3 1924 062

^18 177

FÖLDTANI KÖZLÖNY

NiíGYEDÉVI FOLYÓIRAT

KIADJA

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT

EGYSZERSMIND

A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE

PAPP KÁROLY ELNÖK

KÖZREMt'KÜDÉSÉVKL SZERKESZTIK

DR. HORUSITZKY FERENC és DR, BARTKÓ LAJOS

A TÁRSULAT TITKÁRAI

HETVENEDIK (LXX.) KÖTET 1940

TIZENHÁROM TÁBLÁVAL ÍS HATVANHÁROM ÁBR.ÁVAL

FÖLDTANI KÖZLÖNY

(GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN)

ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT

ZUGLEICH

AMTLICHES ORGAN DÉR KÖNIGL. UNGaR. GEOLOGISCHEN ANSTALT

UNTER MITWTRKL-NC

DES PRÁSIDENTEN DR. KARL von PAPP REDIGIERT VON

DR. FR. HORUSITZKY und DR. L. BARTKÓ

SEKRETÁRE DÉR GESELLSCHAFT

I

SIEBZIGSTER (LXX.) BÁND 1940

MIT 13 TAFELN UND 63 FIGUREN

BUDAPEST. 1940.

A .MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA EIGENTUM DÉR UNG. GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BUDAPEST, VIII., MÚZEUM-KŐRÚT 4.

TARTALOMJEGYZÉK.

I. BMLÉKBESZÉDEK.

Kreybíg Lajos dr.; ‘Sigmond Elek emlékezete, (arcképpel.) Lóczy Lajos dr.; Taeger Henrik emlékezete, (arcképpel. — Papp Károly dr.: Megemlékezés ellu'inyt választmányi tagja- inkról. Böhm Ferenc (1881 — 1940) emlékezete. Az V. sz. mel- lékleten arcképpel. — ■ — — — — — — — —

Rozlozsnik Pál (1880 — 1940) emlékezete. Az V. sz. mellékleten arcképpel. — — — — — — — — — —

Dr. Weszelszkg Gyula (1872 — 1940) emlékezete. A VI. sz. mel- lékleten arcképpel — — — — — — — — —

Papp Károly dr.: Megemlékezés BÖckli János volt elnökünk- ről, születésének 100 éves fordulóján. A 25 — 27. ábrákon 3

fényképpel. — — — — — — — — _

Papp Károly dr.; Sajókelyi Frigyes (1848—1940) volt titkár és választmányi tag emlékezete. A 28. ábrán két fényképpel. —

II. ÉRTEKEZÉSEK.

1. Cholnoky Jenő dr.: A futóhomok elterjedése. A 29 — 55.

ábrákkal. — — — — — — — — — —

2. Fér e nézi István dr.; Oligocén és miocén üledékeink elha-

tárolásának kérdése — — — — — — — — —

3. Földvári Aladár dr.; Az eplényi áttolódás a Bakony-

hegységben. A 15 — 24. ábrával. — — — — ^ — — — —

4. Jaskó Sándor dr.: A Rima és Tárná közének oligocén ré-

tegei és kövületei. Az 5G. ábrával és a VIII— XIII. táblákkal.

5. J u g 0 V i c s Lajos d r.: Az északcelebeszi Gorontalo grano-

dioritja. A 11 — 14. ábrával és 2. táblázattal. — — — — —

6. Kőrössy László: Az ábaúj-torna megyei Hernádzsadány

környékének földtani leírása. Az 1 — 9. ábrával. — — — —

7. vitéz Lengyel Endre dr.: Fajdváltozatok zúzókövoi ás-

vány- kőzettani szempontból. Az 57 — 58. ábrával. — — —

8. S c h m i d t Eligius Róbert dr.: A tiszántúli földígázkév-

dés mai állása. A IV. sz. melléklettel és a 10. ábracsoporttal.

9. S z a 1 a i Tibor d r.: A dunántúli miocén. A ,VII. táblával. —

10. Szűcs Mária dr.: Kordicrit tartalmú zárvány a pilismaróti

amfibol-andezitben. Az 59 — 63. ábrával. — — — — — ^ —

11. Vitális Sándor dr.: Földtani megfigyelések a salgótar-

jáni szénmedencében. Az 1. szövegközti ábrával és az L, II. táblamelléklettel. — — — — — — — — — —

III. IRODALOM ÉS ISMERTETÉSEK.

Ribliographia Geologica Ilungarica 1938. — — — — ^ — — — Mauritz Béla d r.; A természet világa. Isin. Jaskó S. dr. — Vv" i n k 1 (í r Hermádon: G(“ologischer Führer dui’ch das Tertár und Vulkáni and des Stcierischen B(*ckens. Ismerteti: Sza- deczky K. E. — — — — — — — — —

Gaál István d r.; A föld és az élet története. — “ “ ~ “

lieunig E. dr.: Leben dér Vorzeit. Ismerteti Bartkó Lajos dr.

IV. GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK.

Az íparügyi minisztérium bá-nyaszati szakosztályának működése az 1939. évben. — — — — — — — — —

Geofizikai kutatások — — — — — — — —

IJarlangkutatások — — — — — — — — —

A m. kir. földtani intézet munkássága az 1939. évben _ _ —

oldali

8

1

157

159-

161

24á

254:

258

22

176

294

Ifvl

83

317

IIW

186

331

12

43

194

195

338

341

36

37

37

38

V. TAJJSrLATI ÜGYEK.

Esterházy üál liereey: levele a társulat elnökéhez. — — — 23

\' e II (1 1 .\ l a (1 á r d r. elnöki niefíiiyitó beszéde a Mafíyurhoni

Földtani Társulat kilenevenedik közfíyülésén 1940 febr. lá-én 24

Fapp Ferene d r. elsötitkár .jelentése. — — — — — — — 31

Körössy László; A Hidrológiai Szakosztály .jelentése — — 35

Fapp Károly elnöki insnyitó beszéde az 1940 március hó 6-áii

tartott ünnepi ülésen. A Jll. sz. mellékleten 2. fényképpel. 77

ÜLÉSEK AZ 1940. ÉVBEN.

1. Jeííyzökönyv az 1940 március 6-i szakülésröl. 1. Papi) Károly

elnöki beköszönte; 2. Scbmidt Eli{>ius Róbert: A Tiszántnl földifíázos artézi kútjairól, Pávai V'^ajna Ferenc és Lóczy La- jos bozászólásaival; 3. Vitéz Ij<*n{íyel Endre: Fajdfélék (Tet- ranonine) zi'izókövei kőzettani szempontból. — — — — — 120

2. Jegyzőkönyv az 1940 április 3-i szakülésről. Papp Károly el-

nök és Zsivny \'iktor választmányi tají felhívása a Finn Ge- ológiai Intézet mefísefiítése üfryében; 1. J)r. Szalai Tibor a

„Dunántnli miocén" c. előadása. Pávai Vajmi Ferenc, Horu- sitzky Ferene, Mottl Mária és Sebréter Zoltán hozzászólá- saival; 2. Sík Károly „Alföldi talajszelvény felvételek"; 3. Kőrössy László: „Hernádzsadány környékének földtani vi- szonyai* e. előadása; Kulhay Gyula hozzászólásával. — — 123

3. Jeg:yzőkönyv az 1940 márc. 6-i választmányi ülésről. — — — 127

4. Jefi'yzi könyv az 1940 április 3-i választmányi ülésről — — — 130

5. Jegyzőkönyv az 1940 április 17-i felolvasó ülésről, a) Papp Ká-

roly elmik ödvözlő beszéde; b) Vitális István dr.: „A szén"

című előadása. — — — — — — — — 198

6. Jegyzőkönyv az 1940 május 1-i szakülésről. A) Papp Károly

elnök üdvözlő beszéde; B) Cbolnoky Jenő előadása: a futó- homok elterjedéséről; C) Kádár László hozzászólása; D) Ju- govics Lajos dr.; Az északcelebeszi Gorontalo granodioritja c. előadása, Lóczy Lajos dr. hozzászólásával. — — — — 199

7. Jegyzőkönyv az 1940 június 5-i szakülésről. 1. Földvári Aladár;

Az eplényi áttolódás a Bakony hegységben. Hozzászólások, a) Telegdi Róth Károly dr., b) Gedeon Tihamér, c) Lóczy Lajos dr., d) Szentes Ferenc, e) ifj. Noszky Jenő, f) Földvári előadó válasza. 2. ifj. Noszky Jenő; Adatok a móri Csóka- hegy geológiájához; 3. Erdélyi Fazekas János: Hegyszerke- zeti megfigyelések a Balaton felviddéken. Hozzászólások, a)

Lóczy Lajos dr., b) Pávai Vájná Ferenc dr. — — — — — 203

8. Jegyzőkönyv az 1940 június 12-i szakülésröl. 1. Gróf Teleki

Géza dr.: Adatok a dunántúli paleozoikum tektonikájához.

Hozzászólások, a) Lóczy Lajos dr., b) Papp Károly. 2. Á szi- licei fennsík nyugati részének geológiája. Hozzászólások, a)

Vig Gyula dr., b) Gedeon Tihamér, c) Papp Károly elnök üdvözlő szavai. — — — — — — — — 205

9. Jegyzőkönyv az 1940 május 1-én tartott választmányi ülésről 299

10. Jegyzőkönyv az 1940 július 5-én tartott választmányi ülésről 211

11. Jegyzőkönyv az 1940 jún. 12-én tartott rendkívüli közgyűlésről 213

12. Jegyzőkönyv a Földtani Társulat 1940 november 13-án tartott

ünnepi üléséről. I. Elnök Csonka hazánk fokozatos bővülé- séről. II. Elhúnyt választmányi tagjaink bejelentése. III. Böckh János születésének 100 éves fordulója. — — — — 342

13. Jegyzőkönyv az 1940 nov. 13.-i szakülésröl. Előadások; 1. Jaskó

Sándor: A Rima és Tárná közének oligocén rétegei, Majzon László hozzászólásával és Jaskó S. válaszával. 2. Tasuádi Kubacska András : A Magyar Nemzeti Múzeum új őslénytári kiállítása. — — — — — — — — — — — — — — 345

14. Jegyzőkönyv az 1940 december 4.-i szakülésről. Előadások: 1.

Szűcs Mária; Kordierit tartalmú kőzetzárvány a pilismaróti amfiból-aiidezitbeii. 2. Bartkó Lajos: A Pelsöci fennsík föld- tani viszonyai. 3. Kulhay Gyula; A háromszéki földrengés földtani jelenségei. . — — — — — — — — 348

15. Jegyzőkönyv az 1940 nov. 13-i választmányi ülésről — — — 349

16. Jegyzőkönyv az 1940 dec. 4-én tartott választmányi ülésről — 353

INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS.

I. GEDENKREDEN.

L. V. Lóczy: Erinnerung an Heinrich Taeger (Mit Portrait) — 51

L. V. Kreybig: Erinnerung an Al. J. von ‘Sigmond (Mit Portrait) 61 Pr. K. V. Papp: Erinnerung’ an Franz Böhm. Mit einer Fotogra-

fie auf Tafel V. — — — — — — — — — — 215

Erinnerung an Paul Rozlozsnik. Mit einer Fotografie auf Tafel V. 218 Erinnerung an D. Julius Weszelszkij. Mit einer Fotografie auf

Tafel VI. 220

1) r. K. V. Papp: Erinnerung an den ehemaligen Prasidenten dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft Johann Bő ckh von Nofjysúr aidasslich seines 100. Gebnrtstages. JNlit Figuren

25 — 27. auf Seiten 248—251. — — — — — • — — — 356

1) r. K. V. Papp: Erinnerung an F. Sajóhcli/i (1848 — 1940) ehema- liger Sekretar und einstiges Ausscbussmitglied uuserer Ge- sellscliaft. Mit Figur 28. auf Seite 255. — — — — — — 359

II. ABHANDLUNGEN.

1) r. Prof E. V. Űholnoky; Die Verbreitung des Flugsandes.

Mit Figuren 29 — 55. auf Seiten 260 — 294. — — — — — — 361

1) r. Prof. I. Ferenczi: Has Problem dér Abgreuzung dér Un- garischen Oligozánen und Mioziinen Ablagerungen. — — — 64

D r. A 1. Földvári; Die Überschiebung von Eplény im Bakony

Gebirge. Mit Figuren 15 — 24 auf Seiten 177 — 184. — — — 231 D r. Al. Jaskó: Die Versteinerungen dér Oligoziinschichteu zwi- schen den Flüssen Rima und Tárná (Nordungaru.) Mit Figu- ren 56. ariif Seite 300. und mit Tafelu VIII. — XIII. — — — 369

C r. I . Jugovics: Dér Granodiorit von Gorontalo auf Nord

Celebes. Mit Figuren 11 — 14. anf Seiten 164 — 173. — — — 2’22 L. Körös^sy; Kurze Geologische Beschreibnug dér Umgebung

Hcrnádzsadány (ITngarn, Kom. Abaújtorna.) — — — — 143

I) r. E. Lengyel; Die Magensteiiu' dér Tetraouiden vöm minero- petrographischen Standpunkt. ^lit 57 — 58 Figunm auf Seiten 322—329. __________ ;573

I) r. El. R. Schmidt: Dór Gegemviirlige Stand dér Erdgas-

frage des Trans-Tisza Gebietes. Mit. Taf. IV. und Fig. 10. 145

D r. T i b. Szalai: Das Mioziin von Dunántúl. Mit Tafel VII.

auf Seite 194. — — — — — — — — 232

I) r. M a )• i a Szűcs: Cordieriteinschlüsse im .\mphibol-.\ndesit a:is dér Gegend von Pilismarót. Mit Figuren 59—63. auf Seiten 332- J35. 375

11 r. S. Vitális; Geologi.sclu' Beobachtungen im Kohh'nbeckí'u von Salgótarján. Mit dér T('.\tfigur 1. auf Seite 13. >ind Tafelu L— II. ________ 61

irr. REFERATE.

1) r. B. M«n n r i t z; Die Welt dér Natúr. Refericrt von Dr. Alexan-

d(*r Jdskó. — — — — — — — — 240

FÖLDTANI KÖZLÖNY

Bánd LXX. kötet ^ 1940 január — március. Heft 1 — 3. füzet.

I. EMLÉKBESZÉDEK.

TAEGEI? HENIÍIK EMLÉKEZETE.

Irta: Lóczjj Lajos dr.

Arcképmelléklettel.

A múlt évben ismét siilyos {íyász érte a magyar geológiai tudományt. 1939. március hó 23-án. örökre leliúnyta szemét a hazai föld egyik buzgó kutató.ja: T a e g e r He n r i k, a ^lagyar Általános Köszénbánya R. T. geológusa.

A Magyarhoni Föl^ltani Társulat önmagát tiszteli meg, mikor a magyar föld kutatóinak emlékét felidézi és munkásságuk tanulságait a jövő számára megőrzi. Taeger kutatá.sai különösen a világhálx)rút megelőző időkben nagymértékben hozzájárultak dunántiild középhegységeink hegyszerkezetének megismeréséliezj. ahol sok tekintetben pionir munkát végzett. A Bakonyban és .a Vértesben készített felvételeivel kortársait megelőzte és tudomá- nyos müveivel maradandót alkotott. ]\Iéltó tehát arra, hogy nevét a magyar föld geológiai kutatásainak történetében feljegyezzük.

Taeger német állampolgár volt és lelke mélyén mindvégig hű fia maradt hazájának. Szivének melege azonban a magyar rög- höz vonzotta őt. Rajongója volt a magyar földnek, különösen a Vértes és a Bakony verőfényes szép tájainak, ahol annyi éven ke- resztül dolgozott. Csak itt érezte igazí'ui jól magát. Több ízben lett volna alkalma hazájában, vagy másutt külföldön jövedelmező állás- ban elhelyezkednie. Ö azonban nálunk maradt és mindvégig itt működött. Benne a tudományos pályatársat gyászoljuk.

Taeger Henrik 1881-ben született régi német patricius csa- ládból. Nagyanyai ágon E h r e n b e r g-nek, a nagy természettudósnak volt leszármazottja. Már gyermekkorában vonzotta öt a természet és különös ked\^'el és tehetséggel foglalkozott térképrajzolással. Kiváló rajzbeli készsége, amelyet a rézkarcok kiváló bécsi mesteré- nél. M i c h a 1 i k-nál fejlesztett, előnyös hatással volt egész életére és geológiai működésére.

Középiskoláit Bécsben kitűnő érettségivel befejezvén, az 1901 — 1907 években a Breslaui Tudományegyetem filozófiai fakul- tásán tanult, ahol természetrajzi tárgyakkal, főleg geológiával fog- lalkozott. Tanárai : M i 1 c h, H i n t z e, G ü r i c h és főként Frech profeszorok voltak. 1903-ban, még breslaui egyetemi hallgató korában Magyarországon folytatott tanulmányokat, ahol réMtvett az id. L ó c z y L. által vezetett bakonyi geológiai kiránduláson. Az erdő-

2

Lóczy Lajos dr.

borította kedves bakonyi tájak és azoknak érdekes geolójíiai felépí- tése nagymértékben lekötötték a lelkes német ifjú érdeklődését, aki a következő évben tanárának, Frech professzornak ajánlásával azzal a kéréssel fordult id. Lóczy La j o s-hoz jelöljön ki részére a Dunán- túli Középhegységben kutatási feladatot, amely természettudományi doktori értekezésének tárgyát képezné. Édesatyám a Vértes-hegység ríjbóli geológiai felvételével bízta meg őt. A közel egy évet igénybe- vevő felvételi munkát 1905 decemberében fejezte be. 1908-ban „A Vérteshegység Geológiai viszonyai” című munkájával „Summa eum laude” eredménnyel megszerezte a breslaui egyetem doktori dip- lomáját. A következő é\'ben a Bécsi Tudományegyetemen U h 1 i g, Diener, Ábel és Arthaber professzoroknál folytatta geológiai tanulmányait, majd 1909 tavaszán résztvett az akkori trieszti zoológiái állomás által rendezett biológiai és fejlődéstörténeti tanfolyamon, amely több hónapos tengerkutató utazással volt egj^bekötve.

1911-ben a Breslaui Tudományegyetem geológiai tanszékén mint első tanársegéd működött és egy éven keresztül a szabadságon levő Frech Frigyes professzort helyettesítette, aki a bagdadi vasút építkezésénél volt elfoglalva, 1912-ben a párisi bányaakadémián D o u V i 1 é mellett tanult és tökéletesítette bányageológiai ismereteit. »

1910-ben jelent meg a Földtani Évkönyvben a Vérteshegység- ről szóló nagy műve, amellyel, különösen kiváló hegyszerkezeti megállapításainál fogva, — úgy a magyar, mint a külföldi tudomá- nyos világ figyelmét magára irányította. INIunkájának elismerése- képen 1910-ben a m. kir. Földtani Intézet megbízta őt a Bakony geológiai reambulációjával. így került T a e g e r hozzánk és vált dunántúli középhegységeink egyik legkiválóbb kutatójává és ismerő- jévé. Ettől kezdve 1915-ig minden nyáron, hónapokon keresztül a Bakonyban végzett kutatásokat és elkészítette annak igen precíz geológiai térképkéziratát. Ebben az időben már a IMagyar Általános Kőszénbánya r. t. geológus-szakértőjeként is működött.

1915-ben hadbavonnlt. Először a román fi’onton, a Pntna és a Szereth közti vidéken lefolyt harcokban vett részt a magyar föld védelmében, majd F''landriában és Északfranciaországban harcolt. Később a német hadseregfőparancsncksáához nyert beosztást és mint liadigeológus ismét Homániában tevékenykedett, ahol az el- pusztított olajkutak helyreállítási munkálatainak vezetésével volt megbízva. Az egy.szeiű regruta gyorsan tiszti rangra emelkedett és a háború után mint százados szerelt le. Katonai érdenn'iért az I. oszt. vaskereszttel és a frontharcosok keresztjével tüntették ki.

A viliágháború lezajlása után T a e g e r He n r i k a INIagyar Általános Kőszénbánya r. t. szolgálatába lépett és mint annak geológus- szaktanácsadója különösen a dunántúli szénkinc.sek felkutatása te- rén jelentős sikereket ért cl. F'’olytatta azonban a tudományos mun- kásságot is, amelynek gyümölcseként 193(5-ban „A Bakony regionális geológiája” című értékes műve látott napvilágot.

Taeger nemcsak kiváló tudományos dolgozataival írta be a nevét a magyar F''öld kutatóinak sorába, hanem eredményes gya-

T AEG EK HENRIK. 1881—1939.

TiU'frer Henrik emlékezete

3

korlati irányú tevékenyséfíével is. Megbízatiisai réven elsősorban a Majívar Közópbofíysófínek, különösen annak dnnántúli része szén- előforclnlásainnk efíyik legjobb ismerője lett. írásban letett szak- véJeményoit a jó iskola hatása és az objektív megállapítás jelle- mezte, (le mindenkor egyúttal bizonyos formai tökélyt is igyekezett adni írásainak és nagy im'stere volt a rajz, térkép és fénykép- mellékletek instrnktív kidolgozásának.

Egyik legfőbb érdeme volt a vérteshegyi fosszilis laterit felis- merése és térképezése. A vértesi gazdag banxittelepek felfedezője tulaj- doiiké]ii)en ő volt. Azonban dolgozott külföldön is. Különösen a világháborút követő években, amikor a bányatermékek ntáni kuta- tások fellendültek, jelentős geobigiai szakértői munkásságot fejtett ki, amelyek során alkalma volt Svéd-, Finn- és Lengycdországbíin, valamint Szerbiában és Romániában megfordulni és tanulmányo- kat végezni.

Irodalmi munkásságát vizsgálva, azonnal szembetűnik éles megfigyelc'képessége és sokoldalú geológiai tudása. Főmunkája, ,A \’érteshegység földtani viszonyai”, a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvében jelent meg 1910-ben. (1.) Ebben a Magyar Középhegy- ség egyik legelhanyagoltabb révSzéről, a Vérteshegységről n>"ujt pompás geológiai leírást. Iliivé a legteljesebb geológiai monográ- fia. A hegységre vonatkozó geológiai irodalom kritikai ismertetése után a hegység geográfiái viszonyainak jellemzéséből indul ki. Részletesen ismerteti az egyes képződmények sztratigrafiai és petro- grafiai viszonyait és kitér azok fácicseire is. Kimutatja, hogy a Vérteshegység felépítésében főleg a triász, jura, kréta, valamint harmadkori üledékeknek csaknem teljes sora szerepel.

T a e g e r érdeme, hogy elsőnek mutatta ki a jura képződmények jelenlétét a Vérteshegységben, ahol azokat mindaddig nem ismer- ték. A monográfiának egyik legértékesebb fejezete, ameljdjen a Vérteshegységben jól kifejlődött óharmadkori rétegnek, az eocén és oligocén üledékeknek sztratigrafiai leírását nyújtja. Ebben rész- letesen kitér az egyes szintek pontos különválasztására és a táciesek megállapítására s ezáltal iij módszert követ. Tektonikai fejezetében is fontos tíjításokkal találkozunk, amelyben a Vértest felépítő rö- gök hegyszerkezetét egyenként ismerteti. Megállapítja, hogy a Vérteshegységben gyíírődések nincsenek, hanem az rögös szerkezetű.

Fejtegetései során kimutatja, hogy az eocén tenger a Vértes- hegység területén már előbb meglévő öblökre és medencékre talált,^ amelyek kialakulása a felső krétakorban lejátszódó törések útján ma- gvarázható. A fődolomit látszólag roppant vastagságát hajdani pikkelyes szerkezetekre vezeti vissza. Kimutatja, hogy a somlyó- szári vetődést, a tatabányai katlant, a vértessomlyói medencét, a gánti árkos vetődést, továbbá a somlyói-móri peremvetődést és a Vértes mezozóikus képződményeinek egységes hajlott rétegrend- szerét létrehozó tektonikus folyamatok az eocén előtt játszódtak le.

A régi törésirányok mentén új életre kelő ómiocén törés- rendszer következtében a Vérteshegység táblákra szakadozott. Egyes

4

Lóczy Lajos dr.

rögüket a hegyalkotó erők felemeltek, míg más,ok lezökkentek s ez- által lépcsős vetődések keletkeztek. A Csákberénytől Kozmáig ter- jedő hosszanti törés a Vértes D-i részét kettős rögökre szabdalta, melyeket keresztben lefutó törések választanak el egymástól. Innen kezdve É felé a hegység egységes tömegű. A Vérteshegység pere- mét DNy felé hatalmas törés szeli le, amely Mór felett ÉK — DNy-i irányban Csókán át Csákberény felé húzódik s a hegység meredek falszerű lejtőit eredményezi. A dunántúli középhegység egységes vonulatát itt tehát két diszlokáció szakítja meg: a mór-székesfehér- vári és a mór-csákberényi törés, melyek között az idősebb tömegek a mélybe süllyedtek.

Monográfiájában kiterjeszkedik a Vértest körülvevő területek, közöttük a tatabányai barnaszénmedence geológiai és tektcúiikai viszonyaira is. T a e g e r egyik fő érdeme, hogy a szokottnál részle- tesebben foglalkozik az egyes törési szerkezetek leírásával, amelyek a hegységet lépcsős vetődésekre, sasbércekre, medencékre tagolják. Tektonikai leírása, amelyet számos szelvény, térkép, fénykép és vázlat szemléltet, kimagaslik az egyidőben keletkezett, hazánkra vonatkozó geológiai leírások között. A hegyszerkezeti formák pon- tos ismertetése és az őket létrehozó okok logikus levezetése tekinte- tében T ae g e r Vértes-monográfiája sok újat tartalmaz. Földtörténeti áttekintésében kitűnő összefoglalást nyújt azokról a változásokról, amelyeken keresztűlesve a mai Vérteshegység kialakult. A mono- gráfiát paleontológiái függelék zárja le.

Rendkívüli sokoldolúságáról és nagy szorgalmáról taniiskodik az is, hogy a Vértesben gyűjtött gazdag paleontológiái anyagát, úgy a faunát, mint a flórát sajátmaga dolgozta fel. Értékes mono- gráfiáját szines geológiai térkép és a hegyszerkezet magyarózatára szolgáló számos fénykép egészíti ki.

T a e g e r ismertetett vérteshegységi tektonikai megállapításai a magyar föld geológiai felépítésének megítélése szempontjából is, nagy horderejűek voltak. A takaró-elmélet hívei ebben az időben nemcsak a Kárpátokat, hanem a magyar középhegységeket is a Thetisből felgyűrt lánchegységeknek taidottéik. Különösen U h 1 i g Viktor felfogása talált egyre szélesebb körben elfogadásra, aki azt állította, hogy a kárpáti láncok — mint az Alpok folytatásai — D-ről áttédt takarók, amelyekhez még a Bakonyt, Vértest, Gerecsét, Budai-hegységet, sőt a Pécsi-hegységet is hozzászámította. Td. L ó c z y Lajos a Balatonfelvidéken kutatva sehogy sem tudott Uhlig el- méletéivel megbarátkozni. Nem találta meg a takaiűk jellegét, mert a kőzetek semmiféle metamorfé>zist nem mutatnak, sőt ellenkezőleg, itt autokton röghegységekre valló törések, vetődések uralkodnak. Az ő ösztönzésé're fogott hozzá T a e g e r He n r i k a Vérteshegyseg geológiai reambulácié)jához és fordított különös gondot a tektoni- kai éis fáciesviszonyok rcíszletes kifürkészésére. T <i c (/ e r által a Vér- feshefjyftrghrn kinnifafoft iörcses heggszerkezef újabb bizongífékot szolgál fa tolt arra nézve, hogy Középhegységeink többé-kevésbbé

Tiu'frer Henrik emlékezete

5

hcl.tjben keletkezett röghegíjséíjck, tehát a takaró-elviélet sematikus kiterjesztése a (luuáutúli hegységekre nem lehet helijtállé)

A Bakonyban véfízett relvételeiiiek tiuloinányos eredményei- ről a Földtani Intézet Fvi delentéseiben mefíjelenő tartalmas köz- leményeiben számolit be. (4, 5, (i, 8, í),).

E dolgozataival ismételten tannságot tesz tudásáról és kiváló megíigyelőképességéről. E munkáiban szintén mint kiváló felvevő geológus bontakozik ki T a e g e r, aki bakonyi felvételeinél az fij- rendszerű oknyomozó modern geológiai kutatás mesterévé fejlődik. Ez a kutatási mód a rétegtani megállapításokon kívül arra törek- szik, hogy külszini megfigyelések alapján a szárazulat mai dombor- zatát, mint az időközben működő hatalmas átalakító természeti erők vég.ső eredményét tárja elénk, amivel együtt a jelenkori szárazföld fejlődése visszaidézhető és a földkéreg egykori mozgásai, a tengeri és szárazföldi korszakok váltakozásai és a víznek és szélnek évezre- dekig tartó játéka időrendben feltárhatók. Taeger bakonyi felvé- teleinek eredményeivel újabb fontos bizonytítékát nyújtotta a Kár- pátok és a Dinaridák között fekvő közbenső hegység, az u. n. magyar niasszi vu m fel ismeréséhez.

A háborús évek, majd pedig az összeomlás utáni súlyos idők nem voltak alkalmasak a tudományos irá.nyxi geológiai kutatások folytatására, llymódon sajnos Taeger annakidején kitűnő bako- nyi geológiai térképének kiadása, úgyszintén a bakonyi monográfia megírása elmaradt.

A világhábonit követő években a nagy széninsóg idején Taeger mint a iMagyar Általános Kőszébánya geológusa intenzív gyakorlati irányú geológiai tevékenységet fejtett ki, amely úgyan- csak elvonta őt a tisztán tudományos kutatásoktól. Nagy elfoglalt- sága mellett arra törekedett azonban ekkor is, hogy a magyar tudo- mányos világgal szemben fennálló tartozását lerójja és a Bakony- ról szóló geológiai monográfiáját elkészítse. 1936-ban, valóban nap- világot látott „Bakony regionális geológiája I.” című, szelvényekkel, térképvázlatokkal és fényképfelvételekkel gazdagon illusztrált müve, amelyben az ÉK-i Bakony morfológiai tagjainak földtani leírását nyújtja. (11.) E kiváló műnek főként első fejezete érdemel figyel- met, amelyben a Bakony kialakulásának történetével foglalkozik.

Kimutatja, hogy a Bakony eredetileg oly mezozoós kőzetekből álló geoszinklinálisnak tekinthető, mely tektonikai szempontból epi- rogenetikus fejlődést mutat. Valamennyi diszkordancia postmezo- zoós orogén tektonikai folyamatokra, nevezetesen vetődések men- tén' történt széttöredezésekre vezethető vissza. A dunántúli magyar közbenső tömeg epirogenetikus besüllyedésében az első kétségtelen szünet a neokomra esik, az alumínium- és mangánércek keletkezé- sének idejére, amely azonban rövid volt. Az epirogenetikus korszak újabb félbeszakadása a középső kréta idejében következik be, vagyis az ausztriai hegyképződéssel esik egybe. Csak a mezozoikum befejezése hozza meg a Dunántúlon az epirogenetikus korszak végét. Ekkor az

6

Lóczy Lajos dr.

orogenetikus időszakok ismételt közbeiktatódása következik be. A mezozoikum evolúcióját a kaenozoikum küszöbén új fejezetként kö- veti a vetődésekkel és széttöredezéssel jellemezett laramiai revolució. A laramiai időkben keletkezett nagy dunántúli Ny-i Vortiefe-t csak a középső oligocénben, a liguriai emelet idején meginduló új orogén fázis változtatja szárazulattá, miáltal új fejezet kezdődik a Dunán- túl és a Bakony kialakulásában. Ez a második tektonikai fázis a Dunánti'd magyar részében szintén törésekkel kapcsolatos.

Igen érdekesen világítja meg T a e g e r a Bakony mai morfo- lógiájának kialakulását is. Szerinte a geoszinklinális epirogenetikus kialakulása szabta meg a mai dunántúli hegj'^idék DXy-ról ÉK felé csapó hegyvonulatát, míg az óharmadkori tektonikus korszakojk közül a Bakony mai arculatát és formaelemeit a stájer redőzcs idősebb fázisában bekövetkező, nagy törésekkel kapcsolatos hegy- mozgás hozta létre. Végül a postpontusi utolsó orogén tektonikai hatása következtében a Bakony előhegységeiben nagy besülyedések keletkeztek, amelyek a körnj^eziö depressziókat létrehozva, a mai Bakonyt különálló hegységként alakították ki.

Eddig Taeger Henriknek főként geológiai munkás.sá- gáról és tudományos érdemeiről emlékeztünk meg, de nem volna tel- jes a róla nyújtott kép, ha nem vetnénk pillantást nemes emberi vo- násaira is. Szívjóság és szeretetreméltóság jellemezte őt. Ama ter- mészetek közé tartozott, amelyek nem egykönnyen melegednek fel, de ha valakit barátságukba fogadnak, ez a barátság őszinte és ki- tartó.

Bakonyi felvételi munkája közben ismerkedett meg élettár- sával, Wilhalm Hildegarddah A sorsdöntő háború azonban hosszú időre elválasztotta őket s csak később kapcsobklhattak egybe a wn- zódó szivek. Családi élete boldog és harmonikus volt. Szerető hit- vesében hűséges, buzdító munkatársat talált, akinek sok része volt abban, hogy utolsó nagy munkája a Bakonyról elkészült.

Imádója volt a természetnek. Rajongott a művészetért s külö- nösen a klasszikus zenét kedvelte. Természetszeretete hajtja a bota- nika felé. Budai kertjében szabad idejében szívesen foglalkozik növénynemesítássel. Sikerült is neki vörösbarnaszínű napraforgó fajtát nemesítenie, amelyet róla Helioufhe Toegeri-nek neveztek el.

Utolsó éveiben sokat betegeskedett, de munkaszeretete és ener- giája ekkor sem hagyta őt pihenni. 1938 őszén zimaidíós időben geológiai felvétel közben súlyos baleset érte s ennek következtében betegsége egyre síiyosabbá vált. Nagybetegen úgyszólván haláláig állandóan geológiai munkán dolgozott, amely rövidesen napvilágot fog látni.

Taeger II e n r i k-kel hazánk egyik buzgó és lelkes kutatója szállt sirba, aki egész életét a magyar föld kutatásának szentelte. Emléke maradjon a Magyarhoni Földtani Társulat minden tagja előtt tiszteletben!

Taefícr Henrik einlókezo!e

7

TAEGEK HENRIK I)R. IRÜDALiMI MUNKÁSSÁGA.

1. A Vérlesliefryséfí földtani viszonyai. A in. kir. Földtani Intézet Év-

könyve, XVII. köt. 11 ti’iblával. 1 — 2.'i6. old. Budapest, 1909 — 10. — Die fíeolofí'isehen Verliiiltnisse des Vértesírebirfí’vs. Mitteilun- fren aus d. .lalirb. dér Kfrl. Uiifr. Geol. Reielianstalt XVII. Bd. Mit 11 Tatéin. S. 1—256. Bpest. 1908—11.

2. Meírje«:yzések \’adász M. E.: .,Taef»er II.; A Vérteshegryséíf föld-

tani viszonyai'* eíniü ismertetéshez. Földt. Közlöny, XXXIX. köt. ;17;1 — .‘179 old. 1 — 2 füzet. Bpest, 1909. — Bemerkuuí>en zu dóm Refe- rál von E. !M. Vadász über „Heinrieh Taejíer; Die .xeolosischcn Verliiiltnisse des Vértesbiríres**. Földtani Közlöny, Bd. XXXI.X. Heft 1— '2. S. 479-487. Bpest 1909.

3. Vadász M. Elmér dr. ár válasza meírji'íryzéseimre kritikai meífvi-

láfíításban. Földt. Közlöny, XL. köt. 3 — 4 füzet. 178- 179. old. Bpest, 1910. — Die EntfíefrmiK’ des Herrn M. p]. Vadász auf ineiiie Bemer- kniifreii im Liclite dér Kritik. P^öldt Közlöny, Bd. XL. Heft 3 — 4. S. 275-276. Bpest, 1910.

4. .\datok az É-i Bakony ííeolófriájához. A m. kir Földt. Intézet 1909.

évi jelentése. 5.5 — 62 old. Bpest, 1911. — Beitriifire zűr Geoloírie des N-lielien Bakony. Jaliresb. <1. Kfíl. Uiií>’. Geologischen Reichsau- stalt für 1909. S. 60—80. Bpest, 191*2.

5. Adatok a Bakony felépítéséhez és földtörténeti képéhez. A m. kir.

Földtani Intézet 1910. évi jelentése. 61 — 68. old. Bpest, 191*2. — Da- ten zum Bau und erdgesehiehtliehen Bibi des eingenlichen Bakony. .Tahresb. dér Kgl. Ung. Geologisehen Reichanstalt für 1910. S. 64—72. Budapest, 1912.

6. További adatok a Bakony földtani viszonyaihoz. A ni. kir. Földtani

Intézet, 1911 évi jelentése. 61 — 66. Bpest, 1912. — Weitere Daten zűr Geologie des eigentliehen Bakony. Jahresb. dér Kgl. Ung. Geologisehen Reichsanstalt für 1911. S. 67 — 72. Bpest, 1913.

7. A tulajdonképpeni Bakony DK-i részének szerkezeti alapvonásai.

A m. kir. Földt .Intézet 1912 évi jelentése. 156 — 170 old. Bpest, 1913. — Grundriss zum Landschaftsbau im Südosten des eigent- lichen Bakony. Jahresb. d. Kgl. Ung. Geologisehen Reichsanstalt für 1912. S. 147—189. Bpest, 1913.

8. A tulajdonképpeni Bakony középső részére vonatkozó földtani jegy-

zetek. A ni. kir. Földt. Intézet 1913 évi jelentése. 323 — 335. old. Bpest. 1914. — Notizen aus dem Zentralteil des eingentlichen Bakony. Jahresb. dér Kgl. Ung. Geologisehen Reichsaiitstalt für 1913. S. 369—380. Bpest, 1914.

9. Újabb megfigyelések a tulajdouképeni Bakony Ny-i végéről és középső résziéből. Á m. kir Földt. Intézet 1914 évi jelentése. 339 — 355. old. Bpest, 1915. — Dér Westausgang des eigentliehen Bakony und neue Skizzen aus seinem Zentralteil. Jahresb. dér Kgl. Ung. Geologisehen Reichsanstalt für 1914. S. 387 — 405. Bpest, 1915.

10. Á Buda-Pilis-Esztergomi hegycsoport szerkezete és arculata. Földt. Közi. XLIV. köt. 10 — 12. sz. 555 — 571. old. Bpest, 1914. — Über Bau

8

Lóczy Lajos dr.

und Bild dér Buda-Pilis-Esztergomer Gebirgsgruppe.. Földtani Közlöny, XLIV. Bd. No. 10—12. S. 581—599. Bpest, 1914.

11. A Bakony regionális geológiája. I. Geologica Hungarica. Series Geologica. Tóm. 6. 2 tábla és 1 térkép. 1^ — 33. oldl Bpest, 1936. — Regionale Geologie des Bakony. I. Geologica Hungarica. Series Geologica. Tóm. 6. 2 Tafeln und 1 Karte. S. 34 — 128. Bpest, 1936.

’SIGMOND ELEK EMLÉKEZETE.

Irta: Kreyhlg Lajos dr.

Arcképmelléklettel.

A magyar talajtani tudomány egyik nagymestere, kinek fel- lépése hazánkban e tudományban új korszakot jelentett, dőlt ki az új és szebb Magyarországot építők .sorából: 1939. szeptember 30-án meghalt alsószentmihályfalvi ’S i g m o n d Elek dr. műegyetemi nyilvános rendes tanár, a Magyar Tudományos Akadémia és a Szent István Akadémia rendes. Társulatunknak pedig tiszteletbeli tagja.

’S i g m o n d Elek régi erdélyi nemesi családból 1873. febr. 23-án született Kolozsvárott. Tanulmányait a budapesti Műegye- temen‘végezte és itt is szerezte vegyészmérnöki oklevelét, nuijd 1899-ben bölcsészet-doktorrá avatták. Tanulmányainak befejeztével rövid ideig a család tulajdonában lévő mezőgazdasági i])arban mű- ködött, majd a magyaróvári gazdasági akadémia néhai nagynevű tanárának. Cserhát i S á n d o r-nak hívására 1899-ben az akkoi’ felállított magyaróvári növénytermelési kísérleti állomás szolgála- tába lépett s 1905-ig itt dolgozott. Majd a Műegyetem tanácsának megbízásából 1905-1907-ig Európa különböző államaiban és Ameri- kában tanulmányoizba a mezőgazdasági kémiai ipart. E tanulmány- útja későbbi pályájára döntő kihatásai volt, mert itt ismerkedett meg Hilgard-al, a kalifoimiai egyetem nagynevű profe.sszorá- val, aki benne már C s e r b á t i-tól felkeltett érdeklődését mégin- kább a talajra fordította s ez időtől kezdve tudományos munkáját csaknem teljesen a termőföldkutatásának szentelte.

1908-ban meghívták a Műegyetem újonnan szervezett mező- gazdasági kémiiai tanszékére, ahol azután haláláig működött. Az egész embert kívánó cs hatalmas tárgykört felölelő tanszék veze- tése mellett azonban a gyenge fizikumú, de vasakaratú ’S i g m o u d még arra is tudott magának időt szakítani, hogy 1923-tól 1935-ig, mint az Országos Chémiai Intézetnek a Földmívelésügyi iSlinisz- tertől megbízott igazgatója, újjászervezze az Intézetet és megala- kítsa a mezőgazdasági vegykísérleti állomások kereteiben a vidéki talajtani laboratóriumokat. Azonkívül mint az Állandó Központi Talajjavító lüzotiság elnöke, a Mezőgazdasági Kí.sérletügy és az Állandó Felülbíráló Tanács tagja a mezőgazdasági kísérlet ügy minden ágában értékesítette hatalmas tudását az ország javára.

Legkedvesebb, szintén hatalmas munkát jelentő működési köre, tanáiű pályáján kívül azonban a Némzetközi Talajtani Társa-

’SIÜMONI) ELEK. 1873—1939.

’SijriiioiHl KU*k t‘inlékcz<>t(‘

9

s:'ig volt. 1909-1)011 a néhai icl. Tj ó c z y Lajos által a ]\1. Kir. Föld- tani Intézotho összotlívott olsö noinzotközi talajtani konrerenoián már rolisinorte a talajtan fiatal tiuloinányában a noinzotközi egyiitt- mnködés roiulkíviili fontossáiíát. A talajtani ludoniány akkori voze- töoííyénisóifoi azonban szintén folismorték a Fiatal iirofosszor kiváló képosséfíoit s 1910-bon, a bndaiiostit kövotő stookliolini koiiForon- oián moííhízták a talajvizsjíálati bizottsifí niofíszorvozésévol. nioly- nok később, a Noinzotközi Talajtani Társasáíí niofíalakiilása után, elnöke lett. E tisztét 193ri-iíí viselte, mikor azután tisztségéről gyenge egészségi állaiiota miatt lemondva, a bizottság tiszteleti elnökévé, a Nemzetközi Talajtani Társaság pedig tiszteleti tag jává választotta. Az ő szorgalmazására alakult meg a Nemzetközi Talajtani Társa.ság 11. bizottságának n. n. alkál-albizottsága, mely- nek feladatköre a 'S i g m o n d által oly bnzgalommal és ügyszere- tettel tannlmányozott sós és szikes talajok kutatása volt.

’S i g m o n d érdemei a talajkntatás, a magyar termőföld meg- ismerése körül szinte Felbeesülbetetlenek; a következőkben meg fo- gom kísérelni tágkörn és szorgos munkásságát röviden vázolni. i\lielőtt azonban e legnagyobb érdemeit méltatnám, meg kell emlé- keznem arról, hogy milyen nagy jelentőségűek voltak ’S i g m o n d- nak a Nemzetközi Talajtani Társaság és személyes barátai révén fenn- tartott külföldi kai)esolatai a magyai- talajtani tudomány szem- pontjából. Neki köszönhető, hogy azt a széleskörű munkát, melyet a fiatal magyar talajkutató gárda, különösen talajkémiai szem- pontból végzett, a külföld megismerte. Az ő érdeme, hogy számos tanítványának módjában állt külföldi egyetemeken és tudományos kutató intézetekben ismereteit bővíteni, látókörét tágítani és így a más országokban végzett kutatások eredményeit hazánkban köz- vetlen tapasztalat iitján is hasznosítani. Neki köszönhető, hogy 1929-ben a Nemzetközi Talajtani Társaság II. bizottsága és alkáli- albizottsága üléseit Budapesten tartotta s így a fiatal magyar talajkutatóknak módjában állott olyan egyéneknek, mint Georg W i e g n e r, D. P r j a n i s c h n i k o w és mások, előadásait és vi- táit közvetlenül hallani.

Azok közé tartozott, akiknek érdemeit már életükben elis- merték. ^Munkásságáért a Kormányzó Ür Öf Öméltósága előbb a Corvin-koszoriival, majd a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntette ki. Élete utolsó éveiben, mint a Felsőház tagja, széleskörű ismereteit a törvényhozásban is értékesítette. Több külföldi rend- jelnek is tulajdonosa volt.

Amit eddig elmondottunk róla, az ’S i g m o n d Ele k-ről, a „homopublicus”-ról, a professzorról, az organizátorról szólt. Kiváló volt azonban mint ember is. Melegszívű, tanítványait szerető „szi- gorú professzor”, aki tanítványaiért mindent megtett, hogy boldo- gulásukat elősegítse. Őszintén vallásos ember volt s szép példáját adta, hogy a tudomány nem akadálya annak, hogy mívelője hívő lé- lek legyen. Erősen vonzódott a zenéhez s maga is jó muzsikus volt. E tehetsége családi vonsá, mert nagj'bátyja, néliai ’S i g m o n d

10

Kreybig Lajos dr.

Ákos ismert és kiváló zeneszerző volt. Egyéniségének legszebb vo- násait említem legutoljáira: mindig, mindenkinek véleményét, felfo- gását meghallgatta s ha úgy látta, hogy ez a vélemény vagy felfo- gás helyes, elfogadta vagy pedig, ha helytelennek vélte, igyekezett a vitázót meggyőzni. S itt nem tett különbséget, hogy a vele vitázó fiatal, idős, tapasztalt vagy tapasztalatlan: mindig csak szigorvian a tudomány érdekét tartotta szem előtt. E vonása jellemzi a leg- jobban nagy tudóshoz méltó egyéniségét.

Megismertük tehát ’S i g mond Eleket, mint embert. Néz- zük most ’Sigmond Eleket, a tudóst, akinek az a nehéz és há- látlan szerep jutott, hogy egy fiatal tudományág, a talajtan egyik alapvetője legyen.

Nem célom munkásságát részletesen ismertetni, mert több száz dolgozata és könyve minden tolinál ékesebben mutatja, a rideg számok és sivárnak Látszó adatok szürke köntösébe öltözve, alkotó- juk széleskörű miudváját. Csak négy mozzanatot fogok kiemelni munkásságából, melyek közül három Társulatunk munkakörét is igen közelről érinti. E négy tárgykör: a talajok keletkezése, a szikesek kérdése, a talajok rendszerezése és a növények által fel- vehető tápanyagok kérdése.

Hilgard-nál végzett tanulmányai fordították a fiatal ’Sig- mond figyelmét Van B e m m e 1 en tanulmányaira, a talajoknak különböző koncentrációjú savakban oldható u. n. komplexusaira is. Majd Gannsen zeolit tanulmányai mindjobban megerősítették hi- tét abban, hogy a talaj sósavban könnyen oldható részének feltétle- nül fontos szerepe van a talajtermékenységben és hogy c rész vizs- gálata fényt fog vetni a talajok keletkezésére is. 191()-ban a Mathe- matikai és Természettudományi Értesítőben megjelent alapvető munkájában rámutatott, hogy a talajok épenúgy mutatják a bázis- kicserélődés jelenségét, mint a Gannsen-féle permutitok vagy a természetes zeolitok. Már itt is megjegyezte azonban, hogy a talaj szerves anyagának, a humusznak, szintén szerepe van a báziski- cserélődésnél és ezért a talaj adszorbeáló részét „humusz-zeolit komplexum”-nak nevezte el. 1914 óta végzett kísérleteinek és B a 1- lenegger elemzéseinek eredményeit vizsgálva, rájött, hogy leg- célszerűbb a különféle talajok sósavas kivonatainak elemzési ered- ményeit az alkatrészek milligramm-egyenértékben kifejezett meny- nyisógeire átszámítani, mert ilymódon látjuk meg legjobban a kilú- gozás és anyagszállítás mértékét. Ule scher és Gaiisseu állítá- saival szemben azt is bebizonyította, hogy a sósav által feloldott bá- zisok mennyiségéből semleges sóoldatokkal csak egy bizonyos há- nyadot tudunk kicserélni. Ez a hányad igen változó.

E kutatások vezették őt azután annak a felismerésére, hogy a talajkilugozás mértékét, tehát a talaj keletkezési körülményeit bizonyos méirtékig a sé)savas kivonatból meg lehet ítélni. Eredmé- nyeiről nagyobb murdíában először a Washingtonban tartott nem- zetközi talajtani koíigre.sszuson számolt l>e, „The Chemical charac- teristics of soil leaching” címmel.

’Sifíinoml P]lek emlékezete 11

P^zek n kutatások alajivetöek voltak s ha ma bizonyos szem- liontból más úton is ifíyekezünk a talajok kilufíozásámik és álta- lában a talajkéiíződésnek meehanizmnsát mefíismerni, ’S i fi m o n (1 munkája méfíis örök értékű marad.

Készben a fíyakorlat kívánalmai, részben azonban a talajok keletkezésének tanulmányozása vezette öt a szike.^ek kntatiásáva. Bár Nafíymafíyarorszáfíon nem A’olt olyan éfíetö kérdés a szikesek hasznosítása, mint amilyenné később Csonkamafíyarorszáfíon lett, méfíis ofíyes naiíyobb fíazdasáfiokban és sűrűn lakott területeken időszerűvé vált ezt a kérdést is tanulmányozni. A lefíalkalmasabb ember e tanulmányok elvéfízésére ismét csak ’Sifimond volt, akinek módjáhan állt H i 1 fi a r d-nál az amerikai sós és alkálitalajok kér- dését közvetlenül mefíismerni. ’S i fi m o n d az ott elsajátított eljárá- sok szerint vizsfíálta a mafíyar szikes talajokat s munkája ercdmé- nyeképen a tiszaradványi és békéscsabai öntözött réten megmutatta, hogy már egyszerű öntözéssel is milyen nagy haladást tehetünk a szikértékcsítés terén. Ö volt az, aki a tudós szarvasi lelkész, Thessedik Sámuel régi, különlegesen magyar szikjavíló eljá- rását, a digózást, a feledés homályából kiemelte és megmutatta, hogy milyen jelentős eredményekhez juthatunk ennek a javító eljá- rásnak alkalmazása révén. Az Akadémia pálmájával kitüntetett könyvében („Hazai szikeseink és javításuk módja”) azután elsőként foglalta össze mindazt, amit eddig erről az égetően fontos magyar kérdésről tudtunk. ]\lár Békéscsabán végzett vizsgálatainál feltűnt neki, hogy a feltalaj szikessége és a sók elhelyezekedése a talaj- szelvényben függ attól, hogy a vizetzáró agyagréteg milyen mélyen található. Ezzel felhívta a figyelmet arra, hogy eltérőleg a klima- regionalis talajképződés elméletétől, melyet főleg az orosz kutatók vallottak, bizonyos hidrológiai és geológiai tényezőknek még arid kiima mellett is milyen nagy befolyása lehet a talajképződésre. Mikor a szikesek meszezésének kérdése felvetődött, az elsők között volt, kik ennek a kérdésnek a nagy fontosságát felismerték és min- den igyekezetével azon volt. hogy tanítványai segítségével ezt az igen nagy jelentőségű talajjavítási módot minél szélesebb körben elterjessze és minden vonatkozásban tisztázza. Ötőle származik kü- lönben a szikeseknek só és szóda'artalmuk alapján való és ma is használatos tudományos osztályozása.

Életének főműve azonban talajrendszere volt. Mint minden tu- dományban, úgy a talajtanban is a fejlődés folyamata végül is megkövetelte, hogy a tapasztalati tényeket bizonjms rend- szerbe csoportosítsák és e tüneménycsoportoknak bizonyos neveket is adjanak. Már ’S i g m o n d előtt is sokan megkísérelték, hogy a talajokat egységes és kialakulásuk mechanizmusával lehetőleg ösz- szefüggő rendszerbe foglalják, az övé azonban az érdem, mégpedig főleg saját kutatásai alapján, hogy meg tudta látni azokat a leg- fontosabb nézőpontokat, melyek a talajok klasszifikálásánál szám- hajöhetnek. És az igazi tudós biztos szemére vall, hogy a rengeteg tapasztalati tény közül épen azt, az adszorpciós komplexus kation-

12

Kreybig Lajos dr.

jaiuak minőségét választotta a legfontosabb talajesoportok meg- különböztető jelzőjéül, amely gyakorlatilag is a leglényegesebb. ’S i g m 0 n d talajrendszerén lehet javítani, lehet benne bizonyos dol- gokat részletesen kidolgozni, de a vázat, az épület szei’kezetét oly jól építette fel, hogy a talajtani tudománynak örök, maradandó értéke lesz.

Utoljára hagytam gyakorlati munkásságának legfonto.sabb tényét, a talajok foszfor- és káliigényének meghatározását. Nagyon sok hasonló eljárás született a talajtani tudomány fejlődése alatt, azonban az övének első jelentősége abban áll, hogy olyan időben vetette fel ezt a kérdést, amikor még mások nem is gondoltak rá. Azonkívül már itt is számításba vette, megelőzve húsz évvel ké- sőbb és sokkal nagyobb kísérleti felkészültséggel végzett vizsgála- tokat, azt. hogy általános határértékeket talajoknál az oldható táp- anyagtartalom szempontjából nem állíthatunk fel, mert más ténye- zőket is figyelembe kell vennünk a tápanyagtartalom elbíráhisánál, nemcsak épen magának a foszforsavnak puszta mennyiségét.

Nagyon keveset mondottam itt csak el ’S i g m o n d Elek ha- talmas munkásságából, hiszen mint már említettem, igazi értékét csak az ismeri, aki könyviéit, dolgozatait olvassa és azt a rengeteg tapasztalatot, ami ezekben a munkákban egy dolgos élet eredmé- nyeképen összegyűlt, kutatásainak megkönnyítésére felhasználja.

Végül meg kell említenem, hogy könyve, amelyben életének nagy munkáját, talaj rendszerét, először közölte a tudományos vi- lággal teljes egészlében, alapvető mű, olyannyira, hogy még angol nyelvre is lefordították.

’S i g m 0 n d Elekkel az utolsó távozott el azok közül, akik a talajtan fiatal tudományát, annak idején Magyarországról indí- tották el arra az útra, amelyen e tudományág azzá fejlődött, ami ma és büszkén gondolhatunk vissza arra, hogy ennek a hatalmas fejlő- désnek egyik megindítója épen egy magyar tudós és Társulatunk tagja volt.

II. ÉRTEKEZÉSEK.

FÖLDTANI MEGFIGYELÉSEK A SALGÓTARJANI SZÉNMEDENCÉBEN.

Irta: Vitális Sándor dr ”

Az 1. szövegközti ábrával és az I, II. táblamellcklettel.

A gyakorlati életben működő geológus egyik legfontosabl) fel- adata — szerény véleményem szerint, — hogy az elél)c kerülő kuta- tási, főleg fúrási anyagokat lelkiismeretesen, szakszerűen feldol-

* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1940. január hó 3-i .szakülésén.

Földtani mofífiíryelések a salffőtarjáni szénnied(Micéb(Mi

13

1. ábra. Üjabb fúrások vázlatos képe a Salgótarjáni barnaszén

medencében.

14

Vitális Sándor dr.

gozza, megőrizze s megfigyeléseit a szakközönséggel mielőbb meg- ismertesse. Ez sokszor súlyos akadályokba ütközik, mert a kutatási adatok ismertetése nem mindig érdeke a kutatást végző vállalatnak. Ép ezért nagy hálával és köszönettel tartozom vállalatom a Salgó- tarjáni Kőszénbánya E. T. igazgatóságának s elsősorban D r. Schmidt Sándor m. kir. bányaügyi főtanácsos, vezérigazgató b. úr Öméltóságának, amiért a salgótarjáni szénmedencében az utóbbi évek folyamán lefúrt fontosabb kutatófúrások földtani vo- natkozású adatainak ismertetését megengedték s munkámban min- denkor a legmesszebbmenően támogattak.

A salgótarjáni szénmedence földtani viszonyait legrészlete- sebben s összefoglalva D r. Noszky Jenő (1, 2, 3.), mig a szom- szédos borsodi szénniedence földtani viszonyait D r. S c h r é t e r Zoltán (4) és D r. Vadász Elemér (5) munkáiból ismerjük. (Ezekben a munkákban a szénmedencékre vonatkozó szakirodalom is részletesen fel van sorolva.)

Mielőtt rátérnék a salgótarjáni szénmedencében újabban le- mélyített kutatófúrások földtani adatainak ismertetésére, legyen szabad a medence oligocén-miocén korú rétegeinek (melyekről a fú- rások adatainak ismertetésénél szó lesz) települési viszonyait (ré- tegtani beosztását) Noszky (1, 2, 3.) munkái alapján röviden az alábbiakban összefoglalva ismertetni:

Középső oligocén (Rupeli emelet).

A balassagyarmati, ipolynyitrai mélyfúrások mélyebb agya- gos rétegei. A Karancs, Sátoros, Felső Zagyva, Tárná, Derecske stb. környéki mélyebb agyagok a kiscelli agyag fáciesében kifejlődve.

Felső oligocén (Chafti emelet).

A medencében a felszínen legjobban elterjedt képződmények az alábbi fáciesekben kifejlődve:

1. Agyagos fáciesek. (Ipoly völgy és az északkeleti fiatra tö- vében.) Helyenként pl. Piliny, Endrefalva, Nógrádszakál stb. vidé- kén „schlier” fáciesben kifejlődve.

2. Az agyagokkal váltakozó homokos fáciesek. (Pectunculus obovatus-os és Cerithiurn margaritaceum-os tengeri illetve elegyes- vizi homokkövek váltakozva foraminiferás agyagokkal pl. Becske, Nógrád stb.)

3. A glaukonitos homokkő és átmeneti fáciesei.

A Zagyva-Tarna vidékén több mint 300 m vastag cipóalakii. konkréciós, álrétegzett, glaukonitos, kövületben szegény homokkö- vek. Salgótarjántól északnyugatra (iNógrádmegyer-Piliny környé- kén) vastag kövületdús agyagbetelepülésekkel. Az Ipolytól délre (Nógrádpilis-TpolytnrmVc stb.) váltakozó homokos-agyagos képződ- mények helyenként sok kövülettel, főleg cápafogakkal.

3a. A legfelső szintek a glaukonitos homokkő csoportban.

Legfeljebb 20-30 m vastagok, kövületdúsak (ostrea padok) de a glaukonitos homokkő csoportban csak kis felületi kiterjedéssel

Földtani luefffiííyelcsek a salfíótarjáiii szénmtídeiicében

15

bíiTiak (lencseszerü betelepülések) a jellejízetes horni fáeiesű kövü- letekkel. (liiászó, Lapujtő, Kazár, ^látranovák stb.)

Alsó miocén.

I. Aqiiitanien. Elválasztása az oLiiíoeéntöl diszkordanieával, (deiiu- dáció) s a szárazföldi jelleg általános fellépésével (regresszió) in- dokolható.

1. Szénfekvőképzödinény. (Főleg szárazföldi eredetű üledékek.)

a. h'’ekü kavics-homok közhetelepült agyagokkal, tarka agyag és homokkő (Ipolytarnóeon lábnyomokkal) legnagyobb vas- tagságuk 50 m.

b. Alsó riolittufa. (Jó vezérszint!) Vastagsága 0-40 m.

c. Fekü agyag. (Az alsó 111. széntelep közvetlen fekvője.)

2. Széáképződmény.

a. Alsó 111. széntelep, fedőjében a kanavásszal (sávozott agyag) és homokkal (a középső II. telep alatti homok.)

b. Középső II. széntelep, fedőjében a congériás palával, szür- ke agyaggal és homokkal (a felső I. telep alatti homok.)

c. Felső I. széntelep,' fedőjében a teredós palával ill. agyag- gal.

II. llurdigalai emelet. (Szénfedőképződmény.)

a. Cardiumos (elegyesvizi) palás, homokos agyag 15-20 m vastag, (helyi jellegű képződmény).

b. Aequipeetenes homokkő (60-120 m) felfelé helyenként ho- mokos sehlier fáciesbe megy át.

K őzé pső tn l océ n .

I. Helvéciái emelet.

Nagy vastagságú agyagok , márgák, sehlier fáciesben kifej- lődve.

II. Tortonai emelet.

■ Intenzív riolittufa szórással (középső riolittufák) kezdődő ha- talmas piroxénandesit kitörések. Lajtamészkő többféle fáciesben.

X o s z k y további beosztását nem tárgyalom, mert ezekről a későbbiekben már nem lesz szó.

Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy S c h r é t e r (4) az egercsehi-ózdi szénmedence földtani kifejlődését salgótarjánival azonosnak veszi („salgótarjáni fáciesben képződött’') mig a sajóvöl- gyi medence kifejlődését a salgótarjánitól eltérő „sajóvölgyi fáci- esben” képződöttnek tekinti. Rétegtani beosztása Noszky-étól el- tér, mert a glaukonitos homokkő szintjét, fedőjében a horni fácies- sel és az alsó riolittufát, az alsó miocén burdigalien alemeletbe ve- szi, mig a szénképződményt (közvetlen fekvőivel) az igazi schlierrel bezárólag a helvetien alemeletbe helyezi.

Vadász (5) felfogása a salgótarjáni és borsodi szénmeden- cék földtani kifejlődéséről lényegileg N o s z k y-éval egyező.

Tekintettel arra, hogy az oligocén-miocén korú üledékek ré- tegtani beosztása ma is állandó vita tárgya s a vélemények, felfo-

16

Vitális Sándor dr.

gások még nem kristályosodtak ki, a következőkben, mivel a salgó- tarjáni szénmedencéröl lesz szó, mindenben a medence legalaposabb ismerőjének Noszky Jenőnek a rétegtani beosztását fogom kö- vetni.

A salgótarjáni szénmedencében újabban 1936-1939. években, számos víz- és szénkutató mélyfúrást mélyítettek le, (a fiirások he- lyét lásd az 1. ábrán) melyeknek anyagát átvizsgálva és meghatá- rozva a salgótarjáni szénmedence földtani viszonyaira vonatkozólag számos él-dekes új földtani megfigyelést tehetünk. Az iijabban le- fúrt fontosabb fúrások vázlatos földtani szelvényeit a mellékelt I. táblán tüntettem fel s a fúrások által észlelt fontosabb földtani (ré- tegtani) adatokat az alábbiakban ismertetem.

Zagyva 1. sz. vízkutató fúrás.

Zagyvaróna község határában a vízválasztói villamostelep vízellátására 1938. évben mélyítette le a Salgótarjáni Kőszénbánya R.T. (9.) A fúrás 0.00-8.20 m-ig a Zagyva holocén ártéri hordalékát harántolta s 8.20 — 477.25 m-ig 469 m vastagságban a felső oligocén (Cattien) korú glaukonitos homok-homokkő rétegeket tárta fel s be- lejutott a középső oligocén (Rupelien) korú kiscelli agyagba. Ez a fúrás volt az első a salgótarjáni medencében, mely a glaukonitos ho- mokkő szintjének valódi vastagságára felvilágosítást adott.

Zagyva 2. sz. vízkutató fúrás.

A zagyvái 1. sz. fúrástól kb. 600 m távolságra 1939-ben a Sal- gótarjáni Kőszénbánya R.T. által lefúrt második vízkutató fúrás 0.00 — 8.20 m-ig a Zagyva holocén korú ártéri hordalékában haladt s 8.20 — 521.80 m-ig kereken 513 m vastagságban a felső oligocén (Cattien) kon'i glaukonitos homok-homokkő szintet tárta fel.

A zagyvái 1. és 2. számú fúrások erózió által erősen lepusztí- tott térszínen indultak és igy ha tekintetbe vesszük a fúrások körül a napszinen föltárt glaukonitos homokkőrétegek vastagságát is, a glaukonitos homok-homokkő rétegek szintjének valódi vastagságát legalább 700 — 800 m-re tehetjük.

Inászó 1. sz. vízkutató fúrás.

Zagyvaróna község határában az inászói bányatelepen a régi Ferenc akna mellett 1936-ban mélyítette le vízkutatás céljából a Sal- gótarjáni Kőszénbánya R.T. (7).

A fúrás 0.00 — 10.00 m-ig ])leisztocén korú löszt kavicshorda- lékot, 10.00 — 90.56 m-ig alsó miocén (A(iuitanien) korú széid<é])ződ- ményt, 90.56 — 146.18 m-ig alsó miocén (Aipiitanien) korú szónfekvő- képződrnényt és 146.18 — 326.90 m-ig felső oligocén (Cattien) korú glaukonitos homokkő képződményt harántolt. Ez volt az első fúrás a. salgótarjáni medencében, mely a szénfekvőképződményt teljes vas- tagságában feltárta. A rétegsorban feltűnő, hogy a riolittufa alatti tarka agyag, homok és kavics hiányzik, ami a miocén előtti illetve

17

Földtani iu“fifif>yidésok a salgótarjáni s/énincd(Mic jólmi

tdt'ji dtMiiuláeióra illetve hegyszerkezeti mozgásokra (kiemelkedés) utalhat.

Sdlfjóf arján gőzfürdői vízkutató fúrás.

Salgótarjánhaii a Salgtóarjáni Kőszénháiiya R.T. bányatele- pén a gőzfürdő mellett mélyítette le vízkntatás céljából líKlS-lkl-ben a Salgótarjáni Kőszénbánya lí.T. (9),

A fiirás O.tlO— 9.40 m-ig holoeé'n korn ártéri hordalékot, 9.40 — 48.50 m-ig alsó miocén ( A(initanien) korn széidvépződményt, 48..50 — 1.5(5.50 m-ig alsó miocén (Aqnitanien) korú szénfekvőképződményt és 1,5(5..50 — 330.15 m-ig felső oligocén (Cattien) korú glankonitos homok- homokkő képződményt harántolt. Feltűnő ebben a fúrásban, hogy az alsó miocén szénfekvő képződményben a riolittiifa (mely az iná- szói fúrásban meg 30 m vastag) teljesen hiányzik, holott a szénfek- vőképződmény az inászói fúrásban kereken 5(> ui, inig ebben a fúrás- ban majdnem a kétszerese 108 m. A riolittiifa hiánya valószínűleg a deniidáció és miocén időtti illetv' eleji hegyn. .yzgásokra vezethető vissza.

Salgótarján üvcgggári vízkutató fúrás.

A gőzfürdői fúrástól kb. .500 m távolságra a Salgótarjáni Üveggyár R.T. salgótarjáni gyártelepén 1938-lmn a Lapp céggel fii- ratta le ezt a vízkutató fúrást. (8).

A fúrás 0.00 — 13.50 m-ig holocén korú ártéri hordalékot, 13.50 — 41.(50 m-ig alsó miocén (Acinitanien) korú szénképződméuyt, 41.60 — 140.75 m-ig alsó miocén (Aqnitanien) korú szénfekvőképződményt és 140.75 — 300.30 m-ig fölső oligocén (Cattien) koréi glankonitos ho- mok-homokkő képződményt harántolt. Ez a fúrás lényegileg ugyan- azokat a települési viszonyokat mutatja mint a gőzfürdői fiirás, ami érthető is, mert mindkét fúrás ugyanazon hegyszerkezeti árokban fekszik. Ennek a két fiirásnak azonos kifejlődésü rétegsorozata fő- leg a szénfekvőképződményben, szemben az inászói fúrás szénfekvő- ktpzödményével fontos bizonyíték arra, hogy a mai Iáható törések tiilajdonkép a miocén előtti töréseknek kiújulásai.

Kísterenye 1. sz. vízkutató fúrás.

Kisterenyén a Chorin telep mellett 1936-ban vízkutatás céljá- ból mélyítette le a Salgótarjáni Kőszénbánya R.T. (10). A fúrás 0.00 — 5.40 m-ig a Zagyva holocén korú ártéri hordalékát, 5.40 — 62.80 m-ig az alsó miolcén (Burdigalien) korú szénfedőképzödményt (schlier, aeqnipectenes és caridiumos fedők), 62.80 — 117.64 m-ig az alsó miocén (Aqnitanien) korú szénképződményt (a jellemző I, II és III. szénteleppel és azok jellemző fedő és fekü kőzeteivel), 117.64^ — 277.25 m-ig az alsó miocén (Aqnitanien) korú szénfekvő képződ- ményt és 277.25 — 374.59 m-ig a felső oligocéti (Cattien) korú glauko- nitos homoklcő képződményt harántolta. Szükségesnek tartom ki- emelni, hogy a három széntelep jellegzetes fedői az I. telep teredós a II. telep eongeriás palái és a III. telep kanavász-a a fúrás folya- mán kövületek hiányában nem, vagy nehezen konstatálhatók, vi-

18

Vitális Sándor dr.

szont a telepek jellemző fekvői az I. telep alatti homok, a II. telep alatti homok és a III. telep alatti zöldes-kékes, zsíros agyag mindig jól megfigyelhetők. Ennek a megfigyelésnek fontos szerepe van a távolabbi területeken fúrások adatai alapján való széntelep azono- sításoknál.

Érdekes, hogy ebben a fúrásban a szénfekvőképzödmény igen vastag, kereken 160 m, melyből a riolittufára két padban kereken 90 m esik szemben pl. az inászói fúrásban harántolt 30 m vastag riolittufa réteggel. Ez az adat ismét megerősíti azt a megállapítá- somat, hogy az alsó miocén előtti denudáció és hegymozgás milyen nagymérvű volt.

Szükségesnek tartom itt megjegyezni, hogy az eddig ismerte- tett fúrások ütve működő vizöblítéses fúróberendezéssel lettek le- fúrva (ez a fúrásmód a pontosabb minta anyagvételt sokszor meg- nehezíti) inig a következőkben ismertettjtt fúrások forgatva működő vizöblítéses (Oraelius) fúróberendezéssel lettek lemélyítve. (Ez a fúrásmód legnagyobbrészt magfúrással történik s így ideális minta- anyag állt rendelkezésemre.)

Kisterenye 2. sz. vízkutató fúrás.

Kisterenyén a Chorin telepen a kisterenyei 1. sz. vízkutató fúrástól 400 m távolságra 1937-ben mélyítette le a Salgótarjáni Kő- szénbánya R.T. vízkutatás céljából. (10).

A fúrás 0.00 — 6.50 m-ig a Zagyva holocén korú ártéri horda- lékát, 6.50 — 71.00 m-ig az alsó miocén (Burdigalien) korú szénfedő- kéliződményt (schlier, aequipectenes és cardiumos fedők), 71.00 — 125.10 m-ig az alsó miocén (Aquitanien) korú szénképzödményt (a jellemző I, II és III. szénteleppel s azok jellemző fedő és fekü kő- zeteivel) és 125.10 — 262.03 m-ig az alsó miocén korú (Aquitanien) szénfekvöképzödményt harántolta.

Ámbár a kisterenyei 2. sz. fúrás az 1. sz. fúrástól légvonalban csak 400 m távolságra van, a feltárt rétegsorok már ilyen kis tá- volságon belül érdekes különbséget mutatnak. Az 1. sz. fúrásban a fekü riolittufa 2 padban 90 m vastag, mig a 2. sz. fúrásban 1 pad- ban csak 74 m. A cardiumos fedő az 1. sz. fúrásban 17 m, inig a 2. sz. fúrásban csak 3 m vastag.

Ezek az adatok élénken érzékeltetik aránylag kis távolságo- kon belül az azonos rétegek vastagságbeli változását, ami ismét az alsó miocén előtti (és alatti) hegymozgásokra illetve az ezzel kap- csolatos fácies változásokra utal.

Mátraverebály 4. sz. fúrás.

Mátraverebély község határában (Cscngerháza pusztán) mé- lyitette le a Salgótarjáni Kőszénbánya K. T. 1939.-ben szénkutatás céljából.

A fúrással feltárt rétegsorrend a következő: Holocén-Pleisztocén.

0.00 — 8.00 m.-ig húmusz és lösz

Földtani metffifíyelések a salííótarjáni széninedencében

19

Középső niioocn (Helvéciái emelet).

8.00 — ÖS.CO m.-iíí sehlier agyas.

rioUttnfa.

38.00— 40.75

40.75— 42.10 42.10—248.00

foraminiferás homokkő.

sehlier agyag (foraminiferák, arca, telliiia, sehizastor, dentaliiim sj).-ek.)

248.00 — 265.(M) , nequipectenes homokkő, riolittufa heagyazások-

kal.

205.00 — 271.10 „ riolUtufn (kövületes homokkő beágyazásokkal.) Alsó miocén (Rurdigalai emelet).

271.10 — 401.74 m.-ig agyagos-homokos sehlier, tufa szórás nyo- mokkal.

401.74 — 411.27 „ aequipectenes homok-homokkő.

411.27 — 418.00 „ cardinmos, sávozott homokos agyag.

Alsó miocén (Aquitaniai emelet).

418.00 — 462.22 m.-ig szénképződmény az I. II. ITI. szénteleindíkol s

a .icllemző fedő és fekű kőzetekkel.

462.22 — 463.65 „ kékesszürke, zsiros agyag (szénfekvő).

A rétegsorrendből illetve vázlatos szelvényből lát.iuk, hogy a mátraverehélyi 4. sz. fúrásban az aquitanien alemcletbe tartozó szénképződmény és a hurdigalien alemelethe tartozó szénfedő kép- ződmény kife.ilődcse ugyanolyan mint a kisterenyei 1. és 2. sz. víz- kutató fúrásokban. Feltűnő a rétegsorrendhen, hogy a szénfedőkóp ződmény felett a burdigalien-helvetien határán egy 6.10 m. vastag riolittufa réteg van s e felett egy 17 m vastag aequipectenes homok- kő réteg, melyekben az Aequipccten praescahriusculus-hoz hasonló pectenek, Corhula gihhn és a már schlierre .iellemző schizasterek fordulnak elő. A burdigalien-helvetien határát ebben a fúrásban ez a tufa szint .ielzi. Ezek felett a rétegek felett települ az igazi (helvetien alemeletbe tartozó) sehlier s érdekes, hogy ennek felső részében ismét van egy A^ékonyabb tufa betelepülés.

Ámbár a salgótar;jáni szénmedencében már Noszky (2, 3) kiemeli, hogy a burdigalien-helvetien alemeletek üledékeiben vau- nak A’ékonyabb tufa betelepülések, illetve tufa szórás nyomok, azonban ezeknek szintjelző voltát eddig nem lehetett megfigyelni.

Ép ezért érdekes, hogy a Mátraverebéh'^en 1938 — 1039 években lefúrt 8 szénkutató fúrásban (a fúrások helyét lásd az 1. ábrán) a helvetien-burdigalien határán mindenütt megtaláljuk ezt a jó szintjelző riolittufa határréteget. A mellékelt 11. sz. táblán grafi- konszerűen az I. (felső) széntelepre vonatkoztatva tüntettem fel ,a mátraverehélyi 1 — 8 sz. fúrások vázlatos földtani szelvényeit. Az I. (felső) széntelepet azért választottam ki alapul, mert ez a széntelep mind a 8 fúrásban nagyjában azonos vastagságban vau kifejlődve, jelezve azt, hogy az I. széntelep képződésekor a széuteknő t zen a helyen egy szintben volt. A grafikonszerű szeh'éuyre rátekintve azonnal szemünkbe tűnik a szénképződmény különböző vastagsága, a III. sz. széntelepnek helyenként, kis távolságokon belül való ki- maradása, a szénfekvő képződményben az alsó riolittufa két fúrás-

20

Vitális Sándor dr.

bán való jelenléte és hat fúrásban való hiánya, egyszóval ismét éle- sen szemünkbe tűnik aránylag kis területen belül az alsó miocén előtti és alatti (ezen a helyen egészen az I. széntelep képződéséig tartó) hegymozgás s ezzel kapcsolatos gyors fácies változás s a szén- képződményben illetve szénfekvőképződményben jelentkező letaroló (denndációs) megnyilvánulások.

Dzsida (6) a salgótarjáni szénmedencében a szén telepek különböző vastagságú kifejlődéséből ugyancsak a széntelepek kép- ződése előtti és alatti hegymozgásokra mutat rá.

A fácies változások a burdigalien schliei’ben is szembetünőek, mert pl. az 1, 2, 6 és 8 sz. fúrásokban a schlier agyagok közt véko- nyabb-vastagabb aeq.nipectenes homokkő rétegek jelennek meg. A bnrdigalien-helvetien határán mind a 8 fúrásban csaknem egy szintben jelenik meg a jó határjelző riolittnfa szint. A szelvénveken ezt a tufa szintet középső tufa szintként tüntettem fel a szelvény- ben szereplő szénfekvőképződmény alsó riolittnfa szintjéhez viszo- nyítva. Szükségesnek tartom itt megjegyezni, hogy Noszky a salgótarjáni szénmedencéhen 3 tnfaszintet különböztet nmg és pedig:

1. Aquitani szénfekvőképződményben az alsó riolittnfa szint.

2. Tortoniai alemelet alján a középső riolittnfa szint és

3. Maeotiai almneletben a felső riolittnfa szint.

A szelvényekben szereplő alsó riolittnfa szint megegyezik Noszky alsó riolittnfa szintjével, míg a szelvényekben általam középső- és felsőnek jelzett riolittnfa szintek iN o s z k y alsó- és középső riolittnfa szintjei között fekszenek.

Há kell mutatnom még arra, hogy a 4. és 6. fúráisok szelvé- nyében a helvetien schlier felső részében szijitén van egy vékonyabb jó szintjelző riolittnfa szint, melyet felső tufa szintnek jelöltem. Sajnos a többi fúrásokban ez a tufa szint a schlier nagy részével együtt a későbbi denudáció által le lett pusztítva s ígv a két fúr;ís adata alapján ma még nem tudhatjuk, hogy viajjon ez a szint ugyanolyan értékű e mint az általam megfigyelt középső tufa szint. Sajnos a salgótar.iáni szénmedencében régebben lefúrt kutató fúrá- sok ütve működő vízöblítéses rendszerű fúróberendezésekkel tör- téntek s ezeknél a pár méter vastag szintjelző tufa szinteket nem figyelhették meg s így ma már nem állai)ítható meg, hogy ezek az újabhan általam megfigyelt vezérszintek általános érvényűek e. Nézetem szerint a mátraverebélyi fúrások adatai ezeknek a szin- teknek vezérszint értékét valószinüleg az egész medencében általá- nos értékűvé fogják tenni.

összefoglalva az elmodottakat a salgótarjáni szénmedencében újabban lemélyített fúi‘ások földtani adataiból az alábbi megfi- gyeléseket rögzíthetjük:

A felső oligocéli (Chattien emelet) korú glaukonitos homokkő rétegcsoport vastagsága 700 — 800 m.

A felső oligocén — alsó miocén határát nagymérvű denudáció, regresszió jelzi.

Földtani iiu'H'nf'y(*lós('k a salgótarjáni s/.énnuMU‘n(,,ólK'.i

21

Az alsó iniocón (Aqnitanini (Miitdet) szénrokvökó])Z()(linény át) — Kit) in.-ifí t(M‘.io(lö változó vastagsáíía, a szárazföldi üledékokiudí arány- lafí kis távolsáuokon ludiil való változó kifejlödésv, oííyos szintjcdzö lé ofíck teljes hiánva illetve nafíy vastafísághan való meiíjelenése { z alsó niioeén előtti és alatti lieííyinozííásokra és az azzal kapesotatos fáeies változásokra utal.

Az alsó inioeén ( A(iuitaniai) szénkéiizödinények (s luaííuknak a széntelepeknek'l különböző vastaíísáfíban való kifejlődése, egyes széntelcpeknek a hiánya, a szénképződés ideje alatt működő hegy- szerkezeti mozgásokra és azzal kapcsolatos fáciesváltozásokra utal.

Az alsó miocén (Hnrdigalai emelet) eardinmos, peetenes és schlier szénfedőképződmények kis távolságokon heliil változó fácie- sekhen képződlek.

A hnrdigalai-helvéciai alemeletek határát egy riolittnfa szint jelzi, mely valószinnleg az egész szénmedencéhen jó vezér- szint lesz.

A hnrdigalai-helvéciai alemeletekhen az aeípxipectenes ho- mokkő töhh szintben van kifejlődve, ami aránylag kis távolságokon helüli fáeies változásokra utal.

A helvéciai alemelethe tartozó schlier agyagok felső részében esetleg sziiitén az egész szénmedencéheíi meglevő jó szintjelző tufa réteg van.

^lesszehhmenő következtetéseket a rendelkezésemre álló szak- szerűen feldolgozott kisszáimi fxiráshól egyelőre nem időszerű le- vonni.

* *

IRODALOM — SCHRIFTTUM.

1. Dr. X o s z k y Jenő: A Magyar Középhegység északkeleti részé-

nek oligocén- miocén rétegei: I. Az oligocén — a miocéntől való

elhatárolás kérdése. Annales Musei Nationalis Hungarici V.

XXIV. 1926.

2. Dr. X o s z k y Jenő: A ^lagyar Középhegység északkeleti részé-

nek oligocén-mioeén rétegei: II. A miocén. Annales Musei Xatio-

ualis Hungarici. V. XXVII. 1930.

3. Dr. Xoszky Jenő: A Mátra hegység geomorphológiai viszonyai.

A debreceni Tisza István tudományos társaság kiadványa. III.

K. 1926 — 27. 8 — 10 füzet.

4. D r. S c h r é t e r Zoltán: A Borsod-Hevesi szén és lignitterületek

bányaföldtani leírása. M. kir. Földtani Intézet kiadványai 1929.

5. D r. Vadász Elemér: A borsodi szénmedence bányaföldtani vi-

szonyai. M. kir Földtani Intézet kiadványai 1929.

6. Dzsida József: Tektonikai megfigyelések a salgótarjáni me-

dencében. Bányászati és Kohászati lapok. LXIX. évfolyam 1936.

3. és 4. szám.

22

Ferenezi István dr.

7. D r. Vitális Sándor: Salgótarján megyei város vizellátása.

Hidrológiai Közlöny. V. XVIII. 1938.

8. Dr. Vitális Sándor: A salgótarjáni üveggyár artézi kútja.

Hidrológiai Közlöny. V. XVIII. 1938.

9. D r. Vitális Sándor: Újabb hidrogeológiai adatok Salgótarján

és környékéről. Hidrológiai Közlöny. V. XIX. 1939. (Sajtó alatt.)

10. D r. Vitális Sándor: Uj gyógy viz Kisterenyén. Hidrológiai

Közlöny. V. XIX. 1939. (Sajtó alatt.)

OLIGOCÉN ÉS MIOCÉN ÜLEDÉKEINK ELHATÁROLÁSÁNAK

KÉRDÉSE.

Irta: Ferenezi István dr.

A M. Kir. Földtani Intézet újonnan felelevenített vita-estjei- nek során 1940. január 28-án felolvasott „hozzászólásomban”, a vita- esten tárgyalt kérdésnek, az oligocén és miocén üledékeink elhatá- rolása kérdésének azt a megoldását ismertettem, amelyet az Ipoly- medencében 19S4 — 38. években végzett vizsgálataim során követtem. Ezeken a vizsgálatokon gyűjtött faunák és más megfigyelések érté- kelésével — H o r u s i t z k y Ferenc kartársammal egyetértöleg — kissé más beosztást használtam a kérdéses üledékek beosztásában, mint az Ipoly-medence és tágabb környékének érdemes kiutatói, N o s z k y, S c h r é t e r, V a dá s z. Sikerült ugyanis a vizsgálatok révén két olyan földtörténeti változás lerögzítése, amelynek revén az elhatárolás és a rétegbeosztás kérdése több adattal támogatható módon oldható meg. Az egyik változás az oligocén-végi regresszió teljessé válásának kimutatása Helix-es, stb, szárazföldi üledékek segítségével. Majd a miocén eleji kisebb mértékű, azonban már igen nagy részben miocén jellegű faunákat hozó és részben az Erdélyi Medence, részben a Bécsi medence, sőt még az Akvitán medence felé való változásokkal is általánosítható transzgressziót. mint má- sodik földtörténeti változást iktattuk be az Ipoly-medence fejlődés- történetébe. Ez a transzgresszió pedig azon, most már intra-miocén- nek bizonyuló szárazföldi időszak előtt következett be medencéink- ben, amelyet, mint a salgótarjáni szénképzödmény keletkezésének idejét megelőző szárazföldi időszakaszt, az oligocén és miocén üle- dékek határának tekintett az irodalom.

A beosztás ezek szerint a következőleg alakult ki. A felső oligocén regressziós képződménysorozat végén megjelenő szárazföldi időszak után — ez az időszak azonos S t i 1 1 e szávai begyképződési fázisának idejével — az újonnan fellépő és két fáciesben ismert transz- gressziv üledékek már az alsó mediterrán emelet akvitánien al- emeletének idejét jelentik. Ezzel az üledékcsoporttal a korábban csak szárazföldi képződményekkel jellemzett akvitánien alemcletün- ket batározottabban kapcsolhatjuk más vidékek hasonló képződmé-

ülÍKOfén és miocén üledékeink elhatárolásának kérdése

23

nyeihez. Uííyancsnk az akvitánien alemeletbe lehet sorozni az első, kis mértékű miocén transzfíressziót követő szárazföldi (intramioeén) időszakaszt is, a salfíótarjáni szénképződmény szárazföldi eredésü feküsorozatát. (Lehetséfíes azonban az a mofíoldás is, ha annak el- lent nem mondanak a most fifíyelembe nem vett gerinces maradvá- nyok, hogy az említett szénfekvö ten'esztrikns sorozat a salgótarjáni szénképzödménnyel együtt, valamint az utóbbinak még tengeri fe- dősorozatával is kiegészítve az alsó mediterrán burdigalien alemelet idejét jelentő üledéksoroz^it.) Kgycbként a burdigalien alemeletet a második miocén transzgresszió megindulásának idejével kezdhetjük, amely időpontot a salgótarjáni j)aralikus szénképződmény kialaku- lása jelenti. A miocén slír jelenti beosztásunkban a második mio- cén transzgresszió teljessé válását, a felső mediterrán emelet helvé- cien alemeletének idejét.

A dolgozatban érintettem egyébként az eocén és oligocén üle- dékek elhatái olásának kérdésében elfoglalt újabb álláspontomat is.

III. TÁRSULATI ÜGYEK.

PÁRTFOGÓNK LEVELE TÁRSULATUNK ELNÖKÉHEZ.

Herceg Esterházy Pál őfőméltósága, a Magyarhoni Föld- tani Társulat pártfogója, nagyobb adományt juttatott a Társulat részére, Dr V e n d 1 Álad á r elnök köszönősoraira Őfőméltósága meleghangú levélben válaszolt, melyet hálásan és örömmel adunk közre az alábbiakban:

Budapest, 1940. február 15.

Méltóságos Uram!

A ^lagyarhoni Földtani Társulat kilencvenedik évi közgyű- lése alkalmaival hozzám juttatott szíves megemlékezésükért fogad- ják midnyájan leghálásabb köszönetemet.

Nagyon jól tudom értékelni azt a nemcsupán tudományos, de nemzeti szempontból is oly fontos munkásságot, amelyet a Magyar- honi Földtani Társulat kilencven éven keresztül kifejtett. — Bár gyengélkedésemből kifolyólag, orvosi tilalom folytán nem vehettem részt az ünnepi ülésen, de megragadom az alkalmat és biztosítha- tom Méltóságodat, s kiváló személyén keresztül a bölcs vezetése alatt álló Társulatot arról, hogy amiként Istenben boldogult őseim, xígy csekélységem is állandó érdekődéssel fogom kísérni nemes tö- rekvéseiket, s tőlem telhetőleg a jövőben is mindenkor segítségükre kívánok lenni. Adja a Mindenható kegyelme, hogy a Társulat mun- kásságát továbbra is bőséges siker és dicsőség övezze!

Arra kérve, hogy hálás köszönetemet a Társulat előtt külön is tolmácsolni méltóztassék, fogadja, Méltóságos Uram, kiváló tisz- teletem őszinte kijelentését.

Esterházy Pál herceg s. k.

24

Társulati ügyek

Vendl Aladár elnöki megnyitóbeszédé a Magyarhoni Földtani Társulat XC. közgyűlésén.

A Magyarhoni Földtani Társulat XC. rendes közgyűlését 1940 február 15-én tartotta meg .57 tag és 18 vendég jelenlétében. A köz- gyűlést Vendl Aladár dr. a következő szavakkal nyitotta meg:

Mélyen tisztelt közgyűlés! Társulatunk pártfogója, herceg Esterházy Pál dr. úr Öföméltóságát, — aki betegsége miatt nem jelenhetett itt meg — táviratban üdvözöltük.

Tisztelettel köszöntőm a Társulat iránt mindenkor érdek- lődő miniszterek, intézmények és társulatok megjelent képviselőit: a m. kir. pénzügyminiszter úr képviseletében megjelent Bölnn Ferenc minisizteri osztályfőnök urat, a m. kir. iparügyi- és kereske- delemügyi miniszter fir és a debreceni m. kir. Tisza István Tudo- mányegyetem Bölcsészettudományi Karának képviseletében itt levő telegdi Roth Károly dr, egyetemi nyilvános rendes tanár, minisz- teri tanácsos urat, a földművelésügyi miniszter urat képviselő Orczy Béla dr miniszteri osztálytanácsos urat, a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr képviseletében megjelent Ybl Ervin dr miniszteiű tanácsos urat, a Magyar Királyi József Nádor Mű- sziaki és Közgazdaságtudományi Egyetem Bánya- Kohó évs Erdő- mérnöki Karának képviseletében megjelent Vendl Miklós dr egye- temi nyilvános rendes tanár urat, Budapest Székesfőváros polgár- mesterét képviselő Viola Rezső dr székesfővárosi műszaki főtaná- csos urat, a Tudományos Társulatok és Intézmények Országos Szövetsége nevében megjelent Németh Gyula dr egyetemi nyilvá- nos rendes tanár urat, a Királyi Magyar Természettudományi Tár- sulatot képviselő Mauritz Béla dr egyetemi nyilvános rendes tanár urat és Koch Sándor dr egyetemi magántanár urat, a INIagyar Mérnök és Éjjítészegylet képviseletében Pap Ferenc elnök urat, a Székesfővárosi Vízművek vezérigazgatóját és Frohner József titkár urat, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület ne- vében megjelent Roth Floris bányaügyi főtanácsos, elnök urat és Káposztás Pál bányaigazgató urat, a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségét képviselő Emszt Kálmán dr ny. m. kir. kísér- letügyi főigazgató urat, a Magyar Barlangkutató Társ\ilat nevé- ben megjelent Bogseh László dr, egyetemi magántanár, titkár urat, az Országos Eöldrengési Obazervatórium képviseletében Simon Béla dr megbízott igazgató urat.

Táviratban üdvözölte a közgyűlést a M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem Matbematikai és Természettudományi kara, mert képviselője: Szenti)étery Zsigmond egyetemi nyilvános rendes tanár úr közlekedési akadályok miatt nem tudott ide utazni.

Őszinte örömmel, bcnsőségteljesen üdvözlöm a nu'gjeh'nt hölgyeket és urakat!

A jegyzőkönyv bitelesítésére felkérem Lóczy Lajos és Kreybig Lajos urat.

A t'M-mészet öi-ök rendje az elmúlt esztendőben is megköve- telte áldozi'itait Társnlatnidítól.

Tái'snlati üí>-yak

25

Mefíhalt Tacyer Henrik dr ííyakorló gcolófíus inái-cius 23-án és 'Signioiid Klek clr nu"u>}íyotenii nyilvános vcmuIps tanái’, relsöliázi táti, viláfíliíní talajtudós, sziM)toinl)tM‘ 3l)-án. Érdemoiket ezen a köz- ííynléson külön (Miilékbrszédí'k 1‘ofí.ják niéltalni.

Szoi)toinl)or 3-án Imnyt (d Becsejj Antal ííépészinérnök, ni. kir. kormány lötanácscs:, a székosfővárosi közííynh's örökös la^ja. (szül. 1S71 dofPinlx'r IS-án Pozsonyban). A budaiiosti innefíyotcinon szo- ri'zto inofí fíópészniérnöki oklovolét Í1S!)4), azután a imíojíyplcnuui a fíóiiszerkozeltani tanszék tanárspfíéd.jo volt. 3\Iajd a Székesfőváros szolííálatában nuiködött. 1!)03 óta önálló mérnöki irodája volt. A Maiíyar ]\Iérnök és Éiiítészoííylet {íépészinérnöki szakosztályát, mint e’nök is irányította, töveken át ta<:ja volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának.

Társnlatunkmak 191S óta volt rendes tagja s különösen a Hidrológiai Szakosztályban fejtett ki tevékenységet töbli éven át. mint választmányi tag. „A szombathelyi vízvezeték hidrológiai e’őtannlmányaii’ór’ eímíí munkáját a szakosztályban ismertette.

^Mérnöki tevékenységében bennünket legjobban érdekelnek azok a munkái, amelyekben igen sok magyar város és község (Temesvár, Fiperjo.s, Kimaszombat, Szekszárd, Szombithely, stb.) vízmüvét, részben csatornázását tervezte meg, illetőleg készítette el. A Kissármá'S-torda-marosűjvári földgázvezeték éjiítését is irányí- totta. Lelkesen felkarolta a budapesti melegforrások ügyét s buzdí- tott arra, bogy a hévforrások vizét fűtésre is felhasználjuk.

Elhaltjaink emlékét a Társulat mindig kegyelettel fogja meg- őrizni.

Örömmel emlékezem meg arról, hogy Mouritz Béla dr egye- temi nyilvános rendes tanár, tár.*ulatunk tiszteleti tagja az elmúlt évben töltötte be egyetemi tanári működésének huszonötödik évét. A :m agyarhoni Földtani Társulat választmánya már 1939 november 8-i ülésén elsőnek üdvözölte Öméltóságát jubileuma alkalmából, ünnepélyes keretek között. ^Megragadom azonban itt is az alkal- mat, hogy jókívánságainkat újból kifejezzem.

Méltóságos Fram!

Huszonöt év a földtanban röpke pillanat, de az ember éle- tiben nagy idő. Még nagyobb idő egyetemi tanszéken. A Mindenható olyan isteni szikrával ajándékozta meg Méltóságodat, hogy már fiatalon egyetemi tanár lehetett. ^léltóságod ezt a szikrát magasan lobogóvá tette s tudományos munkásságának eredményei mindnyá- junk előtt jól ismertek. A tanítványok hosszú sora gondol szere- tettel a pontos, szigorú, de mindig jószívű tanárra.

^léltóságodban azonban nemcsak a tudóst s a tanárt ünne- r>“ljük itt, hanem Társulatunk lelkes támogatóját is. A Társulat minden ülésén Méltóságod vendégszeretetét élvezi, s ha tanácsra vagy segítségre van .szükségünk. Méltóságod mindig szeretettel támogat bennünket. Szívből kívánjuk, hogy mint tudóst és tanárt igen sokáig üdvözölhessük körünkben és kérjük, hogy a jövőben is tartsa meg szeretetében Társulatunkat.

26

Társulati ügyek

Mélyen tisztelt közgyűlés!

A múlt század negyvenes éveiben, abban az időben vagyunk, mikor a földtan már elhagyta gyerekcipőit s nagy lendülettel fej- lődésnek indult. Három évtizeddel előbb, 1807-ben megalakult a Geological Society of London. A platonisták és neptunisták harca már elült. Sniith Vilmos már 1815-ben kiadta Anglia és Wales első földtani térképét, amely lényegében már a mai sztratigrafia alap- ján készült. A Cuvier-íélQ katasztrófa-elmélettel szemben o. Hoff 1822-ben kimondotta az aktualizmus elvét. Lyell az 1830 — 33-ban megjelent Principles of Geoiogy müvében a Hoff féle gondolat- hoz hozzáfűzte még, hogy a hosszú geológiai idők folyamán a kis változások összeadódnak s végeredményben nagy változások alak- jában mutatkoznak. 1830-ban megalakult a Societé Géologique de Fr,ance a már fejlődésnek indult londoni társulat mintájára.

A Magyar Tudományos Akadémia már hatalmasan megerő- södött. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat ekkor már legyőzte a kezdet nehézségeit s a természettudományok iránt na- gyobb mértékben megindult az érdeklődés.

Nem csodálkozhatunk a földtan fellendülésének ebben a kor- szakában azon, hogy Zipser András besztercebányai tanár, a ma- gyar orvosok és természetvizsgálók Sopronban tartott nyolcadik nagygyűlésén, 1847 augusztus 11-én felszólalt „egy magyarhoni földismei-bányászati tái’sulat” alapításának érdekében. Javaslatát nagy lelkesedéssel fogadták s a kibocsátott ívek hamar megteltek azok nevével, akik 5 forint évi tagsági díj kötelezettségével a tár- sulat tagjaiul jelentkeztek. A nagygyűlés elnöke Esterházy Pál herceg — a természettudományok lelkes pártfogója — biztosította a megalakuló társulatot támogatásáról.

1848 január 3-án Kubinyi Ágostonnál Videfalván (Nógrád- mcgye) folytak tanácskozások a társulat megindulásának miként- jéről (Kubinyi Ágoston, Kubinyi Ferenc, Marschán Józ.sef, Pettkó János, Zipser András), miként erről az ugyanakkor írt jegyző- könyv tanúskodik. Ez a tanácskozás elhatározta, hogy 1848 augusz- tus 18. és 19-én a fővárosban közgyűlést fognak tartani. Az 1848 —

1849- ben lefolyt események a társulat végleges megalakulását

1850- re tolták ki. Ekkor Haidinger Vilmos az 1849 december else- jén felállított bécsi birodalmi földtani intézet igazgatója egyengette az utat a bécsi kormánynál. Ekkor — a leveretés után — szükség volt erre a támogatásra. Az ő közben iárására Hörnes Móric, a bécsi császári ásványtár segédőre, — mint a birodalmi földtani intézet biztosa. — Budanestre érkezett. Az 18.50 máius 24-én Eiigel Sándor, Fuchs Vilmos, Hörnes Móric, Kubinyi Ferenc, Kováts Gyula, Mikecz András, Ncndtvich Károly, Petényi Salanion és Szabó Jó- zsid’ részvételével megtartott ülésen megái la.))odtak az alai)ítandó társulat tervezetében és felkérték az akkor jelen nem levő Knl)inyi Ágoston, kii'. tanácsost, nemzeti múzeumi igazgatót, hogy a tár- sulat alai)ítására szükséges engedélyt legfelső helyen elnyerie.

Knhinyi Ágoston a rábízott feladatot hamar megoldotta s az 1850 július (5-án tartott első közgyűlésen a társulat megalakult.

Társulati üfryek

27

Moííválasztották olnökiiok Kubhiiji Jgostont, titkárnak Kováts Gjjiilút és pénztárnoknak dr ]Vagner Dánielt. Az ala])szal)ályokat a szeptemlijr 3-án tartott gyűlés fogadta el. Ez tulajdonképen a júliusi közgyűlés folytatásának tekinthető, mert ekkor választották meg a tisztikar többi tagját: Kubingi Ferencet alelnöknek, Szabó Józsefet másodtitkárnak, Mlkecz Andrást, Peténiji Salamont, Nendt- x'lch Károljjt és .Marschan Józsefet váhusztnianyi tagnak. Ugyan- akkor herceg Esterházy Pált, aki már 1847-ben megigérte párt- fogását, a társulat i)ártfogójának nyilvánították ki, A herceg Ester- házy család mindenkori feje azóta is állandóan társulatunk párt- fogója volt; erkölcsi és anyagi támogatásuk lényegesen hozzájárult a társulat hatalmas kifejlődéséhez.

Az országos jellegű födtani társulatok között a ^lagyarhoni Földtani Társulat volt sorrendben a negyedik. (A londoni 1807, a párisi 1830, a berlini 1847 és a budapesti 18.70.)

Az idén tehát társulatunk megalakulásának kilencvenedik esztendejét üunepeiljűk itt, magunk között, a legnagyobb csendben.

Társulatuidv a kezdet nehézségeit hamar legyőzte s gyorsan hatalmas fejlődésnek indult. Történetének részletei ismeretesek; különösen a harminc, ötven és hetvenöt éves jubileum alkalmából írt munkák a Társulat fejlődését igen részletesen méltatták.*

Ezek a munkák azonban talán kevésbbé feltűnően ismertették társulatunk szerepét a külföldi kapcsolatok szempontjából.

Mélyen tisztelt Közgyűlés! A földkerekség mindegyik geoló- gusa forrón szereti hazáját. Szereti mindenek előtt azzal a szere- tettel, amellyel minden ember tartozik hazájának. És szereti azon- kívül egy egészen különös szeretettel, amely aközben fejlődik ki, mikor a haza földjét részletesen tanulmányozza. Ennek a földnek feláldozza tanulmányai folyamán egész valóját, fizikai és szellemi képességeit egyaránt. Jól tudja azonban azt is, hogy a földtani formációk nem ismernek politikai határokat. Még akkor is, mikor a haza területén belül csak kisebb terjedelmű vidék felépítését tanulmányozza, szükséges tudnia, hogy mi van a politikai hatá- ron túl. így alakult ki minden nemzet geológusai közt a baráti kapcsolatok sok szála. Akárhová is kerülünk, mindig barátainkra találunk, mert mindegyik geológus jól tudja, hogy tudományunk- ban nincsenek mesterségesen megrajzolt határok.

• Kováts Gyula: Első jelentés a Magyarhoni Földtani Társulatról. Pesten 1852. (németül)

Kubiuyi Ferenc: A Magyarhoni Földtani Társulat 16 évi műkö- déséről szóló jelentés. Munkálatok. III. Pest, 1867. 46.

Schmidt Sándor: A Magyarhoni Földtani Társulat 30 évi mun-

kássága. Földtani Értesítő. I. 1880. 2.

Koch Antal: A Magyarhoni Földtani Társulat 50 éves működésének története. Földtani Közlöny. XXXII. 1902. 165.

Mauritz Béla: Visszapillantás a Magyarhoni Földtani Társulat

múltjára. Földtani Közlöny. LV. 1926. 5.

28

Társulati ügj-ek

A földtani társulatok folyóirataik, kiadványaik, kirándulá- saik és személyes kapcsolataik segítségével mégjobban összekötik az egymástól távol élő, politikai határokkal elválasztott szak- embereket. Ebből a szempontból társulatunk már igen korán he- lyesen felismerte a nemzetközi kapcsolatok szorosabbá fűzésének a fontosságát. Ezért már 1879 február 23-án elhatározta, hogy szakfolyóirata, a Földtani Közlöny értekezéseit ezentiil német, francia, vagy angol nyelven is közli. 1879 óta, azaz több mint hat- van esztendeje szakfolyóiratunkban társulatunk állandóan tájékoz- tatja idegen nyelven megjelent értekezéseivel a külföldi szakembe- reket. Ezzel megnyertük magunknak a külföld állandó érdeklődését.

Az 1917-ben megalakult, — ma csaknem független — Hidroló- giai Szakosztály, Hidrológiai Közlöny-ének idegen nyelvű cikkei is lényegesen fokozták külföldi kapcsolatainkat. Elértük azt is, hogy alig van hazánkban olyan tudományos társulat, amelynek műkö- dését olyan régóta és olyan részletesen ismernék s annyira becsül- nék a külföldiek, mint épen tái’snlatunk életét. Társulatunk műkö- désének ez a megbecsülése a külföld részéről, s az a baráti kap- csolat amely épen a folyóirataink révén a külföldi szakemberek- ben kialakult, annyira emelte a társulat tekintélyét mindenhol, hogy ma a Magyarhoni Földtani Társulat szakfolyóirataival együtt külföldön is igen nagyra becsült. A Földtani Közlönyben és a Hidrológiai Közlönyben megjelent idegennyelvű cikkeket lépten- nyomon idézik a külföldiek. Ezt az eredményt itthon talán nem is méltányoljuk eléggé.

Közben társulatunk anyagilag is megerősödött. 1918 elején a társulat Auigyona az ingóságokon kívül elérte a hetvenezer (75 084.31) koronát. Ennek az összegnek nagyobb része éidéki)a])í- rokban, kisebb ré.sze takarékbetétekben volt elhelyezve. A nagy világháború után ez a vagyon úgyszólván tökéletesen megsemmi- sült s a gazdag társulat egyszerre koldusszegénnyé vált.

Társulatunk elé ekkor lijból a kezdet nehézségei tornyosul- tak. Elvesztettük az elcsatolt területeken lakó tagtársainkat. xVnya- gilag töidíretetten, megfogyatkozva, az utolsó húsz évben újra kel- lett építeni a társulatot. Ennek az építőmunkának nagy nehézsé- gekkel kellett megküzdeni. A nehézségek több okra vezethetők vissza.

Az egyik főok abban rejlik, hogy művelődési és társadalmi viszonyaiidí gyors ütemű fejlődésével kai)c.colalban több és nehe- zebb feladat terheli tái's.ulalmunk nagyon művelt részét, a közép- osztályt. Ez a társadalmi rétegünk támogat minden tudományos, irodalmi és jnűvészeti törekvést, saját magától vonván meg a szük- séges összeget. Sajnos, ennek a minden áldozatra kész közéi)osz- táilynak az anyagi foi'rásai nemcsak, hogy nem növekedtek az igénybevétellel ai’ányosan, hanem az utolsó időben igen erősen csökkentek. Ennek következtében a földtantól távolabb levők lassan- ként visszavonultak, azéi't, hogy inkább a hozzájuk közelebb levő művelődési ágakat támogassák.

Társulati üfíyok

29

A másik ok a középiskolai tanítás tökéletlensége. A földtan és az ásványtan középiskoláinkban teljesen háttérbe szorul. A kö- zépiskolát végzettek tehát e.saknein tökéletesen tájékozatlanok ezen a téren. Találkoztam előkelő állásn emberekkel, kik nem is sejtet- ték, hogy mi a földtan célja. Pedig a fiatal lélekben megvan a nagy érdeklődés a természet iránt. Méltóztassék megkérdezni a közép- iskolai tannlókat, hogy mi érdekli őket jobban: a növények, az állatok, az ásványok, a kövületek, a kémiai, fizikai kí.sérletek, stb., vagy bármelyik nyelvnek a nyelvtana?

Ennek a középiskolai tanításnak az eredménye .sok helyen igen szomonian tükröződik vissza. Például az Üj Idők 1!)3!) július 9-én megjelent számában Jajczoy János „A Szent Gellértheyy" címen a (lellérthegy történeti mnltjáról festett képeket. A többi között a 4S. lapon a (íellérthegyről a következőket közölte: „Azt mondják, vulkánikus eredetű. iMinden bizonnyal ezért ilyen fleg- matikus. Annál nagyobb dolog, mint a tűzhányóból való születés, nem történhetik vele.” Aki a Clellérthegyen járt s mégis ezt írta, földtani szempontból olyan hibát követett el, mintha azt állította volna, hogy Mátyás király a X\'ll században élt. Igaz, hogy köl- tői szabadsággal némi eltérés a valósi'igtól megengedett. Akkora eltérés azonban történelmi hátterű közleményben, hogy Mátyást a XVII. századba ülte.ssük át. mégiscsak hiba volna.

Ne felejtsük el, hogy az Üj Idők a legjobban elterjedt szép- irodalmi, művészeti hetila]) és egynttal kritikai szemle is. iSIűvelt- ségünk mai beállítása azonban olyan, hogy a Gellérthegyet vul- kánnak tartani nem tudatlanság; de báirmelyik történelmi személy életének nem ismerése nagyfokú mttveletlenség.

Xem vethetünk azonban sem a cikk írójának, sem az Üj Időknek szemére semmit. Ők legjobb tudásukat nyújtották. Az iskolai oktatás felelős az ilyen tévedésekért.

A nagy világháború után hallatszottak olyan kijelentések is, hogy a háboriik, az anyagiak utáni törekvések okai a természet- tudományok és a belőlük rohamosan kifejlődött technikai vív- mányok volnának. Ezért vissza kellene térnünk a tiszta humanista álláspontra s arra kellene törekednünk, hogy a régi görög és római világ lebegjen a szemünk előtt, amikor nem volt technikai fejlett- ség. Mert akkor mindenki a szeretet jegyében élt, nem volt háború, nem volt öldöklés, nem tették ki a gyenge csecsemőket a Tájgé- toszra, nem volt rabszolga, nem marcangoltattak szét embereket vadállatokkal a cirkuszokban, stb.

Olyan hangok is megcsendültek, hogy a természettudomány anyagi felfogásii, ellensége a vallásnak s Istent elkerüli.

Az ilyen hangok azonban egészen téves elgondolásokból ered- nek. A természettudós sokkal hamarabb belátja, mint bárki más, hogy tudása igen parányi. Ha tudományunkat, alkotásainkat össze- hasonlítjuk a természet törvényszerűségeivel, azonnal kitűnik, hogy nincs to\"ább. Az irodalomtörténész, a kritikus, a nyelvész gyakran az okok egész sorozatával magyarázhat; mi azonban ha-

30

Társulati ügyek

mar érezzük gyarlóságunkat, paránjT voltunkat; hamar ott va- gyunk, ahonnan nem tudunk tovább haladni s meghallunk Isten végtelen nagysága előtt.

Az említettek mind hozzájárultak ahhoz, hogy az összeomlás után elszegényedett társulatunk csak lassan tudott újból életerőssé válni. Az 1920 — 1930 között lefolyt évek küzdelemmel voltak tele. Mikor 1932-ben a mai tisztikar és a választmány a társulat irányí- tását átvette, még súlyos adóssággal küzdöttünk. Minden kiadás csökkentésével kellett az anyagi megerősödést elősegíteni. A másod- titkári helyet néhány évig nem töltöttük be. Az adminisztrációs költségeket csökkentettük, A titkári és pénztárosi teendőket lelkei tagtársak önzetlen munkával látták el olyan csekély tiszteletdíj ellenében, amilyent sehol sem találunk. Olcsó, de megbízható nyom- dában nyomtattuk a Földtani Közlönyt. Közben sikerült lijabb ta- gok szerzése is.

Rövid idő múlva elértük, hogy bevételeink fedezték a kiadá- sokat. Ekkor a másodtitkári helyet betöltöttük. Majd foglalkozni kezdettünk avval a tervvel, hogy a társulat hatáskörét nagyobb területre kellene kiterjeszteni. így alakult ki az előadóülések tar- tásának gondolata. Ezizel egyidőben arra is gondoltunk, hogy a művelt nagyközönség számára népszerű földtani folyóiratot kellene megindítani.

A választmány mind a két tervet örömmel felkarolta, s 193.5 december 11-én megtartottuk a nagyközönségnek szánt első előadó- ülést. 1936 március 4-én a választmány elhatározta, hogy megindítja a nagyközönség számára a Földtan'} Értesítőt. Ma ezt a folyóiratot nyolcszáznál többen olvassák rendszeresen. Az előadóülések is erő- sen látogatottak.

Örömmel hangsúlyozom, hogy a Földtan'} Értesítő olva.sói közt igen sokan a földtantól távol levő foglalkozásnak; tanítók, jogászok, mezőgazdák, stb. A nagyközönség tehát élénken érdek- lődik a földtan iránt. Csak fel kell hívni a figyelmét erre a tudo- mányra, amelyről az iskolában vajmi keveset tanult.

Mélyen tisztelt Közgyűlés! Társulatunk tehát ismét megerő- södött. Szellemi életére fényt vetnek a kétféle üléssorozatban el- hangzott előadások és hoizizászólások s a folyóiratainkban megjelent cikkek. A pénztári kimutatás tanúsága szerint az utolsó években kis összeget meg is takarítottunk; ezt ala])tőkcsítettük. A Hidroló- giai Szakosztály a Székesfőváros segélyét a múlt évre, eddig még nem kapta meg; ezért múlt évi mérlege nincs teljesen egyensúly- ban. Biztos, hogy a megerősödés a jövőben még jobban fokozódni fog.

Ezzel a Magyaidioni Földtani Társulat kilencvenedik köz- gyűlését megnyitom.

*

Az elnöki nuígiiyitó után dr. Eóczy Lajos dr. Taeger Henrikről, a dunántúli középhegység lelkes kutatójáról, s dr.

Társulati üfíyek

31

K r e y l) i g L a .jós ’S i fi in o n d K lekről, a talajtan viláfíhíríí tudósáról mondott einlékbeszcdet.

Az emlékbeszédek elhuiifíziisa után dr. V e n d l Alá d á r el- nök az időszaki választás inofíejtésére kéri a közfíyűlést. Dr. Lóczy L a j o s kéri dr. V e n dl A 1 a d á r elnököt és az egész tisztikart, hogy maradjanak továbbra is a Társulat élcíi, annyival is inkább, mintán a Társulat ügyvitele kifogástalan, s a tisztikar a Társulat osztatlan bizalmát élvezi.

Vendl Aladár dr. elnök, megköszöni a bizalmat, de nem változtatja meg elhatározását. Nyolc évvel ezelőtt vállalt feladatát, a Társulat anyagi ügyeinek rendezését, s zavartalan működésének biztosítását befejezte, tehát tisztil^ariiv-al a Társulat vezetésétől visszavonul. A szavazatszedő bizottság elnökéül D m s z t K á 1 m á n dr.-t, tagjaiul Majzon László dr.-t és Kulhay (1 y u 1 a dr.-t kéri fel, majd az új tisztikart megválasztó szavazás idejére a köz- gyűlést felfüggeszti.

Píipp Ferenc ehőtUkár jelentése.

Mélyen tisztelt Közgyűlés !

Az 1939 év a muidva időszaka volt. xVz elmúlt évi ünnep után munkás hétköznapok következtek. — A szakirodalomban a rendezői munka tűnik ki, rOszletadatok a földtan, kőzettan és teleptan köréből rég várt összefoglaló munkákban jelentek meg; mindazok érdekét, javát szolgálva, akik a földtant s rokon tudományait művelik, meg- ismerni óhajtják, illetve kedvelik. Fáradságot nem ismerő komoly munka folyt kint a terepen is, a fiatalabb tagtársak előtt új rész- letek, hatalmas méretek jelentek meg, az idősebb nemzedék pedig a múlt tapasztalatainak biztosságával folytatta munkáját ott, ahol 2 évtizeddel ezelőtt kényszerűségből abba kellett hagynia.

Ezek ellenére a Társulat fennállásának 90.-ik esztendeje soha nem érzett nyomasztó gondok időszaka volt.

A Társulat életében 336 tag vett részt, közülük hárman jobb létre szenderültek. Társulatunk ez évben megválasztott tagjai a következők : H a j ós Márta, R á s k y Klára, D ó c z y Lajos báró, Imre Endre, J a n t s k y Béla, K ő r ö s s y László, Szalánczy György és Szecsődy Gy. József.

A tagok ajánlása a jövő biztosítása, ennek érdekóben jártak el és különös érdemeket szereztek: B a r t k ó Lajos, B o g s c h László, Fekete Zoltán, Mauritz Béla, Noszky Jenő, Szurovy Géza és Vendl Aladár.

A többiek sáfárkodását az alábbiakban foglalom össze: Vol- tak, akiknek érdemeik alapján a szerencse kedvezett, a betűrendes névsorból egyet — méltóztassék megengedni, hogy mégis kiemeljek. — Harmat István bányaigazgató tagtársunk a legönzetlenebb, legszorgalmasabb s hozzátehetjük, legszerényebb gyűjtők egyike, legfelsőbb kormányzói elismerésben részesült, signum luudist ka- pott 1939 szeptember havában. Harmat igazgató úr már Salgó- tarjánban nagy odaadással gyűjtött. A példásan szép, nagy tudomá-

32

Társulati ügyek

nyos értékű salgótarjáni bányászati és geológiai múzeum megszer- vezője és megteremtője. 1926-ban Pestre kerülve páratlan kedvvel folytatta gyűjtő munkáját kora tavasztól késő őszig a Bakonytól a Mátráig. Utóbb a Budai hegységet járta, ő talált itt két lij boros- íyánkőfajtát és gyönyörű baritokat: a kiscelli agyag fanná jának számos új faját ő mentette meg az elkallódástól. H a r m a t igaz- gató úr nemcsak gyűjtött, hanem a meghatározás munkájában is tevékenyen résztvett és csak szerénységből nem engedte, hogj’- ő is, mint szerző szerepeljen; az ö szorgalma folytán kartársaink sora foglalkozhatik a gyűjtött anyag feldolgozásával.

Gyűjtő munkássága a természetszeretet példás megnyilat- kozása, szeretetreméltó egyénisége pedig köszönetünket és tisztele- tünket is kell, hogy e helyen kifejezésre juttassa.

A többiek előmenetel és kitüntetése pedig sorrendben így kö- vetkezik: ifj. Bajkó Andor bányahatósági titkár. Bort nyák István helyettes vezérigazgató lett. Buday György a VIII. fizetési osztályba gazdasági tanárrá, E n d r é d y E n d r e a \'III. fizetési osztályba fövegyésszé lépett elő s külföldi tanulmányi ösz- töndíjat kapott, É b é u y Gyula ugyancsak fővegyész lett. Fekete J e nőt, az Eötvös Lóránt geofizikai intézet vezetőjét a Tisza István Tudomány Egyetem tiszteletbeli doktorává avatták. G e rő János bányafögondnok-, Han Ferenc kísérletügyi vegyész-, H o r u- sitzky Ferenc osztály geológus lett; J a s k ó S á n d o r és K e- rekes József külföldi ösztöndíjat kaptak. Kárpáti Jenőt kísérletügyi főigazgatóvá nevezték ki, K u 1 h a y Gyűl a földtani intézeti gyakornok, vitéz Lengyel Endre főiskolai tanár. Me- zősi József egyetemi tanársegéd, M i h á 1 1 z I s t v á n egyetemi adjunktus, Mottl Mária kísérletügyi asszisztens, ifj. No szko- dé nő földtani intézeti asszisztens, Posevitz Guidó jiedig kir. mérnökké lépett elő. Eozlozsnik Pált a földtani intézet helyet- tes igazgatójává nevezte ki a miniszter, S c h m i d t E 1 i g i u s ma- gántaniári képesítését a műegyetem bánya-, kohó- és erdőmérnöki karán a miniszter jóváhagyta, dr. Schmidt Sándor helyettes vezérigazgató lett. Sík Károlyt segédvegyésszé nevezték ki. Szentes Ferenc földtani intézeti adjunktussá lépett elő.

A hazai nyersanyag kutatás elismeréséül dr. T e 1 e g d i-R ó t h Károly a magyar érdemrend közéi)kei‘esztjét kapta. Dr. Vajk Raul egyetemi magántanár kéi)esítését a Pázmány Péter Egyetem bölcsészeti karán a geofizikai módszerek és alkalmazásuk című tárgykörből a miniszter jóváhagyólag tudomásul vette. Dr. Varga József ii)arügyi államtitkár, ii)arügyi miniszterré, majd ipar és kere.skedelemügyi miniszterré neveztetett ki. Wein György Föld- tani Intézeti gyakornok lett, Witkovszky kísérletügyi asszisz- tens lett.

Tagtársainknak megérdemelt előmenetelükhöz, kitüntetéseik- hez a jé)kívánságunkat fíízzük azzal, hogy a jövőhen is saját örömükre és a köz — köztük nem utolsó sorban a Társulat — javára eredmé- nyes jó munkát végezhessenek*

Társulati ÜKyek

33

\"annak sajnos sokan, akiki-o nőm inosolyfíott a szoroncso; a várakozók, a mollözöttok szoinélyéro fíoiulolunk: ne vesztítsék el ök sem munkakedvüket. Az ifíazi geolófíus — szakember, aki nemcsak mint egy hivatalnok látja el az előirt teendőket, hanem lényegesen töhlK't fárad, mint amennyit kell, még akkor is, ha ismételten mel- lőzik. xV szakemher nem hivatalnok, hanem munkáját odaadással végző, hivatás érzéstől áthatott igazi nemes ember.

x\. geológus munkájának jósága a lesítöbb esetben nemcsak felkészültségéitől, akaraterejétől, szerencséjétől, hanem attól is függ, hogy van-e lendítő, vagy gátló sugalmazé)ja. A családos geológusok asszonyai fokozhatják a munkateljesítményt — ha segítik, bátorít- ják férjeiket és ilyen e.setben a dicsőség és elismerés elsősorban őket illeti, akik lemondani és ihletni tudnak. Vigyázni kell azon- ban mindenhol arra is, hogy az érzé.sek ellenkező hatást ne vált- sanak ki — a szél), szakembeinek való élet nem az állandó prog- rammban, hanem a munkában való elmeinilésben és az otthoni élet csendes örömeil)en rejlik.

Vezetőinket viszont kérjük, hogy nagy elfoglaltságuk ellenére állandóan igyekezzenek lijahb munkahelyeket kiharcolni felettese- iktől, egy szakember munkája sok szabványos hivatalnok értékét mnlja felül; minden lijabb állás a jobb jövő előmozdítása.

xVz elmnlt évben egyébként a Nemzeti ]Muzenm természettudo- mányi osztályán az ásványtár és őslénytár különvált. Külföldön is a legtöbb nagy múzeumnál már különvált ez a tár, hihetőleg ez újabb fejlődést, fellendülést fog jelenteni s mint ilyen esemény, várakozással tekintünk rá.

Ami a Társulat belső életét illeti, a következő adatok tájé- koztathatnak róla: 7 szaknlésen 19 előadás hangzott el, ezek közül 3 ásványtani, 1 kőzettani, 9 földtani, 4 őslénytani, 1 teleptani s 1 tanulmányutat ismertető tárgyú volt. 185Ü óta 621 szakülésen 857 előadás hangzott el, melyek tárgyuk szerint így oszlottak meg: 272 földtani, 159 őslénytani, 129 ásványtani, 126 kőzettani, 37 bányá- szati, 25 talajtani, 11 hidrológiai, 8 földrengéstani, 7 morfológiai és 83 vegyes.

1939-ben 3 előadást tartott Bartkó Lajos, 2 előadást Kul- ira y Gyula és S z á d e c z k y-K a r d o s Elemér, 1 — előadás- sal szerepelt o 1 1 1 Mária, B a 1 y i Károly, Erdélyi Já- nos, Ferenczi István, Jaskó Sándor, Kulcsár Laj o.s, S c h r é t e r Zoltán, S i k Károly, kézdivásárhelyi S z ö t s Endre, Szirrovy Géza, Vitális Sándor és W^^in G y ö r g y,

A szakülések a szürke munkanapok állomásai; az előadó ülések idén is ünnepi pihenő alkalmak voltak, mikor évtizedes tapasztala- tok, meglátások bontakoztak ki.

Vitális István a „Magyar bauxit és értékesítése” c. elő- adására vidékről is jöttek fel tagtársak; Kreybig Lajos „a Földtani Intézet talajfelvételének, talajvizsgálatainak és térképező-

34

Társulati ügyek

sének célja és módja” c, előadása ugyancsak szép közönséget von- zott.

Kegyeletes megemlékezés alkalma volt okt. 28. — amikor Kutass y Endre dr. tagtársunk síremlékét adta át a Társulat nevében L i f f a Aurél másodelnök az özvegynek és az elhúny t kis fiának, K u t a s s y Györgynek: ugyanakkor P a p p K ái- roly egyetemi tanár tagtársunk koszoriit helyezett a sirra, B 0 g s c li László, H o r u s i t z k y Ferenc és K ö r ö s s y L á s z- 1 ó pedig a kegyeletes megemlékezés gondolatainak adtak kifejezést.

A Társulat anyagi helyzetéről a következőket jelenthetem: a pénztári forgalom 7.792 P 92 f. bevételből és 7.678 P 92 f. kiadásról tanúskodik.

Külön köszönettel kell megemlékeznünk arról, hog3' herceg dr. E s t e r h á z 3^ Pál pártfogónk nag3mbb adománii3’al járult hozzá a Földtani Közlöny kiadásához; az ő megértő áldozatkész- ségé, nemes gondolkozáséi elődeinek hagyománya.

Az állam részéről megértő támogatást n3uijtott a Földmive- lésüg3Ú és Iparügyi minisztérium.

A Földani Társulathoz közelálló vállalatok idén is segítsé- gül siettek: a Magyar Általános Kőszén bán3"a 300 P, a M a g 3^ a r A m e r i k a i Olajipar r. t. 2.50 P, a Salgótarjáni K ő s z é n b á n y a li. T. 200 P, a R i m ai m u r á n 3^ S a 1 g ó t a r- j á n i K ő s z éi n b á n y a 100 P, az A 1 u m i n i u m é r c b á n 3' a és Ipar r. t. 100 P, a Székesfővárosi Községi Takarék- pénztár 100 P-t adomán3’ozott. Mint már más alkalommal, éig3' az idén is szomoriian jelentem, hogy több azoknak a báu3'aviillala- toknak a száma, melyek részvét nélkül figyelik a Társulat műkö- dését s nemcsak hogy adományaikkal nem adják jelét a szakkutatá- sok eredményei iránti elismerésnek, érdeklődésnek, hanem még csak tagokul sem lépnek be. Nemcsak a bán3mvállalatok, hanem a kőbányák, cement, kőedény és porcellán üzemek is távoLtartják magukat a Társulattól. Annál meghatóbb és elismerésre méltóbb, hogy a Földtani Értesítő 823 előfizetője között sok szegéii3' ember van. Az érdeklődés természetes megnyilvánulásának jóleső érzését viszont lerontja, hogy egyes intézmények, köztük két tanítóképző, a Földtani Értesítő évi 2 P előfizetési díját nem volt képes előte- remteni s anuagi fedezet hiányára hivatkozva az előfizetést le- mondta. A Társulat bevételét úgyszólván teljes egészében a Föld- tani Közlöny és a Földtani Értesítő kiadására fordította.

A Földtani Közlöny 69. évfolyama jelent meg az elmúlt év- ben 308 oldal terjedelemben, 97 szövegközti ábrával és 8 külön olda- lát tábla melléklettel. A megjelent cikkek közül 10 földtani, 4 ás- ványtani, 4 őslénytani, 2 kőzettani 1 teleptani és 1 eg3’éb vontakozású volt.

A Földtani Közlön3’^ szerkesztésével kapcsolatban a legtelje- sebb hálával kell megemlékezni dr. Hercegh József bán3’a- igazgató úr önzetlen felülvizsgáló munkásságáért, a munka teljes tudást igényel és sok fáradsággal jár.

Társulati üí>yek

35

A Földtani Értesítő IV". új évfolyama 140 oldalon jelent mefí 8G ábrával élénkítve. A Földtani Értesítő cikkei tárgy szerint: G földtani, 4 hidrológiai, 3 teleptani, 2 őslénytani, 1 ásványtani és 1 kőzettani.

(Ezután a titkár a fontosabb hazai szakirodalmi dolgozatok ismertetésére tért át. L. Bibilographia Geologiea Hiingariea. 1939.)

90 év múlt el, hogy a Társulat megalakult, ebből két ember- öltő Európa és hazánk történetének legnyugodtabb, legszebb idő- szaka: azóta válságba jutottunk. És ha a válság okait keressük, úgy azt látjuk, hogy nemcsak a nemzetek helyzete válságos, haúem a vészes kór átterjed a nemzetek egyes szerveire s nem kíméli meg a tudományt művelni akaró intézményeket és társulatokat, sőt az egyéneket sem. Nem az anyagi javak fogyatkoztak meg — jóllehet, nem vagyunk bővében azoknak — nem a munkakedv, a munkakcs'^sé'í f*<5Ökkent — bár e tekintetben nem tehet eleget senki — hanem legtöbb helyen a szeretet elemi foka: az elnézés, az egymás megtörése sincs meg. öreg és fiatal, munkás és tanult ember, ezek egymás között, egy nemzeten belül és ezen felül nemzetekkel szem- ben úgy áll egymás ellen, mint aki nem tud egymásnak megbocsá- tani, egymásnak igazat adni, egymást megbecsülni.

Őszintén óhajtva, hogy a munkát biztosító, életet fenntartó nemesebb szellemnek sikerüljön soraink között és a nagy világban érvényesülni, kérem jelentésem tudomásul vételét.

Kőrössíj László: A Hidrológiai Szakosztálij jelentése.

A titkári jelentést követőleg Kőrössy László olvassa fel a hidrológiai szakosztály jelentését. Ezzel kapcsolatban az Elnök kiemeli V\^ e s z e 1 s z k y Gyula távozó szakosztályi elnök kima- gasló érdemeit, aki 11 éven át vezette a Szakosztályt, s érdemeiért a Szakosztály záróülése tiszteleti tagsággal tüntette ki. A triennium hátralevő részére a Hidrológiai Szakosztály H or u s i t z k y Hen- riket választotta elnökké.

A pénztárvizsgáló bizottság jelentését Káposztás Pál dr. terjeszti elő, melyet a Közgyűlés, a pénztárosnak és a választmány- nak a felmentvényt megadva, elfogad, s Ascher Kálmán pénz- tárosnak és a pénztárvizsgiáló bizottság tagjainak köszönetét szavaz. Az 1940. évre a Közgjmlés dr. M o 1 1 1 M ái r i a, dr, B a 1 y i Ká- rolyt és dr. Káposztás Pált választja meg a pénztárvizsgáló bizottság tagjainak.

A Társulat új tisztikarának választása.

Vendl Aladár dr. elnök felkérésére ezután a szavazat- szedő bizottság elnöke E m s z t Kálmán dr. számol be a szavazás eredményéről, mely szerint az új tisztikarba elnökké P a p p Ká- roly dr.-t, másodelnökké telegdi Roth Károly dr.-t, elsőtit-

36

A bányászati szakosztály működése 1939-ben

kárrá H o r u s i t z k y Ferenc dr-t s másodtitkárrá 13 a r t k ó L a- j o s dr.-t választotta meg a közgyűlés.

Vendl Aladár dr. üdvözli az újonnan megválasztott tisz- tikart, s dr. Papp Károly elnököt, akiben az ország egyetlen kizárólag geológiai tanszékének vezetőjére esett a közgyűlés vá- lasztása. Működéséhez a Társulat jókívánságait tolmácsolja. Ami- kor a Társulat éléről távozik, őszinte köszönetét fejezi ki munkatár- sainak, elnöktársának Liffa Aurél dr.-nak, s dr. P a p p F e- r e n c elsőtitkárnak, fáradhatatlan, odaadó, önzetlen közreműködé- sükért. A Társulat köszönetét is tolmácsolja M a u r i t z Béla dr.- nak, aki az Egyetemi Ásványtani Intézetben a Társulatnak otthont adott.

Az elnök szavai után Papp Simon di-. tolmácsolja dr. Vendl Aladár távozó elnök úrnak a Társulat köszönetét, amiért a Magyarhoni Földtani Társulat munkáját nyolc esztendőn át oly kitünően s önzetlen fáradozással vezette. Vendl A 1 a d á r dr. kö- szönő szavai után a közgyűlés véget ért.

IV.. AZ IPARÜGYI MINISZTÉRIUM BÁNYÁSZATI SZAICOSZ- TALYÁNAK MŰKÖDÉSE AZ 1939. ÉVBEN.

Az iparügyi minisztérium báró Eötvös Lóránd geofizikai in- tézete által és a minisztérium megbízásából a m. kir. földtani inté- zet által végzett geofizikai és geológiai vizsgálatok 1939-ben úgy- szólván kivétel nélkül a visszatért Felvidéken és Kárpátalján mo- zogtak.

Torziós ingainérések végeztettek a Felső-Tisza völgyében és annak északi mellékágaiban, mely mérések nemcsak az aknaszlati- nai sótömzs tipikus sóekcéméra valló geofizikai képét állapították meg, hanem Aknaszlatinától északnyugatra két sorban tOA’ábbi, az aknaszlatinaival feltűnően megegyező, tehát nagy valószínűséggel szintén sóekcémákra utaló geofizikai szerkezeteket is kimutattak.

A földtani intézeti geológiai felvételek a Kárpátalja és a visszatért Felvidék részeire terjedtek ki. A Kári)átaljáii egyrészt a nehézségerőmérésekkel karöltve a Felső-Tisza völgyében folytak földtani vizsgálatok, valamint a flisöv régismert olajkutahisi terü- letein (Kőrösmező, Uzsok vidéke) tájékozódó felvételek, másrészt pedig a Barió-, Hát- és Szinyák-hegységek andezittufáiban felléi>ő vasércterületek, valamint a rahókörnyéki éi’cesedésck közclcl)bi elő- fordulási viszonyait tisztázni kívánó vizsgálatok. A földtani inté- zeti geológusok másik csoportja a visszatért Felvidéken a Gömör- Szepesi Érchegység állami crckutatási jogosítványának területén kezdett részletes tanulmányokat. Külön bányagoológiai vizsgálatok vé‘geztettek a kincstár által megvásárolt csiicsomi ércbánya, vala- mint a p('lsőcardói cinkelőfdrdulás vidékén. H z á. d o c z k y-K a r- dos Eleméi- belejezte a Kcsztbelyi-bcgység környékén az ottani markazitelőfordulás közelebbi körülményeit tisztázó vizsgálatait.

Harlaiifíkutatás

37

A visszatért aknaszlatinai sól)ánya a i)éiizü{íymiuisztériiun liatáskörélu' utaltatott, a rozsnyói állami vaséu-chányászat pedifi a m. kir. állami vas-, és acéljíyárak ügykörébe. Az iparügyi minisz tórium bányászati osztálya megvásjírolta, reorganizálta és üzembe helyezte a esuesomi antimou-aranybányát és helyreállító munká- latokat kezdett a esehek által beszüntetett aranyidai ércbányászai- nál, ezek az iijranyitási műveletek máris elérték egészen az ércte- lepekig és azzal a reménnyel bizUvíuak, hogy az aranyidai bányászat talán újból fel éleszthető.

A kincstár olajkutatási és termelési üzemei a Bükkszéken lehetséges szerény keretek között továbbfolytatódtak. Egy a mező- kövesdi geofizikai maximumon lemélyített mélyfúrás csak olajnyo- mokat kapott és az alaphegységből hatalmas (.áüO liter/pere) mennyi- ségű gyógyvizet tárt fel. A Kárpátalja kiürítése alkalmával a cseh kincstár által Kőrösmezőn hátrahagyott üzemképes fúróberen- dezést a bányászati osztály átvette, s a fúrást folytatja. A nagy- bátonyi mélyfúrás az oligocén alsó zónáiban 1300 m alatt mozog, de eddig csak olajnyomokat kapott.

A Szabadbattyán mellett emelkedő Szárhegyen ólomérckuta- tást kezdtünk és olyan biztató nyomokra akadtunk, amelyek indo- kolják azt, hogy a kutatá.sok tovább is folytattassanak.

V. A GEOFIZIKAI KUTATÁSOK

A báró Eötvös Lóránd geofizikai intézet szeizmikus, reflexiós mérésekkel ellenőrizte a még maga báró Eötvös által Bugyi, Nagy- kőrös, Kecskemét vonulatában végzett nehézségerő mérések ered- ményeit.

A Magyar Amerikai Olajipar B. T. lispei ásványolajtcrmelése a folyó évben már számottevő nemzetgazdasági tényezővé fejlődött az Iparügyi minisztérium ellenőrzése és támogatása mellett.

Az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet 1939-ben Dr. Fekete Jenő összeállításában közreadott jelentéséből komoly munka el- végzéséről lehet tudomást szerezni. Szerény, de öntudatos történelmi visszapillantáson kívül a fejlődés határozott jeleit látni, mikor meg- tudni, hogy rendszeres torziós-, graviméteres-, földmágneses-, elekt- romosmérésekkel veszik fel a bányászati szempontból fontos helye- ket. Arról is értesülni, hogy a fúrólyuk ellenállásának és porozitá- súnak mérését is végzik már nálunk. Büszkeséggel és elismeréssel kell gondolni az országnak az egyik legfontosabb kutató intézetére, melyhez a kölcsönös egymásrautaltság szoros szálai fűznek.

VI. A BAELANGKUTATÁSOK.

Borlangkiitatás terén a letűnt évben jelentős haladásról szá- molhatok be, amennj'iben barlangkutató egyesületeink és egyes bar- langkutatóink működésükkel minden irányban szép eredményeket értek el.

A Várhegyi barlangot az Uri-utca délkeleti irányában öt új terem feltárásával és idegenforgalmi rendezésével bővítették. Az

38

Barlangkutatás

előző években megindult propagandát ebben az évben a visszakerült káirpátaljai vidékre is kiterjesztették. Annak dacára, hogy az ide- genforgalom az egész országban csökkent, a barlangot mégis 4633 látogató kereste fel, ezek közül 451 külföldi volt,

A Pálvölgyi barlangban a Lóczy-teremböl a mélységben fekvő Kőhid-teremig vezető sok régi, nehézkés lépcsőt korszerű betóai- lépcsökké építették át, miáltal a nyilvánosság számára a barlang- nak ezt a terjedelmes, pompás szakaszát hozzáférhetővé tették. A barlangot 5488 látogató kereste fel.

A Baradla-barlangban főleg a visszakerült hosszúszói szakasz- ban történtek nagyobb munkálatok. Ebben több olyan részt fedeztek fel, amelyeket a csehek nem ismertek. Az egész szakaszban Ú3ra kellett építeni a villanyvilágítás berendezését, mert a csehek ma- gukkal vittek minden elmozdítható tárgyat. Ugyanez történt a me- nedékházban is. A hosszúszói szakaszt három hónap alatt felmérték s elkészítették 1 : 2000 léptékben az egész barlang térképét.

Az aggteleki szakaszban a Stix-patak fokozott duzzasztásával megnagyították az itteni tó terjedelmét. A jósvafői völgyben, a bar- lang bejárata alatt megépítették a régóta tervezett völgyzárógátat és vízerőtelepet, úgy hogy újabban ennek áramával világítják a jósvafői szakaszt.

A barlangot közel 40.000 látogató kereste fel. A látogatottság- nak ez a csúcsteljesítménye főleg a Felvidék visszacsatolásának köszönheti a barlang.

Kutatás is történt a barlangban éspedig a hosszúszói sza- kaszban, ahol egyik helyen neolitkoiní falirajzckat fedeztek fel. Ezen kívül ásatás nyomán, két méter mélységben, mésztufapad alatt barlangi-medve csontokat és tűzhelyeket leltek.

A kutatások egyébként kiterjedtek a visszacsatolt karsztvi- dék többi barlangjaira is, így megvizsgálták és térképezték a pel- sőci Nagy-hegy zsombolyait, a Szilicei jégbarlangot, a Pelsőcardói barlangot és még egynéhány más barlangot.

Történtek a letűnt évben egyéni kutatások is. K a d i c Otto- kár dr. a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával ásatást végzett a felsőtárkányi Peskő-barlangban. M o 1 1 1 á r i a dr. a m. kir. Földtani Intézet megbízásából kutatott több hazai barlang- ban. Végül Kerekes József dr. karsztgeológiai vizsgálatokat végzett a hámori Szinva- és Forrás-völgyben.

Mindezek a megjelent munkák, geológiai felvételek tanúsít- ják, hogy 193í)-ben az intézetekben éis a terepen a geológusok igye- keztek munkájukkal a nemzet érdekeit szolgálni. A tavasz jól in- dult, hazatért a Kárpátalja, régi munkaterület tért vissza új kér- désekkel és új lehetőségekkel.

VII. A M. KIK. FÖLDTANI INTÉZET IVIÜNKASSACl A AZ 1939.

ÉVBEN.

A visszacsatolt Felvidékkel és Kárpátaljával megnagyobbo- dott Magyarországon szükségessé* vált a geológiai munkaiatokat

A Kir. Földtani Intézet nuinkássáRu lt)39-ben

39

nagyobb inértékbon folytatni. Ügy a nyersanyagkutatás érdekében végzett geológiai felvételek, mint a laboratóriumi tudományos munka a múlt év viszoiiyaiboz képest nagyarányii fejlődést mutat. Lóezy igazgató vezetésével a már régebben a Csonkaország terü- letén megkezdett érc, olaj, stb. kutatások folytatásán kívül több csoport végzett a Felvidéken érc-, Kárpátalján pedig olaj-, kősó- és szénkutatásokat. E kutatások részben a m. kir. Földmívelésügyi, részben pedig a m. kir. Iparügyi ]Miniszter Űr megbízásából történ- tek. A m. kir. (üitözésügyi Hivatal megbízásál)ól Lóczy Lajos igazgató és Seberf Emil főgeológus végezték a tarackrasznai duzzasztómű alapoZiisáboz szükséges geológiai vizsgálatokat. A nagy önötözőrendszerrel kapcsolatos síkvidéki geológiai vizsigálatok éü a talajtani felvételek a múlt évi keretben folytatódtak. A talajtani osztály tagjai ezenkívül az Orsz. Öntözésügyi Hivatal megbízásából tanulmányozták a különböző talajok nedvesség- és tái)auyag viszo- nyait is. Ez évben rendeztük be az Intézet szediment-petrografiai laboratóriumát és egészítettük ki a kémiai laboratórium spektro- grafiai berendezését, ügyancsak 1939-ben indította meg Lóczy igazgató a Földtani Intézet vitaestéit, melyeknek az a célja, hogy időszerű kérdésekben a magyar geológusok egymás véleményét megismerjék s így ezekről bizonyos egységes vélemény alakuljon ki. Ezáltal elkerülhetők lesznek a nomenklatúrára stb. vonatkozó, sokszor igen elhiizódó viták s a Földtani Társulat szakülésein több idő fog megmaradni a kérdések érdemi részének megvitatására.

Az Intézet igazgatója és tagjai 1939-ben számos külföldi irtat is tettek. 1939. május havában Lóczy Lajos igazgató a Preus- sische GeoL Laudesanstalt igazgatójának meghívására a Hanno- verben tartott petroleumgeológiai „kollokviumon” a belsőkárpáti medencerendszer olajgeológiai viszonyairól tartott előadást.

R o z 1 o z s n i k Pál h. igazgató a „Metallochemia” megbízá- sából tanulmányozta a Rhodope-hegység bulgáriai részének ércelő- fordulásait, majd a szerbiai Vrska Cuka liasz-széntelepeit.

Dr. Endrédy Endre m. kir. vegyész, a m. kir. Földtani Inté- zet igazgatójának megbízásából a Deutsche Geologische Gesell- schaftnak f. évi május hóban Osnabrückben tartott ülésén vett részt s ott előadást tartott. Ugyancsak résztvett Endrédy a m. kir. Válás- és Közoktatásügyi ^liniszter Úr ösztöndíjával a Nemzet- közi Talajtani Társaság IV. bizottságának Stockholmban tartott konferenciáján is. Ezen a konferencián a m. kir. Földtani Intézetet az igazgató megbízásából Dr. Sik Károly m. kir. vegyész kép- viselte, aki ott előadást is tartott.

Az Intézet munkájának fellendülését a sok kiadvány is bizo- nyítja. Az 1939. évben a következő munkák jelentek meg:

A m. kir. Földtani Intézet Évi Jelentései 1933 — 35-ről I. rész. Igazgatói jelentés. Irta Lóezy Lajos.

Jahresberichte d. kgl. ung. Geol. Anstalt von den Jahren 1933 — 35. Teil. I. Direktionsbericht. Von L. Lóczy

A m. kir. Földtani Intézet Évi Jelentései 1933 — 35-ről. II. rész. Bányageológiai felvételek.

40

A M. Kir. Földtani Intézet munkássága 1939-ben

Jahresberichte d. kgl. ung. Geol. Anstalt von den Jaliren 1933 — 35, Teil. II. Montangeologische Auí'nahme,

A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve XXXII. köt. 2 fűz.

A Győri-medence, a Dunántúl és az Alföld pannoniai üledé- keinek összefoglaló ismertetése. Irta: Sümegliy József dr.

Mitteilungen aus dem Jahrbuch d. kgl. Ung. Geol. Anstalt. Bd. XXXII, Heft. 2.

Zusammenfassende Bericht über die pannonischen Ablage- rungen des Györer Beckens, Transdanubiens und des Alföld. Von J. V. S ü m e g h y.

A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve XXXII. köt. 3. fűz.

A gödöllői vasúti bevágás középső pliocénkori emlősfaunája. Irta: M o 1 1 1 Mária, dr,

Mittelungen aus dem Jahrb, d. kg. ung. Geol. Anst. Bd. XXXII. Heft. 3. Die mittelpliozáne Sáugetierfauna von Gödöllő bei Budapest, Von Dr. Maria M o 1 1 1.

A m. kir. Földtani Intézet XXXIII. köt. A magas Tien-San. Irta: Prinz Gyula dr.

Mitteilungen aus dem Jabrb. d. kgl. ung. Geol. Anstalt Bd, XXXIII. Den hőbe Tien-San, von Dr. J. P r i n z.

A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve XXXIV. köt. 1. fűz.

A kincstár csonkamagyarországi széubirlrogénkutató mélyfú- rásai. Irta: Schmidt Eligius R. dr.

Mitteilungen aus dem Jahrb. ung. Geol. z^-nstalt: Die rum])f- ungarisehen des Arars auf Kohlenwasserstoffen. Von E, R. Schmidt.

Geologica Hungarica Ser. Geol. Tóm.. VII. Die geologiscben Verháltnisse des Bihar- und Béler-Gebirges. Von ■\veil. Dr. M. von P á 1 f y und P. R o z 1 o z s n i k.

Geologica Hungarica Ser. Geol. Tóm. VII. A Bihar- és Béli- hegység geológiai viszonyai, írták: néhai Pálffy Móric és R o z 1 o z s n i k. Pál.

Megjelentek ezenkívül a következő 1 : 25.000 léptékű tnlnjtaui térképek és a hozzájuk tartozé) magijnrázéjk.

4867/1 : Büdszenmihály. Felvette: É b é n y i G y. és Seb m i d t E. R. Dr.

4862/2 Hajdúnánás. Felvette: É b é n y i G v, és S c h m i d t. E. R. dr.

4967/1 : Hajdúböszörmény. Felvette: É b é u y i G y u 1 a és

Schmidt, E. R. dr.

4967/2: Balmazújváros. Felvette: Ébényi G v. és Schmidt E. R. dr.

5167/1. Berettyóújfalu. Bihartorda. Felvette: Babarczy .1 ó- z s e f és Schmidt Eligius R. dr.

5165/4. Turkeve. Felvette: E n d ré d y E n d >• e dr. és

Schmidt E. R. dr.

5166/3, Dévaványa. Felvette: II a n F e r e ii c dr. és S c h m i d t E. R. dr.

A M. Kir. Földtani Intézet nninkássáfía lí)39-ben

41

52G5/1. Öcsöd. Felvette: \V i t k o v s k y E n d r 3 dr. és

52(i5,2. (iyoina. „ „ „

52G4/4. Szarvas Felvette: Buday György és ,,

52GG/4. Békés. Felvette: Sik Károly dr. és „

A megnagyobbodott ország miatt megnövekedett munka szük- ségessé tette, hogy az Intézet tisztviselői karát négy vij szakember- rel szaporítsák.

Az Intézet geológusai, talajvegyészei és külső munkatársai az 1939. évben a következő vidékeken dolgoztak:

/. Hegyi geológiai felvételek.

S elír éter Zoltán dr. m. kir. l'őgeologus, Felsőtárkány, Szarvaskő, Eger, majd Borsódnádasd, Járdánháza és Ózd környé- kén dolgozott.

Liffa Aurél dr. ny. m. kir. Földtani Intézeti igazgató, Abaújszántó és Erdöbéiiye környékét reambulálta.

P á V a y-V a j n a Ferenc dr. m. kir. főgeológus, főbánya- tanácsos, Hnlassagi/aniiat és Ipolyság környékét vette fel.

Dr. V i g h G y u 1 a m. kir. főgeologus, karsztvízkutatásokat végzett a budai hegységben Budaörs és Cröiii környékén a Székes- fővárosi Vízmüvek részére.

Dr. F e r e n c z i István egyet. uy. rk. tanár a Zempléni szigethegységben végzett felvételeket és vezette a hortobágyi síkvi- déki geológiai kutatásokat.

Dr. Horusitzky Ferenc m. kir. osztálygeologus előbb Pásztó környékén reambulált, majd Liih és JJzsok környékének geoloógiai felvételét végezte.

Dr. Jugovics Lajos főisk. tanár a nógrádmegyei bazal- tok petrografiai sajátságait tanulmányozta.

Dr S z á d e c k y-K a r d o s Elemér egyet. m. tanár Rak ) környékének érctelepeit vette fel.

Dr P a p p Ferenc műegyet. m. tanár a Dolha-kör nyéki elő- fordulásokat vizsgálta.

Dr. Szalay Tibor egyet. m. tanár Kőrösmező környékén végzett olajgeológiai felvételeket.

Dr. Majzon László földt. int. asszisztens Kőrösmező kör- nyékének sztatigrafiáját, majd Téeső és Nyéresháza környéke neo- gén rétegeit vizsgálta, különös tekintettel a mikrofaunára.

Dr. Szentes Ferenc földt. int. adjunktus folytatta a Keszthelyi-hegységben megkezdett felvételeit, majd a Tarac, Tala- bor, Huszt, valamint Aknaszlatina só- és olaj vidékén végzett részle- tes felvételt.

Dr. Földvári Aladár kisérletügyi asszisztens Szendrő, Abod és Kassa környékén dolgozott.

Dr. gróf Teleki Géza földt. int. adjunktus a Velencei- hegységben, majd Fazekasboda és Erdősmecske környékén végzett geológiai felvételt.,

Dr. Noszky Jenő földt. int. asszisztens Ajfalucska és Jászó környékét vette fel.

42

A M. Kir. Földtani Intézet munkássága 1930-ben

Dr. Kulhay Gyula kíséri, ügyi gyakornok Büké, Liihova, Ilonca, Bolha és Hátmeg környékének geológiai felvételét végezte.

Dr. Bartkó Lajos egy. tanársegéd a pelsöci Nagghegget reambulálta.

Dr. T o m o r-T h i r r i n g János középisk. tanár Borsóchiá- dosd. Adó, Borsódszentggörgg és Ózd környékt térképezte.

Erdélyi Fazekas János műegyet. tanársegéd a Keszt- helgi-heggségben végzett reambuláló mikrotektonikai vizsgálatokat.

Dr. W e i n György kíséri, ügyi gyakornok Luh és Uzsok környékén végzett geológiai felvételeket.

II. Síkvidéki geológiai felvételek.

Dr. S c h e r f Emil m. kir. fögeológus a hortobággi h'dastó környékén végzett síkvidéki geológiai felvételt, majd a tarackrasz- nai duzzasztógát előmunkálataiban vett részt.

Dr. S ü m e g li y József m. kir. fögeológus a tervezett alföldi öntöző- és hajózó-föcsatornák nyomvonalának geológiai felvételét folytatta Szabolcs és Hajdú vármeggékben. A mintegy 200 km. liosz- szú nyomvonalon 500 fúrással tárta fel az altalajt, általában 30 m mélységig.

Dr. Kovács Lajos tanítóképző intézeti tanár és P a á 1 Árpád bölcsészettan-liallgató, dr. F e r e n c z y István vezeté- sével a Hortobággon végzett síkvidéki geológiai felvételeket.

Dr. Seb mid t Eligius Kóbert m. kir. osztálygeológus a tiszántúli artézi kutak vizsgálatát folytatta.

Dr. Sziőts Endre a Hortobággon végzett síkvidéki geoló- giai felvételeket.

III. Talajtani felvételek.

Dr. K r e y b i g Lajos m. kir. fögeológus, gazdasági főtaná- csos irányította a talajtani felvételeket és vizsgálta a felvételi terü- leten beállított növénytermesztési kísérleteket.

Dr. Endrédy Endre m. kir. vegyész a 4G'oT/l Telkibánga, 46G3/3 Sársopatak és 47G7/1 Tokaj 1:25.000 térképek talajtani felvé- telét végezte.

É bé n y i Gyula m. kir. vegyész a 4G67/2 Sátorai jaújhelg és a 46G7/4 Vajdácska 1 :25.000 térkéi)ek talajtani felvételét végezte.

Dr. Sik Károly m. kir. vegyész az 51G4/2 Szolnok és 51G4/4 Tiszavárkong 1 : 25.000 térképek talajtani felvételét végezte.

Buday György gazdasági tanár a 47G7/2 Nagghalász és 4767/4 Kemecse 1 : 25.000 térképek talajtani felvételeit végezte.

Dr. W i t k o w s k y E n d r e m. kir s. vegyész a 4GGG/ Gönc, 4Gí)G/4 Abaújszántó és 476G/2 Szerencs 1:25.000 térképek talajtani felvételeit végezte.

Dr. Han Ferenc m. kir. s. vegyész az 50G3/1 Vllö és 47G0/2 Beregszász 1 : 25.000 talajtani térképek felvételét végezte.

Babarczy József gazd. akad. tanársegéd az 54GG/1 Mezö- kovácsháza és 54GG/2 Kevermes 1 : 25.000 lapokat vette fel.

Dr. Teöreök László kisérl. ü. gyakornok a 40G3/1 Aszód,

Bibliofíi-aphiji Geoloíriea Hungrarica 1938.

43

49G3/3 Gödöllő és 4!)62/4 liiidapest-Újpcsf 1 ; 2ő.()()() térképlapok talaj- tani felvételét véfíezte.

A talajtani osztály 1939. dee. l-ig 114 1 : 25.000 léptékű térkép- lapott vett fel. Ebből megjelent összesen 34.

^legemlíthetjiik még, hogy Csonkamagyarország tiszántiili részének felvétele a Nyírség EK-i részének kivételével 1939-ben be- fejezést nyert.

IV. Gpííjfö felvételek.

Dr. Előtti á r i a föleit, int. asszisztens a répáshuta- és ómassakörnyéki barlangokban kutatott.

Dr. S z e 1 é n y i Tibor műegyet fővegyész a ritka gázok szinképelemző eljárással történő megliatároz.ásálioz gyűjtött fölcl- gázmintákat.

Dr. Zalányi Béla gimn. tanár Balatonkenese és Fűzfő környékén végzett paleo-bioszociológiai vizsgálatokat.

Dr. Bogseh László egyet. m. tanár a mátraverebélykör- nyéki miocén faunákat gjűijtötte be.

T'. Különleges megbízatások.

Lóczy Lajos igazgató és Seherf Emil főgeológus meg- bízá.sát a taraekrasznai duzzasztóművel kapcsolatban már emlí- tettük.

Dr. K r e y b i g L a j o s c. főgeológus, gazd. főtanácsos, mint a hármas öntőbizottság tagja, számos öntözőgazdaságot tanulmá- nyozott. Ezenkívül vezette a talajtani osztály által a m. kir. Orsz. Öntözésügyi Hivatal megbízásából végzett vizsgálatokat.

Dr. V i g h Gyula felvétele Budaixíst Székesfőváros megbí- zásából történt.

Dr. S ü m e g h y J ó z se f felvételét pedig a m. kir. Orsz. Ön- tözésüg.vi Hivatal megbízásából végezte.

A Földtani Intézet 1939-ben végzett geológiai felvételei az elmondottak alapján főleg a nyersanyagforrások felkutatását szor- galmazták. Kizárólag ezt a célt szolgálták a kárpátaljai ás fel- vidéki kutatások, melj^eket szigoréi rendszerességgel hajtottunk végre. H o r u s i t z k y, S z a 1 a y. Szentes és K u 1 h a y a kárpát- aljai reménybeli olajterületeket, Ferenczi, Szádeczky és Papp a kárpátaljai ércelöfordulásokat vizsgálták, míg Földvári és X o s z k y a Felvidék vasérceit kutatta.

A nagyaránj"ú gyakorlati kutatás mellett folytattuk a tisz- tán tudományos jellegű reambulációkat is. Ebbe a csoportba tar- toznak S c h r é t e r, L i f f a. J u g o v i c s, gróf Teleki, Szentes és Erdély i-F a z e k a s felvételei.

VIII. BIBLIOGRAPHIA GEOLOGICA HUNGAKICA 1938.

Balyi Károly: Kezgö kristályok. — Vibrierende Kristalle. — Föld- tani Értesítő T. 3. Fase. 3. p. 84 — 87. ■

Balyi Károlj’: Vizsgálatok az ingás sklerométerrel. -- Unter-

44

Bibliogrraphia Geologica Huugarica 1938.

suchungen mit dein Pendelsklerometer. Földtani Közlöny T. 68. Fasc. 10—12. p. 221—229.

Balyi Károly: Az ingás sklerométerrel kapcsolatos kérdések. — Über die mit dem Pendelsklerometer verbundenen Fragen. — Földtani Közlöny T. 68. Fasc. 4 — 6. p. 59 — 37.

Bartkó Lajos: Cápafogak Ipolytarnóc vidékéről. — Haifischzahne aus dér Umgebung von Ipolytarnóc. — Földtani Értesítő T. 3. Fasc. 1. p. 14 — 17.

Bartkó Lajos: Milyen volt hazánk területének harmadkori éghaj- lata? Das Kiima Ungarns in Tertiár. — Földtani Értesítő T. 3. Fasc. 4. p. 104 — 114.

Bódi Béla: A Bndapest-környéki harmadkori kavicsok kőzettani vizsgálata különös tekintettel a levantei kavicsképződményekre. — Untersuchung dér tertiaren Schotterablagerungen aus dér Fm- gebung von Budapest. — Földtani Közlöny T. 68. Fasc. 7 — 9. p. 180—207.

Bogsch László: Trinidad az aszfaltsziget. — Die Asphaltinsel

Trinidal. — Természettudományi Közlöny T. 70. Fasc. 1. p. 50 — 51. Bogsch László: Érdekes kvarchomok előfordulás. — Ein interes- santes Vorkommen vöm Quarzsand. — Pótfüzetek a Természet- tudományi Közlönyhöz T. 70. Fasc. 1. p. 39 — 40.

Bogsch László: Geológiai sét,a a Balaton környékén. — Geolo- gische Wanderung um den Balaton. — Búvár T. 4. Fasc. 6. p. 449—452.

Boros Judith: Boldogköváralja környékének kőzettani viszonyai. — Die petrographischen Verháltnisse dér Umgebung von Bol- dogkőváralja. — Dokt. Diss.

Brummer Ernő: Barit és sztilpnoszi dérit Rudabányáról. — Kristal- lisierter Schwerspat und Stilpnosiderit aus Rudabánya. — Föld- tani Közlöny T. 68. Fasc. 1 — 3. p. 68 — 71.

Bulla Béla: A pleisztocén lös* a Kárpátok medencéjében. — Dér pleistozane Löss im Karpatenbecken. — Földtani Közlöny T. 67. Fasc. 7 — 9. p. 196 — 215, Fasc. 10 — 12. p. 289 — 309, T. 68. Fasc. 1 — 3, p. 33-58.

Emszt Kálmán: A Király-fürdő forrásvizének elemzési adatai.

— Analytische Daten des Quellwassers vöm Király-(Königs-) Bad. — Hidrológiai Közlöny T. 17. p. 283 — 284.

Endrédy Endre: Kisbér, Nagyigmánd és Bakonybánk. 1. Geoló- giai viszonyok, 3. Talajtani viszonyok. — Kisbér, Nagyigmánd und Bakonybánk, 1. Gcologische Verlüiltnisse. 3. Boderkundhche Verhiiltnisse. — Magyarázatok Magyarország geológiai és talaj- ismereti térképeihez. — Erliiuterungen zu den geologischen und bodcnkundlichen Karten Ungarns. — p. 1 — 26, 44 — 125.

V. Faragó Mária: Nagykőrös környékének felszíni képződményei.

Die oberfliichliehen Gebilde dér Umgebung von Nagykőrös. —

Földtani Közlöny T. 68. Fasc. 4—6. p. 144—167.

Far ka SS Kálmán: Budapest Székesfőváros vízellátásának egyes mérnöki szempontjai. — Einige technische Gesichtí^punkte dér

Miblioííi-aphia (Jeolofíica Hung’arica 1938.

45

Wasservorsorfíuufí von Ikulapest. — Hidroloíriai Közlöny. T. 17. I). 61—69.

Ferenczi István: Érdekes niafriieíit-közet előfordulás a hunyad- niefíyei Nafíyulinás közséífböl. — Ein interessantes Maf>netit-Ges- tein aus dér Ortscbaft Nafíyahnás im Komitat llunyad (Siebeu- bürfíen). — Emlékkönyv I)r. Szádeezky-Kardoss Gyula einlékeze- lére. (ISzádeczky-Gedankbneh.) j). 05 — 62.

Földvári Aladár: Spanyolorszájr „kínai fala“: a Pireneusok. — Die „eliinesisebe ^laner“ Spaniens; die Pyrenaen. — Természet- tudományi Közlöny T. 70. Fase. 5. p. 279 — 291.

Gaál István: „A földsuírárzá.s“ és a varázsvesszős kutatás. — Ter- mészettudományi Közlöny T. 70. Fase. 1. j). 28 — 31.

Gaál István: A dunántúli ásványolaj-kutatások eredményei. —

Die Erjíebnisse dér Erdölforsebnnf*en in Transdanubien. — Ter- mészettudományi Közlöny T. 70. Fase. 4. p. 237.

Gaál István: Az ejíriekkel azonos barmadkori puhatestűek Balassa- Gyarmaton és az olifioeén kérdés. — Über die mit dér Ejjerer {íleiehalterifre tertiáre Alolluskenfaune von Balassa-Gyarmat und das Ülifíocan-Problem. — Annales ílist.-Nat. iMusei Nationalis Ilunfrarici T. 31. 'Pars mineralofíiea, seoloííiea et palaeontolo{?iea, p. 1-87.

Gaál István: A Föld története a fontosabb ásványok és kőzetek ismertetésével. — Die Gesehichte dér Erde und eine kurze Be- sebreibuiifí dér wiehtiíreren Minerale und Gesteine. — Kis Encik- lojiédia p. 245 — 269.

Gaál István: Milyen kőzetekből és ásványokból csinálták szerszá- maikat a Szelim-barlans őslakói? — Welche Gesteine und Miiie- rale wurden vöm Ureinwohner dér Szelim — Höhle für die Ver- fertifrnng: dér Gerate verwendeti — Természettudományi Közlöny t. 70. Fase. 8. p. 474—480.

Gaál István: Mi a ,.pnnnon“ és mi a „pontusi“? — Was ist „Pan- non“ und „Pont"? — Bányászati és Kohászati Lapok T. 86. I'asc. 22. p. 357 — 365.

Gaál István: Európa körrajzának kialakulása az utolsó 20.000 év alatt. — Die Ausbildung: dér LTmrisse Europas in den letzten 20.000 Jahren. — Természettudománjü Közlönj* T. 70. Fase. 11. p. 657—664.

Gaál István: A szentadorján-budafapusztai olajmező fokozódó ás- ványolaj- és földigáz termelése. — Die Entwicklung dér Erdöl- und Erdgasproduktion von Szentadorján-Budafapuszta. — Termé- szettudományi Közlöny T. 70. Fase. 11. p. 705 — 707.

Gaál Istjván: Száz esztendős a Gjúlkos-tó. — Dér Gyilkos-See in Siebenbürgen hundert Jahre alt. — A Természet T. 34. p. 265 — 266.

Gaál István: A keleti orrszarvú — Dicerorhinus orientalis Schloss — új alakjának csontmardványai Magyarországon. — Die Skelett- reste einer neuen Form von Dicerorhinus orientalis aus Ungarn. — Pótfüzetek a Természetudományi Közlönyhöz T. 70. Fase. 4. p. 130—138.

46

Bibliographia Geologica Huiigarica 1938.

Gaál István: Európa leghosszabb cseppkőbarlangja. — Die lángste Tropfsteinhöhle Europas. — Természettudományi Közlöuy T. 70. Fasc. 12. p. 744 — 752.

Gaál István: Milyen gyorsan képződnek a cseppkő-csapok? — Wie schnell entwickeln sich die Tropfstein-Zapfen? — Természettu- dományi Közlöny T. 70. Fasc. 12. p. 768.

Gaál István: A kincstár ásványolaj -kutat|ásának eredményei. — Die Resultate dér staatlichen Petroleumforschungen. — A Ter- mészet T. 34. p. 296 — 297.

Gaál István: Amiről a bíráló megfeledkezett. — Was vöm Referen- ten vergessen wurde. — Bányászati és Kohászati Lapok. T. 86. Fasc. 12. p. 217 — 218.

Gedeon Tihamér: A mészkő fontossága Indiában. — Die Bedeu- tung des Kalksteins in Indien. — Földtani Értesítő T. 3. Fasc. 1. p. 21—24.

Herczegh József: Cseh-Morvaország térképének változása bánya- gazdasági szempontból. — Die Veránderungen dér Karte Böh- mens und Miihrens vöm montanwirtschaftliehen Gesichtspunkte aus. — Földtani Értesítő T. 3. Fasc. 4. p. 98 — 103.

Horusitzky Ferenc: Maros Imre emlékezte. — Erinnerung an Imre v. Maros. — Földtani Közlöny T. 68. Fasc. 1 — 3. p. 9 — lo.

Horusitzky Henrik: Iglói Szontagh Tamás dr. emlékezte. — Erinnerung an Dr. Tamás Szontagh von Igló. — Hidrológiai Közlöny T. 17. p. 5 — 9.

Jaskó Sándor: Európa legnagyobb barlangjai. — Die grössten Höhlen Europas. — Természettudományi Közlöny T. 70. Fasc. 1.

p. 22—28.

Jaskó Sándor: A legnagyobb szárazföldi őslény. — Das grösste terrestrische Fossil. — Természettudományi Közlöny T. 70. Fasc. 3. p. 159 — 163.

Kadió Ottokár: Mit kell tudnunk a barlangokról? — Was müssen wir von den Höhlen wissen? — Barlangvilág T. 8. Fasc. 3 — 4. p. 48—69, 75—78, T. 9. Fasc. 1—2. p. 6—32.

Kadie Ottokár: Dreissig Jahre ungarischer Höhlenforschung. — Barlangkutatás. T. 16. Fasc. 1. p. 1 — 7.

Ka diö Ottokár: A rendszeres ásatások és módszerük. — Die sy- stematischen Ausgrabungen und ihre Methode. — I: A cserépfalui Mussolini barlang (Subalyuk). — Geologica Huugarica, Series Palaeontologica Fasc. 14. p. 20 — 26.

Kadiö Ottokár: A barlang helyrajzi, morfológiai és rétegtani vi- szonyai. — Die topographischen, morphologischen und stratigra- phischen Verhaltnisse dér Höhle. — Ibidéin p. 27 — 46.

Kadiö O 1 1 o k á r— M o 1 1 1 Mária: Felsöt,árkány vidékének bar- langjai. — Die Höhlen dér Umgebung von Felsötárkány. — Bar- langkutatás T. 16. Fasc. 1. p. 8 — 89.

Kerekes József: Fosszilis tundratalaj a Bükkben. — Struktur- böden im Bükkgebirge. — Földrajzi Közlemények T. 66. Fasc. 4 — 5.

p. 112—116.

niblio«rapliia Geolosica lluiifíarica 1938.

47

Kerekes József: Az ejíerkörnyéki barlauíívidék kialakulása. — Die Eutwickluiiír des Ilöldeiiííebietes von Efíer. — Baidangkutatás T. IG. Fase. 1. jí. 90—137.

Kerekes József: Biblioírraphia spelaeolofíiea Hungarica. — Bar- lauK^viláfr T. 8. Fasc. 1—2. p. 25—32.

K o c b Sándor: Az ásványi nyersanyagok és az ember. — Die mine- raliseben Bodensehiitze und dér Mensch. — Természettudományi Közlöny T. 70. Fase. 1. i). 16 — 22.

Kocb Sánilor: A Nemzeti ^hizeum ásványtárának jubileuma. — Das Jubileum dér mineralogishen Abt^ilung des Ungarischen Nationalmuseums. — Pótfüzetek a Természettudományi Közlöny- höz. T. 70. Fasc. 2 — 3. p. 64 — 70.

Kocsis Endre — Berke Ilona: A szegedi Tisza Lajos-körút és Kossuth Lajos-sugárút kereszteződésénél lévő mélyfiirásii meleg- vizű kút vegyi vizsgálata. — 'Chemische Untersueliung einer warímvasserliefernden Tiefbohrung in Szeged. — Hidrológiai Közlöny T. 17. p. 34 — 35,

Kolos V ár y Gábor: Kutatásaim az isztriai Bagnole és egy pár plitvieai barlangban. — Höhlenforschungen in Tstrien und bei den Plitvieaer Seen. — Barlangvilág. T. 8. Fasc. 3 — 4. p. 42 — 47, 74 — 75.

Kreybig Lajos: A talaj és növény, különös tekintettel a víz- és nitrogéngazdálkodásra. — Bódén \ind Pflanze. — „Falu“ Magyar Gazda és Földműves Szövetség kiadása, p. 1—124.

Kreybig Lajos: Az aszály és a víz. — Dürre und Wasser. — Vízügyi Közlemények. Fasc. 2. p. 1 — 27.

Kreybig Lajos: A m. kir. Földtani Intézet talajfelvételi, vizs- gálati és térképezési módszere és célja. — Die bodenkundliche Aufnahme, Untersuchungs- und Kartierungsmethode dér kgl. ung. Geologischen Anstalt. — Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye. Fasc. 4 — 6. p. 31 — 38.

Kulhay Gyula: A kaolinról. — Über den Kaolin. — Földtani Ér- tesítő. T. 3. Fasc. 1. p. 25 — 32.

Láng Sándor: Folyóterrasz tanulmányok. — Studien über Fluss- terrassen. — Földtani Közlöny. T. 68. Fasc. 4 — 6. p. 110 — 130.

Lóczy Lajos: Gisement pétrolifére productif dans-la région du bord nord-ouest de la Grande Plaine Hongroise (Alföld) et són interpretation géologique. Il-e Congrés mondial de pétrol, Sec- tion I. p. 499 — 507.

Lóczy Lajos: A magyar föld geológiai kialakulása. — Die geolo- giscbe Ausbildung Ungarns. — Búvár. T. 4. Fasc. 1. p. 5 — 8.

Lóczy Lajos: Magyarország bányakincsei. — Die Bodenscbátze

Llngarns. — Búvár. T. 4. Fasc. 2. p. 97 — 100.

Lóczy Lajos: Beim Albert emlékezete. — Erinnerung an A. Beim. — Földtani Közlöny 68. Fasc. 1 — 3. p. 1 — 8.

Lóczy Lajos: Emlékbeszéd Laczkó Dezső felett. — Gedacbtnisrede über D. Laczkó. — A Szent István Akadémia Emlékbeszédei. T. 3. Fasc. 2. p. 1 — 10.

Lóczy Lajos: Előszó. — Vorwort. — In: A cserépfalui Mussolini-

48

Bibliographia Geologica Hungariea 1938.

bai-lang. Geologiea Hungavica, Series Paiaeontologica Fasc. 14. p. 5 — 8.

Mauritz Béla: Die Mineralien in den Hohlráumen dér Basalte von Haláp und Gnlács im Plattenseegebiet. — Tschermak* s Mineralo- gische und Petrographische Mitteilungen. T. 50. p. 93 — 106.

Mauritz Béla: A hegyek keletkezése és elnnilása. — Werden und Verschwinden dér Berge. — Földtani Értesítő. T. 3. Fasc. 2. p. 33—41.

Mauritz Béla: A visszatért felvidék természeti kincsei. I. Ásvá- nyok, kőzetek. — Die Bodenschátze des zurückgegliederten Ober- nngarns. — Természettudományi Közlöny. fD. 70. Fasc. 12. p. 721—727.

Mauritz Béla — H. F. Haarwood: A Sághegy bazaltja. — Das basaltische Gestein des Ságberges (Sághegy) bei Celldömölk in Ungarn. — Földtjani Közlöny. T. 67. Fasc. 10 — 12. p. 241 — 256.

Mauritz Béla: — H. F. Haarwood: Die basaltischen Gesteine des Plattenseegebietes in Ungarn. — Fortschritte dér Mineralogie etz. T. 23. p. CXL.

Mezősi József: A sátoraljaújhelyi hegycsoport kőzettani viszo- nyai. — Die petrograpliischen Verháltnisse dér Umgebung von Sátoraljaújhely. — Acta Chemica, Mineralogica et Physica, T. 6. Fasc. 2 — 3. p. 160 — 175.

Miháltz István: Különböző fajsvilyú ásványokból álló kőzetek

iszapolásáról. — Die Schlemmanalyse aus verschiedenschweren Mineralien bestehenden Sedimenten. — Földtani Közlöny. T. 67. Fasc. 10—12. p. 257—270.

Miháltz István: A Bihar hegység barlangjai és a hegyszerkezet, — Die Höhlen des Bihargebirges und die Tektonik. — Emlékkönyv dr. Szádeezky Kardoss Gyula emlékezetére. (Szádeczky-Gedank- buch). p. 91 — 102.

Miháltz István: Duna — Tisza-közi .futóhomok. — Flugsand im Gebiete zwischen dér Donau und Theiss. — Földtani Értesítő. T, 3. Fasc. 4. p. 114 — 121.

Molnár Dezső: A Columbia folyó Gi’and Coulee völgyzárógátja. — Die Talsperre Grand Coulee des Columbia Flusses. — Földtani Értesítő. -T. 3. Fasc. 2.' p. 64 — 66.

M o 1 1 1 M ária: Faunén iind Kiima des ungarisehen Mousterein. — Verhandlungen dér III. Internationalen Quartarkonferenz. T. 2. p. 248—251.

Mottl Mária: A Mussolini-barlang lerakódásának állatvilága. — Tierwelt dér Ablagerungen. — In: A cserépfalui Mussolini-bar- lang. Geologica Hungarica Series Palaeontologica Fasc. 14. p. 205—308.

Mottl Mária: A bükki mousterien európai vonatkozá.sban. — Die europaischen Beziehungen des ^lousteriens vöm Bükkgebirge. — Ibidéin p. 181 — 203.

Mottl Mária: összefoglalás. — Zusammenfassung. — Ibidéin, p. 319.

Mottl Mária: Jégkorszaki farkas és kőszáli kecske csontváza a m. kir. Földtani Intézet Múzeumában. — Zwei neue pleistozane

Hiblioíjrraphia Geolofíiea Hungarica 193S.

49

Siiugotierskclette im ]\Iuseum dér kgl. ung. Geologischen Anstalt. — Földtani Közlöny. T. 68. Faso. 4 — 6. p. 103 — 109.

Mottl á r i a: Faunén, Flóra und Kultur des ungarisehen Solu- trcen. — Qnartiir. T. 1. p. 36 — 54.

Mozsolics Amália; Megemlékezés Kyrle Györgyről. — Nachruf auf Georg Kyrle. — Harlangvilág. T. 8. Fasc. 3 — 4. p. 39 — 42, 72 — 74.

N. N.: Csodálatos földalatti világot fedeztek fel Xew-Mexicoban. — Eine wundervolle unterirdisehe Welt wurde in New-Mexieo ent- deekt. — Földtani Értesítő. T. 3. Fasc. 3. p. 63.

Náray-Szabó István: A pollucit CsAlSi^ügXííi-O szerkezete. — Die Struktur des Pollucits. — ^Matematikai és Természettudo- mányi Értesítő. T. 57. p. 6.53 — 663.

Náray-Szabó I s t v á n — S a s v á r i K á 1 m á n : A kryolith

NajAlFg szerkezete. — Die Strnktur des Kryoliths. — Matemati- kai é.s Természettudományi Értesítő. T. ,57. p. 664 — 671.

i d. Noszky Jenő; Mátraszőllős hidrológiai viszonyai. — Die hydro- logischen Verhaltnisse von Mátraszőllős in Ungarn. — Hidrológiai Közlöny. T. 17. p. 36 — 45.

i d. Noszky Jenő; Ikerképződés a kosteji Lithophyllia striato-punc- tata nov. sp.-eii. — Intercalycinale Zwillingsbildung an dér Litho- phyllia striato-punctata nov. sp. — Földtani Közlöny. T. 68. Fasc. 7—9. p. 214—217.

i d. Noszky Jenő; A magyar föld utolsó őstengerének nyomai.

Die Spuren des letzten Urmeeres in Ungarn. — Ifjúság és Élet. T. 14. p. 164—167.

i d. Noszky Jenő: Az ÉK-i Börzsönybázis. — Die NO-liche Bör- zsönybasis. — Ifjúság és Élet. T. 14. p. 352 — 355.

i d. Noszky Jenő: Mit kapott vissza a magyar geológia a Felvidék- kel. A hazatért Felvidék földtana. I. — Geologie des zurückgeglie- derten Obernngarns. I. — Földtani Értesítő. T. 3. Fasc. 4. p. 89 — 97.

Pap Ferenc: Hozzászólás. — Erwideruug. — Hidrológiai Köz- löny. T. 17. p. 70 — 78.

Pap Ferenc: A partiszürésű talajvizek megjavítása a kavicspart- képzéssel, különös tekintettel a Székesfőváros vízellátására. — Verbesserung des Grundwassers durch Bildung von schotterigen Llfern. — Technika. T. 18. p. 58 — 87.

Papp Ferenc: A budapesti melegforrások. — Die Therrnen von Budapest. — Földtani Értesítő. T. 3. Fasc. 3. p. 69—82.

Papp Ferenc: Reichert Róbert emlékezete. — Erinnerung an R. Reichert. — Földtani Közlöny. T. 68. Fasc. 1 — 3. p. 17 — 29.

Papp Ferenc; Recsk érceiről. — Not,es sur les minerais de Recsk. — Földtani Közlöny. T. 68. Fasc. 7 — 9. p. 208 — 214.

Papp Ferenc: A Recsk-környéki ércelőfordulásokról. — Das Erz- vorkommen bei Recsk. — Bányászati és Kohászati Lapok. T. 86. Fasc. 23. p. 373 — 377.

Papp Ferenc: Linczbauer Ferenc emlékezete. — Erinnerung an F. Linczbauer. — Hidrológiai Közlöny. T. 17. p. 10 — 17.

50

Bibliographia Geologica Hungarica 1938,

Papp Ferenc: Die warmeu Heilquelleii von Budapest. — Hidroló- giai Közlöny. T. 17. p. 77—282.

Papp Ferenc: Szent István korabeli építőkövek. — Ba\isteine aus dem Altér des Heiligen Stephan. — Szent István Akadémia Érte- sítője, T. 23. p. 85—88.

Papp Ferenc: Szent István korabeli építőkövek a Dunántiílról. —

Bausteine in Transdanubien aus dér Zeit des Heiligen Stephan.

Technika. T. 19. p. 359—

Peja Győző: Negyedkori deflációs jelenségek a Középső Ipoly- völgyben. — Quartáre Deflationserscheinungen im mittleren Eipel- tal. — Földtani Közlöny. T. 68. Fasc. 7—9. p. 169--179.

Popity László: Adatok a Nagybihar környékének kőzettani isme- retéhez. — Szeged.

Telegdi Eotli Károly: A Kárpátok kialakulása. — Die Ausbil- dung dér Kárpátén. — Földtani Értesítő. T. 3. Fasc. 1. p. 1- -14.

Telegdi Eoth Károly: Esztergom vidékének földtani múltja. — Geologische Vergangenheit dér Umgebung von Esztergom (Gran). — Földtani Értesítő. T. 3. Fasc. 2. p. 42—51.

Scherf Emil: Versuch einer Einteilung des ungarischen Pleisto- záns auf moderner polyglazialistischer Grundinge. — Verhand- lungen dér III. Internationalen Quartár-Konferenz, Wien. III/2 p. 237—247.

Scbmidt Eligius Róbert: Budapest Dunabalparti altalajának geotermikus gradiense. — Geothermischer Gradient des Uuter- grundes von Budapest am linken Donauufer. — Bányászati és Kohászati Lapok. T. 86. Fasc. 12. p. 211 — 222.

Schmidt Eligius Róbert:Ösi, primitív kutak és vízemelő szer- kezetek hazánkban. — Uralte und primitive Brunnenformen und ihre Schöpfeinrichtungen aus Ungaru. — Bányászati és Kohá- szati Lapok .T. 86. Fasc 21. p. 334 — 344.

Simon Béla: A földrengés kutatás céljaira megfelelő földtani tér- kép. — Die den Zweeken dér Erdbebenforschung angemessene geo- logische Karte. — Földtani Közlöny. T, 68. Fasc. 10 — 12. p. 229 — 237.

Sümeghy József: Az esztergomi Szenttamás-hegy talajvize. — Das Grundwasser des Szenttamásberges von Esztergom. — Föld- tani Értesítő. T. 3, Fasc. 1. p. 18 — 20.

S z á d e e z k y: - K a r d 0 s s Elemér: A ferde megvilágítás néhány

hatásáról párhuzamos poláros fényben. — Uber einige Wirkun- gen dér schiefen Beleuchtung im parallelen polarisierten Lidit. — Matematikai és Természettudományi Értesítő. T. 57. p. 380 — 389.

S z á d e c z k y - K a r d o s s Elemér: Tanulmányok a ferde rétegzé- sekről. I. és II. — Über die Arten und Korngrössenverteilungs- verhaltnisse fluviatiler Schragschichtungen. — Matematikai és Természettudományi Értesítő. T. 57, p. 799 — 830.

S z á d e c z k y - K a r d o s s Elemér: Geologie dér rumpfungarliindi- schen Kleinen Tiofebene. — A bánya- és kohómérnöki osztály Közleményei (Mitteilungen dér berg- und hüttenmannischen Ab- teilung). Sopron. T. 10. ji. 1—444.

Biblioííraphia Geologica Hungarica 1938.

51

Szalai Tibor: Észrevételek Gaál István: „Amiről a bíráló meg- feledkezett" c. közleményére. — Bemerkungen zum Aufsatz von I. V. Gaál. — Bányászati és Kohászati Lapok. T. 86. Fasc. 12. p. 219—220.

Szalkay Ferenc: A inikroszeizinikus nyugtalanság Budapesten. — Die mikroseismische Unruhe in Budapest. — Földtani Köz- löny. T. 68. Fasc. 10—12. p. 238—246.

Szelényi Tibor: A mennyiségi színképelemzés módszereiről. —

Über die INlethoden dér quantitativen Spektralanalyse. — A ma- gyar mérnök és épít, észegylet közleményének havi füzetei. Fasc.

I— 3. p. 1—23.

Szentes Ferenc: Hegységek keletkezése. — Die Entstehung dér Gebirge. — A Földgömb. T. 9. p. 290—299.

Szentes Ferenc: IMagyarországi ásványola.ikutatás és termelés. — Mineralölforsehnng und Produktion in Ungarn. — A Föld- gömb. T. 9. p. 93 — 103.

Szentpétery Zsigmond: Szarvaskői amphibololit. — Amphibo- lolith von Szarvaskő. — Matematikai és Természettudományi Ér- tesítő. T. 57. p. 390 — 407.

Szentpétery Zsigmond; Szarvasköer Hornblendite mit ausführ- licher Physiographie. — Acta Chemica, Mineralogica et Physica. T. 6. p. 175—250.

Szentpétery Zsigmond: Adatok a Torockói hegység kőzettani ismeretéhez. — Daten zűr petrologischen Kenntnis des Torockóer Gebirges. — Szádeczky-Kardoss Emlékkönyv (Szádeczky Gedank- buch). p. 103 — 114.

Szily József: Bodenuntersuchungen in dér wasserbautechnisclien Praxis. — Hidrológiai Közlöny. T. 17. p. 18 — 33.

Sztrókay Kálmán; Antimonit Kisbányáról és Borpatakról. — Über Antimonit von Kisbánya und Borpatak, Kom. Szatmár. — Matematikai és Természettudományi Értesítő. T. 57. p. 911 — 918.

Sztrókay Kálmán: Ma is mozog a Földi — Bewegt sich die Erde auch heute noch? — Földtani Értesítő. T. 3. Fasc. 2. p. 62 — 63.

Sztrókay Kálmán; Néhány ásvány Gyöngyösorosziból. — Einige Mineralien von Gyöngyösoroszi, Mátragebirge, Ungarn. — Föld- tani Közlöny. T. 68. Fasc. 1 — 3. p. 30 — 32.

Takáts Tibor: Ütburkoló köveink mállása. — Technika. T. 19. p.

II— 14.

Takáts Tibor: Néhány gyakorlatilag fontosabb szilikát és a kén- dioxid kölcsönhatásáról. — Vegyészet. T. 1. Fa.sc. 7. p. 1—3.

Tokody László: Einige Mineralien von Kisbánya. — Zentralblatt für Mineralogie etz. Abt. A. p. 109 — 112.

Tokody László: Quarz von Felsőbánya. — Zeitschrift für Kristal- lographie. A. T. 99. p. 55—60.

Tokody László: Nagyági antimonit. — Antimonit von Nagyág. — Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici. T. 31. Pars mineralogica, geologica et palaeontologica. p. 165—170.

52

Bibliographia Geologica Hungarica 1938.

Tokod y László: Füleki aragonit. — Aragonit von Fülek. — Anna- les historico-naturales Musei Nationalis Hungariei. T. 31. Pars mineralogica, geologica et palaeontologica. p. 171 — 178.

Tokod y László: Magyarországi piritek kristálytani vizsgálata. — Kristallographische Untersuchung an ungarlandischen Pyiüten. — Matematikai és Természettudományi Közlemények. T. 38. Fasc. 2. p. 1—55.

Tokody László: Kristálykémia. — Kristallcliemie. — Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz. T. 70. Fasc. 1. p. 49 — 64.

Tokody László: Persbergi kalcit és barit. — Kalzit und Baryt von Persberg. — Matematikai és Természettudományi Értesítő. T. 57. p. 1096—1107.

Udvar házi József: Harmadkori uövénymaradványok Eger kör- nyékéről. — Daten üher tertiáre Pflanzenreste von Eger. — Föld- tani Közlöny. T. 68. Fasc. 4 — 6. p. 131 — 143.

Vajk Raul: A XVII-ik Nemzetközi Geológiai Kongresszus. — Dér XVII. Internationale Geologenkongress. — Bányászati és Kohá- szati Lapok. T. 86. Fasc. 1. p. 12—18.

Ven dl Aladár: A paleolitok kőzetanyaga. — Gesteinsmaterial dér Palaolithe. — In: A cserépfalui Mussolini harlang, Geologica Hungarica, Series Palaeontologica Fasc. 14. p. 155 — 181.

Ven dl Aladár: A városligeti új artézi kút. — Dér neue artesische Borunnen im Stadwáldchen. — Természettudományi Közlöny. T. 70. Fasc. 5. p. 273 — 279.

Ven dl Miklós: Bentonit (kallóföld) a fertőrákos! lajtamészkőből. — Bentonit (Walkerde) aus dem Leithakalkstein von Fertőrákos unweit Soprons. — Földtani Közlöny. T. 68. Fasc. 4 — 6. p. 89 — 102.

Ven dl Miklós: Üjabh adatok a tétényi kallóföld (hentonit) ismere- téhez. — Neuere Daten zűr Keuntnis dér Walkerde (Bentonits) von Tétény. — Matematikai és Természettudományi Értesítő. T. 57. p. 1108—1116.

Vitális István: Papyrotheca mirabilis Brus. és Succinea gracilis Lőrent. a sopronvidéki alsópontusi üledékekben. — Papyrotheca mirabilis Brus. und Succinea gracilis Lőrent. aus den unterpon- tischen Ablagerungen dér Umgebung von Sopron. — Matematikai és Természettudományi Értesítő. T. 57. p. 778 — 788.

Vitális István: Az első magyarországi Fossarulusok a fertőrákos! alsópontusi üledékekben. — Die ersten ungarliindischcTi Fossaru- len aus den unterpontischen Ablagerungen dér Umgebung von Sopron. — Matematikai és Természettudományi Értesítő. T. 57. p. 789—798.

Vitális István: Die ersten ungarliindischen Fossarulen aus den unterpontischen Ahlagerungen von Fertőrákos. — A hánya- és kohómérnöki osztály közleményei. (Mitt^eilungen dér berg- und hüttenmannischen Abteilung, Sopron). T. 10. p. 84 — 91.

Vitális István: Papyrotheca mirabilis Brus. und Succinea gracilis Lőrent. aus den unterpontischen Ablagerung dér Umgebung von Sopron. — A bánya- és kohómérnöki osztály közleményei. (Mit-

Hiblicfíraphia Geolosica Hiuifíarica 1938.

53

teiliiiifíLMi (lor berfí- und hütteninannisclien Abteiluiig, Sopron). T. 10. j). 92—100.

Vitális Sándor: Hndapost Székesfőváros vízellátásának problé- mái. — Die Probleme dér Wasserversorgung von Budapest^ — Hidrolofíiai Közlöny. T. 17. p. 46 — 60.

Vitális Sándor: A karsztvíz szerepe Budapest Székesfőváros

dunajobbparti részének vízellátásában. — Die Bedeutuiif? des Karstwassers des am rechten Donauufer ffelegenen (Budaer) Tei- les dér Haupt- und Residenzstadt Budapest. — Hidroloíjiai Köz- löny. T. 17. p. 28.5—298.

Zsivny Viktor: Ú.jabb inaíryarország'i ásványelőfordulások. —

Neue uiiffarlandisehe Mineralvorkoinmnisse. — A Szent István Akadémia Értesítője. T. 22. p. 33 — 37.

Zsivny Viktor: A leffnafryobb ismert meteorkő. — Dér f?rösst|e Meleorstein. — Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz. T. 70. Fa.sc*. 4. p. 127 — 130.

SUPPLEMENT

zum

FÖLDTANI KÖZLÖNY

LXX. Bánd Januar — Márz 1940 1 — 3. Heft

I. GEDENKREDEN.

ERINNERÜNG.AN HEINRICH TAEGER.

Von Dr. L. von Lóczy (Mit 1 Portrait auf Seite 2).

lm vorigen Jahr eiiitt die ungarische geologische Wissen- schaft wieder einen schweren Verlust. Am 23-sten Miirz 1939 ver- schied ein reger Forscher des ungarisehen Bodens, Henricli Tae- g e r, Geologe dér Ungarisehen Allgemeinen Kohlenbergbau A.-G.

Die Ungarische Geologische Gesellschaft heehrt sich selbst, wenn sie das Andenken dér dahingeschiedenen Forscher des unga- rischen Bodens in Ébren hált und die Lehre ihrer Tátigkeit für die Znkunft bewahrt.

Die Untersuchungen von Taeger trugen hesonders vor dem Weltkrieg viel zűr Kenntnis dér Tektonik des Transdanuhischen Mittelgebirges bei, wo Taeger in vielen Hinsichten als Banbrc- cher betrachtet werden muss. Mit seinen im Bakony und dem Vér- tesgebirge durchgeführten geologischen Aufnahmearboiten gIng er seinen Altersgenossen in vielen Hinsichten veran. Er verdient alsó Avirklich, dass sein iName in dér Geschichte dér ungarisehen Geo- logie mit Ehren aufgenommen wird.

Taeger war deutscher Statsbürger und in seiner Seele blieb er auch bis zu seinem Tode ein treuer Sohn seines Vaterlandes. Die Gefühle seines Herzens zogen ihn sehr zum ungarisehen Bódén, dessen Fanatiker er war. Besonders nahe lagen seinem Herzen die lieblichen Landsehaften des Bakony und Vertes, wo er so viele Jahre hindurch mit grossem Erfolg wii'kte. Trotzdem er öfters Gelegenheiten gehabt hátte, in seiner Heimat oder irgendwo im Auslande gut bezahlte Stellen zu erhalten blieb er doch hier und wirkte bis zu seinem Tode in Ungarn. Wir betrauern in ihm den wissensreichen Kollegen.

Heinrich Taeger wurde im Jahre 1881 als Sohn einer al- lén deutschen Patrizienfamilie geboren. Grossmütterlicherseits war er ein Nachkomme des grossen Naturwissenschaftlers E h r e n b e r g. Schon als Kind besass er eine besondere Zuneigung zu dér Natúr und befasste sich mit grosser Liebe und Begabung mit dér Land- schaftsnialerei. Sein Zeichentalent, das auch durch den l)crühmten Wiener Meister der Kupferstiche, M i c h a 1 i k, weiter entwickelt

Eriniieruiifr an Heinrich Taofrc'r

55

wimle, übte auf sein Lobén Avie auch auf soine ganze geologischo Tíitigkeit -wirksamnien Einfluss aus.

Als er soine (lyinnasialstudien in Wien mit selír gntem Er- folg beencleto, lioss or sich in dón Jahren 1901 — 1907 an dér Pbilosoi)- hisohon Fakultat dór lireslaiior Univorsitat als Student dér Natur- wissonsehafton oinsohroibon. Er befasste sich haiiptsachlich mit dér Goologio. Seine ProFossoron waren M i 1 o b„ H i n t z e, G ü r i c h be- sondors aber F r o c h. Als Broslauer Student setze er seine Studien im- Jalire 1903 auch in l'ngarn Fort, wo er an oiner von L.v. Lóoz y sen. nacli dem Bakony goFUhrton Exkursion teilnahm. Die seliöncn waldbe- deckton LandsohaFton dós Bakony, sowie ibr interessanter geologischer Ball Fosselten die AuFmerksamkoit des bogoisterten jungen deutsohen XaturwissonschaFtlors. AuF Veranlassung soines ProFessors, Frech wandtc er sich im niichsten Jabre mit dór Bitté an L.v. Lóozy sen. or möge ihm im Gebiote des Transdanubischen Mittelgobirges eine AuFgabe gobon, die or dann als Thcma soiner Dissertation zűr Er- langung dór Doktorvürde bearboiten -werde. Aloin Vater betraute ihn mit dér geologischon Reambulation des Vértesgebirges. Die AuFnabmoarboit nahm Fást ein ganzos Jahr in Anspruch, er wurde damit in Dozember 1905 Fertig. Im Jabre 1908 erhielt er auF Grund sei- ner Arbeit: „Die Geologischen Verhaltnisse des Vértesgebirges” mit dér Bezeichnung „Summa cum laude” sein Doktordiplom an dér Broslauer Univorsitat. Im nachsten Jahr studierte er an dér Wiener Universitiil bei dón Professoron: Laliiig, D i e n e r, Ábel und A r t h a b e r. Im Frühling des Jahres 1909 nahm er am von Triester Zoologischen Station veranstaltoten biologischen und entwick- lungsgeschichtlichen Kurs teil, dér auch mit einer Forschungsreise zu See verbunden var, die mehrere ^Monate láng dauerte.

Im Jahr 1911 var er erster Assistent des Geologischen Insti- tuts dér Broslauer Universitiit, vo er den abvesendeii Professor F. F r e c h, dér in diesor Zeit bei dem Eisenbahnbau von Bagdad tatig var, vertrat. Im Jahre 1912 studierte er an dér Pariser monta- nistischen Akademie, vo er seine Studien bei D o u v i 1 é fortsetzte imd seine montangeologisehen Kenntnisse vervollkommnete.

Im Jahre 1910 erschien sein grundlegendes Werk- über das Vértesgebirge in den Mitteilungen aus dem Jahrbuch dér königlich- ungarischen Geologischen Anstalt. Durch diese Arbeit, besonders durch die hervorragenden tektonischen Beobachtungen derselben, vurde die AuFmerksamkeit dér vissenschaftlichen Kreise sovohl in L'ngarn vie auch im AusLande an Taeger gelenkt. Als Aner- kennung Für diese Arbeit, betraute ihn die kgl. ung. Geologische Anstalt mit dér geologischen Reambulation des Bakony. So kam eigentlich Taeger nach Ungarn und Avurde dann ein hervorra- gender Forscher und Kenner dér Transdanubischen Mittelgebirge. Von dicsem Zeitpunkt an arbeitete er bis zum Jahre 1915 jeden Sommer mehrere Monate hindurch im Bakony und stellte das Ma- nuskript einer sehr prázisen geologischen Karte fertig. In dicsér

56

Dr. L. vou Lóczy

Zeit war er schon auch als geologiseher Sachverstandiger dér Uu- garischen Allgemeinen Kohlenbergbau A.-G, tatig.

lm Jabre 1915 wurde er einberufen. In dér ersten Zeit kampfte er in Rnmanien, an dér Front zwiscben Futna und Seretb, spater in Flandern und Nordfrankreicb. Dann erhielt er eine Einteilnng zu dér deutschen Wehrmachtoberkommando und zog als Kriegsge- odoge wieder nacb Rnmánien. Hier leitete er die Herstellungsarbei- ten an den beschadigten Petroleumbrnnnen. Dér einfacbe llekrut erreicbte bald den Offiziersrang und rüstete am Ende des Krieges als Hauptniann ab. Als Anerkennnng seiner militariscben Tátig- keit erhielt er die erste Klasse des Eisernen Krenzes sowie das Frontkampferkreuz.

Nacb dem AVeltkrieg trat er in den Dienst dér Uugariscben Allgemeinen Kohlenbergbau A.-G. und erreicbte als Geologe dieser Gesellschaft besonders in dér Erforschnng dér transdanubiscben Kohlenvorrate bedentenden Erfolg. Auch seine wissenschafüiche Tíitigkeit setze er fórt. Als Eesultat seiner Forschnngen erscbien im Jabre 1936 seine wertvolle Monographie: „Regiomile Geologie des Bakonygebirges”.

T a e g e r leistete nicht nur als Wissenschaftler grosse Dien- ste, sondern auch als praktischer Geologe. Di;rch die Auftrage, die er erhielt, lernte er die Kohlenvorkommnisse des Ungarischen Mit- lelgebirges, besonders im Transdanubiscben Teil desselben iinsserst genau kennen. Seine schriftlichen Fachgntachten börnci) dnrcb den Einfluss einer guten Schnle und die Objektivitat dér Feststellim- gen charakterisiert werden. Seine Arbeiten waren aber ancb vöm stilistischen Gesichtspunkte ans betrachtet vollkommen. Ein gros- ser Meister war T a 8 g e r in dér instrnktiven Bearbeitnng seiner scbönen Zeichnungen, dér Karten und dér Photograpbien.

Ein ausserordentlich bedeutender Erfolg seiner Tatigkeit war die Erkennnng und Kartieruiig des fossilen Laterits im Vértes- gebirge. In ibm müssen wir eigentlich den Entdecker d(*r reicben Banxitlager des Vértesgebirges erblicken. Auch im Aiislaiule ar- beitete er erfolgreich. Besonders in den ersten Nacbkriegs.jabren. als die Scbürfungeii einen grossen Anfschwung aufwcisten, nbte er eine rege Tatigkeit als Sachverstandiger ans. Im Laufe dieser Arbeiten bereiste er Scbweden, Finnland, Polen, Serbien und Bn- manien und iiberall machte er wertvolle Stúdión.

Seine literariseben Tatigkeit betrachtet, fiillt uiis seine sebarfe Boobacbtuugsfabigkcit sowie das vielseitige Facbköuneu ins Auge. Seiri Hanptwerk: „Die geologiseben Verbiiltnisse des Vértesgebir- ges” erscbien im Jabre 1910 in den Mitteilungen ans dem dabrbucbe dér kgl. ung. geologiseben Anstalt (1.). Hier gibt er über dicsen, bis dortbin sebr vernacblassigten Teil des Transdanubiscben Mittel- gebirges, das Vértesgebirge, eine bervorragende geologisebe Be- scbreibnng. Die Arbeit stellt eine vollkommene geologisebe ^lono- grapbio dar. Nacb einer kritiseben Bebandlung dér geologiseben Li- teratur über dieses Gcbirge, befuss! er sicb zuerst mit dér Cbarak-

Eriiineruntí' au Iloiiiricli Taefíor

57

toristik dér fíeofíraphiseheu Verhiiltnisse iin Vértesííebirííe. Danii wordeu die stratiíírapliischeu und pctroíírapliisehen Verliiiltnisse dér einztdnen líildungen ííenau und ausführlieli besproehen. Er be- liandelt aueli die verseliiedenenen Fazies. T a o s o r wies darauT Ilin, (láss ain Aul'bau des Vórtesfíebirges eine fást vollstiindifíe So- rié dér triadisehen, jurassiscdien. kretazischen und tertiaren xVbla- ^ernuííen teilninnnt.

Als erster a\ ies er auf die Anwesenheit von jurassiselien Bil- dnuíícni iin X’í'rlesfíebirfíe hin, die vor ihni noeh nieht bekannt wa- ren. Eiu sehr wiehtifíos Ivapitel seiner Arbeit ist .jenes, in welehein er die stratiííraphisehe Bosehreibunsí dér im Vértesfíebirge sehr sehön entAviekelten alttertiiiren, eoziiuen und oliííoziinen Sebiehtserie aufíibt, Hier behandelt er sehr ausfülirlieh die Horizonticrnng dér einzelnen Stnfeii, befasst sieli aueh mit dem Problem dér Fazies und verAvendet so eitíentlich eine neue Methode. Aueh dér tekto- nisehe Absehnitt entlialt zablreiebe neue Aiifiaben über die ein- zelnen Sehollcn, die das Vértesfíebirge aufbauen. T a e fi e r stellt nnter anderen fest, dass iin Vért(‘sfíebirfíe keine Faltén A’orhanden sind, das Gebirfíe Aveist eine Sehollenstidvtur auf.

In seinen Erörteruufíen AA-eist er darauf hin, dass das Eoziin- ineer im Gebiete des Vértesgebirges bereits praformierte Buehten und Becken fand, dérén Ausbildung auf oberkretazische Briiche zurückzuführen ist. Er führt die seheinbare aussergeAvönliche Mach- tigkeit des Hauptdolomits auf eine ehemalige Sehuppenstruktur znrüek. Er beAveist, da.ss die tektonischen Vorgiinge, die die Ver- Averfung a-oii Somly(')-Szár, den Trog a'ou Tatabánya, das Becken A’ou Vértessomlyó, die Grabensenke A’on Gánt, die Kand\'erAverfung von Somlyó-iM()r soAvie das einheitlieh einfallende System dér meso- zoisehen Bildungen im Vértesgebirge herA’orriefeu, A'or dem Eozan A’or sieh gingen.

Infolge des altmioziinen Bruchsystems, das entlang den altén Bruehlinien entstand, ist das Vértesgebirge in Schollen zerlegt Die Gebirgsbildenden Krafte hőben manche Schollen auf senkten an- dere ab, so dass dadurch treppenförmige Vei-AA'erfungen zustande ka- men. Die LiingSAverfung zAvischen Csákberény und Kozma zerbrach den Südteil des Vértesgebirges in Doppelsehollen, die A’oneinander durch Querbrüehe getrennt Averden. Von hier angefangen ist das Gebirge gégén Xorden in seiner Masse einheitlieh. Im SüdAA'esten Avird dér Bánd des Vértesgebirges A^on eineni grossen Bruch be- grenzí, dér über Mór in iXE-SW-licher Kichtung über Csóka naeh Csákberény ablauft und die steilen, mauerartigen Abhange des Ge- birges A-erursacht. Dér einheitliche Zug des Transdanubischen Mit- telgebirges Avird hier alsó A’on ZAvei Dislokationen unterbrochen: dem Bruch a'oh Mór-Székesfehérvár und dem von Mór-Csákberény. ZAvisehen ihnen sind die alteren Massen in die Tiefe gesunken.

In seiner iSIonographie behandelt er aueh die Umgebung des Vértesgebirges, so AA’erden aueh die geologischen und tektonischen Vcrhaltnisse des Braunkohlenbeckens A^on Tatabánya besproehen.

58

Dr. L. von Lóczy

Ein Hauptverdienst von T a e g e r besteht darin, dass er die ein- zelnen Bruchstrukturen, die das Gebirge in Staffelbrüche, Horste, Becken gliedern, viel ausführlicher beschrieb, als dies sonst üblich war. Seine mit zahlreichen Profilén, Karten, Photographien und Skizzen unterstützte tektonisehe Beschreibnng, hebt sich von den gleiolialtrigen geologischen Beschreibungen, die sich mit Ungarn befassen, hervor. Vöm Gesichtspunkte dér genauen Beschreibnng dér tektonischen Formen und dér logischen Ableitung ihrer Eut- stehung aus betrachtet, enthiilt die Vértes-Monographie von T a e- g e r zahlreiche Neuerungen. In seiner erdgeschichtlichen Über- sicht gibt er eine sehr gut gelungene Zusammenfassung jener Ver- ánderungen, die znr heutigen Ausbildung des Vértesgebirges führ- ten.

Seine Vielseitigkeit und grosser Fleiss wird auch dadurch bestatigt, dass er das grosse im Vértes gesammelte paláontologisehe Matéria!, sowohl die Fauna wie auch die Flóra, selbst bearbeitete. Die wertvolle Monographie wird dann noch mit einer kolorierten geologischen Karte und zahlreichen Photographien zűr Erkliiruug dér tektonischen Verhaltnisse erganzt.

Die erwáhiiten tektonischen Feststellungen T a e g e r s über das Vértesgebirge waren auch vöm Gesichtspunkte dér Beurteilung und Deutung des geologischen Baues vöm ungarischen Bódén von sehr grosser Wichtigkeit. Die Anhánger dér Deckentheorie hielten nicht alléin die Kárpátén, sondern auch die Ungarischen Mittelge- birge für aufgefaltete Kettengebirge dér Tethys. Besonders die Auf- fassung von Viktor Uhlig fand immer mehr Anklang. Er be- hauptete, dass die Kárpátén, die Forsetzung dér Alpen, von Silden her überschobene Decken sind, zu denen er auch den Bakony, das Vértesgebirge, Gerecse, Budaer-Gebirge, ja sogar auch das Péeser- Gebirge rechnete.

L. von Lóczy sen., dér im Balatongebirge lángé Jahrc hindurch arbeitete, konnte sich mit dér Theorie von Uhlig nicht anfreundeii. Er fand keinen Deckencharakter vor, da die Gesteine hier kelne MetamorphOvSe aufweisen, im Gegenteil, in diesem Gc- biete herrschen die auf antochtone Sehollengebirge hinAveisenden Brüche und Verwerfungen A^or. Auf seine Veranlassung begann Taeger die geologisclie Reambulation des Vértesgebirges und schenktc den Einzelheiten dér tektonischen und Faziesverhaltnis- sen eine besondere Aufmerksamkeit. Die von Taeger im Vértes- gebirge nachgeAviesene Brnchstruktur lieferto einen neucn BcAveis dafür, dass unsere Mittelgebirge mehr oder minder antochtone Sehollengebirge darstollcn, sodass das schematische Ansdelinen dér Deckentheorie anf das Transdannbische Mittelgebirge nicht richtig sóin kann. Über dió Avissensehaftlichen Ergebnisse seiner ini Ba- kony dui'chgeführten geologisclien Aufnalimearbeiten bericlitete er in den Jaliresberichten dér kgl. nng. Geologischen Anstalt (4, 5, (5, 8, 9).

Erinneruiií>' au Heinrich Taefrer

59

Diese Arbaiten woisen Aviedev auf sóin Könnon und scine lier- vorragonde Hoobeehtungsfahligkeit hin. Auf (írund dicsér Arbeiten erscheint Taogcr vor uns als ein ausgezeichneter Feldgcologe, dór mit seinen Bakonyer Aufuahmearbeiten zum Meister dér modor- úén geologischon Forsoluingsmothoden wird. Dicse JMothode bemülit sicli, neben den slratigrapliischcn Feststellungen die heutige Mor- phologie, als Endergebnis dér gowaltigen geologischen Krafte auf tírund dór im Laufe dér Feldarbeiten gewonnenen Beobachtun- gen, darzustellen. Daniit im Zusammenhange ist auch dic Entwiek- hingsgeschichte des heutigen Festlandes zu rekonstruiren und die Jahrtausende liindureh ívirkende Tatigkeit von Wind und Wasser sowie die ehemaligen BoAvegungen dér Erdkruste zu erschlisson. Mit den Ergebnissen dér Bakonyer Aufnalimearbeiten lieferte T a e g e r wieder cinen neuen wielitigeii BoAveis zűr Existenz des Internids, des sogenannten Fngarischen ^lassivs zwisehen den Kár- pátén und Dinariden.

Die Kriegs- sowie Xaelikriegsjahre waren für die wissen- schafliehen geologischen Forschungen nicht güustig. Aus dicsem Gruude unterblieb die Herausgabe dér seinerzeit wirklich hervor- ragenden Bakonyer geologischen Karte sowie auch die Zusammen- stellung dér Bakonyer geologischen ^lonograiihie.

In den Nachkricgsjahren wahrend des grossen Kohlenman- gels übte seiiie inteusive Tatigkeit als (íeologe dér Ungarischen Allgemeinen Kohlenbergbau A.- G. im líahmeu dér praktischen Oeologie aus. Dadurch Avurde er von den rein wissenschaftlichen For- schungen Avieder abgelenkt. Trotz seiner grossen Inaiispruchnahme A’ersuchte er immer AAŰeder, seine Schuki dér ungarischen Wissen- schaft gegenüber zu entriehten und die geologische Monographie des Bakony fertig zu stellen. Sóin grosses Werk „Die regionale Geologie des Bakony I.” erschien mit Profilén, Kartenskizzen und Photographien reich illustriert im Jahre 1936. Darin gibt er eine geologische Beschreibung dér morphologischen Einheiten im nord- östlichen Bakony (11). Besonders das erste Kapitel dieses Werkes A'erdient ein grosses Interessé. In ihm behaudelt er die EntAAÜek- lungsgeschiehte des Bakony.

T a e g e r kommt zu dér Schlussfolgerung dass dér Bakony ur- sprünglich als eine a^ou mesosoischen Gesteinen aufgebaute Geosykli- uale zu betrachten ist, die vöm tektonischen Gesichpuukte aus eine epi- rogenetische EntAvieklung aufAveist. Eeine jede Diskordanz lasst sich auf postmesosoisehe tektouische Vorgauge epirogeuetiseher Natúr, auf Zerbrechungen entlang VerAA’erfungen zurüekführen. Die erste sichere Ruhepause in dér epirogenetischen Senkung dér transdanubischen Ungarischen ZAvischenmasse falit ins Neokou, in die Zeit dér Bil- dung A’on Aluminium- und Manganerze. Dicse Periode AA'^ar aber nur von kurzer Dauer. Dic epirogenetische EntAvicklung Avurde zűr Zeit dér mittleren Kreide, alsó dér austriseheu Phase AAÚeder unterhrochen. Erst mit dem Ende des Mesozoikums endete in Trans-

60

Dr. L. von Lóczy

daaubien-' die epirogenetische Periode. Dann tritt die wiederholte Einschaltung von orogenetischen Perioden ein. Dér Evolutiou des Mesosoikiims folgt am Anfang des Kaiiiozoikums die dureh Verwerfuugen und Brüclie charakterisierte laramische Kevolution. Die grosse westliche transdanubische Vortiefe, die in dér larami- schen Periode entstand, wird erst im Mitteloligozan infoige dér neuen zűr Zeit dér ligurischen Stufe beginuenden orogenen Phase zu Festland, wodurch in dér Entwicklungsgescbichte Transdanu- biens und des Bakony ein neues Kapitel beginnt. Auch diese zweite tektoniscbe Phase ist im ungarischen Teil Transdanubiens mit Brücben verbunden.

Interessant erklart T a e g e r auch die Ausbildung dér lieu- tigen Morphologie im Bakony. Nach ihm wurde dér von SW nach NO streichende Gebirgszug dér lieutigen transdanubischen Gebirgs- landschaft dureh die epirogenetische Ausbildung dér Geosynklinale bestimmt. Von den altertiaren tektonischen Perioden hat die mit grossen Brüchen verbundene Gebirgsbildung in dér alteren Pliase dér steirischen Faltung das heutige Vntlitz und die Formenele- mente des Bakony zustande gebracht. Infolge dér postpontiseheu letzten Orogenese entstanden im Voiiande des Bakony grosse Sen- kungen, die um das Gebirge Depressionen veursaehten, wodurch dér heutige Bakony als selbstandiges Gebirge ausgebildet wurde.

Bis jetzt habé ich hauptsáchlich die geologische Tatigkeit und wissenschaftliehen Verdienste von Heinrich Taeger ge- würdigt. Sein Bild ware aber nicht vollkommen, wenn wir nicht auch seine edlen menschlichen Charakterzüge hervorheben würden. Grosse Güte des Herzens und Liebenswürdigkeit charakterisierten ihn. Er schloss nicht leicht Freundsehaften, wenn er aber .iemauden in seine Freundsehaft aufnahm, so war diese Freundsehaft aufrich- tig und dauerhaft.

Seine Lebensgefahrtin H i 1 d e g a r d W i 1 h a 1 m Icrnte er Avahrend seiner Bakonyer Aufnahmearbeiten in V árpalota keimen. Dureh den Weltkrieg wurden sie aber lángé Zeit A’oneinander ge- trennt, sodass sie erst nach dessen Beendigung heiraten konnten. Sein Familienleben war glücklich und harmonisoh. In seiner gelieb- ten Gattin fand er eine treue und anspornende Gefahrtin, die viel dítzu lieitrug, dass sein letztes Werk über den Bakony zűr Ausgabe gelaiigte.

Er war ein fanatischer Liebhaber dér Natúr und sclnvarmte fül’ die Kuust. besonderus für dieklassisclie IMiisik. Seine Naturliebe trieb ihn auch zűr Botanik. In seiner fi-eien Zeit befasste er sich gerne in seinem Budaer Garten mit Pflanzenveredelung. Es gelang ihm, eine rotbraune Abart dér Sonnenblnme zu ziichten, welche nach ihm als HeUanthe Taeperi benannt wurde.

In seinen letzten Jahren war er viel kranklich, seine Arbeits- liebe und Energie Hess ihn anch in dicsér Zeit nicht rnhen. l.n llerbst des .lahres T.KiS eiditt er wáhrend seiner geologischen Auf- nahmearbeilen ein''u schweren Unfall. Infolgedcssen verschlecht-

Gi'oIomíscIio lioobachtuiifion im Salftótarjáner Kohlonbockeii 61

Ölte sich sein Zusland iininer inelir. Danacli, als Schwerkrankei, bofasste er sioh last bis zu seinciii Tode mit einer geologiscliea Arbeit, die bald boraus^íegeben Avird.

^rit 11 0 i u r i c li T a e íí e r ist ein refíer mid tüchtiííer For- schtr Unganis ins (írali fíoííangeii, dér sein ííanzes Lobén dér Erfor- scdinníí des nnfíarisehen Bodens Avidmote. Sein Andenken wird von jedein Mitííliod dér Unfíarischen (leoloííisehen Gesellschaft stets in Ébren {íehalten werden!

EKINNEKUNG AN A. A. J. VON ’SIGMOND.

\’on L. von Krejjbig.

(]\Iit 1 Bortrait anf Seite !)).

Am 30 Soptembor 1930. starl) dór boriilimte nngarische Bodon- kundler, A. A. J. von ’S i g in o n d, Profossor dér laiuhvirtschaí'tli- ohen Toehnologio an dór Palatin dosef Teedmisohen Universitiit in Budapest und Ehroninitgiiod nnserer Gosollsoliart.

Von ’S i g in o n d viirde in Kolozsvár am 26. Február 1873. geboren. Er stndierte Chemie an dér technischen Hoclisehiilc in Budapest, avo er aiieh sóin Ingenienr-Diplom orAiarb. In 1809. Aviirde er znm Doktor dór Philosophio promo\dert. Eine knrze Zeit láng ar- beitete er in dón Betrioben seiner Familie, dann trat er im 1899. in den Dienst dér Versnclistation für Pflanzenkultiir in Magyaróvár, Hier arbeitete er bis 1905, machte zAvischen 1905 — 1907 eine grössere Stiidienreise in Európa und Nordamerika und Avurde in 1908. zum Professor dér Lelirkanzel dér landAvirtsehaftlichen ehemischen Tech- nologie ernannt, avo er dann bis soinem Tode Avirkte.

Von ’S i g m o n d Avar einer dér Begründer dér bodenkiind- lichen 'NVissenschaft, besondores berühmt hat er sich diirch seine die Bodenbildnng und Systematik betreffenden Arbeiten gemacht. In dér luternationalen Gesellschaft für Bodenkunde spielte er eine ftthreude Kolle. Sein Tód ist ein grosser Verlust für dicse Wissen- sehaft.

II. ABHANDLUNGEN.

GEOLOGISCHE BEOBACHTUNGEN IM KOHLENBECKEN VON

SALGÓTARJÁN.

Von S. Vitális*

(]\Iit dér Textfig. 1 anf Seite 13. und den Tafeln I — II.)

In den Jahren 1936/39 Avurden im Salgótarjáner Koblen- becken Schurf boningen anf Wasser und Koh*Ie abgeteuft. (DSü Stellen dér Bohrungen s. in Fig. 1.) Eine Untersuchnng des Materl-

* Vorgetragen- in dér Fachsitzung dér Lüigar. Geolog. Gesellschaft am 3 Január 1940.

62

Dr. S. Vitális

als von diesen Bohrungen lieferte zahlreiehe interressante geologi- sche Angaben über die goologischen Verháltnisse des Kohlen- beckens von Salgótarján. Die geologischen Profile dér neueren wichtigeren Bohrungen wurden in dér Tafel I. skizziert. Die durch die Bohrungen gelieferten wichtigen geologischen Daten teile ich im folgenden mit.

Bohrung Zagyva Nr. ,1. Diese Bohrung sehloss die oberoli- gozánen (kattischen) glaukonitischen Sandsteinschichten in einer Máchtigkeit von 468 m auf und erreiehte den Kisceller Tón mittel- oligozánen (rupelischen) Alters.

Bohrung Zagyva Nr, 2. In dieser Bohrung wurden die ober- oligozanen (kattischen) glaukonitischen Sand- und Sandsteinschich- ten in 513 m Máchtigkeit aufsreschlosseu.

In Anbetracht dér Máchtigkeit des an dér Oberfláche auf- geschlossenen glaukonitischen Sandsteinkomplexes und dér Daten von diesen beiden Bohrungen knnn die Gesamtmáchtigkeit dér glau- konitischen Sandsteinserie auf 700 — 800 m geschátzt werden.

Bohrung Inászó Nr. 1. Diese Bohrung durchquerte die unter- miozáne (aquitanische) Kohlenbildung, das Liegende derselben und ging im glaukonitischen (kattischen) Sandstein noch 180 m weiter. Es ist auffallend, dass hier uuter dem Rhyolittuff dér bunte Tón, Sand und Schotter fehlen.

Bohrung im Dampfbad von Salgótarján. Diese Bohrung durch- querte die untermiozáne (aquitanische) Kohlenbildung, dérén Lie- gendes und in 174 m Máchtigkeit den glaukonitischen (kattischen) Sandstein. Auffallend ist hier, das Fehlen des Rhyolithtuffs im Liegenden des Kohlenkomlexes.

Bohrung in dér Glasfabrik von Salgótarján. Diese Bohrung weist wesentlich dieselben geologischen Verháltnisse auf wie die Bohrung im Dampfbad. Dieses ist auch selbstverstándlich, weil die beiden Bohrungen in demselben tektonischen Graben Hegen.

Wasserschurfbohrung Kisterenye Nr. 1. Die Bohrung durchquerte das untermiozáne (burdigalische) Hangende des Koh- Icnkomplexes (Schlier, Hangendschichten mit Aequii)ecten und Car- dium, den Kohlenkomplex untermiozánen (aquitanischen) Alters (mit den charakteristischen Kohlenflözen I, II, 111, und ihren charakteristischen Hangend- und Liegendbildungen), das untermio- záne (aquitanische) Liegende des Kohlenkomplexes und erreiehte den oberoligozánen (kattischen) glaukonitisclien Sandstein. Auffalend ist in dieser Bohrung die grosso (160 m) Máchtigkeit des Liegenden vöm Kohlenkomplex. Von dieser Gesamtmáchtigkeit betrágt die des Rhyolithtuffs 90 m, obwohl in dei‘ Bohrung von Inászó das Liegende nur 50 m Máchtigkeit aufweist, avovou 30 m auf den Rhyolithtuff fallen.

Bohrung Kisterenye Nr. 2. In dieser Bohrung wurden wesent- Uch dieselben Lagerungsverháltnisse konstatiert wie in dér Bohrung Kisterenye Nr. 1.

Geolofíisfhü Boobjvchtunf'eii ini Salfíótarjáner Kohlenheckeii 63

Bohrung Mátraverehóly Nr. á. Aus dér Skizze des Profils ist zii crsehen, dass dic Ausbildunfí des (aciuitanisehon) Kolilenkoni- plexes und dosson (l)iirdifíalisehen) Haufí(Mideii fíonau so wie in den Bohrnngeu Kisterenye Nr. 1 und 2 ist. Ein auffallendes Merkmal des Profils ist, dass nl)cr doni Haiifíonden des Kohlcnkoiniilcxcs, an dér Grenze des Burdifíals und Helvets eine 6,10 in inachtiííe llhyo- lithtuffsoliicht und darüber iu 17 m Machtifíkeit ein aequipecten- fnhrendor Sandstein vorlianden ist. Die Bnrdifíal — Helvet — Grenze wird in dieser Bohning durcdi den erwiihnten Tuf l'lioiizont mar- kiért. Darüber lajíert dér riclitifíe (helvetisehe) Schlier, in dessen oberen Teil, Avieder eine dünnorc Tuffeinlafíerniifí zu fiúdén ist.

Bohrung Mátraverebély Nr. 1 — 8. In dér Gemarkung dér Ort- schaft Mátraverehóly Aviirden 8 Scdiurfbohriingen naeh Kohlé abge- tenft (die Stellen dór Bohrnngen sind in Eignr 1 angegeben). Die geologisehen Profile dér Bohrung Mátraverehóly Nr. 1 — 8 skizzierte ich grafikonanlieh in dér Tahelle II. und zwar so, dass sie sich auf das I. (ohere) Kolilenflöz heziehen. leh habé deshalh das ertste (oberc) Kolilenflöz als Grundlagc gewahlt, weil dieses Flöz in allén 8 Bolirungen in niigefahr gleicher Miichtigkeit entwiekelt ist, wel- che Tatsaclie daraiif liiiiAveist, dass zűr Zeit dér Bilduug des I. Kolilenflözes an dieser Stel le das Kohlenheeken in deinselhen Hori- zont lag. Dieses grafikonUhnliche Profil maoht uns mit interes- santen Verhaltnissen hekannt; es falit uns auf, dass dér Kohlen- komplex verschiedene Miichtigkeiten besitzt, das III. Flöz stellen- Aveise, innerhalh kleinerer Entfernungen aushleiht, dér untere Rliy- olithtuff des Liegenden vöm Kohlenflöze in 2 Bohrungen vorkommt, Aváhx'end er in 6 Bohrungen niclit angetroffen Avurde. Innerhalh ei- nes A’erháltnissmassig kleineii Gehietes fallen uns alsó die Kru- stenheAvegungen A’or und Avührend des Untermizans und damit im Zusammenhange dér rasche FaziesAvechsel, hezAV. die Denudation im Kohlenkomplex und in dessen Liegenden deutlich ins Auge. Die FaziesAvechsel sind auch im hurdigalischen Schlier auffallend, Aveil in den Bohrungen Nr. 1, 2, 6 und 8 zAvischen den Schlierschichten mehr oder minder dieke aequipectenführende Sandsteinschichten auftreten. An dér Burdigal-Helvet-Gvenze erscheint in allén 8 Boh- rungen in demselben Horizont eine Rhyolithtuffschicht, die als gu- ter Leithorizont betrachtet Averden kann. Auch im Profil dér Boh- rungen Nr. 4 und 6 ist im oberen Teil des helvetischen Schliers ein Leithorizont von einer dünneren Rhyolithtuffschicht vorhanden.

Auf Grund dér Zusammenfassung dieser Daten kann über die geologisehen Verhaltnisse des Salgótarjáner Kohlenbeckens folgen- des gesagt Averden:

Die Máchtigkeit dér oberoligozánen (kattischen) glaukoniti- schen Sandsteinserie betragt 700 — 800 m.

Die Grenze des Oberoligozans und des Untermiozáns Avird mit einer Denudation grossen Masses, mit einer Regression cha- rakterisiert.

64

I. Ferenczi

Die zwischen 50 und 160 ni wechselnde Machtigkeit des unter- miozanen (aquitanischen) Liegenden vöm Kohlenkomplex, die ab- Avechslungsreiche Ausbildung dér terrestrischen Ablagerungen in- nerhalb verhaltnismássig kleiner Entfernungen, das Fehlen liezw. die grosse Máchtigkeit einzelner Leithorizonte Aveisen auf tekto- nische BeAvegungen A’or dem Untermiozan und Avahrend des XJn- termiozans, ferner damit im Znsammenhange auf FaziesAA’ecbsel hin.

Die verschiedene Máchtigkeit des untermiozanen (aquita- nischen) Kohlenkomplexes (und auch die dér Kohlenflöze selbst), fer- ner das Fehlen einzelner Kohlenflöze AA^eist auf tektonische BeAve- gungen A\mhrend dér Kohlenbildung und auf damit A’^erbundene Fa- ziesAvechsel hin,

Die untermiozanen (burdigalisehen) Cardium und Pecten führenden soAvie Schlierschichten im Hangenden des Kohlenkom- plexes Avurden in innerhalb kleiner Entfernungen aliAA'echselnden Fazies gebildet.

Die Burdigal-Helvet-Grenze Avird \mn einem Rhyolithtuffho* rizont markiért, dér AA^ahrscheinlich im ganzen Kohlenbecken als ein guter Leithorizont dienen Avird.

Im Burdigal und Helvet ist dér aequipectenführendc Sand- stein in mehreren Horizontén entAvickelt, Avelche Tatsache auf Fa- ziesAvechsel innerhalb \mn verháltnismassig kleiner Entferungen hinAveist,

lm oberen Teil des helvetischen Schlierst ist ein guter Leit- horizont des Tuffes ausgebildet, dér vielleicht im ganzen Kohlen- becken entAvickelt sein dürfte.

DAS PROBLEM DÉR ABGRENZUNG DÉR UNGARISCHEN OLIGÜZANEN UND MIOZANEN ABLAGERUNGEN.*

Von Prof. J. Ferenczi.

Im Programm dér neu eingeführten Fachsitzungen dér Kgh Ung. Geologischen Anstalt kam das Problem dér Oligoziin — Mioziin- Grenze zűr Besprechung. In den Jahren 1934 — 1938 habé ich im Laufe meiner Aufnahmearbeiten Gelegenheiten gehabt, in solchen Gegen- den des Ipoly-Tales Forschungen durchzuführen, in denen es mir gelang, neue Daten zűr Klarung dieses Problems zu entdecken. Aus diesem Grunde schien cs mir zAveckmilssig, meine diesbezüglichen Ergebnisse zusamrnenfasscn und meincn Standpunkt, zu dem ich auf Grund dieser Ergebnisse gelangte, bekannt zu gében. Ein Teil mei- ner Forschuugsergebnisse ist zAvar auszugSAveise in Bánd I. (Direk- tionsbericht) dér Jahresberichte dér Kgl. Ung. Geologischen Anstalt

’ Bemerkungen an dér Fachsitzung dér Kgl. Ung Geologischen Anstalt am 28. danuar 1940.

Abgrenzung: des uiifrarischeii Olifíoziins und Mioziins

65

iiber die Jahre l!)d3 — 11)35 bekaiint tííunacht. Hier hat niimlich Herr Direktor von Lóezy auf (írund ineinor zwei Borichte aus den Jahren 1934 und 1935 die stratifíraphisehe Binteilmiíí (les bis dórt Ilin bearbeitcten (lebietes bereits anfíerübrt (s. S. 347). InzAvischen ist in Bánd 11. (Montaiifíeoloííisebe Bericbte) auf Seite 789 — 850 aucb inéin ziisaininenííc'zofíener Beriebt iiber die dabi'c 1934 — 1935 crscbienen, in (lein ieb die ííeoloííiscben Verbültnisse des Ipoly-Tales in dér Unifíebunfí von Síisbartyiui — Karancssáfí bezw. von Balassa- gyarmat bosebrieb. Das Broblein dér Abgrenzung und Einteilung von oligoziinen und niiozanen Ablagerungen des (írebietos versuebte ieb iin Kapital 5, „\birgleiebende Dalén zűr stratigrapbiseben Eintei- lung” (S. 814 — 822) zu erkliiren. Meiiie früberen Ergelmisse wurden dureb Untersueluingen dér letzten drei .labre in allén Punkten bestiitigt. Da niir jetzt sebon die Daten iiber ein bedeutend grösse- res Gebiet (zwiseben (lein Ipoly-Absebnitt Nógrádszakál- -Balassa- gyarmat, dér Eisenbabnlinie Balassagyarmat — Becskcer Tűnnél, dér Linie dér Wassersebeide dér Cserhát zwiseben dem Becskeer Tűnnél nnd Sósbartyán und dér Linie des Nebengrates zwiseben Sósbar- tyán und Nógrádszakál) zűr Verfügung steben, kann ieb neiier- dings die aufgeworfene Frage mit viel grösserer Sieberbeit beant- worten. In meinen Ausfübrungen werde ieb im Interessé dér Fest- stellungen von Abnliebkeiten aueb das Problem dér Abgrenzung dér eozáuen und oligozánen Ablagerungen erwábnen, sowie aueb — da dies von dér Hauptfrage sehwer zu trennen ist — meine Eiuteilung dér tieferen miozánen Sedimeiite zu begriinden versueben.

Die stratigrapbisebe Eiuteilung dér Sedimentserie in meinem Gebiet fübrte ieb im Einklang mit dér Auffassung meines Kolle- gen F. H o r u s i t z k y dureb. Die auf Grund im Felde gewonnen Beobachtungen als wabrsebeinlich erscheinende Eiuteilung wurde von ibm dureb die liebenswürdige Bestimmuiig und Auswertung lueiner Faunén unterstüzt. Unsere Eiuteilung unterscheidet sich nicht wesentlich von den mir aus dér zűr Verfügung stehenden Li- teratur (s. S. 791 — 792 meiuer oben zitierten Arbeit) bekannten Auf- fassuugen dér verehrten Kollegen N o s z k y, S c h r é t e r und V a- dász, die sicb mit den áhnlichen Bildungeu des Ungarischen Mittel- gebirges befassten. Wie es spater noeh erkliirt wird, steht unsere Auffassung in dér Mitte dér A'erschiedenen Standpunkte oben er- wábnter Forscher (a. a. 0. S. 803). Den weseiitlichsten Unterschied bűdet die ueue untermediterrane Fazies mit engen aiiuitaniscJien Beziehungen und an Hand derselben eine sebarfere Festlegung dér Oligozan — Miozán-Grenze. Kleinere Abweichungen siiid im Gegen- satze zu den erwahnten Auffassungen aucb in dér stratigraphiseben Eiuteilung den untermediterranen Ablagerungskornplexe. Ebe ieb meine Ausfübrungen über dei Begründung dér Eiuteilung ausein- andersetze, möcbte ieb noeh in folgenden die Stufeneinteilung del- im bearbeiteten Gebiet des Ipoly-Beckens bekanut gewordenen Bil- duiigen kurz besprechen.

66

I. Fereiiczi

1. Oberoligozüne „stampien” Serie. In dieser Serie untei’scliietl ich von dér Fazies des foramiiiifereuführenden, auf verliiiituismas- sig grössle Seetieíe hiiiAveiseiiden Toues aii, die allmahlich immer mehr regredierende und auch im Altér immer mehr Sehlier-, dann Sand- und Saudsteinfazies, ferner über die sogenannte Cj'renen- Fazies bis zűr jüngsten, bereits ganz terrestrischen Helix-Fazies.

2. a) Untermediterian, aquit,anische Stufe. Darin wird neben dér bereits früher bekannten Ostreen — Anomien-Fazies eine neue tonigschlammige marine Sandfazies mit aquitanischen Beziehungen eingereiht. In dieselbe Stufe teilte ich aueli die jüngeren als die oben erwahnten Bildungen ein, die im Nógráder Gebiet bereits langer bekannt sind, die terrestrischen Liegenschichten des Salgó- tarjánéi- Kohlenkomplexes (Liegendschotter, bunte Tone, Rhyolith- tuff).

2. b) Untermediterran, burd\(j(dische Stufe. Nach unserer Eiii- teilung gehört hierher dér Kohlenkomplex von Salgótarján, mit den verschiedenen Hangendschichten bereits von cinem marinon Charakter, wie die Congerien und Pecten führenden Hagendschich- ten.

3. Darüber folgen in meinem Gebiet die bereits das Helvet vertretenden Schlierbildungen, die tortonlschen mittleren Khyolith- tuffserien und zum Schluss die Trümmergesteine, die mit dér Ta- tigkeit dér Andesitvulkane im Zusammenhange stehen, sowie Gang- gesteine derselben.

In dieser Einteilung muss ich auf folgende Avichtigere Mo- mente hiiiAveisen. In den oligozanen Bildungen lüsst sich die re- gressive Tendenz auf Grund dér Faunén soA\de dér Ausbildung dér üesteine genau nacliAveisen. Die einzelnen Fazies, die allmáhlich immer mehr cinen ufernahen Charakter erhalten, zeigen gleichzei' tig auch eine Altersfolge an. Ich konnte im untersuchten Gebiet die Vervollkommnung dér regressiA^en Tendenz durch die Entdek- kung von Helixführenden, alsó bereits terrestrischen Ablagareungen nacliAveisen, A\'ahrend ich in meinem früheren Berichl dics nur auf Grund dér darnals bekannten, etAvas bűnt erscheinenden Ablagerun- gen von eiuem terrestrischen Charakter für Avahrscheiiilieh liiell.

Ein AAÚchtiges Moment zűr Begründung unserer Einteilung- Avurde durch die Entdeckung unserer untermedit,erranen, ausge- sprochene aquitanische Beziehungen auf\A'eisenden marinen „tonig- schlammigen sandigen’” I^^azies geliefert. Ilire stratigraphische und faunitische BoAvertung gab Kollege Horusitzky im Anhange meiner oben erAvahnten Arbeit an (S. 841 — 844).

Als Aveitere Erklárungen zu dér erAváhnten Einteilung kaim ich noch folgendes mitteilen. In dér EntAvicklungsgeschichte unseres Beckenabschnittes kőimen die erdgeschichtlichen Ereignisse, vor al- lém alsó die Anderungen in dér Tendenz dér Scdimentbildung als natürliche Meilensteine betrachtet Averden. Darauf beruht auch die neuere Auffassung N os zk y’s seineii alteren Einteilungen gegeniiber (s. a. a. (). S. 7!)1 — 7í)2 unter den Lileraturangaben die Bericbte A’on

Ahírrenzmifí dós uiifiiirisoluMi Olitíoziins und Mioziins

67

N o s z k y vor inul natdi dóin .Icthro 11)17.) In sointn- nenoren Eintoi- hnifí lofít or nainlioh dió (Ironzo zwisolioii Oligoziin und Mioziin vor die Poriodo dór torrost risolu'n Sodiinontliildunfí íírösseron Ausinas- ses: die niioziino Sohiolitsorie lioííinnt er mit dón sogonannteii Lie- fíond.sehottor.«ohiohton d(*s Kohlonkoinplexos von Salfíótarján. Dió iiltoro marino Sorié wird von ihin iin (íoííonsatzo zn seinor iiltoron (11)17) Auffassniifí zuin Oliorolijíoziin {ím-oehnot, olnvohl or in dér Fauna diosor Sorii*. avío dii's seinor Arlioit aus doni Jahre 11)17 zu entnohinon ist, dió Heziolinn^on zu dér Fauna des Efíííenlmrííer Mioziinheokons erkannte.

Die von inir iin Ipoly-Doekon booliaohteton Ersoheinnngen dór Erdfíeseliielite und Siuliinontliildunfí kann ioh im folfíenden zu- sainnienfassen. Die \'erhaltnisse des Auftretens vöm Oligozanmeere konnton im bearlioiteten Gebiet des Ipoly-lleokens niobt fosíííestelU AVordon, weil nns koine diesbozüiíliolum Daten zűr Verfiijíuiifí ste- ben. Die bekannto iiltesle Oli^oziinfazios, die foraminiferenfiilireiide Tonrazies Aveist boroits anf die fírösste Tiefe des Olifíozan-lVreeres Ilin, (la sió docdi (>ine Fazios darstolH, dió eine bodentende Tiefe des ]\reores andontet. Tn nnserom Beokonabselinitt konimt naeb dér Ab- laoerniifí diosor Siulimonte iiiimor niobr die roííressive Tendonz znr Gollnnfí. Dnroli die allniiibliob imiiier mobr sandifí werdonde olifío- ziino Sehliorfazies. fornor die iiborwiofíend von Sanden anfííebiute Sand — ^Sandsteinfazies („fílaukonitisohe” Sorié von N o s z k y) Selangen wir zu dón brackisolion Ablafíoruriííon (Cyrenen-Fazies), woriii boroits auoh Koblenstroifeii ersehoinen (Mafíyaresesztve). Als lotzte Bilduiiííen dér rofíressiven Tendenz treten Imnte T(nne (N(')íí- rádmareal, Százölknt-puszta) und Helix führende Toue CNIohora) anf.

Xach diosor Koíirossion, die anf Gruud dér in uiiserem Gebiet erkennbaren Verhiiltnisse eben als ersfer erd^eschiohtlieher Wech- sel bezeielmot Avurde, folíít die zweite Ánderung in dér erdgescliicht- lichen EntAAicklung dieses Gebietes, die duroli eine Transgression A’on kurzer Dauer charakterisiert Averden kann. Dies Avird diu’ch die gröbere, Ostreen und Anomien führende Sedimentserie (in den Arlieiten A’on N o s z k y „mariner Sohotter- und Sandliorizont” be- zeichnet), forner dureh die tonigsandige Sehlammfazies, die an dér Stelle dér obenerAvahnten Bildung vöm Ufer eÍAvas mehr entfernt zűr Ablagerung kain (die „marinen Liegendsehichten des Kohlen- komplexes” Amn S c b r é t e r) boAviesen. Nach dieser kurzen Trans- gression tritt dann als dritte erdgesehichtliche Ánderung Avieder eine Kegression ein, die von bedeutend grössereni Ansmass ist als die vorlierige. In diese Periode falit aucli die Bildung des terrestrischen Liegenden des Salgótarjánéi’ Kohlenkomplexes. Die vierte erdge- scliiehtliclie Ánderung in unserem Gebiet ist die infoige dér Krus- tenbeAvegiingen eingetretene neuere — sehon dritte — Transgression. Als ein Vorzeiehen derselben entstammt dér Kolilenkomplex von Salgótarján. i\Iit dér Zunahme dér INIeerestiefe bildeten sich dann die Hangenschichten des Kohlenkomplexes (die Teredo, Congerien and Pccfen führenden Seliiehten). Das grösste Mass dieser Trans-

68

I. Ferenczi

ííi’ession falit in dió Periode dér Bildung von den miozanen Schlier- schichten. Nachher zieht sich das Meer in unserein Gabiét wieder zurück nnd in dér Gegend, die allmahlicli zum Festland wird, liáu- fen sich — die fiinfte Andernng in dér Erdgeschiclite des Gehietes — die vnlkanis('lien Ti üminergesteine auí.

Ich vertlat auch schon in meiner frühren Arbeiten* über die geologischen Verhaltnisse Transdanubiens und des Budasr Gcbirges den Standpunkt, dass es in dér erdgeschichtliehen Einteilung zweck- massiger ist, neben den palaontologischen Daten aucli d3ii grösseren erdgeschichtliehen Ereignissen (orogene, epirogene Bcvegungen, Transgressionen, Regressionen etc.) eine grössere Beden tung zuzu- schreiben. Denselben Grundsatz beachtete ich auch diesnial bei dér Besprechung des Problems dér Oligozan — Miozan-Grenze, dabei aber, wie wir es noch sehcn werden, auch noch andere Gesichtspuiikte.

Wie es bereits öfters betont wurds, tritt im bearbeiteten Ab- schnitte des Ipoly-Beckens in dér jüngeren Periode des Oligozans nach dér genau erkennbaren Regression eine, wenn auch kleinerc. aber deutlich erscheinende Transgression auf.

Zwischen diesen beiden Tendenzen dér Meeresbewegung muss in unserem Gebiete — wenn auch nur in kleiuem Masse und nicht allgemein — eine kurze terrestrische Periode enlstanden sein. Die Entwicklung dieser terrestrischen Periode wird durch die in den aus- gesprochenen marinen Sedinienten (mit Potaniiden und Cyrenen) zwischenlagernden kleinen Kohlenflöze (Magyarcsesztve) und nacli- her die einen ganz terrestrischen Charaktcr aufweisenden Ablage- rungen mit Helix (Mohora), ferner durch die gröberen, schotteri- gen, sandigen Trümmer in den Ablagerungen des nach dér kurzon terrestrischen Periode wieder transgredierenden Meeres bewicsen. Diese neue Transgression ist cin Beweis dafür, dass das Meeresufer lúiher rückte und, dass die Erosion im Zusanimeidiange mit den orogenetischen Bewegungen eine bedeutendere Tiitigkeit ausübte. Die in die Schichtserie cingeschaltete kurze terrestrische Periode teilt den nach dér neuen Auffassung von Noszky einheitlichen Sedimentationszyklus mit voller Sicherheit in zwei Abschnitte,

Nach meinen Erfabrungen ist im Ipoly-Becken auch das in dér Pragc dér Abgrenzung dér beiden erdgeschichtliehen Perioden von Noszky erwahnte Argument nicht stichhaltig, nach dem in dér Umgebung von Szügy etc. zwischen seiner „Glaukonitsandstcin”- Serie und dem in seincn Hangenden vorkommenden Osti’een — Ano- mien führenden Sand etc. Übergiinge sind. Im westlichen Teil mci- nos Gehietes, alsó auch in dér Umgebung von Szügy, lagern die Schichten dér Ostrecn — Anomien etc. Faziies, die die erste Trans-

^ Ferenczi I.: Geoinorpbologische Stmlien in dér südlichen Bucht des kleinen Ungariseben Alföld. Földlani Közlöny, LIV, 1924, S, 197 — böH. — Daten zűr (leologie des Buda-Kovácsier-Gebirges, Földtani Közlöny, LV, 1925, S. 949 — 967.

Abírrenzuiifr dós uiitiarisohon Olifíoziins und Mio/.iiiis

69

mession dós Mioziinnieorcs l)oweison, übor dón Cyronoriselncditcii, die wiilirend dór Transfírossion zii lOndo dós Oboroliííozans ab^olagert wurdon.

Don Arfíiimonton von N o s z k y widorspriolit dór Cliarakter dór Fauna uusoror 2 tioloron nntonnoditorranon Fazios, dór von dón dór olifíoziinon Faunon wosontliob alnvoiobt. Diós wni'do, l)oson- dors bozüfíliob dór non abfíosondorton toniíí-sohlainmifíon Sanlfa- zies mit ausííospoohonon aquitanisohoii Cbaraktorzügen und Be- ziohuiifíon, vöm Kolloííon lloriisitzky dnroli eine ííriindlicho Bewoisfiibrnníí bowioson (s. S. 842 — 844 im Anliaiifíc moinor obcn orwabnton Arboit). lm Liofíondon dór Saljíóiarjánor Koblonbildnn- fíon und im Hatifíondon dór olifíozanon Ablatioruufíen bofindon siob alsó marino Sodimonto mit ontsoliiodon miozanon Boziobuufíon. Diós sind die Bildnufíon, von (Ionon Noszky l)oroits im dalire lí)i7, wio sehon orwalint, fíanz riehti}í bobanptolo, dass sió Fíífíí^iibnriíer, alsó untermiozano Boziobun^on aulweison.

Auf (Írund dór früboron Litoraturanfíabon, die sich mit mei- nom (lobiét bofassen, bobandolto ioh in moinor o1)on zitiorton Arboit rooht ausfiihrlioh dió Frajío dór Fauna von Batvarc, die von Bálfy erwahnt wurdo und dió bis zn oinom gowisson (Irado alinliobe Be- ziohuiiíícn aut’woist (s. S. 817— 818 a. a. O.). Aus dór oniíston Nacli- barsehaft meinos (lobiotos stammt nooh oino Fauna, dió unsoro Behauptuiifíen üborrasohondorwoiso oi'fíjinzt. Diósé Fauna wird vöm Kollegen Gaál aus oinom Toil von Balassafíyarmat angoführt, dér vahrend moinor Aul'nahmearboiton nocb von dón Tsobechen besotzt war. Dér Fundort dér Fauna von (1 a á 1 (s. Literatur) lieíít kaum 7 — 8 km von meinon Fundorton entfernt und, obwolil die Zusammensetzung dér beiden Faunon etwas abweiohend isi, — dórt herrschen die (lastropoden, hier die LamoUibrancbiaton vor, — weist sie trotzdem auf die Gleicbaltifíkeit dér Fauna hin. In sei- ner Ai’beit über dieso Fauna bowoist (1 a ii 1 sebr üborzeugend, dass sowohl die Fauna von Balassagyarmat wie auch die von Eger, die wir gerade anf Grund dér abweichenden Faunaelemente nieht 100 %-ig mit meinen Faunén identifizierten, auf keinen Fali ober- oligozane, sondern mit voller Sieherheit untermiozane Faunén veprasentieren. Auob naeli ilini zeigen dieso Faunon den Anfang des Miozans au.

Diese ausgesprc/.dienen untermiozanen Faunén, die vor dór Abla- gerung dér terrestrischen Bildungen im Liegenden des Koblen- koinplexes von Salgótarján cnstandon, sind Aveder in den Aveiter entferten Teilen des Ipoly-Bockens nocb im Sajó-Becken alleinste- hend. Kollege S c h r é t e r beschrieb eine auch den Formen nacb ziemlieh übereinstimmende Fauna a’ou demselben Horizont und der- selben Fazies aus dér Umgebung von Salgótarján. Unlangst berich- tete Kollege Rozlozsnik (Jahresberichte dér Kgl. Ung. Geol. Anstalt über die Jahre 1933 — 1835, S. 605) über eine ahnliche Fauna aus dem Iloua-Tal bei Párád und Kollege Szentes (ebenda S. 654) vöm Dernó-Berg bei Eecsk über eine in dér Fazies etwas ab-

70

I. Ferenczi

weichende Favma einer Stranclablagerung. Von noch mehr weiter- entfernt liegenden Fundorten stanimen jene ahnliehen Faunén nnd Bildungen des Sajó-Beckens, die vöm Kollegen S<ílirétor ans dieser Gegend in grosser Verbreitung erwahnt Averden. Er beschrieb sie als entschieden untermediterrane Fannen nnd Bildungen. Sie liegen unter deni Rhyolithtuff im Liegenden des Kohlenkomplexcs. Die tiotz ihrer eigenartigen Zusammensetzung gleichaltrige Fauna von Eger wurde vöm Kollegen Gaál in seiner erAvahiiten Arbeit mit dér ahnliehen aus dem Ipoly-Beeken bekannt geAvordene Fauna in Zusammenhang gebracht.

Die Angaben meines Kollegen Horusitzky (s. den bereits öfters ei’Avahnten Anhang) Heferii den Beveis dafür, da.ss, wie ieh schon darauf hinwies, die Fauna iinserer Sehiehtserie vöm Anfang des Untermediterrans mit dér siebenbürgischen Fauna von Kóród sowie den Faunén des Aqnitanischen Beckens Bezielumgen aufweist. Ausser den obeii angeführten Áhnlichkeiten und Übereinstimmnn- gen körmén zűr Lösung des Problems dér Hinzugehörigkeit dér nn- termediterranen Faunén bezw. d.er diese behei’bergenden Sebiehten des Tpoly-Beckens auch die im Ipoly-Beeken soAvie im Siebenbürgi seben Beeken erkennharen Sehiehtenbeziehnngeii sowie die sich daraus erAveisenden Erseheinnngen dér KrustenbeAvegimg herange- zogen wei’den.

Ieh Avies horeits in meiner Arbeit, in dér ieb mich mit deiu Problem dér Grenzo ZAA’isehen Eoziin und Oligoziin im Budaer-Ge- birge befasste, dai’auf hin, dass soAvohl im IJngarisehen INlittelge- birge wie aueh mit diesern im Eiidílang aueh im Siebenbürgischen Beeken am Ende des Eozans eine regressive Tendenz zűr Geltnng komrnt. (Pyiüneisehe Phase Aum Stille). Infolge dieser Tendenz sowie dér mit ihr zusammenhaiigenden BeAA’egnngen enlsland im IJngarisehen Mittelgehirge eine terrestrisehe Periodo, die von Roz- lozsnik, Sehréter nnd B o t h von Telegd als inf raoligazüii''r (reete intraoligozaner) Denudationszyklus bezeiehnet Avurds. Eine ahnliehe Erseheinnng lasst sich im Siebeiibürgisehen Becken erken nen nnd zAvar anf Grnnd dei’ kohlenführenden SüssA\asserschieh- ten A'on Révkörtvélyes, ferner dér l)unten Tone iiber den sogenanii- ten IIó.iaer Kalkstein in dér Umgehnng a'oii KoIozsAuir. Obwohl die Fauna dér litoralen Sehiehtseide (Bndaer Mergel, llójaer Kalkstein), die in beiden Becken A’or dieser terrestriseben Periode znstando kain, von den Fannen dér früheren eozünen Sehichts(ni(‘ abweicbt nnd bei’eits einen oligoziuien Charakter auÍAveist, baire ieh si'iner- zeit trotzdem vorgeschlagen, die beiden Scbiebtsericn in Anbdracbt dér tektonisehen, geomoi'iibologischen Verbüllnisse ins Eoziin zn stellen. Demziiloige Aviire natiirlieh das Oligoziin mii dem AnTang (lei- Transgression odei’ dér dieser vorangebenden t. rn'strischen Pe- riode zn beginnen. Dicse rneine Anffasnng halté ieh hcul'', avÍ(> spiiter noeh erörtert A\drd, nieht inchr für riehlig. Anf Grnnd der Leli re dér Dateii ans dem Ipoly-Beeken kain ieh zu eiiieni andercn Rcsnlíat.

Ahffmizunír (les uii};arisehen Oliffoziins und Miozans

71

Weiin wir min zűr Frajíe dér Sehicditserie in den beiden Bek- ken zurüekkehren, kaim festfíestellt werden, (láss die olifíozáne Trmisgression in beiden Beeken eindentig eintral. ein Unteischied besteht nur iin Mas^se dér Senkniifí. Ini Gebiettí des Unííarisehcn Miltelííebirfíes entwiekelte sieh dér Hárshegyei’ Saiiflstein, dér Kis- eeller Tón und als Fortsetznng derselben die i’egressive oligozane Serie. Ablagerungen von ahnliehen Charakter sind iin Siebenbiir- gisehen Beeken die Mtu’aer (Csokinányer) Sehiehten, die iin all- geineinen feinere Körner besitzen als dér Hárslngyer Sandstein und die Seliiefer mit Fiselir(\sten von Nagyüonda, die dein Kis- eeller Tón entspreehen. (Xaeh dér Ablagernng dieser Bildungen koinint die transgri'ssive Tendenz aueh im Siebenbürgisehen Bek- ben znr Cieltung. Tin Lanfe des Oberoligozans enstanden hier jedoeh infoige inehrer kleinerer (ei)irogenetiselif mit dér Orogenese d(*s Helvets zusammenhangend?) Oszillationen des Mcer(\s viederliolt ter- restrisehe Bildungen. In dér letzten lerrestris-dien Perioíh' entstaii- den die Kohlenflöze vo>' Busztaszentmihály, Zsombor und dem Zsil- Tale. Diese Periode entsiirieht vollkommen jenem Zeitabsebnitt, in d(MU die kleinen Kohlenflöze in dér Umgebung von Bahussagyar- mat, bei Magyaresc'sztve zustande kamen. Dér T’^ntersehied, dass die Kohlenflöze im Ipoly-Beeken niehíabbauv.Mirdig entwiekelt sitid, kaim mit den örtliehen Verhaitnissim >rklárl Averden, umsomehr. als aueh im Siehenbürgischen Beeken selbst ein T^ntersehied in dér AbbauAvürdigkeit zwisehen dem Koiilenflöz des Zsii rafcs, das am Ende des Oberoligozans entstand imd den vollkommen gleiehaltri- gen Koblenflözen von Pusztaszentmihály und Zsombor besteht.

Dér Vergleich könnte noeh forfgesetzt Averden. Die Regression des Oberoligoziins ist in beiden Beekcn von kurzer Dauer und Avivd von einer Transgression kleinen ^lasses abgelöst (saA’ische Phase A’on Stíllé). Im Zusammenhange mit dér Transgression entAvickelte sieh im Ipoly-Beeken die ufernahe Ostreen — Anomien-Fazies und A’oni Ufer etAvas mehr eiitfernt die tonig-sehlammige Fazies, die viel mehr Vergleiehe ermöglieht. (.Vusstu’ meinen Faunén vgl. die Fau- nén von Gál, Rozlozsnik, Szentes, Schréter und Roth von Telegd.) Ein Ebenbild ders(dben stellen die Faunén dér Kóro- déi’ und Hidalmáser Sehiehten in Siebenbttrgen dar. Die Fauna dér neuen Trausgressiou erseheint in beiden Becken glei<>hfall.s mit vie- len miozanen Elementen. Aueh bei dér Abgrenzung \'on Oligozan und Miozau Aviederholt sieh dér eigentümliche Charakterzug, auf dem ieh bereits an Hand dér Behandlung des Problems dér Eozan — Oligozíin-Grenze hingeAviesen habé. Diese Eigentümliehkeit besteht darm, dass in beiden Becken nach dér regressiA’en Phase des vorhe- rigen Meeres eine Transgression kleineren Masses eintriti, die je- doch eine Amllig veranderte Fauna enthalt und nach all dem ent- stand in beiden Becken die terrestrische Periode Amn gi’ös.s.erer Bedeutung. Ieh bin min zu dér neuen Auffassung gelangt, dass aueh vor dér Ausbildung des Meeres A’om Budaer Mergel im ITngarisehen Mittelgebirge und A’om Hójaer Kalkstein im Siebenbürgisehen Be-

72

I. Ferenczi

ekén eine kurze Periode oder wenigstens eine Pause in dér Sedinien- tation oder aber eine auf eine andere Tendenz hinweisende Veran- derung eintreten musste, die die Lebewelt des Meeres vöm Budaer Mergel bezw, vöm Hójaer Kalkstein von dér des Meeres vöm Bryo- zioen-Mergel trennte. (Dieses Problem könnte vielleieht durch eine detaillierte Untersuehung dér Hójaer Kalksteine gelöst werden, Es könnte vielleieht die Eolle jener terrestrisehen Gastropodenarten (Helix, Papa) erkliirt werden, die von Koeh (s. „Die paliiogeneu Bildungen des Siebenbürgiselien Beekens” S. 323) ans den marínén Hójaer Kalksteinen erwahnt werden. Die wiederliolt auftretenden Oszillationen sind im Laufe des Eozáns in beiden Beeken gut be- kannt. Daher ist es nieht ausgesehlossen, dass aneb das im Budáéi' Mergel oder Hójaer Kalkstein auftretende neue Leben aueh infoige dureh Krustenbewegungen verursaeliter áhnlieher Oszillationen an Stel le dér altén Lebensformen erseliien, wie in unserer früh mioza- nen Pazies an Stelle dér Fauné des spateren Oberoligoziins.

Wenn wir nun den Vergleieh zwisehen den Sehielitserien dér beiden Beeken fortsetzen, muss ieli immer wieder zu dem Gedanken zurüekkeliren, dass die im Ipoly-Beeken auftretende tér rest riselie Periode von grösserer Bedeutung ein Ebenbild des Zeitabselinitles ist, dér im Siebenbürgiselien Beeken dér Bildungsperiode von leiri- genen tonigen Bildungen in dér Umgebung von Szászsebes, Gyula- fehérvár, Borbánd, Sárd und Zalatna entsprieht. Noeh deutlieher erseheint diese Übereinstimmung, wenn Avir auf den Horizont des Rhyolithtuffs im Liegenden des Kohlenkomplexes hinweisen, dér im Ipoly-Beeken sozusagen als Leithorizont betraehtet Avird. Seine Áquivalente sind in dér Umgebung von Zalatna dér Rhyolithtuff und die LaAmbildungeu, die den rőten Tonen und Sehottern des sc- genannten Lokalsediments terrigenen Ursprungs eingesehaltet sind. (Hier niöchte ieh bemerken, dass dér Anfang dér Tiitigkeit dér Rhyolithvulkane in dér Nahe dér Oligozan — Mioziin-Grenze, riehtiger zu Beginn des Miozans aueh dadureh bestatigt AA'erden kaim, dass ihre Tiitigkeit naeh meinen Untersuehungen im Tokaj-Eperjeser- Gebirge bereits im Untermediterran begann. Eine genauere Be- stimmung Avar auf Gruiid dér leider sehr mangelhaft erhaltenen Steinkeine nieht möglieh. Naeh dér Feststellung des Kollegen Bogseh Aveisen diese Steinkerne auf eine iiltere als obermediter- rane Fauna hin und das Gestein, Avorin diese Steinkerne gefunden Avorden sind, ist ein Rhyolithtuff. Ein Aiiuivalent dér Kohlenbil- dungen von Salgótarján feblt im Siebenbürgiselien Beeken oder ist bis jetzt unbekanut. Aus Literaturangaben zu sehliesseii, sind hier infoige dér ZAveiten miozanen Trausgression, die bedeutend grösser Avar als die erste, gleieh die „Mezőséger Sehiehlen” entslanden, die auf ein tieferes Meer hiiiAveisen, Avahrend im Ipoly-Beeken die Transgression allmáblieher Auir sieh ging, Auini kohlenhaltigen Komplex über die Hangeudsehiehten bis zűr Bildung des mioziinen Sehliers.

AbíriTiizuiifr (los un<>avÍKolicn Olijíozrins inul IMiozans

73

Auf {írnád dór orwHlmton Aust'ühruiiííon scdieiiit niir die Eiii- douliííkoit dór in dón bőiden HeeUon einíí^ti'íítenon ordfíescdiichtli- clion \’onindorunfíon ííonii.ííond bowioson zu sein. Sic nntorseheiden sioli in (Ion bőiden Bookon nur in ihroni Ausinass, óimnál koiuinon sió hior, dalin wií'dor dórt dontliolion znr Ooltnn^. All dics ontspricht iiatiirlich dón bőiden Zoitííoselzon V’on S t i 1 1 o. Anf (íriind dieser otTonsiolitlielion Eindontiíxkoit in dór (lloiolizoitifíkoit könnto maii — dér ncnen Ant'fassnníí von Noszky entsprecliend — als Grenzc zivischen Olifíoziin nnd Mioziin tatsaolilieh dón Zoitabsehnitt be- trachten, in (leni die terrestriselie Periode allgenieiner wird, d. li. nian könnte die inioziine Seliiclitreilie mit dér Lieííendserio des Sal- íí(')tarjáncr Koblenkomplexes beííinnen. Friilier vertrat ieli solbst diósén Standpnnkt. Anf (írmid meiner neneren Erfahrnii{;en mid Überleííniiííen solieint ('s mir aber ziveekmassifíer, oinem solcbon Zeitpnnkt als Orenze zn betraeliten, in dem die Gleichzeitigkeit von mehreren erdííeseliielitliolien Gesehehnissen nielizmveisen ist. Eine solclie, von mehreren Seiten nachiveisbare Grenzlinic erfíibt sioli in dér terrestriselien Periode, die im Ipoly-Tale jedenfalls von kleinerem Ansmass, im Siebenbürííisolien Becken aber von grösse^ rer Bedentnng ist. Diese terrestrisebe Periode ermögliohte im Ipoly- Beeken die Entstelinng dér kleinen Kohlenflözc von ^Magyarcsesztve nnd dann die dér Helixfübrenden Sebichten von Mobora, dér biinten Tone von Nógrádmnreal nnd im Siebenbürgiseben Becken die Ent- st(diiing dér Kolilenflöze im Zsil-Tal etc. Sie bedeutet alsó die Been- dignng dér oligozanen Transgression. Diese Periode eutsprieht dér savisclien Pliase S t i 1 1 e s. Die Spnren dieser Beiveguiigen wnrden im S 1 jó-Becken bereits von Vadász beoliaclitet. Infolge dieser Beivegímgen erliob sich im Ipoly-Becken aneh dér Horst in dér Um- gebung von Szécsiíny, Ein Resnltat dieser infolge dér Gebirgsbil- dnng eintretenden Krustenbewegnngen ist das Erscheinen dér gro- ben, teihveise seliotterigen, transgressiven untermiozánen Ablagerun- gen — dér Anomien — Ostreen-Fazies — über den im allgemeinen feinereii oberoligozánen Sedimenteii und das dér Fauna neueren Charakters, die durcli neu entstandenen grösseren Verbindungen zustande kamen. Dies ívird durch die Faunén dér oben erwahnten Fundorte soivie durch die Fauna meiner tonig-schlaininigen Sand* fazies in überzeugender Weise beiviesen. Diese in Ungarn in ziem- lich verbreiteten Gebieten auftretende eindeutige Ausbildung des Meeres, das eine Fauna mit neuen Charakterzügen aufweist, kann an Hand dér entsprechenden Beivegungeii und faunitischen Bezie- hungen nicht nur mit dér áhnlichen Schichtserie des Siebenbürgi- schen Beekens sondern auch mit dér des Wiener Beckens verbunden werden. Sehr überzeugende Verbindungen kÖnnen auch mit dem iveit entfernten Aquitanischen Beeken erkannt werden. Dieser Um- stand dürfte beweisen, dass zwischen den Faunén dér voneinander weit entfernt liegenden Stellen zu dieser Zeit ein Austausch statt- finden konnte. Fnsere tiefe untermiozane Schichtserie besitzt alsó überhaupt keinen örtliehen Charakter, wie dies von Noszky an-

74

I. FerenczI

gonommen wírd. lm Gegenteil, sie Aveist eine recht grosse Verbreí- tung auf und so bildet sie die natürlichste Greiize zwischen Oligo- zaii und Mioziin. Auf Grund dieser Gberlegungen scheint es inir heute viel natürlicher zu sein, wenn Avir die Eozan — Oligozan-Greuze im altén Sinne A’on Hofmann behalten, nach dem diis Eozan im Ungarischen Mittelgebirge mit dem Bryozoen-Kalk und im Sieben- bürgischen Becken mit dem Bryozoen-Mergel endete. Diesen folgt dann nach einer noch niclit erkannten, aber aller Wahrscheinlich- keit nach nacliAveisbaren Lücke oder zumindest einer Ánderung in dér Sedimentation die Transgression des Budacr Mergels bezAV. des Hójaer Kalksteines, die nur kürzere Zeit hindurch dauerte, aber schon eine neue Fauna mit sich brachte, und nachher die deutliche erkennbare terrestrische Periode (Hárshegyei’ Sandstein, Schichten von RévkörtA’élyes), die Amr zAveiten, bereits bedeutenderen oligoizánen Transgression (Kisceller Tón, Méraer etc. Schichten) entstand.

Zűr Erganzung dér oben erAváhnten Anführungen muss noch über die Einteilung dér Schiehtserie des Ipoly-Beckens bemerkt Averden, dass zűr Einteilung dér nachsten Stufe die intramiozane terrestrische Periode, die die erste Transgression des Untermiozáns abschliesst, ferner die infoige dér sich Aviederholenden KrustenbeAA'e- gungen auftretende Tátigkeit dér rhyolithischen Vulkáné, das Avie- dér Amrdringende Meer und die immer mehr zűr Geltung kommendo zAA^cite miozane Transgression, als eine geeignete Grundlage er scheint. Dieser letztere Zeitpunkt stimmt gut in dér Reihenfolge dér orogenetischen Phasen von S t i 1 1 e mit dér Amrhelvetischen Vorphase des steirischen Zyklus überein. Die BeiA^egungen des Beckenrandes, die die ZAveite miozane Transgression sozusagen oin- leiten und auch die Tátigkeit dér rhyolithischen Vulkáné auflösten und infoige dér BeAvegungen die zAveite miozane Trangression zu- stande kam, dürften AÚelleicht zAvischen den beiden S t i 1 1 e’schen BeAvegungen als eine BeAvegungsphase a’oii örtlichem Charaktcr aufgefasst Averden. Diese BeAA'egung dürfte als „ungarische Nach- phase” dér savisehen BeAvegungen benannt Averden. INIit dem all- máhlichen Vordringen dér zAveiten mioziinen Transgression A’cr- scliAvinden immer mehr die Beziehungen znr LebeAvelt des oligozü- nen Meeres und dieser TTnterschied kommt dann in dér A’ölligcn Umánderung dér Faunaolemente zűr Geltung.

Die Zusammenfassung dér erAvahnten Überlegungen führt zu dem Resultat, dass die Grenze ZAvischen dem Oligoziin und j\Íiozan am natürlichsten mit dem Ende dér oberoligozánen Regressica bc- zeichnet Averden kann. Die ablagerungen dér neu auftretenden er- sten Transgression gehören bei’eits in die untermiozáne (untermedi- terrane) Stufe, dér noch die Ablagerungen dér neuen intramiozanen í'eriode, ferner die dér auftretenden zAveiten mioziinen Transgression bis zu dem Zeitpunkt, als die Transgression iliron höchsten Grad er- reicht, zugoteilt Averden können. Im so aufgefassten Fntermediterran kan im Sinne von Hang und L a p p a r e n t die acpiitanische Unter-

Abíírenzuiifr (les uiiííarischen Olifjozans und Mioziins

75

stufo untorschieden werden, in die Ostreen — Anomien-Fazies, ferner meino neuo toniíí-sclilainniiííe Saiulfazies sowie das Liefíende des Sal- ííótarjáner KohltMiflözes vöm Ende d(;s hier eiitstandeneii kleiiieii 8edi- mentatioiiszyklus, die intramioziine terrifíene Serie eiiigereiht wer- den müssen. Aiif Grund dicsér Beziehungen kann die uníarisehe aíiuitanischc Unterstufe an Hand ihres Fossilinhaltes mit dem aus- landischen aciuitanischon Horizont in Einklaiifí {íebracht werden, da bei uns bis jetzt die aciuitanische Unterstufe nur auf Ablaíícruni?en mit einem Festlandeharakter bezofíen wurde.

In unserer Einteiluiifí dürfte dér Salfíótarjáner Kohlenkomplex, dér die zweito und fírössere mioziine Transííression einlcitet, den An- fang dér Burdigals anzeigen. Unsere Einteilung kann aber aueh so geiindert werden, dass — wie dies auf Grund dér Beste von Wir- beltieren angenommen werden kann — die Liegendserie des Salgótar- jánéi- Kohlenkomplexes bereits ins Burdigal gehört. In diesem Falle würde die tiefere aquitanisehe I’nterstufe unseres ITntermiozans nur aus marinen Sedimenten bestehen. Wird unser Untermediter- ran so oder so eingeteilt, dann muss den Salgótarjánéi- Kohlenbil- dungen ein burdigalisebes Altér zugcschrieben werden. Unsere Auf- fassung steht alsó in dér Mittel dér Auffassung von Noszk y (aqui- tan) und dér von Sch.réter (helvet). Aquitanisoh ist das Kohlen- flöz untéi- dem Salgóta.rjáner Kohlenkomplex (Nógrádmegyer, ÍNóg- rádszakál), Avenn wir die terrigene Seliiehtserie im Liegenden des Salgótarjáner Kolilenkomplexes ins Aduitan stellen. Dér mioziine Sehlier bedeutet den liöchsten Grad dér zweiten mioziinen Trans- gressiou und ist am riclitigsten ins Helvet zu stellen.

BEXUTZTE LITERATUR.

Die Liste dér Literatur über das Gebiet befindet sicb auf Seite 791 — 792 meines oben erwahnten Berichtes: „Beilriige zűr Geologie des Ipoly-Beckenteiles in dér Umgebung von Sóshartyáu— Karancsság und Balassagyarmat", ferner in den dórt unter den Xummern 15 uiid 18 angeführten Arbeiteii von N o s z k y.

NEUERE LITERARISCHE ANGABEN.

Gaál I.: Über die mit dér Egerer gleichalterige tertiáre Molluskenfauna von Balassagyarnia*^ und das Oligozán-Problem. (Annales Mus. Nat. Hungarici XXXI, 1937 — 38.)

Lóczy L.: Direktioiisberieht des Jahres 1935. (Jahresberichte, dér kgl. ung. Geol. Anstalt über die Jahre 1933 — 1935, I. Bd. Direktionsbe- richte, 1939.)

Rozlozsnik P.: Geologische Studien am Nordfusse des Mátra- Gebirges in dér Umgebung dér Gemeiiiden Párád, Recsk und Mátraderecske. (Ibidem, Bd. II, Montageologische Aufnahme. 1940.) Szentes F.: Aufnahmebericht über die Jahre 1934 — 1935 am Nordfusse des Mátra-Gebirges. (Ibidem, 1940.)

76

I. Fereuczi

Wíihrend dér Übersetzung meiiier Arbeit tauchte beim Kolle- gen B o g s c h dér Zweifel auf, ob die in dér Literatur bereils all- gemein gebrauchte Bezeichnung „infraoligozáne terrestrisehe Peri- edé” oder „Denudation” und die Bezeichnung „inframiozáne terrest- rische Periode”, die ieh in dicsér Arbeit einzuführen dachte, tat- sachlicli den Begriffen entsprechen, die sie bedeuten wollen? Nach einer Beratung mit Pachleuten dér klassischen Philologie, berich- tige ich gerne dicse Bezeichnung und verwende dafür das Wort „intramiozan”, womit ich eine terrestrisehe Periode zwischen dér ersten und zweiten miozanen Transgression, alsó eine Periode inner- halb des Miozans bestimmen möchte. Nach dér richtigen Bedeu- tung des Wiortes „inframiozán” könnte damit eine Festlandperiode zwischen dem Oligozan und Miozan, alsó vor dem Miozan bezeichnet weiden.

An dér Stelle dér in dér Literatur allgemeinen verbi’eiteten Bezeichnung „infraoligozáne Denudation” (vgl. E o z 1 o z s n i k — S chréter — v. Eoth, ferner die Arbeiten von u. a. Koth und Ferenczi) wáre ebenfalls die Verwendung des Tennins „intra- oligozán” riehtiger. Bei dér Einführnng dieses Termins (R o z 1 o z s- nik — Schréter — Eoth: Az Esztergom vidéki széntei’ttlet bánya-födtani viszonyai, 1922, S. 16, Tabelle) wurde darunter eine Periode verstanden, die dér Ablagerung von oberoligozánen Sedi- menten voranging. Wenn wir mm das Wort „infra” beibehalten möch- ten, so ist in dicsem Falle die richtige Bezeichnung „infraoberoligozane Denudation”. Da auch dieser Zeitabschnitt als eine Periode betraeh- tet werden muss, die die marinen Ablagerungen vöm Anfang des Oliogzáns (Budaer Hergel) von den marinen Sedimenten des höheren Oligozáns trennt, wáre von etimologischen Geschichtspunkle aus auch hier die Verwendung dér Bezeichnung „intraoligozán „richti- ger. Deshalb möchte ich nun hier die Verwendung dieses Termins vorschlagen. Um dér Wahrheit gerecht zu sein, muss ich bemerken, dass bei dér Einführung dieses Begriffes beide Bezeichnungen ge- braucht wurden. Auf S. 37 (6. Zeile von untén) dér zitierten Arbeit steht „infraoligozan”, auf S. 38 (14. Zeile von oben) dagegen „intra- oligozán” — obwohl möglicherAveise als Druckfehler. In dér Lite- latur bürgerte sich dann jedoch die Bezeichnung „infraoligoz.án” allgemeinen eiu. In meiner Arbeit benutzte ich schon die Bezeich- nungen „intraoligozán” und „intramiozán”.

Földtani Közlöny Bánd LXX. kötet, Hett 1—3 líizel.

Zoqyvt

A salgótarjáni szénmedencében újabban lefúrt fontosabb kutató fúrások vózlotos földtani szelvényei.

Tofel ! tábla

Dr. Vitális Sándor- Földtani megfigyelések a salgélarjáni szénmedencében. Dr. S. Vitális Geologisciie Beobaclitungen ini Kolilenbecken von Salgótarján,

I FÖLDTANI KÖZLÖNY

Bánd LXX. kötet 1940 április — |únius. Heft 4 — 6. füzet.

I. ELNÖKI BEKÖSZüNT().

A Magyarhoni Földtani Társulat fennállásának

9ü-ik évében, Föinéltóságii vitéz nagybányai Horthy

Miklós Kormányzó Ur országlásának 20-ik évforduló- ján, az lí)40. március hó (i-án tartott ünnepi ülésen el- mondotta:

F a p p K á r o 1 y elnök.

— A III. sz. mellékleten két fényképpel. —

Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában,

Hiszek egy isteni örök Igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában.

Ámen!

Mélyen tisztelt ünnepi ülés!

Március hó elsején múlt húsz éve annak, hogy a magjmr nemzetgyűlés titkos szavazással vitéz nagybányai Horthy Mi k- lóst, a nemzeti had.sereg Fővezérét, Magyarország Kormányzójává választotta.

A húsz éves forduló előestéjén rendezett „Magyar hódolati ünnepélyen" a Magyarhoni Földtani Társulat képviseletében részt vettem.

A Pesti Vigadóban hazánk összes egyesületeinek küldöttjei megjelentek, akiknek nevében gróf Teleki Pál, az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga elnöke mondta az ünnepi beszédet.

Ebben a beszédben benne volt mindaz, amit a tudós állam- elnök Ür Főméltóságú Urunkról, az Ö államalkotó bölcsességéről, keresztény magyar érzéséről és emberi nemes vonásairól elmond- hatott.

Ügy érzem azonban, hogy mi magyar geológusok még külön hálával és köszönettel tartozunk Főméltóságú Kormányzó Urunk- nak, és eme különleges hálánkat óhajtom itt nehány szóval meg- világítani.

Húsz esztendővel ezelőtt romokban hevert az egész régi Ma- gyarország.

A Kárpátok övezte ezeréves birodalom öt felé szakadt, s a Magyar Szent Korona országainak csak egy negyed része maradt a miénk. Elveszítettük tengerünket, összes magas hegységeinket, összes nemes érceinket, de ami talán még ezeknél is súlyosabb volt, elveszítettük reményünket, hogy mindezeket a közel jövőben vissza kapjuk.

78

Papp Károly

Ezt a reményünket adta vissza Föméltóságú Kormányzó Urunk azáltal, hogy rendet teremtett hazánkban, az egymással ci- vakodó tömegeket fegyelmezte és munkára szorította. Mi, idősebb emberek, akik országunk megcsonkítása miatt szinte kétségbe es- tünk, Kormányzó Urunk erélyes útmutatása nyomán, lassankint visszatértünk a remény útjára. Tanuló ifjúságunk pedig az elmúlt évtizedben már ebben a bizakodó hangulatban, fokozott munka- kedvvel tanult és dolgozott.

És íme, alig húsz év mulv{% — az Isteni Gondviselés jóvoltá- ból és Kormányzó Urunk bölcs országlásából, — visszakaptuk felvi- dékünk egy részét és Kárpátalját, amelynek hágóin egykoron Arpád-Apánk seregei Pannóniába vonultak.

A Vereckei hágó ismét a miénk lett, ahonnét több mint ezer évvel ezelőtt, a 895. évben Árpád fejedelem vezéreivel és lovas hadseregével leereszkedve, elfoglalta a Tisza síkságát, Erdélyt és Pannóniát.

Kárpát aljával visszakaptuk magas hegységeink koszorújá- nak egyik értékes darabját, amelynek kikutatása és feltárása év- tizedekre szóló munkát ad geológusainknak, bányászainknak és mérnökeinknek egyaránt. Kárpátalja visszacsatolása tehát valóban egy második honfoglalás élőmunkája, amelynek áldásait főkép műszaki köreinkben fogják érezni.

Mindezekért mi magyar geológusok hálásan gondolunk Fő- méltóságú Kormányzó Urunkra, és dicsőséges országlása harmadik évtizedének 6-ik napján arra kérjük a Mindenhatót, hogy Nagy- bányai vitéz Horthy Miklós urat, Magyarország Főméltóságú Kormányzóját, Fennkölt lelkű Hitvesével és Szeretett Családjával együtt áldja meg minden testi és lelki jóval, s Hazánk javára őket a jó Isten igen sokáig éltesse!

Mélyen tisztelt szákülés!

Amidőn elsőízben van szerencsém az újonnan választott tiszti- kar tagjaival együtt a Magyarhoni Földtani Társulat előtt meg- jelenni, első szavam a köszönet kifejezése, amiért a Társulat elnöki, alelnöki, főtitkári, és titkári tisztségeire bennünket megválasztani méltóztattak.

Másodsorban köszönetünket fejezzük mélyen tisztelt Elő- deinknek, nevezetesen Vendl Aladár Elnök Űr, L i f f a Aurél mjásodelnök Ur Öméltóságáinak, lés Papp Ferenc elsőltitkár Urnák azért, hogy Társulatunkat a nehéz időkben vezetni, és úgy anyagi, mint szellemi téren fejleszteni iparkodtak. Választmányunk bizonyára megtalálja annak a módját, hogy kiváló elődeinket Tár- sulatunk a legmagasabb • kitüntetésben részesítse.

Február 14-i közgyűlésünkön Vendl Aladár elnök iir részletesen ismertette társulatunk keletkezését; elnöki megnyitójá- ból megtudtuk, hogy 90 éves társulatunk a földekerekség geológiai társulatai között időrendben a negyedik, amennyiben csak a lon- doni, párisi és berlini geológiai társulatok előzték meg.

Ez alkalommal rövidesen áttekintem Társulat\ink működésé-

111. sz. Melléklet a Földtani Közlöny 1940. évi LXX. kötetének 4—6 füzetéhez.

A Magyarhoni Földtani Társulat fennillásának 90-ik évében az elnök köszönti vitéz Horthy Miklóst, Magyarország Föniéltóságú Kormányzóját, országlásának 20 éves fordulóján, az 11I40 március (i-án tartott ülésen. Balról jobbra Telegdi Roth Károly alelnök, Papp Károly elnök, Horusitzky Ferenc

főtitkár, Bartkó Lajos másodtitkár.

.\ Magy'arhoni Földtani Társulat 1940 március 6-án tartott ünnepi ülésének résztvevői. Baltól jobbra az első sorban Rozlozsnik Pál, Böhm Ferenc, Vitális István, Schréter Zoltán, Papp Simon, Zsivny Viktor, a második sorban Vajk Raul, Fekete Jenő, Vigh Gyula, Tavy Lajos, Noszky Jenő, Sümeghy József, Schmidt Eligius Róbert társulati tagok és összesen 75 főnyi hallgatóság.

Elnöki beköszöntő

79

iiek legfontosabb eredményeit, kapcsolatban 85 kötetet kitevő kiad- ványainkkal.

Amikor a múlt század közepén a Magyai-honi Földtani Tár- sulat megalakult, csaknem összes szakférfiúink a selmeczi bányá- szati akadémiáról kerültek ki, így Hantken Miksa, Szabó József, Zsigmondy Vilmos, sőt még a hirneves Hauer Ferenc lovag, a l)écsi geológiai intézet igazgatója is Selmecen tanult 1840 — 1844 között. Az első geológusokat főkép P e 1 1 k ó J á- nos tanár nevelte, aki 1847-től 1871-ig az ásvány kőzettant, föld- tant, sőt az őslénytant is lelkesedéssel tanította. A későbbi nemze- dék, mint Böckh János, \V i n k 1 c r Benő és kartársai, mind- annyian P e 1 1 k ó selmeci tanár iskolájából kerültek ki.

Hazai társulataink és intézményeink akkori viszonyait te- kintve azt látjuk, hogy az 1830-ban alapított Magyar Tudományos Akadémia akkortájt még csak a magyar nyelv és a magyar tör- ténelem művelésével foglalkozott, mert a természettudományokat művelő TIT. osztálya csak később létesült.

Ellenben az 1841-ben alapított királyi magyar Természet- tudományi Társidat kezdettől fogva felkarolta a geológusok mű- ködését. Ugyancsak nagy szolgálatokat tett az ásványtannak és őslénytannak az 1807-ben alapított Magyar Nemzeti Múzeum, külö- nösen 1840-től kezdve, amikor a gróf B a 1 1 h á n y Antal eszter- gomi hercegérsektől ajándékozott telken máig álló palotája fel- épült.

A magyar geológusok magasabb kiképzése azonban Bécsben történt, ahol az 1849-ben alapított császári királyi hirodahni fötd- tani intézet Európa legkiválóbb geológusait nevelte. A hatalmas birodalom: Öster-fíeich, tehát Kelet-Európai Birodalom, amelyről szálló ige volt Austria érit in őrbe ultima = Ausztria túl éli a világot, magába foglalta a Kárpátok koszorúját, Gácsországtól Szilézián át az egész csehországi őshegységet, az Alpok magas hegységének felét, Ijombirdiát, Dalmáciát — tehát Európának geo- lógiailag legváltozatosabb vidékeit. A császári udvar bőkezűségével gyámolított geológiai intézetben tanult például Richthofen Ferdinánd báró, a magyar riolit kőzet felfedezője (1860) s Zittel Károly a vértes-fornai rétegek első leírója (1862).

Ezen kiváló fiatal geológusokkal együtt működtek a selmeci növendékek, mint Böckh János és kartársai a bécsi intézetben.

Pesti egyetemünk tanárai, a szabadságharc leverése u(tán, kénytelenek voltak a bécsi udvartól ide küldött kollégáikkal együtt működni. így Peters Károly osztrák geológus, a Bihari Réz- bánya monográfusa, 1855-től 1861-ig tanította Pesten az ásvány- földtant, Brühl Károly zoológus, a Phoca Holitschensis leírója 1858-tól 1861-ig, a pesti egyetem tanára volt.

Ezen viszonyok miatt Szabó József, aki már 1850-ben helyettes tanár volt egyetemünkön, csak 1861-ben foglalta el vég- legesen az ásványtani és földtani tanszéket. Ezen időre, az el- németesítő korszakba, visszatekintve, tudjuk értékelni a Magyar-

80

Papp Károly

honi Földtani Társulat dicsőséges múltját, magyar előadásaival és magyar nyelvű folyóiratával.

A Magyarhoni Földtani Társulat Munkálatainak I. köteté- ben, amely 1856-ban jelent meg, s amelyben a szerkesztő K o v á t s Gyula Erdöbénye ásatag virányairól írt kitűnő paleobo'tanikai munkát, meglepően érdekes tanulmány látott napvilágot, amely fő- kép a petróleum kutatókat fogja érdekelni.

Pettkó János, az imént említett selmeczi tanár a Kis Kárpátok és a Morva folyó közéről szóló geológiai tanulmányának utolsó fejezetében leírja a forrásokat, s a következőket jelenti:

„Holics és Egbell között az erdő szélén van a kojatjini for- rás, amelynek vizén földolaj-hártya vonul el és belőle könszéneg (hydrocarburet) buborékok szállnak el. E buborékok csendes időben meggyújtva égnek. A szomszédos Szmredak nevű falu forrásában a víz íze, szaga záptojásos, lúgos és keserű, rajta opalizáló hártya terül el. A hártyát valószinűleg szabad földolaj képezi. Naphta jelenléte kétséget nem szenved.” (Munkálatok 1. füzet, 68. oldal).

Pettkó János 1852. évi leírása mindeddig elkerülte a geológusok figyelmét, mert sem Böekh János, sem P o s e w i t z Tivadar petróleum-monográfiái nem említik ezt az adatot.

Ügy, hogy 60 év múlva, az 1912. évben Böekh Hugó és Papp Simon újból fedezték fel az egbelli olajmezöt, egy Ame- rikából visszatért molnár földigáz mótora nyomán.

íme tehát, nincs semmi iij a Nap alatt! Pettkó János éles megfigyelésével már akkor észrevette a nafta-forrást, amikor hazánkban a naftát még csak kocsi kenőcsnek használták. Ugyanis a petróleumot világításra csak a következő, 1853-ik évben kezdték használni.

Régi iratokból kitűnik, hogy a petróleum világítást S c h r e i- n e r boryslawi tej- és kocsi-kenőcs kereskedő fedezte fel. Az 18ő2. év őszén Gácsországban hirtelen havazni kezdett, s késő tavaszig elzárta a szatócsot a világtól. Minthogy faggyú gyertyája elfo- gyott, a földi viaszba kanócot csavart, s ezzel világított. A tavasz beálltával pincéjében a petróleum kutat megásta és lámpát készí- tett. Schreiner lámpáit először 1853-ban a lembergi közkórbázba vezették be, ahonnét csakhamar Bécsbe is eljutott és ‘i császár- váirosból indult el világhódító útjára.

A Magyarhoni Földtani Társulat Munkálatai az V.-ik kötet- tel 1870-ben megszűntek, utolsó kötetében H o f f m a n n Károly értekezését látjuk, amelyben a Zsily-vögyi szénleknőnek első szak- szerű leírása foglaltatik, földtani térképpel, szelvénnyel és 1 tábla kövület rajzzal.

A Munkálatok megszűnése összeesik a m. k. földtani intézet alapításával, minthogy 1870-től kezdve a gazdag állami támogatást élvező intézet adta ki a nagyobb geológiai munkákat. Társulatunk ])odig a geológia terén történt haladások ismertetésére 1872-ben megalapította a Földtani Közlönyt. A millénium idején, 1896-ban, amikor Társulatunk elnöki tisztét Böekh János, a földtani in-

Elnöki beköszöntő

81

tézet ifíazfíatója vette át, folyóiratunk egyúttal a ni. k, földtani intézet hivatalos közlönyévé vált, amely címet mind a mai napig viseli.

Társulatunk 50 éves fennállá.sakor, 1900-ban már megépült a m. k. földtani intézet Stefánia-úti palotája, s ezután a társulat az intézettel teljes ö.sszhangban működött. Az 50 éves fennállás emlékére alapították a S z a bló József emlékérmet, amelynek első példányát B ö c k h ,1 á n o s n a k, a földtani intézet igazgató- jának ítélték oda a petróleum kutatások terén kifejtett működésé- nek elismeréséül.

A Földtani Társulat fejlődésével a Földtani Közlöny is mind terjedelmesebb lett, s fürgeségével, mindig megelőzte az állami intézmények későbben jelenő kiadványait. így például Közlönyünk 1905. évi 35-ik kötetének májusi füzetében Jelent meg az első köz- lemény a Bihar hegység alnmimum érceiről Szádeczky Gyula kolozsvári egyetemi tanártól. Ugyancsak Közlönyünk 1910. évi 40. kötetének májusi számában jelent meg az első közlemény a kis- sármási gázkútról, magyar és francia nyelven.

Rendkívül érdekes tanumány jelent meg az 1911. évi 41 kötet- ben id. L ó c z y L a j o s t ó 1, t. i. egy régi szíikvéleménye az 1893. évből a romániai pakura nevű földi kátrányról : amikor Kampina és Prahova vidékén birkabőr tömlőkkel merítették ki a sekély ku- takból a petróleumot. Lóczy már akkor kejelőlt itt két vonulatot, amelyen jelenleg a Steaua Romana fúrótorony erdei sorakoznak.

Az 1912. évi 42- ik kötetben jelent meg az artézi kutak törzs- könyvezéséről tartott tanácskozás, amely ös.szefoglalta az akkor élő legkiválóbb hidrogeológusok véleményét.

Társulatunk fejlődésének tetőpontját a világháboni előtt, Schafarzik Ferenc elnöksége idején érte el, amikor 730 tag- létszám mellett összvagyonunk 58.000 korona s évi bevételünk 22.000 korona volt. Ugyanekkor az 1912. évben a Földtani Közlöny, nehány oldal híján, 1000 oldalra terjedt. 1914-ben társiilatunk új szakosztállyal: a Barlangkutató Szakosztállyal bővült.

A világháború kitörése megbénította a munkakedvet; nem is csoda, hiszen a földtani intézetből 13 tag harctérre vonult, s 1917-ben a 700 tag közül 80 katonai szolgálatban volt. Társulatunk aiindamellett iparkodott munkásságát a hadi geológia terén foly- tatni, sőt 1918-ban megalakította a Hidrológiai Szakosztályt, ami által társulatunknak immár két szakosztálya működött.

A világháború, illetőleg a trianoni békeszerződés az 1921. és 1922. években mutatta romboló hatását, amikor is az 51. és 52.-ik kötet együttes terjedelme 120 oldalra csökkent.

Társulatunk 75 éves fennállása idején 1925 május havában M aiiritz Béla elnök úr igen részletesen ismertette társulatunk történetét, míg P á 1 f y Mór a m. kir. földtani intézet fejlődését és Treitz Péter az agrogeológia feladatait méltetta.

Az 1932. évben Vendl Aladár műegyetemi tanár vette át az elnöki tisztet, s Liffa Aurél alelnök és P a p p Ferenc

82

Papp Károly

főtitkár segédkezésével társulatunk működését magas fokra emelt

Nevükhöz fűződik a Földtani Értesítő új évfolyamának megindítása. Ugyanis a régi Földtani Értesítő 1880, 1881 és 1882 évben megjelent kötetei nyomán újra alkották ezt az értékes kis folyóiratot. A Földtani Értesítő 1936—1939 évi négy kötete, mind- jegyik 4 — 4 füzettel, legjelesebb geológusaink összefoglaló tanul- mányait hozta, s hazai mélyfúrásaink legújabb eredményeiről pon- tosan és gyorsan tájékoztatta a magyar közönséget.

Áttekintésem során meg kell emlékeznem külön kiadványa- inkról is. Ezek a következők:

1. 1874-ben jelent meg P o s e p n y bányageológas német nyelvű munkája Rézbánya érctelepeiről 5 térkép melléklettel.

2. 1900-ban Koch Antal: Az Erdélyi medence harmadkori képződményeinek II. része, a neogén; 3 táblával és 50 ábrával ma- gyar és német nyelven.

3. 1905-ben Sta^^b Móric paleobotanikai müve a Cinna- monium-félékröl 26 táblával, magyar és német nyelven.

Mind a három eredeti, alapvető munka.

4. Végül bemutatom itt a millenium idején, 1896-ban kiadott térképet, a magyarázó szöveggel együtt.

Magyarország geológiai térképét 1 : 1,000.009 mértékben a m. k. földtani intézet geológusai állították össze, azonban kiadás cél- jából a Földtani Társulatnak adták át. Az Ízléses térkép már a bolognai kongresszus színjelzéseivel készült, s annak idején az ezredéves kiállítás külföldi látogatói előtt nagy sikert aratott.

Bírálóiknak csak az az egyetlen kifogásuk volt ellene, hogy a geológiai színezés csak az ország határáig terjedt, s a Magyar Szent Korona országainak határvonalán mindennemű jelzés meg szakadt. Erre ma azt mondhatnék, hogy hálát adnánk mindannyian a jó Istennek, ha csak az itt megvont hatályokig juthatnánk a geo- lógiai felvételekkel.

Társulatunk tehát eddigelé megjelent 85 kötetnyi folyóira- tával s eme szép geológiai térkép kiadásával, az elmúlt 90 évben bebizonvította életrevalóságát.

Ha végig tekintünk régi hazánk azon főiskoláin, ahol geoló- giát tanítottak és műveltek, úgy a budapesti, kolozsvári és zágrábi három Egyetemünk, budapesti Műegyetemünk, selmeci bányászati Akadémiánk és a magyaróvári gazdasági Akadémiánk tűnik sze- münkbe.

Megcsonkított hazánkban megszaporodtak egyetemeink a budapesti közgazdasági, a debreceni, szegedi és pécsi egyetemek- kel. Emez egyetemeken és a soproni bányászati egyetemen ma már vaskos kiadványok hirdetik a geológiai kutatásokat, úgy hogy vi- déki egyetemeink a geológiai kutatások gócpontjaivá váltak.

Ezenkívül a m. k. földtani inté'zet munkaköre az utolséi tíz évben rendkívül megszaporodott, mert míg régebben csakis a föld- mívelésügyi minisztérium számára dolgozott, addig újabban a pénzügyminisztérium és az iparügyi minisztérium is igénybe veszi

Elnöki beköszöntő

83

munkásságát. Sőt a bámulatos sikerrel működő Eurogasco, (újabban Maort) vállalat is számos geológust foglalkoztat, akiknek tudomá- nyos kutatásai rohamos léptekkel fejlesztik hazánk geológiai meg- ismerését.

Ilyen viszonyok között a Magyarhoni Földtani Társulat sze- repe is fokozódik, azáltal, hogy a geológiai kutatások leszűrt ered- ményeit ismerteti és megvitatja.

Bár a leszűrt eredményeket nem ligy értjük< ^mint egyes szakokban, hogy csak az 50 éves igazságokat szabad tanítani, azon- ban kétségtelen, hogy a fantasztikus elméleteket mindig célszerű tárgyi megfigyelések bírálata alá vonni. Épen ebben a célban nagy szerepe van Társulatunknak, ahol mindenki szabadon terjesztheti a szakkörök elé megfigyeléseit és elméleteit. Ígérem úgy a magam, mint tiszttársaim nevében, hogy szaktársainkat a szabad vélemény nyilvánítíisában mindig támogatjuk.

Beköszöntőm végezve, emlékezetem ismét visszaszáll a rég- múltba! Tagtársaink között ma már kevesen vannak, akik társu- latunk alapítói közül egyiket vagy másikat személyesen ismerték. Karfársahik közül Liffa Aurél, Vitális István és csekély- ségem azok, akik 50 évvel ezelőtt Szabó Józsefet és Hant- ken Miksát hallgattuk, sőt Szabó József előtt 1892-ben még alapvizsgáztunk. Szakvizsgáinkat azonban már K r e n n e r József előtt tettük le, mert 1894-ben \igy Szabó József, mint Hant- ken Miksa az örökkévalóságba költöztek. Áldott legyen az em- lékük!

II. ÉRTEKEZÉSEK.

AZ AB AU J -TORNA MEGYEI HERNÁDZSADÁXY KÖRNYÉ- KÉNEK FÖLDTANI leírása.

Az 1 — 9. ábrával.

Irta: Kőrössy László*

Értekezésem tárgya az Eperjes-Tokaji hegység nyugati lej- tőjének egyik területe, Alsómislye, Eszkáros, Hernádzsadány és Abaújnádasd, abaujvármegyei községek környéke. Délen az egy- kori trianoni országhatár mentén futó Nádaspatak, nyugaton a Hernád alluviális síksága, északon az Alsó- és Felsömislye közti vo- nal, keleten pedig a Kőszálhegy-Szurokhegy vonala határolja. Ezt a terület a 4567/1 Nagyszalánc és 4567/3 Füzér jelzésű 1 : 25.000 térképlapok délnyugati, illetve az utóbbinak északnyugati részei ábrázolják.

* Bemutatta a Magyarhoni Földtani Társulat 1940. április hó 1-án tartott szaküléséu.

84

Kőrössy László

Ezt a területet eddig részletesebben senki sem tanulmányozta földtani szempontból. Mint szülőföldem, előttem a legismertebb és legkedvesebb vidék. Ezért kértem P a p p Károly egyetemi tanár urat, hogy bölcsésze tdoktori értekezésem tárgyául ennek a vidéknek földtani felépítését tanulmányozhassam.

A terület tanulmányozása nehézségekkel járt. Egyrészt a mindent vastagon borító lösztakaró nehezítette meg, mely miatt a jó feltárás kevés, másrészt Csehszlovákia határzónájába esett, hol minden magyar gyanús volt. Emiatt sok baj ért, mely mun kámat nagyban késleltette. Hosszabb-rövidebb megszakításokkal mór 1932 óta tanulmányoztam a vidéket, így sikerült meglehetősen gaz- dag kövületanyagot gyüjtenem.

Az Eperjes-Tokaji hegység földtani viszonyaival már a XVIII. században foglalkoztak. Eleinte csak nagyvonásokban, így Róbert Townson (1), SzirmayAntóniusz (2), Beudaut (3), Kubinyi Ferenc (4), D o e 1 1 e r (5), F r a n z R i 1 1 e r v Hauer (6,7), Ferdinaud Freiherr v. Richthofen (7, 8). Részletesebben Szabó József (9), Heinrich Wolf (10, 11), Szádeczky Gyula (12, 13, 14), Schafarzik Ferenc (15), V e n d 1 Aladár (16), P á 1 f y Mór (17), Liffa Aurél (18), Koffer András (19), Rozlozsnik Pál (35) foglalkoztak földtani, kőzettani ismertetésével. Többen írtak a hegység híres nő- vén ymaradványairól: Kováts Gyula (20), C. v. E 1 1 i n g h a u- s e n (21), Hazslinszky Frigyes (22), F. U n g e r (23), Staub Mór (24).

Mindezek a kutatók a hegység déli részével foglalkoztak. De az észalű része is érdekelte a geológusokat, főleg az ott előfor- duló természeti kincsek miatt. Eperjes környékének geológiai vi- szonyairól Koch Antal (25), a sóvári bányával kapcsolatban Gesell Sándor (26,), a vörösvágási nemesop)áJról Pulszky Ferenc (29), Szent-Istványi Albert (30), Krenner Jó- zsef (31), (íesell Sándor (27), S c h m i d t S á n d o r (32), Schafarzik Ferenc (31) írtak tanulmányokat. Kőzettani munkáit Róth Sámuel készített (28). Végül a ránkfüredi artézi szökőkúttal kapcsolatban Zsigmondy Béla (34) írt a hegység északi részének földtani felépítéséről .

A középső rész érdekelte a legkevésbbé a kutatókat, annyira, hogy dolgozatom tárgyát képező területről mindössze H e i n ri c h Wolff írt néhány sort (11); ő szerinte itt andezitek fordulnak elő 8 a hegység déli részein gyakori perlitek és horzsakövek inii'Mi hiányzanak. Szerinte sok a függőleges falu dörzsbreccsa és láva. A Zsadány és Mislye falvak körüli agyagokat congériás rétegeknek tartja, Mislyéről még „agyagvaskövet” említ és az agyagos homo- kos rétegekből Cerithium rubigwosumot és Cordium plicafumot. A Hernádmenti kavicsot magas szinten való előfordulása miatt a bclvedere kaviccsal iiárhuzamosítja. Megemlíti végül, hogy faopá- lok és melegforrások is előfordulnak.

Földtani térképet erről a területről legelőször B e u d a n t kő-

Ih'rnádzsadány környékéiU'k földtani Udvása

85

szított (3), rajta az ofíész vidéket trahitnak tüntette fel. Részlete- sebb H. W o 1 f kéziratos térképe, amelyet 18G7 — Gí) évi felvételei alapján készített 1 : 144.000 mértékben. Eszerint a térkép szerint a területet andezit, traliittnfa, nyirok és lösz építik fel.

A húszéves e.seh meííszállás alatt a begyséíí elszakított részei- vel nem foglalkoztak, mindössze Urbanek készített egy pár olda- las közleményt, amelyben Eperjes vidékét megemlíti. (3G).

Hegy- és vízrajzi viszonyok.

A terület keleti része az Eperjes-Tokaji hegylánc andezit- vulkánjainak nyugati lejtője. A Nagymilic S9G m-es teteje a leg- magasabb pont a környéken, tőle északra emelkedik a Kőszálhegy (83G m), mely a Berzsenytető 822 m-es csúcsával hatalmas andezit- vulkán maradványa. Homoiui lejtőjét már mélyen sugarasirányú barrankószerü vízmosások, patakmedrek szabdalják. Vhilkáni ere- detét azonnal elárulja az innen délre emelkedő Szurokhegy (G43 m) is, szabályos homorú lejtőivel. Az Eszkáros feletti Vereshegy (r)2Gm) f é 1 k ö r a I a k ú dagadó k lí p .

A vulkáni hegyek oldalára települt üledékes kőzetek és tufák rétegeibe vágódtak be a nyugatfelé konzekvensen lefolyó patakok s a hegyek lábánál dél felé folyó Osvába, majd Zsadánytól délre a Hernádba ömlőnek. Nagyobbak: a Zsadánynál Hernádba ömlő Torokipatak és a iNádasdnál torkoló Náda.spatak.

Az Ósva völgye Alsómislye és a Kőszálhegy között meredek lejtőkkel határolt epigenetikus völgy. A Kőszálhegy lábát felépítő andezitbe vágódott itt az Ósva, holott már mintegy másfél kilo- méterrel északabbra sokkal könnyebben elérhette volna a Hernádot. ahol a Kassa- Siitoraljaújhely közötti vasútat vezették át a Hernád- völgyböl az Ósva völgyébe.

A Hernád Kassánál kiérve a hegyek közül, alsószakasz jelle- gűvé válik. Nagy törmelékkúpot épített, melynek kavicsát sok he- lyen bányásszák. A törmelékkúpján több ágra szakadva folyik, néha elhagyja a régi medrét, újat mos, nagy kárt téve a szántóföldeken. 1927-ben Zsadánytól északra változtatta meg a folyását, egy nagy kanyarulatát átvágva. A sokkal kisebb Ósva ezáltal egy darabon az elhagyott Hernádmederben folyt s azt érdekes módon átalakí- totta a saját méreteinek megfelelővé. Eleinte alig mozgott benne a vize, hordalékát lerakta. Az elhagyott Hernádmederbe való torko- lata helyén zátonyokat épített, később lejjebb is. A zátonyok mind- inkább növekedve felváltva hol a jobb, hol a balparthoz csatolód- tak. így a lerakott törmelékkel a saját méreteihez megszűkített hajdani Hernádmederben a parthoz csatolódott zátonyok közt ka- nyarog ma kÖTic'pszakasziellegű folyók^nt az Ósva.

Zsadánytól délre Nádasd táján lassanként középszakasz-jel- legüvé válik a Hernád: mind kevesebb benne a zátony és mind- jobban kanyarog.

A folyó s patakvölgyeket sok helyen szépen megmaradt ter- raszok kísérik. A Hernádnak két magasabb terraszkavics-szintje

86

Körössy László

1. ábra. Hernádzsadány környékének földtani térképe 1 : 50.000 mért.

Hernátlzsadány környékének földtani leírása

87

van. Az eííyik a 200 m-es szintvonal mentén sok helyen látható, a másik valamivel 300 m felett húzódik. Ez utóbbi a Domáskaheííy északnyuííati oldalán és a Vereshefíy alatt látható jól. Az előbbi helyen opálos anyaíí helyenként kemény koiifílomeráttá kötötte ösz- szc. Körülbelül ufíynnezen a szinten találta Liffa Aurél is in- nen délebbre, Zsujta, Gönc környékén előforduló terraszkavicsokat (18). A felső szint szokatlan nagy magassága neki is feltűnt.

A Hernád keleti partját néhol alámosva, nagyobb területen földesuszamlásokat idéz elő. Főként Nádasdon okoz evvel károkat az éi)ületekb(m, Nádasdtól ászaikra a Csorgók nevű dűlőn különö- sen hepe-hupás, suvadásos a térszín. Szabálytalanul, sűrűn egyimis mellet észak-déli csapásirányii meredek dombok húzódnak itt, lej- tőszögük 24 — 26“-os, do előfordul 37“-os lejtő is. Hasonló térszint kisebb területen Alsómislyétől északra látunk. Mindkét területen agyagos rétegekre települt lösz mozog a Hernád síkja felé.

2. ábra. Templomka langyos forrás. A medencében levő padokon ruhát

mosnak.

Már W o 1 f megemlékezett arról (11), hogy ezen a területen melegforrások fakadnak. Az Alsómislyétől E.szkáros felé vezető szekérúttól kissé keletre, a Dringá<ís-puszta közelében fakad a Temp- lom'ka nevű langyos forrás, a Berzsenytetö lábánál. Hőmérséklete 1939 októbeiiében 18.8“ C, ugyanekkor a levegőé 7.2“ C volt, 1940 már- ciusában 18.6“ C-t mértem (a levegőé 0“C). Vízhozama 542 liter percenként. (2 ábra)

Nagyon jó ivóvizet szolgáltat az Omlás nevű szakadék forrása Zsadány határában, a Kutka. A szakadékban felsjinre kerülő agya- gos rétegék szintjéről fakadó rétegforrás. A kifolyó vize nem jut közvetlenül a közeli Hernádba, hanem az Omlás szája előtt az ó allu- viális síkra épített törmelékkiipon eltűnik,

Rétegtani leírás.

A Göraörszepesi Érehegység kristályos palákból és mezozoi- kus rétegekből álló tömegének keleti része lesülyedt, csak a Zemp-

88

Körössy László

léni Szigethegység fentmaradt tönkje s az Eperjes-Tokaji hegység vulkáni kőzeteiből előkerült zárványok tanúskodnak arról, hogy a mélyben folytatódnak az Érchegységet felépítő kőzetek. A lesülyedt részeket elöntötték a harmadkor tengerei s lerakták rájuk laza üle- dékeiket. Az eocén, oligocén, alsómiocén korok homokos-agyagos üledékeit főleg a Tarca völgyében, (25, 26), a középső miocén tufás tengeri rétegeit Sárospatak környékén találjuk meg a felszínen (19), az ezeknél fiatalabb rétegek sok helyen nagy területet borítanak. A harmadkor laza üledékeire települtek a felsőmediterrán és főleg a szarmata korban az Eperjes-Tokaji hegység vulkáni eredetű kő- zetei.

Az eddigi kutatások szerint a hegység általános alapja riolit- tufa sorozat. Az általam tanulmányozott terület legalsó rétegei is fehér horzsaköves riolittufálk. A legmélyebb szinten (kb. 179 m) levő rossz feltárása a zsadányi levente-céllövölde melletti árokban

van. Borsónyi horzsakő darabok, biotitpikkelyek, ikerlemezes plagi- oklászok, kvarc- és ritkán szanidin-kristálykák vannak benne. A hegység déli részén mélyesztett monoki fúrás még e tufákban vég- ződött, 150 m mélységben.

A riolittufára homokos- horzsaköves rétegsor következik. Az egész vastagsága kb. 20 m. Legjobban feltárva az Alsómislyétől délre levő meredek parton látható, amelyet a Hernád mosott alá, amikor az óalluviális szinten .járt. Az anyaga borsó-mogyoró nagy- ságú mérsékelten legömbölyített kvarc-kavics, fehér tufás anyaggal cementálva. (Néhol ez a tufás anyag az uralkodó. Gyakori a fekete, laposracsiszolt agyagpala is, felsőbb részein pedig borsónagyságú limonitos konkréciókkal van tele. Jól láthatóan keresztrétegződé- sos: a sötétebb színű kvarc-saemekből álló és fehér tufás részek éle- sen megkülönböztethetők. (3. ábra.) A felsőbb részein 10 — 20 cm-es limonitos csíkok vannak. Közvetlenül a falu mellett egy hasadék

3. ábra Keresztrétegződés a niislyei parton.

ll(M-iiáilzsaclány környékének földtani leírása

89

niontcu apró kaleit-krisílályokat lehet tahlliii. Őslényeket gyéren tartalmaz: Potaniidefi niitrans E i e h w. ErviH/i podoUca E i e h w.

Ezen meszes agyag telei)ül, sok linionitos esíkkal Talán ezt nevezte Wolf Toneisenstein-nek Mislye közelében. Kövület nincs benne, vastagsága ö m.

Fölötte kb. 1 m vastag, bnzaszemnagyságn kvarckavicsból és apró borzsakö-szeinekböl álló réteg következik, mely ősmarad- ványokban igen dós. A jnislyei ])art déli vége felé jóformán ős- lényekből áll az egész réteg. Az őslények között egysejtűek, férgek, mobaállatkák, kagylók, csigák és rákok következő fajai vannak:

MUioUna (liUocuUna) cf. shnplex D’ O r b., MUiolina (Tr'do- culina) inflata IV () r b., MUiolina (Quingneloeidina) haneriana D’ 0 r 1)., Nodobaeularia sp. Nodobacularia tibia P. — J. Dentalina sp. Nonionina depressida W. — J. Htaplophragmium lituus K a r r. liofalia beccarii L. Polystomella acideaf,a IV 0 r b., Polystmnella regina D’ O r b., Polystomella striatopunctata F. — INI. Serpula sp., Cellepora globularis E i c b w., Mieroporella terebrafa S i n z.. Car- dium obsoletum E i c b w., Solen subfragalis E i c b w., Ervilia podo- lica E i c b Av., (embrionális alakban) Macira fragilis Las k., Maci- ra vitaliana var. fabreana D’ O r b., Modiola marginata Eichw., Modiola volhynica E i c b w., Gibbula picta E i c b av., Gibbida affi- nis E i c h AV., Callistoma marginatum E i c b av., Thedoxus (Vitfoc- liihon) pictus pictus Fér., Hydrobia stagnalis B a s t., Hydrobia Ihörnesi F r i e d b., Hydrobia andruM>vi H i 1 b., Hydrobia frauen- feldi Hörn., Mohrensternia pseadoangulata H i 1 b., Mohrensternia pseudoinflata F r i e d b., Mohrensternia sarmatica F r i e d b. Moh- rensternia angtdata E i c b av., Mohrensternia infiat, a A n d r z., Moh- rensternia pseudosarmatica F r i e d b., Cerithium rubiginosum E i c h AA'., Potamides mitralis E i c h av., Potamides mitralis var. ascalarata F r i e d b., Potamides bicostatus E i c h av., Pota^nides nympha E i c b av., Tornatina truncatula B r u g g, Tornatina lajon- kaireana B a s t., Ostracoda.*

E kÖA'ületes rétegsor felett fehér tufaréteg van, kb. 2 m vastag- ságban. Jól rétegzett, kÖA’ület nincs benne, a legfinomabb szem- cséjű részein sok 1 cm-es perlitdarabot tartalmaz, ezenkívül kvarc és plagioklász kristálykákat. Erre a rétegre délfelé vastagodó lösz települt.

A mislyei dombon talált őslények között 11 foraminifera faj A"an. Uralkodó számban a polystomellák lépnek fel a szarmatára jellemző fajokkal, A Haplophragmium lituus nagy ritkaság, pedig néhol kőzetalkotó tömegű, pl. Tinnyén. H a n t k e n szerint a szarma- tarétegek felsőbb szintjének jellemzője, de Sehréter Zoltán kimutatta, hogy csak fáciest, nem pedig felső szintet jelző faj. A No- dobacidaria tibia azért érdekes, mert Magyarországon eddig csak a

* Munkámban a köA'ületek legújabb elnevezését igyekeztem hasz- nálni, a foraminiferákat pedig B r a d y nomenklatúrája szerint nevez- tem meg.

90

Körössy László

tisztaberek! mélyfúrás szarmata rétegeiből került elő M a j z o n László szerint. (64). Nagy egyedszámmal fordulnak elő a milioli- nák, ez annak a ,iele, hogy a víz sekély s a part közel volt.

A bryzoák közül a Microporella terebrata Andrusov szerint az alsó szarmatára jellemző. Magyarországról eddig nem említették. A mislyei parton gyakori és jól megmaradt Cellepora fajok magyarországi szarmatából régen ismertek. Cellepora glohu- larist F u c h s írt le (39) a Fertő-tó északi partvidékéről, hol ágas („ástige”) briozákkal együtt találta (talán szintén microporellák- kal) szarmata korú rétegekben. (4. ábra.)

A 9 kagylófaj közül az Ervilia podolica az alsószarmata er- viliás újabb nevén volhiniai szint — vezérkövülete. A Cardlum obsoletum, Solen subfrogilis, Modiola marginata és M. volhymca az alsó és középső szarmatában egyaránt előfordul. Oly faj, mely kizárólag középszarmatára lenne jellemző, nincs.

4. ábra. Microporella, terebrata S i n z. (60 x) 5. ábra, Vincularia. (60 x)

A csigafauna a leggazdagabb: 21 faj. Közülük hat az alsó szarmatára jellemző. A Potamides mitralis var. ascalatatát F r i e d- berg a lengyelországi Mieoliocin, Bogdanowka, Hlibow stb. szarmata rétegeiből írta le (58), nálunk eddig ismeretlen volt. A mislyei parton gyakori. Nagyszámban található a Potamides bicos- tatus és P. nympha. Az általában ritka Callistoma marginata faj- nak nehány szép példányát találtam. Gyakoriak a Hydrobiák és Mohrensterniák, amelyek a Potamidesekkel együtt a hajdani ten- geröböl kiédesült vizére vallanak.

A mislyei part rétegei tehát a keresztrétegződéses kifejlődés valamint a fauna alapján sekélyvizi, partközeli alsószarmata kori lerakódások.

Délfelé ez a part elvégzödik: az Ósva bevágódása tüntette el. Az Ósvavölgytöl délre Hardicska néven folytatódik. Jó feltárás

Hernádzsadány környékének földtani leírása

91

nincs rajta, de a meredekcbb részein csak vékony törmelék borítja s kis munkával felszínre hozhatók a következő rétejíek: alul itt is meíívan a riolittufa és a homok os-horzsaköves réteg, de úgy látszik ez utóbbi itt vékonyabb, mint a mislyei parton. Fölöttük itt is vannak őslényeket tartalmazó rétegek, de a kifejlődésük más, mint az előbbi helyen. Halványzöldes, kemény likacsos márgás kőzet ta- lálható itt, amit igen sűrűn serpiilák vázai járnak át, majdnem ezek vázáiból áll az egész kőzet. A férgek összetöredozett állapotban pontosan nem határozhatók meg, de leginkább a Spirorbis serpuli- forntis E i c h w.-hoz hasonlítanak. Gyakoriak benne a Cellepom és Microporella bryozák is.

Hasonló zátonyszerű, serpulás képződményeket Nikolaj Andrusov írt le a Takhan fokról, Petrovszk falu mellől a felső- miocénből. Ott szintén serpulák és bryozíik vázai rétegzetten sza- bálytalan, 1 — 2 m átmérőjű gömbalakú tömegekben fordulnak elő. Az egyes serpula-zátonyok közti teret durva kagylódetritusz tölti ki — mint A n d r u s o v írja (52).

A serpulás kőzet közvetlen közelében a Hardicskán is elő- fordul a kagylótörmelékből álló kőzet. Mint említettem, itt feltárás nincs, a köztük levő viszony nem látható, de az együttes előfordu- lás arra utal, hogy az A n d r u s o v. által leírt képződményhez ha- sonlóval van dolgiudv. A kagylótörmelékből álló kőzet meghatároz- ható őslényei: Modiolo murginata E i c h w,, Ervilia cf. j)odoliai E i c h w., Cardium sp.. Macira sp., Potamides mitralis E i e h w., Gibbula papilla E i c h w., Hydrobia sp. Halfogak.

Ezek közül az Ervilia podolica és Potamides 7tiiiralis az alsó- szarmatában szokott előfordulni. A Modiola marginata az ahsó- és középső szarmatában egyaránt. A kövületek alapján tehát alsó- szarmata korú. Felette a Hernád hordaléka: homok, terraszkavics és lösz van.

A Hardicskapart déli részén nagy \hzmosás nyílik a Hernád síkjára az Omlás. A nagyjából K — Ny-i irányú kb. 2 km hosszú víz- mosásban néhány jó feltárás van. A bejárattól vagy 50 m-re, a víz- mosás északi oldalán függőleges falon látható rétegsior: legalscí tagja fehéa- riolittufa, legömbölyített búzaszemnagyságú horzsakő- lés perlit-szemekkel, barnás-fekete limonitos csíkokkal. Öles kör- vonalú biotitlemezkék, kvarc, iker lemezes ’plagioklász és kevés sza- nidin kristályok találhatók benne.

A riolittufa felett keresztvégződéses tufás homok van, felsőbb részein limonitos csíkok találhatók. A homokosabb részeken gyéren porózusvázú, rosszmegtartású Potamides mitralis Eichw., Ervilia podolica E i c h av., Cardium sp. kövületek vannak. Ezt a homokos ré- tegsort nagyon finom fehér riolittufa fedi 4 — 5 cm-es perlitekkel.

Erre a rétegsorra 5 — 20 cm átmérőjű andezit görgeteg és ho- mok települ. Sokszor lencsésen kiékelődik. Az anyaga különféle andezit, ritkán kvarc. Fölfelé kisebbedik a szemnagyság és lösszel keveredik. Erre több mint 20 m vastag lösz telepszik.

Az Omlásban felfelé haladva kb. 50 m-re az előbbi feltárás-

92

Körössy László

tói 2 m-es függőleges alámosott falon zuhog le az időszakos víz- folyás. Az itteni feltárás rétegei: legalul kagylós elválású agyag- márga, felette 5 cm szürke finom agj^ag Typho ef. ungeri S t u r. levéllenyomataival. Rajta 20 cm limonitos horzsaköves tufacsík, ezen 40 cm vastag világosszürke agyag, finom tufás hozzákeverő- déssel Typha levéllenyomatokkal. Felette sárgás, nagyon sok kövületet tartalmazó márga. Főleg kagyló van sok benne. Ezen félméteres zöldes-szürke, finom homokos rétegsor van sok őslénnyel, főleg csigákkal. Rajta zöldesszürke sok kagylót és mészkonkréeiót tartalmazó agyag foszlány, ezen pedig az árok holocén törmeléke nyugszik.

Innen előkerült őslények a következők:

Eschara sp. Cellepora sp. Microporella terebrata S i n z., Vin- cularia sp. Cordium obsoletuni Eic h w. Cardium sublatisulcatum, Cardium protractum Eichw., Solen subfragilis Eichw., Ervilia podolica Eichw. Syndesmi,a reflexa Ei chw. Macira sp. Modiola marginata Eichw., Gibbula papilla Eichw. Hydrobia protracta Eichw., Hydrobia andrusowi H i 1 b., Cerithium rubigitiosuni Eichw., Potamides mitralis E i c h av., Callianassa sp.

Ebben a feltárásban talált őslények közül a Cardium sublati- sulcatum, C. protractum, Ervilia podolica, Syndesmia reflexa, Ceri- thum rubiginosum és Potamides mitralis alsó szarmatára vallanak. Nagyon sok itt a bryozoa is: gömbalakú Cellepora telep, elágazó Microporella terebrata és a Vincularia spiripora EicÜAV.-hoz leg- inkább hasonló bekérgezéseket alkotó bryozoatelepek. A kagylókkal telt márgás rétegben a Callianassa ráknem két ollóját találtam. E rákok eephalothoraxa puha, nem szokott kövülten megmaradni, leginkább csak az ollói ismeretesek így. A két olló nem szokott egyenlően fejlett lenni, miként az itt találtnál is különböző. Isza- pos- homokos tengerfenéken éltek sokszor tömegesen. Magyarorszá- gon eddig eocén brakkAŰzi rétegekből és felsőmediterrán kőzetekl>ől kerültek elő Callianassa fajok (60), a szarmatában nálunk ez az első előfordulása.

Az Omlás bejáratának a déli oldalán lösz alatt 50 cm Amstag zöldesszürke fínomszemű agyag bukkan elő, moly valószínűleg az előbbi rétegekkel azonos. Nagyon rósz a feltárás. Az itteni őslények a következők:

Miliolina (Triloculina) inflata D’ Orb., Miliolina (Trilocu- lina) consobriana D’Orb., Miliolina (Quinqueloculina) badenensis D’ Orb., Miliolina (Quinqueloculina) buchiann D’ Orb., Miliolina (Quinqueoculina) haueriana D’Orb., Miliolina (Quinqueloculina) longirostra D’ Orb., Miliolina (Quinqueloculina) ef. trhangularis D’ Orb., Miliolina (Quinqueoculina) boueina D’ Orb., Rotalina bec- carii L. Polystomella striatopunctata F. M., Polystomella aculeata D’ Orb., Polystomella regina D’ Orb., Microporella cf. terebrata S i n z., Gibbula papilla E i c h a\’., Hydrobia stagnalis Bast., Hyd- robia hörnesi F r i e d b., Hydrobia punctum E i c h aa\, Mohrenster- nia pseudoangulata H i 1 b., Mohrensternia inflata A n d r z., Mohren-

Hernádzsadány köriiyékénok földtani leírása

93

stertüo pseudosarwatica F r i e d b., PotamUles mitralis E i c h w., Potamhles disjunctus Sow., Tontathia lajonknireana Bast., Car- (lium obsolctum E i c h w., Ervilia podotica E i c li w., Spndosmia reflexa E i c h w., Ostracodo, Pofámon sp., Le vétlen, íjoma tok.

Alatta homokosabb rétoííok vannak kevés Potamidessel s a felső részén sok i)oróziis mészkonkrécióval.

Az aííyafíos rétejí sok M'diolinfija sekély vízre és a partok közelségére utal. Ez összhangzj'isban van a levéllenyomatokkal is, melyek legjobban valamely Tijpfw-\evé\rc hasonlítanak. Egy Pofá- mon szcvii rák eephalothoraxának jobb szélét és a négy jobblábát lenyomatban találtam.

Az Omláson fölfelé halatlva, mielőtt a Vereshegy alá vezető úthoz érnénk, ismét találunk egy vízmosta feltárást, hol riolittufa rétegek kerülnek napfényre. Alul borsószemnagyságú porózus hor- zsakö.szemekből álló tufa, rajta 40 cm finomszemü perlites, majd

6. ábra. V'incnlarin. (60 x)

megint horzsaköves tufaréteg következik, mely felett ag.vagos, g.v'é- ren Potamhles mitralis rossz megtartású vázait tartalmazó tufa van

Az Omlásban feljebb már nincs jó feltárás, mindössze a veres- hegyi lít mentén bukkannak elő néhány helyen még a tufarétegek kisebb foltjai.

Elég jó feltárásban tanulmányozhatjuk még a szarmataréte- geket a Berzsenytető felöl jövő Hidegpatak völgyében, ott, ahol a patak az Urasági erdőből kiér és északnak kanyarodik. Ezt a területet Bitangharasztnak nevezik. Az északra való kanyarodás helyén meredeken alámosott partfalon alul riolittufát látunk, mely- nek némely rétegében sok a biotit.

A tufa felett kemény, zöldes színű homokos esillárnos agyag van, igen sok benne a barnaszínű levéllenyomat. A következő fajo- kat sikerült meghatározni:.

Fagus haidingeri Kov., Carpinus grandis U n g., Acer trilo- bafus A. Br. töredéke, Alnus kefersteini U n g. Celtis sp., Caprinus sp., Betula sp., Fnfélék.

94

Kőrössy László

Erre fínomszemü agyag települ jó kövületlenyomatokkal:

Microporella sp., Cardium obsoletum Eichw., Cardium sub- latisulcatum D’ 0 r b., Elvilia podolica E i c h \v., Macira podolica E i c h w., Syndosmia reflexa Eichw., Modiola marginota G a t., Modlola volhynica Eichw., Osterea? Polamides mitralis Eichw., Gibbula picta E i c h w., Hydrobia hörpesi F r i e d b., Mohrenster- nia inflata Andrz., TorpMina lajonkaireana B a st ., Pofámon hungaricum n. sp.

Ez a réteg mintegy 40 cm vastag, aztán elfedi a lejtötörme- lék. Az itt található bryozoa csak lenyomat, de apró részletei is jól láthatók. A legérdekesebb itteni őslény a Pofámon anfiquum- hoz hasonló új decapoda faj a Pofámon hungaricum lenyomata, melynek egy példányát itt, egy másikat a patak mentén kissé fel- jebb találtam (8. ábra).

A Hidegpatak déli oldalán bent az TTrasági erdőben megint van egy kis feltárás, az előbbihez teljesen hasonló.

Innen délre a Zsadányi legelőnek Kánás nevű részén kis kő- fejtő tárja fel a következő rétegeket:

Legalul durva horzsaköves fufa, mintegy 3 m-es pad látható belőle. Fölfelé homokosabb és előbbi fehéres-rózsaszínes színe ké- kesszürkévé válik. Felette félméteres kékesszürke fufapad, melyben perlitszemcsék uralkodnak, ez adja a színét. A perlitek 4 — 6 mm nagyok, lekerekített felületüek, a hullámverés sodorta őket ide- oda. Kevés rosszmegtartású kövület is van benne, főleg Pofamides mifralis. Ezen a legalsó tufához hasonló 4 — 5 m vastag réteg van, limonitos csíkokkal. Aztán 1 m vastag fínomszemü világosszürke fufa következik, amelyet kemény szürkés-rózsaszínes tufa fed, limo- nitos foltokkal, rajta pedig világos sárgás-zöldes agyagos tufa van, melynek mállott horzsaköveit rozsdabarna foltok veszik körül, vas- tagsága fél méter.

Az egész eddigi rétegsort 10 cm-t is elérő átmérőjű repedések járják át. A nagyobbak üresen tátonganak a kőfejtéssel megzavart rétegek jelenkori elmozdulásai miatt; a kisebbek barnás-fekete zsí- ros tapintatú, nyelvhez tapadó anyaggal teltek meg. Felülete kissé fényes, Bunsenlángban hevítve élei megfehérednek, tehát humu- szos anyagoktól megfestett kővelő-f éleség.

Az előbbi tufákra agyagos márgás réfegek rakódtak. Alul 20 cm limonitos homokos réteg, meszes konkréciókkal. líajta 50 cm zöldesfehér finom tufás agyag van, sok kagylólenyomattal. Erre 4 m vastag, az előbbinél kissé sötétebb színű, agyagos márga rakó- dott, felsőbb részein porózus mészkonkréciókkal, limonitos csíkok- kal. Felettük lösz van.

Az agyagos márgában talált őslények a következők:

Miliolina (Quinqueloculina) sp. Miliolina (TrilocuUna) con- sbriana D’ 0 r b., Nonionia depressula Wlalk.-Jak. Polysfomella sfriafopuncfaia. F.-M., Polysfomella regina B’ O r b., Polysfomella aculeafa D’ O r b., Microporella ferebrafa S i n z., Vincularia sp. Car- dium obsoléfum Eichw., Cardium sublafisulcafum D’ O r b., Syn~

Heriiádzsadány környékének földtani leírása

95

dosmia reflexo E i c h w., Ervilia podolica E i c h w.. Macira podolica E i c h w., Modiola marghiata E i c h w., Modiola volhynic,a E i c h w., Gihbula affinis E i c h \v., Potamides aiitraUs E i c h w., Mohrenster- nio fianHotica F r i e d b., Mohrensternia inflata A n d r z., Hydrobia punctum E i c h \v., Hydrobia stagnalis B a s t., Hydrobia frauenfeldi H ö r n., Tornatina lajonkaireana B a s t., Phrygnnidium.

Az egész rétegsoron egy KDK csap<usú, Tfy’-al ÉÉNy-ra dűlő vetődés halad át, melynek mentén, a kánási kőbányában, az ÉÉNy-i rész 1.5 m-el lejebb süllyedt. (7. ábra.)

Az itt előforduló őslények közül a foraminiferák nem oly gyakoriak, mint az előbbi lelőhelyeken. A bryozoák ellenben na- gyon gyakoriak. A kagyló, csigafauna és a Microporella terebratu előfordulása az alsószarmata korra vallanak, a lerakódott anyag finomságáról következtetve, ezek a rétegek partközeli zárt öböl ben rakódhattak le, melynek vize nagyon nyugodt lehetett.

7. ábra. Kánási kőbánya.

A kánási kőbánya érdekessége a gyakran található Phrygani- dium szitakötőféle állat lár\1áinak csőforma tokja apró homok- szemekből, főként foraminiferák polysto’mellák diázacskáiból fel- építve. Különben foraminiferában szegény a kőzet, csak ott var benne sok, ahol ez a szitakötőféle felhalmozta őket.

A kőbányától északra mély szakadékos vízmosás tufás homok- rétegeket tár fel, kövületet nem találtam benne.

Az innen délfelé eső kis lesülyedt medencét, lösz s lejtőtör- melék tölti ki. A szarmata rétegek ismét csak Eszkáros falunál ke- rülnek a felszínre. A falun átfolyó Toroki patak déli partja hirte- len, meredeken kiemelkedik és a Domáska hegy felöl jövő vízmosá- sok mélyen belévágódtak. A vízmosások legnagyobb részt csak lejtő- törmeléket tártak fel, de lejebb a falu közelében a patakba való torkolásuknál már a tufák és szarmatakövületeket tartalmazó rété-

96

Kőrössy László

gek is felszínre jutnak, A tufát több kisebb kőfejtőben építkezési célokra fejtik.

Az itteni feltárások legmélyebben fekvő rétegei horzsaköves perlites riolittufák változó, de általában fínomszemií padjai, Kb. 10 m van feltárva belőlük. Fölötte agyagos rétegek vannak niész- konkréeióval, kÖAÚiletek nélkül.

Nyugatra a zsidótemetőnél a Domaska hegy felől a faluba vezető út jobb oldalán a tufát fedő fínomszemií márgás rétegsor kisebb feltárásai találhatók, sok kövületet tartalmaznak:

Miliolina (TrilocuUna) consobrina D’ 0 r b ., Rotalla beccarii L,, Nonionia depressula W. — J., Polystomella crispa L. Microporella sp. Cardium obsoleíum Eichw., Syndesmia reflexa Eichw., Macira podolica Eichw., Modiola sarmatica Gat., Callistóma subturriculoides S i n z., Mohrensternia perinflata F r i e d b., Moh- rensternio. sarmatica Friedb,, Hydrobia stagnalis B a s t.. Gibbula papilla E i c h w., Ostracoda.

Faunája alapján ez is alsószarmata rétegsor. Gyakoriak itt a jól fejlett Modiola sarmatica Gat. kagylók, melyek Friedberg szerint a M. marginatától főleg nagyságuk révén különböznek: szélességük 20 — 22 mm. A Callistóma (Eutrochus) podolicum arány- lag nagy példányát csak ezen a lelőhelyen találtam meg. A Callis- toma subturriculoides alsószarmatára jellemző fajt szintén egye- dül itt találtam.

A Toroki patak mentén lefelé haladva azt látjuk, hogy a jobboldalon elterülő vidéket vastag lösz fedi, mely néhol függő- leges fallal végződik a patakmeder felé. A balpart magasabb és általában meredekebb. A Toroki patak e meredek déli partját Harsasnak nevezik. A Harsason már a szarmata rétegei is a fel- színre bukkannak. Egy nagyobb feltárás a 255 m magassági pont- tól északra van, ahol a patak alámosása következtében vagy 8 m vastag riolittufa-ía\ látszik.A tufa felett, vékony lejtőtörmelék alatt sok őslényt tartalmazó finom homok fordul elő. Ez a kőzet a mislyei part kövületes rétegeihez nagyon hasonló. Jól feltárták ezeket a rétegeket a csehek 1938. őszén ásott lövészárkaikkal. Az innen gyűjtött őslények a következők:

Miliolina (TrilocuUna) inflata D’ Orb., Miliolina (Qninquelo- culina longirosfra D’ Orb., Miliolina (QuinqacLocuUna) haucriana D’ Orb,, Truncatidina lobatula W. J., Rotalia beccarii L., Polysto- mella striatopunctata. F. — M., Polystomella crispa L., Szii'acstük, Serpula sp. Hornera(f) Cellepora globnlaris Eichw., Cellcpora sp. Vincularia sp,, Eshara, Modiola marginaia Eichw., Modiola vol- hynica Eichw., Ervilia podolica Eichw., Solen subfragiUs E i c h w., Cardium- obsoletum E i c h w., Cardium obsoletum var. vindobonesis Partsch, Cardium protracfnm Eic h w.. Maci- ra podolica Eichw,, Ostrea. sp. Gibbula picta Eichw., Gibbida af finis Eichw., Theodoxus (Vittoclithon ) pictus pictus

Fér., Hydrobia andrusovi H i 1 b., Hydrobia stagnalis B a s t., Hydrobia frauenfeldi H i 1 b., Hydrobia hörnesi Friedb., Hydro-

Hernádzsadány környékének földtani leírása

97

bia punctum E i c h w., Mohrensternia inflata A n d r z., Mohren- sternia perinflnta F r i e d b., Mohrensternia pseudoinflata F r i e d Mohrensternia snnnaticn F r i e d b., Mohrensterina angulata E i c h w., Mohrensternia pseudoangulata H i 1 b., Mohrensternia pseudosamatica F r i e d b., Cerithium pauli H ö r n.. Cerithiuni rnbi- ginosuni E i c h w., Potaniides nodosoplicatus Horn. Potamides mit ralis E i c h w,, Potaniides biseriatus F r i e d b., Occnebra subla- vaf,a B a s t., Tornatina lajonkaireana B a s t., Ostracoda.

Efíysejtűekben ez a homokos rétcfísor nagyon gazdag. Külö- nösen a polystomellák évS miliolinák fordulnak elő benne nagy szám- mal. A i)olystomellák között van egy faj, mely a P. striatopunctata- hoz hasonló, de finom karima veszi körül. Valószínűleg új varietás, de eddig csak néhány rosszmegtartásii példány került elő belőle. A Trnncatulina lobatulát csak itt a Hársason találtam. A jó megtartiVsú, de nagyon hamar tönkremenő bryozoa vázaeskák igen gyakoriak. Az itt előforduló 8 kagylófaj közül 3 az alsó szarmatára jellemző, a többi a középsőben is előfordul. Sokkal gazdagabb iigy gyakoriság, mint fajok számában a csigafauna: 22 faj fordul elő. Legtöbb a pota- mides, ami a hydrobiák, mohrensterniák és miliolinákkal együtt a tengervíz erős kiédesülésére vall. A csigák közül 7 faj az alsó- szarmatára jollemző. A Hársason gyakori Potamides biseriatust Friedberg a hlibowi szarmatarétegekből írta le, hol szintén kö- zönséges (58). (Friedberg szerint a bécsi medencében s való- színűleg nálunk is több helyen előforduló fajt a P. disjunctussal tévesztették össze, azért nem említették ezideig sehonnan.) A Pota- mides nodosoplicatus alsószarmatára jellemző faj is előfordul itt. de az egyes kanyarulatai között kissé nagyobb befűződés van, mint Hörnes és Friedberg ábráin. A Cerithiuni Pauli Magyar- ország és Ausztria szarmatájában gyakori faj; a Hársason is előfor- dul, de a szájnyílása kissé laposabb, mint a tipusos fajé, hasonló a lignitáruméhoz. Végül a Theodoxus (Vittoclithon) pictus pictus is nagyon gyakori, szépen megmaradt rajta a csigaház színes díszítése.

Ezeket a szarmata rétegeket innen dél felé vastagon elfedi a lösz, ismét csak a Nádas patak déli meredek partján kerülnek felszínre. Kisebb foltokban a riolittufa a Domá.ska hegy lábánál bevágódó Domáska patak alámosásaiban bukkanik elő. A Nádas- patak balpartján egy elhagyott és sűrű bokrokkal benőtt kőfejtő rossz feltárásában a Hársas és mislyei part kövületes rétegeihez ha- sonló homokkőben szintén sok az őslény.

Cardium obsoletum E i e h w., Ervilia podolica E i c h w., Modi- ola margiiuata E i c h w., Gibbula picta E i c h w., Theodoxus (Vittoc- lithon) pictus pictus Fér., Mohrensternia angulata E i c h w., Moh- rensternia perinflata F r i e d b., Mohrensternia pseudosarmatica Friedb., Hydrobia hörnesi Fr i e db., Hydrobia stagnaUs B a s t., Ocenebra sublavata B a s t., Potamides mitralis Eiehw., Tornatina lajonkaireana B a s t.

98

Körössy László

Ebből a faunából látható, hogy ezek a rétegek is alsószar- mata korúak.

Kisebb feltárásokban hasonló szarmatarétegeket találunk még Álsómislyétől keletre a Szkalka nevű sziklával szemben levő lejtőbe vágódott vízmosásokban. A Kőszálhegy lábát borító vastag lejtőtörmelék és nyirok alatt tufás homok és kevés őslényt tartal- mazó agyagos rétegek vannak a vízmosások alján.

A Sztóalkával szemben lévő vízmosás feltárásában -homok, homokos tufa, agyag s fehér horzsaköves tufarétegek váltakoznak. Itteni őslények a következők:

Potamides mitralis E i c h w., Cardiuni ohsoleium E i c h w., Ervilia podolica E i c h w., Solen subfragilis E i c h w. Az agyagban Typha-szerü levéllenyomat van.

Innen délebbre, a Kőszálhegyről az Ósvába folyó patak bevá- gódása néhol limonitos mállott likacsos andezitet tár fel. Felette szintén limonitos, homokos, agyagos tufa van.

Cardium ohsoletum E i c h w., Ervilia podolica E i c h w.. Maci- ra sp. Tornatina lajonkaireana Bast. rosszmegtartású maradvá- nyai és néhol levéllenyomatok kerültek elő.

A leírt szarmatarétegek általában homokos és agyagosmiár- gás fáciesben találhatók. Homokos kifejlődésüek a mislyei part, Harsas és Nádaspatak melletti előfordulások. Ezek alacsonyabb tengerszintfeletti magasságban és az Eperjes-Tokaji hegyektől tá- volabb fordulnak elő nint az agyagos kifejlődésű rétegek. Fau- nájában több a csiga, mint a kagyló. A bryozoák között Cellepora globularis, Hornéra, Eschara, Vincularia fajokat találtam, ezeket a tortonból említik főleg a románok. (55) A Cerithium pauli nem sokban különbözik mediterrán elődjétől. A.z Ocenebra sublanata, Andrusov szerint marin mediterrán csiga nyugatról vándorolt be az alsószarmatában s Galíciáig, Volhiniáig jutott. Rövid élet- tartama volt. Mindezek valószínűvé teszik, hogy ez a homokos ki- fejlődés az alsószarmatának mélyebb szintje, mint az agyagos. Az agyagos kifejlődésű szarmata rétegekben több a kagyló, mint a csiga. Bryozoák közül a Microporella terebrata Andrusov sze- rint az alsószarmatára jellemző faj a leggyakoribb. Előfordulnak Escharák, Vinculáriák, amelyek a szarmatának magasabb szintjé- ben gyakoribbak. Az előbb említett csigák hiányzanak. Ezekből ítélve az agyagos szintet az alsószarmata felsőbb részének tartom, mint a homokos kifejlődésüt. A tengerszint feletti magassága is nagyobb.

A Zsadány környéki szarmata előfordulás földrajzi helyzeté- nél fogva közel van a nagy keleti szarmata medencéhez. A fau- nájában is van hasonlóság. A Hardicska serpulás kőzete a nagyon gyakori bryozoák a magyar- és a bécsi medence jellegzetes szarmata

Hernádzsadány környékének földtani leírása

99

rétefíeitöl elütő bélyegek. A galíciai .szarmatában előforduló és itt is megtalálható molluszkák' (Potamkles mitralis var. ascalnratn, PctamUles biseriatus, ^lohrensterniák és Hydrobiák) valószínűvé teszik, hogy összekötő kapocs a két szíirmatakori medence között, ami földrajzi helyzete révén is lehetséges.

A nagy keleti szarmata terület és a magyar medence alsó- szarmatánál fiatalabb rétegei közötti összefüggés sokat vitatott kérdésében orsz/águnk északkeleti szarmatájának részletes megis- merése valószínűleg érdekes eredményekkel járna.

«

Alsószaruu'itánál fiatalabb állóvizi lerokócUisok ninesenek ezen a területen. Wolf írja ugyan (11), hogy a Zsadány környéki agya- gokat congeriás rétegeknek tartja, kövületet azonban nem közölt belőlük. Én magam az ag^'agokban is szarmata kövületeket talál- tam. A szarmata rétegekre, mint pl. az Omlásban, mislyei parton, Kánás vízmosásában megfigyelhető, dul*\^a andezitgörgeteg telep- szik. A szarmatarétegek felső része lepusztult felszín: mélyedéseit kitöltve az andezit görgeteg diszkordánsan fedi. Ez a görgeteg sok helyen a szíintóföldeken is megtalálható, így a zsadányi temetőben és tőle keletre, aztán a Zsadány-eszkárosi országút melletti kereszt környékén, a Hársas délirészén stb. Anyag és szemnagyság tekin- tetében hasonló az Eperjes-Tokaji hegyek közül a jelenkorban le- folyó patakok hordalékához. A szarmata tengeröböl kiszáradása utáni időknek a hegységből lezúduló vizei rakták le, még a lösz keletkezése előtt.

Ettől a durv'a andezitgörgetegtől könnyen megkülönböztet- hető a terraszkavics. Anyaga főleg a kvarc különféle változata, kristályospala, faopál és ritkán andezit. A felső — mint említet- tem — 300m-nél kissé magasabban levő kavics megmaradását a Domáska oldalán opálos cementáló anyagának köszönheti. Helyze- ténél fogva régi pliocén terrasz kavicsa, ami elég ritka, mivel a plioeén terraszok leginkább sziklaterraszok. A terraszkavics anyaga legnagyobbrészt a Gömörszepesi Érchegységből származik.

A hegyek alját nagy területen fedi a nyirok. Vízmosások sok helyen mélyen feltárják. A hegyoldalakról lehúzódó andezit- törmelék keveredik gyakran hozzá. Semmiféle őslényt nem talál- tam benne.

A lösz nagy területeket borít 20 — 40 m-es vastagságban. A Nádasdi legelő itatókútjától keletre vezető vízmosásban mintegy 1.5 m széles, félméter magas égetett vörös és szenes rétegből többféle cserépedény töredék került elő. Az Alsómislyétől keletre levő Szkalka nevű sziklába mélyesztett kőbánya kutatóárka egy kis kő- fülkét tárt fel, melyben szintén sok díszített és díszítetlen bükkien kultúrából származó „szalagdíszes” cserép töredéket találtam. Az Omlás löszéből a mai felszín alatt kb. 3 m-re egy ember lábának

100

Körössy László

egészen porózus sárga csontjai kerültek elő. A csontok helyzete szerint a lábfej lefelé nézett.

Vulkáni kőzetek.

Alsómislyétől keletre kb. 1 km-re meredek szikla emelkedik az Ósva partján, a Szkalka. Világosszürke hiperszténaugitandezit kőzetét útkövezési célokra bányásszák. (67).

Az andezit fölé tufa telepszik, melyben 1 m átmérőt is elérő fekete andezitbombák ágyazódtak be, ezek felületét pedig fehér porózus kéreg veszi körül. Üde részein szabadszemmel 1 — 6 mm-es fehér földpát és sok fekete 1 — 2 mm-es piroxén látható. Mikroszkóp alatt a szövete porfiros. Az alapanyag kevés, kb. 45%, pilotaxitos, kissé üveges. A beágyazások közül aránylag a földpát is kevés, mintegy 23%. Karlsbadi konjugált ikerállásban 1 — 1’=25", 2 — 2’= 40“ azaz Abgo Au7o. A kisebb kristályokon periklin ikeráílásbaii mért kioltás 46®, Abs, Angg. Tehát plagioklász: labrador. Sok a hipersztén, kb. 9%. Karcsú prizmái a c tengellyel párhuzamosan gyakran diopsziddal nőttek össze. Aránylag a diopszid is sok benne: 14%. (100) szerint ikreket alkot, c : 7 = 35“. Kesorbeált amfibol fördul még benne elő, kb. 8 %. (100) szerinti iker figyelhető meg rajta. Nagyobbrészt piroxénné alakult át. Az alapanyagban elszór- tan nagyon sok a magnetit pontszerű apró szemecskékben. A hi- perszténben, mint zárvány gyakori, ezek nagyobb kristályok.

A Szkalkától délre vagy fél kilométerre az Ósva terraszkavicsa alól ismét előbukkan az andezit. Kis felhagyott kőfejtő tárja fel. A kőzet felül vékonyan lemezes, alul pados, kékesszürke. Hasadékai- ban sok a limonit és néhol a hialit is. A kőzet tömött, az alap- anyagában 1 — 4 mm-es földpát és fekete piroxén oszlopocskák látha- tók. Mikroszkóp alatt a szövete mikro-holokristályos, porfiros, he- lyenként átmegy a pilotaxitos szövetbe, kevés üveget is tartalmaz. A földpát mikrolitjain kívül kevés hematit s valamivel több magne- tit van benne. A magnetit egész apró pontszerű és nagyobb kristá- lyokban van jelen. Ásványos összetétele térfogatszázalékbau kife- jezve:

Földpát	.... 49	%
hipersztén	.... 6	%
diopszid	2	%
magnetit	.... 1	%
alapanyag	... 42	%

A földpát üde, fehér, kristályai automorfok. Sokszor hullámos kioltású: a kőzet nyoniiist szenvedett. Nagy kristályainak össze- tétele Abgo An^g, a kisebb kristályoké: Ab^g An.„. Néhol sok az üvegzárvány. A hipersztén karcsú, prizmás kristályalakú, néha X alakú ikrei vannak (101) szerint. Gyengén pleochroos: 0 halványsárga, c világoszöld. Kevesebb a diopszid, automorf kristályokban. Kioltása:

Hernádzsadáiiy környékének földtani leírása

lOt

c : y =: ö4“. Anifibol kevés és erősen rezorbeált. A rezorbeió terméke limonit és kvarc. Véííül a magnetlt mint az alapanyafí elegyrésze és mint zárvány gyakori.

Az Eperjes-Tokaji liegység legnyugatibb vonulatából a Ve- reshegy és az ettől délre kis nyereggel elválasztott eszkárosi Vár- hegy kőzetét feltárja a Várhegy déli oldalán a Toroki patak völgyé- ben az u. n. Cserepes kőfejtő. Anyagát zúzott állapotban iitköve- zésre használják. A kőzet tömött, aprószemü, kékesszürke, szabad- szemmel 1 — 2 mm-es földpát-krisü'ilyok és maximálisan 5 mm hosz- szú piroxének láthatók az alapanyagba ágyazva. Néhol egy métert is meghaladó repedések járják át, ezeket legnagyobbrészt a kőzet szögletes törmeléke tölti meg. A kőzettörmelék üregeit zöld chlór- opúl tölti ki. Ez a viztartalimi vasoxidszilikát a kőzet kisebb repedéseit egészen kitölti; ilyenkor a repedés két oldalát feketés- barna vasoxid vonja be, közben van a ehlóropál. A kőzet mikrosz- kóppal megvizsgálva mikro-holokristályo.s, helyenkint üveges alap- anyagú porfiros. Iránytalan szemcsés szövetű. Az nlapatifjag túl- nyomórészt földpát, ritkábban hipersztén mikrolitokból áll, néhol kissé zöldes üveg is előfordul. A porfiros elegyrészek közül legtöbb a földpát, ritkább a hipersztén és diopszid. Az alapanyagban nagyon apró, a piroxének közelében nagyobb magnetit kristályok vannak.

Ásványos összetétele térfogatszázalékban kifejezve:

alapanyag	. . . . 44 %
földpát	. . . . 4.Ő %
hipersztén	.... 7 %
diopszid	. . . . 3%
magnetit	. . . . 1 %

A földpátok üdék, fehérek. Két generációban mint porfiros elegyrészek s mint az alapanyag mikrolitjai váltak ki. Nagyon gyakori az albit ikertöiTény szerinti összenövés; ritkábban a karls- badi és periklin iker is előfordul. Az M lapon megfigyelhető a zó- nás szerkezet. A zónás földpát külső része Abj- A1I43 vagyis ande- í'íh belsőbb része Aha- A.nf^^:lnhrador, a közepe Abas An„ : hjjtownit. Üveg és ritkábban magnetit zárványok vannak benne, nagyságuk 0.02 — 0.09 mm. Néhol kalcit erek járják át. Másodlagos keletkezésű- nek látszó, földpát határozatlan körvonalú foltjai találhatók az alap anyagban.

A hipersztén két generációban fordul elő, mint 1 — 5 ram-es porfiros elegyrész és mint az alapanyag mikrolitja. A poríiros karcsú lécecske, vagy nagyobb, vaskosabb kristály. A vékonyabb lécek penetrációs ikerösszenövései nem ritkák, c : c’=60” vagyis (011) szerinti az összenövés. Gyengén pleochroos: c halványzöld, a hal- ványbarna. Magnetit, néhol bastit s nagy ritkán hematit zárványt tartalmaz.

Elvétve található diopszid benne. Aránylag sok a magnetit, az alapanyagban igen apró és nagyobb kristálykákban.

102

Körössy László

A Csei*epes bánya kőzete tehtá hipersztén és diopszid tartalmú piroxénandezit. A Vár- és Vereshegyen gyakran látható für- tös-vésés Malit kéreg a felületén.

Eszkáros felett, délkelet felé emelkedik a Doniáska 486 m-es andezítkúpja. A Domáska andezitje sötét, kékesszürke, érdes-lika- csos. Szabadszemmel szürkésfehér 2 — 4 mm földpát és fekete piro- xén kristályokat lehet látni benne. Mikroszkóppal vizsgálva a kő- zet szövete porfiros, az alapanyag mikro-holokristályos, miarolitos, legnagyobbrészt plagioklász-mikrolitokból áll. Sok a nagyon apró magnetit is benne.

A porfiros elegyrészek térfogatszázalékban kifejezve:

földpát	44 %
hipersztén	.... 8 %
diopszid	3 %
magnetit	. . . . ny.
alapanyag	. ... 45 %

A földpátok üdék, nagyon gyakori az albit-iker, ritkább a karlsbadi (110). A (010) lapon zónás felépítése látható. P-re _L szim- metrikus zónában mért kioltás 33® és 32®, ez megfelel Ab^i Ansj,, vagyis labradornak.

A Mpersztén oszloposán fejlett kristályain (010), (100) lapokat lehet látni keresztmetszetben. Gyakoriak a (011) szerinti ikrek. A diopsziddal való összenövés is sokszor megfigyelhető, a c tengely- lyel párhuzamosan: a hipersztén kétoldalán vékony diopszid-szegély van. Gyengén pleochroos: a szalmasárga, c világoszöld. Magnetit és ritkán apró földpát zárvány van benne.

A diopszidot (100), (010) és gyengébben kifejlődött (110) lapok határolják. (110) szerint ikrek fordulnak elő. Kioltása c:y — 34°.

A Domáskától délre emelkedik a Szurokhegy. Itt kétféle an- dezit fordul elő. Az egyik makroszkóposán sötétszürke, tömött, apró- szemű kőzet. Mikroszkóp alatt kitűnik, hogy a szövete porfiros, az alapanyag pilotaxites, fluidális. Ásványai térfogatszázalékban ki- fejezve:

földpát

hipersztén

diopszid

amfiból

magnetit

alapanyag

42 %

3 %

4 % 4 % 1 % 46%

Földpátja automorf, gyakoriak az albit-ikrek, ritkábbak a karlsbadi és periklin ikrei. Maximális kioltása 35®, Abgs An„2-nek felel meg vagyis labrador. Az M lapon rekurrens zónás szerkezet látszik, a köpeny Ab4o Aiigo: labrador, a mag Ab,, Aiigj: bytownit. Kalcitos és kaolinos erek járják út. Előfordul, hogy a már kivált kristály kettétört s a két rész különvált egymástól.

Hernádzsadány környékének földtani leírása

103

Hiperszfén aránylafí kevés van benne. A diopsziddal való c teiiííely szerinti összenövés itt is előfordul: a hipersztén két oldalát vékony diopszid szejíély veszi körül.

A diopszid oszlopos kristályai keresztmetszetén (100), (010) és kevésbbé fejlett (110) lapok láthatók. Aránylag elég sok az omfibol resorbeált krisUilyokban. A még ép részeken látható, hogy barna amfibol. Pleochroos: a világos sárga, c világos barna. Ki- oltása c:y=16”. Az alapanyagban és a színes elegyrészekben zár- ványként sok az apró magnetit.

A Szurokhegy sötétszürke kőzete tehát amfibol tartalmú pi- roxénandezit.

Az itt található másik kőzet vöröses színű, likacsos, 1—4 mm földpát és kevés színes elegyrész látható szabadszemmel. Szövete porfiros, az alapanyag pilotaxitos-vitrofiros, sok a hematit benne, ez festi vörösre. A kőzet kicsit mállott, pisztacit található benne s üregeiben vasoxidos opál. Térfogatszázalékos ásványi összetétele:

földpát ...	. . 40	%
diopszid . .	. . 4	%
hipersztén . .	. . 2	%
.amfiból . . .	. . 3	%
alapanyag . .	49	%
miarolit s egyéb	. . 2	%

A földpáton szételegyedés nyomai mutatkoznak. A szétele- gyedő kristályok közepe opál. Sok benne az iránytalanul elhelyez- kedő üvegzárvájiy. A P-re ± metszetben való szimmetrikus kioltása 35®, vagyis Abgg A.ng,. Periklin iker a szerinti kioltás 44®. Tehát mindkét mérés szerint labrador a plagioklász. Az M lapon zónás, a köpeny Ab^4 Anjg: savanyúbb labrador.

A diopszid jól fejlett idiomorf kristályain (100), (010) és (110) lapok látszanak. Sok benne a zárvány, éspedig magnetit, ritkábban hematit és idiomorf zirkon. A hipersztén elég kevés, az amfibol ellenben gyakori: barna amfibol, mely pleochroos c vörösbarna. Cl szalmasárga.

A Szurokhegy vöröses kőzete tehát mállásnak indult, amfi- bolt is tartalmazó piroxénandezit.

A terület kelet’* részén az andeziteken kívül több helyen for- dulnak elő a riolittufák. A már eddig említett szarmata kövületeket tartalmazó tufáknál magasabb helyzetük miatt szárazföldön ra- kódtak le. A perli t ritka, annál több a horzsakő bennük. A horzsa- kőben gyárán 2 — 3 mm-es víztiszta, éles kvarc dihexaéderes kris- tálykái találhatók. Egy finomabb szemű tufában 0.5 mm nag^ tiszta, piros, éles grónd/kristályok fordulnak elő; a rombdodeka- éderes kristálykákat deltoidikositetraéder tomptíja.

104

Kőrössy László

Hegy szerkezet.

Az Eperjes-Tokaji hegység vulkánikus kő- zetei nagyjából észak-déli irányú, mélyreható, sokszor elágazó repedések mentén ömlöttek a felszínre (10,19). A hegység nyugati lábá- nál fakadó langyos források is tektonikus eredetűek, ezek a szerencsi, bekecsi, aranyosi, gönci, alsókékedi és a Templomka források (18, 19).

Az előbbinél fiatalabb, nagyjából K — Ny irányú vetődések mentén történt mozgások is megfigyelhetők. A mislyei part rétegei enyhén délfelé lejtenek, majd az Ósvának a Dringács pusztától való kelet-nyugat irányú völgybevágódása mentén eltűnnek. A völgy déli oldalán magasabb szinten jelennek meg úji'a, tehát az Ósvavölgy olyan nagyjából K — Ny irányú vonal, amely mentén a szarma- tarétegek elmozdultak. Ez a vetődés a Kőszál- hegy andezittömege felé tart s a hegy lábánál az Ósvavölgyben fakad a langyosvízű Temp- lomka forrás. Nagyjából megegyező irányú törés még több van. A Bitangharasztban mé- lyebben találhatók a szarmata rétegek, mint a kánási kőfejtőben. Innen délfelé megint a mélybe sülyednek. Eszkárosnál a Toroki pa- takvölgy déli oldalán ismét magasabban he- lyezkednek el, mint a patakvölgy északi olda- lán. A Toroki patak alsóbb részein az északi oldalon csak lösz fordul elő (néhol függőleges fallal, mint a zsadányi zsidótemetőnél) a déli völgyoldalon, a Harsason 30 — 40 m relatív magasságban települnek a szarmata rétegek. A iNádaspatak völgyében ugyanez tapasztal- ható: az északi lejtőn csak löszt találunk, a délin a szarmata rétegeket látjuk magasan a felszínen (8. ábrabeli szelvény).

Ez a jelenség nem csak erre a területre szorítkozik, innen délebbről L i f f a Aurél (Szabadföld, Pukanc) és Sümeghy József (István tanya. Bekecs) (18, G5) ismerteti.

A kánási kőbányáiban a szarmata rétege- ken áthaladó vetődés volt látható 1939 őszén. (7. ábra).

A jelenkori mozgásokról, talajcsuszamlá sokról már megemlékeztünk. Az agyagos szíirmatarétegekre települt lösz mozog a Hcr- nád-sík felé Nádasd és Alsómislye közelébtui.

> -

1^

-3

2 S |E

Heniáclzsadány környékének földtani leírása

105

Csléufjtan i függelék.

Potomon hungoricum n. sp. (9. ábra).

Uj rákfaj a Decapodák Brachiura alrendjéből.

A Potainonfélck fosszilisan a miocéntől ismeretesek. Az eddig leírt kövült fajok édesvízi képződményekből kerültek elő. A recensek beltengerek félsós vizében is élnek, a szárazra is kimennek, de a víz- alatt meglehetős mélységben is megtalálhatók. A Bitangharaszton talált két példány Szombathy Kálmán által pliocénkori édes- vízi mészkőből leírt Pofomon ontiguumlwz hasonló leginkább (.őd). Az egyik példányon jól látható a cephalothorax hátsó széle, bal ollója és jobboldali nég.v lába. A másik példányon a jobboldali 5 láb, csak- nem az egész cephalothorax körvonala látható. A fejtor nagyjából trapézformájn, szélesebb, mint amilyen hosszá. A hondok lebeny elő- renynló pereme egyenes, kimetszés nem látható rajta. A szemgödör- rel lekerekített tompaszögben találkozik. A szemgödör egyenletesen

9. ábra. Potomon liungoricum n. sp. (új rákfaj)

ívelt, negyedkor alakú, kissé oldalt irányul. A hátpajzs a jobb meg- tartású példányon negatív lenyomatként maradt meg. közepén a P. antiquuméhoz hasonló, de gyengébben fejlett, két végével előre néző féldholdalakú barázda látszik, mely a hátpajzsot két részre osztja. Az elülső (régió cervicalis) a homloklebeny mögött kidombo- rodik, ez az u. n. homloktaréj. A homloktaréjon a leírt fajoknál az epigastralis barázda szokott végighaladni, ennél a fajnál ez nagyon kicsi. A fejtor hátulsó szegélyén kétoldalt egy-egy félköralakú mély beöblösödés van. A lábai hosszúak, s karcsfibbak a P. fluviatile lá- bainál is. Legnagyobb szélessége 14 mm, hossza 11 mm, a homlok- lebeny szélessége 6 mm. Az eddig talált fajoknál kisebb. A P. auti- quumtól különbözik a homloklebenye: bemetszés nincs rajta. A szemgödör nem egyenletesen ívelt félköralakii, hanem csak negyed- kor, ennek folytán a szemgödri rész és a hátpajzs találkozási szöge nem hegyes, hanem enyhe tompaszög. A cephalotorax hátulsó szegé- lye is különbözik: az oldalszegéllyel való találkozásánál negyedkor

106

Körössy László

alakú beöblösödése van s ebben némileg a recens P. ibericum-hoz ha- sonló. A lábak karcsúbbak, hosszabbak, ollói aránylag erősebbek. Glaessner által a gráckörnyéki pontusi rétegekből leírt P. proa- vitumnál (57) és a P. Quenstedti Zittel-nél sokkal kisebb, méretará- nyai mások. Mindezen különbségek és a szarmatarétegekben való előfordulás miatt új fajnak kell tekintenünk. (9. ábra.)

Befejezésül hálás köszönetét kell mondanom Papp Károly egyetemi tanár iirnak, ki szíves jóindulatával támogatott. Nagy hálá- val tartozom főnökömnek, V e n d 1 Aladár műegyetemi tanár úr- nak, ki munkám érdeklődéssel kísérte és Bogsch László egye- temi nagántanár lirnak, aki forrásmunkákhoz juttatott.

Készült a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egye- tem Ásvány és Földtani Intézetében.

IRODALOM— SCHRIFTTUM.

1. Róbert Townson: Travels is Hungary. 1797.

2. Szirmay Antónius: Notitia topographica, politica inclyti eo-

mitatus Zempleniensis. 1803.

3. F. S. Beudant: Voyage mineralogique et geologique en Hongrie

pendant Tannée 1818. Törne IV. Atlas. Paris. 1822.

4. Kubinyi Férne: A Hegyalja földismei tekintetben. Magyar Tu-

dós Társaság Évkönyvei. VI. k. 1840 — 42.

5. C. Doelter: Über eiiiige Trachite des Tokaj-Eperjeser Gebirges.

Tehermak’s miii. Mitteil. 1874. p. 217.

6. Franz Ritter v. Hauer: Mariner Tuff bei Legenye. — Verh.

d. k. k. g. R. A 1869.

7. Franz Ritter v. Hauer — Ferdinand Freiherr v. Richt-

hofen: Bericht über die geologische Übersichts-Aufiiahme im nordöstlichen Ungarn in Sommer 1858. Jahrb. d. k. k. g. R. A. X, p, 399—465, 1859,

8. Ferdinand v. Richthofen: Studien aus den ungarisch-seben-

bürgischen Trachytgebirgen. Jahrb. d. k. k. g. R. A. XI. p, 151 — 278, 1860,

9 Szabó József: Tokaj-Hegyalja és környékének földtani viszo- nyai. Math. és Term. Közlemények. IV. k. p. 226 — 303. 1866.

10. Heinrich Wolf: Erláuterungen zu den geologischen Karten dér

Umgebung von Hajdu-Nánáis, Tokaj und Sátor-Alja-Üjhely. Jahrb. d. k. k. g. R. A. p. 230—258. 1869,

11. H e i n r i e h Wolf: Das Eperjes-Tokajer Gebirge zwischen Skaros

und Herlein. Verh. d. k. k. g. R. A. p, 244 — 246, 1869.

12. S z á d e c z k y-K a r d o s s Gyula: Magyarországi obszidiánok. Ért.

term. köréből. XVI. k. 1886.

13. S z á d e c z k y-K a r d o s s Gyula: Tokaj-Eperjesi Hegység Puszta-

falu körüli centrális részének petrografiai és geológiai viszonyai- ról. Fölt. Közi. XIX. k. p. 244. 1889.

Hernáclzsadány környékének földtani leírása

107

14. Szádé e z k y-K a r d o s s Gyűl a: Sátorai jaiijhelytöl északnyugatra

Rudóbíinyácska és Kovácsváfíás közé eső terület Reológiai és kőzettani tekintetben. Földt. Közi. XXVII. k. p. 273 — 326. 1897.

15. S c h a f a r z i k Ferenc: A Maffyar Korona orszáffai területén

létező kőbányák részletes ismertetése. Földt. Int. Kiadv. 1904.

16. Ven dl Aladádr: MaRyarországi riolittipusok. Math. és Terin.

Közlöny LVII. k. 1926.

17. P á 1 f f y Mór: Adatok a Tokaji lieRyséf? harmadkori erupcióinak

korviszonyaihoz. Földt Közi. LVII. k. 67 — 71. 1928.

18. L i f f a Aurél: Geológiai jegyzetek Telkibánya, Gönc és Hejce

környékéről. Földt. Int. Évi Jelentése. 1920 — 23. p. 26 — 32.

19. II o f f e r András: Geológiai tanulmány a Tokaj hegységből.

Tisza I. Tud. Társ. Kiadv. II. 1925.

20. Kováts Gyula: A tállyai ásatag virány. Magy. Földt. Társ.

Munkálatai. I. p. 37 — 51. 1856.

21. C. V. E 1 1 i 11 g h a u s e n: Beitrüge zűr Kenntniss dér Fossileu Flóra

von Tokaj. Sitz. d. k. Ak. d. Wiss, Wien, Bd, XI, 1853.

22. H a z s 1 i n s z k y F'rigyes: A Tokaj-Hegyalja viránya. Math.

és térin. Közi. IV. k. p. 105 — 164. 1866.

23. F. Unger: Die fossile Flóra von Szántó in Ungarn. Denk-

schrift d. k. Ak. d. Wiss. Wien. Bd. XXX, 1869,

24. S t a u b Mór: Magyarország kövült fatörzsei. Pótf. a Terin. Közi.

XXI. k. 1889.

25. Koch Antal: Földtani tanulmányok Eperjes környékén. Magy.

Földt. Társ. Munkálatai. IV. k. p. 16 — 35. 1868.

26. G e s e 1 1 Sándor: A sóv^ári kösóbányakerület földtani viszonyai.

Földt. Int. Évk. VII. k. p. 131—206. 1884—87.

27. Ge se 11 Sándor: A vörösvágás-dubniki m. kir. opálbányák töld-

tani viszonyai. Math, Terin, Közi. XV. k. 1878. p. 213 — 222.

28. Rőt h Sámuel: Az Eperjes-Tokaji hegylánc északi részének tra-

chitjai. Földt. Közi. XIV. k. 1884.

29. Pulszky Ferenc: A magyar nemesopálról. Magy. orvosok és

természetvizsgálók munkálatai. 1847.

30. S z e n t-I s^ V á n yi A Itb e r t: Dér Opalbergbau in Oberungarn..

Higenaus zeitschrift f. Berg u. Hüttenkunde. Wien. 1860.

31. Krenner József: Európa legbecsesebb drágaköve. Term. Közi.

VI. k. p. 25—28. 1874.

32. S c h m i d t Sándor: Az opál. Term Tud. Közi. XXII. 597 — 602. 1890.

33. Schafarzik Ferenc: A magyar nemesopálról. Term. Közi. 1913.

34. Zsigmondy Béla: A ránkherlányi artézi szökőkút. Term. Közi.

VII. p. 417—430. 1875.

35. Rozlozsnik Pál: A Tokajhegyalja délnyugati részének s a vele

délfelöl határos sík területnek földtani viszonyai. Földt. Int. Évi Jelentése. 1932. p. 329 — 364.

36. Urbanek L.: Xeogen preáovského okoli. Bul. Mus. miner. Dioni-

sos Stur. I. 105—109. 1937.

37. D’ Orbigni: Foraminiferes fossiles du bassin tertiaire de vienne.

1846.

108

Kőrössy László

38. Eduard d’ Eichwald; Lethaea Rossica. Periode moderné. 1859.

39. Theodor Fuchs: Über die Tertiárbildungen bei Goys und Brei-

tenbrunn am Neisidler-See. Jahrb. d. k. k. g. R. A. XVIII. 1868,

40. A Reuss: Über tertiere Bryozoen von Kischenew in Bessarábien.

Sitz. d. k. Ak. d. Wiss. Wien. 1869.

41. R. Hörnes: Die Fossilen Mollusken des Tertiaer-Beckens von

Wien. 1856.

42. A. Reuss; Die Fossilen Bryozoen des Östereichisch-Ungarischeu

Miocéns. Denkschrift. d. k. Ak. d. Wiss. XXXI. 1874.

43. A. Manzoni: Bryozoi fossili dél miocéné d‘ Austria ed Ungheria.

Denkschrift. d. k. Ak. d. Wiss. XXXVII. 1877.

44. E. Süess: Über die Bedeutung den sogenannte „brackischen

Stufe“ oder Cerithienschichte. Sitzb. d. k. Ak. Wiss. 1879.

45. V. Hilber: Geologische Studien in den ostgalizischen Miocan-

Gebieten Jahrb. d. k. k. g. R. A. XXXII. p. 193 — 330, 1882,

46. A. Bittner: Über den Cbarakter dér sarmatischen Fauna des

Wiener Beckens. Jahrb. d. k. k. g. R. A. XXXIII. p. 131 — 150. 1883.

47. W, L a s k a r e w ; Bemerkungen über die Miocjin- Ablagerungen V ol-

chyniens. Jahrb. d. k. k. g. R. A. XLIX. p. 17 — 528. 1899.

48. N. Andrusow; Die Südrussische Neogenablagerungen. Verhandl.

d. Russ. Min. Gesel. 1899.

49. J. Simionescu: Über die Verbreitung und Beschaffenheit dér

sarmatischen Schichten dér Moldau. Verhandl. d. k. k. g. R. A. p. 103—110. 1903.

50. S ó b á n y i Gyula: Abauj-Torna megye geológiai viszonyai. Ma-

gyarorsz. Vármegyéi és Városai. I. k. 1906.

51. N. Andrusow: Die fossilen Bryozoenriffe dér Halbinseln Kertsch

und Taman. Kiev. 1909 — 12.

52. N. Andrusow: Vergleich dér fossilen Bryozoenriffe dér Halb-

insel Kertsch und Taman mit andei’en riffartigen zoogenen Bil- dungen.

53. Schréter Zoltán; A magyarországi szarmata rétegek rétegtani

helyzete. Koch emlékkönyv. 1912.

54. Szombathy Kálmán: A Potamon (Telphusa) nem harmadkori

alakjai és palearktikus utódaik. Ann. Mus. Nat Hung. XIV. köt. 1916.

55. Mihai Dávid: Cercetari geologice in podisul moldovenesc. Anau-

rul Inst. Geol. Romaniei. IX. 1915 — 20.

56. J. Simionescu; Note sur un cadcaire a Bryozoaires du sarma-

tien de Bessarabie. Buliét, de la Soc. Scient. de 1‘Acad. Roum. VII. 1920.

57. M. Glaessuer: Dekapodenfauna des österechischen Jungtertiers.

Jahrb. d. g. Bumlesanstalt. Bd. 78. p. 161—219. 1928.

58. W. Fridberg: Mieczaki Miocenskie ziem Polskich. Lwów-Posnan.

1928.

.59. Fossilium Catalogiis I: Animalia. Pars. 41. Glaessuer: Crusta- cea decapoda. 1929.

A tiszánti'ili földigázkérdés mai állása

109

60. LőrtMitliey I. — K. Be űrien; Die Fossileii Deeapoden dér Láii-

der dér uiifrarisehen Krone. Geoloíriea Huiiíí. Ser. Pál. 3. 1921).

61. G. Macovei — Atanasiii: Beobachtunfíen über das Miocán in

iler Bnkowina mid in Bessarabien. Annaurnl. Jnst Geol. Kőmá- li iei. XIV. 1929.

62. Ni e o 1 a e s c n: Contrnbutions a TEtüde des Bryozaries sarmati-

ens de Bessarabie. Bnl. Societatii Komane de Geol. 1932.

63. Fossilium Cataloírus. I.: Animalia. Pars. 67. Bassler; Bryozoa. 1935.

61. Majzoii László: Fiirólaboratorinmi foraminiiera-vizsfrálatok.

Földi. Int. Évi Jelentése. 1933 — 35. p. 1023 — 1045.

65. S ü m e R h y József: Hernádnémeti és Tiszalnc környékének föld-

tani viszonyai. Földi. Int. Évi Jel. 1933 — 35. p. 485 — 504.

66. W. FriedberR: BeitriiRe znr Kenntnis des Miocén von Polen.

Ann. soc. Rcol. PoloRiie. XII. k. 1936.

67. Körös sy László: A SzkalkaheRy kőzet-földtani felépítése Al-

sómislye határában. (Abanj m.) Földi. Közi. LXIX. köt. 1939.

A TISZÁNTÚLI FÖLDIGÁZKÉKDÉS MAI ÁLLASA.

Irta: Dr. Schmklt EUgius Róbert*

A IV. sz. mellékleten eRy térképpel és a 10. ábraesoporttal.

A viláRszerte tapasztalható önellátási törekvések, valamint a lispei és bükkszéki eredményes olajkutatások révén új aktualitást nyert magyar szénhidrogén problémának, — ha nemzetgazdaságilag egyelőre nem is olyan jelentős, tanulságaiban azonban nem ke- vésbbó értékes és érdekes része az, — amelyet az alföldi vagy még helyesebben a „tiszántúli földigáz kérdése” cimén különíthetünk el, foglalhatunk egybe.

A következőkben ennek az utóbb említett kérdéskomplexus- nak előbb egész általános geológiai vonatkozásaival, majd egyes fontos részletkérdéseivel szeretnék röviden foglalkozni, azért, hogy az elmondandók kapcsán — elsősorban e munkaterülettől távolabb álló szaktársaimnak — összefoglaló és áttekinthető képet nyújt- sak a tiszántúli földigázkérdés mai állásáról.

Mint ismeretes, a szénhidrogénkutatások során felmerülő fel- adatok általában három probléma-körbe csoportosíthatók és pedig: az anyakőzet, a migráció és az akkumuláció probléma-körébe.

A szénhidrogének: tehát a földigáz, földiolaj, földiviaszk stb. alapanyaga sós, azaz tenger vízben élt főkép mikroorganizmusok hulláinak a tömege. A sós víz igen optimális élettere az állati és alacsonyabb rendű növényi életnek, melyben ez éppen ezért rend- kívüli módon ki tud fejlődni.

Ezek a szerves lények elpusztulásuk után és speciális körül- mények között az u. n. szapropelt vagy rothadó iszapot szolgáltat-

* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1940. évi március 6-án tartott szakülésen.

no

Dr. Schmidt Eligius Róbert

ják. A szapropel egy részét — baktériumok által történt átalakítás után ■ — a vele egy időben leülepedésre került petites, többnyire agyagos fáciesü üledék adsorbeálja. Az adszorbció közben hidrogén és hidrogénben gazdag gyökök hasadnak le, amelyek a szabad, szer- ves anyagot egészen parafinolajokká hidrálhatják.

Ha már most azt vizsgáljuk, hogy melyek azok a speciális körülmények, amelyek mellett a szapropelnek szükségelt nagyobb mérvű felhalmozódásra sor kerülhet, akkor — a legújabb kutatások eredményeit is figyelembe véve, amelyek főkép német, orosz és an- gol szakemberek, köztük pl. A r c h a n g e 1 s z k y, K r e j c i-G r a f stb, neveihez fűződnek, összefoglalóan a következőket mondhatjuk.

Ott ahol a tenger-vízben még homok rakódik le, a szerves anyag részecskék legnagyobb része még tovább sodortatik s csak csendes öblökben, fjordok, stb. mélyedéseiben, ahol a vízmozgás már teljesen megszűnik, csak ott csapódik ki az agyagos lé legfínomab- ban szuszpendált ásvány részecskéivel együtt, az organikus anyag- részecskék tömege is.

De ott s abban a mélységben, amelyben a vízmozgás már teljesen megszűnt, levegő sem kavarodik a vízhez s így oxigén- szegénység, végső fokon pedig teljes oxigén-hiány áll elő.

A szellőzetlen vízben a rothadás megszűnik, de állati élet sem lehetséges benne. Az ilyen vízben felhalmozott organikus anyag tehát sem rothadásnak, sem pedig iszapevő állatok általi megemész- tés veszélyének ■ — azaz elpusztításnak nincsen már kitéve. Azi oxi- génmentes vízben már csak az u. n. anaerob baktériumok élnek meg, amelyek a szerves hulladékot átalakítják, miközben gáznemü anyag (HjS, NHg, CH^) és víz szabadul fel.

A gázneniű anyag egyrésze további kémiai átalakulásnak és lekötésnek van alávetve, úgy, hogy a szénhidrogének képződése szempontjából eme rendkívül fontos helyein a tengernek, a szapro- pel felett közvetlenül, lassacskán egy HgS-el telített zóna alakul ki, amely mérgezőleg hat az organizmusokra, azokat tehát kizárja, majd e felett a zóna felett magasan és esetlegesen egy több-keve- sebb levegővel átszellőztetett úgynevezett oxigénes zÓTia.

A finom pelites (agyagos stb.) szedimentumoknak az együtt- ülepedésen túlmenően is fontosabb szerepük van a szénhidrogének képződésénél. Ez az anyag tömöttségénél fogva egyrészt oly szoro- san veszi körül a magába fogadott organikus anyagot, hogy ezzel ezt, az oxigén rothasztó hatása alól maga is kivonni képes. Másrészt ez a pelites anyag éppen finom szemcsézettsége következtében aránylagos nagy felületével nagymennyiségű bitumen megkötésére is képes.

A szénhidrogének képződésénél azonkívül — miként ismere- tes — a tengervíz sótartalmának is fontos szerep jut. Ez a szere]) kettős: speciális körülmények között, tehát kisebb mértékben anyag- felha.lmozó, nagyobb mértékben pedig konzerváló jellegű. A Káspi- tenger Kara-Bugaz nevű öblének Icfűződése és az intenzív ])árolgás következtében vizének sótartalma ma is olyan magas, hogy pl. a

A tiszántúli földisázkórdés inai állása

111

tenfíer-ár idején beléje sodrodé élőlények szervezetétől víz elvoná- sára képes, oly annyira, liofíy ezek el is pusztulnak. Hulláik kon- zerválásához azután naííyhan hozzájárul a teiifíer víz sótartalma. A Földiolaj- ill. szénhidrofíén-képződés paleofíeofíráFiai, hiolóííiai és ííeokémiai körülményeire vonatkozó általános ismereteknek eme vázlatos felelevenítése után, lássuk már most melyek azok a kőze- tek, amelyek mint az olaj s általában mint a szénhidrogének anya- kőzetei tekintetbe jöhetnek!

Már az előzőkhen mondottuk, hogy tenger-vízhen leülepedett igen finoman szemcsés, tehát pelites kőzetek, elsősorban fekete, vas- kén vegyületekben (markazit, pirít, pirhotin) gazdag mészkő- és agyag Féleségek: agyagok, agyag-palák, márgá.k stb. amelyek egy- kori fenéklakó, iszapevő állatoknak semmi nyomát sem mutatják. Az ide vonatkozó elég gyér számú megfigyelés szerint ez a kőzet- típus tényleg mindenütt tartalmaz több-kevesebb kötött bitument és gyakran szabad olajat.

Az olyan kőzetek, amelyek petrografiai tekintetben az előbb említetteknek egyébként telje.sen megfelelnek, keletkezésük idején azonban fenék-lakó, iszap-evő faunák közvetlen életteréül szolgál- hattak, a már ismertetett okoknál fogva nem lehetnek a szénhidro- gének anyakőzetei. Az anyakőzet tipusaiban ezért csak távolról be- léjük sodort és az egykoron magasan felettük volt u. n. oxigénes zónában élt: úszó- vagy Lebegő életmódot folytató organizmusok ma- radványai juthattak. Tgy egyes struktúra nélküli olaj-palákban nagyon jó megtartású állati hullákat, szarv és chitin részeket is találtak már. Nem ritka az anyakíizet-tipusában a halmaradvány (halváz, pikkely), a leggyakoribb azonban a lebegő életmódot foly- tató foramiuiferák, radioláriák, kovasavalgák stb. maradványainak jelenléte.

Nagyon jellemző az anyakőzet-tipusára — K r e j c i-G r a f sze- rint — a fémes tartalom is, nevezetesen: a vanadium, a molybdén és a nikkel jelenléte.

A jelentős olajelőfordulások csaknem mindenütt az orogén övék, tehát a lánchegységek külső peremét követik keskeny, eset- leg ismétlődő, több párhuzamos sávban,

így például a hozzánk közelebb esőket tekintve azt látjuk, hogy ezek csakugyan mindenütt az Alpok, Kárpátok stb. külső lá- bánál helyezkednek el. Kezdve a bajorországi Tegernsee-töl, a külső Bécsi-medence, a galíciai, a bukovinai, a romániai, a hakni, az iraki olajelőfordulásokon át, végig az egész ázsiai kontinensen, egészen a hátsó-indiai szigetvilágig. Ez a körülmény a lánchegység- képződés, az ú. n. orogenezis és szénhidrogén-képződés közötti kap- csolatra utal. Fel kell tehát tételezni, hogy a hegyképzödés során az orogének ezen helyein volt ú. n. elömélység-öveiben a viszonyok különösen kedveztek zárt öblök kifejlődésének.

Táblás, kratogén-jellegű vidéken — mint amilyen lényegileg a magyar medencecsoport is — inkább csak foltszerű szénhidrogén- előfordulások ismeretesek.

112

Dr. Schmidt Eligius Róbert

Hazánkban még nincsen véglegesen tisztázva, hogy mely kép- ződmények azok, amelyek mint szénhidrogéneink anyaközetei te- kintetbe jöhetnek. Legutóbb Lóczy Lajos foglalkozott ezzel a kérdéssel. Szerinte az Alföld perembegy ségeiböl és a Középhegység- ből ismert következő képződmények jöhetnek itt tekintetbe: a Budai hegységből és Eger környékéről ismert alsó oligocén-kori halpalák, a kiscelli agyag, az oligocén és eocén-kori foraminiferás márgák, a Villányi hegység és a Bakony alsó kréta-kori requieniás fekete, bitumen-nyomos mészkövei és a Balaton-f/elvidék és a pécsi hegy- ség triaszkori lemezes mészkövei. Böckh Hugó pedig tudtommal a kisgyőri palabányának megfelelő karbon-kori kőzetekre is gondolt.

Mindezek a kőzetek ott és annyiban jöhetnek mint szénhid- rogéneink lehetséges anyakőzetei figyelembe, ahol és amennyiben a kétségtelenül fennálló petrografiai jellegeken kívül a fentebb vá- zolt paleobiológiai kritériumoknak is megfelelnek.

Az alföldi földigáz szempontjából azonban ezek közül egye- lőre és részben, talán csak a kiscelli agyag néven ismert középső oligocén kori képződmény s a hajduszoboszlói II. sz. mélyfúrás alján szereplő, bizonytalan korú, szürke és fekete mészkövek és fillites palás agyagok jöhetnek tekintetbe, amelyek tényleg tartal- maztak is bitumen-nyomokat.

Utóbbiak korát, mint ismeretes, Ferenczi István triász- nak, Papp Károly ellenben krétá-nak vette. A jura, nagyrészt a kréta és valószinüleg az eocén is hiányzik az Alföld altalaját felépítő rétegsorban. Problematikus egyelőre a paleozoós rétegsor szerepe, melyet az Alföld altalajában egyelőre még nem értek el a mélyfiirások. Tisztázatlan továbbá, hogy meddig terjed az al- földi földigáz keletkezése szempontjából a fiatalabb harmadkori rétegekben gyakran előforduló lignites rétegeknek a szerepe. Két- ségtelen, hogy ezekből is fejlődhetett fejlődött is a szenesedés’ processzus során CH4, azonban az is bizonyos, hogy pl. az Alföld mélyebb altalajának nemcsak káspi-brack, de édesvízi és száraz- földi képződményeiben szereplő földigázokkal együtt előforduló víz jelentékenyen konyhasós, jód- és bróm-tartalmii.. tehát tengeri ere- detre utal s így a legfelső rétegsorban szereplő, erősen nitrogén tartalmú gázoktól eltekintve, mégis csak valószínű, hogy a földi- gáz zöme marin, tengeri képződményekből ered. amelyekből a gáz a vele genetikai kapcsolatban álló sós vízzel együtt az előbb emlí- tett magasabb tagokba migrált.

A szénhidrogének ugyanis csak ritkán és akkor is csak alá- rendelt mértékben maradnak meg eredeti helyeiken, anyakőzeteik- ben. Hegyképző erők hatására és környezetüknél kisebb fajsiilyuk következtében csakhamar vándorútra kelnek, hogy a számukra jár- ható utakon a számukra elérhető legmagasabb helyeket foglalják el. A föld szilárd kérgében ezek boltozatok, li. n. brachyantiklinálisok és magasabban maradt rögök i)orózusabh pl. homokos tagjai szok- tak lenni, amennyil)en ezeket elég nagy vastagságban ú. n. záró-

A tiszántúli földigázkérdés mai állása

113

réteííek fedik le, gátat szabva a szénhidrogének további, esetleg a külszinig terjetlő vándorlásának s ezzel azok megsemmisülésének.

Az Alföld fökligázas voltának felismerése szoros kapcsolat- ban áll az artézi kútfúrással, melynek megindítása, főképp azon- ban komoly mederbe való terelése egy Zvseniális magyar bányamér- nök. Zsigmondy Vilmos nevéhez fűződik, 1879-ben készült el a püspökladányi MÁV államáson az Alföld els<i jelentősebb gázos artézi kútja, melyet a rohamosan elszaporodó artézi kútfúrással kapcsolatban csakhamar újabb és újabb gázos területek felismerése követett.

Szembeszökő, hogy az alföldi gázos kutak túlnyomó része egy zónában fekszik, mely észiikon, az Alföld peremén, jóformán a Bükk- ós Eperjes-Tokaji hegység lábánál kezdődik és délen Temesvár vi- dékéig húzódik. Nevezett zóna magába foglalja azon gázos k\itak területeit, melyeket Pazár István mérnök, az állami kx'itfúró garnitúrák egykori vezetője és Papp Károly professzor mun- káiból már régóta ismerünk. P a z á r megkülönböztet egy „maros- vidéki” és egy „tisza — Ixerettyó-közi” gázos területet. De már ö fel- ismerte, hogy e kettőnek mintegy összekötő vonalában egy ugyan- csak gázos terület fekszik, melyet ő a szai*\'asi, orosházi, békési, akkor még csak gyengébbnek ismert előfordulásokkal jellemzett. A P a z á r-féle „Tisza — Berettyó-közi” területhez északon az a te- rület csatlakozik, amelyet az xijabb artézi kútfúrási tevékenység és a kincstári kutatófúrások tártak fel. Ez az a terület, mely a horto- bágyi, karcagi, ixüspökladányi kutakon kivid a kábái, hajduszobosz- lói, vérvölgyi, balmazújvárosi, debreceni, hajdúböszörményi, hajdú- nánási, tiszaörsi nevezetesebb gázos kutakat, továbbá a tisza- löki gázt, valamint a Tiszán innen: a bogácsi és tardi bitu-

men előfordulásokat öleli fel. A P a z á r-féle területtől nyugatra is beszámolhatok azonban ma már egy kiterjedt gázelőfordulásról. Ide tartoznak a magyartési, az öcsödi, a kunszentmártoni gázos ku- tak és a Tisza — Kőrös-zúg. Utóbbi a Sárréten és ^Mezőhegyes — Oros- háza környékén kívül egyike a Tiszántúl legszebben feltárt terüle- teinek és a következő községek gázos kutait öleli fel: Szelevény, Csépa, Tiszasas, Tiszakürt, Tiszainoka, Nagyrév, Tiszaföldvár, Eákóezifalva, végig egészen a szolnoki gázos kutakig. Ehhez a gá- zos tei’ülethez tartoznak a Tisza jobbpartján fekvő ó- és újkéeskei gázos artézi kutak is. A fenti módon kiegészített terület egy maxi- málisan 80 — 100 km széles és kb. 250 km hosszú övét alkot, mely határozott É — D-i beállítottságával, annak a tektonikai iránynak szoros folytatásaként tűnik fel, melyet mint hernáávÖlgyi diszlokő- ciós irányt ismerünk.

Ezen irányoknak megegyezése nem véletlen, hanem — miként azt egy régebbi tanulmányomban már kifejtettem — a kárpáti hegyképződés során végbement geomechanikai folyamatok termé- szetes következménye. A kárpáti orogenezis során a magyar köz- benső tömeg, ebben az irányban ismételten olyan erőhatásoknak

114

Dr. Schmidt Eligius Róbert

volt kitéve, melyeknek itt É — D irányú deformáció keletkezésére kellett vezetniök.

{lisnlók

y doM

• fíOnjiúőfíy

Sóróogórd

dvdohfius^fO-

10. ábra. Hegyképzö erők, szerkezeti vonalak és jrázos területek összefüggése a Pannóniái Medencében.

Fig. 10. Zusammenhang zwischen den Gebirgsbildenden Kraften, Dislokationslinieu und den Erdgasgebieten in dér Pannonischen

Senke.

A mellékelt 10. ábracsoport vázlatosan érzékelteti a kárpáti hegyképző erők hatására felgyíirődött lánchegység-részletek és a köz- benső tömeg merev rögében keletkezett törésvonalak közötti össze- függéseket és azok irányait. Az I. ábra a középső és felső kréta időbeli állai)otokat rögzíti, amikor a Tátra- és Fátra övezet, vala-

A tiszántúli t'öldifíázkérdés mai állása

115

mint az Erdélyi Havasok {íyürödtek fel s az álk>s törések keletkez- tek. A 11. ábra az olifíoeén-niioeéii határán véfíbement hetíyképző folyamatot érzékelteti, amikor is a kárpáti homokkő-öv és a Dimi- ridák {íyürödtek fel, a közbenső töineííhen pediíí az É — 1) és K — Ny irányú törések keletkeztvk. A Hernád-törésvonal és a folytatásába eső, földiííáz előfordulásáról ismert terület, miként látjnk, mindkét időben rnptnrális erőhatásoknak volt kitéve. Az átlós irányú tö- résvonalak előbbi irányt metszik. (111. ábra.) A földiííáz — akár esak az éreképz ) {íőzök és {íázok va{íy a .szolfatárák és mofetták — elsősorban ezeket a törési síkokat, főkéi>p l)adi{í azok keresztezési vonalait használták fel közlekedési ntakkéut. Ezen esatornák mint leííkisebb ellenáillási irányok mentén vándoroltak és .szivároíítak felfelé és közben telítették a kisebb-miííyobb belépési és áramlási ellenállásoknak meíífelelően a harántolt porózus taííokat, az akkn- mnláeióra alkalmas réteííeket és leneséket.

Ezt a körülményt eííyébként már S ü m e íí li y József is sejtette.

Ezeknek a sokat emleííetett tektonikai elemeknek azonban nemcsak a ííáz vertikális, hanem annak horizontális elterjedésében is fontos szerep juthatott. Erre ntal leííalább is a tiszántúli földi- ííázos területet ábrázoló IV. táblabeli térképvázlat, amely a m. kir. Földtani Intézet lííazííatósáííának meííbízása folytán, többnyire az iparüííyi és földmívelésüííyi tárcák terhére történt leííújabb fel- vételeim alapján készült. Fiííyelemre méltó ezen az eííyes ííáz- mezők sziííorú és eííyenesvonalú elhatároltsáiía mellett a maííyar med''nce-csoport más helyeiről is jól ismert és fent részletezett tektonikai irányoknak szinte kizárólaííos szcrei)lése.

A na{íy, eddiíí többé-kevésbbé eííyséííesnek {íondolt tiszántúli ííázelőfordnlást — felvételeim szerint — e{íy naííyjából ÉNy — DK irányú és lénye{íileíí {íázmentes zóna mintejíy két részre: egy észak- keleti és egy délnyugati mezőre osztja.

A délnyugati mező felső határa Szolnoktól indul ki és a békésmegyei Gerendás községen át, nyílegyenes irányban DK-nek tart, majd Medgyesbodzás és Megyesegyháza között hirtelen délnek fordul, hogy Battonya érintésével elhagyja a trianoni ország-határt. Ennek a mezőnek déli, helyesebben délnyugati határa pedig a Csongrád város külterületének északi csücskében található gázos kúttól kiindulva Nagymágócson halad át, majd hirtelen ugyancsak délnek fordulva Békássámson és Magyarcsanád mellett halad el.

Az északkeleti gázmező K-i kiterjedését eddig csak Tiszalök, Hajdúnánás, Hajdúböszörmény, Debrecen, Berettyóújfalu, Szabad- keresztúr. Gyula vonaláig követhettem. Nyugati határa azonban fixnek tekinthető és a Kunhegyes északi része — Kisújszállás — Békés- csabán át haladó egyenessel jellemezhető, amely Békéscsaba alatt azután éles szögben keletnek. Gyulának fordul.

Ez az északkeletinek mondott gázmező sem egységes azonban. Egy az előbbiből kiinduló és északkeleti irányban haladó keske- nyebb gázmentes zóna mentén két újabb egységre: egy északira

116

Dr. Schmidt Eligius Róbert

és egy délire bomlik. E két egységet külön választó gázmentes zóna felső határa Dévaványa alatt halad el, majd Szeghalom felett hatá- rozott északkeleti irányba fordul, hogy azután nyílegyenesen a bi- harmegyei Gáborján községnek tartson. Ennek a kisebb gázmentes zónának másik határa pedig előbbivel párhuzamos és közvetlenül Mezöberény, Vésztő felett vonható meg.

A bemutatott térkép magyarázatául még meg kell említenem, hogy ez több ezer artézi kút vizsgálati eredményei alapján készült és hogy a rajta feltüntetett gázmentes zónák nem a megfigyelési lehetőségek hiányának, vagy helyük ki nem elégítő számának kö- szönhetik létrejöttüket. Ezekben a gázmentes zónákban fekszenek ugyanis a Tiszántiilnak úgyszólván legmélyebb artézi kútjai. Xem ritkák itt az 500 — 550 m, sőt ennél mélyebb kutak sem. Ezekben a sávokban nem lévén gáz, amely fokozólag hathatna a kút-teljesít- ményekre, mind mélyebbre és mélyebbre kényszerültek fúrni, hogy még tűrhető vízhozamokhoz jussanak. Az említett nagy mélységek- ből is azonban csak aránylag kevés túlfolyó vizet sikerült feltárni, szemben a szomszédos gázos területekkel, ahol sokkal kisebb kutak- kal helyenként több száz percliter vizet is nyernek.

Akkumulációra alapjában viéve minden porózus, homokos tag képes. Az Alföld altalajának felépítését tekintve azonban elsősor- ban mégis a következő geológiai szintek azok, amelyek jobb tároló készséggel tűntek ki. így eltekintve a kiscelli agyag néven ismeretes rétegösszlettől, amely elsősorban repedésekben és kisebb homokos lencsékben tárolt szénhidrogéneket pl. Örszentmiklóson és Bükkszé- ken, a felső oligocén (Debrecen I., pestszenterzsébeti mélyfúrás), a mediterrán (Pestszenterzsébet, Debrecen II.), helvét (Tárd és Párád II.) és a szarmata (Hajdúszoboszló II. oolitos mészkő, homokkő; Tisztaberek homokkő, dacittufa) porózus tagjai. Ezeknél is jobb gáztároló kőzeteknek bizonyultak azonban a Tiszántúlon a pliocén kori rétegek, sőt helyenként meg a pleisztocén kori homokos réte- gek is. A pannoniai emeletből különösen a felső alemelet homokos és vulkáni tufás rétegei, valamint az alsó és felsőpannon határán szereplő homokos tagok tartalmaznak aránylagosan sok gázt (Kar- cag, Kaba, Hajdúszoboszló, Debrecen). A Dunántúlon, Lispe kör- nyékén viszont — miként azt P a ]) p S i m o n révén tudjuk — az alsó pannon bizonyult jó olajtárolónak. A pliocén felső ú. n. levan- tei emelete az Alföld északi részén vagy egyáltalán nincs, vagy csak alárendelt mértékben lehet kifejlődve. Jelenlétét kövületek alai)ján, eddig legalább is, nem sikerült igazolni, nég a többször említett kincstári mélyfúrásokban sem. ^lezőkövesd és Balmazúj- város vidékén pedig a i)leisztocén alatt, 100 — 130 m-nél alig nagyobi) mélységből már biztosan ])annonra utaló fauna került elő. A Tiszán- túl déli részén ellenben, abol a levantikum batalmas rétegösszlettel van kéi)visclve (Békésen kb. T'iO m-nél kezdődik a kövületes fclsi' pannon, melyet Szegeden 1)53 m mélységben sem sikerült meg el- érni) éi)pen ez a rétegsor tűnik ki töldigaz tartalmával (Szeged. Mezőhegyes, Békés, stb. stb.). Helyenként még a pleisztocén kori

IV. sz. mcUéktet a Földtani Közlöny 1940. évi LXX. kötetének 4—6. tüzetéhez.

A Nagy Magyar AUiild tiszántúli löldgázos terillctánek térki'po. — Rrdgaskarte ^on Tiszántúl (Alföld).

A tiszántúli földifíázkénlés mai állása

117

homokos rétoííok is tartalmaznak fifíyelemre méltó mennyiséííhoii loUliííázt. Ifíy 1)1. a Hortohá^yon, ahol lát) — ISO m mély fúrásokkal is már napi pár száz köbméter föhlifíázt sikerült eddifí feltárni.

Mindezekben az akkumulációs szintekben azonban az eddig feltárt földigázok nem száraz, hanem oldott állapotban vannak je- len az Alföld altalajában.

A mellékelt táblázatban — egy régebbi tanulmányom nyo- mán — az Alföld nevesebb gázos kutai közül egy párnak idevonat- kozó adatait mutatom be:

Fúrás	Vizadó réteg mélysége m-ben	Hozam 1 percben	Kifolyási böfok C*’-ban	A gáz kezdő kiválási mélysége m-ben	A vizadó réteg vizé- nek telí- tettsége 1^0-ban
VÍZ	szabad gáz
Szeged	929-913	600	27 75	51	18.35	3
Szolnok	872 8—877.8	600	152.6	53	103	12.7
Püspökladány	277.4	262	50	24.5	58	23.6
Mezőhegyes	466-471	86.7	36.6	35	147.5	30.6
Debrecen I.	900—1000	1150	1560	65	570	58
Hajdúszoboszlói.	1020—1090	1600	2570	73	699
Karcag I.	626—1186	2500	2784	56	458	UtU III II# . QQ ^ .ynnatk o“-0
Nagyhortobágy IV.	145.1—182.6	144	94	18	178	100

Ebből kitűnik, hogy szabad gáz — egyetlen egy fúrástól, a nagybortobágyi IV. számútól eltekintve — a vizetadó rétegek mély- ségében még nincsen. A termelőcsoben felfelé mozgó vízből a gáz csak jóval magasabban kezd kiválni. A rétegekben a víz gázzal telítetlen. Telítettségi fokuk tág határok között ingadozik.

Ez a körülmény rendkivül fontos a tiszántúli földigázok meg- ítélése szempontjából, amennyiben természetesen kihatáUsal van úgy a gázkutatásnál követendő módszerekre, mint a gáztermelésre is.

IMint ismeretes a szénhidrogénkutatásoknál általában az ame- rikai S t e r r y Hunt által 1861-ben felállított antiklinális teóriá- ból indulunk ki, amely Európában a leobeni bányászakadémia vi- lághírű tanára, H o e f e r nyomán 1876-óta terjedt el s melyet ha- zánkban különösen B ö c k h Hu gó, B ö h m Ferenc és Pávai Vájná Ferenc propagált. Segítségével tárták fel pl. az erdélyi földigázt is. Az antiklinális teória lényege, hogy a sós víz, a kőolaj és a földigáz egy meggyűrt rétegsor porózus tagjában fajsúly sze- rint elrendeződve fog felhalmozódni. Azaz egy antiklinális kresz- tális, biábi részén helyezkedik el a legkisebb fajsúlyú gáz, a szár- nyakban az olaj és a vápákban, a szinklinálisokban, tehát a leg- mélyebb helyeken a legnehezebb fajsiílyú, a sós víz. Ezen alapszik a földigáz felkutatására kidolgozott valamennyi, úgy geológiai, mint geofizikai eljárás, melyek mindegyikével ezen szerkezeti ele- mek, nevezetesen: a braehiantiklinálisok vagy dómok és esetleg a ma- gasabban maradt rögök kinyomozására törekszenek. Az Alföld eddig

118

Dr. Schmiclt Eligius Róbert

megismert rétegsorában azonban, mint láttuk, nincs szabad, csak vízben elnyelt gáz. Ilyen állapotban a gáz önnálló mozgásra lé- nyegileg képtelen. A gáz tehát csak a vízzel együtt híg-vizes oldat módjára fog mozogni.

Miután itt a víz és a gáz nem szerepelnek mint önálló fázi- sok, hanem csak mint oldatok, az antiklinális-teória és a belőle sarkadt kutatási módszerek alkalmazhatósága az alföldi vizes földi- gázok esetében erősen problematikus, sőt még az is kérdés, hogy egyáltalán tekintetbe jöhet-e!

Az ez irányban már régóta tervezett vizsgálatok befejezése után erre a kérdésre alkalomadtán még vissza szeretnék térni.

Fentiekből következik továbbá, hogy gázt termelni az Alföl- dön csak oldószerével, a vízzel együtt lehet.

A gázos artézi kutak természetrajza azonban lényegesen el- tér a közönséges artézi kutakétól.

Ahhoz, hogy valamely artézi kút meginduljon, illetőleg, hogy tartósan üzemben maradjon, szükséges, hogy a rétegnyomás ele- gendő legyen a sztatika!, tehát a csőben lévő vízoszlop okozta ellen- állás, valamint a dinamikai, tehát a mozgás szülte (súrlódási, gyor- sulási, örvénylési stb.) ellenállások legyőzésére. A csőben lévő víz- oszlop, tehát mint mozgást gátló körülmény szerepel.

A csőben lévő vízoszlop mozgástgátló hatása azonban csökken, ha a csőbe szabad gázbuborékok kerülnek, pl. olykép, ha a mélyben uralkodó nagyobb nyomás mellett oldott állapotban lévő gáz a víz- zel együtt a magasabb régiók kisebb nyomása alá kerülve ott ki- válik. A szabad gáz mintegy fajsúlyt ritkitóan hat a vízoszlopra. Hatása annál fokozottabb lesz, mennél kevésbbé engedjük a víz elé sietni. Kisebb fajsúlya következtében ugyanis a gáz a víz hátra- hagyásával is előre, felfelé igyekszik a csőben. Nagy átmérőjű cső esetében — a kisebb mozgási elle-nállások -révén — a gáz előre- sietési sebessége jobban érvényi’e jut, mint szőkébb csőkaliberben, ahol viszont a gáz a vizet éppen ezért jobban felritkítja. Ez vég- eredményben a kút sztatikái ellenállásának csökkenésére s ezzel nagyobb vízsebességhez és vízhozamokhoz vezet. Ezen alapszik a gázos kutak sajátságos csövezés! módja is. Ezeknél ugyanis azért, hogy nagyobb víz- és gázhozamokat érjünk el, a bélé*scső felső szakaszát — azt tehát, ahol a legintenzívebb a gáz kiválása és ex- panziója — le szoktuk szűkíteni.

Tekintettel azonban arra, hogy a csőszűkítéssel nemcsak a sztatikái ellenállások csökkenése, hanem egyben a dinamikaiak nö- vekedése is jár — az oi)timális hozamokat annál a csőszűkítésnél nyerjük, amelynél a fenti két ellenállás-váltiozás különbségéből adódó összellenállás-csökkenés a legnagyobb lesz.

A gázos kutaknak még egy gyakorlatilag fontos tulajdonsá- gát kell itt röviden érintenem. Addig ugyanis, míg a közönséges artézi kút teljesítmény-görbéjét Q f (h) viszonyban egy egyenes képviseli — vagy a dinnnikai ellenállásokat is figyelembe veve

A tiszántúli föUliííázkérdés inai állása

119

i'<íy {íyoiifíón parabolikus {íörbo eííyik ájía — addig a gázos kutak- nál ez egy kulmináló görbe. ,

Ebből viszont következik, hogy míg a közönséges artézi kutak hozama — az ellenállások fokozatos növekedésével pl. a kifolyó n.vilás emelésével — fokozatosan nulláig esökkenthető, addig a gá- zos kutak közül legalább is azoknál nem, amelyek esuk gáztar- talmuk révén pozitivek. Tudniillik e gázos kutak mindegyikének van egy legkisebb teljesítménye, amelynél kevesebb vizet és gázt nem tud szállítani. Ha az ilyen kutak hozamát egy bizonyos, kutan- ként változó, de egyben jellemző érték alá szorítjuk, a kút szabad kifolyása megszűnik és csak költséges eljárásokkal: szivattyúzás- sal, komresszorozá.ssal stb. indítható meg újra.

Az elmondottakban a gázos artézi kutak két gyakorlatilag is legfontosabb tulajdonságával ismerkedtünk meg. Az egyik, hogy megfelelő csövezéssel, eúőszűkítéssel hozamukat bizonyos határon belül fokozni lehet, a másik, hogy ezek a kutak épi)cn gáztartalmuk révén, igen érzékenyek az ellenállás, pl. kifolyónyílás magasságának vá 1 1 őzt a t ásá v a 1 szem ben .

A gázos kutak utóbbi sajátosságán egy rendkívül érdekes gázgeológiai tünemény alapszik. A Hortobágy ról jövet a Nyirség lábánál a gázos kutak egyszerre eltűnnek, jól lehet ez a vonal sem sztratigrafiai, sem tektonikai határt, de még a földalatti gázmező- nek határát sem jelzi. Hisz miként pl. a debreceni kincstári mély- fúrások igazolták, a földigázmező még a Nyirség löszplatójának nyugati része alá is Inizódik. A terület látszólagos meddő voltának oka egyedül a morphológia, a magasabb térszín hatására vezetendő vissza. Állandó jellegű s nagyobb mennyiségű, tehát könnyen ész- revehető gázömlések tudniillik csak állandó vízszolgáltatással bíró, elsősorban tehát ])ozitív, vagy nagyobb teljesítményű negatív ar- tézi kutakból lehetségesek. Ilyenek hiányában természetesen szá- mottevő gáztermelés sincsen.

Ami az alföldi gázos kutak gázszolgáltató k3])ességét illeti, arra vonatkozólag a legtöbb felvilágosítással a karcagi, hajduszo- boszlói és debreceni kincstári fúrások szolgálhatnak. Ezek a kutak főképp felső pannonkori rétegekből, kereken 500 és 1200 m között váltakozó mélységből, a sós hévizeken kívül, egyenként napi 2000 — 3600 m^ gázt szolgáltatnak, melynek CH4-tartalma átlag 85 — 95 térf, % -között ingadozik, helyenként azonban csaknem a 100 százalékot is eléri. A tiszta methán fűtőértéke kereken 9500 Kal/m^. E kutakból termelt földigáz átlagos fűtőértéke — a CH^ tartalomnak megfele- H'en 8000 — 9030 Kai. között váltakozik és kb. 3/4 liter benzinének felel meg. Egy m® gáz kereken 2.5 hasznos lóerőt képvisel s így e kutak teljes gázmennviségének felhasználásával egyenként 200 — 365 hasznos lóerőt kifejtő gázmotorok tarthatók éjjel-nappal '■üzemben.

Érdekes, bár inkább csak tudományos jellegű eredmények vár- hatók azoktól a vizsgálatoktól is, amelyek jelenleg Lóczy Lajos igazgató ösztönzésére a m. kir. Földtani Intézet vegyilaboratóiáu-

120

Dr. Schmidt Eligius Róbert

mában folynak s amelyeknek célja a ritka gázelemeknek, neveze- tesen hélium-nyomoknak a kimutatása ezekben a földigázféleségek- ben.

A gázos kutak élettartamára vonatkozó adatgyűjtéseim még nincsenek lezárva. Itt e kérdéssel kapcsolatban mindössze annyit kívánok megemlíteni, hogy az Alföldön több, 30 — 40 éves ilyen kutat is ismerek, sőt a püspökladányi MÁV állomáson létesült első gázos artézi kiit 60 év után is üzemben van még, bár azóta negatívvá lett. E kutak élettartama nemcsak a vízhozam függvénye, amennyi- ben számos kúton végzett méréseim szerint ezeknek a gázhozama idővel a vízhozam-apadást meghaladó mértékben csökken. Rend- szeres mennyiségi mérések bevezetésétől e téren igen fontos adato- kat várhatnánk!

Ezekben voltam bátor röviden összefoglalni és bemutatni azo- kat a főbb szempontokat, amelyekből a tiszántúli és .általában az alföldi földigázkérdés megítélésénél ki kell indulnunk. Az utolsó egy-két évtized e téren is határozott fejlődést mutat, bár — miként láttuk — még igen sok a megoldatlan kérdés. Ezeknek a felisme- rése után azonban talán nem bizonyul már hiúnak ama reményünk, hogy a magyar geológusok és az alkalmazott geológia művelői, a magyar bányászok és technikusok ezeket a problémákat is csak- hamar meg fogják oldani, a maguk dicsőségére és reméljük hazánk javára.

III. TÁRSULATI ÜGYEK.

1. Jegyzőkönyv

a Magyarhoni Földtani Társulat 1940. március 6-án, szerdán délután 5 órakor tartott ünnepi, — majd az utána következő szaküléséről.

Elnök: Papp Károly egyetemi ny. r, tanár. Megjelentek: Bartkó Lajos, Bényi M. Borbála, Bodolai Margit, Bogscli László, Böhm r renc, l:tuüay György. i.»enes mana, uiÍLnch iVlana, Emircdy Endre, Erdélyi .lános, Falb Mária, Pallér Gusztáv, Fekete Jenő, Fekete Zoltán, Fülöp Mária, Golenkó Zelma, Göticzy Pál, Görgényi András, Horusitzky Ferenc, Horusitzky Henrik, Jablonszky Edit, Jakóby László, Jaskó Sándor, Jugovics Lajos, Kaczamler István, Kiss Ijaszló, Kocli Sándor, Kulhay Gyula, Kulhanek Jobanna, Legeza Ilona, vitéz Lengyel Endre, Lóczy Lajos, Magyar Kálmán, Majer István, Majzon László, Novosze- lényi Éva, Noszky Jenő, ifjú Noszky .Tenő, Papp István, Papp Simon, Pantó Gái)or, Patscli György, Péchy Borbála. Pékár Gyula, Rilimer László, Rozlozsnik Pál, Schmidt Eligius, Sík Károly, Schréter Zoltán, Stecker Margit, Sümcghy .József, Szalay Tibor, vitéz Szappanos .Tonö, Szebényi Lajos, Szentes Ferenc, Sztrókay Kálmán, Szurovy Géza, Ta- káts Tibor, 4’avy Lajos, Tárnok Helga, Teh'gdi Rólb Károly. Törs László, Vajk Raul, Vankorszky Elek, Vecsey György, Vígh Gyula, Vi- tális István, Vitális Sándor, Vitális Sándorné, Vörös Irén, Wein György, Zsigmondy Hugó, Zsivny Viktor társulati tagok es számos vendég.

Társulati ügyek

121

1. P a p p Károly elnöki beköszöntőjében inegeinlékczik vitéz Horthy Miklós Kormányzó Ür Öfőniéltósága orszaglasanak hnsz- éves íordulójáról, s azután a !H) éves Társulat történetének tőniozzana- tait ismerteti, beköszöntőjének magyar szövege jelen füzetünk 77— oldalain, német fordítása a 135 — 142 oldalakon olvasható.

2. Az ezután következő szakütésen S e h m i d t E 1 i g i u s Róbert egyetemi magántanár geológus „A Tiszántúl földiyázos artézi kútjai- ról“ értekezett.

Ilr. S e h m i d t E 1 i g i u s Róbert előadásában a tiszántúli földigáz kérdés mai állását ismertette. A szénhidrogénképződés paleo- geográfiai, biológiaj és geoehemiai körülméuyeiuek rövid vj'izolása után az anyaközet, a migráció és az akkumuláció kérdésével foglalkozott. Az anyakőzot kritériumainak rögzítése után a paleozoos rétegsortol fel egészen a harmadkorí rétegekig részletesen kifejtette, hogy mely rétegek azok, amelyek a tiszántúli földigáz szempontjából tekintetbe jöhetnek. A földigáz vertikális és horizontális elterjedésének kérdésé- nél rámutat azoknak a vetőrendszereknek a szerepére, amelyek alap- hálózata már a kárpáti hegyképződés során alakult ki a belső magyar medence csoportban. Ennek illusztrálására bemutatja a tiszántúli

földigáz mezőkről felvett legújabb térképet, amely mindenütt ezeknek a tektónikai irányoknak a nagy szerepét sejteti. A földigáz akkumu- lációs szintjeiként a középső és felső oligocén kori, a mediterrán, a szarmata és főként a pannon porózus rétegsort emeli ki. Kisebb gáz- előfordulások azonban a pleisztocénben is ismeretesek. Hangsúlyozza, hogy az Alföldön eddig, kevés kivételtől eltekintve, csak vízben oldott földigázt sikerült feltárni. Ilyen gázt termelni csak oldószerével, a víz- zel együtt lehet. Ezzel kapcsolatban ismerteti a közönséges és gázos artézi kútak eltérő természetrajzát és rámutat arra is, hogy az anti- klinális teória alkalmazhatósága a hígvizes földigázok esetében prob- lematikus. Végül az alföldi gázos artézi kútak gázszolgáltatóképességé- ről és élettartamáról szólt.

Értekezése egész terjedelmében jelen füzetünk 109 — 120. oldalain jelent meg. a TV. táblabeli térképpel' és a 10. ábracsoporttal magyarázva, míg német fordítása a 145 — 156 oldalakon olvasható.

Hozzászólások.

a) Pávai Vájná Ferenc örömmel hallgatta Schmidt E 1 i g i u s előadását, amelyben kiváló tagtársunk a kárpáti hegyképző erők hatására felgyürődött lánchegység-részleteket fejtegette. A deb- receni és hajdiiszoboszlói kincstári mélyfúrások, amelyeket több más mélyfúrással együtt felszólaló tűzött ki, felfogását igazolják, s örvend annak, hogy évtizedek óta hangoztatott elmélete lassankint útat tör a fiatalabb geológus nemzedék körében is.

b) Lóczy Lajos dr. hangsúlyozza a békési gázterület fontos- ságát a hazai szénhidrogénkutatás jövője szempontjából. Különösen jelentős e terület azért, mert földi gázai magasabb szénatomszámú szénhidrogéneket, tehát petróleum-gázokat is tartalmaznak. Folyik e

122

Társulati ügyek

gázok vizsgálata héliumtartalmukra vonatkozólag is. A hélium az alap- hegységhől, a petróleumgázok a paleogénből származhatnak. A Föld- tani Intézet is siilyt helyez a vetődéses struktúra kimutatására is, melyre az előadó utalt. Sümeghy József dr. tanulmányai iparkodtak a geotermikus grádiensekből errevonatkozólag következtetéseket ki- olvasni.

c) Elnök köszönti Schmidt Eligius rendes tag urat, aki mai előadásában új oldalról mutatkozott be Társulatunkban. — Eddigelé ugyanis kiváló tagtársunk inkább a fiirások technikai részével fog- lalkozott, míg mai előadásában Alföldünk tektónikai viszonyaival kap- csolatban a földi gázok eredetéről adott értékes megfigyeléseket. Ami- dőn Schmidt Eligius tagtársunkat köszönti, egyben köszönetét nyilvánítja úgy az Előadó úrnak, mint L ó c z y Lajos, P a p p Si- mon és Pávai Vájná Ferenc tagtárs uraknak magasszínvonahi hozzászólásukért.

3. Dr. vitéz Lengyel Endre egyetemi magántanár: „Fajd- félék (Tetraoninae) zúzókövei kőzettani szempontból'' című tanulmá- nyát mutatta be.

Szerző több, mint 150 fajdféle izmos gyomrának zúzókő-vizsgálati eredményeit ismerteti. A zúzókőszám fajtánként és nemenként válto- zik. A hím egyénekben rendszerint több és nagyobb. Középérlék a Tetrao urogallusnál 289, Lyrurus tetrixnél 140, Tetrastes bonasianál 68 drb. A zúzókőnagyság 2 — 14 mm között ingadozik. A nagyobb szem- csék szögletesek, a kisebbek legömbölyödöttek, gyöngyszerűek. Táblá- zatokba foglalta a ziizókövek szám és időszak szerinti megoszlását, amiből két főperiódus bontakozik ki: 1. tél-tavaszi zúzókőgazdag s 1 nyár-őszi znzókőszegény. Megállapítja, hogy bizonyos átlagméret és szám megfelelő a madár izmos gyomrának s azon túl nem emelkedik. Ismerteti a kopás mecbanizmiisát s a jellegzetes ásvány- és kőzet fajtá- kat, melyeket az őrlés elősegítésére következetesen igénybe vesz.

Következtetéseket von le a hegység, mint gyűjtőterület s a zúzó- kőminőség összefüggésére. A kőzetkopási kísérletek eredményei fel- tűnően megegyeznek a gyakorlati megfigyelésekkel. Végül biológiai következtetéseket szűr le az ösztönszerű kőzetválogatásra, a gyűjtési helyek felkeresésére, a zúzókövek kicserélődésének módozatára s az izmosgyomor szortírozó képességére. Újszerű, körültekintő vizsgálatai- hoz kőzetesiszolatokat és fényképfelvételeket is készített.

3a. Elnök elismerését fejezi ki vitéz Lengyel Endre egye- temi magántanár és főiskolai rendes tanár lírnak nagy fáradsággal végzett munkája bemutatásáért. Emez előadás őslénytani fontossága akkor derülne ki, ha fosszilis fajd-félék kerülnének elő a harmadkori vagy negyedkori rétegekből, ami nagyon is lehetséges. Elnök kiemeli, hogy vitéz Lengyel Endre magántanár úr másfél éven át foglal- kozott a fajdok zúzóköveivel. Hazai irodalmunkban ilyen irányban és ilyen részletesen még senki sem vizsgálta a zúzóköveket. A kérdés tehát egészen új irányú vizsgálódásokat ölel fel. Bár becses biológiai

Társuluti üfíyek

123

kövelk(‘zti>téseklu'z jutott, tamiliuáuy:i olsösorban mófris ásvány-kőzot- tani jt‘lloj>ü.

Elnök véfíiil im»í;köszönv(‘ a nafíy szálúban inofíjob'nt társulati tajrok és voiuléííok érdeklődését a szakülés tudományos niunkássáf>::i iránt, az ülést bezárja.

2. Jcgyzökötiyv.

a jMairyarlioni Földtani Társulat 1940. áju-ilis hó 3-áu, szerdán délután 5 órakor tartott szaküléséről.

Elnök: Papp Károly, a földtan ny. r. tanára.

■^Íoííjelentek : Hartkó Lajos, Ilofísch Láiszló, Buday (iyörfíy, Dorner

Inna, Ebényi (íyula, Emszt Kálmán, Endrédy Emire, Erdélyi .János, Fekete Zoltán, (íedeon Tihamér, (Jyőrffy Maíída, llefíedns Gyula, Jlo- rusitzky Ferenc, Ilorusitzky Henrik, .Juf>'<)vics Lajos, Káposztás Pál, Koeli Sándor, Kőrössy László, Kulbay Gyula, .Majzon laiszló, Mébi>s Kálmán. Mottl Mária, idősebb és ifjabb Xoszky Jenő, Pap]) Ferenc, Pap]) Simon, Pávai Vájná Ferenc, Péja Győző, Praszmén Ilona, líoz- lozsnik Pál, Schréter Zoltán, Scberf Emil, Sík Károly, Sümejíby ,íó- zsef. Szabii Tibor, Szentes Ferenc, Szeiiesházy Kálmán, Szinion Andor, Sztrókay Kálmán, Takáts Tibor, Török László, Trcfíele Kálmán, Vajk Kául, Vankovszky Gyula, Vifrh Gyula, Vitális István, Wein Györfíy, Zsivny Viktor társulati tajrok és számos vendéfr.

Papp Károly elnök a következő beszéddel nyitja mcfí az ülést;

„I{?en tisztelt Szakülés!

Mielőtt szakülésünk tárgysorozatára térnénk át, méltóztassék inef?en- gedni, bosy röviden meg;emlékezzek arról a veszteseirről, amely a ma- Éíyar néppel rokon finn-nemzetet az orosz szovjet köztársaságfíal ví- vott harcok során érte.

Az ali{>: 4 millió főnyi kis nemzet a 183 milliós orosz birodalom hadsercfíét több mint 3 bónapijr feltartóztatta, azonban a múlt bó közepén kénytelen volt békét kötni.

Tudvalevő, bogy az ezer iá Orítzágn — Soinni — az 1809.-ik év óta OroszorszáfTíral egyesített nag:y fejedelemség: volt, s a nagy-feje- delem címet több mint száz éven át az Orosz Czárok viselték. A világr- háború után 1918-ban önálló állammá alakult, amelynek területe 388.000 km--t tett ki. A múlt hónapban kötött békekötéssel elveszítette területének 10 "í-át, g:azdaság:i és bányászati veszteség:e is 10 % körül van. Lakosai közül a múlt háborúban 60.000 lélek veszett el; egyébként az Orosz szovjetnek átadott területéről minden finn lakos eltávozott. A Szovjetúniónak átadott területről 480.000 ember tért vissza a mai Finnországba.

Ha visszagondolunk régi hazánk veszteségeire, — amikor 20 év- vel ezelőtt országunknak csaknem 70 %át veszítettük, — ehhez képest a finnek vesztesége aránylag csekélynek mondható, mindazáltal mély szomori’isággal vesszük tudomásul a velünk rokon nemzet fiainak szenvedéseit.

A finnek nemzeti geológiai intézete Helsinkiben, már az 1885 év óta fennáll, s a következő 1886-ik évben a geológiai társulat is meg- erősítik. — Az előadó szerint a Dunántúlra a helveciai időben érkezik

124

Társulati ügyek

alakult, az agrogeológiai osztály azonban csak az 1926-ik évben léte- sült. Mind a három intézmény szakszerű munkásságával és kiadvá- nyaival az egész müveit világ elismerését kivívta. Geológiai kiadvá- nyaik 22 kötetben a múlt évben már a 126-ik füzetnél tartottak. Sárga színű füzeteiket mindig örömmel vártuk.

Bemutatom itt Finnországnak 2 geológiai térképét. A régebbi még a Finn-nagyhercegség térképe 1910-ből, a nagyhírű Sederholm geológus alkotása, amely 1 : 2,000.000 mértékben Finnország prequa- ternér viszonyait tünteti fel, tehát a tk. geológiai térkép.

A másik térkép már az önnálló finn állam idejéből 1929-ből szár- mazik, s ez a világháború után a petsamói tengerparttal megnagyob- bodott ország quaternér viszonyait ábrázolja, tehát aqrogeológiai térkép, S a n r a m o müve.

Egy harmadik térkép az 1940. március 13-i békekötés folytán meg- csonkított ország területét ábrázolja, amely körülbelül 350.000 km^-t tesz ki.

Az elmúlt hónap végén Laitakari profsszor, a finn geológiai intézet igazgatója körirattal fordult a nagyvilág geológiai intézmé- nyeihez, amelyben a finn geológiai intézet veszteségeit feltárja.

Felkérem Zsivny Viktor magyar nemzeti miizeumi igaz- gató urat, mint a finn viszonyok kitűnő ismerőjét, hogy Laitakari igazgató úr körleveleit ismertetni szíveskedjék.“

Zsivny Viktor választmányi tas erre felolvassa Laita- kari Aarne egyetemi tanár, a Finn Geológiai Intézet igazgatója 1940. március havában kelt köriratát, amely német nyelven a világ geológusaihoz szól. A finnlandi Helsinki (Bulevardi 29. sz.) Geologinen T oimikunta Suomi nevét viselő földtani intézet palotáját a szovjet-orosz repülök szétrombolták, s ennek felépítésére az intézet igazgatója gyűj- tést indít a földkerekség geológusai között.

A Magyarhoni Földtani Társulat tagjai a finn geológiai intézet felépítésére azonnal adakoztak.* A szakülés ezután áttér a tárgysoro- zatra.

1. Elnök felkéri Dr. Szalai Tibor egyetemi magántanár geo- lógust előadásának megtartására.

Szalai Tibor „A Dunántúli miocén" című előadásában a következőket mondotta:

A Dunántúlon a miocén négy megkülönböztethető területet árasz- tott el. Ezek: Az ÉK-i vagy várpalotai, a DK-i vagy mecseki, a DNy-i vagy budafapusztai és a Ny-i vagy a Keleti Alpesekhez simuló terü- let. — E területek faunája egymástól különbözik, az üledékek kiéke- lödése pedig megfigyelhető, így tehát megállapítható, hogy e terüle- tek a miocénben el voltak egymástól különítve. E felfogást az alap- hegységbe lejutó, a miocént azonban nem harántoló fiirások is meg-

* A 106 pengőnyi adományt Zsivny Viktor múzeumi igaz- gató úr a finn követséghez juttatta. Az időközben Rómába áthelyezett O n n i T a 1 a s finn követ Budapesten 1940. június 12-én kelt 2.125 sz. magyar nyelvű levélben köszönte meg a 106 pengőnyi adományt.

Társulati üfryek

125

a uiiocén tender. Ez a traiiszfíresszió összhangban áll más tc'rülett'k hasonló viszonyaival. Nevezotosen ekkor jut a mediterrán t'anna terü- let kapesolatha a boreális t'anna területtel. Ekkor mélyül ki a kap- csolat a perialpiu depresszión keresztül a bécsi medence és a nyiifíati mediterrán terület között, llymódon tehát méj; a bnrdifíálienbcn szá- razon állott hatalmas területek jutnak a tentrer uralma alá. Megindul a boreális alakoknak dél felé való vándorlása. Ekkor jelennek mcíí a boreális alakok a dnnántiíli belveeiai emeletben is. Fiíryelcrnrc méltó azonban, bo};y kevés számú képviselővel tűnnek fel s e tekin- tetben is a dnnáutnli miocén sok basonlósáírot mutat az olaszorszáíri viszonyokkal. M,efrállapítbató, bofíy a dunántúli miocén közelebb áll az olasz, mint a franciaországi miocénhez, jeléül annak, bofry köze- lebbi éfrbajlati és ősföldrajzi viszonyokról van itt szó. Mejíjegyzi a szerző, hogy az Olaszorszáfr felé irányuló ősföldrajzi kapcsolatok irá- nya ma még pontosan nem nyomozható. — következőkben a szerke- zeti viszonyokkal foglalkozva utal arra, hogy az anversienben a Vörösvári — Nagykovácsi- és a Dorogimedence között kiemelkedő gát, melyről Ferenezi István számolt be, többé-kevésbbé a belvéciai korig fennmaradt és elzárta a várpalotai területei a gáttól ÉK-re húzódó tengertől. Az idős stájer kéregmozgás szynorogén sülyedóse megszünteti e gátat, ugyanekkor a Mecsek területén is szynorogén süllyedés lép fel és így mind két területre benyomul a belvéciai ten- ger. — A fiatal stájer kéregmozgásnak is jelentős nyoma van a Dunántúlon. Nevezetesen id. Lóczy Lajos tanulmányából tudjuk, hogy a Dunántúlon a mediterránban magashegység állott. E magas- hegység jelenlétére id. Lóczy annak denudációs termékéből, a kavi- csokból következtet. Az előadó a kavicsok rétegtani helyzetéből arra következtet, hogy ez a hegység a fiatal stájer kéregmozgás hatására emelkedett ki. — Végül megállapítja, hogy a szerkezeti változásokkal áll kapcsolatban a dunántúli biotópok kialakulása épiígy, mint az is, hogy a miocén csak a belvéciai korban jelenik meg e területen.

Szalai Tibor előadásához a következő hozzászólások, illető- leg megjegyzések hangzottak el;

oj Pávai Vájná Ferenc dr. m. k. főbányatanácsos:

Az előadó ősföldrajzi, őslénytani és tektonikai megfigyelései azt bizonyítják, hogy a Dunántúl a belvéciai időben is pásztás szer- kezetű volt. A középső miocénre vonatkozó, részletes megfigyeléseken alapuló említett felfogás beleillik az általam már több alkalommal kifejtett szerkezeti képbe. Eszerint az általam harmadik Alpes-kár- páti közbenső tömegnek nevezett medence geosynklinálisokból és ezek közt fekvő ősibb szerkezetű tagokból áll. E szerkezet a varisz- kuszi időktől, mint látjuk a belvéciai korig, sőt tovább a harmadkor végéig, illetőleg a geodéziai és geofizikai vizsgálatok megállapításai nyomán napjainkig követhető. Az üledékképződés a szerkezethez iga- zodik. így tehát, amint arra az előadó is utal, az üledékképződés a szerkezeti alakulások következménye. Megállapítható tehát, hogy a

126

Társulati ügyek

tektonikai viszonyok helyes felismerése szabja meg a hazai föld meg- ismerésének útját.

h^Horusitzky Ferenc hozzászólása ;

Felteszi a kérdést, hogy azok a faunisztikus különbségek, me- lyek alapján az előadó szárazföldi pásztákkal elválasztott különálló tengeri szedimentációs területeket tételez fel, nem magyarázhatók-e kielégítően az eltérő fáeiesviszonyokkal? A dunántúli fúrások miocén slirje, és a várpalotai — mecseki miocén fáciesei olymértékben elté- rőek, hogy érthetően nem tartalmazliatnak közös faunaelemeket.

C;) Mottl M á r i a dr. a következőket jegyzi meg:

Szapár-Jásdról Éhik Antracotheriurn cf. Valdenset ismertetett. Ez a terminális bélyegű faj Sieber R. szerint a felső stampiai eme- letre jellemző. Az aquitan emeletben Európában Anfhracotherium már nincs, helyét Brachyodusok és Paleochoreusok foglalják el. Na- gyobb valószínűség szól amellett, hogy a szápár-jásdi Anthr.-os réte- gek még az alattuk lévő rupeliai agyagsorozathoz tartoznak.

f/JSchréter Zoltán hozzászólva az előadáshoz, megjegyzi, hogy a várpalotai helvét emeletbeli állatvilág tanulmányozásánál ezt a faunát érdekesen össze lehetne hasonlítani a herendi helvét képződ- mények állatvilágával; ez a grundi jellegű állattársulás kissé eltér amattól. A Magyar nyugati vasút építésénél találták Herenden egye- bek mellett miocénünk legszebb csigafaját, a Pereiraea gervaisi V é z-t, amely pl. Várpalotán eddig ismeretlen.

e) Szalai Tibor zárószavában válaszol Schréter és Horu- sitzky F. hozzászólásaira. Megemlíti: van sok részletkérdés, amely- lyel nem foglalkozik. Ezért nem tér ki pl. a Pereiraea Gervaisi-t is tartalmazó Herend környéki rétegek tárgyalására sem. — A miocén tenger határainak megrajzolását az üledékek kiékelődése nyomán esz- közli. Ügy látja, hogy a Dunántiílon az üledékek kiékelődését a fúrá- sok adatai nyomán sokszor teljes biztonsággal megállapíthatjuk. így pl. a Tapolca és Balatonföldvár környéki 10 m vastagségú üledékek a Várpalota környéki több 100 m vastagságú üledékek mellett arra utalnak, hogy ezen a területen kiékelődés következett be. A várpalo- tai terület határa tehát itt vonható meg. Szalai már előadásában is utal a Földközi tenger-vidéki és a Dnnántúli helvetien hasonló voltára, amiből a két terület ősföldrajzi kapcsolataira gondol; azt azonban, hogy a kapcsolatot megteremtő tengerágak minő irányokat követtek, nem jelöli meg.

2. A második előadást Sík Károly dr. tartotta „Alföldi talaj- szelvény felvételek"' címen, számos vetített kép bemutatásával.

Előadó bevezetésében ismertette a talaj felvétel és talajtérképe- zés fontosságát tudományos és gyakorlati szempontból. Bemutatta a talajszelvények vázlatos feltüntetésének fejlődését a Treitz-féle 190'i és 1903-ban megjelent Palicsi-tó környékének és Szeged vidékének agrogeológiai térképein. Majd az 1935-ben megjelent S i g m o n d-féle dinamikai talajtipus térképéről szólott és megemlítette a termelés-

Társulati üfryek

127

technikai talajtérképeket, amelyeknek magyarázó füzetében találjuk a talajszel vény vázlatokat.

Ezután áttért előadó Alsodabas és Ráckeve 1 : 20.000 méretű tér- képlapjainak talajtani ismertetésére és 34 általa készitett, részben szines fényképfelvételen mutatta be egyrészt a vidék arculatát, más- részt az előforduló jellegzetes talajszelvényeket. Zárószavaiban baiifr- súlyozta, hogy az egyes vidékek talajtani leirásánál nélkiilözbetetlen néhány jó fényképfelvétellel kiegésziteni az elmondottakat, mert igy feltétlenül mélyebb betekintést nyerünk a talajtani és növénytermesz- tési viszony-okba, mintha csak puszta leirást aduidí.

3. A harmadik előadó Kőrös sy László műegyetemi tanár- segéd volt, aki „llernádzsadány környékének földtani viszonyai*' cí- men tartotta Társulatunkban első előadását. (Az előadás teljes szö- vege Közlönyünk jelen füzetének 83—105). oldalain jelent meg 5) ábrá- val.) K ő r ö s s y L á s z 1 ó előadásához K u 1 b a y Gyűl a dr. a kö- vetkező szavakat fűzte:

Örömmel hallotta K ö r ö s s y előadását, melyet a legnehezebb idő- ben. még a cseh megszállás alatt kezdett vizsgálatairól bemutatott. Területen a Hátbegységbez nagyon hasonló viszonyokat talált. Az em- lített Phrygnmdhim maradvány arról tanúskodik, hogy a szarmata tenger ekkor már csaknem kiédesedett.

Elnök a magas színvonalú hozzászólásokat lezárva, köszönetét mond S z a 1 a i Tibor, Sík Károly és K ö r ö s s y L á s z 1 ó elő- adó uraknak, valamint a hozzászólásokban résztvevő összes tagtárs uraknak, s megköszönve a tagok szíves érdeklődését a szakülés tár- gyai iránt, az ülést berekeszti.

3. Jegyzőkönyv.

a Magyarhoni Földtani Társulat választmányának 1940. március hó 6-án tartott üléséről.

Elnök : P a p p Károly.

Jelen voltak: Horusitzky Henrik szakosztályi elnök, Telegdi Kóth Ká- roly másodelnök, Horusitzky Ferenc elsötitkár, Bartkó Lajos másod- titkár, Ascher Kálmán pénztáros; továbbá Böhin Ferenc, Fekete Jenő, Lóczy Lajos, Noszky Jenő, Papp Simon, Rozlozsnik Pál, Scbi-éter Zol- tán. Sümegby József, Sztrókaj' Kálmán. Vígh Gyula. Vitális István, Zsivny Viktor választmányi tagok. — Távolmaradásukat kimentették Emszt Kálmán és Pávai Vájná Ferenc választmányi tagok.

Elnök az ülést megnyitva, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Lóczy Lajos és Rozlozsnik Pál választmányi tag urakat.

1. Elnök amidőn az 1940 február 14-i közgyűlés határozata alap- ján az elnöki tisztséget elfoglalja, iigy a maga, mint elnöktársa és a titkárok nevében kéri az igen tisztelt Választmánytól a tisztikar támogatását. A tisztikar megbízatása csak az 1940-ik polgári évre szól, minthogy a három éves ciklus a következő évi közgyűlé.sen jár le, amikor a tisztikar és a választmány tagjainak választása együtie- sen történik.

128

Társulati ügyek

Elnök bejelentését a választmány egyhangúlag tudomásul veszi.

2. Elnök ezután a lemondott Elnök urak kitüntetése ügyében a következő javaslatot terjeszti elő:

V e n d 1 Aladár műegyetemi tanár lir Öméltósága 8 éven ke- resztül viselte az elnöki tisztséget, olyan fáradhatatlan buzgalommal, hogy mindannyian fejet hajtunk működése előtt. Ugyancsak nagy elismeréssel szólhatunk Liffa Aurél másodelnök iir Öméltóságá- ról, aki bámulatos szorgalommal és szeretettel az 1923. év óta viselte a másodelnöki tisztséget, tehát Mauritz Béla és Vendl Aladár elnök urak mellett 17 év óta egyfolytában működött. A legnagyobb kitüntetés, amelyet Társulatunk adhat, a tiszteleti tagság. Erre nézve Alapszabályaink 13 §-a olykép intézkedik,' hogy a tisztöTeti 'tágok ajánlását november hó 1-ig kell az elnökséghez írásban benyújtani, s azután a választmány terjeszti az ajánlást a közgyűlés elé. Elnök in- dítványozza, hogy úgy Vendl Aladár, mint Liffa Aurél Öméltóságáik tiszteleti taggá való ajánlását- már a mai ülésünkön javasoljuk s az ajánlás részleteinek kidolgozására kérjük fel M a u- r i t z Béla tiszteleti tag és Telegdi Róth Károly másodelnök Tirakat.

Elnök javaslatához a Választmány egyhangúlag hozzájárul.

3. Elnök hálás köszönettel adózik Papp Ferenc elsötitkár úrnak, aki a főtitkári tisztséget az 1934-ik év óta viselte, s aki a Tár- sulatnak úgy anyagi, mint szellemi felvirágoztatása körül kiváló érdemeket szerzett. Főtitkári tisztségének egyik maradandó érdeme a Földtani Értesítő új folyamának megalapítása 1936-ban, amely immár négy évfolyamával bebizonyította életrevaló, szükséges voltát.

Papp Ferenc volt elsötitkár úr érdemeit közgyűlésünk már is jutalmazta azzal, hogy öt választmányi taggá választotta.

Elnök bejelentését az ülés egyhangúlag helyesli.

4. Elnök jelenti, hogy a február íi-i választások folyamán a választmányi tagsági helyek közül megüresedett még egy hely, amelyre mint legtöbb szavazatot nyert jelöltet, javasolja Vendl Aladár volt elnök úr behívását

Elnök javaslatára az ülés úgy határoz, hogy a megüresedett helyre meghívja Vendl Aladár volt elnök urat.

.0. Elnök jelenti, hogy Társulatunk Hidrológiai Szakosztálya, Weszelszky Gyula elnök lemondása után egyhangúlag H o r u- sitzky Henrik tagtársunkat választotta meg szakosztályi elnö- kül a triennium hátralevő 1 évére.

Minthogy Alapszabályaink 20 ^-alapján a szakosztály elnöke hivatalból tagja a választmánynak, azért Horusitzky Henrik szakosztályi elnök urat már a mai választmányi ülésre meghívta. Fllnök köszönti a szakosztályi Elnök urat, s munkásságára a jó Isten áldását kéri.

5a. Elnök kéri a szakosztályi Elnök urat, hogy a Hidrológiai Szakosztály ügyeiről a jövő ülésen jelentést tenni szíveskedjék.

Társuluti üfryek

129

G. Elnök jelenti, hogy Alapszabályaink 23 '§-a alapján a választ- mány évcnkint pénztárost választ. Elnök kéri a jelenlevő Ascher K á 1 m á n műegyetemi gazdasági igazgató urat, hogy eme nehéz tisztséget továbbra is elvállalni szíveskedjék. Alapszabályaink 24 §-a alapján a pénztáros őrzi a Társulat vagyonát s teljesíti a rizetések-et az elnöktől és titkártól ellenjegyzett .számlákra. Minthogy az elmúlt évtizedekben a pénztárat tulajdonkép a titkárok kezelték iigy az anyatársulatban, mint a szakosztályban, s minthogy most a csonka év nehéz gazdasági viszonyai között a megválasztott tisztikarnak fokozott éberséggel kell a pénzügyek felett őrködnie, azért arra kén a pénztáros urat, hogy a takarékkönyveket és a nagyobb összegeket a pénztárban őrizze; míg a titkár urak csak kisebb, mondjuk 200 pen- gőig terjedő összegeket tartsanak maguknál az apróbb kiadások fede- zésére. Havonkint egyszer azután a nagyobb számlákat a pénztáros úr fizesse ki. Ilymódon eleget tennénk Alapszabályaink rendelkezé- sének, s emellett társulatunk mozgékonysága, fürgesége sem gátoltat- nék.

Elnök javaslatára az ülés pénztárosnak egyhangiilag Ascher Kálmán műegyetemi gazdasági igazgató urat választja meg, aki a megválasztást elfogadja.

7. Elnök kéri a választmányt, hogy boldogult T i m k ó Imre kartársunk síremlékének fölállítása céljából gyűjtést engedélyezni szíveskedjék. Ugyanis a Boldogult családja nincs olyan helyzetben, hogy díszesebb síremléket állíthatna a családfőnek, s így Társula- tunkra hárul a feladat a síremlék felállítására.

Elnök javaslatára a Választmány elhatározza, hogy boldogult Timkó Imre választmányi tagunk siremlékének költségeire gyűj- tést indít.

8. Elnök jelenti, hogy megkeresés érkezett a kir. magyar. Ter- mészettudományi Társulattól. Ugyanis a svábhegyi Xormafa és a báró Eötvös lit között levő területen öröklakásos szállodát terveznek, amely tönkre tenné a gyönyörű kilátást és akadályozná a turistákat s üdülőket pihenésükben. A Természettudományi Társulat választmá- nya a Természetvédelmi Törvény alapján kéri a Xormafa vidékének védetté nyilvánítását s így a szállodai épitkezés tervének elutasitását.

A választmány a javaslathoz egyhangúlag hozzájárul.

9. Elnök felkéri a m. k. Földtani Intézet jelenlevő igazgatóját: Lóczy Lajos választmányi tag úr Öméltóságát, hogy a Földtani Közlöny számára az intézet hivatalos közleményeit időközönkint át- adni szíveskedjék.

Ugyancsak kéri a Választmány azon tagjait, akik egyéb állami intézmények és minisztériumok vezető állásait töltik be, továbbá az Eurogasco igazgatóját, hogy időközönkint azokról a kutatásokról, amelyek közzétételét egyéb magasabb érdekek nem tiltják el, közlé- seiket a Földtani Társulat titkárságának átadni szíveskedjenek, hogy ezeket részben a Földtani Közlönyben, részben a Földtani Értesítő- ben közölhessék.

130

Társulati ügyek

10. Kapcsolatban ezzel Vigh Gyula választmányi tag lir kéri a szerkesztőséget, hogy a Földtani Közlönyben állitsa vissza a könyv- ismertetéseket, miként az régebben volt.

A javaslatot a Választmány egyhangúlag elfogadja.

11. Elnök kéri Vitális István választmányi tag úr Ömél- tóságát, hogy a múlt héten megjelent „Magyarország szénelőforduld- sai“ című nagy munkájával kapcsolatban. Társulatunkban népszerű előadó estélyt tartani sziveskedjék.

A Választmány Vitális István egyetemi tanár úrnak be- jelentett előadását köszönettel fogadja.

12. Főtitkár jelenti, hogy rendes tagul jelentkezett Jakóby L á s z ló, a M. Bányászati és Kohászati Egyesület főtitkára. A választ- mány illusztris kartársunkat egyhangúlag rendes taggá választja.

Elnök megköszönve a Választmány tagjainak huzgó működé- sét, az ülést berekeszti.

Kelt Budapesten, 1940. március 6-án

Hitelesitik: Lói tóm.

Lóczy Lajos és Rozlozsnik Pál Dr. Papp Károly

vál. tagok. elnök.

4. Jegyzőkönyv.

a Magyarhoni Földtani Társulat választmányának 1940. április 3-án tartott üléséről.

Elnök: Papp Károly.

Megjelentek: Böhm Ferenc, Emszt Kálmán, Fekete Jenő, Koch Sándor, Noszky Jenő, Papp Ferenc, Papp Simon, Pávai Vájná Ferenc, líozlozs- nik Pál, Schréter Zoltán, Sümeghy József, Sztrókay Kálmán, Takáts Tibor, Vigh Gyula, Vitális István, Vizer Vilmos, Zsiyny Viktor vá- lasztmányi tagok, Horusitzky Ferenc főtitkár, Bartkó Lajos másod- titkár. — Távolmaradásukat kimentették Lóczy Lajos és Vendl Aladár választmányi tag urak. _ , .

Elnök üdvözölvén a szép számmal megjelent választmányi tag

urakat, az ülést megnyitja, s az ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri Pávai Vájná Ferenc és Schréter Z o 1 t.á.n választ- mányi tag urakat.

1. Elnök jelenti, hogy az 1934. március 6-i választmányi ülés határozata alapján felkérte Vendl Aladár volt Elnök urat, hogy a Választmányban megüresedett tagsági helyet elfoglalni szíveskedjék. Eme felkérésre Vendl Alá d á r műegyetemi tanár úr Öméltósága kijelentette, hogy a választmányi tagsági helyet örömmel elfogadja s a társulatot a jövőben is készségesen támogatja. A Választmány Vendl Aladár úr elhatározását örömmel tudomásul veszi, s Ígért támoga- tásáért előre is köszönetét mond.

2. Elnök jelenti, hogy Telegdi Róth Károly másodelnök úr 1940. március 7-én kelt levelében másodelnöki tisztségéről lemon- dott. A lemondás indokolásául azt írja, hogy a februári közgyűlésen történt puccs-szerü választást, amely a választmány által jelölt tiszti-

Társulati ügryek

13i

kar loíínafryobb részét inoirbiiktatta, semniikópen sem helyeselte. Hoíry közvetlenül a választás lezajlása után nem mondott le, annak oka csupán az volt, hcfry az új tisztikarból ő volt az efryetlen, akit a vá- lasztmány is jelölt, és a közfíyülés is mefíszavazott, tehát liíry érezte, hogy osztatlan bizalom emelte az alelnöki tisztségbe. A tegnapi vá- lasztmányi ülésen azonban arról győződött meg, hogy az új vezetőség nem mindenben helyesli a régi tisztikar gesztióit, amelyekért pedig mint a régi választi.nány volt tagja, maga is felelőséggel tartozik. Ilyen körülmények között lehetetlenné válik számára az új vezetőség- gel való benső együttműködés, annál is inkább, minthogy ma is min- denben azonosítja magát a lemondott tisztikar gondolkodásmódjával és tetteivel.

Telegdi Kóth Károly úr szóbanforgó levelére az elnök a főtitkárral együttesen kifejtette, hogy az új tisztikar a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott az előző tisztikar munkásságáról, amit az új elnök előző elnöktársa előtt élőszóval is hangoztatott. Az új tiszti- kar tehát kérte Telegdi Kóth Károly urat, hogy lemondását visszavonva, nagybecsű működését Társulatunk javára továbbra is folytassa.

Felszólításunkra 1940. március 18-án kelt levelében Telegdi Kóth K á r o 1 y úr azt válaszolta, hogy lemondását véglegesnek tekintsük.

3. Elnök jelenti, hogy Telegdi Kóth Károly úrnak végle- ges lemondása miatt, a másodelnöki állás betöltéséről gondoskodnunk kell. Erre nézve két mód áll rendelkezésünkre.

a) Az egyik mód az, hogy az 1940. február 14-i rendes közgyű- lésen legtöbb szavazatot nyert jelöltet kérjük fel a másodelnöki tiszt- ség elvállalására. A jegyzőkönyv szerint dr. Liffa Aurél az elnöki tisztségre 22 szavazatot, a másodelnöki tisztségre 12 szavazatot kapott. Tehát a mélyen tisztelt választmány felkérheti Liffa Aurél Ömél- tóságát, hogy a csonka évre a másodelnöki tisztséget elvállalni szí- veskedjék.

b) A másik mód az, hogy a másodelnöki tisztség betöltése cél- jából rendkívüli közgyűlést hh'junk össze. Ebben az esetben, mint- hogy az első közgyűlés előre láthatólag nem lesz határozatképes, ezt szaküléssel társítjuk, s az utána ülésező választmány jelöli ki a má- sodelnöki tisztségre vállalkozó szakférfiakat. A második rendkívüli közgyűlés azután tekintet nélkül a megjelent tagok számára, a vá- lasztmány által jelölt tagok közül megválasztja a másodelnököt.

Pávai Vájná Ferenc és Vitális Ist v.á n választmányi tag urak hozzászólása után, az ülés úgy határoz, hogy először az első módon kísérli meg a másodelnöki tisztség betöltését, tehát meghívja Liffa Aurél tagtársunkat a másodelnöki tisztség elvállalására.

4. Takáts Tibor úr, a Hidrológiai Szakosztály titkára a kö- vetkező jelentést terjeszti elő a Hidrológiai Szakosztály pénzügyeinek kezeléséről és jelenlegi állapotáról:

132

Társulati ügyek

„Mélyen tisztelt Választmány!

A legutóbbi választmányi ülésen szóbakerült a Hidrológiai Szakosztály pénztári ügykezelése. Tekintettel arra, hogy a múlt ülé- sen — legnagyobb sajnálatomra — nem lehettem jelen, nem volt módomban a Szakosztály pénztárának ügykezeléséről és jelenlegi álla- potáról azonnal tájékoztatást adni. Legyen szabad tehát most a kért felvilágosításokat előterjeszteni.

A Szakosztály ügyrendjének 9., illetőleg 11. paragrafusa értel- mében a Szakosztály pénztárát a szakosztályi elnök mindenkori ellen- őrzése mellett a Szakosztály titkára kezeli. A Szakosztálynak tehát külön pénztárosa nincs.

A Szakosztály pénztári könyvét minden év végén lezárjuk és az évi forgalmat a Szakosztály tisztviselőivel egyidőben megválasztott pénztárvizsgáló bizottság tagjai okmányok alapján tételről-tételre ellenőrzik. A pénztárvizsgáló bizottság jelentését az évzáró ülésnek előterjeszti. A Sz^akosztály pénztári forgalmáról minden évzáró ülésen a titkár pénztári kimutatásban beszámol.

A Szakosztály jövedelmét javarészben a Hidrológiai Közlöny kiadására fordítja. A Közlönyben közölni óhajtott cikkek közlés előtt kézirat alakjában a Szakosztály választmánya elé kerülnek. Közlésre csak abban az esetben kerül sor, ha a választmány a kérdéses cikket úgy tartalmilag, mint anyagi fedezet szempontjából közlésre elfogadja.

A Hidrológiai Közlönynek most jelent meg XVTTI. évfolyama, több mint 500 oldal terjedelemben.

A Szakosztálynak jelenleg 1800 pengő nyomdai adóssága van. Ez az adósság két okból kifolyólag jött létre, a) Egyik ok az volt, hogy a Székesfővárostól a múlt évben nem kaptuk meg a szokásos évi 1000 P támogatást. Ez az 1000 pengő pedig úgy volt beállítva a költségvetésbe, mint biztos jövedelem, mégpedig egyrészt azért, mert eddig 10 éven át minden évben pontosan megkaptuk, másrészt pedig azért, mert nem is tisztán anyagi támogatás a főváros részéről, ha- nem hirdetési átalány, aminek fejében a főváros gyógyfürdőit a Közlöny borítéklapjain hirdettük. Ilyen körülmények között erre az összegre biztosan számítottunk és nagy csalódással kellett tudomásul vennünk, hogy a főváros múlt évi kérvényünket elutasította.

b) Az adósság másik oka az, hogy a H o r u s i t z k y-féle cikkre 1050 pengőt ráfizettünk. Ez a ráfizetés onnan ered, hogy míg a kéz- irat a hemutatás alkalmával csak 19 és fél ívre terjedt, a nyomdába való benyújtáskor, illetőleg utólag még kiegészítve, több mint 25 ívre gyarapodott. A kézirat megnövcsztését természetesen nem ellenezhettem, hiszen ilyen nagyértékü cikk Közlönyünknek csak díszére válhatik és mfiííérdemli, hogy anyagi áldozatot hozzunk érte. Horus.itzky Öméltósága a bemutatott kézirat leközléséhez szükséges és előre ki- számított 4904 P fedezetet a székesfővárostól kiutaltatta s így a cikkre ráfizetésünk egyáltalában nem lett volna, sőt Közlönyünk minden anyagi megterhelés nélkül egy igen értékes és nagy terjedelmű köz leménnyel gyaraj)odott volna. Mivel azonban a kézirat megnöveke-

Társulati üffyok

133

(lésévol lt).')() P túlkiadás lépett fel, ezt az összeget tisztán a Szakosz- tálynak kellett vállalnia.

Ha ez a túlkiadás nem lett volna és a fővárostól is meííkaptuk volna a számításba vett lOOO peiifröt, most 2000 j)ensőnk lenne, amiből könnyedén fedezni tudnánk 1800 P adóssájíunkat.

Ez az 1800 j)eiiH:őt kitevő adósság: azonban korántsem olyan ve- szélyes, mint amilyennek első inllanatban látszik. A Szakosztály éle- tében már iíren sokszor volt na.!>:yon nehéz anyaíri kérdések meííol- dása előtt. A Hidrolóíriai Közlöny anyaai fedezetével — a lefrntóbbl 8 — 10 évtől eltekintve — majdnem államlóaíi l)aj volt. Ezek a bajok éppen akkor szűntek meir, mikor volt elnökünknek Weszelszky Gyula őméltüsáfíának sikerült a főváros évi 1000 peiifrőjét számunkra biztosítani. Műhely 1 ezt az összefret nélkülözni vaiíynidí kénytelenek, pénzüfíyi nebézséfreink újra feltámadnak.

Minden reményünk mefrvan azonban arra, hojíy adóssáírunkat rövid időn belül n'udezni tudjuk. A székesfőváros mefrfelelő szervei- nél uííyanis Ígéretet kaptunk arra vonatkozólaíí:, hoíry az idei 1000 P-t mefí fogjuk kapni. Segítséget várunk ezen felül az iparügyi miniszté- riumtól, a Magyar Amerikai Olajipar K. T.-tól és a Huilapesti Köz- ponti Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottságtól. Kérvényeink sorsára vonat- kozólag ugyanis mindegyik helyen biztató Ígéreteket kaptunk. Ha az ezekhez az Ígéretekhez fűzött számításaink beválnak és mindegyik fel- sorolt helyről megfelelő összeget kapunk, minden reményünk mee, lehet arra, hogy nemesak adósságunkat rendezzük, hanem Közlö- nyünk következő évfolyamát is — természetesen megfelelő szükebh terjedelemben — nyomdába adhatjuk.

Ezekben voltam bátor a Szako.sztály pénzügyi helyzetéről tájé- koztatást nyújtani. Kérem a jelentés szíves tudomásul vételét.

Kelt Budapesten, 1940. évi április hó 2-án.

Dr. Takáfs Tibor szakosztályi titkár."

A Választmány a Hidrológiai Szakosztály titkárának jelentését tudomásul veszi, azzal a kéréssel, hogy a jövőben a Szakosztály pénz- ügyi egyensúlyát lehetőleg megtartani iparkodjék.

5. Főtitkár jelenti, hogy a múlt héten megjelent a FöhUayii Érte- sítő V. évfolyamának első füzete 40. oldalon 21. ábrával illusztrálva Jugovics Lajos, vitéz Lengyel Endre, Fekete Zoltán, Méhes Kálmán és Bnrtkó Lajos eikkeivel.

A Földtani Közlöny 70-ik kötetének első füzete sajtó alatt van, s május havában ez is meg fog jelenni.

A Választmány a Főtitkár jelentését tudomásul veszi.

6. Elnök jelenti, hogy két régebbi tagtársunk visszalépett, akik néhány év óta Társulatunk tagjai sorából kiléptek.

a) Dr. Scherf Emil ni. k. főgeológus úr 1940. április 2-án kelt, s az elnökhöz írt levelében a tudományos véleménynyilvánítás szabadságát hangoztatva, — s ennek biztosítását kérve — a Társulat

134

Társulati ügyek

tagjainak sorába való visszalépését jelenti. Egyben Ígéri, hogy nem- sokára tudományos dolgozattal is óhajt a Társulat életében részt venni, b) Tas nádi Kubacska Andor, az Országos Magyar Ter- mészettudományi Múzeum föld- és őslénytani tárának őre, ugyancsak a Társulat tagjainak sorába való visszalépését jelenti.

A Választmány mindkét jeles szaktársunk visszalépését öröm- mel fogadja, s minthogy egykori tagtársainkról van szó, belépésük felett a szavazást mellőzendőnek tartja.

e) Új tagul jelentkezett Pantó Gábor okleveles középiskolai tanár, ajánlják Bogseh László és Sztrókay Kálmán.

A megejtett titkos szavazás után a Választmány Pantó Gá- bor urat egyhangúan rendes tagul választja.

Több tárgy híján. Elnök megköszönve a Választmányi Tag uraknak buzgó működését és érdeklődését, az ülést bezárja.

Kelt Budapesten 1&40. április 3-án.

Jegyezte:

Horusitzky Ferenc főtitkár.

Láttam:

Paj>p Károly elnök.

Hitelesítik

Pávai Vájná Ferenc és Schréter Zoltán választmányi tagok.

SUPPLEMENT

zum

FÖLDTANI KÖZLÖNY

LXX. Bánd April — Juni 1940 4 — 6. Heft

I. AMTSAXTKITT DES EKASIDEXTEX.

In dér ani 6. Marz 1940 statt.síefundciien Festsitzuiifí dór Lín- ííarisclíen (íoologiscdien Gosidlscliaft iiu 90. dahro ihres Bestohens und im 20, Jalire dér lleííiernníí Seiner Durehlaucht de.s Herrn Reichsverwesers Admiral \ itéz X i k o 1 a u s Horthy von X a g y- b á n y a vorget ragén

von

Dr. Kari von Papp Priisident dér Gesellschaft.

— ]\Iit 2 Liclitbildern auf Seite 78. —

Sehr geehrte Festsitzimg!

Aiu 1, Miirz war es 20 dabre lier, da.ss dér Feldberr dér un- gariscben Xationalarmee, Herr xVdmiral vitéz Xikolaus Horthy von X a g y b á n y a von dér Ungarischen Xationalver- sammliing zum Reiebsverweser des Köningreicdies Ungarn gewahlt wurde. Als Vertreter unserer Gesellschaft nabin icb an dem am Vorabend des zwanzigjahrigen Jubilaums veranstalteten „Fest dér ungarischen Huldigung" teil.

Die Reprásentanten siimtlicher ungarischer Vereine waren in dér Pester Redoute ersehienen. In ihrem Xamen hielt Gráf Paul Teleki, Priisident dér Cbristlichen Xational-Liga, die Festrede.

In dieser Rede Avurde alles gesagt, was von unserem gelehr- ten Ministerprásidenten über Seine Durchlaiicht den Herr Reichs- vei'Aveser, über .seine khage Staatsführung, seine cbristlichen un- garischen Prinzipien und hervorragenden menschliehen Charakter- züge gesagt Averdeu konnte.

Ich bin .iedoch dér Ansicht, dass die ungarische Geologie dem Herrn Reiebsverweser auch ihren besonderen Dank auszuspre- chen hat. Diese spezielle Dankbarkeit dér ungarischen Geologie möchte ich nun hier Seiner Durehlaucht überbringen.

Vor zivanzig Jahren lag ganz Ungarn in Trümrnern. Das von den Kárpátén begrenzte Land wurde in fünf Teile zerrissen und nur ein Viertel dér Lander dér Heiligen Ungarischen Krone blieb in unserem Besitz. Wir verloren das Meer, unsere siimtlichen Hoch- gebirge, den ganzen Edelerzvorrat des Landes und — was vielleicht hoeh schwei’Aviegender war — Avir A^erloren auch unsere ganze

136

Dr. Kari v. Papp

Hoffnung auf eine baldige Eückkehr dér abgetrennten Gebiete. Die Hoffnung kam jedoch wieder, als wir sahen, wie dér Herr Reichsverweser hier Ordnung schuf, wie er Disziplin und Arbeit dem Lande wieder beibrachte. Wir, Angehörige dér alteren Gene- fatioUj die infoige dér "ZerstÜHimelung des Landes völlig verzwei- felt waren, schöpften nach dem kráftigen Handeln unseres Herrn Reichsverwesei’s allmahlich wieder Hoffnung. Unsere Jugend wuchs bereits in dieser optimistischen Stimmung auf, sie arbeitete mit Amller Kraft und stndierte mit grossem Fleiss.

Und nun — kamu nach zwanzig Jahren — kehrte, dank dem Allmáchtigen und dér klugen Regierung des Herrn Reichsverwe- sers, ein Teil überungarns. sowie das Karpatenland, durch dessen Passe das Heer von Árpád Pannonién eroberte, zum Mutterlande zurück. Wieder gehört uns dér Pass von Verecke, dér jenige Pass, durch den im Jahre 895 Ái’pád mit seinen Heerführern und seiner Armee ins Land kam und die Ebene dér Tisza, Transsylvanien und Pannonién besetzte.

Mit dér Rückgliederung des Karpatenlandes kehrte auch ein wertvoller Teil des Kranzes unserer Hochgebirge heim. Die Er- forschung und das Aufschliessen dieses Gebietes wird den unga- rischen Geoloigen, Bergleuten und Ingenieuren Jahrzehnte hindurch noch Arbeit gébén. Die Rückgliederung des Gebietes am Fusse dér Kárpátén ist in dér Tat die Vorarbeit einer zweiten Landeserobe- rung, dérén Segen in erster Linie den technischen Kreisen zu- teil wird.

Für allé diese Erfolge gebührt dér tiefste Dank dér gesam- ten ungarischen geologischen Wissenschaft unserem Herrn Roichs- verweser. Am 6. Tagé des dritten Jahrzehntes seiner Regierung wünschen wir ihm sowie seiner Frau und seiner ganzcn Familie den Segen des allmaohtigen Gottes.

Sehr geehrte Fachsitzung!

Da ich hier das erste Mai als Prasident dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft erscheine, möchte ich Ihnen vor allém unseren wármsten Dank für die Wahl für das letzte Jahr des Trienniumis zum Prasidenten, Vizeprasidcnten sowie erslen und zweiten Sekretar aussprechen. Es sei mir erlaubt, bei dieser Ge- legenheit auch unseren hochgeschiitzten Vorgangern, dem Herrn Prasidenten Prof. Álad á r V e n d 1, Herrn Vizeprásidentcn Aurél Liffa und Heri’ii crsten Sekretar Franz P a ]) p unse- ren herzlichsten Dank für ihre Bemühungen auszusprechen. In schweren Zeiten fivhrten sie den Angelegenheiten dér Gesellschaft mit hervorragendcm Erfolg und sicherten ihr in geistiger wie aiich in materieller Hinsicht eine bedeutende Entwicklung. Dér Ausschuss wird dafür sorgen, dass ihnen die höcliste Auszeichnung dér Gesellschaft zugesohprochen - wird.- Tn dér am 14. Február ge- - haltenen Generalversanimlung schilderte dér Herr Priisident Prof. Aladár Ven dl ausführlich die Entstehnng dér Uiigarischjen

Amtsaiitritt des Priisidenton

137

(Jeolofíiseheii (lesellsehaft. In seiner Kröffiuiiiíísrede wies er (hi- rauf Ilin, dass nnssre neunzitijaliriííe Ciesellschaft (k'r vierte Vér- éin unter den ííeolofíiselien Ciesellsehaften dér Welt isi. Niir die {íeolüfíisehen (Jesellsehaften in London, Paris und Berlin köniien auf eine laiifíere \'erííanfíenheit zurückblieken.

Bei dieser (lelcííenheit möehte ieh eineii kurzen Überblick über die wiehtiííston Er^ebnisse dér Tiitiííkeit unserer (lesellschaft an Hand ihrer in S5 Biinden erschienen Veröffentliehunfíen ííeben.

Als unsere Gesellschaft in dér Mitte des voriííen Jahrhun- derts tíefíründet wurde, waren fást allé Eachleute dér (íetilogie Sehüler dér Sehemnitzer Ber«akadeinie. Von dieser Akademie ka- inen aueh M a x i in i 1 i a n v o n H a n t k e n, J o s e f v. S z a b ő, \V i 1 h e 1 in v. Z s i {í in o n d y. Hier studierte sogar in den Jahren 1840 — 14 aueh dér Direktor dér Wiener K. u. K. Geolofíischen Reichsanstalt F r a n z Bittér von H a u e r.

Die ersten Geolofíen waren Sehüler vöm Prof. ,1. v. P e 1 1 k ó, dér zwisehen 1847 und 1871 über Mineralofíie, Petrofíraphie, Geolo- gie, ja soííar aneh über Paliiontolojíie mit gro.sser Beííeisteruiií; vorlas. Die spatere Generation, wie z. B., .1 o h a n n v. B ö c k h, B. Win kiér usw., ware allé Sehüler des Sehemnitzer Professors J. von P e 1 1 k ó.

In den Beibe dér unfíarisehen Gesel Isehaften steht an erster Stelle die im Jahre 1830 fíeííründete Ungarische Akademie dér iVissenschaften, die jedoeh damals sieji nur mit dér ungarisehen Spraehe und Gesehiehte befasste. Die III. Klasse dér mathemati- sehen und Xaturwissensehaften wurde erst spater ins Leben ge- rufen.

Dagegen unterstützte die im Jahre 1841 gegründete Kgl. Vn- garische Naturwissenschoftliche Gesellschaft von Anfang an die Tatigkeit dér Geologen. Vöm Jahre 1840 an leistete aueh das im Jahre 1807 gegründete Ungarisehe Xationalmuseum grosse Ver- dienste dér !Mineralogie und Palaontologie, als auf dem vöm Esz- tergomer Erzbisehof, Gráf Autón B a 1 1 h y á n y, .zűr Verfü- gung gestellten Grundstück das Palais des Museums aufgebaut wurde.

Die höhere Ausbildung dér ungarisehen Geologen erfolgte jedoeh in Wien, avo in dér im Jahre 1849 gegründeten K. u. K. Geologisehen Beiehsanstalt die herr\'orragendsten Geologen Euro- pas studiert habén. Dieses maehtige Österreieh, \'on dem das SpriehAA’ort sagte: „Austrig érit in őrbe ultima," beherrschte das geologiseh interessanteste Gebiet Europas. Hierzu gehörten dér Kranz dér Kárpátén, die ganze Böhmisehe Masse A’on Galizien über Schlesien bis Böhmen, etv'a die Hálfte dér Hochgebirge dér Alpen soAvie Lombardién und Dalmatien.

In diesem Institut, das in grossem Masse die Freigebigkeit des kaiserlichen Hofes genoss, studierte unter anderen aueh F e r- dinand Freiherr \’’on Bichthofen, ferner Kari Au-

138

Dr. Kari v. Papp

gust von Zittel, dér als erster die Fauna dér Vértes-Fornaer Schichten bearbeitete (1862). In dér Gesellschaft dieser hervorra- genden jungen Geologen wirkten in dér Reichsanstalt die Schiller dér Schemnitzer Akademie, wie z. B. Johann von Böckh und seine Altersgenossen mit.

Nach dem Freiheitskampfe mussten die Professoren dér Pes- téi* Universitat mit den aus dem Wiener Hof hierher gesandten Kollegen zusammen nnterrichten. So las Kari P e t e r s, öster- reichischer Geologe, dér die grosse Monographie von Rézbánya im Bihargebirge sehrieb, von 1855 bis 1861 über Mineralogie und Geo- logie. Dér Zoologe Kari B r ü h 1, dér die Phoca Holitschensis be- schrieb, war in den Jahren 1858 — 1861 ebenfalls Professor an dér Pester Universitat.

Infolge dér Verháltnisse nach dem Freiheitskampfe konnte auch Josef Szabó, dér bereits im Jahre 1850 betrauter Profes- sor dér Universitat Avar, die Lehrkanzel für Mineralogie und Geo- logie erst 1861 endgültig antreten.

Die ruhmreiche Tátigkeit dér Ungarischen Geologischen Ge- sellschaft kann alsó nur daiin richtig beurteilt Averden, Avenn mán bedenkt, dass sie ungarisehe Vortráge hielt und Publikationen in ungarischer Spríiche veröffentliehte, in einer Zeit, als alles im Zei- ehen dér deutschen Gesamtmonarchie stand.

Im Bánd I. dér Magyarhoni Földtani Társulat Munkálatai (Arbeiten dér geologischen Gesellschaft für Ungarn), dér im Jahre 1856 herausgegeben Avurde, sohrieb dér erste Sekretar dér Gesell- schaft, Julius A^on Kováts eine hervorragende paliiobotani- sche Arbeit über die „Fossile Flóra von Erdöbénye”. Daneben be- findet sich in demselben Bánd eine ausserordentlich interessanie Studie, die vor allém für die Erdőlgeologen von grosser Bedeu- tung ist, von J. v. P e 1 1 k ó.

Im letzten Kapitel seines Berichtes „Über die im Auftrage dér geologischen Gesellschaft für Ungarn im Herbst 1852 ausge- führte geologische Untersuchung des an die March grenzenden Theiles von Ungarn”*) beschreibt er die Quellén des Gebietes und sagt folgendes: „ZAvischen Holitsch und Egbell am Rande des Wal- des von Ko.iat.in befindet sich eine Quelle, über Avelcher sich cin Naphthahautschen ausbreitet und aus Avelcher sich KohleuAvasser- stoffblasen entAvickeln, die bei ruhigem Wetter sich anzünden las- sen. Das Wasser in den Brunnen des Badeortes Smrdák erscheint braunlich und trübe. Die Oberflache des Wasserspiegels ist mit cinem opalisirenden Hautschen bedeekt. Das opalisirende Hilut- sehen ist Avarscheinlich von freiern Bergöhl herrührend. Die An- Avesenheit von Naphtha imterliegt kei nem ZAveifcl.”

•Johann von Pettkó. Arbeiten dér geologischen Gesell- schaft für Ungarn. I. Heft. Pag. 72 — 73. Pesth, 1856.

Aintsantritt des Prasidenten

139

l)ie Beschreihunfí von Pottkó aus (lem Jahre 1H52 ist (len Geologen entgangen, da diese Angabe weder iii dér M()iiograi)hie von fi o h a n n v. B ö e k h, noeh in dér von T h e o d o r P o s c w i t z erwahnt ■\vird.

lm Jahre 1912, als() (50 Jahre spiiter, habén alsó II n g o von Böekh nnd Simon P a p p das Ollóid von Eghell anf Grund des Erdgasmotors eines aus Amerika heimgekehrten Müllers wie- der entdeekt.

Nichts ist alsó neu unter dér Sonne! J. P e t t k ó heriehtele üher die Nafta(iuelle sehon zu einer Zeit, als Nafta nnr als Wagen- schmicre gehraucht wurde. Für Beleuehtungszwecke wurde namlich das Petroleum erst im Jahre 1S53 verweudet.

Aus altén Dokumenten ist zu entnelimeu, dass die Petroleum- beleuchtung von einem Boryslaver Krümer, namens Sehreiner, ent- deckt wurde. lm Herhst des Jahres 1852 fing es in Galizien sehon sehr früh zu schueinen aii. Die machtige Schneedecke schnitt aueh Boryslav von dér Ausseinvelt ah. Die Talgliehter von Sehreiner waren vergriffen und er konnte sich nnr so helfen, indem er in das Eríhvachs einen Doeht legte und sieh so Beleuehtung schuf. Als dann das Frühjahr kain, Hess er in seinem Keller dón ersten Petroleumhrunnen grahcn und konstruierte die erste Petroleum- lampe. Die Lampe von Sehreiner wurden zuerst im Krankenhaus von Lemherg vorwandt. Von hier kamen sic hald nacli Wien, von wo aus sie dann die ganze Erde eroherten.

Von (len „Arheiten dér goologisehen Gesellschaft für Un- garn” sind nnr 5 Bande erschienen. Dér letzte Bánd, dér im Jahre 1870 erschien, erhielt eine Studie von K. Hofmann. In dieser Arheit hefindet sich die erste fachgemasse Beschreihung des Koh- lengehietes im Zsil-Tal mit einer goologisehen Karte, Profilén und einer Fossilientafel.

Die Einstellung dér „Arheiten” falit mit dér Gründung dér kgl. ung. Geologischen Anstalt zusammen, da von 1870 an die grösseren Veröffentliehungen von dér staatlich reiehlich untei’- stützten Anstalt herausgegehen worden sind. Zűr Veröffentlichung dér Fortschritte auf dem Gehiete dér Geologie gah vöm Jahre 1872 an unsere Gesellschaft die Zeitschrift „Földtani Közlöny” heraus. Zűr Zeit des IMilleniums, im Jahre 1896, als J o h a n n v. Böekh, Direktor dér kgl. ung. geologischen Anstalt, zum Prási- denten dér Gesellschaft gewahlt wurde, wurde die Zeitschrift Föld- tani Közlöny zugleich aueh ein amtliches Organ dér kgl. ung. Geo- logischen Anstalt. Dicsen Charakter hesitzt sie aueh heute noch.

Als die Gesellschaft ihr fünfzigiáhriges Jubilaum feierte, he- sass die geologische Anstalt sehon ihr schönes Palais; Gesellschaft und Anstalt wirkten in voller Harmonie zusammen. Anlassli'ch des fünfzigjáhrigen Jubilaums wurde die Josef Szabó-Gedenkme- daille gestiftet. J o h a n n v. Böekh, dér Direktor dér geologi- schen Anstalt, war dér erste, dér in Anerkennung seiner Verdienste

140

Dr. Kari v. Papp

in elén Erdölforschung diese hohe Auszeichnung dér Gesellschaft erhielt.

Die Entwicklung dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft brachte auch den grösseren IJmfang dér Földtani Közlöny mit sieh. Die Zeitschrift ersehien in kurzen Abstanden und ei’bielt im- mer die neusten Forschnngsergebnisse. Die erste Nachricht über die Aluminiumerze des Bihargebirges wurden im Mai-Heft des Bandes 35 (Jahrgang 1905) vöm Kolozsvárer Professor G y. v. Szá- dé c z k y veröffentlicht. Anch über den Gasbrunnen von Kissár- más wurde zuerst in dér Földtani Közlöny Bel. 40, Mai-íleft 1910, und zwar in ungarischer und„französischer Sprache beriobtet.

Eine ausserordentlieh interessante Studie ersehien im Bánd 41 (Jahrgang 1911) von L. v. Lóczy d. A e. Die Studie enthalt ein alteres Fachgutachten von Lóczy aus dem Jahre 1893 über den Erdteer, dér in Rnmanien unter dem Namen Pacura bekannt ist. Lóczy wies bereits damals zwei Züge nach, avo sich heute die zabl- reichen Bohrtürme dér Steana Romana erheben.

Im Bánd 42 (Jahrgang 1912) ersehien das Ergebniss dér Ver- handlungen, die im Interessé eines einheitlichen Katalogisierens dér artesischen Brunnen abgehalten Avurde. In diesem Aufsatz sind die Meinungen dér damaligen bervorragendsten Hydrogeologen zusammengefasst.

Den Höhepunkt ihrer EntAvicklung erreicbte unsere Gesell- schaft A'or dem Weltkrieg, als Franz Schafarzik ihr Prási- dent Avar. Die Anzahl dér Mitglieder Avar in dieser Zeit 730, das Gesamtvermögen betrug 58.000 Kronen und die .iábrliehen Einnah- men 22.000 Kronen. Im Jahre 1912 erreicbte dér Umfang vöm Föld- tani Közlöny fást 1000 Seiten.

Im Jahre 1914 Avnrde anoh eine Sektion, eUe Speldologische Sektion, aufgestellt.

Durch den Weltkrieg ist die Tatigkeit dér Gesellschaft in grossem Masse geláhmt Avorden. Von den Mitgliedern dér geologi- schen Anstalt Avaren 13 an dér Front und im Jahre 1917 Icisteten von den 700 Mitgliedern dér Gesellschaft 80 militariscben Dienst. Die Gesellschaft A^ersuchte jedoch ihre Tatigkeit im Ralimén dér Kriegsgeologie fortzusetzen. Im Jahre 1918 Avurde sogar noch eine ZAveite Sektion, die HydroJogische Sektion, ins Leben gerufen.

Die Folgen des Wieltkrieges bezAv. des Trianoner Friedens- diktates erAviesen sich in den Jahren 1921 und 1922 am traurigsten, als dér Umfang dér Bande 51 und 52 znsammen nur 120 Seiten betrug.

Zűr Zeit des 75.jUhrigcn Jubilaums, im Mai 1925, hat dér damalige Prasident, Prof. B. M a u r i t z, die Geschichtc dér Ge- sellschaft aiisführlich .bekannt gcmaeht. M. v. Pálfy befíusste sich damals mit dér EntAvicklung dér kgl. ung. Geologischen An- stalt und P. Treitz mit den Aufgahen dér Agrogeologie.

Aintsantritt (les Priisidenteii

141

Iin Jíihre 1932 wimle Aladár V e n d 1, ProtVssor (Um- tecdi- uisehen lloehsehule, zuin PriisidentcMi dér (íesellsehart ííowiihlt. ])er Vizepriisident war Aurél L i 1' f a, dér erste Sekretiir Franz P a p p. Ilire hiiifíebende Tátinkéit war rür die Entwickliuuí dér (íesellsehaft ausserordenllieli {íünstiíZ. Ihnen ist es zu dankeii, dass die iieue FoIííi* dér Zeitsehrift Földtani Értesítő herausjíefíeben werdeii konnte. Au! (Iruml dér in den Jabren 18S0, ISSl und 1S82 veröffentliebten Biinde dér Földtani Frtesítö liessen sie diese wieb- tifío und wertvolle Zeitsebi'ift wiedei- ersebeinen.

Die vier Bánde dér Zeitsebril't Földtani Frtesítö ans den .labren 193(i — 1939 mit je 4 llel'ten entbalten bervorraíímide zusam- inenfassende Arbeiten und fíenane Aiifíaben sowie Naebricbteii über die neusten Erííebnisse dér H'iefbobrnnííen in Uiiííarn.

Bei dieser (íelefíenbeit inöebte ieb aneb noeb über die Son- deraus^aben dér G(*sellsebalt beriebten. Von dicsen sind folgende ers(*bienen:

1. Iin dabre LS74 ist die Arbeit (b's Montan íeoloííen Po- sepny über die Krzlagerstüttcn von Rébánya mit 5 Kartenbeila- íien in deutseber Spraebe ersebienen.

2. lm Jabre 19(10 ersebien dér zweite Teil von A. K o e b s Studie über die tertiaren Bildunfíen Siehenhiirgcns, Avorin die neo- ííenen Scbiebten bebandelt werden. Die Arbeit entbielt 3 Tafeln und 50 Abbildunííen und wurde in ungariseber und deutseber Spraebe berausgeseben.

3. lm Jabre 1905 ersebien die grosso iialiiobotanisebe ]\lono- grapbie von Moritz Staub über die Cinnannnonnnn-Arten mit 20 Tafeln.

Allé drei Arbeiten sind wirklieb als grundlegende Original- Averke zu bezeicbnen.

4. Hier muss noeb die gcologische Körte Ungarns angefübrt Averden, die zűr Zeit des ]\Iilleniums im Jabre 1896 im Maasstabe 1 : 1,000.000 mit Erlauterungen A’eröffentliebt Avurde. Die Geologen dér kgl. ung. Geologiseben Anstalt stellten die Karte zusammen, übergaben sie aber zűr Herausgabe dér Ungariscben Geologiseben Gesellsebaft. Die Farben dieser sebön ausgestatteten Karte ent- sprecben bereits den Vorsebriften des Bologneser Kongresses. Die Karte erAveekte bei den Besucbern dér Milleniumausstellung ein- stimmigen Beifall. Die einzige kritisebe Bemerkumi bezog sieh nur auf die Tatsacbe, dass die einzelnen geologiseben Formationen nur bis zűr Landesgrenze angegeben Avurden. Kente Avarén Avir aber glüeklicb, Avenn Avir innerbalb dér Grenzen dieser Karte unsere geologiseben Aufnabmen fortsetzen könnten!

Die bis jetzt ersebienenen 85 Bande und die geologisehe Kar- te beAA’eisen überall die bobé EntAvieklung unserer Gesellsebaft in den A’erflossenen 99 Jabrci

142

Dr. Kari v. Papp

Wenn wir iiun betrachten, aii welchen Hochschuleu Ungariis die Geologie gepflegt wurde, so können in dér Vergangenheit die TJniversitáten Budapest, Kolozsvár und Zagreb, die Budapestéi- Teehnische Hochsehule, die Bergakadeniie von Schemnitz und die Hochschule für Bodenkultur in Magyaróvár erwáhnt werden.

In Eumpfungarn wurde dann noch folgende Hochschuleu aufgestellt: volkswirtschaftliche Fakultat von Budapest, Universi- tát in Debrecen, Szeged und Pécs und die Bergakadeniie in Sopron. Die mfichtigen Publikationen dieser Institute zeugen dafür, dass heute auch diese Universitáten schoii Mittelpunkte dér geologi- schen Forsehung geworden sind.

Das Arbeitsfeld dér kgl. ungarischen Geologischen Austalt ist in den letzten zehn Jahren bedeutend grösser geworden. Die Anstalt arbeitete in füheren Zeiten nur im Auftrage des Ackerbau- niinisteriums, wáhrend sie jetzt auch vöm Industrie- und Finanz- ininisterium mit dér Durchführung von Forschungen betraut wird. In dér Entwicklung dér geologischen Wissenschaften spielt auch die Eurogasco, oder wie sie neuerdings genannt wird: Maorf, eine hervorragende Rolle. Diese Gesellschaft hat auch zahlreiche Geo- lo'gen und Geophysiker angestellt, dérén wissenschaftliche For- schungen die Entwicklung dér geologischen Kenntnisse über ün- garn in grossem Masse fördern.

Unter solohen Umstánden erhöht sich natürlich auch die Bedeutung dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft, da in ihrem Rahmen die Ergehnisse dér neueste Forschungen vorgelegt und be- sprochen werden.

In dér Geologie werden nicht nur seit 50 Jahren bekannte Tatsachen als Forschungsergebnisse betrachtet, wie dies bei nian- chen Wissensohaften dér Fali ist, sondern es müssen hier die neuen — manchmal villeicht phantastischen — Theorien eiiier ob- .iektiven Kritik unterzogen werden. Und gerade in dieser Hinsicht kommt dér Gesellschaft eine wichtige Rolle zu. da hier ein jeder Forscher seine Gedanken und Vorstellungen frei vorführen kaun. Die Freiheit des Gedankenaustausches wird von uns immer er- möglicht!

Zum Schluss möchte ich noch einen Blick in die Vergangen- heit werfen. Unter unseren heutigen Mitgliedern sind kaum noch einige, die die Gründer nnserer Gesellschaft, die Zeugen grosser Zeiten, persönlich gekannt habén. Mit meinen Kollegen A. Eiffa und S t. Vitális war ich jedoch vor 50 Jahren noch Schiller von J. Szabó und M. v. II a n t k e n. lm Jahre 1892 habén wir sogar bei Professor Szab ó auch die erste Priifung abgelegt. Die zwcite Priifung mussten wir .jedoch schon bei Professor J. Kren- ner ablegen, da inzwischen im Jahre 1894, sowohl .1. Szabó wie aucli M. 11 a n t k e n verschieden waren. Ebre ihrem Angedenken!

Kurz(‘ Geolofíischo Hoschroibuiiír dér Unifrebunff Hernádzsadáiiy- 143

II. AlJHAXDLUXGEX.

KURZE GEOEOGISCHE BESC’HREIBUXG DÉR UMGEBUXG HERXADZSADAXY (UXGAKX. KOM. ABAIMTORXA).

\’^ou L a d i s 1 a u s K ö r ö s s y.* **)

Mit Fisuren 1 — í). auf Seiteii 86 — 105.

Dér östlicdie Teil de.s aus kristallini.seli-, paleo-inesozoi.sc'beii Gesteinen aut'fíebauten Göinör-Szepeser Erzííebirfío.s ist in die Tiefe ' fíesiinken, nnr die Stdiolle (les Zeinpléner-luselfíi'birfíes ist auf dér I; ()l>erflac'he ííeblieben. Die loekereii Ablajíerunfíen d('s Kainozoikiiins ' überlagern die in die Tiefe {íesunkenen Teile. Ain nördliehen Teile (les Gebietes, ini Tareatal konnnen eozane, oliííoziine und nnter- iniozane Sebichten vor, wUhrend die Obennediterran-Ablafíerunfíen I ain südliehen Teile des Gebiets neben Sárospatak zii Tajíesliebt ti'e- \ ten. Die jüniíqren Sebichten deeken srössere Fliieben an luehreren ) Orten. In dér des Obermediterran-, haiipsiieblieh aber in dér sanna- tiseben Zeit Avurden diese loekere Ablafíernnqen von Andesit-Riolit- laven und Tuffen bedeckt.

1 In dér rmfíebiuifí dér Gemeinden Alsóniislye, Hernádzsa-

i (lány, Abaű.inádasd und Eszkáros, konnnen im tiefsten Horizonté 1 die Riolittuffe vor. Sie sind selír verbeitet, und naeh den früheren Beobaehtungen bilden diese Tuffe den Grund des Gebietes. Diese ^ Aveisse Riolittuffen sind in den tieferen Horizontén {íesehichtet, entbalten abgenützte Feriit- und Bimmsteinstücke und aueh fos- I sile Eeste a^ou M'assertieren und Pflanzen. Die Tuffe dér obereii I Sebichten sind unííesehichtet und bestében hauptsaehlicb aus Bimin- stein. lm Bimmstein befinden sich manehmal sebarfe Avasserklare Quarz-Dihexaedor, — ausserdem kommen darin Biotit, Plagioklas und selten Sanidin Kristallbruehstücke vor.

Auf die Riolittuffe sind stelleiiAveise sandige, tonige Sebich- ten mit untersarmatisehen Fossilien gelagert. Die sandigen Sebich- ten stammen vermutlicb aus einem tieferen Horizont, und enthal- ten hauptsáchlich Gastropoden. Solche Sebichten kommen in dér ITmgebung von Alsóniislye, Hernádzsadáiiy und Abaújnádasd A'or. Die tömgen Sebichten A’ertreten Avahrscheinlich einen jüngeren Ho- rizont, entbalten meistens Laniellibranehiaten. Diese Bildiingen kommen östlicber zuni Vorschein und aueh in höherem Xiveaii als die A’orher eriváhnten (z. B. bei Eszkáros).

* Vorgetrágen in dér Faebsitzung dér Ungarischen Geologiseben

Gesellscbaft am 3. April 1940.

144

Ladislaus Körössy

In beiden Schichtenreien kominen viele Fossilien vor. ,Tn grosser Anzahl sincl die Foraminiferen, besonders iMiliolina und Polystomella Arten vertreten. Die hier vorkonimende Nodoh'J^ii- laria tihia war in Ungarn bisher nur aus dér Tiefbohrung von Tisztaberek bekannt.

Es ist erwahnenswert, dass hier solche Bryozoen Arten in grosser Anzahl vorkommen, die im Wiener und im Ungarischen Becken bisher unbekannt waren. Die hier vorkomniend.e Micropo- rfílla terebrata ist nach A n d r u s s o w fúr untersarmatisehe Schich- ten bezeichnend. Es gibt noch V incularia , Escharo, Cellepora. Hor- néra Arten die jedoch nicht iinmer bestimmbar sind.

Neben Hernádzsadány befinden sich kleinere riffartige Ser- pnla-Bryozoa Bildungen.

Es kommen viele Potamides mitralis var, ascalarata Arten vor, welche von W. E r i e d b e r g aus den polnischen sarmatischen Schichten erwahnt wurden.

In den tonigen Schichten habé ich ein neue Potamon Decapoda Art gefnnden. Die fossilen Potamone stammen nieist aus Süss- wasserablagerungen, aber die rezenten Arten leben anch im See- wasser, und auf dem Landc. Diese neue, Potamon hnngaricum Art ist kleiner als die bisherigen. Die Lángé des cepholothorax ist 11 mm, die Grösste Breite 14 mm. Aus sarmatisehcn Schichten waren Potamon Arten bisher noch unbekannt. Potamon hungarlcum n. sp. eine neue Krebs-Art (Fig. 9. Seite 105.).

Paleontologisch interessant ist ein Phryganld'mm Art, dérén Larven röhrenförmige Gehanse aus zusammengekitteten Mineral- fragmenten und hanptsaehlich aus Foraminiferen-Schalen hantén.

In den tonigen Schichten sind manchmal Pl'lanzenblatter Ab- drücke zufinden.

Dic Tierwelt zeigt eine Áhnlichkeit mit dér F'aiina des grossen orientalischen Sarmatbeckens. Nach seiner geografischen Lage kann es anch ein verbindender Teil zAvischen dem orientalischen und dem Wiener-Ungarischen Sarmatbecken sein.

Die hier vorkornmenden eruptiven Gesteine sind Amphibolent- haltende Pyroxenandesite. Dér Amphibol ist brann, meist rcsor- biert. Dér Plagioklas ist Andesin-Bytownit, mit zonarem Anfbau, Albit-Periklin-, und Karlsbader Zwillinge. Die Pyroxene sind durch Hypersthen und Dioi)siden vertreten. Eine parallelé Verwaschnung von Hyi)erstehn und Diopsid wurde öfters beobachtet. Die volum- prozentische Znsammensetzung siehe im ungarischen Text. (p. 100 —102.)

In (len Spalten und Holilraumen des Andesits ist stellenweise Opal zu finden. Oft kommt Hyalit vor.

145

Die Knlííiisfraíío tl«s Trans-Tisza-Gebiotes

DÉR GEííENWARTIGE STAND DÉR ERDGASFRAGE Db>í TRANS-TISZA-(}EBI ETES.

^^Oll D r. E 1 i {í i u s R ó 1) őrt S o h m i d t.*

(Mit oiiier Karton-Boilafío auí Taf. No. I\'. und dór Fiíí.-Gruppo No. 10. Rag. 11-4.)

Duroh dió woltwoit bomerkharon Solh.stversorgungshostre- biingon und duroli dió erfolgroielion Olsohurl'bohningon von Lispo und Bükkszék hat das nngarisoho Koldomvassorstofrproblom neno Aktnalitiit gowonnon. In soinon Bolobrnngon ist óin niclit inindor ■\vertvollor und intorossantor Toil diosos Prol)lonis dió sogonannto Alföldéi- odor riolitiger „Transztiszaor Erdgasfrage”, veim sie aneh znr Zeit volkswirtschaftlioh von geringorer Bedentnng ist.

In (len Folgenden niöehte ieh niieh znerst mit den ganz all- geineincn geologisehon Beziehnngon, daiin mit den einzolnen wiob- tigeren Dotailfragen des letzterwühnten Fragokomlexes knrz be- fasson. Ilin an Hand dér Mitznteilenden — in erster Reihe nieinen von diesem Arbeitsgebiete ferner stohonden Faehgenossen — ein znsammenfassondes und loiebt übersohbares Bibi von doni hentigon Stand dér Transtiszaer Erdgasfrage gébén zn kőimen.

Wie bekannt, können dió Anfgaben dór Ivolileinvasserstof f- forschnng in drei Problemkroise eingetoilt werden und zwar in die: (les jMiittergesteins, dér INÍigration und in die dér Akknnmlation dér Kohlén wasserstoffe.

Dér Ansgangstoff dér Kohleinvasserstoffe (Erdgas, Erdői, Erdwaehs nsw.) ist dis Leiohen-^Iasse dér einst im Salz- bzw. ^íeer- wasser lebenden Organismen, hanptsachlich ^likroorganismen. Das Salzwasser ist ein sehr geeigneter Lebensranm des tierisehen und des niedrigen Pflanzenlebens, in welehem sieh deshalb dicse beiden ansserordentlich reich entwickcln kőimen.

Diese organischen Wesen bilden naeh ihrem Ableben nnter speziellen Bedingnngen dér Sapi-opel oder Fanlschlamm. Ein Teil des Sapropels Avird nach bakterieller Umwandlnng dnrch die gleich- zeitig sedimentierten pelitisehen, znmeist tonigen Ablagerungen adsorbiert. "Wahrend dér x\dsorption werden Wasserstoff und was- serstoffreiohe Radikale abgespaltet, die die freie organische Snb- stanz bis zu Parafinnölen hydrieren können.

Wenn wir nnn nntersnohen, welehe diejenigen speziellen Uni- stíinde sind, die die nötige grössere Anhanfnng des Sapropels er- möglichen, dann können wir — in Anbetracht dér Ergebnisse dér neuesten Forschnngen, die sich hauptsaehlich an den Namen deut- schen, rnssischen und englischen Fachmanner. Avie Krejcl-Graf, ArcVangelski, knüpfen — zusammenfassend folgendes sagen:

* Vorgetrag-en in dér Fachsitznng- dér Ungarisclien Geologlsclien Gesellschaft am 6. Marz 1940.

146

Dr. Elig-ius Köbért Schmidt

Dórt, Avo sicli im Meerwasser noch Sand ablagert, Avird dér grösste Teil dér organischen Stoffíeilcheu Aveitergerissen und uur in stillen Buchten, Fjorden usav., a\'o das Wasser sich nicht niehr beAvegt, falit die Masse dér organischen Stoffteilchen, znsammeu mit deu feinsten, suspendierten Mineralienteilclien dér touigen Lö- sung aus.

Aber dórt nnd in dér Tiefe, avo die WasserbeAvegung schon gánzlich aufhört, mischt sich auch keine Luft mehr zum Wasser und so entsteht Sauerstoffnot, am letzten Grade sogar völliger Sauerstoffmangel.

In dem ungelüf tétén Wasser hört nicht nur das Verfaulen, sondern auch das tierische Leben auf. In solchem Wasser ist alsó dér angeháufte organische Stoff dér Faulnis und dér Verniehtung dnrch Verzehrnng durch schlammfressenden Tieren nicht mehr aus- gesetzt. In dem Wasser ohne Sauerstoff leben nur sog. anaerobé Bakterien, Avelche die organische Abfalle umAV'andeln, AA^ahrend gas- artige Stoffe (H^S, NH3, CH4) und Wasser frei AA'erden.

Ein Teil des gasartigen Stoffes ist Aveiteren chemischen Um- ándernngen und Abbildnngen ansgesetzt, deraid, dass auf diesen, A’om Gesichtspunkte dér Entstehung dér Kohlen\A'asserstoffe aus- serordentlich Avichtigen Stellen des Meeres, Ainmittelbar über dem Sapropel sich langsam eine, mit H,S gesattigte Zone ausbildct, die auf den Organismen A^ergiftend AAÚrkt, sihe alsó ausschliesst. Über dieser Zone folgt, hoch und eventnell, eine mit mehr-A\'eni,ger Luft durchgelüftete Sauerstoffzone.

Die feine pelitische (tonige usav.) Sedimente spielen ausser dér Mitahlagerung noch eine Aveitere Avichtige Kolle bei dér Bil- dnng dér KohlenAvasserstoffe. Dieses Matéria! gibt eincrseits Ave- gen seiner Dichte die in sich aufgenommenen organischen Stoffe so eng um, dass es diese vor dér verfaulenden Wirknng des Sauer- stoffes selbst zu schützen faliig ist. Andsrseits kaim das pelitische Matéria! gerade wegen seiner, aus dér Feinkörnigkeit folgender A^erhaltnissmassig grosser Oberflache auch sehr viel Bitumen an sich hinden.

Ausserdem spielt bei dér Entstehung dér Kohlemvasserstoffe — Avie es bekannt ist — dér Salzgehalt des MeerAvassers auch eine Avichtige Kolle. Diese Kolle ist zAveifach: unter speziellen Bedin- gungen, alsó in geringerern Masse von anhaufendem, in grösserem Masse Amn konscrvierendem Charakter. Infolgc dér Ahschnürung und dér intensiven Verdamiifung des Wassers dér Kara-Bugaz- Bucht in dem Kasp-See is dér Salzgehalt des Was.sers auch heute noch so hoch, dass er aus den, Avahrend dér Meeres fint hinein gerissenen Organismen Wasser zu entzieheib vermag, so dass diese zugrundc gehen. Zűr Konservierung dér Leichen tragt dann dér Salzghalt des MeerAvassers stark bei.

Nach dem kurzgefassten Auffriscben dér auf den paleogra- phi.schen, biologischen und geochcmischen Umstande dér Erdői-,

Dió Enlfrast'raíío di‘s 'rrans-Tisza-Ciebietes

147

bzw. Ivohlemvassorstoffcntstehunfí bozüfílichen alfíenieinen Koiuit- iiisse wollen wir min sahen, welaba (liojanifícii (íestoine sind, die als Muttevfiosteine dcs Öls und üborhaupt dér Kohleinvasssrstofl'e in Betraeht koinmen könnenf

Wie erwahnt sind es die iin Meerwasser abtíelafíerten sehr tein- kornifíen, alsó pelitischen Gestoiiie, in erster Keibe an selnvarzen Eiseu-Schwefelverbindnnííen (Markasit, l’yrit, Pyrliotin) reieheii Kalkstein- und Tonarten: Tone, Tonscdiiefer, Mevííel nsw., die

keine Spnren dér oinstifien, den Meeresfírnnd be-\vohnenden, selilainin- fressenden Tiere zeijíen. Lant den diesbezüíílkdien, wenifíen Be- obachtniifíen enthiilt dieser (lesteinstyp tatsáehlieh überall inehr- weniííer fíebnndenes Bitumen, oft aneh 1‘reies 01.

Die Gesteiiie, welehe in petrofírapliiseher Hinsieht elén voi- erwahntcn übrifíens völlifí entspreehen, doeh znr Zeit ihrer Ent- stehung als nninittelbarer Lebensranin dér den Meeresgrnnd be- wolmenden, sclilannnfressenden Fauna galten, kőimen — ans den selion angezeigteii Griinden — nieht als die Miittergesteine dvr Kohleinvasserstoffe angesehen werden. Die Typen des Mntterge- steius eiithalteu deshalb nnr die Keste dér von feni in sie hiiiein- gesch weniinten und in dér einst lioeh über ibneii gelegeiien sog. Sanerstoffzoiie lebenden, selnviininende oder selnvebeiide Lebensart fnhrenden Orgaiiismen. So fand maii in einigen, strnktiirlosen t’Dl- sehiefern stelhveise anch selír gnt erhnlteiie Tierleiehen, Horn- und Cliitinteilchen. iXiclit aelten koinmen in den Mnttergestointyiien Fischreste (Skelette, Sehniipen) vor, am lianfigsten sind aber die Keste dér eine scliwebende Lebensart fnhrenden Foraniinifeien, Kadiolarien, Silikatalgen usav. anzntreffen.

Ansserst eharakteristisch für den Typ des Mnttergesteins ist Aveiter — nacli Krejci-Graf — dér ^Metallgehnlt, namentlieli das Vorbandensein von Vanadinm, ^lolybdiin und Xiekel.

Die bedentende Öh’orkommen folgen fást überall den iinsse- ren Rand dér orogenen Zonen — alsó dér Kettengebirge — in sebmalen, e\'entnell sich Aviederbolenden, mehreren, paralellen Streifen.

So kőimen Avir z. B. Avenn Avir die zn ims naber liegenden betraebten, seben, dass diese Avirklieb überall an den ansseren Füs- sen dér Alpen, Kárpátén usav. Platz nehmen, A’on dem bayeriseben Tegernsee angefangen, dnreh das ÖlA-orkommen des ansseren Wie- ner-Beckens, Galiziens, BukoAvinens, Enmaniens, Bakns, Iraks, ent- lang des ganzen asiatischen Kontinents, bis zu dér hinterindiseben Insehvelt. Dieser Umstand dentet auf einen Ziisammenhang zaví- schen dér Entstehimg dér Kettengebirge — dér sog. Orogenese — und dér KobleiiAvasserstoffen hin. Wir müssen alsó annebmen, dass die Verhaltnisse, die Avahrend dér Gebirgsbildnng an dieseii Stel- len dér Orogene, in den sog. Vortiefe-Zonen herrsebten, zűr Ent- Avieklnng geschlossener Bnehten ausserordentlich günstig Avarén.

Auf tafeligen, kratogenartigen Gebieten — und ein solches

148

Dr. Elig-ius Kóbert Schmidt

ist clie ungarisehe Beckengruppe eigentlich doch auch — sind haupt- sachlich imr fleckenartige Kohlenwasserstoffvorkommen bekaunt.

In nnserem Lande ist es noeh nicht völlig geklárt, Avelche jene Gebilde sind, die als Muttergesteine nnserer KohlenAvasser- stoffe in Betracht kommen können. Zuletzt befasste sicli L. v. Ló- c z y mit diesel- Frage, Nach seiner Auffassung können die von den Satímgebirgen des Alföld und von dein Mittelgebirge bekann- ten, folgenden Gebilde in Betracht gezogen werden; die aus deni Budáéi- Gebirge und von dér Umgebung von Eger bekannten Fiseh- schiefern von unteroligozanem Altér, dér Kiszeller Tón, die For- aminiferen-führenden Mergel a-oii oligozánein und eozíineni Altér, die unterkretazeischen Requienien-führenden scliwarzen, bitnmen- spurigen Kalkstein des Bakony-Gebirggs und die blüttrigen Kalk- steine von triassisehem Altér des Balaton-Hochlandes und des Pé- csei- Gebirges. H. Böckh verinutete, meines Wissens aucb in der Kisgyörer Schiefergrube entsprechenden Karbon-Gesteinen cinen Mull ergosteinsty p.

Allé diesc Gesteine können dórt und insofern als die niögli- chen Muttergesteine unserer Kohlemvasserstoffe beacbtet Avcrden, Avo und iiiAviefern sie den, aiisser den zAveifellos bestehenden petro- grapbischen Charaktern auch den obenbesprochenen paleobiologi- schen Kriterien entsprechen.

Vöm Gesichtspunkte des Alföldéi- Erdgases können aber von dicsen vorliiiifig und teÜAveise nur das unter dem Nanien Kiszeller Tón bekannte Gebilde Amn inittel oligozanem Altér und die, am Bódén dér Hajdúszoboszlóéi- II. Tiefbobrung erbohrten, graiien uud schAvarzen Kalksteine und schieferige Tone a-oii iinsicherem Altér in Betracht kommen, Avelche tatsáchliehe Bitumenspuren zeigen.

Das Altér dér letzteren hat, Avie bekannt, S t. Ferenczi als triassisches, K. Papp aber als kretazeisches bezcichnet. Tm Unter- grund des Alföld fehlt dér Jura, grösstenteils die Kreide und Avahr- scheinlich auch das Eoziin. Die Rolle dér palaozoischen Schichteu- reihe, Avelche die Tiefbohrungen in dem Untergrunde des Alföld bisher noeh nicht erreichten, ist prohlematisch. Ferner ist es nocli nicht geklart, Avelche Rolle die in den .iüngeren tertiarcn Schich- len oft vorkommenden lignitführenden Schichten vöm Gesiehls- piinkte dér Enlstehung des Alföldéi- Erdgases spielen. Es isi zavim- fellos, dass Avahrend des Vcrkohlungsprozesses CIP aus ihnen ént- stehen kaim und auch entstand.Es kaim festgestellt Averdeii, dass nicht nur in den brackischen Scbichten des Kasii-meeres, sondern auch in den Süsswasser- und Kontinental-Gebilden des tiefereii Untergrundes des Alföld mit den Erdgasen zusammen vorkoinmeiide Wusser bedeutend kochsalz-, .jód- und bromhaltig ist, alsó auf merine Herkunft hiiiAV''ist. Abgesebcn von den in dér obersten Schicbtenreihe vorkommende, stark sticktoffhaltigen Gasen, scheint es docb Avaiir- scheinlich zu sein, dass die Haiiptmasse dér Erdgasen doch mari-

Die Erdirasfrafro dós Trans-Tisza-(iobiotos

149

non. Góbiidon ontstaninit, ans woleho das Gas znsaminon niil doni Salzwassor in die vororwalinton höhoren Gliodor niigrierto.

Die Kohlonstoffe liléiben nainentliob selten und anoh dann nnr in unterííeordnetoin Masso an den Stollen ihi-er Entsteliiinfí, in ilirein Mutterfíestein. Woííen ibror, von dór Uimíeliniifí abwoi- chender peringeren Diehte und zufolge dór gobirgsliilílenden Kriifto boginnon sie bald zu w.mdern, uin duroh die für sie gangbarcMi Wege den niögliehst höebstligendon Őrt zu erreiohen. In dér Erd- rinde jiflegen diese Stellen die sog. Bracbyantiklinalen und, ini Falle geniigend iniiebtigor tonigei- Hangendo (Siiei-rsebichten), die sandigeren Glieder böber gebiebenon Scdiollon zu sóin. Die Tb*- dingung eines tonigen Hangonden vorbindort nainentlich die Wan- derung dér Kohlenwasserstoffe bis zűr Olierflüehe, wo sie vernicb- (et werden.

Die Erkennung dér Erdgasbaltigkeit dér Soliiebten dór gros- sen ungarisehen Tiefebene (Alföld) bangt mit dér Bobrung dór artesischen Brunnen eng znsainmen, dérén Beginn besonders abei' dérén sacligemasse Behandlung mit dóm Xamen des genialen un- garisehon Bergmannes, W i 1 h e 1 m von Z s i g m o n d y zusam- monhángt. In 1S79. Avurde an dór Balinstation von Püspökladány dér erste bedentendere gasfübrende artesisohe Brunnen erbobrt und mit den in immer grösserer Anzahl erbobrten artesischen Brunnen entdeckte mán immer mehr und mebr gasfübrende Gebicte.

Es ist auffallend, dass die ^lebrzahl dér artesischen Brunnen dér Tiefebene is einer Zone liegt, die im X-cn am Bande dér Ebenc, fást an den Füssen dér Bükk- und Eperjes-Tokajer-Gebii-gen be- ginnt und im S-en sich fást bis zűr r^mgebung von Temesvár er- strockt. Diese Zone fasst aucb die Gobiete derjenigen gasfübren- den Brunnen in sich, welche wir schon aus den Arbeiten von S t. P a z á r, des ehemaligen Leiters dér ararischen Bohrungen und des Univ. Professors K. v. Papp schon seit lángén keimen. Pa zár unterscheidet ein „]\Iaroser” und ein „Tisza-Berettyóer” Gasrevier. Aber schon er hat erkannt, dass etwa in dér Verbin- dungslinie dér beiden Gebiete eino dritte gasfübi’cnde Zone liegt, die er mit dér damals noch als schwach bekannten Gasvorkommcn von Szarvas, Orosháza und Békés charakterisiert hat,

Zu elem Pazár’schen Tisza-Berettyó Gebiet gesellt sich in X dasjenige Eevier, das durch die neueren artesischen Brunnen und dureh die ararischen Schurfbohrungen aufgeschlossen Avurde. Auf diesem Gebiet befinden sich ausser den Brunnen A*on Hortobágy, Karcag und Püspökladány die nennensAverteren gasführenden Brun- nen von Kaba, Ha.iduszoboszló, Vérvölgy, BalmaziiÍA"áros, Debre- cen, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás und Tiszaörs, soAvie das Gas- A'orkommen von Tiszalök, ausserdem jenseits dér Tisza die Bitumen- A’orkommen A’on Bogács und Tárd. Aber auch W-lich Amn dem Pa- zár’-schen Gebiet können Avir über AveitA’erbreitete GasA’orkommen berichten. Hierher gehören die GasArnrkommen A'on Magyarttés und

150

Dr. Eligius Róbert Schmidt

Öcsöd, die gasführenden Brunneii von Kunszentmárton und die Tisza-Körös Au. Die letztere ist ausser dér Sárrét und dér Unige- bung von Mezőhegyes und Orosháza eine dér gasreichsten Gebieten des Trans-Tisza-Gebietes und umíasst bis zu dem Gasrevier von Szolnok, die gasführenden Brunnen dér folgenden Gemeinden: Sze- levény, Csépa, Tiszasas, Tiszakürt, Tiszainoka, Nagyrév, Tiszaföld- vár und Rákóczifalva. Zu diesem Gebiet gehören auch die am rech- ten Tisza-Ufer liegenden gasführenden Brunnen von Ó- und Ü.i- kécske. Das so ergánzte gasführende Gebiet bildet eine maxiinai 80 — 100 km breite und 250 lángé Zone, die naeh ihrer ausgesprochen NS-licher Richtung a]s eine Verlaugerung dér unter dem Níimen Hernádtaler Dislokationsrichtung bekannten tektonischen Richtung erscheint.

Die Übereinstimmung dér erAvahnten Richtungen ist aber, wie ich es schon in einer früheren Abhandlung auseinandersetzte, kein Zufall, sondern eine natürliche Folge dér wahrend dér Bil- dung dér Karpatlien stattgefundenen geomechanischen V organge. Das ungarische „Zwischenmassiv” wurde in dieser Richtung wah- rend dér karpatischen Orogenese wiederholt solchen Eimvirkungen ausgesetzt, die hier, zwangslaufig zűr Bildung einer (N — ^S gerich- teten Deformation führen mussten. (Fig. 10. Pag. 114).

In dér beiliegenden Skizzenserie sehen vir in grossen Ziigen die Zusammenhange zwischen deu gebirgsbildendeii Kraften, den gefalteten Gebirgsketten und dér in den starren Schollen entstan- denen Bruchlinien, und dérén Richtungen. Fig. I. zeigt den Zu- stand in dér mittlereii und oberen Kreide, als die Tátra- und Fátra- Gürtel, sowie die Siebenbürger Karpatlien — unter Bildung von Querbrüchen im Zwischenmassiv — aufgefaltet wurden. Fig. 1 1. stellt die in dér Grenze des Oligozans und Miozáns stattgefundeiie Oro- genese dar, als die Zone des Karpathensandsteines und die Diiiari- den gefaltet wurden, wahrend in dér zwischenliegenden Masse sich N — S und O — W gerichtete Brüclie bildeten. Wie wir sehen, war die Hernád-Bruchlinic und das in dér Verlaugerung dcrselbcn fal- lende erdgasfübrende Gebiet in beiden Phasen ruiitui’alen Kralt- wirknngen ausgesetzt. Die Ouerbrüche (Fig. TTI.) schneiden die vor- crwíihnte Richtung. AVíe die erzführenden Dampfe und Gaso, oder die SolFatareii und MoFetten, gebrauchte auch das Erdgas in erster Reihe dicse BrucliFlachen, besonders aber die Kreuzungslinien der- sclben als Verkehrswego.

Entlang diser Kanálé, die alsó die Richtungen des gerings- ten Widerstandes darstellen, wanderten die Gasen nach oben und sáttigten dem grösseren-geringere Strömungs- und Eintrittswider- stand entsiirechend die durchörteren porösen G Meder, die zűr Ak- knmiilation geeigneten Schichten und Linsen.

Dicsen T^mstand hat übrigeiis schon J. v. Sümeghy ver-

miitct.

Dicse viclerwálintcn tektonischen Elemcnlc konnten aber

Die Erdírast’rase dós Trans-Tisza-dobiotes

151

nioht mir in dór vortikalon, somlorn auoh in dór liorizontaltMi Vor- broitnnjr dós (lasos cino wiohthfío Kollo gospiolt habon. Dahin dön- tőt wonifístons dió naf (Irnnd ineinor iin Anftrafío dór Direktion dór k{íl. nnfí. (íoolofíisohon Anstalt, und anl‘ Koston dór Indiistrie- nnd Aekorbaiiininistorion ansfíot'ührton nenoston Anfnahmen vor- fortifíte Kartonskizzo. Anf diosor Karto ist nobon dór stron^íon nnd fioradlinitíon Abfíronzniiíí dór oinzolnon (lastoldor das last aus- schliosslicdio Vorwalton dór von andoron Stollen dós nn'íarisohon Bockoidíoinploxes sclion wohl bokannten und obon ausjíonibrton tcktonisolion Kiobtniifíon anffallond.

Das bisbor als mobr-wonifíor oinboitlioh anííononnnono (ías- revier dós Trans-Tisza-Gebiotos Avird anf (ínind nioinor Anrnalnnon dnrob oine XW — SO ^oriebtoto nnd wesoTitliob ííasfroio Zom* iii zwoi Toilon nnd zwar in óin XO-liobos iiiid óin S\V-liobos Gasfold gotcilt.

Die obore Gronzo dós südwostlioben Földes {íobt von Szolnok gogon die Ortsobaft Gerendás, in strong gerader, SO-liober Ricb- tnng. Zwisebon ^íodgyesbodzás und Modgyesbáza Avondet sie sieb plötzlicb nach S nnd vorlasst die Trianoner Grenze Fiigarns bei Battonya. Die südliobe, bosser gesagt südwestliebe Grenze dieses Feldet gebt von doni in den X-liebon Zipfel dér Goinarkung von Csongrád befindlicbon gasfübronden Brnnnon naeb Xagyniágocs und lanft naeb oiner obonfalls S gericbteton ])lötzliebon Wendung neben Békéssámson nnd ^lagyaresanád übor die Staatsgrenzo.

Die Ansbreitung dós X-lieben Gasfeldos naeb O konntc ieb bisbor nur bis zn dér Linio Tiszalök, Ilajdnnánás, Hajdúböször- mény, Debrecen, Berettyóújfalu, Szabadkeresztur und Gyula ver- folgen. Die Westgrenze desselben kőimen Avir aber sebon als end- gttltige betraehten. Sie kaim dureh dem X-lieben Teil a'ou Kun- hegyes— Kisújszállás — Békésesaba und aou bier an in sebarfem Winkel naeb 0, naeb Gyula sieb Avendende Linie ebarakterisiert Averden.

Aber anch dieses, XO-lieh gonnnntes Gasfeld ist nicht ein- heitlieh. Es Avird dnreb ein sebmales, naeb XO streiehendes, aus dér sebon erAvahnten gasfreien Zone ausgebendes gasfroies Revier in ZAvei Aveitere Einheiton: in óin fX-liebes und ein S-liches Féld geteilt. Die die letzterAvalmten Eiubeiten zerselmeidende Zone Avird oben dureh eine unter DéAuiA’ánya nach Szeghalom, A'on bier an dann deutlich nach XO streichende und schnurgerade nach dér Ort- schaft Gáborján (Kom. Bib"r) laufeiuD Linie begrenzt. Die untere Grenze dér eben erAváhnten gasfreien Zone láuft mit dér oberen paralell und kanu über die Orte Mezőberény und Vésztő gezogen Averden. (S. Erdgaskarte A’on Tiszá.ntúl. Taf. IV. Pag. 116.)

Zűr Erklárung dér beiliegenden Karte muss ieb noch erAváh- nen, dass sie auf Grund dér Fntersuchungen mehrerer Tausend artesischen Bruimen A’erfertigt Avurde und die auf derselben auf- gezeiehneten gasfreien Zonen nicht aus Slangéi an Beobaciitungs-

152

Dr. Elig-ius Róbert Schmidt

stellen cder Möglichkeiten entsprungen sind. In diesen gasfreien Zonen Hegen namentlieh sozusagen die tiefsten artesischen Brun- nen des Trans-Tisza-Gebietes. Hier sind 500 — 550 m tiefe oder anch noch tiefere Brunnen nicht selten. Da in diesen Abschnitten sich kein Gas befindet, welches fördernd anf den Wasserertrag dér Brnnnen wirken niöchte, mnsste mán iininer tiefor nnd tiefer bob- ren, nm leidlicbe Wassermengen zu bekominen. Aber anch aus den erwíihnten grossen Tiefen konnte mán nnr verbaltnissmassig wenig positives Wasser zutage bringen, im Gegensatz zu den erwahnten gasreicben Zonen, wo mán mit bedeutend seichteren Brnnnen stel- lenweise mehrere 100 l/min Wasser gewinnen konnte.

Allgemein sind zűr Speicherung allé porosé, sandige Glie- der geeignet. Nimmt mán aber anch den Aiifbau des Untergrnndes des Alföld in Betracht, so sind die folgenden geologisclien Horizon- té mit einem besseren Spreicherungsvermogen ansgezeichnet. Ab gerechnet den nnter dem Namen Kleinzeller Tón bekaunten Sch'ichtkomplex, wo in erster Linie in den Spalten nnd kleineren sandigen Linsen Kohlenwasserstoffe anfgespeichert Avarén, Avie in Örszentmiklós nnd Bükkszék, enthalten die porosén Glieder dér oberoligozanen (T. Debrecener Bohrung, Pestszenterzsébeter Bob- rung), dér mediterránén (Pestszenterzsébet, Debrecen II., im Heh’e- tien Tárd nnd Párád II.) nnd sarmatiscben (Haidnszoboszló II: oolitiseher Kalkstein, Sandstein; Tiszaberek: Sandstein, Dazittuff) Schichten KohlenAvasserstoffen. Aber als noch vielbessere Gasspei- cher habén sich die sandigen Schichten des Plioziins, stellenAveisc sogar anch die Pleistozans erAviesen. In den pannonischen Schich- ten führen besunders die sandigen nnd tnffigon Ablagernngen dér oberen Unterstnfe A'crhaltnissmassig viel Gas (Karcag, Kaba, Ha.i- dnszoboszló, Debrecen). Im südlichen Teil Transdannbiens erAvies sich dagegen — Avie Avir es ans S. P a p p\s Mitteilungen Avissen — das untere Pannon als gnter Ölspeicher. Die obere, sog. levantini- sehe Stnfe ist in dem N-lichen Teil des Alföld entAveder überhanpt nicht oder nnr in nntergeordnetcm Massc entAvickelt. Ilire Ainve- senheit konnte anf Grnnd Amn Fossilien, Avenigstens bisher, nicht bcAviesen Averden, anch in den, schon öftcrs erAvahnten iirari.schen Ticfbohrnngen nicht. In dér Umgebnng von Mezőkövesd nnd Bal- inazn.jAAáros kommt nnter dem Pleistozan in kanm ctAvas mehr, als 100 — 130 m Tiefe schon entschieden oborpannonische Panna vor. In dem S-lichcn Teil des Trans-Tisza-Gebietes dagegen, avo das Levantiknm mit machtigen Schichtkomplexen verlreten ist (in Bé- kés beginnt das dnrcb Fossilien beAviescne obere Pannon in 720 m Tiefe nnd in Szeged konnte mán dasselbe in 053 m Tiefe noch cr- reichen), zeichnet sich eben dieser Komplex mit seinem Frdgasge- lialt ans (Szeged, Mezőhegyes, Békéscsaba nsAV.). StcllenAveise füh- ren die sandige Glieder des PleistozUns anch nenncnsAverte Mengen Erdgas, Avie z. B. anf dér Hortobágy, avo mán mit nnr 100 — 150 m

Die Erdííiisfratre des Trans-Tisza-G(d)iotes

153

tiefcMi Bi)lirimííon einitíe luiiulc'rt m'' (Jas pro Tafí aul‘sehlicss(Mi koiiiito.

Al)cr in alk'u dicsen Akkiunulationshorizonten boriiulen sieh (lic bislicr aiifiicsc'hlosscncn (lase nicht in Ircicin, sondcrn in fíc- lüstein Znstand.

In (len naehfolfienden Tabellen habé ich auí (Irnnd einer früheren von inir erseheinen Al)handlnn{í die 'wiebtifíeren Daten einifier lu'iinenswerten {íast’übreiuk'n lírnnnen des Alibid znsain- niengestellt. (S. Tabelle Pasi. 117.)

Wie ans dér Tabelle ersiehtlieh ist, abgesehen von dér Boh- rnnfi No. von Xaííykortobágy in dér Tiefe dér wasserlierern- den Sehieht freies (las in keiner dér Bobrnnííen vorhanden. Ans doni in (lein ^lutterrohr anfsteiíímnlen Wsisser beííinnt das (ías nnr bedentend köbér zn entweicken. In (len Schicbten ist das Was- ser an Gas niifíesiiltigt, dér Sattigniifíssírad bewefít sieh zwiseben weiten Grenzen.

Dicsér Pinstand ist bei dér Beurteilnníí dér Erdfíase des Trans-Tisza-Gebietes von entselu'idender Wiehtifíkeit, Aveil er so wohl die bei dér Forsehnnfí zii folííenden Methoden, wie aueli die Gewinnmiíí des Gases natürlieh beeinflussen nniss.

Wie bekannt, stützten wir mis bei dér Kolilemva.sserstofr- forsclinng anf die von (leni Ainerikaner S t e r r y H ii n t ini -Tahre 1861. anffíestellte Antiklinal-Tlieorie, die in Európa dnrcli den Avelt- bekannten Professor dér Leoboner Berfíakadeniie, II o e f e r, ini Jalire 1876. und in Uiifíarn besonders dureli H. B ö c k h, F. Bök 111 und F. von P á v a i - V a j n a verbreitet wurde. Mit dér Hilfe dicsér Theorie wurde z. B. das skebenbürgi- sclie Erdgas aufgeschlossen. Das Wesen dér Antiklinal-Tlieorie ist, dass in eiiieni porösen Glied des gefalteten Sehicktkoniplexi's das Salzwasser, Erdői und Erdgas nack ikrem spezifischen Gewicht geordnet aufgespeicliert werden. Alsó an deiii Krestalen, höchsten Teil dér Antiklinale befindet sieh das leiekteste Gas, in den Fin- géin das Öl und in den ^Műiden, Synklinalen, alsó an dér tiefsten Stelle das spezifisck sckwerste Salzwasser. Auf dieser Theorie grün- den sieh allé die Erforschung des Erdgases bezweckende geologi- sehen und geophyisehen INIethoden, mit dérén Hilfe wir die Fest- stellung dieser Sstruktureniente, namentlich dér Brachyantiklina- len, Döme oder höher gebliebenen Sehollen erstreben. In dér bis- her bekannten Schichtserie des Alföld koninit aber nur gelöstes, kein freies Gas vor. In diesem Zustaiid kann sieh das Gas selbst- standig nieht bewegen und kann nur mit dem Wasser gleichzeitig als verdünnte wasserige Lösung weitergefördert werden.

Da kiér Gas und Wasser nicht als selbststandige Phasen, sondern nur als Lösungen auftreten, wird die Anwendung dér auf dér Antiklinaltheorie fussenden Forschungsmethoden bei den was- serigen Alfölder Gasen sehr problematisck, es ist sogar fraglich, ob sie überkaupt im Betracht genommen werden kőimen.

154

Dr. Eligius Köbért Schmidt

Nach dér Beendigung dér in dieser Riehtung geplanten Un- tersucliungen möchte ich auf diese Frage nochmals znrückkehreii.

Alis den oben Gesagten folgt, dass mán in dem Alföld das Gas nur mit seinem Lösungsmittel, dem Wasser znsammen gewin- nen kann.

Die Natnr dér gasführenden Brunnen weicht aber von jener dér gewöhnlichen artesischen Brunnen stark ab.

Zu dem Anlaufen, bzw. zu dér Betriebsfaliigkeit eines arte- sischen Brunnens ist es nötig, dass dér Schiclitendrnck zu dér Über- -windung dér statischen, alsó dér durch die in dem Bohr befindli- chen Wassersaule verursacliten und dér dynamisclien, durch die Bewegung hervorgerufene (Reibungs — Beschleunigungs — Wirbelströ- mungs) Widerstande geuügend sei. Die in dem Rohr befindliehe Wassersaule tritt alsó als bewegungshemmender Umstaud auf.

Die bewegungshemmende Wirkung dér in dem Rohr befind- licben Wassersaule wird aber durch das Auftreten von Gasblasen vermindert, die z. B. so in das Wasser geraten können, dass das mit Gas gesattigte Wasser dér tieferen Régiónén höher steigt und ein Teil des gelösten Gases hier wegen dem geringeren Druck sich ausscheidet. Das freie Gas wirkt alsó diehtevermindernd. Seine Wirkung Avird umsomehr gesteigert, je Aveniger Avir es dem Was- ser voreilen lassen. Wbgen seiner Avesentlich geringeren Diehte strebt das Gas namentlieh das Wasser zurücklassend hinauf in dem Rohr. Bei Aveitem Rohre kommt Avegen den geringeren BeAA^e- gungSAviderstánden das Vorauseileu des Gases besser zűr Geltung, uls in engeren Röhren, avo eben deshalb das Wasser AÚel mehr A^er- dünnt Avird. Dieser Umstand führt zu dér Verminderung des sta- tischen Widerstandes des Brunnens und so resnltieren grössere BtrömungsgeschAAdndigkeiten nnd höhere Wasserertrage. Auf den •eben Gesagten ist auch die eigenartige Verrohrung dér gasführen- den Brunnen begründet. Bei diesen pflegen AAÚr, um höhere Gas- und Wasserertrage zu erzielen, den Durehmesser des Futterrohres in seinem oberen Abschnitt, dórt alsó, avo die Ausseheidung nnd Expansion des Gases am intenswsten Avird, verengen.

Mit Betracht aber darauf, dass durch das Vermi ndern des Rohrdurchmessers ZAvar die statischen Widerstande herabgesetzt, die dynamisclien aber erhöht AA^erden, erhalten Avir die optimale Ertrage bei jeiier Durchmesser-Verminderung, bei Avelchos die aus dér Differenz dér beiden Widerstandsanderungen erhaltliche Ge- samtAviderstands-Verminderung am grössten scin Avird.

Ich muss hier noch ciné praktisch Avichtige Eigenschaft dér gasführenden Brunnen erAvahnen. Wahrend die Lcistungskurve ■cines geAVÖhnlichen artesischen Brunnens in dér Relation Qr=f(h) ciné Gerade, oder, die dynamisclien Widerstande auch in Betracht genommen, ein Zweig einer scliAvach parabolischen Kiirvc ist, atollt die LeistiingskiirA^e dér gasführenden Brunnen eine JMaximiim be- sitzonde (kulminierende) Kurvo dar.

l)ii> Erilfíasl'rajre (les Traiis-Tisza-Gc'bietes

155

Daraus l'olfít os wicdor, dass walirond \vir di(‘ Lc'istiin^ d(*r ííewölinliclu'ii artosiselien líniimen mit d(M- stctiííeii Erhöhuuíí dc'r Widí'rstíindo z. H. durch dió Erhöluiiifí dór Ausriiissörrmin,<í pro- {írossiv auf Null vormindorn köniion, köniioii wir dassolbe woiiigstens bőiden mir durch ihron Gasgchalt posilivon Bniiinon nicht aus- führou. .lodor solchor Brunnou hat nauientlich oino ííowísso iNliu- dostloistuuií, uutor wolcher er kein Gas und Wassor fördoni kaim. Veriuindoru wir dió Leistung solchor Brunnou untor einon gowis- son vorandorliolion, dahoi ahor für dón oinzolnon Brunnou oharak- toristivsohou Ertrag, so stollt sieh dór froio AuslauT dós Brunnons plötzlioh cin und ist nur duroli kostspioligon Vorl'ahron; Puinpou, Koinprossioron wiodor in Gang zu sotzen.

Aus doni ohon Ausgoführton liahon wir dió zwoi auoh iirak- tisoli wiohtigsten Eigonsehafton dór gasführonden artosisohoii Brun- 11011 konnongolornt. Die oino ist, dass Avir durch zAvookinassigo Vor- rohrung hzw. Rohr\'orongerung doii Ertrag ZAvisohon gOAvissoii Grouzon orhöhoii könnon, dió zAvoito, dass dicse Brunnou ohon aa'o- gon ihroni Gasgohalt sohr oinprindlioh gogen Widorstandsiinderun- goii z. B. Verandorung dór Höho dór Ausriussöffiuing sind.

Wonn Avir a'oii dór Hortobágy koininon, vorsoliAvindon aiii Eusse dér íNyirség plötzlioh dió gast'ührondoii artosisohon Brunnou, ohAA’olil dicse Linio Avedor stratigraphischo, nooh toktonisolio Gronzo ist und aueh nicht am Bánd dós untorirdisclion Gasroldos liogt, denn die ararisclien Tiot'hohrungon habon howieson, dass das Gas- feld sich nooh auoh untor doni W-liohon Toil dór Lössplateau aus dór Nyírség erstrcokt.

Dicse ansohoinonde Gasarinut dós Gehiotos kaim nur auf das höhere Terrain zurückgeführt Averdon. Bestándigore und grössore Gasströmungen könnon namontlich nur in standig lieferndon, in erster Linio alsó positiven, odor ahor in mit grösseror Loistung arheitenden iiegatiA^en artosiselien Brunnou auftreten. Mangels sol- cher Brunnen ist natürlich eine hedeutendore Gasproduktion uu- niöglioh.

Was das GaslieferungsA’onnögen dér gasführonden Brunnen des Alföld hetrifft, da könnon Avir die meisten Anhaltspunkte aus den Daten dér Karcagéi’, Hajduszohoszlóer und Dehrecener arari- sehen Tiefbohrungen entnehmen. Diese Brunnen liefern aus 500 — 1200 m Tiefe zumeist aus den oherpannonisohen Schichteii nehen dem salzigen ThermahA'asser taglich je 2000 — 3600 m* Gas, dessen CH^-Gehalt all géméin zAAÚschen 85 — 95 % schAvankt, stellenw’eise aber aueh 100 % erreicht. Dér HeizA\ert des reines Methans betrágt rund 9500. cal,m^. Dér durchschnittliche HeizAA’ert des aus diesen Brunnen geAA’onnen Gases AA’eohselt — dem CH4-Gehalt entspreohend — zAA’ischen 8000 — 9000 Kai. und entspricht etAA a dem HeizAAert von 3/4 1 Benzin. Ein m® Gas representiert alsó rund 2.5 effektiA^^e PS und durch die Ausnützung dér A'ollen Ertage dieser Brunnen konnte

156

Dr. Eligius Róbert Schmidt

mán je ein 200 — 365 PS leistendeii Gasmotor tag und nacht im Be- trieb haltén

Interessante, obwohl nur wissenschaftlich wertwolle Resui- tate körmén wir aiis denjenigen Untersuchungen erwarten, die auf die luiziative des Herrn Direktors L. v. L ó c z y in dein chemi- schen Laboratórium dér kgl. ung. Geologischer^ Anstalt im Gangé sind und die die Bestimmung dér Spuren seltener Gasen, beson- ders dér des Heliums in dicsen Erdgasarten bezwecken.

Das Sammeln dér Daten bezüglich dér Lebensdauer dér gas- führenden Brunnen ist noch nicht abgeschlossen. An dicsér Stelle möchte ich im Zusammenhange mit dieser Frage nur noch soviel erwahnen, dass ich im Alföld mehrere 30 — 40 Jahre alté Brunnen kenne, ja ist dér erste gasführende artesische Brunnen auf dér MÁV-Station in Püspökladány sogar nach 60 Jahre immer noch im Betrieb, obwohl er mittlerweile negatív wurde. Die Lebensdauer dieser Brunnen ist nicht nur eine Funktion des Wasserertrages, denn rneine an zahlreichen Brunneii ausgeführten Messungen be- treffs des Gasertrages weisen dachin, dass dieser mit dér Zeit im stárkeren Masse falit, als es die Wiasserertragsverminderung for- dern würde. Regei massige Messungen könnten auch hier sehr wichtige Ergebnisse bringen!

Ich versuchte in den eben Ausgeführten die wichtigeren Ge- sichtpunkte zusammenzufassen und zu erklaren, aus welchen wir bei dér Beurteilung dér Trans-tiszaer und überhaupt dér Alföldéi’ Erd- gasfrage ausgehen müssen. Die letzten ein-zwei Jahrzenten zeigen auch auf dicsem Gebiet cinen deutlichen Fortschritt, obwohl — wie wir sehen — noch viele Fragen einer Lösung harren. Nach Er- kennung dieser gilt aber unsere Hoffnung vielleicht nicht mehr als eltel, dass die ungarischen Geologen und Faehleute dér ange- wandten Geologie, sowie die ungarischen Bergleute und Techniker diese Probleme auch und zwar zum Wohle unseres Landes lösen werden.

FÖLDTANI KÖZLÖNY

Bánd LXX. kötet 1940 július — szeptember. Heft 7—9. füzet.

1. :mege^ilékp:zés elhunyt választmányi tág- jainkról.

ROHM FERENC’ (LS81— 1!)40) EMLEKEZETE.

Az V. sz. inolléklctcn arcképpel.

A niafíyar bányászok és fícológusok inefídöbbenésscl hallották a szomorú hírt, hofíy Röhm F (> r e n c, a m. k. pénziíííyniiniszté- rium bányászati ügyosztályának főnöke 1Í140. .július hónap else.ién. Gyöngyösön váratlanul elhun.vt. Mint a harctéren a hős katona, Ö is életének delén, hazá.jának szolgálatában esett el. Pedig még sokat vártunk kitűnő szaktársunktól, aki Kissármási Mály Sándor örökében a legnehezebb időkben irányította a mag.var bán.vászat ügyeit és mentette át a régi Magyaroi’szág bányakin- cseiből azt, ami elesett sorsunkban menthető volt.

Életének és niunkálkodávsának főbb mozzjuiatait a követke- zőkben vázoljuk.

Röhm Ferenc 1881-ben Pécsett született. Középiskoláit ugyanitt, főiskoláit Selmecbányán végezte, ahol l!)05-ben bányamér- nöki oklevelet szerzett. Mint bányatiszt jelöltet a geológiában való gyakorlati kiképzés céljából három év tartamára a budapesti m. kir. földtani intézethez osztották be. A földtani intézet vegyészei akkortájt az erdélyi sósforrásokat kálisókutatások céljából éveken át elemezték. ]Minthogy azonban az elemzések nem sok reményt nyújtottak a kutatásra, azért Böckh János intézeti igazgató és id. Lóczy Lajos egyetemi tanár azt ajánlotta a magas kincstárnak, hogy geológussal vizsgáltassa meg az Erdélyi Med 'n- cét. A m. k. pénzügyminisztérium bányászati ügyosztályának nagy- érdemű főnöke: ]\I á 1 y Sándor miniszteri tanácsos erre megbízta P a p p Károly geológust, hogy Röhm Ferenc és B u d a y Ernő m. k. bányatiszt-jelöltek segédkezésével az Erdélyi Meden- cét kálisókutatások céljából vizsgálja meg és a fúrás helyét jelölje ki. A három fiatal kutató erre 1907. július 6. és szeptember 7. között az egész Erdélyi Medencét beutazta és az első fúrás helyét a kolozs- vármegyei Nagysármás vasúti állomása mellett tűzte ki. A fúrás kitűzését id. Lóczy Lajos is helyeselve, 1907. őszén megkezdő- dött Erdély első fúrása. A Mrást Thumann Henrik és N e u- 111 a y e r hallei gépészmérnökök B ö h ni F’ e r e n c felügyeletével végezték, aki ez időtől kezdve átvette a nagysármási kirendeltség ve- zetését. Az első fúrás eredménytelensége miatt a második fúrást P a p p Károly a szomszédos Kissármás Bolygó-rétjén tűzte ki, minthogy

158

Elhunyt választmányi tagjaink.

a keserüsós és mocsárgázas forrás alatt remélte a kálisótelep rej- tőzését. Ezen II. sz. fúrást 1908. november havában már Böhm Ferenc irányította, s a fúrás azzal a meglepő eredménnyel járt, hogy 302 méter mélységből irtózatos erővel tört fel a földigáz, amely csaknem tiszta metán tartalmával Európa legnagyobb gáz- kiátjává lett. Hazai és külföldi szakemberek egész sora sietett a nagyszerű tünemény tanulmányozására. A gáz mennyiségének mé- rése közben Böhm Ferenc csaknem áldozata lett lelkes buzgal- mának, amennyiben 1909. február havában egy 3 méter átmérőjű és 10 méter magas lángoszlopba került bele, amelyből alig bírt megmenekülni, s hónapokig tartott égett sebeinek gyógyulása.

Az 1910. év tavaszán H e r r m a n n Miksa Selmecbányái tanár társaságában Északamerikába utazott, ahol Pittsbourg vidé- kének gázkútjait tanulmányozta. Visszatérve Sármásra, tovább ve- zette az erdélyi kutató kirendeltséget, s mint ilyen az egész Mező- ség fiárásainak irányítója lett.

Erre az időre esik életének legboldogabb korszaka. Ugyanis a Kissármással határos Kisczég községben ismerkedett meg az ot- tani földbirtokos család bájos és művelt leányával: Wachsm ann Emma úrhölggyel, akivel 1911. május 16-án tartotta esküvőjét Kisczégen. Hűséges neje azután mindvégig buzgó életpárja és gyámolítója maradt férjének magas ívelésű pályáján.

A következő években gyorsan lépett elő bányamérnöki, bánya- főmérnöki, bányatanácsosi, főbányatanácsosi állásaiba. A világ- háború folyamán 1917-ben a pénzügyminisztérium bányászati ügy- osztályéiba osztották be, ahol a központi igazgatóság műszaki osz- tályának vezetője lett. Az 1921 — 1924. évek között a pénzügyminisz- ter engedélyével az Anglo-Persian-0\l-Comp. Limited és a m. k. ál- lamkincstár között létesült szerződés alapján, ezen kutató vállalatot vezette. 1925-ben mint szakértő, Párisban részt vett az elszakított terület bányáinak és kohóinak becslésén; 1926-ban pedig Pávai- Vajna Ferenc bányatanácsos kiséretében a XIV. geológiai kongresszus ülésein Madridban. 1925. óta a pénzügyminisztérium bányászati főosztályának vezetője. Ez állásában a komlói fekete- szénbányászatot jövedelmező állami üzemmé fejlesztette cs fontos szerepe volt a recski aranybányászat üzembehelyezése körül. Mint a gróf Teleki P éi 1 titkos tanácsos elnöklete alatt működő Geo- lógiai Tanácsadó Bizottság alelnöke, 1930 — 1936. között nagy érde- meket szerzett a nagyalföldi mélyfúrások létesítése és tudományo.s feldolgozéisa körül. Az 1934. év július 14-én, a kőszénbányaigazgatói címmel egyidejűleg, az államvasútak létszámában a IV. fizetési osztályba és 1937. június 30-án pénzügyminiszteri osztályfőnökké, vagyis belyettcs államtitkárrá lépett elő. Ha még hozzátesszük, hogy számos kitüntetése mellett a magyar érdemrend közéiikoreszt- jének is tulajdonosa volt, úgy elmondhatjuk, hogy Böhm Ferenc bámulatos szorgalmával, szaktudásával, rátermettségével és szere- tetreméltó modorával elnyerte mindazt, amit egy magyar szakfér-

V. sz. melléklet a Földtani Közlöny 1940. évi LXX. kötetének 7 — 9 füzetéhez.

]

.1.

V.

i

•

.■' -.V

'« .V r.- V'^v '^SSMiaiSH 3? i .V ..■ '• ' -tífe''

i| I

p '^i

Kihunyt választmányi tagjaink.

159

fiú az állami szolgálatban megszerezhet. Tudományos működésének legfontosabb eredményeit, számos szakszerű értekezésén kívül, a következő két összefoglaló művében találjuk: a) A Nagysártnás éft Kissármás határában i'égzett mélg fúrások leírása. Megjelent a m. k. pénzügyminisztérium kiadásában 1911-ben, a 37 — 72. oldalon, az 5 — 14. ábrával, Budapesten, b) Ásványolaj és földi gázbányászat Magyarországon 1935-ig. Megjelent a Bányászati és Kohászati Lapok 1939. évi 72. évfolyamának 150 — 1S9. oldalain az 1 — 2S. ábrá- val, Budapesten,

Böhm Ferenc Társulatunknak 19(Mi. óta rendes-, 1924. óta választmányi tagja, s üléseinknek egyik legszorgalmasabb részt- vevője volt. aki 1940 június hó 12-én tartott szakülésűnkön még éléidí figyelemmel kísérte gróf Teleki Géza dr. fiatal geoló- gus első előadását. Annál szomorúbban fogadta Társulatunk min- den tagja a megdöbbentő hírt, hogy július 1 én délelőtt 9 órakor Gyöngyösre utazása közben hirtelenül elhúnyt. Temetésén, amely július hó 4-én a budai farkasréti temető halottas házából a róm. katolikus egyház szertartása szeritit történt, a magyar szakférfiak s magasrangú tisztviselők nagy serege vett ré\szt. A ^Magyarhoni Földtani Társulat küldöttségét L ó e z y Lajos, R o z 1 o z s n i k P cl 1 és Vitális István választmányi tag urak vezették, s ravatalára Társulatunk koszorúját elhelyezték.

Adjon a ^lindenható örök nyugalmat a IMegboldogultnak, s adjon enyhülést szeretett Nejének, W a e h s m a n n E m m a éirnő- nek s Zoltán és Edith gyermekeinek.

ROZLOZSNIK PÁL (1880—1940) EMLKKEZETE.

Az V. sz. mellékleten arcképpel.

Rozlozsnik Pál, a m. k. F'öldtani Intézet helyettes igaz- gatója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Bányá- szati és Kohászati Egyesületnek és a Magyarhoni Földtani Tár- sulatnak választmányi tagja 1940. augusztus 24-én, 60 éves korá- ban rövid szenvedés után váratlanul elhunyt. Elmúlása a magyar tudományos életnek és különösen a bányageológiának pótolhatatlan vesztesége, s annál siilyosabban érint bennünket, mert utolsó ülé- sünkön, az 1940. június 12-én tartott rendkívüli közigyülésen még részt vett, Lóczy Lajos igazgató úrral együttesen felszólalt, sőt jegyzőkönyvünket hitelesítette.

Életének és tudományos működésének főbb mozzanatait a kö- vetkezőkben vázoljuk.

Rozlozsnik Pál régi bányászcsaládnak sarja, a szepes- vármegyei Bindtbányán 1880. december 24-én született. Középiskolai tanulmányait az iglói ág. hitv. evangélikus főgimnáziumbin el- végezve, a Selmecbányái bányászati és erdészeti Akadémián tanult, ahol B ö c k h Hugónak, az 1901-ben kinevezett új tanárnak legelső tanítványa volt. Elvégezve főiskolai tanulmányait, Böckh János

160

Elhuuyt választmányi tagjaink.

a m. k. földtani intézet igazgatója, a nemrég felépült Stefánia-úti palotában, az intézet geológusának hívta meg, ahol hivatali esküjét 1903. július 1-én tette le. Azonban már ezen év őszén tüzérönkéntesi szolgálatra vonult be, úgy hogy geológus! működését csak 1904. októ- ber havában kezdette meg. Mint fölvevő geológus, Szontagh Tamás és P á 1 f y Móric főgeológusok mellett, a Bihar-hegység, Kódru Móma és a Radnai Havasok geológiai térképezésével fog- lalkozott. Majd a felvidéki Dobsina és Aranyida bányageológiai viszony a it tanul m á n j- őzt a .

A világháború kitörésekor, mint tüzérhadnagy vonult be és részben a harctéren, részben az erdélyi katonai bányafelügyelőségen teljesített szolgálatot. Mint hadigeológus a Bihar-hegység bauxit kőzeteit, az aluminium érc-telepeket kutatta, s eme kutatásaival a központi hatalmak hadseregének értékes szolgálatokat tett.

A világháború végén mint többszörösen kitüntett tüzérszáza- dos szerelt le, és polgári foglalkozásához visszatérve, megcsonkított hazánk geológiai felvételével foglalkozott. Részletesen tanulmányozta a bakonyi Ajka, majd a dunántiili Dorog, Tokod, Tatabánya es Pilisvörösvár barnaszéntelepeit.

Első tudományos értekezése a Földtani Közlöny 1905. évi 33. kötetében jelent meg: „A Maros-Körös közének erupciós kőzetei Arad és Hunyad vármegye határos részein” címen, amelyben Papp Ká- roly által gyűjtött kőzetek tudományos feldolgozását közölte ma- gyar és német nyelven, a 455 — 483. illetőleg 503 — 537. oldalakon.

Első feh'ételi jelentése a m. k. Földtani Intézet 1905. Évi Jelen- tésének 104 — 122. oldalán látott napvilágot: „Adatok a Kagy-Bihar környékének geológiájához” címen (Budapest 1906., németül a 122 — 143. oldalakon).

Ezen első munkáit gyors egymásutánban követték tudomá- nyos értekezései. A Földtani Közlöny 1919. évi 49. kötetében „A Macskamező típusú vasmangánércek elterjedése Erdélyben” cí- men tett közzé becses tanulmányt magyar és német nyelven (7 — 10 ábrával a 21 — 43, illetőleg a 122 — 137. oldalakon).

Igen becsesek a nummulinákra vonatkozó őslénytani tanul- mányai, amelyekben boldog emlékű Hant ken 51 i k s a követője volt. Első Őslénytani értekezését a Eöldtani Szemle 1924. évi 1. köte- tének 4. füzetében a 159 — 189. oldal ikon közölte „Nummulinák Ma- gyarország óharmadkori rétegeiből” címen, amelyben a néhai H a n t- k e n M i k s a és 51 a d a r á s z Z s i g m o n d hátrahagyott tábláihoz írt igen becses magyarázó szöveget. Az I — V. tábla gyönyörű rajzai alapján ismertette a Pázmány egyetem földtani és őslénytani tan- székein található nummulinákat. Ez a kis műve annyira keresett volt, hogy már második kiadása is elfogyott.

Bányageológiai, kőzettani, földtani és őslénytani munkássá- gának elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia 1927. tava.száu levelező tagjáid választotta. Az 1927. február 14-én kelt ajánlást S c h a f a r z í k Férc n c, Z i m á n y i K á r o 1 y, 51 a u r i t z Bél a

Elhunyt választmányi taírjaink.

K)1

rendes, továbbá báró X o p e s a Fcrene és Pálfy Mór levelező lajíok írták, és már ekkor 34 önálló tiuloniányos miuikájiiról számol- tak be. Az időközben lo^eolófíussá kinevezett tudós székfofílaló érte- kezését a Magyar Tudományos Akadémia 111. osztályának ll)3(i. már- cius IG-i ülésén tartotta, s előadása után az Akadémia n?.vében Tangl Károly o.sztályelnök meleg szavakkal köszöntötte. Ezen előadá.sa a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai é.s 7'ermé- szctl udomáiijji Értesítőjének 55. kötetében liudaiiesten ll)3()-ban, a 4G — ()S. oldalakon, 2 táblával illusztrálva a következő címen jelent meg: „A liihar-heyijcsoport tektonikai heljjzete a Kén'ixitok rend- szerében.” Eme műve évtizedes geológiai munkí'usságának méltó ko- ronája.

A Magyarhoni Földtani Társulatnak 11)03. óta rendes és 1032. óta választmányi tagja volt, aki üléseinket mindig szorgalmasan látogatta.

li o z 1 o z s n i k Pál egész életében a magyar földtani tudo- mánynak élt s úgy elméleti, mint gyakorlati téren jelentős ered- ményeket ért el. ^lint geológus 11)04. óta állandóan a m. k. földtani int 'zet kötelékében működött és P ö c k h J éi n o s, id. L ó c z y L a j o s, S z o 11 1 a g h T a m á .s, báró X o p e s a Ferenc, B ö c k h II n g ó és ifjabb Tjóczy Lajos igazgatók egyaránt értékelték önzetlen, buzgó működését és nagy tudását. Hivatali állásában 3G éves szol- gálata alatt geológiisi, osztály-geológusi, és főgeológusi rangra emel- kedve, helyettes igazgatói méltóságban fejezte be életét. Csak négy évvel ezelőtt nősült, amikor korán elhunyt öccsének, néhai R a k u s z Oynla geológusnak özvegyét Hentschy Zelma úrnőt vette nőül, s a két kis árvának R a k u s z Ilinek és R a k u s z G y u s z i- nak mostoha apjává lett, akiket gyengéd szeretettel nevelt. Édes Anyját, özvegy Ro z 1 o z s n i k J á n o s n é t, mély gyászba borította szeretett fia elhunyta.

Temetése 1940. augusztus 25-án, szerdán délután volt az ágostai hitv. evangélikus egyház szertartása .szerint a m. k. földtani Intézet Stefánia-úti palotájának előcsarnokából, nag^í^számban összegyűlt tiszttársainak, barátainak részvételével. A m. k. földtani intézet ne- vében Lóczy Lajos dr. egyetemi tanár, intézeti igazgató, a M. Tud. Akadémia részéről Telegdi Róth Károly miniszteri tanácsos, és a Földtani Társulat, valamint a Hidrológiai Szakosztály nevében P a p p Károly egyetemi tanár bixcsúztatta elhúnyt kar- társunkat, akinek emlékét kegyelettel őrizzük!

DR. WESZELSZKY GYULA (1872—1940) EMLÉKEZETE.

A VI. sz. mellékleten arcképpel.

Dr. W e s z e 1 s z k y Gyula királyi tanügyi főtanácsos-igaz- gató, az egyetemi radiológiai intézet igazgatója s a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának volt elnöke, 1940. jú- nius 20-án, rövid szenvedés után, a szent kenet szentségével megerő-

162

Elhunyt választmányi t<agjaink.

sítve visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Megboldogult szaktár- sunk, mint a Hidrológiai Szakosztálynak az 1934 — 1939. évek között elnöke, hivatalból tagja volt az anyatársulat választmányának, s így megemlékezésünk körébe vonjuk nemes pályafutását.

Weszelszky Gyula a horvátországi Verőce megyében, Szlatinán 1872. május 10-én született. Középiskoláit Pécsett, a cisz- terciták főgimnáziumában elvégezve, a budapesti egyetem bölcsé- szettudományi karán tanult, ahol először a gyógy.szerészeti, majd a bölcsészet tudori oklevelet szerezte meg. Egyetemi szolgálatát a böl- csészettudományi kar II. számú kémiai intézetében kezdte, ahol eleinte mint tanársegéd, később mint adjunktus működött. Az 1912. évben az anorganikus kémia magántanára, az 1916. évben az egye- tem kötelékébe tartozó radiológiai intézet vezetője, majd 1918-ban az intézet kinevezett igazgatója lett.

Tudományos munkássáigának elismeréséül a Szent István Akadémia, G r ó h G y u 1 a, H o r u s i t z k y H e n r i k és "S i g m o n d Elek ajánlására 1928. február 24-én rendes tagjai sorába választotta, ahol a decemberi ülésen már meg is tartotta székfoglaló előadását: „A Geiger-Nuttal féle szabály és a rádioaktív jelenségek’' címen. A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának meg- alakulása, 1921 óta választmányi tagja és 1934 — 1939. évek között elnöke volt. Az egyetemi radiológiai intézet igazgatói állásából nyugdíjba lépve, a m. k. Vallás és Közoktatásügyi Miniszter Ür elő- terjesztésére a Kormányzó Ür Öf Öméltósága 1939. év február havá- ban, az egyetemi oktatás és tudományos irodalom terén szerzett érdemei elismeréséül „tanügyi főtanácsos-igazgató” címmel tün- tette ki.

Tudományos munkássága főként a rádioaktivítás körébe tar- tozik, amennyiben sokat foglalkozott a radioaktivitás mérésével s erre a célra készüléket is szerkesztett. Magyarország ásványos vizei- nek radioaktivitását alapos hozzáértéssel vizsgálta. Ebben a tekin- tetben vizsgálatai alapvetőek. Fontosabb müvei a következők:

1. Rádioaktivitás. A kir. magy. Természettudományi Társulat kiadásában, 1917.

2. A rádium és az atom elmélet. A Szent István Társulat kia- dásában, 1925.

3. A geotermikus grádiensről. Hidrológiai Közlöny, II. kötet, 4 — 13. oldalakon, 1922.

4. A juvenilis vizekről. Hidrológiai Közlöny IV — VI. köteté- nek 72 — 83. oldalain, 1928.

5. A budapesti Hungárin-forrás vizének hőmérsékleti változá- sáréil. Hidrológiai Közlöny VII — Vili. kötetének 31 — 40. oldalain, 7 ábrával, 1929.

6. A budapesti hévvizek rádium emanáeió tartalmának erede- téről. Hidrológiai Közlöny XVI. kötetének 1 — 29. oldalain, magyar és német nyelven, 1937.

VI. sz. melléklet a Földtani Közlöny 1940. évi L.\X. kötetének 7—9. füzetéhez.

DR. WESZELSZKY GYULA 1872 — 1940.

r:

^ íi'^ÖÍV-^ «

Ȓ&'

\ -.'"•'.ín

íi^ ^ *ií;:;^:'-UrV ■'> "*Mj

ÍHl -■^' ■ • -.i.írtja'^-

■ * l'"''''*-\ ^

LM

if

:'^vl

«t ^u*á^.v.9.;iS*v:'!í'v,t^^^ ■ • - í<;^ 'Vö#',

■7-iiAt>Í j^lj^'f//-^

JtVit ’. .

füTl* ‘1

fe, c

‘•í\

r+ 7'

■» -'jf » t. ♦ ^a

' ►TtS*' .:*■ l'f - .. •-ir-T, . /\:

'..■NVJ

■.r>i

■i7íV]

.%V.-^-AÍ

m.

Siú:

r.--*'

if\.

; 5 's_ ••‘•-•r^, •-_ V^ ,,

l5k - * \ '.^ ,í O'i -< A* ,

a'

_ _ . .. .

':-lr>.'^ ' SÜB*'''5_V

.m-j . •;*;&... . '.•• r> , »■

[^^ i»í4fc>riíí!cPH^ • ' ^ \‘Ag :

■ »*;-i I ' »í ..'. v^i«(faíiiwbu.tr"'

5'ícfj’-??*>S^-*T| ■'.'■•■ '■ t .7*^A'|5f^: ,r M '■*' \<vír '^.

L^.j J- •' c. a

-t:^‘

' I*

.Hyí-

i: ■

♦ •-4 -,

' ;■• -%!íí

'v..it

I J \^ . fi'vl

Kihunyt választmányi taííjaink.

163

7. Zavaros fogalmak a hidrológiai és geológiai irodalomban. Hiílrolóííial Közlöny XV III. kötetének 501 — 51S. oldalain, 1938.

Ez utóbbi műve a Hidrolófíiai Szakosztály 1938 január 26-i közfíynlésének elnöki inefínyitójaként szolfíált.

A szakosztályi elnökségről lemondván, budai villájában tudo- mányos mnnkássiiííát szorgalmasan folytatta haláláig, amely 1940 június 20-án következett be.

Temetése június 22-én délután 5 órakor volt a farkasréti te- mető halottasházából a római katolikus anyaszentegyház szertar- tása szerint. Kavatalára iigy az anyatársulat, mint a hidrológiai szakosztály nevében koszorút helyeztünk. A búcsúbeszédet a .szak- osztályi ohuiki méltóságban utóda: H o r u s i t zk y II e n r i k igaz- gató úr tartotta, aki megható beszédben búcsúztatta a Földtani Tár- sulat, a Hidrológiai Szakosztály és Szent István Akadémia nevében a kiváló tudóst ts nemes férfit.

Halála gyászba borította szeretett övéit, c.síiládja tagjait, özvegye szül. Széli Jolán úrnő s két fia : W e s z e 1 s z k y H é 1 a és dr. W e s z e 1 s z k y L á s z 1 ó a Mindenható akaratában meg- nyugodva őrzik emlékét. Az örök világosság fényeskedjék Neki!

II. ÉRTEKEZÉSEK.

AZ ÉSZAKCELEBESZI GORONTALO GRAXODIORITJA.

Irta: Jugovics Lajos dr."*

A 11 — 14. ábrával és 2 táblázattal.

A megvizsgált kőzetanyagot L ó c z y Lajos dr. 192S-ban gyűjtötte, amikor keleti Celebesznek, a Tolo és Tomini öblök közötti részén, az ú. n. Észak-Boengkoe és Bongka vidékén petroleumkntató expedieiót vezetett. L ó c z y akkor az átkutatott területtel szomszé- dos vidékeken is végzett összehasonlító bejárásokat és így jutott el Észak-Celebeszre. Ezt a nyugat-kelet irányban, — több száz km-re megnyúlt, — keskeny földnyelvet, főleg eruptív kőzetek: gránitok, dioritok és fiatal, — sőt a földnyelv északkeleti végén, Minahassa- tartományban, — recens vulkáni kőzetek építik fel.

Gorontalo kicsiny kikötője ezen földnyelv déli oldalán, a ha- sonló nevű folyó torkolatában fekszik. A folyó, a kikötő felett, a tengerből hirtelen, meredeken kiemelkedő, kb. 250 ni magas Seind- berg (Signalberg), vagy a benszülöttek nyelvén „Gunung Hulapa”^ hegygerincét, kb. 1300 m hosszú szűk szurdokban töri át. A goron- talo-i kikötőt, a folyó torkolatával, valamint a felette emelkedő Signalberget, — annak baloldali gerincén nyillal jelölve a kőzet- gyűjtés helyét, — Lóczy mellékelt féii5"képén (11. ábra) mutatom be.

* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1940. május hó 1-én tartott szakülésén.

164

Jugovics Lajos dr.

É-Celebesznek geológiai viszonyait Ah 1 b u r g (7.) vázlatos tér- képe tárja elénk (12. ábra). Mint látható, a félsziget középső és nyugati, nagyobb részét, a mezozoikumban felnyomult gránit-gráno- diorit massivum alkotja, mely a kutatók többsége szerint egységes tömeg, de K o p e r b e r g (10.) újabb kutatásai alapján, több kisebb, egymástól független lakkolitot tételez fel.

A megfigyelések szerint ezt az intruzív tömeget nagyszámú, ÉÉK — DDK-irányú törés járja át, melyek mentén az asymetrikus emelkedési tendenciát árul el. Az elmozdulások a 20 — 150 m-t is elérik. A folyók ezeket a hasadási iránjmkat követik és a Gorontalo folyó is ilyen hasadás mentén töri át a Signalberget. Az elmozdulá- sok igen fiatalok, subrecensek, mert pl. a Gorontaloi lakkoliton te- lepülő quarter-korallmeszek is elmozogtak.

Az É-Celebesz intruzív tömegének kőzetanyagáról csak héza- gos megfigyelések vannak. A legrészletesebb vizsgálat Bon w értől

11. ábra. Gorontalo kikötője a Signal-heggyel. A nyil a gyűjtött kőzet helyét mutatja. (Lóczy L. felvétele.) — Fig. 11. Dér Hafeii von Gorontalo und dér Signalberg. Dér Pfeil zeigt den Őrt, wo die Gesteine einge-

gesammelt wurden.

(8.) származik, aki a 2000 m-es BoUo-Hutu hegylánc gránit és gráno- dioritjait, illetve azok kontaktkőzeteit tanulmányozta, de kémiai elemzést nem közöl.

A gorontaloi kikötő körül emelkedő Signalberget, K o p e 1 b e r g no.) önálló, F(Ny — DK-i irányban megnyúlt, keskeny, kb. 9 km hossz;! és átlag 250 m magas önálló lakkolitnak tartja, melynek kőzetéről előtte már van S c h e 1 1 e (2.), B ü c k i n g (3.) és K i n n e (4.) is közölnek megfigyeléseket, illetve rövid leírást. Koperherg kivételével, a többiek a vizsgálati anyagot a kikötő nyugati ol- dnlán, a Signálberg tövéből gyűjtötték és azt amfibol-gránititnak határozták, de kémiai elemzést nem közöltek.

Van Schelle színre és szemnagyságra erőseji változó kő- zetnek írja le Signalberg kőzetét. Bücking a világosszürke színű, középszemű kőzetben ortoklászt, plagioklaszt, kvarcot, hiotiíot, amfiholt és dioi)szidos augitot talált. A kőzetben előforduló aplitos és sötét.színű bázikus kiválásokat is jellemzi, az utóbbiakat ortok- lász, i)lagioklász, amfibol. augit és kvarc elegyrészei alapján minette.

Az ószakcolt'bcszi CJorontalo fíránodioritja.

1Ö5

illotvo vost'zitnok jelöli. Kin ne Sifínalherfí kőzetét szintén ainribol- ííránititnak határozta, kiemelve imifías plafíioklász tartalmát, de mefíemlíti, hofíy auííitot nem talált benne. Szerinte a porl'iros szövetű bázikns kiválások minettek és vofíezitek. Kojjerberfí a kőzetet amfibol-ííránititnak határozta. A bázikns kiválások me'íjelenését jel- lemezve, mefíemlíti, hofíy azok a kőzetben nemesak kerekded cso- mók, hanem mifíyobb tömbökben, sőt telérekhen is mefílalálhatók, ezért inkább telérkőzeteknek tekinti azokat, (összetételükre nézve mefíállapít ja, hofíy esni)án amfibolból és földi)átból állanak, tehát a vofíezitek és spessaritok között fofílalnak helyet.

12. ábra. Geolófíiai vázlatos térkép Celebesz északi nyúlványáról. (Ahl- burfí szerint. — Fif>’ 12. Skizzenhafte freolofíische Karte von Nord-

Celebes. (Xach Ahlburg.)

1. Quarter Sand, Tón, Kiesel z= Kvartéi- homok, af^yaj? és kavics.

2. Tertiár Kalkstein = Harmadkori mészkő.

3. Tertiár u. mesosoische vulkaniselie Breceie und Tuff, (Woboedoe- Breceie.) = Harmadkori és mezozoi vulkáni brecesia és Tufa. (Wobodoe-breeesia )

4. Dlokapa-Tiuombo í^ormatio = Dlokapa-Tinombo Formáció. Quarter Korall-Kalko = Kvarter korai 1-mészkő.

6. Quarter vulkanische Gesteine = Kvarter vulkáni kőzetek.

7. Mesosoische Sedimente = Mezozoi üledékek.

8. Basische Eruptiv-Gesteine = Bázikus eruptívák.

9. Jung-tertiár Sand, Merg-el, etc. = Fiatal harmadkori homok, márf?a.

10. Jung--tertiár andesitag-glomerat und Tuffe = Fiatal harmadkori agglomerátok és tufák.

11. Granit-diorit, etc. = Gránitok-dioritok stb.

12. Krist. Schiefer. =: Kristályos palák.

166

Jugovics Lajos dr.

L ó c z y által begyűjtött kőzetdarabok a Signalberg keleti gerincéről származnak és az alább részletezett optikai és kémiai elemzés szerint gránodiorit összetételüek. Tekintve, hogy a gerinc nyugati oldaláról gyűjtött kőzetek amfibol-gránititnak bizonyultak, differentiátióra kell itt gondolnunk, ami valószínű, hiszen az észak- celebeszi intriízív tömegek differentiátióját már a fentebb említett kutatók is megállapították,

A Lóczy által gyűjtött kőzet világosszürke színű, közép- szemű, teljesen friss és színes elegyrészekben szegény kőzet, mely aránylag több biotitot tartalmaz, mint amfibolt.

M ikroszkópos megfigyelések.

A kőzet főelegyrészei, fogyó sorrendben: savanyú plagioklász, kvarc, ortoklász, biotit, amfibol, érc és apatit. Mellékelegyrészek: titánit, rutil, szeriéit, kaolin és klorit.

A kőzetre jellemző, hogy aránylag kevés színes elegyrészt tartalmaz. A főelegyrészek arányát a következő számok flejezik ki: plagioklász : kvarc : ortoklász : biotit : amfibol 41.1 : 25.3 :

: 11.4 : 11.5 : 4.2.

Plagioklász kristálytanilag az ortoklásznál jobban kialakult, M-szerint többnyire táblás, néha prizmás egyénei között 3.5 mm hosszú és 1.5 mm szélés kristályokat is mértem. Az albit, álhit és karlsbadi törvények szerinti ikerösszenövés általánosan elterjedt, de néha periklin ikerlemezek is megfigyelhetők bennük. A kris- tályok mindig zónás szerkezetűek, normális zónasorozattal és éles határokkal. A plagioklászok An- tartalmát a következő mérések jelzik,

Albitikrek, MP-re merőleges metszet.

( a’M . . . . 21.5° .... 8° .... 23° ... . 19.5°

I An-tartalom 38o/o . . , 25<>/o . . . 40o/o . . . 35o/o

í «’M 4.5° . . . 7.5° ... 10°

Zóna I An-tartalom 23o/o . . . 25<>/o . . . 27o/o

Vagyis a plagioklászok magja savanyú andezin, melyet oligoklász- zónák vesznek körül. A plagioklászok disz])erziója erős. A plagio- klászmag szericitpikkelyekkel, kaolin és kalcitszemesékkel van tele.

A kőzet kevés káliföldpát ja ortoklász és csak ritkán jele- nik meg, mint mikrolin. Az ortoklász táblás, xenomorf egyénei nagyjában prizmás kialakulásúak, a i)lagioklásznál kisebbek, rajtuk a karlsbadi törvény szerinti ikerösszenövés gyakori.

A kvarc xenomorf, gyengén unduláló kioltású szemcséi vál- tozó nagyok és a földpátokboz viszonyítva kevés zárványt tartal- maznak.

A biotit nagy, néha 2 mm átmérőjű, xenomorf, gyakran szag- gatott szélű lemezkéi az amfibollal többnyire összenőttek. Korro- dált, vagy hajlott lemezkéi kataklázos szerkezetet és bnllámos ki- oltást árulnak el. Optikai tengelyszöge igen kicsiny, majdnem

Az ószakeolt'beszi üorontalo {>ráii()(li()ritja.

167

Cííyoptikainak látszik. Kettöstörós, (j' — a) 0.044. (r ~ Ü.Í)SC>

(1 — 22.() p) Boreck konipenzátorral mérve. Pleoehroizimis: « 7

ííoll) u ; — 5 oramíe e. (A Hadde-féle színskála szerint.) A hiotiton

kloritos mállás rifíyelhetd meg, mely néha csak a hasadás! irányok- han található kloritszálak, máskor nagyohh mértékben fejlíidött ki. A klorit levendnla-kék interfercntiaszíne peiniiure vall. Zárvány gyanánt a biotitban, a kloritosodá.ssal kapesolathan keletkezett epi- düt és magnetit, ezenkívül apatiti)rizmák és titanitszemesék talál- hatók.

13. ábra. üázikns slír. Föelegy részei: plagioklász és amfibol. Mellék- elegyrészei: magnetit, ortoklász, kvarc és klorit. Fig. 13. Basische Sehlier. Haiiptgemengteile: Plagioklas und Aniphibol. Nebeugemeng- teile: Magnetit, Ortoklas, Quarz und Chlorit.

Az amfibol xeuomorf, többnyire korrodált kristályai max. 2.9 mm hosszú és 0.9 mm széles prizmák. Az (100) lap szerinti ikrek és a zónás szerkezet gyakori. Optikai állandói: kioltás c/ = 13.5®. (Drehtisch-meghatározás). Pleochroizmus: a ^ gelb p; ;• = 13 gras- grün i. (A Kadde-féle színskála szerint.) Az amfibol kloritos mál- lása nem oly gyakori, mint a biotitnál, de ahhoz hasonlóan itt is permin keletkezett, magnetit és epidot szemcsékkel kísérve, A pen nini igen kicsiny optikai tengelyszög és negatív karakter jellemzi. Jól észlelhető pleoehroizmnst árul el: a =: halvány sárgászöld y =

168

Jugovies Lajos dr.

— sötétebb zöld. Az amfibolban zárványként apatitot és kevés zir- kontűt találtam,

A begyűjtött gránitdarabokban 3 — 4 cm átmérőjű lencsealakú házikus konkréciókat találtam, melyek sötétszürke színükkel, apró szemcsés szövetükkel a főközettöl élesen elkülönülnek. Eltérnek azonban ásványos összetételre is; tulajdonképpen két ásványból: plagioklászból és amfibolból állanak, míg a többi, fogyósorrendben kvarc, ortoklász, magnetit, apatit, és a mállás iitján keletkezett: klorit és epidot, csak mellékelegyrésznek tekinthető. Ebben az ásványtársa- ságban különleges helyzetet foglal el a biotit, melynek nagy lemezei, az apró szemcsés kőzetben, mint beágyazások ülnek. Ezek a biotit- lemezek idiomorf plagioklászprizmákkal vannak tele. A slírkép- ződés alkalmával, a visszamaradt és korrodált biotitokban a plagiok- lászkristályok valószínűleg utólag váltak ki. A biotitok optikai sajátságai a gránodiorit biolitjaival teljesen megegyeznek.

A bá.zikus kiválások főbb elegyrészei a következő sajátsá- gokat árulják el.

A plagioklász karcsú, idiomorf, maximálisan 0.7 mm hosszú és 0.1 mm széles prizmái mindig zenás szerkezetűek és rajtuk a prizmazóna lapjai felismerhetők. Az álhit, álhit és kaidsbadi tör- vény szerint összenőtt ikrek legtöbbször két egyénből állnak. A mál- lási termékektől sűrűn telebintett, majdnem átlátszatlan plagiok- laszmagot, friss, majdnem teljesen zárványmentes zóna veszi körül. A maggal élesen határolódó zónák száma változó. Zárványként a magban: kaolin, epidotszemcsék és szericitpikkelyek találhatók.

A plagioklászok optikai adatai a következők. A zóna fény- törése a kvarc és kanadabalzsaménál alacsonyabb. A zóna fénytö- rését a szomszédos kvarcéval összehasonlítva a következő ered- ményt kaptam:

n’ < ío

< í?

< f

< <n

Ezek az adatok 5 — 15 % An-tartalmat jeleznek, vagyis a pla- gioklászok kü'ső zónája albtf plagioklász összetételű. A plagioklász magot az alábbi mérések alapján határoztam meg:

Kettösikrek, M-re merőleges metszet.^ Albitikrek, MP-re merőleges metszet. «’M . legyén . 17.5° . 11° «’ M . . .3.5°. . . 22o/o An

a’M . 2 „ . 14.5° . 8°

An-tartalom 41o/o . SO^/o

‘ Kölder, A.: Znr b'jstiminimg dér in noppelzwilliiigen nacb (hun Álhit und Karlshader-desetz. Tsebermars Miner. — Petr. iMilleil. Ibi. 30, 1!)23

Az ószakcelclx'szi (Joroiitalo fíránodioritja.

A plagiok'lnszniag ezek szerint oligoklúsz, illetve savaníjú aude- zin összetételű.

A slirlu'ii az ortoUlábz és a kvarc csak a többi olcgyrész közötti helyet tölti ki.

A plajíioklász mellett az (uiifibol a bázikus slir másik fö- elegyrésze. Prizmás kristályai xenomori'ok, de a bázismetszeteken a prizmazóiia lapjai felhismerbetök. Az (100) szerinti ikerössze- növés fíyakori. Kioltás ey — 1(5". Disperzió: (> > v Határozott pleo- cliroizmust árul el. Az amfibol kezdődő kloritos mállása ííyakori. Zárványként epidot (s maíínetitszemcséket tartalmaz.

A bázikns kiválás feltűnő sok epidotot tartalmaz. Apró, néha ííyönfíyszerííen sorakozó szemcséi, rövid prizmái, főleg az amfibol- ban, vagy kloritokban találhatók. Az e])idotra jellemző kétirányn, jó hasadás, nagy, közel t)0"-os oi)t. tengelyszög, igen erős diszperzió: g <v és gyenge pleochroiznms figyelhető meg.

A bázikus kiválás amfib.oljában és kloritjában meglehetős sok nxignetit található. Egyébként az amfibol és biotit mállásából szin tér. pennin keletkezik.

A gránodiorit válogatott, friss és slírmentes darabjait S z e- lényi Tibor, a M. Kir. Földtani-intézet kémikusa elemezte.

SiO.. ....	6!).62 %	^ i{Wfi ás Beeke-fí'
TiO,	0.0(5 „	projekt ioértékek ;
aiaX	1(5.2!) „	si 317.1
Fe,03 ....	0.(50 „	al = 43.7
FeO	2.30 „	fm — 18.4
*MnÜ ....	0.10 „	e = 16.3
MgÜ ....	1.04	II
CaO ....	3.35 „	k = 0.22
Xa.O ....	3.7(5 „	mg = 0.3S
K.,Ö ....	1.(56 „	qz = -f- 131.;
H,0+“« ....	0.7(5 „	c fm = 0.88
H.,0-110 ....	0.46 „	metszet = V.
BaO ....	—	l 65.2
SrO ....	—	r] = 60.—
....	0.09 „	C = 38.8
CÖ, ....	0.06 „

100.15 % fajsúly: 2.650

Az I. sz. táblázatban azoknak a magmatipusoknak és hasonló kémiai összetételű, rokon kőzeteknek projektióértékeit foglaltam össze, melyek az összehasonlításnál tekintetbe jöhetnek.

Mindenekelőtt megállapítható, hogy a kőzet az alkáli-niész provinciába tartozik. Az összehasonlításnál felsorolt, N i g g 1 i-féle magmatipnsok közül a plagioklász-gránitos magmával árul el ro- konságot. 13ár magas si-értéke alapján a kőzet a típusos gránitok

J70

1 15 Selmecbánya— Vibnyel diorit — Diorit Schemnitz— 1 Vihnye.

1 14 Zobor.hegyi kvarc— csillám— diorit, — Quarz- Glim- 1 mer— Diorit Zobor-Berg.

1 13 Galgóci gránodiorit — Granodiorit Galgóc.

1 12 8—11 sz. bánátitok középértéke — Banatit-Mittel 1 8-11.

1 11 Románszászkaí bánátit — Bánátit Románszaszka

1 10 Szászkabányaí bánátit — Bánátit Szászkabanya.

j 9 Dognácskai bánátit — Bánátit Dognácska.

1 8 Vaskői bánátit — Bánátit Vaskő.

1 7 Bánátit, — Pontresina — Engadin.

1 6 Farsundit — (világos gránodiorit) Farsund, Dél-Norvé- 1 gia — Farsundit, heller Granodiorit S-Norwegen

1 5 Gabbrodioritos tipus — Typus des gabbrodioritischen 1 Magmas.

1 4 Gránodioritos tipus — Typus des granodioritischen 1 Magmas

1 3 Plagioklász gránitos tipus — Typus des plagioklas 1 granitischen Magmas.

1 2 Yosemites magmatipus — Typus des Yosemitischen 1 Magmas.

1 1 Gorontaioi gránodiorit (Celebes) — Granodiorit von 1 Gorontaio.

A kőzet neme és lelőhelye

NO

ro

ro

ro

ro

ro

ro

CO

, .

ro

(.5

CO

CO

ÜT

to

4^

4^

CJT

4>>

00

to

CO

CJT

00

CD

00

4k.

0

CD

0

ro

ro

CJT

0

0

0

co

ÜT

00

00

-4

0

ro

00

4^

00

co

co

CO

co

4k.

4^

ro

co

4^

4^

4

ÜT

«— *

CJT

ÜT

CJT

CJ5

05

ro

ro

4^

CD

ro

co

CO

05

Ol

lo

00

ÜT

CD

00

ÜT

‘-4

to

ro

ro

ro

ro

ro

ro

ro

4^

ro

1-18

o

O)

05

cn

OJ

CJT

05

4»

ex

CD

ro

co

05

4.

00

B

6j

<0

í-*-

4^

CD

00

00

05

ÜT

ÜT

4

to

ÍO

ro

ro

ÜT

ÜT

ro

CD

00

0

0

00

-0

CJT

co

-4

05

co

(J5

0

■<1

io

ro

Oi

cn

ro

CO

ro

to

to

ro

to

ro

to

co

to

P5

CD

0

0

00

CD

CD

0

co

co

0

—

05

0

S*

10

ÜT

■-4

*4^

—

ro

4»

ÜT

ÜT

p

0

0

0

0

0

0

0

0

^ 0

0

0

0

0

0

00

ro

to

ro

4ii>

CO

*4^

ro

to

4

to

f«r

CJT

cx>

00

CD

CJT

ro

ÜT

05

(X

wO

ro

CJT

ro

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

3

ÜT

4^

4^

4 s

ÜT

ÜT

4^

co

*4^

ÜT

4i>

4^

CO

co

00

0

ro

4^

4k.

co

CJT

05

0

0

-4

co

00

0

c

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

O)

ÜT

*4^

’-O

Oi

-0

CD

*-4

CJT

*•4

ö

CD

cr

ÜT

ro

CD

CD

CD

4k>

4»

05

-4

4^

0

co

00

B

<

<

<;

<

<

<

<

<

IV

<

< <

<:

00

SS

00

OTT

Oi

CJT

CJT

ÜT

CJT

CJT

05

05

co

05

05

05

ÜT

— 1

4^

4^

4k.

CO

-0

CJT

ÜT

CD

0

00

CO

CJT

00

be

Ül

05

Oi

*—

to

ÜT

ÜT

ro

ÜT

CJT

CJT

CJT

CJT

CJT

CJT

CJT

CJT

ÜT

4»

CJT

CJT

CJT

05

ro

00

ÜT

CO

CJT

-0

CJT

CD

-4

•4

05

00

05

0

00

00

-0

Oi

ÜT

ÜT

00

co

co

CO

co

00

co

CO

4^

CO

CO

CO

4.

4

tó

ÜT

ÜT

ro

00

CD

05

00

0

00

co

00

ro

CO

00

ÜT

la

ro

00

bi

ÜT

00

7. Táblázat Dr. Jugovics Lajos: Az északcelebcszi Goronfalo gránodioritja című értekezéséhez. Tabelle 1. Dr. L. Jugovics: Dér granodiorit von Goront aló auf Nord Celebes.

11. Táblázat Dr. Jiujovics Lajos: Az északceleheszi Gorontalo gránodioritja című (’rtekezéséhcz. Tabellc 11. Dr. L. Jugovics: Dér granodiorit von Gorontalo auf Nord Celehes.

171

lO

Diorit Schemnitz- Vihnye

Haarwood

rsj lO kO

ő

15-25 1

co p

CN m ih

\ 910 1

CN ih

8-38 1

co CN nj

05

co ni ó

CM Ó 3 o + 7 oo XX

co o ó II O fi CQ

m o ö II o CG

nyom - Spur |

a 'T O 3 CD a* fi< a (/2 « II ° o o ... II ^ eo u >” “

1 100-37 1

1

S fcn '5 = aá 'őo £ o t) S -O 1 o ^ " tg >3.2 bd ao

Isi •4-T N 00 E w

r- ÍN x>

ro r- ó

CO co

Tt p

s eo

s ö

eo X co

05 p b*

05 CO ni

CM CO Ő

05 CN

1

1

1

1

Ö5 05

m CD n- ni

co

i-s C w cd O o

Id' •4-T 00 E w

N" ih

05 co ö

CO <b

m CD co

o m ó

iC o ó

CN

05 «£> ni

s eb

2 e>i

« CO ó

N 0) ^ >X ^nj co <s _N

1

1

1

1

CM rr 8

s t>- ni

fi Cö 'gfi CQ Se

1

cj* co ih o

ó

m CM CD

o o* eb

X

1

o CN bi

05

X h- tb

05 o CN

1

ö

1

1

1

1

X ö o

1

:::

•ti é eö Cd '3 ts) o E 52 cd m Di S

Isi N CC E w

iC 05 •ít

ó

eb

■-0 eb

X <N

1

o ni

X p

o •o*

CO p

u fi Q. CG 1 E o >1 3

lO

1

'

1

1

p

1

o

3 Se cd "Cd "Cd CQ N .3 ^ M

Sm <D u, o> rfi ü CG

00 ih (O

1

CC CN ih

eo 05 eb

1

1

co ni

rt

(D O^ nj

g b

1

X ej5 o

'

'

1

1

lO ó> o>

1

05

ed a <o <= ^ ^ S) PQ o Q

■-j N O <v •o íE

»h co

1

00 p

co <N

05

1

iD ni

CN ih

r- X b

CN p

1

1

1

1

1

1

CN Ö o

1

QÖ

1 » 9 CQ ^

Isi -4-T tS] 00 a H

in (»

Tf co ö

<£) eb

s

X 05

1

pc>

p b*

05 n- b

m n- ni

fi a CG a O fi

CN lO ö

1

1

'

1

8

1

*3 ^ s 05 CO N O ^ 2 ^ 1

<D N'íS 9 3 2 3 WC

o ó5

0'1 o £-*

« o c

CC o C'J 0)

o 05

o c

o ac

o 9Í O

o M aS

o ev) w

líi o (M Oh

o CM X

o eö w

o CG

CO o CM ü

C>1 o ü

"o 05 *S N •^05 3 cu ^05

172

Jugovics Lajos dr.

közé tartozhatna, a feltűnő alacsony /c-értéke ennek ellentmond^ ezért a si-gazdag dioritos magmák csoportjába kell sorozni. Az ala- csony /c-érték is azt bizonyítja, hogy ebben a kőzetben a káli-ásvá- nyok már kisebb szerepet játszanak, mint a gránitok csoportjában. Az al-alk [= 22j különbség is jóval nagyobb, mint a gránitoknál, a plagioklász ebben a kőzetben tehái; több Ca-t tartalmaz. Az ai- káliak közül egyébként a nátrium van túlsúlyban. Az fm és c érté- kek közel állanak egymáshoz, ami szintén inkább a dioritos mag- mák viszonyának felel meg. Végül a dioritos magmák csoportjára utal a kőzet ásványos összetétele is, mert a káliföldpát a plagiok- lásszal szemben erősen háttérbe szorul.

A gránitcsoportból, az összehasonlításul felsorolt yosemit- gránitos és a gránodioritos magmatipusok projektioértékei a jelzett különbségeket jól mutatják.

A dioritos magmaesoport típusai közül a plagioklász-gráni- tos magma projektióértékei jól egyeznek a gorontálói kőzet meg- felelő értékeivel. Lényeges eltérés közöttük csak az alk- és mg- értékekben van, melyek alacsonyabbak, viszont a kőzet /»í-értéke magasabb a típus megfelelő értékénél. Kőzetünk a kémiai, részben az ásványos összetétel tekintetében legjobban egyezik azzal a világos színű gránodiorittal, melyet farsundik (6.) néven írtak le. Lényeges eltérés közöttük az, hogy a norvég kőzet hipersz- tént és diallagot tartalmaz biotit helyett és /r-értéke még alacso- nyabb. Jó megegyezést árul el a eelebesi kőzet a felső-engadini, Pontresina-i banalittal is (7.), melynek azonban alacsonyabb si- és magasabb k-értéke van, a többi projektióértékeik hasonlóak.

A felsorolt kőzetek összefüggését és rokonságát a koncentrá- ciós-tetraéderben^ is jól megfigyelhetjük (14. ábra). A tetraéder- ábrázolásban a N i g g 1 i-féle magmatipusok mellett a P> e c k e-féle középértékeket is megtaláljuk. Kitűnik a tetraéderből mindenek- előtt az, hogy a celebeszi gránodiorit az alkali-mészsorba (pacifi- kus provinciába) tartozik. Projektiópontja a B e c k e-féle gránit és gránodioritközép között, a pontresiuai bánátit, a norvég farsun- dit projektiopontjai mellett helyezkedik el. A plágioklászgránitos magmatipus pontja magasabb ^ ( — al alk) értékének megfelelően kissé már a gránit-közép pontja felé húzódik.

A gránitesoportnak, összehasonlításul felsorolt két tagja, a gránodioritos és yosemit-gránittipusok projekciópontjai, a jóval ala-

' Tröger, E.: Spezielle Potrographie dér Eruptivgesteine. Berlin, 19.15. S. 57-60.

- Hecke, F.; Craphische Darstellung von Gesteinanalysen. Tscher- inak’s Mineralogische u. Petrograpbiscbe Mittcilungcn. Bd. 37. 1925. S. 27—56,

173

174

Jugovics Lajos dr.

csonyabb, illetve magasabb si-érteküknek megfelelően, már távo- labb találhatók a celebeszi kőzet pontjától.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a gorontalói, Signal- berg keleti gerincének kőzete, ásványos összetétel alapján: amfibol- biotit gránodiorit, ami az ő kémiai összetételével is teljes összhang- ban van.

A gránodioritban található bázikus kiválás, ásványos össze- tétele alapján: plagioklász + amfibol, a telérközetek közül az nm- fíbol-spessartitnak (plagioklász-amfibol-lamprofir) felel meg. Az ortoklász mennyisége sokkal kevesebb, mint a minettek és vogesi- teknél.

Függelékként összehasonlítom a celebeszi gránodioritot a magyarországi bánátitokká! és néhány hasonló összetételű kőzettel. Ez már azért is érdekes, mert mint ismeretes, a gránodioritoknak megfelelő kőzettípust C o 1 1 a^ először a magyarországi kőzete- ken ismerte fel, amikor 1864-ben bánátit néven íi’ta le és foglalta egybe azokat a délmagyarországi (Krassó-Szörénymegyei) kőzete- ket, melyek kvarc mellett, ortoklászt és plagioklászt tartalmaznak lényeges elegyrész gyanánt. A kvarc, valamint a színes elegyrészek mennyisége ezekben a kőzetekben meglehetős tág határok között változott, sőt a szövetük is hol kristályos-szemcsés, hol porfirosan fejlődött ki.

A későbbi kutatások, mint ismeretes, a hasonló, vagy rokon összietételü kőzetek jelölésére, az adamellit, monzonit, tonalit, majd az amerikai petrografusok, a gránodiorit nevet alkalmazták, míg a bánátit név, mint gyűjtőnév lassankint elmaradt.

A délmagyarorszáigi bánátitok újabb összefoglaló és modern kőzettani-kémiai vizsgálata Eozlozsnik-Emsz' t-től származik." Megállapításunk szerint a bánátit név alatt, változó összetételű gránodiorit, diorit, gabbrodiorit, vagy ezek porfiros szövetű tagjai kerültek egy csoportba, mert ezek a kőzetek geológiailag, kimutat- hatóan egybe is tartoznak.

Ezen kőzetek közül, az összehasonlításhoz csak a kristályos szemcsés szövetű, ortoklászban gazdag, tehát kémiailag is a gráno- dioritoknak megfelelő banatittipusokat használom fel. Hozzávettem még három, északmagyarországi, hasonló összetételű kőzetet, me- lyekből jó elemzéseink vannak, ezek: Zobor-hegy kőzete"'^ (14. e!-m-

^ Cotta B. V.: Erzlagerstatten im Bánát und in Serbien. Wien. 186!. ^ Rozlozsnik-Einszt: Adatok Krasso-Szörényvárniegye banatitjai- nak pontosabb petrografiaí és kémiai ismeretéhez. M. Kir. Földtani- intézet évkönyve. XVI. 1907 — 1ÍM)8.

® Schafarzik F.: Nyitra megyének ipari szempontból fontosabb kőzeteiről. — M. Kir. Földt. Int. Évi jelentése. 1898. p. 239,

* Emszt K.: Jelentés a M. Kir. Földt. Int. ehemiai laboratóriumá- nak 1913. évi működéséről. — Ftildt. Int. Évi jelentése. 1913, p. 431.

Az észukeeleboszi » Gorontalo fíráuocUoritja.

175

zés); az Innovec-liefíység déli részéröl'' " Galgóc határából származó gránodiorit (13. elemzés) és Selmecbánya vidékének régen ismert diorit kőzetét’ (15. elemzés).

A II. táblázat ezeknek a kőzeteknek elemzéseit, az l. táblázat a Niggli- és Beck e-lele projektióértékeket tartalmazza.

Megállapítható, hogy az aldunai bánátitok a N i g g 1 i-féle gránodioritos magmákkal rokonok. Lényeges eltérés közöttük csak a si- és k-értékekbsn van, mely a tipusúiál alacsonyabb. Jól egyez- nek a bánátitok a Beck-féle gránodioritos középpel.

A többi felsorolt kőzet közül, a galgóci gránodiorit (13.) a N i g g 1 i-féle normálgránitos magmatipussal rokon, csak a k- és mg-értéke alacsonyabb, míg az al-értéke magasabb a típusénál. A zoborhegyi kvarc-csillámdioritot (14.) a normálgránitos tipusnál jóval alacsonyabb si- és k-, viszont magasabb mg-érték jellemzi. A Selmecbánya-vihnyei, a legrégebben tanulmányozott, magyar- országi diorittipus, melynek összetételéről, (a Rugund-i tó mellől), — újabb időkben készült jó elemzés ad felvilágosítást, — már a bázi- kusabb dioritok közé tartozik és projektióértékei szerint, Niggli normaldioritos, illetve gabbródioritos magmatipusai között foglal helyet, de mindkét típussal szemben feltűnően magas k-érték jel- lemzi.

A táblázatban felsorolt kőzettípusok összefüggését a B e c k e- féle tetraéderprojektio tárja (14. ábra) elénk, melyben a selmeci diorit kivételével, a többiek, a gránit és gránodioritközép projektió- pontai között foglalnak helyet, míg a selmeci diorit, gabbrodiori- tos jellegének megfelelően, a gabrróközép felé húzódik.

A felsorolt magyarországi kőzetek közül a celebeszi gránodio- ritot, kémiailag leginkább a galgóci kőzet közelíti meg.

IRODALOM. — SCHRIFTTUM.

1. Frenzel, A.: Mineralogisches ai;s öem Ostindischeii Archipel.

Tschemark’s Mineralog. u. Petrogr. Mitteilungen. Bd. 3. 1881. S, 289—300.

2. v a n Se h el le, C. J.: Opmerkingen over de Geologie van een Ge-

deelte dér Arfdeeling Gorontalo. — Jaarboek van hét Mijnwe/en in Nederlandesch Oost-Iiidie. 1889. (Achtieude Jaargang).

3. Bücking, H,: Beitrage zűr Geologie von Celebes. — Pctermann’s

Mitteilungen 45.' 1899. S. 249—273.

® Ferenci L.: Galgócz és környékének geológiai viszonyai. — Földtani-intézet Évi jelentése. 1914. p. 213 — 14.

® Emszt K.: Jelentés az 1914 évi munkálatokról. — M. Kir. Földtani- intézet Évi jelentése. 1914. p. 464.

Papp F.: Adatok a magyarországi dioritok ismeretéhez. — Föld tani Közlöny 55. kötet, 1926. p. 176.

176

Jugovics Lajos

4. R i n n e, F.: Beitrag zűr Petrographie dér Minahassa in Nord- Celebes. — Sitzungsberichte d. k. preussischen Akademic d. Wissenschaften. Physik. Mathem. Classe. XXIV. 1900. íu L ó c z y V. L.: Geologie van Noord Boengkoe en bet Boiigka geied tusschen de Golf van Tomini en de Golf van Tolo in oost Cele- bes. — Overgedrukt uit de Verhandelingen van bet Geologiscb- Mijnbouwkundig Genootschap voor Nederland en Kolonien. Geolo- gische Serie. Deel X. Derde stuk. Bladz. 219 — 322.

6. M o 1 e n g r a a f f, G.; Über die Geologie Umgegend von Sumalata

auf Nord-Celebes und über die dórt vorkommenden goldführen- den Erzgange. Zeitschr. f. prakt. Geologie. 1902. S. 249 — 257.

7. Ahlburg, J.; Versuch einer geol. Darst. dér Insel Celebes. — Geol.

u. Paleolit. Abh. N. F. 12. 1913.

8. Brouwer, H. A.: Dér Granodioritkontakt des „Bolio-Hutu“

Gebirges südlieh von Sumalata. — Centralblatt f. Miner. Geol. u. Paleont. 1918. S. 297—306.

9. Rutten, L. M. R.: Voordrachten over de Geologie van Nederlandscb

Oost-Indie. — Groningen. 1927. S. 587 — 599.

10. K o p e r b e r g: Bouwstoffeii voor de Geologie van de Residentie

Manado. (Bijeengebracht door de onderzoekingeii van den Dien.st vau bet Mijnwesen in Nederlandscb-Indie in 1899 (1904). Jaarboek vau bet Mijnwesen in Nederlandseh-Indie. 1928. Verhandelingen.

AZ EPLÉNYI ÁTTOLÓDÁS A BAKONY HEGYSÉGBEN.

Irta: Földvári Aladár dr*

A 15 — 24. ábrával.

1982. évben a bakonyi mangánérctelepek tanulmányozása köz- ben az akkor még kezdetleges eplényi feltárásokat is felkerestem. Ürkúti tapasztalataim alapján az eplényi érctelepet is liászmész- köböl álló karsztfelszínre lerakott, kontinentális eredetű mocsár- ércnek tartottam. 1938. év nyarán Kállai Géza bányaigazgató úr szívessége folytán újra tanulmányozhattam az eplényi feltárá- sokat, melyek a bakonyi hegyszerkezeti kutatások egyik kulcs- pontját képezik. Eredetileg részletes felmérések alapján szándékoz- tam az új feltárásokat leírni, most azonban kettős ok késztet arra, hogy megfigyeléseimet közzétegyen!. Egyik ok, hogy a m. kir. Földtani Intézet igazgatósága a Felvidéken jelölt ki számomra munkaterületet és így előreláthatólag évekig más elfoglaltságom lesz. A másik ok; úgy látszik a magyar földre vonatkozó kutatások új korszakához közeledünk, egyre szaporodik a megfigyelések

* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1940. június 5-i szak-

ülésen.

Az eplényi áttolóclás a Bakony hegyséffboii.

177

száma, melyek alapján új hegyszerkezeti szintézis készülhet és így szükségesnek tartom, hogy az Ei)lényre vonatkozó adatok is köz- ismertek logyenek.

A mangánércte.lepekre vonatkozó dolgozatom megjelenése után készült tplényi feltárások közül a következők alapvető fon- tosságúak,

liéyi léyakti'i szelvénye.

O.ÜO— 1.10 ni lösz,

1.10 — 8.00 m sárga szinii kovasavas mészkő (felső liász),

8.00 — 11.00 m vörös színű krinoideás mészkő (középső liász),

11.00 — 20.00 m mangánérc, kísérő tarkaagyagokkal.

Az ércte.lepes csoport alatt végzett fejtésekben és •fúrásokban pedig a fekvő alsóliászkori bracbiopodás mészkövet találták meg.

A 21. számú fúrás szelvénye.

0.00 — 8.00 m sárgás színű kovasavas mészkő (felső liász),

8.00 — 20.00 m mangánérc, kísérő tarkaagyagokkal,

20.00 — 39.00 m homok, (miocén) vetődés mentén a fúrás szelvé-

nyébe beékelődve,

39.00 — 43.80 m alsó liászkori bi’achiopodás mészkő.

15. ábra. Az eplénj'i mangánércbánya környékének földtani vázlala. Jelmagyarázat. 1 = miocén homok; 2= felső liász kori kovasavas márga és mészkő; 3 = középső liász kori krinoideás, cepbalopodás mészkő; 4 = barrémiai kontinentális tarka agyagok mangánérccel; 5 == alsó liász mészkő karsztosodott felszíne; 6 = áttolódási breccsia; 7 = az áttolódás síkja; 8 = keskeny vágányé vasiit; 9 = a vetődés síkja.

A 22. számú fúrás szelvénye.

0.00 — 2.20 m törmelék,

2.00 — 11.00 m sárgaszínű kovasavas mészkő (felső liász),

11.00 — 29.00 m vörös színű bracbiopodás mészkő (alsó liász).

27.00 — 29.00 m vörös színű bracbiopodás mészkő (alsó liász).

Az új légakna szelvénye a 22. számú fúráshoz volt hasonló.

178

Földvári Aladár dr.

E szelvények kétségtelenné tették azt, hogy a kontinentális eredetű tarka agyag mangánérctartalmú rétegei felett újra tengeri eredetű liászkori rétegek következnek, még pedig olyan lapos tele- püléssel, hogy ez a település vetődéssel nem magyarázható.

A mangánérctelepek keletkezésére vonatkozó tanulmányom- ban megállapítottam, hogy a maiigánérctelepek a hauxitokkal

D. s £. N.

16. ábra. Az eplényi áttolódás vázlatos szelvénye. Jelmagyarázat: T = miocén homok. A felső pikkely rétegsorában: ‘2 = dogger mészkő; 3 = felső liász kovasavas márga és mészkő; 4 = középső liász cephalopodás mészkő; 5 áttolódásos breccsia. Az alsó pikkely ré- tegsorában: 6 = barrémiai kontinentális tarkaagyagok mangánérccel; 7 = kéregére az alsó liász mészkő karsztosodott felületén; 8 = alsó liá.sz mészkő; 9 = az áttolódás síkja; 10 = a vetődés síkja; 11 = kaotikus gyűrődések a tarka agyagokban; 12 = külfejtés.

D=S É=N

17. ábra. Vázlatos szelvény az eplényi mangánérebánya mélymüvelé-

sein keresztül. '

Jelmagijarázat. 1 = karsztosodott felszínű alsó liász mészkő; 2 = barré- ndai tarka agyag mangánérccel; 3 = felső liász kori kovasavas mészkő; 4 dogger kori mészkő; 5 = az áttolódás síkja; G = a vetődés síkja.

Az t'plényi áttolódás a Bakony ho^yséííben.

179

(‘íiyiitt cfíy karsztosodott, inezozói kőzetekből álló felszínre rakód- tak e^y nafíy szárazföldi időszak alatt. Az eocéiikori fedőkőzetek alapján e szárazföldi periódust eocén előtti (paleocén-felső kréta) korúnak tartottam.

Közben mefí jelentek telefídi R ó t b K á r o 1 y professzor és tanítványainak, különösen ifj. Noszky Jenőnek vizsgálati eredményei, továbbá \' a d á s z K 1 (> m é r n e k a bauxitokra vonat- kozó tanulmányai. Telegdi Kotb Károly és ifj. Nos zky Jenő szerint a bakonybegységi bauxit telepek a barrémien kor- szak szárazföldi képződményei. a d á s z Kleméi- ugyanerre az eredményre jut, azonkívül csatlakozik megállapításaimboz, mely szerint a bauxit és mangánérc telepek egykorú, de különböző fáciesü képződmények. A Bakonybegység sok bolyén sikerült kimutatni, bogy a felsőkréta korszak tengeri eredetű mészkövei a bauxittele- peket fedik. Elsőnek az Ajka — Csingervölgyi szénbánya feltárásai- ban sikerült krétakori rétegek alatt bauxitot találni. Később más b.elyeken is. Betetőzte e megállapításokat az a tény, bogy az úrkúti

]S. ábra. Az eplényi mangánércbánya külfejtése az 1938. évben. (P''énykép) A beírt betűk magyarázata: a = alsó liászkori mészkő; m = barréiniai kori mangánérc és tarkaagyag; K = középső liász kori mészkő; f = felső liászkori mészkő; b = áttolódástól keletkezett breccsia. Az áttolódási sík az m és K réteg között van.

mangánércbányában a mangán telepek felett krétakori, tengeri ere- detű mészköveket találtak.

Az ismeretek fejlődése folytán a bauxit és mangánérctelepek barrémien kori képződését kellett elfogadni a régebben általam is vallott kréta korszak végi keletkezéssel szemben.

Megjegyzem, hogy az úrkúti mangánérctelep mocsárérc jel- legét először P a p p Károly és utána tanítványa Pobozsny István bányamérnök közölte az irodalomban. Laczkó Dezső ifj. Lóczy Lajos és Szentes Ferenc már régebben tudo- mással bírtak arról, hogy az eplényi mangánérctelepek felett tengeri eredetű liászkori rétegek is vannak és azért e telepeket liászkorinak tartották. Megfigyelésükről Szentes Ferenc szóbeli közléséből értesültem.

180

Földvári Aladár dr.

Ezekre az ellentmondó adatokra véglegesen világosságot ve- tettek az új eplényi feltárások. Kállai Géza bányaigazgató úr a bányászat érdekében, hogy tisztán lásson e szövevényes kérdésben, alkalmas helyen nagyobb külszíni fejtést nyitott. így az ö érdeme, hogy az ércbányászat fellendítésén kívül ez a földtan szempontjá- ból fontos kérdés is nem várt módon érdekes megoldást nyert.

A külszíni fejtésben ugyanis napvilágra került az alsó liász- kori brachiopodás, krinoideás mészkő karsztosodott felülete, melyre a mangánérctartalmn tarka agyagok diszkordánsan következnek. Az érctelepes csoport felett lapos dőlésű rétegekben, hol a középső liászkori vörösszínű cephalopoda tartalmú krinoideás mészkő, hol a felső liászkori tüzköves sárga mészkő és márga, hol pedig vegyes kőzetekből álló, tektonikus eredetű breccsia következik. E fedő réte- gek 15 — 30" dőlésűek, a dőlésirány közelítőleg északi.

19. ábra. Az eplényi mangáiiércbánya fényképs. 1931. Maiigánérces tarkaagyagok kaotikus gyűrődése.

Ugyanezek a jelenségek figyelhetők meg a földalatti fejté- sekben is. Ifj. Noszky d e n ő-vel 1940. máju.sában együttesen vég- zett látogatásom alkalmával sikerült a földalatti bányaművelésben a kövületes doggert is megtalálni. A dogger mészkő néhol konkor- dánsan következik a felső liász mészkőre, találtunk azonban olyan helyet is, ahol a felső liász mészkővel meredek vetődés mentén dogger inészkőhől álló redő érintkezik. A feltárások keleti végén pedig a dogger mészkő közvetlenül az érctelepes tarka agyag cso- portra fek.szik.

eplónyi j'iUclótlás a Hakoiiy lipfíyséííben.

181

Kövületanyafíoniat átadtam ü'j. N o s z k y ,I e n ö úrnak, ki bakonyi i'tdvételci alatt az oplényi olöfordulást is részletesen íel- dolgozza.

A manííánéretelep tebát kísérő tarkaagyaíí réteííjeivel a fekü alsóliász mészkő és födőmészkővek közt kelet-nyufíati esapású, észak felé dőlő telepet képvisel. A tarkaaM'yají réte'íesoport vastafí-

‘20. ábra. Az epléiiyi maiifráiiérebánya külfejtésének fényképe az 1958. évben. Betnmaffyarázat: a= alsó liászkcri mészkő karsztosodott felü- lete; m = barréniiai korú maiiffánércos tarkaasyaír. A gruritónál a bar- rémiai karsztfelület tölesére látbató.

21. ábra. Az epiényi mangánércbánya külfejtésének fényképe az 1938. évben. Betűmagyarázat; a = alsó liászkori mészkő; m barrémiai man- gánérces tarkaagyag; K = középső liász; F = felső liász; x = lehthyo- saurus csigolyák lelőhelye.

182

Földvári Aladár dr.

sága erősen változik, átlagos 10 — 12 m vastagsága a feltárások keleti végén 20 — 30 cm vékony réteggé préselődik ki a fekű alsó liá-:z- niészkö és a fedő dogger mészkő közt.

Az érctelepes tarkaagyag úgy a fekű, mint a fedő kőzetek felé diszkordáns helyzetű. A fekű mészkő felé eróziós diszkordancia választja el az érctelepes csoportot (karsztfelszín). A fedőben lévő liász és dogger rétegek pedig tektonikus diszkordanciával köveS keznek az érctelepes tarkaagyag csoport felett, mely abban a jelen- ségben jut kifejezésre, hogy az érctelepes csoporttal a fedő rétegek közül mindig más érintkezik közvetlenül. Erősen hangsúlyozza a tektonikus diszkordanciát a fedő liászrétegek alatt a Géza lejtakna és a felszíni művelés közti falban az érctelepes rétegek felett talál- ható breccsia. Az érctelepes tarka agyag rétegsor liászkora eUen szól, hogy a Dunántúl jura rétegsorában éppen a liász rétegsor a

22. ábra. Az eplényi mangánércbánya külfejtése az 1938. évben. Betű magyarázat: B = liászkori mészkő karsztos felületén kiálló tüzköves kérgű bőre, a tüzköves liászmészkő eróziós roncsa; b = áttolódástól

keletkezett breccsia.

legteljesebb, hiánynélküli tengeri sorozat, két liász szint közé a tarka agyagok képződése idejére szárazföldi periódus beiktatása nehézséggel jár és nem következetes eljárás. E sajátszerű rétegsor csak áttolódásos szerkezettel magyarázható meg. Az alsó pikkely rétegsorára, mely aksó liászmtszkőből és erre diszkordánsan települt barrémien kori mangánérces tarka agyagokból áll, északról délfel, ó rátolódott a felső (takaró) pikkely. A felsőpikkely rátolódása a tarka agyag rétegcsoporton mint csúszó rétegen történt. Közben a már eredeti településénél fogva is egyenlőtlen vastagságú agyagos réteg- csoportot kihengerclte, annyira hogy helyenkint csak 20 — 30 cm vastagságú tarkaagyagréteg van a takaró pikkely és a fekü alsóliász

A/j eplényi áttolódíis a Bakony hofíyséííben.

183

mészkő között. Efíves helyeken a tarkaafíya.i; felső réteííeinek kao- tikus összeííyürődése is mefífifíyelhető a fedő pikkely alatt. A fedő pikkely alsóbb taíí.jai hel.venkint elmorzsolódtak vafí.v a mozííásban elmaradtak, ilyenkor a felsőbb tagok kerültek a tarka agyaggal közvetlen érintkezésbe. Az elmozdulás következtében keletkezett ta- karó i)ikkely alatt van a már említett áttolódási breeesia. A fedő pik- kely rétegsora az eddigi megfigy-elések szerint alulról felfelé: 1. át- toUklási breeesia, 2. közéj)ső liász, krinoideás, eepbaloj)odás vörös- színű mészkő, 3. felső liász, tnzköves mészkő, illetve márga, 4. dog- ger mészkő.

A takaró i)ikkely és a mangánérctelep is észak felé egy 307-127*^ esapásn 58 — 62“-al északkelet felé (37® felé) bajló vetődés! sík mentén végződik, melyen tál az eplényi vasúti alagút dombjának mioeén- kori homok, kavics és alárendelten agyag rétegekből álló csoportja következik. Hogy ez a miocén rétegcsoport a mezozoi rétegekkel

23. ábra. Az eplénj'i mangánércbánya külfejtésének fényképe az 1938. évben. Betümagyarázat: a = alsó liászkori mészkő; v = a mészkő karsz- tos felülete kemény mangánérc kéreggel; m = barrémiai korú mangán-

érees tarkaagyag.

vetődés mentén érintkezik, azt id. L ó c z y Lajos a Balaton mono- gráfiája I, kötetében az 503. oldalon lévő 263. ábrán már rögzítette.

Az eplényi mangánércbánya feltárásában még számos sztra- tigráfiai és hegyszerkezeti részlet vár megvilágításra, ezek meg- oldása if j. Noszky Jenő barátomra vár, itt csupán a legfonto- sabb hegyszerkezeti vonásokat ismertettem.

Az eplényi áttolódás felfedezése érinti a bauxit és mangán- érc kutatás szempontjait is, ebben az esetben ugyanis az érceknél idősebb kőzetek alatt is lehet ércet találni. így az eplényi mangán-

184

Földvári Aladár dr.

érc bánya már eddig is többszörösét szállította a szakértők által feltételezett ércmennyiségnek.

Az eplényi feltárásokban megfigyelhető jelenségek nem mind- egyikét sikerült eddig megoldani. Ilyen példán! a fekii mészkő karsztos felületén kiálló börcök kérdése, melyek kovasavas kéreggel vannak bevonva. E kovasavas kérgek hasonlítanak egyes liász- mészkövek tüzkőrétegeihez, némely csiszolatban szivacstnk ismer- hetők fel. Máshol határozottan az ércképződés alatt keletkezett kovasavgéllel történt átitatódásra lehet következtetni, ilyen csiszo- latokban a mangánérc és a kövületnélküli kovasavas kőzet L i e s e- g a n g-féle gyűrűket mutat. Legcélszerűbb ezeket a kovasavas kérgíi

24. ábra. lebthyosaurus törzs- és fark csigolya az eplényi külfejtés közép liaszkori krinoideás mészkövéből.

börcöket a karsztfelszínen megmaradt tnzköves mészkő eróziós ron- csainak tekinteni. Ugyanez vonatkozik arra a mangánoxiddal át- itatott homokkőszern mészkőre, mely a tarkaagyag rétegek alatt található kis folton. Mikroszkóp! csiszolatában csigák, radiolariok. szivacstnk és szencsedett fadarabok találhatók.

Említésre méltó, hogy az eplényi bauxitbánya feltárásában újabban elérték a fekii kőzetet, mely itt is karsztosodott felületű liászmészkő. Ez a liászmészkő kövületdns, hajszálrepedéseil mangán- oxid járja át és ezért szürkésfekete színű. A mészkő üregeiben vé- konyabb vastagabb terra-rossa bevonat található. Ugyanilyen terra-

\a epléiiyi áttclódsis a Hakouy hcfryséfíbi'ii.

185

rossa maradványok találhatók a inaiifíánérc foküjébou lévő barré- mitmkori karszt felületen is. Ezek a meíífifíyelések mcíí jobban hanfísúlyozzák a banxit és inanjíánérc azonos geolóííiai helyzetét és korát.

Véfíül mé{í eííy őslénytani érdekes.só{íről is beszámolhatok. Az eplényi maiifíánénc bánya külszíni fejtésében a vörös színű krinoideás, cephalopodás mészkőből két e.sifíolya került elő. Ezek l)r. Kretzoi Miklós meííhatározása szerint egy Ichf^osaiirus törzs- és farkesigolyái. Tudopiásom szerint ez az első magyarországi Ichtjjosnurus-lelet. (24. ábra.)

Fontosnak tartottam az eplényi áttolódás ismertetését, mivel így a meeseki, délbakonyi áttolódásoknak az é.szaki Bakonyban is megfelelő párja akadt. A déli bakonyi litéri áttolódás, melyet B ö c k h J á n o s és Bő e k h Hugó, F e r e n e z i I s t v á n, id. és if j. L ó c z y Lajos, B á: v a i-\" a j n a F e r e n e, H a k n s z G y n I a, gr. Teleki Géza ismertetett; Taeger Henrik Cuha-völgyi triász pikkelyei, telegdi Both Károly északbakonyi horizontális elmozdulásai, valamint Vadász Elemér mecseki áttolódásai. P á V a i-V a j n a Ferenc és H o r u s i t z k y F e r e n c-nek a Búd li hegység szerkezetére vonatkozó elgondolásaihoz az eplényi áttoló- dással új láncszem csatlakozik, A m. kir. Földtani Intézet szak- üléseinek bevezető előadásában ifj. Lóczy Lajos a „^lagyar föld’' szerkezetére vonatkozó új elméletet fejtett ki. Ebben az előadásában felszólította a magyar geológusokat, hordják össze az anyagot Magyarország hegyszerkezeti ismeretéhez; az eplényi áttolódás is egy téglával hozzájárult e munkához.

IRODALOM.

1. Papp Károly; Die Eisenerz und Kohlenvorrate des Ungarischen

Reiches. 1919. Pag. 609.

2. Telegdi Roth Károly: A Dunántiil bauxittelepei. Földtani

Szemle I. 2. füzet. 1923. '

3. P o b o z s 11 y István: A Vértes-hegység bauxit telepei. Földtani

Szemle I. 5. füzet. 1929.

4. F ö 1 d V á r i Aladár: Die Maiigaiierzlagerstütten des Bakoiiygebir-

ges iii Uiigarii. Földtani Közlöny LXII. 1932.

5. F ö 1 d V á r i Aladár; A Dunántúli Középhegység eocén előtti

karsztja. Földtani Közlöny LXIII. 1933. ,

6. V a d á s z Elemér: Das geolcgische Altér dér transdannhischen

Bauxitbildung. Centralblatt für Min. etc. 1934. Abt. B.

7. ifj. Xoszky Jenő: Adatok az északi Bakony krétaképzödrnényei-

nek ismeretéhez. Földtani Közlöny LXIV. 1934.

8. Telegdi Roth Károly: Adatok az északi Bakonyból a magyar

középső tömeg fiatalmezozoos fejlődéstörténetéhez. Magyar Tudo- mányos Akadémia Matematikai és Természettudományi Értesí- tője. LXII. 1934.

186

Szalai Tibor dr.

A DUNÁNTÚLI MIOCÉN.

Irta: Szalai Tibor dr*

A VII. táblával.

A m. kir. Földtani Intézet szakülésein Schréter Zoltán f ögeológus és Horusitzky Ferenc osztály geológus urak fog- lalkoztak a hazai miocén lefelé való elhatárolásának illetőleg a mio- cén taglálásánek kérdésével. Következőkben az ott elhangzott kérdés fonalát szövöm tovább.

A Dunántúlon a miocén tenger négy megkülönböztethető terü- letet árasztott el. Ezek: Az ÉK-i vagy várpalotai terület. A DK-i vagy mecseki terület. DNy-i vagy budafapusztai terület. Ny-i terü- let, ide számíthatom az orsziág nyugati miocén előfordulásait. Már most említem, hogy a tortoniennel és a szarmatával behatóbban nem foglalkozom. Csak ott említem e képződményeket, ahol az a területek elhatárolása szempontjából szükséges.

Az ÉK-i terület: Ennek tárgyalását DNy-i szélének, a Tapolca medencének ismertetésével kezdem. A m. kir. Földtani Intézet meg- bízásából e terület térképét 1938-ban reambuláltam. Ekkor Zala- haláp község ÉNy-i kijáratától mintegy másfél km-re az út mentén fekvő 182.(> m/p-től Ny-ra 95 m-re kvitásás során felszínre került anyagban a helvetiennek új előfordulását ismertem fel. E lelőhely- ről 24 fajból, ill. genusból álló faunát gyűjtöttem. E fauna anyakő- zete a lajtamész feküjében települő sárgás, kissé agyagos homok. E képződmény települési viszonyai és makrofaunája nyomán a középső miocén alsó részébe osztható. M a j z o n-nak köszönöm a foramini- ferák meghatározását. Szerinte ezek kifejlődése a tortonra utal. Ez a mikrofauna a nógrádszakáli tortonienből is előkerült. A foramini- ferák egyik alakja a Rotalia papillosa Brady var. compressiulusculo Brady fossilisan csak Nógrádszakállról és Zalahalápról ismeretes. Valamennyi többi faj élt már a helvetienben, ill. már a helvetien előtt is. Ezek: Miliolina sp., Polystomella crispa L., NonioHia com- munis D'Orb., Amphistegina lessoni D’Orb. Ügy látom tehát, ebben az esetben az a helyzet, hogy a foraminiferák meghatározása nem visz közelebb a kérdés megoldásához. Amiért is a települési, az ős- földrajzi viszonyok és a makrofauna segítségével határozom meg e képződményt.

Schréter (13) megállapítja, hogy a balatonföldvári és a tapolcai fúrásban észlelt viszonyok hasonlóak. Nevezetesen: mind- két helyen a mediterrán rétegek alján édesvízi lignittartalmú réte- gek és eruptív tufák vannak. E mediterrán tag vastagsága a ta- polcai fúrásban 12.70 m. Evvel a taggal azonosítható az imént tár-

* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1940 április 3-i szak-

ülésén.

A clunántiúli niiocéii.

187

>íyalt zalahalápi képződmény. Nevezetesen: a tai)olcai fúrás szóban levő szintjéből (184 — llMi.TO in) való foraininiferák a zalahalápi akna 4.40 — 4.00 in inélyséííéből származó foraniiniferák hasonlósá- ííot mutatnak. A tapolcai fúrás most említett üledékeit T e l e {í d i Koth Károly (18) is helvétnek veszi a lialatonföldvári fúrás liasonló üledékeivel együtt. E felfogást az lijabb adatok megerősítik.

Következőkben egy kvarckonglomerátról szólok. Ez a konglo- merát legömbölyített kvarekavicsokliól áll. A kvarekavicsok kötő- anyaga is kovasavas an.vag. Legtömegesebb előfordulása a Vendek- hegy I)-i oldalán a Szentkút felírás „S” betűjének területén lát- ható. Hatalmas tönkök fekszenek itt látszólag a fődolomitra tele- pülve. Van köztük másfél m átmérőjű is. Számuk kb. 350. Helyze- tüklK)l é^s a tőlük D-re kis távolságra fekvő lajtamész dőlé‘si viszo- nyaiból ítélve arra gondolok, hogy ezek a lajtamész fcküjében, ill. a lajtamész közé tefepülbetnek.

Apró mogyoró nagyságii kvarc kavicsok a balatonföldvári fxirás felső mediterránnak határozott rétegeiből is előkeiáUtek. Id. Lóczy ((). p. 237.) írja Böckh d. nyomán: hogy Kolontár és Devecser között konglomerát és kavics a lajtamésszel együtt több helyen előfordul. A vendekhegyi kvarc konglomerátot ezekkel a konglomerátokkal vélem azonosítani. A Vendekliegyen találtam egy kvarckonglomerátot, ennek kötőanyaga meszes, Ostrea cserép lát- ható benne. Ezt az adatot is megemlítem, minthogy ez bizonyos fokig megerősíti a konglomerát felső mediterrán korát. Eppigy a következő adat is: Halastópusztától Ny-ra, körülbelül 3/4 km-re kő- rakás látható. Itt a vendekhegyi kvarckonglomerát darabjai mellett egy más megjelenésű, kevésbbé tömött kvarckonglomerátot is talál- tam. Ez tele van kövülettel. Conus sp., Cerithium sp. Lucina sp. látható benne. Semmisem mond ellent annak, hogy e kvarckonglo- merátot felső mediterrán korúnak tekintsük. Negatív bizonyítékok is e felfogáshoz vezetnek. Ugyanis a tapolcai medence pannon korú kvarckonglomerátjai nem olyan összeállók, mint ez. IMég azt említem, hogy e konglomerát a bejárt terület több pontján fosz- lányokban előfordul. Megtaláltam nyomait Ódörögpusztán a Viszlói erdőben. Halastópuszta körül, Gátveretidülőn, Billegepusztán, Irtás- pusztától D-re.

A zalahalápi helvetien és a fedőjébe települő kvarekonglome- rát ismertetése után a várpalotai helvetienről emlékezem meg. Ez a képződmény 400 — 450 m vastag homokos, meszes, tengeri üledék- csoportból áll. Korát Telegdi Roth (18) állapította meg, a belőle származó faunát 1926-ban én ismertettem (16). Foraniiniferák, Co- elenteráták, Crinoideák, Vermesek, Bryozoa-k, kagylók, csigák, Scaphopoda-k, rákok és halak kerültek innen elő. A közölt fajok szá- ma: .755. Üjabban 36 fajt határoztam meg. Evvel a várpalotai fajok száma 237-re emelkedett. Az újabban meghatározott fajok, épúgy, mint a már közöltek is, részben .a M. Nemzeti Múzeum, részben pedig a M. kir. Földtani Intézet tulajdonában vannak. A most meghatározott

#

188

Szalai Tibor dr.

fajok a következők: Nucula nov. sp.; Arca lactea; Loripes dentatus Defr; Chione (Clausinella) pLicato-vindobonensis nov. sp; Tellina planata; Corbula carinata L; Corbula revoluta Brocc; Cr/issatella (Crassineila) concentrica üuj nov. var. transdanubioa; Dientomo- ch'dus decussatus Defrance; Nassa (Arcularia) dujardini; Nassca salinensis Tournouer; Fissurella clypeata Grat; Natica (Neverita) olla M. de Ser.; V et metus intortus Lmu.; Fouiniides (Ptychopota- mides) papaveraceus Hasi; Pirenella biseriata Friedb; Pirenella bicincta Br.; Pirenella bicincta var. niitralis Eichw.; Pirenella moravica Horn.; Chenopus paspelicana Phil.; Pyrida geometra Bor- son; Pyrula reticulata; Pyrida condita Brong; Buceinnm mutabde L; Murex aquiianicus Grat; Marginella miliacea Lk.; Terebra fnscata; Pleurotoma interrupta Brocc; llingicula auriculata Me- nard; Ringicula strinta Phd; Euihria interniedia Mlcht var. minor Friedb.; Tuba bearnensis; Turris (Genota) ra?nosa Bast; Cytheraf; Petricola lithopha ga Retzius.

Ehhez a területhez tartozik a Szentendre — Visegrádi hegység lielvetienje is. Az innen származó fajok Wein G y. (21) szerint közeli rokonságban állanak a várpalotai helvetien fajaival.

Az ÉK-i területen helveti emeletbe tartozó üledékeket még Herend vidékén ismerünk. Ezekkel most nem foglalkozom.

Mecsek vidéke: Amíg a várpalotai miocén legmélyebb részé- ről hatái-ozottan megállapítható annak helvéciai kora, addig a me- cseki neogén alsó tagozatáról ugyanezt nem mondhatjuk el. A me- cseki neogén alsó tagozatát több szerző a burdigálienho sorozza. Vadász (19) szerint e képződmény kora fannisztikai alapon nem rögzíthető, a települési és az ősföldrajzi viszonyok tekintetbevétele alapján azonban ezeket inkább a helvéciai emeletbe sorozhatónak tartja.

A mecseki és a várpalotai területek faunája is különbözik egymástól. S transz (14) a mecseki bolvetienből negyven mol- luszka fajt határozott meg. Ezek közül csak 12 került elő Vár- l)alotáról is. Közös fajok:

Arca diluvii Lk.; Cardium tnronicnni May; Venus nndfila- wella Lk.; Teliina planata L.; Corbida carinata Dnj.; Corbula gibba Olivi; Natica niillepunctata Lk; Tnrritella vennicularis Br.; Turri- tella archimedis Brong.; Pyrida condita Brong.; Ancillaria glandi- fonnis Lk.; Terebra (Acus) hungarica Halaváts.

Ezek a helvéciai emelet legközönségesebb fajai. E két terület faunájának különbözősége jól értelmezhető, ha feltételezzük, hogy ekkor Bakony-vidéke és íMecsek-vidékc között szárazföldi küszöb állott. A küszöb jelenlétét igazolja az is, hogy amíg Vár- ])alotáról 5 borcális alak (Chenepus alatus, Pyrida geometra, Ancilla obsoleta, Drillia obeliscus, Ringicula auriciihaia, került elő, addig a mecseki belvétienből csak egy (a Solecurtus caiididiis). Azok a fajok tehát, melyek a belvetienben jutottak a boreális területekről a bécsi medencén keresztül Várpalota-vidékére, innen iNlecsok-vidékére nem

A dunántúli iniocén.

189

juthattak cl, mert közben állt a küszöb. A tengeri üledékeknek az említett területek szeííélyt'n a fúrások nyomán mefíállapítható ki- ékelödése is a küszöbök jelenlétére utal. Me<í kell azonban azt is jefíyoznem, hoííy a Terebra (Acus) hunííariea Halaváts külön fifíyelmet érdemel, minthofíy ez a faj csak Mecsek-vidékéröl és Várpalotáról került elő. Jelzi tehát azt, hofíy e két terület időnként kapcsolatban állott eííymással.

liudafapuszta vidéke: Erre vonatkozó adatokat a Magyar Olaj- ipar K. T. fúrásai szolgáltattak. Az 1. sz. fúrás 1545 — 17(J4 m-ig a szarmata és a törtön rétegeket, a II. sz, fúrás 1523 — 1801 in ig a szarmatát, a VII. sz. fúrás 1473.75 — 1542.5 m mélységben a miocén rétegeket harántolta.

„Ha a szarmata rétegek meg is vannak a budafapusztai bol- tozat belsejében, — írja Papp S. (11. — p. 233 — 234) — , azok kifejlődése eltér a Mecsekben és a Balaton Ny-i vidékétől É-ra ismeretes Cerithiuinos meszes kifejlődéstől és inkább a Radoboj vidéki márgás kifejlődéshez hasonló." — Ez a terület tehát Papp S. nyomán különíthető el a Dunántúl többi miocén-területétől.

A Dunántúl njjugoti része: A Keleti Alpok K-i szegélyének miocénje tartozik ide. Ez a terület a bécsi medencéhez kapcsolódik. E felfogást legutóbb Meznerics (9) is kifejezi, amikor megálla- pítja, hogy a stájer medence helvetienje az ottnangi slírhez áll leg- közelebb, Megállapítása, amint majd látjuk, adódik a szerkezeti viszonyokból is.

Dunántúlon a helvetienben bekövetkező transgresszió össíi- hangban áll más területek hasonló viszonyaival. Nevezetesen, a nagy helveti transzgresszió a boreális területet egybekapcsolja a mediterrán területtel. (4. p, 47 — 48.) Ez az egybekapcsolás magya- rázza, hogy amig az oligocénben és az idősebb miocénben a boreá- lis és a mediterrán terület faunaképe jelentékenyen különbözik, addig a helvetienben a faunaképek különbözősége csökken.

Nyilvánvaló, hogy a fajok D-re vándorlása nem csupán a fauna területek összekapcsolásával magyarázható, hanem egyébbe! is. Nevezetesen, ekkor a stájer kéregmozgás után Lurázia Staub szerint É-abbra feküdt, mint korábban a miocén elején. A hő- mérsékleti változásoknak is szerepe volt tehát az oligocén boreális alakok D-re való vándorlásában. Ezek nz alakok megmaradtak í'oltaképen azon a kUmán, ahol korábban éltek, korábbi életterüle- tük azonban É-abbra jutott.

A szárazföldi teknősök hasonló vándorlására egyik miin- kámban (17) már rámutattam. Látnivaló ebből, hogy a külső ténye- zők változása a különlözö közegben élő és különböző fejlődési fokon álló élőlényekre hasonló hatással lehet.

A vándorlások megnehezítik az azonos korokban kialakult képződmények párhuzamosítását.

190

Szalai Tibor dr.

Még rámutatok, hogy az olaszországi helvéeiai fauna genusai- nak valamivel több, mint 60 %-a még ma is él a Földközi-tengerben. (4. p. 61.) Ugyanekkor azonban a Ny. Franciaországi miocénben jóval kisebb a mai földközitengeri alakok száma. Ny. Francia- országban a helvetienben megjelenik sok boreális alak. Ezek az ala- kok az olasz helvetienben hiányoznak. Hasonló a helyzet a Dunán- túlon, ahol alig van boreális alak a helvetienben és számuk akkor is, ha a fiatalabb miocénben megjelenő boreális alakokat is hozzá- adjuk, csak íí-re emelkedik. A Dunántiil fiatalabb helvetien- jének boreális alakjai: Pectunculus mimaculatus, Luciua boreális, Dentalium badense, Turritella subangulata, Pyrula gcometi’a, Uan- cellaria varicosa. Ugyanekkor azonban a Dunántúlon az Olasz helvetien és a mai Földközi-tenger alakjai jelentékeny számban mutatkoznak. így pl. a várpalotai csiga fauna genusainak 60 %-a, fajainak pedig 19 %-a él a Földközi-tengerben. Kitűnik, hogy a Dunántúl helvéeiai faunája közelebb áll az olasz, mint a nyugat- franciaországi helvetienhez, jeléül annak, hogy közelebbi éghajlati és ősföldrajzi kapcsolatokról van itt szó.

A területek elkülönültsége, a faunák különbözősége, valamint az üledékek kiékelödése segítségével megállapítható. Most arra igyekszem feleletet adni: miért különültek el ezek a területek és miért csak a helvetienben jelenik meg a Dunántúlon, ill legalább is a Dunántiil ÉK-i területén a miocén?

Az auversien korban bekövetkező kéregmozgás utolsó fázisa Ferenczi (2.) szerint a Vörösvári — Nagykovácsi medencerészletet gáttal zárja el a dorogi medeneerésztöl. Ez a gát jelentékeny kü- lönbséget okoz az auversien végén bekövetkező újabb süllyedés termékei között. Nevezetesen a Középhegység Ny-i részén a dörög — tatabányai tipusú eocén tenger tovább él a Vértesben, a Bakony- ban, a Buda-vidéki priabonien tenger pedig az Erdélyi eocén ten- gerrel kerül kapcsolatba. A piréni kéregmozgás hívta életre a gá- tat, mely aztán többé-kevésbbé a helvetienig fennmaradt és elzárta területünket.

Ez a gát szolgáltatta a hárshegyi homokkő anyagát. INIivel ez a gát hosszú időn keresztül fennmaradt, könnyen magyarázható a hárshegyi homokkő különböző szintekben való előjövetele. A fel- emelkedett hegyhátról először a triász üledékek inisztultak le, a könnyen pusztuló anyag nagyobb része nyom nélkül eltűnt. Evvel magyarázható, hogy a hárshegyi homokkő csak a priabonien után jelenik meg. Majd később az alaphegység magasra jutott félig kristályos és kristályos kőzetei denudálódtak. Ez utóbbiakból kelet- kezett a hárshegyi homokkő.

Azért mondom, hogy a gát többé-kevésbbé maradt fenn, ni'^rt az oligocén tenger behatol a Dunántúh-a; e kor második felében bekövetkező általános kiemelkedés idejében azonban újból kiemel- kedik e terület. Az ilymódon megerősödött hegyhátat a stájer ké-

A (lunántiúli inioféii.

191

refíinozfíás synorofíén süllyodése szünteti meg. Ugyanekkor a ^le- esekben is synorogén süllyedés lép fel és ott is megjelenik a mio- cén. (19. p. 1Ü9.).

A helvc'ciai tenger a várpalotai területre ÉK-felöl transgredúl. E transgressiós irányra Tel égd i Kóth K. (18) hívja tel a fi- gyelmet, amikor megállapítja, hogy amig a várpalotai helvetien több 100 m vastag, addig a tapolcai, balatonföldvári helvetien csak csekély vastagságot ér el.

Ugyanekkor iNIecsek-vidékére K-felöl transgredál a miocén. A K-fek")l való transgrcssió mellett szól Stransz (14) megfigye- lése is. Szei'inte t. i. a mecseki mediterránra jellemző fajok a Krassószörény hegységhon is megvannak.

A mecseki terület Ny-i szélét az inkei fúrás tárja fel, ez 1446 — 2140 m mélységben harántolja a helvetient; É-i szélét a kurdi fúrás, ez 292.9 — 342.14 m mélységben a szarmata rétegeket, 342.14 — 623.3 m-ben a felső mediterránt harántolja; K-i irányban a bajai fúrás, ez 1316 — 1369.2 m mélységben harántolja a felső mediterránt. E területhez tartozik még a Báni-hegység helvotienje is. (15)

xV várpalotai területet kitöltő miocén részgeosynklinális, tengerbarázda* Ny-i határán a dunántúli küszöh áll. E küszöböt id. Lóczy (7) ismeri fel, amikor a következőket állapítja meg: „Pinka és Sztrem folyó mellett. Szombathelytől .Ny-ra, a Rába és a Mura között Németéxjváron, Dobrán és Felső-Lendván kicsiny paleozói rétegekből álló hegyrögök ülnek a pliocén rétegek között. Mindezeknek összekötő vonala Kőszeg — Rohonci hegytömegtől sza- bályosan görbülő ívben, a ^larburg-vidéki Bacher hegységhez ve- zet át. Ez az elsüllyedt hegjTv választja el a gráci harmadkori öhlöt a dunántúli egykori halom vidéktől, mintegy különálló medencévé alakítva azt.” — E tengerbarázda D-i ill. DK-i határa Pávai (12) szerint Balatonfőkajárnál vagy Polgárdinál, Ürhidánál, és a Velen- cei-hegység területén ma is látható kristályos ősi hegység mentén vonható meg.

Ez a tengerharázda ÉK-felé Ungvárig, tovább DK-felé az Iza völgyéig követhető. Innen tovább D-felé V o i t e s t i (20) szerint a Bihar-hegycsoport mentén követjük nyomon e tengert. Ez az Erdé- lyi Érchegység D-i szélén át behatol az Erdélyi medencébe, az Al- duna vidékén keresztül éri el a Kárpátok külső szélét. A tenger részben innen D-felől tört be a magyar medencébe, részben pedig A n d r u s o V (1) szerint a bécsi medencéből a myjavai dombvidé- ken és a közép Vág-völgyén keresztül éri el a kárpáti medencét. —

* A geoszinklinális kifejezést Haug, Schuchert értelmében használom. Tengerbarázdának azért nevezem, minthogy ez megjelöli, hogy itt viszonylag keskeny tengerrel borított területről van szó. A tengerbarázda kifejezést a francia irodalomból veszem.

192

Szalai Tibor dr.

Látjuk tehát, hogy medencénkbe két irányból érkezik a tenger. Ennélfogva ez a terület az északi, a nyugati és déli faunáknak érintkezési helye. A Dunántúli faunának az olaszországi faunával való nagy fokú egyezése amellett szól, hogy a déli befolyás erőtel- jesebb volt.

Itt meg kell még id. N o s z k y J. (10) nevét említenem, mint- hogy ö volt az első, aki e tengerág, Vepor és a Nagy Magyar Alföld között húzódó szakaszára felhívta a figyelmet.

A fiatal stájer kéregmozgásnak is jelentős szerepe van a Dunántúl szerkezeti viszonyainak kialakításában, amint az a követ- kező adatokból is kitűnik:

A miocénkori Vendekhegyi sth. kvarckonglomerátok, épúgy mint id. L ó c z y (6, p. 237 — 346) által tanulmányozott kavicsok arra utalnak, hogy a Dunántúlon az eocén utáni időkben területek emelkedtek ki, majd pedig megindult a magasba jutott területek letárolása. A konglonierátok kavics anyaga a letarolási termék. A kavics anyagot összecementáló kovasavas anyag pedig a kova- savas hévforrások terméke. E hévforrások törések mentén jutottak a felszínre. Nyilvánvaló tehát, hogy a szóhanforgó területek magasba emelkedésével kapcsolatban törések is keletkeztek. így tehát az esetleg főképen epirogenetikus kiemelkedést orogenetikus jelenség követte.

A Dunántúlon található konglomerátok keletkezése az eocén után indult meg. Vannak ugyanis területek, ahol a kavicsok közt Nummulina mészkő legömbölyített darabjai is megtalálhatók. A szápári Clavulina Szabói-t tartalmazó agyagmárga rétegek fedő- jében diszkordánsan lignitképződmény települ. Ebből É h i k az Anthracotherium valdense szapárense-t írja le. És megállapítja, hogy ez fiatalabb tipusú, mint az A. magnum. Mivel ebből isme- retlen a konglomerát, annak kialakulása — a lignit kialakulása után — tehát csak az oligocén után indult meg. Továbbá megállapítható, hogy mivel a tapolcai medence helvetienjébŐl nem kerültek elő ezek a konglomerátok, a lajtamészkőből azonban már ismeretes a konglomerát; a konglomerátok kialakulása a helvetien utáni időre tehető.

Id. Lóczy (6.p. 146.) munkájából tudjuk, hogy a lajtamészbe ill. annak feküjébe sokkal kevesebb kavics települ, mint a Nagy- bakony fennsíkjára. Ez utóbbi kavicsok Lóczy szerint már szarmata korúak, nyilvánvaló, hogy a letárolás mértéke a helvetien végén, a tortonien kezdetén kisebb volt, mint később, a letarolt terület tehát csak a tortonien előtt kezdett kiemelkedni.

E kavicsok keletkezését kutatva id. Lóczy megállapítja, hogy a mediterránban a Dunántúlon magashegység állott. A kat'i- csoki réteginni helyzetéből arra következtetek, hogy ez a hegység a fiatol stájer kéregmozgás hatására emelkedett ki. E termékek azonos időben való tömeges megjelenésére tehát valamely földterü- let kiemelkedési idejét meghatározza.

A diináiltiilli miocén.-

193

Véleményem osszhanfíbau áll Köbér (5) mefíállapításával is. Szerinte ugyanis a Keleti Alpesekben a föáttolódások a belvet után, a törtön előtt, ill. a tortonban játszódtak le. A magyar köz- Ihíiiső tömeg Ny-i része a Keleti Alpesekbez simul. Ebből is követ- kezik, bogy a szomszédos területek szerkezeti változásai hatással vannak a közbenső tömegre is. E batások contrecoups szerű jelen- ségként mutatkoznak.

Hogy a belvetien után ez a terület jelentős mozgásokat szen- vedett az kitűnik abból is, ba a fúrások által batárolt miocén kép- ződményeket a felszínen látbató, velük azonos szintbe tartozókkal összebasoidítjuk. Példaképpen basonlítsuk össze a tapolcai fúrás belvetienjét a zalabalápival. A tapolcai — 59 t. sz. alatti magasság- ban, míg a zalabalápi kb. 182.6 m t. sz.. f. magasságban fekszik. A zalabalápi és a tapolcai azonos kifejlödésű képződmények ugró- magassága: 241 m. Egy szintbe tartozó, egymástól csekély távol- ságra fekvő kéi)ződményekről van itt szó, a tengerszín feletti ma- gassága e Ivét képződménynek azok kialakulási idejében azonos kellett, bogy legyen. Ezek a tengerszintbez való mai belyzetükl)e tebát a belvetien után jutottak. — E .szempontból figyelemre méltók .Tanosebek (3) megállapításai. Kimutatja, bogy a brennbergi dombvidéken 350 m ugrómagasságot megbaladó vetődés is van. A fedőbe települő törtön és fiatalabb rétegek szerkezete a belvetien szerkezetétől különbözik. Nyilvánvaló tebát, bogy a belvetien emlí- tett szerkezete a törtön üledékek lerakódása előtt alakult ki.

Nyilvánvalóan a szerkezeti változásokkal áll kapcsolatban a dunántúli biotopok kialakulása épúgy, mint az is, bogy a miocén csak a belvetienben jelenik meg e területen.

Ezek az adatok arra mutatnak, bogy semmiesetre sem egy- veretű süllyedéses medence a Dunántúl, banem amint azt már Pávai-Vaj na Ferenc (12) is hangsúlyozta: régi begység- pászták és köztük fekvő sedimentációs területek színhelye.

„Az Alföld és a Pannonföld helyén — írja Lóczy (8) — a paleozóikus és mezozóikus korszakban zónális elrendezödésü hegy- tömegek és tengervályuk váltakoztak egymással.”

A Dunántúl most említett pásztás szerkezete tehát már a mezozóos időben is kifejezésre jut.

IRODALOM.

1. Andrusov D.: Karpathen-Miozan und Wiener Becken. (Petroleum

XXXIV. Nr. 27. 1938.

2. F e r e 11 c z i I.: Adatok a Buda-Kovácsi-hegység geológiájához.

Földt. Közi. LV. 1925.

3. Janoschek R.: Zűr Geologie des Brennberger Hügellandes.

Akad. Anzeiger Nr. 1. in Wien.

4. K autsky F.: Die boreale u. mediterráné Provinz des europaiseben

194

Szalai Tibor dr.

Miocans. u ilire Beziehungen zu deii gleichalterigen Ablagerungeu Amerikas. Mitt. dér Geol. Ges. in Wien, XVIII. 1925.

5. Köbér L.: Dér. Geol. Aufbau österreichs, Wien. 1938.

6. id. Lóczy L.: A Balaton környékének geol. képződményei stb. (I.

K. 1. rész. 1. szakasz. Budapest. 1913.)

7. id. Lóczy L.: A Balaton környékének geomorfológiája. (Termószet-

tud. Közi. Pótfüzetek, 1913. XLV. Budapest.)

8. Lóczy L.: A magyar föld geológiai kialakulása és bányakiiicsei.

(Búvár. 1938.)

9. Meznerics I.: Die Schlierbildungen des mittelsteierischen Be-

okeus. (Mitt. des Naturw. Vereines f. Steiermark Bd. 73. 1936.)

10. id. Noszky J.: A Zagyvavölgy és környékének geológiai és fej-

lődéstörténeti vázlata. (Ann. Mus. Nat. Hung. XX. 1923. Budapest.)

11. Papp S.; A Magyar Amerikai Olajipar R. T. földiolaj és földigáz

kutatásai a Dunántúlon. (Bányászati és Kohászati Lapok, LXXII. 9. sz. 1939.)

12. Pávai Vájná F.: Magyarország hegységeinek szerkezeti vázlata.

(Földt. Közi. LX. 1930. Budapest.)

13. Seb r éter Z.: A tapolcai (Zala m.) ártézi kútfiirás földtani ered-

ményei (A Balaton környékének geológiai képződményei stb. I. K. 1. rész. 1. szakasz. 1913, p, 600— 601, Budapest,)

14. S t r a u s z I.: Das Mediterrán des Mecsekgebirges in Südungarn.

(Geol. u. Palaeont. Abh. N, F, Bd, 15, H, 5. Jena. 1928.)

15. S transz L.; A Bári-hegység mediterrán rétegei. (Földt. Közi.

LVI. 1926. Budapest.)

16. Szalai T.: A várpalotai középmiocén faunája. (Ann Mus. Naüoti.

Hung. XXIV. Budapest.)

17. Szalai T.: Fossile Testudo Reste aus dem Pleistozan Máltás.

Gedanken über das sogenannte Nordisebe Entstebungszentrum dér Tiere. (Ann Mus. Nation. Hung. XXXI. 1937 — 38. Budapest.)

18. Tel égd i Roth K.: A várpalotai lignitterület. (Földtani Közi.

LIV. 1924. Budapest.)

19. Vadász E.: A Mecsekhegység. (Magyar tájak földtani leírása I.

1935. Budapest.)

20. P. Voi testi I.: L’Evolution geol.- paléogeographiciue de la „Térré

Roumaine“ (Revista Muzeului Geol. Mineralogic al ITniv. din. Cluj. Vol. V. No. 2. 1935.)

21. W e i n Gy.: Szentendre környékének földtani viszonyai. (Földt.

Közi. LXIX. 1 — 3. 1939. Buadepest.)

III. ISMERTETÉSEK.

A természet világa. III. A föld és a tenger.

Szerkesztette: dr. M a u r i t z Bél a.

Nagy 8", 397 1., 4 színes és 20 fekete mümelléklettel valániint 158 szövegközti ké})pel. A kir. Magyar Természettudományi Társu-

VII. sz. mellíklet a Földtani Közlöny 1940. évi LXX. kötelének 7-9. főzetéhez.

Szálúi Tibor rlr: A kAfpáti Medence alsó és középsó miocén kori tengerének vddatos ábrázolAsa. JKLMAGYARAZAT. - ZEICHRNERKI.Ani'NG.

/

I l. Ferenczi Által megjelölt a Nag>'kavAcsi-PilisTörö>vArí és a Dorogi medencét

I Dunántúli contrecoiipok ctvAlasziö gAt.

2. Id. Lóczy állal rellételczctt hegység.

I 1. Die von Ferenczi erkannte dns NugykovAcsMillsvörösvArcr Becken vöm

! Contrecoups des DunAutuls Doroger Bocken trennende Srhwelle.

, 2. Von Lóczy Sen. vornusgesetztes Gcbirge.

Fúrások, melyek n miocént liarAnloKAk. '

Tiefbolirungen, die dns Miozlin ilhcrquerten.

/

I Fúrások, melyek a nílocéni nem harAntolták. de uz alaphegységel elérték I Tlcfbohriingen, die das Miozán nicht überquerten, aber das Grundgebirge erriclit habon. 1 A miocén tenger teltélelczett hatAra ( Die vorausgesetzte Qrenze des Mlozünmceres

!A miocén tenger liatAra.

Die Grenze des Mlozünmceres.

IA miocén tenger.

Dos Miozönmeor.

A fúrások a kővetkező mélységekben liarántolták n miocén rétegeket: Die TiefbohruDgen ilberquerten In folgendeo Tieten die Miozánschiehten '

Baja-

Balatontöldvdr:

Budupest

Bükkszék

Debrecen

Halduszoboszlót

Inke:

LIspe:

Miskolc:

Pestszenterzsébet :

Tárd:

Tapolca;

1316.0— 13fi9-2m F M 76.02- IHl.l7m Sz

181.17—228.21 T 228 21—285 59 H 17.1—352.4 TH 17,110—116,0 AM 1316.8- 1347 1 Sz

1347.1- 147205 FM 1472,05-1532.6 AM 1423.72—1444.1 Sz

M46.Ü— 2J400 H 1545 0-1764.0 Sz+T

49.0— 62.9 Sz 62.9-131.85 FM

131.86-163,44 AM 3.45 -^0.5 Sz 40,5-1 b7.8 FM 1 25 799.85 H

27.0— 790 Sz

79.0— 184.0 T 184.U— 196.70 H

Sz = Snrmaticn, T = Tortonlen, H = Helvetien, FM = rolsómediterrán (obe.'cs Mediterrán), AM =* alsó mediterrán (unieres Medilorraii).

OsszeAlKlotta Lóczy-Papp „Magyarország geológiai térképé", mélyfúrási adairk. továbbá Andrusov D. és P. Vollesti I. térképei és saját felvételei alapján dr Szulai Tibor egyetemi ningántunár.

Zusammcngcstelll aus den Dalén dér .Gcologiciil map of Hungary'", dér Tíefbobrungen, feroer auf Grund dér Karién von Ü. Andrusov und I. P.-Voitesil und dér elgcnen geologisihen Aufnahmen von Dozenten Dr. T. Szolul.

U>y

Könyv ismortetósek.

195

lat kiadása sz.ázéves fönnállásának emlékóre. Egyetemi nyomda. Budapest 1931).

Jó ismeretterjesztő míivet írni nehéz feladat. A gondatlanul vagy hiányos szaktudással ö.sszeütölt munkák hamis beállításai, tárgyi tévedései már sok tévhitet vittek a köztudatba, melyek ki- irtására aztán százszor több idő és fáradság kellett. A képzett és alapos szakember viszont gyakran rossz előadó. Vannak hírhedt „tankönyvek”, melyek nehezen átrágható mesebeli ká.sahcgyként merednek egyik-másik tudományág- kapujában az érdeldödö felé. A tényleg jó tanítókönyvek az irodalmi stílus követelményeihez igazodnak, hogy élvezhetők legyenek, világos logikájuk s a terje- delem helyes beosztása révén könnyen elsajátítható ismereteket adnak.

A fentnevezett munka teljesen megfelel feladatának, erre ele- gendő biztosíték a szerzők tudományos hírneve s a mű kiállításának gazdagsága is.

M a u r i t z Béla: A Föld fclcpifcse cs anyaga. A földkérget átalakító erők és azok tevékenységének eredményei. (1 — 178 o.)i Az első részben megismerjük a Föld belső szerkezetét, a szilárd kéreg kőzeteit s a főbb kőzetalkotó ásványokat. A második rész a föld- kérget átalakító erőkkel s a létrehozott hegyszerkezeti formákkal foglalkozik. A legújjibb külföldi iiodalom felhasználásával össze- állított anyag számos, magyarul eddig még ki sem nyomtatott részt tartalmaz. Különös figyelmet érdemelnek: az eruptív tömegek alakjai (25. o.), a magma kikristályosodása (39. o.), a differenciá- lódás (67. o.), a hegyképződési elméletek felsorolása (136. o.). A szö- vegábrák egyrésze ^1 a u r i t z professzor volt tanítványainak fény- képfelvétele hazai példákról; ezek között több akad, mely kivitele s tárgya alapján bármely külföldi tankönj^ díszére válhatna.

A fejezet egyedüli hiánya, hogy egyes részeket — valószí- nűleg a terjedelem korlátozásaihoz igazodva — röviden tárgyal pld. szénliidrogének (109 — 110. o.l, exogén erők (170 — 180. o.). Szabó József Geológiájának megjelenése óta majdnem hatvan év telt el. Magyarnyelvű korszerű ásvány- és kőzettani könyvünk nincsen, így ez a munka hézagpótlólag szolgál, különösen ha a szerző a most elhagyott vagy csak futólag érintett részek hozzáfűzésével később teljes összefoglalással fogja gazdagítani az irodalmat.

Ballenegger Róbert: A termőföld. (179 — 220. o.) Szerző a talaj szerkezetét s a talajképződés nagy csoportjait régebbi mun- káiból már ismeretes elvek szerint ismerteti, könnyen érthető, vil'á- gos fejtegetésekben. Kár, hogy nem közli Magyarország áttekinthető talajtérképét is.

Koch Sándor: Magyarország legjelentősebb bányahelyei és ásványelőfordulásai. (221 — 236. o.) Koch hazánk ásványlelő- helyeit keletkezésük szerint csoportosítva sorolja fel s egyenként sorra veszi főbb ásványaikat. A tömör összefoglalást a magyar bányászat i’övidre fogott története egészíti ki.

196

Könyvismertetések.

Kéz Andor: A tenger (237 — 387. o.). A régebbi korok ten- gereinek romboló és építő hatásával foglalkozó geológusnak ismerni kell a jelen tengereit is, hogy analógiák alapján következtethessen a múltra. Mi magyarok sajnos ritkán jutva ehhez a lehetőséghez, javarészt csak elméleti ismeretekre támaszkodunk. Ezért hasznos Kéz oceánográfiája a földtan és őslénytan művelői számára is.

A tengerfenék üledékeinek felsorolása (260. o.) fáeiestanul- mány okhoz nyvijt útmutatást; a víz só- és gáztartalmát, hőmérsék- letét (268 — 297. o.), valamint a tengerára mlásokat (356 — 387. o.) be- hatóan leíró fejezetek termékenyítőleg hatnak paleo-faunisztíkiai fejtegetésekhez. A világtengerek eloszlása (238. o.) s a hipszografi- kus görbe (248. o.) az általános földtan tárgykörével is közös téma.

Jaskó Sándor dr.

Geologischer Führer durch dns Tertiar- und Vulkanland des steierischen Beckens.

Von Winkler Hermádén, A.

Sammlung geologischer Führer, Bd. 36. 1939. Berlin, Born- traeger. Vili. 209 oldal, 3 tábla, 28 ábra. KM. 12. —

A Sammlung geologischer Führer sorozat ismét olyan kötettel bővült, amely nálunk is méltán tarthat számot érdeklődésre. Hiszen e könyv tárgya, a Stájer-medence, geológiai kezdete a Magyar- medencének s peremi helyzetben és kezdeti állapotban mutatja azo- kat a hegyszerkezeti, üledékképződési és vulkánológiai jelensége- ket, amelyek a Magyar-medencét kialakították. AzonbTn e mü — a sorozat hagyományaihoz híven — olyan stílusban készült, hogy a geológuson és geomorfológuson kívül a nem szakképzett természst- barát is haszonnal olvashatja és így a magyar kiránduló is, akinek régóta kedves helye Gleichenberg s a töhbi, e műben részletezett vidék.

A könyv első harmada általában ismerteti a S ájer-medencc geológiáját. A Keleti Alpok Grác-.vidéki virgációjában, az ÉK- csapású Gleinalp-Weehsel és a DK-csapású Koralp kristéilyos vonu- latai közt a miocén elején kezd besüllyedni a Stéijer medence. Ezt két részre osztja a Sausal paleozóos küszöbje: a kisebb, idősebb Nyugatstájer- és a nagyobb, fiatalabb Kelctstájer medencerészre. A süllyedés a nyugati medencében, annak is a déli részén kezdődött. HNy-on, a Radel hg-ben található tehát a legidősebb üledék, a he- lyenként 1000 m vastag burdigáliaikorú durva vadpatak-kavics (Radel-kavics). Erre a Koralpokból származó fluviális kavicsból és felette a már helvétkorú, limnikus homok-, agyag- és széntelc- pekből álló EibisAvaldi rétegek következnek. Végül c medencerész E-i felében és tovább K és DK felé, meg a Windische Büheln-lx?n is, tortonkorú tengeri agyagos-homokos, grundi fáciesü ,.floriáni rétegek”, ill. slir, lajtamészkő és kvarcdús lajtakonglomerát talál-

Könyvismertetések.

197

hatók. Délen a Possruck peremein viszont már a helvéeiai korban is tentíeri üledékek, kövületszefíény ílisfáciesü márjíák és homokok, felettük pedifí a fíráei paleozoikumból .származó mészködús arn- felsi koiifílomerátok és koralpi kristályos anyajíú (Kreuzheríí stb.) kavicsok rakódtak le. — A Keletstájer medencében ez idősebb mi- octn üledékeket na{íyrész.t fiatalabb kéi)ződmények takarják, csak az KK-i peremen, Friedberfí és Pinkafő vidékén kerülnek felszínre a helvéeiai („sinnersdorfi”) koiiíílomerátok. A szarmatában a brak- kossá vált tender l)Ny-on visszahúzódott, ÉK-en előrehatolt és iííy ennek üledékei uralkodnak a Keletstájer medence déli felén. A mé- lyebb szarmata uralkodóan iszapos üledékeit Mureck és (jlleiehen- berfí vidékén egy Karinthiából eredő folyó deltakavicsai váltják fel. A magasabb szarmata főleg homokokból, agyagokból és szenes betelepülésekből áll. ^linthogy a süllyedés továbbra is ÉK felé to- lódott, a mélyebb i)liocén („pannon”) a medence É-i és K-i részén uralkodik. Kifejlődése tiilnyomóan kavicsos, K felé bomokosabb, legkeleten, a magyar határ közelében a mélyebb szintekben agya- gos, Bécsi-mcdencebeli fáciesre emlékeztető. Keleten a finomabb üledékek közt nélu'my ősfolyó kavicsos sávjai is elkülöníthetők: Kapfensteini, Tábor és Ezüsthegyi folyók, amelyek folytatását részben a Kisalföld déli öblében e sorok írója mutatta ki. A közép- pliocéntől kezdve a Stájer medence is teljesen szárazzá vált és ural- kodóan emelkedő irányzatú. A legidősebb folyóterrasz (500 — (500 m magasságban a Stradner Kogel-en) középoligocén- (daciai-) korú. A felsőplioeén és negyedkori terraszok pontosabb korhatározása ed- dig itt sem volt lehetséges. Ezek már a mai folyók mentén és tiil- nyomóan egyoldahian helyezkednek cl, jelölve a folyók oldalas el- tolódását, éppúgy, mint a Kisalföldön. Szerző, mint ismeretes, a peremi hegységek magas térszineit is aránylag fiatalnak, legfel- jebb mélyebb-pliocénkorúnak tekinti, sőt a 700 — 1000 m-es „Vor- stufe”-t középpliocénnek. — A Stájer vulkánosság 3 féle: a déli ha- tárvidéken, a Bacher és Possruek közti gyűrődési övben pacifikus jellegű, alsómiocén lakkolTtos dacitintruziók találhatók, Gleichen- berg vidékén középmiocén, atlanti-pacifikus átmeneti jellegű tra- chitos-trachiandesites kitörések, végül a Keletstájer medencében nagy területen 40 ponton elszórva — éppúgy, mint a Kisalföldön — kb. legfelsöpontusi, atlanti tipusii „bazaltos” (nefelinbazanites, ne- felinites) erupciók különböztethetők meg.

A könyv további részei a részletesen kidolgozott kirándulási tervezeteket tartalmazzák. A Nyugatstájer medencére, főleg ennek idősebb miocénjére 5-6 nap, a Keletstájer vulkánosságára és esetleg egy wechseli tájékozódásra szintén 5-6 napos terv jut. A kirándu- lási tervek változatosak, minden napra esik bőven geológiai rész- letérdekesség, földtani áttekintés és természeti szépség.

Valóban autentikus mű ez a zsebkönvv. A Stájer medence modern geológiai felvétele és vonatkozó bőséges tudományos iro- dalma főleg a nálunk is jól ismert szerzőnek 25 éves sokoldalú és

198

Könyvismertetések.

pontos munkája. Jelen mű ennek mintegy összefoglalását adja a legérdekesebb pontok kidomborításával. Belőle a geológus, geomor- fológus és természetbarát egyaránt élvezettel ismerheti meg azt a széles látókörű szintézist, amelybe sikerült a szerzőnek logikus ge- netikai egységként egybekapcsolni az Alpok keleti végződésének rétegtanát, üledékképződési és korrelál lehordási viszonyait, morfo- lógiáját, hegyszerkezetét és vulkanológiáját. Az Ízlésesen kiállított könyv használhatóságát könnyen áttekinthető térképek, szelvények, fényképek, betűsoros mutatók és irodalmi felsorolás is elősegíti.

Szádeczky-Kardoss Elemér.

IV. TÁRSULATI ÜGYEK.

A) Szakülési jegyzőkönyvek.

5. Jegyzőkönyv

a Magyarhoni Földtani Társnlat 1940. április hó 17-én tartott felolvasó üléséről.

Elnök: Papp Károly egyetemi ny. r. tanár. Megjelentek: Baumerth Ede, Baumerth Edéné, Balogh Györgyike, Bartkó Lajos Bernáth Jenőné, Bíró N., Bogsch László, Böhm Ferenc. Déry József, báró Dóczy Lajos, Erdő Valéria, Farbaky Gyuláné, Fekete Zoltán, Fekete Zoltánná, Gályi István, Görgényi András, Horusitzky Ferenc, Horusitzky Henrik, Jugovics Lajos, Kiss László, Kiss Lászlóné, Knl- hay Gyula, Leskó Béla, Lukács Nándor, Mátyás Lajos, Mendele István, Mikulik Gábor, Muraközy Béla, Pappné Balogh Margit, Pávai Vájná Feren, Peja Győző, Pörgés Richard, Rákos Lajos. Reichart Gábor, Reiner József, Rejtő Ármin, Scmidt Eligius, Schmidt Lajos, Szabadi János, Szigethy Miklós, Szurovy Géza, Tregele Kálmán, Vigh Gyula, Vitális István, Vitális Sándor, Vitális Sándorné, Vizer Vilmos, Zsivny Viktor társulati tagok és számos vendég.

a) Papp Károly elnök a következő beszéddel nyitja meg az

ülést:

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Magyarhoni Földtani Társulat fönnállásánek 90-ik évében Vitális István dr. egytemi tanár iir őméltősága, a magyar bánya- geológusok legtiszteltebb tudósa hatalmas munkával ajándékozta meg a magyar geológusokat.

Megírta „Magyarország szénelöfordidásoi“ című nagy munkáját 4(K) oldalon, több mint száz ábrával, illetőleg táblával illusztrálva.

A tudós szerző könyvét szei'etettel volt tanítványainak ajánlja, akiket ,30 éves tanári pályáján lelkesedéssel és eredményesen tanított.

A nagy munka felöleli régi hazánknak, tehát a Magyar Szent Korona országainak összes kőszén, feketeszén, barnaszén és lignit telepeit.

Társulati üsyek.

199

A najíy munka értőkét fokozza az a körülmény, lio<>y tudós szer- zöjo a 8(M) közséu' határában feltárt széntelepek najíy részét saját kutatásai alapján ismeri. Hiszen Óméltósáfíának bányász tanítványai szerte réííi hazánk bányavidékein működnek, s bármelyik bánya- telepre utazik, mindenből megtalálja szeretett tanítványát.

Kme nagy munkából megtudjuk, hogy hazánk széntermelé.se az 1840-től 1940-ig terjedő száz év alatt milyen rohamosan fejlődött. Az 1840-ik évben termelt 30.(M)0 tonna szén 1869-ben eléri az 1 millió tonnát, a millenium évében már 5 millió tonnát tesz ki s a világháborút meg- előző 1913-ik évben 10 millió tonna termeléssel eléri a esúesteljesít- ményt. A kommunizmus után a Trianonban megesonkított ország ter- melése 4 millió tonnára esökken.

Hazánk ipari és gazdasági fejlődését jellemzi az a tény, hogy megesonkított országunk széntermelése 20 év é)ta évről évre növekszik, ez évben felszökik 10 millió tonnára, tehát elérte a régi Nagymagyar- ország teruudéséb

Magyarország széntermelését összefoglalva Vitális tanár úr azt írja; ha az 1840 — 1940 év között, tehát kereken száz év alatt kiter- melt ásványszén 386 millió tonna tömeejét felhalmoznánk és a Szent Margit-szigeten raktároznánk, úgy a széntömeg magassága fölülmúlná a i6i méter ma(/as Szécbenyi-hegyet.

De átadom a szót Vitális István dr. egyetemi tanár úr Öméltóságának, aki nagy munkája eredményeit a múlt évben már a Magyar Tudományos Akadémiában is előadta, s most a Magyarhoni Földtani Társulat tagjait örvendezteti meg előadásával.

Felkérem tehát Vitális István egyetemi tanár úr Öméltó- ságát, hogy a Szénről szóló előadását megtartani méltóztassék.

h) Vitális István dr. ezután megtai-tja vetített képekkel élén- kített szabadelöadását, amelynek címe: A szén. Az előadás egész ter- jedelmében megjelent a „Földtani Értesítő'' 1940. évi V. évfolyamának 2-ik számában, a 41 — 69. oldalakon, 17 ábrával illusztrálva.

6. Jegyzőkönyv

a Magyarhoni Földtani Társulat 1940. május 1-én, az egyetemi ásvány- tani intézet tantermében tartott szaküléséröl.

Elnök: Papp Károly egyetemi ny. r. tanár. Megjelentek:

Bartkó Lajos, Bertalan Károly, Brugger Frigyes, Bulla Béla, Cholnoky Jenő, Cholnoky Jenőné, Erdélyi János, Erdélyi Fazekas János, Fekete Zoltán, Görgényi András, Hegedűs Gyula, Horusitzky Ferenc, Ispaits Ferenc, Jugovies Lajos, Kádár László, Kéz Andor, Koch Sándor, Lóczy Lajos, íklazalán Pál, ifjabb Noszky Jenő, Papp Ferenc, Pappné Balogh Margit dr.. Pávai Vájná Ferenc, Pojják Tibor, Sclierf Emil, Schmidt Eligius, idősebb és ifjabb Schréter Zoltán, Sümeghy József, Szepes- házy Kálmán, Szabadi János, Szalay Tibor, Szurovy Géza, Sztrókay Kálmán, Tokody László, Tokaji Nagy Béla, Tregele Kálmán, Vadas Jolán, Vargha Margit, Vitális István, Zsivny Viktor társulati tagok.

^-íjPapp Károly elnök a következő beszéddel nyitja meg az ülést:

„Igen tisztelt Szakülés!

Kilencvenéves társulatunknak ma két hete örömünnepe volt.

200

Társulati ügyek.

amikor Vitális István egyetemi tanár úr Öméltósága a szén- telepekről tartott előadásával gyönyörködtette társulatunk tagjait.

A mai napon ismét örömünnepet ülünk, minthogy C h o 1 n o k y Jenő egyetemi tanár úr, a Magyar Földrajzi Társaság elnöke fog hozzánk szólani.

Ifjabb tagtársaink közül kevesen tudják azt, hogy a Magyarhoni Földtani Társulatnak 40 esztendővel ezelőtt 2 olyan titkára volt, akik- nek neve ma már tündöklőén ragyog a geológia és geográfia egén, t. i. Lóczy Lajos és Cholnoky Jenő.

Ugyanis abban az évben, amikor a m. k. Földtani Intézet Stefánia- nti palotája elkészült, s amikor társulatunk elnöke, az intézet tiszteletre méltó igazgatója; Böckh János volt, az 1899. év februári közgyű- lésen Staub Móric és Zi mányi Károly titkárok váratlanul leköszöntek. Erre Társulatunk közgyűlése a triennium hátralevő 2 évére Lóczy Lajost és Cholnoky Jenőt választotta meg a két titkári állásra. így történt, hogy az 1899.-ik és 1900. években Böckh János elnöklete alatt 2 geográfus titkár Lóczy Lajos és Chol- noky Jenő szerkesztette a Földtani Közlönyt. Ugyanerre az időre esik az a nevezetes tanulmány, amelyet Cholnoky Jenő A futó- homok mozgásának törvényeiről írt, amely értekezés fontosságát leg- jobban bizonyítja az a tény, hogy a Földtani Közlöny 32-ik kötete, amely ezt az értekezést tartalmazza, ma már teljesen elfogyott. Egy- kori főtitkárunk; idősebb Lóczy Lajos már 20 évvel ezelőtt az örökkévalóság hazájába költözött, egykori másodtitkárunk azonban — hála legyen az Istennek — teljes jó egészségben és szellemi frisseség- ben közöttünk van, sőt megörvendezteti Társulatunkat azzal, hogy 40 évvel ezelőtt fölfedezett törvényeit a futóhomok mozgásáról személye- sen fogja ismertetni. Mielőtt Cholnoky Jenő tagtársunk előadá- sát meghallgatnék, bevezetésül legyen szabad pár szóval reá mutat- nom Cholnoky Jenő felfedezésének fontosságára.

Negyven évvel ezelőtt a sivatagkutatók a homokbuckákat, bar- kánokat félhold alakú kivágások gyanánt, hogy úgy mondjam a bucka teste nélkül ábrázolták. A buckák legmagasabb pontját pedig a sarló- szerű kivágás peremébe tették.

Amikor Cholnoky Jenő a mongol puszták széléii levő bar- kánokat, majd pedig Treitz Péter társaságában a Duna — Tisza közén sorakozó homok buckókat megfigyelte, észrevette, hogy a barkán testéhez képest a félhold-alakú kivágás igen kiesiny, továbbá meg- figyelte, hogy az oromvonal nem esik össze a tetővonallal; ugyanis a bucka legmagasabb tetőpontja mindig hátrább van az oromnál, körülbelül azon a helyen, ahol a bucka legszélesebb.

Rámutatott arra, hogy a sivatagi kutatók mindig meredekebbre rajzolták a buckákat a valóságnál.

Megállapította azt, bogy ott, ahol a homok születik, dünéket találunk, egymással párhuzamos sorokban. A düjiék tovább haladva harkánokká bomlanak szét, ilyenek a Duna — Tisza közének homok- buckái. Kimutatta, hogy a kötöttt homokterületeken a szél irányában

Társulati ügyek.

201

elnyúló szélbarázdák és (/armadák a munkaképes szél irányában feküsznek, pl. a N/jirsé</cn. A buckák alakjait s a változó szél hatásait rendszerbe foglalta. Eme nevezetes eredményekkel S ven- Hédin ázsiai nagy munkájában két fejezeten keresztül foglalkozott. Felkérem ezekután 'C h o 1 n o k y Jenő egyetemi ny. r. tanár urat, hogy beje- lentett előadását megtartani szíveskedjék.”

/H C b o 1 n o k y .T e ti ö r. tag megtartja „A futóhomok elterje- déséről” szabad előadását, amelyet vetített képekkel élénkít. Az elő- adás a Földtani Közlöny következő lí)40. évi 10 — 12. számában lóg meg- jelenni.

C) Hozzászólások;

Dr. Kádár László dr. Cholnoky Jenőnek „.4 fuiéthomok cH erjedéséről" tartott alőadásához a következő megjegyzéseket fűzi:

a) A Libi/ai s\vat(u/ Homok-feaf/eréröl mondottakhoz megjegyzi, hogy ma már a sivatagnak ezt a részét teljes egészében ismerjük és nem csak a szélein végig húzódó homokbucka-sorokról van tndo- niásunk. Ezen a téren A 1 m á s y L á s z 1 ó sivatagkutató szerzett her- vadhatatlan érdemeket. — Téves Cholnoky professzornak a Homok- tengernek észak-déli irányban húzódó, hosszú buckáiról vallott azon nézete, hogy ezek különböző irányú szelek interferentiájából jönnek létre, s bennük a homok semmilyen irányban sem halad. A Libyai sivatagot környező oázisoknak évek óta működő, modern meteoroló- giai állomásai vannak és ezek adatai túlnyomóan uralkodó északi, északkeleti szélre vallanak (passzát szél). A buckák ténylegesen állan- dóan nyomulnak is dél felé, ami különösen a szem elett lévő Abu Maharig dünesor legdélibb barkánjain figyelhető meg a Kharga- oázis-medencében. Ebben az irányban halad előre minden .,'ibyai bucka” is,* amely formájában és haladásában sokban hasonlít a folyók zátonyaihoz.

A libyai futóhonioknak ugyancsak megvan a maga származási és pusztulási helye. A homokot a Szíva és Quattara oázis medencékből fújja ki a .szél. Innen végig-vándorol a sivatag eocén mészkövén és nubiai homokkövén részben mint bucka-homok, részben mint szabad futóhomok. A Szudán füves növényzete ezt a homokot ugyanúgy megköti, mint a sivatagból kifiijt port, és a löszfelhalmozódás mellett homokfelhalmozódást is találunk a sztyeppén. Ennek beszédes bizonyí- tékát az A 1 m á s y-F r o b e n i u s expedíció szolgáltatta, amely itt nraehistorikus sziklavéséseket talált két-három m mélyen homokba temetve.

Az a tény. hogy deflációs medencék peremén ma is ott fehérük a futóhomok, ahol azt az ókori utazók megfigyelték és leírták, vilá- gosan mutatja, hogy a homok úgyanúgy képződik, mint évezredek előtt is képződött; de tévedés azt hinni, hogy a peremén álló bucka ma is ugyanaz, mint volt az ókorban. Az akkori buckák és homokjuk

* Ii. Dr. Kádár. Study of the Sand Sea in the Libyan Desert. Geogr. Journ. LXXXII. 1934.

202

Társulati ügyek.

azóta sok száz km-nyi utat megtettek, de a nyomukban állandóan újabb és újabb buckák keletkeztek a folyton képződő homokból.

h) A Duna — Tisza közötti homokbuckákra vonatkozólag meg- jegyzi, hogy azokat csak kis részben lehet szélbarázdák közti maradék- gerinceknek tekinteni. A legnagyobb részük lybiai tipusu bucka,- és igen sok közöttük a parabola-bucka, valamint a többé-kevésbbé töké- letlen barkán. A tektonikai szerkezetre vonatkozólag eredetileg Kádár is azt vallotta Cholnoky professzorral, hogy az a felszínen nem érvényesülhet* *^ legiíjabb morfológiai tanulmányai azonban meggyőz- ték arról, hogy SW — NE és a NW — SE irányú törések igen fontos szerepet játszottak a Duna — Tisza köze felszínének kialakításában.* ’c) A munkaképes szél szélrózsájának megszerkesztésénél fi- gyelemmel kell lenni a szél erősségére is, mivel ez sokkal fontosabb a szélirány gyakoriságánál. Kádár a Budapest, Pinsk, Varsó és Poznan munkaképes szeleiről ennek figyelembe vételével szerkesztette meg a szélrózsát. Különösen jellemző Varsó munkaképes .szeleinek szélrózsája, amely az európai monszun váltakozó téli és nyári szeleit tükrözi kb. egyenlő, de ellentétes széliránnyal (NW és SE). Ezeknek a váltakozó szeleknek eredményeképen a lengyelországi szélbaráz- dáknak nincsen garmadája.® Ez egyszersmind arra is utal, hogy a szélirányok eredőjéből nem lehet megszerkeszteni az „uralkodó mun- kaképes szélirány“-t, sem pedig egymást lerontó szélinterferentiára nem lehet következtetni a szélrózsa ellentett irányi! szeleiből, mert a különböző szelek más-más időben fújnak, s mindenik ott hagyja a maga munkájának nyomát a futóhomok-buckákon.

Kádár László tagtárson kívül még S c h e r f Emil s több szakférfiú is hozzászólt Cholnoky Jenő előadásához, hangoztatva a futóhomok kutatásának fontosságát.

Elnök megköszönve úgy az előadó, mint a hozzászóló tagtárs urak érdeklődését, ülésünk második tárgysorozatára tér át.

D) A másik előadást Jugovics Lajos dr. r. tag tartotta: „Az északceleheszi Gorontalo (jrúnod\or\t ja“ címen.

Az értekezés megjelent jelen füzetünk 163 — 176; 222 — 230 oldalain, magyar és német nyelven.

Hozzászólás J u g o V i c s L. dr. előadásához:

Lóczy Lajos a m. kir. Földtani Intézet igazgatója hozzászó- lásában rámutatott az előadó kőzettani vizsgálatainak jelentőségére abban a vonatkozásban, hogy a vizsgált kőzet pacifikus provinciába tartozását kimutatta, ami a nagytektonikai irányokkal is jó össz-

2 Kádár L.: Futóhomok-tanulmányok a Duna — Tisza közén. Földr. Közi. 1935.

Fizikai földrajzi megfigyelések Újpest környékén. Gazdaság- földrajzi gyűjtemény, 1930.

* Tektonikus tájelemek az Alföldön. Földr. Közi. 1939.

® Dic periglazialen Binnendünen des Norddeutschen und Pol- nischen Flachlandes. Comptes Rendesus du Congrős liílernaliomal de Géographie. Amsterdam, 1938. T. T. 6.

Társulati üf>yt'k.

203

liaufízásbaii van, nu>rt a Tiinor-Koleteelebeszi {íeoszinklinális paciÜKUs provim-iába tartozó maír-plutoiijaiuak Észak-Cek*besz toló vonliató összofüírfíéscro vet viláfíot.

7. Jruyzökönjjv

az líMO június 5-én tartott szaknlésről.

Elnök: Papp Károly eííyetenii ny. r. tanár. Mefíjelentek:

Halofíh Kálmán, Boífseh László, Plrdélyi Fazekas .János, Gedeon Tiba- inér, Görfrényi ATidrás, Hejjredns Abtd, Hefíedüs Gyula, Hornsitzky Ferenc, Hornsitzky Henrik, .Jufrovics Lajos, Knlbay Gyula, Lóczy laijos, Majer István, Majzon László, idősebb és ifjabb Noszky .Jenő, Papp Ferenc, Pávai Vajmi I"\>renc, Scliinidt Elifrins, idősebb és ifjabb Schréter Zoltán, Süincfíhy .József, Szabii Tibor, Szebényi laijos. Szen- tes Ferenc, Sznrovy Géza, Sztrókay Iválinán, 'l'akats Tibor, Ti'b'iídi Póth Ivároly, Trendé Iválmán, Vifíh Gyula, Vitális István, Wein Gyöi’fíy, Zsivny Viktor rendes tajrok és számos vendéfí.

Elnök üdvözölvén a szép számmal mefíjelcnt tagokat és vendé- geket, az ülést mcfíiiyitja s felkéri az előadó urakat bejelentett előadá- saik mcíi'tartására.

1. Földvári Aladár rendes taj? mcfítartja előadását több mafiyarázó térkép és szelvény kíséretében a következő címen „Az ep- léufji (ittolódás a Bakony lieyyséyhen."' Az előadás teljes szövef>e mejí- jelent jelen füzetünk 176 — 185; 231 — 232. oldalain, mafryar és német nyelven.

Földvári A 1 a d á r előadásához többen hozzászóltak.

ojTelefídi Róth Károly szerint az ismertetett rétegsorból csak abban az esetben lehet áttolódásra következtetni, ha a mangán- ércek és kísérő kőzete'k valóban lerétakoriak. A mangánércek száraz- földi, illetve mocsári keletkezésén kívül keletkezhetnek tengeri lera- kódásokban is, a karsztos felszínt ebben az esetben a fekű mészkő tengeralatti kimaródásával lehet magyarázni. A bauxitok és mangán- ércelí nem okvetlenül egy korban keletkezett képződmények. Tehát ha nem ragaszkodunk a mangánércek szárazföldi képződéséhez, úgy az ismertetett liász rétegsorban a tengeri eredetű mangánérc rétegek be- iktatásával normális, konkordáns rétegsorral állunk szemben és nincs szükség áttolódás feltételezésére.

bj Gedeon Tihamér az eplényi mangánércfedő jura réte^ gekből egy ammonitest gyűjtött, ennek meghatározása elősegítheti a korkérdést. Másrészt felhívja a figyelmet arra, hogy Vadász Ele- mér a Bányászati és Kohászati Lapokban 1933-ban írt cikkében már megállapította a bauxitok és mangánércek azonos korát.

\ ej L ó c z y Lajos dr. szerint a tengeri liász rétegeknek a

mangánérc felett való előfordulását Laezkó Dezsővel és Szentes Ferenccel együtt megállapították. Normális konkordáns liász ré- tegsornak tartotta az ércelőforduláát. Az érctelep lehet tengeri és mocsári eredetű is. Nem tartja áttolódásnak az eplényi szelvényt, bár a feltárást iijabban nem látta. Ha az áttolódás valóban létezik, úgy rendkívül fontosságú ez a megfigyelés.

204

Társulati ügyek.

(/^Szentes Ferenc szerint az eplényi mangánércfedö réte- gek feltétlenül tektonikai hatások következtében kerültek a mai he- lyükre. Hogy ez a tektonikai hatás valóban áttolódás-e, arra nem tud határozott véleményt formálni, mivel a mai feltárásokat nem ismeri. Ha ennek a tektonikai vonalnak a nyomozása csapás mentén sikerül, ágy rendkívül nagyjelentőségű hegyszerkezeti felfedezés az eplényi áttolódás. ,

e) ifj. Noszky Jenő szerint az előadó nem hangsúlyozta eléggé e fedő rétegek diszkordáns rátelepülését az érclelepes csoportra, to- vábbá a telep erős kipréselődését. Ezek a jelenségek a rátolódást iga- zolják. Személyes tapasztalata szerint itt valóban áttolódásról van szó. Miután nyári munkája éppen a Bakony-hegységhez köti, részletes bemérések és őslénytani gyűjtések alapján szá,ndékozik az eplényi fel- tárásokkal is foglalkozni.

f) Földvári előadó válaszol az elhangzott hozzászólásokra. Sze- rinte az áttolódást igazolja, hogy az érctelepes tarka agyagok a fekü és a fedő felé is diszkordánsan illeszkednek a rétegsorba. A telep kipré- selődött és helyenkint kaotikusán gyűrődött a fedő pikkely alatt. Áttolódási breccsia is megfigyelhető.

Végül az érctelepes tarkaagyagok semmiképen nem illeszthetők be a liásztengeri rétegek közé, egyrészt a fekü felé való eróziós disz- kordancia, a tarka agyagok kontinentális jellege és tengeri kövületek hiánya miatt. Ilyen szárazföldi periódus besorozása ellentétben állna a dunántiili tengeri liász rétegsor eddig mindenütt megállapított foly- tonosságával. Ilyen szárazföldi periódus csak a barrémienben képzel- hető el. Az lirkuti mangánérc telep fedőjében tengeri eredetű felső- kréta rétegek vannak, tehát azok a felső kréta előtt képződtek. A tel- jesen azonos tipusu közelben lévő eplényi mangánérc telepet más időben és más körülmények közt képződöttnek feltételezni teljesen következetlen eljárás lenne. Ilyen körülmények közt tehát az eplényi rétegsor másként mint áttolódással nem magyarázható meg.

2. Ifjabb Noszky Jenő rendes tag: „Adatok a móri Csókahcf/i/ északi részének f/eolóffiájálioz“ címen mutatta be legújabb vizsgálatait.

3. E r d é 1 y i Fazekas János , Heí/ifszerkezeH megfigyelések a Bálát onfelvidtken“ című előadásában a következőket mondotta, ami- ket rövid, kivonatos ismertetésben foglalunk össze:

A mikrotektonikai felvétel tárgyát a balatonfclvidéki Veszprémi- fennsík nyugati fele képezte. Az átkutatott, mintegy f,ü km--t kitevő terület egy egységes ahradált fennsík melynek átlagosan 320 m t. sz f. magasságát csak középvonalában zavarja meg egy lekoptatott, ku- lisszás elrendezésű hegysor, mely átlagosan a fennsík nívójából 70—140 m magassággal emelkedik ki.

A terület szerkezeti felépítésében enyhe redőkbe gyűrt a'só, középső és felső triász rétegsorozat vesz részt, számos lokális fácies sajátsággal. Hegyszerkezetileg a Veszprémi-fennsíkot a Balaton tó tengelyével párhuzamos orogén jellegű hosszanti és arra harántos, fia- talabb kratogén törések, illetve elmozdulások uralják, melyek az emlí-

Társulati üíryek.

205

tett enyhe kiimnériai boltozatokat elvetik és dislokálják. A hosszanti törések, mint a litéri és veszprémi dislokációs vonalak áttolódásos jel- leííüek, ezért alkalmasabb ezeket iöróses áttolóddsoknak tekinteni. A lejátszódott mozfíási folyamatok délkeletnek irányuló dinári jellefí- röl tesznek tanúbizonyságot. A kratofíén barántos törések a hosszanti töréses áttolódásokat dislokálják és a transzverzális horizontális el- tolódásra, valamint az összesajtolás által fellépő kuliszás e^ybetoló- dásra lebetősépret adnak. A váltós felszakadások és megismétlődések idősebbek, mint a transverzális horizontális elmozdulások, mert az előbbieket az utóbbiak dislokálják.

A terület befryszerkezete és a Balatonfelvidék, valamint távo- labbi környékének reprionális preofizikája között jól kimutatható kap- csolat áll fenn. A Balaton jep:én eszközölt torziós inp:amérések által kimutatható törések a balatonmenti hepryséprben jól nyomozhatók. A hegyszerkezetek izostatikus geofizikai viszony, ai és balatonfelvidéki nivóváltozások között is határozott összefüggés állapítható meg.

A légifelvételek rendkívüli szolgálatot nyújtanak a Balatonfel- vidék szerkezetének nyomozásában, firre jó példát szolgáltat a vilo- nyai Sukori-hegy, ahol a transverzális horizontális eltolódások a növényzet szelektív — kagylósmészre való — települése folytán, a fényképezhető rétegfejhatárokat és az azokat elválasztó törésvonala- kat jól kijelölik.

Hozzászólások:

a) Dr. Lóczy Lajos, egyet. ny. r. tanár, a m. kir. Földtani Intézet igazgatója hozzászólásában rámutatott a felvétel érdemére, hogy a legkisebb részletekbe menő beható szerkezeti kutatások alapján vonja meg a nagytektonikai összefüggéseket. Kiemelte, hogy e téren hazánk területéről az első munka, mely szigorú geológiai, hegyszerke- zeti megvilágításban értelmezi az alkalmazott geofizika mérési ered- ményeit. Egyúttal leszögezte az előadó prioritását abban is, hogy <y volt az első, aki Magyarországon földtani, hegyszerkezeti vonatkozás- ban a légifelvóteleket alkalmazta és azoknak fontos szerepére- a ma- gyar föld szerkezetének nyomozásában rámutatott.

b) Dr. Páva i-V a j n a Fe r e n c m. kir. főgeológus, főbánya- tanácsos hozzászólásában megelégedéssel állapította meg, hogy az elő- adó újabb megvilágításban beigazolta azt, amire első ízben határozot- tan ő mutatott rá, hogy a balatonfelvidéki hosszanti töréseket áttoló- dásoknak kell tekinteni.

8. Jegyzőkönyv

a Magj’arhoni Földtani Társulat 1940 június 12-én délután 5 óra- kor a kir. magy. Pázmány Péter tudományegyetem ásványtani inté- zetének előadótermében tartott szaküléséről.

Elnök: Papp Károly egyetemi ny. r. tanár. Megjelentek:

Balogh Kálmán, Bertalan Károly, Bogseh László, Böhm Ferenc, (Jhol- noky Jenő,” Erdélyi Fazekas János, Fekete' Zoltán, Földvári Aladár, Gedeon Tihamér, Görgényi András, Hegedűs Gyula, Hojnos Rezső,

206

Társulati ügyek.

Horusitzky Henrik, Jugovics Lajos, Kőrössy László, Kulhay Gyula, Lindenberger Márta, Lóczy Lajos, Majer István, Mazalán Pál, Majzon László, Méhes Kálmán, Noszky Jenő, Pappné Balogh Margit, Papp Simon, Pávai Vájná Ferenc, Péja Győző, Rozlozsnik Pál, Schmidt Eligius, Schréter Zoltán, Szalai Tibor, Szebényi Lajos, Szelényi Tibor, Szentes Ferenc, Sztrókay Kálmán, gróf Teleki Géza, Tregele Kálmán, Ulrich Jenő, Vigh Gyula, Vigh Gusztáv, Wein György és Zsivny Viktor társulati tagok.

Elnök köszöntvén a szép számmal megjelent tagokat, az ülést megnyitja és felkéri góf Teleki Géza dr. rendes tagot, bejelen- tett előadásának megtartására.

1. Gróf Teleki Géza dr. rendes tag „Adatok a duuántúli 'paleozoikum tektonikájához" című előadásában a következő megfigye- léseit sorolja fel:

A Dunántúl paleozoikus képződményei két nagyobb területegy- ségben tanulmányozhatók: 1) Velencei hegység — Polgárdi rögök — Ba- latonfelvidék peremi és 2) Fazekasbodai hegység Mecsek perem — Me- csek DNy-i része. Mindkét egység magját egy-egy gránitrög alkotja, míg a burok fillitekből, agyagpalákból, metamorf mészkövekből stb. áll, erre pedig a permi diasz homokkő telepszik.

A gránitrögök, a C 1 o o s-féle gránittektonikai tényezők bemé- rése alapján azt mutatták, hogy mindkettő postoi’ogenetikus magplu- ton, melyek egy már gyengén gyűrt devon-karbon vonulatban törtek fel. E variszkuszi, pacifikus kőzetü plafonokban a telérek és rossz elválás! irányok ÉK — DNy-i csapást mutatnak, míg a jó elválás és a gránit nyúlása erre merőleges. Ez annyit jelent, hogy a gránitpluto- nok ÉK — DNy-i tektonikai nyomóerők hatása alatt merevedtek meg és csapásuk, mely ÉÉNy — DDK-i, a moráviai zóna és a Rodope között teremtik meg a kapcsolatot. Csapásuk tehát merőleges a középhegysé- gek csapására, amit még az is alátámaszt, hogy sok helyen a paleo- zoikus kőzetek alkotta rögök és részek is É — D-i vagy ÉÉK — DDNj’-i csapást mutatnak, melyek csak másodlagosan vannak erősen átgyürve.

Kétségtelen, hogy a gránitok egy orogén övben törtek fel, még- pedig a variszkuszi övben, valószínűleg a sudéta fázis utóhatásaként. A regionális petrográfiai vizsgálatok fogják ezen elgondolásra a végső választ megadni.

Hozzászólások:

a) Dr. Lóczy Lajos választmányi tag gróf Teleki Géza előadásához a következő megjegyzéseket fűzi:

Örömmel üdvözlöm Teleki Géza első előadását, különösen azért, mert mindjárt kezdetben mélyeiiszáiitó tudományos dolgozattal jelent meg a nyilvánosság előtt. Paleozoikus hegységronijaink szerve- sen beletartoznak az ókori Európát felépítő variszkuszi hegyreud- szerbe. A még nemrégen hangoztatott ama felfogás, amely a varisz- kusi hegyszerkezeteink kifürkészését hiábavaló kísérletnek tekinti, ma már meghaladottnak mondható. Egykori variszkusi hegységeink paleozoikus képződményei bár általában résztve.sznek Középhegysé- geink mezozoikus korú uralkodó inoniklinális csapásában, néhol azon-

Társulati üfryek.

207

bán kétsóíítflenül inefínyilvánul bennük az ősi csapás is. A magyar- földi ópaleozoikus képződmények sok tekintetben különböznek a Keleti Alpok hasonlókorú képződményeitől és inkább a Szudeták variszkusi képződményeivel mutatnak rokonságot, A különbség főként abban nyilvánul meg, hogy míg Középhegységeink ópaleozoikus képződmé- nyei a Szudetákéhoz hasonlóan gránitintruziókat tartalmaznak és metamorfok, addig a Keleti Alpok karbónelőtti üledékei gyakran kö- vületesek, átalakulást nem szenvedtek és gránitintrúziók sem járták át őket. Maghegységeink plutói képződményeit Cloos petrografiai módszerei szerint, regionálisan kell tanulmányoznunk. A gránit line- áris nyúlásirányainak és hasadékrendszereinek megfigyelése az egy- kori tektonikai felépítésre vonatkozólag jó felvilágosításokat nyújthat. Meg vagyok győződve, hogyha modern eszközökkel fogunk paleozoikus képződményeink tanulmányozásához, világot deríthetünk variszkusi begységmaradványaink egykori felépítésére.

b) Papp Károly elnök a Magyarhoni Földtani Társulat ne- vében köszönti gróf Teleki Géza dr. geológus urat, aki a mai napon körünkben első előadását tartotta. Fiatal tagtársunk a földtan szeretetét családjának hagyománya gyanánt örökölte. Ugyanis boldo- gult nagyatyja: gróf Teleki Géza v. b. t. t. (1849 — 1913) tudvalevő- leg az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek az 1892 — 1913. évek között 21 éven át Elnöke, s a bányageológiai kutatá- sok buzgó támogatója volt Édesatyja gróf Teleki Pál m. k. Miniszterelnök Ür őexcellenciája pedig 1930 — 19,36 között mint a „Geo- lógiai Tanácsadó Bizottsági elnöke számos fontos tanácskozást veze- tett amelyek különösen a kutató mélyfúrások kijelölése terén adtak a magyar kincstárnak szakvéleményt. Ilyen példák nyomán fiatal tagtársunk műegyetemi bevezető tanulmánj^ai után a bécsi egyetemen tanult és tett doktori szigorlatot a geológiából 1936-ban. Bölcsészet- doktori oklevelét Pázmány egyetemünk 1937-ben honosította. Bölcsészet doktori értekezése a Déli Bakony Litér vidékének tektonikájával fog- lalkozik a Köbe r-féle takaró-elmélet alapján.

Alai előadása szervesen kapcsolódik bele a dunántúli hegyszerke- zettani tanulmányok körébe. Gróf Teleki Géza tagtársunk mű- ködése szép eredményekkel bíztat emez újabb kutatások terén".

2. B a 1 0 g h Kálmán; „A Szilicei fennsík nyugati részének geológiájai című előadásában a Szepes — Gömöri Érchegység központi tömegét kísérő déli mezozóos vonulat Pelsőc, Lekenye, Pelsőcardó, Hossziíszó, Szadvárborsa és Kecső községek határába eső, mintegy 35 kmMiyi területrészen eszközölt földtani megfigyeléseiről számolt be. Az alsó triász seisi és campili képződményeire alsó anisusi sötétszürke, bitumenes mészkő- és dolomitösszlet települ. Az erre következő világos- szürke mészkő Szádvárborsa közelében középső triász algaflórát tar- talmaz. (V. ö. Pia, J. A Szilicei fennsík anisusi mésk öveinek Dasy- cladacea-algái, Tisia, IV. k., 1940, 11. o.). Az anisusi emelet felső részét cukros dolomit és világosszürke mészkő képviseli. A ladin emeletbe

208

Társulati ügyek.

szaruköves és szarukőmentes szürke mészkövek, a felső triászba pedig fehér és — helyenként — vörös, tüzkögumós mészkövek tartoznak. Szádvárborsától DNy-ra a felső triász fehér mészkőből gazdag bra- chiopoda faunát gyűjtött, melyből több új fajt és változatot írt le.

A terület fiatalabb képződményei pliocén kavics, vörös és barna agyag és alluvium.

A szerkezeti viszonyokat a képződmények összetorlódása jellemzi. A triász képződmények két tektonikai egységet alkotnak, melyeket szabálytalan lefutású, nagyjából Ny — K-i irányú feltolódási vonal választ el egymástól. E hegyszerkezeti vonalhoz kapcsolódnak az alsó anisusi sötétszürke mészkő- és dolomitösszlethez kötött pelsőcardói ólom- és cinkérctelepek is.

A fenti előadás „Adatok Pelsőcardó környékének földtani ismere- téhez^' címen megjelent a „Közlemények a Debreceni Tisza István tudományegyetem ásvány- és földtani intézetéből“ című folyóirat 19. számában 1 földtani térképpel és 1 kövület táblával 1 — 33 oldalou, Debrecenben, az 1940. évben.

Hozzászólások:

a) Az előadáshoz elsőnek Dr. Vígh Gyula szólt hozzá. Üdvö- zölte előadót első társulati, szép előadása alkalmából. Előadó annak a területnek déli szegélyén dolgozott, amely a cseh megs2:állás alól 1938 őszén került vissza. Megfigyelései, megállapításai érdekesen egészítik ki azokat a vizsgálatokat, amelyeket az utóbbi években magyar geoló- gusok a Csonkaország északi, szomszédos területein végeztek és meg- erősítik annak pikkelyes, redőzött szerkezetét.

Mikor 1915-ben előadó területének északi folytatásába e.ső li. i-..

Gombaszögi závozt egy futó kirándulás keretében alkalmam volt meg-

tekinteni, meglepetve láttam a werfeni rétegek itteni kaotikus gyüró- döttségét, majd ezt követőleg a keletre fekvő dernői Somhegy wetter- steini mészkőből álló nagy takaróját, amely kristályos palától kezdve a takaró mészkő fáciesétől eltérő fáciesű triász képződményeken és júrarétegeken fekszik. Már Schréternek és utána Jaskónak, majd újabban Bartkónak is sikerült a keletről csatlakozó területen kövületek alapján a triász különböző szintjeit kimutatni és előadó

most ezt a képet lényeges adatokkol egészítette ki. Az üledékek a

Keleti és Déli Alpokkal, sőt Bosznia, Dalmácia és Anatólia végül pe- dig a faunarokonság alapján a himaláji transzproviiicia képződmé- nyeivel mutatnak nagy megegyezést, ami a faunában is szépen kife- jezésre jut. Kezdő létére derekas munkát végzett, a kövületszegény terület képződményeit elég sikerrel választotta el egymástól a szűk és teljes áttekintést nem nyújtó területen. Nagy örömmel értesültem róla, hogy szépen indult munkáját a nyáron folytathatja és kívánom, hogy sikerrel egészíthesse ki imént ismertetett vizsgálati adatait.

őj Gedeon Tihamér r, tag figyelmébe ajánlja előadónalc, hogy a fennsík karsztos tüneményeire s az ott található bíJM.r//-t.ele- pek felkutatására is terjessze ki vizsgálatait.

Társulíiti üffyek.

209

o) Papp Károly elnök köszönti Balogh Kálmán tagtár- sunkat, aki épiigy, mint gróf Teleki Géza ugyancsak első előadá- sát tartotta körünkben. Balogh Kálmán úr a debreceni egyetem neveltje, Ferenczi István és Vígh G y u l.a tanár urak tanítvá- nya mindjárt ilyen gazdag triász hegységről értekezett, ahol a seisi rétegektől kezdve a felső triász sorozatig terjedő vonulatot mutatott he előttünk. Kívánatos, hogy a felszólaló uraktól hangoztatott karsz- tos tünemények és banxit termőhelyek felkutatásával kiegészítve, ta- nulmányait a Sziliezei fennsík egész vidékére kiterjessze.

Elnök a nyári .szünet előtt utolsó szakülésünkön, a geológiai kutatásokhoz sok sikert kívánva, a szakülést berekeszti.

li) Választmányi ülések.

9. Jegyzőkönyv

a ^lagyarhoni Földtani Társulat választmányának 1940. május 1-éii

tartott üléséről.

Elnök; Papp Károly egyetemi ny. r. tanár. Megjelentek: Koeh Sándor, Pávai Vajmi Ferenc, Schréter Zoltán, Sztrókay Kál- mán, Vitális István, Zsivny Viktor választmányi tagok, Horusitzky Ferenc elsőtitkár, Bartkó Lajos másodtitkár.

Távolmaradásukat kimentették Lóczy Lajos, Papp Ferenc és Rozlozsnik Pál választmányi tagok.

Elnök üdvözölvén a megjelent választmányi tagokat, az ülést megnyitja s a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Koch Sándor és Zsivny Viktor választmányi tag urakat.

1. Elnök jelenti, hogy az április 3-i választmányi ülés határozata alapján felkérte Li f f a Aurél volt alelnök úr Öméltóságát, hogy mint legtöbb szavazatot nyert jelölt az alelnöki tisztséget a csonka év tarta- mára elvállalni szíveskednék. Eme felkérésre Liffa Aurél nyug. földtani intézeti igazgató úr április hó 18-án hosszabb levélben vála- szolt Bevezetőjében hálás köszönettel fogadja Választmányunk ama határozatát, amellyel alelnöki tisztsége jutalmazásául a tiszteleti tag- sággal való kitüntetésre ajánlotta. Majd arra kéri a Tekintetes Vá- lasztmányt, hogy a csonka év tartamára a másodelnöki tisztség vise- lése alól mentse fel. Ennek vállalásával ugyanis úgy tűnnék fel, mintha az alelnöki tisztség viselésével nem tudna betelni. Minthogy az elmúlt 17 év alatt elnöktársai oldalán, bőven kivette részét a Társulat vezetéséből, úgy érzi, hogy ezzel kötelességét teljesítette.

A választmány Liffa Aurél volt másodelnök lir bokros érde- meinek elismerése mellett tudomásul veszi, hogy az alelnöki tisztsé- get a csonka év tartamára nem fogadja el.

2. Elnök jelenti, hogy az alelnöki tisztségnek behívás által való betöltése nem vezetvén eredményre, nem marad más hátra, minthogy rendkívüli közgyűlésen válasszuk meg a másodelnököt. Minthogy az első gyűlésen előreláthatólag nem jelenik meg a tagok ^/3-ada, azé#t ezt szaküléssel társítjuk, s az utána való rendkívüli közgyűlés a tagok

210

Társulati ügyek.

számára való tekintet nélkül, megválasztja a másodelnököt. Javasolja, hogy a két ülés idejét május 22-ére és június 4-re tüzzük ki.

Elnök javaslatát a Választmány elfogadja.

3. Elnök javasolja, hogy az alelnöki tisztségre a jelölést már a mai ülésen ejtsük meg.

A Választmány egyhangúlag elhatározza, hogy a másodelnöki tisztségre Vitális István és Schréter Zoltán választmányi tag urakat jelöli, mint akik Társulatunk fejlesztésében már eddig is igen buzgóan működtek. A jelenlevő választmányi tag urak a jelölést elvállalni szívesek voltak.

4. Elnök jelenti, hogy az Országjárás (IV. Párisi-u. 1.) lapja át- iratot intézett Társulatunkhoz, amelyben kéri, hogy a geológusok fel- vételeik folyamán közöljék a helybeli tanítókkal az illető vidék geoló- giai és hidrológiai érdekességeit. A Választmány méltányolja a kérést és tagtársainak figyelmébe ajánlja.

5. A Magyar Tudósító (VIII., Erzsébet körút 4. sz.) kőnyomatos lap kéri Társulatunkat, hogy kiadványainkat küldjük meg, amelyek- nek közleményeit a napilapokkal óhajtja közölni.

6. Gaál István nyug. múzeumi igazgató lir április 20-án Mátyásföldön kelt levelében bejelenti, hogy a Földtani Társulat tag- jai sorába visszalép, abban a reményben, hogy a nagy múltú társulat a 'jövőben friss lendülettel Veti magát hazánk földjének kutatására. Támogatása bizonyságául jelenti, hogy legközelebb értekezéssel is szol- gál a Földtani Közlöny számára.

A Választmány Gaál István kiváló szaktársunk visszalépését örömmel tudomásul veszi.

7. Üj tagokul jelentkeztek:

a) M. k. Ércbánya Csúcsom, Rozsnyó, ajánlják Papp Károly és Horusitzky Ferenc.

bj Bertalan Károly tanár (XIV. Thököly-út 82.) ajánlják Bartkó Lajos és Bogsch László.

cjRadnóty Egon egyetemi hallgató (Zsigmond-utca 9.) ajánlják Bartkó Lajos és Papp Károly.

f/jTregele Kálmán egyetemi hallgató Pomáz, (Kossutb-u. 7.) ajánlják Bartkó Lajos és Bogsch László.

e) Fülöp Géza okleveles vegyészmérnök,' cementgyár Lábat- lan, ajánlják Zsigmondy Hugó és Horusitzky Ferenc.

Mind az öt tagot egyhangúlag rendes tagul választják.

8. Elnök jelentú hogy az Alumínium Ércbányatársulat 100 P segélyt küldött az 1940. évre. Az elnökség a segélyt Hitler József vezérigazgató úr Öméltóságának megköszönte.

9. P á V a i-V a j n a Ferenc választmányi tag szóváteszi, hogy a meghívókat késedelmesen kapta meg. Ezért felhívja a titkárok fi- gyelmét arra, hogy a jövőben a kiadványokat és meghívókat ne cso- portosan küldjék az egyes intézetekbe, hanem külön külön minden tag- nak a lakására póstán küldjék.

Társulati üiíyek.

211

A Választmány P á v a i-V a j n a Ferenc felszólalását helyesli, s a jövőben a kiadványok és ineíjliívók kézbesítését a posta útján, a tagok lakására rendeli el.

Több tárgy híján Elnök megköszönve a megjelent választmányi tagok szíves működését, az ülést berekeszti.

Kelt Budapesten, 1940. május 1-én.

Jegyezte: Láttam:

Horusitzkjj Ferenc I^app Károly

elsőtitkár. elnök.

Hitelesítik:

Kocit Sándor Zsii'ny Viktor választmányi tagok.

10. Jegyzőkönyv

a Magyarhoni Földtani Társulat 1940. június hó 5-én tartott választ- mányi üléséről.

Elnök: Papp Károly egyetemi ny. r. tanár. Megjelentek:

Hcrnsitzky Henrik, Eóezy Lajos, Noszky Jenő, Papp Ferenc, Pávai Vájná Ferenc, Schréter Zoltán, Takáts Tibor, Vigh Gyula, Vitális Ist- ván választmányi tagok és Hornsitzky Ferenc elsőtitkár.

Távolmaradásukat kimentették Papp Simon, a Magyar Olaj- ipari K. T. igazgatója: Kozlozsnik Pál, a m. k. Földtani Intézet al- igazgatója; Zsivny Viktor, a Nemzeti Múzeum igazgató.)^, választmá- nyi tagok.

1. Elnök üdvözölvén a megjelent Választmányi tag urakat, az ülést megnyitja, s a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Hornsitzky Hen- rik és V í g h Gyula választmányi tag urakat.

2. Elnök jelenti, hogy a felolvasott jegyzőkönyv határozata alap- ján, mai ülésünket május 22-én kellett volna tartanunk, azonban köz- bejött egy esemény, amely miatt 2 héttel eltolódott ülésünk.

Ugyanis május hó 10-én Vitális István egyetemi tanár úr Öméltósága, akit Választmányunk az alelnöki tisztségre jelölt, vissza- lépett a jelöltségtől. Levelében kifejti, hogy az iijabb rendelkezések szerint előadásait Sopronban szerdán kell tartania, s így üléseinken nem vehetne részt. Kéri ezért, hogy másodelnöki jelölésétől tekintsünk el. Ugyancsak Schréter Zoltán választmányi tag úr is visszalép a jelöltségről.

3. Elnök felkéri ezekután a mélyen tisztelt Választmányt, hogy az alelnöki tisztségre két tagot jelölni szíveskedjék. Hosszú eszme- csere után, amelyben a Választmány minden tagja részt vett, az ülés iigy határozott, hogy Páva i-V aj na Ferenc főbányatauácsos ás Bogsch László egyetemi magántanár urakat jelöli a tisztségre. Ugyanis Páva i-V ajna Ferenc évtizedek óta egy'ik legbúzgóbb tagja társulatunknak, míg Bogsch László a Földtani Közlöny német nyelvű fordításait évek óta búzgón végezi s így mindketten bokros érdemeket szereztek a Magyarhoni Földtani Társulat felvirágoztatása körül.

4. A kir. József nádor műszaki egyetem reclor magnificusa 1940 április 13-án kelt átiratában arra kérte a Földtani Társulat elnökségét.

212

Társulati ügyek.

hogy a mérnöki továbbképző intézet intéző bizottságába egy tagot küldjünk ki. Elnök, utólagos jóváhagyás reményében, felkérte Pávai- Vajna Ferenc m. k. főbányatanácsos vál. tag urat, hogy a meg- bizást elfogadni szíveskedjék. Főbányatanácsos úr olyan szíves volt, hogy a képviseletet elfogadta.

5. Elnök jelenti, hogy a Zsivny Viktor múzeumi igazgató úrtól kezdeményezett gyűjtés a finn földtani intézet újjáépítésére 106 pengő összeget eredményezett, amelyet Zsivny igazgató úr a finn követség útján rendeltetési helyére juttatott.

6. Múlt ülésünk óta a következő nagyobb adományok érkeztek Társulatunkhoz :

1. Magyar Bauxitbánya K. T. 300 P

2. Magnezit Ipar R. T. 500 „

3. Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete 300 „

4. M. k. állami vas, acél és gépgyárak 400 „

A felsorolt intézmények mind örömmel küldik adományaikat a 90 éves Társulatnak, szerencsét kívánva a további működéshez. Az ado- mányokat Választmányunk nevében az Elnök meleg szavakban kö- szönte meg. A felsorolt összegek nagyobbrészt csekken érkeztek; a készpénzben küldött 300 P adományt Elnök átutalta Ascher Kál- mán pénztáros úrnak.

7. A pénzkezelés ügyében Elnök jelenti, hogy titkárunk, B a r t k ó Lajos május 15-én bevonult mint hadnagy az ugocsamegyei Nagy- szöllösre, s így az addig általa végzett pénzkezelést az Elnök maga vette át mindaddig, amig a másodtitkár vissza nem érkezik.

8. Elnök jelenti, hogy az első évnegyedben elkészült a Földtani Közlöny 70-ik kötetének 1 — 3 füzete és a Földtani Értesítő V.-ik év- folyamának 1. füzete.

Elnök kéri a választmányi tag urakat méltóztassanak őszintén nyilatkozni, hogy eme kiadványaink juegfelelnek-e mélyen tisztelt Választmány kívánalmainak, hogy a jövő füzetet e szerint állíthassuk össze.

A következő füzetben már nehány ismertetés, s a szakülési hozzá- szólások sorozata is fog szerepelni. A Választmány a jelentést tudomá- sul veszi.

9. Üj tagul jelentkezett Semptey (Starker) Ferenc közép- iskolai tanár (VT. Szondy-utca 41.). Az ülés 11 igen szavazattal egy- hangúlag rendes taggá választja Semptey Ferenc tanár urat, Bogsch László és Papp Ferenc ajánlatára.

Több tárgy híján Elnök az ülést berekeszti.

Kelt Budapesten, 1940. június 5-én.

(.

Jegyezte;

Horusitzky Ferenc elsőtitkár.

Láttam:

Dr. Papp Károly elnök.

Hitelesítik:

Horusitzky Henrik és Viyh Gyula. választmányi tagok.

Társulati üfíyck.

213

C) Uendkívüli közgyűlés.

11. J<'(jjjzökö)ujv

a Magyarhoni Földtani Társulat 1940 június 12-én tartott rendkívüli

közíí^y üléséről.

Elnök: P a p p Károly eííyeteini ny. r. tanár. MeKjelentek:

llalo^h Kálmán, Hertalan Károly, Hoíjseli László, Cliolnoky Jenő, Erdélyi Fazekas János, Földvári Aladár, (Jedeon Tihamér, lleííedüs Gyula, Görírényi Aladár, Horusitzky Ferene, Horusitzky Henrik, Juffovies Lajos, Hojnos Rezső Kőrössy László, Kulhay Gyula, Lóczy Lajos, Méhes Kálmán, Majzon László, Mazalán Pál, Majer István, Noszky Jenő, I’ai)p Simon, Pávai Vájná Ferene, Peja Győző, Rozlozs- nik Pál, Sehmidt ElÍKins, Sehrét<*r Zoltán., Szalui Tibor, Szehenyi Lajos, Szentes Ferene, Szelényi 'l'ihor, Sztrókay Kálmán, jírót' Teleki Géza, Treífele Kálmán, Ulreieh Jenő, Víííh Gusztáv, Vífíh Gyula, Wein György, Zsivny Viktor társulati tajíok.

Távolmaradásukat kimentették l)r. Sehmidt Sándor vezériííazffató rendes tair és I)r. Bartkó Lajos másodtitkár, aki az Uffoesa meffyei Nagyszöllösön, mint tartalékos hadnafry hadi szolífálatban van.

Elnök üdvözölvén a 90 éves Magyarhoni Földtani Társulat rend- kívüli közífyüléséi’iek tíiírjait, az ülést megnyitja, s az ülés jeffyzőköny- vének liitelesítésére felkéri Lóezy Lajos és Rozlozsnik Pál választmányi taj; urakat. Elnök ezután a következőket jelenti:

„Mai rendkívüli közfryülésünk tárgya társulati másodelnök vá- lasztása. Uííyanis az 1940 február 14-én tartott évi közgyűlés a másod- elnöki tisztséKre Telejfi Rotli Károly egyetemi tanár és iparügyi miniszteri tanáesos urat választotta meg, azonban Öméltósága március 7-én másodelnöki tisztségéről leköszönt.

Választmányunk ismételten kérte Másodelnök Urat lemondásának visszavonására, azonban Öméltósága azt válaszolta, hogy lemondását véglegesnek tekintsük. Erre Választmányunk Liffa Aurél nyugal- mazott földtani intézeti igazgató urat kérte föl, mint aki a tisztújító közgyűlésen Telegdi Róth Károly után a legtöbb szavazatot nyerte az alelnöki tisztségre. Azonban Liffa A u\r é 1 Öméltósága április 18-án kelt levelében szintén elhárította magától a másodelnöki tisztséget, azzal indokolva, hogy 17 év alatt elnöktársai oldalán bőven kivette részét a Társulat vezetéséből.

Minthogy tehát ez irányú fáradozásunk sikertelen maradt, vá- lasztmányunk június 5-ére, majd erre 8 nap elteltével a mai napra rendkívüli közgyűlést hívott össze, hogy a hátralevő félév tartamára másodelnököt válasszunk.

Választmányunk többszörös tanácskozás után úgy határozott, hogy két jelöltet ajánl a Közgyűlésnek a másodelnöki tisztségre és pedig dr. P á v a i-V a j n a Ferenc m. kir. főbányatanácsos urat, aki évtizedek óta egyik legbúzgóbb működő tagja társulatunknak, és dr. Bogseh László egyetemi magántanár árat, aki a Földtani Közlöny értekezéseinek német nyevre való fordításával szerzett ér- demeket.

214

Társulati ügyek.

Alapszabályaink 28 "^-a szerint a közgyűlésen a szavazásra jogo- sait tagok általános szótöbbséggel határoznak.

Elnök jelentése után szót kér Lóczy Lajos, földtani intézeti igazgató, választmányi tag s kifejti, hogy a mai rendkívüli közgyűlésen a tagok nagy része nincs jelen és így a szavazatuk nem képviseli az összesség akaratát.

Ezért javasolja a mai közgyűlésen az alelnöki választás elhala.sz-

tását

Cholnoky Jenő r. tag pártolja Lóczy Lajos indítványát, annál is inkább, minthogy a jelölések ügye nem volt kellően elő- készítve.

RozlozsnikPál választmányi tag ugyancsak hozzájárul a szavazás elhalasztásához.

Elnök jelenti, minthogy halasztási indítvány történt, kötelessége kérdést intézni a közgyűlés tagjaihoz, hogy kivánja-e a Közgyűlés a választás elhalasztását. A feltett kérdésre 35 tag felállással szavaz az elhalasztás mellett, 3 tag ülve maradt.

Elnök erre határozatképpen kimondja, hogy a rendkívüli közgyű- lés nagy többsége a másodelnöki választás elhalasztását kívánja. Egyéb tárgy híján Elnök az ülést berekeszti.

Kelt Budapesten, 1940. jiinius 12-én.

Jegyezte: Láttam:

Horusitzky Ferenc Dr. Papp Károly

elsőtitkár. elnök.

Hitelesítik:

Lóczy Lajos és Rozlozsnik Pál választmányi tagok.

SUPPLEMENT

zum

FÖLDTANI KÖZLÖNY

LXX. Bánd Juli — September 1940 7 — 9, Heft

I. ERINNEKUNÍJ AN DIE A^íRSTOKBENEN MITGLIEDER DES AUSSCHÜSSES.

ERINNERUNG AN FRANZ ROHM.

(1881—1940)

Mit einer Fotoíívafie iiuf Tafel V.

Tiefersehüttert vernahmcn die ungai’ischen Bcrgleute und Geologen die traurige Nachricht über deii am 1. Juli in Gyöngyös erfolgten plötzlichcn Tód dcs Leiters dér inontanistischen Sektion iiu kgl. ung. Finanzininisteriuin, F r a n z B ö h ni. Wie ein tapferer Soldat iin KainpT, starb auch er im Felde seiner Tiitigkeit. Er ver- schied im besten Mannesalter zu einer Zeit, als von ihrn, dér als Nachfolger von A 1, Máily von K i s s i'i r m á s unter den schwer- .sten Umstanden die Angelegenheiten des ungarischen Bergwescns leitete, noch viel orAvartet Avurde.

Die Avichtigsteii ^loniente seines Lebens und seiner Tiitigkeit können folgenderAveise geschildert Averden.

Franz Böhm Avurde iin Jahre 1881 in Pécs geborcn, aa'o er auch seine SchuLzeit absolvierte. Er Avurde dann Student dér Berg- akademie in Selmecbánya (Schemnitz). Flier erAvarb er im Jahre 1905 das Diplom eines Bergingenieurs. Daraufhin Avurde er als n^m- ger Bergingenieur dér kgl. ung. geologisehen Anstalt zugeteilt, um sich auch in dér Geologie eine praktische Ausbildung zu erAverben. Die Chemiker dér kgl. ung. geologisehen Anstalt befassten sich damals eingehend mit dér Analyse von siebenbürgischen Salzquel- len, um für die Kalisalzforschungen Stützpunkte zu liefern. Da aber die Analysen für die Forschung nicht sehr AÚel Hoffnung bo- tén, empfohlen J. v. B ö c k h. Direktor dér geologisehen Anstalt und Prof. L. a\ L ó c z y d. Ae. dem Aerar, im Gebiete des Sieben- bürgisehen Beckens Untersuchímgen durchführen zu lassen. Darauf- hin betraute dér Leiter dér montanistischen Sektion des kgl. ung. Finanzministeriums, Ministerialrat A 1. M á 1 y, den Geologen K. v. P a p p das Siebenbürgische Beckeji mit Hilfe dér Bergingenieure F. Böhm und E. Buday Amm Gesichtspunkte dér Kalisalze geo- logisch zu untersuchen und die Stelle einer Tiefbohrung festzu- setzen. Die dréi jungen Wissenschaftler bereisten zAvischen dem 16.

216

Erinnerungen

Juli und 7. September 1907 das Siebcubürgische Becken. Die Stelle dér ersten Tiefbohrung wurde bei dér Eisenbahnstation Nagysár- más im Komitat Kolozs festgesetzt. Da auch Prof. v. L ó c z y die- sen Plán billigte, b'^gann im Herbst 1907 die erste Tiefbohrung Sie- benbürgens. Die Bohrung wurde uuter dér Leitung von F. B ö h m, <ler darnals bereits die ganze Expositur von Nagysármás leitete, von den Halle’schen Maschineningenieuren Heinrich Thumann und Hans Neumayer ausgeführt. Naehdem diese erste Bohrung erfolglos blieb, setzte K. v. P a p p die zweite Bohrung in dér Nahe, auf dér Wiese „Bolygórét” von Kissármá.s, an, da er das Kalisalzr láger hier, unter dér bittersalz- und sumpfgashaltigen Quelle, zu erreichen hoffte. Die Arbeiten dér Bohrung II wurden im Novem- ber 1908 bereits alléin von F. B ö h m geleitet. Aus dieser Bohrung brach dann aus einer Tiefe von 302 m mit einem ausserordentlichen Druek Erdgas hervor. Das Gas enthielt fást ausschliesslich Methan- gas. Diese Bohrung ist dér grösste Erdgasbrunnen Europas gewor- den. Gelegentlich einer Messung dér Gasmenge geriet F. B ö h m einmal in Lebensgefahr. Wahrend dér Arbeit schlug eine 10 m hohe Flamme von 3 m Durchmesser hoch, er konnte sich nicht rechtzei- tig in Sicherheit bringen und es dauerte Monate láng, bis er von seinen BrandAvunden wieder genas.

Im Frühling des Jahres 1910 fuhr er in Gesellschaft des Sel- mecbánvaer Professors Max Hermann nach Nordamerika, um in dér Umgebung von Pittsburg die Gasbrunnen zu studieren. Als er von hier nach Sármás ziu’ückkehrte, übernahm er Avieder die Leitung dér Forschungsexpositur für Siebenbürgen und leitete A'on dieser Stelle sámtliche Bohrungen im Mezöség.

Diese Zeit enthielt zugleich auch die glücklichste Periode seines Lebens. In dér mit Kissármás benachbarten Ortschaft Kis- czég lernte er die Tochter dér dortigen Grundbesitzerfamilie Emma Wachsmann kennen. Er bat um ihre Hand und die Hochzeit fand am 16. Mai 1911 in Kisczóg statt. Die treue Gattin blieb immer eine verstándnisvolle Begleiterin seiner aufsteigenden Laufbahn.

In den folgendcn dahren Avurde er dann schnell zum Berg- oberingenieur, Bergrat und Oberbergrat befördert. Wahrend des Weltkrieges, im Jahre 1917, AVurde er dér montanistischen Sektion dér kgl. ung. Finanzministeriums zugeteilt, avo er die techni.sche Abteilung dér Zcntraldirektion leitete. In den Jahren 1921 — 24 Avurde er mit dér BeA\dlligung des Finanzministers, auf Grund des zwicchen dem ungarischen Aerar und dér Anglo — Porsian Oil Com- pany Limited ge.schlossenen Vertrages mit dér Direktion dieser Gesellschaft betraut. Im Jahre 1925 nabm er in Paris als SacliA’cr- stándiger an dér Beratung teil, als dér Wert dér Berg- und Hütten- Averke in den von lingarn abgertennten Gebieten geschatzt Avurde. Er wolmte im Jahi-e 1926 in Begleitung les Bergratcs F. v. P á a’ a i Vájná auch den Sitzungen des in INIadrid abgehalteu'ii XVI.

K:*imu*ru:i{>en

217

Cleoloííon-Konfirosscs bei. Seit (lem Jahre 1925 war cr Loiter dér montanistisclien Sektion im kííl, uiifí. Finanzniinistoriuin. Durch seine hier entfaltote Tiitigkeit koiuite er erreichen, dass die Sehwarzkohlenfinibe von Komló wieder zu einem rentablen staatli- chen Betrieb wurde. Auch in dér Inbetriebsetzniifí des Goldberg- werkes von Keesk si)ielte er eine wichtiííe Rolle. Als Vizeprasident dér nnter dem Vorsitz des Geheimen Rates Gráfén Paul Teleki bestandenen „Geolofíiscben Prüfnnfískomission” leistete er in den Jahren 1930 — 193G {xrosse Pieuste in dér Abteufuiifí und wissen- sehaftlicbcn Rearbeitung dér bedeutendstcn Ticfbohrnnfíen iin Ge- biete dér Grossen Unfíarischen Tiefebene. Ain 14. Juli 1934 erhielt er den Titel eines kgl. niiíí. Steinkohlonber''verksdirektors und wurde in die TV. Gelialtklasse dér staallicdien basenbabnon beför- dert und ain 30. .Tűni 1937 zum Sektionscbef im kgl. unfí. b''inanz- ministerium ernannt. Ansser mebreren Anszeiebnnngnen war er In- haber des Ivomtnrkreuzcs des Unfíarischen Verdienstordens. Mit seinem ausserordentlichen Fleiss und Fachkönnen, seiner Tncbtifí- keit und Liebenswürdigkeit erreichte alsó F. Rohm alles, Avas ei- nem unííarischen Faehmann im staatlichen Dienste zuteil Averden kann.

Die Avichtifísten Resultate seiner Avissenschaftlichen Tiitigkeit sind ansser zjAhlreichen FachaufsUtzen in zAvei zusammenfassenden Arbeiten zu fiúdén:

a) Die Rescbreibunfí dér in dér Gemarkumi von Nnííysármás und Kissármás durchgeführten Tiefbohrungen. Herausueííeben Amm kgl. ung. Finanzministerium im Jahre 1911, S. 37 — 72, mit Fig. 5—14.

b) Erdői- und Erdgasbergbau in üngarn bis zum Jahre 193.5. Erscln’enen in RáuA’ászati és Kohászíiti Lapok, Rd. 72, S. 150 — 1S9, mit Fig. 1 — 28, Budapest 1939.

Fr. Röhm Avar seit dem Jahre 1906 ordentliches und seit 1924 Aussehussmitglied unserer Gesellschaft. Er Avohnte den Sitz- ungen fást immer bei, zuletzt Avar er auch in dér am 12. Juni abge- haltenen Fachsitzung zugegen, als Dr. Gráf Géza Teleki in dér Gesellschaft seinen ersten Vertrag hielt. Umso unei’AA’arteter kam die erschütternde Nachricht, dass F. Röhm am 1. Juli in Gyön- gyös plötzlich starb. Bei seinem Grabe sind am 4. Juli im Farkas- réter Friedhof in Buda zahlreiche Fachkollegen und hohe Funktio- nare erschienen. Die ITngarische Geologische Gesellschaft Hess sich an dem Begrabnis durch die Herren Ausschussmitglieder L. v. L ó c z y, P. R o z 1 0 z s n i k und S t. Vitális vertreten, die auch den Kranz dér Gesellschaft auf seine Bahi-e legten.

Möge dér Allmáchtige ihm eAvige Ruhe, dér WitAA'e und seinen Kindern, Zoltán und Edith Trost gébén.

Éhre seinem Andenken !

218

Eriiinei-ungen

ERINNERUNG AN PAUL ROZLOZSNIK.

(1880—1940)

— Mit einer Fotografie auf Tafel V. —

Am 24. August 1940 ist Paul Rozlozsnik, Stellvertretender Direktor dér kgl. ung. Geologischen Anstalt, korrespondierendes Mitglied dér Ungarischen Akademie dér Wissenschaften, Ausschuss- mitglied des Ungarischen Berg- und Hüttenmannischen Vereinsund dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft in 60. Lebensjahre nach kurzem Leiden plötzlich gestorhen. Sein Tód bedeutet für die unga- rische Wissenschaft, insbesondere für die Montangeologie cinen un- orsetzlichen Verlust. Für unsere Gesellschaft ist sein Tód ein um- so harterer und unerwarteter Schlag, da er unserer letzten Sitzung, dér am 12. Juni 1940 gehaltenen ausserordentlichen Generalver- sammlung noch beiwohnte, mit Herrn Direktor L ó c z y zusammen ciné Aussprache hielt, ja sogar auch das Protokoll beglaubigte.

Die wichtigsten Momente seines Lebens und seiner Avissen- schaftlichen Tatigkeit können folgenderweise zusammengefasst Averden.

Paul Rozlozsnik entstammte einer altén BergAA^erksfami- lie. Er Avurde am 24. Dezember 1880 in Bindtbánya, im Komitat Zips, geboren. Nachdem er das eAmngelische Gymnasium in Igló ab- sohúerte, Avurde er Student an dér Bergakademie zu SelmecbánA'a. Hier AA^ar er dér ei’ste Schüler des im Jahre 1901 ernannten jungen Professors Hugó von B ö c k h . Nach Beendigung seiner Hoeh- schulstudien Avurde er von Johann von B ö c k h, dem damaligen Direktor dér kgl. ung. Geologischen Anstalt, zum Geologen dér An- stalt ernannt. Sein Amtseid leistete er am 1. Juli 1903. Im Herbst desselben Jahres begann er bereits seinen militarischen Dienst als einjahriger PreiAvilliger dér Artillerie. Seine Tatigkeit als Geologe fing er alsó eigentlich erst im Október 1904 an. Als Aufnahmegeologe, den Chefgeologen Th. A^ Szontágh und M. v. Pálfy zugeteilt, befasste er sich mit dér geologischen Kartierung des Bihar-Gebirges, des Kodru-Móma und des Radnaer-Gobirges. Nachher studierte Rozlozsnik die montangeologischen Verhaltnisse a’oii Dobsina und Aranyida.

Bei Ausbruch des Weltkrieges Avurde er als Leutnant dér Ar- tillerie eingezogen. Er Avar teihveise an dér Front, teihveise Avurde er dem militarischen Berginspektorat in Siebenbürgen zugeteilt. Als Kriegsgeologe untersuchtc er die Aluminium-Erzlagerstatten des Bihar-Gcbirges und leistete mit dicsen Forschungen dér Armee dér Zentralmiichte Avertvolle Dienste. Am Ende des Krieges rüstete er als Hauptmann dér Artillerie und Tnhaber mehrerer Auszeich- nungen ah. Zu seiiiem Beruf zurückgekehrt, beschiiftigte er sich AAn'eder mit dér geologischen Aufnahme des zerstückelten Laiules.

Erinncruiiffen

219

Detaillierto Studien führte cr in den Kohleiifíebicten von Ajka ini lkikony-Gel)irfí«. ferner von Dorog, Tokod, Tatabánya und Pilis- vörösvár durcb.

Seine erste wissenscbaftlicbe Studie erscbien iin Jabre 1905 im 35. Bánd dér Földtani KözJöny unter dein Titel: „T)ie ernptiv'ge- steine des Gebietes awiscben den Flüssen Maros und Körös an dér (írenze ded Komitate Arad und Hunyad.” In dicsér Arbeit sind die Eesultate dér petrograpbiscben üntersucbung dér von K. v. Papp gesamnielten Gesteine veröffentlicbt. Die Arbeit ist sowobl unga- rise.b wie aucb deutscb erscbienen. Sóin erster Aufnabinebericbt er- sebien in den Jabresbericbten dér kgl. ung. Geologiscben Anstalt für 1905 nnter dem Titol: „Beitriige zűr Geologie dér Uingcbung des Nagybibar.”

Nacb dicsen ersten Arbeiten erscbienen in scbnellor Beiben- folge seine weiteren wissensebaftlieben Publikationen. Tin Bánd 49 dér Földtani Közlöny veröffentlicbte er iin Jabre 1919 unter dem Titel „Über die Verbreitung des Erzlagerstiittentypus „Macskainezö” in Transylvanien” wieder eine wertvolle Studie.

Ausserordentlieb wicbtig sind seine ])alaontologiscben Arbei- ten über Nummulinen. Er war dér wabre Xaebfolger von ^I a x von TI a n tken. Seine erste i)alaontologisebe Studie erscbien im Bánd I Heft 4 dér Zeitscbrift Földtani Szemle (üngariscbe Bundscbau für Geologie und Palaontologie) im Jabre 1924 unter dem Titel ..Nummulinák Magyarország óbarmadkori rétegeiből” (Xummuli- nen aus den alttertiaren Scbiebten Ungarns). Die Arbeit ist eigent- lieb eine Erlauterung zu den von M. v. Hant ken und Z s. a- darász binterlassenen Tafeln. Auf Grund dér sebönen Abbildun- gen auf Tafeln I — V werden die sicb in den Sammlungen des geo- logiscbon und palaontologiseben Institutes dér Pázmány-Universi- tat befindlieben Xummulinen auf den Seiten 159 — 189 besebrieben. Diese Arbeit batte eine so grosso Xacbfrage, das aucb bereits die 2. Auflage fást vergriffen ist. Als Anerkennung seiner montangeo- logiscben, petrographiscben, geologiscben und palaontologiseben Avissenscbaftlicben Tatigkeit wurde er im Früjabr 1927 zum korres- pondierenen ^Mitglied dér Ungariscben Akademie dér Wissenschaften gewablt. Er wurde von den ordentlicben Mitgliedern F. Scbafar- z i k, K. Z i m á n y i, B. M a u r i t z, ferner von den korrespondieren- den Mitgliedern F. Báron Xopcs a und M. Páilfy empfoblen. Sebőn damals batte Rozlozsnik 34 selbststandige wissenscbaft- licbe Veröffentlicbungen. Rozlozsnik, dér inzwiscben zum Cbef- geologen ernannt Avurde, bielt seinen AntrittsAmrtrag in dér am 16. Marz 1936 gebaltenen Sitzung dér III. Klasse dér Ungariscben Akade- mie dér Wissensebaften. Xacb seinem Vortrag begrüsste ibn im Xamen dér Akademie Klassenprasident K. T a n g 1. Dicsér Vortrag ist im Matbematiseben und XaturAvissenscbaftlicben Anzeiger dér Vngariseben Akademie dér Wissensebaften Bd. 55 auf Seite 46 — 74

220

Eriuneruiigen

mit 2 Tafeln in Budapest 1936 unter dem Titel „ Die tektonische Stellung dér Bihar-Gebirgsgruppe, Mtii Apuseni, im Karpatben- system” in ungariscber Spracbe mit einem ausfübrlicben deutscben Auszug erscbicnen, Diese Arbeit bildet die Krone seiner jabrzebnte lángén Geologentátigkeit.

Paul Rozlozsnik war seit 1903 ordentlicbes und seit 1932 Ausscbussmitglied dér Ungariscben Geologiscben Gesellscbaft.

Sein ganzes Leben opferte er dér Wissenscbaft und erzielte sowobl tbeoretiscbe Avie aueb praktiscbe Erfolge. Als Ge.ologe be- tatigte er sicb seit 1904 standig als Mitglied dér kgl. ung. Geologi- scben Anstalt. Seine Direktorén J. von B ö c k h, L. von Lóczy, d. A., T. von Szontagb. F. Báron Nopcsa, H. von Böckb und L. von Lóczy d. J. scbatzten immer sebr sein grosses Können und seinen unermüdlicben Fleiss. Wabrend seiner 36 Jabre lángén Dienstzeit wurde er Sektionsgeologe, dann Cbefgeologe und beeu- dete sein Leben als stellvertretender Direktor.

Erst vor 4 .Tabren bat er gebeiratet, als er die Witwe seines friibzeitig verstorbenen Neffen Gy. R a k u s z, géb. Selma H e u t- s c b y zűr Lebensgefabrtin wáblte. Mit vaterlicber Liebe nabm er ibre beiden Kinder Ili und Gyuszi R a k u s z bei sicb auf. Durcb seinen Tód wurde aueb seine Mutter, I'rau Witwe Jobann Roz- lozsnik in tiefe Trauer versetzt. ,

Seine Beerdigung fand am 28. August 1940 nacb einer Trau- erfeier in dér Halle dér kgl. ung. Geologiscben Anstalt nacb dem Ritus dér evangeliscben Kircbe unter Anteilnabme zablreicber Kol- legen und Freunde statt. An seiner Babre spracb im Namen dér kgl. ung. Geologiscben Anstalt Direktor Prof. L. von Lóczy, im Namen dér Ungariscben Akademie dér Wissenscbaften Ministerial- rat Prof. K. Rotb von Telegd und im Namen dér Ungariscben Geologiscben Gesellscbaft Prásident Prof. K. von Papp.

Sein Angedenken wird uns allén in Ébren erbalten blciben.

ERINNERUNG AN DR. JULIUS WESZELSZKY.

(1872—1940)

Mit einer Fotografie unf Tafel VI.

Nacb kurzem Leiden starb am 20. Juni 1940 Oberstudienrat Dr. Julius Weszelszky, Direktor i. R. des Radiologiscben Insti- tutes dér Pázmány-Universitat und ebemaliger Vorsitzender dér Hydrologiscben Sektion dér Ungariscben Geologiscben Gesellscbaft. In den Jabren 1934 — 1939 war er Vorsitzender dér Hydrologiscben Sektion und in dicsem Amt zugleicb aueb Ausscbussmitglied dér Ungariscben Geologiscben GcscUscbaft, sodass aueb wir seiner edlcn Persönlicbkeit nacbtrauern.

EriJinerunííen

221

J. Weszplszky -wurde am 10. ^lai 1872 in Szlatina, Komi- tat Verőce (Kroatien) geboreii. Nachdem er das Gynmasium dér Zisterzienser in Pécs besucht hat, wurde er Student dér Philosopbi- schen Fakultat dér Budapestéi’ Universitsit. Hier erwarb er sieh zuerst das Apothekerdiplom und danu das Doktorai dér Philo- sophie. Seine Laufbahu beííann er iiu Cheiuiseheu lustitut II dér Philosophischen Fakultat in Budapest, wo er zuerst als Assisteut und spater als Adjuukt tiitifí war. lm. .Tahre 1912 wurde er Dozent dér auorganischen Chemie, im .Tahre 1916 Leiter und danu im .lahre 1918 ernannter Direktor des Radiologiscben lustitutes dér T7ni- versitat.

Als Anerkennung seiner wissensehaftlichen Tatigko’t wurde er am 24. Február 1928 auf Grund einer Empfehlung von G. Gróh, H. Horusitzky und E. ’S i g m o n d ordentliches Mitglied dér Sankt Stefan Akademie. Seinen Antrittsvortrag hielt er noeh in demselben Jahre in dér Dezember-Sitzung. Seit 1921, alsó seit dér Gründung dér Hydrologischen Sektion dér Ungariscben Geologi- schen Gesellschaft war er Aussebussmitglied und in den .Tahrcn 1934 — 1939 Vorsitzender dicsér Sektion. Als er dann als Direktor des Radiologischen lustitutes in Pension ging, erhielt er im Feb- ruár 1939 auf Vorsehlag des Kultusministers vöm Herrn Reichs- verwescr als Anerkennung seiner im Dienste des ünivcrsitatsunter- richtes und dér wissensehaftlichen Literatur geleisteten Verdienste den Titel eines kgl. ung. Obcrstudienrates und Direktors.

In seiner wissensehaftlichen Tiitigkeit hefasste er sich haupt- sachlich mit dér Radioaktivitat, hesonders mit dér ^lessung der- .selben. Zu dicsem Zweeke konstruierte er auch cinen Apparat. Ausserordentlich wichtig sind seine I^ntersuchungen üher die Radioaktivitat dér ungariscben IMineralwasser. Seine diesheziig- liehen Studien sind grundlagend. Seine zahlreichen Arheiten erschie- nen teilweise in ungarischen, teilwe’se in auslfindischen Fachzei- schriften. Von diesen sollen hier folgende hervorgehohen werdeii:

1. Ródióaktwifns (Radioaktivitat). Herausgesehen von dér kgl. ung. Xaturwissenschaftlichen Gesellschaft im Jahre 1917.

2. Rádium és atomelmélet. (Das Rádium und die Atomtheorie). Herausgegehen von dér Szent István Társulat im Jahre 19’25.

3. Vher den geothermischen Gradienten. Hidrológiai Közlöny, Bd. 2. Deutsch, auf Seite 105, 1922.

4. Cher die juvenilen Wasser. Hidrológiai Közlöny, Bd. 4 — G. Deutsch auf Seite 147 — 148, 1928.

5. Über die Temperaturveranderung des Wassers dér Buda- pester Hungoria-Quelle. Hidrológiai Közlöny, Bd. 7 — 8. Deutsch auf Seite 118—128, 1929.

6. Über den Ursprung des Radiumemanationsgehaltes dér Thermen. Hidrológiai Közlöny, Bd. 16. Deutsch auf Seite 17 — 29, 1937.

222

Eriiinerungen

7. Unklare Begriffe in dér hydrologischen und geologischcn Literatur. Hidrológiai Közlöny, Bd. 18. Deutsch aiif Seite 509— álS, 1938.

Diese letztere Arbeit war seine Prásidialeröffnungsrede, d'e or in dér am 26. Januar 1938 gehaltenen Sclilussversammlung dér Hydrologischen Sektion vorlas.

Nachdem er als Prasident dér Sektion abgedankt líatte, setzte er seine wissenschaftliche Tatigkeit in dér stillen Bűbe seincr Budn- cr Villa bis zu seinem am 20. Juni 1940 erfolgten Tode fórt.

Die Beerdigung fand am 22. Juni 1940 im Farkasréter-Fried- hof nach dem Ritus dér römisch-katholischen Kirche statt. Sowohl die Geologische Gesellschaft als auch dérén Hydrologisclie Sektion legte einen Kranz auf seinen Sarg. Die Trauerrede hielt H e i n r i e h Horusitzky, dér als Prasident dér Hydrologischen Sektion scln Xachfolger ist. In seiner Eede nahm er von J. Veszelszky einen rührenden Abschied im Namen dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft, dér Hydrologischen Sektion und dér Sankt-Steian- Akademie.

Seine Witwe, géb. Jolán Széli sowie seine Söhne Béla und Dr. L a d i s 1 a u s \V e s z e 1 s z k y trauern ihm nach.

Sempiterna lux luceat ei!

II. ABHANDLUNGEN.

DÉR GRANODIORIT VON GORONTALO AUF NORDCELEBES.

Von Dr. L. Jngovics.*

Mit Figuren 11 — 14 auf Seiten 164 — 173.

Das untersuchte Gesteinsmaterial wurde von Prof. Dr. L u d- wig V. Lóczy im Jahre 1928 gesammelt, als er in dem zAvischen dem Golf von Tolo und dem von Tomini in Ost-Celebes liegendem Gebiete von Nord Boengkoe und Bongka ciné Petroleum-Forschungs- expedition leitete. Lóczy untcrnahm zu dicsér Zeit auch in den benachbarten Gegenden Forsehungsreisen; so kain er auch in die sich mehrere hundert Kilométer nach NO erstrcckende Landzunge von Nord-Celebes, die durchwcgs aus ernptiven Gesteinen, vie Gránitén, Dioriten und .iungen-, in Minahassa sogar noch rezenten vulkanischen Gesteinen aufgebaut Avird.

Dér kleine Hafen von Gorontalo liegt an dér Südseite dicsér Landzunge, bei dér Mündung dcs gleichnamigen Flusscs. Dér über

• Vorgetrageii in dér Fachsitzung dér Ungarischen Geologisebevi Geselllschaft ani 1. Mai 1940.

Dér Gruiiodiorit von Gorontalo

223

<lein Hafeii sich plötzlich aus elem Meer erheboncle Grat cles „Si^nal- berfíes", 250 m hoeh, (von (len Einííeborenen „Gunuiifí Hnlapa” ííe- nannt) wird dnreh den Fluss Gorontalo in einer enfíen, ca. 1300 in larifíen, steihvandiííen Schlueht durchbort. Den líafen von Gorontalo zeijít des l>ei{íelefíte, von Lóezy staininende Licbt- 1)11(1, (1. Abb.) anf welcbem anch di(‘ Flnssinünduníí und dér dai’- über sich erhebeiide Siíínalberfí zn seben sind; den Fundort dér G(‘steine bezeiebnet ein Pfeil.

Die {íeoloííiseben Verbaltnisso von Xord-C'elebes zeifít nns die beiíieleflte skizzenbafte Karte von Ablbiuíí (Abl). 2.). Wie wir seben, wird dér mittlere nnd westliche, fírössere Teil dnreh ein iin Meso- zoikum sich erboleenes Granit-Granodioritmassiv ííebildet, welehes nach Ansieht dér ineisten Forscher eine einbeitliehe Masse ist, Kopvrberg al)er niinmt an, auf Grnnd seiner in letzter Zeijít vorííe- noinmenen Untersnehunííen, dass es sich nm inehrere kleine, von- einander nnabhaiifíiííe Lakkolithe handelt.

Über das Gesteinmaterial dér Xord-Celebeser intrnsiven ^íassen besitzen wir nnr ganz Inekenhafte Beobaebtiingen. Ansfiihrlichste I’^ntersnchnng ist jene von B o n w e r, (8), er nntersncbte die Gránité nnd Granodiorite, resj). die Kontaktgesteine derselben, das 2000 m hőbe ,,Bolio-Hutn”-Gebirge, chennsche Analysen teilte er aber kelne mit.

Koperberg (10.) halt den sich über dem Hafen von Gorontalo er- hebenden „Signalberg” fnr cinen in X\V — SO Richtnng verzogenen, schmalen, ca. 9 km lángén und im Durchschnitt 250 m hohen selb- standigen Lnkkolith, über (lessen Gestein sebon vor ihm van Se bel le (2). B ü e k i n g (3), Hinne (4) Mitteilungen, sowie knrze Beschreibnngen gaben; ehemisehe Analysen teilten aber auch sie keine mit.

Van Sehelle beschreibt das Gestein des Signalberges als Amphibol-Granitit, welcher sowohl au Farbe, wie an Korngrösse sehr versehieden sein kann. B ü c k i n g fand im hellfarbigen, mit- telkörnigen Gestein Orthoklas, Plagioklas, Quarz, Biotit, Amphibol nnd diopsidischen Angit. Die im Gesteine auftretenden basisehen nnd .sauren Asseheidungen eharakterisierte er ebenfalls. In den basi- schen stellte er das Vorhandensein von Avenig Quarz, Orthoklas, Plagioklas, Amphibol und Angit fest und bezeichnet dieselben als von ]\Iinette-Vogesit (?liarakter. Hinne bestimmte das Gestein als Amphibol-Biotit-Granit, hebt den hohen Plagioklasgehalt hervor. Die basisehen Ausseheidungen ^Slinette und Vogesite sind seiner Meinung nach von prophyriseher Struktur. Koperberg halt das Gestein auch für cinen Amphibolgranitit. Die Erseheinung dér basisehen Ausseheidungen kennzeichnend erwahnt er, dass diese nicht nur als kleine kugelige Knoten im Gestein erscheinen. són dern auch als grössere Blöcke, oder auch als Gangé. Bezüglich ihrer Zusammensetzung stellt er fest, dass sie nur aus Amphibol und Féld-

224

Dr. L. Jugovics

spat bestehen, somit weist er ihren Platz zwischen den Vogesiten und Spessartiten zu.

Die durch von L ó c z y eingesammelten Gesteinstücke stam- raen vöm östliehen Grat des Signalberges und sind auf Grund dér untén beschriebenen optischen Untersuchungen und chemischen Analysen Granodiorite. Die erwáhnten Forscber ^bestimmten zwar die an dér Westseite des Signalberges eingesammelten Gesteinstü- cke als Gránité, gaben aber keine chemischen Analysen. Diese Fest- stellungen widersprechen einander nicht, sondern besagen nur, dass die Gesteine des Signalberges einer Differenzierung unterworfen waren.

Das durch v. L ó c z y eingesammelte Gestein ist von hell- grauer Farbe, von körniger Struktur, vollstandig frisch und be- steht hauptsachlich aus Feldspat, Quarz, braunlichem Biotit — und gegenüber Biotit zurücktretend — grünlichschwarzem Amphibol.

Die Hauptgemengteile des Gesteins sind u. d. M. in abneh- mender Reihenfolge die folgenden: Saurer Plagioklas, Quarz. Orthoklas, Biotit und Amphibol; Nebengemengteile sind: Apátit, Titanit und Rutil, sekundár sind Serizit, Kaolin und Chlorit. Kenn- zeichnend für dieses Gestein ist, dass es aus verháltnissmassig we- uigen farbigen Gemengteilen besteht, Das Verhaltnis dér Haupt- gemengteile ist etAva: Plagioklas : Orthoklas : Biotit : Amphibol = = 46 : 25.5 : 11.5 : 11.5 : 4.

Kristallographiscb ist dér Plagioklas besser entAvickelt als dér Kalifeldspat. Die nach M meist tafelig entAvickelten, manchmal aber prismatischen Individuen werden 3.5 mm láng und 1.5 mm breit. Zwillinge nach dem Albit- und dem Albit-Karlsbader-Gesetz sind die Regei, vereinzelt Avarén auch Periklinlamellen zu beobach- ten. Die Kristalle zeigen immer einen Zonarbau mit normaler Zonen- folge und scharfen Abgrenzungen. Den An-Gehalt des Plagioklas ergaben die folgenden Messungen.

’ Köhler, A.: Zűr Bestimnuing dér Plagioklase in DoppelzAvillin- ííen nach dem Albit und Karlsbader-Gesetz. — Tschcrmarks Miner.-Petr. Mitteilungen Hd. 36. 1923.

Albit zwillinge, senkrecht MP.

Kern

a’M. . . .21.5°. . . . 8° . . . . 23° . . . .19.5° An-Gehalt 38o/o . . . 25o/o . . . 40“/o . . . 35<>/o a’M 4.5°. . . 7.5°. . . 10°

Dér -GranodiörLt von (iorontalo

225

Dér Kern dér Playloklas ist doher saurer Andesin, welcher durch Ollgoklíiszonen umgeben ist. Dér Kern ist von neufíebildeten Serizit- schuppen. Kaolin und Kalzitkörnern erfüllt.

Dér Knlifeldspot, nur selten mit Mikroklinfíitterunfí, ist tafe- li{? oder prismatisch, a. T. xenomorph und sind die Individuen klei- ner als die des Plasíioklases. Zwillinfíe naeh dein Karlsbader-Gesetz sind haufiíí.

Die xenoniori)hen, schwaeh undulös auslöschenden Körner von Qnarz sind von verschiedener Grösse und enthalten verhaltnismassig weniííer Einschlüsse als dér Feldspat.

Die bis 2 mm íirosson. xenomorplien, oft gezackt umrandeten Lamellen des Biotites sind moist mit dem Amphibol verwaehsen. Die verbogenenen, oft wellig auslöschenden Lamellen verraten eine gewisse kataklastische Beanspruchung. Dér optiscdie Aehsenwinkel ist sehr kiéin, fást 0®, die Doi)i)elbrechung y — a = 0.044 (r’=0.í)H(i (i bei Dicke 22.G pl mit Bereck Komptmsator gemessen. Pleochrois- mus:«i^7 gelb u, y= orange e fnach dér Radde’scdien Farben- skala). Eine chloritisehe Zersetzung ist bemerkbar, besonders ent- lang dér Spaltflacben, oft auch in grösserem Ausmasse. Die lavendel- blaue Interferenzfarbe des Chlorites lasst auf Pennin schliessen. In Verbindung mit dér Chloritisierung enstand sekundar Epidot, wie auch etwas INIagnetit. Einschlüsse von Apatitprismen und Titanit- körnchen sind haufig.

Die prismatischen, auch xenomorplien oder korrodierten Kris- talle von Amphibol erreichen manchmal die Ijünge von 3 mm und eine Brcite von 1 mm. Zwillinge nach (100) und ein zonarer Aufbau kommen haufig vor. Die optischen Konstanten sind: Auslöschung c;^ = 13.5®; Pleoehroismus: a = 9 gelb p, y = 13 grasgrün i. (Radde’- sche Farbenskala).

Chloritisehe Zersetzung ist beim Amphibol seltener als beim Biotit; auch hier ist mit dem Pennin, Magnetit und Epidot sekun- dar enstanden. Dér optisch negative Pennin hat cinen sehr kleinen Achsen-winkel und cinen Pleoehroismus mit a — blass gelblichgrün, y — grün. Als Einschlüsse fand ich im Amphibol Apátit sowie auch verstreut liegende Zirkonnadeln vor.

In den untersuchten Granodioritstücken sind linsenförmige basische Konkrefionen von 3 — 4 cm Durchmesser zu bemerken, die sich durch Farbe und Korngrösse scharf vöm Hauptgestein abheben. Dicse Ausseheidungen sind dunkelgrau und viel feinkörniger als dér Granodiorit, von welchem sie bezüglich dér mineralogischen Zusammensetzung abweichen; sie bestehen haupsachlich nur aus Plagioklas und Amphibol, die anderen Gemengteile, in abnehmen- der Reihenfolge aufgezáhlt, sind: Quarz, Orthoklas. Magnetit und Apátit kommen nur als Nebengemengteile in Betracht. Unter letzt- teren spielt dér Biotit, dessen Lamellen in dér feinkörnigen Masse eingebettet liegen, eine besondere Rolle; sie sind mit idiomorphen

226

Dr. L. Jugovics

Plagioklasprismen durchspickt. Es ist anzuuehmen, dass diese Pla- gioklase bei dér Schlierenbildung in den korrodierten, ziirückge- bliebenen Biotiten nachtráglich enstaiiden sind. Die optischen Eigen- sehaften dieses Biotits sind jenen dér Biotite des Granodiorites ent- spreeHend.

Die Gémén gteile dér basischen Schliere weichen von denen des Hauptgesteins folgendermassen ab: Die sehlanken, idiomoi’phen Prismen des Plagioklases erreiehen eine Höchstlánge von 0.7 mm und eine Breite von 0.1 mm und lassen die Fláchen dér Prismenzonen deutlich erkennen. Die nach dem Albit, sowie Albit — Karlsbader- Gesetz verzAvillingten Individuen zeigen manchmal auch Periklin- lamellen. Die meisten Zwillingskristalle bestehen nur aus zwei In- dividuen und sind stets zonar gebaut, wobei ein zersetzer, mit Neu- bildungen erfüllter, fást undurchsichtiger Kern von einer fást ein- sehlusslosen Hülle umgeben wird. Die Kernfüllung besteht aus Kao- lin, Epidotkörnern und Serizitschuppen. Die Zahl dér den Kern umgebenden Zonen ist verschieden, die Trennung oft scharf.

Die Lichtbrechung ist sehwacher als die des Quarzes und auch 'die des Kanadabalsams. Diss entspricht einen An-Gehalt von etwa lO%.Dagegen ergaben sich im Kern folgende Messdaten:

a’

r

< to

< í

< s

< lO

Komvlexzwilling Albit-Knrlsba-

dergesetz senkrecht M^: Albit zwill inge senkrecht MP.

«’M . 1 Indiv.	. 17.5° .	11°	a’M. ,	. .3.5°. ,	, . 220/0 An
a’M . 2 „	. 14.5° .	8°
An-Gehalt ....	. 410/0 .	300/0

Somit hat dieser eine Zusammensetzung die einem OUgoklas bis sauerem Andesin entspricht.

Orthoklos und Qnarz, (von geringer Menge) nehmen als Füll- masse den Platz zwischen den beiden Hauptgemengteilen ein. Das erstere erscheint stellenweise auch in Gestalt von winzigen selb- slándigen Kristallen.

Unter den Kristallen des Amphibols dér basischen Schliere fand ich solche von 0.4 mm Lángé, 0.1 mm Breite. An den Schnit ten J_ c Achse sind (010) und (llO)-Flachen zu erkennen. Zwillings- bildung nach (100) ist haufig. Die Auslöschung ey == 10“, Dispersion = ^ V , Pleochroismus ist deutlich. Teihveise ist dér Amphihol

- Köhler, A.; Zűr Bestimmung dér Plagioklase in noppelzwillingen nach (lem Albit- und Karlsbader Gesefz. — Tschermarks Min.-i>3tr. Mitleilungen, 36. II. 1. 2. 1923.

J)er Graiiodiorit von (Jovcntalo

227

iii C'hlorit und Kpidot besoiiders eiitlang von Spalt-

rissi'ii.

Wie schon erwiihnt, Imbcn die Biotitlainellen dér Schliere ííleiehe Eifíenscbaiten wie dér Hiotit des nornialen Gesteins; dieso sind mit idioinorpiien Plafíioklasprismen dicdit vollfíespickt.

In den Sehliei'en befinden sicdi aul’fallend viol EpUlot in Ge- stalt von kurzen, xenoniorplien Prismen oder pcrlenartifí aneinander {lereihten Körneiien, sowohl im Ainphibol, wie im Biotit, sogar im benachbarten Plajíioklas. Die deiitliche Spaltbarkeit, dér grosse, fást 90" betragende optiscdie Achsenwinkel, die selír starke Disper- sion Q <C. V , dér sehwaehe Pleoehroisnuis und die Interferenzfarben kennzeichnen dieses Mineral eindeutig.

Dér bei Verwitterung des Amphibols und Biotits entstandcne rhlorit hat hier auch eine lavendelblaue InterferenzFarbe, ist daher Pentiin, welcher dureh einen sehr kleinen optiscdien Acdisenwiidíel, negativen Cbarakter und entschiedenen Pleoehroisnuis gekenn- zeichnet wird.

Sehlieslieli ist in den Schlieren noeli viel Mognetit zu beob- aehten, dessen oktaedrische oder abgerundete Körner im Amphibol und Clorit Einschlüsse bilden.

Die Menge des Apatits ist in den Sehlieren viel grösser als im Granodiorit.

Die ausgewahlten frischen schlierenfreien Stücke des Grano- diorites wurden dureh den Chemiker dér Geolog. Landesanstalt Ti- bor S z e 1 é n y i mit folgendem Ergebnis analysiert.

SiO, ....	69.62 %	Niggli’sche und	Becke’
TiO,	0.06 „	Projektionswerte
AlÁ	16.29 „	si		317.1
Fe.Oa ....	0.60 „	al	IZA	43.7
FeO	2.30 „	fm	z=	18.4
MnO ....	0.10 „	c	zzr	16.3
MgO ....	1.04 „	alk	=	21;5
CaO ....	3.35 „	k	-V-	0.22
NaaO ....	3.76 „	mg		0.38
K,0 ....	1.66 „	qz	=	-f 131.1
....	0.76 „	c/fm		0.88
....	0.46 „	Sehnitt		V.
BaO ....	—		—	65.2
SrO ....	—	V	=	60.—
P,0, ....	0.09 „			38.8
CO, ....	0.06 ,.

100.15 %

Spez. GeAvieht: 2.650.

Die Projektionswerte jener Magmentypen und chemiseh ver- wandtér Gesteine, welche zum Vergleich herangezogen werden korí- nén, sind in dér beigeschlossenen Tabelle I. zusammengestellt.

228

Dr. L. Jugovics

Vorerst können wir feststellen, dass dieses Gestein als zűr Alkali-Kalk-Provinz gehörend betrachtet werden kann und mit dem Plagioklas-granitischen Magma dér Niggli’schen Magmentypen Ver- wandschaft zeigt. Mán könnte infoige des hőben si-Wertes das Ge- stein zu den typischen Gránitén rechnen, dem widerspricht aber dér auffallend niedrige k-Wert und wir müssen es daher zűr Gruppé dér si-reichen dioritischen Magmas hinzuzáhlen; dér niedrige k-Wert beweist auch, dass in diesem Gestein die Kali-Mineralien eine unter- geordnetere Rolle als in dér Gruppé dér Granitmagmas spielen.

Auch die Differenz al-alk (=r 22) ist bedeutend höher als bei den Gránitén, es enthalt alsó dér Plagioklas in unserem Gestein mehr CaO. Von den Alkálién ist übrigens hier Nátron im Über- gewicht. Die fm- und c-Werte stehen nahe beieinander, dies ent- spricht auch eher dem Verhalten dér Dioritmagmen. Endlich weist auch die mineralogische Zusammensetzung auf die Gruppé dér Dioritmagmen hin; dér Kalifeldspat tritt gegenüber dem Plagiok- las stark in den Hintergrund.

Übrigens bringen die zűr Vergleich herangezogen Projektions- werte dér yosemitischen (yosemitgranitische) und granodioritischen Magmen die gesehilderten Unterschiede gut zum Ausdruck,

Von den Typen dér Diorit-Magmagruppe zieigen die Projek- tionswerte dér Plagioklas-Granitischen Magmas eine gute Überein- stimmung mit den entsprechenden Werten des Gesteins von Goron- talo. Wesentlicher Unterschied ist nur bei den alk- und mg-Werten zu beobachten, welche niiedriger sind und beim fm-Wert, welcher höher als dér entsprechende Wert des Typus ist.

Eine vorzügliche Übereinstimmung ist sowohl bezüglich dér chemischen, wie auch mineralogischen Zusammensetzung mit dem unter Namen Farsundit^ beschriebenen hellen Granodiorit zu be- obachten. Dér wesentliche Unterschied besteht darin, dass das nor- wegische Gestein statt dem Biotit. Hypersthen und Diallag enthalt, weiters ist dér /c-Wert unseres Gesteins noch niedriger als dér des Farsundites. Gute Überstimmung mit dem von Celebes stammen- den Gestein ist ferner bei dem aus dem Ober-Engadin stammenden Bánátit von Pontresina zu bemerken; bei diesem ist dér si-Wert niedriger, dér k-Wert aber höher, die anderen ProjektionsAverte ent- sprechen einander.

Auch im Konzentrations tetraéder können die Verwandsehaft und dér Zusammenhang dér aufgezahlten Gesteine gut beobachtet werden. In dér Tetraederdarstellung finden Avir nebcn den Niggli'- schen Magma typen auch die Beckc'schen MittelAA’erte.

Im Konzentrationstetraeder können Avir feststellen, da!<s dér Granodiorit von Celebes in die Alkáli- Kalkreihe gehört. Dér Pro-

® Tröger, E.: Spezielle Petrographie dér Kruptivgesteine. Berlin. 1935. S. .')7— 60.

Dér Granodiorit von Goroiitalo

229

jektionspunkt liefít zwisehen (lem Becke’schen Gránit iiml dein Granodioritinittel. l)ie Projektionspiinkte des Poutresina-Baiiatites mid (les norwefíisehen Farsuiidites lieííeu rings um dieselben, wiili- rend dér Punkt des Plafíioklas.iíranit-Magmentyinis sieh seineii liö- beren ^ ( -al4-alk) Wert entspreehend in dér Iliehtnníí des Punk- tes (les Granitmittels etwas entfernt hat.

Die Projektionswerte dér znm V\*rfíleich heranííezoí>en zwei Glieder dér Granitfíruppe: dér Granodiorit- und dér Yoseniitfíranit- typus sind ihrem niedrigeren, bzw. höheren si-Wert entspreehend in etwas grösseix'r Entfernung voni Punkt (les Celebesgesteins aufzufinden.

Zusamineni'assend können wir auf Grund dér mineralogischen Zusainrnensetzung fesstellen, dass (hús Gestein des östlicli voin Fluss Gorontalo erhebonden Grates des Signalberges, ein Aynphibol-IimtU- Granodiorit ist. Diese Feststellung wird auch durch die cheinische Zusaininensetzung bestatigt.

Auf Grund dér im Granodiorit erscheinenden basischen Konk- retionen entspri(!ht es: bezügl. inineralogiseher Zusaininensetzung (lem Plagioklas-Amphiliol, bei (len Ganggesteinen (leni Amphibol- Spessartit (Plagioklas-Amphibol-Lamproi)hyr).

Als Anhang vergleiche ich den Celebeser Granodiorit mit (len ungarlandischen Banatiten und anderen ahnlich zusammenge- setzten Gesteinen. Dies wird auch darum von Interessé sein, w'eil, vde bekannt, dér den Granodioriten entspreelionde Gesteintypus zu- erst durch Cotta^ an den ungarlandischen Gesteinen erkannt Avurde, .als er im Jahre 1864 die aus Südungarn (Comitat Krassó- Szörf’ny) stammenden Gesteine lieschrieb und unter dem Namen Banatlte zusammenfasste, diese enthalten neben dem Quarze auch Orthoklas und Plagioklas als wichtige Gemengteile. Die Menge des Quarz und dér farbigen Gemengteile liewegt sich bei diesen Ge- steinen zwisehen ziembeh weiten Grenzen. auch die Struktur hat sich einmal kömig, andersmal porphyrisch entAvickelt.

Die spiiteren Forscher benützten, wde bekannt, zűr Bezeich- nung dér Gesteine ahnlicher oder verwandter Zusammensetzung die Namen: Adamellit, Monsonit, Tonalit, die amerikanischen Petrog- raphen aber den Namen Granodiorit, wahrend die Bezeichnung „Bá- nátit” als Sammelname im Laufe dér Zeit allmáhlich verblichen ist.

Die neuere zusammenfassende, moderné petrographische-cho- mische Untersuchung dér Banatite aus Südungarn entstammen von R o z 1 o z s n i k-E m s z t.® Nach ihren Festellungen kamen unter

* Cotta, B. V.; Erzlagerstatten im Bánát und Serbien. Wien. 1864. ® Rozlozsnik-Emszt: Beitrágc zűr genaueren petrographischen und chemischen Kenntniss dér Banatite des Komitates Krasso-Szörény. Mitteilungen aus dem Jahrb. d. kgl. Ungar. Geologischen Reichs- anstalt Bd. XVI. 1907—1909. p. 145—304.

230

Dr. L. Jugovics

dem Namon Bánátit: Granodiorit, Diorite, Gabbrodiorite und dérén Glieder von porphyrischer Struktur in geologisch znsammen.

Von diesem Gesteinen benutzte ich zum Vergleich nur die an Orthoklas reiehen, alsó auch den Granodioriten entsprechenden Banatittypen von körniger Struktur. Zu diesen sog ich noch drei nordungarische Gesteine, von ánlicher Zusammensetzung bei, von uelehen wir gute Analysen besitzen, diese sind: das Gestein des Zobor-berges,^ (Analyse 14); dér Granodiorit aus dem südlichen Teil des Inovec-gebirges, von Galgóc stammende Granodiorit Ana- lyse,' (Analyse 13); endlich das wohlbekannte Diorit dér Schemnit- zer Gegend,® (Analyse 15),

Die Tabellen I — II. zeigen die Analysen dieser Gesteine und die Niggli-Becke’schen Pro.iektions\verte.

Es kann festgestellt werden, dass die Banatite mit den Niggli’- sehen Granodioritmagmen verwandt sind. Ein wesentlicher Unter- schied zeigt sich nur in den si- und /c-Werten, diese sind bei dem Typus niedriger, wahrend sie mit dér Becke’schen Granodiorit- Mittel gut übereinstimmen.

Von den noch aufgezahlten weiteren Gesteinen ist dér ’Gal- góeer-Granodiorit mit den Normalgranit-Magmatipus Niggli’s ver- wandt; die k- und mp-Werte sind niedriger, dér a/-Wert, höher wie bei dem Typus, Dér Zobor-berger Quarz-Glimmer Diorit wird durch einen um bedeutend niedrigeren si- und fc-Wert und höheren mp-Wert als dér Normalgranit-Typus gekennzeichnet. Dér Diorit aus dér Umgebung Schemnitz-Vihnye gehört schon zu den basischen Dioriten und nimmt auf Grund seiner Projektionswerte den Platz zwischen dem Niggli’schen Normaldiorit- und Gabbrodiorit typus ein. Gegenüber beiden Typus wird es durch einen auffallend hőben k-Wert gekennzeichnet.

Den Zusammenhang dér in dér Tabelle aufgeziihlten Gesteins- typen zeigt die Becke’sche Tetraederprojektion ( Abbl; ausgenom- men den Schemnitzer Diorit Hegen allé zwischen den Projektions-

Schafarzik, F.: Über die industriell wichtigeren Gesteine des Comitates Nyitra. — Jahresber. d. kgl. Ung. Geolog. Anstalt l'iir 1898. p. 271—72.

Emszt, K.: Berieht aus dem cheniischen Laboratórium. — Jah- resber. d. kgl. Uug. Geolog. Reichaiistalt für 1913. p. 490.

‘ Ferenczi, St.: Die geologischeu Verhiiltuisse Galgóc’s und ilirer Umgebung. Jahreber. d. kgl. Uug. Geolog. Aust. für 1914. p, 213 — 14, Emszt, K.: Berichte aus dem chemischeu Laboratórium. — Jahres- ber. d. kgl. Geolog. Reichsaustalt für 1914. p. 526.

“ Papp, F.: Beitrage zűr Keuiituiss dér uugarisvdieu Diorite. — Földtani Közlöny. Bd. 55. 1926. p. 179.

Dér (ivaiiodiorit von (joi’ontalo

231

l»unkte dér (iránit und (iranodioritmittel, wahrend das orwülmte, seineni tíabhrodioriteharaktor entsprechend, sieh in die Nalie dér (íabbromittel verzielit.

Cheiniseh liejít von allén ungarlündischen Gesteinen das Gal- ííóeer (íesteine (len Celebeser-Granodiorit ain niiclisten.

DIE ÜBEHSCHIEBUNG VON EBLE.NY IM BAKONY-GEBIKGE.

Von Dr. Aladár Földvári.*

Mit Fifíuren 15 — 24 auf Seiten 177 — 184.

In dér Manganerzfírube von Eplény wui'de ein Tagéban auf- gesehlossen. Darin kain dér verkarstete Oberflaehe des nnterlias- sischen brachiopoden- und crinoideenführenden Kalkstein znrn V^orsehein. Darnber lagern diskordant die manganerzfnhrenden bnn- ten Tone. Über diesen erzführenden Schiehten folgt sanft einfallend entweder dér inittelliassische eephalopodenführende Crinoideenkalk- stein odor (ler oberliassisehe hornsteinfnbrende gelbe Kalkstein und Mérgei odor aber eine ans versehiedenen Gesteinen entstandene Brekzie tektonisehen Ursprnngs. Die Deckschichten fallen unter 15” — 30" in nördlicher Riehtnng ein. Dieselben Verhaltnisse sind anch iin Tiefban zn seben. Hier liisst sieh sogar aneh dér Doggerkalkstein nachweisen, dér nioistens konkordant über dem oberliassisohen Kalk- stein folgt. An einer Stelle liegt dér Doggerkalkstein langs einer steilen Verwerfnng gefaltet über dem oberliassisehen Kalkstein. Am Ostende dér Anfschlüsse bedeckt dér Doggerkalkstein unmittel- bar die erzführenden bnnten Tonschichten. Das Manganerz liegt alsó mit den begleitenden bnnten Tonschichten zwischen den nnterlias- sischen Liegenschichten nnd den Deckschichten in Form einer ost-westlich streichenden nnd nach Norden fallenden Lagerstatte.

Die erzführenden bnnten Tonschichten lagern sowohl dem Liegenden als anch dem Hangenden gegenüber diskordant. Gégén ein liassisches Altér des erzführenden bnnten Tones spricht dér Umstand, dass in dér Schichtserie des Jnra von Transdanubien dér liassische Komplex eine nnunterbrochene marine Reihe dar- stellt, sodass eine terrestrische Periode zwischen zwei liassischen Ho- rizontén logisch nicht eingeschaltet werden kann. Die in Eplény be- obachtete eigentümliche Schichtserie kann alsó nur mit einer Über- schiebungsstrnktur erklart werden. Über dér nnteren Schnppe, die

* Vergetragen in dér Fachsitzung dér Ungarischen Geologischeii Gesellschaft am 5 Juni 1940.

232

Dr. Aladár Földvári

aus unterliassischem Kalkstein und. barremischen manganerzfüh- renden bunten Tonen besteht, wurde von Norden nach Síiden die obere Schuppe geschoben. Die schon von Anfang an ungleiehmássig dicke tonige Schicht ist infoige dér Überschiebung noch mehr aus- gewálzt worden. sodass die Máchtigkeit dieser Schicht nur 20 — 30 cm betrágt. An manchen Stellen sind die oberen Schichten des bun- ten Tones chaotisch gefaltet. Die unteren Teile dér oberen Schuppe sind stellenweise ganz zerbröckelt oder wáhrend dér Bewegung zurüekgeblieben. In solchen í állen kamen die oberen Teile in un- mittelbáre Berührung mit dem bunten Tón. Unter dér infoige dér Überschiebung zustandgekommenen Deckschuppe liegt die bereits erwáhnte Brekzie. Die Schichtserie dér Deckschuppe ist von untén nach oben wie folgt: 1. Überschiebungsbrekzie, 2. mittelliassischer, cephalopoden- tmd crinoideenführender roter Kalkstein, 3. oberlias- sischer hornsteinfiihrender Kalkstein bezw. Hergel und 4. Dogger- kalkstein.

Die Schuppe sowie die Manganerzlagerstátte selbst enden lángs einer Verwerfung, die in dér Richtung 307 — 127® streicht und unter 58 — 62“ nach Nordosten einfállt. Hier treten bereits die miozá- nen Bildungen auf.

Vöm paláontölogischen Geschichtspunkte aus ist das Vor- kommen von zwei Ichthyosaurus-Wirbeln aus dem rőten cephalo- poden- und crinoideenführenden Kalkstein von besonderem Interessé.

DAS MIOZAN VON DUNÁNTÚL.

Von Dr. Tibor Szolai.

Mit Tafel VII auf Seite 194.

In den Fachsitzungen dér Ungarisehen Geologischen Anstalt habén Herr Chefgeologe Z. S c h r é t e r und Herr Sektionsgeologe F. Horusitzky über die untere Abgrenzung bezw. Gliederung des ungarlándischen Miozáns ausführlich berichtet. lm den folgenden will ich die Besprechung dér aufgeworfenen Frage fortsetzen.

In Dunántúl überflutete das Miozán-Meer vier unterscheidbare Gebite: 1. Das nordöstliche oder Várpalotáéi- Gebiet, 2. das südöst- liche oder Mecseker Gebiet, 3. das südwestliche oder Budafapusztaer Gebiet, 4. das westliche Gebiet, hierher können die westlichon Miozán- vorkommen Ungarns zugereehnet werden. Ich crwáhne .ietzt schon, dass ich midi mit dem Tortonien und Sarmatien nicht náher bcfassen werde und dicse Ablagerungen nur dórt erwáhnc, wo die Abgren- zung dér Gebiete es unbodingt nötig maciit.

* Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ungarisehen Geologischen Gesellsehaft ain 3. April 1940.

Das Miozan von Dunántúl

233

Das nordöstilchc Gebiet: Dic Untersuchung dieses Gebietes beginne ioh mit dér Bespreehuug dér südwestlichen Grenze, des TaiK)lcaer Beckens. lm Auftrage dér K. Ung. Geol. Anstalt habé ich die Karte des Gebietes im Jahre 1928 reambuliert. 95 km westlich von dem vöm nordwestlicheii Ausgang dér Gemeinde Zalahaláp andcrthalb km entfernt am Wege liegenden 18G.6 Triangulierungs puiikt, habé ich in dem bei dem Graben eines Brunnnens zuin Vor- schein gekommenon Tón ein neues Vorkomiuen des Helvetiens er- kannt. Von dieser Fundstatte habé ich eine 24 Arten bezAv. Gattungen ziihlende Makrofauua gesammelt. Ich hal)e festgestellt, dass das Muttergestein dér Fauna dér im Liegenden des Leithakalksteins lagernde gelbliche ein wenig tonige Sand ist. Diese Ablagerung kann auf Grund dér Lagerungsverhaltnisse und dér Makrofauna in den unteren Teil des mittleren ^[ioziins eingereiht werden. L. Majz on erwies mir die Gefalligkeit, die Foraminil'eren zu be- stimmen. Seinen Untersuchungen nach weisen die Foraminiferen auf das Tortonien hin. Diese Mikrofauna ist auch aus dem Torto- nien von Nógrádszakál bekannt. fíotalia papHlosa Bradp var. conip- rcssiuscula Brady ist fossil nur in Nógrádszakál und Zalahaláp zum Vorschein gekommen. Samtliche übrige Arten lebten schon im Hel- vetien bezw. auch vor dem Helvetien, u. zw.: Miliolina sp.; Polysto- mella crispa /.; Nonionia communis D'Orb; Amphistegina lessoní D’Orb. In dicsem Fali wurde alsó die Frage durch die Bestimmung dér Foraminiferen nicht gelöst. Ich bestimme daher diese Ablage- rung auf Grund dér Lagerungsverhaltnisse, dér Paláogeographie und dér Makrofauna.

Die Bohrung von Balatonföldvár durchquerte nach den Un- tersuchungen von L. von L ó c z y s e n. ^.) das obere und untere Mediterrán. S c h r é t e r (13.) stsllt fest, dass die in den Bohrungen von Tapolca und Balatonföldvár aufgeklarten Verháltnisse einander iihnlich sind. Namentlich sind an beiden Orten Süsswasseriignitschich- ten und eruptive Tuffe am Grunde des Mediterrans vorhanden, Die Machtigkeit dieses Gliedes betrágt in dér Bohrung von Tapolca 12.70 m. Mit dicsem Glied kann die eben besprochene Ablagerung von Zala- haláp identifiziert werden. Namentlich zeigen die aus dem erwáhn- ten Niveau (184 — 196.70 m) dér Tapolcaer Bohrung und aus 4.40 — 4 60 m Tiefe dér Schacht von Zalahaláp gawonnenen Foraminiferen viele ahnliche Züge.

Die soeben erwáhnten Ablagerungen dér Balatonföldvár Boh- rung betrachtet auch K. Eoth A'^on Telegd (18) als heU^etisch. Neuere Angaben sprechen auch für diese Auffassung.

Im folgenden avíII ich die Quarzkonglomerate bespreehen. Das Konglomerat besteht aus gerolltem Quarzschotter, dér mit kieseli- gem Tón verkittet ist. Es kommt in grösster Menge am südlichen Anhang des Vendekhegy im Gebiete des Buchstaben „S" dér Auf- schrift A"on Szentkút vor. Machtige Blöcke Hegen hier scheinbar auf

234

Dr. Tibor Szalai

Hauptdolomit lagerud. Eiiiige habén auderthalb m Durchme&sei’. Ilire Zahl betrágt beiláufig 350. Auf Grund ihrer Lage und dér Verbaltnisse des Fallens des von ihnen Avenig entfernten Leithakalk- steins nehme ich an, dass diese zAAÚsehen den Leithakalksteinschich- ten, beziehungsAA^eise ini Liegenden des Leithakalksteins zűr Abla- gcrung gelangt sind.

Kleine haselnussgrosse Quarzschotter sind aucb aus den für Mediterrán bestinnnten Schicbten dér Balatonfökh'árer Bohrung zum Vorscbein gekommen, L. v. L o c z y s e n. schreibt (6. p. 277j nach Böekh, dass ZAvischen Kolontár und DeA'ecser Kongloinerat und Schotter samt Leithakalkstein an mehreren Stellen vorkoninit. leh denke das Quarzkonglomerat von Vendekberg mit diesen Konglomeraten identifizieren zu können. Ani Vendekberg habé ich ein Quarzkonglomerat gefunden, dessen Bindemittel kaikig ist und Ostrea-Scherben entbalt. Ich erAAmhne diese Angabe, da sie bis zu cinem gCAvissen Grade das obermediterrane Altér des be- sprocbenen Konglomerates unterstützt. Ebenso Avie aucb die fol- gende Beobaebtung: Von Halastópuszta Avestlicb etAA^a 3/4 km ent- fernt liegt ein Steinhaufen, hier habé ich neben dem Vendeker Kon- glomerat ein A^ersehieden gestaltetes, A\^eniger massiges Quarzkong- lomerat gefunden. Es ist reicb an Fossilien: Conus sp., Cerithium fip., Lucina sp. sind zu in ihm finden. Nichts spricht gégén das oberme- diterrane Altér des Konglomerates. NegatiA'e BeAveise führen zu der- sellien Auffassung. Das Bindemittel dér Quarzkonglomerate des Pannons \on dicsem Gebiete ist nicht so fest AAÚe dicsér. Icb crAvabne noch, dass die Bruchstücke dieses Konglomerates auf mehreren Punkten des kartierten Gebietes A’orkommen. Ich fand seine Spu- ren in Údöröginiszta, im Yisló erdő, in Vislópuszta, in Halastópuszta, in GátA^ereti dűlő, in dér Umgebung Amn Billegepuszta, südlich A'on Irtáspuszta.

Nach dér Besprechung des Zalabaláper Helvctiens und dér in seinem Hangenden eingelagerten Quarzkonglomerate, möcbte ich des Helvctiens Aum Várpalota gedenken. Diese Ablagernng um- fasst sandige, kalkige Moeresablagerungen von 400 — 450 m Miicbtig- keit. Ilir Altér hat K. IÍ o t b v. T e 1 e g d beslimmt (18.), ibre Fauna babé icb im Jabre 1926 besebrieben. (10.) Foraminiferen, Cölente- raten, Crinoideen, Vermes, Bryozoen, Muscbcln, Sebneeken, Scapbo- poden, Krebse, Fische sind bier zum Vorscbein gekommen. Die Zabl dér besebriebenen Arten betragt 195. Ncnestens babé icb. 30 Arten be- stinimt und samt diesen erbob sicb die Artenzabl aus ^ arpalota anf 231. Dió zuletzt bestinnnten Arten, soaa'Íc die bereits bek'^nnlen sind teils im Besitze dér K. ITng. Geol. Anstalt, teils gebören f-i(‘ den Saminlnngen des ITng. Nat. Mnseums an. Die zuletzt bestiminten Arten sind folgende:

Nucula nov. sp; Arca lacfca; Loripcs deatatus Dcfr.; Chionc (CAauslncUa) plicafo-v'nidohonctisis nov. sp. Td'hia planafa: Corhnia

Das Miozaii von nnnáiitúl

235

<-<ir}ii(tt(i L.; Corhnld revoluta lirocchi; CrnssafcHa (Ci(issiiiella) ci.n- ventric(i Duj. not\ var. troH.sdanubica; l)\enlomochilan decit.ssaf us Dcfrauce: Nassa (Arcularta) dujardial; Adassa .saliaeusis Touniouer; Fis.siirclla clj/ixaita (irat; A’afica (A'evcrita) állá M. de Ser.; Vernie- tus intortu.s Link.; Potaniide.'i ( Ptjjchopotaniides) jiapareraeeiis íiast.; I'irenella hiseriida Friedb.; Firenella bicineta lir.; Firenella bieineta var. niifralis Eichw.; Pirenella moravica Horn.; Chenopus pespele- cani Plüt.; P.ijrula yeometrp Borson; Pyrnla reticalata; Pjjrula eon- dita Brong.; Buccinani nnitab'de L.; Murex aquitaniens (irat.; Mar ginella ni'diacea Lk.; Terebra fu.scata; Plearotonia interrupta Broec.; Bingicida anricidata Ménard; Bingicida striata PhU.; Euthrki in- tcnneitia Midit. var. niinor Friedb.; Tuba bearnensi.s; Ta/ris (Gsnota) raniosa Bast.; Cjjthern?; Petricola lithophaga Betzius.

Dióséin (lol)iot schliosst sich aueh das llolvsticn des Szent- endre— Viseíírj'uler (iebirfíes an. Die von hier staminendcn Arton Moisen naeli Gy. Wein (31.) aiif oine nahe Verwandsch'’ ft mit den Arten des llelvetiens aiis Viirpalota. Auf dem nordöstlielien Gebiete findeu sich noeh in dér Umfíebuiifí von Herend helvetiscbe Ablage- niiifíen, mit Avelchen ich inic*h hier nieht befassen werde.

Die Unigebnng von Mecsek: Wahrend das helvetiscdie Altér des tiefsten Gliedes des Várpalotáéi- ^lioziins festgestellt ist, kann dasselbe vöm nntei-en Teil des Meeseker Neoííens nicht gesajít wer- den. Dér untere Teil des Xeofíens im ^leesek ist von mehreren Verfasseru ins Burdisíalien versetzt worden.

Nach dér Ansicht von V a d á s z (19) kann das Altér dér Abla- fierung auf Grund faunistischer Beobachtungen nicht fixiert Aver- den, mit Berücksichtigung dér Lagerungs- und iialaogeographischer Verhiiltnisse sind sie aber viclmehr dér helvetischen Stufe zuzu- rechnen.

Die Gebiete A-om ^fecsek und Várpalota Aveichen auch in fau- nistischer Hinsicht voneinander ab. Strausz (15.T bestimmte aus dem ]\recseker HeU-etien 40 ^Íollusca-Arten. Von dicsen sind nur 12 auch in Várpalota zum Vorschein gekoinmen. Gemeinsame Ar- ten sind:

Cardium turonicum May; Venns multitameUa Lk.; Tellina p(o- riata L.; Corbula carinat,a Duj.; Corbida gibba Olivi; Natica niill^- punctata Lk.; Turritella vermicidaris Br.; Turritella archiniedis Brong.; Pyrulo condita Brong.; Ancillaria glandformis Lk.; Terebra (Acns) hungarica Halaváts.

Es sind die geAvöhnlichsten Arten dér heh'etischen Stufe. Dér faunistische Unterschied dér beiden Gebiete kann nut- so gedeutet AAerden, dass Avir eine FestlandscliAvelle zAvischen dcin Bakonygebiet und dem Mecsek-Gebirge annehmen. Die AiiAvesenheit einer SchAvelle nnterstützt auch folgender Umstand: Wahrend in Várpalota .5 bore- ale Formen lebten (Chenopus alatus, Pyrula geometra, Ancilla ob- soleta, Drillia obeliscus, Eingicula auriculata). AA'urde im jNíecsek

236

Dr. Tibor Szalai

riur eine (Solecurtus candidus) gefunden. Die Arten alsó, die im Helvetien von borealen Gegenden durch das Wiener Beeken Vár- palota und von hier das Mecsek nicht erreichen konnten, weil sie in ihrer Fortschreitung durch die Schwelle gehindert wurden. Diese Ansicht unterstüzt auch die Tatsache, dass von Várpalota 218 Schnecken und Muschelarten zum Vorschein kanien, vöm Mecsek jedoch nur insgesamt 40. Es muss aber bemerkt werden, dass Terebra (Acus) Hungariea Halaváts eine besondere Beachtung verdient, da diese Art nur von dér Mecsekgegend und von Várpalota bekannt ist. Dieser Umstand weist darauf hin, dass die beiden Lebensráume zu Zeiten miteinander in Verbindung standén.

Die U mgehung von Budafapuszta: Diesbezügliche Daten über- lieferten die Tiefbohrungen dér Magyar — Amerikai Olajipar A. G. Die Bohrung Nr. I. durchquerte von 1545 bis 1764 m sarmatische und tortonische, die Bohriing Nr. II. von 1523 bis 1801 m sarmati- sche, die Bohrung Nr. VII. von 1473.75 bis 1542.5 m Tiefe miozáne Schichten.

Wenn auch nach S. P a p p (11. p. 233 — 234) sarmatische Schich- ten im Inneren dér Budafapusztaer Gewölbe zugegen sind, weicht derén Ausbildung von dér, im Mecsek und von dér nördlich von dér Avestlichen Umgebung vöm Balaton bekannten, kalkigen, Ceri- tihum enthaltenden Ablagerung ab und ist den mergeligen Schich- ten von Radoboj áhnlich. Diese Gogend kann alsó auf Grund dér Überlegungen von S. Papp von den übrigen Lebensriiumen des Dunántiil unterschieden werden.

Dér westUche Teil des Dunántúl: Hieher gehört dér miozáne Ostsaum dér Ostalpen. Das Gebiet schliesst sich dem Wiener Becken an. Zunáchst hat I. M e z n e r i c s (9.) diese Auffassung vertreten und festgestellt, dass das Helvetien des steierischen Beckens dem Ottnanger Schlier ani náchsten steht. Ilire Feststellung, wie wir es seben Averden, ergibt sich auch aus den Strukturverháltnissen.

In Dunántúl steht die im Helvetien eintreffende Transgression mit áhnlichen Verháltnissen anderer Gebiete in Zusammenhang. Namentlich verbindet die grosse helvetische Transgression das bore- ale und mediterráné Gebiet (4. p. 474) und es findet ein Faunenaus- tausch statt. Dieser Faunenaustausch erklárt, dass das im Oligozán und álteren Miozán abAveichende Faunenbild des borealen und medi- terránén Gebietes im Helvetien viel áhnlicher A\drd.

Es ist offenbar, dass die Verbindung dér Faunagebiete die nach Síiden gerichtete Wanderung dér Arten alléin nicht erklárt. Nábm- lich lag Laurasicn lant lí. Staub nach dér steierischen BeAvegmig nördlicher als früher, am Anfang des Miozáns. Die Klimaveránde- rungen spiolten alsó ciné nicht zu unterschátzende Rolle in dér Wanderung dér borealen Forrnen. Sie blielKui eigentlich dórt, avq sie früher lebten, nur Avanderte ihr Lebensraum nach Síiden.

Das Mioziin von Diiiuíntúl

237

Eiiio aliiiliclie Womlonuifí dór Landsoliildkrötoii liabe ioh in oinor Ahhaiulliiiiíí (17.) naoliííowiosoii. Xun ist os klar, da»s vorsoliio- iloii orjíanisic'rto Faunon dór vorscliiodonoii FrovinzcMi von iilinliohou \ orándorunfíon ilc'r ánssoron Unistándo iilinlioli l)otrolTou wortloii.

Dió \\ andorinifíoii orsoliworon die I’aralloli.sioruiifí dór Abla- ííorniifíon jíloiolion Altors,

lob liifío nooli hinzii, dass das ilaliiinischo Mioziin unv otwas übor ()0 % (íattuiiíion aufwoist, dió liouto ini Mittolmoor lobon (4. p. Gl). Ziir solbon Zoit untoi’sohoidot sioli das wosti'ranzösisobo Miozan dnroh soinon fíorinííoron Prozontsatz an heutiííou Formon. In Wost- trankroioh orsolioinon zablroiobo boroalo Formon. Dio.so Formon loh- len aus dóm italiiinisohoii Ilolvotien. Ahnliohe Vcrhallnisso findoii wir im (íobioto dós DnnantnI, wo wir im llolvotion boroale Formon kanm i'indon und iliro Zalil samt dón im jiingoron Mioziin oisoliei- nondon boroajon Formon nnr 11 betriifít. Dió l)oroalon Fonnon 'dos jün- fíoron, Dunantnlor Holvotions sind i'olíionde: Footnnciilns bimaonla- tns, Lnoina boroalis, Dontalinm badonse, Tnrritolla suliaiiííiilata, Py- rnla fít?omotra, Canoollaria varicosa.) Znr sell)on Zoit orsohoinon im Dunánti'il dió Formon dós italioni.schon Holvotions und dós houtigen ^littolmeeres in bodontonder Zalil. So lobt GO % dér Gattnnsen und 12 % dór Alton dór Várpalotaor Sohnoekonfanna im Mittolmoor. D\es (leiifcf daranf h\n, dass die hel vctiscdie Fauna das Dunnát i'd dem italienisclicn Hel rétién, ndlier steht als dón íresifranzösischen, znm Zeiehen (lessen, dass hier ndhere. kliniatiselte und paldncico- graphische Verbindungen bestanden.

Die Vorsebiodonhoit dér Faunon domonstriort dió Absondorung dór Gebieto. Xiin versuoho ich dér Frago naberzutroton, varnm sich diese Gobiote abgosondert habon nnd warnm das ?íiozan im Dunán- ti'il bzw. nordAvestliehen Toile des Dunántúl nur im Helvotien er- scheint.

Die letzte Phase dór im Anversien oinsetzondon Bov/egung vorsperrt nacli den Untersuehuugen von Feronezi (2.) das Vörös- vár— Nagykovácsiéi' Beoken mittels einer Schwelle vöm Dorogéi- Bek- keii. Diese Scliwelle veriirsaclit einen bedeutendeii Unterschied zAvischeii den Ablagsriingen dér am Ende des Anversien einsetzen- den nenereu Senkung. Namentlicli bleibt im wostliolien Mittelge- birge (Vértes, Bakony) das Eozáumeer vöm Dorog — Tatabányaer Typ Aveiter erhalten wáhrend sich das Priabouionmeor dér Biida- gegend mit dem Eozánineer Siebenbürgeiis verbindet. Die von dér pyrenáischeii BeAvegiing emporgeliobene ScliAielle bleibt bis zura Helvetieii uielír oder Aveniger erhalten und A'ersperrt so unser Gebiet. Diese ScliAvelle lieferte das Matéria! des Hárshegyei- áandsteins. Da diese ScliAvelle lángé Zeiten hindiirch hestand, ist das Vorkommen des Hárshegyei- Sandsteins in A-erschiedenen NÍA-eaus loicht zu er- kláren. Das Oligozánmeer erobert das Dunántúléi- Gebiet und in dér zAA-eiten Hálfte dieser Epoche, zu dér Zeit dér allgemeinen Re-

238

Dr. Tibor Szalai

gression hebt sich das Gebiet wiederbolt empor und wird nur durcb die synorogene ÍSenkuug dér steyerisebeu Bewegiiug verniebtet. Zu derselbeii Zeit setzt die synorogene Senkung auch im Mecsek Ge- birge €in und das Miozan erscbeint aucb dórt. (19. p. 104.)

Das belvetiscbe Meer transgrediert in das Várpalotaer Gebiet von blordosten. Die Gntersucbungen von K. lio tb v. Telegd recbtfertigen diese Transgressiousricbtung. Er bericbtet namlicb, dass wáhrend das Várpalotaer Helvetien eme Mácbtigkeit von meb- reren 100 m aufweist, erreiebt das Helvetien von Tapolca-Balaton- földvár nur eine geringe Mácbtigkeit.

Zűr selben Zeit transgrediert das Miozan in das Mecsekgebiet von Osten. b’ür diese von üstén fortscbreiteude Trangression spricht aucb die Beobacbtuug von L. S t r a u s z (14.). Nacb S t r a u s z sind namlicb die auf das Mecseker Mediterrán bezeicbnende Arten aucb im Krassószörényer Gebirge zugegen.

An dér westlicben Grenze dér Várpalotaer Teilgeosynklinale erbebt sicb die Dunántúléi' Eebwelle. Diese Scbvelle bat L. v. Lóczy sen. (7.) erkannt. Die siidlicbe bezw. südöstlicbe Grenze diesel' Geosynklinale kann lant dér Untersuchiingen von V. Pávai (12.) bei Balatonfőkajár, Polgárdi, Urbida und in dér Umgebung des Velenceer-Gebirges dem aucb beute sicbtbareii urkristalliuen Gebirge entlang gezogen werden. Dicsér Geosyklinale kann in nord- östlicber Richtung bis Ungvár, weiter südöstlich bis ziim Izatal ge- folgt werden. Weiter uacli Süden finden wir nacb V oitesti (20.) dér Bibar Gruppé entlang die Spiiren dér Geosynklinale, Dieses Meer überschreitet die siidlicbe Grenze des Erdélyi Ércbegység, dringt in einerseits von bier, von Síiden, in das Uugariscbe Becken, aiider- seits gelangt es nacb den Angaben von A n d r u s o v (1.) vöm Wie- ner Becken über die Myjavaer Hügelii und über das mittlere Vágtál in das Karpatenbecken. Es ist alsó klar, dass das Meer in das iinga- rische Becken von zwei Ricbíungen transgrediert. Es treffen sich bier alsó die nördlichen, westlicben und südlicben Eaunen. Die grosse Übereinstimmung dér Dunántúléi' und italieniscben Faunén weist darauf bin, dass dér siidlicbe Einfluss bedeutender war. J. N oszky (10.) erkannte als erster den zwiscben dem Vepor und Nagy iSIagyar Alföld liegeuden Abscbnitt dicsér Geosynklinale.

Die junge steyeriscbe Bewegung spielt in dér Ausbildung dér tektonischen Verháltnisse eine bedeutende Kolle. Folgende Angaben unterstützten diese Feststellung: das miozáne Qiiarzkonglomerat vöm Vendebegy sowie die von L. v. Lóczy sen. (0. p. 277) iiiiter- síichten Schotter weisen darauf bin, dass im Dunántúl nacb dem Eozán sich Gebiete crboben. Bald aber beginnt die Verwitterung derselben. Das Verwitterungsprodukt liefert das Scbottermaterial dér Konglomerate, kieselsiiurebaltige, warme Quellén ergeben das Bindemittel, den Kieselton. Diese kieselsiiurebaltigen Quellén ent- sprangen deii Brüclien entlang. Es isi alsó offenbar, dass die Érbe-

Das Mioziiii von Duiiáiitúl

239

buiiíí (los Gebiotí's mit línu‘lil)il(hin{í(Mi vovknüi)ít wai‘. So folííton dt'r (M)irofí('notiscb(Mi Erliebniifí orofííMiotiscIu' ErsclioimimíCMi.

Dió Enstohuiifí dór Diinántúloi' Koiiiíloinorato l)Oííann iiaoli (lom Eoziin. (Es <íil)t namlioli (íobioto, íío, zwisobon dón Kioson dió '^orollton Briiohstiioko vöm Xnmmnlinokalstoin zn findon sind.) Dió im Haiifíondon dór Szapáror (davnlina Szalun onthalton- dcn Sohiobton fíolofíonon, kohlonfiibrondon Ablafíoruiiííon ans wolohon Antraootborinm valdonso szaparonso Ébik znm Vor- soboin kain, ist von oborolifíoziinom bozw. nacb dón Untor- snobnmíon von Ellik von nntormioziinom Altor. Da bior das Koiifílomorat t'oblt, in soiiiom Daii'íondon abor dór Sandstoiii, das Konfílomorat und dió Sobottorsobiobton vorbandon sind, kaim fost- fíostollt Avordon. dass dió Dildniifí dós Koii}ílomoratos nnr naob doni oboron Oliíioziin bozw. im intoron IMioziin oinsotzto. Es ist fornor nooli anoli in dón von mir niitorsnobton Gobioton fostznstollon, dass doron Evolntion im TTolvoticm (diifísotzt bat. da dioso Koiifílomorato vöm Holvotion foblon, im Lo'tbakalkstoin aboi' vorbandon sind.

L. A’. L()ozy són. (G. p. 2S7) Arboit Avoist daraiiF bin. dass im Loitbakalkstoin bozAV. in dosson Liofíondom a íoI avoiiíííov Sobottor abgola<fort ist. als anf dór Doobobono dós DakoiiA'ííobirííos. Dió lotzto- ron Sobottor stammon naob dón Amíabon A'on Lciozy ans dóm Sarmation. Es ist offonbar, dass dió D'^iindation am Endo dós Hoh’o- tiens und zn Bogiim dós Tortonions viol goringor Avar als spiitor. Die Holmiig dós donndiorton (íebiotos bogaim alsó nnr \’or doni Tortonion.

B'n.s (Ue Hcrkuiiff diesor Sclwffer hcfrifft, stelU L. v. Lóczij sen. fest, dass ini Mediterrán ha Dunántúl ein HocJigehirfje stand. Ans dér .stratigraphischen Lagerung dér Sehotter folgt, dass die stei- rische lienvgung dieses Gehirge erhob. Das niassenhafte, gleich- zeitige Erscheinen dieser Prodnktc bestinnnt olso die Emporhebung von Gebieten.

iUeine ]\[einnng steht im Einklang mit dér Feststellnng \mn Kőbőr (5.). Die Hanptüberscliiebnngen in den Ostalpen fanclen naob ilim nahmlich nach dem Hoh-etien mid A’or dem Tortonien bzAV. im Tortonien statt. Dér Avestliche Teil des Ungariseben Mittelgebir- ges schmiegt sieh den Ostalpen an. Darans folgt, dass die tektoni- sohen Verandernngen dér Xachbargebiete auch das Mittelgebirge beeiflnssen. Diese Wirkungen erAA’eisen sieh als Contreeoup-Er- scheinímgen.

Dass anf diesem Gebiete nach dem Heh'etien sicli bedentende BeAvegímgen abspielten, beAveisen aueh die durchbohrten miozanen Ablagerímgen mit den demselben Xi\’ean angehörigen oberflachli- chen Ablagerímgen A-erglichen. BeispielsAveise \"ergleichen Avir das Heh'etien dér Tapolcaer Bohrnng mit demselben A'on Zalahaláp. Wahrend das Tapolcaer Helvetien — 59 m nnter dér Meeresflache

240

Dr. Tibor Szalai

liegt, ist die Hőbe dieser Ablagerungen in Zalahaláp ca. 182.6 m über dem Meeresspiegel. Die Sprunghöhe dér indentiscdien Ablage- ruugen in Zalahaláp und in Tapolca betragt alsó 241 ui. Zűr zeit dér Entstehung ninsste die Hőbe dieser Ablagerungen dem IMeeresspiegel gegenüber gleicb sein. Sie gerieten alsó nach dem Helvetien in ihre heutige Lage. Beachtenswert sind in dieser Hinsicht J a n o s c h e k’s (3.) Feststellungen. Er erweist, dass im am Brennl)erger Hügelgebiet sogar eine mebr als 350 m nberragende Sprungböhe vorkommt. Die Tektonik dér tortoniscben und .jüngeren Scbicbten des Hangenden weicht von dér Tektonik des Helvetiens ab. Es ist alsó offenbar, dass sich die erwahnte Tektonik des Helvetiens vor dér Bildung dér tortoniscben Ablagerungen ausgebildet hat.

Offenbar stebt die Evolution dér Dunántiiler Gebiete mit den tebtonischen Veranderungen im Zusammenhang, sowie aueh die Tatsache, dass das IMiozan in dicsem Gebiete nur im Helvetien er- scheint.

Dicse Angaben weisen darauf in, dass das Becken von Dunán- tiil keincAvegs ein bomogenes Senkungsbecken ist, sondern, wie es schon V. P á v a i (12.) betonte, aus altén Gebirgsstreifen und dazwi- sehenliegenden Sedimentationsgebieten aufgebaut ist.

Nach L. V. Lóczy j u n. (8.) wecbselten miteinander zonal verordnete Gebirgsblöcke und Geosynklinalen im Palaozoikum und Mesozoikum des Alföld und des Pannoniseben Gebietes.

Die erwahnte gestreifte Stimktur des Dunántúl stammt alsó schon vöm Mesozoikum bér.

Literatur auf Seiten 193 — 194.

III. EEFERATE.

Die WeU dér N^itur. III. Die Erde und das Meer. Zusammen- gestellt von: Dr. Béla 1\I a u r i t z. Gross 8". 397 S. mit 4 farbigen und 20 sclnvarzen Kunstbeilagen, 158 Textfiguren. Herausgegeben von dem Kgl. Ung. Naturwissenscbaftlicben Véréin zn seincm hundertjabrigen Jubelaum. Budapest 1933. (Nun ungariseb.)

Das Werk entspricbt vollkommen den Forderungen eines gu- ten popular-wissenscbaftlicben Bucbes durcb seine klare Logik und i'iclitig zusammengewabltes IMaterial. Dics wird aucb durcb den wis- sen.schaftlicben Rubin seines Verfassers und durcb die rcicbe Aus- stattung des Werkes bestiitigt.

B él a M a u r i t z: Dau und Matériái dér Erde. Die Krdfte und dérén Wirkungen in dér Erdrindc. (S. 1 — 178.) In dem ersten 1 eil lemen wir den inneren Bau des Erdkörpers kenuén, die Gesteine und die gesteinsbildenden Mineralicn. Dér zweite Icil umfasst die

Hcferate

241

Bewefíimsíen inul die Lafíoruntisfonnen (Um- Erdriiula. Bíísondors le- sonsworto Kapitolii sind: dió Gostalton dór Erui)tivnmsson, dió Dif- feronzionuig dór Majíinas, iiouoro Ausohmumííon ühor Gobirfíshil- duiifí oto. hbiiou {írosson Toil dór Al)l)ildmiííon l)ildon ííiit ííeluiifíene Orifíinalaiirnahmon von klassisohon unfíarisoiien Bois])iolon.

Kőbőrt B a 1 1 e n 0 fi 0 r : Dcr I{o<lc7i. (S. 179 — 22').) Dió Grundzüíio dór Bodonbildnufí wordon kiirz ausoinandorfíosotzt.

Alexa odor Kooh: Die ll'ichfi(/sfcn Bcifjirrrksorfe utid Mineralvorkoiiniissc Un(;(inis. (S. 221 — 2;K5.) Dió Minoralionrundorte Enfíarns sind naoh ihroin Entstohniifístyii anffíozahlt. Dió wiohlifí- ston Minei'alion wordon an Hand dór Erörtorniifí dór oinzolnon Borí- worko bosiíi'oolion. Das Kapitol wird dnroh die knrzfíofasste Go- soliiohto dós Berfíbuies in I’^nfíarn orfíönzt.

Androas Kéz: Dos Mecr. (S. 237 — 3(S7.) Eiir dón Goolofíon und Palaontolofíon sind haui)tsaoblioli t’olfíondo Kapitol boinorkons- wort: die Veidoilnnfí dér hentifíen iMeorossediinonte, die choniiscbe Zusanimeiisetzniifí und Wiinne des iNIeorwassers, Gliederniifí dér ozeanischen Becken, Gestaltniifí dós Meeresgrundes etc.

Dr. Alexander Jankó.

0

\

é

I

$

I

I

'i

FÖLDTANI KÖZLÖNY

Bánd LXX. kötet 1940 október — december Heft 10—12. füzet.

I. emlií:kbp:szí:i)ek.

Mt]GEMLBKEZÉS BÖCKH JÁNOS (1840—1905)) VOLT ELNÖKÜNKBŐL, SZÜLETÉSÉNEK SZÁZ ÉVES FOBDULÓJ AN.

A Magyarhoni Földtani Társulat 1940. évi novcnnher lió IJ.-í'ui tartott ünnepi ülésen elmondottam

P a p p K á r o 1 y ezidei elnök.

— A 25 — 27. ábrákon J fényképpel. —

Igen tisztelt Ünnepi Ülés!

Október hó 20.-án nuilt száiz esztendeje, hogy Böekh János, az akkor még különálló Pest városában megpillantotta a napvilágot. Ugyanis édes anyja Dentseh Vilma pesti leány volt és 1840. október havában pesti rokonainál tartózkodott.

Édes atyja Böekh Adalbert, a Pozsony vármeg.véhen fekvő Somorja rendezett tanáesn város orvosa lévén, a fiatal János gyermékkorát Somorján töltötte. 1850 — 1854. között a i)ozsonvi kirá- l.vi katolikus főgimnázinmhan, 18.55-ben pedig a főreáliskoláhan tanult. 1856-tól 1858-ig a kremsi mérnökkari iskola növendéke volt. Tornázás közben lábát törve, bnesnt mondott a katonai pályának. Ezen véletlen balesetnek köszöidietjük tehát, hogy a iNIindenbató hazánkat egy nagy geológussá 1 ajándé-kozta meg.

1858. őszén már a Selmecbányái Akadémián tanult, ahol 4 éven át szeretettel hallgatta Pettkó ,T á nos ásvány-, föld- és őslénytani előadásait. Selmecbányáról a szabály.szerű oklevéllel távozva 1862. őszén a stájerországi Eisenerz, majd az alsó ausztriai Beiebenau hengerműveinél gyakornokoskodott. 18fí4-he)i a- bécsi földtani intézet- hez osztottak be. ahol Haidinger Vilmos, majd H a u e r Ferenc igazgatók oldalán tanult, míg az egyetemen Suess Ed várd előadásait hallgatta. A bécsi geológusok vezetésével meg- ismerte Cseh-Morvaorsziíg és Galícia különböző vidékeit. Majd 18(56d)an ^lagyaroi'szágra került, ahol a nógrádvármegyei Buják, Szirák és Eeseg harmadkori i-étegeit taglalta, s írta meg német nyelven első értekezését. 1867-ben a Budán működő pénzügyminisz- térium elnöki osztályába kerül-t. Ekkor történt, hogy G o r o v e T s t V á n m. kir. földmívelés-, ipar és kereskedelemügyi miniszter fel- állította a m. kir. földtani intézetet, s 1869-ben ide Hant ken 1 k s a miizeumi őrt igazgatóvá nevezte ki. Az új intézet első geológusai H o f m a n n Károly, Böekh J ,á n o s és W i n k 1 e r

246

Papp Károly

Benő voltak. Ekkor ismerkedett meg H o f m a n n Zakariás bányatulajdonossal, akinek leányát, Antóniát 1873. aug. 11.-én nőül vette. Esküvőjüket geológushoz illően az aradmegyei Paidison tartották, ugyanabban a községben, ahol Lóczy Lajos szüleinek szőleje volt. Ezen községet később Ópálos néven ismertük, s ezen Arad-hegyaljai községhez fűződik két nagy geológusunk: Böckh János és Lóczy Lajos ifjúságának legszebb korszaka.

Böckh János tudományos működését életrajzírója: S z o n- tagh Tamás* két szakaszra osztja. Az első időszak 18G8-tól 1882-ig terjed, amikor főmunkája a Déli Bakony geológiai felvétele volt. A triász taglalását rövid két esztendő alatt elvégezte. Ö állapította meg először a Litéri törésvonalat, amelyet Litéri hasadék néven ír le. A Bakony déli részéről írt két munkája-

I. rész a Déli Bakony triász rétegsorát taglalja, 7 tábla kövü- letrajzzal. Megjelent a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvének II. kötetében 1872-ben;

II. része a Bakony liasz, júra, kréta és harmadkori rétegeit tárgyalja, ugyancsak 7 tábla rajzzal, a Földtani Évkönyv III. köte- tében 1874-ben.

A Bakony felvételét 1874-ben bevégezve, Pécs város földtani kutatásához fogott, majd 1877-ben a krassó-szörényi hegység fel- vételével foglalkozott és a Déli határhegység kristályos paláinak 3 csoportba osztása tőle származik.

Amikor Hantken Miksa 1882-ben igazgatói állását az egyetem őslénytani tanári állásával cserélte fel, Ferencz József Magyarország királya Böckh Jánost nevezte ki a földtani intézet igazgatójává 1882-ben.

Itt kezdődik Böckh János működésének második korszaka. Kezdetben, 1882 — 1892. között krassó-szörényi felvételeit folytatta, majd 1893-ban megindítja a Keleti Kárpátok belső peremén a kő- olajkutatások geológiai felvételeit. Ezen kutatásokat személyesen nyitotta meg és 2 nagy munkát írt vizsgálatairól.

I. Az egyik a Máramaros vármegyei Izavölgy felső szaka- szának geológiai viszonyait tárgyalja; megjelent a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvének XI. kötetében, 1894-ben, 79 oldalon 1 geológiai térképpel. Felvételeiben a kristályos palák cs kristályos mészkövek fölött a felső krétától az oligocénig terjedő kárpáti homokkő cso- portot 7 tagra osztja, s hangoztatja, hogy a dragoniér-szacsali vonalon a nafta és ozokeritkutatás ép oly reményteljes, mint a gáesországi Boryslaw kőolaj területén. Ezen véleményét a későbbi fúrások igazolták.

* S z o II t a g h 1’ a in á s : Nagysúri liöckli János élete és munkál- kodása. (1840— 1969). A Éöldtani Közlöny 1940. évi 40.-ik kötetének l — 28. ohialain nuigyar és a 80 — 113. oldalakon német nyelven, arcképpel.

Uöckli Jciiios cmlékozcti*

247

II. Másik munkája a háromHzékmegjje'i Sósnwző {ícolóííiai viszonyait tárííyalja. MofijeUmt a m. kir. Földtani Intózct Évkönyvé- nek XII. kötetéhen 18})5-lKm, 193 oldalon. Itt az alsókrétától a felső oliííocénifí terjedő kárpáti homokkő es()])ortot (i részre o.sztja, amely taíilalás, a fíyér kövület tartalom miatt, nehéz feladata a {íooló- ííusoknak. Kz a két munka az, amehad a Maííyarhoni F'öldtani Táisnlat az 1900-han alapított Szahó .1 ó z s e f-emlékéremmel első ízben kitüntetett.

B öc k h dános mnnká.ssáfíának lejíhühh krónikája az a 2.") ijíazfíatóstáifii jelentés, amelyhen lS82-től l!)()7-iíí, tehát 2.'> éven át az intézet működéséről heszj'nnol.

A múlt század geolófíusai lefínagyohhrészt méíí németül beszél- tek efíymás között s gyakran jelentéseiket is németül fogalmazták.

Hogy mégis olyan szép magyar jelentéseket találunk, azt fő- ké)) I’ e t h ő (t y n 1 a hnzgóságának köszönjük. P e t h ő (j y ii 1 a eredeti nevén P e t r o v i t s, P e t ő f i S á n d o r és T o m p a M i h á 1 y rokona, magas műveltségű, gazdag férfin volt, aki gyönyörű ma- gyar nyelven írt. A geológusok kéziratait örömest javítgatta^ s gyakran még S e h a f a r z i k Ferenc is átadta kéziratát azzal a felhívással: no most (i y n 1 a, cifrázd ki a jelentést! Gyula bátyánk ))edig napokat töltött el a javítgatással, ő volt a földtani intézet íródeákja.

Böckh .1 á n o s igazgatói működésének legnagyobb ered- ménye, hogy a m. kir. F'öldtani Intézetnek új otthont teremtett. A múlt század utolsó évtizedében az intézet a földmívelésügyi minisztérium sötét földszinti helyiségeiben szorongott, s a gyűjte- mények csaknem hozzáférhetetlenek voltak. Böckh János érdeme, hogy 8 e m s e y Andor áldozatkészségével, L e c h n e r () d ö n magyar stílusában felépült az intézet Stefánia-úti palotája, amely 384.000 forintba került. Az iij palotát, az intézet alapításának 30-ik évében, 1900. május 7.-én Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter adta át a magyar geológusoknak. Az intézet rjészletes leírását 1900-ban Darányi Ignác megbízásából Böckh János és S z o n t a g h Tamás külön füzetben adták ki, amelynek beve- zető áttekintését Böckh János azzal végzi, hogy Linné mon- dását idézi: „A tudományok mecénások nélkül ép oly kevéssé csí- ráztak. mint nap nélkül a magszemek.”

Századunk hajnalán a magyar geológusok felejthetetlen ki- tüntetésben részesültek, amikor I. Ferenc József királj'' Őfelsége 1900. május 29.-én, kedden délelőtt 11 órakor személyes látogatásával tisztelte meg az intézetet. A hatalmas Birodalom császára és Magyarország apostoli királya az udvari méltóságok, előkelőségek és miniszterek élén vonult he az intézet múzeumába, ahol Böckh János igazgató kalauzolta a nagy királyt. Erre az alkalomra már kiállították a múzeumban a borbolyai ősbálnát, amelyért a bécsi intézetek annyira irigyelték azi intézetet. I, Ferenc József rendkívüli érdeklődéssel hallgatta Böckh János magyarázatait,

■248

Papp Károly

olyannyira, hogy félórával meghosszabbította ott tartózkodását, ami legnagyobb ritkaság volt Ferenc József 68 éves nralko- dása alatt. I. Ferenc József Őfelségének megérkezését a föld- tani intézet palotá.ia elé a 25. ábrabeli fénykép mutatja, amelyet Kalecsinszky Sándor fövegyész készített.

25. álira. T. Ferenc József, Magyarország apostoli királya liMKk május hó 29.-én meglátogatja a magyar királyi földtani intézet Slefánia- úti palotáját. Az intézet nevében Darányi Ignác földímvelésügyi

miniszter és Böckh János intézeti igazgató fogadják.

A látogatást követő udvari ebéden a nagy király a követke- zőket' mondta Berzeviczy Albert valóságos belső tikos taná- csosnak: „Gyönyörű intézet. Nem úgy értem ezt. mintha csak kí- vülről volna nagyon szép, hanem belső tartalma, gazdagsága és gyűjteményeinek becse nagyon megörvendeztetett engemet.'”

A földtani intézet megnyitása után jóval később nyilt meg a Mezögaz'Uiiui<j\ Mvzenni, amelyet Öfcdsége szintén meglátogatott. A meghívottak között szerényen félre állva ott volt Höckb J á n o s, az oro.sz Szent S/aniszlórendjel szalagjával és mellette S c b a f a r- zik Ferenc boszniai badiérmével díszítve. Amikor ("ífelsége a geológusokat mcLníillantotta, kíséretének nagy bámulatára odalépett a geológusokhoz. M('gkérdezt(' az igazgató úrtól, hogy i)reparálták-e már az ősbálnát és S c b a f a r z i k t ó 1 I)oszniai hadi tette irá.nt

Möckh János einlékozoU*

249

í'rdi'klödött. rfí.Víiiiis Ölelsétío a rendjeleket annyira ismerte, hofíy az első pillantásra tisztálan volt azzal, hofíy S e li a l'a rzik a hadi kitüntetést esakis az 1S78. évi boszniai liábornbaTi szerezhette. ,.i

Ilyen inafías pártfojíá.s más embert talán elbizakodottá tett volna. Böekh János azonban élete véííéití mefímaradt egyszerű, buzgó római katolikus vallású tudósnak.

Mindazáltal Böekh J ános 2(i éves igazgatói működése alatt sziimos kitüntetésben részesült. Már az ezredéves országos kiállítás alkalmálK)! Őfelsége lS9(i. október 10.-én a Hl. osztályú vaskoromi' renddel tüntette ki. Majd a VII. nemzetközi geol. kongre.sszus alkal- mából, amelyen mint a Magyar Birodalom küldöttje szerepelt, az Orosz Czár Szcnfpétervárott 1899. tavaszán az Orosz csillaggal díszí- tett Szent Szaniszló rend //. osztályú jelvényéi adományozta szá- mára. Végül 1907-ben I. Ferenez József apostoli király a Föld- tani Intézet és a Mezőgazdasági Múzeum megidapítása és fejlesztése körül szerzett érdemei elismeréséül N a g y s n r i elönév adományo- zásával magyar nemessújgel tüntette ki, s ezóta a esahid a N a g y- s ú r i Böekh nevet használja.

A földtani intézet Stefánia-i'iti palotája, 1900. évi felépülése után csakhamar a magyar geológia otthonává vált, ahol úgy a tk. hegyvidéki geológiát, mint a sík területeken működő agrogeológiát jeles szakférfiak művelték. Azonkívül a bányageológiában való ki- képzés eéljiból éveidvént 2 — 2 bányamérnököt is beosztottak a föld- tani intézethez. Valamennyi geológus külön szobát kapott, s e mel- lett a 10 szakaszra osztott hatalmas nuizeumban, amely az egész má.sodik emeletet elfoglalja, minden geológus megkapta működésé- hez a megfelelő szakaszt. A 20.000 kötetes könyvtár és 10.000 lapot tartalmazó térképtár az I. emeleten szintén rendelkezésére állt min- den intézeti tagnak. A föld.«zinten szépen berendezett kémiai, talaj- kémiai és talajfizikai laboratóriumok sorakoztak, kaloriméterekkel és talaiiszapoló készülékekkel felszerelve. Sőt az alagsorból nyíló mély aknában két föhlrengésmérő műszer is volt, Semsey Andor adományából, A műszereket éveken át Fi m s z t Kálmán dr. m. kir. vegyész kezelte.

Az intézet új otthonában számos külföldi szakférfi is meg- fordult, nemcsak a szomszédos országokból, hanem az Óceánon tiili világrészekből is. így 1904. február és március havában 2 japán geológus: K i n o s z u k e T n o u y e J a y e ^I i s h i o hosszabb időt töltött az intézetben. A japán geológusok itt tartózkodása alkalmá- ból K a 1 e c s i n s z k y Sándor fővegyész az intézet műtermében lefényképezte az intézet szaktudósait, amely képet a 2G. ábrán be- mutatom. A kép közepén ül Böekh János igazgató, mellette a két japán geológus, és az idősebb geológusok, míg háttérben az akkor még fiatal geológusok és bányamérnökök sorakoznak. A fény- képező K a 1 e c s i n s z k y fővegyésszel együtt 22-en vagyunk a Icépen; a 22 geológus közül ma már csak hatan élünk, 16 .szaktársunk immár az ö: ökkévalóságba költözött.

250

Papp Károly

A Társulati Élet terére térve át, Böckli János a Magyar- honi Földtani Társulatnak 1867. óta rendes, 1871. óta választmányi tagja, 1872 — 1873-ban mint első titkár K o c h Antal és S a j ó- helyi Frigyes titkárokkal együtt szerkesztette a Földtani Közlönyt. 1889-ben Szabó József mellett alelnök, majd Szabó halála után, 1895 — 1900. között 6 éven át a Társulat elnöke volt. Az 1900. februári közgyűlés az akkor alapított Szabó József- emlékérem első példányát Böckh Jánosnak ítélte. Az 1901. feb- ruár 6.-i közgyűlés tiszteleti tagul választja, amikor az elnöki széket Telegdi Róth Lajosnak adta át. Társulatunknak 40 éven át vezérlő, munkás tagja volt, aki geológusaitól megkövetelte, hogy a társulati üléseket látogassák.

26. ábra. A m. kir. földtani intézet szakszemélyzete 1ÍM)4. február 2(l.-áii Budapesten. K a 1 e c s i n s z k y Sándor felvétele. Balról jobbra az első sorban ülnek; Halnváts Gyula, Inkey Béla, ár. Kinoszuke Inouye, Böckh János, ár. Jaye Misliio, ár. Scha farzik Ferenc, Teleydi Botli Lajos; hátul jobbról balra: ár. Pálfy Mór, Kápolnai Pauer J^ikfor, (Ir. Liffa Jurái, Beyuly Antal, Güll Vilmos, László Gábor dr., Emszl Kálmán dr., Kadic Ottokár dr., Treitz Péter, Szontayh Tamás, Posevitz Tivadar, Horusitzky Henrik, Timkó Imre és Papp Károly dr. állnak^

Igazgatói állásálk)! 1908-ban nyugdíjba lépve, ezt nem sokáig élte túl, amennyiben 1909. május 10.-én, 69 éves korában elhúnyt. Ravatalát az általa alapított i)alo4a előcsarnokában a magyar tudo- mányos élet előkelőségei vették körül és május 12.-én, vcröfemies tavaszi (Udmliin kisértük ki a Kerepesi-tenietőb.en-lev,őrny.ugvohelyvre.

Möfkh János euilókezotc

251

'27. ábra. X a g: y s n r i B ö e k li János szobra a m. kir. Földtani Intézet Stefánia-úti palotájának bástyafalán. Készítette Stróbl Alajos szobrászművész Kápolti Alajos segédkezésével, az 1915. évben. Fényképezte Pappné Balogh Margit dr. 1939. június 28.-án.

A ^liudenható különös rendelkezése folytán, 22 év niiilva ugyan- erről a helyről kísértük örök- útjára nagynevű fiát, X a g y s ú r i

vrr

252

Papp Károly

Böckh Hugó államtitkárt, az igazgatói méltóságban rövid ideig utódját, aki 193]. december 6.-án, életének delén, 57 éves korában hányt el.

Hogy Böckh János milyen általános tiszteletben részesült, arra jellemző az, hogy amikor az emlékszoborra a felhívást kibocsá- tottuk, rövid idő alatt 6.615 korona gyűlt egybe. A szobrot Stróbl Alajos művész. Rá p ölti Alajos segédkezésével ruszkicai márványból faragta. A szobor az Itáliában szokásos beugró fülké- ben ábrázolja Böckh Jánost. A szobor képét a 27. ábra mutatja.

A szobrot Társulatunk 1915. június 21.-én felajánlotta a magynr királyi földtani intézetnek, s Lóczy Lajos igazgató-ntódja 1917. június 6-án ezt az intézet Stefánia-úti bástyafalán helyezte el.

A szobor leleplezésén Böckh János gyermekei: Böckh Hugó, az igazgatói tisztségben 1929 — 31. között utóda, Béla fia és özvegye Böckh J á n o s n é : H o f m a n n Antónia még részt vettek, azonban azóta ők is követték a Megboldogultat az örökké- valóságba. Gyermekei közül csupán Hagerné Böckh Vilma úrnő él, aki a mai nehéz utazási viszonyok között Bécsből távol- maradását kimentette. Ülésünkön megjelenő unokái azonban méltó büszkeséggel tekintenek vissza nagyatyjuk emlékére.

Végezetül legyen szabad néhány rövid eseményt közölni Böckh János életéből, minthogy a nagy embereket gyakran az élet apró eseményeiből ítélhetjük meg.

Szontagh Tamás az életrajzban említi, hogy Böckh János szabad idejében vadászó kedvtelésének élt.

A múlt század nyolcvanas éveiben sógorával, H o f m a n n Károly főgeológussal együtt szülőfalumban, Tápióftághon vadász- gatott, ahol épen a mi szőlőnk volt a vadász-tanyájuk. Magukkal hozták a kis Hugót is, aki 15. éves korában, vállán kis puskával kísérte atyját és nagybátyját a vadászúton. Nekem, a 16 éves gim- názista fiúi'ak imponált a puskás fiú, viszont Hugónak az tet- szett, hogy én Tglóról 1889-ben gyalog jöttem haza.

Tíz év múlva a műegyetemen egy folyosón hozott össze a sors bennünket; Böckh Hugó a inineralógus Schmidt Sán- dor mellett, én pedig a geológus Lóczy Lajos oldalán voltam tanársegéd.

Az 1899. évben Hugó barátom javaslatára Böckh igazgató úr felhívott, hogy segédgeológus gyanánt folyamodjak a földtani intézethez, felvételért. Én alázatos tisztelettel elhárílottam a meg- hívást, azzal indokolva, hogy vizsgáimat még nem tettem le. Amikor azután 1900-ban az új palotába költözött az intézet, jeleivtkeztem az igazgató úrnál, aki harsogó nevetéssel fogadott, momlván: „No játja doktor úr, most kiugrasztottam a nyulat a bokorból.”

Amikor kinevezésem megtörtént, 1900 — 1905. között az igazgató úr abban a kitüntetésben részesített, hogy elkíscrhette))i Hunyad é's Kiassó-Szörény vármegyében végzett ellenőrző útjára Ha Iává ts G y n I a, P á 1 f y M ó r és S e h a f a r z i k F e r e n e munkaterüle-

Ilöfkh János onilókezeto

253

tciro. Akkortájt mi íieolófínsok évi átalányt kaptunk, s az 1.100 ko- ronából adcliíí dolííoztunk, ameddiíí költséíííiel bírtuk.

Egyik nyári úton, Hnnyad megyében, ebéd közben megszólal az igazgató úr: „Nem is tudják a kedves kollégák, hogy P a pj) Károlyt egy szép asszony emlegette Párádon.” Erre én fülig eli)irultam, de nem a szép asszony miatt, hanem azért, mert engedély nélkül 3 hétre Párádra távoztam.

Az igazgató úr azonban, végtelen jóságával megnyugtatott, mondván, hogy „ nem haj ez, hiszen a geológus bárhol dolgozik is. ez hazánk javát szolgálja”.

Az új intézeti palotiVban éveken át tanúja voltam, nagy yeoló- yusaiuk vitatkozásának. Ugyanis Semsey Andor nagy mecéná- sunk számára az igazgató úr külön szobát rendezett be a földszinten. jMinthogy Semsey úr unatkozott a külön szobában, ezért Böekh igazgató úr felküldötte öt az emeletre hozzám, hogy határozzuk az aldunai ammonitákat. Minthogy .szobám közvetlenül Szontagh Tamás bátyánk lako.sztálya mellett volt, ahova az igazgató úr naponkint feljárt, ilyenkor hozzj'udí is benézett, hogy mennyire haladtunk a szvinyieai ammoniták határozásával. Igen gyakran megfordult itt Lóezy Lajos egyetemi tanár úr is Laezkó De- zső veszprémi piarista tanár kíséretében. Megindult ilyenkor a vi- tatkozás a bakonyi triászról, s a vitában többnyire Böekh János vitte el a pálmát. Bámulatos emlékezőtehetségével, tiszta, világos ítéletével, döi’gő, érces hangjával mindannyiunkat sarokba szorított. Laezkó Dezső többször megjegyezte, hogy „nagyszerű előadó tanár veszett el az igazgató iirban.”

Egy ilyen alkalommal történt az jlz esemény is, amelyet a Kálisókutatások története c. müvem II. részében meg is örökítettem, a Földtani Közlöny 1913. évi 43. kötetében.

Az 1906. évi mezőségi utazásomból visszatérve, a szokott helyen jelentettem, hogy Mezőszentmihálytelkén 800 méteres fúrást java- soltam. Felsoroltam, hogy ezzel a fúrással eldönthetjük a sótömzsök helyzetét, az esetleges kálisó-telepet, sőt talán a szenet, petróleumot vagy földi gázokat tartalmazó rétegekről is hírt kapunk; amiként ezt a Bányászati és Kohászati Lapok 1907. évi októberi számában a Mezöség szelvényével illusztrálva leírtam.

Erre Böekh János igazgató úr megjegyezte „ hogy .sós- vizet és földigázt adhat ez a fúrás, de hogy a többi kincset is meg- találják, azt kétlem. Az Ön által rajzolt szelvény épen arra mutat, hogy maga sem bízik a sok kincsben, sőt talán psak buzdítani akarja a magas kormányt a fúrásra.”

De, — jegyeztem meg bátortalanul — majd csak előhoz vala- mit ez a fúrás; két eset lehetséges, vagy káli só lesz ott, vagy pet- róleum.

Erre az igazgató úr a következő választ adta:

254

Papp Károly

„Engedje meg, tisztelt Doktor Ür, hogy itt S e m s e y és Szontagh barátunk előtt, Lóczy és Laczkó tanár urak jelen- létében kijelentsem, hogy még egy harmadik eset is lehetséges és ez az, hogy sem kálisó, sem 'petróleum!”

Boldogult Böckh János látnoki szemeinek igaza volt, mert 34 évvel ezelőtt tett kijelentése ma is érvényes. Ugyanis a Mező- ségen eddigelé sem kálisó, sem petróleum nem mutatkozott. Ezen kincseket Erdély más részein kell kutatni.

*

Ezekben vázoltam Böckh János volt Elnökünknek, a magyar geológiai kutatások nagy szervezőjének életét, munkásságát és egyéniségét, születésének 100 éves fordulóján.

Mi idősebb geológusok, akik még az ő igazgatása alatt kezdtük életpályánkat, végtelen hálával, tisztelettel és nagyrabecsüléssel adó- zunk nagy tudósunknak és atyai jóakarónknak!

Áldott legyen emléke!

SAJÓHELYI FRIGYES (1848—1940) VOLT TITKÁR ÉS VÁLASZTMÁNYI TAG EMLÉKEZETE.

A Magyarhoni Földtani Társulat 1940. november 13.-án tai’tott ünnepi ülésén elmondotta:

Papp Káról y ezidei elnök.

— A 28. ábrán két fényképpel. —

Szeptember hó 9.-én elhunyt Sa jóhelyi Frigyes nyu- galmazott székesfővárosi főreáliskolai igazgató. Társulatunk legidő- sebb tagja, 92 éA^es korában.

Istenben boldogult tagtársunk még Böckh J á n o s-sal és Koch Anta 1-lal együtt kezdte pályafutását. Hetven esztendővel ezelőtt lépett Társulatunk tagjainak sorába, és mint titkár, szer- kesztette a Földtani Közlöny első hat kötetét.

Életének és munkásságának főbb mozzanatait a következők- ben vázolom.

S a j ó h c 1 y i Frigyes a pestvármegyei Ácsa községl)cu 1848. február 16.-án született,- ágo.stai hitvalláséi evangélikus család- ból. Főiskolai tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészettudomá- nyi karán végezte, ahol ásványtani és vegytani pályadíjat is nyert.

~ Az 1870. év nyarán, segélydíjjal, geológiai felvételekre küldve, három hónapon át részt vett a Bakony és Vértes hegység északi

Sajóhelyi Frií^yes emlékezete

255

részének {íeolófíiai térképezésében; 1870. őszén pedijí az akkor fel- állított középiskolai tanárképezde rendes tájijává nevezték ki évi 400 forint ösztöndíjjal. Az 1870 — 1871. tanévben a Budapest főváiros által fenntartott IV'^. kerületi közséjti föreáliskolához a természet- rajz és vejíytan rendkívüli tanárának nevezték ki, ahonnét az 1871 — 72. tanév elején az akkor felállított Vili. kerületi, Zerjíe-ntcai reáliskolához helyezték át helyettes tanárnak, ahol a következő év- ben rendes tanárrá vála.sztották inefí. Itt működött lOOő-iíí, amikor ifíazjíatói eímmel nynjídíjba lépett.

28. ábra. Sajóhelyi F r i {>• y e s arcképe 52 éves és í)2 éves korában.

A földtani kutatásokba való belekapesolódásáról az első adatot H a n t k e n Miksa, a m. kir. földtani intézet igazgatója adja, a m. kir. Földtani Intézet Évkönyve I- kötetének előszaviáiban (Pest 1871.) a következő sorokban; „1870-ben W i n k 1 e r Benő és B ö c k h János a melléjök rendelt két gyakornokkal a Bakonyban és Vértesben dolgoztak. A nagyméltóságú közoktatásügyi minisztérium lészéről földtani kiképezteté.sök végett küldött tanárjelöltek: Sajó- helyi és R i b á r a Vértesben és Bakonyban folytatott felvételek- ben vettek részt.”

A jelentésben említett Sajóhelyi Frigyes és Ribár István a l'öldtani Társulat tagjai sorába 1871-ben léptek be.

Társulatunkban Sajóhelyi Frigyes neve először a. Földtani Közlöny 1872. évi II. évfolyama 17. számának címlapján szerepel, ahol a szerkesztőség közli, hogyha választmány megbízá- sából a folyóiratot Böckh János és Sajóhelyi Frigyes titkárok szerkesztik.

Majd a Földtani Közlöny 1873. évi III. évfolyamának 4. olda- lán Böckh János elsőtitkár az 1873. január 22.-én tartott köz-

256

Papp Károly

gyűlés jelentésében ezeket írja; „Végre fel kell hoznom, hogy Koch Antal volt másocltitkárnak Kolozsvárra történt áthelyezése által ezen állomás betöltése múlhatatlanul szükségessé válván, a bizott- mány a másodtitkári teendőknek a jelen közgyűlésig való ideigle- nes átvállalására Saj óhelyi Frigyes larat kérte meg, ki e kérésnek készségesen helyt is adott.”

Ettől kezdve a Földtani Közlöny 1873. évi Ill-ik, az 1874. évi IV-ik, 1875. évi V-ik és 1876. évi Vl-ik köteteit mint titkár szerkeszti, Róth Lajos titkártársával együtt.

Első közleménye a Földtani Közlöny 1873. évi III. kötetének 178 — 183. oldalain jelent meg „Erdély földrajzi, sótelcpeinek föld- isméi és sóbányászata művelési viszonyainak rövid vázlata" címen, amelyben 1873. június ll.-i felolvasása nyomán ismerteti a kolozs- vári m. kir. bányaigazgatóságtól kiadott munkának tartalmát.

Részletesen közli az erdélyi magyar királyi sóbányák 1861 — 1872. évi sótermelésének adatait.

Második cikke a Földtani Közlöny 1874. évi IV. évfolyamának 57 — 65. oldalain jelent meg „Translajtánia talajszerkezete" címen, amely C o 1 1 a Bernét munkája nyomán készült. C o 1 1 a „Trans- lajtánia” név alatt a Kárpáitok hegyláncától koszoriízott Magyar- ország és Erdély területét érti, s ezen terület ásványi kincseit ismer- teti az Osztrák-Magyar Monarchia 1 : 576.000 mértékű geológiai tér- ké})e nyomán. Cotta Be mát itt veti fel először a káliumsók kutatásának kérdését. Azt írja, hogy az Erdélyben hiányzó kálium- sókat a Tisza medencéjében kell keresni. Végső soraiban lelkes han- gon hirdeti, ha a vas és szén mellett a káliumsótelepeket is meg- találnák, úgy Translajtánia {= Magyarország) egy későbbi tárlaton máskép szerepelne, mint az 1873. évi bécsi világtárlaton történt.

Harmadik cikke a Földtani Közlöny 1875. évi V. kötetének 262 — 26!). oldalain jelent meg: „Jelentés a Magyarhoni Földtani Társulat ez évi erdélyi kirándulásairól", amelyben az 1875. augusz- tus havában Nagyág, Déva és Vajdahunyad vidékére vezetett tíz- napos kirándulást ismertette.

Titkári működése után 1877-től 1881-ig társulatunk választ- mányi tagja volt, de már 1889-ben kilépett a tagok sorából.

1874-ben egy vegytani tankönyvet is írt.

1877-ben a kir. Magyar Természettudományi Társulat megbí- 'zásából lefordította Faraday: The Chemical history of candle című felolvasási ciklusát, amely a társulat könyvkiadó vállalatának kiadványaként jelent meg.

1880-ban „Budapest ásványos forrásai és a városligeti artézi kút" című ismertetését írta meg.

Irt továbbá egy Ásvány — Kőzettan című taiddinyvet a buda- pesti középiskolai tanulók használatára. 1879 — 1880 között lefordította Stanley középafrikai utazását tárgyaló kétkötetes munkáját, amely füzetes vállalat alakjában 34 füzetben látott napvilágot.

Főmunkája a Pozsonyi — Stanií)fcl-ixle Tudományos Zseb- könyvtárban jelent meg: Geológia címen 2 füzetben.

Sajóhelyi Friffyes emlókezeta

257

I. Általáuos rész. Dinamikai {íoolófíia és petrofíráfia 14!) olda- lon (152—153. riizot 1!)03.).

II. A Föld törféinde, sztratiíírafia és palaoontolófíia 102 olda- lon, 74 ábrával (154 — 155 füzet 1!)04.).

A két kis füzet annak idején hasznos szolgálatokat tett a geo- lógiával foglalkozó tiinnlóknak. Külünösen hazánk bányászatáról, hányaterineléséröl hceses adatokat nynjtott. (londosan és magyaro- san írt, azonban a műszavakat következetlenül használta. Mert míg a tufát németesen /«//-nak írta, addig az őslénytani neveket annyira megmagyarosította, hogy alig ismerünk reájuk, pl. Ammonitesz .'^zpiratisszimus, Turrilitesz kosztátusz, Elefasz j)rimigéninsz, bősz, ursznsz és szusz!

Mint főroáliskolai tanár, rendkívül eredményes munkássiigot fejtett ki a természetrajz — vegytan tanítása körül. Érdekes, hogy a Zerge-ateai, ma Iloránszky-uteai föreáliskolában állandóan kiválá geológus-tanárok működtek. S a j ó h e 1 y i Frigyes 1871-től l!)05-ig, utána To'borffy Béla 1905 — 1912 között, majd fia Toborffy Zoltán 1912 — 1927. között. T o b o r f f y Z o 1 t á n Társulatunk Szabó-emlékérmének tulajdonosa, aki 45 éves korában hányt eh 1927-től máig Hojnos Kezső geológus kartársimk, mint S a j ó- belyi Frigyes harmadik utóda, lépett tanszékük örökébe.

M iként B ö e k h .1 á n o s, úgy S a j ó helyi Frigyes is, geológushoz illően, a Maros mellett tartotta es küvőjét. Erdélyi ki- rándulásán ismerkedett meg C s i k b á n k f a 1 v i Ke resates Ilo- na úrleánnyal, akivel 18 7G. február IG-án a huiiyadvármegyei Al- g y ó g y o n, a református templomban kötött házaságot. Egyik násznagya gróf K u li n K o c s á r d volt. Valamennyi gyermeke első feleségétől származik, aki 1905-ben hányt el. Második neje é r a i\I a r g i t, szintén református vallású iirinő, akivel 1908-ban kötött házasságot Budapesten, Bárczy István i)olgármester tanú előtt. Második felesége 1925-ben hányt el, s így S a j ó h e 1 y i Frigyes, mint özvegy ember fejezte be hosszú életét.

Sajóhelyi Frigyest 6 gyermeke, számos unokája és dédunokája gyászolja. Gyermekei mind kiváló polgárai hazánknak, nagyobbrészt már szintén nyugdíjas tisztviselők. Kor szerint: I s t- V á n nyug. miniszteri tanácsos, Dezső nyug. székesfővárosi pol- gári iskolai tanár, László nyug. m. kjr. sótárnok, Ilona férjezett C s i 1 1 é r y B é 1 á n é budapesti pénzügyigazgató neje, Sándor székesfővárosi Beszkárt helyettes igazgató, A d á m szolgálatonkí- vüli tengerészkapitány, aki jelenleg New-Yorkban él.

Sajóhelyi Frigyes temetése 1940. szeptember 11,-én, szerdán délután nagy részvét mellett volt az ágostai h. ev. vallás szertartása szerint a Kerepesi-temető halottas házából. Temetésén a Magyarhoni Földtani Társulatot tanszéki utódja: Hojnos Kezső dr. főreáliskolai tanár úr képviselte.

Áldott legyen emléke!

258

II. ÉRTEKEZÉSEK.

A futóhomok elterjedése.

Irta : Cholnoky 3enő dr.*

— A 29 — 55. ábrával. —

I. A futóhomok meghatározása.

Eutóhomokot látunk sivatagokon, pusztákon, sőt még erdős területeken is, nélia növényzettől nem takarva, teljesen szabadon, néha növényzettel íelig-meddig megkötve, néha pedig egészen megkötött állapotban, erdővel, bozóttal benőve, úgy, hogy a szél már csak egészen kivételes esetekben tudja megbolygatni. Futó- homoknak nevezhetjük fizikai értelemben azt a homokot, ami va- lóban vándorol a szél hatása alatt, de tekinthetjük a fogalmat petrografiai fogalomnak is. Ebben az értelemben futóhomok az, amelynek gömbölydedre kopott szemcséi közt nincs elég kötő- anyag, úgy, hogy a szél meg tudja bolygatni. Az ilyen homok kétségtelenül hosszú űtat tett meg, mert hisz a szemcsék csakis a száraz felszínen való hurcoltatás esetén kophatnak gömböly- dedre. A vízben szállított homok szemcséi nem kopnak gömbö- lyűre, mert a deplacement, vagyis a víz „felhajtó ereje"'' (helyte- len kifejezés) következtében a szemcsék nem nagyon sűrlódnak a vízfolyás fenekéhez.

Látunk például petrografiai értelemben vett futóhomokot Bakonyszentlászló táján, a pannonhalmi szélbarázdák déli nyílá- sában, de úgy befedve erdőséggel, hogy nem igen mozoghat, ám- de ahol például földművelés okából az erdőt kiirtották, ott azon- nal jelentkeznek a takaratlan futóhomok jellemző formái, például a homokfodrok.

Vannak fizikai értelemben vett futóbomokok, de olyanok, hogy petrográfiai értelembím nem lehet futóhomoknak nevezni. Ilyen például a delibláti puszta futóhomokjának nagy része. Eb- ben a homokbíin a szemcsék csak nagyon kevéssé vannak legöm- bölyítve, a szemcsék egyenlőtlen nagyságúak és teméiah'k köztük a por. Különösen feltűnő a sok kicsi csillámlemezke. Ha a nyír- ségi buckákból markolunk ki homokot és megint eldobjuk, tcrnyo- rünkhöz nem taj)ad semmi, alig egy két kis ])orszem, d(‘ c.sillám- lemezke talán sohasem. A delibláti puszta homokját eldobva, te- nyerünkön tc'kintélyes memnyiségű por marad s élénkí'ii csillog- nak a csillámlemezkék. A Libiai-sivatag homokjában nagyítóval

• Előadtíi a Magyarhoni FöhUiini Társulat 1940. május l.-éu tar- tott szakülcsén.

A t'utóhoiiiok {'Itorjedése

259

is hiába körösünk porszoinol, nincs a hoinokszonn'k közt soinnii s olyan ^önibölyiu'k, mint a sörót.

Molyikot iu‘vt*zziik t(‘bát futó)bonioknak. Azt liiszom, na- gyon tormószotos, ba futóbomoknak novozoin azt a bornokot, iunoly valóban „fnt“, mozgásban van a szól batásái'a, ba akármi- lyon szomnagyságú is ós potrografiailag luati is novozboto futó- homoknak. I)o fiitóbomoknak novoztmi azt is, amoly ugyan fizi- kai órtolombon vóvo n('m „fut“, do poti’ografiai szompontból fu- tóbomoknak kiül novozmun. Mórt ba t‘z most nőm is mozog, min- clon osotro sokáig volt fizikai órtolombon vott futóbomok, tobát azt mondbatnám, hogy „fosszilis“ állapotban van.

II. Á futóhomok mozgásának iránya.

Fizikai órtolombon tobát a valóban mozgó futóbomok állan- •dóan utazik valamifólo irányban. Lobot, hogy nóba visszafordul, nóba oldalt mozdul, jobbra, vagy balra, do vógorodmónybon egy határozott irányban mozdul ol, mórt az obbon az irányban tör- tónt elmozdulása minden más irányban törtónt mozdulatánál te- tomosobb. A szái'az szól mozgatja a homokot. Esőben az átázott homok nőm mozdul, a szól ilyenkor nőm bírja legyőzni a szom- csóknok egymáshoz való tapadását. A bomokmozgató szolok lo- botnok tartósak, do gyengék, mint például nálunk a ritka déli szól, azután lobotnok igen erősek, do mindig csak rövid ideig tar- tanak. Ilyenek például nálunk a zivatarokat megelőző, sokszor csak néhány percig tartó szólrobamok. Végül vannak erős és tartós száraz szelek. Ha a szeleket az erők összetételének mód- szere szerint, mint komponenseket összetesszük, az eredő iránya és nagysága fogja megmiondani, hogy a homok milyen irány- ban és milyen sebesen fogja helyét véglegesen változtatni.

A vektor-mennyiségek összetételének jellemző tüneménye, hogy az eredőre, a rezultansra merőleges irányban számított részlet-eredők a rezultans jobb és bal oldalán tökéletesen kom- penzálják egymást. A 29. ábrán szemléltetem a dolgot egy pél- dával. Teg\áik föl, hogy valamely helyen ismernők a szél gya- koriságát és erősségét, mondjuk évi összegében, a szélrózsa nyolc irányában s tegyük föl, hogy sivatagon vagyunk s a szél min- denkor száraz, bármilyen irányból fiijjon is. A szél gyakorisá- gát és átlagos erősségét nevezzük el a szél munkaképességének s ezt a munkaképességet tüntessük föl, mint vektorokat az 0 pontra rajzolt szélrózsában. Ezeket a vektorokat a 29. rajz mód- szere szerint összetesszük s megkapjuk az R eredőt. Ebben az irányban és ilyen, a vonal hosszúságával arányos mértékben tudja egy év alatt a szél a homokot előremozdítani. Ebben az irányban tehát végleg elmozdult a homok. Az eredő irányát

260

Choluoky Jenő dr.

rajzoljuk át a szélrózsára s húzzunk az 0 ponton keresztül erre merőleges vonalat. Ha most az egyes szélmunkaképességeket erre ortogonálisán vetítjük, megkapjuk az R eredőre merőleges irányú részleteredőket s ezek egymással tökéletesen egyenlő nagy- ságúak, de ellenkező értelműek lesznek. A szél tehát egy év alatt mozdítja ugyan a homokot előre is, hátra is, eltéríti jobbra és balra is, de végeredményben az eredő irányában és vele ara- nyos távolságra történik az elmozdulás.

2<ia

29. ábra. A szél munkaképességének eredője.

Ha valaki például a futóhomok területet nyugati szél ide- jén látja, azt veszi észre, hogy a buckák elvesztik szabályos alakjukat, a buckák tetején éles tarajéi „koszorú" képződik s mindenesetre azt jegyzi föl, hogy a homok nyugatról keletre mozog. Néhány bét múlva visszatérve ugyanide, a koszorúkat meg- fordított helyzetben látja s azt állapítja meg, hogy a homok ke- letről nyugatra utazik. Ha azonban hosszú ideig tartózkodik ott, tapasztalni fogja, hogy az északi szél sokkal erősebb és tartósai)!) s a buckákról eltűnnek a koszorúk és felveszik szabályos „áram-' vonalas" alakjukat s valóban szépen haladnak dél felé. Ez a tapasztalat nagyon lényeges és fontos és a koszorúk jelentőségét

A l'utóhoinok elterjedése*

261

erősen kiemeli. Ilyen koszorút látunk a 30. ábrán, Tudnunk kell, liofív a koszorú mindig szokatlan irányú, vagy efemeris hatású széf munkájával keletkezik s a koszorú meredek lejtője azt mu- tatja, hogy a koszorú képződése id(*jén meiri*felé vándorolt a homok, de tudnunk kell, hogy ez csak etemeris jelenség, a buckák igazi vándorlásának irányában nem képződik koszorú! Az iroda- lomban temérdek tévedést igazíthatunk ki, ha ezt figyel(*mbe vesszük. Később majd pontos bizonyítékát olvashatjuk ennek a ji'lentős megállapításnak.

30. ábra. Koszorú a homokbucka tetején.

A homok tehát vándorol a különböző irányú szelek munka- képességének eredője irányában. Látjuk, hogy az egyes buckák évről-évre mekkora utat tesznek meg. És ez a vándorlás így tart már, mióta csak följegyzések vannak róla. Állandó vándorlásról beszélünk tehát, amennyire Földünkön valami állandó lehet.

Ml. Á futóhomok szülőhelye.

Ezeknek a buckáknak tehát valahonnan jönniök kell és valahová elmennek. Nem kerülik körül a Földet, nem is mozog- nak bezárt cirkulációkban, tehát valahol a homoknak születnie kell és valahol a homoknak el kell vesznie, különben a földfel- szín egy darabján való állandó vándorlást el nem képzelhetjük.

A homok szülőhelyét nem mindig könnyű fölfedezni. Az észak-német futóhomok, vagy a francia Landes futóhomokja a tengerparton születik. A tengervíz mozgása szállítja a partok elé a homokot a lepusztuló partok anyagából, vagy a folyók hor- dalékából s mint túrzásokat teregeti el a part mentén. Tudjuk, hogy a Frische-Nehrung és a Kurische-Nehrung a Balti-tenger partján részben a Visztula deltájából, részben a Samland magas partjainak pusztulásából származó homokból épült föl, mert a

262

Choinoky Jenő clr.

hullámok a part mentén és a sekély öblök elé túrzásokat építe- nek. A túrzások homokja apály idején szárazra kerül s a szél ki- fújja belőlük amit bír s hatalmas dünnéket épít föl. Ezek egy darabig vándorolnak az uralkodó északnyugati szél szárnyain, de aztán megkötődnek. A homok szülőhelye tehát a tengerpart. Ugyanilyen a francia Landes futóhomokja. A Gironde-torkolatból északon, az Adour-torkolatból délen a hullámok kihordják a ho- mokot s hosszú, egyenes túrzásokat építenek. Ezek majdnem összeérnek Arcachonnál. Ebből a hatalmas túrzásból fújja ki a szél a buckákat s azok vándorolnak kelet felé, de hamar megkö- tődnek a nedves éghajlat alatt.

A Nílus deltájának ív alakú partján szintén vannak futó- homok buckák, de nem terjednek be messze délre, mert az ural- kodó, homokmozgató szél nem északi irányú, hanem úgy lát- szik nyugati szél, legalább is a Szína i-f élsziget északi lapályán a buckák nyugatról keletre vonulnak. Az ilyen szél nem tud ki- fújni a delta homlok-túrzásából. Ezt az északi szél teszi meg, de aztán már tovább nem uralkodhatik a buckákon, mert az eredő nyugatról keletre irányul. Ezért csak keskeny és jelentéktelen az a bucka övezet, amely Alexandria és Port-Said közt a delta hom- lokzatán végig nyúlik.^

Az Indus deltájának Karaccusi vidékén láttam a delta parti túrzásaiból kifútt homokot a nyári monzum erős szelével mo- zogni északkelet felé s innen származik az indiai Tharr-sivatag kevés futóhomokja. A nyáron hefújt homok gyakran megázik, növényzet keletkezik rajta, persze csak amolyan félsivatagi, de ez elegendő arra, hogy az ellenkező irányú téli monzum nem tudja a homokot mind visszakergetni.

Hollandia, meg a Eries-szigetek nagyszerű dünnerendszert* szintén a tengerparti homokból származik, ez is kétségtelen.

Vannak olyan futóhomok-területek, amelyeknek homokja kétségtelenül valami folyónak a medréből származik. A Tui'áni- alf öklön a Szir-Darja medréhől származik a Kizil-kum futó- homokja. Halványai)!), fehérebb színévíü (>z lény(‘ges<‘n ('lüt az Amu-Darja nu'dréböl származó Kara-kum homoksivatag sötét(*bb színű homokjától. Mindkét sivatagon az északkeleti szél a túl- nyomíúan munkaképes, száraz szél, azért mindkét liomokt('rül('ten északkeletről délnyugat felé vándorolnak a buckák.

Könnyen kimutatható, hogy az Ordosz-homoksivatag ho- mokja a Hoang-hób(úl származik. Kai-föng-t'unál láttam és raj- zoltam azokat a homokbuckákat, amelyeket most fúj ki a szél a szeszélyes folyam medréből. A mederből kifútt homok először a magasra fc'ltöltődött árteri't h'])i el a folyómeder déli oldalán.

' W. F. HuiiK': Tlu* Fíiypüaii Wihlcrucss. 'I'lu' (íi'ojít. .Tnnrn. Vol. LVIII. No. 4. 1921. okt(')b(>r, 2‘9 sth. oMal.

A lutóhoinok elttTjodósc

263

iiztúii átlép az árvíz-gátakon, szinte felisinerlietetlenné téve őket s végül kiszabadul a mentesített terület végteleniu'k látszó sík- ságára. Peking és Kai-föng-fu között inimbm patak magas 1k‘- gyek közül lép ki az al tőidre s mindegyik temérdek hordalékot szállít a San-tung hegyeit elborító lösztömegekhől. Mind(* *gyik patak partján ott vannak a homokbuckák, hol kisebbek, hol na- gyobbak, asszerint, hogy a téli inonzum száraz és viharerős szele hogyan éri a patakmedret. Rendesen hosszában fúj, t(*hát nem ig(‘n tud sok homokot partra vetni, de ahol lehet, azonnal megteszi s mivel a szél iránya és a patakmcMler ii'ánya nem ])ontosan pár- huzamosak, tehát mindig képződik kevés futóhomok a patak- medrek mellett.

Hazánkban a folyóból való eredetnek klasszikus szép pél- dáit látjuk. Pestvái’inegye futóhomokjáról kimutattam, hogy az a Dunából szíírmazik s az uralkodó erős és száraz északnyugati széllel utnzott el a Dunától egészen a Tiszáig. A legszebb bizo- nyíték ugyanis az a tény, liogy a Duna közcüéhen levő, első huekaraj homokja még nem típusos futóhomok, még sok grand és por van lamne.

A második raj Kecskemét vidékén húzódik le északról délre. Ebben már sokkal kisebb a grand, jóval kevesebb a por, a szemcsék sokkal jobban le vannak gömbölyítve. Végül a har- .mgdik raj egészen közel .húzódik le a Tisza partján északi-ól délre s ebben már típusos futóbomokot találunk. A három i-aj keletkezésének okát abban a posztglaciális klimaingadozásban le- het keresni, amelyet a svédek olyan szépen kimutattak.-

Ugyanesak a Dunából származik az ílsztergom vármegyei futóhomok is. A Tiszából szintén sok homokot fúj ki a szél. Ez nagyon finom homok és a Tisza nagyon nedves árterületére jut ki, tehát azonnal megkötődik. Közvetlenül a parton halmozó- dik fel a homok s így keletkezik a jellemző parti düne (31. ábra). Nagyon szépen lehet látni a képződésüket. Gyorsan megkötődnek s a Tisza medrének belyzetváltozásaival sorban, egymás mellett helyezkednek el, amint azt már részletesen leírtam.’’ Nem ván- dorolhatnak tovább, mert nagyon nedves területre jutottak, az árvíz elönti a lábukat s ezért mindjárt megkötődnek. De mint ái'vízmentes magaslatok, az ember alföldi letelepülésében neveze- tes szerepet játszottak.

- Dr. E. de Cholnoky: Les variatioiis dimatiques post-glaciaires fii Hongrie. Stockholm, 1910. A „Postglaziale Klimaveranderungen“ cí- mű kiadványban.

* Ch. J.: A Tiszameder helyváltozásai. í’öldrajzi Közlemények, 1907. .^81. és 425. oldal. Nagy térképpel.

264

Clioluoky Jenő 'Ir.

Keletkezhetik futóliomok úgy is, hogy régibb tengeri ho- mok és homokkörétegek lepusztúlnak, felaprózódnak s a szél buckákba veri a széthullott homokot. Az Akluna szoros völgyének bejárata előtt, Báziással szemben, a déli part hegyein messze fehérlő futóhomok buckákat látunk, mint ahogy a havat szokta a szél a szélmentesebb lejtőkre és horhókra lerakni. Ez a homok a hegyeket borító, alsó miocén (mediterrán) homokból származik. Mzmosások tárták föl s a hegytetőn dühöngő, viharos kossá va- szél fújta ki a homokot.

31. ábra. Parti düne a Tisza mellett.

A legnagyszerűbb példa a somogyi futóhoniok terület. A Kis- Alföld széltarolta, tökéletlen síkságáról meg Zala és Somogy pannoniai homokból felépült dombvidékéről fújta ki a szél i>zt a homokot s messze elszállította délr(>. Hatalmas tönu'gekben bo- rítja a homok a somogyi halmok déli harmadát.

Az ily(‘n lepusztúlásból szái’mazó homok mindig azt je- lenti, hogy azok a tengeri rétegek megváltozott körülmények közé*’ kerültek. Vagy az éghajlat változott meg, vagy a rétegeket i'ddig védelmező burkolat lepusztult.

A Delibláti-puszta, kövüh*t(“k kétségteh'ii bizonyítéka szei int,. ])liocénkori törmelékkúj). Abból az időből származik, amikor a mai Dunával szemben, Berzászka felől patak futott le az Al- földre s az aldunai áttörés még m*m volt meg.

A törm(‘lékkú]) homokját kétségtc'lenül már a pliocén-kor- szakban mozgatta a. szél, de a i)l(‘isztocénb('u (*z a mozgás bizo- nyosan folytatódott, mei’t a lösz lU'in i’akódott l•('á. pi'dig a szom- szédságban batalmas löszh'i-akódásokat lehet látni. így a töiaiu'Iék- kúp homokja messze* (‘Ivándorolt északnyugat f(*lé, de* aztán iiH'gkötődött. I)(‘l(*pt(* az (*rdő, vagy a bozót. A közé[)koiban, úgy

A futóhoinok elterjedése

265

látszik kiirtották róla az erdőt s a homok ismét mef^niozdult, ilUdőleg a szél megtámadta a törmelékkúpnak eddig érintetlen rétegeit s újra futóhoinok területté tette a puszta nagy részét. I)(‘ ez a homok egészen frissen van kifújva a törmelékkúpból, tehát petrográfiailag még nem típusos futóhomok. Itt tehát a védelmező növényi takaró megsemmisülése okozta azt, hogy a régen nyugalomhan volt lerakódásokat most a szél meg tudta bolygatni.

Kétségtelen, hogy különösen sivatagoJ<on ttmiérdek homok keletkezik a felszíni rétegek lepusztúlásáhól. Mindenfelé, az (*gész sivatagon folyton képzőilik a homok, de mindig csak kis mennyi- ségben s ez is az állandó szél irányában (dtávozik, annélkül, hogy valódi nagy futóhomok területek keletkezhetnének belőle. De é]>- pi'ii itt az érdekes kérdés: hova lesz ez a sok homok?

A futóhomok szülőhelyeit már megismertük, ott, ahol meg lehet ismerni. \’annak azonbán olyan óriási területek, amelyek- nek homokja ismeretlen eívdetíí, mert sem tengerparttal, sem folyójiarttai nem állanak éritkezéshim. Ilyen a Libiai-sivatag, vagy az Igidi-homoksivatag.

IV. Á futóhomok elveszése.

Mielőtt ennek a homoknak eredidét megvilágíthat nók, előbi) arra a kérdésre kell feleletet adnunk, hogy hol vész el a futó- homok? Látjuk állandóan átvonulni a homokot jiéldául a Turáni- alföldön a Kizil-kum sivatagban. Állandóan születik a homok, állandóan vándorol északkeletről délnyugat felé. D(» hova megy, hol vész el? Kétségtelen, hogy az Amu-I)ai'ját eléri. Eljut a folyó medrébe. Ez a homok a folyó hordalékát megnöveli ugyan, de igen jelentéktelenül, úgy hogy a folyó árvize könnyű szerrel szállítja azt tovább s építi belőle az Aral-tó vizét lassankint ki- szorító deltáját.

Amikor meg az Amu-Darja leapad, akkor a folyó medré- ből kifújja a szél a homokot. De ez más homok! Ezt a folyam Pamirból hozta magával. Ez a fekete homok (Kara-kum) s mész sze elnyomul délnyugat felé s tudjuk, hogy az orosz, transzkaspi vasútat állandóan védelmezni kell ellene, mert folyton tolakod- nak előre a buckák. Egy-egy vihar után valósággal ki kell ásni a vasutat a homokból, mint a hófúvásból. Hova megy ez a homok? Kétségtelenül benyomul az észak perzsiai hegyek völgyeibe s (,-tt az erózió martaléka lesz. A hegyekben van csapadék, vannak pa- takok s a lejtőket öblítő esővíz, meg a patakok vize, különösen árvize gondoskodik a homok elszállításáról.

Azt mondhatjuk tehát, hogy olyan helyen, ahol az erózió normálisan működik, az olyan helyen a futóhomok megsemmisül, illetőleg az erózió zsákmánya lesz. '

266

Cholnoky Jenő dr.

A Duna homokja sem terjed a Tiszán túl, mert nem tud rajta keresztűlmenni, hanem belefullad a folyóba. A dunáutűli deflációs területek rengeteg homokja sem tudott a Dráván tűl- menni. A Dráva északi partján hatalmas tömegek vannak még felhalmozódva, de a déli parton nyoma sincs a futóhomoknak.

A Duna-Tisza közti hátságon nincsen normális erózió, tud- juk, hogy innen patakok nem indulnak se a Dunába, se a Tiszába. Azért itt a homok szabadon futhat, mi sem tartóztatja föl, csak a nedvesebb időszak ‘növényzete hátráltatja. Amint azonban el- érte a Tiszát, megsemmisül, illetőleg folyami hordalékká alakul. A Tisza balpartján azonban szintén jelentkezik futóhomok a parti dünékben, Tiszafüred, Tiszaroff, Szolnok vidékén nagy tö- megben, Kunszentmárton mellett a Nyárjás homokjában. Szeged- del szemben Oroszlámosnál, majd Törökkanizsánál, Törökbecsénél stb.

A

A Nyírség homokja északról délre utazott s neki ment a Szamos régi völgyének, mert az Ér patak mai völgye eredetileg a Szamosé volt s a homok a Szamosban veszett el.

Természetes, hogy elpusztűl a futóhomok, ha tengerbe, vagy lagúnába fut bele. Az említett Frische-Nehrung és Kűri- sche-Nehrung homokja belejutott a Frisches-Haff illetőleg a Kurisches-Haff lagúnákba s ott tengeri lerakódássá alakult el- sekélyesítve az amúgy sem mély vizű lagúnákat. A Fries-szigetek futóhomokja a Wattokat töltötte föl sem víz sem szárazföld terü- letekké.

így tehát a futóhomok területek nagy részének homokjáról tudjuk, hogy honnan származik és hol kallódik el. De \ annak olyan futóhomok-területek s ezek éppen a legnagyobbnk, ame- lyéknek homokjáról nem tudjuk megmondani, hogy hol k(detke- zett és hová tűnik el.

Y. Á nagy sivatagi futóhomok területek.

A Szaharán három, egymástól jól elkülönült futóhomok terület van. Nyugatról az Igidi, az Atlasztól délre az El Erg, keleten a Libiai-sivatag. Arábiában kettő van, az egyik északon a, Nefud, a másik délen a Dehna. Hatalmas nagy a Kelet- l’urkesztáni-medencébím a Takla-Makán.

Ezeknek a homokoknak eredetét nem kereshetjük sem fo- lyókban, sem teng(M-|)artokon. Az El Erg kisebb részéiből még azt bihetné valaki, hogy talán az Atlasz-hegységből lejövő \adik bordalékából származik. De nagyobb részén ezt egyáltalábjm nem lehet elképzelni. A Libiai-sivatag széle messze van a Nilus- tói, iiK'ssze van a tcmgertől, délen és nyugaton teljesen homokmer. t(*s sziklasivatagokkal érint ki'zik.

A rulólioinok elterjetlc'so

267

Do vándorol-!' ('iinck a sivataginak lioniokja valaniilyof irányban? Ha vándoi'olna, akkor már róí>('ii h'jnlotl volna a si\'a- tagról, vagy a tongorbo, vagy a Nilusba, vagy Szudánban kalló (lőtt volna ('1, vagy pedig elment volna nyugatra, v(’'‘gig a Szaba- rán s az 101 b]rg homokjával ('gyütti'si'n, magukkal vitU-'k volna az Igidet is ('s i'c'gc'n a ti'ngi'rlu'n volna miiuU'ii homok. Mc'rt, ha minden évben csak 100 métert nyomulna el('ir(', például ('‘szak felé, akkor is a 400 km-re l(‘v(i tengert 4000 év alatt ('lérlu'tte volna, d(‘ nem mozdult meg egyáltalában. A homokkíd borított terület határa miiuU'iiütt ott van, ahol volt a fára(')k id(*jéb(‘n. lOgyiptom vidékén'íl vannak a l('gr('‘gibb, m(‘gbatározbat(') korú (‘mlék(‘ink, azért itt tudjuk l(‘gliatározott;d)ban kimutatni, hogy innen-onnan 0000 eszt(‘ndeje a liomok határa semmit sem változott.

De hisz ez(‘ii lu'in is U'lu't vitatkozni. Ha a fut(')homokkal borított terület('t minden oldal r(')l bom()kment(‘s tei'üUd v(‘szi körül, akkor a homok nem vándorolhat. Akkor a homoknak állandöan (‘Z(‘ii a helyen kelh'tt maradnia már beláthatatlan régi idílk (áta. Innen a szél a homokot nem viszi el.

A Sz;diai-a sokkal nagyobb területein \i>zont úgy sz(')lván s('inmi liomok sincs. Itt-ott (‘gy-(‘gy szikla szélárnyé‘káhan m(‘g- húz()dik (‘gy ki'vés homok, d(‘ (áriási l(‘rül(‘tekről teljes(‘ii le van fújva, najiokig jár a karaván telj(*s(‘n homokment(‘s, kaviccsal ('‘s k()darahokkal f(‘d(‘tt szöiaiyü pusztaságon. A köveken ])edig nu'glátszik, hogy liomok futott keresztül rajtuk. Le vannak sú- rolva, sarkos kavicsokká koptatva. Ezt csak a rajtuk keresztül hajszolt homok végezhette el. Az ilyen helyi'kn'H tehát h*taka- rítja a szél a homokot, a homoksivatagokon pedig felhalmozza.

Pontosan ezt mondhatjuk a Nefudról mi'g a Dehnáról Ará- biában. S h a k e s p e a r kapitány nagyszerű utazásának föl jegyzé- seiből tudjuk,* hogy a Xefud homokja mindig feuüsíkon van s ’a iennsík meivdek lejtőjének lábánál erősen d(‘fláci()s, lefújt f(‘L szín terül el határtalan messzeségekig, a futóhomok meg fenn van a fennsíkon, a buckák ott f ehéri (‘nek közvetlenül a plató pe- remén.

A Takla-^fakán sehol sem érintkezik olyan területekkel, ahonnan a futóhomokot származtatni lehetne. Évezredek óta majdnem pontosan ugyanott van a futóbomok határa, amint ezt a rombadölt oázisok elhelyezkedéséből biztosan lehet következ- tetni. Nem igaz. hogy az oázisokat azért hagyták el, mert a ho- mok betemette őket. Nem. S t e i n Aurél pontos vizsgálatai meg- mutatták, hogy történelmi okok kényszerítették a lak()kat, hogy elköltözzenek. Az elhagyott épületromok közt tennészetesen futó- homok húzódott meg, a műveletlenül maradt kertekben is föl-

* Douglas Cnrridhers: Captain Shakespear’s last Jouniey. The Geogr. Journ. LIX. k. ,321. és 401. oldalakon.

268

Cholnoky Jenő dr.

verte a szél a lioraokot, de ez a csekély homok még nem a Takla- Makán. Itt a t'iitóhomok-terület határa nem is mindenütt éles, de az átmenő övezet keskeny, jelentéktelen.

Honnan szánmazik az a temérdek homok, amelynek óriási buckáit S t e i n Aurél fényképei szemléletesen mutatják be! (32. ábra.) Ugyanilyen rengeteg homokról ad számot H e d i n S v e n is, különösen a Lop-nor tótól nyugatra.

A Tarim-folyóból nem származhatik ez a homok, mert a folyó nem hord annyit s azonkívül nagy darabon homokmentes, deflációs térszínen kanyarog, középszakasz jelleggel, tehát csak nagyon kevés homokot produkálhat.

Kétségtelen, hogy itt is azzal az esettel van dolgunk, hogy a sivatagon mindenfelé keletkezett homok végleges lerakódó he- lye a Takla-Makán. A hegyekből lerohanó folyók és patakok törmelékkúpján mindig keletkezik homok, mindig tud itt a szél. ha keveset is, de valamelyest, felkapni és továbbszállítani. Külö- nösen azért, mert a Kelet-Turkesztáni-medencét minden oldalról magas hegyek veszik körül s az ezekről lezuhanó száraz és forrO főn-szelek a hegyek lábától mindent eltakarítanak s mindent a medence közepe felé sodornak. A medence közepén, a legmaga- s.abb homokbuckák vidékén az egy év alatt váltakozó szelek mun- kaképességének eredője zérus! Mozoghat tehát a homok majd erre, majd amarra, de végeredményben helyben marad.

Ugyanezt a rendkívül nagy jelentőségű következtetést al- kalmaznunk kell az arábiai és a szaharai futóbomok-területeki-e is.

Földünkön sokféle uralkodó szélirány van. A passzát-szél állandóan egyirányú, a mérsékelt égöveken a nyugati szél az uralkodó, de lokális változatossággal, Ázsia körül a téli és nyári rnonzum váltakozik igen szabályosan stb. Ebben az esetben a lég- óceán kontinuitásának elengedhet('tlen követelménye', bogy legve- nek olyan szelek, abol a légáramlások évi eredője 0-sal egye'nlő!

Az ilyen helyeket éppen ott kell keresnünk, ahol a levegő áramlásában határozott vízszintes irány nem szerepel. Olyan helyen tehát, ahol a levegő vagy leszáll, vagy fölemelkedik, de túlnyomó horizontális mozgása nincs. Tudjuk, hogy a sivatago- kon lefelé száll a levegő, tehát ott kereshetünk ilyen neutrális lu'Iyeket. Ugyancsak kereshetünk ilyeneket az ázsiai rnonzum szélrendszer sejthető gócpontjai közelében. A Tarim-medi'nce nagyon is azoTi a lu'lyen van, ahol a monzumrendszer góc])ont- ját sejthetjük, különÖs('n a (lobi-sivataggal együtt.

Ahol nincs ilyen neutrális hely, ilyen homokraktál-, ott mindig ('fős ch'flációról ti'sznek ji'h'iitést az utazók. A Takla- Ma.kan mellett ott van a régi tóniedence, agyaggal kitöltve. auK'lyről azt hitték, hogy talán az volt a Loi)-nor-tó a kínai lián dinasztia iih'jén. Kidi'iiilt, hogy i'z tévedés. Sokkal régibb tó- medenci' ('z és anyagát r-op))ant (‘rővi'l nu'gtámadta a deTláció.

A l’iitóhoniok elterjedést*

269

Erről S t (* i n A u r é 1 is, nu*^ H e ti i n S v o n is «yÖTiyörö fény- képeket hozott haza. A szélharázdák közt nu'ginaradt jardangok végtelen sorozata mutatja, hogy mekkora óriási teriih*ten folyik a defláció, s hogy innen került ki az a sok homok, ami a Takla- Makán óriás -Iniekáit fölépítette.

A Nefud es(*télx*n S h ak e s j) e a i- pontos h‘írása szt*i‘int a deflációs terület a homok-raktártól élesen elhatái'olódik. A dt'flációs t(*rületen nemcsak a homokot fújta el a szél, hanem még a ft*nn- síkot felépítő rétegeket is ('Ipusztította. Mert, hogy a szél erre mennyire képes azt láttam Amerikáhan a Bad-lands deflációs völgyt'ihen, d(* még hiztosahhan köv(*tk(*zt(‘tlH*tjiik St(*indoid’f ki- tűnő leírásából.® Kétségteh*n, hogy a szél teljes(*n záit medencé-

32. ábra. A Takla-^lakán pusztái.

két képes kikaparni, tehát egész nagy rétegcsomókat is eltávo- lítliat. így történt ez a Nefud mellett is. A liomokraktár területén zérus a szél eredője, mellette pedig közvetlenül a szeleknek határozott eredője van, tehát a homok eltávozott. Fenn a fenn- síkon is megtámadná a szél a rétegeket, ámde úgy járna, mint az a házbontó vállalkozó, aki a lebontást megkezdi, de a lebontott anyag elszállításáról nem gondoskodik, tehát végre is nem tud tovább dolgozni a felgyűlt hontaléktól, A futóhomok felhalmo- zódás megvédelmezi a rétegeket a lepusztítástól.

•'* Steindorff Georg: Durch die Libysehe Wü sle zűr Amons: oase. — Land. u. Leute, XIX. szám. Vellhag-en & Clasiag, 1904.

270

Cholnoky Jenő dr.

Ugyanezt a jelenséget az El Erg leírói is ecsetelik. Ott is- a futóhoniok fennsíkok tetején van s a futólioinokkal borított fel- színeket mindenfelé mélyebb térszínek veszik körül.

Egészen világos tehát, hogy a sivatagi vagy futóhomok tömegek olyan helyen halmozódtak föl, ahol a szélirányok és (TŐsségek, tehát a szél munkaképességének eredője 0. Ez az oka annak, hogy ilyen területekről mindig csak kolosszális nagy dünéket, alaktalan buckákat írnak le, de sohasem barkánokat, a valóban futó homok típusos formáit. Ahol barkánokról van szó, ott a homok valóban fut, és nem halmozódik föl.

C h u d e a u R., a nyugati Szahara kitűnő ismerője hangsú- lyozza, hogy a nagy szaharai futóhomok területeken a barkánok a legritkább jelenségek.® A'alóban így is van. A Takla-Makán homoksivatagon szintén nincsenek barkánok, legalább is egyik utazó sem emlékezik meg ilyen képződményekről, csak az elha- gyott pusztakertekben és romhelyeken lehet esetleg ilyeneket látni, legalább Hédin Sven rettenetesen túlzott rajza ilyenfélé- ket mutat. A formák pontos leírása hiányzik. Ezért C h u d e a u azt hiszi, hogy a barkán nagyon ritka jelenség lehet. Vele szemben Lencewicz Stanislaw^ azt vitatja, hogy sokfelé vannak bar- kánok, de felsorolt adatai mind olyan homokteriiletekre vonatkoz- nak, amelyeken a futóhomok valóban vándorol is. Az arábiai nagy futóhomok-tei'ületeken szintén csak óriási, alaktalan felhalmozó- dásokat látunk, s a buckákat a szél majd erre, majd amarra forgatja, minduntalan koszorúk jelennek meg a buckák tetején, de barkánokat nem lehet látni. A mindenirányú szél behatását élénken tanúsítják a fuldzsok, a vándorló homok területén isme- retlen jelenségek.

VI. Futóhomok-pászták.

A Libiai-sivatag keleti részén, a Nilustól nyugatra igen erősen letarolt deflációs felszín terül el. Homokkő és mészkő vízszintes rétegei feküsznek itt mintegy 100 — 000 méti'r magas- ságban s ezekről a szél mindent elhordott, amit meg tudott mozdí- tani, sőt hatalmas deflációs mély('déseket kapart ki s ezekben vannak a nevezetes régi oázisok: Karge, Dahel, Earafiú, Sziue, stb. A rendesen teljesen körülzárt mélyedések deflációs eredetét minden kétségen felül Ix'bizonyították. Különösen Stromer E.

® CUndcau fí.: Étude sur les dunes Saharionnes. Annales de Géoírraphie, 1920. No. 161. ,346. oldal.

^ Lcncrwicz S.: Nőies snr les harkhans de l’oasis de Ivharpra, Kosmos, .Tonrn. de la Soe. l’olonaise des Nalnralistes „Kopernik“. 50, kötet, IV. füzet, 192.5., 1;1H4. oldal.

A íutólioinok elterjedése

271

l)izonyít()tln l)i* (‘gószen |)onlüsmi*' a mély(‘(lós(‘kiiek (Ud'lációs (‘rc- d(‘lét s ugyanezt bizonyítják S t e i n d o r f f tanuhnányai is.”

Itt tellát igen nagy tcu'ületen liatalmas defláció konstatál- ható. A mészkő felübdek sokszor majdnem járliatatlanok amiatt, hogy a szél munkája a kair-mezökhöz liasonló, éles tarajocskák- kal bordázott felszínt dolgozott ki. Más helyen a h'pusztúlt felsó rétegekből a legkeményebb darabok maradéktakarója halmozódott föl. A gömbölyííre kojiott, dinnyenagyságú kövek takarója szin- tén nehezen jáidiató. Az ilyen területet az arabok „dinnye-siva- tagnak“ nevi'zik („battik“). Kendesim ajiró kavics, vtigy szögle- tesebb kődarabok feküszm‘k a földön úgy összetajiadva, hogy a teve lába alatt nem mozdulnak ki. Az ilyen sivatagot nevc^zik ser r Írnek.

A szél tehát temérdek anyagot távolított inmm el, homokká és porrá őrletve a felszín kőzeteit. A port a szél egészen kiviszi a sivatagról, tudjuk, hogy a pornak nincsen maradása a siva- tagokon, mert a port a szél a U'vegőbe tudja enudni, ti'bát ig(>n messze elhurcolhatja. Ebből a porból épül föl a periferikus vi- dékek lösz lerakódása, meg ez a })or segít bidölteni a sós tavak mélyedéseit is, azért a sóstavak lerakódása túlnyomóan agyag. Már pedig sem a vádik vizáradásai, sem a szél k(>rgette futó- homok nem szolgáltathat agyagot, tehát ez a rengeteg agyag a szél szárnyain odakerült porból alakult ki. A lepusztúlás másik ter- mékét, a homokot pedig ott látjuk felhalmozva a homok lerakodó helyeken, az izolált homoksivatagokban, mint a Líbiai, az El Erg, az Igidi stb.

A nagy deflációs terület kiterjedése van akkora, mint a Libiai-sivatag homokkal befedett területe, tehát a nagy homok- tömeget nem nehéz megmagyarázni.

A tanulmányozók azonban leírnak erről a deflációs terület- ről egy igen különös jelenséget. Hosszú keskeny homok pászták húzódnak rajta végig nagyjából észak-déli irányban, igen szép, egyenes vonalakban, A legfeltűnőbb a nagy, úgynevezett Ahu Moharik pászta. Ennek szélessége csak 5 — 6 kilométer a legszéle- sebb helyen, de a hossza talán 1000 kilométernél is nagyobb. Jobbra balra tőle tökéletes defláció, egyetlen homokszemet sem lehet találni a kövek közt, itt meg futóhomok buckák sűrű raja állja útját annak, aki keletről nyugatra akar utazni.^® A csodá-

® Stromer E.: Ergebiiisse dér Forscliungsreisen in den Wüsten Agyptens. Közli Leblung Clemens. Abh. dér Bayerischen Akademie dér Wiss. XXIX. kötet, 1. füzet. München, 1919.

® Az 5. jegyzetben idézett munka.

Többen leírták ezt a jelenséget. Legrészletesebben foglalkozik velük \V. J. Harding King, különösen: „Travels in the Libyan Desert“ c. értekezésében. The Geogr. Journ. XXXIX. kötet, 2. szám. 1912. febr

272

Choliioky Jenő dr.

latosan hosszú, keskeny liomoksáv ugyanazon a helyen van, ahol a fáraók idejében volt, tehát több ezer évvel ezelőtt. Jobbra-balra tőle teljesen deflációs serrir és mészkosivatag van, minden homok nélkül, nagy távolságokra, minden esetre több száz kilométerre. Ugyanilyen liomoksáv azonban több is van. Van egy különösen innen messze nyugatra, talán még keskenyebb és még hosszabb, mint az Abu Mobarik, de ezt nem ismerjük olyan jól.

A liomoksáv egyes barkánokból áll. A barkánok kivétel nélkül mind délfelé irányulnak, tehát kétségtelenül vándorol a homok dél felé. A barkánok elég szabályos alakúak, bár különböző nagyságúak és egymástól való távolságuk is szabálytalan.

Kétségtelen, hogy az itt járó szelek eredője észak-déli irányú, az eredő irányára merőleges komponensek pedig megsem- misítik egymást. A homok nem származhat máshonnan, mint a sivatag deflációjából. De miért hordja össze a szél éppen ezen a a helyen egy ilyen hosszú sávba, hogy aztán a legmunkaképesebb szél tovabajtsa a felgyűlt homokot. A homok mindenütt keletke- zik az egész síkságon, a legmunkaképesebb szél mindenütt hajt- hatná a maga irányában. Feltétlenül úgy kell lennie a dolognak, hogy a bomoksávtól nyugatra a nyugati szél, keletre a keleti szél a legmunkaképesebb s az északi szél csak ott juthat uralomra, ahol a két, ellenkező irányú szél megsemmisíti egymás hatását. Az ilyenféle jelenséget a fizikában interferenciának nevezzük.

A Szaharán a lefelé szálló légáramlások területén vagyunk, nincsen állandó, egyirányú munkaképes szél, mint a mérsékelt égöveken a nyugati szél, a ])asszát övezetben az északkeleti szél, a monzum vidékén a téli monzum stb. Ilyen itt nincs. Hol in- nen, hol onnan fúj a szél, mindenféle irány elképzelhető, de év- szakok szerint és vidékek sz^'rint mindenesetre ugyanolyan válto- zatosságot találunk. Kell lennie olyan vidéknek, ahol a nyugati szél és olyan vidéknek, ahol a keleti, vagy az északi szél a túl- nyomó, de különösen a kí'let-nyugati irányokban kell ellentétes eiedőjű vidékekiK'k lenni, mert hisz különben állandóan ('gyirá- nyú szél volna a sivatagon s akkor nem b'betne rajta futóbomok.

Ha pedig vidékek szerint változik, hogy egyik helyen a k(‘leti, másik b('ly(m a nyugati szél az iiralkodó, akkor a kiütő érintkezésénél inti'rferencia-jebmségnek kell mutatkoznia. A két leghatalmasabb munkaké])ességü szél i'gy vonalon egymást meg- si'tnrnisíti s a harmadik irányban nralkodó. de gyengébb és rit- kábban fúvó szél vi'szi át a hatalmat s az ő irányában mozgatja azt a homokot, amit a két (‘rősebb árainlás összehordott. Az ilyen interferencia-ji'lenség mi'gmutatkozik például az ismei't C b 1 a d n i- féle kísérb'tben. Ha üvi'glajira homokot szórunk s az üvegla))

l‘}3 — 137 oldal, térkói>i>i*l. Továbbá; ,.Studv of a Ou io Brit.* Tlie Gi*o<rr Journ. I.I. kötőt, 1. sz. 1918. jan. 16 — Ilii old.

A rutóhomok (*lterjetléso

273

szólót lu'godüvonóval hangot adó rezgósbo hozzuk, szabályos fi- gurákban helyezkedik el a homok, a rezgósek interferenciájának megfelelően.

Ilyen interferencia-jelensóget móg nem írtak b‘ máshonnan, de bizonyos, hogy csak azórt nem, mert nem figyeltek rá. S h a k e s- pear aráhiai tanulmányainak eredmónyei egyes helyeken arra engednek következtetni, hogy ö is észlelt ilyenfóléket, de nem for- dított gondot a tanulmányozásukra. A Lihiai-sivatag interfe- nmcia-sávjait is móg behatóbban kellene tanulmányozni s végU'g heigazoltnak csak akkor tekinthetjük a dolgot, ha jiontos szólada- taink lesznek a sivatagnak erről a rószóről. Valóban érdemes munkát végezne az egyiptomi kormány, ha a sivatagban a meg- felelő helyeken automatikus szólregisztrálókat ódlítana föl, mert állandó megfigyelőt ott elhelja'zni lehetetlenség.

VII. A szabadon futó homok formái.

Ha valamely egészen szabad, sík térségen homoklialom gyűlt össze s azt állandóan egyirányú szél támadja meg, a halom azonnal változtatni kezdi alakját. A szélnek kitett oldalon mindem egyenetlenség kisimul rajta, a széláimyékos oldalon pedig az egyenetlenségeket eltemeti a másik oldalról hozott homok. Ha a halom túlságosan magas volt, akkor lealacsonyodik, s némi ho- mokot végleg elszállít róla a szél. Végül olyan alakot vesz fel a halom, amelyen többé a szél nem változtat, legfeljebb méreteit csökkenti, mert elvisz róla homokot. ^Megtörténhetik az is, hogy esetleg más, szomszédos halomról meg homokot hoz erre a ha- lomra. A szélnek kitett oldalról folyton szállít át homokot a szél- mentes oldalán s ott lerakja. Ezzel a halom folyton előremozog, de alakját nem változtatja. Ez az alak a homokhalmok alap- típusa s ezt nevezzük barkánnnk. Kitkán lehet egészen szabályos alakokat találni, mert a talaj egyenetlenségei, a szomszédos bar- kánok széleltérítő hatása, de különösen az oldalirányú és szemben fúvó szelek zavaró hatása mindig közbeavatkozik s a szép, sza- bályos, áramvonalas formát eltorzítja. A legszebbeket ott talál- juk, ahol igen erősen uralkodik valamilyen egyirányú szél, de homok van még bőségesen, azonban a buckák már mégis teljesen elváltak egymástól.

Hóból való barkánokat a Balaton jegén láttam, s egyet ezek közül pontosan felmérve a 33. ábrán mu+atok be. A lió- barkánokat abból az alkalomból tanulmányoztam, hogy szerencsém volt boldogult báró Eötvös Lóránd egyetemi tanár úrnak a Balaton jegén végzett gravitációs méréseiben részt vennem 1901 februárius havában.

A teljesen állandósult alakú barkán alakját a következő- képpen értelmezhetjük elméletileg. Világos, hogy a barkán alap- rajza szimmetrikus lesz olyan tengelyre, amely a szél irányával

274

Cholnoky Jenő clr.

párhuzamos. Másodszor pedig világos, hogy alaprajzának lesz két érintője, amely a szél irányával párhuzamos, mert hisz a halom mögött a szél áramlás-vonalai, amelyeket a bucka szétválni kényszerített, ismét egyesülnek, tehát kell olyan helynek lennie, ahol a homokszemek terelése nem irányul a tengelytől távolító- lag, hanem ellenkezőleg, közelítőleg. Töréspont nem lehetséges, tehát a tengellyel párhuzamos érintőnek kell lennie. Az is önként következik, hogy a barkán alaprajza a szélfútta oldalon olyan lesz, hogy azon töréspontok, vissztérő pontok, és inflexiós pontok nem fognak előfordulni.

33. ábra. Hóból való barkánok a Balaton .legén 1901. februárins havában.

Ha valamely fujtatóból egy csomó levegőt nyugodt lég- körbe kilökünk, a kilökött levegőmolekulák folyton csökkenő se- bességgel mozognak előre, amig végre teljesen megállnak. A súr- lódás és a levegő összenyomása folytán keletkezett ellenállás a mozgást teljesen megszünteti. Tudjuk, hogy ez az (>llenállás a sebességtől függ, de ez az összefüggés még sem elméletileg, S(‘m gyakorlatilag nincs tisztázva.

A bucka valószínű alaprajzának egyiu'gyedét tünteti föl a H4. ábra. '^regyük föl, hogy az uralkodó szél iránya az AD irány. ,,A“ ponton a szél beleütközik a homokba s ha jobbra balra nem volna levegő, az AB vonal iiányában térne ki. Ez a kitérítés meg is történik, de a kitérített tömeg lassudó mozgással haladna B f(‘lé s Bn lu'lyen meg is állna. Ámde közben a szél egyenh'- t(*s sebességű mozgása is magával ragadja, úgy hogy t, idő múlva n(>m‘ B,-b(' jut, liamnn C,-1k^ s irlő múlva 0-0 “ jut.. míg végre Cn lu'lyen teljesem felveszi az uralkodó szél irányát s ebben halad to-

A futóhoinok eltcM’jedéso

275

vái)l). Kz a vonal tollát általános órtolonibon volt trajoktória, ós jio- (lig másodfokú görbo lösz abban az osotb(*n, ha az ABn vonalon való mozgásban az út hossza az idő nógyzotóvid lösz arányos. Lobot tollát ollipszis, kivótoloson kör, do nőm lobot parabola ós nőm lobot liiporbola som."

Az AC n vonal körülbolül a szélbon folszálló és olterolödö füstnek a vonala. Ha ezzel a vonallal, mint vozéi-\’onallal függő- leges tengelyű hengert tudnánk előállítani, akkor a szél ennek a hengernek oldalán úgy simulna végig, hogy minden ponton egy- forma nyomással surlódnék a felülethez, tehát az áramlásban

Kör lehet abban az esetben, ba az A-tól B -ig megteU út, mondjuk x n f időtől a következőleg függ:

.r- = 2rat — a-f-

ha r — AB , a pedig a szél állandónak vett sebessége. Hiperbola csak akkor lehetne, ha az H-ból B felé tartó mozgás sohasem érne véget. Ez nonszensz. Parabola nem lehet, mert akkor a B pontnak a végte- lenben kellene feküdnie, ez szintén lehetetlen.

276

Chohioky Jenő dr.

turbulencia sehol sem keletkeznék. Ennek következtében a henger vezérvonalának alakja többé nem változnék, bár a szél minden helyen- ragadna el homokszemeket, tehát a henger mindig fogyna a szél felé fordult oldalon, de alakját többé nem változtatná. Ezt nevezzük áramvonalas alaknak s esszerint készülnek ma a gyorsan mozgó járművek homlok felületei.

A C ponton túl a levegő kitérülésre, tehát némileg össze- sűrűsödésre kényszerült részei a nagyobb oldalnyomás miatt kissé összefartó irányban, az AD tengely felé fordulnak, tehát itt az elragadott homokszemek a két oldal felől az AD tengely felé közelednek.

Ha a henger még nem alakult ki kellő formára, akkor az egyes Ci Cb ... Cn pontokon nem lesz egyforma a súrlódás, nem ragad el egyforma mennyiségű homokot a szél, tehát a hen- ger vezérvonala változtatja alakját. Csak akkor lesz stabilis az állapot, illetőleg a vezérvonal alakja, ha minden pontján egyenlő a súrlódás. Amint ezt elérte a homokhenger, többé alakját változ- tatni nem fogja.

Könnyű belátni, hogy nehezebben mozdítható, durvább szemű homok esetén az A pontba való ütközés nagyobb sebe.^íség- gel löki ki oldalt a levegő részecskéket, tehát hosszabb lesz az JÍB pálya, szélesebb lesz a vezérvonal. Ha pedig könnyen moz- dítható, finom anyagból, például hóból van a henger, akkoi- a vezérvonala elnyúltabb lesz. Ezt mérések igazolják. A hó- barkánok (3,3. ábra.) nyúltabbak, hosszabbak, mint a homok-bar- kánok.^"

Homokhengert csak képzeletben állíthatunk föl. Ha pilla- natnyilag sikerül is valami formából ilyent kihelyeznünk, az rögtön összeomlik s most a szél a halmaz fölött a függőleges síkben is kénytelen kitérni. A 34. rajz AD vonalára állított függő- leges síkban ugyanazt az okoskodást kellene lefolytatnunk, amit a vízszintes síkban tettünk, azzal a különbséggel, hogy itt a ne- hézségerő is közbeavatkozik. A függőleges síkban csak fölf(>lé térhet ki a levegő, tehát itt egészen kicsiny átmeneti görbének kell keletkeznie, mert töréspont nem lehet. Kis homorú tagozattal kezd tehát fölemelkedni a barkán hosszmetszetének vezérvonala, de aztán épjícn olyan, csak elnyúltabb trajektória lesz, mint az alajn-ajz határvonala, mert a nehézségerő az oldalirányban, (>z esetben a fölfelé való kitérülést megrövidíti.

A barkáiiokhoz letirt liasonlítaiii a rolyaini zátonyokat (1. Cholnoky: Általános földrajz II. kötet, 95. oldal) anule visyáznnnk kell, mert a folyóvíz áramlásának kitériilését a folyómeder alakja nafryon korlátozza, tehát a zátony nemesak azért lesz nafryon hosszá, ínért a víznycmás nafíyohh, mint a szélnyomás, hanem azért is, mert áramvonalainak kitériilése a nn'derben korlátozva van.

A futóhoinok elterjedése

277

A hcirkánnnk széltől elfordult oldalán elejti a szél a liomok- íízenit'ket, azok ott a lehető legineredekehb leejtőben bahiiozódnak föl. Ennek a lejtőnek tdapnijza iv alakú lesz, mert a barkán Iá bánál vízszintes irányban legkönnyebb mozgatni a bomokszeme- ket, tehát itt gyorsabban mozognak, mint azok a szemek, ame- lyeket a szélnek emelnie is kell. Leglassabban mozog az a homok- szem, amely éppen a barkán hosszmetszetének vezérvonala men- tén emelkedik föl. De ha feltesszük, hogy egyforma mennyiségű homokot szállít a szél az időegység alatt a barkán minden árani- vonalas metszetén végig, akkor meg a legmagasabb része mögött a felhalmozódó homok lejtője a legmagasabb, tehát legtöbb homok kell hozzá, hogy ennek a lejtőnek lába ugyanakkorával mozdul- jon előre, mint az alaesonyabb lejtőké innen jobbra, balra. Eze’- tebát előbbre si(>tnek s a felhalmozódás lejtője ív alakú lesz. Ilyen tökéletes balkán rajzát mutatja a 3Ő. ábra. Ezt a Mongol-

35. ábra. Tökéletes barkán a mongol puszták szélén, Lama-miao városka mellett. Szelv'ény és alaprajz.

pusztán Dolon-nor, vagy Lama-miao előtt rajzoltam, a legfőbb méretek fölmérésével. Sajnos, fényképeim olyan gyengék, hogy nem közölhetők. Láttam hasonló alakokat a Pei-ho törmelék- kúpjain, de a legszebbeket a Delibláti pusztán, bár sokkal kiseb- bek, mint a mongol-pusztaiak. Ezeknek egyikét mutatja 36. ké- pünk. Ez a kép már külföldön is közismert lett, mert a legtöbb tankönyv átvette.

A tökéletes barkán igen nagy ritkaság, ez természetes. De gyakoribb mégis, mint gondolnék, mert az észlelők nagyon helytelenül írják le és ábrázolják a barkánokat. A homloklejtŐt rendesen igen erősen túlozzák, mert a homloklejtő ív alakú alap-

278

Cholnoky Jenő clr.

rajza miatt profil-képet nem lehet látni s a szembenézett lejtőket minden gyakorlatlan szemlélő meredekebbnek véli a valóságnál. A szabadon felbabnozódó homok lejtője nem lehet több 34 — 3ő'*- nál, de még 35‘*-ot sem mérhettem sehol. S o k o 1 o w, a bomokfor- mák első komoly tanulmányozója^ szerint a lejtők legfeljebb 36 — 38“-osak s már ő is rámutat arra, hogy mennyire túlozzák az utazók rendesen ezt a lejtőt. Láthatjuk ezt a túlzást például Hédin S v e n-nek a Takla-Makánon tett első utazásáról közölt, népszerű munkájának rajzain. Majdnem függőleges falúak a buckák! Még maga S o k o 1 o w is túlzott könyvének 7. ábráján!

ábra. Tökéletes barkán a Deliblati-pusztán.

Mivel a bomloklejtő a lehető legmeredekebb, azért mind- untalan kis súvadások képződnek rajta, kis omlások, típusos ga- rattal és garmadával. Sajnos, ezeket csak igen jól sikerűiét fény- képfelvételekkel lehet látni, de olyan finomak az áiaiyalati kü- lönbségek, hogy reprodukálni nem lehet.

Az ív alakú végződés magyarázatából világosan kitűnik, hogy a barkán két sarlóalakulag előrenyúló szarva ('lméletili*g végtelen hosszú. \ alóban, itt a liomok állandóan távozik a bar- kánról, a két előrenyúló szarv már nincs egészen beniu' a bíukán bezárulónak indult alaprajzában, amint ezt a 3.'). ábrán is bitbat- juk. Itt mindig távozik el homok s ezért a barkán utké)zb(*n állan- dóan fogy, mi miig kisebb és kisebb b‘sz, d(' idi'ális alakja nem változik.

Sokofoir: Di(‘ Diinen, Berlin. 18í)4. 170. oldal.

A riitóhoinok eltprjedóso

279

Sok ilyoiifonna alakú harkánt rajzoltak már az utazók, (1(* majdnom mindig rosszul, líondoson a barkán ólos poromét rajzolják logmagasahban, holott mindig (mnél hátrább, a barkán alaj)rajzának mintogy középpontja fölött van a l('gmagasabl)

;57. ábra. Fo.jlödő barkán a Doin)láti-pus/.lán.

38. ábra. Fejlődő barkán a Delibláti-pusztáii.

pontja, do őzt ott a lankás lejtők között észrevenni nem könnyű. Még Johannes Waltlier is elhibázta a rajzot.*^ Ezt a futó- homok mozgásáról szóló első értekezésemben kimutattam, a Föld- tani Közlöny 1902. évi 32. kötetében.

Joh. Wallhcr: Das Gesetz dér Wüsteubildung. Berlin. 15)00.

280

Cholnoky Jenő rlr.

A barkánok olyan helyen, ahol a homok tenger vagy folyó partján születik, a dünék szétszakadozásával állnak elő. A Delib- láli pusztán a rendetlen, nagy dünék tetején képződtek ezek a szép formák s keletkezésüknek mindenféle stádiumát lehetett észlelni. 37. képünk mutatja a karéj megjelenését, a barkán ki- szakadásnak egyik első szimptomáját. 38. képünk már jobban kivált s fejletteljb alakot mutat. Jellemző ezeken az alakokon, hogy a homokfodrok még nincsenek rendben. Különösen a 38. képen lehet látni egymást keresztező fodrokat is. Ha teljesen ki- alakult a barkán, akkor a homokfodrok teljesen rendben, szépen helyezkednek ('1.

39. ábra. Homok-nyelv a barkán sarlói között.

Amig a barkán teljesen ki nem alakult, megtörténik, hogy a két sarlókar végén a szél öi’vénylő mozgással befordul és ho- mokot visz a homloklejtő elé s azt hosszú éles és hegyes nyúlvány alakjában rakja le a homokfal elé (39. ábra.). Ez a nyúlvány remek példája az interferenciának. A két, oldalról beforduló szél itt közömbösíti egymást s a homok itt halmozódik föl. A barkán előrenyomulása következtében ez a nyúlvány mindig nyúlik előre, de tövét mindig betemeti a homloklejtőn lepergő homok. Ilyen fejletlen barkánt sokat lehet látni, C o r n i s h A" a u g h a n is szépeket fotografált.^"

A delibláti pusztán fényképezett szép, tökéletes barkánt boldogult Beluleszkó Sándor lelkes tanítványom segítségével fel- mértem, úgy hogy pontos szintvonalas térképet és metszeteket készíthettünk róla. Ezeket látjuk a 40. és 41. ábrán. A szabályos- ságot némileg zavarja, hogy a barkán nem egészen vízszintes

Cornisch Vavghan: Oii dcsert sand-duiies bordering teh Nile delta. The. Geoprr. Journ. XV. kötet. 1 — 32 oldal, továbbá Scottish Geoijr. Mag:. 1901. I, k, 6, oldal,

A futóhomok elterjedése

281

folüloten keletkezett, hanem a barkán tengelyéin* ken*szt irány- ban lejtett a térszín, azért a barkán szimnietriasíkja nem függő- leges. lianem az alapsíkra merőleges.

Nagyon erős viharok a barkánt nagyon gyorsan lefogyaszt-

40. ábra. A tökéletes kis barkán térképe.

41. ábra. A tökéletes kis barkán metszetei.

hatják, mert a homokot nem ejtik le a karéjban, hanem elragad- ják, mivel a nagy sebességű szél a homokszemeket képes a leve- gőbe emelni. Ilyen szelek hatása alatt a barkán váltján sarló-

282

Cholnoky Jenő dr.

nlakú liomokhalommá degenerálódik. Az ilyen egészen sarló ala- kúak ritkaságok. De a leggyakoribb barkánforma, mondliatnám a barkának 90 %-a átmeneti alak a tökéletes barkán és a sarló alakú barkán-csonk között. Alakjuk is túlnyomó többségben nem egészen szabályos, mert mindenféle irányú oldalszél is alakít rajtuk s csak a fő szélirányban fúvó szél nem túl erős és igen tartós működése alakítja őket tökéletes barkán formává.

Ha akár a dünére, akár a barkánra, szokatlan irányú, ol- dalszél hat, akkor megjelenik a koszorú. Elkezdi a szél a Inicka oldalán felhajtani a homokot s amikor a szél túlszökkenik a fel- színen, akkor leejti a felhurcolt szemeket. Ezek felhalmozódva, folytatják a bucka lejtőjét (42. ábra). E miatt mindig magasabb

és magasabb lesz a koszorú lejtője, s mind jobban előre nyomul. Ha nagyon tartós a szél, akkor a koszorú fokozatos előrenyomu- lásával (43. ábra.) a bucka szélfútta lejtőjéről mind több és több

homokot távolít el a szél, a másik oldalról pedig mind nagyobi) és nagyobb tömeg halmozódik fel a koszorúban, végre a koszorú (‘gészen átnyomul s ezzel a dűne, vagy a barkán megfordult. Ilyen es(d ritka lehet, mert nem szokott valamilyen uralkodóan munkaké])es széllel keresztben, vagy szemben valami luásféh* irányú szél váratlanul kifejlődni. De ha pl eddig növényzetti'I megkötött, alaktalan buckát valami ok növényi takarójától nu'g- foszt, akkor ez a jelenség mindenesetr(‘ döntő szerei)ct visz. Koszorúképződéssel kezd a bucka dünévé alakulni, majd a diiiu‘ szétszakadozásával barkánokká válni.

A dünék és a barkának alakját nagyon gyakran hasonlí- tották huHámokboz. Sőt Hédin Sven nagy munkájában, a ő köt(*t(‘s Cí'utral Asiá-ban két fí'jezeten ki'resztűl vitatkozik felfog,á-

A t'utóhoinok eltc*rjt‘(l<'*so

283

sommal, liogy i’zok nőm hullámok.*'' A fiitóliomok mozgá.sáról írt <‘lsö tanulmányomban’* részlotoson kifojtottom ugyanis, hogy a (lünók a hullámoktól lónyc'goscm különhöziu'k éppiui a loglónyc- g('sol)l), hogy úgy mondjam, dofiniáló pontban.

Hidlámzás ugyanis tudományos értolombon rezgő, periódu- sos mozgás, hullám pedig ennek a periódusos mozgásban levő közí'gnek olyan darabja, anudy az összes, különböző fázisban levő közegi'h'inekből egy t;‘lj(>s soi-ozatot tartalmaz. A diinék homok- jának mozgása haladó mozgás, a düm' maga továbbhaladó tömeg, amely haladása közlum a szél hatására különös alakká idomul. .\ homokszemek mozgásánk van ugyan periódusa, mert a homok- sziMti ft'lhalad a düm* lankás hajtőjén, aztán a nuuH'dek lejtőn lecsúszik, megáll s nem mozdul addig, amíg a düm‘ saját széles- ségével egy(‘idő utat nu‘g műn t(dt. hókkor a homokszemek újra kezdik mozgásukat. A hullámzó fidüh't alakját a hullámzó mozgá.s- han résztvevő molekidák rezgő mozgása okozza, a düne alakját pedig nem a homokszemek mozgásának periódusa szüli, hamun éppen fordítva, a homokdüm* alakja okozza a homokszemek moz- gásának periódusos voltát. Hiányzik tehát a homokdűne jcdh'gé- ből a hullámzás definiáló tulajdonsága s ennélfogva a dün(“ nem idimtikus a hullámmal.

Ezt a fejtegetésiemet Hédin szó szi'iünt idézi, és mégis be akarja bizonyítani, hogy a dünék hullámok. Félreérti'tte B a s c h i n fejtegetését is,*" holott már értekezésének címe is kifejezi, hogy csak a hullámzáshoz hasonló felszíni foiniáki’ól van szó. Hédin teljesen a dilettáns C o r n i s h V a u g h a n szuggesztiója alatt áll, holott C o r n i s h fejtegetései egészen tudománytalanok, csak fény- képei gyönyörű szépek és értékesek. Hédin olyan rajzot is közöl, hogy valami vékonj- lemezű acélcsövet összelapítva gördítünk az asztalon tovább. Ez mutatná leghűbben a düne mozgását. Bajzán azonban fundamentális hiba van, mert a rajz szerint az asztalhoz nyomott cső molekulái az asztalon visszafelé mozognak a nyilak szerint, ez pedig tévedés, Tuert azok a molekulák nem mozdulnak s(‘ előre, se hátra. Hibás a hasonlat azért is, mert a bengerített csőnek belseje üres, a düne belseje meg homokkal van kitöltve s ez a homok nincsen mozgásban. Hullámzó mozgásban a közeg minden részecskéje egyforma sebességű mozgásban van, csak mindegyik más fázisban, de mozog állandóan minden részecske. A düne mozgásában csak a felszín homokszemei vesznek részt. Mutatja ezt az a tény is, amire már B a s c h i n is rámutatott, hogy

Hédin Sven: Scieiitií'ic Eesults of a Journey iii Central-Asia 189? — 19fí2. Vol. I.. p. 410 — 440 oldalak közt. Stockholm, 1905.

*' Földtani Közlöny, 1902. évi 32. köt. 6. stb. oldal.

*" 0. Basciiin: Die Enstehung wellenahnliclien Oberflachen-

formen. Zeitschr. d. Ges. für Erdkunde Berlin, B. XXXIV. 1899. 408 — 424. oldal.

284

Choliioky Jenő dr.

a hullámban a részecskék tovább mozognak akkor is, ha a szél már megszűnt. A dűne homokja a szél megszűntével nem mozdul meg többé.

A dűnék nem állnak merőleges vonalban a szél uralkodó irányára, ha még közel vannak szülőhelyükhöz, hanem a tenger- parttal vagy a folyóparttal párhuzamosak s csak lassan fordulnak el a szél irányára merőleges hosszú sáncban, ha ugyan közben föl nem bomlanak barkánokká. A felbomlás szép példáját raj- zolhattam á la vue készült kis vázlaton, a Deliblati-pusztáról. (44. ábra). A homok itt ugyanis a puszta délkeleti negyedrészé-

44. ábra. A dűne szétbomlása.

nek deflációval már teljesen hdarolt területéről származik, tehát a szélre merőlegc's irányú vonal mentén halmozódott föl hatal- mas dűnévé s ez bomlott azután részleteire. A dűnék mozgásá- val és megkötésével bővi4)ben mán kell foglalkoznunk, nagyon szép és részletes leírását adta a német dűnékiu'k (1 (> r b a r d, elég legyen az ő könyvére hivatkoznom."'

19

(icrhard: Handbuch des díuitscluMi Dümnibaues. Boriin. ItKiO.

A futóhoinok elterjedéso

285

Vili. Á részben kötött futóhomok mozgása és formái.

Tárgyalásunk útidig kizárólag olyan lioni()kti'riilot(‘kre vo- natkozik, aniolyekon a homok luljusun fedetlen, védtelen és így t'gyszerííen tárgyalható, mondjuk mechanikailag fogalmazható formák keletkeznek. Ha azonban a homok mozgását bármi aka- dályozza, vagy a laza homok felszínét valami védelmezi, akkor bonyolult formák keletkeznek. Alig lehet általános szabályt ftd- állítani, minden eset más és más jelenségeket mutat.

Elmozdíthatatlan akadály például a kö, vagy bokor kis szél- védett helyet okoz s mögötte a homok felhalmozódik ismert, ho.sz- szan elnyúló halmazban, mintha a bokor vagy kö hosszúranyúlt árnyéka volna, líégehhen azt hitték, hogy az ilyen lokális véde- lem alatt felhalmozódó homokból, ilh'töleg homoklerakódásokhól h‘sznek a dünék. Ez teljes tévedés. Az ilyen szélárnyék-halmazok soluKsem növekednek tovább, maradnak állandóan ugyanott és ugyanolyan méretűek, mindaddig, aniig az akadály méi'ctei ugyan- azok maradnak. ^Pömöi-ehh akadályok (‘lőtt is keletkezik felhal- mozódás, de úgy hogy ezt az akadálytól mindig mélyedés vá- lasztja el, mert az akadályhoz való ütközés következtében turbu- hmcia támad a szélben s ez nem engi'di ott a homokot nyuga- lomban maradni. Ezek egyszerű ))rohlémák, fölösh‘ges velük itt b(‘hatóhban foglalkozni. Jobban megérdemelné a behatóbb vizs- gálatot a hó felhalmozódása akadályok köiáil. p]zen a téren tanít- ványaim végeztek már vizsgálatokat, de nem (‘leget.-"

45. ábra. A szélbarázcla hosszmetszete.

Nagy futóhoinok felhalmozódások sohasem lehetnek olyan tökéletesen megkötve, hogy valahol olyan takarás-hiány ne kelet- kezhetnék, ahol a szél újra meg tudja támadni a homokot. A s(‘- bezhetö helyen a szél a homokot felkapja és felszórja a védett területre, betemetve füvet, bokrot egyaránt. Ha a támadás helyét nem takarja el az ember mesterséges megkötéssel, akkor a szél itt hosszú barázdát fújt ki, úgynevezett szélbarázdát s a felvert anyagot a barázda végén hányja föl. Ez a garmada. A jelenség hosszmetszstét a 45. ábra mutatja.

-® Polják Jávos: Hóformák és keletkezésük. Földr. Közi. XXXV. köte\ 1937. 311. oldal.

286

Choliioky Jenő eh-.

A .szélbarázcla keresztmetszeti alakja a meder-alak, lehet olyan, mint a folyó medréé, vagy mint a glaciális teknövölgy, mert hisz valójában a szél szinültig kitölti ezt a medret s teimé- szetesen ugyanazt az alakot hozza létre, akár a víz, akár a jég, akár levegő folyik benne. A keresztmetszet alakja tehát a pár- kányig homorú, legmeredekebb a felső szélén, a párkány alatt, t(‘hát ahol a sérült teiáilet a sértethmnel érintkezik. Ott igen sokszor egészen függőleges falakat találunk. A barázda feneke , széles, lapos fenék, érdekes maradék-takaró gyűlik össze rajta. Homokkő konki’éciók, mészanyaggal kötött, kövesült gyökér- darabok, csigák (a Delibláti pusztán különösen Helix pomacawák). nagyobbacska faágak stb. gyűlnek össze, mert ezeket a szél nem bírta tovább szállítani. Nálunk a talajvíz is sokszor egészen kö- zel van már a barázda fenekéhez, úgyhogy a mélyen leereszti'tt gyökerek már elérik. Az esővíz is megáll bennük és segíti össze- cementezni, megkötni a barázda fenekének homokját. Aüzfolyás nem ké})zödik bennük, mert a barázda f(“nekém‘k nincsen (‘gy- irányú esése.

46. ábra. Szclbarázda a Dolibláti-pnsztáii.

A barázda végén a szél kiliányja a homokot úgy, hogy ott (\jti 1(‘, ahol a barázdából ki('nu‘lk(‘dő szél (úbagyja a felszínt és a magasba szökk(>n. Ugyanúgy kaúl éi-t(‘lnu‘znünk a dolgot, mint ahogyan azt a koszorúkéi)ZŐdésr(‘ vonatkozólag ('Imondotlam. A garmada t('t('jén tehát folytatódik a bai’ázda s ('gyszerrc', éb‘s ])ei’emmel ku'zdődik a gaianada leluüő l(‘gm('r('d('k(‘bb (ö4“-os) lej- tője*. A növériyzett(>l el m'in h'pe'tt, kiháiiyt homok t(*hát minti‘gy patkó alakú, éh's gi'rincű halmazban mutatkozik, külső b'jtője*

A t'utóhomok elterjedése

287

nuMi'dek, kúpt'(‘lülot ;il;ikú, ludsö homorú, fokozatosan a

szélied szí'inlu'n lejtő t(*knő.

A legszebb, fejlődésben b*vő szélbai-ázdákat a Didibláti-

47. ábra. Szélbarázda a Delibláti-pusztán.

48. ábra. Szélbarázda a Delibláti-pusztán.

pusztán láttam. 46. ábránk olyan szélbarázdát mutat, amelyen már meglehetősen megszűnt a homok vándorlása és a barázda

288

Choliioky Jenő clr.

mélyebbre való deflációja, mert fölverte már a növényzet. Belu- leszkó Sándor állt a barázdába mintegy meiaéknek, hogy a mére- tekről fogalmunk legyen. A 47. ábra igen hosszú, talán egy-két km hosszú, szabályos barázdát mutat. Meredek oldallejtői fölött a növénytakaró túlnyúló párkányban maradt meg, sőt egyes fű- téglák legurultak már a lejtőn, mutatva a szél erős pusztító mun- káját a meredek lejtőn. A barázda fenekén még gyér a növényzet, tehát még folyamatban van a pusztítás. 48. ábránk egy szélbaráz- dának végét mutatja, láthatjuk a garmada belső oldalát. Itt még a barázda nagyon kimunkálatlan, egyenetlenségek vannak benni*. A barázda fejlődésével ezek el fognak tűnni.

49. ábra. Begyepesedett szélbarázda a Delibláti-puszta Flamuiida nevű

részén.

A 49. ábra a Delibláti-pusztát legjobban jelhanző szélbaráz- dák egyikét mutatja. Ilyen volt tanulmányaim idején a legtöbb a puszta északnyugati felében. A szélbarázda mái- tidjesiui begyepe- sedett, ma már nincs beniu' defláció. Oly sűrűn vannak ezek a b(‘gye})esedett barázdák egymás mellett, hogy a köztűk h‘vő jar- dangok (maradék gerincek) keskeny, több kilométiu- hosszú sán- cok. Ha például a juhok legelés közben nagyon nu'gsértik a gyeji- takarót, mert hisz a juh gyökerestől szakítja ki a laza homokból a i'övid fűv(‘t, akkor a szél újra kezdlu'ti a munkáját s megint új szélbarázdát fújhat ki s ezzel a homok megint tovább vándorol északnyugat leié.

A szélbarázdák kehdki'zésének és gyors fi'jlődésének leg- m(‘gle])őbb ])éldáját láttam Hajdusámson nu-llett Budaházy föld- birtokos úr t('i-űletén. A földbirtokos úri lakát T)i'bi-(‘C(>nnel ö<sze- kötő út ('gy magas jai'dangon ki'n*sztűl vezidí'tt. K('lhMueth>n volt a nu'gterludt szeki'rekkel a homokgiM-inci'n knri'sztűl kapaszkodni.

A futühomok (‘Itcrjedéso

289

íizórt utat vágatott haló. A nu'íígündolatlaiiul végzett mély hevá- gáshan a szél megtámadta a homokot s mintegy 3 év alatt 2 kilométer hosszú barázdát fújt ki, tönkretéve száidóföhleket, gyümölcsösöket sth. Csodálatos, hogy nem sikerült megkötni. A hatalmas barázda végének képét mutatja az 50. ábra.

;')(). ábra. Szélharázda a Biidaházy-pusztán, Hajdiisánison mellett

A garmadákat nehéz úgy fényképezni, hogy az egész ala- kulat jól látható legyen. Szerencsére sikerült két kis garmadát (“gyniás mellett találnom a kiskunhalasi futóhomok-területen (51. ábra). Ezek kicsiny szélbarázdák végén képződtek. Men'dek,

öl. ábra. Kis garmadák a kiskúnbalasi homokbuckák között.

egyenes lionioklejtöjükön a homok nagyon labilis, legkisebb érin- tésre szép kis omlások keletkeznek rajta. Alakjuk egészen ponto- san ugyanaz, mint a nagy garmadáké. Nagy garmada homlok- lejtőjét mutatja az 52. ábra. Ez is a Delibláti-pusztáról való. A garmada innenső lába előtt homok-nyidványt látunk. Itt ugyan- is olyan szélbarázda nyílik ki, amely már elgyepesedett, garma- dáját is keresztül vágta s a garmadából már csak ez a csekély

290.

Cholnoky Jenő dr.

maradvány maradt meg. Ezt ugyanis mindig táplálja a nagy garmada innenső oldaláról lepergő homok.

Végül az 53. ábrán a Matkói-pusztáu képződött hosszú, de rK'in mély szél barázdának az eredeti felszínre felhányt garmadá- ját mutatja. ílzt a formát Németországban is gyakran lehet látni s a németek egész helytelenül ,,Parabel-Düne‘' névvel illetik. Az elnevezés egész helytelen, mert a garmada, vagy általában bucka (Düne) vezérvonala nem lehet parabola. A parabola szárai soba- sem hajolnak össze párhuzamossá. A mechanikában nagyon já- ratlan magyar hozzászólók ezt a helytelen elnevezést meggondolás nélkül vették át, de ki kell küszöl)ölni a mi terminológiánkból. Nekünk ('zek garmadák legyenek és mai'adjanak.

52. ábra. Nagy garmada a Delibláton.

Két egymás melh'tt kialakult szélbarázda közt nyúlik végig a „maradék-gerinc“, vagy a Tarim-medmicélHUi használt, töi’ök er(‘d(‘tíí kif('j(‘zés szerint ,,jarfJan(/'\ A sivatagban a szélbarázdák csak agyagt(u-ül('tek(‘n ké|)ződh('tm*k, nnu’t csak azok vannak fé- lig nu'gkötví', azaz úgy, hogy a szél nem mimh'nütt tudja megtá- madni. Homokban tennészet('sen a sivatagon ilyem'k mán leliet- ség(‘S(*k. Az agyagsivatagok dcd'lációja mutatja ti'hát legszi'bben a szélbarázdák és jardangok sorozatát.

Nagysz(*ríí ké])ek(‘t láthatunk (>z(‘kről H (> d i n S v (> n köny- v('ib('n, különösen a már idézett Central-Asia müvében, meg S t i n Au rél munkáiban. A Szaliarái'ól is láthatók ilyiMi kép<'k és sajnos, csak futólagos h'íi'ások.

A t'utólioniok (‘ltc*rjeclése

291

A mi égli.ijhitunk alatt a növc‘nyz(*t t'élifí-nuHldi^' m(“f<küti a homokot, tolult itt hitliatimk jar(taní»okat ós szólhanizihikat. 11a kottö nagyon közi'l kí'riil ogyrnáshoz, akkor a köztük h'vö janlang szólnék kitiüt végét is megtámadja a szél s a sivatagi rormákhoíi feltűnően hasonlók állnak (dö. Ilyimt mutat Ő4. ábránk. A fidtárt homoktömeg rétegzése a huekaképzödés közlien, illetőleg a homok megismétlődő, pihenőkkel megszakított időremozgása köz- ben kéfiződik. Kgyididg nyugodtan áll a bucka, idh'jii a növény- zet, fidvide, kötött humusz-talaj képződik, aztán mi'gint hidemidi a homok, de a hajdani fidszíni réteg felismeidiető marad.

.)3. ábra. (rannaila a Matkói-pusztáii.

«

Képzeljük el már most, hogy nagy futóhomok területeken vastag, hasonlóan rétegzett homok-lerakódás van. Ha ebbe bele- fúrunk, lehet, hogy a fúró valamely eltemetett szélbarázdának a végéhez ért éppen s ott a homok régi felszínének lejtősége ép- pen az uialkodó szél ellen van fordulva. Ebből igen könnyelmű dolog volna an-a következtetni, hogy abban az időben más lett volna az uralkodó szél iránya.

A Duna-Tisza közén a homok vándorlása olyan időben volt igen gyors, amikoi' a homok nem volt növényzettel ennyire meg- kötve mint ma. A posztglaciális klímaváltozások ismeretében könnyű elképzelni, hogy voltak időszakok, amikor a homok gyor- san utazott, mert alig volt megkötve, aztán lehetett olyan időszak amikor jobban megkötve, csak úgy mozgott, hogy szélbarázdákat fújt ki a szél s ezeknek végén felhalmozódott garmadák haladtak

292

Choliioky Jenő dr.

(‘lőre. Amig az a homok, arnoly ma a Tisza balpartján van fölhal- mozva, elutazott a Dunától a Tiszáig, azalatt többször történhetett ilyen klímaingadozás, de csakis a prehisztórikus idők kezdetén! Elgondolhatjuk tehát, hogy a mai homok formái alatt minden- féle más formát találhatunk eltemetve. Ezeket az eltemetett for- mákat lehetetlenség tektonikus eredetűeknek tartani, hisz látjuk ma is a homok újabb megmozdulása esetén a régibb formák el- temettetését. Á szél irányának megfordulását semmi szín alatt sem szabad föltételeznünk, mert hisz már pl. a Bakony-Balaton- felvidéken kimutatható, hogy a Középhegység északi oldalán le- rakódott eocén rétegek nagy hullámverésben képződtek, a déli oldalon pedig csendes, iszapos vízben, tehát már akkor is az északi szél volt az uralkodó. Ilyen rövid idő alatt, mint a poszt- glaciális és holocén idők, teljes lehetetlenség a széliránynak ilyen megváltozása, hisz ez csak úgy lehet, ha a Földünkön uralkodó nagy szélrendszerek egészen másképpen alakultak volna ki. Ez h'hetetlen.

;i4. ábra. Széltől ineííbontolt gerinc-véffzödcs, a jardaiifr deflációs vck'C-

Honiokbálványos, Bavaiiiska mellett a Delibláti-piisztán.

Régi tengeiá homokrétogekíd bontott meg hazánkban a l)liocénkori sivatag szele. Tudjuk, liogy a somogyi és zalai nu‘ri- dionális völgyek nagyszerű szélbarázdák s köztük helyenkint a jardangok valóban tanulságosak. A kifútt homok ott van Somogy déli felében. Átköltözött ezen a vidéken a Kis-Alföld deflációjá- ból származó, rengeteg homok-mennyiség is. A (hd’lációnak h*g- szebb példája a Kállai-med(>nce. D(* (u-ről most bővc'bben mán szólhatok, majd a Balaton részh'tes földivíjzi leírásában mi*g lóg jelenni.

A l'utóliomok (‘Itcrjodóst*

293

IX. A homokfodrokról.

Csak (‘•’ószon rövidíMi szólliatok u liomokrodrokról. Kzckot is ívndoson ludliiinoknak nioiulják, holott (V.ok csak a lovogö hul- lámzó mozgásának nyomai. A h‘V(‘gö a talajjal való súrlódása kövotkoztóhon rtv.gö mozgásha jö, s inlorhuvnciáinak nyoma a homokfodor. Ez('k az intmd'oiviu'iák a szól ii'ányáhan (dörc ha- ladnak, őzt ti'szi a homok Fodor is, szópon halad olóro, valóban, mintha hullám volna, mun csoda, liogy azok, akik mechanikával hehatóhhan nem foglalkoztak, csakugyan hullámoknak nevezik őket. De nem azok, nu'rt a homokszemek itt sem végeznek hi'zárt, l)ei-iodusos mozgást.

Xónu'lyek azt hitték, különösen C o r n i s h, hogy a homok- fodrok növekedésével kehükeznek a dünék. Sarkalatos tévu'dés. A homokfodrok és dünék közt nincs átmenet. A homokfodrok méret(‘i nu'ghatározottak. A homoksziunek nagyságától és gör- díthetöségétöl függnek. Nálunk átlag 1 deciméter távolság van két fodor közt, de csak sík felületen. Ha a felület nem sík, akkor vannak olyan helyek, ahol a fodrok távolahh vannak egymástól, de a különbség csak nehány centimétert tesz ki.

Néhány sorozatot felmértem s arra a várható (‘redményiv* találtam, hogy a homokfodrok (Egymástól való távolsága a fod- rokra meröh'gesen vett térszíni nu'tsz(*tnek, mint görh(> vonalnak második differenciálhányadosával arányo.sak. Ez annyit jelent, hogy ott, ahol a térszín fokozatosan meredekt'hh lesz és emel- kedik, ott a fodrok utolérik egymást, tehát közelebb vannak egy- máshoz, ahol pedig a lejtő lankásodik, de szintén emelkedik, ott a fodrok távolahh vanak ('gymástól. Tudnunk kell, hogy a tér- szín hajlásszöge a metszet első differenciálhányadosával arányos, a hajlásszög változását pedig a második differenciálhányados fejezi ki.

Közérthetően tehát úgy lehetne mondani, hogy ahol a tér- szín hajlásszöge nő, ott minden fodor lassabban halad, mint az utána jövő, mert meredekebb lejtőn kell felkapaszkodnia. Ahol pedig a térszín hajlásszöge csökken, ott minden fodor gyorsab- ban halad, mint az utána következő, mert kevesebbet kell emel- kednie.

Eszerint tehát a fodroknak határozott, matematikailag jól formázott méretei vannak, vagyis egészen más jelenségek, mint a dünék. Láthatunk néha széles, különösen a maradéktakarók ,.grand“-jáhól alakult, sokkal nagyobb távolságú fodrokat is, de ezeknek távolsága szintén szigorúan meghatározott s a durva, nagy szemcsék gördíthetőségével állnak összefüggésben.

Egészen más a víz alatt keletkezett fodrok dolga. Itt a vízmélység döntő tényező a fodrok távolságában, de azonkívül minden hullám-féleség más fodrokat idéz elő. Apró locsolás, ki- csiny hullámok esetén kicsiny fodrok, nagy hullámzás esetén nagy

294

Choliioky Jenő dr. •

fodrok keletkeznek s a dolog nagyon bonyolult (1. a Balaton bidrográfiája c. könyvemben).

Hazánkban ma nagyon nehéz olyan szabadon futó homok- területeket találni, ahol a fodrok méretének és előrehaladásuk sebességének még pontosabb tanulmányozását lehetne végezni, liégebben nem figyeltem erre az aprólékos dologra, mint ameny- nyire megérdemelné, azért nem tudok egészen kifogástalan szám- adatokkal szolgálni. Csak az 55. ábrán mutatok be egy összehason-

55. ábra. Homok-fodrok és lejtő diagrammá ja. Az egész szelvény hosz- sza 25 méter. A teljesen kihúzott vonal a hajlásszög változásának gör- béje. A pontozott vonal a homokfodrok távolságának a középértéktől

való eltérését mutatja.

lítást a homokfodrok távolsága és a térszinmetszet második diffe- renciálhányadosa közt. Az összhangzás kétségtelen, de a mérés pontatlansága miatt még nem egészen szép. Pontosabl)an, gondo- sabban kell mérni. Amikor a közölt adatokat mértem, még nem gondoltam, hogy ilyen szigorú matematikai formába lehet önteni a dolgot, azért méréseim nem elég pontosak. Ajánlom fiatal tanít- ványaimnak, hogyha ilyen hosszú sorozat homokfodoi- kerül sze- mük elé, ilyen gondos, milliméterekre figyelő mérésekkel gazdagít- sák ezt a szép tudományt.

A EIMA ÉS TÁRNÁ KÖZÉNEK OLl GÓCÉN RÉTEGEI ÉS

KÖVÜLETEI.

Irta: Dr. Jankó Sándor.*

Az 56. ábrával és a Vili — XIII. táblákkal.

Heves, Borsod, Gömör és Nógrád megyék határainak össze- szögelésén, a Taima forrásaitól a Rimáig terjedő vidék mostanáig úgyszólván teljesen ismeretlen volt geológiailag. P a u 1 C'. M. 1866.

* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1940. november 12.-i szakülésén.

A Hinia és Tanm közének olÍKoeén rétcjíi'i

295

évi felvételi .jelentése (33 nlőV valamint térképe alluviimiot, dilii- viumot valamint „mariner Saud und TegeV'-i különít szét csupán. A későbbi áttekintő térképek részben olifíoeén. részben miocén kép- ződmén.veket tüntetnek fel vidékünkről, vázlatosan nu^ííjelölt k<’P' ződmén.vhatárokkal (413, 70 311). Soha farzik 192l)-ban a Va.jda- vár homokkövéből Cardiutu cfr. burd\(j(dnm L a m„ Szt. Domonkos- ról Pleurouectia comitatn S c h 1 o t h. előfordulását említi, mind- kettőt tévesen miocénnek vélve 9.1(1). 1929-ben Seb r éter és

Vadász a borsodi szénmedenee monoíírafiákban közölnek elszórt adatokat a nyuííaton kibukkanó fekükőzetekről. (^r-íll — 12,87402 — 403).

(Csatlakozva a szoniszédos vidékekről szóló beható tanulmá- nyokhoz, ezen földtani szemi)ontból mé{í tanulmányozatlan vidék oli}.U)eén rétefítanához óha.itok néhány adatot nyú.jtani.

Területünkön azi oligoeén rétcfíek három csoportba oszthatók: foraminiferás a}iyníí, homokos ajíyaíí Peeten corneum var. denu- data-val és durvaszemü íílaukonitos homokkő. Felettük diszkordán- san miocén terresztrikus kavics, tarka agyag és riolittufa települ.

Cs'dlámos szürke ugyag forauiiuiferákkal (Felső rupellen).

Az oligocén legmélyebb előbukkanó tag.ját sötétszürke, a réteg- lapok mentén fakó i)alakék, mállottan khakibarna agyag képviseli. Iszai)olási maradékában kvareszemek nincsenek, csak kevés muszko- vit található.

Uraj nyugati szélén gyengén mangános, másutt gipsz nyomok találhatók. Dinnyénél nagyobb limonitos konkréciói gyakran hever- nek kimállva a felszínen. A fekszínre bukkanó rétegösszlet után számított vastagsága 300 m.

Makrofaunája gyér, mindössze két helyről került elő néhány rossz megtartású kövület. A holyoki Pál-völgy keleti le.itőjén 262.8 zl-tól DDNy-ra (10. sz. lelőhely)- Nuetda greppini Desh. és Anisoeordia quadraugula Koen.; Szt. Simon Rigómáj-tető 285.8 á- től délre (11. sz. lelőhely) pontosabban meg nem határozható eehi- noidea töredékekenMdvül ProtuUtes n. gén. segmentata n. sp. került elő. N. greppini az elszászi és mainzi k. oligocénben, A. quadrangula az é. német a. oligocénben fordul elő. Féregmaradványunkhoz hasonló formákat R o v e r e t o az olasz eocénből írt le.

Foraniiniferák A’izsgálatához öt helyről iszapoltam ki mintát: Hódoscsépány, Szcállás-tetö 275.0 J-tól 250 m-re Xy-ra levő vízmosás- ból. (8. sz. lelőhely.)

Uraj délnyugati szélén, egyik házudvar partbevágása. (12. sz. lelőhely.)

^ A zárójelbe tett kurzív számok az idézett mű sorszámát, a kö- zönséges számok az idézet oldalszámát jelölik.

^ A rétegek elterjedése, valamint a sorszámmal jelölt kövület- lelöhelyek a Vili. táblán vannak feltüntetve.

296

Jaskó Sándor dr.

Velkenyei Mogyorós-ío 230 és 206 -f közötti völgy keleti lej- tőjéről. (18. sz. lelőhely.)

Velkenye. Elől járó-hegy és Lipogya közötti völgy kútjánál. (19. sz. lelőhely.)

Susa ÉNy-i szélén, a tüzoltószertár mögötti parthevágáshól. (20. sz. lelőhely.)

A kiiszapolt foramiiiiferák javarészben megegyeznek a ledől képező homokos agyag foraminiferáival. Felsorolásukat ezért össze- foglalva közlöm. (Lásd a csatolt XI. táblázat 8, 12, 18 19 és 20 sz. rovatait.)

flonwkos agyag (slírP Pecten (Entolinni) corneum Sou\ var. denudata Rss.-el. (Felső rupélien—AIsó kattien.)

A foraminiferás agyag fedőjében megjelenő rétegek anyaga ütésre hitumen-szagú, kékesszürke vagy khakibarna, vékonyan jól rétegzett homokos agyag. Két típusa van. Az első kemény, szívós anyagú, vékonypados, homokos, márgás agyag. Ez területünk déli részén. Váraszó, Lelesz, Domonkos, Hangony és Borsodszentgyörgy határában található. A második típus levelesen széteső, igen laza homokos agyag, mely északon és északkeleten Arló, Bolyok, Haianae, Sajóvárkony és Simonyi környékén jelenik meg. A két kifejlődés fokozatos átmenettel összekötött heteropikus lerakódás. Az első tipus meredek vízmosásoktól szaggatott lejtőin lépten-nyomon jó réteg- lapokat kapunk, a második típus enyhe lejtőin általában 2 — 3 m-ig málllottak, csúszottak a rétegek. Az első kifejlődés könnyebben elha- tárolható lefelé, míg a második lassú, fokozatos ;itmenettel kapcso- lódik a feküt képező foraminiferás agyaghoz. Ilyen módon terüle- tünk északi felében a két képződmény réteghatára csak nagyon vázlatosan jelölhető meg a térképen.

Érdekes, hogy a Feledtől Kimszécsig tartó folyó-terrasz lépcsőn kibúvó, homokos agyagrétegek ismét keményebb, pados ki- fejlődésűok.

A rétegsor vastagsága 250 m. Ügy makró-, mint mikrofaunája elég bő. A gyűjtött kövületek és kiiszapolt kőzetminták a következő helyekről s zá rm a znak :

1. Kemény, pados, h o m okos a g y a g m á r g a.

Szt. Domonkos ÉNy-i végén a kovácsműhely mögötti partho- vágás. (1, sz. lelőhely,)^

Szt. Dornorjkos, Vízmosás a Kőalja-hegy keleti lejtőjén. Csak iszapolási minta. (2. sz, lelőhely.)

A „slir“ elnevezési a geológiai kortól függetlenül fácies illeg- je I öl ésk ént li aszn ól om.

* .\hol iszapolási minta nincs külön felemlítve, ott csak makro- faiinát gyűjtöttem.

A Rima és Tárná közének oliBOcén réteg(“i

297

Szt. Domonkos. Anyaggödör Tipászó-taiiyáiiál. Iszapolási minta is. (3. sz. lelőhely.)

dárdáiiháza. Árok a Köves-hegy északkeleti lejtőjén (4. sz.)

Arló északi szélén vályogvető gödör (5. sz.)

Arlótól 0.5 kin-re északra a Lop-hegy lejtőjén. Iszapolási minta is. ((). sz.)

Hangony. A domaházi út Ix'vágása Tartalóea-tanyától nyu- gatra. (7. sz.)

Sajóvárkony. Készülő útbevágás a Kőalja-hegy é'szakkeleti tövében. Isziipolt minta is. (9. sz.) Erről a helyről azért került elő jóval töhh kövület, mint a többiről, mert itt nagytömegű mállatlan kőzetanyag lett kifejtve ntépíttskor.

2. Levelesen széteső homokos agya g.

Sajóvárkony. A Szöllő-tető és Piskor-fő köztitti völgy keleti lejtője; a limaszéesi térképlap legszélén fekszik. (13. sz.)

Sajópüspöki. Szöllő-tető 223 -(>-tól ÉílNy-ra. (Iszajiolási minta is. 14. sz.)

Velkenye déli szélén, 211 -f nyugati lejtőjéről. (Ki. sz.)

Velkenyétől 0.8 km-re DNy-ra, téglavető gödör. (IszaiH)lt minta is. 17. sz.)

Kirnasiécs. Nándor-psz.-tól keletre lövő második vízmosás. (21. szám.)

.lene északkeleti szélén házudvar partbevágása. (Iszap minta is. 22. S7.)

.lene. Útbevágás a szt. simoni út nyergétől északra. (Csak i'zapolt minta. 23. sz.)

.lene. Cikóházi-tanya (azelőtt Szöllő-puszta) északnyugati szélén. (24. sz.) ;

Hármáétól 1 km-re délre, a Dona-tető déli lejtőjén. (25. sz.)

Hármáétól 1.5 km-re nyugatra a Hadarieka ÉNy-i lejtőjén. (20. szám.)

Simonyitól 1.5 km-re ÉK-re a Rima északi terraszlépesojén. (I'^zap minta is. 27. sz.)

Rimaszées. Agyaggödör a temetőtől ÉNy-ra. (Csak iszapolási minta. 28. sz.)

Agyaggödör Rimaszées keleti végén. (Csak iszap minta. 29. sz.)

A makrofauna felsorolását a X. tábla, a mikrofaunáét a XI. tábla nyújtja.

Cjjcloseris perezi H a i m e^ mostanáig esak az eocénből volt ismeretes; az oligoeénben csak egy kétes előfordulását említi az iro- dalom. (Xa^i-series.) A fauna egyik leggyakoribb alakját apró kis csövecskék képezik, amelyeket Protulites segmentata néven írok le az őslénytani részben. Bár kevés helyről, de nagy egvedszámban kerültek elő Léda gracilis és Lucina schloenbachi; utóbbi az észak- német felsőoligocén jellegzetes alakja. Igen gyakoriak a Tellhiák.

'• K ü h n 0 t h m a r tanár úr szíves meghatározása.

298

Jaskó Sándor dr.

Majdnem valamennyi feltárásban sok Nucula és Teliina alakhoz hasonló, rossz megtartású köbéi taláilható, közülük alig lehetett néhá- nyat pontosabban meghatározni. A legtöbb lelőhelyen nagyszámban gyűjthető Pecten (Entolium) corneum Sow. var. denudata R e u s s. Ez a sima héjú kagyló messze földön elterjedése és gyakorisága révén mintegy „vezérkövülete” a palócföldi oligoeén slírnek. A ré- gebbi irodalomban Pecten denudatus (Böckh), Entolium oblongum (Kutassy) stb. nÓA^en említik. Megvan az ostmarki miocén slírben is, de csak a felső oligocénben jelenik meg. A foraminiferás agya- gokban már nem található. Általában feltűnő, hogy úgy egyed-, mint fajs'zám tekintetében faunánk túlnyomó részét kagylók képezik.

Faunánk jellfegzetes slírfá'cieseit mutatja az említett síma Pectenen kívül a vékonyhéjú kis Léda, Teliina. Nucula, Lucina kagylók gyakorisága, Brissopsis ottnangensis és a Flabellum elő- fordulása. Harmincöt meghatározott fajból az eocénben és alsó oli- goeénben 8 — 8 fordul elő, a közép oligocénben 17, a felső oligocénben 16 faj lett említve (egy-egy kérdőjeles előfordulás bizonytalant : a miooénbeu pedig hat található meg közülük. Ezek alapján a Peeien (Entolmm) corneum var. denudata-val jeUemzeft homokoft agyago- kat a középső és felső oligoeén határán lerakíklott slírnek k<^ll te- kintenünk.

A magyarországi oligoeén slírről kevés adatunk vau. Elterje- d'sét Noszky ismertette behatóan (48): hasonló kövület jegyzéket Kutassy Királdról (40 254), Horusitzky az ipolymedeue ’böl ismertetett (32 775).

Aránylag kevés fajunk fordul elő a Budapest vidéki felső oligocénben, ahonnan a slírfáciest| nem igen ismertették eddig. A különbséget legjobban jellemzi, hogy a pestkörnyékeu igen elter- jedt Pectuncidus obovatus a kelet-palócföldi oligocénben teljesen hiányzik; leggyakoribb kövületünk, Pecten (Entolium) corneum var. denudata viszont a pestkörnyéki oligocénben nem találbató.

A külföldi előfordulásokat tekintve több faj azonos a bajor molaszszal és az ’elsziászi stampiennel, legnagyobb megegyezést azon- ban az északnémet középoligocén korit lerakódásokkal találunk. Néhány kövületünk megtalálható a párisi eocénben, a Avieliczkai sóformációban (k. miocén) s az osztrák miocén slírben is.

A mikrofauna felsorolását tckiutA'e (XI. tábla) feltűnik a Miliolinák teljes biánya, ugyancsak biáuyzik a f. eocén, k. oligoeénre jellegzetes Clavuling Szabói is. Ügylátszik utóbbi faj a f. oligocén- ben már csak ritkaságként fordul elő. (2/ 741. 2Ó1G9). Megvan A'iszont a Nonionina comnmnis, mely a Becsk, Bükkszjék AŰdéki alsó rupeli- enben biáuyzik. (4.5294)

Ilyen módon i'étegsorunk foraminifera-faunáj i a inélyeltb aksó rupélien agyagokétól folisuu'rhetőon eltér. Sajnos, egyelőre nem sikerült lényeges különbségeket kiinntatni a rni)eli('n foraminiferás agyag és a f. rupélien-a. kattien P. corn. var. doiud^afa-H bomokos agyag l'oraminiferái között. Sajóvárkouy, ^"elkenye és Jene hatá-

A Kima és Tariia közének oligocén rétegei

299

ráhól töbl) agyagmintát kiiszapoltani, liogy ezek alapján az itt foko- zatos átmenetté elmosódó réteghatárt jjontosahhan kijelölhessük. Mint a táblázat mutatja, a meghatározott fajok ugyanazok s egyed- szániuk sem eltérő a két képződményben.

A legtöbb helyen tömegesen fordultak elő;” Crisfcllária (líobu- lina) ef. nioninfn Truncahdhia propiiKiun, Hcteropela (li(fcniplci és No»io)ihia unihUicnfuli'i. Az utóbbi három bükkszéken is rendkívül gyakori ('■iá 343). léiig gyakori volt két új alak is: Nodosaria (I)en- talina) niajzoni és Textulnr'w cnrhwtn var. mncronafa. A legtöbb foramini ferából azonban esak 2 — 3 darab került elő. Általában a fajok száma nagy az egyedszámhoz képest. A töredékes Nodosnriák javarésze nem volt pontosan meghatározbató. Ezeket kihagytam a felsorolásból. Az összes ki iszapolt foramini fera fajokíiak körülbelül barmadrésze maradt meghatározatlan. T’^tóbbiak további behatóbb tanulmányozása talán később lebetővé fogja tenni a rétegsor rész- letesebb szétkülönítését. A meghatározott (50 (régi) faj közül meg- található Bükkszéken (45) 41, Kecskén (23, 2H, 70.) 3S, a pestvidiki kattienben (20. 44) .38, a budai kiseelli agyagban (28) 34, a tardi kis- eelli agyagban (43) 33, a budai márgában (28) 1.3 faj. A külföldi oligocénben közös: az é. német szei)táriás agyagban (0, 60, 61) 37, az é. német alsó oligocénben (22) 12, az elszász-lotharingiai stampi- enben (2, 3. 5, 30, 47) 2,3 faj. Valószinüleg a megegyező fáeies miatt nagy a basonlóság az ostmarki miocén sUrrel (76, 62, 67) 33 faj, és a wieliezkai sóformáeióval (63) 18 faj.

Kereszt rétegzett, durvaszemií homokkő (Felső kattlen).

A Pecten (Entolium) cor)ieum var. deundntn-H homokos agyag mindenütt jól elkülöníthető fedőjétől. Ez durvaszemií, galaukonitos liomokkő, mely ellenálló anyagával legtöbb helyen meredek, szik- lás hegyoldalakat alkot. Összvastagsága eléri az. ,3 — (500 m-t is. A glau- konitos homokkőnek több típusát különíthetjük el;

A) Bázisát durvaszemű, babszemnyi, fényes, tarka kvarcit kavicsokat tartalmazó, erősen keresztrétegzett, barnás vagy glauko- nittól zöldes homokkő alkotja. Az álrétegződésnek megfelelően sűrű sorokban alma-dinnye nagyságú konkréciók sorakoznak egymás után. Elég gyakoriak Pecten, Ostrea, Lamna és Bryozoa ? marad- ván vök apróra zúzódott darabkái.

B) A magasabb szintekben kifogy a kövülettöredék és a kavics s vékonypados, nedvesen kékesszürke, szárazon khakibarna, konk- réciókban szegényebb homokkő következik. Ez már nem annyira keresztrétegzett. Helyenként szenesedett növénymaradványokat tar- talmazó tarka agyagcsíkok jelennek meg benne. Az agyag közé zárt homokkőpadok bitumen szagúak.

® A fajok felsorolásánál a régebbi, B r a d y-féle nomenklatúrát használom.

300

Jaskó Sándor dr.

C) A glankonitos homokkő legfelső rétege laza, agyagos homok- hói, illetve homokkőből áll, mely helyenként bőven tartalmaz nagy Ostreákat, Balannsokat, stb.

Váraszó, Tarnalelesz, Borsodnádasd, Borsodszentgyörgy, Han- gony és Darnya között elterülő, kb. 18 km. átmérőjű sziklás hegység, 500 m-eii felülemelkedő csúcsokkal, teljesen glankonitos homokkőből épült fel. Elkülönítve tőle, Arlótól Sajóvárkonyig másik, lényegesen kisebb homokkő vonalat hiizódik.

56. ábra. A hangonyi Nagykő (339.1/1) déli oldala F.-kattiai durva- szemű homokkő. A kiinállott konkréciók az álrétegződés sorait jelzik. — Eig. 56. Die Südseite des Nagykő (369.1 /I) von Hangony. Oberkatti- scher Grobsandstein, kreuzgeschichtet, mit ausgewitterten Konkretionen.

Az egyes típinsok elterjedése a következő: az „A” típus min- denütt a begyvidék szegélyén található, vagy ott, ahol a fekühöz közeledünk. A „B” fácies leginkább a hegyvidék centrumában fordul elő: Dobornyafő, Vajdavár, Szarvaskő. Dávidtanya és Asztagvölgy körül. A legmagasabb szint területüidvön csak egy helyen menekült meg a lepusztulástól, a Domonkos — Borsodnádasdi orsziágútnal, a Nagyberek-erdőbcn. Az országút bevágásából, a Tarna-forrástól dél- keletre meredek völgy keleti lejtőjén (30. sz. lelőhely) a mellékelt táblázaton feltüntetcdt faunát gyűjtöttem. (XII. tábla.)

A Rima és Tárná közének oli>>oeén rétegei

301

A felsorolt fajok tipikus strandfáeiesre vallanak, Naííy Ostrca töredékeken kívül jó ineíítartásii liolanusok, valamint vaskos héjú <<i{íák, utóbbiak javarészt esak díszítéses kőbelekbeu, találhatók.

A mefíhatározható fajok kis sziáma miatt esak feltételesen tart- hatjuk ezt a lerakódást f. olifíocén korúnak. A Budapest környéki ha.sonló üledékekben Turritetla qua(lric(waHcul(tta a f. olijíoeén, Turr. sandbergeri és P,ijrula cotiditn úfíy a juiocén, mint az oliííoeén róte- íiekben is előfordul. Utóbbit B o }í s e h a kiscelli afíyagból is említi. l'ritoniian haerlngense és Cossidarii echhtata az idcisebb oligoeén rétegek alakjai.

A keresztrétegzett homokkőből nem sikerült mikrofaunát kiiszai)olni.

A Ithna és T,arna közötti oligocén összehasoidítása a szomszéd terü- letek rétegsoraival.

Mint a bevezetésben említettem, a Rima és Tárná közötti vidék eddigi földtani iro<lalma meglehetősen szegényes. Ezzel ellentétben bő monográfiák foglalkoznak a szomszédos szénterületekkel, leírva a telepek feküjét képező eocén rétegeket is. (74, 87.)

Részletesebben tárgyalják a területünktől délre cső oiigocéii rétegeket a m. kir. Földtani intézet 1934 — 37 évekről szóló (70, 75, 81) valamint Majzon (45), Lóczy (41) és Roth (83) bükkszéki olaj- mezőkről szóló cikkei. A magyar középhegység északkeleti részének oligocén- s miocén rétegeit id. Noszky Jenő áttekintő munkájá- ban már 1930-ban behatóan ismertette (48). Területünktől nyugatra eső I' illek, Várgede vidékét Schwartz tanulmányozta az utóbbi években (77, 78).

A legtöbb szerző megegyezően tóxgyalja ezt a nagy területen aránylag változatlanul kifejlődött rétegsort. Bár megegyeznek a ré- tegek egymáshoz viszonyított sorrendjében, de — különösen a régibb munkák — sokat vitatták az egyes tagok geológiai korát. A mellé- kelt XIII, táblázatban az egyes vidékek rétegsorai az őket leíró szer- zők ríjabb felfogása szerint vannak feltüntetve.

A területemen napvilágra bukkanó foraminiferás agyagrétegek csupán felső rész>ét alkotják az ú. n. kiscelli agyag-komplexusnak. Erre utal a Nouionina communis jelenléte, a Clavulina szabói s a Miliolinák hiánya. A bükkszéki fúrások által harántolt, Miliolinák- ban s Globigerinákban rendkívül gazdag, s kőolajtartalmú eruptív- tufákkal váltakozó mélyebb szintek a Rima és Tárná között sehol sem észlelhetők a felszínen.

A Pecten corneum var. denudatas homokos agyagrétegek telje- sen megegyeznek Ferenczy és Horusitzky által az Ipoly- medeneéből ismertetett alsó stampien slírrel.

302

Jaskó Sándor dr.

További félreértések elkerülése végett rá kell mutatnunk két körülményre. Az egyik az, hogy az oligocén homokos agyagban helyenként elszórva szenesedett növénymaradványok találhatók. Ezekben a néphit a salgótarjáni és sajóvölgyi széntelepek folytatásá- nak nyomait véli láthatni. Megelőző, beható vizsgálat nélkül olykor még a szakembereket is megtévesztette a miocén szénfedő s az oligo- eén slír közötti felületes petrográfiai hasonlóság. (10, 72.) Ilyen módon területünkön is számos, eredménytelen szénkutaüis történt.

A másik tévedésre okot adható körülmény az, hogy egyes föld- tani munkák a miocén szénfedő felső részét „apoka” néven ismertetik. Az „apoka” vagy „hapoka” elterjedt palóc tájszó, olyan vidékeken is, ahol miocén rétegek egyáltalán nem fordulnak elő. Népies kifeje- zés az építőkőnek alkalmatlan, laza, könnyen szétmálló kőzetfajtákra. Természetesen mindenütt olyan geológiai korii képződményt értenek alatta, mely a falu határában épen előfordul. Az apoka szó fogalmá- nak tág s bizonytalan voltára marid. Noszky is rámutatott ('•Í8 30.Ő1.

A keresztrétegzett, cipós, glaukonitos homokkő igen jellegzetes alkata révén jól azonosítható a szomszéd vidékek megfelelő kéuződ- ményeivel. Ezen rétegkoplexusban, kivéve legfelső részét, teljesen hiányoznak a meghatározható kövületek. A legfelső kövületes részek azonban a hegymozgások s a lepusztúlások következtében egymástól elszigetelt távoli foltokat alkotnak, fáciesük s néha talán koruk is eltérő. Valószínűleg ezek okozzák, hogy a vélemények megoszlottak e rétegsor koráról.

Területemen a homokkő legfelső, kövületdús szintjei majdnem mindenütt lepusztúltak, részben még a miocén eleji denudáció. rész- ben a fiatalabb völgyrendszerek hevágódása következtében. Egyetlen egy helyen akadtam kövületekre (TIT. kövülettáblázal), ezek azonban felső oligoeénre vallanak.

A glaukonitos homokkő alsó részének oligocén korát bizo- nyítja az a körülmény is, hogy a homokkő fokozatos átmenettel kapcsolódik a feküjét képező stampien slírhez. A kepződményhatárt számtalan esetben keresztezhetjük meredek vízmosásokban jól fi'l- tárva, anélkül, hogy eróziós vagy tektonikai diszkordanciáuak leg- csekélyebb nyomaira akadnánk. Az árok alsó végén még Pecten. Telliua stb. tartalmú, homokos agyagot találunk; felfelé menví' az agyag fokozatosan kimarad, a homokszemek megszia])orodnak s dur- vábl;ak lesznek, mindiidvább megjelennek a bomokkő cipók s végűi az aprókavicsos, durva homok litorális kövületdarával keveredik össze. Az eltérő típusokat kh. 20 — 25 m vastag átmeneti rétegsor köti össze. Ezt a fokozatos átmenetet már másutt is ismertetik az irodalomban ( 70.5.57, 87 027, 27 7121.

Tfj. Lóczy Lajos paleogeográfiai térképe egy oligocén tengervályut tüntet fel a magyar masszívumtól északra (41). Mint a mellékelt összehasonlító táblázat mutatja, kb. 1.50 km-es távol- ságon, a Cserháttól a Pükkig valóban megegyezett az üledékkep-

Kic I’oHnilif'iirntiílortt' ilír Vi-i'hi'rituii(.' Oluiozimscliiclili'ii /w i <)(‘n ]‘'lni>ncii Hinm iiiid Taniii. Aii(m‘noiiiiii<'ii von Dr. .1 n s k n im .Iiihn- I - Mm/iiir. Ti‘rri>slnsc!iri' S<-liutli‘r iiml llaiuljívlnldun- ucn. J = Saiiit-itoin mii Kr<'iiz»vhicliliiiiu. ;< Siiiiilij;<'i- Tón mit l’ivl< n i'nriii'iim viir. ili'iiiiilnlu, 4 = (rninor Tini, otclli'nwi’isi- mii (ilinmivr 5 = Fossilir'nfuiiilni'l.

A Rima ós Tárná közének olitjocén rétegei

305

zödés. A Rima és Tárná közötti oUfíoeéii rétcfísor is teljesen bele- illik ebbe az általános keretbe. Ezen olifíocénkorn barnmclreiuln üledékííyiijtö-inedence fejlődéstörténeté má többen ismertették (S7 443, 81 ^27)). Itt tehát csak arra utalok, hogy a Rima és Tárná között vé,<ízett földtani inefífifíyelcsek lijabb adatokkal támasztják alá a már kialakult felfofíást. F e r e n e z i és Mornsitzky a mafíyar közéi)- felső-olifíocént (a franciákhoz hasonlóan) stampien néven fofílnlják össze. Teriiletiink iiledéksora iifíy közetanyaííát, mint kövületeit tekintve, szintén fokozatos átmenettel vezet az alsó- rnpelientől a felső kattienifí s ífíy a stampien szó alkalmazása itt is jogosait.

A lihiiától északra levő slir kora.

Fülek és \"árgede vidékét R. S c h w a r t z, ])rágai geológus tanulmányozta 1DÖ7. és 1938 években (77, 78). Keveset tudunk azon- ban még a Rimától északra levő vidék geológiájáról. Szabadjon itt néhány rövid adatot hozzáfűznöm e vidék ismeretéhez.

Röckb Hugó 1898-ban Csízről a következő kövületeket is- merteti (10): PsefKlanniftshiw obloiifjum P b i 1., Pliohidohijin sp. cf. Fuchsi S c b a f f .. cf i'oficana P o n z i. Luc'nia sp., TeUnui sj)., Ficuln coiidifa Rrong., Afurin afurt B a s t.. Scliiznster Lnuhci Tloern., Lonnw sp. Ezek alapján a lerakódást az ottnangi slírrel egykoninak véli. (Helvéciái emelet.)

Megvizsgálta a m. kir. Földtani Intézet múzeumában őrzött, Böckh-féle csízi kövületeket, a következő megjegyzéseket tehetjük. Phohidompa i'aficoiia S p o n z i, var. fuchsi S c b a f f. és Pip ida (Ficnla) coudifn B r o n g., a kiscelli agyagban is megvannak ('.5Ö (>3, 8 2~i). Böckh által Pseiida)}iussiu))i oblouguuiuak leírt kövületek a f. oligocénben is előforduló Pcctcii (Entolium) corueinn S o w. var. dcnudata Renss fajjal azonosak. A Schiznster Laubci H o e r n. néven ismertetett acbinodermaták „galandjai” (fasciole) az amlni- lakrális mezők körül nem jól Iáhatók, de a héj kerekded körvonala inkáid) az oligocénben gyakori Schiznster Lorioli Pávay fajra utal. A Nautilns töredékeken nem lehet biztosan felismerni az Atnria aturi bélyegeit.

Mint látjuk, a felsorolt néhány kövület revideálás után csupán a slír fáciest bizonyítja, de nem jelöli meg a lerakódás pontos korát. A szomszédos szénvidék miocén slírjének gyakoribb kövületei közül egyetlen sem azonos velük. Ezzel szemben a petrográfiai jelleg, a kövületek megtartása s a fauna összetétele is arra utal, hogy a csízi slír az előzőkben ismertetett, Peeten corneum var. denudata-val jellemzett közép-felső oligocén rétegekkel azonos.

1930-ban Tasnádi Kubacska András gyűjtött kövüle- teket ezen a vidéken, melyeket nekem feldolgozásra átengedett:

1. Lökösháza. Flabellum n. sp., Schiznster sp., Protnlites n. gcn. segmenlntn n. sp., Astnrte bosqueti N y s t.. Teliina budensis

304

Jaskó Sándor dr.

Hof m., Lima sp., Fusus brevicauda P h i 1. A kiiszaixilt mikrofauna felsorolását lásd a IV. táblázat 31. sz. lelőhely rovatában.

2. Szutor falu. Pecten (Entolium) corneum S o w. var. denn data R e u s s.

3. Bátka — Tamási-út bevágásából: Cycloseris perezi Haime. Flohellum n. sp.

Tasnádi Kubaeska András, idősebb X o s t k y Jenő és Vadász Elemér társaságában tett kirándulásainkon az elmúlt nyáron közösen meggyőződhettünk róla, hogy az oligocén lerakódások megszakítás nélkül követhetők egész Rimaszombat és Tornaalja vidékéig. Ezek alapján leszögezhetjük, hogy a Rimától északra levő slír a régebbi felfogástól eltérően nem miocén, hanem felső oligocén korú.

Őslénytani rész.

A stampiai homokos agyagból nagyobbrészt csak gyenge meg- tartású lenyomatok és kőbelek kerültek elő, mégis, mivel a hazai irodalomban hiányzik hasonló anyag paleontológia! feldolgozása, érdemesnek látszik legalább a néhány épebb s fontosabb alak le- írása. Remélhető, hogy a szomszédos vidékek mesterséges feltárá- saiból (hegyszerkezet kutató aknák) gazdagabb s jobb megtartású kövület anyag fogja tudásunkat még gyarapítani. A foraminiferák közül csakis azokat ismertetem, melyek aránylag kevésbé ismert, vagy új fajok s mégis nagy egyedszámban fordulnak elő a kiisza- polt mintákban. Az északmagyarországi oligocén foraminiferák mo- nografikus leírását elsősorban a bükkszéki fúrásokból kikerült s már behatóan feldolgozott (45) anyag alapján remélhetjük.

7. Felső rupeliai csillámos szürke aggag. * Nodosaria (Dentalina) majzoni n. sp.

(IX. tábla, 21. 22. ábra.)

Ez a faj igen gyakori, teljesen ép példány mégsem került elő belőle. Hasonlít a Nodosaria (Dent.) consobri néi-vix, de annak kezdő- kamrája kisebb s lefelé elcsúcsosodik, A Nőd. consobrina leírásában úgy Hant ken 72825), mint Orbigny 75249) kiemelik, hogy a kamrák a kezdőkamrától távolodva mindinkább hosszabbodnak. Haütken egyik ábráján (III. tábla 10. ábra) azonban a kamrák hossza szabálytalanul váltakozik. Ugyanez látható fajunk legtöbb egyedén is. Példányaink részben egyenes botalakúak (21. ábra), rész- ben enyhén görbültek (22. ábra).

A Rima és Tanúi közének oliirocéii réíenei

305

Tcxfuh'ii ia cnr'niata d’ 0 r b //. vnr. >inicr<))Kit(i.

(IX. tábla. 23. 24. 2.'). ábra.)

A típusos Text. eariuata-nál ííyakrabbaii található eiiiiek eííy varietása. Kz a íoalaktól abban tér el, bofíy a ház közepén, a rövi- debb szimmetria teiifíely irányában ejíy tompa él húzódik; a két oldallel közepén pedig egy-egy bemélyedés 1‘iit végig. így tehát a héj nem olyan laposan ívelő, mint Hant ken (28) (VII. tábhi 8. ábra) és Orbigny (52) (XIV. tábla 32—34. ábra) rajzai a törzs- alakot reltnntetik, hanem szögletes. Különbség az is, hogy varietá- snnk pajzsformája szélesebb. Még leginkább B r a d y recens példá- nyaihoz (12. pl. XLII. fig. lő — Ki.) hasonló, különösen, lia a héj szájnyilás felül befíizöttségét tekintjük.

~Atiisocni(rm ( qna'lraugnla K o e n.

(IX. tábla, 17. ábra.)

^Koenen: Das Tiorddentsche nnter-Oligozan p. 11!)(). Tál. LXXIX.

fig. 4-5.

^lindössze egyetlen köbéi került elő belőle, melynek formája teljesen megegyezik Koenen i;;’ hiány jvai, nagyol Iga azon- ban majdnem kétszeres. Hossza 5 mm., magassága 4 mm. Lelőhely; Bolyok, Pál- völgye.

II. Alffó kaftioi homokos agijag.

Cycloseris perezi H a i m e.

(IX. tábla, 5. (}. 7. ábra.)

1874. Renss: Die fossile Anthozoen v. S. (liovani Harione. p. KJ. Taf. XLl. fig. 1.

1886. Dnnean: Sind fossil Corals. p. 79. Pl. XVI. f. 7 — 8.

1925. Félix: Antlioztoa eocenica et oligocenica.

Majdnem szabályos köralakú, lapos korong. Alsó oldala sza- bálytalanul domborodik, felső lapja enyhén domború, közepén sekély bemélyedéssel. Nagyszámú septális lemezei eltérő hosszúak és vas- tagok, radiális helyzetüknek megfelelően kifelé szaporodnak. A sep- tumok felületét apró, tüskeszerű kiemelkedések fedik. Nagyító alatt kivehető, hogy a váz mészanyaga — hasonlóan többi kövületeinkhez — részben már feloldódott. (7. ábra.) Előfordul Sajóvárkonyon (13. sz. lelőhely; egy másik példányt T a s n á d i-K u b a c s k a gyűjtött a Bakti-Tamási országéit bevágásából.

' Csak a meghatározáshoz ténylegesen felhasznált irodalom fel- sorolása.

306

Jaskó Sándor dr.

Brissopsis ottnangensis Horn.

(IX. tábla, 19. 20. ábra.)

Hörnes: Die Fauna des Schliers von Ottnang. p. :5S9. Taf. XV.

f. 2—7.

Sajóvárkónyi’ól, a Köal,ia-liegy keleti tövéből számos össze- lapult köbéi került elő, ezek mind kisebbek az ottnangiak átlagáuiál. Legnagyobb példányom 4 mm magas, 23 mm hosszéi s 18 mm széles. A subanalis fascicola elmosódott, a felső oldalon azonban jól kive- hetők a petaloid amhnlakrumok. A sajóvárkonyi Brissopsisokat összehasonlítva az ottnangról származó eredeti példányok apróbb- jaival, köztük teljes megegyezést látunk.

ProfuUtes n. gén. segment'ita n. sp.

(IX. tábla, 8. 9. 10. ábra.)

A keletpalócföldi oligocén rétegekben igen gyakran találunk néha tömegesen összehalmozódva, összenyomott s összetöredezett kis, fehér, hossznkás testecskéket. Szabálytalanul ide-oda hajlado- zók, kb. 1.5 mm átraérőjüek. Felületén változó távolságban sekély befűződések vannak. A talált darabok közül a leghosszabb 60 mm volt. A réteglap mentén laposra nyomott példányok hosszéiban mindkét oldalon egy-egy bemélyedés fut, így a keresztmetszet pis- kóta alakot mutat. Eitkán előfordul, hogy a kövület keresztben fek- szik a rétegződés irányára, ilyenkor keresztmetszete köralakú. Bel- sejében csatorna fut, ez azonban legtöbbször csak nagvítóval látható. Fehéres színe után anyagát első pillantásra kalcinmkai’bonátnak tarthatnánk, de sósavval megcseppentve pezsgést nem látunk.

Meixner Henrik, a bécsi Naturhistorisches Museum aszisztens'ének szíves közlése szerint kövületünk anyaga kb. O.OOl mm nagyságú lemezkékböl áll, melyek fénytörése anisolajnál (n 1,55) csak kévéssé’ magasabb. Tehát valószínűleg mállott csillám, vagy valami kaolinitszerű ásvány alkotja.

Ilyen módon valószínű, hogy csak valami köhél szerű kitöl- téssel van dolgunk, míg az ezt eredetileg körülvevő, csőszerű héj anyaga — hasonlóan, mint többi kövületünk javarészénél — utólag feloldódott. A maradvány leginkább valami serpulidára utal (26, 28). Megegyező alakú és nagyságú csöveket T?. o v e r e t o ismertetett Protulo vicenti néven az eocénből (69. p. 48. T. IV. fig. 23 a — b): a pliocén P. issali valamivel nagyobb példányainknál.

Ez a különös maradvány gyakoriságánál és nagy elterjedt- ségénél fogva a palóc oligocén egyik „vezérkövületé”-nek vehető. Eredetét s rendszertani helyzetét nem ismerjük egész biztosan.

NncuUnfi ova’is Wood.

(IX. tábl. 16. fig.)

1860. Beüss: Die marinen Tertiarsehichten Böhmens. p. 244. Taf. IV. Fig. 4.

A Kima és Tárná közének oliffocén rétejíei

307

Ferdén tojásdad, gyeufíéu domborodó, keresztben meííiiyúlt forma. Záros pereme egészen rövid, az oldalperem elöl közel diM’ék- szögben, hátul tompaszögben találkozik vele. A teknő elülső része lapos, hátsó része magasabb; a búb mögött lefelé elsimuló barázda látható.

Egyetlen kis kőbél került elő belőle Velkenye déli széléről (lő. sz. lelőhely), ez 4 mm hosszú s 5 mm magas.

Xitcula pUigera S a n d b.

(IX. tábla, l.ő. ábra.)

18()3. Sa n d be r sí e r: Die C'onehylien des Mainzer-Tertiüi’bi'ckens. p. 342. Taf. XXVm. fig. 9 a— c.

Enyhén domborodó, tompa háromszögletű teknőjét finom bor- dák díszítik, A növedi kvonalak alig vehetők ki; búbja előreálló, lu- nulája csak gyengén különül el a héj többi ré.szétől. Az ábrázolt példány 12 mm hosszii s 10 mm magas. Előfordul Ariétól északra, az és (i. sz. kövület lelőhelyen.

Lrda (Xucuhnw) (jrncilis D e s h.

(TX. tábla, 13. ábra.)

I

18(50. Deshayos: Animaux sans vert. p. 381. pl. LXIV. f. 24 — 2(5. 189(5. K i s s 1 i n g: Die Fauna des ^litt. Ólig. im Berner-Jura. S. 62. Taf. Vn. Fig. 20.

1936. Gillet et Théobald: Les sables marins de l’oligocéne du haut-Rhin. p. 41. Pl. III. f. 4.

Számos példányban került elő. de a héj nagy vékonysága miatt, egyetlen teknőt sem sikerült teljes épségben kiszabadítanom. Elöl lekerekített, hátul tompa csúcsba keskenyedik. Felületét sűrűn sorakozó finom növedékvonalak borítják. Legnagyobb példányom hossza 10 mm. magassága 6 mm. Előfordul Ariétól északra (5. sz. lelőhely) és a harmaci Hadarickán (26. sz.)

Lucino schloenhachi K o e n.

(IX. tábla, 18. ábra.)

18í>7. Koenen: Dis maríné .ISIittel-Oligocán Xorddeutschlands. S. 247. Taf. XXVIII. fig. 9 a— h.

Kerekded teknöje gyengén domborodó. A búb mögül enyhe mélyedés vonul a hátsó perem aljára; elől jól kivehető a lunula. Felületét igen finom, sűrűn álló koncentrikus növedékvonalak fedik. Hossza 7.5, magassága 7 mm. Előfordul: Sajóvárkony, Kő- alja-hegyen. (9, sz. lelőhely.)

308

Jaskó Sándor dr.

Tcllina nystii D e s h.

(IX. tábla, 4. ábra.)

1860. Deshayes: Animaux sans vert. 1. p. 336. pl. XXV. f. 5 — 6. 1896. Kissling: Die Fauna des Mitt.-Olig. im Berner-Jura. S. 31.

. Taf. IV. Fig. 28—30.

1899. Böckh: Nagymaros környékének földt. viszonyai. 27. old. IX. tábla. 2 a — c ábra.

1936. Gillet et Théobald: Les sables marins de l’oligocéne du Hant-Rhin. p. 53. pl. III. f. 10.

Felületét finom koncentrikus növekedési vonalak díszítik. Alsó pereme elöl íveltebb, mint hátul. A tompa búbtól jól kivehető redő fut hátrafelé, elöl lekerekített. A sajóvái'konyi Köalja-hegyről több darab került elő, ezek közül a legnagyobb 22 mm hosszii s 14 mm magas. Előfordul a sajóvárkonyi Kőalja-hegyen. (9. sz. lelőhely.)

Ciispidaria (Neaera) noszkyi n. sp.

(IX. tábla, 12. ábra.)

A teknő elöl enyhén domború s elliptikus. Búbja csak keveset görbül hátrafelé. Felületét ritkásan álló növedékvonalak díszítik. Hátsó része síma. erősen elkeskenyedve hossziira nyúlt. A két részt a búbtól lefelé tartó barázda különíti szét. Példányunkhcz közel álí G i 1 1 e t e t Théobald C. praecuspidata-ja, de ennek búbja magasabb s hátulja rövidebb. Még inkább hasonlít hozzá a C. sul- cata Noszky, non H o f m. fádOOj, példányunknak azonban hátsó nyúlványa keskenyebb s alsó pereme erősebben ívelt. Egyetlen kö- l)él került ki belőle a harmaci K’s-pu&ztától északra, a Dona-tetőn levő 25. sz. lelőhelyről. Magassága 5 mm, hossza 10 mm.

Corhida subpisum d’ 0 r b.

(IX. tábla. 14. ábr.’.)

18(54. Corbula subpisiformis. Sandberger: Dle Conch. d. IMainzer- Tertitárbeckens. S. 288. Taf. XXII. Fig. 14 a — c.

1936. Corbula subpisum. G i 1 1 e t e t Théobald: Les sables marins de roligocéne p. 58. pl. I. f. 15.

Ez az oligoeén alak erősen hasonlí^ a miocénben gvakori C. gibbára, gyakran össze is cserélik őket. A C. giliba azonban magasabb s bal teknője kevésbbé domború. Egyetlen töredezett jobb teknő ke- i’iilt elő belőle az Arló északi szélén levő agyaggödörből. (5. sz. lelő- hely.) Ennek magassága 7 mm.

PcdcH (Entolhim) corneuni Sow. var. denudatn Re üss.

(IX. tábla 1., 2, 3. ábra.)

lt(57. Pecten denudatus. Re üss: Die Fossile Fauna dér Steiusalz- ablagerunge'n von Wieliczka. S. K59. Taf. \DI. IGg. 1.

A Rima ós Tarmi közének olifíoeén rétegei

309

1S97. S a c c* o-B e ] 1 a r (1 i: 1 inolluschi dci terreni tcrziarii dől Pie- inonte. XXIV. 51—52. Táv. XIV. f. 30—

POS. Psoudamussiuni oblongum Phil. Böekh: Adatok a Pocten denudatus és a Pleuronoctia coniitatus kérdéséhez, j). 3.53. V. tábla. 1 — 4. ábra, VI. tábla 1 — 3 ábra.

1907. Aniussium conieuni Sow. var. denudata. Rss. Pííolini: Mo- nográfia dei Pettinidi neofjenici. Vol. XTII. p. 233. Tab. Fi*'. 1922. Entoliuni corneuni Sow. var. denudata Rss. Tepiinor; La- melHbranchiata tertiaria. p. 90.

192(5. Pocten (Entoliuni) corneuni Sow. var. denudata I. rész. X o s z- ky: A ni. középbe, oligocén-miocén réteeei. p. .301.

192S. Aniussiuiu (Pseudarnussiuin) corneuni Sow. var. denudata. Reuss. Kautsky: Die biostratieraphische Bcdeutune dér Pectiniden. p. 254.

Ez a kövület a palóc olieocén slír-szinte „vezérkövület-nek vehető, leeeyukoribb alakja, mégis meglehetősen tisztázatlan volt mostanáig rendszertani helyzete.

B ö c k h Hugó a palócföldi oligocén slírt fiatalabb korúnak tartva a /*. (lnni(lafus-{ a Psetrianiussiiuti ohlongutn-miú akarta ösz- szevonni. A PscudcnHitssliivi nblongum (újabban Entoliuni oblonguni R. Phil.) csak a közép miocénben jelenik meg, míg a Pecten demi- (lafus (újabban Pecten (Entoliuni) corneuni Soav. var. denudata R 0 u s s) már a felső oligocénben is megvan.

Noszky 192G-ban rámutatott a stratigráfiai tévedésre (48) s megemlíti, hogy ezen gyakori síma Pecten „legnagyobb valószínű- ség szerint Pecten (Entoliuni) corneuni var. denudata fajjal lesz azonos”. X o s z k j’ ezen feltevését a következő adatokkal támaszt- hatom alá:

A két faj között valóban nagy hasonlóság áll fenn, de míg a mi fajunk a Pecten (Ént.) corneum var. denudata majdnem tel- jesen köralakú, legfeljebb egyes példányok kicsit asszimetrikusak, addig a Pseudamussium oblonguni a búbtól az alsó peremhez húz- ható szimmetria vonal irányában hosszúkásra megnyiilt. A Pect. denud. var. corn. belseje síma, legfeljebb lupe alatt láthatunk rajta finom, radiális csíkozást, addig az Entolium oblongum sugaras dí- szítése erősebben fejlett.

Saját példányaim, valamint a külföldi ábrák nem egyeznek Böekh rajzaival, mert utóbbiak úgy a radiális bordázatot, mint a héj domborodását erősebbnek tüntetik fel s így a két említett faj sajátságait egyesítő példányokat ábrázolnak. Böekh origináli- sainak egy részében tényleg jól látszik a csíkozás.

Összehasonlítva oligocén kövületeimet a bécsi Xaturhistori- síhes Museum gyűjteményének miocén slírből származó példányai- val. köztük Reuss ottnangi originálisával, a különbség mindössze az, hogy példányaim átlagban valamivel nagyobbak s gyakoribb köztük az asszimetrikus változat.

310

Jaskó Sándor dr.

Előfordul: Szt. Domonkos (1. sz.), Tipászó-tanya (3. sz.), Tarta- lóca-tanya (7. sz.), Köalja-hegy (9. sz.), Sajópüspöki (13. sz.), Vel- kenye (14, 17. sz.), Nádor-piiszta (21. sz.), Jene (22. sz.) és Harmac (26. sz. lelőhely.). T a s n á d i-K u b a c s k a Szutoi-ból, Böekh Csíz- ről gyűjtött belőle.

A cjlnukonitos homokkő kövületei.

Valamennyi a Borsodnádasd-Domonkosi országút bevágásából származik (30. sz. lelőhely.)

Cossidario echinata v. K o e n.

(IX. tábla, 29. ábra.)

1867. Cassidaria ecbinopora L. Koene^n: Mollusken Fauna des Norddeutschen Tertiárgebirges. S. 147. Taf. XTI. Fig. 4 a — b. 1889. Cassidaria echinata Koen. Koenen; Das Xorddeutsche ünter- Oligocán. S. 255. Taf. XXII. Fig. 9 — 10.

Háza zömök, tompa csúcsban végződő. A hozzá hasonló C. íchinoporától megkülönbözteti, hogy kezdő kanyarulatai alacsonyab- bak és kisebbek. Utolsó kanyarulatának díszítése sűrű csíkoklwl áll, melyek között három kiemelkedőbb párkány fut végig, mindegyiken 10 — 12 dudorodiással. Legnagyobb példányom töredéke 32 mm magas.

Turritello qiiadricannUcuh'ita San d.

(IX. tábla, 30. ábra.)

1897. Proto quadricanaliculata Sandb. Wolf: Südbayr. Oligocaen- molasse. S. 268. Taf. XXI. Fig. 25—26.

1899. Turritella quadricanaliculata Sandb. Böekh: Nagymaros

környékének földt. visz. 30. old. IX. tábla, 25 — 26. ábra.

1933. Turritella quaricanaliculata Sandb. Majzon: Leányfalu. 46. old. 1. tábl. 13. ábr.

A kanyarulatokon négy hosszanti borda vonul végig, melyek párosával közelebb állnak egymáshoz, így középen szélesebb vályú keletkezik. A varratvonal bemélyedése kicsit mélyebh a bordaközök- m'l. Egyetlen töredék került elő belőle, ennek felületén a finom recézettség nem látszik.

' Példányom teljesen megegyezik Wolf és Böekh ábráival, de némi eltérést mutat Majzon értekezésében közölt rajztól. Ez utóbbit talán nevezett faj egyik varictásának kellene tekintenünk.

lidlanns cfr. eoHcavus Broun.

(IX. tábla, 31. ábra.)

1910. Alessandri: Die Cirripedier des Miocüns von Eggenburg. S. 121. Taf. XLVm. Fig. 2—8.

A Rínia és Tárná közéiu'k ()lit>océn rét(*í>(*i

311

Számos jó meíítartású példány került elő. Sajnos a l•ends/.er- tíini bélyetíként oly fontos fedöleniezeket sehol sem sikerüli meíí- találni. A kiilalak után ítélve, példányaink valószíníílefí ehhez az oli^oeéntöl iilioeéniíí elterjedt s fíyakori fajhoz tartoznak.

Chinnitioiiiiuii sclicuchzcri H i* (* r.

(IX. táhla, 2(). áhra.)

IS")!), lleer: Flóra tertiaria Helvetiae. Rd. II. S. S,'). Taf. X(T. Fi fi. 4—24.

1!)21. l^otonié: Lehrl neli d. Paliiohotanik. S. 373. Fifí. 2Í)7. Taf. XCII.. Taf. XCIII. fifí. 1—5.

1!13<S. Kransel; Die tertiiire Flóra dér llydrohienkalke von ^lainz- Kastel. S. 5S. Taf. 7. Fifí. 5— (i. Textahh. Ki.

Efíyetlen levéltöredék került elő ehhől az olifíoeénhen s mio- eénhen elterjcalt fajhői. A jellemző háromern és épszéln levélről a C'. fíennsz könnyen felismerhető. A levél kiesi, keskeny és mefínyult s ifíy a valódi seheuzeid,, vafíy laneeolatum formakörhöz taidozik. E két faj elkülönítése nagyon nehéz s így az njahh irodalomhan ezt a két formát össze is vonták s a sehenehzeri névvel jelölik. A leg- töl)h Cinnamomum faj az eoeéntöl a plioeénig el van terj(‘dve és így korhatározó fontossága nincs.

Pijnila (Ficuin) condita Erőn g.

(IX. táhla, 27. 28. áhra.)

1854. Pyrnla reticnlata Lám. var. a) canalieulata. Beyrich; Die Coneh. d. norddentschen Tertiargehirges. p. 778. Taf. XV. fig.

18(i4. P. reticnlata Lám. Speyer: Casseler Tertiar-Bildnngen. i>. 185. Taf. XXXIII. f. 12—14.

1897. Ficnin condita Brong. Wolf: Südhayerisciien Oligocaenmo- lasse. p. 275. Taf. XXXVI. fig. 10.

1915. Pyriila "condita Brong. T. Roth: Oheroligozane Fauna aus Ilngarn. p. 29. Taf. IV. f. 9.

1929. Picula condita Brong. Bogsch: Kiscelli agyag. 25. old.''

Töhh kis példányt gyűjtöttem belőle; a 28. ábra eredetije 29 mm magas, de vannak töredékek nagyobbakból is. A 27. ábra pél- dányán kiugró párkányok távolsága 3 — 5 mm. Köztük 3 — 3 finomabh vonal fut, a középső erősebben fejlett; a keresztcsíkozással derék- szögű hálózatot alkotnak. Példányaink, úgy mint Roth egiá kövü- letei B e y r i c h var a) canaliculata-val megegyezöek.

*

Befejezésül őszinte hálával kell megemlékeznem T r a u t h F. wieni múzeumi igazgató és P a p p Károly egy. tanár úr támoga- tásáért, kik munkám készítését figyelemmel kísérték s lehetővé tet- ték, hogy dolgozatomat a Pázmány Egyetem Földtani Intézetében s a bécsi Természettudományi Múzeumban elkészíthessem.

312

Jaskó Sándor dr.

Hálámat kell kifejeznem továbbá id. iN o s z k y J. múzeumi igazgató és Vadász Elemér geológus uraknak, kik kövületeim gyűjtésekor a terepen felkerestek s értékes tanácsokkal láttak el. A bécsi múzeumban főleg Pia, K ü h n tanár urak s S i e b e r geo- lógus űr volt segítségemre a kövületek feldolgozásiánál. M e i x n e r múzeumi assistens úr egyik kövületem ásványanyagát vizsgálta meg, T a s n á d i-K u b.a c s k a András múzeumi őr úr gyűjtött kövületanyagát engedte át feldolgozásra. Fogadják mindazok, kik dolgozatom megírásában segédkeztek eziiton is kifejezett hálás kö- szönetemet.

IRODALOM— SCHRIFTTUM.

1. Alessandri G.; Die Cirripedier des Miocans von Eggenlmrtr.

(Sehaffer; Eggeiiburg.) Abhandlungen dér k. k. Geol. R. Anst. Rd. XXII. H. 1. 1910.

2. Andreae; Eiii Beit, rag zűr Kemitniss des Elsasser Tertiars. (Abli.

zűr. geol. Spezialkarte von Elsass-Lothringen. Strassburg, 1884.) ö. Andreae: Die Foraminiferen des Mitteloligocáns dér Umgegend von Lobsann und Pecbelbronn im Uiiter-Elsass. (Mitteil. d. Geol. Landesanst. von Elsass-Lothringen. Bd. IV. 1898.)

4. A n d r e a c — Kari Justus: Beitráge zűr KeTintniss dér fossileii

Flóra Siebenbürgens und des Banates. (Abh. d. k. k. Geol. R. Anst. Bd. II. 1855.)

5. Barbie r Reynold: Étude niicropaleontologique des lerraiiis

stampiens du district Ohlungen. (Bassin de Pechelbronn.) Bulletin du service de la carte géologique d’Alsace et de Lorraine. 1938. Tome 5.)

(í. B e 1 1 a r d i-S a c c o: I inollusehi dei Terreni terziarii dél Piemonte e delin Liguria. 1872 — 1904.

7. Beyrieh: Die Conehylien des norddeutscben l'ertiargebiriri' >.

(Zeitischrift d. deutschen geol. Gesellschaft. Bd. V. H. 2— :5, Bd. VI. H. 4., Bd. VIII. H. 1. 1853—56.)

8. Bogsch László: Adatok a kiseelli agyag újlaki és pasaréti fel-

tárásainak isnieretébez. Budapest 1929.

9. Bor nem a un: Die niikroskopische Fauna des Septarientbones von

Hernisdorf bei Berlin. (Zeitscbrift d. deutseb. geol. Ges. Bd. VII. 1855. p. 307.)

10. Böckh Hugó: 'Adatok a Pecten denudatus és a PUnuiorectia coini-

tatus kérdéséhez. (Földt. Közi. XX Vili. 1898. p. 353.)

11. Böckh Hugó: Nagymaros környékének földtani viszonyai. (M.

kir. Földt. Int. Évk. XIII. köt. 1899.)

12. B r a d y B. íL: Report on tbe Foraminifera dredged by H. M. S.

Challenger, during the years 1873 — 1876. Edinburgh 1884.

A Rima és Tárná közénok oliíjocén réti*{>:i‘i

313

13. C u s h m a n A. J. and Yoshiaki Ozawa: A monofíraph ol‘ tho

1’oraminift‘ral t'ainily Polyniorphinidae, reciMit and fossil. (Proccio- dintrs of tlie U. S. National Mnsouin. Vol. 77. Washiiiírton 1931.)

14. C u s h in a n A. d. and Ponton M. Gcrald: Tlu* foraininifera of

the nppor, iniddle and part of the lower iniopone of Florida.

(Florida State Geolofjieal Snrvey. Hull. 9. 1932. Tallahassee.) lő. C u s h in a n A. J.; A preliininary report on the foraininifera of

Tennessee. (State of Tennessee, dep. of edne., division of írt'oloíry. Bull. 41. 1931.)

Ití. Deshayes: .\niinaux sans vertéhres du bassin de Paris. IHtiO.

17. Drejrer: Die Gastropoden von Hariiifr bei Kirebbiebl in Tirol.

(Annáién des k. k. Natnrliist. Hofnuisennis. Bd. VII. 1892.)

18 n n n e a n M. P.: Sind fossil Corals and .\leyonaria. Paleontoloífica Indiea. Ser. VII. and XH". Vol. 1. 1886.

19. F c I i X •!.: .\ntbozoa eoeeniea et olifrocenica. Fossilium eataloffiis.

Pars. 28. 192ő.

20. Ferenezi I., Kulcsár K. és Majzon L.: Újabb adat Budapest

földtani felépítéséhez. (Földt. Közi. 1939. LXIX. köt. p. 166.)

21. í'' e r e n e z i I.: Adatok az Ipoly-medence Sósbartyán-Karancssáír,

illetve Balassafryarmat körüli részének földtani ismeretéhez. (M. k. Földt. Int. Évi Jel. 1933—35. 734. old.)

22. Franké D. A.: Die Foraininiferen des norddeutscben Unter-

Olifroeiins. (.\bbbandlunfren und Beriehte ans dein Naturw. Vér- éin in Mafideburír. Bd. IV. 1925 — 27.)

23. F r a n z e n a u Afrost; Ilevesineíryei aíryaffok. (Terinészetrajzi

Füzetek XIX. köt. 1896. p. 93 — 97.)

24. G a á 1 I.: .\z egriekkel azonos bannadkori puhatestűek Balassa-

fryarinaton és az olijroeén kénlés. (Ann. Mus. Xat. Ilun.s;. 31. Pars. min. f>eol. paleolit. 1938.)

25. G illet S. et N. Tbeobald: Les sables marins de rOligocéne du

Haut-Rliin. Bull. d. Sérv. d. 1. Carte géol. d’Alsace et de Lorraine. III. 1). 37 — 76. Strassbourgr, 1936.

26. Götz G.: Bau und Biologie fossiler Serpuliden. Neues Jahrbucb

für Min. Geol. und Pál. Beilage Bánd 66. Abt. B. 1931.

27. Gümbel W. C.: Beitrage zűr Foraniiuiferenfauna des nordalpinen

Eoeiingebilde. (Abh. d. k. Bayer. Akad. d. Wiss. München 1868, II. CL. Bd. X. Abt. II.)

28. II a n t ken INI.: A Clavulina Szabói rétegek faunája. Földt. Int.

Évk. III. köt. 1875.)

29. Heer 0.: Die tertiare Flóra dér Sebweiz. Bd. I-III. 1859. Winterthur.

3!l. II e r r m a n n A.; Beitrag zűr Kenntniss des Vorkommens von Fora- minifereii im Tertiar des Unter-Elsass. (Mitteil. d. Geol. Landes- aiistalt von Elsass-Xjctlu’iugön. Bd. IV. 1898.)

314

Jaskó Sándor dr.

31. H o r u s i t z k y F.: A budapestkörnyéki dunabalparti doinbvidók

földtani képződményei. (A m. k. Földt. Int. Évi Jel. 1933 — 35. 941. o.)

32. H o 1- u s i t z k y F.; Felső oligoeén és alsó miocén korú faunák az

Ipoly medencéből. (Földt. Int. Évi Jel. 1933 — 35. 775 o.)

33. H ö !• n e s II.; Die Fauna tles Schliers von Ottnang. (Jahrbucb d.

k. k. geol. R. Anst. Bd. XXV. 1875. p, 333.)

34. K a u t s k y F.: Die biostratigraphische Bedeutung dér Pectinidcn

des niederösterreichischen Mioziins. Annáién d. XaturhistoriscluMi jNluseums in Wien. Bd. XLII. 1928. S. 245.

35. Kissi ing: Die Fauna des Mitteloligozans im Bemer Jura. (Abh.

d. schweiz. pal. Gesellschaft Vol. XXII. 1896.)

36. Kliihn II.: Die Fossilien des Tertiárs zwischen Lauch und Foclit.

l. Foraminifera. (Mitteil. d. Nat. Ver. in Colinar. N. Folge, Bd, XIII— XIV. Colmar 1917.)

37. Koenen: Das norddeutsche Unteroligozan und seine iSlolluskeii-

fanna. Abhandl. z. geol. Specialkarte v. Preussen. Bd. X. Lii'f, 1—7, 1894,

38. Koenen: Beitrag zűr Kenntniss dér Mollusken-Fauna des nonl-

deutschen Tertiárgebirges. Paleontographica Bd. XVI. 1867.

39. Koenen: Das marine Mitteloligozan Norddeutschlands. (Paleon-

tographica XVI. 1868.)

40. Kutas sy Endre; A borsodmegyei Királd barnaszén medencé.ie.

(Földt. Szemle Bd. I. 253. o. 1928.)

41. Lóczy La.ios: A bükkszéki ásványolaj feltárása és az Alföld

északi peremhegységeiben folyó, kincstári geológiai kutatások. (Ásványolaj 1937.)

42. Majzon László: Leányfalu és környéke harmadkori üledékeinek

geológiai és paleontológiái leírása. Budapest 1933.

43. M a j z 0 n László: Fúrólaboratóriumi foraminifera vizsgálatok.

(Földt. Int. Évi Jel. 1933 — 35. 1023. old.)

44. Majzon László: Budapestkörnyéki kattiai rétegek foramini-

ferái. (Földt. Int. Évi Jel. 1933 — 35. 1047. o.)

45. Majzon László: A bükkszéki mélyfúrások. (Földt. Int. Évk.

XXXIV. köt. 1940. p, 275.)

46. Mart y P. et Vergne M.; Florule stampienne de Dalletl (Puy

de Döme). (Bull. Soc. Geol. de Francé. 5 sér. 4. 1934.)

47. Meyer L.: Étude slratigraphique du terrain oligocéne de la llaute-

Alsace et du Territoire de Belfort. (Bull. du service de la carte géol. d’Alsaee et de Lorraine. Tóm. I, 1920 — 27. Strassbourg 1928.)

48. íd. Noszky J.: A Magyar Középhegy.ség ÉK-i részének oligocén-

miocén rétegei. 1. Az oligoeén a miocéntől való elhatárolásának kérdése. (Ann. Mus. Nat. Hung. XXIV. Köt. 1926.)

A Rima és 'I’ania közének olifioeéii i'étet'ci

315

49. 1(1. N () s z k y .1.; .leUmtés az 1!M)8. évben (lömör. Heves és Néííréd várni (•}>:.%• éb(‘ii (‘szközölt részletes t'öldt. Ikdvételnil. (.\ in. k. Földt. Int. Évi .lel. líM)H-r(')l. Budapest 19t)9.) átl. N () s z k y .1.: A kiseelli af>yaf>: molluszka rannája. Annales Mus. Nat. lluiifiariei. 1939. l’ars. i\lin. Geol. Pal.

Nyst: Deseriiition des (^niuilles et des l’olypiers fossiles des ter- rains tertiaires de la Belí>i(iue. 1843.

.VJ. Orbifí iiy: Foraininil'éres fossiles du Bassin tertaire de Vimiiie. 184(5. .')3. Paul C. M.: Das Tertiiirfíebiet nördlieli von Mátra in Norduiiffarn. (.lahrl). (1. k. k. freol. R. Anst. 18(5i5. Wien.)

.‘)4. Pa ne a ]M.; Die fossile Fauna und F'lora aus deiii Olifi'oziiii von Suslauesti-^Museel in Runianien. (Annarul Institutului Geoloí>ie al Roiuanei. Vol. XVI. 1931. Bueuresti 1933.)

P o t o u i é II.: Lehrbueli dér Pelüobotanik. Berlin. 1921.

.■;ü. P r o t e s e u: Contribulnlui la stndiul faunéi de foramiuiferi terti- are din Románia. t.Xuuarul Institutului Geol. al Románéi. IX. 191,'). 1920. liuearest 1922.)

57. Rbezak Die Foramiuifereufauua des N('o}>enformatiou dér

ruif>ebunf>: von Miibriseh-Ostrau. (Verbandl. des nat. Vereiiu'S in Brünii. Bd. XXIV. 188,"))

58. Reuss: Die fossile .\ntliozoen d(‘r Sebiclitíiruiiiie von S. Giovaiii

Ilarioue. Deuk.sebr. d. Akad. d. Wiss. Bd. XXXIII, 1874.

59. Reu.ss: Beitrüse zűr Keuutuiss dér terliiiren Foramiiiifereu-Fauua.

III. Die Foramiuifereii des Septarieutboiies von Offeubacb. (Sit- zuufrsberiebte d. k. .\kad. d. Wiss. Bd. XLVIII. 1863.)

öt). Reuss A. E.: Uebev die fossileu ForamiuifexTu und Entomostraeeu dér Sejitarieutboue dér Fmí>ef>eud von Berlin. (Zeitschi’. d. Deutseh. seol. Ges. Bd. III. 1851.)

61. R e u s s A. E.: Die Foramiuifereii, Autbozoen und Bryozoeii des

deutsebeii Septarieutboiies. (Deiikscbr. d. k. Akad. d. Wiss. 1866. Bd. XXV.)

62. Reuss A. E.: Foramiiiifereu von Ottiiaiig-. (Verli. d. k. k. geol,

R, Alist, 1864. p. 20.)

63. Reuss A. E.; Die fossile Fauna dér Steiiisalzablageruiigeii von

Wieliczka iii Galicieii. (Sitzűiigsberichte d. k. Akad. d. Wiss. Bd. LV. 1867, p. 166.)

64. Reuss A. E.: Die mariueu Tertiarsehichteii Böhmeus und ihre Ver-

steiueruiigeii. (Sitzungsberielite XXXIX. p. 207. 1860.)

65. R e u s s A. E. Zűr Fauna des deutscbeii Oberoligozaiis. (Sitzuiigs-

berichte d. k. Akad. d. Wiss. Bd. L. 1864.)

66. R e u s s A. E.: Die Fossileu Foramiuifereii, Autbozoen und Bryo-

zoeii von Oderburg- iii Steiermark. 1864.

316

Jaskó Sándor dr.

67. Rhezak: Die Foraininiferenfauna dér Neogenformatioii dér Um- {? hang von Máhr.-Ostrau. (Verhandl. d. nat. Ver. in. Brüim. Bd, XXIV. 1885.)

€8. R i c li t e r R.: Die fossilen Fahrten und Bauten dér Würmer. (Faleontologische Zeitschrift. Bd. IX. 1928. p. 193.)

69. Ro verető: Studi monografici sugli Anellidi fossiíi. I. Terziario.

(Faleontographica Italica X. 1904.)

70. R o z 1 o z s n i k P.: Geológiai tanulmányok a Mátra északi oldalán

Párád, Recsk és Mátraballa községek között. (Földt. Int. Évi Jel. 193’— 35. p. 545.)

71. S a n d b e r g e r: Die Conchylien des Mainzer Tertiarbeckens. 1863.

72. S c h a f a r z i k F.: Adatok a mátrántúli barnaszénterület geológiai

aJíotásáboz. (Szent. Istv. Akad. mennyis.-term. oszt. felolvasásai. I. köt. 4. sz. 1920.)

73. Seb 1 őse r: Revision dér Unteroligozaiifauna van Hüring und Ront

im Winkel. (Neues Jahrb. für Min. Geol. und Pál. Beik Bd. XLVII. 1923.)

74. S c li r é t e r Z.: A borsod-hevesi szén és lignitterületek bányaföldtaui

leírása. (M. kir. Földt. Int. Kiadv. Bpest 1929.)

75. Seb rét er Z.: Bükkszék környékének földtani viszonyai. Jelentés

az 1936 — 37. évi földtani felvételekről. (Kézii*at.)

76. Schubert J. R. Die Ergebnisse dér mikroskopiscben Untersucliuiig

dér bei dér ararisehen Tiefbohrung zu Wels durcbteufteu Scbieli- ten. (Jahrb. d. k. k. geol. R. Anst. Bd. Lili. 1903. p. 385.)

77. Schwartz R.: Prispevek ku geologii okoli Filakova. Vestnik. stát.

geol. üst. CSR. 13. 1937.

78. Schwartz R.: Nástin geologickyeh poméru v Hodéjove-kúpelieh.

Vestniku Stát. geologického ustavu. XIV. 1939.

79. Speyer: Die Oheroligozanen Tertiargebilde und dérén Fauna in

Lippe Detmond. (Paleontographica XVI.)

80. Speyer: Conchylien dér Casseler Tertiiirbildungen. (Paleontograp-

hica Bd. IX., XVI., XIX. 1862-1871.)

81. Szentes F.: Jelentés az 1934—35. évben a Mátra északi oldalán

végzett földtani felvételekről. (Földt. Int. Évi Jel. 1932 — 35. p. 621.)

•k ^

82. Te lég di Roth K.: A kincstári ásványola.i- és földigázkutatás es

termelés 1935-től, a mai állapot és a .iövő kilátások. Bányászati és Kohászati Lapok. LXXII. évf. 9. sz. 189. old. 1939.

83. 4’ cl égd i Roth K.: Felső oligocéu fauna Magyarcrszágból. (Geo-

logica Hungarica 1. Bd. H. 1. 1914.)

84. T e p p n e r W.: Lamellibranchiata tertiaria. Anisomyaria II. (Fos-

silium Catalogus Pars 15. Berlin 1922.)

85. Terquem M.: Les foraminiféres de IVoeéne des environs de Paris.

(Mém. Soc. Géol. de Francé Sér. III. Tóm. 2. Paris 1882.)

Földtani Közlöny Bánd LXX. kötet, Heft 10-12 füzet. Tafel IX. tábla,

Ad. nat. dél, dr. J a s k ó.

Dr. Jaskó Sándor: A Rima és Tárná közötti oligocén kövületek. Dr. Alexander Jaskó: Die Fossilien dér Oligozanschichten zwischen den Flüssen Rima und Tárná.

t

A

t

\ Rima és 'rarna közének olií*océii rétftíoi

317

St). Vadász E.: A borsodi széiiinodeiice bányaföldtani viszonyai. (Földt. Int. Kiadv. lipost, 1929.)

87. Uírolini: Monofírafia dei Pettinidi neoíjenici d(dla Sardeí;na. Pa- k'onloírrapbioa Italica. Vol. XIII. 1907.

8H. Wolff: Dió Fauna dór siidbayorisohon Olinoziininolasso! (Paloon- to>rrai)bica Hd. XLIII. 1897.)

A IX. TARLA MAGYARAZATA. — TAFELERKLARUNO.

1. Pooton (Entoliuin) oornouni Sow. var. donudata Rss. .Jobb teknő külső oldal. Roolite Ivlappo von ausson. IX. — 2. Pocton (Entoliuin; oornouni Sow. var donudata Rss. Bal toknő belső oldal. Linké Klappo von innen. IX. — 3. Poeteu (Entoliuin) oornouni Sow. var. donudata Rss. Fiatal iié dány bal teknő. .luvonilos Exoinplar, linké Klappo. IX. — 4. Teliina nystii Dosli. IX. — .'í. Cyolosoris perezi llaiino. Folülnózot. Von obon. IX. — 6. Cyolosoris porezi Haimo. Kereszt metszet. Quer- sehnitt. IX. — 7. Cyolosoris perezi Haiine. Septalis lemezek, feUilné- ztdben. Septen von obon, eine Partié. 7X. — 8 — 9. Protulites n. fíon. seir- mentata n. sp. Keresztmetszet. Quersohnitt. .'iX. — 10. Protulites n. í?eu. sementata n. sp. Oldalnézet. Von dér Seite. .őX. — 11. Protulites n. íren. sefrmentata n. sp. Töiiioíres előfordulása t'fry rétoííUipon. Masson- liaftos Vorkommeu auf einer Sohiehtfliiobe. IX. — 12. Cuspidaria (Nearea) noszky n. sp. 2X. — 13. Léda (Niieulana) frraoilis Desh. 2X. — 14. Corbula ofr. subpisum d‘Orb. Jobb teknő. Reohte Klappo. 2X. — lő. Nuoula pilifrera Sandb. 2X. — 16. Nuoulina ovális Wood. 4X. — 17. .\nisooardia (luadranfrula v. Koen. 2X- — Eooina scbloenbaebi A’. Koen. 2X. — 19 — 20. Hrissopsis ottuauírensis Hoern. IX. — 21 — 22. Nodosaria (Dentalina) ma.izoni n. sp. 20X. — 23 — 25. Textularia oarinata d‘Orb n. var. schréteri. 30X. — 26. Cinnamomum soheulizeri Heer. IX. — 27. Pyru'a (Fioula) oondita Bronfr. Diszítés részlet. Ein Teil dér Skulptur. 2X. — 28. Pyrula (Fieula) oondita Broiiff. IX. — 29. Cassida- ria fohinata Koen. IX. — 30. Turritella quadrioanalioulata Sandb. IX. — 31. Balanus efr. oonoavus Bronn. IX.

FAJT)- VÁLFAJOK ZÜZÓTCÖVEI ASVAXY-KÖZETTA.XI SZE^I PONTBÓL.

Irta: Dr. vitéz Lengyel Endre.*

— Az 57 — 58. ák rákkal. —

A M. kir. Madártani Intézet fajd-A’álfajok izmosgyomortar- talinait küldötte meg a szegedi Ásvány- és földtani Intézetnek, ásvány-kőzettani megvizsgálás' , céljából. A zúzókövek vizsgálatával

* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1940. március hó 6.-án tartott szakülésén.

318

Lengyel Endre dr.

Dr, S z e n t p é t e r y Z s i g m o n d egy. tanár úr engem bízott meg és következőkben vizsgálataim eredményeit és ezekkel összefüggő következtetéseimet közlöm.

Isineretes, hogy olyan madarak, melyek kemény táplálékot (magvakat, cellulózadns növényi részeket, kitinvázú rovarokat stl).) fogyasztanak, a fizikai emésztés elősegítésére különböző méretű és fajtá.iú ásvány- és kőzetdarabkákat vesznek igénybe. Izmos gyom- rukat sárgás vagy szürkés, könnyen, lefejthető, szarúnemü kéreg béleli, melynek vastagsága a táplálék minőségével, a madar mére- tével s a gyomorfal vastagságával egyenes arányban áll. A fejlett gyomorizomzat őrlő, daráló működését lényegesen felfokozza a szarukéreggel érintkező kövecskék mechanikai dörzsölő szerepe.

A Tetraonidák túlnyomórészben kemény, cellulózagazdag táp- lálékkal élnek s ennek megfelelőleg izmosgyomrnk igen bonyolult felépítésű. A zúzókövek jelentősége e madárfajnál különösen szemlxi- tűnö. Általában magas hegyvidék lakója s ezért ennek jellegzetes táplálék-biotop keretei közül szerzi meg eleségét. Ennek minőségét az évszakok ritmikus ingadozása is lényegesen befolyásolja s emiatt átmenetileg — bizonyos évszakokban — szükségszerű táplálkozást kell folytatnia. E mozzanatnál a zúzókövecskék felvétele fokozottabb jelentőséget nyer s fizikailag ellentállóbb táplálékminőséggel ará- nyosan nő a zúzókövek mennyisége.

A madárvilágban szereplő zúzókövek élettani jelentőségével és mennyiségével több kutató (1 — 8) foglalkozik, de a ziizókövek ásvány -kőzett a ni, tüzetesebb vizsgálatára nem találunk adatokat.

Az Erdélyl)en élő Bányai J á n o s tanár iir gyűjtéséből szár- mazó Hargitai süketfajdok zúzóköanyaga annyira érdekesnek tűnt fel, hogy átfogóbb vizsgálatok céljából minél több s lehetőleg külön- böző helyeken és évszakokban gyűjtött anyag szíves megküldését kértem és kaptam meg a Madártani Intézettől, amiért ez alkalom- mal is leghálásabb köszönetéül fejezem ki.

*

Összesen 155, különböző fajdválfajhoz tartozó gyomortartalom állott rendelkezésemre, még pedig:

Tetrao nrogallus L. (süketfajd) ... 74 drb.

Tetrastes b. bonasia L. (császármadár) 53 „

Lyi'urus t. tetrix L. (nyírfajd) .... 2(1 ,,

Lagoi)us lagopus L. (hófajd) 2 „

A vizsgálati anyag túlnyomó része Nagymagyaroi'szág ma- gasabi) begyvidékéi’ől származik, de több külföldi (Németország, Bulgáiia, Oroszország stb.) hegységből ered. (14 izmosgyomortarta- lond)an nem volt zúzókő, !)l-ben pedig igen váltakozó mennyiségl)en.

Fajdválfiijok /.iizókövri ásvány-kőzettani szeinpontix')!

Száinsz(MÍnti nu'ííoszlásnk a következő:

Züzókö- szám ;	10-100	lOO-l.'íO	150-200	200-250	250-300	300-350	350-400	>400
Izmos- gyomor :	27	11	7	5	8	15	8	í ^

() ra.i(lííy()inorl)an 10 alatt van a köveeskék száma. Kz az ala- csony érték inimlen valószínííséjí szerint annak következményi', hofíy a ííyííjtök egy része főként a növényi vajíy állati táplálók- reliktnmok meiíőrzését tartotta szem előtt s az esetleíí efíyiitt elő- forduló znzóköveket szándékosan nem vette fifíyelemhe vajíy távo- lította el. l}íy mafíyarázható talán, liofíy a sokszoi- csak kizárólag növényi maradványokat (mogyoi-ó, boróka, fenyőgaly, rügy sth.) vagy csak ugyanazon ízeltlábn (Otiorhynehns) kitinpáneéljait őrizték meg a gyomortartalomból.

Megkíséreltem annak megállapítását, hogy adódik-e valami- lyen összefüggés az évszakok (hónapok) és a znzókőtartalom között? Annyi kétségtelen, hogy a ziizókőmennyiség változik a madárfaj .s azon belül az évszakok szerint. Nem volt ziizókötartalom a két Lagopns lagopus gyomortartalmában. A koresfajdnál (Tetrao nro- gallns X Lyrnrns tetrix medins) izmosgyomrában 2.Ő9 köveeskét találtam. A többi 3 fajdválfajuál a zi'izókövek megoszlása a követ- kező középértéket adta:

Tetrao urogallns Lyrnrns tetrix Tetrastes bonasia

44 gyomorban 12.714 drb. középérték 289 14 1.96:3 „ „ 140

•24 „ 1.634 „ „ 68

Amint látható a Tetrao urogallns izmosgyomrábau talált zúzókövek átlagos mennyisége több, mint négyszerese a Tetrastes bonasia kövecsszámának és több, mint kétszerese a Lyrnrns tetrix- ének. A korcsfajd zúzóköszáma a kereszteződő felek értékei között foglal helyet, de közelebb áll a Tetrao nrogallnséhoz. A szemcse- méret is jóval nagj'obb. Megállapítható továbbá, hogy a hím egyé- neknél rendszerint több és dnrvábbszemű a zúzókő, mint a nős- tényeknél.

A legtöbb fajdot április-niájnsban lőtték a valószínűleg fent- álló vadászati rendelkezések értelmében. Sorrendben következnek az őszi hónapok (szepteniber-október-november), majd a koratavasziak (febrnár-márcins). Tanulságos áttekintést nyújt az alábbi táblázat, melyen hónapok szerint csoportosítottam a zúzókövek számszerinti megoszlását:

320

Lengryel Endre dr.

Hónap;			Zúzó	k ö V	e k száma			J
	1 103	1Ü0-.50	150 200	200-250	250-300	300-350	350-400	>400
I.	1	—	—	1	—	—	—	—	1	1	—
II.	1	—	—	1	—	—	—	—	1	—	—
III.	5	—	—	—	—	—	—	—	5	—	—
IV.	7	3	2	—	6	12	2	2	7	5	22
V.	8	3	2	3	1	2	4	2	8	8	9
VI.	—	—	—	—	—	—	—	—	—	—	—
VII.	—	—	—	-	—	—	—	— V	—	—	—
VIII.	1	1	—	—	—	—	—	—	1	1
IX.	1	1	2	—	—	--	—	—	1	3
X.	4	1	—	—	—	—	1	—	4	1	1
XI.	3	1	1	1	1	1	1	—	3
XII.	2	1	—		—	—	—	—	2	1 1
Összesen	33	11	7	5	1 ^	15	8	4	33	23	35

Ha 1— lOÜ-ig kevésnek, 100 — 250-ig közepesnek, 250 — 500-ig sok- nak minősítjük a kövecskék számát, akkor 91 gyomortartalom közül 33-ban kevés, 23-ban közepes, 35-ben sok a zúzókö. Első csoportba kerülnek főként a császármadár, másodikba a nyírfajd, harmadikba a süketfajd és az említett korcsfajd egyénei.

Megállapítható továbbá, hogy nemcsak a gyomorkövek meny- nyisége, hanem mérete is váltakozik a válfajok szerint; viszonylag legnagyobb a süketfajdoknál, ahol 15 mm-es znzóköméret is gyak- ran előfordul. Átlagos méret;

Császármadárnál 3 — 8 mm

Nyii'fajdoknál 3 — 10 „

Süketfajdoknál 3 — 15 „

A kisebb átmcretűek mindig gömbölyűre kopottak, a nagy szemcsék sza))álytalan alakúak és érdes felületnek.

Bár a znzókö-mennyiségre vonatkozó évszámonkénti adatok töl)bé-kevésbbé hiányosak, annyi mégis megállapítható, hogy leg- több a zűzókő a téli és főként a tavaszi hónapokban (április-május). Amikor a magasabb hegyrégiókban még nincs zöld, zsenge növényi és új állati táplálék s e madárfajok mag, szem, gally, rügy tehát cellulózadús lái)anyagok felvételére kényszerülnek. A nyári hóna- pokban észrevehetöleg lecsökken a zúzókőszám, mert mindennemű táplálék bőven található s megemésztésük sem kíván túlerős zúzókvi igénybevételt. Ősz beálltával főként magtermésre támaszkodik a táplálkozás, ami iijra fokozódó őrlő berendezkedést s gyomorkolel- vételt tesz szükségessé.

Fajdválfa.jok zúzókövt'i ásvány-kőzottaiii szíMiipoiitból

321

Észrovétek'im sz(M-int az esztendő két föperiódusra bontható a znzókö-niennyiséfí szempontjából: ejíy téd-tavaszi zúzókőííazdatíal)b s eííy nyár-koraőszi köveesszeííényebb időszakra. Az elhatárolás, a kliinaviszonyok szeszélyes imíadozúsának inejífelelően, ternu'szetsze- riílefí nem lehet éles és szigorú s az egyes fajtákon belül az életkor is lényeges szerepet játszik.

Kétségtelen, hogy e madaraknak tavasszal-ősszel alkalmi, té- len szükségszel n tájilálkozást kell folytatniok. Ügy, hogy a maga- sabb hegyrégióklmn csak a nyár képezi a fő, könnyű és bőséges táp- lálkozási idényt.

A Tetraonidák általában minden időszakban eellulózadnsan táplálkoznak, zúzóköveeskédire tehát mindig szükségük van. Táplá- lékuk gyakran kevert és változatos. Nyáron néha túlnyomólag rovarokból áll. T b a i s z,' C s i k y,- július-augusztus hónapokban megvizsgált madárgyomrokban 285 eset közül 177-ben uralkodólag rovarféléket tabilt. Nőtte’ szerint egy megfigyelt Lagopus lago- pus eleinte rovarokat evett, de csakhamar áttért cellulózadús növé- nyi eledelre. Zúzókövecskék jelenléte éjipen a kevert táplálkozáséi madaraknál szembetűnő. K ö r i n* * szerint Corvus cornixnál 275 eset- ből lí)7-ben. dacobis’* megállapította, hogy állati táplálkozás mel- lett kevesebb, növényinél viszont több a zúzókő. Így a Corvus cor- nixnál április-szeptember félévében, állati tiipl'áléki kíséretében 7 százalék, növényi kíséretében 13 százalék zúzókövet talált. Corvus frugileusnál ugyanezen félévben 19 és 30 százalékot, az október- márciusi félévben pedig 33 és 39 százalékot. Egész évre megállapí- tott ziizókőtartaloin vegyes táplálkozásnál első esetben 15 és 24 szá- zalék, utóbbinál 21 és 35 százalék.

Érdekes megfigyelnünk a zúzókövecskék és növényi tápanyag ingadozását, B a r r o w s és Seb w art z“ vizsgálatai szerint, a Cor- vus brachyrbyucliosnál :

	növ. tápl.	ziizókő
	%	%
október hóban	67.4	13.8
december „	74.3	13.6
február „	71.0	19.0
április	31.2	6.7
június	29.5	3.9

Fenti összehasonlításból kiviláglik, hogy a téli és koratavaszi hónapokban lényegesen több a zúzókö, mint a nyáriakban.

’ Groebbels, F.: Dér Vogel, I. Berlin 1932. p. 273. ’ Ibidem, p. 273.

’ Ibidem, p. 273.

* Ibidem, p. 521.

Ibidem, p. 522.

’ Ibidem, p. 522.

322

Lengyel Endre dr.

A Tetraonidák körében hasonló inegállai)ítás tehető bár két- ségtelenül fontos szerei)et játszanak a magasságviszonyok is. Ugyan- is minél magasabb régiókban él a madár, annál későbben találja meg a vegetáció kifejlődésével párhuzamosan haladó bőséges és vállozatos növényi tápanyagokat.

Grafikus áblázolásban a következő kép bontakozik ki 44 Tet- rao udogallus közepes ziizókősizámának hónapokszerinti megoszlá- diából ;

XE I I i¥Y^viimiixxLxiir

57. ábra. A hónapok szerinti zúzókö-középértékek grafikonja.

Az év egyes hónapjaiban a ziizókövek közepes értékét véve nlapul, a grafikonban kettős csiicsú görbe jön létre, egy nagy tava- szi csúcsponttal, mely kisebb hegymagasságban a téli hónapoknak felel meg. Majd nyári c.sökkenés következik s utána kisebb őszi emelkedés, mely után a kismérvű téli csökkenés már a gyöngébb táplálkozási viszonyok és halkabb életritmus kifejezője. A kulminá- ciós pontok valójában előbb következnek be, de 1000 — 2000 m ma- gasságban, az évszakok késése következtében, a kettős csúcsú görbe jobbra tolódik el.

Minden valószínűsé,g amellett szól. hogy az izmosgyomorban minden évszakban szükség van zúzókövekre, de ezek mennyisége az évszakoktól függő .szűkösebb vagy bőségesebb táplálkozási lehetősé- geknek és minőségnek megfelelőleg időszakonként változik.

A zúzókövek ásván fj-közettam jellemzése.

A zúzókövek nagysága szoros összefüggésben áll a fajdvál- fajjal és a nemmel. Bizonyos, de szabályszerűen ismétlődő maximu- mon túl nem emelkedik. A hím egyéneknél viszonylagosan több a nagy szemcse. Fajta szerint bizonyos átlagméret felel meg az izmos- gyomor céljaira.

Fa.j(lvál fújok zúzókövoi ásváiiy-közottuiii sz(Miii)oiitl)ól

323

A zúzóköví'k a fíyoinorba jutva niofíkozdik öi lö, poi'lasztó szo- repükot s a lu'jutás i)illanatától kozidvo lassú, d(‘ mefíkdietösoii ofíytMdotos koi)ásnak vannak kitéve, A esiszolúdást az izinosííyoinor ritimisos összehúzódása révén, a szomszédos, nn'ííközelítöleíí egyező kc'inényséfín szemesékkel való állandó és kölesönös érintkezés okozza. Lefíömhölyödésiik, tekintve az ásvány- és közetdarahkák nafíy ke- ményséííét, esak aránylafí lassan következik he.

Az izmossíyomrokhan efíyidejíiley található zúzókövek kiilön- hözö szemnafíysájía s eltérő leesiszoltsáfía a mellett szól, hojíy a felvett köveesk.'k hosszú ideijí vesztejíelnek s maradnak metí üzem- kfcpes állapotban. E feltevést támofíatja az a tény is, hofíy a zúzó- kövek esaknem mindiíí ellentálló, indifferens kvareváltozatok. Olyan ásványszemesék tehát, amelyek mé'íí a hetíyképzö kőzetek elpusztúlásánál is az utolsó mohikánok szerei)ét játszák. Az izmos- jíyomrok mnködésénak időnkénti szünetelése va^y esökkenő kont- rakeiója pedifí inéit továldi nyújtja fentmaradásnkat s biztosítja fizikai szcreiiüket.

A zúzókövek minőséfíi meiíhatározása a következő eredményt adta: A szemesék túlnyomó része kvareváltozat. Méfí pedijí }íya- korisáili sorrendben: krarc, forróskvarcit, likaesos hidrokrorcif,

jászpisz- és opál fajták, ritkán rétegzett acháf, tejfehér kalcedoH és tázkö. Egy-két esetben áttetsző hialif is előfordult gyöngyszerííen legömbölyödött szemcsékben. Egyéb ásványok közül leggyakoribb a szintén nagykeménységn földpáf, ritkább az apnfit és cirkon, hal- ványsárga topáz és ré>zsaszínű gránát.

Kőzetek közül: gránit, gnájsz, csillánipala, különböző andezit, zöldköves andezit (niadarasi Hargita), vörös és szürke homokkő (Beszterce-Borgó, ^[áraniaros és Háromszék), és kvarcit fordul elő. A kisebb keniénységűek és lazább szerkezetnek (csillámpala, gnájsz, zöldkőandezit) teljesen legönibölyödöttek.

Három fajdválfajnál a fontosabb ásványok és kőzetek súly- szerinti megoszlásából a következő %-os eredmények adódtak:

	Kvarc	Kvarcit	lászpisz	OoáI	Hyilrolr.	tcliál	Gránit ' Kr. pala	Horn. kV.	indezil
Nyírfajd Benedekfalva	92	6			—	—	—	—	2
Császármadár Tátraháza	79	4	—	—	—	—	13	2	2
Süketfajd Máramaros	64	12	2	05	7	0.5	7	1	4	2
Süketfajd Háromszék	75	4	—		3		—	1	16	1

A táblázatból kiolvasható, hogy a Tetraoiiidák zúzókövei közül legfontosabb szerepet a gránitos kőzetek kvarca (64 — 92%) játszik, majd sorrendben következik a homokkövek durvábbszemn, szürke kvarca (16%) azután a kristályospalák kvarcitja (12%),

324

Lengyel Endre dr.

majd jól felismerhető gránitdarabkák, melyeken a kvarc mellett a földpát és néha csillám is együtt van. Kisebb arányban vesznek részt a hidrokvarcit- és jászpiszváltozatok, andezitfélék, különböző kristályospaladarabok, opálfajták és ritkán achátszerü csíkozott kovaásványok.

Közepes értékre átszámítva a fontosabb ásvány- és kőzetfaj- tákat, csökkenő sorrendben a köv^etkező értékeket nyerjük:

gránit- kvarc	homokkő- kvarc	gránit	kvaroit kvarcit [	jászpisz	andezit
O/o	77.4	6	5	6.5 25 1	0.5	0.75

kristályospala	opál	achát
1.3	0.1	0.1

A zúzókövek kőzettani vizsgálata tehát azt mutatja, hogy a fajdok mechanikai segédeszközül igénybe vett zúzókövecskéi csak- nem teljesen Si02-diís ásvány- és k'ózetváltozatok, melyek kemény- ségüknél fogva, a fizikai és vegyi behat ásokk'tl szemben a legellent- állóbbak s a fizikai emésztés céljaira a legmegfelelőbbek. Sötét- színű, kevésbbé indifferens, femikus ásvány még véletlenül sem található a zúzókövek között.

Valószínűnek kell tartanunk, hogy másfajta, kisebb ellent- állásii ásvány- és kőzetanyag is jut időnként a fajdok izmosgyom- rába, de ezek részben kis keménységűek s vegyi ellenállóképességük- nél, részben lazább szerkezetüknél fogva nem maradhatnak meg hosszabb ideig. Fel kell tételeznünk, hogy esetenként külsőleg kvarc- hoz hasonló karbonátok s más bonilékony ásványok felvétele is megtörténik, ezek azonban a gyomornedvek, savak hatásának csak igen rövid ideig bírnak ellentállni s mihamar oldatba mennek át. Ezért HCl-dal pezsgő karbonát-ásvány nem található a zúzókövek között.

A fajdgyomrokban szereplő fontosabb ásvány- és kőzetanya- gok fizikai ellentá'lló képességének megállapítására kopási kísérle- teket is végeztem. Megközelítőleg egyformán érdes felületű, szabály- talan ásvány- illetőleg kőzetdarabkákat választottam ki s korund- korongon addig csiszoltam, amíg alakjuk gömbölyded s felületük, a zúzókövekbez hasonlóan, sírna lett. Az elektromos erővel hajtott koi-ong forgásszámának s az ásvány és kőzet keménységének vi.szo- nyából a kopás mértéke állapítható irreg, a következő képlet alapján:

ahol s a kopást, / a forgásszámot, k a keménységet jelenti.

Fiijclvi'ilfa jók /iizókíiviM ásvány-kőzettani szeinponíból

325

Osszetc'tt közetek k(MUi nyséjíéiiek inetíállapításánál a lényofít’s ásváuynlkatrészek keinényséfíéből adódó közói)értcket vidtein tekin- tetbe. A koriind-koronjí l'()r}íásszámút a foifíási időin')! száinítottain ki.

	keménység	korong-forgásszám	-í
kvarc	7	879.12	126
kvareit	7	835.83	119
hidrokvarcit	6-7	772.56	115
jászpisz	t)	702.63	117
opál	6	t84 71	114
gránit	5.3	672.66	125
andezit	5	422.91	85
andezit	5	422.91	84
gnájsz	4.5	319.66	71

A nyert ko))ási értékek teljes ősszhanjízásban állnak a znzó- kövek ineííasz,kó])ikus vizsiíálatának erulményeivel. Leglassabban kopik a tiszta kvare, majd a kvareszeinesékböl álló kvareit és hidro- kvareit, továbbá a jászi)isz, opál és tíránit. (tsszetételénél és főként szerkezeténél fofíva kevésbbé áll ellent a riolit, andezit és fínajsz. Méfí jíyorsabb a kőzet koi)ása, ha az elváltozott, inallott volt. Lzért tapasztalható, hogy egyes kőzetfajtákból álló znzókövek következe- tesen teljesen legönibölyödőttek. A kőzetszerkezet sem hagyhaté) figyelmen kívül a znzókő fonnajellegének elbírálásánál. A likaesos, l)orózns. lemezes, i)alás szerkezetű kőzetdarabkák jóval gyorsabban kopnak. Kivételt képez, megfigyeléseim szerint, a kovaanyagból álló hidro- és forráskvarcit, amely likaesossága mellett is i'endkívni ellenálló s mint legideálisabb zéizókőanyag, hosszá ideig játssza őrlő szerepét az izmosgyomorban.

A kőzettani vizsgálatok kielégítő feleletet adtak arra a kér- ílésre is, hogy honnan erednek tulajdonképen a zúzókövek. Mert nem véletlen, hogy milyen ásvány- illetőleg közetfajtából áll a kövecskék túlnyomó része. Minden nagyobb kőzettani egység, min- den magasabb hegység tartalmazza kétségkívül mindazokat az ásvány- és k'jzetanyagokat, melyekre a fajdoknak az emésztés elő- segítése céljából szükségük van. Kvarcdús ásvány- és közetváltozat a legtöbb magashegységben előfordul, amivel a Tetraonidák ziizó- kcszükségletüket fedezhetik; a közelebbi vizsgálatokból azonban az is kiderül, hogy az egyes, egyoldalúlag felépített hegységek kőzet- tani alkotása feltétlenül rányomja a maga jellemző bélyegét a zúzó- kőtartalomra. A gránitterületen élő fajdok izmosgyomra csupa víz- tiszta, kékes- vagy lilásfehér kvarckristályokat, gyakran gránit- darát tartamaz tiálnyomó többségben. Krist. palákból álló ősrégi hegységekben szürke, tejfehér, sárgásfehér kvareit, kvarcitpala, alá- rendelten gnájsz, csillámpalaváltozat a zúzókövek anyaga. Fiatalabb riolit-andezit területen a kvarcon kívül sok hidrckvarcit, opál és jászpiszdarabka is bejut a .fajdfélék zúzájába. A kárpáti homokkő-

326

Lengyel Endre dr.

hegyláncok területén sok szürkésfehér kvarcszem üti rá a zúzókötar- talomra a maga egyéni bélyegét.

így feltűnő sok szürkésfehér zúzókövet tartalmaz a Benedek- fhlva-i Lyrnrus tetrix izmosgyomra. A vasmegyei Czák Bonasia hcnasia válfajaiban igen sok, ugyanazon földtani területről szár- mazó, tejfehér kvarc-kavics található. A csernovitzi Tetrao honasia izmosgyomrában sok 2—6 mm-es szürke, felismerhetőleg homokkő- kvarc fordul elő. A tátraházi Tetrao bonasianál sok gránitból ere- dő kvarcszem található, melyhez néha a gránit földpátja és biotitja is tapad. Az Erdőbényéről származó Tetrao urogallus izmosgyomrá- bjn sok a tejfehér és téglavörös, ritkán májbarna jászpisz és opál- darabka. A lándzséri (Sopronvm.) példányokban sok a zöldesfehér krisályospalakavics, melynek színeződését zöldesszürke klorit vagy sárgászöld epidot okozza. A Szent Ivánhegy-i Tetrao urogallus iz- mosgyomra csupa szürke, szögletes homokkőkvarcot tartalmaz. iXagyszeben környékéről származóban feltűnő sok fehér, gyöngy- szerű kvarcitzúzókövecske található. A liptóújvári zúzókövek a te- rület változatos felépítésének megfelelőleg, eltérő színűek és erede- tűek: szürke homokkőkvarcok, fehér kvarcitok, vöröslőbarua jász- piszdarabkák. Az iglóiak sárgásfehérek s a fogzománchoz hason- lóan kopottak. A besztercebányai zúzókövek fénytelen, szürke kvarcszemek. Sok közöttük a homokkődarabka.

A zúzókövek minősége s az élettani keretül szolgáló hegységek kőzettani felépítése között kétségtelen kapcsolat ismerhető fel. Nagy és egyhangú kő zetterületeken jellegzetes egyoldalúság jelentkezik a zúzókövekben is. Bonyolult szerkezetű és felépítésű vidékeken a zúzókövek kevertsége állapítható meg. E tény szoros összefüggésben áll a zúzókövek számára alkalmas kavicsanyag momentán adottsá- gával.

Zúzókövek gyűjtésére, fajdok általi felszedésére legalkalma- sabbak a magas hegyvidékek patak- és folyómedrei, melyek a leg- változatosabb összetételben tartalmazzák mindazon kőzetek törme- lékanyagát, mely erózió kapcsán a környező lejtőkről a medrekb? jutott. Hóolvadáskor, valamint tavaszi és őszi esőzések alkalmával megmozdul a meglazult törmelék a csapadékvizek erőteljes sodrá- ban s a patakmederben halmozódik össze. Nyári magas légnyomás idején a medrek nagyrésze kiszárad, vízmennyisége lényegesen le- csökken s mint terített asztal készen várja a fajdok kőzetéhségéi. Kavicsok felvételei, bár minden évadban feltehető, bőséges utánpót- lásuk legvalószínűbben nyár végén c‘s ősz folyamán k'pzelhető el. nőkor a növényzet lassú pusztulásával a keménybéjú magvak, ter- mések fogyasztására kerül sor. Majd ez is megcsökken s e madár- fajtáiidv tél végén, tavasszal ág-, gally-, rügytáplálékra vannak utalva, ami főkozottabb zúzókőfelvételt igényel. A táplálékanyag ilyértelmű kicserélődését, párhuzamos hozzáilleszkedésben, a zúzó- kő mennyiségi ingadozása követi, hogy kiváló iniTiősége és számbeli aránya révén megfeleljen annak az élettani szerepnek, melyre a madarak izmosgyomrában hivatott.

Fajtlvál rajok /-úzókövei ásvány-kőzett aiii szeiiii><»iitt)ól

327

liioló(/i(i i t(i)i ulsá(/()k.

A zúzókövek élettani vizs<'álata azt mutatja, liofíy olyan ás- ványok illetőletí kőzet fajták kerülnek össze a fajdok izmosííyomra- lian, im'lyek túlfíyors elkopás veszélye nélkül, hosszú ideiéi véííez- lietik daráló, őrlő tevékenyséfíüket. A köveeskék sajátos eííyüttese azt a feltevést is alátámasztja, liof^- nem véletlen sodoi-ja össze egymás mellé, hanem bizonyos ösztönös, atavisztikns kivaloííatasi hajlam irányítja a fajdokat az ásvány- és közetválozatok felvételé- néi. A madár ösztönszernle^ megérzi, hogy a színtelen, fehér, szürke, üvi'gszeríí köveeskék szolgáltatnak ideális anyagot izmos- gyomra fizikai emésztömnködésének elősegítésére. Ezért a legkeme- nyel.h, érdesfelületn, (hidrokvareit, horzsakő esetélu-n likaesos. de szintén ellentálló) ásvány- és kőzetanyagot részesítik előnyhen a ])ulri, könnyen málló, szétesésre hajlamos kaviesváltozatokkal szem- hen.

A probléma tehát eredetileg kettősnek tűnhetik fel: 1. Vagy a Tetraonidák ragaszkodnak ösztönszerüleg a világos árnyalatú, üvegkülsejü kovaásványfélékhez valamint a kemény, SiO,-dús kő- zettörmelékhez^ melyeket a inagasahh hegyrégiókhan könnyen s úgyszólván mindenhol megtalálhatnak. 2. Vagy másfajta, vegyileg gyorsabban elhomló ásvány- és kőzetanyagot is felvesznek, melyek azonban, mint kevésbé ellentállók, aránylag rövid üzemmunka után felőrlődnek s eltűnnek, vagy feloldódnak a gyomornedvek hatása alatt. Karbonátok a savas környezetben természetszerűleg nem ma- radhatnak meg. Csak szilikátok képesek daeolni a vegyi és fizikai tényezőkkel szemben s ezek között is a legindifferensehh kovaásva- nyok s legsavanyúhh kőzettörmelékek.

Közelebbi vizsgálatok inkább az első feltevés helyességét iga- zolják: az ösztönszerű kiválogatás valószínűségét.

Nem áll meg tehát az a feltevés, hogy a fajdoknak messzi, idegen vidékekre kellene időnként elvándorolniok, hogy az izmos- gyomor üzemhentartásához szükséges ásvány- illetőleg kőzetanyagot megszerezzék. jMinden magasabb hegység patakmedreiben megta- lálhatók a szükséges méretű kovasavdús kavicsok. Egyes nagyobb területegységeknek tagadhatatlanul meg van a maga jellemző, néha nagy felületekre kiterjedő kozetanyaga, mely ráüli bélyegét a gyo- inorkövek minőségére. Homokkővonulatok mentén (ÉK-i, K-i Kár- l»átok) szürke kvarckavicsok vannak télisúlyban. (Tránithegységben (Tátra) a gránit jellegzetes kvarca ismerhető fel. A zúzókövek kő- zettani egyoldahisága joggal keltheti azt a látszatot, hogy fajdok speciális vidékeket vagy éppen szűkhatáréi helyeket keresnek fel gyomorkőszükségletük kielégítésére. Ha ez a feltevés helyes lenne, a Tetraonidák élete csak bizonyos hegységekhez kapcsolódhatna. E helyhezkötöttség idők folyamán feltétlenül szembetűnővé vált volna. A tapasztalat ezzel szemben azt mutatja, hogy a fajdok min- den viszonylag magasabb hegységben otthonosak s a zúzókövek egy- oldalúsága csak ott válik kifejezetté, ahol nagyobb területen azonos

328

Lengyel Endre dr.

kőzettípus játszik uralkodó szerepet, mely rákényszeríti egyhangú- ságát a zúzckő-együttesre.

A vizsgálatok kapcsán arra a kérdésre is feleletet adhatunk, hogy mikor és hogyan történik az elkoptatott zúzókőanyag kicseré- lődése. A szemcsemérethől ugyanis megállapítást nyert, hogy egyet- len fájd izmosgyomrában sem található 1 — 2 mm-nél kisebb zúzókő, holott a gyomor őrlő mechanizmusa a kavicsokat a legteljesebb el- kopásig fel tudná használni. Az a tény, hogy parányi, legömbölyö- dött kövecskéket nem, vagy csak elvétve találunk, amellett a felte- vés mellett szól. hogy kilépésüket az izmosgyomor, automatikusan szabályozza. A legfinomabb szemcsék számára az xlt valószínideg mindig nyitva áll s a bélrendszeren át az ürülék távozásakor a sza- badba jut. A méret kicsinységénél fogva már őrlő szerepet alig ját- szó kövecskék részletekben és folyamatosan távolodnak el és ugyan- ilyen arányban történik időnkénti, alkalmas utánpótlásuk.

A futóhomok kvarcszemcséi évezredek alatt koptak le kei’ckre és csökkentek mm-es szemcseméret alá. A sarkos kavicsok felületét is földtörténeti időszakok csiszoló mechanizmusa súrolja simára, szögletesre. A koptatás! folyamat természetesen nem állandó s a különböző irányú, időszakos szelek erejétől s gyakoriságától függ. Ha a madarak izmosgyomrának működését, kisebb nagyobb me'g- szakításokkal, pihenő intei*A’allumokkal, folytonosnak is képzeljük el, a szilikátkövecskék élettartama igy is igen hosszúra tehető. Xem valószínű tehát az a feltevés, hogy a ziizókövek csak hóna- pokig maradnak meg az izmosgyomorban. Helyesebb az az elgon- dolás, hogy a naponként kikerülő szemcsék, parányi elkopott zúzé)- kövecskék pótlására a madár időnként 1 — 2 szem nagyobb, durva szemcsét szed fel. Ösztönszerű belső kényszer hatása alatt cselek- szik, különösen mikor gyűjtésre alkalmas hegységfelületeken, dur- vahomokos-kavicsos, sz.úralz patakmedrek mentén fordul meg nap- közi bolyongása közben. Ügyszólván játszva gyűjti össze, amint azt tyúkfajtáinknál is láthatjuk.

R e y szintén megállapította, hogy az izmosgyomorhan a na- gyobbszemű kavicsok és kövecskék túlnyomó többségben vannak a finom homokkal szeml)en:

homok kövecs . kő

Lyrurus tctrixnél 0.02 1.17 98.81 %

Tetrao urogallusnál 0.00 0.08 99.92%

Öt, Nagymagyai'ország különböző hegységéből szárnmzó Tet- i’ao urogallus izmosgyomrának zúzókövei, súlyszerinti megoszlás alapján, a következő %-os eredményeket adta;

	kő (5-14 mm)	kövecs (2-5 mm)	homok (2 mm)
bándzsér	88.4(5	11.42	0.12
Görgény	82.84	17.07	0.09
Fogaras	90.57	9 07	0.34
Litóújvár	79.52	19.41	1.07
Tátralomnic	96.10	3.07	0.02
.Mind Ilik	esetben túlnyomó többségben	szerepelnek az

Fajdválfiijok /.úzókövci ásváiiy-kdzcttaiii sziMiipoiitból

329

t

mm iiafíy.si'iiíú zúzókövek; változó, de ahiesony %-os mminyisófíóon a 2 — .) mm méred ü kövocskék s Ioíí töl)l)Hzöv 1 % alá vsökken a 2 mm- nJ kisid) homok értéke.

F számszerű adatokból is kiviláfílik, hofíy a Tetraonidák iz- musfíyomra a zúzókóvekre nézve bizonyos osztályozó, szortírozó ké- pi'sséfífíel bír; a kisméretű, erősen leesökkent jelentőséfíű bomok- szemekre a fizikai emésztés szempontjából már nines többé szükséííe. Fz(d< az összedarált táplálékkal efíyűtt továbbjutnak. Viszont az is valószínű, boííy a gyomornak metí van az a képesséííe is, mellyel a tái)lálék minöséfíébez valamint az utánpótlás lebetöségeibez ké- pest a zúzóköveked bizonyos időre visszatai tani, eltávozásukat meíí- akadályozni tm.lja.

Key fíyöiiííykísérbdekkel kapesolatban me{íálla])ította, boííy ííalambnál a lenyelt tíyöngyszemek esak 12 nap után jelentek mefí az ürülékben. Majd naponként (5 — 8 darab, véííül a 28. najjon 43 dib. eííyszerre távozott el a esőiün át. Ty úkííyomorban viszont méfí egy év után is bent maradtak a gyöngyszemek. G r o e b b e 1 s libákon és kacsákon végzett megfigyeléseket s arra a megállapításra jutott, hogy szemes tápláléknál a kaviesszemcsék felvétele és kiürítése dú- sabb volt, mint burgonyás étkezé'snél. Tehát a zúzókövek forgalma az eledel keménységével fokozódik. A legkeményebb tá])lálékot fo- gyasztó madaraknál a legtöbb zúzókö található az izmosgyomorban.

A zúzókövek kicserélődésének méuljára és azok foi-rnajellegére nézve egyik Tetiao urogallus (Hargita, Madarasi-csúcs) zúzókö- mennyisége t ir tlénk bű képet. E célból a zúzóköveket nagyság és forma szerint csoportosítottam. A fényképen jól látluitó, hogy a

.58. ábra. Zúzókövek egy süketfajdkakas izmosgyomrából. Hargita, é^Iadarasi-csúes. 1934. május havában lőtte Soó Gáspár, 377 darab. Természetes Tiagyságban, kopás szerint 3 csoportba osztva.

330

Lengyel Endre dr.

legkisebb méretű kövecskék erősen legömbölyödöttek, gyöngyszem rűek. Feltehetőleg ezek vettek részt leghosszabb idő óta az izmos- gyomor működésében s ezek kerülnek ki sorrendben leghamarabb a szervezetből. A középső csoport jóval nagyobb létszámú, csak félig legömbölyödött s nagyobb átméretű. A harmadik csoport a legdur- vább szemű; szögletes, tehát a legfrissebb anyag, melyre még hosz- szú szerep vár.

A közelebbi vizsgálatok amellett a feltevés mellett szólnak, hogy a Tetraonidák nem egyszerre, hirtelen cserélik ki zúzókö vei- ket, hanem folytatólagosan. Az 1 mm alatti szemcsék jutnak ki leg- hamarabb az ürülék eltávozásának sodrában. A madár ösztönszerű- leg érzi, különösen ősszel és télen, mikoi- magteraiés vagy csak cel- lulózadús táplálék áll rendelkezésére, a bőségesebb zúzókőutánpót- lás szükségét és akkor ott szednek fel iij kavicsanyagot, ahol meg- felelő méretű és fajtájú felvételre készen áll. Kemény táplálék vagy fokozott ütemű táplálkozás bőségesebb zúzókőanyagot igényel, mert segítségükkel a tápanyagok kihasználása tökéletesebb. Valószínűleg nem létszükséglet a madaraknál a zúzókövek jelenléte, kísérletek tanúsága szerint nélkülük is meg tudnak élni, de szerepük az emész^ tés fizikai lebonyolításánál határozottan előnyös. Igénybevételüknél a madarakat ősi, öröklődő, atavisztikus hajlam vezeti.

A fajdüknak a szükséges ásvány- és kőzetanyagért nem kell tehát messzire vándorolnik, az izmosgyomor életműködéséhez meg- kívánt durvább szemű, kovasavdi'is, ellentálló kavicsváltozatokat a magasabb hegyrégiók kőzettörmelékében mindenhol megtalálják. Ott, ahol éltük lepereg s ahova talán részben emiatt is ősi, oikoló- giai viszonyok kényszerítik.

#

Leghálásabb köszönetén! fejezem ki ez alkalommal is 1) r. Szcntpétery Zsi gmond egy. tanár úrnak, hogy a vizsgála- tokhoz szükséges eszközöket rendelkezésemre bocsátani szíves volt.

IRODALOM.

1. G r o e l) b e 1 s, F: Dér Vogel 1. Berlin, 1932.

2. Jacobi, A.: Die Aufnahme von Steinen durcli Vogel. Arbeiteii aus

d. Bioi. Aht. f. Laiid-u. Fortwirtschaft ani Kaiserl. Gesundheits- ainte. I. líHtfl. p. 223.

3. N a u ni a n 11, .T.: Naturgescliichte dér Vögel M itteleuropas. lleraiisg.

V. Cári R. Hemiicke, XII. Gera-Uiileriiihaus (o. J.)

4. R ö r i g, G.; Magén uiitersuchmigen land-u. forstwirlscliaftlicli wieli-

tiger Vögel. Bioi. .Mit. f. Land-u. F. ani Kaiserl. Gesuiidheits- anite, Berlin I, 1900. p. 1-H.

f). S t r e s e m a n n, E.; Aves in Kükenthal-Kriinibach: Handb. d. Zool. VII. 1927—34.

0. V a s vári M.; Bukók és Búvárok. Halászat. ;13. 1932. p. 10 — 13.

7. V a s V á r i, M.; Die Bedentuiig d. Magensteine (Gastrolitliel bei deii Seetanclierii. Intern. Ornitliol. Congress, Oxford, 1934. p. 730 743. H. 11 e s s e-1) o r I e i n : Tierhan u. Tierlehen. ,Iéna, 193á, ji, 3S.á.

331

KOlJDlEHITTAirrAL.MÚ ZÁRVÁNY A RlLlSMARüTl A M FI BOLANDEZITBEN.*

Irlii: Szűcs Mária.*

Az 59 — 03. ábrával

Harniadkori kiöinlési közatoink sok bolyon nu'fílohotöson ííaz- dafíük zárványokban. Fzok a zárványok rószbon eudogcack, rószl)on (’.vogcnck, vajíy L a c i- o i x (1) torininolófíiája értcdinóbon homogc- nck, vagy cnalogcnek.

A Dnnazng-ln'gysóg különböző andozittípnsainak vizsgálata során isinótolton bukkantam zárványokra, ainolyok ogyikét-inásikát korábbi értokozósoimbon (2, 2) már volt alkalmam ismoitolni. Figyo- lemreméltóbb loletok közé tartozik az a zárvány i.s, amoly Bilis- marót környékénok kőzettani folvttolozóso közbon korült közömbe. Egy tormcszotos andezit foltáráslK)!, mintegy 4t) — 45 cm. hossznságú és kb. 25 cnn. széles, lonosoalakn, kékosszürko zárványt találtam. \’izsgálataim során ez a zárvány koialiorit tartalmának bizonyult. A vizsgálat során leszűrt eredményekről a következőkben számolba- tok be.

•

Kordierit-tartalmú zárványt hazai irodalmuidí több helyről említ. V o g e 1 s a n g (4) a Karanes hegyvidékről, Ív o e h A utal (fí) a Visegrádi-hegységből, S z o n t a g h Tamás (7) a zólyommegyei Bolana augitandezit.iéből ír le kordieritet. S e li a t a r z i k (H) Bilis^ maróton, a dévai amí'ibolandezitbcn és a sátoraljai Kopaszka-hegyen, Szádeczky (!)) a szobi Ság-hegy andezitjében találta meg ásvá- nyuidvat. Bjabbnn Baj)]) Ferene (10, 11) a börzsönyi andezit, .Tugovies.a dunántúli Ság-hegy lurzaltjainak kőzettani vizsgálata közben akadt kordieritre.

A pilismaróti előfordulás a Dunazúg-begységben nem egye- dülálló jelenség. Már K o c li Antal (fi) említést tesz a Szentendie és Izbék határában elterülő Kapitány-hegy „labradoramfibolaugit- traehit”-jában talált dió és gyermekököl nagyságii kordieritgnájsz- zárványról. Scha farzik (8) pedig ugyancsak Bilismarót környé- kén talált 1/2 mogyoró nagyságú, kékesszürke, kordierites zárványt.

A kordierit-zárványt bezáró kőzet ibolyásszürke, meglehető- sen elváltozott amfibolandezit. Megoszkopos alkatrészei 1 — 4 mm.-es szürkésfehér földpátok és 1 — 7 mm-es amfibolok. Az amfibol hosszú, oszlopos kristályai nagyfokú elváltozás miatt, rozsdabarna színűek. Mikroszkóp alatt az alapanyag s a porfirosan kivált elegyrészek aránya 46 százalék alapanyag, 38 százalék plagioklász, 6 százalék amfibol, 3 százalék piroxén, 6 százalék érc és 1 százalék másodlagos termék. Jz alapanyag szerkezete hipokristályos hialopilites. A mikro-

* Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1940. december 4.-i szakülésén.

332

Szűcs ^lária

litok nagy része földpát, de közöttük sok trcesedett és kloritosodott- jórészt tűszerű ainfibol- és lécalakii piroxénmikrolitot is találunk. Feltűnően sok a magnetit szemcse.

A porfiros föhipátok legtöblmyire (010) szerint táblás leine ^ek, töredezettek, elválozottak. Optikai meghatározások során An---

összetételű labradoroknok bizonyultak. Rajtuk az albit- és karlsbadi ikertörvény jól felismerhető. A nagyobb kristályok zónás felépítésűek. Sok bennük az üvegzárváuy. Elválozásnk — főleg sze ric-itesedés — a kristályok belsejében nagyfokú. Üde omfibol marad- vány csupán ércesedett keretben, vöröses vagy barna színű foszlá- nyokban figyelhető meg. Fajta szerint barna amfibolok, ng . <^ — — 12 — 14". Gyakran megfigyelhető részleges, néha teljes reszorpció- jnk. Eredményeként széles magnetit szemcsekeret övezi az egyes kristályokat. A legtöbb kristály teljesen rezorbeálódott, helyén a

59. ábra. Titánaugit-lemez kordieritdús környezetben, sok titaiiit zár-

vánnyal. 11. Nic. 60X.

60. ábra Kristályváz-szerű titanit, peremein ilmenittel. 11. Nic. 56X.

magnetit szivacsszerű laza kristályhalmazait és közöttük piroxén- szemcséket találunk. A nagyobb egyének belsejét a magnetiten kívül erős fénytörésű ei)idot-szemcsék töltik ki.

A záriHuijj .színe nem egyöntetű; kékesszürkén és világosbarnán sávozott. A réteges sávok mérete 1 — 12 mm. Az egyes világosabb kékesszürke sávok a megejtett vizsgálatok során kordieritben gazda- gabbnak bizonyultak. A rétegesség kristályos palák és gnájszok pai-allel-i)alás szerkezetére emlékeztet. Az enyhén hajlott sávok jel- lemző egymástól eltérő színét különböző, túlsúlyra jutott ásványok okozzák. A kordieritben gazdag sávok szürkék, kékesszürkék, míg a különböző fajtájú i)iroxénekben gazdagok bárunk, vörösesbarnák, a limonitosok viszont rozsdavörös(*k.

Kordieriltarlalnui zárványok

333

A közét textúrája i)alás leiitikiiláris, helyenként finoman redő- zött. A kisehh-naíí.vohl), hosszan kiékelödö lapos, lonesealakn h(*te- lepiilések mérete 2 — 8 cm. A sziirkésfehér rétegekhen egyenlőtlen eloszlásban natíyohb, szabad szemmel is jól látható, helyeidíint 1/2 em-es ííesztenyebarna piroxén kristályok foíílalnak helyet. Ezek következetesen a viláííos sávokat kísérik. A zárványban helyenkint .'-zahálytalai nl leMömhölyödött, tnlnyomólaíí viláfíosbarna és felí r szemesékböl álló részek fordulnak elő, amelyekben a rétejíessé'í kevésbbé észlelhető; az átmérőjük olykor az 5~G em-t is eléri. A zár- ványnak ez a szabad szemmel is mefífifíyelhető eííyenlőtleniil válta- kozó ásványos összetétele és szemnaííys.iíía, valamint szöveti kiilön- bözőséfíe teszi érthetővé, hofíy könnyen esik szét szabálytalan <lara- bokra.

Vékonyesiszolatának mtkroHzkójü vizsfíálata során szerkezete általában ííranoblasztosnak bizonyult. De előfordult néhol tipikusan szarúkő szerkezetrészlet is, amelyet az apró alkatrészek ö.sszeszövő- dcse és egyidejű elsötétedése jellemez. A titánaiigitos részek a kris- tályok nagyobb mérete miatt i)orfiroblasztosak, a szillimanit meg- jelenése viszont fibrol)lasztos szerkezetet okoz. Igen szép példányo- kat találunk a poikiloblasztos szerkezetre is, ahol részben a föld- pátok femikns alkatrészeket, részben az augitok kordieritet, vagy földpátot tartalmaznak zárványként.

Uralkodó alkatrésze a plagioklász. Alárendelten ortoklász és Hiikrolin is előfordul. A mikrolin-ráes elmosódott szélű lemezekből áll s pertites összenövés — ortoklászban az albit szételegyedése — legtöbbször nem terjed ki az egész földiiátegyénre. A plagioklász mérete 0.0-1 — 0.10 mm. között ingadozik. Színtelen, üde, többnyire apró, idiüinorf, ]\[ (010) szerint megnyúlt táblákban jelenik meg. De a zömök, négyszögletes lemezek sem ritkák. Jellemző a finom, vékony léeekböl álló poliszintétikus albitikerlemezesség, alárendel- tei)!) a karlsbadi- és periklin-ikerkéi)ződés. Egy-két egyénen a sava- nyú magot bázikusabb zónák burkolják.

Belső részüket szinte a meghatározhatatlanságig kicsiny zár- ványok tömege tölti ki. Egyesekben magnetit, idiomorf, apatit- tűket és trihitszerű képződményeket lehetett felismerni. A földpátok közelebbi meghatározása folyamán a következő értékeket kaptam:

	Albit- és karlsbadi ikrek:
M 1 metszet:	1. M: a'	38.4° 1 69 •' .1	An tartalomnak
Mi « :	2. M : re'	22.9° i	felel meg.
Ml ,, :	1. M : «'	18.9° > ' 59 o/o
Ml „ :	2. M : a'	31.9° 1

M és P-re i metszet, M : ;=33°=63 o/o

Tehát bázikusabb 59 — 69% An. tartalmú labrador-bytoivnif féle- ség. (12)

.334

Szűcs ]\lária

A zárvány másik fontos színtelen ásványa, a kordierit, már alárendeltebb mennyiségű s csak bizonyos sávokhoz kapcsolódik. Alakja rövid oszlop a (ÜOl)-re merőleges metszetekben négyszögü, i'itkán hatszögű. Általában izoinetrikus és legömbölyödött. A kris- tályok elhelyezkedése változatos. Néha egyesével, egyenletesen szét- szórva, de gyakrabban csojjortokba verődve jelennek meg. Szemcséi a földpátokmál valamivel kisebbek. Jellemzésükre kiemelhetjük, hogy színtelenek ts teljesen üdék. Egy-két bázis lappal párhuzamos metszetben a (110) szerinti hármas ikerképzödés által létrejött ma- gasabb szimetriát mutató hatszögű keresztmetszet ismerhető fel. Az ilyen egymással szemben-fekvő ikeregyén-részek egyszerre söté- tednek el. Fénytörése erősebb mint az üvegalapanyagé, kb. a kvarcé-

61. ábra. Eészlet a kordieritcs zárvátiijból. I. zóna; Uralkodó’.ag orto- klászból, kevés titánitból áll. Az apró titanit szemcsékhez szillimanil- kévék kapcsolódnak. II. zóna: Kordierit dús és plagioklász dús, nagy tiánaugit és titanit kristályokkal. Pilisniaróti andezit. 11 Nic. .16X.

hoz hasonló. Pleocbroizmus néha gyengén észlelhető. Oi)tikai karak- tere negatív. Optikai tengelyszöget nem sikerült mérni. Ásványunk- ba idomorf ércszemcsék, apalit-tűk, zöldesbarna, négyszögalakú pikotit, valamint üveg- és gázzárványok települtek. A nagyobb kiás- tályok belsejében néha parallel nikollal igen szép rózsaszínű. ai)ro (().0t)4_0.0(17p), a kordieritnél valamivel kisebb fénytörésű, izometri- kus tábla, vagy négyszögalakú zárvány fordul elő.

A i)iroxén mint iUátunujtt és mint közöiisrgcs niu/if fordul elő.

A fifánaiifiit mérete változó, maximális:in 0.4(5 mm. Alakja sohasem idiomorf, többnyire megnyúlt oszlopos é‘s a (100) szerint

Kordierittuilalim'i zárványok

33&

táblás. b]löfor(lulása csak bizonyos rétoííekboz kapcsolódik, másból teljesem hiányzik. A Lemezek hosszirányában kitűnő hasadási vona- lak láthatók. Színe zöldessáríía, helyenként, ahol elváltozása elöre- halailottahh, élénksárfía. IMeochroizmnsa {íyenjíe : i'g sártía,

u„i = barnás, iip _ zöldessárfía. Optikailají pozitív, iig :e 54 — ti2". Fénytöré.se erős. A molekula ellM)inlása íolytán a naeíyohh kristá- lyok vörösharna vashidroxides keretet kai)iiak. A kisebb kristályok limonitosodása mifíyohh foka. lejítöbhször kiterjed az ejíész egyénre. .\zoid)an elváltozatlan részek, különösen a kristályok belsejében, mindig rellelbetök.

A kezönsrfjes i'iuíi'it megjelenése az előbbihez basoidó. Zárvány- ként földpátot, magnetitet, titanitot, ritkábban apatitot t irtalmaz.

A fltduit O.OI5-A).2() mm-es szemesenagysággal legtöbbször a titánaugittal összenőve 1‘ordnl elő. E megjelenésből arra következtet- hetünk, hogy genetikai összefűgtíés áll fenn közöttük. \ titántai'- talmat a valamivel előbb kiváló titánaugit használta fel ké])zödésé- bez. Zái ványunkban a titanit ritkán található önálló kiástályokban, U'Jítöbbször szibálytalan alaké, legömbölyödött szemcsék balmazá-

63.

62. ábra. Titáangit-kristályok kordierit zárványokkal. 11 Nic. 56X.

64. ábra. Titanit és iliiienit együttes megjelenésben. 11 Nic. 80X.

hói áll. Néhol a szemcsék szöllöfürthöz hasonló alakban tömörülnek egymás mellé. Optikai orientációjuk azonban megegyező s így a / képződmény kristálycsoportnak tekinthető. A jellegzetes levíl- boritékalak ritka. Egyesekben a (1101 szerinti hasadási vonalak fel- ismerhetők. Színe világos kávébarna, fénytörése igen erős. Pleochro- izmusa változó. Nagyobb kristályoknál erős. Az iig — élénk cse- resznyepiros, az Tni = sárgásvörös, az np = egész halvány rózsa- szín. Kettőstörési színe magas, jellegzetes irizáló. Ug ; c ^ 52". Jóré- szűk átalakult titánvasérccé és titánvascsillámmá. Néhol keztjüiujj-

336

Szűcs Mária

szerűen nyúlik a titanit az ilmenit közé, máshol meg a titanit bel- sejét pszeudomorfózaszerűen tölti ki az ilmenit. Genetikai összre- rüggésük tehát kétségtelen.

SzillímanH. Finom rostokban, legtöbbször a korclieritet átszőve fordul elő. A zárványban levő repedések peremén hosszú, a c ten- gely irányában erősen megnyúlt kristályokat, vagy még inkábl) kéveszel nen összefonodo halmazokat alkot. Finom tűi minden orien- táció nélkül átszövik a többi ásványalkatrészeket. Jellemző tulaj- donságai: fénytörése erős és kettőstörése magas. Színe halvány Bárgásrózsaszín. Megnyúlási iránya egybeesik az n -vei- Optikailag pozitív. Zárványként üveg- és gázlibellák, érc fordul benne elő, sok- szor az oldaléllel párhuzamos elrendeződésben.

Helyenként 0.08 — 0.12 mm nagyságú gránát is vau, vöröses- sárga színű legömbölyödött dodekaéderes alakban. Egyeseket kelifit- szerü keret szegélyezi. Általában sűrűn járják át a repedési vona- lak. Zárványként ércet, földpátot, piroxént, üveget, szillimanitot tartalmaz.

A kvarc igen alárendelt szerepet játszik, a kristályosodáskor fönnmaradó helyeket tölti ki. Ennek következtében alakja legöm- bölyödött, néhol szabálytalan határvonalú. Zárványban szegény.

A kvarccal kapcsolatosan tridhnit is megfigyelhető. Apró, színtelen, hatszögalakii, alacsony fénytörésű lemezkéket alkot. A kő- zet apró üregeit, réseit tölti ki a jellegzetes „tetőcserép” elrendezés- ben. Zárványt nem tartalmaz.

Magnetit apró szemcsékben, szemcse-csoportokban, néha na- gyobb szabálytalan kristályegyénekben gyakori. Káeső fényben nagy részüket rozsdavörös bomlási szegély övezi.

Az Umenit többnyire toliszerű kristály vázákban, vagy önálló vékony lemezkékben, lécekben jelenik meg. Többnyire hamuszürke loukoxénes bomlási termék kíséri.

Az ilmeniten kívül titánvoscsillám (12) is megfigyelhető. Színe a nagyobb egyéneken gesztenyebarna. Jobbára trichiteket és keskeny lemezkéket alkot; ahol nagyobb mennyiségben lép fel, olt a lemezcsoportok át nem látszóak.

Apafit finom hosszú tűkben, vagy zömök szemcsékben, főleg zárványként; zirkon inkéibb kristálytöredékekbeu fordul elő.

Egyes zónákban az alkotói-észeket sárgászöld, helyenként bar- nás egynemű izotrop, üvegállowáiig köti össze.

A kőzetzárváiiyt itt-ott apró erek .járják át. ezeket s a parányi üregeket zöldessárga, éléidí fénytörésű, finom, olykor sugarasan ros- tos klorit-tűk halmaza tölti ki.

A fentiekben vázolt vizsgálatok alapján a következő megálla- pítások vonhatók le:

Kord ii'r i 1 1 a rt al in ú zá rvá ny ok

337

A zárvány rito^os szorkczote az ofiykori üledék összetételbeli külöubözöséjiére vezethető vissza. \'annak kordieritben fíazdatí és kordieritben szegény saivok. Az előbbiekben több volt az agyag, az utóbbiakban viszont a inésztartaloni volt a nagyobb. Ezért ott bősé- ges kordierit, itt bázisos plagioklász képződött tnlnyoinórészben.

A valószínű kiválási sorrend megállapítható: a) üde és limo- uitosodott inagnetit. aiiatit, spinelli; bt titánaiigit; c) titanit; d) ilme- nit és litánva.sesilláni; e) plagioklászföldpát * kordierit: D ortok- lász; g) a kurdieritet és a földpátot is átszövő szilliinanit; h) végül a kvare. <■

A kvare esekély szerepe bizonyítja, hogy a kőzetzárvány kova- sav.szegény volt, tehát nem lehetett homokkő, vagy homok.

A zárvány ásványos összetétele arra vall, hogy ez esetben meszes agyag volt a zárvány anyakőzete.

Az a tény, hogy több magyarországi hegységben előfordul kordierittartalnui zárvány, a mellett .szól, hogy az andezit magma felnyomnlása közben többször kiiiálkozott azonos alkalom idegen k (ize tan y a g f e 1 vé t e 1 é re.

Tannlmányom végén hálás köszönetét mondok dr. S z e n t p é- tery Zi gmond egyetemi ny. r. tanár i'irnak azért a szíves.ségért, hogy vizsgálataimban támogatni mélt(')ztatott.

Készült: a Szegedi Ferenc József Tudomány Egyetem Asvány- és Földtani Intézetében és a Bécsi Egyetem Asvájiy-Kíizettani In- tézetében, 1940. január hóban.

*

IRODALOM— SCHRIFTTUM.

1. A. Lacroix: Les enelaves des roches volcaniques. 1893. Macon.

2. S z n c s iNIária: Adatok Pilismarót környékének kőzettani isme-

retéhez, Földtani Közlöny, LXVII. kötet, 279 — 288. 1.

3. Szűcs i\Iária: Die petrographische Verháltiiisse dér LTmgebung

von Römös, Acta. chem. min. physie., tóm. IV. fasc. 3. pag, 157 — 170,

4. Zirkel F.: Die Krystalliten von Hermann Vogelsang, Bonn. 1875.,

153—158. 1.

.5. Szabó József: A gránit és cordierit szereplése a magyarországi trachitokban, ért. a term. tud. köréből. (M. Tud. Akadémia), IX. köt. 23. sz., Budapest, 1879.

G. Koch Antal: A dunai trachytcsoport jobbparti részének földtani leírása, Budapest, 1877„ 77 — 79. 1.

7. Szoiitagh Tamás: Zólyom megye kőzeteinek petrográfiai ismer- tetése, Földtani Közlöny, XV. köt. 99 — 120. 1.

338

Bartkó Lajos dr.

9. S z á cl e c z k y Gyula: A szobi Sághhegy andezitjéról cis kc'izetzár- ványairól, P^öldtaiii Közlöny, XXV. köt., 161 — 164. 1.

8. S c h a f a r z i k I"erenc: Trachytjaink ritkább zárványáról. Föld tani Közlöny, XIX. köt. 406 — 411 1.

10. Papp P"erenc: A börzsönyi hegység andesit és dacit kontaktusai.

Földtani Közlöny, LXII. köt. 122 — 129. 1.

11. Papp Ferenc: A börzsönyi hegység enrptív kőzetei. A M. Tud.

Akadémia inath. és természettnd. értesítője XLIX. köt. 431 — 464. 1.

12. Jugovics Lajos: Cordierit tartalmú zárványok a sághcgyi ba-

zaltban. A M. Tud. Akadémia math. és természettnd. értesítője, LI. köt. 472 — 493. 1.

13. Manritz Béla — H. P’’. ood: A Tátika-csoport bazaltos kőzetei.

A M. Tud. Akadémia math. es természettudományi értesítője LV. köt. 75—103. 1.

III. ISMERTETÉSEK.

A FÖLD ÉS AZ ÉLP:T TÖRTÉNETE Irta: Gnál István dr.

Budapest, 1940. A Királyi Magyar Természettudományi Tár- sulat százéves fennállásának emlékére kiadott „A Természet világ.a“ című könyvsorozat IV. kötete. Terjedelme 392 oldal,

5 színes, 18 fekete műmelléklcttel és 208 szövcgközötli képpel.

Gaál tanár ár munkájúnak célja, a Társulat cclkil üzéséuek megfelelően, a földtani, őslénytani és a többi rokon tudományok eredményeinek néi)szernsítése. Ennek a célnak a szerző teljesen megfelelt, sőt a szakemberek is igaz örömmel és élvezettel forgat- ják a minden dícsérelet megérdemlő könyvet.

Az ismertetést tnbajdonképpcm már a taidalomjegyzéken kcd- lene elkezdenem, mert ez a majd 400 oldalas mű vázlata. Plbből a vázlatból is kitűnik, hogy az öt nagy rész összekötő kapcsa a f(>j- lődéstan nagy gondolatvilága.

Az első rész cínu“: Az izzón fénylő csillagtól az első haktéiáu- mig. A P'’öld keletkezést' nek elméleteit egyszerűen, világosan mondja el. Kimnt.atja, hogy ma még sok olyan kőzetet tartunk hajnalkorú- nak', melyc'k minden bizonnyal fiatalabbak. Plrdekesen fejtegeti az ősi szárazföldekkel és az ősi óceánokkal kapcsolatban, a Wegener- féle elméletet — rámutat a különben igen tets'zetős elmélet hibáim.

A Pkild vizeiiu'k hajnalkori benépesülésével foglalkozik a második rész. .Jelenkori megfigyeltísek nyomán, előreboc.sújtva az aktnalizmns elméletét, kimutatja, hogy a legmelegebb vízben is el- lietlek már moszatok. Pkdvetődik a kérdés, honnan kerültek a P öleire

Oaál István dr.; A Föld ás a/ Fiat törtámdí*

339

;iz (dsö sznrvcznU'k ? Továl)l)iaUl)an a baktériumok fontos szoropéröl olvasunk és érdokos két kópptd mutatja Ix* a réctnis és fosszilis uitroííén-fíyártó baktériumokat. Az (dsö élölény(d< a „szárazföldi víz”-ben, vafíyis a fíojzindvbtm, az ásványos-, va«y cwjtb'fí bév- források-táplálta pocsolyákban jelentek mefí. Életmüködésükböz nem is annyira a nai)fény, mint inkább a nudefí f(dtétidezé'se fonios.

(i a á 1 véleménye szerint sziikséfíes, bisy mi töidémdem-tndo- mányi'é)! van sz(), bofíy a Föld ejíyes réte}íeinek korát ne csak tér- belilejí, liaíKMn idölndilen is löjízítsiik. A feltételezett 102 km. össz- vasta'.ísájín ülcdcksoi- (' 1 a r k e-méivscit alai)ul vévi* (1 m üledék kéi)zödésélu*z 7 ezer év sziikséfíes) mintefíy 700 millió év alatt kelet- k('z(dt. A különféle tetszetős, d(> mifíyon labilis (dméletek után az urán-órát mutatja b(> mint a b'fíniefíbízbatóbbat. Eszerint lőOO- 1300 millió évvel ezelőtt jelent mefí az első élőlény a Földön.

A bajnalkor kezdetét az élet szempontjából két fokozatra, n. m.: a) baktériumos és b) moszatos fokozatra osztja. Az állat- viláfí akkoi' indul fejlödé'snek, mikoi- már aráuylafí fejbdt növéiiy- vilifíot találunk. Szervezetek fejlődésére nézve mifíyon fontos a lu'fíykéii/.ödés, hiszen az i'zzel kaiicsolatos iiarteltolódások, valamint éfíhajlatváltozások, a lefífoutosabb „élettér”-változásl vonják maiink után. Az Ampferer és 1) u 1 1 o u heiíykéiizödési elmébdélu*/ ua- fíyoii ha.sonló H a a r m a u n -elméletet a szerzőtől mefíszokott viláfíos stílusban olvashatjuk. Szinte aláhúzva kiemeli azt az állandóan szemelőtt tartandó tényt, bofíy a változások a természetben, ífíy a befíykéiiződés is. az ember életéhez képest rendkívül lassú folya- matok. A bajnalkori elje.fíesedések nyomai bizonyítják, hofíy a lefí- réfíibl) földtörténeti korokban is számolnunk kell az éiíbajlati övek- k(d, valamint az évszakok változásával. Az általános melefí felté- telezése minden esetben téves felfofíás. A Föld minden korszakában A’oltak hóval fedett területek, a liósai)kák nafíysáíía azonban változ- hatott, hiszen a sarkok vándorlásit ma már pontos mérések bizo- nyítják.

A könyv harmadik része az ókori Föld történetét fofílalja mafíiba. Kéte'ítani tárfíyalásainál mindéfí mefíemlékezik a hazai viszonyokról. Paleohiolófíiai mefífifíyeléseivel felélénkíti az esetlefí lankadó figyelmet. Ezek a fejezetek kiváló értékei a könyvnek. Kimutatja, hogy az lij típusok megjelenése nem mindég esik egybe a hegyképzö erők működésével, íJéldául a gerincesek megjelenésének idej(d)en aránylag nyugalom volt. A karbon-korszak rovarjaival pedig, világosan cáfolja azt a felfogást, amely szerint az lij típusok mindég kis termetnek. Fejlődéstani elmélkedései igen nagy iroda- lom ismeretre utalnak. A fejezet végén az egy oldalas összefoglalás elősegíti az összesürített anyag áttekintését.

A sárkánygyíkok uralmának kora c. negyedik rész tárgyalja a mezozoikumot. Az általános ismertetés után nagyon is gyorsan rátér a gerincesekre, érezni, hogy ezekkel szívesebben foglalkozik a szerző, mint az alacsonyabb rendűek csoportjával. Hazánk mező-

340

Bartkó Lajos dr.

zoikimxának valamivel részletesebb tárgyalása, egy-egy szelvény a Magyar Középhegységből, vagy a Kudabányai hegység inetaszomati- kus vasérctelei)eiről, továbbá a Budai hegység világhírű nori fau- nájának ismertetése, egy jura- és egy kréta-korú kövülettáhla nem ártott volna a könyv népszerűségének. Legfeljebb az Újkori fejezet, az V. rész lett volna néhány oldallal rövidebb. jMagyarország két nyersanyag-büszkesége, a bauxit és a földolaj is helyett kapott a negyedik részben, tekintetbe véve a legújabb kutatások eredményeit és adatait.

Rejtélyes-e az ősfajok kihalása? veti fel a kérdést a mezo- zoos rész végén. Mindenekelőtt helytelennek tartja a „hirtelen” ki- ])usztúlás gondolatát, hiszen a felsőkréta időszak is legaláhb 1(1 — lő millió évet foglal magába! A kipusztulás a külső és belső fajpusz- tító tényezőkre vezethető vissza. A fejezeten meglátszik, hogy ez a kérdés régóta foglalkoztatta a szerzőt. Tökéletes alapossággal írta meg ideváigó gondolatait.

Az ötödik rész a leghosszabb, ez majdnem a könyv felére ter- jed. Címe; Az ősi jellegű emlősöktől a mai emberfajokig. Kellő indokolással és bizonyítékokkal alátámasztott, közismert új korbe- osztása a következő:

Kor	Korszak	Földtani elnevezés	Rétegtani	Idő- taifam	Idő- távolság	Hegy- képződési	.Jellemző
				millió években	natoá
			paii-	allu- vium	0.02		Eliege-	Mai emberfajok
	Végső szakasz				sedések
	Neogén	tocén	dilu-	1.0		Ösemberfajok
			vium					Pithecanth-
			pliocén	■1	5	re	3*	roDUS
O	Középső szakasz	Mesogén	miocén	U		— N .S 1 ? ■D >	nányotoi lak, több ovak	Ember- szabású ösmaj- mok
•P		oligocén	16	35	^ ^ bc r iS	£ X a O N	ős- inajmok
	Kezdő szakasz		eocén	20		<4 t3 O ,	O	C
	Paleogén	paleocén	10	05	"E — ^ JS ^ ^ C4 -	Gyűjtő típusú ösemlö- sók	c 3 :z

Részletesen ismerteti az Alpok keletkezésének elméleteit, fő- ké])pen Argand és donny nyomán. A következő oldalakon a takaróredő-elmélet túlzásai ellen emel szót, szerinte ez az (dmélet c%sak „magyarázat-kísérlet”. Különböző fáciesek egymás mellett vah) jelentkezése, a tenger fenekén történt suvadásokkal magyarázható. Mhluiz a gondolatkörhöz csatlakozik azután az ötödik fejezet: a Magyar Föld újkoid történetének vázlata, só-, szén- és érctelepeink. valamint petróleumnak ismertetésével. Ügyesen írja le C u v i c* r korreh'K'ió törvényét, az avatatlan olvasó előtt is egyszerre viláío-; lesz ennek a nagy felfedezésnek jelentősége.

A írliocén és „jrantocén” gerinceseinek ismertetése következik, majd a sokat ócsúrolt családfákat veszi védelméhí'. (i a á 1 a saját beosztása szei'inti neogént tökéletesen ismeri. Röviden, egy ilyim

(luál István (Ír.; A Föld (3s az Élet törtcÍMU'te

341

isinertint's keretéluMi im^'^ vázolni slmu lehet azt a sok {íondolatot, melyekről a kővetkező rejezetekhen olvasunk,

A (lilnvinniban a s/árazröhlek nafíyjáhól már a mai alaknak. Több kutató vélomén>’'ével szemben, G a á 1 az őskaribúval, illető- h'íí eJinek utchlaival bizonyítja, hofíy a földtörténet záró .szakaszá- ban EnróiJa már nem állott kapesolatban Kanadával. Mert, miért fejlődött a Raiifíifer aretieiis fo.ssilis az európai Kaip^ifer taraudus- sá és az ősi tipushoz közolebbálló Kangifor arctieus-sá, ha az ö.ssze- füíí^és a két kontinens között meg lett volna.

I\észlet(*s leírást kapunk az ősember-kutatásról, és több olyan adatot találunk, melynek hiányát a magyar irodalomban sokan érezték. Tiuhunányos köreinkben valószínűleg nagy feltűnést kelt az ..embPrfájok”' fogalmának kiterjesztése.

Az ötödik rúsz utolsó 14. fejezetének címe: A világ folyása. Az első sorokban elfogulatlanul bírálja saját munkáját, majd a földtan tudományos fejlődését tárja az olvasó elé, végül nagyon ügyes összefoglalással átfut az egész könyv lényeges tartalmán, llefejezésül megemlíti, hogy élet a világtér más pontján nemcsak valószínűleg, hanem egészen biztosan volt és van. További ered- ményes kutatás párlinzamban áll a teehnika fejlődésével.

0 s b o r n szerint, kire különben sokszor hivatkozik a szerző, a legtöbb kutató egyoldalú; az azonban kétségtelen, hogy G a á 1-ra ez a megállapítás nem vonatkozhat. Bakterológiai, ő.sélettani, em- bertani, barlangtani valamint földtani stb. fejtegetései úgy ebben a könyvében, mint eddigi munkáiban nagy olvasottságát, áttekintő- és megfigyelőképességét bizonyítják.

Még 1911-ben a Természettudományi Társulat kiadta ugyan- esuk F'öld és az élet története címen Walther Johannes értékes munkájának fordítását. Irodalmunkban csak ez a munka előzte meg G a á 1 könyvét. Ha némi hasonlóság tapasztalható is a két mű között, ennek oka csak a közös tárgy feldolgozása; figyelmes olvasás min- denkit meggyőzhet G a á 1 munkájának önállóságáa-ól.

Befejezésül meg kell még említenem a szép képeket és ábrá- kat, melyek a könyvet élénkítik. Ezek egyaránt a szerző és a Társu- lat ízlését dicsérik.

Bartkó Lajos dr.

LEBEX UEK VORZEIT. EIXFÜHRUXG IX DIE VER- STEIXERUXGSKUXDE.

Irta; Hennig E. dr.

Kiadta: J. F. Lehmann München — Berlin. 1938. Terjedelme 144 oldal, 35 ábrával.

Rendkívül ügyesen összeállított népszerű sztratigrafiai pale- ontológia.

A nagytudású tübingeni professzor ez alkalommal is kiváh> módon oldotta meg azt a nehéz feladatot, mely minden ilyenfajta

342

Társulati ügyek

munka elé tornyosul. Kövid, általános áttekintés után megismer- teti olvasóival Németország legnevezetesebb kövületlelöhelyeit réteg- tani sorrendben. Alsó-Szilézia kövületes alsókambriumából indul ki. Szép képekkel ólénkíive leírását végighalad a mezozoikumon és kai- nozoikumon egészen a neandervölgyi emberig.

A következő 75 oldal a legszükségesebb őslénytani ismereteket foglalja magába. Részletesen ismerteti a kihalt növények és gerinc- telenek morfológiáját és nagyvonalú rendszertanát, nem feledkezve meg az ősélettanról sem. A gerinces állatokkal aránylag gyorsan végezve az ősember-kutatásra tér át. Végül áttekintő táblázatot közöl a jégkorszakról.

Azt hiszem, hogy a magyar könyvkiadók som járnának rosz- szul hasonló könyv kiadásával, msrt nem egy alkalommal tapasz- taljuk, hogy hazánkban is nagy az érdeklődés a régnnilt idők növé- nyei és állatai iránt. Hennig megmutatta, hogy nemcsak a gerin- cesekkel lehet a nagyközönség érdeklődését felkelteni az őslénytan iránt, hanem a sokkal gyakoribb alacsonyabbrendűeket is lehet ér- dekesen ismertetni. Különösen akkor tarthat érdeklődésre számot az ilyen könyv, ha ez, az olvasó hazájának viszonyait tartja szem előtt.

Bartkó Lajos dr.

IV. TÁRSULATI ÜGYEK.

J) Ünnepi ülés.

12. Jegyzőkönyv a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1940 no- vember 13-án, szerdán délután 5 órakor az egyetemi ásványtani in- tézet tantermében tartott ünnepi üléséről.

Elnök: Papp Károly egyetemi ny. r. tanár. Megjelentek: Balogh Kálmán, Bartha Ferenc, Bartkó Lajos, Bogseh László, Emszt Kálmán, Fekete Zoltán, Gedeon Tihamér, Ilampel Ferenc, Hegedűs Gyula, Horusitzky Henrik, Jaskó Sándor, Jugovics I^ajos, Lineberger Márta, Lóczy Lajos, Major István, IMajzon László, ISÍé- hes Kálmán, Meznerics Ilona, Mottl Mária, Noszky Jenő, ifj. Noszky Jenő, Pantó Gábor, Papp Ferenc, Pa])]) Károlyné, Pékár Dezső, Po- sewitz Guido, Ráskay Klára, Reich Lajos, Schmidt Lajos, Sik Ká- roly, Szebényi Lajos, Szentes Ferenc, Takáts Tibor, Tasuádi Ku- bacska Andi'ás, Tokody László, Vadas Anna, Vizer Vilmos társulati tagok; özv. Böckh Hugóné, Poich Lórándné Böckh Ella, ifj. Poicb Lóránd, ifj. Böckh dánosné, ifj. Böckh János, Böckh Lászlóné, br. Fejérváry Gézáné, dr. Fekete Zoltánné, Koch Ferencné, Koch Sándorné, telegdi Róth Margit, dr, Schafaizik Ferencné, Szilágyi Mai'git és Vadas Lajosné, mint vendégek.

1. Elnök hoszámol Csonka hazánk fokozatos bőrüléséről. \'á- zolja az 1940 augusztus 30-án hozott bécsi döntőbírósági ítéletet, amelynek folytán Kelet Magyarország és a Székelyföld 43.732 km' területe, 2,395.000 lakossal keiül t vissza hozzánk. Az c'gész terüle-

'IVirsulati iiyyi'k

343

l('t a mafíyar lia(ls(>r(*{í lí)4() szei)t. 4, szopt. K5 között nictíszállotta : i'uíy. liojíy llortliy Miklós. Maííyin-orszáfí römóltósáííi'i Konnány/Aja 1940 sz(‘i>t(’inl)(‘r lá-óii. vasniap dólolött a magyar liadscroíí (‘Umi 1)c- voimlt K(iI()7sv in-a. ahol őt nróf Teleki Tál m. kir. M iidsztcvídnök lojíadta. Majd j('l(Miti. liojíy a Mafíyar Földrajzi Társas.-'m 1;M() ok- lóhor ‘2.')-i idósón a Nafíy Fi drosza 'iöO') in ormát Horthy-osúcsra változtatta, s indítványozza, houy a Mafíyarlioni Földtani Társu- lat a Poi) Inni 1940 ni inajías hátát a Miniszlí'rclnök Úr tisztcdctán* Tilí’ki Pót (iroiiiiKili m*V(*zz(*. Isnn'rtidi ezután Kelet Majíyarorszaií és a Széktdyl’öld leíílontosahh ásványi kincseit és pedifí a) Najíy- hánya vidékúiek arany, ezüstös, óloin-éreeit. h) az izaszalesali és sóisinezői kőolaj teleix't és e) az erdjlyi Mezősejí löldifíaz-t(*l(*p('i.

Ünnepi lu'szédének ez a része megjelent a I'öldtani Krtesítő 1940. évi 9- 4. számának ntols(') oldalain 22 ábrával.

Beszéde további folyamán a következőket mondotta:

Aliííbofíy bevonult a maííyar badsere^í Kolozsvárra, a ma- fías kormány visszaállította a ni. kir. Ferenc .Ii'izsid tndomany-efíyi*- lemet. s :;z összes faknltá.sokra kinevezte a tanárokat.

A fxeolófíiai szakot érintő kinevezé.sek a következőkép;'” «z(')l- nak: A m. kir. vallás és közoktatásütíyi miniszter Ur ői'xídlenciá- jának előterjesztésére Kormányzó Úr Ofőméltósáiía 1940 október 19-én az ősi székhelyre liazatért koloszvári in. k. Ferenc dózsef tn- domány-eííyetem iiiafeiiKitikai és teniié’szettudoiiiéiniji kaiáii az ás- ványtani tanszéken dr. Szentpétery Z s i fi m o n d ny. r. tanárt mefíerősítette. míg a földtani tanszékre dr. B a 1 o g b E r n ő kolozs- vári középiskolai tanárt ny. rendes tanárrá kinevazte. A rokon tan- székek során ugyancsak Kolozsvárott dr. P r i n z (1 y u 1 a pécsi in. k. Erzsébet tndoinány egyetemi ny. r. tanárt az általános és fizikai földrajzi tanszékre ugyancsak ny. r. tanárrá kinevezte. A m. kir. Vallás és Közoktatásügyi ^Miniszter Úr azonkívül Kolozsvárott Er- déljji Tudom áll fjos Intézetet létesített és tagjai közé széki gróf T e- leki Géza doktort intézeti tanárrá kinevezte.

Végül a Kormányzó Ür a rokoiiszakbeli kartársaink sorából Bartucz Lajos egyetemi magántanárt a budapesti néprajzi múzeum igazgatóját a szegedi m. k. Horthy Miklós tudomány egye- tem matematikai és természettudományi karán az embertani tan- székre nyilvános rendes tanárnak, míg M alán Mihály buda- jiesti egyetemi adjunktust és magántanárt a m. k. kolozsvári Ferenc József tudományegyetem matematikai és természettudományi ka- rán az embertani tanszékre nyilvános rendkívüli tanárnak kinevezte.

Továbbá ugyanezen kelettel Kormányzó Ür Öfőméltósága a szegedi ni. kir. Horthy Miklós tudomány-egyetem matematikai és természettudományi karán az ásványtani tanszékre dr. K o c b Sándor elnöki tanácsosi címmel felruházott I. osztályú inag> ar Nemzeti múzeumi őrt, míg a földtani tanszékre dr. F e r e n c z i István debreceni ny. rk. tanárt nyilvános rendes taui.rokká ki-

344

Társulati ügyek

nevezte. Kinevezett niineralógus, geológus, geográfus és antropoló- gus kaiTársaink munkálkodásához Társulatunk legjobb kívánságait küldjük! Ilymódon két egyetemünkön megvalósult Társulatunknak azon régóta óhajtott kívánsága, hogy az ásványtan a földtantól el- különíttessék.

Sajnos a debreceni és pécsi egyetemen egyelőre szünetel a földtan tanítása, reméljük azonban, hogy idővel ezen egyetemek is megkapják tanáraikat.

II. Ünnepi ülésünk második pontja elhunyt választmányi tag- jaink bejelentése.

Az elmúlt nyár folyamán négy kiváló tagtársunk költözött el az örök hazába.

Június hó 12-én tartott utolsó ülésünkön még körünkben tisz- telhettük Böhm Ferenc és Rozlozsnik Pál kartársainkat, s ime rö- vid idő mfilva mindketten örökre eltávoztak körünkből.

1. Böhm Férne, a m. k. pénzügyminisztérium bányászati ügyosztályának főnöke, jiilius hó 1.-én, 59 éves korában Gyöngyösre tett hivatalos utazása közben váratlanul elhunyt. Jvilius 4-én tör- ténő temetésén Társulatunk küldöttségében L ó e z y Lajos és Vitális István választmányi tag urakkal együtt még B o z- lozsnik Pál kartársunk is részt vett.

2. S ime augusztus 24.-én Rozlozsnik P á 1, á m. k. föld- tani intézet helyettes igazgatója is itthagyott bennünket. A munkás- sága tetőpontján álló 60 éves tudós geológust a m. kir. földtani inté- zet előcsarnokából kísértük utolsó útjára. Ravatala felett a búcsú- beszédet Lóczy Lajos intézet igazgató és Telegdi Rótb Károly miniszteri tanácsos urak, valamint a Földtani Társulat elnöke tartották.

3. Még előbb, június hó 20.-án húnyt el We szelsz ky Gyula tanár, az egyetemi radiológiai intézet igazgatója 6S éves korában, aki mint a Hidrológiai Szakosztálynak 5 éven át elnöke, szintén válaszmányi tagjaink sorába tartozott. Temetésén Társula- tunkat Horusitzky Henrik szakosztályi elnök i'ir képvisel ic, aki megható beszédben vett búcsút boldogult Kartársunktól.

Mind a három elhúnyt tagtársunk ravatalára koszorúi helyez- tünk, özvegyeikhez, részvétiratot intéztünk, s Közlönyünk 7- 9. fü- zetében, a 157 — 163'. illetőleg 215 — 222. oldalakon röviden életrajzukat is közöltük, arcképpel magyar és német nyelven.

4. Szeptember hó 9.-én elhúnyt Sajóhelyi Frigyes nyu- galmazott székesfővárosi főreáliskolai igazgató, 92 éves korában. Társulatunk legidősebb tagja, egykoron titkára és választói tnyi tagja volt.

A pestvármegyei Ácsán, 1848 február 16.-án született. 4' igja- ink sorába 1871-ben lépett be és 1872-től 1876-ig Böckh 3 á n o s s a 1 és Kocb Antallal együtt, mint titkár szerkesztette a Föhltani Közlöny TI— VI. köteteit. 1877-től 1881-ig választmányi tag volt, de már 1889-ben kiléiiett a tagok sorából. Pkuníive: Geológia 2 füzeiben

Társulati üfíyt'k

345

I

a Stainpl'pl-fók* Tiuloinúnyos Zsebkönyvtái' (152 — 155. sz.) kiadásban 1905 — 19()4-b('u Pozsonyban jelent nioíí. 1905-ben i(/nz(/(ifói cínnnel nj/it(/(líjba lépett. Benne Sajóhelyi István nyufí. miniszteri lanáítsos. Sa jóhelyi Sándor Beszkárt ifíazfíató és C s i 1 1 é r y Béla miniszteri osztályfőnök neje, atyjukat gyászolják. Temeté.sén Tár- sulatunkat Hojnos Rezső dr. tagtársiink a V’^örösmarty Mihály gimnáziumban 4-ik tanszéki utódja képviselte. S a j ó b e 1 y i F r i- g y e s életrajzát Közlönyünk jelen számának 254 — 257 oldalain is- mertetjük. Elhúnyt választmányi tagjaink fölött érzett részvétünk- nek és tiszteletünknek feirdíássixl adjunk kifejezést.

Adjon nekik a iSíindenbató Isten örök nyugodalmat, s az örök világosság fényeskedjék a túlvilágon nekik!

III. Ezzel elérkeztünk tárpjjsorozatunk 3-ik pontjához:

Megendékezés Böckh János volt elnökünkről, születésének 100 éves fordidója alkalmálxól.

Böekb János született 1840 október 20-án, meghalt 1909 május 10-én, tehát október 20-án volt születésének száz éves fordulója.

A megemlékezést teljes egészében Közlönyünk jelen számá- nak 245 — 254. oldalain magyarul és a 350 — 3.59. oldalakon német nyelvű kivonatban közöltük. Az ünnepi ülés végeztével az Elnök köszönetét mond a széj) számmal megjelent tagoknak és vendégek- nek. akiknek sorában özvegy dr. Böckh Huyóné, Poirh Lóránáné Böekb Ella, ifjii Poleh Lóránd, ifjabb Böckh János, ifjabb Böckh Jánosné, Böckh Lásztőné, dr. Héhelt Ede. dr. Héhettné Iloffmann Vilma, mint a Böekh-család képviselői jelentek meg.

B) Szakiitések.

13. Jcfijjzőkönyv az 1940 november 13-án tartott szakülésről.

Elnök: Papp Károly a földtan egyetemi ny. r. tanára, ^legjelentek ugyanazok, mint a közvetlen előtte tartott ünnepi ülé- sen.

Elnök az ünnepi ülés xitán 10 perc miilva megnyitja a szak- ülést, s felkéri az előadókat előadásaik megtartására.

1. Jaskó Sándor megtartja a Rima és Tárná közének oti- gocén rétegei és kövületei c. előadását, amely Közlönyünk jelen füzetének 294 — 317 cldalain jelent meg az 56. ábrával és a VITT — XIII. táblákkal illusztrálva.

Hezzászólás.

Az elhangzott előadáshoz M a j z o n László dr. a következő- ket mondotta:

Mindenekelőtt a „foraminiferás” jelző alkalmazása a kattiai- korú rétegeknél könnyen tévedésekre vezethet. Ugyanis ezek az üle- dékek nem olyan gazdagok foraminiferákban, hogy mint foramini- ferás rétegekről beszéljünk róluk. A faunalisták több lelőhelyről származó faunácskái esetleg adhatnak 50 — 60 fajból álló jegyzéket, de ez még messze elmarad az igazi foraminifera-gazdag üledékek

346

Társulati ügyek

mögött, amelyeknél egy mintából ennél jóval nagyobb szánni fauna is előkerül és sokszor az iszapolási maradék jelentékeny részét ké- pezik ezek az apró szervezetek héjai. A foraminiferás agyagok vagy agyagmórgák alatt rendszerint rupéliai „kiscelli agyag” típusú lerakódásokat értünk s ezért tartja kiküszöbölendőnek e megjelö- lést.

Ezenkívül a Miliolinák nem játszanak lényeges szerepet a ra- péliai üledékek faunájában, különösen annak Clavulina szabói Hantk. fajjal jellemzett szintájában. A Miliolinák helyett inkább más génuszok volnának alkalmasak a megemlítésre, pl. Bolívlna (B. nobilis Hantk., B. semistriata Hantk., B. reticulata Hantk.), Pleu- rostomella (P. alternans Schwag., P. acuta Hantk.), Planularia (P. nummulitica Gümb., P. kubinyii Hantk.) vagy a Vulvnlina (V. pectinata Hantk., V. subflabelliformis Hantk.), melyeknek fajai igen jól jellemző alakjai ezen rétegződéseknek.

A Rima-Tarna területével D-ről határos Bükkszék-környéki részek szemléltető és összehasonlító táblázatához is ő fűz megjegy- zéseket, mivel dr. S c h fé t e r Z. h. igazgató iir a környék térképező geológusa, sajnos nincs jelen. A táblázat S c h ré t e r felvételei, illetve a kincstári mélyfúrások révén feltárt s Majzon által ismertetett rétegsorozatot tünteti fel. Ebben a mangános réteg külön szerepel, pedig ez a rupéliai agyagmárgában csak betelepülést képez, amint ez jól látható a bükkszéki iskola mögött és az utcán, ezenkívül a templomdomb K-i oldalán, a fi'irótelepen a lenyesett részeken. Hi- ányzik a táblázatból a bükkszéki fúrásokkal feltárt u. n. foramini- feramentes s már kőzettanilag is inegkülönböztethető sötétszürke vagy barnásszürke agyag, mely eddig a rupélien alsó szintjébe so- roztatotl. Kívánatosnak tartja a táblázatban való megemlítését, mi- vel egyrészt Bükkszéken 140 — 160 m vastagságú, szóval tekintélyes kifejlőclésű, másrészt minden oligocén rétegsorozatot harántoló mélyfúrásunkban megtalálható, így a Vái'osliget 11. sz. fúrislól kezdve Örszentmiklóson keresztül, Tardon, Szajlán át Bükkszékig. A Tai-di I. sz. fúrásban ez igen tetemes, 386 ni vastagságú volt s Se hr éter Z. dr. ennek alsó részét a budai márga aequivalen- sének számítja.

Megkérdezi az előadót, hogy az iszapolások egyenlő kvantumú kőzctanyagból történtek-e! Mivel a l'auna-táblázatbcm szereplő j<4 zések (gyakori, ritka) csak így közelíthetik meg a természi'lb(*n is létezett valóságot.

Az előadó .1 a s k ó S á n d o r válasza:

Megjegyzi, hogy a „fácies jelöléseket nem lehet egyetlen korra korlátozni, tehát foramini feiás agyag elnevezéssel illetludünk riipéli- ennél fiatalabb vagy idősebb rétegi'ket is. Igaz, hogy ('gyes lelohe- ly('kről fí'lsoreli fajok száma csekély — ez azonban nem mindig vo- natkozik az egyedsz imra is, s talána részben kiisz:;i)olí minta kis mén inis'.’g ének követ kiizménye.

Társulati ünyek

347

A Miliolinák olörordiirásáimk illotvo hiányának szint. i(*lzü szeroi)ót az oliííocén aííya'j;I)an épon M a ,j z o n említi a hükliszéki inélylTirásokról írt dolfíozatáhan. Fell'oííásának ineííváltozásá l inos- tanáiíí sehol nem i)nhlikálta. S c h r é t e r táA’ollétét előadó szintén sa.jnálja. annál is inkáhh, mert személyesen is mefíhívta, ahhan a re- ményben, hogy értékes reriexiókkal fog a tárgyhoz .járnlni.

A mangános agyagréteg a felszíni térképezésnél kilomélere- ken át .iól követhető, összefüggő vezérszintet képez Bükkszék, Sza.j- la, Keesk sth. határában, tehát alkalmas a vastag egyöntetű léteg- komi)lexnshan tájékozódásra. Az összehasoidüó táblázatban a fora- miniferamentes alsó réteget nem lehetett eg.vségesen kitüntetni, mert ezeket eddig esnpán a hozzászóló ájtal felsorolt mély fni'ások- han mutatták ki; a többi vidék felvételező geológusa nem irja h* külön kiemelve.

Az iszai)olások nagyjából egyenlő kvantnmú ()..) — ().(! kg. súlyn ag.vagmintál'.ól történtek.”

2. T a s n á (1 i Knhaeska András dr.: ,.A Mag.var Xem- zeti ^hizeum áj őslénytári kiállítási” eímü előadásiban hevc'zető g.vanánt elmondja, hogy a .Magyar Xemzidi Múzeum új őslén.vtani kiállítását dr. Koeh Sándor a föld- és őslén.vtani tár volt igaz- gatója készítette el. Az ő nu'gértő, niodeni szellemű gondolkodásá- nak eredménye, hogy ez a kiállítás ma .Ma,gyaroi\s/;ig (‘gyik leg- nepszerühhen rendezett földtaiu és őslénytani lát ványo.ssága. .V eél elérésében sokan segítették. A Mag.var Általános Kőszénh in.va K.T., a Riniamnrán.vi Salgótarjáni \’asmíivek, a Salgótarjáni Kő.szénhá- n.va H.T., a Xag.vhátony-l’jlaki Téglagyár, a Magyar Anu'rilvai Olajipar K.T., az Alnminiumére H.T., az Ipari Munkaszervező In- tézet és még sokan má.sok. Sokat köszönhet az új kiállitás a Mag.var Tudomán.vos Akadémiának. Azt mondhatnám, valósággal társadal- mi megmozdulás tette lehetővé, hogy a földtani és őslénytani anya- got megszerezzük, iireparáljuk és tudományosan feldolgozzuk.

Az iij kiállítást egész sereg ősállatrekonstrnkeió díszíti, ^':l- lamenn.vi magyarföldi ősállatot mutat he a ira.gykö'/.önségnek. Tér- képek, viasz- és gipszmodellek, fénykéi)ok, a ma. élő állatok alko- holos vagy száraz preparátuma magyarázza a látnivalókat. A te- remben négy nagy szi'krén.v van. .Minden e.gyes szekrény eg.v-egy különálló időszakot ismertet a földtörténeti újkorból. Xem a hdő- lielyek tömegére fektettük a súlyt, hanem egy-eg.v földtanilag ösz- szefüggő, nagyobb területegységei: ragadtunk ki és ezen mint i)éldán szemléltettük az illető időszakban hekövetkezett földtörténeti ese- ményeket. Az első szekrény a tenger és a szárazföld küzdelmét tárja elbuk az eocenben, a mai Tatabánya vidékén, a tenger és a szárazföld küzdelmének eredménye a szén. A következő szekrényben az oligocén tenger életét látjuk, a harmadikban a tengerpart éhdét a salgótarjáni szénmedence vidékén. Az utolsó szekrény két rész- ből áll. Először a magyarországi pannon mélyebb részéből nap- világra került fúrásmagok kövületeit szemlélhetjük. Azután a Tu-

348

Társulati ügyek

ráni-tó eltűnését követő szárazföld meleg éghajlatot kedvelő állat- világának maradványait látjuk. Ez az állattársaság a Vilányi-liegy- ségben és a Rozsnyó-melléki Gombaszögön élt, közvetlenül a nagy eljegesedések időszaka előtt.

Ha ezt az új szellemben rendezett őslénytani gyűjteményt megtekintjük, meggyőződhetünk arról, hogy a múzeumi kiállítás nevelő intézmény és annyit ér, amennyit a jelennek nyiájtani tud.,,

A vetített képekkel élénkített lendületes előadásért elnök kö- szönetét fejezi ki, megjegyezve, hogy az új őslénytárunk bár kevés hellyel rendelkezik, az amerikai miizeumok nagyvonalú munkáját juttatja a szemlélő eszébe.

Elnök megköszönve a szép számmal egybegyűlt tagoknak és vendégeknek szíves érdeklődését, több tárgy híján az ülést bere- keszti.

Kelt 1940 november 13-án. Jegyezte Bartkó Lajos titkár.

Í4. Jegyzőkönyv az 19¥). december 4.-i szakillésröl.

Elnök P a p p K á r o 1 y a Pázmány egyetemen a földtan ta- nára. Megjelentek: Balogh Kálmán, Bogsch László, Fekete Zoltán, Gedeon Tihamér, Göbel Ervin, Görgényi András, Hampel Ferenc, Horusitzky Henrik, Jaskó Sándor, Jugovics Lajos, Kerekes János, Kőrössy László, Kulhay Gyula, Láng Sándor, Lineberger ^lárta, Lóczy Lajos, Majer István, Majzon László, Mazalán Pál, ^léhes Kálmán, Mottl Mária, Papp Simon, Pávai Vájná Ferenc. Reich Lajos, Scherf Emil, Schréter Zoltán, Noszky Jenő Sempter Ferenc, Simon Béla,Streda Rezső, Sztrókay Kálmán, Szurovy Géza, Szűcs Mária, Takáts Tibor, Tasnádi Kubacska Andor, Tregele Kálmán, Vajk Raul. Vigh Gyula, Vitális Sándor, Wein György és Zsivny Viktor társulati tagok, továbbá Fekete Zoltánné, Harsány! István, Hegedűs Gyula, Pálosy János, Pálosy Erzsébet, Vadas Anna, ven- dégek.

Elnök megnyitva az ülést felkéri az előadókat felolvasásuk megtartására.

1. Szűcs Mária dr.: Kordierit tartalnui kőzetzárvány a pi- lismaróti andezitben. Megjelent Közlönyünk jelen füzetének 331 — 338. oldalain.

2. Bartkó Lajos dr. : A Pelsőci fennsík földtani viszonyai.

Előadó nyári felvételeinek eredményét foglalta össze az elő- adásban. A morfológiai részben Cholnoky J e n ő-vel ellcntctben megállapította, hogy a Rozsnyói jNIedence törések mentén sülyedt a mélységbe, vagyis nem karsztkueszta. A Sajó völgy és Csetneki pa- tak völgye töréssel preformált eróziós völgy, nem pedig barlang be- szakadásának eredménye. A karsztos felszínen a dolinák a rétegha- tárok mentén, vag.v pedig törések és felpikkelyeződések mentén jelentkeznek ingyohb számban. Áttérve a rété gtani viszonyuk is- mertetésére, kimutatja, hogy az alsó seisi márgától kezdve a nori emeletig bezáiólag fol.vtatólagos üledékkéi)ződéssel van dolgunk.

Tí'irsulaü iifíyok

349

ÉpiM'ii ezért a fáeies viszonyok is lassan változnak — következés- képen nem niimliíí lehet éLesen elhatárolni az egyes emeleteket. Tipikus délali)esi alsó triászra északal])esi .jellegíí középső és felső triász következik, tehát az aniznsi emelettől kezdve a paleogeogra- fiai viszonyok lényeges változásával kell számolnunk. Hasznosít- ható anyagok közül a tiszta mészkövet, Özörény községben feltárt ólom-cink ércet és plioeénkori tűzálló agyagot említette meg. A ha- talmas karsztos területen hanxit csak nyomokban található. Tekto- nikai szempontból a Nagyhegy két részre tagolódik. Az É-i, alsó és középső triász rétegekből álló .szinklinális roncsára. D-ről irá- nyuló erőhatásra a felső triász rétegek felpikkelyeződnek, reáto- lódnak a szinklinális l)-i részére. Merev mészkőben n leírt pikkelye- ződés közben és ntána, több É-l)-i és K-Ny-i irányi'i hasadás kelet- kezik, a feltorlódott kőzet így valóságos romhalmazzá vált. Ifj. Ló- czy Lajos 1914-ben az Lszaknyngati Kái-pátok vizsgálata közben ki- mutatta, hogy alpesi értelemben vett takaróredőkkel a hegyszerke- zet nem oldható meg. Ö az összegyűrt és egymásra tolódott réte- geket a Cseh masszivnm és a Kárpátok belső magvát képező gránit és egyéb kristályos kőzetek képezte masszivnm között elterülő me- dencéből származtatja. Legnté)bbi tektonikai dolgozatában a szó- banforgó rétegeket parantoehton helyzetűeknek tartja; ez a felfogás felel meg a legjobban a bemutatott területre vonatkozóan is. Össze- foglaló általános eredmények szempontjából, az előadó fontosnak tartja Deinő és a Szádellői völgy között, a Szilicei Fennsík É-i részének és az ettől különvált, az alaphegység közvetlen közelében levő mezozoé)s rétegek tanulmányozását, mert itt több tektonikai kérdés is megoldást találhat.

r. Kulhay Gyula: A háromszéki földrengés földtani je- lenségei. Az utóbbi vetített képekkel tartott előadás meglepő pontos adataival, s a vidék tektonikai viszonyaival egyező rengések fel- derítésével általános figyelemben részesült, s fölidézte bennünk a régebbi földrengési bizottság működését.

Elnök köszönetét mondva az előadóknak tartalmas előadása- ikért, az ülést berekeszti.

Kelt Budapesten, 1940 dee. 4-én. Jegyezte Bartkó Lajos titkár.

C) Választmányi ülések.

15. Jegyzőkönyv az 1940 november 13-án tartott választmányi ülésről.

Elnök: Papp Károly. Megjelentek: Lóczy Lajos, Maiu’itz Béla, Noszky Jenő, Papp Ferenc, Sztrókay Kálmán. Takáts Tibor választmányi tagok és Bartkó Lajos titkár. Távolmaradásukat ki- mentették :Horusitzky Ferenc elsötitkár, Horusitzky Henrik, Papp Simon, Schréter Zoltán és Vigh Gyula választmányi tagok.

Elnök az ülést megnyitja s a jegyzőkönyv hitelesítésére fel- kéri Lóczy Lajos és (Koszky Jenő vál. tag urakat.

350

Társulati ügyek

I. Elnök jelenti, hogy utolsó ülésünk áfa, amely június hó 5-én volt, a következő választmányi tagjaink hánytak el:

1. Június 20.-án Weszelszky Gyula, a Hidrológiai Szak- osztály elnöke, 68 éves korában,

2. Július 1.-én Böhm Ferenc, a bányászati ügyosztály főnöke, 59 éves korában,

8. Aug. 24.-én Rozlozsnik Pál, m. k. földtani intézet he- lyettes igazgatója, 60 éves korában,

4. Sze])lember 9.-én Sajóbelyi Frigyes, nyng. fői’eál- iskolai igazgató, 92 éves korában.

Elnök az ünnepi ülésen, mind a négy választmányi tagunk- ról megemlékezett. Most indítványozza, hogy mind a négy választ- mányi tagnak emlékét jegyzőkönyvben örökítsük meg. A választ- mány a javaslatot elfogadja.

II. Elnök már az ünnepi ülésen jelentette, hogy a Magyar Nemzet c. napilap 1940 szept. 28-i számában egy lelkes magyar tu- rista felvetette a gondolatot, hogy a máramaros vármegyei Nagy Pietrosza 2305 m orma Horthy-csúcs és a Pop 1 van 1940 m háta Teleki Pál-ovom nevet viselje. A Horthy-csúcs elnevezést a Magyar Földrajzi Társaság 1940 okt. 25-i ülésén elhatározta. A Teleki Pál- orom elnevezést most választmányunk elé terjeszti. Lóczy Lajos v. tag az indítványt helyesli, mert gróf Teleki Pál iigy is, mint föld- ra.jztudós, úgy is mint államférfi hervadhatatlan érdemeket szerzett csonka hazánk fokozatos megnagyol)bodása körül.. A választmány egyhangúlag helyesli a javaslatot, s ez ügyben átír a M. Földrajzi Társasá g elnöké. nek.

III. Ugyancsak az ünnepi ülésen az Elnök már előterjesztette, hogy az ősi székhelyére hazatért kolozsvári ni. k. Ferenc Jéjzsef tu- domány egyetem matematikai és természettudományi karán Kor- mányzó lir 1940. október 19.-én az ásványtani tanszékre' dr. Szent- péteri Z s i g in o n (1 n,\'. r. tanárt ugyanez. 'ii minőségben meg- erősítetle és dr. Balogh Ernő kolozsvári közéiiiskolai tanárt, a földtani tanszékre nyilvános rendes tanárrá, míg a lokon tanszékek során dr. I’ r i n z Gyula jiécsi m. kir. Erzséliot tudomány-egye- temi ny. r. tanárt az általános és fizikai földrajzi tanszékre ny. r. tanárrá kineve'zte.

Az újonnan létesített Erdélyi Tudományos Intézet létszámá- ban a m. k. Vailás ás Közoktatáisügyi Minisztc'r Ur gróf széki T (* I o k i Géza doklort intéizeti tanárrá kini'vezte, s a gazdasági g('ológiai előadásával nu'gbízta.

A szegedi in. k. Horthy .Miklós tudomány-egyetemen az ás- ványtani taii'^zékri' dr. Kocli Sándor elnöki tanácsosi eímim'l fel- rnliázot.t I. o-ztályú iirigyai' m’inzeti inúzi'umi őrt nxilvános rendes tanárrá é's a földlani tanszéki!' dr. K e r (' n e i István (h'bri'ci'iii ny. rk. tan irt n.vilvános rendes tanárrá kinevezti'.

lázen kinevezési'kkel a m. k. Vallás é's Közoktatásügyi Minisz- t('r Úr t('ljesít('tt(' régi kívánságunkat, hogy az ásványtan a föld-

Társulati üfjyok

351

tantól külön választassék. Sajnos, lioííy a (lel)roeeni és pécsi tan- székek betöltésére, a karok inefíszüntetése miatt a közel jövőben alifília kerül sor. ,

Az ülés a felsorolt kartársakat választmányunk nevében kö- szönti.

Ezzel kapcsolatban elnök méíí ejíy örvendetes eseményről szá- mol be. rfíyanis a királyi József Xádoi- műszaki és fíazdasáfítudo- mányi efí.vetem az 1940— tanévre dr. \' e n'd 1 Aladár ny. r. tanár urat líector .Mafínificusává választotta. Kívánja, bofíy mafías méltósájíát minél iía:iyobb sikerrel töltse be. A választmány VA' n d 1 A 1 a d á r volt elnök urat eííybanfíúlají köszönti.

1\'. a \idéki eüyetí'ini kinevezcsekkel kapcsolatban Lóczy Lajos váli'szt mányi tají fölemlíti, hoííy Társulatunk elnökséfíe ez- előtt efíy hónappal a m. k. földtani Intézet ifíazííatósá síával ejí.vütte- sen javaslatot készített a tanszékek elválasztása és szapoiítása üjíyé- ben. A liirtelenül történt kinevezések miatt azonban a javaslat fel- t e r j esz t ésé ve l elkéstünk.

Ez alkalomból újból haiifísnlyozza. boííy a már részben mcfí- történt tanszék szétválasztásokon kívül szükséfíes leend méíí az ős- Icnytani tanszék és a líeofizikai tanszék mielőbbi visszaállítása il- letőleg újból való szervezése.

A gerinctelen állatokkal foglalkozó ösl('iiijt(tni tanszék felállí- tása és betöltése legsikeresebben a budapesti Pázmány Péter tudo- mány-egyetem bölcsészettudományi karán történhetik, ahol az ős- lénytani múzeum gazdag anyagával amúgy is megvan, s az őslény- tan tanítása itt megbízás útján, állandóan folyik.

A gerinces ösléngek tanszéke pedig Kolozsvárott volna fel- állítható.

Azonkívíil a geofizikai tanszék felállítása a Pázmány-egyetem bölcsészettudományi karának a feladata, minthogy innét indultak ki báró Eötvös Lóránd alapvető vizsgálatai, s minthogy a földtani

L ó ( z L j o s Í!;dítványát a választmány egyhangúlag helyeli.

y. A folyó ügyek sorából elnök jelenti, hogy Hóman Bá- li ii t m. k. vallás és közoktatásügyi ^Miniszter Úr Öexellenciája 1940. szeptember lO-tn magához kérette a INIagyar Tudományos Akadé- mia, a Szent István Akadémia és a Tudományos Társulatok Szö- vetségének képviselőit.

Az értekezleten G a j z á g ó L á s z ! ó vk. követ, mint a Szövet- ség elnöke, X" é m e t h G y u 1 a egyel. mi tanár, mini a Szövetség al- eluöke, Kib.'di Varga Sándor c. rk. tanár, az Akadémia fő- titkári hivatalának vezetője és Papp Károly, mint a Szent István Akadémia főtitkára vettek részt. A Miniszter Úr azt kérte, hoge 5 nagyobb erdélyi könyvtái’nak ajánljuk fel ajándék gyanánt az I. világháboná óta megjelent kiadván vainkat. A földtani társulati elnöktől i'Jlda adás céljf’ból a társulati kiadványokat is kérte.

352

Társulati üg:yek

Ezért a Földtani Közlöny 20 utolsó kötetét és a Földtani Ér- tesítő 4 kötetét 5 — 5 példányban felajánlotta, s már el is küldötte október 1-én Pasteiner Iván úrnak, az Erdélyi Osztály Esterházy- utca 30. sz. helyiségébe.

A választmány az elnök intézkedéseit utólag jóváhagyta.

VI. Elnök jelenti, hogy az 1940 március hó 6-án tartott vá- lasztmányi ülés határozata alapján felkérte Telegdi Róth Ká- roly úr Öméltóságát, hogy Vendl Aladár volt elnök iir tiszteleti taggá való ajánlására a méltató beadványt elkészíteni szíveskedjék. Telegdi R ó t h Károly úr 1940 október 9-én kelt levelében eme tisztséget nagy elfoglaltságára való hivatkozással elhárította ma- gától. Erre felkérte Papp Ferenc választmányi tag urat, aki azonban, minthogy hivatali főnökének ajánlásáról van szó, szin- tén kitért a megbízatás alól. Ezek után Bogsch László egye- temi magántanár urat kérte fel, aki az ajánlást október 28-án l)c is adta. Ezzel kapcsolatban Mauritz Béla tiszteleti tag Öméltó- ságát is felkérte, hoigy Liffa Aurél volt alelnÖk úr tiszteleti taggá való ajánl 'sát szíveskedjék elkészíteni. Minthogy M a ii r i t z tanár úr Liffa Aurél kívánságára az ajánlást elhárította magá- tól, azért Jugovics Lajos főiskolai tanár úr, rendes tagot kérte meg, aki október 20.-i kelettel a jelentést el is készítette.

Ilymódon úgy Vendl Álad á r, mint L i f fa A űréi volt elnök uralmak tiszteleti tagul való ajánlása, az alapszabályaink 13. §-a szerint esedékes november 1.-ig beérkezett.

A választmány hosszabb eszmecsere után úgy határoz, hogy az elnök útján megkérdezi Vendl A 1 a d á r és L i f f a A u r é 1 volt elnök urakat: vájjon a tiszteleti tagságot elfogadni bnjlan- dók-e.

VII. Elynök jelenti, hogy 1940. nov. 12.-i kelettel a magyar kir. Fö'dtani Int'zet tagjaitól Mottl Mária, Szentes F <* r e n c, ]\í a j z o n László, Szálai T i b o r és Kerekes J ó z s e f alá- írásával beadvány érkezett, amelyet Vigh Gyula választm imyi tag úr ellenjegyzect és Jugovics Lajos főiskolai tanár úr sze- méi vesen adott át. A beadvány Kfvs^t és Jvgkorkutntó Szakosztály felál 1 ítás i t javasolja.

Elnök kifejti, hogy a javasolt Szakosztály megalakításának elvi akadályai nincs, minthogy Ala))szabályaink 4. és 30. §-ai alap- ján a Társulat közgyűlése fiókegyesületeket és szakosztályokat ala- kíthat. Jelen esetben annyival könnyebb a megoldás, niinthogy a ter- vezett szakosztály a megszűnt Barlangkutató Szakosztály helyébe léphet.

Indítványozza, hogy a beadványt jelentés végett adjuk át egy bizottságnak, amelynek t'>gjaiul javasolja Lóczy Lajos, Sebre- ter Zoltán, S ü ni e g h y József és Vigh Gyula választ- mányi tag urakat.

A választmány az előadványt nevezett A’álasztmányi tag urak- hoz utalja jelentéstétel céljából.

i'ársulali iiííyi'k

353

Vili. Elnök jelenti, liofíy GO éves tafísáfíuk alkalmából kö- szöntöttük;

Kossneh János gyáros urat és

Kilián Frigyes Cég könyvkereskedését.

A választmány a bejelentett üdvözléseket örömmel tmlomásnl

veszi.

Új tagoknl jelentkeztek: 1. Stefániái V i 1 m o s bánya- igazgató Scniosk'ő, bndajjesti eíme: llée.vi-nt 4. szám, Moktár. 2. Hampel Ferenc m. kir. százados, XI 1., Terncséni-út .ál). 3. V a- d a s A n n a (íyöngyös, Köznzótelei). Ajánlják: .1 u g o v i e s L a j o s r. tag és Noszky ,1 e n ö vál. tag, Kásky Klára és Bárt kő L a j o s.

A választmány mindhármat rendes tagul választja.

X. Elnök jelenti, hogy 1940 június 27-é» a hudapesti Vili. kerületi Elüljáróság számvizsíTálója pénztár vizsgálatot tartott, amelyen Elnök és Aseher pénztáros iir beterjesztette a főkönyvet, s ezt a számvizsgáló némi formai helyesbítéssel rendben találta.

XT. Elnök jelenti, hogy 1940 jiinius .ő-i vál. ülésüidv óta a kö- vetkező nagyobb adományok érkeztek: ^T. k. liiarügyi Minisztérium 2(M) P, Salgótarjáni Kőszénhánya R.T. 200 P, Magyar Általános Kőszénbánya R.T. 300 T’, Rimamurány Salgótarjáni ICőszénhánya R.T. 200 P.

A választmány az adományokért nevezett inCzményeknek köszönetét mond.

Egyéb tárgy híján, elnök köszönetét mondva a megjelent vá- lasztmányi tag uraknak Imzgó működésükért, az ülést hezárja.

Kelt Budapesten, 1940 novemher 13-án.

Jegyezte: Láttam:

Dr. B a r t k ó Lajos Hitelesítik : Pap j) K á r o 1 y

titkár. Lóczy Lajos és elnök.

Xoszky Jenő választmányi tagok.

16. Jegyzőkönyv

a Magyarhoni Földtani Társulat választmányának 1940 december hó 4-én tartott üléséről.

nára. Megjelentek: H o r u s i t z k y Henrik, Lóczy Lajos, M a u r i t z Béla, P a p p Ferenc, P a p p Simon, Pávai Vájná Ferenc, Schréter Zoltán, Sztrókay Kál.m/á.n, Takáts Tibor, Vendl Aladár, Vigh Gyula választmányi tagok, Bartkó Lajos titkár.

Elnök üdvözölve a \lálasztmányt. az ülést megnyitja és a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Pávai Vájná Ferenc és Schréter Zoltá választmányi tag urakat.

I. Elnök jelenti, hogj^ választmányi tagjaink közül a legutóbbi időkben ketten magas kitüntetésben részesültek.

354

Társulati iig'yek

Még a iívcir folyamán a m. k. Miniszterelnök Ür előterjeszté- sére Kormányzó Ür Öföméltósága Vizer Vilmos, m. k. bánya- ügyi főtanácsos, társulati bányaigazgató úrnak a hazai bányászat fejlesztése körül szerzett érdemei elismeréséül a iSIagyar Érdemrend középkeresztjét adományozta.

Vizer i 1 m o s urat 30 évvel ezelőtt, még mint a Magyar Általános Kőszcnbánya Tirsulat főmérnökét. 13 a n e r Gyula tag ajánlatára az 1910. dee. T.-i ülés választotta rendes tagjaink sorába, s ezóta Öméltósága legszorgalmasabb tagjaink közé tartozik.

A másik kitüntetés Pávai V’’ a j n a Ferenc dr. főbánya- tanáesos, fögeológns urat érte, akinek november hó 23-ik napján Kormányzó llr Öföméltósága a m. k. bányaügyi főtanácsosi címet adományozta.

Pávai Vájná Ferenc urat, még tanárjelölt korában Kormos Tivadar r. tag ajái?latára az lílOá. dec. l.-i választ- mányi ülés választotta rendes tagjaink sorába, az 1910. évtől kez- dődő hatállyal. Munkássága Társulatunk köréből indult ki és 30 év alatt a magyar geológiának úgy elméleti, mint gyakorlati ágában nagy eredményeket ért el, amelyek minden magyar geológust büsz- keséggel töltenek el.

Elnök mindkét választmányi tagunkat, 30 éves gazdag mun- kásságának méltatásával, már a szakülésen köszöntötte, s most új- ból legjobb kívánságait fejezi ki.

Dr. Pávai Vájná Ferenc úgy a maga, mint z e r Vilmos nevében köszönetét mojid a Választmánynak az üdvöz- lésért, s Ígéri, hogy a jövőben is minden erejével a társulat fej- lesztését szívén fogja viselni.

II. Elnök jelenti, hogy a november 13-i választmányi ülés határozata alapján kérdést intézett Dr. V e n d 1 A 1 a d á r és L i f f a Aurél dr. volt (dnök urakhoz, vájjon a választmány megytegyc-e, az alapszabályok 13. pontja alapján az előterjesztést a közgyűlésnek a tiszteleti taggá való választásra.

A jelenlevő Vendl Aladár választmányi tag úr kijelenti, hogy a társulat több tekintélyes tagja ellene van annak, hogy ez idő szerint tisztedeti tagul való választásra ajánlják; azért kéri, hogy az előterjesztést a választmány ne tegye meg.

L ó c z y L a j o s és P á v a i a j n a F e r e n c választmányi tagok hangoztatják, hogy a jelenlegi elnök működését éppen azzal kezdte, hogy mindkét nagyérdemű elődjét a Társ\ilat legmagasabb kitüntetésével, a tiszteleti tagsággal kívánta jutalmazni. Mindketten kéidk Vendl Aladár ural, hogy Társulatunk eme legmagasabb kitüntetését fogadja el. Vendl Aladár választmányi tag haíá- i'ozotlan kijelenti, hogy ez idő szerint nem óhajtja, hogy most a választmány (dőterjeszlést , tegyen a közgyűlésiünk. tiszt(*leti taggá való m ( ' g V á I a s z t á s á I r a .

355

Tí'irsulati üfjyok

.M n u r i t z B ó 1 a tisztcloti laíí kijelenti, lioííy luíyaiu'zi'n ok-

I. ól L i r t' a Aurél volt másodolnök som lia.jlaiidó ozidőszoriiit a tisztch-ti laíísáfíot oiroííadni.

Töldu'k hozzászólása után Huök kimondja, Iuíjív n volt (dnök nrak tisztcdoti tasísáfía fölött, — saját kívánsáfínk alapján — napi- vondro tériiuk.

III. KInök kéri, liojíy három (dhúnyt választmányi ta'ínnk fö- lött az omlékhoszéd tartására vállalkozó ta^ arakat már a mai iilé- son jolöljiik ki. A választmány olhatározza, hofíy B ö h m F o r (* n c fölött Bapj) Simon, Kozlozsnik Pál fölött Bóo/y Lajos és \V o s z o I s z k y (í y n 1 a fölött II o r s i t z k y II (' n r i k választ- mányi tafíok tartják az omlékT)oszédot.

IV. Elnök jelenti, hogy a Maííyar Amorikai Olajipari lí.T. őOI) ])enfíőt adományozott társulatnak támoííatására.

A választmány a nomoslelkn támogatásért hálás köszönotot mond a uovi'zott társulat jolonlévö igazgatójának: Papj) Simon <lr. ár Öméltóságának.

V. Elnök jelenti, hogy áj tagokul joloutkoztok:

1. Dr. Popity László, oki. középiskolai tanár, Nagykála (Post- nn,). Ajánlják; Dr. Miháltz István és I)r. ^I(*zösi dózsof og.votomi tanársogédok, r. tagok.

2. Roich Lajos oki. tanár, Budapost, II., Toldy Forono-n.()4. Ajánlják: dr. Bartkó Lajos és dr. Bagseh László r. tagok.

3. Harsányi István hányakntató. Bndapost, V. Folka-u. ö. I. Ajánlják: Dr. Jugovics Lajos és Dr. Szontos Feronc r. tagok.

4. Dr. Vogl Mária m. k. kísérletügyi gyakornok, Rákospalota, Bein-n. 21. Ajánlják: Dr. Bartkó Lajos és Dr. Majzon László r t.-ok.

5. Linebergor ^lárta m. k. földtani intézeti könyvtári tiszt- viselő, Budapest, Vili., Aggteleki-u. 8. III. 1(5. Ajánlják; Majzon László és Papp Károly r. tagok.

6. Hegedűs Ferenc egyetemi hallgató, Budapest, Vili., Eszter- házy-n. 3. Ajánlják: Bartkó Lajos és Szalai Tibor r. tagok.

7. Varga Sarolta vegyész, Budapest, ^'L, Podnriniezky-u. 1.

II. 20. Ajánlják: Bartkó Lajos és Mottl Mária r. tagok.

.8. Dr. Szelényi Tibor vegyészfőmérnök, Budapest, XIV., Ste- fánia-út 14. Ajánlják: Lóezy Lajos és Papp Károly r. tagok.

’A választmány titkos szavazással mind a 8 tagot egyhangúlag rendes tagul választja.

Elnök megköszönve a választmányi tag nrak szíves érdeklő- dését és buzgalmát, több tárgy híján az ülést berekeszti.

Kelt Budapesten, 1940 december 4-én.

Jegyezte: Láttam:

Dr. Bartkó L a j o s Hitelesítik: P a p p K á r o 1 y

titkár. Seb rátér Zoltán elnök.

Dr. Pávai a j n a F e r e n e választmányi tagok.

SUPPLEMENT

zum

FÖLDTANI KÖZLÖNY

LXX. Bánd Október— Dezember 1940 10—12. Heft

I. ERINNERUNGEN.

I. ERINNERITNG AN DEN EHEMALIGEiN PRASIUENTEX DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT JOHANN BÜCKH VON NAGYSÜR (1840—11)0!))

ANLASSLICH SEINES 100. GEBURTSTAGES.

Voifíeti’nííeii in dér am 13. November 1940 gehaltenen Fesisilzuiijí dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft vöm dies.i;ihrigen Prii-

sidenten

Prof. Dr. Kari von Papp.

Mit 3 Potografien in den Fignren 25 — 27 auf Seiten 248 — 254.

Sehr geehrte Festsitzung!

Am 26. Október war es 100 Jabre bér, dass Johann Böc*kh in dér damals noch selbstándigen Stadt Pest das Licht dér Wolt er- blickte. Seine Mutter, Vilma Deutsch, hatte früher ihren Wohnsitz in Pest nnd weilte im Október des Jahres 1840 gerade bei ihren Verwandten in Pest.

Dér Vater von Johann Böckh, Adalbert Böckb, war dér Pliy- sikus dér Stadt Sonioria im Komitat Pozsony, sodass Johann Böckb seine Kindheit in dicsér Stadt verbracbte. In den Jahren 1850 — 1854 besnchte er das königliehe katbolisebe Obergymnasium in Pozsony (Pressburg)und im Jahre 1855 die Oberrealschule daselbst. Von 1856 bis 1858 stndierte er an dér techniscben Militarakademic in Krems. Da er aber hier cinen Beinbruch erlitt, nahm ey von dér mililariselien Laufbabn seiuen Abschied. Durcb dicsen Zu- fall ist er dann einer von nnseren grössten Geologen geworden.

Im Herbst des Jahres 1858 stndierte er herei ts an dér Berg- akademie in Selmecbánya, wo er 4 Jahre hindurch besondors die mineralogiscben, geologisclien und paláontologischen Vorlesnngen von Prof. Johann Pettkó mit grosser Vorliebe besnchte. Nachdem er in Selmecbánya sein Diplom erworben hatte, praktiziertc er im Herbst 1862 in Eisenerz (Steiermark) und spütcr bei den Walzwerkcn in R(uchenau (Niederösterreicb). Im dahrc 1864 wnrde er dér k. k. geol. Reichsanstalt in Wien zngeteilt, wo er unter den Direktorén W. Haidingcr und E. v. Hauer arbeitete. Er wohnte auch den Vor-

Eriniu'runf>: an J. v. Böckh (1840 — 1!H)S))

357

Icsuiiycn von Prof. E. Suoss bei. Untcr Loituiifí dov \V ioiu?r (loo- lofíen Icrntc er clie veVsohiedenen (íobiete Böhinens, Mahrons nnd Galizieus kenuén. Iin dalire 18(5() kain er naeh Uiiííarn znrüek. Hier studierte er znerst die tertiiiren Ablafíeruiiííen von Buják, Szirák uiui Eesefí (Kom. Nófírád). Über dieses Gebiet sehriel) er seine erste Veröffentliebnng nnd zwar in deutscher Spraelie. lm dahre 1H()7 wnrde er dér Priisidialsektion des Bndaer Finanzministerinms zii- {íeteilt. In dieser Zeit wnrde vöm Ackerban-, Industrie- nnd Han- delsniinister I. (íorove die k}il. nnfí. {íeolofíisebe Anstalt fíeí?riindet. Dér erste Direktor dér Anstalt wnrde im Jabre ISGl) ^lax Hantken von Prudnik. Die ersten Geolofíen dér Anstalt waren K. llormann, d. Böckh nnd B. Winkler. Zn dieser Zeit Icrnte d. Böekli die Tocdi- ter des Berfíwerkbesitzcrs Z. Hofmann, Antónia, keimen nnd hat sie dann in Panlis am 11. Aiiíínst 1873 líeheiratet.

Die wissensehafliehe Tiitifíkeit von d. Böckh wnrde von sei- nem Biofíraphen, Th. v. Szontagli, in zwei Absehnitte fíeteilt. Dér erste danertc von 18G8 bis 1882. In dieser Zeit nahm er das Gebiet des südlielien Bakonygebirfíe.s fíeolofíiseh anf. Er war dér erste, dér anf die Brnehlinie von Litér liinwies. ÍHier den südlielien TeiI des Bakony schrieb er zwei Árliciten, von denen die erste (Die ííeologi- schen Verhaltnisse des südlielien Theiles des Bakony, 1. Theil, er- sehieiien im Bd. 2 des dahrbuehes d. kgl. nníí. íícol. Anstalt, 1872) die triadische Sehiebtserie des südlielien Bakony nnd die zweite (Die geolofíisehcn Verhaltnisse des südliehes Theiles des Bakony, II. Theil. ersehieiien im Bd. 3 des Jahrbnehes, 1874) die lia.ssisehen jurassischen, kretazischen und tertiaren Sehiehten des Bakony bc- handelt.

Nachdcm er die íicologische Aufnahme des Bakony beendet hatte, studierte er zuerst die Geologie dér Umgebung von Pécs und begann im Jabre 1877 die Aufnahme des Krassó-Szörényer-Gobirges. Die kristallinen Schiefer des Gebietes wurden von ihm in dreí Gruppén geteilt.

Als ^I. V. Hantken im Jahre 1882 Professor dér Palaontolo- gie wurde, ist J. Böckh von Franz Josef, König von Ungani, zuin Direktor dér geologischen Anstalt ernannt worden.

Daniit begann die zweite Periode seiner Tatigkeit. Am An- fang, zwisehen den Jahren 1882 — 1892, setzte er seine Aufnahmear- beiten im Krassó-Szörényer-Gebirge fórt, um dann im Jahre 1893 die ülforsehungen am inneren Raude dér Östkarpaten anzufangen. Dic- se Forschungen wurden von ihm persönlich cingeleitet. Über seine ITnterschuehungen veröffentlichte er zwei grosse Arbeiten.

Die erste (Daten zűr Kenntniss dér geologischen Verhaltnisse im oberen Absehnitte des Iza-Thales, mit besonderer Berücksichti- gung dér dortigen Petroleum führenden Ablagerungen, erschienen im Bd. II. Jahrbuches 1894) behandelt die geologischen Verhaltnisse des oberen Abschiiittes vöm Iza-Tale (Kom. Máramaros). Dér Komp- lex des Karpatensandsteins wird von ihm in 7 Glieder geteilt. Böckh

358

Prof. L)r. Kari von Papp

betont, dass die Forschungen iin Absehiiitt zwiscdien Dragoinér nnd Szaesal ebenso aussiehtvoll sind wie im Petroleumgebiet von Borys- law in Galizien. Seine Annabme Avurde dnrch die spatcren Bohrun- gen bestátigt,

Die andere Arbeit (Die geologisclien Verhaltnissc von Gó.s- niezö nnd Umgebnng im Comitate Háromszék mit besonderer Be- rücksichtignng dér dortigen Petroleum führenden Ablagernngen, erschienen im Bd. 12 des Jahrbuches 1895) behandelt die geologi- schen Verháltnisse A'on Sósmezö (Kom. Háromszék). Hier Avnrde die Serie des Karpatensandsteins in 6 Glieder geteilt. Diese beiden Arbeiten erhielten im Jahre 1900 die erste Szabó-Medaille dér TJn- garischen Geologisclien Gesellschaft.

Über die Tátigkeit A on J. Böckh gébén nns die 25 Direktions- berichte A'on 1882 bis 1907 ein treues Bild. Das Aviehtigste Ereignis Aváhrend seiner Direktorentátigkeit Avar das Anscliaffen eines neu- en Heimes für die geologisclien Anstalt. J. Böckh ist es zu A’erdankeii, dass dnrch die materielle Unterstntznng Amn A. Semsey im Jahre 1900 das schöne Palais dér Anstalt anfgebant Averden konníe. Das im nngarischen Stil gebante neue Heim Avurde den iingarischen Geo- logen Amm Ackerbanmister I. Darányi am 7. Mai 1900 übergeben. Einige Wochen spáter besichtigte anch Kaiser nnd König Franz Josef das schöne Palais und sprach seine höchste Ankerkennung aus. Ein Bild von dicsem hohen Besuch zeigt nns Fig. 25.

ObAvohl J. Böckh ein ausserordentlieh bescheidener Mami Avar, erhielt er in den 26 Jahren, AvUhrend er als Direktor dér An- stalt Avirkte, zahlreichehohe Auszeichnnngen. Er Avar Inhaber des Eisernen Kronenordens III. Klasse soAvie dér Insignien dér II. Klasse des rnssischen Sankt Sava-Ordens. Im Jelire 1907 erhielt er A'om König Franz Josef znr Anerkennnng seiner Verdienste in dc'r Errichtung nnd EntAvicklung dér geologisclien Anstalt nnd des landAvirtschaftlichen Mnsenms den nngarischen Adél mit deni Prii- dikat „Nagysnri”.

(Nachdem das Palais dér Anstalt im Jahre 1900 anfgebant Avnrde, ist es zn eineiii richtigen Heim dér nngarischen Geologie gcAvorden. Das reichlich ansgestattete Institnt besass einc grosse Bibliothek nnd Kartensanimlnng, ein imposaiites Mnsenm. zahl- reiche Arbcitszimmer, chemische, agrocheniische nnd agrophysische I^aboratorien, ja sogar anch zAvei Seismograiihe.

Zalilreiche anslándische Forscher besnchten das Institnt, nn- ter anderen im Jahre 1904 die .japanischen Geologen Kínosuké Ino- nye nnd Saye Mishio. Anliisslich ihres Besnches Avnrde die in Fig. 26 abgebildcte Anfnahme geniacht.

Wclcher allgenieinen Verehrnng sich J. Böckli erfrenle, zeigt anch d(‘r ITmstand, dass die nngariscluMi Geologen sein Denkmal binncn einer sehr knrzen Zeit errichten liessen. Das Denkmal Avnr- d(‘ von (lem lieriilnnten Bildliain'r A. Strolil nitier llilft' von

EriniK'runfir au F. Sajólu'lyi (1848—1940)

359

l{ál)olti ausííoluhrt. Es zeifít -I. Höekh’s Fifínr in oiiicr Nische, din an dór Hastoi dór Anstalt aurííostollt wiirdo (Fiíí. 27).

Anlasslioh dór Enthülluiiíí do.s l)oid<inals (*rsohionon sóim* Witwe und Kindor. Sein Sohn, Iliifío v. Höokh, war in dón Jaliron 15)2!) — 31 sóin NaohTolfíor als Diroktor dór (joolo}íisoli(*n Anslalt. \'on seinon Kindorn lol)t nur nooh Eran Vilma Hoííor in Wion.

.loliann von Böokh war óin ííros.sor düííor, or liohto dió i’roi(* Natúr und vorbraohto so viol Zoit draussou, wi(* (*s niöjílioh wai'. Als juuííor Mami befíloitoto iliu auoli sóin Sohn Iliifío oft.

Eiuo absohit iniritam* Natúr, unoudliolu* (lüto und sobr viol A'(*rstiiuduis für dió Schwiioliou audoror cliaraktorisiortou ibn. Er zoiohuoto sifh durcb lofíisoho Bowoisriibruufí, óin aussorflowöhnli- ohos (íodiiolitnis und klaro Ertoilo bosondors aus und konnto ganz íírossartijí dobattiorón. Soino ]\Ioinnn{í, bosondors übor dió Trias des Bakony, worübor or ani Anfaiifí dós .lahrluindorts mit v. Semsoy 1). Laozkó und L. v. Lóozy d. Ao. zahlroicbo Bosprocbnnfíi'n riihrto war immor von jírösstor Wiobtiííkoit und Bodouluníí. 1). Laozkó 1 omorkto öftors; „Eiu orstklassifíor BroTossor ist im Horni Dirok- tor vorloron”.

Allo (loolofíou, dió ihro Lanrbahn noob uulor s(*im*i‘ Loituiifí lu*<íannou, donkou daukorfüllt, mit Ehrrnrobt und Ho<*bsohützuníí an soino odle l'orsöiiliohkoit, an dou horvori’afíoudou Forsolior und Ehro soinom Andoukou!

EHINNERENG AN F. SAJÓIT ELVI (1848-15)40), EHEMALl- GEE SEKRETAR UND EINSTIGES AUSSCHUSSMITGLIEI) UNSERER GESELI.SCHAFT.

Von

Prof. Dr. Kari von Papp.

^lit 2 Fotografion in Figur 28 auf Soite 255.

Am 9. September 1940 starb Frigyes (Friedrich) Sa.ióhelyi Oborrealschuldirektor i. P., das altoste Mitglied iiusoror Gosollschaft in seiiiem 92. Lobeusjahro.

Soino Laufbalm bogann er iioch mit Johaun Böckh und Au- tón Kocli. Vor 70 Jaliren wurde er zum Mitglied unserer Gesell- schaft und redigierte als Sekretar die ersteu 6 Baiide dér Földtani Közlöny.

Die wichtigsten Momente seines Lebens sowie seiner Tatig- keit möchte ich nun im folgenden zusammenfassen.

I’'rigyes Sajóhelyi ist am 16. Február 184N in dér Ortscliaft Ácsa (Komitat Pest) geboren. Seine Hochschulstudien absolvierte or an dér pliilosoíphischen Fakultat dér Budapestéi' Universitát. Mit seineu mineralogischen und chemischen Arbeiten erhielt er

360

Prof. Dr. Kari von Papp

aucli Preise. lm Sonimer des Jahres 1870 wurde er mit geologischen Aufnahmearbeiten betraut. Drei Monate verbracbte er mit dér Kar- tierung des nördlicben Teiles vöm Bakony und V értés. lm Herbst desselben Jabres wurde er Professor für Naturkunde und Chemie in einer Budapester Oberrealschule. lm Scbuljabr 1871 — 1872 kain er zűr bauptstadtischer Oberrealschule in dér damaligen Zerge-utca, wo er im nachsten Jahr schon zum ordentliehen Professor gewahlt wurde. Hier wirkte er dann bis zum Jahre 1905, als er mit dem Titel eines Direktors pensieniert wurde.

Die erste Angabe über seine geologische Tátigkeit liefert ISI. V. Hantken, Direktor dér kgl. ung. geologischen Anstalt, im Vor- wort des Bd. 1 des Jahrbucbes dér Anstalt (Pest 1871), wo er schreibt, dass im Jahre 1870 B. Winkler und J. Böekh mit den ih- nen zugeteilten Lehramtskandidaten Sajóhelyi und Kybár im Vér- tes und Bakony geologische Aufnahmen durchführten.

F. Sajóhelyi sowie J. Rybár traten im Jahre 1871 in die Bei- be dér Mitglieder dér Ungarischen Geologischen Gesellsebaft.

Dér Name von F. Sajóhelyi kommt zuerst auf dér Titelseite des Heftes 17, Jahrgang II. aus dem Jahre 1872 dér Földtani Köz- löny vor, wo die Redaktion mitteilt, dass auf Grund des Auftra- ges vöm Ausschuss die Zeitschrift von den Sekretaren J. Böekh und F. Sajóhelyi redigiert wird.

Im Bd. 3 dér Földtani Közlöny (1873) schreibt J. Böekh in seinem Sekretariatshericht. dass infoige des Umstandes, dass A. Koch naeh Kolozsvár versetzt wurde, dér Posten des zweiten Sek- retars mit Sajóhelyi hesetzt Avurde.

Von dicsem Zeitpunkt an redigiert Sajóhelyi in Gesellsebaft von L. V. Roth die Bánde 3 — 6 in den Jahren 1873 — 1876 dér Föld- tani Közlöny.

Seine erste Mitteilung erschien im Jahre 1873 im Bd. 3 dér Földtani Közlöny, in Avelcher er sich mit den geographischeu Ver- háltnissen Siebenbürgens soAvie den dortigen Salzlagerstiitten und dér Produktion dér Salzgruben befasst. Die Angaben über die Pro- duktion dér kgl. ung. Salzgruben in den Jahren 1861 — 1872 AA’erden ausführlich mitgeteilt.

Im Bd. 4 (1874) erschien sein zAveiter Aufsatz unter dem Ti- tel: Geologie Transleytliaiiiens, Avelche Arbeit nach B. Gotta ge- schreiben wurde. Cotta versteht unter dem Namen Transleythanien das von dem Kranz dér Kárpátén umgerenzte Ungarn. Auf Grund dér im Massstabe 1 : 576.000 A^erfertigten geologischen Karte dér Österreich-Ungarischen-Monarchie Averden hier die mineralischen Bodenschiltze des Laiides bekannt gegeben. B. Cotta Avirft hier zu- orst die Frage dér Forschung auf Kalisalze auf und meint, dass die in Siebenbürgen fehlenden Kalisalze im Becken dér Theiss zu sucheii sind.

Die dritte Arbeit Sajóhelyi’s erschien im Bd. 5 dér Földtani Közlöny (1875), cin Bericht über eine nach Si(d>enbürgen geführte Fxpedition dér Ungarischen Geologischen Gesellsebaft.

Dió Vorbroituiiír dós Fluíísandos

361

Nachdom er als Sekretiir demissionierto, war er in dón Jali- ron 1S77 — 1881 Anssohnssinitfílied des Closollschaft. Aber ini Jahro 1889 Irat or scdiou ans dér Gcsollsohaft ans.

Tm Jahro 1874 sehrieb er ein Lohrbiieh dér Chcinio.

Iin Anftrafío dér kfíl. niifí. Naturwissensehafliehen (íesell- schaft übersetzte er Faraday’s Bucii: The Chemical history of

candle.

lm Jahre 1880 jjah er eine Beschroilnuifí üher die ^lineraD tinellen von Budapest und den artesischen Brunnen im Stadtwald- chen heraus.

Für die Schüler dér Budapestéi’ ^littelschule schrieh er ein Lehrbuch dér Mineralofíie und Petrofíraphie.

In den Jahren 1879 — 1880 übersetzte er Staiiley’s Bucii üher seine zentralafrikanische Reise.

Seine wichtigste Ariiéit erschien in 2 Banden dér Staiupfel’- sehen „Tudományos Zsehkönyvtár” in Pozsony unter dem Titel: Geologie. Dér erste Teil (1903) liefasst sich mit dér allííemeinen Ooolofíie, dér zweite (1904) mit dér Stratiííraphie.

Seinerzeit waren diese beiden Bande von wirklicb {írossem Nutzen. Besonders üher den Boriiban ITufíarns sind darin zablreicbe Avichtige Angabcn zii fiúdén. lm palaontologischen Teil werden aber samtlicbe Namen nacb dér ungariscben Ortograpbie gescbrei- ben, sodass sie oft kaum wiederzuerkennen sind.

Als Lebrer übte er eine ausserordentlicb Avirksamo Tütigkeit ans. Es ist bemerkenswert, dass in dér Kealscbule, avo er iinter- richtete, auch seine Nachfolger immer Geologen Avarén. Sein erster Kachfolger Avar B. Toborffy (1905 — 1912), dann dessen Sobn Z. Toborffy (1912 — 1927), Inbaber dér Szabó-^Iedaille unserer Gesell- schaft und seit 1927 unser Mitglied R. Hojnos.

F. Sajóhelyi Avird a'oii seinen (i Kindern soAvie zablreicben Enkeln und Urenkeln betrauert. Sein Begriibnis fand nacb evange- lisebem Ritus am 11. September 1940 im Kerepesei- Friedhof statt. In Vertretung unserer Gesellschaft erschien bei dér Beerdigung sein Nachfolger R. Ho.inos.

Sein Andenken Avird in Ébren gehalten!

II. ABHANDLUNGEN.

DIE VERBREITUNG DES FLUGSAXDES.

Von

Prof. Eugen v. Cholnoky*

Mit Figuren 29 — 55 auf Seiten 260 — 294.

/. Bestimmung des Begriffes votti Flugsond.

Dér Flugsand ist meistens ganz ungebunden, mancbmal durcb eine Pflanzendecke teihveise oder aber sogar ganz gebunden. Vöm

* Vorgetragen in dér Fachsitzung elér Ungariscben Geologischen Gesellschaft am 1. Mai. 1940.

362

Prof. Eugen von Cholnoky

physikalisehen Gesiehtsptinkte aus ist jener Sand als Flugsaiid zu bezeichnen, welclier infolge dér Wirkuug des Wiiides wandern kann. Vöm petrographischen Gesichtspunkte aus ist jeder Sand als riugsand zu betrachen, dér abgerundete Körner besitzt, die nielit zu- sammenzementiert sind, sodass die einzelnen Körner dureh den Wind transportiert werden können. Manche Sandarten sind nur vöm physikalisehen Gesichtspunkte aus als Flugsand bezeichnen. So sind z. B. im Flugsand dér Puszta von Deliblát die Sandkörner nur ein wenig abgerundet, sie sind vön verschiedener Grösse und zwischen ihnen liegt viel Staub.

iii''Als Flugsand ist alsó jene Sandart zu bezeichnen, die sich in- folge dér Wirkung des Windes wirklich bewegt, auch wenn sie vonIö< petrographischen Gesichtspunkte aus betrachtet nicht die Merkmale des Flugsandes aufweist. Als Flugsand ist aber auch .ie- ner Sátnd zu bezeichnen, Avelcher sich zwar nicht bewegt, aber vöm petrographischen Gesichtspunkte aus dem Begriff Flugsand ent- spricht. Dieser Sand war namlieh lángé Zeit hindurch auch im physikalisehen Sinne Flugsand und befindet sich als solcher jetzt im „fossilen” Zustand.

II. Die Bewegungsrichtung des Flugsandes.

Vöm physikalisehen Gesichtspunkte aus betrachtet bewegt sich alsó dér Flugsand standig, da er dureh den trockenen Wind bewegt Avird. Wenn die verschiedenen Windriehtungen als Teil- krafte zusammeiiAvirken, hangt die BeAvegung des Sandes soAvie die GescliAvindigkeit dér BeAA^egung von dér Kesultante ab.

Eine charakteristische Erscheinung bei dér Zusammenstel- lung von vektorialen Grössen ist, dass die Teilre.sultaten dér Rich- tung senkrecht zu dér Resultante. einander an dér rechten und linken Seite dér Resultante vollkommen kompensieren. Dics Avird in Abb. 29 veranschaulicht. Wenn in eincr Wüste, avo dér Wind irnmer trocken ist, die Haufigkeit und Starke des Windes bekannt Aváre, könnte mán die Arbeitsfahigkeit des Windes (Haufigkeit und durchschnittliche Starke des Windes) als A'ekloriale Grösse auftragen. Wenn die Vektoron nach dieser Methode zusammenge- stcllt Averden, Avie das in Abb. la gezeigt Avird, so erhalten Avir die Resultante R. Sie zeigt die Richtung und die .iührliche Wandernng des Sandes. Hurch den Wind Avird alsó dér Sand im Laufe des Jah- res nach vorne und hinten, nach rechts und links bcAvegt, letzen Endes aber erfolgt die BoAvegung doch in dér Richtung der Resul- tante und zwar in einer ])roportionellen Entfernung.

Wenn .iemand das Flugsandgebiet zűr Zeit der WestAvinde sieht, so wird ihm auffallen, dass die Sandhaufen ihre rcgelmiis- sige Gestalt verloren habon und am Sebeitől der Haufen „Kriinzx'” ontstandon sind. Er Avird dann bohaupton, dass dór Sard von Wes- ten nach Osten Avandert. Einige Wochon spiiter, beim OstAvind. könnte mán annehmen, da die Kriinze scitdom sebon das Si)iogel- bild angenommen habon, dass der Sand sich von Osten nach Wes-

Dió Vorlm'ilunf>' dós FluKsaiulos

3(i3

tón howofít. Wonn maii alior soino Hooliaolituiiííon lan.m* Zoit liin- (lurcdi fortsotzt, so sieht mán, dass lotzton Emlős dov Nonhviml vorhorrscht, die „Kriinzo” wiodor vorscdnvnnden siml, dió Ilauron iliro rofíolmiissi^o Gostalt wiedor aufííonommon halion und sió sioh tatsiiolilich naoh Siidon fortbowogon. Dioso Erralmiim isi solír wicditifí und wosentlioli und woist anl‘ dió Bodonlniifí dór Krii’nzo Ilin. Ein solohor Kranz ist in Abh. 30 zii sehon. Mán iiuiss zűr Konntnis nohnion, dass dió Kriinzo in dór wirkliolion Hiohtuiifí dór Wandornns nieht ontstolion, sió sind immor mir ophomoro Ersolioi- nniiííon.

Hl. Die Gehurts.<it(itte (les Fluf/smules.

Dió (lolnirtsstiittos dós Fliigsandos liisst sioh nioht immor lo- ioht orkonnon. Mán woiss {ít'nan, dass <lor Sand in Norddontsohland odor in (Ion Landos ani Moorosnfor ontslhot. Ehonfalls ans doni Moor staninit dór Sand dór Diinon in dór Uniííohumí dós Xils und Tndiis sowio dór von Holland und dón Eriosisohon Insoln.

Es fíibt abor vielo Fhifísandfíobioto, wo dór Sand ans doni Rotto dór Fiüsse staninit. Bosondors in Asien sind violo solobo Go- bieto bekannt. In Uiiííarn sind klassisoho Beispiolo für dioson Fali vorhandon. Ich konnto boweisen, dass dór Fluíísand ini Koniitate Pest dór Doiiau entstaninit und durch vorlierrsohondon starkon 1111(1 troekonon Xoiahvestwind bis znr Tisza fíol’ördort wnrde. Don bostou Beweis dafür liefort dió Tatasacho, dass dór Sand dér Han- ton in dér Xiihe dér Donau nocli kein typischor Fliifísand ist. Ty- piselier ist sehon dér Sand dér Haiifen in dér Fniííobniiíí von Kecskemét, wiihrend die Haiifen dér dritten Gruppé sehon in dér Xiihe dér Tisza Hegen und eínen ganz typischon Fhigsand besitzen. Die Ursache dér Entstehnng dér drei Gruppén liisst sich aiif die postglazialen Kliniaveriinderungen ziiriickfiiliren, die von den Selnveden so klar nacligewieson werden konnten.

Auch dér Fliigsand im Koniitat Esztergom entstammt dér Donan. Aiis dér Tisza Avird durch den Wind ebenfalls viel Sand lierau.sgeAveht. Dieser Sand ist sehr fein. Er wird aber bald gebun- deii, weil er auf das nasse Inundationsgebiet golangt, von wo ihn dér Wind nicht mehr fortbewegen kann. Dér Sand wird didit ani Ufer angeháuft, wie dies in Abb. 31 zii seben ist.

Flugsand kann auch durch die Abtraguug von jeinst im Meer abgelagertem Sand und Sandstein entstehen. An dér Alduna bei Báziás eutsteht dér Flugsand ans dem mediterránén Sand.

Das Fhigsandgebiet im Koniitat Somogy liefert dafür auch ein schönes Beispiel. Dér Wind Avehte hier das Matéria! des Flug- sandes aus dem pannonisehen Sand aus.

Die Puszta von Deliblát ist, wie dies durch die Fossilien zwei- felsohne bestiitigt werden kann, ein plioziiner Schiittkegel. Dér Sand dieses Schuttkegels wurde bereits im Pliozan durch den Wind bewegt, die Bewegung setzte sich im Pleistozan in eineni noch grös-

64

Prof. Eugen von Cholnoky

seren Masse fórt, da hier kein Löss zűr Ablagerung gelangte. So wanderte dér Sand des Schuttkegels Aveit nach Nordwesten und Avurde dann durch die Pflanzendecke gebunden. lm Mittelalter hat nian hier die Wálder ausgerodet, infolgedessen sind Avieder neue Oebiete zum Flugsandgebiet geAvorden. Es Avurden neue Sandmas- sen ausgeAA^eht. In dér A’erháltnissmassig kurzen Zeit ist aber dér Sand noch kein typischer Flugsand geAvorden.

In den Wüsten entstehen zAvei felsőimé betriichtliche Sand- massen durch die Abtragung dér Oberflache. Sand kommt in dér Wüste stets zustande, immer aber nur in kleinen Mengen, sodas.s oft überhaupt keine grossen Flugsandgebiete sich ausbilden.

In Adélén Gebieten, so in dér Libyschen- oder in dér Igid- Wüste, ist dér Ursprung des Sandes unbekannt.

7F. Das Verschwinden des Flugsandes.

Sehr interessant ist die Frage, avo dér Flugsand verscliAvin- det. Eine bedeutende Menge des Flugsandes Avird zum Opfer dér normál Avirkenden Erosion, viel Sand verscliAvindet in den Flussen, Oft sieht mán den Fali, dass dér Flugsand im Meer A^erschAvindet.

Asiatische Wüsten, ungarische Fiüsse und das Ufer dér deut- schen Meere liefern dafür schöne Beispiele.

V. l)ie grossen Flugsandgebiete dér Wüsten.

In vielen Fallen konnte noch nicht festgestellt Averden, avo dér Flugsand entsteht und verscliAvindet. Gerade die grössten Flugsandgebiete dér Wüsten liefern diesbezüglich noch ungelöste Probleme. Wie grosse Sandmassen sich anhaufen kőimen, zeigt uns die in Abb. 32 gezeigte Aufnahme von A. Stein. Diese Aufnahme zeigt die Sandhaufen dér Takla-Makan- Wüste. In dér JNIitte des Beckens, im Gebiet dér höchsten Sandhaufen, ist die Rcsultante dér Arbeitsfáhigkeit dér Winde Avahrend des Jahres gleich iXull. Dér Sand kann sich alsó mai hin, mai her bcAvegen, letzten Endes bleibt er aber immer an derselben Stelle.

Dieselbe Fcststellung bezieht sich au eh auf A’iele aiulere Flugsandgebiete.

Auf dér Erde gibt es mehrere vorherrschende Windrichtun- gen. Dér Passat-Wind hat einc stiindige Bichtung, in dér gemassig- ten Zone herrschen die WestAvinde mit einer lokálén AbAvechslung, um Asien Avechselt dér Wintermousun mit dem Sommcrmonsun ab und ZAvar mit einer grossen Regelmassigkeit. Im dicsem Falié ist es einc unerlassliche Fordei’ung dér Kontinuitiit des Lufl'ozeans, dass die .iahrliehe Resultanc dér Luftströmungen gleich Null s:’i.

Solche Stcllcn gibt es gerade doi't, avo in dér Strömung dér Luft keine festeti hoiázontalen Richtungon festzustelleu sind. Wie bekaimt ist, stiömt die Luft in den Wüsten von oben nach untén. Neutrale Stellen kőimen alsó Amr allém in diesen Gebieten A'orhan- d(*ii sóin. Wo kíünc solchen neutralen Stellen, alsó Sandlager, exis- tiei'cii, gebt immer eine Deflation grőssereii Masses vor sich.

Dió Vorbreitunfí dós Fluf>saiulos

365

Es ist alsó klar, wie diós aueh die Heispiolo bcwoisoii. dass die grossen Mcngcn des Wiistensandos odor Flufísaiidos síeli dórt anhiiiifton, so dió líosultanto dór Arboitsfahigkoit dós Windes {íloich Jsaill ist. Darum werdon von dicsőn (lebicton iininor mir schr fíros- sc Diinen und formlosc Sandhaufen, nic abor Barchanc, dió wirk- lieh typisehon Forinon dós Flugsandos, bosolirioben. Wo llarehano vorhandon sind, dórt bewoíít sieh dór Sand und hauft sicli nielit an.

Chudeau woist darauf hin, dass in dón {írosson Fliuísandgobio- ton dór Sahara die Barehano nur sohr solton zu sohon sind. Diosolbo Boliauptnnfí fíilt aucli fiir andere fírosson Flufísandííobioto.

VI. FUkjsü n (Istreifev .

lm östlicbon Toil dér Liby.sobon Wiisto liofít oino starke ab- {íotraííone Doflationsflaebe. Von dióséin Góbiét boriebton die For- scher eine ausserordentlieb inorkAviirdifíe Frscboinniiíí. Lángé, sobmalo Sandstroifon stroekon sioli hior aus, die im grosson und ganzon in nord-südlicbor Biobtung ablaufon, moistons in geraden Linion. Am auffallendsten von ihnen ist dér grosso Abii-^fobarik- Streifon, dessen Breite böebtens'nur 5 — 6 km ausmaebt, Avahrond soino Liinge mehr als KKK) km betriigt. Reebts und links von ibni faiul eine vollkommene Deflation statt. Dieser eigenartige Sand- stroifen liegt aucb beute an dorselben Stelle, wo er zűr Zeit dér Pharaone sTch befand. Dér Sandstreifen bestebt aus oinzelnen Bar- cbanoii, die allé ohne Ausnabme naeb Síiden gericbtet sind. Diese Tatsacbe Aveist zAveifelsobne darauf hin, dass dér Sand naeb Síi- den Avandert. Die Barebane sind A'on ziemlich regelmassiger Ge- stalt, obAA'obl versebieden gross und aueb dér Abstand zAviseben den einzelnen Barehanen ist rocbt vorsehieden.

ZAveifelsobne besitzt die Resultante dér hiesigen Winde eine nord-siidlicbe Riehtung, Avahrend die auf diese Bicbtung senkrecbt Avirkenden Komponenten einander gegenseitig verniobten. Dér Sand kann bier nur dnrch die Deflation dór Wíiste entstoben.

Die Ersebeinung ist min folgenderAveise zu orklai’eii. Westlieb A’om Sandstreifen sind die WestAvinde, östliob Aon ibni die Ost- Avinde am arbeitsfahigsten, sodass dér NordAvind an jenen Stellen vorherrsehen kann, aa’o die Wirkung dór zAvei in entgegengesetzer Eichtnng Avirkenden Winde parallisiert Avird. Das ist alsó die Er- scheinung, die in dér Physik als Interferenz bekannt ist.

Áhnliche Interferenzerscheinungen sind bis jetzt A'on ande- ren Gebieten noch nieht besebreiben Avorden. Wenn die iigyptische Eegierung hier automatische Wind-Registrierapparatc aufstellen Aviirde, Avürde sie dér Wiessenschaft Avirklich grosse Dienste leisten.

VII. Die Formen des sich frei beuegenden Sandes.

Die Form des an einer ganz freien und flachen Stelle ange- hauften Sandhaufens Avechselt leiebt, sobald dér Sandhaufen A"om Wind angegriffen wird. An dér dem Wind ausgesetzen Seite A\’er- den allé Unebenheiten A’erebnet. An dér anderen Seite Averdeii die

365

Prof. Eugen von Cholnoky

Unebenheiten durch den Sand, den dér Wind hingetrageu hat, ausgeglichen. War dér Sandhaufen zu hoch, so verliert er von seiuer Höhe. Eine kleinere Menge des Sandes wird von ihm durch den Wind endgültig ahgetragen, Znm Sehlnss erlialt dér Sandhaufen eine Form, die voni Wind nicht mehr heeinfhrsst Avird. Es Averden höehstens die Masse noch A^erandert, indem ein AA'enig Sand durch den Wind endgültig Aveitergetragen Avird. EA’entuell hringt dér Wind A’on cinem anderen Haufen Avicder Sand hierher. Von dér Luvseite Avird dér Sand allmahlich auf die Leeseite liinühergeAveh t. EadiTrch hcAvegt sich dér Sandhaufen standig A'orAvarts, A'erandert .iedoch seine Form nicht. Dicse Form stellt den Grundtyp dér Sand- haufen dar. Sie Avird als Barehan hezcichnet. Die ganz regelmiissi- gen Formen sind natürlich sehr selten.

Aus dem Schnee zusammengeAvechte Barcliane konnte ich am Eis des Balaton heohachten. Einen A'on diesen zeigt Ahh. 33.

Die Gestalt eines Barchans von standiger Form kann theore- tisch folgenderAveise gedeutet Averden. Es ist klar, dass dér Grund- riss des Barchans zu einer Achse symmetrisch sein Avird, die paral- lel mit dér Windrichtung ahlauft. Ausserdem niuss dér Grundriss ZAvei mit dér Windrichtung parallelé Tangenten hesitzen. An dér Luvseite sind natürlich keine Brechungspunkte und Inflexions- punkte verhanden.

Ein Viertel Amm Avahrscheinlichen Grundriss des Sandhaufens Avird in Ahh. 34 gezeigt. Wenn die Richtung des A'orherrsehanden Windes AD ist und ini Punkte A dér Wind den Sand erreicht. Avürde dér Sandkorn. Avenn keine Li;ft \mrhanden Avare, in dér Rich- tung AB sich hcAA^egen. Infolge dér Strömung des Windes erreicht aher die Masse nach einer tj Zeit nicht den Punkt B,, sondern C',, iiacli 2t, Zeit den Punkt und lendlieh im C Piiidct iiimmt sie AÚillig die Richtung des vorherrschenden Winden auf und hcAvegt sich in dicsér Richtung Aveiter.

An dér Leeseite des Barchans liisst dér Wind die Sandkör- ner fallen, die dórt dann eine möglichst steile Böschung hűden, dérén Grundriss eine Bogenform aufAA'cist, da die Sandkörner am Fusse des Barchans am leichtesten zu hoAvegen sind, sodass sie hier am schnellsten \mrAvartskoinmen. Die ührigen Sandkörner müssen vöm Wind auch gohohen Averden. Am langsamsten hcAvegt sich .iener Sandkorn, dér gerade an dér Leillinie des Liingsschnittes des Barchans liegt.

Das Bild eines Aollkommenen Bai’chans zegt uns Ahh. 3Ő. Solche vollkommenen Barcliane sind in dér Natúr nur als Selten- lieiten zu sehen. Ahnlichc Barcliane koinmen auch in dér Puszta Aum Delihlát A’or (Ahh. 3(1).

Die Böschung des Sandhaufens hetragt höehstens 34 — 3.')". nach SokoloAV höehstens 3(i — 38'’. Auch er Aveist schon darauf Ilin. Avie sehr dieser Wert hei den Forschern ühertriehcn Avird.

Dió V(‘rhrcitiin<>: (les Fluíísaiules

367

l)ii‘ boidc'u sidu'llönnifít'ii TcmUí dós líarohans sind thooro- tisch uiioudlioli laiifí. An diosoii Stollon wird vojii Barchan tatsiich- lich standifí Satui weggowolit. Inrolfíodessou iiiiumt die (Jrösso dós Barehaiis stamlifT ab, obne abor djiboi sohio idetilo Fönn zu vorli- oron.

An jenen Stellen, \vo dór Sand íini Meeres- odor Flussnfor znstandekoinint, ontstohen die Biirehane diireb die Zerííliodttrunji dér Diinen. Die versehiedetien Entwiekhiníísíírade sind in dér l*nsz- ta von Deliblát dentlieh zu erkennen, wie es aueb in den Abbildnn- jíen 37 und 38 zu seben ist. Wenn dér Barehan seine vollkoininene Fönn noeh niehí erreielit hat, koinint inaneliinal zwiselien den bei- den Sieheln als Intorferenzerseheinnn}; eine Sandznmíe (Abl).38) zuin ^'orsebein. Einige Barehane dér Fnsztii von Deliltlát habé ieb geiniu anrgenoninien und gezeielinet (Abb. 40 und 41).

Infolge (les stiindigen selír lieftigen Windes werden die Biir- eluine zu wahrhaftig siehelfönnigen Siindluinfen.

Wenn anf den Barehan oder die Dűne ein Wind von seltener Windrielitung wirkt, erseheint dér Kninz. Die Entstehuiig des Kranzes wird in Abb. 42 gezeigt. Wirkt dieser Wind sebr lángé, diinn niinmt dér Barehan oder die Diine eine entgegengesetzte Fönn íin. (Abb. 43). Dér Sandhanfen wird unter Kranzltildung zu einer Diine und die Zergliederung dér Dűne l'iihrt dann zűr Bil- dung dér Barehane.

Die Dünen stehen nieht senkreeht zűr Windriehtung. wenn sie dér GeburtssUitte des Sandes noeh luihe Hegen, sondern paral- lel mit (lem Ufer des iNIeeres oder des Flusses und drehen si(*h nur íillmachlieh senkreeht zu dér Windriehtung, wenn sie inzwisehen nieht in Barehane zergliedert Averdeii, wie dies in Al)b. 44 von dér Puszta von Deliblát gezeigt Avird.

VIII. Die Beieegung und die Fornien des feilieeise gehundenen Flugsandes.

Bis jetzt Avurden nur solehe Gebiete besjtroehen, avo dér Sand sich ganz. frei beAvegen kann. Hier entstanden Tnormen, die meeha- iiiseh zu deuten AAaren. Wenn altér dér Wind in seiner BeAvegung gehindert Avird, dann entstehen sehr komjtliziertc Formen.

Hiiiter einem Stein oder Strauch háuft sich dér Sand an. Früher iialmi mau an, dass aus dieseu Haufen Dünen entstehen. Das ist aber nieht dér Fali. Diese Sandhaufen nehmen namlich an Grösse nieht zu. Sie bleiben immer an derselben Stelle und beAve- gen sich nieht.

Die grossen Flugsandanhaui ungeu kőimen nie so vollkommen gebunden sein, um Amm Winde an manehen Stellen doch nieht an- gegriffen Averden zu könuen. Von diesen Stellen nimmt dér Wind den Sand mit und lágert ihn dann an Avindgeschützten Stellen ab. So entstehen mit dér Zeit Windfurehen. Dér ausgeAvehte Sand Avird

368

Prof. Eugen von Cholnoky

am Ende de'r Windfurchen wieder abgelagert. So kommeii die Gav- üiaden zu standé. Diese Erschienimg wiid im Langsprofil in Abb. 45 gezeigt.

Dér Qiierschnittt dér Windfurche zeigt dasselbe Bild wie ein F'lussbett.

Am Ende dér Windfurche wird dér Sand durcb den Wind berausgeweht und dórt, wo dér Wind die Oberfláche verlasst und sich in die Hőbe erhebt, wieder abgelagert. Das ist derselbe Vor- gang, Avie bei dér Bildung dér Kranze. Am Scheitel des Garmadas setzt sich alsó die Windfurche fórt und die möglichst steile (34") Büschung des Garmadas beginnt dann mit einer scharfen Kanté.

Die schönsten Windfurchen, die verschiedene Entwicklungs- grade aufweisen, sind ebenfalls in dér Puszta von Deliblát zu sehen, wie dies in den Abb. 46, 47 und 48 zu sehen ist.

Viele Windfurchen sind vöm Gras in dér Puszta von Deliblát bereits granz bcwachsen. Diesen Fali zeigt uns Abb. 49. Hier findet keine Deflation mehr statt. Die vöm Gras bewachsenen Windfur- chen Hegen so dicht nebeneinander. dass die zwischen ihnen ablau- fenden „Jardangs” schmale, mehrere Kilométer lángé Schanzen bilden.

Das interessanteste Beispiel dér Windfurchen lieferete das Gut des Grundbesitzers Budaházy bei Hajdusámson. Hier führte cin Weg über einen hohen Jardang. Um dicse Unannehmlichkeit zu beseitegen, wurde in den Jardang ein Weg eingeschnitten. lm Einschnitt konnte dér Wind den Sand augreifeii, infolgendessen cntstand in 3 Jahren eine 2 km lángé Windfurche, die mán nicht mehr binden konnte. Das Ende dicsér máchtigen Eurehc ist in Abb. 22 zu sehen.

Die Garmaden sind meistens sehr schwer in ihrer ganzen Grösse zu fotografieren. Unter den Sandhaufcn von Kiskunhalas fand ich .iedoch zwei kleinere Garmaden, die in Abb. 51 gezeigt worden und die über die Garmaden im Ganzen ein gutes Bild gébén.

In Abb. 52 ist die Stirnböschung eines grossen Garmadas zu sehen. Abb. 53 zeigt den Garmada einer lángén, jedoch nicht tiefen Windfurche in dér Matkói-Puszta. Diese Fönn ist auch in Deutsch- land oft beschrieben Avorden und zwar unter dem Namen Parabel- Düne. Diese Bezcichnung ist ganz unrichtig, da die Leitlinie des Garmadas oder dér Düne keine Parabel sein kann.

Unter dem ungarischen Kiima Avird dér Flugsand teihveise durch die Pflanzendeckc gcbunden, sodass hier „Jardangs” und Windfurchen zustande kommen können. Wenn zwei Windfurchen einander sehr nahe Hegen, wird das dem Wind ausgesetzte Ende <les zwischen ihnen liegendcn Jardangs vöm Wind angegriffen, Avodurch solche Formen entstehen können, die sonst uur aus den Wüsten bekannt sind. Einen. solchen Fali zeigt die Abb. 54. Die Schichtung des aufgescblossenen Sandes kommt wiibrend dér Bil- dung des Sandbaufens zustande.

Die Verhreituiifí des Flujísandes

369

IX. Über Windkrausen.

Die Windkrausen werden nieistens als Wellen betraehtet. ob- wolil sie nnr infolfíe Wellenbeweííun^ dér Luft enslehen. In Wahr- heit sind sie als Interferenzerscheinunííen zu betrachten.

Manche, darnnter auch Cornish, nahinen an, dass durch das Anwachsen dér Sandkransen die Dünen entstanden. Zwischen den Kransen und den Dünen ííibt es aber keinen Überfíanfí. Die Masse dér Sandkransen sind bestiinnit, sie liantíen von dér (Irösse und Be- weíínniísfahiííkeit dér Sandkörner ab.

Die Entfernnnfí zwisehen den Kransen ist mit dein zweiten Differentialquotienten des auf die Kransen senkreeht stehenden Flaelienquersehnittes projjortional. Wo alsó das Terrain sieh erhebt, ist die Entfernnnfí kleiner.

Die Sandkransen besitzen alsó bestiminte, inatheinatisch tíe- nau formulierte Masse. Infolííondessen stellen sie andere Ersebei- nungen dar als die Dünen.

Abb. 55 zeigt cinen Veríílich zwi.schen dér Entfernung dér Sandkransen und dem zweiten Differentialquotieneu des Terrain- schnittes. Die Übereinstiinniung lasst sieh hier deutlich erkennen, obwohl sie noch nicht ganz genau ist, da die ^Mcssungen seinerzeit noeh nicht mit dér nötigen Gcnauigkeit durchgeführt werden koun- ten,

DIE VERSTEINERUNGEN DÉR OLIGOZAXSCHICHTEN ZWI- SCHEN.DEX FLÜSSEX RIMA UXI) TARXA (XORDEXGARX.)

Von: Dr. Alexander Jaskó.*

^lit Figur 56 auf Seite 300 und mit Tafeln Vili — XIII.

Das zwischen den Flüssen Rima und Tárná liegende Gebiet (siehe Taf. VIII.) war bisher geologisch ziemlich unerforscht. In den Arbeiten von Paul (33), B ö c k h (10), und S c h a f a r z i k (72) fin- den wir kurze Iliiiweisúngen über die Ablagerungen, welche sie für Miozan hi elten.

Xach Bearbeitung seiner im letzten Jahr gosammelten Ver- steinerungen kain dér Verfasser darauf, dass sie dem Oligozan an- gehören. Dies wurde auch durch eine kvitische Bearbeitung des Materials B ö c k h’s bestátigt. So lásst sieh die Schichtserie gut pa- rallelisieren mit den Oligozanablagerungen dér benachbarten Gebie- te. (Siehe Tabelle Xr. XIII.) Von untén naeh oben können wir die Schichten folgenderweise einteilen:

1. Grauer Tón mit Avenig Museovit. Makrofauna sparlich: Xueula cf. greppini Desh., Anisocardia quadrangula Koen. etc. Maehtigkeit: 300 m.

* Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Ges. am 13. Xov. 1940.

370

Dr. AlexaiuL-r Jaskó

2. Glinmierig-sandiger Tón nnd harter, sandigev Tonmergel. Maclitigkeit 27)0 m. Die Faima weist auf eine Sclilierfazies liiii: Peeten (Eiitolium) corneum Sow. var. denudata Ess., Léda (Xucu- lana) gracilis Desli., Lucina schloeubachi Koen., Brissopsis (Bris- s'nia) otlnangeiisis Hoern. etc. (Siehe Tabella Nr. X.) Die IMikro- l'auua ist in den beiden Sebiebten ziemlieb nbereinstiininend. Anf- fallend ist, dass die Arten Miliolina nnd Claviilina szabói vollkoin- nien feblen, vogegen Xodosaria, Cristellaria, Trnneatnlina, Xoni- onina biinfig sind. (Siebe Tabella Xr. XI.)

3. Grobkörniger, konkretionenfübrender Sandstein mit Kvenz- scbicbtnng. Fossilien sind nur an seltenen Stellán zu finden: Ostrea sp., Peeten sp., Balanus cF. eoncavns Bronn, Turritella quadricana- liculata Sandb., etc. (Siebe Tabella Nr. 1.) Sie weisen dcntlicb auF eine Strandfazies bin. Maclitigkeit: 600 ni.

Die Scbicbtserie ist diskordant, mit allmiiblicben Übergiin- gen. Dies dentet auf einen einheitlicben Sedimentations-Zykliis (Stampien), dér im obersten Oligoziin mit einer Kegression endet. Nacb dér saviseben Orogenpbase beginnt das Mioziin mit diskordant iiberlagerndem terrestrisebem Sebotter, bnntem Tone und Ebyolitb- tnff.

Pal'ionfologischer Teü.

í. Glimmeriger graner Tón des oheren Tínpcls.

Noclosorio (Dentalina) mgjzoni n. sp.

(Tafel IX. Fig. 21—22.)

Obwobl dicse Art sebr banfig vorkommt, ívnrdc docb kein cinziges, vollkommen erbaltenes Exemplar gefiindcn. Die Art eriu- uert an Nodosaria (Dcnt.) consobrina, bei dér jedocb die Anfaiigs- kammer kleincr und nacb untén spitz ist. In dór Bcscbrcibnng von Nodosaria consobrina wird sowobl von H a n t k c n (28,25) wie ancb von D’O r 1) i g n y ('.52,49) bervorgehoben, dass die einzelnen Kam- mern iimso liinger werden, desto mebr cnífernt sie von der Anfangs- kammer Hegen. In einer Fignr von Hantken (Tafcl III, Fig. 10.5 wecbselt die Liinge der einzelnen Kammern nnregelmjissig. Dicseibe Ersebeimmg tritt aiicb bei den meisten Individnen nnserí'r Art auf. Sie sind meistens gerade^ stabförmig (Fig. 21.) oder sanft gebogen, (Fig. 22.).

Tcxtul'tria carinata D'Orb n. var. nnicronata.

(Tafel IX. Fig. 23, 24, 2.5.)

Hiinfiger als der Typ tritt im Matéria! eine Varietiit von Textubiria carinata anf. Die Varietiit nntersebeidet sicb von d(*r Haniitform dadnreb, dass in der Mittc ibres Gebiiuses, in dei- Eicb- Inng der kiirzeren Symmetrieacbsc eine stnmpfe Kanté al)Iiiuft. In der Mittc der beiden Seitenteile liinft .je eine Vcrtiefnng. Die Sebale ist alsó nicbt so flacb gebogen, ívie bei der Stammform in den

Dils Olifíozan zwiscluMi (lein Hiina nml 'rania

371

Fijíiuvn von H a n 1 k e n (2S, "l'.ilel \'ll, Fijí. S) und von d'O r 1) i íí n y (a'i, Tafel Xl\', 32 — 34), somlern eekijí. Kin rnlerstdiied lie-

stelit aueh d irin, dass die Scdiildl'orni nnseri'r Varietiit breiter isi als bei dér St.uninrorin. Die Varieliit slidit inxdi v(>rbiiltnisiniissití (len rezenteii Kxeinplaren von Brady (12 p. XlBl, k’iíí. lő Ki) ain niielisten, besonders, wenn die Einselinürunjí nni di(‘ Mnnd- ön'nniifí lu'traidilel wird.

2. Untcrkattischer sandifjer Tón.

(\ijclosoris iK’iczi Uninic.

(Synonyinik iin nnjíarisehen Text.)

(Tafel IX. Fiíí. ő, (i. 7.1

Das Gehause bildet eino fást fíanz re.iíelinassiíí kreisförini^íe flaehe Sebeibe. Die nntere Seite ist nnrofíelinassifí, die obere Seite sanft fíeboííen, in dér Mitte liept eine seichte Vertiefnnjí. Die zabl- reichen septalen Laniellen Aveisen soAVohl in dér Liinjíe als aueh in (ler Dieke verschicdene Masse auf und verineliren sieh ilirer radi- alen Lafíe entspreehend naeli anssen. Die Septen werden von klei- nen, dorniihnliehen Eidiebnnííen bedeekt. Fnter dér Lupe ist zn erkennen, dass — Avie dies aueh bei den übriííen Fossilien 'in ^lale- rial oft dér Fali ist — das Kalkinaterial des Skelettes teilweise b(>- reits aufíi'elöst wnrcle (Fijí. 7b Yorkommen: Sa.i(')várkony (Fundort Xr. 13). Ein zweitc's Exeinplar wnrde A'on T a s n á d i-K u b a e s k a im Einschnitt dér Landstrasse ZAvisehen Bakti — Tamási <íesininielt.

Protidites «. (/en. seijnientota «. ftp.

(Tafel IX. Fiíí. 8 — 10. 5X A'críírössert,

Fig. 11 in Orifíinalgrösse.)

lm OligO'zan des Palóc-üebietes sind oft kleine Aveisse, laug- liehe Körper zu fiúdén, die manchmal in einer grösscren Meiige angeliauft sind. Sie sind meisteus zerdrückt und zerbroclien, a’Ou eiuer unregelmassigeii Gestalt. Dér Durchmesser betragt meistens etAva 1.5 mm. An ihrer Oberfláche sieht mán in A^erschiedener Ent- fernung seichte Einschnürungen. Das langste Stück misst 60 mm. An beiden Seiten dér dér Schiehtflache entlang flachgedrüekten Exemplare líiuft je eine Furche ab, sodass dér Quersehnitt eine Bis- cuitform auÍAveist (Fig. 9). Seltener ist dér Fali, dass das Exemplar seukrecht zűr Schichtung liegt, sodass dér Quersehnitt kreisförmig ist (Fig. 8). lm Inneren ist ein Kánál A’orhanden, dér aber meistens nur unter dér Lupe zu erkennen ist. Das Matéria! erscheint auf den ersten Blick als Kalziumkarbonat, da es eine AA^eisse Farbe aufAveist. Herr H. Meixner, Assistent am Wiener iXatiudiistorischen Mu- seum, untersuchte das Matéria! dér Fossilien und teilte mir freund- lieh mit, dass es aus kleicen Schüppehen besteht, die eine Grosso A'on etAva 0.001 mm besitzen. Die Lichtbrechung ist kaum grösser als beim Anisöl (n 1,55). Daraus ist zu schliessen, dass das Mate-

372

l)r. Alexander Jaskó

rial aus abgebautem Glimmer oder einem Kaolinit abnlicheu IVIine- ral besteht.

Aus diesem Grund ist es anzunehmen, dass Avir es hier uur mit einer steinkernahnlichen Ausfüllung zu tun habén, wáhrend das Matéria! aufgelöst wurde. Die Struktur dieser Reste erinnert am meisten an eine Serpuliden-Art (26, 68). Röhren von ahnlicher Gestalt und Grösse Avurden von RoA^ereto aus deni Eozan unter dem Namen Protula vincenti angeführt (69, p. 48. T. IV Fig. 23 a — h). Die aus dem Pliozan beschriebene Art P. isseli ist etAvas grösser als unsere Exemplare.

Da diese eigentümliclien Reste haufig und AA^eitA-erbi’eitet A'or- kommen, können sie als „Leitfossilien” des Oligozáns ini Palóc- Gebiet betrachtet Averden. Ursprung und systematisehe Stellung dér Reste Avar jedoch noch nicht mit voller Sicherheit festzustellen.

CuspicJaria (Neaerea) noszkyi n. sp.

(Tafel IX. Fig. 12, 2X A'ergrössert.)

Die Sehale ist vorne gcAvölbt und elliptisch. Dér Wirbel biegt sieh nur ein Avenig naeh hinten. Die Sehale AAÚrd von A^oneinander A\’ei- ter entfernt stehenden ZuAvachslinien skulpturiert. Dér hintere Teil ist glatt und schmal verlaiigert. Die beiden Schalenpartien AA’erden Amneinander durch eine A^om Wirbel auslaufende Furehe getrennt. Nahe steht unserem Exemplar die Art C. praecuspidata von Gillet undThcobald, bei Avelcher jedoch dér Wirbel höher und dér Hin- terteil kürzer ist. Noch náher steht ihm C. sulcata Noszky non Ilofm. (50, p, 66.)An meinein Stück ist aber dér A^erlangerte Hinterteil schmaler und dér Unterrand mehr gebogen. Von dieser Art liegt uns nur ein Steinkern vor, dér nördlich dér Kis-puszta A'on Harmac, A"om Fundort 25. am Dona-tető gesainmelt Avurde. Die Ilöhe betriigt 5 mm, die Lángé 11 mm.

Pecten (Entolmm) corneum Sou\ var denudata Peuss.

(Tafel IX. Fig. 1, 2, 3 nat. Gr.)

(Synonyraik irn ungarischen Text.)

Diese Fönn spielt im Oligozan des Palóc-Gcbietcs sozusagcn die Rolle eines Leitfossils. Ilire systematisehe Stelle A\'ar jedoch bis jetzt ziemlich unklar.

Hugó v. D ö c k h, dér dem oligozanen Schlier im Palóc-Gebiet ein jüng,cres Altér zuschrieb, Avollte Pecten denudatus und Psendamus- sium obiongum zusarninenzichen. Pseudamussium oblonguin (in neue- rer Zeit als Entolium obiongum R. Phil. bekannt) erschoint orst im Mittelmiozan, Aviihrend Pecten denudatus (in neuerer Zeit Pecten (Entolium) ctirneum Soav. A’ar. denudata Reuss) bereits im Ober- oligo/an auftritt.

J)ns Oligozüii zwisdicMi (lem Kiina und Túrna

373

Noszky wies iiu Jalire 1920 auf dicsen slratiKnaphiscIicn Jrrtuni hin ( iS) und crwahntc, dass dicse haufiíí vorkoininende IVe- tiui-Art mit íírösstcr Wahrsclieinlichkeit mit l’ccten tEntolium) c:n- ncum var. dcnndata identisch ist. Dicse Annahme von N o s /. k y kaim (Inrch 1‘oliícmlc Daten iintcrstützt wcrdcn.

Die Ahnlichkeit zwisclicn dicsen beiden Arten ist tatsaehlieh sehr gross. Wiihrend aber l’eeten U'bitolinm) eornenm var. demulata l'ast giinzlich kreisrund ist und böelistens nur einzelne K-xemplare cin wenig asymmetriseli erselieinen, ist l’seudamussium oblongnm entlang einer Symmetiúaebse. die vöm Wirbel naeli untén abliiuft. verlangert. Innen ist I’eeten deniid. var. corn. glatt, liöelistens unter dér Lupe erselieinen feine radiale Streilen. Demgegeniiber weist Kntolium oblongnm eine kraftiger entwiekelte Skulptur auf.

Weder nieine Kxemplare noeh die Abbildungen auslandiseher Keste stimmeli mit den Figuron von B ö e k h iiberein, da an letzte- ren sowolil die radiale Berippnng wie aiieh die Wölbung dér Seliab* kriiftiger ersclieint, weshalb sie eigentlieli F'ormen darstellen, in (lenen die Merkmale dér beiden Arten vereint sind. (Das Innere von einzelnen Fxemplaren des B ö e k h’selien ^laterials lásst die Strcú- fen tatsaehlieb genau erkennen.)

Ein Vergleich meiner oligozanen Fossilien mit den korínén des miozaneii Sehliers, darunter den Originalen von Renss aus AV i e 1 i c k a, im Wiener Natnrhistorischen Museum, fübrte zu dem Kesnltat, dass die Formen von beiden Fundorten sehr gnt überein- stiinmen. Dér Untersebied besteht nur darin, dass meine Exemplare etwas grösser sind und unter ihnen die asyrninetrisehen Formen hauiiger vorkommen.

Vorkoinmen: Szt.-Domonkos (Nr. 1), Tipászó-tanya (Xr. 3), Tartalóca-tanya (Nr. 7), Köalja-Berg von Sajóvárkony (Nr. 9), im Tale zwisehen Szöllötetö und Piskor-fő (Nr. 13), Velkenye (Nr. 14, 17), Nándor-pnszta (Nr. 21), Jene (Nr. 22) und Harmac (Nr. 26). T a s n á d i-K u b a c s k a saminelte diese Art in Szutor, Böckb in Csíz ein.

DIE MAGENSTEINE DÉR TETRAONIDEN A^OM MINERO- PETROGRAPHISCHEN STANDPUNKT.

Mit 57 — 58 Figuren auf Seiten 322 — 329.

Von: Dr. E. Lengyel.

Ausziig. Dér Autor gibt die Ergebnisse dér Untersuchung des Muskelmagens von 150 Exemplaren dér Tetraoniden in Bezug auf ihre Magensteine kund. Die Anzahl dér Magensteine andert sich je nach Art und Geschlecht. Bei maskulinen Exemplaren sind

1940.

Vorgertagen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Ges. ani 6. Marz.

374

Dr. E. Lengyel

I

sic {íewöhnlieh zahlrcicher uud grösser. Dér DurchschnittsAvert bei Tetrao urogallus 289, bei Lyrurus tetrix 140, bei Tetrastes bonasia ()8 Stücke. Die Grösse dér Gastrolitlien schwankt zwisehen 2 — 15 luin. Die ííröberen Körner sirid eckig, die kleinen habén sicb perlenartig al)gei'undet.

Dér Verí'asser schafit eine taljellarische Ül)ersihet dér V(>r- leilnng dér Magensteine naeh Zahl nnd Jahreszeit. Demnach sind zwei verschiedeue Hauptperodien zu uuterscheiden: die Winterpe- liode, die reieh an Magenslein uud die Sommer-Herbstperiode, die uiagensteimuiu zu ueuneu ist. Die Greuze scliAvankt je nach Ge- schlecht und Altér. Wahrend .sich die Vögel iin Früh.ialír gelegeut- lieh uahreu, uehmen sie im Winter uotgedruugeu, was sie fiúdén.

Dér Autor stellt fest, dass es ein gewisses Durchsehuittsmass und Zahl dér Gastrolithen gibt, die dér luuskulöse INlageu dér Vö- gel uicht überschreitet. Er spricht dauu ilber deu Meehaiiisiuus dér Abuützuug uud über die Miueralieii, die dicsen Prozoss beför- deiu. Dér grösste Teil dér Magensteine bestcht aus Quarzvarietaten uiivl ihrei' Haufigkeit nach aueiuandergereilit aus: Qiwr:>, Qiiarzil, H ijdroquarzit, Jaspis, Opal uud Achat. Seltenere Miueralieii: Fídds- p'it, Apafit, Topas uud Gránát. Von deu Gesteiueu koiumen haupt- sachlich: Gránit, Gneis, KristalliniscJie Schiefer, Sfandsfsinyiuw.tix- teii, verschiedeue Andesittypen uud Bhyolithiuti'n vor.

Selbst Aveuii aueh ausser deu Silikaten audere .Miuerale iui Muskeliuagen vorhanden waren, wurdeii dicse schuell abgeuützt, abgeruudet oder uiiter dem Einfluss dér Mageusiiure aiifgelöst.

Audi Abuützuiigsversuche machte dér Verfas.ser uuler Aii- weiidung dér elektrischeu Korund-Scheibe. Das Verhalluis zwisehen dér Rotationszabl (r) dér Sebeibe und dér Miueralhiirte (h) ergibt (hm Index dér Abuützuug:

r

17

Dér Autor sehliesst feriier aus deu Mageusteineu auT das G(> birge, das als Sauiiuluugsort in Betraebt kouiuit. Die monoton áuf- gí'bauteu Gebirge drüeken ihre Cbarakteristik deui Gastrolitbin- balt aus. Bei Crauitgebirgeu koiuiueu regeluuissig ebarakterist i- sdie Granitípiarze, bei Saudsteingebirgím nur rotc'r oder grauer Saiidsteimpiarz in Frage. dedes líocbgebirge ;ils aiu'b Jede* Flussbett ist sofcrii es viel Gesteiusiuaterial euthült, zűr Aufuahiue von Magensteiueu geeiguet. Wenu aueh dereii Aufuahuie zu .jeder rialireszeit luöglieli ist, so gesehiebt sie wabrsebeiulieb lueist iui Sounuer odei- Jlerbst. Wenu die Verw(‘sung dér Vc'getatiou eiu- tritt, so kounneu harte Saunm, iui Winter Aste und Kuospeu an die. Beibe.

Zuiu Sebluss des Vortrags kouumm biolopische Folgeruugen: 1. Die uiiuero-petrograpbiselien Futei'suebungeu zeigen, dass in deu •Muskeliuagen dér Tetraoiiiden indifferentes Gesteiusiiiaterial gelangl. das lanqe Zeit liiiidiireh seiiie Mabltiitigkeit verrieblc'l.

Dió Mafíoiistoiiio d(‘r 'I’t'li-aoiiuloii

375

*2. l)i(' Ma^oiistoim* siiul iiiclit l’rmlukto dós ^^ulalls, sondorn ihro ZusainincMisotzumí wird von atavistisolion Instinktcn {íeleitot hói dór Auswahl dór (lostoino. Dór VoííoI fülilt instinktiv dió hol- lón, {ílasartifíon, widorstandsriihijíon Dostonisköniohon, hanptsaoti- lioli dió Silikato.

3. Dió V'öííol wandorn nioht in l'orno, l'roindo (lojiondon (last- rolillion anl'znnohinon, donn jodos Baohhott onlhjilt kiosolsanrohal- ( i}ío (iostointriiininor.

4. Ans (lom Korninass dór Gastrolithon ist l'í'stznstollon, dass iin Mnskolniafíon koino kloinoron Mmíolsloino als 1-2 mm vorliamhm sind. Iliron Anstritt romolt dió Maííonrnnskolositiit antomatiscli. Dór Wo{í l'iir die foinslon Körnor ist immor offon und dioso ontfer- non sieli naoh und naoh. In domsolhon VorhUltnis ííosohiohl dió zoitwoisiíío Ersatzanfnahmo. Dór Mnskolmaííon dór Totraonidon hat niimlioh dió Fiihiííkoit dió Gastrolithon zu sortioron. Dió kloimm Körnohon líolaufíon mit dór Nahrnuíí woitor und kommon mit dóm Xahrnnfísrost horans.

Dió Vögol s|)üron alsó instinktiv dió Ersatznotwondiííkoit <h'r MafíPiií'toino und sió rindon immor im {írobkörnifíon Trümmor dós ITooIifíobirgos das harto, widerstandsfahifío Gostonmatorial.

5. Dió Gastrolithon bleibon anssorordontlieh laiiíío Zoit im Mnskolmaííon, bis sió znr Grosso von 2 mm vormindort sind und ihnon dió ^'oííelmaííontiitifíkoit dón Abfíaiiíí síostattot.

rORDlEKrrETXSCHLÜSSE T^r AMPHIBOL-AXDESTT AT^S DEH GEGEXD VON PTLISiSlARÓT.

^’on : í)r. Mnrin Szíics*

Mit h iíínron ő9 — 63 anf Soiton 332 — 33á.

Cordieriteinsohlüsso sind bishor schon ans vorsehiodonon Toi- len Eugarns, selbst auoh aus dór Gegend Von Pilismarót (im sog. DonaiiAvinkol-Gobirgel bekannt. Unser Fnnd abor ein linsorlormi- gor, blaiílichgrauor Einschlussblook von otwa 45 — 50 om Lango und nngofabr von 25 om Broite, zeigto sioh für cingohondore Untor- snchungen bosondors gooignot. Das ('inschliossondo Gesíein ist cin veilchengrauer ziemlicb \"erandorter Amphibolandesit, dér sich ans Bestandteilen znsaniinensetzt : 46% Grundmasse, 38% Plagioklas,

6 % Amphibol, 3 % P\ roxen, 6 % Erz und 1 % Vorwittornngspro- dnkte.

Dór Einschlnss („Cordeirtgncis") selbst zoigt ciné IMischí'ar- bung, bestehend ans blaulichgranen und hellbraunen Streifen, deren Breite zwischen 1 — 12 mm sehwankt. Dicse Farbonverschiedenheit wird von den vorhcrrschenden IMineralion in den einzelncn Streifen bostimmt. Die cordioritreichen Streifen sind grau, bzw. blanliehgran

* Vorgetragen in dér Faelisitzung dér Fngarischoii Geologisehoii Gesellschaft am 4. Dez. 1940.

376

Dr. Maria Szűcs: Cordieriteiiischlüssc

gefarbt, die pyroxenreicheii braun bis rötlichbrauu, die limouit- reichen rostbraun.

Die mikroskopische Untersuebung ergibt ein sehr abweehsluiig- reiches Bild. Die Struktur ist im Allgemeinen als eiue granoblasti- sche zu bezeichnen; es kommeii .iedoch auch andere Strukturgattuii- gen vor, z. B. typische Hornsteinstruktur, porphyroblastische Strn- ktur (bei deu an Titanaugit reichen Partién) fibroblastische Stru- ktur (bei deii sillimanitreichen Partién),. Mán findot aueh sehr schö- ne Beispiele für die Siebenstruktur, wo entweder femische Bestand- teile von Feldspaten oder Cordierit mid Feldspat von Angiten einge- sehlossen werden.

Unter den versehiedenen Mineralien des Einschlusses ist dér Plagioklas dér bedentendste Gemengteil. Orthoklas und Mikrolin kommen nur in kleinen Mengen vor. Weitere Bestandteile sind: Cordierit, Titanaugit, Angit, Sillimanit, Quarz, Trydimit, Gránát, Magnetit, Ilmenit, Titaneisenglimmer, Apátit und Zirkon.

Die eingehende Untersuhcuhng des Einschlusses lasst folgemle allgemeinei’e Schlüsse zu:

Die schichtenartige Struktur des Einschlusses ist auf di(‘ Fnterschiede in dér Zusammensetzung des ursprünglichen Sedi- ments zurückführen.

Die Bildungfolge dér Gemengteile ist, wie folgt: Magnetit, Apátit, Spinell, Titanaugit, Titanit, Ilmenit und Titaneisenglimmer, Plagioklas und Cordierit, Orthoklas, Sillimanit, Quarz.

Die untergeordnete Rolle des Quarzes ist ein Beweis dafür, dass dér Gcsteineinschluss kieselsaurearm war; es konnte daher weder ein Sandstein, noch ein Sand vorgelegen habén.

Die im Einschluss vor, kommen den Mineralien iveisen darauf hin, dass das Ausgangsmaterial des Einschlüsses im vorliegenden Falle ein kalkhaltiger Tón war.

Die Tatsache, dasá Cordieriteinschlüsse in versehiedenen Ge- birgen Ungarns vorkommen, zeigt, dass wahrend des Aufdringens des Andesitmagmas öfters fremde Gesteinsubstanzeu aufgenommen worden sind.

Földlani Közlöny. Bánd LXX. kölet. Heft 10-12. füzet. Tatéi X. tábla Jaskö- A Rima és Tárná közötti oligocén. Das Oligoziin zwisciien dcm Kima und Taroa.

A glaukonltos homokkő kövületei a Domonkos-BorsodDádasdl országút bevágásából. Dic Fossillen des glaukonílhaltlgen Sandsteins aus dem Einschnilte dcr Landstraese Domonkos-Borsodiiádasd.

•9 S 1 ® B i

A tál neve:

Eocén EozHd I

5

o 5

i. o ,

Miocén Miozün i

Kiscelli Kisceller Ton)0„j , «Pyag / kürnvéko

= i l| E ^

c *

6 1

Oslmarki miocén MiozánerSchlier slír von Ostmark

1 ° a 1* 1 1 í i fi

“ a 'S .a I

1.

l’lantac; Cinnemomum scheuclizeri Heer.

+

+

+

+

■i-

+

4

2.

Lamelllbranchlata : Cardium vlocenti Cosm.

+

3.

Ostrea sp.

4

4

Gastropoda : Solarlum sp.

+ .

—

—

5.

Turritella quadricanallculata Sandb. i

+

+

—

+ +

6.

sandbergeri Mayer

1

+

—

+

7.

Cassidaria ctr. cchinata Koen.

+

?

8.

Caesldaria sp. I

V.

Trilonium baeringense Drcger

+

10.

Fusus burdigalenais Búst.

+

-

II.

Pynilu (Picula) condlta Brong.

•?

?

+

+

? +

+

+

4-

4-

12.

Trochus sp ? 1

13.

Cnistacea Balanus cfr, concavus Broun |

+

+

Földtani Közlöny. Bánd LXX. kötet. Heft 10-12. füzet Tafel XI. tábla.

Jaskó : A Rima és Tárná közötti ollgocén. Das Oligozön zwlschen dem Rima und Tama.

Pecten corneum Sow. var. donudata Rss.-el jellemzett homokos agyag makrofaunája.

Dle Makrofaiina dea durcb Pecten corneum Sow. var. denudata Reusa. charakterisierten sandlgen Tones.

1 s	A fuj neve : Art t			i	X	lg j|| i| 1‘^S 1	1 o	iKiráldi f. ollgocén Oberolígozün von Kirátd 1	Ipoly-medence Ipoly-Becken 1	t í 1	1 1 1 1	1 0 1 1	I	E. német ollgocén Norddeutsches Oligozán I	Kövületleldhelyek a Rima és Tárná közötti vidéken. Fossilienfundorte lm Geblet zwlschen dem Rima und Tárná.
<	5 c	o	1. 8z. lelőhely. Pundort.							■						R!				s
l.	Coelenterata; Cycloseris perez! Haime				..
2.	Echíuoidea* Schizaster sp.																																	-
3.	Brissopsis (Brissoma) cír. otlnangensis Hoeme.s.
4	Vermes: ProtuHtes n. geu. segmanlala n sp.
5.	Lamellibrancblata : Nucula cfr. comta Goldf												+
6.	., . greppinl Desh.										?				4																		X
7.	. piljgera Sandb.				+			+			V										X
8.	Nucullna ovális Wood.			+	+																						-							-
9	Léda perovalis Koen.															4-															X
10.	Léda (Nuculana) gracilis Desb.				+			4	4				+	+	X					4													X
n.	Léda (Lembulus) uiiticeplicata t. Kolh.				4				-r											4
12.	Crassatella bronnii Merian			4-					+						+	+									+
13.	Spaniodou nitidus Ras.					4-														X
14.	? ScintUla ambigiia Desh.																						4
15. löT	Diplodonta remilata Lamk.	+																				X
Cryptodon unicarinatus Nysi.			+	4-													4-
17.	Lucina gracilis Nyst.		+	?	+											+										4
18.	. schloenbachi Koen.															4-							4	4
19	Phacoides dauzenbergl Cossm.	+																					X
20.	Cardium sluderi Mayer.			+																			4		X
21.	Laevicardium cir. seobinula Mértan.			+	+									+	X				4
22.	Venus kickxii Nyst.		t																				T
23.	Cyllierea delatn v. Koen.			+												t							X										X
24.	Donax cfr. fuucardi Desh.																															X
25.	Tellína nystü Desh.			-1-	+			+			4-		4	4		+							4
2Ö.	cfr. praeposlera Koen.		-1-	-1-			4									+																X
27.	. . (ransversa Desh.																						4
28	.. (Maeoma) clliptica Brocli vnr ottnangensis Horn.							■>
29.	Teliina (Acrophagia) faba Saod			■.	4										4-								.
30. 31.	.. (ElliptotelHna) tellinella Lamk.	+																					f
Psamobia sandbergcri Desh.															+							4							4
32.	Lutrarla sp. V																		4	4-
33.	Plioladomya sp.																			+
34.	Aiiulina sp.
35.	3'hracia nysti Koen.			+							+					+														4
36.	Cuspiduria sp.																															*
37.	Corhula str. subpHum d'Darb.			-1-	4-				?		?		2	4	+	4				4-					X
38	Lima sp.																										4
39.	Pecten (Cntoliumj corneum Sow. var. demidata Ueuss.									+		4-																		4
	Scaphupoda : Uentallum ? cfr. sandbergl Bos(|			+	4-			+															+
4,.	Oastropoda : Troclius trochlcaris Snndb
42.	Cyciostrema elalum Koen.		+													+							4
43.	Cassis sp. ?																						4
44.	Fusus sp.																						X
45.	Bulla sp.																						4
	8	8	17	16	6	4	6	6	2	7	3	e| 7|l0|l4

I í

FOIdlanl Közlöny. Bnnd I,XX. kötet. Hcft 10-12. ftizet. Tafel XII. löbla.

•Inakö A Rima és Tárná közötti ollgocén. — Dús Oligozun zwischen tlcm Rima und Túrna.

A Rima és Tartm közötti oliKucén mikro(aunA]a. !)lc ollRozane Mikrofauna zwischen dem Rima und Tárná Erkltírung : Magyarázut: * = gyakori, huniig | - közepes mennyiség, miisslg htiullg. r = ritka, sciten.

Sorszám: Laulende Niimmer j|

Art : A fal neve:

I E

1 «

■I

1 1 1

I 1 S 1 1

,3 'ü. 1-4 1

1 Üstmarki sifr Schlier von Oslruark 11

1

Fundorlc lm Küvilletle (íruuer Tón Szürke agyag

Gebict zwischen (len Rlmu und Tárná FlUsaen. öliclyck a Rimu és Tárná közében. Sandiger Tón (Schlier) Homokos agyag (slfr)

1

s

!S

Sí

f3

t.

Cornusnira nolvglra Ras.

f

)

+

+

r

<

4

2.

HnnloDliragmium acutidorsatum Hanlk.

+

r

3.

latidorsntum Born.

+

+

+

p

r

4

4.

Textniarla oarinnta d'Orb.

+

r

+

+

-1-

*

+

+

5.

d’Orb n. var. mucronata

t

r

r

r

r

r

+

'

6.

Clavulina commnnis d'Orb.

r

4

*

7.

Virgulina scbrcibersiaiia Czi.

P

P

+

+

4

t

*■

8. 10.

Bolivina bcvrlchl Rss

r

r

+

1

*

+

4

„ punciata d'Orb.

r

+

+

+

+

Cassidulina clr. laevigala d'Orb.

P

II.

Lacena atl. acuticosla Rss.

+

12.

„ sulcata W. J.

P

4

P

*

r

r

13.

Nodosarla lateiugata GUmb.

+ 1

+

r

14.

alt. Dvrula d'Orb.

-

t

r

•

IS.

„ aft. vertebrslis Bal-scli.

r

16.

., tnentalina) communis d'Orb.

4

r

17.

H í _ 1 consobrina d'Orb.

4

r

4

'

18.

» ( 1 exllis Neueeb.

P

+

4

t

4

r

■

r

+

19.

. ( . ) Dtebeia Rss.

r

20.

( .. ) acuta d'Orb

*

-1-

P

+

r

21.

M t i cfr soluta Rss

-1-

+

4

22.

.. t .. I maizoni n. sd.

4

r

4

23.

Flabellina alf. lonesi Karr.

24.

Marglnullna behml Rsa

+

.

4

-t-

P

4

4-

+

ZS.

. vlabra d'Orb

+

4

+

4

26.

Vagloulíaa lineáris Monti.

••7

Cristollaria arcuata d'Orb.

P

4

,

+

4

I

r

28.

arliculata Rss

4

4

+

29

. íRobulInal calcar d'Orb.

-1-

+

p

P

P

4

30

R f .. 1 denauDerata Rss.

+

P

P

4

p

r

r

4

4

4

r

4-

31

> ( . I incomnta Rss.

P

+

4

r

.32

I .. 1 clr. ioornata Gümb.

-t-

-1-

j.

4

r

r

P

4'

4

4

4

.3.3

.. { - I clr. cultrsta Monti.

+

4

4

.

1

h

4

r

34

. ( • I navarroensis PlUm

4

3.S.

( . 1 rsdiata Bronn.

.

r

.30

. ( .. 1 clr. rotulata Lám.

+

-1-

+

4

P

4

37.

.. ( . 1 vortex F. M.

4

P

4

r

r

r

38.

GuttuHnu austrlaca d'Orb.

+

r

P

4

.39,

Pol-vmorphina clr. thouini d'Orb.

P

P

r

40.

Uvigarlna pygmaea d'Orb.

.

+

.

.

.

+

f

4

4

r

«.

Globlgcrioa butloides d'Orb

.

4

4

4

+

r

-t

r

+

4

r

„ . d'Orb. var. triloba Rss.

*

•

+

-

4

t

*■

43

Pullenla sphaeroldes d’Orb.

-f

-t-

r

4

+

4

4

4

r

4-

4

r

r

r

+

r

r

44.

II quingucloba Rss.

-t-

4

r

+

+

+

4

+

r

r

r

"p

4S.

Sphaeroidina bulloides d'Orb.

4

4

r

r

40.

Dlscorbina rosacca d'Orb

r

-t-

p

?

r

r

47

TniDcatuIiua coatata Hanlk.

+

+

-h

+

-f

4

+

+

4

48.

. cl. criptomphala Rss.

-1

+

t

-t-

-i-

r

r

49-

. elongata d'Orb.

r

50.

.. osnabruggcnsis Rss.

-1-

-1-

■1

r

■t

+

4

+

51.

.. propinqua Rss.

•

+

+

.

-t

+

+

•

+

4

4

4-

+

+

4-

i

r

52,

„ tenella Itss.

r

53.

. ungoriana d'Orb.

+

+

4-

-1-

•

•

-1-

-1-

1-

+

r

54.

I. wnellerstorli Schwag

+

+

-1-

r

55.

Heterolepa duiemplei d'Orb.

+

+

+

4

4

4

4

4

4

4

4

+

4

+

4

4-

56.

Anonmllna cl. coronata ilon.

r

57.

PulvlnuUna cl. orblcularis Terq.

r

58.

Rotalla soldanll d'Orb.

+

•

4

4-

T

r

r

r

P

r

r

r

59.

Nonionina communis d'Orb.

+

+

r

r

60.

n umblUcatula Montagu

-1-

-1

+

4

r

•

+

+

+

r

r

4

4

4-

+

4

-4-

-4

61.

Folystomella crlspa Linn.

r

r

r

r

+

+

r

+

r

62

„ macotla F. M.

+

+

4

+

r

41

38

33

15

33

.39

36

12

25

33

18

6

15

15

7

9

14

11

5

14

16

17

24

8

14

8

5

16

17

Ostracodák

I

+

r

4

+

t

r

+

+

-4

Spongla tOk

r

r

4

r

r

Fchinoidea tüskék

+

r

+

+

r

+

+

4

r

Bryozoa sp

r

r

Földtani Közlöny. Bánd LXX. kötet. He(t 10-12. tüzet. Tatéi Xtll. Ib. tábla Jaekó S. ; A Rima éa Tárná közötti oligocén. DIe OllgozánachlBcbteo zwiachen dem Rima und Tárná. Die Schichtserien dea oberungaríachen OUgozöntroges.

Altér	Has Geblet zwischcn (lem Rima und Tárná. (Jaskö 1940.)	Ipoly-Becken, Cserhát. (Ferenczi-Horusitzky 1935)	Mátrn-Gebirge. (Noszky 1927.)	Unigebung von Bükk- szék. (Schréter 1937, Majzon 1939.)	Kohlengebiet in den Komitaten Borsod und Heves. (Vadász 1929.)	SUdscIte des Bükk- gebirges. (Schréter 1934.)
Untermediterran. í	KotilenfiUireude Sdiiclit- serie. Hhyollthlufl. terrealri- scher bunter Tón und Schotter.	KohlenfUlirende Schichiserle. Ostreen und Ano- Rliyolllbutr, mién tuhrender , terrestrtsclier Sand und sandt* . bunter Tón ger Tón. und Schotter.	KoblentUlirende Schichtserle. Rhyolithtulí, ter- reatrisclier, bunter Tón, Schotter.	Kohlenlübrendc Schlchtserie Kliyolithtutt, ter- restrlscher, bunter Tón, Schotter	Kohlentührende Schlchtserie. Rhyolithtutr. tér- restrischer. bunter Tón und Schotter.	Rhyolitlltutf, ter- restrischer, bunter Tón und Schotter
	Dlakordanz.	Diekordanz ?	IMskordanz.	Diskordanz.	Diskordanz	Diskordanz.
Oberollgozün.	Kreuzgeachtcliteler Grobsandelein mit Kon- kretlonen. 600 m mücli- tíR-	Cyrenen'Sandstein mit Kohlén- spuren. Kreuzgescbichtcter Grobsandstein mit Konkretluncii.	Ostreen und Ano- mienlührender Sand und Konglomerat Kreuzgeschichtet mit Konkrelionen.	.	Kreuzgcschichteter Grobsaiid und Sand-	Kreiizgeschicliteter Grobsandstein, Sand.	Sand und sandiger Tón.
Mcrgeliger Sandatein und sandlger Tón (Schlier) mit Pederi corncuin var. denudiita. 250 m müchtig.	Sandiger Tón (Schlier) mit Pecten corneum var. denudatn.	Schlierúhnii- Cher sandiger /"		sicin. Mergeliger Sandstein Grauer. tonlger Sand mit Pecten corneum vnr. denudata.	-.---'Sandiger. schicferíger Tón.
Milleloligozöii	Foraminileren-Ton. dér an Makrotauna arm tat. Milioliden sowie Cla- vullna szabói lehlen. 300 m miichtig.	Fornmintferen-Ton. arm an .Mak- rotauna, ClavuUnu szabói tehll. Erdgasspuren.	Foramlniloren- (Kisceller) Tón mit Cluvulina szabói und Parvamussium broniii, mit zwi- scbenlagerten Ande- sittuírsciilchten. Olspuren.	1 a S	Blúulichgrauer Ton- mergel ohne MiiioHnen. Mnnganhaltiger Tón. Foraminileren-Ton mit MilioHuen, Clavulina szabói und Parvamus.«l- um bronni und mit zwischengeingerten olhaliigen Andesitturt- schicbten	Foraminileren-Ton, 240 m miichlig.	Foraminiteren-Ton mit manganhaltigen ~ Schicbten und mit *5 Clavulina szabói und g Pnrvamussium bronni. g Sandstein und Konglo- g merat. Erdpeclispuren. Diskordanz ’’
ünterollgozöii.		Sandstein und Konglomerat.	Nummulitenkalkstelii. Sandstein, Biolit- ADipliibolandesU. (Eoziin ?)	Lltliothamnieukalkslein. 40 m maclUig.	Lilholbamolen und Nummulinen-Kalkslein. (Eozün '’)	Toninergel. Kulkmer- gcl, kleseliger Schleler.

Földtani Kö7.1úny. Bnnü LXX. kötet. Helt 10-12. Telel XIII. la. tábla Jaskó: A Rima és Tárná közötti oligocén. Dae Oligozilo zwiacheQ dem Rima und Tárná.

V,

<,Y'

I • ^1.

* *

•J

^4 y

- í>

# "

V

w.

>■

♦ ^ '*■ •