő területén már befejeződött. Tel égd i Rőth Károly azt tartja (IS. p. 232.), hogy az infraoligocén denudáció keleti határa összeesik a hárshegyi homokkő előfordulásainak keleti határával. Az előbbi megfontolások alapján úgy hiszem, hogy az infraoligo- cén denudáció nyugatról keletre húzódva átlépte a hárshegyi ho- mokkő keleti határát, de mikor a denudáció a budai márga terü- letén tartott, a nyugati részeken a süllyedés már megindult és a hárshegyi homokkő már lerakodott. A budai márga területén a denudáció csak igen rövid ideig tarthatott, mert a budai márga és kiscelli agyag között alig észrevehető a diszkordancia. Nézetem szerint a hárshegyi homokkő tengerébe az erős tengeráramlatok aránylag gyorsan sázllították be északnyugat felől a kvarchomok anyagát és így a hárshegyi homokkő lerakódása aránvlag rövid ideig tartott. Bogsch László (3. p. 11.) arra a véleményre jutott, hegy a kiscelli agyag tengere már az alsó oligocén végén elöntött egyes részeket, azonban vannak részek, ahová csak a kö- zépső oligocén elején nyomult be Ezek szerint nincs kizárva, hogy a kiscelli agyag tegere Óbudára már benyomult, amikor a nyugati részeken, ott ahol a hárshegyi homokkőrétegek tetemes vastagságot érnek el, hárshegyi homokkő még lerakodott. A kiscelli agyag ke- letről benyomuló tengere, a hárshegyi homokkő terület jelenlegi keleti peremén találkozhatott a hárshegyi homokkő északnyugatról benyomult tengerével és az egész területet elöntötte. A pilis vö- rösvári fúrásból, (18. p. 12.) melyben a hárshegyi homokkő fokoza- tosan megy át a kiscelli agyagba, arra következtethetünk, hogy itt rövid ideig partvonal volt, majd a kiscelli agyag a terület lesűlye- désével a nyugati részeket is elborította. Összefoglalás. A hárshegyi homokkő települési viszonyaiból arra lehet kö- vetkeztetni, hogy az első időben az alaphegység törmelékéből bree- eia keletkezett. Ezután finomabb szemű meszes homokkő rakódott le, majd durvaszemű kovás kötőanyagú homokkő és végül kavics- konglomerát. Vannak a budai hegységben alsó oligocénkorú meszes kötő- anyagú márgás homokkövek, amelyekben a homok mennyisége 148 Fekete Zoltán néhol igen kevés. Ezek a homokkövek Budakesziről és a pilisszent- iváni bányákból kerültek ki és meghatározható kövületeket tar- talmaznak. Ezeknek a homokköveknek a hárshegyi homokkő me- szes kötőanyagú homokköveihez való sorolását beható paleonto- logiai és petrográfiai vizsgálatoknak kell megelőzniök. A hárshegyi homokkő meszes szintjeinek kötőanyaga a hely- színi kőzetek abráziós törmelékéből származik. A felsőbb, kovás ré- teg kötőanyaga a homokkő lerakódásának végével feltört források oldott kovás anyagaiból származik. A budai márga tengere a hárshegyi homokkőterületeket való- színűleg sohasem borította Pest környékén. Nincsen kizárva, hogy azokon a területeken, ahol tetemes vastagságú a homokkő, a ho- mokkő lerakódás már a budai márga lerakódásának idejében kez- dődött, de a két tenger szárazfölddel volt egymástól elválasztva. A kiscelli agyag tengere a hárshegyi homokkő területeket kelet felől árasztota el. IRODALOM. 1. H a n t k e n M.: A budavidéki ó-harmadkori képződmények. Föld- tani közlöny 1880. Kiil. lenyomat. 2. Hant ken M.: A budai márga. A m. kir. Földtani Intézet évköny- ve 11 kötet 1872. 3. Bogsch L.: Adatok a kiscelli agyag újlaki és pasaréti feltárá- sainak ismeretéhez. 4. Vadász E.: Adatok a magyar középhegység dunáninneni sziget- rögeinek geológiájához. Földtani Közlöny 1910. 5. Szentes F.: Hegy szerkezeti megfigyelések a budai Nagykevély környékén. Földtani Közlöny 1934. 6. Fe re nézi 1.: Adatok a Buda-kovácsi hegység geológájához (Föld- tani Közlöny, Budapest 1925.) 7. Taeger H.: A Buda— Pilis— Esztergomi hegycsoport szerkezete és alakulata. Földtani Közlöny, Bpest. 1914. 8. Roth K.: Infraoligocén denudáció nyomai a Dunántúli Közép- hegység északnyugati peremén. Földtani Közlöny. Budapest 1927. 9. Schafarzik F.: Jelentés az 1883 év Pilis hegységi felvételről. Földtani Közlöny, Budapest 1884. 10. S c h a f a r z i k F.: Budapest székesfőváros legújabb geológiai térképezése. Akad. matti. — térni, értesítő Budapest 1922. 11. Szabii T.: Üj adatok Pomáz környékének geológiájához. Földtani Közlöny, Budapest 1924. 12. Rozlozsnik P.: Adatok a Buda-Kovácsi hegység ó-harmadkori rétegeinek ismeretéhez. Földtani Int. évi jel. 13. Szörényi E.: A budai márga és faunája. Budapest 1929. 14. Schréter Z.: A Pilis-boros, jenői fúrás geológiai eredményei. Földtani Közlöny, Budapest 1909. 15. V c n d 1 A.: A kiscelli agyag. Budapest 1931, Adatok a hórsliegyi homokkő geológiájához 149 16. Ven dl A.: A budai hegység kialakulása. Szent I. Akadémia matli. és térni, osztály közi. 2. kötet. 3. sz. Budapest 1928. 17. Sztrókay K.: A budai márga kőzettani vizsgálata Földtani Közlöny 1932. 18. T e 1 e g d i Roth K.: Paleogén képződmények elterjedése a Dunántúli Középhegység északi részében. Földtani Közlöny, Bu- dapest 1924. 19. Vadász M. E.: A Duna balparti idősebb rögök őslénytani és föld- tani viszonyai. Földtani Intézet évkönyve. XVI II. köt. 20. Liffa A.: F. I. évi jel. 1903-ról, 1904-ről, 1905-ről. 21. Strausz L.: A csobánkai felső eocén F. K. Budapest 1923. 22. Lobantiv: A Nagykevél.v begy földtani viszonyai. Budapest 1919. 23. II ii f ma n n K.: A Buda-kovácsi hegység földtani viszonyai Földtani Intézet évkönyve 1871. 24. Se ha farzik F.: Magyarázatok a magy. Szent korona országai- nak részletes földtani térképéhez Budapest és Szentendre vidékén. 1902. 25. Szabó J.: Budapest geológiai tekintetben. Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlése 1879. 26. Koch A.: A Szentendre, Visegrád és Pilis hegység földtani leírása F. I. évkönyv 1871. 27. S eh a far zik — Ven dl: Geológiai kirándulások Budapest kör- nyékén. Budapest 1929. 28. Schréter Z.: Harmadkori és pleistocén hévforrások tevékenysé- gének nyomai a Budai hegyekben F. I. évkönyv 1912. 29. Se h a f a r z i k F.: Visszapillantás a budai hévforrások fejődéstör- ténetére. Hidrológiai Közlöny 1921. 30. Höfmann K.: Adalék a Buda-kovácsi hegység másodkori és régebbi harmadkori képződés puhányfaunájának ismereté- hez. F. I. évkönyve II. 1872. 32. II o f m a n n K.: Buda környékének néhány ó-harmadkori képző- déseiről F. K. X. 1880. 33. Toborffy G.: A Budapest környéki oligocénról különös tekin- tettel a geológiai korhatárok megállapítására. F. I. évi jelentései 1917 — 1919-ről Budapest 1923. 34. T i m k ó I.: Pilis-Szentendre-Visegrádi hegység agrogeologiai vi- szonyai F. I. évi jel. 1901-ről. 35. Seherf E.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások a Buda Pilisi hegységben. Hidr. Közi. 1928. 36. S zá. deczky-K. E.: Flusschoítteranalyse und Abtragungsgebiet, Bányászati és Kohászati közi. 1932. kiil. lenyom. 37. Szá deczky-K. E.: Adatok a görgetési határ kérdéséhez. F. K. Budapest 1925. 38. Kubacska A.: Adatok a Nagyszál környékének geológiájához. F. K. 1925. 39. A. Goi df üss: Petrafacta Germaniae. Düsseldorf 1833, 150 Fekete Zoltán 40. Nyst: Conquilles a Polypiers tertiares de Belgique. Memoires des Savanti Étrangers. Brcxelles 1845. 40/a. M. Hörnes: Die Fossilen Mollusken des Tertiaer-Beckens v. Wien 1856. 41. F. Sandberger: Die Cmi chilién des Maiuzer Tertiárbeekens. Wiesbaden 1863. 42. Ho f ni a n n K.: A Buda-kovácsi hegység régebb harmadkori fa- unája. F. I. évkönyve II. 1872. 43. A. Rliezak: Ü.ber die Gliederung und Verbreitung dér Oligocén von Gr.-Seotowitz in Mahren. Verhandlung. d. K. K. Geologischen Reiohsanstalt Wien. 1881. 44. O. Speier: Die Bivalven dér Casseler Tertiár-Bildungen. Ab- handlungen zűr geologischen Spezialkarte von Preussen. Berlin 1884. 45. M, M. Cossmann A. I. Lambert: Terrain Oligocéne Marin. Paris 1884 46. A. v. Koenen: Über die TJnter oligocane Fauna dér Meigel von Burgas. Sitzungsberichten d. Kais, Akademie d Wiss in Wien. Math.-Nat.-Wss. Bd. CII. ribram 511 59 63 100 83 : 17 dalinowskil B. Oberwallis 88 1.5 1.5 1.0 82: 18 Tafel V. tábla. YAVRIXECZ GÁBOR- Asványrendszcrtani tanulmányok I. Mineralsystematologische Studien i. ÍI. táblázat: Az elemzések sorszáma és idézetei. Tabelle ÍI. Nummer und Citat dér Analysen. Nr. | Fundorl Kretschmer- Cital Nr Fur.dort Kretschmer- Cital 1 Markirch. Elsass 2 Markirch, Elsass 3 Markirch. Elsass 4 Wolfach 5 Wolfach (i Wolfach 7 Srluinbnchlnl S Freinleiistadt. Wiirtt. (Oo-Fnhlerz) ít Neubulach in MosehflM-andsherff II Biber. Hessen | 12 Unlerfranken 13 Ivnulsdorf 14 Amelose I 1.') Dillouburg i in D'llenlmrg 17 Bollogarde 18 Horhausen I l!i Horhausen \ 20 Horhausen S 21 Horhausen 22 Miiseu. Siegerland 24 Miiseu, Siegerland 24 Miiseu. Siegerland ■ 25 T>andeskvonp 14 504 188. .1 191, 1 190,21 17(1. 2 179.39 189.16 182.18 174.10 192. 7 192. 3 173. 3 173, 1 175.22 182.21 175.16 192. S 192. 9 179.42 175.17 192.10 176. 9 184. 2 40 Fr, 41 Fr. 42 Fr. 43 Fr. 44 Fi 32 Clausthal. Harz 33 St Andreasberg 34 Sí Andreasberg 135 Ha rzeerode 36 lln rzeerode |37 Ha rzeerode 38 Kumsíjorf 39 Gersdorf •í here ■ibertí iherg ■iliere (Kupl’ei'blende) ibere 45 Freibcre (Fieibergit) 46 Annaherg 47 Kunferbere. Sehlesien (dulianit) 4s Kunferbere lJulianit) S 49 Oaablnu 50 Pribram ►61 Körmöcbánya 52 Selmecbánya S 53 Frvöley 54 ötöshányn 55 üt ős bánya 56 ülösbánva 57 ülösbányji 58 ötösbánya S 59 S'/.iimolnok 60 Szom el nők 61 Szomoluok 62 Szcmnlnok 63 Szomolnok 64 Szomolnok 65 Kapnjkhúnya 66 Knpnikbányn 67 Kapníkbánya 68 Kapnikhánya 69 K’-nuíkhnnya S. 70 S/ászkabánya 71 Botos 72 Botos S 73 Nagyág 74 Soliw m z. Tirol (Sehwazit) 75 Sehwnz (Sehwazit) 70 Sehwaz (Sehwazit) 77 Brixleee 78 Rrixlnse 79 Hrixleee S. 80 Landee.k 81 Landeek 82 Binneuthal, (Binnit) 83 Binnental (Binnit) 84 Binneutal („Binuit) 85 Binnental (Binnit) 86 Binnental (Binnit) 87 Binnental (Binnit) 88 Grogot rog (Studerit) 89 Auniviertal (Annivit) 90 Cremeuz (Rionit) 91 Mt Avanza. Italien 92 Valié dél Frieido 93 Frieidoerube (Frieidit) 91 Frieidoetube .(Frigidit) 05 Frieidoerube (Frigidit) 90 Frigidognibe (Frigidit) 97 Pietrosa di C. 98 Pietrosa nta 176. 4 176. 5 176. 6 186.10 174. 7 176. 1 48—50 48-50 185. 9 178.31 183. 175.21 189.1 180. 3 181.14 181.15 180. 4 182.22 180. 5 180. 6 173. 2 178.32 178.33 175.23 185. 6 179.38 179.43 189.18 181. 9 188. 5 188. 6 189.10 189.14 190.22 181.11 181.17 187, 1 187. 2 187, 3 187. 4 187, 5 187. 8 192. 4 192. 1 192. 6 181.12 174, 8 184. 3 184. 4 184. 5 184. 0 180, 1 181.13 99 Calcena, Italien 100 Boeclieggíjino lói lelesias. Sardinia 102 Caiiffas de Onis. Spauien 103 Hornaehuelos S. 503 104 C orbiéres. Frankreich 105 Ponté ibaud 106 Mnnlehoney 107 Montcbimev (Fournetit) 108 Fresuey d'Oisans 109 Valeodemar (Fournetit) 110 Vnlgndemar 111 Cornwall 112 Cornwall 113 Cornwall 114 Coniwall (Teunantit) 115 Cnruwall (Teunantit) 116 CormvaU (Teunantit) 117 Cornwall (Teunantit) 118 Cornwall (Teunantit) 119 Cornwall 120 Coruwuli (Teunantit) 121 Cornwall £ 122 Foxdale. Mán 123 Ab dum. Skandinavien 124 Lángban 125 Gardsjön (Aplithonit) 104 105 106 107 108 179.41 179,40 175,20 178,34 189. 193. 175.1 193. 1 188. 3 178.29 178.30 185, l 185. 2 185, 3 186.11 185. 4 185, 7 177.18 185. 5 177.15 17’ 26 Goslnr ' 20 173. 4 127 Gardsjön < Aphthonit) 109—112 177.11 27 Chilist hal. Harz 21 176. 3 128 Gardsjön ( Aphthonit) 109—112 177.12 28 Clausthal, Harz 22 177, 7 129 Giirdsiün ( Aphthonit) 109—112 177.13 29 Clausthal. Harz 23—24 179,36 130 Gardsjön (Aphthonit) 100—112 177.14 3(1 Clausthal. Harz 25 177, 8 131 T< ahlun (Fredricit) 113 187. 6 31 Clausthal. Harz 26 — 132 Miedzianc . Polen 133 Beresowsk Rnssland 134 Iv i ■ giseu-Sl iepp 135 Altaieebiree 136 Alfáig obi rgq 137 Altaigebiree 138 Altaiüobivge 139 Altaigeldrge 140 Altuigehirge 141 Allaieebiree 142 Altaigebiree 143 Otavi. Afrika 141 Otavi. Afrika 145 Mouzaia. Algír 146 Mouzaia. Algír 147 Chile 148 Machatillos, Chile 149 Co(|iiimbo 150 S JPedro Nolasco 151 Tenenle 152 Santiago 153 Algodonbai 154 Algodonbai 155 Punitaque 156 I ajarillas .157 Tálca (Spaniolith) 158 Vallenar 159 Trés Puntas 160 Omro. Bolivien 161 Aullngns 162 PulaCMVü 163 Puliién vo 164 Huancbfico 165 XJbina 1.66 Moroeocha. Peni, (Sandbereerit) 167 Huallanea 168 Araqiieda 169 Ynead 170 Huarez (Malinowskit) 171 Huarez (Malinowskit) 172 Huarez (Malinowskit) 173 Acinsupn 174 Lngufida 175 Hunig n iné 176 El Puvgatorio, Mexico 177 Durangn 178 Guanuiuato 179 Star City. Xevada 180 Laké City, Colorado isi Colorado 182 Asncn. Colorado 183 Arizona 184 PrescuJtt, Arizona 185 Kel'ogg M.. Arkansas 180 Kellogg M.. Arkansas 187 Cabarrus Co., X. Cár. 188 Cabarrus Co.. X. Cár. 189 Buckingham Co. Vir g. 190 New biu-y port, Mass. 191 South towu. X. Jersey 192 Park City. Utah 193 Piue Creek, Idaho 194 Capelton, Canada 195 Caslo-Sloc&n 190 Autelope-Claím 158 S. 507 124 125 143 S 508 144 174. 193. 175.19.' 179T 179.46 179.47 190.1 191.10 191.11 190.20 100,2’ 188. 190.23 177.10 191, 174. 189.15 174.11 190.24 188. 180. 181.16 182.19 182.20 178.2 178.26 178.2 178.24 179.44 189, 8 191. 4 189.11 189.12 183. 1 183. 2 183. 3 174.12 189.13 178.23 191. 8 177.17 175.14 190.211 175.13 187. 183. 4 177.21 177,20 177.19 191. 3 191. 6 188. 4 178.23 175.18 19L 7 175.20 190.19 179,37 183. 0 Földtani Közlöny VAVRINECZ GÁBOR: A fakóérccsoport rendszere. Ásványreiulszertani tanulmányok 1 Mineralsystemntologische Studien 1 Daa System dér Fahlerzgruppe. Bánd LXY. kötet, 1935. Heft, 4 — 6. füzet. Tafel VI. tábla. Z u s a m m e n s e t z u n g Kantenlánge A r t e n und U n t e r a r t e n Bestandleile des Radikals Rl : Ril Elementar- Vorkommen R1 R11 X1" A Arscntcniiantil Cu3 As Sn Cuim-inn - As10u 100 :Ü 10. 250 J 70. 83. As-Sb Übergange (Júlia nit) Cu (Fe) As> Sb 98:2-100:0 47. 140. Manga.ua rsen-Fahlerz Cu Mn, Fe, Zn As-^ Sb 73. Mangaiiautiinon-Fahlerz Cu Mn, Fe, Zn Sb > As 10.323 M 22. 71 Fe„„ I 10. 189 M 40 41 114-118, 1 10. 190 J 1 20 123 AsSb-Übergíingi* (gém. Eisenf.) Cu Fe As < Sb 2, 42 46 48, 111 150 174 ('opj)it | Cu, FeS| SbS, Cu10, Fejoo Sb„o 26, 62, 92, 1 10, 112, 136, Annivit (Bi-halt Eiseufahlerz) Cu Fe > Zn Bi,.,:, (As>;Sb) *10,555 J 9. 89'. 191 Rionit Cu,(„ Co, Fe, Zn As > (Sb, Bi) 10,265 M 12, ly, 90 Kobaltantimon-Fahlerz Cu Co, Fe Sb > (As, Bi) 8. Fft-Ni-Übergange Cu Fe (Zn) > Ni Sb 94, 95 Arsenfrigidít Cu„o Fe, Ni, (Zn) Sb> As 24. 96. Frigidit Cu„„ 1 e,n Ni au Sblm 49 : 51 93. Mn-Zn-íí bergang Fe-Zn- und As-Sb-Übergánge Cu Zn (Fe) > Mn Sb As, Bi 179. Cu Fe < Zn j As Fe > Co As < Sb '•10. 138 M 11°, 135. Micdziavkit ( A’ upfcrblcvdn) Cu Zn As 43. 132 | Cu, ZnS | J As S.( As-Sb-Uberg. (gém. Zinkf.) Cu Zn As, Sb 143, 144. Tflracdrit Cu, ZnS, SbS-j Cuou-iu) Zn7u.1i) . Sb.M,|o 21. 52, 151. t_|s 54. 57-59, 61 63. Fe-Hg-Übergange Cu Fe > Hg Sb (As) 64. 81 158. Zn-Hg-Übergange Cu Zn (Fe) > Hg Sb (As) •10.297 M 79', 91, 97, Í8. A s - 1 1 a 1 1 . Ouecksilberfablerz Cu Hg > (Fe, Zn) As, Sb 17 156, Schioazit. Svuiiiolith Cu Hg-„.v, Sb,,*, 10, 290 .1 60 74, 80 155, 157 [— —i ih, ? •,.) Cu, HgS , Sb S:, Wi,smuthspaniolitli Cu Hgn.77 Bi,., (As, Sb) 10, 55, 56. Mn-Pb-Űbergiingc Cu Mn Pb (Zn, Fe) Sb As 72 Fe-Pb-Übergiigne Cu Fe > Pb Sb-,7.1 „ 99, 108 109 165. Fredricit Cu (Ag) Fe, Pb, Sn As 131. Zn-Pb-Überg (Sandbergerit) Cu Zn (Fe) > Pb As < Sb •10,305 J 166*, 181 Bi-halt. ZuPb-Überg.(Studerit) Cu (Zn, Fe)> Pb Bi,.,(As,iSb) 18 19, 88. Bleinrsenfablera (zum Teli) Cu Fe-,2 Pb4S As,,,, 82. Fnurnntit j Cu, PbS, jsbS-, Cu Pb47.su (^e- Zn) Sb (As) 107, 134, 183. B inait Ag ;3.0 (Cu) - (Fe) As|,„ 97 : 3-100:0 l 10, 205 J 1 1U, 187 PN 84-86. Silberinanganfahlerz Agg.,, Mn, Fe, Zn As Sb 1 Sb s. Tabelle IVb. Cu-As-Überg. zum Fieldit Agvs Zn > Fe Sb > As 148, 186, 187. Fieldit Agliwa . Zn7.7.iuo (Fe) Sb,w_1(ll (As) 124, 163, 195. Fo-Pb-Übergánge Ag Fe > Pb (Zn) 1 As < Sb (Sb •10,296 M 27. 35, 122, 142°. 170-172, 176. Zu-Pb-Übergange Ag Zn > Fb (Fe) As < Sb 137, 138, 159, 182, |— — 1 196 Malinowskit Ag, F’bSj SbS;, Ag-,, . Pb,« Zn37 Sb,m 50. Goldführender Tetraedrit Au„,nAgiui Zn, Fe Sb, As 149. Földtani Közlöny, Bánd LXV. kötet, 19115. Heft, 4—6. füzet. Tafel VII. tábla. VAVRINECZ G.: Ásványrendszertani tanulmányok I Mineralsystematologisehe Studien I. V as-horgany -átmeneti fakóércek részletesebb felosztása. Aui'teilung' dér Eisen-Zink-überg'ang's-fahlerze. Fe Fe > Zn Zn > Fe Zn Kanté des Elementar- o würfels A a. Kupferfahlerze (Sí bergehalt 0-3 Ion - °/o ) As 40,41,85, 1 14 — 1 18, 120, 123. (Eisentennanlit). 119,121. 43 (Kupferblende), 87. 132 (Mi- edziankit) As > Sb 2, 42,48. 140, 153, 154. 1, 145—147, 169, 178, 189. 3, 88 (PbBi), 106*’. 192 (Pb), 194 (Pb) 143 144. *10. 230 Sb > As 34. 46, 111, 150, 174. 25,44,53, 75, 103, 168. 14, 15, 16*, 23", 33, 66, 67**°, 69, 76 (Hg), 77, 78, 104, 133, 149, 152, 180*000. 52. * 10 291 ** 10 370 *** 10 330 **** 10. 303 Sb 62 fHg)/ 92. 110. 112, 136, 191 (Bi). (Coppit) 26, 38, 102, 173, 177 (Pb), 193. 21* (PbBi), 65, 101, 113. 151. (Tetra- edrit) *10,325 b. S i 1 b e i fahlerze (Silbergehalt >3 Ion - o/o ) As 86. (Binnit) As > Sb 167. 188. Sb > As 175. 39, 141*, 164. 7, 20, 139, 148, 185, 186, 195. *10,296 Sb 6,31,51, 162. (Freibergi 5, 30, 36, 37, 45, 49, 105, 127*, 160, 179. Polytelit) 28,29,32, 100, 124 — 125 und 128 — 130(Aphtho- nit)*, 161**, 184, 190. 163. (Fieldit) *10, 400 00 10, 379 Földtani Közlöny, Bánd LXV. kötet, 1935. Heft. 4—6. füzet. Tafel VIII. tábla. Adatok a hárshegyi homokkő geológiájához. FEKETE Z.: Die wichtigeren Vorkomtnen des oligozánen ,.Hárshegyer“ Sandsteins in dér Umgebung von Budapest. A harsheqyi hóm oll Kő fontosabb előfordulásai. Ke' szült: Bó'ckh János Hantben HíKsa, Hotmanu Károly, Kocb Antal co a E < —1.3 — 1.72 4.45 4.17 m 00 00 -3.6 -4.7 X O o V -0.29 —0.44 —0.14 -0.86 o 0.14 o 0.14 © -0.29 10 I —0.29 —0.44 CM CM 0.29 0 29 0.29 0.44 D o Q *M g o —0.14 o -0.71 o o o 0.14 u 00 in Tf o i o i 0.57 0.29 0.14 0.14 0.14 0.29 o o o o h- o i o o o 0.14 Bela- stung < co < 03 < CQ < CQ < CQ Nr. 00 d 29. CM* cn 00 Balyi Károly %8 iibertrát, edtstanjlen in etlichen Kristallen — walirscheinlich infol- ge ein^s Spjaltes Jocíer iBruojies -r bei einer Ánderung des Druckes auffaltemd sjtarke! Strqme, z. B. Nr. 9 a, (ein Spaltstück, von Lu- cziabánya) gab íjieim Druek • 120 kg/cm2 — 2.10- 8 Ampere, 0 „ 1.3 „ 240 „ - 3.2 „ 0 „ ! . 6.9 „ Dicse ; Slromvergrösserung sclieint zu beiveisen, dass infoige des grossen Druckes eine instabilé elastisohe Veranderung im Tnnern des Kristalles cntstand. Es sclieint ditls aueli dadurch bewiesen, dass de cselbe Kristall bei dér umnittelbar folgenden Belastung B 1500 S.ekunden láng (für Druck 0, 15, 0, 30, 0 kg/cm2) dieselbe Gal- vanometerstellung aufbewahrt batte. Lant den o-bi gén Ausführungen verhalten sich die verschiede- nen Kristalle. individuell, was mit anderen Erfahrungen au Kris- tallen im Einklang sí elit.'5 Ein Grund für das verschiedene Verhal- ten ist wahrscheinlich in dér Verschiedenbeit oder in Veránde- rungen dér Elastizitát dér Bleiglanzikristalle zu snchen. Die Blei glanzkristalle siód gescbmeidig, ausserdem manche plastiseh,7 sie habén alsó eine enge Elastizitátsgrenze, a bér eine grosse Ko- basion.8 Es ist demgemáss die Restwirkung dér Plastizitat zuzu- scbreiben. Die theoretische Zusammensetzung des Bleiglanzkri- slalls variiert mit dem Fundoirte;9 das Mineral enthált bániig Bei- mengungen von Eisen, Zink, Antimon, Silber, usw. Weil die Elasti- zitát gewíss eine Funktion dér Zusammensetzung ist, kálin mali verstehen, wairuni dér Druek eine so verschiedene Wirkulig auf die verseli iedenen Kristalle ausiibt. Neben diesen könneh aber aucb andere Faktorén tatig sein, z. B. die ITnebenheit dér gepressten Flaehe, wodureli dér Druek an dér Oberfláclie nielit gleichmássig verteilt wird; die Vorbereitung dér Kristalle kann aueli eine Ver- ánderung im Innom des Kristalls bervorrufen.10 Einen Zusammenheng zeigten aueh die Ergebtiissc dér Be- lastungsreihe C (sielie Tab. 2 u. Fig. 18 b.) Es gab Kristalle, dérén Sírom! bet den Belastungen C„ Cb, und C3 abnimmt, z. B. Nr. 29 , 5 (ein gesohl. St. von Rézbánya), 8 (ein gesclil. Spaltstiiek). Ets gab d a gégén aueli Kristalle, déren Druckstrom zuninunt, z. B. Nr. 9 a , 73 b. Es wurde nur ein Stiiok gefunden, dessen Maximul 9 Vgl. z. B. mit dér Leitfahigkeitsánderung des Stoinsalzkri- bei Gyulai a. a. 0. S. 582. 7 Dől tor — Leinieier: Handbuch dér Mineraleliemie. Bd. TV. 1. Teib S. 413. 8 G. Linók: Grundriss dér Kristallograpliie, Jena. 1920. S. lőO. a. 151. " Dőltei* — Leiineier: Bbenda S. 403 — 40(>. 19 Vgl. Gyulai a. a. O. S. 382-383. Bleiglanzkristalle bei einseitigem Druck \b9 werte in allén Keiben C dieselben waren (Nr. 9 c , eih Spaltstiick von Luezia bánya, 12.10 s Ampere bei cinem Druck von 320 kg/cm2) I)ie graphische Darstellug gab aucli fiir die Reiben C eine parabo- lisehe Kurve, welcbe im steigende'n und sinkenden Teil meist ub- synunetriseli ist (sielie Fig. IS 10. Zwischen den einzelnen Belas- lungsreihen C wurde eftne Pause von 10 Minuteh gchalten. Unter- dessen wurde bei vielen Krist, allén eine Veranderung des Galvano- meterstandes beobachtet. (Vgl. die letzte Kolonne dér Tab. 2, bei Nr. 1 und 8.) Dicse Tatsaehe schcint aucli darauf hinznweisen, dass dér Druck eine mehr oder minder dauernde Wirkung hat. 0 5 Ó 10 (3 15 0 30 Ó 60 0 oTolo~0 15 Ó 30 0 60 0 Fig. 18. a. ábra. Fig. 18. b. ábra. Es ist ein sdheinbarer Unterschied zwischen den Kur- ven dér Fig. 18 a und 18 b , was davon herrührt, dass in dér Fig. 18 a. die Werte dér Drucke nic-ht in natürlicher Grösse auf dér Abszisse dargestellt sind. 160 Balyi Károly Dór Zusammetnhang des Stromes und Druekes, welcher für allé festzustcllen war, váriiert nicht nur mit dem Fundorte; aueh zwischen Kristallen gleiclien Ursprungs traten StroimunterscMede auf. És war keine Abhangigkeit des Stromes von dér Grösse dér gepressten Oberflache und dér Dicke festzustellen. Ein auffallend regelmassiges Verhaltcn machte sieli bei den künstliohen BleiglanzJstüeken (Kristalldetektlor), Nr. 1 (Rotorit) and Nr. 2. (Gnlene du Maróéi bemerkbar. Wir müssen noch auf den Zusammenhang liinweisen, dér zwischen dér Richtung des Druekstromes und des von einem War- mestrom in den Kristallen erzeugten Stromes besteht. Dieser letztere wurde mit einem Milliampéremeter System Weston ge- m essen. Dér Kristall wurde zwischen zwei Messingstangen gesetzt, so daiss dier Warmestrom auf dieselbe Kristallflache gerichtet war, welche ziuvor dem Druck ausgesetzt wurde. Die untere Stange wur- de in einem elektrisehen Ofen geheizt, die obere von dér Zimmer- luft abgeküldt. Die obere Stange wurde durch eine Federvor rich- tung bestándiig mit einem Drucke von ea. 5 kg/cm2 an die untere gepresst. Dér Zusammenhang heider Wirkungen wurde in Fig. 19 gekennzeichnet. Jene Kristalle, in denen dér Druekstrom mit dér Druekrich- tung gleiche Richtung hatte, gaben im allgemeinen cinen Strom in dér Richtung des Warmestromes; die Kristalle mit Druekstrom von entgegengeisetzter Richtung hatten auch für Wiirme einen entgegen- gesetzten Strom geliefert. Dicsér Zusammenhang blieb auch dann bestehen, wenn dér Druck odeir AVarmestrom auf die, mit dér ge- pressten Fliiclic parallelé Flache gerichtet wurde, nur die erzcugten Ströme waren von anderer Grösse. Dieser Zusammenhang wurde bei 19 von den 28 Stíleken festgestellt (68%); von den übrigen 9 Stii- cken waren 4 Stiicke bei dér "Belastung zusammengebrochen, 5 Stii- eke aber gaben beim Drucke einen Strom von variierender Rich- tung, infoige dessen ein Vergleich unmöglicli wurde. Eine Erklarung des Druekstromes wurde von Regle r in den piezo- und thermoelektrisohen AVirkungen gesucht. Nach meine'r Ansicht gibt es mellre re mögliche Erklarungen; und zwar kőimen wir an den Voltaeffekt, an die akzidentellen Tliermokrafte,11 oder an die bei einer Deformation des Kristallgitters12 entstan- denen elektrisehen AVirkungen denken. Bei dicsen könnte auch die Kompressionswarme ctine Rolle spielen3:i. Die Ersclieinung kaim nicht auf einer reinen piezoelektriselien AVirkung beruhen, weil 11 Handbuch dér Physik, Bd. 13. S. 207—211. 12 Handbuch dér Expcrimentalphysik, Bd. 7. 2. Teil. S. 335—341. 1:1 C. Schaefer: Einführung in die tlieor. Physik, Bd. II. 1. Teil. Berlin, 1921. S. 188—193. Vgl. auch: A. Andersson: Disserla- tion. Upsala, 1898., wo das meeh. Warmeiitpiivalent auf Gnind dér Thomson-Formel bestimmt wurde. II. Tabelle. 161 Dicke in mm t** 00 cm' 00 GJ CM -C p o c : CM CM o o o •** 't Tf Tf b o o o Tf ^ Tf bbo m cm' m ITT 8 8 í 2 o o o b Tf •** rt bob in m CD — _ T T T T* t" "f 't m rr bob CD t- O O oo in cm cm o o b o T* Tf T* ö d d o CM t- CO Tt T T T h* m o o o CD h- cd oo x m —'—*00 0> 05 CM CM — d d d 20 CM CM cm CM — * — ' 1 1 1 Tf Tt LD cd cn oo oi CM - - Tt Tf CM d d d § é -V a 00 CD 00 CM cm’ 1 I 1 Tf CM “M tJ- CM CM CM o> CO OO* OO CM CM r~ if m — — b E o < * x o CD o> oo — OO 00 00 i i i Tt cd m ^ ^ Tt* CM OO 00 r* 00 Oi rf* OO OO CM* CM CM — § X E 00 CD CD 00 CM CM 1 1 1 CD CM — ' CM CM* CO Tf CM OO CM CM* CM* m cd — x m ^ d d o ^ CM c 0) Tt X CM* CM ~ 1 1 1 P co ö — — ' rí< CM Tt OO CM* — — * — Tf O Oi ’t CM CM d d d *5 2 c gj _Q CM X Tf T T T ^ ■*r in bbo ■ — 1 t** co t- m — — b b O Tf Tt CM — — b b b DG in « u D CM l> CD OO T T T o o CM Tt CM bob 1 S; 0 0 0 “i CM CM CM 0 b b 0 Tt Tt Tt b b b Q cm g o m co T T T 0 Tt CM *-« — — b b b b ^ ^ bbo D0 O m ; T T T Tf G> Oi ~ CM CM d d o ^ Tt d d d d ■'fr Tf Tf b b b Bela- stung >— cm n CJ u u 0 ö ö 0 O ö u ű ő ö Nr. X - d CM in Nach einer Pause von 30 Minuten- 162 Balyi Károly diese nach dér klassischen Theone?4 nur in den Klassen Td (hexa- kis-tetraedrisdi) und T (tetraedrisch-pentagondodekaedrisch) des regül árén Kris.talUyst-ems auftrelen kann, die Bleiglan'zkjristalle a bér nicht diesen Klassen angeliören. Es kann a bér diese Tatsache an sieh, wie dies. z. B. von Hoffmann 15 erwáhnt wurde, die Mög- li ebkeit einer piezoelektrischen Erreg barkóit keineswegs ausschlies- sen. + ) Kr C D / K r W F'ig. 19. ábra. D bezei, chnet die Richtung des Druckes, W die des War- mestr. mes. Die Pfeile iiber Kr stellen die stromrichtungen dar. Es isi erwahnenswert, dass aus dér Kompressionswárme und dér Abhángigkeit des Leitvermögens vöm Druek eine quadratische Gleichung ableitbar ist, welclie einen Zusammenhang zwischen dem Druek und dem Druckstrom liefert. Dies scheint — wenigstens theo- retiseh — darauf hinzuweisen, dass es sicli liier um akz’dentelle Tliermokráfto liandelt. Eine befriedigendei Erklárung kölnien aber nur die weiteren Beobaehtungen liefern. Es váré zu diesem Zwecke wiinsehenswert, dass die Zusammensetzung, die tliennoelektriseben und die elasti- schen Konstnnten mehrerer Bleiglanzstüeke von demselben Fund- orte bestimmt werden. Eine solche Versuchsreiihe ist selion Lm Gangé, und ieh hoffe, dass ich dariiber baki beirichten kann. Sehliesslich will ich noeh bemerken, dass Eisenkieskristalle ein áhnliches Verhalten erwcisen. Meinen besten Dank spreebe ich dem Herrn Prof. B. M a u r i t z, Direktor des mineral. Insituts dér Universitát in Buda- pest, wie aucli dem Herrn V. Zsivny, K la ssendi rektor des Natio- nalmuseums für die giitige Überlassnng dér Kristallstiicke aus. 14 832 If., 15 W. Voigt: Lelirbueh dér Kristallpbysik. 816., 871 ff. usw. Handbuch dér Kxperiiiu*ntalphysik. I5d. X. Leipzig, S. 337. 191(1. vS. BUDAPEST KÖRNYÉKÉNEK HELYÉTIEN RÉTEGEI. Irta: Dr. Noszky Jenő. DIE HELY ETISUHEN SCHICHTEN I)WR l'MGEBUNG VON BUDAPEST. Von: J. Noszky. Közlönyünk múlt évfolyamában (1) H'orusitzky Ferenc dr. az 1D27. évi általános (2) ős az 11)33. év nyarán Pávai Yajna F. dr-al együttesen oszküzölt, speciális tanulmányai alapján, szük- ségesnek tartja Budapest környékén a Burdigalien tengeri, stb. rétegsorozat megléteié mellett eredetileg elfoglalt álláspontját, amely megfelel a régebbi, háború előtti geológiai közfelfogásunk nak, leszögezni. Mégpedig az én 1926-i to) és 1929-i (4) munkámban kifejtett, azon megállapítással szemben, hogy t. i. az Alsómiocén rétegek a Galga és Kürtös völgytől nyugat felé, az Aquitánien fo- lyamán ott bekövetkezett, eróziós — denudációs periódussal kap- csolatos kiemelkedések miatt nincsenek meg számbuvehelőbb, neve- zetesen tengeri kifejlődésben; mert a régebben ide vett alsó me- diterrán képződmények alsó tagjai még a Cattien rétegekhez sorol- hatók, a magasabbak pedig a nagy Helvétien transgresszió képződ- ményeihez tartoznak. A nagy technikai és egyébb lehetőségekkel: aknázásokkal. túrásokkal rendelkező praktikus, stb. kutatások alapján szerzett 1 elvételi rdatek — ezek részletes geológiai eredményeit érdeklődéssel várjuk — és az idevágó irodalmi közlések analízise révén eszközölt megállapításaira kötelességemnek tartom reflektálni. Már csak azért is, mert a kontradiktórus eljárás mindig ösztönző hatással szokott lenni nemcsak sz újabb szempontok felvetésére és megvi- lágítására, hanem ami ezeknél is fontosabb: a tényleges új adatok szerzésére való törekvésre. Az utóbbiak pedig a tudománynak akkor is megmaradó pillérei, vagy legalább is építőtéglái lesznek, ha már a hozzáfűzött következtetéseket régen túlszárnyalta az idő. A túl- szárnyalásnak természetesen az igazi természettudományoknál — tárgyi szempontból csak örülni lehet, mert ez jelenti az előrehala- dást. Ennélfogva örülnünk kell. hogy ezt az igazán érdekes és épen nem elkoptatott, fontos témát szerzőnk nemcsak felvetette, hanem nagy körültekintéssel és részletességgel oly hatásos érveket sora- koztatott fel nézete, ill. megállapításai mellett, amelyekkel lénye- gileg érdemes foglalkozni; még az ellenkező álláspontból is. Mert én is kénytelen vagyok mindjárt, ab ovo leszögezni, hogy Budapest-vidékén a Burdigalient még ezek után sem láthatom a szóbauforgó rétegekben. Ellenkezőleg, még felhozott új adataiban is saját álláspontom megerősítését kell látnom. Mindezeket az 164 Noszky Jenő alábbiakban próbálom meg — magyar geológiai kutatásaink érdeké ben — kissé részletesebben kifejteni, mégpedig hasonlóképen a paleontológiái, stratigraphiai és paleogeographiai szempontok figye- lembe vételével. Mielőtt azonban ezekre rátérnék, legyen szabad röviden kör- vonalaznom, ill. előre bocsátanom egyet-mást; hogy t, i. bizonyos szavak, ill. fogalmak használatának különböző voltából, ill. értel- mezéséből származható félreértések kiküszöbölhetők legyenek és így a divergentiák a szükséges minimumra legyenek leszoríthatok- így, azt hiszem köztudomású, hogy a miocénra nézve, mely épen hazai viszonyainkban oly nagy szerepet játszik és úgy föld- történeti, mint stratigraphiai szempontból igen jól tagolható; ná- lunk is, mint a külföldön, már erősen szűknek bizonyult a régeb- ben használt felosztási nomenclatura. T. i, az egyszerű: alsóközép ső- ós felső-miocénra való tagolás: a megfelelő helyi elnevezésekkel. Helyette úgy a kevésbé elfogult franciák, pl. C o s s m a n n-P e y- rot (5); mint a legtöbb, nagyobb körül tekintést! német szakember, pl- S eh affér (6), Wenz (7), Winkler (34), sőt bizonyos mér- tékben Haug maga is (8) a fentieknek két-két emeletre való fel- osztásával : Aquitanien-Burdigalien ; Helvetien-Tortonien ; Sa nna- tien-Maeotien (?) dolgoznak. T. i. már csak praktikus szempontból is nagyon nehézkes, zavarra könnyen alkalmat adó és furcsán hangzó, mikor pl. a „Középső Miocén, alsó színtája alsó tagjának felső szintjéről44 stb. van szó. Ebből, ha a fenti speciális elnevezések alkalmazásával (esetünkben a Helvétiennel) legalább a felét ki tud- juk küszöbölni a könnyen összekeverhető és így nehezen megért- hető szavaknak, ill. fogalmaknak, akkor is nagyon jól jártunk. Ter- mészetesen, aki most már elfogadja a fenti felosztásiból a középső részeket; a Helvétient és a Tortonient, az már — a következetesség- elvénél fogva, köteles volna a többire is. Mert az, hogy belőlük az Aquitanien régebben a franciáknál főleg a felső oligocónnak, a Cattiennek volt az elnevezése — és ehhez egyik-másik francia, vagy franciá, skodó ember még ma is ragaszkodni próbál, az lényegében csak a gusztus, ill. megszokás dolga. Cossmann-Peyrot fent jelzett munkája azonban — épen a legklasszikusabb — oligocón- miocén területről; a Girondéből, a régi Aquitaniából az Aquitani ént jelzett értelemben: az alsó miocén alsó szinté jaképen használja. A fenti beosztást különben az alsó Miocénra nézve már Koch Antalnak az erdélyi Harmadkorra vonatkozó, igazán klasszi- kus munkája is elfogadta. (10) A budapesti viszonyokra vonatkozólag 11 a 1 a v á tsn a k a fenti elv alapján való kettéosztási kísérletét, (25. p.) (mely csonka is volt és voltaképen csak a tétényi platóra vonatkozott) nem fogad- hatták. el sem Lörenthey, sem Se ha farzik. Ennek azonban az volt az oka, hogy voltaképen csak a budafoki kereszthegyi árok faunisztikai viszonyait vette tekintetbe H'alaváts. Így aztán a revíziót végzők, a hivatkozott faunákul és az ottani viszonyokat ele- Budapest környékének helvétien rétegei 165 mezve, tényleg nem is láthattak differenciát egy és ugyanazon soro- zatnak apró tagocskáiban, ill. azok alsó és l'elsö kis részletében ész- lelhető, igen kis i'ucies különbözőségeket felmutató faunák, ill. In- gok között. Annál is inkább, mert a lossilis fauna gazdagság — vagy szegénység igazán nem lehet — a korra nézve jellemző vonás; hiszen ezt nem egyszer csupán másodlagos fosszilizációs folyamat ténye- zői hozzák létre. A tétényi platón a megfelelő, geológiáikig is alátámasztott ta- golást és szétválasztást, ha más eredményt kihozólag is, F ö 1 d v á - i i n a k kimerítő és pontos munkája (11) végezte el; felosztván a régi „Alsó Mediterránt.14 a Peetunculus obovatusos Cattienhez szorosan csatlakozó, átmeneti típusú oligo-miocén rétegekre és a megfelelő hatalmas diseordautia alapján, a rájuk transgressive települő Hel- vétien rétegekre. Azonkívül azt is számba kell venni, hogy a mi régebbi iro- dalmunk az alsó és középső miocén (alsó és felső Mediterrán) hatá- rára vonatkozólag a bécsi medenceheli faunisztikai, ill. íacies analó- giákra támaszkodva, elég egyszerű és plauzibilis álláspontot foglalt el. T. i. Felső Mediterránnak csupán a Felső Tortonietn lajtamészkő komplexust s legfeljebb annak íacies aequivalenseit vette Budapest környékén és a Börzsönyben; amellyel foglalkozhatott. Az összes többi tagokat: tehát az alsó három emeletet egészen s még az alsó Tortonient is félig (t. i. mikor a nagy ÉK-i Középhegységi andesit riolit kitöréseket az Alsó- és Felső Mediterrán határára tették) az alsó miocónba rakták le, amelynek rége!bl>en szokásos megneve- zése — Fuchs előtt (12) — Burdigalien volt. (A közép-miocén pedig Yimlohonicn.) Annak kifejtése, hogy Fuchs-nak rationális fel- fogása ellen egyesek — épen az osztrákok közül, miért hadakoztak annyira, messzire vinne most; elég az hozzá, hogy mint az ilyen nomenelaturai vitáknál a gusztusok ebben a tekintetben sokáig eltérők voltak és részben még ma is azok. Ezekután rátérhetünk most már a kérdés lényegére, amelyben legelőször is Horusitz,ky kartárs által annyira perhorreszkált Földvári féle (11. p. 41—49) budafoki „átmeneti oligo-miocén réte- geket41 uell szemügyre venni, amelyeket szerzőnk most jellegzetes Burdigalien faunájának minősít. (Az említett másik két érteke- zés megállapítását (1. p. 322), amelyben újabban is Burdigalienl hoznak ki, — azt a régi, összevont értelemben véve, egy egészen kis területre vonatkozó viszonyokból — nem tekinthetem másnak, mint irányításból, ill. kényszerből eredőnek, amelyet azt hiszem szerzőik se fognak teljes mértékben fenntartani, ha majd e tárgyról esetleg — szabadabb lélegzettel írhatnak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kis területekre vonatkozólag eszközölt, pontos megfigyelé- sek, a szorgalmas begyűjtések és lekiismeretes meghatározások ré- vén készült részlet munkák nem nyújtanának megfelelő szempon- tokból igen becses adatokat — sőt ellenkezőleg. Álláspontom mege- rősítésére is, igen jól jöttek, pl. Mtajzon L. kartárs; Leányfalu 166 Noszky Jenő környékéről való, gondos cs kimerítő adatai (9.). Föld v á rina k fent említett munkája, amely ha akkoriban tekintetbe is vett bizonyos, régi faunisztikai megállapításokat s ha kénytelen is volt némi formai engedményeket tenni bizonyos kon- zervatív kényszernek — nemcsak pontos megfigyeléseivel és adata- inak szinte exakt precizitásával kiváló; hanem geológiai értelme- zései tekintetében is. Ö ugyanis észre veszi és erősen kidomborítja, hogy a Pectunculus obovatus tartalmú, tehát tipikusnak elfoga- dott Cattien pad felett következő — gazdag és nagy változatosságú faunákkal s bennük isok u. n. miocén alakkal jellemzett szintecs- kékben, a faciesviszonyok gyors és erőteljes változásai következté- ben erős faunafejlődés és differenciálódás folyik le. Ez eredménye- zett ott a külső alpesi osztrák medencében észlelt alakokhoz meg- lehetősen hasonló formákat. De azt is észreveszi és megfelelően ki is emeli, hogy ezek a szinteeskék concordáns településnek az alat- tuk levő, „vitán felül álló“ Pectunculus obovatusos homokkő kép- ződménnyel. Az utóbbi pedig, mint már kifejtettem (3) csupán pár m vastagságú, lencse értékű szintecske, i 11. facies képződmény — a több száz méter vastagságot elérő Cattien rétegösszletben. A felsőbb szintekből kihozott faunáiban, amelyeket pedig a főleg miocénnal foglalkozó munkák alapján lehetett neki elsősorban meghatároznia — s így már ezzel is erős miocén színezetet kellett azoknak kapni- uk, én ellentétben Horusitzky kartárs „100%-os, Burdigalien fauna megállapításával" úgy veszem ki, hogy bizony elég -ok, a Cattienben is előforduló, jellemző alakot mutatott ki. így pl. a 46 ik oldalon, a kereszthegyi árok „kövületdús, 0.5 m-es, pados homok- kövében" az Aeciuipecten praescabriusculus Font. mellett ott van a Pectunculus obovatus, Pholadomya alpinu, Cardiutn Heeri, Cár dium cingulutinn, Cytherea Pcyri-hi, Potamides plicatus . Fu?vs don- ga tus, stb. Valamint a többiben, a speciális és pedig elég jelenté- keny facicisváltozásoklhoz igazodó faunákban is akad elég olyan forma, amelynek jelenléte jócskán levon a hangoztatott 100 % -hói." Pl. a Pecten areuatus, melyet Kubacska (11. b. Földt. Közi. LY. 1925. i). 159.) oly jellemzőnek talált a Vác vidéki Cattien rétegekre. Meg azután volt szerencsém már kiemelni (3. p. 331.), hogy az eggenburgi medencének mélyebb szintjeit, a Horn Mohiakat a legnagyobb áttekintést! osztrák összefoglalójuk: Hauer F., nem átallotta az öli gócén ha helyezni. Még pedig csupán csak a kövüle leseket véve számba, mert az alattuk levő terresztrikumokkal még akkoriban nem nagyon foglalkoztak. Hasonló fácies árnyalatokban kifejlődött faunák vannak azonkívül — több 100 m-t kitevő nívókkal mélyebben, a Pecten praescabriusculuisokkal tényleg és következetesen jellemzett. mo dern órtelemlxm vett Burdigalien rétegek alatt, melyek pisiig szintben is meglehetősen aequivalensek a tulajdonképeni eggenbur gi homokkövekkel — a Zagyvn-1 polyvölgyi területeken a térrészt rikus Aquitanien alatt, a legmagasabb Cattien padokban. De csak Budapest környékének helvét ion rétesei 167 az ottani kavicsosabb faciesekben. Ellenben az agyagos (végi isza pos) faciesekben a Polamides niargarituceus és jilicotus fejlődnek ki bőségesen a hasonló nívókban; mint Kazár és Iliászé) egyes ]x»nt jain jól észlelhetni (12. b. p. 85. ét> 3, p, 309:): Tehat mindezeknek az oligocénhoz való csatolása, a miocén képű fauna jellegek dacára is, eléggé indokolt. Azután, ha a telogdi lloth Károly leírta (13), egri oli- goeén faunát vesszük, ebben is. mint szerzőjük erősen kiemeli nagyon előtérbe nyomulnak már a miocén kin szereplő formák. Továbbá ennek eoneordáns rétegsorában is a legmagasabb szintet a Mythilus Aquitanicus tömeges előfordulása jellemzi, akárcsak a bajor oligocén molasse felsőbb rétegeit. (14) Hasonló a helyzet Budafokon is, mint Földvári jelzi, hogy az egyik feltárás oligo- cén miocén rétegeinek legfelső szintjét a Mythilus Aquitoiúcu s- okkal megtömött homokköpadok alkotják: melyekre azután trans- gressive települnek rá az ott túlnyomókig térrészt rikus Hclvétien padok (11. p. 47., és p: 55:): A budafoki faunákra tehát, amelyek mint előbb kifejtettem, nagy hasonlóságot mutatnak a kelet nógrádi Aquitanien feküjében levő egyes, kavicsosabb Cattien faciesek faunáival, (3. )>. 308.) is ugyanaz áll. Természetesen a megfelelő mértékben eltérő fáciesei nél fogva, eltérőbb fauna társaságok alapján is. így nagyon igaza volt F ö 1 d v á r i -uak, mikor a „nagyon nehezen definiálható oligo- miocénba“ lielyezte őket. Ha azonban ez nehezen definiálhaté), — ak- kor miért használják széltiben — például a Permo-Carbon nevet ? Földvári azt is nyomatékosan kiemelte (11. p. 37.), hogy Böckh Hugó is talált olyan alsó miocén jellegű, ill. képű anó- miás homokokat Verőcén és Gödön, amelyek fölött újból a brack vizi oligocén, Cyrena seiiristriatás és Potom ides plicntusos, agya- gos rétegei következtek. Föld v á r i azon megállapítása tehát, hogy a budafoki kavi- csos-homokos rétegek felső részének képződése átmeihetett már az alsó miocén korba is, nem állhat ellentétben a rétegeknek az oligo- cénliez való szoros kapcsolódásával. Hiszen az oligoeénből mioeénba való átmenet a természetben, legialább az üledékképződési vi zo- nyokat és így faunákat illetőleg, nem tételezhető fel, hogy minde- nütt egyforma — naptári pontossággal: valami gyökeres, kataszt- rofális változással következett volna lx/. Hasonlóképen a helyi fa- ciesek, amelyek elsősorban szoktak a szemünkbe tűnni, ;em szok- tak igazodni szigorú sablonokhoz a földön: sem pctrographiai, még kevésbé paleontológiái tekintetben; hanem ellenkezőleg a legna- gyobb változatossággal. Mert az a bizonyos, Blanckenhorn féle „princípium" (16), hogy minden új geológiai korszak, vagy földtörténeti szakasz — transgresszióval kezdődnék, ezer és ezer el- lentmondást tartalmaz: már csak az aktualizmus elvénél fogva is. Végül pedig Földvárinak még egy, nagyon fontos meg- állapítását kell itt kiemelnem, melyet fenti fejtegetéseihez fűzött: hogy a Duna balparton található peetenes, stb. üledékeknél, ezek 168 Noszky Jenő n budafoki miocénképű oligo-miocén rétegek jóval régibbek. Ezt pe- dig (2), épen Horusitzky kartárs vizsgálataival kapcsolatban, az ö lelőhelyeinek a helyszínen való tényleges és pontos megfigye- lést' révén tette volt. így tehát az, hegy a tétényi plató rétegeinek egyes kövületei — a hatvanas években az alsó miocén ti pusáid vett (de mikor ez már erős revízióra szorult!) osztrák, külső alpesi medencének né- hány formájával egyezést mutatnak; igazán nem dönthetik el azt, hogy aequivalens, egykorú rétegek volnának is azokkal. Még ke- vésbbé lehet a párhuzamosítást csupán egy-két kiválasztott, vezér- kövületté megtett formára alapítani; különösen ha azok az egyik helyen mint láttuk csak egy pár elszórt egyeddel szerepelnek, míg a másik helyen millió számra vannak. Azonkívül pedig az illető formák jellegeiben lehetnek és vannak is néminemű különbségek, amelyek legalább is valami megkülönböztethető szerény variációs alak felállítását bízvást elbírhatnák; amelynek alapján a megté- vesztő papírforma hatása könnyen ki lett volna küszöbölhető. Ezek után lássuk most már a kérdésnek paleontológiái és stra- tigraphiai oldalát a magasabb: vagyis az általam Helvétiennek vett. pest vidéki rétegekre vonatkozólag, melyek itt elsősorban jönnek tekintetbe. Mert az előbbi mélyebb, a tipikus Cattiennel összefüggő szinteket gyakorlatilag, pl. a térképezésnél — az ember ha legtöbb- ször kénytelen is az oligoeénhez csatolni; de elméletileg semmi akadálya sincs, hogy már a miocén legaljára tegye; akár pedig az átmeneti csoportba. Az idevágó kérdés lényege abban áll, hogy az Aequipecten praescabriusculus Font. kagylónak lehet-e nagyobb, azaz vezér- köviilet jelentőséget tulajdonítani a többi között. Erre a kérdésre nézve vegyük elő a hivatkozott Topp lile r féle Fossilium Catalo- gus megfelelő helyét (17. p. 171.). Ebben a felsorolt 1) hely, ill. vi- dékből (amelyek terjedelme ugyan legfeljebb 1 — 2% -át teszi ki a „világnak", ill. pontosabban — a föld felszín szárazulatának) Ma- gyarország, mint bizonyítandó dolog természetesen — logice — nem lehet egyúttal bizonyíték is. Egyptomhoz maga Tcppner is jónak látta odatenni a kérdőjelet; vagyis ezt sem lehet számításba venni. Olaszországból pedig Sacco-nak idézett munkájában — nem mint sffektíve szereplő, olaszországi kövület a P. praescabriuscuíus, ha- nem csak az Aequipeetenek törzsfajának egyik „ágacskája". Minél- fogva a fenti „kis" világocska is már jó háromnegyed részével meg- fogyatkozik. Ehhez járul még az, hogyha egy kicsit tovább nézünk Tép p- ner következő két lapjára s ott azt látjuk, hogy a hivatkozott spa- nyolországi és algíri előfordulásoknál „jó vezérkövület kénk" mel- lett, már nem elegendők a varietáisok sem, hanem subvairietásukat kellett felállítani. Vagyis a Rlmne medenceibeli viszonyokkal hely- zetüknél fogva nem csak közelálló, hanem hajdani direkt összefüg- gést is megengedő területeken ez a nagy variatio alaposan meg- Budapest környékének helvétien rétegei 1G9 gyengítette a faj értékelését. Ha pedig ehhez még hozzá vesszük azt, hogy a Klione medence tőszomszédság á ha n , a bordeauxi-ban, a legpontosabban átkutatott és faunisztikailag is legszebben leidol- gozott „lovas classicusában" a miocénnek — a szóban forgó fajt észre se vették; akkor igazán erősen megrendülhet bizalmunk világ- ra szó 1 ó jelentőségéiben. Fon t a íme. s Rhone medencebeli stratigraphiai, stb. tanulmá- nyai a múlt század nyolcvanas éveiben folytak le, minélfogva már több mint félszázados, tisztes múltra tekintenek vissza. Tehát ha következtetései korának színvonalán állottak is, ma már erős revízi- óra szorulhatnak. Különben is a terület kicsiségénél fogva csak részlet kutatás számba mennek. Hogy szóban forgó faja n o4 n ár az ottani felső Burdigali ennek vet.t„mészmárgn molassenek“ jellem- ző kövületét képezi, abból messzemenő következtetéseket az általá- nosabb stratigraphiára csak akkor lehetne vonni, ha a fenti réte- geket, valaki modern alapon: az összefüggéseket kimutató szinte- zéssel — a Burdigaliennek, mint alsó miocénnak a megfelelő alsó vagy felső szintájba is beosztaná és azután az aequivalens szinte- ket n egfolelő összefüggésben következetesen, de seirmiesetre sem 500 km-es hézagooskákkal, tényleges stratigrnphiai alapon, nem pedig csupán faunisztikai „megközelítésekkel44 kimutatná és bennük a fajnak speciális elterjedését következetesen észlelné. Ez volna a kétségbevonhatatlan paleontológiái és stratigrnphiai egyezés. Már pedig a meglevő adatok épen nem a fenti esel mellett szólnak. T épp neír különben egyszerű irodalmi összeállítást adott, mert mást nem is adhatott; legkevésbbé azonban stratigrnphiai revíziót. Így tehát a régi iskola ilyesféle, — vezérköviiletes megállapí- tásai, ill. következtetései nagyon erős ellenőrzésekre szorulnak, mert különben veszedelmes tévútakra vezethetnek; különösen pedig a Harmadkodban, és kivált az ilyen tömegesen élő s így erősen variáló fajoknál. Hiszen pl. a régi schlier vezérkövületek legnagyobb ré- széről kiderült, hogy az alsó- vagy középső oligocéntől kezdve egészen a felső plioeénig a megfelelő faciesekben hasonló formák- ban jönnek elő. Az ausztriai, ill. eggenburgi előfordulásban á S eh affér- tól lerajzolt vaskos alakok (9. XVI. T.) n eglehetősen eltérnek Böekh Hugó leábrázolta magyarországi formáktól (15. II. T.). Sőt ebben maga Horusitzky íkartárs is nagyon helyesen meg- jegyzi munkájának 325. lapján a mogyoródi formákra vonatkozólag, liogy ezek „kisebb, finomabb díszítésű változatok, amelyek még a közeli Fót-Csomádiaktól is elütnek4'. Vagyis az identifikálás már ezért is észrevehető nehézséget okoz, még az ilyen kicsi területen is; hát még világszerte! A fenti kérdésnek megvilágítására még — hazai vidékeink két erősen számba veendő tényét — tartom szükségesnek felihozni a Pecten praescabrhtscvlusokra vonatkozólag. így a salgótarjáni me- dencében, ahol a széntelepek felett — a megfelelő, modern értelem- 170 Noszky Jenő ben vett Burdigalien nívójában, nagy elterjedésiben Ny. felé a Kürtös, Feketevíz és Galga völgyei által határolt vonalig K. felé pedig az Eger — Sajóvölgybe áthúzódókig is — tényleg van egy ha- talmas, összefüggő pectenes homokkőszint. Ez a mai felfogásunk szerint, természetesen ilyennél végeredményben többnyire csak meg- közelítésről lehet szó, legjobban megegyezik az ©ggenburgi homok- kő szintjével. Fedőjében van ugyanis a, mai felfogásunk szerint már Helvétienbe sorozott, 3 — 500 m vastagságot is elérő, schlierfaciesben kifejlődött, echinoideá®, homokos márgakomplexus. Továbbá a szorosabban vett salgótarjáni területeken (ezektől — meg kell je- gyeznem, hogy a Galgavölgy elég messze van; jó 70 — 80 km-re lég- vonalban) belyenkint elég bőven vannak az idevágó irodalmi ada- tok szerint Pedert praescabriusculusoknak minősíthető, jellegzete- sebb féleségek is e fajból. Miég pedig nem az eggenburgi, zömök vas- kos alakok, hanem a normálisabb, ill. filigránabb formák. Meg vannak azonkívül a fajnak tőbbé-kevésbé elütő varietásai; továbbá pedig más, eltérő Pederi formák, ill. fajok is. Ellenben a Sajó, ill. Egervölgyben a megfelelő nívóban, mint S ehró tér kimutatta, (18. p. 15.) a Pederi praescabrhisculus Font., faj tulajdonképen nincsen is is meg, hanem csupán a Pederi opercularisnak egy általa „B ükkiánn rúna k“ elnevezett, új varietáisa. Vagyis ennélfogva szer- zőnknek idevágó állítása, (1. p. 32G.) ill. a ráépített következtetések erősen rekt i f i kála n d ók . Mindenesetre a P. praescahriusoulus probléma, úgy paleon- tológiái, mint stratiigiráphiai tekintetben nagyon érdekes eredmé- nyeket hozhatna, ha valaki tényleg és valósággal, vagyis nem csu- pán a jobb-roszabb irodalmi leírásokon vagy ábrázolásokon, hanem tényleges példányokon csinálna róluk egy megfelelő, objektív re- víziót. Szerzőnk éppen Franciaországi személyes kapcsolatai révén talán tudna szerezni ilyeneket Fontannes Rlione vidéki tipikus példányaiból — kiindulási alapul; meg egyéb Földközi-tenger mel- lékiekett iis. így a könnyen rendelkezésre álló hazaiakkal pontosan egybevetve — a legjobban el tudná végezni ezt a munkát: amivel nagy szolgálatot tenne az egyetemes geológiának és a paleontoló- giának is. Egyébként hátha Fontannes is, — ami nagyon valószínű akkoriban még a Burdigalient, összevont értelemben, egész a lajta- mészkő szintjéig kiterjesztve vette, mint az nálunk is szokásban volt; akkor szintje ma volta képen — a I fel veti ént jelzi!?! Itt kell felemlítenem azt is, ami úgylátszik, mint kisebb és eldugottabb adat elkerülte Ilorusitzky figyelmét, hogy Böekli Hugó nagymarosi munkájában lerajzolt (15. II. T. 3d. ábra.) rétfalui (Sopron megye) Pecten prai scabriuisculus Font. példány legfeljebb a Helvetienből szár maizhatott, ha ugyan nem a Tortonionlkíl. Tehát már ez is egy erősen elütő adat a P. pruescabriuscuiusnnk csupán az alsó miocénra való iszo rí tk ozása ellen. S eh r éter az Eger-Sa jóvölgy miocénjének stratigraphiai Hudapest környékének lielvétien rétegei 171 beosztásában (18. p. 13—15.), amelynek ha nem is minden részleté- vel érthetek egyet, mint azt munkámban kifejtettem (3. II. p. 161— 1G2.), de bizonyos, súlyos nézőpontok alapul vétele, ill. keresztül- vitele nem vitatható el tőle — a Helvetient közvetlenül az alsó pla- gioklász-riolittufa után, a szóntelepes csoporttal k,lzdi. Ide sorozza a széntelepeken és közti rétegeiken kívül a Cordinmos, Pectencs és (ipokí is (sehlieres) csoportokat Vagyis a salgótarjáni szint beosztás- hoz viszonyítva, jó 200 m-rel előbb kezdi már a Helvetient. Ez pedig a szóbanforgó, Duna balparti rétegekhez viszonyítva, kl>. két egész emeletnyi differenciát jelent. A fóti Somlyó homokbányájának, stb. faunájára vonatkozó lag pedig — sokkal lényegesebb Strausz L. (lí). p. 213) az a, konkrét megfigyelésen alapuló megállapítása, hogy a homokbányái és a felette levő rétegek faunája között nincsen lényegesebb eltérés; mint az, hogy 1925-ben, ill. előtte pár évvel, mikor ez a munkája elkészült, még a szokásos módon vett Burdigalienbe tette a faunát. Mert ha ez a faunisztikai egyezés is fenn áll, akkor a concordans településből kifolyólag, — amit ő is és V o g 1 is kiemelnek — a briozoás betelepüléseket is tartalmazó, peetenekben elég gazdag fóti kavicsos homok — stratigraphiailag nem választható el a hegytetőn észlelhető, ú. n. tipikus briozoás mészkőpadoktól. És tényleg úgy is van ez, mert a kis, megsuvadt elődomb felső részében (a kavics- homokgödör ennek ÉNy-i aljában van) már briozoásmészkő kép- ződményeket találunk, amelyek fokozatosan mennek át a tetőn ész- lelhető, ú. n. tipikus mészkőpadokba; régi búváraink „alsó lajta- mészkövébe“. A fóti Somlyón különben is, már egészen közel a felső, pados briozoás mészkő nívójához (melyben ritkán ugyan, de szintén meg- találni a Pecten praescabriitsculusőkra. emlékeztető formákat, ha töredékekben is) vannak olyan laza, agyagosabb meszes homokkép- ződmények is — fáciesváltozatként — a fenti kis elődombtól dél- keletre a szőlők közt felhúzódó árokfő déli vízmosásaiban feltárva, ahol a kimállott Aequipecten töredékek milliói közt P. pruescobri- usculus is akad elég bőven. Ebben azután bőven gyűjthetők a tető- ről idézett (3. p.) apró Eehinoidák; a Fibuláriák, azonkívül pedig az Astropectenek párkánylemezei, a nagy, 12 — 15 nmi-es Nodosáriák, Amphisteginák, Bvachiopodák, egy egész csomó faj kisebb termetű Briozoa, Serpula, egyszóval a megfelelő faciesű, haazi magas Hel- vétienből és Tortonienből ismeretes formák. A „Burdigálien pectenje“ tehát itt is felhúzódott a vitán felül álló Helvetienbe. Ami most már a Pecten subbenedictus Font. fajt illeti, mely olyan — segédvezérkövület volna, s melyet Hor usitzky a eso- mádi Hátulsó-hegy orrán mélyesztett 4-es aknában talált meg (de csak egy helyen, mert Strausz és Vogl, akiknek faunalistáira hivatkozik, nem említik a fóti homokbányából) erre nézve Tepp- ner faunakatalógusából is ellentmondás olvasható ki. Ugyanis ott 172 Noszky Jenő (17. p. 258.) a P. subbenedictus elterjedésére az „Untermiocén, Mittel- miocén, Obermioeén és Mittelplioeén ('?)“ szerepelnek. Vagyis ez — erősítés helyett ellenkezőleg — legyöngítené a P. praescabriusculus- nak alsómiocénbeli kizárólagos jellemző voltát; ha ugyan azt már, az iménti közvetlen bizonyítékok úgyis le nem rontották volna. A másik, u. n. kizárólagosan jellemző faj: a Cidaris avenionensis l)esm. pedig szintén megtalálható jóval feljebb is, mint az alsó miocén rétegek. Hiszen pl. hazánkból Vadász több felső Tortonien lajtamészkő előfordulásból (Kemence, Ribice) említi, a külföldön pe- dig fő elterjedési szintjének a Helvetient találta (20. p. Sí).) A pestkörnyéki miocén szelvénynek a Salgótarján vidéki mio- cénnel való párhuzamosításának kérdésénél legelőször is le kell szö- geznem azt, amit már annak idején részletesen kifejtettem (4.), hogy az ottani Helvetien sclilierek nem mutatnak fiaciesbeli egye- zé.-t a B udapest- v i elékiekkel. Márpedig a Salgótarján -vidéki miocént, mint kiváló teljességű rétegsorozatokkal bíró kifejlődést, ame- lyekben jellegzetes tengeri és terresztrikus rétegek és elvitnthatat- lanul izoehrouikus, vulkáni vezérszintek is vannak; t. i. az alsó ri- olittufa (3. II. p. 171.) és a nagy alsó Tortonien riolit-andesit kitörés hatalmas takarói (3. II. 188—192.), amiket nem találni sem a bécsi medencében, sem a franciákban — elsősorban kell számításba venni. Annál is inkább, mert rétegeinek a méretei és azoknak megfelelő változásai, átmenetei, a bánya műveletek alapos feltárásai révén és egyébként is — kitűnő szelvényekben észlelhetők; így tehát minden Magyar Közóphegység-i miocén stratigraphiájára nézve alapvető fontosságúak. Különösen, ha hozzájuk vesszük a Sajó, i 11. Kge ‘völ- gyieket még, ahol az alsó Aquitanien terresztrikuma helyett is tengeri kifejlődés jelentkezik még: tengeri faunák vannak a fekii- kavicsokban és az alsó riolittufákban. így tehát, ha mindezek össze- függését és átmeneteit végig követjük a Mátra, Cserhát, Osztrovszki és Börzsöny bázisán, amelyek vulkáni takarói jó védőpajzsai voltak az erózió pusztításai ellenében a miocén rétegeknek, és ha látjuk az aequivalons rétegeknek a megváltozó faciesviszonyok következ- tében létrejött erős eltéréseit, amelyek természetesen a faunában is jelentkeznek (már t. i. ahol megfelelő, jobban megmaradt kövületek is előkerülnek); akkor ezekből az összefüggésekből szintén kénytelen az ember valamire következtetni. Még pedig minden esetre inkább mint egyes, önkényesen kiválogatott fauna elemekből, amelyeknek igazán nem lehet mar a harmadkorban — juraszintekbeli „Leitmu- schcl“ értékeket tulajdonítani. Annál inkább, meit a juránál is. mihelyt a fácies megváltozik, vagy ha más tájakat veszünk figye- lembe, — nem csupán a sváb jurát, vagy az alpesit, — az egész régi, jó, kényelmes geológiai varázsvessző pozdorjává törik össze. Ami most már a tényleges strntigraphiai összefüggést illeti, ami a kérdésnél számbajöhet, ez a következő: A (ialgavülgv középső részén, Ácsától kezdődőleg a sehlieres márgás képződmények fedőjében jelenik n cg az a bizonyos briozoás Budapest környékének helvétien rétesei 173 inés 'köszint. amelynek fedője a (serhat, Mátra es Szentendrei hegy- ség hatalmas össze fiit.' gö riolit-andcsit vulkáni takarnj ibol all. A hriozoás mészkő nagy elterjedésénél és jellegzetes kitejlődeenol, me;.; helyzeténél fogva — helyi szintnek bizony hcillik minden el- lenkező vélemény dac-ára is (1. i>. 324.). A schlierek pedig közvetlen összefüggésben állanak a herencsenyi és kiskéri Aciuitauien szén te- lepes csoportnak a peetenes Burdigalien fedői, sth. révén, ill. köz- vetítésükkel a Cserhát alatt a salgótarjáni széntelepek magasaid) fedőjében levő, izopikns é.> aequivalens rétegsoroz ittál. A hriozoás mészkő a Galgavölgyből átmegy 1) és DNy tele (sőt foszlányokban Cattien homokkő kemplexu-on Ny felé is ész- lelni) a Dunáig, sőt azon is túl: Pilisvörösvár (Garancshegy I, Pomáz (Metssel ia-Köhegy ) , Szentendre-Leányfalu vidékére. ^Minde- nütt a nagy kitörés közvetlen feküjét alkotva s a keleten oly hatal- mas vastagságú schlier fölött megjelenve tehát egy kitünően fixi- rozott szintet alkot. Nyomai megvannak Földvári, ill. Löre-n- tliey szerint (11. p. 50.) a tétényi platón is. A hriozoás mészkő alatt, a Galgavölgyben egy legalább 100 150 m vastagságú, sclilieres márga rétegsorozat van, amelyet semmi- kép sem lehet elválasztani a vele közvetlen összefüggésben álló, ke- leti nagy Helvetien schlier-soroza toktól. A galgavölgyi Helvetien sehliertlk pedig közvetlenül a Cattien rétegekre települnek, mert az utolsó Burdigalien homokkőrétegek Kiskér vidékénél tovább nem nyomozhatok. Csupán a terresztrikus Aquitanien kavics és alatta a Cattienek eróziós mélyedéseibe települt, bicskei tipusú szénlencsék hatolnak még tovább nyugat felé a mélyebb miocén származékok bál. A hriozoás mészkőszint, vagyis a legfelső Helvetien, mert fe- lette már közvetlenül az alsó Tortonien eruptivus takarói követ- keznek, tehát itt sem egyedül képviseli a Helvetient. Ellenkezőleg annak csupán egy kicsiny — éspedig a sekélyebb tengeri kifejlődés- ből következtetve időben is jóval kisebb tagja, mint az alatta levő, nagy vastagságú és mélyebb neritikus jellegénél fogva jóval las- súbb szedimentációra valló , tehát hosszabb időt igénylő, márgás homokos képződmény; amely kelet felé a Zagyva-völgyben 400 ln- nél is nagyobb vastagságokat ér el. Hasonlóképen vastag a mélyebb schlier s fejlődéseben is nagy változatosságé, az Egervülgyben (IS. p. 15 — Ki.). Nyugat felé a Galgavölgytől tehát bizonyos, de semmikép sem olyan erős — mint szerzőnk feltételezi — redukció észlelhető a Helvetien rétegek kifejlődésében; úgy itt, l)Ny-on, n int fenn- ÉNy-on, az Oszt rovsaki-hegység alján (4. p. 106 ). Csak tovább Ny- ra a Börzsöny és Szentendre- Visegrád-i hegység keleti bázisának egyes szakaszain erősödik meg a reductio annyira, hogy még to- vább nyugatra, Esztergom, Szob és Helembánál, ahol az andesitek- uek már követ lenül az oligocónre való települését látjuk, teljessé is lesz. Vagyis oda már a Helvetien transgressio nem jutott el. 174 Noszky Jenő Csapásban természetesen, mint a Drógely-vidéki viszonyok, továbbá az Újpest Rákospalota és Kőbánya-vidékiek mutatják, a trans gr lessió mérete az üledékképződési viszonyok, tengermélység stb. tekintetében szintén elég változatos volt, miért is a gyorsabban sűlyedő, erősebb szedimentációjú részeken itt is tekintélyes vastag- ságú rétegsorozatokat találunk. Mégpedig az erőteljes nívódifferen- ciáklioz képest nagy változatosságban; különösen pedig a transgres- sió kezdő rétegeiben. Ácsától délnyugat felé követve a viszonyokat, azt látjuk, hogy a. briozoás mészkövek és a Cattien rétegek között levő képződmé- nyek, amelyek a facieskülönbségek szerint természetesen meglehe- tősen eltérőék, hol schlieres agyagos márgák, hol schlierekkel vál- takozó, kavicsos-homokos képződmények, hol pedig tisztán homo- kos, esetleg c: ak kavicsos képződmények — már a bázison is. így pl. Vácbottyánnál, ahol az ottani kavicsbányában a viszonyokat sok- kal jobban látni, mint a Hollós-féle, szőlővel borított Csőrög-hegvi sapkán (21. p. 207). A fenti összefüggések alapján mindezek most már csík nagyobb joggal sorozhatok bele a Kisújfalu-Csomád-Fót- Moigyoród-i pectenes homokkal együtt a Helveitienbe, mint a Bur- digalienbe, amely utóbbinak jellegzetes és pontosan meghatározható nívójú fedővel és fekvővel bíró szintjei nem jutottak tovább a nyu- gati Cserhát aljánál. Hiszen Becskénél, északon pedig az Osztrov- szki alján, Csábnál már teljesen nyomuk vész. Ellenben úgy a Cat- tien, mint a Helvétien még messze) nyugat felé nyomozható. Ez a szóbanforgó stratigraphia lényege területünkre vonatkozólag. A többször apostrophált, Vác- Ver ő ce- v i dék i viszonyokra vo- natkozólag a legutóbbi években eszközölt, részletes vizsgálataim alapján, abban a helyzetben vagyok, hogy pozitív részletes szelvé- nyekben és összefüggésben észlelhettem az ottani viszonyokat. Itt a Cattien jellegzetes padjai fölött, — helyenkinti vékonyabb, terro'-zt- rikus, kövületnélküli agyagos, stb. betelepülések után, erősen kavi- csos és homokos, 1 itorál is képződmények jelennek meg; kb. 30 m vastagságban. Ennek magasabb szintjeiben lépnek fel helyenkint a. pectenes padok, ill. lencsék . Ezekben tényleg akadnak, ha nem is olyan bőven, mint a fóti árokfő Helvétienjóben, vagy Mogyoró- don, stb. — egyéb pecten fajokon kívül, P. proescabriusculusok is. A pectendús padok fölött concordans településsel meszes márga kö- vetkezik; rajta pedig márgás — agyagos schlieres képződmények, mint a szendehelyi országút bevágásaiban jól látni, kb. 10 m vas- tagságban. Feljebb pedig már az andesittakaró foszlányai, mara- dékai következnek. A pectenes padok fölött levő márgás képződ- ményben nagy bőségben találni, éppen úgy mint Püspökhatvanban, vagy a mogyoródi Csíkvölgyben, a kisebb-nagyobb Brach'u .porfákat. Az itteni miocén képződmény tehát, amely nem több, mint 40 mé- ter vastagságú, igazán egységes Helvótiennck tekinthető c-upán; ha természetesen megfelelő változásokat, átmeneteket mutat is. A pectenes kifejlődés különben e vidéken erősen korlátozott. Ügy DNy Budapest környékének helvét ien rétesei 175 felé, mint pe megszűntével persze eltűnnek a pectenek is, mint azt már Böckli Húgó is jelezte (15. p. 7 — 8.). Vagyis így az egész P. praescabriuscu- fusns Burdigalien — össze függés nélküli képződmény volna csak, ha valaki l'ormalisztikusnn annak venné ma is és nem egyesítené a vele szorosan összefüggő, aecpiivalens, seb li eres, stb. kifejlődésekkel. Mert I)Xy-felé viszont agyagos homokok, söl laza kavicsos homokok gyenge lignit nyomokkal jelennek meg a megfelelő szintekben. A változatos Börzsönyaljai képződményeket a n egfelelő 3ie- lyen már vázoltam. (4. p. 1(5 — 106) Kiegészítésül még azt kell itt közölnöm, hogy a Nagyoroszi és Drégelyvár közti völgyekben a nagy kitörés bázisát alkotó sehliermárgák között nem egyszer találni betelepült homokos, sőt kavicsos rétegeket. Hasonlók a vi- szonyok a szentendrei hegység bázisán is, ahol, mint jeleztem, messze északra, Szentendrén túl felhúzódik a vékony bric.zoás ta- karó, habár csak vékony foszlányokban észlelhető. Alatta azonban s a kövületekkel jól jellegzett Cattien és az átmeneti „oligomiocé i‘ - nek vehető tpgok felett egy vékonyabb, de változatos fáciesű mio- cén soroaztocska van még. Benne jellegzetes sósvízi fáciesű kép- ződmények is vannak, mint azt pl. a Szalui T. felfedezte, dobra- vodai, grandi fáciesű gazdag fauna (a Nemzeti Múzeumban), gazdag molluskum os képződményei mutatják. Természetesen, ahol nagy változatosságéi, eltérőbb jellegű, partközeli faciesek vannak, ott nem lehet egységes, izopikus kifejlődéséi peetenekkel megtömött homokkő padokat várni, mint Főt, Mogyoród, Csornád vidékén. Ilyeneket azonban Buda pest- vidékén nem is találunk 'öbbet. Leg- kevésbbé godig a tétényi plató aequivalens, magasabb Hclvétien szintjeiben. Itt, mint Földvári kifejtette (11. p. 49—50.) első- sorban terresztrikus (számos fosszilis fatörzset tartalmazó) kavi- csos-agyagos rétegek alkotják a képződmények zömét. Bennük csak itt-ott találni gyengébb tengeri ingressziók nyomait; a fokép ost- •eoknt tartalmazó, agyagosabb betelepülések alakjában. A felszín feltárásaiban észlelt, fenti viszonyokat az új érdi település számos kút-ásásából kikerült anyagok is igen jól mutatják (Nemzeti Mú- zeum gyűjteményei). Az ottani terresztrikus agyagok felett még gyengébb keserűvízeket is észlelhetni. A pectenes padok hiányából tehát igazán nem kell máskoréi rétegeket, vagy pedig egészen eltérő fáciesű Burdigalien „parti- lagunákat ‘ stb. felvenni. Mert ezek a Helvétien viszonyaiba illeszt- ve, amelynél inéig' jóval nagyobb változatossá gok is akadnak, — elég jól kijönnek. Itt csupán a Cattien után bekövetkezett, hosszú terresztrikus Aquitanien-Burdigalien időszakaszt kell egységesebb valaminek feltételezni; amikor területünkön legnagyobbrészt nem szediinentáíió folyt, hanem ellenkezőleg lehordás: mint az ilyen ma- 176 Noszky Jenő gasra emelkedett részleten. Itt, valamint északabbra a nyugati Osztrovszki-heigység és a Börzsöny alatt, csak a felsőbb Helvéti en folyamán észlelni a transgressió ideérkezését, amely a helyi sül- lyedések folyamán már a bizonyos mélyedésekben kiképződött, terresztrikus szedimentációra változatos, tengeri, félsósvizi rétege- ket borított rá, amelyek között kisebb-nagyobb szenesedés nyomai másutt is bőven mutatkoznak (22. b.). így nem kell külön fúrási bizonyítékok után se járni a Burdigaliennek szárazföldi faeieseire nézve. Hiszen az egész, mint Földvári megállapításai igazolják (11. és 23. b.), szárazulat volt akkoriban. Nem kell éis nem is sza- bad, minden kis lignitnyomocskában, vagy foszlányban Budapest- környékén, már az alsó miocén jelét látni, hiszen a dunakeszi-i terjedelmes lignitmezők ugyancsak benne' vannak a Helvétienben magában. Kisebb-nagyobb lignit telepek vannak Verőcén és az Osztrovszki alján a Helvétien legfelsőbb szintjeiben is; sőt magában az Alsó Toirtonienben is. Ezért pl. az idézett (1. p. 329.) városligeti artézikét 20 m-es, édesvízi faunát tartalmazó agyagjai — egész nyu- godtan és ellentmondás nélkül beleilleszthetők a Helvétienbe. A fenti változatos Helvétien rétegekre, amelyek directe a Cattienre települnek, jó példákat nyújtanak a Göd-Dunakeszi hatá- rában észlelhető viszonyok. Ezekből az oligocéneket Böeh Hugó részletes szelvényei mutatják. (15. p. 10-11.) A miocénből pedig S zalai már 1924-i közleményében (22. p. 109.) jelezte a riolittufás betelepülésekkel együtt a jelentős lignit telepet a Szentendreszigeti fúrásban. Később pedig 1926-ban praktikus célból rendszeresen fel- dolgozta a Székesfővárosi Vízműveknek a fenti körzetben eszközölt, kutató fúrásainak anyagát, és ezekben úgyszólván valamennyiben, észlelte a nem is egy riolittufapadot tartalmazó rétegekben a lignit telepeket, amelyek itt tehát tekintélyes elterjedési! lignitmezőt al- kottak Ezek a riolitos tufák azonban nem a Sajó Ipoly völgyi Aqui- tanien szénfekünek riolitos dacittufái, hanem részben az Alsó Tör- tömén kitörésbe tartozó; részben az azt megelőző, kisebb tufaszórá- sok termékei. Nem a lignitek alatt, hanem felettük, vagy velük vál- takozva jelénnek meg; mint a Mátrában a sehliér agyagok között (23. p. 37.) — Hasonló riolit vulkáni nyomokat észlelni a Csömöri pectenes homokban, stb. A Dunakeszi-i MÁV műhelyteleptől északra levő Dunapart- oldalban és minden kisebb vízálláskor a meder sekélyebb parti rész- letén is, nagyon jól látni egészen Adélházáig, hogy itt sehlieres kékesszürke, homokos márgák bukkannak ki, a Szabó József által (24) ojy szépen leírt, forrásokban dús, Ó-Holooén terraszkavi- csok feküjében. A 14-16 hőrás és 8-HP-ois dőlésű, sehlieres márgák fedőjében ismételt felbukkanásokban észlelni a riolitos tufák Kite- lepülését, ami egy északnyugat-délkeleti irányú feltördcltségre vall. Az Alsógödi állomástól kissé északabbra pedig, az agyagos- homokos rétegekben elég dús, bár a nedves homokból kikerülve bizony meglehetősen összetöredező — grundi típusú faunák gyűjt- Buda]M*«t környékének helvétien rétegei 17 1 hetük. Alattuk- a dőlésben É-felé; a kis szigettel szemben a fenti ; Böckh-féle gödi Cattien létegek következnek. A másik változatos rétegsorral bíró Helvétien kifejlődést líalaváts nagy budapesti, összefoglaló munkájának. Kőbánya- vidéki fű rásszol vényei mutatják (25. p. 297 — 310.). Ebben a riolittu- fás és lajtamészköves Tortónien alatt meglehetős nagy vastagságú, (több száz méteres) és változatos faeiesű rétegcsoportot találunk, melyet a szerzőnk, mint térképvázlata mutatja (1. p. 330.) a Fót- Mogyoródi rétegekkel azonosít, i 1 1 . velők köti össze a tétényi plató — „Burdigalienjét**. Pedig ezekben nyoma sincs a Pecten praes- cabriusculusoknak! Ellenben rétegeik zöme foraminiferás, homokos svlilioragyag. amelybe a Hb Ívétien nívóingadozásoknak megfele lően, belyenkint elég tekintélyes vastagságú — durvább detritus i- belekerült; a déli szárazulatokról lehordva. Mindezeket a képződményeket tehát sokkal egyszerűbben cl lehet képzelni egy magasabb Helvétien korú, változatos fáciesű so- rozat üledékeinek, mint a fent már említett, erős ellentmondásokkal nem számolva — az eggenburgi homokkő, ill. egyéb eggenburgi ré- tegek aequivalenseinek. Hiszen az eggenburgi medence rétegei fe- lett, mint Sness E. tanulmányai (26.) mutatják, 1>K felé szintén megvannak tetemes kifejlődésben a Helvétien schlierek. ill. a gran- di rétegek; akárcsak nálunk a salgótarjáni és Eger-sajóvölgyi terü- leteken. amely utóbiakkal tehát elsősorban kell számolni minden néven nevezendő, idevágó stratigrapliiai megállapításainknál. A t.ula jdonképeni Burdigalient, még ha azt az egész alsó mioeénra alkalmaznék is, Budapest vidékén nem lehet kapcsolatba hozni semmiképen a szomszédos területekkel. Legfeljebb, ha visszatérnénk az alföldi „őstengerek44 archaisztikus elméletéhez, ahol a nngyvas- t igságú fiatal rétegek eltakaró hatása miatt, sokáig — mindent fel lehetett tételezni. Paleographiai térképvázlatára vonatkozólag (1. p. 330.) még két ellentmondó adatra, ill. tényre kell felhívnom, a megfelelő kor- rectió végett Homsitzky dr. figyelmét. Az egyik az, hogy Örszent- miklóstól kelet felé, Vácbottyánnál, az ii. n. „Horni Tó hegyen14 megvannak a csőrögivel teljes aequivaleneiájú, ostreás-kavicso* rétegek; a Cattienre rátelepülve. Ez pedig itt már az ú. n. pectenes zónájába esik és így „összeköttetést14 alkot a kisűjfalusi Várhegy Fölé; holott a csőrögiek még — a lagunáris fáeiest képviselik! Ha- sonlóképen a VII. kerületi Telep-utcában, a Zuglóban — Vend 1 A. közölte (27. p. 47 — 18.) ostreás-kavicsos rétegek, amelyek már a fenti térkép Burdigálien szárazföldjére kerülnének, vagy ha nem, — akkor szintén a pectenes zónába esnének! Természetesen ezek az ellentmondások is eltűnnek a többiekkel együtt, ha az összes Buda- l 'est-környéki mélyebb miocént (kivéve természetesen az „oligo-mio- cén“ rétegeket) besorozzuk cda, ahová kell: a felső Helvétienbe. Akkor egyetlen kérdés okozhat csupán még néminemű nehézséget: t. i. a Kőbánya-Újpesti, mély teknőbe települt, nagyvastagságú Hel- 178 Noszky Jenő vótien, viszonyítva a Kisújfalu-Csomád és Főt- Mogyoród környéki, sokkal vékonyabb rsszletet alkotó rétegekhez. Itt mindenesetre egy erősebb mélységű, ill. gyorsabban sűlyedő részletet kell feltételez- nünk abban az időben, amilyenre É és K felé számos példát találni. Fz a terület tehát már előbb is tenger alá kerülhetett, amikor még főle K-re .levő, fenti sziget részletek — kiemelkedett szárazulatként állottak ki még egy ideig és szedimentáció helyett erózió folyt raj- tuk; csak később, a további süllyedés folyamán kerültek a tenger nívója alá. Máskép igazán nehéz megérteni azt, hogy az egyébként jóval erőteljeseid) ütemű koralligén, sekélyvizi szedimentáció harmad, vagy negyedrész vastagságú rétegösszletet hozzon csak létre, mint a nyugatabbra levő, nagyobb mélységű vizekre v-lló, subneritikus faciesben kifejlődött sorozatok. Az Újpest-vidéki, jelzet le újabb fúrások. — megfelelő feldol- gozásban — mindenesetre becses adatokat fognak majd szilgáltatni; de egy-egy Deriláiium fa jócska közlése belőlük mérem lehet teljes erejű bizonyíték a korra vonatkozólag (1. p. 327.'. Dohát a kort egyébként is megadja innét a Fr an zen au-féle közlemény (28.): a nem messze levő, rákospalotai Niedermann-szanatórium kút já l>ól kikerült bő faunája révén. Valamint a, Schafai'zik közölte ká- posztásmegyeri fauna (29. p. 51.) ; ha más faciesben is. Az újpesti pamutgyári fúrásból (1. p. 329.) említett fiatalabb, pontusi és felső miocén terresztrikus agyagról szóló, érdekes adata e vidékről érté- kes és fontos nóvum; úgyhogy ennek részletes és megfelelő bizonyí- tékokkal ellátott leírását nagy érdeklődéssel kell várnunk. Annál is inkább, mert Mogyoród és Főt közt újabban előkerültek egyes bá- nyákban, a ri öli t, tufák, stb. felett a középső Pannonién tran-gressiv rétegeinek foszlányai. Azonkívül a tárgy fontosságát tekintve megfelelő kísérleti alátámasztással: aknázással, vagy fúrással való bizonyításra szorul még (amelyet remélhetőleg már megcsináltak, vagy meg fognak csi- nálni), az a, csak valószínűség számba menő megállapítása annak (2. p. 27. stb.), hogy a mogyoródi korallos schlier tényleg a legfelső Helvetienbe tartozó aequivalense a fóti Somlyó, stb. lmiozoás mész- kövének és a sashalmi kavicsnak. T. i. az utóbbiaknál, legalább a fedőre nézve, van bizonyító adatunk az alsó Tortonien riolitos tu- fákban; ellenben a mogyoródi korallos schlier egészen elszigetelt képződmény, amelynél a szokásos közelítéssel, fejűjének vehető, P. P raescnbriu sculusos rétegek 2—300 m légvonalbeli távolságban buk- kannak csak fel. Közöttük elfedett a térszín, az ott levő futóhonok a terület zömét, eltakarja. Már pedig rz ittőni, elég tördelt terüle- teken ilyen távolság — akár dőlésben, akár csapásban, — nagy meg- lepetéseket rejthet. Annál is inkább, mert a csíkvölgyi árokban, az ottani szikvízgyái nak nemrégiben eszközölt építkezései alkalmával, az tűnt ki, hogy a vető által mélyre síilyesztett riolitlapilis, piroxen- andesit törmelékes Tortonien alatt briozoákat is tartalmazó, bra- chiopodás mészmárga rétegek kerültek elő; amelyek tehát úgy hely- Budapest környékének helvétien rétegei 179 zetüknél, mint faunisztikai analógiáiknál fogva (Püspökhatvan) tényleg a legfelső Helvétien tagjának bizonyulnak. így a mogyoródi schlier problémája most már a fedő felé is komplikálódik. Ezt te- hát, legalább is a fclkíí felé, tényleg megfelelő, mesterséges feltárá- sokkal kellene megoldani Ami most már a tényleges paleogeograpbiai viszonyokat il- leti. ahová tulajdonképpen a szóban forgó terület képződményeinek a szomszédos területek aequivalens rétegeivel való összefüggése és a kifejlödési differentiáknak lehetőleg konkrét összefüggésben val<> vizsgálata tartoznak — ebben a tekintetben kelet és észak felé most is és régebben is (4.) kifejtettem egyet-mást. DK felé a hatalmas transgressiv rátelepülésíi, középső és felső pannon retegsorozatok miatt ez idő szerint nincseü semmiféle adatunk. Mert mélyebb fúrás e vidéken, amely a Pannon alatti rétegekbe is behatolt volna, nem volt; legalább is nincs tudomásunk róla. A legfontosabb volna most már az összeköttetésnek, ill. össze- függések Ny. felé való kimutatása az eggenburgi medence megfe- lelő szintjeivel: perdöntő bizonyítékként. Azonban errenézve az ada- tik cp az ellenkezőjét adják ki. T. i. a belső alpesi, vagyis a tulaj- donképeni bécsi medencében a Helvétiennél mélyebb szinteket még nem is tudtak kimutatni. Hasonlókéi >en hazánk nyugati megyéiben nevezetesen Sopron megyében, mint az Ven dl M. részletes mono- graphiájából (30. p. 4 — 5.) cs Bőd a A. (31. p. 330.) speciális miocén tanulmányából kitűnik, szintén csak Helvétien rétegekről lehet szó. Az mkíviil a dunántúli Magyar Középhegységnek miocén képződ- ményeiben sem lehet kimutatni tengeri Burdigalient és Aquitanient, sem a bakonyi kavicsokban, sem pedig egyebütt. Ahol pontosabb, kézzelfoghatóbb adatok vannak, ott mindenütt Helvétien van. így Várpalotán, mint azt Tel égd i P.ótli Károly stratigraphiai megállapításai (32.), valamint Szalai faunái (33.) mutatják. Pgyszintén a Mecsek-Zengőben, ahol V a d á s z ma már a régebben összefoglaló névvel alsó mediterránnak vett, (egészen a lajtamész- kőig terjedő) mélyebb miocén szintjeit: úgy a tipikus sehliereket, mint a hatalmas terresztrikus kavics- és homekréteg-soroz lto- kat — nem teszi mélyebre, (mint szíves szóbeli közléséből érte- sültem) a Helvétiennél. A dunántúli viszonyokkal hasonlókat észleltek a szomszédos Stájerország nagy vastagságú és nagy változatosság ú mélyebb mi- océn rétegeinek a zöménél (34. és 4. p. 110 — 111.), amelyeket ellen- tétben a régiek megallapításaival, ma legtöbben feltesznek a Helvé- tienbe: a báz’sukon lévő széntelepekkel együtt. Vagyis a paleogeo- graphiai összefüggés Ny felé még jobban kizárja a Budapest-yidéki Burdigalient. # * # Verfasser ist dér Ansicht, dass die in dér Umgebung von Budapest, unter den Scliiehten dér grossen Andesit-Rhyolith Erup- tionen befindliclien, ziemlich mannigfaltigen, tieferen Miozan- 180 Noszky Jenő scliichten, — im Gegensatz zu dér durch Dr. F. Horusitzky im Földtani Közlöny (Geol. Miit., 1:134. LXIV. p. 321-333) entwickelten Ansicht, — nicht in das Burdigalien im alteren Sinne (Aquitanien und Burdigalien), scndern in das liöhere Helvetien zu reihen sind. Und zwar: í) Weil die bestrittene Alt Pecteii praescabrimculus Font., wie es eben ungiarlándische Beispiele zeigen, in zweifellos hő- here Sehioliten übengeht. Ebenso gehören die angefiihrten „typi- soben begleitenden Arten“, wie Cidaris avenionemis De sin. und Pecten subbenediclus Font. eher zu den Fennen dér 1 öhe,-en Ft 'gén. 2) Wie es sich aus den stratigraphisclien und faziellen Ver- baltnissen dér benxchbarten L.indstricbe mit vollstandigeren Schichten reihen ergibt, kann mán auch die obengenannten Peeten- scliicliten bloss als einen den unter dem Bryozoenkalk befindlich- en, in betrácbtliclier Machtigkeit entwickelten SehHertonen, bezw. dérén Aequivalenten entsprechenden Horizont betraehten. 3) Endlich zeigen die palaogeographischen Zus-vmmenhange, das-s dér Horizont des tatsachlichen Burdigolien-San jsteines (das Burdigalien im modernen Sinne, als höhelres X ive au des untereu Miozans aufgefasst) sich weiter östlieb, in dem Galga-Kürtös- tal auskeilt. Dazu kommt nocli, dass gégén Westen, in den Trans- danubischen Gegenden, ferner in Steyerrnark und im Inneral- pinen Wiener Becken, die neueren ltevisions-Forscbungen keine tieteren Marínén Niveaus, als das Helvetien nachweisen konnten. IRODALOM - Ll l ERATúR 1. Horusitzky F.: Megjegyzések a Budapest környéki Burdigali- en kérdéséhez. Földt. Közi. LXIV — 1934. p, 321 — 333, 2. Horusitzky F.: Új adatok a Budapest környéki miocén stra- tigraphiájához. Földt. Közi. LVI — 1926. p. 21 — 30, 3. N o s z k y J.: A Magyar Középhegység ÉK-i részének < ligocén- miocén rétegei. I — II. Annales Mas. Nat, Hang, XXIV — 1926: p: 287—330. és XXVJJ. 1931. p. 159—236. 4. Noszky .7.: A Magyar Középhegység Schlier rétegei. Debreceni Tisza I. Társ. IT oszt. Munkái, III — 1929. p. SÍ 128. 5. Cossmann — Peyrot: Conolhologie de 1‘Aquitane. Actes Soc. Linnéenne de Bordeaux 1909 — 1931. 6. Schaffer X. F.: Geologie. Teil II. Wien 1924. p. 469 — 493. 7. Wenz W.: Das Mainzer Becken und seine Randgebiete. Heidel- berg 1921. 8. Hang E.: Traité de Géologie II. Paris 1897. p. 1621 — 1642. 9. Koch A.: Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. II. Neogén csoport. Budapest, 1900. Magyarhoni Földt. Társ. p. 7. Budapest környékének helvétien rétegei 181 10. Földvári A.: Adatok a bia-tétényi plató oligocén-miocén íéte- geinek stratigraphájához. Annales Mus. Xat. Hung, XXVI — 192!). ]). 35—59. 11. Fuchs Tli.: Hannadkori kövületek Krapina és Radoböj környé kének széntartalmú miocén képződményeiből és az u. n. aquita- niai emelet geológiai helyzetéről. M kir. Földt. Int, Évk. X. p: 143—157. 12. S c,h r é 1 e r Z.: Salgótarján környékéi ek hidrológiai viszionyai. Földt. Közi. XLIX — 1919. p. 82—102. 13. Tel égd i lí o t h K.: Felsőoligocén fauna Magyarországról. Geolo gica Hungarica I. 1914. j>. 3—6(5, 14. W o 1 f 11.: Die Fauna dei siidbayerischen Oligocenmolasse. Pale- ontographica XLIII — 1897. p, 223 — 311. la, Böekh 11.: Nagymaros környékének földtani viszonyai. M. Kir, Földt, Int, Évk, XIII— 1899. p. 1—57. 16 Blanekenhorn M.: Das Altér dér Sehylthalschiehten . . und Grenze d, Oligozan. Zeitsehrift d. Deutsch. Geol. Ges. LII— 1900. P. 359—402. 17. T e p p n e r W.: Lamollibianchiata terziaria. Anisomyaria. 1K Fossilinm Catalogus Pars 15. 18. S eh r éter Z.: A Borsod- Hevesi szén- és lignit területek hánya- földtani viszonyai. Budapest, 1929. M. Kir. Földt. Int. Kiadv. 19. Strausz L.: l'jabb adatok Fót alsómediterrán faunájához. Földt. Közi. LV. 1925. p. 212—217. 20. Vadász E.: Magyarosrzág mediterrán tiisikebőrűi. Geolog’ica llungariea I. 1914. p. 67 — 127. 21. Hollós H.: A csörögi andesittelérek földtani viszonyai. Földt. Közi. XLYI1— 1917. p. 104—112. 22. Szalui T.: Üj adatok Pomáz és környéke geológiájához. Földt. Közi. LIV— 1924. p. 104—112. 22. /a. Gaal .1 : Harmadkori szénnyomok az Osztrovszki hegység déli lejtőin. Bány. — Kohászati Lapok XLI. p. 283 — 288. 23. Noszky J.: A Mátralu-gység geomorphológiája. Debreceni Tisza I. Társ. Honismertető Munkái. III. 23. /a. F ö 1 d v á r i A.: A tervezett újabb városligeti artézikút előké- szítő fúrásai. Földt. Közi. LXII — 1932. p. 65 — 89. 24. Szabó J.: Göd környéke forrásainak geológiai és hidrographiai viszonyai. Értekezések a Természet Tud. köréből. XVII — 1887. p. 1—26. 25. Ha Iává ts Gy.: A neogénkorú üledékek Budapest környékén. M. Kir. Földt. Int. Évk. XVII. p. 257—358, 26. Suess E.: Über die Gliederung dér Tért. Bildungen des Manharts- gebirges. Sitzungsberichte dér Wiener Academie LIV . 1867. p. 81. 27. V e n d 1 A.: Alsómediterrán rétegek kibukkanása a főváros VII. kerületében. Földt. Közi. XLI — 1911. p. 47 — 48. 28. Franzenau A.: A középmiocén újabb előfordulásáról Budapest környékén. Földt. Közi. XL — 1900. p. 156 — 163. 182 Pantó Dezső 29. S c h a f a r z i k F.: Bu'dapest-Szentendre vidéke. Térképmagyarázó a 15. z./XX. r. l:75.00Ü-es geológiai térképlaphoz. 30. Ven dl M.: Sopron környékének geológiája II. A neogén. Erdé- szeti kísérletek. XX 11 — 1930. 31. Boda A.: A brennbergi szénelőfordulás és a mediterrán tenger Sopron könyéki üledékeinek stratigraphiai helyzete. Bányászati- Kohászati Lapok LX — 1927. p. 15 — 16. füzet. 32. Tel égd i Roth K.: A várpalotai lignitterület. Földt. Közi, LV — 1925. p. 38—45. 33. S zalai T.: A várpalotai középmiocén faunáról. Annales Mus. Nat. Hnngarici XXIV — 1926. 331347. 34. Win kiér A.: Untersuchungen von Geologie und Paleontologie des Steyerischeu Tertiars. Jahrhucli d. Wiener Geol. R. A. XLIíT —1913. 503—620. A DUNAI ARANV MOSÁS KÉRDÉSE. Irta: Pantó Dezső. DIE FRAGE DÉR G OLD W A SCHERE1 AN DÉR DONAU.* von D. Pantó . Bevezetés. Az aranymosást a Duna völgyben ősidőktől kezdve űzte a partmenti lakosság. Nemcsak a Duna, hanem a Mura, Dráva, Maros és Aranyos mentén is külön aranymosó eljárások alakúitok ki az arany elő- fordulásának megfelelően, amit a gazdasági viszonyoknak és az arany mindenkori árának megfelelően többen vagy kevesebben gyakoroltak. De nemcsak a partmenti lakosság, hanem a tőke és az állam- hatalom is több ízben megkísérelte az aranymosás gazdaságos meg- oldását. Azt mondhatnám, hogy ez a gondolat, kinyerni a Duna vagy a többi folyók arany tartalmát, állandóan kísértett s egy-egy Lelet, egy egy fanatikus optimisztikus számvetése elegendő volt ahhoz, hogy a kérdés előtérbe kerüljön. Ilyen események összejátszása, a napilapok cikkei, továbbá az a tény, hogy ez a kérdés tulajdonképen mindig mint elintézet- len izgatta a közvéleményt, bírta rá a Magyar Nemzeti Bankot, * I)er ausf ührlicher deutsche Auszug befindet sicli nach dem ungarisehen Texte. A dunai arauyniosás kérdése 183 hogy a Pénzügyminisztériummal együtt alapos aranymosási vizs- gálatokat végeztessen a Duna mentén s ezt a kérdést jóidőre nyug- vóra hozza. Azzal, hogy a végzett vizsgálatoknak úgy gyakorlati, mint tudományos eredményeit közreadjuk, szintén az a célunk, hogy a további meddő kísérleteknek elejét vegyük, illetve a későbbiek ott folytathassák, ahol mi elhagytuk. A kérdés természetében rejlik, hogy a kérdés hatalmi szóval, tekintélyek nyilatkozataival nem volt elintézhető. A gazdasági vágy és az arany kimutatható jelenléte a Duna s u fentemlitett folyók toldataiban, mindig kitermelte s valószí- nűleg ki fogja termelni ezután is azokat a fanatikusokat, akik saját és jóhiszemű embertársaik vagyonát hajlandók „elmosni”. Ilyen kísérleteket csak a tények ismerete szerelhet le, ezért vizsgálataink közzétételénél nem csak az eredményeknek, hanem a begyűjtött adatoknak részletes, tárgyilagos közlését határoztam el. Leközlöm a begyűjtött összes adatot, mert azokat az utánunk jövők még akkor is felhasználhatják, ha a feldolgozási eljárások fejlő- dése folytán a gazdaságosság számadatai változnak is. A történelmi adatoknak s a múlt kísérleteinek nem sok szót szentelek, de ismertetni logom a partmenti lakosság mosási eljá- rását, mint bizonyítékait népünk jó megfigyelő képességének s talál ók ony sá gá na k . Történelmi előzmények. Biztos adataink vannak arra, hogy a rómaiak sirmiumi és sisoiai pénzverőiben a Duna győri szakaszán, továbbá a Mura és a Dráva mentén mosott aranyból verték az aranypénzt. Nálunk az államhatalom átengedte a mosást a partmenti lakosságnak, akiknek kiváltságokat adtak, de annak fejében a mo- sott aranyra beváltási kényszert léptettek életbe. Természetesen ez a kényszer nehezen volt ellenőrizhető. A nagy értékű és kis helyen elférő arany a dunai hajósok révén köny- nyen kiszivárgott az országból. Valószínűleg ez az oka, hogy pl. 1884 — 1902-ig 18 év átlaga szerint a győri kerületi pénztárnál éven- te átlag csak 2.227 kg mosott aranyat váltottak be, míg ugyanakkor a Mura és Dráva toldataiból mosott és Nagykanizsán beváltott arany mennyisége évente 10.920 kg-ra rúgott, holott ezeknek a fo- lyóknak a partjain kisebb mértékben folyt az aranymosás, mint a Duna mentén. Az utóbbi években a dunai aranymosás jelentőségéből mind- inkább veszített, amiben a gazdasági viszonyok változásán kívül nagy része volt a folyamszabályozásnak. Azok a dús aranyászó helyek, amelyeket régen minden na- gyobb áradás megtérített arannyal, lassanként elszegényedtek, mert az áradások mind kevesebb régi kavicsos partot szakítottak el s mind kevesebb friss aranyat teríthettek az aranyászó helyekre. 184 Pantó Dezső Minthogy a Mura és a Dráva mentén kisebb mérvű volt a fo- lyamszabályozás, ez is oka lehetett annak, hogy ott nem csökkent oly mértékben az arany mosás, mint a Duna mentén. A Duna mentén különösen Ásvány, Ráró, Hédervár lakói fog- lalkoztak aranymosással, de mind kevesebben. A háború után külö- nösen megcsappant az árny ászok száma, mióta a túlsó part és a jó aranyászó helyek nagyrésze idegen kézre került. A nagybani aranymosásra, illetőleg nagyobb aranymosó üzem létesítésére irányuló kísérletek közül ki kell emelnünk József főher- ceg Ö kir. fensége uradalma kísérletét, amely az 1909. és 1910. évek- ben vizsgálatokat végeztetett arra nézve, hogy nem lehetne-e ren- tábilis aranymosó üzemet létesíteni az élő Duna toldatain. A vizsgálatokat Holiicska I. bányamérnök végezte, még pedig 1909-ben kézi erővel, 1910-ben pedig egy kis kísérleti kotróval. De míg a kézi mosások a Duna régen ismert aranyászó partjain és zátonyain 198 m3 kavics felmosása után köbméterenként átlag 0.42 — 0.36 gr aranyat állapítottak meg, a próbakotrás eredménye ugyanazokon a helyeken 1 hónapi kotró munka, illetve 548 m3 ka- vics felmosásának eredményekép 0.075 gr/m3 volt, tehát mélyen a rentabilitás alsó határa alatt, mire az uradalom az akciót beszün- tette. Már fentebb is szóba kerültek az „aranyászó helyek“, azért ennek szentelek pár szót. Már a. partmenti lakosság megfigyelte, hogy az arany nem egyenletesen van eloszolva a Duna kavicsaiban s míg a kavicsok átlagos aranytartalnna oly csekély, hogy azon a munka nem fizetődik ki, vannak egyes partrószek és zátonyok, amelyek aránylag igen dúsak. Azt is megfigyelték, hogy az áradás mindig ugyanezeket a helyeket teríti meg dús réteggel s aranyász ni csak ezeken a helyeken érdemes. Később látni fogjuk, hogy milyen tényezők játszanak közre ezeknek az aranyászó helyeknek a kialakulásánál, illetve az arany koncentrálódásánál, de bizonyos, hogy ezeket a helyeket a partmen- ti lakosság ősidőktől isimerte. Holieskal. 1909. évi kézi, illetve asztalmosásait kizárólag ezeken a helyeken végezte. Az ugyanezen helyeken 1910-ben végzett próbakotrás ered- ménytelenségét Holicsk'a I. azzal igyekezett magyarázni, hogy „a kotrómunkánál a part a kotró előtt 3 — 4 méterre is előreomlik s a kotrandó anyagnak ezen mozgása alkalmával az arany, — mely bámulatos gyorsan igyekszik a mélység felé, — már előre mélyebbre haladt, mielőtt a kotró puttonyaiba kerülhetett volna. “ Pedig nem ez volt a baj! Ezek az aranyászó helyek csak a legfelső rétegükben dúsak s aztán az arnnytnrtnlom a mélység fenekén rohamosan fogy. Amig ő próbamosásait a felső 10 — 20 cm anyagból végezte, kikapta a 0.42 0.36 gr/m aranyimennyiséget, de amikor a kotrással hozzá vette a mélyebb, aranyban szegényebb rétegeket, az aranytartalom leszállt A dunai aranymosás kérdése 185 0.075 gr/m'-re. És így teljesen indokolt volt a kotrási munkák be- szüntetése. Érdekes, hogy mégis Holicska 1. 0.42—0.36 gr/m8 eredmé- nye ment át a köztudatba, mint a dunai kavicsok átlagos arany- tartalma, amit sokan még felfelé 0.5 gr-ra kerekítettek. 1021. őszén seprési Pa iker t Henrik kezdeményezésére a pénzügyminisztérium költségén Kall le Frigyes és Párái Vá jná Ferenc ellenőrzése mellett kísérletek történtek a Duna Esztergom — visegrádi szakaszán a kavicsos homok arany- és mag- netit-tartulmának mosás útján való megatározására. A kísérletekre szánt összeg elértéktelenedése és egyéb akadá- lyok miatt mindössze egy fúrást eszközöltek Esztergomtól lefelé a Dana jobb partján a Garam torkolatától kb. 1 km-nyire a dunai malmoknál. Ezzel a fúrással 2.5 m mélyen kiseelli agyagba jutottak s a fúrás anyagát meg sem vizsgálták, ellenben ugyaninnen több helyről 50 — 70 cin mélységig terjedő kézi feltárás útján 33 . (!. í). Győrszentiván határában a lőtér sarkától G—800 m-re délre a Vénekre vezető úttest jobb ol- dalán a 9. sz. fúrás 3.50 — 3.80 m mélységéből Ennek a mintának a maradékát is megvizsgálta a ni. kir. főkémlő és kétszeri ismétléssel a követ- kező 3 eredményt kapta: gr/t Ag gr/t 0.32 14.48 0.45 25.80 0.48 25.36 1.87 0.40 8.86 0.25 6.72 0.85 1)5.70 0.20 57.22 7. Győrszentiván halárában a községtől kb. 3 km 10K- re az erdős legelőn mélyített 11. sz. kutató akna A dunai aranymosás kérdése 187 3.00 —3 ,50 rn mélyséj géből 0.33 11.30 8. A S ). s z. fúrás 2.00- —2.30 méteréből — — — — 0.35 14.62 1(1. Az 1. sz. ujmajori kuta tófúrás 1.40 m -bői 0.32 23.60 12. A 126. m. p. mell. 1 kavic> 'bányából duna homok -minta 0.28 3.89 11. Az L sz. ujmajori kuta tófúrás 2.40 m -bői 0.29 3.89 Ezeket az ugyanazon anyagból kapott óriási eltéréseket annak tulajdonítottam, hogy az arany a kavicsban nem homogén elosz- tásban, hanem apróbb-nagyobb szemekben fordul elő s az elemzési eredmények nagy kilengéseit az okozza, hogy az elemzésnél beleol- vasztott 25 — 1(M) gramm anyagba véletlenül mekkora aranyszemek kerültek. I)e ezek az eredmények egyrészt azt mutatták, hogy vegy- elemzéssel a Duna kavicsainak aranytartalmára nézve tiszta képet nem kaphatunk, másrészt azt, ihogy ha ezeknek a magas aranytar- talimaknak egyrészét a kavicsok anyagában levő arany javára írjuk is, azt kell hinnünk, hogy ezeknek a kavicsoknak a feltárt, mosható aranya sok helyen meg fogja haladni a hasznosíihatás mértékét. Mindezekre való tekintettel még 1952. év őszén megbízást kap- tam a pénzügyminisztériumtól, hogy az elemzési eredményeket mo- sási kísérletekkel ellenőrizzem. Az aknázásnál Sümeghy J. geológiai térképe és az általa begyűjtött anyag elemzési eredményei szolgáltatták az első tám- pontot. Minthogy a legmagasabb elemzési eredmények Győrszent- iván határából kerültek ki, a munkát ott kezdtem meg. A kavicsot aknákkal, vagy bevágással tártam fel, s az aknából kikerülő kavi- csot az Ásvány környékén használatos aranymosó eljárással dol- goztam fel. A kavicsot posztós asztalon mostuk, a nyert koncentrá- tumot kézi szérkén dúsítottuk, majd foncsorítottuk s a foncsort ki- égettük. A kiégetett foncsort a főkémlőben beolvasztottuk, finom- ságát meghatároztuk, úgy hogy a kavicsok aranytartalmát szín- aranyban adom meg. Az aknákban feltárt kavicsot rétegenként külön mostam fel. Összesen 27 aknát mélyítettem s az aknákból kikerülő anyagot 64 tételben mosattam fel, melyeknek részletes eredménye a következő: Az aknák elhelyezését a 20 ábra mutatja, amelyen feltüntet- tem Sümeghy J. szerint az alsó Dunaterrasz kavicsának elter- jedését és S ü megh y J. aknáit és fúrásait is, amelyekből az elem- zésnek alávetett anyagot begyűjtötte. Az aknák elhelyezésével a mosás miatt a vízhez voltam kötve, ezért eleinte a kis és nagy Duna mellett, majd kutak közelében aknáztam, hogy az aknából nyert kavicsot a helyszínen felmosathassam. Az 1. akna, helyesebben bevágás Győrtől 6 km-re ÉK-re a Kis- Duna déli magas partján volt. A felszín alatt 1 méterrel kezdődött a kavics, amelyet a követ- kező részletekben és eredménnyel mostunk fel: Az aranymosáshoz mélyített aknák és szelvények Gyár -Ács kornyékén A dunai aranymosás kérdése 189 ki,. UK) — 2(10 cm-ig szürke homokos diókavics — — 0.0139 gr/m3 Au kl». 2(M) — 270 cm- ifi szürke homokos diókavics — — 0.0186 kb. 270 — 330 cm ig sárira homokos diókavics — — 0.0180 „ kh. 330 — 340 cm-ig szürke, jórészt durva homokos kavics 0.01(57 A rétegek az akna helyén levő talajfelszíntől lefelé vannak számítva. Az utolsó mosás rétegsora részben 400 — 450-ig éles szürke homok is volt, amelyet nem mostunk fel. A legalsó 40 cm pedig durva tojásnyi kavics. A 2. akna a véneki csárdánál a Dunához vezető kocsi lejárót ól 420 méterrel kelet felé ismét a Duna magas partjában volt. Az akna részletes szelvényét a 21. ábra mutaija. Egy-egy mosáshoz itt is 1 m’ anyagot használtunk fel és a vastagabb homok rétege két ;i mo- sásból kizártuk, mert a lapátpróbák azt mutatták, hogy azokban arany nincs. 2-ik akna szelvénye. Lösz és fűi ó homok 60 cm homok apró mogyorónyi kaviccsal W • homokos kavics, chó -tojásnyi 35 » homok 20 • diónyi homokos kavics 10 • homok 100 • világos szürke durva kavics 100 • homok apró legfeljebb mogyorónyi kaviccsal 30 • sárga dánui kavics 20 ■ homok . 55 • sötét sárga durva hompöloös homokos kavics alján márqa darabok 80 • sárga homok 50 ■ vasas feketés sárga tojásnyi homokos kavics yjzsz'CL _ Fig. 21. ábra. Megint a felszíntől számítva : 100 — 195 cm-ig 0.0158 gr/m1 aranytartalom 195—270 cm-ig ? „ „ 270—350 cm-ig 0.0110 „ „ 350 — 470 cm-ig 0.0106 „ „ 470—600 cm-ig 0.0106 ,. A 195 — 270 cm-ig terjedő mosás koncentrátumában feltűnően sok volt az öregszemű arany, ezért azt mikroszkópi vizsgálat cél- jaira félretettük. A 3. aknát Gönyü nyugati végétől 700 méterrel nyugatra a védőgát északi oldalán mélyítettük. Az akna felszíne a gát koroná- ja alatt 3 méterrel, a Duna szintje fölött 2.65 m-rel volt. 0 — 50 cm-ig szürke, homokos apró mogyorókavics 0.0122 gr/m3 Au 50 — 100 cm-ig szürke homokos apró mogyorókavics 0.0130 „ 100 — 150 cm-ig sárga homokos apró mogyorókavics 0.0070 „ 150—250 cm-ig sárga és szürke apró mogyorókavics ? „ ,, 190 Pantó Dezső Az utolsó mosás eredménye a beolvasztásnál elfolyt. A 4. akna Gönyűtől 2 km-rel keletre a Paprét mellett a 118 m. pontnál a magas partban volt. Itt a felszín alatt 4.0 m-ig kaviccsal kevert löszt és humuszt tártunk fel, úgy hogy a mosást a 4-i k mé- terben megütött kavicson kezdtük meg. 400 — 460 durva világos szürke homokos kavics 0.0095 gr/t Au 460 — 520 apróbb, tojásnyi vil. sárgás szürke kavics 0 0062 „ 520 — 590 homokos durva szürke kavics 0 0086 „ „ 590 — 650 hasonló durva szürke kavics ? ,, „ Ennek a legutolsó mosásnak az anyaga szintén tönkrement. Az 5-lk akna szelvénye a győrszentivani kavicsbánya melleit. 250 cm. lösz és futó homok 50 30 50 70 50 'Qzm durva kavicsos meszes homok ' világos szürke éles homok homokos, dió- mogyoró kavics kevés homokos szürke durva tojásnyi kavics világos szürke homokos durva kavics Fig. 22. ábra. ■1 2 3 4 5 6 7 A vashegyi akna szelvénye. 220 cm. lösz 90 cm. homok, vasas köti anyaggal 70 cm. homokos kavics vasas kötő anyaggal „ , V ,X\ 125 cm. laza világos szürke homokos kávés Íívf-'é:'- '• v ; v; \ 110 cm sárgás szürke homok 65 cm dió. tojásnyi homokos kavics fekü Fig. 23. ábra. Az 5. akna Győrszentiván határában a káptalani kavicsbánya melletti gémeskút közelében volt. Az aknában (22. ábra) 2.5 m futó- homok és lösz alatt kaptuk meg a durva kavicsos, meszes homokot és 5 m mélyen a talajvizet. 250—300 cm-ig 1 330—392 cm-ig 1 392 — 500 cm-ig 0.0067 gr/m* aranytartnlommnl. A kavicsbányából kirakott anyagból több lapátpróbát csinál- A dunai aranymosás kérdése 191 tinik, de a kb. 10 liternyi anyagban mindössze 1 nagy és 12 apró aranyszemet találtunk. A (». aknát Likóospnszta mellett a Dunához lejáró úttól 2 ’O Hí- rei északra a Duna partján mélyítettük. Az akna felszíne 2.70 m-rel volt a Duna vízszine felett s kb. 1.30 m-rel a gát koronája alatt. 0 — 60 cm egyöntetű apró diónyi kavics 7 (10 —ISO cm hasonló, de alsó 40 em-ében igen durva vöröses vasas kavics volt — — — — 0.0140 gr/m* Au A 7. akna Győrszentivántól 1.5 km-re ÉK-re, a Györszen ti váll- ról Vénekre vezető út keleti oldalán Stummer János udvarán veit. 260 — 200 világos szürke homokos apró kavics 0.0068 gr/m-’’ Au A 8. számú aknát a Siimeghy J. féle 9-ik fúrás helyén mé- lyítettük, ahonnan azok a kiugró magas elemzési eredmények szár- maztak. De Siimeghy J. 8. sz. elemzési mintájánál elírás lesz, mert ő *200 — 230 cm mélységből kavicsmintát küldött be, holott mi 2.70 mélységben megkaptuk a talajvizet anélkül, hogy kavicsot tár- tunk volna fel. 9. sz. aknát Győrszentivántól 3 km-re keletre a vasútvonal déli oldalán Otoltics Károly udvarán mélyítettük. Az aknában 50 cin-ig humuszt, 50—140 cin-ig sárga, éles homokot tártunk fel. 1.40 — 2(10 em-ig apró kavics, darus homokkal 0.0054 gr/m3 Au, 200-tól 250-ig ismét homok s az alatt pannoniai homokos agyag kö- vetkezett. A 10. akna a 8-ik aknától G50 m-rel (lé1 re Táncsics Pálné föld- jén állt 90 — 140 cm apró dió-mogyoró világos szürke homokos kavics — — — — — — — 0.0108 gr/m3 Au 140-230 cm u. a. 0.0098 A 11-ik akna Győrszentivántól 1 km-re keletre a 91. sz. őrház- nál kavicsot nem tárt fal. Az aknát az őrház udvarán levő mélye- désben telepítettük s ott a humusz alatt mindjárt pannoniai réte- gekbe jutottak. A Lovadi rét dús partjának sematikus szelvénye. A 12., 13. aknákat Ács község határában a Lovadi rét kavicsos 192 Pantó Dezső partján mélyíttettem. Ez a part kb. 1600 m hosszúságban híres régi aranvászó helye a Dunának. A dús kaviesréteg szélessége alacsony vízállás mellett 10- 50 m, e kavicsréteg némely része rózsaszínű a sok gránát- s magnetithomoktól (24. ábra). A két aknát a halászkunyhótól 950 m-re északra s a magas parttól kb 15 m-nyire a Duna felé telepítettem. A két akna egy- mástól való távolsága kb. 50 m volt. Az aknákat párhuzamosan mélyítettük s a belőle kitermelt kavicsot két külön asztalon mostuk fel. Az aknákban 1.40 m mélyen értük el a talajvizet. 12. akna 0 — 10 cm-ig 0.3866 gr/m3 aranytartalom. 13 akna 0 — 10 cm-ig 0.4lí:0 gr/m3, átlag 0.4008 gr/m3 aranytartalom. Ezeknél a legfelső rétegből történt mosásoknál az akna-szelvényt oly nagyra vettük, hogy a 0 — 10 cm réteg 1 — 1 m3 mosni való anya- got kiadjon. A továbbiakban a két aknából V2 — Víi m3 kavicsot mostunk fel s a koncentrátu mókát az ugyanabból a mélységből eredő mosá- soknál együtt dolgoztuk fel. A két akna együttes eredménye: 0 — 10 cm-ig 0.4008 gr/m ! aranytartalom. 10 — 35 cm-ig 0.3780 „ 35 — 70 cm-ig 0.1580 „ „ 70 — 105 cm-ig 0.0730 „ 105—140 cm-ig 0.0670 ,. Látjuk tehát, hogy 35 cm mélységig kb. (1.4 gr/m* a kavics aranytartalma, de onnan lefelé rohamosan fogy. Később amikor ezt a dús partot végig is fúrtuk, láttuk hogy ez az arany tartalom a part hosszában sem állandó, hanem nagy határok között változik. A kavics végig egyforma, homokos, apró, dió-mogyoró kavics volt. A 14 akna Gönyütől 5 km-rel keletre a Vashegyi háromszö- gelési pontnál a Duna magas partjában állt. Szelvényét a 23. ábra mutatja. A felszíntől számítva 400 — 505 cm 0.0053 gr/m3 aranytartalom. 615—645 cm 0 0073 „ 645—680 cm 0.0063 „ A 15. aknát Nagy szeri tjánospusztán a kavicsgödörnek a vasút- állomás felé eső sarkán mélyítettük. Szelvényét a 25. ábra mutatja, 80—170 cm 00036 gr/m3 aranytartalom. A 16. aknát ugyancsak Nagyszentjános pusztán, de a szeszgyár ÉNy-i sarkától 40 méterre mélyítettük. 100 -150 cm agyagos kavics 0.0071 gr/m3, alatta már pannoniai rétegek következnek. A dunai arany mosás kérdése 193 A 17. aknát Vas pusztán a kaviesgödör inellett ástuk. Élűnek a szelvényét a 2G. ábra mutatja. 77 — 122 cm 0 0041 gr/m 1 aranyturtalom. 122 — 150 cm 0.0102 ,. 150—250 cm 0.0200 Az a körülmény, hogy ebben a barna ülik mosásban az anyag 80 % -át a. felső kavics pad anyaga tette, amelynek az aranyt ir- taimat az előző két mosási eredménnyel meghatáro .tűk, az alsó p úi- ból kikerült 20% kavicsanyagnak kellett lényegesen dúsabbnak lenni. A 18. aknát ugyancsak Vaspusztán az előzőtől 300 méterrel délre ?. bivalykiit közelében ástuk. 120 — 180 cm fehéres apró kavics, éles homokkal 0.0034 gr/m3 Au ISO— 230 cm fehéres apró kavics éles homokkal 0.0042 „ „ A 19-es aknát a 89-es őrház mellett mélyítettük. 120—150 cm sárga, agy. gos, apró kavics 0.0194 gr/m’ Au. Nagyszentjános pusztai első akna szelvénye. m 80 cm. humusz 50 • dió, tojás kavics darés homokkal 20 • éles szürke homok 20 • sárga, vasas, vörös apró diónyi kavics 150 ■ éles szürke homok JizfunL Fig. 25. ábra. A vaspusztai 17. sz akna szelvénye. 1 III {tv- 2 •V-.Mi.íí * *4 * 3 • Vsz. 77 cm. humusz 90 cm. sárgás szürke dió mogyoró homokos kavics 60 • szürke éles homok Fig 2 fi ábra. A 20-as akna ettől ÉNy-ra 100 méterre esett. r.0— 150 cm aprószemű fehér, meszes kötőanyagú kavics 0.0086 gr/m’ Au A 21. és 22-es aknák Gyorszentivántól 1200 méterrel keletre, a vasútvonaltól északra a Juhász féle kavicsbányák területén fe- küdtek. A 21-es aknában 145—180 cm világosszürke homokos, apró kavics 0.0135 gr/m3 Au. és 0.0094 ez alatt már a talajvízig éles világos szürke homok volt. 194 Pantó Dezső A 22-es aknában a felső pad volt feltárva 110—145 cm világosszürke, éles homoké, apró kavics 0.0086 gr/m3 Au. A 23. aknát a 10-es akna közelében ismétlésül ástuk Táncsics- áé földjén az előzőtől 20 méternyire DK-re azért, hogy a 10-es ak- nával feltárt kavics mélyebb részeit is felmoshassuk. 183 — 225 cm vöröses sárga egyöntetű diónyi kavics 0.0110 gr/m3 Au 225 — 250 cm vöröses sárga homok, melyet nem mostunk 250 — 270 cm vöröses sárga diónyi kavics 0.0045 „ „ A következő négy aknát Győrtől 2 km-re keletre a győri ipar- csatorna partján mélyítettük A 24. akna az iparcsatorna és országút keresztezésénél a híd fjlatt állt. 50 — 110 cm világos sárgásszürke, apró kavics 110 — 150 cm valamivel durvább kavics 150 — 170 cm ismét apróbb kavics A 25. akna az iparcsatorna elágazásánál 0.0024 gr/m3 Au 0.0025 0.0016 80 — 200 cm világos sárgásszürke diónyi kavics 0.0158 gr/m3 Au 200 — 350 cm világos sárgásszürke igen durva kavics 0.0204 A 26. akna a 24. és 25. aknák távolságának felező pontján ugyancsak az iparesatorna keleti partján állt. 80 — 230 cm világos sárgásszürke homokos apró kavics 0.0046 gr/m3 230 — 350 cm vil. sárgásszürke igen durva ökölnyi kavics 0.0077 A 27. akna az iparcsatorna déli villájában volt. 80 — 250 cm világos sárgásszürke homokos diőkavies 0.0062 gr/m3 250 — 300 cm sötétéül) szürke homokos durvább diókavics 0.0027 Tía a 27. akna mosási eredményeit összegezzük, azt látják, az aknák távolról sem igazolták az elemzési, eredményeket. Az aknákkal, kivéve a Lovadi rétnél mélyített 12. és 13-as (da- nákat, sehol sem sikerüli hasznosítható mennyiségű aranyat tar- talmazó kavicsot feltárni. Pár érdekes dolgot azonban mégis eredményeztek ezek a mo- sási kísérletek. így elsősorban azt, bogy a Duna régi kavicsai az aknákkal megvizsgált területen mindenütt aranyosak, azonban köbméteren kénti aranjjtartalmuk, ha a próbamosások kihozatali veszteségeitől eltekintünk, a felső 1 — fi méterben mindössze 0.0204 és 0.0016 gr/nr határok között változik és a felmosott 40.S. 5 nr' kavics átlagos aranytartalma köbméterenként 0.0104 gr. A dunai aranymosás kérdése 195 Az elemzési eredmények nagy eltéréseit azzal is magyaráztuk, hogy mi általában a magasabban fekvő kavicsrétegeket mostuk s csak ritkán jutottunk le addig a mélységig, ahonnan Sümeghy .1. fúrásaiból az elemzési anyagot begyűjtötte. A külföldi aranytoriatokra vonatkozó hatalmas irodalom ta- núsága szerint azonban az aranyos folyólerkódásoknak altalaban az alsó része, a fekű (bed rock) fölötti rész szokott a legdusabb lenni, így a kérdést az aknázással semmiképen nem oldottuk meg, hátra volt még a kavics mélyebb rétegeinek a megvizsgálása. Minthogy pedig a kavics mélyebb, talajvíz alatti részének fel- tárása csak fúrások útján volt keresztülvihető s az ebhez szükséges fúróberendezések elkészítése s a fúrásokkal való vizsgálat keresztül- vitele nagyobb pénzáldozatot kívánt, amihez a pénzügyminisztéri- um a bányászati kutatásnál elegendő fedezettel nem rendelkezett, a magunk részéről be is fejeztük a kísérletet. A Magyar Nemzeti Bank kísérlete. Időközben a kincstár kutatásairól, a zártkutatmányok bejelen- téséről magánosok is tudomást szereztek. A lapokban optimista cikkek jelentek meg. Egyesek és az Inventa néven a dunai arany- mosás kihasználására alakult részvénytársaság százával jelentette be zártkutatmányait, ezért a Magyar Nemzeti Bank, mely 1930. ót i figyelemmel kísérte ilyen irányú vizsgálatainkat, a kérdés tisztázá- sa érdekében végzendő alapos kutatási munkálatok céljára szük- séges anyagi eszközöket a pénzügyminisztériumnak rendelkezésére bocsátotta. Ezt a nagyobb szabású kutató munkát 1933. és 1934. folyamán végeztük el. A munka közben igyekeztünk nemcsak az aranymosás kérdésére vonatkozó gyakorlati, hanem egyéb geológiai, tektonikai, szedimentpetrográfiai, ásványtani stb. megfigyeléseket is gyűjteni. így, ha munkánk gyakorlati eredményekép azt szűrtük is le, hogy a dunai aranymosás nagyüzemben gazdaságosan nem való- sítható meg, s munkánk nyomán nem is dolgoznak aranymosó kot- rók a Dunán, úgy gondoltuk, hogy kutatásaink folyamán tett meg- figyeléseinket s a begyűjtött anyag laboratóriumi feldolgozásának eredményeit közre adjuk azért, hogy az utánunk jövök azt felhasz- nálhassák. Minthogy a begyűjtött anyagnak különösen szedimení- petrográfiai feldolgozása hosszabb időt vesz igénybe, én itt csak a gyakorlati irányú megfigyeléseket foglalom össze, míg a geológiai vonatkozásúakat később Szádeczky Kardoss Elemér fogja közzétenni. Berendezkedés. A kutatási munkák keresztülvitelére nézve a megállapodás a Pénzügyminisztérium és a Magy. Nemzeti Bank között 1933. ápri- lis hó 6-án jött létre, melynek értelmében a kutatáshoz szükséges 196 Pantó Dezső pénzt a Bank. a zártkutatmányokkal lefoglalt területet s a szak- embereket a Pénzügyminisztérium bocsátja rendelkezésre. A kutatás célja a Duna régi és új kavicsai aranytartalmának meghatározása volt elsősorban a kincstári zártkutatmányokkal lefoglalt területen a Duna jobb partján Dunaalmás és Hegyesha- lom között annak eldöntésére, hogy lehetséges-e nagyobb arany- mosó üzemet létesíteni. A munkálatok vezetését a Pénzügyminisztérium reám bízta. A geológiai megfigyeléseket végző geológust a Földtani Intézet bocsátotta rendelkezésre s annak irányítását is magának tartotta fenn. A geológiai megfigyeléseket az első hónapokban Dr. S e li m i d t E1 1 i g i u s R ó' b e r t, majd attól kezdve Dr. S z á d e c z- k y Kardos? Eliemó r végezte. A gyakorlati munkánál 1933-ban Zsillé Lajos, Angyal Viktor, G 1 ii ck Z o !l t á n bányamérnökök és P a á 1 János szigorló bányamérnök, 1934-ben pedig Bodó József íémkoliómér- nök és B i n d e r Béla szigorló bányamérnök voltak munkatársaim. A munka keresztülviteléhez megfelelő fúró és mosó berende- zésekre és laboratóriumra volt szükségünk. Az aranytoriatok aranytartalmának megvizsgálását különle- ges fúróberendezésekkel végzik, amelyek könnyen hordozhatók, könnyen kezelhetők és lehetőleg pontosan meghatározható meny- nyiséget emelnek ki a kavicsból, hogy a kavics köbméterenkénti aranytartalma könnyen kiszámítható legyen. Az idevágó külföldi gyakorlatnak megfelelően, de a mi vi- szonyainkra szabva szerkesztettük meg fúróberendezésünket, amely munkánál nagy segítségemre volt Máz alán Pál főmérnök, mély- fúrási vállalkozó. Kétféle nagyságot, a 102 és 138 mm külső átmérőjűt használ- tuk, de az előbbit hamar félre tettük, mert a Duna régi kavicsainak a bázisán, de néhol már magasabb szinten is óriás kavicsok for- dultak elő, amelyekkel a kis átmérő nem tudott megküzdeni. Ezen- kívül a nagyobb azzal, hogy több volt a vele felfúrt kavics mennyi- sége, pontosabb eredményt is adott. A fúróberendezés fúrócsőből, fúrókoronából és fúrószerszám- ból állott. (27. ábra). A fúrócső pontosan kalibrált 138 mm külső. 124 mm belső át- mérőjű, tehát 7 mm falvastagságú, lapos csavarmenetű méteres da- rabokból állott, amelyeket 55—65 szakítás! szilárdságú 18% nyúlású vont acélcsövekből készíttettünk. A cső alsó végére hasonló átmérőjű és falvastagságú, egy da- rabból kiesrztergá lyozott fogazott korona került (28. ábra), amelyet magas karbontartalmú (D 357, 1) 124 és D 123) szerszámacélból ké- szíttettünk. Kísérleteztünk Tenaeit és Wolfram acél koronákkal, de azok nem váltak be. A korona útjába kerülő kvarcit anyagú óriás- kavicsokon a Tenaeit élek letöredeztek, a Wolfram acél korona pedig túlgyorsan kopott. A dunai aranymosás kérdése 197 Fi ff. 27. ábra. Fiff. 28. ábra. A legjobb tapasztalatokat a D 124-es anyagú koronákkal tet- tük, ezek szívósak voltak, nem töredeztek, amellett a koptatásnak is ellenálltak. Élesítésük könnyű volt és egyszeri élesítéssel átlag 10 fúrást mélyítettünk, ami körülbelül 120 fm kavicsréteg átfúrását jelentette, de megtörtént, hogy 34 lyukat 442 fm hosszúságban is lefúrtunk egy élesítéssel. 198 Pantó Dezső A koronák élesítése sablon szerint történt, mert fontos volt, hogy a koronák mindig pontosan ugyanazon szelvényt fúrják s az aranytartalom a kavics köbméterére átszámítható legyen. A fúrócsövet fent egy bordás fej zárta le, amely egyrészt a munkapadot hordta, másrészt megvédte a legfelső cső csavarme- netét a sérüléstől a fúrószerszám beeresztésénél és kihúzásánál. A bordás fej peremén ült fel a munkapad (29. ábra). A bordák megaka- dályozták, hogy a munkapad munka közben a csőtől függetlenül elforduljon. A munkapad szögvasakra erősített 2 hüvelyk vastag, fenyődeszkából állt, mely egy bordás fejhez volt hegesztve. Ilymó- don a munkapad leemelése és felszerelése pillanatok alatt megtör- ténhetett. Fig. 29. ábra. Fig. 30. ábra. A bordás fej alatt erősítettük a csőre a csuklósán szétnyitható csőforgatót, amelynek két forgató karját 1.5 — 2 m-re is meghosz- szabbíthattuk. A csőforgatást a külföldön használatos ilyen fúrószerelvények- nél lóval végzik, amikor a csőforgató karja csuklós és külső vége keréken gördül, mint egy lójárgány. Mi a csőforgatást embererővel végeztük minden nagyobb ne- hézség nélkül s fgy legalább 2 munkással többnek adtunk kenyeret. A munkapadon dolgozott 4 ember s a forgatásnál kettő, de segített nekik a forgatásnál a fúrómester és a fúráshoz beosztott aranyász is. A dunai aranymosás kérdése 199 A fúróeső fogaskoronája által felfúrt és a esőbe került kavicsot kanállal szedtük ki. Ez volt a fúrás legfontosabb szerszáma és sok kísérletezés után jutottunk el a legjobb modellhez. (29. ábra). A 138-as csövekhez 108 min külső átmérőjű 1.5 ni hosszú és igen jó, szívós szer szám a célból készült Ki mm vastag saruval bíró kanalat használtunk. A kanál teste kívül-belül esztergályozott és a saru felé igen gyengén kónikus volt (1 mm/m) s a cserélhető 10 cm hosszú saru laposmenettel volt a kanál testére erősítve. A szelep- ülés, amelyen a szintén acélból készült szelep felült, a saru testébe volt vágva, úgy, hogy nyitott szelep mellett semmiféle perem nem akadályozta a kavicsnak a kanálba jutását. Fig-. 31. ábra. Fig. 32. ábra. A mi kanalaink ezzel az erős saruval még a nagy kavicsokat is összezúzták, úgy hogy csak nagyon ritkán kellett 1--1 óriás ka- vicsot lapos vésővel öszezúzni. A rudazat, amelyen a kanállal dolgoztunk, normális F/^’-os kerek fúrórudazat volt, egyszerű kapcsolókkal, kúpos éles menettel. A rudazat. a kapcsolókkal pontosan 3 méteres darabokból állt, hogy a saru mélységét könnyen számíthassa a fúrómester, de minden fúrószerelvénynek volt 1 és 2 m hosszri rudazat-da rabja is. A rúd folyómétere 3 kg, s a forgató 15 kg súlyú volt. A rudazat kezeléséhez négyágú rudazatforgatóink voltak, hogy a munkapadon dolgozó 4 ember mindenike emelhesse a szer- számot. A kanálnak kb. 30 cm-es emelést adtak s szabadon ejtették 20Ó Pantó Dezső le. A szerszám teli kanállal 15 méter mélységnél 80 — 85 kg volt, tehát egy emberre 20 — 25 kg esett. De fúrtunk 30 méteres lyukakat s azt igen jól megbírták, de ilyen mélységnél apróbb, 15—20 cm emeléssel dolgoztak. Az előíúráshoz (31. ábra) 140 mm élhosszúságú csiga- és ka- nálfúróink voltak s a sarus túnócsövet csak a kavics elérése után állí tótunk be az előfúrt lyukba (32. ábra). Ha elértük a kavics fenekét, a „bed rock“-ot, úgy abba ki- sebb, 112 mm élhosszúságú csigafúróval fúrtunk be. Természetesen a fúrószerelvényt elegendő számú villa, kulcs, kaparó, rézkalapács, drótkefe, stb. egészítette ki. Különösen jó szolgálatot tett a szerszám kiépítésénél egy saját szerkesztésű, jó acélból készült kulcsunk (33. ábra), amely a rudazat vastagságánál kissé távolabb álló pofái közé fogott csúszó kerek rudat az emeléssel okozott torzió és súrlódás segítségév. 1 könnyén szállította. Két kulccsal felváltva emelve igen gyorsan ment a szerszám-kiépítés s a munkások keze nem forgott veszély- ben, hogy a szerszám berántja a eső és szerszám közé. : A csövek kiépítéséhez karos emelő szerkezetünk volt (34. ábra). A kettős emelő állvány közrefogta az emelő kart, mely 1.5 m magasságban levő csapszeg körül forgott s asszimetrikns volt. A csöíorga tóval n egfogotl csövet lánccal erősítettük az emelő fél- méteres rövid karjához, míg a legénység a 4 méteres bosszú kar végén dolgozott. Minden karlendítés 25 c m-t emelt a csövön, ami után min- dig a láncot húzták rövidebbre s csak 1.5 m emelés után kellett átállítani a csőszorítót s 3 méteres szakaszokban csavarták szét és emelték le a kihúzott csövet. Kgy 15 méteres lyuk csövének a kiépítése *4 óráig tartott s a kocsiemelőkkel való munkához képest gyors és könnyű munka volt, a legénység pihent mellette. Egy fúróbe rendezessél urdukéul állag 1.5—2 m-t fúrtunk, s egy-egy szerelvény átlagos beli teljesítménye rendesen több volt 10 'J méternél. A munka természete megkívánta, hogy a fúrásnál semmi ke- A dunai aranymosás kérdése 201 nőanyagot ne használjunk, mert a zsiradék úszóvá tette volna az aranyat. A csövek s a rmlazat csavarmeneteit vízzel, drótkefével tisztítottak le a beépítés előtt. Nagyon fontos volt az is hogy a fúrócsövek által felfúrt, teljes kavicsanyagot maradék nélkül a mosóasztalra juttassuk, ezért a kavics kezelésére nagy gondot fordítottunk. A kanalat horganybádoggal bélelt vályú fölött ürítettük ki (öt), ábra) s a kanalat beépítés előtt a vályúra ki is öblítettük. Az így teljesen felfogott kavicsot aztán 30x3f)xG0 cm bclvilágú s ugyan- csak borgonybádoggnl bélelt ládákban szállítottuk (35. ábra) a mosó asztalokhoz. A mosáshoz bőséges és tiszta vízre volt szükség, amit kutak- ból vagy fúrásokból megszerezni nem tudtunk, már pedig az iszapos víz az ilj’en finom aranynál, mint a dunai, nagy veszteségeket okoz. 202 Pantó Dezső Ezért a mosó telepet mindig a legközelebbi Dunaágnál rendeztük be s a kavicsot a fúrásoktól kocsin szállítottuk oda. A mosó telepen a partmenti lakosság Ásvány község környé- kén használt aranymosó berendezését használtam s igen sok kísér- letet végeztünk, hogy ezeknek az eszközöknek a kihozatalát megha- tározzuk. A kísérletek eredménye, amiket aztán Finkey József egyetemi ny. r. tanár úr kísérletei is beigazoltak, meglepő volt. Ezek a kis ásványi asztaluk % — 97% arany kihozatallal dolgoztak s a kézi szerkezednél és a foncsorít ásnál sem volt több veszteségünk 1 — 2%-nál. Részletesen ismertetem az eljárást, hogy megmentsem az el- múlástól. Láttam dolgozni arany ászokat az erdélyi ponyvás széfekkel a Verespatak mellett, a Mura, Dráva mentén a horvátokat merede- ken állított rovátkolt asztalukkal, de azok a munka jósága, tökéle- tessége tekintetében közel sem járnak az ásványiakhoz. Azok a munkát elnagyolták. Sok nyersanyagot pazaroltak, sokat és nagy veszteséggel dolgoztaik fel, míg az ásványiak munkáját a gondosság és jó kihozatal jellemzi. Ugyanannyi idő alatt kevesebb nyersanya- got, de jól dolgoztak fel. Talán oka volt ennek az is, hogy a Duna győri szakaszán kevés volt a jó aranyászó hely s így korlátolt a rendelkezésre álló nyersanyag. Az eljárás magán viseli a nemzedékről-nemzedékre öröklés bélyegét is, amennyiben vannak az eljárásnak olyan mozzanatai, amiket nem tudnak megmagyarázni, de csinálják, mert úgy tanul- ták a „bölcs öregek“-től. 1932. november végén Győr mellett foncsorítottunk s mivel fagypont alatt volt az idő, egy barakkszobába húzódtunk a mun- kával. Mikor a fonesor kiégetésére került a sor, Bán, a legöregebb aranyászom kint az udvaron rakott tüzet a kiégetéshez, pedig bent a tűzhelyen égett a tűz. Mikor megkérdeztem, miért, nem tudta megmagyarázni, nem tudott a mérges higanygőzökről, de így csi- nálta, mert az „apjától így tanulta14. Az ásványiak a feldolgozásra kerülő anyagot lapátpróbával vizsgálják meg (36. ábra). Ehhez a rendes bükkfalapátot használ- ják, amit búza- és hólapátoláshoz szoktak használni, de simára csi- szolják és a lapátnak a nyél felé eső részét kissé megpörkölik, mert sötét alapon az aranyszemek jobban kivehetők. A földre fektetett lapát homorú oldalára vaslapáttal tesz 1.5— 2 liternyit a megvizsgálandó kavicsból s aztán a lapát nyelét kéz- be véve, és azt vízszintesen tartva a lökőszérek mozgásának meg- felelő mozdulatokkal a súlyos arany- és magnetitszemeket a lapát megpörkölt belső részére hozza. Minden 10 — 15 lökő mozgás után erélyes lökést végez, amivel a lapáton levő kavicsot lassanként le- dobja előre a lapátról, úgy hogy végül a lapáton csak az arany marad a nagyrészt magnetitból álló fekete porzó és gránáthomok- A dunai aranymosás kérdése 203 kai, melyből apró lökő mozgásokkal az aranyszemeket elkülöníti úgy, hogy megolvasható. Csak az olyan anyagot érdemes feldol- gozniok, amelyből a lapátpróha legalább 40— (10 aranyszemet adott. Sok kísérlettel ellenőriztük a lapátpróbát s azt találtuk, hogy a lapátról lekerülő anyagban még dús anyag esetén is esak a leg- ritkább esetben volt 1 — 2 szem arany. Fig. 36. ábra. Fig. 37. ábra. Már a muramentiek aranypróbája nem ilyen jó. Ők az elöl megvasalt falapát domború oldalára veszik a kavicsot s vízbe me- 204 Pantó Dezső rítve rázzák addig, míg a kavics el nem távozik róla. így is a lapát domború oldalán ma ra d az arany egy része, amit a kavics le nem sodort, de nem kell külön fejtegetnem, mennyivel kezdetlegesebb ez az eljárás. Az ásványi posztós asztal vékony fenyődeszkából készült, 150 cm hosszú, 62 cm széles (37. ábra). Az alsó szélét kivéve 3 — 4 cm magas pereme van. Az asztalt aszerint, hogy több vagy kevesebb homokot tartalmaz a feldolgozandó anyag, 9 — 11° lejtővel állítják három lábra, melyek közül kettő az asztal feje, egy az asztal alsó vége alatt áll. Az asztal fejénél levő két láb egy V alakú fa két szára, melynek alsó vége meg van vasalva a kavicsba való beállítás céljából. Ennek nagy előnye, hogy az esetben, ha az asztal valamely oldalra lejt, a V alakú láb oldalt húzásával egyenesre állítható. Az asztal felső 60 cm-ét a saroglya födi. Ez egy keményfából készült keret, amely az asztal oldal peremére támaszkodik, s a be- lehúzott 30 — 32 drb. vessző képezi a rácsot. A feldolgozandó anya- got a saroglyára teszi fel az aranyász. Hogy a kavics a felrakásnál végig ne guruljon az asztalon, a saroglyának az asztal alsó vége felé fordított oldalán magas, 20 — 25 cm-es homlokdeszkája van. A saroglya alatt simára gyalult deszkalap van, amely arra szolgál, hogy a saroglyán átmosott anyagot egyenletesen vezesse az asztal alsó 90 cm-es részén levő posztóra. A posztó felső szélét alátömködik a saroglya alatti deszkának, nehogy a posztó alá ke- rüljön az anyag. Az asztal oldalperemein is van egy léc, mely alá kerül a posztó széle. A saroglyára feltett 5 — 6 lapátnyi anyagra az aranyász a bodzafából készített 1.5 m hosszú nyéllel bíró edénnyel, az úgy- nevezett höröggel meri a vizet. A víz kimossa a kavicsból a homokot s az, mint zagy kerül a saroglya alatti lejtős deszkalapra s onnan a fekete posztófelületre. Amikor a víz már teljesen kimosta a kavicsból az apró anya- got s tisztán folyik végig a posztón, az aranyász felbillenti a sa- roglyát s ezzel ledobja a kavicsot róla. A posztón végigifolyó zagyból a nagyobb fajsúlyú szemek, az arany, magnetit, pirít, stb. a posztó felületén megtapadnak. Az aranyász vigyáz arra, hogy a posztó felülete tiszta marad- jon, homokkal „el ne iiljön“ (tele ne rakódjék) s az aranyszemek mindig találjanak tiszta felületet, ahol megtelepedjenek, amit vagy bőséges vízzel, vagy az asztal me; edekebbre állításával ér el. Kísér- leteink azt mutatták, hogy súlyra 5.7-szeres, térfogatra 12.8-szoros víz kell a kavics feldolgozásához s az asztal átlag 0.093 m; kavicsot dolgozik fel óránként ami a posztófelület m2-ére 0.168 m\ vagyis 0.285 t/m2 leidolgozási képességnek felel meg. Amikor az anyagot feldolgozta, illetőleg eca 1 m* anyagot (20 talicska) „reá mosott44 mar az asztalra, akkor a posztót leszedi s a reá rakódott anyagot egy kis dézsába mossa bele (38. ábra) s aztán az ásványi szóikén tisztítja ki (39. ábra) annyira, hogy az 1. A dunai aranyinosás kérdése 205 m3 kavicsból nyert arany, n agnotit. gránát, stb.-ból álló súlyos porzó** 150 — 200 gr-nál t i*l»l> ne legyen. Aztán 30 — 10 mosás ered- ményét egyszerre lom-sorit. ja Számtalan kísérletet végeztünk a kei szárkárcl is s azt fala' lak, hogy a szérkézésnél eleresztett anyagban újból szérkézve igen ritkán találtunk 1 — 2 aranyszemet, tehát az csal, -nem 100% kilát zsd&q -fsdtfg t stjnj zspr eung siy 210 Pantó Dezső A szelvény nagy részé a a 1 és 50. fúrások között 2100 méter hosszúságban a fúrásokat 20 méterre sűrítettük, nem annyira az arany diísabb előfordulása miatt, mint inkább azért, hogy a külön- böző kavicsfajta, az arany s a fekű viszonyait megismerjük. Ez a szelvényünk volt a legkidolgozottabb, de talán a legérde- kesebb is (42. ábra). Az 1. és 50.. fúrások között az ős Dunának egy igen széles med- rét kereszteztük és több kisebb ág nyomát. A széles meder persze minden valószínűség szerint a folyam hátrálása folytán csak az üle- dékben alakult ki. Mivel az ős Duna sem szállíthatott több vizet, mint a mai, tulajdonkép a medre sem lehetett jelentősen szélesebb a mai Dunamedernél. A kavicsrétegsorozat túlnyomó része homokos- dió-mogyoró kavicsból és kavicsos homokból állt, de 2 — 3 m . ásóig durva ka vi cs- inálok és 0.5 — 1 rn homokrétegek közbe t el e p ü lésére’. Az átfúrt rétegek szedimentpetrográfiai feldolgozását, mint már a bevezetésben mondtam, S z á. deczky Tv a r :1 o s Elemér végzi s arról ő fog részletesen beszámolni, így én ezekből az ada- tokból csak annyit említek, amennyi gyakorlati szempontból fon- tosnak látszik. A kavicsrétegsorozat takarója 1 — 5 m vastag lösz é' futóho- mok volt, fekűje pedig a fúrásokból begyűjtött kövületanyag tanú- sága szerint vastagpados pannoniai agyag és homok. A fúrás technikája következtében az átfúrt rétegek a kanál- ban bizonyos mértékig keveredtek cs így a különböző kavicsrétegek határai kissé elmosódtak. A bizonytalanság, amivel a különböző kia- viesrétegek közötti határt megállapítottuk, néhol 20 — 30 c'n-t is ki- tehetett. Csak a kavics és az agyagrétegek felső határa volt egészen pontosan észlelhető. A szelvény egyes rétegeinek a r< ny tartalmát kélféleképen ha iároztuk meg. Egyrészt minden kanál húzásból, vagyis u fúrás k' . minden 30—50 cinből lapát próbát végeztünk, másrészt ( gy összeg- ben megállapítottuk a fúrólyukból kikerült egész kavicsanyag mos- ható a ra ny mén nyiségét. De ennek az asztalmosás eredményekóp kapott színaranynak nemcsak a súlyát állapítottuk meg, hanem a kézi szerkón meg is olvastuk az aranyszemek számát. Minthogy mindjárt az első fúrások lapátpróbái is igazolták azt az aknáknál szerzett tapasztalatomat, hogy a homokban soha sincs arany, mert az a kaviccsal ülepedik együtt, nemcsak a fedő és fekü, de a közbe települt vastag homok rétegeket is kizártak az asztal mosásból. Rá kell itt mutatnom egy káros fúrástechnikai jelenségre, az átfúrt rétegeknek a csőbe való betódulására. Bár igen ügyeltünk arra, hogy a esős a ru mindig jóval, legalább is 20 — 30 cm-rel a 'ka- nálsaru előtt dolgozzon, gyakran megtörtént, hogy a kanál felhú- zása után az anyag l>etódult a esőbe. Néha ez a betódulás a métert A dunai arunymosás kérdése 21 1 is meghaladta. Ez a jelenség azonban a kavicsok nranytartalmát nem hamisította meg, mert a kavics* sohasem tódult be, hanem csak ;i homok, amelyben soha sem volt arany. E-z osak a felmosni való anyagot növelte meg, de ép ezért a kavics köbmétere nkin ti arany iarta/ mának a kiszámításánál soha sem a lyukból kikerült is fel- mosott anyay mennyiségét vettük aluliul, — bár azt is lemértük, hanem az átfúrt kavicsréteg hosszából és a fúrás kaliberéből számi főtt értékét. A kanál felhúzásánál és lebocsátásánál észlelt kiilönb- ; 'get nem mindig a beteduló homok okozta, hanem különösen mé- lyebb fúrásoknál a kanál emelgetésével felkavart lebegő homok és iszap, mely a kanál ürítése közben szintén leült. A lapátpróbákat az első harminc fúrásnál még nem végeztük rendszeresen, mert csak később jöttem rá, hogy a fúrásokban f el - tárt kavics egész tömegében sehol sem tartalmaz hasznosítható mennyiségű aranyat, így tehát a kavics egész vastagságából kimo- tt arany köbméterenkénti súlyának jelentősége csak akkor van, l a tudom, hogy az arany függőlegesen hogyan oszlott el. Természetesen az lett volna a leghelyesebb, ha legalább a dá- kabb pontokon a fúrásban feltárt kavicsot kis, 20 — 50 cm-es réte- gekben tudom megvizsgálni, de erre nem állt elegendő segítség ren- delkezésemre. Teljesen megbízható és pontosan dolgozó aranyászom csak kettő volt. aki az arannyal való munka minden fázisát töké- letesen végezte, id. Bán József és Pazikas Márton, a többi négyet már jórészt magunk képeztük ki. Asztalon mosni mind jól tudtak, de lapátpróba végzéséhez és kézi szérkén való választáshoz vsak a munka folyamán szereztek kellő készséget. De ha az asztalon kapott és bemért arany súlyát a lapátpró- bák szemszáma arányában felosztjuk, az egyes mélységekre kielégí- tő pontosságú eredményt kapunk, legalább is annak eldöntésére, hogy van-e rentábilis mennyiségű arany a kavicsban cs ha igen, milyen mélységben. Ezen az első szelvényen (42. ábra.) nem tüntettük fel a lapát- próbák eiedményét, hanem csak az arany elterjedésének alsó és fel- ső határát. Ezeken a határokon kívül is találunk ugyan egy-egy szemet, de az arany zöme a megvont határokon belül volt. Amint látjuk, szinte sehol sem terjed az arany a feküig. Különösen a szel- vényben látható zsákokban, kisebb mélyedésekben hiányzik az arany, de nagyjában a fekü vonalával párhuzamosan terjed. Felső határa csaknem pontosan a kavics felső határán fut végig. A szelvény fúrásakor még nagyobb fontosságot tulajdonítot- tam a szelvényben mutatkozó vörös kavicsoknak, de Szádeözky K. E. vizsgálatai arról győztek meg, hogy ez csak az utólagos oxi- dáció eredménye és a sárga kavics-színeződéssel együtt a talajvíz- szinttel többé-kevésbé párhuzamos zónákhoz van kötve; tehát kor- jelző szerepe nincs. A vörös színeződés felső határa közel egybe esik az arany elterjedésének alsó határával, ami Szádeczky K. E. 2.2 Pantó Dezső szerint abban leli magyarázatát, hogy az arany tekintetében is ki- fejlődik az oxidációs és redukciós zóna. Az a jelenség, hogy az arany alig néhány ponton ér le a fo- kúig, ellentétben van az aranytoriatok külföldi irodalmának azon megállapításával, hogy a legnagyobb aranykoncentráció a l'ekün várható. Már ennek a szelvénynek a megfúrásánál tapasztaltuk, hogv bizonyos mélység alatt pirit lép fel apró kristályok és kristályból mázok alakjában, részint szabadon, részint a kavicsszemek felüle- tére tapadva. Csak a későbbi szelvényekből gyűjtöttem annyi kísér- leti anyagot a piritből, hogy megelemeztethettem, amikor a pirit m - gas aranytartalmúnak bizonyult. Ez úgy hiszem jórészt megfejti a szelvény mélyebb részeinek aranyhiányát. Nagyon valószínű, hogy az arany nagyrésze másodlagosan vándorolt a piritbe, amely jelen- sége hathatósan támogathatta a fekiit képező pannoniai rétegeknek és a benne keringő s vele érintkező vizeknek nagy S04 és Mn tar- talma és a rendelkezésre álló hosszú idő. Megfigyeléseink szerint a Duna igen apró és vékony pikke- lyekben nőtt aranya különben sem koncentrálódhatott a meder fe- nekén, tehát az oldástól eltekintve sem várhattunk ott több aranyat, mint a meder egyéb részein. A mederben uralkodó erő; vízsodor mellett a súlyukhoz mérten igen nagy felületű aranyszemek nem kópeyek megülni, csak a partokon, ahol a víz sodra lényevesen kisebb. Ha a szelvénynek az 50 és 4(1. fúrások közötti nagyított kópét megnézzük (43. ábra), amelyben a lapátpróbák eredményeit vázla- tosan tüntettük fel, azt látjuk, hogy a legnagyobb dúsulást a nagy meder északi partja közelében találjuk. Már fentebb beszámoltam azokról a megfigyeléseimről, ame- lyek alapján fel kellett tételeznem, hogy ez az ős Duna, melynek medrét az első szelvény oldalasán keresztezte, délfelé tolódott. Eu nek nyomait itt a szelvényben is megtaláljuk. A szelvényben lát- ható aranydúsulás vonala is, párhuzamosan az akkori part felületé- vel — délfelé lejt. Nem mindenütt kifejezett ez, de az 59, 57. és 54-es fúrások 108 és 112 m tengerszín fölötti magasságban igen. Különben az arany, különösen a mederben meglehetősen egyenletesen van elosztva. Koncentrálódásit, csak a meder északi partja közelében talá- lunk, még pedig a legerősebben az 59. és 35. számú fúrások között. Itt a szelvény egyes részei el is érik a hasznost thatás (rentabilitás) mértékét. Pl. az 57 fúrás 030 — 000 cm mélységéből kikerült anyag- ból a lapátpróba ‘29 aranyszemet adott. A fúrás által feltárt kavics- ból a lapátpróbák összesen 129 szemet mutattak s a teljes kavics- anyag felmosása 4 4 mgr aranyat. 129 : 29 — 4.4 : X kapjuk, hogy a 030—600 cm közötti 30 cin szelvényre a lapátpróbák szemszáma ará- nyában X 1.270 mgr arany esik. Minthogy a fúrócsövek 124 mm belvilága mellett 1 fm szel- Részlet Szent rvéntól keletre a véneid- csárda felé fektetett I. szelvényből. Az aranyszemcsék mélységi és horizontális elterjedésének vázlata a lapátprobák szerint A dunai aranymosás kérdése 213 214 Pantó Dezső vónyhosszból — : — = 12 lit,., 30 cin hosszból pedig 3.6 liter anya- got. kaptunk, 3.6 : 1000 — 1.276 : X nyerjük, hogy a lapátpróbáknak megfelelően a fúrás 630 — 660 cm mélységben 1000 literenként 354 mgr az aranytartalom, vagyis 0.354 gr/m3. Ha a szelvény hosszabb darabját vesszük egybe, pl. a fúrás 630 — 735 cin_ közti szakaszát, sajnos, az eredmény gyöngébb. Itt a lapátpróbák 630—660 cm = 29 660—700 cm = 9 700 — 735 cm — 10 630—735 cm — 48 aranyszemet jadtak. Ha most erre a fentihez hasonlóan elvégezzük a számítást, azt kapjuk, hogy a kérdéses 1.05 m hosszú szelvényben az átlagos arany - tartalom 0.127 gr/m3, szóval már csak fele a rentabilitásnak. Ha nagyobb kavicsvastagságra számítjuk ki az átlagos arany tartalmat, pl. az 54 fúrás 5.55 — 9.40 m közötti 3.85 méterére, már csak 0.056 gr/m3 az eredmény. Természetszerűleg ennek az átszámításnak van bizonyos pon- tatlansága, de az nem lehet nagy, mert az ácsi lovadi rét dús part- ján mélyített aknák mosási kísérletei is azt mutatták, hogy a dús partok kavicsa is csak vékony rétegekben tartalmaz rentábilis mennyiségben aranyat s az aranytartalom a mélységgel rohamosan fogy Csak ott érhet el nagyobb vastagságot az aranyban dús ka- vics. ahol többször ismétlődnek a dús rétegek egymás felett, vagyis ahol bizonyos idő múltán többször egymás után ugyanazon a he- lyen alakult ki dús part. A szelvényben talál! dús kai icsréteg, amelynek arcnytartnl ma megütötte a rentabilitás mértékét, azonkívül, hogy igen vékony, még C> méter takaró alatt is fekszik , úgy hogy a szelvényt végered- ményben meddőnek kell tekintenünk. Fúrás közben vizsgáltuk a talajvíz magasságát is még pedi \ olymódon, hogy az éjjelen át nyugalomban volt fúrásokban reggel mértük le a vízszintet,. E'z 108 — 112 m tengerszín feletti magasságo- kat. adott s nagyjából a felszín egyenetlenségeit követi a felszíntől kb. 4 m mélységben. A Duna közelében természetesen érezhető í Duna. szívóhatása is. A talajvízszint az aranyelőfordulást feltűnően nem befolyá- solja, fölötte is vannak meddő szakaszok s alatta is találunk 10 — 15 aranyszemes lapátpróbákat is, ami azt is mutatja, hogy oldás csak a fok ii feletti rétegekben számottevő, amit a súlyosabb s több oldott alkotórészt tartalmazó fekiivíz és a rendelkezésre álló hosszú idő hathatósan elősegített. Ennél a szelvénynél észleltük már, hogy az arany milyen rendkívül finom szemű. A (hinni arauymosás kérdése 215 A külföldi irodalomban a mosott aranyszemeknek sokféle osz- tályozását találjuk. Geroge R. Fansett: Small scale gold placering. Univer- sity of Arizona Bulletin 1932 jan. említi, hogy Joung „Elemonts of \lining“ munkájában a következő ősz tályozást adja: Durva arany, mely a 10 csokros. 2 mm lyukböségü szitán fenn- marad. Közepes arany, mely fennmarad a 20 cukros, 1 mm lyukbö- NÓgü szitán (cca 2200 szem egy uncia, 28.3 gr.) vagyis 7S szem egyenlő 1 gr Finom arany, mely a 40 csokros szitán (0.45 mm lyukböségü) fennmarad (átlag 12000 szem egy uncia, vagyis 425 szem egy gr.). Igen finom arany, mely a ^0 c okros szitán átmegy és átlag 40.000 szem megy egy unciára, ami azt jelenti, hogy 1417 szem nyom egy grammot. A lisztaranyat nem írja le szalntosun, de nyilvánvalóan n ég apróbb a finom aranynál. Purington osztályai már apróbb szemű aranyra vonat- koznak: T. 170 szem 1 cent (314.500 szem egy uncia, vagyis kb. 11.100 szem tesz egy grammot.). T í. 2S0 szem 1 cent (436.900 egy uncia és 15.400 szé n 1 gr.). III. 500 aranyszem 1 cent (885.000 szem 1 uncia, tehát kb. 31.000 szem 1 gramm.). Szerinte nuget az, ami nagyobb egy buzaszemnél. S t e 1 z n e r-B e r g e a t közli, hogy Daubrée a rajnai aranymosások aranyszemeinek a súlyát a szegényebb toriatoknál 0.045 mgr-nak, a dúsabbaknál 0.0562 mgr-nak, átlag 0.05 mgr-nak számította ki, ami azt jelenti, hogy 20.000 szem tenne egy grammot. Addig, amíg laboratóriumunk meg nem kezdte a munkát, s nem álltak rendelkezésre mérlegelési adatok, a Duna aranyát mi is ez alapon számítottuk és túlságosan vérmes reményeket tápláltunk a kavicsok aranytartalmát illetőleg. A mérlegelés azonban megmutatta, hogy az arany a Duna régi és most szállított kavicsaiban is lényegesen apróbb. Az erre vonatkozó vizsgálatunk részletesen a következő: Az aranyszemek nagyságát kétfélekép határoztuk meg. Egy- részt az asztalmosásnál kapott koncentrátumnak a kézi szérkén megolvasott szemszám.a és a fon csőri tás és savkezelés után kapott színarany lemérlegeléséből, másrészt közvetlenül az arany szén ees- kék lemérlegeléséből. Az előbbi eljárás természetesen csak azt adta meg, hogy meny- nyi az egy-egy fúrásban, vagy szelvényben talált aranyszemek át- lagos súlya, illetőleg hány tesz ki belőle egy grammot. Míg az utóbbi eljárásnál megkaptuk az aranyszemek különböző kategóriá- inak az átlagsúlyát. < 216 Pantó Dezső Az 1. szelvényben az aranyszemekből fúrásonként legalább is 37.000 s legfeljebb 450.000 tesz ki egy grammot, tehát az aranysze- mek súlya 0.027 m 0.0022 mgr között változik, míg átlag az egész szelvényben ép . 100.000 szem iesz egy grammot, tehát az aranysze- mek átlagos súlya 0.01 mgr. Ebből látjuk, hogy az aranyszemek súlya és így a nagysága is rendkívül tág határok között mozog és olyan apró, amilyennel a régibb irodalomban nem is találkozunk. Csak A r t h u r L. Cra w ford tesz említést a Mining and Metallurgy 1933 szeptemberében megjelent „Evaluating Gold in Cer- tain Placers by Microscopy“ című munkájában olyan apró arany- szemekről, melyekből 5 — 7000 szem ér egy centet, vagyis 330.000 — 500.000 nyom egy grammot. Az aranyszemek közvetlen lemérlegelése ezeket a számokat igazolta. Természetesen egyenként csak a legöregebb szemeket tud- tuk lemérni, az apróbbakból többet együtt s így azok is átlag- értékek. Az aranyszemeknél, három kategóriát különböztettünk meg, nagy, közép és apró szemeket. A kutatómunka során talált legnagyobb aranyszem súlya volt 0.3(1 mgr, ebből tehát már 2770 drb kitett volna egy grammot, de ehhez hasonlót sem találunk többet. 12 drb olyan aranyszem, amelyet az összeolvasásnál „nagy“- nak minősítettünk, együttes súlya 0.34 mgr volt, tehát 1 — 1 szem sú- lya 0.03 mgr s ebből a kategóriából 36.600 tett volna 1 grammot, te- hát már ez is apróbb, mint amilyeneket Daubrée a Rajnából le- mért. 30 drb .,középnagy“ szem súlya 0.40, tehát egyenként 0.013 mgr, s ebből 75 000 tenne egy grammot. Végül 57 „apró“ szem súlya 0.33 mgr volt, 1 szem átlagsúlya tehát 0.0058 mgr s ebből 172.400 szem tesz ki egy grammot. Ez a 12 + 30 + 57 = 99 szem egy fúrás összes aranyszeme volt, tehát ebben a fúrásban a szemek átlagos súlya 1.17 mgr és 92.500 szem tenne ki ezekből 1 grammot. Amint Ifentebb Láttuk, voltak olyan fúrások, ahol ennél ap- róbb szemek is voltak, amelyekből 450.000 szem teti ki egy gram- mot, tehát az apró szemek kicsinysége szinte végtelen. Itt ez az alsó határ inkább azt jelenti, hogy ezek voltak azok a legapróbb szemek, amelyet aranyászaink szabadszemmel még össze tudtak olvasni. II. Második széléé nyűnkéi G'yőrszent Ivántól északra az l’j majoron keresztül haladó, nagyjából észak-déli irányú útban fúrtuk a 1 129 — 191 fúrásokkal. Ennek a szelvénynek túlnyomó része oly sekély, mint az első szelvény déli része. 2 — 3 rn vastag futéihomok s lösztakaró alatt az aranyos ka- vics 4 — 5 m. vastag ,s csak pár ponton éri el a 10 ni vastagságot . A fekü kövületben igen dús pannoniai agyag és homok. A kavics Részlet az ujmajor-úti II. szelvényből. 217 A dunai aranymosás kérdése 6 &- ~ic °o - -Qj 'CD ^ CO‘ a a 'D . c\i - 'CD 'CD Ni «0 CD <£> Fig-. 44. ábra. 3. Talaj és „öntés". Alluvium. 8. Kavicsos homok és ho- mokos kavics. 14. Homokos agyag és agyagos homok. 15. Agyag. 8. pleisztocén. 14 — 15. pannoniak 218 Pantó Dezső aranytartalma is csak két szakaszon, az Üj major körül és a Kis- Duna közelében haladta meg az átlagot, amelyeket 20 méteres tá- volságban fúrtunk fel. Legmeglepőbb a szelvényben, hogy ez nem keresztezte azt a széles medret, amit az első szelvény. Itt csak a Kis-Duna közelében nyúlik mélyebbre a kavics s bár nem éri el az első szelvényben ész- lelt 15 méteres vastagságát, itt is lejut a tengerszín feletti 100 ni magasságvonalig, úgy, hogy ezt kell tekintenünk a meder folytatá- sának. így ez az ős Duna ezen a szakaszon nem a mai mederrel pár- huzamosan kelet-nyugati, hanem északnyugat délkeleti irányba'.) folyt. A szelvény egyik legdúsabb fúrásának, a 159-esnek részletes adatai a fúrónaplóból a következők: ^5 K anál- Cső- Kőzet Lapátpróbák aranyszemei saruállás kicsi közép nagy összesen a b c d e f g cm cm 0- - 60 — finom barna agyagos homok — — — — — — 120 — sárgás barna — — — — — 300 — kékes szürke finom — — — — — 470 500 szürke finom homok — — — — — 540 580 > apró kavicsos homok ... 7 i — 8 — 650 670 » homokos kavics 5 i 1 7 - 730 760 „ »f 12 2 1 15 — 770 800 „ n 9 4 3 16 — 820 860 „ „ 15 1 — 16 — 880 900 n ff 26 6 — 32 — 900 920 *» n --- 25 — — 25 — 920 940 „ finom homokos agyag — — — — — — 960 990 n ,, > — — — — 1000 — n .» ff ff — — — — — 1050 — „ „ agyagos homok — — — — — 1147 n ff ff » — — — — — 1160 — kék agyag — — — — — Vízállás 2 m a földszint alatt. A dunai aranymosás kérdése 219 Ennek a medernek ezen a ponton a déli partján alakult ki arany koncentráció (44. ábra.) A közölt szelvényrészletben különösen a 164 és 169 fúrások között látszik leginkább, hogy az arnnydúslás vonala észak felé lejt az akkori partfelülettel párhuzamosan A 161- es fúrásban 103, a löl) fúrásban 105 in tszf. magasságban éri el a kavics a legnagyobb dúsulást. Természetesen itt sem éles ez a vonal, hisz a dús réteget elmoshatta néhol a későbbi áradás, még lm ki is volt fejlődve. A lapátpróbák itt a 40 szemet is elérik lapátonként. A szelvényben előforduló fúrásoknak egyéb, a szelvényből le nem olvasható adatai a következők: A fúrás Kavics Lapát- Asztalmosásból aranyszem nyert Arany száma mélysége fm m3 próba nagy ] közép kicsi összesen : mgr gr m3 szem gr a b c I d e f g h i j k 1 157 9.3 2.1 0.025 6 í 7 63 71 0.1 0.0013 710.000 158 11.8 7.6 0.091 145 30 80 560 670 2.1 0.0232 319.000 159 11.6 4.3 0 051 119 43 90 612 745 4.3 0.0835 173.000 160 13.2 4.4 0.053 160 24 50 266 340 2.9 0.0735 1 17.400 161 17.1 5.7 0.068 21 8 21 121 150 0.8 0.0118 187.500 162 11.1 7.2 0.086 63 20 52 428 500 2.8 0.0327 178.600 163 10.9 6.4 0.077 147 35 60 415 510 4.2 0.0546 121.300 164 11.3 5.8 0.070 124 30 65 615 710 4.1 0.0526 173.000 165 11.4 4.0 0.048 60 20 50 260 330 2.6 0.0543 127.000 166 9.2 1.4 0.017 24 12 25 113 150 1.0 0.0590 150.000 167 11.2 4.0 0.048 14 15 40 225 280 1.4 0.0292 2C0.000 168 10.0 3.6 0 043 38 35 52 353 440 2.2 0.0511 200.000 169 9-2 5.6 0.067 86 25 40 205 270 2.1 0.0315 128.500 170 11.1 4.6 0.055 150 27 64 569 660 4.3 0.0783 153.500 171 11.2 4.3 0.052 63 27 70 543 640 3.5 0.0673 183.000 172 15.0 8.0 0.096 29 25 60 340 425 2.9 0.0303 146.800 173 13.1 6.6 0.079 22 13 80 177 270 1.7 0.0216 159.000 174 10,7 6.0 0.072 57 10 26 182 225 1.3 0.0181 173.000 175 13.6 1.6 0.019 24 5 25 245 275 1.7 0.0895 161.800 176 14.3 4.4 0.053 17 7 20 133 160 0.9 0.0170 178.000 Összesen : Átlagértékek : 97.6 1.170 — — — — 7.821 46.9 0.0320 166.000 220 Pantó Dezső A 159-es fúrás 4.7 — 9.00 méter közötti 4.3 fm-ből kapott 51.6 1 ka- rié* került felmosásra, amelyből 43 nagy, 90 közép és 612 apró, ösz- szesen 745 aranyszemet kaptunk 4.3 mgr súllyal, tehát a fúrás ka- vicsának átlagos aranytartalma 0.083 gr/m3. Ha a lapátpróbák alapján a kaviosvastagság kisebb részére számítjuk ki a köbméterenkénti arany tartalmat, jobb eredményt kapunk. Pl. a 7 — 9.2 közötti 2.2 vastagságból a lapátpróbákon 15 + 16 + 16 + 32 + 25 = 104 aranyszemet kapunk, míg az egész 4.7 — 9.00 = 4.3 m vastagságból 119 szemet. A lapátpróbák szemei arányában a vizsgált 2.2 m vastagságból kikerült 104 szemre a 4.3 mgr aranyból 3.76 mgr esik. Mivel a 2.2 fm sze 1 vény h ossz ból 26.4 liter kavics ke- rült ki, 3.76 : 26.4 — X : 1000, innen 1 m3 kavics aranytartalma 0.142. De ha a 8.80 — 9.00 közötti 0.2 méter vékony rétegre, amelyből 25 aranyszemet kaptunk, végezzük ei a számítást, úgy 0.376 gr/mM kapunk. Szóval itt is csak vékony rétegben éri el a kavics aranytar- lalrna a hasznosíthat ás ( rentabilitás ) mértékét, de minél nagyobb vastagságot veszünk alapul, annál kisebb annak az átlagos arany- tartalma. Ebből látjuk, hogy a szelvény egész vastagságára számított fúrásonkinti aranytartalma 0.0013 és 0.0895 között változik, de átlag csak 0.0320 gr/m 3, tehát alig hatoda annak, ami szükséges volna egy rranymosó üzem létesítéséhez. Itt még az is súlyosan esik a latba, hogy a vizsgált szelvény- részben az asztalmosással kapott összesen 7821 szem összes súlya csak 46.90 mgr volt, tehát átlag 106.000 szem tett ki belőle 1 gram- mot, az aranyszemek tehát ebben a szelvényben rendkívül aprók. A 159-es fúrásban az asztalon 745 szemet kaptunk 4.3 mgr súllyal, itt tehát 173,000 szem nyomott egy grammot, de volt olyan fúrás is, a 157-es, amelynek a 71 aranyszeme csak 0.1 mgr-ot nyo- mott, tehát ebből 710.000 tett volna egy grammot. A szelvényben ál- talában apró, mogyoró-, diónagyságú volt a kavics is, úgy hogy a kavics és az aranyszemek nagysága között összefüggés látszik. D ar- ra kavics közt általában öregebb szemű az arany is, de kevesebb is. A kavicsnak a szelvény ezen szakaszán 4 — 6 m vastag taka- rója: is van, úgy hogy a szelvény gyakorlati kihasználás szempont- jából meddő. Ebben a szelvényben rendszeresen mértük a kavics súlyát és a fúrásokból kikerülő, vízzel teli kavics fajsúlyát 2.15 é> 2 26 szélső értékek között átlag 2.22-nek találtuk. A szelvény fúrása után 1 — 1 fúrást mélyítettünk a győrszent- iváni állomástól kb. 1 km-rel délre a 135-es háromszögeiéi pontnál levő községi és a 129-os magassági pont közelében levő Bucsies féle kavicsbányában, úgyszintén a Kecskemét-hcgyen levő kavicsfeltá- rásokban. Az első kettőben mindössze 2 m vastag volt a kavics, az A dunai aranymosás kénlésr 221 utóbbiban 7.70 sa tokit mindenütt pannóniai. Ezek re az régibb kavi- csokra vonatkozó geológiai megfigyelésekről Szádeczky K. E. fog beszámolni, én csak az aranytartnlniukknl foglalkozom. Az első kettőből felmostunk 1 ■_> — Ví> m® kavicsot. A községi bányából 508.1 liter kavics 1049 5 kg súllyal, 1.85 fajsúllyal 530 aranyszemet adott, még pedig 34 n gy, 73 közép é> 223 apró szemet 4.2 mgr súllyal, tehát 0.0074 gijnr veit a köbméte- renkénti aranytartalom s az aranyszemekből 78.600 tett ki egy gr t. A Itucsics féle bányából 495 liter 902 kg súlyú kavics, mely- nek 1.82 volt a fajsúlya, 32 nagy, 70 közép és 308 apró, összesen 410 aranyszemet adott 2.94 mgr súllyal. Köbméterenként 0 006 gr vo'l az aranytartalom n az aranyszemekből 139.600 tesz egy grammot. Az utóbbi két fajsúlyadat légszáraz kavicsra vonatkozik. A Kecskemét-hegyen a Sümeghy által Tnio Wetzleri’s levan- tei rétegeknek nevezett kavics alatt 8 m mélyen kaptuk a pannóniai agyagot s a kavics szintén aranyos volt. I)e aranyosnak mutatkoztak a hőnyi dombok tetejéről leho- zott kavicspróbák is. III..4 harmadik szelrény a Tilos-úti, melyet lOh 10" irányú és a Véneki csárdától Ivánháza-majoron keresztül a vasút vonalig haladó dűlő útban fúrtuk 192 — 242 sz. 5 0 fúrás a1, mc'yekct egymás- tól 100 méterre telepítettünk. Az aranyos kavics a szelvényben vastag, a Duna közelében 10 — 17 m vastag s dé'felé fokozatosan kivékonyodik. A mély Duna- meder nyomait itt is megtaláltuk, de két ágban. Egyrészt 197 — 213, majd a 209 — 219 sz. fúrások között. A kavics takarója 1 — 3 m vastag lösz és futóhomok, fekiije pedig kövnletes pannoniéi. Aranyban az északibb meder északi partja közelében látunk némi dúsulást, ahol a lapátpróbák 12 — 17 szemet is adtak, de álta- lában az egész szelvényben meglehetős egyenletes az arany elosz- tása. Az átlagos aranytartalom 0.01415 gr m®. De ennek a szelvénynek is van némi érdekessége. Ivánháza majortól 100 — 200 m-rel délre a 232 és 233 sz. fúrás kavicsa erős dú- sulást mutat közvetlen a íekü felett. A 233. sz. fúrás adatai a következők: Mélysége 11. 80, 2.80 — 4.80 szürke homok kaviccsal, 480 — 800 szürke homokos kavics. A lapátpróbák: 480 — 3, 540 — 0, 580 — 4 kicsi. 680 — 1 kicsi, 780 — 11 kicsi, 7 közép és 800 cm mélységben 15 kicsi, 1 közép szem, ösz- szesen 56 szem. 800 cm-ben már agyaglencse is jelentkezett a ka- nálban s aztán a fekii következett. Itt tehát közvetlen a fekü fölött volt a dúsulás. Kétségtelenül oly időben, mikor ez a feküt képező pannóniai agyagos homok ké- pezte a partnak még vízzel borított mélyebb részét. A fúrás 480—800 közötti 3.20 fm-nyi szakaszából kikerült 38.4 liternyi kavics felmosása után kaptunk a kézi szérkén 118 kicsi, 22 közép és 10 nagy, összesen 150 aranyszemet 1.14 mgr súllyal. Ha ezekből az adatokból számítjuk a íekü fölötti 30 cm ka- 222 Pantó Dezső vios aranytartalmát, azt kapjuk, hogy az itt talált 18 -I- 1G arany- szem súlya 0.7 mgr, mely a 30 cm hosszból kikerült 3.6 liter kavics aranytartalma. Ez köbméterre átszámítva 0.2 gr/m'1 aranytartalom- nak felel meg. Sajnos a kavics egész vastagságának csak 0.03 gr/m1 az arany- tartalma. A fúrás aranyszemei aprók, mert 131.000 tenne belőle egy grammot. A szelvény fúrása közben kísérleteket végeztünk arra, hogy a mosóasztalon az egyes posztók az aranynak hány százalékát fog- ják fel. Három-posztós asztalon kísérleteztünk, mely a normális ásványi asztaloknál 40 cm-rel hosszabb és 1.30 cm hosszú posztós felületét 3 cl vb 45 cm széles posztó takarta. Az eredmény igen meg- lepő volt. Míg a felső posztó 240 szemet fogott fel, a középső csak 5 szemet s az alsó 1-et. A kísérletek mindenikénél legalább 98%-át a legfelső posztó fogta fel. Tehát a rendes, 2 posztós ásványi asztalok ezeknél a próbamosásoknál csaknem az egész aranyat felfogták. En- nek persze részben oka volt az is, hogy kevés 0.05 — 0.3 m3 kavicsot mostunk fel egyszerre, ami mellett a felső posztó sem tömődött el. Nagyobb tömeg felmosásánál már bővebben jutott arany rz alsó posztóra is. Ezek a kísérletek mindenesetre meggyőztek arról, hogy a mi próbamosásainknál a hosszú asztalok használata felesleges, különö- sen ha meggondoljuk, hogy az alsó posztók, ha aranyat nem is, fe- kete porzót fogtak fel s azáltal a kézi szérkézést nehezítették meg s azoknak a kihozatalát rontották. A Tilos-úti 111. szelvény befejezése után folytattak a legelső , Malom-úti szelvényt a 16-ik fúrástól délfelé 2 km hosszúságban 243 — 201 ss. fúrásokká l, a vasútvonaltól délre levő dombok tetejéig, hogy lássuk a szelvényben megfúrt kavicsok viszonyát a dombtetőn levő kavicsodhoz. Sajnos a kavics a lejtő alján megszakadt s így célunkat el nem értük, de a bőségesen begyűjtött fauna remélhe- tőleg tisztázza a kérdést. Arany szempontjából szegényebb volt u szelvény, 0.011 gr lm" átlagos aranyt ártalommal c« csak néhány fúrásban, mint pl. a 243- ban és itt is közvetlenül a fék ü fölött jelentkezett G.75 — 10.40 m mélység között némi dúsulás max. 12 szemes lapátpróbával. A domb- tetőn megfúrt kavics átlagos aranytartalma ugyanaz volt, mint a síkon levőé. A IV. szelvényt a Győrszentivántól ÉNy-ra 2íh 10" irányban a budapesti országúinál levő útkapa rétházhoz s onnan a liánéiig ve- zető széles ódban fektettük. Kiinduló pontja az újmajori 11. szel- vény legdélibb 155. sz. fúrása volt és 31 fúrásból (262 — 293) állott, melyeket itt is 100 méterre helyeztünk egymástól. A szelvényben igen vékony 1 — 2 m lösz és futóhomok alatt 2 — 10 m vastag az aranyos kavicsrétegsorozat. Az arany egyenle- tesen oszlik el, csak némely fúrásban, mint a 280. és 293-ban ér el nagyobb dúsulást. A szelvény átlagos aranytartalma 0.0136 gr lm IV , Útloparáhazi - szelvény A dunai aranymosás kérdése 223 224 Pantó Dezső és a szelvény aranyszemeiből 90.000 tesz egy grammot „ tehát átlagos nagyságúak Említésre méltó, hogy ebben a szelvényben sikerült Seb m i d t E. R.-nek a feküt képező pannóniai rétegeken először az északi dő- lést megállapítani, ami aztán a Szádecky K. E.-rel kinyomozott és nagyjában keletnyugati redő é-szaki szárnyának bizonyult. A szelvény torzított, (lásd a 45. ábrát, la rétegek dőlése a va- lóságban igen esek élv, de jól mérhető. Ugyanazt a mocsári anyagot pl. a 291 fúrás 98.8, a 292-es 99.5, a 293-as 94.4 tengerszint fölötti ma- gasságában érte el, ami 100 méteres fúrástávolság mellett mind- össze 1° 15‘ északnyugati komponensnek felel meg. De a többi fú- rások is adtak hasonló pozitív dőlési adatokat. Szembeötlő jelenség az is, hogy míg az előző szelvényekben a pannóniai sorozat vastagpados, itt vékonyan rétegezett, ami arra vall, hogy közben tektonikai mozgásnak is kellett történnie, mert ez nem lehet folytatása az I. szelvény vastagpados pannoni-újának. Feltűnő még az is, hogy a mélyebb régi medrek mindenütt ott kép- ződtek, ahol a feküt képező pannóniai homokból áll. Az agyag sok- kal inkább ellenállt a kimosásnak. Ez is bizonyítéka annak, hogy a feneket képező rétegeknek a folyóra terelő hatásuk van, amiből viszont az is következik, hogy a folyók lefutásából joggal következ- tethetünk a fenék tektonikájára. Láthatjuk még a szelvénytől a talajvízszíntnek a kis Dunaág szívóhatása következtébeni lehajlását Az V. és VI. szelvényeket egymással párhuzamosan Györ- szen tárámtól ÉNy-ra 9 — 21 h óra iránytűm fektettük, még pedig az V. szelvényt a győrieknek a moson i Dn. naágnál levő strandjától a fenyőerdőn át a Némethegyig, a VI. szelvényt pedig attól fi — 700 m-rcl nyugatra a fenyőerdő, illetve akácos nyugati szélén a 294-- 329, illetve 330 — 347 f lírásokkal. Mindkét szelvény igen sekély, 0 — 5 m vastag futóhom'ok és lösztakaró alatt az aranyos kavics 3 — 8 m vastag, csak a Dunaág közelében éri el a 12 m vastagságot , ahol takarója ninas. Sajnos a szelvénynek ez a legszegényebb része. A szelvények kavicsának köb- méterenkénti aranytartalma 0.0137 és 0.009 gijm 3 és 112.000, illetve 132.000 szem tett az aranyszemekből egy grammot. A két szelvény legdúsabb fúrása volt. a 310-es, ahol a köbméterenkénti aranvtor- talom 0.0287 volt A feküt mindkét szelvényben vékonypados pannóniai réte- gek alkotják, amelyeknek ÉNy-i irányban szintén jól mérhető és ÉNy felé meredekebbé váló dőlése van. Győr, Dácsa, Bajcs és Szögije határában fektetett szel rengek. Ezek közül három, a VII, VAII. és IN. < gy ős- ze függő hosszéi szelvényt képez és a győri vasút vonaltól a kis Dunán, Dácsán, Ke Hajason át a nagy Dunáig terjed, amelyet Nagy-Dajcs keleti olda- lán ér el. A X. szöggel szelvény pedig az „Vi kapar óházi" IV. szid vény folytatása észak felé a nagy Dunáig. .A 'limai ai anymosas kcrilésc 225 'őesseŰQw í^d/aj }uizsja6uaj_ Nj f”-bez?jo Qie&eq-jgfiQ 226 Pantó Dezső Ezekkel a szelvényekkel akartuk eldönteni, hogy arany szem- pontjából van-e különbség ezeknek a Győrszentiván határában meg- fúrt, többé-kevésbbé sekély, idősebb kavicsrétegek és a nagy Du- na mai árterületének kavicsa között. A győri VII. szelvényt a győri iparcsatorna keleti oldalán a csatornával párhuzamosan haladó széles útban fektettük. A fúrás a győr-budapesti vasútvonalnál kezdődött s Likócs pusztánál elérte a kis Dunát, majd annak nyugati partján haladt a Kálóczi szigetig. A fúrásokat 100 méternyire telepítettük egymástól 3 így a 34S — 384 fúrások 3.6 km bosszú szelvényt adtak. A szelvény ép oly sivár, mint az előző kettő. 1 — 5 ni vastag lösz és futóhomok alatt 3 — 10 m vastag volt az aranyos kavics. Az arany egyenletes eloszlású volt és sehol sem fordult elő benne szá- mottevő dúsulás. A szelvény kavicsának átlagos aranytartalma 0.011 gr/m3 és állag 192.000 aranyszem tett egy grammot, tehát az arany igen aprószemű volt. A Vili- szelvény, amelyet a Likócs pusztától északra a Kis- Duna mellett levő 112.8 -éj- ponttól ÉNy-i irányban a bácsai legelőn át az országúiig fektettünk a 385 — 395 sz. fúrásokkal, már átmenetet képez a nagy Duna mellett fúrt szelvényekhez, amelyekben 30 mé- teres fúrásokkal sem értük el a fokút. A takaró itt is 2 — .5 m vastag lösz és öntési iszap volt, de míg a kis Dunánál 4 m vastag volt az aranyos kavics, a bácsai ország- úinál már 24 m. A fekü itt is valószínűen pannoniai rétegsorozat, amelynek dőlése szintén északnyugati irányú komponenst mutatott. A szelvény (46. ábra) egyes szakaszán a kavics lényeges dú- sulást, is mutatott, azért a szelvény egy részét a 397 — 405-ös fúrá- sokkal 20 méteres távolságokban is felfúrtuk. Sajnos művelésre al- kalmas közt nem tártunk fel. A 388. fúrás és a mellette telepített fúrások még adtak erősebb dúsulást, de a 391, 392 fúrások kavicsa, bár a rendesnél több aranyat tartalmazott, az szinte teljesen egyenletesen volt a kavics- ban elosztva. Erre legjellemzőbb a 389. fúrás. A 388. fúrás 2.70 és 6 80 között 4 méter szakaszon átlag 0.041 gr/ra3 aranyat tartalma- zott, míg a 401-es fúrás 5.0 — 6-30 közötti 1.30 vastagságban 0.073 gr/m'-t, tehát csak harmadát a szükségesnek. A szelvény kavicsá- nak átlagos aranytartalma 0.016 gr/m* volt és 133.000 szem tett volna cg y grammot. A IX .szelvény majdnem 5 km hosszú és Búcsútól az ország- úton halad Kisbajcsig, majd a 144 -éj- pontnál letérve az országúiról, északkeleti irányban dűlő úton a vízi malmoknál éri cl u Dunát. A fúrások (406 — 456. sz.) száz méter távolságra estek egymástól. A szelvényben még 30 méteres fúrásokkal sem értük el a fé- kül s mivel a 30 m megfúrása is nagy teljesítmény volt, ezekkel a nagy átmérőjű kézi fúrásokkal mélyebbre nem fúrtunk, hisz a na- gyobb mélység feltárása gyakorlati eredményt úgy sem hozhatott. A dunai aranytnosás kérdése 227 Arany szempontjából szegény volt a szelvény, csak a 446, 447. fúrások mutattak 8—10 m mélységben némi dúsulási. Volt azért az előzőkhöz képest ennek a szelvénynek is némi érdekessége. Mindenekelőtt meg kell említenem, hogy ennek a szelvény- nek a fúrása közben vette át a Földtani Intézet megbízásából Szá- dé e ■/. k y Tv. E. Sjeibmidt E.-től a geológiai megfigyelések be- gyűjtését s így az adatoknak a szelvényekre való felhordását is. Szádeözky Tv. F» az aranyos kavics rétegsorozaton belül elkülönítette a homok rétegeket a kavicsoktól s azokat megint asze- rint, hogy a homok vagy a kavics volt benne az uralkodó. Még ez az elválasztás sem oly részletes, mint a valóságban, s amint az ak- nák szelvényei mutatják, munkám elején. Amint már a fúrási mun- ka. leírásánál említettem, a fúrásnál a kanálban keveredtek a réte- gek és az egyes réteghatárok kissé elmosódottak. De még így is Szadeczky K. E. szelvényében tisztán lát- szik (47. ábra), hegy a homokrétegekben alig van arrnv, a kavicsos homokban, szóval ott ahol még a homok uralkodik kevés és az arany tulajdonképen a homokos kaviccsal jár együtt. Az ilyen elkülönítésre különösen alkalmas volt ez a terület, ahol a kavicsrétegek ilyen hatalmasan voltak kifejlődve. Ott, ahol ettől a fenti elvtől eltérést találunk, mint a 442 vagy 448 fúrások- ban, ott valószínűen a fúrómester minősítésében volt a hiba, hisz Szadeczky K. E. sem lehetett jelen egyidőben mind a hat fú- rásnál. Ugyanennél a szelvénynél a 418—420 fúrásokban állapítot- tuk meg azt is. hogy kivételesen még a kavics fedőjét képező finom homokban is lehet arany, tehát nem csodálkozhatunk, ha az arany a durva folyami homokba is bekerült. A szelvényből kiolvasható az a már előbb említett megfigye- lés is, hogy 10 — 15 ni mélységben már csők elvétve földiünk l'—l aranyszemet, amit én az arany kioldásával magyarázok. A szelvényben a kavics átlagos aronyturtalma köbméteren kint 0.0106 gr volt és átlag 141000 szem tett egy grammot. A X. szelvény, mint említettem, a IV. útkaparóházi szelvény északi folytatása. A kisbajcsi csatornának a kis Dunába való be- torkolásától mezei úton indul 23h irányban, majd a védőgátnál meg- törve a Szőgyéu keresztül lh irányban haladó úton éri el a nagy Dunát. A szelvény teljesen hasonló a IX. szelvényhez. Aranyban sze- gény s a kavicsnak a homokos kavicsokkal s homokokkal való sűrű változása arra vall, hogy a folyam árterületén vagyunk, ahol az gyakran változtatta medrét. Itt is a kavicshoz van az arany kötve s a mélységgel teljesen megszűnik. A feküt csak a kis Duna köze- lében érte el a 485. és 479. fúrás. Ebben a szelvényben 0.00063 gr volt a kavics átlagos aranytartalma és 114.000 szem tett egy grammot. 228 Pantó Dezső /A. Szelvény a Bécsa- kisbajcs- nagyhajós/ országúton. Dl £. 442 443 444 445 445 44? 448 445 450 45í 452 453 454 455 455 Duna 1 1 Au szem j* ^ I lapátonként 10 vagy annál több szem Fig. 47. ábra. J. Töltés. 2. Recens Punahordalék. 3. Talaj és „öntés". 0. Lösz és löszös anyagú alluvium. 7. Folyami homok. 8. Kavics >s homok és apró kavics. 1). Homokos (durvább) kavics. 11. Agyaglencse a folyami homok csoportban. 7 — 11 pleisztocén. A Gönyü környéki szelvények. A szőgyei szelvény befejezése után a szelvényezést Győrszent- ivántól kelet felé folytattuk s Gönyü környékén három szelvényt fektettünk. Ezek ismét a gy őrkör nyék lekhez voltak hasonlók. Vé- kony volt a kavicstakaró s aranyban szegény. Ezek a szelvények inkább geológiai szempontból érdekesek s ép ezért súlyt helyeztünk a fekü minél jobb feltárására. Sok helyen háromszögben elhelye- zett fúrásokkal állapítottuk meg a foküt képező pannon iái rétegek dőlését és aknáztunk is, hogy a kavicsok szintezése szempontjából is fontos és már fentebb említett antiklinálist kinyomozzuk. Ezek- ről Sízádeezky K. E. fog beszámolni. A szelvényezéssel kapcsolatosan ahol csak lehetett, próbamo- sását végeztünk a régebbi kavicsfeltárások kavicsanyagából, hogy azok aranytartalmát is meghatározzuk. A XI. szelvényt a Gönyü nyugati régén levő s csaknem észak- déli irányú Por utcán ál fektettük. Északfelé szántóföldeken át l fúrással jutottunk el a Dunáig, délfelé pedig a Por-utca folytatását képező és délnyugati irányú dűlő úton a vasútvonalat is túlhalad- tuk 1 km-rel. A szelvény már a Dunánál az árterületen is sekély, 4 méter- ben már a pannóniai leköt tártuk fel. Az országúitól délre a ma- A dunai arany mosás kérdése 229 pás parton szintén 1 — 2 m vastag lösz és futóhomok alatt 2 — 3 m vastag a kavics, lényeges dúsnlás nélkül. A kavics csak a vasútvo- nal közelében vastagszik ki s tőle délre éri t i a 10 ni vastagságot, de aranyban itt sem válik gazdagabbá. A kavics átlagos aranytar tolnia mindössze 0.00495 gijnr' és 145.000 szem tesz egy grammot. A feküt képező pannoniai rétegek dőlése itt 3" északfelé, tehát kétszer annyi, mint Győrnél. A X II. szelvényt Xagyszent Jánosról a budapesti országúihoz északnyugati irányban vezető köves útban fektettük a vasútvonal- tól kezdödőleg és az országúitól északkeleti irányban vittük a ré- ten át a Dunáig. A szelvény megint más mint az eddigiek. A déli részen nincs kavics. A lősz közvetlenül települ a pannónia i rétegekre, amely itt még meredekebben, 3.5° alatt dől 21h-nak. Aztán a vasútvonaltól 1200—1900 méter között van egy kisebb meder, ahol a kavics eléri a 10 m vastagságot. Majd megint köz- vetlen a lösz alatt van a pannoniai, de 2200 m-ben meredeken egy- 1700 m széles meder következik, amelyet a mai Duna medrétől a pannoniai rétegek újabb -100 méter széles gátja választ el. Ennek a széles medernek 30 méteres fúrással sem értük el a fenekét és l>en- ne a homokos kavics, kavicsos homok és homok rétegek váltakozása igen tarka képet ad, jeléül annak, hogy nem egy egységes folyam- mederről van szó, hanem olyan árterületről, melyen belül a víz sod- rának a helyzete többször változott. A szelvény aranyban szegény, a kavics átlagos arányt irtai ma csak 0.010 gr m' és csak a meder déli részén látszik 5 -méter mély- ségben némi dúsulás. Az aranyszemek is aprók, átlag 125.000 tett egy grammot . A XI II. szelvény 8 km hosszú. A Dunától kb. llh irányban Vaspusztán, a vasútvonalon, két kisebb majoron át több kisebb tö- réssel lehetőleg mindenütt úton haladva az Ürdögástahegy tetejéig vezet. A szelvény arany szempontjából megint nem jelent semmit, kavics is kevés van benne, mindössze 2 — 3 m vastag, de bizonyí- téka, hogy ahol a Duna völgyében kavics van, ha még oly kis meny- nyiségben is, vele jár az arany is. Csak az ürdögásta-hegy alján vastagszik meg a kavics 10 mé- terre. Tulajdonképen két kisebb, 4 — 500 m széles meder ez, melyek kö- zül a déli dúsabb is. Sajnos, a dúsulás épp úgy, mint a IV. szelvény- en, mélyen, közvetlen a fekü fölött van, így semmi gyakorlati értéke. A kavics aranytartalma 0.00815 grjm3 és 190.000 szem tesz egy grammot, ami azt mutatja, hogy ezekre az áradmányos területekre csak gyéren vitte az aranyat az ős Duna és az arany itt aprószemű. A fekiit képező pannoniai rétegeknek a fúrásokkal feltárt ré- sze nem mutatott egységes tektonikai képet. Kifejezett rétegdőlést 230 Pantó Dezső csak az ördögástahegy közelében észleltünk, ahol a dőlés északi irányban kb 1°. E'nnek a szelvénynek a fúrása közben az antiklinális gerincén, a vasútvonaltól délre eső dombok tetején levő kavicsfoszlányokból is végeztünk próbamosásokat, amelyek a következő eredménnyel jártak. Kecskeméthegyen a Takács-féle kavicsbányából 0.1S2 nr-ból 7 nagy, 15 közép és 83 apró szemet kaptunk 0.96 mgr súllyal. A ka- vics aranytartalma tehát 0.00628 gr/m1. A Sinai hegyen levő kavicsfeltárásból 0.562 m1 adott 4 nagy, 62 közép és 334 apró szemet 1.82 mgr súllyal. A kavics aranytar- talma 0.00324 gr/nr. A hamarhegyi kavicsbányából 0.5 m8-ből 1 nagy, 5 közép és 246 apró szem tett 1.60 mgr-ot. Az aranytartalom 0.0032 gr/nr. Az Ördögástahegy en levő régi kavicsbányából 0.486 ms adott 4 közép, 86 apró szemet 1.43 mgr súllyal s így 0.00296 gr/nr volt a kavics arany tartalma. Itt külön meg kell emlékeznem az Ördögásta hegy új kavics- bányájáról. A kavicsfeltárást itt egy éles eróziós felület két részre osztja (48. ábra). Az alsó rész homokkal váltakozó vasas mangános, hullámos, Szádeczky K. E. szerint alsó szakasz jellegű kavics. Fig\ 48. ábra. viszont az erősen vasas eróziós felület fölött, melyet a képen az irtó- kapa feje jelez, homokkal kezdődik az új szakasz, amelybe lépcső- sen vág he a nagy-vízhozta létegesen települt középszakasz jellegű durvább homokos kavics. Itt, a felső pádból 0.193 m' 4 nagy, 20 közép, 144 apró szemet adott 1.52 mgr súllyal és 0.0079 gr/m3 volt az aranytartalom. Ugyan- ebből 0.518 m* 21 nagy, 75 közép és 299 apró szem súlya 4.5 mgr volt és 0.0087 mgr a kavics aranytartalma. A két mosási eredmény egye- zése mutatja a kísérlet pontosságát. A dunai aranymosás kérdése 231 Az alsó pádból 0.15)1 m3 65 ökzép, 206 apró szemet adott 1.5)4 mgr súllyal és 0.0101 gr/m3 átlagos arauytartalommal. Ácskörnyéki szel vények. A sok meddő szelvény után Ácsra költöztünk, a Duna ácsi hires aranyos partjának fúrásokkal való alapos megvizsgálása végett. Ez a Lovadi rét melletti domborít (konvex) partszakaszon ala- kult ki és a győrvidéki aranyászok gyakran felkeresett, régen is- mert aranyászú helye, amelyen már 15)32. őszén 2 aknát is mélyí- tettem 1.40 m mélységig, amelyekről feljebb be is számoltam. Már a partmenti lakosság megfigyelte és a B.K.L. 15)07. évi 11. kötetének 295. lapján P o 1 1 á k (1 é z a is szóvá tette, hogy az aranykoncentráció rendszerint a folyó domború partjain, vagyis ott, ahol a folyó feltölt, alakul ki. Itt a rendszerint sekély parton lassúdik meg annyira a víz folyéisa, hogy az apró, dió-mogyoró ka- vics és vele az arany, a mugnetit és gránáthomok dúsulhat (kon- centrálódhat ik). A mederben és a homorú partrészeken oly erős a folyó sodra, hogy itt ez nem történhetik meg. A sekély dús parton érvényesül még a part vonalára merő- leges irányú hullámverés hatása is, amely az aranyszemeket fel- felkapja, feljebb lódítja a parton, de visszavinni már nem tudja. Ezért van az, hogy különösen, ha lassú az áradás visszavonulása, a part legmagasabb részén a partmenti lakosság szerint a „habzási- ban a kavics aranytartalma gyakran az 1 gr/m'-t is meghaladja. Ezeket a domború partokat régen minden nagyobb áradás megterítette friss arannyal s a víz visszahúzódása után rajokban lepte el a partmenti lakosság. Ma azonban, amikor a Duna medre szabályozott s a folyó nem szakíthat el újabb és újabb aranyos par- tokat, kevés aranyat hoznak az áradások, elszegényednek az aranyá- szó helyek s kipusztulnak az aranyászok. A XI V. szelvényt a Lovadi rét 1600 m hosszú és félkörben fu- tó dús partján a part hosszában fektettük. Először 100 m távolság- ban elhelyezett fúrásokkal fúrtuk végig a 699 — 715 sz. fúrólyukak- kal, de mivel a fúrások igen nagy eltéréseket mutattak, pl. a 701. fúrás egész hosszában gyéren mutatott aranyat, míg a m ellette levő 702-es egyike volt a legdúsabbaknak, a fúrásokat a part egész hosz- szában 20 m távolságra sűrítettük a 700 — 779 fúrásokkal. A recens Dunaaranynak erről a nevezetes lelőhelyéről térkép- vázlatot is mellékelek a fúrólyukak feltüntetésével (49. ábra). A szelvénynek csak a 100 méter távolságban telepített fúrá- sokat feltüntető részét közlöm, mert áttekinthetőbb (50. ábra). A ka- vics benne átlag 7-8 m vastag. A fekiit a keleti részen pannoniai ré- tegek képezik, melyen a 711 fúrás mellett háromszögben elhelyezett fúrásokkal lh 10" irányban 3° dőlést mértünk. Minthogy a szelvény körívben fut, a rajzon a rétegek északi komponense kicsi. A szel- vény nyugati részén a pannóniai i’étegek fölött egy aranymentes 49. ábra. 232 **1 h-“ JQ Pantó Dezső -4 Lovadi réten fektetett szelvények vázlatos helyszmrajza. A dunai aranymosás kérdése 233 sötétszürke csili ámos homok képezi a l'eküt, talán szintén pannoniai. A szel vény kavicsa egész vastagságában aranyosabb, mint a többi szelvényeké, átlag 0.0276 grjnr', jeléül annak, hogy ez a part- rész elejétől kezdve alkalmas volt az arany bizonyos mérvű kon- centrálódására. Számottevő (indulást azonban csak a felső 2 — 3 mé- terben talál nnk, csak némely fúrásban, így a 700 és 710-esben ta- lálunk erősebb dúsulási a mélyebb részeken. XIV Szelvény a Lovad/ rét dunamenii part szélén W. 0. Ny. K. Megasságmértek 0 5 10 15 20 25 Hosszmérték ■■ 100 200 300 100 500 1 i ' : : /— / rÁu szem /apátonként !0 vaoo több szem 1 I Fig. 50. ábra. 3. Talaj és „öntés”. 7. Folyami homok. 8. Kavicsos homok vagy apró kavics. 9. Homokos (durvább) kavics. 12. Sötét mocsári agyag, illetve lignit. 14. Homokos agyag és agyagos homok fekü. 15. Agyag l'ekü. 7 — 9 pleisztocén. 12. pleiszt. vagy pliocén. 14 — 15 pannoniai. De ha a kavics legfelső része az aknák tanúsága szerint meg is üti a hasznosít hatás mértékét, nagyobb vatagságban rohamosan alászáll a kavics átlagos aranytartalma. Ha a felső részen legaranyosabb 702 — 705 fúrások felső 3.20 m kavics rétegének átlagos arany tartalmát számítjuk a lapátpróbák alapján, mindössze 0.05 gr/nr-t kapunk. Mint már előbb említettem, a kavics aranytartalma már a 10l) m távolságban telepített fúrásokban igen eltérő értékeket adott. A 20 m távolságban telepített fúrásoknál ezek az eltérések mégin- kább kimélyültek. A 699. és 770. sz. fúrások még a felszínhez közel is szegények voltak, de a 776. és 700. fúrások 2 — 5, illetve 4 — 7 méterig rendkí- vül dúsak. A 700.-as fúrás aranytartalma egész vastagságában 0.0569 gr/m3 é 1.2 — 6.7 méterig 2.5 m, aránylag nagy vastagságban, 0.137 gr/m3. 234 Palitó Dezső Hasonló gazdagságot leginkább a felszínhez közel találtunk, mint pl. a 702 — 704-es, továbbá 706— 749 és 742 — 710 fúrások között- í)e a 733—731 fúrásokban ismét a mélyebb rétegek dúsabbak. Az ara nyel oszlás ilyen változatos kifejlődését a part kialakulásában kell keresnünk. A part ma sem síma, a víz széle1 öblöket képez, mert a parton a vízre merőleges, lapos emelkedések, hátak képződtek. Már most, ha a vízáradás jön, az aranyat az öblökben Irakja le, ahol feltölt. Az, hogy egy-egy ponton a mélység felé hogyan változik a kavics aranytartalma, arra Zsillé L. bányamérnök úr végzett néhány igen aprólékos vizsgálatot. Aknából centiméterenként termelve és felmosva a 702-es fúrás közelében a következő eredményt kapta: 0 — 3 cm-ig 45 nagy 280 közép, 395 apró szem 11.88 mgr 0.220 gr, 60.600 szem gr 3 35 40 48 65 72 78 — 4 " igen sok. normál eloszlás 23.06 " 0.426 „ ^ 100.000 " — 6 " " " , túl sok apró 26.22 " 0.486 „ - 140.000 " — 8 // rendes eloszlás 11.78 " 0.218 " - 100.000 " — 15 " 7 nagy, 63 I közép 280 apró : ezem 2.52 " 0.047 " 139.000 " — 35 " 17 " 70 " 173 " " 1.66 " 0.031 " 157.000 " - 40 " 16 " 88 " 324 " " 4.44 " 0.082 " 97.000 " -48 " 1000-en felül 7.60 " 0.141 " < 130.000 " — 65 " 7 nagy/ 167 közép 355 apró szem 5.36 " 0.098 " 66.000 " — 72 " 13 " 180 " 217 " " 4.48 " 0.083 " 92.000 " — 78 " 14 " 180 " 301 " » 6.76 " 0.125 " 73.000 " - 87 " 10 " 110 " 218 " » 2.06 " 0.038 " 164.000 " — 91 5 " 83 168 " " 1.56 " 0-029 " 164.000 " -100 " 9 " 60 " 231 " 1.58 " 0.029 " 193.000 " Ezen ; i ponton csak 8 cm nu d.vségi g üt i meg az aran; startalom a hasznosíthatás mc utókét. De má ír a 707 fúrásnál méh 'í tét t aknánál mélyebbre terjed a dÚHulás. 0, .0— 25 cm -ig 0.250 nr-ből 66.43 mgr. 0.266 gr/m* 25 — 50 „ 0.250 ,. 97.91 „ 0.392 ., 50 — 75 0.250 ,. 18.55 ,, 0.072 „ 75 —106 „ 0.250 ,. 9.17 „ 0.037 „ 106 130 „ 0.250 ., 9.64 0.039 ., 130 —155 .. 0.250 ,. 7.4S „ 0.030 „ Ezé il i i helyen tehát 50 cm mélységig hasznosítható mennyi- ség ben \ ’un az aran; y, sőt 75 cm- ig is 1 9.2465 gr/nr’ az átl ag, tehát leművelhető. A szemszámokat ilyen tömegnél már nem lehetett megolvasni. \ dunai aranymosás kérdése 235 Már a 702 fúrás köze ében nélyített másik akn ában szintén sekély a dús kavics, de 1.5 méter mélységben ismét d ús: 0 — 25 crn-ig 0.250 nr'-böl 53.86 m gr 0.215 gr/in'1 28 — 58 „ 0.250 „ 0.96 „ 0.004 „ f)8 — 96 „ 0.250 15.56 „ 0.062 „ 96 —D4 „ 0.250 ,, 15.04 ,. 0.060 „ 144 —165 „ 0.250 •• 15.93 „ 0.159 „ A k avics legfelső részé bői, a bulizásból is végeztéi nk próbamo- sásokat i k övetkező e red ménnyel 0.5 ms-ből 410.61 in gr 0.821 gr/m® 0.108 „ 54.68 „ 0.506 „ 0.162 V 109.36 „ 0.675 Ezel v a kísérletek azt mutálj \k, hogy a kavicsok ara nytartal ma o Duna völgyeben úgy vízszintes, mint függőleges irányban igen szeszélyesen változik. Itl a dús parton persze némi szerepe lehet ebben az aranyászok munkájának is, bár ők mindig csak a felső pár centiméterét dolgozták fel a kavicsnak. A szeszélyes aranyeloszlás az oka annak is, hogy a Lovad i rét dús partján, ezen a csupaszon fekvő dús kavicson sem boldo- gultak azok, akik gyakorlati tudás nélkül állították fel ö. szeeszká- liált mosó be rendezésük e t. Itt centimétereken belül ötödére, tizedére esik az aranyta italom, tehát a feldolgozandó anyagot folyton vizs- gálni kell. Es ezen az aránylag sok aranyat tartalmazó dús parton egy kisebb mechanizált üzem is csak akkor boldogulhat, ha foly- tonos a felügyelet és gondos, aprólékos és szakszerű a nyersanyag kiválasztása. Természetesen a szelvényekben megfúrt régi kavicsokon ha- sonló a helyzet, sőt súlyosbítva több-kevesebb meddő takaróval, úgy hogy az én eddigi vizsgálataim alapján azokon sem lehet szó semmiféle mechanizált üzemről. A további kutatás során ép ezért csak arra szorítkoztunk, hogy néhány elszórt szelvénnyel meggyőződjünk arról, hogy ha- sonlók-e a viszonyok a Duna völgyének egyéb részeiben és így az aranymosás kérdését minden vonatkozásban nyugvóra hozzuk. Ács határában azonban fektettünk még három szelvényt. Kettőt az árterületen a Lovadi réten át annak megvizsgálására, hogy a mai domború part hogyan fejlődött ki az arany szempont- jából cs folytatódik-e az aranydúsulás a kanyarulat belsejében, agyét pedig a Dunára merőlegesen a légi kavic ok megvizsgálására. A XV. szelvény a 708-as fúrástól indult ki déli irányban a dűlő úton, majd a déli irányt megtartva keresztezte a Lovadi rétet a magas part tetejéig. A szelvény igen hasonlít a XIV. szelvényhez, de itt a kavics- 236 Pantó Dezső nak 1.5- — 4 m vastag agyagos homok, úgynevezett „öntés“ takarója van, mert nagyobb áradások alkalmával a Lovadi rétet elönti a Dana s a vízből a növényzet egy csomó iszapot minden alkalom- mal visszatart.. A kavics itt is 6 — 10 m vastag és mint a XIV. szelvényben, itt is dúsabb az átlagnál 0.0265 gr/m'* és némely fúrás, mint a 785- ös 5 — 8 m mélységben 0.083 gr/ms-t és átlagban 0.0 i7 grfmő-t adott, de a mellette 20 m távolságban telepített fúrások ennyit sem. A magas parton fúrt 3 fúrásban a kavics is csak 3 m vastag volt s arany alig néhány szem. A XVI. szelvényt a XIV. szelvény 702-es fúrásától kiindidva 10h irányban fektettük szintén a Lovadi réten át. Ez volt aranyban a szelvények legdúsabbja. Az egész szel- vény kavicsának átlaga 0.051 gr'nr\ tehát közel kétszerese, mint a XIV. szelvény kavicsáé és a szelvény 20 méteres felfúrásánál elő- fordultak 79 — 94 szemes lapátpróbák is. Sajnos ezeket a szokatla- nul szép eredményeket igen mélyről 5 — 8 rn-ből kaptuk, úgy hogy gyakorlati jelentősége még ennek sincs. A kiinduló pontul használt 702 fúrás már a dúsak közé tar- tozott. A mögötte következő két fúrás ugyan feltűnően szegény, de különösen a 794 és 795 fúrások és a mellette 20 méter távolságban elhelyezett fúrások szokatlanul gazdagok voltak. (51. ábra). A legálisaid) fúrások részletes adatai a következők: A ’úrós Kavics Lapát- próba Asztalmosásból nyert aranyszem Arany száma mélysége fm nv*7 n^gy közép apró összes : mgr gr/mn szem gr a 1 b c d e ,f 8 h i j k 1 794 15.6 9.9 0.120 170 15 200 685 900 6.75 0.0564 133.300 795 14.0 9.5 0.115 74 12 64 259 335 3.68 0.0320 91.00 803 14.0 10.0 0.121 318 14 350 586 950 9.77 0.0808 97.300 804 14.0 9.0 0.109 251 20 300 680 1000 9.36 0.0863 106.600 818 12.0 7.6 0.092 403 sok sok sok 10.62 0.1156 ? 819 13.9 9.6 0.115 475 , M „ 10.68 0.0904 ? 820 12.0 7.2 0.087 188 60 350 790 1200 8.88 0.1020 135.000 821 12.0 7.1 0.086 122 sok sok sok 4.92 0.0572 ? 822 12.9 8.3 0. 1 00 256 „ 7.64 0.0764 ? 823 14.1 10.1 0.122 193 8 90 552 650 4.84 0.0397 134.000 A 819 fiiráis a kavics csaknem egész vastagságában 2. 10-től 7.70 m mélységig 0.154 gr/m' átlagos aranytartalmat ad, de a dú- sabb részen 5.25 — 7. 70-ig 0.222 gr/m1 A legfeltűnőbb ebben az elő- SzelvenyrészJet a Lovad/ rét nyugat i részén fektetett XV/. szelvényből. FlS- 5L, ábra< 3< TalflJ és »»öntés“. 7. Folyami homok. S. Kavicsos ho mok vagy apró kavics. 8. (durvább) kavics. 15. Fekii agyag. 238 Pantó Dezső fordulásban, hogy eltérőleg a Lovad i rét inai dús partjától, arány- lag ilyen nagy, 2.25 ni vastagságban is megüti a kavics aranytar- talma a basznosíthatás mértékét. Természetesen nagyobb kiterje- dést itt sem ér el a dús kavics, de azt mutatja, hogy a mai dom- ború pari kialakulása közben is, épúgy, mint a mai dús parton, a domború part eleje, vagyis a víz sodra felőli oldala a. legdúsabb. Ezek közül a le'gdúsabbnak a 819-esnek, a fúrónaplóból vett adatai a következők: Kanál- Cső- Kőzet Lapátpróbák aranyszemei saruállás kicsi közép nagy összesen a b c d e f g cm cm 0- 65 - Sárgás, agyagos finom homok — — — 5- — — 210 — Szürke homokos agyag — — — — — 275 — 295 Sárghsszürke homokoi oprólkavics 6/12 mm 20 8 4 32 - 350 — 370 . - 10/18 mm 20 4 5 29 — 425 — Z445 „ - 8/16 „ 16 4 6 26 - 470 - 490 8,16,, 9 3 2 14 — 525 — 545 Szürke homokos kavics 12,26 „ 8 2 — 10 — 580 600 „ „ „ 13 26 „ 13 6 3 23 — 630 — 650 „ „ „ 10 24 „ 26 12 4 42 - 680 — 700 „ „ „ 12 22 „ 49 25 20 94 A táblázat folytatását 1. a 239. lapon. A szelvény fúrása közben megint végeztünk asztalmosási kí- sérletet is a Lovadi rét partjának dús anyagával s a következő eredményt kaptuk. Felmostunk 258 liter olyan kavicsot, melynek átlagos arany tartalma 0.685 gr/m8 volt. Az anyagot ötször adtuk fel és a négy utolsó mosás együttesen az elsőnek csak 3.31% -át adta. Eszerint az első feladásnál megfogtuk az arany 96.69%-át. A második kísérletnél 108 liter olyan kavicsot mostunk fel, melynek az aranytartalma 0.1343 gr/m8 volt. Ezt az anyagot négy- szer adtuk fel és az első mosás 95.72% -át, a bárom utolsó 4.28% -át fogta fel az összes felfogott aranynak. A XVII. szelvény! a Lovtuli hegytől másfél kilométernyire keletre, az országút erős töréspontjától, (, 12? A háromszögelési pont- tól 10 h 10" irányban haladó széles di'dö útban fektettük s az út irányban észak felé a Dunáig, délfelé 1 kilométerrel a vasútvona- lon túl is meghosszabbítottuk. A dunai aranymosás kérdése 239 A szelvény nagyon hasonló a gönyiii, Por-uteai szelvényhez. Lent az árterületen, a Lovadi réten van 5—7 m takaró alatt 10 ni vastag kavics és benne némi dúsulás, de aztán kavics is igen kevés van, sök helyen ki is marad. Ahol meg van a kavics 3 — 4 m vas- tagságban, ott az arany is jelentkezik, de csekély mennyiségben. Takarója átlag 4 m lösz és humuszos agyag, a feküja pannoniai rétegsorozat, mely ott is északfelé dől és északnyugati komponense másfél fok. A SÍ 9. fúrás naplójának folytatása: Kanál- Cső- Kőzet Lapátpróbá t aranyszemei saruál lás kicsi | közép nagy összesen a b c d e f 8 cm cm — 720 — 740 Szürke homokos kavics 8 18 mm 37 30 12 79 — 770 — 790 „ . 1430 32 11 8 51 - 825 — 845 „ 12 26 16 5 — 21 — 890 — 900 .. * 12 24 „ 8 2 — 10 - 960 - 980 „ . 10 26 „ 14 5 — 19 — 1020 -1040 „ „ 1032 8 — 2 10 _ 1080 -1100 n „ 12 36 10 2 — 12 - 1120 -1140 .. 8 26 „ 2 — — 2 — 1170 — 1190 „ » 14/32 1 — — 1 — 1280 -1300 H homok kaviccsal — — — — — 1390 — 1390 „ 13.65-ben sárgás szürke agyag — — — — 289 120 66 475 Duna almás -, szőnyi szel vények. Ács határából nagy lépéssel Dunaalmásra mentünk, annak megvizsgálására, hogy ott, ahol a Gerecse mezozoikuma összeszo- rítja és mai medrébe tereli a Dunát, nem jelentkezik-e a régi kavi- csokban nagyobb aranydúsulás. A XVIII. szelvény Dunaalmás és Almásfüzitő között a Fényes forrás betorkolásánál indult és előbb 16h majd a budapesti ország- utat kersztezve llh később Sh irányban a Tatai folyót is keresz- tezve és fent a domboldalon végződött a dunaalmás-tatai országút közelében. Feltevésemben nem is csalódtam. Különösen lent a síkon a budapesti országúitól a Duna felé 27, 40 sőt 75 szemes lapátpró- 240 Pantó Dezső bák is előfordultak. Sajnos itt is 5 — 7 m mélyen volt aranyban leg- gazdagabb. A kavicsnak 2 — 3 m takarója is volt, azonkívül a ka- vics homokosabb felső része ép itt szegény aranyban. Érdekes je- lenség, hogy a régi kavics a Dana közelében kiékül, szóval az a régi Dunaág, amely lerakta, itt még a mai Dunától délre esett és a két meder között a pannóniai rétegekből álló gát letarolatlanul maradt. A pannóniai rétegek itt délnyugatra dőlnek s a három- szögben elhelyezett fúrások a Duna közelében 15h irányban 5°, míg a budapesti országúitól 500 m-rel délre 1811 iránvban 1"30’ dőlésnek. A szelvény kavicsa a budapesti országúitól 1 km-re délre eléri a 15 m vastagságot és itt már csuk 1 — 2 m a takarója, látni ■benne némi dúsulást is, de azzal, hogy a szelvényben erősen ural- kodik a homok, amely csaknem mindig meddő, a dúsulás csak kisebb szelvény szakaszokra szorítkozik. A szelvény kavicsának átlagos aranytartalma 0.0238 grjin', te- hát több a rendesnél. Feltűnő az aranyszemek aprósága. Átlag 130.000 szem tesz egy grammot, de lent a réten a budapesti országúi- tól északra 150 — 250.000 szem tesz csak egy grammot. A szelvény fúrása közben a távolabbi kavicsbányákból is hozattunk be kavicsot és próbamosást végeztünk rajta a következő eredménnyel. Mócsától keletre a Billegi csárda felé vezető út melletti kvics- bányából 0.414 ms felmosásából 34 nagy, 152 közép és 38 apró, összesen 224 szemet kaptunk. Feltűnő itt a szemek szokatlan nagy- sága. Az aranyat nem főne -ontottuk. Súlya számítás s/e -int kb. 3.14 mgr lehetett, így a kavics aranytartalma 0.008 gr/m3. A dunaalmási kavicsbányából, mely a Sashegytől északi irányban 1 km-re van, a község határa mellett a felső pádból 0.216 m3-t mostunk fel, amelyből mindössze 0 apró szemet kaptunk, az alsó pad 0. 292 nr-hől pedig 9 nagy, 16 közép és 10 apró szemet 0.64 mgr súllyal, tehát 0.0022 gr/m8 a kavics aranytartalma. Itt is feltűnően nagyok a szemek. Az agostyáni kavicsbányából, amely a tata-agostyáni ország- úitól északra az Uj-hegyen, Agostyántól 1.5 km-nyire nyugatra van. Ebben a kavicsban is kevés volt az arany, 0.725 nr-ben mind- össze 13 nagy, 60 közép és 157 apró szem, de igen érdekes, hogy itt az aranyszemek között 4 drb fehér szemet is kaptunk. Ezeket a fehér szemeket Papp Ferenc vizsgálta és bár nem kapta meg kétségtelenül a platinareakciót, a szemeknek a savak oldó hatá- sával szemben mutatott ellenállásából arra következtetett, hogy ha nem is platina, mindenesetre a platinacsoportba tartozó fémből valók. Ezt alátámasztja az a körülmény, hogy a dunavölgyi kavi- csok mélyebb részeiből gyűjtött piritben is feltűnően nagy meny- nyiségben mutatta ki a főkémlő hivatal a platinafémekct. Az Ácstól délre levő, kiscsémpusztai kavicsbányában telepí- tett fúrások anyagának felmosása azt adta, hogy a felső pad 0.00341 gr/m3, az alsó 0.0129 gr/m3 aranyat tartalmaz. A dunai aranymosás kérdése 241 Itt említem meg, hogy a mosótelep közelében, a Fényes forrás betorkolásánál megvizsgáltunk néhány, a Duna medrében keletke :ett zátonyt is. A vizsgálat azt mutatta, hogy a zátony kavicsában el rét re akad 1—1 apró aranyszem. Ez is alátámasztja azt a felfo- gásunkat, hogy az ara nydúsulás parti képződmény. Béni a meder- ben, ahol állatidét és egyenletes a riz sorira, nem külön ülhet el az arany. A zátonykavicsokban a homok is igen kevés, ami jellemzője- a hasonló eredé'-ü kavicsoknak. Ezután Dunáid más kapujában, a községtől 1 km-n ifire nyu- gatra fúrlak a három fúrásból átló XIX. szelvényt a Dunánál kezd- ve északdéli irányban. 3 m takaró alatt 7 8 m rastag volt a kavics és aránylag eléggé gazdag, 0.0276 gr/nr aranytartalommal. Az aranyszemek is átlagnál nagyobbak, mert 70.000 szent tett belőle 1 grammot. A Dunának ezen a szakaszán a szelvényezést a szőnvi, szín- ién igen rövid XX. szelvénnyel fejeztük be. l JO XXI. Szelvény Ásvány község Dk. határéban a Gyalap rét melletti erdő északi part szélén. A dunai aranyniOBÓs kérdése 245 tisztán, hanem fekete porzóval együtt. Innen van, hogy a vizsgá- latra került anyagnak a kéntartalma olyan kevés. S = 14.46% Au — 6.8 gr/t Ag = 210.0 „ Platina fémek = 2.2 ,, Minthogy a pirít kéntartalma elméletileg 4S"„\ azegész anyag- nak esak mintegy 30 % -a volt pirít. A piritre átszámított nemes- fémtartalom tehát Au = 20 gr/t Ag =650 .. Platinafémek = 7 gr t. vagyis sokszorosa annak, amit a piritben rendesen találunk. Sajnos haszonnal kitermelhető mennyiségben nem találjak a piritet a kavicsban, az azonban nagyon kézenfekvő, hogy a pirít a ként a fekht képező és kénben clás pannon iái agyaghéti, nemesfém- tartalmát pedig a kavicsokból vette. A pirít igen elterjedt a Pannó- niái rétegekben, de nemesfémeket ott csak nyomokban tartalmaz. A pirít nagy ezüsttartalma is arra vall, hogy az az arannyal hasonló eredetű. A magas Tanern ércelőfordulásai a termésarany mellett termés ezüstöt is taralmaznak és a sulfidikus ércek ezüst- tartalma is többszöröse az arany tartalomnak. Ezzel szemben a ka- vicsok mosott aranya alig tartalmaz ezüstöt és átlag 950-es finom- ságú. Valószínű tehát, hogy a hasonló eredetű és könnyeidben old- ható ezüst még nagyobb százalékban vándorolt a piritbe. A piritben található platinafémek eredetére is támpontot nyúj- tanak a kavicsban igen gyakran észlelt fehér szemek, amelyek kö- zül az agostyáni kavicsbányából kikerült nagyobb szemek tényleg platinafémeknek bizonyultak. Az ásvány környéki kutatásokkal he is fejeztük 1933. évre a külső munkálatokat s azt csak 1934. májusában folytattuk. Ma gyárét vá i környéki kuta tás. Mikor kutatásunk megkezdődött, Magyaróvár környékén Ha- ' lászi, Sérfenyő, CikaLasziget határában i.s biztosítottunk zártku- tatmányokkal egy nagyobb területet, minthogy ezek is színhelyei voltak valamikor az aranymosásnak. Mielőtt tehát a dunavölgyi kutatást befejeztük volna, itt is fektettünk néhány szelvényt, hogy megvizsgáljuk, nincsenek-e itt más viszonyok az arany szempontjából, mint Győr-Komárom felé. Ennél a munkánál részben munkatársaim is mások voltak. A geológiai megfigyeléseket a ni. kir. Földtani Intézet mgbízásá- ból továbbra is Szádeczky Kardosa Elemér látta el, de 246. Pantó Dezső ebben a munkájában Bilid öt Béla sz. bányamérnök volt segít- ségére, míg a mosótelep felügyeletét és a laboratóriumi munkát Bő- éi ó .1 ó z s e f fémkohómérnök végezte. A szelvényeket úgy fektettük, hogy azok északkelet-délnyugati hányban Cikol a sziget tői, iléet ve a négy Dunától Halásziig, vagyis a kis Dunáig keresztezze a Szigetközt. (54. ábra). A szelvények fú- rásán kívül mélyítettünk néhány aknát és igen sok kavicsfeltárás anyagát vizsgáltuk meg aranyra, de most nem bj. — y2 nr-es raeny- nyiségék felmosásával, hanem csak egy lapátpróbára való kb. 2 1-nyi anyagot gyűjtöttünk be és vizsgáltunk meg, ami szintén adott némi tájékoztatást a kavicsfeltárások kavicsanyagának aranytar- talmáról. A szelvények semmiféle lényeges eltérést nem mutattak a győrvidékiektől s arany tekintetében még szegényebbek voltak, így csak röviden foglalkozom velük. XXV. szelvényt Cikol aszigettől 1 km-re keletre Nagyszigeten át DNy felé vezető útban fektettük a kis Dunától kezdve és 100 m távolságra elhelyezett fúrásokkal. jYJindjárt az első két fúrást 25 méterig mélyítettük, hogy ha Helyszinrajz d XXV- XXVI'- XX VII; XXIX; XXX : XXXI - és XXXII. sz szelvényekről A dunai arnnyinosás kérdése 24 1 lehet megfúrjuk a fekiit, de sajnos sem ezekkel, sem a 989. sz. 30 méteres fúrással nem sikerült. Itt ép úgy, mint Bajosnál igen mé- lyen fekszik a fék ü. (55. ábra). A 984-es és 991-es fúrásokban látunk az átlagnál több aranyat, de nem számottevőt. Itt is beigazolódott pl. a 989 fúrási) in. hogy a homoklenesókben nincsen arany. Érdekes a 985 fúrás, amely egy kis másodlagos meder közepén fekszik. Arany nincs benne, de a mellette levő két fúrásban, amelyek ennek .a kis medernek a part- jain állanak, van, jeléül annak, hogy az arany nem a mederben, hanem a parton gyűlik össze. Különben a homokos apró és durva kavics között az arany szempontjából nincs lényeges különb- ég. A mélység felé fogy az arany és csak kivételesen találunk pár szemnél többet 10—15 m alatt. A szelvény kavicsának átlagos arany- tarUdma 0.0071 grjrn3 és a 991-es fúrásé is csak 0.0173 gr /ma. Az átlagos szemnagyság 111.000 szem /gr. A XXVI. szel vénnyel a szigetközt ha ráutaltuk a XXV. szel- vény folytatásában északkeleti irányban a nagy Dunáig. Minthogy ez tulajdonkép meder- és zátonyképződmény, még szegényebb aranyban. A legdúsabb a 988-as fúrás 0.009-1 gr/m3 és az egész szel- vény átlaga 0.00(12 grjrn '. A kavics itt is igen vastag c's túlnyomó részt durvaszemü. A XXVII. szelvényt a XXV. szel vénytől 700 m-rel nyugatra a Hányás közegén DNy-i irányban vezető úton fektettük. Csaknem takaró nélkül fekszik a kavics. Felső 5 — 8 métere apró, alatta durva homokos kavics. Fenekét itt sem értük el a 30 méteres fúrással sem. Arany egyenletesen kevés volt. Az átlagos aranytartalom 0.00. 57 grjrn3. Amint látjuk ezekben a szel vényekben a kavics arany tartalma csak a fele a győrkör nyékinek, ami ezeknek a kavicsoknak közév- szakasz jellegével van összefüggésben. z A XXV III. szelvényt ugyancsak a Hányásban, de a kis Duna- ág által körülzárt félsziget dombon í oldalán fektettük. A szelvény semmi dúsulási nem mutat, ami azt bizonyítja, hogy a kavicsot nem ez a Duuaág rakta le, hanem valamelyik ős Duna és a Dunaág csak a felső 4 — 5 m vastag homoküledékbe vágta be a medrét. Az aranytartalom átlag 0.00865 grjrn3. Az aranyszemek száma itt is 100.000 körül van grammonként. A XXIX. szelvény Halászitól északra, a Papi földek észak- nyugati oldalán levő dűlő útban ÉK DNy-i irányban fekszik és 2 km hosszú. Tulajdonkép ezt a területet Aranyos Laposnak nevezi a nép állítólag az itt folyt aranymosások után, de ez nyilvánvaló- an téA-edés. A szelvény kavicsa igen kevés aranyat tartalmaz, az átlaga mindössze 0.0068 gr/nr'. A felső 5 — 6 m itt is apró kavics, az alsó rész durva 25 méterig, ami alatt újból apró kavics következik. A XXX. szelvényt a Papi földek DK-i oldalán levő s a 124.5 háromszögelési pont melletti dűlőiitban fektettük. Ez valamivel i homok. 8. Kavicsos homok és apró kavics. 9. Homokos (durvább) kavics. 3 — 4. Alluvmm. 7 — 9. Pleisztocén. 248 Pantó h>ezső XXV. Szelvény Ciko/dsziget mezei-úti fúrásokról. A dunai aranymosás kérdése 249 dúsaid) az előzőknél, 0.0083 grfm 3 és az 1048 sz. 30 m fúrásban, is végig találtunk aranyat. (56. ábra). Itt is megtaláljuk, mint a többi szelvényben, a feltöltödés különböző szemnagyságban jelentkező szakaszait, ez azonban itt sem zavarja meg az arany egyenletes el- oszlását. , A XXXI. szelvényt a Halásziról Feketeerdőre vezető út déli oldalán, a Halászi község legelőjén fektettük ÉNy-i irányban. Tel- jesen hasonló az előzőkhöz. Kevés öntés fedi a kavicsot, melynek felső, 2 — 4 m része túlnyomórészt homokból, alatta 3 — 5 m vastag- ságban homokos apró kavicsból áll, mely alatt ismét durva kavics következik. Arany a szelvény délkeleti részén alig van, de észak- nyugat felé gyarapodik úgy, hogy az 1067 fúrás 8-ik méterében 22 szemes lapátpróba is előfordult. De a hasznosíthatás (rentabilitás) mértékétől messze marad, amennyiben ennek a fúrásnak a kavicsa XXX. Szelvény Halászi Papi földeki fúrásokról. vSlk A 10. DNy Ék. 10UB 101*7 101*8 m9 1050 1051 1052 iAuszem. Magasságmertelr. 5 10 15 20 =L Hosszmérték 100 200 Fig. 56. ábra. 4. Barnás liúmuszos agyag. 7. Folyami homok. 8. Kavi- csos homok és apró kavics. 9. Homokos (durvább) kavics. 4. Alluvium. 7 — 9. pleisztocén. mindössze 0.025 gr/m3 aranyat tartalmaz, míg az egész szelvény 0.012 gr/ma-t. Magyaróvár környékén utolsó szelvényünket, a XXXII.-t a Feketeerdő felé vezető út délnyugati oldalán, a szántóföldön fúrtuk, a 122.6 háromszögelési ponttól kezdődően. Úgy a kavics, mint annak aranytartalma teljesen hasonló az előzőkhöz, átlag 0.0077 gr/m \ A 122.6 háromszögelési ponttól délnyugat felé, a kis Dunához 250 Pantó Dezső vezető út mentén, az országúitól 400 méterre, aknát is mélyítettünk. A felső 50 em világos, 'homokos apró kavicsban a lapátpróba nem adott aranyat. Alatta 30 cm tiszta folyami homok következett, majd 50 cm kavics 1 közepes, 8 apró, összesen 9 aranyszemmel. Újabb 20 cm homok alatt 80 cm igen homokos mogyorókavics követ- kezett, lapátonként 3 — 5 apró aranyszemmel. A talajvízszín, vagyis 2.30 m mélység alatti kavicsból 2 közép, 2 apró, összesen 4 szem arany került ki. A másik aknát ugyanezen út mellett a kis Dunától 430 méter- re mélyítettük. Itt 20 cm húrnusz alatt 1 m vastag, igen egyenletes mogyorókavics következett, mely a lapáton 1 közép s 1 apró, ösz- szesen 2 szemet adott. Utána (10 cm homokréteg következett, majd ismét egyöntetű apró rózsaszínes kavics, amelyből a lapátpróba 1 közép, 5 apró, összesen 6 .szemet adott, míg 2.50 m, illetve a talaj- vízszín alatti rész 1 apró szemet. A szelvényen kívül S'zádeczky vei még a következő arany- vizsgálatokat végeztük: Cikolaszigettől ÉK-re a Nagy-Duna melletti 122. háromszöge- lési pontnál az őrbódó mellett 1.45 m öntés alatt homokos apró ka- vicsból a lapátpróba átlag 4 — 5 apró aranyszemet adott. Sülyházától keletre a Nagy-Duna partján lapátpróba 1 közép szem. Ettől 600 méterre délre a zátony elején 1 apró szem. Kis Bodaknál a 118.7 háromszögelési ponttal szemben levő sziget orrán a lapátpróba nem adott aranyat. A dunaremetei hajóállomástól 800 méterre délkeletre a 117.7 háromszögelési ponttól 200 m keletre a kőgáton kívül keletkezett kavicsos' parton szintén nem volt arany, mert itt is erős a víz sodra. Ettől 500 m-rel délre levő kis zátonyon hasonló az eredmény. Lipóttól északra a 24 km táblával szemben a Duna meredek kavicsos partján 1 apró aranyszemet adott a lapátpróba. A Szürke sziget északi partján a 22 km táblától 100 m keletre a lapátpróba 2 közép és 1 apró szemet adott. A rárói szigeten levő 115.5 háromszögelési ponttal szemben levő zátonyon lapátpróba : 2 apró szem. A rárói szigettől délkeletre van a Kalap-sziget, amely az 1:25.000 térképen Örök-sziget nevet viseli. Ennek a nyugati oldalán aranyászó part van, melyben a lapátpróba: 4 nagy, 10 közép és 10 apró, összesen 24 szemet adott, ami, tekintve a szemek szokatlan nagyságát, megüti a hasznosíthatás (rentabilitás) mértékét. Rendes körülmények között csak az olyan lapátpróba üti meg a hasznosíthatás (rentabilitás) 0.2 gr/'m3 mértékét, amelyen 40 át- lagos szemet olvashatunk. A Duna völgyében ugyanis átlag 100.000 szem tesz egy grammot, 40 szem 0.4 mgr-ot. Minthogy egy lapát- próba kavicsanyaga kb. 2 liternyi, ennek 500-szorosa egy m\ mely- ben 500X0.4 mgr = 0.2 gr/m3 az aranytartalom. A dunai aranymosás kérdése 251 Lipóttól délre a Bokros tanyai kavicsgödörben. 40 cm húmusz alatt 1 ni kevéshomokú apró kavics van. Ebből a lapátpróba 4 kö- zép, 5 apró, összesen 9 szemet adott. Ez alatt újabb kevés boniokn kavics van arany nélkül. A Hcdervárról Mecsérre vezető út mellett. Hódervártól 1200 méterre levő kavicsgödörben 25 cm búniusz alatt kevés homokú kavics van, mely alatt a bomokos apró kavics a lapáton 2 közép, 2 apró, összesen 4 aranyszemet adott. Ettől 300 méterre délkeletre új kavicsgödör, itt hasonló 1.20 ni kavics réteg alatt maiiga nos lekötés, kevés honiokú kavicsrétegből 5 apró aranyszemet kaptunk a lapáton. A Hódervártól Mecsór leié 2 km-nyire fekvő kavicsgödörben 23 cm luimusz alatt homokos apró kavics a lapáton 1 nagy, 4 apró — 5 szemet adott. Ettől délre a Károly majortól 500 m-re DK-re 1 m igen homo- kos lösz alatt 80 cm vastag kevés homokú kavics, majd homokos apró kavics van, melyből 1 nagy, 1 apró szem, összesen 2 szem arany maradt a lapáton. Bárótól délre, a Zselyke puszta melletti kavicsbányából 1.80 m alatti homoktalan szépiaszineződésn homok 1 apró szemet adott a lapáton. Mecsértől 1 km keletre a kis Duna déli partja 4 ni magas ka- vics feltárásának aljából 1 apró szemet koptunk a lapáton. Duuaszentpáltól 1500 m nyugatra a 115.4 háromszögelési pont- nál levő kavicsbányából a lapátpróba 1 közép, 10 apró, összesen 11 szemet adott. Ugyaninnen az újabb próba 2 közép és 7 apró, össze- sen 9 szemet adott. Pusztasomogytól ÉK-re, a Mosonszentjános felé levő kavics- gödörből sok homokú dió-mogyorókavics, 1 apró aranyszem. Mosonszent, já nőstől 2 1 •> km-re ÉK-re kavicsgödör kevés homo- kú rozsdás diókavicsból 1 apró aranyszem. Féltorony DK-i végén 5 m magas új kavicsfeltárás kevés ho- moki! diókavicsból 2 apró aranyszem. Féltorony és Wittmann major közötti kavicsgödör alsó szürke kavics padja, arany nincs benne. Hasonlóképen nem adtak aranyat a Féltorony és Mosonszol- nok közötti Alsó major mellett levő kavicsgödör kavicsa, továbbá a Hegyeshalomtól Ny-ÉNy-ra 2 km-nyire a vasúton túl levő kavics- gödör és a Miklósfalvától 19h irányban 1 km távolságra levő ka- vicsbánya kavicsa, végül a Miklósfalva nyugati végén levő kavics- gödör kavicsa sem. Ezekből a kavicsfeltárásokból végzett lapát próbákból távoli következtetéseket nem vonhatunk le, de azt mindenesetre, hogy a Duna völgyének ezen a szakaszán is aranyosak a kavicsok és na- gyobb aranykoncentrációt csak elvétve találunk bennük. Ott, ahol a lapátpróbák nem adtak aranyat, nem jelenti még az arany hiá- 252 Pantó Dezső nyát, csak azt, hogy oly kevés benne az arany, hogy nem jutott be- lőle a kavics minden két literébe. Ezzel a magyaróvárkörnyéki kutatásokat he is fejeztük. Mi- előtt azonban ezt a részt lezárnám s áttérnék már most a kutatások eredményeinek összegezésére, minthogy nagyjában hasonló ered- ményeket kaptunk ott is, beszámolok előbb a Dráva és Mura men- tén eszközölt néhány megfigyelésünkről is. A Dráva- és muramenü kutatások. A Dráva és Mura mentén igen kevés kutató munkát végez- niük. Mindössze néhány bejárást eszközöltünk és három rövid szel- vényt fúrtunk 34 fúrással, úgy hogy nem gondolom, hogy azok a Dráva és Mura kavicsairól tiszta képet adnak, annyival is inkább, mert ezeknek a fúrásoknak az elhelyezésében is korlátozott a tria- noni határ. A Mura kavicsának legnagyobb része, a Dráva és Mura találkozása és a Drávának Légrád és Bélavár közötti nagy törme- lékkúpja, amelyen minden időben a legélénkebben űzte az arany- mosást a partmenti lakosság, mind odaát maradt. A lakosság véleménye szerint az áradások után ott ínég min- dig 8-10 csónakból álló rajokban járnak az aranyászok. Nálunk azonban a néhány dús partra is alig merészkednek, oly szigorú a folyók partján az ellenőrzés. A Dráva régi kavicsait csak két helyen, Barcsnál és Bolhánál, a Mura kavicsait pedig csak egy helyen, Tótszerdahelyen vizsgál- tuk meg fúrásokkal. A XXXI II. szelvényt Barcstól nyugatra a Drávaerdei pusz- tánál fúrtuk. A szelvény négy fúrását a Drávaerdei pusztától 17h irányban a Dráva partján fúrtuk egymástól 100 méternyire, négyet pedig a pusztához beszögelő trianoni határ nyugati oldalán levő dűlő útban, végre hármat a Dráván túli magyar résznek, a -Tani iná- nak északnyugati sarkában, szintén a Drávával párhuzamosan. A szelvény nagyon hasonlít a duna menti szelvényekhez, 1—9 m vastag öntés és folyóhomok alatt 10 — 15 m vastag a homokos, kavics. A feküt itt is pannoniai rétegek képezik. Az arany egyenletesen kevés a kavicsban, csak az 1081-es fúrás 11 — 12 méterében van erősebb dúsulás 12 — Ifi szemes lapát- próbákkal. Egy egy szem előfordul a kavics fedüjét képező homok- ban is. (57. ábra.) A kavics átlagos arany tart alma 0.01,1 gr Iné' én az 1081 fúrásé 0.019 gr/m3. A szemnagyság: 88.000 tesz 1 grammot. Barcs környékén már a Dráva kevés kavicsot visz, a partok sehol sem kavicsosak. Kavicstermelő üzemek Légrád környékén még egymást érik, itt csak egyet találtam a barcsi vasúti híd alatt, ahol kézi kotróval a meder fenekéről emelik a kavicsot. Ebből a mederkavicsból két kocsival felmosattam. Az egyik mosásnál 0.174 nr kavicsból kaptunk 22 nagy, (ifi közép és 155 apró, összesen 240 aranyszemet 3.18 mgr súllyal, úgy hogy a kavics álla- A dunai aranymosás kérdése 253 gos aranytartalnui 0.067 gr/m1 és 7(5.000 szem tett belőle egy gram- mot. A másik mosásnál 0.648 m1 kavicsból 33 nagy, 80 közép és 207 apró, összesen 320 aranyszemet kaptunk, tehát egészen hasonló eredményt, azért ezt nem fonesorítottuk, hanem az anyagot eltettük további vizsgálat céljaira. Ezek a mosási eredmények is igazolják, hogy a mederben az átlagnál is kevesebb az arany. Sajnos az élő Dunánál nem volt alkalmam mederkavicson ilyen vizsgálatot végezni, de hogy abban is az átlagnál kevesebb volt az arany, mutatta az a körülmény, hogy abban a mederkavics- ban, amelyet egy ad hoc társaság kísérletképen 1934. április 28-án az ácsi Lovadi rét dús partja mellett a mederből kiemelt, lapáton- ként csak 2 — 3 aranyszem volt. A XXXIV. szelvényt Hol hótól nyugatra a lírára partján a llalokányi csárdánál fúrtuk, még pedig a trianoni határtól kezdve észak felé a Dráva magas partján 2 fúrást, aztán a Bolhó felé ve- zető útban 3 fúrást, majd 500 ni kihagyásával ugyanebben az út- ban 4 fúrást, végül az első fúrások mentén időközben szárazzá vált dús kavicsos parton 5 fúrást. A magas parton 5 — 6 m vastag öntési homoktakaró alatt 3 — 10 m vastag a homokos kavics és kavicsos homok. Az arany benne egyenletesen kevés, csak a dús partnak a víz sodra felé eső orrán az 1094. fúrásban volt a felszínen aranydúsulás. Az átlagos arany tartalom 0.0105 gr/m 3 és az 1004. fúrásban 0.0217, a szemszám gram- monként 70.000. Itt a dús parton, amelyet a parttól egy keskeny ág el is választ, úgy hogy megjelenése zátonyszerű, a felszíni rétegeket lapátpró- bákkal is megvizsgáltuk a 112 magassági ponttal szemben, a bolhói út folytatásában, a következő eredménnyel: 0 — 5 cm mélységig 3 nagy, 5 - 10 „ „ 6 10 — 15 ,. „ fi 15 — 20 ., „ 1 20 — 25 „ „ 4 4 közép 20 ,. 23 „ o P 8 „ 57 apró = 64 szem fin „ = 94 ,9 7fi „ = 105 ,* 10 „ = 13 ” 13 „ = 25 0 Ettől kb. S méterrel északra: 0—5 cm mélységig 7 nagy, 5 közép, 34 kicsi — 4fi szem. Az első ponttól kb. 3 méterrel délkeletre: 0 — 5 cm mélységig 7 nagy, 10 közép, 35 kicsi = 52 szem. Ezeken a pontokon a magas vízállás miatt nem lehetett mé- lyebbre menni. Ugyanitt végeztünk próbamosást is és 0.270 m3 kavicsból 0.1223 gr aranyat nyertünk, ami 0.453 gr/m3 aranymenuyiségnek felel Fig. 57. ábra. 4. Barnás humuszos agyag. 7. Folyami homok. 8. Kavi- csos homok és apró kavics. 14. Homokos agyag és agyagos homok. 4. Alluvium. 7 — 9. Pleisztocén. 254 Pantó JDezső 5P'' £ 3-; XXXIII. Szelvény Barcs -dréveparti fúrásokról. SW. SW. A dunai arauymosás kérdése 255 metí. Amint látjuk, ez a dús part arany tekintetében teljesen ha- sonló a Töklevél, vagy a Lovadi rét dús partrészeihez. A XXXV. szelvényt a Mura mentén Tótszerdahely közelében fúrtuk. Tótszerdalielytől DNy-ra kb. 14h irányban a Muráig vezető és a Mura domború partját átszelő dűlő útban fektettük a Murától kezdődően. Az első fúrás a Mura kavicsos partján állt, amelyben a fel- színhez közel némi dúsulás is látszott. A következő fúrások oly arányban szegényedtek, amint a Murától távolodtunk, bár a ka- vics különben nem változott. 3 — 4 m vastag öntés alatt 2 — fi m vas- tag homokos apró kavics következett, amely alatt 10 — 13 m vastag durva kavicsot találtunk, mely már a valószínűen pannoniai fe- kiire települt. A kavicsanyagnak ez a változása itt is a szakasz- jelleg változását tükrözi vissza. Aranyat keveset találtunk, úgy az apró, mint a durva kavics- ban, átlag mindössze 0.004 gr Ind s átlag 90.000 szent tett egy gram- mot. Pedig itt is vannak dús partok és ép itt, Tótszerdahelynél is folyik aranymosás. Sajnos ottlétünkkor oly magas volt a vízállás, hogy ezekhez hozzáférni nem lehetett. így csak az egyik dús part közelében Tótszerdalielytől 16 irányban a következő Murakanyar elején a Siksűrün végeztünk próbamosást. Itt 0.27 m3 kavicsból 26 mgr aranyat kaptunk, ami 0.0963 gr/® aranytartalomnak felel meg. Itt is feltűnően öregszemű volt az arany, igaz, hogy durva volt a kavics is. Összefoglalás. A két nyárra terjedő kutatási munka eredményeit áttekintve a fontosabbak a következők: Mindenekelőtt megállapítást nyert, hogy a Duna völgyében, sőt elég bizonyossággal hozzá tehetjük, a Dráva és Mura völgyében is minden kavics, a 180 m tengerszint feletti magasságú dombok te- tején levő kavics ép úgy, mint a fenti folyók mozgó ka- vicsa, aranyos. Aranymentes kavicsot csak a talajvízszint alatti 10 — 20 m mélységben találunk, de ennek az az oka, hogy az arany kioldódott. A kavicsoknak vég y elemzéssel talált magas aranytartalmát a mosások nem igazolták, ami kétségtelenül arra vezethető vissza, hogy az elemzéssel kimutatott aranytartalom jórésze nem a kavics feltárt, mosható aranyából, hanem a kavics anyagának belső arany- tartalmából adódott. A kaviesszemek között ugyanis sok az érces telér-kvarc, de a kristályos palák, gnájszok, csillámpalák és kvar- citok, melyek a szóbanforgó kavics főtömegét alkotják, szintén tar- talmaznak kis mennyiségben aranyat. Erre vonatkozólag végeztünk kísérleteket is, amennyiben megelemeztettiink néhány olyan ka- vicsanyagot, amelyből előbb kimostuk a feltárt aranyat. Az elem- 256 Pantó Dezső zések ilyen kavicsból is 0.051, 0.765, 0.00, 0.017 és 0.68 gr/m3 ered- ményeket adtak. Ezek a kísérletek reá világítanak a kavicsok mos- ható aranyának eredetére is, amennyiben ezekből a vizsgálatokból nyilvánvaló, hogy az nemcsak a magas Tauern szerény aranyelő- íordulásaiból ered, hanem a folyók és mellékfolyók által összehor- dott és hosszú úton őrlődött és túlnyomórészt aranytartalmú kavics anyagából váltak szabaddá. A régi kavicsok átlagos mosható aranytartalma a Duna völ- gyében Ásványtól Dunaalmásig 981 fúrás átlaga szerint 0.012 gr/nr. Magyaróvár környékén 56 fúrás szerint 0.0078 gr lm3, a Dráva men- tén 23 fúrás állag akép 0.0165, végül a Mura mentén 10 fúrásból számítva 0.0044 grjm 3. A hasznost /hatás (rentabilitás) 0.2 grjm 3 mértékét c ak kisebb területeken, és ott is csekély 0.1 — 0.5 >n vastagságban éri el a kavics, aminek legtöbb helyen még 3 — 7 m meddő takarója van. Hasznosítható aranymennyiséget tartalmaz az olyan kavics, amelyből a lapátpróbán átlag 30 — 40 szem aranyat kapunk. Kutatási munkánk egyik legtöbb megfigyelésből leszűrt ered- ménye az aranyszemek nagyságára vonatkozó megállapításunk. A talált legnagyobb szem 0.36 mgr, a legapróbbaké 0.0058 mgr, sőt kevesebb s az átlagosaknak 0.01 mgr a súlya. Tehát a legnagyobb szemekből 3000, a legapróbból 170.000 — 240.000, sőt több, az átlagos szemnagyságból körülbelül 100.000 szem nyom egy grammot. A nagy, közép és apró szemek aránya igen változó s az a víz sodrával, amely mellett a kavics leült és így a kavics szemnagysá- gával van összefüggésben. Erős vízsodor mellett leült durva kavics- ban az arany is öregebb szemű az átlagnál. A dunai arany átlagos finomsága 950. A fúrásokban feltárt dúsabb kavicsok és az élő Duna kavicsai- nak tanulmányozása elvezetett bennünket egv másik fontos meg- állapításhoz, t. i. hogy a kavicsokban az ara nydúsul ás parti képződ- mény. Az arany nem a meder fenekén gyűlik össze, mint Amerika durva szemű aranytorlataiban, mert ez az apró szemekben termett és lemezkékké vert arany a mederben, ahol gyors a víz árendása, nem. képes leülni, hanem csak koptatódik, zúzódik vékonyabbra s csak amikor a folyó kanyarulatának domború partján, vagy a pár ti zátonyon lassúi folyású vízbe került, ülepedik le a dió- mogyoró kaviccsal, magnetit és gránáthomokkal együtt, mely utóbbi egész vörösre festi az ilyen aranyos partot. Rendes körülmények között aztán a további dúsulás a parton a szélokozta hullámverés követ keztében áll elő olymódon, hogy a hullámverés mind magasabbra veri íiz aranyat a part szélén, mert az egyszer partsaélre dobott és leült aranyszemccske fajsúlyánál fogva ellenáll annak, hogy a hullám visszavigye a mederbe. Ezért van az, hogy míg a parti ka- vicsréteg legtetején a hullámverésben, vagy amint a partmenti la- kosság nevezi, a „habzásban" 0.8, sőt 1.0 grammot is eléri köbmé- A dunai aranymoeás kéi'dése 257 terenként a kavics aranytartalma, ad cl ifi a part szélétől 5 — 10 mé- terre a legfelső rétegben is 0.3, sőt 0.2 gr/nr alá siílyed. Ez a jelenség okozta, hogy a fúrási szel vényeken, ahol régi medreket kereszteztünk s a meder fen éket is egészen a fokú agyagig átfúrtuk és aranyra megvizsgáltuk, a régi mederben és a meder fenéken még az átlagnál is kevesebb aranyat találtunk s a dúsabb kavicsrétegek mindig a régi meder parti zónáiban mutatkoztak. Ezek a vizsgálatok fejtették meg azt a jelenséget is, hogy az aranyban dús kavics rőt egek miért csak 10 — 20 cm vastagok s csak ritkábban érik el az 50 cm-t és vízszintes kiterjedésük is korlátolt. Csak a közép- és alsószakasz jellegű folyó rak le hordalékot, helyesebben egy folyó csak a közép és alsó szakaszán rak le, itt pe- dig szükségszerűen szélesen elterül és saját törmelékkúpján folyton változtatja a medret. Mielőtt tehát nagyobb vastagságban rakhat- ná le a dús kavicsot, már eltolódott a partja. Ezek a dúsabb rétegek egymás fölött ismétlődhetnek is, ha a folyam elhagyott medrét bi- zonyos feltöltődés után újból felkeresi. Az, hogy ezeket a dús kavicsrétegeket érintetlenül megtalál- juk a régi kavicsok 3—7 m mélységű rétegeiben, azt bizonyítja, hogy téves az a feltevés, mintha ez a lemezes arany akár a talaj- víz mozgása, akár a saját súlya következtében a kavicsban mé- lyebbre vándorolna. A leülepedett kavicson belül csak oldódás, il- letve diagenezis útján történik ciz arany vándorlásit. Az élő Duna ácsi, Lovadi rét mellel ti partján és az ásványi Töklevél zátonyán végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a dús partoknak mindig a vízfolyás felőli orrán legnagyobb a dűsulás, ami azonban a folyás irányában nem egyenletesen gyérül. Másod- lagos öblök és hullámok keletkeznek a parton, amelyek befolyásol- ják az arany koncentrálódását. A kutatás során megismert legnagyobb kiterjedésű dús part- nak, az ácsi Lovadi rét partjának hossza 1600 m, szélessége átlag 30 m, vastagsága 0.5 m, tehát a dús kavics kb. 24.000 m8, aminek az aranyát 5 — 6 kg-ra becsülhetjük. Fontosnak tartom azt a megállapításunkat is, hogy az arany bizonyos melységben, legöbbször már 10—15 méternél meggyérül, sőt teljesen ki is marad s csaknem ezzel egyidejűleg pirít lép föl a kavicsban. A pirít szokatlanul magas nemesfémtartalma: Au = 20 gr t, Ag = 850 grjt és Pt 7 gr t arra vall, hogy a kavics aranya és vele együtt egyéb nemesfémek is a piritbe vándoroltak. Saj- nos, a pit it oly csekély mennyiségben fordul élő a kavicsban, hogy teremtéséről szó sem lehet, bár bizonyos szinten alul igen elterjedt s megtaláltuk ép úgy Győr, mint Ásvány és Magyaróvár környékén. A piritnek magas platinatartalma azt kívánná, hogy a kuta- tás során gyakran találtunk volna platinaszemeket is. Találtunk tényleg fehér szemeket, de azt olyan aranyszemeknek tartottuk, amelyekhez higany jutott. Kifejezetten platina , illetve platinafé- 258 Pantó Dezső mekből álló szemeket csak az agostyáni kavicsbányából gyűjtöt- tünk be, amelyekről a mikron nalízis platinafém voltukat be ís iga zolta. Ezeket a megfigyeléseket és következtetéseket sokban alátá- masztják P,app Ferenc dr. műegyetemi adjunktus úr mikrosz- kópi vizsgálatai. Papp Ferencnek 18 fiola anyagot bocsátottam rendelke- zésére a Duna, Dráva és Mura kavicsainak mosásánál kapott por- zóból, mégpedig úgy a dús partok, mint a fúrások anyagából. A fúrások anyaga a Duna mentén Dunaalmás, Szőny, Ásvány és Cikolaszigetről eredtek, tehát az egész Dunavölgye képviselve volt, a Drávánál Barcs, Bolbó, a Muránál csak Tótszerdahely. Papp Ferenc vizsgálta az arany dúsításánál nyert porzó anyagát és külön az aranyszemeket. Vizsgálatának eredményeiről a következőkép számolt be: A vizsgálatra átadott minták ásványi elegyrészeinek össze- tételéről és a jelen lévő arany sajátságairól a követekzőket közöl- hetem: A Duna homokjában: kvarc (fehér-, víztiszta, sárga-, rózsaszí- nű, ibolya-színű), zárkon, gránát, olivin (kevés), amfibol, magnetit, pirit, rutil voltak felismerhetők (az 1., 8., 935., 954, 956. és 1025. sz. mintákban). Az átlagos szemcsenagyság: 0.07 — 0.1 mm. A Mura homokjában: kvarc (fehér, víztiszta-, ibolya- és rózsa- szín), olivin, gránát, rutil, magnetit, barna és zöld amfibol, turma- lin (6 és 1102. sz. mintákban) jelenlétét észleltem. Az átlagos szem- csenagyság: 0.07 — 0.12 mm, továbbá 0.1 — 0.25 mm. A Dráva homokjában: kvarc (fehér-, víztiszta-, ibolya- és rózsa- szín), olivin, barna amfibol, zirkon, magnetit, hematit, rutil és ko- rund volt látható. Átlagos szemcsenagyság: 0.02 — 0.03 mm., 0.03 — 0.06 mm, 0.07 — 0.09 mm. A Duna-, Mura- ás Dráva-homok ásványi elegyrészeinek fenti felsorolása csak tájékozásul óhajt szolgálni és nem tart számot a teljességre. Az arany vizsgálatánál súlyt fektettem a jellemző sajátságok megfigyelésére és arra, hogy vájjon a sajátságok alapján megkü- lönböztethető-e a 3 folyó aranya. Böviden az eredet kérdését is érin- tem. Az arany felismerése a rendkívül nagy fényvisszaverődés folytán nem nehéz, a porzó homokszemei közül, mintha világítana, úgy csillan fel minden esetben. Mint közös sajátságot kell kiemelnem .1. S. New bér ry* meg- állapításával szemben, t. i. hogy a mosó-arany a legtöbbször síma felületű, a Duna, Mura és Dráva arany pikelykéinek egyenetlen, mart felületét. A megvizsgált arany-pikket ykék felületén minden esetben az étetjési idomokhdz hasonló egyenetlenségeket lehetett észlelni, még pedig háromszög- és négyzetalakúnkat. Itt minden * J. S. Newberry: Eng. Min, Journ. T. 32. p. 418. A dunai aranymösás kérdése 259 valószínűség szerint természetes etetési folyamat ment végbe; a ló- rit elbomlásáhól származó ILSO, támadta meg az arany pikkely- kék felületét. Az, hogy e finom egyenetlenségek épek maradtak, arr 11 enged következteti, hogy az arany pikkelykék az etetés után nem soitródtak tova. Közös sajátság továbbá az. hogy a legtöbb széles- sége és hossza közel egyenlő, a vastagság is eléggé egyező. .Mintegy 40 arany pikkely megfigyelése alapján, mint különb- séget emelem ki, hogy a Dana a rany /tikkel ykeinek felülete egy- színű, míg a Mara és Dráva arany pikkelykéi foltosak, sötétebb es világosaid) sárga foltok tarkázzák. Alábbiakban tájékoztatásul néhány méret adatot közlök: arany pikkelyke: Duna: .is vány (956) 0.17X0.21 111,11 vastags ága* 0.018 mm. 0.23X0-23 „ 0.013 Mura: Tót szci daliét y (1102) 0.23 X0-23 „ 0.013 *> 0.30X0.29 „ 0.49 X0.34 „ 0.013 »» Dráva: Barcs (1082) 0.27X0-25 „ 0.019 0.49X034 „ 0.035 Bothó (1096) 0.35X0.17 „ ., 0.025 1 0.018 „ * Zeiss- féle vastagságmérő műszerrel mérve. Az eredetre vonatkozólag megjegyzem, hogy jóllehet a túl nyomó többség szulfidokból (elsősorban piritből) származtatható, valószínű, hogy kvarcból, kvarcitból is szabadult ki; kvarccal ösz- szenőtt arany pikkelyke látszik e feltevést igazolni , Megállapításai alátámasztják az én következtetéseimet. Az aranyszemek felületen észlelt szabályos etetési idomok dokumentu- mai annak, hogy az arany tényleg oldásnak volt kitéve. Az, hogy e finom egyenetlenségek épek, mutatják, hogy már leiillepedett állapotában érte az aranyszemeket az oldás. Végül a kvarccal ösz- szenőtt aranypikkelyke igazolni látszik azt a feltevést, hogy az aranyszemek egy része tényleg gürgetés közben őrlődött kavics- anyagból vált szabaddá. Végezetül röviden összefoglalom a Dunai aranymosás gyakor- lati megvalósításának kérdésére vonatkozó megállapításainkat. A kutató munka során a használt posztós asztalokkal mosási kísérleteket is végeztünk a célból, hogy egy mosóüzem megterve- zéséhez az adatokat begyüjtsük. Ezekről a kísérletekről a szelvé- nyek tárgyalásánál részletesen be is számoltam. Itt csak az ered- ményeket ismertetem. Megállapítottuk, hogy a posztós asztalok ki- hozatala 96 — 97%, ha a mosás gondos és a posztó felülete tiszta. 260 Pantó Dezső A mosóvízből súlyra 5.7-, köbl ártalomra 12.8-szorosát használtuk fel a rostálatlan kavicsnak. Az asztal dőlósszöge í) — 11". E mellett egy kis ásványi asztal óránként 0.093 ni3 rostálatlan kavicsot dolgozik fel, ami 0.168 m", illetve 0.285 t/m2 feldolgozási képességnek felel meg. Megállapítottuk még, hogy ha nem túl sok kavicsot mosunk reá egyszerre az asztalra, úgy a legfelső posztó 98%-át fogta fel a kinyert aranynak, szóval a rövid asztalok az előnyösek. De ezenkívül felkértük Finkey Józ'sef egyetemi tanár urat is, hoigy ei re vonatkozólag kísérleteket végezzen. Kísérleti anyaggal részint az ácsi, Lovatli rét melletti dús partról, részint az ásványi Töklevélről láttuk el, melyeknek aranytartalma 0.65— — 0.70 gr/m3 volt. Finkey J. kísérletei két részre tagozódtak, egyrészt kísér- leteket végzett, hogy milyen borítású asztalok és milyen szög mel- lett dolgoznak legjobban, másrészt, hogy az asztalról lekerült kon- centrátumból milyen eljárással lehet az aranyat leggazdaságosab- ban kinyerni. Finkey J. posztó és pliissborítással dolgozott és megálla- pította, hogy egyszeri szereléssel posztón 94 — 95%, plüssön 97 — 98% -a nyerhető ki az aranynak, ami indokolttá teszi posztó helyett a gyapjúplüss alkalmazását. A szór legcélsze- rűbb hajlásszögét posztónál IV-nak, pliissborításnál 13°-nak találta. Flanellal nem voltak jó tapasztalatai és az „expanded metál" alkal- mazásáról is megállapította, hogy az legfeljebb a szér alján indo- kolt, mert máskülönben feleslegesen sok meddőt tart vissza. Ennek az alkalmazása inkább durva aranyszemeknél lehet indokolt, ami- lyenek a dunai homoknál nincsenek. A széri’el nyert koncentrátum további feldolgozásánál rozs- dás vaslemezt és foncsorlemezt alkalmazott. Az előbbi egy 30 — 40 cm széles, 1 m hosszú rozsdás vaslemez, amelynek felső részére rá- viszik a koncenirátumot és azt lassú víjzsugárral mossák le. Amint a koncentrátum végigfolyik a vaslapon, az arany beleül a rozsdás vaslap mélyedéseibe, míg a meddőt a víz elviszi. A dúsítás után ke- fével mossák le a tiszta aranyat. A többször megismételt kísérlet szerint a rozsdás vaslap, ha a lemosás lassú volt, visszatartotta az arany 97.6 % -át és az arany teljesen tiszta volt, legfeljebb a lemo- sásnál került hozzá 1 — 2 rozsdapikkely. A vaslap legelőnyösebb lejtőszöge 6". A foncsorlapon a dúsításnál 1.5 % veszteség mutatkozott. A foncsorlemez lejtőszöge szintén 6°. A két kísérlet összevetéséből Finkey ,T. azt az eredményt vonta le, hogy bár a vaslapon az arany úgyszólván teljesen tisztán kinyerhető s a veszteség egyrésze is viszanyerhető még fon csordás- sal, tekintettel arra. hogy ez az eredmény csak akkor érhető el, ha a zagy lefolyás nagyon lassan történik, ami rendes üzemben egy ide- A dunai aranymosás kérdése 261 jűleg sok vaslap alkalmazását teszi szükségessé, másrészt igen gon- dos ellenőrzést igényel, előnyösebb a dúsításhoz fon csőrié mezek alkalmazása. Ezt annyival is inkább ajánlja, mert ;i kísérleteknél használt fonesorlemez hossza mindössze 0.4 m volt, míg a gyakor- latban 4 m hosszú foncsorlemezt is alkalmaznak és a fonesorlemez után egy egyszerű fonesorfogó alkalmazása semmi különös nehéz- séget sem okoz, amivel közel 100%-os kihozatal érhető el. Tehát a Finkey J. egyetemi tanár úr és a saját kísérleteink eredménye az, hogy a dunai aranymosásnál posztóval, vagy pl üssél bevont asztalokat használhatunk legelőnyösebben és az asztalokkal kapott koncéul rútam további dúsítása történhetik a nagy gyakor- latot és munkát igénylő kéz i szérkézés helyett rozsdás vaslapon nagy foncsorlemezen. A rács alkalmazása a dunai aranynál feles- leges. Természetesen ugyanez áll a Dráva és Mura aranyára is. Azonban bármilyen szépek ezek a mosási kísérletek, az arany mosás kérdése nagyobb gépüzemben nem valósítható meg. A régi. kavicsokban talált dús rétegek gazdaságos kitermelé- séről azok csekély vastagsága, korlátolt vízszintes kiterjedése és 3 — 7 m vastag meddő takarója miatt a technika mai színvonalán szó sem lehet. Ua valahol, akkor csak az élő Duna, Dráva vagy a Mura dús partjain, vagy parti zátonyain lehetne mosó üzemet berendezni. Kotró üzemről azonban itt sem lehet szó a dús kavics csekély, 20— 50 cm vastagsága miatt. De a mosó üzem részére géppel való ka- vicsterm elésről nem lehet szó már azért .sem, mert a dús kavics aranytartalma itgy vertikális, mint horizontális irányban hirtelen és igen tág határok között változik, tehát csak gondosan é,s aprólé- kosan válogatott kavicson élhet meg a mosó üzem, é< pedig asak állandó ellenőrzés mellett. Finkey J. egyetemi tanár úr szerint óránkint 10 m8 nyers- kavics feldolgozása esetén az eljárás a következő volna: A nyerskavics egy durva rácson át szitára bocsátandó s a körülbelül 2 mm-nél finomabb anyag lenne plüssborítású széreken feldolgozva. Az összes szérfelület körülbelül 12 — 15 nr lehet. A szé- lek által óránként legfeljebb 500 kg anyag lesz visszatartva, mely- nek a további feldolgozásához elegendő 1 db. 1.5 m széles és kb. 4 m hosszú lemezzel borított fonesorasztal. Egy tartalék foncsorle- mezre állandóan szükség van, hogy a foncsor eltávolítása zavarta- lanul elvégezhető legyen. Az összes vízszükséglet óránként kb. 150—180 ms Természetesen, ha a kavics termelését és a mosóberendezéshez való közelítést kézi erővel végeznék is el, az adagolás egyenletes- ségét gépadagolóval kellene biztosítani. A szükséges szérfelület Finkey szerint csak negyede annak, mint ami az ásványi szélek óránkint i 0.168 m3/m2 feldolgozó képes- ségéből adódnék, de az ásványi szérűéi sem a kavics, sem a hörög- Pánté Dezső 262 gél való vízadagolás nem folytonos, azonkívül ott már a 6 — 8 mm szemnagyságú anyag is reá kerül az asztalra, így tehát feldolgozó képessége a folytonos üzemmel szemben csekély. Fig. 58. ábra. Fig. 59. ábra. Bár a fenti adatok szerint meg volna a lehetősége egy kis üzem berendezésének, eltekintettünk ettől még az egyéb fennforgó nehézségek miatt. így pl. a legnagyobb kiterjedésű dús part, az ácsi is csak legfeljebb 3 — 4 hónapig van egy évben szárazon. Aztán, ha a dús kavicsot feldolgoznék, bár évről-évre hoz helyébe valamennyit a Duna, a partmenti lakosság aranyászaitól vennők el a kenyeret. Ps végül azért, mert a legszerényebb munkabér mellett is csak a munkabért és a felügyeletet fizetné ki a munka, szóval lukratív vállalkozás nem lenne. A dunai aranymosás kérdése 2G3 Csak az olyan vállalkozó, aki szaktudással rendelkezik és má- jjá vójízí a felüjíyeletet, élhetne meg az arany mosásból céltudatosan berendezett kis mosóberendezésével. De azoknak a vállalkozóknak a munkája, akiket 1933. és 1934. nyarán a Lovad i rét dús partján láttam dolgozni, nem volt szakszerű. Házó (58. ábra) vagy forgó rostás (.59. ábra) berendezésükön naponkint 5 — 6 m3 kavicsot leeresztettek, de vizet alig adtak töb- bel, mint 2 — 3-szarosát a kavicsnak. így kókusz szőnyeges, rácsos, de igen kis méretű asztalaikon ujjnyi vastagon volt a homok és természetesen a kihozatal igen kevés. Sokat és rosszul dolgoztak fel, aminek következtében ráfizettek az üzemre é rövidesen meg- szöktek. Ezzel szemben a partmenti lakosság, amely gondosan kiváloga- tott kevés kavicsot jól dolgozott fel, néha igen szép keresetre tett szert, ók, mihelyt a „nagy víz“ visszahúzódott a kavicsról, azonnal sietnek a dús kavics legjavát, a felső pár centimétert kitermelni, halomba rakni s maguknak biztosítani, amin hajnaltól késő estig, vagy mint ők mondják „látástól-vakulásig“ dolgoznak, mert kevés az ilyen dús kavics és azt is bármely pillanatban eltakarhatja az áradás és akkor vége a munkának. Így egyik aranyászom 1G nap alatt 25 gr foncsoraranyat termelt, melynek színaranya 20 gr volt. Ilyen eredményük azonban nekik is ritkán van. Kevés az ilyen nagyon „jó kő“, hamar elfogy, másrészt ezt az emberfeletti 18 — 20 órás munkát sem lehet sokáig bírni. Az aranymosás pedig elsősorban ezeknek való. Talán még a szorgalmas kis vállalkozó is megélhet belőle, ha szaktudással van vértezve, de a töke és az (illám vállalkozása részére a kis terjedelmű dús kavicsos partok nem nyújtanak elegendő bázist . A régi kavics tömegére alapított nagyüzem pedig annak kis aranytartalma miatt a mai feldolgozási viszonyok mellett szóba sem jöhet. Még a legdú- sabbnak talált ácsi parton (0.0276 gr/m'), vagy a Lovadi réten (0.051 gr/m3) sem, mert még itt is csak egytized, vagy egyötöd része volna meg annak az aranynak, ami egy lukratív vállalkozáshoz szükséges. * # # Kötelességemnek tartom, hogy beszámolóm végén köszönetét mondjak a Nemzeti Banknak s ott is elsősorban dr. ómoravicai Imrédy Béla Önagyméltóságának, hogy a munka elvégzését anya- gilag lehetővé tették, főnökömnek, Böhm Ferenc miniszteri taná- csos úrnak, hogy a munka keresztülvitelével engem bízott meg, s a munka ideje alatt állandó jóindulatú érdeklődésével, látogatásai- val és tanácsaival támogatott, dr. Lóczy Lajos egyétemi tanár úr- nak, a Földtani Intézet igazgatójának, Pethe Lajos miniszteri taná- csos úrnak, Bozlozsnik Pál főgeológus úrnak, Káspáir Lajos fő- bányatanácsos úrnak, hogy munkám közben felkerestek és azt figyelemmel kísérték, dr. Emszt Kálmán kísérletügyi főigaz- 264 Pantó Dezső gató úrnak, Fitikey József egyetemi tanár úrnak és dr. Papp Fe- renc úrnak sok időt és fáradságot igénylő vizsgálataiért, végül munkatársaimnak a kötelességszerű munkán túlmenő önzetlen és kiváló munkáért. * * * lm Tál dér Donau gehörte die Goldwáscherei zu den Urbe- schaftigungen dér Bevölkerung. Docli wurden auch seitens des Kapitals und des Staates wiederholt Versuche zűr rentablen Ge- winnung des Gokles aus dem Alluvium dér Fliisse angestellt. Dér Gedanke, das Gold dér Donau und dér iibrigen goklfiib- renden Fliisse auszubeuten, bescbáftigte als unerledigte Frage be- standig die Öffentliohkeit. Hierdureh sah sieb die Ungarische Xa- tionalbank bewogen, Hand in Hand mit dem Finanzministerium detaillierte Goldwaschungsversuche zűr Klárung dér Frage durch- zufühiren. In dér vorliegenden Studie berichte ieh über diese Untersu- chungen, mit dérén Durchführung ich seitens des Fiuanzministe- riums in den Jahren 1932 — 34 betrant var. lm Laufe dér Arbeit wurden die allgemein geologi seben und sedimentpetrograpliischen Untersuchungen im Auftrag dér Kgl. Ung. Geologischen Anstalt vöm Privatdozenten E. S z á d e c z k y-K a rdoss und vöm Ad- junkten E. R. S c h m i d t durchgeführt, wáhrend mir bei dér tech- nischen Arbeit in 1933 die Bergingenieure L. Zsillé, V. Angyal, Z. Gliick und dér Abiturient J. Pa ál, in 1934 dér Hütteninge- nieur J. Bodó und dér Abiturient B. Bindeír behilflich waren. Áhnliche Untersuchungen Hess in 1909-10 die Domane Se. Kai seri.- u. Königl. Hobeit des Erzberzogs .Tosef unter dér Leitung des Bergingenieurs I. Holicska durchführen. Letzterer bfe- stimmte den Goldgebalt des Alluviums mittels Tiscbarbeit an den von den Goldwaschern bevorzugten, reicben Ufern dér lebendigeu Donau und fand auf Grund dér Durchwascbung von 198 m3 Sebot- ter 0.36 — 0.42 gr/m3. Docli wurden an denselben Stellen durcb Bag- gern, naeh dér Durchwaschung von 548 m8 Schotter bloss 0.075 fír/m3 Goid nacbgewiesen, wonach die Aktion seitens dér Domane eingestellt wurde. In 1921 Hess das Finanzministerium im Absebnitt dér Donau zwischen FJsztergom (Gran) und Visegrád, unterhall) dér Einmiin- dung des Garam- (Gran) Flusses Untersucbungen zűr Feststellung des Goid- und Magnetit-Gebaltes dér Scbotterscbicbten durebfiihren. Auf Grund dér Durohwasebung von 33 q gesiebten Materials wur- den 0.0888 gr/ni Gold und 0.5 — 1.8 kg/m Alagnetit mit dem gerin- gen Eisengehalt von 24—48% Fe konstatiert. Die Aktion dér Nationalbauk wurde dadurch eingeleit('t. dass in den altén Ablagerungen dér Donau, in dér Gemarkung dér Ort- seliaft Győiszentiván ein Schotter gefundeu wurde, in dem die T)ie Frage dór Goldwascherei an dór Donau 2f>5 ehernische Analyse 0.3 gr/t, dús heisst 0.51 gr/m* Gold nachweisen konnte. Die vöm kgl. ung. Sektionsgeologen Dr. J. v. Sümeghy dureligeführten geologisohon Yorarbeiten orgaben das \ orhanden- sein dér oberhalb des Imnulationsgebietes gelegenen altholozíineu Terrasse, ans dér die Probe herstammte, zwischen Győr und Ács nul Grund von Handschachten und Bolirungen. Dór durch die cliemi- sobe Analyse nachgewiesene Goldgehalt dér i ni Zusammenhang mit dér geologischen Aufnahme eingesammelten Matériáié sclnvankte zwischen 0.8 — 0.24 gr/m3, docli ergaben siob auch liervor- springende Werte von 1.87, ja sogar 95.7 gr/'m'1. Demnacli viliden die Wascbversuche auf diesem Schotter in Angriff genommen, da es viel beden tsa mer ersohien, wenn das (íold in dér grossen Masso diesel* altén Schotter in auslieutungs- würdiger Menge nachgev iesen veiden kőim te, vie in dér viel ge- r ingeren Masse dér bewegten Schotter dér lebendigen Donau. Die ersten Wascbversuche vurden ini Herlxst 1932. mit dem Matériái von Handscháchten vorgenommen. In dér Fig. 20 sind die Schachte durch kleine Ringe mit den Nummern 1—27 bezeichnet. Die Kreuze mit den Nummern 1 — 11 bczeichnen die Schachte und Bohrungen Siimeghy’s, aus denen das Matériái íiir die chemisdhen Analysen eingesammelt wurde. l)ie geologischen Formai ionén sind nach Sümeghy die fol- genden: 1. Holozanes Inundationsgebiet, fluviatiles Alluvium, 2. Flugsand, 3. Goldführender Schotter dér oberhalb des Inundations- gebietes gelegenen Terrasse, 4. Löss, 5. Schotter dér Stadtischen Terrasse, oberes Pleistoziin, (5. Fluviatile Ablagerung mit Unió wetzleri, 7. Schotter von Bőny-Bábolna, levantiniseh, 8. Oberes Pannon. Dér aus den 27 Schaehten gewonnene Schotter wurde naeh Sehiehten in 04 Posten auf den bei deu Bewohnern des lTfers in dér Gegend dér Ortschaft Ásvány gebrauohlichen Tischen durcíi- gewaschen, amalgamisiert, ausgebrannt, eingesohmolzen und auf die Feinheit geprüft (950). "Die Re^ultate beziehen síeli demnacli in Grammén des Feingoldes auf den Kubikmeter des Schotters. Die Tiefe des zum Waschen verwendeten Schotters unter dér Ober- riache ist in Centimetern angegeben. In den Profilon dér Schachte bedeuten die in cm angegekenen Miérté die Machtigkeit dér eín- zelnen Sehiehten. Die Wasehversuche dér Schachte reehtfertigten die Résül taté dér ehemischen Analyse bei weitem nicht. Alit Ausnahme dér nő- ben dér Lováder Wiese, am Ufer dér lebendigen Donau, im altbe- kannten reiclien Goldwaschgebiet ausgehobenen Schachte No. 12 und 13 gelang es nirgends Gold in rentabler Menge enthaltende Schotter aufzuscliliessen. Dér Schotter führte überall Gold, dessen Menge jedoch mit 0.0204 und 0.0016, im Durehschnitt, nach dem 266 D. Pantó Durchwaschen von 40.cS5 m3 Schotter mit 0.0104 gr/m3 bestinnnt wurde. Dér duirch die Analysen nachgeAviesene liolie Goldgehalt isi — wie dies auch experimentell bestatigt wurde — auf den Um- stand zurüekzuf illíren, dass auch das Matéria! dér Gerölle goldhal- tig ist. Háufig sind im Schotter die Erze, docli f illíren auch die Quarzite, Gneise und Glimmersehiefer Goid. Die Analyse dér Gerölle ergah naoli dem Auswnsehen des freien Goldes noeh immer einen Goldgehalt von 0 01 — 0.76 gr/m1. Die mit dem Matériái dér Schachte No. 32 und 13 durchge- luhrten Wasohversuche wiesen das Gold in rentahler Menge nach, die jedoch gégén die Tiefe zu rapid ahnahm. 0 — 10 cm — — — — — 0.4008 gr/m 10 — .35 cm — — — — — 0.3780 35 — 70 cm — — — — — 0.1580 „ 70 — 105 cm — — — — — 0.0730 „ 105 — 140 cm — — — — — 0.0070 „ Die mit dem obersten Teil des Schotters durchgeführten Wasohproben ergaben jedoch 0.506, 0.675, ja sogar 0.821 gr/m3. Die geringe Máchtigkeit des goldreichen Schotters var die Ursache davon, dass Holicska an diesen reichen Goldwaseher- gestaden in den obersten Schichten 0.36 — 0.42 gr/m3 Gold nacli- weisen konnte, wogegen die Probebaggerung — durch welche auch die tieferen Schichten aufgesehlossen Avurden — nur mehr 0.075 gr/m8 Gold lieferte. Da dér Schotter mittels dér Schachte nur bis zum Grundwas- ser, in den meisten Fallen nur bis zu einer Tiefe von 2 — 3 in aufge- sohlossen verden konnte, nach dér umíangreichen Literatur dér Goldvorkommen im Schotter aber gewühnlich eben die tieferen Schichten reich zu sein jiflegen, mussten wir uns auf die Erschli- essung dér letzteren mit Hilfe von Bohrungen einrichten. Die Ausrüstung bestand aus 6 Bohr garní túrén, einej1 Wascb- vorrichtung und cinem Laboratórium. Die Bohrvorriohtung (Fig. 27) bestand aus 1 m lángén Stahl- rohren mit flaehem Gewinde, 138 mm ausserem und 124 mm inne- rem Durchmesser, dérén Materiül ciné Zu gfest igkMt von 55-65 kg/mm2 aufwies. Auf das untere FJiide dós Bobres wurde ciné gps cinem Stiick Werkzeugstahl mit hohem Carboniumgt halt gedrente, gezabnte Krone (Fig. 28) von gleichem Kaliber und gleicher \Vand stiirke montiert. Das Bohr war oben durch einen gerippten Kopf abgeschlo&sen, auf dem dér Werktisch (Fig. 29) aufsass. Atn \Verk- tisch arliei tétén 4 Mánner. Dér Schotter wurde mit cinem Löffel aufgebohrt (Fig. 29), dér mit cinem Schuh von 16 mm Wandstiirko und cinem'stiihlerner Ventil verseben war. Das Gestange Avar normál, zylindrisch, mit Die Ffage dér Goldwaschereí an dér Donau 207 einem Gewioht von 3 kg pro Meter. Es wurde mittels eines 15 kg wiegenden 4 ástigen Drehkopfes gehoben und ermöglieht© mit Leichtigkeit das Bohrén von 30 m tiefen Löchern. Zum Vorbohren (Fig. 31) wurde ein Schneckenbohrer von 14<* mm Kantenlánge verwendet. Naeh dem Erreiehen des Schotters wurde das mit einem Sehuh versehene Rohr eingesetzt (Fig. 32). Das Rohr wurde durch 2 Mann gedreht. mittels einer gelen- kigen Rohrzange (Fig. 27), dérén Arin auf 2 in verlartgert war. Deninacli bestand die Bedienung einer Bob rga rnit ur aus einem Rohrmeister und 6 Mann, es wimlcn stündlieh 1.7 2 in gobohrt, was gewöhnlich eine Leistung von iiber 100 m in dér Woche be- deutete. Die Rolire wurden mit einer Hebelvorrichtung gehoben (Fig. 34). Dér mittels des Löffels aufgebohrte Sehotter wurde iiber ei- nem mit Zinkblech ausgekleideten Trog outiéért (Fig. 30) und naehber in einer ahnlioh gef üt tértén Kiste mit den inneni Diinen- sionen 30X30X00 em (Fig. 35) in die Wáscherei transportie'rt, die neben dér Donau errichtet wurde, da zum Waschen viel reines Wasser nötig war. Das Waschen gesehah auf den von dér Bevölkerung des Ifers in dér Gégéiül dér Ortschaft Ásvány gebrauc-hten kleinen 'l'isehen mit Tuchüberzug, mit denen naeh den Versuehen 90 — 97% des Goldgehaltes ausgeschieden werden konnten. Dér mit Tuch überzogene Tisch von Ásvány (Fig. 37) ist aus diiunen Fichténbrettern verfertigt, 150 em láng, 02 cm breit. Mit Ausnahme des vorderen Randes ist er in 3 — 4 em Hőbe eingefasst. Dér Tisch wird mit einem Gefalle von 9 — llu auf 3 Beine gestellt. Die obereu 00 ciu sind mit dem Schragen iiberdeckt, dessen Gittéi? durch 30 — 32 Stábé góbiidét ist, die in Abstanden von cea. 0 — 8 mm eingezogen sind. Auf dieses wird das aufzuarbéitende .Matéria! anfgeladen. Um das Abrollen des Schotters zu verhiiten, ist dér Schragen mit einem 20 — 25 cm hohen Stirnbrett verseheu. Das unter dem Schragen befindliehe, glatte Fichtenholzbrett bringt die Trübe in gleichmássiger Verteilung auf das Tuch, mit dem die unteren 90 cm des Tiselies überzogen sind. Naeh den Experimenten des Professors an dér Polyteclmisclien Hocbscbule Fiuké y ist die Produktiou bei dér Anwendung von wollerner Plüscb nocb besser. Dér Goldwáscher giesst das Wasser mit einem aus Weiden- bolz Verfertigten, langstieligen Gefáss auf das mit 5 — 0 Schaufeln auf den Schragen geladene Matéria!, wrodurcli das feine Materiéi iiber das schwarze Tuch dahinfliesst, in dessen Filz sich das Gold íestsetzt. Zum Wiasolien verwendet dér Goldwáscher das Wasser im 12 fachen Volum des Materials und verarbeitet auf einem Tiséh dprchschnittlich 0.093 m;! ]\laterial stündlieh. í). Pantó 268 Nach dér V erarbeitung des Materials wird das Tucli in einem Schaffel abgespült (Fig. 38) und das abgewasehene Matériái mit cinem Scheidtrog angerei chert (Fig. 39). Nach Prof. F inkey j kaun letzterer durch ciné unter fi" aufgestellte rostige Eisenplatte odor eine Amalgamplatte ersetzt werden, dérén Ertrag bei sorg- láltiger Manipulation ebenfalls die 97.6 — 98.5% erreieht. Die Wascherei bestand aus 4 Tisehen vöm Ásványéi- Typ (Fig. 40). Das angereicherte Matériái wurde dann in das Labora- tórium gebracht, (Fig. 41) wo es amalgamisiert wurde. Aus dem Amalgam wurde das Quecksilber mittels Salpeter- siiure herausgelöst, das Feingokl mit destilliertem Wasser gewa- schen, getroeknet und gewogen. Nachdem das Durchwaschen des Materials dér Bohrungen auf den Tisehen den Goldgehalt in einer Summe lieferte, und somit über die vertikale Verbreitung des Goldes keinen Aufschluss gab, wurde im Laufe des Bohrén® beim Heraufholen eines jedeu Löffels eine Schaufelprobe gemacht. Die Goldwaseher von Ásvány untersuehen naihmlich das durchzuwascliende Matériái mittels Schau- felproben (Fig. 36). Auf eine glatt polierte und durch Brand etwas gesehwarzte Schaufel kommt etwa 2 1 Matériái, aus dem die Gold- körner durch stossweise Bewegung ausgeschieden und dann g e- záhlt werden können. Bei dér Schaufelprobe gehen selten 1—2 Gold körner in Veri üst, so dass sie mit sehr gutem Effekt angewendet werden kann. Dér Schotter enthiilt Gold in rentabler Menge, wenn auf einer Schaufel 30 — 60 Goldkörner gezahlt werden können. Die auf Bohrungen beruhenden gnindlicheren Schürfarlieiten wurden — wie bereits oben erwéihnt — auf dem durch die geologi- sche A ufnahme zwisclien Győr und Ács nachgewiesenen altholoza- nen Schotter eingeleitet, spater aber in O-licher Richtung bis Dn- naalmás, gégén NM7” bis zűr Trianonéi- Grenze ausgedehnt. F*s wurden im Donautal insgesamt 32 Profile erbohrt, von de nen T — XVII auf die altén Schotter, die übrigen aber auf die dicken alluvialen Geschiebe des heutigen Tnundationsgebietes dér Donau entfielen. Die Profile wurden auf die Linie dér heutigen Donau möglichst senkrecht angelegt und ihre Liinge bolief sich .ie nach den Venhaltn issen auf 1 — 8 km. Die Profile wurden durch 100 m von einander angelegte Bohr- angen aufgesichlossen und die Bohrungen nur an solchen Stellen. wo es die grössere Konzentrazion des Goldes oder audere Fntersu- chungen erheischten, bis auf 20 m gegenseitige Eutfernung ver- dichtet. Mit den Bohrungen wurde — wenn es nur irgend möglich war — die ganze Maehiigkeit dér Schottergruppe durchstoohen, ja sogai- auch das aus pannonischen Tón- und Sandschichten be stehende Liegende angebohrt, um Angaben bezüglich dér Tektonik derselben zu gcwinnen. Wo das Liegende tiefer als 15 m lag, wurde es nur durch einige Bohrungen aufgeschlossen, wo es aber tiefer Die Frage dér Goldwiiseherei an dér Donau 2(i9 als 30 m lag, verzichteten wir auf die Erwhliessung desselben iiberhaupt. Die Verteilung dér Profilé ist in den Figuren 20, 49, 52, .>4, und 57 veransehaulicht. In dér Fig. 20 gébén die gestrichelten Dini- en das Streichen dér Proliié, die daneben gesotzten romi seben Zab- len die Nummer derselben an, wahrend die ara.bisehen Zahlen die fortlaufenden Nummern einiger Bohrungen beden ten. In den iib- rigen Situationskizzen sind die Steílen dér Bohrunkén dnreh kiéin - Kreise und Pnnkte bezeiebnet. Die bezeichnenderen und iníeressanteren Profile sind in Zei di- nünkén dargestellt, in (lenen die dieken vertikalen Dinien die Stel- lpn dér Bohrungen, die darüber gesch riebenen arabischen Z í lilén die fortlnufende Xnmmer, die an dér linken Seite des Pröfils ste- benden Zablen a bér die Hőbe derselben iiber dem Meer angeben. Für die auf gesch loseenen Sehichten gilt s festgestellt werden. dass das Gold mit zunehmender Tiofo nieht nnr weniger wird, sondern naeh einor gewisson Tiefe, moist in dón Vertiefungen des Liegenden ganzlich ansbleibt, óin Umstand, dér nnr dadureh erklart werden kann, dass das Gold durch Lösnngsprozesso entfernt wnrde. Diese Annahme wird anch dadureh bekraftigt, dass mit dem Ausbleiben dós Goldes Pyrit auftritt, in dér Form kleiner Kristallagregate, die ontweder an dér Oberflaehe dér Gerölle haften odor frei vor- konimen und ziemliehe Mengen von Fdelmetallen enGialten: Au 20 g t. Pt-Metalle 7 g/t, Ag (i50 g t. Wahrscheinlich wirkte dér rei- « he SOj Gehalt dér das Liegende bildenden pannonisohen Sehiehten bei dér Lösung dér edlen /Metallo mit, die dann mit dem Pyrit zűr Ausscheidung gelangton Diese Feststellungen unterstützten die mikroskopiseben Beobaehtungen von F. P a p p. dér an dér Ober- flaebe dér Oeld«ohuppon unverletzte viev- und dreieekige Etzfigu- ren beol aebten konnte. Die Menee das Pyrits ist gerinc, so dass von dér Ausboutung dosselben keine Bedo sein kann. Pt-Metalle wurden im Sehotter an vielen Stellen gefunden und aueh eingesam- melt. Sebőn bei dér Anlage dér ersten Profile konnte festgestellt werden. dass das waechbare Goid des Donau ein derartig feines Kom aufwiest, wie es in dér Literatur kaum erwahnt wird. Von denselben gingen durchschnittlich 100.000 auf ein Gramm, doch gab es Bohrungen, bei (lenen 200.000, 320.000, ja sogar 710.000 Kör- nél1 ein Gramm wogen. Die Goldkörner wurden in 3 Kategorien eingeteilt; in giosse, mittlere und kleine. Das grösste, im Laufe dér Schürfungen gefundene Kom wog 0.3fi mg, aus dieser Grösse waren 2770 auf ein g gegangen. Die durehschnittlichen „groesen* Körner wogen 0.03 mg, wovon 30.000 auf ein g gegangen waren, die mittleren 0.013 mg, von denen 75.000, — die kleinen durchschnitt- licli 0.0058 mg, von denen 172 000 ein g gewogen hatten, doeh gab es noeh bedeutend kleinere Körner. Wahrend dér Bohrnng dér Profile wurden aus von den Profi- lén abfíeits gelegenen Aufsehlíissen hantig Sehotter mén gén von b-5 — 1.0 m" durchgewaschen und aueh diese Versuche fiihrten zu dem 272 D. Pantó Kesuitat, dass im Tál dér Dunán allé Schotter Gold enthalten und dass die Verhaltnisse das Gold bet ref fend ii bevall diesell>en sind, wie in den Profilén. Ein derartiger Sehotleraufsohluss ist in Fisz. 48 veranschaul iolit, wo dér Kopt des Werkzeuges auf eine Erosions- oberflaehe bindeutet, die iiber derű fiir din unteren Abschnitt des Flusses bezeichnenden Schotter liegt. Die neue Periode beginnt mit Saiul, in dem síeli dér den M ittelabsehnittcliarakter aufweí- sende, gröbere, sandige Schotter treppenförmig einschneidet. Aus den Profilén I — XXIV. resp. aus !181 Bohrungen ergibt síeli fiir die Schotter des Donautales dér durchschnittliche Goldge- lialt von 0.012 g/nr, ivali rend das reichste Profil XVI den durcli- sehnittliehen Wert von 0.051 g/m3 lieferte. Einigennassen abveichende Verhaltnisse zcigen die nur W- lieli von Győr (Raab), auf dem grossen alluvialen Schottcrkegel dér Donau angelegten Profile. Hie'r ist — wie aus den Figuren 53, 55 und 56 ersiehtlieh — dér Schotter iiberaus máchtig. Selbst 30 in Pete Bohrungen errei eliten das Liegende nieht und im Profil dér Bohrungen weichseln síeli Schotterschicliten von versehiedener Korn- grösse und Sand in dichter Folge ab, als Zeichen dafiir, dass die Urdonau liier olt ihr Bett vechselte. Eine nennens wertere Anrei- eherung des Goldgehaltes konnte nur in den im Fmkreis dér Ort- sehaft Ásvány angelegten Profilén festgestellt werden. Von liier nordwestwarts nimmt dér Goldgebalt ab und konnte in rentabler Menge nirgends aufgesehlossen werden. Am Sohluss dér Untersnehungen wurden noch einige (ins- gesamt 34) Bohrungen langs dér Dráva (Drau) und dér Mura (Muhr) niedergeteuft, um zu entscheiden, ob auch dórt áhnliche Verhaltnisse ebwalten. Ein klares Bild konnte freilicli nieht gewon- nen werden, umso weniger, da bei dér Placierung dér Bohrungen die Trianonéi’ Grenze seihr hinderlieh war. Das an dér Mura auge- legte Profil XXXIlt ist in dér Fig. 57 veranschaul i elit. Es ist voll- kommen .jenen liings dér Donau ahnlich Auch liier sind an die Efer gebundene reiclie Banké a nzu treffen, dérén oberste 15 em Gold in rentabler Menge enthalten. Die Resultate dér Untersnehungen lassen síeli im folgenden zusainnienfasuen. In din Talern dér Donau, Dráva und Mura fiih ven allé Soliotter Gold. Goldfreier Schotter wurde nur unter dem Grundwasser, in Tiefen von 10 — 20 m angeitroffen, von wo das Gold berausgelüst wurde. Dér auf Grund dér Analvsen des Sehotters naehgewiesene Goldgebalt ergibt sich grösstenteils aus dem Goldge- balt dér Gerölle, aus dem dureb die Aufreibung derselben auf dem lángén Wogo dér wasebbare, freie Goldgebalt des Sehotters liervor- golit. Im Tál dér Donau, von Ásvány bis Dunaalrnás ergaben OSI Bohrungen durelisehnittlieh 0.012 g/m3, NW-lieh von Ásvány ltis zűr Trianonéi’ Grenze 56 Bohrungen durelisehnittlieh 0.0078 g/m", an dér Dráva 23 Bohrungen durchscbnittlieh 0.0165 g/nT und Die Frage dór Goldwascherei an dór Donau 273 schlieslieli au dér Mura 10 Bohrunkén durehsehnitlieh 0.044 g/m' (íold im Schotter. I)en rentablen Wert von 0.2 g/ni3 orreioht dér Schotter nur auf kloineren Gebieten und aueli dórt bloss in dér geringen Maohtigkeit von 0.2 0.7 m. woliei die reiche Seliicht auf den altén Sehottern dureh einen tauben Abraum von 3 — 7 m iiberdeokt ist. I)as im Donau tál gefundene grösste Goldkorn wog 0.36 mg, die . kloineren wogen ca. 0.0058 mg. so (láss wie erwiihnt — von den grössten 3000, von den kleinen 170 240, ja sogar 710 tausend. im Durchsehnitt etwa 100.001) Körner auf ein Gramm gehen. Die Feinbeit des Goldes dér Donau ist 950. Die Konzentration des Goldes im Sehotter Bt oine an das U fa r (/ebioult ne fii'dmifi. Das in winzitren Körnern tewacVene und in Platton gehiimmete Goid kaim síeli im reis-enden Strom des Bol- tos nieht absetzen, sondern nur in dem langsam fii-csenden Wassev dér konvexen lTfer, \vo die ivei te re Anreicherung des Goldgehaltes dureh den Wcllenschlag des Ufers erfolgt. Dies ist dér Grund da- lul', dass die Maebtigkeit dér reiehen Sebotterschiehten im allge- meinen bloss 10 — 20 cm ist und nur selten die 50 cm iibersteigt. Innerbalb des abgelagerten Seibotters erfolgt die Wanderung des Goldes nur im Wege dér Lösung, resp. Diagenese. An Stella des hérausgelösten Goldes tritt Pyrit auf, dér reieb an edlen Metallen ist, was d arauf binweist, dass das Gold und mit demselben aucb die iibrigen edlen Metalle in den Pyrit wanderten. Was die Gewinnung des Goldgehaltes dér Schotter dureh Wa seben anbelangt, stellten damit ausser dér Bevölkerung des Ufers jederzeit aueli kleinere Unternehmungen Versucbe an. Fig. 58 zeigt eine Einrichtung mit Sehiittolsieb, Fig. 59 eine solcbe mit rotierendem Sieb. Beide \ersagten ganzlieh. Bér Goldgebalt dér reiehen Sehotter iindert sieh sowohl in vertikaler, wie aueli in horizontúiéi- Richtnng sehr plötzlieh und zwisehen weiten Gienzen, so dass die Bevölkerung und die kleinen Unternelnnungen nur dann reiissieren kőimen, wenn sie den aufzu- arbeitenden Sehotter mit dér gründlichsten Sorgfalt aussuchen und fachgemass aufarbeiten. Für Unternehmungen seitens des Staates und des grossen Kapitals bieten die wenig verbreiteten reiehen Sebotterschiehten dér lebendigen Fiiisse keine verlasslielie Basis. Dér auf Baggern éingerichtete Grossbetrieb fördert nieht nur die dünnen, reichéíí Sebotterschiehten sondern aueli die tieferen. armeren Sohichten, wo- durcli dér Goldgebalt von 0.4 g m3 auf 0.075, 0.051, ja sogar 0.0276 herabsinkt, was beim heutigen Stand dér Technik vöm Gesichts- punkt dér Unternehmungen zu wenig ist. Dér auf dic grosso Masse dér altén Schotter hasé rte Wascli- betrieb wird nur dann möglich werden, wenn de s el be aueli bei dem durehschnittliehen Goldgebalt von 0.012 g/m3 auf seine Bech- nung kommt. 274 IRODALOM. — LITER ATÜR. L Rákóczy Sámuel: A „Muraköz” és a Győr melletti Punasza- kasz aranyfövenye, összefüggésben a „Tauern“ havas aranytelé- reivel- BKL. 1905. I. 537. 2. Pollák Géza: Újabb adatok a muraközi aranymosásokhoz. BKL. 1907. II. 295. 3. Katona Lajos: Aranymosás és a fövényben található egyéb értékes anyagok kiválasztása. BKL. 1908. II. 1. 4. Burdát s Lajos: Az aranybányászat fejlődése. BKL. 1911.11.267. 5. Henne n J e n n i n g s and Charles J a ni u: The history and development of gold dredging in Montana. 1916. 6. Charles Janin: Gold dredging in tlie United States. 1918. 7. Norman L. Wimmer: Placer-mining methods and costs in Alaska. 1927- 8. Róbert II. Ridgway: Summarized data of gold production. 1929. 9. Franci s C húr eh Lincoln: An outline of placer mining his- tory. The Black Hills Engineer. XIX. 1931. 10. Dr. Ing. Friedrich Ah féld: Vorkommen und Gewinnung des Goldes im andinen Bolivien. Metall u. Erz. 1931. 163. 11. W, W. Staley: Elementary methods of placer Mining. 1931. 12. Chas F. Jackson and Jolin B. K na ebei: Sampling and esti- mát ion of őre deposits. 1932. 13. Eldred I). Wilson: Arizona gold placers and placeving 1932. George R. Fansett: Small scale gold placering. University of Arizona Bulletin. 1932. jan. 14. Róbert M. Perry: Poorman’s modern gold mining and pros- pecting methods. 1932. 15. John A. Baker: A mill fór the small gold mi ne? Mining and Metallurgy. 1932. May. 16. William F. Boericke: Gold milling Developments im Nor- thern Onterio. Mining and Metallurgy. 1932. Sept. 17. William F. Boericke: Prospecting and separating Mu.all gold placers. 1933. 18. Ion Jj. Idriess: Prospecting fór Gold. 1933. 19. Dr. Brúnó Geier: Chilenische Goldseifen und ihre Vorrichtung fiir Baggerbetrieb. Metall u. Erz. 1933. 41. 20. Arthur L. Crawford: Evaluating Gold in Celláin Placers by Microscopy. Mining and Metallurgy. 1933. Sept. 21. Dr. Ing. W. Plán lián ser: l)as Adelgesetz Für dús Goldfeld dér Hőben Tauern im Sonnblick-Massiv. Metall u. Erz. 1934. 268. 275 RÖVID KÖZLEMÉNYEK — KURZE MITTEILUNGEN. rj FELTÁRÁSOK A NAGY (1ALVA KÖKÜL. NEVE \l FSOHLÜKSE LM FMKREIK DES NAGY GALYA- BERGES (MATRA-G E BIRGE). .Ívta: Pnpp Ferenc. A Gyöngyös-Párád közötti országút 17 km jelzésű szakaszától ÉNy-ra ágazik el a Galyatető felé vezető új müút. Az építés alkalmá- val hatalmas bevágások tárták fel a Bagolytető-Mogyorósorom-Nagy- Galya gerinc délnyugati oldalát. Rendkívül nagy mérvű kovósodás volt észlelhető: a Kis Lipót-, Nagy Lipót-, Kis Galya-tetők környékén. A kovásodás helyenként a már meglevő tufa és dáeit elváltozását idézte elő. ismét máshol, ép a legmagasabb pontokon tisztán hidro- kvarcit maradt fenn. Sok helyen chalcedon, ritkán húsopál keletke- zett. A hidrokvarcit és chalcedon üregeiben, valamint az üde piroxén andezit hasadékaihan 1 — 21.5 mm hosszú, 1 — 12 mm széles víztiszta ■hegyikristályok", olykor — ritkán — fehér kvarc kristályok látha- tók. Az uralkodó lapok: (1010). (1011), (0111). Lelőhelyek: Galyatető környékén. Csurgó. Rudolf tanyára vezető turista út (mintegy 3 km hosszú szakaszon), Piszkéstetőre vezető gya- logút. Galyavát- ÉNy-i oldala. Csatornavölgy-fő, Nagy Lipót. A 7197 m útszakasz mellett a kovásodott tufában mikroszkóp alatt kvarc, chalcedon és tridimit volt megfigyelhető. Az ugyancsak elterjedt kaolinosodás kizárólag a piroxénande- zit fekvőjében levő dácitban és tufában észlelhető. Fontosabb pontok: Rudolftanya vízvezetéki árkában és a jelenleg épülő erdei út egyes szakaszai, csatornavölgy felső szakasza, a Galyatetőre vezető mű út 0229 m körüli rész. A dácit (az uj műül: 3500-4000-4200 méteres szaka- szán) teljesen elváltozott kőzet. Szabad szemmel földpát, kaolin és P'rit észlelhető világos kékesszürke alapanyagban. M. a. holokris- tályos, porfíros alapanyagban: kvarc, chalcedon, andezin (Ab.3 An33), volt megállapítható. A kőzetben színes elegyrész nem ismerhető fel. i zabad szemmel megfigyelve igen hasonló a Vörös vár, Fehérkő. La- hocahegy amfibolandezit-nak (?) nevezett kőzetéhez, a földpátok azon- ban e helyeken is az andezitek földpátjainál savanyúbbak, és sok kvarcot tartalmaznak. E kőzetek igen emlékeztetnek a Börzsönyihegy - •‘ég Kovácspatak völgyében előbukkanó auifiboldácitra, illetve a Nagybánya vidéki dácitra; e tekintetben vizsgálatok szükségesek még. ; ..... ’ 276 BIBLIOGEAPHIA GEOLOGICA HUNGAEICA 192,4. Folytatás. — Fortsetzung. Kutassy E.: Pachyodonta mesozoica. Fossilium Calalogus, Berlin I. pars. p. 1. v. Lengyel E.: Komlóska környékének földtani és kőzettani viszo- nyai. — Die geologische und petrog raphisclie Verhaltnisse dér Umgebung von Komlóska. Acta Cheiii. Mineral. Szeged. T. III. f. 3 Lóezy L.: A geológiai kutatások Magyarországon. — Geologisclm Forschunge in Ungarn. Technika 1934. f. 7. p. 1 — 8. Lóezy L.: Geologie van Nord Boengkoe en hét Bongka GMiied tus- schen de Golf van Tomini en de Golf van Tolo in üosl Celebes. Verhandlingen von bet Geologisch Mijnbouwkundig Genot- sehap voor Nederland en Kolonie. Geologische Se’ie. Deel X. Derde Stuk. Pag. 219—322. Lóezy L.: Teetonics and paleography of Basin System of Hungary, elueidated by drilling fór oil. Bulletin of the Ameúcan Asso- tiation of petróleum geologists. Vol. 18. Xo. 7. p. 925 — 941. Majzon L.: Ősmaradványok, mint a nép gyógyszerei. — Petrefacten als Heilmittel bei Völker. Közegészségügyi írt. T. X. p. 13; (int. imganseh) Mauritz B.; Krenner József emlékezete. M. Tud. Akad. Emlékbe- szédek. — Erinneruug nn Josef Krenner. Gedenkreden d. Ung. Akad. d. Wissenschaften. XXT. No. 18. Alatti Mária: A medvék törzs és fajbélyegeiről. — Über Stamm- und Artmerkmale dér Bárén. Földt. Közi. LXIV. p. 15 — 25. Mottl Mária: Medvetanulmányaim eddigi eredményei. — Die bis- herigen Ergebnisse meiner LTntersuchungen an B Íren, Barlang- világ T TV. No. 2. 1934. Mottl Mária: Székelyföldi ősorrszarvvi-lelet. — Ein Uhnnastodon- Fund aus Siebenbiirgen. „Székel ység“. T. IV. 1934. No. 9 —10. Odor- heiu. Noszky J.: Die geolog. Verhaltnisse des mittleren Ipoly-Tales. Jahrb. d kgl. Ung. Geol. Anstalt fii r 1917 — 1924. p. 11. 1 36. Noszky J.: Hont és Nógrád vármegye geológiai viszonyai. — Dió geologischen Verhiiltnisse von Kom. Hont und Nógrád. Alagy városok és vármegyék monográfiája. 1934. p. 9 — 50. (nur un- gariseh ) ifj. Noszky J. jun.: Adatok az északi Bakony krétaképződményéi- nek ismeretéhez. — Beitrage zűr Kenntnis dér kretazischen Bil - dungen d(*s nördlichen Bakony. Földt. Közi. LXIV. f. 4- ti. p. 99—136. Bibliographica Géologica Hungarica 277 Pa])]) Ferenc: A Börzsönyi hegység középső részének eruptív kő- zeteiről. — Über (He eruptiven Gesteine im Zentralgebiet des Börzsöny-Gebirges. Földi. Közi. LXIV. p. 31—45. Papp F.: Bauxit a Zugligetből. — Bauxite nus dem Zugliget. Földt. Közi. LXIV. p. 266. Pávai Vájná F.: A csonka magyar föld új energiaforrásai. Mag.v. Orv. és Természetvizsg. XLI. vándorgyűlésének munkálatai. 1934 p. 230- — Neue Energiequellen (les versi iimmelten ungari- schen Landes. Arbeiten dér XLT. Wanderversammlung dér ung. Ár/le und Naturforscher. 1934. p. 230. (nur ungarisch). Pávai Vájná F.: A magyar gyógyulás új forrásai. — Neue Heil- (íuellen l'iir Ungarn. Uj vívmányok. 1934. No. 5. Pávai Vájná F.: Szent hagyományok. — Heilige Überlieferungen. Budai Najjló 1934. No. 1176. Pávai Vájná F.: Üj kőzetelőfordulások a Gellérthegyen és új szerkezeti formák a Budai hegyekben. — Neue Gesteins-Vorkom- men am .Gellért-Berg und neue tektonisclie Főimen im Budaer Gebirge. Földt. Közi. LXIV. f. 1—3. p. 1 —11. Bei ebért K.: A gyémánt keménysége. — (bér die Hárte dér Dia- manten. Terra. Tud. Közi. LXIV. p. 119 — 122. (nur ungarisch); Bei chert B.: A kőzetek rendszere. Az ásványok rendszere. — Eine Übersicht dér systematisehen Einteilung dér Mineralien u. Ge- steine. Kincseskönyv. Terra. Tud. Társ. kiadása. 1934. (nur un- garisch). Reichert R: A „mesterséges4* gyémánt. Über die Frage des syn- tetischen Diamanten. Terra. Tud. Közi. LXIV. p. 13 — 17. (nur ungarisch.) Reichert R: Néhány újabb adat hazai ásványelőfordulások isme- retéhez. — Neuere Daten zűr Kenntnis ungarischer Mineralvoi- komrnen. Földt. Közi. LXIV. p. 348 — 359. Reichert R.: Újdonságok a magyar ásványvilágban. — Neue Fun.de in dér ung. Minerahvelt. Term. Tud. Közi Pótf. LXV. p. 1—6. (nur ungarisejh) Reichert R. — Erdélyi J.: A Csódi-hegy ásványairól. — Über die Minerale des Csódi-Berges. Mát és Terra. Tud. Ért. LI. j). 426 — 442. Rozi o zsn ik P.: Adatok a Kazánszoros melletti Újbánya felsőkarbon szénteknőjének ismeretéhez. — Beitrage zűr OberkarbonmuLde von Újbánya (Baia Xoua) bei dér Kasanenge. Földt. Közi. LXIV. p 26—31. Sehick K.: A Tisza-Maros-Kőrös-Zagyva vizeinek elemzése. Hidr. Közi. XIV. — Analysen dér Wásser dér Tisza-, Maros-, Kőrös- und Zagyva-Fliisse. Zeitsohrift f. Hydrologie Budapest. XIV. S e h m » d t E. R.: A debreceni I. sz. kincstári gázos kút hidromecha- nikai viszonyai és az azokból levonható általános tanulságok. — Die hydromechanischen Verháltnisse des Debrecener ararischeu 278 Bibliographica Geologica Hungarica Gasbruimens No I. und die allgemeinen Lehren derselben. Bá- nyászati és Koh. Lapok. 1934. No 18. Schmidt E. R: A -pesiszenterzsébeti mélyfúrás sztratigráfiai vi- szonyai. — Die stratigraphischen Verhaltnisse dér salzhaltigen Tiefbohrung von Pestszenterzsébet bei Budapest. Földt. Közi. LXIV. p. 12—14. Schmidt E. R.: Szénhidrogének vándorlásáról. Bány. és Koh. La- pok. No. 19. — Qn the Migration of Hungárián hydrocarbons. Földt. Közi. LXIV. p. 278-282. ‘Sí gmond E.: Általános talajrendszerem vezetőelve és gyakorlati alkalmazása. — Praktische Amvendung des allgemeinen Bpden- systems des Autors. Földt. Közi. LXIV. p. 177—198. Sigmond E.: A magyar alföld szikeseinek jellemzése és osztályo- zása. A m. kir. földművelésügyi miniszt. „A magyar szikesek14 c. kiadványban. — Charakteristik und Einleitung dér Szik- (A1 káli-) Bődén des Ung. Alföld. In dér „A magyar szikesek'4 (=Die ung. Szikböden) betittelten Publ. des Kgl. ung. Aekerbau minis- teriums (nur ungarisch). S zá de e zk y-K ar d o s s E.: Über Habitusverháltnisse meehanischer Sedimentkomponenten. Mitt. Berg. u. Hüttenman. Abteil. au d. kgl. ung Palatin-Joseph Univ. T. VT. Sopron, p. 253—284. Szádeczky K. E. :1. Ven dl Miklós dolgozatait. Siehe noeh M. Vendl’s Abhandlungen. Szentes F.: Hegyszerkezeti megfigyelések a budai Nagykevély kör- nyékén. — Beit ragé zűr lektonischen Entwickelung d. Fmgebung des Nagykevély-Gebirgszuges bei Budapest. Földt. Közi. LXIV. p. íMfi. Sztrókay K.: Aranyosmenti homok Bisztróról. — Dér Sand des Arán yos-F lusses bei Bisztra. Földt. Közi. LXIV. p. 356 — 363. póteri Takáts T.: 1. Vendl A 1 a d á*r: A budapest környéki lösz- ről c. dolgozatát. — íSitGie Aladár Vendl’s Abhandlung: Studien ü. d. Löss d. Ilmgehung v. Budapest. Tokody L.: A pirít a (100), o (111), e (210), s (321) formákból álló kristályainak lelőhelyei. — Fundorte dér aus den Forrnen a (100/, o(lll), e (210), s (321) bestehenden Kombinationen dér Pyritkris- tál le. Anti. Mus. Nat. Hung. 1934. T. 27. p. 113 — 146. Tokody L.: Anglezit, cerusszit és wnlfenit új magyarországi elől'or- , dulásai — Neue Vorkommen des Anglesits, Cerussits und Wul- íenits in Ungarn. Földt. Közi. LXIV. p. 341 — 347. Tokody L.: Licze néhány ásványáról. — Über einige Mineralien von Lieze. Math. és Terin. Tud. Ért. 1934: rl'. Ll. p. 495 — 501. Vendl A., Takáts T., Földvári A.: A budapest-kömyeki löszről. Math és Terin. Ért. T. Lll. 1934. p. 713 — 787. — Studien iiber den Löss dér Fnigebung von Budapest. Neues dalim. I. Mineralogit; Beil. Bd 69. Abt. 1934. p. 117-182. V e u d 1 Aladár: A kepienceszéki medence szerkezete. Néhai Sclia- farzik Ferenc társszerzővel. A Magyar Tudományos Akadémia Bibliographiea öeologica Hungarica 279 Mathematikai és Természettudományi Értesítője. L. 1933. p. 559 — 571. V é n d 1 A 1 a d á r: Adatok a bükkhegységi paleolitok kőzettani is- meretéhez. A Magyar 'l'udományos Akadémia Mathematikai és Természettudományi Értesítője. L. 1933. p. 573 — 587. V e n d 1 Aladár: Böckh Húgó emlékezete; felolvasta a Magyar Tu- dományos Akadémia 1932. dec. 18-án tartott összes iiléséu. A Ma- gyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlék- beszédek. 1934. XXI. 23. szám. p. 1 — 35. — 5. — Nekrológ ü. d. korresp. Mitgl. H. v. Böckh. V e n (1 1 Aladár: Elnöki megnyitó (a kristályos palák képződéséről) a Magyarhoni Földtani Társulat 84-ik közgyűlésén. Földtani Közlöny. LX1Y. 1934. p. 46 — 57. Ven dl Aladár: Reambulation in dér Umgebung vöm Budaörs. Jahresbericht dér Kgl. lTng. Geologisohen Anstalt fii r 1917 — 1924. 1934. p. 43—46. Ven dl Aladár: Über die Umgebung von Szentendre, Leányfalu, Dunabogdány und Pomáz. Jahresbericht dér Kgl. ung. Geolo- gisehen Anstalt fii r 1917 — 1924. 1934. p. 101 — 192. V e n d I Miklós: Die Geologie dér Umgebung von Sopron. Geolo- giseher Fiihrer für die Studienreise (les Arbeitsausschusses des lnternationalen Verbandes forstlieher F o rsdhu n gs a n 1 1 la 1 ten ím Jahre 1934. Ven dl Miklós: Egy új iszapoló készülék — Ein neuer Schlámra- anparat. Math. és Term. Tud. Ért. 1934. T. 51. p. 335—377. Ve ndl Miklós: Kurze Zusammenfassung dér Geologie dér l mge- bung des Balatonsees. Mit besonderer Rücksicht auf das Bala- tonhochland. Geologischer Fiihrer für die Studienreise des Ar- beitsausscjmsses des Internatio(nalen Verbande forstlieher Forschmigsanstalten im Jahre 1934. V e n d 1 M.: F. die jiraktische Analyse in. d. neuen Sehlümmapparat. Math. és Term. Tud. Ért. 1934. T. 51. p. 378 — 402. Ve ndl Miklós: Vorlaufige Mitteilungen über die volumenprozen- tuelle Mengenbestimmuug von Mineralkomponenten mijttels Messung des vöm Anschliff reflektierten Lichtes. A Soproni Bá- nyáméra. Főisk. Bányász, és Kohász. Oszt. Közi. 1934. T. 6. i>. 285—288. Ve ndl M — Szádecky K. E.: Összehasonlító elemzések az új isza- polókészülékkel. — Vergleichende Untersuchungen mit dem Neuen Sehlümmapparat. Math. és Term. Tud. Ért 1934. T. 51. p. 403—424. Ve ndl M . — S zádeczky K. E.: Über den sogenannten grundsatz- lichen Fehler dér meohanischen Analyse nach dem Oden’sohen Prinzip. Kolloid Zeitschrift 1934. T. 67. Heft 2. p. 229 — 233. Vitális 1 : A Limnocardium varioeostatum n. sp. Math. és Term. Tud Ért. 1934. T. 51. p. 696—704. V itális I.: A Limnocardium sopi’oniense u. sp. Math. és Term. Tud. Ért: 1934. T. 51. p. 705-716. Bibliographica Geologica Hungarlca 280 Zsivny V. és Zombory L.. Berthierit Kisbányáról. Math. és Terin. Tud. Ért. T. LT. p. 506—511. Zsivny V, and Zombory L.: Berthierite írom Kisbánya Carpat- hians. Mineralogical Magaziné, London T. 23. p. 566 — 368. Zsivny V.: Az 1930.. 1931., 1932. es 1933. években leírt új ásvány fajok és ásvány varietások. Magy. Cliem. Folyóirat T. 83. p. 79.81, és T. 40 ii: 43 — 47: — i)ie lm Jahren 1930, 1931, 1932 und 1933 besehrie- l>enen neuen Mineralarten und Varietáten. Ung. Chem. Zeitschr. T. 38. pag. 79,81 und T. 40 pag. 43 — 47. Zsivny V.: A henburgi meteorkráterek és metcorvasak. Terin. Tud. Közi, Pótfüzetek. T. 65. p. 114 — 121. — Die Meteorkrater und Me- teoreisen von Henburg. Naturhist. Mitteil. Ergánzungshefte T. 65. pag. 114 — 121. (Nur ungarisch). Zsivny V.: Üj uránásványok Katangából. Neue Uranminerale aus Katanga. Term. Tud. Közi. Pótfűz. Naturhist. Mitteil. Erganz- ungshefte T: 65: p. 139 — 142 (Nur ungarisch). Zsivny V.: Szokatlan nagyságú földpátkristályok. Feldspatkrisalle von ungewöhnlicher Grösse. Term. Tud. Közi. Pótfüzetek. Natur- hist. Mitteil. Ergánzungshefte. T. 64. p. 136 -137. (Nur ungarisch) Zsi vny \\: A Zambézi Viktória vízesései. Die Viktória Wasserfálle des Zambezi Term. Tud. Közi. Pótf. Naíhist. Mitteil. Ergiinzungs- beftp T 64: p: 84 — 87 (Nur ungarisch:) PÓTLÁS — ERGÁNZUNG. Bányai J.: A székelyföldi ásványvizek. — Die Mineralwiisser des Székleilandes. Erdélyi Múzeum. 1934. T. XXX IX. No. 7 — 12. Bányai J.: Lucs ló mejjéke Ciucban* Erdély legnagyobb havasi lápja. — Dér Lucs-See in Ciné (Széklerlaml), das grösste alpine Moor Siebenbüígens. Székelység. T. IV. 1934. p. 92. Bányai J.: Mágneses szikla a Hargitában. — Ein magnetischer Felsen im Hargita-Gebirge, Székler-land. Székelyseg. '1'. IV. 1934. ]). 18. Hojnos R.:^ Verslag over cen mikropaleontologiscb omlersoeck van sedimentaire gesteenten nit Colebes. Verhandlingen van Hét Geol. M i jnbomvkuiulig Genotschap voor Nederland en Kolonie. 1934. Deel X . Feró nézi S.: Székelyföld kihalt és kihalófélben levő emlős állatai. Die ausgestorbcnen und iin Aussterben begriffenen Saugetiere des Széklerlamles. Székelység. T. IV. 1934. it. 4. Csík ni. (Szerkesztő). FO LDTANI KÖZLÖNY Bánd LXV. kötet 1935. október— december Heft 10. — 12. füzet. ZALAVOLGYI PONTÚÉI HOMOK SZEDI M ENTPETROGRA- FIAI VIZSGÁLATA. Irta: Sztrókay Kálmán dr. SEDIM ENTPETROGIÍ APH ISCHE STUD1EN AM PONTI- S: HEN SAND DES ZALA-TALES.* Von: K. Sztrókay. A Dunántúl területének tekintélyes részét, helyenként tetemes kifejlődésben, — mint ismeretes — fiatalabb neogén tengeri üledék borít ja. A legújabb idevágó geomorfológiai és őslénytani vizsgálatok eredményei alapján, ezeknek az üledékeknek kialakulása — főleg a Dunántúl területének északi felére vonatkozólag — nagy részben tisztázottnak tekinthető. Az üledékcsoport zömét létrehozó pontusi tenger feltől tődése után a levantikum elején, denudációs idősza- kot tételezünk fel. E ciklus folyamán a nyugatról lefutó ö> folyó- rendszerek erodáló munkája közben a területen vulkáni működés is zajlott le. Majd amidőn a Duna Budapestnél a levantei kavics- deltába medret vágott, a Dunántúlon újabb akkumulációs folya- mat állt elő és a letarolt, eléggé lapos térszínen létrejöttek az is- mert, nagy kavics-takarók, mint törmelékkúpok. A pleisztocénben újabb denudáeió következett be, amikor a felsőlcvantei kavicsta- karók eróziójával és a lösz-hullással körülbelül kialakult a terület mai térszíni képe. Erre az időre esik a kialakult Balaton-meder felől hátráló „alsó“ Zalának az az eróziós munkája, melynek ered- ményeképpen a folyó elérte Tűrje község vidékét és az „ős“ Zala vizének nagy részét délre irányította. Így jött létre a pleisztocén elején Zalabér-Türje-Zalaszentgrót községek között a folyó futásá- ban az a merész irány vátoztat-ás, meyet mint a .,folyó-lefejezés“ példáját szokás említeni. A Zala, mely annak előtte a Marcal irá- nyában, a Kismagyaralföldön keresztül vitte le vizét a Duna felé, különösen a kaptura vidékén, Tiirje-Zalaszentgrót között, a sza- kaszjelleg-változásnak jól megfigyelhető tantijeiét hagyta vissza. Az alsó-Zala első völgykitöltése a kavicstörmelékkúp anyagából származik, melyből — újabb völgybevágódás után — az a folyó Ausfühvlicher deutscher Auszug auf Seite 288. 282 Sztrókay Kálmán terrasz alakult ki, mely ma Türjétől Zalaszentgróton-Zalaszentlász- 1 ón Kehidán át kb. Zulacsányig a folyó halpartján végigkövethető, ií/z a szinti a folyó jobbpartján nem, vagy néhol csak nagyon bi- zonytalanul mutatható ki. Ma a Zala szóles, 2 — 5 krn-es lapos völgy- síkon, merész meanderekben, itt-ott szabályozott mederben viszi le vizét a Balatonba. Jobbról-balról 100 — 300 m magas K- — D irá- nyú, párhuzamos pontusi homokhalmok kísérik völgyét. C hol no ky J. vizsgálatai szerint e doml -sorozatok deflációs felszínre valla- nak. Mivel e dombvidék beható megművelés alatt áll (főleg szőlő, szántóföld és erdő borítja), jó feltárás rajta alig akad; a legtöbb mélyebb útbevágásban és vízmosásban az eredeti kőzet homokos lösszel is keveredik, úgyhogy szétkülöníteni őket ritkán lehet. A mellékelt térképvázat (60. ábra.) a fent említett Zala-forduló területéről készült, meynek jobb feltárásit helyeiről származnak a petrográfiai vizsgálatok folyamán feldolgozott minták. # * * Fig. 60. ábra. Geol. térképvázlat a Zala-forduló vidékéről. 1. Alluvium. 2. Pleisztocén kavics terrasz. 3. Pontusi rétegcsoport. 4. Feltárások. Geol. Kartenskizze dér Gegernl (les Zalaflusses. 1. Alluvium. 2. Pleisto- ziine Seb ot ter-Ter ra sse . 3. Pöntischer Scbiclitenkomplex, 4. Auf- schlüsse, die die unlcrsuchten Sande lieferten. Zalavölgryi ponlusi homok vizsgálata 283 xV budapesti Pázmány Péter tudományegyetemi ásvány-kőzet- tani intézetben a Balaton körüli és az észak-kisalföldi politikum kőzettani vizsgálata folyamatban van. E két terület feldolgozásá- hoz csatlakoznék kiegészítésül és részben mintegy tájékoztatásul a fenti Zala-forduló vidékéről vett homok-minták vizsgálata. A folyó jobb partján, mint a térképvázlat is feltünteti, a völgytalp alluviuma felett mindjárt a politikum üledék rótegsoro- za Iából álló dombok emelkednek. 10 dombokon itt-ott lösz-szerű képződmények nyomozhatok ki, azonban ezek határa egészen el- mosódó és bizonytalan. A balpartot, mint említettem, kb. 25—17 m magas pleisztocén kavicsterrasz kíséri, melynek szélei alól min- denütt kibúvik a finomabb szemű politikum. Távolabb, keleten a ha Ipart leiépítése hasonló a szemköztihez. A jobbparti homokhal- mok oldalában, Aranyod és Zalaszentgrót községek felett jó és friss feltárásoki a bukkantam, melyeknek kőzetei szolgáltatták az alábbi vizsgálatok anyagát. Az Aranyod község melletti ,.Zsidógödör“ fe- lett a 2(1 — 30 m magas falú homokbánya anyaga vöröses, laza ho- mok, limonitos ál-rétegezettiséggel; benne helyenkint (i — 10 cm-es egészen elvékonyodó rozsdaszínü agyag-szalagok figyelhetők nieg(l.) A Zalaszentgrót feletti „Sárközi" útbevágás fala — amennyire meg lehetett figyelni — egyöntetű, világos-szürke, egészen laza „folyós" homok, ökölnyi mészgu mokka 1 (11.). A mechanikai összetételt szitasorozattal és iszapolással (pi- petta) állapítottam meg. A szitálási eljárás és a frakciónként! bro- moformos szétkülönítés eredményei az alábbiak: VCS cs MS FS SFS > -1Ö ó 1 o in 05-0-25 0-25-0-12 0-12- > I. Aranyod 0 07 017 9-28 60-02 3030 99-84° o — 20-58 1-61 2-98 2'86 «nehéz« részlet frakción belül — 0-03 015 1-19 0-88 2*25° 0 «ncliéz,v rész- let frakcíószázaléka a^ egész anyagra vonatkozik. II. 0'21 0-52 58'90 31-98 7-37 98-98% Zalaszent- — 3-10 1-92 395 4-56 grót — 0Ö2 1-13 1-30 0-34 2* 79% A homok összetétele meglehetősen egyenetlen. A sajátságok még sokkal szembeszökőbbek, ha a fenti erdményeket az alábbi egyszerű ábrán tüntetjük fel. (01. ábra.) A ferdén csíkozott me- zők az egyes szemnagysági osztályok súly-százalékát, a kitöltött fekete oszlopocskák a bromoformmal elkülönített, nehéz ásványcso- portok százalékos mennyiségét tüntetik fel. 284 Sztrókay Kálmán Az eddigi geológiai kutatások szerint a fenti két feltárásból jellemzett homoküledék is a pontusi tenger feltöltődési produktu- ma. A nyugatról lefutó ősfolyó-rendszerek számos ágra szakadoz- va keletre kinyúló deltákat építettek. A folyórendszerek legdélibb tagja a politikum végén el is zárta kb. azt a vonalat, melyet a mai Keszthely és Gleichenberg melletti alaphegység-rögök között von- hatunk, és létrehozta a Kisalföld öblét. Ennek folytán természetesnek látszik, hogy a zártabb öbölben a csendesebb vízmozgás a folyók hordalékának egyenletesebb kiej tését eredményezte s az említett deltasorozat zavartalanabbal foly- tathatta kelet felé fenéképítő munkásságát. A Dunántúl pontusi delta-üledékeinek meglehetősen egységes és nagy kiterjedésére szolgáljanak még magyarázatul a következők: 1. egyes kutatók (1;15) tényként azt állítják, hogy földtörténeti szempontból a jelenkori deltaképződmények rendelleneseknek mondhatók és alkalmatlanok az összehasonlításra, mert a negyedkor óta kialakult rendkívül magas kontinentális domborzat a delta képződmények vízszintes és függőleges redukcióját eredményezte, 2. más szerzők ez irányú kutatása azt bizonyítja, hogy azért jut pl. az euráziai oligocén és miocén üledékek közt a delta-képződményeknek oly jelentős szerep, mert lényegesen alacsonyabb szárazföldi domborzat ehhez egyik elengedhetetlen feltétel volt. Azonban a teljes mechanikai összetételt az előbbi eredmények még nem tüntetik fel. Ha az üledékek analíziséről teljes képet akarunk kapni, akkor szükség van a finomabb szemnagysági el oszlás eredményeire is. A homoknak mechanikai analízisét isza- pok) eljárással, pipetta-módszerrel egészítettük ki. A teljes elem- zési eredmények az alábbiak: Átmérő mm-ben Durchm. in mm Súlypercent II - —0 1 0-1 -005 0 05 -0-02 0-02 —001 001 -0 005 0005 - 0-002 0-002— > > -10 "r 1 0 -0-5 05 —025 0-25 - 007 017 9-28 6002 13-50 11-44 305 1-24 0'53 0-27 027 0-21 0- 52 5890 31-98 2-35 237 1- 66 073 0-18 004 004 99-84 98-98 A feltárások homokjai szemnagysági összetétel szempontjá- ból nagyon különbözők s nagyon valószínű, ha több lelőhely anya- gát vizsgálhattuk volna meg, a szemnagysági eloszlás még több Zuluvölgyi pontusi homok vizsgálata 285 és rapszodikusan fellépő különbséget mutatna ki. Hogy e delták építődése közben különböző foly óáradások, hordalék- és sebesség- ingadozások voltak, mi sem bizonyítja jobban — a fenti, alig 1.5 km távolságra lévő két feltárás anyagának analízisén kívül mint az, hogy a homokban sok helyütt kavicsosabb részletek, va- lamint egészen finom agyagos betelepülések is találhatók. Az agyagrétegek néhol több méter vastagságot is elérnek, amit a la- kosság ki is használ. Klet mutatja a térképeken jelzett több tégla- vető. Azonban az égetésre alkalmas agyag hamar kifogy, illetve homokos lesz. Ma Türje-Zahiszentgrót környékén már csak felha- gyott, növényzettel ellepett téglaégetőket találunk. I jakban i gyűj- tés óta, a Zala halpartján, a pleisztocén terrasz alatt isirét termel- nek ki agyagrétegeket téglaégetés céljából. 60 70 % VCS cs US FS Fig. 61. ábra. A finomabb összetételű homok lelőhelyén (I. Aranyod) szintén megtaláljuk az agyag-közbetelepiilést, mely azonban itt elenyésző- en csekély kifejlődésíi. A homokfalon különböző magasságokban végighúzódó, szalagszerül ő — 10 cm vastag, cl vékonyodó roz'-davö rös agyagrétegecskék vizsgálati eredményei az alábbiak. Mivel az agyag nagyfokú karbonáttartalmat árult el, a szuszpenzióban sta- bilizátort kellett alkamazui. A tiszta vízben '•zuszpendált mintával szemben az 0.005 n Na-oxalátos közeg nagyfokú, zavartalan disz- perzitást mutatott. Ezen az úton lefolytatott pipettás analízis érté- kei: átmérő mm-ben Durchm. in mm- súlypercent > -01 323 01 —005 363 0 05 —0 02 18-50 0 02 -001 20-63 0.01 ' — 0005 17-50 0-005 0 002 14 66 0002— < 2185 100.00 Az alább 62. sz. ábrán az „a“-jelzésű görbe futása világosan visszatükrözi az agyagrétegek szemnagysági összetételét és feltün 286 Sztrókay Kálmán t éti a nagy különbséget az anyakőzet 0.1 rnrn-es szemnagyságon aluli analitikai eredményeivel szemben „b‘\ A dunántúli politikum deltaképződményeinek .jellemzésénél szükség van az ásványi összetétel vizsgálatára is, mely mint' látni fogjuk az üledék genezise szempontjából nem érdektelen erednie nyékét tüntet fel. Ezek az eredmények röviden a következők: A kőzetek ásványos összetétele nem változatos, de annál jel- legzetesebb. Nem keresve a ritkaságokat, a szereplő ásváuytársaság tagjai íkb. a gyakoriság fogyó sorrendjében): kvarc, földpátok, csillámok, gránát, opak szemek, sztaurolit, diszlén, amfibol, epidot turmalin, rutil, zirkon, augit. A kvarc- szemek legnagyobb része teljesen színtelen, víztisztn. Azonban akad köztük sárgásra, rózsaszínűre színezett is. Nem rit- ka a zárványos szem sem. Zárványként különböző körvonalú opak szemocskék, néha osillámpikkelykék figyelhetők meg. Gyakran a szemek l'eketésszürke fűzérsz.eríí zárványsoroktól csíkozottak és teljesen zavarosak. Unduláló kioltás is előfordul. A szemek általá- ban élesek, szögletesek, a kopottságnak némi jele csak a két leg- durvább szemnagysági osztályban volt megfigyelhető, különösen a 11. sz. zalaszentgróti mintánál. Zalavölgyi pontiisi homok vizsgálata 287 A földpútok általában mállóitok, zavarosak; még a leglrissebb ízeinek is szerieitesedettek. Legnagyobbrészt finom, vékonylemc- zes ikrek, alacsonyabb törésmutatóval. Az ortoklász aránylag ritka. Külön ki kell emelni, hogy a mikroklin igen gyakori. A mikroklin remek rácsos szerkezetű szemecskéi is igen >izerieitesedettek. Né- hány pertites szemecske is előfordult 1.523 < n < 1.537 törésmuta- tóval. A csillámok mennyisége a II. sz. homokban .jelentékenyebb, úgyhogy itt sorrendben a kvarc után kell helyeznünk őket. A na- gyobb szemnagysági osztályokban 1 — 2 mm-es lemezek sem ritkák. Vannak sötétbarna, nem pleoehroós, néhány fokos tengelyszögű biotitok, ezenkívül friss, felleveledzett szélű, színtelen muszkovit pikkelyek is megfigyelhetők kb. (50- 70"-os tengelyszöggel. Leggya- koribb a kifakult, színtelen, foltos kioltásé biotit. Ilyenkor a ket- tőstörés gyengébb. A csillámok közt jelentős mennyiségű a zöld- és halványzöld színű, nagyon alacsony kettőstöresű, közepes vagy kis tengelyszögű lágyesillámfajta is (klorit). A (/róndí-szeniek élesek, szilánkosak; színtelenek vagy hal- vány rózsaszínnek. Többnyire kettőstörő zárványokat tartalmaz- nak. Az opak szemek java része alaktalan limonit, mely néha más szemeeskéket is összetapaszt. Az 1. sz. lelőhely kőzetének két leg- nagyobb szemcseatmérőjű osztályát legnagyobb részben limonit- s zeniek és csillámlemezek alkotják. Mognetit meglehetősen ritka: mikroszkopos vizsgálat alá csak erős elektromágnessel sikerült több szemet öszegyüjteni. A vizsgált homokok igen jellegzetes elegyrésze két fontos ás- vány: a sztaiiro. it cs a ( liszten . A bromoformmal elválasztott nehéz frakcióban integrációs asztallal, rögzített készítményen mért meny- nyisógük: sztaurolit díszt én 8.2% 4.(5 % ) 12-8"o Ezek az értékek támasztják alá az eddigi megállapításokkal egybehangzóan azt a tényt, hogy a pontusi feltöltődés nyugatról, az Alpok területéről történt. A sztaurolit-szemek éles szilánkok, friss törési felülettel. Tö- résmutatójuk valamivel nagyobb 1,74-nél. Pleoehroizmus szembe- tűnő: o -j- b halvány szalmasárga, c = vöröses vagy barnássár- ga. Néha zárványosak. A disztén-szemek teljesen színtelenek, oszloposak vagy izo- metrikusak. Elhatárolásuk a legjellemzőbb bélyegük: a kitűnő ha- sadások folytán lépcsősek, szögletesek. Törésmutatójuk közel 1.74. Nagyon gyakoriak bennük ovális, szögletes opak zárványok. A sze- mek a vizsgálatkor majd mindig az első véglapon fekszenek, mely- 288 Sztrókay Kálmán re merői égésién lép ki a negatív hegyes hiszektrix; az optikai ten- gelysík a (010) hasadási vonallal 28 — 30n-ot zár he. Az amfibolok némelyike színtelen, legtöbbje azonban fűzöld- színü. Külső alakra prizmák, prizmatöredékek; a c-tengely irányá- ban a hasadás miatt mindig erősen csipkézettek, íü részes szélnek, szálkásak. Az oldalakon a keresztelválás folytán lépcsős elhatáro- lásnak. Kioltás c : c = 13 — l(in; Bxa = fl; 1, 620 XnX 1,657. Pleochr. c = halvány kékeszöld, I c halványabb, majdnem színtelen. Az epidot szintén még gyakori összetevője a nehéz részletnek Leginkább zömök oszlop, jó hasadással. A törésmutatók kévést el 1,74-en felül vannak. Apró zárványok gyakoriak. Pleochr.: í> = színtelen, n 4- c = gyengén zöld; vagy f> = sárgászöld fl 4- c •= citromsárga. Mindig jó opt. tengelyképet ad, tengelysík J_ a ha- sadásra, Bxa = a. A túrni ali-n állandó elegyrész a lazatörmelékes üledékekben, csak mennyisége szokott változó lenni. A vizsgált homokmintákban már a ritkább elegyrészekhez kell számítanunk. Oszlopoeska vagy ennek töredéke minden szem, terminális formák ritkák. Az apró, opak zárványszemek gyakorta egészen kitöltik az ásvány belsejét Pleochroizmus roppant erős: s = világos barnás-rózsaszín, co — majdnem átlátszatlan sötétbarna; vagy s — szürkéssárga, w — sötét, kávébarna. Butit -szemek élőfordulása már nem gyakori. Még a II. mintában aránylag többet lehetett megfigyelni. Sötét vöröses-mé?.- sargák; töredékek vagy orsószeni oszlopocskák. Pleochroizmu ; ritka: £ = vöröses mézsarga, co világosabb gyantasárga. Zirkon szemekből csak néhány került tárgylencse elé. Kis, zömök oszlopok, töredékek. Néha a prizmaélek kivehetők. Zárvá- nyosak. Színtelenek, erős fénytöréssel, c = c. Az aiif/it szemecskéi nagyon ritkán fordulnak elő. Kis >ütét- zöhl oszlopocskák, a hasadás szembetűnő nyomaival, opak zárvá- nyokkal. c : c = kb. 42—44° Összefoglalás: 1. A megvizsgál pontusi homokminták szemnagyság] össze- tétele és a közeli (ca. 1,5 km-nyire fekvő) kőzetek igen különböző elemzési eredményéi alátámasztják azt a feltevést, hogy ez az iilo- ( 1 ékso r oza t dél ta képződ mény. 2. Valószínű, hogy a mai térszint nagyrészben a defláció ala- kította ki, a megvizsgált laza üledék azonban eredeti helyén van, mert a koptatottságnak legkisebb jele sem enged deflációs mozgásra következtetni. 3. Az ásványos összetételben aránylag nagy százalékban sze- replő két elegyrész: a sztaurolil és a (lisztén kétségen kívül a mel- lett bizonyít, hogy az üledék anyaga legnagyobb részt az Alpok metamorf kőzeteinek területéről származik. Zalavölgyi pontusi homok vizsgálata 289 Ov ©szült ii Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem Ásvány- kőzettani 1 ntézetében.) • • # ])ic kiéi ne ung. Tiefehone ist von jüngeren neogenen Sedimen- ton bedeckt. I)er grösste Teil dicses Gebietes wurde nacb AulVehut- tmig des pontischen Mceres im lcvantischen Zeitalter deiiudiert, Diese Erosimi ha tton die von Westen herabfliessenden l rtlüsse in jener Zeitperodo verursacht, als aneh die Hasalt \ nlkane im 1 ran>‘- danubien ibre Tatigkeit ausübten. Die nacb NO ablanfenden FliiSs systeme schichteten spáter auf dér donndierten Oberfláche rnách- lige Sehotterdei ken auf, die heute vöm östlichcn Fusse dér Alpon am ganzen nördliehen Teile des Transdanubiens aufzufinden sind. Das südlichste Gl:ed des Urfluss-Svstems war dér Fr-Zala-Fluss, mit cinci Flussrichtung von SW nacb NO. Spiiter, am Anfange des Pleitozans, entwiekelte sich dér heutige Zala-Fluss dadurch, dass vöm Balaton-See her ciné Captur ent«tand, die cinen Teil dér "Was- •íermenge ch's Ur-Zalaflusses in dér heutigen Flussrichtung, von N nacb S ableitete. Südlich von dieser Captur ist keine be-ondere Denudation melír zu ’neobachten, das Terrain besteht aus 200 — 300 m hőben Htigeln von pontisebem Sande. Die untersuchten Sande liefertcn die Aufschlüsse am rechten Ffer des Flueees. zwischen den Gemeinden Arányi d und Zalaszent- grót. (Sielie Kartenskizze, Fig. 00.). Über die mechanische Zusammensetzung dér 1 esproc’ionou Sande berichten die Tabellen auf Seite 283 u 284 und Figur 01. Die einzelnen Wertje wurden mittels Sieb- und Pipettenmethcde br- stimmt. Die Resultate weiseu darauf, d ;ss die untersuchten Sande typischen Deltaablagerungen angehöi cn, die aus Sandschichten mit verschiedener Korngrösse und au eh von Toneinlagerungen aufgebaut sind. Die mechanische Zusan mensetzung solch’einer Toneinlagerung. bestimmt mit dér Pipettenmethode in 0,005 Nor- mal Na2C,04 Lösung, zeigt die Tabelle auf Seite 285 (ibre Summen linie sielie Fig. 62. „a“-Kurve; die Kurve „b“ zeigt dagegen die mechanische Zmammensetzung des jen igen Sandes, in dem dér Tón eingelagert ist.) Die Pürgebnisse dér mineralogischen Fntersuchung kőimen 1‘olgend kurz zusammengefasst werden: Die einzelnen Prolién sind an Mineralarten nicht etwa reich, doeh die Gemengteile charakteristisch. Die wiehtigen Gemengteile, annahernd in Reihe ihrer Haufigkeit, sind folgende: Quarz, Feld- spiite, Glimmern, Gránát opake Erzen (Limonit, Magnetit) St.au- rolith, Disthen, Hornblende, Epidot, TurmaHn, Rutil, Zirkon, An- git. Sehr wicbtig scheint das relativ haufige Auftreten des Stauro- lith und Disthen zu sein. Messungen mit (lem Iutegrationstisch ergaben, dass ibre prozentuelle Menge in dér mit Bromoform s-- parierteu Fraktion betrágt: 290 Sztrókay Kálmán Stuurolitli _____ S ,, j l2 g 0/o Distlien — — — — 4,6/o J Alis den sedimentpetrogvaphisclien Untersuchungen kaim nlsn i'olgendes festgestellb werden: 1. Die mechanisehe Zusammenset- zung und die Komgrösse ihre Abweichungen in benacliba rten Fundstellen, sowie die Toneinlagerungen sprechen dafür, dass die Sande einer Deltaablagerung angehören. 2. Die lieutige O'berfláche ist durch Deflation ausgeformt, doeli die untersuchten Sande des Hügellandes befinden síeli ári Stelle dér Sedimentation, denn die Abnutzung dér Sandkörner zeigt keine Spuren einer Beweguu? durch dem Winde. 3. Die imneralogische Zusammensetzung, be- sonders das relatív haufige Auftreten von Staurolith und Distlien, beweisen zweifellos, dass 'das Gesteinsmaterial dieser transda- nubischen Sediniente aus dem Gebiet dér Alpen herstammt. (Alis dem Mineral.-petrogr. Institute dér Königl. Ung. Petrus Páz- mány Universitát zu Budapest. 1935.) # # IRODALOM — LITERATUR. 1. Barrel, 9.: Criteria fór the recognition of ancient delta deposits. Bull. Geol. Soc. Amer. 1912. 23. 2. Cholnoky 3.: A Balaton hidrografiája. Bp. 1918. (A Balaton tud. tan. eredni, etc. I. k, II.) 3. Correns, W. C.: Die Sedimente dér aquatorialen atlantíschen Ozeans. (Wíssenschaftl. Ergebn. d. deutschen atlant. Expedition auf dem Porseb.- u. Yermessungs-Söhiff „Meteor".) Bd.III./ III. 1. A. 1935. 4. Edelman, C. 11.: Diagen. Umwandl.-ersoheinungen an detriti- schen Pyroxenen u. Anipbibolen. Autoref. Fortschritte d. Min. Krist. etc. XVI. 67. 5. Edelman, C. II.: et Van Bárén, F. A.: La petrographic des sables de !a Meuse Neérlandaise. Sedimentpetrologrsohe Onder- zoekingen, 11. (Mededeelingen vau de Landbouwhoogeschool. Deci 39. Verhandeling 2.) Wagen ingen. 1935. 6. Peren czi 1.: Geomorf. tanulni, a Kismagyarall'öld D-i öblében. Földi. Közi. 54. K. 17 7. Ha Iává ts (iy.: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája. ( A Balaton tud. tanulni, eredni. I. K. L/l,) 8. Kéz A.: A balatoni medencék és a Zalavölgy. lenn. 'Ind. Közi Pótfűz. 1931. 63. k. 2—3. sz. 9. La r se n, E. S.: and Germán, H.: The microscopic determ. of the nonopaque minerals. 1934. A .Jósva patak felső völgye 291 10. Lóczy L.: A Balaton környékének geol. képződni. stl>. (A Balaton tud. tanulni, eredni. I. k I./l.) 11. Löreulhey 1.: Adatok a balatonmelléki pannoniai kom rétegek faunájához és sztratigrafiai ismeretéhez. (A Balaton tud. tanúim, eredni. I. k. I./l.) 12. S ii in e g h y .1.: Földtani niegf. a Rába-Zala közé eső területről. Földt. Közi. 53. k. IS 13. S ii ni e g h y .1,: Zalaegerszeg környékének levantei korú képződni. Földt. Közi. 55. k. “217. 14. Troivbridge, A. C. and Shepard, F. P.: Sedimentation in Massaehusetts Bay. .Imiin of Sedinient. Petrology. Vol. 2. 1932. l.'i. Wetzel, W.: Sedinientpetrograpliie. Fortselir. d. Min. ete. VIII. 1923. « • * A JÓSVA PATAK FELSŐ VÖLGYÉNEK GEOLÓGIAI LEÍRÁSA. Irta: Jaskó Sándor.* DIB GEOLOGISCHEN VERH Á LTXISSE DBS OBEREN JÓSVA- TALES. Von S. Jaskó. A Göinör-Tornai mészkdvidék nagyrészét Böckh H. (1) és Vitális .T. (7) majdnem harminc évvel ezelőtt vette fel geoló- giáikig. Sajnos csak az északi térképlapokat dolgozták, fel. a karszt- vidék 4(i(i5 sz. térképre eső részét már nem. Keleten csatlakozik hozzájuk Pálfy M. a Rudabányai hegységet leíró munkája (5). Dél felől, a sajóvölgyi neogén medence irányából pedig Schr é- t’er Z. haladt egész Jósvafőig. hogy kapcsolatba jusson a fent em- lített felvételekkel (6). Nevezett munkák nem ölelik fel az egész karsztvidéket, hanem egy nagyjából háromszög alakú, körülbelül lt’0 km2 nagyságú terület: Jósvafő, Teresznye, Szia és Petri köz-é- gek vidéke, feldolgozatlanul maradt a felvételezett területek közé ékelve. Erről a vidékről több, mint hatvan éve egyetlen feljegyzésünk sínes a geológiai irodalomban. Támpontot csupán Fa e tér le fel- vétele s rövid jelentéseinek idevonatkozó pár sora (2), valamint H o eh st éttér vázlatos utijegyzete (3) nyújt. Szinte meglepő tény, hogy csonkahazánk egyik geológiailag legérdekesebb és feltá- rásokban bővelkedő vidéke mostanáig geológiai szempontból is- meretlen. Előadta a Földtani Társulat 1935. okt. 2-i szakülésén. 292 Jaskó Sáiulo r A hiány pótlására Schréter Z. felvételéhez csatlakozva é-> feljegyzéseit követve**, a kérdéses területnek kb. egyharmadát be- jártam és térképeztem 1935. nyarán. Munkám eredményéről a kö- vetkezőkben számolhatok be. Alsó triász. A .Tósva patak völgye alsó triász képződményekben fejlődött ki. Petidből Jósvafő felé haladva az új országút bevágásaiban szinte megszakítás nélkül kitűnő feltárásban keresztezzük a réteg- sort öt kilométeres útszakaszon. Petii községből nyugat felé kiin- dulva werfoni rétegek lemezes, szilánkos mészkövét látjuk, melyre egységes ki fejlődési! 2(10 m vastag agyagmárga települ. Ez utóbbi fedőjében Jósvafő környékén nagy kiterjedésben eampilli lemezes mészkövek települnek, helyenként kloritos, agyag palás, betelepü- lésekkel s vastagságuk az 5—000 m-t is meghaladja. <0 i Srjh'wkos mészkő. A se isi emelet legmélyebbnek ismert tag- ja a Petid Ny-i végén a malomnál jól feltárt, de a dél felé elterülő lapos dombok barna agyaga alól is több helyen előbukkanó, ka lei t- (M ékkel átjárt, szürke színű, lemezes, szilánkos mészkő, amelv aránylag nyugodt települése ellenére is erősen metamorfizált kőzet. I gen apróra töredezett len ezkéi szilánkokra esnek szét; helyenként ívesen görbült Ilhizocora/!hnn-?Y,ev\i kaleitos erek hullanak ki be- üde. A nagyobb kőzetdarabok réteglapjait a kőzetet átjáró) erek hullámos csomóssá teszik. b) AcDiagmárqa. Petiitől 700 rn-re Ny-ra az országúton, a szi- lánkos mészkő fedőjében egységes kifejlődést! agyagmárga települ. Kékesszürke. «árga és vörös padjait több kőfejlő tárja fel. A ré- tegfel illetek olykor itt is csomósak a különböző kövületnyomoktól, de a kőzetben semmi, telér nincs s nem is töredezett úgy, mint a lekiije. Az országúitól E-ra széles ívalakban búvik a felszínre, dél felé a Domolaház hegyet valószínűleg telje-en ez alkotja (itt rosz- szak a feltárások); Petidtől délkeletre is kibúvik néhány kisebb foltban. Jósvafő közelében mégegyszer megjelenik az országút mentén a vörös agyagmárga, mely felső részeiben, sok muszkovitot tartalmazva, palás homokkőbe megy at. A Jósvafő-Petrii országéit E-i oldalán levő kőfejtők sárgás- zöld márgájából Kerekes József egy. gyakornok úr több kövületet gyűjtött, melyekből Dr. Kút áss y Endre egy. m. tanár úr n következő fajokat határozta meg:* * Turbo rcctecostutus llajuer, ** S c b r é t e r Zoltán főgeológus úrnak ezúton is köszöneté- in et fejezem ki bejárás megkezdésekor nyújtott értékes tanácsaiért. * A gyűjtött kövületek feldolgozását Kutassy E. egv. magán- tanár úr volt szíves vállalni s a teljes kövületjcgyzéket ö lógja leírni. Itt csak az eddigi meghatározott jellemzőbb es jobb megtartású ala- kokat említem meg szíves közlései nyomán. A .Tósvn ]>;it;ik felső völgye 293 és fekete színű, kalciterekkc 1 l:ő*égcsen átjárt mészkövek tartoznak GervlUeia m.i/tifoides Sehloth., M.i/ojthorki laevignta ti o 1 d f., Anodnntophora fnssacnsis \Y i s ni. c) Lemezes mészkő. Vékonyan rétegezett, lemezes, sötétszürke ide; melyek helyenként alárendelten kloritosudott szürke palákkal s gumós, barnásszürke. erősen agyagos márkákkal váltakoznak. Aránylag ez a rétegese port a leggyűrtebb, a rétegek többhelyen élükön állnak, másutt kaotikusán összegyűrve, kis redőkben tor- lódtak egymásra. A lemezes mészkő .jó bű tárását a Jósvafő-Petrii l ig. 63. ábra. Partfalbevágás a Jósvafő-Petri-i országút mentén. Lm — lemezes mészkő. Ap = agyagpala. országút mentén találjuk meg kb. két kilométeres szakaszon, kü- lönösen a 200. és 191. magassági pontok táján, valamint Petidtől LNy-ra a ^lagas-galya és a Hegytető déli lejtőjén, ahol nagy terü- leten bukkanik a felszínre. Az országút 191-es pontjától északra az 294 •Taskó Sándor átjáró kaiéit telérek igen vastagok s a felszínen deciméiért is meg- haladó tejfehér mészpátda rabokat gyűjthetünk. Jósvafőn a falu déli szélén levő kőfejtőben másfélméteres agyagpala réteg települ a sötét lemezes mészkő közé. Hasonló agyagpalák előfordulnak a Láz-tető lejtőjén több helyen is, de mindenütt igen alárendelten. A 3G4-es háromszögelési pont nyergében, az Almás-szöllőbe vezető úton, a felszínen heverő fekete lemezes-mészkő darabjainak felüle- tén rengeteg kövület mái lőtt ki. Leggyakoriabbak Myophoria cos- tata Zen k., Myophoria Goldfussi A 1 b., GerviUeia mytilloides Sehloth. Nevezetes, hogy a M. Goldfussi már az anisusi emelet- re utal, míg a többi kövületek a szittya rétegek alakjai. A eampilli lemezes mészkő legalsó rétegeit padosabb. kissé lilás árnyalatú szürke mészkő rétegek alkotják 10 — 15 méteres vas- tagságban. helyenként bőveu tartalmazva igen apró kövületeket. A lilásszürke mészkő váltakozó rétegekben megy át a seisi agyag- márgába. big. 64. ábra. Jósvafő és a Tohanya-bérc környéke. l.= vörös agyag. 2 = forrásniészkö, 3 középtriasz fehér mészkő, 4 középtriasz (ani- snsi) sötétszürke mészkő, 5. = alsó triász (eampilli) lemezes mészkő. Középső triász. Az alsó triász vékonyan rétegezett lemezes mészköveivel és paláival szemben a középső triaszt igen vastagpados, gyakran alig felismerhető rétegzésű tömör mészkövek alkotják. Az alsó triász képződmények a völgyekben bukkannak napvilágra, a közép-triász mészkövek a magas fennsíkokat képezik, l'gy kifejlődésük, mint elterjedésük egységes és egyszerű. A zömét fehér mészkő képezi, helyenkint kristályos dolomit betelepülésekkel, a fekiiben véko- nyabb rétegben barnássá rga és sötétszürke mészkő telepszik, mely helyenként éles határ nélkül megy át a eampilli lemezes mészkőbe. A Jósva patak fölső völgye 295 /. .In isiisi emelet. a) Vastagpados , sötétszürke mészkő. A középső triász legalsó tagja vastagpados, sötétszürke, olykor egész l't kete mészkő. E kép- ződmény legjobb feltárásait a Baradla-barlang jósvalői ágúban, valamint a belevezető mesterséges táróban látni. Itt a kőzet tömör, fehér mészpát erekkel átjárt, ritkán vékony fehér színű rétegek is települnek közé. A barlangbejárat előtt Síeli rété r Z. (é) dolo- mitos részeket is talált benne. A kecsői völgy baloldalán északnak dűlő rétegei vöröses fekete színűek. Az egyetlen kövületet, egy hatalmas tömeges korait .lósvafőtől északra találtam benne. A Magas-galya oldalában pásztája megvékonyodik, olykor alig fel- ismerhető. .Jellegzetes vastag tömör padjai élesen elütnek az alsó triász lemezes mészkőtől, de mint már előbb hangsúlyoztam, ré- teghatáruk nem éles. Megnehezíti az elkülönítést az is, hogy a le- mezes mészkőben, valószínűleg a közepe táján, hasonló, tömör, karsztosodásra hajlamos vastagpados részletek jelennek meg. h) Sárgásba ma mészkő. A Magas-galya oldalában a 341-es magassági ponttól északra világos sárgásbarna színű, vékonyabban padozott, olykor kristályos mészkő jelenik meg. Kelet felé vékony savban követhető a közép-triász fehér mészkő fekiijében. A 327-os pont körül ez fedi a dombtetőt. Az Almás-szöllő délkeleti oldalán kőzettanilag teljesen hasonló, sok apró fekete színű kagylócskát, főkép Myophoriákat tartalmazó sárga mészkőrétegek települnek az alsótriasz h mezes mészköve fölé Az innen meghatározott fajok a következők: Mgophoria laevigata Zieth., Myophoria laevigata Zietli. var. elongata Ph, i“l., Gervilíeia mytUloides Scliloth., Gervilíeia Albertit G o 1 d f. llecoaro mészkő. A középtriasz fehér mészkövének S c h rété r Z. (Ö) által kimutatott legalsó szintje nem különíthető el a fiata- labb tagoktól. Valószínűleg alárendeltéül) kifejődésű, mint Aggte- lek környékén. 2. Ladin emelet. a) Diploporás mészkő. A fehér és világosszürke mészkő leg- nagyobbrésze ide tartozik. Hatalmas, több száz méter vastagságú rétegsorozata összefüggően uralja a karsztfennsíkokat. Mészége- tésre időszakosan fejtik kis gödrökben. Tömött, olykor teljesen pa- dozatlan kőzet, szilánkosan törik, Diploporák fordulnak tienne elő. Mindenütt erősen karsztosodott felületű, úgy, hogy a csapás, dő- lés legtöbb helyen felismerhetetlen. A középtriasz fehér mészköve a vidék tulajdonképeni karsztkőzete. A dolinák, barlangok, így az Aggteleki-barlang legnagyobb része, benne képződtek. b) Dolomit. A fehér-világosszürke mészkőben keskeny lencse- szerű dolomit betelepülések fordulnak elő. Jósvafő közeléljen a d o- hánya bérc 247-es pontja körül fehér színű, kristályos szemcsés do- lomit van. Északabbra a Nagyoklal-hegy tövében sárgás-szürke, 296 Jaskó Sándor porló dolomit található. Itt kisebb gödrökben útépítéshez fejtik. A különböző lelőhelyekről felsorolt fajok nem teljesen elegen- dők a pontos rétegtani taglaláshoz, de a szomszédos területek meg- felelő képződményeivel összehasonlítva mégis elkülöníthetők al- emeletekre a triász képződmények. Tekintetbe véve, hogy az egész Gömör-Tornai mészkővidékről alig 24 faj volt ismeretes, s terü- letünkről pedig egyetlen kövületről sem tudtunk, azt hiszem a felsorolt néhány adat is fontos támpontot nyújthat a további ku- tatásokhoz. Harmad és negyedkori fedőrétegek. A t ria szképződ mén y ek fedőjében helyenként fiatal rétegek jelennek meg. Leginkább az alapkőzet anyagának másodlagos fel- halmozódásai. Nem vastagok, de eltakarva az alattuk levő réte- geket megnehezítik a hegyszerkezet felismerését. Forrósmész a lemezes mészkő területén. Jósvafő környékén sárgás, szürkés mészkő fordul elő a felszínen nagy tömegben. Alsó löszeiben a lemezes mészkő szegletes darabjait zárja magába. Fel- jebb erősen lyukacsos, néha sejtes szerkezetű. A csillogó kristá- I1 ig. 66. ábra. 1 := középtriasz fehér és világosszürke mészkő, 2 = do hunit Hadin), 3 = anisusi sötétszürke mészkő, 4 = oampilli lemezes mészkő. iyos alapanyagban, olykor ugyancsak kristályos tömegű, üregki- töltésnek látszanak. Mikroszkóp alatt ezek a részek finom kalcit- kristálykák földes anyaggal szennyezett halmazának ismerhető*]; d h inii a Kőzet erősen likacsos, mégis ndlentálló és helyenként nng.\ sziklakat alkot, s főleg a térszín alacsonyabb pontjain talál- ható, szabálytalanul elterülő foltokban. Rétegek szerinti közbetele- pii lésben sehol sem észleltem a lemezes mészkő között s bár kövület nem került elő belőle, hasonlóság alapján neogén képződménynek uit i.iIü, Loezy L. ugyanis teljesen hasonló körülmények között A Jósva patak felső völgye 297 előforduló „Kauchwacke‘’-szevíi lőrrásmészkövet ír Le a Balaton mentén előforduló lemezes mészkő tetejéről (4, 67. o.). Pleisztocén terraszképződ menyeket a hu rlangbe járathoz épi tett új autóút bevágása tárt fel több ponton. A rétegesen települi homok és kavics lerakódások valószínűleg a Baradlából hajdan ebben a szintben a napvilágra jutó barlangi patakok hordaléka gyanánt tekinthetők. A kavicstelep “255 m-es szintje pontosan meg- egyezik a barlang ma már szárazon álló jósvafői ágának fenék- magasságával. A .lósva völgyön lefele kitünően követhető a pleisz toeén terrasz, amely Petri felett 250 m magas és igen élesen előtű- nik h terepből. Itt barna agyag borítja s kavicshordalékot nem lehet észlelni. Lősz. Petri környékén a völgy déli oldalán borítja az erdős lejtőket Helyenként fokozatosan barna agyagba megy át. Bőrös agyai) Iterra rossw) a karsztosodott területen helyen- ként tetemes vastagságban gyűlt össze. S, elír éter Z. (6) a benne talált banxitdarabkák után a mélyedéseket feltöltő vörös agyagot krétakorúnak tartja. A nagjobb sík területeken a vörös agyagon földet művelnek. Pleisztocén bánig agyag takarja az Almás-szöllö északi lejtő- jét, a Magas-galya oldalát s a Petri fölötti terraszokat. Mint vékony ^akadozott lepel ledi el a pleisztocén térszint s gyakran fokoza- tosan löszbe vagy vörös agyagba megy át. Általában a vörös agyag a középtriasz karsztosodó mészkövén, a barna agyag pedig az alsó triász lemezes mészkövein képződik, lösz délkeleten található, ahol a márgapala hukkanik nagyobb tömegben a felszínre. Holo vén. A Jósva patak lapályát átlag kétszáz méter széles ulluviális feltöltés alkotja, mely vékony sávokban az oldalvölgyek- lie is behúzódik. A meszes vizű patakok néhol mésztufát raknak le, így a Kecsői- völgyben, a megyehatárnál eredő bő karsztforrás vize önmagaépítette mésztufagáton zuhog le. A lejtőtörmelék he- lyedként nagy tömegben halmozódik fel, így a Jósvafő-Sziui or- szágút 200-as pontjától északnyugatra fekvő út ka vi tusoláshoz ásott gödrök 6 m vastagságban tárják fel a lemezes mészkő rétegesen e gy m á sr a ha 1 m ozód o 1 1 k a vi esai t . le ki on ikn i megfigyelések. B ö c kHi H. (1) és \ ital is I. (7) szerint a Szepes-Gömöj;i ért-hegység déli lejtőjét borító mészkőtakaró nagyjából NyDNy- !CÉK-i csapásai enyhe redőkl)e gyűrődött. A mészkőfennsík részle- tek széles, lapos szinklinálisok. míg a folyóvölgyek meredekebb s részleteiben erősebben gyűrt antiklinálisök mentén alakultak ki. íSchreter (6) Aggtelek és Trizs között mutatott ki egy lapos szinkliuálist, mellyel az északon határos antiklinálist a Jósva - völgyben lelte fel. Egész területünk valóban egy hatalmas K-Ny-i irányú anti- 298 Jaskó Sándor kíin ál is részlete. Az antiklinális tengelye nem vízszintes, hanem enyhén nyugat felé lejt, úgy hogy a réteghatárok kelet felé mindig magasabb nívóba jutva a völgyoldalakon, a rétegkibúvások sávjai távolodnak egymástól s középen idősebb képződmények jutnak a felszínre. Az antiklinális keleti vége rnég kinyomozatlan, de való- színűnek tartom, hogy az általános nyugat felé való dőlés csu- pán a Bódva-völgy karbon kibúvásainál szűnik meg. Az antiklinális széleihez kétoldalt egy -egy alárendelt szm- klinális és antiklinális b csati-' kozik. Kz a két párhuzamos oldal ledő a völgyoldalakon, a fennsík szélein húzódik és helyenként megszakad. Nagyjából beleilleszkedik a főtengely irányába és néha igen meredek dőléseivel a réteghatárok vonalának futását függet- leníti a keresztvölgyek domborzatának eltérítő hatásától. A sötét mészkő pasztája a jósvafői ha rlangbe járat közelében bnkkanik fel a közép-triász fehér mészköve alól és csakhamar ket- téválva ; i lemezes mészkőnek ad helyet. Jósva fő nyugati szélein a kőzetpadok helyenkint kaotikusán gyűrtek. A völgyön szelvényt fektetve kei észtül (6(5. ábrái határozottan úgy látszik, mintha a nyugodtak!) településű közép-triász meszek takaróját mintegy át- döfné a fedőrétegek alatt kis részleteiben kaotikusán összegyűrt, plasztikusabb lemezes mészkő. Fig. (jf). ábra. A Jósvavölgy Petidnél dél felől tekintve, t = pleiszto- cén lerrasz, h = holocén völgysík. .Jósvafő és az Almás-szöllő között jól feltárva é zlelhető egy szabályos kis ^zinklinális. Déli fele félkörívben meghajlott, lapos antiklinális hullámon át kapcsolódik a vonulni szélének általános délnyugati dőlésébe. A J ásva fő Aggteleki országúi szerpentinje mellett észlelhető települési zavarok esetleg nyugati folytatását képezik ennek az alakulatnak. Az északi völgyoldalon húzódó ol- dalredő, Jósvafő közelében, a közép triász fekete mészkövének A Jósva patak felső völgye 299 élére állított rétegeivel kezdődik. Itt is úgy látszik, mintha a gyű- lő erő a nyugodtabb takaró szélein meredekebben préselte voli " lel a rétegeket, mint másutt. A karsztosodott felületű, olykor pa- dozaton közép-triász fehér mészkőben a dőlés mérése sok helyen lehetetlen s így a település sem tisztázható teljes biztonsággal. A Magas-galya oldalában másfél kilométeres darabon összefüggően mutatható ki egy széles és lapos szinklinális, melyet az alsó triász határán egy keskeny é: igen meredek, olykor élére állított redő vísér. Az autiklinális rendszer középső főredöjének tengelye jódara- bon összeesik a Jósva patak futásvonalával s itt az alluviális ta- karó miatt nem tisztázható a boltozat közepének elrendeződése. x\ Jósvafö-Petrii országút 200-as pontjánál levő kanyarban emelkedő sziklák élére állított és kétoldalt meredeken divergáló rétegei, szintén azt mutatják .hogy nem boltozat, hanem feltorlódás képezi az autiklinális közepét. Ezzel szemben Petri környékén a werfeni márgapalák és szilánkos mészkő elrendeződése szabályos kupola részletet alkot. A rétegek településéi Km diszkordaneia nem mutatható ki. A legmeredekebb helyzetű rétegek dőlése is egyenletesen csökken a lankásabb rétegek felé. A lemezes mészkő az egymást keresztező völgyek torkolatában kaotikusán gyűrt. Ilyen helyeken néha pár méteres legyezők és egymáson átbuktatott kis takaróredők gya- koriak. Fig-. 67. ábra. 1 = Középtriasz fehér és világosszürke mészkő, 2 = kö- zéptriasz sárga mészkő, középtriasz (anisusi) sötétszürke mészkő, -t = campili lemezes mészkő. 5 = a. triász agyagniárga, 6 =; a. triász — szilánkos mészkő A Jósva völgy tektonikája gyürődéses, de kimutatható utólagos töredezettség is. A vetők mentén a mozgás nem vertikális, hanem főképen horizontális irányban történt. A Baradla barlang jósé afői tárójának falában igen jól észlelhető egy 4ő fok alatt nyu- gatra dőlő vető fényes csuszamlási lapja. A barlang iránya egybe- esik a vetővel s valószínűleg ennek mentén alakult ki. Feltételez- hetjük, hogy a többi, nagyjából egyenes vonal mentén húzódó járat szintén ilyen módon prefor máltatott. Jcsvafőtől északra határo- zottan látszik a két völgyoldal rétegeinek eltolódása egy, ugyan- csak észak-déli csapáséi, sík mentén. A Jósva fő-Szini országút part- bevágásában jól feltárva látjuk a vetőket. Némelyik fényes, bar- 300 Jaskó Sándor nisos felülete több négyzetméter darabon ki van bontva. Ezek a vetősíkok L)Nv és DK felé dőlnek. Nevezetes a Hojamér patakjá- nak beömléséaxél az agyagmárga határon észlelt vető; ennek men- tén úgy tolódtak el a rétegek, hogy a völgy tnlsó oldalán a kőzet- határ eltávolodott s nem képezi folytatását a helyén maradt da- rabjának. Egész területünk tehát a Gömör-Tornai ínészkőfennsíkok gyűrődési rendszerébe tartozik. Az alsó Jósvavölgy és a tőle délre elterülő dombvidék további bejárása lesz hívatva eldönteni, hogy a 1 adórendszer hogyan simul a karbon rétegek keleten felbukkanó tömbjére és miképen megy át a Rudabányai (.egység vetőkkel szét darabolt rögcsoportjába. Készült a kir. m. Pázmány Péter tudományegyetem Földtani Inté- zetében. * * =* Verfasser beschreibt den seit mehr als (iő dabren in dér geis- logisehen Literatur unheachteten Teil d. Gömör-Tornaer Karstland- schaft in Nordnnga rn. Die Werfener Schichten hestehen ans splitt- rigem Kalkstein und Mergelschiefer ; als oherstes Glied folgen dnnkle, blattrige Campiller Kaiké. Dér mittlere Trias enthált dickbánkige, oft ungeschiohtete Kalksteine, die das eiigentliehe Karstgestein dér Landsehaft darstellen. Die Mách ti gkelt dér Sehichtgruppe betiagt méh re re hnndert Meter. Neog°ne Deekbil- dungen sind: Siisiswasserkalk, Terra-rossa und fluviatile Terras- senablagerungen. Wie es tíio beigeschlossene Karte zeigt, bildete sieh das Jósvatal lángs einer steilen Antiklinale, an die síeli zwei Nebenfalten a nsch Messen. Die hőben Karstehenen entsnrpohen flaehen und breiten Syn'klinalen. Spátere, untergeordnete Honzon- talversehiehungen sind aucli vorhanden. IRODALOM .— LITERATUR. 1. Böckh Hugó: Néhány adat a szilicpi mészplató geológiájához. Földt. Int. Évi ,1. 1907-ről. 40 old. 2. Foele rle: Das Gebiet zwi seben Forró, Nagyida. Torna, Szálúé, Trizs un (I Fdelény. Yerhandl. d. K. K. Geol. R. A. Wien, Jahrg. 1868., pag. Ü76, — Yorlage d. Geol. Detailkarte d. Fingét), v. Torna inni Szembú. Yerhandl. d. K. K. Geol. R.-A., Jahrg. 1869., p. 147. 3. H o e h s t (* t t e r: Óbor die geol. Rése ha f fenheil d. lingegend v. Edelény bei Miskolc in Pngarti. Jahrb. d. K. K. Geol. R.-A. Wien, Ibi. VII., pag. 629, 1856. 4. i (1 . Lóczy Lajos: A llalaton környékének geológiai képződmé- nyei. lludapest 1913. 5. P á 1 f y Mór: A rudabányai hegység geológiai viszonyai és vas- érctelepei. A M. Kir. Földt. Int. Évkönyve. XXVI. k. 2. f. 1921. 6. Scliréter Zoltán: Aggtelek környékének földtani viszonyai. Jelentés 1925—28. A M. kir. Földt. Int. Évi J. 1935. 7. Vitális István: A Bodva-Tornaköz körny. földt. viszonyai. A M. Kir. Földt. Int. Évi •). 1907-ről. 45. old. 301 A VASKŐI AXKKKiT ÉS (’OSALIT. Irta: l)r. Tokod 1/ László és l'arrhtccz (iábor ANKKKIT rXD COS ALIT VOX VASKŐ, von L. Tokod)/ und (i. V<> crinccz A vaskői eosalit előfordulását először Looka -J. (3) ismer- tette, közölvén annak kémiai elemzését. I '.jakban K o e li S. (2) foglalkozott ezzel az érdekes ásvánnyal ugyancsak kémiai szem- pontból. Vaskőn a eosalit sárgás színá karbonátban bennőve fordul elő. Kísérő ásványa a kaiéit, amely e lelőhelyről lapdús és válto- zatos kifejlődésü kristályokban ismeretes. (7). Az említett sárgás színá karbonát: ankerit, miként azt az alábbi elemzés bizonyítja. CaO 29.09 % 519 j M»0 10.30 255 I 1002 FeO 15.74 219 1 MnO 0.06 9) CO (diff.) 43.81 995 995 Oldhatatlan 0.40 100-00 vagy karbonátokban kifejezve: CaCO.. 51.93% MgCO 21.54 FeCO 25.38 M11O. 1.07 99.92 Kleniző: Varrt necz fí. A vaskői ankerit tehát úgy lü. 15 o r i e k y (11 régebbi, mint e h o k I i t seb ( (55 újabb nomenklatúrája szerint is: normálan- ként. Az ankerit vaskos, durvaszem íí kifejlődésben és kristályok- ban fordul elő. Leginkább sárga vagy sárgás-barna színű. Helyen - kint felieres, ez utóbbi néhol — foltokban — igen halvány rózsa- színű. A vaskos ankerit üregeiben ülnek az ankeritkristályok. Kzek egyszerűek, egyetlen kristályalakjuk az r(1011). Az rtlOll) lapjai görbültek. A kristályok sárga vagy sárgásbarna színűek, g y öng y h áz f én y á e k . 302 Tokod y László és Vavrinecz Gábor Az ankeritre íennőve vagy annak üvegeiben ülnek a fehér vagy halványsárga kalcitkristályok. A eosalit az ankeritben bennőve jelenik meg. Rudas, oszló- im.-: halmazokat alkot, de vaskosan, illetve szemcsésen is található. Kísérő ásványa a szabad szemmel nem látható kalkopirit (pirit'f). A fentiekben imertetett ásvány-társaság közelebbi vizsgála- ta vékonyesiszolat és érccsiszolat segélyével történt. A vékonyesiszolat főleg az ankerit sajátságainak megálla- pítására szolgált. Mikroszkóp alatt jól látszik a durva® zemű anke- ritet alkotó romboederek lapjainak görbültsége. Az r (101 1) szerinti kitűnő hasadás a legtöbb kristályon felismerhető. Tkerlemezesség nem figyelhető meg. Az ólomszürke, fémfényű eosalit az ankeritben bennőve fordul elő, annak üregeit halmazok hasadékait vékonyabb-vastagabb te- lérecskék alakjában tölti ki. A már említett rudas, szemcsés, illetve vaskos kifejlődése a vékony csiszolatban szembetűnő. Nagy ritkaságként a kalkopirit (pirít?) parányi, xenomorf szemcséi kísérték a cosalitot, szintén az ankeritben bennőve. Az ércmikreszkópiai vizsgálat megerősítette a vékony csiszo- latban észlelt megfigyeléseket. Az ankerit kalkográfiai tanulmányozása lényegében ugyan- azokhoz az eredményekhez vezetett, mint a vékouycsiszolaté. Azok kiegészítéséül azonban megjegyezzük, hogy az ankeritben belső reflexek léptek fel: továbbá, hogy az ankerit és eosalit közötti ke- ménység-különbség élénken szembetűnt: a mikroszkóp tubusának sűlyesztésekor a határukon fellépő fénysáv a bWyabh cosalitból a keményebb ankeritbe vonult. A eosalit ércmikroszkópiai sajátságairól még csak igen ke- lés adatunk van. Általános kalkográfiai tulajdonságait P. fíoni- dohr (5) ismertette. A vaskői co sáli tón Papp F. (4) végzett ércmik- roszkópia i vi zs gá 1 a t okát. A eosalil könnyen fényezhető. Ércmikroszkóp alatt élénk fehér színnel fénylik. Hasadás sem ekkor, sem a vékony csiszolatban nem figyelhető meg. Ikres össze- növés nem észlelhető. A rudas ki Fejlődési! kristályok gyakran alkot- nak párhuzamosan elrendezett nyalábokat. Keresztezett nikolok alkalmazásakor igen gyenge anizotrópia mutatkozik. A bireflexió (reflexiós pleochroizmus) gyenge: nagyon halvány rózsaszín — szürkés fekete. A szokott ótető szerekkel, etetési kísérleteket végezve, a követ- kezőket állapíthatjuk meg. HNOa (1:1) azonnali pezsgéssel oldja és hatására megfeketedik. Conc. TíoÉtO, pillanatok alatt élénk pezsgéssel oldja és megfe- ketíti. Fényét elveszti. Conc. HCl-val kezelve, rövidesen sárga illetve barna lesz. Conc. KOH -oldattal etetve, lassan megsárgít 1, később szürkés A vaskői ankerit ős eosalit 303 sárga színt kap, majd halvány barna lesz. Néhány pere múlva zöl- des évs vöröses színben irizál. Fényét elveszti. Cone. XaOH oldat a eosalit színét rövid idő múlva sárgás- barnára változtatja, majd zöld. ibolyáskék és vörös színben háza- lóvá lesz. Fényét elveszti. — A XnOH hatása általában egyezik a KOH-éval. 20% KCN változást nem okoz; negatív. A szöveti sajátságokat illetőleg utalunk a lentebb jelzett ki- fejlődésre. A eosalit keletkezést Vaskőn kontakt pneumatolitikus folya- matokra vezethető vissza. Az ankerit és eosalit szöveti sajátságait tünteti lel a 69. ábra. melyen a keletkezési körülmények is jól láthatók. A rendelkezésünkre álló anyagból a szokást), módszerekkel újabb elemzést készítve, a va-köi eosalit összetétele a következő: számított talált FeS. és CuS Pb2Bi5S, Pb 41.74 % 39.35% 190!) — 1909 2.00 Cu — 2.71 426 426 — Fe — 0.25 45 45 — Bi 42.11 40.21 1924 i 1927 1 927 2.02 Sb 0.04 ( 3 ) S 16.15 17.20 5363 516 4847 Ő.08 Oldhatatlan 0.74 100.00 100.70 Fajsúly: iy° = 6.6, ‘ 5 Elemző: lravrinecz G. A fenti elemzést Loc zko J. (3) illetv e Koch S. (2) elemzési Fig. 69. ábra. A vaskői eosalit te) az ankerit ia) üregeit és hasadékait Tölti ki. — In den Hohlráumen und Adern des Ankerites (a) kommt dér Cosalit (e) vor, 304 Tokody László és Vavrinecz Gábor adataival összehasonlítva, lényegesebb eltolóit nem találunk. Az elemzésben kimutatott réz ós vas a eosalit mellett átkán megjelenő és mikroszkopikus kicsinysógű kalkopirit (pirít?) kristályoktól származhatik. A rézről, minthogy stöchiometriailag telesleget jel nt, feltételezhetjük, hogy mint cupriszulfid van feloldva az ólomszul- íőbizmutitban. Kalkopiritet — mely a vékonycsiszolatban igen kis mennyi- ségben előfordult — az érccsLszolatban nem sikerült találni. A vizsgálati anyag szíves átengedéséért l)r. Zimányi Károly nemzeti múzeumi igazgató úrnak e helyen is hálás köszönetünket fejezzük ki. (Kir. Magy. Pázmány Péter tudományegyetem ásvány-kőzettani inté- zetében készült dolgozat.) # * * Dér Cosalit von Vaskő (Komitat K rassó-Ször én y , ITngarn) kommt in cinem gelbliehen, an cinigen Stellen ueissen bzw. blvis- rosenroten Ankerit vor. In dón Hohlraumen des dichten Ankerites sitzen gelbliche-braunliohc Ankeri tromboeder mit gekrümiuten, perlmutterglanzenden Flaehen. Dér Ankerit wurde analysicrt; die Ergo bn isse sind in dem ungarisehen Text mitgeteilt. Nach dér Analyse ist er ein Normálanként. Den Ankerit und Cosalit bo- giéi tét Calcit. Die chalkographisehe Lntersuchung des Cosalites führte zu lőlgenden Ergebnissen. Er ist leieht polierbar. Seine Ausbildung isi faserig, stengclig und derb. Keine Spaltbarkeit. Die bleigrauen, inetallglazenden Kristalle sind im auffallenden Lieht leuchtend weiss. Ihre Anisotropie und Bi reflexión (Reflexionsvermögen) ist sehr gering. Átzverlialten: mit 1:1 HNO„ conc. TL.SO^. conc. H (''1 enne. KOH und conc. NaOH positiv, mit 20% KCN negativ. Dér Cosalit wurde au eh ehemisch anal.vsiert, die Analysen- resultate sind im ungarisehen Text angeführt. Dér Cosalit von Vaskő ist ein kontiaktpneumatolitisches Gó- biidé. In cinem Dünusehliffe konnten neben im Ankerit oingewaoh- senen Cosalit einige Chalkopyrit (Pyvitf) - Kömében beobachtet werden, dicse wurden aber im Ansehliffe niebt wieder aufgefunden. (Aus dem Minernlegisch-petrographischen Instituf dér Pázmány Pé- ter Universitát zu Budapest.) IRODALOM. — SCHRIKTTITM 1. E. Borié, ky Óbor einige ankeritiihnliche Minerale dér '•iluri- sehen Eisensteinlager n. dér Kohlenforinntion Böhmens und über die chemischo Kontsitution dér uuter dem Namen Ankerit véréi nigten Mineralsubstanzeu. Jahrb. d. k. k. GeOl. Reiehsausl. Wien. 1876. 26. Min. Mitt. p. 47. A vaskői niikent és cosalil 305 2. IC im h S.: Néhány bismut-ásvány Vaskőről. Math. és térni. tud. ér- tesítő. 1930. Í7. p. 222—223. 3. Loczka .1.: Asványelenizések. Math. és térin. tini. értesítő. 192.). tí p. 13—14 4. Papp F.: Néhány hazai éré mikroszkopiái vizsgálata. Földtani Közlöny. 1932. 62. |>. 61. 5. H. S e h n e i d e r h ö h i:— P. H a in doh r: Lehrh. d Érzmikroskopie. li K S e li n k 1 i l s e, h: Bmlrag zűr Phy siogra pliie steiriseher Karhon- spiite. Zeitschr t'. Krist. 1935. 90. p. 433—445. Berlin, 1931 II. Bd. p. 405 — 406. 7. Vend! Mária: Caleit Vaskőről, antinionit Tini. dóiról, gipsz Ohudáról és markasit Nemesvitáról Földtani Közlöny. 1921 — 22. 21—52. p. 39—41. : Kristálytani vizsgálatok magyarországi kátéitokon. Math. és térni, tud közlemények. 1927. 26. ]). 1 — 35. - : lTjabb vizsgálatok ki assószörénymegyei kaleitokon. Math. és térin. tud. értesítő. 1930. f7. p. 97 — 104. és I' ra üzen a u A.: Újabb adatok a magyarországi kai citok ismeretéhez. Math. és térin. tud. értesítő. 1931). í?. p. 17. M AGAI A HAS ADÁSI ÉS ÉRINTKEZÉSI KÖZÉTEK SZARVASKŐRŐL. Írták: Szent petét y Zsigmond és K tusit Kálmán.* * ÉINKtE differentjate und endomorpme KONTAKT- (í ESTEIN El VON SZARVASKŐ. \on: S. v. Szent péterjj und K. Ivmszt. * * Dér int siidlielien l’eile (les Biikkgehirges síeli liinziehende Dia Ints- Gabbro-Zug ist wirklieh (iné unerschöpfliche Fundstatte dér versehiedenen Gesteine. In den mitiirlichen Aufschliissen des Gebirges und auch in den inimer tiefer werdenden Steinbrüchen finden wir bei beinahe jedem Begehen neue, von liier noeli nieht I esehriebene Gesteine. Herr Dr. K. Emszt, Oberdireklor für Yorsuch svvesen, er- Irente midi in neuester Zeit wieder mit dér Analyse einiger sol- eher Gesteine, die au - meiner Sammlung vöm Jalire 1930 stammen. Die Analyse n lmbe ieh naeh den bei uns gehráuehliohen Methoden Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1935. évi november hó 6-i szakülésén. * Vorgotragen in dér Faehsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft iim 6. November 1935. 306 S. v. Szén' pétery und K. Emszt bereclmet und űnige Bereelmungsangabeu teile ich arn-h neben den Analysendaten mit. Quarzplagiopegmatit (Albitpegmatit). I)as anulysierte Exem- plar stamn.t mis dem Szarvas KŐer I jhatártal, wo wir seinen Gang zwischen Siroklápa und Tólápa aus dem Gr a ben des Baclies bis zűr Lelnie des Kisberges in Gabbrodiorit verfolgen kőimen. l)i • grösste Dieke des Ganges betrágt einen halben m, seine Rielitung isi im grossen ganzen ÖW-licli. Ein almlieher Gang kommt aucli vei tér eben vor. Die Korngrösse dér Gesteine des Ganges ist sehr verschieden : sip bestehen teilveise aus sehr grossen. manehmal 35 mm-igen, farblosen Quarz- und bis 15 mm anvaehsenden, grau’iehweissen und hell gelbliehgrauen Feldspatkörnern, teilveise aus viel klei- neren, aber gleichmássigeven, 1—5 mm-igen Quarz- Feldspa t kö r- nern. Per Gang ist un manelien Orten drusig. In den Drusen sit- z(>n manehmal 1-1 mm-ige Bergkristalle, manehmal enden auch die Feldspate des Gesteins in den Drusen mit Kristallflachen- Die Gesteine des Ganges sind mehr-mindcr kataklastisch. Die pegmatitisehe Yervebung ist nur teilveise, dér gevöhnliehe Zu- stand ist dér, da: s die pegma ti ti sedrén Teile und die nieht, pegma titischen Quarz- Feldspatkörner miteinander gemiseht vorkom- men. Die naliere Struktur dér pegmatit:schen Yervebung i>i seb" mannigfaltig. Meistens ist dér Feldspat dér Grund und in diesem sind d e bizarr gelormten Quarznartien zu tinden, es kommt abe> alieh vor, dass in einem Teile des Pegmatit korns dér Feldspa t lier í’selit, im anderen Teile mit stufenveisem Übergang dér Quarz dér Grund wird. Es. kommt hantig vor, dass die von ein nder iso- lierten Quarzteile in mehreren Feldspatkristallen gleieli o ientiert sí nd. Sovohl dér im Pegmatit vorkommende, als auch dér l'reie Plu- gioklas: A I bit öli góbin s und Álhit ist immer zwillingstreifig. maneh- mal besonders dicht streiiig na eh den Álhit- und Periklin-Ge etzen, dér Karlsbader Zwilling ist seiten. Filter den nahe zu einan- der stehenden Plagioklasarten kcmin t auch die perthitisehe Ye> uaehsung vor. Sovohl im Feldspat, als aueh im Qiarz sind viola winzige Flüssigkeits- und Gaseinsichlik.se vorhanden.Zu erwáhnen ist noeh dér tfaviatit, dér Limonit in kleinen Hantén. dér brauno Turwdliri in m inehmal 3 mm-igen Kristallen, dér Chlorit (Pennint, dér Kpklot (Pi-1az.it). Dér Apafii und dér Titnuit sind un manelien Ételien reielilieh, a i anderen gar nicht vorbandeu. Das spezifisohe Gewiclit des Gesteins ist im Mittel 2.602. I Ul'i'erontiate und Kontaktgesteiiie von Szarvaskő 307 Originalanalvse: Osann’s Werte: Nigsli s Werte : Amerikanische Werte SiCh .. 8083 s — . ss-'o si 600 Q 46- 16 TiO-’ 0 13 A ... 590 qz : 332 or — 0-61 AliO;i 10-87 C 0-2t> al .. 47 5 ab — 4858 FeaOi ... 0 61 F ... 1 21 fm ... 8-5 an 128 FeO ... 073 Ö — 24 c — 2 hy ... 0-74 MnO . . Spur c — 1 alk 42 mt — 088 MgO ... 005 f ... 5 k ... 01 ilm 0-24 CaO ... 0-26 n — 9-8 mg ... •00 c ... 0‘84 NaiO ... 575 Reihe ... (( Schn 2 1. 3. 1. 5. K-’O ... 010 A«CsF ... 37-55 ti ... 07 PaO Spur k - 228 h 19-0 I-H2O ... 0 79 T ... 053 -H2O .. 0-23 Becke’ 5 C / • t l & - 0// 10035 Werte 89 — 49 — 44 - 4-0 Quarzpluyiuklasit. Dieses C » c*>s t< * i 1 1 Iliidet? in dér Nordwand des Forgr. Imi-Stoinbruohes von Szarvaskő i in .lahre 1980 cinen ziemlieh grossen hysterogenotiselion Selilier, weleher alier in dér zerrissenen Steinbrucli«\vand schnell versehwuuden ist. De - sicht- liare, unregelma&sige, viereckige Teil heiiug ea. (i nr. Áhnliche Ge- s te iné halié ieli his 1980 boinabe in .jedi ni Jahr au ver-ohiedenen Stellen des Steinliruehs gefunden. Er ist ein im allgemeinen lieller gelarbtes Gestein, mit sehr weehselnder Korngrösse. Kis gibt Stellen, wo dicse nur 1 mm be- tragt, ieh wieder dér Amphibol vermehrt hat. Se iné Subtanz ist. vorherrsohend (ea. 78%) Plar/oklns (AbK3— \l)Ts) untergeordnet Quarz (ea. lö%). Zu dicsen kommt ein wenig Amphibol, Túr malin, Mnynetit, Pannin, mininialer Titanit, Apafit, Zirk(,u und Hűti/. l)a.s i ni allgemeinen kutak la stisehe Gestein ist 0 ... Spur AoC-'F — 54.50 ti — 0.8 1. 4. 2. 5. P2O0 Spur k ... 1.39 h ... 14.8 +FhO ... 1.01 T ... 0.53 — H->0 ... 0.20 Becke's £ rj £ & O n 99.86 Werte : - 72 — 53 - 40 - 8.8 La mprüphyi'Si1 bliergang.. In dér O-Sc ite des Forgalnii-Stein- bruches kam iin Jalire 1928 ein maclitiger Schliergnng an die Oberflache, Avoleben maii aueli in zerrissenem und vielfacb verAvor- íenem Zustand in dér Wand des Steinbruchs in einer bis 3 m zu- nebnienden Dieke verfolgen konnte. Am scbönsten konnte inaiig ibn i ni .Tahre 1930 seben, a bér ieli babé seine Spuren aucb nocli im Jabre 1933 im Fundament des SO-lieben Te i Has des Steinbruehes ge- funden. Die G estei ne dieses betrácbtliebeii Sehlierganges oliarakteri- sitit megaskopiseb, dass sie dunkel gefarbt, ganz didit eder kiéin- körnig sind und von vielen diinneren und diekeren graulicbwoi-- sen, verseli i edenen Aplit-Gaiigen (Plagiaplit, Qnarzdioritaplit, Pio- ritaplit usw.) und sogar aueli von i>egmatitisdien Gangén durcli- sebnitten Averden. l)as berrsebende Gesteinsma térin 1 des ScliliU'- ganges entspricbt am besten dér Zusammensetzung des Amphibol- Kpessartits, aber in mehreren Falién und /Avar in den aus-eren Teilen sind sie vöm Typuis des A hí ph ifco/od i h i t-is ; in den Xiibe de - aplitiselien Giingo kommen aueli Teile vöm liiotitlxcrsaiitit-Typus vor. Die Teile vöm kersaiititiselien Typus hegleiten die aplitiselien Gangé mauebmal an beiden Seiten. Es ist ein seltener Fali, eláss dér Sjic'-sartit selbst mit den Gangén in Beriibrung kommt. IJie Lamprophyre von verseli iedenern Typus iibergeihen stiufenAvoise in einander. Das analysierte Exemplar stammt mis dem Teil, in Aveleliem dér Spessartittypus vo-rherrseht. Fis ist ein körniges odor liolokri- stallin porpbyridie-s Gestcin und beste bl wosentlich mis den Ln- mellen von Labradorondes i h und Andesitt (Ab,.,,-- Ab,,) und mis (len olt xenomorpben Prismen des grünlicben Ampliibols, zu wel- Dift'erentiate und Kbntaktgesteine v * > n Szarvaskó 309 ,-hem sicli nocli verhaltnismassig viel THanoinauneHt . II menü, Jhitil, Ti fa iiil. sicb stellenvveise vermeli render liio,U und Jp'iHt. selír wenig C nlcit. Qnnrz mid Zirkoii gesellen. Bei dér körnigen Ansbildung isi dér IMagioklas olt eine zona- i(i, zwilling^st reifige breite Lamelle, zum Teil eine iiltere Au-- seheidung als dór manóimul l verzwillingto grünlichbvaune Arnphi- iud. Bei di r porpbyrisehen Fait .vickeluug bestoht die (lnmdmas.se aus einem Fii/, des vorwiegend berrsrhonden griinliehbrauneu Am pb i bols und sehr untergeordneten und bániig 7/emlieh zeiveteten Flagicklases: n liter den porpbyrisehen Mineralen herrschen die Labradorkristalle vor, sebr gering ist die Menge de- Amphibols, liier und da kommen aucb seharf kristallförmige aktinolitbise.be und uralitiohe Psendomorpho-en vor, die ursprünglieb vielleioht Augitkristalle gexvesen sinil. Die Forni wenigstens spriebt 1‘iir ilies. Das E’isenerz ist in den porpbyrisehen Arten sebr kiéin, in den körnigen komin t es in viel griisseren Kristallen vor, bei dér Zer M'tzung sebeidet immer viel Titanit aus. l)er sebr sporadiseb » Qnarz und dér Faléit Iliiden wasserklare, raumausfiillende Körner. Ganz unregelniassig isi das Auft rétén des Biolits und des Ap itits. I). s analysierte Stiiek ist beinabe gan-/ biotitlrei, wonn mán síeli a bér den kersantitisehen Teilen nahert, wird dér rötlieli- branne Biotit allmahlieb berrsebend; dér Kersantit selbst i-t am- phibolfrei. Die Menge des Apatits ist im Sjies artit normál, wab- lend sie an din Grenzen dér Aplitgsiuge stark zunimmt; seino Kristalle sind gewölmlieb sebr kiéin, mauebmal a bér anffalleml gross. Die Korngrösse des analysierten Gesteins isi bei dér körnigen Ansbildnng durchscbnittlieh 0 6 mm, bei dér porpbyrisehen -inkt die Grundmasse auch bis 0.1 mm, aber sie ist immer bolokristallin, Das mittl. spez. Geivieht des Gesteins ist ‘2.017. Originelanalyse : Osann’s Werte: Niggli's Werte: Amerikanische Werle : SiO-> 47.61 s ... 58.49 si ... 130 Q - . 4.64 TiOí ... 5.13 A ... 3.98 qz ... —8 or 2.06 AlaO ... 13.69 C ... 5.17 al ... 22 ab ~ 28.66 Fe-’O ... 2.72 F ... 23.03 fm 47.5 an — . 21.07 FeO ... 11.85 a ... 3.5 c ... 21 hy 15.99 MnO ... 0.21 c — -5 alk ... 9.5 di — 8.86 MgO ... 3.47 f ... 21.5 k ... 0.06 mt - . 3.94 CaO ... 7.27 n - 9.3 mg ... 0.30 ilm ~ . 9.74 Na2Ű ... 3.39 Reihe — a Schn ... 3 4 ap ... 0.86 K2O ... 0.35 A« C-2 F ... 57.25 ti ... 22.0 ca — . 0.45 P2O-. ... 0.39 k ... 1.02 P ... 0.4 +H2O ... 3.65 h ... 36.1 III. 5. 3. 5. -HaO ... 0.22 Becke’s £ Tl 3 K. CO2 ... 0.20 Werte : — 31 — 43 - 30 • -8.8 99.95 310 S. v. Szentpétery und K. Emszt Tito noniagnatUgabbroperidotit . Eines dev i n tevő ssantesten Yor- kommen dér Szarvaskőé r sehlierigen Gabbromasse liegti im Auf- s< ldusse des Majorbaehes, \vo mán deli Übergang des Gabbros und des Peridotits in einander seben kaim. Die Zusamensetzung dér G estein© verandert síeli bier seb r schnell und sie entbalten sebr viel Eisenerz. Das analyslerte Exemplar stamnit aus dem mittleren Ab- sehnitt des Majorbaelies; se in grösster Teil ist Gabbroperidotit, a bér in einer Halfte desselben ist auch ein feldspatfreier Peridotit- leil entbalten, au desisen áusserem Rande mán sebon beinahe rei- nes Eisenerz seben kaim. Die Analyse wurde aus dem Gabbroperi- dotitteil gefertigt. In diesem sohwarzliehen Gestein sind die glanzenden Feld- spatkörner in grösserer Anzabl nur stellemveise vidít bar, a bér nur das Mikroskop gibt ein gutes Bild davon, wie ungleich die Ver- teilung dér Gemengteile ist. Es gibt Stellen, welelie nur aus Fold spat, Titanomagiietit und Olivin bestehen. Diese manchmal trok- tolitbartigen Teile besitzen die kleinste Korngrösse, sie sind durc'b- sebnittlieb aus 0.5 mm-igen isometrisehen Elén enten aulgebaut. Del* grösste Teil des Gesteins besteht vorherrschend aus Diallag, Olivin , Angit, Plagioklas und Titanomagiietit, au 'velőben sieb noch ein weiiig brauner Amphibol and rötlichbrauner Biotit,, minimaler Pikotit und Apafit gesellt, Die durehsehnittliehe Korngrösse be- ír agt 1.8 mm. Die volummetrische Zusammensetzmig eines siolchen Teiles ist: Diallag und Angit 35%, Olivin 18%, Plagioklas 24%, Titanomagiietit 14%, Amphibol, Biotit und sonst 9%. An anderen H tel len sámliiéit sieli bald dér eine, bald dér nndere Bestandteil an. Es gibt z. B. Teile, wo dér Magnetit aueb 30% erreicht und Stellen, \vo dér Olivin eegar 40% iiberstcigt. Aber besonders die Mén se des Plagioklase,s ist grossen Stebwankungen unterworfen, sie sehwankt zwisohen 0 — 00%. Dér Olivin iáidét abgertmdete Körner, dér Diallag ott poiki- litisehe xenomorpbe Tatéin gerude so, wie dér braune Arapbiliol, dér maii eh mai nur als diinne Rinde auf einer grossen Stelle (manehmal 0 mm) samtliebe iibrigen Mineralien umgibt. Die Invi- ten Lamellen des Plngioklases (Ab,.. — Ab,0) sind iiiimer zwilliugs- . treifig. Dér Titanomagiietit bibiét abgerundcte Körner, dér Biotit manehmal aueb automorpbe Lamellen. Die Zersetzung ist sebr ge- ringfügig. Bei dér Zersetzung samtlieher temiseber Silikatminera- lien habé ieh immer eine Titanit-Ausseheidung wahrgenommen * dér meiste sebeidet aus dem Biotit und aus dem Olivin aus. Dér riesige Titansauregehalt des Gesteins ist alsó n ieh t nur an das Eisenerz, sondern aueb an die lemisehen Silíkatniinerale gebunden. Das mittl. spez. Gewielri des Gesteins ist: 3.392. I )il ferentiale mid Koiilnktgrsleine ven Szarvaskő 311 Originalanalyse : Niggli s Werle: Backe's Wcrte : SiO-> ... 32.66 si .. 87 l 16 TiOs 23.16 qz .. —21 rj ... 37 AUOs ... 9.30 al ... 14.5 £ ... 24 FesO'i — 6.34 fm 61 ti ... 8.8 o*/ FeO - 14.98 c ... 22.5 MnO ... 0.31 alk 2 MgO 3.65 k (X) CaO ... 7.99 mg .23 NasO ... 0.77 Schn ... 3 K2O ... — li ... 46.1 P2O. ... 0.15 P — 0.1 +H2O ... 0.44 h ... 3.9 -HsO 0.11 99.86 Assi-nt Uath'-metuinui phe (Sestcine. lm Kzai vaskőéi* Forgainű- Steinbrueb siiul aueb vielerlei Kontakt- und dureh Eius.cbmelzung- metamorpbusierto Gesteine anzatreffen. Din kalkigeu, tonigen un! sandigen Karbonsedimente halién in föl go dér K rührung mit dér Gabbromasse vielerlei ITmanderungen erlitten, a bor untéi* dér Wirkung des eingesehmolzenen Materials wurde aueb die Zusmn- mensetzung dér Eruptivgesteine módi fiziért. Alis dér Keibe dér letzteren bat Herr K. Emszt einige öfter vi rkommende eiulo- morphe Gesteine analysiert. Diese Gesteine sind im allgemeinen viel dichter. als die nieht modifizierten Gesteine ibrer Emgebung. Mancbmal .-ind sie ganz dieht, oft sind -ie porpbyriseb. \'ur die Gesteine dér hysterogene- ti seben Sehliere hlieben manehmal aueb trotz dér l'manderungéu grosskörnig. Charakleristiseh ist aueb, dass sie immer Gránáté entbalten, oft sogar sebr reieblieb. Gránát enthalt aueb jenes aus eine u hy.sterogenisehen Scliíiev stammende Gestein, welebts ] hysiograph'srh dem Botitqaarz diorit entspriclit, hls is t hellgrau und durebsebnittlieb von 4 mm- iger Korngrösse, mit ziemlieh vielen lebhaft gelbliehbraunen, bis 7 mm amvaebsenden Granatkristallen. Es bestebt vresentlieb aus Plagiokhis íAbT. — AbK4), Jiiotit, we- niger Quarz. Gránát und Chlorit, zu welc-ben sieb noeh Colát , Mag petit, Apafit, Zirkon. Butit, und Titanit gesellen. Dér I’lagio- kla.s ist meist cin zwillingsDrei! iges und zunares, isometrisches Kom ('dér eine breite Lamelle. welebe síeli dér automorphen Ge- stalt niihert. Die xenomorplien Körner des Quarzes sind an mail- ében Stellen mit Calcit vervoben, a bér oft verwacbsen sie pegma- titisch aueh mit den Randzonen dér Feldspate. Dér rostbraunc, an manehen Stellen ehokcladebraune Biotit ist gewöhnlioh gieb- artig durehlöehert und im allgemeinen stark runzelig. Dér Féld- 312 S. v. Szent pétevy und K. Emszt spat ist háufig kaolinisch und serizitisch, dev Biotit ist selten chlo- ritisch. Dér hell rosabraune, ganz isotrope Gránát tr itt meist in ein wenig abgerundetlen mO-l-mOm-Kombinationien auf, m-ncb- inal aber in ganz unregelmássigen kleinen Kömében. Es eharakte- risieren ihn die Einschlüsse : Magnetit, Biotit, Caleit, Quarz usw., manehmal enthált er aueh viele gelbe Flüssigkeitseinsehlüsse. Manchmal íángt er an zu ehloritisieren. Die überall sehr kleinen Kristalle des Magnetits zersetzen sieb selten, immer bei reicblicher Titahitausscheidung, was iibrigens gewöhnlicb den zersetzenden Biotit begleitet. Die Verteilung des Apatits und de? Zirkons ist ganz unregelmássig. Manehmal bilden sie auffallend gros^e Kris- talle. Erwáhnen swert ist nooli wenig Pistazit und Zoizit. Spez. Ge- wieht: 2.803. S1O2 - 53.25 FeO ... TiO . 2.20 MnO ... AI2O ... 14.84 MgO ... Originalanalyse : 11.81 Na20 — 3.56 0.19 KíO ... 1.16 2.35 P2O-, — 0-21 +H2O ... 3.21 — HaO ... 0.26 CO2 ... 1.88 FeaOs — 0.12 CaO ... 4.71 99.75 Ein ébenfáik verbreiteter Typus ist jener endomorpb kon- takté Riotitdiorit, weleher in sehönster Fíntwiekelung im nnteren Südteile des Steinbruehs, nicht weifc vont Karbonsediment vor kommt. Es ist viel dicbter, als das vorige, ein dnnkelbraunes Gő- zein von dnrchsehnittlicb 1 mm Korngrösse, aber es enthált bis 3 mnt ainvaelvsende lebhaft gelbliehbraune Grana.tkörner sozusagen porphj'ikeh ausgesebieden. \m-serdem kann mán in ihm frisc’t glitzernde, kleine Feldspatkörner und bronzefarbige Biotitlamellen seben. In seiner Znsammensetzung herrsebt dér Plat/iohltis (Abos Ab(10) vor, d essen lángliche Kristalle mit lamelligen oder leisten- förmigen Durchsehnitten immer Zwillinge und manehmal zonar sincl. Dér lüekena usfüllende Quarz ist in geringer Menge vorbanden. an manchen Stellen feblt er ganz. Dér Riotit, Gránát, Titánomat/ netit, Ilmen.it. Apátit, Zirkon, /tátit und Titanit sitid ganz álmlich, vv’ie iin vorigen endomorpben Qnarzdiorit. lm analysierten Gestein isi in kleineren Mengen. stellenweise auch in grösseren Haufen Cordierit zu finden, in durchseh nittl i eb 30 .n-messenden. i somét riscb viereckigen oder kurzen. lamellenförmigen Kristalldurebsebnitten. Besonders zum Biotit gesellt er sieb in grösserer Menge, manehmal Iliidet er im Biotit dieht eingesprengte Hinsehliisse von beinaite gleieber Grosso, so, dass dicse Biotitlamellen ciné wahrhaftige Siebstruktur basitzon. In jódéin Fali i-st er umgewaudelt, meist isi ci' pinitiseh, selten isi er prasiolithiseh. Bedeutend sellener ist dér Sillimav.it, weleher aus gebogenen Fádén bestebeude. lmar- förmige Haufen, oder aus zergliederten, lánglich spiessartigen Dirrorentiíi tf íimi Kontaktíiesteine von Szarvaskő 313 Foséin besteheude Biindel Iliidet. In den grösseren ( ordieritaggre- rrate enthaltenden G estei nsteilen koinmen aucli gut entwiekelte Muskoi'H lamellen vor, die ofl Incherförinige Aggregate bilden. In dér Gesellschaft des Biotits koinmeu aueli grössere Pe/minlamellen vor. Das mittl. spez. G elvidít des Gesteins ist: 2.872. Originalanalyse : SiCh ... 52.75 FeO ... 9.80 NesO ... 3.27 TiOí ... 2.54 MnO ... 0.25 KiO ... 1.39 AUO ... 18.72 MgO 2.64 P2O0 ... 0.18 Fei’Os — 2.54 CaO ... 3.31 +H2O ... 2.48 — HíO ... ü.26 COi ... 0.32 100.45 Die gabbroidalen Gesteine des Forgalmi-Steinbruohes werden gégén die Karbonsediinentdecke zu (Tón, kalkiger Tón, kalkiger, Kandstein, Kalkstein nsw.) mimer diehter, besonders die granat- liiiltigen Gesteine. Dér aus dér Nordwand des Steinbruchs, von ne- bon dem Kontakt herstammende, analysierte endomorplie Gabbro- ( i torit ist megaskopiseh ein granliehschwarzevs, sehr di elites Ge- siein, mit vielen Granatkörnern und nemigen grösseren Biotitla- m el len. Die Struktur ist veriinderlieli, vorherrsehend kömig, an man- dien Stellen aber poi phyrisch : in dér spilitartig divergentstrahli- gen, durchschnittlieh 0.2 mni-igen Grundmasse Hegen íiorpbyrische fflagioklusp, siebartige /i/oG/lamellen, P.tjroxen- (Augit? DiallagT) Pseudomorphosen und Gi anotkristalle. Die grössten Gránáté und Biotitkristalle erreielien aueli 3 mm, dér Plagioklas höehstens 0.8 mm. Smvolil unter den sehr kleineu, als aueli unter den porphyri- >ehen Kristallen habé icli Andesiti (um Ab..) bestiuimt, dér stellen- iveise zienilich '■erizitisoh, an anderen Stellen f viseli, zonar und verzwillingt ist. Dér immer ganz isotrope Gránát enthalt manoherorts neben den sonstigen Einschlüssen viele automorpbe Plagioklaslamellen. aber aueli dér rostbranne Biotit viele FeldspateinsclilüSse. Das ausfüllende .M inéra 1 dai Pyroxenpseudomorplioeien ist ein sehr blassgrüner, faöeriger Aniphibol und Epidot. Dér T i tan om ngnetit vermeli rt sich stellemveise sehr, bei seiner Zersetzung sebeidet viel Titanit aus, ebenso auch aus dem Biotit. Dér Zirkon, Rutil und Apátit sind normál, dér Epidot hauft sich an maneben Stellen an. Hier und da sind reiehlich pinitisehe Pseudomorphosen vorbanden, dérén Gestalt und Erselieinung auf Cordierit verweist. Dünne Prehnitadern komimén an mehreren Stellen vor. Das mittl. spez. Gewicht des Gesteins ist: 2.910. 314 S. v. Szent pétery und K. Emszt SÍO2 _ 45.86 TiCb ... 3.82 Originalanalyse : FeO - 5.40 Na20 ... 2.25 MnO - 0.17 K2O ... 1.73 — HíO ... 0-21 CO2 ... 0.38 AI2O3 ... 20.27 Fe20. ... 7.66 MgO ._ 4.41 P2O-. — 0.35 CaO ... 3.26 +H2O ... 3.88 99.65 Neben dieser letzteren Stelle, aber überall \>ei dér Berührung sind aueh in dér Ka rbonsedi mén tdeeke sehr vielerlei Kontaktge sieine entstanden. Resonders sehr mannigfaltig sind die Glimmer- liornfeLse und die Granat-Cordieritgesteine. Das Stúdium dieser Kontaktgesteine wtrd in dér Zukunft eine sehr dankbare Aufgabe sein. 1. Quarzplagiopegmatit, Ujhatártal. Die ganz belien Teile sind Dureh- schnitfp gleich auslöschender Quarzáste. Nicol 60X. 2. Derselbe. Charakteristisehes Strukturbild -j-Nic. 62X- 3. Kleinere und grössere Apatitkrietalle und Turmalin an dér Grenze von Spessartit und Plagiaplit, Forgalmi-Steinbruch. || Nie. 60X. 4. Gránát mit Feldspateinschliissen aus dem endoniorphen Biotitdio- rit Forgalmi-Steinbruch 1. Nic. 32X- ">. Endomorpher Biotitdiorit. Forgalmi-Steinbruch. Biotitkristalle mit Siebstruktur und pinit isi erteni Cordierit-Kristallaggregat 1 Nie. 54X. 6. Endomorpher Biotitquarzdiorit, Forgalmi-Steinbruch. Silliinanif- Biindel, neben zersetztem Biotit im Quarz. 1. Nie. 16f>X Den Stol'í meiner Abbandlung übergab mir Herr Professor Dr. B. M a úrit z, indem er mir liebenswürdig die in dem Mineral.- Fetr. Institut dér Königl. Ung. Petrus Pázmány Universitát, Bu- dapest vorbandenen Prolién dér ungarischen Gránité übergab. Diese Gesteine waren teihveise garnicbt, teihvteise unvollkoinmen ERKLARUNG ZŰR TAFEL X. ADATOK A KÁRPÁTOKON BELÜLI TERÜLET GRÁNITJAI- N AK ! SMER ETET I EZ. Irta: Steinert Katalin. Von Dr. K. Steinert. Innerkarpatische Gránité 315 bestimmt, da die Untersuehung derselben noeli duma Is geschah, als die mikroskopische Technik noch nieht ihre heutige Vollendung erreicht hatto und deshalb die mikroskopisch-optischem Unter- suehnngsmethoden unzulánglich waren. lTm cinen leiehteren Überbliek zu gesvinnen, gruppierte icli die untéi suchten Gesteine folgend: A) Pozson y- Dévény . ( Pressburg-Theben). B) Zobor-Berg bei Nyitva (Neutra). C) Hohe Tátra. 1. Tátra fii red, Tarajka. (Schmecks, Kninmehen). 2. Királyorr (Königsnase). 3. Is agyszalóker-Spitzo (Kchlngendorferspitze). ■4. Hosszú tó (Langer-See). á. Fehérvíz völgye. (Weisswassertai). li. Halastó und Tengerszem. (Fischsee, JYleerauge). D) Xiedrige Tátra. 1. Magurka. 2. Korytnieu. -»• Királyhegy (Königsberg). h ) S ze/jes- Göm örer- Erzge birge. Dobsina (Dobsehan). F) Vepor-Gebirge. 1. Fmgebimg von Zlatnó. 2. Losonc. G) Sopron. H) t azekas-Boda - M őrá gye r- fíebirge. / ) Hegyes-Gebirge. Galsa. ./ ) Krassó-S zörényer-Gebi rge. Her kules-f üirdő. (Herkules-Bad). A ) Szemen i k- G eb i rge. Örményes. L) Arany os-Gebi rge. Pmgebung von Duleo. M) Retyezáit. X) Szászsebese/- Gebirge. Xebesliely. O) Gyaluer Gebirge. 1. Valye-Vince. 2. Kelecel. A) Pozson y- Dé vény. Das Pozson y-Dévényer Granitmassiv gehört zum Gebirge dér Kleinen Kárpátén. Es beginnt bei Poz-ony-Dévóny und zieht in dér Riehtung Szentgyörgy-Medor, indem es zwei gut begrénzte Massen bildet: die sogenannte Modorer oder nördliche- und die 316 K. Steinerí Pozsonyer oder südliche Mas.se. Pie Faehliteratur befasste sic!* wiederholt mit diesem Gestein. (Literaturverzeichnis am Schluss des Aufsatzes). Pét rog ra ph iach e Un tér au eh n n gén . Per Gránit von Poz&ony-Pévény ist blass blaulich-grau. In dem kiéin- oder mittelkörnigen Gestein können wir makroskopiscli weissen, oder grauen Feldspat, ranebgranen Quarz, dunkelbraun- sc-hwarzlichen Biotit und silbergrauen Muskovit erkennen. Stellen- weise zeigt dieser Gránit aueli Flecken von Limonit. Mikro kopiseh ist die Struktur körnig-hypidiomorph. l)ie Gemengteile sind rich- tungslos angeordnet. Das Gestein war dynamischen Einwirkunge.i aufgesetzt, infolgedessen wahrsche nlioh die primitíven UmsMaun- gen entstanden, die hauptsachlich an den Feldspaten sichtbar, doeh aueli bei den Biotiten nachweisbar sind. Neben gut erhalte- nem Feldspat finden wir aueli solebe, bei denen dér Umsetzungs- prozess nur in dér Mitte des Kristalls beginnt. dagegen sind andere sehon ganz zu Seriéit und Kaolin umgesetzt. Stellenweise ist die Umwandlung des Feldspates durch Épülőt l.egleitet. Bie zersetzten Feldspate sind undurclisichtig, ilire Zwillingslamellh rung ist ver- wischt. Myrmekit und Kryptoperthit sind haufig. Feldspate, die solebe V erwachsun gén zeigen, sind immer gut erbalten. Wesentliche Gemengteile. Vorherrsehend ist Plagioklua: uacb dér Analyse von Riicbarz 47%. Seine langlichen Tafeln sind im mittelkörnigen Gránit ea. 2.24 — 0.56 mm, im kleinkörnigen ca. 1.47 — 0.42 mm gross. Albit-, Karlsbader- und Perikim Zwillinge sind haufig. Per a’-Brechungsexponent des Plagiokhoes stimmt mi t dem des Kanadahalsams überein, dagegen ist y etwas grösser. Per mittlere Brechungsexponent: fi stenteils gut erhalten und zeigt nur selten als Uímvandlungsprodukt t'lilorit. Plcochro- is.uius stark. Stelit die Hauptzone || zum Haup.schnitt des Nikols, so sind sie rot-braun. hiezu mattgelb. c : a = 0". Dér Charakter dér Hauptzone ist negatív Die Fpaltungslinien des Biotits, ver- laufen wellenförmig. Kommt selten eine Zersetzung des Biotits odor nur einiger I.amellen zu Chlorit vor. so ist er griin, die Doppelbre- chung schvach, dér Pleoehroismus stark, c — gelblieh, n = = b=griin, dér Charakter dér Hauptzone pcsitiv. Die blaue Pola- risationsfarbe zwischen gekreutzten Nikols weist darauf hiú, dass dér entstandeue Chlorit Pcnnin ist. Selten kommt Biotit als Einschluss in Feklspat oder Qnarz vor. Diese Lknsehlüa e sind im Quarz ca. 0.32 — 0.024 mm, im Plagioklas ca. 0.188 mm, im Ortho- klas ca. 0.180 — 0100 mm gross Muskovit ist .'•elteuer als Biotit und kommt mit letzterem in paralellen oder anderen Yerwaclisungen vor. Dér Muskovit ist hier te’ls primőr, teils eekundár als Sericit ausgebildet. Die Tő- felchen des primőrén, farblosen Muskovits sind im mittelkörnigen Gránit ca. 1.120 — 0.080 mm, im kleinkörnigen ca. 0.91—0.042 mm gross. 318 K. Steinert ■N eben ge mén g tei le. Apátit findet mán in Feldspat, Quarz und Glimmer als Ein- schlüsse, oder nőben Biotit, als ob letzterer ihn bei dór Kristalli- sierung mit sicli zöge. Manchmal ist seine Menge betrachtlich. Als Einschlüsse ist er idiomorph. Ad. den dünnen, am Ende abgerun- deten Prismen kaim mán eiue S-paltíung nach (0001) beobachten. !)ie Grösse dér Apatitkörner ist ea. 0.28 — 0.004 mm. I)ie stark 1 i c htbreche n den, farblosen, oa. 0.032 — 0.004 mm gros- sen Zirkonkristaíle zeigen lebhafte Interferenzfarben und kommen als Einschlüsse in Glimmer, Feldspat und mit pleochro'i ti seben Hő- ién in Biotit vor. Haarfeino Triehiteimchlüsse, die im Quarz und Biotit aui- t rétén, schneiden sicli unter einem Winkel von GO". Sic bonnién nieht naher bestimmt werden. Die quantitative Menge dér Eisenerze isi gering. Am háüfig- sten ist Magnetil. Die ca. 0.032 — 0.01G mm gro-sen Kőrner desselben begleiten die im G estein auftretenden liisse, odor bilden ESin- sehlüssc in Feldspat und Quarz. Akzessoriseh siud blutroter, ea. 0.280—0.032 mm grossor Pia- malit und ea. 0.028— 0.05G mm grosser Pyrit. Sekundar entstandene Gemengteile. Die sek. entstandenen Mineralien sind grösistenteils Produkte dér cliemischen- und Kris- tallisati ons-Mie t am or pb őse (-Tudd). Allgemein entstand Muskovi 1 (Seriéit), dér manchmal nur das Tunere dér Feldspate, manchmal aber dieselben ganz mit feinen, wirr-sehuppigen, ca. 0.160 — 0.004 mm grossen, fasorigen Blattéin n ausfüllt. Háufig kommt in den Feldspaten Kaolin, in feinschuppigen Aggregaten vor. Biotit und Plagioklas enthalten oft als Einsehlüisse stark lichtbrechenden Kpidot. E’s ist teils cin Pisláéit, da die Liehtbrechung stark die Polárisa tionsfarben hoch sind: e : ct ■— — j— 3°. Pleochroismus schwaciu 0 = farblos, b — hellgelb, c — gelblichgrün. Neben Pistáéit kommt in abgerundeten Körnern au eh Klinozoizit vor, dessen Pleo- ebroismus sehwaeh ist, und dér auch im parallelen Licht keim' \ollstandige Amslösehung gibt, sondern bei maximalem Dunkel au 1 leiden Seiten eine blaue Farbe zeigt. e : n — —3°. Pannin konnte ieh nur in einem Dünnschliff festőtől len. Hier entstand er durcb den Hm wa n cl 1 u ngislpr ozíess des Biotitis zu Chlorit. Oft sind nur cin zelne Lamellán von dicsem Vorgang ergriffen. Doppelbrechung kiéin, Pleochroi smuisi: c = gelb, o = 6 = grün. Dér Oharakter dér Tíauptzone Unter -fNic. zeigt n sióéin Lavcndelblau. Die Rissc des (les tei ns zeigen Limonitiníiltrationen. Lnut Richarz sind die sclben 1‘ür den Dóvényer Gránit, eharakterkstiscb, dagegen belniup- tet Toborffy, dass Limonit nur in gesprungenon, oder vor liin gerer Zeit abgebauten Bitieken erscheint, in Avelchen sicb die zibl- reichen P^riteinschlüsse sehnell zu Limonit umwandelu. Sek. ent- sta.nd \\ahrscheinlieh Iliimatit, Pyrit sowie dér in FcTdspaten und Biotit als Einschlüsse vo.rkommcnde Quarz. Sek. ist auch dér fuse- rig© Leukoxen. I nnerkarpatische Gránité 310 Zusa ni mén fass u ng. Lant vorstehenden Untersuohungen sind die Pozsony -Dévényei- Gesteine zweiglimmerige Gránité, die in geringerem Ma sec moohaniseben und chemi'-eben Prozessen ausge- sefczt waren. H) Zobor-Berg bei Nyitni. L)as Gestein vöm Zobor-Berg wurde im .Jahre 1808 von F. Xehafarzik beschrieben. Chemisehe Analysm <’»' clb' n teilt n Iv. lOms'zt und A. Ven dl mii. Neuerdings untersuchte b > a. Liegt die Hauptzone || dem Hauptdurchschnitt des Nie., so isi seine Farbe matt gelblich-grün, senkrecht dazu dunkelgriin. Stellenweise ist eine primitive Chlorii biklung zu erkennen. Biotit- I tippeli en in einer Grösse von ea. 0.140 — 0.084 mm Iliiden Einschlüs- se im Plagioklas. N eben gémén gtei le : Apátit in ea. 0.042 — 0.016 mm grossen, idiomorphen, sechs- eekigen Kristallen kommt als Einsehlüsse im Plagioklas, Quarz und Glimmer vor. Stark lichtlyreohende, farblose Z i rkonV r i s t al 1 e , 320 K. Steinert ca. 0.042 — 0.014 mm gross, sind als Einschliisse im Quarz, Plagio- klas und Biotit zu erkennen. Ma guetit ist im ganzen G estein in ca. 0.098 — 0.112 nini grossen Körnern verstmit, dió cft von cinem braunen Hol umgeben sind. Tito nőisen (ilmenit) kommt in ca. 0.560—0.420 mm grojseii Körnern vor. Als akz. GemengUil findet mán primáren Tltanit in Plagioklas als Einschluss, oder zwischen den Biotitfasern in idio- morpben, ca. 0.728—0.280 mm grossen Individuen. Zwillingslamel- len und Spalfcungisrisse nach dóm Prisma sind gut zu erkennen. Kin Pleochroismus. kaim nicht waln-genommen werden: a : c = 39" Sekundare Gemengteile: Als ümwandlungsprodukt dér Feld- spate ersoheint eine Messe von Kaolin-Serizit. Epidot in ca. 0.120 0.060 mm grossen Körnern findet mait hauptsáchlieh in Plagiokla sen, oder in den befiser als dicse erhaltencn Biotiten. Es ist teil- weise Pistazit, d essen Lichtbrechung stark ist. Polariejationsfar- lien lebhaft, Pleochroismus schwach; ö : a = +3°. In den Plagio- klasen ist dér Epidot teilwei.se auch Zoisit, dessen Liehtbrecliuug au die des Apatits gemalmt. Die Kissé dér Mineralien sind durc'i lÁmonit-Irifiltrationen gefarbt. Seltener ist Pyrit, in ca. 0.112 0.070 rnm grossen, formlosen Körnern. Sek. entstand wahrschein- 1 i eh auch dér in Plngioklasen als Einschluss vorkommende Qinrz, da die Umwandlung dér Plagioklase mit einer SiO,-Ausscheidung verbunden ist. Sek. ist auch, wenigstens teihveise das Eisenoxyd. Zusammenfassung: Lant den vorstehenden petrographischen Untersuchungen und den chemischen Analysen von Alad'ár Ven dl und Kálmán E m s zi t ist d< s (testein des Zobor-Berges ein sünre?' Quarz&limmerdiorit, dér cinen Ühergang zu den Gra- nititen zeigt. Dies lásst dér 6% Alkali-Gehalt und dér verlialtnis malisig kleine (2.5%) Calciuingehalt vermutén. Die Umwandlung des Plagioklases, die undulöse Auslöschung und Sprünge des Quarzes weisen auf eine Dynamometamorphose Ilin. C) Die Hohe Tátra. Das Gebiet dér Hőben Tátra wurde wioderholt ausl'ührlich beschrieben. In den letzten zwei Jahrzehnten unteivsuchten K re u t /,. Morozevicz, J aisk oi lsk i, Tok ars ki und Lengyel die Gesteine dér Mohén Tátra. 1. Sch mecks, Kám mchen. (Tátra fii red. Tarajka.) Makroskopiseh ist es ein mittelkörniges, graues, gut erluilte- ues Gestein, das keine Schieferung erkennen lásst Makroskopiseli hestimmbare Gemengteile sind : zweierlei grauweisse Feldspate, dunkler Biotit, siíbergrauer Muskovit und blaugrauer Quarz. Letztcrer hat cinen muscheligen Bruch. Mikroskopisch M die Struktur des Gesleins kömig hypidiomorpli. Wesentlichc Gemengteile: Von allén Gemcngteilon i-t dér Plagioklas vorherrschend. Er kommt in unregelmassigen Fennen, ohne jeden Idiomorpbismus vor. (írösstenteils ist er naoli dér „c 1 nnerkarpatischo Gránité 321 Achse gestreckt. Seine Gvösse ist ca. 2.1 mm— 0.420 mm. Oft ist er zertrümmerí und von einer Kaolin-Serieit Masse durehsetzt. Dei F imvandlungsp rezes s beginnt in dér Mitte dér KrFtalle und dringt •/.uni Ralidé vor. Álhit-, Periklin- und Karlsbader Zwillinge siud huniig. Dió Alhitlamellen sind sehr schmnl. Ilire Liehtbrechuug midi Becke's Mtthode in Kreutzstellung ">> y *>a Maxi- máló Auslöseiiung in dér syinmetriíiehen /one I /u 1010) 0° i • In zu ,,A “ 1 einalie senkrtehtcen Diinnschliffen «’ I’ =3” 2V»". Ilirer Ari nádi gehören sie zuni Oligoklas (Ab75An;:,). Die Menge des Plagioklases ist kleiner als d e de- Orthoklas. Hie Individueii des letztcren sind xenomorpli mid babén eine Gros- so von ea. 2100—0.420 mm. Da sie <*ino eliemisehe Umbildung zu Soriéit und Kaolin erlitten, bü.-sten sic teilweise ilive Durehsie'i- tigkeit ein. Kryptopertbit und Mynnekit sind selten. Quarz ist als 1. Ausfüllungsmasse. 2. in Myrmekit-Vei'vvaclu'ung und 3. als Fin- sprengliug zu fiúdén. /. In dér Grundmasse Iliidet er gvö sere, zu- •sammenlningende Gruppén. Grös-e dér einzelnen Individuen ea. 1.010- 0.070 nini, sie sind kataklastiseli und die grösseren zeigen ciné undulöse Auslöseiiung. Ibr Rand ist <■ l't ver/almt. Fliissig- keitseinehliisse mit liewegliehen oder unbeweglichen Libellen sin 1 lúiufig. 2. lm Mynnekit is 1 dér Quarz wurmförmig gekrümmt und ea. 0.140—0.007 rum gro>s. 3. lm Feklspat kom i t er in rundén, < a. 0.120 — 1.035 mm grossen Köruern vor. Per wiebtigste, farbige Gén engteil dér Tútra-Granite ist dér Hiotit. Die Platton halam einen ausgefmnsten Kaiul, ind ea. 0.980 — 0 252 mm gress, oft grün getönt und epidotisiert, doeli zeigen die die gewöhnliehen Interferenzfarben des Bietits. Pleochroismiis stark: c > b> a. F. d. INI. zeigt er dunkelbraun. wonn seine Haupt- zone parallel zuni Hauptdurebsebnitt des Xie. liegt und gelb, wenn er liierzu .senkrecht stelit; c : a = 0\ Die SpaltungAinien veri au- fen in geraden Strieben. Muskocit ist weniger als Biotit Die ausgetransten, ea. 0.700 — 0.070 mm grcs-cn Plattén sind oft mit dem Biotit parallel, oder senkrecht venvaclis-en. NebongemeHf/ieile. Am v.ichtigslen ist Hnruil. dér im ganzen Gestein verstreut vorkommt. Auf seine Amvesenheil kann maii aueli vöm Titanil und Laukoxen sehliessen. In gleich grosger Men- ge kommt aueli Mofjuctil vor, dér íneistens im Fmkreis des Biotit* in ea. 0.098 — 0.007 n ni g resten Köméin auftritt. Kelten ist im Feld- spat und Quarz eir ea. 0.028—0.006 mm grosser idiomorpher Apatik lm Glimmer und Quarz ist als Einsprengling in dünneu, spitzigen, seliarf umgrenzten, idiomerphen Kristallen auc-h Z;rkon zu er- kennen. In Quarz vorkoinmende Triebite konnten nicht naher be- stiáim t werden. Akzessorisch isi Haumtit in ea. 0.070—0.007 mm grossen Sehuppen oder vieveckigen Kristallen. 322 K. Steinert Seknndar énlntandene Gemengteile. lnfolge dér Fm.wandluiig dér Feldspate enhstand Sericit-KaolAn. Wíehtig ist au eh. Pistáéit, (ier sicli íius Biotit bildete. Kein Pleochroismus is.t schwaeh: a -= — farblos, t = gelblich-grün, e : n = 3°. Seb. ist höchstwalir- scheinlieh aueli éin Teil des Muskovils, dér Ehtnoxijde, sowie auc'i dev iu stark liehtbrecbenden, ea. 0.140— 0 028 mm' pro 4en Körnern auftretende Titanit und dér Leukoxen. 2. Königsna^e. (Királyorr.) Makroskopiseh sind weisser Feldspat, grauer Quarz und sdiwarzgrüner Biotit zu erkeimen. Das ganze Gestein ist von einer graulieh-brannen Verwitterungskrpste bedeckt. Mikro ‘kopisch i-t die Struktur des (íesteins körnig-hypidiomorph. Wesentliche Gemengteile. Plagioklas herrseht vor. FJr tritt in zerbrochenen, ea. 2.100 — (1.770 mm grossen, oft nádi dér „e“ Aeh.se gestreckten Individuen auf. Neben gut erhaltenen Feldspaten fiú- dén wir au eh weniger gut erbalíenc. Neben haufig vorkommenden Albitszwill ingen gibt es auch Periklin- und Karlsbader Zwiilinge. Die Albitl a mellen sind sebr didit und oft ganz, oder teilweise mit Kerieitsclnippen bedeckt. Dér Brecliungsexponent «’ und y' ist grösser als dér des Kanadabalisams. Tn senkrechter Lage nacli dér Methode Beclkfes: co > a und s>y. Die maxi maié Auslö .diniig dér konjugierten Zwiilinge: 1 und F — + 7n 2 und 2’ = +6’5°. Mse ist dér Plasrioklas stiner Art nádi ein AT)-:iAn,r. OliooJda T)io Orfhofrlafie (ea 1.61—0.42 nm gro-«) dnd im Ver.haltnhs 7u den Pla b> a. Liegt die Haupí- zenc d'es Biotits || zum Hauptschnitt des Nic., so ist er dunkel- braun,hierzu J_matt gelblich braun. a : e, = 0". Eis ist alsó ein Lepi- düinelan. Manchmal zeigeo einige Lamellen eine Fmwandlung zu gvüncm Chlorit. Dicse sind zw isiiben gekreutzten Nie. lavendelblau, c = gelb, a = grün, c : a = 0°. Es ist alsó Permin. Zugleicli ent- stand aueh Epidot, dér zwischen den Lamellen des Biotits in Hauf- dien zu linden ist. Fis1 ist Pista zit, da dm Körner eine starke Licht- brechung zeigen und dér Pleochroismus sehwach ist: ci = gelb, c = griinlieb-gelb, c : n = 3°. Die Glimmertaíelcben zeigen oft cinen Ralid aus Magnetitkörnchen. Dér ca. 0.630 — 0.1 40 min gro-se Mas- kovit ist gut erlialten. Heine Menge isi weniger als die des Biotits, mit dem er manchmal parallel venvaclisen ist. Ilii' Spaltungsrisvo verlaufen ungerade. In Feldspaten kommt er aucli nls Eiuspieng- ling vor. Sekundáre Gemengteile: Magnetit in ca. 0.140- 0,028 mm erős sen Körnern fiadét mán neben Biotit. Dér ca. 0.032— 0.008 mm groese /Árkon ist idiomorph, scharí begrenzt und kommt mit dunk- ien, pleochroitschen Höfen in Quarz, Feldspat als Einsprengling vor. Wenig Apátit (ca. 0.182 — 0.168 mm gross) ist in dér Grund- masse zu finden, Die in Quarz vorkommtenden, diinnen Tricliite l wahrscheinlich TtntV) konnien niclit niiher bestimmt werden. Akzesisoriscb siiul blut'rote, ca. 0.028 — 0 014 min grosse Hdmatit schiippchen. Sekundar entstand Sericit-Kaolin, Epidot, Pennin, ein Teil dér Eisenoxyde und dér als Einsprengling vorkommende Quarz. Zusa m menfassung: Lant den petrographi seben Untersuehun- gen ist das Gestein von Tátrafüred (Scbmecks), Tarajka (Kannn- cben), Királyorr (Kön igsna.se), Xagyszalóki-csúcs (Scblagcudorfer spitze) ein Zweiglimmer gránit-, dér eine dynami-sche und statisebe Metaniorpboise erlitt. 1. Gránit von der (legem! des Lángén See's ( Hosszúin). Das Gestein sammelíe Dr. ,T. Szabó im .Lilire 1877. MakroskopBch kaim mán gro-sen, weissen Feldspat, dunklen Biotit und noissen Markovii untersebeiden. Die Feldspate sind stelh nweise konzentriert angeordnet. Mikroskopiscb ist die Struktur kömig liypidiomorpb. Die Ge- mengleile sind ricbtungslns angeonlnel. Das Géniéin ist epidoti sierl, die Feldspate sind von einer Sericit-Kaolin -Masse bedeckt. Am beste ii sind Myrmekit, Perihit und Mikroklin erlialten. ÍV csent Hehe Gemengteile. Vorherrscliend bt der ca. 2.24—0.560 mm grosse PlagiokJas. Albitzwillinge sind liaufig. Ausserdem gibl 1 nnerkarpatisclie Gránité 325 os oít Karlsbador ZAvillinge. Dió Z\villing«lamellen sind olt von oiner Sericit-Kao'in Masae bedeckt. Dór Breclnuigsexponent des Kanada balsams Bt kloinor a Is «’ und y\ Dió maxnnale AuhIo- sclmuií in dór synnnotr. /u UI1U) 1 Zono +10°. In omom Dunn- sehliff _L zu c Avar die Aualöschung —4". Alsó ist dór Plagioklas soinor Art nach cin Oligoklas-Andesin (Ag,nAn ). Die ludividuen dós <-a. 1.450 0.030 mm brosson Orthoklaaes habon vielo Kissé nnd sirnl allotrinmorph. Mi kroki in kovnmt luin- l'jir in oa. 2.940 — 0.570 mm gross, n Kristallen vor, dió imrner gnt orhalten sind. Das Mikroklingitter i> t gut zu orkennen. Quarz er- sohoint: /. dnroh nnd dnroh zerkliiítot, kataklrstisch, in oa. 1.54- 0.028 mm grossen Individuen. Dór Kami ist ge/.ahnt. Dió grösseren Komor lövőben nndulös aus. Se sind roioh an I* liis igkoitsein- soliliisson mit Lihollon. 2. In rundon, oa. 0.210 <(.070 mm grossen Körnern als Einsprengling im Feldspnt. .í. Als Myrmokit-Quarz in Feldspat wurmförmig gekrümmt. Dió Platton dós Jliotita sind 0.490 0.09S mm gross. Pleocbro- ismns stark: c > 6 > o; c = golb, a = hrann, a : c = 0°. Alsó ist dór Glimmor óin Lepidonielan. Allé Biotite zeigen oinou beginnen- don Umwandlungsprozesis zu Chlorit und Epidot. Parallel mit dóm 1 mwandlungsprozess Avurden Eisenerze ausgesoliiodon, die ara Kan- di' des Biotits, odor als M n seb 1 üsse in demselben auftroten. Dér Muskovit ist ara Kandó zerfranst und ei. 1 400 0 098 mm gross. in diesem Gostoin ist mohr Muskovit vorhanden als in dón anderen Tátragraniton. Ott ist or parallel mit Biotit verwaolisen, doch koramt er aueli J_ z.u dón Fasern dós Biotits vor. Die Spalttingvli- nion verlaufen krumm. Die AuMöscbung ist nndulös. Manelimal koinmen Muskovitsolmppen in Feldspaton und Quarz als) Ein- s ebi üsse vor. X eben fje mcngteile. Mar/netit ist in klemen, oa. 0.238—41.028 mm grossen Körnolien im ganzen G estein vorstVeut. Hauptsacblicli findet mán ihn aber am Kandó des Biotits. Ilmeuit konnte ich nicht bestimmt naclnveisen. Dér Apátit in ca. 0.280 — 0.210 mm grossen Individuen zeigt sioh zAvisehen dón Geroengteilen, oder aueli in dihmen, ca. 0.068 — 0.004 mm groson. nadelförmigen, idiomor- phen Kristallen als Einsprengling in Feldspat, Biotit. Oft ist er im Biotit nur hall) eingevaehsen. Die grösseren Epidote sind reic!i an Einschl üssem In Plagioklas, Biotit und Quarz gibt os aueh ca. 0.052 — 0.004 mm grosso Zirfcoweinsprenglige. Akzessorisch ist selten Hawaiit in ca. 0.070—0.042 mm grossen Schuppen. 5 lek undor entstand bei dem Umwandlungsprozess dér Feld- spate Seriéit und Kaolin. Bei dér Chloritisierung dér Biotite bil- dete sicb Kenuin. Grösfttenteils sind nur cinzelne Lamellen von dicsem Yorgang ergriffen. c = gelbliehgrün, a = griin, c ;a = 0 . Oft entstand im Biotit auch in stark liehtbreohenden Ivörnern Pl- 326 K. Steinért stacit: c — hellgelb, ct = gvünliehgelbj o : c — -j-3". In kleinen Körnern gibt cs Pist'azit aucli im Feldspat. Sekundar ist dór Quarz als Eiscblusis und ein Teil dér FAsenerze, sowie dér in dón Rissen verkommende C öleit. Zmam mén fossa n g. Dieses Gestein kann als Übergang au den Pegmatiten betrachtet ive r den. Hierauf venveist dór Reichtum an Mikroklin, M^rmokit und Muskovit ■>■ Gránit des Quarzes. Konju gi ért sy ni metriseh e Auslösch u ng 1 und 1’ = -f- 3° 2 und 2’ = + 2.5° Die maximáló Auslösebung in einer zu (010) J_ symmetrischen Zone ist 6° — 7°. Alsó ist dór Plagioklas ein Olígoklas (Ab73An25). Dér Orthok'as isi teilweise gut orbalton, teilweise zu Serieit- Koolin umgebildet. Myrmekit ist soUen. Die Individnen des oa. 1.680-— Ü.028 mm grossen Quarzes sind allotriomorph und zertríimmert. Die grösiseron Körner lösehen undulös aus. Die ca. 0.840 — 0.220 mm grossen Biotitplattc n habon cinen zerfransten Rund. Die Spaltungslinien sind gut sichtbar. Pleochroismns stark: c > b > a. c = grünliehbraun, a = gelb, a : c — 0°. Liegt die Hauptzone des Biotils || zum Hauptdurch- sehnitt des Nicols, so ist nr clunkelgrünliehbraun, bierzu _L gelb. Die Zirkonei nseh lüisise habén hier ke inén pleochroitiseben Hot. Ktellenweise ist dér Biotit zu Chlorit und Epidot mngewandelt. Am Rande zeigen síeli Mognetit körner. Dór Muskovit ist parallel mit Biotit verwaehtsen. Heine Platton sind oa. 0.480—0.040 mm groxs und babén gefnanste Rander. Nebengemengteile: Dió Mognetit-]lnienit-K.ö\'ner sind 0.23S 0.024 m mgross. Sie kommen hauptsachlich nőben Biotit vor, doeli sind sie aiuch im ganzen Gestein vorstrout. Die idiomorpben, oa. 0.280—0.012 mm grossen M/wD7kristalle sind biiufig in Feldspat, Glimmer und Quarz. Die soharl begrenzten, oa. 0.042 0.007 mm grossen Zirkonliv istálló zeigen ('iné starke Licht- und Doppel breehung. Als Einscihlüsse sind sie im Feldspat und Biotit verbrei- tot. Manóimnál siebt mán einander durclidringonde ZirA-onnádoloben. Sekundar entstand Seriéit- Kaolin durch den 1 tnwandlungs- 1 miéi karpnlische (Iranite 327 prozess dev Feldspate. A ns Biotit entstaud Chlorit. bei dem c — dunkelgrün. o := hellgriin. e : a = *1° isi. Zugleicb ént, tand bei diesem Umwandjungsprozess zwiselun den Fasern des Biotité in stnrk lieht brecdienden, mattgelben Körnem Pixtacit. « =•• hellgelb, i = citronmigelb, o : e 2°. Jjukoxen entstbnd mis Ihnenit. Se- kmidar ist aueli in den llissen des ( iesteins die Infiltration von L’i monit. ein Teil dér Eisenoxyde und silten Hamatit. Lant den petrogrnphischen Intersuchungen ist dieses Gestein ein Ziveiglimmer-Oligoklns-Granil. dér eine dynainiselie und sta- tisehe Metaniorpliose erliit. fi. (iránit von dem fíebiet zieischen den, Fisch leich ( H (döntő ) und Meerauge (Ten ge rszem). (Gesammelt von M. I> dth.) Dieses Gestein ist selír liell. leinahe weiss. Afakroskopisch kann mán weissen Feldspat, weissgrauen Qnarz und silliergrauen Mus- kovit erkennen. lm ganzen Gestein zeigt t-icli eine griinlich-gelbe A dér. Stellemveise gibt es grttne Fleeken. Mikroskopisch ist die S'truktur körnig-hypidiomorph, die Gemengteile sind riehtungslos angeordnet. Die Feldspate sind zu einer Masse von Serieit-Tvaolin umgesetzt Alyrniekit ist háufig. Wesentliehe Gemengteile. Plagioklos hlerrwht vor. Die lndi- viduen sind ea. 1.26 — 0.420 mm gross. Ausser Albitzwillingen sind aueli Karlsbader Zwillinge haufig. Die Albitlamellen verlaufen manchmal welle na rtig, dies liisst vermutén, dass das Gestein einem grossen Gebirgscjruck ausgesetzt war. Dér Brechungsexp. des Pla- gioklases: « ’ ist kleiner als dér des Ka n ?. dalia lsa ms, y' ist etwas grösser. Die maximale Auslösehnng in dér symmet rischen, zu (U10) _L - en Zone ist — 15ü. Tn einem zu „c“ J_-ten Schnitt ist a ’/P — - +16°. Alsó ist dér Plagioklas ein Álhit (Ab..oAn7). Orthoklos ist weniger als Plagioklas. Die allotriomorphien, ca. D62 0.350 nini grossen Individuen sind von R issen durchsetzt. Dér Quorz kommt: ]. in durch und dureh zerbroehenen, allotrio- morphen Individuen als letzte A usfüllungjs masae zvischeu den anderen Gemengteilen vor. Die einzelnen, ca. 1.12 — 0.014 mm grossen Kör ne r habén olt gezahnte Rander. Die grossen Körnev löschen undulös aus. Tn dicsen sind reihenweise angeordnet|e Flüssigkeits- emschlüsse (mit stehenden oder beweglichen Li bel len) haufig. 2. iindet mán Qnarz in ea. 0.112 — 0.0 <0 mm grossen Ivörnern im Feld- spat. 3. Wnrmförmig gerkümmt, ca. 0.040—0.004 mm gross im Myr- mekit. Die Menge des Muskovits ist verhaltnismassőg gering. In den schmaleu, ca. 0.560 — 0.072 mm grossen Plattén t rétén die Spaltungs- linien scharf hervor. Nehen Muskovit fiúdét mán manchmal aueli kleinere Ch lóri t fasern. Dies lasst vermutén, dass dér Muskovit eventuell aus Biotit entstand. 328 K. Steinert Nebengeniengteile . Dér Apátit kommt in lángén, idiomorphen, ea. 0.112 — 0.014 mm grossen Kristalbn, in Feldspat und Quarz vor. Áhnlich fiadét mán den stark licht- und doppelbrechenden Z ikon, dér ea, 0.098—0.014 mm gross ist. Magnetit in ea. 0.084—0.028 mm grossen Körnern ist haufig neben Chlorit fasevn. Sekundcir entstand durch den Umwandlungsprozess des Feld- spates eine Masse von Sericit-Kciolin. Xachtraglich entstand auoh dér Ejndot, dér im ganzen (Jestein, hauptsaehlieh jedoch neben Muskovit zu finden ist. Hieraus kaim mán schlievsen, dass der- selbe wahrscheinlidi aus Biotit entstnnd. Dér Epidot ist teihvei.e Pistáéit, da a = gelb, c — grünlidigelh, e : a = 3° i>t, und teil- wei.se Zoisii, dér eine anomale blaue Interferenzfarbe gibt. Sekun- díir sind aueb die in Faslera. vorkommenden, naber nicht zu bestim- menden Chlorite, sowie dér ea. 0.098 — 0.014 mm grolse Pyrit u. wahr- seheinlich ein Teil dér Eis.enox.ydr und dér im Feldspat nls Ein- sprengling vorkommende Qitorz. Zusammcnfassung. Lant vorstehenden pi-trographi; eben Fn- tersuehungen ist dicsér Gránit ein IfosenbusIHi Alkali-Granit, dér lant M o r z c w i| c z- P a \v 1 i c k a nicht als eine selbstandige Granitart zu betrachten ist. sondern zu den Pegmatiten gehört, die als Besultat dér Differenzierung des primaren Granitmagmas ™ betrachten sind, obzwar sic von demselben Magmaherd stammen. Bieser Auffassung stelit die Meinung von H. Ko. 342. (Pólón.) 38. A. S treng: Beitrag zűr Theorie dér vulkaniselien und plutoni- schen Gesteinsbildung. Poggenit. Alin. 90. p. 29. D. Sin r: Bericht über die geol. Aufnabnie i ni oberen Waag u. Granthale. Jahrb. d. k. u. k. geol. R. A. 18, k, 337—426, old, 40. I). Stu r: Bericht iiber die geolog. I bersiehts- Au rnalmic des Was- sergebietes dér Waag und Neutra Jahrb. d. geol. R. A. 1860. 17 — 150. o. Innerkarpatische Gránité 331 41. H 42. H ái t. 44. T. 45. J. auer: Geologische Übersiohtekarle d. öst.-ung. Monarehie -lahr- buch cl. K. K. geol. R. A. XIX. k. 485. old. auer: Die Geologie dér öst.-ung. Monarehie 1875. 89. old. Roth S.: A Magas Tátra gránitjai. Földt. Köd- 4 köt) 1«‘ ‘- Roth S.: Jegyzetek a Magas Tátrából. Földt, Közi. 8. kot. 1878. 280. old. , .. M o r o ze v i c z: Mikroskopischo Besehreibung elér eruptívon Gesteine Wolhyniens und dér Tatragranite Palin, b izyogr. (r. Warschau Polen. 46. Morozevicz: Verbreltung elér Gránité, (i noivn inul L' rí Sif 11 1 1 1 Tipli Schiefer in dér Tatra Ebenda. 47. V. Uhlig: Ergebnisse geologischer Aufnaínnen in dér westgali- zisclien Karpatben. Jahrb. el. geol. R. A, 1890, 40. kötet. 48. Szádeezky Gy.: A Magas Tátra gránitjairól. Természettud. Közi. Pótfüzet XXIV. 49.. V. Ebiig: Die Geologie d<*s Tatragebirges Derikschr. el. Akad. Wien, 64—68. (1899). 50. L. Gorazdowski: Über die ehemische Zusanimensetzung dér gesteinsbilelenden Minerale dér Tatra. Pann. Fitzyogr. 15. War- schau (Polen). 51. Z. W'eyberg: Beiiráge zűr Petrographie dér kristallinen Achse dér 'Patra. Pann. tow. Tatez. (Denkschrift eles Tatravereines. 26. u. 24. Krakau (Polen). 1902. 52. V. Uhlig: Bau und Bild eler Karpathen. WTien p. 58. etc. 53. M. Lugeon: Les nappes de recourement de la Tatra etc. Bull. soc. Vaud. des Se. natúr. 39, p, 1903. 54. Y. Uhlig: Éber Tektonik eler Karpatben. Sitzungsb. Wiener Akad. 1907. 55. L. Sawiczki: Die jüngeren Krustenbewegungen in (len Kar- pathen. Aliit. d. Geol. Ges. Wrien, 1909. p. 61 — 117. 56. M o r o z e \v i c z: Über den Gránit dér Karpathen. Denksohr. des XI. Kongr. poln Natúrt'. Krakau (Polen). 57.. M o r o ze w i ez: Zűr Mineralogie und Petrographie eler Tatra Ref. im Neuen Jahrb. f. Min. Geol. u Pál. 191^5, I, B, 314. 58. Z. Weyberg: Materialien zűr Erkenntnis eler gesteinsbildender Glimmer Nachrichten dér Warschauer Universitat. Warschau. Ref. i. Neuen Jahrb. f. Min. Geol. u. Pál. 1912. I, B, 398, 59. W. Goetel: Sammelref. Mitteilungen eler geol. Gesellsch. 191*2. 60. S. Kreutz: Dér Granatj xenel Sillimanit führende Biotitschiefer in dér Tatra. Bull. Intern. Acael. Se. Crac. Juli 1913. Ref. im Neuen Jahrb. f. Min, Geol, u, Pál. 1917. 321. p. 61. W. Pawlica: Die Pegmatite eler Tatra. Verhiandl. cl. Krakauer Akad. 53. Ser. A. p. 107. (Polen.) 62. C. Kuznár: Die sedimentáren Gesteine eler Tatra. Ebenda (1913. P. 131.) 63. Morozewrcz: Über die Tatvagrauitc. Neues Jahrb. f. Min. Geol. u. Pál. Festband 39, I. Meznerics $32 64. Morozevicz: Dér Tatragranit u. das Problem seiner techn. Verwendung. (Czasopisnmo technicze. 1914. ref. im Neuen Jahr. f. Min. Geol. u. Pál, 316 old, 1917. I. k, 65. W. Pawlica: Die nördl. kvistalline Insel in dér Tatra. Bull. Akad. Se, Krakau, Math. met, KI. Ser. A. 52 — 76. old. 2 Tab. 2 Taf. 1915. Ref, im Neuen Jahrb, f, Min, Geol. u. Pál. 1919. 66. P. R a d z i se v,s k i: O granitaeh Karpackich. Piacé Polsk. Inst. Geol. Tóm. I. Z. 1. Warszawa 1921 . 67.1. Parts eh: Die Hollie Tatra zűr Eiszeit. Leipzig, 1923. 68. S. Jaskolski: Les Ampliibolites des Monts Tatra et leur originc. Bull. intern, de l'Aead. Pólón, d, Seien, Cracowie 1924. 69. ,T. Toka rski: Gránit z. Koscielka Makyo w. Tatraeli, „Kosmos“. Czasopismo Pols. Towarz. Przys. nis Kopern R. L. R. 1925. Lwów. 70. E. Lengyel: Dér genctische Zusammenhang zwisclien den Grá- nitén und Gneisen dér Hőben Tatra. Acta Litt. ac. Seient. Tóm. I. f. 1, Szeged, 1928. 71. E. Lengyel: Beitráge zűr petrochemischen Kenntnis dér Gránité dér Hohen Tátra. Földt. Közi. LXII. Budapest, 72. E. v. Lengyel, I. Finály u. T. Szélé nyi: Beitráge zűr Pet- rographie dér Hohen Tátra. II. Die Gesteine des Felkaer Tales. Acta ebem. min. et phys, Tóm. III. fasc. 1—2. p. 36—49. Szeged, 1933. STÁJERORSZÁGI SLIR-FAUNA ÉS ÚJ ALAKJAI. Irta: Meznerics Ilona * ** STEIERM Á RKISCHE SCHLIERFAIJNA UND IHRE NEUEN FORMEN. Von Ilona Meznerics* A stájerországi slir-képződmények rétegtani helyzete sokat vitatott, de ináig sem tisztázott. A gráei Joannemn inuzoam tulajdo- nát képezi c fajban gazdag és jómegtartású anyag. Sajátságos, hogy új fajai és új változata egyszersmind a faunának leggyakoribb elemei. A Pecten ( Chlarnys ) kautskyi n. sp. S jobb illetőleg balol- dali félteknője, az Amnsshnn (Variarnussinm) felsiui-nni Fór. nov. * Előadatott a Magyarhoni Földtani Társulat 1935. május 1-i szakülésen. ** Vorgetragcn in dér F aehsitzung dér I ng. Geol. Gesellschaft ain 1. Mai 1935. Die steiermárkische Scjhlierfauna 333 var. styriaca 20, és a Lima (Mantellina) Uibáni n. sp. 50 példánya uralkodik a leveles, homokos, már gás megjelenésű slir-képződmén y- ben. A fauna — egyrészt a bécsi medence újonnan szétválasztott (K a- utsjky) helvét és törtön alakjaival, másrészt az ausztriai és ma- gyarországi helvét és törtön fajokkal összevetve — erősen helvéi jellegű, s a kőzettani sajátság is a képződmény helvét kora mellett szól. A kérdés véglegesen csak jobban tisztázott rétegtani ismeretek ísztratigrafia) alapján dönthető el. # * * Die Prage dér sogenannten „Schlierschichten“ des steieri- s ehen Beckens ist sehon des öfteren hebandelt, aber noch nicht gelöst worden. Das Feissilienmaterial des Sdhlieils, eines derscliön sten, wurde mir zűr Bestimmung überlassen und gehört dér Geo- logisehen Abteilung des Steiermárkischen Landesmuseums Joanne- nm in Graz. Das Gebiet, in dem dieses intereseante Matériái gesammelt wurde, liegt in dér nahe von Marburg (Zone 10., Col. XI II.). Jah- ring, sowie die anschliessenden Fundorte: Pöllitsehdorf, Pöllitsch- berg, .láger. Jahringhof, Wolfsberg, Gromberg, Ruésser, Goráik, Ferental, S'osmann, Bauer erstreeken síeli N. bzw. NNO von Mar- burg; St. Leonliard und Repnik in den Windisehen Biihein Hegen östlieh von Marliurg. Über die geologisehen Yerbaltnisse des steierischen Beckens, bzw. dér Windisehen Bühel, beriehteten uns die Árliciten von Y. Hilber (5. 6, 7). R. Hörnes (12), -T. Söl eh (24). und A. V\ i n k 1 e r (32 — 37). Palaontologisch wurde das Matériái kritisch bisher ueeh nicht untersucbt. Tn den .Tnhresberichten des Steiev- markischen "Landesmuseums Joanneum (15) finden wir 15 Formen erwáhnt, dérén Zahl min aber bedeutend vermehrt werden konnte und von denen viele síeli als andere Arten erwiesen habén. Über die Foraminiferen dér Windisehen Brillel bérichtet uns die Arbeit von R. .1 a e g e r (14). Das Matériái besteht ans cinem meist grauen, glin merigen sandigen. b arten Mergel und Mergelsehiefer mit miirberem mer- geligem Sandstein, dér aber eine geringere Rolle spielt. Es liensen - i eh innerhalb Mergel und Sandstein zahlreiche Űbergange lieob aehten. Dér Mergel ist von zahlreiehen marinen Conehylien und Foraminiferen, von M elett a- Scih u ppe n erfüllt, die Sandsteinplatten be rgen Landpfíanzen. Die Lamellibranchiaten beh'errsclien die Fauna mit 37 gut bestimmbaren Arten, dagegen sind die Gastro- poden nur mit 11 Arten vertreten. Ausserdem enthált das Matériái einige Arten Brachiopoden, Eehiniden und viele lo&e Nadeln von Spongien und Eehiniden. Tin sandigen Tón kommen Einzelkorallen vor. Auch Östraeoden treten auf, sie geliören dér Gruppé jener Formen an, die síeli in dér Tegel-, Sand-, Mergel und Leithakalk- fazies in gleieher Háufigkeit zeigen. Was die Foraminiferenfauna nnbelangt, wird diese bei genauerem Stúdium grösserer Sehlamm- 334 I. Meznerics riickstánde sicherlich eine vesentliche Vergrösserung erfaliren. Die Bestimmnng dér Formen wurde an Hand dér Literatur und dér systematischen Sammlung des Naturhistorischen Muse- ums in Wien durehgeführt. Die Tabelle zeigt die Fauna des steierisohen Schliers. Ausserdem konimen die folgendeu Formen von Foraminifercn, Fchinodermen und Bracbiopoden Textulnria cf. wayericma d’O r b. Textulário (Plccanhun) abbrevi- atum d'Orb. Lingulina. cos fát a d’Orb. Frondicülaria annularis d’Orb. Cristellari'i iuornata d’O r b. Cristellaria clypeiformis d’Orb. Cristellaria calcor L. var. cvltra- ta d’Orb. Nodosaria bacillum Defr. Rotalia dütemplei d’Orb. Rhcopax incerta F r a n z. Dentalia elegáns d’Orb. Dentalia badensis d’Orb. Die Beschreibnng dér Arten angabe erscheint in den Mitteilm Steiercnark. vor: Globigerina glomerala Re üss. Globigerina abnormis Hantk. Vaginulina badensis d’Orb. PidvinuUna boüeana d’Orb. Pldvimdina schreibersi d’Orb. Amphistcgina haueriana d’Orb, Hetcrostegina simplex d’Orb. Rrissopsis (Brissomn) ottnangen- fíeterostcgina costafa d’Orb. sis R. Horn. Seb izaster laubei R. Horn. Tercbratula macresccns T) r e g. Tercbratula caput serpentis L inn. M éger Ica oblita Nisch. nebst ausführlicher Literatnr- gen d. Naturwiss. Yereins von Baseli rei bung dér neuen Arten: Pecti n idae. Amussium Klein, Boltén. (Var i a muss i am Sacco.) Amussium (V áriám ussiinn) felsineum Fór. nov. var. styriaca. Fig. 3, 4i 5, 6. Typus: Pccten duodecimlamellatus (ini Wiener Becken) llornes: Foss. Moll. d. Wiener Beckens, II. p. 420. Sacíco: und Bellardi: I Molhiscbi dei tér. t/erz. dél Piemonte etz. Bd, XXJV. p. 49. Taf. 14. Fig. 7 — 22. Coss maiin et Pevrot: Concli. Néogemque de l’Aquita- ine. LXXVII. p. 108. Taf. 13. Fig. 5 -7. Taf, 15: Fig: 24:-- Kautsky: Die biostratigrapbiselu* Bedeutung dér Pttdi niden des niederöst. Mioziins. Annáién d. Nat. llisl. Mas. in Wien. Bd. 42. 1928. Nov. var. styriaca. Dünnsohalige, kiéi ne Pecten- Art, ea. 0.8 cm hoch, 1.0 cm breit. Sehr hantig im Mergel. Die K lappén sind sehr wenig ge- Dió stoiormiivkiselic Scihlierfmuia 335 wölbt. Dió amsen* Flaelio dór linkon Klappe triigt Radiulrippcheu, die die Oboi riiiclio didit und regelmiissig bedecken. Olt zeigt dió Skulptur dér linkon Klappe midi feine, konzentrivche Streifohon, welchc mit dón Radialrippen oino diinne gitterartige Struktur Iliiden. Die reclite Klnppo liisst mir znrte und repelmas-ige kou- zentrische Stroifen erkonnen, weloho midi uuf den Oh ven bemerk- I jir sind. Die Inrenfliiehe dev keiden Klappen triigt knnstant zelin kráftigc Radialrippen, weloho oft einen plattén S’aum am 1? nde offen lásson, lm Hinhliek darauf, dass dev Typm vtavk voriiert, kőimen wiv die Art dós Steievischen "Beckens nur ds oine Varié- in t und nidit als eine solbstiindigo Art au ff essen. Per mössto Pu- lovsohied üogl dalin, dass wühvei’d dió linké Kb»ppe des Pecten fe! sínen ni f — 10 diinne, ahor starke Radinlrippchon 1va*?t und sieb nur liiov und da nndeutliohe sdiwadiove Redialrippohen einwliio- ken. die linké Klappe dós P. fels'uenm nov. var. stjjria a mit diditstoliendon, gleichstarken Rippchen reíelma si ií bedeckt ist. Dió diinne konzentrische Berippung dér linken Klappe zeigt nur inscfern einen rnterschied auf, als dicse bei dér Varietat diiunerist. Die konoontvisohe Streifung dér rechten Klappe ist bei dér nov. var. styriacn mull diinner: dió Oh ven sind vlerhaltnismassig gn'B- s'o v als bei doni Typus. Es liogt óin Pnterschied auch davin, das* dió Tnnonrippon dev s te icr mii oki seben Exomplave oft nieht an dón Ralid dór Sokaié reiohen. sondorn 1‘viib'ev aufhören, wahrend das bei doni Ty]ins nie dev Fali ist. Yorkommen dós Typus: Wiener Becken: Holvet, Törtön. Wes - Fvankreich: Helvetion. Italien: Tortcniano, Pieenziano. Ungarn: 1 apn'íy. Perien Kiéi n, O sí b o c k. (Chfaniys Boltén). Pecten (Chl nniys) hantshyi nov. spec. Fg. 1. 2. Tm meígeligon Matériái von Polli tschberg, Jager, Egydi Tűn- őéi (im V indisobon Biiholn) isi diese duroli seine charakteri ;tisehe Skulptur aulfallende Pecten- Art háufig zn fiúdén. Ca. -Ifi cm liocli, 0 cm breit. Die flacli gewölbte diinne Schale hat einen kreisrunden 1 mriss. Dér vordere okere Schalenrand falit steil zu denr durcli oino b urcho abgetrennten vorderen Ohr ab. Dió Scbalo ist mit -k 30 mehr dreieckigen als geriindetjen Radialrippen bedeckt, dió vier-, ott fiinfteilig verzweigt sind. Die Ornamentik dér Radial- rippen ist sehr cbarakteristiscb. Yom Wirbel angefangen tragen die Rippen auf ilivon Riicken Auswüchse, die in dér Niihe des d irbels ncch kauni gielithar sind, a bér besonders am TTinterrande dór Schale zu spitzen, staciielförmigen, zu den Rippen íchief stelien- den Dömén werden, dérén Abstapde voneinander unregelmasisig >;nd. Die Nebenrippen sind auch mit Dörnchen bedeckt. Die Furclien zwischen den Rippen zeigen eine ausserordentlich feine Ornamen- lik, die ;uis schief stebenden, nur mit dér Lupe walír ne h m bárén leinen Stroifen besteht. Das lnne re dér Schale zeigt flacbe, breite. 336 I. Mezneri.es vorne óval abgerundete Innenrippen, devon Mitte nur wenig ge- í'ureht ist. Die Oberfláche des Ohres isi au eh mit dorntragendon Itippen bedeekt. Pieve Art stehí dem Formenkreise des Chlam.y s (Aeqvi pederi) bicknelli, Chlamys (Aequipeden) glássneri und Chlamys ( Aequpeden) angelonii nalie. Von dér Ch. angelonii M e n e g h, (B el .1 a v d i-S a c c o: I Molluschi dei terv. terz. dél Pic- monte etc. Bd. XXIV. p. 21. Taf. 6. Fig. 13. und von dér Ch. glüx- neri Kauts. (Kautsky: De biostratigraphische Bedeutung d. Pectiniden d. niederösterreiehisichen Miczans, Annáién d. geol. Bun- dosanst., 1928. p. 259. Taf. 7, Fig. 7.) unterscheidet ide sich sofovt durch die gr üsse re Anzahl delr dureh engere Zwischenráume fe- trennten Radialrippon und dureh die diinnere und te intere Gestalt. Die Fönn zeigt eine grosso Álmlichkeit mit dér Ch. hicic iidli Saecio, von Pliozan Italiens (B e 1 1 a r d i-S a ec o: I Moll. etz. Bd. XXIV. p 21, Taf. 6, Fig. 14 — 17.) und von Mittelplioziin Aegyptens. (Blan ckenhorn: Neues zűr Geologie und Palae- ontologie Aegyptens, Zeit.sehr. d. Deut.-eh. Gfeol. Ges. 1901, Bd. 53. p. 384, 385.) Aber ínfolge dér ungenügenden Besehreibung und wogen Mangel au Vergleiehsmaterial ist die Identitat nieht mit Sieherbeit festzu.stellen, avsserdem ervvahntl Saeeo die oharakte- ristisehe Ornamentik dér Zvischtenraumo nieht. Férné r triigt, wie aus dér Besehreibung hervorgeht, die italienische Fönn várni ge re Rippen (25- — 28). So ist es bereehtdgt die Fo.rm dér Bteierisehen Sehliors als eine neue Art anfzufassen. Limidae. Lima C h e m n i t z. (Mán teliin a Saeeo.) Lima (Mantelliria) lábán i nov. spec. Fig. 7, 8, 9, 10. Ungefahr 50 Exemplare kommen im mergeligen Matériái von Gromberg, Wolfsberg bei Jaliring, Ferental, Repnik ver. Has grös- ste Klxemplar weist folgende Masse auf: 40 mm hoch, 20 mm bioit. Olnvohl die Fxemplare wegen ihrer ausserordentlieh diinnen Scilmle nur als Abdrüeke erhaltlen sind, blieben ftie — abgesohen von (lor Zerdrüekung — so gut erhalten, dass die Besehreibung gut dureh- zufiihren ist. lm ansseren Umriss zeigt die Schal© eine verliin ierte ovale, sehiefgestellte F'o.rm. Die Sclmle ist auffallend flaeh gégén die anderen Lima- Arten. Sie ist dier Lángé uaeli sehr lein gerippt, so dass die.se Berippung manehmal kaum zu seben ist. Besondeis (dl ara literi stisoh ist aber die starko Undulation dér Sehale. Ks gehen namlieh von dem Wirbel konzent risehe líeifen aus, die dér Sehale eine inoeerainusahnliohe Főim verleihen. Dér Sehless ralid ist gerade, die beiden Ohren sind kiéin mid naliezu gleieh. Die Schlosisverhültnis-e sind nalier nieht zu bestimmen. 1. Gaál hat eine Form, die Lima inffata ('honin. miit. undalata (Dalon zűr Mediterrán- Fan na. dér Andesittufe vöm Őst rowski-Vopor Gehirge, Földtani Közlöny, 1905. Bd. 35. p. 301, Taf. 2, Fig. 2.) aus dón Tuf- Die sloionniirkische Kcklierfauna 337 Ion von Középpalojta bosckrioben und abgebildet, dió mit unsoroi Fönn identisck zu sóin sekeiut. Dió Form kaim nbor niobt nls oino Validat dér L. in fiai a letrachtet veiden, woil sió -ownlil in ihrom l’inriss bosodors alor in dór Art dér Berippung von dór L. influta ganz abweickt. In iliiom ('karakter stoht dió Form dór L. (Mattit finnt) i nocora ntoidrs Saooo (B o 1 1 a r d i-S a cí c o: I Mol- iuseki doí i orr. torz. dől Piemonto otz. Bd. XXX. p. 148. laf. 28. Fig. 24.) mii riicksten ; dicső italionisekc Form aus doni Flveziano ist a bor kloine.r, dór aussere Finrbs isi versckiedcu. Dió Form dós steiorisolion Fekliers kaim nur ab ssclbstandigo Art aufgolasst worden, da sió von allén Formon abwoioht. Folgorungcn : Fs ist aus dér tabollarisobon Znsammonsti Uung loio’it zu ér- sekén. da s os s i<*li um oino Bilduug dór II Meditorranst'ufo ka i- déit. Die Fauna enthiilt dió Fazicsb rmon dós Sdilior , wie: Atnu*- sittnt noritcxtti S o ív. var douudata Rouss (=~Poctev (Oinidatus), Th Hasira ott tant gcnsis S a c c o < (’rtjitf adott snbaiigulatus) Ií. Iliim.), Latennda fuchsi 1». Hőm (=Anatina Pnchsi). Maconta eHi])tica Broooli. var. otf tiangottsis 1\. Horn. (=T éLliita ottnan- gensis), Phacoidos trolfi I\ Hőm.. Solenomjja doderleini May., Sch izaster latiból R. Iliim., Iirissopsis- fjiristoma) ott nangeit - sis R. Horn. ele. Die Atnria afttn Pást, dicse fül* die übrigen Ncklierbildnnoen eliarakteristisebe Form sokéin! in Steiermark zu fokion. Die Sekliorbildung entbekrt dioksckaliger Fossilien, und ist íreken nzei elmet dureli die foingeziertdn, (liinnsckaligen Formon. (Tol! ina, Lncitta, Portat. Lima). Fs ist eme bereits ü borbolté Fra- ge. ob dór Scklier ein stratigrapkbcheir Horizont ist, or bildet nur oino Fazies dór versehiedenen A bl a írem n. íren. So ist' diese Faziets in Italion vöm Oligoziin Fis ins Pliozan vertreten (22), wie dies aueli im ausseralpinen Beeken dór Fali ist (21). Fine tiefere oli- gozane Fazies ist aus Makrón (3), oino oheroligoziine au- Siidruss- land (1) bokannt. \Yas die stratigriipkiscke Lage des Fckliers von Fngarn kerifft, orfaliren wir, dass sóin kaufigstes Au ft rétén in das Mittelniiozan falit und dass dér Scklier des ungariseken MitteF gebirges fii r helvetisek geknlten wird (2, 9, 17, 18, 19, 25, 31). Aber aueli das Yorkom íren alterer und jiingerer Soklierbildungen ist nackgewiesen. Borbolya (Waljbersdorf) und Dévény újfalu (Neu- dorf a. d. Marék) reprasentieren die Bildungen dér törtön iveken Ablagerungen (21). Die Soklierbildungen Obei österreicks (Ottnang, M olísegg) sind lielvetiseke Ablagerungen. Dm Frage dér stratigrapkbcken Lage des steieriseken Sckli- ers ist se Inver zu entsekeiden. Mas die Sekliorbildung im allgemei- nen ketrifft, keriekten uns d e Arbeiten A. W i n k 1 e r’ti (32 — 37), dass sie vöm tieferen Miozan bis in das Törtön vertreten und dass die (biliében indischen Bükéi Teile dér II. Mediterranstufe seien. 338 I. Meznerics Bei. dem vorliegenden Matériái ist es a bér nielit mit Kicherheit zu entscheiden, ob die Fauna den tortonisclien odor dón beivel i- schen Ablagemngen gebeire. Aus einigcn dér naelifolgenden Erör- terungen geht aber hervor, dass es sieh hier eher um lielveti ebe, als tortoniscíe Ablagemngen kandié. Vergleieben vár die Fauna zuersl mit den Fennen des V ,ie- ner Beckens. Als Helvet sind i'olgende Fundorte angetfülirt: Grund, Wiindpassing, Guntersdorf, Immendorf, Lva an drr Taya, Xieder- leis. Xiede i k reu tzst atten, Gmssbaeh, 0 ros* • Russbaeh, Budit/, in .Miilirtn; — Baden, Vöslan, Seos. Giinzig, Fteinabmnn, Pcrzteich, Pötzleínsdorf, Bombáéin Sieve ing, Wüllersdcrf, Perehlolsdorf, Niknlsbu.rg. Gumpoldskirclien, Gainfabien, Füzei féld, Rudelsdorf, Möllerdorf, sind als Törten bezeielmet. Die Ablagemngen von Forelitenau stelien noch in Frage, und sind deciialb nieht angc- fübrf wovden. Wenn vir die Főm én des steieriseben Sebliers mit jenen des Wiener Beckens vergleieben, ergibt es sicb, dass die Gastropodon des steieriseben Seliliers sovrohl in 1 'elvetiscben, als aueli in tor- tonisehen Ablagemngen des Wiener Beckens vorkommen, áratig- rapbisch alsó nichts besúgón. Wa« die Lamellibranebiaten des stei- orischen Sebliers betrifft: sind diese fást allé aueli Formen bei dér Stufen des Wiener Beckens. Doch gibt cs einigie Au naliu en. So isi die Venus (Chione) circuclaris nach dér Feststellung K. a utsky’s (16) eine belvetisebe Form des Wiener Beckens, ebenso die Yoldia longa. Des Yorkomig en dicsér rein belvetiselien Formen ivart' ■inch ein geivisser Anluiltspunkt dafür, diese Schlierbilduugen al> belvetisebe zu betracbten. Per P ceten revolutns komnit zvar nur im Törtön des Wiener Beckens vor, wenn vár aber in Betracbt zioben. dass diese Art dórt nur in eiuigen Exemplaren auftritt und wei teres die Tatsacbe, (’a s sie in Italien im Élvezi. mo zu fiú- dén ist, dalin komién wii diese Pecten-A rt wobl nicbt als eine rein lortouisebe Fönn betrachlen. Pocién (Ch len es) snienais ist nacb dér Feststellung Kautsky’s (Die biostratigrapbiscebe Bedeutuug dér Pertiniden des niederöst. Miozans Ami. d. geol. Bundesanst. p>28. p- 258,) eine öltőre, fii r die belvetiselien Ablagemngen cha- í aklúristisí'be Form. docb ist sie aueli von Steinabrunu erwbhnt. Die Anania (Mónié) striata, Xj/lopl aga dórral is sind Formen, die im Wiener Beeken nacb den Angaben von Hornos einzig aus iortonis(‘ber> Ablagemngen bekannt sind, ibr Felibui im Helvet bedeutet jedoeli nur, dass dicse Formen vidleicbt b.ei dér Bei tim- mu.ng vernacliliissigt worden waren. Die Toliina ( Peronon ) /ilanati isi zwar im Törtön des Wiener Beckens bekannt, eine nahe-dohoudo Variétól Gált aber aueli im Burdigal auf und die \ ermutnng ilircs Vorkommcns aueli im Helvot wiirc 'volil bereclitigt. Wenn xvir die Fauna des steieriseben Sebliers mit dér gé- sa min tea Fauna von Otíliáiig (llelvet) und V albc'rsdorf < Porton) Die strici niarkische Schlicrfauna 339 vorglei clien, ergil t »s sitii, dass sió oinc grosso re ÜboreinAtimmung mit dór Ottnanger, als írit dór W'nlhei sdorfer Fauna aufweist. Die Gastropoden sind in Steiermark im Yerhallnis y.u den beiden Fundorten an Zahl so gering, (Láss die 5, lmv. (i iiheieinstimmendon Arten nur wenige Yergleiehe ormögliehon, umso woniger, als sie sowohl in Olt műig, als aucli in WalhorsdoiT vurkommen. l)er steierische Sehlier zeigt 37 Lamellibranehiaten, d mm stinuneu 13 Arten mit den Ottnanger Fonnen — \vo 27 Alton vor- koimnen — ii béréin, wiihrend die Walbersdovfer Fauna nur 12 iibereinstimmende Arten aufweist. F’ine grosso Anzahl dér Lamelli- hranohiaten von Walbemlorf koinmt alor weder im stoirisebíon noeli im Ottnanger Sehlier vor. 11 ingeién isi die Lulcrnu/a fuchs ’> im steiriselien und Ottnanger Sehlier btkaiint, nielit a bér in Wal- liersdorí. Die Thyusira ot hiún (fi nsia - im steiris.d en und i in < ) 1 1 V nanger Sehlier haufig zu finden - isi a bér beztiglieh ilivesi Aui- tretens im Walbcrsdorfer Sehlier noeh umstritten. Diese Daten hereehtigen wohl zűr Annahme, dass dicsér > toi- r heh e Sehlier eher cinen hclvetdschen. als cinen torlonisehon ('ha- rak tér hesitze, da er im Vergleich mit den Ablagerungen des Wiener Beckens dem Helvet uhuéit und im Vegrelieh mit den un- doron Soihlierhildungen ösíerreichs dér Fauna dós Hol véts von Ottnang naher stelit, als jenor dós Tortons ven Walbersdorf. Weun u ir sehlicsslieh dic ] etil ograrhisehe Réseim ffen licit dór steiriselien Sehlierbildungt n betrsiehten, zeigt diese cinen alteron C'harakter. und uolil aueh eine giössere Ahnliehkoit mit dem Ott- nanger, als mit dóm Walbersdorfer Sehlier. Aber trotz dicsér Ahnliehkoit, weist die Fauna doeh cinen ziomlieh selbststandigen ( karakter auf, mit ihron interessanten Kör- mén: Pecten (Cliluinys) kuutskyi nov. spee., Lima (Mantelliiia) lá- bául nov. spee., welehe aueh dadureh bemerkenswert sind, dass sió ii i eh t nur in einigen Fxeinplaron verlreton sind, sondern die luiu- figsten Arten dér ganzen Fauna hildon. Aueh dió Amussium (V. IT. Bd. 34, *•' Boda A.: Das Brennberger Kohlenvorkommen und die strati- graphische Lage dér Ablagerungen des mediterránén Meeres in 340 I. Meznerics dér Umgebung- von Sopron. Bányászati és Kohászati Lapok, LX. évi. 15., 16. sz. 1927. 3. Fu eh s Th.: Über ein neuartiges Pteropodenvorkommen aus Máhren. Sitzb. d. Wiener Akad. CXI. 1. 4. Götz inger G.: Neueste Erfahrungen iiber den oberösterr. SiehH- er, Petroleum, 1926. Nr. 1. Bd. 12. 5. li iiber V.: Neue Concliilien aus den mittelsteierischen Mediter- ranschichten. Sitzb. d. Akad. d. Wiss. Math, Naturw, Cl., I. Abt, 1879, Bd, 79. 0. H iiber V.: Das Tertiárgebiet uni Graz, Köflach und Gleisdorf. Jahrb. d. k. k. Geol, B. A. 1893. Bd. 43, 7. H i 1 b e r V.: Das Altéi- dér sleierischen Braunkchlen. Mitteil. d. Geol. Gesel lsehaft. Wien, 1908. Bd 1. 8. H iiber V.: U ntersu ehu n gén zűr Geologie und Paláontologie des steierischen Tertiárs. Jahrb. d. k. k. Geol. R. A. 1913, Heft 3, 9. Horusitzky F.: Neue Daten zűr Stratigraphie dér Umgebung von Budapest. Földtani Közlöny, 1926. Bd. 56. JU. Hörnes M.: Verzeichnis dér in Ottnang vorkoinmenden Verstei- nerungen. Jahrb. d. k. k. Geol. R, A, 1853, U. Hörnes R.: Die Fauna des Schliers von Ottnang. Jahrb. d. k. k. Geol. R, A, 1875. Bd. 25. Heft 4. 12. Hörnes R.: Ein Beitrag zűr Kenntnis dér mioeanen Meeresab- lagerungen Steiermarks. Mitteil. d. Naturwiss. Vereins f. Steie • mark. 1882. 13. Hörnes R.: Ein Vorkonimen des Pecten denudatus und anderer „Schlier“-Petrefacten im inneralpinen Teil des Wiener Beckens. Verhandl. d. k. k. Geol. R. A. 1884. 14. Jaeger R.: Foraminiferen aus den mioeanen Ablagerungen dér Windisohen Biiheln in Steiermark. Verhandl. d. k. k. Geol. R. A. 1914. Bd. 48. 15. .T a h r e s b e r i e b t e des steiermárkischen Landesmuseums Joan- neum iiber die Jahre 1897., 1898., 1903. 16. Kautsky F.: Die Bivalven des niederösterreiehisehen Miozans (Taxodonta und Veneridae) mit einem Beitrag zűr Frage dér Entstehung dér Arten, Verhandl. d. Geol. Bundesanst. 1932. Nr. 9—10. 17 Nősz k y J.: Die Schlierscihichten des umgarischen Mittelgebir- ges. Arl eiten d. 11. Abteil. d. Wiss. Stephan T i s Ti a-Gfesell- sehaft in Debrecen. 1929. Bd. 3. Heft. 2. 18. Noszky .1.: Die Oiigozán-Miozan-Bildungen in dem N. O. Teile des Fngarischen Mittelgebirges. IT. Miozán. Anfn. Mus Nat Hung- XXVIT. 1930. 19. Noszky J.: Die geologischen Verhaltnisse des Salgótarjánéi- Kohlengebi rges. Keeh Emlékkönyv, Budapest. 1912. 20. Prohazka V. .1.: Zűr Kenntnis dér Fauna des marínén Tegels und des diesen iiberlagpnden Sandsteines von Walbersdorf. 1,892. 21 Soha f fér F. X.: Sind Ablagerungen grösserer Wassertiefe in I >ie steiermarkische Schlierfauna 341 elér (i lii'dci ung dpi’ tertiiiren Scli ’• i* 1 1 1 1 • n reibe zu verwemlenl Mit- tpil. d Geol. Gesellschaft, Wien. 1908. I. 22. Soha f fér F. X.: I)er sogenannle Schlier des alpinen Wiener Beekens. Yerhandl. d. Geol. Bnndpsanst. 1927. Nr. 2. 3. 23. Schaffpr F. X.: Dér marim* Tegel von Theben Neudorf in Un- garn Jahb. d. k. k. Geol. R. A. Bd. 47. Fíeft 3. 24. S öleli .1.: l)ie Wiiuli seben Biiheln. Mitteil. d. Geogr. GeselDchaft. Wien. 1919. Bd. (52. Hét. 5 — 6. 25. S transz L.: Geologisohe Fazieskntido. M. kir. Földtani Intézet Évkönyve. 1928. Bd. 28. 2(5. Sness F.: üeolmchtungeu iiher den Schlier in Oberösterreich and Buiern. A ma len d. k. k. Xat. Hist. Hoíniuseums, 1891, Bd. (5. 27. Thiple J.: Handbueh dér systeinatischen Weiditierkunde 1 — II. Jena, 1934. 28. Toula F.: Über den marineii Tegel von Neiulorf an dér Marcii (Dévényujfaln) in Urgarn. Yerhandl. d. Vereins fii r Heilknnde zu Pressbu rg 1899. Neue Folge. 11. 29. Toula F.: Über den marinen Tejfel von Walbersdorf bei Matters- dorf in Ungarn. Verhandl. d. k. k. Geol. R. A. 1885. 30. Vadász E.: Die mediterránén EchinodeVmen Ungarns. Geol. Hung. 1915 31. Ve ndl M.: Geologie dér Fmgebung von Sopron. II. Erdészeti Kísérletek. 1930. Bd. XXXII. 32. Winkler A.: Die jiingeren niiozánem Ablagerungen ini siidwest- steirisehen Beeken und dessen Tektonik. .Jahrb. d. Geol. Bundes- anst. 1929. Bd. 79. 33. V i n k 1 e r A.: Über neue Studienergebnisse ini Tertiargeibiet von Südweststeicrmark. Verhandl. d. Geol. Bundesaust. 1924. 34. V inklpr A.: Aufnahmsbericht iiber Blatt Marburg. (lm Jalires- ber. f. 1929.) Nr. 1. Verhandl. d. Geol. Bún dpsansh, 1930. 35. V in kiér A.: Bericjhtigung zu W. Petrasehek Mitteilung: Über den Schlier etz. Verhandl. d. Geol. Bundesaust 1927. «A>. V in kiér A.: Untersuchungen zűr Geologie und Paláontologie des steierischen Tertiars. Jarhb. d. k. k. Geol. R. A. Bd. 63. 1913, .i7. Winkler A.: Erg’ebnisse über junge Abtragulng und Aufschüt- tuug am Ostrande detr Alpeii. Jahrb. d. Geol. Bundsanst 1933 KRISTÁLYTANI MEGFIGYELÉSEK EGY BÖRZSÖNYI ANDEZITTUFA NÉHÁNY ÁSVÁNYÁN. Ivt.a: Reichert Róbert dr. K R I STALLOGRAPH I SC H E BEOBACHTUNGEN AN EINIGEN TITFFM INERALEN AFS DEM BÖRZSÖNYER-GEBIRGE. Von Bobért Reichert. A Börzsönyi hegységben, a Diósjenőtől Ny-ra levő Cseh vár (.-^520) és Magashegy (-588) oldalában agglomerátos andeiaittufa lordul elő. E tufából a Csehvár Ny-i lejtőjén, a nyergen túl vezető kocsiút mély-bevágásában, továbbá a Magashegy K-i oldalán Dr. V i g h G y u 1 a ni. kir. tfőgeológu© úr az elmúlt esztendőkben vég- zett földtani felvételei alkalmával nagyobb számú augit-, amfibol- és gránátkristályt gyűjtött. Ezeket az ásványokat vizsgálat céljá- ból nekem engedte át, amiért e helyen is hálás köszönetemet feje- zem ki. In dem nördlich von dér Douauwende sicli erhebenden Bör- zsöny er-G ebi rge, an den Abbangen dér Berge Csehvár und Magos- hegy (westlieh von dér Gemeinde Diósjenő) sammelte Herr Chef- geologe Dr. G y. Vigh aus einem Andesittnff bzw. Agglomerate Kig. 70. ábra. A lelőhelyek környékének térképvázlata. Kaitcnskizze öei1 Fnigebung’ dei Fandorte ( ,, Le 1 öllel. vek‘=Fu mis télién.) Túl fmineralen mis (lem llörzsönyer-Gebirge 343 TuFfmineralien : Angit-, Horn Illendő- und Granatkristalle, die er zűr rntersm liuníí liebensAvürdig mir iibergnb. Pber merne lleobaehtungen soll im Folgenden bériéit tét werden. Aufjit. Die Ki istálló sind sebwarzgriin, im inneren Toilo altér Ave^entlieh luller gefiirbt und durehsehoinond. Ilire Grösse ist ve.r- schieden, manehe orreiehen eine Lángé von 12 mm. Ibr Habitus ist kurzprismntieh, die Ausbildnngsweiso rnehr-minder isometriecli. Maileké Kristalle babén reine Oberfliiehe, andere tla gégén sind mit oinem iiusserst dünnen, blaugranen í berzug bedockt. Háufig Findet maii in iliren SpiiUrissen und Lüekon das staubfoino Pulver dós vulkanisehen TuFFes oingolagert. Ven dón untersuobton 300 Individuen konnton an 135 die KristallFormon lostgcs telit Averden. Dic iilnigen Avarén besehadigte Ilmob- lr/.Av. Spiltstücke. Die Flaclion Avaron im allgemeinen matt. Ks Avurdon S Formen in neunerlei Kombinationen boobaebtet. í'ber die kormon, ikre roele Ilaufigkeit, ferner iiber dió Kombi- nationon und ilire Anzalil orientiort 1‘olgendo Zusammcnstellung: Kristallform Zahl dér Individuen H a (HK)> 135 100 " b (010) 135 100 m (110) 135 100 s (Dl) 135 100 c (001) 61 45,2 P öoi) 31 23,0 o (221) 18 13.3 z (021) 7 5,2 Beobachtete Kombinationen Zahl dér Individuen °/o 1) 100, 010, 1 10, 111 64 47,4 2) „ und 001 33 24.4 3) „ „ 001, Tói 16 11,8 4) . 001.101,221 6 4,4 5) „ , Tói 5 3.7 6) . 221 4 3.0 7) „ . 001, "101,221, 021 4 3.0 8) ., 001, 221, 021 2 1,5 9) „ „ 221, 021 1 0,7 IHe AusbildungsAveise dér Formen ist die geivöhnliche: (110), (100), (010), (111) sind Hauptformen, die Grösse dér Ba*..is isti ver*- soliieden, die übrigen Formen ersebeinen imrner mit sehmalen, kleinen Flac-hen. Die Werte dér Form c (001) sind unsielier. Die Kristalle t-índ mihmlich terminál öfters abgerundet, zum Teil deutlieh abge- 344 R. Reiehert sohmolzen, wodurcb (001) gewölbt und nach ihrer Lage abnlich. dér Form (102) ersiheint. Letztere Főim konnte aber olme Zweifel, alsó gut ausgebildet, an ke inéin KrLstalle beobaohtet werden. So kann mán mit grosser Wabrscbeinlichkeit bebaupten, dass die gewölbte Fláche in dér Zonc 1010] die Basis sei. Zwillinge konnte maii im vorliegenden Matériái nur verein- zelt beobacbten, ausseihliessliob naeh (100), und zwar an Kristallen mit (len Formenkombinat ionén 1., 2., 3. Von dieeeil sind nur die Kristalle mit dér Formenkombiuation 1. liaufiger veizw iiliugt, uii- gefahr in einem Zab len verbaltnis, wie T: 1. Die Zwillinge sind r.ae i dér Zwillingsebene etwas abgeplattet, eine Érsekei: mng, die dureb die Traclitstudien von Riedl, C b u dóba u. Stützel bekannt und gedeutet ist. Haufiger kann mán Parallelverwacbsungen versebieden grosso hulividuen begegnen, wonaeli dér kleinere Kristiall im grö seren Individuum mehr-minder einee-enkt erselieint. Eine abnliebe Em- sen leniig ist aueli an unregolmassig vprwachsenen Kristallen zn bo- obaehten so, dass manehe an die Zwillingsvenvaebsung naeb (122) erinnern. Tm normálén Diinnscliliff ist dér Angit farblos, an dickeren Seblitfen aber kann deutlicb ein Pleochroismus und Zonenbau er- kannt werden: den belleren Kern umnimmt eine dunklere Hiille. Pleochroismus: a = gelbgriin, 6 — braunliebgrün, c = tiefgnin mit einem blaulicben Stieli. Auslösebuug e : c = um 40° (38" und 42°). Brecbungsvermögen wui de mit dér Einbettungsmetbode in Xa- Liebt bestimmt: im Kern « = 1,678, y = 1,702, in dér dunkleron Aussenzone aber grösser. Allé diem optiselien EJigensebaften wei- sen anf einen diopsidischen Angit hin, de-sen eisenarmer Kern mit eisenoxydreieherer Aussenzone umbüllt ist. * # * Hornblende. Makioskopiseli schwarz n it gninem Sticb. Habi- tus kurz und langprisinatiseb (Harbieb). Die Kristjalle errei eben eine Lángé bis 1,5 cm. Die (lrössenverbaltni>se in den drei kristallographiscben Ri ebi un gén selmánkon. sind aueb genauer niclit zu bestimmen. (lenn die Kristalle sind ment beschadigt. Eine annahernde Angabe iiber dieses Verbaltnbi konnte sein: I (100) : [0101 : f 001 1 = 1,7 : 1,3 : 1. Kristalle, an donen die Formenkombination iiberbaupt feststell bar war, konnten von 360 nur 104 gefu.nden werden, die iibrigen waren terminál niclit odor mangelbaft bcgrenztc Spaltstiickc. Fs konnten 8 Formen in dér bcknnnten Ausbildungsweise und in 7 verschiedenen Kombinationen beobacbtet werden. Bezüglicb ilire llaut'igkeitszablen sollen naclistebende Tabellen Übersicbt ergelien. Tuffmineralen aus dóin Börzsönyer-Gebirge 345 Kristallform Zahl dér Individuen H m (110) 104 100 u/o b (010) 104 100 c (001) 104 100 r (Hl) 104 100 i (131) 85 81.7 a (100) 19 18.3 z (021) 17 16.3 k (Hl) 14 13.5 Beobaclitete Kombinationen Zahl dér Individuen “/# (davon verzwillingt) 1) 110, 010. 001, 111 16 — 15.4 2) und 131 39 (5) 37.5 3) „ 131. 021 16 (3) 15.4 4) m „ 131, 100 16 (3) 15.4 5) » 131, 111 13 (3) 12.5 6) - 100 3 (1) 2.9 7) . 131. 111. 021 1 — 0.9 Die Werte dér Form a (100) sind unsicher, da manche übri- gens terminál ausgeibildete Kristalle, na oh dér Grundprisma abge- spaltet waren. Zwillinge nach (100) wurden nicht allzu liaufig beobachtet. Über ilire Anzahl bei den einzelnen Kombinationen berichtet obigo Ta béllé. lm Dünnschliff zeigt sioh die Hornblende frisch, olme eine Spur von Verwitterung, aber gelöohert. In die Löeher und Spalt- risse lagerte sicli ebenfalls dér í'eine Staub h inéin, wie bei den Augiten. Einsclilüsse sind vereinzelt zyi finden, u. zw. kleine Erz (Magnetit)-Körnchen. Pleoohroismus sehr deutlioh: a = gelbgrün, c - dunkelgriin. Auslöschung c : c = 16°. Brechungsexponenten irn Na-Licht: a = 1,658, y = 1,680. Aus den optisehen Daten ist ersichtlioli, dass unsere Hornblen- de in die Gruppé dér griinen (gemeinen) Hornblende geliört. Wenn mán diese chemiseh aus dér Mischung dér Komponenten Strahl- steinmoleküle: H2Ca2 (Mg, Fe" )5Sis024 und Syntagmatitmoleküle: H,Ca2(Mg, Fe,f )4Al,Si602, — letzteres vorwiegend — aufgebaut denkt, so bilden in unsere r Hornblende die Mg- und Fe-lialtigen Molekiile, nach Einteilung und Diagramm von W. Kunit z, eine isomorphe Mischung im Verhaltnis, wie 1:1. Die Eruptivgesteine des Börzsöny er-Gebirges wurden neue<- stens von F. Papp eingehend bearbeitet. Obige Ergebnisse mit sei- nen Feststellungen bezüglicli dér gesteinsbildenden Augíte und 1a. Reichert 346 Hornblenden in den Andezitén dér Umgegend vergleichend, jo ist in den Eigenschaften dér gesteinsbildenden- und dér Tuff-Mineral." eine goto Ühereinstimmung zu liemerken. # # # Gránát. l)ic Kristalle vaudén am Midiiéiben Abha'nge des Bat- lels zwischén den Csehvár- und M agoslieg.v- Bergen aus den Bőm- ben des Andesilagglomerates gesammelt. I)ie brauní'Oten und rot- braunen Gránáté zeigen fást ausnahmslos die Koinbination dér Fői men (211) und (110). An den kleinsten Kristallen ti itt — soweit die abgerundeten Fékén und Kantén beobacltten lasseu — an ehei- nend (211) alléin auf. Über die gegenseitige Auvbildungsweise dér genanntew zwei Formen kann folgendes bemm-kt werden: (110) herrscht an den grössten Kristallen, mit Durchmes- s’ern von 8 — 14 mm (11 Stílek) vor. Fin besondersi grosser Kristall von 2 cm ist naeh einer trigonalen Aebse verkiirzt; im Gleichgewicht ereoheinen die zwei Formen an Kristallen von 9 — 11 mm Őrössé (8 Stílek.) : (211) herrscht an Kristallen mit Durebmes ern von (5 — 12 mm, alsó im allgemcinen an den kleinei en vor. (30 Stiiek.) Die Waehstumisiges iclnv i n d igke i t dér Formen (211) und (110) veranderte síeli vielléicht wáhrend dem Weiferwachsen gegen&eitiy. An einigen weniger besehadigten GranatkristaUén > ind b > zeichneínde Ausbildungsersehenungen zu bemerken. Die Wichtig- keit dér Streiíung u. Riefung maneher krist tllflacVn ist altbekannt und wurde als ínorphologivebes bzw. minerogonetisches Kennzei- ehen von mehreren Forschern . u. A. von G pl d s c h mii d t, N i g g- 1 i, C hí adóba, besonders von G. Kalb eingeliend besproehen. An den Deltoid flöchen dér Fönn (211) kann an einigen Gra- Fig. 71. ábra. Gránát mit vierseit iger Vizinalpyruniide an dér Dode- kaederfliiche Und Konibinalionsstreifung an den Deltoidflachen dér Form (211). (Lili. Verg. 10X)- Tpffmincralen aus dem Ibirzsönyer-Gebirge 347 untén eine typiscbe KombinaHoiisst rci fiúig, iiu Sinuo dér DelHniitíon von Ka I 1>, parallel dér Symmetrielinie beobaehlet werden, die aus oszíllatoriseher Kombination mit den beiden in dér Symmetrie- linie dér (211)-Flachen síeli schneidenden Dodekaedserflüoben ént standén ist. Mán gewinnt den Eindruck, dass die Streifung an den síeli stol i yí ausbildenden Deltoid Iliiében von den Kesten dér rasch fortwachsenden, demnacb allmiihlieb verseb windenden Flácben bzw. Kantén des Dodekaeders bervorgerufen wird. Selbst die Dodeka cdc ifid eheti werden von r'crseitigen Vizina- pyrnmide n vei (rétén. Zwoi gégén iiberliegende Fliiehen dicsér Vizi- nalpyranrde gebören den Zonen [1001, zwei dagegen den Zonen í 1 1 0 1 an, das heis.st, dass zwei Fliichen eineni vizinalen Tetrakis- hexaeder, die anderen zwei eineni vizinalen Triakisoktaeder ent- sprechen. Die Messungen an dicsen Vizinalflac/ben lieferten ab- weicliende Winkehverte, die Schwanknug dér Werte ist abier vor allém dér Abrundung zuzuschreiben. (Figur 71). Dér Gránát gehört naeli G. Kai b — wie bekanut — elem dode- kaedriscli isebarmoniseben Kristalltyp an. Au!' Grund dér Viziual- erscheinungen künnen :uci minerogenetische T raclittypci) unter- s ebieden werden. Dér iiltere, dodekaedrisebe Typ 1 zeigt ciné Form- entwieklung nur in den Zonen [111|; dér jiingere. Goi dem aueb die Zonen 1 1 00 j und 1 1 1 0 1 an Bedeutung l'iir die Fönn, mentwiek- lung gewinnen. wurde von Kalb als kubooktaedriseher Typ 11 bezeichnet. Fuser Gránát gebört (lein letzteren, alsó /// ' nerogeue- tisch jüugeren Typ an. 1 nter dem Mikroskop ini Diinnsebliff zeigt síeli dér Gránát nielit einbeitlieb, sondern aus ziemlieh seharf getrennten a.) b.) Fig. 72. ábra. Granat-Dünnschliff, a) Nic. ||, b) Nic. — . Den Kern um- nimmt eiue tinscblnssreiche Aussenzone. (Lili. Vergr. 12X)- 348 B, ííeichert Kern und Montéi auifgebaut. Dér Kern ist hellrötlich, dér Mantel dagegen gelbbraun gefárbt. Letzterer fübrt reiehlich Einsehlüsse, die den Gránát u.ikropoikilitisch durclnva cinen. Die Einschliisse werden vorherrsckend von Kalknatronfeldspat. weniger von Erz, vereinzelt von Hyperstken und von winzágen Biot itta felében ge- bildet. (Fignr 72). Die Kristalle des Kolknot ronfeldspots sind verschieden grosi, ilire Lángé betrügt 0,04 kis 0,5 mm. Ilire Ausbildung Aveise ist z. T. idiomorf, die Duroliselmitto dann versel íiedene Seclisecke. Han- tig ist ein typischer Zonenbau zu keobackteii, oft i iné aueerst fői - ne, sdharfe Zonenstreifnng. Die Plagioklase fiihren allgemein Glas- einsebliisíie, die sehr mannigfaltig gestaltet sind und fást aus- nahmslos eine Blase besiitzen. Die langgestreekten Glasein ohlüsso erreichen eine Lángé von 33 í* und ( iné Iheite von 10 /< , die run- dén habén einen Durehmesser von 3.3 y . Di.e Glaseinsehliisse han- tén sich oft in einer Zone parallel dér 01 erflache de Tndividuums an; dér einschlussreiehe Teil wird von einer seb ralen, reinen Hüllő umnommen und dér Kristall von dieser begrenzt. Nádi optischen Daten gehören diese Plagioklase dér hősiseken Lohrodorit und dér sauren Bytowuit-fíeihe an. Die Auslö telimig wurde gefunden: in Schnitten von Doppelzwillingen na eh doni Álhit- und Karlsbader gesetz z. B. 1 und 1' = 22, 27, 28. 24° 2 und 2' = 36. 38, 36, 41 ° in Schnitten _Lz a'l M = An-G ebalt von (58 — 80%. = 45°; _j_« re'/ M = 33° entsprechend einem Die Körner des Mocjuetil sind kristallographiseh ni elit- scharf begrenzt; ikre Grösse betragt 0,025 — 0,220 mm. Hypersthen ist in Prismcn von 0,350 mm Liinge und 0,105 nitn Breite und in betráehtlich kleineren Itulividuen ziemlieh idiomorf. ('karakter dér Hauptzone inimer positiv. Biotit tritt in winzigen Lappokén von einem l’infang 40X20 /< auf, die mcist gebogen sind und demnach wellenartig auslösckem. Pleoohroismus: « = branngelb, y' — briunsclnvarz. Dér Kern des Granats ist durehaus nieht einschlusal'rei, doek enthált er diese nur vereinzelt zerstreut. A Is Efinschlüsye sind koson ders Plagioklas und Erz zu beoba eliten. M midimül reilien sie siók kranzförmig aneinander. Es konnte aueli Apoiii vorgefunden werden, in einer 2(i,4 y lángén und 10 fi kroiten hexagonalen Siiule, die terminál von dér Doppelpyramide begrenzt érsekién. Optkjeh zeigte síeli dér Gránát voltig isotrop. Die Liohtbre- obung stark, so im Kern, wie in dér lliille grössor, a Is die Licht- krookung des Methylenjodids (n — 1,74). Tuffmineralen aus (leni Börzsönyer-Gebirge 340 An (len elás Millerül durehziehenden Spriingen sind weniüe Spuren einer Uímvandlnng walirnehmbar. Das Produkt ist cin áusserst feinköruiges und sehr sehwacli doppelbrecheiules Matériái, walirscheinlicli Chlorit. Dér besproclieno Gránát entliiilt in seincr breiten Aussenzon > reichlich als Einschlüsse die ye íeinsbildenden Minerale dér liyper- sthenfüb renden Andesite, die liier. naeli Angaben von F. Papp, oft duroh das Vorherrsehen dér Feldspate unter dér. i >o r pb yr isehen Gemengteilen gekennzeichnet werden. Dór Keiehtum an Hinschlii-.- sen sprielit dafiir, (láss die Kristalliívationsijieriode des Granates die Ausseheidungsfolge dér íKirphv risclien Gemenííteile nielit nur beííleitete, sondern ülierdauerte. (Aus dem Mineralogischen und Petrograpliischen lustitute dér königl. niiíí. Pét r us Pázmány Fniversitát zu Budapest.) IRODALOM. — SCHRIFTTUM. 1. C h u d o b a, K.: Traelit und Habitus dér Kristalle. Clb. f. Min. 1 A. 99—105. 2. Chu dob a. K.: Genetisclio Tracht.studien a ni Augit des Limbur- gils vöm Liniburg etc. Clb. f. Min. 1928. A. 253 — 259. •>. C hu dóba. K.: Streifung und Riefung dér Kristalle Festschrift A'. Goldscbmidt 1927. 81 — 84. 4 ITarbich, E.: Trachtstudien an einfaehen und Zwillingskristallen dér basaltischen Hornblende. Min. u. i'etr. A! itt. 39. 1928. 204 — 219, 5. K a 1 b, G.: t'ber Kon binationsstreifung und Kombinationsriefung (ler Kristalle Z. f. Krist. 78. 1931.. 42 — 52. 6. Kalb, (!.: Yizinalerscheimmgen auf den Hauptflachen isoharino- niseher Kristallarten. Z. f. Krist. 75. 1930. 311—322. 7. Kunit z, W.: Die Isomovphieverhaltnisse in dér Hornblende- grruppe. N. .T. Min. Beik Bd. 60.1930. 171 —250. 8. Niggli, P.: Lehrbucb dér Mineralogie. T. Berlin, 1924. IT. Auflage. 9. Papp Ferenc: A Börzsönyi-hegység eruptív kőzetei. — Die Erup- tivgesteine des Börzsöny- Gebirges. Mátém. és Térni, tud Értesí- tő 49. 1932. 431—464. 10. Parker. R. :Die Kristallmorpliologie im Lichte ueuerer analy- tischer FntersucJnmgen. — Fovtsch. d. Alin. etc. 14. 1:31). 75 — 14 2. 11. R i e d 1, G.: Zűr Kristalltracht dér Pyroxeue. — Min. u. petr. Mitt. 35. 1921. 121—140. 12. Schmidt, A.: Daten zűr geuaueren Kenntnis einiger Miueralieu dér Pyroxengruppe. Z. f. Krist. 21. 1893. 1—55. 13. Stiitzel, H.: Die Traeht von Augiten aus Basalttuffen dér Eifel. N. J. Min. Beil. Bd. 68. A. 1934. 223—240. 350 FÖLDTANI MEGFIGYELÉSEK A SZÉKESFŐVÁROSI VÍZMÜ- VEK bővítési munkálatainál. Irta: Maros Imre.* GEOLOGISíCHE BEOBACHTVNGEN G ULEGENTLICH DÉR ERWEITERUNGSARBEITEN DETR BUDAPESTER WASSERWERKE. Von I. v. Maros** A budapesti vízművek bővítését a vízfogyasztás; emelkedése és a „trianoni gát“ tették szükségessé. Utóbbi a Szentendrei sziget D-i csúcsától ÉK-re épült, a Duna balpartján. Célját elérte, ameny- nyiben a meder K-i sávját eliszapolva, annak többi részét mélyebbé, a nemzetközi hajózás számára kényelmesebbé tette, de ezzel sajnos a vízművek régi kútjainak egy része használhatatlanná vált. E veszteség ellensúlyozására és a fokozódott vízszükséglet kielégíté- sére a Szentendrei szigeten több mint 50 új kutat létesítettek, az 1893 óta működött két Duna alatti vízvezető csatorna helyeit pedig két járható alagutat készítettek, melyeken zárt csövekben hozzák át a vizet a szigetről. Az építkezések előtt a Dimaág mindkét part- ián számos kutató fúrással vizsgálták meg. Ezek, valamint az épít- kezések is, újabb érdekes bepillantást engedtek a környéknek egyébként már révebben ismeretes földtani viszonyaiba. Scha farzik Ferenc már a vízművek felállításakor ta- nulmányozta ezt a területet, melynek részletes leírása megtalál ható Sehafarzik-Vendl „Geológiai kirándulások Budapest környé- kén“ című munkájában. A legújabb munkálatok során napfényre került szép kövület- anyagot Sz é k e 1 y n ó S o m o g y i S á r a dr. írta le1 E tanulmányokból tudjuk, hogy a Duna holocén hordaléka alatt következő agyag a mediterránba tartozik, pontosabban a leg- felső bnrdigalien és a legalsó h elvet ien határán fekszik. Nem célom. Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1935. nov. G-iki szak ülésén. ** Vorgetragen in dér Faohsitzung dér U) iga ri seben Geologi- schen Gesellscliaft um <>. Nov. 1935. 1 Székely né Somogyi Sára dr.: Adutok a káposztásme- gyeri Duna meder geológiai viszonyainak ismeretéhez. 1932, Földtani megfigyelések a székest' óvárosi vízmüveknél 351 hogy ezeket a régi megállapításokat újabb adatokkal vagy érvek- kel támogassam, csupán kiegészíteni akarom azokat a saját meg- rigyeléseimmel. Ilyenekre két ízben volt alkalmam: 1!)32 áprilisá- ban, mikor D’ü v e n oai műszaki főtanácsos úr értes ítése alapján ignzgató.-ágom kiküldött a dunakeszii munkahelyt n feltárt kövü- letek legyűjtésére, és felírná rjá bán, mikor lír. Ember Sán- dor ügyvéd úr részére szakvéleményt készítettem a Duna jobb partjának átellenes részén, a „Kis Csillag** nevű telken tervezett artézi kút (a mostani Pünkösd-fürdő) tárgyában. Utóbbi a HÉV kápos/.tásmegyeri állomásától K re haladó út végén, közvetlenül a Duna partján fekszik. A ví, /művek sorozatos fúrásokkal megvizsgálták ezt a part- részt is, a budai vízvezeték szántára tervezett kutak zenipontjából, a talált víz azonban nem bizonyult megfelelőnek. Ezek a próbafú- rások a Duna holoeén2 hordaléka alatt agyagot találtak. A Pünkösd-főidőtől Xy-ra, a hegyek lábainál öli gócén kis- eelli agyag bukkan a felszínre. K-ro, a Szentendrei szigeten periig mediterrán ; gyag fekszik a Duna hordaléka alatt. A tervezett ar lé/.i fúrás u élysége szempont jából fontos volt annak megállapítása, hogy középoligocén vagy mediterrán agyagban indítjuk-e el, mert az utóbbi esetben nemcsak ennek, hanem még a felső oügoeén ré- tegsornak a vastagságával is számolnom kellett volna. Kézi fúrá- sai próbát vettem tehát ; z agyagból, mely a benne levő feramini- ierák alapján kiseelli agyagnak bizonyult." Érdeke ebb adatokat szolgáltatott a II. alagút 28 m mély, bal- parti kezdő aknája. Itt fölfelé kissé karcsúbbcdó, négyszögletes tornyot építettek, 1.3 m vastag vasbeton falakkal, aztán kibányász- tak alóla a talajt és lesüllyesztették a helyére. Ez jó ideig simán ment. de végül a torony megszorult és K-i oldalán megrepedt. Az akna legalsó 1 méterét tehát aulról kellett felfalazni. Ezt megelő zöleg jártam az aknában, melynek falai legalul zöldes-kékes szürke agyagból állottak. Benne (/szórton csigák és kagylók héjai mutat- koztak. Az agyagot kb. arasznyi feliér lmnasella-réteg zárta le, mely jóformán tisztára ugyanazoknak a i uliate tűeknek a héjai- ból állott. E fölött szürkés -fehér, külsőleg márgára emlékeztető vul- káni (dácit?) tufa következet!, mely szabad szemmel látható kövü- leteket már egyáltalán nem tartalma 'ott, egyébként pedig még pontosabb kőzettani meghatározásra vár. Székely né a fúrási szelvények összekötésé alapján a me- diterrán agyagban antiklinálisokat és szinklinálisckat ismer fel. Efe 2 A pleisztocénben a Duna magasabban járt és a Kiseelli platón lakta le kavicsát. A fúrást részletesen ismertette Vitális Sándor dr. „A békás- megyeri új artézi kút“ című dolgozatában (Hidrológiai Közlöny, XV. köt., Budapest, 1935.) 352 I. Maros összhangban áll azzal a gyűrődéses tektonikával, melyet Pávai Vájná Ferenc dr. és H o r u s i t z k y Ferenc dr. bogoztak ki a szomszédos területeken. Azonban itt is bebizonyult, hogy a természet nem dolgozik kaptafára: nincs gyűrt terület kísebb-na- gyobb vetődések nélkül és viszont. A lumasellavéteg ugyanis kb. 1 m-es vetődést mutatott. Érdekes, hogy ennek a rétegnek a 6.8X8/’ m-es akna 4 falában megfigyelt metszési vonalaiból nem lehetett egységes síkot rekonstruálni, ami arra vall, hogy a réteg az akna kb. 50 m2-es keresztmetszetén belül is többszörösen üsszetöredezett. Világas. hogy az agyagnak ez a töredezettsége okozta az emlr tett technikai nehézségeket. A kavicsos, homokos fediiből leszívárgó víz síkossá tette a vetőlapokat, úgy hogy az akna mélyítése során támaszukat vesztett tömegek megcsúsztak, megfogták és végigro- pesztették a vasbeton bélést. „ A kövületek egyenlőtlen eloszlását talán így is lehetne ma- gyarázni, hogy a csigák, kagylók egy ideig szórványosan éltek, azután rendkívül kedvező viszonyok hirtelen beköveikezése folytán rohamosan elszaporodtak és egymás hegy én-hátán nvüzsögtek a tenger fenekén. Én azonban másképp látom a helyzetet: A csigák, kagylók sokáig nyugodtan élték a maguk egyéni életét. Amelyik elpusztult, azt betemette az iszap. Az élők viszont mindenkor az iszap teteje i {ártották magukat és így elpusztult társaik fölé kerültek. Efc az oka annak, hogy a kövületek vízszintes és függőleges irányban is szórványosan találhatók. Egyszerre azután katasztrófa következett be: a vulkáni bamueső megmérgezte a vizet, a csigák, kagylók egy- szerre elpusztultak az utolsó szálig. Ezért találhatók egy rétegben olyan tömegesen és ezért hiányoznak a tufából teljesen. Öszefoglalva az eredményeket, megállapíthatom, hogy 1) A mediterrán agyag Dunakeszi vonalában nem terjed át a Duna jobb partjára. 2) A terület gyűrődéses tektonikáját apró vetődések sűrű rendszere komplikálja. .1) A duuakeszii lumasella nem élettani op- timumot, nem virágzást, hanem tömeghalált, temetőt jelent.4 Föl dívjál- i Aladár hozzászólásában említi, hogy a Szent- endrei sziget D-i vége táján legutóbb két egymástól kb. 500 m-re •ső akna közül a keletiben mediterrán-, a nyugatiban kiseelli agya- got tártak fel. Ebből következik, hogy a két képződmény tektonikai határa: a „termális vonal4* néven összefoglalt vetődése-- paszta itt sem követi a Duna jobb partját, hanem (mint a Szent Margit- 4 Előadásom után Horusitzky F. barátom felhívta figyelme- biologie-ban (XVII. köt., 1—116. o.) „Biocoenose und Thanatocoenosc“ met arra, hogy I)r. Eri eh W asm und (Kiél) az Archív für Hydro- oímmel hasonló elgondolásokat fejteget. Földtani megfigyelések a székesővárosi vízmüveknél 353 sziget és a föliítt egykor létezett ..fürdő sziget" nevű zátony eseté- ben). itt is keletebbre terjed annál Ha elfogadjuk azt a föltevést, hogy a tenuális vizek a siily- lyedő Alföld felöl áramlanak a medence szélei felé, ahol a hegység felöl jövő karsztvizekkel találkoznak, akkor a vetődése#? zóna K-i eltolódása azt jelenti, hogy a Pünkösd-fürdő artézi k útjában a karsztvíz jut túlsúlyra, lvz magyarázza meg azt a ten.xt, hogy vize 333 m-től őő6 m-ig nem mutatott szánn)ttevö l.öe.nelkedést. t • t Die geologisehen Verbiiltnif se dér weiteren 1 mgebiiug unse- i er Budapestéi' Wa.sser\verkie ff ind aus dér Literatur bekannt. Als Ergánzuiig fűlne ieh eigeue Beobaebtungen au, die ieh 1) bei dér Ausarbeitnng eiues Gutachtens iiber die Mögliehkeit einer artesi- sehen Bohraiig tlieute Pünkösd-Had) am reehten Donauufer gegen- iiber dér WaSserwerke, 2) bei einem Be ueh dér Bauarbeitcn d’S vöm linken Donauufer unter dem Bett (les Stromes auf die Szent- endrééi' ínsel hiniiberführenden Tnnnels Nr. II. sauiirelte. Meine Resultate sind in aller Kiirze die folgenden: l)er am linken Donauufer und auf dér Ínsel unter den holezaneu Ablage rungen dér Donau festgestellte mediterráné Tón (olerstes Purdi- galien — tiefstes Helvetien) reielit hier íiicht auf das reclite Ufer hinöber, da dórt (im Pünkösd -Bad) in gleiehei Lage bereits dér mittel-oligo/ane lviseeller Tón angetreffen xvurde. 2) Die1 v.Fr. Dr.S. Székely-Somogyi auf (Írund gr.nzer Serien von Bohrungen dér Wasserwerke — vonDr.F.v. Pávai Vájná und Dr. F. Ho- rn s i t z k y auf Grund eingehender Féldarbeiten für diese Gegend festgestellte, gefaltete Tektonik xvird dureli t in System kleiner Ver- werfungen koinpliziert, die ieh im 28 m tiefen Ausgangsschacht des erxvahnteii Tnnnels beobaehten kennte und die a ueh technische Sclnvierigkeiten verursaeht hatten. 3) Die am Grund des Sc-hachtes, zwischen dem grünlich-bliiulieli g vauén mediterránéin Tón und dem mikroskopiseh noeli nieht untersueliten, weis dic'ien, vulk-misehen (Daeit-?) Tuff gelegene. ea. *20 cm maehtige, fást ausseliliesslich aus den im Tón zerstreut vorkomrnenden Museheln und Schneeken bestehende Schieht — die eine seliöne, 1 m messende Vei"\verfung zeigt — ist nicht das Zeiehen einer dureli (dn biologisches Optimum bedingten, masseuhaften Vermehrung, sondern stellt im Gegenteil ein Massengrab dér dureli die in das- Wasser fallende vulkani&che Asohe ídötzlieh getöteten (xvahrselieinlieh vergifteten) Weichtiere dar.5 Ahnliehe Erwáguiigen veröffentliohto, wie mir Kolloge F. Ho- ru sitzky mitteilt, Dr. Eri eh Wasmund in seirer Arbeit: ..Bio- coenose und Thanatocoenose“ (Archiv für Hydrobiologie, Bd. XVII.. pag. 1—116.) 354 I. Maros l)r. A. Földvári eiAvahnt, dass im cstlielieren von zAvei a ni Siideii de dér Szentenclreer Insel anlángst ausgeliobouen, von einan- der ca. 300 m entfernten Sehávliten moditerraner-, im westliclieren alier Kisceller Tón gefunch h verde. Dies hezeugt, eláss die geAVÖhnlieh unter dem Namen „ther- male Liniei“ zusammengefasste, briicliige Zone nicht gén au am Fuss dér Berge, oder am re eliten Ufer dér Donau verliiuít, sondern ! tel- lemveise ostvárts ausgreift, Avas auoli auf dér Budapestéi* Margit- lusel und dér in früheren Zeiten N-lich von dér ielb?n A’erlnnden geAveseneii, „B; de-Imel“ genannten Sandbank zutrifft. Ist die Annahme richtig, dass die Thermahvasser vöm sin- kenden Alföld (Tiefebene) den Rándern des Beckens zu trömen, w > sie mit den vöm Gebirge kommqnden KarstAvássern zusammen- trcffen, so bringt es die O-liche Versehiehung dér briiehigen Zone mit sicli, dass im ai tes.isek.cn Braunén des Biinkösd-Bade's das KarsÍAvasser vorherrsclit. Dies erklárt dann die Tat símbe, dass das Was- er dcsselben von 333 m bis 556 m keine praktiseh in Betracbt kemmonde Temperatuverhöliung zeigte. H I DROTEB MALIS ARAGONIT ANDEZITBŐL ÉS MÉSZKŐBŐL. Irta: Kertai (Ijjöryjj. J1 YPKOTH ERMALE A RAGONTTVOR KOM M EN IN ANDEZIT I NI) KALKSTEIN ATS FNGARN. Von G. Kertai. A bárom új magyarországi aragonit előfordulás közül az első igen szép kristályai, a másik kettő érdekes é- r'tka < lőiforduhbi körülményei n vitt érdemli meg a leírást. a) A 7 cm. nagyságot is elérő szél), lila gyöng vöysziiesii kristá- lyok (morfológiai leírást 1. a német szövegben) a Mátra hegység py- roxenandezit effuziójának liydrothermális as zoeiáeiújá !ioz tartoz- nak. A főtöréism u tatók meghatározása a prizma módszer regit égé- vel és az aragonitnál már ismert töréslmiitatók felhasználásával egyszerű számítás útján történt. b) és c) A Felsőga 11a- (Komárom m.) és Üröm-környéki (Buda pc.st liatáiában) triaszkorú mészkö\*ek ar.igonit-kristályai idegen elekt rolyitban szegény közegben keletkeztek, így tehát azt, hogy iíragonitok, s nem kátéitok, a hőmérsékleti hatásnak n nem kémiai tényezőnek köszönhetik. Az aragonit- és kaiéit kristályok kiválási és mennyiségi viszonyaiból kÖA’etkeztetve a kiválási hőméi* éklet •' • z ürömi előfordulásnál 30 — 70", a lelsögallninál 50 70" (’. 1 1 v drót hermáié Aragoiiitvorkoinnien 355 SiidweHbang dcs Mátra-ííebirges, in dór Ortsebalt (i>ön- gyössziiesi de-- Komitates Heves kamen gelegentlieli einer Tiefboh- runp scliöne Aragonit-Slufen zmn Vorschein. Diese wurden mir voni Herrn Chel'geologen (! y. \ igb zűr Be/urbeitung iiberlaswen, wofiir ieb ilun aueh un dicsér Stelle ineinon testen Dalik answpre- rlie. Dér Bohréi* hewegte síeli, bevor er die Aragonit-Stufen cr- reiehte, in diehteni (testein, das mit (leni FHusivgestein de>i \ av (Festungs-) Beiges vru (íyöngyöspatu identiseh múl na eb dér Be- st immun g des Herrn Prelesmrs B. M a úrit z óin Py .oxenundesit ist. In dér Fmgebung von Gyöngyös- ziiesi «» rl i 11 di(*-er Andesit an méhreren Stellen postvulk.misehe Yeranderungen, na nentlieh Pro- pylitisiei ung, mán findot in deniselben mit Quarzkristallen au ge Füllte Adern und die-es (testein enthalt aueli den (íuarzigen, hyd- rot herma len Sphalerit-Galenit-Py rit-Gang von Gyöngyösoros/.i. rnmittelbar vor dem Aragonit war aueli dér dielite Andesit des Bolirkerns von Adern mit quarziger Fiillung durelisetzt. Xaeli den Feststellungcn .1. Xoszjky’s wurde die (Jegeiül von Gyöngyös- sziiesi im friilien Pannon von gewall ifién Yenverfungen betroffén, dureb welelie die vulkanisclien Agenten mii Leiehtigkoit ibren Weg an die Oberflaehe finden konnten. Xaeli alldeni viud diese Kr'stalle in dem von S. K o e h fest- gestdlten genetheben System dér ungarKelien M ineralvorkomm- uisve in die bydrotliermalen Minera]a*soziatioiien dér tertiaren An (lesi te einzureilien. k’s kamen zweierlei KrKtalle zum Vorsehein: /. \\ a erklare, eder gelbliebe, I? mm Breite, 35 mm Lángé erreiehende Xadeln. samtlich poly.syuthetische Zwillinge naeli (110). \ on diesen Ivristallen ragt in dér Begel nnr die Spitze aus dér •Mciüse dér die-elben M**nte'artig umliiillenden, gélben Kalzitrliom- I meder lieraus. Sie besteben aus Kombinationen dér drei Formen b(010), k (01 1 ) und mii 10). 2. 15 mm Dieke und 74 mm Liinge erreiehende Kristalle von seböner violetter Farbung, welcli letzere lebhaft an die von K. Zi mányi bescliriebenen dognáeskaer Kristalle eririnern. Hiu- fiehtlieli dér Ausbildung ihrer Formen. stimmeli jedoch dieselben niclit mit dem dureli steile Pyramiden gekennzeiehneten Habitus dér kontakt-pueumatolitischen Yorkom mén iiberein, sondern erin- nern an die liydrothermalen Aragonite von Ur völgy' und Selmec- bánva. Fs 1 rétén diesellien Fbiclien, w i e beim ersten Typus auf, doeli begegnet mán nieht nur polysyntlietb-ehen, sondern auch z.vk- li seben Zwillingen. Die angestrebte pseudoibexagonale Fönn dér Zwillinge wird dureb die. polysyntbetiseben Kristalle gestört. Die Messungen wurden an dér ganzen Stuie mit dem Kontakt-, an den von deu Kantén abgesprengten Splittern mit dem líeflexionsgonio- meter durcbgefübrt. 356 Gy. Kertai Die Messungen ergaben die nachstehenden Daten: Fláehen : Indicex : Kontaktgon : Reflex Gon : Berechnet : b : m (010) : (HÓ) 58°30' 58°06' 58°06' b m' : (HÓ) — 121°31'30" 121°54' m : m' (110) : (110) 64°30, 63°46' 63°48’ m : m" (110) : (110) 118° 116°_r 1 16°12' b : k (010) : (011) — 54°30' 54°13'30" b : b (010) : (010) 62°30' — 63°48' J)ie Mentre des Farbstoft'es dér violetten Kristalle ist ■. o ge- íing. dass die chemische Bestimmung deleiben keinen Erfolg ver- hiess. Ob die opti -eben Eigensehat'ten durch deu Farbstoff beein- f'lusst tverden, suclite ieh durch die Bestimmung des Brechungs- exponenten festzustellen. Die optisehe Orientierung des Aragonits ist bekauntlieíh e = ci, a = 6, b = c, spitze Bissectrix = die e A eh se. An den Kristallen isi nur die c-Zone mii gut spiegelnden Fláehen ausgebildet und .>-0 konnten als Breehungsprisma zu dér mit Hilfe dér kleinsten Abtveichung durchgeführten Bestimmung die Fláehen dér Főimen (110) und (010) benutzt tverden. Von den 7 untersuebten Kristallsplittern war nur eiu einziger klar genug. iim in dem von den Fláehen (110) und (110) gebildeten symmetri- sehen Prisma die Messung des am wenigsten abgelenkten Strah- les zu ermöglieben. In dicsem Fali ketyegte síeli alsó dér Strahl parallel mit dér b-Achse und lieíerte bei horizontaler Nicolstel- lung den Breciiungsexponenten /?= 1.0813. In den iibrigen Pálién sebloss jcdoeh dér im Kristall síeli l>etvegende Strahl in dem durcli die Fláehen (110) und (010) gebildeten Prisma gemessen eiuen Hydrot herma le Aragouit 357 sehiefen Winkel mit dón lieiden Richtungen dór geringeren Elas- (izitjit óin. Ini letzteren Fali konnto nl><> nuv dér Broehungsexpo- nent « = 1 .5308 bextimmt werden. Diese Werte stiminen nahezu mit dón bekannten Worton dór Brechungoxpononten dós Aragonits ii béréin. Dér violett fiirliende Stoff beeintriichtigt demnacli den op- tisohen Charakter nieht in beden tenderem Ma&s. Die < ptisolio, Orientation zeigt 1‘iir diese Falle die Fig. 73. Bei horizontalem Ni- oolstand erhalt inán alsó einen Mittelwert zwischan b und c. Dér Ureclmngsexponent ist liekannt. Die Lichtbrechung unserer Kris- talle ivei elit nacli doni genau gemessenen « -Wert nieht wesent- lioh von den in dór Literatnr vorfindbaren bisherigen Messungs- daten ab. Die Bestimmungien ivaron mit Riicksieht auf die Fnter- sohíede dér physikalischen und eheinisehou Verhaltnhse dér ein- zolnen Fundorte notwendig. Bei Aragoniton von gleicher Licht- brechung erfolgen die in dér Doppelbrechung auftretenden Veran- derungen inneilialb eines elliptischen Hauptschnittes uaturgemass proportional. So ist das \Terhaltnis dér auf die Hauptschnítte bc- zogenen kurzen und lángon Durchmesser Dói den verschiedenen Fundorte bestíindig: — = K = 1.U026. b Mit Hillo dér stereographi seben Projekt ion ist dér Winkel des sehiefen Strahles z. B. zűr b-Aobse leicht z.u liereehnen =29° 12’15”. Diósé Dalén mibstituiren wir in die analytisobe Gleichung dér Eli ipse tles betreffeiulen optisehen Hauptschnittes. Bekannt sind: dér Broehungsoxponont r// il.(jS29), dór Winkel fi und K (siobe 1‘ ig. 74.). In Anbetraoht dessen, dass die ontspreolrenden a-b metszet Fig. 74. ábra. Durchmesser dór Ellipse im verkebrten Verhaltnis zu den Bre- clningsexponenten steben, ívird falls das Resnltat dér Aiessung fűi- den sehiefen Strabl d ist, i\= y und b = /?. d2 sin2 ,3’ 358 Gy. Ivertai a d* sín- /?' a2 f = K: tg y = K ; d2 sin2 a . tg2 y d2 ( sin2 /?2 -f- sin2 a ■ K2 ) = d sin2 /?' -f- sin2 a' K2 ; , d b “X sin2 /?' + sin2 ct . K2 Dicse so heree! melón und gemessenei! Worte: Y 1.6829 / • ■ / sin- 29° 14' 15" + 60° 45' 45" . 1.00262 a 1.6829 - “ ] .0026 • / • 9 / sin- 29° 14' 15" + sin2 60° 45' 45" . 1.00262 Na 20° C a fi r Kesuitat dér Messung: 1 .5308 + 0.00005 1.6813 + 0.0002 — Berechneten Wert : — 1.6817 + 0.0002 1.6861+0.0002 Offret : 1.53 0 1 6811 1.6857 Wünsc’ er : 1.5306 1.6807 1.6852 Marbach : 1.5301 1.8810 1.6859 Melczer ; 1.5295 1.6805 1.6848 Die drei 1 r eo h n n g®o x i ioné n ten Avurden alsó : a cinem Pris- ma licstimmt, irn Prinzip als Kesuitat zweier Mossungen. Dió Feh- lergren/.en dér herechneten Daten sind nicht grösser, als dió Feh- ler dór au sehloohtor spiogelnden odet geschliffenen Pr hunon go- mesvenen Werte. Drns Kesuitat. dór Font roll ie renden Messung weio i von dón berecbneten Daten nur umvesentlicb ab. * # # Die beiden undorén nouoren Aragonit-Vorkmninen sind un Su- li imentgesteine gebunden und gebören ebeníalLs zum hydiother- Hydrothermale Aragonitvorkominen 359 malen Typus. Als Prcdukte dér pleistoziinen und holozanen Ther- ,nen des Budacr Gobiiges wird dér Aragonit sclion seit lángéi* Zeit erivalint. Se ha fa. r /. i k stellt den Aragonit als vorletztes dér mi Tliormn hiuel len gcbundenen Mineralsukzession dalim. Mae i .'•eincr Meinung entsteht dér Aragonit beim Austritt des Ihermal- wassers mis dem Quellentrieiitei* duveli die rapidé Zergetzung des (’aH..(CO;)... Als Aragonite iveiden mieli die Pisolithe des \ ar- (Festungs-) Berges und des Kiseeller IMateaus, die dien bimonit vöm Csillag-Eerg 1 egleitenden seliauniigen Kvusten, l'erner ni neu- erer Zeit aueh die karfiolartigen Góbiidé dér Midiién des Pál-Tales, soivie dér Szemlö- und Fevene-Berge angefiihrt. Die Angaben bc- ziiglich dér Vorkoninis-e des Aragonits s i nwie von 9 Prolién mis dér Höhle des Ferene- Berges ergab in allén Falién Kalzit. Die Fntersuchun" gén ívűiden eiuer-eits naeli dér Meigen‘selien, aiiderscits nacli de?’ ausgezeiehneten Leitiner-FeiglV’hen Reaktion, l'erner in Diinn- sehliffen mit' optischon Weg durehgefülirt. Die mis den Hőiden her- stannnenden karfiolartigen Bildungen ivaron bestimmt niemals Aragonite. Dies erhellt aus dem Bild dér Piinnsehliffo, so ívie aueh mis dér Tatsaehe, dass mi den bente in den Hőiden eutstehenden Góbiidén ganze Massen von mikroskopisehen Rho'idi ledern und Sk.denoedei n anzntreffen sind. Aueh die Pisolithe von Yár-Berg zeigen nielit die ehemische Xatnr des Aragonits, es geht denselben im Orthoskop das charak- teristisehe selnvarze Kreutz und hiermit das konzentrische Ivrital- litgefiige ab. (Dér konzentris.eh sehalige Bán liisst nieht mit tti- cherheit darauf schliessen, dass das Matériái wirklieh Paramor- pliotsen na eh Aragonit darstellt. Dies beiveist, z. F>. aucli die im Mané-Stollen von Alsósaié beobaehlete Ersoheinung, ivó die auf den Beden des Stollens lierabgefallenen AiiKeritkörnev vöm darauf- tropfenden Wasser nieht nur u eehaniseh abgerundet, sondern dureh den aus dem Wasser augseschiedeneii Kalzit aueh mit prácli- tigen, konzentrischen sehaligen Krustcn umhüllt iverden). Trotz alldem kann — den Yorkommnissen von Üröm und Fel ögalla ge- genüber — dér Paramorphosen-riiarakter dér Pisolithe vem Vár- Berg und von Kiscell akzeptiert werden, u. ziv. in Anbetracht det- sen, daws sie zűr Oberflaehe des Gelándes niihev Hegen und die Fmivandlung in Kalzit naeli den Fntersuelningen Marbach’s dureh die Gegemvart von Wasser bedeutend besehleunigt wird. lm Herbst 1932. faiul ich an dér Solibe de^ 800 m von dér Grenze dér Hauptstadt gelegenen grossen Ürönier Steinbruches 360 Gy. Kér fai eine kleine Höhle. Dicse zieht sich mit einer Ötffnung von V2 m iiber eine Strecke von 8 in gégén W, dahin hiernach wendet sie sicli gégén S. u. dann wieder gégén W , \vo sie sich na, eh einer Ge.-.amt- liinge von 20 ni abwárts v endet und endgültig verengt. Die Wánde dér im diehten Daohsteinkalk gelegenen klemen Höhle sind dnreh massenhaite, glitzernde Aragonit Kristallnadeln bedeckt. Die sogar 1 cm erreiehenden Nadeln sitzen auf dem plattig korrodierten rei- nen Kalkstein in dér Begleitung schauniigen kryptokristallini- schen Aragonits und kleiner Kalzitrhomboeder. Es ist aus den U n tersnchungen von V a t e r, Mei, gén, A d- 1 e r, Bauer und kesonders Leitmeier bekannt, dass das Ara- gonit-Kalzit Aus^eheidungsgleiehgewicht durch fremde Elektrölyte zu Gunsten des Aragonits beeinflusst wird. Aus dicsem Gruml konirnt dér Aragonit áru haufigsten in dér Paragenese aus Calei- umarmen, jedoch an tren den Hioktrolyten reiehen Lösungen aus- geschiedener Minerale, alsó in Ergiinzen oder auf eisernen Hütten, und nur sehr selten in Kalksteinen vor. Die Untersucliungen von Hőse und Linck zeigten, dass aus Lösungen iiber 70° 0 Aragonit, zwischen 70 — 30°CKalzit und Aragonit, untér 30" (’ Kalzit ausgesehieden wird. Hieraus folgt, dass die Entstehung dér Aragonitkristalle a in genannten Vorkommea nicht chernischen-, somiéin Temperatui -Wirkungen zu verdnn!ken ist. Unter- und oberhalli des Aragonits sind Kalzilrhornboeder von gleieher Ausbildung anzutreffen, io Skeletteile gcbören nicbt (lem Jiisoit jtriscHS líioj. sondern dér kurzibörnigen eu ropiiiscben Art líison bonosus L. an. Ilire wis-ensch iltlirhe Bea i beit míg hat bis- bér noeli nicbt stattgefunden. Ibis im Museum der Geol. Anstalt aufgestellte Wisenskclett ist von doppeltem V ért. Ersteiis i.-i es bisber in Fugáin der einzige derartige Fund, der aueli im Aus- land sebr selten ist. zweitens, vcil er mis der Zeit unserei Farnl- nabrne stammt. A Jósvavölgy felső szakaszának földtani képe. Geologische Karte des oíberen JASKÓ SÁNDOR di- li eft 10—12. füzet. Tafel IX. tábla. Jósva-Tales. lüaqas qaíqa 'n\vr 500 V2éter DrJaíkó óáadoi 19J5 ~~1 ~~T ~r r~ i — r' , ^<>r Z96J Jósva patak xjfe 2 ; l/er ö űí/nás ózöllö Ű íértáp at. Hist. M is Földtani Közlöny. Bánd LXV. kötet. Hett M-M füzet. Tafel XIII. libla. Stájerországi slir-fnunn és uj alakjai. I. MKZNF.R1CS: Steicnniirkischc Sehlierfairaa mid ihro ni-uea l'or- G i ; t r o p o cl a As'raoa (liolma) carinnta Bors. . Cassidnrla vehinophora Lini\ — — . Pirula cingulata Iii onn. .Pirula nondita Brong. — — ■ Pirula goometra Bors. — — — — . Dőli mii (Kudolium) subfasciatuni Sár. . Murex (Tubicauda) spinicosta Broun. . Hassa h amcsi M a y. . Conus (Cönvspira) antedi uvianus B r u g. . Itingicula (Rinr/iculella) auriculata Men, var. buccinca Br. . Sc ij Iki' dpr lign irius L. var. gratoloiipi L a in e I 1 i b r [• h i a I a Ch «■ X útid a mayeri Horn. Nucula miclcus L. Léda hirncsi Bell. Lada (Lnnbidus) fragi. Yóldia longa Bell. — — — — — fíolcnomya dodorlcini M a y. — — Brachi/odonlrs parvogranosa Sncco. Pinna pocii na a L. var. nindoboneusis S a e c o Pinna subpeclinata Midi. Amussium cristalum Broun. var. bo- dra sis F c n t. — — — — — .hnussinni comrum S o w. var. denuda- Amussiutn ( Va r i a m itys itt m ) felsinou ,• Fór. n. var. styriaea - P célon rrvolu us M i dl. - Profon (Chlamys) senicnsis Lám. Porton (Ch lám. i/s) kautskyi i. o v. spcc. Lima (Mantollina) tabáni nov. spec. — Lima (Iámra) sfrigilata Brocch. Anomid (Monia) striatu Brocch. Oslroa digitalina Düh. — — — O sírra (Lopha) gticatxda (íme!, var.