r CORNEU UNIVERSIT' LIBRARY 3 1924 062 411 453 ^±1 >r. ■ tea I I FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EGYSZERSMIND A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTIK PAPP FERENC, KULHAY GYULA ÉS KÖRÖSSY LÁSZLÓ HATVANKILENCEDIK (LXIX.) KÖTET FÖLDTANI KÖZLÖNY (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN) ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH ÁMTLICHES ÜRGAN DÉR KÖNIGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN ANSTALT UNTER MITWIRKUNG VON J. HERCZEGH REDIGIERT VON F. PAPP, J. KULHAY UND L, KÖRÖSSY NEUNUNDSECHZIGSTER (LXIX.) BÁND BUDAPEST, 1939. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA EIGENTUM DÉR UNG. GELOGISCHEN GESELLSCHAFT A cikkek lartalmáértt és nyelvezetéért a szerzők felelősek. Für Inhalt und Stilisieruiifí dér Abhandlungen sind die Verfasser verantwortlich. IIL TARTALOMJEGYZÉK. — INHALTSVERZEICHNIS. oldal Seite EMLÉKBESZÉD. — GEDENKREDE. Boffsch László; dr. Kutassy Endre emlékezete. — Nachruf auf (Ír. Aiulreas Kutassy — — — — — — — — — 1 ÉRTEKEZÉSEK. — ABHANDLUNGEN. Bartkó Lajos: Nummulinás kvarckavicsok. — Kielselsteine mit Nummuliuen — — — — — — — — — — — SS Bartkó Lajos: Fiisns noricus nov. sp. a remetehegyi dach- ftte'm mészkőből. — Fusus noricus n. sp. aiis dem Dachstein- kalkstein des Renieteberfíes — — — — — — — — — 196 Bokor Györg-y;^ Budai hegység nyugati peremének földtani viszonyai. — The Geology of tlie western bordér of the moun- tains of Buda — — — — — — — — — — — — — 219 Erdélyi János: A nadapi barit és bematit. — Dér Baryt piid Hámatit von Nadap. — — — — — — — — — — — 290 F ere nézi I., Kulcsár K. és M a j z o ii L.: Újabb adat Budapest földtani felépítéséhez. — Nenerer Beitrag znr geo- logischen Kenntnis dér Hauptstadt Budapest — — — — 166 Jaskó Sándor: Adatok az Alcsut — Etyeki dombvidék földtani ismeretéhez. — Geologische Besclireibung dér Hiigellandschaft von Alcsut, — Fltyek — — — — — — — — — — — 109 Kerekes József: pestszentlőrinci fosszilis tundraképződmé- nyek. — Die fossilen Tundragebiete von Pestszentlőrinc — 131 Körössy László: A Szkalkahegy kőzet-földtani felépítése Alsó- mislye határában. (Abaúj m.) — — — — — — • — — — Kulcsár K., F e r e n c z i I. és M a j z o n L.: Újabb adat Budapest földtani felépítéséhez. — Nenerer Beitrag zűr geologischen Kenntnis dér Hauptstadt Budapest. — — — — — — — 166 Kulbay Gyula: A bercgkisfaludi kőhegy (Kamnyanka) kőzetéről. — Von dem Gestein des Beregkisfaluder Steinberges. 296 Láng Sándor: Tiszaparti szelvények Szolnok — Szeged között. — Geologische Profile des Tisza Ufers zwischen Szolnok und Szeged — — — — — — — — — — — — — — — 191 M a j z o n L., F e r e n c z i T. és Kulcsár K.; Ú jabb adat Budapest földtani felépítéséhez. — Neuerer Beitrag zűr geologischen Kenntnis dér Hauptstadt Budapest. — — ■ — — — — — 166 Mottl Mária; Volt-e aurignacien interstadiális hazáinkban? — 269 if j. Noszky Jenő: Az első valódi dicerocardiiim sp. a magyar- országi felső triász rétegekben. — Die erste echte Dicerocar- dium-Art aus den oberen Trias-Scliichten LTngarns — — — 77 Seb ré tér Zoltán: A beregszászi alunit. — Dér Alunit von Beregszász — — — — — — — — — — — — 10 IV. Simon Béla: A magyar medence földrengés térképe. — La carte séismolog-ique du Bassin Hongrois — — — — — 199 K. Szöts Endre: Adatok a bajóti eocén őslénytani ismereté- hez. — Beitriige zűr paleontologisehen Kenntnis des Eozans von Bajót — — — — — — — — — — — — — 178 S z á d e c z k y - K a r d o s s Elemér: A Gerecse-hegység magas terraszairól. — Petrographische Untersuchnngen dér hoch- gelegenen Terassen des Gereese-Gebirges — — — — — 280 S z u r o V y Géza: Kvarckristályok Czákról. — Quarzkristalle von Czák — — — — — — — — — — — — 52 Tokody László: Kristálytani vizsgálatok magyarországi Pi- riteken. — Kristallographisehe E^ntersnclinngen an ungari- schen Pyriteu. I. Teil. — — — — — — — — — — — 141 Tokody László: Kristálytani vizsgálatok magyarországi Pi- riteken. — Kristallographisehe Entersnehungen an ungari- schen Pyriten. II. Teil. — — — — — — — — — — 201 Vavrineez Gábor: Asványrendszertani tanulmányok III. — ^lineralsystematologisehe Studien — — — — — — — 81 Vitális Sándor: Alsó triász a bicskei medencében. — L’nter- trias im Becken von Bicske — — — — — — — — — 101 Wein Gy ÖT Szentendre környékétiek földtani viszonyai. — Über die geologischen Verhaltnisse dér IJmgebung von Szent- endre — — — — — — — — — — — — — — — 26 TÁRSULATI ÜGYEK. - GESELLSCHAFTSAXGELEGENHEITEN. Vendl Aladár elnöki megnyitója a Magyarhoni Földtani Tár- sulat LXXXIX. közgyűléséről. (Hoffmann Károly és Kren- ner József születésének 1(K1 éves évfordulójáról való megem- lékezés). — Eröffnungsrede. (Erinnerung an den hundert jáhrigen Geburtsag von K. Hoffmann und J. Krenner.) — — 61 tRakusz Gyula Szabó József emlékéremmel való kitüntetése — — 66 Papp Ferenc titkári jelentése — — — — — — — — — 66 A Magyarhoni Földtani Társulat üléseinek jegyzéke 1936. ápr.-tól 140 FÖLDTANI KÖZLÖNY Bánd LXlX. kötet. 1939. január — március. Heft 1 — 3. füzet. DK. KFTASSY ENDRE EMLÉKEZETE. Irta: Bogsch László. NACHKUF AUE DE. ANDREAS KUTASSA. Von L. Bogsch. A földtan művelői tudományos munkálkodásuk folyamán áU landóan találkoznak az elmúlással: régi idők világát rejtik a kőze- tek, régi idők elmúlt életéről l)e.szélnek a kövületek. A geológus hoz- zászokik az elmúlás gondolatához, hiszen nai)ról-napra látja, hogy hajdan élt virágzó törzsek kipusztultak, sokszor nyom nélkül eltűn- tek a teremtés színpadáról.. De bármennyire is hozzászokik a kntafú az elmúlás tényéhez, mc'gis mindannyiszor fájdalom szorítja Össze az ember szívét, lia azt látja, hogy a halál kérlelhetetlen szigora megmásíthatatlannl és visszavonhatatlanul i'itkítja sorainkat. Pe- dig a halálnak ez a kérlelhetetlen szigora eg.vre sűrűbben keresi fel a magyar geológusok sorait. S egyre inkább olyanokat ragad ki e sorból, akik erejük teljében, a férfikornak úgyszólván küszöbén állva még sokat tehettek volna a magyar földtan művelése tei’én. A halál komor fen.sége mindég megrázó! De különösen megdöbbentő olyan- kor, ha fiatal, javakorabeli férfit ragad ki sorunkból, akinek el- múlása éppen ezért nemcsak megrázó, hanem érthetetlen is szá- munkra. Ezért volt mindnyájunk ' számára oly végtelenül tragikus Kntassy Endrének lí)38. május 24-én bekövetkezett halála. Kntassy Endre 1898. szeptember 19-én született Hajdúböször- ményben. Elemi- és középiskolai tanulmányait a híres hajdnváros- ban végezve, főiskolai tanulmányait a budapesti Pázmány Pétéi Tudományegyetemen folytatta, ahol természetrajzi és földrajzi tár- gyakkal foglalkozott. Tanári vizsgálatokat is tett. A hölcsészdoktori fokozatot cnm laude eredménnyel 1922. május 27-én nyerte el. Fő- tárgya a földtan volt, melléktárgyai az őslénytan és ásvány- kőzettan. Már egyetemi hallgató korában, 1919-ben gyakornoka lett az Egyetemi Őslénytani Intézetnek. Díjas gyakornok 1921-ben lett. Eokról-fokra haladva 1924-ben tanársegéddé, 1928-ban adjunktussá választották. 1929. jiinins 14-én nyert megerősítést magántanári képesítése. Tárgyköre „A Föld középkorának geológiája” volt. Magántanári képesítését a Bölcsészettudományi Kar 1931-ben a „Gerinctelen álla- tok őslénytana” című tárgykörre is kiterjesztette. Magyarország 2 Bo<í'scli László Föméltósási'i Kormányzója lí)37. november 21-én, amikor Kntassy Endre már súlyos betejíen feküdt, a tudományok művelése és nz egyetemi oktatás terén elért kiváló eredményei elismeréseképen a nyilvános rendkívüli tanári cimmel tüntette ki. 1924-ben kötött házasságot dr. Dobay Jnliannával. Tlázassá- gnkból 1929-ben egy fiú, György István született. Ezek azok az életrajzi adatok, melyek köré tudományos nnin- kálkodásának főbb mozzanatai is esoportosnlnak. Ii-odalmi munkásságát vizsgálva, feltűnik érdeklődési körének rendkívül széKs skálája. Hogy mennyire széleskörű volt ez az érdek- lődés, bizonyítja könyvtárának sokoldah'isága is. A földtani és ős- lénytani szakmunkák mellett ott találtuk könyvtárában a kőzettan, ásványtan, állattan legfontosabb, nagy tankönyveit s ezeken kívül egész sorozatát az e szakokba vágó kiselű) munkáknak. T)e neinosak a természettudományok érdekelték. Xagy zenerajongó is volt. Sze- rette a művészeteket, a szépet s áldozatoktól sem riadt vissza, ha arról volt szó, hogy egy nagyobb, fontosabb könvvet megszerezzen, mely talán csak a szép iránti érzék és a művészetek megismeráséi'e irányuló vágy kielégítésére szolgált. Gazdag könyvtárában a mű- vészettörténeti munkáknak is egész sorozatát láthattuk. É]ip így érdeklődött az irodalom iránt is és mi, akik közvetlen környezetében A’oltunk, sokszor őszinte csodálattal gondoltunk arra, hogv vájjon mikor szakít magának a termékeny tudományos munka mellett időt arra, hogy ezekkel a szakmájától távoleső, de lelkét fobidítő olvas- mányokkal is foglalkozzék. Tanulmányfitjai során is mindig módját tudta eiteni, hogv a AŰdék nevezetességeit, múzeumait is megszemlélje, a szigorúan vett szakmabeli kutatás mellett. Éppen ezért tanulmányútjai mindig nagy hatással voltak rá. Sokat utazott, sokat látott! Professzorát, Pajip Károlyt kísérve, résztvett az 192ű-ban Madridban tartott XTV. nemzetközi geológiai komíresszuson. 'Több ízben volt Olaszország- ban, ahol a milánói, páviai, római tudományos intézeteket és gyűj- teményeket tanulmányozta. Olaszországi útjairól visszatérve nagy elragadtatással és lelkesedéssel tudott beszélni nemcsak tudományos mimkájának eredményeiről, hanem azokról a művészi benyomások- rél is, melyeket a klasszikus Itália földién szerzett. 'Több utazást tett az Alpokban és a délliroli Dolomitokban. Pél esztendőn keresz- tül (1930 — 31. tanév I. felében) tagja volt a bécsi Collcgium Hun- garicumnak is mint magyar állami ösztöndíjas. Gyakran utazott Pécsbe rövidebb idői-e is, ahol főleg a Xaturhistorisches IMusenm geo-paleontológiai osztályán, de az állami földtani intézetben is dolgozott. Jól ismerte a berlini és müncheni őslénytani gyűjtemé- nyeket és intézeteket is, melyeknek vendégszeretetét ugyancsak több alkalommal élvezte. Legutolsó külföldi tanulmányútja Eügen-szige- tére vezette, ahol a páratlanul gazdag krétakori lelőhelyeket ke- reste fel. l\Iint hatalmas irodalmi munkássága bizonyítja, nagyon jól ismerte hazánk mezozoikus hegységeit is. A IMagyar Tudományos Akadémia és a INI. kir. Földtani Intézet megbízásából több nyáron I)r. Kutassy Endre emlékezete 3 keresztül végzett kutatásokat a Dunántúli Középhegységben. Ezek- ről az útjairól mindig gazdag kövületauyaggal tért haza. Kutassy Emire sokoldalúságát szakcikkeinek hosszú sora bizo- nyítja legjobban. iVlár egyetemi hallgató korában megjelennek cik- kei a Természettudományi Közlönyben s ennek Pótfüzeteiben, vala- mint A üArmészetben, sőt egyes napilapokban is. Nagyobbára még csak tudománynépszerűsítő cikkek ezek, melyek azonban tárgyaik változatosságával élénken mulatják Kutassy Endre érdeklődési kö- rének széles mivoltát. Első nagyobb dolgozata nyomtatásban — sajnos — nem jelen- hetett meg. Bölcsészdoktori értekezése volt ez, melyben a Budai- hegység triaszkoij képződményeivel foglalkozott. Doktori értekezé- sének tárgyköre azután egész tudományos működése során vezérlő fonálként húzódik végig. A Budai-hegység triaszkori képződményei- nek mind földtani, mind pedig őslénytani szempontból elsőrendű ismerője volt Kntassy Endre. A ))udavidéki triásszal foglalkozik első nagyobb, nyomtatás- ban megjelent dolgozata is, mely a Földtani Közlöny hasábjain látott napvilágot. Ez a dolgozat még tulajdonképen doktori érteke- zésének kivonata volt csak. A Imdavidéki triász feldolgozását továhl) folytatva, nagyvonalú dolgozatát a M. kir. Földtani Intézet Évköny- vében lí)27-ben adta ki. E dolgozat sztratigrafiai szemi)ontból nagyon fontos megállapításokat tartalmazott a Budai-hegység triaszkori üledékeit illetőleg. A régebbi felfogás szerint ugyanis a Budai- hegység területén csak a felső triász üledékei voltak meg, mégpedig a karúi emelet a IMátyás-hegyi szaiadvöves mészkővel, a nori emelet a fődolomittal, a rhaetiai emelet pedig a dachsteinmészkővel. Ku- tassy vizsgálatai egészen új megvilágításlia helyezték a budavidéki triász sztraligi'afiáját. Tamdmányai során ugyanis a Budai-hegy- ség peremén töbl) helyen (Budaörs, Nagykovácsi) talált olyan do- lomitot, melyekben a Diplopora annulata nevű csöves alga marad- ványait sikerült felismernie. IMiutbogy a Diplopora annulata ez- ideig kizárólag a középső triász felső részéből, a ladini emeletl)ől volt csak ismeretes, bebizonyította, hogy a Budai-hegység legidő- sebb képződményei már a ladini emeletbe tartoznak, vagyis a kö- 7''])ső triász felső részéű)e. Így azután kimutatbatla, hogy a Budai- hegység triaszkori dolomit i’ögei nem tartoznak egy és ugyanazon szintbe. Ennek a téuvnek felismerése vezette azután Kutassy End- r=+ ahhoz a tervhez, hogy minden egyes dolomitrög faunáját külön- küUin gyűjtse be, bogy ezáltal az egyes dolomitrögök korának pon- tosabb meghatározása keresztülvihető legyen. Azonkívül, hogy kimutatta a ladini emelet üledékeit is a Budai-hegységben, ugyanezen dolgozatában egy másik fontos tényre is világosságot derített. iTauulmányai során bebizonyíthatta ugyan- is, hogy a felső triász karni emeletét nemcsak a IMátyás-hegyi s.zandvöves dolomit képviseli. Vizsgálatai alapján ezzel egykoriinak bizonyult a fődolomit, valamint a Fazekas-hegy cei)halopodás mész- köve, sőt a dachsteinmészkő egy része is. A dachsteiumészkő lerakó- ’seli László 1935. L Két iij liidopecteu-faj az erdélyi triászból. — Matematikai és Természettudományi Értesítő, 53. p. 498 — 504. l/a l)ie álteste fossile Perle und Verletzung'sspureu au einem triadi- sehen Megalodus. — Ibidem, p. 505 — 507. 2. Adatok a Lovcenipora kérdéséhez. — Ibidem, p. 488 — 495. 2 a Beitráge zűr Loveeiiipora-Frage. — Ibidem, p. 496 — 497. 1936. 1. Födolomit és dachsteiumészkö faunák a Budai-hegységl)ől. — i\Ia- tematikai és Természettudományi Értesítő, 54. p. 1006 — 1044. l a Faunén aus dem Hauptdolouiit und Daehsteinkalk des Budaer Gebirges. — Ibidem, p. 1045 — 1050. 1937. 1. A legrégibb fosszilis gyöngy és sérülésuyomok egy triaszkori !Me- galodusou. — ^Matematikai és Természettudományi Értesítő, 55. p. 1005 — 1017. 1 a üie álteste fossile Perle und Verletzungsspiiren au einem triadi- seheu IMegalodus. — Ibidem, p. 1018 — 1023. 2. Triaszkorn faunák a Biliar-hegységből. I. Gastropodák. 2/a íTriadische T aunen aus dem Bihar-Gebirge. 1. Gastropoden. Geologica Hungariea, Series Palaeontologica, Faso. 13. 1939. 1. Gastropoda triadiea. Fossilium Catalogus. A BEREGSZÁSZI ALUXIT. Irta: Schréier Zoltán ár. PER ALUXIT VOX BEREGSZÁSZ. \’on: l)r. Z. Schréier. A Beregszász vidéki alunit elfordulásról első ízben Jónás J. I'ngerns IMineralreich lS20-ban meg.ielent értékes könyvének 201. és 325. oldalán találunk adatokat. Már ő felemlíti, hogy a Beregszász- vidéki alunitos kőzeteket malomkőgyártásra és timsó készítésére használják fel. Vele egyidejűleg Z i p s e r A. a Leonhard’s ^linera- logisehes Tasehenhueh für das Jahr 1820. (XIV. 2.) 590. oldalán is- merteti röviden a muzsalyi alunitot és szintén megjegyzi, hogy ma- lomkő és timsóégetés céljaira használják fel. IMajd Ben dánt fran- cia tudós írt róla 1822-ben Voyage en Hongrie című műve III. kö- tetének 450 — 455 oldalán. Részletesen ismerteti a Bsregszász-vidéki alunitot, mint ásványt, annak kristályálakját és összes fizikai tu- lajdonságait. 1837-ben J. Grimm Uebei' den Alaunstein von A berejíszászi alunit 11 Beregszász címmel Leoiihard’ s und Bronn’-s Jalirl)uch lür ^linera- logie usw. 1887. évfolyamának 554. oldalán szól a beregszászi alnnit- rcl. 1854-ben pedig Brem J. A. Ueber den Alannstein von IMnzsai címíí értekezésébí'ii foglalkozik a muzsalyi előfordnlással a \ er- handlnngen nnd IMitteilnngen des siebenbürgisclien Vereines für Natnrwissenschaften in Hermannstadt. Jahrg. \. 1854. 89. oldalán. Brem felemlíti, hogy már 100 év óta (tehát kb. az 1750-es évek óta) készítenek az alnnitos k(izetekb(5l malomkövet és 00 éiV óta (tehát kb. 1794 óta) használják fel timsó gyártására. ^lint J o n a s és Zipser, ő is felemlíti, hogy a timsógyártás céljaira kisel)b, lia- sadozott darabokat és a malomkövek készítésén"! képződött linlla- dékot használják fel. Li'írja az alnnitot és annak felhasználását s közli vegyi elemzését is. Beregszász környékének földtani viszonyait első ízben F. v. B i c h t li o f e n ismertette. (F. v. B i c h t b o f e n: Stndien ans den nngarisch-— siebenbürgisclien Trachytgebirgen. Jabrbnch dér. k. k. geologischen Beiclianstalt Wien, Bd. VI., 1800.) B i c li t h o f e n részletesen leírta az alnnitelöfordnlásokat. Ismerteti a dereka- szegi bányát, továbbá a Dlnzsaly és Bene környékén lévő többi, löbbé-kevésbbé alnnitosodott és kovásodott riolitokat feltáró fejté- seket. Az alnnitosodott riolitot s az alnnit kőzetét részletesen le- írja és közli az alnnit képződésére vonatkozó kitűnő megfigyelő és következtető kéiicsségre valló elméletét, amelyet ma is helytállónak fogadhatniik el. A beregszászi alnnitot azután 1803-l)an Szabó József is- mertette röviden „Timsókő és timsógyártás honunkban” című, a mh. Földtani Bársnlat jMnnkálatai II. kötetében, a 21. oldaltól kezdve megjelent cikkében. Szabó szeiűnt a Beregszász-vidéki alnnitot kb. az 1800-as évek táján kezdték először fejteni és a timsógyártás céljaira fel- használni. 18 5 3-ban Beregszász környékén öt gyár volt. amelyek kezdetleges módon, a kiégetett alnnitból timsót állítottak elő; neve- zetesen: Podheringen, Kere])eszen, iNInzsalyon, Kovászón é*s Dtdán. Az előfordulási viszonyokat illetőleg megjegyzi, hogy az alnnit min- denütt a trachytké])let tagjának mntatkozik (20. oldal). „A Bereg- szász és IMvizsaly közti bányákben . . . a hegy felső része vahiságos kaolinba megy át.” Felemlíti, hogy a timkő hegyek egyikében, Be- regszásznál „egy kvarcér van kiválva, amelyben aranyat kaptak.” Szabó szerint sokáig kutattak az arany ntán, amit a tetemes vá- jásek mutatnak, de eredménytelenül. Ez a kntatási hely valószínű- leg megegyezik azzal, amelyet Knlhay G y. dr. térképvázlatán „Aranylynk” névvel jelez. Elchthofen (i. m. 250. és 200. old.) és Hznlx] (id. m. 21. old.) sze- rint Bercsényi kii'ályi tanácsos ismerte fel első ízben az aln- nitnak timsógyártásra való alkalmazhatóságát. Szabó József 1883- ban megjelent Geologiá-jának 272. oldalán részletesen ismerteti az alnnitosodást, az alnnit kőzetét és felsorolja előfordiiiásait, egyebek közt a Beregszász-vidékit is. Azután ezt írja: „E kőzet reánk nézve 12 Sehi'éter Zoltán azért is nevezetes, hogy még a múlt század vége felé Deresényi hazánkfia rjómába utazván, oda (t. i. Tolfa vidékére) kirándult, hogy a tinisó készítését megtekintse s azt vette észre, hogy ahhoz hasonló kőzet van Magyarországon is Beregszász vidékén; házá- éi kezvén meglionosította a timsógyártást.” Érdekes, hogy ezzel szem- hen B ö e k h H n g 6 semmit sem ír tankönyvéhen az alnnitról. K o n e k F r i g y e s : Egy magyar kálitrágya ('Természettudo- mányi Közlöny XLTX. k. 743—748. old. 1917.) című értekezésében N e n (1 1 w i e li után felemlíti, hogy 1873-ban hazánkban még három timsógyár működött, amelyek 140.(100 mázsa alnnithól 7 — 8000 mázsa timsót termeltek 55 — 66.000 forint értékben. Első izhen utal arra, hogy az alnnitot egyéb célokra is ajánlatos volna felhasználni; mint kálium műtrágya gyártására, timföld és kénsav előállítására. Legnjahlian Knlhay G y. dr. közölt értékes adatokat a Be- regszászi hegyek kőzettani viszonyairól. (A Beregszászi hegység ernjitív kőzetei és azok elváltozásai. Üher die eruptive Gesteine des Beregszászéi- Gehirges nnd ihre Zersetznng. Földtani Közlöny Bd. LXVT. k. H. 7—9. füzet, 1936. 161. old. S. 196.) A következő sorokban a beregszászi alnnitot nem ásványtani és kőzettani, hanem gyakorlati szempontból óhajtom röviden is- mertetni. A világháhoi'iá alatt, 1917 októberében a m. kir. Földtani Inté- zet igazgatósága azt a rendeletet kaiita a m. kir. Pénzügyminiszté- riumtól, hogy vizsgáltassa meg átnézetesen szakembereivel a Bereg- szász vidékén ismert alnnitelőfordnlást, hecsültesse meg annak vár- ható mennyiséget és gyűjttessen belőle vegyi elemzés céljaira mintá- kat. A rendelet alapján S z o n t á g h tárák következtében többé-kevcsbbé alnnittá, alakult át. Az eredeti riolitos kőzetnek néha több, néha kevesebb része maradt mag. Az alunitos kőzet, illetve alunit, fehér, szürkésfebér, néha gyengén rózsaszínes, vagy enyhén sárgás kőzet. Tölbhnyire szemcsés, tömött, gyakran több-kevesebb likacsot és odort találunk benne. A likacsok falait apró, fényes alunit romboeder kristályok vonják be. Félesé- geiket Jónás, Z i p s e r, B e u d a n t, B r e m, B i c b t b o f e n és Szab ó részletesen ismertették. Az alunit előfordulást, mint említettem, Beregszásztól DK-re, a Beregi Nagy-begyen és ennek környékén találjuk meg. A valóságos alnnitkőzet kibukkanásai a külszínen a következő helyeken vannak: a Beregi Nagy-begy K-i oldalán lévő derekaszegi bányában, a Nagy- hegy északi folytatásába eső Virág-begyen s a Nagy-begytől DNY-ra lévő régi Szai‘vas-l)ányák táján. Lássidv ezeket az előfordulásokat egyenkint. 1. A derekaszegi bánya. A derekaszegi bányában az ahinitos kőzetet régebben malomkökészítés, majd timsógyártás céljaira fej- tették. A kőzetet a bányandvar fenekéig, kb. 20 — 25 m szélességben jórészt kibányászták. Az alnnitot 1917-ben kb. 200 m bosszú, DK — ENY-i irányii, majdnem merőleges sziklafal tárta fel. A meredek, kb. 20^ — 25 m magas fal alsó részén az alunitot, felső részén a fehér 14 • Scliréter Zoltán kaolint látjuk. A fal l)K-i részén az alnnitot kisebb magasságig, ÉXY-felé nagyobb vastagságban tárták fel (1. az 1. sz. ábrát). Az alnnitfal magasságát átlagban esak 10 m-re becsültük. A régi külfejté'S déli i’észén, lOli-lien azt láttuk, bog^ az alunit elég meredeken, DNY-felé a kaolin alá húzódik. A külfejtés északibb ré- szén egy meglehetősen magasan telepített, NY-felé irányuló tarót 1. szánul ábra. A Derekaszegi bánya egy részének vázlatos boszszelvá- nye. 1. Alnnit. 2. Felzites-kvarcos kőzet. 3. Kaolin. 4. Podzolos-agyagos feltalaj. A számokkal jelzett körök a vegyi elemzésre szolgáló minták vételének helyeit jelzik. 2. számú ábra. llarántszelvények a Derekaszegi bányán keresztül. 1. Alnnit. 2. Kaolin. 3. Podzolos, agyagos feltalaj. láttunk, amely 48 m hosszúságii volt. Az elején csekély vastagság- ban alnnitot harántolt, hátsóbb része azonban kaolinban haladt. Úgy látszik, az alnnit és a kaolin meglehetősen meredek DK— ÉNY-i határ mentén érintkeznek, amint ezt a 2. sz. vázlat feltűnteti. A külfejtéstől DKY-felé tehát az alunit csak kis darabon van A beregszászi alunit 15 meg, utána a kaolin következik. A bánya fölött lévő domboldalban bidrokvarcit darabokat találtunk. Egyelőre tehát el nem döntött kérdés, hogy a kaolin XY-felé meddig tart s az alunit hol lép fel ú.iból ebhen az irányban. Ezt a kérdést Crálius fi'irásokkal kellene eldönteni. Az alunit kétségtelenül lefelé is folytatódik, de egyelőre nem tudjuk, milyen mélyre. IMegjegyzendő, hogy egy-két helyen, az alunit alsó részében helyenkint kisebb felzites és elkovásodott rész- leteket is megfigyelhettünk, (1. az 1. sz,. ábrán), amely lefelé foly- tatódhatik és esetleg nagyobb kiterjedésű is lehet. Valószínű, hogy ÉÉNY-ra, a felszín podzolos és részlten humuszos-agyagos takarója alatt az alunit megszakítás nélkül tovább folytatódik az alantabb említendő Virág-hegy alunitszikla ki1)ukkanásaiban. A derekaszegi alunitsziklafalban feltárt kőzet minősége nem egyforma; ezt a hely.színen is jól láthatjuk. Egyes részletek kemé- nyebbeknek, kovásodottabbaknak mutatkoznak. A vegyi elemzés tel- jesen meggyőz erről. Abból a célból, hogy az alunit minőségéről pontos tájékozódást nyerhessünk, az alunitsziklafalból számos hely- ről átlagmintákat vettünk. B a 1 1 e n e g g e r Ró b e r t-nek alább kö- zölt vegyi elemzéseiből kitűnik, hogy a derekaszegi bányában fel- tárt alunitnak a kovasav tartalma nagyon változó. A minimum 20.4%, a maximum 54.0%; középértéke 39.3 %. Három helyen ková- sodottabb részlet vau, amelyeknek a kovasavtartalma átlag 80 %, nevezetesen a 15., 21. és 22. szánni mintavételek táján (1. az 1. sz. álirát). 2. A Vlrág-hegij ahinUszikhu. A derekaszegi bányától ÉNY-ra, a Virág-hegy déli részén, egy sziklás gerinc húzódik végig, amelv jó minőségűnek látszó alunitl)ól áll. Az alunitsziklák kb. 200 m t. sz. f. magasságban kezdődnek, a Stern-féle kutatás fölött s kb. ,320 m t. sz. f. magasságig, kb. 300 m hossziiságbaii nyomozhatók. A Stern- féle kutatástól a legmagasabban kibukkanó alunitszikláig aneroid- dal 58 m magasságkülönbséget mértünk. iMeg kell itt jegyeznem, hogy az 1917-ben létesített néhány méter hosszú, széles és magas Stern-féle kutatás tulajdonképen semmit se tárt fel és semmiféle irányban sem tájékoztatott, miután a kis kivájt gödörből csakis egy, a magasabb sziklafalról egykor levált és ide legurult alunitszikla- darabot fejtett ki a vállalkozó. A sziklákban jelentkező részlet legalábl) ,50 m szélesre becsül- hető, de kétségtelen, hogy a felszín podzolos, vagy Immuszos és kő- zettörmelékes agyagtakarója alatt ÉK-re, l)K-re és DNY-ra is to- vább terjed egy darabig, úgyhogy teljes szélességét 100 m-nek te- kinthetjük. Az bizonyosnak látszik, — mint már föntebb említettem — hogy a derekaszegi alunitelőfordulással összefügg. Valószínű, hogy dél felé a Szarvasbányák kőzetével is összefügg a külszín alatt; ez azonban külszíni kibukkanások hiányában fúrásokkal volna meg- állapítandó (1. a 3. számú ábrát). 3. A Szarv.asbániják ál fal feltárt részlet. A Beregi Nagy-hegy DNA^-i oldalán vannak az Alsó és Felső Szarvasbányák. Az Alsó Szarvasbánya által feltárt sziklafal hossza kb. 30 m, magassága 15 — 20 m; kőzete jó minőségű alunit. Közel É — D-i (24.5 — 105®) és közel 16 Seliréter Zoltán — NY-i (105 — 285®) irányú hasadékok járják át, amelyek közel me- rőlegesek. Az egyik, 2 deciméteres hasadékbau kaolinos, telérszerü kitöltést figyeltünk meg. Más, kb. 3 em-es basadékokban pedig vö- rös agyag kitöltést láttunk. Az alunit a bánya alsó részében nagyobb likacsokat tartalmaz; feljebb aprólikacsos és szép febér .színű, leg- felül egészen aprószemű és cnkorszövetű. A Itánya legfelső részén már elkovásodott részlet látható. A bánya keleti oldalán már kissé vörbenyessé válik az alunit és kissé porhanyó is. Üregeiben elég nagy számban találtunk színtelen barit (wolnyn) kristályokat. 3. szá))u’i ábra. A Beregi Xagyhegy alnnitelőfordnlásainak térképváz- lata, 1:20.0(10 méretben. 1. Megállapított, 2. Lehetséges alunitkészlet. Az Alsó Szarvasbánya fölött következik a hegyoldalon a Felső Szarvasbánya, Az alsó bánya fenekétől a felső bánya tetejéig ane- roiddal 50 ni magasságkülönbséget mértünk. A Felső Szarvasbánya is jó minőségű alunitot tár fel, de tőle NY-ra már elkovásodott tö- meg bukkan a külszínre. Az alnnitosodott rész ÉÉK-felé (kb. 200® — 20®) húzódik. A bánya felső részében barit kristályokat is találtunk.. A beregszászi aluuit 17 Az Alsó Szarvasbányából kijövet, NY-felé, az i'it mentén lát- hatók még alnnitsziklák; alantabb, a bánya alatt is több régi fejtés nyoma látszik, amelyeket a fák és bokrok már egészen benőttek. Ttt is alnnitos kőzeteket látnnk. Az Alsó Szarvasbánya alatt tehát az alnnitos vonalat DNY-felé egy darabig még kétségkívül folyta- tódik. Ballenegger az Alsó Szarvasbányában hét kőzetmintát gyűjtött, 5 — 5 m távolságban. Ballenegger szerint itt a kőzet kovasavtartalma meglehetősen egyenletesen oszlik meg. A kovasav- tartalom középértéke 31.8 %. ^Megnéztük továbbá a Mnzsalytól É-ra lévő régi „timsóbányát” is. Az alunit könnyebben hozzáférhető részét itt már kifejtették. A fejtésnreg alján 1917-ben egy tavacska volt. Ennek XY-i oldalán kevés alnnitot észleltünk. Ebben vékony, kb. 1 cm-es hematit telér- két is megfigyeltünk, de a fejtés alján elszórtan 4 — 5 cm vastag da- ral)okat is találtunk. Az egykori fejtés oldalain többnyire esnszam- lott pleisztocénkori sárga agyagot észleltünk. A Beregi Nagy-hegy déli oldalain tőid) helyütt hidrokvarcitot találtunk a külszínen. A Kuklyal)ányák kissé alnnitos malomkő- kvarcitot tártak fel. Ezeket szintén futólag megvizsgáltxdv. IT. A beregszászi alunit gyakorlati s z e m p o n 1 1) ó 1. Össze fofjlalra a fentieket, az alunitelőfordulásra vonatkozólag a következőket állai)íthatjuk meg; A Beregi Nagy-hegynek és környékének egy részét alunit építi fel. Ezenkívül kaolin és hidrokvarcit szerepel. Az alnnitos területen is vannak jobban elkovásodott részletek. Az alnnitos terület hasznosítható kőzetmennyiségének felbe- csülésénél a valóságosan észlelt kőzetkibukkanások és feltárások nyújtotta adatokból kell kiindulnunk. Ezek a következők; 1. A Derekaszegl hánya alunit jának hosszát 150 m-re, átlagos szélességét 30 m-re és a vastagságát, a külszín alatt várható tömeg- gel együtt csak 20 m-nek véve, 90.000 m^ jelenlétét tételezhetjük fel. Az alunit fajsúlyát 2. 6-nak véve, ez 234.000 tonna si'dyii alnnitot jelentene. 2. A Virág-hegynek sziklákban kibukkanó alunitjának hosszát 300 m-nek, átlagos szélességét 100 m-nek és átlagos vastagságát 40 m-nek véve, 1,200.000 mk illetve 2.6 tömöttséget számításba véve, 3.120.000 tonna siilyú alunit jelenlétét tételezhetjük itt fel. 3. A Szarvasbányák táján lévő alunit hosszát 200 m-nek, átla- gos szélességét 50 m-nek és átlagos vastagságát 50 m-nek véve, 500.000 m\ vagyis 2.6 tömöttséget számításba véve, 1,300.000 tonna siilyú alunit jelenlétét tételezhetjük fel. Összesen 4,6,54.000 tonna alunitról lehet szó az említett három előfordulási helyen együttesen. Le kell azonban ebből a mennyiség- ből még vonnunk annak egynegyedét, az elmeddősülö, elkovásodott, lefejtésre nem érdemes kőzettömegre, valamint a fejtés közben el- vesző mennyiségre. — Maradna az egynegyedrész levonása után 18 Schréter Zoltán 3,490.500 fonna lefejthető anyag, amelynek jelenlétére meglehetősen biztosan számíthatunk. Eredetileg a három előfordiilás között lévő teidileten is számí- tásba vettük az ahmit jelenlétét. A szükséges levonás után az egész terület ahmit mennyiségét ilymódon 8,667.000 tonnára becsültük. IMivel az említett közbeeső területeken alunit kihnkkanások nincse- nek, annak a külszín takarója alatt való jelenlétét biztosan számí- tásba nem vehetjük, tehát az utóbb említett mennyiségbecslési adatot csak feltételesnek tekinthetjük. Ezenkívül még Beuétől ÉNy-ra, a Csillagos-begy D-i részén, az országiit közelében lévő Katz-féle bánya tár fel erősen alimitoso- dott riolitot, továbl)á a Mnzsalytól É-ra lévő régi „timsóbánya” környékén, valamint a „timsóbánya” és a beregi Nagy-begy között lévő területen és Bene felé is előfordulhat még fejtésre érdemes mennyiségű alunit, amely a fenti mennyiséget még tetemesen sza- poríthatja, de amelyeket itt nem vettem számításba. Fel kell említe- nem, hogy az irodalmi adatok szerint a közelben lévő dédai és bégá- nyi hegyekben stb. is előfordulnak alnnitos kőzetek s valószínű, hogy xijabb, i’észletes vizsgálatok a kissé távolibb begyekben is ki- mutatnak majd hasonló kőzeteket. IMindezeknek a pontos megállapítása céljából iij, részletes, fel- mérésekkel egybekapcsolt földtani felvétel szükséges a Beregszászi begyekben. Ezeket a földtani vizsgálatokat a velők párhuzamosan megindítandó Cralins fxirásoknak és kutató tárók hajtásának kellene kísérnie. Ezeknek a munkálatoknak befejeztével világosan fogjuk látni, hogy mekkora a rendelkezésünkre álló alunitmennyiség. A fent említett, eddig biztosan megállapított 3,490.500 tonna is olyan nagy mennyiség, hogy az tekintélyesebb ipari üzemet bosz- szxi időn át képes volna ellátixi nyersanyaggal. Ha évi 70.000 tonixa lefejtését és felhasználását venixők számításba, akkor a feixti ixxeixy- nyiség kb. 50 évre volna elegendő. Itt ixiellékesen feleixilítem azt, hogy Breixx szerint 1854 táján, az akkori elég kezdetleges eszközök- kel évente 160.000 mázsa timkövet fejtettek és használtak fel. Ma az évi 70.000 toixna tiixxkő kifejtése egyáltalában nem ütközixék nehéz- ségbe. Ebhez járul az előfordxxlások előxxyös fekvése is. Miixdeixek- clőtt egészen közel fekszeixek a bátyxx — királyházai vasxxti fővonalhoz. A Szarvasbáixyábéxl 2 km-es sodronykötélpályával, a vasxxti vonal legközelebb fekvő ])ontjához; a Nagymxxzsaly-ixagyborzsovai vasxxti álloxTxásboz pedig akár a Szarvasbáixyáklxól, akár a Herekaszegi bá- nyából 3.5 km-es sodroixykötélpályával lehetne a kitermelt anyagot leszállítani. Fontos továbbá, hogy az alnixit ixiindenütt külszinileg, kő- bányaszerűleg, tehát olcsón fejthető. Hosszabb időix át iNagybocskóra (Máramaros m.) szállították a beregszászi alxxnitot, a „Klotild Első Magyar Vegyipari R. T.” üzexixe i’észére. Kőnek Frigyes volt az első, aki utalt arra, hogy eddigi felhaszixálási módokoix kívül egyéb célokra is ajánlatos volna ídkalmazni az alnnitot. Javasolja, hogy elsősorban kálixxm műtrágya A beregszászi alunit 19 gyártására, továbbá timföld és kénsav előállítására haszruilják fel az alunitot. A Szarvasy Imre műegyetemi tanár által kidolgozott el.iái’űs alapján 1917-ben a m. kir. Pénzügy- és cs. k. Hadügyminisztériu- mok a pozsonyi Nobel dynamitgyárban alunit feldolgoztatási kísér- leteket végeztettek. Ezek szerint a beregszászi alunit timföldre, káliumszulfátra és ammoniumszulfátra eredményesen feldolgozható. Kétségtelen tehát, hogy az aluminiumgyártás, valamint a mű- trágyagyártás céljaira a beregszászi alunitban igen jó anyag áll rendelkezésünkre, amelynek mielőbbi felhasználása országunk ipa- rának és mezőgazdaságának egyaránt érdeke. ]\lint már föntebb említettem, az alunittal ehelyütt nem mint ásvánnyal, hanem mint kőzettel, gyakorlati szempontból foglalko- zom. A ditrigonális skalenoéderes kristályalakú alunitásvány vegyi elemzésében, amelyet a mineralógiákban találunk, Na^O és SiO, nem szerepel. A Beregszász vidékén kőzetalakban előforduló alunit mindig tartalmaz kevés Na^O-t és több-kevesebb SiO.-t, stb. Gyakor- latilag csak az az alunit basználbató fel, amely 45 %-nál több kova- savat nem tartalmaz. IMég utalnom kell itt arra, hogy liaUenegf/er líóbert-nek alább közölt vegyi elemzései alapján a Derekaszegi bánya feltárt anya- gának átlagos kovasavtartalma 39.5 %, az Alsó-Szarvasbánya anya- gáé pedig 28.1 %. A két előfordulás anyagát egyesítve középértékül 33.8 %-ot kapunk és szerinte ez az érték megközelítőleg a Beregi Nagy-begy alunitjának átlagos kovasavtartalmát is kifejezi. Tehát timföld cs káliumszulfát gyártása szempontjából a minősége igen jó. Az alábbiakban következnek BnlJenegger Ixóberf-nok a bereg- szászi alunitokon végzett vegyi vizsgálatainak eredményei és azok- hoz fűzött megjegyzései, továbbá Emszt Káhnánniűí, az egykori es. és k. Hadügy- és a m. kir. Pénzügyminisztérium részére végzett vegyi elemzései. III. Ballenegger Bábért és Emszt Kálmán vegyi elemzései. Byllencgger Róbert a Derekaszegi bányában és az Alsó Szarvasbányában összesen 31 mintát gyűjtött. A mintavétel, ameny- nyire a terepviszonyok megengedték, 5 — 5 méterenkint történt. A gyűjtött mintáknak meghatározta a kovasavtartalmát. Az elemzé- sek eredményei az I. és TI. számú táblázatban következnek. A táb- lázatokból kitűnik; 1. hogy a Derekaszegi bémyéí-hnw a kőzet kova- sav tartalma nagyon változó; a minimum 29.4 %, a maximum 54.6 %, középértéke 39.3 %. A Derekaszegi l)ányában nyolcszor for- dul elő alacsony kovasavtaidalom, ligymint; a 3. számú mintavétel tálján, ahol 20.4 % SiO,, az 5. sz. táján, ahol 29.7 %, a 7. sz. táján, ahol 23.1%, a 14. sz. táján, ahol 33.3 %, a 18. sz. táján, ahol 37.1 %, a 20. sz. táján, ahol 27.3 % s a 24. sz. táján, ahol 36.6 % SiOo for- dul elő. ICét-két ilyen erősen elalunitosodott hely között a kőzet kova- savtartalma ai'ánylag magas értékű, 40 és 55 % közt ingado- 20 Sehréter Zoltán zik. A bánya négy helyén vastagabb, kovasavban chisabb részlet is látható az alunitban; itgymint a 75 — 95 méter közt mintegy 20 mé- ter vastagságban, 125 — 140 m közt mintegy 10 méter vastagságban, 140 — 160 m közt mintegy 20 m vastagságban és 170 — 220 m közt mintegy 50 m vastagságban. Ennek a kovás kőzetnek a kovasavtartalma átlag 80 % (15., 21. és 22. sz. minták.). 2. Az Alsó Szarvasbányában hét mintát gyűjtött, szintén 5' — 5 m távolságban. Itt a kőzet kovasavtartalma meglehetősen egyen- letesen oszlik meg; a 30. számú mintától eltekintve, a kovasavtarta- lom minimnma 25.6%, maximuma 37.2%, középértéke 31.8%. A 30. számú minta majdnem tiszta alunit, kovasavtartalma mindössze 3.9 %. Ezenkí\’űl még a Stern-féle kutatásból is vett mintát; ez szür- késfehérszínű alunit volt, 58.6 % kovasavtartalommal. A vizsgálat eredményéből az tűnik ki, hogy arra a kérdésre, hogy a Beregi Xagy-hegyen milyen mennyiségű olyan ahmit volna kitermelhető, amelynek kovasavtartalma 35 %, illetve 45 % körül van, pontos feleletet adni nem lehet, mert a kőzet nem homogén, kovasavtartalma nagy ingadozásoknak van alávetve. Pontosan csak az állapítható meg, hogy a Derekaszegi bánya feltárt anyagának átlagos kovasavtartalma 39.5 %, az Alsó Szarvasbánya anyagáé pe- dig 28.1 %. A két előfordulás anyagát egyesítve középértékül 33 8 %-ot kapunk és Valószínűleg ez az érték megközelítőleg a Beregi Xagy-hegy alunitjának átlagos kovasavtartalmát is kifejezi. Annak megállapítása céljából, hogy a Beregi X’agy-hegy alu- nitjának mekkora az átlagos SiO,, K,0. SO,, AbOj és Fe^Og tar- talma, Ballenegger a gyűjtött próbákból átlagot készített. A Dereka- szegi bánya átlagmintájában 21 minta szerepel, az Alsó Szarvas- bányai átlagban pedig, a bánya kisebb méreteinek megfelelőleg, 7 minta. Az elemzés eredménye a következő: Derekaszegi hánya Alsó Szarvashánya átlaga: átlaga SiO„ 39..50 % 28.08 % AlÁ 2:?.53 „ 27.67 „ Fe.Og 0.06 „ 0.27 „ TiO, 0.08 „ 0.08 ,. CaO 0.10 „ 0.38 „ BaO 0.14 ., 0.22 „ Xa.,0 0.63 „ 0.61 „ K.,Ö 5.69 „ (.30 „ SÓ, 22.86 „ 26.72 „ HO, 7.41 „ 8.67 „ Összesen : 100.00 ,, 100.00 , Ha a két elemzés adatainak középértékét vesszük, akkor olyan A berefíszászi alunit 21 értékeket kapunk, amelyek az egész Beregi Nagyhegy ahmitelofor- dulásának valószínű középértékeit adják meg (28 próba átlaga). Az alábbi táblázat ezeket az értékeket tartalmazza, kiegészítve az SOg-ra vonatkoztatott molekuláris viszonyszámokkal. A harma- dik rovatban az alunit tbeoretikus molekuláris összetétele foglal- tatik összehasonlítás kedvéért: A Beregi iNagyhegy alunitelöfordulásának valószínű átlagos összetétele, a lényegtelen alkatrészek elhagyásával: % • Molekuláris Az alunit tbeoretikus viszony számok összetétele: SiO, 33.8 Al,Óg 25.6 3.3 3 Fe,03 0.16 Na.,0 0.6 ; 1 1 K,,Ö 6.5 ) SÓ3 24.8 4 4 H3O 8.0 5.7 6 9Í).5 A fenti adatokból kitűnik, hogy ha az alunitban foglalt kova- savtól eltekintünk, a kőzet összetétele majdnem azonos az alunit elméleti összetételével; némi aluminium fölösleg mutatkozik, amely valószínűleg kovasavhoz van kötve. A kálium egy részét, mint- egy nátrium helyettesíti. Az elemzések alajiján a Beregi Nagy-begy alunit előfordulá- sának átlagos összetételét úgy foghatjuk fel, hogy a kőzet 6(1 %-a, vagyis ^/g-a tiszta alunit, 34 %-a, vagyis ^/g-a kvarc. A Beregi Nagy- hegy alunit előfordulásainak vegyi összetétele tehát a timföld és káliumszulfát gyártása szempontjából igen kedvezőnek mondható. I. Táblázat. A Derekaszegl hányában gyájtötf alunit }i>inták kovasavítfitalnia: Folyó szám. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. A bánya déli végétől számi- A kőzet leírása tott távolság Kovasav- tartalom SiO. % 0 m 5 „ 10 „ 15 „ 20 „ 25 30 99 99 35 40 45 Szürkésfehér 46.9 S/ürkésfehér, vörhenyes foltokkal 42.0 Fehér 20.4 Fehér, rózsás árnyalattal 43.3 Fehér, rózsaszínű foltokkal 29.7 Szürkésfehér, apró kvarekristályokkal 43.7 Fehér, rózsaszínű folt., kvarc krist.-kal 23.1 Fehér, rózsaszínű foltokkal 38.3 Szürkésfehér 47.1 39.4 22 Schréter Zoltán Folyó A bánya déli Kovasav- szám végétől számi- A kőzet leírása. tartalom tott távolság. Si02% 11. 50 ni Szürkésfehér rózsaszínű foltokkal 46.3 12. 55 „ Fehér, rozsdás foltk., elszórtan kv. krist.-kal 42.5 13. 60 „ 99 •> 53.7 14. 65 99 99 99 99 33.3 15. 80 „ Szürke kovás kőzet 81.2* 16. 95 „ Szürkésfehér, rózsaszínű foltokkal 55.0 17. 120 „ Szürkésfehér 40.0 18. 125 „ 99 37.1 19. 140 „ „ 24.6 20. 165 „ „ rózsaszínű foltokkal 27.3 21. 190 „ Fehér kovás kőzet 77.9* 22. 220 „ 99 99 99 7b.H* 23. 225 „ Fehér 54.6 24. 235 „ Szürkésfeh. rózsasz. folt., elszórtan kvc.-cal 36.6 Átlag, a 15, 21. és 22. sz. minta nélkül: 39.5 II. Táblázat. Az Alsó Szprvashányáhan grjiijtött alnnitminták kova sav tart alma. Folyó- száin. A bánya Ny-i végé- től számí- tott távol Ság A kőzet leírása Kovasav- tartalom SiO, % 25. 0 m Rózsaszínű, vörhenyes foltokkal 32.8 26. 5 „ Fehér, rózsaszínű foltokkal és erekkel 33.2 27. 10 „ 99 *9 99 99 37.2 28. 15 „ 99 99 99 99 32.3 29. 20 „ 3.9 30. 25 „ •9 99 99 30.0 31. 30 „ 99 99 99 99 25.6 Átlasí: 28.1 A beregszászi alnnitról ezenkívül Emszt Kálmán dr. kísérlet- ügyi igazgató iirnak vannak értékes vegyi vizsgálatai. 1917 júlinsában P., Pót. (T y mpanotom ns) margarliaceus B r o c c. var. cyl- carafum G r a t. (koptatott töredék), Nofico heUcina B r o c c., Fusus sp., Nerit'nia plcfa Fér. (koptatott), Pleurotoma (Dr'dlia) cf. pusfu- lafa Brocc., Corbidn carinata T) n j. (kissé koptatott), Cyrena se- piisfriafa 1) e s h. (koptatott), Joldia sp., Pectiwcnius pdosus L i n n e., PecfuncuJus s]).. Congeria sp. (koi)tatott), Osfrea sp. (sok). Arca (Anadara) d'duvii Lám., Cyprina cf. rotundata A. Braun, (kop- tatott), Annmia cphtpplnm L. var. (sok), Pyndn sp., bryozoa, ostra- coda, echinus-iük. A Hidegvizek völgyének felső részén található kis szelvény Szentendre környékének földtani viszonyai 29 arra derít fényt, hogy a pectunenlnsos rétegek nem mindig feksze- nek közvetlenül a cyrénás agyagokon, hanem azok felett magasabb színtekh'en is megtalálhatók. Valószínűleg itt is nem csak egy, ha- nem több pectunenlnsos réteg települ az uralkodó, vastag, sárga ho- mok és brack faunákat tartalmazó agyagok közé. Ezt tapasztaltam a Ma.izoii L.-val 1935. évben tett kirándulásunk alkalmával a Pomáz- tól É-ra fekvő Messelja-hegy É-i lábánál húzódó vízmosásban. A gyenge vertikális mozgásokra is nagyon erősen reagáló partközcli életterek heteró]iikus és izói)ikus fáei(>seknek egész tömegét hozták létre, ennek a körülménynek trila,idonítható az a zűrzavar, amely a részletesebb szintezést és párhuzamosítást a felső oligocén és át- meneti (aquitánien) rétegeken helül nehézzé teszi, mondhatnánk megakadályozza. A Nyerges DK-i 39(1.4 mp.-tal jelzett esi'icsától K-re kb. 300 m távolságban kezd bevágódni a Hidegvizek völgyében ÉNY — DK-i irányban húzódó vízmosás. A vízmosás elején a felső oligo- cén rétegek következő szelvénye állajn'tható meg: 1. legalul az elég vastag sárga, csili ámos homok, benne kemény homokkő-paddal, 2. felette 30 cm vastag Pectiinculus obovatust tartalmazó kavicsos ho- mok következik. Ez tehát itt — ellentétben a boldogtanyái szelvény- nyel — a vastag homok felett települ. Belőle a következő faunát sikerült meghatározni: Cardiitm thunense Mayer — E i m a r., Cy- reim semistrinfa 1) e s h., Psainmohia cf. profracfy Mayer — E i- m a r., Anomln cphlpplum L. var., Pectiaicidns sp., Léda (Joldia) variáns W o 1 f., Cypripa sp. 3. Eedőjükhen 40 cm szürke, homokos agyag telejiül. Makrofauna nincsen henne, de iszapolási ninradéká- bcl a következő mikrofauna került elő: Popdia heccarii L., Nonio- nina depressida W. J., osfracodák és ecúb/;/.s-tüskék. 4. 50 cm kék agyag. Ennek fedőjében 5. 80 cm világosszürke kavicsos homok te- lepül. A további feltárást a törmelék elfedi. Ugyancsak ebben a vízmosásban lefelé haladva kb. 250 m tá- volságban az első feltárástól kapjuk meg a potamideses rétegeket. 1. A legalsó réteg szürke, homokos agyag, melyből a következő mikrofauna került elő: Nonionina depressida W. J., Globic/erinn huUoides d’ 0 r b., osfracodák, szivacs! fik. 2. 8 — 10 m vastag, finom, sárga, csillámos homok, benne 30 — 40 cm vastag homokkőpad, me- lyen jól mérhető a 14^ 18"-os dőlés. Iszapolási maradékából kikerült: Konioninn depressida W. J., és szivacsfíík. 3. Majd egy vékonyabb, kb. 1 m vastag, szürke, limonittól i'ozsdafoltos agyag következik, melyben egy osfracodáf találtam. 4. Erre telei)ül a 30 — 50 cm vas- tag, ökölnyi nagy kvarcitkavicsokat tartalmazó potamideses agyag. Jellegzetes féligsósvízi kövületeiből a következő alakokat sikerült meghatározni: Potaniides (Tynipanofonius) viarcjarifacens B r o c c,. Pof. (Tynrpanotomus) maryarifaceus B r o c c. var. calcaratum G r a t., Pof. (Tynipanotomiis) subniargarifaceus A. Braun., Pire- nella plicafus B r u g., Bnccinmn fhirli G ü m b., Nerita picty Fér., Melanopsis hantkeni H o f., C ythereix sp. 5. Fedőjükben világos, ösz- szeálló, csillamos homokot találunk. Innen egy Miliolina sp., echinus- tűk és egy vastag héjú Osfrea sp. került ki. Ugyanezeket a potami- 30 Wein György deses rétegeket kicsit feljebb és egy mellékárokban is megtalálhat- juk, itt az előbbihez hasonló kövületeket sikerült gyüjtenem. Az árokban lefelé haladva valószínűleg egy vető következté- ben i'ijból megkapjuk a pectunciilusos rétegeket. Egynéhány kihul- lott rossz töred'díet sikerült innen gyüjtenem: Pectunculus s]n, Arca (Anadara) cf. dilnvii Lám., Aiioniia cphippium L. var. Az iszapo- lási maradékban azonban elég gazdag mikrofauna volt: Hétéről epa dufeniplei d’ O r b., Discorbhia rosacea d’ 0 r b., Xonionhia commu- iiis d’ O r b., fíofalla hecearii L., Polpmorph'mn sp., Polystomelln rnaeella F. — ]\I., BuUmina pupoides d’ O r b., szicacstíí. Xem messze innen egy ÉXY — DK irányi! vető a következő rögrészletet levetette úgy, hogy alsó szakaszában a vízmosás andezittufákba és konglo- merátokba vágódott be. Érdekes fáciest ismertet M a j z o n L. (58, 14 o.) a boldog- tanyái vízmosás felső szakaszában. Itt a vastag mytilusos homokok felett megkajijuk a levéllenyoniatos és vékony gipszcsikot tartal- mazó agyagrétegeket. Ezen felső, szárazföldi rétegek szépen párhu- z^mosíthatók a Sztelin-])atak mélyútjából az előzőekben közölt édes- vízi és levéllenyoniatos szárazföldi rétegekkel. A Hunka-donibtól (131 mp.) kiinduló és a Kadaesúes (288.(1 mp.) lábáig bevágódott vízmosásban is végig kibukkannak a felső oligoeéii rétegek, ezeket főleg a jellegzetes, sárga, esillámos homo- kok képviselik. iTalálhatók azonkívül egyedszámban rendesen sok foraminiferát tartalmazó finom, barnás, homokos agyagok és véko- nyabb agyagcsíkok is, melyek a homokokkal váltakozva települnek. Az árok ÉXY-i vége felé a potamideses agyagok kerülnek napvi- lágra, melyből kis faunát sikerült gyűjteni: PotamUles (T pmpano- tonius) wargarifaceus B r o c c. var. colcaration G r a t.. Pót. (Tjjm- pauotontns) síibaiargaritaeens A. B r a u n., Pirenella plicattis B r u g., Cyrena semistriatn D e s h.. Őst reá sp. Az iszapolási maradékból nem került ki mikrofauna. A Sztelin-patak medi’ében felfelé haladva az országút hídjától kb. 800 m-t .számítva, a meredek völgy D-i oldalában, egy kis ház mögötti bevágásban kapjuk meg újból a felső oligocén rétegeket. A feltárásban észlelhető legalsó réteg 1. a felső oligocén csoportban ugyancsak gyakori rejiedezett, szürke, homokos agyag. Ennek isza- polási maradéka a következő mikrofaunát tartalmazta: Rotálta bec- earii, Xonioit'ma ro}H))iH)>is d’ O r b., \nnio)iina depressuJa W. J.. Globigertna buUoides d’O r b., Virgidiiia subsquamosa E g g e r., ostra- eodák és ecűí/?a.s-tűk. Erre települ 2. egy 30 cm vastag, fínomszemű, barnássárga, kövületben dús, esillámos homok, mely gazdag felső oligocén jellegű, inkább féligsós jellegű kövületeket tartalmaz: Pec- tunculus angusticostatus Lám., Pectunculus obovatus Lám. (apró), Pectunculus sp., Pectunculus pdosiis Linné., Potamides (T)jmpa- notomus) tngrgaritaceus B r o c c.. Pirenella pUcatus B r u g. var. interniedia S a n d b., Pirenella plicatus B r u g. (sok), lYmas chlat- rata Duj. var. (ajiró), Venus chlatrata D u j. (apró), Cyrdium cin- gulatuni G 1 d f., Anoniia epliippiuni L. var. (elég sok). Arca (Ana- dara) dtluvii Lám., Katica helicina B r o e c. (apró), Keritina picta Szentendre környékének földtani viszonyai 31 F e r. (apró), Cjtjrow semistriafo I) e s In, Ostrea cf. aghicnsls T o n r n. jMikrofaima: fíotalia beccnrü L., Globigerina bulloides d’ 0 r 1)., TruncatuUng haidiugcrU d’ 0 r b., szivacstük. Itt kevert tengeri és brack faunával van dolgunk, ennek elemei közt a féligsós fajok na- gyobb egyedszánnikkal uralkodnak, míg a tengeriek törjje alakok és ritkábbak. Azután 3. 50 em vastag, szürkésfehér, csillámos bomok települ, melynek iszapolási maradékából szegényes mikrofanna és apró Cardium sp.-ek kerültek elő. Mikrofanna; Rotolia beccarii L., Truncatidlna InddlngerU d’ O r b., Nonionbia depressufa W. J., Glo- bigerhio sp., Ostracoda. 4. Felette települ 30 em vastag, finom, össze- álló, sárgásbarna, csillámos homok, melyben néhány nagy megha- tározhatatlan Ostrea sp.-en kívül még kagylótöredékek találhatók. Iszapolási maradékából szivacstűk kerültek ki. 5. Végül a legfelső réteg kékesszürke plasztikus agyag, ez elég bőven tartalmazza a jel- legzetes szegényes mikrofaunát: fíotaUa beccorü K, Nonioninn com- nninis d’ 0 r b., Nouionina depressula AV. J., Virgul'nia schreiber- siana C z j z ., Polgtnorphina gibba d’ 0 r b., Políjsfomella strinto- punctata F. M., ostracoda (sok), echhias-tü (sok), haln.szótüske. Maj- zon innen említ egy új Tnrrd'nia fajt is (66). Ebben a szelvényben is nagyon jól látható a felső oligocén lagnnáris rétegeinek változa- tossága. Az említett helytől kb. 250 m-rel feljebl) a mederben kékes- szürke agyagot mos ki a patak, az agyag iszapolási maradékából Rotálta beccarU-i és ech'wus-tökQÍ sikerült kapni. A fedőjükben levő sárgásbarna foltos, kékesszürke agyagból már valamivel gaz- dagabb mikrofanna került ki: Rotalia beccarii L., Gtobiger'nia bid- loides d’ 0 r b., Nouionina depressula W.J., echinns-iük, ostracoda. Feljebb haladva egy DNY — ÉK-i irányú vető mentén lezökkenve megkapjuk a burdigálien rétegeket, melyeknek itt megfigvelhető szép feltárását Ma jzon L. (58, 25 o.) ismerteti. Itt figyelhetők meg az átmeneti rétegek legmagasabb szintjei a l)urdigálien anomiás homok alatt. Legalul kapjuk meg a kékesszürke, kemény homokos agyagot. Felette sárgás, homokos agyag települ. Mindkettőben a szo- kásos szegény mikrofanna található: Virgulina schreibersiana Czjz., Discorbina rosacea d’Orb., Rotalia beccarii L., Nonionina ccmimunis d’Orb., Nonionina depressula W. J., Polgstomella erispa L., echínns-tüskék, ostracodák. Reájuk települnek a néhol fejnagy- ságú kavicsos — nagy ostreákat tartalmazó — l)etelepülésekkel tar- kított anomiás homokok. Ez utóbbiakban nyoma sincsen a felső oligocén és átmeneti rétegekben majdnem mindenhol megtalálható szegényes mikrofaunának. Itt is ki kell emelnem, hogy a foramini- ferás (aquitanien) homokos agyagok és a burdigálien anomiás ho- mokok közt sem dőlési, sem települési, csupán kifejlődésbeli disz- kordaiiciát lehet észlelni. Tehát az üledékképződés nem szakadt meg, csupán más körülmények között folytatódott. A Pismány D-i lejtőjén ásott kútban is megkai)ták a brack potamideses rétegeket. Sajnos ennek a kútnak szelvényét csak a hányón gyűjtött minták és a kútmester bemondása alapján tiidtam megszerkeszteni. 32 Wein Györfíy G. 50 cm nyirok és termőföld. 5. 27 m andezittnfa és koiifílomerát rétcfíek. 4. 50 cm lapillis rétcjí (kövületmentes). 3. 4.30 m sárga kavicsos homok. 3. 2.50 m zöld agyagos homok. 1. Iáit feneke: kék i)otamideses agyag. A legalsó kék agyagból a következő hrack faunát sikerült meghatározni: Cjjrcna sewistrlnta 1) e s h., C/jfherea cf. hicrassafa S o w., CíjfJierea heijrichl S e m p., Potamides (T jjmpanotom}is) mar- gnrifaceus B r o c c., Mehniopsis Jwiifkeni H o f., Neritiua picta Fér, Vulsella sp., Congerin acpiifoHica A n ú r u s o w.X'ongeria bnsferofi Desh., Ostrea cf. digitolina B n h., Anoniia ephlpp’nim Tj. var., Ős- it ea sp., líotídia heccarii L., Notiionina umhUicafula Montagn., Aottionina depressula W. J., osfraeoda, (a foraminiferák igen aprók), növi nylenyomatok. A 2. szánni rétegből csak mikrofanna került ki: líoialia heccarii L., Glohigeritha bidloidcs d’ O r h., Nodosaria sp., apró ])irit szemek. E felett már a hnrdigálien anomiás homokokhoz tartozó durvább homokok következnek, melyek elég nagy számban tartalmazna k szi va cs t ü két. A felső oligocén — átmeneti rétegeket az Öregvíz-patak med- rében is megtalálhat.ink. Az erdészlaktól kb. 1700 m-rel felfelé ha- ladva a patak medréban egy vető felhozza a lignitnyomos, szürke, homokos agyagokat, melyeknek mikrofannája még felső oligocénre, ill. aqnitánienre ntal: BofaJia heccarii L., Notiionina coin tnunis d' 0 r 1)., Notiionina depressula \N. J., Pol ijmorphina gihba d’ 0 r h., Bolivina puncfata d’ 0 r h., Notiionina iinibilicatula Montagn., Globigerina bidloidcs d’ O r h., osfraeoda, ecJiiiiiis-íiWi. A Kőhegy K-i lejtőjébe hevágódott vízmosásokban is minde- nütt kilnijnak a felső oligocén rétegekhez tartozó csillámos homokok, repedezett, finom, homokos agyagok és vékonyabb, plasztikus agyag- rétegek. De itt annyira rosszak a feltárási viszonyok, hogy a tele- l)ülés körülményeire nem nynjtanak felvilágosítást. Ennek a köröl- niénynek tulajdonítható, hogy az aqnitánien édesvízi-szárazföldi ré- tegeket itt nem sikerült megtalálni. Több agyagból és homokból si- került a szokásos szegényes mikrofannát megkapni. A 227 mp.-tól a Kőhegy felé vezető mélyúthan NY-i irányban kh. 300 m-re flnmn, kissé összeálló csillámos homokból a következő mikrofanna került ki: Botaiia heccarii L., Discorbina rosacea d’ O r h., Notiionina coni- tnnnis d’Orh., Notiionina depressula Mv J., Globigerina buUoides d’ O r 1)., Bolirina punctafa d’ O r h., Cassidulitia subglobosa B r a d y., Notiionina utnbilicaf ida Montagn., Nodosaria sp., Polymorphina sororia Rss., osfraeoda. A Kőhegy 3GG.2 mp.-nak haladó árok végé- han található szürke, csillámos, agyagos homokból: Notiionina de- pressufa Ni. J., GJobigerina bidloidcs d’Orh., Bofalia heccarii L., o.sfracoda és echitiusAük kerültek ki. A K-i lejtő 194.2 mp.-tól ÉK-re a második vízmosás barnásszürke homokos agyagja a következő ala- kokat tartalmazza: Bofalia heccarii L, Virgiditia schreibersigna C z j z., Notiionina cotntnutiis d’ 0 r h., Notiionina depressxda \V. J., osfracodák, eckinus-tnk. A 194.2 mp.-tól K-re fekvő első vízmosás Kuhliani Kuzlóny, Banil I.XIX. kiili'l, H«>ri 1 -3 füzet. Tatéi I tilbla. WEIN CiYÖIUtY Szcntemlre kürnyí'kí’nek fuhilHni viszonyai. U WEIN . f’lHT tlie í'cologií.clicn VcrháltiiUs.e ticr rmgelnini; von Szentendre. Szentendre környékének földtani viszonyai 33 sárgásbarna, linionittal csíkozott homokos agyagjából: Buliniinn elongata d’ 0 r b., Rofalia bcccnrii L., VirgnUna schreibersiano Czjz., Noiiiouhui depressida \Y. J., Globlgerhw buUoides d’ O r b., Pohjniorph'uia compressa d’ 0 r b., Folginorphing gibba d’ O r b., ostracoda, echhius-ti'i kerültek ki. ^lajzon innen is említi az fij Tur- rdino fajt (66). Ezen utóbbi rétegek felett 20—30 cm vastag osztri- gás pad települ. A pomázi Kőhegyről már Kocb A. is említ egy szegényes foraminifera faunát (77, 163 o., 4, 30 o.). A Kőhegytől ÉXY-ra bevágódott Cseresznyés-árokban hoz fel egy DNY — ÉK-i irányú vető felső oligocén korú rétegeket. Kimál- lott Pgrencihi pPteafus és Cythera sp. töredékek jelzik, hogy itt is a jellegzetes brack potamideses rétegekkel van dolgunk. Ugyancsak innen került elő egy Turifella cf. sandbergeri Ma y. — E y m-t tar- talmazó homokkő darab. A Szentendre környéki felső oligocén — aquitanien rétegek fej- lődésmenete a következő képet mutatja. A cyrénás agyagok félig- sósvízi faunája, valamint az azokban fellépő lignitcsíkok a felső oligocén tenger elsekélyesedését, kiédesedését és esetleg rövid ideig tartó teljes kiemelkedését rögzítik le. A cyrénás agyagokra települő vékony iiectnnculusos homokok rövid ideig tartó ingressziókat örö- kítenek meg, melyek az uralkodó kiédesedő beltenger uralmát időn- ként meg-megzavarták. Ezen, a part oszcillábi mozgásait tükröző tengeri rétegeket Pomáz és Leány fain területén is észlelték (58, 34). A pectunculusos homokok helyzetét azon1)an — tekintve alárendelt és lencsés települési viszonyaikat (ami több szelvényben is kitűnik), tekintve továbl)á, hogy még magasabb szintekben (a vastag sárga homokok felett) is alkotnak vékony betelepüléseket — nem rögzít- hetjük le a cyrénás agyagok felett. Sokszor — így legjobban Pomá- zon — figyelhető meg, hogy egymás feUtt ismétlődve jelennek meg a pectunculusos homokok. Ezért fejlődéstörténeti görbémen a pec- tuncnlnsos bomokbeteleiniléseknek megfelelően két süllyedő fázist vettem fel. Ugyanezt az alárendelt, lencsés kifejlődést tapasztalta Földvári a bia — tétény platón (48, 37. o.). Egy második regresszív fázisnak nyomait észlelhetjük a Sztelin-patak mélyóitjából ismer- tetett szelvény édesvízi rétegeiben és levéllenyomatos agyagjaiban. Ezen regresszív fázis nyomait a boldogtanyái mytilusos homok fe- dőjében található levéllenyomatos és gipszeres agyagokban, azon- kívül a Szalay által ismertetett pomázi édesvízi — szárazföldi réte- gekben is megkapjuk (34, 107. o.). Ugyancsak ezekkel párlmzamo- síthatók a városligeti artézi kútban (71) és a II. számú városligeti kút előkészítő fúrásaiban Földvári által kimutatott (69) 20 m vastag édesvízi rétegek. Ezek a szárazföldi rétegek, akárcsak a pectnncu- lusos homokok, nem egyöntetűen fejlődtek ki, hanem lencsésen és egymás felett. Ez az ilyen parti lagunáris üledékeknél természetes is. Ezeket a szárazföldi — 'édesvízi rétegeket és a felettük települő, eddig a rossz feltárási AŰszonyok következtében bővebben nem ta- nulmányozható, gyéren foraminiferákat tartalmazó rétegeket, vala- mint a sztelinpataki mélyút szelvényében ismertetett Cardhini sp.-t 34 Wein György és Tellino sp.-t tartalmazó rétegeket vehetjük aquitániennek, ille- tőleg átmeneti rétegeknek. A határ lefelé nem éles, de tekintve, hogy az ilyen partközeli, változatos, számtalan fáciest létrehozó élettereknél ez várható is, meg kell vele elégednünk. Mivel a cyré- nás agyagokkal kezdődő rétegsor egészen a helvécien — tortonien an- dezit ernpeiós időszak ntán bekövetkezett végleges kiemelkedésig teljes, és az egyes korhatárok csak kifejlődésbeli diszkordanciák és faunák alapján vonhatók meg, el kell vetnünk azt a feltevést, hogy a salgótarjáni aquitánien szárazföldi periódusának itt is pusztulás okozta hézag felelne meg (37, 304 o.). Készleges és rövid ideig tartó kiemelkedés ugyan itt is tapasztalható, de ez a rétegsorban nem okozott hézagot. A felső oligocén — aquitánien lagunáris periódust a burdigá- lien tenger határozott transzgeressziója követte. A határ elég éles, de sem ülepedési, vagy dőlési diszkordancia nem észlelhető. Csupán a fácies hirtelen változása utal arra, hogy már egészen más körül- mények között lerakódott rétegekkel van dolgunk. A brack, homo- kos-agyagos, foraminiferákat tartalmazó rétegeket anomiás-ostreás homokok váltják fel. Az élettér változását a mikrofauna is megérezte. A felső oligocén — átmeneti rétegekben mindenütt mekapjuk a jelleg- zetes szegényes mikrofaunát, ezzel szemben az anomiás homokokban vagy teljesen hiányzik, vagy egynéhány koptatott, valószínűleg át- mosott példány képviseli, a szivacstűk viszont elég gyakoriak. A mikrofannának ezen élettér változásokkal szemben tapasztalt érzé“- kenységét, mit IMajzon a kattien és a rupélien rétegeknél vett észre (66), Szentendre környékén az átmeneti és hurdigálien rtegek közti határ megvonásánál nagyon jól használhatjuk. Természetesen ez a módszer csak szűkehh, ill. egyöntetű fejlődést mutató területeken alkalmazható sikerrel. A Hunka-domb mögötti ostreás-anomiás kavicsokat illetően, vsak annyit szeretnék megjegyezni, hogy bizonytalan korukra való tekintettel, fejlődésmeneti görbémen szaggatott vonallal jelöltem meg őket az aquitánien felső részében, ahová a jelenlegi tudásunk alap- ján beilleszthetők. A felső oligocén — átmeneti rétegek vastagsága a cyrénás agya- goktól számítva kb. 40—50 m-nek vehető. BnrdigáUcn. A hurdigálien általában durvább, sokszor ököl, sőt fejnngy- ságii kavicsos betelepüléseket tartalmazó rétegsorának legszebb szte- linpataki feltárását Majzon L. ismertette. Ö említi (58, 25. o.), hogy az alsó miocén anomiás homokok megegyező dőléssel települ- nek az átmeneti foraminiferás homokos agyagokra. A határ csak kifejlődés, illetve kövületek alapján húzható meg. Hasonló homokos-kavicsos rétegeket, melyek helyenkint ano- miákat és ostreákat is tartalmaznak, de mikrofaunát nem, több ki- sebb feltárásban sikerült megkapni. így az Öregvíz-patak medré- ben az eddig felső oligocénnek vett kékesszürke agyagokat és ka- Szentendre környékének földtani viszonyai 35 vicsos homokrétegeket vehetjük burdigálieniiek. Jó feltárásban kap- juk meg az anomiás homokokat és a felettük települő pectenes ho- mokköveket a Pismáuy K-i oldalába vágódott vízmosásban. Erről a feltárásról már Peters is megemlékezik (2, 509 o.) és az akkori fel- fogásnak megfelelően a lajtamészkövekkel azonosítja azokat. Majd Koch A. ír róluk (9, 55 o.) s gazdag faunát határoz meg belőlük, melynek alapján a gaudendorfi rétegekkel azonosítja a szelvény- nek úgy a 6-os, mint a 7-es rétegeit. 8. 80 cm sárga csillámos, kevés tufaanyagot is tartalmazó ho- mok, kemény homokkő paddal. 7. 2 m lapillis, kövületben diis réteg. 6. 1 m laza, meszes kötőanyagii pectenes homokkő, lencsés és gömbölyíi homokkő konkréciókkal. 5. 50 cm szürke homok. 4. 2 — 3 m kemény szürke agyagos homok, anomiákkal. 3. 0.80 — 1 m sárga homok. 2. 50 cm kemény homokkő pad. 1. fekvő: szürke, agyagos homok. Az átmeneti rétegek ehl)en a szelvényben már nem bukkannak a felszínre, mert azokat egy DNY — ÉK-i irányvi vető lezökkentette. A 4-es rétegből, eltekintve az anomiáktól, más kövület nem körült elő. A 6-os pectenes réteg már elég gazdag faunát tartalmaz. Isza- polási maradékából számos szivacstűvel együtt előkerült még: Hefe- rolepa diitemplel d’ 0 r b., mégpedig elég nagy egyedszámhan. 'Terü- letemen ez az egyetlen miocén réteg, mely foraminif érákat is tar- talmaz. Meghatározott fauna a következő: Aequlpecten scabrellus L a m., Aequlpecteyi scabrellus L a m. var., Pecten sp.. Cyllene des- noyeris B a s t., Lucina (Loripes) dujardiui D e s h. (sok), Douax (Paradonax) frausversa D e s h., Spondíjlus ef. gyederopus Linné., Spondylus sp., Soleu sp., Balauus concovus Broun., Balauus sp. (sok), egyes korall. A fauna parti jellegű, különösen a sok balauus utal erre. Az erre konkordánsan települő 7-es számú lapillis réteget már faunája és a benne található, a fő andezit-kitörés kezdetét jelző andezit-lapillik alapján a helvécienhe sorozhatjiik, reá tehát majd később térünk ki. A pectenes homokkő vízszintes elterjedése Szent- endre környékén elég nagy. Ha nem is kövületes kifejlődésben, de majdnem mindenütt megtalálható az anomiás homok felett. A Pis- mány környékén — úgy látszik — kövületesen csak a fent említett helyen fejlődött ki, mert úgy a tőle kh. 300 m-re ásott kúthan, mint a Sztelin-patakhan már csak az e szintnek megfelelő kövületmentes durva homokot észlelhetjük. Viszont a sztelinpataki mélyúthan és a Sziklás-patak felső szakaszában már egyes pectenes homokkő da- rabokat lehet találni. Az Öregvíz medrében, a Mélymocsártól kh. 300 m-rel NY-ra ugyancsak a pectenes homokkövekkel azonosítható 6 m vastag durva, meszes kötőanyagii homokkövet tár fel a patak, ez felső részében tufatartalmú lesz, majd legfelül finom, fehér, tu- fás homok és fehér tufa települ reá. Kis szelvényben kapjuk meg a burdigálien rétegeket a Kő- hegy K-i lejtőjén, a 117 mp.-tól a vízmosásban lefelé haladva kh. 36 Wein György 625 in távolságra. A barnássárga aquitánien homokos agyagokra települ konkordánsan az ostreákat tartalmazó durva kavicsos ho- mok, ez ■ — habár anomiák nem kerültek elő belőle — kőzettani ki- fejlődése és az iszapolási maradékában talált szivacstűk alapján az anomiás homokkal párhuzamosíthatók. Erre az 5 m vastag homokra iifíyancsak konkordánsan települ az 1 m vastag meszes kötőanyagú pectenes homokkő. Tufa anyagot vagy andezit lapilliket ez utóbbiak nem tartalmaznak. Ellenben gyakoriak az ökölnyi kvarcit-kavicsok. Szegényes fauna került ki belőle: Aeqmpecten scabrellus Lám. (sok), Pecten sp. (sok), Terehratula hocrnesi S u e s s. A fedő rétege- ket eltakarja a törmelék. Nem messze ettől a lelőhelytől, a 252 mp.-tól D-re kb. 200 m-rel, egy kis L — DNY-i irányban lefutó vízmosásban szintén kibi'ivik a pectenes homokkő. Feküje nem látszik, viszont fedőjében megkap- juk a már helvécienbe tartozó lapillis rétegeket. Ez utóbbiak itt nem tartalmaznak kövületeket. A pectenes homokkőből a következő fajokat sikerült gyűjteni: Aeqmpecten cf. scabrellus Lám., sok meg- határozhatatlan pecten töredék, Osfrea sp.. Balamis perforatus B r u g. A Kőhegy K-i oldalálian egy kút hányójárói az andezit tu- fák feküjéből is előkerült számos balanusszal tömött tufamente.s. kvarcitkavics, ezek a pectenes színt jelenlétéről tanúskodnak. Akár- csak a pismányi előfordulás, ez is litorális kifejlődésű. Az eddigi irodalomban a pectenes homokkövek Szentendre környéki előfordu- lásáról nem volt szó. Hajlandó vagyok azt hinni, hogy Koeli A. (9, 48 o.) briozoás meszei tnlajdonképen ezek a pectenes homokkövek, melyeklien nem sikerült egyetlen egy briozoát sem felfedezni. Brio- zoás mészkövet pedig nem találtam Szentendre környékén. A burdigálienbe sorozott anomiás homokok és pectenes ho- mokkövek határozottan tanúsítják a tenger előnyomulását. A nvu- godt beltengeri üledékcsoportot felváltja az erős tengennozgásokra utaló és tiszta sósvízi faunákat tartalmazó litorális zónában lerakó- dott burdigálien rétegsor. A dunabalparti anomiás kavicsokkal és pectenes rétegekkel jól párhuzamosítható, habár az itteniek azoknál jóval vékonyabb kifejlődésnek. Az anomiás homokok és pectenes homokkövek együttes Avastagsága itt nem több, mint 8 — 10 m. Ez a vastagság íNY-felé a transzgresszió határa felé A'alószínűleg még csökken. A burdigálien rétegek NY-i irányban való elterjedését — ■ tekintve, hogy az már területemen kÍAÜil esett — nem Amit módom- ban felkutatni. A burdigálien felső határa a lapillis és tufás, hel- véeien faunát tartalmazó rétegekkel élesen elhatárolható. Ülepedési Amgy szögdiszkordancia ezen határnál sem észlelhető. A rétegek li- torális faunája, a kőzetanyag durvasága, a fekAm rétegekből bemo- sott kövületek mind arra utalnak, hogy a part egészen közel hú- zódhatott. Horusitzky F., Vendl A. adatai nyomán (60, 332. o.) a burdigálien tenger NY-i iránylian Pilisszentlászlón túl benyúló ki- édesedő öbléről ír. Ezt az ősföldrajzi térképet annyiban kell módo- sítanunk, hogy az általa a Duna balpartjára tett tengeri Pecten pfacscabriusculusos rétegek határát Szentendrén tiil NY-ra eltol- hatjuk, mert hiszen itt mindenütt megvannak, ha nem is nagy Avas- Szentendre környékének földtani viszonyai 37 tagságban a tengeri pectenes rétegek. Hogy aztán meddig nyúlik ez a bnrdigálien „Szentendrei-öböl”, azt majd a további felvételek fogják kideríteni. Helvécien. Három különböző kifejlődcsű helvécien fannát sikerült Szent- endre környékén találni. Az első a bnrdigálien fejezetben már is- mertetett pismányi szelvény andezit-la])illis parti konglomerátja és a felette települő sárga tnfás homok. Ezek fanna szerint és rétegtani alapon helvéciennek vehetők. Ezen réteg a kvarcit kavicsok mellett sok hólyagos piroxén-andezjt lapillit tartalmaz. A hnllámverés által gömhölynre koptatott kavicsok, a kövületek töredezettsége, kopta- tottsága, valamint nagy tömegük arra utalnak, hogy egy, a hnllám- verés zónájában keletkezett, helyi, összemosott kifejlődéssel van dol- gunk. Ví.zszíntes elterjedésük nagyon korlátolt. Felfelé a vízmosás- ban kiékelődik és ÉK-re a Pismány K-i oldalában is csak kb. 500 m távolságra nyomozható. A pismányi kiithan, mely kb. 300 m távol- ságiján van innen, már kövületmentes az andezittnfa csoport leg- alsó rétegét alkotó lapillis konglomerát. Innen, az előzőekben közölt szelvény 7-es szánná rétegéből a következő alakok kerültek ki; Fro- foma chated ralis H r o n g. (gyakori). Natica josephina H i s s o., Ayi- cyUaria glandiformis Lám. (erősen kojjtatott), Dentdncwa cf. pcr- solida S a c c., Luciiia (Divaricella) divaricafa. L. var. oninla A g., Lucina (Loripes) dujardini H e s h. (sok), Chione (Clcnishiclla) hai- dingerii H o e r n e s., Donax (Paradonax) trnnsvcrsa H e s h., SoJen marginafus Pult., Soleu sp., J'enus (Clausinella) hasteroti D e s h., Dosinia hipinus Linné., Capsa lacunosn C h e m., Arca (Anadara) dilluvii Lám., Cyrena broagniarti Bast. (koptatott), Pecfinicidus cf. hiwaculato P o 1 i. (ko])tatott), Cyrciia cf. semistriata H e s h. (kop- tatott), Pechmcidus sp. (koptatott). Őst reá sp. (koi)tatott), Bídanus perforatus B r n g. (sok), egyes koraitok (gyakoriak), cápafogak. Hasonló, sajnos meghatározhatatlan töredékeket tartalmazó, lapillis, kövületes rétegek bnkkannak ki még a Hidegvizek völgyé- nek alsó szakaszán, a Szentendre — visegrádi országút mellett fekvő Határcsárdától NY-ra fekvő andezittnfa bányában, ahol a legalsó rétegek sorozhatók ide. Ezek is a fő andezit ernpciós ciklus kezdeté- vel rakódtak le. A második kifejlődés helyére M a j z o n L. hívta fel a figyelme- met, melyet ő is később, értekezése megírása ntán vett észre, a Szte- lin-patak jobboldali, általa leírt feltárásában (58, 25 o.). Itt az 5-ös számú .sárgásszürke, agyagos, finom homokokljan sikerült egy kb. 2 ra széles és 25 — 30 cm vastag, laza, kövületes homokkő lencsét ta- lálnunk. Az aragonit héjú kagylóknak, sajnos, csak a kőbelei ma- radtak meg, ami azoknak meghatározását megnehezíti. Igen szépen lehetett látni (t. i. a kövületes lencsét gyűjtésünk folyamán már teljesen kibányásztak) a laza litoriális üledékekben függőleges be- ásott életmódot folytató kagylók mai’adványait. Az anyag iszapo- lási maradékából egy valószínűleg átmosott ostracodát és egy szi- 38 Wein Gyöi’iíy vacstűt sikerült kapni. Kötőanyaga nem meszes, hanem tufás, amit a benne talált víztiszta kvarc dihexaéderek és biotitpikkelyek is ta- núsítanak. Ez utóbbi elegyrészek esetleg arra utalnak, hogy itt da- citos vagy riolitos tnfaanyag betelepülésről lehet szó. Innen a kö- vetkező kövületek kerültek ki: Macira bucklandi D e f r., Lucina (DivariceUa) divaricata L. var. oniata A g., Meretrix italica D e f r., Tapes sp. A Kadacsúcs (288.6 nip.) DK-i lejtőjén törmelékekből kiniállva egynéhány vastag héjú kagylótöredéket gyűjtöttem a fehér tufás homokból. Ezeket is azonosíthatjuk a sztelinpataki litorális, strand- fáciesű helvécien rétegekkel. A harmadik helvécien fauna a Nagy Csikóvár (517 mp.)-tól K-re kh. 625 m-rel a Jóvizn-major felé vivő dülőút bevágásából ke- rült ki. Erről a lelőhelyről, melyet Szalai talált meg, Noszky tesz említést (65, 175. o.). Szálainak ezen a helyen is köszöne lemet feje- zem ki, amiért szíves volt az általa gyűjtött faunát rendelkezésemre bocsájtani, hogy vele saját gyűjtésemet kiegészíthessem. A kőzet durva, tufás anyagot is tartalmazó homok, mely tömve van törede- zett, koptatott, de azért elég jómegtartásn kövületekkel. Iszapolási maradékában gyakoriak a szivacstűk, ritkán echinns-tű is akad. Az ugyancsak litoriális zóna hullámveréstől erősen koptatott fauná- jából a következő alakokat sikerült meghatározni: Turitella tere- brális L. var. gradata M e n k., Turitella cf. turris B a s t., Protoma chatedralis B r o n g., Archimediella archhnedis B r o n g., Dendro- comis cf. betulinoides Lám., Lithoconus mercati B r o c c., Pjjrula (SpiriUa) rnsticida B a s t., Pgrula (Ficida) geometra Bors., Ceri- thium cf. rubiginosum E i c h \v., Cerithium doUolum Brocc. var., Cerithium europeum May. var. acioninata S c h a f f., Pleurotoma (ClavateUa) vuidobonensis P a r t s c h., AnciUaria glandiformxs L a m., Nassa (Phrontis) basteroti M i c h 1. mnt. vasconiensis P e y r., Shnpulum heptagonum Brocc., Buccinum (JJzita) obiiqua H i 1 b., Ispidula claviila Lám., Solarium simplex Broun., Natica jose- phina R i s s 0., Pectuncuhis sp. A fauna a várpalotai helvécien alakokkal mutat legközelebbi rokonságot. A réteg vastagsága nem több, mint 4 — 5 m. Fedőjében tufás fehér homok, majd fehér andezittufa települ. A kövületes ré- teg vízszintes elterjedése valószínűleg igen korlátolt, mert sehol a környéken nem sikerült i'ijhól megtalálni ezeket. Itt nyilván helyi jellegű, partmenti hullámverés által összemosol kövület-felhalmozó- dásról van szó, akárcsak a pismányi helvécien lencsénél. ^Meglehetősen kétes eredetű, hasonló kifejlődésű helvécienről vehetünk tudomást, ha elfogadjuk egy földmunkásnak az állítását, aki a szentendrei kaszárnya földmnnkálatai közben kövületes réte- get talált, az itt mindent befedő dunahordalék alatt. Az általa itt talált néhány helvécien kövületelem arra utal, hogy a Duna kavics- rétegei alatt itt is megvannak a várpalotai kifejlődésű helvécien ré- tegek. A következő alakok kerültek ki innen: Turitella turris Bast. vax\ stazz,aneusis S a c c., Turitella turris Bast., Conus sp., Bi- mella sp. Szentendre környékének földtani viszonyai 39 A helvécien alsó határa elég jól ineghiizható a jellegzetes fau- nákkal és az intenzív tufaszórás kezdetével. De már a felső határát illetőleg nincsen biztos támpontunk. A törtön tenger itt hiányz6 transzgresszlv rétegei és az andezittufák kövületszegénysége követ- keztében a felső határ megluizása nehézségekbe ütközik. Minden- esetre az andezittufák és a vastag fedőkonglomerátok még helvé- ciennek vehetők, tekintve a visegrádi, cserháti sth. analógiákat, ahol a transzgresszlv törtön litorális és neritikus üledékek mindenütt a fő andezitkitöréshez tartozó rétegekre tele])ülnek. A helvét-torton andezit erupciós ciklusával és azok rétegeivel hővehhen nem foglal- kozunk, csupán néhány szelvényt ismerjünk meg, melyek alapján a helvécien-tortonien határára vonatkozólag útmutatást kaphatunk. Andezit erupciók időszaka. Az andezittufa és konglomerát rétegek igen érdekes és átte- kinthető szelvényét kapjuk meg a Sztelin-patak mély bevágásában. A szelvény felülről lefelé: 14. 2 — 4 m nagy, legömbölyített andezit- és andezittufa dara- bokat tartalmazó, laza (átmosott) tufa. 13. 10 m fehér, finom szemű, hiotit-amfiholandezittufa U*sak a Pismány D-i lejtőjénél van jól feltárva). 12. (i m erősen összecemeiitált nagy darabokat tartalmazó pi- roxénes amfiholandezit konglomerát, vékony, finomabb szerkezetű csíkokkal. (Fedő konglomerát, mely helyenkiut a környező hegye- ken a 20 — 30 m vastagságot is eléri). 11. 3 m mállóit, helyeidvint kaolinosodott részeket tartalmazóv világosszürke amfiholandezit tufa. 10. 4 m szürke, szemcsés, hiotitos piroxén-amfibolaudezittufa. 9. 1 m világos barnás, mállott, kaolinos fehér foltokkal tar- kított hiotitos amfiholandezittufa. 8. 2 m durvaszemű, szürke, hypersthéu-amfiholaudezittufar benne 10 cm vastag lúzsaszínű amfiholandezittufa csíkkal. 7. 2 m zöldesszürke, mállott, kaolinos gumókat tartalmazó amfiholandezittufa. ö. 80 cm finom szemű, fehér, homokos amfibolandezittufa. 5. 1 ni zöldesszürke, homokos, fehér mállott részekkel tarkí- tott piroxénes amfiholandezittufa. 4. 1.5 m fehér, savanyú horzsaköves hiotit-amfiholandezittufa. 3. 1 m finom horzsaköves, fehér homokos hiotit-amfihol- andezittufa. 2. 1.5 m erősen mállott, világos zöldes, homokos, egyes helye- ken gránát tartalmú, kvarc tartalmú, savanyú amfiholandezittufa. 1. 4 m helvécien, középfínom, tufás homok (dacit, riolittufal). A 2-, 3-, 4-es rétegek, mint azt már Lengyel megállapította (42, 73 o.), hogy azok „hiotit-amfiholandezitek horzsaköves habitusú, lazább összetartású” tufáknak vehetők. Ezt a megállapítást az én vizsgálataim is megerősítik, amemiyiheii a tufák vékonycsiszolatá- han a hullámosán kioltó kvarc (nem primer), idagioklász, hiotit és 40 Weiii György alárendelten kiesi amfiboltűk a lényeges alkotórészek. Az ezután következő 20 in-es tufaszakasz, bezárólag a 12-es számú durva kon- glomerát rétegig, jellegzetes andezittufa, melynek több változata jelenik meg a szelvényben. INlajd az ezt követő 10 m-es szakaszt csak a Pismány D-i lejtőjén észlelhetjük jó feltárásokban. Ezek kevés amfibolt tartalmazó biotit-andezittufák. A legfelső réteg valószínű- leg átmosott tufa, tele fejnagyságú, sőt nagyobb legömbölyített an- dezit és andezittufa darabokkal. Ezt a legfelső átmosott réteget az erupciók folyamán kiemelkedett terület denudációs termékeként fog- hatjuk fel, és esetleg már a tortonienbe helyezhetjük. A tufák jó ré- tegzettsége arra mutat, hogy a szedimentáció a tengerben ment végbe. De már a fedőkonglomerátok (12-es réteg) durva, legömbö- lyített kőzetanyaga denudációs erdetre vall. Tehát az andezit vul- kánosság alatt Szentendre környéke teljesen kiemelkedett a tenger- ből. Kivéve egyes mélyebben fekvő területeket, ahol a tortoii- szarmata időszakban is folytatódott az üledékképződés. Itt rakódtak le a riolittufa tartalmú édesvízi rétegek, melyekről később lesz szó. A második szelvényről ugyancsak Lengyel emlékezett meg <40, 126 o.). De al)ban az időben a patak még nem vágódott elég mélyre, és így a feltárási viszonyok javulása következtében módom- ban van egy részletesebb és kiegészített szelvényt adni. Ezt a fel- tárást a Bükkös-patak jobli partján ízbég falu XY-i végével szemben találjuk. Ezen ugyancsak jól rétegezett (nyilván vízben szedimen- tálódott) tufákban sikerült 13 — 14^ 5— 10"-os dőlést mérni. 10. (SO cm humusz. 9. 30 cm nyirok, tiifa-kavicsokkal. 8. 2.5 m fehér biotit-amfibolaudezittufa. 7. 4 m laza, homokos, barna biotit-amfibolandezittufa. 6. 6 m erősen mállott, szerkezetuélküli, repedezett szürkés- barna andezittufa. 5. 5 m barnásszürke biotit-amfibolandezittufa. 4. 2 m fehér, finom szemű biotit-amfibolandezittufa. 3.30 cm fehér, horzsaköves biotit-amfibolandezittufa. 2. 3 m durvaszemű, barnásszürke hypersthén-amfibolandezit- tufa. 1. (patak medre) durva, nagy andezit- és zöld homokkő-dara- bokat tartalmazó konglomerát. A 2. számú réteg feletti biotit-amfibolandezettufák a sztelin- pataki szelvény 13-as rétegének hasonló tufáival azonosíthatók. A hyperszténes tufák, úgylátszik, bizonyos határokon belül lehetővé teszik az andezittufák ])árhuzamosítását. Erre vonatkozólag az egész Dunazug-hegységben végzendő munkálatok hivatottak majd fényt deríteni. Az andezittufák elterjedését és kifejlődését illetően csak any- nyit állapíthatunk meg a szentendre-környéki viszonyokból, hoffy a tufák vastagsága XY-i irányban a kitörési centrumok felé erősen növekszik, míg a Duna felé egészen elvckonyodik. A sztelin-patakí szelvényben a tufák összvastagsága kb. 50 m. Tőle ÉXY-ra a Xyer- ges hegyen (557 mp.) a tufák 200 — 250 m vastagságban fejlődtek ki. Szentendre környékének földtani viszonyai 41 Az Öregvíz-patakot környező hegye- ken is hasonló a vastagságuk. A Kő- hegyen már csak 100 m körüli vas- tagságot érnek el az andezit-tnfák és konglomerátumok. Az andezit vulkánosság főidösza- kának kezdete a helvécienhe tehető. Hogy meddig tartott a vnlkánosság Szentendre környékén, nem lehet megállapítani, de mint már az elő- zőekben láttuk, az a környező ha- sonló előfordulások alapján itt is a tortoniennel befejeződő ttnek vehető. Egyes körülmények arra utalnak, hogy már a helvécien előtt is meg- kezdődtek az andezit kitörések, ha nem is olyan nagy mértékben, mint a főerupeió alatt. Ezt állapítja meg már S c h a f a r z i k E. is. (12, 50. o.), aki a Tahitól T)XY-ra hevágódott Nynlasi-patakban anómiás homokot említ, ahol ez az andezitre települ. Területemen egyes Inirdigálien korú homokokból-agyagokhól amfil)ol tűk kerültek ki. A sztelin-pataki ano- miás kavicsokban egy legömbölyí- tett andezit kavics volt. Azonkívül a Lengyel L. tyukováci kntszel- vényében lévő andezittufa csíkok a főciklust megelőző erupcióról taiuis- kodnak. A középső riolit kitörés nyo- mait esetleg a helvécien korú biotit pikkelyeket és kvarc dihexaédereket tartalmazó homokokban vélhetjük fellelni. A felső riolittufa szintről a következőkben lesz szó. Hogy a szá- razföld nagyon közel lehetett, arról nemcsak a konglomerátumok, hanem egy, a Pismány K-i lejtőjén amfibol- andezittufába ásott pincéből kikerült meghatározhatatlan lábszárcsont is tanúskodik. j csoport. ^Helvcclen - tortonlen 42 Wein György Tortonien — Szármádén. A szentendve-izbégi medencében kifejlődött riolttnfás édesvízi rétegek sorozbatók a torton-szarmata emeletekbe. Területem többi részén a környező andezit hegységben az andezit főciklus bevégez- tével a teljes kiemelkedés következtében denudációs időszak állott be. Az édesvízi rétegek a DK — ÉNY irányban luizódó Szentendre— izbégi a már akkor kialakult völgyben keletkezett édesvízü tóii'^k, mocsárnak maradványai. Foltokl)an egészen a Dömörkapuig nyo- mozhatok ezen rétegek. A Kőhegy É-i lejtőjén az andezittufára disz- kordánsan települő fehér lemezes márgák sorozbatók ide, melyeknek vékony csiszolatában és iszapolási maradékában sok szerkezet nél- küli apró meszes göböcskét és pálcikát találhatunk. Ezek való- színűleg valamilyen mikroorganizmusnak köszönhetik létüket, de annyi biztos, hogy nem diatomákkal van dolgunk. Két szép szelvényben ismerhettük meg az édesvízi rétegeket. Az egyiket a szentendrei katolikus kálváriától a Püspökmajor felé vivő út baloldalán, a 132 m. p.-vel jelzett szerb kálvárai mellett ásott 23 m mély kútban kaptuk meg, ahol módomban volt sajátkezű- leg felvenni a szelvény adatait. 11. l.,ő m fekete termőföld. 10. 9.70 m finom, fehér, laza, meszes tufa. 9. SO cm lyukacsos, érdes tapintású, kemény, réteges mészkő. 8. 1.30 m apró meszes gömlwcskéket és pálcikákat tartalmazó, riolittufás, meszes homok. 7. 70 cm világos-barnás, meszes riolittufa. fi. 1.10 m fehér, laza, tufás- (I) mészkő, csigahéj töredékekkel. 5. fiO cm tömött, kemény, sárgásfehér, szilánkosan törő, csigás édesvízi mészkő. Xéhány csontmaradvánnyal. 4. 80 cm világosbarna, lyukacsos, tömeges csonttöredéket és csiga faunát tartalmazó édesvízi mésztufa. 3. 2.50 m világos zöldes,egészen finom szerkezetű tufa. (D 2. 1.20 m világos, egészen finomszemű (riolit?) tufa. 1. 2.80 m keményebb, homokos-horzsaköves biolit-amfibolan- dezittufa. A tömött édesvízi mészkőből egynéhány csigát sikerült gyűjteni, me- lyeket S ü m e g h y J. határozott meg. Szívességéért hálás köszöne- temet fogadja ezen a helyen is. Fauna: Helix echingensls Sandb., GnlacfochiJits sp., Procompglca sp., Limnea sp. (nagyobb), Limnea sp. (kiesi), Eremia sp. Az alatta fekvő csonttöredékes mocsári rétegből pedig íMottl IMária volt szíves meghatározni: Mustodon phulan.v és falustor tö- redékeket. Ez utóbbi mastodon maradványokra vonatkozólag még azon véleményének adott kifejezést, hogy azok a legnagyobb való- színűség szerint miocén alakoktól származnak. Igen érdekes, hogy a csontos, mocsári tufarétegek tömve vannak egészen apróra össze- tördelt c.sontokkal. A inásik szelvényt nem messze innen a Bükkös-patak jobb- oldali bevágásából ismerjük. A Duna felől számítva a második híd Szentendre környékének földtani viszonyai 43 felett (amit jelenleg hiába keresnénk, mert azt a négy év ( lőtti felhőszakadás elvitte) szemben a régi malommal a patak által alá- mosott és leomlott part szépen tárja fel az édesvízi rétegeket. Erről már Koch A. is megemlékezik (9, 49. o.), mint dilnviális rétegekről. Innen Ursus spaeleus zápfogat ír le. Szalai is említi ezen feltárást, de ő már a szarmatába sorozza őket. G a á 1 I. által meghatározott édes- vízi faunát ismertet a mészkőrétegekhől. Rei ebért R. meghatá- rozása alapján a közbetelepült tufás rétegeket riolitt áfának veszi. (44. 309 o.). 11. 1 m termő talaj. 10. 2 m laza világossárga tufa, felső részében kavicsos és át- mosott. 9. .5 m lyukacsos, limotnittól erezett, barnásszürke tufa. 8. 1.5 m fehér, homokos riolittufa. 7. 10 cm mállott, zöldesszürke tufás agyag. 6. 30 — 40 cm kemény, szilánkosan törő, sárgásfehér tavi mészkő. 5. 30 — 40 cm zöldesszürke agyag, csigákkal. 4. 20 cm kemény, szilánkosan törő, sárgásfehér tavi mészkő. 3. 1 m laza, növénylenyomatos, csigákat és kevés csonttöre- déket tartalmazó édesvízi mésztufa. 2. 30 — 40 cm kemény, márgás csigás mészkő. 1. (Patak medre) laza sárgás tufa (?) A két szelvény kisebb részletekben eltér egymástól, de jellegük megegyezik. Sebafarzik endít riolittufát a szentendrei templomdomb pin- céjéből (12, 45 o). Majdnem az egész templomdombot ezek a ríolif- hifa tartalmú édesvízi rétegek építik fel. Hebenként, így a zsidó temető mellett vezető úton és a templomdombra É-ról felvezető úton szintén észlelhettem a riolittufák közé települő lyukacsos édesvízi- mocsári mésztufákat. Ha ezeket a riolittufákat a salgótarjáni felső riolittufa szint- tel azonosítjuk, ahol ezek a briozoás meszek közé települnek, akkor legalább is ezen tavi üledékek alsó részét még a tortonienbe kell helveznünk. Ezt bizonyítják a Duna balpartján észlelt 30 m vastag riolittufa-rétegek, amelyek az andezittufák felett és a törtön rétegek feküjében települnek (68). Sajnos, az édesvízi csigafauna a korra vo- natkozólag nem nyújt biztos támpontot, a gerinces maradványok pedig annyira rosszak, hogy rétegtani helyzetüket biztosan nem lehet el- dönteni. A szarmata után a Szentendre — izbégi medencében beállott denudáció a valamikor Hömörkapuig terjedő rétegeket annyira el- pusztította, hogy jelenleg csak egyes kis foltokban és nagyobb ki- terjedésben közvetlenül a város területén és tőle D-re húzódó gerin- cen maradtak meg. A vetők még a szarmata rétegeket is érték, amiből megállapíthatjuk, hogy a vidéket kialakító vetörendszer a szarmata után alakidt ki. Arra, hogy ez pontosan mikor következett be, Szentendre környékének viszonyai további fényt nem derítenek. A rétegek vastagsága, tekintve az ci’ős pusztulást, nem igen értékel- hető. A mellékelt szelvényből számítva tetemes, 60 — 70 m vastagság 44 Wein György jön ki, de lehet, hogy ez a nem észlelhető ÉNY — DK-i irányú vetők következménye. PUocén, plcksfocén. Szarmatánál fiatalahh, ugyancsak szárazföldi üledékeket isme- rünk Szentendre XY-i végéhen az alsó-izbégi út melletti telkek egyikében ásott 21 m mély kútból. Itt 7 ni mélységben a termőtalaj és törmelék alatt egy méter vastag sárga agyag, majd 2 m vastag képlékeny agyagréteg települ. A mélyebi) finom márgás tnfarétegek már a szarmatához tartoznak. Ezek a képlékeny agyagok a kúttal szemben a Bükkös-patak másik (D-i) oldalán is megtalálhatók. Épít- kezés szempontjából fontos ezeknek az agyagoknak elterjedése, mert több helyen észlelhető a reájuk épített házak csúszása, repedezése. Ezen agyagok és egyes másodlagos átmosott konglomerát rétegek, melyek különösen a Kőhegy K-i lejtőjén és Boldogtanyánál figyel- hetők jól meg, talán a pliocénbe tartoznak, a löszt és a Sztelin- patakban egyes köbméter nagyságú darabokban található traverti- nót ellenben a i>leisztocénbe sorozhatják. A mésztufa még jelenleg is képződik. Erről IMajzon emlékezik meg (58). Leányfalutól XY-ra a Baglyas felé haladó vízmosásból említ egy gyenge forrást, mely- nek mésztartalma a lehullott falombot és egyéb növényi maradvá- nyokat teljesen ehneszesíti. A Duna terraszképződményei is szépen kifejlődtek a szent- endrei szakaszon. A Kőhegy K-i lejtőjén a 194.2 m. p.-tól ÉK-re lefutó árokban 160 m-re a tenger színe felett vastag dunakavies fol- tot találhatunk. A Szentendre felett emelkedő, a 136 m. p. felé ve- zető Angyal-nteában ugyancsak megtalálhatjuk egy, az előzőnél fiatalabb (alacsonyabb szintben fekvő) terrasz, kavicsos képződmé- nyeit. Ez utóbbiakról Vendl A. tesz említést (.53, 255. o.). Magassági viszonyaikat tekintve a kőhegyi terrasz a fellegvári nivóba, az angyalutcai az i). n. TTI-ik (..közbülső”) nivóba helyezhető (59). A kőhegyi terrasz Szépen jelzi a Duna egykori hatalmas kanyarulatát, mely megkerülve a Szamárhegy csúcsát, letarolja a Püspökmajor felett húzódó szarmata gerincet, nagy kanyarulattal a Kőhegy lá- báig ért. Fejtődésfaul összefoglalás és tektonika. Ha megrajzoljuk Szentendre vidékének harmadkori rétegei- ben tapasztalt tengerszintingadozási görbéjét, jól kivehetők lesznek az egyes diasztrófikus korhatárok. A lassan kiemelkedő és kiédesedő felső oligoeén tenger esetleg teljes kiemelkedése a cyrénás agyagok lignitrétegében megállapít- ható. Ezt a burdigálienig tartó regresszív időszakot a pectunculusos homokokban és esetleg (?) a Hunka mögötti anomiás-ostreás kavi- csokban nyilvánuló rövid behatolások szakították meg. Az uralkodó lagunáris üledékcsoportot a burdigálien tenger határozott fácies- diszkordaneiával jelentkező előrenyomulása váltja fel. Ezt a negatív SZENTENDRE KÖRNYÉKÉNEK FEJLŐDÉSTANI GÖRBÉJE. Szentendre környékének földtani viszonyai 45’ 46 Wein György partmozgást a helvécienben beálló erős vulkanizmus által kísért pozitív, a tortonien folyamán végleges kiemelkedést eredményező mozgás váltja föl. A kattien és aquitánien alatt jelentkező pozitív partmozgást S t i 1 1 e orogén fázisának megfelelő synorogén időszaknak vehetjük. A helvécien-tortonien alatt végbement teljes kiemelkedés és andezit vulkanizmus a Stájer fázisnak felel meg. A vetőrendszer végleges kialakulása a szarmata után következett be. Valószínűleg már megelőzőleg is keletkeztek vetők, de erre vonat- kozólag nem tudhatunk semmi biztosat. Két főirány állapítható meg a vetőrendszerben. Közülük a DNY — ÉK-i irány az idősebb, ameny- nyiben ezt a DK — ÉNY irányú fővetők megtörték. Ez a jelenség különösen a Kőhegy K-i lejtőjén figyelhető meg jól. Megfigyelhető még a Kőhegy DK-i lábánál a 194.2 m. p. DNY-i oldalába vágott homokbányában egy É — D-i irányú vető. melynek ugrómagassága kb. 5 m. A vetősík dőlése fi *' 70”-os. A lezökkenés a dőlés irányában a Duna felé történt. Az egyes rögök általában az Alföld, illetőleg a Duna felé zökkennek le, de vannak közben olyanok is, melyek a szomszédos rögökhöz viszon^útva fennmaradtak. Sajnos, az egyes vetők nyomozásánál nélkülöztem az aknázás lehetőségét és ezért sok irányt csak szaggatott vonallal jelölhettem meg. Fővető iránynak vehető a DK — ÉNY-i, mely irány mentén nagyobb az elmozdulás mértéke és ezen irányok a vidék domborzati viszonyainak kialakulására sok- kal nagyobb hatással voltak, mint a kereszt-vetők. Ugrómagasságuk eléri néha az 50 — fiO m-t is. A vetősíkok dőlése, sajnos, csak két helyen észlelhető.. Az egyik a már fentemlített Kőhegy aljában mért 6^ 70”-os dőlésű vető. A másik egy 3 — 4^ 70"-os dőlésű diaklázison mérhető, mely a Sztelin-patak hosszában futó vetővel kapcsolatos. Ezen észlelés alapján valószínűnek vehetjük, hogy a Sztelin-patak medrében végighiizódó fővető ilyen dőlésű. Természetesen a többi vetőnél, ahol nem sikerült a vetősíkot észlelnem, nem lehetett a szelvényben általánosítani ezen adatokat, habár valószím'ieknek lát- szanak. Ezért szelvényemben azon vetőket, melyeknél a dőlés nem mérhető, függőlegesen jelöltem. Kisebb boltozódsok, valószínűleg a vetőrendszer kialakulásával kapcsolatban is létrejöttek. A Kő- hegy DK-i lábánál az előbb említett homokbányában kis antiklinális figyelhető meg, melyet az É — D-i irányit vető tört meg. Ebből az egy adatból úgy látszik, hogy a boltozódás megelőzte a vetőrendszer kialakulását. Viszont a fő- és keresztvetőkre vonatkozólag nincsen semmiféle adatunk arranézve, hogy azok keletkezése előtt vagy után érte a gyenge gyűrődés a rétegeket. V e n d 1 A. (45, 22 o.) említi meg a Messzália-hegytől É-ra fek^m területen a Pomáz — Pilisszent- kereszten áthaladó hatalmas tektonikai vonnallal ka])csolatos „pe- remi szinklinálist”. Nyilván a kismértékű kőhegyi boltozódásban is a nagy letörés peremi hatását kell látnunk. Ha eltekintünk ezek- től a gyenge, csak' a DNY-i részen tapasztalható gyűrődésektől, megállapíthatjuk, hogy Szentendre területe jellegzetesen töréses szerkezetű. (A feldolgozott anyag a m. kir. Földtani Intézet gyűj- teményében található meg.) Geologische Verhiiltnisse dér Umg-ebuiig' von Szentendre 47 In Folgenden Averden die Neogen-Sehichten dér nördlich von Budapest gelegenen Coinitats-Stadt Szentendre behandelt. Die ál- testen zn Tagé tretenden Schichten sind Cyrenen-Mergel. Anf diesen, auch dünne Lignit-Streifen führenden brackisehes Sediinenten la- gern die Pectnncnlns obovatus enthaltenden Sande. Hierauf folgen brackische Faunén enthaltende Beckenbildungen. Hierher gehöreu Potamiden-Tone, dünne plastische Tone, Sande, Schotter-Schiehten und arme Foraminen-Fauneu enthaltende sandige Tone. Diese Schichten kőimen anf Grund dér in denselben enthaltenen Faunén als zum oberen Oligocen gehörig angenommen werden. Anf diesen lagern dünne Festland-sehichten, Avelche Spuren einer kurzen ter- restrischen Periode darstellen. Die Fauna dieser Schichten, soAvie die Versteinerungen dér betreffs ihrer bisher problematischen Lage, ingressiven Schottersehichten, Avelche Ostreen und Anomien ent- halten, Aveisen auf das aquitanische Altér derselben hin. Die Kat- tisch-Aquitanischen Ablagerungen, in Avelehen dér brackische Cha- rakter A^orherrscht, Averden nur durch maritime Ingressionen von kurzer Dauer gestört. Diesen folgen Burdigalisehe Anomien-Sande und Pecten-Sandsteine. Auf diesen lagern helvetische Faunén ent- haltende, in ganz seichter Strandregion abgelagerte Linsen, Avelche schon Andesit-Tuffe enthalten. Die máchtigen Andesit-Tuff- und Conglomerat-Sehichten gehören zuin oberen Helvetien und greifen auch noch in das Tortonien hinüber. Wáhrend dieses Haupt-Cyclus dér Andesit-Eruption vollzog sich die vollkomniene Ilebung dieses Gebietes, das seither A"oin Meer A^erschont geblieben ist. Tortonische Lithotamninni-Kalke fehlen hier. Die Tortonisch-Sarmatischen Schichten treten als Kiolit-Tuffe enthaltende SüssAvasser-Bildungen auf. Zu Pliocen und Pleistocen gehören einzelne sekundáre Kon- glomerate (Nyirok), Löss, Ti-aA^ertin und Flussterrass-Schotter. Die das SchAA'anken des Seespiegels demonstrierende Kurve zeigt folgenden EntAvicklungsgang. Auf dem sandigen oberen Teil des Rupelien Kisceller Tons lagern Lignit-Streifen enthaltende Cy- renen-Mergel. Diese Schichten demonstrieren in klar erkennbarer Weise, dass das Ober-Oligocen-Meer seichter Avurde, seinen Salzge- halt verlor und inöglicherAveise ein vollkommens Emportauchen des Bodens A"on kurzer Dauer erfolgte. Auf diesen brackischen Bildun- gen lagern Pectunculus obovatus enthaltende, a^oii kurzen Meeres- Ingression herrührende Sande. Auf dér Grenze des Aquitanien se- ben Avir eine Aveitere Erhebung, Avorauf neuerdings eine Meeres- Ingression a^oii kurzer Dauer folgt. Den Beginn des Burdigalien charakterisiert das, zufolge dér sinkenden BcAvegung eingetretene, Vordringen dér Meeres-Faunen. Dieser sinkenden Periode folgt im Helvetien neuerdings ein starker Meeresrückung — klar erkenntlich dui'ch die ganz seichten litoralen Facies-Bildungen — , Avelcher im Tortonien endgültige Erhebung des Bodens fogte. Die Haupt-Ande- siteruption ist im Helvetien und, auf Grund dér Analogie. teil- AA'eise im Tortonien anzunehmen, obschon Zeichen darauf himveisen, dass einzelne kleinere Andesit-Eruptionen schon im Burdigalien erfolgten. Die Riolit-Spuren dér mittleren Riolit-Tuffe des Salgó- 48 G. Wein tarjáiier Beckeus finden sieh auch hier iin Liegeiiden des Haupt- Andesit-Cyclus. Die gleiehzeitig mit den sarmatiscdieu Süsswasser- scdiichteu auftretendeii Kiolit-Tuffe kőimen als mit den obereii iíiolit-Tnffen identisch angeiiommen Averden. Die im Kattien-Aqui- tanien eingetreteiie Erhebimg kann als die synorogene BeAvegung dér SaAdsclien Pliase aiigesehen AA’erden. Die im Heh^etieu erfolgte Erhebimg und die gleichzeitig damit erfolgte Haupt-Andesit-Erup- tion kőimen AA'ir als mit dér Steyer-Phase identisch ansehen. Die Gegeud zeigt eine Briich-Strnktur, in Avelcher die XW — SO Haupt- linien die alteren XO — SW VerAverfungen selmeideii. Auch X — S- Linien konmien A'or und ganz scliAvaehe, lokálé Faltnngen. mODALOM — SCHRIFTTCM. 1. S z a b ó J.; Pest-Buda környékének földtani leírása. (Term. tud. pályamunkák, kiadja a M. Tud. Akad. IV. k.) Budapest. 1858. 2. Peters K.: Geologische Studien aus FTugarii. 2. Die Fnigebuiig Amii Visegrad, Gran, Totis und Zsáinbék. (Jahrb. d. k. k. geoL R. A. 10. Jahrg. IV. H. 490 p.) 1859. .3. H a n t k e 11 M.; A pomázi Messelia-hegy földtani AÚszoiiyai. (M. kir. Földt. Társ. Muiik. III. 111. old.) 1867. 4. Koch A.; A Szt. Endre — Visegrádi és Pilis hegység földtani le- írása, (M. kir. F. I. Évk. 1. k. 141 o.) Budapest, 1871 íi. K c e h A.: Előzetes jelentés a szt.endre — AÚsegrádi trachyt hegy- csoportnak 1871-ben megkezdett részletes földtani Aúzsgálatairól. (jNIath. és Term. tud. Közi. X. k.) Budapest, 1872. 6. K o c h A.; Előzetes jelentés a szt.endre — A’isegrádi traehytcsoport- nak 1872-beu folytatott részletes földtani A'izsgálatairól. (Math. és Term. tud. Közi. X. k.) Budapest, 1872. 7. K o c h A.: Előzetes jelentés a szt.endre — AÚsegrádi traehit hegy- csoportnak 1874. év nyarán bcA’égzett részletes földtani AÚzsgála- táról. (Math. és Term. tud. Közi. XII. k.) Budapest, 1874. 8. Koch A.: A kőzetek tanulmányozásának módszerei, alkalmazA'a a szt.endre — AÚsegrádi traehit csoport kőzeteire. (Ért. a term. tud. köréből. VI. k. XI. sz.) Budapest, 1876. 9. Koch A.: A Dunai trachyt-csoport jobbparti részének földtani le- írása. (A M. Tud. Akad. Math. és Term. tud. oszt. kiadA'ánya.) Budapest, 1877. 10. Szabó .1.: Geológiai adatok a Duna traehytcsoport balparti ré- szére A^onatkozólag (Földt. Közi. XXV. k. 320. o.) Budapest, 1895. 11. Böckh II. ; Xagy-Maros környékének földtani viszonyai. (]\I. kir. Földt. Int. évkönyvé, XIII. k. 1. o.) Budapest, 1899-1902 (1899). 12. S c h a f a r z i k F.: Magyarázatok Budapest és Szentendre AÚdéke 15 zóna, XX. roA'at 1:75.000 jelű reambulált laphoz. Budapest 1902. 13. S eh a far zik F.: Budapest harmadik főgyűjtő csatornájának föld- tani szehmnye. (Föld. Közi. XXXIII. k. 45. o.) Budapest, 1903. 14. Timkó I.: A Pilis-hegység és a Szentendre — AÜsegrádi hegyvidék, továbbá a Duka — Veresegyháza közötti dombvidék agrogeológiai A’iszonyai. (F. Int. É\ú. Jel. 1905. 179. o.) Szentendre környékének földtani viszonyai 49 15. V o gr 1 V.; Adatok a fóti alsó-mediterrán ismeretéhez. (Földt. Közi. XXXVIT. k. 243. o.) Budapest, 1907. 16. Gaál I.: A Vác-Drégrely palánk vasútvonal mentének geológiai vázlata. (Bány. és Koh. Lapok, XLI. k. II. 550. o.) Budapest, 1908. 17. Hálává ts Gy.: Neogénkori üledékek Budapest környékén. (F. Int. Évk. XVII. k. 258. o.) Budapest, 1910. 18. Lörenthey I.: Üjabb adatok Budapest környékének harmad idő- szaki üledékeinek geológiájához. (Math. és Term. tud. Értesítő. XXIX. k. 1. és 2. f., 118. és 515. o. és XXX. k. 2. f. 263, o,) Buda- pest, 1911. 19. Noszky J. id.: A salgótarjáni szénterület földtani viszonyai. (Koch emlékkönyv 67. o.) Budapest, 1912. 20. Seb rét er Z.: A magyarországi szarmata rétegek sztratigráfiai helyzete. (Koch-emlékkönyv 127. o.) Budapest, 1912. 21. t. Rotb K.; A Magyar Középhegység É-i részének felső oligocén képződményei. (Koch-emlékkönyv, 111. o.) Budapest, 1912. 22. T au bér A.: Lage und Beziehungen einiger tertier Vulkangebiete ^Mitteleuropas zu gleichzeitigen Meeren oder grossen Zeen. (Neues Jahrh. f. Min. Geol. und Paleontologie B. B. XXXVI. p. 413.) 1913. 23. t. Rotb K.: Felső oligocén fauna Magyarországból. (Geol. Hung. I. k. 1. f.) Budapest, 1914. 24. Ma jer I.; A börzsönyi hegység északi részének üledékes képződ- ményei. (Földt. Közi. XLV. k. 18. o.) Budapest, 1915. 25. Kulcsár K.: A felső oligocén újabb előfordulása Budafok és Törökbálint között. (Földt. Közi. XLV. k. 169. o.l Budapest, 1915. 26. Ferenczi I.: A tinnyevidéki harmadkori medencerészlet földtani viszonyai. (Földt. Int. Évi Jel. 1920 — 1923.) 27. R o z lo z s n i k P., Schréler Z. és R.o.t.h K.t Az esztergom- vidéki szénterület bányaföldtani viszonyai. (Földt. Int. Kiad- ványa) Budapest, 1922. 28. Sümeghy J.; Diósjenö környéke miocén-kori rétegei s azok faunái. (Földt. Közi. LI. és LII. k. 31. o.) Budapest, 1923. 29. Bőd a A.; Szokolya környékének földtani viszonyai. (Bány. Koh. ' Lapok, LVI. évf. 71. k. 107—120 — 133. o.) Budapest, 1923. 30. Noszky J. id.: A Zagyvavölgy és környékének geológiai és fejlő- déstörténeti vázlata. (Ann. Mus. Nat. Hung. XX. k. 60. o.) Buda- pest, 1923 81. Stille H.: Grundfragen dér vergleicbenden Tektonik. Berlin 1924. 32. t. Rotb K.: A várpalotai lignitterület. (Földt. Közi. LIV. k. 38. o.) Budapest, 1925. _ 33. Strausz L.: Adatok az Ipolyvölgy vidékének geológiájához. (Földt. Közi. LIV. k. 71. o.) Budapest, 1925. 34. S zalai T.: Üjabb adatok Pomáz környékének geológiájához. (Földt. Közi. LIV. k. 104. o.) Budapest, 1925. 35. H o f f e r A.: Az Északnyugati felvidék harmadkori viilkánjainaii tér- és időbeli eloszlása, (a Debreceni Tisza István Tud. Társ, kiadványa. 1925.) 50 Wein György 36. Ferenczi I.: Adatok a börzsönyi hegység geológiájához. (Földt. Int. Évi Jel. az 1925 — 26. évről.) 37. Noszky J. id.: A Magyar középhegység É.-i részének oligocén- miocén rétegei: I. Az oligocén.) Aun. Mus. Nat. Hung. XXIV. k. 287. o.) Budapest, 1926. 38 Szalai T.: A várpalotai középmiocén faunája. (Anu. Mus. Nat. Hung. XXIV. k. 331. o.) Budapest. 1926. 39. Win kiér A.; Entwickelungsgeschichte dér Ostabhang des Zentral- alpen. (Geol. Rundschau Bd. XVII. h. 1. 3. 4.) 1926. 40. Lengyel E.: Petrogenetikai megfigyelések a Pilisszentlászló-kör- nyéki andezitekben. (Földt. Közi. LV. k. 118. o.) Budapest, 1926. 41. S transz L.: Üjabb adatok Fót alsómediterrán faunájához. (Földt. Közi. LV. k. 212. o.) Budapest, 1926. 42. Lengyel E. vit.: Üjabh adatok Szentendre környékének geoló- giájához. (Bány. és Koh. Lapok LX. évf. 75. k. 69. o.) Budapest 1927. 43. Horusitzky F.: Üj adatok Budapest-környéki micén sztratigrá- fiájához. (Földt. Közi. LVI. k. 21. o.) Budapest 1927. 44. Szalai T.: Kontinentales Sarmatium von Szentendre. (Neues Jahrb. f. Min. etc. Beik B. LX. abt. B. s. 307.) 1928. 45. Ven dl A.: Jelentés Szentendre, Leányfalu, Dunabogdány és Pomáz környékéről. (M. kir. Földt. Int. évi jel. 1924-ről, 21, o.) Budapest 1928. 46. Takáts T.:- Adatok a Szentendre — visegrádi hegycsoport andezit- jeinek ismeretéhez. (Doktori értekezés.) Budapest 1928. 47. S t r a 11 s z L:. Geologische Fazieskunde. (M. kir. Földt. Int. Évkönyve XXVIII. k. 73. o.) Budapest 1927—1929. (1928). 48. Földvári A.: Adatok a bia-tétényi plató oligocén-miocén réte- geinek stratigrafiájához. (Ami. Mus. Nat. Hung. XXVI k. 35. o.) Budapest 1929. 49. Noszky J. id.: A Mátra-hegység geomorphológiai viszonyai. (A debreceni Tisza István Tud. Társ. hon ism. bizottságának kiad- ványai, III. k. 8 — 12. f.) Debrecen 1929. 50. Noszky J. id.: A Magyar Középhegység schlier rétegei. (A debre- ceni Tisza István Tud. Társ. II. oszt. munkái, III. k. 2. f.) Debre- cen 1929. 51. S c h a f a r z ik F. — Ven dl A.: Geológiai kirándulások Budapest környékén. Budapest, 1929. 52. Szalai T.: A szentendrei artézi kút. (Hidr. Közi. VII — VIII. k. 11. ol.) Budapest 1927—1928. (1929). 53. V e n d 1 A.: Adatok a Duna nagymaros — szentendrei szakaszának ismeretéhez. (Hidr. Közi. VII — VIII. k. 26. o.) Budapest 1927 — 1928. (1929). 54. N o s z k y J. id.: A Magyar Középhegység Ék-i részének oligocén- miocén rétegei: II. A miocén. (Ann. Mus. Nat. Hung. XXVII. k. 159. o.) Budapest, 1930—1931. 55. Székely né Somogyi Sára: Adatok a káposztásmegyeri Duna- rneder geológiai viszonyainak ismeretéhez. (Bölcsészetdoktori érte- Szentendre környékének földtani viszonyai 51 kezés a Pázmány Péter Tud. Egy. Földtani Intézetéből) Buda- pest 1932. 56. Pap p F.: Kőzet-földtani megfigyelések Kisirtás és Bányapuszta környékéről. (Földt. Közi. LXIII. k. 201. o.) Budapest 1933. 57. Pap p F.: Máriauosztra és Nagyirtáspuszta környékének kőzet- és földtani felépítéséről. (Földt. Közi. LXIII. k. 62. o.) Budapest 1933. 58. Majzon L.: Leányfahi és környéke harmadkori üledékeinek geo- lógiai és paleontológiái leírása. (Bölcsészetdoktori értekezés a Páz- mány Péter Tud. Egy. Földtani Intézetéből.) Budapest 1933. .59. K é z A.; A Duna Győr — Budapest szakaszának kialakulásáról. (Földr. Közi. LXII. k.) Budapest 1934. 60. Horusitzky F.: Magyarázatok a Budapest környéki burdigálien kérdéséhez. (Földt. Közi. LXIV. k. 321. o.) Budapest 1934. 61. Szentes F.; Hegyszerkezeti megfigyelések a budai Xagykevély környékén. (Földt. Közi. LXIV. k. 283. o.) Budapest 1934. 62. V i t á 1 i s S.; A békásmegyeri ú.j artézi kiit. (Hidr. Közi. XIV— XVI. k. 165. 0.) Budapest 1935—1937. (1935). 63. Schmidt IL: Die bionomische Einteiluiig dér fossilen Meeres- böden. (Fortsclir. d. Geol. u. Pál. Bd. XII. b. 38.) Berlin 1935. 64. Maros I.: Földta.ni megfigyelések a székesfővárosi vízművek bő- vítési munkálatainál. (Földt. Közi. LXV. k. 350. o.) Budapest 193.5. 65. Nősz ky J. id.: Budapest környékének helvetien rétegei. (Földt. Közi. LXV. k. 163. o.) Budapest 1935. 66. Majzon L.; Bi^dapest környéki chattien rétegek foraminiferái. (M. kir. F. Int. évi jel. 1933— 1935-ről.) 19.39. 67. Fér e nézi I.: Adatok az Ipoly-Medence Sóshartyán — Karancsság, illetve Balassagyarmat körüli részének földtani ismeretéhez. (M. kir. F. Int. évi jel. 1933 — 1935-ről.) Budapest 1939. 68. H o r u s i t z k y F.: A Budapestkörnyéki dunabalparti dombvidék földtani képződményei. (M. kir. F. Int. évi jel. 1933 — 1934-ről.) Budapest 1939. 69. Földvári A.: A tervezett lijabb városligeti artézikút előkészítő fúrásai. (Földt. Közi. LXII. k.) Budapest 1932. 70. Gaál I.: Az egriekkel azonos harmadkori puhatestűek Balassa- gyarmaton és az oligocén kérdés. (Ann. Mus. Nat. Hung. XXXI. k.) Budapest 1937—1939. 71. Zsigmondy V.; A városligeti artézikút. Budapest, 1878. 72. Koch A.: A kőzetek tanulmányozásának módszerei alkalmazva a Szt. Endre — Visegrádi trachytcsoport kőzeteire. (Székfoglaló érte- kezés. Ért. a Term. Tud. köréből, VI. k. XI. sz.) Budapest 1876. TÁBLAMAGYARAZAT — TAFELERKLARUNG 1. felső oligoeén-aquitánien. — Oheroligozan-Aqullnninn. 2. burdigálien-helvécien — Burdiyalian-Helvetinn. 3. andezittufa-konglomerát rétegcsoport — AndcsUtuf f-Konglomernt Schichfcn. 52 Szurovy Géza 4. piroxénandezit — Pyroxcnmrdesit. 5. amfibolandezit — Amphybolandesit. C. tortójiien-szarmácien — Tortonian-Sarmatian. 7. dunaterasz-képződniények — Donauterras-Bildungen. 8. pleisztocéii-holocén (nyirok, lösz, áradmány) — Plcistozan-Holozan (Nyirok, Löss, Alluvium). 9. táró — Schacht. 10. kút — Brunncn. 11. artézikút — Artesischer Brunnen. 12. dőlés — Eivfallen. 13. vető — Verwerfung. 14. szelvény iránya — Linie des Querprofils. KVARCKRISTÁLYOK CZÁKRÓL. Irta: Szurovy Géza. QUARZKRISTALLE VON CZÁK. Von: G. Szurovy. A Rohonczi-hegységben, Kőszeg közelében levő Czák község- től északra a hegység fötömegéből leszakadt dombocska terül el. Ennek földtani viszonyait két meglebetösen nagy kőfejtő tárja fel. A Robonczi-begység földtani viszonyait Bánd a t H. (1) tanulmá- nyozta részletesen. A czáki kőfejtő kőzettani sajátságait Jugovics L. (2) ismertette először. Szerinte a kőfejtő kőzete breccsia, ebben az agyagpalaszerű darabokat a kvarcos, meszes, szericites kötőanyag ragasztja össze. B a n d a t H. vizsgálatai és leíyása szerint a czáki kőfejtőkben feltárt kőzet eredetileg konglomerátum. Ez a konglome- rátum széttöredezett, majd újból összeragasztódott; tebát joggal te- kintbető breccsiának is. Anyaga — Banda t H. szerint — sötét- szürke, illetve kékesszürke középdevon dolomit, melyet fehér dolo- mitos, kaiéi tos kötőanyag tart össze. A kőzetet számos vékony szeri- cites ér járja át. Ezekben gyakran találhatók szépen fejlett pirit- kockák; élhosszuk 1 — 2 mm. A czáki kőfejtő kőzetének 1938-ban általam végzett vizsgálata B a n d a t felfogását erősíti meg. A czáki kőbánya tanulmányozása alkalmával a feltárás északi és déli falán kvarcos teléreket figyelhettem meg. Ezeknek a kvar- cos teléreknek az eredete minden valószínűség szerint a felsőkarbon diabázfeltörésekkel kapcsolatos hidrotermális hatásra vezethető visz- sza. Ugyanez az erupció hozta létre a mészfillit érintkezési átalaku- lása (kontakt-metamorfózisa) révén keletkezett, olykor több méter nagy kristályos mészkőlencséket is. Ezekben szintén találhatunk kisebb-nagyobb, lilásfehér vagy szürke, vaskosan megjelenő kvarc- betelepüléseket. Kvarckristályok Czákról 53 A déli telér egészen vékony; 5 — 15 cm. Benne apró, víztiszta kvarckristályok fordulnak elő, kalcitos, meszes alapanyagba ágyazva. E kristályok 2 — 3 mm,illetvc 11 — 12 mm hossznak, átmérőjük 0.5 — 6 ram. A telér repedéseinek falán fentnőtt kalcitromboederek ülnek. A kalcitkristályok felülete annyira mart, hogy nem mérhetők. La- pos romboederek, valószínűleg a — (0112) formához tartoznak. Az északi kvarctelér a délinél jóval nagyobb, 3 — 4 méter szé- les; a kőbánya egyik falát teljesen beborítja. A telér környékén a kőzet hidrotermális hatásra erősen elváltozott, linionitos, mállott. Ebből az északi kvarctelérből szintén igen szép kvarckristályokat gyűjtöttem. Ezek a kvarckristályok 30 — 40 mm hosszúak, átmérő- jük 10 — ^20 mm, a déli telér kristályaival szemben színük tejfehér; átlátszatlanok. 1. ábra: Czák környékének földtani felépítése. (Bandat Horst után). Mindkét telér kvarekristályait részletesen megvizsgáltam. Már az előzetes vizsgálatoknál kiderült, hogy az északi telér kris- tályai — mint általában a nagy kristályok — rendkívül egyszerűek. A behatóan tanulmányozott öt kristályon mindössze három kris- tályalakot állapíthattam meg. Ezek: m (lOTO), r (Itill) és z (0111). A déli telér kvarc kristályai közül 14-et vizsgáltam meg s ezeken az alábbi 10 formát sikerült meghatároznom. m (lOTO) i (0553) r (lOTl) h (0772) M (3031) s (1121) 54 Szurovy Géza r (4041) X (5161) z (OlTl) u (3141) A kristályalakok megállapítására szolgáló szögértékek közül közlöm az alábbiakat: Mért Számított r : r = (1011) : (1101) = 85°41' 85°45' r : : m = (lOTl) : (lOTO) = 38° 10' 38° 13' r : z = (1011) : (0111) = 46° 12' 46°15'50" i : m = (0553) ; (OlIO) = 25° 16' 25° 17' M ; : m = (30‘31) : (lOTO) = 14°47' 14°42' r . m == (4041) : (lOTO) = ii°or 11°08' h : m = (0772) : (OlTO) = 12°38' 12°40'39" s ; m = (1121) : (lOH)) = 38°00'30" 37°58' s ; r = (Ilii) : (lOTl) = 29°or 28°54' X : ; m = (5lli) ; (lüTü) = i2°or i2°or U : m = (3141) : (lOTO) = 18°34' 18°29' 2. ábra: Egyszerű kombináeiójá kvarckristály a li (0772) romboeclerrel. Kvarckristályok Czákról 55 A kristálylapok kifejlődéséről a kővetkezőket említhetem meg. A m (1010) lapjait mindig egymáshoz sűrűn csatlakozó termé- szetes maratási idomok borítják s ezenkívül vízszintesen erősen ros- tozottak. Az r (1011) szépen fejlett, síma, olykor az m (1010) felé eső részén finom vízszintes rostozottság figyelhető meg. Az M (3031) és r (4041) formákat meglehetősen széles, kissé rostozott és mart felü- letű lapok képviselik. A negatív romboederek között a z (0111) a legnagyobb. Több- nyire tökéletesen fejlett, tükörféuyes. Az i (0553) keskeny, de igen szépen fejlett csík alakjában jelenik meg. A h (0772) széles, kissé rostozott és mart lapokkal alakult ki. • Az s (1121) három kristályon fordult elő, mindannyiszor ra- gyogó, keskeny csíkok alakjában. A megfigyelt két trapezoeder közül az x (51G1) kilenc, az u (3141) négy kristályon volt meg. Az x (5161) a víztiszta kristályo- kon pompás, ragyogó lapokkal, a szennyezetteken kissé zsírosfényű, mart felületű lapokkal jelenik meg. Az u (3141) apró, tükörfényes lapokkal szerepel. 3. ábra: Jobb dauphinéi ikerkvarc. 56 Szurovy Géza 4. ábra: A 3. ábra fejképe. A megvizsgált 14 kristály zöme balkvarc, mindössze két jobb- kvarcot figyeltem meg. A czáki kvarckristályok között ikrek eléggé gyakoriak. Az ikerkristályok a dauphinéi ikertörvényt követik. E törvény szerint alkotott ikerkristályok között egy kristály két jobbkvax'C, két kris- tály pedig két balkvarc ikerösszenövése. 5. ábra: Bal ^ttauphinéi ikerkvarc. Kvarckristályok Czákról 57 6. ábra: Az 5. ábra bal felső sarka nagyítva. Vizsgálataim soi’án tanulmányoztam azokat a növekedési vici- nális piramisokat, melyeket K a 1 b G. (3) ismertetett és újabban Tokody L. (4) a magyarországi kvarckristályokon tanulmányo- zott. A czáki kőfejtő kvarckristályain ezek a növekedési vicinális piramisok a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak. A z (0111) egyik lapján néhány tökéletes növekedési vicinális piramist figyeltem meg. Ezek alapján megállapítható, hogy a vizsgált kristály bal- kvarc és az 575“ C alatt keletkezett /? kvarcok csoportjába tartozik. A vicinális piramisok alapján tett megfigyelést igazolja a bal tra- pezoeder fellépése is. Készült a Budapesti Kir. Magy. Pázmány Péter Tudomány- egyetem ásvány-kőzettani intézetében. • Bei Czák, im Komitat Vas (Ungarn), wurde ein neuer Fund- ort des Quarzes entdeckt. Das Nebengestein ist ein Konglomerat aus dunkelgrauen, mitteldevonischen Dolomitbruchstücken, welche mit Kaik und Kalkspat zementiert wurden. Uieses Gestein wird von zwei Quarzgángen durchquert, welche in genetischer Bezie- hung mit den oberkarbonischen Diabazeruptionen zusammen- hángen. Durchsehnittlich betrágt die Grösse dér wasserhellen, grau- lichen, oder milchweisen Kristalle 2 — 15 mm. Es gibt links- und rechts-Quarze. Beobaehtete Formen sind: m (1010)), r (KÜl), M (3031), F (4041), z (0111), i (0553), h (0772), s (1121), x (.5161), u (3141). Zwillinge werden nach dem Dauphinéer Gesetz gebildet. An einem Kristall treten schöne Vizinalpyramiden auf. Die Untersuchung dér Vizinalpyramiden führte zu dem Ergebnis, dass die Quarzkristalle von C^ák unter 575“ C gebildeten /S-Quar^e sind, entsprechend ihrer hydrothermalen Entstehung. (Mineralogisch-petrographisehes Institut d. Kgl. Ung. Páz- mány Péter Universitat zu Budapest.) 58 Bartkó Lajos dr. FELHASZNÁLT IRODALOM - SCHRIFTTUM : 1. Bandat H.: Die geologischen Verhaltnisse des Köszog — Rechnitzer Schieferbirges. Földtani Szemle 1932. Bd. I. S. 152. 2. J u g o vi c s L.; Kőzettani és földtani megfigyelések a Borostyánkő — Robonci-hegységben. A M. K. Földtani Int. évi jelentései. 1914. 51. old. 3. G. Kalb: Die ciorpbologiscbe Bedeutung dér Vizinalfiguren des Quarzes. Centralbl. f. Min. Abt. A. 1927. p. 279 — 283. G. Kalb — Witteborg; Die Vizinalfiguren dér Rbomboederflacben des p Quarzes. Neues Jahrb. f. Min. Beik Bd. .56. Abt. A. 1927. p. 334—341. G. Kalb; Die morpbologiscbe Bedeutung dér dreiseitigen Vizinal- pyramiden auf dreieekigen Grundflíicben. Zeitscbr. f. Krist. 70. 1930. p. 206—207. G. Kalb: Über Kombinationsstreifung und Kombinationsriefung dér Kristalle. Zeitscbr. f. Krist. 78. 1931. p. 46 — 51. G. Kalb; Über Vizinalfláeben und Vizinalkanten dér Kristalle. Zeitscbr. f. Krist. 81. 1932. p. 333—341. G. Kalb: Beitrage zűr Kristallmorpbologie des Quarzes. Zeitscbr. f. Krist. (A.) 86. 1933. p. 439—452., Zeitscbr. f. Krist. (A.) 86. 1933, p. 453—465., Zeitscbr. f. Krist. (A.) 90. 1935. p. 163—165. 4. Tokody L.; Kristálytani vizsgálatok magyarországi kvarcokon. A Magy. Tud. Akad. Mát. és Terin. Tud. Értesítője. LV. köt. 1937. 985—1005.' old. NÜMMIMANÁS KVARCKAVICSOK. Irta: Bartkó Lajos dr. KIESELSTEINE MIT NUMMULINEN. Von: L. Bartkó. Rákosszentmihány környékén végzett földtani és őslénytani kutatásaim alkalmával (9.) a község határában a 156-os magassági- pont környékén feltárt hatalmas kavicsbányában találtam először numulinákkal telehintett kvarckaviesokat. Később Csömör-, Főt-, ^logyoród vidékén a pleisztocénből is előkerült egy-egy ilyen kavics, azt bizonyítva, hogy a nagyterületet borító jégkori kavicsok egy része a környék grundi-rétegeiből származik. Üjabban Jaskó Sándor dr. Etyek vidékén a levantei rétegekben talált egy rendkívül szép nurnniulinális kvarcgörgeteget. Földtani irodalmunkban egyedül Schafarzik Ferenc egyik hidrológiai tárgyú dolgozatában (4.) találtam említést erről a kő- zetről. Ö a Budaörs környékén harmadkori kavicsok között talált, megkovásodott nummulinás mészkövek eredetét a Budai-hegység D.-i oldalán, tehát a régebbi hévfarrás (termális) vonal mentén működ'itt geizirekkel hozza kapcsolatba. Szóbeli közlés alapjá.n Nummuliuás kvarokavicsok 59 tudomásom van arról is, hofíy Schafarzlk Ferenc egészen Nógrád vidékéig nyomozta ezt az érdekes kavicsot. Az SiOg-böl álló, dió-ököl nagyságú kavicsok, egészen gömbö- lyűre csiszolódtak, színük kívül mindég fekete, amely vékony réteg alakjában utlag, esetleg vas-, mangánbaktériumok hatására keletke- zett. A fekete felületen élesen tűnnek elő a fehér nummulina héjak keresztmetszetei. Széttörve, belül mindég világosabb a külső kéreg- nél, legtöbbször szürke, esetleg barnás árnyalatií, vékonyabb szi- lánkja, vagy csiszolata áttetsző. A fentebb említett etyeki lelet belül egészen tejfehér, ebben e nummulinákat alig lehet észrevenni. A belső barnás színeződést avval magyarázhatjuk, hogy a mész- kövön áthatolt kovasavas oldat, a mészkőben levő pirit utáni limo- nittól barnás, rozsdás színűvé vált. Ilyen pirit tartalmi!, illetőleg limonitos, megkovásodott mészkőnek több példányát találtam. Egyik darabján crinoidea nyéltagot (Pentacrinus?) is felfedeztem. Ez a kőzet sósavval megcseppentve gyengén pezseg. A nummulinás kvarcgörgetegek sósavhatásra változatlanok maradnak, tehát a kovasavas oldat az egysejtűek eredetileg CaCOs-ból felépült vázát is tökéletesen megkovásította. Nummulinákon kívül egyéb kövület ritkán fordul elő, ezeken kívül csupán egy Ostrea sp. héj keresztmetszetét és egy Crinoidea nyéltagot találtam. A nummulinák pontos meghatározása nagyon nehéz, mert mint a csiszolatokból kitűnt, a kamraválaszfalak a leg- több esetben felodódtak. Leggyakoribb a megaloszférás 5 — 6 mm nagyságú Nuninmlina millecaput [A] lionbée (=N. Tschihatscheffi D’ Arch.) és a Nuninm- lina irregularis Desh. var. regulata De La Harpe forma B. Ezeken kívül előfordul még egy harmadik; Numniídina perforata-hoz ha- sonló nagyságú alak is, de ezt pontosan meghatározni nem lehetett. Felvetődik az a kérdés, hogy hol, hogyan és mikor keletkezett ez a kőzet? A keletkezés helyének megfejtése, a másik két részlet- kérdést is tisztázná. Már több kísérlet történt arra nézve, hogy kavics tele])eink eredetét kőzettani alapon megfejtsük. Általános felfogás szerint a kavicsok az Alpokból és a Kárpátok kristályos területeiről származnak. A rákosszentmihályi feltárás anyaga is túlnyomó kvarc- kavicsból, alárendelten gránitból, kvarcporfirból, régebbi (eocén kori?) andezitből és csillámpalából áll. A multévi Ffldtani Közlöng hasábjain megjelent dolgozat szerzője (10) a Budapest-környéki kavi- csok legömbölyödési fokának megállapításával is bizonyítja, hogy a kavicsok távolabbról, az Alpok különböző helyeiről, esetleg a Kárpá- tokból származnak és többszöri átmosás után kerültek a mai fekhe- lyükre. A nummulinás kavicsok is ugyanolyan koptatottak mint a többi legkeményebb kísérő kőzet, tehát a szóbanforgó görgetegek is távolabbi vidékről, esetleg az Alpok kristályos és mészkő zónájának határáról származnak; mindenesetre olyan területről, melyet az eocén korban tenger borított. Sajnos szállban álló kőzetként ezideig nem ismerjük, és arról sinc^ tudomásom, hogy a bécsi-medence ka- vicsaiban találtak volna ilyen kőzetet. 60 Bartkó Lajos dr. Ha a kőzet eredeti fekhelyét ismernénk, akkor a helyszínen, a keletkezés módját és idejét is könnyen meííállapíthatnánk. A sza- ruköves megjelenés alapján esetleg ugyanolyan keletkezést is fel- tételezhetünk, mint a régóta ismert rügeni kréta tűzköves kövületes gumóinak keletkezését magyarázzuk, bár az eocénből eddig ilyen gumós előfordulást nem ismerünk. Vékony csiszolatban sem tudtam radiolariákat vagy esetleg kovaszivacs tűket a kőzetünkben kimu- tatni. Véleményem szerint a metaszomatikus kel^tkezésmód a leg- valószínűbb. Törések, repedések mentén felszálló kovasavas olda- tokból az eocén kori mészkő CaCOj-ja helyébe SiOj rakódott. Bizo- nyítja ezt a feltevést az is, hogy találtam gyengébben megkováso- dott mészkövet is, mely sósav hatására még pezseg, a törése kagylós. A rákosszentmihályi bányákban a szóbanforgó görgetegeknek általában két fajtáját (típusát) találhatjuk, melyek egymástól csu- pán abban különböznek, hogy míg az egyik tömve van nummuliná- val, a másikban, mely anyagra és megjelenésre tökéletesen meg- egyezik az előbbivel, a kövületeknek még nyoma sem látható. Az utóbbi kövületmentes típusban kvarckristályok is előfordulnak. A két fajta együttesen a kvarckavicsoknak mintegy 5%-át adja. Erről a kisebbségben levő részről kimutathatjuk a keletkezés közelebbi idejét is. A kövületek kétségtelenül bizonyítják, hogy az eredeti kőzet eocén korií volt. A görgetegek földtani érteleml>en legmélyebb színtű előfordulása a rákosszentmihályi lelőhely, melyet a középső miocénbe helyezünk. Tehát a kőzet keletkezésére és elszállítására a felső eocéntől a középső miocénig terjedő időszak esik. A kvarckavicsok nagyobbik része, mely többnyire szemcsés, tvílnyomórészt fehér színű, idősebbnek tartom, bár ezek keletkezési idejét eddig bizonyítani nem tudom. Xémetország több pontjáról ismerünk szaruköves kövületes görgetegeket a jégkori rétegekből, melyekből korálok, csigák ammo- niták kerültek elő, ezek a kövületek szerint krétakoníak (1., 8.). Is- merünk ezenkívül harmadkorban keletkezett kvarcitokat is (3.), de ezekkel a mi kőzetünket nem párhuzamosíthatjuk. Arról, hogy nummulinás görgetegeket valahonnan is leírtak volna nincs tudomásom. A könnyű felismerés és a valószínű nagy területi elterjedés révén ez a különleges kőzet még nagy szerephez juthat. A további lelőhelyek számontartása esetleg még távolabbi következtetésekre is vezethetnek, jó útmutatásul szolgálhat a buda- pest-vidéki kavicsok eredetére nézve. IRODALOM : 1. 190,3 Félix, J.: Verkieselte Korallen als Geschiebe im Diluvium von Sclesieii uml Mahreii. (Ceutralbl. f. Miner. Geol. u. Palaeont.) 2. 1911. Schubel, W.; Über Knolleusteine uiul verwandte tertiare Verkieselungen. (Zeitschr. f. Naturw. ) 3. 1913. E 11 (1 e 1 1. K.; Über die Entstehung tertiár Quarzite bei Hersch- baeh im Westerwakl. (Ceutralbl. f. Miner. Geol. u. Palaeont.) Társulati ü^yek 61 4. 1921. S c h a f a r z i k F.: Visszapillantás a budai hévforrások fejlő- déstörténetére. (Hidrológiai Közlöny I. K.) 5. 1924 R o,z 1 o z s n i k P.; Nuinimilinák Mag'yarorszáií' óharinadkori rétegeiből. (Földtani Szende I. K. 4. füzet.) (!. 1925. K 1 a h n, H.; Verkieselunffen in Kaikén. (Zeit.schr. d. GeoL Gesel lseh. Bd. 77.) 7. 1929. R o z 1 o z s n i k, P.: Studien über Nummulinen. (Geol. Hunga- rica Fa.se. 2.) 8. 1933. Gripp, K.: Tunnelfáhrten ain^ Feuerstein und die Entstehung des Feuersteins. (Mitt. d. Mineral.-Geol. Staatsint. Hamburír.) 9.1937. B a r t k ó, L.; Földtani és őslénytani adatok Rákosszentmihály és környékének olifíoeén-ndoeén-kori rétejíihez. (Dokt. Ért.) 10. 1938. Bódi B.: A Budapest-környéki harniadkori kavicsok kőzet- tani vizsgálata, különös tekintettel a levantei kavicsképződiné- nyekre. (Földt. Közi. 8. k.) TÁRSULATI ÜGYEK. GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN. A jVIafryarhoin Földtani Társulat LXXXIX. rendes közgyűlését 1939. II. 1-én 43 tajr, 16 vendéfí jeleidétében I)r. Vendl Aladár elnök nyitotta meff. Mélyen tisztelt Közfíyűlés! Tisztelettel köszöidöin a Társidat iránt ndndenkor érdeklődő miniszterek, intézmények és társulatok megjelent képviselőit; a ni. kir. pénzüíryminiszter nr képviseletében megjelent Böhm Ferenc nn- niszteri osztályfőnök urat, a m. kir. iparüfíyi miniszter úr és a debreceni M. Kir. Tisza István-Tudományeffyetem Bölcsészettudományi Karának képviseletében itt levő tele/jdi Roth Károly ár. miniszteri tan,ácsos, eíryetemi nyilvános rendes tanár \irat, a földművelésügyi miniszter urat képviselő Holzwart Ferenc ár. miniszteri osztályfőnök urat, a kísérlet- üffyi főosztály főnökét, a Magyar Királyi Ferenc József-Tudomány- egyetem Mathematikai és Természettudományi Karát képviselő Szent- pcfcry Zsigmoná ár. egyetemi nyilvános rendes tanár urat, a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának képviseletében megjelent Vénái Miklós' ár. egyetemi nyilvános rendes tanár urat, a Kar dékánját, Budapest székesfőváros polgármestere képviseletében Noyy Iván ár. fogalmazó urat. a Magyar Mérnök- és Építész- Egylet képviselőjét, ár. Zucker Ferenc kir. fövegyész urat, az Országos Magyar Bányászati és Kohá- szati Egyesület nevében megjelent fíóth Flóris bányaügyi főtanácsos és Henrich Viktor bányaügyi főtanácsos urat, a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségét képviselő Pethe Lajos ny. miniszteri tanácsos urat, az Országos Földrengési Obszervatórium képviseletében 62 Társulati ügyek megjelent Simon Béla dr. igazgató urat, s a Magyar Barlangkutató Társulatot képviselő Bogsch László dr. egyetemi magántanár urat. iMelegen és őszinte örömmel üdvözlöm a megjelent hölgyeket és urakat. A jegyzőkönyv hitelesítésére felkérem Kocli Sándor dr., Horu- sitzky Ferenc dr., Takáts Tibor dr. választmányi tag urakat. Az elmúlt évben is több tagtársunktól örökre elbúcsúztunk. Január lú-én halt meg Tiles János bányaügyi főtanácsos, a Ma- gyar Általános Köszéubánya R. .T. igazgatója (szül. 1872-ben Körmöc- bányán). Benne a régi bányásznemzedék egyik legmunkásabb, derűs kedélyű tagja tűnt el. Xemcsak kiváló bányász volt, hanem kitűnő ismerője a magyar bányászat történetének is. A selmeei diákszokások- ról, a szápári bányászatról írt munkája, különösen pedig a Magyar Általános Kőszénbánya R. T. fejlődéstörténetét tárgyaló műve és a bányavárosok gazflaságtörténelmét a kuruckorszakban fejtegető tanul- mányai mind fontos forrásmunkái a magyar bányászat történelmének. Társulatunknak 1908 óta A’olt buzgó tagja s a földtan fejlődését mindig nagy érdeklődéssel kísérte nemcsak bányászati, hanem tisztán tudo- mányos szempontból is. Március 6-án vesztettük el Balás Jenő bányamérnököt (szül. 1882- ben Gyergyóremetén), a hazai aluminiumércbányászat egyik lelkes hívét, 1909 óta tagtársunkat. Eg'ész életén át fáradhatatlan kutatója volt a természet ásványi kincseinek és így természetesen a földtannak és rokon tudományainak minden részlete közelről érdekelte. Május 31-én húnyt el Zsiymondy Dezső kormányfőtanáesos (szül. 1879-ben Budapesten), a Zsigmondy Béla R. T. vezérigazgatója. Mint fúrómérnök és a mélyebb alapozási munkák kiváló szakértője (duna- földvári híd, győri híd, vásárosnaményi híd alapozási munkái, Horthy ^liklós híd budai pillérei stb.) a legszorosabb kapcsolatban volt mindig a földtannal. Társulatunknak 1917-től volt alapító tagja. ^lájus 24-én halt meg Kntassy Endre dr. egyetemi c. rk. lérár. Róla mindjárt külön emlékbeszéd fog elhangzani. Augusztus T2-én húnyt el Fiilöpp Béla dr. m. kir. udvari tanácsos, volt miniszter (a szegedi kormányban), a lippai kerület volt ország- gyűlési képviselője és kisebbségi szenátor a romániai felsöházban. (szül. 1863-ban, Oravieabányán) Az ásványok nagy rajongója volt s nagy szeretettel gyűjtötte az ásványvilág kincseit. Gyűjteményéből sok darab- bal gazdagította a magyar nemzeti múzeum ásványtárát, A nagy- bányai Kereszthegybánya egyik ásványa; a fülöppit örökre megőrzi nevét. INIélyen tisztelt Közgyűlés! Az ezerkilencszázharniinckilencedik esztendő százéves évfordulója társulatunk két valóban kiváló tagja; Hoffmann Károly és Krenner József születésének. Mind a két tudós a magyar tudomány örök dicső- sége; nevük mindig tündökölni fog az ásványtan és a földtan törté- netében. Hoffmann Károly (szül. 1839. november 27-én Ruszkabányán, meghalt 1891. február 21-én Budapesten) a földtan és a bányászat szere- Társulati ügyek 63 tetőt őseitől örökölte, akik már a XVIII. században bányászatot űztek Krassószörényben. A bányász-családnak vonzódása az exakt tudomá- nyokhoz Hoffmann Károly tanulmányainak minden időszakában erősen megnyilvánult. Ennek köszönte kiváló képzettségét. Bécsben az akkor igen híres landstrassei és wiedeni főreáliskolában, majd 1856/57-ben a bécsi műegyetem technikai osztályán, a következő évben a karlsruhei műegyetemen tanult. 1858 őszétől két évig a, freibergi (Szászország) bányászati főiskolán Breitliaupf és Cofta legjobb tanítványa volt. Ekkor már érezte, hogy sem az ásványtant, sem a földtant nem uralhatja iga- zán, ba vegytani előképzettsége nein elég tökéletes. Ezért 1860 őszétől 1863 tavaszáig a heidelbergi egyetemen földtani és ásványtani tanul- mányai mellett főként Biaiseti és Kirchhoff intézetében dolgozott. Kirchítoff laboratóriumában végezte azokat a színképelemzési meg- figyeléseket, amelyek eredményeit Kirchhoff saját vizsgálataival együtt a berlini tudományos akadémián mutatta be. (Untersucbungen übcr das Sonnenspeetrum und die Spectren dér chemiscben Elemente. Abhandlungen d. kgl. Akad. d. Wiss. zn Berlin, 1862. évf.) Másik fontos munkáját is még Heidelbergben kezdte el, de már műegyetemi tanár korában fejezte be. Ezt a munkát Thai) Károly 1868-ban mutatta be a. Magyar Tudományos Akadémián: Sóoldatok ele- gyítésénél történhető cserebomlásról és ezen oldatok némely pbysikai sajátságairól. (Poggendorffs Annáién 133. köt. 575 — 622.) Külföldi tanulmányai idejében közvetlen megfigyeléssel igen kü- lönböző területek földtani felépítését is megismerte (Freiberg kör- nyéke. Schwarzwald, Kaiserstubl. Eifel, Odemvald stb.). Képzettsége tehát biztosította számára az alapos természettani, vegytani és ásványtani tudóst s a földtani ismereteket egyaránt. Nem c.'-odálható tehát, hogy Heidelbergből hazatérve a fiatal bölcsészdoktort a műegyetem ásvány- és földtani tanszékének tanárává nevezték ki 1864-ben. Ez az intézet azonban akkor — két évvel megalapítása után — még igen hiányosan felszerelt volt. Ezért Hoffmann 1869-ben az akkor felállított M. kir. Földtani Intézet egyik főgeológusi állását fogadta el. Ásványtani, kőzettani, földtani munkáit itt, a Társulatban mind- nyájan jól ismerjük, ezért külön-külön nem kell szólnom róluk. INIeg kell azonban említenem, hogy valamennyi munkáját a legnagyobb töké- letességre, a legtisztább exaktságra való törekvés jellemzi. Ezért érté- kesek munkái még ma is. Lényegükben még azok a közleményei is helytállók ma is, amelyek a mainál sokkal tökéletlenebb módszerek és műszerek segítségével készült eredményeket foglaltak össze. így pél- dául kőzettani miinkái az akkori aránylag igen tökéletlen módszerek- kel is helyesen állapították meg a lényeget. Földtani térképeit is ugyanez a törekvés a legtökéletesebbre jel- lemzi. Böckh János szerint: „Az ő lelkiismeretes, buzgó és szakavatott eljárása e téren (t. i. a földtani térképezés terén) oly remek alkotások elé állít bennünket, hogy ezek örökké a hazai geológia büszkeségét fog- ják képezni." Hoffmann kétségtelenül a legnagyobb magyar tudósok egyike. Zaitalanul, feltűnést nem keresve, a tudós igazi elmélyedésével csak a tudománynak élt. Eredményeit nagy tehetségének és tökéletes alapú 64 Társulati ügyek előképzettségének köszönte. Kitűnő kémiai és fizikai képzettsége min- dig megóvta öt a kellő alap nélküli következtetésektől s igen erős őnbírálattal fegyverezte fel. A földtan a természettan, a vegytan és a biológia törvényeit al- kalmazza. Nyilvánvaló, hogy a földtannal tudományosan foglalkozónak alapos természettani és vegytani ismeretekre van szüksége. S mégis az utolsó években gyakran láttuk, hogy a földtanból doktori szigorlatot tevők némelyike vegytant, természettant nem tanult komolyan s szigor- lati tárgyaiból hiányzott az ásvány-kőzettan (a vegytan vagy a ter- mészettan). Az ilyen előképzettség kétségtelenül kevésbbé előnyös a földtan fejlődése szempontjából. Nagy hátrány a földtani képzés szem- pontjából nálunk, hogy az őslénytannak nincs külön tanszéke. INlélyen tisztelt Közgyűlés! Másik nagy tudósunk Krcnncr József (szül. 1839. március 3-áu Budán, meghalt 1920. január 16-án) tudós és művész volt. Rajzoló- és festökészségét egyetemi tanítványai is jól ismerték. Arról azonban már kevesebben tudnak, hogy a hegedűnek is mestere volt. Többször ját- szott az operában is olyankor, mikor valamelyik első hegedűs meg- betegedett s hirtelen helyettesíteni kellett; az előadás kezdetekor érte- sítették Krennert. hogy volua-e szíves játszani? S miként maga mon- dotta — azonnal elfoglalta a hiányzó első hegedűs helyét. Kiváló képességeit már gimnazista koráhan annyira hecsülték, hogy báró Eöti'ös József fiának, Lorámínak szellemi irányítását Kren- }ierrc hízta azzal, hogy Lorándhól tudós munkás s ne politikus váljék. Ettől a pillanattól kezdve a nevelő és a tanítvány közt hensőséges, éle- tük végéig tartott, őszinte barátság fejlődött ki. A hetvenes évektől kezdve a harmadik lett ehhen a baráti körben Semsey Andor, az ás- ványtan és a földtan lelkes mecénása. Ebből a hármas barátságból a magyar tudománynak s egyúttal a magyar nemzetnek igen nagy haszna fakadt. Krenner is igen széles természettudományi alapon építette fel képzettségét. .\z ásványtanban különösen Brezhw volt kiváló mestere. A doktori fokozatot Tübingában, a valóban világhírű Qnensfedfnél sze- rezte meg. Ez a széleskörű természettudományi alap és vérbeli tudós egyénisége volt a rngója annak a szigorú önhírálatnak, amely mun- káit annyira jellemezte. Tehetségén kívül főként ennek köszönhette, hogy a legtökéletesebb exaktságra törekvő vizsgálatainak eredményei örökbecsűek. Ebből fakadt végső eredményben kiváló ásvány-ismerő’ készsége is. Eredményeit mindig csak lassú fontolgatás után közölte. Néha évek hosszú sora eltelt, míg többszörösen ellenőrzött megállapításai megjelentek. Evvel a szigoréi önhírálatával igen hamar elérte, hogy ás- ványtani eredményeit mindenki a legmeghízhatóhhaknak tekintette. Ásványtani közleményeiben nem is talált tévedést vagy hibát senki. Minden közleménye a lehető legrövidebben, de egyúttal a leg- világosabban fejezte ki vizsgálatainak eredményeit; nem volt bennük egyetlen felesleges kifejezés sem, de nem is lehetett belőlük elvenni még csak egy szót sem. Társulati ügyek 65 A nemzeti múzeum ásvány- és öslénytárának volt az igazgatója s az ásványtárat — - főként Scmsey Andor bökezüség'éljöl — ö fejlesz- tette világhírűvé. Rengeteg ásvány fordult meg a kezében a múzeum- ban s tehetségén kívül részben talán ez a körülmény is hozzájárult kiváló ásványismerö képességének tökéletesítéséhez. Ennek a kiváló képességének köszönhető, hogy annyi új ásványfajt állapított meg (semseyit, krennerit [= bunseninj, avasit, kornelit, rhomboklas, szo- molnokit, lorandit, andorit, széchenyiit, warthait, fizélyit, sehafarzikit, dognácskait, pulszkyit, sjögrenit). Igen sok közleményében régi téves megállapításokat javított ki. 8ok ismert ásvány új lelőhelyét fedezte fel, különböző ásványelőfordu- lásokat ismertetett és sok ismert ásvány pontosabb jellemzését közölte. IMindezeket a munkáit a Társulat legtöbb tagja jól ismeri. Műegyetemi, majd egyetemi katedráján is mindig megmaradt a külsőségeket, a nagyképűsködést elkerülő igazi tudósnak. Mint mind- egyik igazi ' nagy tanár, ő is egyéniségével hatott. Előadásában nem ismerte a sablont, a merev szabályokat. Mindig friss levegő s üde érdeklődés vette körül. Közvetlen, keresetlen, rövid mondatú előadásai nem törekedtek hatáshajhászásra, de annál közvetlenebbül lopóztak a hallgatóság elméjébe és szívébe. A táblára vetett pompás rajzai néha valóságos tájképek voltak s iiagyban hozzájárultak tanításának sike- réhez. Hoffmann is, Krenner is tisztán a tudománynak élt, a tudományt magáért a tudományért művelte. A mai fiatalabb nemzedék — a negyven évesnél fiatalabb — alig ismerhette, hogy milyen volt a tudományos élet szelleme a múlt század második felében s ennek a századnak az elején a világháboriiig. Ebben az időben a tudósok valamennyien ideálisták voltak, a tudo- mányban minden anyagi előny reménye nélkül lelték örömüket. Néhai Böckh Hugó mesélte a következőt: Mikor az Eötvös-féle inga gyakor- lati felhasználásáról gondolkodott, felkereste Eötvös Loránd bárót s kifejtette elgondolását és közben az anyagi kereset lehetőségét is em- lítette. Ezért Eötvös annyira megharagudott, hogy — Böckh Hugó szava szerint — „majdnem kidobta” öt. Ebben a valóban tudós légkörben élt Hoffmann és Krenner is s ez az igazi tudós környezet nevelte az akkori idők fiataljait is. Belő- lük is ideálista tudósok fejlődtek ki. A világháborxi tartama s az utána következő idő különös idő- szak. A tülekedésnek, a könyökölésnek, a nyereséghajhászásnak, az egymásragázolásnak ekkora fergetegét ember még talán soha sem érte meg. Mindez éppen most, amikor nem is volna szabad másra gon- dolni, mint a világháború okozta sebek tökéletes meggyógyítására. A tudományok több ágában is megindult több helyen az anyagi érdek előtérbe-tódulása. A földtan gyakorlati vonatkozásainál fogva különösen sok irány- ban kapcsolódhatik az anyagi érdek szolgálatába. Amikor kiforrott, egyensúlyozott tudós kapcsolódik bele a gyakoidati kérdésekbe, semmi- féle hátrány nem származhatik a tudományra; sőt a közös munka a gyakorlati élet embereivel együtt a tudomány nagy hasznára is lehet. 66 Társulati ügyek Sajnos, azonban ez a mai általános hajsza az anyagiak után gyak- ran annyira előtérben van, hogy egészen fiatal, kezdő emberek szeme előtt — tisztelet a kivételeknek — csak az anyagi haszon bizonytalan fénye lebeg. Az ilyenek sokszor a tudományt tisztán anyagi előnyök biztosításáért igyekeznének művelni. Az igyekezetből néha más nem is marad meg, csak a hajsza a kétes csillogású előnyök után. Vájjon az ilyen kezdet nem lehet-e néha a tudomány kárárai Abban a reményben nyitom meg a Magyarhoni Földtani Társulat LXXXIX. közgyűlését, hogy ezek a kilengések lassanként megszűnnek s minél előbb, njból teljesen a régi, ideális tudós légkör fog kialakulni mindegyik tndomány teljes területén. # « # Ezután I)r. Bogsch László egyetemi m. tanár K u t a s s y E n d r é-röl mondotta el emlékbeszédét. Majd Ven dl Aladár elnök a következő szavak kíséretében adta át a Szabó Józse f -emlékérmet R a k u s z Gyula özvegyének: Rakusz Gyű ha, kedves barátom, akivel annyi időt töltöttem együtt s akinek kristálytisztán átlátszó nemes, puritán lelkét annyira megismertem, te az önzetlen tudományos munka embere voltál. Művel- ted a tudományt, mert örömed telt benne s mert istenadta tehetséged arra ösztökélt. Ha onnan, ahol most vagy ide lehetne látni, bizonyosan figyelemmel kísérted munkásságunkat azóta is, hogy elhagytál ben- nünket. Magam előtt látlak, amint véghetetlen szerénységgel pirulva hallottad a választmány, illetőleg a közgyűlés határozatát, hogy a Tár- sulat a Szabó József-emlékéremmel tüntette ki a te — sajnos — nagyon rövid, de szédületes fényben felfelé ívelő tudományos munkásságod kiváló eredményeit. Te jól tudod, hogy ennek az ezüstéremnek az anyagi értéke csekély, de azt is tudod, hogy ez a legnagyobb erkölcsi érték, melyet magyar geológus elnyerhet. Magam részéről még hozzáfűzhe- tem: úgy érzem, hogy mindazok, akik Téged ismertünk az éremhez még irántad érzett legőszintéhb tiszteletünket és szeretetünket is hozzá- fűzzük. iVléltóságos Asszonyom! Midőn a Szabó József-emlékérmet átadom, kérem, méltóztassék azt nemzedékek hosszú során át megőriztetni. Ez az emlékérem nem csupán csak Rakusz Gyula tudományos eredményei- nek nagyságát fogja hirdetni időtlen-időkig, hanem buzdító példa lesz cl Rakusz-nemzedékek számára, hogy a tehetséggel párosult za’jtalan munka elnyeri erkölcsi jutalmán. Rozlozsnik Pálné megboldogult férje családja nevében mély meg- illetődéssel és nagy hálával vette át az érmet. Ezntán Gr. Papp Ferenc titkár olvasta fel jelentését. 1\I élyen tisztelt Közgyűlés! 1938, a magyar vágyak részbeni teljesedésének éve, nekünk örömet jelent. Örömet, mert elődeink munkáinak hosszú sorozatával már jól ismert drága föld egy része hazatért. Az aranyat rejtő Duna mindkét Társulati ügyek 67 partja a miénk, a lielemba-garamkövesdi andezit hegyek, a nógrádi bazaltvidék, a szilicei és pelsöci fensík darabjai, a Szepesgömöri Érc- hegység egy része, a. kassai fillit és gránit, a Hegyalja andezit-riolit vulkánjai, a Beregszászi hegység újra várják a magyar föld-, ásvány-, kőzet- és őslénytankutatók jövetelét. Szaküléseink és szakfolyóirataink, melyek lopva eddig is olykor közöltek felvidéki tárgyú értekezéseket, most lijra nyíltan és büszkén adnak helyet a hazatért Felvidékről szóló tanulmányoknak. Az öröm teljességét megzavarja, mint a nap- sütés fényét a felhő, a sok értelemben vett hiány szomorú érzése. 341 tag volt résztvevője az elmúlt év eseményeinek. A személyi hírek között szomoriiság és öröm váltakoznak. 5 elhúnyt tagtársunk emlékét hivatottak méltatták már. Az élők dicsőségéről és előrehaladá- sáról kell most elsősorban számot adni. 1938-ra emlékezve mindenekelőtt tagtársaink diesőségteljes szerepe ötlik szemünk elé. A Gondviselés rendelése, mely az igazságot meg- közelítő változásokat idézett elő, tagtársaink közül többet is elhívott a haza védelmére, így; Bartkó Lajos, Fekete Zoltán, Erdélyi Já- nos, Posevitz Guidó, Riczek INIihály, S zalai Tibor, Takáts Tibor, Teleki Géza, Tömör T h i r r in g János, Vitális Sándor és W e i n György vonultak be katonai szolgálattételre. Hála és büsz- keség’ tölt el, ha rájuk gondolunk. 1938 egyébként évfordulókban gazdag év volt. A Debreceni Református Collégium fennállásának 4U0 éves év- fordulóját ünnepelte. Ásványgyüjteménye, lelkes természettudósai hat- hatósan járultak hozzá a hazai földtan fejlődéséhez. A debreceni kollégium és az ásvány-földtan kapcsolatáról felkéré- sünkre Dr. Hoffer András egyetemi rk. tanár tagtársunk volt szíves tájékoztató adatokat közölni: „Az ásvány-földtannak hat tanára volt: Kerekes Ferenc (1823 — 1839), 'Csécsi Imre (1839 — 1847 ), Török József dr. (1847 — 1856) a főiskolán, vagyis a még egységes kollégium- ban, majd K o v á c s J á nos (1856 — 1896), Török Pét e r (1896 — 1913) és Radó Endre dr. (1913 — 1924).* Kerekes Ferenc az ásvány-kőzettani gyűjtemény megalapí- tója, mely azóta örvendetes módon gyarapodott. Jelenleg állománya meghaladja a 30,000 darabot. A gyűjtemény legértékesebb darabjai a 2940 gr súlyú kábái meteorit (1. Hoffer A.; A kábái meteorit története. Debreceni Szemle, 1928.), mely 1857-ben hullott le s melyben Wöhler földiviasz szervesanyagot ismert fel. Elsőrendű darabjai közé tartoznak a 27 mm átmérőjű Kai inkára való hauerit, néhány gyönyörű nemes- opál Opálbányáról. Csécsi Imre a Biharhegység barlangjaiból gyűj- tött néhány száz barlangi medve és több hiéna maradványa ugyancsak becses darabjai a gyűjteménynek. 1878-ban a híres Szönyi-féle gyűjte- mény is odakerült. Csécsi Imre írta meg az első magyar nyelven írt földtant „Földünk és néhány nevezetesebb ásvány rövid természet- * A jelenlegi tanár; Hoffer András dr. egyetemi rk. tanár. 68 Társulati ügyek rajza“ 1842. Csécsi I. másik nevezetesebb dolgozata „Fürt kutak Debre- cenben" címen a Debreceni Hetilapban jelent meg 1842. (43. sz.) Török József munkái; ,.A két magyar haza elsőrangú gyógyvizei és fürdő intézetei." Pest, 1848. Akadémiai pályadíjat nyert mű. „Az iblanytar- talmú gyógyvizek hazánkban." Orv. Hét. 1858. „A szkleTiói meszes hév- vizek." FT. o. 1859. „A vihnyei meszes hévvizek." F". o. 1861. „A dadai ásványvíz." U. o. 1866. Török J. pontos adatokat közölt a kábái meteorit hullásáról. Erről két dolgozata jelent meg: „Értesítés a kaba-dehreceni lebkőről‘ (A Magy. Tud. Akadémia Értesítője 1858-ról) és „A kaba-dehreceni lebkőben Wöhler göttingai tanár által fölfedezett szerves anyagról." (U. o. 1859-ről.) Irt azután egy áttekintő értekezést a magyar meteori- tekről is: .,A IMagyar Birodalom meteoritjai" címen (Természettudo- mányi Közlöny. XIV. köt. 1882). Kovács János sokat kutatott (Petényivel együtt is) a bihari barlangokban, s a Sebes és Fekete Körösök közötti területet földtani- lag térképezte. Olyan szép eredményeket ért el, hogy ezeknek alapján a bécsi földtani társulat 1. tagjául választotta. Két ásvány-földtani munkája; .,A marosnjvári sósziklákról és bányákról" (A Magyar Orv. és Termvizsgálók IMunkái. V. 1845.) és „Földtani kirándulások Bibar- megyébe" (M. Földtani Társulat Munkái. II. 1863.). Ez utóbbiban a Bihar hg. barlangjairól ír. Készletesebben azoknak csont, különösen medvecsont leleteiről, amelyekből több mint 300 darabot gyűjtött s ajándékozott a M. X. Miizeumnak." 130 éve múlt, hogy a Nemzeti Miizeum ásványtárát gróf Szé- chenyi F e r e n c n é megalapította, azt az elmúlt 4 és )4 emberöltő alatt ugyancsak érdemes kezek munkája, fáradsága emelte Eurói)a leg- jobb ásványgyüjteményei közé. Őszinte örömmel emlékezve erre, kíván- juk, hogy zavartalan legyen ez a szép fejlődés. 1939-et elérve, mint az események nyilvántartójára, rám hárul az a kötelesség, hogy a Földtani Intézet 70 éves fennállásáról megemlé- kezzem. Az elmúlt idő Magyarország legboldogabb és legszerencsétlenebb időszakának történetét egyesíti. A dicső múlt fénye elhomályosítja tekintetünket, elhalványodnak a részletek és a komoly, önfeláldozó törekvések szép eredményét látjuk most csak. Sokezer oldalas könyvek Iiosszú sora, térképek hirdetik azt a gyakorlati és tudományos mun- kásságot, amelynek végzése hivatás és amelynek eredményeiből csak áldás fakadt. Magyarhoni Földtani Társulat mélyen átérzi ennek az évfordulónak jelentőségét, őszinte szerencsekívánatait fejezi ki a T\I. kir. Földtani Intézet minden egyes tagjának és a további eredmé- nyes munkásságiikhoz a Mindenható segítségét kéri. A nagy számok árnyékában meghúzódik a soproni műegyetem közleményeinek 10 éves évfordulója. Jóllehet az idő nem nagy, mégis az odaaJó munkának oly szép példája, hogy ki kell térni reá. Hazai földtani vonatkozási) irodalmunk legértékesebb tanulmányai közé tar- toznak a bányamérnöki kar közleményei. Az elmúlt 10 év alatt 700 oldal terjedelmű földtani, teleptani és ásványtani vonatkozású cikk Társulati ügyek 69 jelent meg, mely a földtani kutatásnak mind megannyi maradandó értéke lesz. Visszatérve az örvendetes személyi hirekre, jelenthetem, hogy megérdemelt kitüntetéssel jutalmazta a Kormányzó nr a Hidrológiai Szakosztály elnökét, W e s z e 1 s z k y Gyulát, mikor évtizedes egyetemi és tudományos munkásság jutalmazásaként a tanügyi főtanáesosi, igazgatói címet nyerte el. Papp Károly egyetemi ny. r. tanár tag- társunkat a köz bizalma a Szent István Akadémia főtitkárává válasz- totta meg. Vizer Vilmos bányaügyi főtanácsos tagtársunkaV a Magyar Általános Kőszénbánya műszaki vezérigazgatójává nevezték ki. Papp Simon bányatanácsos a földgáz és ásványolajkntatás terén kifejtett mnkássága teljes elismeréséül bányafötanácsosi címet kapott, basonlókép bányaügyi főtanácsosok lettek B o r t n y á k István és jM e i 11 b a r d t Vilmos. Pantó Dezső főbányatanácsosi címmel és jel- leggel felruházott bányatanácsos főbányatanácsos, dr. S c h r é t e r Zol- tán I. oszt. címmel felruházott II. oszt. főgeológus I. oszt. főgeológus, Marzsó Lajos II. oszt. főgeológus lett. Dr. Tokody László egyetemi magántanár tagtársunkat eredményes tudományos munkássága elisme- réséül c. egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címmel tüntette ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter. Dr. Schmidt E li g i u s Róbert Róbert mezőgazdasági kísérletügyi adjunktus osztálygeológussá, dr. II o r 11 s i t z k y Ferenc földtani intézeti adjunktus c. osztálygeológussá lépett elő, dr. Földvári Aladár műegyetemi tanársegédet mezőgazda- sági kísérletügyi asszisztenssé nevezték ki. Az iparügyi miniszter dr. Rihmer László oki. bányamérnököt ideiglenes minőségű bányabató- sági titkárrá nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. B o g s c b László és Szalai Tibor tagtársaink egyetemi m. tanári kéiiesítését tudomásul \ette és megerősítette. Külföldi kutató ösztöndíjat kaptak: Posevitz Guido és Sztrókay Kálmán tagtársaink. Társulatunk új tagjai : Apor Oszkár, B a b a r c z y .József, B a r t k ó Lajos, B ó d y Béla, B r u g g e r Frigyes, B u d a i G y ö r g y. Bulla Béla, É b é ii y i Gyula, Fa r a g ó IM á r i a. Gebei Ervin, II a n Ferenc, K é z d i v á s á r h e 1 y i S z ő t s E n d r e. Láng S á n d o r. P e j a Győző, P o s e w i t z G u i d ó, R a- g á n y i Géza, R i e z e k M i b á 1 y, R b i e m e r L á s zl ó, S i k K á- r o 1 y. Sugár Vilmos, S z u r o v y Géza, Török L á s z 1 ó, F d- a r házi J ó z s e f, V i g b G u s z t á v, W i t k o v s z k ,y E u d i- e. Különös érdemeket szereztek az új tagok ajánlásánál K r e y b i g Lajos és Rozlozsnik Pál, akik 8 új tagot ajánlottak; M a u- r i t z Béla, aki 6 tagot, N o s z k y Jenő, Pantó Dezső, Szent- pétery Z s i g m o n d, Vigb Gyula Kulb.ay Gyula, akik ugyancsak hozzájárultak a tagok toborzásához. I^j tagjainkat meleg szeretettel köszöntjük sorainkban és kívánjuk, hoyjj ne csak n ni/ilván- inrtáshdn, hanem a Társulat szellemi és (jazáasáuji életében is tevéke- nyen résztveyyenek Jóllehet, 25 uj tagot üdvözölhetünk sorainkban, mégis egyrészt a taglétszám apadó irányzatára, másrészt arra kell rámutatnunk, hogy 70 Társulati ügyek kutató iiitézményeiuk, vállalataink és középiskolai tanáraink közül sokan, akik tagjaink lehetnének, távol maradnak a Társulattól. A taglétszám apadó irányzatának bénító hatását növeli az a kö- rülmény, hogy tagjaink közül sokan nem tesznek eleget elemi kötele- zettségeiknek és nem fizetnek tagdíjat. Kutató intézményeink, vállalataink vezetőit, azok választmányi, illetve bizottsági tagjait kérjük, igyekezzenek odahatni, hogy munka- társaik a Társulat tevékeny tagjaivá váljanak. Különösmód fájlaljuk, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a középiskolák számára ajánlott folyóiratok közül a Földtani Közlönyt kihagyta. A Földtani Közlöny mostoha sorsa mellett népszerű folyóiratunk, a Földtani Érte- sítő sem részesül a kultuszkormány részéről megfelelő támogatásban. Az elmúlt évben is megkíséreltük megnyierni az illetékes jóindulatát és a Középiskolai Irodalmi Tanácshoz küldtünk beadványt, mellékelve az eddig megjelent számokat, hogy az állami iskolák számára fizes- senek elő. Évi 2 P csekély összeg. Választ sem kaptunk. Ebben az évben is törekednünk kell tehát megnyerni az illetékesek jóindulatát, erre van remény, különösen, ha az illetékesek összefognak az ügy ér- dekében. Ami a lényeget illeti, a Társulat életében 5 szakülés, 3 külön geo- fizikai ülés, 1 vándorgyűlés, 1 előadóülés keretén belül 18 előadás hang- zott el, ezek közül 4 ásványtani, 3 földtani, 2 őslénytani, 1 hidrogeoló- giai, 2 geomorfológiai és 1 vegyes tárgyú. Előadóink voltak; 3 alkalommal; Fekete Jenő, 2 alkalommal M a u r i t z Bél a, B a 1 y i K á r o 1 y és M o 1 1 1 M á r i a, 1 — 1 alkalom- mal L á n g S á n d o r, L ó c z y Lajos, P e j a Győző, T e 1 e g d i- B o t h K á 1- o 1 y, S i m o n Ferenc, S z a 1 k a y Ferenc, S z t r ó- k a y K á Imán, XT d v a r h á z y József és Vitális S á n d o r. Társulatunk szellemi életéről csak akkor lesz bű képünk ha a Földtani Közlöny és a X"öldtani Értesítő cikkeit is tekintetbe vesz- szük. A X^öldtani Közlöny 268 oldal terjedelemben jelent meg, 55 ábrá- val és 5 táhlamelléklettel. A 17 nagyobb cikk közül 3 földtani, 4 ás A ánytani, 3 kőzettani, 2 őslénytani. 2 földrengéstani és 3 emlékheszcd. A 124 oldal terjedelmű Iföldtani Értesítő 22 cikket közöl, ezek közül 8 földtani, 6 ásvány-, illetve kőzettani, 5 hidrológiai, 2 őslénytani és 1 barlangtani vonatkozású, mindezeket 82 ábra teszi szcmléltetővé. A szellemi tevékenység, a szorgalom, az egészség, az értelem, a külső körülmények és ezek között nem utolsó az anyagi fedezet függ- vénye. Ezek között legyen szabad a szorgalom és egészség munkára bató tényezőkre röviden kitérni. A szorgalom, a munkakedv velünk születik, mint a folyóvíz számára az esés, olyan a szorgalom szerepe a munkánál. Mint mindent, úgy ezt is lehet szabályozni, fokozni. Át- nézve a Jelenteti iveket, eUUtdómk névsorát, szomorúan tapasztalhat- juk, hofDj sokan, akiknek élethivatásuk lenne a kutatás, eleinte, mint elöaáéjk, későid) mint jelenlevők maradnak el. Itt a baráti szónak, az egyéni rábeszélésnek nagy szerepe lehet. Végül is mindenek felett közügy az, hogy a társulati élet zavartalan és tartalmas legyen. Szomorú eseteket látva, fiatal, nagytudású, vasszorgalmú kartár- saink korai összeomlását szemlélve, önként felmerül a gondolat, vaj- Társulati ügyek 71 jón nem lenne-e közérdek, intézményesen elrendelni hogy a fokozott testi és szellemi munkát végző geológusok és miueralógusok, ideértve természetesen nemesak a hivatalosakat, hanem az egyetemeken és a múzeumban, valamint a vállalatoknál tevékenykedő kartársainkat is, évente kötelező orvosi vizsgálatra berendelni. Ez az ellenőrzés az egyén és a köz, a munka alatt lévő dolgozatok és így a Társulaton át a tudo- mány érdeke is. 6440 P 58 f az 1938. évi pénztári forgalom eredménye. Az állam tényezői, mint a múltban, ez évben is méltányolták a Társulat törek- véseit. A földtani kutatások gyakorlati eredményeit felhasználó vál- lalatok közül egyesek bálára köteleznek adományaikkal, így a MAGYAR ÁLTALÁNOS KÖSZÉNBÁNYA R. T. 300.— P-s, a SALGÓTARJÁNI KÖSZÉNBÁNYA 200.— P-s, az EUROGASCO 150.— P-s, a RIMAMIJ- RÁNY-SALGÓTARJÁNI VASMŰ 100.— P-s, az ALUMINIUMÉRC- BÁNYA és IPAR R. T. 100.— P-ős a BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSI KÖZSÉGI TAKARÉK 100. — P-cs hozzájárulás hathatós segítség volt a Földtani Közlöny kiadására. Sajnos, nagyon sok vállalat nemcsak nagyobb adománnyal nem adja jelét érdeklődésének, hanem még csak a tagok sorába sem lép. Különösen sajnáljuk szénbányáink, kőfejtőink üzmeiuek távolmaradá- sát. A gyakoí'lati élet és a kutatás egymásra iitaltak szellemi és anyagi vonatkozásban egyaránt. Mi igyekszünk újabb és újabb ada- tokkal előmozdítani a földtan és rokon szakmák előrehaladását — Tigyauezt azonbaTi, sajnos, sok esetben a gyakorlati élet képviselőinél nem lehet tapasztalni. ■\ Társulat tagjainak áldozatkészsége teljes eredménnyel és meg- ható módon nyilvánult meg jM a r o s Imre és Reiebert Róbert korán elbúnyt tagtársaink síremlékének felállítása, értlekébon meg- indított gyűjtés alkalmával. Reiebert Róbert tagtársunk síremlé- két június 1-én, l\r a r o s Imre tagtársuukét i)edig szeptember 27-én adtuk át, meghitt ünnepség keretében hozzátartozóiknak. * f.egyen szabad, mint minden évben, röviden ismertetnem a Tár- sulathoz b'gközelebb álló intézmények földtani kutatásainak eredmé- nyéről szóló jelentéseket. A M. Kir. Földtani Intézet 193H. évi működése dr. Létezi/ Lajos ifjazíiató úr adatai alapjétn a következőkben fof/talliaté) össze: A Földtani Intézet tagjai folytatólag végezték a hegyvidéki fel- vételeket, folytatta a barlangkutatást és a talajvízmegfigyelő kutak telepítését. Agrogeológusai a Nagyalföld térképezését végezték tovább odaadó buzgalommal. Az Intézet l)ekai)esolódott a m. kir. ürsz. Öntözés- ügyi Hivatal tiszalöki duzzasztó müve környékének tanulmányozásába. A végzett bányaföldtani felvételek közül a legjelentőségteljeseb- bek a szénhidrogénkutatások. Ezeket a Mátra-hegység É-i, ÉNY-i és NY-i környékén, a Cserhát-hegység DNY-i, a Börzsönyi-hegység K-i részén, továbbá Budapest környékén, valamint a Tisztántúl (Hajdii- dorog. Mezőtúr és Szolnok) vévezték teljes odaadással. Bányaföldtaui szempontból vizsgálták Reesk, Szabadbattyáu, Zire éreelőfordulásait. 72 Társulati ügyek Térképezték Mór határát is a széiielőí'ordulás inegisnierése érdekeDen. Rendszeres hegyvidéki földtani felvétel folytatódott a Bükk-hegy- ség, Gerecse-, Keszthelyi-, Velencei-, Cserhát-hegység, továbbá a Kaszál és Szendrö környékén. A Balatonfelvidéken, Sáinsonházán, az Istállós- közi barlangban rendszeres gyü.itést végeztek. Az Alföldön a talajvizet, Debrecen, Hajdúszoboszló, Püspökladány, Karcag és Derekegybáza környékén pedig az artézikutakat tanulmá- nyozták. Uélsoniogy ])leisztocén képződményeit ugyancsak megvizs- gálták. Tiszalue környékén és a Bodrogközben részletes földtani vizsgá- latokat végeztek. A mélyfúrási laboratórium Bükkszék, Recsk, Nagybátony, Mező- kövesd, Komló, Budafapuszta mélyfúrásának anyagát vizsgálta meg. A kémiai laboratórium érc-, víz-, szén- és közetelemzéseket vég- zett a legújabb módszerek alkalmazásával. Lóczy Lajos és Teleki Géza Tbráciában petróleumkutató felvéte- leket végzett a török kormány felkérése folytán. A Fekete-tenger, Xe- rosi-öböl és a IMárvány-tenger által határolt területen petróleumkutatá- son kívül fontos tudományos megállapításokat is tettek, miáltal a 70 évvel ezelőtt Hochxfetter osztrák geológus által készített geológiai tér- kép reambulációjáboz hozzájárultak. Az minisztérium X. (háuiiászuti) szakosztniji/áuak 1938. évi működésére vonatkozó adatokat dr. Telegdi liolh Káról i/ egyetemi tanár, miniszteri tanáesos úr volt szives rendelkezésre bocsátani. Az iparügyi minisztérium X. szakosztályának ügykörébe két je- lentősebb állami bányaüzem vezetése tartozik; a recski ércbányáé, va- lamint a komlói állami szánbányáé. A recski ércbánya működését, az abban foglalt aránylag gyenge érc kitermelését és feldolgozását már 19o7. évben sikerült gazdaságossá teni. A bányából termelt nyersércet , annak felzuzatása után, úgyneve- zett úsztató eljárással két termékre dúsítják, az egyikben a réz és arzén, a másikban pedig a kén nagyobb része foglaltatik, arany és ezüst pe- dig mind a kettőben van. Ezt a kétféle u. n. színport a Metallocbemia R. T. nagytétényi kohója dolgozza fel, ahonnan átlagban havonta 13 kg arany, 120 kg ezüst, 25 tonna réz és 160 tonna kén kerül ki. A komlói kőszénhánya termelését sikerült az 1938. évben annyira felfokozni, hogy elérte kapacitásának maximumát, évi 1,800.000 q-t. Az itt fekvő tekintélyes szénvagyon a most folyó kutatások alkalmával mind nagyobb mértékben bontakozik ki. A szakosztály feladatainak egyik legfontosabbja pillanatnyilag a hazai olajkutatás és termelés problémája. A hükkszéki olajterületen 1937. májtisában megindult olajtermelés kezdetben napi fél vagon körül ingadozott, 1938. év tavaszán felment 1 vagonra s ugyanezen év júniu- sában elérte a mn)i 2 vagon átlagot. A Párád vasúti állomásról elszál- lításra kerülő olajmenyiségeket az összes hazai finomítók között ará- nyosan osztjuk el. Amellett, hogy újabb és újabb fúrások lemélyítése Társulati üffyek 73 révén állandósítottuk a bükkszéki termelést, moííszakítás nélkül foly- tattunk Bükkszék környékén új olajmezö feltárására irányuló kutatá- sokat is. Ezenkívül líKlS. év őszén két új, a fíeofizikai és K'eolós'iai elő- munkálatok alapján reményteljesnek mutatkozó nafí'y esTséfr felkuta- tását is megindítottuk, egy-egy l.őOO m-re tervezett kutató fúrást indí- tottunk el Nagybátony mellett a Mátrában, valamint Mezőkövesden. Ezek a mélyfúrások jelenleg folyamatban vannak. A Magyar Amerikai Olajipari R. T., mely az államtól a Dunántúl területét kapta termelési részesedés fejében ásványolajkutatás és ter- melés céljaira, a liispe — Szentadorján mellett folyó olajtermelését foko- zatosan fejleszti újabb és újabb fúrások lemélyítése által. Jelenleg már a 14. és 15. fiirások lemélyítése folyik a lispei területen, az olajter- melés pedig elérte a napi .30 vagon mennyiséget. A Felvidék visszacsatolásával új feladatok várnak a bányászati osztályra, miután a Gömör — Szepesi — Érchegység déli részének egyes bányavidékei visszakerültek az anyaországhoz. Ezek között az állam tulajdonában levő bányák is vannak. Minthogy ezen a hazai bányászat szempontjából igen fontos területszakszon a határ végleges megállapí- tása jelenleg is még folyamathan van, az itteni helyzet végleges tisztá- zódását kell megvárni ahhoz, hogy a bányászati osztály itt is akcióba léphessen. « A Magyar Amerikai Olajipari liészvéyiytársaHÚg dammtúli olaj- és földgázkutatásai 1938. évben. Átnézetes földtani felvételeket ebben az évbíui a IVIecsek Hegység és a Duna közötti területen, a Mecsektől délre eső vidéken, majd a Villányi Hegységben, továbbá a. Vértes déli peremén és végül a Tété- nyi platóhoz nyugat felől csatlakozó területen végeztek dr. Strausz László és dr. Kretzói Miklós vállalati geológusok. E munkálatok folya- mán ismét sok új becses adat lett ismeretes, amelyek egy későbbi idő- pontban fognak a. nyilvánosság elé kerülni. Az átnézetesen felvett terület nagysága mintegy 2000 km.- A ne- hézségi mérések Szomhathely, Szentgotthárd környékére, továbbá a Duna mentére, szorítkoztak és több olyan földalatti szerkezet megisme- rését eredményezték, amelyeknek nagy jelentőségük lesz a további ku- tatások folyamán. E munkálatokat most is dr. Vajk Raul, Oszlaczki Szilárd, Facsiiiay László és Kántás Károly magyar geofizikusok vé- gezték. Az ezévi szeizmikus munkálatok Inke, Görgeteg, Kurd, Magyar- szentrniklós. Újudvar, Hahót-Gelse vidékére szorítkoztak. Ezek a szeiz- mikus munkák a korábbi években nehézségi mérésekkel megállapított, olaj és földgáz felhalmozódására alkalmas szerkezetek pontosahh körül- határolására és ellenőrzésére készültek. Inke, Kurd, Magyarszentmik- lós. Hahót és újudvar környékén csakugyan olyan szerkezeti viszo- nyokat tártak fel, amelyek minden valószínűség szerint újahb olaj- és gázkutak megfi'irására alkalmasak. Ezekben a szeizmikus munkála- tokban az amerikai Carter Oil úo. felszerelésével amerikai és magyar 74 Társulati ügyek g'eofizikusok és mérnökök működtek közre. A lelkiismeretesen és hozzáértéssel végzett elökészitö munkálatok ez évben a fúrások eredményeiben megtermették gyümölcseiket. A budafapusztai szerkezeten 8 mélyfiírás készült el. Az összes fúrási tel- jesítmény három Rotary berendezéssel, 10,263.50 méter volt. Örvendetes, hogy ezek közül a fúrások közül egy sem volt meddő és hogy a napi olajtermelés december hó végén elérte a napi 22 vagont. December 31-éig úgyszólván egy év alatt a vállalat összesen 3862 vagon olajat és 17.304,322 köbméter földgázt termelt. Minden előjel arra mutat, hogy az 1939-ik év folyamán a budafapusztai mező olajtermelését 100 %-kal lehet fokozni. Ez azt jelenti, hogy a napi olajtermelés elérheti a 45 — 50 vagont. Az 1938-ik év januáriusábau fejezte be a vállalat a Mihályi 2-ik számú kút fúrását. Ez a fúrás 2507 méter mélységével Magyarország legmélyebb fúrása. Ez a fúrás 2497 méterig pliocén rétegeket és azon túl kristályospalákat tárt fel. Olajat és földgázt kereskedelmi mennyi- ségben nem talált. * A Mayyar Barlangkutató Társulai a letűnt évben főleg a buda- vári barlangpincék feltárásával foglalkozott. Míg a minisztériumok megbízásából történt feltárások tudományos célokat szolgálnak, addig a székesfőváros támogatásával végzett barlangkutató munkálatok tudo- mányos és idegenforgalmi szempontból történtek. A Tárheggl barlang új, korszerűen kiépített lejárata teljesen elkészült, maga a barlang pe- dig két nagy teremmel bővült. A múlt évben megindult propaganda révén a barlangot 8,000 látogató kereste fel a Eöld minden részéből. A várbeli munkálatokon kívül a Társulat felügyelete alatt a Bál- völggi harJa.nghan is jelentős újítások történtek; nevezetesen a Szín- házba vezető lépcsőket átépítették. A Társulatnak végül sikerült a „Barlangkutatás“-hó\ egy újabb füzetet kiadni; ez a Felsőtárkány vidé- kéhez tartozó barlangok monográfiái leírását öleli fel. A „Barlang- 'v\lág“-hó\ két füzet jelent meg. * Az elmúlt év irodalmi tevékenységét áttekintve a Társulaton belül, mint láttuk az egyes szakcsoportok értekezései a múlthoz ha- sonló arányban jelentek meg. Üj irány képviselői a szeizmológiai tár- gyú előadások és dolgozatok, melyeket a szeizmológiai és geofizikai bizottság felállítására és működésére vezethetünk vissza. E helyen kell külön őszinte köszönettel megemlékeznünk arról, hogy a Földtani Köz- löny idegen nyelvű értekezéseinek felülvizsgálatát nyelvhelyességi és egységesítési szempontból Dr. Herczegh József igazgató úr volt szíves vállalni, köszönetünk hálával párosul, mikor az ő tudásának és szívességének közlönyünk szerkesztésében való működését elismerjük, A Társulaton kívüli szakirodalom egyes részleteit ez alkalommal mellőzve csupán rövid összegezést kísérlek adni a szellemi tevékenység megörökített eredményeiről. (Ezután az 1938. évi szakirodalom ismertetése következett.) A sok érdekes és értékes munka közül 2-t mégis kiemelek. Mesz- sze tőlünk él egy magyar geológus tanár, akinek két otthona és két Társulati ügyek 75 hazája van. A. meg'hitt családi körön kívül várja a havasok sok érde- kes kincse, barlangok, ásványlelőhely, és ö diákjaival rendszeres fel- fedező utakra jár, gyűjt, jegyez és előkészíti az utat a jövő részlet- kutatói számára. Szenvedélye, hogy közölje megfigyeléseit, saját költ- ségén kis lapot ad ki, melyben megjelent cikkeinek különlenyomatából 8 év eredményeit összegezve 1 könyvet adott ki, mely Herbich mellett mindenkor az adatok gazdag tárháza lesz. Fáradhatatlan tagtársunk szép könyve a mi örömünk is. A másik mű 320 oldalas, 34 táblát és 118 ábrát tartalmazó hatal- mas munka jelent meg a Mussolini barlangról a Földtani Intézet ki- adásában, a Geologiea Hungarica series paleontologica sorozatban. E hely nem alkalmas arra, hogy részleteiben ismertessem ennek a rend- kívül értékes munkának helyrajzi, morfológiai, rétegtan i, ősembertan i, ősrégészeti, őslénytani fejezeteit. Ilyen összefoglaló munka páratlan még a világirodalomban is, éppen ezért aTiiilyeu öröm, amilyen érték, hogy megjelent ez a tanulmány, annyira foTitos és kívánatos lenne, idegen nyelven való közreadása is. Talán szokatlan és nem is helyén való, hogy e 320 oldalas vaskos tanulmánysorozathól egy jelentéktelen részletet ragadok ki: „az ifjúság természetes kutatókedve kellő vezetés mellett megbecsülhetetleu szolgálatot tesz a tudománynak. Szülőföld- jük romemlékeit, ekeforgatta őstelepeit egyformán sziunreveszik s a felszínre került leletek begyűjtésével nem egy értékes lelethelyre hív- ják fel a kutatók figyelmét. A iirehisztorikus kutatás is sokat köszön- het a diákok növekvő érdeklődésének.‘‘ Ezután ]iedig a fejezet írója felsorolja azokat a fontos lelőhelyeket, amelyeket nz rf/ri diákok fe- deztek fel. A diákok, akiknél a szív, a lelkesedés a vezérlő erő, valóban igen alkalmasak a tudományos munkák anyagának felkutatására. Az ő fo- kc'zottabh bevonásuk kettős érdek; az igazi jó munka gyakorlására legszebb alkalom a gyűjtés, a szakemberek meghízható, önzetlen segí- tőtársakat kapnak. Azután pedig lehetséges, hogy egy-egy érdekes lelet feltalálta tiszta öröm, eltérít igazi tehetséget szabványos átlagpályára való lépéstől és megment egy jövendő természettudóst a jogi, vagy más pályától, melyre úgyis a kelleténél többen özönlenek. * Jóllehet vem tartozik szorosan a titkári jelentés tárpi/ához, méqis átolvasva a dolgozatokat elszomorodhídank azok helgtelen magj/arsága miatt. A midt évben a legilletékesehh helyről hangzott el itt hiráhd és nyomban ntána helyes kifejezések és szavak, hosszéi sora. Sajnos nem látni a hatást, sőt ellenkezőleg hanyag fogalmazás, idegen szavak indo- kolatlan használata, mint a gyom a kertet, éigy éktelenUi el vagyont sok dolgozat értékét. Yolt olyan szerző, aki 1-1 oldidon 6-8 felesleges idegen széwal fe- jezte ki gondolatát. A sok közül néhérny igen gyakran előforduló kife- jezést kiragadok, mondatot költve belőlük: a vertikális pozieió tipiisa. a kultúra problémája. Ilestaurálva a nivót ma.ximális reflexió perio- dikus primitiv oscillációja a genezis oly perspektiváját nyéijtotla, hogy... ne folytassuk toi'ább, a legtöbben magamat is beleértem, vé- tünk a nyelv helyessége ellen, de törekedni kell az ellenkezőjére. 76 Társulati ügyek Ha szokás a sajtóhibákat külön feltüntetni, vájjon nem lomé indokolt pellengérre állítani azokat a kifejezéseket és szavakat, ame- lyek helytelenek. Kivánatos, hoyy a szerzők adják át dolgozataikat köz- lés előtt barátaik)iak, akik tallózva a mondatok között bizonyára ész- reveszik a hibákat. 19;?8. hosszú évek után az első év, amikor öröm is köszöntött ránk. Hazatért a Felvidék egy része. Vájjon kinek lehet ez a helybelieken kívül a legigazibb, a legnagyobb öröm? Mindenesetre azoknak, akik a Föld tulajdonságainak megismeréséért élnek; nekünk; és mikor fog állandósulni csak ez az öröm? Ha a megismerés teljes lesz; ha nem- csak gondolatban keressük fel a régi ismerős helyeket, hanem a való- ságban is és gyűjtve, figyelve, feldolgozva az anyagot újabb és újabb adatokkal járulunk hozzá a hazai föld megismeréséhez. Ezután Dr. Takáts Tibor a Hidrológiai Szakosztály jelenté.sét olvasta fel, melyet a közgyűlés Dr. Weszelszky Gyula elnöknek mondott köszönettel vett tudomásul. M o 1 1 1 á r i a dr. a pénztárvizs- gáló bizottság jelentését terjesztette elő, melyet a közgyűlés elfogadott és a pénztárosnak, valamint a választmánynak a felmentést megadta. A közgyűlés a pénztárvizsgáló bizottság tagjaivá Fi a 1 y i Károly, Káposztás Pál és Mottl ^lária tagtársakat választotta. Böhm Ferenc a Társulat köszönetét fejezte ki Vendl Aladár elnöknek és ezután a közgyűlés befejeződött. A Magyarhoni Földtani Társulat Szabó József emlékéremmel kitüntetett munkák szerzői. — Verzeichnis dér mit dér Szabó-Medaille dér Unga- rischen Geologischen Geselischaft ausgezeichneten Verfasser: I. líMHI. Böckh János II. 1903. IJhlig Viktor VIII. 1921. Toborffy Zoltán IX. 1924. Krenner József X. 1927. Xopcsa Ferenc. III. 1906. Kalecsinszky) Sándor IV. 1909. Pethö Gyula V. 1912. Pálfy Móric XI. 1930. Zimányi Károly. XII. 1933. Lörenthey Imre XIII. 1936. Vendl Aladár XIV. 1939. líakusz Gyula. VI. 1915. id. Lóczy Lajos VII. 1918. Ballenegger Kóbert 1901 — 1904. Telegdi Bolh Lajos 1870 — 1882. Reisz Frigyes 1883 — 1894. Szabó József 1895 — 1901. Böckh János 1850 — 1865. Kubinyi Ágoston 1866 — 1870. Kubinyi Ferenc Társulatunk elnökei. — Vorsitzende dér Geselischaft. ]()04— 1910. Koch Antal 1910 — 1916. Sehafarzik Ferenc 1916 — 1920. Szontagh Tamás 1920—1923. Pálfy Móric 1923 — 1932. Manritz Béla 1932 — Vendl Aladár Kiadja a Magyarhoni Földtani Társulat. Felelős kiadó: dr. Papp Ferenc. — Mérnökök Nyomdája. Budapest, 5724. — 750. FÖLDTANI KÖZLÖNY Bánd LXIX. kötet. 1939. április — junius. Heft 4 — 6. füzet. AZ ELSŐ VALÓDI DICEROCARDIUM SP. A ]\L\GYAK()KSZÁGI FELSŐ TRIÁSZ RÉTEGEKBEN. Irta: \fj. Noszky Jenő. DIE ERS-TE, ECHTE DICEROCARDIU:\I-ART AUS DEN OBEREN TRIAS-SCHICHTEX UNGARNS. Von: J. Noszky ,iun. Rétegtani helyzetüket illetően hizonytalan, Duna balparti nie- zozóos liegyrögök behatói)!) tannlniányozása közben Szendehely ha- tárában a felső triász mészkőből hosszai munkával és ismételt gyn.]- tések révén gazdag — főleg megalodnsokból álló — kövülettársasá- got találtam. Egy nagyobb mészkőtömb szétbontása közben hazánk kövülettársaságának ezideig ismeretlen képviselőjét, egy valódi Di- cerocnrdluniot sikerült kiszabadítanom. Hazánkból Diceroeardinm néven írtak ugyan már le néhány kövületpéldányt, azonban azok Stop p a n i alakjától igen eltérő, rendkívül megnyúlt búbcsapokkal rendelkező fajok voltak. Nyilván- való volt, hogy itt a faji jellegek túl tágan vett, helytelen alkalma- zása következtében teljesen idegen fajok kerültek közös csoportl)a. Már Vigh (1.) kifejti ezt a nézetét 1914-ben megjelent mnnkájábaii s szóban is többször hangoztatta később. Kntassy is hasonló eredményre jutott a hazai paehyodon- ták tanulmányozása közben, mikor is szintén é\szrevette a Dicerocar- (Hio)i eupaUiatum Frech, D. incisnm Frech és x\nr\etás(t, vala- mint a D. mediofasciatum Frech nemi különállóságát. Kntassy (2.) az igazán megokolt szétválasztását végre is hajtja s a megnyúlt búbcsapú alakokat az új Paramegalodns genusba különíti el a Dice- rocardinmoktól; l)árha a Paramegalodns genus jellemzését nem adja meg. A Szendehelyről kikerült Diceroeardinm megerősíti a szét- választás jogosságát. IMivel hazánkban ez az első, valódi Dicerocar- dium lelet, szükségesnek tartom annak mielőbbi ismertetését, míg a fauna többi részét majd a terület leírásával adom közre. Família: D i c e r o c a r d i i d a e Kntassy 1934. Genus: Diceroeardinm Stop páni ISö.ő. Diceroeardinm hnngyrienm nov. sp. Ez az egyetlen példányban előkerült, líj faj, a kisebb alakok- hoz tartozik. iMegtartási állapota a sérülései ellenére is olyan, hogy 78 ifj. Noszky Jenő a genus jellegek jól felismerhetők rajta. A jobb és bal teknő egyen- lően fejlett. A teknök erősen részaránytalanok és elől laposan nyo- mottak. Példányunk bomloknézetben szívalakfi, oldalnézetben erő- sen megnyúlt háromszögre emlékeztet. INIint már említettem a példány sérült. Jobb teknőjének búb- része az állat pusztulásakor l)etörbetett, amit a horpadásban látható bej-darabok is bizonyítanak. Hiányzik még a teknök bátranyúló, vé- kony és elkeskenyedett végső kis része, amit a praeparáláskor nem sikerült kiszabadítanom a beburkoló kőzetanyagból. A teljessé kiegészített példány méretei a következők: bosszúság: 56 mm szélesség a bomloki oldalon .V2 „ magasság a bomloki oldalon 48 ,. A példány jol)b teknöje héjas, míg a bal teknő nagyrészáröl liiányzik a héj. A záros perem környékén a héj meglehetősen hibát- lan, ezért a 3. számú áljrán is érzékeltetett, visszakanyarodó növe- kedési vonalak jól kivehetők. Nagyon jellemző e fajra a viszonylag vékony, meszesedett héj, amelynek vastagsága megközelítőleg 1 — 1.3 mm. A Innnla alacsony, azonban a kis Intbok alá legömbölyödött szélekkel erősen bemélyülő (5. ábra). Fajunk legközelebbi rokona a Dicerocardium gemniellaroi Di S t e f. faj, amelytől azonban határozott jellegek választják el. Ha- sonlít hozzá homlok és oldalnézetben, a körvonal lefutásában, vala- mint a teknök hosszúra nyvilt kialakulásában. De már a biibok ki- alakulása lényegesen eltérő. így a D. genniwUaroi búbja alig emel- kedik ki egy kissé, a Innnla helyén kiemelkedő zárosperemi rész, a Inib és z,ávosperem közt l)emélyedt árok van. Ezeket a különbsége- ket jól mutatja az alál)bi két körvonal rajz: a) = A D. hungaricum nov. sp. körvonala homloknézetben. — Frontal- ansicht dér Umrisslinien von D. hungaricum nov. sp. b) = A D. gemmellaroi Di Stef. körvonala hondokuézetbeu Di Stefano (3.) ábrája nyomán. — Frontalansicht dér Umrisslinien von D. gemellaroi. FÖLDTANI KÖZI.ÖNV. Bánd LXIX. kötet. Heft 4-6 füzet. Tafel II. tábla. Hj. Noszky Jenő: AZ ELSŐ VALÓDI DICEROCARDll'M SP. A MAGYARORSZAGI FELSŐ TRIÁSZ RÉTEGEKBEN. J. Noszky jun : DIE ERSTE. ECHTE DlCEROCARDirM-ART aUS DEN OBEREN TRIAS-SCHICHTEN UNGARNS. 1. 2 TABLAMAdYARAZ.AT. - TAFKLERKLARUNü, .Mind az fi álira a Diocrocardiuin huiiííniiciiin nov. ^p.-t liiuli ti tis. Figur 1—5 DiciM'ocMirdimn liuiiifarii'um nov. sp. _ FelülnézptlHMi — kihsc Imim forilítva. — Von obcn — Steiiikern 1‘twas liuks líedn-ht. 2. = OUlaliiézolbi’ii — u hal oldal IVlíil. — Sídtenaiisiclit — von dér linkmi Seitp. r-: Folüliiézotlipií. — Von obeii. . = Oldnlnézelhcii — n jobb teknő fidol. — Seilenansicht — von dér reeliten Seite. = líoinlf'knózetbeii. — Frontalniisieht. I » ■ff*-.- -"SJ I • 1 ■' Y.-i' ,A ■ . -. ■**! ^' í.ií*''' ---i-'-iv:- ' ■ '. 0li 11 V’ ■ : • ' ■ ■-.-► f ,'■' ■'.r.. ^fé.4 I "'■■‘•'. -'Íí '■ í’íílf ■ “ / ■ V \vm .* V***" * ' ’ ^v< ^ ,.v. ,4|* ■ Az első valódi Dicerocardiuin sp 79 A D. cuno)iii S t o p p.-iiál a búbok mafíasak, egymástól távol állanak ós mivel a zárosperem nem domborodik ki, egyetlen „V”- alakn árok van a két búb között. Fajunknál a búbok becsavarodása nagyobb, úgy, hogy a zárosperem vonalában majdnem összeérnek. Igen jellemző fajunkra még az, hogy a I). gennnellaroi-ní\\ (3.) és a 1). enrionii-nál a búbtól kiinduló és a héj hátsó végéig húzódó feltűnően éles perem hiányzik. Itt a búb törésmentes ívben hajlik át az oldalba. A Innnla felől a zárosperem és a búb között ferdén kifutó, az oldalon a teknő sarka felé fokozatosan megszűnő, lapos árokszerű mélyedés van. Ennek a zárosperem felőli szélét éles perem határolja. E ])ei'em és a teknők érintkező vonala közti keskeny héj- részlet a zárosperem felé meredeken esik le és a liganientnm befoga- dásái'a szolgáló árkot alkotja. A záros ái'ok végén a sarkok felé a héj kis tarajt alkot, xigy, hogy a két kiemelkedő perem közt egy kis gerinc fejlődik ki, amit a 3. ábrán jól láthatunk. A zárosszerkezetét nem láthatjuk, mert a héj zárt. E kérdés tisztázására további gyűjtések és vizsgálatok hivatottak. E Dicerocardinmmal előkei'ült fauna alapján rétegeinket a noricnmba kell helyeznünk. INIegemlítem azonban már most, hogy a kísérő megalodusok nagy része is iij alaknak bizonyult. A Dicerocardiuni hnnuaricum lelőhelye Nógrád megyében. Szendehely közvetlen szomszédságában a „227” jelű Kálvária-domb- tól a Kai)ásúti-patakba torkolló mellékárok összefolyásánál van. A holotípus a m. kir. Földtani Intézet múzeiimában van. 1938. gelang es mir gejegentlich einer eingehenden, geologi- schen Anfnahme dér am linken Donaufer liegenden Gebirgsschollen des nngarischen Mittelgebirges, — in dem Norienm aiigehörenden Dachsteinkalk, am Ende eines Seitengrabens, dér unterhalb des Kalvarienhűgels von Szendehely beginnend in den sogenannten Kapásút-er Bach einmündet, — in dér sich vornehndich aus Mega- lodnsarten zusammensetzenden Fauna aneh eine interessante Dicero- cnrdbnn- Art Zn finden. Dicse erwies sich nicht nur als eine neue Art (auch nnter Megaloden befanden sich einige nene Arten), son- dern stellt gleichzeitig das erste, echte Dlcerocardiutn aus Un- garn dar. Allé nbrigen, in dieses Genus gestellte, bezw. als 7ai ihm behörig boschriel)enen Formen mnsseii nümlich anf Grnnd dér Arbeiten von Vigh (1.) und Kutassy (2.) in das Genus Para- megalodus eingereiht werden. Von nnserer als Dicerocnrdhwi hungaricum nov. sp. benann- ten Forni kain nur ein cinziges, steinkernartiges Exemplar znm ^ orschein, das unterhalb des Wirbels dér rechten Schalenhalfte etwas besehadigt ist. An dér rechten Hülfte ist die Sehale vorhan- dcn, an dér linken fehlt sie hingegen znm grössten Tsil. 80 J. Noszky jun. Die neue Art gehört zu deii kleineren Formeu. Ilire Masse siiid: Liinge — 56 mm; Hölie an dér Frontalseite gemessen — 48 mm; Breite, ebenfalls an dér Frontalseite gemessen — 52 mm. Entlang dér Sehlossriider ist die Schale ziemlich nnverletzt erlialten, so dass an diesen Stellen dis in Fig. 4. wiedergegebenen Waehstnmmaslinien gut feststellbar sind. Die beiden Schalenhalften sind symmetrisch ansgebildet. Jede Schale für sich ist jedoch stark asymmetrisch, vorne flaeligedrückt. Unsere neue Art ist daher in dér Frontalansiclit herzförmig, von dér Seite gesehen erinnert sie jedoch an ein stark in die Liinge gestrecktes Dreieck. Charakteris- tiscli für die Art ist die verhaltnismiissig dnnne (kanm 1 — 1.5 mm starke) verkalkte Schale. Ilire Lunula ist niedrig, besitzt eine ab- gernndete Kanté und biegt sich stark nnter die verhaltnismassig kleinen Wirbel ein. (s. Fig. 5.) Unsere Art ist am niichsten verwandt mit Dicerocardhim gemellaroi Di S t e f. von welchem sie sich jedoch dnrch fest nm- rissene Merkmale nnterscheidet. Die Áhnlichkeiten bestehen in dér Frontal- und Seitenansieht, im Verlanfe dér Umrisslinien, sowie in dér Liingsstrecknng dér Schale. Aber schon die Ansbildnng dér Wirbel zeigt weitgehende Alnveichnngen. So erholit sich dér Wirbel von D. gemmelhiroi kanm etwas, anstelle dér Lnnnla finden wir einen erhabenen Schlossrand nnd zwischen dem Wirbel nnd dem Sehlossrand einen vertieften Graben. Die beiden vorherstehenden Umrisszeichnnngen zeigen dentlich diese Untersiede. Bei D. ciiriouií S t o p p. sind die Wirbel höher, stehen weit voneinander entfernt nnd zwischen ihnen befindet sich nnr ein einziges „V”-förmiger Graben, da dér Schlossrand nicht erhöht ist. Bei nnserer Art ist die Drehnng dér Wirbel grösser, so das sie sich in dér Linie des Scholssrandes fást berühren. Sehr charakteristisch ist für nnsere Art auch noch dér Um- stand, das dér bei D. gcmmeUaroi (3) nnd D. curion'n vöm Wirbel ansgehende nnd bis znm Hinterrade dér Schale ziehende, anffalend seharfe Wnlst fehlt. Hier greift dér Wirbel in einem nngebrochenen Bogén über die Seite hinweg nnd gégén die Ecke dér Schalenhalf te zieht eine allmahlich verschwindende, seiche, grnbenartige Ver- tiefnng. Am Ende dér Schlossvertiefung, gégén die Ecke zn, bildet die Schale einen kleinen Kamin, so dass alsó zwischen den beiden erhöhten Bandern ein kleiner Grat entsteht, wie dies in Fignr 3. gnt zn seben ist. Dér Bán des Schlossapparates konnte bisher nicht nntersncht werden, da dér Fnnd ja einen Steinkern darstellt. Vielleicht gelingt es spater anf Grund neuerlicher Fnnde anch diesbezüglich Anfkla- rnng zn erlialten. Die Holotype hefindet sich im Besitze des ^Iiisenins des kö- iiigl. Ungar. Geolg. Institntes. Asványrendszertani tanulmányok, IIT. 81 IRODALO^I — SCHmFTTU:\I: 1. Vigli Gyula: Adatok az Eszters’oin-vidéki triász ismeretéhez. (Földtani Közlöny. 1914. XLIV. k. Ő72 — 577. 1.) — Beitrafi'e zűr Kenntnis dér Trias im Komitate Eszterffom. (Ibid. pagr. 599 — 604. Bd. XLIV.) 2. Kutassy Endre: Pacliyodonta mesozoica. (Fossilium Catalofrus. I. Animalia. Pars. 68. paf>\ 3. et 52 — 53. s’Gravenliage. 1934.) 3. Di S te f a n o G.: La Dolomia prineipale dei dintorni di Palermo etc. (Palaeontog’raphia Italiea. Vol. XVIII. 1912. pag. 90 — 91.) ASVÁNYRENDSZERTANI TANULMÁNYOK. ITI. Kafegóriák, tagozat, új kötelékek. Irta: Vavrineez Gábor. MTiNERALSYSTEMATOLOGISCH E ETŰD lEN, í I í Kategorleu, Gliederuag> neue Verhande \"on: G. Vavrineez. A rendszer fogalma megkívánja, hogy az következetesen le- gyen felé])ítve és hogy a következetesség a legalsó tagozattól a leg- felsőig terjedjen. Enélkül a rendszer: rendszeidelen. Ehhez szükséges a kategóriák számát fölemelni; míg Linné a fajig bezárólag 4 kategóriát állított fel, addig a mai botanikusok 13-at használnak. A legtöbb ásványr^ndszer (i— 7 kategóriával ki tud jönni, de az összes létező kapcsolatok és összefüggések, másrészt az összes meg- különböztető jelek kihasználása, ami által a rendszer csak nyer, több kategória felállítását teszi szükségessé. Rendszerünket főleg az jellemzi, hogy az egyes kategóriák mindig azonos elvek szerint összekapcsolt ásványokat foglalnak egybe. A felső tagozat a következő kategóriákból áll: főosztály, osz- tály, alosztály, rend; az alsó tagozatot pedig az alrend, szakasz, alszakasz, csojiort és alcsoport kategóriái alkotják. Néhány rend- szer felső tagozatát a mienkkel összehasonlítva az I. táblázat mu- tatja be. A főosztályok száma, amint látjuk, hat, mert a nitrideket, foszfidokat, arzenideket és antimonidokat egy külön főosztályba soroltuk. Ennek az új köteléknek a felállítását indokolja az idetar- tozó ásványok jóldefiniált volta és az a tény, hogy ezek sem a meg- felelő elemekkel, sem a megfelelő szidfidokkal nem izomorfok, tehát 0 két főosztályból okvetleiiül kiemelendők. A ])yrit-markazit cso- imrtba tartozó vegyes szulfid-arzenid ásványok nem bizonyítják a 82 Vavrinecz Gábor ■szulfidok és arzenidek izomorfiáját.' Az áj főosztály részletes fel- sorolását a III. táblázatban találjuk nie.';. A sók csoportosítása elsősorban a savak növekvő oxidációs foka, másodsorban a savak növekvő bázisossága, harmadsorban a növekvő közömbösítési fok. negyedsorban a kation növekvő vegy- értéke alapján történik. A felállított kategóriák lehetővé teszik, hogy az összes oxisót, beleértve a szilikátokat is — egyetlen egy osztályban, az összetett oxidok osztályában egyesítsük. A rendszer új kötelékei: a nitridek (foszfidok, arzenidek, an- timonidok, bizmntidok) főosztálya, a rhodanátok rendje (a szulfo- sók osztályában), egyszerű karbidok és szilicidek osztálya és a többi szénvegyületet tartalmazó osztály rendjei (a szénvegyületek főosz- tályában). Új ásványok az ásványdefiniciónkból kifolyólag a légkör alkotórészei, vulkáni és egyéb kiömlő gázok. Ezek közül csak a szi- liciumfluoridnak van már eddig is ásványtani elnevezése (Proido- nit), a többiek közül néhány fontos és jellegzetes vegyidet szintén igényt tarthat a szokásos ásványtani névre. Ilyen gyanánt a követ- kezőket javasoljuk: H,S Hydrothionit, COS Thanit, HCXS Ehoda- nit, CO Carbonyl, COo Mofettit, SO, Snlfnrosit. Az ásványok rendezését módfelett megnehezíti az a sok ás- ványnév, amely 1. keverékeknek, 2. szennyezett vegyületeknek, 3. kétes V. hiányosan ismert előfordulásoknak, 4. mállási termékeknek felel meg. Számuk mintegy 700 — 800, és a sok változattal (alak-, szín- és habitnsváltozat, stb.) együtt az ásványnevek több mint 50 %-át teszik ki. Ezeknek összeírása és kizárása rendkívül meg- könnyíti a tájékozódást és tisztánlátást az ásványok birodalmában. Es kőimen mehrere „natürliche” Systeme existieren, die in eini- gen Punkten übereinstimmen. in anderen aber voueinander ab- veiehen. Allerdings lasst sich feststellen, dass die neneren INIineral- sy.steme in vielen Punkten übereinstimmen. Beim Vergleieh mehre- rer Systeme falit nns anf, dass die hanptsachlichsten Unterschiede in dér abweichenden Beurteilnng gewisser Beziehungen, in nnglei- cher Bewertnng analoger Grnpiieneigenschaften und in dér ver- sehiedenen Reihenfolge dér Verbande bestehen. Die Xotwendigkeit dér Anfstellnng eines iMineralsystems, in dem die nenzeitlichen Anschannngen mit dér Konseqnenz vereinigt sein sollen, -wnrde in dér I. Mitteilnng i2í) festgestellt. Die Eolge- richtigkeit mnss von dér höchsten bis znr niedrigsten Kategorie streng dnrchgeführt werden; Avenn in dem Anfban oder in dér feine- ren Einteilnng Inkonseqnenzien vorkommen. so ist das System eben nicht systematisch. Deshalb versnchen wir im Eolgenden ein nenes iNIineralsystem anf die in dér I. IMitteilnng (21, 107 — 113) angeführ- ten Grnndlagen anfzubanen. Uuser Ziel ist dabei ein System zu schaffen, welches soAvohl Avissenschaftlich, Avie anch praktisch branchbar ist. Die Avissenschaftliche Zveckmassigkeit erscheint in dér Wiedergabe dér mehr oder Aveniger ansgepragten VerAA'audt- iSiineralí-y.steniatoloíí’isehe Studieii, III. 83 schaften in chemischem, stnikturellein und moi'phologiscdieni Sinne, die praktiscdie Bvanclibarkeit bezweekt das Eignen für didaktische Zwecke und das Ovdiien von Saminlnngen. Wie seinerzeit bei dev Uefinition des Minerals, so Avollen wir auch .ietzt aus einigen bekannten, nouzeitlicdion Systenien ansge- hend, das Gerüst nnseres Systems aufbanen. Es ware nicbt richtig, ans irgend einein einzigen, dér Literatnr entnonimenen System aiisgehend, dieses nach imseren Grundsatzen umzngestalten. Viel- mehr mnssen die Vorteile vieler Systeme vereinigt und diese nach den früher schon dargelegteii Riehtlinien vervollkommnet werden. Kategorlen. D ts Pflanzi3nsystem L i n n é’ s besteht, bis zűr Species ein- schliesslich insgesamt aus 4 Kategorieu (classis, ordo, genus, spe- cies), für die neuzeitliclien Pflanzensysteme wurdeii iiaeh den Be- schlüssen des Tnternationalen Botanischen Kongressses Wien 1905, bis zűr Si)eeies lierab 13 Kategorieu vorgesehen. Die meisten Mi- neralsysteme kommen mit reeht Avenig Kategorieu aus: Dana (3), soAvie z. B. K 1 0 c k m a n n (9) brauehen 7, G r o t h — iVÍ i e 1 e i t- ner (7) zum Teil 7, zum Teil G Kategorieu. Eine streng folgerich- tige Einteilung erfordert immerhin mehr Kategorieu. Es ist klar, dass wenn irgend eine lángé Beibe auui Unterteilungen nach ge- Avissen Merkmalen in höhere Verbünde zusammengefasst Averden können, so muss dies auch geschehen, damit das System ein System mit engem Gefüge und hirdurch gesicherter Stabilitüt sein soll. Demznfolge muss das System bis zűr Siiecies herab Avenigstens 10 Kategorieu líesitzen, für Avelclie folgende Benennung und Rangord- nung am zAveckmassigsten ersclieinen: főosztály osztály alosztály rend alrend szakasz alszakas:; csoport Hauptklasse Klasse Unterklasse Ordnung Linterordnun3 Abteílung Llnterabteilung Gruppé divisio classis subclassis ordo sudordo sectio subscctio família faj A't s])ecies HauptzAveck und natüriiche Folge dér Aufstellung mehrerer Kategorieu ist, dass die einzelnen Verbünde in nicht zuviel Enter- Aerbande zerfallen; jede Abteilung bzAv. Unterabteilung besteht meistens aus nicht meb.r, als 4 — 5 Gruppén. Dagegen fasseiA manche 84 G. Vavriuecz dér bekanuten Systeme 7 — 11, aueli 18 Gruppén ohne feiiiere Diffe- renziermig zusammen, Avomit die Klarheit iiud exakte Uuterschei- dung von Aveuiger allgeineiuen Eigeuschaften stark einbüsst. Die Kategorie „H ouptkl a sse” ■ iimíasst allé Mineralien, deueu dér negativere Bestaudteil, namlich Sanerstoff, bezieliungsweise ScliAvefel (Selen, Tellur), Fluor (Chlor, Broni, Jód), Stickstoff (Phos- plior, Arsen, Antimon, Bi?nuitli) oder Kolileustoff (Silicinm) ge- meinsam ist oder Avelebe überlianpt keiuen zAA'eiteu Verlnndnngsbe- standteil enthalten. So erhalten A\ir fiinf Hanptklassen : Elenieiite, Oxyde, Suliidé (samt Seleniden und 'Tellnrien), Halogenide und die KohlenstoffA'erbindnngen (samt Siliciden). Die SauerstofÍA-er- bindnngen des ScliAvefels ete. geliören natnrlich in die Hauptklasse dér Oxyde. Die Kategorie ,,KIasse” teilt die Hauptklasse (mit Ansnabme dér dér Elemente) in biniire und mehrfaclie Verbiudnugeu, dem- gemass enthalten dieselben je zAA'ei Klasseu. Zn den Kohlenstoff- A'erbindnugen kommt uocli eine Klasse, die Hnmifikatiousprodnkte enthalteud. Die Kategorie „Uuterklasse” tritt unr in den Klasseu mit mehrfaehen Verbindnngen (alsó bei den salzartigen Verbiudnugeu) anf und A^ereinigt die Abkömmlinge a'ou Sáureauhydrideu gleieher Type. Hierdnrch erhalten die Salze eine sehr nbersichtliche Grup- pierniig und eine stets gleiclibleiljende, von selbst sich ergebende Reiheufolge. Das System geAA’iiiut an Xatürlichkeit und erlanbt eine aus didaktischen Grnnden nicht zn nntersehatzende leichte Orieutirnng in dér grossen Auzahl dér Salze. Dér Vergleich dér Anordunng z. B. dér Oxosalze bei den nbrigen Systemeu zeigt, AAÚe nnsystematische Aind mauehmal ganz unlogische Reihenfolgen exis- íieren (s. Tabelle I.). Die Kategorie „Ordnung” fasst die Salze einer Siiure bzAv. einer natnrlichen Siinregruppe zusammen. Die Kategorie „Unterordnuug'’ ist bei jenen Siinren nötig, die mehrere Hydratationsstnfen Ijilden, alsó mehrerlei Basizitaten besitzen. In soleheu Fallen AA'erden in dér Regei die Unterordnuugen dér Boly-, (Méta-, Pyro- und Orthosalze anfgestellt. Für gemisehte Salze (Heterosalze) dienen besondere Euterordnungeu. Verbindímgen von A'ersehiedenem stöchiometrischem Verhiilt- nis (d. i. „Oxydatiousstnfe” Ijei binaren Verl)indnngen, „Sünre: Ba&e-Velhaltnis’' bei Salzen) AA'erden dnrch die Kategorie ,.Ab- telhing” A-oneinander getrenut. In je eine Abteilnng gehören alsó die binaren Verbindnngen gleieher Oxydatiousstnfe oder Salze glei- ehen Absattignugsgrades. In dér Kategorie „Unterabte'dung” sind die Salze gleichAver- tiger Kationén zusammengefasst. Es kommen alsó in eine Enter- abteilnng jene Gruppén, Avelche dieselbe Salztype enthalten iind nur in dér Zngehörigkeit dér Kationén zn A’erschiedenen Rei- hen des i)eriodisehen Systems oder im IvristallAA'assergehnlt A'oneiu- iMineralsysteinatologisehe Studien, III. 85 andern alnveicheii. lm Systeme spicden i'olfíende Uiitorabtoilmi- gen Kolle: a) Salze I-wertiger Kationén, b) Salze 2--\vertiger Kationén, c) Salze S-wertiger Kationén, d) Salze 4-wevtiger Kationén e) Salze (i-\vertiger Kationén, f) Salze 1 +2-wertiger Kationén, g) Salze 1 + 3-Avertiger Kationén, h) Salze 2+2-wertiger Kationén. U Salze 2-r3-'\vertiger Kationén, j) Salze 2 1-4-wertiger Kationén, k) Salze 2 rd-wertiger Kationén, J) Salze 3+4-Avertiger Kationén, m) Salze l+24-2-’\vertiger Kationén, )>) Salze 1 — 2+3-wei'tigci‘ Kationén. Diese I'nteialdeilnngen treten natürlicdi nielit allé in einer jeden Abteilnng anf, ineistens o’scheinen dérén nnr dreie bis í'nnf. Von den einfacdien Salzen sind ain banfigsten die mit a), h) nnd c), von Do])pelsalzen die mit f), g) nnd i) bezeiebneten Knterabteilun- gen vorznfinden. Die bekanntesten Bansteine alléi’ Systeme bibién die „Gnip- pcn”. Diesel’ Kategorie kommt im Allgemein derselbe Inhalt zu, den sie schon seit lángé her besitzt. Einander entspreeliende ivas- serfreie nnd wasserhaltige Verbindungen, bzw. Anbydride nnd Hyd- rate sind in anfeinander í'olgende Gruppén zu trennen; venn es zwischen den Hydraten mebrere Hydratationsstnfen gibt, von wel- ehen sich eine oder mebrere wohl definierten isomorphe líeilien ans- zeiehnen, so verden sie je naeb Bedarf in zivei oder mebrere Grup- pén geordnet, vie es die. Beispiele in Tabelle TV. zeigen. Die Kategorie „U lüergnippe" spielt nnr im Palié dér Poly- morpliie eine Eolle. Jede isomor]die Beibe bibiét eine Untergruppe. Obwolil die Kolloidé diesellie Gitterstruktnr besitzen, wie die ent- sprechenden kristallisierten Alinerale, so erseheint ikre Einteilnng in eine besondere Pntergrniipe doeh für angezeigt, weil die Kolloidé so-wohl in cliemiselier, vie in physikalischer Hinsiebt oft stark ab- weichende Eigenstdiaften zeigen. Im Falle vöm Polymoi’pbie z. B. zeigen die versehiedenes Gitter besitzenden Kolloidvorkommnisse viel grossere abnliclikeit zneinander, als zu den entspreehenden makrokristallinen Modifikationen. Dér Inhalt dér Kategorie ,Arf’ nnd ,Vnterart' geht aus dérén Definition (21, 112) lieivor nnd benötigt keine weiteren Znsiitze. Obere Cdiederung. Die obere Gliedernng einiger Systeme bringt íTabelle I. Dér Vergleich dicsér Beis])iele ermöglicht die leiehte Entdeekung ihrer Inkonseqnenzen. 83 G. Vavrinec'z Dana (3) teilt sowohl die Sehwefel-, wie die Sauerstoffver- biuduufíen in je zwei besondere Klassen, wol)ei aber die Spinelle nnd Snlfoferrite zn den eint'acben Oxyden bezw. Snlfiden gestellt wnrden, ol)wohl dieselben naeh dór (nicdit einmal ganz ncnen) Aiif- fassnng für Salze gelten; dieselbe Einteilnng erscheint aiich bei Dana — Ford (4). Die weitere Anl'teilnng geschieht hanptsáchlich (jedoc'h nicbt übcrall!) nach dér An- oder Abwesenheit dér Elemente des Wassers, ob’wohl dics keinen grnndlegenden Unterschied be- dentet. Die líeilienfolge nnd Griippiernng dér Oxosalze ist ganz regellos. Bei K 1 o c k in a n (.0) ist die Hanpteinteilnng (in fünf Klas- sen) sehr einfaeh nnd klar; dies wnrde dureh die Znsamnienfassiing sanitlicher snifidiseher, bzAv. oxydischer, haioidischer Mineralien nnd organiseher Verbindnngen zn je eine Klasse erreieht nnd scbenkt (leni System ein übersichtliches, einfaehes nnd sehr testes Gerüst. Das neneste System K 1 o e k m a n n — R a m d o h r ( 10) ent- liehrt diese A^orteile. Die Sanerstoffverbindnngen wnrden hier anf 3 Klassen vertei) t nnd die Haloidsalze dazwischen geschaltet, wo- dnreli die Einteilnng locker nnd sehwer begründbar geworden ist. Die Aveitere Einteilnng des alteren KI ockmiinn f-ahen Systems ruht anf praktischen Gesichtspnnkten nnd bietet deshalb kein Vorbild für nnsere ünterteilnng. G o s s n e r’s (fí) System seheint — elien wie seine Mineral- definition — sehr einfaeh nnd für Lehrzwecke anch geeignet zn sein. '.Nnr gehören solche Ansdrüeke, wie „gewöhnliche Sanren”, „gewöhnliehe Metalloxyde”. nicht in ein exaktes System. Die Anf- teilnng dér Oxosalze in „Silicate”, „Verbindnngen verschiedenwerti- ger Oxyde” nnd „Oxysalze gewöhnlieher Sanren" (ist denn die Kie- selsanre nicht genügend „gewöhnlich” ?) ist alles, nnr nicht ein- wandfrei. Das Verschieben dér Klasse dér Elemente anf den vierten Platz ist ans methodisehen Gründen verfehlt; ein System sollte vielmehr mit den einfachsten Einheiten beginnen, Avie es nicht nnr die biologischen Systeme, sondern soznsagen samtliche klineral- systeme tnn. Die ganze Schar dér Snlfosalze ist in eine einzige Grnpiie znsammengedrnngen, wogegen die viel wenigeren einfa- chen Snlfide anf sieben Grniipen verteilt wnrden. Das G rőt h — M i e 1 e i t n e rsche System (7ú ist von allén angeführten das nenziütlichste; Avcnn anch nicht elem p]rscheinnngs- jahre nach, sondern wegen dér Berücksichtignng hentiger Anschan- nngen in dér detaillierten Einteilnng. Nnr sind hier Avieder die Snlfosalze in eine einzige U nfcrklasse znsammengedrangt Avorden, AA'ogegen di(> Oxysalze fünf ganze Klassen erhielten. Die feinere Einteilnng enthiüt anch Inkonsecpienzen, so beginnen z. B. die mei- sten Oxysalze mit den sanren nnd beendigen mit den basischen Salzen, AA’ogegen die Silikate die entgegengcsetzte Reihenfolge anf- Aveisen. Die ZAA'ischenschaltnng dér Flaloidsalze zerstört das einheit- liche Bibi dér Sanerstoffverbindnngen. B n 1 1 g e n 1) a c h’s (2) Einteilnng hat Avegen dér nngeAvöhn- lich hohen Anzahl von Klassen (dreizehn), Avelche nnr A’om Ver- Füliltanl K«izh>ny Bánd LXIX. kiitct, Hcít 4— fi. fiizet. Duvn (und Dana-Ford} I. Elemente. II. Suliidé, Arsenide ele.: A. SuIfosAitrcn, B. Sulíobtxscn. III. Sullosaize: A. Sulío arsenite, B. Sulíoarscnatc. IV. Haloidsaize: A. Wasscrírcic, B. 0^'yllaIoit^c, C. Wasscrbaltisc- V. Oxyde: A. Siliciumosycic, B Oxycic der Halbmctallc, C. Mctalloxycíc (ind. Spincllc), n. hlydrovydc. VI. Oxygensaize: 1. Carbonate. 2. Silikate. 3. Niobate, Tantalate . 4. Phosphate etc. -. Nitráté. 6. Borate. -. Uranate. 6. Sulfate etc. , 7. Wolíramate. Molybdate . VII. Saize organischer Sáuren. Vili. Hydrocarbon-Ver- bindungen. Klockmann I. Elemente. II. Suliidé, Arsenide etc.: 1. S<\urcbílclcnclc, 2. Bascnbilclciule, 3. Sulfosalsc: a) Sulfof erri t e . b) Sulfarsenite . c) Sulfarsenate . d) Sül f ostannate . III. Oxyde, Hydroxyde u. Oxysaize: 1. O.vydc u. Hydrovydc, 2. AIu minatc, Feníte, Boralc 3. Karbonáté, 4. Sulfate, Clironiatc, Wolíramate, /Molybcíale, Uranate. 5. Nitráté, Pliospliatc. Niobate ele. ó. Silikate, Titanatc. IV. Haloidsaize: 1. Eíníache, 2. DoppcIIialoicíe, 3. Ox'yhaloietc. V. Organísche Ver- bindungen: 1. Salse orj. SAurc, 2. KoIilcn%va.\zat. lelsö tagozata — Obere Cliedrrunf; ei Gossner (1ÍÍ24) I. Silikate. II. Oxyde und Verbin- dungen solcher: 1. 0.vyclc 4= vvcrtÍ3er Elemente, 2. Oxyde u. P'íydro.vyde 3' vvcrl. Elemente, 3 Oxyde 2= und 1= wert. Elemente, 4. Verb. versclncdcn= vvertiger Oxyde. III. Sullidische Mineralíen: 1-7. Oruppen eínfaclicr Suliidé, 8. Doppelvcrbíndungen von Sulíidcn. IV. GrundstoHe dér Mineralien (Elemente). V. Salzartige Verbin- dungen dér gewöhn- lichen Sauren: a) Gemische Isomorpher Mineralien. b) Saize d. gewöhniichen Metalloxyde, c) Saize dér Schwer- metalle. VAVRINECZ GÁBOR: Asváiiyrendszortaní tnmilmányok III. MincrulKyslonmloIoglRrlie Stúdión 111. igvr Mincrals!/s(cmc. Groth’Mipíeünor (lO'JI) I. Elemente (Metallide, Kar- bide, Phosphide. Nitride). II. Suliidé und Sulfosaize: A. Suliidé d. Alelc\[loidc, B. Sulfidc d. Mctalle, Sulfosabc: a) Sulíoferrite . b) Sulfarsenite. c) Sulfarsenate. d) Sül f OS tannat e . e) Verbg. von Sül ■ fostannaten mit Sulfostibiten. III. Sauerstoffverbmdungen dér Elemente: A. Oxyde, 8. f lydroxydc, t.. Oxyüulfidc. IV. Haloidverbindungen : /\. Eíníaclic, B. r)oppcIlíalogcnide, Oxybalogenidc. V. Nitráté, Jodate, Karbo- rate; Selenite, Tellurite. Manganite u. Plumbate. VI. Sulfate. Chromate, Mo- 1/bdate. Wolframate. Uranate. VII. Borate. Aluminate, Fer- rite; Arsenite, Antimonite. Vili. Phosphate-Tantalate (etc.). IX. Silikate-Stannate. X. Organische Verbindun- gen. A. Snbe org. Snurcn. B. Kolilcnwtxs^cr^lolíc. C. SAucr^loífhAltige, íuclit 5,^lz^l'tige org. Vcibín= dungen. liutUjenbach (Í92^) I. Einfache Körper. II. BInare Verbindungen A. Suliidé etc., Sulfoscxbc. B. OxysAureanliydridc. C. MctAlIo.vydc. n. Hydro.vydc. E. Halóidé. Ili Carbonate. IV. Silikate V. Titanate, Niobate, Tan- talate. VI Phosphate. Arsenate. Vanadate. VII, Antimonate. VIII. Nitráté. IX Borate X. Uranate. XI. Sulfate-Molybdate XII. Organische Saize. XIII. Hydrocarbon-Verbin- dungen Vavrincez I. Elemente. II. Verbindungen d. V. Reihe (N, P, As, Sb, Bi). III. Verbindungen dér VI. Reihe (S,Se, Te): A Einfache Suliidé, B. Sulfosaize; I. Saize V. Sáuren XjS, " X«Ss, Í. “ « - XSo, 4, - - ** X^Ss. IV. Verbindungen von Sauersloff : A Einfache Oxyde. B Oxosaize: I. Saize V. Sáuren X0O3, XOi, - X.05, X03, " X207. V. Verbindungen dér VII. Reihe (F, Cl, Br,J); A Einfache Halogenide, B Doppelhalogeníde. VI. Verbindungen dér IV. Reihe (C,Si): A Einfache Karbide u. Silícide. B Abkömmlinge dér Kohlenwasserstoffe : a ) Unversei 1 bare . b> Versei f bare . ; 1. Sauren 11. Anhydr. 2. Kster. 3. Saize, C. Inkohlungsprodukte, ]\Iiiienilsysteinatoloí>,'ische Studieii, III. 87 iiadskyschen System mit 15 Klassen übertroffen wird, eiue scdnvere Übersicht. Es felilt aucdi daher dér Eindruek dér Einheitliehkeit, Einfaeliheit und Selbstverstiindifíkeit. Die Oxysalze bilden ueiin un- abhan^ig'e Klassen, die Suliidé sind dagegen samt den Snlfosalzen, einfachen Oxyden und Haloidsalzen znsammen in eine gemeinsame Klasse (dér „binaren” Verl)indnngen) znsammengezwnngen. I)as Gernst niiseres Systems, von den angeführten Wider- sprüchen íréi, die Vorteile dieser Systeme jedoeh benützend und vereinigend, ist, nel)en die vorigen Systeme gestellt, ebenfalls in Tabelle I, zn ersehen. Die Anzahl dér Hanptklassen ist hier seehs, nachdem versnchsweise eine nene Hanptklasse mit den Verl)indnn- gen dér Elemente dér V. Hanptreilie (N, P, As, Sb, Bi) anfgestellt wnrde. Ohne diese sind insgesamt nnr filnf Hanptklassen zn findeii und es ist doch möglich, das ganze Matéria! dér iNIinerahvelt voll- stiindig und folgerichtig einznteilen. Die Reihenfolge dér Hanptklassen passt sieh, verni wir nach den Elementen die Selnvelelverbindnngen behandeln, gewissermas- sen dér Tradition an. Eine dem i)eriodischen System entspreehende Reihenfolge wiire: Elemente, Kohlenstoff- und Silicinmverbindnn- gen, Stiekstoffverbindnngen (samt Arseniden, Antimonid^n, Bismn- tiden), Sanerstolfverbindnngen, Selnvelelverbindnngen (samt Sele- niden und Tellnriden), sehliesslich die Halogenide. Est ist aber in jeder Hinsicht .vorteilliaft und begründet, die Hanptreihenfolge dér meisten iilteren Systeme znbehalten und naeh den Elementen die mit denselben olt genieinsam behandelten Nitride (Pho.sphide, Arsenide ete.) und die mit vorigen in vielen iVh'rkmalen alinliehen Suliidé folgen lassen, die Kolilenstoffverbindnngen dagegen anf das Ende des Systems zn verlegen. Dadnreh wird niebt nnr dér Tradi- tion, sondern aneh minerogenetisehen Tatsaeben bedentender Ein- flnss gewahrt. Die erste HauyfkVií^fíe entbiilt die einlaelien Mineralien, alsó die gediegenen Elemente, ikre isomorphen Mischnngen und Legie- rnngen. Diese bilden den natürliehsteii Anfang des Mineralsystems, veil allé anderen Minei'alien V'^rbindnngen dér Elemente darstellen. Mit Ansnalime von Gossner beginnen aneh allé Angeführten und die meisten nbrigen Antore, von deimn noeh Xanmann (/‘D hzw. X a n m a n n — Z i r k e 1 ( 14), T s e h e r in a k ( í!)) bzv. T s e h e r- m a k — B e c k e (20), H i n t z e (8), und D o e 1 t e r (,)) genannt s-^ien, mit den Elementen. Es pflegen die Amalgame, Karbide, Silieide, Xitride und Phospbide allgemein aneb bei den Elementen angelührt verdén. Die Amalgame als (leste) Lösnngen dér iMetalle ineinander, gehören tatsaehlieh hierher, aber die Xitride und Phospbide passen hesser mit den Arseniden znsammen. Aneh die Kaidiide und Sili- eide gehören niehr in eine besondere Klasse, vo aneh die „Wasser- stcffkarbide” und dérén Abkömmlinge ihren Platz linden; venn aneh die Bildnngsveise dér iMineralien für das System nieht von ansschlaggebender Wiehtigkeit ist (21, 108 — 109), so ist doch nieht ganz nebensüehlieh, dass Kohlenvasserstoffe aneh anf nnorgani- 88 G. Vavrinecz schem Wege entsteheii kőimen und iii vulkaniscdien Gasen, Koineten- sclnveifen auch vorkomnien (s. spater). In dér ziveíten Hauptklasse fneu] wurden die Xitride, Phos- phide, Arsenide, Antiinonide und Bismutide vereinigt. Die Anfstel- Inng dieser Hauptklasse nnterstntzten folgende 'Tatsahen: 1. As, Sb, Bi gehören in eine andere Beibe des periodischen Systems, als S, Se, Te; es herrsehen alsó andere stöchionietriselien Yerlialtnisse, andere chemisclie Eigenschaften, andere lonenstruktnren und -ab- inessungeii. 2. Es besteht, wie liieraus folgt, auch keine wirkliclie Isomorphie, folglich existieren keine Übergange zwisehen Arseniden und Suliidén, -welclie walire isoinorphe Gemiscbe waren (selieinbare Ausnahinen s. demnachst). 3. Es gibt keine, den Sulfosalzen analó- gén Doppelarsenide, bzAv. niclit einmal solehe Sulfosalze, in denen dér Schwefel auch nur zuin mindesten Teil durch As, Sb oder Bi isomorph ersetzt Avare. Jene Argumente, welche die bisherige Zusammeufassuug dér Suliidé (Seleiiide, Telluride) und Arsenide (Antiinonide, Bismutide) scheiubar begrüudet habén, sind iolgende (von ausseren Merkmaleu, ■wie genieinsames Aiiitreten, IMetallglanz etc., abgesehen) : 1. Die Existenz dér Alabandin — Kanéit-, dér IMillerit — Breithauptit-, dér Pyrit — Cobaltit- und dér Markasit — Löllingit-Beihe; 2. die Existenz des Xagyágits und Lautits. Das Cheniismus dér zwei Letztereii ist noch liei Aveitem nícbt auigeklart, so dass ihneii in dieser Hinsicht keine BeAveiskrait zu- kommen kann. IMit den übrigen A’ier Beiben niüsseii A\ir iins aber iifiher besebaitigen. Die hier in Betracht kommenden Glieder der- selben sind in Tabelle II. zusammengestellt. Bei strenger Beurteiluug iindeu Avir, dass die óit ahnlicbe Striiktur dér entsprechenden Suliidé und Arsenide noch kein genügender BeAveis dér Isomorphie ist, solange nicht in jeder Gruppé Hischungsglieder aiiitreten. Dies ist in Bezug aui Homogenitat, Kristalliorm und Zusammeiisetzung nur bei dér scbeiubar stetigen IMarkasit-Arsenopyrit-Löllingit-Beihe dér Fali, aber auch die hier- her gehörenden ZAvisehenglieder (Kyrosit, Lonchidit, Metalonchidit, Geyerit, Pazit) entbehren liocli den sichern BeAveis dér A'ollstandi- geii Homogenitat. Von allén übrigen Arten und Enterarten sind die gut deiinierten Vorkommnisse in Bezug aui den Ersatz des ScliAveiels keine ZAvisehenglieder beliebiger Ziisammensetzung, sou- dern selbstandige (Doppel-^ Verbindungen mit dem nahezu genaiien, konstantem Verhaltnis S : (As,Sl),Bit =1:1 (kleinere AbAveicbuiigen köniien als Folge analytischer Febler und scliAver entiernbarer Beimeiigungen betrachtet Averden). Andererseits erleiichtet aiis dér Tabelle die Avicbtige und aui- íallende Tatsache, dass die Kationén ausschliesslich durch die Ele- meiite dér VIII. Beihe des periodischen Systems (Fe — Pt-Griippe) A-ertreten sind. Diese Eleniente uelimen Avegen ihrer besonders viel- facben, leicht veranderlichen Wertigkeit und anderer Eigeiischai- 89 II. TÁBLÁZAT. _ TÁBELLE II. Szulfld — arzeuki ásvániíjok. — Sulfkl — Arsoikl Mincralleu. Mífieialname Zusammensetzung Kríslalle Raumgruppe Álabaiulin MnS vég-, tetartoedrisch 0 Blunieiibaehit Mii(S,ás) Ás nur in Spureu! 1 Kanéit MnÁs 7 Colusit (Cu, Fe, Mo, Sn) 4 (S, As, Te) 3_4( ? ) isotrop (í) Pyrrhotin FeS dihexag. bipyr. Ferroai’senid FeÁs 1 Millerit NiS trigonal heniiniorpli Nickelin NiÁs dihexag. bipyr. Arit Ni(Sb,Ás) Breithauptit XiSb dihexag. bipyr. Ferrocobaltit (Co,Fe)SAs reg. diakisdodekaedriscli Cobaltin CoSÁs „ tetartoedriseh Gersdorffit NiSÁs Willyamit (XnCo'SSb diakisdodekaedriseh Koryinit XiS(As,Sb) Ullmannit XiSSb „ tetartoedriseh Kallilith XiS(Sb,Bi) „ diakosdodekaedrisch ]\Iarkasit FeS. roinbisch bijiyr. Überg’ange FeS(As,S) 1. Arsenopyrit Ft Sás •> •» tTbergiinge Fe(S,As)As Löllingit FeAs. Gudmundit FeSSb »» ■ < Danait (Fe,Co)SAs 1 Glaukodot CoSAs 99 Glaukopyrit (Fe,Co)SAs.Sb) 99 ’9 Álloklas (Co,Fe)S(As,Bi) 1, Safí'lorit CoAs. 99 '9 Raminelsbergit XiAs, 99 ‘9 Wolfacliit NiS(As,Sb) 99 ‘9 D 4 tih c D 5 3v 4 (ih D 4 61i T4 T4 Vf,loder V 12 h V 13 h V I, oUer V V 13 h V 11 h 90 G. Vavrhuez teli cinen Sonderplatz iin peviodischen Systeni ein. Dadiirch, dass sie iin (iitter ilirer Verbindiiiiííen (z. B. Snlfiden) das Eintveten von Atomén strnklnid'!-eind''r Kleinente znlassen, entsteht dér Vorscheiii einei' Isoniorpliie (les Selnvefels mit den Arsenmetallen, die aber veder in elementarem, noch in verlmndenem Znstande existiert und in Verbindiinfíeii theoretisch aneli als nnmöfílich ersclieint. Ben teli (1) nnterzofí diese Frajíe einer nalieren Untersii- chniifí 1111(1 fand, dass es zAviselien den Suiriden, Arseniden und fíe- mistliten Snlfid — Arsenid — iMineralien keine Isomoridiie gibt. Bie entspreelienden Snlí'ide mid Arsenide sind nnr von iilinlielier Strnk tnr und Kristallform, ölnie dass zwischen den teilnelimenden Anio- nén eine cheniisehe Analofíie vorlianden varé und somit ist ein Kri- térium dér lsomor]iliie nicdit erfiillt. Die Verbindnngen (les iryinis IMeSAs sind als Doppelverbinduiifíen zn lietraeliten. Tn (lem Falle, dass das Vei'lialtnis S : As von 1 : 1 abweielit, ist di(> entsprecliende Sclnvefel-. lizw. Arsenvcrbindniifí als feste Lösiiiifí in iNIeSAs vor- lianden. Diese Festsetzniifíen fussen lianptsiielilich anf den kristallo- íírapliiselien Konstanten und erstrecken sich anf die drei vichtig- sten Keprasentanten dieser Type: Arseno])yrit, Cobaltin, Glaiikodot. Die Glieder dér Dyskrasit — Doineykit Gruppé habén anch niclits mit den Snlfiden géméin; sie bestehen grösstenteils aiis Ver- bindnngen dér 3- und 5-vertigen Arseninetalle mit einwertigen Me- tallen. Die bislier üblicdie Benennnng „Gruppé dér Síibsnlfide” hat keinen Griind, ist dnrchaiis falscdi und irrefnhrend, da ihre Mit- glieder veder „snb”, iiocdi ,, Sül fid” sind. Die angeführten Tatsacdien beveisen vohl zn Genüge die iXot- vendigkeit dér Aufstelliing dieser Hauptklasse. Diese Haniitklasse enthalt nnr ‘une Klasse und ihr Aiifban mag dér iXenheit végén in (Tabelle III. etvas aiisfiilirlicher vorge- hildet v(^r(len. Wollten vir sanitliehe, anders eingeteilte biniire Ver- bindnngen dér Stickstoff — Arsengriippe anch an diesem Őrt des Systems anfnhren, dann kamen nnr iioeh die Sanerstoff- und Sehve- felverbindnngen hierher; diese sind iiii Anhang dér Gabelle zusain- niengestellt. Wenn anch diese Oxyde und Snlfide Rolle an den ent- sprechenden StelDn des Systems spielen, so ist diese Zusamnienstel- Inng nicht überflüssig, veil durcli dieselbe einige interessante und lehrreiche (jedocli selbstverstandliche mid theoretisch ervartete) Strukturvervandtschaften dargelegt verdén. Oli diese Haiijitklasse eine Znkmift habén vird, steht offeii. Sie hat allerdings iiiehr Berechtigmig, als W h e r r y’ s (22) Klassi- fikation, velche ansser den Arseniden sogar die Xitride, Silicide mid Karbide (sanit den Kohlenvasserstoffen!) in die Klasse „Siilfi- discher Mineralien” einreiht. üiisere nene Hau]itklasse gestattet eine gesonder te, zusammenfassende Darstellmig dér Nitrid — Arse- nid — Mineralien, die in mehreren Hinsichten ja doch eng zii ein- ander gehoren. Die (hitte Hnuptklas.se enthalt die Snlfide sanit den Seleniden 1111(1 'Telliiriden. Sie ist iiii Gegensatz zn den anderen Antoreii nicht in drei, sondern nnr in zvei Klassen aufgeteilt: einfache (biniire) Földtani Közlöny Bimd LXIX. kötet. Heft 4— rwiisserstt>ff H,P (neu) Doniri/kif-Di/iiskrasilnruppr (Cu-Rnhr ): Wbitneyit Cn,As. (’u Doineykil Cn,As Stiliiodoineykit Cu,(AH.Sb) Mcihawkit (Cii.NiCo),As Huntilith Ae,As Cbunarfillit AffjtAR.Sb) Dyí»kraRÍt Ae,Sb Chileiiit Ap,Bi, Atr Srlirvibrrsitpriippr (Ff’-Rrilif'): (neu) Sidireibersit Fe,P nieiUTÍt Ni,As IV. Abteilung: Type RsXa: Síjli'csfritfjnippr (Fr-Rrihr): (neu) Sylvestrit Fe,N., V. Abteilung: Type R2X: MiildnnUiinijijM- ((’u-7?PÍöf’); Kewoenawit C’n.As Maldoiiit AuJli VI. Abteilung: Type RX: Cyf>n{jnii)i)r (C-Ri'ilirf: Cynii Brrminiiptilf/riippr iFc-Pidhc): Kanéit Eisenarsen Niekelin Arit lireitliauptit (CN)s MiiAs FeAs NiA« NHSb.As) NiSl) (neu) (neu) VII. Abteilung: Type RX2: \(iyi/áljit!irii}>iir (Cu-Iirilír): Lantit CnSAs N.icyAtíit (Pb, Au.) (S.Te.Sb), ('lilnanlliií-LoUi Ily Unni! pc al Reouliie Reihe : Ar«s(Miofcrrit FpAs„ Chntluiiiiit (Ni.Fe)Asj, Chlonnlbit Ni.As, Sperrylitli PtAs, (Fr.Iioilír, isodhiiorpli): III Rll0lllll!sc^e Rellír Oeyerit, Pazit, FeSAs, F.A-i. LölliiiKÍt FeAs„ Leukopyrit (Fp,Co).(As,SI>). Safflorit (€o.Fe)As, Hamnielsberíjit NiAs. ArscnnpijrU-Cohnltinnruppr (Fr-RrUic in Dopjiidrerb. mit Siilfiil. isodimorph): il Reouliie Rtilie. bl RtiomtiisciK Reihe: FeiToeohnltit((^).Fe)S.\s Lonchidít FeS.. FoSA> Cobaltín CoSAs Arsenc‘pyrit Ft-RAs G?rsclorffit NiSAs Giulimuidit FcSSb Korynit NiS(AsSb) Danait (FeCo)SAs Willyaiii lit (Ni.Co)SSb Gluukodut (Fe.Co)SAs Ulltnannil NiSSI) Glnkopyrit (Ft'.Cr)S(As, Kallilith NiS(Sb.Hi) Alloklus (Co.l-VlSíAs. Wolfaehit NiS(As.Sb) Vili. Abteilung: Type RXs: SkutfcTudityruppc (F<‘-Rfilir): Skutterudif CoAs, Bi-Skutterndil Co(As.Bi), Ni-Skutt(*nidit (Ni.ColAs. Anhang. Abteilung RzX: Stirkstoffdioxyd NO.. (neu) Cervautit Sb,0, Abteilung Ra X 2: IReguliie Reiiiel IH/iofliliitcli-inoiioliliiie Relliel : lliloonale Rtibel . Ar.>u'n()Htli As^O, Claudetit As^O, Tetradyroit Bi.Te.S Senannonitb Sb^O^ Auripiginoiit A^ i,S, Vali’iitinit Sb,ü, Antimnnit Sb,S, BisniU Bi.O, Bismutinit Bi.S, Freiizelit Bi(Se.S), Guaimj uatit Bi.Se, Abteilung RX; Realgar ArS Abteilung R3S4: rj- und /‘»-l)Íumrphin* As,R, • Rxisteuz bestátiiit durcli Rclinllcr und Kronner (//). i\iii:eral.systeniatolof>'ische Studieii, III. 91 Suliidé mid zusaimiiengesetzte Verliindímgen dersellien (Sulfosalze). Die Klasse dér einíaeheii Suliidé ist reiu uaeh dem stöchiouietri- schem Verhaltnis geordnet, da die Begrille „Siiuerbildend” uud seiibildeud” iiicdit exakt siiid; die Miueralieu dér zu deu „ba.sischen Suliidén” gereihteii Pyrilgrupiie z. B. erscheiueu iiie als Sullobaseu, sie besitzen vieliiiehr (als Sesquisullide) eineii sauren Charakter. Ebeuso kanu maii z. B. iin Ktuilgar und lliiiiorpliiii (11) keiiie Siiii- ri'aiiliydride erliliekeii, da dérén Salze zűr Zeit iiiibekaiiiit siiid. Diircli das Aiilstelleii dér II. Hauptklasse ist die Klasse dér einlaclieii Suliidé viel klarer, übersielitlielier und reiiier gewordeii: die gaiize Hauptklasse gewami jeiie bisher lelilende Eiiilieitliclikeit, Avelclie bei deu übrigeii Hau])tklassen lierrseht. Die Klasse dér ziisaiiiiiieiigesetzten Suliidé, ist nacdi steigeii- der Oxydatioiisstule des Aiiioiis in ITnterklassen eingeteilt, dérén Gliederiing sieli lolgenderinassen gestaltet: a) U nferklasse: Ahkömmlinge dér Saureanhydride X.,S. íneu) I. Ordnung: Sullocyanate. (neu) b) Unfcrkimse: Abkötundinge dér Sdureanhgdrlde X0S3. 1. Ordnung: Sullolerrite, -nickelite, -cobaltite. 2. Ordnung: Sullnarsenite, -antinionite, -bisinulite. c) Unterklasse: AbköwmUnge dér Sdiireauhgdride XS... 1. Ordnung: Siillogermanete, -stannate. d) Unterklasse Abkönnnlinge dér Sdureanhgdride XM-^. I. Ordnung: Siilloarsenate, -vanadate, -antinionate. Die einzelnen Ordniingen sind naeli Siiiiregrad in Enteroi'd- niingen und Abteiliingeii einget«ilt; innerlialb dér Abteilungen lol- gen ziierst die einlachen, dann die Dopiielsalze (gemiiss dér eben angegebenen Eeilieníolge dér Unterabteilungen). Die i'ierte Hauptklasse enthiilt sanitliclie SauerstoIIverbindun- gen: Oxyde (Hydroxyde) und Oxosalze. Die grössere Anzalil dér aiil- gestellten Kategorien erinöglieht, dass das ganze liierliergeliörende Matéria! in eine einzige Hauptklasse mit bloss zwei Klassen zii- sammengelasst werde. Die Aulteiliing ist analóg mit derselben dér dritten Hauptklasse: Die erste Klasse unilasst die Oxyde, geordnet naeh steigender Oxydatioiisstule, oh ne Rüeksicht aiií sauren oder basischen Charakter; die Teiliing dér Oxyde aiil saure und liasische ist wegen dér Existenz indillerenter Oxyde (Wasser) und solcher amplioteren Charakters (B, Al, Fe, Sn, Ti, Sb, U, etc.) niclit durcli- lülirbar, aber aiicli iinnötig. Die Oxosalze erhalten lolgende Ein- teilung: a) Unterklasse: Abkönnnlinge dér SdureanJigdride ATOj. 1. Ordnung: Borate, Aluininate, Clironiate, Ferrite. 2. Ordnung: Arsenite, Antiinonite. b) Unterklasse: Abkönnnlinge dér Sdiireanhgdride XO,- 1. Ordnung: Karbonáté. 2. Ordnung: Silikate, Titanate, Zirkonate. 92 G. Vavriüff^ 3. Ordmiiifí: Staimate. Plumbate, ^Mangauite. 4. Ordiuing: Sulfite, Seleiiite, Tellurite. c) Unferklasse: Abkömmlinge dér Sdureanhydride X0O5. 1. r)rdnuiig: Nitráté, Chlorate, Jodate. 2. Ordnuiig: Phosphate, Vanadate, Arseiiate, Antimonater Xiobate, Tantalate. d) Unferklasse: AbkönnuUnne dér Sdurefinhydride XO3. 1. Ordnung: Sulfate, Chromate, Selenate, Tellurate. 2. Ordiiimg: ]\Iolybdate, Wolframate, Pranate. e) Unferklasse: AbkönnnUnge dér Sdureanhydride XM- (neu) 1. Ordnnug: Perelilorate, Perjodate. (neu) Die weitere Einteilung dér Ordnungen geschieht — mit Aus- nabme dér Silikate — uach denselben Priuzipien, wie die dér Sulfosalze. Die Silikafe uehmeu iu dér Natiir eiiie Sonderstellung eiu. In dér Elitté dér ersteii Periode dér Elemeute, wo die sinkende Basizi- tíit und sinkende Aciditat zusaniinentrifft, steht ein Eleinent, dér Kohlenstoff, dér infoige seiner Fiihigkeit, Ivetten und Xetze zn bű- dén. eine ganz besondere Eolle spielt und in dér lebenden Xatnr waltet. Das daranf folgende Element in derselben Keibe, das Sili- cinm, besitzt im Verbande mit Sanerstoff ebenfalls stark ausge- priigte Xeignng znr Bikiniig von Ivetten, Eben- und Kaiimnetzen. Hierdiirch ist geine ganz enorme Eolle in dér leblosen Xatiir be- stinimt. Diese Tatsaclie erlieischt aiich eine besondere Betraclitiings- iind Behandliingsweise. Die Silikate reiu meclianiscli nacli Saiire- grad zn griippieren íviire eben so verfelilt, als eine Einteilung naeh Wassergehalt oder uach dér Wertigkeit dér Kationén. Wer solclie Einteiliingeu dnrclistiidiert, oder versiiclit hat, solche znsammen- ziistellen, dér miiss im Besitze dér lieiitigen Erkenntnisse die E"n- vollkommenheit eines derartigeu Silikatsystems erkennen. Die ein- zige aiissiclitsvolle und erfolgverspreeliende Griippieriing ist hente das (.iedeufalls noeli niclit vollstiindige) System von B r a g g und X ár ay — Szabó (12) aiif Grnnd des Kieselskeletts. Die mehrorts iibliehe Ziisammenfassiing dér Sulfate (Chro- mate, Selenate, Tellurate) mit den iMolybdaten und Wolframaten selieint diirch die Untersuchiingen von T r a 11 b e (18) noch nicht geniigend begründet zii sein. Ein Isomorphismns zivischen den Sal- zen dieser zwei Sáiiregriippen ist nnr bei einigen kompliziertereu Doppelsalzen erwiesen und bei solchen Fallen kaim sicli aiich dér fönn- und strnktnrbestimmende Einfliiss dér grosseu Molekel aiif ihre kleineren Bestandteile gelteiid maciién (vie bei Apátit — Siilfat- apatit — Karbonatapatit oder bei Sodalitli — Molybdosodalith — Xosean — Hanyn — Lasnrit). Ferner besteht die 'Tatsaclie, dass znr Zeit kein röntgenograpbischer Befiind für eine Striiktiirverwandtschaft zwi- schen den Siilfaten und den entsprechenden Molylidaten oder Wol- framaten spricht. Die Ziisammenfassiing dieser zivei Ordnungen kaun spáter noch erfolgen, momentán erscheint aber die Abtrenniing. ?íiiioralsysteniatologisc'lie Studisn, III. 93 dér iMolybdate und Wolframate samt dér Uranate von den Sulfaten. Chroinaten (ete.) noch für angemessen. In dér fiinffen Hauptklasse folgen die Halogenide, nnd zwm- in zwei Klassen: die erste Klasse enthalt die einfaehen Halogenide (naeh Wertigkeit des Kations geordnet), in dér zweiten Klasse fin- den Avir die znsaniinengesetzten Halogenide, alsó l)oi)i)ellialogenide nnd Salze dér Halogenosanren. Die Oxy- nnd Hydroxy-halogenide werden, als Abkömmlinge dér normálén Halogenide (Cl — > OH), den entspreclienden Gruppén angesehlossen (s. 'Tabclle IV.). Die Avei- U nterahleíluyui uorvtaler Pliospliafe mit 2-wcrfi(jc>i Kationén : 1. Berzeliitííruppe (Avassert'rei Salze dér II. Haiipt-, Xeben- u. Erg.- Reihe). ^ 2. Roselithgruppe (obige Salze mit < 8 IMol. Kri.stallvA'asser). I). VÍAdanitgriippe (dieselben mit 8 H,ü). Unlerahteilioig normaler Sulfatc von 2-werti(jcn Kationén: 1. Anliydrit-Barytgruppe (wasserfreie Salze d. II. Haupt-, Neben- u. Erg.- Keibe). 2. Gypsgruppe (Salze d. II. Haujitreihe mit Wasser). 3. Kieserit — Chalkanthitgruppe (Salze d. II. Neben- n. Erg.-Reibe mit 1-6 H,0). 4. Epsomit — Melantei'itgruppe (dieselben mit 7 H.,0). Unterahteiiung dér Halogenide von 2-wertigen Kationén.- 1. Fluoritgruppe A\mssert'rei). 2. Bischoffitgruppe (mit Kristalhvasser). 3. Penfielditgruppe (mit Oxyd). 4. LanrioJiit — Atacamitgruppe (mit Hydroxyd). ."). Atelitgruppe (mit Hydroxyd und Kristalhvasser). tere Gliedernng dér znsaminengesetzten Halogenide fübrt zu folgen- der Aufteilnng: a) Unterklasse: XHlgo-Abköinmlinge, 1;) Unterklasse: XHlgg-Abköinmlinge, c) Unterklasse: XHlg^-Abkömmlinge. Die Anfteilnng dér Doppelsalze erfolgt nacli Basizitiit; zniii Beispiel sei das Gerüst dér 1. Unterklasse angeführt: I. Abteilnng: Verlnndnngen naeh dem Typus DoX^Hlgg, TT FTXHl*'' A-L. 99 99 99 99 99 J.X u. V X X 1 ^ 3 9 TABELLE IV. III. IV. 94 G. Vavriuecz In clie IV. mid V. Hanptklassen gehören viele ^Mineralien, ■\velche stets Hydrat- oder Kristalhvasser enthalteii. Dana sah in dieser Eigenschaft ein wiclitiges Teilnngsmerkmal, dein wir nicdit beipflicditen kőimen. Eine derartige Einteilnng ist anch iiicdit fol- gerichtig mid eiii’wandfrei dnrchführbar. Deshalb wird anf etM'aigen Hydroxyl- Ijezw. Wassergebalt nnr bei dér feineren Gliedermig Eüeksicbt genoninien mid zwar in soleher Weise, dass anf die Gruppé dér wasserfreien iNIineralien die Gruppé dersclben Verbin- dnngen mit snbstitnirendem Hydroxyl, dann die Gruppé mit Kris- talhva.sser folgt. \Xo die wasserbaltigen Verbindnngen mehrere Hydratationsstnfen bilden, dórt können iiii Falle von vorbandenen, sicb anszeiehnenden isomorpben Reiben dieselben beransgeboben mid in besondere Gruppén gefasst Averden. Dies soll in Tabelle IV. aiii Beispiel drei versebiedener Unterabteilnngen gezeigt werden. Es giebt eine grosse Aiizabl Mineralieu, Avelebe mebrere Anio- nén enthalteii. Solche finden sicb soAvolil zAvischen den SeliAvefel-, AA’ie bei den Sanerstoff- mid HalogenA’erbindnugen. Die Einteilnng derselben kaim i'iicbt ganz obne Willkür erfolgen mid geschiebt aiii zAveekmassigsten mid cinfacbsten in folgender Weise: Snlfid mit Oxyd (Oxysnlfid) : Snlfosalz mit Oxosalz: Oxosalz mit Halogenid: geniiscbte Oxosalze: als beendigende Gruppé aiii Eiide dér Abteilnng dér entspreehen- den Snlfide. die einzige bierher gehöreiide Art (Tyrolitb) AA'ird bei den Oxosalzen angefiilirt. bei den entsprecbendeii Oxo- salzen. finden ibre Einteilnng bei dér Ordnnng desjenigen Aiiious, AA'eleher eber an die Reihe koniuit, jedoeh mit Ausnahme dér Heterosilikate, die sanitlich bei den Silikaten ihren Platz babén und dér Heterokarbonate, AA’elebe meistens bei deui ande- ren lieteiligten Anion eingereiht siud. Die sechste Hauptklasse nnfasst samtliehe KohlenstoffA'erbiii- dmigen. Die Einteilnng AA'eieht von derselben dér Amrigen Hanpt- klassen etAvas ab, Avas seinen Grnud in dér scbon erAA’almten Sonder- stellnng des Koblenstoffes in dér Natnr besitzt: 1. Klasse: Einfacbe Karbide mid Silieide. 2. Klasse: Abkömmlinge dér KohleiiAvasserstoffe: a) Unterabteilnng: UuA'erseifbare Verbindnngen, ]\!ineralsystematolo.íí'ische Studien, III. 95 b) Unterabteiluiifí: Vevsoifl)are Verbiuduiiííen. 1. Ordnung: Karl)oiisauren und dereiiAidiydride, 2. Ordnung: Ester, 3. Oi'diinng: Salze. 3. Klasse: Inkohlungserzeugnis-se (Hnmifikate). Die Vereiniguug dér Karbide und Silicide mit den Kolilen- wasserstofí'en hat l)ereits sehon Wherry (22) vorgeschlagen. Dér (irund liierfür liegt ansser den theoretisehen Gründen auch darin, dass Verbindnngen beider Art im Magma vorkommen (Eiseidvar- bide und Eisensilieide) und dass Kohlenwasserstorie aneh in vnlka- nisclien Gasen (íj) nnd in Himmelskörpern (Kometensclnveife ete.) naehgeAviesen wnrden. Dies ist aueh dér Grnnd dafür, dass diese Hauptklasse nieht als „Mineralien organischen Cliarakters” oder „Mineralien organischer Herknnft” benannt wurde. Die ganze obere Gliedernng des Systems lasst sieh dnrch Ver- einignng dér in Tabelle l. angelührten Kategorien mit den im Text ansführlieher vorgestellten Klassen erhalten. Ans dem so gewinn- baren Überl)lick ist ersiehtlieh, dass das Ordnen han]Asachlieh naeh ehemisehen Merkmalen gesciiali. Dies ist kein Wnnder. Die Systeme dér zwei Reiche dér Biologie habén ja aneh etwas chemisches in sich. Die Verwandsehaftsbeziehnngen lassen sieh sowohl bei den Tieren, wie aneh bei den Pí'lanzen dnreh Sernmreaktionen anfkla- ren, dessen Grnndlage in dem mehr oder weniger versohiedenen, lizw. mehr oder weniger analógén Chemismns dér Gattungen nnd Arten liegt. Es sind aber auch ausserlieh leiehter erkennbare ehe- mische Merkmale, Avelehe für geAvisse, grössere oder kleinere Grup- pén, Familien eharakteristiseh sind, z. B. die Bikiniig \u)n Chitin ( Insekfen), Caleinmphosphat (Wirheltierc), bzAv. Cellnlose (Pflanzen) als Gerüst, Erzengnng Amn Waehs (geAvisse Insekten), Terpenen (Ccniferae, U mbclUferae), Harzen, Kantsehiik (EupJiorbiaceae) ete. Hieraiis ist ersiehtlieh, dass die biologische VerAvandtsehaft mit dér ehemisehen Hand in Hand A'erknhpft ist, nnd deshall) kaim es nieht hefremden, dass in dér Gliedernng des Mineralreichs, aa'o es keine biologischen Merkmale gibt, die ehemisehen Tatsaehen, alsó die ITatsaehen des periodisehen Systems hei dér oheren nnd die Valenzbetatigiing bei dér nnteren Gliedernng nnsere hauptsaehlitdi- sten Führer im Eeiehe dér IMineralien sind. Aiif die Gitterstrnktiir Avird in unmittelbarer Nahe dér ehemiseh uachtsAun-Avandten Arten Eücksicht genommen, AA’enn AA'ir die polymorphen Verbindnngen, l)ZAv. isomorphen Reihen als zusammengehörige Untergruppen ne- beneinander stelleu. Untere Gliedennig. Die Wiedergabe dér nnteren Gliedernng soll hier niir in den hauptsácliliehsten Ziigen erfolgen. Die Kategorien Unterordniing und Abteilung sind diejenigen, die bei dér Aiifteiiiing dér salzarti- gen Verbindnngen Avichtige Rolle .spielen. 96 G. Vavriiieez lu 'Tabelle V. ist das allgemeine Eiuteilungsprinzip dér Sulfo-, Oxo- und Halogenosalze -wiedergegeben. Wie aus dieser Tabelle er- siehtlich, kommeu von den Unterordunngeii znerst die mit Sauren kleinster Basizitat (Polysauren), zuletzt die dér Orthosauren an aie I’eilie, welcher dann die Unlerabteilung dér geinisehten Salze folgt. Bei den Oxosalzen sind genniss des Auftretens nicht neutralisierter H + , bzw. OH “Gruppén, saure und basische Abteilnngen anfzn- stellen. Bei den Orthophosphaten treten isomorpbe Beiben anf, inner- halb denen die OH-Gnippe dnrch Halogén oder anderes Siiureradi- kal ereetzbar ist. Hiese Ideiben zn den „basischen” Orthophosphaten gereiht eben végén ihrer Isomorphie mit den entsprecbenden zu- sammengesetzten Hydroxy-Verbindi;ngen. Es gibt „nltrabasische” Salze, welche mehr basisches iMetall- oxyd enthalten, als das Saureradikal hanptvalenzmassig zu biliden vermag. Solehe sind zvischen den Snlfosalzen und bei den Phospha- ten zu finden und bilden eine besondere Unterordnung hinter den Orthosalzen. Für die veitere Einteilnng dér iinteren Gliedernng sind boher oben, bei dér Beschreibung dér einzelnen Kategorien und bei dér oberen Gliedernng genügende Angaben zu treffen. Xeue Mitgl'ieder des Sgstems. Die neii aufgestellten höheren und niederen Verbande sind ziiiii 'Teil bei dér Begrenznng dér Kategorien, zuni Teil bei deiii Aiif- zahlen dér Glieder bereits genannt vordeii. Aus dér Definition des Minerales folgt, dass Gase (und Dainpfe), velőbe aus deni Erdinnern aufbreehen, bezv. dérén W l- ten und Wirken sicher erkannt und ohne Zveifel festgestellt ver- dén kaim, anch in das iMineralreich zu zühleii sind (21, 111). K 1 o e Ív- ni a 11 n (.9, 3) bekennt. dass die Einschrankiing dér ^lineralogie auf den festen Aggregatzustand unvesentlieh und villkürlioh sei, da derselbe von Drnck und Warnie (alsó von lokálén Verhaltnissen) abbíingt. Diese iMeiniing fand baki ihre Bestatigung, als aus den \"ereinigten Staaten die Xachricht kain, dass beim Aufschliessen eines Gasbehalters dnrch den Bohrer das Kohlendioxyd iiiiter so starkem Druck herausströmte, dass es sich teilveise verfestigte und die Bohrung verstopft hat (23). Dér Umstand, dass die verschiedenen Gase (und Diinipfe) zuni grossen Teil miteinander geniiseht anftreten und schneller als tin- dere iMineralien von Őrt und Stelle entveichen, kaim nicht gégén ihre Anfnahme spreehen. Demgeniass finden folgende Verbiiidnii- gen eine Aufnahme in das System: /. Hauptklasse (Elemente): He, Xe, A, Kr, X, Em, H„ X„, 0„ O3, F,., Ck, Biy, T. II. líanptklnHse (Nlfride etc.): XH3, P,Hn:, (CX),. TABELLE V. TÁBLÁZAT. A szulfo-, 0X0- és halogénsók általános felosztása. — Allgemeine Einteilung dér Snlfo-, Oxo- und Halogensalze. ]\Iineralsysteinatolo8‘ische Studien, III. 97 d O) C d fl XJ O 8Z[BsiaddopuaSoiBH -f -{- + + + 1 a:>Bpofjad ‘a^BJomojaj 1 1 + 1 i 1 II ‘a;BUBJiT ‘a^BoiB^ ‘ . ip^ioiv 1 + + + 1 1 1 ajBJnpaj, ‘a^Boaiag ‘a^Buiojqo ‘aíBjing 1 + + + 1 1 1 o p'ő m o aíBiBioBX 'aiBqoiN ‘ajBuouiijuY ‘a^Buasiv ‘ajBpBÚBA ‘ajBqdsoqj -f + + 1 +- 5 9 + -t* pt — n o r “ < a^Bpof ‘a;BJOiq3 ‘a;Bjqí>í 1 1 + + 1 1 l /«— s d 5 aiuniiax ‘a^iuaiag 1 1 ++ 1 1 II ajBqranij 'a;iuBSuBp\[ + + 1 1 + + 1 o ajBuoqjBX 1 + + + 1 1 1 5 a;mouii;uv ‘a^iuasav 1 1 + + + + 1 > _ aquiojq3 ‘a;ujaj ‘a^Buimiqv ‘a^BJog + + + 1 + + + + 1 O O Q a^BUOUignB- ‘ajBpBUBA- ’ ‘a^BuasjBoy/ííS’ 1 1 1 1 ++ 1 1 ajBUUBJS- ‘aíBUBnuaSoy?7?s' 1 ! 1 1 + + 1 "ja'ja 02 c/2 ajgnrasiq- ‘aguouiguB- ‘ajiuasJBoy/ns' + i + + + + + 1 + + + 1 aguiojqo- ‘a;ujajoy/??s’ + 1 + 1 1 + 1 1 + + 1 1 e}vmsKoojjns 1 1 + 1 1 1 II uaSunii9jqv Cd o S M co o cd c -a cd o B .SS &N 00 o d C ^ cd ü E .22 o ad C C O b£ C d d i:h O O ÍU o3 J 'C cd N ^ c/2 S cd C/2 o cu cd cd 0) X 98 G. Vavrineez ///. Haupfklasse (Sulfkle etc.): H.s, (Nh;),s, cos, hcns. IV. Hauptklasse (Oxyde): CO, CO„ H,C03, no,, HX0„, SO,, SO3, H.SO3, H,SO,. V. Hauptklasse (Halogenide): HF, HCl, HJ, XCI3, CCC, SiF„ SiCl,. IH. Hauptklasse (Karhide): CH„ CH3O. Fin bedeutender Teil dieser Gase ist in dér atmospharischen Luft, in versehiedenen Schichten oder nnter gewissen Zixstanden (Gewitter etc.) vovlianden; andere koinnien in vulkanischen Exha- lationon {15, 21) oder als Begleiter A’on Qnellen vor (gleichgültig, ob sie dnrch Wasser oder Lnftsauerstoff zersetzt, l)zw. frei gemacht werden); einige entstehen bei dér Zersetznng organischer Körper oder auch gewisser Mineralien. Manche sind als gewaltige Mineral- bildner tiitig. Viele wurden in den Fixsternen, Kometenschweifen und Xebeln gefiinden. i\Iit dér Ausnahme von SiF^ (Proidonit) habén diese Gase (Dampfe) keinen Mineralnamen. Für einige wichtigere, meistens charakteristiscbe Verbindnngen sei bier gestattet, folgende Xamen vorzuschlagen: HoS = Hydrothiouit, CÓS = Tbanit (nach seinem Entdeeker Kari T h a n, 17), HCXS= Phodanit, CO = Carbonyl, CO, = IMofettit, SO, = Snlfnrosit. Es ist ül)erflüssig, samtliche neue Minerali‘^11 des letzten Jabr- zehntes bier anzufnhren. Einige wiclitige, welche zűr Aufstellung neiier Verbande führten, ferner solclie, die als Lnckenbnsser oder ans tbeoretischen Gründen nennenswert sind, seien bier aufgezáhlt: U-Galenit Plr"«S regula r Ilerzeiibergit (Kolbeckin) SnS rboinbisch Cooperit PtS tetragonal Julienit Na,Co(SCN),.8H,0 tetrag'onal Bromebit BeO dibex. pyr. Cev Jantbinit U0,.3>íH,0 rbonibiscb Galaxit MuAl.O, regulái- holoedriscb Ginorit iCa,B,,033.8H,0 monokliu Sebafarzikit Fe^Sb.Oj, ditetrag. bipyr. Austinit CaMnAsO, . OH rboinb. bispben. Lopezit K,Cr,0, triklin Vandenbramleit CuITO, . .2KH,0 triklin Limlgrenit 2CuMoO,.Cn(OH), niouoklin Bussellit (BiOl^WO, tetragonal ]\Iiiieral.syritematolo!í'ische Studien, III. 99 Natriumjodat Natriumperchlorat Natriiimper jódat Antofagastit Weberit Bismoclit Kratochwilit W alchcwit Earlandit NaJOg XaClO, NaJO, CuCU . 2H,0 Na^MgAlF, BiOOl Cis^lO iii iCbilesalpeter-Laííerstatten nachg-ewieseii (16) rhom. bipyr. monoklin tetrag'onal nat. Fluorén ÍCisIIjsOlx polyiner. Sesqniterpen-Alkohol Ca3(C^H50.)2.4H,0 krist. Ca -eitrat Ühe rfl üss i ge M i n e ra l n ámen. Es erschwert ungemein die Ansarbeitnng des Systems die grosse Anzalil solcher j\Iineralnamen, die 1. Gemischen (Gemeiigen, Verwachsnngen), 2. verunreinigteu Verbiiidungen, 3. zweifelhaften Arten (mangelhaft bekamiton Mineralieii), 4. Verwittevungsproduk- ten entspreehen. Es gibt viele Übergange zwisclien diesen vier Grup- pén, alsó solehe Falle, die gleichzeitig in zwei oder drei dieser Grup- pén gehören. Selbst die unter den 4. Puukt genannten „Mineralien”^ sind z. T. Gemenge, z. T. niclit genügend bekannt. Solehe Mineralnamen sind aus dem Verzeichnis dér Arten, Unterarten und Varietaten zu streieheu. Die Mineralnamen-Register dér Faehbüeher und Zeitsehriften enthalten nach ol)erflilchlicher Sehatzung mindestens 50 % solehe Namen. Die Zusammenstellung dér überflüssigeu INIineralnamen entbehrte die ^lineralogie sehon sehr; eine solehe erschien zuerst in K 1 o c k m a n n — E a m d o h r’ s Lehrbueh dér Mineralogie (10) und wird hoffentlieh lebhaft zűr Klarung dér wuehernden Nomenklatur beitragen. Nach meiner Zusammenstellung aus dem Jahre 1934 ist die Zahl dér uaeh obigen 4 Punkten auszusehliessendeii Mineralnamen erstauulich gross: 1. Meehanisehe Gemenge. VerAvaehsungen, Adsorbate (indem sie als Art beschrieben wurden) 252 l/a. Lehmarten 67 2. Mineralieii mit meehanischer, gelöster, adsorbierter Verunreinigung (inwieweit dieselben besonders benannt sind) 71 3. Zweifelhafte (in Betreff Zusammensetzung, Homoge- nitiit, Kristallform, oder Struktur) und unvollkommen be- kannte Mineralieii 250 3/a. Vermiculite 24 4. Zersetzuiigsprodukte 98 762 Wenn aueh diese Zahl nur eine Annaherungszahl ist. welclie aiisserdem grossen und standigen Sclnvankiingen (oder standigem Wachsenf) aiisgesetzt ist. so bietet sie doch eine Vorstelliing über die ^lenge dér auszusehliessenden „INIineralien”. Dazii koninit noeh die Avenigstens eben so grosse Aiizahl dér Namen für Farb-, Glanz- 100 G. Vavriiiecz und Formvarietaten (Pseudoniori)hosen) und sonstiger Synonyinen; durcdi das Weglassen dieser Nameu gestaltet sich das líegister dér Miiieralarten uud Fnterarteu viel einfacher und hierdurch wird das Systeinatisieren ganz ungemein erleiehtert. IRODALOM. — SCHRIPTTUM. 1. Ben te 11; Centr. IMin. 1912, 225, 271, 299. 2. B 11 1 1 g e n b a c h: Les Mineraux et les Roches. V. Édition. 1928. 3. Dana: A System of Mineralogy, V-th edition, 1865. 4. Dana, Ford: A Textbook of Mineralogy, IV-th edition, 1932. 5. Do el tér: Handbuch d. Mineralchemie, I. Bánd. 6. Gossner: Lehrb. d. Mineralogie, 1924. 7. Groth, Mieleitner; Mineralogiselie Tabellen. 1921. 8. H intze: Handbuch dér IMineralogie. 9. Klockmann; Lehrbucli dér IMineralogie, IX — X. Auflage. 1923. 10. K 1 o c k m a n n, Ramdohr; Lelirbueh dér IMineralogie, XI. Aufl. 1936. 11. Krenner: IMathematikai és Természettudományi Értesítő 25 (1907) 271—280; Z. Krist. 43 (1907 ) 476—484. 12. N á r a y^ — Szabó; Z. phys. Chem. B. 9 (1930' 356. weitere Ergánzun- gen: Acta Chemica, IMineralogica et Physica 2 (1931) 151 — 161. 13. Na urna un: Elemente dér Mineralogie. 1885. 14. N a n m a n n, Zirkel: Elemente dér IMineralogie, XIV. Anfl. 1901. 15. Rittmann: Vulkáné und ihre Tatigkeit. 16. Stoklasa: Chem. Ztg. 1924. 949. 17. Than; Akadémiai Értesítő 1 (1867) 189; Liebigs Annáién Snppl. 5 (1867) 24,5. 18. Tranbe; N. Jb. Min. 1894. I, 185. 19. T se hermák; Lehrbucli dér Mineralogie, III. Anfl. 1888. 20. T s c h e r m a k. Be eke: Lehrlmch dér IMineralogie, Vili. Anfl. 1921. 21. V a V 1 i n e c z: Földtani Közlöny 65 (1935) 105 — 120. 22. W'lierry: Jonrn. Wasli. Aead. of Sci. 10 (1920) 487—496. 23. H i n t z e, Kef.: Természeti nd. Közlöny 63 (1931) 366. 101 ALSÓ TEIASZ A BICSKEI MEDBXCÉBEN. Irta: Jóitól is Sándor dr* ENTERTRIAS Ul BECKEN VON BICSKE. Von S. l'ití'dis** Földtani szempontok fifíyeleml)e vételével l)ieskei medencének nevezhetjük azt a főleg fiatalal)!) (])leisztocén, plioeén és miocén korú) üledékekkel l)orított területet, melyet délről a Velencei hegy- ség, dálnyngatrcl a Bakony-hegység északkeleti nynlványa, (illetve a móri árok) nyugatról a Vértes-hegység, északról a Gerecsa-hegy- ség és északkeletről a Pilis-Bndai hegyek kis részben paleozoós ( Wdencei-hegység), de főleg mezozoós hegyrögei határolnak. Dél- kelet felől a medence nyitott s fokozatosan átmegy az Alföld fel- színéhi3. Földrajzi (morfológiai) szempontból ez a medence nem egységes, mert több, egymástól eltérő morfológiai részletből tevődik össze. Pl. Zsámhéki-medence és Szent László-halomvidék. (1.) Id. Lóezy Lajos (2.), Taeger Staff (4.), Liffa (5.), H o f m a n n K á r o 1 y 1(1.), K n t a s s y (7.), S c h a f a r z i k — Vendl (8.), Vendl Aladár (!).) sth. mnnkáihól tndjnk, liogy a bicskei medencét körülvevő Velencei hegység, Bakony északkeleti nynlványa, Vértes-Gerecse, Pilis-, Budai- és Csiki-hegyek legrégil)!) képződményei a paleozoós gránit, fillit és főleg a mezozoós középső és felső triaszkorn dolomit és mészkövek. Az alsó triász korú (werfeni) üledékek csakis a Bakony északkeleti részén Iszkaszentgyörgynél jut- nak napszínre (2.). A hegységc-k peremén a paleocén, eocén, oligo- cén és idősei)!) miocén koni lerakódások jelennek meg. Kingában a xnedencében, melyet utoljára László G. (10.) téi’képezett a legré- gibb kéi)ződmény a felső triász korú dolomit, mely több a])ró sas- líérc alakjában a Csúcsos-, INIálé- és Sándoi'-begy környékén bújik a napszínre, míg a medence nagyrészét a fiatalabb miocén (toidon, szarmata), ])liocén (pannóniai), pleisztocén és bolocén koni lerakó- dások töltik fel. A medencét feltöltő üledékek alapján a bicsk<^M medencét mint paleogén-neogén medencét foghatják fel. A bicskei medencével szomszédos paleogén szénmedencék (nagynémetegybázai-esztergomi, stb.) értékes széntele])ei mar rég- óta reáirányították a kutatók figyelmét a bicskei medencére, mert fel lehetett tételezni, hogy a paleocén, eocén, oligocén stb. koni szén- * Előadta a IMagyarboni Földtani Társulat 1038. március hó 2-i szakülésén. ** Vorgetrageu in dér Fachsitzu))g dér Ung. Geol. Gesellscbaft am 2. Miirz 1938, 102 Vitális Sándor dr. telepek ebl)en a medencében is ki vannak fejlődve. Ez a feltételezés serkentett már ismételten a bicskei medencében sokakat a szénkuta- tásra s főleg ennek köszönhetjük, hogy a medencében lemélyített kutató fvirások a medence földtani felépítésére vonatkozólag igen fontos felvilágosításokat nyújtanak. A bicskei medencében lemélyí- tett fontosabb szén- és vízkutató fúrások adatait, amennyiben azo- kat módomban volt összeállítani, ép ezért az alábbiakban ismertetem. 1. Alcsúf (Vízfxirás). Józ.sef királyi herceg parkjában. Lemélyi- tette Z s i g m 0 n d y V i 1 m o s 1S67 — 1870. években. A fúrólyuk 184.38 m mély. A ffirás valószínűleg pliocén fpannóniai emelet) és felső miocén korú rétegeket harántolt. (11.) 2. Alcsút (Szénkutató fúrás.) A Vérti-völgyben (a patak bal nartján) a Vérti malomtól északnyugatra kb. 1 km távolságra József főherceg birtokán. (Összrendezők a budapesti kát. déllőre vonatkoztatva: x = — .5750.000 m és y = — 26810.000 m) Lemélyí- tette: őlagyar Általános Kőszénbánya E. T. 1935. évben. (A fúrás társulati száma 450). T. sz. f. magassága 130-000 m. fíéfegsorrend: 0.00 — 2.50 m-ig holocén homokos hfimnsz. 2.50 — 12.00 „ pleisztocén homok és törmelék. 12.00 — 66.00 ., felső miocén (szarmata emelet) homok és agyag. 66.00 — 175.60 ,, középső miocén (törtön emelet) homok és agyag. 175.60 — 190.10 „ f^lső eocén orthoixhragminás mészkő. 190.10 — 198.60 ., felső triász dolomit. (A dolomitból 67 I min. 15° C hőmérsékletű víz folyt ki a fúrólyukból.) 3. Alcsút. (Szénkntató fúrás.) A Vérti-völgy nyugati oldalán a Szent György-malomtól északnvugatra ki). 300 m távolságra Jó- zsef főherceg birtokán. (Összrendezők: x — — 9569.540 m, v = — 2538.892 m) Lemélvítette: IMagyar Általános Kőszénbánya K. T. 1935^ — 36 évben. (A fúrás társulati száma 453.) T. sz. f. magassága 131.366 m. fí(tegsorrei>(l : 0.00 — 0.40 m-ig holocén homokos Inimusz. 0.40 — 12.30 ., pleisztocén homokos törmelék. 12.30 — 147.00 ., középső miocén (törtön emelet) agyag, homok és kavics. 147.00 — 437.60 ., felső oligocén? homokos agyag és homokkő. (A fiirélynkból a miocén koréi rétegek több szintjéből a cső- rakatok között kb. 30 1 min. víz folyt ki.) 4. Alcsút. (Hzénkutató fiirás.) A Hatvani pusztától kb. 100 m távolságra a dűlőéit nyugati oldalán József főherceg birtokán. Össz- rendezők: x := — 5240.000 m és y — 30.400.000 m. Lemélyítette: őlagyar Általános Kőszénbánya E. T. 1936. évben. (A fúrás társu- lati száma 457.) T. sz. f. magassága 207.525 m. Alsó triász a bicskei medeneébeii 103 Rétegsor rend: 0.00 — 0.50 m-ig holocén luimusz. 0.50 — 95.30 „ plioeéii (pannóniai emelet) liomok és agyag. 95.30- — 264.30 „ felső miocén (szarmata emelet) mészk-ő és agyag. 2(54.30 — 284.70 „ felső triász szarukövies dolomit. 5. Bicske. (Vízf lírás.) A vasút (Szt. László-patak) mellett. Le- mélyítette a MÁV részére Zsigmondy Vilmos 1890 — 92. évben. A fúrólyuk 290.07 m mély. Rétegsorrend ismeretlen. (12.) 6. Bicske. (Vízfúrás.) A polgári iskola udvarán. Lemélyítetle Kalamaznik N. cég 1926 — 27-l)en. A fi'irólyiik 261 m mély. Réteg- sorrend ismeretlen. 7. Bicske. (Vízfúrás.) Az Aranka gőzmalomnál. Leniélyítették 1935-ben. ^Mélysége állítólag 200 m. Rétegsorrend ismeretlen. 8. Bicske. (Vízfúrás.) Budapest székesfővárosi gyermeküdülő (volt gróf Batthyány kastély) park.iában. (Összrendezők: x ~ -1- 1100.000 ni és y = — 314(10.000 ni.) Lemélyítette: Lapp H.-félc mélyfúrások stb. R. T. 1929. évben. T. sz. f. magassága: 160.000 m. Réfeg.sorrend : O.GG — 0.70 m-ig holocén liúmusz. 0.70 — 16.40 „ pleisztocén agyag, homok és kavics. 16.40 — 348.80 „ pliocén-niiocén? agyag, márga, homok, homok- kő és kavics. 348,80 — 361.15 „ felső triász dachsteini mészkő. 9. Efgek. (Szénkutató fúrás.) A herceghalomi vasútállomás- tól délre kb. 400 in távolságra a herceghalomi és etyeki községek liatárán herceg Metternieh-birtokon. (Összrendezők: x = -f- 415.000 ni és y - — 22.740.000 m.) Lemélyítette: Esztergom Szászvári Kő- szénbánya R. T. 1927. évben. (A fúrás társulati száma: Dorog 3G5.) T. sz. f. magassága: 142.639 ni. Rétegsor rend: 0.00 — 0.30 m-ig holocén humusz. 0.30 — 14.55 „ pleisztocén lösz. 14.55 — 322.71 „ pliocéii-miocén agyag, márga, kavics, homok és homokkő. <322.71 — 331.00 „ felső triász dachsteini mészkő. 10. Etgek. (Szénkiitató fúrás.) Bot-pusztától délnyugatra kb. 700 m távolságra herceg Metternieh-birtokon. (Összrendezők: x ^ -- 3741.045 m és y — — 24()74.767 m.) Lemélyítette: Salgótar.iáni Kőszénbánya R. 'T. 1936 — 37. években. T. sz. f. maga.ssága: 181.500 m. Rétegsorrend : 0.00 — 1.00 m-ig holocén húmusz. 1.00 — 11.10 „ pleisztocén lösz és törmelék. 11.10 — 39.00 „ felső miocén (szarmata emelet) agyag, mészkő, márga, dacittufa, homokkő és homok. A rétegekből az alábbi fauna került ki: Polystonictla erispa L., Pnlgstoinetla macetta Ficht— Moll., Brjjozocr sp.-ek., Cnrdium o1>soletnm E i c h \v.. Moctra podolica Eichw., Ceri- thiiim pictum B a s t. Vitális Sándor dr. 39.(W) — 201.82 középső miocén fhelvetien) afí’yag’, márga, ho- mok és homokkő. A rétegekhöl az alábbi fauna került ki; Miliolhin (Qiihiquelocidhw) akverinna d’ O r b., MilioUna (QuinqiielocuUna) tri- auqularis d’ O r b., BuUmhta clongatít d’ O r b., Nodosaria {GlanduUna) lacviqafa d’ O r b., Nodonaria sp., Ct'isteUaria (Robidina) inornnta d' O r b., Spliacroidhid bullo'ides d’ 0 r h., Truncatidlna didemplel d‘ 0 r b., Folpsfonteda sp., FoI)jsfo)neda f/ibba S c b u 1 t z e., Folíjs- somella crispa L., FoIystomeUa (icidcafa d‘ 0 r b., FolpsfomcUa sfrhdo- puHctata F i c b t — o 1 1., FoIijstomella macclla Ficbt — j\l o 1 1., Echi- íiOíV/eo-tüskék, Schizasler sp., Bryozon sp.-ek., TVnn.s muUdameUa Lám., TeUhui offtunujeusis R. Horn., TcU'nut sp., Solenornya doderIcinU jM a y e r, Aloidis (Vnricorbida) yd)ba 0 1 i v i., Osfrea sp., DentaVium sp.. Katica sp., TurrlieUa {HauAator) turris B a s t., Aporrhais pes pe- Iccani L., Baccinum sp„ Ofstracoda sp., Otollfhus sp. 201.82—241.27 ni-ig felső triász dacbsteini mészkő. 11. HercegJudoai. (Bia) (Vízfiirás.) Herceg ]Metternich hereeg- balomi major.iának a főterén. Lemélyítették házilag 1877 — 79. éyek- ben. Lásd H a 1 a v á t s (13.). Bétegsorrend: fi.ro — 39.34 m-ig 39.34—120.00 „ 420.00— 171.C0 „ <171.00—227.13 ., pleisztocén lösz és kavicsos homok, pliocén (pannóniai emelet) agyag és homokkő, felső miocén (szarmata emelet) agyag, középső miocén (torton-helvét emelet) kavicsos homok. 227.13 — 251.70 „ felső oligocén? agyag. (H a 1 a v á t s (13.) csak analógiák alapján vette felső oligocénnek, de valószínűbb, hogy ez is középső miocén.) 12. Lcvasberén,ij. (Vízfnrás.) A templom előtti főtéren. Lásd: V e 11 d 1 (9.) ninnkáját. Bétegsorrend : 0.00 — 0.90 m-ig holocén liiimnsz. 0.90 — 0.22 „ pleisztocén lösz. 6.22 — 187.26 „ pliocén (jiannóniai emelet) agyag, homok és niárga. 187.26 — 305.58 „ felső eocén nnmmnlinás-ortbopbragminás mész- kő, agyag, niárga és homok. 13. Lovasbei ény. (Szénkntató fúrás.) A verebi vasiitállomás közelében, a vasúttól kb. 250 in távolságban. Leniélyítette a Nagy- liátony Újlaki Egyesült Iparművek R. T. 1927. évben. A fúrás be- mondás szerint állítólag 780 m mély volt. Közelebbi adatot nem si- került megtndiioni. 14. Fidy. (Szénkntató fúrás.) A községtől délre kb. 1100 m távolságra a Torbágyra vezető kocsiút nyugati oldalán a községi jegyző földjén. Lemélyítette az Esztergom Szászvári Kőszénbánya R. iT. 1927 — 28. években. (A fúrás társulati száma: Dorog 378.) T. sz. f. magassága kb. 180 m. Bétegsorrciid : 0.00 — 1.20 m-ig holocén búmnsz; 1.20 — 12.50 m-ig pleisztocén lösz és Alsó triász a bicskei medencében 105 íifíyag; 12.50 — 201124 m-ig pliocéii (pamióuiai emelet) agyag, márga és homokkő. A rétegekl)öl az alábbi kövülettöredékek kerültek elő: Congerla sp., L'nnnocanUum s])., Melanopsis sp. és Ostracoda sp. 203.24 — 21)7.02 m-ig felső miocén (szarmata emelet) márga, mészkő és homokkő. Cardium obsoletum E i c b \v. és Cerithiinn sp. 207.62 — 480.10 m-ig középső miocén (törtön- és belvét emelet) agyag és márga. A rétegekből a társulati feljegyzések szerint az alábbi fauna került ki: Forani'niiferák', Echhioidea-tüskék, Cardiinn sp., Fecten sp., M.íjfilus sp., Potaniides (Pirenella) mitraUs E i c b w., Buccinum sp.. Bulla sp. 15. Vál. (Szénkntaté) fiirás.) Farkas (Farkasfa) pnsztátéd észak- keletre kb. 500 ni távolságra a dülőút délnyugati oldalán, Dréber- féle birtokon. (Összrendezők : x = — 10265.435 m és y == — 2(1094.321 m.) Lemélyítette: Salgótarjáni Kőszénbánya R. T. 193(1 évben. T. sz. f. magassága: 180.941 m. Rétegsorrend: 0.00 — 0.50 m-ig bolocén hnmnsz; 0.50 — 8.00 m-ig pleisztocén lösz; 8.00 — 43.95 m-ig pliocén (iiannóniai emelet) homok, agyag és ho- mokkő, Ostracüda sp.-ek; 43.95 — 100.81 m-ig felső miocén (szarmata emelet) mészkő, dacittufa, homok, agyag, kavics és homokkő. Az egyes rétegekből az alábbi fauna került ki: Nonionina depressula ír. — J., Atnpliistegina lessoni d’ 0 r b., Poljjsfonielln striatopuncfafa F i c b t— M o 1 1., Polgstomella niacella Piciit — Moll., Políjstoniel- la crispa L., Mactra podoUca E i c b w., Cardiuni ohsolefnni E i c b w, és T rochus s]).; 100.81 — 338.53 m-ig középső miocén (törtön és hel- vét? emelet) agyag, márga, homok, homokkő és kavics. Az egyes rétegekből az alábbi fauna került ki: Spi rolocuUna excavata d'Ü r 1)., MiUolina (Quingueloculina) seniinul uni L., Textularia carinata d’Orl)., G.'iudrjjhia siphonclla K s s., Nodosaria badenensis d’ ü r b., VristeUarla WetherelUi Jón., Cristellaria rotulata Lám., Cristel- larta (Bobnlina) vorfex F i c b t — i\I o 1 1., Cristellaria (Bobulina) limbata B o r n., Poli/niorphina comniunis d’ 0 r b., llvergina pig- maea d’Orb., Sphaeroidina bulloides d’ O r b., Truncatulina dutem- plei d’Orb., Truncatulina ungeriana d’Orb., Rotalia soldanii d’Orb., Echi női f le, a-íüíikék, Léda sp., Arca sp., Cardium sp., Venus m ultilamella Lám., Teliina oitnangensis R. H ö r n., Aloidis (Vari- corbulp) gibba 0 1 i v i., Dentalium sp., Turritella (Haustator) tur~ ris B a s t., Ostracoda .sp. és Otolithus sp.; 338.53 — 400.89 m-ig középső miocén — felső oligocén? homok, homokkő, agyag, kavics és lignit ér. A rétegek kora a kikerült kövülettörmelékek és Globigerina bul- loides d’Orb., Globigerina bilobcda d’Orb. alapján nem dönt- hető el. Az eddig leírt 15 fiirás adatait az irodalomból (1., 11. és 12. sz. fiirások), a Magyar Általános Kőszénbánya R. T. közléséből (2., 3. és 4. sz. fiirásokl, a Földtani Intézet vízügyi osztályának nyilván- tartásából (5., 6. és 7. sz. fúrások), a La])]) H. féle stb. R. 1\ nyilván- tartásából (8. sz. fiirás), a Salgótarjáni Tviizénbánya R. T. közlésé- ből (9. és 14. sz. fiirások), a Nagyliátony Újlaki Egyesült Iparművek R. T. közléséből (13. sz. fiirás) és a 10., 15. sz. fiirások adatait a 106 Vitális Sándor clr. saját feldolgozásom alapján ismertettem. Nem mulaszhatom el, hogy az adatokért a m. kir. Földtani Intézet és a nevezett vállalatok igazgatóságának szívességükért e helyen is köszönetét mondjak. Amint az ismertetett 15 ffirás rétegtani adataiból látjnk az 1., 3., 5., G., 7., n., 14. és 15. számú fvirások a pannón, szarmata, törtön és helvét emeletije tartozó rétegeket harántolták. (A 3. sz. fú- rás e.setleg elérte a felső oligocén korú rétegeket is, de erre meg- nyugtató bizonyíték nincs.) A 12. és 13. sz. fúrások az eocén koni rétegekbe jutottak, míg a 2., 4., 8., 9. és 10. sz. ffirások a felső triász korú dachsteini mészkövet, illetve dolomitot érték el. Összefoglalva a fúrások rétegtani adatait azt látjnk, hogy a bicskei medence felépítésében bolocén, pleisztocén, pliocén Ipannó- niai emelet), felső miocén (szarmata emelet), középső miocén (tor- ton-belvét emelet), felső oligocén?, eocén és felső triász korú üledé- kek vesznek i’észt. Felső triásznál idősebb képződményt egyik fi'irás sem harántolt. Annál meglepőbb, hogy a következőkben ismertetett 16. sz. tabajdi fúrás a pannón emeletbe tartozó rétegek alatt aránylag kis mélységben belejntott az alsó triász korvi (werfeni) rétegekbe. 16. Tabajd. (Szénkntató ffirás.) A községtől délre levő Kata- lin-pnsztától északnyugatra vezető dülőiát nyugati oldalán a Ka- talin-pusztától kb. 500 m távolságra a 167 m-es magassági pont mellett. (Összrendezők: x = — 11242-398 m és y = — 31934.572 m.) Lemélyítette: Salgótarjáni Kőszénbánya R. T. 1937. évben. T. sz. f. magassága: 167.142 m. líétegsorrend: Pleisztocén. 1. 0.00 — 18.m-ig sárga, csillámos, meszes, kissé homokos lösz. (HeUx sp., Succinea sp.) Pliocén (pannéjulni emelet). 2. 18.00 — 23.00 m-ig .sárga, csillámos, meszes, agyagos, finom- szemű homok. — 3. 23.00 — 25.00 m-ig sárgásszürke, csillámos, api’ó- szemű homok. (Ostracoda sp.) — 4. 25.00 — 29.00 m-ig sárga, csillá- mcs, kavicsos, márgás agyag. (CIíoiyi mag., Limnocardinm sp., Micromelania sp., Ostracoda sp., Otolithus.) — 5. 29.00 — 37.75 m-ig sárga, csillámos, me.szes, agyagos, fínomszemű homok. (Congeria, Limnocardinm. Valvata, Bythinia, Micromelania sp.-ek.) — 6. 37.75 — 41.30 m-ig szürke, csillámos, márgás agyag. (Congeria, Limnocar- dium, }Picromelanig, Valvata, Bythinia sp.-ek.) — 7. 41.30 — 43.20 m-ig barna, csillámos, bitumenes agyag. (Congeria, Limnocardinm, Byhtinia sp.-ek.) — 8. 43.20 — 48.00 mig szürke, csillámos, homokos, márgás agyag. (Congeria, Limnocardinm, Bythinia sp.-ek.) — 9. 48.00 — 67.36 m-ig szüi-ke, csillámos, márgás agyag. (Congeria, Lhnno- cardinm, Bythinia, Micromelania, Planorhis, Ostracoda sp.-ek.) — 10. 67.36 — 69.32 m-ig sárgásszürke, csillámos, kavicsos, durvaszemfl homok és homokkő. (Congeria, Limnocardinm sp.-ek.) — 11. 69.32 — 84.24 m-ig szürke, fínomszemű kvarcbomok. (80.24 m-ben lignit ér.) — 12. 84.24 — 87.84 m-ig szürke, agyagos, durvaszemű kvarchomok. — Uiitertrias im Beckeii von Bicske 107 Alsó triász. (Wcrfeni rétegek.) 13. 87.84 — 88.81 ni-ig szürke, csillámos agyagmárga. — 14. 88.81 — 91.85 m-ig szürke mészkő, i'cpedések-, mertnlek csúszási lapok- és kaiéit erekkel. (Kövület nyomok.) — 15. 91.85 — 93.00 m-ig szürke, csillámos, agyagos márga, repedések, mészkő beágyazásokkal, he- lyenként palás szerkezettel. Rétegdőlés 45". Kövület nyomok. — Ki. 93.00 — 98.00 ni-ig szürke mészkő, repedések-, kalcit erek-, csúszási lapok-, szürke, csillámos agyagmárga beágyazásokkal. Kétegdőlég 45". — 17. 98.00 — 101.00 m-ig szürke, csillámos agyagmárga. Gervil- leia sp., kőmagok. — 18. 101.00 — 106.00 m-ig szürke, mészkő, repedé- sekkel, erősen gyúrt, csúszási lapok szürke agyagmárga l)eágyazá- sokkal. Kövület nyomok. — 19. 106.00 — 125.10 m-ig szürke, csillámos, csitszási lapos, erősen gyúrt agyagos márga, mészkő l)eágyazások- kal. Kövület! — 200. 125.10 — 126.00 m-ig sárga és szürke, csillámos, meszes agyag. — 21. 126.00 — 128.00 m-ig sárga, márgás, törmelékes mészkő. — 22. 128.00 — 130.00 m-ig sárga, csillámos, tömött homokkő. — 23. 130.00 — 131.82 m-ig sárgásszürke, likacsos mészkő, repedésekkel, — 24. 131.82 — 140.30 m-ig sötétszürke, kristályos mészkő, repedések- kel, csúszási lapokkal. (A csi'iszási lapok mentén bitumenes agyag.) — 25. 140.30 — 151.05 m-ig sárga, csillámos, meszes, fínomszemú ho- mokkő, mészkő és palás agyag l)eágyazásokkal. - 2'i. 151.05 — 158.60 m-ig szürke, csillámos, csúszási lapos, erősen gyúrt agyagpala. — 27. 158.60 — 174.00 m-ig vörös, csillámos, márgás agyagpala, homokkő beágyazásokkal. Rétegdőlés 10". (A fúrás anyaga a m. kir. Földtani Intézet fúrási minta-rak- tárában van elhelyezve.) Az átfúrt alsó triász korú (werfeni) rétegek kőzettanilag min- denben megegyeznek a Bakony északkeleti részén Tszkaszentgyörgy- nél (2.) ismeretes (werfeni) camiiilli emeletbe tartozó rétegekkel. A tabajdi fúrás és a többi ismertetett fúrások adatai igazol- ják, hogy a Dnnántúli IMagyar Középhegységlien a kiemelkedő hegy- rögökben és a medencékben hasonló földtani, települési és hegyszer- kezeti viszonyokkal kell számolnnnk. # Das Becken von Bicske liegt in 'Transdannlíien vöm Velenceer- Gebirge, Gerecse, Vértes und dem Buda Pilischer Gebirge uniran- det. Die Berge die das Becken begrenzen bestehen ans palaozoi- schem Gránit und Phyllit (Velenzeer Gebirge bei Székesfehérvár), hauptsachlich aber ans mittel- und obertriadischen Dolomit und T)achsteinkalkstein. Das alteste Gestein im Becken selbst ist dér obertriadisehe Dolomit dér in dér l^mgebung dér Csúszós-, Málé- und Sándor-Berge bei Bicske in kleineren Horsten erscheint. Die obermiozanen, pliozanen, pleistozanen und holozanen Ab- lagerungen bedeckten den grössten Teil des Beckens. Die 'Tiefbohrungen — es wurden 15 im Betracht gezogen — die nach Wasser, oder Kohlé bei; Alesút, Bicske, Etyek, Bia, Lovas- berény, Páty und Vál abgetauft wurden, beweisen, dass im Anfbau 108 S. Vitális des Beckens obertriadische. eozáne, oberoligozáiie. mittel- und ober- micziine. pliozáne und pleistozane Ablageruiige teiluehmen. ín dér Umgebimg von Tabajd erreiehte die Tiefbohrniig jXo. 16. im Liegendeu dér plicziinen Seliichten in dér Tiefe zwi&ehen 87.84 und 174.00 m nntertriadiselie, Werfener Schieliteii. Die Unter- trias var bis znletzt in Trausdannbien nnr im Bakony-Gebirge bekannt. IRODALOM. — SCHRIFTTUM. 1. Dr. Oholnoky Jenő: A Dunazug hegyvidék. Földrajzi Közle- mények LXV. k. 1937. 2. id. Dr. Lóczy Lajos: A Balaton környékének geológiai képződ- ményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. A Balaton Tudo- mányos Tanulmányozásának Eredményei. I. k. 1. rész. 1. szakasz. 1913. Alagyar Földrajzi Társaság Balaton-bizottsága kiadása. 3. Taeger Henrik: A Vértes-hegység földtani viszonyai. A M. kir. Földtani Intézet Évkönyve XVII. k. 1909. 4. Staff János: Adatok a Gerecse-liegység stratigraphiai és tekto- nikai viszonyaihoz. A M. kir. Földtani Intézet Évkönyve XV. k. líHIO. .5. Dr. Liffa Aurél: Megjegyzések Staff János stb. A ^1. kir. Föld- tani Intézet évkönyve XVI. k. 1907. 6. Dr. Hof maiin Károly: A bnda-kováesi hegység földtani viszo- nyai. M. kir. Földtani Intézet Évkönyve. I. k. 1871. 7. Dr. Kutassy Endre: Beitrage zűr Stratigrapliie und Palaonto- logie dér alpinen Triasschiehten in dér Uuigebung von BudapesL ^I. kir. Földtani Intézet Évkönyve. XXVII. k. 1937. 8. S e h a f a r z i k — Ven dl: Geológiai kirándulások Budapest környé- kén. AI. kir. Földtani Intézet 1929. 9. Dr. Ven dl Aladár: A Velencei hegység geológiai és petrografiai viszonyai. Al. kir. Földtani Intézet Évkönyve. XXII. k. 1914. 10. Dr. László Gábor: Geologisehe Reambnlationsarbeiten im nord- östlichen Trausdannbien (Aufnahmsbericht). Jahresb. d. Kgl. Ung. Geol. Anstalt 1917—1924. 11. Z s i g 111 o n d y Vilmos: Tapasztalataim az artézi szökőkutak fú- rása körül. Akad. Értek, a term. tud. köréből. 11. köt. 10. szám. 12. H a 1 a V á t s Gyula: A magyarországi artézi kutak története stb. 1896. 13. Halaváts Gyula: A berceghalmi artézi kút. Földtani Közlöny XXII. k. 1892. 109 ADATOK AZ ALC'SUT-ETYEKí DOMBVIDÉK FÖLDTANI ISIMERETÉHEZ. Irta; Jaskó Sándor dr. GEOLOGI8CHE BESC'HKEIBUNG DEK H ÜGELLANDSCHAFT VON ALCSUT-ETYEK. S. Jaskó. Az Alcsut, Bicske, Bia és Sóskút közötti lankás területet, me- lyet Szent László-dombvidéknek is neveznek, a Váli-völgy határolja a Vértes- és Velencei-hegység elődomhjaitól, északkelet és kelet felé a Sóskiiti-patak választja el a Tétényi-fennsíktól. ÉNy, valamint DK irányban éles határ nélkül hnllámos lapályba megy át. Földtani- lag önálló egységként tekinthetjük, mint a Tétényi-fennsík •miocén rétegeinek félszigetszerű, nyugati folytatását, melyet három égtáj felöl pliocén rétegek körítenek. Az erre a vidékre vonatkozó legelső geológiai adatok II a n t- ken ]M i k s á t ó 1 származnak, ki 18(il-ben megjelent munkájában (3) a Sisak-hegyen dolomitot, az etyeki Újhegyről durvameszet, több pontról pedig löszt említ. 18{í5. évi dolgozatában (4) újra megemlíti ezeket, sőt térképen fel is tűnteti felszíni elterjedésüket: a dolomi- tot a térkép színkulcsában az akkori felfogásnak megfelelően liasz- korúnak tartja. H a. n t k e n M i k s a 1887-ben a Tlnnypa VóisárheljjUf leírva (5) az etyeki Heidelberg (Pusztahegy) pontusi mészkövét, mint az ismertetett ritka ősmai’advány egyik lelőhelyét említi. 1873- ban Zsigmondy Vilmos (14) német nyelvű dolgozatában pon- tos szelvényt közöl az alcsuti főhercegi nagy kertben fúrt 194 m mély ki'it neogén és pleisztocén rétegsoráról. A bevezetésben pedig leírja, hogy Alcsut congéria rétegekkel kitöltött 4 négyzetmérföld területű teknőben fekszik, melynek síéleit dolomit és durvamész ré- tegek alkotják. Ha Iává ts Gyula 1892-ben területünk É-i szélére eső, 251 ni mély herceghalmi artézi kútat ismerteti (2). 8 c h a f a r- zik Ferenc 19()4-ben Magyarország kőbányáinak jegyzékében fel- sorolja a bot-pusztai és bolha-hegyi szarmata mészkőfejtőket is (11). 1911-ben Lőrenthey a balatonmelléki pontusi fauna tárgyalása- kor Alcsutról Dreissensia auricularis-mik a Congéria rhomhoidca szintben előfordulását említi (7. 59. old.). A m. kir. Földtani Intézet országos felvételei során vidékünk László Gábor 1921 — 1923. évi munkaterületébe esett. Felvételi je- lentése rövidsége ellenére is számos nagybecsű adatot közöl a Szent László-dombvidékről is ((i). Felvételi lapja (16. zóna, XIX. rovat, Bicske és Bia 1 ; 25.000) nem került kiadásra, a Földtani Intézet Igazgatóságának cngedelmével azonban betekinthettem a kéziratos példányha (16). Addékünkről ilyen módon egyetlen forgalomban levő földtani térkép egy múlt századból való 1 : 144.000 felvételi lap, illetve ennek kézifestésű példányai, másolatai. A megvizsgált példányokon hiány- zik a szerző és a felvételi időpont megjelölése., s így csak feltétele- sen utalhatunk annak valószínűségére, hogy nagyrésze Hantken 1860—65 év körüli bejárásai nyomán készült (15). 110 Jaskó Sándor 1935. cs 1936. é.vckben a ]\laiíyar Általános Kőszáibáiiya K. T. és a Salgótarjáni Köszénbánya R. T. terliletünkön több szénkntató fi'irást inélyíttctett. A MÁK i(jaz(jaf(jsága közlés céljaira éltengedte az Alcsut — Etyeki-doinlividéken niélyeszttdt fiirásainak következő adatait: I. sz. féirás. Hatvani ])iiszta. 0 — 0.50 in hnmusz, 0.50 — 203 m pontnsi agyag ts homok, 293 — 264 in szaiinata mészkő és márga, 264 — 264.30 m szarnköves dolomit. F. triász. II. sz. féiréis. Vérti malom. 0 — 2.40 m lioloeén, 2.40 — 12.00 ni pleisztocén, 12 — 66 m szarmata mészkő és agyagos márga, 6(5 — 190 ni mediterrán agyag és homok foraniiniferákkal és molhisca töredékek- kel. 190 — 190.10 111 F. triász dolomit. III. sz. fiiréts. Szent György malom. 0 — 12.30 ni ]ileisztocén, 12.30 — ‘ÁlT 111 váltakozó liomok, agyag és kavicsrétegek, mediterrán eiii., 247 — 437 m felső oligcoén homok és agyag félsósvízi kifejlődésre utaló molliiscnmokkal. Az I. sz. fúrás Hatvani-pusztától délkeletre a 202.7 háromszö- gelési pontnál, a II. sz. fúrás a Vérti malomtól 700 m-re É-ra, a IIT. sz. fúrás a Szent György malom házai mellett nidyült. Fig. 1. ábra. — Szelvény az alesuti artézi kúttól a őlAK szén- kutató fúrásain keresztül az etyeki Köves-hegyig- (Túlmagasítás há- roinszoi’os. ) 1. pamióniai-iiontusi, 2. szarmata, 8. törtön, 4. helvét é.s rész- ben alsó mediterrán, 5. felső triász. — Profil voin artesisehen Brunnen von Alcsuth üher die Schürfbohrungen dér MÁK bis ziim Köves-Berg von Etyek. (Dreimal überhöht.) 1. Pont, 2. Samuit, 3. Törtön, 4. Helvet und teilweise Fntermediterran, 5. Obertrias. A iSalgótarjéinl Kőszénbán ga R. T. fúrásainak néhány adatát Vitális S á 11 (1 o r d r. részhen ismertette egy szakülésen tartott elcadásáhan, részhen az Igazgatóság engedélyével leközlés céljaira átengedte számomra ; „Salgéj” 1. sz. fúrás. (Farkasfa pusztától 1200 ni-re K-re). 0 — 7.50 m pleisztocén lösz, 7.5C — 43.95 in pontnsi agyag és homok, 43.95 — 100.81 m szarmata mészkő, 100.81 — 338.53 m mediterrán agyag, homok és kavics, 338.53 — 405.89 ni felső öli gócén agyag és homok. „Hal gér II. sz. fúrás. (Bot-puszta kápolnájától 1200 ni-re dél- nyugatra). 0 — 11.10 111 pleisztocén, 11.10 — 39 ni szarmata mészkő, 39 — 201.82 ni f. niéditerrán, homok és kavics, 201.82 ni-től f. triász dach- steini mészkő. Bicskén és a herceghalmi vasútállomáson töhh helyen lefúrtak íirtézi víz nyerése céljáhól. Kivéve az Aranka-gőzmalom fúrását, a Adatok az alesút — etyeki dombvidék földtani isnmretéliez 111 mintákat még hosszas utánjárás után sem lehetett elökeríteni, csu- pán a kormeghatározásokra kevés támpontot adó fúrónaplók ma- radtak fenn. A fontosabb fúrások felsorolása; 1. 18í)l-hen Zsigmondy Béla a bicskei MÁV-állomás 459/62 szelvényen 290 m mély kutat fiirt. (A Szt. László-víz i^artján levő, ú. n. „Vízház” előtt). 2. 1929-ben a bicskei polgári iskola udvarán 261 m-re fúrtak le anélkül, hogy vizet kaptak volna. 3. Budapest székesfőváros tulajdonát képező, bicskei „Horthy Aliklósné árvaház” i)arkjában, 358 m mély kutat fúrtak 1929-ben. A víz az utolsó 10 m-en átfúrt triász mészkőből szár- mazik. 4. A bicskei „Aranka gőzmalom” udvarán 1935-ben 200 ni mély eredménytelen kútfúrást végeztek. A fúrásminták megvizsgá- lása alapján a szelvényt a következőkép vonhatjuk össze; 0 — 2.10 m pleisztocén agyag, 2.10 — 27.80 m pleisztocén lősz, 27.80 — 31.00 m finom szürke homok, Dreissensia auricularis és Congeria sp. töredékekkel, 31.00 — 65.45 m szürke agyag, 65.45 — 191.65 m szürke agyag és boúio- kos agyag Limnocardium töredékekkel és Ostracodákkal, 191.65 — 192.17 m kissé agyagos homok, Limnocardium és Congeria töredé- kekkel, 191.17 — 200.00 m kemény szürke márgás agyag. Ezek szerint 27 ni-ig pleisztocén, 31 ni-ig közép pontusi, ez alatt pedig alsó pontusi rétegeket fúrtak át. A legalul levő márgás agyag esetleg már szarmata lehet. 5. A MÁV üzletvezetőség 1909-ben Hercegbalom vasútállomá- son 196 m mély kutat fúratott, mely 1921-ben eltömődve megszűnt vizet adni. A felsoroltakból kitűnik, hogy az Alcsut — Etyeki-dombvidék cí-'zaki szélét túlnyomcan agyagos réteg.sor tölti fel, melyből vizet csak a nagyol)b mélységre hatoló kutak nyerhetnek. T riasz. Területünk legidösel)b ismert képződményei felső triász ko- rúak. A Csúcsos-begy 251.5 in magassági pontja körül lévő nagy fel- színi kiterjedésű, de kis mélységű kőfejtő gödörlien a dolomit réteg- zetlen erősen rejiedezett, olykor kristályos szövetű. Színe fehér, rit- kán sárgás, vagy sötétszürke. Kelet — nyugati irányú limoiiitos ki- töltésű repedések mentén hévforrások hatására lisztté szétporlott a kőzet. A ]\Iálé-hegy és Sándor-hegy nyugati oldalát 242.9 iii-től 2.5 km darabon dél feléi A^égig dolomit sziklák alkotják, csak helyen- ként eltakarva lösszel, vagy a tetőről lecsúszott durva mészkő tömbökkel. Itt a dolomit jól rétegezett, vékony lemezes részek vastag, tömör padokkal auíI takoznak. Erősen töredezett. É.-ról dél felé haladva a dőlésirányoknak nagyjából negyedkörívnyi elfor- dulása észlelhető, egy különben erősen széttöredezett boltozat rész- letét jelezve. Érdekes, hogy Ginza-puszta legdélibb házától 700 m-re D-re levő meredek vízmosásban feltárt lukacsos, lemezes dolomit ütésre bitumen szagot áraszt. A Szent László-iiatak túlsó, keleti partján csupán egy ponton található a felszínen dolomit. Fedőjét képező ceritbium mészkővel együtt kis természetes szikla, szemlien a giuza-pusztai kőfejtővel. 112 Jaskó Sándor A ]\Iálé-hesy délnyuííati völfíyében lemezes mészkő és mészmárga betelepülést találunk. A mészpát erekkel átszőtt darabok felületén helyenként elmosódott kövületnyomokat látni. A fődolomitban kö- vületeket nem lehet találni. A triász rétegek felső határa a Máié- és Sándor-hegytől kör- körösen lesüllyed minden irányban. így Ny-felé Hatvani-pusztán 2(i4 m-ben szaruköves dolomitot, Bic.skén 348 m-ben daehsteini mész- követ, K-felé Bot-pusztán 201 m-l)en ugyancsak daehsteini mészkö- vet, délen a Vérti malomnál pedig 191 m mélyen dolomitot ért el a fúró. Ginza psz. Sándor hegy Kf. Salgó I. Fig. 2. ábra. — Szelvény a Sámlor-hegyen és a bolpusztai „Salgó 1. “ fúráson át. (Tnlniagasítás kél és félszeres.) 1. holocén és pleisztocén, 2. pannóniai-pontusi, 3. szarmata, 4. mediterrán, 5. f. triász dachstein mészkő, (i. f. triász dolomit. — Profil dureli den Sándor-Berg und die Bobrung „Salgó I.“ von Botpuszta. (2l2-mal überhöht.) 1. Holozán und Pleistozün, 2. Pont, 3. Sarmat, 4. Mediterrán, 5. obertriadischer Daeh- steinkalk, (5. obertriadischer Dolomit. Az Alcsut — Etyeki-dombvidék felszíni dolomitki l)úvása össze- kötő kai)ocs a Budai-. Gerecse- és Vértes-hegységek között. A Csúcs- hegytől a mezozoikum legközelebbi kibúvásainak távolsága: K-felé Iluszoniiégyökrös-begy 15 km, Kiskopasz 13.5 km, északnyugatra a. Gerecse szélének dolomitrögei Szár és Bárok tájékán 11 km, Ny-felé a Vértes iNagy-Széna-hegyének szélső nyúlványai 15 km-re fekszenek. OH gócén. A Budaörs— Hörökbálinti völgy altalaját alkotó f. oligocén ré- tegek Torbágynál a mélybe süllyednek s folytatásukat a bercegbalmi artézi kútban már csak 227 ni alatt találjuk meg. Oligocén rétegek felszíni kibúvása az Alcsut — Etyeki-dombvidéken nem ismeretes. Te- rületünk északi felében — az eddigi adatok szerint a triász dolomitra közvetlenül miocén települ. A déli részen két fúrás is bizonyítja az oligocén kifejlődését. A MÁK Szt. György malomnál levő fúrása 247 — 437 ni • mélyben, a Salgó farkasfa-piisztai fúrása 338 — 405 ni mélyben homokos, agyagos rétegeken hatol keresztül, ezekben he- lyenként felső oligocén korú molluszkum maradványok vannak. Miocén. A miocén alsó része szintén agyagos, homokos; kövületekkel kimutatható a helvét slir, ugyancsak megvan másutt a grundi ki- Adatok az alcsút — etyeki dombvidék földtani ismeretéhez 113 fejlődési! kavics; nyufíatoii .iellegzetes lajtamészkő fejlődött ki, míg keleten heteropikiis fáciesként a kavicsba lefelé fokozatos átmenetet képező, csupán nagy ostreákat tartalmazó mészkő helyettesíti. Az ostreás és jellegzetes lajtafaunás mészkőrétegsorozat felfelé egy kö- vületszegény mészkőréteggel kapcsolódik a jellegzetes szarmata fau- nát bezáró cerithinmos durvamészkőbe. Kor és fácies szerint a kö- vetkező beosztást végezhetjük: 1. Alsó mediterrán homokos, agyagos rétegek. (Csak fúrásban). 2. Helvéciái emelet, a) Slir, b) kavics. 3. Tortouai emelet, a) jellegzetes lajtamészkő, b) kövület sze- gény ostreás mészkő. 4. Szarmata emelet. Cerithinmos durvamészkő, alárendelten niárga. Vérti völgy $zt- György hegy 257 0 7 2Hm ► 77 Fig. 3. ábra. — Szelvény a Vérti-völgyön és Szt. György-hegyen át. (Túluiagasítás két és félszeres.) 1. levantei, 2. pannóniai-pontusi, 3. szarmata, 4. szarmata-torton átmeneti réteg, 5. belvét kavics kon- glomerát, 6. belvét slir. — Profil durcli das Vérter-Tal und den Szent György-Berg. (214-mal überböbt.) 1. Levant, 2. Pont, 3. Sarmat, 4. Sar- matiseh-tortonisebe Übergíuigscbiebt, 5. Helvetisebes Scbotterkongllo- nierat, (5. Helvetiseher Scblier. Slir. A Vérti-völgy a Szt. György malom és Vérti malom közé eső szakaszán a kemény ceritbiumos és ostreás mészkő meredek sziklái alatt a lejtő lankásabb részét a kevésbbé ellenálló anyagú idősei)!) rétegek alkotják. Bozsdabarna homok, látkán homokkő, főleg azonban homokos agyag és tiszta agyag szürke és kbakibarna rétegei látszó- lag szabálytalanul változó soi-ban települnek egymásra. Sajnos a gyenge feltárások sem a rétegdőlés megfigyelésére, sem kövület- gyüjtésre nem alkalmasak. Egyedül a 2ő0.1 m-es háromszögelési és 198-as baronietrikus magassági pont között, az erdei szekérút mentén levő agyaggödrökből sikerült néhány elég rossz megtartású kövüle- tet begyüjtenem. A szürke, jól rétegezett agyag levéllenyomato- kon és Ostracodákon kívül vékonyhéjú kis csigákat és kagylókat tartalmaz. Nucula ehriUclü 11 ö r n., Niicula cfr. majjeri H ö r u., Léda cfr. fragilis C b e m n., Arca cfr. diluvii Lám., Pectiinculus sp., Ln- cina fragilis P b i 1., Cardinal papillosHni P o 1 i., Dosiiiia Uncia Pult., Vcnns sp., Tellina otfnangensis H ö r n.. Macira sp., Denia- linm sp., Tnrriiella sp., Fusns sp., Bnccinnin sp. 114 Jaskó Sándor A fajok számához képest az egyedszám igen kicsiny. Általában kistermetű alakok uralkodnak, még a különben nagyol)!) fajok is csak törpe növésűek. (Törpefauna). A feltárás gyengesége és a kö- vületek rossz megtartása megnehezíti a behatóbb feldolgozást. A kis fauna leginkább helvécienre mutat. A meghatározott fajok Ottnang rétegeiben foinhilnak elő. Grundi kavics. Az etyeki Köves-begy ÉK-i oldalán és a biai Bolha-begy fel- hagyott nyugati kőfejtője előtt jól észlelhető a lajtamészkő alól ki- bukkanó fekű kavics. ^Mogyorótól almanagyságig sárga és fehér kvarcgörgetegek, melyek minden kötőanyag nélkül halmozódnak egymásra. A Vérti-völgy déli részén a mészanyaggal összeragasztott ka- vicskonglomerát meredek lejtője tűnik szembe. Báuyavölgy-pusztától 500 m-re ÉK felé levő kouglomerát sziklákból vaskos, durvabéjú, nagy osztrigák gyűjthetők; Ostrea cfr. giugeusis S c h 1 o t h., Ostrea edulis var. lameUosa B r o c c., Crasostrea carissima Lám. Felfelé éles határ nélkül mészkőbe megy át a kouglomerát, a kavicsszemek megfogynak, a mészkőanyag pedig megszaporodik. Tor fonal emelet. — La itam észkő. Jellegzetes lajtamészkő több ponton található az Etyek, Bia és Sóskút közötti kiterjedt lapos dombság oldalain. Az etyeki Köves- begy nyugati lejtőjén márgásabb rétegekkel váltakozó mészkő gya- koribb fajai: Flabellipecten leithaganus P a r t s c b., Ostrea digi- talina D u b., Ostrea edulis var. lamellosa B r o c c., Cardium cfr. turonicum a y. A biai Bolha-begy 184.9 m-es csúcsától 288 irányl)an 260 m-re levő felhagyott kis kőfejtőből a következő fajok kerültek elő: Alveolina meló d' 0 r b., Alveolina hauerü d’ 0 r b., Echinoidea töredékek, Serpula s])., Flabellipecten le.i/tbajanus P a r t s c b..Acy«i- pecten scabrellus Lk. var. bollensis IM a y., Pecten subarcuafus Tourn. var. stgriaca H i 1 b e r.. Pecten elegáns A n d r., Pecten latissimus B r o c c., Cardium mulficostatum B r o c c., Ostrea digitalina I) u b., Myliobatis sp. foga. Délebbre, a 180-as doml) északi vízmosásos lejtőjén gyűjtött kövületek: Alveolina meló d’ 0 r b., Alveolina hauerü d ’ O r b., Echi- noidea tüskék, Flabellipecten leythajanus P a r t s c b., Aequipecten scabrellus L k., Ostrea digitalina I) u b., Pectunculus cfr. pilosus L i n n é, Serpula sp. Ostreás mészkő. (Torton-szarmata átmenet). A legkülönfélél)b állatfajokban rendkívül gazdag lajtamé'szkő padok és a szintén kövületdús szarmata mészkő között, kövület- szegény, rendszerint tömött, kemény fehér mészkőréteg települ, He- lyeidvént elvétve Cerithium és Modiola kőbeleket tartalmaz, nagyobb mennyiségben egyedül Ostrea gingensis Schloth. var. sarmatica Fuclis. található benne. 'Területünk keleti felén átlag 20 m vastag Adatok az alc-íút — etyeki clonihvidék földtani ismeretéhez 115 ez a réteg; nyugat felé, ahol a tipikus lajtamészkő hiányzik, kivas- tagszik 30 — 40 ui-re is. Az ostreás mészkő nem határolható el élesen sem fedője, sem feküje felé. Tekintye azonban, hogy helyenként nagy felületen ta- lálható, meglehetős vastag és általában egységes képződmény, cél- szerűnek látszott a jellegzetes fannájn rétegektől ezt az osztrigák tömeges felléptével jellemzett, de különben kövületszegény képződ- ményt elkülöníteni. Ahol a lajtamészkő hiányzik, ott a megvasta- godott képződmény alsó részét esetleg heteropikns fácieseként fog- hatjuk fel. Fig. 4. ábra. — Kőfejtő Ginza-puszta déli szélén. 1. szarmata niészkc, 2. szarmata abráziós kongdomerát, 3. f. triász dolomit, — Stein- hrutdi südlieh von Ginza-puszta. 1. Sarmatischer Kalkstein, 2. Sarma- tii-cher Abrasionskonglomerat, 3. Obertriadiseher Dolomit. Szarmata emelet. A csak elvétve megjelenő mái-gásabb részektől eltekintve, ól- talál)an vastagpados kemény mészkő alkotja, mely a lepusztulásnak leginkább ellentállva. kiemelkedő tere])formákat ké])ez. A szarmata mészkő kitűnő építőanyag s így minden megközelíthető kil)úvását fejtik. így a biai Bolha-hegy DK-i peremén szép, szabályos síkfelü- letekkel elhatárolt rétegeit számos nagy kőfejtő tárja fel. PotamUles mitralis E i c li w. tömeges előfordulásán kívül, leggyakoribb fajok gyanánt Cerithium rubifihiosam E i c h a\\, C. mediteriYiiieam D e s h. és Maetra podoUca E i c h v’. kőbelei találhatók. A porózus cerithium mészkővel tömöttebi), borsónyi fekete kavicsokat tartalmazó kőzet- féleség váltakozik. A Sáudor-begy nyugati sziklafalába vágódó vízmosás és a ginza-pusztai kőfejtő jól feltárja a szarmata mészkőnek dolomitra való transzgredálását. Itt ugyanis hiányoznak a harmadkor többi 116 Jaskó Sándor tagjai s a jól rétegzett 25“ alatt dőlő dolomitra megegyező dölésirá- nyú, de sokkal lankásabb (()“) lejtésű szarmata rétegek települnek. (4. ábra). A nagyjából síkfelületű dolomitra diszkordánsan 1 m vas- tag rétegben borsó-, almanagyságn dolomitliömpölyök konglomerátja települ. Erre tömött szarmata mészkő következik, legalsóbb padjai- ban még elszórtan dolomit görgetegeket tartalmazva. 5 — 6 m-rel fel- jebb már Trochus, Macira és Pofa w kies mit ralis köbeleket találunk. A Szt. György-major hatalmas kőfejtőjéből a következő kö- vületek kerültek elő: Macira podolica E i c h \v., Cardium obsoJetum E i e h w., var. vindobonense P a r t s c h., Modiola volhjjnica E i c h av., Modiola marginata E i c li av., Tapes sp., Trochus sp., Potamides mitralis E i c h av., Cerithium rubiginosum E i c li av. A imgányvári sziklafülke közelében a következő fajok gyűjt- hetők; Ervilia podolica E i c h av., Cardium obsoletum E i e li av. A'ar. vindobonensis P a r t s c h., Cardium cfr. plicaium E i c h av., Modiola sp., Mactrg s])., Trochus sp., Potamides mitralis E i e h av. Innen nyugat felé a mélybe süllyednek a szarmata rétegek s jelenlétüket csak fúrásokból ismerjük. 7 km távolságban, a Szent László-dombvidék északnyugati szélén ismét felszínre bukkanik a szarmata, mint a Gerecse lábát ÖA’ezö szegély daral)ja. A Budapest — Komárom A'asútA’onal Felcsuti-völgyet keresztező AŰaduktjától dél- keletre, sekély kőfejtő gödör mélyed a lejtőbe. i\Iíg az előző feltárásokban nagyrészt csak kőbelek és lenyo- matok A’oltak gyűjthetők, addig az itteni kÖAÚiletek a laza anyagból szépen kiszabadítható héjas példányok: Tapes gregaria P a r t s c h., Cardium obsoletum E i c li av. AUir. vindobonense P a r t s e h., Macira pcdclica E i c h AV., Trochus pictus E i c h av. Pannóniai-pontusi emelet* Olyan maotiai terresztrikumok, mint a iMátrában A’annak, te- rületünkről nem ismeretesek. ‘Több feltárási) in közA’etlenül észlelhe- tünk minden hézag nélkül congéria rétegeket a szarmatán (5. áhra). Kőzetanyag és faunisztikai kifejlődés ala])ján a kÖA^etkező pan- nóniai-pontusi képződményeket különíthetjük szét; 1. Tlészkő és márga Tinnyea (Brotia, Melánia) A’ásárhelyi-\’el. 2. Alsó pontusi lyrceás agyag, alárendelten homok. 3. Közép-pontusi dreissensiás homok. INIíg az alsó pannóniai-pontusi mészkő egyetlen és aránylag kis foltlian fordul elő, addig az alsó ])annóniai-])ontusi lyrceás agya- gok mindenütt megtalálhatók a szarmata fedőjében. A pannon alsó része agyagból áll s jellegzetes színtjelző Lyrceák (Melanopsisok) tö- megesen találhatók benne, a közép pontusi rétegek jaA'arészt Dreis- * G a á 1 I s t A- á n. S c b r ét e r Zoltán és mások több Ízben rámutattak arra, hogy pannóniai-pontusi néA’en ismert lerakódásaink az oroszországi közép és felső szarmatával egykorúak. Helyi tárgyú, szűkreszabott dolgozatomban a régebbi, közhasználatban elterjedt be- osztást tartom meg, s nem mélyülök el a helyi AÜszonyokra többé- keA-ésbbé közömbös regionális szintazonosítás nomenklatúrái kérdéseibe. Adatok az alcsút — etyeki dombvidék földtani ismeretéhez sensiákkal zsiifolt kavicsos homokból állanak, közöttük kövületsze- gény, vékonyabb homok és -agyagrétegek váltakozásai fokozatos át- menetet alkotnak. Etyeki mészkő és ménya Tinnyeia (BrotUi, Melánia) véiséirhcl yii-vel. Szannafa-pontusi átmeneti rétegek. Etyek legszélső házainál, a Puszta-hegy le.itö.iénél vízmosások és kis kőfejtők egy érdekes képződményt tárnak fel. Kenumy és jól- rétegzett, szürkásfehér mészkő, helyenként nagy tömegben tartal- mazza a következő fajok lenyomatait és kőbeleit: Congeria sp., Melanopsis (Lyrcea) itnpressa K r a n s s., Melanopsis (Lyrcea) Fig. 5. ábra. — Árok a Hársas-völgyben. 1 pontnsi homok eonge- riákkal, 2. szarmata durvamészkő, — Graben im Hársas-Tal. 1. Ponti- scher Satid mit Congerien, 2. Sarmatischer Grobkalk. martiniana G m e 1 i n., Melanopsis (Lyrcea) vinclobonensis F u c h s., lirotia vásárhelyi H a n t k., = Melánia (Melanoides) Vásárhelyii — Tinnyea Váséir helyű H a n t k. Az országút 208 m-es hídjától délre levő legelő vízmosásában a mészkő kemény mészmárgába megy át, mely már számos jó meg- tartású héjas példányt is tartalmaz: Congeria sp., Limnocardium cfr. fragile L ő r., Limnocardium sp., Melanopsis (Lyrcea) impressa Krauss var. bonellii S i s m., Melanopsis (Lyrcea) impressa K r a n s s var. carinatissima S a c c., Melanopsis bonéi Fér., Mela- nopsis sturii F n c h s., Melanopsis cfr. anstriaca Handm., Trochns podolicns F i e h Av., Potamides mitralis F i c h av., (= Cerithium pictu m). Igen érdekes, hogy a jellegzetes alsó pontnsi alakokon kÍAÜl T rochus podolieust, Auüamint Potamides mitralis számos példányát megtaláljuk.Fzek ala])ján az etyeki mészkÖA-et és márgát a szarmata és pontnsi korokat áthidaló képződménynek tarthatjuk, melyet fan- 118 Jaskó Sándor nájáuak zöme már inkább a legalsó pontikumba utal. Hasonló át- meneti rétegeket H ö r n e s, Vendl és Vitális I. (12.) Sopron vármegyéből, L ö r e n t h e y pedig S^Gcsda^-ból és T i » « i/ é-röl ír le (S.). Sándor Ilona Galcj,'i(jijörkö)i talált hasonló szarmata-pon- tusi kevert faunáji'i homokkövet, (lü. p. 14.) Hantken az etyeki mészkövet mint a Tinuijea Vásárhelyii (helyesen Brotki vásárheU/i H a n t k.) gyakori elöfoiahilási helyét ismerteti (5); én, sa.inos ismételt gyűjtések mellett is csak néhány rossz s nem teljes biztonsággal azonosítható nagy lenyomatát talál- tam ennek az érdekes csigafajnak. Alsó paiinójiiai-ponfusi lyrceás ogpagos képződmények. Az alsó pontnsi rétegek főkép agyagból állanak, melyhez he- lyenként alárendelten — főleg felsőbb részében — vékony homok- rétegek is keverednek. Rendszerint a szarmata közvetlen fedőrétegei. Helyenként idősebb képződményekre transzgredálnak diszkordánsan. Keletről nyugatra tartva főbb előfordulási helyei a következők: A Kőhegy 196-os magassági pontjától DK-re levő árokban sárga agyag és homok tűnik fel a lösz alól. Az árokfenéken össze- mosva kövületek gyűjthetők: Lim nocardium sp. töredékek, Xerifodonta cfr. pilari B r u s, Melanopsis austriaca II a u d m., Melanopsis bonéi Fér., Melanopsis honéi var. monacantha H a n d m., Melanopsis enlimopsis B r u s., Melanopsis rarispina L ő r., Melanopsis stnrii F u c h s, Melanopsis (Lyrcea) marfiniana Fér. Biától nyugatra, a Pap-rét lejtőin több helyen kibúvik a sárga pontnsi agyag; a 145 m-es hídtól keletre a szántásban Melanopsis rnartiniana Fér. és Congerla cfr. ornithopsis B r u s. töredékei gyűjthetők. Ilerceghalom vasútállomástól a Háromrózsamajorig a patak által alámosott meredek part árkaiban kövületszegény, leve- les agyag laposra nyomott Lim nocardinmokon kívül mást nem igen tartalmaz. A Dávid-majortól északnyugatra vivő nagy árok agya- gábcl Ostracodák, továbbá Limnoeardinm jagici Brns és Congeria sp. került elő. Etyek délnyugati szélén levő téglavető gödörből sárga agya- got fejtenek, ugyanennek kibúvásait találjuk valamivel délebbre, a szántók és szőlők több pontján. Az innen előkerült kövületek: Con- geria cfr. ornithopsis Brns., Limnoeardinm sp.. Unió sp., Xerito- dontg sp., Melanopsis (Lyrcea) marlitiiana Fér., Melanopsis (Lyr- cea) vindobonensis F n c h s, Melu)iopsis bonéi Fér. var. monacantha H a n d m., Melanopsis stnrii F n c h s, MeUniopsis (Lyrcea) impressa K r a n s. lyir. Bonéit i S i s m., A Szt. László-pataktól nyugatra mindössze néhány helyen ta- lálható a politikum alsó felében képződött üledék. Így a Ginza- pnsztától nyugatra levő lejtőt ké]iező homok még csupa alsó jiontiisi alakot tartalmaz: Congeriu scrobicnlata Brns., Limnoeardinm cfr. jagici Brns., Xeritodonta sp., Melanopsis sp., Micromelania laevi- gata P a v 1. Bicskétől nyugatra, a fehérvári és komáromi vonalak szét- ágazásánál laza. levelesen szííváló agyagot tár fel az 5 m mély vas- Adatok az alesút — etyeki dombvidék földtani ismeretéhez 119 úti l>evágás. Laposra nyomott kis Co)Ufer\ák és Linniocardi untok helyenként egész Inmasella réteget képeznek. Ügy ez, mint a Pap- major kntnál előforduló agyagok teljesen megegyező külsejűek a Herceghalom-környéki előfordulásokkal. Az Alcsnti-völgy szélén, úgy látszik egy antiklinálisként ismét elő- bnkkannak az alsó-pontnsi rétegek. Alesnt és Vértesdol)oz ndvarai- nak partbevágásai nővénymaradványokat is tartalmazó szürke, ke- mény, jól rétegzett agyagot tárnak fel. Csak kevés és rossz meg- tartású mollnsea került elő ebből a rétegből: Concjeria sp., Limno- cardhmi decorum F n c h s., Linntocardiutn secnns F n e h s., Pisi- diiini priscuin E i c h w., Planorbus radtnanesfi F u e h s. került elő. Vértesdohoz északi szélén egy ház mögötti partbevágás szürke agyagjából Congerto sp., Liwnocardiuni secans F n c h s. és Lhnno- cardiinti decorum F n e h s. fajokat gyűjtöttem. Közép ponfusi d rehssensiás ka vicsos-Jiomok. Alesnt, Bicske és Göböl járás-puszta között összefüggő, vastag homoktakaró lankás dombvidéket képez. A sárgásszürke, helyenként kavicsos homokban csak igen elvétve találunk néliány deciméter vastagságú agyaglencséket, dellemző a Dreisseusia auricula rls I'" u c b s. helyenként tömeges előfordidása. Alaga a homok kövület- szegény, nagyobb tömegű kövületet mindig csak az agyagsávok fedő- jében megjelenő dnrvaszeniű, kavicsos bomokban találunk felhalmo- zódva. A legfontosabb kövületlelőhelyek a következők: A Béz-hegy meredek északnyugati lejtőjén a borzlynkakból kikapart homok gazdag faunát tartalmaz: Dreisseusia auricularis F u c h s., Congeria sp.. Unió halavátsi B r n s.. Unió efr. vásárJielgli L ő r., Lintnocardiunt pensiVti F e h s., Xeritodonfa sp., Meltunopsis efr. botiéi Fér., Mehniopsis p.t/gntaea P a r t s c h., Melanopsis sttirii F n c li s., j\IeIattopsis entzl B r n s. Nagyobbára ugyanezen alakok kerültek elő a másfél kilométerre északra levő, özv. Honthy Károlyné birtokán mélyesztett homok- és kavicsbányából is: Dreissettsia attri- ctdaris F u c h s., Dreissettsia auricularis F n c b s. var. sintplex F n c h s., Congeria sp.. Unió halavátsi B r n s., Lintnoearditint pen- slii F u c h s., Nerifodonta sp., Melanopsis botiéi Fér., Melanopsis pggntaea Part seb., Melanopsis stiirii F n c h s., Melanopsis (Ltjr- cea) inipressa K r a u s s, Melanopsis (Ltjreea) inipressa Kranss var. bonéin S i s m. A Bicske — Szári országiét északi oldalán, a körtvélyesi kanya- rodónál két nagy homokgödör van, melyekből rendszeres fejtéssel termelik a kitűnő éintőanyagnl szolgáló, egyenletes szeninagyságú, tiszta bomokot. (fi. ábra.) A keleti bányából csak apró termetű fajok kerültek elő: Dreissettsia atirietdaris F n c b s.. Unió s])., Lintttocar- ditint sp., Xerifodonia sp., Valvata palntotiei Brn s., Melanopsis sp., Planorbis sfenonipltaltis Brns, Caspia dtibotvskii B r n s., Caspia efr. vtijici B r n s. A Paptfli-szőlőkben kövületdús bomokrétegek steril szürke agyagokkal váltakoznak. Érdekes, hogy itt a Dreis.sensia aurietdaris F n c b s, csak kisebb egyedszámban található, míg az uralkodó 120 Jaskó Sándor fajjá Unió halavátsi B r u s válik — ez erősebb kiédesülésre utal. Rajtuk kívül még Lhnnocardium pensilii Fuchs és Melonopsis ppgmaea P a r t s c h. fordul elő. A Sima-hegy meredek nyugati oldalában szintén agyag- és homokrétegek váltakoznak. A homok faunája következő: Dreissensia auricidnris F n c h s.. Dreissensia auricularis Fuchs. var. simplex Fuchs., Congeria partschi C z j e k., Congeria cfr. ornithopsis B r u s., Liwnoaardium sp., Hidrobia sp., Melonopsis sp., Alcsut há- zai fölötti dombon szürke, tiszta homokot fejtenek: Dreissensia ouri- cidaris F n c h s., Dreissensia auricidaris Fuchs. var. simplex Fig-.‘ 6. ábra. — Homokbánya a Bicske — Szári országút körtvélyesi kanyarodójáiiál. A pannóniai-pontusi honiokrétegek 4“ alatt 26" irányba dőlnek. — Sandgrube in dér Kurve dér Landstrasse Bicske — Szár. Die pontisehen Sandschichten fallen unter 4" nach 26" ein. Fuchs., Unió halavátsi B r u s., Limnocardium penslii Fuchs., Melonopsis impressg K r a u s s. A Bélápa-tó lefolyásánál a pleisztocén homok alól ismét pon- tusi homok bújik elő, mely Pisidiunt prisciun* E i c h w. és Lymnaeus balatonicus F u c h s-on kívül csak rossz megtartásfi Vieipara- és Limnocardium-töredékeket tartalmaz. A Szent László-víztől keletre mindössze egy helyen, a Széles- lynk domb I)K-i oldalán levő 4 m mély homokgödörben találnnk Dreissensia auricularis-i tartalmazó k. pontusi homokot. Levantei emelet. ]. Levantei mészkő. A Svábhegy tetejét borító mészkőtakaró folytatásaként kis mészkőfoltok több helyen ismeretesek a Bicskei- medencében. A területünkön előfordnló levantei mészkő kemény, szívós, szürke színű, olykor sötétbaniás, ütésre bitnmen szaga van. Adatok az alcíút — etyeki dombvidék földtani ismeretéhez 121 Alsó-paun'jniai pontusi lyrceás agyag, alárendelten homokréteg. Sor- szám Pannoniai- pontusi Qí >5 c3 A faj neve 'O *o X OD C 'CÖ 'CÖ bC o "5 Ó CQ m V I. Lamellibrancliiata 1. Limnocardium deeorum Fuchs. -b + -i A 2. „ fragile Lör. -t- 3. „ secans Fuchs. -r A 4. „ jagici Brus. A A A d- 5. Pisidium priscutn Eichw. A 6. Congeria ornithopsis Brus. A A ~r 7. „ scorbiculata Brus. d- A II. Gastropoda. 8. Neritina (Nerdodonta) pi'.ari Brus. + A d d- A 9. Micromelania laecigata Brus. + 10. Brotia vásárhelyi Hanik.=Melaniu (melonides) VásárhelyiW-Tinnyea V. ~r A d 11. Melanopsis (Lyrcea) niartiniana G m e l. + ; k u 53 A A ‘r 12. „ „ vindobonensis Fu c h s. - J- - -r - 13. „ „ impressa Kraus + A -i- 14. Melanopsis (Lyrcea) impressa Kraus. var. carinalissima Sacco. + A A 15. Melanopsis bonéi Fér. A d- 16. „ „ „ monacantha Handm. + 17. „ euliniopsis Brus. A A 18. „ a üst riaca Handm. + 19. „ rarispina Lör. -U A A 20. „ slurii Fuchs. + A A A 21. Planorbis radmanesti Fuchs. + A A bieskei Csicsak-hofíy l(i5-ös magassági pontja fölött szerte heverő szívós' bitumenszagú mészködarabok növénymaradványokon kívül rossz megtartású Planorbisokat és rengeteg apró Hidrohiát tartalmaz. Utóbbiak közül Hidrobia ylutae J e k. és Hidrobia ven- trosa M o n t f. r-oltak megbatározbatók. Hasonló mészkövet még a I’icbárd-pnsztától DK-re levő kis erdőből 170 m t. sz. f. magasságból, a berceghalmi Paszkalin-major- nál 10.3 m t. sz. f. magasságból és az alesiiti Iléz-begy 217 m magas tetejéről ismerünk. 122 Jaskó Sándor Középső painioiiio}-))0)ii Ksi, Drcissensia aiiriculnrissal jelzett túhiijonéan homokos rétegek. Sor- szám Pannoniai- pontiisi T5 A faj neve alsó középső felső t'Hy- Tinnye Kúp Belgrá( Balato] vidék 7. Lamellibranchiata. 1. Unió halavdtsi Brus. (=Unío alavus Partsch.) -f 4- H- 2. Unió vásárfielyii Lör. -é -t- -é -r 3. Limnocardium pcnslii Fuchs. -f -é -f 4. Dreissensia auriculoris Fuchs. -f + 4 5. Dreissensia auricutaris Fuchs. var. simplex Fuchs. + + 6. Congeria mártonfii Lör. + -t- -f - - 7. „ p.irtschi Czjek. -f -é + 4- + 4 -r 8. „ ornithopsis Brus. -U -h + II. Gastrofoda. 9. Valvata palrnoiici Brus. -f 10. Falud ina (Vivipera) sadleri Partsch. -T -i- 4 11. Melanopsis bonéi Fér. -T + -f + + 4 12. „ pygmaea Partsch. + + 4- 4- 4- + 13. „ sturii Fuchs. -t- + + -f 4 14. „ entzi Brus. -f + -h 4 + 15. . „ (Lyrca)iinprcssa Kra üss. ~'r + + -é 16, „ „ „ Kra üss var. botlenii Sism. + 4- 17. Lymnaeus. balatonicus Fuchs. “T 4- 18. Ptanorbis slcnomphalus Brus. _r A levantei mészkő kemény anyaga ellenállva a lepnsztnlásnak, töl)l)é-kevévsl)bé tannhegyként jelzi a hajdani térszínt. A mészkősap- kával védett dombhátak a defláció irányával (ENy) szemhefordnlt kiemelkedő fokokat képeznek. 2. Levantei kavicsos rétegösszlet. 'Területünk délkeleti szélét összefüggő kavicstakaró fedi. A kavicshoz helyenként kis mennyiség- hen agyag, meszes agyag és márgás homokkő lencsiék társnlnak. A kavics anyaga tnlnyomórészhen fehér kvarcit, előfordnlnak azonban vörös és májharna o])álok, sötétszínn, kemény mezozoos vagy paleozoos mészkövek görgetegei, sőt elvétve kristályos paladarahok is. A József-majortól délre sikerült egy egészen elkovásodott nnm- mnlit-niészkő görgetegre is akadnom, melynek friss törési felületén még jól felismerhetők a foraminifera keresztmetszetek. A kavics- Adatok az alesút — elyeki dombvidók ftildtaiii ismeretéhez 123 telci)l)cn Ny-Í'elé szaporodnak a homokos, ajíyagos betelepülések. A rétcfíösszlet vastaf.ísá®a, a kavicsok százalékos aránya a többi kőzet- alkotó agyajíhoz és homokhoz, valamint a görfíetefíek szemnagysága dél felé nő. A kavicsos rétegösszleth.ől másodlagosan bemosott erősen kop- tatott congoria és melanopsis töredékeken kívül semmi kövület nem került elő. Erősen diszkordáns települése révén jó] elkülöníthető pontnsi feküjétől. A kavicstelep foszlányai a Szt. (lyörgy-hegyen 2.30, a Kő- hegyen 240 m magasságban jelennek meg először. Innen déli iiainyba haladva a kavicstelep lankásan süllyedő felszínt képez s mindiídvább megszaporodó foltjai a Hársas-völgy — Pusztazámior — ^Sósknt vonalá- tól délre kb. 30 m vastag összefüggő takaióként teljesen elfödi a mé- lyebb tagokat. E vonalon a kavicsréteg felső la])ja a Hársas-völgyben 180 m, Sósknton lati m t. sz. f. magasságban van. A kavicsrétegek átlag két-liárom fokot zárnak be a vízszintes- sel, dőlésirányaik általában megfelelnek a telep egységes Dl)K-i le- süllyedésének. Helyenként álrétegzés látható. Pleisztocén. A Szt. László-dombvidék felszínét kl>. négyötöd részben ])leisz- tocén takai'ó fedi. Egyes, szakaszokon a jelenlegi völgy talp alá nyúlik a pleisztocén fellöltés. A nedves, laposokon főleg agyag, a doml)o- kon lösz, a közép-pontnsi homoktakaró deflációs termékeként i)edig hajdani fntóhoniok képződött. Alcsnt fain közepén, a házak közt levő vályogveiő gödörben zöldessárga pleisztocén agyagra mintegy 3 — 4 m vastagságban lösz települ. El'.ből a löszből a következő csigák kerültek elő; Hellx (Arumta) arhustonim L., Helix íiispUla L. rar. major S a n d 1)., BiiUim'nius cfr. montanus I) r a p., Succinea íjutris L. Holocén. ÍMint kőzetalkotó, nagyold) tömegű lerakódást a széles völgy- síkok holocéii ártéri feltöltődéseit említhetjük meg a Váli-völgy, Hiai-tn és Bicskei-t:;vak környékéi'ől. IMint inkább már morfológiai kérdést, csak futólag említeni meg, hogy a Szt. László-patak völgye eredetileg észak felé folyt h\ de a laza slirbe bevágódó Vérti-völgy egy keleti oldalágával beré- selte, majd teljesen meghódítva, vizét délfelé terelte. Az eredeti É-nak tartó völgyfő maradváinyát a Pogányvár keleti oldalán látjuk. A nyílegyenes futásn Váli-völgy a Bánhidai-törésvölgy foly- tatását képezi. Míg azonban előző mezozoos és paleogén rétegek töré- sei mentén keletkezett, utóbbi f. ])ontusi és pleisztocén rétegekbe vá- gódott fiatal lepusztulási forma. Eeltűnő egyenes futásának esetleges hegyszerkezettani okait még nem ismerjük biztosan. A hegy szerkezet felépítése. (Tektonika). A Szt. László-dombvidék három eltérő hegyszerkezeti elemből épült fel: 1. Mezozoos hegyszerkezeti roncsok (alaphegység). 124 Jaskó Sándor 2. F. oligoeéii — k. poiitusi rétegsor gyűrt, helyenként gyengén töredezett szerkezete. 3. Levantei-holoeén rétegekből felépült hézagos felszíni takaró, helyenként lesüllyedt vagy kiemelt részekkel. A három csoportba való szctkülönítés elsősorban a világos tag- lalás céljait szolgálja. Kétségtelen azonban, hogy egyrészt az idősebb formák is módosnlást szenvednek a fiatal mozgások következtében, másrészt pedig ellenállásnkkal, mint erőtényezök kölcsönhatást fej- tenek ki az újabb formák keletkezésére. Az újabb formák magyará- zásánál figyelembe veendő az is, hogy az cpítoanyagul szolgáló üle- dék kezdetben a régi hegyszerkezet tetejére idomulva kellett, hogy leülepedjen. í. Mezozoos hegyszerkezeti roncsok. A Velencei-hegység grá- nitja által jelzett nagy felemelkedéstől Xy-ra és É-ra lejtő perm- mezozoos rétegsor szabja meg a Balatoni-hegység, Bakony, Vértes és Budai-hegyek ősi alapszerkezetének nagyvonalix elrendeződését. A Szt. László-dombvidéktől délnyugatra a szénkntató fiirás werfeni rétegekre akadt (13.). A Sándor-hegy és Csi'icsos-hegy dolomitja és dachsteini mészköve szintén beleillik eblxe az összetöredezett és he- lyenként lesüllyedt alapvázba. Mint önálló kisformát tekintve, a Szt. László-dombvidék felső triász dolomit kibúvásai egy hajdani kisebb boltozat ÉXy.-i végződé- sét alkothatták. Jelenleg azonban vetődésektől erősen szétszabdalt rögökből áll. A kőzetanyag helyeidcénti átalakulása, a meredek dőlés- szögek, középhegységünkben aránylag szokatlan erős erőhatások fel- lépésének tannbizonyítékai. 2. A felső oVigocén — közép pontnsi rétegsor gyűrt szerkezete. A valószínűleg erősen töredezet és részlxen lepnsztnlt felületű mezo- zoikum tétjére harmadkori üledéktömeg halmozódott. A harmadkori takaró vastagsága és összetétele igen változó aszerint, ahogy a be- nyomuló tenger egymásután elborította a' hegyvölgyes elővidéket. A felületen látható neogén rétegek gyűrt szerkezei üek. Lapos vá- pák és boltozatok húzódnak egymással i)árhnzamosan ÉÉXy — DDK irányban. á’alószínüleg tőid) hegyképző fázis hasonló irányú erőhatása fokozatosan boltozta fel a közben vastagodó takarót. A fiatal üledé- kek ugyanis a vápákban tetemesebb felhalmozódásxiak. Erős bizo- nyítéka az azonos irányú xitánmozgások ismételt megújnlásainak, hogy míg a dőlésirány megegyező, addig a dőlésszög fokozatosan csökken a rétegsorbaui felfelé. A triász rétegeken 4ő“, a szarmatán 25", a közép-pontnsin pedig 9", a legmeredekebbnek mérhető dőlés-szög. Xyngatról kelet felé haladva a következő nagyobb szerkezeti egységeket találjak (lásd a 7. ábrát). Papniajor — liicskei szinklinéilis. A Szt. László-patak völgye és a hicske alcsnti vasxitvonal között kb. 8 km átmérőjű, nagy teknő képződött, melynek köze])c a Papmajor-domb 22S.7 m-es háromszö- gelési pontjához esik. Az óharoki vasúti hídnál feltárt szarmata Adatok az alcsút — elyeki dombvidék földtani ismeretéhez 125 mészkő-kibúvástól a dőlésirányuak mejí felelően DK-iiek tartva alsó pontusi, majd középső poiitusi rétegek következnek a Papma jor- dombig; innen kezdve már fordított sorrendben keresztezzük a ny li- gát felé dőlő k. pontusi, alsó pontusi és szarmata rétegeket a Szent László-vízig. A szinklinális déli végzodé'se megfelelő feltárások biá- nya miatt még tisztázatlan. Szent László- völgi/i anfiklhiáUs vonulat. ÉÉNy — l)DK-i csa- pásban, mintegy 11 km hosszúságban követhető. A Pogány vár tájé- kára eső besüllyedés két részre osztja. Az északi boltozatrész magja a Sándor-liegy és Csúcsos-hegy f. triász dolomitja, melyet szabályta- lan tojás alakban szarmata rétegek öveznek, A déli boltozat sokkal tökéletesebb ellipszis alakú. Középpontja a Vérti-malomtól 800 m-re délre levő hídhoz esik; a legbelül kibúvó helvét slir rétegeket körös- körül törtön, szarmata és pontusi rétegek övezik. A Vérti-völgy ép- pen középen vágja át az antikliiiálist, ott, ahol a keményebb szarmata és törtön mészkövek között a laza slirben utat talált a mélyülő víz- mosás. Etyekl szinklinális. Sokkal kisebb a papmajorinál. Kb. két km szélességű alsó pontusi rétegekkel kitöltött hosszúkás mélyedés, mely elválasztja az előző antiklinális vonulatot a Köves-hegy Kő-begy boltozattól. Köveshegy — Kőhegy boltozat. Meglehetős szabálytalan, ÉÉNy — DDK irányban megnyúlt felemelkedés. A legmélyebb tagként elő- tűnő mediterrán kavicsra lajtamészkő és szarmata rétegek borulnak. Míg az előző három vonulat általában sugáralakban széttartó, illetve összefutó rétegdőléseket mutatott, addig az utóbbi szerkezeti egység több részletén további magyarázatra szoruló szabálytalanságot ész- lelhetünk, melyet részben kis vetődések, részben mellékredőkre való felbomlás okoz. Alárendelt mellékredőket még több helyen láthatunk. A mcl- lékredők a fövonulatok széttávolodásánál megjelennek, hogy az ösz- szeszűkülö helyeken ismét eltűnjenek. Legfontosabb közülök az Al- csuton átmenő mellékredő, mely ismét alsó pontusi rétegeket emel a felszínre. 3. Levantei, pleisztocén és holocén rétegekből felépült hézagos takaró, helyenként kiemelt vagy lesüllyedt részekkel. Az előzőkben tárgyalt hegyszerkezet tétjét szakadozott fedötakaró borítja diszkor- dánsan. Ez a képzödménycsoport a többihez képest igen vékony s tektonikai fontossága főként az, hogy különböző magasságokba jutott részei a legfiatalabb mozgások okozta függőleges irányii elmozdulá- sokat jelzik. A rétegtani leírásban ismertetett levantei kavicstelepben két- féle elmozdulást látunk. Elsősorban a vidék általános postlevantei megemelkedését tanúsítja, hogy az eredetileg síktáblakéiit elhelyez- kedő képződmény jelenleg délkeleti irányba lebillent belyzetű. Más- részt az előző csoportban ismertetett boltozatok líjabb megemelke- dését tanúsítja, hogy az idősei)!) képződményekre átnyiiló kavics- foszlányok magasabb helyzetbe kerültek, mint az antiklinálisok kö- zepét befedő részletek. ■6t6ísr 126 Jaskó Sándor 7. ábra (ábramagyarázat a 127. oldalon). BICSKE Adatok az alcsút — etyeki dombvidék földtani ismeretéhez 127 A pleisztocén és holocén vastagabb fellialmozódása helyenként süllyedő, illetve emelkedő völgyrészletek váltakozásait jelzi. Feltűnő példáid, hogy Bicske altalaja helyenként 30 in-t meghaladó negyed- kori felhalmozódás, alányiilva ugyanannak a Szt. László-patak völgy- síkjának, mely nem sokkal lejjebb hannadkori képződményeken fű- részeli magát keresztül. Hasonló fiatal süllyedéseket tételezhetünk fel Bia és Herceghalom környékén is. Vetődések. Az alcsnt — etyeki-dombvidéken a vetődések szerepe lényegtelen a gyűrődések mellett. Rövid csapáson luizódó, legfeljebb 20 — 30 m-t ugró magasságú elmozdulásokról lehet szó. így a Sándor- hegy ÉXy-i lejtőjén 315 csajiású vetők mentén egy szarmata mészkő pászta süllyedt a dolomit rétegek közé. A Inai Bolha-hegyen a szarmata mészkő déli irányban 17 — lS"-os hajlásszöggel szembe haladva 1 km távolságon követhető. A dnrvamészkövet 30 — 40 m vastagságúnak ismerve, nagy felületi el- terjedését egyedül vetők mentén történt ismételt lezökkenésével ma- gyarázhatjuk. Délebbre egy aránylag nagyobb ngrómagasságú 85’ — 2(i5 csapású vetődés már a lajtamészkö vetődéseket is a felszínre emelte. Úgy látszik, mintha területünk keleti szélén aránylag erőseb- ben töredezett zóna vonnlna végig, nagyjából csapását képezve Föld- vári által ismertetett (1) 'Telki — Páty szarmata rögvonnlatnak. Fejlődéstörténet, a heyijképző mozgások kora. A mezozoikumot ért nagyobb erőhatások feltételezhetően az idősebb alpid mozgá.soktól származnak; az esetleges paleogén réte- gek valószínűleg tektonikus árkokat töltenek ki. A sasbérceken vagy egyáltalán nem volt üledékképződés, vagy pedig a paleogén rétegek csekély vastagságuk és exponált helyzetük miatt később áldozatni estek a lejinsztító erőknek. Legtöbb helyen a neogén közvetlen telep- szik a mezozoikumra. Az alsó miocéntől a tenger fokozatos mélyülése észlelhető. Az új-stájer redőződés nyomát mutatja a helvét-torton határon a slir fedőben megjelenő ostreás kavicskonglomerát. A fö- lötte következő lajtamészkö bár szintén litorális képződmény, mégis nyugodtál)!) ülepedési körülményekre vall; ez az utolsó tiszta sósvízi Fig. 7. ábra. — Az Alcsnt. — Etyeki-dombvidék hegyszerkezeti váz- lata. (A legfiatalabb fedőrétegek csak ott vannak feltüntetve, ahol nagy vastagságban összefüggő felületen eltakarják a hegy szerkezetet.) 1. Ho- locén, pleisztocén és levantei, 2. közép pannóniai-pontnsi, 3. alsó pannó- niai-pontnsi, 4; szarmata, 5. torton-szarinata átmeneti réteg, (j. felső me- diterrán, 7. felső triász, 8. rétegdőlés, í). antiklinális fő vonulat, 10. szin- klinális fővonnlat, 11. antiklinális mellékredő, 12. szinklinális mellék- redő, 13. vetődés. . — Tektonische Skizze dér Hügellamlschaft von Alcsnt — Etyek. (Die jüngsten Deckschiehten wnrden nnr an jenen Stellen aii- gegeben, wo sie das Terrain in grösseren znsammenhángenden Gebie- ten mit betriichtlicher Miiehtigkeit bekecken). 1. Holozán, Pleistozan und Levant, 2. ÍMittelpont, 3. Unterpont, 4. Sarmat, 5. Torton-sarmati- sche Übergangsschieht, 6. Obermediterran, 7. Obertrias, 8. Einfallen, í). Antiklinalhauptzüge, 10. Synklinalhanptzüge, 11. Xebenantiklinale, 12. Nebensynkl inaié, 13. Verwerfnngen. 128 S. Jaskó lerakódásunk. A szarmáciai korszak hazánkon átnyúló vízmedencé- ,iét a tortonai tenger szétdaraboldása révén kiédesedö reliktumnak tekinthetjük. A medence lefűzödése a nyílt óceántól azonban nem követeli meg okvetlen a vízfelület összezsvigorodását is. Területün- kön a diirvamészkő több kilométer széles sávban átnyúlik a törtön lerakódások szegélyén s bazális konglomeráttal transzgredál az idő- sebb képződményekre (4. kép). A folyamat regionalitását tanúsítják Sándor I 1 o n á-nak a Cserhátiban végzett hasonló megfigyelései is (10). Egész a pannóniai pontnsi emelet közepéig tart az üledék- képződés. Ekkor szárazulattá válik vidékünk, majd a rhodáni moz- gások okozta la]bos hullámok gyengén letarolt felületére erős disz- kordanciával borul a levantei kavicstakaró. Végül a valláhiai moz- gások — valószínűleg az Alföld süllyedésével kapcsolatosan — DK felé megbillentették a levantei kavicstakarót is. A részletmegfigyelés'rk 'in*. 1. lioloréu pntaklinríliilók, iiayiitr rs pli*i«i/.i(ic.>n, 3. plfis/.louéii lioimik f-i kavics. 4 Icviiiik’i incs/.kö. 5. li’vunU'í kavics. (>, közáp poiitiisi lioiiiok. alárctulcllcii Hiryipí. 7. a!*ó pO'itiisi fríyji'x, alárciidpltcii lioiiink. 8, mcszkü cs ináriía. atinciiPlí rctcííck szarninla cs [lauiióiiiaí ponlusi kózotl, Sk s/ariiiata ccritlmim nicszkci llf. a.fri'as mcszkii. (nrina szarmata átmciicti rctcjf. 11. lajtamcs/.kö, tortiiiiai ciiichM, 12. liclv.-f kavics és komrlomcral. 13. liclvct slir. 14, f. triász fudolouiit, l.'i. f. Irias/ m<*s/kö cs murira. Ia-tp|i'piilc> ii fodotimiithaa. — (ícDloirisclc* Karlc dcr Hiiircllaiulscliari von .Mcsul i'ityck. 1. holo/anc ll.u-lialilaircnim;, 2. ph'istazíincr Tan. I.üss, 3. plcistozaiicr Saml und Sclmltcr. 4. K'vaiilisclicr Ivalkstciii, 'i. IcvatiUsclu r Sclniltcr, (í. mittclpoiitisi'hcr Sa.nd iitilcr>íc- cmlticl Toll, 7. unlcrponlisclicr Tan. aatcrircordiint Sand S, K.ilkstcin und Jlci'írid. ('luTyanírsscliicliI z\vi.>-chon Sarmal und Pont. Ik s iiui il i- M'lic'r Fcrithicnkalkslciii. Ili, Ostrccukalkstcin. tMici'iraniisscliii'hl z\vi.iclicn Sarmat and Törtön. II. I őrlőn ischer Lcilhakalkstcin, 12. Iidvidi- M'licr Schoticr, ladvH isciics Koiiirloiiicrat 13. hclvctisHicr Scliliin*. 1 1 ah rtriadisdicr llanptdoloinil. l.'i. nlicrlriadisidicr Kalksldn und Mer Kcl. Finlajrcniiitf im Ilauptdoloniít. Az A/csőf -Etyeki domb- vidék geológiai térképe. DrJaskó Séndor felvélBb 1937- 1938 m m m m m Eü Ü3 S H cm n ® cm 0ÍB El •• Geolog’ische beschreibung dér Hiigellaudschaft von Alcsut — Etyek 129 unmittelbar das Xeogen. Die Mollusken des Schliers, dér im Vérter- Tal vorkommt, stimmen mit deuen des Schliers von Ottuang über- ein. Interessanterweise weisen sie einen Zwergwuchs auf. Darüber lágert ein Schotterkonglomerat mit grossen Ostreen-Schalen und dann Leithakalkstein. Zwischen dem marinen Leithakalkstein sowie dem brackischen, an Fossilien ebenfals reicben sarmatischen Grob- kalkstein bibiét eine Kalksteiuscbicht den Übergang. Sie ist an Fos- silien sehr arm, es komnien in ihr nnr die Exemplare von Ostrea gl- gantea S c h 1 o tb. var sarmatica Pnchs hiinfiger vor. Die sarma- tiscben Schicbten trausgredieren — übergreifend das Mittelmiozan — mit einem Abrasionsbasalkonglomerat anf das iNIesozoiknm. (Fig. 4.) Dér Kalkstein von Etyek führt neben Brotia (Tinnyea) vásárhelyi Hant k. und zablreicheii charakteristiscben nnterpontischen Mol- Insken anch Trochus podoUcus E i c h w., sowie Potamides mitralis E i c h w., sodass wir es hier eigentlich mit einem Übergang zwi- schen Sarmat und Pont zn tnn habén. Das Unterpont wird mit einem Lyrceaen führenden Tón, das Mittelpont mit dem banfigen Vorkom- men von Dreissensio onricularis Fnchs charakterisiert. Das Ober- pont feblt. Das Levant Avird dnrch Scbotter nnd Snsswasserkalk vertreten. Dér dinviale Sand, Tón nnd Löss bedeckt in grossen Ge- bieten die íilteren Bildnngen. Die neogene Scbichtserie, die über den znerst infoige iilterer alpidiscber BeAvegnngen scbwach gefalteten, dann zerbrocbenen nnd abgetragenen triadischen Bildnngen lágert, ist scbwacb gefaltet. Die Faltén laiifen in NNW — SSO-licber Kicbtung ab. Die an Macb- tigkeit standig znuehmende Decke wnrde wabrscbeinlicb von meh- reren, aber in gleicher Kicbtung wirkenden, orogenetiscben Pbaseu allmablieb anfgewölbt. Die jüngeren Sedimenten weisen nanilicb in den Trögen eine betrachtlicbere IMacbtigkeit anf. Ein BeAveis dafür, dass die nacheiuander folgenden BeAvegnngen immer in derselben EicbtAing geAvirkt habén, liefert die Tatsache, dass Aviibrend di<^ Ein- fallricbtnngen identiscb sind, Avird dér EinfallAvinkel nach obeu zn allmachlicb kleiner. Dér grösste Falhviidíel misst in den triadischen Schicbten 45", in den sarmatischen 24 — 25", nnd in den mittelponti- scben bloss 8 — 9". Das Neogen AA’eist neben den Faltén anch VerAverfuugen auf, die nnr auf knrzen Strecken zn folgen sind und nnr geringe Sprung- höhen besitzen. Dicse VerAverfnngen sind jedocli nnr ani Westrande des Gebietes haufiger. Die levantische Schotterdecke lágert diskor- dant über dér scliAvacb abgetragenen Oberflacbe dér mittelponti- scben sanften Faltén. Sie ist im Zusammenhange mit dér Senkung dér Grossen Fngarischen Tiefebene infoige dér Avallachiscben Be- Avegungen nach SO gekippt. Den BeAveis fnr die jüngsten BeAvegnngen liefert dér Um- stand, dass die pleistozanen Ablagernngen an dér Stelle dér grösse- ren Antiklinale anch un tér dér bentigen Talsoble A'orkommen, Avab- rend derselbe Bach sicb in den alteren Schicbten, im Kérné dér Antiklinale, mit Oberflusscbarakter einschneidet. 130 S. Jaskó IRODALOM — SCHRIPTUM. 1. F ö 1 d V á r i A 1 a d á r : 'Tektonikai megfigyelések a Budai-hegy- ség nyugati peremén. (Földtani Közlöny, LXIV. kötet, 1934.) 2. Halaváts Gyula: A hereeghalmi artézi kút. (F. K. 1892.) 3. H a n t k e ii ^1 i k s a : Geológiai tanulmányok Buda és 'Tata kö- zött. (INIath. és Terin. tud. Közlemények, I. k. 1861.) 4. II a n t k e n ^I i k s a : Az Üj Szőny — Pesti Duna s az Üj Szöny — Fehérvár — budai vasút hefogta területnek földtani leírása, (^lath. és Terin. tud. Közi., III. k., 1865.) 5. II a n t k e n Miksa: „Tiunyea Vásárhelyii'’ egy új csiganem és új faj a eongériarétegeklxíl. (F. K., 1887. XVII. k.) 6. László G á bor: Részletes újrafelvételek Pest- és Fejérmegyé- lieii. Jelentés 1921 — 1923-ról. C\Í. kir. Földtani Intézet Évi Jelen- tései, 1920 — 1923. Budapest, 1925.) 7. L ö r e n t h e y I m r e : Adatok a halatonnielléki pannóniai korú rétegek faunájához. (A Balaton tud. tanulni, eredm., IV. kötet, Budapest. 1911.) 8. L ő r e 11 1 h e y I in re: A szarmata és pannóniai képződményeket áthidaló rétegeknek egy classieiis lelethelye Magyarországon. (Földt. Közi. XXXIII. köt., 1903.) 9. P á V a i V a j 11 a Ferenc: Előzetes jelentés a hudapest-kör- nyéki földgázkutatásokkal kapcsolatos 1932 — 1935 évi geológiai felvételekről. (Kézirat). Budapest, 1938. 10. Sándor Ilona: A Cserhát szarmáciai és pontiisi-pannóniai korú üledékei. Mezőtúr, 1937. 11. S c h a f a r z i k Ferenc: A magyar korona országainak terüle- tén létező kőliányák részletes isiüertetése. Budapest, 1904. 12. t á 1 i s 1 s t V á n : Ein neiier Baglivien-Fiindort in den sarnia- tisch-pontischen „Üliergangsschichten” des Blunientales (Virágos- völgy) bei Sopron. (A ni. kir. József Xádor Egyetem bánya- és kohóniérnöki oszt. közi. IX. köt., 1937.) 13. Vitális Sándor: Alsó triász a Bicskei-niedeneéhen. (Elő- adás a ^Magyarhoni T öldtani Társulat 1938. márc. 2-i szakülésén). 14. Zsigmondy Vilmos: Díitteilungen üher die Bohrthermen zii Harkány anf dér IMargaretheninsel naclist Ofen und zn Lippik und den Bohrbriinnen zii Alcsiith. Pest, 1873. 15. Tata és Bicske. Kézifestésíi geol. térkép 1:144.000. Felvételi időpont és szerző megjelölése nélkül. 16. Bicske és B i a. 16. zóna, XIX. rovat. 1:25.000. László Gábor felvételi lapja 1923-ból. (Kézirat). A I’ESTSZEXTLÖRIXCl FOSSZILIS TUXDRAKÉPZÖDMÉXYEK. Irta: l)r. Kerekes József. EIE FOSSILEX TEXOR AGEBIETE VOX PESTSZEXTLÖRIXC. Von: ./. Kerekes. Az elmúl L év nyarán a Magyar Földrajzi 'Társaság Alföldkn- tató Bizottságának megtisztelő támogatásával alkalmam nyílott a Magyar IMedence jcgkori éghajlatának tisztázására irányuló fizikai- földrajzi mcgfigyelésadatok gyűjtésére. Kirándulásaimon egyik munkatér nlotül a Duna törmelékkiipját választottam. Előzetes jelen- 1. ábra. Szentlcrinei , zsákos“ kavics, középen homokkal kitöltött fagy- hasadék. A felszín futóhomokját lefejtették. (Dr. Kerekes felv. 1938.) 1. A}jbil(li()i(j. Sackföriniger Kiesel aus Szentlőrinc; in dér Mitte eiiie mit Sand ausgefüllte Frostsiialte. Dér Fliigsand dér üherfláche wurde ahgetragen. tcsemhen a pestszentlőrinci kirándulások eredmé)iyéről óhajtok beszámolni. A Diina levantei-ópleisztocén-kori hatalmas, lapos törmelék- kúpján, a kavicsbányák feltárásaiból évtizedek óta ismeretes az ópleisztocén-kori durva kavicsnak álgyűrődéses, „zsákos” szerkezete. A „gyűrődések” keletkezésének magyarázatát megnehezíti a fekvő kavics-, homok-, illetőleg agyagrétegek zavartalan, szintes települése. Kiváló kutatóink, időrendi sorrendben: T n k e y, H a 1 a v á t s, Lő- re n t h e y, C h o 1 n o k y, S c h a f a r z i k, V e n d 1 A. sth. a gyűrő- dések keletkezését egymástól erősen eltérő folyamatok (a fekvő agyagrétegek megdnzzadása, lankás agyaglejtőn lecsiászó kavicstö- 132 Kerekes József ruegek ráneolódása, a kavics közé szüremkező vizek homokot kimosó hatása, jégkori vádiszerü torreiisárkolások, jégtorlasztás, jégalatti vizek kimosása, stb.) következményéuek tartották. Az ójal)l) kutatá- sok fényében egészen más megvilágítást nyernek ezek a sajátságos rétegzavaroclások, amennyiben bennük ma, S z á d e e z y - K a r d o s s- nak hazánkban úttörő vizsgálatai óta, jégkörnyéki éghajlatra utaló fosszilis szerkezeti talajokat látunk. A pestszentlőrinci városi kavicsbánya (a Szarvas-csárdától ÉK felé to km távolságban) 6 — 8 mély fejtésfala alul a Duna levantei., általában apról)bszemű kavicsát tá/rja fel; ez a kavics fölfelé ponto- san el sem különíthető a fedő úpleiszfocén-kovi durvább kavicsréte- gektől. A vastag kavicstakarót végül a felszínen vékony, általában mintegy tá m vastagságú, az irodalmi adatok többsége szerint jelen- kori futvhowok líorítja. A futóbomoknak és a fekü fellegvári kavics- nak az érintkezése rendkívül nyugtalan vonalú (1. ábra); a homok sokhelyütt lenyúlik a kavics felszínének zsákszerű öbleilx*, másutt meg a kavics l)ocsát fölfelé türemkedő nyúlványokat a fedő homokba. A homokban is megtaláljuk elszórtan a fekvő kavics szemeit, külö- nösen alsó részleteiben. A réteghatárt azonban mégis élesen kihang- súlyozza az eltérő színeződés. A rozsdabarna homoknak és a pleisz- tocén kékesszürke kavicsnak az átmenete ugyanis meszes, fehéres- szürke, sőt egészen fehér színű. Feltűnő a gyűrődésekhez hasonlatos rétegzavarodások hasonló formáinak közel egyenletes távolsága; még szal)ályosabb vonalú a jelenség mélységi határa. Alatta a kavicsré- tegek zavartalanul települnek, gyűrődés tehát ez:^n a sík térszínen alig képzelhető el. Európaszerte sokhelyütt találtak a szentlőrincihez hasonló szerkezetű üledékeket. Keletkezésük kérdésére a jégkori morfológiai és a jelenlegi szubpoláris területeken végzett fizikai földrajzi kiita- tások adtak meggyőző feleletet. Bebizonyult ugyanis, hogy ezek a zsákos álgyűiáidések a jégkori sokszögtundratalajok maradványai, beszédes l)izonyítékai. A rétegzavarodás mélysége meglehetősen pon- tos következtetéseket enged meg kialakulás-idejének éghajlati viszo- nyaira vonatkozólag. Feltárásunkban a mai homokfelszín alatt 1 m mélységig terjed a „zsákos” szerkezet. Azt jelenti ez, hogy abban az időben, amikor kifejlődött, nyaranta eddig a mélységig engedett föl a talaj jég fagya. A feltárás falának figyelmesebb vizsgálatakor egy mélyebb, kb. 1.5 m inélységig lehatoló zsákos szerkezet elmosódottabb körvo- nalait is észlelhetjük. Formáit a homokos, erősen kevert, rétegzését veszített kavicsban látható fodrozott kavicssávok rajzolják ki. Nyil- vánvalóan egy megelőző, ugyancsak tundraéghajlatfi időszaknak az emlékei ezek. Hazánk töbl) vidékén megtaláltuk már a fosszilis tundratalajok zsákos, álgyűrődéses szerkezetű formáit. Ez az első eset azonban, amikor ugyanazon a ponton két, időben egymást követő, szubarkti- kus éghajlatfi időszaknak egymáson áthatoló (penetráló) váztalaj alt észlelhetjük. JMindezzel korántsem zárul le a kavicsfejtő falának feltárt peri- A pestszeiitlcrinci fosszilis tundraképzöiiiények 133 glaciális alakkincse. A kavicstelep i'elszínközeli, egyenletes mély- ségig zavart vízszintes szalagját függőleges, lefelé ékalakfum elkes- kenyedő, homokkal kitöltött tölcsérszern képződmények szaggatják meg 2., 3., 4. ábra). Kitöltésük anyaga éppúgy, mint a „zsákok”-é is, szintén a fntcthomokból származik. Egymástól meglepően egyenletes távolságban helyezkednek el. Teljesen idegenek ezek a formák hazánk ])leisztoeénjében. Ugyanabban a kőzetben a „zsákos” tnndratalajjal kapcsolatos meg- jelenésük és ngyanazzal az anyaggal kitöltésük azonban rögtön nyil- vánvalóvá teszi, hogy kialaknlásnk szintén a jégkori éghajlati ténye- zők hatásainak az eredője. A hnmuszos, tisztátalan fntóhomok-réteget a kavics lefejtése előtt eltávolítják. Egy ilyen nagyobi), meddőtől megszabadított rész- leten megállapítható volt, hogy ezeknek a mélybenynló, tölcsérke- 2. ábra. Fosszilis síktnndra a i)estszentlőrinci városi kavicsl)áiiya fel- tárásában. Baloldalt kitöltött fagyhasadék. (Dr. Kerekes felv. lt)38. ) 2. Ahh. Fossile Flaehtumlra im Aufsehluss dér Pestszentlörincer stiid- tisehen Schottergrube. Links ausgefüllter Kiskeil. resztmetszetü formáknak a felszínre vetítődő alaprajzi kéi>e sokszög- hálózat. A homokkal kitöltött tölcsér-, ék- és kehelyidomok tehát ha- sadék-kitöltések! A hasadékokkal határolt sokszögek mintegy (i — 8 m átmérőjűek. A felszínen egy csi'icsban rendszerint 3 rejiedés vonalai találkoznak össze tomi)aszögben. A hasadékkitöltés anyaga alul iszapos (löszös!), helyenkint fi- noman rétegzett, följebb tiszta homok, elvétve kavicsszemekkel. A kevés közbeelegyedett kavics is tnlnyomórészben a kitöltés felső har- madában helyezkedik el, a legalsó, A'ésőszeiúi csiicsrészleten mindig hiányzik. A kitöltött hasadékok kaviesfala éles határiail válik el a homokkitöltéstől. ^Mindezek a jelenségek, azonkívül a hasadékoknak a tundrára ntaló váztalajokkal való legszorosabb kapcsolata követe- lik, hogy léti'ejöttüket ugyancsak a jégkori éghajlat hatásának tu- lajdonítsuk. 134 Kerekes József A kaviesrétejíek mélyreható repedéseit nyilván a kőzet össze- húzódása váltotta ki. Ennek az előidézője ismét két ok lehet: a kiszá- radás, vagy a fagy repesztö hatása. Az elsőt fizikailag több okból valószínűtlennek kell tartanunk. Nehezen képzelhetjük el ngyanis, hogy a laza, kohé^ziónélknli kavicsban ilyen jelentős mélységű és szélességű repedéshálózat keletkezzék egyedül a kiszáradás hatására, nem is beszélve a kitöltődés folyamatának magyarázatánál felmerülő nehézségekről, tekintettel a rendkívül tiszta homoktöltelékre és az éles, ép hasadékfalakra. Gondol jnk meg ezután: az a tény, hogy a feltárás sokszögletes (poligonális) tnndratalaja 1, ill. 1.5 m mélységig terjed, azt bizo- nyítja, hogy a fagyott föld talajjege eddig a mélységig engedett föl a jégkor nyarain. Föltétlenül nagyobb vastagságban fagyott volt azonl)an a talaj, mert hiszen máskép a vízáteresztő kavicsban nem alaknlhatott volna ki a váztalajszerkezet. A sokszögtnndra egves l)oligónumain belül kifejlődő zárt cirkulációk csakis vízzáró alza- lon képzelhetők el, ez pedig esetünkben egyedül a tartósan fagyott réteg lehetett. Nyilvánvalóan a jégkori téli félév szélsőségesen erős fagyai idézték elő a repedések hálózatát! Továhhmenve, a kitöltött hasadékok legnagyobb mélységéből (1.5 — 2, ill. 3 m) visszakövetkez- tethetünk az állandóan fagyott réteg megközelíthető vastagságára is! Hasonló fagyrepedések jelenlegi képződését és kitöltésének fo- lyamatát figyelte meg L e f f i n g w e 1 1 Alaskában. Vizsgálatai sze- rint a mély téli hőmérsékletek idejében a fagyott talajban nyitott repedések keletkeznek. A repedésekbe behatolnak a koratavaszi ol- vadtkvizek. A víz itt, a talajjég régiójában, megfagy 'és megfelelően kitágítja a hasadékokat. A jég nyári fokozatos kiolvadásakor a las- sankint felszabaduló hasadéktér kitöltődése következik he. A szentlőrinci jégkori ékkeresztmetszetü hasadékok tehát ere- detileg jéggel kitöltött repedések! IT o 1 1 n e r-nek Jan AMayen tnndráin végzett megfigyelései a kitöltődés magyarázatát k(5nnyítik meg. A tölcséralakn mélyedéseket ott hónak éis lávahomoknak szélheülepítette keveréke tölti ki. Soargel (Németország különböző pontjairól ír le kitöltött fosszilis jégék-eket (Eiskeile). Vizsgálatai mindenben megerősítik a jelenkoid megfigyelések adatait. Az ő magyarázata szei'int a jégék alsó hegyéig csak az illető eljegesedés csiicspontján hatolt le a téli fagy repesztő-hatása, ez fejlődött ki tehát a legkevéshhé. Az ék leg- felső részein az egész eljegesedés alatt hatott a fagy, ezért arányta- lanul széles, öblös a felső hasadéktér. A jégékek teljes magassága tehát a téli fagyás megközelítő mélységét adja meg, a kiöhlösödése pedig a nyári olvadt réteg vastagságát! A felsorolt kutatók adatainak birtokában meglehetős bizton- sággal felidézhetjük a szentlőrinci fagyhasadékok kitöltésfolyama- tát. A jégkori telek legerősebb kisugárzása idejében a vastagon fa- gyott kavicsrétegekhen kifagyás hatására keletkeznek a hálózatosán elrendezkedő fagyrepedések. A zord télen át üresen tátonganak ezek s a szélviharok ]K)r- (lösz) -anyagot, futóhomokot és valószínűleg ha- vat is hordanak beléjük. A tavaszeleji olvadékvíz is előbbreviszi a kitöltődést a felszíni homok heiszapolásával. A repedésekbe beesurgó A pestszeiitlcrinci fosszilis tumiraképzőmények 135 vizek a hasadéktérben megfagynak. A fagyás természetesen a nyári fölengedési színt mélységéig váltakozik a leggyakrabban, itt kell te- hát a fagybasadéknak is a legszéleseb))iiek lennie. És csakngyan, a legtöbb basadékkitöltés a fiatalabV), 1 m mélységű „zsákok” színijében öblüsödik ki, illetőleg ez alatt szűkül össze gyors átmenettel. Megerősíti az is eddigi következtetéseinket, bogy az 1 és l.o m mélységű, két időszakot képviselő zsákos szerkezetnek megfelelően, a fagyrepedések között is két időbelit külünböztetbetünk meg! A 3. ábra. Egymáson penetráló, fut(Sbomokkal kitöltött würmkori fagy- hasadékok (,,jégék“-ek) a pestszentlőrinci városi kavicsbánya é)pleiszto- cén kavicsában. (Tár. Kerekes felv. 1938.) 3. Abb. Dnrcbeinamlerdringende, mit Élugsand gefüllte Frostspalteii (Eiskeile) aus dér Würmzeit im allpleistozánen Kiesel dér Pestszent- lőr Inzer Sebőt tgrnbe. fénykép (3. ábra) szélesebb ékbasadékának legöblöseljb része épp 1.5 méterig ér le. Nyilvánvabian az idősebb, ugyancsak 1.5 m mélységig lebatoló síktnndraszerkezettel egyidejűleg alakiilt tebát ki. Ezt a basadékot egy fiatalabb basadék kitöltése hatja át. Ennek a legerő- sebben kiszélesedő része, az 1 m mély zsákok magasságának megfe- lelően, jóval magasabb társáénál.* * Fiatalabb volta ellenére is meggondolandónak vélem ennek a basadéknak a feltárás többi, szintén fiatalabb hasadékával való korbeli párhnzaniosítását, tekintettel a mélységi kiterjedésük közötti kiáltó különbségre. Az utóbbiak ugyanis 'lásd az 1. és különösen a 4. ábrán) általában megegyező mélységig hatolnak le, ez a basadék ezzel szem- 136 Kerekes József Az eddig ismertetett periglaciális formákkal genetikailag ro- kon, kialaknlásmódjában azonban tőlük bizonyára eltérő, tölcsér- alakú képződmények üregkitöltései is láthatók elvétve a föltárásban. Megfigyeléseim elégtelen volta miatt, nem célom most ezeket is be- hatóbban tárgyalni. Ezt később, hazánk több más pontnál! talált ha- sonló természetű jelenségekkel, a hazai periglaciális jelenségek ku- tatástörténetének ismertetésével együtt, szélesebb keretek között óhaj- tom megejteni. A pestszentlőrinci kavicsliánya kavicsában tehát végeredmény- ben két eljegesedésnek, illetőleg előnyomulási időszaknak a tundra- képződményeit találtuk meg. Korukat illetőleg annyit megállapítha- tunk, hogy a fellegvár! kavicsok lerakódása után keletkezhettek, minden bizonnyal az utolsó (Avürin) eljegesedés két előnyomulási szakasza idejében. Látjuk, hogy a futóhomok résztvesz már a fagyrepedések ki- töltésében. Bizonyítanunk is felesleges tehát, hogy deflációja pleisz- tocénkori, a jelenkorban csak részlegesen áttelepítette, tovaszállította a szél ! á. ábra. Fosszilis fagyrepedések a pestszentlőrinci városi kavicsbánya „zsákos“ kavicsában. (Dr. Kerekes felv. 1939.) 4. Ahh. Fossile Frostspalten im sackförmigen Kiesel dér Pestszent- lőrincer Schottergrube. A pestszentlőrinci városi kavicsbányától ÉXy-i irányban pár- száz méternyire, a „Pestszentlőrinci Téglagyár” agyaggödre mintegy 25 m vastagságban, nagy felszíni kiterjedésben föltárja a kavics- rétegek alatti kékesszürke, pannóniai rétegeket. A feltárás felső emeletén, a meddő rétegek fejtéslépcsőjén végigsétálva, eleinte zsá- kos, erősen színezett és helyenkint szemnagyság szerint osztályozott ben, nagysága alapján, inkább látszik keresztezett társával egy idő- szakba tartozónak lenni. Eszerint kialakulásakor talán futóhomok- felhalmozódás emelte meg a hasadék fölötti felszínrészletet, ezért maga- sabb helyzetű az öblösödő része. A pestszentlőrinci fosszilis tundraképzőniények 137 kavicsot látunk. Jóval vékonyabb itt a kavics, mint amilyen a ka- vicsbányában volt, ligyhogy az alatta fekvő pannóniai homokos agyag is résztvesz itt a rétegzavarodásokban és helyenkint feltürem- lik a kavicsba. A mcddőfejtcs feltárását tovább kisérvs, rövid át- menettel megszűnik a kavics és a takarótlan pannóniai agyag kerül felszínre. A kavics megszűnésének a helyén hiányzanak a zsákos gyűrődések, de a kavics kétségtelenül keveredik itt is a barmadkori agyaggal. A térszín alig észrevehetően emelkedik itt. A legmagasabb pont (146.6 m) épp ott van, ahol a meztelen, pusztán vékony fntóhomokkal takart pannóniai agyag van felszínen. A futóhomok alsó részében kavicsfoszlányokat találunk, annak bizonyítékául, hogy ezen a terü- leten is megvolt eredetileg a Duna hordaléktakarója. Akkor, amikor a folyam törmelékkűpjának töméntelen mennyiségű kavicsanyagát lerakta a pesti síkon, nyilvánvalóan teljesen egyenletes térszínma- gasságii volt a terület. Ezzel szemben tény az, hogy ma a térszín leg- mélyebb részleteit a lepusztulással szemben é])pen legellentállóbb kőzete, a kavics foglalja el, s ngyanakkor a puha agyagon ül a te- rületet uraló háromszögelési pont. Ezt az állapotot egyedül a kavics lerakódása után végbement tektonikus mozgásokkal, az agyagdcunb- nak viszonylagos kiemeJkedéséveJ tudjuk megmagyarázni. Az agyag felszínközeli részében szintén kifejlődtek a gyűrő- désre emlékeztető hullámok (T). ábra) (itt inkább a S z á d e c z k y- 5. ábra. Jégkori tundra fosszilis váztalaja a szentlőrinci téglagyár agyagbányájáhól. ÍDr. Kerekes felv. 1938.) 5. Abh. Skelettboden in dér Tongrube dér Szentlőrincer Ziegelfabrik. K a r d o s s II. típusa jelenik meg). A poligóniumok átmérője 3 — 5 m, a rétegzavarodások amplitúdója pedig 2 — 2.,ő m. Eddig a mélységig ugyanis a „zsákok” kőzetanyaga általánosan kaviccsal kevert. A fia- talabb tundraszerkezet nyomait is fellelhetjük itt, szintén sokkal se- kélyebb mélységgel. A futóhomok szabályos távközökben mélyen be- türemlik a kaviccsal összegyiirt, vasas-meszes színezésű pannónba; 138 J. Kerekes ezeken a mélyebb helyzetű részleteken fíyakran nralkodólag felgyü- lemlik benne a pleisztooén kavicsának reliktnma. A i)annóniai agyag felszínre került részletét is hatalmába ke- rítette hát a jégkori tundra. A váztalajok .ielenléte lényegesen szű- keid) határok közé szorítja az agyagdomb kiemelkedés-idejét. Esze- rint a fellegvári kavicsok lerakódása után, de föltétlenül az utolsó eljegesedés előtt, legföljebb annak elején mehetett végl)e a hatásá- ban területünkön rendkívül enyhe orogenetikns folyamat. A ma csupasz agyagdombon csak az agyag, illetőleg fntóhomok közé keveredett kavicsfoszlányokból és elszórt szemekből következ- tetjük csak, hogy eredetileg itt is ngyanngy vastagon fedte az agya- got, mint a városi kavicsbányában. A kavicstakaró tehát a szemmel alig észrevehető lejtőjű dombról föltétlenül letakarodott valami mó- don. Az eróziós árkolások teljes hiánya a nagyfelületű feltáríisokban, azonkívül a kavicsanyagnak a domb lábánál észlelhető agyaggal ke- vert volta csak sejteti, a periglaciális jelenségeknek a szentlőrinci síkságon tapasztalt széleskörű elterjedése és változatos kifejlődése azonban bizonyossá teszi ,hogy a rendkívül enyhe lejtőn a jégkori talaj folyás végezte a kavics leszállítását! A pestszentlőrinci kavics- és agyagfejtők feltárásaiból zsák- mányolt periglaciális jelenségek a hazai jégkorkntatás gazdag adat- tárának újabb figyelemreméltó gyarapodását jelentik. Az utóbbi idők- ben ebbe az irányba lendűlt kutatómunka részleteredményeinek át- tekintése alapján ma már teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy az eljegesedés időszakaiban középhegységi, sőt alföldi vidékeinkre is leterjedt a legalább is tartósan fagyott talaj. A jégkörnykéki (peri- glaciális) területek éghajlati hatásokkal indukált sajátos jelenségei; a száraz medence-területek lösz- és fntóhonioktakarója, a vizenyős allnvinmok és törmelékkni)térszínek tartósan fagyott talaja, i)oligo- nális *síktnndrá,val és most legi'ijabban a kifagyásokozta repedések megállapításával, a lejtőkön a talajfolyás tüneménye, hegyvidékeink- ben pedig a durvább törmelékképződés: a sziklás tájak kőtengerei és a hegylábak löszös-nyirkos agyaggal keveredett, szintén kifagyás- termelte, lelu'izódott tönneléktöniegei. Szerencsés módon egyes bar- langüregeink üregpnsztnlás-folyamatában, azonkívül barlangi üle- dékeink anyagában és tele])ülésviszonyaiban szintén megtaláltak a periglaciális éghajlattal való legbensőbb kapcsolatot. IMindezeknek a nyomozásával a fizikai földrajzi kutatás erőteljes ecsetvonásokkal egészíti ki és élénk színekkel teszi vonzóbbá hazánknak a földtani, ősembertani, kőzettani, őslénytani és növénytani kutatások állandóan erősljödő világításában mind szebben kibontakozó jégkori képét. Dér ^’’erfasser befasst sich mit den faltnngsáhnlicheu Formen nnd Spaltansfüllnngen dér Pestszentlőrincer levantinisehen-altpleis- tozánen Schotteranfschlü.sse des Schnttkegels dér Donan nnd mit den teils sackförmigen, teils faltnngsahnlichen Erscheinnngen dér obe- ren Schichten des pannonischen Tones im Anfschlnss einer Lehm- grnbe. Er beweist, dass diese Formen fossile Eelikte des Struktur- Die fossileii Tnndragebiete von Pestszontlörinc 139 bodens einer zu zwei Würm-Vorstossphasen goliörenden Tundra- periode sind; die iiltere Auftauzone ist 1.5 m, die jüngere 1 m tief. Die Eiskeile beweisen uns die Sprengwirkung des eiszeitliehen Win- terfrostes. Wir komién die Eiskeile ebenfalls in zwei Perieden ein- stellen: die altere dringt 3 m, die jüngere 1.5 — 2 m tief. Dnrcli ihr Dasein glanbt dér Verfasser den Dauerfrostboden dér nngarisclien Eiszeit konkrét beweisen zn habén. Die Eiskeile sind mit untén vöm lössigen Flngsand ausgefüllt. Alis dér sich auf den pannonischen Tón üliergreifenden poly- gonalen Tundrastrnktur seliliesst er, dass sich die Schotterflache wahrend des Anfanges dér letzten Eiszeit stellenweise allmahlich erhöhte; die Solifluktion raninle die Kiesel von dér erhöhten Elache weg und so komi te sich anf dein an die Oberfliiche gelangten Tón auch die Flachtundra bilden. IKODALOM. — SCHRIETTUM. Inkey B.; Pnszta-Szt.-Lőrinc (Pest m.) vidékének talajtérkópezése. (Földt. Int. Évkönyve. X. 1892 — 94. p. 43 — 63.) Hal a véts Gy.: Az Alföld Dana — Tisza közötti részének földtani viszonyai. (Földt. Int. Évkönyve. XI. 1894 — 96. p. 101 — 173.) Cholnoky J.: A Sjiitzbergák. (Földrajzi Közlemények XXXIX. 1911. p. 301—345.) Leffingwell K.: Gronnd-ice wedges the doniiuent Fönn of Gromid-ice oii the North Coastof Alaska. (Joiirn. Geol. 23. k. 1915.) S c h a f a r z i k — V e n d 1 : Geológiai kirándulások Budapest kör- nyékén. (Budapest, 1929. Stádium.) Bulla B.: Néhány szó a poláris és szuhpoláris tundiaiképzödmé- nyek kutatástörténetéhez. (Földr. Köziem. LXIII. 1935. p. 279—284.) Szádeczky — Kardoss E.; Pleistozáne Striikturhodenhildiing in den ungarischen Tiefehenen und im Wiener Becken. (Földt. Közi. LXVI. 1936. p. 213—28.) Soergel W.; Diluviale Eiskeile. (Zeitschr. d. deutsch. Geol. Ges., Berlin. Bd. 88. 1936. p. 222—47.) Toll ne r H.: Eine merkwürdige Fönn des Strukturhodens auf Jan Mayen. (Mitt. d. Geogr. (les. in Wien. Bd. 80. 1937. p. 169 — 173.) Bulla B.: Dér pleistozáne Löss im Karpathenhecken. (Földt. Közi. LXVII.— LXVIII. 1937—38.) Kéz A.: A jégkor éghajlata. (Pótf. Természettudománvi Közi. LXX. 1938. p. 97—115.) Kerekes J.; Fosszilis tundratalaj a. Bükkben. (Földr. Köziem. LXVI. 1938. 112—116.) Kerekes J.: Az egerkörnyéki harlangvidék kialakulása. (Barlang- kutatás. XVI. 1938. p. 90 — 139.) Kerekes J.: Fizikai földrajzi megfigyelések a solymári Jegenye- patak völgyében. (Földr. Köziem. LXVII. 1939.) 140 TÁRSULATI ÜGYEK. ÜLÉSEK.* 1936. április 1.: 1. Ma jer István; A szarmatát és pannont áthidaló képződmé- nyek Budapest területén. 2. K u 1 h a y Gyula; A Beregszászi-hegység' eruptív kőzeteiről. 1936. május 6. 1. Mauritz Béla és Harwood H. F.; A Tátika csoport és a Sághegy bazaltos kőzetei. 2. F e k e t e Jenő; Só-dómok kutatása geofizikai módszerekkel. 3. S z á d e c z k y - K a r d o s s Elemér; Fossilis struktur talajok a bécsi és alföldi medencében. 1936. október 7. 1. Brummer Ernő; A Pál-völgy és Szép-völgy kőfejtőinek ásványai. 2. Kertai György; A Szepes-Gömöri Ércbegység érceiről. 1936. november i. 1. Hermáim Margit; Diabáz és bazalt a Witwatersrandról. 2. Mo t 1 1 Mária; A bécsi quartar kongresszus eredményeiről. 1936. november 11. Előadói ülés. Kadic Ottokár; Budapest a barlangok városa. 1936. december 2. Szakülés. 1. Lóczy Lajos; Ecuadori geológiai kutatásaim tudományos eredményei. 2. .Lengyel Endre; SiO^-ásványok a tokaj— hegyaljai jás- pisokban. 3. Horusitzky Henrik; A budai Várhegy csuszamlási okai- ról új megvilágításban. 1937. január 13. 1. Mottl IVIária; Pleisztocén nagytermetű görényeink faji hovatartozásáról. 2. Majzon László; Rendellenes foraminifera héjak. 1937. január 27. Előadóülés. R e i c h e r t Róbert; A csodálatos kristály. 1937. február 3.: LXXXVII. közgyűlés. 1937. március 3. Szakülés. 1. Mauritz Béla; Gulács, Haláp és a Sághegy ásványairól. 2. E d e 1 s t e i n Miksa; Az ajkai szén szénközettani vizsgálata. * A legutóbbi közlés 1936. március 11-én zárult. Felelős kiadó : Belohorszky Lajos. Nyomta a Mérnökök Nyomdája, Budapest. 5810. F OLDTANI KOZLO NY Bánd LXlX. kötet. 1939. julius — szeptember. Heft 7 — 9. füzet. K K ISTALYTi^ 1 Yl ZSG ALA TOK M AG YAKOKSZAGI Pl KITEKEN. Irta: Tokod íj László dr.* * KK rSTALLOGKAPHISCHE ENTERSUCH UNGEX AX rXGARISCHEX PYRITEX.* Von L. Tokod}]* Die Pyritvorkoinmen Ungarus sind bereits von zahlreicheii V'erfassern stndiert worden und ilire eingehenden kristallographi- scdion Untersuchnngen habén dureh Feststellnng neuer Eonnen und Typen misére liezügliclien Kenntnisse uin ein betraebtlielies er- weitert. Doeli wenn mán die allgemeine Verbreitnng des Pyrits berücksichtigt, ist die Zahl solcher Vorkoninien, über dérén Pyrit- kristalle die Untersnehungen noch gánzlich fehlen oder einer gründ- liclien Ergánzung Ijedürfen, noeli sehr liedeutend. Dieser Umstand liewegte K. Z i in á n y i dazu, die noch unerforschten Vorkommen dér verschiedenen Bergreviere zu untersuehen, nm dann die Er- gebnisse in einer IVionographie zusaininenfassen. Die Beendigung dér Arbeit hátte aber eine lángere Zeit beansprucht, deshalb hat K. Z i m á n y i seine diesbezüglicben Arbeiten in mebreren Teilen veröffentlicht und dann die Entersuehnngsergebnisse des P.vrits von Koniitat Krassü-Szöréiiy in einer grösseren, inonogra])hieartigen Arbeit herausgegeben.**' Zu weiteren Untersnehungen sollten 21) Pyritvorkoinmen Ungarns dienen. Diese überliess Herr K. Z i m á- n y i, Direktor des ITiigarischen .Xational Museums, — niir, wofür ieh ihm an dieser Stelle meinen innigsten Dank ansspreche. Ich bescháftigte midi hanptsáelilieb mit den morjibologischen Eigenscliaften und stellte an den untersuchten Kristallen insge- sammt 122 Kristallforinen lest, iinter Avelchen 38 t'ür den Pyrit über- haupt neu sind. *Elöadatott a Magy. Tud. Akad. III. oszt. 193ő. okt. 4-én tartott ülésén. * Vorgeleg-t in dér Sitznng dér III. KI. d. Ung. Wiss. Akad. von 14. Október 1935. K. Z i in a n y i ; Kristálytani vizsgálatok Krassó-Szörény vár- megye pirit,iéii. jMath. és ternészettndományi közlemények. 1927. 35. 5. 1 — "A. — Kristallographisehe Untersnehímgen an den Pyriten des Ko- mitates Krassó-Szörény. Zeitsehr. für Kristallographie. 1925 f,2. 506— ,528. 142 L. Tokody Die liesprechung dér Fiindorte folgt in alphabetischer Ord- ming. Die sieh auf den Pyrit bezüglichen Literatnrangaben unter- liess icli, da diese in zwei Mitteilnngen zusammengefasst leicht zu finden sind.* Die T^ntersnchungen habé ich in dem mineralogischen und geologiscdien Institut dér Teehn. Hochschule in Budapest durch- geí'ührt. Hierrn Univereitatsprofessor A. Ven dl zolle ieh aucdi liicr ineinen innigsten Dank für seine Unterstütznng, mit Avelchen er die Beendigung ineiner Arbeit ermöglichte. üegenwiirtige Abhandlung wurde von dér Kir. Magyar Ter- nicszettudoinányi Társulat (Königl. Ung. Gesellsehaft für Natur- Avissenschaften) im Jahre 1934 mit dem Bugát Preis gekrönt. # # # Araujjosbőnya (Komitat Torda-Aranyos). Das propilitisierte Dazit durchziehen dünne, mit Quarz und Kalzit ausgefüllte Gangé, in AA'elchen goldhaltige Pyrite zu fin- den sind. Über das Vorkommen Averden \mn Esmark, A e k n e r, Z e p h a r o V i c h, C o 1 1 a und P"' e 1 1 e n b e r g erAváhnt ; A. K o e h beobaclitete die Formen a(l()0) und e(210). Dér A’on mir untersuchte Pyrit kommt aus dem Glückauf- Btollen des Grubenbaehtales \mn Aranyosbánya A’or. Tetraedrit und Quarz sind die Begleitminerale. Die durehschnittlich 0.5 mm gros- sen Pyritkristalle sind sehr einfach kombiidért; nur die F'ormen a(lOO) und e(‘210) sind festzustellcn. Die vorberrschende I'orm ist die mit gestreiften Flaehen entAviekelte e(210). Die gerieften Fla- ■chen von a(lOO) sind mittelgross. Baiiza (Komitat Máramaros). Die kristallograpliischen Verháltuisse des Pyrits Amn B;i.tiza sind durcli P’’ r a n z e n a u und Tokody eingehend untersueht und an 14 Kristallen 174 Formen festgestellt Avorden. An ZAvei neuerdings untersucbten Kristallen konntc ich nur 7 Formen beobachten. a(lOO) e(210) d(llO) p(221) 0(1111 11(211) T((i54) Dér erste Kristall ist 1 mm gross. Die beobacditeten Formen; * L. Tokody und K. Zi mányi: Pyritfornien — und fuiul- orte. Zeitsclir. für Krist. lí)31. 8U. 255 — 348. L. Tokody und K. Zi mányi: A pirit a (KM)), o (111), e (210), s (321) formákból álló kristályainak lelőhelyei. — Fuiulorte dér aus den Formen a (100), o (111), e (210), s (321) bestehendeii Konibinatioiien dér Pyritkristalle. Annales iniisei nationalis hiingarici. 1934. 28. 113 — 146. Kristallograpliisclie Untersuchungeii an ung-arischen Pyriten 143 (>(111), e(210) und )B(654). Vorherrschend ist die Form o(lll) mit glanzenden, glatten Flachen. e(210) ist mittelgi’oss. Die Form )ö(654) stumpfte die die Kanté [e ; o r= 210:111] mit kleinen, ge- kiüminten Flachen ab. Dér Typus ist oktaedrisch. Dér zweite Kristall ist ein 2 mm grosses Bruchstück, seine Formen sind a(lOÜ), d(llO), o(lll), e(221), n(211). Die Formen 0 !210) und o (111) sind mit glatten Flachen entwickelt. Mit grossen Flachen erschien p(221). Die Flachen von a(lOO), d(llO) und n(211) sind mittelgross. Dieser Kristall gehört zu dem Mittelkris- talltypus von e-o (Fig. 1.). Borsabánua (Komitat Máramaros). Borsahánya liegt in den Andesitzügen des Gutin-Gebirges. IMehrere Verfasser erwahnte schon die Pyrite seiner Erzgángen (Z i p s e r, C o 1 1 a und F e 1 1 e n b e r g, Z e p h a r o v i c h, Tóth. K r e n n e r). Die durch sie untersuchten Pyritkristalle .sind sehr einfach; die beobachteten Formen: a (100), o (111), e (210), s (321). Die Pyritkri.stalle meines Untersuchungsmaterials sind 5—8 mm gross nnd ebenso formenarm, wie die Kristalle erwahnter Ver- fasser. An sieben Kristallen komi te ich im ganzen nur vier Formen: a (100), o (111), e (210) und s (321) beobachten. An allén sieben unter- suchten Kristallen erschienen ganz genau dieselbe Formen. Die vorherrschende Form ist das Hexaeder mit senki*echt stiirker oder sclnvacher gerieften, glanzenden Flachen. Die mittel- grossen Flachen von e (210) sind lebhaft glanzend und senkrecht gestreift. Die glanzenden, kleinen Flachen von o (111) sind an allén Kristallen mit Kantén [o:s — 111:321] parallel gestreift. An den schmalen, glanzenden Flachen von s (321) zeigten sich meist in dér Niihe dér Oktaederkanten, parallel mit dicsen, feine Riefungen. Die untersuchten Kristalle gehören ausnahmlos zum Ilexa- edertypus (Fig. 2.). 144 L. Tokody Bucsinn Izbito (Koniitat Alsó-Fehér). In dér Xahe von Búcsúm Izbita fiúdén wir au dér Ostseite des Baehes Jzbicsóra die Grube Aráma. Von dem Pyrit dieser Grube sehreibt B e n k ö, dass er in Begleituug von Chalkopyrit, Galeuit und Sphalerit in Hexaederu — mit grosseu, gekrümmten Flacheu — vorkommt. K. I’ a p p untersuchte eiiigeheud die uiontau- geologischen Verháltnisse des Gebietes und er erwabut das Vor- kommeu von Limonit, Pyrolusit. Malacbit. Azurit. Cbrysokolla und ^lelaeonit aus dér Oxydationszone und von Pyrit, i\larkasit, Chalko- pyrit, Galenit, Spbalerit, Tetraedrit. Borúit, Quarz, Kalzit, gedieg. Kupfer und gedieg. Gold aus dér Zenientationszone. Liffa stellte am Pyrit dér Grube Aráma die Formeii a. (111) und (h k o) fest. k" r a n z e n a u und Tokody beobachteten au den aus dér Grube Szent Endre (Hl. Andreas) bei Búcsúm stammenden Kristalleu die Formen a(lOO), o(lll), e(210), (3(i.l.l), J(611), E(511), m(311), V^(944), ^ (11.5.5), n(211), (16.9.1), Y (10.6.1). Die neuerdings untersuchteu Pyrite des Aráma-BergAverkes sitzen au dazitischem Amphibolaudesit oder siud dariu in Beglei- tung A'on Aveisseu oder farbloseu Quarzkristalleu eiugespreiigt. Die gláuzeuden Kristalleu siud 1 — 8 mm gross. Ich beobacb- tete au ihnen die folgendeu 9 Formen: a(lOO) h(410) xD430) d(llO) *(15.4.0) J’(650) 0(111) e(210) 11(211) Die Form * (15.4.0) ist für den Pyrit überbaupt ueu. Au den 12 gemesseneii und 44 uiitersiichten Kristalleu zeigtcii diese' Formen die folgendeu Kombiiiatioueu: 1. Kristall a d o e 2. 91 a 0 (15.4.0) 0 V n „ Hex. 3. 11 a d o e lít c n „ Hex. 4. adó Hex.-Okt. o» 11 adóén ,. Hex.-Okt. 6. 11 a d o h e n Okt. 7. a o e „ e-o 8. adóén „ Hex. () adóén Okt. 10. 11 adó „ Okt. 11. 11 adóén „ e-o 12. a d o e Hex.-Okt. Das Hexaeder ist allgemeiiieii mit grosseu Flacheu eiit- Avickelt. Sie siud in seukrechter Bichtuiig mebr oder Aveniger ge- streift durcb die abAvechselnde Wiederbolung dér Formen a(lO'J) und e(210). Manchnal siud au ibni A’erláugerte Zeichnuugen zu Kristíilloyraphiseho Untersuchuiifí-pii aii uiisariselien Pyriteii 145 beobachten. Die Form d(llO) ist mit schmaleii, sti’eifenförmigen und niittelsrossen Plachen aufzuweisen, welclie senkrecht gestreift siud, infoige dessen ist dér Reflex mehrfach, auseinander gezogen und darum sehwankten die Winkclwerte zwiscdien breiten Grenzen. Das Oktaéder kam moistens mit grossen, glatten, ausgezeichnet reflek- tierenden Plachen vor. Manchmal ist eine feine mit den Kantén [a : o — 100 : 111 1 parallel laufende Riefung zu beobachten, zuweilen trciten an ihni dreieckige Piguren auf; die letzteren sind selten zu finden. Aus dér Rcihe dér Pentagondodekaeder ist heinahe an .jedem Kristall e(210) ahrzunehmen. Seine F^lilchen sind senkrecht stark gerieft, darum ist dór Reflex mehi-fach. Dió Porm h(410) ist nur mit einer einzigcn schmalen Plache von schwachen Reflex aufzu- weisen. Diese Ponn kam nur an den unga.rischen Pyritkristallen von Batiza, Bindthánya (D, Dognácska und Kis-Almás vor. ^(430) ist an einem. r'OoO) an zAvei Kristallen mit schmalen schAvach re- flektierenden Plachen ausgebildet. Die neue Porm * (15.4.0) ist nur an einem Kristall mit schmalen, gestreiften Plachen von scliAva- chem Reflex entAvickelt; die Porm ist unsicher. gemessen herechnet (100) : (15.4.0) = 1.5'>0r 14" 5G’ 0” n (211) ist mit grossen, doch meistens nur mit mittel grossen, Sídtener mit schmalen Plachen Amrgekommen. Die. Plachen sind glatt, nur in einem Palié sind sic dér Kanté |a :n — 100 :2111 pa- rallel gerieft. Dér Reflex ist immer A-orziiglich. Es ist eine interresante Erscheinung, dass an den Pyriten dér Aráma-Grul)e Aveder den alteren noch den .ietzigen Untersuchungen Triakisoktaeder und Dyakisdodekaeder aufzuAveisen gelang. Die untersuchten Kristalle gehören zu AÚer Typen und zAvar: 1. hexaedrischen, 2. oktaedrischen, 3. IMiíellkristall a (100) — o (111) und 4. Mittelkristall o (111) — e (210). An den hexaedrischen Kristallen sind ausser den stark ge- rieften Phichen dér Aairherschenden Porm, auch d(llO) und e(210) ungeführ mit gleiehgrossen Plachen entAvickelt, die auch senkrecht gesti-eift sind. Mit grossen, glatten Plachen nimmt in den Kombina- tioncn o(lll) tcil, daneben sind die si)iegelglatten F''lachen A’on n((211) von mittlerer Grosso. *(15.4.0), ^(430) und i'((>,50) kommen nur an den hexaedrischen Kristallen vor. Zu diesem Typus gehor- ten nur drei Kristalle (Pig. 3.). Haufiger sind oktaedrische Kristalle. Unter ihnen sind die nur au.s den Pormen o(lll), a(lOO) Aind d(llO) bestehenden Kombi- nationen selten, an denen a(lOO) mittelgross und d(llO) unter- geordnet ist (Pig. 4.). Haufiger sind die Kombinationen dér Pormen o(lll), a(lOO), d(llO), e(210), n(211). — Pig. 5. An ihnen sind a(lOO) und d(llO) mit mittelgrossen Pliichen entAvickelt; beide Poi-men sind senkrecht stark gerieft. e(210) ist gerieft. n(211) zeigt 146 L. Tokody spiegelglatte Flaehen. h(410) kam nur an einem oktaedrisehen Kristall vor. Die meisten Kristalle sind Mittelkristalle dér Formen a (100) und o(lll). — Fig. 6. und 7. An den Kristallen vor dieseui Typus finden vir — neben den vorherrsehenden Formen — iinmer die Form d(llO) und ineistens die untergeordnet entwickelten Flaehen von e(210) und n(211). Haufig sind diejenigen Kristalle, an dérén Hexaederflíiehen kleine Galenitkristalle aufgewaehsen sind, was nur an den Kristallen dieses Typus zu beobaeliten ist. Fig. 5. Fig. 6. Haufig finden wir aueh die Kombinationen des Mittelkristal- les von o(lll) und e(210). An diesen Kristallen treten a (100) mit grossen, d (110) und n (211) mit kleineren Flaehen auf. Die zu dicsem Typus gehörenden Kristalle bestehen am haufigsten nur aus den Formen a(lOO), o(lll) und e(210). — Fig. 8. e(210) ist dann sebr dieht, jedoeh fein gerieft, die mittelgrossen Hexaederflaelien sind nur selten gestreift, die Oktaederflaehen sind mit verstreuten dreieekigen Figuren bedeckt; die Seiten dér Figuren Hegen in den Zonen [ a : n 100 : 211 ] . Ki-istallofiraphische Untersncluins>-en au uiifí-ariselieii Pyriteii 147 Déva (Komi tat Hunyad). Über die kristallograpliischen \’’erhaltnisse des Pyrits von Déva bericditot zuerst a r o s in einer kurzen, vorlaiifigen ]\Iittei- lung, aber veröffentlicht keine eingehende Untersucdiungen. Die von niir untersiieliten Pyritkristalle sind aus dev Kupfer- grnbe des Cebe-Bachtales l)ei Déva und sitzen auf vevkieseltem Andesit. Begleitininerale sind: Chalkopyrit, Borúit, Hainatit, Quarz, Kalzit und IMalachit. Die kleinen Kristalle des Chalkopyrits sind eingewacdisen. Dér Borúit ist an kleinem Schuppen oder Ül)erzügen zu erkeunen. Dér Hamatit kam nur in einer Stufe vor, seine winzigen eng anein- andergereichten Kristalle sind lebhaft glanzend. Dér Quarz ist reich lieb vorhanden. Seine Kristalle erreichen eine Grösse von 1 — 4 mm und es sind an diesen die Form mnolO) mit horizontal gerieften Flaehen, ferner die Formen rdOll) und ztOlll) mit fást im Gleieh- geAvieht entwickelten, glanzenden Flaehen zu erkeunen. Minder haufig ist dér Kalzit. Seine graulichen, durchsheinenden, abgerun- deten Kristalle sind 2 — 5 mm gross. Dér IMalachit bibiét dünne Überzüge. Dér Pyrit ist in 1 — (5 mm grossen Kristallen zu fiúdén, die oft stark verzerrt sind. Die sehr lebhaft glanzenden Kristalle zeigen zmveilen Anlauffarben. An zehn Kristallen wurden nnterfolgende Formen festgestellt. a (inti) * (15.15.14) P (221) n (211) d (110) r (332) (10.9.!)) * (11.4.4) o (IID T (885) * (17.13.13) m (311) e (210) (553) (755) (10.5.2) r (7.50) (774) * (14.9.9) t (421) gb230) * (13.13.7) (533) " (12.G.7) 148 L. Tokody l'ie mit einem Stern l)ezeiehneteii Formen sind für den Pyidt über- liaupt iieu. I)ie beobacditeten Kombinatiouen: 1. Kiástál ; a o e p n t Typns; Oki. 0 a o e r p n „ Okt.-Hex. *) o. ,, a d 0 e p n t „ Pent. 4. a d o e r p (14.9.9) n (10.5.2) t Okt. 5. „ a d o e g’ ]) (K'.9.9) (17.13.13) (755) n (11.4.4) t (12.0.7) Okt 0. a d o e p n Okt.-Hex. 7. ,, a 0 r T (,553) (13.13.7) p (533) n „ Okt. 8. a d o e (15.15.14) p n m t Okt.-Hex. 9. a o e p t n Pent. 10. a d 0 e (774) p „ Okt, Die liiiufiíísten Foi-men sind die an jedcn Kristallen anftre- tenden a(lOO), o(lll) niid i)(221); sehr haiifig sind e(210) und n(211), hantig sind zn nennen d(llO) nnd t(421). Die nbrigen For- men entwiekelten sieh meistens nnr an je cinem Kristall. Das Hexaeder tritt ineist mit mittelgrossen, selteuer mit gros- sen, aber nie mit vorherrsclienden Flaclien anf, dieselben sind glatt mit vorzüglic'hem Reflex. Nnr ein Kristall besitzt fein geriefte Hexaederflaehen. Das Rhombendodekaeder zeigt sieh selten mit grossen Flaehen, dann ist die Oberflache glatt nnd liefert vorzngli- ehe Reflex. An den meisten Kristallen ist es nntergeordnet, glatt oder gestreift nnd im letzten Falié mit schwacherem Reflexe. Das Okta- (‘der ist mit grossen oder mittelgrossen Flaehen zn erkennen. Die Flaehen sind meistens glatt, aber kommen aiich főin gerieft vor. Die Sti-eifnng ist parallel mit den Kantén |a:o — 100;111|. Die Reflexe sind immer ansgezeiehnet. In dei- Reihe dér Pentagondodekaeder ist e(210) hiinfig mit sehmalcn oder mittelgrossen Flaehen. Mit typnsbestimmenden Fla- ehen ei'seheint sie nnr an zwei Kristallen. Die Flaehen sind glatt nnd nnr an einem Kristall gerieft. Dér Reflex ist sehr gnt. Die Fönn F (750) — die S t r n v e r am Pyrit von Brosso entdeekte — ist an nngarisehen Pyriten bisher nnbekannt. Es gelang jetzt an '^inem Kristall von Déva naehznweisen; ihre glatte, sehmale Fliiehe gibt sehr gnte Reflexe, die gemessenen nnd bereehneten Winkehverte stimmeli vorzüglieh überein, so dass die Fönn F (750) als sichere Fönn des nngarisehen Pyrits zn betraehten ist. Dicse Fönn stellte ieh aneh den Kristallen von Nagyág nnd Valea INIori fest (siehe dórt). l^nter den negativen Pentagondodekaedern ist sieher nnr die Fönn g’(230) naehweisbar. Sie komin 1 mit zwei sehmalen, genii- gend reflexierenden Fhiehen vor. Triakisoktaeder treten am Pyrit von Déva in grosser Zahl anf. Die Iliin figste Fönn nnter ihnen ist die an jedem Kristall er- seheinende p(221). Die Ansbildnng dér Fönn p(22D ist sehr ver- sehieden, sie éntwiekeltc sieh mit grossen. mittelgrossen nnd kleinen IvristalloíiTaphiselie ITiitersuelmníioii an uní>arisc*hf*n Pyriteii 149 Flaehen. Sie ist ineistoiis fílatt, luiv solton gestercifl in dér Ridi- tuiig |o : p ni :221]. Die ^rossen Flaehen rel'lektieren vorzittílieli, die kleineren selvwaeher. Mei’kwürdifí ist die — dies selieint für den l’yrit von Déva eliaraktei'istiseh zn sein — sowohl an den íírossen wie an kleineren p(221) Flaehen vorkonnnende Erselieinniifí, dass wenn sieh nahinlieh die eine Fliiehe des Oktanten fíross entwiekelt hat, die sieh darnnter hefindliehe ents])reehende Fliiehe hedentend kleiner ist; z. D. (221) ist hreit, (22l) sehnial, oder in Falle kleiner Fliiehen: erseheint (221), dann fehlt (22D. Die ührifíen Triakis- oktaeder koininen mit kleinen Flaehen vor. Die nnter.seordnet a.nsfíehildete Fenn * (15.1.Ő.14) ist fiir den Pyrit nen, ihre Winkehverte zeifíen sehr gnte Ühereinstiininnngen, diese Fönn iniissen wir als eine Vizinalform hetraehten. géni essen hereehnet (15.15.14) : (111) P’ ,52’ 1" 50’ .3(1” :(221) ~ 13" ,53’ 13" ,57’ 0” Die Fönn r(332) tritt an zAvei Kristallen mit sehmalen, gnt reflektierenden Flaehen anf. Diese Fönn ist nnter den nngarisehen Pyritvorkommen als nnsiehere Fönn von Dognáeska hekannt, am Pyrit von Déva ist sie sieher l'estgestellt. Die Fönn r(3,32) wnrde von mir aneh an den jetzt hesehriehenen Kristallen von Faeehaja naehgeAviesen. — t (885) ist nntergeordnet und kommt nnr an i-iuem Kristall A’or. Fnter den nngarisehen Fnndorten is"t sie von Batiza als siehere, a'oii Dognáeska nnd Rozsnyó als nnsiehere Fönn he- kannt. — (553) zeigt sieh nnr an einem Kristall mit einer einzigen gnt reflektierenden, sehmalen Fliiehe; diese Fönn ist ehenfalls von Batiza, Dognáeska nnd Rozsnyó hekannt. — Die streifenförmige Form (774) reflektiert sehwaeh; kommt aneh an den Pyriten \on Batiza nnd Dognáeska vor, Fie kleine Fliiehe dér nenen Form * (13.13.7) giht lehhafte Reflexe nnd vorzngliehe Winkehverte. geniessen hereehnet (13.1,3.7) ; (111) = 14" 29’ 14" 2,5’ 0” Unter den Deltoidikositetraedern ist die hiinfigste die mit kleinen oder mittelgrossen, glatten oder sehr selten parallel mit den Kantén [a : o = 100 ; 111 1 fein geideften Fliiehen verkommen- den Form n(211), die vorzügliehe Reflexe lieferte. — Die Form (10.9.9) wnrden znerst von V. (1 o 1 d s e h m i d t nnd ,N i e o 1 am Py- rit von Freneh Creek (Delavare Co., Pa.) heohaehtet nnd als nnsi- ehere Form hesehriehen. An nngarisehen Pyriten ist sie hisher nn- hekannt. An einem Pyritkristall a’oii Déva kommt sie mit einer nntergeordneten, sehwaeh reflexierenden Fliiehe vor; aneh hier ist sie nnsieher. Die nene Form *(17.13.13) erseheint mit sehmalen, geniigend i'eflektierenden Flaehen; sie ist eine Vizinalform. 150 L. Tokody gemessen berechnet (17.13.13) : (100) = 47“ 16’ 47“ 14’ 26” : (111) = 7“ 20’ 7“ 29’ 10” Die dureh W h i 1 1 o c k am Pyrit von Kingsbridge entdeekte Form (755) entwiekelte sich am Pyrit von Déva mit einer mittel- grössen, glatten gnt reflektierenden Flacdie; sie ist auch an Pyrit von Batiza iind Bindtbánya bekannt. Die neue Form* (14.9.9) koinmt mit einer kleinen, sclnvaeh reflektierenden Flac-he vor: zvar stimmen ilire gemessenen nnd lierechneten Winkehverte sehr gnt überein, sie ist docdi nnr als nnsiehere Form zn betrachten. gemessen berechnet (14.9.9) : (100) = 42" 20’ 42" 16’ 27’’ : (111) = 12“ 18’ 12“ 27’ 40” Die Form (533) kommt mit mittelgrossen, nach dér Kanté [a : o =í 100 : 111] gerieften, aber gnt reflektierenden nnd sehr gute IVinkehverte gebenden Flache vor. Die Form (533) ist auch am Pyrit von Batiza, Dognác.ska, Gömör-Rákos nnd Porknra zu be- obachten. Die Flache des neuen Ikositetraeders * (11.4.4) ist sehr kiéin schwach reflektierend. Die Form ist nnsicher. gemessen berechnet (11.4.4) : (111) = 27“ 31’ 27“ 31’ 10” Die Form m(311) vurde an zwei Kristallen mit schmalen, sclivach reflektierenden Flachen festgestellt. Am Pyrit von Déva komnien zwei positive und ein negatives Dyakisdodekaeder vor. Die positiven Formen sind: (10.5.2) und t((421). Die negative Form * (12.6.7) ist für den Pyrit nberhau])t neu. — ^laros führte die Formen x(721), t(421) und s(321) an. i\Iir geiang weder die Form x(721) noch das für Pyrit so hiinfige Di- ploeder s (321) nachznweisen. Das Dyakisdodekaeder (10.5.2) beobachtete zuerst Mauritz am Pyrit von Porknra; es ist auch von Dognácska bekannt. An einem Kristall von Déva erschien es mit einer schmalen, gnt reflektieren- KristallogTaphisehe Untersuchungen au uiigarischen Pyritoii 151 den Flaehe, als sieliere Form. — t(421) tritt stets mit schmalen, glatten, vorzüglieli oder genügend reflektierenden Fliiche auf. Die neue Form * (12.(5.7) kommt an einem Kristall in dér Zone I e ; a=210 : 001 ] mit einsr schmalen, glatten, scliwaeli reflek- tierenden Flíiche vor. Anf Grnnd gnter Übereinstimmung des ge- messenen nnd bereclineten Winkehverte, sowie anf Grnnd ihrer Zonenlage nnd ihrer relativ einfaehen Indices ist die Form * (12.6.7) sicher. Die entsprechende positive Form (12.7.6) beschrieb P e n- field von French Creek (Delavare Oo., Pa.). gemessen berechnei (12.6.7) : (210) = 27“ 21’ 27“ 33’ 15” : (212) = 14“ 29’ 14“ 15’ 4((” : (211) = 3“ 12’ 3“ 27’ 0” Die Pyritkristalle von Déva zeigen ihren Typen nach keine grosse Ahweichnngen. Die hanfigsten sind die oktaedrischen Kris- talle (Fig. 9. nnd 10.). An diesen kommt znweilen das Hexaeder znr kráftigen Entwicklnng nnd entstehen Oktaeder-Hexaeder-MiUel- kristalle (Fig. 10.). Heltener sind die pentagondodekaedrischen Kris- talle mit dér vorherschenden Form e(210). — Fig. 11. iind 12. Die oktaedrischen Kristalle sind formenreicher, als die pentagondode- kaedrischen. Facebaja (Komitat Alsó-Fehér). Facehaja (bei Zalatna) ist berühmt wegen seiner schönen Tellnrkristalle, die sehon von mehreren Yerfassern bebandelt wnr- den. Nenerdingis fasste T o k o dy die Resnltate dér alteren Beobach- tnngen znsammen nnd teilte anch seine eigenen üntei-sncbnngen mit.* Die Tellnrkristalle kommen im Karpathensandstein in Be- gleitnng von Pyrit, Qnarz, Steinmark nnd Tellnr anf qnarzführen- den Gangstücken bzw. hornsteinartigem Mnttergestein vor. Die Pyritkristalle werden von vielen Verfasser erwahnt, eingehendere * L. Tokody: tTber das gediegene Tellnr von Facebaia. Cen- tralbl. für Min. 1929. Abt. A. 114—120. 152 L. Tokody Untersuchimfíeii wurdeii aber nur von K r e n n e r und M áros durcdíjíeführt. I)ie von niir untcrsucditen Kristalle bofinden síeli in Beglei- tniiíí von fíedicíí. Tellur und Quarz in den Qnarzgangen. Die Kvis- talle sind 0.5 — 2.5 mm jíross. An 9 Kristallen stellte ieli die í'olfíen- den Formen fest: d (lim e (210) n (211) 0 (111) r (332) m (311) :t (13.0.2) Die föl Renden Komliinationen dér Zns iminenstelhiiiíí Kristalle sind ersichtlich. einfach, v.’ie ans dér 1. Kristall: 2. 3. 4. 5. (i. 7. 8. 9. o e n a' 0 e n a' o e n a’ o e n n- o e r n n: o e n o n e 11 d o e r n m Typus: Fent. Ikositetr. Fent. Die Pórin d(llO) des Fyrits von Faeebaja war liisher iinbe- kannt. Aiicli nnter den von mir iintersiicbten Kristallen kommt sie Illír an eiiiem Kristall mit zwei Fliiclien vor. Die eine ist ein matter Streifen. die andere ist stiirker aiisfíebildet und in dér Ficlitniiíí dér kürzeren Diagonale s'tark ííerieft. — Das Oktaéder besitzt kleine, lebliaft ííliinzende, gbAte Flaclien. Ans dér Keielie dér Feiitagondodekaeder tritt nnr die Form e(210) anf. Diese Form ersebeint mit Flaclien von verschiedener Grösse. Die frrossen Flüehen sind aiifíelanfen und sparlieli selír fein gerieft; dér Keflex ist selír gnt. Die Form e(210) tritt selten an den ikositetraedrischen Kristallen anf; ilire Flaclien sind dann nnterfíeordnet. An den.ieiiifíen Fyritkristalleii, an dcnen icli die Tellnrkristalle (lufgeu'nchse)i beobaclitete, ist die cinzige Form e(210). Die Pkirm r(332) ist nnr an eiiiein Kristall mit einer streifen- förmiiíen Flaclien von scliivachem Feflex zii beobacliten. Ani Fyrite von P''aceba.ia ivarén Triakisoktaeder bislier nnbekannt. Die Form n(211) ist au allén Kristallen naclnveisbar und zivar an den ])entagondodekaedrisclien Kristallen mit kleinen, an den ikositetraedrischen aber mit typnsbestimmenden Tfliiehen. In beiden Fallen ist die Olierflíiche matt nnd sclnvacli reflektierend. Wenn sie vorherrschend entivickelt ist, dann ist an ihr in dér Rich- tniifí dér Kanté fa ; n = 100 : 211 1 eine sparliche Streifnng zn be- obacliten. Die Iforni m(311) tritt nnr an einem ikositetraedrischen Kristall mit zívci schmalen, schivach reflektierenden Flaclien anf. Interessant ist das Anftreten des Dyakisdodekaeders a: (13.0.2). Diese lAirm iviirde — als sichere Form — von W h i 1 1 o c k am Fyrit von Central City Mine (Gilpin Co., Colorado) entdeckt nnd Kristallo.!>Taphist‘he ITiilersueluinfí-eii an misarisehaii Pyriten 153 sie war von anderen Fundorten bisher imbekannt. Aii den peuta- gondodekaedrischen Kristalle von Faeebaja erscheint sie mit sehma- len, mattén und ranehen Flaclien nnd ist an vielen Kristallen mit voller Flaelienzahl ansgebildet. ])ie von mir nntersnehten Pyidtkristalle von Faeebaja ge- hüi'en zn zvei Ty])en nnd zAvar 1. znin pentagondodekaedrisebem nnd 2. znm ikositetraedrisehem Ty])ns. Die penlagondodekaedrisclien Kiástalle sind sehr hantig, ihre vorherrschende Fönn ist e(210), daneben sind aneh o(lll). n(211) nnd Jt(13.6.2) zu finden. Wenn an den pentagondodekaedrisehen Kristallen die Fönn Jt(l3.(i.2) fehlt, dann erreielit anstatt ihr n(211) eine grösere EntAvieklnng (Fig. 13.). Die Hanptfonn dér ikositeti’aedrisehen Kristalle ist n(211), an die sieh d(llO), o(lll), e(210), r(332), m(3n) mit nntergeordneten Flaehen anreihen (Fig. 14.). „Eisernkrenz”-Zwillinge — Avie sie von K r e n n e r nnd M a n- r i t z erAvahnt Averden — habé ich im nntersnehten Matéria! nicht cefn n den. Fehöhánya (Komitat Szatmári. Vielo Verfasser hatten den Pyrit von Felsőbánya mit den Formen adOO) nnd e(210) erAváhnt. Von F r a n z e n a n nnd T o- k 0 d y Avnrden sehr fláehenreiehe Kristalle besehrieben, dérén b.e- obachtete Formen Hexaeder und zahlreiehe ])ositÍA'e Pentagondode- kaeder sind. Diese Kristalle sind pentagondodekaedidsch, aber von diesen Formen hat sieh keine vorherrsehend enlAviekelt, die Kris- talle gleichen tonnenförmig abgernndeten Hexaedern. Nenerdings Avurden Aani mir 43 Kristalle nntersneht und an den 0.75 — 2.5 mm grossen Kristallen die Formen a(lOO), e(210), si(321) l'estgestellt. Unter diesen erscheinen a(lOO) nnd e(210) mit fein- gerieften Flaehen. Die Fönn s(321) ist das einzige Dyakisdodeka- ('dcr, Avelehes an dem Pyrit A’on Felsőbánya znm erstenmal naeh- ziiAveisen ist. Diese Fönn koniint nnr an einem Kristall mit zAvei 154 L. Tokody mittelgrossen Flachen vor. Von dieson ist eiiie glatt und glánzend, die andere trüb mid ein wenig ranh. Dió Kristallo gohören drei Typen an; 1. hexaedrisoh, 2. penta- gondodekaedriscdi, 3. Mittelkristall von a(lOO) und e(210't. Dió hexaodrischon Kristallo sind selton; nnr fünt“ Kristallo folgon diósén Typus. Xeben dem vorherrsclienden Hexacder tritt o(210) mit schinalon Flachen anf. Die dominierende Fönn dér pontagondodekaedrischen Kris- talle ist o(210), ausser dieser koinmt anch a(lOO) iminer vor. Oft findet mán Kristallo, an welelion die Flachen von a(lOO) nnd e(210) sich — meistons nnr in einer Zono — wiederholen. An einem penta- gondodokaodriscbon Kristall tritt die Fönn s(321) anf. Die Kris- talle von diesem Typus sind sohr haufig; 37 sind im Untersnchungs- niaterial. IMittelkristall dér Formen adOO) und e(210) ist nnr ein oinzigesmal zn beobachten. Begleitminorale des gegenwiirtig nntersnchten Pyrits von F'^lsöbánya sind Chalkopyrit, Quarz, Dolomit nnd Wolframit. Das Erzvorkommen von Felsőkónesd ist an das im Tonsehie- fer befindliche „Kieshorizont” gebnnden. Dór Borgbau wird anf Pyrit betrieben, dossen Entstohnng mit den Pyroxenandesiterup- tionen zusammoidiangt. Dér Pyrit onthalt Knpfer, tonnenwoise so- gar 1 — 2 gr Gold. Im derben Pyrit kommen manchmal anch Penta- gondodokaoder von 4 cm Katonhingo vor. Von diesem Fnndort habé ich 2.i Kristalle nntersncht nnd an dieson die nntorfolgonden Formen festgestellt; die mit einem Steril (*) bezeichnete Fönn ist i'ür den Pyrit überhanpt non. Die Kristalle sind 3 — 15 mm gross. Die Flachen des Hexaeders sind niittelgross — gross, sehr gliin- zend, glatt. Das Oktaéder erscheint mit kleinen, glanzenden Fla- chen, scine Oberflache ist manchmal mit Átzliügeln didit bedeckt. Die Fönn e(210) ist stets mit grossen Flachen entwickelt, ihre Oberflache ist glatt, oder in dér iXiihe des Hexaeders fein gerieft. An den Kristallen, an welchen o(lll) mit geatzten Fliichen vor- kommt, sind anf den Flachen von e(210) in dér Niilie dér Kanté [e : o ==i21() ; ml didit aneinander gereihte, schnppenaríigo Atz- formen zn beobachten. Das nene Pentagondodekaeder * Ul.ti.O) er- gíinzt die Pentagondodekaederreiche (ll.k.O), wo k sich von 1 bis 10 veraiidert nnd jetzt schon — k = 7 ausg.enoninien — bekannt ist. Die Forni * (11.6.0) konnte ich nnr mit einer schmalen, vorzüglich reflektierenden Idache beobachten; die Fönn ist sicher. Felsőkénesd (Koniitat Hunyad). a(lOO) 0(111) e(210) ^(11.6 0) n(211) s(321) Krislallof>raphische Untersuchungoii an uuí’’arisclien Pyriten 155 temessen bereclmet (ll.C.O) : (100) = 28“ 35’ 28“ 3(i’ 44” : (210) = 1“ 49’ 2“ 2’ 50” : (010) = ()1“ 28’ 61“ 23’ 16’’ I)ie Fönn n(211) ist selten, ihre F’Iaclien siml niiltelgross, íílatt, gut reflektierend. l)as Diploeder s(321) entwickelt sich mit scdimalen oder mit- telgrossen Flacdieii. Dér Typus dér Kristalle ist; 1. hexaedriseh und 2. pentagoii- dodekaedrisc*h. Die hexaedrischen Kristalle sind selten. Neben dér vorherr- sehenden Fönn erseheint e(210) mit gerieften, grossen Flaclien. Die Formen n(211) und s(321) treten mit mittelgrossen Fliiehen anf (Fig. 15.). Die voidierrsehende Fönn dér pentagondodekaedrisehen Kris- talle ist e(210). Die Formen o(lll) und a(lOO) sind an diesen Kris- tallen olt zu beobaebten. Seltener sind diese pentagondodekaedri- sclien Kristalle, an welclien ansser dér vorigen Formen sich aneli noeb die s(321) enÍAviekelte (Fig. 16.). Das nene Pentagondodekaeder *(11.6.0) erscliien gleichfalls an einem pentagondodekaedrisehen Kristall. Die pentagondodekaedrisehen Kristalle bibién mit wenig Ansnahmen „Eisernkrenz”-Z\villinge. Hodrmháujja (Komitat Hont). Den Pyrit von Hodrusbánya envabnen Z i p s e i’, Z e p b a - r o V i e h, C o 1 1 a mid F e 1 1 e n 1) e r g, Tóth und die geologischen mid petrograpliisehen Verlialtnisse des Geliietes bebandelnde Ver- fasser (Szabó, H. B ö c k h, Pálfy). Kristallographiselie Beob- aclitnngen aber fehlen vollends. Die nnterfolgend behandelnten Pyriskristalle sind aiis dem Stollen Ó-Mindszeut und Seliöjifer von Hodrusbánya. Dér Gang des Ó-Mindszent-Stollens ist dér verworfene Teil des von dér reeliteu Seite des mittleren Hodrns^'()lgy (Hodrnstale) naeb Banka zielien- 156 L. Tokody (len Gangsystems, welches síeli am Kontakté des liiegenden-Biotit- aniphibolandesits nnd des Hangenden-Rhyolits befindet. Die Gang- ansí'üllung des Ganges ist erzfnbrendes Andesitkonglomsrat. Dér Scböpfer-Gang (ancb nacb dobann v. Xepoinuk gennant) erstrekt síeli íin Alsó-Hodrusvölgy (Alsó-Hodrustal) recbts, teíls ím Dolomit, teíls ím Ampbíboladesít. Xiir weníg Krístalle — nemi ím Ganzén — konnte ícb für goníometríscbe íMessnng aiisAvalnen. Xacb dér Kntersnelinng stellte es síeli berans. dass die Krístalle ans dem Seböpfer-Stollen flíicben- reicber siiid als die aus dem Stollen von Ó-Mindszent. Die Krístalle sind kiéin, 1 — i.,5 mm. An den eingebend unter- suebten neun Kristallen steilte ícb die folgenden 34 Formen fest. Die mit Steril (*) bezeicbncton vier Formen sind für den Pyrit überbaupt iien. a(lOO) (17.11.0) ö(7c>0) %37.18.18) 0(111) g(320) /•7*s 00 n(21!) (19.1 0) (13.9.0) e’(120) T( 10.5.1) -1(11.2.0) (29.21.0) rr’(780) w(841) 0(730) 71(430) p(221) t(421) e(210) Í(970) a>{52') u(632) (25.13.0) D(540) *(17.7.7) *(26.13.2) (740) ;.( 11.9.0) *(12.5.5) s(321) 1(430) (20.17.0) Die beobacbteten Konibinationen sind folgende: 1. Kristall: a e (20.17.0)) e" t (2Ö.13.Ü) Typu^; a e o w t „ a e a o e D a:’ n s ,, a e (25.13.0) (740) 1 (17.11.0) g (20.17.0) n co (12.5.5) 11 a J e g (13.0.0) (29.21.0) ó j D 7 a ii „ a e n a e 1 ó D / (20.17.(1) a a ]i n t „ a (11.9.0) 0 e (740) (17.7.7) (37.18.18) 11 T ., Fent. Hex. Hex. Ilex. Hex. Hex. Fent. Hex. Fent. Das Hexaeder ist an jedem Kristall zu finden und entwickelt síeli mit grossen odei' mittelgrossen Fiaeben, die ini allgemeinen senkreebt fain gerieft sind. zinveilen aneb mit den Kantén [a ;o 100:111] parallel. Oft sind aneb Flaebemviederbolungen von e(21ü) gut zu beobaebten. Dér Feflex ist im allgemeinen sebr gut. Das Oktaéder tritt nur an zwei Kristallen mit kleinen Fiaeben auf. die nur selnvaehe Reflexe gébén. F^nter den Pentagondodekaedern ist e(210) das hiiiifigsíe und grösste. Seine Flaehen sind mit den Hexaederflacben beinahe gleieh gross; sie zeigen eine senkreebte Riefung und gébén gute Reflexe. Die Form (19.1.0) beobaebteten zuerst F r a n z e 11 a u und Tokody am Pyrit von Batiza. An einem einzigen Kristall von Hodrusbánya entiviekelte sie sicb mit einer mittelgrossen, aber ein wenig blass KristallogTaphische Untersiichungeii aii uiigarischeii Pyriten 157 reflektierencle Fláche. J(11.2.0) ist eine seltene Form. Z i m á n y i beschrieb sie zuerts von Ötösbánya. Aii ungarisehen Pyritkristallen ist sie nnr aii Kristallen von Dognácska, Felsőbánya mid Pórimra bekannt. An einem Kristall von Hodrnsbánya entwickelte sie sich mit einer streifenförmigen, genügend refLektierenden Flache. Die Form 0(730) wurde ebenfalLs znerst von Z i m á n y i am Pyrit von Sajóháza beobachtet. Sie ist an nngarisc'ben Pyriten genug hánfig; sie wurde auch an Kristallen von Bindtbánya, Dognácska, Felső- bánya, Ötösbáinya, Pórimra und Ro'z'snyó festgestellt, ansserdem an Pyriten von Achtala (Kankasns) und Bald Mountains (Colo- rado) nachgewiesen. An einem Kristall von Hodrnsbánya tritt sie mit schmalen, glatten, genügend reflektierenden Flachen auf. Die Form (25.13.0) wurde zuerst von F r a n z e n a n und von T o k o d y von Batiza beschrieben; walirend ineiner gégén wiirtigen Untersn- chnngen ist sie auch an den Kristallen von Porkura festzustellen. Am Pyrit von Hodrnsbánya zeigt sie sich mit einer schmalen, schwach reflektiei’enden Fláche. (740) ist eine seltene Form, kommt an zwei Kristallen von Hodrnsbánya vor und ist einem mit vier Flá- chen entwickelt; ihre Reflexe sind von wechselnder Güte. Diese Form wurde von mir auch an den jetzt beschriehenen Kristallen von Valea Móri nachgoAviesen; ührigcns wurde sie an den Pyrit- kristallen von Alsó-Sajó, Batiza, Cormvall (Lehanon Co., Penus.), Monté Costa delta Versilia (Halién), Rosas (Sardinien) und Spa- niscli Peak (Colorado) beschrieben. Die Fornien 1(530), g(320), iS'ldSO) und D(540) komnien mit schmalen, glatten, schwach reflektierenden Flachen an zwei, hzw. D(540) an drei Kristallen vor. Die Formen (17.11.0), (29.21.0) und (20.17.0) Avurden zuerst von F r a n z e n a u und T O' k o d y am Pyrit AU)n Batiza festgestellt. An den Kristallen von Hodrnsbánya erschienen sie mit schmalen Flá- chen; ihre Reflexe sind von Avechseluder Güte, am allerhesten bei (20.17.0), die an drei Kristallen izu beohachten ist, an einer von diesen mit zAvei Flachen. Ührigens Avurde diese Form Amn mir auch an den .ietzt heschriebencn Kristallen von Nagyág, Porkura und Valea Móri nachgeAAÜesen, das Pentagondodekaeder (29.21.0) indessen habé ich am Pyrit von Porkura beobachtet. Die Fornien (13.9.0) und .1(970) beschrieb zuerst Franzenau am Pyrit von Bélabánya. Von Hodrnsbánya konnte ich sie an je einem Kristall mit schmalen, schwach reflektierenden Flachen feststellen. Die Form (13.9.0) kommt auch an dem Pyrit von Batiza vor; die Form j(970), Avelche im Verlaufe meiner gegeiiAvártigen Untersuehung von Porkura nachzuAveisen ist, Amn Aveiteren ungarisehen Vorkomrnen ist sie nnr von Alsó-Sajó und Ötösbánya bekannt; Schaller aber hat sie an dem Pyrit Amn S])anish Peak (Colorado) beobachtet. Die Form -^411.9.0) ist hauptsáchlich von auslándischen Vor- kommen; Carroll Discroll Mine (Boise Co., Idaho), Fojnica (Bos- nien), Ordubat (Russland), Rosas (Sardinien) bekannt, an den un- garischen Pyriten Avurde sie an den Kristallen \mn Batiza von F r a n z e n a u und T o k o d y festgestellt, AAÜihrend meiner gégén- 158 L. Tokody Avartifíen Untersiichungen ist sie an den Kristallen von Kapnikbá- nya, Porkura und Valea ^lori festznstellen. I)ie Fönn aíTdO) kommt nnr an einein Kristall mit drei kleinen, glatten, gut reí'lektieren- den Flachen Amr. Sie ist hanfig an dem Pyrit des in meiner gegen- Avaidigen Mitteilung beschviebenen Fnndortes von Valea Móri; ans Ungarn Avnrde sie an den Pyritkristallen von Dognáeska, Porknra und Selmecbánya beobaclitet, haufiger ist sie an Pyriten von Japan (Aznna. Tvakami, Sági), von Sardinien (Rosas), von Amerika tCar- rol-Discroll Mine (Boise Co., Idaho), Spanish Peak (Colorado) nnd von Rnssland (Ordubat). Die Form 7t(870) beobaclitete ich an drei Kristallen mit sclimalen, glatteu, sehr gnt reflektierenden Flachen. Diese Form stellte ich anch von Porknra fest. Weitere Fnndorte sind in Ungarn: Alsó-Sajó, Batiza nnd Bélabánya, im Aixslande: Arehangelskij (Ural), Fojnica (Bosnien), Kotschkar (Rnssland), Rosas (Sardinien). Unter den negativen Pentagondodekaedern konnte ich ins- gesammt nnr zAvei Formen nachAveisen nnd ZAvar e’(120) nnd V(780). Diese erschienen einzeln nnr an je au einem Kristall mit sclimalen, gerieften, schAvach reflektierenden Flachen. Die Form .v'(780) Avurde Amn mir anch an den jetzt beschriebeiien Kristallen A'on Porkura nachgeAviesen, ansserdem ist sie nnter den heimischen Vorkommen nnr A'on Dognáeska bekannt. An den PAnntkristallen aoii Hodrusbáuya kommt nnr ein einziges Triakisoktaeder A'or und zAvar p(221), dessen schmale, stark geriefte Flachen sehr schlecht reflektierten. Unter den Deltoidikositetraedern kommt dit Form n(211) au Auer Kristallen A’or, durcliAveg mit grossen oder niittelgrossen, glat- ten, ein einzigesmal aber mit den Kantén [e : n 210 : 211] paral- lel sehr fein gerieften, gut reflektierenden Flachen. Die Form rotulata Lám 4 4 I^enticulina mtiilata d' Orb. “6íi“ „ calcar L 4 Hobulus ealcar L (il. ., arcuatostrU ata Hnnlk 4 4 4 . arcuatostriatus L. 62. cultrata Mónit ^ 4 4 O. 4. 4- „ cultratus Mónit. 63. depauperata Rs«. 4, 4 1- f I- , depauperatus Rss. r>4. „ kubinyii Hanlk. + — Planularia kubinyii Hnnlk. 65. Polyniorpliina gibba d' Orb. 4 4 Globulina gibba d Orb. 66 probléma d' Orb. var. deltoidén Bs*. 4 1 4 4 4 4 4 Guttulina probléma d Orb. var. deltoidea Rss. 67 „ acuta Hanlk. Guttulina acuta Hnnlk. i«. 4 4 pygmaea d' Orb. ‘ + 4 t 4 + + 70, angulosa Will cl Angulogerina angulosa H ilt. 71 Globigerina bulloídes d' Orb. 4 4 4 + 1 4 4 + 72. ■ 7 1. Pullenla apbaoroides s (S), L i f f a (10) s iijabban — sztratigráfiai szempontból — Rozlozsnik (11) fog- lalkozott. R o z 1 o z s n i k igen részletesen taglalta a Bajót és Lábat- lan környéki eocén képződményeket s amint az leírásából és szel- vényeiből kitűnik, a következő rétegeket különböztette meg: az eocén alján az opercnlinás agyagmárga települ, erre egy elegyesvizi cso- port következik, majd a perforátás pad fekszik erre, e fölött a felső mollnszkumos rétegeket találjuk; továbbiakban megkülönbözteti az n. n. „fornai szint”-et s ennek tetején a striatás agyagmárgát; végül a lithothamninmos-nnmmnlinás mészkő és „piszkei márga” zárja le a rétegsorozatot. A rendelkezésemre álló rövid időt főleg kövületgyüjtésre for- dítottam s meglehetős bő őslénytani anyagot gyűjtöttem, amelyet érdemesnek tartottam a feldolgozásra. Az anyag öt lelőhelyről került ki. Ezek közül egy a perforátás agyagra, négy pedig részben a felső mollnszkumos rétegekre, rész- ben a fornai szintre esik. Én helyesebbnek tartanám a felső mollnszkumos rétegeket és a fornai szintet egy csoportba összefoglalni s erre a bojóti márga el- nevezést ajánlom. Az eddig készült szelvényeken a felső mollnszkn- mos rétegeknek a fornai szinthez és a striatás agyagmárgához való települési viszonya nem vehető ki (11., 5.5. és 57.). Bajót Ny-i részén az Ivókiiti-árokban a következő települési viszonyokat láttam. Az árok felső részében, az árok fenekén kékes-fekete, szívós agyag van, látszólag kövület nélkül. Erre szürke, homokos márga települ mint- egy 5 — 6 m vastagságban. Ez tömve van kövülettel, azonban a kövü- letek össze vannak nyomva s héjuk elpusztult. A szürke márga fölött szintén szürke, agyagos márga következik; ez már lejehb látható az árokban, a forrásoknál. Ebben a márgában igen sok a Numnudina striafa B r u g u i é r e. Ezenkívül egyéb, rendkívül rossz megtar- tásri kövület is akad. Továbl) lefelé haladva az árokhan, a D-i magas * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1939. évi május 3-i szakülésén. ** Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ungarisclien Geologischen Gesellschaft am 3. V 1939. Adatok a bajóti eocén őslénytani ismeretéhez. 179 oldalban — a házak lulvarábaii — sárga, homokos márga található. Ez is tömegesen tartalmaz kövületeket s belőle már igen szép mol- luszka-fannát lehet gyűjteni. A sárgaszínű márgát a felső mollnszknmos rétegekkel, a szürke márgát pedig a fornai szinttel azonosítom. A két képződmény faunája között semmi eltérés nincs; ezért foglalom egybe mindket- tőt bajóti ynárga néven. Mindkét képződményben uralkodik a Antim vulcani Brongniart és Strombns tournoueri B a y a n. Sőt még az olyan exotikns fajok, mint ])1. a Solarhitn siibpatidum 0 p p e n- h e i m, is közösen előfordulnak. A bajóti márga csoportján belül azonban megtartom Rozlozsnik felosztását s a kövületeket is ennek megfelelően sorolom fel. 1. Perforátás agyag. Bajóttól D-re, a Hármasgát domb l)K-i lábánál szürke agyag van, mely a Namnnilimi perforafa-l itcasauán kívül, a perforátás agyagra jellemző korái lókat bőven tartalmazza. A bajóti patak híd- jától kissé É-ra kocsiút visz DNY-i irányban a domb alján s ennek bevágásában van a feltái’ás, az országúttól kb. 100 m-re. Tnnen a következő kis faunát határoztam meg (a korállckkal nem foglal- koztam): Lamellibrancbiata: Corbuta (Azara) e.xarata D s s li a y e s, Corbula platiafa Zittel, CmssaielJa plumbea Lamarck var. hungarica Rozlozsnik, Cardita (Venericardia) plavicosta La- marck (fiatal alak) és Osfrea supraauwnnditica Zittel. Scaphopoda: Denfaliuni (Entalis) cfr. substriafum H e s h a y e s Gastropoda: Calyptraea aperfa S o 1 a n d e r, Turritélla (Haus- tator) frempitia C a r e z, Turritélla (Haustator) vinculata Zittel, Diastonw costellatum Lamarck iiar. alpina T o u r n o u e r és V ol utiUthes subspiuosus B r o n g n i a r t. 2. Bajóti m á r g a . A. Felső molluszknmos rétegek, a) Baját É-i vége. A bajóti völgy Ny-i oldalán, a háizak udvarában meredek falak alakjában látható a lösz alatt a bajóti márga. Az innen gyűj- tött fajok: Lamellibrancbiata: Meretri.x hungarica H a n t k e n, Mere- trix vértesensis T a e g e r, Gastropoda: Bayania stygis B r o n g n i a r t var. stri(dis.sinia, Zittel, Faunus (Melanatria) aurieulatus S c b 1 o t b e i m var., X(dica (Ampullina) vulcani Brongniart, Natica pasinii B a- yan, Potamides baccatus Brongniart, Potaniidcs fuehsi H o f- m a n n, Tympa)iotonms calcaratus Brongniart, Bhinoclavis ( Pseudovertagus) corvinus B r o n g n i a r t és Tritonidea (Cantha- rus) polygona L a ni a r e k. 180 K. Szcts Endre b) Bognár Jánosné udvar, n. Ez a lelőhely Bajót D-i részén van, a völgy Ny-i oldalán, a patak NY-i kanyarodójától kissé délre. Itteni gyűjtésem eredménye: Lamellibranehiata: Meretrix hungarica H a n t k e ii Mere- trix (Tivelina) str'mtula Deshayes és Modiola (Brachgdon- tes) corrugata B r o n g n i a r t. Gastropoda: Bayania sfygis Brongniart var. sfriatisshna Z i 1 1 e 1, Faunus (Melanatria) vulcaniciis S c h 1 o t h e i m, Faunus (Melanatria) auricidafus S e li 1 o t h e i m var., Potainides bacca- tus Brongniart, Pofamides conjiuictus Deshayes és Rhino- clavis (Pseudovertagu.s) corvinus Brongniart. c) Dotnonkos-hegy É-i lába. Az erdő és a patak közti földeken számos ostrea-eserép gyűjt- hető. Innen az Osfrea supranummulitica Zittel és Cytherea vila- novae Deshayes fajokat határoztam meg. A földtani térképek ezen a helyen N. striafa rétegeket jelölnek, a fenti kövületek meg- tartási állapota azonban inkább a perforátás agyagra utalnak. d) Ivókuti-árok (JJrbán Gábor udvara). Itt volt a leggazdagabb lelőhely s számos jó megtartásii alak került ki innen: Foraminifera: K ummuUna striata B r n g u i é r e. Lamellibranehiata: Arca (Fos.sularca) quadrilatera Des- hayes, Arca pseudopeethensis nov. sp., Cardita pus'dla Des- hayes, Cardiuw gratum D e f r a n e e, Cardiutn pidlense 0 p p e n- h e i m, Cyrena Aréna Brongniart, Meretrix hungarica Hant- ken, Meretrix cfr. incrassata S o w e r h y, Meretrix (TiveFma) deltoidea L a m a r c k, Panopaea corrugata D i x o n, Tetlina col- podes B a y a n, Telíina (Moera) patellaris Deshayes, Teliina (Pe- ronaea) donacialis L a m a r c k, Lucina ( Dentilucina) scalaris Des- hayes, Lucina (Miltha) stipragigantea De G r e g o r i o, Corbula (Azary) gallica L a in a r c k, Corbula (Azara) gallicula Deshayes Pinna cfr. niultisulcata 1\I a y e r-E y m a r, Anoniia tenuistriata Deshayes és Őst reá cfr. supranummulitica Zittel. Gastropoda: Calyptraea lamellosa Deshayes, Discohelix beyrichi 0 p ]) e n h e i m, Bayania stygis Brongniart var. stria- tissima Zittel, Faunus (Melanatria) vulcanicus S c h 1 o t h e i m, Faumis (Melanatria) auriculatus Schlotheim var., Solarium subpatuhnn 0 p p e n h e i m, Nerita tricarinata L a m a r e k, Velates schmidelianus C h e m n i t z, Xatica (Ampullina) vidcani Brong- niart, Xatica (Amp.) incompleta Zittel, Nytica (Amp.) scala- riformis Deshayes, Natica cfr. acuiella Leymerie, Xatica cfr. subcuspidata De G r e g o r i o, Xatica pasinii B a y a n, Xatica rossii 0 p p e n h e i m, Xatica canovae 0 p ]i e n h e i m, Xatica scapulata 0 p p e n h e i m, Dcshayesia fulminea B a y a n. Pyrazus arapovicen- sis 0 p p e n h e i m, Pyrazus penlagonatus Schlotheim, Potami- des baccatus Brongniart, Potamides fuchsi H o f m a n n, Pota- Földtani Közlöny, Bánd LXIX. kötet. Tafel VI. tábla. K. SZÖTS ENDRE : Adatok a bajóti eocén ismeretéhez. Beitráge zűr paláonthologischen Kenntniss des Eozáns von Bajét. 1 a 8 h 7 9a 9b 9c (Táblamagyarázat a 19Ü. oldalon Tafelerklárung Seite 190.) Adatok a bajóti eocén őslénytani ismeretéhez. 181 viides conjuncfus 1) e s h a y e s, Tympanotonus irochlcaris La- mar c k, var. (UaboU Brongniart, lUihioclavis (Semivertagus) semen 0 p p e n h e i m, Rhinoclavis (Pseudoiiertagus) corvinus B r 0 n g n i a r t, Terebellum cfr. fusiforme L a m a r c k, Strombiis (Onconha) tournoucrl B a y a n. Himella cfr. labrosa S o w e r b y, Cypraea (Cíjpraedia) elegáns D e f r a n c e, Triton'ideo (Cantharus) polygona L a m a r c k, Trifonidea (Cantharus) polygona La marék var. roncana B r o n g. Murex (Muricopsis) leoninus Opponheim a f f., Clavilifhes rugosus L a m a r c k, ClavUifhes noae L a m a r c k, Clavdifhes via.xhnus D e s h a y e s, Melongena (PugUina) subcgri- nata Lamarck, Melongena (PugUina) subcarinata Lamarck var. roncana B r o n g n i a r t, Volufilithes subspinosus B r o n g n i- a r t, Ancilla propinqua Z i 1 1 e 1, Pleurotoma (Surcula) niiscra Z i t- t e 1, Crypfoconus priscus Sowerby és Scaphander forfisU B r o n g n i a r t. B. Fornai szint. ]\rint már említettem az Ivókúti-árokban van feltárva ez a réteg, másutt nem találtam meg. Bossz megtartáséi kagylókon kívül a következő csigákat gyűjtöttem belőle: Solariuni subpatuluni O j) ji e n h e i ni, Natica (Ampullina) vulcani B r 0 n g 11 i a r t, Pyrazus araporicensis 0 p p e n li e i in, Bhinoclavis (Pseudorertagus) corvinus B r o n g n i a r t, Tritonide/i (Canth.) polygona Lamarck, Tritonidea (Canfh.) polygona 1jí\- niarck tutr. roncana B r o n g n i a r t, Melongena (Ptigilina) sub- carinata L a m a r c k,S7/owbn.s (Onconta) tournoueri B a y a n, Che- nopus zignoi T) e (1 r e g o r i o var. perclathrata De G r e g o r i o aff. //. Őslénytani rész. L a 111 e 1 1 i b r a n c h i a t a. A r c a ]) s e u d o p e e t h e 11 s i s nov. sp. (VI. tábla, la. — c. ábra.) Az Ivókiiti-árok felső molluszkiimos rétegeiben a leggyakoribb kagylófaj. Erősen domborodó teknöit számos jól fejlett borda díszíti. Ezek száma 50 körül mozog. A bordák gyengén szemcsczettek. A héj- perem a mellső végen gyengén ívelve hajlik hátra. A hátsó végen kihegyesedő. A kihegyesedő hátsó véghez a búbtól erős kiemelkedés húzódik, itt a legdomborúbb a héj. A héj közepe táján a búbtól gyenge, alig észrevehető bemélyedés húzódik a peremig s ezen nem is hagy semmi nyomot. A héjon gyakran 3 — 4 erős befííződés mu- tatja, hogy a növekedés közben gyakran voltak állomások. A záros perem keskeny, egyszerű szerkezetű. A sarokpánt igen éles, egyenes vonal. A záros perem alsó szegélye gyengén hajlott. Sok apró, ferde helyzetű foga van. Érdekes, hogy egyes iiéldányo- kon vannak, másokon ellenben hiányzanak a sarokpáiitszalagok. 182 K. Szőts Endre Fajunk igen jellegzetes alakjával legközelebb áll az pee- thensis D’ Arcli. fajhoz (D’ Archiac Haime: Descr. cl. foss. d. l’Inde. P. 263. Pl. XXII. f. 2, a, b, 3.) Az eurcipai fajok közül az A. kauf- numni May.-Eym. (Mayer-Eymar; Tinin. P. 25. — 26. T. II. F. 7.) és A. abbatiscellona iSIay.-Eym. CMayer-Eymar: Einsiedeln. T. I. F. 18.) fajok a rokonok. A két faj közt áll. Sajnos M a y e r - E y m a r nem említi az A. kaufntanni-niú a záros perem szerkezetét, iigyliogy a biztos elválasztás tőle nem vihető tökéletesen keresztül. Mindkét i\Iayer-Eymar féle faj azonban kevésbbé domborúnak látszik, azon- kívül a bfibtól a peremig húzódó bemélyedés is erősebb rajtuk. [Méretek: hossz. 30 mm, magasság 20 mm, szélesség 7.3 mm. Cardium puUense 0 p p e n h e i m. (VI. tábla, 2. ábra.) 1894 Cardium pidlcnse n. sp. Oppenheiin P.: Die eoeaene Fauna des Mt. Pulii bei Valdagno in Venetien. Zeitschr. d. d. geol. Ges. XLVI. 1894. P. .351.-352. T. XX. F. 5.; T. XXL F. 6. 1896 Cardium pidlcnse Oppenheiin. Vinassa de Pegni P.: Syn- opsis dei Mollusehi terziari déllé Alpi venete. II. Paleontographia Italica. II. 1896. P. 159. 1897 Cardium pidlcnse Oppenheiin. Vinassa de Eegni P.: Syn- opsis dei Moluschi terziari déllé Alpi venete. III. Paleontographia Italica. III. 1897. P. 167. A bajóti márgából több példányban került elő egy Cardium- faj, melyet feltételesen 0 p p e n h e i m fajával azonosítok. Oppenheiin leírása szerint a C. pidlense hasonlít a C. gra- tum D e f r.-ra s attól a bordák kisebb számában s a bordaközti ha- rántdíszítés hiányában különbözik. O p p e n h e i m szerint lehetséges, hogy az alpi eocénből C. grafinii I) e f r.-ként említett fajok közül több ezzel a fajjal azonos. Evvel ka])csolatban utal Z i 1 1 e 1-uek (3, 390.) a fornai agyagliól C. gratum U e f r. és H a n t k e u-nek (Üj adatok a Déli Bakony föld- és őslénytani i.smeretéhez. P. 22.) az nrkúti márgából C. gratum D e f r. aff. néven leírt példányaira.* Az én példányaim a C. pullensé-Có\ és a C. gralum-ió\ is nagy- ságban különböznek. A C. pidlense O p p h. fajhoz jellegzetes szögle- tes alakja miatt sorolom, álint Oppenheiin ábráiból kitűnik, ennek a fajnak alakja változó. Az area és lunula Oppenheiin szerint nem jelentős. Evvel szemben a bajóti alakokon mindkettő igen jcil látszik s ebben a C. gratum D e f r.-hoz hasonlítanak. Ezért, mint már fentebli említet- tem csak feltételesen azonosítom őket a C. puUense 0 p p h.-vel. Méretek: hossiznság 24 mm, magasság 21 mm. Előfordulás: Ivókúti-árokban a felső molliiszkumos rétegekben. * 0 p p e n h e i m fenti munkájához mellékelt összehasonlító láb- lázaton ezt a fajt (C. pidlense) kérdőjellel említi északnyugati Magyar- országról. Adatok a bajóti eocén őslénytani isnicretébez. 183 Gastropodo. Discohelix bejjrichi 0 p p e n li e i m. (VI. tábla, 3. ábra.) 1896 Discohelix beyrichi n. sp. Oppenheim P.: Das Alttertiár des Colli Bériéi in Venetien. die Stellung dér Seliicbten von Priabona und die oliffocaene Transg:ressiou im alpinen Európa. Zeitscbr. d.d. geol. Ges. XLVIII. 1896. P. 63.-64. T. III. P. 1-1 a-c. Két példány képviseli Bajóton ezt az érdekes fajt. Oppenheim leírásával és ábráival tökéletesen megegyeznek mind alak, mind pedig nagyság tekintetében. Ez a faj hasonlít a D. dixoni Vasseur fajhoz (Cossmaun: Catal. Illustr. III. P. Pl. XI. f. 1, 2, 3.), de ennél sokkal nagyobb, azonkívül a franciaországi faj pereme csipkézett és kanyarulat- száma kisebb. IVIéretek: magasság 2 mm, szélesség 12.5 mm. Előfordulás: Ivókúti-árokban a felső molluszkumos rétegekben. Solariuni subpatuluni Oppenheim. (VI. tábla, 4a. — c. ábra.) 1906 Sohirium suhpatulurn n. sp. Oppenheim P.: Zűr Kenntniss alttertiiirer Faunén in Aegypten. Palaeontograpliica. XXX./3. 1906. P. 229.— 230. T. XX. F. 14.— 16. Két jó megtartási! példányom — lényegtelen eltérésektől el- tekintve — teljesen megegyezik a fenti fajjal. Az egyik különbség a bázison látható. A peremi gerinc mel- letti belső gerinc u. i. csak gyengén fejlett, míg 0 p p e n h e i m sze- rint ez csak kissé gyengébb a peremi gerincnél. A másik eltérés az, hogy 0 p p e n h e i in alakján a kanyaru- latok meglebetősen domborúak, míg példányaimon csaknem telje- sen laposak s az egész alak kúpos kifejlődésű. ^Megjegyzem, hogy az Oppenheim által ábrázolt egyik alak (T. XX. F. 14.) úgy lát- szik, mintha meg lenne nyomva. Az Ivókúti-árokban a fornai szintből egy héj töredékes köbéi került ki. Ezen a kanyarulatok domborúbbaknak látszanak s ebből a szempontliól tökéletes a megegyezés a S. subpatuhnn 0 p p h.-mal. Ezen kismérvű különbségeket leszámítva, az alak egész habi- tusát, sima, díszítetlen voltát s különösen a bázison a köldök körüli rész kifejlődését tekintve, tökéletes az azonosság a S. subpafulum 0 p p h. fajjal. IMéretek: magasság 13 mm, szélesség 29 mm. Előfordulás; Ivókúti-árokban a felső molluszkumos rétegek- ben és a fornai szintben. Xnfica pasiiiil B a y a n. (VI. tábla, 5. ábra.) 1870 N(dicn Pasinii Bay an: Snr les terrains tertiaires de la Véné- tie. Bull. Soc. Géol. d. Francé. 2. sér. T. XXVII. 1870. P. 481. 1870 Nafica Pasinii B a y a n. Bayan: IMollusques tertiaires. I. Études. Fasc. I. 1870. P. 23. Pl. 3. f. 6. 184 K. Szöts Endre 1896 Natica Pasinü B a y a n. Oppenheim P.: Das Altertiar des Colli Berici in \ enetien. die Stelluns dér Schiehten von Priabona und die olig-ocaene Transfíression im alpinen Európa. Zeitschr. d. d. geol. Ges. XLVIII. 1896. P. 104—105. T. IV. F. 9.— 11. 1901 Natica Pasinü Bayan. Oppenheim P.: Über einige altter- tiíire Faunén dér österr.-ungar. iMonarehie. Beitr. z. Pál. u. Gcol. Ös- terr. — Ungarns u. d. Orient. XIII. 1901. P. 259. 1917 Natica Pasinü Bayan. Dainelli G.: Fossili Eoeenici della Croazia eostiera. Alti. d. Soe. Toscana d. Se. nat. XXXII. 1917. P. 21 — 22. 1938 Deshayesia naticoides nov. sp. K. Szöts E.: A móri Antal- hegy óharmadkori képződményei. Földtani Szemle melléklete. Buda- pest, 1938. P. 33. Mellékelt tábla, 9. ábra. Ezt a fajt Bayan eredeti leírásán kívül O p ]) e n li e i m P. és Dainelli G. munkáiból ismerjük. Bayan a N. tnrbinata I) e s h., N. lineolata D e s h. és N. ve- nusta D e s h. alakokkal hasonlította össze; Oppenheim a N. han- tonicnsis P i 1 k. és N. epiylottina Lám., Dainelli pedig a N. li- neolata D e s h. fajokhoz hasonlította. Az egyik nagyobb példányom a N. epiglottina Lám. és N. li- neolata D e s h. fajhoz hasonlít, amennyiben az utolsó kanyarulat varrati része ha.sonlóképen kissé benyomott. Ez észrevehető a ki- sebb példányokon is, de nem olyan szembetűnő. Fenti alakokon kívül igen hasonlít ez a faj a N. deshayesi X y s t. (Cossmann-Pissarro: Iconogr. compl. II. Pl. IX. 61 — 13.) és különösen A', obovata D i x.-hoz (Dixon; Geol. of Sussex. P. 178. — 179. T. VT. f. 28.). A móri alsó eocén elegyesvízi agyagból Deshayesia naticoides nov. sp.-t említek. A leírásban kiemeltem ezen fajnak a N. pasinü B a y.-hoz való hasonlatosságát. A bajóti példányokkal való össze- hasonlítás után kitűnt, hogy ez a faj megegyezik a N. pasinii-\?i\. A móri alaknak csupán a héja vékonyabb s kanyarulatai kissé domborúbbak. A belső ajkon levő fogszerű képződmények, melyek miatt a D e s h a y e s i á k közé soroltam a móri fajt, azokon a Natica fajokon is előfordulnak, melyeknél a belső ajak fejlettebb. Ezek tu- lajdonképen nem felelnek meg a Deshayesiák fogainak. IVIéretek: magasság 17 mm, szélesség 15 mm. Előfordulás: felső molluszkumos rétegekben az Ivókúti-árok- ban és Bajót északi végén levő udvarokban. Natica rossii Oppenheim. (\M. tábla, 6. ábra.) 1901 Natica Rossii n. sp. Oppenheim P.; Die Priabonaschichten und ihre Fauna im Zusammenhang mit gleichaltrigen und analógén Ablagerungen. Palaeontographica. XLVII. 1901. P. 200. T. III. F. 10 — 10c. 1925 AmpuUina forhcsi D e s h a y e s.. Schlosser M. Die Eocaen- faunen dér bayerisehen Alpen. Abh. d. Bay. Akad. d. Wiss. XXX. 1925. P. 85. T. III. F. 6.— 6a. (ex parte). A bajóti alakokon az utolsó kanyarulat még jobban uralko- dik, mint 0 p ]) e n li e i m alakján s ebbeír a tekintetben a X. infun- Adatok a bajóti eocén őslénytani ismeretéhez. 185 dibnluni Wat.* fajhoz (Briart-Cornet ; Descr. d. foss. d. calc. íjross. d. Mons. Mém. cour. et d. sav. étr. d. F Acad. roy. d. Belgique. T. XXXVII. P. 4. Pl. f. 3. a, h, c.) közeledik. Schlosser a sandnocki hreccsiás inészkőhöl említi a N. for- hesi D e s h.-t. Schlosser áhráiii világosan látható, hogy két tel- jesen különl)özö alakot sorol fel e néven. Lehetségesnek tartom, hogy ezek közül a Ili. táblán 10. — 10 c. ábrán közölt példány azonos a N. rossii 0 p p h. fajjal. Sajnos ezt Schlosser eredeti példányai nélkül nem lehet eldönteni. Előfordulás: Ivókfiti-árokhan a felső mollnszkumos rétegekben. Deshayesia fulnilnea B a y a n. (VI. tábla, 7. ábra.) 1870 Desliayes'w sp. Bayan: Snr les terrains tertiaires de la Vé- nétie. Bnll. Soc. Géol. d. Francé. 2. sér. T. XXVII. 1870. P. 450. 1870 Dcshayrsia fiiltninea Nob. Bayan; Mollus(ines tertiaires. I. Étiides Fasc. I. 1870. P. 22. Pl. 3. f. 7. 1896 DeslKiyesin fiilmhiea Bayan. Vinassa de Regny P.: Synop- sis dei mollnschi terziari déllé Alpi vcTiete. II. Palaeontographia Ita- lica. II. 1896. P. 171. 1901 Desíiaycsin fulmlnea Bayan. Oppenheim P.; Über einige alttertiáre Faunén dér österr. — nngar. Monarehie. Beitr. z. Pál. und Geol. Österr. — Ungarns u. d. Orient. XIII. 1901. P. 258. T. XIX. (IX). F. 5.-6. 1909 Dcsliayesia fuhn'uica Bayan. Taeger H.: A Vértes-hegység- földtani viszonyai. M. K. Fokit. Int. Évk. XVII. 1909. P. 24(i.— 247. 10. t., 5. ábra. Elég gyakori faj az Ivóknti-árokban. Alegvan a felső mollusz- kumos rétegekben és a fornai szintben is. Taeger a csákberényi szőlőkből említi. Magam is sok töké- letes példányt gyűjtöttem a gánti szőlőkből és a hossznharasztosi bauxitbányából. A fornai és bajóti alakok némileg eltérnek egymás- tól. A bajótiak többnyire zömökebbek, mert a kanyarulatok jobban rátüremlenek az előzőekre. Ilyen fajta változások a fornai alakokon is előfordulnak, de jóval kisebb mértékben. A magasabb spirájfi fornai példányok jobbon hasonlítanak Bayan ábrájához. A bajóti alakokon a belső ajak köldök feletti része nőm vas- tagodott meg s nem türemlett annyira előre, mint a fornaiakon. Taeger említi, hogy az utolsó kanyarulat szájnyíláisi részén erős, koncentrikus rovátkoltság látható. Fornai fajokon megfigyeltem, hogy a belső ajak kallózitásának erőssége és ezen rovátkoltság erős- sége között összefüggés van. Egyik fornai példányon, melyen keve- sebb rovátka volt, a belső ajak sem volt olyan duzzadt, mint a töb- bieken. A bajóti alakokon ez a rovátkoltság sokkal gyengébb, sok- kal finomabb s gyakran csak egy két rovátka látható az éles száj- * Ezt C o s s ni a n n azonosítja a A. tvoodi D e s h.-val (Cossmann: Catal. Ilnstr. III. P. 172.). 186 K. Szőts Endre perem mögött. A bajóti példányokon a belső ajak kallozitásának gyengébb voltát evvel magyarázom. Potaniides fuchsi Hof maiin K. 1859 Cerith'uim crenotidatmn D es h a y e s. Peters K.: Geologische Studien aus Ungarn. II. Jahrb. d. k. k. geol. R. — A. X. 1859. P. 504. 1862 Cerithhim pUcntum Briiguiere. Zittel K.: Die obere Xum- mulitenformatioii in Ungarn. Sitz.-ber. d. inath.— nat. Cl. d. k. Akad. d. Wiss. XLVI. 1862. P. 376. (ex parte). 1865 Cerithium plicatum Hantken M.; Az újszöny — pesti Duna és az újszöny — fehérvár — budai vasiít befogta területnek földtani le- írása. IMath.- és Terintud. Közi. III. P. 1871 Cerithium crenaf utatmn D e s h a y e s. Hantken M.; Az esz- tergomi barnaszénterület földtani viszonyai. M. K. Földt. Int. Évk. I. P. 70. és 90. 1871 Cerithium Fuchsi Hofmann K.; A Buda — Kovácsi-hegység földtani viszonyai. M. K. Földt. Int. Évk. I. 1871. P. 1872 Cerithium Fuchsi nov. sp. Hofmann K.; Adalék a Buda— Kovácsi-hegység másodkori és régibb harmadkori képződései puhány faunájának ismertetéséhez. M. K. Földt. Int. Évk. II. P. 200. — 202. XII. t. 7 a — d. ábra. 1878 Cerithium crenatulatum D e s h. Hantken M.; A magyar ko- rona országainak széntelepei és szénbányászata. P. 207. A bajóti alakok jóval kisebbek, mint H o f m a n n eredeti pél- dányai Budakesziről. A Hofmann ábrázolta változatok közül Ba- jóton csak egyik van meg (id. m. XII. t. 7 c. ábra.). Ezen nincsenek azok a tü.skeszerű bütykök, mint a többi változaton. Ez a változat igen hasonlít a P. plicatus B r n g.-hoz, különö- sen a Tonrnoner által leírt varietáshoz (P. plicatus B r u g. var. alpiua T o u r n. (Bull. Soc. Géol. d. Francé. 2 sér. T. XXVII. P. 494. T. V. f. 10 a. — d.). A különbség csupán az, hogy a hosszanti bordák a P. fuchsi-n nem húzódnak le egészen a kanyarulatok aljáig, mint a P. plicatus-on, hanem kb. a felső harmadig. Vannak példányaim, melyeken a bütykök még gyengébbek s ezáltal a kanyarulatok felső része nem olyan szögletes, hanem le- kerekítettebb. A P. fuchsi H o f m. igen gyakori a bajóti márgában. A M. K. Földtani Intézet nnizeumában is láttam bajóti példányokat H o f- m a n n K. meghatározásában. IMiiit Hofmann írja (Földt. Int. Évk. II. P. 202.), a P. fuchsi igen hasonlít a Cerithium crenatulatum D e s h. fajhoz. A környék- ről Peters és Hant ken által említett C. crenatulatum Desh. a P. fuchsi Hof m. kevésbbé bütykös változata. Ugyancsak a P. fuchsi Hof m.-nal azonosítom Z i 1 1 e 1-nek és H a n t k e n-nek Cerithium plicafum-na]í meghatározott és Ba- jót környékéről előkerült ])éldáiiyait. Zittel piszkei példányai- ról maga H a n t k e n mondta (Földtani Int. Évk. I. P. 39.), hogy az egé.sz más, mint az oligocén C. plicatum s vagy a Diastoma cos- tellatum Lám. változata, vagy egész más faj. Adatok a bajóti eocén őslénytani isnieretéliez. 187 Előfordulás: felső molluszkumos márgábaii az Ivókűti-árokbaii és Bajót É-i végén. Pyrazus arapovicensts O p p e n h e i m. (VI. tábla, 8a. — b. ábra.) Ií)(t8 Cerifhi um (Pyrozus) arapovicensc n. sp. Oppenheiin P.; I’lbor eine Eoeanfaunnla von Ostbosnien und einige Eocanfossilien dér Herzegowina. Jalirb. d. k. k. geol. R.— A. LVIII. 1908. P. 937. — 338. T. XI. F. 5— 5 b.; T. XIV. F. 5-6. 1917 Pijrazus arapovicensis 0 p p e n h e i m. Dainelli G.; Fossili eocenici della Groazia costiera. Alti d. Soc. Toscana d. Se. nat. XXXII. 1917. P. 49.— 50. T. II. f. 25. Több héjtöredékes, jó megtartásx'i kömagot találtam ebből a fajból. Oppenheim leírása szerint ez a faj igen közel áll a P. pen- tagonatus S c h 1 o t h.-hoz. A különbség a harántborclák számában van; jelen fajnál 7 — 8, a P. pentagonatnsnál 5, ritkán 6. Továbbá a harántbordák nem domborodnak annyira ki, mint a P. pentagona- tnson, hanem sokkal laposabbak. Az 0 p ]> e n h e i ni közölte ábrákon észrevehető, hogy fajunk meglehetősen változik. A nagyobb alakoknál a harántbordák egy- más alatt függőlegesen helyezkednek el. Ez a forma igen hasonlít a P. angulatus S o 1.-hoz s tőle nehezen választható el; a különhség itt is a P. arapovicensis O p p h.-t jellemző magasabb bordaszám. Egy nagyobb példányom ezzel a változiattal azonosítható. Az egyik kisebh alakon (Opph.: id. m. T. XIV. F. 6.) a bordák már spirálisan helyezkednek el. Ugyanezt az alakot ábrázolja Pai- ne 1 1 i is. P a i 11 e 1 1 i-nél azonlian a bordák a csúcs felé jobbra csa- varodnak. Ugyanez a jobbra csavarodás látható kisebbik példá- nyaimon. Előfordidás; felső mollnszknmos rétegek és fornai színt az Ivókúti-árokban. fíhinoclovis (Semivertagus) senien Oppenheim. 1901 Cerithium (Semivertagus) semen n. sp. Oppenheim P.: Die Priabonaschichten und ihre Fauna iin Znsammenhang mit gleichaltri- gen und analógén Ablagerungen. Palaeontographica. XLVII. 1901. P. 205. T. XXI. F. 13.— 13 a. Oppenheim a graneonai Inniasellából írta le ezt a fajt. Szerinte hasonlít a Cerithium edulcoratiim C o s s m.-hoz. Ezenkívül közel áll a Cerithium semigranulosum Lám. fajhoz, de ennél jóval kisebb '(kb. feleakkora) s a C. se^nigranulosum kanyarulatai doni- borúak,’''míg a Bh. sernenéi laposak. A bajóti alak tökéletesen egye- zik Oppenheim ábrájával, csupán valamivel kisebi). Sajnos a szájnjííjás nem maradt meg. ■ Megjegyzem, hogy ez a faj megvan a gánti szőlők fornai agyagjában is. Előfordul az Ivókúti-árokban a felső mollnszknmos rétegekben. 188 K. Szcts Endre Sfrombiis (Oncoma) tournoueri B a y a ii. (VI. tábla, 9a. — c. ál)ra.) 1870 Strombus Tournoueri B a y a n. Mollusques tertiaires. I. Etudes. Faso. [. P. 45. — 46. Pl. 7. f. 5 — 6. 1871 Strombus auriculatus B r o n fi n. Haiitkeii M.; Az esztergomi harnaszénterület földtani viszonyai. Földt. Int. Évk. I. 1871. P. 70. és 96. 1871 Stromljus cfr. Fort isii u. o. P. 96. 1877 Strombus Tournoueri B a y a n. Hébert et Munier-Chalmas: Recberches sur les terrains tertiaires de T Europe méridionale. C. K. d. se. d. r acad. d. se. LXXXV. 1877. P. 181. 1878 Strombus auriculatus B r o n g. Hantken M.: A magyar ko- rona országainak széntelepei és szénbányászata. P. 207. 1879 Stromt>us Tournoueri B a y a n. Hantken M.; Hébert és Mu- ll ier-Clialmas közleményei a magyarországi óharmadkor i képződmé- nyekről. Ért. a term.-tud. kör. IX. 1879. P. 9. 1901 StromTus (Oncoma) Tournoueri B a y a n. Oppenheim P.; Über einige alttertiiire Faunén dér österr. — ungar. Monarebie. Beitr. z. Pál. u. Geol. Österr. — Ungarns u. d. Orient. XIII. 1901. P. 165. és 272. 1905 Stromtfus (Oncoma) Tournoueri B a y a n. Dainelli G.: La fauna eocenica di Bribir in Dalmazia. II. Palaeontographia Italiea. XI. P. (57. — 72. (eum. syn.) 1915 Stroml)us (Oncama) Tournoueri B a y a n. Daiuelli G.; L’Eo- eene Friulano. Mem. Geogr. Firenze. 1915. P. 612. — 613. (eum syn.) Dainelli kitűnő leírást adott erről a fajról. (Bribir. P. (57.-72.). Az Ivóknti-árokban ez a leggyakoribb faj. A fornai szintben esak rossz megtartású, összenyomott kőbeleit találtam, a felső mol- luszkumos rétegekben azonban jó példányokat lehet gyűjteni. A bajóti alakokra jól illik Bayan megkülönböztetése a Sir, auricularius G r a t.-tól ‘ (Études. I. P. 46.), amennyiben ezek kisebb termetűek és elég szabályos alakúak. A szabályosabb alak a kisebb termetű és fiatalabb példányokon tűnik szembe. A szabálytalansá- gok az utolsó kanyarulatra szorítkoznak. A bajóti alakokra jel- lemző a spira szabályossága. A spira konkáv formájú. A kanyaru- latoknak a perem feletti része teljesen lapos. Példányaink spiráján ritkán látható rendellenesség, ami a spira kibúzódása által jött létre. A spira konkáv formája onnan van, hogy a kanyarulatok pe- rem feletti része fokozatosan veszít viszonylagos magasságából. A Bayan és De Gregorio (S. Giovanni Ilarione. T. IV. f. 11. T. V. f. 8. és Bonca T. 1. f. 13. — 15.) által ábrázolt alakokon a kanyaru- latok duzzadtabbak. A szabálytalanságok a héj hullámosságában jelentkeznek. Egy igen szép példányon megmaradt az egész szájnyílás. A héj a külső perem előtt kivastagszik, majd hirtelen elvé*konyodva, éles perem keletkezik. A perem az alsó részen lekerekedik, majd — hátulról nézve — S-alakban visszahajlik. Adatok a bajóti eocén őslénytani ismeretéhez 189 Cryptocomis priscus S o 1 a n cl e r. (VI. tál)la, 10. ábra.) 1766 Murex priscus S o 1 a n d e r. Brander; Fossilia Hantonicnsia. P. 16. f. 24.-25. 1829 Murex priscus Brander. Brander-Wood: Fossilia llanto- niensia. 2 ed. Pl. T. f. 25. 1877 Piciiről ama prisen S o 1 a n d e r. Edwards-Wood: A Mono- ffrapb of the eoeene Cephalopoda and Univalves of Enfrland. Pál. Soc. Vol. I.^P. 326.-322. T. XXXIIT. f. 1, a^e. 1966 Crj/ptoco/í».s priscus S o 1 a n d e r. Oppenheini P.: Znr Kennt- niss alttertiiirer Faunén in AcKTPten. Palaeontof>rapbiea. XXX./3. P. 335. T. XXVIl. F. 9. 1915 Cryptocouus priscus S o 1 a n d e r. Dainelli Ci.t L‘ Eocéné Frinlano. Mein. Geo^’r. Firenze, 1915. P. 687 — 688. T. LVI. 1'. 28. (enni syn.) Az Ivókűti-.árokban a felső mollnszknnios rétoííekből ejíy ki- sebb termetű Cryptocomis kerüli ki, inel.v lefíiiikább a fenti fajjal azonosítható. Sajnos példányomon nem látszanak olyan jól a var- rat körüli részek, hogy biztosan meghatái’ozható lenne. * Mit den Eozűnbildnngen dér Umgebnng dér Ortschaft Bajót (Komit. Esztergom) habén sieli Peters (1.), Zittel (3.), Hantken (2., -1., 5., 6., 7., íl.) Hébert und ^Ínnier-Chalmas (8.), Liffa (10.) nnd nen- estens Rozlozsnik (11.) boseliiiftigt. Rozlozsnik hat die folgende Sehichtenseric festgestellt: an dér Basis des Eozáns lágert Opercn- linen-Tonmcrgel, darauf folgt eine Brackv assersehieht üherlagert durch eine Perforata-Bank, woiiber sieh die oheren Alollnsken- schichten befinden; weiter nnterscheidet er den „Eornaer-Horizont” nnd iiber denselben den Striata-Tonmergel ; endlieh sehliessen Li- thotamnien-Nnmmnlinen Kaik nnd dér „IMergel von Piszke” die Sehichtenfolge. IMeiner Ansicht naeh wáre es richtiger die oheren Mollns- kensehiehten nnd den „Eornaer-Horizont” nnter dem Namen „Aler- gel von Bajét” in eine Gruiiiie zn reihen, innerhalb derselhen aher möchte ich die ohengenannten Horizontén unverandert lassen. Has palaeontologische Matéria! habé ieh ans dem Perforata- Ton und aus dem „Alergel von Bajét” gesammelt. Ben- Perforata- Ton ist siidlich vöm Dorfe am südwestlichen Ensse des Hügels „Hármasgát” anfgeschlossen. Dér sehönste Anfsehhiss des „Mer- gels von Bajét” befindet sieh im G rabén „Ivókút”, wo beide Ho- rizonté aufznfinden sind. Anf dér Westseite des bajóter Tales ist nur die cibere Molluskensebiebt anfgeschlossen. Es ist möglich, eláss das Vorkommen am nörclliehen Ensse des Domonkos Berges sebon znm Perforata-Ton geliört. Aus den oheren Molluskenscbiehten des Grabens Ivókút, kommen eine grosse Anzahl Arca pseudopeetbensis nov. sp. znm Vorsebein. 190 K. Szöts Endre IRODALOM. — SCHRIFTTUM. 1. Peters K.; Geologische Studien aus Ungarn. II. Jahrb. d. k. k. ffeol. R.^A. X. 1859. 2. Hant ken M.; Geológiai tanulmányok Buda és Tata között. Math. és Term.-tud. Közi. I. 1859. 3. Zittel K.: Die obere Nummulitenformation in Ungarn. Sitz.-ber. d. math.-nat. Cl. d. k. Akad. d. Wiss. XLVI. 1862. 4. Hantken M.: Az lijszőny — pesti Duna és az újszöny — fehérvár — budai vasút befogta területnek földtani leirása. Matli. és Term.- tud. Közi. III. 1865. 5. Hant ken M.; A buda — esztergomi vidék szerves testek képezte kőzetei. Math. és Term.-tud. Közi. IV. 1865. — 66. 6. Hantken M.: Lábatlan vidékének földtani viszonyai. Magy. Földt. Társ. Műnk. IV. 1868. 7. Hantken M.; Az esztergomi barnaszénterület földtani viszonyai. M. K. Földt. Int. Évk. I. 1871. 8. Hébert et Munier-Chalmas: Reeherches sur les terrains tertiaires de 1‘ Europe méridionale. C. R. d. scéanc. d. 1‘ acad. d. se. LXXXV. 1877. 9. H a n t k e n M.: Hébert és Munier-Chalmas közleményei a magyar- országi óharmadkori képződményekről. Ért. a Term.-tud. Kör. IX. 1879. 10. Liffa A.; Geológiai jegyzetek Nyergesújfalu és Neszmély környé- kéről. M. K. Földt. Int. évi jel. 1907.-ről. 1909. 11. R o z 1 o z s n i k P.; Földtani jegyzetek az esztergom vidéki paleogén medence nyugati részéről. Magy. Kir. Földt. Int. évi jel. 1920.— 1923.-ról. 1925. TÁBLAMAGYARÁZAT. 1. a. — c. Arca pseudopeethensis nov. sp. Term. nagys. l.a. bal teknő kívülről, l.b. jobb teknő kívülről, l.e. bal teknő belülről. 2. Cardium pullense Oppcnheím. Terin, nagys. 3. Discohelíx beyrichi Oppenheim. Felső nézetben. Term. nagys. 4. a. — c. Solaríum subpatulum Oppenheim. Term. nagys. 4.a. felülről. 4.b. alulról. 4.e. élűiről. 5. Natica pasinii Bayan. Hátulról Terin, nagys. 6. Natica rossii Oppenheim. Term. nagys. 7. Deshayesia fiilminea Bayan. Terin, nagys. 8. a. — b. Pyrazus arapovicensis Oppenheim. 8.a. fiatalabb-, 8.b. fejlett példány. Term. nagy®. 9. a. — c. Strombus (Onconia) tournoueri Bayan. 9.a. élűiről. 9.b. hátul- ról. 9.C. oldalról, nagys. 10. Cryptoconus priscus Solaiider. Term. nagys. A kövületek a ISIagyar Királyi Földtani Intézet tulajdonában vannak. 191 TISZAPAETl SZELVÉNYP]K SZOLiNOK— SZEGED KÖZÖl'T. Irta: Láng Sándor dr. ÜEOLOGISCHE PROFILE DES TISZA-UFERS ZWISCHEN SZOLNOK UND SZEGED. Von: Dr. S. Láng. A Tisza az Alföldön, — kanyarulatai tovafejlesztésével — az lijpleisztocén és óholocén üledékeket is feltárja. A belőlük felépített meredek, alámosott és folytonosan le-leszakadozó partfalakon érde- kes szelvényeket láthatunk. A kanyarulatok homorú oldalán elhe- lyezkedő 6 — 8 m magas, meredek partokat túlnyomóan a legfelső pleisztocén és az esetleg föléjük települt fiatalabb üledékek épí- tik fel. Szolnoktól lefelé, a Tisza mentén, az alacsonyabb partok jelenkori agyagos, homokos, iszapos képződményekből épülnek fel. 1. ábra. A „Korázs nljo” partszelvénye U jké esket öl N-ra. Tisza- johh- part. — 1. Futóhomok. 2. Szürke, meszes homok. 3. Löszös homok. 4. Szürke homok. 5. Kék agy.ag. 6. Lösz. 7. Homokos löszagyag. 8. Ké- kes agyagos homok. A kanyarulatok homoni oldalán levő partfal alsó részein homok- és szürkés-kékes, barnás agyagpadok vannak feltárva. Fedöjü^' fekete, méteres vastagságú humuszos sáv alakjában követhető végig a folyó laposabb partjai mentén. Szépen jelzi az egykori térszín hajlásait. Ez lehetett a szabályozás előtti Tisza árterének felszíne. Rá átlag 1.5 m vastagságú, egészen fiatal, laza, szürkés, agyagos és homokos rétegpadok települnek, ezek valószínűleg a legújabb idők- ben (napjainkban) elvonult árvizekből lerakódott üledékek. 192 Láng Sándor A magas, áradásoktól nem járt partokat inkább az újpleiszto- eén rétegek építik fel, fedőjükben sokszor a még fiatalabb fntóhomok is megjelenhet. A Szolnok alatti magas partok közül érdekes az iij- kéeskei Tisza-jobbpart szelvénye, mindjárt a falu felett. (1. ábra.) A közepes vízálláskor mintegy 8 m magas partszelvényen legfelül (1),* a talaj alatt a holocén futóhomok 1 — 3 m vastag rétege jele- nik meg. Alatta kb. 0.5 m vastag kemény, szürkés, meszes, homokos réteg jön (2), kevés esigaháztöredékkel. Utána 1 m-es Iöstös homok következik (3). Vízszintes rétegezödésn. V divata pnIcheUa és Pisi- 2. ábra. Az alpári femplomáomb agyaohánpájának szelvénye. — 1. Ho- mok. 2. Kemény, homokos lösz. 2a. Löszbabák. 3. Lösz meszes kiválás- sal. 4. Igazi lösz. 5. Szürkés bomok. (j. Lösz. 7. Idősebb, szürkés futóbo- mok. 8. Futóhoniok. dhnn obfusale található benne. Tovább, lefelé, 2 m-es, vízszintes rétegezödésn, kövületmentes homokréteg (4) jön sorra. Feküje (5) vékony kékagyag-pad; ez alatt pedig vízszintes rozsdasávos lösz (6) települt. 2 m vastag, Pistdiiun obtnsale van benne. Az alatta levő, kissé homokos, kb. 1.5 ni vastag löszagyagban (7) iSuccinea oblonga és Bithynia leachi található. Végül, a Tisza alacsony víz- * A zárójelben közölt arab számok az oda vonatkozó ábra ré- tegeinek számozásával egyeznek meg. Tiszaparti szelvények Szolnok — Szeged között. 193 állásakor kékes agyagos homok (/D’p(f)nw (641) Rhombendod. 14. a d (23.1 1.0) e (15.1 1.0) j F tj’ n w W (27.16.4) (641) (17.12.3) Hex. 15. a d e V (25.24.0) (17.20.0) a n Hex. 16. a d G (11 .5.0) (35.17.0) e (25.13.0) ^ j D (20.17.0) (25.24.0) n Hex. Die Hexaedernfláchen sind gross oder mittelgross, sie sind vertikal, manchmal sogar auch mit den Kantén [a ; n = 100 : 211] parallel sehr fein gerieft; die Flachen besitzen stets vorzügliche Reflexe. Die Rhombendodekaederflachen sind von recht wechseln- der Grösse und kommen von ganz schmalen Flachen bis zu herr- 206 L. Tokody seheiulen, typusbestimmeuclen Flachen vor. An den hexíiedrisehen und oktaedrischeii Kidstallen erscheinen sie allgemein mit schma- len Flachen. Die d(110)-Flachen sind glatt oder senkrecht fein ge- rieft. Die Reflexheschaffenheit weehselt mit dér Fláchengrösse; kleinere Flachen zeigen scliAvaehe, die grössere vorzügliche Re- flexe. Die Oktaederfliichen sind meist nntergeordiiet entwickelt, doch kommen anch vorherrschend vor. Die Flachen sind glatt, nnr selten gestreift, so ist an den oktaedrischen Kristallen in den Rich- tnng dér Kantén [a : o = 100 : 111] eine feine Riefnng zu beohach- ten. Xnr die grossen Oktaederflachen reflektieren gnt. Pentagondodekaeder sind hiinfig. Am hanfigsten ist e (210), die an jedem Kristall vorkommt. Die Flachen sind kiéin oder mit- telgro.ss; glatt oder in dér Xáhe von a(lOO) geideft; die Reflexe sind gnt. Hiinfig sind die mit schmalen oder mittelgrossen. genü- gend reflektierenden Flachen anftretende Formen ^(430), D (540) nnd íH650). Die an vier Kristallen mit schmalen Flachen erschei- nende Fönn j(970) hat zuerst Franzenan am Pyrit von Béla- bánya beobachtet. In Fngarn ist anch von Alsó-Sajó und Ötösbánya bekannt. Wáhrend meiner gegemvártigen Untersnehnngen ist sie an den Kristallen von Hodrnsbánya festznstellen. Interessant sind die, als Vizinalformen zn betrachtende Pen- tagondodekaeder, die sieh an mehr.eren Kristallen mit mehreren Flachen entAvickelten. Knter dicsen erscheint die Form (25.24.0) an A’ier Kristallen mit schmalen, zuAveilen aber grossen, gnt reflektie- renden Flachen. Diese Form vurde zuerst von F ranzenan nnd T o k o d y an den Pyritkristallen des Valea-Szlatyin beol)achtet. Ebenso steht es mit dér nenen Vizinalform *(33.32.0), die an zwei Kristallen mit schmalen, doch glatten und gnt reflektierenden Fla- chen vorkam. gemessen berechnet (33.32.0) ; (100) = 44“ 07’ 44“ 07’ 10” Die an je einem Kristall anftretenden Formen (23.11.0), (35.17.0), (47.24.0), (25.13.0), (29.21.0) und (20.17.'0) Avnrden zuerst dnrch F r a n z e n a n und T o k o d y am Pyrit von Batiza als Vizinal- formen beschrieben. Die an nngarischen Pyriten selteneren Formen G(12.5.0), Tj 1940), (11.5.0), (15.11.0), nnd /(11.9.0) erschienen mit schmalen Flachen. Die Formen (25.13.0), (29.21.0), (20.17.0), 7. (11.9.0) inul -X (870) Avnrden A’on inir anch an den jetzt beschriebenen Kris- tallen von Hodrnsbánya nachgeAviesen. XegatÍA"e Pentagondodekaeder sind in anffallend grosser Zahl nachzuAveisen. Die hánfigste von diesen ist die schmalen, schwach reflektierenden Flachen festgestellte, an vier Kristallen beobach- tete nene Form * (17.20.0). Ilire positive Form von Batiza als nn- sichere Form bekannt. Die positiven Formen dér nenen negativen Pentagondodekaeder sind nbei'hanpt schon bekannt. So wnrde die positive Form von *D’(380) nnd G’ (5.12.0) zuerst von Porkura, *(5.17.0) von Felsőbánya, *1’ (350) von Bros.so, * (7.10.0) von Béla- bánya, * (1.11.0) nnd * (17.20.0) von Batiza, * (9.10.0) von Ordnbat beschrieben. Allé diese Pentagondodekaeder kommen mit schmalen Kristallog-rapliische Untersuchuiifíeu aii uiiyarischen Pyriteii 2Ü7 Flac'hen vor, cbonso wie tlie schon laiifíeher bekannten und am un- jíai'ischen Pyriteii und n' (TcSO). beobac'liteten Formen 1)’ (450), J'’(5tí0), a’ (670) gemessen berechnet (1.11.0) (010) = 5“ 33’ 5" 11’ 10” (380)) 20'' 12’ 20" 33’ 22” (5.12.0) _ 22" 12’ 22" 37’ 12” (5.17.0) ^ 24" 53’ 25" 01’ 01” (350) 31" 02’ 30" 57’ 49” (7.10.0) = 35" 06’ 34" 59’ 31” (17.20.0) = 40" 25’ 40" 21’ 52” (9.10.0) 42" 05’ 41" 59’ 0” So die positiven, wie die negativen Pentagondodekaeder sind vor- Aviefíend an den hexaedrisehen Kristallen nachzu.ííeweisen. Untor den Triakisoktaedern erscheint niir i)(221) ineistens an den oktaedrischen, seltener au den rhoniiiendodekaedrischen Kris- tallen. Sie ist mit stets scbmalen, zinveilen gaiiz untei-geordneten, glaíten, sclnvach ret'lektierenden Flachen entwiekelt. Als eliarak- teristische Figenschaft des Pyrits von Porkiira ist die geringe Zabl dér Triakisoktaeder anziigeben. Die Deltoidikositetraeder werden durch die Forinen oj(522) und 11(211) vertreten. Die Fönn w(522) Avar bisher am Pyrit A'on Porkura unbekannt; icli beobaehtete dieselbe niir an einem einzigen Kristall mit einer glatten, giit reflektierenden Flaehe. Die Fönn n(211) komiiit an jedem Kristall Amr, ineist mit grossen, ab und zii mit mittelgrossen. Auírzüglieh reflektierenden, glatten Fliieben. Die Dyakisdodekaeder des Pyrits dér Porkuraer Ooldgrube sind Aum den Kristallen des Valea Szlatyin ganz Ami’schieden. An den Kristallen des Valea Szlatyin die Formeu t(421), A(532) s(S21), M(4‘52) sehr haufig, an den Kristallen dér Goldgrube sind dicse überbauTit nieht naclizuAveiseii, aucli fehlen die für Kristalle des Valea Szlatyin gleielifalls so eharakteristisehe AÚzinale Diplo- eder. Dagegen ist an fást jedem Kristall dér Goldgrube die Fönn av(N41) mit mittelgrossen, zaiAveilen sebmalen, aber immer Amrzüg- licb reflektierenden, glatten Flaehen zu finden. Diese Fönn ist schon von Porkura, Avie aueh a'oii Batiza, Dognácska und Selmec- bánya bekannt. Mit ilir tritt ziigleicb das Dyakisdodekaeder W(851) auf, dessen sehr gut reflektierende, glatte Flachen iiiir zuAveilen eine feine Kiefung erkennen liessen. Diese Formen Avurde ziierst Aum D e s c 1 o i z e a 11 X von einem uiibekaniiten Fundort bescbrieben. im Ungarn ist sie Aum Bélabánya bekannt. Ebenso Avar am Pyrit A'on Porkura die ziierst durch Steel Aum TraA'ersella beschriebene Fönn (()41). Diese Fönn kommt an sechs gemessenen Kristallen mit nahezii A'ollen Flaehenzalil entAvickelt. Die Flachen sind gross oder mittelgross, glatt und reflektieren vorzüglich. An einem Kristall treten gleiclizeitig zAvei Vizinalformeii; * (27.16.4) und * (17.12.3) auf, von Avelchen die erste mit einer grösseren, aber gekrümmten, die zAveite dagegen mit einer streifenförmigen Fláclie festgestellt AAuirde. Das neue Dyakisdodekaeder * (762) Avurde mit einer mittelgrossen, 208 L. Tokody geniigend reflektierenden Fliiche beobacditet. Seine gemessenen und bereehneten Winkehverte stimmen recht gut überein und es kann daher als sichere Form betrachtet werden; dass diese in niehreren Zonen, Avie z. B. [760 : 001], [100 : 031], [210 : 342], [432 : 110], [321 : 120] liegt, ist gleichfalls eine Bestatigung dafüv. (27.16.4) : (100) = (17.12.3) : (100) (762) ; (25.24.0) : (211) gemessen berechnet 31“ 19’ 31" 25’ 0” 35" 52’ 36" 02’ 20” 12" 49’ 12" 39’ 0” 17" 41’ 17" 49’ 10” Fig. 33. Die Formen F(621), (631) und Kristall mit kleinen Flachen. ín Betracht dér Kristalltypen zeigt sieh keine grosse Mannig- faltigkeit. Hexaedrische, rhombendodekaedrische Typen und a — o ^littelkristalle kann nian beobaehten. Die haufigsten sind die hexaedrischen Kristalle (9 gemessene und 18 untersuchte Kristalle folgen diesem Typus). An diesen Kris- tallen ist o(lll) ge-wöhnlich mit untergeordneten Flachen entwi- KristallogTaphisehe Untcrsuchungen au ungarisclieii Pyriten 209 c'kelt. Die Form ii(211) tritt inimer mit grossen Fláchen auf. p(221) t'ehlt immer. Sehr hantig sind positive nnd negative l^eiitagoiidode- kaeder. Unter den Dyakisdodekaedern sind w(841) und W (851) hantig, letztere ist znweilen mit grossen Flíiehen entwickelt (Fig. 31., 3. nnd 32.). Die 3 geniessenen nnd 15 nntersnchten oktaedrischen Kristalle sind eintaeher Kombination. Das Hexaeder nnd das Rhombendode- kaeder kommen mit mittelgrossen Flachen vor. Unter den Penta- gondodekaedern ist e(210) immer nachweibar, J'((í50) nnr selten. An allén oktaedrischen Kristallen tritt die Form p(221) mit schma- len Flachen ant. n(211) besitzt kleine oder mittelgrosse Fliichen. Dyakisdodekaeder .sind recht selten (Fig. 5. nnd 33.). Dér Mittelkristall von Oktaéder nnd Hexaeder ist sehr selten; insgesammt konnte ich nnr einen Krisall finden. Neben den domi- nierenden Formen kommen d(llO), e(210), p(221) nnd n(211) mit schmalen Flachen vor. Dér rhombendodekaedrische Typns ist selten am Pyrit. Zahl- reiche (3 gemessene nnd 12 i;ntersnchte) Kristalle tolgen diesem Typns (Fig. 35.). An dicsen Kristallen zeigt sich neben dér domi- nierenden Form d(llO) das Hexaeder mit grossen, seidcrecht tein gerietten Flachen. Das Oktaéder ist nnr an einem Kristall mit untergeordneten Flachen nachzuweisen. Unter den Pentagondode- kaedevn ist e(210) hantig, aher kiéin entwickelt. p(221) nnd ta(522) sind selten. Die Form n(211) ist an .iedem rhombendodekaedri.schen Kristall ndt mittelgrossen Flachen zn finden. An den Kristallen dieses Typns sind w(841) und (641) stets vorhanden; die Form W(851) ist hantig. Unter diesen Formen ist (641) besonders gross entwickeP, so dass manche Kristalle beinahe tűr Kombinationen des d(llO) — (641)-Mittelkristalles erscheinen. w(841) ist mit kleine- ren Flachen entwickelt als \V(851). Sehr interessant sind die Flachenwiederholnngen an den Pyritkristallen dér Porknraer Goldgrnbe. Unter den oklaedrischen Kristallen sind solche zn finden, dérén (111)- Fliiche von dér Wieder- holnng dér Formen odll), p(221), n(211), meist aber dér Hexaeder- 210 L. Tokody flachen, löcherifí und vollev Griilichen ist. Dió Hexaederflachen sind im jódéin Gvübcheu mit drei Fliicdien vovhanden, die übrigen For- meii zeifícu sich liie und da mit cin odor zwei Flachen. An den hexaedrischeii Kristallen zeigen sich die Flachenwiederholungen in dér Bichtuiifí dér drei kristallofíraphisclion Achsen und sie ent- stehen — sehr schöne Gruppén bildend — ausi parallel zusammen- gewachsenen kleineip, Hexaederkristallen (Kristall No. 14., 15. und 16.). Die Hau])tform ist das Hexaeder, an denen Spitzen entweder n(‘211) alléin oder seltener ^(841), W(851), (641) — und dérén Vizi- naltoruien — zu beobachten sind. Wie an den hexaedrischen Kris- tallen durchwegs, aucb an diesen weitergewachsenen Kristallen treten Pentagondodekaeder in grosser Zahl auf. Stfwizsa (Komitat Hunyadi. Bei Stauizsa laufen Kalzitgiinge im Andesit. Dór Pyrit kommt auf Kalzit vor, seltener in demselben eingesprengt. Benkő und P r i m i c s erwahnen von dieseni Fuudort Kristalle mit dér Form e(210). Die von mir untersuchten Kristalle sind aus dem Szt. Három- ság (=- Dreifaltigkeits-) -Gang von Stanizsa. Die lebhaft gláuzeiiden Kristalle sind 0.5 — 3 mm gross, sehr einfach, an ihnen sind bloss die Formen adOO) und e(210) zu beobachten. Beide Formen sind stark gerieft. Dér Typus dér Kristalle ist hexaedrisch oder penta- gondodekaedrisch. Als Seltenheit kommen auch „Eisernkreutz”- Zwillinge vor. Szoniolnok (Komitat Szepes). Die Erze von Bzoniolnok sind Pyrit und Chalkopyrit, die in Begleitung von Quarz im Talk-, Chlorit-, Serieitschiefer und Porphyroid, Linsen, zuweilen Stöcke bilden. A"on dem Pyrit erwahnen E s m a r k, Z i p s e r, J o n a s, Z e p h a r o v i c h, C o 1 1 a und F e 1 1 e n b e r g, V o g t, T ó t h, P a I) p die Formen a(lOO) und o(lll); ausführliche Untersuchun- gen fehlen. Die von mir untersuchten Kristalle stammen aus dem Drei- königsschacht in Rothwasser und kommen aus eiuer ])yrit-chloriti- scheu Gangausfüllung. Den grössten Teil dér Gangausfüllung bű- det derber Pyrit. Begleitminerale sind Quarz uud Kalzit. Siebzehn, durchschnittlich 1 mm grosse Pyritkristalle habé ich untei-sucht und konnte nui\ vier Formen und zwar a(lOO), o(lll), e(210) und s(321) feststelíen. ... Das Hexaeder erschien immer mit schmalen Flachen, das Oktaéder entwickelt sich mit mittelgrossen, glatten Flachen. Die vorherrschendcái Flachen von e(210) sind sehr fein gestreift. Die Form s(321) tritt immer mit kleiuen Flachen auf. Die Reflexe dér crwahnten Formen sind gut. Die Kristalle sind pentagomlodekaedrisch. Kristallos'raphische Untersuchung'en aii unffarischen Pyriteii 211 Tótoshánya (Komitat Szatmár). Bei Tótosbánya — iieben Kapnikl)ánya — kommt dér Pyrit iii propilisierten Andesit vor. Die Kombination des in dér Begleitung von Dolomit vorkom- menden Pyrits ist sehr einfach. An den 21 nntersnehten, 0.5 — 2 mm grossen Kristallen koniite ich nnr die Formen a(lOO), o(lll) und e(210) feststellen. Die vorherrsehende Form ist das Hexaeder mit fein gerieften Flachen. Die kleinen Flachen von e(210) sind gleich- falls gestreift. Das Oktaéder ist selten; die kleinen Flachen sind lebhaft gliinzend. Volea móri (Komitat Hnnyad). In dem Andesitzuge des Erdélyi Érchegység (— Siebenbürgi- schen Erzgebirges) liegt das Dorf Brád. In dér Niihe erhebt sich dér Pyroxenaiidesitgipfel des 764 m hohen Bráza-hegy (=Bráza- berges). Von dér Nordseite des Brázaberges eilt dér Bach Valea móri dem Fehér-Körös (=\Veissen Körös) zn. Die Gangé dér in seinem Tale befindlichen Goldgruben ziehen sich in den Lavaströ- men, Tuffen und Breccien des propilisierten Andesits, zwei Ver- werfungslinien NNW — SSO und NWW — SOO folgend. Den Pyrit dieser Gegend erwahnt S c h u m a e h e r, dér an Kristallen von Brád die Formen a(lOO), o(lll) und e(210) beobach- tete. Die von mir nntersnehten Pyritkristalle stammen aus den Berggruben des Valea móri bei Brád. Dér Pyrit kommt im Gang- quarz eingewachsen vor. Manchmal sind auch einige Quarzkristalle zu finden, an denen die Formen m(lOlO), r(lOll) und z(Olll) z\\ erkennen sind. In geringer Menge begleiten auch Chalkopyrit, Py- rrhotin (?) und Tetraedrit die vorerwáhnten Mineralien. Die 1 — 3.5 mm grossen Pyritkristalle sind sehr formenreich; an 14 gemessenen Kristallen konnte ich die folgenden 37 Formen feststellen. Die mit dem Stern (*) bezeichneten Formen sind für den Pyrit übeihaupt neu. a(iOO) (740) D(540) *(150) d(llO) x(850) 2(11.9.0) *(11,45.0) 0(111) (31.20.0) x/(650) D’(450) 1(21.1.0) *(16.11,0) (20.17.0) r’(560) H(14.1.0) r(750) u(760) yi’(lO.ll.O) (17.2.0) tt(430) (10.9.0) *(13.6.6) «(920) (37.28.0) D( 11.10.0) n(211) (14.5.0) ec(13.10.0) (25.24.0) w(841) e(210) *(14.11.0) (33.32.0) W(851) (15.8.0) Die beobachteten Kombinationen sind folgende: 212 L. Tokody 1. a d e 2^ (37.28.0) D 2 (x H D’ (13.6.6) n av Fent. 2. a e ít (jn Ikositetr. 3. a d e X D fj (25.24.0) W e-WMittelkr. 4. a e n Fent. 5. a 0 e a e-o Mittelkr. 6. a 0 1 (14.5.0) e V n Okt. 7. adó H (17.2.0) e 2/ v (20.17.0) an a-o-e-n 8. a d 0 e (37.28.0) ,A10.9.ü)n e-o Mittelkr. 9. a d e X (16.1 1.0) , ‘2 (37.28.0) e^ D /. r a D’ v A' Fent. 10. a d e X (37.28.0) e,. ( H. 1 1 .0) D v a Fent. 11. a « e 42 Cg D (25 24.0) Fent. 12. a e Cg D Fent. 13. a d e (31.20.0) 42 e^ D r (20.17.0) (10.9.0) (25.24.0) (33.32.0) (150) (11.45.0) Fent. 14. a e (15.8.0) (740) (37.28.0) e^ D (33.32.0) Fent. I)as Ilexaeder ist an jedeni Kristall mit mittelgrossen, fein gestreiftcn, gut reí'lektierenden Fliicdien nachzuwcisen. Das Kliom- bendodekaeder ist iin allgemeixien mit scbmaleii, meisteus glatten, manchmal jnit dér kürzereii Diagonale parallel gestreiften, schwach reflektierenden Flachen zu findcn. Daneben oder aiistatt ihnen sind öfters ikre Vizinalformen (25.24.0) und (33.32.0) zu bcobacbten. Das Oktaéder gehört nicht zu den liaufigeii Formen des Pyrits von Valea móri, es kommt nur an vier Kristallen vor. Jedesmal ist es mit grossen Flachen ausgebildet und so bestimmte es in einem Falle den T>i)us, in einem anderen Falle bildete es znsammen mit den Formen e(210) bzw. e(210), a(lOO) und n(211) mittelkrisall- ahnliche Kombinationen. Die Flachen sind glatt, nur einmal sind sie etwas rauch; dér Keflex ist ausgezeichnet. Die positiven Pentagondodekaeder sind sehr hantig; 25 For- nien treten auf. Am öftesten kommt e(210) vor, die an jedem Kris- tall meistens mit grossen Flachen anzutreffen ist. Ilire Flachen sind glatt oder vertikal gestreift. An den (210)-Flachen eines Kris- talls sind natüriiche Átzfiguren zu beobaehten; die Symmetrie und Orientation dér Figuren entsprechen dér pentagondodekaedrischen Klasse. Aueh Flachenwiederholungen sind hantig. Dér Petlex ist immcr ausgezeichnet. Hantig sind die Formen; i^(430), (37.28.0), e,. (13.10.0), D (540), v(()50), o(760), die besonders an den pentagondodekaedrischen Kris- tallen zu beobaehten sind. In ihren Eeiche erreicht D(540) die grösste Entwicklung. Ilire grossen oder niittelgro.ssen Flachen sind entweder glatt oder senkrecht tein gerieft. IMit Flachen von ab- Avechselnder Grösse sind an sieben Kristallen die Formen r(650) und o(760) ausgebildet .Die Fönn e(650) kommt ott mit grossen Flachen vor, andersmal bűdet sie mittelgrosse oder kleine, glatte, seltener gestreitte Flachen. Die Form o(760) kommt an einem Kris- tall mit grossen, an den übrigen mit mittelgrossen, aiich mit schnia- len Flüchen vor. Dicse Fönn ist an den Pyritkristallen von Dog- nticska, Porkura nnd Selmecbánya bekannt, Avahrend meiner ge- geiiAVíirtigen Urtcrsnchiingen ist sie aiich an den Kristallen A’on Ki’istallogTaphisehe Untersuchungen au ungarischeii Pyriten 213 Hoclrusliánya festzustellen. Die Form KG50) gibt bessere Keflexe, als o(760). Ebenfalls an sieben Kristallen konmit -í^(430) jedesmal uiit schmalen, glatteii, gut reflektierenden Flaehen vor. Die Forni 6c (IS.10.0) wurde zuerst vou K r a u s und Scott an den Pyrit- kristallen A'on Central City Mine (Gilpin Co.) beschrieben; anders- \vo ist sie bisher noch nieht zu beobachten. An den Kristallen von Valea móri ist sie óit zn iindeii; sie ist an sechs Kristallen nacdi- weisbar. Ilire Flaehen sind ini allgemeinen schmal, an einem Kris- tall sind sie mittelgross, an einem anderen ist sie mit drei Flaehen von ahwecliselnder Grösse ausgehildet. Die Flaehen — mit Ans- nalime einer gerieften Flaclie ■ — sind glatt; dér Reflex ist gut. Die an fünf Kristallen festgestellten Form (37.28.0) wurde zuerst von F r a n z e n a u und T o k o d y an den Pyrit von Batiza als unsi- eliere Form hesclirichen. Sie tritt an den Kristallen von Valea móri mit kleien, gut reflektierenden Flaehen auf. Die Formen 1(21.1.0) und H(14.1.0) wurdeu zuerst von Z i m á- n y i an den Pyritkristallen von Ütöshánya festgestellt. Beide For- men kommen aueh in Batiza vor, 1(21.1.0) ist als unsichere Form aueh von Dognácska und von Norasehenik (Kaukasus) hekannt. — Beide Formen kommen nur an je einem Kristall mit je einer selima- len, glatten, sehwaeh reflektierenden Fliiehe vor. Dieselhe Eigon- tümliehkeit zeigt die zuerst von Batiza heseliriehene Form (17.2.0) und die zuerst von Rozsnyó, spater von Batiza hekaniitc Form (14.5.0), die letztere Form halié ieli im Laufe vorliegender Unter- suehungen aueh am Pyrit von Nagyág* heohaehtet. Die zuerst vou Batiza festgestellte Form (15.8.0) kommt an einem Kristall mit zwei schmalen, gut reflektierenden Flaehen vor; gleiehe Eigeii- sehaften zeigt die unter den ungarischeii Fundorten in Alsó-Sajó und Batiza vorkommende Form (740), die wurde von mir aueh an jetzt heschriehenen Kristallen von Hodrusliánya naehgewiesen. Die Form x(850) wurde zuerst an den Pyritkristallen vou Ötöshánya hekannt, dann gelang es sie aueh an den Pyriten von Alsó-Sajó und Dognáeska naehzuweisen. Sie kommt an den Kris- tallen von Valea móri mit mittelgrossen und kleinen, sehwaeh re- flektierenden Flaehen vor. An einem Kristall tritt sie mit zwei Flaehen auf und an diesem Kristall ersehien gleichzeitig aueh das zu ihm gehörende Dyakisdodekaeder W(851). Die Formen *i.(11.9.0), (20.17.0), (10.9.0) kommen an je zwei Kristallen mit sehmalen, genügend reflektierenden Flaehen vor. Allé drei Formen sind aueh von Batiza hekannt; (20.17.0) ist aueh an den jetzt heschriehenen Pyritkristallen von Hodrushánya und Nagyág zu finden. Nur an je einem Kristall treten a(920), (31.20.0) C(751)) und ^(11.10.0) auf, die ohne Ausnahme mit sehmalen, sehAvach reflek- tierenden Flaehen ausgehildet sind. Die Form ^(750) Avurde zuerst A’on Strüver an den Kristallen Amn Brosso heschriehen; an un- garisehen Kristallen ist sie hisher unhekannt. Sie kommt aueh an den in dieser Ahhandlung heschriehener Pyritkristallen a'oii Déva nnd Nagyág vor. Die Form (25.24.0) tritt an drei Kristallen mit schmalen, ge- 214 L. ^rokody nügend reflektierenden Flaelien auf; diese Form -\vurde zuerst von Porkiira als iinsichere Fönn bekannt nnd kommt sowohl an den Kristallen von Valea Szlatyin bei Porknra, wie anch an den jetzt besehriebenen. ans dér Porknraer Goldgrnbe stannnenden Kristal- len vor. Das Pentagondodekaeder (33.32.0) stellte ich an den, in die- ser INlitteilnng besehriebenen Pyritkristallen von Porknra als neue lórin fest. Sie tritt an den pentagododekaedrischen Kristallen von Valea, móri mit schmalen, gestreiften, genügend reflektierenden Flaelien anf. Für den Pyrit sind die Formen * (10.11.0) und * (14.11.0) über- liaupt neu; die erste ist mit mittelgrossen, die zweite mit grossen, glatten Flaelien entwickelt. Beide Formen kommen iiur an je einem Kristall mit einer einziegen, gut reflektierenden Flaelie vor. gemessen berechnet (KUl.O) : (100) = 34“ 12’ 34“ 30’ 30” (14.11.01 : 38" 17’ 38" 09’ 2:)” Xegative Pentagondodekaeder bildeten sich niir an den pentagon- dodekaedriselien Kristallen ans. Sie kommen oline Aiisnahme mit .schmalen Flaelien vor. D’(4ő0) ist an zwei Kristallen nachzinveisen, die übrigen Formen treten nur an je einem Kristall auf. Sowohl D’(4.'0), wie aueh c’(,ő00) gehören zii den haiifigeren Formen des Pyrits. Die Form (10.11.0) ist aueh von Dognáeska bekannt. Die zwei neuen, negativen í^'ormen *(150) und *(11.45.0) treten nur an einem Kristall mit je einer sehmalen, gut reflektierenden Fla- ehe auf. Die positiven Formen beider Pentagondodekaeder ist be- kannt, (510) wiirde von Boeris an den Kristallen von Valgioie, (45.11.0) von Franzenaii und Tokody am Pyrit von Batiza festgestellt. gemessen berechnet (150) : (010) r: 11“ 21’ 11“ 18’ 3C” (11.45.0) : = 13" 36’ 13“ 44’ 10” Triakisoktaeder sind am Pyrit von Valea móri überhatipt nicht ausgebildet. Ans dér Reihe dér Ikositetraeder kommt n(211) meistens mit grossen, seltener mit kleinen, glatten, zuweilen rauhen, genü- gend reflektierenden Flaelien vor. * (13.6.6) ist eine neue Form und ein Glied jener Reihe von dér F r a n z e n a u und T o k o d y die folgenden Formen (13.3.3) von Batiza, (13.4.4), (13.7.7), (13.8.8) von Porknra, (13.9.9) von Batiza und (13.11.11) von Porknra beschrieben. Die Fönn * (13.6.6) ist mit sehmalen, glatten, gut reflektierenden Flachen entwickelt, aber sie ist nur an einem Kristall zu beobachten. gemessen berechnet (13.6.6) : (100) 33“ 19’ 33" 08’ 0” Unter den Dyakisdodekaedern ist keine dér beim Pyrit haufigerer Formen festzustellen, aber statt ihnen treten w(841) und W(851) auf. Die Form w(841) zeigt sich mit zwei kleinen Flachen, ^\1(851) Kristallographische Uiitersuchungen au ungarisclieu Pyriten 215 aber ist an cinem Kristalle beinahe mit voller Flachenzahl aus- gebildet. Dér Reflex dér Form \v(841) ist besser, als derjenige dér Fönn W(851). Die Kristalle von Valea móri kőimen in vier Typen einge- reicht werden: 1. pentagondodekaedrischer, 2. mittelkristallalinli- cher, 3. oktaedrischer und 4. ikositetraedrischer Typus. Unter den pentagondodekaedrischen Kristallen sind ausser- ordentlich haufige diejenigen, an denen nebim dem Hexacder und Rhombendodekaeder nur positive und negative Pentagondodekaeder an dér Kombination teilnehmen. Solclie Kristalle sind zu Hunder- ten im üntersuelumgsmaterial anzutreffen. An diesen Kristallen treteu die P\)rmen e(210), ^(430), D(540), r(65b) mit grösseren Flachen auf, an die sich an vielen Kristallen die sehmalen Fia- eben von ec (13.10.0) anreihen. Selír hiiufig sind die Pentagondode- kaeder von hőben Tndices. Aueh die negativeii Pentagondodekaeder treten an den Kristallen von dicsem Typus auf. Die Kombinationeii dér pentagondodekaedriscben Kristallen werden von 4 — 15 Foriuen góbiidét. Die.ienige pentagondodekaedrisehen Kristalle, an denen aus- ser den Pentagondodekaedern auch andere Formen auf treten, sind seltener. An diesen bibiét sich nebeu den gross entwickelten e(210) und ít (430) das Hexaeder mit mittelgrossen Fiaeben aus. x\n diesen schliessen sich mit sehmalen Flachen positive Pentagondodekaeder. i\Iit gro.ssen P''lacheii erseheint an ihnen n(211); o(lll) ist unterge- ordnet (Fig. 36.). Unter den Diploedern ist iiur w(841) an ihnen mit kleinen Flachen zu beobachten. Die flachenreichste Kombina- tion Avurde von 15 Formen góbiidét. Den Mittelkristalltypus charakterisieren die vorherrschenden Formen e(210) — o(lll), a(lOO) — o(lll) — (210) — n(211) und e(210) — W(851). An den j\nttelkristallen von e(210) — o(lll) ist neben den fein gerieften Pdachen von e(210) die Form o(lll) mit grossen und glánzenden Flüchen entwickelt. Die in dér Kombination vor- kommenden übrigen Formen sind mittelgro.ss oder kiéin. Die ein- 216 L. Tokody faehei’en Koiiil)inationen bestehen aas vier (Fig. 37.), die mehr zu- sammengesetzten aus aelit Foniien. Dór a(lOO) — o(lll) — e(210) — n(211) Mittelkristall ist nur durch einen Kristall vertreten. Nőben den vorherrschenden Formen sind die übrigen Formen nntergeordnet. An diesem Kristall sind die Oktaederflachen nneben. In den selteneren Koinbinationen des Pyrits geliört diejenige, an dér neben dein Pentagondodekaeder das Dyakisdodekaeder vor- lierrsehond ist. An zwei Kilstallen bildeten sich in einer Zone e(210) nnd (430) im Gleiehgevdcht ans, in den zwei anderen Zonen lierrsebt alléin e(210) vor und an diesen seliliesst sich WlSől) mit grossen Flachen an. Neben W(851) sind auch die schmalen Flachen dér zu ihr gehörenden x(850) zn beobacliten. Die übrigen Formen dér aus 9 Formen bestehenden Koinbinationen sind nntergeordnet. Dér oktaedrisehe Typus ist durch zwei Kristalle vertreten. An einem Kristall konimt r (650) mit grossen Flachen vor. Die For- men a(lOO), e(210), n(211) erscheinen mit grossen Flachen; die üb- rigen Formen sind mit schmalen Flachen entwickelt (Fig. 38.). Zu dem ikositetraedrischen Typus gehören zwei Kristalle. An diesen ist n(211) vorherrschend, aber in jedem Oktante zeigt sich nur je eine Flache, die zwei anderen bleilien weg. Ausser ihr erreichen noch die Formen a(lOO), e(210), i^(430) eine grössere Ent- wicklung (Fig. 39.). Veresvíz (Komitat Szatmár). Den Pyrit von Veresvíz — bei Nagybánya — erwiihnen Ze- p h a r o V i c h und S z o k o 1 ohne Kristallformen anzugeben. Die Verhaltnisse des Vorkommen stimmen mit Kereszthegy (bei Nagybánya) überein. Von Veresvíz konnte ieh nur einen einzigen 0.75 mm grossen Kristall untersuchen. An diesem Kristall stellte ich zwei Formen a(lOü) und o(lll) fest. Die Flachen des Hexaeders sind fein ge- streift, die des Oktaeders glanzend. Dér untersuchte Kristall ist ein ideál entwickelter Mittelkristall dér Formen a(lOO) und o(lll). KristallogTaphische Untersuchungen aii uiigarischen Pyriten 217 Zsibolt (Komitat Alsó Fehér). Nordwestlieh von Zalatna vereinigt sieh mit dem Tál des Ompoly das Tál Trimpoel. Dieses letztere hat zwei Arme: nord- wárts das Tál von Facebaja, südwarts das Tál von Zsibolt. Dér Pyritbergban von Zsibolt befindet sich in dem pyroxenandesitischen Zugé des Erdélyi Érchegység (Siebenbürgischen Erzgebirges). Ich untersuchte 25 Pyritkristalle von Zsibolt und konnte an 12 gemessenen Kristallen die folgenden 14 Formen feststellen, iinter dicsen ist die mit cinem Steril (*) bezeichnete Fönn íür den Pyrit überhaupt neii. a(lOÜ) (995) t(421) d(llO) p(221) u(632) 0(111) *(16.16.1) A(532) k(520) n(211) s(321) e(210) w(841) Dicse Formen treten in den folgenden Kombinationen anf. 1. Kristall : a 0 e n Typus : Okt. 2. adokepns Okt. 3. „ 0 Okt. 4. „ a 0 e n w xs y, Okt. 5. adoepntu.S's „ Okt. 6. „ a d 0 e p (16.16.1) n xs Okt. 7. „ a 0 e p n X s Okt. 8. „ a 0 e p n xs Okt. 9. . a 0 e p n X s Okt. 10. a o e p n a-o Mittelkr. 11. a d 0 e (995) n .5’ s Okt. 12. a o e n As Okt. Das Hexaeder erscheint mit grossen, meistens aber nur mit mittelgrossen Flachen, die nieist glatt oder sclnvach gerieft und von ausgezeichneten Reflexe sind. Das Oktaéder ist iiiimer mit gros- sen Flachen ausgebildet; die aiisgezeichnet reflektierenden Flache sind glatt oder gestreift, die Reifung ist in dér Richtung dér Kan- tén [a : o = 100 : 111], seltener in derjenigen von |s : o = 321 ; 111] zii beobachten. Das Rhonibendodekaeder ist ininier untergeordnet. Unter den Pentagondodekaeders tritt k(520) nur mit einer einzigen, schmalen Flache auf. An den meisten Kristallen kommt e(210) mit mittelgrossen, glatten oder senkrecht gerieften, nianch- mal parallel dér Kanté fe:n — 210:211] gestreiften, ausgezeich' net reflektierenden Flachen vor. Von den Triakisoktaedern findet mán ani haiifigsten die Forni p(221), die mit schmalen und sehr schwach reflektierenden Flachen entwickelt ist. Die Form (995) tritt an eineni Kristall mit einer streifenförmigen, schwach reflektierenden Flache auf. Dicse Form wurde zuerst von Schnaebele am Pyrit von Zipaquira 218 L. Tokody festgestellt und seitdem aufs neue von Franzenan und Toko- dy am Pyrit von Batiza bekanut gegeben. Die neue Form *U6.16.1) kommt au einem einzigen Kristall mit einer schmalen, schwach reflektierenden Fláche vor. gemessen ' berechnet (16.16.1) : (111) := 32" 42’ 32" 44’ 07” : (221) = 22" 02’ 22" 0’ 01” Die Form u(211) zeigt sieh immer mit mittelgrossen, glatten, leb- haft glanzenden Flachen. Filter den Dyakisdodekaedern sind w(841), t(421) und n(632) Illír aii je einem Kristall ansgebildet, ilire ídachen sind kiéin, scliivaelireflektierend. Die Form u(632) besehrieb zuerst Strüver am Pyrit von Traversella. bekannt sind ausserdem diejenigen von Elba und Cárról — Diseroll Mine (Boise Co., Idaho). Fnter den un- garischen Fnndorten ist sie am Pyrit von Porknra — zuerst von IM a n r i t z, nenerlicli von Franzenan und Tokody beobach- tet — bekannt und es gelang dieselbe anch au den jetzt beschriebe- nen Pyritkristalleu von Hodrusbánya nachznweisen. 2' (532) und s(321) sind sehr hanfige Formeu des Pyrits von Zsibolí. Beide For- men treten mit ungefalirt gleich grossen und gut reflektierenden Flachen auf. Die 2 — 6 mm grossen Kristalle können in zwei: 1. oktaedrische und 2. a — o-lMittelkristall Typen eiugereielit iverden. Dér grösste Teil dér Kristalle ist oktaedrisch. An drei Kris- tallen kommt das Oktaéder als einzige Form vor. An den oktaedri- seheii Kristallen finden ívir — ausser dér vorherrsclienden Form — immer die mit mittelgrossen Flachen entwickelten Formen a (100) und e(210), dann n(211) und p(221) mit kleineren, ferner A(532) und s(321) mit heinahe gleich grossen Flachen (Fig. 40. und 41.). Die oktaedrischen Kristalle von Zsibolt zeigen — was sowohl ikre Formen, wie die Ausbildung ihrer Kombinationen betrifft — eine grosse Ahnlichkeit mit den oktaedrischen Kristallen von Porkura. A budai liegység peremének földtaiii viszonyai 219 Bedeutend seltener sind die hexae. Déli határát a torba gyi Katalin-heggyel (316.3 m) és a Köszörükő heggyel (242.9 m) adhatjuk meg, keletről a Budakeszi község határában elterülő hárs- hegyi homokkő hegység és a Nagy Biai földek határolják. A terület legmagasabb részét kétségkívül a meredeken kie- melkedő, triász! diploporás és tömött dolomitból felépülő Fekete- hegyek alkotják. (469.8 m és 460 m a t. sz. f.) A terület többi hegy- csoportjai már nem érik el a 400-as szintvonalat. Az említetteken kívül nevezetesebbek a nyugati perem szarmata-durvamész rögei; a Mézeshegy (melyet az újabb térképen helytelenül egyesítettek a Máriaheggyel közös elnevezés alatt 341.9 m), a Máriahegy (360.1 m), Valamint a Tóth-György hegy (354.5 m). A rögsorozat a páty-buda- keszi úttól délre a Mézesvölgy kopár 260 méteres rögeiben, valamint a 287’3 méteres magassági pont szarmata tömegében folytatódik 220 Bokor Györsy Jelmagvarázal MM:2B.000 ^ Triász (dolom\t) 4I2|y3 Lősz j^^^Felsö o\iqocénViomdk')cö ^ Mediterrán kavics ij j Pannon 3^^2Eocén num. nrészkő Szarmata mészkö^pz^ Pleisztocén ggyag^HMIHl Hárshegyi homokkő ^1 B I Eauxit A Biidai-lioííyséfí nyn^^nti porcmónok földtani térképe. (Felvette Bokor (Jyörgy). A budai Iieg'yséfí pöroméiuík röldtaiii viszonyai 221 délnek, a Katalinliegy és a Kálváriahegy felé, mely F'öldvári A. (4 w Alsó pannoniai- pontusi Szürke agyag. Páty É. : Huttera féle téglagyár. Páty D. : Kecskés J. és S. téglagyár. Miocén Közép-szarmata Mészkő. Mézeshegy. 2 > .Álsó-szarmata Mészkő. Homok és agyag. Szarmata durVamész- kő vonulat. Medence belseje. a Mediterrán Kavics kövült fa- törzs darabokkal Erzsébetmajor vidéke Tóth Györgj- h.-tól K-re. Oligocén Felső oligocén Finomszemü csil- lámos homokkő. Nagy elterjedésben Pátytól K és D. Alsó oligocén Hárshegyi ho- mokkő. Budakeszi Ny-i határa Biai hegy. Fekete hegyek D-i lejtője. 0 Eocén Priabonai emelet Nummulinás-ort- hophragminás mészkő. Páty DK. Közép és alsó eocén Különböző szines anyagok. Kutató fúrásokban Páty DK. Paleocén Bauxit Páty DK és a Fekete hegyeken foltokban. MÁSOD 1 KOR 1 Középtri- ász Ladin ? Diploporás és só derosodó, tömött dolomit. Fekete hegyek. Kis Kopasz hg. Budakeszi pátyi út sóderbányája és Páty DK. 228 Bokor György sát konstatálja. Ugyanott levantei mészkő és festékföld előfordulásokat említ a felső-pliocénből. Földvári a szarmatában bizonyos zavart, diszkordáns-parallel kifejlődést vél felismerni, továbbá bazális konglomerátumot észlel. Facicshen a durvamészkövet a kőbányaihoz hasonlítja. A tinnyei típusú alsó-pannont, amely — mint már említettük — az alsó-pannon felső szintjéhez tartozik. Telki és Bia környékén említi, a pátyi agyagot a közép-pannon alsó szintjébe helyezi, mint arról már megemlékeztünk. Telkinél és Bicskénél dreissensiás rétegeket is említ. Kiemeli a pannon agyag gazdag ostracoda-faunáját. Földvári arra a megállapításra jut végül, hogy a Bicskei me- dence régi beszakadás, melynek már az eocénban meg kellett lennie. IMegemlékezik továbbá Ven dl A. azon nézetéről, mely szerint e me- dence egy beszakadt boltozat helyén van. Erre a következtetésre Veiidl a környező hegységek rétegeinek kifelé dőléséből jnt. Vagyis a rétegek dőlése a medencétől elirányul minden oldalon. A Budai-hegység nyu- gati peremén pedig Földvári kutatásai a fentiek szerint egy törési zó- nát mntattak ki, amely analóg a keleti oldal fiatalabb beszakadásaival. Földvári vizsgálataival azért is foglalkoztunk ennyire behatóan, mert a magam munkálatai is szorosan az ő vizsgálataihoz kapcsolódnak. Célomul tűztem ki az ő É-D irányú föltételezett hegynyomáisának diaklázis statisztikák útján való felülvizsgálatát, másfelől a terület képződményeinek vizsgálata nyomán a nyugati hegységperem geológiai történetének megállapítását. A fenti áttekintés megmutatta a területre vonatkozó sztra- tigrafiai és tektonikai ismereteink fejlődését. Kitűnik ebből az át- tekintésből, hogy az eddigi szerzők közül egyedül Földvári foglal- kozott részletesebben teriiletünkkel, ő is főleg tektonikai szempont- ból. A többi szerzők egyes adatokra, odavetett megjegyzésekre szo- rítkoznak. III. A terület k é z ő d m é n y ei n e k lei r á s a. 1. Triász. Közép triász; Ladini emelet. Diploporás és tömött dolomit. Területünkön a közép-triász ladini emeletébe tartozó dolomit képviseli az alaphegységet. A Fekete-hegyekben a legnagyobb ma- gasságokra emelkedik (1. hegy- és vízrajz), itt meredek lejtőjű tönköket alkot, melyek a lábaikhoz simuló fiatalabb képződmények rögeitől nagyjából ugyanazon szintvonal (a 270-es) mentén hatá- rolódik el. A Fekete-hegyek dolomitja fehér vagy sárgás színű. Kepedé- sek mentén néhol vörös vasoxid színeződés lép fel. Kövületek közül csak a Diplopora annnlata Schafh. gömböcskéit sikerült megtalálni a Fekete hegyek DNy-i lejtőin egyes rögökben, valamint a Kis Ko- pasz kis dolomit kúpján szálban. Utóbbi lelet igazolja, hogy a Kis Kopasz-hegy dolomitja, valamint a vele egy vonalban fekvő pátyi murvabánya dolomitja is a Fekete-hegyek egy UNy-i irányban hú- A budai hegység’ peremének földtani viszonyai 229 zódó ágához tartoznak. Ez még tovább délre is nyomozható a pátyi- nt 255-08 magassági ]>ontjától kissé keletre nyíló DNy-i irányú dii- lönt mentén, ahol először litbevágáshan hauxit nyomokat találunk, ma.jd a Katalin-hegytől északra elterülő erdőírtás vörös hauxit tala- jában, ahonnan az eke dolomit darabokat hoz fel. Ez arra mutat, hogy ez a dolomitvonulat, melynek déli i’észe vetődések mentén süllyedt le, EiNy-i irányban halad és kapcsolatot teremt az Alcsut és Etyek vidékén felbukkanó dolomitrögök felé. Ezeket újabban dr. Jaskó Sándor tanulmányozta behatóan. így a r>udai-, Vértes- és Gerecse-hegység összekötő vonulatainak t'gy újabb szakaszát jelölhetjük ki területünkön. A dolomit legnagyobb részében hévforrások hatására átala- kult. A Fekete-hegyek területén egészen finom, fehér, laza porsze- rüen széteső dolomit keletkezett, mely kifejlődésben teljesen azo- nos a budakeszi katonai szanatórium mögött levő bányák elporladt dolomitjával. Ugyanilyen elporlás jeleit láttam a Kis Kopasz dolo- mitkúpjának anyagán. Kevésbbé alakult át a pátyi murvabánya do- lomitja, ahol inkább murva található, de a bánya falának vörös vas- oxid és limonit bevonatai és a diaklázisokat kitöltő vasoxid töme- gek és a kőzet lazasága itt is világosan elárulják a hévforrások ha- tásáit. A dolomitot átható repedéseket külön tanulmány tárgyává tettem, melyről majd a dolgozat tektonikai részében számolok be. A dolomit vastagságát a Budai hegységben Vendl A. átlagban 400 méterre teszi. 2. Pnleocén: Banxit. A dolomitot fedő bauxit képződmény területünkön igen kis kifejlődésű. A fentebb említett kis előforduláisokon kívül (dülőúti bevágás, Katalin-hegytől északra levő erdőírtás), szabálytalan kis foltocskái a Feketediegyeken is láthatók. Innen azonban legna- gyobbrészt lepusztultak, ami a terület erőteljes kiemelkedésével hozható összefüggésbe. (A bauxitot általában ])aleocén-korúnak te- kintik. TTjal)ban V ad ász Elemér az alsó-krétába helyezi keletkezé- sének időpontját.) 3. Eocén. Felső eocén (Priabonai emelet); Nummulinás-orthophragminás mészkő. Alsó- és közép-eocén: különböző színű terresztrikus anyagok. Az eocén formáció a felszinen Páty községtől DK-re egy kb. 750 méter hosszú és 250 méter széles négyszögalakú rögben jelenik meg. Ezt a fiatalabb képződményektől KÉK — NyDNy, DK és É K — D Ny irányi! törések határolják el. Ez az eocén rög tehát olyan horst, mely a peremi leszakadások között magasan maradt. Rétegei 235" ii’ányban 10 fok alatt dőlnek. A kőzet fehér vagy sárga, esetleg vöröses színű. Függőleges diaklázisok és a felszínnel pár- huzamosan, koncentrikusan haladó elválások erősen tagolják. Előb- bieket főleg tektonikus hatásoknak, utóbbiakat mállásoknak tudhat- juk be. 230 liokur Clyürgy A mmimulinás meszet kb. 3 méter mélyen ma már felhagyott kőfejtő gödrök tárják fel. Ezekben ismerte fel e képződményt 1920- ban Ferenezi. A nnniinnlinás mészkőből id. Noszky Jenő múzeumi igazgató és Har matti István nyug. bányaigazgató kitartó gyűjtő munkával szép faunát gyűjtöttek össze. Ezt tudományos feldolgo- zás céljából a Nemzeti Múzeum rendelkezésemre bocsá jtotta. A fa- una fő lelőhelye a Tnndérkút vagy Főkút, ahol a vetődéstől össze- tört kőzetből kimállnak a kövületek és így könnyebben taMlhatók meg. Gyűjtöttem magam is a terület bejárása alkalmával néhány kövületet, melyek a fannalista kiegészítésére szolgálnak. Az eocén kövület-anyagból a következő kövületeket sikerült meghatároznom: F o r a m i n i f e r a : Nummulifes Fahia))ü P r é v e r, N. Chavcnwesi de la H a r- 1> e, N. incrassafa de la H a r p e, N. rámond] formis de la TI a r- p e. (Az utolsó három fajt kérésemre Eozlozsnik Pál, a Földt. Int. aligazgatója, volt szíves meghatározni.) Orlhophragmína stel- lafn G ü m b e 1, O. complannfus G ü m b e 1, O. fenuicostafa G ü m- 1) e 1. C o e 1 e n t e r a t a : Cpclolithes Héber ti O p p e n h e i m, PnrasmUia sp. Patta- lophíjlUn cpclolifhoides B e 1 1 a r d i. I) r y o z o a : Cellepora sp., Ciimidipora sp. Vermes: Serjmlp spirulaea L a m a r e k. C r n s t a e 8 a : több meghatározhatatlan rákmaradvány. E e h i n o d e r m a t a : E c h i n i d a e : Coelopleurus equis A g a s s i z, C. Delbosi D e s o r, Echinocp- amus Lucián] L o r i o 1, Ech]nod]scus (Laganum) Balcstra] Op- ]) e n h e i m. Ec/i] n^ní us cf. .sop]f]unus d’A r c h i a , E. scutella Lamarck, EcJEinolampos sp., ScMzasier sp., Sch. idcdnaVis A g a s- s i z. L a m e 1 1 i 1) r a n c h i a t a : Jrcopag]a cf. suhrotunda I) e s h a y e s, Cardtta cf. hnunirtn- fens]s T) e uh a y e s,Corbida cf. gaJVicida H e s h a y e s, Cijrena cf. deperd]fa D e s h a y e s, Cgtheroea cf. n]t]dulfí Lamarck, több Card]nni sp.. Macira cf. senüsuicaia Lamarck, Macira sp., Me- reirix sp., Mod]olar]a cf. Bernaiji D e s h a y e s, Osiraea g]gant]ca Solander, Pecien Bellard] d’ A r c h i a c., P. (Chianiijs) biarrit- zensis d’ A r c h i a c, Plicaiula cf. bovensis I) e G r e g o r i o, fúró- kagyló-nyomok. ]\1 o 1 1 u s c a : G a s t r o p o d a : Calyptraea cf. irocJüfornns D e s h a y e s, Ceriihlum parisi- ensef kőbél két kanyarulata, Ceriihhnn sp., ClaviLiihes Noae La- A budai hegység peremének földtani viszonyai 231 marék, Cyproea cf. ohesa Deshatyes, Diastoma costellaiuni La- mar ck, Melánia sp.f, Mesalia cf. consohrina D e s h a y e s, M. cf. troehoides D e s h a y e s, Natico cepacaea L a m a r ck, N. inconipleta Z i 1 1 e 1, Pirula cf. tricarinata L a m a r c k, Terebellum convolutum L a m a r c k, T. cf. fusiformc L a m a r c k, Turritella sp. Vol uta muri- cina L a m a r c k. Faunánkat más eocén előfordulások faunájával összehason- lítva, láthatjuk, hogy jellegzetes déli típnsii faunával van dolgunk. A fannalistában feltüntetett 51 alak közül 23. vagyis 45%, a pria- honai legfelső eocén-korú faunával mutat egyezést, míg 11 alak, vagyis a fauna 21 és fél %-a, a párizsi medence faunájával egye- zik. Ezek a számok világosan mutatják, hogy priahonai faunával van dolgunk és az olasz eocén hatása erősebben érvényesül itt, mint az észak - franciaországi eocén hatása. Vonatkozások állnak fenn Dél-Franciaország és Egyptom faunájához is. A hazai lelő- helyek közül a Nummnlites Fahiani előfordulása lelőhelyünket a Budai - hegység többi felső-eocén előfordulásaihoz kapcsolja és azokkal együtt vonatkozásba hozza a Bükk-hegység és Erdély felső eocén faunájával. Erre az összefüggésre Telgdi Roth Károly hívta fel először a figyelmet. Faunánkban több olyan kozmopolita és nagy függőleges elterjedést mutató faj lé]> fel igen nagy tömegben, melyek a kormeghatározás szempontjából értéktelenek ugyan, de másfelől mutatják, hogy területünk is belekapcsolódott a nagy eo- cén világtenger körforgásába, (ilyenek: Nafica cepacaea Lk., Tere- hellnni fusiformc, Lk., T. convoluium Lk., PatfaJophjjllia cycloUt- hoides Bek, Serpufn spirulaea Lám.). INfivel ezek a kozmopolita ala- kok különösen csigafaunánk igen jelentős részét alkotják, ezért a kor meghatározásánál első sorban a jellegzetes Nnmmulinákra, Echinidákra és koralloki’a támaszkodtunk. A nummulinás mészkő faciesét a korallok és Echinidák nagy sokasága, valamint konglo- merátoknak nagytömegű fellépése eléggé világosan elárulja. A ko- rallok a tengernek csak a diaphan, tehát napfénytől átvilágított sekély vizi régiójában élbetnek meg, récens fajokon tett tapaszta- latok szerint maximálisan SO méter mélységig. Az Echinidák is leg- nagyobb előszeretettel a tengerpart üregeiben húzódnak meg. Tud- juk továbbá, hogy úgy a korallok. mint az Echinidák úgynevezett sfenohalin állatok, vagyis a «ós vízhez vannak kötve és a só kon- centráció kis változásaira is érzékenyen reagálnak. Továbbá a parti konglomerátok és a vastaghéjú Ostrea gigantica Sok töredékeinek és héjainak fellépése bizonyítja, hogy területünk eocén képződmé- nye a melegvízű, sós felső eocén tenger partmenti hullámverés zó- nájában keletkezett. Vagyis ehelyütt a nummulinás mészkő part- menti, litoriális fáciesben van kifejlődve. Ezek szerint a pátyi elő- fordulás az eocén tengermedenoe szélének egy pontját képviseli. Az eocén alsó szintjeire nézve a Salgótarjáni Kőszénbánya R. T. és a Magyar Általános Kő.szénbánya R. T. területünkön telepített szénkutató fúrásai nyújtanak felvilágosítást. E fúrások összevont szelvényeit az alábbiakban közöljük: 232 líokor György 0— 5 5— 98 98—106 106—108 108—110 no— 122 122—125.8 in 125.8—126 m IMagyar Általános Köszénbánya R. T. fúrásai; Budakeszi I. : lösz hárshegyi homokkő szürke márgás mészkő okkerfoltokkal szürke meszes agyag sötétszürke mészkő gyér nnmmnlitokkal homokos agyag barnásszürke homokos agyag sötétszürke, homokos márgás agyag szénnel m m m m m m 12 m 6m Középes alsó eocén és ■ 126— 127 ni terra rossa 127— 132 m homokos szürke agyag F. Kréla ’ 132- 136 m fődolomit Iliász T 0 r b á g y I. : 0 - 5.5 m lösz 5.5- - 16.9 m finom fehér és sárgás pannon agyagok 16.9 — 30.4 m sárgás, szennyes niimm. mészkő 1 .. 30.4- - 32.3 m világosszürke, homokos meszes agyag 1 ip.b m í r . 32.3- -- 35.5 m világosszürke nnmm. mészkő F. eocen 3.5.3- - 37.8 m szürke agyagos homokkő molluskákkal F. eocén 37.S— 39.3 m sötétszürke szenes agyag 1 31.20 m 39.3- - 69.0 m különféle színű szárazföldi agyagok. Közép és homokos agyagok és homokkövek 1 alsó eocén 69.0 - 69.2 ni szénréteg 69.2 — 70.0 m szürke agyag 70.0 - 71.5 m szürkésbarna, édesvízi agyagmárga pirittel 71.5- - 98.0 m különböző színű, helyenként szenes agyagok ;• S 98.0- - 99.5 m kovásodott, szürke márga s. £ 99.5- -112.0 m vörös, képiékeny agyag 112.0- -112.5 m vörös, agyagos, dolomittörmelékes homok 112.5- -117.5 m dolomitmnrva líiász Solgótarjáni Kőszénhánya R. T. fúrásai: 3 5 7 s z . : 0 — 22.90 m nummnlinás mészkő 22.90—28.80 m nnmmnlniás márga 28.80—30.10 m szürke homokkő 30.10—41.43 m sötétszürke kövületes homokkő 41.43—41.73 m szénnyomos barna márga 41.73—76.33 m szárazföldi agyagok 366 sz. (Páty, 272 m t. sz. f.) : 0—1 m húmnsz 1 — 24 m nnmm. striatás eocén mészkő 24 — 28.50 m fehér meszes márga 28.50— 36.60 m szürke homokos márga, homokkő padokkal 36.60— 36.70 m barna homokos márga 36.70— 43.25 m szürke homokos márga, homokkő padokkal 43.25—149.98 m terresztikns agyag 149.98—156.42 m triászdolomit A budai hegység peremének földtani viszonyai 233 3 7 7 s z. : 0 — 72.03 ni különböző színű terresztrikus anyagok 72.03— 74.53 m triász dolomit 3 7 8 s z. : 0 — 1.20 m holocéu 1.20— 12.50 m pleisztocén lösz és agyag 12.50—203.24 m pannon agyagok 203.24—267.62 m szarmata agyagok és homokkövek (Cer. nodosoplicatum és Card. obsoletummal) 267.62—486.10 m mediterrán agyagok, alul kavicsos betelepü- léssel Ez utóbbi fúrásnak a szelvényét Vitális S. a Földtani Közlöny 1939 -es 4 — 6. számában közölte (163). Ezt a fúrást már a medencél)e te- lepítették. Föld V á r i is erre alapította a medenceperem diszlokáci- ójára vonatkozó számításait. Ezen fúrások tannsága szerint a terület az eocén régeblii sza- kában szárazföld volt, mivel a 20 — 30 méter vastagságot kitevő nnm- mulinás mészkő komplexus alatt szárazföldi képződményeket talá- lunk. Ez arra mutat, hogy területÜTŰí az eocén kor legnagyobb ré- szében szárazföld volt. A 366. sz. Salgó-fúrásban a fúró 24 méter vastagságban Nnmmulina striata Brngniére tartalmú mészkövet ütött meg. Vitális I. ezt a réteget a közép-eocén felső szintjél)e so- rolta (szóbeli közlés). Én azonban azt liiszem, mivel J. B ouss a c (15) a francia Alpesekben, és Vadász E. (160) a Csővár-Nézsai hegycso- portban a felső-eocénban is találták ezt a fajt. hogy ezt a mészkö- vet is a felső-eocénba kell sorolnánk. A szárazföldi periódns hosz- szabb időtartamára a képződményeknek a nnmmulinás mészkőé- nél tetemesen nagyobb (30 — 70 m) vastagságából következtethetünk. Ezért párbuzamosítottuk mi e képződményeket több eocén szinttel. Az eocén korban (Vitális S. (163) fi'irási adatai szerint) a Bics- kei medence süllyedése már kialakidhatott, minthogy Alcsutnál ten- geri eocén rétegeket ütött át a fúró. Mivel pedig a triásztól az eo- cénig terjedő periódusban a képződmények mind a medence fiiráisa- iban, mind pedig hegyvidékünkön hiányoznak, ebből a budai hegy- vidék és a Bicskei medence egy szárazföldi periódusára következtet- hetünk. A medence beszakadásának megindulását a másod- és har- madkor határán lezajlott laramiai hegyképző-fázisba tehetjük. 4. Oligocén. Alsó-oUgocén: hárshegyi homokkő. Területünk hárshegyi homokköve kovás kötőanyagix, külön- böző szemcsenagyságú, mely a milliméteres nagyságrendtől egészen 8 — 10 cm nagyságig terjedő kvarckavics zárványokat tartalmaz. Többnyire barna vagy vörhenyes barna színű. Ezt a színeződést a vasoxid okozza. A hárshegyi homokkő főleg területünk keleti ré- szén terjedt el, mig a nyugati részen a felső oligocén-kori finomszemü homokkő uralkodik. 234 Bokor György Ezt a képződményt területünkről először Földvári írta le (48). Ez egészen fínomszemű, néhol apró kvarckavics zárványokat tartalmazó képződmény. Habitusában ez a homokkő a hárshegyi ho- mokkőre emlékeztet, de csillámtartalma megkülönbözteti attól. To- vábbá nem találjunk meg e képződményben a kovás kötőanyagot sem, ami az előbbi homokkőre annyira jellemző volt. A szineződés vetők mentén szivárgó oldatokra vezethetők vissza. Hol egész hegyek anya- gát érte, hol pedig csak egyes sávokban konstatálható. Találni olyan darabokat is, melyek kívül szinezetlenek, belső részük azonban festve van. Színezetten formájának legszebb feltárása a Hosszúhaj- tás hegy északi részén levő köszörűkö bánya. Mivel ez a homokkő egyenletes, igen alkalmas csiszoló anyag. Az eddigi geológiai iro- dalomtól eltérően, ide soroltam bejárásom során a budakeszi ha- tárban található Köszörükö-hegyet is. Ennek anyaga ugyanis pet- rográfiai kifejlődésében teljesen ehhez a típushoz tartozik és a tete- jén levő konglomerátumos tömbök zárványai is fínomszemű alap- anyagban ülnek. A kétféle homokkő képződmény a Biai-hegyen együtt is előfordul, amire már fentebb is utaltunk. A felső oligocén képződmény vastagságára nézve Földvári 70 m-t ad meg kéitfú- rások alapján. A képződmény mikroszkópi vizsgálata apró. kop- tatott kvarc és muszkovit szemec.skéket mutat. Ennek alapján ezt a képződményt szárazföldi keletkezésűnek, valósággal fosszilis fu- tóhomoknak mondhatjuk. A csillámtartalom kizárja azt, hogy ezt a homokkövet a hárshegyi homokkő mállástermékének tartsuk. A képződmény hatalmas felszíni elterjedésben található a Dunántúlon, mind területünkről délre, mind észak-nyugatra az esztergomi me- dence finom homokköveiben, melyekkel teljesen azonos petrográ- fiai kifejlődésű (Föld v ái r i szóbeli közlése). A két homokkő képződ- ménynek a Biai-hegyen való érintkezésére meg kell jegyeznem, hogy magamnak a bejárás alkalmával nem volt alkalmam a két képződmény érintkezését világosan megfigyelni. Csak azt konsta- tálhattam a bejárás alkalmával, hogy a Biai-hegy régi kőbányájá- nak tetején a fínomszemű homokkövet figyelhettem meg, míg a bá- nyaüreget betöltő omladék legnagyobb részben típusos hárshegyi homokkő-konglomerátból és durvaszemű homokkőből állott. így ha nem is figyelhettem meg a két képződményt közvetlenül érintkező településben, együttes jelenlétüket megállapíthattam. A Biai-hegy déli és délkeleti részén a fínomszemű homokkő a hegy lábánál figyelhető meg a festékföld-bányák bejáratánál. Erre települ diszkordanciával a zöldes színű festékföld. A hárs- hegyi homokkövet a geológiai irodalom egy alsó oligocén-kori ten- geri transzgressziós konglomerátjának tartja, mely Vendl Aladár összefoglaló áttekintése szerint a zsámbéki medencétől nyugatra el- terült kristályos őshegységböl kapta anyagát. Ennek a képződ- ménynek alsó oligocén-korára először H o f m a n n Károly (78) utalt egy Thracia scabra v. Koenen lelet alapján, mely ennek ahomok- kőnek egy, a pátyi-út mellett fekvő feltárásából került elő. Ez a faj ugyanis jellemző kövülete a németországi alsó-oligocénnak. Később Koch Antal kőhegyi szelvénye. igazolta településtani oldalról H o f- A budai hegység peremének földtani viszonyai 235 m a n n föltevését. A magunk részéről a fenti elmélettel nehezen ösz- szeegyeztethetőnek tart.iuk, hogy a durvaszemű hárshegyi homokkő éppen területünknek keleti, tehát Zsámhék vidékétől legmesszebb fekvő részén lép fel. Holott a durvább törmeléknek kellene eredő- helyéhez közelebb leülepednie. Az újabb szerzők közül Fekete Z. (44) már nem innen, hanem ÉNy-ról származtatja a hárshegyi ho- mokkő anyagát, amely egy ősi tengerszoroson került volna a mai Visegrád vidékén át jelenlegi lelőhelyére. Fekete feltevése szerint tehát a hárshegyi homokkő anyagát vagy a Kis-Alföld helyén el- terült ősi kristályos hegységből, avagy az ÉNy-i Kárpátok kristá- lyos zónájából kellene származtatni. 5. Miocén. M editerrán-korú konglomerát . A Mária- és Tóth György-hegy vonulatától K-re, valamint az Erzsébet-major körül fekvő szántóföldeken nagy, gyakran 15 cni-es lapos kvarcit és kristályos pala görgetegeket találhatunk a felső oligocén vörös homokkő talaján, opálosodott fatörzs töredékekkel. Hasonló képződményeket ismerünk a Tétényi-plató vidékéről, va- lamint a Középhegység egyéb tájairól is. Területünkön alighanem idesorolandó még az a kavics betelepülés, melyet Vitális S. említ a 378-as sz. fúrás mediterrán egyegjainak alján. A kutatók ezeket a képződményeket általában az alsó-medi- terránba sorolják. Egyedül Ferenczi osztja be e képződményeket a felső oligocénbe (45, 46). Mivel ez a képződmény igen nagy elterje- désben és településileg biztosabban meghatározva más területen is előfordul, nincs ok arra, hogy ezen a kis területen más kort tételez- zünk fel a számára, annál is inkább, mivel e kavicsokat a felső oli- gocénen találjuk. E kavicsokat a geológiai irodalom (M o j s i s o v i c s [99|, id. Lóczy, ifj. Lóczy (100), Schréter Z.) abból az elsüllyedt kris- tályos őshegységből származtatja, mely az Alföld és Dunántúl nagy részének helyét foglalta el és mely a miocénban a felszín alá süly- lyedt. Azonban a geofizikai vizsgálatok kimutatják nyomait az úgynevezett geofizikai maximumok alakjában. Ezt a voniilatot Ny-K irányban követni lehetett az Alföldön kei’esztül a Mecsek hegységtől egészen a Hegyes-Drócsa hegység vonulatáig. Ez az ősi hegyvidék főtömegében kristályos palákból állott, melyeket azon- ban helyenként különböző erupciók törtek át. (Lásd a veszprémi mediteri'án kavics andezitjeit.) (100) Szarmata durvamészkő, laza homokkő és agyag. Területünk legérdekesebb képződménye az a szarmata dur- vamészkő-vonulat, mely a bicskei medence keleti peremén a Feke- te-hegyek DNy-i lejtőitől dél felé egész Torbágy hatái’áig követhető területünkön, hogy azon kívül az Iharos és Dobogó hegyek vonula- tában folytatódjék. Ennek a vonulatnak egyes részeit a hegyrajz- ban már felsoroltuk. 236 Bokor György A szarmata két fáciesbeii jelenik meg előttünk; a. a durva- mészkő, b. a medence belsejében mint laza homokkő és agyag. En- nek a képződménynek 1 — 1 kis foltjával találkozhatunk a páty-tor- bágyí út mellett Páty község déli és Torbágy község északi végé- nél. A 378-as sz. Salgótarjáni-fúrás is ilyen fáciesben ütötte át a szarmatát 64.42 méter vastagságban. A fácieskülönbség magyará- zatát abban kereshetjük, hogy amíg a durvamészkő a már ezidőben kialakult besüllyedés peremén lerakódott típusos parti képződmény, addig az agyagos homokos fácies a medence mélyebb helyein kelet- kezett A durvamészkő képződmény típusosán parti: kvarcit kavicsok és mélyebb szintjeinek törmelékéből álló konglomerátok igen nagy tömegben lépnek fel benne. Utóbbinak előfordulását találjuk a Mé- zeshegy szarmata kőfejtőjében. A Mária-hegy és Tóth György-hegy vonulatában a szarmata rétegek felszínre kibúvó tömbjeikben több- nyire a deeiméteres nagyságrendet is elérő fehér, szürke és kékes kvarcit kavicsokat tartalmaznak. A durvamész bizonyos zónás szer- kezetet is mutat, erre H a n t k e n (721 és S c h r é t e r Z. (143) hívták fel a figyelmet a tinnyei területtel kapcsolatosan. így a Mézes- völgy bányájában alul foraminiferás, feljebb molluscumos (Mac- ira, Modiola), legfelül tömött mészkő szintet látunk. A legfelső szintben egy vékony, világosabb színű édesvízi mészkő-réteg is ta- lálható. A három szintáj közül a legvastagabb az alsó, foraminife- rás (ikraköves) szint. Ennek vastagsága a Mézeshegy bányájában kb. 13 méter. A kőbányászok az .alsó szintet kemény kőnek nevezik és ezt fejtik. A molluscumos rétegnek vastagsága a Mézeshegy kő- fejtőjében kb. 6 — 7 méter lehet. Az ikrakövek a mikroszkópiái vizs- gálat szerint főként Qnlnquelocidina sp. elkalcitosodott héjjaiból állanak. Mellesleg azonban csiga-embriókat és bryozoa töredékeket is tartalmaznak. Az erős kalcitosodás a foraminiferák közelebbi meghatározását lehetetlennél eszi. Azonban beszédes bizonyítéka a hévforrások és a töréses struktúra jelenlétének. így ezt a mészkövet miliolidás mészkőnek tekinthetjük és azonosíthatjuk Hantken spi- rolinás meszeivel. A szarmatának ezt a szintekre való oszthatóságát S c h r é t e r szerint biológiai fácies-változásokra vezeti vissza. Azt hiszem, hogy ez inkább partvonal ingadozások következtében előállt mély- ség-változásoknak tulajdonítható. A szarmata vastagsága terüle- tünkön térképi adatok és mélyfúrások alapján kb. 60 méter. Leg- szebb feltárásai a mézeshegyi és mézesvölgyi kőbányák. A telki-út mentén is van egy félig beomlott feltárása, melyben miliolidákat és Potamides m'dhralis E i c h \v. maradványokat találhatunk. A legfőbb kövületlelőhely a Mézeshegy kőbányája, melyből a következő fajokat határozhattam meg: Bryozoa: Eschara (Vhicidaria) cf. compressa E i c h \v. L a m e 1 1 i b r a n c h i a t a : Macira podoUca E i e h w a 1 d; Macira vitaUana d’ 0 r b; var. fabreana 0 vb.-, Cardium obsoleium Eichw., var. vlndobonense A budai hegység peremének földtani viszonyai 237 Partscli; Cardiuyn sublafisulcatum d’ O i'b.; Modiohn volhynlca Eichw.; Tapes gregaria P a r t s c h-, vyr vltídiona d’ 0 r 1). ( I a s t r o p o d a : Pofamides mithraUs Eichw áld; Trochus papilla Eich- w áld; Trochus sp. Amint látjuk a fajok száma kicsi. Ezt annak tulajdoníthat- juk, hogy a szarmata tenger erős hullámvei’ése és a normálistól el- térő sótartalma nem kedvezett egy gazdag fanna kifejlődésének. Azonkívül a durvamészkő fácies nem alkalmas a kövületek jó meg- tartására. A tinnyei gazdag szarmata fauna laza homokokban és agyagO'khan található. A faunánkhan található nemek a parti ré- gió jellegzetes képviselői ma is, melyek részben beássák magukat a j)art iszapjába, miáltal a hullámveréstől védve maradnak (Tapes, Alactra), részben vastag héjjuk ellenáll a hullámverésnek (Caialium fajok). A Cerithiumok tömeges felléjiése (telki út bevágása, mézes- völgyi szarmata rögök), valamint a különböző sótartalnni közegek- hez alkalmazkodni tudó miliolidák elszaporodása félsós vízre utal. A faunának érdekessége a Tapes gregaria E i c h av. var. vitaliana d’O r 1). fellépése, melyet Hörnes (’y esi medencétől círészen Közép-Ázsiáig' terjedt és az utolsó nagy össze- függő víztükör kontinensünkön. S u e s s-el szemben Th. F u c h s (56) déli, az Indiai Óceán felöl jövő bevándorlással származtatja a szarmata faunát. B i 1 1 n e r (10) a szarmata fauna helyben keletkezése mellett fog- lalt állást. Öt igazolták később S o k o 1 o w-nak (147) a Konka medencé- ben (Búg és Dnyeper vidéke) és Laskarew-nek (96a) Bugalowka tá- ján végzett vizsgálatai. Az orosz búvárok ugyanis átmeneti rétegeket ta- láltak, melyekben mediterrán és szarmata-alakok keverten fordultak elő. E rétegeket azóta az irodalom Konka- és Bugalowka-rélegek néven emlegeti. S i n z o w és A n d r u s s o w ismerik fel, hogy az u.n. pontokáspi medence szarmata rétegei három sztratigráfiai szintre tagolhatók, me- lyeket a vezérkövületek szerint: l.ErvUiás szintnek (újahban Volhynien) 2. Nnbeenhíriás (újabban Bessarabien) 3. Moctrás (újabban Cherso- nien'' szintnek (1. pl. 62) neveztek el. Az elnevezések az Ervilia podo- lica Eichwald, Nubecularia novorossica Karrer et Sinzow és a Mactra caspica és M. bulgarica vezérkövületekre utalnak. Az újabb sztratig- ráfiai megjelölések pedig azokra a klasszikus lelőhelyekre emlékeztet- nek, ahol az illető szint a legszebb és legjobban tanulmányozott kifej- lődésben lép fel. Fáciesükre nézve az alsó két szint brakkvizi, a felső (maetrás) szint édesvízi fáciesű, amit a tavi Uniók megjelenése mutat, így tehát a román és orosz szarmata fokozatos kiédesedését figyelhet- jük meg a kelet-európai kifejlődésben. A szarmata rétegek legnagyobb ismerője, az orosz A n d r u s s o w, a szarmata tenger medencéjét több ki- sebb medencére tagolta (5).Ezek Közép-dunai vagy pannoniai medence, 2. Pontokáspi vagy főmedence, 3. Thráciai medence. Ezek az elkülönült medencék tengerszorosokkal álltak összefüggésben egymással. Az orosz kutató nézete szerint a pannon medence az alsó szarmatában össze- köttetésben állt az orosz-román főmedencével. Ez az összeköttetés a kö- zép szarmatában már csak időleges volt. Ezidötájt a pannon medence helyén lagúnák terültek el, melyeket szigetcsoportok szakítottak meg. A magyarországi szarmata rétegek sztratigráfiai helyzetével elő- ször Schréter Z. foglalkozott összefoglalóan f(142), 1912]. Schréter megállapítja a fekü felé a folytonos faunisztikai kapcsolatot, majd részletesen jellemzi a szarmata szintjeinek faunáját. Megállapítja, hogy Magyarországon csak az alsó szarmatának ismeretes tengeri fá- ciese. G a á 1 István Donax lucida lelete (57) — amellyel ő közép szarmata előfordulását akarta kimutatni a hunyadmegyei Bákosdról — tévedés- nek bizonyult. Hivatkozik továbbá Andrussow azon megállapítására, hogy az alsó pannon-pontusi emelet sajátos jellegénél fogva elválasztandó a pliocén többi szintjétől és a meotienbe sorolandó. S c h r é t er a meotien időszakot nem tartja elég hosszúnak az alsó szarmata — alsó pannon- pontusi hézag betöltésére. Ezért az alsó pannoniai-pontusi rétegeket a meotienen kívül a szarmata középső és felső szintjével is azonosítja. Az elmondottaknak világosabb illusztrálására szolgáljon a következő összeállítás: A budai hefíyséfí' peremének földtani viszonyai 239 Ponfokaspi k i fcjlüdós Magyarországi kifejlődés Meoticn Felső szarmata Közép szarmata Alsó szarmata Alsó pontiisi aííyafíok. Szarmata. Ezt a párhuzamosítást azzal támasztja alá, hof>’y iffcu sok lelőhelyen a szarmata fokozatosan átmes'y az alsó pannonba. ISIásfelől átmeneti faunákra (Szócsáuy, Sziláffysomlyó, Nagyszeben) hivatkozik, amelyek- ben szarmata és luinnon alakok sokszor együtt fordulnak elő. A közép szarmatára Schréter egy előfordulást említ: a Nahecularia novoros- sica Kar. et Sinz. előfordulását a balatonföldvári fúrólyuk anyagában. De tekintettel arra, hogy az orosz közép szarmatában sem fordul elő mindenütt ez a vezérkövület, szerzőnk ennek csak fácies-jelző értéket tulajdonít. Újabban azonban J e k e 1 i u s E. tanulmányában ezt a lele- tet a közép szarmata pannoiiiai előfordluásának egyik fő bizonyítéka gyanánt tekinti. Itt akarunk áttekinté-st nyújtani a közép szarmata egyéb előfordulásaira, valamint a szarmata és pannon kölcsönös hely- zetére vonatkozó adatokról is. Az első kérdést illetően először Gaál Istvánnak S c h r é t e r-el egyidöben megjelent, de tőle független tanul- mányára utalhatok (58). Ebben Déváról a szárazföldi közén szannata mellett brakkvizi fáciesben való előfordulását is említi. Részletesebb adatokat azonban nem közöl. A. \V i n k 1 e r — Hermádén Stájerországból mutat ki közép szarmata faunát (Nubecularia novorossica, Cerithmm. cf. compeiri, Car- dinm cf. barboti, Macira podolica fipica) (167). A Nubecularia leletről kimutatták, hogy az egy kis, tévesen meghatározott Serpula faj (162) R. Janoschek a lándzséri (Landsee) öböl keleti partjáról ír le magasabb szarmatát (84) (Cardium obsoletum tipicum. Macira podolica tipica), Bethlen G. (9) a Réz-hegységből Gyümölcsénes vidékéről ír le közéi) szarmatát, dekelius kritikai tanulmánya azonban az ő vizsgálatait nem tartja helytállóaknak. l’Tjabban Pozsonytól nyugatra cseh geoló- gusok említik a közép szarmatának egy újabb előfordulását (92 a). A szarmata és pannon rétegek viszonyára vonatkozólag két irányzatot találhatunk az irodalomban: az egyik a szarmata végével szárazföldi időszakot tételez fel és tagadja a két rétegcsoport folytonos kapcsolatát [R. Ilörnes (83), E. S u e s s, E. J e k e 1 iu s (87)]. A másik irányzat a szarmata-pontusi szedimentáció folytonosságát hirdeti. En- nek bizonyítékául szolgálnak a szarmata-pannon átmeneti rétegek. Ezek közül sokat emlegetik Th. E uc h s-nak a bécsi medencéről közölt átme- neti rétegeit. Ezeket a bécsi vízvezeték munkálatai alkalmával fedez- ték fel . 35 fúrás közül 8-ban akadtak nyomára. A Schréter cikkével kapcsolatban már említett átmeneti faunákon kívül ilyen réteget ír le Sándor Ilona (135) a Cserhátból, a galgagyörki templom dombjának nyugati oldaláról. Itt azonban a kövületek kaptatottak. A többi lelő- helyeken azonban (Galgagyörk I — IV), ahol szerzőitek alkalma volt a szarmata-pannon rétegek települését megfigyelni, a két képződmény éles határral válik el egymástól. További átmcjieti rétegeket említ 24Ü Ookor üyöryy Vitális I. (162) a soproni Virágvölg'yböl, Papp S. (118) a budafa- pusztai cla.ifnrásokkal kapcsolatosan, továbá Jaskó S (86) Alcsut és Etyek vidékéről. A bécsi medence viszonyaira nézve újabban C. Fricdel (51) tannlinányozta ezt akérdést, aki meg’jeg’yzi, bofi’y he- lyenként a képződmények enyhe diszkordanciát, máshol folytonos át- menetet mutatnak. Utóbbi helyeken lépnek fel az átmenti rétegek. S. Cl i 1 1 e t (61) szerint a béesi medence szélein a szarmata a pannontól eró- ziós diszkordanciával határolódik el, míg középső részein folytonos az átmenet. G i 1 e t szerint a pannon medencében a bessnrabien (közép szarmata) a pannon rétegek vékony bazális rétegét alkotja. Szembe állítja a magyar magasabb szarmata túlnyomóan kontinentális jelle- gét (1. Magyar Középhegység) Kelet-Európa felsőbb szarmatájának brakkvizi kifejlődésével. Hangsúlyozza azonban, hogy a kelet-enrópai főmedence és a pannon medence között a közép szarmatában is egy legalább időleges összeköttetést fel kell tételezni. Ezzel N. A n d r n s s o w (5) feljebb körvonalazott nézetéhez csatlakozik. Itt említjük meg. hogy a középhegységi szárazföldi szarmata ismeretét id. Noszky (111), Sü- nieghy vizsgálatainak köszönhetjük. S z a. 1 a i Szentendre vidékén, Noszky a Cserhátban, Sümeghy- pedig Sámsonháza, Felsőtárkány- nál mutatja ki a magasabb szarmatát terresztrikus képződménynek (agya- gok, kavicsok, vulkáni tufák) alakjában. Noszky^ a magasabb terreszt- rikns szarmatát Középbegynségünkben a R. H ö r n e s értelmében vett meotienbe sorolta. Hasonló korú terresztrikns képződményeket ismertet G a á 1 (57) és Schréter Hunyad és Krassó-Szörény^ vármegyékből. S z á d e c z k y-K a r d o s E. (153) a soproni Virágvölgy átmeneti rétegeit sorolja a magasabb szarmatába. Soós L. (148) a mollusca fauna fejlődéséről szóló tanulmányá- ban hangsúlyozza a szarmata és pannon faunák egy^séges jellegét. A szarmata és pannon foHtonos átmenetére utal Mastodon-tanul- mányai alapján G. S c h 1 e s i n g e r, (139) valamint ezt hangsúlyozza R. Janoschek (84) is a lándzséri öebölben tett tanulmánya alapján. Ezzel szemben szarmata-pannon diszkordanciáról emlékezik meg R. Hörnes a sopronvidéki előfordulásokon kívül a Rhonevölgyéen, a Dnyeper vidékén, valamint a Krim félszigeten. Már fentebb említet- tük a bécsi medence szélének diszkordáns szarmata-pannon települé- seit. Itt említjük fel, hogy Lőrén they (104) Kőbányán a szarmata és pontus közt diszkordanciát talál, valamint azt az erős réteghézagot, melyet Papp S. ír le Inkepusztáról, ahol ez a hézag a helvécientcl egész a pontosig terjed. Alapvető meglátásokkal gazdagítja a pannóniai-pontusi üledékek párhuzaniasításának kérdését K. K r e j c i - G r a f (93). Pannónia pliocén rétegeit Krejci a bécsi medence meotienjével és pannonjával. Dél- Mafjyarorszáff pliocénjéf pedig a jóval fiatalabb Fekete-tengeri ponfusi emelettel azonosítja (nálunk ez utóbbinak az LTnio Wetzleri és con- geria rhomboidea szintája felelne meg Gillet beosztása szerint) (61). A pannon rétegek párhuzamosításának nagy nehézsége, hogy^ faiinájnk külső körülményekre erősen reagál. Hasonló fácicsben gymkran más A. budai hegység’ peremének földtani viszonyai 241 rokonsági körbe tartozó fajok hasonló alakúak, eltérő fáciesben azonos vagy rokon fajok eltérő alakot hozhatnak létre. Megfigyelhetjük azonban a hasonló (isopikus) fáciesek dél-kelet felé való eltolódását, így például a Congeriás-rétegek kaspi-brakk fá- ciese a bécsi medencében a ineotien végével megszűnik, hogy tavi és folyami plioeénnek engedje át a helyét, A pannon medence területén a levantei kor elejéig tart ennek a fáciesnek képződése, Bomántában csak a felső levante (rumán, Krejci) végével szűnik meg, inig Orosz- orszáphan az egész pliocén koron át megmarad a káspi-brakk kifej- lődés. Egyes fajok függőleges elterjedése szépen ábrázolja a fáciesek- nek ezt az eltolódását: így például a Pterodaena edentula faj, amely a pannon medencében a pannóniai rétegekre jellemző, Roniánkíban a felső kimmériai emelet határáig (dacien alja) fordul elő, amíg Orosz- orszáf/ban a kimmériai időszak végéig található. Krejci-Graf az alsó pannoniai-pontusi rétegeket a meofienbe teszi és faunájukat a szarmatából származtatja. Ezzel tulajdonképpen a szarmata és a pon- tusi emelet folytonos átmenete mellett foglalt állást. Európa területe fokozatosan emelkedik ki a tengerből: így a Bhőne völgye a miocén végén, az Alpokon belüli bécsi medence a pan- non végén, Szlavé>nia a pleisztocén kor elején, Oroszország a késő ne- gyedkorban válik szárazfölddé. ' Mindezt az európai kontinens fokozatos, a szarmatában megin- duló kiemelkedése magyarázza, mely nyugatról indul meg és fokoza- tosan hódít tért Kelet-Európában. Ez magyarázza meg, miért van a pontokáspi medencében tagolt, hatalmas brakkvizi szarmata, amidőn nyugaton vagy szárazföldet, vagy kiédesedett tavakat találunk. Vagyis ezzel a feltevéssel megmagyarázhatjuk, miért párhuzamosítható a Con- geriás rétegkomplexus a kelet-európai magasabb szarmatával. Hörnes prepontusi eróziós elméletének híve Jekelius E,. aki 1935-ben megjelent értekezésében beható kritika tárgyává teszi a szarmata-pannon irodalmat. Az erdélyi átmeneti faunákat (Szócsány, Nagyszeben, Lopusna, Gyümölesénes) revízió alá veszi és nem találja azt a fokozatos átmenetet a két képződmény között, melyet különösen Lörenthey hangsúlyozott a krassó-szörónyi Szócsány faunájánál. Azok- ban a rétegekben, melyeket Jekeliiis Erdélyben megvizsgált, a kevert faunákat tartalmazó rétegek a szarmata alakokat mindig kisel)bség- hen és koptatott állapotban tartalmazták, ami e formák bemosott vol- tára utal. Ugyanezt állítja a bécsi medence átmeneti faunájáról is. Szerinte a szarmata végén a bécsi medence azon részének, melyek a kérdéses átmeneti rétegsorokat mutatják, nem volt akkora kiemelke- dése, hogy erősebb diszkordaneia keletkezhetett volna. Ugyanis a kie- melkedés nem hegyképződéssel kapcsolatos, hanem egyszerű függőleges eltolódás volt. A paludinás rétegeket a román dáciennel és levantei emelettel veszi egykorúnak Szerinte tehát a szarmata és a pontusi eme- let közt határozott diszkordaneia van. Gaál I. két legújabb tanulmánya foglal újból állást a szarma- ta-pannon viszony kérdésében (59, 60). Az egyik tanulmányának elején közölt harmadkori rétegtáblá- zatban a szarmatát a pannonnal, a meotient a pontiktimmal foglalja 242 Bokor György össze szorosabb egységbe, miközben eddigi felfogásával szemben a szarmatát is a pliocénbe osztja. Érdekes ennek a harmadkori rendszer- nek hármas tagozódása az eddig elfogadott H ö r n e s-féle kettős paleo- gén-neogén beosztással szemben. Ugyanis Gaál a pyreneusi hegy moz- gással a paleogén és neogén közé egy új korszakot, a mezogént, iktat be. Ez a korszak az utolsó földtörténeti időszak, melyben Európa terü- letének nagy darabjait tengerek borították. A neogén üledékei között — Gaál értelmében — már az édesvízi és brakkvizi fáciesek domi- nálnak. A szarmatával indul meg tehát kontinensünk szárazfölddé válása. Ez a gondolat szorosan kapcsolódik Krejci-Graf feljebb vázolt gon- dolatmenetéhez. A pannont G a á 1 a közép és felső szarmatával párhuza- mosítja, a meotient azonban, mint láttuk, külön választja és a pontikum- mal foglalja össze. Gaál azonban a felső szarmata szinteket nem csak az alsó pannonnal állítja párhuzamba mint Schréter tette, hanem az egész pannon időszakkal. Erre azért van szükség, mert a közép és felső szarmata időkerete sokkal nagyobb, semhogy az alsó pannon időszak- kal egyedül meg lehetne tölteni. A meotien mint időszak, egyenrangú a szarmatával és nem vonható össze a szarmata magasabb szintjeivel, ahogy H ö r n e s és N o s z k y teszik. Gaál szerint a paludinás rétegek a meotienbe esnének. A pontus a pannonnál sokkal fiatalabb Gaál szerint és nálunk csak Erdélyben volna kifejlődve a háromszéki medence területén. Itt ezt a kb. 50 mé- ter vastagságú rétegsort J ek e 1 i u s mutatta ki. Ez a felfogás igen közel áll Lőrenthey nézetéhez, aki a pontusi emelet fogalmát csak a Feke- te-tenger vidékére, az ligynevezett odesszai mész mintájára alkalmazza. Ezek szerint a pannóuiai és euxinikns pontusi emelet különbségei a nagyon különböző képződési idővel függenek össze, és nem pusztán fáciesbeli különbségek, mint ahogy azt Halaváts Gy. elképzelte (68, 69). E rétegtani jelenségek magyarázatánál Gaál is Krejei-Gráf álláspontjához csatlakozik és vele egyetemben Közép- és Kelet-Európa neogén fácies változásait egy nyugatról keletre haladó fokozatos ki- emelkedéssel magyarázza. Amíg Schréter tanulmánya a települési és faunisztikai viszonyok összefoglalására vonatkozik, addig Krejci és Gaál a rétegpárhuza- mosításha értelmező momentumot visznek. Ha az ellentétes nézetek e labirintusából kihámozzuk a lényeget, úgy a szembenálló két irányzat mindegyike az európai kontinens ki- emelkedésével magyarázza a szarmata és pontusi emelet fácieseinek változását. De amíg a diszkordancia hirdetői az európai kontinens hir- telen megemelkedését tételezik fel, addig a folytonosság hirdetői kon- tinensünk fokozatos kiemelkedését hangsúlyozzák. A felsorolt adatok — azt hiszem — annak leszögezésére jogosítanak fel bennünket, hogy a prepontusi erózió elméletéhen bizonyos messzemenő általánosítások vannak. Ezek néhány vidék települési viszonyainak más helyeken való önkényes föltételezésén alapszanak. A budai hegység: peremének földtani viszonyai 243 G. P 1 i o c 0 n. Ahó pannóniai-potifnsl agpag. E képződménnyel a bicskei medence keleti szélén a Páty köz- ség északi részén levő Huttera-féle téglagyár agyaggödreiben, to- vábbá a község déli szélén fekvő Kecskés János és Kecskés Sandor- féle téglagyárak feltárásaiban találkozunk. Egyébként e képződ- mény területünkön nem bnkkanik fel, pleisztocén agyagok fedik. A pannon agyagok igen nagy vastagságot érnek el a 37S-as sz. Sal- gótarjáni-R.T. fúrás tanúsága szerint. E fúrásban vastagságuk 190.74 méter. Ez a tetemes vastagság csak süllyedő medencében képződ- hetett. Ezért ebből a bicskei medence alsó pannon-korú süllyedé- sére következtethetünk. Az agyag szürke színű, plasztikus, nagy vastartalmú (Kecs- kés J. közlése szerint 15 %). Az agyag települési viszonyaira a következő szelvények nyúj- tanak felvilágosítást: I. HíAfero-U’^c fcglagjjár feltárása. (Páty É.) Humusz 0.3 m — Barna pleisztocén agyag 2.0 m — Szürke agyag 0.3 in — Felül zöldes-barna, alul világosszürke homok 0.35 m — Pleisztocén zöldes-szürke agyag, sárga foltokkal, mészkonkré- ciókkal 1.5 m — Poutusi szürke agyag 4.0 m A rétegdőlés bizonytalan, a zavaros település suvadásokra mutat. Csupán a bánya északi falának egy szakasza áll zavartala- nul, ebben vasoxidos diaklázisok. II. Kecskés János-féle téglagijár feltárása. (Páty H.) Humusz 1 m — Pannon agyag 7 — 8 ni. A nagyobb kövületek főleg az agyag al.=^ó szintjében találha- tók. Itt egy 3 méteres gödörben az agyag dőlését is sikerült meg- mérnem, amely G foknak adódott Ny-i irányban. III. Kecskés Sánirlor-féle téglagijár feltárása. (Páty H.) ^Meszes agyag limnocardiumokkal 2.5 m — Sárgás és szürke agyag G.8 m — Pozsdabarna vasas agyag Congeria Partschi C z j z. val 0.2 m — Sárgás és szürke agyag 2.5 m. Érdekes e bányában a Cougeria Partschhwk a rozsdavörös rétegben való előfordulása. A rétegeknek e bányában enyhe dőlését lehet megfigyelni, ez a dőlés Xy. felé tart. IMegmérni azonban nem tudtam. A Kecskés-féle bányákban igen jól látszanak a sok helyütt vasas üledékkel kitöltött diaklázisok. IMegemlíthetjük az agyagban a gipszkristályok gyakori előfordulását. A pannon agyagok faunája kevés fajból áll, de az egyedek óriási tömegét szolgáltatja. Egész tömböket borítanak a kövületek héjai. Növény lenyomatokat is találtam, melyek hosszú sásszerü levelektől erednek. Ez azt mutatja, hogy ezek a pannon üledékek a pannon tónak parti régiójában keletkeztek. Az agyagból a követ- kező alakokat határoztam meg: Limnocardiuni (Pontalmyra) Jagici 244 Bokor Györyy B r u s i n a, Limocardium secans F u e h s, Liniocardimn s,ijrmiense R. Hörnes, Congeria banatlca R. H ö r n e s, Congeria Rartschi Czjzek, Halesigolyák, Ostraeoda héjak. Itt említjük meg azt a fiatal INIastodon maradványt is, mely- lyet a Kecskés János-féle agyagbánya felső szintjében talált Éhik Gyiila múzeumi őr. A maradvány tudományos feldolgozásával Gaál Istvánt bízta meg a Nemzeti IMúzeum. Gaál István professzor úr szivessége folytán megvizsgálhattam a Nemzeti I\Iú- zeum földtani osztályán elhelyezett maradványokat. Ezek 7 agyar- és 7 zái)fogtöredékből állanak. A zápfogak alajiján az állat Mosto- don (Bunolophodon) longirostre K a n p ])-nak bizonynlt. Ez a faj az alsó ]iannonban élt. A inaradA’anyok részletes leírása egyébként Gaál professzor úr tolláliól a jövőben jelenik meg. így a fenti kagylófauna és a IMastodon maradvány alapján e réteget Mezne- ricscsel együtt az alsó-pannon alsó szintjébe tesszük és a horvát- országi beoesini márgával azonosítjuk. A képződménynek a beocsi- ni márgával való hasonlóságára a gazdag OstracodaAiwwm alapján dr. IM a j z o n L á s z 1 ó is felhívta figyelmemet. A Mastodon ma- radvány előfordulása is partszegélyre utal. A fauna leggyakoribb alakjai a Congeria Partschi Czjzek és a Linnwcardiuni Jagici B r u s i n a. Előbbinek példányai kitűnő megtartásban tömegével találhatók. Itt csak röviden ntalunk a Co/íí/eríá.s-faunának a Kaspi- és Bajkál tavak, valamint a Fekete-tenger faunájához való hasonla- tosságára. Lörenthey említi, hogy az orosz Csernomovec expe- díció a Fekete-tenger fenekén Dretsscnsiákaf és Limnocnrd'iumókat talált. IMindezek alapján a Congeriás-vétege\í faunája nem tiszta édesvizi, hanem kiédesedett sóstavi fauna. (Kaspi-brakk. Krejei.) A pannoniai és a pontusi emelet problémájával az előző feje- zetlien i'észletesen foglalkoztunk a szarmata-rétegek sztratigrafiai helyzetének kapcsán. Láttuk, hogy az ríjabb szerzők e két fogalmat élesen különválasztják, kb. Lörenthey (103) és Barbot de IM a r íi y eredeti elgondolásának értelmében. Felső pannóniai-pontusi agyag és homok. A felső pannonnak összefüggő nagyobb előfordulásai terüle- tünkön nincsenek. Ide kell sorolnnnk a Mézes-hegy pontusi homok- bányájáirak anyagát. Ez igen finom, sárga, helyenként mésszel ho- mokkővé cementálódott homok, amely kb. 6 m vastag rétegben talál- ható a INIézes-hegy szarmata rögének déli oldalán a mészkőbánya mellett. A bánya nyugati részén tisztán kivehető keresztrétegzett- séget látunk. Lehetséges, hogy itt a pannóniai-pontusi tavi lerakó- dások homokos faciesével van dolgunk. Minthogy a homoknak a szarmatára való települése megfigyelhető, a képződmény pannóniai kora biztosnak vehető. Egyéb pannon lelőhelyek képződményeivel való összehasonlítás pedig a képződmény felsö-pannóniai pontusi ko- rára utal. Ez az előfordulás igazolja, hogy a pannon korban a A budai hegység peremének földtani viszonyai 245 szarmata vonulatot homoktakaró borította, amely azonban később lepusztult. Ennek maradványa a Mézes-begy homokbányája. Ide sorolhatjuk azokat az agyag és homok előfordulásokat is, amelyeket Telki község határában találhatunk. Az itteni kb. negy- ven éve felhagyott téglagyári agyaggödör zsíros anyagából Föld- vári Dreissensiákpt említ. Magam is az itteni igen elhanyagolt feltárásokban rossz megtartású Dreissensia és Congeria héjjakat találtam. A fauna összjellege alapján a telki agyaggödör és kör- nyékének szürke zsíros agyagjait F ö 1 d v á r i-val együtt a fel‘-ö- pannonba tehetjük. Megemlíthetjük továbbá, hogy a telki agyagl)á- nya falán nem volt alkalmam észlelni azokat a diaklázisrendsze- reket, amelyek oly szabályosan jelentek meg a Páty déli részén fekvő alsó-pannóniai agyagbányák falán. A Telkitől ÉK-ra található bomokgödör anyaga teljesen ha- sonló a Mézes-hegyi homokhoz, ezért a kőzettani megegyezés alap- ján szintén a felsö-pannóniai-])ontusi emelethez soroljuk. így tehát területünk déli részén az alsó-, északi részén a felsö- pontusi emelet kerül felszínre. Ez talán a medeneefelszín déli ré- szének hamarabb való kiemelkedésével lehetne magyarázni. A felső-pannonba soroljuk a hudavidéki festékföldeket is. Ezeket a Biai-hegy D-i oldalán tárókban fejtik.' 7. Pleisztocén. Területünk nyugati részének felszínét jórészt a pleisztocén- képződmények borítják, eltakarva az idősebb rétegeket. Az agyag vagy sötétebb (fekete, humuszos), vagy világosabb homokos alak- ban jelentkezik. Vastagsága a hegység szélén a téglagyárak feltárá- saiban változó. (1 — 3 m). Az agyag meszes, mert a hegységről sok lejtőtörmelék keveredik hozzá. Ez északon. Telki körül dolomitnak, valamint homokkő-rögöknek adja át helyét. Az agyag durva, egye- netlen szerkezetű, mélyebb rétegei gyakran szabálytalasi vasas fes- tödéseket tartalmaznak. (Lásd Huttera agyagbánya szelvénye). A lösz hatalmas, 9 — 10 m vastagságii meredek falakban talál- ható a pátyi országéit mentén a 255 magassági pont körül az or- szágút D-i oldalán. Lösz borítja Páty község területét is. A löszfa- lakba vájták a lakósok borpincéiket. A durva homok a Huttera téglagyár falában van feltárva 35 cm vastagságban. (1. a szelvényt). A kavicsok kékes, fehér és szürke kvarcitból allnak, melyeket a pátyi határ észak-keleti Dobogó nevű részén találhatunk a földe- ken. Ezeket bizonyára a pleisztocén korszak vízfolyásai rakták le. Amint a dolgozat elején kifejtettük, t. sz. f. magasságuk a Duna pleisztocén kavics-terrasszainak magasságával egyezik. 8. H O' 1 o c é n. Alluviális agyagot és kvarckavics hordalékot területünkön a Füzes-patak keskeny völgyében találhatunk. Nagyobb jelentő- 246 Bokor György ségü területünk erdeinek talaja, melyről a budakeszi koronaura- dalmi erdőliivatal szívessége folytán kaphattam néhány adatot. Az erdötalajok jórészt homokos agyagok, melyeket felül te- levényréteg borít. A hegyek déli oldalain, valamint a gerinceken a talaj száraz, köves. Itt sok helyütt a humusz takaró is hiányzik. A talaj takarója a jobb záródású erdőkben (ahol a fák lombja összeér) alom, mivel itt aljnövényzet nem fejlődhetik, másutt gyep és bozót. IV. II e g y s z e r k e z e t i viszonyok. Területünk szerkezeti viszonyaival Ferenezi István és Földvári Aladár foglalkoztak. Ferenezi, (46) mint ezt már kifejtettük, egy nagy antiklinálisnak, az észak-kelet dél-nyiigat csa- pás irányú solymári antiklinálisnak létezését tételezi fel területünk- től észak-keletre. Ennek meghosszabbítása tehát területünkre es- nék. Földvári a nyugati hegységperem töréses szerkezetét emeli ki és ezt összefüggésbe hozza a bicskei medence pannon beszakadá- sával is. Ezenkívül pedig egy észak-déli irányit hegynyomást tételez fel. melyre a terület diaklázis irányaiból következtet. Megemlítjük itt még Szentes Feren c-nek (154) a Budai-hegységre vonat- kozó tektonikai vizsgálatait. Ezeket a Nagy-Kevély hegycsoportjá- nak vizsgálatára alápította. A Budai-hegység mezozoikumának gyíirt^ szerkezetét ő is le- hetségesnek tartja. Ez a gyűrődés lapos boltozatokat formált, me- lyeket a ]\Iagyar Középhegység más részein szépen tanulmányoz- hatunk (például Mecsek hegység). A mezozoikum végén fellépő In- rámiai hegyképző fázissal indul meg a törések és beszakadások idő- szaka. A mezozoikus boltozat beszakad és vetődésekkel szétdaraboló- dik. A töréses irányok között Szentes a 120" — 300"-os (ÉXy-DK) és a 32" — 110"-os (ÉK-DNy) uralkodó irányokat találta. Az első tö- i’és irány szolgáltatja az erősebb töréseket és régebbi is mint az utóbbi. Az eocén végén bekövetkezett pannon hegykepző fázis (V a- d á s z) finomabb törésekkel tagolja Szentes szerint hegységünket. A pannon időszakba teszi azokat a vízszintes eltolódásokat, melyek a Nagy-Kevély hegycsoportját kereszttörések mentén elniozgatták és az egyes rögök csapás irányát egymáshoz képest elcsavarták. E- közben a hegycsoport dél-nyugati része féloldalasán kiemelkedett. Szentes szerint ezt a mozgást nyugat-keleti kitéréssel kell megmagyaráznunk. Szükséges ehhez azt előreboesájtanunk, hogy a Budai-hegység mezozoos és harmadkori képződményekből fölépített vidéke két ősi hegységmasszívum közé van szorítva. Ezek mint arra már feljebb utaltunk a Kis- Alföld alatt elterülő kristályos alaphegység és a Kárpátok kristályos vonulata az északi oldalon és a Velencei-hegység csapásában luizódó kristályos palákból és grá- nitból felépített őshegység a déli oldalon. A két régi hegymasszí- vum kölcsönös helyzetéből vezethető le a Magyar Középhegység csapásirányának áthajlása ÉK-DNy-ból ÉNy-DK-be a Pilis hegy- csoportjában. íklechanikailag feltételezhetjük, hogy a törések ellen- A budai liegység peremének földtani viszonyai 247 tétes irányú eröpár hatására keletkeztek. Ezek közül az egyik az aktív nyomóerő, a másik a kemény hegységkeret ellenállása. S z e n- t es szerint ez az eröpár vagy iigy hatott, hogy az erők irányai egy vonalba estek: ebben az esetben az erőpárnak nem volna forgató nyo- matéka és a mechanikai igénybevétel nyomási deformációvá egy- szerűsödnék. Ha a támadó pontok nem estek egy vonall)a, akkor a nyomóerő és az ellenálló erő forgató nyomatékának torziós hatást kellett kifejtenie. A keletkezett feszültségeknek Szentes szerint diagonális repedések mentén történő elmozdulásokkal kellett fel- oldódniok. H. C. N. van Amerom (1) a területünktől dél-keletre fekvő Csiki-hegyck töréseit vizsgálta. Ö is hangsúlyozza, hogy ezek a. tö- ltés irányok a Rndai-hegységhen hosszú ideig élő törések voltak, vagyis a tektonikus mozgások mellettük időszakoidíént fehijultak. Az uiailkodó törés irányok csapása nagyjából ugyanaz, mint ame- lyet mi területünkön megfigyelhettünk ((iO" — 240®, 150" — 330", 135”— 315", 180" — 360", 15" — 195"). Azonban a törések síkjainak különböző dőlései — szemben az általunk tanulmányozott terület merőleges diaklázisaival — arra mutatnak, hogy a mechanikai erőhatások e területet ferdén érték. Azonban az azonos törési irányok arra mu- tatnak, hogy a Budai-hegységet egységes mechanikai hatások érték, az erők iránya azonos volt. Tgy tehát, amint ezt majd alább köz- lendő saját mérési adataim is alátámasztják, a Budai-hegységet tek- tonikai szempontból egységesnek tekinthetjük, minthogy ugyana- zok az erők hatottak az egész hegycsoportban a törések tanúsága szerint. A magam vizsgálatai F ö 1 d v á r i Aladár eredményeihez kapcsolódnak. Területünk összetört, rögös szerkezetét leg.Hd)ban a dőlésirányok megfigyelésével láthatjuk be. Dőlések. A triászban nem volt alkalmam dőléseket mérni. Azonban Földvári áttekintő téi’képének adatai szerint észak-keleti, a me- dencétől eltartó dőlések konstatálhatók a Nagy-Kopasz hegycsoport- jában. Az eocénben az őrházzal szemben levő kőfejtőben Pátytól dél- keletre a nummulinás mészkő rétegei 235" irányban 10 fokkal dől- nek. Az oliciocénben mért dőlések a következők: A 344-es mag, pontnál 155"/35", a Telki-úttól 150 méterre a Tóth (lyörgy-hegytől északnak haladó mezei-fit feltárásában 15"/30", a 255-ös magaslat észak-keleti részén levő hárshegyi homokkő bányá- ban 125"/10" és 118"/10", a Köszörűkö-hegy dél-nyugati oldalán levő felhagyott kőfejtőben 240"/40", a Biai-hegy déli oldalán levő ])iktor- téglabánya bejáratánál 330"/35”. Érdekes itt megjegyezni, hogy a Biai-hegyen mért dőlés ellentétes irányú a 344-es magaslat 155"/35" -OS adatával. Ezek azonban nem adnak még elegendő alapot egy gyíírödéses szinklinális feltételezésére. Minden esetre, ha a paleo- 248 Bokor György génben volt is e területen enyhe redozödés, ennek nyomail a hegy- ség későbbi feldarabolódása erősen befolyásolta. Ez a néhány adat is mutatja, hogy területünk rosszal feltárt oligocén rögei igen bonyolódottan törtek össze, miközben külöid)öző vetőrendszerek mentén rotáeiós mozgásokat végeztek, mivel a rö- göknek úgy csapása, mint dőlése változik. Sajnos a terület erdős volta miatt e vetődéseket nem igen lehet nyomozni. A s.znniintában a következő dőléseket állapítottam meg: A Telki-i'it feltárása 235"/20'’, Tóth György-hegy ÉXy. oldal 330"/50”, T. Gy.-hegy íNy. oldal 255”/2.ő", T. Gy.-hegy Ny. oldal, középső erdő- vágástól Ny-ra 270'V‘20'', T. Gy. Ny. oldal 2. crdővágástól D-re 245'7ir)", T. (íy. ÉK. oldal (349 m. pont) 129“/lü", INIária-hegy keleti oldala (358 m. pont) 90740". MézesJicffjtj: a kőfejtőből kivezető i'it kanyarodójában 253'719", a kőbánya belsejének dőlései: A B C J) E F G H I J K 247" '340" 255"/29" 243"/34" 185"/21.5" j 200"/22.5" I 210"/'12" 250"/2(i" 217"/33" 235'734" 52'725" 225"/25" A Méieshegy kőbányájának alaprajza M — “f > 87S A kőfejtő közepén szabadon álló nagy réteglapon 254"/40" dő- lést mértem. A Mézeshegy bemérését 1939. jnnins 3-án egy terüle- temre tett egyetemi kirándláson kollégáimmal együtt közösen vé- geztük Jaskó Sándor dr. egyetemi tanársegéd űr vezetésével. A mézeshegyi bánya boltozat alakú feltárása eszerint kisebb, átlag 10 fok alatti dőlés-differenciákat mutat. A maximális dőlés- külöid)ség a táblázat értékei között 22 fok. Amint a fenti számok- l)ól kiolvasható, a szarmata rétegek a bányát átható törések mentén A budai hegység peremének föhltani viszonyai 249 i’otáeiós elmozdulásokat végeztek, melyeknek nyomait a törések fa- lain megtalálhatjuk. Ezek a kisebb rotáeiós mozgások jellemzőek az u. n. nyíró mozgásokra (Schernng). Ezek a mozgások hoztak létre a bánya gyönyörűen fejlett diaklázisait, melyekről alább még tál> lázatos összeállítást közlünk. A dőlések különböző orientációjú dél- nyugati irányok a bányában. A IMézeshegy északkeleti oldalán a nagy bányától kb. 50 méterre északra kis kőfejtő gödörben 22S®/48” dőlést mérhettem. A Mézesvölgy szarmata rögének ÉNy-i részén 322'V20". A Mé- zesvölgy déli részén 195722^ A 287.3 m. pont ÉNy-i oldala 280"/25°. Katalin-liegy csi'icsán 275“/25“. Ha figyelemmel kísérjük a szannata réteg- i* helyzetét, i'igy a Tóth György-hegyen a dóVé.s irányoknak ÉNy-ról Ny-on át T)Ny- ra való átfordulását vehetjük észre. Ezt annak tulajdoníthatjuk, hogy a szarmata durvamészkő itt a Bicskei Medence szarmata előttv pei’emére rakódott rá. A rétegek dőlésének ezt az átfordulását itt a peremi leszakadás ívalakú lefutása okozza. Ez egyébként a E ö 1 d- vári értekezéséhez csatolt kis térképvázlaton is világosan kivehető. Nemkülönben a vonulat déli részén is a dőlésnek É-ÉNy-ról (Mé- zesvölgy 322) (Ny-felé fordulását (Katalin-hegy) vehetjük észre. Fel- tűnő egyébként, hogy a 287.3-es mag. pontnak és a Katalinliegy kb. 10 méteres vastagságú szannata mészsai)kájának azonos helyzete. Alighanem összefüggő tábla utólagosan vertikálisan eltolódott tö- redékei. A dőlés szöge 12 foktól tmézeshegyi bánya F ])ont) egészen 50 fokig változik. Földvári azonban vetődések mellől még me- i-edekebb dőlési értéket is említ. Az átlagos dőlésszög 20 — 30 fok közt változik. A dőléseknek kis távolságokon belüli csa])ás- és dőlés-változá- sai világosan elárulják, hogy a szarmata igen sok törés mentén ro- tációs mozgásokat végzett. Feltűnő jelenség a Tóth György-hegy É'K-i oldatának DK-i (120) dőlése, valamint a 358-as mag. i)ont ke- leti dőlése is. Ez ugyanis ellentétes orientációjú, mint a nyugati lej- tőkön mutatkozó dőlések. Az ember antiklinálisra gondolhatna, vi- szont az ellentétes dőlésű ])ontok tetmesen el vannak egymáshoz képest tolódva, amely eltolódásokat redőzött struktúrával bajos összeegyeztetni. Inkább a szarmata rögök finomabb töréses tagolt- ságéira gondolhatunk. Ezeket a töréseket azonban nem lehet kinyo- mozni a sűrű erdőtakaró miatt. Mindez nem zárja ki azonban, hogy plasztikus anyagok a te rületen működő erők hatása alatt redőződhessenek. Többször utal- tunk arra, hogy Földvári és magam által végzett vizsgálatok egy ÉD-i erő hatását mutatták ki a területen. Tekintettel arra, hogy a vizsgálatok rámutattak területünk diaklázisainak túlnyomó rész- ben merőleges voltára, ebliől a hatóerő horizontális helyzete követ- kezik. Ez pedig mint érintő menti erő plasztikus üledékekben redő- ződést fog létre hozni. A. S i e b e r g (14(i) fejtette ki egy igen ér- dekes cikkben, hogy a gyűrődések elsősorban nagy mélységekben keletkeznek, míg a kéreg felső zónájában a törések uralkodnak, mert a mélyebb kéregrészek tönu^grészeinek a nagy uralkodó nyomás mi- 250 Bokor György att nincs elég kitérési lehetősége. Ezért a makroszkópos mozgások helyett a mikroszkópos eltolódások lépnek előtérbe, melyek gyürő- déses struktúrát okoznak. A felszínhez közel viszont a makroszkó- pos kitérés lehetősége is adva van. Ezért itt vetődések fognak ke- letkezni. A durva mész diaklázisai arra mutatnak, hogy ez a kőzet me- chanikai igénybevételnél teljesen rideg anyag módjára viselkedett, így tehát kellő fedőrétegek hiányában valószínűtlen, hogy a redő^ ződéshez szükséges plaszticitással rendelkezett volna. A fenti gondolatmenet helyességét meggyőző módon támasz- ják alá J a s k ó Sándor dr. (86) vizsgálatai a Bicskei-medence I)Xy-i részében. Jaskó gyűrődéseket mutat ki a Bicskei-medence üledékeiben. Ezekről megjegyzi, hogy többször ismétlődő hegyképző mozgások eredményei. Az ismétlődő hegyképződés mellett szól J a s k ó szerint a mind fiatalabl) üledékek csökkenő dőlésszöge azo- nos dőlésirány mellett. A gyűrődésben a felső oligocéntól a pannon- pontusi rétegekig terjedő rétegsor vett részt. A vápák és boltozatok csapásiránya ÉÉXy-DT)K. Azonban ő maga is megjegyezte, hogy a medence szerkezete K. felé töréses tektonikába megy át, ami a me- dence keleti részében jobban előtérbe nyomuló rideg mészkövek vi- selkedésének tulajdonítható. Xemkülönben a medence üledékeinek gyűrődése mellett szólnak azok a dőlési adatok, melyeket Telki vi- dékéről Földvári közölt térképvázlatában, a felső pannonból. xV pannon dőlései a medencében igen enyhék és a medence belseje felé tartanak. Kecskés János téglagyárának agyaggödrében Páty-tól D-re 6 fokos dőlést állapítottam meg. Helyenként suvadá- sok teszik a telpülési tanulmányokat lehetetlenné. (Huttera-féle téglagyár agyaggödre. Páty-tól É-ra). xV felső pannon képződmények közül a Mézes-hegy pontusi homokja a bánya nyugati részén 166®/8®. keletebbre 200'717” dőlése- ket mutat. Tehát diszkordanciával telepszik az alatta levő szarmata mészkőre. F ö 1 d v á r i-nak Telki mellett említett ellentétes dőléseit a feltárások rossz állapota miatt nem tudtam lemérni. Adatainkat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy képződmé- nyeink általában annál kevésbbé zavart településüek, minél fiata- labbak. Az oUgocén 30 — 40 fokos dőlésével szemben a szartnafa 20 — 30 fokos és a pannon 5 — 6 fokos dőléseit állíthatjuk szemben. xVz oligocén és szarmata bonyolultan változó rétegadatai a terület ösz- szetöredezésére és a rögök forgó mozgásaira utalnak. xV fenti sza- bály alól kivételt az eocén-rög képez, amely 10 fokos dőlésével is mu- tatja, hogy a tektonikai folyamatok nem sokat változtattak helyze- tén. T örések. Területünk törései között a nagyolib törés-vonalakon kívül a diaklázisokat és paraklázisokat tárgyaljuk. Az észlelhető nagyobb törés-vonalak irányai: É — D, ÉXy — DK, ÉK — DXy (ezek a szarmata rögök főtörésvonalai. melyek a rö- gök morfológiájában is kifejezésre jutnak). Az eocén sasbérc ÉXy A budai hegyséfí’ peremének földtani viszonyai 251 — I)K-i és ÉK — l)Ny-i törésekkel határolódik el a lezökkent fiata- labb környezetétől. Éppen ez a sasbérc bizonyítja, hogy a medenee- pcreinen fiatal beszakadások történtek e törésvonalak mentén. Hi- szen tőle K-re a Biai- és Katalin-begy közt az eocént az oligocén ho- mokkő alatt kutakban lehet fellelni ,tőle Ny-ra pedig sokkal fia talabb szarmata rögök vannak vele egyszintben. Ilyen fiatal ÉK — T)Ny-i irányú törés érte a Katalin-begy rögét is. A jmntioiihati a Kecskés János féle téglagyár agyagbányájának északi szélén egy 1 méteres 75 — 255 (K — ÉK, iNy — DNy) csapású vetőt figyelhet- tem meg. A nagyobb törések után területünk litoklázisaira térek rá. Litoklázisnak nevezzük azokat a szabályos kőzetrepedéseket, me- lyok szabályos, párhuzamos nyalábokban lépnek fel. Ez a szabályos fellépés mechanikai igénybevételre utal. A litoklázisokat két cso- ]>ortra (?(>) osztjuk: A) diaklázlsok, ezek olyan repedések, melyek mentén el mozdul íis nem ésizlelhető ; B) paraklázisok, melyeknek falain az elmozdulás nyomait csúszási nyomok alakjában észlel- hetjük. E repedések hézagait meszes vagy vasoxidos képződmények töltik ki. Paraklázisok ni a Mézeshegy szarmata kőfejtőjében, a pátyi eoccnban pedig az őrházzal szemben fekvő kőfejtő gödrökben talál- tam. A csúszási nyomok hossza kb. deciméteres volt, vízszintes irányuk pedig horizontális eltolódásra mutat. A litoklázisok statisztikai felvételével az volt a célom, hogy a kiadódó legfontosabb irányokból a repedéseket okozó erők irá- nyára lehessen következtetni. Ezeknek a vizsgálatoknak a megér- téséhez előzetesen szükséges néhány fizikai fogalom tisztázása. F. Hinne (126. 127) kísérleteket végzett különböző anyagokból készült tömbökön, hogy megvizsgálja ezek viselkedését nyomási igénybevétel hatására. így például merev mészkőtömböket tett ki különböző erős nyomásoknak. A kísérleti anyagokat hengeralaki'ira vágta. Ezeknek hosza 6 — 7 cm, szélessége 2 — 3 cm volt. Azt tapasz- talta, hogy mészkő esetében 1875 kg/cm- nyomásra a mészkőben N Fig. 2. ábra. P — P a legnagyobb megrövidülés, M — M a legnagyobb meg- hosszabbodás iránya. 252 Bokor György (liagonális repedések keletkeztek. Ezalatt olyan repedéseket értünk, melyeknek iránya az erő irányával 45 fokot zár be. Fig. 3. ábra. Pj = a legnagyobb megrövidítés iránya; M, — a legnagyobb meghosszabbodás iránya; AB CD = Mobr-féle síkok. A mechanikai technológia tanítása szerint izotróp. vagyis egyen- letes szerkezetű anyagok deformálódása ágy megy végbe, hogy bizo- nyos irányokban a testek csak összelapnlnak vagy megnyúlnak, ^'agyis ezekben az irányokban a tömegpontok valamely nyugvó- ponthoz képest csak távolságukat változtatják, míg más irányokban a tömegpontok fordulnak is, vagyis irányukat is változtatják, a kér- déses nyugvó ponthoz képest. Ezeket a kitüntetett irányokat a deformá- ció tengelyeinek nevezzük. Amennyiben gömb alakú testet deformá- lunk, ebből a deformáció hatása alatt ellipszoid keletkezik. Ennek az ellipszoidnak egyik főtengelye adja a test legnagyobb megnyúlását, egy erre merőleges tengely a legnagyobb összenyomódás irányát, míg a harmadik tengely egy közbenső érték. Két tengelyen keresztül fek- tetett sík az ellipszoidnak mindig szimmetria-síkja. Ebből következik, hogy valamely deformált testben mindig legalább két egyenértékű irány van. Ez magyarázza meg, hogy miért lépnek fel a repedések pá- rosával. Ugyanazon nyomás alatt ugyanis mind a két egyenértékű iránynak ki kell fejlődnie. Az ellipszoidnak a szimmetriasíkok közé eső részein a deformációs elmozdulás hosszúság- és irányváltozással jár. Ezt az elmozdulást két komponensre bonthatjuk, egy érintőirányú vagy taTigeuciális komponensre, mely irányváltozást okoz, és egy radi- ális komponensre, mely hosszváltozást eredményez. jSIatematikailag kimutatható, hogy a tangenciális komponens legnagyobb értékét a leg- nagyobb és legkisebb elmozdulás szögfelezőjében éri el. Másfelől kimu- tatható az is, hogy a deformált test síkjai közül ebben a síkban van a legnagyobb tangenciális feszültség. Ez magyarázza meg, hogy miért keletkeznek diagonális repedési vonalak nyomóerő hatására. A kőze- tekben levő litoklázisok jórészt ilyen diagonális, úgynevezett Molir- féle (109) vonalak, illetve síkok. Ezen síkok mentén történik a ny'nnó feszültség feloldód.-' sa diagonális eltolódások útján. A deformáció azonban erők következménye és a deformációs ellipszoidhoz egy ha- A budai hegység peremének földtani viszonyai 253 sonló szerkezetű fesziiltségi ellipszoid is tartozik, melynek főtengelyei a legnagyobb nyom.ás, a legkisebb nyomás és egy közbülső érték. A di- agonális irányok itt a legnagyobb érintő irányú feszültség (Scher- spannung, shearing stress) irányai Ezek, amint feljebb láttuk, egybe esnek a il/oár-féle síkokkal. A két tengelykereszt egymáshoz képest for- dított viszonyban van. Vagyis a legnagyobb nyomás a legkisebb meg- nyúlással esik egybe és fordítva. A fent kifejtettekből következik, hogy a MoJir-íé\e síkok a legnagyobb és legkisebb működő feszültségnek szögfelezőjében is fekszenek. így tehát a természetben adott il/oár-féle síkokból a feszültségek irányait a szögfelező megszerkesztésével kap- hatjuk meg. Laboratóriumi tapasztalatok szerint a dfoár-féle síkok szögei a legtöbb anyagnál többé-kevésbbé megközelítik az elmélet által megkövetelt 00 fokos értéket. Azonban rideg anyagok és plasztikus anyagok a belső súrlódás igen eltérő értékei miatt más szögértékeket adnak; így a merev anyagoknál (például márvány) ez a szög körül- belül 50—60 fok, mig agyagnál például általában tompa szög. Fontos megemlíteni, hogy az egyenértékű irányok közül az egyik rendszer gyakran gyengébben fejlődik ki, vagy meg sem jelenik (140). Ennek oka lehet például, hogy az illető tömeg az egyik irányban nem mozdulhat el olyan szabadon mint a niásikban. Ez a deformáció nem jár a nyomásnak alávetett tömeg elfor- lásával, a deformációs ellipszoid főtengelyei eredeti helyzetükben ma- radnak. Lehetséges azonban az is, hogy valamely anyag a deformá- ciós erők hatása alatt forgó mozgást is végez. Ennek legegyszerűbb esete az ú. n. nyírás (Scherung). Ebben az esetben két ellentétes irány- ban hat erő működik, melyek támadáspout ja nem esik ugyanazon egyenesbe. Ezért ennek a két erőnek, mint erőpárnak, forgató nyoma- téka lesz. Ezen forgató nyomaték hatása következtében a deformációs ellipszoid tengelyei diagonális helyzetbe fordulnak. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb megrövidülés és a legnagyobb meghosszabbodás iránya 45 fokot zár be az erők irányaival. A M o h r -féle síkok ez esetben is eme tengelyek szögfelezőibe esnek, vagyis az erőiránnyal párhuzamosak, illetve reá merőlegesek. A deformációk eme két főti- pusának kombinációi adják az összetettebb deformációkat, melyekkel azonban itt nem foglalkozunk. A diaklázisok statisztikai felmérése lehetővé teszi az uralkodó törési irányok megállapítását. A feljebb kifejtett elvek alkalmazásá- val az uralkodó hegyképzö erőkre következtethetünk. A módszer lé- nyege (1. 42., 133.) : megállapítani az egymással párhuzamos lithoklá- zisok számát. Ehhez az összes rendelkezésre álló feltárások bemérése szükséges. Hogy az eredményeket könnyebben át lehessen tekinteni, ezeket diagrammok forrná jáhan szokás ábrázolni. Az általam alkal- mazott ábrázolás Schmidt Eligius javaslata nyomán készült. Lényege, hogy egy körön belül felvisszük a diaklázisok csapásirá- nyait. Ezekre aztán a diaklázisok számával orányosan különböző dara- bokat mérünk rá. A diagrammokat feltárásonként dolgoztam ki és a legnagyobb diaklázis számot a kör sugarával tettem egyenlővé. Ezek szerint a többi értékek a kör sugarára, mint egységre vonatkoznak. 254 Bokor György 25-205 30- 140 120 90-290 90-170 $35 930 í ^'49S >0-2$0 4SO-3BO 770- SSO 7 a. 9. D/akláxis s^af/szHícai diagrammok. ■/. T^áfy/ of-! mvrvabánya.- 2. Fekcfa hegyek o/da/.- 3. Eocén, k&jp^fé orbázzaf szemben, "PátyDk Eocén, Z87,3 mag.pon'^ £k.o/da/én /evő ko/i^'/ogődrők . - S. F. 0/tgocén. Hosszt/hcJ^éshegyi kötS^ rükőbanya.- 6. EOkgocen, Eudakeszi baéar/ yendég/o^^'e/ szemben.- 7. Mezéshegy/ sxarmafa ko/ej/o 3. kecskés -ééntxs agyaggödór, FóTy - S. Fannon. kecskés Sénctor agyagbónya, Pafy Z). Í70-SOO z. A budai heg-ysés peremének földtani viszonyai 255 Méréseimet lelőhelyek és képződmények szerint rendeztem. En- nek az volt a célja, hogy így koronként hasonlíthassuk össze az egyes diaklázis csoportokat. Lehetséges ugyanis ennek alapján a hegynioz- gások korára is következtetni. A legidősebb képződmény minden olyan erőhatás nyomát fogja hordani, mely a területet érte. így, ha egy repedésrendszer az egyik képződményben megvan, de a másik- ban nem, úgy biztos, hogy keletkezése időben a két képződmény közé esik. A lithoklázis rendszerek főirányait vizsgálva feltűnik, hogy négy csoportba foglalhatjuk össze őket: É — D, Ny — K, ÉK — DNy, ÉNy — DK. Ez a négy rendszer különösen szépen látszik a pátyi miirvabánya és az eocén feltárások statisztikáiban. Afeljebb kifej- tett mechanikai elvek alapján a 45^ — 225 és 135 — 315 irányok körül A TERÜLET LITOKLÁZISAINAK IRÁNYAI, KÉPZŐDMÉNYEK ÉS LELŐHE- LYEK SZERINT RENDEZVE. /. Triász. 1. Pátyi út murvabánya. Csapásirányok Litok lázisok száma 15—195 40 25—205 35 35—215 13 45—225 65 65—242 36 75—253 60 92—170 85 115—290 60 135—315 121 170—350 120 180—360 80 2. Fekete hegyek 343 m. p. 90—270 14 170—350 12 II. Eocén. 3. Kisárok-völgy feje. (Fekete hegyek Dk.) Uralkodó irányok Csapásirányok Litoklázisok száma 45—225 135—315 4. Pátyi Kis Kopasz teteje. 135 315 7 45—225 7 5. Dolomit-murva gödör. (Fekete hegyek Dk.) 45—225 25 75—255 4 125—305 5 135—315 6 1. A 287-3 m. p. Ék. oldalán a szántóföld szélén levő feltárás. 55—235 1 92—170 15 155—335 18 165—345 15 256 Bokor György 2. 287’3 m. p. Ék. oldalán levő kőfejtő gödrök. Csapásirányok Litoklázisok száma 5—185 10 40—220 5 75—255 15 80—260 18 90—270 10 145—325 12 150—330 15 170—350 8 3. Örházzal szemben levő kőfejtő, Csapásirányok Litoklázisok száma 5—185 2 20—200 5 45—225 19 67—247 1 100—280 9 135—315 60 155—335 7 III. Oligocén. 1. Hosszuhajtás hegy. (Köszörükőbánya.) Budakeszi határa. (A vendéglővel szemben.) Bátyi út eleje. 10—190 34 25—205 10 40—220 25 90—270 8 120—300 3 135—315 3 2. 344-es magaslat Ny. oldala. 75—255 10 90-270 3 100—280 2 120—300 3 165—355 10-14 255-ös m. p. 30—210 11 60—240 54 75—255 26 120-300 9 15—195 9 30—210 52 103—283 13 155—335 2 120—300 51 5. Hosszuárok-völgy. 30—210 « 1 155-335 3 160—340 ,8 1 IV. Szarmata. 1. Teleki úti szarmata feltárás. 2. Mézeshegyi kőbánya. 17—197 7 25—205 25 25—205 1 50—230 15 115-295 9 100—280 10 150—330 25 A budai hegység peremének földtani viszonyai 257 4. A Mézes\ölgy szarmata rögének 3. Mézesvölgyi kőfejtő. déli része. Csapásirányok Litoklázisok száma Csapásirányok Litoklázisok száma 75—255 1 13—195 5 145—325 8 25-205 1 158—338 8 40-220 1 123—303 2 V. Alsó pannoniai-pontusi rétegek. 1. Kecskés János téglagyár. (Páty D.) 2. Kecskés Sándor téglagyára. 15 195 5 30—210 12 30—210 48 150—330 12 60—240 24 170—350 16 105—285 8 180—360 4 130—310 1 140-320 3 csoportosiiló törésrendszereket, amelyek a triászban és eocénben valamint egy oligocén előfordulásban (Hossznbegyi feltárás) lé])- nek fel, egy észak-déli irányú nyomás l\Iobr-féle vonalainak tekint- hetjük. Ezzel Földvári megállapítását támasztjuk alá. A triász- ban és eocénben megállapítható, hogy a 135 — 315 irány erősebban fejlett. Ebből következik, hogy ebben az irányban a kitérés lehe- tősége nagyobb volt mint a másikljan. Ezt azzal indokolhatjuk, hogy ezekben a képződményekben a begynyomás akkor lépett fel, mik/OT ezek még nem voltak minden oldalról fiatalabb képződ- mények közé ágyazva. Területünk triász és eocén ké]tző'. Se. d. Francé., Sess. (1. Pordeanx. Paris. 1863. 33. C o 1 1 e a 11 - P e r o n - G a n t h i e r ; Éeliinides fossiles de Alfjérie. — Fase. 9 — 10. 1885. 34. T) a i 11 e I 1 i ; L’eocéné Frinliano. IMoiioffr. s'eol. e pal. 1915. 35. Daines; Die Eeliinideii dér vieentinisehen und veronisiselieii Ablaííernii^eii. — Paleontosraiihiea. Bd. 2,5. 36. 1) a n b r é e - G n r 1 t t : Synth. Stndien znr Experiineiitalffeolofi'ie. 37. D a w i d a s c h w i 1 i : Fossils of tbe Sariiiatian Beds. — Trans. of the State Petr. Research Tusi. U. S. S. R. 1932. 38 I) e s h a y e s : Di'scriptioii des co<|nilles fossiles des enviroiis de Paris. 1824—1832. 39. Deshayes: Deseriptioii des aninianx sans vertébres deconverts daiis le bassin de Paris. 18(i0 — 66. 40. D o n V i 1 1 e : Snr les terrains nnmimilitiqnes á Biarritz et daiis les Alps. — Bull. de la Soc, Géol. de la Francé. 4e série, t. III. 1903. 41. B] i c h w áld: Letbaea Rossica. 42. Bi 11 s’ s t 1 e r : Gesteinsspalteii, Tektonik mid hydr. Xetz in den öst- liclien Vos-esen. — Verli. des Natnrwiss.-Mediz. Vereines zn Hei. delberfí'. Xene B''olse. Bd. 12. 43. B’’ a b i a 11 i :Stnd. seob-pal. dei Colli Bériéi. — Alti di R, Inst. Ven. de Se. Lett. e Arti. Bhise. 44. 190,5. 44. B'' e k e t e Z.: Adatok a hárshef>’yi homokkő geolósiájához. Földt. Közi. 1935. 45. B'' e r e 11 e z i : A tinnye-vidéki harmadkori inedence. — Felvételi .je- lentés 1919 — 20-hól. Fi'ihltani Intézet Évi Jelentései. 1920 — 23. 46. B’’ e r e 11 c z i : A Bnda-kovácsi hefrysépr földtani viszonyai Bh’ildt. Közi. 1925. 47. F ö 1 d V 11 r i : Pannonkori iiiozfí’ások a Bndai-hef?yséfíhen. Földt. Közi. 1931. 48. F ö 1 d V á r i : Tektonikai nies'fiffyelések a Bndai-heR-ysés’ Nyng’ati peremén. Földt. Közi. 19,34. 49. Földvári; Hidrológiai megfigyidések a Bndai-he.gység nyugati peremén. Hidr. Közi. 19,3,5. ,50. Friedberg: Mollnsca mioeaenica l’oloniae. 51. C. Friedel: tRier die .lüngsten Erdölforsehnngen im Wiener Beeken. — Petroleum. 1927. ,52. B’’ n c h s : Beitriige znr Kenntniss fossiler Binnenfaunen. — ,Jabrb. d. K. n. K. geol. R. A. Bd. 20. 1870. 5,3. F n c h s - K a r r e r ; Geol. Stndien in den Tertiiirbildnngen des 264 Bokor György Wiener Beekens. — Jahrb. d. K. u. K. geol. R. A. Bd. 20: 1870: r>4. Fnchs; Beitrag zűr Kenntniss dér Mollusken des vicentinischen Tertiíirs. — Denkschr. d. malh.-uat. Cl. d. Ak. in Wien. Bd. ÍIO. 1870. r),'). Fnchs: Beitrüge zűr Kenntnis fossiler Binnenfannen. — Jahrb. d. K. n. K. geol. R. A. Bd. 23. 1873. .70. Fnchs: Üher die Natúr dér Sarmatisehen Stnfe und dcrcii Ana- loga etc. — Sitzber. d. K. Ak. dér. Wiss. j\Ianth-nal. Cl. TI. 1877. 57. Gaál I.: A hnnyadmegyei Rákösd szarinatakorn csiga-fanná.ia. — Földi Int. Évk. XVIII. kötet. 1910. 58. Gaál I.: Az erdélyi medence neogén képződményeinek rétegtani és hegyszerkezeti viszonyai. Ivoch emlékkönyv. 1912. 59. Gaá l 1.: Az egriekkel azonos , harmadkorn csiga-fauna stb. Ami. ]\lns. Nat. Hnng. 1938. 60. Gaál I.: Mi a iiannon és mi a pontus'! Bány. és Koh. lapok. 1938. 61. S. G i 1 1 e t : Essay snr la synchronisme dn Miocéné snperienr et du Plioeéne dans l’Enrope centrale et orientale. — Bull. de la Soc. Géol. de la Francé. ITT. 1933. 62. S. Gillet: Les Limnoeardiides de (inelqnes gisements dn Sarma- tien Roumain. — Ann. Tust. Geol. al. Rom. Vol. XIX. 63. Gocev: Revisiou und Ergíinzung dér altertiaren Fauna von Uaskovo. Zeitschrift dér hűig. Ges. IT. 19,30. 64. De G r e g o r i o : Description des faunes tertiaires de la Venetie. Ann. de Geol. et Pál. 21. livrc. Turin-Palerme. 1896. 65. G ü m 1) e 1 : Beitr. zűr Foraminiferenfauna dér nordalpinen Eozán- schichten. — Ahh. dér k. hay. Ak. dér Wiss. Cl. TI. Bd. X. 60. TI a 1 a V á t s Gy.: A herceghalmi artézi kút — Eöldt. Ivözl. XXI. kötet 1892. 67. H a 1 a V á t s Gyula: Térképmagyarázat a Bndapest-Xagytétény 1:75.000 laphoz. 1903. 68. Halaváts Gy.: A magyar pontusi emelet általános és őslénytani irodalma. 1904. 69. H a 1 a V á t s Gy.: A halatonvidéki pontusi rétegek faunája. — A Balaton tud. tanulmányozásának eredményei. TV. 1911. 70. Hant ken M.: Die ümgehung von Tinnye bei Ofen. — Sitzungs- her. d. math.-nat. Cl. d. k. Ak. dér Wiss. 1859. 71. Hant ken M.; Geológiai tanulmányok Buda és Tata között. — . Math. és Terin. tud. Ért. I. 1861. 72. Hantken ]\1.: Az n.iszöny-pesti Duna és az njszöny-fehérvár- hudai vasút közti terület leírása. — Math. és Terin. tud. Ért. ITT. köt. 1865. 73. Hantken M.; U.i adatok a Buda-kovácsi hegység földtani viszo- nyainak ismeretéhez. Sep. Magy. Tud. A. ITT. osztályának kiadványai. 1884. 74. D e 1 a H a r p e : Monographie dér in Egypten und dér lybischen Wüste vorkominenden Nummuliten. — Palaentographica. 30. 1883. A budai heffysés' peremének földtani viszonyai 265 7;'). Hilber: Neue \ind wenig: bekannte Conbylien aus dem ostgali- zischen IMiociin. — Abh. d. K. u. K. geol. R. A. 1874 — 82. 76. Hilber: Die sarinatischen Schiehten um Waldbof 1879. 77. Hilber: Has Tertiargebiet um Graz. • — Jahrb. d. K. u. K. geol. R. A. Hd. 53. 1903. 78. Hpfmann K.: A Buda-kováesi hegység földtani viszonyai. — Földi. Int. Évkönyv. 1871. I. kötet. 79. H o s k i n s : Flow and fracture of roeks, related to structure. — Ann. Rep. of. U. S. Geol. Survey 1896. 80. R. Hörnes : Die tertiaren Mollusken des Wiener Heckens. — 1870. 81. R. Hörnes: Tertiiir-Studien. I — V. — Jahrb. d. K. ii. K. geol. R. A. Bd. 24. 1874. 82. R. Hörnes: Terthir-Stndien VI. — Jahrb. d. K. n. K. geol. R. A. Bd. 25. 1875. 83. R. Hörnes: Die prepontische Erosien. — Jahrbuch d. K. u. K. geol. R. A. - - 1900. 84. R. J a n o s c h e k : Die Geschichte des Nordrandes dér Landseer Bncht. — IMitt. dér Geol. Ges. Wien. 1931. 85. Jaskü S.: A pápai Bakony földtani leírása. — Dissz. 1935. 86. Jaskó S.: Adatok az alesút-etyeki dombvidék földtani ismerteté- séhez. — Földt. Közi. XLIX. évf. 1939. 87. E. J e k e 1 i u s : Die Paralellisierung dér pliozanen. Abla.gerungen. — Ann. Inst. Geol. al RomaTiiei. 1935. 88. Karrer: Stuelien in dem tertiaren und jiingeren Schiehten des Wiener Beckens. — Jalirh. d. K. u. K. geol. R. A. Bd. 49. 1899. 89. Koch A.: Erdély ótertiár eehinidjei. — Magy. kir. Földt. Int. Évk. VTI. köt. 90. Koch A.: Az erdély részi medence harmadkori képződményei. — ]\Iagy. kir. F'öldt. Int. Évk. X. köt. 1892-94. 91. K o 1 e.s 11 i k o f f : Die Facies dér sarmatisehen Schiehten dér Ta- naer Buciit. — Bull. Ac. Se. USSR. 1934. 92. K o 1 e s 11 i k o f f: Sarmatische Mollusken. — Fal. ler USSR. 1935. 92a. K Ölitek J.: Über den Fund von Xubecularien-kalken in dér C.S.R. Prirvela. 29. No. 8. (1936.) 93. K. K r e ,i c i-G r a f : Parallelisierung des südosteuropaischen Plio- ziins. — Geol. Ruiidschan. Bd. 23. 1932. 94. Kutassy: Beitráge zűr Strat. und Pál. dér alpinen Triassehich- ten in dér Umgebung von Budapest. — Földt. Int. Évk. 1927. 95. Lám arc k: Recneil des planches des cotinilles fossiles des envir- ons de Paris. — 1823. 96. Lamhert — Thierry: Essal de nomenclature raisonnée des ec- hiiiides. 1909-25. 96a. Laskarew: Üher die sarm. Ablagerungen einiger Lokalitáten des Gouv. von Volhynien. Méni. de soe. nat. de la Nouv. Roussie XXI. 1897. 97. L e i t h : Structural Geology. 1923. 266 Bokor Györfíy 98. Leymerie: Description íítoI. et pal. des Pyreiiées do la Hanté — Garoime. 1878-81. 99. I d. Lóczy Lajos: A Balaton környékének íícoinorfológiája. — Terin. tnd. Közi. 1913. — Pótfüzet. 101). Ifj. Lóezy Lajos: Magyarorszás hegyszerkezeti vázlata. Földt. Szemle I. 1923. 101. Loriol: Description des echinides tertiaires de la Snisse. Abli. d. Sehweiz. pal. Ges. II. -ITT. 1875. 102. Loriol: Eoeáne Eeliiniden ans Egypten n. d. Lihysclu'n Wiiste. Palaeontographica. XXX/2. 1883. 103. Lörenthey: Die pannonische Fanna von Budapest. Palaeontog- raphica Bd. 48. 104. Lörenthey: Budapest pannon és levantei-korn rétegei és ezek faunája. IMatli. és Termi tnd. Ért. 1906. 105. Lörenthey: Adatok a halatonmelléki pannoniai rétegek fauná- jához. A Balaton tnd. tannlm. eredményei. TV. 1911. 106. Macar oviéi: Les Maetres sarmatiqnes. Ann. Sei. de rLTniv. Jassy, 21. vol. 1935. 107. IMead: Xotes on the mechanies of geologic strnctnres. Jönni, of Geology. 1920. 108. j\l e z n e r i c s I.: Az Uny-Tinnye vidéki fiatal harmadkori üledé- kek föld- és őslénytani viszonyai. — A Földt. Szemle mell. 1930. 109. ]\1 o h r F.: Welche Umstünde hedingen die Elastizitátgrenze nnd den Brnch eines Materials f — Zeitsehr. des Ver. d. Tng. 1900. 110. I d. Noszky J.: A Zagyvavölgy és környékének geológiai és fej- lődéstörténeti vázlata. Ann. IMns. Xat. Hnng. 1923. 111. I (1. X o s z k y J.: A iMagyar Ivözéphegység miocén rétegei. Ann. INlns. Xat. Hnng. 27. lih. 112. Oppenheim: Fannistisehe IMitteilnngen ans dem Vieentiner Ter- tiiir. — Zeitsehr. d. d. geol. Ges. Bd. 42. — 1890. 113. Oppenheim: Die eoziine Fanna des Mte. Pulii bei Valdagno in> Veronesischen. Palaeontographica. Bd. 43. 1896. 114. Oppenheim: Die Eoziinfanna des Mte. Postale bei Bolea im Ver- onesisehen. Palaeont. Bd. 43. 1896. 115. Oppenheim: Has Altterziiir des Colli Bériéi in Venelien. die Stellnng dér Schichten von Priabona etc. — Zeitsehr. d. d. geol. Ges. Bd. 48. — 1896. 116. Oppenheim: Die Priahonaschichten nnd ihre Fanna ele. Palae- ont. Bd. 47. 1900-1901. 117. Oppenheim — Philipsen: Üher einige Alttertiare Fannen dér Öst.-I^ng. Monarehie. Beitr. znr Pal. Öst.-üng. 1:)01-1902. 118. Papp S.: A Magy. Amerikai Olajipari P. T föMiolaj és földgáz kutatásai a Dnnántnlon. — Bány. és Ivoh. Lapok. 1939. 119. Pávay E.: A Imdai marga ásr.tag lüsköncei. -- IW. Kir. lAildt. Int. Évk. ITT. 120. T’avlovic: Les Alollnscines dn Pontién inférienr des environs dn Beograd. — Ann. Géol. de la Penins. Balcaniqne. Beograd 1928. A budai hefíyséfí' peremének földtani viszonyai 267 121. Peneeke: Das Eoziin des Erappfeldes in Kartnen. — Sitzber. d. Ak. d. Wiss. XC. 1884. 122. P o 1 j a k— S u k 1 j e: Plioeéne de Glog'ovniea et d’Os.iek en Croatie. — Vesnik í>-eoI. inst. kralj. Jus'osl. ITT/2. 12.‘1. Pakovec: Über die Tertiürschicliten bei Melvode. — Vesnik g-eol. inst. Peoffrad. 191)7. 124. Redlicli; Die Geolonie des Gurk- und Görtscliitztales. — Jalir- buch dér K. u. K. Geol. R. A. 1905. 125. W. Riedel: Zűr Meehanik íreoloírischer Brucherscbeimmg'en. — Zeutralbl. tűr Min. Abt. B. 1929. 126. P r. R i n n e: Beitraf>- zűr Kenntnis dér ünformuiiisí von Kalkspath- kristallen etc. — Neues eTahrbueh etc. 1903. 127. F r. Rinne: Verffleichende Untersueliuiifí’en über die Bestinnuum>- dér Druckfestig'keit in Metallen. — Neues Jalirbuch etc. 1907. 128. F r. Rinne: Bemerkuní>en über küustliche Bruehsysteme. — Zeu- tralblatt für Min. 1928. 129. Rozlozsnik P.: Studien über Nummuliten. — Geol. Huug-. Ser. Pál. F. 2. 1929. 130. Rozlozsnik P.: Adatok a Buda-kovácsi hegyséír óharmadkori rétefreinek ismeretéhez. — M. kir. Földi. Int. Évi jel. 1925-28-ról. 1935. 131. Rozlozsnik — S eh r éter — T. Roth: Az esztergomi barnaszén- terület bányaföldtani viszonyai. — Alagy- kir. Földt. Int. kiad- ványai. 1922. 132. W. Salomon: Die Gesteiiisklüftung- und Klnftbarkeit. Dér Steiii- brnch. 1911. 133. W. Salomon: Die Bedentnng- dér Messniiíí und Kartierniiff von fíemeinen Klüften und Harnisehen. ete. — Zeitschrift d. D. Geol Ges. 1911. 134. B r. San dér: Gefiiffeknnde dér Gesteine. — 1930. 135. Sándor I. A Cserhát szarmáciai és pontns-pannoniai üledékei. — A Földt. Szemle mell. 1937. 136. A. Sava: Üher eine Eoziinfanna ans dér Nordmoldawischen Ply- sehzone. — Verh. d. K. n. K. R. A. 1899. 137. Seh a farzik F.: Geológiai térképmafiTíirázat. 1902. 138. S c h a f a r z i k P’’.: Völg'yképzödés a Budai -heííyséí*’ déli részén. — P''öldt. Közi. 1926. 139. G. S e h 1 e s i n fi e r : Die Mastodonten dér Bndapester Sajnmlnu- Sen. — Geol. Huiifí'. IT. 1. 1922. 140. Schmidt E. R.: A mafi’yar közhülsö tömeíí töréses szerkezete. — Debreceni Szemle. 1931. 141. W. S c h m i d 1 : Meehanisehe Probleme dér Gebirí>’shildnuf>'. — Mitt. d. Geol. Ges. in Wien. 1915. 142. W. Schmidt: Tektonik und Verformnns’slehre. 1932. 143. Schréter Z.: A maííyarorszás'i szarmata rétes’ek réteg:tani hely- zete. — Koeh emlékkönyv. 1912. 144. R. Schwinner: ScheruTifí, dér Zentralbegriff dér Tektonik. — Zentralbl. für Min. Abt. B. 1922. 268 Bokor György 145. R. Schwinner; Dér Begriff, Scherung in dér Tektoiiik. — Zeiit- ralbl. für Min. Abt. B. 1928. 146. A. Sieberg: Die gesetzniiissige Verteilnng tektoniseher Verfor- mnngszonen in einer Geosynklinale. — Zeitschr. far Geopliysik. 1935. 147. Sokolow: Les couches a Venus konkensis. — Trav. de com. geol. 1899. 148. Soós L.; A magyar mollusca-fanna múltja. — Horvátli emlék- könyv. 1926. — Ann. i\lns. Nat. Hung. 149. S. Stefanescn; Etndes sur les terrains tertiaires de a Roiima- nie. — Mém. de la Soc. Géol. de la Francé. 1896. 150. C. Stieler: Fin Betrag znm Kapitel „Klüfte“. — Zentralbl. für i\lin. Abt. B. 1922. 151. F. S u e s s : Uutersuchungen über den Charaeter dér őst. Tertiiirab- lagernngen. ■ — Sitznngsber. d. Ak. \\ iss. Bd. 54. 1863. 152. F. S n e s s ; Über die Zerlegnng dér Gebirgsbildenden Kraft. — Mitt. d. Wiener Geol. Ges. 1913. 153. S z á d e czky - K ar.d.o.s s F.; Acsonkamagyarországi Kisalföld ge- ológiája. — Bánya- és kohómérnöki osztály közi. 1938. 1.54. Szentes F.; A Xagykevély hegyszerkezete. — Földt. Közi. 1934. 155. K. Szöts E.: A móri Antal-hegy óharmadkori képződményei. — Földt. Szemle mell. 1938. 156. T a egei- H.t A Vértes-hegység földtani viszonyai. — Magy. kir. Földt. Int. Évk. 1909. 157. Telegdi-Roth K.; Palecgén képződmények elterjedése a Du- nántiili Középh. É-i részében. — Földt. Közi. 1924. 158. T o m o r - T h i r r i,n.g J.: A Bakony dndar-oszlopi „Sűrű“ hegy- csoportjának földtani és őslénytani viszonyai. — A Földt. Szemle mell. 1934. 159. Tufescu: Observations geologiqnes snr les collines de Harlan GSIoldavie.) An,n. se. du Univ. Jassy. Vol. 24. I. 1938. 160. Vadász E.: A dnnabalparti idősebb rögök földtani és őslénytani viszonyai. — Magy. kir. Földt. Int. Évk. XVIII. kötet. 1910. 161. Villássá de Regny; Synopsis dei Mollusehi tertiari déllé Alpi venete. — Fal. Ital. II. 1896. 162. Vitális I.: A soproni Virágvölgy fossilis Bagliviái és kortársai. — i\Iath. és Terin. tud. Ért. 56. kötet. 163. Vitális S.: Alsó-triász a bicskei medencében. — Földt, Közi. 1939. 165. B. and W. Willis: Geologie structnres. 1929. 166. A. Winkler — Hermádén; Das Ernptivgebiet von Gleichen- berg. — Jabrb. d. K. n. K. geol. R. A. 1913. 167. A. Winkler — Hermádén: Über die sarmatiscben und pon- tischen Ablagerungen im SO. Teile des Steierisehen Beckens. — Jabrb. d. geol. Bundesanstalt. 1927. 168. K. A. Zit tel: Handbneh dér Paleontologie. Bd. I. 169. K. A. Z i 1 1 e 1 : Die obere Xummulitenformation in Ungarn. — Sitznngsber. 1. Math. Nat. Classe d. k. Ak. d. Wiss. XLVI. 1862. VOLT-E AUKIGNACIEN INTERSTADIALIS HAZÁNKBAN? Irta; dr. M o 1 1 1 Mária. iMagyarországoii a (inartárkutatás fiatal tiulomáiiyag. A lia- ború előtt nagy lendülettel megindult tevékenységet az 1914-ben ki- tört világháború, hazánk területi megcsonkítása, majd az azt kö- vető nehéz pénzügyi helyzet erősen gúzsbakötötték. Mégis K a d i c 0., H i 1 1 e b r a n d J., É li i k Gy., K o r m o s T., G a á 1 I. és S a á cl A. dr. fáradhatatlan kutatásai a magyar (luartarkutatást újra fel- lendítették, sőt ahhoz újabb szakcsoportok csatlakoztak. H o 1 1 én- ei o n n e r F. dr. anthrakotomiai, ősnövényvizsgálatai a magyar jég- korszakkutatást botanikailag is szilárd alapokra fektették. Sajnos, H o 1 1 e n d o n n e r t legaktívabb életéveinek idején érte utol a ha- lál, í"y munkái, meghatározásai nagyrészt befejezetlenek marad- tak. Pedig éppen abban az időben hazai szakkörökben az aurigna- cien és protosolutréen éghajlata körül élénk vita indult meg és egyesek oda nyilatkoztak, hogy ez a két kulturperiódus meleg, in- terglaciális időszakba való. H o 1 1 e n d o n n e r u. is az Istállóskői- barlang aurignac’enjéből erdei fenyőt fPíb/us silvesfris), a Diós- győri-barlang protosolutréen rétegéből erdei fenyőt, Inc- és vörös- fenyőt (PinHs sUvesfris. Picea Lar\x) határozott meg, míg a Sze- lim-bnrlang nrotosolutréen üDdékéből előkerült növénymaradváuyt feltételesen harkóczafáiiak (Sorhus tonninális) állapította meg. Hollendonner kutatásait most tökéletesített niódszerrel és a legeredményesebben S á r k á n y S. folytatja, aki egyszersmind Hollendonner hagyatékát is átvette. S á r k á n y S. a Szeleta- barlang protosolutréenkori magam gyűjtötte anyagából Larix v. Pi- cea maradványait ismertette.^ Mivel a Szelim-barlang protosolut- réen rétegének flórája és fanná ia között bizonyos ellentmondá- sokat láttam,- megkértem Sárkány S.-t, hogy a szóbanforgó Sorbus-\e\eiet vizsgálja felül. S á r ká n y S. azután közölte is velem, hogy a Szelim-barlang lelete valóban nem Sorbus tornianilis, hanem Sorbus aiicuparia vagyis madárberkenye. így alakulván a helyzet elhatároztam, hogy 1988 nyarán, rendes őslénytani ásatásaim során híres aurignacien-lelőhelyünkön, az Istállóköi-barlangban ásatások, hogy onnan faszeneket gyűjtsék ^Sárkány S.: Die Holzkohleiireste dér Szeleta-Höhle. (Bota- nikai Közlemények, 35. k., 1938, Budapest). - ki o 1 1 1 M.: Faunén, Flórén und Kulturen des ungarisehen So- lutréen. (Quartár, Bd. I., 1938, Berlin). 270 dr. Mottl Mária be. Ez mes is történt. Az ásatások során rengeteg ösállati csont, töl)b, nagyon szépen szilánkolt kőeszköz és nóinegtartásii faszénda- ral) került felszínre, amely utóbbiakat meghatározás végett S á r- k á n y S.-nak adtam át. Xagymagyarország területén eddig 6 anrignacien-lelöhelyet ismerünk: Istállóskői-, Peskő- és Pálffy-barlang, továbbá a Göröm- böly — Tapolcai sziklaüreg, valamint két nyílttéri település Ipolyság és Magyarbodza. Az 550 m magasságban fekvő Istállóskői-barlang jégkorszaki kitöltése csak egyetlen knltiirszintet rejtett magában. Ennek az anrginacien kőiparnak az eszközei a vastag sárgásbarna agyagból elszórtabban, míg a sárgásbarna réteget megszakító keskeny vörö- sesbarna rétegből és az azt alnl és felül határoló tüzhelyrétegekből tömegesen kerültek elő. Az istállóskői knltiira nagyon szép penge-kézművesség, amelv- ben a nagy, durván megmnnkált egyenes- vagy hajlotthátii pengék- től egyrészt a karesfi, közé])nagyságú, finom, meredek szilánkolásii pengehegyekig, másrészt a széles-zömökebb, terminális legyezősze- rn pattintással lekerekített vakarópengékig és mikrolitikns pengé- kig minden átmenetet megtalálunk. Már a Mnssolini-barlang mo- nográfiájában írt ősrégészeti tannlmányomban kiemeltem,'' hogy a IMnssolini-barlang (Snbalynk) javamonsterienjének karcsii, körös- körül szilánkolt pengehegyei egészen olyanok, mint a mentonei Grotte des Enfants, ’Willendorf és az Istállóskői-barlang anrigna- cienkorú pengehegyei. Sok az istállóskői kézművességben a bevöl- gyelt penge (Kiinge mit seitlichen Kerben, lanies étrangléesl is. Ez a kivájáis, hornyolás A’agy félholdalaknan mélyül a penge bal- vagy jobl)oldalába vagy néha egészen kikanyarítja a pengehegy valamelyik, többnyire baloldalának alsó részét, ligy hogy tnlaj- donképi^en hornyolt v. nyeleshegy (Kerbspitze, pointe á crnnl lesz belőle, amelynek a nyele tehát éppúgy, mint a késősolntréenbeii másutt oly jellemző azonos eszközé, egyoldali kivájással kiformált, ellentétben az n. n. pointe á pedonenle-el (Stielspitze, nyíjhegyh amelynek a nyelét kétoldali egyforma kivájással alakították ki. Eeltűnő tehát, hogy amíg solntréen kőeszközeink között hornyolt- hegy nincs, addig az istállóskői anrignacienben van. Nagyon ér- dekes különben, hogy bevölgyelt pengét még a Szeleta-barlang javasolntréenjében is találunk. Az árvéső (Stichel, bnrinl az istál- lóskői eszközök között nagyon ritka, míg íves hegy (Bogenspitze) és magaskaparó (Kielkratzer, grattoir carené) egyetlenegy sincs közöttünk. Ezzel szemben S a á d A. lí)27-ben^ a barlang hátsó tűz- helyrétegében egy Gravette-tipiisn keskeny pengét talált. Eeltűnő még az istállóskői knltiirában egy durván szilánkolt, nagy, széles ^ Mottl M.: A bükki nionsterien európai vonatkozásban. (Geol. TTímg. Ser. Paleolit. 14, Budapest, 1938.). * Saád A.: Die Ergebuisse de’’ Ausgrabungen in iler Istállóköer- Höble im Jahre 1927. (Die Eiszeit, Bd. IV, 1927.). Volt-e auri^iiaeieu iiiterstadiális hazánkban í 271 peiigeszerű eszköz, amelynek baloldali felső sarkából ferdén, széles, fúrószern végződés indnl ki és így a német szakirodalomban „Zin- ke”-nek jelölt eszköztipnsnak felelne meg. amely tipus különljen F. Z o t z”’ szerint az oroszországi Kostienki-knltiirában is megvan. Említésreméltó még egy szabályszerű D-alakú vakaró is, amely alak különben a későmonsterienre jellemző. A c.sonteszközök közül egy elefántcsontpálcatöredék, két far- kasbordából készült ismeretlen célt szolgáló eszköz, egy tarándsíp- töredék, simítóeszköz, primitív esonttü, bevölgyelt kiskevélyi fog- jienge és egy, a németországi Boekstein koraaiirignacienjéljen is fellelhető esontártii)us az érdekesebbek. Pointe d’anrignac á base fendne az Istállósköről nem ismeretes. A 745 m abs. m.-ban, az Tstállóskői barlangtól nem messze fekvő 32 m liosszi'i Peskő-barlangban Hilebrand J.'', Éhik G y.' és K a d i c 0.® ugyancsak aurignaeien eszközökre bukkant. A peskői kézművességben szintén a pengék és pedig a közepes nagy- sági'i, csak ritkán finoman sziláidvolt karcsú formák uralkodnak. Van néhány széles vakaró is, míg egyéb típusok hiányoznak. Annál szebb a peskői csontipar; erősen használt elefántcsont- pálcák, dárdahegyszerü eszközök, csontái-, rovátkás sirnítók és bőr- fejtők, tarándsíp. Egészen hasonló csonteszközök a Jankovicb-bar- lang (E.sztergom-m.) korasolutréenjéből is ismeretesek, azonban már gyönyörű formájú és kidolgozású babérlevélbegyek társaságában. A 157 m magasan nyíló Pálffy-barlang (Detrekőszentmiklós, Pozsony-m.) szürke barlangiagyag rétegében H i 1 1 e 1) r a n d J. egy hasított végű csonthegyet (pointe d’aurignac á base fendne) és né- hány pengét talált®. Utóbbiak közeiiesen megnundváltak, van köz- tük vakaró])enge és finom apró penge is. Néhány aurignaeien jellegű ])enge a 200 m magasságban fek- vő Göi'ömböly — Tapolcai-sziklaüreg (Borsod-m.) sárgásbarna agya- gáiból is előkerült. Hoey a Vértes-hegységben 204 m magasan nyíló Csákvári- barlang knltúrleletének ősrégészeti kora valóban anrignaieen, — még nincs biztosan eldöntve. Barlangi állomásaiidvon kívül két nyílttéri aurignaeien tele- pü’''.sünk is van: Ipolyság és Magyarbodza. L. F. Zotz: Das Palaolithikum des uiitereii Waagtales. (Quar- tár, Bd. II. 1939.) . ® Hillebrand J.; A diluviális ősember újabb nyomai hazánk- ban. (llarlanfíkutatás, I. k., 1913.). ' Éhik Gy.: Bie pleistozáne Fauna dér Peskő-IIühle im Kom. Borsod. ( Barlangkutatás, II. k., 1914.). Kadic ().: A Peskő-barlang eddis’i ásatásainak eredményei. (Barlanf>-világ, V. k.. 3—4. f., 193.5.). ® Hillebrand ,T.; fTher eine neue Aurignacien-Lanzenspitze á base fendne aus dem nn<>-ar1ándischen Palaolithikum. (Eiszcit u. Ürge sch'ehle, Bd. V., 1928, Lcipzig). 272 dr. Mottl Mária A nyugatraagyarorszátri Ipolyságról M a ,i o r Id" 7 drb ])en- gét gyűjtött az andezitet fedő agyagból. A pengék tökeletlenebbül megninnkáltak, — a nagy, durván megmunkált, liajlotthátii for- mák azonban az Istállósköi-barlang nagyméretű pengéihez nagyon hasonlítanak. Vannak mikrolitikus pengék, egy Gravette-típusú penge és egy esonteszköz is. A Tentsch“ ásatta anrignacien-telep Brassótól 5G km-re a Cremene patak ])artján 730 m abs. m.-ban terűi el. A szűrke agyag- ban talált eszközök között az árvésö dominál (szegletes- és peremi véső, továbbá íves árvéső, Eck- und Kantenstichel, Bogenstiehel), de van sok vékony, hasított penge, kivá.it penge és fiiró is. Magas- kaparó csak egy került elő, Gravette-típnsii penge nincs, míg a vakai-ópengék lekerekítése még az ú. n. „Kanellierretusche”-val történt. Eddigi benyomásaim szerint a Hermán Ottó-barlang (264 m, Borsod-m.) knlti'irája is aurignaeien, mivel kimondottan penge- kézművesség, amelyben a nagy, durvábban megmunkált, széles, ha.ilotthátii alakok vannak tfilsnlyban, akad azonban néhány fúró és kevésbbé jelegzetes magaskaparó is. Érdekes két átfúrt szarvas- szemfog. Több eszköz a Chátelperron-hegyekre emlékeztet. Ha a fenti anrignaeien-knltúrák anyagát egymással össze- hasonlít.ink, úgy azt látjuk, hogy az Istállósköi-barlang, a Peskö- barlang és a Pálffy-barlang eszközei egymáshoz nagyon hasonlók. Erősebb eltérés csak a magyarbodzai leletekkel szemben van, mivel azok közűi a pengék jórészt csak hasítottak és az árvésök a na- gyobb számúak. A Pálffy-barlangi leleteket H i 1 1 e b r a ii d J. a javaanrigna- cienbe sorolta. A Peskő-barlang gyönyörű csonteszközeit és pengéit K a d i é 0. (1935) iigyancsak javaanrignaciennek, míg H i 1 1 e- b r and a esonteszközök alap.ján régi soltréennek tartja. Az ist'állóskői kultúrát H i 1 1 e b r a n d^- eleinte késő anri- gnaciennek állapította meg. míg K a d i Obermaier és B r e u i 1“ javaanrignaciennek mondták. Legutóbbi összefoglaló miinkájában H i 1 1 e b r a n d (1935, 15. old.) az istállóskői kézmű- vességről mint „kései javaaurignacien”-röl ír. A Herman-barlang kultúráját i\I e n g h i n, B r e u i 1 és K a- dié javaanrignaciennek tartják, míg Hillebrand szerint pro- 51 a j e r I.: Az ipolyságá aurignaeien-lelet. (Barlangkutatás,. VIII. k. 1920.). Teutsch J.; A magyarbodzai aurignaeien. (Barlangkutatás. II. k. 1914.). Hillebrand J.: 1916. évi barlangkutatásaim eredményei. (Bar- langkutatás, V. k., 1917.). Kadic O.: A jégkor embere Magyarországon. (A. m. kir Föld- tani Int. Évkönyve. 19,34.). “ H. Breuil; Xotes de voyage paléolithique en Europe centrale- (L’ Anthropol. Tóm. XXXIII, 1923, Paris). Volt-e aurif>-iiaeieu iiiterstadiális hazánkban? 273 tosolntréen, amely iitóbbi álláspont, tekintve, hofíy ebben a kéz- művességben egyetlenegy babérlevélhegy sincs, kissé érthetetlen. Az i])ülysági leleteket M a .j e r I. .iavaanrignaciennek vette, míg H i 1 1 e b r a ri d inkább késömirignaciennek .ieloli meg. A maigya rbodzai terrasz-aurignaeient ágy H i 1 1 e b r a n d mint Teutsch a késöanrignaeienbe helyezi. Ha a hazai aurignacien-kőeszközöket a külföldiekkel hason- lítjuk össze, úgy azt látjuk, hogy egyrészt a kremsi és a willendorfi, másrészt a mentonei és a Zotz leírta vágvölgyi (Moravány) késö- aurignacien formákkal jól egyeznek. Az ostmarki auiúgnacien azon- ban és így a franciaországi is technikailag szebb, mint a magyar- országi, amelyben a jellegzetes magas kaparó hiánya egyenesen feltűnő. Utóbbi eszköz, amely már a nyugateuróiiai niousterienben jelenik meg (pl. Les Buffiá), Magyaroi-szágon különben is ritka és érdekes, hogy 1937. évi ásatásaim során egy magaskaparót, — igaz, hogy még laposabb alak, — a Kccskésgalyai-barlang későmousteri- enjében leltem fel. A moi’aványi későanrignaciennek erősebb mous- terien (Moustiers])itze) és solutréen színezete is van, amely utób- bit Zotz egy iMagyarország felőli kultiiráramlatnak tulajdonít. Meg kell említenem azonban, hogy levélhegyek már a krinifélszi- geti Cucurca-barlang mousterienjében is vannak (lásd Hancar). INIint említettem, az istállóskői aurignacienben néhány hor- nyolt hegy is feltűnik, amelyek közül az egyik nagyságban a mora- ványi hegyekkel (Abb. 9, .ő) jól egyezik. Ismét érdekes jelenség te- hát, hogy a hornyolt hegy, amely primitív alakjában ugyancsak már a franciaországi későmousterienben jelenik meg, a. hazai auri- gnacienben megvan, míg solutréenünkből hiányzik. Tekintve, hogy a hornyolt hegy a bükki aurignacienben kimutatható, a vágvölgyi aurignacient nem kell okvetlenül a Dukla-szoroson át származtat- ni, mert i'igy hiszem, hogy a löszkntatások erősebb megindulásával hazánkban majd még több aurignaeien-állomásra bukkanunk. Lt'- hotséges azojiban, hogy az egyik, hazánkban is megtelepedett auri- gnac-törzs valóban É felöl terjedt a IMikknek (Istállóskő, Peskő), majd haladt Ny-nak (Ipolyság, Moravány). L. Zotz ezeket a nagy hornyolt hegyeket az oroszországi Kostienki-kultúra i)ointe á cranjaival kapcsolja össze. Az istállóskői nagyméretű, durvább kidolgozású, hajlott pen- gék a németországi Bockstein koraaurignacienjének és a Wild- scheuer javaaurignacienjének hasonló eszközeivel jól azonosíthatók. A külföldi anyag áit tekintéséből valahogy azt látom, hogy az auri- gnacient nehéz három emeletre osztani. Sajnos, a hazai csonteszkö- zök alapján biztosat mondani nem lehet, mivel egészen hasonló si- mitók, bőrfejtők, elefántcsontpálcák és árak úgy a Bockstein kora- aurignacienjében, mint a Sirgenstein és a Wildscheuer java- és késöaurignacienjében is fellelhetők^"’. A csonteszközök alapján te- lásd R. R. Schinidt; Die diluviale Vorzeit Deutsehlaiids. Stutt- gart 1912. 274 dr. Mottl Mária hát fokozatot megállapítani nem lehet és miként azt a szeletai pro- tosolntréen pointe d'anrignac á hasé fendue-je bizonyítja, hazánk- ban még e jellegzetes csonthegy jelenléte sem dönthet egymagában javaanrignaeien mellett. IMiiit említettem, H i 1 1 e h r a n d a hazai legszebb aurigna- cienröl, az istállósköi knltiiráról legutóbb mint kései javaanrigna- cienröl ír, ami viláigosan visszatükrözi, hogy milyen nehéz az istál- lósköi kézművességet a java- vagy a későanrignacienhe helyezni. A javaanrignaeien két jellemzőnek mondott eszközének, a magaska])arónak és a hasított végű csonthegynek a hiánya a java- anrignacienhe való sorolás ellen szól, azonban nagyon ritka az ár- vésö és a Gravette-penge is. Ezzel szemben a szépen iiattintott. sok- szor igen nagyméretű (10 — 1,3 cm) pengék, pengehegyek és hevöl- gyelt ])engék uralkodnak. Az már azután Ízlés dolga, hogy az istál- lósköi köi])art ..kései javaanrignacien”-nek mondjak vagy a késö- aurignacien elejére tesszük. — A magyarbodzai knltnra már jel- legzetes késöanrignacien. A magyarországi anrignacien tehát kimondottan pengekéz- művesség. amelyben monsterien hatás vaii ngyan, hahérlevélhegy- formák azonban nincsenek. Az egyes lelőhelyek állatvilága a következő; I. Peskö-hn rímig. Talpa europaea L. vakond. Daswana moschafa hinigarica Korín, keleti ]iézsmacickány, Vrsus spclaeiis K o s e n m. barlangi nmdve (dominál). Cani.^ lupus L. farkas, Ynipcs rulpes L. róka, Meles nieles L. borz. Marfes marfcs L. nynszt, MasfeJa erminea L. hermelin. Musfela nivalis L. menyét. H.ijaena spelaea G o 1 d f. hié- na. Felis spelaea G o 1 d f. oroszlán. Ljjnx Jjjnx L. hinz, Crieetus ericefas L. hörcsög. Microfas arvalis. Pali. mezei ]iocok, Mierofus gregaUs Pali. szibériai pocok. Arrieola ferresfris antphihias L a c é p. nagy pocok. Ochofono pusillns Pali. füttyentő nynl. Lepus sp. nyúl. Pang} fér taramius L. tarándszarvas, Cervus elaphus L. forma major, gímszai’vas, Pupieapra rupicapra L. zerge. Rana mé- hehji Bo'lk., Pisces sp. div., Lagopus alhus K e y s. B 1 a s. sarki hófajd, Lagopus muius Mont. havasi hófajd. 11. Pálffíj-barlang. Ursus spelaeus R o s e n m. (dominál), Cants lupus L„ Vulpes rulpes L., Musfela enuinea L., Felis spelaea G o 1 d f., Lijtix l.ijux L.. Hjjaena spelaea G o 1 d f., Lepus sp., Ec/uus sp. 111. Istállósköi-harlang. Talpa europaea L., Ursus spelaeus R o s e n m. (dominál), Ur- sus arctos L. forma major, Canis lupus L., Vulpes vulpes L. (eru- cigera B e c h s t. ?), M.artes marfes L., Musfela erminea L., Musfela nivalis L., Puforius puforius L., Felis spelaea G o 1 d f., Lijnx lynx L., Felis silvesfris S c h r e b ., Híjaena spelaea G o 1 d f., Lepus sp., Arvicola (ferresfris L.j, Cricefus cricefus L., Mierofus arvalis Volt-e aurijíiiaeieii iutersladiális liazánkhan? Pali., Microtus gregaUs Pali., Microtus rafficeps K o y s. P 1 a s., Ochotoud pusUlus Pali., Sus scrofn L., Cervns clgplius L. forma ma.jor, líaiigifer farmidus L., Rupicapra rupicapra L., pris- cus B o j., 7'ichorhinus (nitiquitafi.s B 1 m b ., Eguus sp., Elcplias prl- migetüus B 1 m b., Lagopus albus K e y s. B la s., Lago])us diufus Mont., Tctrao fetrix L., Tetrno urogallus L., Cerchncis finnnncu- lus L. IV. Hermán Otfó-harlang. Ursus spelaens R o s e n m., ((lomiiiál), Canis lupun L., Hy- acna spehiea G o 1 d f ., Cfistor f'iber L., Cervus elaphu.s L., Atces al- ces L., Megaceros giganfetis B 1 m b., Rupicapra rupicapra L., Ibe.x sp., Ros sp. I^. (lörömbül.j — Tapolcai szlklailreg. Ursus spelaeus Koseum., (dominál), Cervus elaphus L., Hyaena spelaea G o 1 d f., Ranglfer tannulus L. Az erdélyi ]\lafíyarl)odzáról, valamint a nynííatmagyarorszá- gi Ipolysáfíról állati maradványok nem ismeretesek. Ha fenti fannajesyzékeket összehasonlítjnk, látjuk, liosy va- lamennyiben a barlangi medve uralkodik. Ugyanezt állapítja meg L. Z o t z^" a sziléziai aurignaeden faunájára is, míg a lengyelorszá- gi aurignacieubeu a mamniut az elterjedtebb. A kisérő-faiina erdd- steppe jellegű, amelyben a még nem nagyon gyakori rénszarvas és a hófajdok az arktikns elemek. Az istállóskői és a pesköi állattár- saság teljesen azonos összetételű és mindkettőt a steppe-jellegű rág- e.sálók jelenléte jellemzi. Ezt a i-ágcsálótársaságot különben már a Snbalyuk későnionsterienjében is kimntattam és már ott kiemel- tem^' “ hogy ebben a rágcsálótársaságban a steppe, míg a jMag- dalenien I.-kori rágesálófannánkban az arktikiis jelleg (lemmingek tnlsnlyban) a kibangsnlyozott. A steppejelleg csak a Magdalenien 11. faunákban domboi'odik ki ismét. Hazáid\ban lemminggel, sarkirókával, rozsomákkal jellemzett fauna mindeddig csak a protosolutréentől kezdve ismeretes, míg a L. F r. Zotz: Die schlcsischen Höhlcii und ibre eiszeitlichen Be- wohneru. Breslau, 1937. Mottl M.: A Mussolini-barlang állatvilága. (Gool. Hang. Ser. Palaeont. 14, 1938.). ÍM o t t 1 M.; Faunén und Klíma des uugarisclien Mousterien. (Verhandl. d. III. inteniat. Quartürkonf. Bd. II, 1938.). Mottl M.: Über die Fauna dér Mussolini-Ilöhle im Biikkge- birge. (Festsebr. zum (iO. Gol)urtstag von Prof. dr. E. Strand, Vol. II, Riga, 1936-37.). 276 dr. Mottl Mária németországi faunában ezek a fajok már a monsterienben megvan- nak és lemmingek a Sirgenstein koraanrignacienjében is jelzettek. A lengyelországi, a román és az oroszországi anrignacien-lelöhe- lyek állatvilágát ugyancsak a steppejelleg jellemzi. Faszénmaradványokat mindeddig csak az Istállósköi-barlang anrignacienjéből határoztak meg. Az 1938-ban magam gyűjtötte faszénanyagot S á r k á n y S. vizsgálta és a következő fajokat álla- píthatta meg: Pimis sihiesfris (erdei fenyő), Ficea (lucfenyő), Larix (vörösfenyő), Quercns (cf. robnr vagy sessiliflora = kocsányos vagy kocsánytalan tölgy), Acer (cf. pscndoplatanns=begyi juhar), Sor- hus (cf. ancnparia=madárberkenye). Ezeknek a fajoknak a talaj- és fényigényéből, valamint jelenlegi földrajzi elterjedéséből hű- vös-méi'sékelt, kontinentális éghajlatra következtethetünk. Az Tstállóskői-barlangból kikerült állat- és növénymaradvá- nyok vizsgálata tehát azt a vitát, amely aurignacienünk és protoso- Intréenünk klímája köríil támadt, komoly következtetésekkel és eredménnyel zárja le. Az istállóskői aurignaeien valóban interstadiá- lisba helyezhető. Hogy azonban ez az időszak csak viszon,iiIa(josan enyhéid) éghajlatú, oszcillációs periódus volt, azt a melegkedvelő nö- vényfajok hiánya, viszont a rénszarvas és a hófajdok jelenléte jól kihangsúlyozza. Amíg a hazai magdalenien Plmis mo»tcnh'i-fi éghaj- lata a fauna arktikns jellegében (lemmingek, sarkiróka sth.) dombo- rodik ki, addig az istállóskői aurignaeien Phius siJvcsfris. Picea, Larix, Qvptcus, Acer, Sorhus auotparia-H klímája a faunának erdő- steppe jellegében tükröződik vissza. E. R. Schmidt állásfoglalását ezzel teljességgel támogat- hatom. S c h m i d t ugyanis (1912, 2(12. old.) a következőket írja: „AVenn wir das Aiirignacien als einen Aveniger kalten Ahschniít innerhalh des Jnngpalaolithikiims ansehen, so ist dies nnr im A^er- gleich mit den als extrem hezeiTgten Ei^ochen des Monstérien (nn- tere Nagetierschicht) und Magdalenien (ohere Xagetierschicht) riehtig." A. Jura"'’ a lengyeloi*szági utolsó jégkorszakot (A'^arsovi- en) a következőképen osztályozza: T. Hideg időszak. Pinus sihiesfris, Pimis mnntana és Pimis eenibra. Jüngerer Löss I. IvésőmoAisterien. IT. Tnterstadiális, Pimis silresfris, Larix, Befiila, Salix, Quer- eus, Picea, Coryhis avellana. A^ályogzóna (A^erlehmnngszone) a Jüngerer Löss. I. és II. között. Kora- és javaanrignacien. Egyszers- mind eróziós periódus. III. Hideg időszak. Jüngerer Löss II. Későanrignacien, So- Intreén, Magdalénien. Ha J n r a heosztá^sát eddigi hazai eredményeinkkel összeha- sonlítjuk, az adatok jól egyeztethetők. A felső pleisztocén két lösz- A. Jura: Das Aurignaeien in Polen. (Quartar, Bd. II. 1939, 54. oldal). Volt-e aurifíiiacieii iiiterstacliális liazánkhaii? 277 lerakódása (Jüiigerer Löss 1. és II.) nálunk is kiinntatliató. Előbbi- nek a tatai késöinousterienkori lüszlerakódást (Wíirni I.) vehet- nénk, míg utóbbi a ságvári es a dnuatöldvári niagdalenieu löszte- lepekkel jól jellemzett (Würni II.). Anrignacien lösztelepet hazánk- ból mindeddig nem ismerünk. A Jüngerer Löss I. és II. közé az interstadiálisba kerülne az- után az istállóskői anrignacien és flórája alapján a hazai protoso- lutréent is ebbe a viszonylagosan enyhébb időszakba kell helyez- nünk. A Würm I. és II. közé helyezi H. 15 r e n i 1-^ is az aurignaci- ent, míg az ostmarki anrignacien nagyrészt a Jüngerer Lössben van (Löss III ^ Jüngerer Löss II) G ö t z i n g e r -- szerint és csak kivételesen az alatta levő „Leinienzoue”-ban is, mint pl. Willeudori II. esetében. A Pinus montana-s ciklus nálunk a későmousterien után csak a korasolutréenben kezdődik ismét, ami különben már a magyaror- szági solntréenről írt összefoglaló munkámhoz (LJJS), valamint a Mnssolini-barlaug monográfiájához (1938) mellékelt kronológiai táblázataimból is kitűnik. Utóbbi nagy táblázatomban Tatát állat- világa alapján a li — W végi szubglaciális, átmeneti szintbe helyez- tem és ott Istállóskő is mint későaurignacien szerepel. Ha fönn- tartjuk azonban az előbbi beosztásokat (Jura, Götzinger), iigy az istállóskői aurignaeient flórája alapján valóban „Spatmittelanri- gnaiceii”-nek kell mondanunk, mivel úgy J u r a, mint G ö t z i n- gier szerint interstadiálisba csak a ja vaanrjgnacien esik, míg a későaurignacien már a fiatalabb lösz Il.-ben van. Ezzel szemben nálunk még az eddigi későaurignacien leletek sem löszből, hanem agyagból kerültek elő és még protosolutréenünk flórája is inter- stadiális mellett dönt. Ezeket az oszcillációs, enyhébb időszakokat, interstadiálisokat sem a hazai, sem a külföldi faunák nem tükrözik vissza élesen, je- léül annak, hogy ezek az éghajlatingadozások nem lehettek elég nagymérvűek ahhoz, hogy a faunára átalakító hatással legyenek, A hazai állatvilág már a felsőplioeéntől kezdve az éghajlat állandó lehűlését mutatja. A niousterienben és az aurginacienben, mint em- lítettem, a steppejelleg, míg a solntréeutől kezdve az arktikus jel- leg van benne túlsúlyban. A hazai fauna a legeröseljb lehűlést, hidegmaximumot a Magdalenien I.-ben mutatja, míg a Magdaleni- en második felében már ismét az erdő-steppelakók az elterjedetteb- bek, majd fokozatosan megindul az átmenet a mai fauna felé. A hazai pleisztocén flóra ezzel szemben két hidegmaximumot jelez: egyet a későmousterienben és egyet a Magdalenien I.-ben. H. Breuil: La Préhistorie etc. Revue des cours et confé- rences, 1929-37. G. Götzinger: Has geologische Altér des österreicbischen Pa- laolithikums. (Report of XVI. Interiiat. Geol. Congr. Washington 1933). 278 clr. Mottl ]\lária ^lost még néhány szót csak az aurignaeien vándorlási irá- nyairól : B a y e r-^, 1\I e n g h i n-^ 0 1) e r m a i e r^^, K 1 a a t s c h és W ért h“®, valamint mások az aurignaeient Ázsiából, K-ről szár- maztatják és ehhez a felfogáshoz csatlakozott A. Jura is, aki sze- rint az aurignacien valahonnan Oroszország felöl, részben Lengyel- és Morvaországon, részben IMagyarországou és Ausztrián át haladt Xy-nak, ill. DXy-nak. Szerinte az aurignacien, — mivel északon egészen a jégtakaróig felterjedt és a szibériai lelőhelyek Vénusz- szobrocskái ugyanarról a művészi ihletről tanúskodnak, mint a villendorfiak, — északi embertörzs kultiirája volt, amely a capsi- ennel nem függ össze. Ezzel szemben újabban K o z 1 o w s k i,-' H. B r e u i P* és ná- lunk H i 1 1 e b r a n d-® az aurignacien hazáját D — DXy-on keresik, ahonnan Franciaországon át haladt É-nak, illetve ÉK-nek. ^la még messze vagyunk attól, hogy a diluviális kultúrák vándorlásirányairól biztosat tudjunk mondani, azonban ki kell emelnem azt, hogy amennyiben az aurignacien valóban déli ember- faj kultúrája volt, iigy annak a bizonyos „Aurignac-ScliAvankung”- nak igen meleg és hosszantartó időszaknak kellett volna lennie, hogy egy déli (sőt afrikai) embertörzsnek messze, Szibériáig való felterjedését lehetővé tegye. Ehhez az Aurignac-Sclivankungnak nem interstadiálisnak, hanem legalább is a R — W-el egyenértékű i liter gl,nciáHs)iak kellett volna lennie. Viszont az eddigi fauna- és flóravizsgálatok csupán csak viszonylagosan enyhébb időszakra, interstadiálisra utalnak és a magyarországi fauna igazolja a leg- szebben, hogy a mousterien második felétől kezdve K — ÉK-i step- pe faiok he vándorlása indult meg. xVzonkívül, mivel az aurignaci ősember köztudomás szerint már Homo sapiens volt, az aurignacien- nek délről való származtatása egyszersmind azt is jelentené, hogy a magasabbrendű emberfaj l)ölcsöje is valahol Afrikában ringott. Már pedig nem látom be, hogy minek kellene kerülő liton és pedig ez esetben ősrégészeti alapon ismét a i’égi. ma már tudomá- nvos szempontból elavult L a m a r c k - D a r w i n elgondoláshoz visszatérnünk. J. Hayer: Bie altere Steinzeit in den SudetenUiiidern. Sudeta, .Tg. I. H. 2. 1925. O. Menghin: Einführung in die Frgeschiclite Bölimens und ^láhrens. H. 1, 1926. n. Oberniaier: Das Capsienproblem im westlichen Mittebneer. gebiet. Germania, 1934. -® E. M’erth: T)er fossile Mensch. Berlin, 1928. L. Kozlowski: Die altere Steinzeit in Polen. Die Eiszeit .Bd. I, 1924. H. Hreuil: Les snbdivisions du paléolothitique superieur. Coinpt. Ttend. Congr. Tnternat. Génévé 1912. H i 1 1 e b r a n d J.: Die Wanderungsrichtung dér Aurignacien Kultnr in íhiropa. INIannus. Bd. 26, 1934. A GERECSE-HEGYSÉG MAGAS TERRASZAIRÓL. (Kőzettani adatok mai vízrendszerünk kialakulásának kérdéséhez.) Irta: Dr. Szádeczkjj-Kardoss Elemér. PETROGRAPHISCHE UNTERSUCHIJNGEN DÉR IIOCHGELEGE- NEN TERASSEN DES GERECSE-GEBIRGES. Ein Beitrag zűr Entwickelungsfrage dér Urdonau. Von: E. v. Szádeczky-Kardoss. A Duna többé-kevésbbé összefüggően ismert legidősebb üledék- szintje a Kisalföldön felsőpliocén-korú. Ezt a szintet a Bécsi-meden- cében a laarbergi terraszd Budapest vidékén a szentlőrinci, rákos- keresztúri, kőbányai stb. Mastodon-kavics képviseli. Régebben ezt a szintet tekintették a Bécsi-medencében a Duna legelső „kiindulási felületének.” Újabban azonban mindinkább való- színűvé vállott, hogy a Duna működése már jóval azelőtt megindult. Schaffer Bécsnél az ott kb. 100 m relatív magasságú laaerbergi terrasz felett 50, ill. 100 m magasságban következő Burgstall és Nuss- berg terraszokban is esetleg már Duna-képződméuyt hajlandó felté- telezni.^ Kéz Andor pedig a visegrádi áttörés területéről emlí- tett 220 — 250 és 290 — 350 m t. sz. f. magasságii, tehát az említett felső- pliocén (laaerbergi) szintnél 40 — 70 és 110 — 150 m-rel magasabb szin- teket ill. szintkötegeket,® amelyekről esetleg már fel lehet tételezni, hogy fluviális (ősi Duna!) képződmények. Az első biztos, kavicsana- litikailag is igazolt „prelaaerbergi” szint azonban csak legújabban a Duna dévényi áttörésénél (Hundsheimi-hegység, Berg, Goldbergl), kb. 30 — 40 m-rel az itt 50 m rel. magasságú laaerbergi szint felett volt felismerhető.^ Ennek folytatását a Kisalföld keleti peremén a felső- pliocén kavicsterrasz alatt még sztratigrafiai sorrendben következő egyes kavicsfoszlányokban (pl. Bana, ürdögásta-hegy, Kiscsémpuszta) gyaníthattuk. A Duna eme ősi szintjének esetleges további elterje- désére és kezdeti útjának kialakulására nézve azonban most is még csak feltevéseink voltak és így mai vízrendszerünk kialakulásának kezdeteiről nem sokat tudtunk. ^ Az eddig kb. középpliocénnek tekintett laarbergi szint felsöplio- cén korára nézve lásd szerzőnek kisalföldi monográfiáját: Geologie dér rumpfungarlandisehen Kleinen Tiefebene, Sopron, 1938, pp. 149, 262. “Schaffer, F. X.: Geologische Geschichte und Bau dér Um- gebung Wiens, Wien, 1927, p. 102. •'* Kéz, A.: A Duna visegrádi áttörése. Mát. Term. tud. Ért. L. 1934, pp. 725, 730, 736. * Geologie dér rumpfungai’landischen Kleinen Tiefebene, p. 265. és köv. 280 Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér Ezért is fontos volt tehát, amikor V i t á 1 i s S á n d o r d r. ez év tavaszán a INIagyarhoni Földtani Társulat ülésén tartott előadásában, — szelvényekkel és fúrási adatokkal is megvilágítva a Gerecse- liegység északi peremének morfológiailag ki nem értékelhető lösz- terraszait — 240—280 m t. sz. f. magassághói kavicsos terrasz-ma- radványokat ismertetett. Ez a nívó ugyanis a „laaerhergi” felső- pliocén szint itteni feltételezhető magasságánál 60 — 100 m-rel, a mai Dunánál pedig 130 — 170 m-rel magasahhan fekszik, tehát éppen a kér- déses időszakot világíthatja meg kavicsanyagának segítségével. Kérésemre Vitális Sándor dr. főmérnök iir, igen tisztelt barátom a kavicsterraszokra vonatkozó pontos térképvázlattal tette lehetővéi számomra azoknak közelebbi vizsgálatát. Lekötelező kedves- ségéért fogadja ezúton is hálás köszönetemet. Geológiai viszonyok. Helyszíni vizsgálataim, továbbá Vitá- lis Sándor dr. előadása és térképvázlata, végül pedig R o z 1 o z s- n i k-nak egy innen közölt szelvénye® alapján a kérdéses terraszma- radványok geológiai viszonyait a következőkben foglalhatjuk össze. Az erősen töredezett mezozoos-eocén hegység Duna felé néző északi peremén, a Lábatlantól DK-re 2 km-re emelkedő Berzsek- hegy (399,9 m) keleti lábánál egymás alatt két magas kavicsterrasz maradványa található. A felső kb. 280 m t. sz. f. magasságban kul- minál, az alsó 240 — 250 m magasságban fekszik. (Az alsóra esik a 243.7 is.) Mindkét terrasz kavicsát a terraszlépcsőkön lösz borítja. Figye- lemreméltó, hogy a lösz a Berzsek-hegy oldalában, (pl. a Martonos forráshoz vezető úton) egészen kb. 320 m t. sz. f. magasságig emel- kedik. Ez a magas helyzetű lösz közettanilag és kövületei alapján nem különbözik a tovább északra sokkal mélyebben, 170 — 230 m ma- gasságban feltárt lösztől. Mindkettőben főleg Fructicicolo hispid^a található tömegesen. Viszont a két magas terrasz közti terraszlép- esőt borító lösz, a 254 felett DK-re levő fitbevágásban, mállott és kövületmentes, agyagos. A geológiai viszonyokat a mellékelt szelvény ábrázolja. Ez a szelvény aRozlozsnik é-tól délebbre luizódik s így a feküre nézve kevesebb részletet mutat. Szelvényemen feltüntettem azonban azokat a vetővonalakat is, amelyeket Rozlozsnik részletesebb vizsgála- tai alapján feltételezett. Látható, hogy a két magas terrasz közt is halad át egy ilyen feltételezett vető. Nem valószínű azonban, hogy a jelenlegi két terraszroncs egy eredetileg egységes terrasznak a vető- dés által elkülönült két része lenne, mert az alábbi kőzettani viz^á- lat kavicsanyaguk közt határozott különbséget mutat. A vetődéseket tehát lényegileg a kavicsterraszoknál idősebbeknek tekinthetjük. Kavicselemzés. A terraszkavics vastagságát nem ismerem. Az alábbi kőzettani vizsgálatokat feltárás hiányában a felszín alatt kis mélységben található anyag átlagpróbáin végeztem. Föblt. Int. Évi Jel. 1920 — 23-ról, p. 57. Berzsek hegy Paleocén édesvízi mészkő — Paleozfiner Süsswasserkalkstein, : Fiatalabb középpliooén folyókavics — Jímgmittelpliozöuer Flusschotter, 4: Lösz — Löss. 282 Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér A mélyebb terrasz kavicsát ököl-fejiiyi (és kisebb), 3 — 5 fok görgetettségű, Gereese-hegységi típusii mészkövek; továbbá maximá- lisan tojásnyi, uralkodóan mogyoró-diónyi világos, közönséges és kevesebb (kissé) szemcsés kvarcit; sötétszürke foltos kvarcit; fekete kovapala részben fehér kvareerekkel, (valószínűleg ezzel azonos ere- detű legalább is részben a sötétszürke foltos kvarcit is): barna-, vö- rös- és sárga-szainikő és ebből keletkezett rózsaszínes kvarcit; világos zöldes „mikrogneisz”, pontosabban szericites-kloritos igen apró szem- csés kvarc-homokkő; kevés esillámos kvarcitpala; végül kevés ró- zsaszínes (a grödeni típushoz közelálló) liomokkő-kvarcit képezi. A kvarcitoknak kb. a fele likacsos, kimart felületű. A mogyoró-diónyi kemény kőzetek nagyrésze szintén (miként a mészkő) erősen görge- tett. A borsó-diónyi világos kvareitok görgetettségi középértéke 15 mérésből számítva kb.: cpv — 3.4, 0.5, 6.1. A magasabb terraszroncs kavicsanyagában — az erdőtalajban ebszegényedett anyag alapján — túlnyomóan hiányzik a helyi eredetű mészkő. Itt az alacsonyabb terrasz kavicsánál egyébként is finomabb szemű, nevezetesen borsó-diónyi kavicsanyagot találtam. A kőzettani összetétel viszont egyébként nagymértékben hasonló, amint azt egy l)orsó-diónyi százas átlagpróba összetétele matatja: Világos kvareitok síma felülettel 9% Világos kvareitok likacsos felülettel 29% Kózsaszínű kvarcit (részben szarnköves) 6% Sötétszürke foltos kvarcit 4% Fekete kovapala, részben fehér kvareerekkel 12% Világoszöld és piszkos-szürke „mikrogneisz”-es homokkő 31% Eózsaszínű, finomszemű, ill. esillámos mállott-harna (rész- ben a grödeni típushoz közelálló) homokkő (kvarcit) 4% Barna, rózsaszínű és sárga szarukő 5% A magasabb terrasz mogyoró-diónyi világos kvarcitjainak gör- getettségi középértéke 15 mérésből számítva cpv = 4.1, 0.5, 5.4. A kü- lönböző görgetettségi kategóriák a két terrasz vizsgált kvarcitjainál hozzávetőleges középértékekben a következőleg oszlanak meg: Ib" = 22%, 2a“ ^ 7%, 3b^ = 11%, 4a" = 60%. A magasabb terrasz világos színű kvarcitjainak kb. része likacsos, kimart felületű. A kimart felület nagyobb gyakoriságára vezethető vissza az, hogy az itteni kvareit-görgetettsóg valamivel ki- sebb az alacsonyabb terraszénál. A két terraszkavics tehát kőzettanilag annyira megegyezik, hogy képződésüknél nagymértékben hasonló viszonyokat kell feltéte- leznünk. Azonhau a magasabb terrasz anyagában a közeli eredetű karbonátos kőzetek hiánya és különösen a csekélyebb szemnagyság határozott különbségeket képvisel az alacsonyabb terrasz kavicsával szemben. Feltételezhetjük tehát, hogy valóban két külön terraszról és nem ugyanazon terrasz elvetett részeiről van szó. Itt jellemezzük végül terraszaink kavicsainak jellegzetesebb közetféleségeit. Legsajátságosabb köztük a „mikrogneisz”-szerű ap- rószemcsés szericites homokkő. Ez makroszkopikusan világos zöl- A Gerecse-heg’ység' mayas lorraszairól 283 des, vagy sárgás, igen apró szeineséjíí, többnyire iránytalan textn- rájn, finom kvareerekkel átjárt kőzetnek mutatkozik. Mikroszkopi)al felismerhető, hogy nralkodóan 40 — 90p, maximálisan 400p átmérőjű, tehát kevéssé egyenletes szeninagyságn A* iY//’c-szemekből áll. A kvar- cok egyrészén, különösen a nagyobb szemeken kismértékű, túlnyo- móan lb“-os görgetettség ismerhető fel. A kvarcszemeket vékonyan szericifes nmszkoi'ifos-kötöani/ofj veszi körül. A kötőanyagot kevés limonitos anyag sárgásra színezi. A szeriéit- és mnszkovit-pikkelykék közt kevesebb hioUfos és klorifos pikkely is felismerhető. A nagyobb pikkelykék 20x80 (i átmérőt érnek el. Főleg ngyanesak a kötőanyag elegyrészeiként fitcniif-Hzemok is megjelennek, amelyek közül a na- gyobbak 50 p átmérőjűek is lehetnek. Ez a kötőanyag a kőzetnek mintegy 10 térfogat-százalékát teszi ki, míg a kvarcszemekre kb. 85%, az egyéb ásványszemekre pedig 5% esik. Ezen ntóbbi 5%-ból leg- alább is négyötöd rész jut a földpátokra. A föld])átok csaknem min- dig mállottak. Xagyobbrészük az albit-törvény szerint i)oliszintetikus savonjjú plagioklász kb. An.s Ab, ,3 összetétellel: y kb. egyenlő a kana- dabalzsam törésmutatójával, az a’ mindig kisebb annál, a kioltás az a ra kb. merőleges metszetben 15 fok körül van. Alárendeltebben nem ikresedett ortokl ász-törcáékek is találhatók. A földpátokon többnyire szintén felismerhető enyhe görgetettség, noha átmérőjük túlnyomóan 150, sőt rendszerint 90 p alatt marad. Előfordul nehány szem fiirma- liti, O sötét zöldesszürke, E világos sárga i)leokroizmussal, továbbá igen kevés oszlopos <;irA"0/í-kristályka is, egészen 50x110 p-os nagy- ságig. A kőzetet kevés és az átlagos szemnagysággal egyenlő vastag fiatalabb kvarcér járja át. Kőzetüidíet tehát, bárha kétségtelenül szedimentogén eredetű, némi enyhe utólagos metamorfizáló hatás is érte. Minthogy a para-eredetű kvareszemek egymás alakját legfel- jebb csak az utólagos krarcerek közvetlen közelében befolyásolják, a kérdéses enyhe átalakító hatást nem tekinthetjük erősebbnek, mint amilyen pl. a Wiener Wald flis-homokköveit érte. Inkább injekciós metamorfózisról, ill. alacsonyabb hőmérsékű kovavasas oldatok ha- tásáról, mint normális dinamometamorfozisról lehet szó. Ez a kőzetféleség a Geyecse magas-terraszainak kavicsain kívül különösen a Kisalföld DK-i peremének a Tlakony és Vértes vidékéről származó folyói, nevezetesen pl. a INIarcal. a Bakonyér, a Pándzsa és a Concó által szállított régibb és fiatalabb kavicsokban és e folyók (egykori) torkolatainak vidékén a Táuna terraszokban gyakori. Egé- szen hasonló kőzeteket találtam azonban kisebb százalékos mennyi- ségben a Bécsi Medence általam vizsgált keleti felében, valamint a Kisalföld nyugati részein is, a Dunának különösen az idősebb ter- raszaiban, pl. Petronell-nél a legfelsőpliocén-legalsópleisztocén ka- vicsvonulatban. Ez a kőzet határozott kőzettani rokonságban áll a Bécsi Medence flis-homokköveivel is. Ha nem fordulna elő a Bakony és Vértesből származó említett kisebb folyók hordalékában, nem ha- boznék e kőzetet jelentékeny részben a Keleti Alpoknak, különösen a Wiener Waldnak egyes ellenállóbb mész-szegény flis-homokkövei- vel kapcsolatba hozni. így azonban arra lehet gondolni, vájjon nem 284 Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér í fordul elő ez a közetféleség pl. a bakonyi mediterrán konglomerátok- ban is. (Tudomásom szerint eddig nem írták le e konglomerátokból.) Az idősebb terraszotkban, valamint a tudvalévőén nagyrészt többszö- rös kavicsátrakásból származott bakonyi és vértesi fiatal folyóhor- dalékokban észlelhető viszonylag nagy gyakoriságát e kőzetféleség jelentékeny fizikai és kémiai ellenállóképességével magyarázhatjuk. jNIakro- és mikroszkopikusan élesen különbözik e kőzctféleségtől a grödeni típusba sorolható rózsaszínű, vagy vöröses homokkö- kvarcit. E kőzet homokkő-jellege már makroszkopikusan is csaknem kivétel nélkül kitűnik. INIikroszkop alatt először is a kőzetnek rend- szerint meglepően finom szemnagysága tűnik fel. (A finomszemcsés kőzeteket makroszkopikusan általában durvább szeműnek becsüljük, mint amilyennek a mikroszkóp, vagy laza kőzeteknél az iszapoló elemzés is mutatja. Makroszkopikusan ugyanis csak a kb. 0.1 mm-nél durvább szemeket vesszük észre, míg a mikroszkóp vagy az iszapolás az esetleg iiralkodó finomabb szemcséket is kimutatja.) Kavicsaink grödeni homokkő-kvarcitja, amelyet makroszkopikusan rendszerint 0.1 — 0.3 mm átlagszemnagyságűnak vagyunk hajlandók tartani, a va- lóságban urakodóan 40 — 100, vagy 70 — 130 p átmérőjű kvarc-szemek- ből áll. A szemnagyság jóval egyenletesebb, a szortírozottság tehát nagyobb, mint az előbb leírt szericites homokköveknél. A szemek egyrészén az uralkodóan Ib", sőt gyakran magasabb görgetettség tisztán kivehető. A szemek nagyrésze azonban már teljesebb térkitöl- tésre törekedve egymást is befolyásolja, vagyis kezdő átkristályoso- dást mutat. A metamorfózis tehát, bárha még a normális epimeta- morfozis fokát sem éri el, határozottan erősebb, mint az előbb leírt kőzetféleségnél. Grödeni típusú kvarcitjaink esetében inkább enyhe dinamometamorfozisra gondolhatunk, míg a szericites homokkövek- nél, mint láttuk, inkábl) oldatok ill. injekciók hatását kell feltételezni. Alárendelten muszkoi'if és kifakult biofit pikkelyek (egészen 40x170 p nagyságig) és földpát szemek is megjelennek. A földpát nagyrészt erősen mállott, de kisebb részben még felismerhető a poliszintetikus iker-képződés nélküli ortoklász iy' is kisebb a kanadabalzsam törés miitatójánál) és másrészt kevés zonás savanyú plygioklász (:y-ra me- rőleges metszeten kifelé növekvő kb. 11 — 15 fokos kioltással az a’-hez mérve, tehát valószínűleg kb. Aiia4 Ab,, összetételű maggal s ez eset- ben kifelé kissé még savanyúbb övvel). Más grödeni típusú homokkő- kvarcitokban erősen mállott poliszintetikus ikerlemezes savanyú plagioklász is előfordul. Nehány tnnnalin oszlopocska, egészen 70x 120 p nagyságig, rendszerint O sötét barnászöld vagy zöldesbarna, E világos sárga pleokroizmussal, továbbá UmonUosodott (érc-) szemek is előfordulnak. Dlindezeket az ásvány-szemeket igen vékonyan lilás- öarna, 1 p-nál is kisebb átmérőjű Unnonif -cseppecskékből álló bevo- nat veszi körül. IMinthogy e cseppecskék rendszerint nem állnak ösz- sze élesebben körülhatárolt foltokká, mennyiségüket mikroszkopiku- san meghatározni nem lehet; hozzávetőleg azonban ez Vo-l térfogat- százalékra tehető. A limonitosodott (érc és egyéb) elegyrészek meny- uyisége viszont kb. 3%. A Gerecse-heg’ység' magas terraszairól 285 A grödeni típusba sorolt homokkő kismértékű metamorfózisá- val már a kvarcitok felé képez átmenetet; ezért nevezzük homokkő- kvarcitnak. A grödeni típushoz csak kőzettani értelemben hasonlí- tom, amivel azonban nem állítom, hogy mindig permkorú is lenne. Sőt feltételezem, hogy a kőzettanilag ilyen típuséi kőzetek pl. az alsó- triász, werfeni csoportból is származhatnak. Ezek a kőzetek származ- hatnak úgy nyugatról az Alpokból, mint keletről, a ]\Iagyar Közép hegységből. Figyelemreméltó e kőzeteknél az egyenletes szemnagy- ság és a szemek kicsiségéhez képest magas görgetettség, aminek alapján a grödeni típus keletkezésénél eolikus hatás tételezhető fel. A vöröses limonítos homokköveknek van ezenkívül egy má- sik, rendszerint durvábbszemü, ezért többnyire mállottabb, de egyál- talán nem metamorfizált változata is. Ez annyira mállott, hogy mak- roszkoposan akár mállott csillámpalának is nézhetjük. A szemnagy- ság itt nralkodóan 0.1 — 0.5 mm körül van. Az uralkodó /rnorcszemek görgetettsége túlnyomóan lb--4a fok, nevezetesen 0.4 mm átmérőnél középértékben a cpv érték 4, 1, 5 körül, 0.2 mm átmérőnél 7, 1, 2 kö- rül fekszik. A kvarcszemek egymás alakját, eltérően az előbbi vál- tozattól, nem befolyásolják. Minthogy a metamorfózisnak egyéb nyo- ma sincs, ezért e kőzetet egyszerűen (limonitos) homokkőnek (és nem homokkő-kvarcitnak) nevezhetjük. A kvarcszemeken kívül ezekben is találtam aláreiideltebben krisfálijospala-töredékeket (kvarcmozaik- szemeket), erősen mállott földpőtot, turnialinf, apatitot, inuszkovitof, biotifof és Umoni fosod ott (érc-)szeinckef. Az egyes szemeket itt vala- mivel nagyobb mennyiségű és vasta.gabb burkot képező limonitos kötőanyag veszi körül. A limonitos kötőanyag a vizsgált esetben a kőzetnek kb. 7 térfogatszázalékát teszi ki. A limonit-cseppek itt több- nyire élesebben körülhatárolt nagyobb foltokká, sőt pikkelyekké áll- nak össze. (Ezzel szemben itt a limonitos (érc?) szemek mennyisége jóval kisebb). Szaruköveink a Kisalföld egyéb kavicsos kőzeteinek megfelelő (barna, vöröses és sárga) .szaruköveitől nem különböznek. Főleg az a típus gyakori, amelyet uralkodóan az igen finom (kb. 2 — 15 p-os), karéjosan, sőt ujjasán egymásbaágazó, és a hullámos kioltás által gyakran fokozatosan egymásba átmenő „szemcsés kalcedon” épít fel. Minthogy ennek fénytörése jóval magasabb a kanadabalzsaménál, és uralkodóan a kvarc ta-ja és í-ja közé esik, ezt az anyagot is túlnyo- móan már kvarcnak kell tekintenünk. A kis karéjos elemek gyakran egy-egy elmosódó 10 — 20 p-os gömbded, a peremeken szabályosan uj- jazott szerkezetnek, nyilván eredetileg rodiolárhinak részeiként je- lennek meg. Az uralkodó „kalcedonos” (kvarcos) alapanyagot meg- lehetősen sűrűn, erősen változó (0.01 — 1.0 mm-es) vastagságú kvarce- rek járják át. Az erek vastagságával nő az eret felépítő kvarcszemek nagysága is, de az erek szélein rendszerint apróbbszemű kvarcsze- mekből álló sáv vonul végig, mintegy fokozatos átmenetet létesítve az ér és a „kalcedonos alapanyag” közt. Az erek durvább kvarc-sze- mei is többnyire hullámosán sötétednek és karéjosan egymásbaágaz- uak, de elhatárolásuk határozottabb a sűrű „alapanyagénál”. Az alap- 286 Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér anyagban kis mennyiségben eloszolva magános s^ericií-pikkelyek (a nagyobbak 2x15 ^-osak), f/7fl/n7-szemek, szabálytalan litnoniios fol- tok és főleg 5 — 15 g-os ellimonitosodott, sőt hematitosodó pirif-koc- kák és szemcsék is találhatók. Genezis. Terraszaink korát illetően helyzetük alig hagyhat kétséget. Azt ugyanis, hogy terraszaink mélyebb (Dnna-)terraszok- nak vetődések alkalmával fennakadt részei lennének, kizárja kavi- csainak a normális Duna-üledékekétől eltérő kőzettani jellege. Ter- raszaink tehát, morfológiai helyzetüknek megfelelően, az ismert leg- idősebb Duna-terraszoknál is idősel)bek. Másrészt nyilván az (idézett monográfiámban területünkre nézve már jellemzett) rhodani oroge- iiezis ntáni legelső megmaradt képződmények közé tartoznak. Tehát kb. fiatalabb kozépplioeén-, esetleg legidősebb felsőpliocén korúak- nak tekinthetők. A második genetikai klérdés, hogy vájjon terraszaink illetőleg kavicsaink flnviálisak, vagy (állóvizi) parti eredetnek-e. A közelből nem ismert, nyilván távoli eredetű kőzetféleségek keveredése bizto- san közeli eredetűekkel a flnviális származás mellett szól, bárha a parti eredetet sem zárja ki teljesen. Ugyanis ilyen összetételű parti kavics keletkezhetett volna pl. akkor is, ha ez üledék egy ma már teljesen erodált, egykor azonban a Gerecse e részét is borító idősebb (pl. mediterránkorú) kavics, vagy konglomerát származéka lenne. Az a körülmény azonban, hogy aránylag sok alacsonyabb görgetettségű kavics is van az üledékben (lásd a görg.-kategoriák szerinti megosz- lás fenti adatait), a parti eredet valószínűségét egészen lecsökkenti. Ha ngyanis a parti erózió az ilyen szélesebb terraszok kialakítására elegendő erős, úgy az együtt-képződő kaAÜcsok nralkodóan igen ma- gas görgetettségűek lennének. Terrasznnkat tehát flnviálisnak kell tekintenünk. Kavicsaink kőzettani összetétele és kvarcitjainak a Duna-üle- dékeknél alacsonyabb görgetettsége azt mutatja, hoigy a terraszok anyaga nralkodóan nem „tipikus” dunai eredetű. Kavicsunk összetétele viszont lényeges vonásai tekintetében megegyezik a Gerecse-hegység peremétől nyugatra mintegy 20 km-re telepített kiscsém-pusztai fúrásainkban elkülönített mélyebb kavicso- kéval,® amelyek közvetlenül a felsőpliocén-korú, már normális dunai eredetű kavicsszintek alatt sztratigrafiai sorrendben következnek. Eme kavicsoknak is a legfontosabb elegyrészei a világos színű kü- lönféle kvarcitokon kívül a sötétszürke foltos és a rózsaszínű kvareit, a fekete kovapala, a grödeni típushoz kőzettanilag közelálló rózsa- színű homokkő-kvarcit, a barna stb. szarukő és főleg a már jellemzett ,.mikrogneisz”-szerű homokkő. Különböznek viszont e kavicsok a tárgyunkat képező Gerecse-hegységi magas terraszok kavicsától ab- ban, hogy a világos, a különféle közönséges és a szemcsés kvarcitok ® Geologie dér runipfungarliindischen Kleinen Tiefebene, pp. 340— 343. A Gerecse-heg-ység magas terraszairól 287 százalékos mennyisége Kiscsémnél nagy obi) (73—78%) és ezeknek görgetettségi köziépértéke is magasabb. Összehasonlítás céljából a kiscséini fúrás 8.2 ni-éből származó kavics borsó-dión^i világos (kö zönséges és szemcsés) kvarcitjainak görg. középértékét 15 mérés alap- ján meghatároztam és azt cpi’=2.7, 1.0, (i. 3-nak találtam. EjZ az érték gyakorlatilag teljesen egyezik a normális kisalföldi Duna-nledéké- vel. — Ez adatok alapján a kiscsémi mélyebb kavicsokat egy, a Ba- kony-Vértes csoport felöl eredő mellékfolyónak a Duna-üledékével keveredő lerakodásaként foghatjuk fel. A Gerecse-hegységi magas terraszok a sztratigrafiai helyzet alapján is megfelelnek a kiscsémi mélyebh kavicsszintnek. A Duna felsőpliocén terrassza ugyanis a hainburgi áttörés vidékén már ro- hamosan lejt, a Kisalföldön pedig a fiatalabb Duna-szintek alá sü- lyed, de a keleti i)eremen, Győr után maga is rijból a felszínre kerül és fokozatosan emelkedő terraszként a Gerecse-hegység szélénél 80 m relatív magasságot ér el. Innen kezdve Kéz vizsgálatai szerint az egész tágabb értelemben vett visegrádi áttörés területén kb. ebben a rel. magasságbaji marad. (Budapestnél azonban újból rohamosan sülyedni kezd és a Nagyalföldöii, mint arra már monográfiámban is utaltam, ismét a fiatalabb szintek alá kerül normális sztratigrafiai sorrendben. A Nagyalföldön még a V i viporiis böckhi rétegeket is uralkodóan Duna-üledékeknek gondolom a moiiografiámban már részletesen felsorolt indokok alapján.) ^Másrészt ugyanebben a mun- kámban utaltam arra is, hogy a Kisalföld uralkodóan sülyedő me- dencéje a középpliocén óta fokozatosan mindinkább kisebb területre szorul. Mi következik mármost ebből a legrégibli, a felsőpliocénnél is idősebb kavicsszintre nézve! Az, hogy ez a kavicsszint még a Győr és a Gerecse közti peremi részen is sztratigrafiailag a felsőíjliocén kavicsszint alatt fekszik és csak magán a Gerecse-hegységen kerül a felszínre, de itt természetesen már a legmagasabb terrasz gyanánt,’ lágy, mint azt jelen vizsgálataink igazolják. A gerecsei magas terrasz (valamint a kiscsémi mélyebb kavics- szint) anyagához meglehetősen hasonló hordalékot szállítottak a Kis- alföld délkeleti pereminek kisebl) folyói, nevezetesen a dél felöl, a Magyar Közép-hegységből eredő Marcal, a Pándzsa, a Bakonyér, és a Concó. A jellemző „mikrogneisz”-es homokkő, a sötétszürke foltos kvarcit, a fekete kovapala, a barna szarnkö és a (grödeni-re emlékez- tető) rózsaszínű homokkö-kvarcit e folyók pleisztocén üledékeinek is fontos elegyrészei.® Sőt némileg hasonló ezekhez a rábaközi Répce- Rába-Marcal-törmelékkúpnak az ártézi fúrások által meglehetősen feltárt nagyobb mélységbeli kavicsa is: a szárföldi fúrásnak kb. 100 és 190 m mélységéből származó próbáiban a „mikrogneisz,” a sötét- szürke foltos kvarcit és a fekete kovapala szintén lényeges elegy- ^ Lásd idézett monográfiám összefoglaló szelvényét (Abb. 29.), p. 387. ® 1. c. pp. 221—227. 288 Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér rész.® ^Mindezeket a kőzeteket tehát űgylátszik tiilnyomóan a Ma- gyar Középhegység medditerrán konglomerátjaihól származtathat- juk. Végül távolahhi sztratigrafiai, de már nem kőzettani analógia gyanánt megemlíthetjük, hogy a Hnndsheimi-hegy.ségen is a legma- ga.sahh dunai eredetű kavicsszint felett egy, az ottani közeli déli pe- i’emi hegységekből származó kaviesszint következik,^® amelyet pl. a haiuhnrgi főtemplomtól DK-re 2 km-re figyelhettünk meg. A Gereese-hegység magas terraszainak kavicsanyaga tehát nagyrészhen szintén dél felől, éspedig pl. a ^lagyar Középhegység mediterrán konglomerátjaihól származhatik. E terraszok a kisesémi mélyebb kaviesszintek körülbelüli sztratigrafiai és genetikai folyta- tását képviselik. Éppen ezért a Gerecse magas terraszait magának az ősi Danának és nem egy régi mellékfolyójának képződményeként lehet értelmezni. Az akkori fiatal főfolyó hordalékában még a kö- zeli peremi területek anyaga nralkodik, úgy, hogy kelet felé előre- haladva a távol nyugatról érkező elegyrészek rohamosan háttérbe szornlnak. Ezért a gerecsei magas terraszok kavicsában a Dana-jel- legek már alig ismerhetők fel. Ilymódon mindinkább kibontakoznak a normális Dnna-idösza- kot közvetlenül megelőző, kh. fiatalabb középpliocén-kon; flnviális idő körvonalai is. Ennek az időszaknak a maradványai a rhodani orogenezissel kialakult, azóta máig is megszakítás nélkül tartó szá- razföldi korszak legelső képződményei közé tartoznak. Nyilván már ebben az időben kezdett a mai értelemben vett Duna működni. De az orogenezis utáni kezdeti heves erózió még uralkodóan a medence pe- remeiről származó anyagokat szolgáltatott. Csak később válnak túl- nyomóvá a távolabbi nyugati területekről, az Alpokból és a Cseh ^lasszivumból származó kavicsok a Duna hordalékában. A gerecsei magas tei-raszokat így már a Duna-reudszer leg- ősibb képződményei közé sorolhatjuk. * * Am Ostrande des Berzsek-Berges. 2 km südöstlicb von dér Ge- meinde Lábatlan (nördliches Gerecsebirge, Ungarn) hatte Herr Dr. S á n dór Vitális zvei bocbgelegene Scbotterterrassen entdeckt. Aus Gefalligkeit des Entdeckers konnte Verfasser dieselben náher untersiicben. _ Ilire geologische und niorpbologische Lage ist teils aus beilie- gendem Profil (siehe den ungariscben Text) zu entnehmen. (Die Ver- Averfungslinieu Aviirden nacb einem Profil von P. Rozlozsnik Földt. Int. Évi Jel. 1920— 1923-ról, p. 57. — eingetrageu. Sie sind altér ® 1. c. p. 211. 1® 1. c. p. 266. A Gerecse-hegrység’ magas terraszairól 289 als die fraglicheii Terassen). Die Terassen Hegen in einer relativen Höhe von etwa 170 ni, bzw. 130 — 140 m ülier dér Donan, d. h. 100 bzw. 60 — 70 in über dciii annebmbaren hiesigen iNivean dér oberplioziinen Donaiiterasse. Diese letztsre, olierplioziine entspriebt etwa dér Laaer- berger Terrassi-e von Wien, welehe naeli neiieren Untersnchnngen des Verfassers ebenfalls oberplioziinen Alters ist (siehe die Monographie des Verf.-s: Geologie dér rnmpfungarlandiselien Kleinen Tiefebene, Sopron, 1938, pp. 149. 262.) Da die Terrassen über dein Laaerberger Xivean im Kisalföld noeh zieinlieh nnbekannt, ini Wiener Becken aber probleinatisehen Ursprnngs sind, sind die liocligelegenen Tcr- rassen des Gereese-Gebirges von grossem Interessé anch bezüglieh dér Entv’ickeliingsfrage nnseres bentigen Fliiss-Systems. Dér hanptsaehlich erbsen-nnssgrosse Seliotter dér höheren Ter- rasse des Gereesegebirges besteht mis etwa 38% belien (ineist ge- ineinen und selnvach-körnigen) Qnarziten, 4% dnnkelgran-fleekigen Qnarziten, 12% selnvarzen Kieselschiefer mit weissen Qnarzadern, 31% hellgrünlichen oder gelblielien feinkrönigen „Mikrogneiss” arti- gen serizitisclien Sandsteinen, 11% rötlichen-, brannen- und gelben Hornstein und daraiis entstandenen rosafarbigen Qnarziten und ans 4% meist rosafarbigen, teils dem Gröderier Typns ühnlichen linio- nitisehen Sandsteinen und Sandsteinqnarziteii. Besonders beachteiis- wert ist dér erviilinte „iMikrogneiss”-artiger feinkörniger (dnrch- schnittliclie Korngrösse etwa 40 — 90-, maxiinale etwa 400 p) seriziti- scher Sandstein, weleber ans etwa 85% Qnarz, 4% Feldspat nndzwar meist ans sanerem Plagioklas mit An^ mid ans wenigeren Ortboklas, 1% Tiirmalin und Zirkon mid ans eca. 10% serizitiseb-muskovitischem Bindemittel mit Spben-körnern mid Biotit-Cblorit-Sebüppchen, l>e- stebt. Abnlieb ist die Zusammensetzung des Sebotters dér niedrige- ren Hocbterrasse, weleber aber grobkörniger mid besonders in den gröbsten Fraktionen (etAva bis Kopfgrösse) aucb mesozoiscbe Karbo- natgesteine örtlieben Ursprnngs reiehlicb enthalt. Abrollnngsmiítel- Avert dér erbsen-nnssgrossen belien Qiiarzite: cpv = 3.4, 0.5, 6.1, bzAV. in dér böberen Hocbterrasse 4.1, 0.5, 5.4, Avobei sieb die einzelnen Abrollmigen etAva Avie folgt verteilen; lb“= 22%, 2a" = 7%, 3b" = 11%, 4a" = 60%. Cea. 75%, bzAV. bei dér tieferen Terrassc 50% dér belien Quarzite sind stark löeberig ansgelangt. Die bescbriebenen petrograpbiseben Figensebaften AA'eisen aiif eine fluAdatile Fntstebung des Sebotters bin. Das Scbottennaterial — obne den Karbonatgeröllen — entspriebt fasst Amllstandig dem des Scbotterborizontes nnmittelbar nnter dér oberpliozanen Donaiiter- rasse in dér Bobrung Amn Kisesémpnszta am Ostrande des Kisalföld, 20 km AA'eit vöm Gerecsegebirge. Da die Horizontén dér Randgebirgs- terrassen im Beekengebiet sebon in einer normálén stratigrapbi- scben Lage iintereinander Hegen, sind die liocligelegenen Terrassen des Gereesegebirges dem tiefen Scbotterborizonte Amn Kiseséminiszta stratigrapbiseb gleieliAvertig. Das iMaterial aller dieser Sebottervor- kommnissen entstamt möglicherAveise hauptsacblieb a'oiii Süden, meist 290 Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér etwa den mediterránén Konglomeraten des nngarischen Mittelgebir- ges. lm erwalinten Sehottermaterial dér Bohrnng von Kiscsémpuszta ist al)er ansserdem noch eine grössere Menge von normalen Do- naumaterial vorhanden. Es enthiilt namlieh einen viel grösseren Pro- zentsatz von liellen Qnarziten mit dér, dem normalen Donauquarzit- Abrollnngs-ndttehvert ziemlich entspreeliende mittlere Abrollung von cpv — 2.7, 1.0, G.3 bei Erbsen-Nnssgrösse. I)ie liochgelegenen Terrassen des Gerecsegebirges gehören alsó offenbar zn den ersten, etwa jünger-mittelpliozanen Ablagerungen des Urdonansystems. Sie sind nnmittelbar naeh dér rhodanischen Orogenese entstanden und enthalten infoige dér anfanglich heftigen Erosion eine besonders hőbe, und naeh Osten vorwartssehreitend rasch znnehmende Sehnttmenge aus den hiesigen Pandgebirgen. Die hoehgelegenen Tei’rassen des GerecsegeV)irges sind somit cca. alters- gleich oder etwas noeh altér, als die „pralaaerberger” Donanterrasse am Hnndsheimer Gebirge, beschrieben an dér Seite 265. u. ff. dér zi- lierten Monographie des Verf.-s. A NADAPI BARIT ÉS HEMATIT. Irta; dr. Erdélyi János. DÉR BARYT UND HAMATIT VON NADAP. Von dr. ,7. Erdélyi. In dem Kontakt des Granits nnd Andesits, dér im Ge- meindesteinbrnche von Nadap (Komitat Fejér) anfgesehlossen ist, kommen mehrere Mineralien vor, die znm Teil schon seit nngefahr 30 Jabren bekannt sind. Diese Alineralien kommen am meisten in den Spalten nnd Hohlranmen des Andesits vor. So bat F. S c h a f a r- z i k IMolybdanit nnd Flnorit' nnd B. M a n r i t z in zwei Abhandlnn- gen Chabasit, Desniin, Henlandit nnd Epistilbit neben Caleit, Pyrit und Amethyst beschrieben. “ Endlieh hat E. H u n e k Hiimatit und Epidot gefunden.'^ Diesie interessanten Mineralien waren seit lángéin nur mehr als Seltenheiten zu finden, da dér Betrieb des Steinbruehes seit mehreren Jahre eingestellt Avar. Vor zAvei Jahre Avurde aher dér Betrieb Avieder aufgenommen und ausser den schon bekannten IMineralien fanden sieh noch einige andere, hier bisher unbekannte. Die formenreichen Kristallfragmente des Baryts Avurden Amn Herrn Studienrat Dr. R. Streda aufgefunden und in dankensAver- ter Weise dem mineralogisch-petrographischen Institute dér kgl. ung. Péter Pá.zmány Universitat Amn Budapest zűr Verfügung gesteilt. Die 2.5 — 5 mm dieken Kristalle des Baryts habén sich tafel- förmig naeh dér Basis ausgebildet. Die zűr Messung gelangten Kri- Dór Baryt inul Hainatit von Nadap 91 stalle sind 0.5 — 1.5 cm grosse Bniehstücke, die mir aii cinem Ende dér a -Achfe messbare Flaclien hatteii. Auí' Grnnd dér au 5 Bnich- stückeii ansgeführten Messungen koiinte ich folgende 10 Formen feststellen: a {100} u {101} c {001} d {102} m {110} D {302} X {210} z {111} n {320} •A {827} *^2 {827} und 71 {2C2} iiabeu sieh mit stark abgerundeten Flacheii der- aid gestaltet, dass ikre mit den Flachen a (101) und m(llO) gebildeten Kantén bogenförmig miteinander versclimelzen ; ansserdem sind dicse Flachen ziemlich korrodiert. Die Reflexe dér *d2(827) Flachen sind so verwischt, dass ihre Bestimmnng anf grosse Schwierigkeiten stiess. Die gemesscnen Winkehverte stimmeli mit den berechueten Werten gut überein. Die zwischen den berechueten Winkeln dér dér *í!>2 {827 !}Form znnachst stehenden Formen d{414}und d, {.727} und dem gemesseiien Winkel dér nenen Fönn bestehendc'n Unterscíiiede sind viel grösser, als die Differenzen dér Messungen. Zum Vergleich habé ich die beziiglichen Angaben in einer Tabelle znsammengestell t : Gemessen Grenzwerte Bereehnet* (827): (110) 38° 40' 38° 3'-39° 30' 38° 40' 37" :(001) 61° 20° 61° 4.5'— 61° 47' 61° 59' 2" ;(100) 30° 6' 49" (414): (001) — 58° 41' 47" :(100) 33° 9' 9" (727); (001) 58° 51' 4" :(100) 33° 32' 19" Aiif Grund dér hier Gesagten sind die wahrscheinlichsten Indizes dicsér abgerundeten Fönn :{827}. Zűr ihrer Bezeichnnng halté ich die őa-Bezeichnung am geeignetesten, da sic den b und Formen uahe steht. Die Resultate dér Messungen gemeinsam mit den berechueten Winkelwerteii gibt folgende Tabelle: * Die berechueten Winkehverte habé ich teils dér Arbeit von Hintze entnommeu, telis selbst mit dem Achsenverhiiltnis: 0.8152:1 : 1.3136 bereehnet.''' 292 J. Erdélyi n. Kr. Gemessen Berechnet* m :a , (110) : (100) 2 1 39° 14' 39° ir 11.5" :A, :(210) 2 2 17° 13.5’ 17° 0' 40" : 7 , : (320) 9 5 10° 39' 10° 39' 51.5" c:u , (001): (101) 9 5 58° 3.5' 58° 10' 36" :d, :(102) 8 5 38° 46' oo 00 o 51' 28" : D , : (302) 5 3 66° 51.5' 67° 3' 15.5" :z, :(111) 6 3 64° 19.5’ 64° 18' 43" m : z , (1 10) : (111) 5 3 15° 49' 25° 41' 17" c : (h , (001) ; (827) 4 1 61° 20' 61° 59' 2" ra;d2, (110): (827) 3 1 O 00 co 40' 38° 40' 37" Die a (100) Fláelie kommt nur aii einem Kristall vor; die do(827) ist scdion aii mehreren Kristall en vorliandeii, aber wegen ihrer Korro- diertlieit gab sie mir an einem Kristall messbare Keflexe. Die ^{210} Fönn kommt an zwei Kristallen vor, aber immer nnr mit einer Flíiche, mit (210) Indizes ausgebildet. Von dér )/{320} Forai gibt es in dér Regei beide Flachen, an einem Kristall Avar aber das Fla- ehenpaar niclit ausgebildet. h{101} und d{l02 } erschienen an jedem Kristall mit guten glanzenden Flachen. 2;(111) Avurde in Form A'on kaum sichtbaren, schmalen Streifen nur an drei Kristallen beo- baelitet. Die Kombinationen sind: I. m, c, d, u, D, Z, z, ó, (s. Fig. 1.); II. m, c, d, u, D, 7], z, (an zAvei Kristallen) III. m, c, d, u, A, 7j, z, do', IV. m, c, a, d, u, Fig. 1. Dér Eisenglanz von Nadap ist ein typisches, Auilkanisches Sub- limationsprodukt. Darauf Aveisen ausser den geologischen Verhaltnis- sen auch dér Habitus dér Kristalle und die auftretenden Formen hin. Dér Hamatit Avurde von E. Huné k meistens in den Hohlrau- men des Andesits in (xesellschaft Amn Pyrit, und Calcit in Form kleiner, nach dér Basis tafelförmiger Kristalle gefunden. Ausser dér Dér Baryt und Hamatit von Nadap 293 Basis wurdeii von Hűnek noeh {lÖTl}, {10T2} und {1015} Formen beobachtet, letztere mit schwaehem Reflex, er gab aber keine Win- kelmessungen an. Das neue Vorkommen des Hamatits ist nicht ini Andesit, sondern im Gránit festgestellt. Dér alté Eingang des Stein- bruches wurde in dér letzten Zeit vertieft, dann wurde ein grobkörni- ger Aplitgang von mehreren Meter Breite durclibrochen, dessen Bruchstücke auf die Halde vor dem Eingang des Steinbruches ge- worfen wiirden. In den Spalten dieses grobkörnigen Aíjlits kain dér Hamatit vor; seine Begleiter waren nur Pyrit und die manchmal gut entwickelten Feldspath- und Quarzkristalle des Aplits. Heute ist er schon nicht mehr zu finden, da im vorigen Winter das ausgebro- chene Muttergestein zerfallen war. Dér Hamatit bildet meistens nur scliwarze Streifen und Adern im Aplit, manchmal sitzt er aber an den Wande dér Spalten in Form kleiner Schuppen, oder Plattén mit gezacktem Rande. Bisweilen sind aber auch scharfe, glitzernde scliwarze, oder hunte (blau, grün, oder violet angelaufene) Kristalle an den Wiinde dér Spalten zu finden. Sie sind meistens nach dér Basis tafelfönnig gehildet. Ilire Diirch- messer sind 1 — 5 mm, ihre Dicke 0.5 — 1.5 mm. Die vorherrschende Form ist ausser dér Basis dér r{lÖTl} Grundrhomboeder. Die an 5 Kristallen gemessenen 8 Formen sind folgende; IFlachenbezeichnung Bravais Miller c (0001 } (111) r ÍOlTl} (100) e (01 Í2} (110) N (0554} (332) a (1120) (lOT) n (2243) {3lT} z (2241) (715) X (1232) (211) Die gemessenen und berechneten Winkelwerte dér beobachteten For- men gibt folgende Tabelle. Die Rechnungen Avurden mit dem Ach- senverhaltnis: a : c = 1 ; 1.3654 ausgeführt.® Kr. n. Gemessen Berechnet c:r , (0001) (ion) ~ 6 12 57° 34.5' 57° 36' 51" : z , (2241) 4 13 79° 39' 79° 37' 27.5" ; n , (2243) 1 2 61° 12.5' 61° 14' 48" :N, (0554) 1 1 63° 32' 63° 5' 42" : e , (OIT2) 1 1 38° 6.5' 38° 14' 53" :X, (1232) 1 2 64° 17' 64° 23' 0" r:a , (lüTl) (1 120) 3 8 42° 55' 42° 59' 50" X:X, (1232) (Í322) 1 1 34° 35' 34° 20' 0" 294 J. Erdélyi Von dieseii Flácheii kameii «(2243), e(üll2), M(Ü554) und yZ (1232) mir an einem Kristall vor. Zwillinge wurdeii nicht beobacíi- tet. An dér Basisflache sind parallel zu den Kombinationskanten (les (Irundrhoinboeders dreieckige Einkerbungen zu seben. Die rílOll) Flachen sind fettglanzend, mancbmal ein wenig abgerundet und halién Einkerbungen senkrecht zu den Kombinationskanten dér Basis. Die Fljichen dér h(2243) Form reí'lektiei’en spiegelartig. Die e(0112) Avurde nur an einem Kristall in Form eines kleinen Trajiezes beobachtet. Ilire Spiegídung isi mehrí'aeli und verfliessend. A'(05ő4) kam ebenfalls nur an einem Kristall vor, \vo sie die stümp- fere Polkante des .X{1232} Skalenoeders in Form eines sehmalen Streii'ens abstumpfte. Dieser Skalenoeder gab gute Reflexe. Die a(]120) Flücbeu stumpfen die Mittelkanten des Grundrhomboeders. Sie sind an jedem Kristall zu fiadén. (Fig. 2.) Mancbmal sind sie ein wenig breiter. Ausserdem kommen noch horizontale Einkerbungen an ibnen vor. Diese Kerben entstammen, wie die Messungeu zeigen, aus dér Wiederholung dér Fljichen dér hexagonalen Bipyramide II. Stelluug 2 {2241} . (Fig. 3.) Die Kombinationen sind: 1. c, r, a.; II. c, r, a, z.; III. c, r, a, z, e, n, X, X. Fig- 2. Dér Baryt und Hüinatit von Nadap 295- Die letzte Kombinatioii beobachtete ich nur an eiiiem Kristall, dér verzerrt war. Herrschende Fiaeben sind die Basis und die oberen FUichen des Grundrhomboeders. Die übrigen Flíichen habén sicli nur an den positiven Enden dér Neben-Achsen ausgebildet. Diesen Kri- stall zeigt Fig. 4. in seiner natürlichen Entwicklung. Den Kombina- tionen I. und II. ühnliclie wurden von K. Z i m á n y i an den Haniati- ten vöm Kakukberg und von Déva besebrieben.^ Nach dér statisti- schen Arbeit von H. B i a s e h* ist die Koinbination I. von 12 Fund- stellen, die Kombination II. von 1 Fundort bekannt. Die Kombina- tion III. wurde nicht erwühnt. Die liorizontale Streifung dér u(1120) Flachen beobachtete K. Z i m á n y i an den Hamatiten von Déva; darüber, dass die Kerben von den Flachen dér Bipiramide 0{22Í1} verursacht werden, fand ich aber in dér Literatur keine Angabe. Trotzdem dér Hümatit von Nadap schon liingst bekannt war,. müssen wir dieses Vorkommen aks neu betrachten und damit wiiclist die Zahl dér in Ungarn schon von mehreren Fundstellen beschriebe- nen Hümatite vulkanischen Ursprungs. Diese Abhandlung wurde im mineralogisch-petrographischen Institute dér kgl. ungarischen Peter Pázmány Universitat von. Budapest verfertigt. * IRODALOM— SCHRIFTTLTM. ^ F. Schafarzik: Mincralogische Mitteilnngen. (Zeitse.hr. f, Krist. Bd. 48. S. 438.); Ásványtani közlemények. (Földtani Közlöny. 38. k, 590. o. 1908.) “ B. M aur itz: Über einen nenen Zeolitfnndort. (Zeitschr. f. Krist. Bd. 48. S. 439.) B. M aur itz: Zeolithen von Nadap. (Ebenda.) B. Mauritz: U.j zeolithlelhely. (Földt. Közt. 38. k. 19(1. o. 1?K)8.) B. Maiiritz:A nadapi zeolithok. (Annales Musei Nationalis Hungarici. VI. k. 537. o. 1908.) ® E. Hűnek: Nener nngarischer Fundort von zwei Minaralien. (Zeitschr. í. Krist. Bd. ,53. S. 71.); Két ásvány \i.j hazai termőhelye. (Földt. Közi. 40. k. 628. o. 1910.) ■* F r. Pfaft: Ueber eine sehr fliichenreiche Schwerspath-Combi- nation, und Ahleitung ihrer Flachen aus dérén ebenen Winkeln. (Pogg. Annáién, Bd. 102. S. 464. 18,57.) L. Pólómba: Baryt von Brosso und Traversella. (Rendic. Reál. Acad. Linc. [5|. 15. 419—428. 1906. 2. Sem.) (Ref.: Neu. Jabrb. 1910, II, S, 361; Zeitschr. f. Krist. 44. 6,34. 1908.) ” G. Melczer: Über Simmetrie und Achsenverhaltnis des Háma- tits. (Zeitscbr. f. Krist. Bd. ,37. S. ,594. 1903.); A haematit szimetriájáról 296 Dr. Kulhay Gyula és tong-elyarányáról. (Magyar Chemiai Folyóirat. 9. k. 35. 53. 69. 86. o. 1903.) " K. Zimáiiyi: Über den hamatit vöm Kakukberg. (Földt. Közi. 43. k. 451. o.) K. Zimányi; Heinatit a Kakiikhegyröl. (Földt. Közi. 43. k. 431. 0. 1913.) K. Zimányi: Eisenglaiiz vöm Kakukberg in Ungarn. (Zentralbl. f. Mineral. Geol. und Paleont. Jabrg. 1908. H. 3 — 5; Zeitschr. f. Krist. Bd. 47. S. 301.) K. Zimányi: Über den Hamatit vöm Arany-Berg und von Déva im Comitat Hunyad. (Zeitschr. f. Krist. Bd. 51. S. 49 — 52.); Hematit az Aranyi-begyről és Déváról. (Ann. Mns. Nat. Hung. 10. k. 263. o. 1912.) ® H. Biiiseh: Morphologische Untersncbung am Hamatit, unter besonderer Berücksiehtignng des Vorkommeus vöm Piz Cavradi. (Ta- vetseli.) (Zeitschr. f. Krist. Bd. 70. S. 1 — 159. 1929.) A BEREGKISFALUDI KŐHEGY (KAMNYANKA) KŐZETÉRŐL. Irta: Dr. Kulhay Gyula.* VON DEM GESTEIN DES BEREGKISFALUDER STEINBERGES. Von Gy. Kulhay.** A Beregszász — Kovácsréti vasiitvonal középső szakaszán már messziről feltűnik a beregkisfahuli kőbánya szép, oszlopos elválású kőzete. A Kőhegy (Kaninyanka) a Munkács és Ilosva között lévő Háthegységhez tartozik s a beregkisfaludi vasútállomástól É-ra, kb. lüOO m távolságra magában a községben van iigy, hogy annak É-i oldala a. Kőhegyet körülövezi és részben rá is telepszik. Irodalmi adataink erről a bányáról nincsenek. A Monarchia geológusai közül Fr. v. Hauer, és Fr. v. Richthofen .jártak erre. i\Ieg is emlékeznek a Háthegységről (1. 1. p. 453 — 455.), de a Kőhegy akkor még nem volt feltárva s az enyhe dombhát nem hívta ma- gára a figyelmüket. A terület földtani felépítéséről későbbi dolgozatomban szeret- nék beszámolni, jelenleg csak nagy vonásokban vázolom a fontosabb képződményeket. A Háthegység az Északkeleti Kárpátok belső, vulkanikus övé- nek a legbelsőbb tagja, ÉNy — DK-i csapásban (2Ü ) IMunkácstól Ilosváig lu'izódik s ÉK felől az Ilosva-patak választja el élesen a * Előadta a Magyarhoni I"öldtaui Társulat 1939. dec. 13-ik szak- ülésén. ** Vorgetragcn in dér Fachsitzuiig dér Ungarischeu Geologischen Gesellschaft am 13. XII. 1939. A bereffkisfaludi kőhegy (Kamnyaiika) kőzetéről 297 Borló — Gyil hatalmas tömegétől, DNy felöl pedig enyhe domhsoro- zattal lejt a Szernye síkságába. Jellemző a Bovló — Gyilhegységre, hogy csaknem teljes egészben andezittufák, andezithrecciák és aii- dezitkonglomerátnmok építik fel, a lávaömlés a hegységben aláren- delt volt s inkább telérekre szorítkozott, mint lávatakarókra. így van ez a Háthegységben is, ahol a szarmata üledékekre telei)ülő tu- fákat utólag törte át a kevés piroxén-andezit. Az Ervilia podo- lica-i (E i c h.). Macim podolic^n-i (E i c b.), Cardinni pUcatHtn-ot (Eich.) tartalmazó alsó szarmata agyagra és homokra előbb egy terresztrikns tarkaagyag és konglomerátum telei)ül, majd jelenté- keny vastagságban finomabb tufa s erre a durva andezitkonglome- rátum következik. Ezt a rétegsorozatot törték át azután az andezit Fig. 1. ábra. Fejtésrészlet a beregkisfaludi Kőhegy amlezitbáiiyából, a. a bánya nyugati oldala, b. a bánya déli oldala. kitörések. Munkács körül több kis réteges-vulkán (strato vulkán) képződött, a Vei ki Kámen-től kezdve alig pár méter széles telér alakult ki, ez Medence községnél hirtelen elvégződik s Medence, Beregkisfalud és Ilosva között több lakkolitszerü képződmény ala- kult ki. Alá látszik támasztani ezt a feltevést az a körülmény, hogy a beregkisfaludi Kőhegy az ÉK-i oldalán kissé felemelte a növény- lenyomatos, csillámos agyagot, s ezek a rétegek tőle B*" irányban eldőlnek, viszont a DNy-i oldalon, alsóbb szintben csaknem víz.szín- tesen fekszenek. A kőzet szemnagysága is feltűnően megváltozik 298 Dr. Kulhay Gyula ^Munkácstól Beregkisfalud felé haladva. Munkács körül egészen a Velki Kámen-ig igen finom, csaknem fekete andezitokat találunk, ezekben porfiros kiválást alig látunk szabadszemmel, a Velki Ká- men-töl kezdve feltűnnek az apró sárgásfehér földpátbeágyazások s ezek állandóan nőnek, a kőzet szürkés árnyalatú lesz tőlük. Me- dencénél azután a kikristályosodás már sokkal előrehaladottabb, megjelennek a 1.5 cm-t is elérő augitok s a földpátok is elérik a 0.5 cm-t. A beregkisfaludi Kőhegy eliptikus alakú, hosszabbik átlója kb. 1200 m, rövidebbik kb. 600 m, tengelye párhuzamos a Háthegy- ség gerincével, de nem esik egyvonalba vele, hanem kb. 6 — TOO m-re van tőle DXy-ra. A hegy délkeleti harmadában nyeregszerü horpa- dás van, ez egy DK-i magasabb zömök és egy ÉiXy-i alacsonyabb lankás részre osztja. A fejtés a DK-i rész déli oldalában van. Feltűnő a kőzet oszlopos elválása. Az oszlopok 30 — 60 cm át- mérőjűek, de lefelé haladva némelyik eléri az 1 m-t is. Az oszlopok ugyanis nem párhuzamosak egymással, hanem felfelé állandóan keskenyedve egy közös pontba tartanak. A vastagság csökkenése sem egyenletes, ezért az oszlopok felfelé haladva egymásra borulnak s így tulaj donképen héjas-oszloiios elválási alak jön létre. (Lásd 1. ábra.)A hegy fejtési oldalán lévő végében két ilyen központ figyel- hető meg; az egyik a D-i oldalon van s a fejtés csaknem elérte, a másik ÉK-re távolabb esik a fejtéstől. Ha a helyszínen gondosan megfigyeljük az oszlopok elvégződéseit, feltűnik, hogy a fejtés mi- lyen egységes tömböt bontott meg. A külső oszlopok csaknem hiány nélkül követhetők a csúcsig s csak igen kevés pusztulhatott le belő- lük. Igen valószínű, hogy az erupció felszínre jutása és a terület legfiatalabb képződményének, a nyiroknak a letelepedése között nem telhetett el nagy idő. Ez a körülmény is igazolná az erupció fiatal voltát. Már első tekintetre feltűnik a kőzet rendkívüli üdesége. Színe sötétszürke, szürkésfekete. Bányanedves állapotban igen jól hasad és megütve friss, csengő hangot ad, ez azt bizonyítja, hogy a kőzet- ben repedések, törések nincsenek. Elsőrendű útburkoló kockakő és járdaszegélykő hasítható belőle. Hasításkor a repeszdarabok nagyon élesek és a szegélyükön áttetszők. Szabadszemmel nézve először a nagy 1.5 cm-t is elérő piroxé- nek tűnnek fel, számuk nem nagy; elszórtan sugaras csoportokba verődve fordulnak elő. Sokkal nagyobb a földpátbeágyaziisok száma. Színük szürkés-sárgásfehér, a kőzetdarabot mozgatva feltűnik a selymes csillogású ikerrovátkoltságuk. Megfigyelhetők még apró, el- szórt, villogó fekete pontok is, ezek részben augitnak, részben mag- netitnak bizonyultak. Mikroszkóp alatt mégjobban érvényre jut a kőzet kiömlésbeli (effuzív) jellege. Az alapanyag részben üveges (hyalopilites) részben pedig nemezszerű (pilotaxitos). A kettő aránya kissé a pilotaxitos szövet javára tolódik el. Keresztezett nikolok alatt a kettő jól el- választható egymástól, mert az üveg sötét marad, míg a pilotaxitos szövet egymásba fonódó kristályrészecskéi felvilágosodnak, illetőleg A hcreMkisfaludi kőheííy (Kaniuyanka) kőzetéről 299 kioltanak. Az alapanyagban földpát, hipersztén és augit beágyazás található, ezekhez .iárnl accessórikns elegyrész gyanánt a magnetit és nagyon kevés apatit. A földpát uralkodó elegyrész. Ha az alapanyag inikrokristá- lyaitól eltekintünk, akkor durva beeslés szerint a kőzetnek mintegy 80 %-át teszik, szemben a 15 % piroxénnel és az 55 % ala])anyaggah de az alapanyag mikrokristályai között még magasabb százalékkal van képviselve. Csak plagioklászt tudtam megfigyelni és mindig ikerlemezekben. Még az alapanyag mikrolit.iei is ikerlemezesek. A leggyakoribb az albit töivény fellépése, sokkal ritkább a karlsbadi; rendesen albit-karlsbadi konjngált ikrek és elvétve fordul elő a pe- riklin törvény szerinti összenövés, albit lemezekkel. A földpátok igen üdék, semmiféle elváltozás nem látható ra.i- Lnk. Legtöbbször a hasadás is igen gyengén jelentkezik, repedezett- ség pedig csak a esiszolatok szélein látható, ahol erős volt a mecha- nikus behatás. Alakjuk nagyon változatos. Általában táblás alaknak a c-tengely irányában kissé megnyiilva, de az élek nem egyenesek. Magmatikns koriAziót nem lehet rajtuk megfigyelni. A zóuás egyé- nek is ritkák s akkor is nagyon gyenge zónásság lép fel, kissé bá- zisosabb maggal. Érdekes, hogy háromféle zárványtipus figyelhető meg bennük. Lásd 2. ábra. 1. Üvegzárványok. Rendesen a föld])át belsejében vannak a szélek felé hiányoznak, iigyszólván mindig a belső szerkezetet követik, az egyén külső alakjától függetlenek: vagy összefüggően vannak a kristály belsejében, vagy pedig zónásan he- lyezkednek el, olykor salakosak és apró magnetittal vannak tele- hintve. 2. Piroxcn niikrolit zárványok. ^lindíg a földpát legkülső héjában találhatók, nem a belső szerkezetet, hanem a külső alakot követik. Könnyen felismerhetők (illetőleg az előbbiektől megkülön- böztethetők) az által, hogy keresztezett nikolok között éléidv intei’- fereneia színeik vannak (sárga, sárgásvörös. kék). 8. Augit zárvá- nyok. Nagyobb, 60 — 100 mikron nagyságúak, rendesen legömbölyö- dött augit szemek teljesen szabálytalanul elszórva a földpát bel- sejében. Némelyik földpátban fellép mind a három zárványfélaség, de van sok teljesen víztiszta, zárványmentes egyed is. A földpátok két generációban jelentkeznek. A nagyobb sze- mek átlagos nagysága hosszanti irányban: 1.4 mm, 1.8 mm, 1.7 mm, 1.6 mm, 2.0 mm, 2.2 mm, 1.9 mm; erre merőlegesen: 0.8 mm, 0.6 mm, 0.5 mm, 0.86 mm, 0.74 mm. Szabadszemmel megfigyelhetők nagyobb szemek is, de ezek csiszoláskor rendszerint eltöredeznek. A második generáció sokkal kisebb és átlagosan 20 — 100 mikronra becsülhető. A földpátok törésmutatója minden irányban nagyobb a ka- nadabalzsaménál, már ez is bázisosabb tagokra utal. A szimmetrikus övben (zónában) mért legnagyobb kioltások: ±8ri5’ ± 32"r)0’ A fenti adatoknak számtani középarányosa ± 31" 38’, a (010) 300 Dr. Kulhay Gyula lapon a bázislap hasadásához mért kioltás 22”, a konjugált álhit + karlsbadi ikreken mért szimmetrikus kioltások: 1 és 1’ ± 4“ 40’ 2 és 2’ ±32" 1 és r ± 5" 2 és 2’ ± 32" Ezek az értékek nagyon állandóaknak látszanak, ami a föld- pátok egyöntetűségére vall. Eltérést csak a ferde metszeteknél lá- tunk, de ezek könnyen felismerhetők, mert az ikerleniezek rajtuk nem élesek, elmosódottak. A fenti adatok alapján a földpátokat a labrador sorba soroz- hatjuk, mégpedig a bázisosabb labradorokhoz. Az összetételük Ab43 — A1I55 és Ab^o — An,jo között van. (Duparc és Reinhard szerint, 1. 5. p. 778—795.) A második generációnál sem lehet lényeges eltérést találni a kioltások között, ezeknek az összetétele is labrador jellegű. Fig. 2. ábra. a. kissé salakos, üveges alapanyagzárvány apró magnetittal, b. igen apró piroxén niikrolitekből álló zárványkoszoini, c. augit-zárványok. A földpátoknál beszélhetnénk tulajdonképen egy harmadik generációról is, nevezetesen az alapanyag mikrolitjeiről és kristály- vázairól. Nagyobb nagyításnál ezek oszlopos termetű, idiomorf kristálykáknak látszanak, kioltásuk meglehetősen ferde, de ponto'- san nem lehet ellenőrizni, ezért a meghatározásuk is csak hozzávető- leges. Ügy látszik, hogy ezek is labradorok, de valamivel savanyúb- bak, mint a makroimrfiros kiválásnak. üiroxének jóval kisebb arányban fordulnak elő, mint a föld- pátok. Szabadszemmel nem lehet különbséget tenni köztük, de vé- konyesiszolatban hipersztén és augit ismerhető fel. A hipersztén idiomorf, kristályai a c-tengely szerint megnyúlt oszlopos termetűek, de a terminális formák az oszlopok tetejéről hiányzanak. Metszetben gyakran csak a három véglap ismerhető fel. Majdnem mindig ikrekl>en jelentkezik. Rendesen a (011) szerint juxtapozícié)san nő össze két egyén könyökalakban, de megfigyeltem A beregkisfaludi kőhegy (Kamnyanka) kőzetéről 301 egy hatalmas keresztalakú átnőtt (penetrációs) ikret is. Igen ér- dekes, hogy a teljesen szabad hipersztén kristály nagyon ritka. Csak a legnagyobb, 10 — 15 mm-es kristályok úsznak egyedül az alapanyagban. A kisebb termetű egyedeket csaknem mindig augit koszorú veszi körül. Az augit egy darabig orientáltan nő tovább, úgy, hogy párhuzamos nikolokkal nézve egy kristálynak gondol- nánk, csak keresztezett nikolok alatt tűnik ki, hogy augit zóna veszi körül a hi])ersztén kristályt. Ez az augit zóna ritkán ho- mogén, legtöbbször azonban szemcsézett, a szemcsék közül a hiper- szténnel érintkezők azonosan oltanak ki, a tőle távolabb esők azon- ban a legkülönbözőbb irányban. A legtöbbször az augit buroknak nincsen határozott külső alakja sem, hanem a szemcsék a határ- felületen szétrajzanak az alapanyagba. Olyan a kép, mintha a hi- persztén vonzotta volna az augit szemeket s azok a megmerevedés miatt nem tudtak mind hozzáfutni. A hipersztén és az augit össze- növésének számos változatát Mauritz B. d r. írta le a Mátrából. (Lásd 3 p. 46 — 47.) Ebben a kőzetben is teljesen hasonló összenövé- sek találhatók. Maga a, hipersztén üde. Pleochroossága gvenge: o = egészen világos sárga, 6 — gyengén rózsaszínes, c = kissé zöldessárga. A szemek nagysága 1 — 3 mm, de előfordulnak 10 mm-es szemek is. Csak egy generációt tudtam megfigyelni. Kioltásuk egyenes. Az optikai tengelyek diszperziója nagyon szembetűnő: p7>v. Zárványként a hi- persztén alapanyagot, földpátot, augitot, magnetitot és elvétve egy- egy apatit szemcsét tartalmaz. Az alapanyag zárvány vagy tiszta üveg, vagy salakos. Az üvegzárvány rózsaszínű, 15 — 20 mikronnál sohasem nagyobb és rendesen kis buborékot is tartalmaz. A salak- zárványok nagyok, a hasadások mentén helyezkednek el és gyakran földpátlécek vannak bennük. Az augit legömbölyödött szemcsék alak- jában van benne jelen. Sem utóvulkános, sem légköri hatasú (at- moszferilikus) mállást a hiperszténen nem észleltem. Az augit két generációban van jelen. Kristályai aprók. Ren- desen a hipersztént övezik, de előfordulnak szabad egyedek is, ezek majdnem minden esetben a (100) szerinti poliszintetikus ikrekben jelentkeznek. Saját alakjuk úgyszólván soha sincs. A határvonalak augit szemcsékbe mennek át. Maguk a nagyobb szemek is sokszor aj)- róbb szemcsék halmazából állanak s eziek közt plagioklász lécek is vannak. Színük világos sárgásbarna, sokszor csaknem színtelen. Ho- mokóra szerkezetet, vagy pleochroosságot nem tudtam megfigyelni rajtuk. A c : c-hez 34 — 47 fok között nagyon változatos. Ez egyrészt annak is következménye, hogy a mérések igen rüehezek a rossz alak miatt s az (110) szerinti hasadás az augitnál nem olyan éles, mint a földpátok hasadása. A fenti tulajdonságok diopszidos augitra val- lanak. Az augit második generációja az alapanyagnak igen jelentős hányadát képviseli. Majdnem egyensiílyban áll a földpát mikrolitok- kal. Nagyobb nagyításnál a kis szemek idiomorfoknak látszanak. A kioltásuk 36" — 44" között van, ez szintén diopszidos augitra utal. ¥ 302 Dr. Kuihay Gyula A maííiietit nagyobb 80 — 100 mikronos lemezkékben és egészen apró 2 — 10 mikronos pontokban .ielenik meg. Gyakoriak az oktaéder szeiánt kialakuló vázak. Egyik esetben nagyon széj) kristályvázat figyeltem meg. Szabályszerű, magnetitból álló, oktaéder tengel.v- Fig. 3. ábra. a. hiperszíén iker a (021) szerint, b. bipersztéu augit koszorúval. kereszt végein kis magnetit oktaéderek ültek. Különösen sok magne- tit szemcse van az ala])anyag üveges részleteiben. Ez adja a kőzet sötét színét is. Apátit igen kevés van a kőzetben. Egy két zömökebb kristály- kája a liiperszténben figyelliető^meg. A beregkisfaludi kőhegy (Kaniiiyanka) kőzetéről 303 A kiválási sorrendben a járulékosok (apatit, inagnetit) kiválá- sai után a hipersztén következett, de rögtön megkezdődött az augit és a földpátok kiválása is, mert a hiperszténben is találunk már földpát és angit zárványt. Magrnatikus resorpciót egyetlen ásványnál sem tapasztaltam. A kőzet elemzését V O' g 1 Mária dr. volt szíves elkészíteni, amiért ezúton is köszönetét mondok. Az elemzés adatai a következők: súly% mól. % SiO, 53,89 ) . . . . . . . 60,82 TiO, 1,25 j ALÓ, 17,31 . . . . . . . 11,26 Pe.Og 1,75 1 FeO 7,54 . . . 8,54 MnO 0,13 1 MgO 4,78 . . . . ... 787 fajsúly: 2,80" CaO 5,46 . . , . . . . 6,46 K.,0 1,97 . . . . . . . 1,39 Na,0 3,42 .... P2Ö5 0,24 — Elemző: Cü„ uy — D r. V 0 g 1 Mária H,Ö - 1.65 — H,C -f 0,25 — Összesen: : 99,65% 100,00% Paraméterek Osann szerint: s = 60,82; A = 5,05; G = 6,25; F = 16,66; a = 5,42, e = 6,66, f = 17,92, n =7,26, sor = /b k = 1,02, P^Og = 0,24 súly %. A kőzet a St. Egidi típushoz hasonlít. Amerikai (C. I. P. W.) értékek: Q = 4,08, or = 11,69, ab = 28,84, an = 25,03, c — 0,41, hy = 21,94, mt = 2,85, il = 3,04. ap = 0,67, HjO = 1,90 összesen: 99,95%. A kőzet symboluma: II. 5. 3. 4. Niggli értékek: si = 151,9; al = 28,7; fm = 41,7; c = lő>8; alk = 12,8; k = 0,72; mg = 0,47; qz = + 0,9; ti = 3,2; p = 0,28; e/fm = 0,40; metszet = III/IV. Magmatipns = normaldioritos. Ha a fenti értékeket össze akarjuk hasonlítani más, hazai an- dezitokkal, akkor rögtön látjuk, hogy a cserháti és mátrai andezi- tokkal igen közeli rokonságban áll a kőzet. (Lásd M a r i t z B. dr. 3. p. 103 — 106 és p. 116. Reichert dr. 2. p. 81. és Vendl A. dr. munkáit. 4. p. 526.) Már a hipersztének leírásánál is említettem, hogy nagyon ha- sonlóak a mátrai andezitok hiperszténjeihez. Ez a hasonlatosság ké- miai tekintetben is fennáll. Kőzetünkben elsőnek az alacsony kova- sav tűnik fel. Majdnem teljesen hasonló értékeket találunk a Mátrá- ban és a Cserhátban is, ezeken a helyeken a kovasav átlagosan 54% körül mozog, de a nagybátonyi Sósberek déli kőbányájában (lásd 3. p. 89 — 90.), a nagybátonyi Ördöglak völgyben és a kisjobbágyi Szár- hegy déli oldalán (1. 3. p. 105 — 106.) az 53%, illetve az 52% alá sülyed. A Cserhátban a Herecsényi Vakarásdomb andezitje 53,06%, (1. 4. p. 304 Dr. Kulhay Gyula 526.) a Berceli-hegy augitandezitja 53,75% (6. p. 313.) kovasavat tar- talmaz. A kovasavhoz hasonlóan nagyon jól megegyeznek az AUO3, valamint az összes vas és összes alkáliák értékei is, csupán a Fe-H-f- és Fe++ , valamint a K és Na ionok aránya változik egy keveset. Különösen feltűnő a megegyezés, ha a Osann és Niggli féle paraméter számokat hasonlítjuk össze. A külföldiek közül a St. Egidi áll a legközelebb hozzá. Osann paraméterek a c f Beregkisfalud, Kőhegy 5,42 6,66 17,92 Szurdok-Püspöki, Gyöngyös-Patai út 5,40 8 40 16,20 St. Egidi 5,25 8,25 16,50 Szanda-begy 5,20 8,40 16,40 Ezek az értékek olyan jól egyeznek meg, hogy csaknem azo- nosaknak vehetjük őket. Hasonlóan jól megegyeznek a Niggli para- méterek is, csupán a Szanda-hegy si és qz értékeiben van egy kis eltérés. Ez azért adódik, mert a Szanda-hegy kőzetének a kovasava 56% fölött van, de a többi értékek között nincs nagy eltérés. si qz al fm c alk k mg c/fm metszet Beregkisfalud 151,9 -!- 0,9 28,7 41,7 16,8 12,8 0,72 0.47J 0,40 III/IV. Berecsény 151,0 — 3,0 32,0 30,0 24,5 13,5 0,32 0,37 0,81 v. Szurdokpüspöki 16,1,0 -fl3,0 31,5 31,0 25,0 12,5 0,31 0,30 0,81 V. Szanda-hegy 104,0 -1-10,0 31,0 32,5 24,5 12,0 0,35 0,43 0,75 V. Mind a négy kőzet a normáldioritos magmatípusba tartozik. Mindezek alapján összefoglalásként azt mondhatjuk, hogy a heregkisfaludi Kőhegy (Komnyanka) kőzete hipersztén-augit-ande- zif, magmatípusa normáldioritos és a mátrai, valamint a cserháti hipersztén-augit-andezitokkal olyan közeli rokonságban áll, hogy csaknem azonosnak vehető velük. A kiömlés ideje felső szarmata, vagy postszarmata. A kőzet rendkívül üde, rajta sem utóvulkános, sem pedig kiterjedtebb lég- köri (atmoszferilikus) mállás nincsen. Gyakorlati szempontból egy- aránt alkalmas iitburkoló-kőnek és díszítő-kőnek, (lábazat, sírkő). (Készült a József Nádor Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem Ásvány- és Földtani Tntézetében. Igazgató tanár: Hr. Vendl Aladár.) * Dér Stein1)erg von Beregkisfalud liegt am S-0 lichen Ende des Hát-Gebirges. Derselbe besteht aus Hypersthen-Aagit-Andesit, ein Ausflussgestein dér oberen sarmatischen Stufe. Die Grundmasse des GesteineS ist teils glasartig, teils aber mikrokristallin, darin sind Plagioklase, Hyperstehene und Angi te eingebettet. Die Plagioklase gehören zu dér Reihe- vöm basischen Labrador mit Ab^^ — Aujg bis Abj„ — An,io. Chemisch steht das Gestein am Náchsten zűr St. Egidischen Type und ist mit den Piroxen-Andesiten dér Mátra und (Cserhát verwandt. A Szkalkahegy kőzet-földtani felépítése 305 IRODALOM— SCHRIFTTUM. 1. Franz Ritt, v. Hauer u. Férd. Frei. v. R i c li t h o f e n: Bericht über die geol. Übersichts-Aufiiahme d. IV. Sect. d. k. k. geol, Reichsanst, im iiordöstlichen Uiigarn im Sonimer 1858. Jahrb. d. k. k geol. Reichsanst. B. X. 1859. p. 399. 2. Reichert Róbert dr.; A Szanda-hegy piroxén andezitja. Földt. Közi. LX. K. 1931. p. 76. 3. M a u r i t z Béla dr.: A Mátra-hegység eruptív kőzetei. Budapest. 1909. M. T. Ak. Math. és Terin. Tud. Közi. XXX. K. 3. sz. 4. V e n d 1 Aladár dr.: Über die Pyroxenandesite des Cserhátgebir- ges. (Ungarn) Miner. u. Petr. Mitteil. Bd. 42. H. 5/6. p. 491. 5. H. Rosenbusch und dr. O. Mügge: Mikroskopische Physiographie dér petfographisch wichtigen Miiieralien. I. Bd. 2. H. Stuttgart. 1927. 6. S c h a f a r z i k Ferenc: A Cserhát piroxénandezitjai. M. kir. Földt. Int. Évkönyve. IX. K. p. 303. A SZKALKAHEGY KÖZET-FÖLDTANI FELÉPÍTÉSE ALSüMISLYE HATÁRÁBAN. (ABAÜJ M.) Irta: Kőrössy László. DÉR PETROGRAPHISCHE-GEOLOGISCHE BAU DES SZKALKABERGES BEI ALSÓMISLYE (KOM. ABAÜJ.) Von L. Kőrössy. Az Eper.ies-Tokaji hegység nyugati oldalának Alsóinislye-Szká- ros nevű falvak közé eső részével mindezideig nagyon kevesen foglal- koztak földtani szempontból. Mindössze Heinrieh Wolf végzett itt földtani megfigyeléseket. (Das Eper.jes-Tokajer Gebirge zwischen Ska- ros und Herlein. Verhandlungen d. k. k. g. R. A. 1869. Nr. 11. p. 244 — 1. ábra. 246.) Rövid leírásában megállapítja, hogy a hegység e részének trahit- jai az andezitek közé tartoznak, megjelenési formáik lávák és függő- leges falu „dörzsbrecesák“. Valószínűleg szintén Wolf készített erről a vidékről 1 : 144000 arányú kéziratos térképet is, amin andezit, trahit- láva, réteges trahittufa és lösz szerepel. Szádeczky-Kardoss Gyula és Sóbányi Gyula említették még meg ezt a területet, de részletesebben nem foglalkozott vele senki. 306 Kőrössy László Alsómislyétől K-re, kb. 1 kin.-re meredek szikla emelkedik az Ósva-folyó jobb partján a Szkalka. Az Ósva derékszögű kanyarral öleli körül a Szkalka lábát. Az előbb említett térkép a Szkalkát trahit tufából állónak jelzi. A közel múltban kőbányát nyitottak e helyen s a szikla nagyrészét lefejtették, jelenleg nincs üzemben. A kőbánya feltárásában sárga, vörös, limonitos kőzetet látunk. A repedéseket és az ezek mentén levő mállott, likacsosabb kőzetrészeket vörösbarna, sárga limonitos por, vagy rideg májopálszerü anyag tölti ki. A kőzet ép részeit lefejtették a repedések mentén elváltozott része- ket ott hagyták. Ezek a hajdani repedéskitöltések most 10 — 15 m. magas falakként töhb részre osztják a kőbányát. 2. ábra. A Szkalka-hegy andezitje. 75X. A Szkalka ép kőzete világos kékesszürke színű, alul vastagpados, felül vékonyabb lemezes. Feküje nincs feltárva. Fedője fehér elkaoli- nosodott porózus, helyenkint elkovásodott kemény riolittufa. Ennek az alsóbb részein fej-, néha egy köbméter nagyságot is elérő legnagyobb részt feketeszínü gömbalakú bombák vannak a tufába ágyazva. Eze- ket a feketeszínü köveket sokszor hófehér 3 — 4 cm. vastag porózus ké- reg veszi körül, A tufa elkovásodott részében Potamides mitralis E ich w., Cardium obsoletum E i c h tv., Cerithium ruhiginosum Eichw. vázai vannak. Üregük víztiszta opálos anyaggal telt meg. A tufa fölé lösz települ, mely Ny.-felé mind vastagabban borítja a felszínt. A Szkalka ép kőzete világos kékesszürke színű. Makroszkóposán 3 — 4 mm. fehér földpátokristályok és apró fekete piroxének látszanak benne. Törési felülete érdes. A kőzet finoman likacsos. A Szkalkahegy közet-földtaui felépítése 307 Mikroszkóp alatt szembetűnik, hogy a kőzet szövete mikro holo- kristályos, porfiros, helyenként miarolitos. A porí'iros elegyrészek ii-ánytalaii szemcsésen rendeződnek el az alapanyagban. A holokristályos alapanyag mikrolitjai túlnyomórészt í'öldpátok, szemnagyságuk (),0ir) — 0.05 mm. A nagyobb beágyazások közül ural- kodnak a í'öldpátok. Ezenkívül hipersztén és augit észlelhető, a liiper- szténben és kristályai közelében apró magnetit figyelhető meg. kőzet ásványösszetétele térfogatszázalékban kifjezve: alapanyag 46% szemnagysága kb. . 0.015 — ^0.05 mm. földpát 41% ., .... 0.4| — 4 mm. hipersztén 7% „ .... 0.2 — 6 mm. augit 4% „ . , , , 0.15—0.5 mm. niiarolit 2% magnetit . . . nyomok. „ 0.015 — 0.03 mm. ■\ földiiúiok legnagyobbrészt üdék, fehérek. Részben nagyobb be- ágyazások, részben az alapanyag mikrokristályos elegyrészei alakjá- ban jelennek meg. Általános az albit-ikertörvény (010) szerinti össze- növés. A karlsbádi iker (100) szerinti összenövések ritkábbak. A (010) lapon növekedési ismételt (rekurrens) zónás szerkezet figyelhető meg a határoló kristály lapokkal párhuzamosan. A zónás földpát belső i'ész(‘ a legbázisosabb; An.^, Ab^,,, bázisos labrádorit. A külső zónában An.,. A1)|,3 vagyis andezin összetételű. Gyakoriak benne az üvegzárvá- nyok. Ezek a növekedési és hasadási irányokkal párhuzamosan helyez- kednek el. Alakjuk tojásdad lekej-ekített négyszögletes sokszor hosszú- kás és derékszögben hajlott. (1. 1. ábra.) Nagyságuk 0.01 — 0.02 mm. Az alapanyag földpát mikrolitjai savanyúbbak, mint a nagyobb földpátok: An.,^ Ab,,, tehát andezin összetételüek. A hipersztén a földiiát után a leggyakoribb elegyrész. Kristályai e tengely irányában megnyúlt karcsú oszlopok. A nagyobbak zöniö- kebbek. (100) (010) (110) (111) lapok határolják. (010) (011) és (043) sze- rint ikreket alkot. Utóbbi esetben c ; c = 75.5 fok. Megfigyelhető (110) és (100) szerint hasadás a c tengelyre közel merőlegesen pedig elvállás. Gyengén pleochroos; a szalmasárga, c kékeszöld. Idegen zárványokat gyakran tartalmaz. Leggyakoribb a gömhölyded üvegzárvány, de az antomcrf magnetitek sem ritkák. Az aufjit legnagyobbrészt elmosódott körvonalú, kicsi és nem oly gyakori, mint a hipersztén. Ritkán fordul elő élesebb kristályokban ilyenkor (100) (110) (010) kombinációja. A c tengelyre merőleges met- szeten jól látszik a hasadás. Ikerösszenövés ritka (101) és (100) szerint. Keresztezett nikolok közt az egységes augit számos különbözőképen orientált szemecskéből összetettnek bizonyul. A kioltása 45 fok. Ritkán üvegzárvány van benne szabálytalan helyzetben. Előfordul, hogy a hipersztén és augit párhuzamosan összenőtt; a hipersztén két oldalán augit van. Az összenövési lap az első véglap. Az augit eszerint fiatalabb a hiperszténnél. A kőzetben előforduló érc magnetit. Vannak nagyobbak, 0.045 mm és kisebbek, 0.01 mm. A nagyok idiomorfok, a kisebbek kevésbbé. Az alapanyagban és a hiperszténben zárványként fordul elő. 308 Társulati ügyek — Gesellschaftsangelegenheiten A 8zkalka ép kőzete ezek alapján hiperszténougitandezit. Feltű- nően hasonló a Mauritz Béla egyetemi tanár úr által a Mátrából leírt hiperszténaugitandezitekhez, nemcsak az ásványos összetételénél fogva, hanem az egyes ásványok apróbb tulajdonságai (ikerképződés, hiper- sztén és augit párhuzamos összenövés, augit mozaikszeríí összetétele) révén is. (Mauritz B. A Mátrahegység eruptív kőzetei 1909.) kőzet kikristályosodásának folyamatai ezekszerint hasonlóak voltak a mát- i-ai andezitekéhez. Mivel a kövületek alapján alsószarmata korú riolittufa fedi, va- lószínű, hogy a Szádeczky-Kardoss Gyula (Sátoraljaújhelytől ÉNY-ra líudóbányácska és Kovácsvágás közé eső terület geológiai és kőzettani tekintetben. Földt. Közi. 1897. XXVII. köt. p. 273.) Pálfi Mór (Adatok a Tokaji hg. harmadkori erupcióinak viszonyaihoz. ’ Földt. Közi. 1927. LII. köt. p. 67.) és Koffer András (Geológiai tanulmányok a Tokaji hg.-böl. Debreceni Tisza I. Társ. Honismertető Biz. Kiad. II. k. 1925 — 26. 1. füzet.) szerinti felsőmediterránkori piroxénandezitek csoportjába tartozik. TÁRSULATI ÜGYEK. - GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN. 1937. április 7. Szakülés. 1. ’Sigmond Elek: lljabb szikképzödési elméletek és szikjaví- tási tanácsok. 2. B u 1 1 a Béla: A pleisztocén lösz a magyar medencében. 1937. május 3. Szakülés. 1. Pávai Vájná Ferenc: A máramarosi Iza- völgy szerkezeti- viszonyairól. 2. Balyi Károly: Újabb adatok a galenit elektromosságához. 3. S i m o n Béla: A Budapesti Földrengési Obszervatórium. 1937. október 13. Szakülés. 1. Szűcs Mária: Adatok Pilismarót környékének kőzettani ismeretéhez. 2. M i h á 1 1 z István: Keverék-fajsúlyú anyagok iszapolásáról. 3. J a s k ó Sándor: Pleisztocén éles kavicsok a déli Bakonyból. 1937. november 10. Szakülés. 1. Mauritz Béla: A Badacsony bazaltjának kőzettani érde- kességei. 2. Vajk Raul: Geológiai szerkezetek gravitációs hatása külön- leges esetekben. 1937. december 1. Szakülés. 1. V. Lengyel Endre: Cristobalit Sárospatak környékéről. 2. B a 1 y i Kárply: Az ingás sklerométerrel kapcsolatos kérdé- sek. 3. Bartkó Lajos: Rákosszentmihály és környékének földtani és őslénytani adatai. El / > * I? ) f 1 i i e > i I I