ANNEX LIBRARY B 088296 Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony7119magy LXXI. KÖTET 1941. t=0r-FÜZ£T FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EGYSZERSMIND A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTI TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS ELSŐ TITKÁR HETVENEGYEDRE (LXXI.) KÖTET 1941 FÖLDTANI KÖZLÖNY (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN) ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DÉR KÖNIGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN ANSTALT REDIGIERT VON ANDRÁS TASNÁDI KUBACSKA EINUNDSIEBZ1GSTER (LXXI.) BÁND 1941 BUDAPEST, 1941. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA EIGENTUM DÉR UNG. GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BUDAPEST, VIII., MÚZEUM-KÖRŰT 14—16. MAGYAR NEMZETI MÚZEUM, ŐSLÉNYTÁR. Die A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalának címe : Budapest, Vili., Múzeum-kőrút 14-16. sz. Adresse des Sekretariates und dér Redaktion dér UDg. Geologischen Gesellschaft ist : Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, Vili., Múzeum-kőrút 14-16. sz. TARTALOMJEGYZÉK : L EMLÉKBESZÉDEK: oldalszám Vitális István: Dr. Rozlozsnik Pál emlékezete. (1 fény- képpel.) 1 Papp Simon dr.: Emlékbeszéd Bőlim Ferenc választmányi tag felett. (1 fényképpel.) 15 II. ÉRTEKEZÉSEK. Jugovics Lajos dr.: A bénahegyi aragonit Nógrád megyé- ben. (2 ábrával.) 22 Méhes Gyula dr.: Oligocén ostraeodák a Rima és a Torna vidékéről. (7 ábrával.) 28 III. ISMERTETÉSEK. Vadász Elemér: Kőszénföldtani tanulmányok (Ismerteti Balogh Kálmán.) 39 Noszky Jenő: A Cserháthegység földtani viszonyai. (Ismer- teti Haltenberger Mihály.) 41 Schmidt Eligins Róbert: A Magyar Kincstár csonka- magyarországi szénhidrogénkutató mélyfúrásai. (Ismer- teti Xoszky Jenő.) 42 Majzon László: A bükkszéki mélyfúrások. (Ismerteti Noszky Jenő.) 43 IV. TÁRSULATI ÜGYEK. Jegyzőkönyv a Magyarhoni Földtani Társulat 1941. január 22-én tartott szaküléséről 44 Jegyzőkönyv a Magyarhoni Földtani Társulat 1941. február 12-én tartott szaküléséről 44 Jegyzőkönyv a Magyarhoni Földtani Társulat XCI. közgyű- léséről 45 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMEXTS. I. GEDEXKREDEX. Seite I. Vitális: Nachruf auf Pál Rozlozsnik 56 S. Papp: Erinnerung an Ferenc Bőhm 58 II. ABHAXDLUNGEX. L. Jugovics: Aragonit vöm Bénahegy im Komitat Nógrád 59 Gy. Méhes: Oligozane Ostracoden aus dér Gegend des Rima- und Tarna-Flusses 62 LXXI. KÖTET 1941. 4—6. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EGYSZERSMIND A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTI TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS ELSŐ TITKÁR HETVENEGYEDÉ (LXXI.) KÖTET 1941 FÖLDTANI KÖZLÖNY (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN) ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLE1CH AMTLICHES ORGAN DÉR KÖNIGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN ANSTALT REDIGIERT VON ANDRÁS TASNÁDI KUBACSKA ■ EINUNDSIEBZ1GSTER (LXXI.) BÁND 1941 BUDAPEST, 1941. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA EIGENTUM DÉR UNG. GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BUDAPEST, VIII., MÚZEUM-KÖRŰT 14—16. MAGYAR NEMZETI MÚZEUM, ŐSLÉNYTÁR. A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalának címe : Budapest, Vili., Múzeum-kőrút 14-16. sz. Die Adresse des Sekretariates und dér Redaktion dér Ung. Geologischen Gesellschaft ist : Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, Vili., Múzeum -körút 14-16. sz. TARTALOMJEGYZÉK : I. ÉRTEKEZÉSEK. oldalszám Kulhay Gyula di\: Az 1940. évi november 10-i erdélyi földrengés földtani tanulságai. (10 képpel.) 73 Sztrókay Kálmán dr.: A mecsekhegységi magnetit. (5 képpel és a II. táblával.) 95 Csiki Gábor dr.: Adatok az erdélyi dácitok ismeretéhez. (a III — IV. táblával és térképmelléklettel.) 107 Strausz László dr.: Melanopsisok változékonysága. (11 képpel.) 135 II. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. Balogh Kálmán dr.: Geológus diploma 146 Bokor György dr.: Adatok Ecseg és Kozárd faunájának ismeretéhez. (1 táblázattal.) 148 Visnya Aladár: Tóth Mihály 152 INHALTSVERZEICHNIS. I. ABH ANDLUN GÉN. Seite Kulhay, Gy.: Die geologischen Ergebnisse des Erdbebens in Siebenbürgen am 10. November 1940 155 Sztrókay, K. v.: Über das Vorkommen des Magnetits im Mecsekgeblrge (Ungarn) 159 Csiki, G.: Beitráge zűr Kenntnis dér Siebenbürgischen Dazite 161 Strausz, L.: Über die Variabilitát dér Melanopsis-Artcn 163 Kretzoi, M.: Auslándische Sáugetierfossiíien dér Ungari- schen Museen. (1 — 4.) 170 29 / 05.2- c VSAAAAA/NAAAAAA/ Felelős kiadó: Tasnádi Kubacska András. Mérnökök Nyomdája, Budapest. 7145. LXXI. KÖTET 1941. 7—12. FÜZET FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA EGYSZERSMIND A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTI TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS ELSŐ TITKÁR HETVENEGYEDIK (LXXI.) KÖTET. 1941 FÖLDTANI KÖZLÖNY (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN) ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DÉR KÖNIGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN ANSTALT REDIGIERT VON ANDRÁS TASNÁDI KUBACSKA EINUNDSIEBZ1GSTER (LXXI.) BÁND. 1941 BUDAPEST, 1941. A .MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA EIGENTUM DÉR UNG. GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BUDAPEST, VIII., MÚZEUM-KŐRÚT 14-16. MAGYAR NEMZETI MÚZEUM, ŐSLÉNYTÁR. A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalának címe : Budapest, Vili., Múzeum-kőrút 14-16. sz. Die Adresse des Sekretariates und dér Redaktion dér Ung. Geologischen Gesellschaft ist : Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, Vili., Múzeum-kőrút 14-16. sz. TARTALOMJEGYZÉK: I. MEGEMLÉKEZÉS: Tokody László dr.: Waldemar Christopher Brögger 177 II. ÉRTEKEZÉSEK: Geszti József:^ tömegeloszlás oka és szerepe a föld- kéreg arculatának kialakulásában 181 Bulla Béla dr .: A Máramarosi Kárpátok perli glaciális jelenségei. (Az V. és VI. tábláival.) 195 gr. Teleki Géza dr.: Adatok a dunántúli paleozoikum tektonikájához. 205 Rásky Klára dr.: Fossilis Ch ara-félék termései a vá- rosligeti II. sz. mélyfúrásból és a pécsi ivóvízkutató fúrásokból. (A VII. táblával.) 217 Strausz László dr.: A dunántúli pannon szintezése . . 220 Kretzoi Miklós dr.: Ösemlősmaradványok Bet fiáról. 235 Kretzoi Miklós dr.: Szarmatakori antilop Sopronból. (A VIII. táblával.) 261 I III. RÖVID KÖZLEMÉNYEK: Kretzoi Miklós dr.: A magyar mamut. (M a m m o n- teus hun g aricus n. sp.) 268 Kretzoi Miklós dr.: Erdélyi Elotheriidák 270 Kretzoi Miklós dr.: Fóka-maradványok az érdi szarma- tából. 274 Bogseh László dr.: Halmaradványok a mezőségi réte- gekből. 280 K o 1 o s v á r y Gábor d r. : B al a n u s hungaricus n. sp. 282 Haltenberger Mihály dr.: Budapest földtani térképe és földtani dojnborműve 284 Vigh Gyula dr.: Uj melegforrás a Margitszigeten . . . 2^7 Kerekes József dr.: Központosították a német karszt- és barlangkutatást. 288 V. IV. IRODALOM ISMERTETÉSE: üheyselinck: A nyughatatlan Föld. (Ism. G a á 1 Ist- ván dr.) 289 A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentései az 1933 — 35. évekről. (Ism. Noszky Jenő dr.) 291 Jávor Alajos: A borsodi barnaszénmedence településtani viszonyai. (Ism. B. Gy.) 293 INHALTS VERZEICHiNIS. I. ABHAXDLUNGEN. J. Geszti: Zűr Frage dér Entstehung dér Kontinente und Ozeane. 294 B. Bulla: Über periglaziale Erscheinungen dér Marmaro- scher Kárpátén. (Mit Taf. V. und VI.) 294 Gráf G. Teleki: Daten zűr palaozoischen Tektonik des Du- nántúl. (Transdanubien.) 295 K. Rásky: Über die Früchte fossiler Chara-Arten aus dér Tiefbohrung No. II. im Stadticaldchen von Budapest und aus den Bohrungen auf Trinkwasser in Pécs. (Mit Taf. VII.) 297 L. Strausz: Horizontierung des transdanubischen Pannon. 306 M. Kretzoi: Die unterpleistozane Saaugetierfauna von Betfia bei Nagyvárad 308 M. Kretzoi: Neue Antilopen-Form aus dem Soproner Sarmat. (Mit Taf. VIII.) 336 II. KURZE MITTEILTJNG. M. Kretzoi: M a m m onteus hungaricus, ein neues Waldmammut aus JJngarn 343 M. Kretzoi: Siebenbiirgische Elotheriiden 345 M. Kretzoi: Praokkupierte Namen im Saugetiersystem 349 M. Kretzoi: Seehund-Beste aus dem Sarmat von Érd bei Budapest 350 M. Haltenberger: Die geologisehe Karte und das geolo- gische Bélié f von Budapest 335 Felelős kiadó : Tasnádi Kubacska András. Mérnökök Nyomdája, Budapest. 7145. FÖLDTANI KÖZLÖNY Bánd LXXI. kötet 1941 január — március Heft 1 — 3. füzet. MEGEMLÉKEZÉS ELHUNYT VÁLASZTMÁNYI TAGJAINKRÓL. ROZLOZSNIK PÁL EMLÉKEZETE. (1880—1940.) Irta: Dr. Vitális István. Aki Földünk történetével, a Föld szerves lényeinek keletkezé- sével, életműködésükkel és elmúlásukkal foglalkozik, jól tudja, hogy „:i test porból lett és porrá lesz”. Mégis nekünk is, akik a geoló- gia, a paleontológia búvárai és művelői vagyunk, nehéz és fájdal- mas beletörődnünk, hogy líozlozsnik Pál férfias, magas testi alakját nem láthatjuk többé, baráti kezének melegét, jóságos kék szemének csillogását nem érezhetjük már és nyugodt, bölcs szava is elnémult. Fájdalmunkat csak az a tudat enyhíti, hogy a sír- halmot, amely Rozlozsnik Pál testét eltakarja, olyan virágok díszítik, amelyeket édesanyja önzetlen szeretete, a gyászbaborult özvegy hitvestársi hűsége és a gondosan nevelt gyermekek el nem múló hálaja ültetett és hogy Rozlozsnik Pál szelleme, amely 37 éven át a föld-, az őslény- és a teleptant valódi értékekkel gaz- dagította, itt marad közöttünk és utódaink között. Mi, akiket a Megboldogulthoz a bensőséges szeretet, az igaz barátság és az őszinte tisztelet nemes szálai fűztek, azért gyülekez- tünk most össze, hogy vázoljuk Rozlozsnik Pál élete folyását, ismertessük sokoldalú és fáradhatatlan tevékenységét, felsorakoz- tassuk tudományos és gyakorlati kutatásainak változatos, gazdag és értékes eredményeit és hogy követendő példát állítsunk a mos- tani és a jövő magyar geológus és paleontológus nemzedék elé, hogy az igazi szakember hogyan dolgozik és hogyan érhet el csen- des, de alapos kitartó munkával az egyén életét messze túlhaladó, tündöklő sikereket, nem a maga hiúsága legyezgetésére, hanem szakja és nemzete javára és dicsőségére. Rozlozsnik Pál 60 évvel ezelőtt, 1880. december 24.-én született Bindtbányán, a hegyes-völgyes Szepes vármegyében. A kö- zépiskolai tanfolyamot Iglón, a Szepesség évszázados, jó hírnevű 2 Vitális István dr. evangélikus főgimnáziumában végezte, jeles eredménnyel. Iglón vert gyökeret és terebélyesedett el Rozlozsnik Pá 1-ban is az a tántoríthatatlan hűség a magyar Haza iránt, amely a szepesieket olyan előnyösen jellemzi. Az érettségi vizsga letétele után, minthogy bányász-családból származott, Selmecbányára ment, s az 1899 — 1900. tanévben a volt m. kir. Bányászati és Erdészeti Akadémiára iratkozott be. Roz- lozsnik Pál, mint jelesen érett, az első tanévtől kezdve állami ösztöndíjban részesült, s így anyagi gondok nélkül szentelhette ide- jét tanulmányainak. Selmecbányán, a nemes ércbányászat klasszi- kus helyén, az 1899/1900 — 1901/1902. tanévben a bányászati szakban képezte ki magát, de nyomban azután a vaskohászati szakot is elvégezte. A bányászati szakon nagyon sok és sokféle tantárgyat adnak elő. Ilyen heterogén stúdiumokból nem könnyű egyaránt megfelelni. Rozlozsnik Pál végtelen szorgalmára, ritka tehet- ségére, minden iránt fogékony és éles elméjére jellemző, hogy a bányászati szak 42 tantárgyából jelesen vizsgázott és hogy a bányá- szati szak befejezése után az 1902/1903. tanévben a vaskohászati sza- kon mind a 12 tantárgyból jeles érdemjegyet szerzett. Én abban az időben, amikor Rozlozsnik Pál a Selmec- bányái főiskola hallgatója volt, az ásvány-földtani tanszéken az adjunktusi teendőket végeztem és így tudom, hogy Rozlozsnik Pál dr. Böckh Hugó tanszékén nemcsak a kötelező ásvány-, ős- lénv-, föld- és teleptani előadásokat hallgatta, hanem a nem köte- lező stúdiumok közül a kőzetek mikroszkópiumi vizsgálati mód- szereivel is megismerkedett. Azt mondhatnám, hogy Rozlozsnik P á 1-lal a mikroszkóp mellett ismerkedtem meg és ott kezdődött köztünk az a meleg barátság, amely az évek során a főiskola falán túl is a kölcsönös megbecsülés alapján egyre bensőségesebb lett és mindvégig harmonikus volt. Ámbár Rozlozsnik Pál két szakban: a bányászatiban és a kohászatiban egyaránt elsőrendű kiképzést szerzett, Böckh Hugó magasszárnyalású ásvány-, kőzet-, őslény-, föld- és telep- tani előadásai olyan mély hatást gyakoroltak rá, hogy a főiskolai tanfolyamok elvégzése után már 1903. év nyarán, még mint 22 éves fiatalember, a m. kir. Földtani Intézetnél állami geológusi szolgálatba lépett, Böckh J á n o s-nak, tanítómestere édesapjának igazgatósága idejében. Rozlozsnik Pál a földtani felvételi és térképezési mód- szereket a Béli hegységben, a Király-erdőben és az Erdélyrészi Érchegységben Böckh Hugó, Szontagh Tamás és Pálfy Mór oldalán gyorsan és alaposan elsajátította és még ugyanabban az évben az önálló munkát is megkezdte. Ámde a gyűjtött anyag feldolgozását el kellett halasztania, minthogy 1903. október hó 1.-én 3 évi katonai önkéntesi kötelezettségének teljesítése végett bevonult. Az 1905. évben éppen a nyári felvételek idején, augusztus hó 19.-től Rozlozsnik Pál emlékezete 3 23 napra ugyan katonai fegyvergyakorlatra hívták be, de azután az őszi hónapokban megkezdte Szontagh Tamás felvételi osz- tályának geológustagjaként a Bihar-hegységben az önálló földtani kutatási és felvételezési munkát s megfigyelései eredményét „Ada- tok a Nagybihar környékének geológiájához” szerény címen nyom- ban közölte. A Nagybihar hegységnek Rozlozsnik Pál által tanul- mányozott része főtömegében idős metamorf és paleozoos kőzetekből áll, de ezek fedőjében egy-egy kisebb területrészen a triász, a liász, a tithon mészkő és a felső kréta rétegek is előfordulnak; a fiatalabb magmakőzeteket pedig granofir és mikrogránitos liparit, továbbá granodiorit és telérkőzetei, kvarcos diorit, andezit és liparit kép- viseli. A triász előtti kőzetek kövülethiánya a szerkezetileg erősen zavart területen megnehezítette a fiatal geológus munkáját, aki így csaknem kizárólag a sokféle kőzet mikroszkópiái vizsgálatára volt utalva. De hiszen Rozlozsnik Pál Selmecen éppen ebben modern kiképzést szerzett. Csakis így érthető, hogy Rozlozsnik P á 1 már a következő 1906. évben „A Nagybihar metamorf és paleo- zoos kőzetei” címen monográfia-szerű munkával lepett meg bennün- ket. P e t e r s, a Bihar kristályos pala-szerű kőzeteinek a meta- morfózisát kontakthatásra vezette vissza és ezt a hatást a perui kőzeteire is kiterjesztette. Rozlozsnik Pál mikroszkópiumi vizs- gálatai alapján kimutatta, hogy a kataklázos sztruktura, a kis molekuláris térfogatú ásványok vezetőszerepe folytán jelentős ha- tása volt az oldalas nyomásnak is. Már ebből az első munkából is látszott, hogy Rozlozsnik P á 1 nem éri be a különböző kőzetféleségek felsorolásával, a kőze- tek ásványalkatrészeinek mikroszkópi leírásával, hanem hogy ma- gasabbra tör: a kőzetek keletkezésének, átalakulásának és az ezek- nél szerepet játszó erőhatásoknak, szóval a genezisnek a kinyomo- zása a célja. Két év múlva: 1908-ban a krassószörény vármegyei bánátitok- ról közölt petrográfiai munkájával irányította magára a szak- emberek figyelmét. Cotta Be mát mór 1864-ben felismerte, hogy a bánáti ércterületen olyan sajátos magmakőzetek fordulnak elő, amelyek egyrészt a gránit, a szienit és a diorit között, másrészt a kristályos-szemcsés és a porfiros szövetű kőzetek között foglalnak helyet, de minthogy geológiailag mindezek a kőzetféleségek egyiivé tartoznak, összességükben a bánátit gyűjtőnévvel foglalhatók össze. Rozlozsnik Pál ezt a sokféle kőzetet alapos mikroszkópiái vizsgálatnak vetette alá s a vegyi vizsgálatok adatait is feldolgozva, a következőket állapította meg: 1. ámbár az ismertetett kőzetek uralkodólag plagíoklász-tartalmúak, az orthoklász csak igen ritkán hiányzik belőlük, vagyis éppen az orthoklász jelzi köztük a vér- rokonságot; 2. a bánátitok vasban mind gazdagok s ebben mutat- 4 Vitális István dr. kozik a vasércekkel való genetikai összefüggésük; 3. a titanit az összes tagokban előfordul, a titánvas ellenben teljesen hiányzik. 1908, illetve 1911-ben jelent meg egy harmadik kőzettani mun- kája: „A Medves-hegység bazaltos kőzetei” címen. Ebben a munká- jában az eresztvényi kőbánya bazaltjában nefelines bazanitot, a somoskői Várhegy, a Xagysalgó bazaltjában pedig bazanitoidot ismert fel és mindkettőben magmatikusan rezorbeálódott amfibolt is kimutatott. 1909. év őszén id. Lóczy Lajos egyetemi tanárnak, a Föld- tani Intézet igazgatójának kezdeményezésére a m. kir. pénzügy- minisztérium megbízásából Rozlozsnik Pál résztvett A h 1 b u r g János, porosz kir. geológussal az aranyi dai ércelőfordulások bányagazdasági tanulmányozásában. 1910-ben pedig részletesen be- járta ezt a hanyatlásnak indult bányát. A gyűjtött kőzeteket 1911. év tavaszán a bécsi egyetemen Bee ke Frigyes egyetemi tanár, világhírű petrográfus ásvány-kőzettani intézetében, a telérkitöl- tések anyagát pedig a berlini bányászati akadémián Ivrusck Pál tanárnak, az éreteleptan kiváló mesterének érctani intézetében vizs- gálta meg. „Aranyida bányageológiai viszonyai” című monográfiája 1912-ben jelent meg s annak a 3/4 része az ércelőfordulásokat is- merteti, éspedig először általánosan, majd a 24 telért külön-külön. Rozlozsnik Pál részletes vizsgálata szerint Aranyida ércelő- fordulásai különleges típust képviselnek nemcsak a Szepes-Gömöri Érchegységben, hanem az egész országban. Az aranyidai ércek a Szepes-Gömöri Erchegység többi előfordulásaitól először is alaki- lag térnek el, minthogy nem teleptelérek, hanem haránttelérek, amíg ugyanis a metamorf kőzetek csapásiránya 8 — 11 óra, a teléreké 4 — 5 óra. Az aranyidai telérek a gnájszban helyezkednek el, aminek az a magyarázata, hogy a rideg gnájsz sajátos sztruktúrájánál fogva szabályos telérhasadékok képződésére igen alkalmas volt. Az aranyidai telérek Rozlozsnik Pál vizsgálatai szerint kétféle típust képviselnek. Az egyik típus az ezüstös telér, amely- nek legjellemzőbb érce a jamesonit, ebben a sziderit is elé? jelentős; a másik telértípus az aranyos-antimonitos, amelyben az antimonit uralkodik s a sziderit alárendelt. Rozlozsnik az arany- idai telérekben, Krusch hatása alatt, az antimouokker. a valen- tinit és a limonit alapján az oxidációs övét is kimutatta; a cemen- tációs övre pedig abból következtetett, hogy a mélyebb szinten az aranytartalom 66 — 90 grammra dúsult tonnánként. Az akkori viszonyok alapján egyébként oda konkludált, hogy „Aranyidán gazdaságos aranybányászatra nincsen kilátás”. Még akkor ugyanis hazánkban a flotációs ércelőkészítést nem használták. Rozlozsnik Pá 1-nak az aranyidai 24 telérről nyújtott, alapos és részletes leírásai és bányatérképei most, amikor már Recsken, a Csucsomi völgyben és Nagybánya vidékén flotálással meglepően Rozlozsnik Pál emlékezete 5 jó eredményt értek el és így ezt az ércdúsítási eljárást Aranyidán is be lehet vezetni, nagyon hasznos szolgálatot tehetnek. Az 1914. év második fele, a geológusok fő munkaideje nem Minerva, hanem Mars szolgálatába került: inter arma silent musae. A július hó végén megindított mozgósítás és a kitört háború hadba szólította a Földtani Intézet legerősebb, fiatal tagjait is. Augusztus hó 1.-én Rozlozsnik Pál, népfelkelő vártüzérhadnagy is be- vonult a hadsereghez. Az 1915. év a véráldozatos világháborúval telt el. Rozlozsnik Pál, már mint vártüzér-f őhadnagy, az északi és a délnyugati harctéren volt s vitézségével a kardokkal díszített ezüst és bronz Signum Laudist érdemelte ki. A világháború harmadik évében id. Lóczy Lajos ismételt előterjesztésére a bevonult geológusok közül néhányat a hadviselés érdekében bányá- szati és kohászati foglalkozáshoz vezényeltek. Rozlozsnik Pált a magyarországi hadi bányakutató parancsnoksághoz osztották be s 1916 — 1919-ben a hadviselés érdekeit ott szolgálta, mint tüzér- kapitány. Ily minőségben végzett kutató munkájának az eredménye- ként jelent meg 1916-ban a bihari bauxitokról és 1919-ben a „Macska- mező”-típusú vasmangánércekről írt közleménye. A bihari bauxitról megállapította, hogy a tengerből ki- emelkedő felső jura: tithon-mészkő egyenetlen mélyedéseibe rakódott le, mint szárazföldi képződmény az alsó kréta elején, a fedő felé egyenes lappal végződve, és hogy kitűnő határt jelöl a felső jura és az alsó kréta képződmények között. A „Mac.skamező”-típusú vasmangánérceket, tekintettel a há- borús mangánszükségletre, igen sok helyen mutatta ki és mikro- szkópiái vizsgálatai alapján megállapította, hogy a vasmangánércek eredeti kifejlődésénél három fázist lehet megkülönböztetni: 1. a vas- és mangántartalmú karbonátos és kovasavas üledékek lerakódása; 2. a hatalmas gyűrődés okozta intenzivus összeráncolódás és 3. a gyűrődés után, attól függetlenül skarnszerű kőzetekké való átkris- tályosodás. A Földtani Intézet munkája mindkét forradalmi kormány alatt meg volt bénítva és e szomorú időknek legjelentősebb ered- ménye a hasznosítható ásvány- és kőzetelőfordulások törzskönyve- zése volt. Minthogy előre lehetett látni, hogy a trianoni békediktátum- mal megcsonkított és ezer sebből vérző maradék-ország legfonto- sabb problémája az energia-kérdés megoldása, a Földtani Intézet a megmaradt szénterületek legrészletesebb tanulmányozását vette programúiba. Ebből a munkából Rozlozsnik Pál is derekasan kivette a részét s e tanulmányai alapján ismertette: 1. az ajkai, 2. az esztergomvidéki, 3. a tatabányai, 4. a pilisvörösvári és 5. a buda- kováesi szénelőfordulások bányaföldtani viszonyait. Ajkán, ahol a rétegsort H a n t k e n állapította meg, B ö c k h János, Koch Antal, id. Lóczy Lajos más véleményével szemben Rozlozsnik Pál kimutatta, hogy Hantken rétegsora 6 Vitális István dr. helyes, minthogy a globiconchás mészkő tényleg önálló réteg és minthogy tényleg csak egy hippuriteses szint van. Kimutatta egy- ben, hogy az ajkai széntelepes üledéket a túron emeletbe kell he- lyezni. A magasabb fedőt alkotó nummulinás üledékeket és fauná- jukat igen részletesen tanulmányozta s kimutatta, hogy a priabo- nien felett a budai márgával párhuzamosítható üledék is van s abban a nummulinák és orthofragminák között átmeneti alak: Oper- culinella opercidiniformis Tellini var. hungarica Rozi. fordul elő. Közölte Ajka bányaföldtani térképét és bányászatának a történetét is. Az esztergomvidéki szénterület nyugati részén, Lábatlan és Bajót között, Rozlozsnik Pál már 1919-ben felismerte a paleo- cént és azt a hatalmas denudációt, melyet azután 1922-ban ő, S c h r é- ter Zoltán és telegdi Roth Károly munkatársaival a művelés alatt álló területeken az alsó oligocén üledékeinek hiánya és a terület közepén a rétegsornak a fúi’ási naplók adataiból kitűnt megrövidüléséből állapíthattak meg és mint infra-, illetve intra- oligooén denudációt írtak le. A karsztvízről, amely ott a szénterme- lésnél annyi bajt okoz, azt a véleményt fejtették ki, hogy az részint a külszínről beszivárgott víz, részint a mélységből felszálló juvenilis víz, de nemcsak lokális eredetű, hanem nagyobb távolságból ide áramló vízből is táplálkozik. Nagyon értékes az általuk közrebocsá- tott, I : 7.500 méretű bányaföldtani térkép. A tatabányai szénmedence földtani viszonyait igen részletesen ismertette volt Taeger Henrik; ő ismerte fel, hogy a tercier üledékei parti és medence-fáciesben rakódtak le. Rozlozsnik Pál a parti üledékbe"!!* fő nummulinás mészkövet, A. perforata-brongni- arti rétegeket, A. striata- márgát és N. böckhi-s márgás mészkövet ismert fel. A medence üledékekben 9 rétegcsoportot választott ki s kimutatta, hogy a paleocén széntelepes üledék közvetlen fedője: a A. atacicá- s agyagmárga felett, a tengeri nummulinás üledékek között két elegyesvízi közbetelepűlés van. Igen becses az általa közrebocsátott 1 : 12.500 méretű bányaföldtani térkép. A pilisszenti vám — pilisvörösvári szénmedence paleocén, alsó és középső eocén üledékeinek ismertetésével kapcsolatban kiemeli, hogy a pilisvörösvár — szentiván — nagykovácsi medencét északnyugat felől transzgredáló eocén tenger végső, aránylag magasabban fekvő beöblösödésének kell tekintenünk, amelyben a brack és édesvízi ré- szeké az uralkodó szerep. ^ 1934-ben ismertette Rozlozsnik Pál a Kazánszoros mel- letti Újbánya felső karbon szénteknőjét is. Kimutatta, hogy az új- bányái szénteknőben, szerkezeti elmozdulások következtében, a me- rev gnájsz kevő- és a porfir-fedő között a felső karbon-korú szén- pala és szén a nagyobb nyomást szenvedett helyekről a kisebb nyomás alatt álló helyekre nyomult és így a Duna- és a Henrik- széntelepszárnyak találkozásánál annyira felhalmozódott, hogy a vastagsága kis ‘bb kiterjedésben a 150 m-t is elérte. Rozlozsnik Pál emlékezete 7 A Földtani Intézet a szénterületek átvizsgálása után a fosz- szdis szénhidrogének felkutatására összi)ontosította erejét. Rioz- lozsnik Pál ebben is résztvett, éspedig 1934-ben a Mátra északi oldalán Párád, Pecsk és Mátraballa községek között, 1935-ben pedig Csornád, Főt és Váchartyán környékén. Vizsgálata szerint Recsk, Párád környéke a legszebb olajindikációs terület, de az olajindiká- ciók mind gyenge erősségűek. A terület erős kiemelkedése kedvező, ellenben vetőkkel és andezittelérelckel való feldarabolódása kedve- zőtlen. Rozlozsnik Pál változatos és gazdag kutatómuukájának a fő eredményeit a már vázlatosan ismertetett közleményeken kívül 1. a nummulinákról, 2. Dobsina. földtani viszonyairól, és 3. a Bihar- éi a Béli hegység kristályos paláiról és paleozoos képződményeiről írt értékes monográfiában foglalta össze. De La Harpe, svájci iiummulina-kutató szerint a magyar Hautken Miksa ismerte fel, hogy az eocén egy-egy rétegében nummulina-párok fordulnak elő, amelyek közül az egyik rendszerint nagyobb termetű, a kisebb társalaknak meg nagy kezdő kamrája van. A nummulinák tehát két alakúak: dimorfok. Később a ki- sebb termetű, nagy kezdőkamrájú alakot megaloszférásnak (forma A), a nagyobb termetű, kis kezdőkamrájú alakot mikroszférásnak (forma B) jelölték. Élő foraminiferák tanulmányozásával megálla- pították, hogy a dimorfizmus a plazma megoszlásában érvényesül, vagyis hogy tulajdonképpen a mag-oszlás a két alakú. A dimorfiz- mns tehát különböző szaporodási mód következménye és így a megalo- és mikroszférás alak két generációt képvisel. Mindebből az következik, hogy a nummulina-párok egy fajhoz tartoznak és így egységes névvel kell őket jelölni. így pl. a kisebb, de nagy kezdő- kamrájú Nummulina tschihatscheffi d’Arch. és a nagy termetű, de kis kezdőkamrájú N. conplanata Lamarck faji neve tehát N. millecaput B o u b é e lett. Hazánkban minderre Rozlozsnik Pál hívta fel a figyel- met . Bevezetés a nummulinák és assilinák tanulmányozásába” és „Nummulinák Magyarország óharmadkori rétegeiben” című mun- káival. Az 1929-ben közrebocsátott monográfiája első részében né- hány nummulinán végzett összehasonlító tanulmányának az ered- ményét közölte, a második részben pedig a Nowack Ernő által gyűjtött, délalbániai nummulinákat ismertette és négy új nummu- lina-fajt 7 új varietást és 2 új race-ot írt le. Dobsina környékének földtani viszonyairól 1935-ben közölt monográfiája az 1913 — 14. és 1929. évi tanulmányainak az eredmé- nyeit foglalta össze, hogy Rakusz Gyűl á-nak, a dobsinai felső karbon faunáról írt értékes munkáját földtanilag kiegészítse. Dob- sina vidékén a Szepes — Gömöri Érchegység és a Vepor-hegység váltja fel egymást. A Vepor-takaró főtömegét kristályos palákból álló alaphegység foglalja el, amelyre a félig kristályos föderata- kvarcit és föderata-mészkő-sorozat települ. Rozlozsnik Pál a 8 Vitális István dr. föderata-sorozatban régibb paleozoikumot sejtett. A Szepességi ta- karót extruzív közbetelepülések porfiroidos és zöldkő-övre osztják. Bányászntilag legfontosabb a zöldkő-öv karbonátos sorozata, a mészkő metazomatikus kiszorítása révén ugyanis sziderit keletke- zett. A zöld palák metamorf diabázok és diabáztufitok, az eredeti szövet azonban a metamorfózis folyamán elveszett. A Szepességi takaró legfontosabb rétegsorozata a felső karbon, amelyben Rozlozsnik 1. az alapkonglomerátumot, 2. a közbülső mészkő- és agyagmárgacsoportot és 3. a fedő homokkőpala-csoportot választotta ki. A közbülső mészkő-agyagmárga teljes egészében szi- deritté és ankeritté testesült át. A Gugl, a Bányatelkek, az Alsó és a Felső Méheskert, a Mihálytelek és a Kőhegy vasércbányáiban ezt fejtik. Rozlozsnik Dobsina ércelőfordulásait két főcsoportra osztotta. Az első csoportnál a sziderit játssza a főszerepet, amely a régebbi fázisban képződött, míg az alárendeltebb szerepet játszó kalkopirit és tetracdrit, valamint a Ni és Co ércei a fiatalabb fázis- ban keletkeztek. Ezeknek az érceknek a képződése Rozlozsnik szerint diorit amfibolit tömzzsel áll genetikai kapcsolatban, az emanációk azoknak a mélységbeli magmájából szálltak fel. A máso- dik érce’őfordulási típusnál a sziderit elmarad, a főérc a kalkopirit és így ez a típus tulajdonképpen rézérctelér. Rozlozsnik Pál a Bihar-Béli hegységben kezdte meg föld- tani munkásságát és utolsó három nagy tanulmánya a sok évre terjedő kutatások eredményeit 1935-ben „Új adatok a Nagybiliar kőzeteinek ismeretéhez”, 1936-ban „A Biliar-hegycsoport tektonikai helyzete a Kárpátok rendszerében” és 1939-ben „A Bihar- és a Béli hegységek földtani viszonyai” című munkáiban foglalta össze. Az már régen ismeretes volt, hogy a Bihar- és a Béli hegység metamorf kőzetei erupciós eredetűek. Ez főleg az amfibolitokra vonatkozott. Rozlozsnik Pál az első helyen említett tanulmá- nyában, az elemzéseket N i g g 1 i-féle projekció-értékekre átszámítva, arra az eredményre jutott hogy az albitos gnájszok is erupciós kőzetekből keletkeztek és hogy az összetételük erősen elüt az össze- hasonlításul megelemzett kontaktmetamorf karbon-üledékek össze- tételétől. A szemes gnájszokkal összefüggésben álló porfiroidszerü kőzetekről meg az derült ki, hogy azok részben a szemes gnájsz milonitjai. A Bihar- és a Béli hegység szerkezeti viszonyait második tanulmányában, a M. Tud. Akadémián előterjesztett széki oglaló értekezésében fejtette ki részletesen. Régen tektonikai közkincs id. Lóczy Lajos-nak az a felfogása, hogy az alpesi hegyláncolatok zárt egysége a magyar medence előtt azért válik két ágra: az északi kárpáti ívre és a déli dinarida-ágra, minthogy a magyar alföld alatt ősi masszívum helyezkedik el. Ez az ősi magyar közbenső tömeg a Velencei és a Pécsi hegységen kívül a Bihar-hegycsoportban is felszínre került. A Kárpátok íve a Radnai havasoktól kezdve Rozlozsnik Pál emlékezete 9 ugyancsak két ágra szakad, minthogy Pávai Vájná Ferenc szerint az Erdélyi medence helyén a variskusi hegyképződés idején „centrális ősi hegység” volt. A főága a Keleti és a Délkeleti Kárpá- tok vonulatát követi és hatalmas hurkot vetve, az Al-Dunán a Bal- kánra lep át. A kevésbbé feltűnő ág DNy-ra, a Gyalui havasok felé kanyarodva, természetes határt von az Erdélyi medence és a Nagy Alföld között. A Bihar-hegycsoportban a kegyszerkezeti egységek két vezérlő vona'a közül az egyik az Északkeleti Kárpátok vonulatával paral- le', vagyis ÉNy — DK-i csapásirányú, a másik a Déli Kárpátok K — Ny-i irányával párhuzamos. Az első vezérlő vonal olyan geo- szinklinálist jelöl, amelynek a helyzetét a Béli-hegységben (a Moma- Kodruban) és a Királyerdő — Bihari hegységben a mezozóos le- rakódások rögzítik: bihari geoszinklinális; a K — Ny-i geoszinklinális helyét viszont Lippától Tordáig az Erdélyi Érchegység mutatja. A bihari geoszinklinálisból keletkezett hegyrészek szerkezetét pikkelyesen egymásra tolt, lenyesett takarók jellemzik. A Béli hegy- ségben a legfekvőbb Nagy arad- vonulatra a Tárkánykai és a Móma- takaró egységei tolódtak rá, míg a bihari fáciesterületre a két feri- csei takaró borul rá. A rátolások fő fázisai: az oldalas nyomás behatására az áttolódási síkok felszakadását és a takarók rátoló- dását beszédes ábrákkal érzékeltette. Az északi egységekre két permelőtti kőzetből állő egység: a Nagybihar átbuktatott redője és a fillites-milonitos takaró borul rá. Az átbukiatás, illetve rátolódás középkréta esemény, vagyis az osztrák fázis eredménye. Az Erdélyi Érchegység rétegsora a gozua- rétegekre gyűrődött és így a kialakulása Stíllé láramiai fázisához tartozhat. A Nagy Alföld lesüllyedésével egyidejűleg keletkeztek a kőrösmenti árkos beszakadások s ezek nyomán extruziós működés következett. A szerkezeti árkok utat nyitottak a neogén tenger foko- zatos térfoglalásának. 1939-ben jelent meg Rozlozsnik Pál utolsó nagy mun- kája: a Bihar- és a Béli-hegység felső karbonelőtti és új paleozoos képződményei. Kimutatta, hogy a Kodru permelőtti, valószínűleg devon alaphegységében az intruziós kőzetek nem alkotnak egységes tömzsöt, hanem vékonyabb-vastagabb aplit-gránitos teleptelérek hatoltak beléjük, vagyis injekciós kőzetek. Rámutatott arra, hogy ha az intruzivus terület felé közeledünk, a kontakt-hatést először csak az andaluzit-, gránát- és magnetit idioblasztok és a turmalin- oszlopocskák jelzik. A nyomás hatását főleg a kvarcon észlelte, nemcsak annak hullámos kioltódásán, hanem azon is, hogy durva mozaikká vált szét. A permelőtti Kodru feltovnyosult kőzettömegé- ből azonban csak erősen lekopott tönk maradt vissza. A Nagybihar átbuktatott redőjében a kristályos pala-fácies korát az alsó permi alapkonglomerátumában lelt albitos gnájsz- liömpölyök mutatják. 10 Vitális István dr. A karbonban (fekvő) konglomerátos és (fedő) agyagpala soro- zatot választott ki s a nagybihari átbuktatott redőt éppen a karbon segítségével mutatta ki. A krétavégi granodioritok feltódulása kö- vetkeztében a karbon kőzetei kontaktmetamorfózist szenvedtek. Az alsó perm fekvő transzgressziós képződményei a felszínen a iXagy arad- vonulat északi részében terjedtek el, ami onnan van, hogy az alsó perm lokálisan rátolódott a felső permre. Az alsó perm a Kodru alaphegységre határozott diszkordanciával települt rá, s homokos tagjában Rozlozsnik kvarcosporfirtufa-közbetelepiilé- seket talált s ezzel biztos támpontot nyertünk az alsó permi vulká- nosság kezdetére. A nyomásokozta elváltozás a diabázoknál és a mezospiliteknél az ásványalkatrészek átalakulásával kezdődik. Leg- kevésbbé stabil a plagioklász, valamivel ellentállóbb a dioptáz. Majd az is kloritosodik, vagy elferritesedik. A ferritesedés folya- mán a titánvas is opak vasérebe megy át, míg titántartalmú leuko- kszén-csoportokban, vagy titanit alakjában különül el. Az ásvány- alkatrészek ilyen elváltozása alapján Rozlozsnik Pál hat kőzet- esoportot különböztetett meg. A permi erupció Rozlozsnik Pál szerint a kvarcos por- fir kitörésével indult meg. A zöldkő-porfirit lávafolyásának közbe- iktatódása folytán fekvő és fedő kitörési időszak különböztethető meg. Rozlozsnik a permi erupciós kőzeteket mind a pacifikus sorozatba vette, mivel nem akadt olyan ásványra, amely az atlanti provinciához való tartozását valószínűsítette volna. Az elemzésekből kiszámított O s a n n- és N i g g 1 i-féle értékek- ből kiderült, hogy az egy csoportba sorozható „si” értékei szűk határok között változnak és a különböző csoportok „si” értékei je- lentős ugrással válnak el egymástól. A nyomás okozta anyag- vándorlás követésére Tráger eljárását használta s arra az ered- ményre jutott, hogy a kovasav-tartalom viszonylagos állandósága a kodru-típusú metamorfózis egyik jellemző vonása. Jellemző az is, hogy a femmolekula-csoportok vesztesége a kovasavveszteséget felülmúlja. A kőzetek nyomásokozta átalakulás folytán nemcsak alkáliákban, hanem vasban és magnéziában is szegényedtek. A kodru-metamorfózis nagy anyagveszteséggel járt. A perm felső részének s a mezozoikumnak a kőzeteit a monog- ráfia többi részében szerette volna ismertetni. A jó Isten azonban másként rendelkezett. , * Rozlozsnik Pál élete szép és harmonikus volt. Mint ser- dülő ifjúba felekezete által fenntartott elemi és középiskolában plántálódott bele hite és a magyar nemzet iránt való hűsége. Mint főiskolás Selmecbányán, a nemes ércbányászat klasszikus helyén, a messze földön híres, évszázados bányászati főiskolán, mint ösztön- díjas hallgató, anyagi gondoktól mentesen végezhette a bányászati és a kohászati stúdiumokat és B ö c k h Hugó széleskörű tudásából Rozlozsnik Pál emlékezete 11 meríthette geológiai ismereteit. Majd már mint felvevő-, térképező- és bányageológus egyrészt Becke Frigyes világhírű petro- grafus, másrészt Krusch P á 1-nak, a modern ércteleptan megterem- tőjének az oldalán dolgozhatta fel a hazai föld ásvány-, kőzet- és érc-kincseit. Édes anyja szerető keze évtizedeken át mentesítette a család- alapítás gondjai alól és így, mint a Földtani Intézet geológusa, el- mélyedhetett a föld-, az őslény- és teleptan művelésében, s szor- galma, képzettsége, éles megfigyelő képessége és mély elméje segít- ségével az ember rövid földi életét messze túlélő értékekkel gazda- gíthatta a tudományt. Kőzettani, őslénytani, rétegtani, szerkezet- tani, teleptani munkái olyan szakirodalmi alkotások, amelyek év- tizedeken át további kutatásokra serkentenek. Ámbár Rozlozsnik P á 1 nagyon szerény volt, bizonyára benső örömet szerzett neki az a nem keresett elismerés, hogy a Magyar Tudományos Akadémia is megkoszorúzta azzal, hogy tagjai sorába választotta. Rozlozsnik Pál mint ember a kötelességteljesítés, a szor- galom, a szerénység, a jóság mintaképe volt. Egyforma buzgalom- mal védte hazáját mint tüzértiszt és szolgálta a Földtani Intézetet geológusi tisztétől kezdve a h. igazgatói kinevezéséig, 37 éven át. Élete végéig fiúi szeretettel dédelgette 86 éves édesanyját , majd védő szárnyai alá vette túlkorán elhúnyt unokaöccsének Rakusz Gyűl á-nak özvegyét és gondosan segített nevelni annak elárvult két gyermekét. Rozlozsnik P á 1-ban szerető fiú, hűséges férj, gondos nevelőapa, jó barát, puritán, nemesszívű ember költözött el az árnyékvilágból az örök béke honába. Rozlozsnik Pál férfias alakjának, meleg kézszorításának, kék szeme csillogásának, kedves beszéde csengésének az emléke megmarad övéi, barátai, tisztelői körében. Jóságos, tevékeny, munkára serkentő szelleme, amely valódi értékeket termelt, közöttünk és utódaink között örökké élni fog. ROZLOZSNIK PÁL SZAKIRODALMI MUNKÁINAK JEGYZÉKE. 1. Adatok a Nagybihar környékének geológiájához. Jelentés az 1905. évi felvételről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelentése 1905-ről. Buda- pest, 1906 p. 104. — Beitráge zűr Geologie dér Umgebuug des Nagy- bihar. Ibiden p. 122. 2. A Nagybihar metamorf és palcozoos kőzetei. A m. kir. Földt. Int. Évkönyve. XV. k. 2. f. Budapest, 1906. p. 125. — Über die rneta- morphen und palaozoischen Gesteine des Nagybihar. Mitt. a. d. Jahrbuch d. K. Ung. Geol. Anstalt. XV. p. 143. 3. A Bihar hegység déli részének geológiai viszonyai Nagyhalmágy és Felsővidra között. A m. kir Földt. Int. Évi Jelentése 1906-ról. Budapest, 1907. p. 69. — Die geologischen Verhaltnisse des süd- lichen Teiles des Bihargebirges zwischen Nagyhalmágy und Fel- sővidra. Ibidem, p. 78. 12 Vitális István dr. 4. Adatok Krassó-Szörény-vármegye bánátit jónak petrogr. és chemiai ismeretéhez. (1 táblával) A m. kir. Földt. Int. Évkönyve XVI. k. Budapest, 1908. p. 137. 5. Előzetes jelentés a Medves hegység (Nógrád vm.) amphibolos ne- plielines basanit járói. Földtani Közlöny XXXVIII. k. Budapest, 1908. p. 36. — Vorlaufiger Bericht iiber einen Ampliibolnephelin- basanit des Medvesgebirges. U. o. p. 136. 6. Az óradnai bányavidék geológiai viszonyai. Jelentés az 1907. évi bányageológiai térképezésről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelentése 1907.-ről. Budapest, 1909. p. 100. — Die geologisehen Verhaltnisse dér Umgebung des Bergrevieres von Óradna. Jahresbericht d. k. míg. Geoí. Reichsanst. für 1907. Budapest, 1909. p. 113. 7. Az Űjradna, Nagyítva és Kosna községek között elterülő hegyvidék földtani viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelentése 1908-ról. Budapest, 1910. p. 118. — Die geologisehen Verhaltnisse dér Ge- birgsgegend zwischen den Gemeinden Új r adna, Nagyítva und Kosna. Jahresb. d. K. Ung. Geol. Anstalt für 1908. p. 129. 8. Néhány adat a riskulica-tomnateki szirtes mészkővonulat geológi- ájához. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelentése 1909-ről. Budapest, 1911. p. 45. — Einige Beitráge zűr Geologie des Klippen-Ivalkzuges von Riskulica und Tomnatek. Jahresb. d. K. Ung. Geol. Anstalt für 1909. p. 49. 9. Szontagh — Pálfy — Bozlozsnik: Geológiai jegyzetek a Bihar-hegység- ből. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelentése 1910-ről. p. 79. — Geolo- gische Notizen aus dem Bihargebirge. Jahresb. d. K. Ung. Geol. Anstalt für 1910. p. 84. 10. A Medves hegység bazaltos kőzetei. (I. táblával és 3 ábrával) Földt. Közi. XBI. k. Budapest, 1911. p. 257 — Beitráge zűr Keuntnis dér Basaltgesteine des Medvesgebirges. U. o. p. 343. 11. Szontagh — Pálfy Bozlozsnik: Adatok a Bihar hegység középső ré- szének földtani ismeretéhez. A ni. kir. Földt. Int. Évi Jelentése 1901-ről. p. 99. — Beitráge zűr geologisehen Keuntnis des ceutra- len Teiles des Biliargebirges. Jahresb. d. K. Ung. Geol. Anstalt für 1911. p. 107. 12. A Béli hegység triaszkorú és triásznál idősebb rétegei. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelentése 1912-ről. Budapest, 1913. p. 80. — Die triadischen und pratriadischen Schichten des Gebirges von Bél. Jahresb. d. K. Ung. Geol. Anstalt für 1912. p. 87. 13. Aranyida bányageológiai viszonyai. A m. kir Földt. Int. Évkönyve XIX. k. 6. f. Budapest, 1912. p. 233. (5 táblával, 3 térképmelléklet- tel és 21 szövegábrával). — Die montangeologischen Verhaltnisse von Aranyida. Mitt. a. d. Jahrb. d. K. Lng. Geol. Anstalt XIX, p, 265, 14. Jelentés az 1913 nyarán végzett felvételekről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelentése 1913-ról. Budapest, 1911. p. 221. — Bericht über mei- ne Aufnahmen im Sommer 1913. Jahresb. d. K. Ung. Geol. Anstalt für 1913. p. 247. Rozlozsnik Pál emlékezete 13 15. Földtani jegyzetek Dobsináról. Jelentés az 1913. évben eszközölt bá- nyaföldtani felvételről, u. o. p. 373. — Geologische Notizen über Dobschina. Jahresb. d. K. Unj?. Geol. Anstalt für 1913. Budapest 1914. p. 423. 16. Földtani megfigyelések a tágabb értelemben vett Bihar hegycso- port különböző tagjaiban. A in. kir. Földt. Int. Évi Jelentése 1914- ről. p. 287. — Geologische Beobachtungen in versehiedenen Glie- dern dér im weiteren Sinne genommenen Bihar-Gebirgsgruppe. Jahresb. d. K. Ung. Geol. Anstalt für 1914. p. 326. 17. Előzetes jelentés a bauxit előfordulási körülményeiről az északi Bi- harban (Királyerdőben). A m. kir. Földt. Int. Évi Jelentése 1916- ról. p. 450. — Vorlaufiger Bericht über die Art des Auftretens dér Bauxite im nördlichen Bihar (Királyerdő). Jahresb. d. K. Ung. Geol. Anstalt für 1916. p. 506. 18. A , Macskámé ző" -típusú vas- mangánércek elterjedése Erdélyben. (4 ábrával). Földtani Közlöny XLIX. k. Budapest, 1919. p. 21. — Über die Verbreitung des Erzlagerstattentypus „Macskamező“ in Siebenbürgen. U. o. p. 122. 19. Az eszter gomvidéki szénterület bányaföldtani viszonyai. 2 táblával 22 szövegközti ábrával. Budapest, 1922. A m. kir. Földt. Int kiadv, 20. Jegyzetek a bauxit előfordulásairól a Pojana-Ruszkában és a D-i Biharban. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelentései 1917 — 1919-ről. Bu- dapest, 1923. p. 261. — Notizen über das Vorkommen von Bauxit im Pojana-Ruszka und im südlichen Bihargebirge. Jahresb. d. K. Ung. Geol. Anstalt für 1917 — 1924. p. 201. 21. Bevezetés a nummulinák és assilinák tanulmányozásába. A m. kir. Földt. Int. Évkönyve XXVI. k. 1. f. (I. táblával és 42 szövegközti ábrával). Budapest 1924. p. 1 — 135. — Einleitung in das Stúdium dér Nummulinen und Assilinen. (Mit dér Tafel I. und 43 Figuren im Texte). (30. November 1927.) Budapest. 1927 — 1929. p. 1. 22. Nttmmulinák Magyarország óharmadkori rétegeiből. I — V. kőnyo- matos táblával. Földtani Szemle. I. k. 4. f. Budapest. 1924. p, 159, 23. Földtani jegyzetek az eszter gomvidéki paleogén medence nyugati részéről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelentése 1920 — 1923-ról. Buda- pest, 1925. p. 50. — Geologisehe Notizen über den westlichen TeiI des pabiogenen Beckens dér Umgebung von Esztergom. Jahres- bericht d. K. Ung. Geol. Anstalt für 1917—1924. Budapest, 1934. p. 67. 24. Fiihrer in Tatabánya. (Mit 2 Profilén) Fiihrer zu den Studienreisen dér Paleontologischen Gesellschaft bei Gelegenheit des Paleonto- logentages in Budapest. 1928. p. 33. 25. Führer in Ajka — Csinger völgy. (Mit 1 Profiltafel). Ibidem p. 59. 26. Studien über Nummulinen. Mit 8 Tafeln und 3 Textfiguren. Geolo- gica Hungarica. Series Geologica. Fasc. 2. Budapestini, 1929. p. 87. 27. Adatok a Buda — Kovácsi-i hegység óharmadkori rétegeinek isme- retéhez. A m. kir. Földt, Int. Évi Jelentései az 1925 — 28. évi felvé- telekről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelentései az 1925 — 28. évekről. Budapest, 1935. p. 65. — Német kivonattal. 14 Vitális István dr. 28. Új adatok a Nagybihar (Cucurbeta) metamorf kőzeteinek ismere- téhez. Földtani Közlöny. 65. k. p. 81. — Neue Beitrage zűr Kennt- nis dér metainorplien Gesteine dér Umgebung des Nagybiliar (Cucurbeta). Ibidéin p. 81. 29. Dcbsina környékének földtani viszonyai. (2 térkép, 1 tábla, 17 szö- vegábra) Geologica Hungarica. Ser. Geol. 5. Budapestini. 1935. p. 1 — 42. — Die Geologischen Verháltnisse dér Umgebung von Dob- sina. Ibidéin p. 1 — 118. 30. A Bihar-hegyesoport tektonikai helyzete a Kárpátok rendszerében. Mát. és Természettud. Értesítő LV. p. 46. — Die tektonische Stel- lung dér Bihargebirgsgruppe (Mtii Apuseni) im Karpatensystem. Math. u. Naturwiss. Anzeiger. LV. Budapest, p. 69. .31. A Tokajhegyalja délnyugati részének s a vele dél felől határos sík terület földtani viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelentései az 1929 — 1932. évekről. Budapest, 1937. p. 329. — Die geologischen Ver- kaltnisse des südwestlichen Tokaj-Hegyalja Gebirges und sei- nes südlichen Nachbargebietes. 32. Geológiai tanulmányok a Mátra északi oldalán Párád, fíecsk és Mát- raballa községek között. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelentései 1933 — 1935. évekről. II. k. Budapest, 1939. p. 545. — Geologiscbe Stu- dien am Nordfusse des Mátragebirges in dér Umgebung dér Ge- meinden Párád, Kecsk und Mátraderecske. Ibidem p. 601. 33. Csornád, Fát és Váchartyán környékének földtani viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelentései 1933 — 1935. évekről. Budapest, 1939. p. 851. — Die geologischen Verháltnisse dér Umgebung von Cso- rnád, Fót und Váchartyán. Ibidem p. 872. 34. A csingervölgyi bányászat múltja, jelene és jövője. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelentései 1933 — 1935. évekről. III. k. Budapest, 1940. p. 1 — 179. — Vergangenbeit, Gegenwart und Zukunft des Bergbaues im Csingertale. Ibidem p. 1231. 35. A Bihar- és Béli-hegységek földtani viszonyai. I. rész. Alaphegység és paleozoikum. Geologica Hungarica. Series Geologica. Tomus 7. (5 tábla, 21 szövegközti ábra). Budapestini, 1939. p. 1 — 45. — Ge- ologie des Bihar- und Béler Gebirges. I. Teil: Kristallin uud Pa- láozoikum. 5 Tafeln, 21 Textfiguren. Ibid. p. 1—200. 15 I MLÉIvBESZÉD BÖÉM FERENC VÁLASZTMÁNYI TAG FELETT. Irta: Dr. Papp Simon. Az elmúlt év június 30.-án Böhm Ferenc családja és családom megállapodott abban, hogy ez évben is, mint a megelőző mhány évben szabadságunk egy részét együtt fogjuk eltölteni. Mi még azmp elutaztunk Füzér-Radványba és B ö h m-ék másnap, július 1.-én elindultak vasúton Gyöngyösre, ahonnan a Mátrába, a Gallya-tetőre akartak felmenni, ahol a hónap második felében talál- koztunk volna. Tervünk sajnos nem sikerült, mert Böhm Ferenc a gyöngyösi vasúti állomás elérése előtt a vasúti kocsiban, vele utazó feleségének kimondhatatlan fájdalmára és megrázkódtatására, 59 éves korában, váratlanul elhunyt. A szíve ölte meg, amely csak élete utolsó évében nem működött rendesen. Hirtelen elmúlásának híre minden barátját és ismerősét megrendítette, de ői maga mégis szerencsés volt, mert könnyen, hosszú és fájdalmas betegeskedés nélkül, szolgálati idejének lejárta előtt, munkaerejének teljében tért örök pihenőre. Tevékeny és sikerekben gazdag élete Pécsett kezdődött, ahol 18S1 január 23.-án született, az ezerhétszázas évek második felében Németországból Magyarországba bevándorolt jómódú iparos család- ból. Édesatyja, Böhm Emánuel, pécsi papírk^reskedő, olyan nevelést biztosított neki, amely későbben magas állásának Letölté- sére alkalmassá tette. Elemi és középiskolai tanulmányait Pécsett végezte, ahol a ciszterciták gimnáziumában 1899 június 21-én érett- ségizett. A Selmecbányái m. kir. bányászati és erdészeti akadémián a hároméves bányamérnöki szakot 1902 július 31-én végezte el. Ott akkoriban Gretzmaeher Gyula, Cséti Ottó, Farbaki Gyula, B ö c k h Hugó, Hermán Emil és Miksa, Fodor László, Sobó Jenő, Bol e.m a n Géza, stb. neves tanárok taní- tottak. A bányaméirnöki akadémia elvégzése után több mint fél évig szüleinél volt, mert nehezen talált egyéniségének megfelelő állást. 1903 február 21-től szeptember 18-ig a Szabadalmazott Osztrák-Ma- gyar Államvasút Társaság aninai szénbányaüzeménél, ugyanazon év szept. 22-ike és dec. 22-ike között a Felsőmagyarországi R.T. Kaza- nesdi Kovandbányájánál gyakornok. Állami szolgálatát 1904 ápr. 9-én kezdi meg napidíjas bányagyakornoki minőségben a nagybá- nyai m. kir. bányaigazgatóság gép- és építészeti hivatalában, Szel- lemi Géza főnöksége alatt. 1904 dec. 9-én Nagybányán a kereszt- hegyi m. kir. bányaművezetőséghez, Bertalan Miklós üzemve- zető-főnöksége alá osztották be. 1905 március 2(i-án bányagyakor- nokká nevezik ki és Ó-radnára osztják be szolgálattéitelre, ahol G u z- man János bányatanácsos a hivatalfőnök. 1905 október 11-én 16 Papp Simon dr. megszerzi Selmecbányán bányamérnöki oklevelét. 1905 november 1-én tisztjelöltté nevezik ki. Nem lévén erős testalkatú, Bőhm Ferenc az ércbányászat- tal járó földalatti terhes üzemi szolgálatot nem igen bírta és kereste az alkalmat neki megfelelő, más szolgálati beosztás elnyerésére. Ezt elérte 1905 december 22-én, amikor is az akkori m. kir. pénz- ügyminiszter úr a geológiában való további kiképeztetésre, legfel- jebb két évre ideiglenesen Buckó Gábor bányatisztjelölttel együtt a M. Kir. Földtani Intézethez osztotta be. Bőhm Ferenc 1906 január 31-én jelentkezett a Földtani Intézet igazgatójánál, B ö c k h János miniszteri tanácsosnál. Itt a tervezettnél rövidebb ideig, 1907 október 21-ig maradt és Böckh János szavai szerint geológiai kiképzése nem lett teljesen keresztülvíve. Az 1906 évi földtani intézeti felvételi évad első felében Bőhm Ferenc a Hu- nyad megyében, Kislialmágy környékén dolgozó Eozlozsnik P á 1 geológushoz volt beosztva, akitől bevezetést nyert a felvételek körüli eljárásba. 1906 augusztus 1-éu Dr. Böckh Hugó bánya- tanácsos, főiskolai tanár mellé osztatott be, aki akkor a Szepes-Gö- möri Érchegységben Jolsva — Nagyszabolcs környékét vizsgálta. Az 1906-os évi felvételi évad további folyamán pedig önálló reambulá- ciót végzett Csetnek és Henczkó környékén. 1907-ben Bőbm Fe- renc már nem vehetett részt a részletes földtani felvételekben, mert a m. kir. pénzügyminisztérium ez év május 5-ikén a I) r. P a p p K á- roly m. kir. geológus vezette kálisókutatásokhoz helyezte ót. E kutatási idő alatt, amely 1907 július 16-tól szeptember 21-ig tartott, Bőhm Feren c-nek először volt alkalma megismerkedni a Mező- séggel. Miután Dr. Papp Károly 1907 szeptember 21-én Nagy- sármáson kelt és i d. L ó c z y Lajos egyetemi tanár helyeslésével ellátott jelentésében kijelölte az első kálisó-kutatófúrás helyét a Me- zőség közepén, a m. kir. pénzügyminisztérium Bőhm Ferenc m. kir. bányatisztjelöltet ismét a nagybányai m. kir. bányaigazgatóság fennhatósága alá rendelte és megbízta a nagysármási kálisókutató mélyfúrás felügyeletével. Ez a kinevezés a kezdőpontja Bőhm Ferenc későbbi ma- gasan ívelő pályafutásának, amelynek egyes állomásai a következők: 1908. február 9-én segédmérnök, a nagysármási kutató-kirendeltség vezetője, 1911 február 15-én bányamérnök és a Kolozsvárott általa megszervezett kutató-bánya hivatal vezetője, 1913 november 3-án bányafőmérnök, 1915 augusztus 28-án bányatanácsos ugyanott. 1916 december 1-én Budapestre helyeztetett át a m. kir. pénzügyminiszté- riumba, a Böckh Hugó miniszteri tanácsos vezetése alatt meg- szervezett X-ik új főosztályba, amelynek tagjai kívüle P a p a n e k Ernő miniszteri titkár, Papp Simon geológus mérnök és Eoz- lozsnik András bányamérnök voltak. Bőhm budapesti állását 1917 tavaszán foglalta el. 1918 de- cember 31-én miniszteri tanácsos és egyúttal nemcsak a kincstári gáz-, olaj- és kősókutatások legfőbb műszaki vezetője, hanem az ősz- Bohra Ferenc emlékezete 17 szes többi kincstári bányászati és kohászati ügyek vezetője lett, bele- értve a pénzverés, fémjelzés, vegyelemzés, bányászati és kohászati főiskola, bányaiskola, stb. ügyeit is. 14 évi állami szolgálat után, 87 éves korában érte el ezt a széleskörű tudást, nagy emberismere- tet, kivételes szervezőtehetséget és nagy felelősséget megkövetelő ál- lást. Akkoriban, egyetemi tanárokat kivéve, ritkaság számba ment, hogy állami tisztviselő ilyen fiatal korban ilyen magas állást elér- jen. Feladata nem volt könnyű, mert ebbe az állásba akkor jutott el, amikor Nagymagyarország a vesztett 1914-1918-as világháború után kezdett darabokra szakadozni. Miután az 1919-es és 1920-as években a D r. B ö c k h Hugó által megteremtett kutatási osztály tevékenysége az ország széthul- lása következtében nagyon minimálisra csökkent és a kilátások na- gyon szomorúak lettek a kutatások folytathatása szempontjából, az osztály geológus és mérnök tagjai igyekeztek másutt elhelyezkedni, így történt, hogy 1920 nyarán Bőhm Ferenc is szerződést kö- tött Szmolka Nándor bányatanácsos és P a p p Simon bányatanácsos-főgeológussal együtt a budapesti Földhitelbank R. T. érdekeltségéhez tartozó zagrebi „Bitumen” olaj- és. gázkutató rész- vénytársasággal azzal a célzattal, hogy annak legfőbb műszaki ta- nácsadója legyen zagrebi székhellyel. Ezt az állását azonban nem foglalta el, mert 1921 tavaszán a „Bitumen” az Anglo-Persian Oil Co. Ltd. érdekkörébe került, amely társaság Magyarországon meg- alapította a Hungárián Oil Syndicate-ot, amelynek pénzügyminisz- teri engedéllyel Bőhm Ferenc lett a magyarországi vezetője és az maradt 1924 végéig, a szindikátus felszámolásáig. Ezen idő alatt is nemcsak hogy állandó összeköttetésben maradt a m. kir. pénzügy- minisztérium bányászati osztályával, hanem irányította is a folya- matban levő kincstári gáz- és olajkutatásokat. 1925-től kezdve ismét átveszi a m. kir. pénzügyminisztérium- ban a bányászati főosztály vezetését, amelynek keretében 1935 év második feléig a kincstári fém- és szénbányászat, a földigáz és olaj- kutatás, a pénzverés, a fémjelzés és fémbeváltás és a soproni bá- nyászati és erdészeti főiskola ügyeit intézi. 1925-ben tagja volt annak a bizottságnak, amely Párisban megállapította az elszakított egykori magyar területeken levő föld- gázmezők, földgázkutak és bányák értékét. 1926-ban résztvett a m. kir. pénzügyminisztérium képviseletében a Madridban tartott XIV. geológiai kongresszuson. Az iparügyi minisztériumnak 1935 július 1-én történt meg- szervezése után továbbra is a pénzügyminisztériumban maradt és az átadott kincstári bányászat és kutatás helyett a pénzverés, fémbe- váltás, fémjelzés és főkémlőhivatal ügyeinek intézése mellett a pénz- ügyminisztérium összes műszaki ügyeit, az állami javak, az állami ny. mda, a Wekerle állami munkástelep és Kárpátaljának 1939. ta- vaszán történt visszatérése óta az aknaszlatinai sóbányászat ügyeit is korán bekövetkezett haláláig vezette. Közben 1934 július 14-én 18 Papp Simon dr. miniszteri tanácsosi címének megtartása mellett állami kőszénbá- nyászati igazgatóvá lép elő, majd 1937 június 30-án elnyeri a mi- niszteri osztályfőnöki címet. Életének legkiemelkedőbb szakasza az 1907 és< 1918-as évek közé esik, amikor mint a magyarországi gáz és olajkutatások leg- főbb műszaki irányítója szép eredményeket ér el Erdélyben a Mező- ségen, a Morvamezőn, Egbellen és a horvátországi Bujevicán. Az Erdélyi Medencében a Kissármási 2-ik sz. fúrás által 1909- ben feltárt napi 800,000 m3 száraz gázelőfordulás magyar ázga fásá- val kapcsolatban Bőhm Ferenc vetette fel először azt a kérdést, hogy vájjon nem antiklinálisokkal kell összefüggésbe hozni ezt az óriási gázmennyiséget, úgy mint Amerikában teszik azt. Bőhm ezen felfogását 1909 tavaszán először i d. Lóczy Lajos, majd 19<,9 őszén B ö c k h Hugó meg is erősítették, önálló földtani mun- kálatokat Bőhm Ferenc maga nem végzett az Erdélyi Meden- cében, de a földtani kutatások kezdetén, 1909-ben és 1910-ben, ami- kor műszaki feladatai megengedték, mindig csatlakozott a földtani munkálatokat végző B ö c k h Húg ó hoz, akit a pénzügyminisztérium Bőhm Ferenc ajánlatára bízott meg a további földtani kutatá- sok vezetésével. 1909 december 23-án a m. kir. pénzügyminisztériumból megbí- zást kap, hogy Herrmann Miksa selmeci főiskolai tanár, m. kir. bányatanácsos, V n u t s k ó Ferenc m. kir. bányatanácsos és K a- tona Lajos mérnök társaságában utazzon az Északamerikai Egyesült Államokba és ott az északamerikai földgázelőfordulások bányászati és geológiai viszonyait tanulmányozza. E megbízatásnak 1910 május — július hó folyamán tett eleget. Amerikai utazásáról írt jelentésében Bőhm Ferenc ismerteti az U. S. A. és Kanada 5 nagy gáztermő vidékét. (Appalach, Trenton-Rock, Clinton-Roek, Középső Kontinentális régió, Caddo-régió). Személyesen megláto- gatta West Virginiában és Clarksburg mellett, Louisianában a Shre- veport környékén levő Oil City-ben, Alabamában Fayette község környékén lévő gázkutakat. Ismerteti I. C. W h i t e antiklinális el- méletét, az amerikai földgáz és kőolaj előfordulások közötti kapcso- latot. Összehasonlítja a Mezőség földgázelőfordulásait az amerikai földgázelőfordulásokkal, amelyek között csak korbeli különbségeket talál és abbeli reményének ad kifejezést, hogy Erdélyben az ismer- tek mellett célszerűen telepített fúrásokkal még nagyobb gázmezők mellett még a földgáz édes testvérét, a kőolajat is meg fogjuk találni. Néhány példában ismerteti az amerikai gázterületek nagyságát, gázszolgáltató képességét és élettartamát. Ismerteti az amerikai gázfeltárásoknál használatos pennsylvániai fúrókötéllel való fúrást, a béléscsövezési és a gázelzárási módozatokat. Amerikai tapasztalatait itthon felhasználta, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben azok a mi magyar viszonyainkra al- kalmazhatók voltak. Bohm Ferenc emlékezete 19 Nagy szerepet játszott Bőhm Ferenc az 1911. évi VL-ik törvénycikk előkészítésében. E törvénycikk szabályozza Magyaror- szágon a földgáz és földolaj bányajogi helyzetét. A „Földgáz Kihasználásának Tanulmányozására Alakult Ma- gyar Földgáz Szindikátus” részére 1913-ban írt jelentésében C 1 a p p G. Frederiek neves amerikai petróleum-geológus a következő el- ismerő szavakkal emlékezik meg az Erdélyi Medencében végzett munkálatokról: „Bőhm Ferenc úr és munkatársai kitűnően ve- zették a gázkutatást mindmáig. E mezőknek bármely távolabbi föld- tani kutatását Dr, Böck h-re, a gázfeltárás folytatását Bőhm úrra kellene bízni, tekintve, hogy e két úr vezetése alatt a kutatá- sok mindeddig kiváló módon folytak”. Ennél erősebb bizonyítéka Bőhm Ferenc eredményes te- vékenységének az a körülmény, hogy 1918 végén az összeomlás ide- jében 22 állami fúrással volt. feltárva 6 gázmező, nevezetesen a kis- kapusi, báznai, magyarsárosi, kissármási, mezőzáhi és a mezősám- soudi. Ezeknek a kutaknak napi teljesítőképessége 2,585.000 m3 gáz volt. Nagy szerepe volt Bőhm Feren c-nek az erdélyi gázmezők egy részének kihasználására 1916-ban alakult Magyar Földgáz Rész- vénytársaság megalakításában is. A világháború alatt és után tagja e vállalat felügyelő és végrehajtó bizottságának. 1931. június 5-től kezdődőleg elnökhelyettes és végrehajtó bizottsági tag e vállalatnak 1932. május 22-én történt megszűnéséig. Ez a vállalat a világháború alatt a magyarsárosi, báznai és mezősámsondi gázmezőkön még 10 gázkutat fúrt le Bőhm Ferenc ellenőrzése mellett. A Bőhm Ferenc irányítása és ellenőrzése alatt mélyített erdélyi gázku- tak évi össztermelése 1918-ban elérte a 71,088.570 m3-t. Ugyanezen periódus alatt 1913 — 1918 között 72, többnyire sekély mélységű (250 m körüli) fúrás készült el Bőhm Ferenc műszaki felügyelete alatt a Morvamezőn Egbell környékén. Ezen kutak össz- termelése 1917-ben 10.393 tonna, 1918-ban az összeomlásig 8.881 tonna, kenőolaj gyártására alkalmas nyersolaj volt. 1918-ban a horvátországi Bujevicán Bőhm Ferenc legfel- sőbb műszaki irányítása alatt fúrt kút éppen az összeomlás előtt tárt fel 360 m mélységben napi 256.000 m3 földgázt és 396 m mély- ségben összesen 10 vagon olajat. A világháború után a Dunántúlon a budafapusztai és kurdi, az Alföldön a bajai és a legnagyobb részben Böckh Hugó és Pávai Vájná Ferenc által kijelölt hortobágyi, vérvölgyi, deb- receni, karcagi, tiszaőrsi, szolnoki és tiszabereki mélyfúrások is B ő h m Ferenc irányítása alatt készültek el. Ezek a kutatófúrá- sok nem találtak ugyan olajat, de mégis egyesek, mint a hajduszo- boszlói, debreceni, karcagi és szolnoki fúrások gázos melegvízszol- gáltatásokkal nagy hasznára vannak az illető városoknak. Ugyancsak Bőhm Ferenc irányítása alatt kezdődött el az 1934. évben az Alföld északi peremén az 1830.8 m mélységű tardi és 20 Papp Simon dr. Budapest közelében 1935. április havában a 938 m mély őrszentmik- lósi fúrás. Ezek egyike sem tárt fel kereskedelmi mennyiségben ér- tékesíthető szénhidrogéneket, s egyúttal ezek voltak az utolsó fú- rások, amelyeket még ő irányított. Ki kell emelnünk azt a körül- ményt, hogy egyes kutak nagy mélységet, 2032 métert (Hajdúszo- boszló II) is elértek, ami pedig a rendelkezésre álló, elavult, gyenge fúróberendezésekkel kiváló műszaki teljesítmény volt. A földgáz- és főidői a j-bányászat műszaki munkálatainál Bőhm Ferenc természetesen csak a vezetést és ellenőrzést vé- gezte, a kivitelt kiváló munkatársaira bízta. Erdélyben az első fú- rások vállalati fúrások lévén, azokat ThumannHenrik és Neu- mayer hallei gépészmérnökök vezették; a későbbi erdélyi fúrások- nál Platz Hu bért német mérnök — aki később az argentiniai állami olajmezők feltárásánál játszott nagy szerepet — volt a mély- fúrási szakember, aki mellett Szmolka Nándor, Fal udi Béla, Rozlozsnik András, Mazalán Pál magyar bányamérnö- kök és G u z, m a n Jenő kohómérnök szereztek fúrási és egyéb üzemi gyakorlatot. A többi fúrásoknál az említett urakon kívül Schlosser Fülöp német gépészmérnök, Kahle Frigyes ko- hómérnök, R ö s s 1 e r Jenő, F a 1 1 e r Gusztáv és Kiss István bányamérnökök, továbbá Králik János ésllia Miklós üzemvezetők voltak értékes munkatársai. Bőhm Ferenc nevéhez fűződik az az ország szempontjából igen fontossá lett tény, hogy az European Gas and Electric Company 1933-ban a Dunántúlon koncessziót kapott gázrés olajkutatásra. Fő- képen az ő fáradozásainak és diplomatáknak is becsületére váló ügyes sakkhúzásainak köszönhető, hogy e koncesszió létrejöhetett. Itt az az elgondolás vezette, hogy az ország abban az esetben is jól jár, ha semmit sem talál a vállalat, mert ez köteles legalább 350.000 aranydollárt kutatásokba befektetni. A Hungárián Oil Syndicate si- kertelen dunántúli kísérletei után más neves magyar és külföldi ge- ológusokkal együtt maga sem hitte, hogy a Dunántúlon számottevő eredményeket lehessen elérni és ezért a kincstári olaj és gázkutatá- sok színhelyét Böckh Hugó korábbi elgondolásának megfelelőleg a Nagyalföldre helyezte át. Ebben azonban erősen csalódott, inért az Eurogasco és jogutódja a Maort saját új kutatásainak alapján még Bőhm Ferenc életében annyira számottevő eredményt ért el az olajkutatás és termelés terén, hogy Csonka-Magyarország ben- zinszükségletét teljesen és a többi olajféleségeket tekintélyes rész- ben már fedezni lehetett a Dunántúlon termelt olajból. Amíg a föld- gáz- és olajkutatás a pénzügyminisztériumhoz tartozott, tehát 1935 nyaráig, Bőhm Ferenc volt a m. kir. pénzügyminiszter megbí- zott műszaki szakértője, aki az Eurogasco kutatásait ellenőrizte. Ezen idő alatt Bőhm Ferenc nagy érdeklődéssel kísérte az Euro- gasco előzetes földtani és geofizikai kutatásait, amelyek szerző ve- zetése alatt állottak és az Eurogasco első számú mihályi fúrását. Bőhm Ferenc emlékezete 21 amelyet a vállalat 1935 nyarán mint hatalmas, nyersolajjal és me- tánnal szennyezett szénsavkutat fejezett be. Az Eurogasco és jogutódja, a Maort, fényes eredményei 1937-ben, tehát akkor következtek be, amikor már nem tartozott ha- táskörébe a magyarországi gáz- és olajkutatás és így ő, aki megelő- zőleg egész életében ebben a munkakörben működött, nem részesült a közvetlen sikerben. Ez a körülmény észrevehetően bántotta is, annak dacára, hogy az illetékes iparügyi miniszterek — Bornem- isza Géza és Varga József — a budafapusztái olajmezőn tett látogatásaik alkalmával magukkal vitték őt és tanácsait meghall- gatták. A gáz- és olajkutatással kapcsolatos felelősség megosztása érdekében az 1930-ban életre keltett és gróf Teleki Pál elnök- lete alatt 1935-ig működött Geológiai Tanácsadó Bizottság is B ő h m Ferenc kezdeményezésére jött létre és ő volt annak az alelnöke és ügyvezetője. Sokoldalú tevékenységének maradandó emlékei még az össze- omlás utáni időkben a Selmecbányái bányászati és erdészeti főisko- lának Sopronban való elhelyezése és egyetemmé való fejlesztésének előkészítése, a pengőértékre való áttérés után a budapesti pénzverő megépítése és üzembehelyezése, a recski réz és aranybánya megvá- sárlása és üzembehelyezése, továbbá a komlói állami liász-korú szén- bányászatnak jövedelmezővé való fejlesztése. A Duna, Dráva és Mura mentén 1933 és 1934 években Pantó Dezső bányatanácsos által végzett aranymosási kísérletek szintén Bőhm Ferenc ne- véhez fűződnek. Szakirodalmi működését, világos és értelmes leíróképességét az alábbi közlemények jelzik: 1. Reambuláció Csetnek és Henczkó között. A M. Kir. Földtani Intézet évi jelentése 1906. évről. — 2. Bőhm Ferenc in. kir. bányamér- nök jelentése az 1910. évben megtett amerikai tanulmányútjáról. Nagy- s ármás, 1910. aug. 1. — 3. A kir. kincstár által Nag'ysármás és Kissár- más községek határán végeztetett mélyfúrások leírása. (Jelentés az Er- délyi Medence földgáz előfordulásai közül eddig végzett kutatómunká- latok eredményeiről. I. rész). Kiadja a M. Kir. Pénzügyminisztérium. Budapest, 1941. — 4. A kissármási gázkút tömítése. (A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1911. évf. 6 — 7. sz.) — 5. A földgázkérdésről. Bányászati és Kohászati Lapok. 1916. évf. 2. sz. — 6. Ásványolaj-, föld- gáz- és sóbányászat. Technikai Fejlődésünk Története. 1867 — 1927. 712 — 739. oldal. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet kiadása. 1928. — 7. A földgázkérdésről. Földt. Értesítő, 1937. évf. 2. sz. — 8. Ásványolaj- és Földgázbányászat Magyarországon 1935-ig. (Á Bányászati és Kohászati Lapok 1939. évi május hó l.-i 9. száma). Legértékesebbek ezek közül „A kir. Kincstár által Nagysár- más és Kissármás községek határain végeztetett mélyfúrások lei- 22 Papp Simon ár. rása” és az 1939-ben megjelent „Ásványolaj- és Földgázbányászat Magyarországon 1935-ig” című értekezései. Bőhm Ferenc érdemeit legmagasabb helyen is elismerték és ez abban jutott kifejezésre, hogy 1911 április hó 6-án megkapta a Koronás Arany Érdemkeresztet, 1931 augusztus 24-én a Kor- mányzó Űr Öfőméltósága megengedte, hogy legfőbb elismerése tud- tál adassák és végül 1933 augusztus 18-án megkapta a II. oszt Ma- gyar Érdemkeresztet. Számos bizottságnak és egyesületnek volt rendes vagy választ- mányi tagja. A Magyarhoni Földtani Társulat rendes tagjai közé 1906-ban választotta és 1924 óta állandó tagja volt a választmány- nak. B ö c k h Húg ó-nak 1931-ben bekövetkezett halála után a buda- pesti műegyetemen a vegyészmérnököket vizsgáztató bizottságnak is tagja lett. Kiváló műszaki tudásánál és érzékénél nagyobb volt igazga- tási tehetsége. Erre való rátermettségét fellehbvalói korán felismer- ték és ezért 1907 óta mindig önálló munkakörű főnöki állásokat töltött be. Alárendelt munkatársai és fellebbvalói előtt tekintélye volt. Kívülállókkal udvarias, szellemes és megnyerő modorban érintkezett úgy, hogy azok igen nagyra becsülték. Magánéletében sokszor zárkózott, máskor nyílt, vendégszerető, egyszerű polgári jólétet kedvelő, vallásos alaptermészetű, állatokat szerető ember volt, aki hacsak módjában állott, mindig segített azo- kon, akik hozzáfordultak. Családot 1911 május 16-án, tehát abban az időben alapított, amikor már mérnöki rangban a kolozsvári m. kir. kutató bánya- hivatal főnöke volt. Ifjúkori sikereinek helyéhez közeleső helyről, a Kissármás melletti Kiscégről nősült és Wachsman Péter nagybirtokos és alsólendvai Lendvai Berta leányát, Emmát vette feleségül. E házasság harmonikus volt, két gyereke, Zoltán és Edit született belőle. Családjának jólétéért mindent megtett és nem rajta múlott, hogy gyerekeit nem láthatta még életében elhe- lyezve. Emlékét családjával együtt Társulatunk is megőrzi. II. ÉRTEKEZÉSEK. A BÉNAHEGYI ARAGONIT NÓGRÁD MEGYÉBEN. Irta: Dr. Jugovics Lajos. 23 Az északmagyarországi, Nógrád és Gömör vármegyékben el- terülő bazalthegyek között a Monossa egyike a nagyobb kiterjedésű és morfológiai szempontból is érdekes bazalttakaróknak. Látszólag keskeny, észak-déli irányban, 5 km hosszan elnynlt, de csak 300 — 800 m széles gerinc, mely felépítésére nézve vulkáni takaró, illetve an- nak lepusztult maradványa. A felszíne átlag 460 — 520 m magas, sík tei lilét, melynek csak a déli részén találunk lapos, 585 m magas dómszerű kiemelkedést. Ennek a bazalttakarónak északi, elkeske- nyedő részét nevezik Bénahegynek. A takarónak északi végén, — Fülekpüspöki falu felett, — már a világháború előtt jól berendezett kőbányaüzem dolgozott. A kitermelt bazaltanyagot sodronypályán szállították a Fülek — Rozisnyó-i vasútvonal csornai állomására. A cseh megszállás után, 1918 év végén a bányaüzem megszűnt, beren- dezését lebontották és elszállították. A kőbánya a Bénahegy északi csücskének keleti oldalát tárja fel, kb. 500 m hosszúságban. A bányafal 32 — 36 m magas és szép osz- lopos elválású bazaltoszlopokból van felépítve, melyek átlag 30 — 50 cm vastagok és vertikálisan, orgonasíp módjára helyezkednek egymás- mellé. A kőzet friss, sötétszürke színű, tömöttszövetű bazalt, mely- ben igen sok olivinbeágyazás látható. A jól hasadó és kemény kőzet lágy kockakőfaragásra, mint zúzottkőnek egyaránt alkalmas. Ebben a bazaltban apró endogén (enclaves homoegénes)1 és exogén (enclaves enallogénes)1 zárványok, továbbá posztvulkáni működés által keletkezett ásványzárványok találhatók és ez utób- biak képezik dolgozatom tárgyát. Endogén zárványok közül az olivint kell először említeni. Az olivin a kőzetnek porfirosan kivált főelegyrésze, melynek 1 — 3 mm nagy, idiomorf kristályai abban igen sűrűn jelennek meg. Talál- hatók azonban a bazaltban nagyobb, 1 — 2 cm átmérőjű olivin kris- tályok is, melyek az olivinbeágyazásokkal sajátságra nézve teljesen megegyeznek. Másik gyakoribb endogén zárvány a földpát, melynek legöm- bölyödött, néha 2 — 3 cm átmérőjű, xenomorf kristályai színtelenek, többnyire víztiszták. A kétirányú hasadás és a jól kifejlődött albit- ikerlemezek rajtuk jól megfigyelhetők. A legritkább endogén zárvány ebben a bazaltban az augit. Feketeszínű, kb. 1 cm nagy xenomorf kristályszemcsékben jelenik 1 Lacroix A.: Les enclaves des roches volcaniques. 1893. Macon. 24 Jugovics Lajos meg. Megemlítem, hogy az augit, mint elegyrész ebben a bazaltban aránylag kevés, apró kristályai csak az alapanyagban találhatók. Az exo gén- zárványok között a kvarc a leggyakoribb. Színte- len, vagy tejfehér színű, erősen repedezett, 1 — 2 cm nagyságú szem- csékben jelenik meg. Sokkal nagyobb, néha ökölnagyságú darabokban találtam a homokkőzárványokat, melyek az áttört oligocénkori homokkőből származnak, gyakran réteges szerkezetűek; a megpörkölődött dara- bokat rozsdaerek járják át. Érdekesek azok az ásványkiválások, melyek posztvulkáni ha- tásra keletkeztek a bazalt üregeiben: bialit, kaiéit, dolomit és az aiagonit. A hialit összefüggő gyöngyszemekből álló réteget alkot és lie- lyenkint az 5 — 10 cm-es hasadékok falait borítja. Ugyancsak az üregek falait borítja a kalcit színtelen, átlátszó kristályos rétege, de kristályformát sohasem árul el. Helyenként a kalcitra tejfehér ásványréteg települ, melynek az üreg felé eső ol- dalán gyakran apró, legömbölyödött lapxi, vagy nyeregszerűen ki- alakult romboéderkristályok helyezkednek el. A közelebbi vizsgálat lehetetlen volt, ellenben megállapítható, hogy a víztiszta réteg híg HCl-ben pezsgés közben jól oldódik, a tejfehér nem. ez a sajátság és a kristályforma valószínűvé teszi, hogy ez utóbbi ásvány a dolomit. A legérdekesebb és legjobban kifejlődött ezen ásványok kö- zött az aragonit, mondhatom a leggyakoribb is. Amikor a bazalt- bánya még üzemben volt, elég gyakran mutatkozott, ma az elha- A bénahegyi aragonit Nógrád megyében 25 gyott bányában csak töredékeit találni. Ez az aragonitelőfordulás sohasem volt olyan szép és tökéletes, bátran mondhatjuk bőséges, mint a szomszédos korláti, vagy macskalyuki bazaltbányák pompás aragonitjai, melyek néha 15 — 20 cm-es átmérőjű bazaltüreg falait sűrűn borítják; a bénahegyi bazaltban az aragonit csak apró ürege- ket tölt ki, de mindenesetre ezek is érdekes és szép kifejlődésűek, így a vizsgálatra érdemesek. A bénahegyi aragonit a bazaltüregekben fennőve, vékony tűk rendszertelen tömege, vagy szép sugaras kristályhalmazok alakjá- ban jelenik meg. A c-tengely szerint megnyúlt kristályok elég for- madúsak, tű, vagy vésőalakúak. A 3 — 15 mm hosszú és 0.8 — 2 mm vastag kristályok víztiszták és színtelenek. A megvizsgált 14 kristályon a következő 12 formát állapítot- tam meg: b = 010 rj = 0.24.1 m = 110 Y = 0.40.1 k = 011 p = 111 x = 012 y = 881 e = 051 a = 991 e = 0.20.1 ő - 14.14.1 E felsorolásból látható, hogy a kristályokon főképen az I. fajta prizmák és az alappiramissal egy zónában fekvő magasabb indexű pi- ramisok találhatók. Az alapformák b(010) és az m(110) mindegyik kristályon jól kifejlődött lapokkal jelennek meg. Ha több magasabb 26 Jugovics Lajos indexű I. fajta prizma, illetve piramis található egymás fölött, te- kintve, hogy közöttük a hajlásszög igen kicsiny, ekkor legömbölyö- dött, gyakran rostos kifejlődést! lapot alkotnak. A megvizsgált kris- tályokon sokkal több ilyen magas indexű kristályformát találtam, mint amennyit felsoroltam, de csak a teljesen biztos szögértékű és több kristályon kifejlődött formákat fogadtam el. Egyébként jel- lemző ezekre az aragonit kristályokra, hogy a fenti formák, de még az alacsonyabb indexűek is többnyire páratlanul, csak az egyik ten- gelyvégen jelennek meg, a másikról hiányoznak, vagy helyettük el- térő indexű formák találhatók. Az I. és II. ábra kristályrajzai ezt a természetes, asymetrikus kifejlődést mutatják és jól látható, hogy a kristályok alakját a me- redek I. fajta (brachi) prizmák és a (110 — 111) zónába tartozó me- redek piramisok határozzák meg. Ugyanezek a kristályrajzok az egyes formák elosztását is mutatják, megfigyelésem szerint a többi kristály is közel hasonló formakialakulást árult el. A legtöbb aragonit kristály az [110] lap szerinti iker, sőt gyakran poliszintetikus kifejlődésű. A többi, látszólag egyszerű kris- tály is valószínűleg iker, csakhogy a finom ikerlemezek rajtuk nem észlelhetők. A formák megállapítása a következő táblázatban felsorolt szögértékek alapján történt, ahol a Kokscharo w alapértékeiből számított szögadatokat is feltüntettem. k b — 011 010 .. . mért 54° 06’ számított . . . 54° 13' 30" k X = 011 012 .. . 15° 50' . . 15° 57' 55” k k’ = 011 Oll ... 71° 32' . . 71° 33’ k e - 011 051 .. . 38° 46’ . . 38° 42' 30” k g = 011 0.20.1 . . 50° 06’ . . . 50° 15' 30" k V = 011 0.24.1 . . 50° 58' . . 50° 54’ 50" k Y = 011 0.40.1 . . 52° 16' . . . 52° 14' 16” X x' = 012 012 . . . 39° 34' . . . 39° 37’ 34” m m — 110 no . . . 63° 34’ . . . 63° 48’ m b = 110 010 .. . 57° 56' . . . 58° 06’ P P' = 111 ín ... 107° 23' . . 107° 29' 23" P P" '= 111 in .. . 50° 25’ . . . 50° 28' 32” P k = 111 011 ... 43° 16' . . . 43° 12’ 15” P m = 111 110 .. . 36° 03' . . . 36° 15' 19" P Y = 111 881 .. . 30° 55’ . . 31° 01’ P a = 111 991 .. . 31° 24’ . . 31° .36’ P ő = 111 14.14 1 . . 33° 19' . . 33° 15' 38" k k = 36° 11' . . 36° or 30" m b = 5° 38' . . 5° 42' A bénahegyi aragonit Nógrád megyében 27 Az északmagyarországi bazaltok egyébként gazdagok kristá- lyodott aragonitokban, sőt megállapíthatjuk, hogy hazánkban ezek a leggazdagabbak. A korláti és macskalyuki bazaltbányák üregei- ben talált aragonit kristályok még külföldi viszonylatban is első- rendűek. A korláti bazaltbánya minden részében megtaláljuk az aragonitot,1 de a legszebb és legtöbb a IX. számú bányatelepről ke- rül elő. A „Medves-bazalttakaró” északi végébe mélyülő „Macska- lyuki-bazaltbányá”-ban is elsőrendű, szép kristály odott aragonit található.2 A legszebb példányok itt az ú. n. „Gizella-telep”-ről ke- rültek elő, ezt sajnos ma nem fejtik. A bánya többi része is igen gazdag aragonitban, de mintha ezek apróbbak lennének, sőt a bazalt- üregek is kisebbek, melyekben találhatók. A Medves-i bazalttakaró egyéb részein az aragonit már ritkábban fordul elő és kifejlődésre* szépségre messze mögötte marad a korláti és macskalyuki előfordu- lásoknak. Az Eresztvényi-bányából és a vecseklői, Fénykő-dülői bá- nyából3 is ismertettek kristályodott aragonitot, míg legújabban Fülek körül fekvő valamelyik bazaltbányából írtak le aragonitot.4 sajnos a bánya neve nincs megjelölve. Készült a M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudo- mányi Egyetem Gazdasággeológiai Intézetében. IRODALOM. — SCHRIFTTUM. 1. Liffa A.: Neues Arag’onitvorkommen in Korlat, Komitat Nográd. Zeitsehr. f. Kristallographie, Bd. 47. 1910. S. 249 — 262. — 2, Jugovics L.: Kristálytani tanulmányok magyar ásványokon. Anna- les Musei Nationalis Hungarici. X. k. 1912. p. 301 — 308. — 3. Ven dl M.: Nógrádmegyei bazaltok aragonit kristályairól. Annales Musei Natonalis Hungarici. XXV. k. 1928. p. 69 — 75. — 4. Tokody L.: Füleki aragonit, Annales Musei Nationalis Hungarici. XXXI. k. 1937 — 38. p. 171 — 178. 28 OLIGOCÉN OSTRACODÁK A RIMA ÉS A TÁRNÁ VIDÉKÉRŐL.* Irta: Dr. Méhes Gyula. A múlt év nyarán dr. J a s k ó Sándor egyetemi tanársegéd xir arra kért, hogy a Rima és a Tárná között levő oligoeén rétegek- ből gyűjtött kagylósrákjait határozzam meg. Az anyag áttekintő megvizsgálásakor észrevettem, hogy a fa- jok meghatározása nem szorítkozhatik semmit sem mondó felsoro- lásra. Vannak olyan észrevételek, amelyek a kagylósrákokra vonat- kozó ismereteinket kiegészítik. A kagylósrák faunát tartalmazó képződmény oligoeén ere- detű.* 1 Egyrészt szívós, kemény, vékonypados, márgás, homokos agyag; másrészt széteső, igen laza homokos agyag. A kövületek közt négy faj van, amelyek mikroszkóp] vizsgálatra alkalmasak. A töb- biek rossz megtartásúak, úgy, hogy meghatározásuk is nehéz. Afajok leírása. 7. család: Cypridae. 1. nem: Pontocypris. Pontocypris declivis G. W. M ü 1 1. Pontocypris declivis G. W. Müller: Die Ostracoden des Golfes von Neapel. Berlin, 1894, X. tábla, 4. ábra, 250 lap. Pontocypris declivis G. W. Miill. — Zalányi Béla Ma- gyarországi miocén ostracodák. Különlenyomat a Földtani Intézet Évkönyvéből. XXI. köt. 4. füzet, V. tábla, 1 — 3. ábra, 85 lap. Bal kagyló. Hosszúsága: 0.48 mm, magassága: 0.26 mm, átmé- rője: 0.48 mm. A hosszúság és a magasság közt levő arány 1 : 1.80. Egy jobb és egy bal kagylófél állott rendelkezésemre. Mind a kettő erősen rongált. De meghatározásra még alkalmas volt mind a kettő. A G. \V. M ü 1 1 e r-től adott jellegek felismerhetők. * Bemutatta a Magyarhoni Földtani Társulat 1941. évi február havi szakülésén. 1 Jaskó Sándor: A Rima és a Tárná közötti oligoeén rétegek és kövületeik. Földtani Közlöny 1949. Oligocén ostracodák a Rima és a Tárná vidékéről 29 A csúcsszegélyeken széles alappal kezdődő, egymástól távol álló likacscsatornák vannak. A bal kagylón három izombenyomat is megfigyelhető. Lelethely: Uraj falu, Sajópüspöki. A vizsgált példányok szá- ma kettő. Ez a faj eddig ismeretes volt, mint élő a nápolyi öbölből, ahol elég gyakori mészszivacsok és posidonia törmelék közt. Mint kövület ismeretes hazánk alsó szarmata képződményeiben. II. család: Nesideidae. 2. nem: Bythocypris. Bythocypris punctatella (Bős q.) Bairdia punctatella B o s q. — Bosquet: Description ües Entomostracés fossiles des terrains tertiares de la Francé et de la Belgique. Académie Royale de Belgique. Bruxelles 1852, I. tábla, 10 ábra, 26 lap. Bythocypris punctella (Bosq.). — Méhes Gyula: Buda- pest környékének felsőoligocén ostracodái. Geologica Hungarica, Pars Pál. Budapest 1941. I. tábla, 5,6.7 ábra (nyomás alatt). Bal kagyló. Hosszúsága: 0.78 mm, magassága: 0.42 mm, átmé- rője: 0.29 mm. A hosszúság és a magasság közt levő arány 1 : 1.90. A kagyló a jellegzetes alakoktól annyiban különbözik, hogy ezeken a példányokon a mellső csúcsszegély és a hátoldali kagyló- szegély találkozásánál jól kiemelkedő tompa szöglet van. így a kagyló legnagyobb magassága ebbe az irányba esik. A kagylók rossz megtartásfiak. Sem szerkezeti, sem felületi jellegnek semmi nyoma. Csak az izombenyomatok vehetők észre az egyik kagylón. Az izombenyomatok körben vannak elhelyezkedve. Tompa háromszög alakúak. Lelethely: Domonkos (Kőalja-hegy), Velkenye. A vizsgált pél- dányok száma két teljes kagyló és három darab töredék. Ennek a fajnak hazánk oligocén képződményeiből már van képviselője. 3. nem: Nesidea. Nesidea rotundata n. sp. I. tábla, 3. ábra. Bal kagyló. Hosszúsága: 0.52 mm, magassága: 0.48 mm, átmé- rője: 0.36 mm. A hossziíság és a magasság közt levő arány 1 : 1.02. 30 Méhes Gyula dr. A kagyló legnagyobb magassága a mellső harmadban van. Itt a hátoldali kagylószegély feltűnően kiemelkedik és a mellső esúcsszegély felé tompa, a hasoldali felé pedig menedékesen elnyúló lejtővel halad. A hasoldai kagylószegély közepe táján gyengén ívelt. Innen mind a két esúcsszegély felé gyenge öblöt alkot. A csúcssze- gélyeken a nemre jellemző fogak — valószínűleg a kagyló rongált állapota miatt — nem észlelhetők. 1, kép. 2. kép A mellső kagylószegély likacscsatornái sűrűn állnak egymás mellett. Meglehetős vastagok. Egyszerű lefutásúak. A hátulsóé sok- kal ritkábban állanak. Egyebekben olyanok, mint a mellsőé. A has- oldali szegély is sűrűn el van látva likacscsatornákkal. Izombenyo- mat és zárószerkezet nem volt felismerhető. A felületen semminemű rajzolat nem látható. Az egyik ki nem fejlődött példányon nagy, egymáshoz közel álló, lapos terecs- kék helyezkednek el. Felülről való nézetben a kagylók szabályos csónakformájúak. Legnagyobb átmérője a középvonalba esik. Lelethely. Velkenye, Uraj falu. A vizsgált példányok száma egy bal kagyló és két darab ki nem fejlődött példány kagylója. A nemnek hazánk triász, eocén és öli gócén képződményeiből vannak képviselői. III. család: Cytherldae. 4. nem: Loxoconcha. Loxoconcha fallax n. sp. I. tábla, 2. ábra. Bal kagyló. Hosszúsága: 0.55 mm, magassága: 0.44 mm, átmé- rője: 0.23 mm. A hosszúság és a magasság közt levő arány 1 : 1.02. A kagyló majdnem köralakú. Mind a két csúcsszegélye ma- gasan, tompán kerekített. A hátulsó íve valamivel tompább, mint a mellsőé. A mellsőn néhány fogszerű képlet látható. De ezek a kagy- Oligocén ostracodák a Rima és a Taraa vidékéről 31 lórongálódás eredményei is lehetnek. A hátoldali kagylószegély ma- gas ívű, a hasoldali gyengén kiemelkedő. Az egyes kagylószegélyek é zrevétlenül olvadnak egymásba. 3. kép. 4. kép. A mellső csúcsszegély likacscsatornás öve keskeny. A likacs- csatornák széles alappal erednek. Szélesek egész lefutásukban. Néha kettesével erednek. Likacscsatornák a hasoldalon is találhatók el- vétve. A kagyló falazata rossz megtartású. Zárószerkezet, izombenyo- matok nem láthatók. A felületen rajzolat nincs. Csak egyes helye- ken láthatók a letöredezett tüskék nyomai. Felülről való nézetben a kagylók nagyon megnyúlt tojás ala- kúak. A hátsó csúcs tompán, a mellső hegyesen kerekített. Legna- gyobb átmérő az alsó harmadban van. Lelethely. Domonkos, Uraj falu. A vizsgált példányok száma négy darab töredék. Megjegyzés. A kagyló alakja szerint a Cytherella nemhez áll közel. De oda sehogy sem lehet helyezni a csúcsszegély szerkezete miatt. Ez leginkább megfelel a Loxoconcha nemnek. Az is lehetsé- ges, hogy alakja, szerkezete miatt esetleg egy új nem képviselője. Ezt azonban csak nagyobb és vizsgálatra alkalmasabb anyag alap- ján lehetne eldönteni. 5. nem: Cythereis. Cythereis hungarica Méhes. I. tábla, 4. ábra. Cythereis hungarica Méhes: Adatok Magyarország pliocén ostrrcodáinak ismeretéhez. II. Az alsó pannóniai emelet Darwinu- lidae-i és Cytheridae-i. Földtani Közlöny XXXVIII. köt. Budapest, 1907. VIII. t., 7—9 á., 562. 1. Cythereis hungarica Méhes. — Zalányi Béla: Magyar- országi miocén ostracodák. Különlenyomat a Földtani Intézet Év- könyvéből. XXI. köt., 26 á., 116 lap. Cythereis hungarica Méhes. — Méhes Gyula: Budapest környékének felsőoligocén ostracodái. Geologica Hungarica, Pars Pál., Budapest 1941. IV. tábla, 14, 15. ábra (nyomás alatt). 32 Méhes Gyula dr. Jobb kagyló. Hosszúsága: 0.57 — 0.81 mm, magassága: 0.4 — 0.55 mm, átmérője: 0.32 mm. A hosszúság és a magasság közt levő arány 1 : 1.5. A kagyló úgy alak, mint szerkezet szerint minden megszorítás nélkül a tipussal egyezik meg. A szerkezetben nincs különbség akár a peremlemezeket, akár a felületi díszítést, akár a zárószerkezetet vizsgáljuk. A pannonból, miocénből, oligocénből leírt fajok jellegei ugyanazok. 5. kép. Különösen nagy fontosságéinak vélem a zárószerkezetet. Ezt a fajt a felsőoligocénből leírt kagylósrák munkámban a fogdudoros zárószerkezetííek ama csoportjába osztottam be, amelyeken úgy a mellső, mint a hátulsó zárómezőn egy-egv fog van. Ez is azt bizo- nyítja, hogy a szerkezeti jellegeket a fajok és nemek meghatározá- sában jól fel lehet használni. De igen jól értékesíthetők rendszertani szempontból is. Azért a szerkezeti jellegek vizsgálására még nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Minthogy vizsgálataim elejétől kezdve ezt a módszert használ- ták, a szerkezeti jellegek pontos rajzolását és tüzetes leírását min- dig előnyben részesítem a sokkal könnyebb, de kevesebb eredményt elérő fényképezéssel szemben. Sajnos, ez az irány mind nagyobb te- rületen hódít, de a fajok felismerésére és azok pontos meghatározá- sára nem ad elég megfoghatót. Lelethely. Sajóvárkony, Domonkos. A vizsgált példányok száma két példány és egy töredék. Cytkereis ontiquata B a i r d. I. tábla, 1. ábra. Cythereis antiquata Baird: The Katural History of the Bri- tish Entomostraca, London 1850. XX. t., 2. á., 176. lap. Cythere ontiquata (Baird) — G. S. Bradv: A Monograph of the Becent British Ostracoda. London 1868. XXX. t., 17. — 20. á., 417. lap. Cythere ontiquata (Baird): Bradyi* — Crosskey — Ró- bert són: A Monograph of the Post — Tertiary Entomostraca of Scotland. London 1874. XII. t., 8 — 10. á., 170 lap. Oligocén ostracodák a Rima és a Tárná vidékéről 33 Cythereis antiquata Baird. — G. W. Müller: Die Ostraco- den des Golfes von Neapel. Berlin 1894. XXIX. t., 18., 24. á., XXXI. t., 1. á.. 374. lap. Cythereis antiquata Baird. — Méhes Gyula: Budapest környékének felsőoligocén ostraeodái. Geologica Hungarica, Pars. Pál. Budapest 1941. V. tábla, 7 — 10 ábra (nyomás alatt). Jobb kagyló. Hosszúsága: 1.8 mm, magassága: 0.54 mm, átmé- rője: 0.26 mm. A hosszúság és a magasság közt levő arány 1 : 2. Egyike a legszebb kagylósrákoknak. Azzá teszi az egyenlőtle- nül futó kagylószegély, amelyet dombok, halmok, dudorok, tarajok tesznek változatossá. A kagyló alapalakja megnyúlt vese. Legna- gyobb magassága a mellső harmadban, a zárószerkezet tájékán van. Ez okozza, hogy a mellső csúcs jóval szélesebb, mint a hátulsó. A mellső csúcsszegély sűrűn fogazott. A fogak száma 17, a liátulsón 9. Mind a két csúcsszegélyen a peremlemez keskeny övű. A li- kacscsatornák elmosódottak. Finomak, egyesével állanak. A hátulsó csúcsszegélyen a likacscsatornák száma jóval kisebb. Zárószerkezet szerint a kagylósrákok fogdudoros csoportjába tartozik. A jobb kagyló mellső zárómezőjén egy erőteljesen kifejlő- dött fog, alatta gyengébben fejlődött foggödör van. A kagyló falazata rendkívül finom, üvegszerű. A felület tele van nagy, sokszögű terecskével. Ezek a terecskék a kagyló belső tere felé félkör alakúak. A felületet a terecskék hálózatossá teszik. A széllel szabályosan, párhuzamosan haladnak és a kagyló hosszten- gelye irányában bordákká egyesülnek. Záróizom — benyomatok nem láthatók. Felülről való nézetben a kagylók zömök csónak alakúak. A mellső csúcs valamivel hegyesebb, mint a hátulsó. Az oldalvonal majdnem párhuzamos a kagylószegéllyel. Legnagyobb átmérője a középvonalban van. 34 Méhes Gyula dr. Lelethely. Rimaszécs, Velkenye, Uraj falu. A vizsgált példá- nyok száma két jobb kagyló, három darab töredék és egy ki nem fejlődött példány. Megjegyzés. Mint recens faj él a Földközi tengerben és a Bis- cayai öbölben, Anglia és Island partvidékén. Mint kövület ismere- tes angliai glaciális és magyarországi oligocén képződményekből. Cythereis dentata G. W. M ii 1 1., var. picta n. var. I. tábla, 7, 8. ábra. Jobb kagyló. Hosszúsága: 1.12 mm, magassága: 0.6 mm, át- mérője: 0.54 mm. A magasság és a hosszaság közt levő arány 1 : 1.9. A típushoz nagyon hasonlít, különösen abban az alakjában, amint azt Zalányi rajzolja (1. idézett mű III. táb’la, 1 — 8. ábra). Mindazonáltal vannak olyan különbségek, amelyek a típuson nin- csenek meg. Ezért teljes egészében mégsem lehet azzal azonosítani. Ilyenek: A likacscsatornák sohasem állanak kettesével, hár- masával, hanem mindig egyesével. A hátulsó zárómezőn nincsen fog, csak egy foggödör. Ez előtt egy jól feltűnő fogszerű nyúlvány. A felületen nincsenek hosszbordák. De nincsenek a típusra eddig min- den szakbúvártól észlelt gödrök, amelyek csak a kagyló középső tá- jékán vannak; a mellső és a hátulsó csúcsszegély tájékán teljesen hi- ányoznak. Jelenlétüket azért tartom fontosnak, mert mint ősi meg- szerzett jelleget a most élők is teljes mértékben birtokolják. Ennek a változatnak a felületén szabálytalanul szétszórt nagy holyagszerű képletek vannak. Belsejükben finoman szemecskézettek. Körülbelül olyan nagyok, mint az izombenyomatok, amelyek ezen nagyon szé- pen láthatók. Felülről való nézetben is teljesen különbözik. Ez csónakfor- májú és az oldalvonal egyenletesen emelkedő ívet ír le. Az oldal- vonalon a szárnyszerű kiemelkedés nincs meg. Oligocén ostracodák a Rima és a Tárná vidékéről 35 Lelethely. Sajópüspöki. Egy jobb kagylófél és egy töredék állott rendelkezésemre. A kagylófél vizsgálat közben megrongáló- dott. 6. nem: Cytherura. Cytherura costata n. sp. I. tábla, 5, 6. ábra. Jobb kagyló. Hosszúsága: 0.49 mm, magassága: 0.22 mm, átmé- rője: 0.2 mm. A hosszúság és a magasság közt levő arány 1 : 2.5. A kagyló téglalapba illeszthető be. Mellső csúcsa tompán, a hátulsó hegyesen kerekített. A hátoldali kagylószegély gyengén ívelt. A mellső csúcsszegéllyel észrevétlenül olvad össze, a hátulsó- val jól észrevehető öblöt alkot. A hasoldali kagylószegély gyengén ívelt. A mellső csúcsszegély felé gyenge öblöt, a hátoldali felé pe- dig menedékes lejtőt alkot. A belső peremlemez széles övű. Szerkezet nem ismerhető fel. Csak egy-két elmosódott likacscsatorna észlelhető. Zárószerkezet sem észlelhető. Az észrevehető egymás felett elhelyezett izörnbe- nyomat a családra jellemző. A felület teljesen lekoptatott. Egyedüli díszítés a hosszten- gely irányában alulról felfelé haladó 4 — 5 hosszsövény, amelyek a h '.túlsó csúcs felé csavarodnak. Felülről való nézetben a kagyló szabályos csónakalakú. Az ol- dalvonal hepe-hupás. Lelethely. Domonkos. Egy jobb példány és egy töredék állott rendelkezésemre. 7. nem: Cytheridea. Cytheridea pannoniéi M éhes. Cytheridea pannonica Méhes: Adatok Magyarország pliocén ostracodáinak ismeretéhez (németül is). Budapest, Földtani Közlöny XXXVII. XI. tábla, 553. lap. Cytheridea pannonica Méhes. — Zalányi Béla: Morpho- systematische Studien über fossile Muschelkrebse. Geol. Hungarica. Ser. Pál. Fasc. 5., szövegrajzok: 24, 73, 75, 77 lap. 36 Méhes Gyula dr. Cytheridea pannonica Méhes. — Méhes Gyula. Budapest környékének felsőoligocén ostracodái. Geol. Hungarica, Pars Pál. Budapest, 1941. VII. tábla, 27 — 29 ábra (nyomás alatt). Jobb kagyló. Hosszúsága: 0.7 mm, magassága: 0.38 mm, átmé- rője: 0.15 mm. A hosszúság és a magasság közt levő arány 1 : 1.34. Egy rossz megtartású példány állott rendelkezésemre. Ezen semminemű szerkezet nem volt megfigyelhető. De a fajnak olyan jellegzetes alakja van, hogy meghatározásra még így is alkalmas volt. Lelethely. Rimaszécs. Egy rossz példányom volt. IV. család: Cytherellidae. 8. nem: Cytherella. Cytherella abyssorum G. O. S a r s. A szinonimákra vonatkozó összefoglalást lásd Méhes Gyula: Budapest vidékének eocén ostracodái c. munkájában. Geologica Hun- garica, Ser. Pál. Fasc. XII. Budapest 1936, 45. lap. 'Hosszúsága: 0.88 mm, magassága: 0.51 mm, átmérője: 0.27 mm. A hossziiság és a magasság közt levő arány 1 : 1.88. A rendelkezésemre állott és megvizsgált példányok olyanok, mint a típus. Bár rongált példányok voltak, egyeseken a nemre jel- lemző jellegeket fel lehetett ismerni és meg lehetett állapítani ho- vatartozásukat. Egyes példányokon az izombenyomatokat is meg lehetett figyelni. Lelethely. Rimaszécs, Jene, Velkenye. Megvizsgáltam öt tel- jes példányt és néhány töredéket. Cytherella laevis G. S. B r a d y. Cytherella laevis G. S. Brady: Brit. Assoc. Report 1866., 211. lap. Cytherella laevis G. S. Brady: A Monograph of the Recent Britisch Entomostraca. London 1868, XXXIV. t., 15 — 17 ábra. Hosszúsága: 0.69 mm, magassága: 0.43 mm, átmérője: 0.52 mm. A hosszúság és a magasság közt levő arány 1 : 1.07. A kegyló úgy felülről, mint oldalról való nézetben olyan, mint azt B r a d y idézett munkájában leírja és lerajzolja. Ezt a fajt G. W. M ü 1 1 e r többször idézett munkájában (Das Tierreich-Ostracoda 1912.) a dubia közé sorolja. Bár az én példányaim rossz megtartá- súak, az azonosításra alkalmasak. Lelethely. Simonyi. Három darab töredéket vizsgáltam meg. Oligocén ostracodák a Rima és a Tárná vidékéről 37 Cytherella elliptica Mélie s. Cytherella elliptica Méhes: Budapest környékének felsőoli- gocén ostracodái. Geologica Hungariea, Pars Pál., Budapest, 1941., VII. tábla, 10 — 11. ábra (nyomás alatt). Bal kagyló. Hosszúsága: 0.80 mm, magassága: 0.55 mm. A hosszúság és a magasság közt levő arány 1 : 1.80. A faj leírása fent idézet munkámban található. Azzal min- den tekintetben megegyezik, de mégis azzal a különbséggel, hogy ennek a példánynak a hátulsó csúcsszegélyén fogszerű dudorok nin- csenek. Lelethely. Velkenye. Megvizsgáltam egy bal kagylót. Cytherella dentlfera M é h e s. Cytherella dentlfera Méhes: Budapest környékének felsőoli- gccén ostracodái. Geologica Hungariea, Pars Pál., Budapest 1941., VII. tábla, 12—16. ábra (nyomás alatt). Jobb kagyló. Hosszúsága: 0.89 mm, magassága: 0.5 mm. A hosszúság és a magasság közt levő arány 1 : 1.8. A faj leírása megtalálható fent idézett munkámban. Mint- hogy nagyon szép és jó megtartású példányok is állottak rendelke- zésemre, az összehasonlítás tökéletes volt. Ügy szerkezet, mint alak tekintetében a fenti fajjal azonosíthatom. A kagyló szegélye, rajzo- lata a fogaziottsággal, a felület rajza, különösen pedig az izombe- nyomatok teljesen egybevágtak. Lelethely. Velkenye (szőlőtető és téglavető), Uraj falu, Sajó- várkony. 14 darab ép és három darab töredék állott rendelkezésemre. 1 Cytherella arcuata M é h e s. Cytherella arcuata Méhes: Budapest környékének felsőoli- gocén ostracodái. Geologica Hungariea, Pars Pál., Budapest 1941., VII. tábla, 1 — 2. ábra (nyomás alatt). Jobb kagyló. Hosszúsága: 0.74 mm, magassága: 0.48 mm, átmé- rője: 0.23 mm. A hosszúság és a magasság közt levő arány 1 : 1.50. A faj leírása megtalálható fent idézett munkámban. Mint- hogy csak egy, rongált példány állott rendelkezésemre, amelyen az alakon kívül semmi más nem volt megfigyelhető, a faj meghatá- rozását egyelőre nem tekinthetem kétségtelennek. Talán majd me- rülnek fel adatok későbbi gyűjtésekből, amelyek a kérdést eldönt- hetik. Lelethely. Domonkos. Egy darab kőbélszerű töredék. A leírt fajok között három olyan új van, amelyeknek tüzetes leírását és rajzát nem adom. Még pedig azért, mert annak eleget 38 Méhes Gyula dr. tettem egy korábban elkészített munkámban, amely éppen ennek a kisebb tanulmányomnak a készítése közben van nyomás alatt. A kérdéses három új faj: Cytherella elliptica, Cytherella dentifera, ? Cytherella arcuata. * * 3* A Rima és a Tárná közötti oligocén rétegekből előkerült kagy- lósrákok négy családban foglalnak helyet, mint hazai kövesült kagy- lósrákjaink általában. A négy családba sorolt fajok száma 14. Csa- ládok szerint így oszlanak meg: /. cs. Cypridae. 1. Pontocypris declivis G. W. Mii 11. II. cs. Nesideidae. 2. Bythocypris punctatella (Bosq) 3. Nesidea rotun.da.ta n. sp. III. cs. Cytheridae. 4. Loxoconcha fállax n. sp. 5. Cythereis hungarica Méhes 6. Cythereis antiquata Baird 7. Cythereis dentata G. W. Müll. var. picta n. var. 8. Cytherura costyta n. sp. 9. Cytheridea pannonica Méhes IV. cs. Cytherellidae. 10. Cytherella ahyssorum G. 0. Sars 11. Cytherella laevis G. S. Brady 12. Cytherella elliptica Méhes 13. Cytherella dentifera Méhes 14. Cytherella arcuata Méhes Eziek közül a Pontocypris declivis, a Bythocypris punctatella , a Cythereis hungarica, a Cythereis antiquata, a Cytheridea panno- nica, a Cytherella ahyssorum, a Cytherella laevis az irodalomból ed- dig is ismeretesek voltak. Hazánk kövesült faunájából is. A Nesidea rotundata, a Loxoconcha fállax, a Cytherura cos- tata, a Cytherella elliptica, a Cytherella dentifera, a Cytherella ar- cuata nemcsak hazánk faunájára, de a tudományra nézve is új. Szorosabb értelemben véve tisztán oligocén jellegűek: a Bythocypris punctatella (Bosq), Nesidea rotundata Méhes, Loxoconcha fallax Méhes, Cythereis dentata G. W. Müll. var. picta Méhes, Cytherura costata Méhes, Cytherella elliptica Mé- hes, Cytherella dentifera Méhes, Cytherella arcuata Méhes. 39 III. ISMERTETÉSEK. Vadász Elemér: Kő szén földtani tanulmányok. 4°, 121 oldal. 42 mikrofotográfiával és egyéb fényképpel, 6 telepszelvénysorozattal, 1 fejlődéstörténeti diagrammal, 1 térképvázlattal és 3 vegyelemzési táblázattal. — A m. kir. Földtani Intézet gyakorlati, alkalmi és nép- s erű kiadványai. Budapest, 1940. Ez a könyv csonkaországi kőszénfajtáink összehasonlító vizsgá- latának általános eredményeit foglalja magába. Azokat a tapasztalatait és megállapításait foglalja össze benne a szerző, melyeket immár két évtizedes kőszéngeológusi munkálkodása alatt kőszénfajtáink kőzet- alkati sajátságairól, származási és keletkezési körülményeiről szerzett. Elekhez kapcsolódva közli a szűkebb működési területének — a Vértes- hegység L-i és D-i előterének — mélyén megfúrt mezozoos, eocén és oligocén képződmények leírását és elterjedését s ezzel rendkívül becses — eddig hozzáférhetetlen — adatokat bocsát az ősföldrajzi kutatás ren- delkezésére. Szerzőnk egyik főcélja felhívni szakembereink figyelmét a kő- szénkőzettannak külföldön nagyranőtt, nálunk azonban még alig mű- velt vizsgálati irányaira. Ezért művének bevezető részében az általános kőszénkőzettani ismeretek rövid foglalatát nyújtja. A kőszén és a kő- szénfajták fogalmának tisztázása alkalmat ad neki arra, hogy kellő bírálat és megfontolás után átértékeljen régi kifejezéseket vagy helyet- tük jobbat és magyarabbat ajánljon. Így pl. a „fosszilis szén“, „ásvány- szén4 helyett a kőszén, a „karbonizáeió“ helyett a kőszénülés kifejezé- seket használja. Származási alapra helyezkedve elveti a kőszenek föld- tani kor szerinti osztályozását. A magasabb nyomás és hőmérséklet ala't keletkezett kőszeneket, melyeknek magasabb kőszenesedési foka karcuk fekete színéről, kálilugos, illetve salétromsavas főzetük világos voltáról ismerhető fel, a fekete kőszenek fogalma alá sorolja. Az ala- csonyabb nyomás és közönséges hőmérséklet alatt létx-ejött, barna karc- színű, sötét alkáli és vörös salétromsavas főzetet adó kőszeneket pedig’ — a ligniteket is beleértve — barnakőszénnek nevezi. Megállapítja, hogy esonkaországi kőszeneink közül csupán a pécsvidékiek minősíthetők fekete kőszénnek, a többiek legnagyobb i’észe kemény barixakőszéix. A kőszén előfordulási módjával, a kőszénösszlet és a telepösszlet fogalmával s a telepeket kíséx-ő kőzetek fontosságával ismerkedünk xntg ezutáxx. A kőszénkőzettaxxi (xxxikx’oszkópiai) vizsgálati módszerek ismertetésekor szó esik e módszerek törtéixeti fejlődéséx’ől is. Majd a kőszén felületmikroszkópia ilag megkülönböztethető szerves alkatrészei- nek — az egynemű, üvegfényű, rideg, sokszor fa-, periderma- és para- sejteket tartahxxazó vitritnek, a többnyire fénytelen, tömött, spórákból és levélkutikulákból keletkezett duritnak és a selyemfényű, szálas- rostos szövetű „ősfaszénft-nek (f vizit) — az ismertetése következik. 40 Ismertetések A könyv második része a magyar kőszénfajták kőzetalkati saját- ságainak összefoglalása. A külső tulajdonságok közül a keménység, a p kkelyszemesség, az ásványi anyagokkal való szennyezettség, a gömb- kőszén és az ősfaszén fellépése a szerző vizsgálódásainak tárgyai. A felületmikroszkópiai vizsgálatokat illetően megállapítja valamennyi vizsgált kőszénfajtánkban a vitrites anyag túlsúlyát, ami barnakő- szeneink esetében mindig fás részekből való keletkezettségre vall. Liász- időszaki fekete kőszeneink teljesen szerkezet nélküliek, ezzel szemben összes barnakőszeneink jól felismerhető növényi alkatrészeket (fa- szövet, gyanta, kitines sklerotiumok, spórák, pollenok és ősfaszén- részletek) mutatnak. (A könyvben közölt képek túlnyomó része ezeket tünteti fel.) A magyar kőszenek leggyakoribb ásványos alkatrésze a pirit és a kaiéit. Kőszénfajtáink hamujuk összetétele alapján két típusba sorolhatók: 1. kovasavas illetve kaolinos-agyagos és 2. kaolinos-meszes hamufajták csoportjába. A hamu és a kőszenet kísérő kőzetek ásvá- nyos alkatrészei között érdekes összefüggések vannak. Pl. liász fekete kőszeneink hamujának kovasavas-kaolinos ásványtartalma az egykori gránitos partszegélyre, a dorogi oligocén barnakőszén hasonló ásvány- tartalma a kísérő kőzetek homokos jellegére vezethető vissza. Eocén barnakőszeneink mésztartalmában a mészkőből és dolomitból álló alap- hegység érvényesítette hatását. A harmadik részben azt hangsúlyozza szerzőnk, hogy a kőszén- telepek eltérő fajtáinak keletkezését az egyes területek eltérő hegy- szerkezeti adottságai szabták meg. Ebből a szempontból a magyar kő- szénelőfordulások a többé-kevésbbé tiszta rögvidéki, illetve a rögvidéki vékonytelepes típushoz tartoznak. Ennek a teleptípus-megállapításnak igazolására rövid áttekintést ad kőszénelőfordulásaink főbb szénkőzet- tani és szénföldtani jellegeiről. Az egymást követő földtani időszakokban a kőszénképződés terü- lete lényegesen eltolódott. Az eocénben csak Dunántúlra szorítkozott, a miocén elején viszont csak a Nagy-Alföld É-i peremén mutatkozott. Mintha az oligocénvégi szárazulat a Cserháttól DNy-ra és a dunántúli részeken csak a burdigáliumban, sőt a helvétiumban került volna tenger alá. A pannóniai emeletben a szénképződést illetően a beltenger parti és belső része közti ellentétek jelentkeznek. A könyv negyedik része a Vértes ÉNy-i és D-i előterében meg- fúrt képződmények ősföldrajzilag oly fontos előfordulásaival foglal- kozik. Különös jelentősége van e szempontból a csákvári fúrásban észlelt seisi vörös agyagpaláknak, melyek az iszkaszentgyörgyi cam- pili rétegekkel együtt a Vértes triász sorozatának a bakonyival azo- nos voltát bizonyítják. A liász képződményeken kívül igen érdekes a bakonyihoz hasonló aptium-albiumi kréta képződményeknek a Vértes Ny-i oldalán megállapított nagy elterjedése. A tatabánya— móri kőszéntelepek fekvőjét alkotó eocén képződ- mények szerves maradványokban szegény édesvízi agyagok, márgák Ismertetések 41 cs homokok, csupán a síkvölgyi édesvízi mészkő és márga tartalmaz ehara-terméseket. Gyakoriak bennük az ásványos kiválások (pirít, mar- kazit, limonit, tavi érc, sziderit, ankerit). A medence Ny-i felében ész- lelt durva kavics valószínűleg a Kisalföld akkor még felszínen levő kristályos hegységrészletéből származik. A Vértes fúrásaiból kikerült felső oligocén (kattiumi) képződ- mények szárazföldi-édesvízi jellegűek, a Gerecse-hegységben már fél- sósvizi-tengeri üledékeket is találunk, Esztergom vidékén pedig még kifejezettebb az oligocén tengeri jellege. A szigetként kiálló mezozoos alaphegység K-i és DK-i előtere tehát egészen a nyílt tenger hatása alatt volt, az É-i oldal ingadozó partvonala azonban csak édesvízi med ncerészletet formált. E képződményeknek jelentős rctegtani hézag- gal a legkülönbözőbb idősebb képződményekre való települése meg- győző módon tanúskodik az oligocéueleji denudációs periódus mellett. Balogh Kálmán. Noszky Jenő: A Cserháthegység földtani viszonyai. Egy l:75.CO0-es földtani térképmelléklettel és 20 ábrával. 283 oldal, ebből 179 — 268. német kivonat. Budapest 1940. A m. kir. Földtani Intézet ki- adása. A Mátra hegység fáradhatatlan kutatójának és kitűnő ismerő- jének ez a könyve a tudós kutató életmunkájának nevezhető, mivel a Cserhát földtani feltárását már 1913-ban megkezdette, s az irodal- mát 1777-ig visszamenőleg tanulmányozta. Noszky munkájából meg- tudjuk, hogy a tágabb értelemben vett Cserhát nem egységes hegy- vidék, mert a vulkános, szorosabb értelemben vett Cserháton kívül hozzátartoznak még a triász és eocén „Dunabalparti hegyrögök“, vala- mint a „Közép-ipolyvölgyi oligocénmedence“ is a keleti folytatásával, ahol már miocén süllyedések és feltöltődések vannak. De a szorosan vett Cserhát hegység, ez a 400 — 500 m magasságú, alacsonyabb közép- hegységünk sem egységes felépítésű, mert a Középső-Cserhát főképpen összetördelt vulkános takarókból áll, az Északnyugati vagy Kopasz- Cserhát viszont „vulkános takarójától lefosztott, leerodált s így a rés- vulkáni csatorna kitöltéseit jól feltáró4' vulkáni gyökérrégió. Ismét más az ecskendi és püspökszilágyi takarómaradékokból álló terület, valamint a fót-mogyoródi és a rákosvölgyi terület vékony vulkáni tufai’étegeivel és a Középső-Zagyva és a Középső-Galgavölgyi fiatal med 'ncekitöltés, ahol a mélyben vau meg az elsüllyedt vulkáni takaró. Igen beható sztratigrafiai leírás után kitér Noszky a Cserhát- vidék tektonikai viszonyaira, majd az exogén erők munkájára és a Cserhátvidék fejlődéstörténetére. A sztratigrafiai részben igen értéke- sek kimerítő faunalistái, nemkülönben a régi nézetekkel és az újabb elméletekkel szemben való állásfoglalása, mint pl. a helvéciai emelet elterjedésére, illetőleg kifejlődésére vonatkozó megállapításai. Sze- rinte itt különbséget kell tennünk a keleti, típusos slírfáciesű és a nyugati és délnyugati, vegyes fáciesű helvéciai képződményei között. 42 Ismertetések Igen fontos az exogén erők munkájára is felfigyelnünk, mert ez a kö- zépső miocénkori vulkános hegység már erős változáson ment keresz- tül. Az erős eróziós lepusztítás miatt már sem krátert, sem calderát, sem egyéb vulkáni formaelemeket nem találhatunk, sőt az erózió ala- kított ki kúpos hegyeket, vagy hegyrészleteket. Szó van itt még a suvadásokról és deflációs formákról is, bár az utóbbiak a mai nedvesebb kiima miatt ma már alárendeltebb szerepet játszanak. Xoszky Cserhátja a geográfus számára is sok értékes anyagot nyújt. A hegység tájakra való tagolása mellett értékes a vízrajzi, vala- mint a gazdaságföldtani viszonyainak tárgyalása. Figyelemreméltó pl. a Zagyva ama epigenetikus völgyszakaszának leírása, amely a Cserhátot a Mátrával összekötő andezittáblát fűrészeli át, avagy a források ismertetése, amelyek között langyosvizű hévforrások pl. a mátraszöllősiek, vagy ásványízű, mégpedig kénhidrogénes savanyú- víz: a nagybátouyi. Az ivóvíz kérdését a kutaknál és a mélyf árásoxnál méltatja figyelemre. A Cserhát anorganikus gazdasági javai sorában megismerjük a faragható köveket, amelyek közül az egyetlen számba- vehető iparikő a hárshegyi homokkő, azután az lítépítési anyagokat, majd az agyagipari anyagokat, a szénelőfordulásokat, a szénhidrogé- neket s az egyéb anyagok sorában a nem éppen tiszta bauxitmaradé- kokat, a kéreg’vaskőuek nevezett limonitos-hematitos tuskókat, dara- bokat, valamint a több éven át tűrhető kréta-nyersanyagot szolgáltató szupataki lajtamészkövet és a vácvidéki derítőföldet (bentonitot). Megállapítható Xoszky-val, hogy a többszáz méter vastag andezit- lávatakarók, valamint a jelentős szénelőfordulási lehetőségek előnyö- sen határozzák meg a Cserhát gazdasági energiáját. Az alsó miocén barnaszén és a középső pannóuiai lignit kitermelése a nagyobb mély- ségek miatt azonban egyelőre még a jövőnek van fenntartva. Haltenberger Mihály. Schmidt E 1 i g i u s Róbert (Fereuczi I., Kulcsár ív. Majzon L., Sümeghy J., S eh r éter Z., valamint saját feldolgo- zásai alapján): A Magyar Kincstár csonkamagyarországi szénhidrogén- kutató mélyf úrásai. Magy. kir. Földtani Intézet Évkönyve XXXI \ . p. 1 — 267. Xémet kivonattal. Bp. 1939 Szerzőnk terjedelmes kötetében annak a hatalmas kutató munká- nak geológiai eredményeit rögzíti, illetve tárja a tudományos nyilvá- nosság elé, melyet pénzügyi kincstárunk a háború utáni, két évtized- ben petroleumkutatás céljából végzett a Xagyalföldön, s újabban annak az északi peremhegységeiben is. Ezek a hortobágyiak (4 fúrás), hajdú- szoboszlóiak (3 fúrás), debreceniek (2 fúrás), karcagiak (2 fúrás), pará- diak (2 fúrás), őrszentmiklósiak (3 fúrás). Továbbá a tiszaőrsi, tiszta- bereki, tardi és csomádi egy-egy fúrás. Az óriási anyagból — mint írja, helyszűke miatt — az üledé- kekből kapott, illetve meghatározott, nagyértékű tudományos adatok Ismertetések 43 közöllietéséaek zöméről le kellett mondani. De ezek a m. kir. Földtani Intézetben — a próbákkal együtt — közgyűjteményi okmányokként úgy.s megőriztetnek és a szakemberek részére rendelkezésre állanak. A munkában az útbaigazító, illetve főbb eredmények: a mélységviszo- nyok, geológiai horizontmeghatórozások, kőzettani eredmények, jel- lemzőbb kövületek, továbbá a fúrásnál előkerült egyéb, főbb adatok vannak közérthető módon összeállítva. A szakemberek részére az átte- kintlietést bét szelvénytáblája is megkönnyíti. így most már tiszta képet kaphatunk az annakidején — a zavaros napisajtó közlemények- ben és különböző szóbeszédekben — meglehetősen összekavart, illetve eltorzított tényekről. Noszky Jenő. Majzon László: A biikkszéki mélyfúrások. (M. kir. Földtani Intézet Évkönyve XXXIV. p. 275 — 386. Német kivonattal. Bp., 1940.) „1937 áprilisának elején Bükkszéken tárta fel a fúró csonka ha- zánk első, kitermelésre érdemes olajterületét44 Ezzel vezeti be szerzőnk összefoglaló és áttekintést nyújtó munkáját, A munkában az idevágó irodalom és geológiai viszonyok vázolása után részletes áttekintését adja a fontosabb fúrásokból kikerült, jellegzetes kövületmaradványok- nak. Ezek — elterjedési viszonyaik alapján — a bükkszéki olajtartalmú rétegek korát kétségtelenül rögzítik a rupelienre. A jelenlevő fajokkal kapcsolatban érdekes megállapításokat közöl a foraminiferák elterje- déséről és egyéb körülményeiről is. Nagyon jó, hogy a foraminiferák- uál (a régiek mellé állítva) az új — valljuk meg igazán nem mindig szerencsés — nomenklatúrát is közli, amelynek nyakló nélküli alkalma- zása a. geológiában kétségtelenül rengeteg zűrzavar okozója lenne. Leg- alább is az irodalomra vonatkozólag; de a közismert és már szinte a priorivá lett megállapításoknál, illetve fogalmaknál is. Vagyis bizonyos józan konzervativizmus nagyon kívánatos a túlzásba vitt amerikaniz- mus ellenében. Ugyanis az ő elnevezéseiket geológusnak igazán nem cél- szerű százszázalékig átvenni. Még talán új formáiknál sem, annál ke- vésbbé a régi, „vérré vált1' fajoknál. Sőt azt hisszük, hogy a paleontoló- gusoknak is célszerű lesz, neveik nem egyikénél a — zárójelbe tétel, Noszky Jenő. 44 IV. TÁRSULATI ÜGYEK. JEGYZŐKÖNYV íi Magyarhoni Földtani Társulat 1941. január 22-éu tartott szaküléséről. Elnök: Papp Károly, a földtan egyetemi ny. r. tanára. Előadók: Pávai Vájná Ferenc dr.: A Kissármástól északra lévő neogén terület tektonikai viszonyairól. Scherf Emil dr.: A haj- dani budai hévvizek érdekes, ritka alkatrésze: a kobalt. Majzon László dr.: Újabb adatok az egri oligocén rétegek faunájához és a paleogén-neogén határkérdéshez. Több hozzászólás után elnök megköszönve a szép számmal egybe- gyűlt tagoknak és vendégeknek szíves érdeklődését, az ülést berekeszti. JEGYZŐKÖNYV a Magyarhoni Földtani Társulat 1941. február 12-én tartott szaküléséről. Elnök: Papp Károly dr., a földtan egyetemi ny. r. tanára, aki a következő szavakkal nyitja meg az ülést: Mélyen tisztelt Közgyű- lés! A Magyarhoni Földtani Társulatnak mai napra hirdetett 91-ik közgyűlését megnyitom. Minthogy azonban a belügyminiszteri rende- lettel szabályozott határozatképesség megállapítása rendkívül bonyo- lódott feladat elé állítaná közgyűlésünket, azért a február 5-én tartott előkészítő választmányi ülés egyhangúlag úgy határozott, hogy a mai ülés határozatképtelenségének megállapítását mellőzi. Ennélfogva a mai napra hirdetett közgyűlést ugyanezen tárgysorozattal március hó 5-ére halasztóm, amikor a közgyűlés a megjelent tagok számára való tekin- tet nélkül érvényes határozatokat hoz. Ezután az elnök felkéri G a á 1 István dr.-t, tartsa meg előadá- sát, amelyet „A hazai moustérien éghajlata állatvilága tükrében44 cím- mel hirdetett meg. (Megjelent a Természettudományi Közlöny 1941. május havi számában). Az előadáshoz hozzászólt Bacsák György dr., aki hangoztatta, hogy az előadó úr által a moustérienről, vagyis inkább a riss-würm iuterglaciálisról felrajzolt áttekinthető táblázatot örömmel üdvözli, mint elejtését annak a régebbi téves felfogásnak, mely az interglaciá- list úgy fogta fel, mintha az egy fokozatos felmelegedést jelentene, mely elért egy kulminációt, aztán megint fokozatosan lehűlt a’ kiima. A táblázatnak arra a rovatára vonatkozólag, mely a változó kli- matípusokat röviden a nyári félévet megillető jelzővel tünteti ki, kíván a felszólaló két megjegyzést tenni. 1. A riss II. jégkorszak igen sok millió köbméter jeget halmozott fel, melyet aztán a — 180.000 évtől a — 170.200 évig tartó antiglaciális pusztított el forró nyaraival és felhőtlen, hideg teleivel. De a forró nyarak melegtöbblete mind ráment a jégolvasztásra s azzal még igy is csak a 9800 éves időtartam legvégére készült el. Magyarországon s ál- Társulati ügyek 45 talábau a periglaciális övön tehát ezt a 9800 éves antiglaeiálist nem szabad a meleg jelzővel illetni, hanem a télen-nyárou hideg-száraz jelző illeti meg, mert mindvégig a nagy magasságból leszálló skandináviai antieiklonos szélrendszer volt az uralkodó, mely nálunk mint száraz keleti szél jelentkezett s az évi csapadékot minimumra szállította le. 2. A másik megjegyzés a praewürm név alatt szereplő glaciálisra vonatkozik, melyhez az előadó úr a jeges jelzőt tette. Ez a glaciális egy nem sikerült kilengés volt, melynek amplitúdója a K ö p p e n-féle küszöbértéket meg sem közelítette s egy igen kellemes hűvös nyarú enyhe telű kiima volt. Az a tévedés, mintha ez a praewürm is jégkor- szak lett volna, Soergel útján került a világirodalomba. Soergel a Thüringiai-erdő északi lejtőjén lefolyó vizeknek kavicsterraszait vizsgálta s ez alapon talált a riss II. és wiirm I. terrasza között a kö- zépen még egy terraszt, melyet praewürm-nek vagy riss TIL-nak ke- resztelt el. Soergel megfigyelése a terraszra vonatkozólag kétségkí- vül helyes volt, de ez csak azt bizonyítja, hogy a mi légkörünk vízcir- kulációja egy olyan finom aktinométer, mely egy ilyen kisebb glaciá- list is ugyanúgy jegyzett fel számunkra, mint egy jégkorszakot. Ez az aktinométer nem ismeri a K ö p p e n-féle küszöbértéket, innét a téve- dés. Ennek kiigazítása az előadó úr táblázatán roppant egyszerű, mert míg ő a praewürm 5500 évét a megelőző szubarktusi típus 12.3000 évvel kötötte össze egy kapcsolójellel, addig azt inkább a rákövetkező 67)0 éves gyenge szubarktusi kilengéssel kellene egy 11.200 éves kellemes, hűs nyarú, enyhe telű periódussá egyesíteni. Az elnök megköszöni Gaál Istvá n-nak értékes előadását és Dácsák György, valamint Mottl Mária hozzászólását, azután felkéri Méhes Gyűl á-t, tartsa meg előadását, amelyet „Hazai felső- oligocén-kori ostracodák“ címen hirdetett. (Az előadást egész terjedel- mében lásd a Földtani Közlöny 1941. évi LXXI. köt. 1 — 3. számában). Elnök méltatja Méhes Gyula tagtárs tudományos munkássá- gát, aki a fosszilis kagylósrákok jeles szakembere, akinek munkássága eurépaszerte ismeretes a paleontológiái irodalomban. Örvendetes, hogy hazánk paleontológusai körében ilyen elismert szakférfiak •'"annak, mint Méhes tanár úr. Bemutatott módszere a geológusoknak is fontos eredményeket nyújt. Előadásáért őszinte köszönetét mond. Több tárgy nem lévén, elnök az ülést bezárja. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT XCI. KÖZGYŰLÉSE. A Magyarhoni Földtani Társulat XCI. rendes közgyűlését 1941. március 5-én tartotta. Papp Károly egyetemi ny. r. tanár, elnök megnyitó beszéde után Horusitzky Henrik tartja emlékbeszédét Weszelszky Gyula dr. szakosztályi elnök fölött. Majd Papp Si- mon emlékezik meg Bőhm Ferenc választmányi tagról és Vitá- lis István Rozlozsnik P á 1-ról, a M. kir. Földtani Intézet aligaz- 46 Társulati ügyek gatójáról. (Az emlékbeszédek a Földtani Közlöny 1941. évi LXXI. kö- tetének 1 — 3, ill. 7 — 9 számában jelennek meg). Ezután Horusitzky Ferenc első titkár olvassa fel évi jelen- tését. Melyen tisztelt Közgyűlés! Ha itt ma nem a magyar geológusok, hanem az asztrológusok tar- tanák közgyűlésüket, bizonyára megállapíthatnák, hogy ez az év Mars befolyása alatt állott. Hiszen háború, földrengések és árvizek dúltak kint a világban, s ha befelé tekintünk, feszültségek halmozódtak fel a lelkekben és az idegekben. Az a feszültség, mely kint a világban embermilliókat és nemzet- óriásokat állított szembe egymással, számunkra nem volt terméketlen. Ebben a világot emésztő lázban született meg számunkra a megnagyob- bodott Magyarország, s vált valóra minden magyar geológus két év- tizedes álma, hazatért egy gyönyörű darabja kincses Erdélyországnak. A fizikában a feszültségek szerepe az, hogy munkává aktiválha- tok. Higyjük, hogy hasznos munkába foghatók azok a feszültségek is, melyek a lelkeket és idegeket nyugtalanítják s hogy ezek nemes ver- sengésben, a tudomány vetélkedő érdekeinek szolgálatában versengve is találhatnak levezetést, a ma előttünk álló nagy magyar célok javára. Az elmúlt esztendőben számos objektív és szubjektív nehézség súlyosbította Társulatunk vezetésének felelősségteljes terhét. Aleluö- künk már a társulati év elején lemondott, s az alelnökkérdést rend- kívüli közgyűlésen keresztül sem sikerült nyugvópontra juttatnunk. A főtitkár hosszú hónapokon keresztül a betegágyhoz kötve, nem ve- hette ki részét úgy a Társulat vezetésének munkájában, ahogyan ez feladata lett volna. A másodtitkárt hónapokra fegyveres szolgálatra szólította a haza, s így sokáig egyedül Elnökünk vállaira nehezedett teljes súlya a Társulat vezetésének, adminisztrálásának, a Földtani Közlöny és a Földtani Értesítő szerkesztésének egyaránt. Hogy ilyen nehéz körülmények között is érintetlenül tudjuk át- adni nagymultú Társulatunk értékállományát, sőt hogy Társulatunk megizmosodásáról számolhatok be anyagi tekintetben főtitkári jelen- tésemben, az Elnökünk áldozatos munkája mellett azoknak a támogató barátainknak köszönhető, akik az eddiginél nagyobb mértékben siettek Társulatunk anyagi támogatására, vagy újonnan csatlakoztak tekinté- lyes összegekkel támogató barátaink megértő sorához. Köszönhetjük továbbá azoknak a tagtársainknak, akik új tagok ajánlásával járultak hozzá Társulatunk megerősödéséhez, és nem utolsó sorban azoknak a tagtársainknak, akik készségesen hozták el tudományos munkásságuk értékes termését előadóasztalunkhoz, hogy szakiilóseinket változatossá, élvezetessé és hallgatóságunk számára vonzóvá tegyék. A kiosztott mérlegből méltóztatnak látni, hogy az esztendőt igen jó anyagi mérleggel sikerült zárnunk, hiszen az évet a tavaly előirány- zott 5500 P helyett csaknem 8000 P-vel zártuk le s pénztári maradvány- ként még 1849.54 P vihető át az 1941. esztendőre. Társulati ügyek 47 Az állam részéről a Földmívelésügyi, az Iparügyi és a Kultusz- minisztérium részéről élveztünk megértő támogatást. A Földmívelés- ügyi Minisztérium ezévben lényegesen felemelt összegű segéllyel: 891 P-vel sietett támogatásunkra, a Földtani Intézet Igazgatóságának köz- benjárására. Társulatunkhoz közelálló nagyvállalatok közül is sokan támogatták jelentős segélyekkel a Magyarhoni Földtani Társulatot. Így: Alumínium Ércbánya R.T., Magyar Bauxit R.T., Magnezitipari R.T., Takarékpénztárak Egyesülete, Állami Vas- és Gépgyár R.T., Salgótar- jáni Kőszénbánya R.T., Magyar Általános Kőszénbánya R.T., Rimamu- rány-Salgótarjáni Kőszénbánya R.T., Magyar Amerikai Olajipar R.T. Tekintélyes fellendülésről számolhatok be taglétszámunk megnöve- kedése terén is. Ezidén negyedszáz új taggal gyarapodott Társulatunk, újabb, értékes munkatársakat nyerve a jövőre. A következőket üdvö- zölhetjük új tagokként körünkben: Bertalan Károly, Fülöp Géza, H a m p e 1 Ferenc, Hars á. u y i István, JTegedii's Fe- renc, Jakóby László, Lineberger Márta, Le«kó Béla, M. kir. Ércbánya 'Csúcsom, Méhes Kálmán, Pantó Gábor, Po- p i t y László, R a d n ó t y Egon, R e i c h Lajos, Semp't'e'i F e- renc, Stefániái Vilmos, Szeesődy József, Szelén yi Ti- bor, Tregele Kálmán, Vadas Anna, Vargha Sarolta, Vogl Mária. Társulatunk újra visszalépett nagyrabecsiilt tagjai: G a á 1 István, T a s n á d i Kubacska András és Se h e r f Emil. A taglétszámnak ebben az örvendetes megnövekedésében még alig érezteti hatását Erdély visszacsatolása. A jövő tisztikar feladata lesz Társulatunk kapcsolatait tudományunk erdélyi művelőivel és barátai- val szorosabbra fűzni. Mélyen tisztelt Közgyűlés! A klasszikus mondás szerint a fegy- verek zörgése nem kedvez a múzsáknak. Miközben körülöttünk felfordul a világ, idehaza mégis vállvetett munka folyik a kulturális élet min- den területén s élénk munka folyt az elmúlt évben a magyar geológiá- ban is. Társulatunkon belül és kívül egyaránt. Társulati évünk alatt 19 szakülést és egy népszerű előadóülést tartottunk, összesen 22 szakelőadással. Előadókként, az előadások sor- rendjében Schmi dt E 1 i g i u s, Vitéz Len gy el Endre, S z a I a i Tibor, Sik Károly, Kőrössy László, Cbolno k.y J é n ő, Jugovics Lajos, Földvár yi Aladár, ifjabb N'oszky Jenő, Erdélyi Fazekas János, Gróf Tel eL i G é z a, Balogh Kálmán, J a s k ó Sándor, Tasn á d i Ku'b a'cska A n d r á s, Bartkó Lajos, Kulhay Gyula, Pávai Vájná Ferenc, S c h e r f Emil, Majzon László, G a ál István, Méhes Gyula szerepeltek előadó dobogónkon, népszerű előadással pedig Vitális Istvá-n professzor úr volt szíves Társulatunkat megtisztelni. Az elő- adások tárgykörük szerint a következőképpen oszlottak meg: Tektoni- kai tárgyú 4. Sztratigráfiai és leíró geológiai 5. Kőzettani 3. Paleontoló- giái 3. Általános földtani 3. Talajtani 1. Hidrokémiai 1. Gyakorlati geológiai 1. Vegyestárgyú 1. 48 Társulati ügyek Szűküléseinket mindenkor tartalmas hozzászólások és viták élén- kítették. Szaküléseink előadásai a Földtani Közlönyben látnak és részben láttak napvilágot. Közlönyünk 1940. évi évfolyama összesen 376 oldalra terjed 13 táblával. Az utolsó Közlöny- és Értesítő- füzetek megjelenésé- nek késedelmét váratlan nyomdatechnikai bonyodalmak okozták. Társulatunk fáján új sarj is fakadt az elmúlt társulati évben. A pleisztocénkutatás különböző ágazataiban dolgozó szaktársaink, első- sorban a Földtani Intézet szakemberei: Mottl Mária, Kerekes József, Seherf Emil, Sümeg h y József és Szeutes Ferenc szaktársaink, akikhez az Egyetemi Földrajzi Intézet is csatlakozott, azzal a kéréssel fordultak Társulatunk választmányához, hogy tegyük lehetővé egy Karszt- és Jégkorszakkutató szakosztály megalakulását a Magyarhoni Földtani Társulat keretében. Választmányunk, ha az ön- ál ó szakosztály alakítását korainak tartotta is, készséggel járult hozzá egyelőre egy Karszt- és Jégkorszakkutató bizottság megalakításához és a Földtani Közlönyben külön rovatot bocsátott a bizottság rendelke- zésére. Reméljük, hogy az új bizottság hamarosan szakosztállyá fog izmosodni, a Hidrológiai Szakosztály példáját követve, s tudományos életünk eizel egy új, értékes intézménnyel gazdagodik. Társulatunk működésére vonatkozó beszámolómhoz tartozik még az is, hogy a Finn Földtani Intézet igazgatójának kérésére gyűjtést rendeztünk a Finn Földtaui Intézet elpusztult épületének újraépítése céljára. Adományunkat Zsivny Viktor igazgató úr volt szíves a finn követség útján továbbítani. Ami a Magyarhoni Földtani Társulatot érintő személyi vonatko- zású eseményeket illeti, mindenekelőtt fájdalmas veszteségeinkről kell megemlékeznem. Ritkán vágott a halál olyan széles rendet legkiválóbb- jaink között, mint azt ez évben tette. Elvesztettük B ő h m Ferenc és Rozlozsnik Pál választmányi tagjainkat, T i m k ó Imrét, W e- szelszky Gyulát, a Hidrológiai Szakosztály volt elnökét s Ma- ré n z i őrgrófot, a Hidrológiai Szakosztály egyik alapítóját. Sírjukra helyeztük a Társulat nevében a kegyelet virágait, s emlékükről közgyű- lésünkön, illetve a Hidrológiai Szakosztály évzáró ülésén emlékbeszé- dek emlékeztek meg. Örvendetes események is bőven regisztrálhatók. Tagjaink közül sokakat ért díszes kitiiutetés, kinevezés és előléptetés. Ferenezi István ny. r. tanárként a szegedi Horthy Miklós egyetem föld- tani tanszékét foglalhatta el. Ugyanott az ásványtani tanszéket Koch Sándor dr.-ral töltötte be Kormányzó Urunk bizalma. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a földtani tanszéket Balogh Ernő nyerte el, s ugyancsak a kolozsvári egyletemre intézeti tanárrá és a gazdasággeológia előadójává Teleki Géza gróf neveztetett ki. Itt említem meg, hogy Szentpétery Zsigmond professzor lír visszaköltözött a Ferenc József Tudományegyetemmel az egyetem régi otthonába, Kolozsvárra. A Földtani Társulat jókívánságai kísérik őket a földtani tudományok e fontos őrhelyein. Társulati ügyek 49 Örömmel és büszkeséggel számolhatunk be azokról a legfelsőbb kitüntetésekről, melyek társulatunk tagjait érték. Vizer Vilmos választmányi tagunk a magyar érdemrend középkeresztjét kapta meg. Pávai Vájná Peren e választmányi tagunk, Mazalán Pál tag- társunk pedig a bányaügyi főtanácsosi címet nyerték el pályájukon kifejtett érdemeik elismeréseképpen. Szádeczky Kardos Elemér- nek a felsőoktatás terén kifejtett érdemeiért a Kormányzó Ür Ö Fő- méltósága az egyetemi c. rendkívüli tanári címet adományozta. Beszámolhatok előléptetések nagy számáról is. A m. kir. Földtani Intézetben Kárpáti Jenő kisérletügyi főigazgató lett, Se hr éter Zoltán a helyettes igazgatói teendők ellátásával bízatott meg, Vigh Gyula I. o. főgeológus, Sümeghy József c. I. o. főgeológus, Ébényi Gyula tényleges fővegyész, Földvári Aladár kisérletügyi adjunktus, Sik Károly m. kir. osztálygeológus. Csajág hy Gábor in. kir vegyész lett. Bab arc i J ó z s e f-et ugyancsak m. kir. vegyésszé-, Teöreök Lászl ó-t segéd- vegyésszé léptették elő. Méhes K á 1 m á n-t pedig kísérletügyi tisztvi- selővé nevezték ki. Fogadják mindnyájan, így a főtitkári jelentésen át is a Magyarhoni Földtani Társulat meleg köszöntését. Régi kedves szokás az, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlésein az elsőtitkári jelentés nem elégszik meg azzal, hogy a társulati élet egyes mozzanatait felsorolja, hanem körültekint a Társu- laton kívül is a tudományos élet területén, hogy a geológiát érdeklő eseményekről a közgyűlés közönségének beszámoljon. Legjelentősebb esemény kétségkívül Erdély visszacsatolása, mely a magyar geológus számára pompás munkaterületet, nagyszerű föld- tani problémák egész seregét, bányáink ásványvilágát és bányászko- dásunk fellendülését is jelenti. Erdély visszacsatolásával Kolozsvár, e régi egyetemi város, mely K o c h Antalt adta a magyar geológiá- nak, :s visszakerült s ezzel Szegeden a vendégeskedő Ferenc József Tudományegyetem visszanyerte régi hajlékát. Az egyetemi székhelyek kér lését új egyetemi törvénynek kellett rendezni, melynek keretében a geológiai tudományok munkahelyei, a tudományos utánpótlásnak for- rásai, örvendetesen megbővültek. Míg eddig Debrecenben és Szegeden is összevont tanszékek állottak csak a földtan, ásványtan és kőzettan oktatásának rendelkezésére, most Szegeden és Kolozsvárott is külön földtani és külön ásványtani tanszéken történhetik tudományszakaink oktatása, sőt Kolozsváron a gazdasággeológia is külön előadót kapott. Ezen örvendetes gyarapodás személyi vonatkozásairól titkári jelenté- sem más helyén számoltam már be. Már az 1939. év végén vezette be újításként a m. kir. Földtani Intézet igazgatósága, Lóczy Lajos igazgató rír Öméltósága kezde- ményezésére az Intézetben tartott házi szak-, illetve vitaüléseket. Ezek- nek a szaküléseknek nem célja és nem is lehet célja, hogy szakelőadó- inkat a Földtani Társulatból elvonja, az erőket megossza s ezzel mint- egy a Társulat versenytársaként lépjen fel. Az intézet tagjai felvételeik folyamán gyakran találkoznak olyan problémákkal, melyeket a felvételi 50 Társulati ügyek munka megkönnyítése céljából kívánatos fesztelenül megbeszélni, mi- előtt ezek a problémák a Földtani Társulat nagyobb nyilvánossága elé kívánkoznának. A szomszédos munkaterületeken dolgozó geológusok itt megbeszélhetik közös problémáikat, megállapodhatnak rokontémák- kal foglalkozó szaktársaink az egységes színkulcsok és rétegtani tago- lások kérdésében is. Ha helyesen fejleszti ki az intézeti szakülések intézménye a maga couleur locale-ját és ahhoz hű marad, akkor jelen- tős nyeresége lesz földtani tudományos életünknek. E földtani intézeti szaküléseken már eddig is serény munka folyt. Eddig 10 szakülésen 16 előadás hangzott el, köztük egy, legutóbb Heiskanen finn egye- temi tanárnak, külföldi vendégünknek előadása volt. Az előadások ezenkívül a fiatalabb harmadkori üledékeknek rétegtani problémái kö- rében, talajtani, rendszertani és gyakorlati talajtani kérdések körében mozogtak, kiterjeszkedtek a pleisztocén tagolásának kérdéseire és meg- ismertettek bennünket az intézet Kárpátalján végzett kutatásainak egy részével. Az egyes intézmények működéséről azon jelentések alapján bá- torkodom beszámolni, melyeket az intézmények vezetőségei hozzám juttatni szívesek voltak. A m. Air. Földtani Intézet munkásságát az 1940. év folyamán a visszacsatolt országrészeken is megkezdte, illetve erőteljesen folytatta. A hegyvidéki földtani felvételeket részben a m. kir. Földmívelés- ügyi Minisztérium, részben a m. kir. Iparügyi Minisztérium részére és költségvetésének terhére végeztük. A fősúly most is a tudományos természetű hegyvidéki földtani felvételeken volt. Az alföldi sík vidéken pedig az Intézet talajtani osztálya eszközölt kiterjedt talajtani felvételeket. A m. kir. Öntözésügyi Hivatal megbízásából Lóczy Lajos igazgató és Scherf Emil főgeológus folytatták a tarackrasznai duzzasztómű alapozásához szükséges geológiai vizsgálatokat. Ezenkívül Budapest Székesfőváros részére is teljesített az Intézet karsztvízkuta- tásokat é$ egyéb különleges munkálatokat. Az Intézet geológiai felvételeit és munkálatait helyszíni kiszállá- sok alapján Lóczy Lajos igazgató irányította. A hegyvidéki tudományos természetű földtani felvételek során if j. N o s z k y Jenő az Északi Bakonyban Zirc és Bakonybél környé- kén a jura képződményeket, Majzon László pedig ugyanitt az idő-ebb harmadkori rétegcsoportokat tanulmányozta. J a s k ó Sándor külső munkatárs Bicske környéki fiatal harmadkori dombvidéket. Tömör János külső munkatárs a borsod — nógrádi harmadkori me- dence egy részét térképezle. Schréter Zoltán a borsodi Bükk hegységben végzett rövid ideig reambuláló térképezést, Pávai Vájná Ferenc az alsó Garamvölgy harmadkori képződményeit, Jugovics Lajos külső munkatárs pedig a nógrádi— gömöri bazaltterületet tanul- mányozta. Bartkó Lajos és Balogh Kálmán külső munkatár- sak az Északi Kárpátok déli mészkővonulatában végeztek vizsgálatokat. Kéz Andor és Bulla Béla külső munkatársak pedig a felső Társulati ügyek 51 Tiszának és mellékfolyóinak párkánysíkjait (terraszait) tanulmá- nyozták. Nagy súlyt helyezett az Intézet igazgatósága az újonnan vissza- nyert országrészek földtani térképezésére. Ezeken a területeken az Intézet folytatta a megkezdett érc-, kő- olaj-, kősó, barnaszén, kaolin- és tűzálló agyagkutatások érdekében vég- zett vizsgálatokat is. így Földvári Aladár a Kassa környékén előforduló vas-, réz- és antimonérc területet. Teleki Géza gróf a jászóvidéki anti- monércterületet vizsgálta meg. Horusitzky Ferenc Kárpátalján Uzsok és Hajasd környékén, Wein György Polena környékén (Bereg megye) a kárpáti homokkő területet tanulmányozták. Kulhay Gyula a Hát-liegységben és a Gyil-hegységben térképezett. Szalai Tibor Szolyva és Kőrösmező vidékén végzett vizsgálatokat, szintén a kárpáti homokkő területén. Ezek a munkálatok a kárpátalji reménybeli kőolaj- tei’ület földtani megismerését célozták. Szentes Ferenc a Huszt és Nagybocskó közé eső, kősót tar- talmazó középső miocén területén végzett földtani vizsgálatokat. Szádeczky Kardos Elemér a Visk környéki középső miocén széntelepeket, Schmidt Eligius pedig az aknaszlatinai kösó- tömzs hidrogeológiai viszonyait tanulmányozta. Az Intézet tudományos földtani felvételeit a hazai barlangokban végeztetett ásatások egészítették ki. M o 1 1 1 il á r i a a pelsőei, gomba- szögi és aggteleki barlangokban ásatott, a villányi és nagyharsányi basadékkitöltéseket tanulmányozta; továbbá Nagymaros — Szob kör- nyékén terrasz- és löszfauna begyűjtését eszközölte. A talajtani osztály Kreybig Lajos irányításával 1940-ben folytatta Magyarország átnézetes talajismereti felvételeit az Alföldön, n Nyírségen, a Mátra-Userhát vidékén s a Dunántúlon- a Zala völgyében. Ugyancsak folytatódtak azok a vizsgálatok is, amelyeket a m. kir. öntözésügyi Hivatal megbízásából az Intézet szintén Kreybig Lajos irányításával Gödöllőn, Alattyánban és Tiszaderzsen végezte- tett, abból a célból, hogy az öntözött talajok víz- és táplálóanyag gaz- dálkodását megismerjük. Az Országos Öntözésügyi Hivatal megbízásából Scherf Emil elvégezte a tervezett tarackrasznai duzzasztómű alapozásához szükséges földtani előtanulmányokat. Süimegby József pedig a (tervezett hortobágyi, nyírségi és egyéb alföldi tervezett öntözőcsatorna létesítése érdekében, szintén a fúrásokkal egybekötött földtani vizsgálatokat eszközölt. A m. kir. Földtani Intézet vízügyi osztálya a vízzel kacsolatos földtani kérdések tanulmányozásával szolgáltatott becses adatokat. Az artézi és fúrt kutak adatainak összegyűjtése és térképrevétele folya- matban van. Budapest Székesfőváros megbízásából Vigh Gyula folytatta karsztbidrogeológiai tanulmányait a Budai hegyek karsztvizének a fő- város vízmüvei részére való felhasználása céljából. Ugyancsak a Fő- 52 Társulati ügyek város megbízásából Vigh Gyula tanulmányozta a Gyöngyös-vidéki lignitterületet, a tervezett fővárosi villamos központnak tüzelőanyaggal való ellátása céljából. Folytatta az Intézet a kaolin- és tűzálló agyagterületek földtani vizsgálatát is. Liffa Aurél külső munkatárs Beresényifalva, Ung- vár, Radvánc, és Kovászó kaolin és tűzálló agyag előfordulásait vizs- gálta meg. Az Intézet vegyészeti laboratóriuma a geológusok gyűjtötte és a minisztériumoktól megvizsgálni kívánt ipari nyersanyagoknak vegyi vizsgálatát állandóan végezte. így elemzés alá kerültek kőolaj, érc, földi- gáz és egyéb gázok, különböző vizek, szenek, különböző kőzetek. Egyebek között egyes kőzetekben és földigázokban előforduló ritka elemeknek színképelemzés útján való kimutatását is végezte a vegyi labora- tórium. Az Intézet fúrási laboratóriumában feldolgozták a kincstári fúrá- sok fúrási anyagait. így a nagybátonyi, bükkszéki, mezőkövesdi, kom- lói és nyárszeredai fúrások anyagait. Ezek a vizsgálatok alapul szol- gáltak a m. kir. Iparügyi Minisztérium további fúrásainak kijelölésénél. Mind a tisztán tudományos, mind a gyakorlati irányú munkálatok kiegészítő része az Intézet múzeuma. Ennek továbbfejlesztése az elmúlt évben az épület tatarozási munkálatai miatt szünetelt. A m. kir. Földtani Intézet tudományos és gyakorlati eredményeit számos nyomtatásban megjelent közleményében tette közzé. Nevezetesen: A m. kir. Földtani Intézet Évi Jelentései, a m. kir. Földtani Intézet Évkönyve, Magyar Tájak Földtani Leírása, Geologica Hungarica, Al- kalmi és Gyakorlati irányú kiadványok, továbbá talajtani térképek és magyarázók. Az iparügyi minisztérium bányászati osztálya, melynek hatáskö- rébe a bányászati kutatás és a középfokú bányászati szakoktatás is tartozik, az elmúlt évben működési körét több irányban kibővítette'. A földtani intézet gyakorlati irányú geológiai felvételeit, melyek főleg a Felvidéken és Kárpátalján mozogtak, az iparügyi miniszter az előterjesztett tervek alapján jóváhagyta és anyagilag támogatta. A bükkszéki olaj terület szerény termelőüzeme továbbfolyt, ered- mény nélkül befejeződtek a kőrösmezei olajkutató mélyfúrások és egy másik mélyfúrás vette kezdetét a mezőkövesdi eltakart horszton. Az állami ellenőrzés alatt működő Magyar-Amerikai Olajipari R. T. lis- pei olajmezőjén a termelés örvendetes módon tovább emelkedett és egy új olajmező feltárása kezdődött meg Lovászi mellett. A Budapestig ter- vezett lispei olajtávvezeték Balatonszemesig terjedő szakasza a napok- ban fejeződött be. Üj ásványolajtermelési és kutatási koncesszió adományoztatott a német Wintershall A. G.-nak a Nagy Magyar Alföld délkeleti részében Békés, Csanád, Csongrád és Bács-Bodrog megyékben fekvő területen. Örvendetes, hogy a német vállalat a geofizikai munkálatokra az ipar- ügyi minisztérium báró Eötvös Lóránd geofizikai intézetét alkalmazta, amely úgy a koncessziós területen, mint az annak szomszédságában Társulati ügyek 53 fekvő kincstári területeken kiterjedt nehézségerő-méréseket és szeizmi- kus vizsgálatokat végzett és biztató hegyszerkezeti viszonyokat muta- tott ki. A bérbe adott bakonyi és Harsány-hegyi állami bauxitterületeken a bérlő Magyar Bauxitbánya R. T. nagyobbszabású beruházási munká- latokat fejezett be és feltárásokat indított meg, valamint a vállalat által létesítendő timföld- és aluminiumgyár tervei is a megvalósulás stádiumába léptek. A recski ércbánya termelő üzeme zavartalanul folyt és a hazake- rült Felvidéken múlt évben megvásárolt csucsomi antimon-aranybánya feltárási munkái — állandó rendszeres termelés mellett — erőteljesen előrehaladtak. Az üzem felszerelése és építkezései ennek a cseh meg- szállás alatt lerongyolódott bányának külső képét is teljesen megvál- toztatták. Aranyida ősi bányászata ismét megnyitva, még a kutatás stádiumában van, ez a kutatás lesz hivatva eldönteni, hogy van-e még ott olyan ércvagyon, amely az líjraműveléshez szükséges nagyobb be- ruházások alapjául szolgálhat. A komlói állami kőszénbánya termelése évi 2 millió q-ra (a né- hány év előtti termelésnek csaknem kétszeresére) emelkedett. Eredmé- nyes kutatófúrások alapján ma már legalább 150 millió q, tehát olyan nagyságrendbe tartozó szénvagyon van kézben, amely a bányaterületen megindított nagyszabású beruházások indokolt voltát feltétlenül biz- tosítja. Az erdélyi és keleti országrészek hazatérése egész sor új feladat elé állította az állami bányászatot és bányászati kutatást. A nagybá- nyai ércbányákat és a fernezelyi kohót, annak dacára, hogy a románok kivonulása után sok nehézség mutatkozott, megszakítás nélkül üzem- ben lehetett tartani. Azok a reoi’ganizáló és racionalizáló munkák, ame'yek szükségesnek mutatkoztak, már is teljes erővel megindultak és minden ok megvan arra, hogy ennek az értékes bányavidéknek a leg- szebb jövőjében bízzunk. Úgyszólván napokkal a visszacsatolása után már is megindultak a Mezőség visszakerült részein — Papp Simon szakavatott útmuta- tásai a’apján — a földgázkutató munkák; két mélyfúrás van üzemben: Xyárádszereda, illetve Vasasszentgotthárd mellett. A nyárádszeredai fú- rás már 170 — 200 m mélységből napi 10.000 m3 gázt adott. A fúrás to- vábbmélyül remélt gazdagabb gázszintek felé, de a csőközből kitermelt gázt a saját fúróüzem és esetleg a közelben telepítendő fúrások üzemi szükségleteire már is felhasználják. Az iparügyi minisztérium az ásványolajmonopóliumtörvény alap- ján birtokába vette a Derna-Tataros-i olajhomokbányászatnak a román gazdálkodás alatt teljesen leromlott üzemét. A lelkes erdélyi közönség által halomszámra küldött ásványos anyagokra vonatkozó bejelentések részletes és rendszeres megvizsgá- lásának munkája a tavaszi hónapok feladata lesz. Xagybánya visszacsatolásával végre kitűnő megoldáshoz jutott a múlt évben a kultusz-kormánnyal egyetértőén ipari középiskolává fej- 54 Társulati ügyek lesztett bányászati szakiskola végleges elhelyezésének a kérdése is. Nagybányán épülőfélben levő állapotban került vissza megfelelő isko- laépület, amely befejezése után interuátussal kapcsolatos bánya-, kohó- és mélyfxiróipari középiskola céljainak pompásan meg fog felelni. A Magyar-Amerikai Olajipari R. T. olajkutatásai a Dunántú- lon ezévben is serényen és a már megszokott sikerrel folytak. Mivel a Dunántúl olajterületein a felszínt borító képződmények nincsenek jól feltárva, a Magyar- Amerikai Olajipar E.T. Papp Simon irányításá- val költséget nem kímélve, minden geofizikai eszközt felhasznál, torziós ingás, graviméteres, szeizmikus és mágnese vizsgálatokat, hogy a mély- ben rejtőző szerkezeteket felderítse. Ezidén is folytak a feltárások a budafapusztai olajmezőn, melyen eddig a Magyar-Amerikai Olaj R.T. már összesen 67 fúrást mélyesztett le, 88.968.80 m összeteljesítménnyel. m Az olajmező eddig megállapított kiterjedése nyugat-keleti irányban 7 km, észak-déli irányban pedig, a legszélesebb részen 2 km. Az egyes fúrólyukak mélysége 1142 m és 1290 m között váltakozik, a legmélyebb fúrás, a B. 57. azonban 2502 m mélységig hatolt le, s ez ma Magyaror- szág legmélyebb fúrása. A budafapusztai olajmezőn csak egyetlen fúrás volt, mely gya- korlatilag meddőnek mondható, s 4-5 kút kivételével valamennyiből ma- gától folyik az olaj. A budafapusztai mező 1940. év végéig összesen 427.307 tonna jóminőségű, benzinben gazdag paraffinbázisií nyersolajat és 137,416.132 m3 földgázt szolgáltatott. A legmagasabb napi összterme- lés 880 tonna volt. 1940-ben e mezőn 246.838 tonna olajat és 73,836.391 m3 gázt termelt. Üj olaj- és gázmezőknek az érdekében is állandóan folynak a föld- tani és geofizikai kutatások. Az 1940. év végén már elérték a 18.000 m-t. A magyarszentmiklósi mélyfúrás 2174 méter mélységig hatolt le. Különösen a lovászi 1. számú fúrás ért el bíztató eredményt, a zalamegyei letenyei járásban. Ez az 1566 m-es fúrás 1044 m-től lefelé 12 olaj és gázszintet tárt fel, melyek vastagsága 2 m és 26 m között váltakozik, a rétegek még vizsgálat alatt állanak. A Magyar-Amerikai Olaj R. T. jelenlegi termelésével az erdélyi területekkel is megnövekedett Magyarország szükségletének 70% -át fe- dezi. E tervszerűen és hozzáértéssel végzett kutatások és feltárások ép- pen a legjobb időben hozták meg gyümölcsüket. Romániától 1940-ben körülbelül csak 38.000 tonna olajat vehettünk át és júliustól kezdve semmi olajat nem kaptunk. Ez a dunántúli olaj tette lehetővé, hogy honvédségünk, a magyar ipar és automobilizmus motorhajtó anyagok- ban nem szenvedett érezhető szükséget. Amint ebből a rögtönzött felsorolásból is méltóztatnak látni, a magyar geológia fájának gyökerei nem sorvadtak el, a fa bőséges és nemes gyümölcsöket terem. Amikor a jelenlegi tisztikart a tavalyi köz- gyűlés e helyre helyezte, melyet sohasem keresett, nem tehetett mást, mint hogy iparkodott hűséges kertésze lenni e fának, mely gondjaira Társulati ügyek 55 bízatott. Most újra személyi kérdésekben döntött Társulatunk közgyű- lése, mely döntést még nem ismerjük. Ettől a döntéstől független azon- ban a feladat, mely Társulatunk minden tagjára hárul. Kilenc év múlva üljük nagymultú Társulatunk 100 esztendős évfordulóját. Kilenc év múlva blyan időbe érkezünk, mikor Európa romhalmazában a kö- vek még mozogni fognak s a népek és nemzetek keresik majd rangso- rukat a népek társaságában. Éppen ebben az időben nem lesz közöm- bös, hogy ide tudjuk hívni ünnepelni a világ kultúrnemzeteinek képvi- selőit, hogy nekik izmosán, épen és egészségesen tudjuk bemutatni év- százados Társulatunkat, az ősi magyar kultúra egyik reprezentáló da- rabját. Az érdekek, melyek ehhez fűződnek, túlmennek a személyi kér- déseken, sőt túllépik társulati életünk kereteit is és az egyetemes ma- gyar érdekekbe torkollanak. Abban a hitben, hogy Társulatunk minden egyes tagja átérzi a feladat nagyságát, szépségét, de felelősségét is, zárom titkári jelentésemet. e 0 0 A közgyűlés ezután a titkári jelentést, valamint a Hidrológiai szako-ztá’y és a Pénztárvizsgáló Bizottság jelentését egyhangúlag tu- domásul vette. A tisztújító választás eredménye a következő lett: Elnök: Papp Simon dr., másodelnök : Sümeghy József dr., első titkár: Tasnádi Kubacska András dr., másodtitkár: Er- délyi János dr., pénztáros: Ascher Kálmán. A választmány újonnan megválasztott tagjai: Dudich Endréné, Ven dl M á- r i a dr., Emszt Kálmán dr., Fekete Jenő dr., Ferenezi Ist- ván dr., Koch Sándor dr., vitéz Lengyel Endre dr., L i.f t a Aurél dr., L ó c z y Lajos dr., N o s. z k y Jenő dr., P a n t ó Dezső dr., Papp Ferenc dr., telegdi R o t h Károly dr., Schmidt Eligius Róbert dr., Schréter Zoltán dr.. Szá- dé c z k y-K a r d o s s Elemér dr., Sztrókay Kálmán dr., Ta- káts Tibor dr., Vendl Miklós dr., V i g h G.y.u 1 a dr., Vitális István dr.. Vitális Sándor dr., Vizer Vilmos dr., Z s i v n y i k t o r dr. 56 SUPPLEMENT zum FÖLDTANI KÖZLÖNY LXXI. Bánd Januar— Márz 1941 1 — 3. Heft I. GEDENKREDEN. NACHEUF AUF PÁL ROZLOZSNIK. 1880—1940. Von J. v. Vitális. Pál Rozlozsnik wurde am 24. Dezember 1880. in Bindt- bánya (Kom. Szepes) geboren. Das Gymnasinm besuchte er in Igló. Dann studierte er in den Jahren 1899—4-903 an dér montanistischen Akademie in Selmecbánya (Sehemnitz), wo er eine hervorragende Ausbildung erhielt. Unter dem Einfluss dér mineralogisclien, petro- graphischen, geologisclien nnd lagerstáttenkundlichen Vorlesungen H. v. Böck k’s trat er in den Dienst dér kgl. ung. Geologiscben Anstalt als Geologe ein. Das Ergebnis seiner ersten Aufnakmearbeiten bildet seine monographische Arbeit iiber die metamorpben nnd paláozoiscben Gesteine des Nagybihars (1906). Auf Grund dér mikroskopischen TJntersuchungen konnte er beweisen, dass in dér Entstehung dér kristallinen Scliiefer des Bihargebirges nicbt alléin die Kontakt- uirkungen, sondern auch dér seitliche Druck eine Avicbtige Rolle spielte. lm Jahre 1908 veröffentlicbte er die Resultate seiner mikro- skopischen und chemiscben Untersuchungen iiber die Banatite des Komitates Krassószörény. Er stellte die Verwandschaft dieser eigen- tümlichen plagioklashaltigen Eruptivgesteine sowie den genetischen Zusammenhang dér an Eisen reichen Banatite mit den Eisenerzen des Bánság fest. Kurz nachher befasste er síeli (1908, 1911) mit den Basaltgesteinen des Medves-Gebirges. Das Erzvorkommen von Aranyida studierte er in dér Gesell- schaft des kgl. preussiscken Geologen J. Ahlburg. In seiner dies- bezüglichen Monographie (1914) betonte er dass die silber-, gold- und antimonhaltigen Quergánge von Aranyida sich von den iibrigen lagergangáhnlichen Erzvorkommen des Szepes — Gömörer Erzge- birges unterscheiden. Wahrend des Weltkrieges studierte er als Kriegsgeologe die in den Unebenheiten des Tithonkalksteins eingelagerten unterkreta- Nachruf auf Pál Rozlozsnik 57 zischen Bauxitstöcke des Bihargebirges (1916) und dann die Eisen- manganerze vöm „Macskamező-Typ” (1919). Das wichtigste Problem nach dem Kriege Avar die Schürfung dér Kolilenlager im zerstiickelten Lande. Bei dieser Arbeit leistete Rozlozsnik ebenfalls einen grossen Dienst. a) Er erklarte zuerst die bis dorthin nocb umstrittenen stra- tigraphiscben und Altesverbáltnisse des Kohlenvorkommens von Ajka (1928) und bescbrieb die Gescbichte des Kohlenbergbaues im Csingcr-Tal (1940). b) lm Esztergomer Koblengebiete erkannte er bereits im Jahre 1919 das Palaozán soAvie die spater (1922) zusammen mit Z. S c h r é- ter und K. R o t h von T e 1 e g d als „infraoligozan” bezeiehnete Denudationsperiode. c) Ausfiibrlich gliederte er die tertiáren Ablagerungen von einer Ufer- und Beckenfazies im Kohlenrevder von Tatabánya (1928). d) Rozlozsnik stellte fest, dass das Kohlenbecken von Pilisvörösvár — Nagykovácsi als eine Endbucht des von Nordwesten vordringenden Eozánmeeres betraehtet werden muss. in Avelcber die brackiscben und SiissAA7asserschichten die herrscbende Rolle spielen (1935). Damit hanst aueh die Bescbreibung dér geolosiscben Ver- haltnisse des oberkarbonischen Kohlenbeckens von Újbánya zu- sammen. Von seinen übrigen Arbeiten sind bei uns besonders die Stu- dien über die Nummulinen (1924, 1929) babnbrechend. Seine Mono- gra'phie über die geologischen Verhaltnisse dér Umgebung von Dobsina (1935) ergiinzt geologisch die über die Dobsinaer ober- karbonische Fauna A7eröffentliehte palaontologische Arbeit seines Neffen, G y. Rakusz. Am Ende seines Lebens kehrte er zum Themenkreis seiner erster, mehrjahrigen Untersuchungen zurlick und fasste in drei sehr bedeutenden Arbeiten die geologischen Verhaltnisse des Bihar- úm! Béler-Gebirges zusammen (1935, 1936 und 1939). Pál Rozlozsnik Avar ein Vorbild dér Pflichterfiillung, des Fleisses, dér Bescbeidenbeit und dér Güte. Im Kriege kampfte er als Artillerieoffizier tapfer fiir sein Vaterland, Avahrend er im Frie- den dér geologischen Wissenschaft mit seiner grossen Bildung und Forscbung einen Avertvollen Dienst leistete. Im Verbande dér kgl. ung. Geologischen Anstalt diente er 37 Jahre hindureh und erreichte hier den Posten eines Vizedirektors. Seine Tatigkeit Avurde auch von dér Ungarischen Akademie dér Wissenschaften anerkannt, dé- rén Mitglied er A\far. Sein Andenken Avird in unserer Gesellschaft immer in Ehren gehalten Averden. 58 ERINNERUNG AN FERENC BÖHM. 1881—1940. Von Simon Papp. Ferenc Böhm wurde am 23. Január 1881. in Pécs gebor?u. Die Schulen besuchte er daselbst und ging dann von hier auf die montanistische Akademie naeh Selmecbánya. Nachdem er in Nagy- bánya und Úradna praktizierte, erwarb er im Jahre 1905 das Diplom eiues Bergingenieurs. Dann wurde er dér Geologischen Anstalt zu- geteilt, wo er nicht nur die Aufnahmearbeiten erlernte, sondern im Jahre 1906 auch eine selbstándige Reambulation durchführte. lm darauf folgenden Jahre wurde er mit dér Aufsicht dér auf Rali- salze abgeteuften Tiefbohrung von Nagysármás betraut. Zwischen 1911 und 1916 lei te te er das montanistische Forschungsamt in Kolozsvár. Ende 1916 kam er in die von H. v. Böckh aufgestellte X. Sektion des kgl. ung. Finanzministeriums. Im Jahre 1918 war er schon als Ministerialrat dér obertechnische Leiter samtlicher iirari- scher hiitten- und bergmánnischen Angelegenheiten, darunter vor allém dér ararischen Gas-, Öl- und Steinsalzforschungen. Nach dem Weltkriege befasste er sich ausser dér Leitung dér in Transdanubien durchgeführten ITntersuchungen des Hungárián Oil Syndicate (eine Unternehmung des. Anglo-Persian Oil Co. Ltd.) auch mit den árari- schen Gas- und ÖlforSehungen. Nach dér Liquidation dieser Gc«e ■)- sehaft stand er 10 Jahre hindurch wieder an dér Spitze dér montanis- lischen Sektion des Finanzministeriums. Nach dér Errichtung des Industrieministeriums blieb er noch immer im Finanzministerium, wo er sich nun bis zu seincm Tode nicht mehr mit den montanis- tisclien Angelegenheiten, sondern mit dem. Münzen, Metalleinlösen und dér Punzierung, sowie mit samtlichen technischen Angelegen- heiten des Ministeriums bescháftigte. Als Anerkennung seiner Ver- dienste erhielt er zuerst den Ti tel eines montanistischen Direktors und spater den eines Sektionschefs. Die grössten Ergebnisse seines Lebens hangén mit den Gas- und Ölforschungen von Siebenbürgen (Kissármás), vöm Marchfeld (Egbell) und von Kroatien (Bujevica) zusammen, wo er auch schon seine im Jahre 1910 in Amerika gewonnenen Erfahrungen anwen- den konnte. Böhm war dér erste, dér darauf hinwies, dass das Gasvorkommen von Kissármás mit einer Antiklinalstruktur im Zusammenhang steht. Dicse Annahme wurde dann durch die spá- teren Untersuchungen bestátigt. Die Tiefbohrungen im Gebiete Transdanubiens und dér Gros- sen Ungarischen Tiefebene wurden nach dem Kriege lángé Jahre hindurch unter seiner Leitung durchgeführt. Diese Bohrungen. schlossen zwar kein Öl auf, aber einige von ihnen liefern gashalti- Aragonit vöm Bénahegy im Komitat Nógrád 59 ges Warmwasser und bedeuten so einen wichtigen Faktor im wirt- schaftlichen Leben Ungarns. Auch die Konzession für die Eiiropean Gas and Electric Company vurde durch ibn erteilt, sodass mittel- bar auch er an dér Erschliessung dér transdanubischen Ölfelder beteiligt war. II. ABHANDLUNGEN. ARAGONIT VÖM BÉNAHEGY IM KOM ITAT NÓGRÁD. Von Lajos Jugovics. Eines dér umfangreiehsteu und vöm morphologischen Stand- punkt bemerkens wertesten Basaltdecken ist von den nordungarischen in den Gebieten dér Komitate Nógrád und Gömör liegenden Basalt- bergen ist dér Monossa (Monorsa). Derselbe ist ein schmales, in Nord-Südriehtung sich iiber 5 km lángé hinziehendes, aber nur 300 — 800 m breites Grat, welcher in seinem Aufbau eine vulkanisebe Decke, beziehungsweise ein erodierter Überrest einer solchen ist. Die Oberfláehe derselben liegt in dér durchschnittliehen Höhe von 400 — 520 m, ist fást vollstándig eben und nur im Siidteil können wir eine 58q, m hohe, flache, domartige Erhöhung entdecken. Del* nördliche, schmalerwerdende Teil dieser vulkanischen Decke wird Bénahegy (Bénaberg) genannt. Am Nordende dér Decke-, neben dér Gemeinde „Fülekpüspöki” wurde schon vor dem Weltkrieg ein gut eingerichteter Steinbruch, dér sogenannte „Csomaer Basaltberg- werke” betrieben. Das abgebrochene Basaltmaterial wurde mittels Drahtseilbahn an die Station Csorna dér Bahnlinie Fiilek-Rozsnyó befördert. Anlásslicb dér durch die Tsehecben erfolgten Besetzung wurde Ende 1918 dér Bergwerkbetrieb aufgelassen, die Einrichtung abmontiert und abtransportiert. Dér Steinbruch hat die Ostseite dér Nordendes des Bénaberg in einer Lángé von 500 m aufgeschlossen, die Bergwerkwánde ba- bén eine Höhe von 32 — 36 m und sind durch schön abgesonderte Basalt- saulen aufgebaut, diese habén einen durchschnittliehen Durchmesser von 30 — 50 cm und stehen in wagerechter, orgelpfeiíenartiger Art ne- beneinander. Dér Gestein ist ein frischer, dunkelgrauer Basalt von dichter Struktur, viele Olivineinsprenglingen sind in dér Grundmasse aufzufinden. Das sich gut spaltende, harte Gestein ist sowohl als Pflasterstein, wie als auch Bruchstein oder Schottermaterial gut ver- wendbar. In diesem Basalt finden wir endogene (enclaves homoe- génes1) wie auch exogene (enclaves enallogénes) Einschlüsse. 1 Lacroix A.: Les enclaves des roehes volcaniques. 1893. Macon. 60 L. Jugovics weiters auch dureh postvulkanische Betátigung entstandene Mine- ralieneinscklüsse von diesen letzteren soll in diesel* Abhandlung ge- sprochen werden. Von den endogénen Einschlüssen miissen wir den Olivin in erster Linie erwáhnen. Dér Olivin ist das porphyrisch ausgescliie- dene Hauptgemengteil des Gesteins, seine 1 — 3 mm grossen, idio- morphen Ivristalle liegen ziemlich dicht beieinander. lm Basalt kön- nen wir aber auch bedeutend grössere Olivinkristalle mit einen Durchmesser von 1 — 2 cm entdecken, diese habén die gleichen Eigen- schaften wie die Einsprenglinge. Ein anderer auch oft erscheinender endogener Einscliluss ist dér Feldspat, dessen abgrundete 2 — 3 cm Emfang messende xeno- morphe Krislalle farblos und meist Avasserklar sind. Die Spaltung in zAvei Richtungen und die gut entwickelten Albitzwillingslamellen sind gut zu beobachten. Dér am seltensten erscheinende endogene Einschluss ist im Basalt dér Angit, welcher in schAvarzen, cca 1 cm grossen, xeno- morphen Kristallkörnern in Erscheinung tritt. Als Gemengteil ist dér Angit in diesem Basalt verháltnissmassig gering, seine kleinen Kristalle sind nur in dér Grundmasse aufzufinden. Von exogenen Einschlüssen erseheint dér Qugrz am haufigsten und zwar in Gestalt von farblosen oder milchweissen, stark gesprun- genen 1 — 2 cm grossen Körnern. Sandstein — Einschlüsse fand ich viel grössere, faustgrosse Stücken. Diese stammen aus dem durchbrochenen Oligocen-Sand stein und habén oft eine schichtigte Struktur, die versengten Stiicke sind von Rostádéra durchzogen. Bemerkenswert sind jene Mineralaussclieidungen welche in den Höhlen des Basalt infoige postvulkanischen Einwirkungen ent- standen sind, diese sind: Hyalit, Calcit und dér Aragonit. Dér Hyalit bildet eine perlenartig zusammenhangende Schicht und bedeckt stellenAveise die Wande dér 5 — 10 cm breiten Spalten. Auch dér Coléit bedeckt mit seinen farblosen, durchsichtigen kristallischen Schichten die Wande dér Hohlraume, verrát aber nie- mals eine Kristallform. Stellemweise lágert auf dem Calcit eine milchweisse Mineralsehicht an dérén gégén den Hohlraum gerich- telen Seite sich oft winzige, abgerundete oder sattelförmig ausge- bildete Romboeder-Kristalle sich anordnen. Die erste wasserklare Schicht löst sich in verdlinnter Salzsaure untéi* Brauseerscheinung leicht, die milchAveisse nicht. Von den im Basalt auffindbaren Einschlüsse ist dér sich in Kristallform gut ausgebildete Aragonit dér BemerkensAverteste, die- sel* erseheint als Drusenmineral in dem Hohlraumen und Spal- ten des Basalt. Die Schönheit seiner Kristalle und dérén interes- sante FormentA\rickelung machen es einer ausführlicheren Unter- suchung AArert. Aragonit vöm Bénahegy im Komitat Nógrád 61 Dér Aragonit des Bénaberg erscheint in dem Basalthohlrau- men angewachsen als systemlose Masse von Nadeln oder in Gestalt von schönen radialen Kristallhaufchen. Die entlang dér c-Achse verzogenen Kristalle sind formen- reich nadel oder meisselförmig. Die 3 — 15 mm lángén und 0.8 — 2 mm dicken Kristalle sind wasserklar und farblos. Ari den gemessenen 14 Kristallen konnten folgende 12 Forrnen festgestellt werden: An den Kristallen herrschen kauptsachlich die Prismen ers- ter Art und die steilen Bipyramiden dér Hauptreihe aus dér Zone (111-110). Die Grundformen b(010), m(110) und p(lll) erscheinen an jedem Kristall mit gut ausgebildeten Flachen. Die Grundpyramide p(lll) hat wechselnde Grösse und bildet meist glanzende, ebene Flachen. Liegen melirere Prismen erster Art oder Bipyramiden mit einer höheren Indices übereinander, bilden sie scheinbar eine ge- krümmte Flache, weil die Neigung zu einander gering ist. An den untersnchten Kristallen fand ieh mehr Kristall forrnen mit höherer Indexzahl, als ich aufzáhlte, habé aber nur jene dérén Neignngs- winkel sieher bestimmt werden konnte und welche sich an mekreren Kristallen entwickelten, in meine Tabelle aufgenommen. Es ist bezeichnend für diese Aragonitkristalle dass die erwahn- ten Forrnen, aber aucli jene mit niedrigerer Indexzahl, meist nur einseitig, am einen Ende dér Achse erscheinen, am anderen Ende fehlen sie oder sind Forrnen mit abweickender Indexzahl aufzufin- den. Die Kristallfiguren, die auf Seite 24 — 25 des ungarischen Textes in Fig. I — II. dargestellt sind, zeigen diese natiirliche, assymetrische- Entwickelung und ist es gut sichtkar, dass die Form dér Kristalle durch die steilen Prismen erster Art (Brachy-prismen) und dér Zone (110 — 111) zugekörigen steilen Pyramiden bestimmt wird. Dieselben Kristallfiguren zeigen auch die Verteilung dér einzelnen Forrnen, meiner Beobachtung nach habén auch die anderen Kristalle eine annahernd gleiche Formentwickelung. Die meisten Aragonitkristalle sind Zwillinge nach Flache (110) zusammengevachsen oder aher sogar polysintketischer Ent- wickelung. Auch die scheinbar einfachen Kristalle sind wahrschein- lich Zwillinge, sind aber die feinen Zvillingslamellen an diesen schAver zu entdecken. b = 010 m = 110 k = 011 x = 012 e = 051 g = 0.20.1 rj - 0.24.1 Y = 0.40.1 p = 111 y = 881 a = 991 ó = 14.14.1 62 Gy. Méhes Die Bestimmung dér Formen erfolgte auf Grund dér, auf Seite 26 des ungarischen Textes mitgeteilten Winkelwerte, wobei ieh aueh die aus den Grundwerten des Kokscharow erreclmete Winkel- werte zum Ausdruck brachte. In den nordungarischen Basalten ist dér kristallisierte Arago- nit allgemein verbreitet. Bisher sind folgende Vorkommen bekannt beziehungsweise untersueht: Aragonite von den Steinbrüchen Kor- láti1. Macskalyuk2, Eresztvény3, Vecseklő3 und von cinem nicht nii- lier benannten Basaltbruch bei Fülek4. Die schönsten und best aus- gebildeten Aragonitkristalle sind die von den Steinbrüeben Korláti und Macskalyuk, welche nieht nur unter den nordungarischen Ba- salten, sondern aucli unter den minerogenetisch ahnlicben anderen ungarischen Fundorten die hervorragendsten sind. Aus dem Wirtschaftsgeologischen Institut dér Universitat für technische und volkswirtschaftliche Wissenschaften, Budapest. 1. L i f f a, A.: Neues Aragon it vorkommen in Korlat, Komitat Nográd. Zeitschrift f. Krist. Bd. 47. 1910. S. 249 — 262. — 2. Jugovics L,: Kristallographische Studien an ungarischen Mineralien. — Annales Mu- sei Nationalis Hungarici. Bd. X. 1912. S. 301 — 308. — Ven dl, M.: Über Aragonitkristalle dér Basalte aus dem Komitat Nográd. — Annales Musei Nationalis Hungarici. Bd. XXV. 1928. 4. Tokody, L.: Aragonit von Fülek. — Annales Musei Nationalis Hungarici. Bd. XXXI. 1937 — 38. S. 171—178. OLIGCZÁXE OSTRACODEN AUS DÉR GEGEXI) DES RIMÁ- IT ND TARNA-FLUSSES. Von Gy. Méhes. Herr Universitatsassistent Dr. S. J a s k ó bat midi im vorigen Semmer, seine Ostracoden, die er aus den Oligozanschicbten dér Gegend zwischen dem Rima- und Tarna-Fluss sammelte, zu bestiin- men. Eine allgemeine Untersuchung eles Materials ixberzeugte mich davon, dass sich die Bestimmung dér Arten nicht auf eine Auf- zahlung beschranken kann. Es gibt hier solche Tatsaclien, die unsere Kenntnisse ülier die Ostracoden ergiinzen. Die ostraeodafaunaführende Bildung ist oligozanen Alters.* Sie besteht teihveise aus einen harten, dünnbankigen, mergeligen, 1 S. Jaskó: A Rima és Tárná közötti oligocénrétegek és kövü- leteik. (Die Oligozanschiehten und ihre Fossilien zwischen den Rima und Tárná.) Földtani Közlöny, 1941. Oligoziiae Ostracoden aus dér Geg’end des Rima und Tárná 63 sandigen Tón, teilweise aber aus einen sehr lockeren, sandigen Tón. Unter den Fossilien befanden sich nur vier Arten, die zu einer mikroskopischen Untersuclmng geeignet waren, die übrigen sind so mangelhaft erhalten, dass ancb ihre Bestimmung nur mit ’ Sehwierigkeiten durchzufiihren Avar. Die Besehreibung dér Arte n.* I. Familie: Cypridae. 1. Gattung: Pontocypris. Pontocypris cleclivis G. W. Miill. Linké Sehale. L. 0.48 mm, H. 0.26 mm, Durchmesser 0.48 mm. D. s Verhaltnis zAvischen Lángé und Höhe ist Avie 1 : 1.80. Es standén mir eine linké und eine rechte Sehale zűr Ver- fiigunsr. Beide Avarén ziemlich schAvach erhalten. Dér Erhaltuncs- zustand liess jedoch eine Bestimmung noeh zu. Die von G. W. Müll er erAvahnten Merkmale Avarén genau zu erkennen. An den Spitzenlinien befinden sich Porenkaniile, die eine breite Basis be- sitzen und A'oneinander ziemlich Aveit entfernt stehen. An dér linken Sehale sind 3 Muskeleindriicke zu sehen. Fundort: Uraj-falu, Sa jópüspöki. Eahl dér untersuchten Exemplare: zavcí. Diese Art Avar bis jetzt rézén t aus dem Golfé A’on Neapel bekannt, avo sie ziemlich hiiufig zAvischen den Detritus von Kalk- sp ngien und Posidonien A’orkommt. Fossil ist sie aus den unter- sannatischen Bildungen LTngarns beschrieben Avorden. II. Familie: Nesideidge. 2. Gattung: fíythocypris. Bythocypris punctatella (B o s q u.) Linké Sehale. L. 0.78 mm, H. 0.42 mm, Durchmesser 0.20 mm. Verhaltnis ZAvischen Lángé und Höhe: 1 : 1,90. Diese Sehale unterscheidet sich von den charakteristischen Formen dadurch, dass hier die vordere Spitzenlinie mit dem dor- salen Schalenrand einen sich deutlich erhebenden stumpfen Winkel bildet. Die grösste Höhe dér Sehale falit alsó in diese Riehtung. Die Schalen Aveisen einen schlechten Erhaltungszustand auf. Weder oberflíichliche noch strukturelle Merkmale sind zu erken- nen. Es treten nur die Muskeleindriicke an dér einen Sehale auf. Die Muskeleindriicke liegen in einer Kreisform und Aveisen die Fönn Aron stumpfen Dreiecken auf. Db Synonymik befindet sich im ungarischen Text. 64 Gy. Méhes Fundort: Domonkos (Kőalja-Berg), Velkenye, Zahl dér unter- suchten Exemplare: zwei vollstandige Schalen und drei Fragmente. Diese Art war in den oligozanen Ablagerungen Ungarns be- reits bekannt. 3. Gattung: Nesidea. Nesidea rotundata n. sp. Tafel I. Fig. 1. Linké Schale. L. 0.52 mm, H. 0.48 mm, Durchmesser 0.36 mm. Verhaltnis zwiechsn Lángé und Hőbe: 1 : 1.02. Die grösste Hőbe liegt im vorderen Drittel. Dér dorsale Sehalenrand erhebt sich hier auffallend und láuft gégén die vor- deren Spitzenlinie stumpf und gégén den ventralen Sehalenrand allmahlich und sanft ab. Dér ventrale Sehalenrand weist gégén die Alitte einen schwachen Bogén auf. Die für die Gattung charak- teristischen Zahne — wahrscheinlich wegen des mangelhaften Erhaltungszustandes — sind nicht zu erkennen. Die Porenkanale des vorderen Schalenrandes stehen dicht nebeneinander. Sie sind ziemlich diek und weisen einen einfachen Verlauf auf. Am hinteren Sehalenrand stehen sie einander nicht so nahe, im übrigen aber sind sie genau so gestaltet, wie die des vorderen Randes. Auch dér ventrale Sehalenrand ist mit dicht- stehenden Porenkaniilen versehen. Muskeleindrücke und Sehloss- rand waren nicht zu erkennen. An dér Oberflache ist keine Skulptur zu sehen. Das eine, noeh jugendliehe Exemplar zeigt grosse, einander nahe stehende flaclie Felder. Von oben gesehen weisen die Schalen eine regelmassige Kahn- form auf. Dér grösste Durchmesser falit in die Mittellinie. Fundort: Velkenye, Urajfalu. Zahl dér untersuchtep. Exemp- lare: eine linké Klappe und zwei Klappen von j un gén Exemplaren. Diese Gattung ist in Ungarn aus den triadischen, eozánen und oligozanen Bildungen besehrieben worden. III. Familie: Cytheridae. 4. Gattung: Loxoconcha. Loxoconcha fallax n. sp. Tafel I. Fig. 2. Linké Schale L. 0.55 mm, H. 0.44 mm, Durchmesser 0.23 mm. Verhaltnis zwischen Lángé und Höhe: 1 : 1.02. Diese Schale ist fást kreisrund. Die beiden Spitzenlinien sind hoch und stumpf abgerundet. Hinten ist die Abrundung etwas stumpfer als vorne. Am Vorderrand sind einige zabnartige Bildun- Oligozáne Ostracoden aus dér Gegend des Rima und Tárná 65 gén zu sehen. Sie könneri aber aucli durch die Verletzung dér Schale hervorgerufen worden sein. Dér dorsale Schalenrand zeigt einen hőben Bogén, dér ventrale Schalenrand erhebt síeli schwaeh. Die mit Porenkanálen verseliene Zone des vorderen Schalen- randes ist sehmal. Die Basis dér Porenkanále ist breit, die Poren- kanale sind in ihrem ganzen Verlauf breit, sie entspringen ínaneh1 mai zu zweit. Aueh an den ventralen Schalenrand treten stellen- weise Porenkanale auf. Die Schale ist schlecht erlialten geblieben. Dér Schlossrand sowie die Muskel eindriicke sind nicht zu sehen. An dér Oberfláche kann keine Skulptur erkannt werden. Nur an einzelnen Stellen sieht mán die Spuren von abgebroehenen Stacheln. Von oben gesehen sind die Schalen verlangert eiförmig. Die hintere Ecke ist stumpf, die vordere spitz abgerundet. Dér Durch- messer ist im untersten Drittel am grössten. Fundort: Domonkos, Urajfalu. Zahl dér untersuchten Exemp- lare: vier Bruchstiieke. Bemerknng: Nach ihrer Form steht die Schale dér Gattung Cytherella nahe. Sie konnte jedoch nicht in diese Gattung eingereiht werden, da die Struktur dér Spitzenlinie dies nicht zulasst. Sie entspricht vielmehr dér dér Gattung Loxoconcha. Auf Grund dér Form und Struktur diirften diese Schalen eventuell eine neue Gat- tung reprásentieren. Diese Frage könnte aber nur auf Grund eines grösseren und zűr Untersuchung mehr geei.gneten Materials ent- sehieden werden. 5. Gattung: Cythereis. Cythereis hungarica Méhes. Tafel I. Fig. 4. Eechte Schale. L. 0.57 — 0.81 mm, H. 0.4 — 0.55, Durchmesser 0.32 mm. Verháltnis zwisehen Lángé und Höhe: 1 : 1.5. Die Schale stimmt mit dem Typ sowohl dér Form als aueh dér Struktur nach völlig überein. Die Schalenlamelle, die Skulptur und dér Schlossrand sind genau so entwickelt wie beim Typ. Die Merkmale dér aus dem Pannon, Miozan und Oligoziin beschriebenen Formen sind ganz, identisch. Ich schreibe besonders dem Schlossrande eine grosse Bedeu- tung zu. In meiner Arbeit tiber oberoligozane Ostracoden teile ich diese Art in die Gruppé jener Arten ein, die einen zahnhöckerigen Schlossrande besitzen und bei denen sowohl im vorderen als aueh im hinteren Schlossfelde nur je ein Zahn vorhanden ist. Aueh die- ser Umstand beweist, dass die strukturellen Merkmale in dér Be- stimmung dér Gattungen und Arten einen grossen Dienst leisten können. Die strukturellen Merkmale müssen daher noch mehr be- achtet Averden. 66 Gy. Méhes Da ieli sclion von Anfang an diese Metliode angewandt liabe, zog ich die genaue Zeichnung und ausführliche Besclireibung dér Arten dem leichteren, aber auch weniger Erfolg bietenden Foto- grafieren vor. Leider wird die Fotografie imnier mehr angewandt, oline aber zűr Erkennung und zűr genauen Bestimmung dér Arten viel beizutragen. Fundort: Sajóvárkony, Domonkos. Zalil dér untersuehten Exemplare: zwei Exemplare und ein Fragment. Cythereis antiquata B a i r d, Tafel I. Fig. 1. Beckte Scliale. L. 1.8 mm, H. 0.54 mm, Durelimesser 0.26 mm. Verkaltnis zwiscken Lángé und Hőké: 1 : 2. Diese Art ist eine dér sckönsten Ostracoden. Dér Sckalen- land ist uneben, mit Erkebungen und Kantén verseken. Die Grund- t'orm stellt eine verlangerte Bierengestalt dar. Die grosste Iloné liegt im vorderen Drittel, in dér Xake des Scklossrandes. Dadurck ersckeint die vordere ÍSpitzenlinie viel breiter als die liintere. Die vordere Spitzenlinie ist dicht gezakut. Die Anzalil dér Zákne be- tragt vorne 17, kinten 9. Die Sckalenlamelle bildet an beiden Spitzenlinien eine sekmale Zone. Die Porenkaniile sind versckwommen, sie sind fein und steken betrácktiich kleiner. Die Art gekört ikrem Scklosrande nack in die Gruppé dér mit Zaknköekern versehenen Ostracoden. lm vorderen Scklossfeld dér reckten Scliale béfindet sick ein stark entwickelter Zakn und darunter eine sckwacker entwickelte Zakngrube. Die Wandung dér Sckale ist sekr fein, glasartig. Die Ober- flácke ist von grossen, vieleckigen Feldern bedeckt. Dem Inneren dér Sckale zu sind diese Felder kalbkreisförmig. Infolge dér Felder ersckeint die Oberflacke netzartig. Die Felder laufen mit dem Bánd parallel ab und vereinigen sick in dér Langsachse dér Schale zu nippen. Die Spuren eines Muskelieindrückes sind nickt zu erkennen. Von oben gesehen zeigen die Klappen eine stammige Kakn- form. Die vordere Ecke ist etwas mekr zugespitzt als die liintere. Die Seitenlinie lauft mit dem Sckalenrand fást parallel ab. Dér grösste Durchmesser liegt in dér Mittellinie. Fundort: Bimaszécs, Velkenye, Urajfalu. Zahl dér untersuck- ten Exemplare: zwei reckte Sclialen, drei Fragmente und ein jun- ges Exemplar. Bemerkung: Bezent lebt diese Art im ^littelmeer, in dem Golfé von Biscaya sowie in den Bildungen Englands und aus dem Oligozan Ungarns bekannt. Oligozane Ostracoden ans dér Gégéiül des Rima und Tárná 67 Cythereis (lentata G. W. M ii 1 1., var. picta n. var. Tafel I. Fig. 7, 8. Rechte Schale L. 1,12 mm, H. 0.6 mm, Durchmesser 0.54 mm. Verháltnis zwischen Hölic und Lángé: 1 : 1.9. Die Fönn erinnert in grossem Masse an den Typ, wie er be- sonders von Zalányi (1. c. Taf. III. Fig. 1 — 8.) gezcichnet wird. Es sind jedoch Merkmale entwickelt, die am Typ nieht zu erkennen sind, sodass meine Fönn doch nieht ganz mit dem Typ vereinigt werden kann. Solche Merkmale sind: Die Porenkanale stehen nie zu zweit oder zu dritt, sondern immer alléin. Das hintere Schlossfeld besitzt keinen Zahn, nur eine Zahngrube. Davor steht ein deutlicli erkenn- barer zahnartiger Fortsatz. An dér Öberflácbe sind keine Lángs- rippen vorhanden. Auch die Gruben, die für den Typ von jedem Forscher als charakteristische Merkmale angegebeu werden, fehlen hier. Sie sind nur in dér Mitte dér Schale entwickelt, wahrend sie lm ^nrde^en und hinteren Spitzenlinie piciit vorhanden sind. Das Vorliandensein dieser Gruben ist deshalb wiehtig, weil sie als er- wcrbene alté Eigenschaften auch für die rezén ten Formen charak- teristisch sind. Die Varietat besitzt aber an íhrer Oberflache un- regelmássig vertei lte grosse, blasenahnliehe Bildungen, die in ihrem Inneren fein gekörnt sind. Sie sind ungefáhr so gross wie die Muskeleindrücke, die an dieser Varietat sehr deutlich zu erken- nen sind. Von okén gesehen unterscheidet sicli die Varietat ebenfalls vöm Typ. Sie ist kahnförmig und die Seitenlinie beschreibt cinen sich gleichmassig erhebenden Bogén. Die Seitenlinie weist keine flügelartige Erhebung auf. Fundort: Sa jópüspöki. Zűr TTntersuchung stand mir eine rechte Schale soAvie ein Fragment zűr Verfiigung. Die Schale erlitt wahrend dér Untersuchung Verletzungen. 6. Gattung: Cytherura. Cytherura costata n. sp. Tafel I. Fig. 5, 6. Rechte Schale. L. 0.49 mm, H. 0.22 mm, Durchmesser 0.2 mm. Verhaltniss zwischen Lángé und Höhe: 1 : 2.5. Die Schale kann in ein Parallelogramma eingefügt werden. Die vordere Spitzenlinie ist stumpf, die hintere spizt abgerundet. Dér dorsale Rand ist schwacli gebogen und schmilzt mit dér vor- deren Spitzenlinie allmahlich zusammen, wahrend er mit dem hin- teren eine deutlich erkennbare Bueht bildet. Dér ventrale Schalen- Rand ist ebenfalls schwach gebogen, er bildet gégén die vordere 68 Gy. Méhes Spitzenlinie eine schwache Einbuchtung und gégén die liintere Spitzenlinie einen sanften Abfall. Die innere Sehalenlamelle bildet eine breite Zone, ihre Struk- tur liisst sich jedoeh nicht erkennen. Anett dér Schlossrand ist nichl zn sehen. Die iibereinanderliegenden Muskeleindrücke sind für die Familie cbarakteristiseli. Die Oberfliieke ist abgeAvetzt. Die einzigen Elemente dér Skulptur sind die sich in dér Eichtung dér Langs- achse hinziehenden 4 — 5 Liingskanten. die gégén die liinere Spitze gedreht sind. Von oben geselien zeigt die Klappe eine regelmassige Kahn- form. Die Seitenlinie lauft nneben ab. Fundort: Domonkos. Zűr Verfiigung stand eine rechte Schale soAvie ein Fragme'nt. 7. Gattung: Cytheridca. Cytheridea pannonion Méhes. Rechte Schale. L. 0.7 mm, H. 0.38 mm, Durehmesser 0.15 mm. Verhaltnis ZAvischen Lángé und Höhle: 1:1,34. Zűr Verfiigung stand mir nur ein schlecht erhaltenes Exemp- lar, fin Avelchem keine Struktur zu erkennen war. Da aber diese Art eine áusserst charakteristische Gestalt besitzt, konnte auch die- ses Exemplar bestimmt Averden. Fundort: Rimaszécs. Ein schlecht erhaltenes Exemplar. IV. Familie: Cytherellidae. 8. Gattung: Cytherella. Cytherella abyssorum G. 0. Sars. L. 0.88 mm, H. 0.51 mm, Durehmesser 0.27 mm. Verhaltnis zaví- schen Lángé und Hőbe: 1 : 1.88. Die Exemplare, die mir zu einer Untersuchung zűr Verfiigung standén, stimmen mit derű Typ gut überein. Sie AA'aren ziemlich schlecht erhalten, die charakteristischen Merkmale liessen sich je- doch erkennen. An manchen Exemplaren konnten auch die Muskel- eindrücke beobachtet AA'erden. Fundort: Rimaszécs, Jene, Velkenye. Es Avurden 5 gut erhal- tene Exemplare soAvie einige Fragmente untersucht. Cytherella laevis G. S. Brad y. L. 0.69 mm, H. 0.43 mm, Durehmesser 0.52 mm. Verhaltnis zAvischen Lángé und Höhe: 1 : 1.07. Die Schale stimmt soAvohl von oben als auch A’on dér Seite betrachtet gut mit dér Beschreibung und Abbildung Brad y’s überein. Die Art Avird von G. W. Müller in seiner Arbeit (Das Oligozáne Ostracodeii aus dér Gégéiül des Rima uiul I ama 69 Tierreich-Ostracoda, 1912) als „dubia” bezeiehnet. Meine untéi* - suehten Exemplare, olíavohl sie mangclhaft erlialten avarén, konnten gcnau identifiziert averden. Fnndort: Simonyi. Es avurden drei Fragmente untersucht. Cytherélla elliptica M éhes. Linké Schale. L. 0.80 mm, H. 0.55 mm. Verháltnis z.avischcn Lángé und Hőbe: 1 : 1.80. Die Beschreibung dér Art befindet síeli in meiner im ungari- schen Text nngegeben Arbeit. Die a*orliegende Schale stimmt mit dér Beschreibung gut überein, jedoch mit dem Unterschied, dass liier an dér hinteren Spitzenlinie keine zahnáhnliehen Höcker aus- gebildet sind. Fundort: Velkenye. Es avurde eine linké Klappe untersucht. Cytherélla (lenti f éra Méhe s. Reehte Schale. L. 0.S9 mm, H. 0.5 mm. Verháltnis zavischen Lángé und HÖhe: 1 : 1,8. Die Beschreibung befindet síeli in meiner des ungarischen Textes angeführten Arbeit. Da mii* auch aöllig erbaltene Exemplare zűr Verfügung standén, konnte die Bestimmung genau durchgeführt averden. Soavobl dér Struktur als auch dér Gestalt nach konnten die Exemplare mit diesel* Art zaveifelsohne identifiziert aa’crden. Die Überstimmung ist in dér Ausbildung des Randes, des Skulptur und d r Záhne soavie in dér dér Muskeleindriicke ganz amllkommen. Fundort: Velkenye (Weingarten und Ziegelei), TJraj falu, Sajóvárkony. Zűr Verfügung standén mii* 14 viliiig erhaltene Exem- plare soavie 3 Fragmente. ? Cytherélla arcuata Méhes. Reehte Selialc L. 0.74 mm, H. 0.48 mm, Durclnnesser 0.23 mm. Verháltnis zavischen Lángé und Hőbe: 1 : 1.50. Die Beschreibung ist in meiner des ungarischen Textes ange- führten Arbeit zu seben. Da ich nur ein einziges beschádigtes Exemplar erhielt, an dem ausser dér Gestalt die übrigen Merkmale nicht zu erkennen avarén, avar die Bestimmung nieht mit voller Sichorheit durchznfübren. Die zukiinftigen Sammlungen averden vielleicbt noch Exemplare liefern, auf Grund dérén das Vorkommen diesel* Art zaveifelsohne nachgeaviesen aarerden kaim. Fundort: Domonkos. Zűr Verfügung stand ein steinkernáhn- liches Bruchstück. * Unter den eraváhnten Arten befinden sicli drei neue Arten, a*on denen ich aveder eine genaue Beschreibung noch ciné Abbildung gab. 70 Gy. Méhes Dieser Umstand ist damit zu erklaren, dass icli die Besclireibung und die Abbildungen dieser Arten in einer anderen Arbeit veröffent- liehe, die síeli jetzt im Druck befindet. Die in Rede stelienden neuen Arten sind folgende: Cytherella. elliptica, Cytherella dentifera, ? Cyt- herella arcuata. (Méhes: Budapest környékének felsőoligocén ost- racodái. Geologica Hungarica, Pars Pál. Budapest, 1941. T. I — VII. Es befindet sieh im Druck.) Die Ostracoden, die aus dem Oligozan des zwischen den Fliis- sen Rima und Tárná gqlegenen Gebietes bekannt geworden sind, represiintieren, wie die in Engarn gesammelten fossilen Ostracoden im allgemeinen, vier Familien. Die Anzahl dér in die vier Familien cingereihten Arten betriigt 14. Sie verteden sich den Familien nach folgenderweise: I. Fám. Cyprid.ae: 1. Pantocypris declivis G. W. ISI ü 1 1. II. Fám. Nesideidae: Bythocypris punctatella (Bosqu.), 3. Nesidea rotun- data n. sp. III. Fám. Cytheridge: 4. Loxonconcha fallax n. sp. 5. Cythereis hungarica Méhes, 6. Cythcreis antiquata Baird. 7. Cythereis dentata G. W. M ü 1 1. var pictn n. var. 8. Cytherura costata n. sp. S.Cytheridea pannonion 31 éhes. IV. Fám. Cytherellidae: 10. Cytherella abyssorum G. 0. S a r s, 11. Cytherella laevis G. SBr a d y, 12. Cytherella elliptica Méhes, 13, Cytherella dentifera M éhes, 14. Cytherella arcuata Méhes. Von diesen varén bis jetzt aus dér Literatur folgende Arten bekannt: Bythocypris punctatella, Cythcreis hungarica, Cythereis bekannt: Pontocypris declivis, Bythocypris punctatella, Cythereis hungarica, Cythereisantiquata, Cythereis pannonion, Cytherella abys- sorum und Cytherella laevis. Sie varén auch in dér fossilien Fauna l'ngarn bekannt. Nicht alléin für die fossile Fauna Ungarns sondern auch fíir die Wissenschaft sind folgende Arten neu: Nesidea rotundata, Loxo- concha fallax, Cytherura costata, Cytherella elliptica, Cytherella dentifera und Cytherella arcuata. Im engeren Sihne genommen iveisen einen rein oligoziinen Charakter folgende Arten auf: Bythocypris punctatella (Bosqu.), Nesidea rotundata Méhes, Loxoconcha fallax 31 é h e s, Cythereis dentata G. 3V. 31 ii 1 1. var picta 31 é h e s, Cytherura costata 31 éhes, Cytherella elliptica 31 éhes, Cytherella dentifera 31 é h e s und Cytherella arcuata 31 éhes. Földtani Közlöny. Bánd LXXI. kötet 1941. Oligocén ostracodák a Rima és Tárná vidékéről. MÉHES GYULA : Oligozdne Ostracoden aus dér Gegend des Rima- und Tarna-Flusses. Természet után rajzolta: Méhes Gy. — Ad nat. dél. Gy. Méhes. Táblamagyarázat a következő oldalon. TÁBLAMAGYARÁZAT. TAFELERKLÁRUNG. 1. Cythereis antiquata BAIRD. 2. Loxoconcha fallax n. sp. 3. Nesidea rolundala n. sp. 4. Cythereis hungarica MÉHES. 5—6. Cytherura cosiata n. sp. 7—8. Cythereis dentata G. W. MÜLL., var. picla n. var. Felelős kiadó : Tasnádi Kubacska András Mérnökök Nyomdája, Budapest. 6917. FÖLDTANI KÖZLÖNY Bánd LXXI. kötet 1941 április — június Heft 4—6. füzet. I. ÉRTEKEZÉSEK. AZ 1940. ÉVI NOVEMBER 10-1 ERDÉLYI FÖLDRENGÉS FÖLDTANI TANULSÁGAI.* Irta: Dr. Kulhay Gyula. 1940. november hó 10-én, vasárnap hajnali 2 óra 40 perc körül igen erős földrengés rázta meg a Kárpátok délkeleti ívét. A ren- gést még Budapesten is érezték az emberek: alvók felébredtek, csil- lárok kilengtek, üveg és porcellántárgyak megzörrentek; a finom földrengésjelző műszerek pedig még a távoli Stokliolmban is nagy, messzi távolságból jött rengést rögzítettek. Hazánkban a Háromszéki-medencében voltak a legerősebb mozgások. Ebben az időben a Zágon — Kovászna — Bereck közelében húzódó szferosziderit vonulatot tanulmányoztam s így magam is közvetlenül átéltem a fenti rengést. Ez indított arra, hogy röviden beszámoljak erről a szokatlanul erős földrengésről, vázoljam elő- és utórengéseit és bemutassam azokat az iszapvulkánokat, melyek Nagyborosnyótól délnyugatra a rengéssel egyidejűleg törtek fel. Mielőtt azonban rátérnék a. rengés tárgyalására, röviden ismertetem a Háromszéki-hegység nyugati peremének és a Háromszéki-meden- cének földtani viszonyait, különösen kiemelve azokat a törésrendsze- reket, amelyek alkalmasak a rengések kiindulására. A legrégibb irodalmi adatok inkább az ásványos vizekre vo- natkoznak. Barbenius (1.) 1791-ben leírja Arapatak, Bodok, Sep- siszentgyörgy, Málnás, Kovászna és Pólyán ásványvizeit. Később Folberth Kovászna ásványvizeit ismerteti, (4.) elemzéseit szíve- sen használják fel a későbbi szerzők is. Az osztrák geológusok közül F r. v. H auer, B. C o 1 1 a, C. M. Paul, F r. H e r b i c h, E. T i- e t z e és P. Part sch foglalkoztak ezzel a területtel. Az elsők kö- zül különösen Hauer t kell kiemelnem. Haue r Kovászna kör- nyékét behatóan tanulmányozta. 1860-ban leírja a ko vásznai real- gár-, kén- és auripigment (aragon) előfordulást. (5. p. 85 — 86.) A pon- tos lelőhelyet a Kétvízárka-pataknak (H a u e r Kétrizárkának ne- vezi) arra a helyére teszi, ahol a kis Mézpatak ömlik bele. Ebben Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1940. dec. 4. szakülésén. 74 Kulhay Gyula dr. a cikkében a Pokolsál' vizének elemzését is közli. (5. p. 86.) Érdeklő- dött Hauer a szferoszideritek iránt is. 1861-ben jelent meg tanul- mánya a kovásznál vasércekkel kapcsolatban. (6. p. 49.) Tanulmá- nyában kitér előbbi ásványlelőhely felfedezéseire is, majd a vasol- vasztó jövedelmezőségének lehetőségét latolgatja. Ugyanezen évben vizsgálja meg B. Cotta is a kovásznai szferoszideriteket. Szakvé- leményében igen alapos teleptani fejtegetéseket találunk. Négy kü- lönböző ércfajtát választott el: tiszta szferoszideritet, agyag vaskövet, csillámos agyagvaskövet és fekete, palás agyagvaskövet (Black- band). (3. p. 324.) Nagyobbszabású földtani képet nyújtanak a területről F r. v. Hauer és G. Stache közös munkájukban. (7.) A 236 — 289. olda- lakon találjuk. meg a Háromszéki-hegység nyugati szegélyének föld- tani leírását. Fontos kiemelnem, hogy a fekete-palákat már az Északi- Kárpátok homokkő összletében előforduló .iSrnilno- palák- kal” azonosítják. Herbich Ferenc még részletesebb földtani le- írást közöl. (L. 8. p. 184.) A Zágon — Kovászna — Bereck közelében hú- zódó szferosziderites palaösszletet a neocomba teszi a bennük elő- forduló fucoideák, a réteglapokon található és általa kréta korállok- nak vélt csomós kiemelkedések, c^e főként azon ammoniták alapján, melyeket a Ivopac-hegy alatt, a Kovászna-patak bal partján a fel- hagyott szferosziderit bányák hányóján talált. Az ammoniták rossz állapotát ö is kiemeli, mégis sikerült neki egy Hoplites neocomiuen- sis d’ 0 r b.-t meghatároznia. Ezen az alapon Herbich az egész Háromszéki-hegységet az alsó krétába helyezi. C. M. Paul és E. Tietze nagyértékű tanulmányukban már felvetik a kérdést, hogy vájjon tekinthető-e teljes egészében krétának a Herbich által le- írt rétegösszlet. (18. p. 193 — 194.) A felelet egyelőre csak kétkedés. Munkájukban leírják, hogy maga Herbich kísérte el őket a Ko- pac-hegy nevezetes ammonita lelőhelyére, de kövületet nem találtak. 1 18. p. 192.) A fucuszokra vonatkozóan azt mondják, hogy azokat a keletgaliciai menilit palákban teljesen hasonló kifejlődésben talál- juk; ezért a Kopac-hegy magasabb rétegeire azt mondják, hogy azok leginkább a menilit paláknak felelnek meg. (p. 194 — 193.) P r i m i c s Győr g y a Háromszéki-hegységre vonatkozóan elfogadja H e r- bich véleményét, de a fucuszokat ő sem tartja megbízható korjelző értékűeknek. (19. p. 13.) A Háromszéki-hegységgel szemben fekvő Bodoki-hegység leg- érdekesebb részével, a futásfalvi Pokolvölgy környékével foglalko- zik Papp Károly. (Lásd: 17.) Munkája tektonikai és hidrológiai szempontból fontos. A flis képződményeket szintén a neocomba he- lyezi. (p. 697.) Jellemző, hogy a kutatók figyelme ismételten a flis hegységre terelődött s a medence üledékeit éppen csak megemlítik. így Hauer és Stache (7. p. 39.) a Sepsiszentgyörgy és Kézdi vásárhely között elterülő medencét a fiatal harmadkori üledékekhez sorolja. H e r- SZELVE NY VÁZ LAT KOVÁSZNÁTÓL KÉK.- RE °* KULHAY GYULA Az 1940. évi nov. 10-i erdélyi földrengés IE VÁM TE/ És FIATALABB 76 Kulhay Gyula dr. bieh a ponlusi emeletbe helyezi a medence kitöltést s azt mondja, hogy azokat homokos agyag és lösz fedi. (8. p. 217.) Igen értékes adatokat találunk Bányai János értekezésé- ben mind a flis kőzetekre, mind pedig a medence kitöltésekre vo- natkozóan. (L. 2.) Összefoglaló szelvényében (p. 18.) hálhatjuk, hogy a medencétől nyugat felé eldülő és egymásra torlódott, meredek dő- lésű homokkövekre transgredáltak a harmadkor legfiatalabb üledé- kei. Ezeket Bányai a levantei emeletbe helyezi, megjegyezvén azt, hogy a mélyebb szintekben talán a pannon-poniusi üledékek is előjönnek. Figyelemre méltó az a megfigyelése és ezt fényképen is bemutatja, hogy az Unió- s rétegekre biotit-amfibóbjs horzsakő la- pilli rétegecske telepszik. Ez is igazolja, hogy a Hargita vulkáncso- portja csak a közel letűnt geológiai múltban fejezte be a működését. Bányai 2 mélyfúrás adatait is megmentette a földtani irodalom számára: az oroszfalusi, 39 m-es S t e f á n-féle fúrást és a kézdivá- sárhelyi 230 m-es artézi kutat. Ha az utóbbi fúrás szelvényét figyelemmel nézzük (p. 14) rög- tön látjuk, hogy kisebb-nagyobb gyorsasággal süllyedő medencével van dolgunk; ez azonban sohasem volt nagyon mély. Homokos és agyagos rétegek váltják a szelvényben egymást a 163—164 m-ben pedig turfa is van. Az oláhok közül G. Mac övei és I. Atanasiu munkája nem ír sok iáját. (16.) Az idézett munka 245-ik oldalán találjuk ezt a területet. Azt írják, hogy a fekete palák a Buzeu forrásvidékétől Kovásznáig húzódnak, itt a pliocén rétegek alá süllyednek, majd Kézdivásárhelytől északra Kászon mellett jönnek újra elő. Adatai- kat H e r b i c h-től és Pau 1-tól veszik, de térképükön Kovásznától keletre eocént tüntetnek fel, a ;Xagybaszka-patak felső szakaszán pe- dig egy kis oligoeén foltot rajzolnak be. Az irodalmi adatokat kissé részletesebben azért kellett felso- rolnom, mert észleleteim eltérnek a régebbi szerzők, különösen pe- dig Herbich felfogásától. A felsorolt szerzők nagyrészt megegyez- nek abban, hogy a Háromszéki-hegység nyugati peremét az alsó krétába helyezik. Bár már Hauer is észrevette, hogy a fekete pa- lák a „Smilnó” rétegekhez hasonlítanak, Paul pedig kimondja, hogy a Kopac-hegy magasabb rétegei menilit-palák, — az a tény, hogy Herbich ammonitákat talált, elnyomja a kétkedő hangokat. Magam rögtön láttam, hogy a Kovászna-patak által feltárt palák valóban menilit-palák. Mikor pedig keresni kezdtem a Paul által is hiába keresett ammonitákat, éppen a Herbich által megadott helyen, Vajnafalva utolsó házaival szemközt, a felső gát alatt 120 m-re, a Kovászna-patak mindkét oldalán hallenyomatokat találtam. Ezek a lenyomatok a szferosziderites fekete-palák lapjain találhatók és egyrészük meghatározható állapotban van. A lenyomatokat B ö h m-B e m m Boleszláw, lengyel geológus xir volt szíves meg- határozni, amiért neki ezen a helyen is köszönetét mondok. A talált Az 1940. évi nov. 10-i erdélyi földrengés 77 példányok a következő fajoknak bizonyultak: Meletta crenata H e c k., Meletta (Clupea) longimana Heek., Clupea crenata H e c k. Több közelebbről meghatározhatatlan Meletta sp., Gastronemus sp, Hemirhynchus sp., Nemopetryx sp., Alosa sp. A fenti fajok igen jellemzőek a galíciai, bukovinai és moldo- vai öli gócén fekete palákra, a menilit-palákra. Ezzel beigazolást nyert, hogy a Kovásznától keletre eső fekete palák is valódi öli gó- cén menilit-palák. Fenti megállapításomat igazolja a palák rétegtani helyzete is. A menilit-palák ugyanis fedőjében vannak azoknak a tarka agyag- paláknak, amelyek a Kovászna-patak középső szakaszán, a sikló- pálya alsó talpa mögött csillámos, durva homokkövektől kísérve bukkannak a felszínre. A vörös-, zöld-, kékes- és lilás színezetű agyagpala kétségtelenül eocénkorú, csupán azt kell eldöntenünk, hogy a Koch Antal által Erdély területére oly jellemzőnek tar- tott alsó, vagy felső tarkaagyag-pala összlettel van dolgunk. (Lásd: 15. p. 172. és 221.) Tekintettel arra, hogy a siklópálya mögötti tarka- agyag-palákat menilit-palák kísérik, csakis a felső eocénbe tehetjük őket.* A fenti megállapításokkal meg kell döntenünk Herbich-nek egész rétegtani elgondolását. Ezt azonban csak úgy tehetjük, ha feltételezzük, hogy az általa gyűjtött ammoniták csak konkréciók vo'tak; ugyanis maga Herbich is azt írja a talált kövületekről, hogy igen rossz volt a megtartásuk. A palák lapjain talált csomók és kiemelkedésekről biztosan megállapíthatjuk, hogy limonit kivá- lások és nem korállok, a fucuszfélékről pedig már Paul is, P r i- m i c s is megmondta, hogy nincsen kor jelző értékük. A Kovászna-patak völgyében talált hallenyomatok nagyobb fi- gyelemre ösztönöztek és sikerült a Miskei-patak völgyében is meg- találnom a hallenyomatos rétegeket. Tekintettel arra, hogy M a c o- v e i és Athanasiu a menilit-palákat a Buzeu forrásvidékétől Ko- vásznáig egyöntetűnek találták és az általuk eocénnek vélt palák közé a Nagybaszka-patak felső szakaszán már kis oligocén foltot is belerajzolnak, — nyugodtan vehetjük a Kovásznától keletre eső fe- kete-palaösszletet valódi, oligocénkorú menilit-palának. *A Magyarhoni Földtani Társulatban tartott előadásom után ér- tesített Bányai János, hogy neki is sikerült a Berecki-hegységben Kommandó község mellett ,a Nagybaszka-patak feltárásában hallenyo- matokat találni. Kérésemre a gyűjtött anyagot a m. kir. Földtani Inté- zetbe küldte ahol jelenleg feldolgozás alatt állanak. Különösen szép Lepulopus fajok kerültek ki ebből a gyűjtésből. Bányai János le- lete is igazolja, hogy a Kovásznától keletre elterülő feketepalák, oli- gocén menilit palák. 78 Kulhay Gyula dr. Hangsúlyoznom kell, hogy csak a Kovásznától keletre eső sávra nyilvánítom ezt a véleményt, tehát arra a területre, melyet bejártam és a szelvényben ábrázolok. A Kovásznától nyugatra eső részek minden bizonyo.ssággal krétakorúak. Fontos volt számunkra a helyes sztratigrafiai sorrend a terü- let tektonikai felépítése miatt. Csakis a helyesen értelmezett réteg- tani sor vezet helyes tektonikai felfogáshoz. Az 1. ábrán vázlatosan bemutatom a Háromszéki-hegység nyugati peremének metszetét, ahogy az a dőlések alapján kiadódik és ahogyan egyes helyeken világosan látható is. így érthetővé válik az, hogy miért volt a föld- 2. kép. Pikkelyszerűen egymásra torlódott feketepalák vastag’pados ho- mokkő betelepülésekkel. Kovásznai Kántor-bánya, a Fehérkő-patak völ- gyében. (Szerző felvétele.) rengés a Zágon — Kovászna — Bereck vonalon a legerősebb. A Három- széki-medence egészen fiatal, pliocénkorú besüllyedés. A délnyugat- ról jövő nyomás nemcsak a Bodoki-hegység kréta homokköveit pré- selte rá az olig'océn menilit-palákra, hanem a hegység peremi ré- szén levő menilit-palákat is egymásra pikkelyezte. így jött létre az a szkibasorozat, melyet a kovásznai pokolsártól a Miskei-pataknak a Kovászna-patakba való torkolatától még kissé feljebb lehet kö- vetni. A képlékeny palák a peremen érzékenyen reagáltak a nyo- mási a, de a hegység belseje felé haladva mindig kisebb és kisebb a hatás: a pikkelyek átmennek aszimmetriás redőkbe, majd ezek is kisimulnak enyhébb dőlésű, szabályosabb gyűrődésekbe. A szelvény tehát világosan mutatja, hogy a mozgások a Háromszéki-hegység peremén voltak a legerősebbek. A dőlések meredekségét, a telepü- lés nagy zavartságát egyenes arányúnak kell vennünk a mozgások Az 1840. évi nov. 10-i erdélyi földrengés 79 nagyságával, illetőleg gyakoriságával. így már a szelvényből is ki- adódik, hogy a területet ért földrengések a múltban is a peremvo- nalon voltak a. legerősebbek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a földrengések mindig a na- gyobbszabású törésvonalakból indulnak ki. (Eltekintve a ritkább ese- tektől, midőn működő vulkánok, vagy földalatti üregek beszaka- dása okozza a rengést.) A tovahaladó rengéseket azután az újabb törésvonalak kétféleképen befolyásolhatják: erősíthetik és gyengít- hetik. (Lásd: 20. p. 74.) A Háromszéki -hegység pereme azért szen- vedett a múltban is olyan sokat a földrengésektől, mert törésrend- 3. kép. Egymásra torlódott homokkő- és feketepala rétegek Vajnafalvá- tól ÉK-re, az iparvasút mellett. (Szerző felvétele). szere erősítőleg hatott a távolabbról kiinduló rengésekre is. Ez az erősítés úgy értendő, hogy a távolabbi fészkekből kiinduló rengések a hullámvisszaverődés és összetevődés folytán éppen a peremvonal mentén gyorsultak meg. A 4. ábrán a Délkeleti Kárpátok ívének tektonikus vonalait ábrázolom. A medencék és kiemelkedések, továbbá az uralkodó fo- lyóvölgyek irányai rendkívül alkalmasak a tektonikus vonalak, el- sősorban a törésrendszerek hálózatos összeállítására, ez pedig gya- kori földrengéses területen igen fontos, mert sok számításnak lehet alapja. A módszert D a u b r é e dolgozta ki először az észak-francia- országi földrengéses területre. (Lásd: 9. p. 78.) Területünkön 3 törésirány uralkodik. A legfontosabb a Har- gita vulkánsorozatának a hasadéka; ez nagyjából ÉNY — DK-i. A 80 Kulhay Gyula dr. Háromszéki-hegység pikkelyvonulatainak homlokvonala és az ural- kodó csapásirány szintén ebbe az irányba esik. Ez az irány folyta- tódik Dél-Moldován át Dobrudzsa felé. Földrengéstani szempontból elsőrendű fontosságú vonalnak kell tartanunk és nem tévedünk, lia azt mondjuk róla, hogy a Délkeleti Kárpátok földrengéseinek zöme ebből a vonalból indult ki. A második irány az előbbivel csaknem pontosan 120°-os szöget zár be. Ennek az iránynak különösen az Olt és a Feketeügy kialakulásában volt nagy fontossága. Ennek men- tén süllyedtek le a Délkeleti Kárpátok belső ívének medencéi. Való- ságos élő törés, mint azt a nagyborosnyói iszapvulkánok hasadék- rendszere bizonyítja. A harmadik irány felezi a fenti két irány által bezárt tompaszöget. Fontossága a Déli Kárpátokban lép előtérbe, de a folyóvölgyek lefutása mindenütt igazolja jelenlétét. 4. kép. A Délkeleti-Kárpátok belső ívének feltételezett tektonikai irá- nyai a fiatal-harmadkori vulkánosság-, a medencék besüllyedése és a folyóvizek lefutása alapján. Magyarországon először Schafarzik Ferenc vont pár- huzamot a törésvonalak és a földrengések kiindulása között a Dél- Magyarországi földrengésekkel kapcsolatban. (Lásd: 20. p. 73,74,75.) Az ÉÉK — DDNy-i irányt hangsúlyozza igen fontos tektonikus irány- nak. Ezen irány mentén törtek fel az Aldunánál az Orsovát és Me- hádiát érintő magmatikus kőzetek. (L. 20. p. 74.) Ha egy pillantást vetünk az Alduna térképére, rögtön láthatjuk, hogy a Duna Néra- solymostól a román alföldre való kilépéséig, Guruja-ig csaknem ma- Az 1940. évi nov. 10-i erdélyi földrengés 81 tematikai pontossággal illeszkedik be a S c h a f a r z i k-tól oly he- lyesen megadott törésrendszerbe. Nem véletlen, hogy ezek az irányok 100%-ig fedik a Délkeleti Kárpátok belső ívének törésrendszerét és egyúttal a középerdélyi tektonikus irányokat is. Schaf arzik szerint ezek a törések a magyar alföld meden- céjének folyamatos süllyedése folytán álltak elő és „ keletkezésük , valamint későbbi kitágulásuk nemcsak, Jtogy- erős földrengéseket oko- zott, hanem nagyszerű kitörésekre is nyújtott alkalmat”. 5. kép Meredeken álló szferosziderittel vegyes feketepalák a Miskei-pa- tak és Kovászna-patak találkozásában. (Szerző felvétele.) A Délmagyarországi liasadékrendszerek irányszerint teljesen megegyeznek a Délkeleti Kárpátok belső ívének hasadékrendszeré- vel. Az utóbbiak mellett történt a Barcaságnak és a Háromszéki-me- dencének a besüllyedése a pliocéntól kezdve. A besüllyedés lassan történt; ezt bizonyítja a kézdi vásárhelyi mélyfúrásban lévő turfa réteg. 82 Kulhay Gyula dr. A felsorolt tektonikai adottságok érthetőbbé teszik azt, hogy miért volt a múltban is a Délkeleti- és Déli Kárpátokban oly gya- kori a földrengés. Ivocb Antal sorolja fel először az erdélyi földrengéseket. (Lásd: 12. p. 108 — 112.) A terjedelmes felsorolást nem akarom ismé- telni, csupán a fontosabbakra mutatok rá. K o c h adatai 1443-ig mennek vissza. 1473. aug. 29-én Brassóban jegyeztek fel igen erős földrengést. Több ház összedőlt. A földrengés után 5 napig még 7 rengést észlel- tek egész Eidélyben. 1500 — 1600-ig 36 nagyobb földrengés volt Erdélyben. Köztük 15-öt Brassóban és a Barcaságon jegyeztek fel, a többit részben egész; Erdélyben, részben Erdélyben és az egész keleti Balkánon. 1600 — 1700-ig 21 földrengést sorol fel Koch Antal. 1760 — 1800-ig 17 az erdélyi földrengések száma. 1802 október 26-án igen erős földrengés rázta meg Brassót és környékét. Jeitteles így ír erről a rengésről: 1802 okt. 26-án déli 12 óra 25 perckor igen erős rengés látogatta meg Erdély déli részét, melynek hullámai tovább rohanva a keleti Európa nagy részén ter- jedtek el. Templom- és bástyatornyok dőltek össze. Botfalván 50- nél több kőház összeomlott. Veresmartnál a földhasadékokból a víz szökőkút módjára tört fel. A Barcaságban több láb széles és több öl hosszú íöldrepedések támadtak. Bukarestben sok ház, köztük a Sz. Miklós temploma is összeomlott. (A kir. m. Tud. Társ. Közlönye I. K. 1860. p. 171 — 172. Idézés Koch A. nyomán 12. p. 110.) 1800 — 1880-ig 16 nagyobb rengést említ Koch Antal. Kö- zülük az előbb említett 1802. évin kívül az 1838 jan. 23án 20 óra 25 perc 30 mp-kor jelentkező volt igen erős és Konstantinápolyban, Odessában, Jekaterinoslávban és Sebastopolb m is érezték. Bukarest- ben akkor 42 ember vesztette életét. A 19-ik század harmadától kezdve már igen pontos adatok ál- lanak rendelkezésünkre. Koch Antal, majd Schaf arzik Fe- renc a geológus szemével nézik a rengéseket és kutatják azok okait. 1879 okt. 10-én 16 óra 46 perckor indult meg az ó-moldovai földrengéssorozat és rajokban lépve föl 1880 április 13-án, 12 óra 20 perckor szűnt meg. A két időpont között Schafarzik Ferenc szerint 89 földrengés jelentkezett; köztük 17 erősebb volt. (Lásd: 20. p. 57.) 1880 október 3-án 6 óra 18 perctől 6 óra 30 percig tartott a nagy középerdélyi földrengés. Ennek kiindulási pontját Koch Antal a zalatna — torockó — tordai főtörésvonalra helyezi, (L. 13. p. 148.) okát pedig a délkeletről ható folytonos oldalnyomásban látja, (p. 147.) A rengés Koch A. szerint több pontból indult ki egyidőben, vagy még inkább kis időközökben, tehát tektonikus eredetű, több fó:zkű rengés volt. Az 1940. évi nov. 10-i erdélyi földrengés 83 1883 nov. 11-én 17 óra 29 perc 30 mp-kor Krassó — Lúgoson volt kisebb rengés. (L. 21. p. 55.) 1884 március 9-én 2 óra tájban Brassó és Kézdivásárhely kö- zött figyeltek meg egy gyengébb rengést. (L. 22. p. 121.) 18S5 május 26-án 9 óra 45 perckor Északerdélyben Zsibó kör- nyékén pusztított a földrengés. A rengés a Máramaros 'és Bihar vármegyék közötti hasadékrendszerből indult ki és Schaf a r z i k szerint íitkán adódik nálunk olyan eset, hogy a tektonikai viszo- 6. kép. A kovásznai Pokolsár bugyborékoló vízfelületének egy részlete. (Szerző felvétele.) nyok és a földrengés közötti összefüggés olyan világosan kimutat- ható lett volna, mint éppen ennél a rengésnél. (L. 23. p. 32. és 43-44.) 1885 nov. 13-án 20 óra 30 perckor Brassó vidékén éreztek kelet- nyugati irányban 4 elég erős lökést. (L. 23. p. 45.) 1886 február 22-én 15 óra 30 perckor ismét súlyosabb földren- gés látogatja meg a Barcaságot és a Háromszéki-medeneét. Koch A. ezt a rengést abból a törésvonalból származtatja, amelyik a Brassói-hegység É-i szegélyén ÉNy — DK-i irányban húzódik s amely mentén a Barcaság és Háromszéki-medence lesüllyedt. (L. 14. p. 8.) 18S6 április 12-én Nagyvárad és Nagyszalonta között rengett meg a föld. (L. 22. p. 49.) 1886 április 29 — £0. között volt a dévai földrengés. A rengés ápr. 29-én 17 óra 40 perctől ápr. 30. 15 óra körüli időpontig hatszor, vagy hétszer ismétlődött meg. (L. 14. p. 9 — 11.) 1886 nov. 14-én 20 óra 5 — 10 perc körül gyenge rengés érte Temesvár vidékét. (L. 23. p. 52. és 24. p. 301.) 84 Ivulhay Gyula dr. 1887 július 10-én 3 óra 56 perekor Arad és Temesvár között erősebb földmozgás volt. (L. 24. p. 303.) 1849 dec. 19-én ismét Temesvár környéke szenved a földren- géstől. (L. 26. p. 1.) Igen szemléltetően állította össze Schafarzik az 1882 — 1902-ig' terjedő időköz földrengéseit. Rövid 21 év alatt a Magyar Birodalomban 136 gyenge és 28 közepesebb és erősebb rengést figyel- tek meg. Ebből szorosabban Erdélyre 5 rengés esik. (L. 26. p. 1.) Összegezve az 1800 — 1900-ig Erdélyt ért rengéseket, 23 közepes és erősebb rengés érte Erdély területét. Természetesen nem számít- juk be az egyes nagyobb rengések elő és utórengés ciklusát, mert ezeknek pontos összeszámolása úgyszólván lehetetlen. 1900-tól napjainkig csak néhány rengést jegyzett fel az iroda- lom Erdély területén. Ettől az időtől kezdve a m. kir. Orsz. Meterológiai és Föld- mágnességi Intézet veszi át a földrengések tudományos feldolgozá- sát. R é t h 1 y A t a 1-nak köszönhetjük, hogy gondos gyűjtését át- adta az utókornak. (Lásd a 17a — 17g-ig terjedő irodalmat.) Réthly adataiból csak a kiemelkedő erdélyi és bánáti rengéseket ismerte- tem. 1900 jan. 29-én 2 óra 15 perckor Vinga — Temesvár környékén. (L. 17b. p. 5.) 1901 július 23-án Alsótömösön, (L. 17b. p. 12.) 1901 nov. 29-én 3 óra 40 perc körül Nagykároly — Nagybánya között, (L. 17b. .p. 13.) 1900 jan. 29-én 2 óra 15 perckor Vinga — Temesvár környékén, (L. 17b. p. 3.) és 1902 márc. 11-én 21 óra 30 perc körül a Barcaságon figyeltek meg jól észlelhető földrengést. (L. 17b: p. 18.) 1903 jan. 11 — 13 között földrengéssorozat volt Nagybánya kör- nyékén. Az első lökést 11-én 14 óra körül, az utolsót 13-án 10 óra 45 perckor figyelték meg. 1903 június 8-án 16 óra 2 perckor Sepsiszentgyörgy— Bárót — Agostonfalva szenved a földrengéstől. (L. 17c. p. 4.) 1903 szept. 13-án ismét Sepsiszentgyörgy — Torja— Zágon vona- lán lép fel a rengés. (L. 17c. p. 7 — 8.) 1904 febr. 6-án 3 óra 49 perckor Botfalun és Kovásznán volt erős rengés. (L. 17d. p. 7.) 1904 ápr. 4-én a nagy balkáni földrengés hullámai rázzák meg erősebben a Bácskától egészen a Háromszéki-medencéig Délerdélyt. (L. 17 d. p. 8.) 1905 márc. 4-én 3 órakor és márc. 15-én 18 óra 55 perckor ismét Botfalut rázza meg a földrengés. (L. 17e. p. 6.) 1905 ápr. 11-én 21 óra 10 perckor Temesvárott jelentkezik ki- sebb rengés. 1906-ban átvette a mikroszeizmikus rengések észlelését és fel- dolgozását a m. kir. Orsz. Földrengési Obszervatórium. Ettől kezdve Az 1940. évi nov. 10-i erdélyi földrengés 85 már a legkisebb rezdüléseket is nyilván tartják és nemzetközi vi- szonylatban is egységesen számolják ki. 1907-ben jan. 16-án 22 óra 2 perckor Oraviczabánya és Szászka- bányán lép fel igen érdekes földrengés. Nevezetesen mindkét helyen egy időben azonos erősségű rengés jelentkezett. Feltűnő, hogy a két hely földtanilag is kimutatott törésvonal mentén települ. (L. 17g. p. 8.) 7. kép Földrengés által megrongált ház Kovásznán. (Szerző felvétele.) 86 Kulhay Gyula dr. E kis felsorolás csak a közepes rengéseket vette tekintetbe, de ebből is látjuk, hogy Erdélyben az 1900 — 1905-ig terjedő időszakban sok rengés volt és ezután rövid szünet állott be. 1915 október hó 9-én 20 óra 30 perc körül Temes és Torontál vármegyékben kezdődött egy rengési ciklus. Ezt a rengést is sok utólökés követte. A legnagyob utórengés okt. 19-én 9 óra 30 perc tájban következett be és hatásában még pusztítóbb volt az okt. 9-i- nél. Karátsonyifalván 120 kémény és 72 tűzfal dőlt le. Az utórengé- sek még novemberben is tartottak. Volt olyan nap, amelyiken 6 utó- rengést is éreztek. (L. 10. p. 733.) 1916 január 26-án 8 óra 38 perckor Erdély keleti részét ismét erős földrengés érte. Hoffmann Ernő szerint (Lásd: 11. p. 166.) a legerősebb rengés a Fogarasi-, Szebeni- és Kudzsiri-ha vasok határ- vonalán és abban a sávban volt, ahol az Olt-folyó áttöri a kristá- lyos-palákat. Hangsúlyozza Hoffmann, hogy különösen a törés- vonalak mentén lehetett nagy hatást tapasztalni. Jellemezte ezt a rengést is a csoportosan fellépő utórengés sorozat. Az első csoport január 26-tól február 3-ig, a második február 3-tól 8-ig, a harmadik február 13-tól 11-ig, az utolsó február 23-án jelentkezett. Egyes he- lyeken nem múlt el nap rengés nélkül. Verestoronynál, több mint 100 utólökést figyeltek meg. A keletkezés fészkére azt mondja Hof- m a n n, hogy ennek a rengésnek nem volt határozott kiindulási pontja; az izoszeiszták olyan szabálytalan lefutásúnk, hogy több gócpontú fészekre kell gondolnunk. A 20 éves oláh megszállás alatt a Kelemen-havasokban volt ■egy rengésciklus 1925. márc. 31 és 1926 jan. 10. között. (L. 2ja. p. 60). 194 0 októberében jelentkezett a novemberi nagy rengés első előjele. Okt. 22-én 7 óra 40 perc körül hullámzott végig a Három- széki-medencén az első előrengés. Vitéz Bánk y Bertalan alez- redes úr Kovásznán a reggeli borotválkozás közben érzett két-három hul'ámzó lökést; ugyanekkor a lámpák is ingásba jöttek. Xagybo- rosnyón erősebb volt a rengés. Kovács Gábor M.Á.V. állomás- főnök úr elbeszélése szerint 7 óra 40 perc tájban két lökés rázta meg az állomás épületét oly erővel, hogy annak mind a két kéménye ledőlt. A második előrengés csak 37 órával előzte meg a főrengést. November 8-án 13 óra körüli időpontra helyezték ezt a rengést a ko- vásznál észlelők. Kovács Gábor úr Xagyborosnyón 13 órakor és- lelte, de hozzáfűzi, hogy sokkal gyengébb volt, mint a megelőző rengés. Érdekes összehasonlítanunk a rengést átélt tanúk és a buda- pesti földrengésjelző inga időadatait. Az adatokat Simon Béla, az Or z. Földrengési Obszervatórium igazgatója volt szíves rendel- kezésemre bocsájtani, ezért — kérem — fogadja ezen a helyen is nagy köszönetemet. Az obszervatórium pontos adatai szerint az okt. 22-i rengés 7 óra 38 perc 18 mp-kor, a nov. 8-i 13 óra 2 perckor érte ■el Budapestet. Ebből az időből kb. 1 mp-t kell levonnunk, hogy Az 1940. évi nov. 10-i erdélyi földrengés 87 az időt Kovásznára vonatkoztassuk. Ezzel szemben a kovásznál meg- figyelők az okt. 22-i rengést 7 óra 40 perc, — 7 óra 45 perc, sokan 8 órára taszik, de előfordult, hogy a napban is tévedtek és okt. 17-re, vagy 20-ra tették az első rengés időpontját. Először arra gondoltam, hogy több előrengés is volt, de az összes tanúk csak egyről tudtak. Sokkal jobban rögzítik a nov. 8-i rengést, pedig gyenge volt. Ennek csak abban látom a helyes magyarázatát, hogy a nov. 10-i főren- gés oly nagy benyomást tett az emberekben, hogy az alig két nap- p 1 előbbi kis rengést ehhez kapcsolták, viszont az októberit, mert régen volt, nem tudták olyan jól rögzíteni. 1940 november 10-én 2 óra 40 perc után köszöntött be a fő- rengés. A budapesti szeizmográf 2 óra 40 perc 28 mp-kor jelezte a rengést, de utána az erős lökés összedöntötte az ingát s az megállt, ellenben a kecskeméti inga közel 1 óráig mozgásban maradt. A szerencsés véletlen folytán a rengést Kovásznán teljes egé- szében észlelhettem. Röviddel a rengés előtt erősödő, majd halkuló, leginkább a repülőgép távoli motorzúgásához, vagy a távolról jövő teherautók motorzajához hasonló hangtüneményre lettem figyelmes. Alig volt időm találgatni, hogy mi lehet a hang, mert egymás után gyors lökések érték a házat, szobám hullámzó mozgásba jött, az előbbi hangtüneményhez hozzájárult a mennyezet vasgerendáinak éles nyikorgása is. A szomszédos szobák egyikében feldőlt a vas- kályha. Kívülről a lezuhanó kémények és az összetörő cserép zaja is növelte a hangzavart. Az órámon 2 óra 43 perc volt ekkor az idő. Ügy éi'zetem, hogy a szoba nyugati sarkától a keleti felé tartanak a megismétlődő hul- lámos lökések. Be akartam állítani a bánvakompaszt a rengés hala- dási irányára, de a hullámzás ezt lehetetlenné tette. így csak az irányt jelöltem meg; ezt az irányt reggel 71°-nak találtam. Odakint tökéletes szélcsend volt. Mindent tudatosan figyeltem és így határozottan állítom, hogy a fák levelei meg sem rezzentek. Teljesen derült, csillagos volt az égbolt is. Reggel 5 óra tájban las- san elborult az ég, 7 órakor néhány hópehely szállingózott, 1/2 8-kor kevés havaseső esett, 11 — 12 óra között pedig aprószemű, sűrű eső szitált. Azért emelem ki ezt a feltűnő légköri nyugalmat, mert a földrengéseket rendesen nagy atmoszferiális zavarok szokták kí- sérni. Különösen feltűnőek a légköri zavarok vulkánikus rengések esetén. Jelen esetben tehát a feltűnő nyugalom is bizonyítja a ren- gések tektonikus eredetét. Xem szándékom a rengések geofizikai feldolgozása s így csak röviden foglalkozom hatásaival. Magam nem láttam a felsoroltakon kívül semmi említésre méltót. A kovásznai tanúk egy része azonban fénytüneményeket is látott. Mindkét éjjeliőr, aki a Pokolsár előtti térségen tartózkodott, állítja, hogy az égen fénysugarak vilióztak. Magam a jelzett irány- ban szintén láttam a horizont felett szétterülő halvány derengést, Ivulhay Gyula dr. de ezt a röviddel azelőtt letűnő V* állasban levő holdnak tulajdoní- tottam. Nagyajtai Péter ffy Albert úr éles sivító hangot hallott. Igen valószínű, hogy ez a hang az emeletes faház gerendáinak rez- géséből adódott. Ilyen hangot én is hallottam még a másnapi, sokkal gj engébb utórengésnél is, de ez határozottan az épületből eredt. A rengésbe jött épület még pár percig hallatott apró zörrenéseket, pat- kósokat, míg helyre nem állt a nyugalmi helyzete. R á d u j úr Sepsiszentgyörgyön álmából ébredt fel a rengésre. Állítása szerint ágya teleszóródott a mennyezetről lehulló vakolat- tal. 8. kép Iszapkráter Nagyborosnyó mellett. A fényes kétpengős lapocska az arányokat szemlélteti. (Szerző felvétele.) A következő helységekben voltak nagy. károk: Sepsiszent- györgy — Nagyborosnyó — Zágon a kelet — nyugati vonalban; Zágon — Papolc — Kovászna — Zabola az ÉÉK — DPNy-i vonalon. Ko vásznán 28 ház sérült meg súlyosabban, köztük a 7. képen bemutatott emeletes épület teljesen tönkrement. A templom tornya mind a négy oldalán hosszában végigrepedt. A kémények úgyszólván egytől-egyig ledől- tek. Maksán 3 téglaház is megsérült, ledőlt a templom dísztornya Az 1940. évi nov. 10-i erdélyi földrengés 89 is. Kézdivásárhelyen is sok a sérült ház, ledőlt két gyárkémény te- teje. Sepsiszentgyörgyön sok tűzfallal együtt beomlott a Mikó- kollégium fizika-termének boltozata. A kollégium lakhatatlanná vált. (Részletesebb felsorolást lásd: 27. p. 435 — 436.) Földtani szempontból legérdekesebbek a Nagyborosnyó mellett támadt földrepedések. Ezeket D a n c s főjegyző úr szíves értesítése folytán a rengést követő napon vitéz B á n k y Bertalan alezre- des úrral együtt tekintettük meg. Nagyborosnyó vasúti állomásától Ny-ra kb. 7Ü0 m-re, a cigány- kunyhók DNy-i szélén találtuk az első repedéseket. Az első repedés kb. 5 m hosszú, mellette kisebb 60 cm hosszúságú. Mindkét repedé- sen kékeszöld árnyalatú szürke, csillámos homok tört fel; ezt azon- ban megérkezésünkig már nagyon összetaposták az érdeklődők. Nagy volt azonban az örömöm, amikor v. Bánky B. alezredes úr hívá- sára DNy-ra, a nagykiterjedésű legelő szélére siettem. Itt ugyanis 4 — 5 iszapkúpocska tanúskodott a repedések folytatásáról. Most már átkeltünk a patakon és nem kis örömünkre egész sereg szebbnél- szebb iszapkráter sorozatot találtunk. Egyrésziik magánosán állott, a zöme azonban egy mintegy 40 m széles övben elhelyezhető és 1.5 km hosszúságban követhető 3 — 6 m hosszú hasadékon ült. A hasa- dékok egymással közel párhuzamosan ÉÉK — DDNy-i irányban hú- zódtak, de sok repedés volt szabálytalan irányú is. Igen jellemző a repedésekre a szabályos, hullámos lefutás. Ha a részlethasadékokat összeillesztenők, csaknem matematikai pontos- ságú sinusgörbét kapnánk. Szerintem ennek okát a hullámzó rengés haladó mozgásában kell keresnünk. A földrengés hullámai a mély törésen elhajlást szenvedhettek, de a felette levő lazább pliocén üle- dékekben tovább siettek, a két mozgás-különbség eredője lehet az oka a repedések szabályos hullámalakjának. (Lásd 8 — 10 ábrák.) Minden- esetre kívánatos lenne, hogy szeizmológusok behatóbban foglalkoz- zanak ezzel a kérdéssel, mert szerény véleményem szerint sok föld- rengéstani elem kiszámítását tehetik lehetővé. A hasadékoknak széles övben való megjelenése arra enged következtetni, hogy vagy a mélyebben fekvő flis kőzetekben támadt nagyobb repedés, illetőleg a régi hasadék szétnyílt és a mozgást a felette levő laza üledékek szórtan vették át, vagy arra is gon- dolhatunk, hogy az alapkőzet kissé felemelkedett és erre a felette lévő homokos, laza üledékek legyezőszerűen széthúzódtak. A hullámos lefutású repedések tetején ülnek a kis iszapkráte- rek. A. kráterek nyitottak. A 2-es mérő, acélszalagot minden nehéz- ség nélkül ledughattam. Az iszapvulkánok magassága 22 — 23 cm kö- zött volt, átmérőjük a kráternyílás tetején 10 — 40 cm, alapjuknál 1 — 2 m. (Lásd: 8 — 10 ábrák.) A kidobott agyag ezeknél is kékes-zöl- des árnyalatú, szürke, csillámos homok. A homokszemek nagysága nem haladja meg a 0.5 mm-t, az ezüstösen csillogó muszkovit pik- kelykék elérik a 2 mm-t is. Az iszap felületén sűrűn elhelyezett, apró lyukaCskák látszanak. Ezek az iszapból eltávozó gázbuborékok 90 Kulhay Gyula dr. nyomai. Az anyagot ugyanis C02 gázzal telített víz dobta ki. majd a kráternyílásokat a gáz tisztára ki is fújta. Szemtanúk szerint 10-én reggel 9 órakor még működtek a kis vulkánok. Felvetődik az a kérdés, hogy milyen módon keletkeztek a fel- sorolt iszapvulkánok. Erre nézve .legvalószínűbb az az elgondolás, hogy a flis kőzetekben jelenlévő karbonátos kőzetek: mészkő, márga, márgás homokkő részben a hegyképző nyomás, részben pedig a mély- ségbe való bepréselés folytán hőhatás alá kerülnek és átalakulnak. Az átalakulás egyik felszabaduló terméke széndioxid (C02). A CO, 9. kép. Ezen az ábrán láthatjuk az iszapvulkánok szabályos, hullámos lefutását. A sinus-görbéhez hasonló megjelenés oka egyelőre ismeretlen. (Szerző felvétele.) gáz nagyrésze a kőzetrepedéseken, a palák elválási lapjain és a rá- pikkelyeződési síkok mentén állandóan eltávozik. Ezt tapasztaljuk a Háromszéki-medence szénsavas borvízkútjainál és motettáinál. A medence belseje felé haladva a fiatalabb üledékek, köztük agyag- szintek elzárják a gáz útját és az lassan felhalmozódik. Földalatti gáztartók jönnek így létre a homokosabb szintekben, ahol a C02 a nagy nyomás miatt vízben oldódva van jelen. Amikor a földrengés hatására repedések támadtak a talajban, a gnz felszabadult a nag> nyomás alól és feszítőereje robbanásszerűen kidobta a vizes iszapot. Az 1940. évi nov. 10-i erdélyi földrengés 91 A kitörés után a nyomás lecsökkent és pár óráig még tiszta gáz áramlott a kürtőkön, ez fújta ki tisztára a kráternyílásokat. (Lásd: 8 — 10. ábrák.) Gondolhatnánk a magmából eredő CO,-re is, de ezt el kell vet- nünk azért, mert egyrészt a Hargita már elég távol esik Nagybo- rosnyótól és közbe van iktatva a Bodoki hegység flis tömege is, másrészt abban az esetben, ha magmatikus eredetű lett volna a ki- törés. melegvíznek is kellett volna jönnie és tovább tartott volna a folyamat. Hasonló jelenségek a múltban is lejátszódtak a iLáromszéki- medencében és a Barnaságon, sőt a régi irodalmi adatok között sok- kal nagyobbszabású, geizires tevékenységről is találunk említést. (12. p. 108.) Hogy itt a robbanásszerűen kitörő C02 dobja ki az iszapot, bizonyítani tudom F. Trusheim legutóbb megjelent cikkével is. (L. 28. p. 318 — 319.) A német légihaderő a Lengyelország elleni 1939 szept. 4-én történt támadása alkalmával Prosna és Warthe között a puha, homokos szántóföldre egy közepes súlyú bombát dobott. A bomba mélyen a felszín alatt robbant föl és nemcsak merőlegesen fölfelé, a behatoló útja nyomán dobta ki a földet, hanem a robbanás középpontjától számítva 2, 4, 7 méterre köralakú repedéseket oko- zott. Ezeken a repedéseken a nagyborosnyói iszapvulkánokhoz telje- sen hasonló homokkráter sorozatot dobott ki a gáz feszítő ereje. Ha összehasonlítjuk a nov. 10-i földrengést a múltban leját- szódó Kelet-erdélyi földrengésekkel az 1802. az 1838. és az 1916. évi rengések hasonlók nagyon ehhez a rengéshez. Különösen ki kell emelnem a következő közös bélyegeket: a rengés kiindulása a Dél- keleti Kárpátok külső ívében történt, a belső ív medencéiben is földhasadékok támadtak, igen sok utórengés követte a főrengést. Ha összehasonlítjuk az 1916. évi földrengés izoszeisztáit (L. 11. p. 164.) a nov. 10-i rengés izoszeisztáival, sok megegyezést találunk (27. p. 435.) csupán az utóbbi erősebb volt és így a vonalak távolabb esnek egymástól. Bővelkedett utórengésekben a nov. 10-i földrengés is. Az első utórengés 11-én 4 óra körül jelentkezett, de csak kevesen vették észre. 11-én 7 óra 35 perc 33 mp-kor (budapesti idő) már sokkal erősebb utórengés jelentkezett. Az ablaknál álltam, mikor minden zaj nél- kül két lökés érte a házat. A kb. 140 cm-es lámpazsinór 56 cm-t lengett ki. A szoba mennyezetében levő vasgerendák éles pattogó hangot adtak. A bukaresti földrengési obszervatórium igazgatójának, G. Demetresc u-nak közlése szerint nov. 10-től nov. 24-ig 27 utóren- gést észleltek. Azóta még sok utórengés jelentkezett és még 1941 ja- nuárjában is olvashattunk utórengésekről. Összefoglalva a nov. 10-i földrengés földtani tanulságait, meg kell állapítanunk, hogy a rengés típusosán tektonikai rengés volt. A Délkeleti- Kárpátok íve 'egyik legfiatalabb orogén területünk. Az 92 Kulkay Gyula dr. a földrengéssorozat, melyet 1443 óta jegyeznek fel a krónikák, hegy- képző erők hatására jött létre. K o c h A. és Schafarzik F. a délkeletről ható nyomásban látják a rengések okát. A jelen rengés- sorozat több pontról indulhatott ki. Ezeket a helyeket ma még nem ismerjük, mert Romániából nehéz adatokat kapnunk, de minden bizonnyal abból a nagy törésből indultak ki, mely a Dobrudzsái masszívumot a román alföldtől elválasztja és a Keleti Kárpátokon át a Hargita vonalában folytatódik. Ez a törésrendszer alakította ki a Duna, a Prut és a Szeret folyók alsó szakaszait is. 10. kép Iszapkrátersorozat Xagyborosnyó mellett. A kép igen hasonlít a valóságos, működő vulkánok távlati képéhez. (Szerző felvétele.) Hazánkban a rengés a Háromszéki-medence szegélyén az ÉÉK — DDNy-i és az ÉXy — DK-i törésvonalak mentén jelentkezett leg- erősebben. A feltételezett törésvonalakat a rengés nemcsak igazolta, de a Xagyborosnyón áthaladóknak pontos helyét is meghatározta. Visszapillantva az elmúlt századok erdélyi földrengéseire, azt tapasztaljuk, hogy a Háromszéki-medeneét és a Barcaságot 100 évenként átlagosan 20 nagyobb földrengés látogatja meg. Ezek a Az 1940. évi nov, 10-i erdélyi földrengés 93 rengések bizonyos szakaszokba csoportosulva jelentkeznek. (L. 12. 108 — 112.) Ezt a tényt nem szabad semmiféle téren elhanyagolnunk. A nagyobb építkezések tervezői mindig gondoljanak arra, hogy fá- radságos munkájukat pillanatok alatt döntheti romba a földrengés, mint azt a bukaresti 14 emeletes Carlton-szálló szomorú példája is igazolja. A pillanatok alatt összeomló szálloda romjai alatt több- száz ember lelte halálát. A Székelyföldön most nagy tervek várnak megvalósításra. Vizi erőművek, gyárak épülnek majd; ezeknek tervezői a hely meg- választásánál és a kivitelezésnél gondoljanak arra, hogy földrengé- ses területtel van dolguk. A japán kormány például földrengési bi- zottsággal dolgoztatta ki a középületek tervrajzait, hogy az esetle- ges rengéskárokat elkerüljék. A tapasztalat azt mutatja, — ezt a földrengéstudomány pon- tosan, számszerűen bizonyítja is — hogy a rengéskárok a törmelékes, fiatal üledékeken a legnagyobbak és idősebb, szilárd kőzeteken a legkisebbek. Minél kisebb egy kőzet repedezettsége és mállottsága, vagy mállási takarója, annál kisebb károkat okoz a földrengés. Meg- lepő, hogy pusztító földrengések is épen hagynak egyes épületeket. Ezek az épületek rendesen szilárd, idősebb kőzeteken épültek. Kívá- natos lenne, hogy éppen az erdélyi, hazánk legföldrengésesebb terü- letén a nagyobb építkezések előtt hallgassák meg a geológus szak- értőt is, mert ezzel sokszor igen nagy későbbi károkat előznének meg. FELHASZNÁLT IRODALOM: 1. Joseph Barbenius: Chemisohe Untersuchung’ einiger merkwürdigen Gesuiid- und Sauerbrunnen des Székler Stuhls Három- szék in Siebenbürgen. Hermannstadt. 1792. — 2. Bányai János: Kézdivásárhely vidéke Háromszék vármegyében. Földtani Közi. XLVII. K. p. 1 — 20. 1917. — 2a. Bányai János: Földrengések a Kelemen- havasokban. Földrajzi Közi. LIlV. K. p. 60 — 61. 1926. — 3. B, v. Cotta: Über die Eisenerzlagerstatten von Kovászna. Österreichisclie Zeitschrift für Berg- und Llüttenwesen. IX. B. p. 323 — 324. 1861. — 4. F. Folberth: Die Mineral- und Gasquellen von Kovászna. Verhandlungen und Mittei- lungen des siebenbürgisehen Vereins für Naturwissenschaften zu Her- mannstadt. B. XI. 78 — 100. 1860. — 5. Fr. v. Hauer: Realgar, Schwefel und Aragon von Kovászna. Jahrbuch dér k. k. Geol. Reichsanst. B. XI p. 85 — 86. 1860. — 6. F r. v. Hauer: Das Eisemverksproject von Kovászna in Siebenbürgen. Österreichische Zeitschrift für Berg- und Hüttenwesen. B. IX. p. 49 — 50. 1861. — 7. F r. v. Hauer u. G. S t a c h e: Geologie Siehenbürgens. Wien. 1863. — 8. Herbich Ferenc: A Szé- kelyföld földtani és őslénytani leírása. M. kir. Földtani Intézet Év- könyve. V. K. p. 1 — 305. 1878. — 9. W. H. Hobbs u. Ruska: Erdbeben. Leipzig. 1910. — 10. Hoffmann Ernő: A temes-torontáli földrengé- sekről. Természettudományi Közlöny. XLVII. K. p. 733. 1915. — 11. Hoffmann Ernő: Az 1916. januárius 26-i erdélyi földrengés Tenné- 94 Kulhay Gyula dr. szettudományi Közlöny. XLVIII. K. p. 162 — 166. 1916. — 12. Koch An- tal: Az erdélyi földrengések összeállítása. Orvos-természettudományi Értesítő. III. Népszerű előadások. II. K. p. 108 — 112. 1880. ''Az V. evf, melléklete) — - 13. Koch Antal: Az 1880. oet. 3-iki középerdélyi föld- rengés. Orvos-természettudományi Ért. II. Szak. VI. K. p. 1 — 155, 1881, — 14. Koch Antal: Az 1885. évi erdélyi földrengésekről. Földtáni Közlöny. XIX. K. p. 5 — 11. 1889. —15. Koch Antal: Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. I. Rész. M. kir. Földtani Int. Év- könyve. X. K. p. 56 — 358. 1S94. — G. Mac övei et I. Atanasiu: La zone intenie du flysch daus la région de la liaute vallée de la Prahova et du bassin suprérieur de l‘01t. Guide des Excursions. Áss. pour. L'Avanc. de la Geol. des Carpates. Bukarest. 1927. — 17. P a p p Károly: A futásfalvi Pokolvölgy Háromszék vármegyében. Földtani Közlöny. XLII. K. p. 696 — 723. 1912. — 17a. Réthly Antal: Az 1894 — 1895 évben Magyarországon észlelt földrengések. Budapest, 1916. — 17b. Réthly Antal: Az 1900. 1901 és 1902, évi magyarországi föhlrenegések. M. kir. Orsz. Meteorológiai és Földmágnességi Int. Kiadványa. — 17c. Réthly Antal: Az 1903. évi magyarországi földrengések. M. kir. Grsz. Metr. és Föklmg. Int. Évkönyvei. XXI. K. IV. rész. 1903. — 17d. Réthly Antal: Az 1904 évi magyarországi földrengések. A M. kir. Örsz. Metr. és Földmg. Int. Kiadványa, Budapest, 1906. — 17e. Réthly Antal 1905. évi magyarországi földrengések. M. kir. Orsz. Metr. és Fölumg. Int. Kiadványa, Budapest, 1906 — 17f. Réthly Antal: Az 1906. évi magyarországi földrengések. M. kir. Orsz. Metr. és Földmg. Int. Kiad- ványa. Budapest, 1907. — 17g. Réthly Antal: Az 1907. évi magyar- országi földrengések. M. kir. Orsz. Metr. és Földmg. Int, Kiadványa, Budapest. 1908. — 18. C. M. Paul und E. Tietze: Neue Studien in dér Sandsteinzone dér Karpathen. Jahrbuch d. k, k. Geol. Reiclisanst. XXIX. B. p. 189—304. 1879. — 19. Primics György: A Keleti Kárpátok geológiai viszonyai. Ért. a Terin. Tud. Köréből. XIV. K. p. 1 — 27. 1884. — 20. Se ha farzik Ferenc: A földrengések Délmagyarországon és a szomszédos területeken. Földtani Közlöny. X. K. p. 53 — 75. 1880. — 21. Scha farzik Ferenc: A magyarországi földrengésekről 1883- ban. Földtani Közlöny. XIV. K. p. 48 — 58. 1884. — 22. Scha far zik Ferenc: A magyarországi földrengésekről 1884-ben. Földtani Közlöny. XV. K. p. 121—133. 1885. — 23. Scha far zik Ferenc: Az 1885. és 1886. évi magyarországi földrengésekről. Földtani Közlöny. XIX. K. p. 29 — 52. 1889. — - 24, Schafarzik Ferenc: Az 1887. és 1888. évi ma- gyarországi földrengésekről. Földtani Közlöny. XXII. K. p. 301 — 317. 1892. — 25. Schafarzik Ferenc: A vingai földrengésről. Földtani Közlöny. XXX. K. p. 91 — 96. 1900, — Schafarzik Ferenc: A föld- rengéstan mai állásáról. Különlenyomat a Magy. Földr. Társ. 1903. évi febr. hó II. füzetéből. 1903. — 27. Simon Béla: Az 1940. november 10-i földrengés. Természettudományi Közlöny. LXXII. K. p. 433 — 442. 1940. — 28. F. Trusheim: Fliegerbomben und Geologie. Natúr und Volk. B. LXX. p. 317—321. 1940. 95 A MECSEKHEGYSÉGI MAGNET1T* Irta: Dr. Sztrókay Kálmán. (II. Táblával.) Az elmúlt év folyamán számos hír számolt be arról, hogy a Mecsek-hegység északi részében mágnesvaskő előfordulásra bukkan- tak. A hír úgy a nagyközönség, mint a szakkörök előtt kellő érdek- lődésre tarthatott számot, mivel köztudomású, hogy hazai nyersvas szükségletünket még az újabban visszakerült országrészek termelé- sével sem lehet teljesen fedezni. Másoldalról pedig a mágnesvas a legkitűnőbb vasipari nyersanyagok közé tartozik. Mindenképpen indokolt teliát, hogy az új ásványkincs jelentősége megfelelő mér- legelésben részesüljön, legfőképpen pedig az előfordulás ércgeneti- kai szempontból kellő megvilágításba kerüljön. Az első mintákat t e 1 e g d i R ó t h Károly iparügyi min. taná- csos volt szíves vizsgálatra átengedni s már a kezdeti eredmények arra késztettek, hogy a helyszínen saját gyűjtést és bejárást végez- zünk. Időközben pedig a Mecsek-hegység földtanának legelismertebb kutatója. Vadász Elemér, rövid közlemény (2.) keretében is- mertette a magnetit előjövetelt. Az érc keletkezésére vonatkozó véleménye azonban már az első mintáink vizsgálati eredményével sem állott egészen összhangban. A vasércanyag a báránya megyei Magyaregregy határában, a községtől kb. 1.5 km-nyire NyÉNy-ra, gyérvízű patak meredekfalu vízmosása alj'n, rögökben, hömpölyökben, egvéb kőzetdarabok társa- ságában fordul elő. (1. kén.) Az ércdarabok élesek-szögletesek v. kissé koptatottak: átlagosan fejnagyságúak. de akadt köztük egy tekin- télyes, kb. 5 m3-es, mintegy 20 t-ás hömnöly is. Mintákat vettünk az ércanyagokból, az érces kőzetdarabokból, valamint a társaságuk- ban lelt egyéb kőzetfajtákból is. A terület alapos bejárását, a település viszonyainak tanulmá- nyozását sajnos az idő rövidsége és a kedvezőtlen időjárás nagy- mértékben akadályozta, így elsősorban a keletkezés körülményeinek tisztázását tartottuk fontosabb feladatnak, mely egyéb gyakorlati kérdésre is nagy részben válasszal szolgálhat. A Mecsek-hegység krétaidőszaki vulkánosságának részletei Vadász összefoglaló monográfiájából (1.) és Mauritz (3.) kőzettani vizsgálataiból ismeretesek. A legszembetűnőbb e vulkáni működés termékeiben a nagyfokú bizonytalanság, melyet másképpen változatosságnak is nevezhetnénk. A kőzetek kémiai és ásványos összetétele alapján szerkesztette meg Mauritz (4.) a differenciá- * Előadta a Magyarhoni Földt. Társulat 1941. június 4-én tartott szakülésén. 96 Sztrókay Kálmán dr. ciós diagrammot s kimutatta, liogy a kovasav és alkáliak csökkené- sével a foyaitos magmájú kőzetekhez tartozó fonolitoktól kiinduló- lag a nozikombites, majd essexites magma termékei is előfordulnak, sőt a bázisos jelleg tovább erősödik, a paeifikus és atlanti provincia határára tehető kőzetek és ezen túl is, már tisztára paeifikus jellegű, erősen bázikus limburgitszerű traehidoleritek lépnek fel. Másszóval a Mecsek-liegység területén igen jellegzetes magma-differenciáció 1 2 3 4 5 6 p7 f y 1 ,m 1. kép. A vaséreelőfordulás helyszínrajza. — Die Lhngebung des Eiseu- erz-Vorkommen. 1. Traehydolerit. 2. Alsó liász. — Unterliassischer Schichtenkomplex. 3. Malm-titon. — Malm-Tithon. 4. Helvét-torton ten- geri rétegek. — Helvetisch-tortonische marine Schickten. 5. Alsó helvét szárazföldi és édesvízi rétegek. — Festlándische u. Süsswasser-Sehichten (Unt. Helvetien). 6. Lösz. — Löss. 7. A vasérc előfordulása. — Eisen- erzvorkommen. jelenségével kell számolnunk, melyet minden valószínűség szerint a hegység tektonikai viszonyai idézhettek elő. Erre gondol már Vadász is a következőkben (1. p. 70) : — „Vagyis nem annyira a . . . vízszintes elterjedés, mint inkább a függőleges tagoltság lehetne a kőzetfajták különbözőségének oka. A mecseki rétegösszlet alap- A inecsekhegységi magnetit 97 hegységének néhány ezer méterre tehető vastagsága elég lehetőséget nyújt ilyen elkülönülésre.” A tény tehát az, hogy a Mecsek mezozoos vulkánossága nincs egy főkitörési helyhez kötve, hanem megtalál- ható szerte a hegységnek úgyszólván minden részén, többnyire tek- tonikai vonalak mentén, leginkább hosszanti telérek alakjában. A kitörés zöme, magja azonban — mint ezt már V a d á s z is említi — Kisújbánya — Jánosipuszta közé, a hegység keleti juraperiklináli- sának közepére teendő. A fentiek előrebocsájtása után az alábbiakban annak bizonyí- tása lesz feladatunk, hogy a magyaregregyl oxidos vasérclelet olyan magma-differenciációs termék, mely a terület mezozoos erupció-soro- zat áriak tagjai közé szervesen beilleszkedik. A vasércelőfordulás helyén úgy az érces anyagból, mint a környezetében fellépő, durva-laza törmeléklejtő kőzetanyagából min- tákat gyűjtöttünk mikroszkópi vizsgálat céljára. A kőzetminták legnagyobb részének mikroszkópi képe töké- letesen megegyezik azzal a leírással, melyet Mauritz (3.) a bázi- kusabb trachidoleritek vizsgálatakor észlelt. Az egyezés olyannyira teljes, hogy kőzeteink jellemzésénél szinte szószerint kellene idézni az idevágó fejezetet. E kőzetek külső megjelenése teljesen bazaltos. A tömött, majdnem fekete alapanyagba kevés, szabad szemmel lát- ható porfiros olivin és augit van beágyazva. Az alapanyag mikrosz- kóppal vizsgálva kis augitprizmákat, kevés bázikus plagioklász- táblát, sok magnetitet tartalmaz. Ezenkívül zavaros-sárgásra mállott kőzetüveget figyelhetünk még meg. Változatosságot az egyes hasonló minták között csak abban lehet találni, hogy némelykor porfiros földpátok (labrador-bytownit) is társulnak a mikroszkópos elegy- részekhez, az alapanyagban pedig az ércek mennyisége nagyon fel- szaporodik és a jánosipusztai (északi) árokból régebben vizsgált kő- zethez hasonlóan, az ércek (magnetit-ilmenit) a legszebb növekedési alakzatot árulják el: háromszöges-négyszöges rácsozatban, jégvirág- szerű képletben járják-szövik át az alapanyagot. Ezeken kívül több kőzet augitbeágyazása homokórás felépítésű, a szegély legtöbbször ibolyásszínű titánaugit. Nem ritkán az olivin szerpentinesedett, vagy a szerpentin külön kis szigetekként is fellép. Fontos azt kiemelnünk, hogy ezekben a sötétszínű kőzetekben általánosan elterjedt elegyrész az a zavaros-zöldes, izotrop, üvegszerű anyag, mely a tiszta magnetit-érc vékonycsiszolataiban is mindenütt előfordul, azaz valami bázisos üvegnek tekinthető, mely ott van a kivált színércek mellett is. Az érces mintákból készült vékonycsiszo- latokban egyébként az érc mellett az előbbi sárgás-zöldes üvegen kívül csak kalcitot lehet megfigyelni. A fenti sötét bazaltos kőzetek csiszolatait Mauritz Béla szíves engedelme alapján a régebbi készítményekkel összehasonlít- hattam s a teljes egyezést még az is tökéletesítette, hogy azokat az elegyrész-variációkat, melyek a Jánosi-puszta, Márévári-völgy, 9& Sztrókay Kálmán dr. Síngödör-völgy stb. erősebben bázisos kőzeteiben jelentkeztek, itt is megfigyelhettük, Azonban fontos felemlítenünk azt, hogy a vasérclelőhely terü- letén, a ferderétegzésű lejtő anyagából nemcsak a fentemlített, két- 2. kép. A magmadifferenciáció területének vázlatos alaprajza. — Sche- matische Darstellung des Gebietes dér magmatischen Differentiation. 1. Limburgitoid-trachidolerit. 2. Trachydolerit. 3. Phonolit. 4. Andesit, 5. Az ércelőfordulás helye. — Fundort des Eisenerzvorkommens. ségteleniil a krétavulkánosság bazaltos (limburgitoid-trachidolerit-) kőzeteit lelhetjük fel. Az érchömpölyök társaságában — kisebb mennyiségben — egyéb kőzetdarabok’ is vannak. Ezek megtartási állapota azonban sokkalta rosszabb, hogysem közelebbi meghatáro- A mecsekhegységi magnetit 99 zásuk lehetséges volna. Annyi bizonyos, hogy egészen elütő a gene- zisük, sőt nem is egy, de legalább kétféle erupció termékei. Szövetük szemcsésebb, világosabbak és erősén elváltozottak. Egyik fajtájuk inkább porfiros; nagy, részben v. egészen átalakult földpátokkal, az alapanyagban csak epidot, klorit, pennin és érc ismerhető fel. Ugyancsak porfirosabb szövetű, de még savanyúbb az a kőzet, mely- ben nagy, mái lőtt földpátok vannak, az alapanyag pedig: földpát, kvarc, kevés érc és csillám. Mikroszkópi képe alapján porfirit v. ortofir lehetne, tehát már a gránitmagma terméke. Egy másik világosabb színű kőzet határozottan mélységi, szemcsés megjelenésű. De szintén mállott; még felismerhető elegy- részek: földpát, kvarc, csillám, apatit, másodlagos kaiéit és zoizit v. epidot. — Az bizonyos, hogy ez utóbbi kőzetek a fentebb említett bazaltos fajoktól merőben különböznek s egészen más genezisből származtak ide az érctörmelék mellé. Tehát ésszerű őket mindjárt elkülöníteni és egyelőre figyelmen kívül hagyni. Ha M a u r i t z kőzettani vizsgálatát petrokémiai szempontból végigkövetjük, szinte önkéntelenül egy klasszikus magma-differenci- ációs folyamat képe bontakozik ki. Első idevágó munkájában már fontos megállapításokat tesz (3. p. 166), mikor kijelöli az erupeiós cik- lus magját (Jánosi-puszta — Egregyi-völgy középtája), melytől távo- lodva a kőzetek kémiai jellegében az alkálik mellett a kovasav emel- kedése jelentkezik. Klasszikus érvényű második dolgozatában pedig (4.) már felállítja a differeneiációs diagrammot is, megjelölvén ben- ne az alkáli provinciába tartozó kőzetek összetételének változását és következtetésében kifejti, hogy kívülről az erupeiós mag felé haladva ,.a jánosii (észak) bazaltos trachdolerit már elvesztette a kimondoltan foyaitos jellegét, magmája a pacifikus normálgabbroid és az atlanti essexit-gabroid magma közé illeszkedik be; a legbázikusabb máré- vári limburgitoid-trachidolerit magmája pedig a theralitgabbroid cso- portba tartozik. A legbázikusabb kőzetek az egregyi és jánosii (dél) limburgitoid-trachidoleritek; magmájuk hornblendites, tehát már nem atlanti, hanem pacifikus jellegű . . ,”1 Azaz a magmaelkülönülés folya- matát a két nagy kőzetprovincia érintkezési területéig sikerült ki- nyomozni, ahol már a monomineralikus (piroxénit, augitit, ércek stb.) kőzeteké a főszerep. így tehát érthetők a vizsgált kőzetek rendszerezé- sében felmerült nehézségek, hiszen nyilvánvaló, hogy az eruptívum határozott differeneiációs kényszer hatása alatt merevedett meg s ilyenkor a megszilárduló kőzet jellegét a fizikai-kémiai körülmények mozzanatainak igen változékony állapota szabja meg. A magma differenciációjának előidézésében a főtényezőköh kívül (kémiai összetétel, hőmérsékletváltozás és lehiilési időtartam) igen nagy jelentősége AT^n a geológiai környezetnek is. Ismeretes, hogy az elkülönülés leginkább az ú. n. frakciónál! (szakaszos) kris- 1 L. c. p. 242. 100 Sztrókay Kálmán dr. tályosodás által jön létre. Azaz a magma lehűlésében elérkezik a kristályosodási szakasz állapota, a folyékony és kristályos fázis között mindjárt megindul valamilyen formában az elkülönülés mechanikai folyamata. A gravitációs elkülönülés állandóan működik, a könnyebb kristályok emelkednek, a nehezek süllyednek. De ez az elkülönülés nem szokott „in situ” lejátszódni, hanem ahogy azt sok megfigyelés és tapasztalat bizonyítja, a magmatűzhely és a kitörés helye közötti úton bontakozik ki egészében (6. p. 61). Ebből tehát arra következtethetünk, hogy csak azokon az eruptív kőzetterülete- ken lehet differenciációval számolni, ahol a geológiai körülmények azt előmozdították. ?dásszóval a lehűlés nem hirtelen következett be és — ami ezzel szorosan összefügg — a megszilárdulás helyéig a mag- mának hosszabb-rövidebb utat kellett megtennie s különféle kőzete- ket harántolnia. Ha elfogadjuk a geokémiának újabb, általános érvényű fel- tevését, hogy minden kőzet egy, a bazaltos törzs- (ős-) magma deri- vátuma s belőle mindenfajta kőzet leszármaztatható a megfelelő dif- íerenciáeiós folyamat és geológiai környezethatás révén, akkor úgy tetszik, hogy a fentiek összegezése révén sikerült megközelítenünk a feladatunkra adandó választ. Barth szerint (6. p. 74) a magma egyik gyakori lekülönülési vázlata „nem orogén” területen ez: hozni t alkáli-trachit —yfonolit. Bár alkáli-kőzet keletkezése arány- lag ritkán jön létre, mégis az idevágó diagrammok és helyi körül- mények figyelembevételével ez a képlet volna a mecseki mezozoos eruptivekre legmegfelelőbb. így tehát, ha a fenti (2. sz. kép) vázlatot vesszük szemügyre, melyet M a u r i t z kőzettani vizsgálatai és Vadász térképezése alapján szerkesztettünk, a következőket mondhatjuk. A Mecsek-hegy- ség első. erős diszlokációjának idején, az alsókréta időszakban bázi- sos („bazaltos”) magma feltörése következett be. A feltörés közép- pontja — miként azt több szerző is megállapította már — a Jánosi- puszta — Kisújbánya közé eső területre helyezhető. A bazaltos magma feltörésekor azonban elkülönülést előidéző fizikai-kémiai és geológiai tényezők játszottak közre s így lehetséges az, hogy a kovasavban gazdagabb fonoli toktól a legbázikusabb kőzetekig több változat és átmenet keletkezhetett. De a differenciáció legelső szakaszának ter- méke is felszaporodhatott: színére, magnetit alakjában. A térképváz- latról tehát kitűnik a középtől távolodó bázisos jelleg; kitűnik azon- ban az is, hogy a körkörösen elhelyezkedő savanyúbb tömegek sorába szervesen beilleszkedik a komlói andezit erupciója. Tehát úgy ez, mint az idevágó differenciáéi ós diagrammok felhatalmaznak ben- nünket arra, hogy a komlói andezit anyagát is differenciációs ter- méknek tekintsük, s bár kissé későbben, a harmadkor eleién került megszilárdulási helyére, azonban . . . „egy a már az alsókrétában meg- lévő hasadék újraéledése során.”2 2 Va d á s z, 1. c. p. 72. . A mecsekhegységi magnetit 101 A mágnesvas ércmik roszkóp i a i vizsgálata kapcsán a fentebb elmondottakhoz újabb bizonyítékok sorakoztak. Az ércanyag vizsgálata alkalmával a kővetkező ércfajták vol- tak megállapíthatók: magnetit hematit pirít tűvasérc barnavasérc Fe 0 . Fe., 0, Fe., O, Fe S., Fe., 0;! . H., 0 Fe., 03 . xH, 0 A magnetitre általában jellemző az erősen automorf jelleg. A szemnagyság nagyon változó; a legnagyobb szemek mérete sem 3. kép. Martitosodott magnetit. — Martit isierung von Magnetit. 2D0 : 1. Olajimmerzió. — Ölimmersion. igen haladja meg a 1/2 nnn-es nagyságot. A reflexiós szín meglehe- tősen változik, leggyakoribb azonban az erősebb vagy kissé gyen- gébb rózsásbarna színárnyalat, mely a szét nem elegyedett Ti-tarta- lomnak a jele. Ikerlemezesség nem volt megfigyelhető s ez a magas- hőmérsékletű magmadifferenciációs eredet mellett bizonyít. Jelen- tős azonban a kristályok zónás felépítése. A zónásság két eredetre vezethető vissza: 1. A növekedés közben a kémiai összetétel válto- zására, azaz a Ti-tartalom, esetleg kevés Mn-tai*talom ingadozására. 2. Éles zónahatárokat hoztak létre a növekedési sebességváltozások. Az elsőben' említett zónásság h'elyenkint különösen igen finom rajzéi 102 Sztrókay Kálmán dr. és több esetben megfigyelhető volt, hogy a kristály termete a nö- vekedés közben megváltozott: (110) — ► (111). — Etetéssel (conc.HCl, 2 — 3’) lehet e jelenséget leginkább feltűnővé tenni, amikor egyúttal az is megfigyelhető, hogy a mágnesvas kiválásában több generáció sorakozik egymásra. A nagyobb, automorf kristályok mindig a leg- későbbiek, de belső magjuk legtöbbször lukacsos, vagy idegen anyaggal (szilikátokkal) van kitöltve. (L. tábla 3. sz. kép.) Genetikai szempontból igen fontos, hogy semmiféle Ti-szét- elegyedést nem lehet megállapítani, ami azt jelenti, hogy e magma- tikus kiválás ércanyaga nem mélységi kőzet koncentrációs terméke, mert nem állt módjában a feles Ti-iónt kristályrácsából kiközösíteni. 4. kép. Hematit-lemezek csoportja a magmetit felületén. — Fácherförmig geordnete Hematit-Lamellen an dér Oberfláche des Magnetits. 120 : 1. Az ércanyag egyedeinek füzérszerű felsorakozása viszont (amikor a hézagokat-közöket szerpentinszerű anyag v. kaiéit tölti ki) szintén azt bizonyítja, hogy a magma elsőkristályosodási érc- anyagának felszaporodása történt. Martit. Majdnem minden magnetit-szemcsében a martitosodás jelenségét figyelhetjük meg. A martit a hematit-molekula (Fe203) kiválása a magnetit kristályokon belül. A martit-képződmények kétféle módon keletkezhetnek: A mecsekhegységi magnetit 103 1. A niagnetit megszilárdulása utáni átalakulással s ebben az esetben leginkább a lyukak, repedések mentén vékony lemezek -hálózataképpen jelentkezik. A lemezkék az oktaéderlapokkal pár- huzamosan helyezkednek el s az érccsiszolatban háromszögalakú képletek alakjában figyelhetők meg. (L. tábla 1. sz. kép.) 2. A niagnetit kiválásával egyidőben is keletkezik s ilyenkor a növekedési zónásság tagjai közé periodikusan beilleszkedik, avagy kis szigeteket alkot s a kristály magja körül, vagy azon kívül is, kisebb-nagyobb mennyiségben felléphet. (L. tábla 2. sz. kép.) A magyaregrcgyi niagnetit vizsgálatánál az tapasztalható, hogy a martitosodásnak fenti, mindkét alakjával számolnunk kell. Sőt ugyanegy kristályon belül mindkettő megfigyelhető, leginkább akként, hogy a zónásan sorakozó hematit-lemezek között utólag keletkezett hálózatos martit alakult ki. Ez a jelenség olyan előre- haladott stádiumban is felléphet, hogy a magnetitkristály teljesen hematittá alakult és magnetit utáni hematit-pszeudomorfózának látszik. Az egyidőben keletkezett liematit-szigetek kiválását étetés- sel még jobban kiemelhetjük, amikoris kitűnik, hogy a hematitot a magnetit növekedési zónái megkerülik s így mintegy beleépítik a magnetit-kristályba. Általában a martitosodás helyenként nagyon előrehaladott fázisban van. (3. kép.) De a hematit a mágnesvason kívül is keletkezett, éspedig helyenkint nagyobb mennyiségben. Azonban közvetlen kapcsolatban marad mindig a magnetittel. Legyező-kéveszerű lemezsorokban cso- portosul a magnetit felületéhez; avagy a szórványosan fellépő mag- netit-kristálycsoportokat kötik e lemezek szilárdító szerkezetként egymáshoz. Nem ritkán egyes, másodlagosan keletkezett, héjgs szer- kezetű mágnesvas-csoportokat a madárfészekre emlékeztető képletek gyanánt veszik e lemezek körül. (4. kép és tábla 4. sz. kép.) A pirít igen alárendelt mennyiségben fordul elő. Kitűnik, hogy a magma-olvadékban igen kevés kén volt jelen s ez a diffe- renciációs folyamat megindulása elején, nagy affinitása réven a vasat magához vonta. Vele indult meg az érckiválás: egynéhány magnetit-kristály magvában parányi, néhány ,u nagyságú pirit- csirát lehetett megfigyelni. Csupán egy alkalommal sikerült kissé nagyobb mennyiségben egy pirit-szigetet megfigyelni, de már kris- tályalak nem volt felismerhető, mert repedések, bomlástermékek szabdalták keresztül. Annyi azonban látható volt, hogy a megmaradt ép részek elsődleges kiválások, mert erős, villogó reflexük elárulta, hogy semmiesetre sem lehetnek másodlagos keletkezés termékei. — Egyébként a pirít csekélymértékű fellépése várható is volt, mivel a szulfidos kiválások redukáló hatása miatt martit nem képződhetett volna! Az átalakulási termékek közül a fakószih’ke színű, barnás- vörös-gyantasárga belső reflexű limonit majdnem minden mintában 104 Sztrókay Kálmán dr. megtalálható; mellette az élénkebb belső reflexű tűvasérc („Nadel- eisenerz”) is gyakori. Ez utóbbi reflexiós pleochroizmusa, aprószem- csés vagy rostos felépítése alapján jól megkülönböztethető. A másod- lagos (mállás-)-termékek a vasérc előfordulásához és települési kö- rülményeihez viszonyítva csekély mennyiségben vannak képviselve. * A vizsgált ércanyag genetikai bélyegeit összegezve megálla- píthatjuk, hogy erősen bázikus magma elsőkristályosodási szakaszá- ból összehalmozódott, aránylag gyorsabban lehűlt — nem mélységi kőzethez kötött — oxidos érckiválással állunk szemben. Tehát nem iátszik valószínűnek Vadász (2.) ama feltevése, hogy a Velencei- hegységben talált vasérchez hasonlóan ez ércet a Mecsekhegység északi felében felszínen volt gránitos alaphegység kőzetének elkülö- nülési termékeként kell kezelnünk. Azonban nemcsak a fentiekben hangsúlyozott jellegzetességek: a szételegyedés (magnetit-ilmenit) teljes hiánya; magas Ti-tartalom; kristálycsoportok fűzérszerű több generációban való felsorakozása; a szulfidok hiánya stb. bizo- nyít a fiatalabb, bazaltos törzsmagmából való eredet mellett, hanem az ércanyag körül megfigyelhető ugyanazon kőzetüveg is, mely a bázikus trachidoleritekben is megtalálható. Nem kevésbbé hang- súlyos érv még az is, hogy ezen az eruptív kőzetterületen, ahol a differenciációnak egyik legszebb példáját látjuk felsorakozni, el- eddig szinte hiányzott az elsőkristályosodási fázis érces terméke. Igaz, hogy a mai lelőhelyen lévő miocén törmelékanyagban neki idegen, más magmából származó, világosabb és mélységi erup- tívumhoz tartozó kőzeteket is lelhetünk, azonban ez a csekély arányú és nagyon elváltozott megtartású kőzetekből álló törmeléktársulás még nem szolgáltat döntő fontosságú ellenérvet a fenti megálla- pításhoz. A vasérc a mai lelőhelyén kb 30 — 40° alatt északnak dőlő, álta- lában K — íNy csapású, laza agyagos padokkal váltakozó, durva tör- melékben található. E törmelékes kőzet konkordáns helyzetű a hegy- ség gerincén kibukkanó meszes-márgás helvét-torton rétegekkel. Feltehető tehát, hogy e miocénkori változatos rétegsornak fiatalabb tagozatához tartozik s helyzetét illetően is szervesen beilleszkedik a környéki miocén képződmények hegyszerkezeti elmozdulásai közé. Azonban a törmelékes üledéksorozatnak csak néhány méter vastagságú részletében lelhetők fel a vasércdarabok, melyet az erő- sen bevágódó patak eróziója csak kis területen tárhatott fel. A terü- letnek vázlatos szelvényben való ábrázolása magyarázza az elmon- dottakat. (L. 5. sz. kép.) Vadász megállapításával tehát nincsen összhangban (2. p. 201.) a fenti vizsgálati eredmény, mert véleménye szerint: „A me- cseki mágnesvaskő credo' e... az alsó k vét ab'1 i vulkánossággal alig- A mecsekhegységi magnetit 105 ha hozható összefüggésbe, mert ennek nagy területen található ter- mékei, természetes és mesterséges föltárásokban semmi erre utaló nyomot nem mutatnak”. A fentiek felsorolása után a választ erre a véleményre meg csak azzal kell kiegészítenünk: igaz, hogy a mai érclelet a krét kori magmafeltörés főcentrumától légvonalban mint- egy 4 — 5 km-nyire van, azonban éppen az összefoglaló mecseki monográfia emeli ki a mediterrán időszak nagy térszínformáló, le- taroló működését s könnyen lehetséges, hogy az érc elsődleges termő- helye egészen lepusztult, anyaga a lepusztító erőknek esett áldozatul. A lepusztulás alkalmával esetleg helyben maradt elsődleges érc- kiválási maradékot pedig a gazdagon felgyülemlő üledéksorozat ÉÉNy 5. kép. A magyaregregyi vasércelőfordulás szelvénye, a helvét-torton rétegek; b magnetit-hömpölyök feltárása. — Profil des Magnetitvorkom- mem ( / Helvetisch-tortonische Sehichten; b Aufschlüsse dér Erzgerölle. lepte be. Az ilyen bazalt-differenciációs ércmag-előfordulás egyéb- ként igen értékes geokémiai jelenség volna. Bizonyítja ezt, hogy egy a mecsekihez nagyon hasonló érckiválási előfordulást az Odenwald- ban, Burg Frankenstein mellett (8. p. 187) természetvédelmi terület- nek nyilvánítottak s mint értékes természeti ritkaságot külön meg- becsülésben részesítik. A fentemlített kis szállítási távolság is össz- hangban áll az érces darabok és a társaságukban előforduló trachi- dolerites kőzetek éles-szögletes külsejével, valamint a nagy, több t-ás érc-rög is csak csekély távolságról kerülhetett oda. Míg a világosabb színű, szemcsés szövetű, egyéb törmelékdarabok kopta- tottak és erősen mállottak. összefoglalás. A Mecsek-hegység északi peremén, Magyar- egregy községtől ÉNy-ra, mély vízmosásban lelt vasércdarabok és a társaságukban lévő kőzettörmelékek vizsgálata alapján az mond- ható, hogy a vasérc, mely magnetitből, hematitból és barnavesérc- ből áll, a mecseki krétakorú bázikus vulkáni feltörés első-differen ciációs terméke. Az ércmikroszkópiai vizsgálatok, kőzettani és kőzet- kémiai megfontolások egybehangzóan ugyanezt látszanak bizonyí- tani. A vízmosás által feltárt hegyoldal északnak dőlő lejtőtörme- léke jól hozzáilleszthető a környék miocén üledéksorozatához és a belőle kikerülő érc, valamint vele „vérrokon” kőzetdarabok nem nagy távolságról kerültek mai helyükre. 106 Sztrókay Kálmán dr. Jóllehet a differenciációs ércfelszaporodás mennyiségét fel- becsülni nem igen lehet, mégis a földfelszín egyéb, hozzá hasonló természetű képleteiből és a környéki eruptív kőzetek ismeretéből arra következtethetünk, hogy ez érc, mint ásványi nyersanyag nem számottevő. E mellett szól az a régi, felhagyott, beomlott táró is, melyet régebben, bizonyára felkutatási célból a meredekfalú lejtő oldalában, rétegcsapás mentén nyitottak volt. Az érc eredeti termő- helyét nem ismerjük, legfeljebb sejteni lehet csak. Esetleges fel- kutatása csak geofizikai felmérések segítségével volna elvégezhető. (Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Ásvány-kőzet- tani Intézete, 1940.) IRODALOM — LITERATUR. 1. V a d á s z, E.: A Mecsek-hegység. Bp. 1935. M. kir. Földt. Inté- zet. — 2. Vadász. E.: Mágnesvaskő a Mecsek-kegységben. Bány. Koh. Lapok. 1940. 73. p. 201. — 3, Mauritz B,: A Mecsek-hegység eruptívus kőzetei. M. kir. Földt. Intézet Évkönyve. XXI/6. p. 153 — 190, — 4, Mauritz. B.: A magmatikus differenciáció a ditrói és a mecseki foyaitos kőzetekben. Magy. tud. Akad. Math. term.-tud. Ért. 41, p, 241 — 252. — 5. Takáts, T.: Essexit a Mecsek-hegységből. M. tud. Akad. Ma/th. terrm-tud. Ért, 50. p. 617 — 634. — 6. Bárt h — C orrén s — E s k o 1 a: Die Entstehung dér Gesteine. Berlin, 1939. — 7. Berg, G.: Vorkom- men und Geochemie dér mineral. Rohstoffe. Leipzig, 1929. — 8. Rosen- buscb, H.: Elemente dér Gesteinslehre. Stuttgart, 1910. — 9. P á 1 f y, M.: Mágnesvasércnyomok a Velencei-hegységben. Term. tud. Közlöny. 55. 1925. p. 233—235. 107 ADATOK AZ ERDÉLYI DÁCITOK ISMERETÉHEZ. Irta: Dr. Csíki Gábor. (A III — IV. táblával.) A dácit kőzetet először tanulmányozott előfordulási vidékéről, Erdély régi történelmi nevéről: „Dacia” nevezték el. Majdnem 80 éve annak, hogy Hauer és S t a e h e alapvető munkájukban először az ú. n. idősebb „quarctrachitok” kőzetcso- portját „dácit” néven foglalták össze; egyúttal körvonalazták a kő- zetcsoport fogalmát is. Azóta több idegen és főleg magyar petrográ- fus foglalkozott az erdélyi dácitokkal és sok fontos adattal gazdagí- totta a rávonatkozó ismeretet és irodalmat. Feladatomnak tekintettem, hogy az erdélyi dácitokra. vonat- kozó ismeretek bővítésére néhány újabb adattal én is hozzájáruljak: N i g g 1 i szerint, a dacitok az alkáli-mész-magma csoportjába tartoznak; mégpedig a mérsékelten savanyú yosemititos- normál granitos-dioritos trondjemitos kőzetosztályok közé. Különösen a di- oritos magmacsoport trondjemitos osztálya az, ahová X i g g 1 i a legtöbb dácitot sorozza. A geológusok közül sokan foglalkoztak az erdélyi dácitokkal; részletesen tanulmányozták: Hauer és Stache, akiktől az elne- vezés ered (1863), Kichthofen, aki már előttük leír több kőze- tet, melyeket aztán ők dácit néven neveztek el. Tschermak és Dőlte r „quarc-andezit” néven írják le az erdélyi dácitokat („quarzfíihrende Andesite”). A magyar geológusok közül főleg K o c h Antal, P r i in i c s György, P á 1 f y Móricz, P a p p Károly, Rozlozsnik Pál, Szádeczky Gyula és Szentpétery Z s i g m o n d azok, akik geológiai felvételeikben említenek és leír- nak erdélyi dácit előfordulásokat. Az erdélyi dácitok előfordulását Koch Antal nyomán a kö- vetkező módon tekinthetjük át: 1. a Vlegyásza-Bihar hegység északi része: a Vlegyászai dá- citterület, 2. az Erdélyi Érchegység déli része: a Csetrás dácít-területe, 3. a Radnai havasoktól délre: az Órádnál dácit-ter illet, 4. a Nagybánya környéki dácit-terület. Ezenkívül vannak még kisebb dácit-előfordulások, melyek vagy elszigetelt kitörések, vagy az egyes nagyobb dácit-területek- hez kapcsolódnak. Ilyen pl. az Offenbánya-környéki dácit-terület, a Vlegyásza-Bihar-hegység keleti szegélyén fellépő telér-dácitok terü- lete. Egészen alárendelten fordul elő dácit a Kelemen-Hargita ande- 1C8 Csiki Gábor zit-vonulatnak néhány pontján. Egyedülálló előfordulás a Csicsó- hegynek riolitos dácit-kitörése, Szolnokdoboka-megyében Rettegtél ÉNy-ra. Ezeken a területeken előforduló dáeitok szövete a következő: 1. Granito-porfiros dácit: ebben a porfirosan kiváló ásványok túlsúlya miatt az alapanyag teljesen a háttérbe szorul és ezáltal a kőzeteknek gránitos külsőt ad. Ezek a kőzetek általában szürke szí- nűek zöldes vagy kékes árnyalattal. Képviselője: a kissebesi dácit. 2. Porfiros dáeitok: ezeknél a kiváló ásványok közép- vagy apróbb szeműek s az alapanyag szintén alárendelt; andezites külse- jűek és ezek a legelterjedtebbek. Ezek a kőzetek sötét-szürkék, bar- nák. n:ha majdnem feketék. Jellegzetes képviselők: a kissebesi és hodosfalvi fekete dácit és a Bogdán hegység dácitja. 3. Riolitos dáeitok: ezeknél a tömött porcellánszerű vagy sza- rúköves alapanyag túlnyomó a gyéren kiváló nagy ásványos elegy- részekkel szemben. Ezek közül a porcellánszerű alapanyagú dáeitok világos szürke színűek, ilyen az oláhszentgyörgyi dácit; a szarúkö- ves alapanyagúak pedig sötétszürkék ilyen a Vlegyásza-csúcsi rio- litos dácit. A színes elegyrészek szempontjából legelterjedtebbek az amfibol-dácitok és az amfibol-biotit-dácitok; míg a biotit-dácitok ritkák (Oláhszentgyörgy). Ásvány-chémiai szempontból (kvarctar- talom szerint) megkülönböztethetők: 1. jellegzetes, szószoros értelem- ben vett (típusos) dáeitok, ezek közepesen savanyúnk és főleg gra- nito-porfirosak. 2. riolitos dáeitok: ezek savanyúbbak és a riolitok felé való átmenetet képviselik. 3. dacitoidok: melyek bázikus, an- dezites dáeitok és az andezitekhez való átmenetet képviselik. A dá- citok ri kán üdék. Többnyire zöldkövesedés felé hajlók vagy teljesen zöldkövesedettek. A vlegyászai dácitterület. Az erdélyi dácit-kitörések legnagyobb területe a Vlegyásza- Bihar-hegység északi része, a Vlegyásza hatalmas dácit vonulata. Ez egy DDNy — ÉÉK irányú, 35 — 40 km hosszú ékhez hasonlít, mely- nek 23 km-es alapja délen van és észak felé állandóan keskenyedve, Hod^sf lvánál éri el a csúcsát. Központját a Vlegyásza 1838 m ma- gas dómja képezi. Keletről a Kalota-patak szegélyezi, délről a Me- leg Szamos, nyugatról pedig a Jád-patak völgyének vonala hatá- rolják. Ez egy kb. 580 km2 területű hatalmas tömeg, melynek fel- építésében majdnem egyedül a dácit és változatai vesznek részt. Az itteni dáeitok igen változatosak, amennyiben mind a három fentebb említett szöveti módosulat előfordul és pedig úgy, hogy ezen módo- sulatok bizonyos szabályszerűséget követve vesznek részt a Vlegyá- sza tömegének felépítésében. Ugyanis általában véve a gránito-por- firos változat a terület legmélyebb helyein uralkodik, úgymint a Sebeskörös mentén levő kőbányákban, a Sebes-patak völgyében, majdnem Rekicelig, a Drágán völgyében pedig egészen Lunkáig. Adatok az erdélyi dácitok ismeretéhez 109 Ezekről a legmélyebb helyekről a Vlegyásza központi csúcsa felé emelkedve észre lehet venni, hogy a granito-porfiros változat át- megy a közép-porfiros dácitba és uralkodó kőzet a Vlegyásza töme- gének derekán. Ez a kőzet alkotja a Sebes-patak jobbpartján vonuló Bogdáu-hegységet aztán Hodosfalva, Bogoséi, Tranis, Viság és Se- besváralja magaslatait. Végül a riolitos-módosulat, mely főleg a legmagasabb pontokon: a hegytetőkön, a Vlegyásza- és Verfurásu- csúcsokon található. A Vlegyásza dácit-területéhez kapcsolódik két kisebb dácit- terület is. Az egyik, mely szorosabban kapcsolódik a fővonulathoz, a Vlegyásza-Bihar-hegység tömegének keleti szegélyében elszórtan és elég számosán fellépő telér-dácitok előjövetele. Ezek különböző vastagságban törik át a vonulatot kísérő kristályos palák (csillám- palák) övét. A széles telérek szövete: mikrogranitos-holokristályos porfiros, a keskeny teléreké pedig felzites, vagy hyalopilites. Telér- dácit fordul elő Pányik, Sztolna. Kisbánya, Nagyoklos, Keketo és Magúra községek vidékén. A másik kisebb dácit-terület az Offenbánya-környéki. Ez az előbbi telér-dácitok által kapcsolódik szintén a Vlegyásza dácit-te- rületéhez. Ezek szintén a kristályos pala alaphegységen törtek át. Általában kvarcban szegény, andezitba hajló amfibol-biotit-dácitok. A vlegyászai dóritoktól az alapanyag érdes likacsos szöveténél fogva térnek el (D ö 1 1 e r : „trachytos quarc-andezitjei”). A vlegyászai dácit-területnek és egész Erdélynek is legismer- tebb dácit-előfordulása a Sebeskörös völgyében Csúcsa és Bánffyhu- nyad közt levő kissebesi és sebesvári dácit előjövetel. A kissebesi kő- bányák a Sebeskörös mindkét oldalán levő magaslatok dácitját tár- ják fel. Eltekintve néhány kisebb bányától, melyek a Körös jobb- partján vannak, a nagy bányák a völgy baloldalán levő Magúra Sebesului (761 m) nevű hegyoldalában találhatók és elég nagy te- rületen tárják fel ezt a dácit-előfordulást. A két legnagyobb bánya a Gizella- és József-bánya, melyek összefüggnek egymással. Az itt előforduló dácit-módosulatok egymáshoz való viszonya a következő. A Gizella-bánya legalsó terraszának középső részét, tehát a feftárás magját, a feketés- szürke közép-porfiros dácit ú. n. fekete dácit (fe- kete kő) alkotja, kb. 50 m szélességben és 15 m magasságig; követ- hető a Sebeskörös medrén át a völgy átellenes oldalán levő kis bá- nyáig is. E fölött a gránito-porfiros dácit kissé zöldköves változata található, legfelül pedig a kékes-szürke jellegzetesen üde gránito- porfiros dácit; ez az utóbbi a legelterjedtebb és a József-bányában is ezt fejtik. A fekete porfiros-dácit telérként hatolt bele utólagosan a világosabb gránito-porfiros ducitokba. A bányák dácitja általá- ban táblás-pados elválású, a padok vastagsága különböző; 0, 1 — 1 és 2 m vastagságot mértem, dőlésük meredek, sok helyen a függőlegest közelíti meg. A sebesvári dácit-bányák már kisebbek és a Körös jobbpartján levő Koasta Fetii hegyoldalába vannak vágva. 110 Csíki Gábor A kissebesi dácit a tulajdonképpeni reprezentánsa a gránito- porfiros módosulatú dáeitoknak. Az egész dácitterület főkőzetét al- kotja és így tömegre is felülmúlja a többi szétszórtan fellépő dácit- módosulatokat. Másodszor, szembetűnően jelzi módosulatának pet- rográfiai karakterét. Előfordulása főleg a Nagysebes, Viság, Rögö- sei, Székelyo és Hodosfalva községek közti terület. Alárendelt tö- megben fordul elő a fekete porfiros dácit; főleg Hodosfalva és Ma- rót-laka közt a Sebeskörös mindkét oldalán jön a felszínre. A kissebesi bányákból származó és megvizsgált kőzetpéldá- nyok részben a Gizella-, részben pedig a József -bányából kerültek ki, mindkét módosulatban. K issebcs — G izeü/ibánya. Jellegzetes gránitos-porfiros kissé zöldkövesedésbe hajló zöldes- szürke kőzet. A porfirosan kiváló ásvány-elegyrészekhez képest a zöldesszürke alapanyag eléggé háttérbe szorul. Az alapanyagban 3 — 6 mm-nyi halványrózsaszínű földpátok ismerhetők fel. Elég üdék és hasadási lapjuk fényesen csillog Füstszürke-ibolyás 2 — 3 mm-nyi kvarcszemek vannak egyenletesen elszórva. Feketén csillogó 1 — 2 mni-es biotit-pikkelyek. Zöldesfekete 4 — 5 mm-nyi amfibol-oszlopok. Jól látható a rozsdabarna kis foltokként elszórt kalcedon. Főleg na- gyítóval láthatók itt-ott csillogó apró pirit-szemcsék. Mikroszkóp alatt: az alapanyag szövete mikro-holokristályos porfiros; szemnagysága 0.01 — 0.06 mm. Az alapanyagban megkülön- böztethető: kvarc, földpát, magnetit, hematit, apatit. Az alapanyag- ban több a kvarc és kevesebb a földpát; alakjuk határozatlan szem- csés, állotriomorf. Iránytalanul elszórva magnetit és sokkal ritkáb- ban hematit is található alárendelten. Elvétve, apró zömök vagy lé- ces oszlopokban apatit található az alapanyagban és ezenkívül mint zárvány a nagy földpátokban és biotitban. Az alapanyag földpátjai kaolinosak. Elváltozási termék gyanánt az alapanyagban bőségesen van eloszolva klorit és itt-ott még nagyobb, sugarasan rostos, jel- legzetes zöldszínű delessit-halmazok láthatók. A porfirosan kiváló ásvány-elegyrészek nagysága 0.5 mm — 8 mm közt ingadozik. Ezek a következők: plagioklász, kvarc, amfibol, biotit, kalcedon és érc (pirit). Nagy, töredezett, táblás kifejlődésű plagioklászolc. amelye- ken az (001), (010) és (101) lapok különböztethetők meg. Általánosan elterjedt iker-összenövés az álhit, továbbá elég gyakori a karlszbadi is. Antipertitesen ortoklász növi át a plagioklászokat. Az ortoklász szabálytalan alakú, fénytörése kisebb mint a gazdáé és egyes helye- ken vöröses árnyalatú, ibolyás színű; nagy nagyítás mellett pedig (800 X) kissé zavaros. M (010) lap szerinti kioltás = 0°, tehát An31. Maximális szimetrikus kioltás alapján: 14° — 22°: An32-42. Tehát közepesen An37 + Ab63: savanyúbb andezin. A plagioklászolc kissé kaolinosak és alárendelten kalcit-f oltok is találhatók. Zónás szerkezet csak alárendelten található. Elég nagy legömbölyödött. Adatok az erdélyi dácitok ismeretéhez 111 víztiszta kvarcmetszeteket is látni. Néha korrodáltak és jellegzetes vakolat-koszorú szegélyezi őket. Az amfibol többnyire igen klorito- sodott. Ritkán találni üdébb egyéneket, ezeknek csak a szegélyén észlelni kloritos rezorpciós koszorút, benne elszórtan apró magnetit szemcsék vannak. Az amfibol többnyire teljesen elkloritosodott és ércesedett metszetekben látható, melyeknek csak körvonalaiból le- het következtetni az eredeti ásványra. Az üde amfibol pleokroiz- musa: a, = sárgás zöld, y . = sötétebb zöld. Kioltása c: y, — 12°. A biotit üdébb, de benne is fejlett re- zorpciós érckoszorút látni, kevés klorittal; belsejét pedig többnyire nagyobb ércszemek töltik ki. Kioltása egyenes. Pleokroizmusa: a, = zöldes sárga, y, — vöröses barna. A bázis-lapokon sok rutil-tű látható, ezek egyénei egymást kb. 60° alatt metszik. Ez a rács sagenit-elnevezés alatt ismeretes és szin- tén a kezdődő kloritosodásra vall. Erre a kőzetre igen jellemző a másodlagos kalcedon, mely sárgás színű, sugarasan-rostos nagy halmazokban figyelhető meg. Az egyes rostok kioltása egye- nes. A ritkásan elszórt pirit-szemcsék többnyire korrodáltak. Tehát ez a kőzet amfibol-biotit-dácit. Ásványos összetétele térfogatszázalékban kifejezve: alapanyag = 26%, kvarc = 8%, földpát = 48%, amfibol = 7%, biotit = 6%, érc = 2%, kalcedon = 3%. Kissebes — Gizellabó.nya. Andezites külsejű közép-porfiros feketésszürke színű teljesen üdének látszó kőzet, tömött szürkés, feketéd hyalopilites alapanyag- gal. A porfiros elegyrészek uralkodnak és határozott körvonalaik- kal tűnnek ki; hasadási lapjaik pedig fénylenek. A porfiros elegy- részek között a földpátok a leggyakoribbak; üvegesen csillogók, táb- lás kifejlődésűek és 2 — 3 mm nagyok. Kvarc egyenletesen elhintve átlag 2 mm-nyi nagyságban fordul elő. Fekete csillogáséi, kb. 1 mm- es kis biotit-pikkelyek. Az amfibol vékony 1 — 2 mm-es oszlopokban látható. Mikroszkóp alatt: az igen finom szemcsés alapanyag felzites szövetű, néha fluidalisba is átmegy. Az alapanyag tele van hintve igen apró ércszemcsékkel, amelyek nagy nagyítás mellett barnásán áttetsző kis ilmenit-pikkelveknek bizonyulnak. Ezek festik a kőzet alapanyagát sötét színűre. Az alapanyag egyes helyein szabálytalan körvonalú kis foltok halmaza tűnik szembe. Színük piszkos szürke, amit a bennük egyenletesen elosztott igen apró opak pontok okoz- 112 Csiki Gábor nak. Ez főleg párhuzamos nikolok közt látszik, amikor is az egész tömeg földes kinézésű. Keresztezett nikolok közt kioltanak, tehát anizotrop tömegek. Ezeket úgy lehetne esetleg felfogni, mint az alapanyagban volt üvegnek devitrifikációját. Az alapanyagnak előbb jelzett részein nagyobb kvarc- és földpát-egyének láthatók. Az alap- anyagban ezen kívül elég sok apró magnetit-szemcse is van. Elvál- tozási termék gyanánt klorit és kaiéit figyelhető meg az alapanyag- ban. A nagy földpátok táblásak, üdék és rajtuk az (010), (001), (101) lapok vannak kifejlődve. Főleg a sűrű lemezes albit-iker-összenövést lehet megfigyelni, ezenkívül gyakori a karlsbadi is. A zónás szerke- zet eléggé elterjedt. M (010) lap szerinti kioltás 0° = An31. o-re merőleges szimetrikus kioltás alapján + 15° — 15° = azaz An33. M (010) szerinti zónás kioltás = 4° — 7° azaz An34 — An3S. Albit-karls- bádi ikrek konjugált kioltása: 1 — 1’ = 7° 2 — 2’ = 13° tehát Am0. Mindezek alapján a földpát oligoklász-andezinnek bizonyul. A nagy víztiszta legömbölyödött, néha hatszöges metszetű kvarckristályok, sokszor korrodáltak. Egyesen vakolatkoszorú is megfigyelhető. Az amfibolokat csak kezdődő keskeny kloritos érces koszorú szegélyezi; néha belsejükben is nagyobb piritszemecskék fordulnak elő. Egyes egyéneken a kloritos koszorú sárgás-barna pisztácitos koszorúval párosul. A c tengelyre merőleges metszetekben az (110), (010) és rit- kábban az (100) lapok is megfigyelhetők. Iker összenövét (100) sze- rint található. Kioltása c: y — 12° — 15° közt váltakozik. Pleokroiz- musa: a = sárgás-zöld, y = barnás-zöld. Az egyik amfibol elegy- részben kettős zárvány figyelhető meg. A jelenség érdekessége az, hogy az amfibol c tengelyével párhuzamos apatitban ugyan olyan orientációjú Ce P04-zárvány helyezkedik el. Ez utóbbi szintén egye- nesen olt ki és jól megfigyelhető pleokroizmusa van. A biotit üde, sok helyen keskeny érckoszorú szegélyezi. Eitkán a metszetek belse- jét is elég sűrűn ércszemcsék töltik ki. A biotit egyenesen olt ki, pleokroizmusa: a = zöldes-sárga, y = sötét vöröses barna. Néha hajlott biotitok is láthatók. Az elszórtan található nagyobb pirit szemcsék erősen korrodáltak. Itt-ott láthatók teljesen kloritosodott ásvány-metszetek is, melyeknek mérésre alkalmas metszete alapján kitűnt, hogy eredetileg piroxének voltak. A mért lapszög értékek a következők: (110) : (110) = 90°; (001) : (100) = 75°; (001) : (101 = 30°. A klorit gyengén pleokroos. A kloritos metszetek nagyrésze te- hát piroxén, közte akad azonban amely körvonala alapján inkább amfibolnak mondható; ezt bizonyítja az, hogy ritkán félig elklorito- scdott amfibolt is találunk. Az apatit zárványként fordul elő; anya- ásványa a beágyazott amfibol. Ezenkívül zirkon zárványok is elő- fordulnak és pedig az amfibolon kívül a földpátban is. Részben az alapanyagban, részben az amfibolok körül és földpátokban is, erek- ber eloszolva vagy foltokat alkotva sárgás-barna pisztacit látható. Egyes határozott alakú részek gyengén pleokroosak. A fentiek alap- Adatok az erdélyi dácitok ismeretéhez 113 ján ez a kőzet szintén amfibol-biotit-dácit. A kvarcszemek törede- zettsége, a vakolat-koszorú és biotit meggörbülés alapján arra lehet következtetni, hogy ez a kőzet erősebb dinamometamorfózist szen- vedett. Ásványos összetétele térfogatszázalékban kifejezve. (Elemezte V o g 1 Mária): alapanyag = 32%, kvarc = 8%, földpát = 39%, amfibol = 10%, biotit = 5%, érc = 2%, kloritos színes ásvány = 4%. Súly 0/0 Osann Niggli SÍ02 64.01 S = 71,94 sí = 254,5 Ti02 0.63 A - -- 6,00 al = 37,8 Ab03 16.14 C = 4,59 fm = 25,2 Fe’Ch 1,95 F = 6,88 c = 15,6 FeO 2,34 n = 7,1 alk = 21,4 MnO 0,03 sor = fi k = 0,28 MgO 1,94 k = 1,38 mg = 0 46 CaO 3,67 a = 10,3 h - 24,6 Na20 3,99 c = 7,9 P = 0,1 K2O 2,38 f = 11,8 ti = 1,9 H2O- 0,30 CO2 = 3,3 H2O+ 1,56 c/fm = 0,62 P2O5 0,07 metszet = IV CO2 0,61 99,62 Sűrűsége = 2,65. 20° C. hőmérsékleten. Ez a kőzet a normál-gránit os-magma csoportba tartozik és a kvarc- diorit Electric Peak kőzethez hasonló. Kissebes — József bánya. Jellegzetes gránitos kinézésű gránito-porfiros kőzet; színe szürke, teljesen friss törésű felületen pedig kissé kékes-szürke, telje- sen üdének látszó kőzet. A kékesszürke alapanyag háttérbe szorul a nagy porfiros ásvány-elegyrészekhez képest. A beágyazások na- gyobb része földpát, melyek szürkés-fehér színűek és 3 — 8 mm na- gyok, táblás termetűek, tompafényűek, hasadási lapokon pedig üve- gesen csillognak. Már kevésbé sűrűn láthatók 3 — 7 mm-es zöldes-fe- kete karcsú amfibol oszlopok. A 2 — 3 mm-nyi füst-szürke ibolyás zsírfényű kvarcszemek eléggé egyenletesen vannak elszórva. Ritká- san eloszolva kb. 1 mm-es feketén csillogó biotit lemezkék találhatók. 114 Csiki Gábor Itt-ott apró, csillogó piritszemecskék figyelhetők meg, főleg nagyí- tóval. Mikroszkóp alatt: Az alapanyag 0.02 — 0.08 mm szemnagyságú jellegzetes mikroholokristályos porfiros szövetű. Az alapanyag alko- tásában résztvesznek kvarc, földpát, magnetit, pirít, hematit, apá- tit, zirkon és diopszid. Az alapanyagban uralkodó a kvarc és a föld- pát, körvonaluk határozatlan szemcsés (allotriomorf) alakú. Elszór- tan látni a magnetit-, pirit-egyéneket és sokkal ritkábban a vöröses hematit-pikkelyeeskéket is. Zirkon erős fény- és kettős-törése és egyenletes kioltása alap- ján ismerhető fel. Elvétve néhány diopszid is található, melynek ki- oltása c :y, = 45°; tlOO) szerinti iker is megfigyelhető. Apró, zömök oszlopos apatit is jelen van az alapanyagban, és zárványként a biotitban is. Az alapanyag földpátjai kissé kaolinosak. Az alapanyagban, elváltozási termék gyanánt kevés klorit van finoman eloszolva. A beágyazások 0.5 — 9 mm közt váltakoznak. Ezek a követ- kezők: plagioklász, kvarc, amfibol, biotit és érc (pirít, magnetit). A földpátok nagy töredezett táblákban jelennek meg és rajtuk az (001), (010) és (101) lapok a leggyakoribbak. Általánosan elterjedt iker-összenövés az albit, továbbá elég gyakori a karlsbádi iker-ösz- szenövés is. Antipertitesen ortoklász növi át a plagioklászokat. Az ortoklász szabálytalan alakú, fénytörése kisebb mint a plagioklászé és egyes helyeken vöröses árnyalatú, nagy nagyítás mellett pedig (800X) kitűnik, hogy kissé kaolinosodó. M (010) lap szerinti kiol- tása = 0°, tehát An31. M (010) lap szerinti zónás-kioltás = 0° — 8° = An31-40. Maximális szimetrikus kioltás alapján = 15° — 19° = An3S — An38. Albit-karlszbádi ikrek konjugált kioltása: 1 — 1’ = 10° : 2 — 2" = 17° tehát An35. Tehát a plagioklász savanyú andezin. A kvarc Legömbölyödött és víztiszta; néha erősen korrodált és jellegzetes va- kolat-koszorú szegélyezi. Az elég üde zöld amfibolt kezdődő rezorp- ciós, érces-kloritos koszorú övezi; néha belsejükben is ércszemcsék- kel. Megfigyelhető iker-összenövés az (100) lap szerint. Az amfibo- lok kioltása c: y. = 14". Pleokroizmusuk: a = halvány zöldessárga. y --- sötét sárgás-zöld. A biotit szintén elég üde, néhol rezorpciós érckoszorú szegélyezi. Pleokroizmusa: a = zöldessárga, y = vö- röses barna. A biotit zárványai: apatit, magnetit. Az alapanyag ér- cein kívül vannak nagyobb, főleg pirít és magnetit-szemek, ezek néha erősen korrodáltak. Mindezek alapján ez a kőzet amfibol-biotit- dácit .A kőzetet Dr. Emszt K á 1 m á n volt szíves megelemezni. Ásványos összetétele térfogatszázalékban kifejezve: alapanyag — 21%, kvarc = 8%, földpát = 54%, amfibol — 9%, biotit = 6%, " érc = 2%. Adatok az erdélyi dácitok ismeretéhez 115 Súly °/o Osann Niggli Si02 64,59 s = 72,60 sí — 261,1 TÍO2 1,28 A = 6,19 qz = 131,03 FeO 4,13 C = 3,62 ti == 3,88 Fe2Ű3 0,43 F = 7,78 al = 35,82 MnO 0,06 n = 6,7 fm = 26,58 AI2O3 15,07 sor = fi c - 14,99 CaO 3,46 k - 1,39 alk = 22,61 MgO 1,84 a = 10,56 h = 28,6 K2O 2,90 c = 6,17 P = 0,27 N320 3,86 f = 13,27 C02 = 2,64 P2O5 0,15 k = 0,33 H2O- 0,21 mg = 0,42 H2O+ 1,91 c/ím= 0,56 CO2 0,48 Metszet =IV 100,37 Sűi •űsége = 2.6UG. 20° C. hőmérsékleten. Ez a kőzet a normál-gránitos-magma csoportba tartozik és a grano- diorit X. W. Haystack (Montana) kőzethez áll igen közel. Ií issebesi dáci t-zárvány. A kissebesi kőbányák dácitjában találhatók kisebb-nagyobb darabokban, aprószemű, néha egészen tömör kőzetkiválások, zárvá- nyok. Sckafarzik, Szádeczky és főleg K o c li ír le néhány kő- zetkiválást a kissebesi dáeitban. Ezek nem idegen kőzetzárványok, hanem finom szemű mikro-pegmatitos dácit-ki válások, melyek a kö- zös dácit-magma kihűlésénél és megmerevedésénél kis foltokként el- térő szöveti módosulatokban szilárdultak meg. A bezáró kőzet a már leírt kékesszürke alapanyagú, üde gránito-porfiros kissebesi dácit. A kőzet-kiválás kissé zöldesszürke színű, egészen aprószemű 1 mm-nél kisebb fehéres-szürke földpátok és feketés amfibolok egymás közt egyenletesen elosztott tömege. Mikroszkóp alatt: aprószemű holokristályos szövetet figyelhe- tünk meg, melynek szemnagysága 0.05 — 1 mm közt váltakozik, A zárványszövet mozaikszerű zöldes-szürke színű; fehéres szürke apró, többnyire karcsú földpátkristálykák halmaza uralkodik benne, me- lyek a dioritokhoz hasonlóan egymáson keresztül-lcasul fekszenek. A közöttük levő teret bőségesen töltik ki a sárgás-zöld teljesen klo- ritosodott színes ásvány-elegyrészek, főleg amfibol- és az egészben bőségesen látható elhintve pirít-, magnetit-szemcsék. A többségben fellépő földpátok- és kloritos amfibolokon kívül látható ásványok még kvarc, diopszid, apatit és pirit. A plagioklászok részben meg- nyúlt részben pedig zömök oszlopos kifejlődésűek és nagyságuk 0.2 — 1 mm közt váltakozik. Albit iker-összenövés ritkább, karlsbádi 116 Csiki Gábor ikrek is fellépnek. Az M (010) lapon mért kioltás 12n = An45. Maximális szimetrikus kioltás = 19° — 22° = An37 — An42. A nagy- mértékben kloritos színes elegyrészek között néhány üdébb zöld amfibol is látható, túlnyomó részben azonban erősen kloritosodot- tak. Az üde amfibolok (100) szerinti iker-összenövése gyakori; kiol- tásuk : e : y, = 14°. Pleokroizmus: a = sárgás-zöld y = oliva-zöld A kloritos amfibolok amfibol utáni klorit-pszeudomorfozáknak fog- hatók fel. A klorit egyenesen olt ki és alig pleokroos. Ezen kívül bőségesen találhatók, teljesen kloritos ásványmetszetek, melyeknek c-re merőleges metszetéből piroxén voltukra lehet következtetni; ugyanis alapszög mérések alapján:m:m = (110) : (110) =90°. Végül itt-ott nagy zöldes-színű kloritos halmazok láthatók, melyek nagyobb nagyítás mellett részben rostos delessitnek bizonyultak. Kvarc- szemek csak gyéren találhatók és 0.08 — 0.15 mm nagyok. Itt-ott el- szórva erős fénytörés és kettőstörésű kis diopszid kristályok látha- tók, melyek c : y, = 38°- — 42° alatt oltanak ki. Feltűnő ebben a zár- ványban a bőségesen fellépő apátit, kristálytűk alakjában, melynek vastagsága kb. 0.01 mm, hosszúsága viszont 0.3 — 0.5 mm és mint- egy keresztiil-kasul növik a porfiros ásvány elegyrészeket. Bőségesen vannak elszórva főleg pirít- és kevés magnetit-szemcsék, túlnyo- móan ép 4- vagy 6-szögű metszetekben; nagyságuk 0.03 — 0.1 mm. A fentiek alapján a leírt kőzet kvarc-dioritos szövetű mikropegmati- tos zárvány. Vlegyásza-csúcs. Szabad szemmel tekintve apró porfiros barnás-szürke kőzet. Barnás-szürke színű tömött, kissé szarúköves alapanyagánál fogva riolitosnak is mondható. Az alapanyag tömege alig valamivel múlja felül a beágyazások tömegét. Porfirosan kiválva csak az 1 — 3 mm-es szürkésfehér földpátok láthatók. Az itt-ott feltűnő apró amfibol- lécek szabad szemmel nehezen ismerhetők fel. Mikroszkóp alatt: az alapanyag pilotaxitos szövetű, fluidál' részletekkel. Felépítésében részt vettek: finom kis plagioklász lé- cecslcék nagy tömege, kisebb mértékben szemcsés földpát és kvarc. Az alapanyag bőségesen tele van hintve finom apró magnetit-szem- esékkel és üveget is tartalmaz. Elváltozási termék gyanánt nagy- fokú kalcitosodás és finoman eloszolva klorit figyelhető meg; ezen- kívül hematitos festődés is látható. A plagioklász beágyazások fő- leg táblás, néha megnyúlt prizmás termetűek. Rajtuk a (001), (010) és (101) lapok jól megfigyelhetők. Elterjedt iker-összenövés az álhit és karlszoádi, de találni periklin ikreket is. A zónás szerkezet eléggé elterjedt. Az albit-karlszbádi ikrek konjugált kioltása szerint: Adatok az erdélyi dácitok ismeretéhez 117 1:1’ = 16° 2:2’ = 24° tehát An45. Maximális szimetrikus kioltása = 22° — 30° = An40-53. Periklin törvény szerinti kioltás: a : y, = 35° = An52. Mindezek alapján a földpát An43-50-et tartalmaz, tehát andezin-labrador. A plagioklászok kalcitosodottak. A kvarc nem beágyazások alakjában jelenik meg, hanem az alapanyagból apró kvarckristályok halmaza válik ki, melveknek allotriomorf szemcséi egymáshoz szorosan il- leszkednek, Elég sok amfibol látható, mely már csak a széles rezorp- ciós érckoszorú által jelölt körvonalak után ismerhető fel. Belsejü- ket már teljesen a kékszínű pennin, továbbá kalcit, kvarc és ércsze- mek töltik ki. A c-re merőleges metszetekben látni, hogy (010), (110) lapok határolják, amikhez néha az (100) is társul. Az alapanyag ér- cein kívül nagyobb pirit-szemek is vannak elhintve, néha erősen korrodáltak. Zámök kis apatit oszlopok találhatók az alapanyagban és néha zárványként is. Az eddigiek alapján a leírt kőzet amfibol- dácit. Ásványos összetétele térfogatszázalékban kifejezve: alapanyag = z2%, kvarc = 5%, földpát = 23 %, amfibol = 8%, érc = 2%. Rögösei. Szabad szemmel sötét-szürke színű, elég apró porfiros kőzet. Hasonlít az előbbiekben leírt kissebesi fekete dácithoz. A sötétszürke tömött alapanyag kissé felülmúlja a beágyazások tömegét. Az elegy- részek elég aprók és a 2 mrn-t ritkán haladják meg. A tejfehér színű földpátok tompafényűek, nagyszámban lépnek fel és 2 mm-nyi na- gyok. Még apróbbak és kevesebb számban Láthatók a feketés amfi- bol-lécek, továbbá néha a fényes apró biotit pikkelyek is, kb. 1 mm-es nagyságban. Kissé gyéren elszórva 1 — 2 mm-nyi kvarcsze- mek láthatók. Jellegzetesen lép fel ebben a kőzetben sárgás-zöld fol- tokban az epidot (pisztacit). Mikroszkóp alatt: az igen finom szemcsés alapanyag felzites szövetű és néhol fluidálisba is átmegy; apró ércszemcsékkel van telehintve. Felépítésében főleg földpát-lécek vesznek részt, kisebb mértékben földpát-, kvarc- és nagyobb színes amfibol- és biotit-töre- dékek. Ezenkívül elég sok üveg is van benne.. Elváltoaási termék gyanánt itt-ott klorit is található. Az alapanyag egyes helyein sza- bálytalan körvonalú kis foltok halmaza tűnik szembe. Színük pisz- 118 Csíki Gábor kos-szürke, amit a bennük egyenletesen eloszlott igen apró opak pontok okoznak. Ez főleg párhuzamos nikolok közt látszik, amikor is az egész tömeg földes külsejű. Keresztezett nikolok közt anizotrop tö- megeknek bizonyultak. Ezek tehát ügy foghatók fel, mint az alap- anyag kőzetüvegének devitrifikációja. Ez a kőzet tulajdonságánál fogva hasonló a kissebesi fekete dácithoz. A táblás földpátok többnyire szaggatott, töredezett körvona- lúak és ámbár bomlási termékeket csak kis mértékben tartalmaz- nak, általában homályos megjelenésűek. Gyakori az álhit, karlsz- bádi iker néha periklin iker-összenövések is vannak. Zónás szerkezet ritkán figyelhető meg. Albit-karlszbádi ikrek konjugált kioltása: 1:1’ = 10° 2:2’ = 17° tehát An35. Periklin ikrek kioltása: o : y, — 18° = An31. Tehát An33 alapján sa- vanyú andezin. Eléggé elterjedt és megfigyelhető egyes plagioklász egyéneken a kvarc mirmekitszerű átnövése is. A színes elegyrésze- ket véve, azok teljesen elkloritosodottak és ércesedettek. A többség- ben fellépő amfibolok teljesen elkloritosodottak és egész tömegüket kékszinű pennin tölti ki, mely sugaras, rostos szerkezetű. Ezenkívül kaiéit és ércszemek is láthatók bennük. A kisebb mennyiségű bio- titot rezorpciós érckoszorú szegélyezi; ezenkívül helyenként nagy- mérvű érces elbomlottság vagy kloritosodás, illetve mindkettő együtt figyelhető meg. A klorit (pennin) egyenesen olt ki és gyengén pleo- kroos, (a = halványsárgás kékes-zöld, y = kékes-zöld). A víztiszta kvarcmetszetek többnyire töredezett körvonalúak, erősen korrodál- tak és néha vakolat-koszorú szegélyezi őket. A kőzet jellegzetessége az eléggé bőven fellépő epidot (pisztacit). Erős fény- és kettőstörésű kristályhalmazokban jelenik meg az alapanyagban vagy földpátok- ban. Az egyes egyének egyenesen oltanak ki és gyengén pleokroo- sak. Megfigyelhető az (100) lap szerinti iker-összenövés és hasadás is az (001) és (100) lapok szerint. Zömök kis oszlopok alakjában zir- kon is található az alapanyagba n/ közismert erős fény- és kettőstö- réssel és egyenes kioltással. Itt-ott találni másodlagosan leukoxent is, alacsony kettőstörésű, fénytörése pedig nagyobb, mint a balzsamé. Gyéren pirit-szemcsék is láthatók, melyek korrodálva vannak. A fentiek alapján ez a kőzet amfibol-biotit-dácit. Ásványos összetétele térfogatszázalékban kifejezve: alapanyag = 53%, kvarc = 7 % , földpát = 25%, amfibol = 6%, biotit = 4%, érc = 2 % , epidot =3%. Adatok az erdélyi dácitok ismeretéhez 119 A Csetrás-hegység dácitterülete. Erdélynek másik nagy dácitterülete az Erdélyi Érchegységnek ú. n. Csetrás-Karácsi erupciós vonulata, amely Nagyágnál kezdő- dik és ÉNy — DK iránynak tartva a Fehér-Körös völgyébe is átnyú- lik és Karácsnál végződik. A dácitok ezen vonulatnak tulajdonképen a zömét, a Csetrás vagy Nagyág-Rudai-hegység tömegét alkotják. Dácit fordul elő ezenkívül az ú. n. Zalatna-Sztanizsai erupciós vo- nulatban is, Zalatnától nyugatra, a Breáza-hegyen, mely átmenetet alkot a piroxén-andezitekbe. Az ezen a területen előforduló dácitok a következőképen jellemezhetők: lényegesen elütnek a vlegyászai du- citoktól, általában közép-porfiros szövetitek, főleg öreg porfirosba hajlók. Részben jellegzetes porfiros kőzetek, részben pedig ezeknek li. n. trachytos külsejű szövet változatai, puha, érdes, likacsos alap- anyaguknál fogva, mely változó mennyiségben többnyire üveget is tartalmaz. Ezek Dől tér: „trachytos quarcandezitjei”. Jellemző rá- juk, hogy kevés kvarcot tartalmaznak és pedig csakis beágyazások alakjában, az alapanyagban nincsen kvarc. Általában amfibol-dá- citok. Ásványos elegyrésze: andezin-labrador közt levő plagioklá- szok, sok amfibol, kevesebb biotit, kvarc, mindezek porfirosan ki- válva. Mikroszkóp alatt elég sok magnetit és augit is megfigyelhető. Némely Nagyág-környéki (Cukorsüveg-csúcs) dácit annyi augitot tartalmaz, hogy már piroxén-dácitnak tekintendő. Ennek tulajdonít- ható, hogy ezen dácitok SiO, tartalma az átlagon alul marad, azaz 58 — 62 % ; emiatt az alapanyagban sincsen kvarc. E dácitok részint üdék, részint zöldkövesedettek. Az üde dá- citok alapanyaga szürke. A szines elegyrészek sötétek, majdnem fe- kete színűek és az egész kőzet kissé laza szerkezetű, trachitos kül- sejű. A zöldköves dácitok hasonló ásványos összetételűek, szövetük azonban eltérő: tömörebbek, keményebbek és zöldesszürke színűek, mert a szines elegyrészek zöldköves elváltozást szenvedtek. Feltűnő, hogy a zöldkövesedés ellenére e kőzeteknek földpátjai üdék. E kőze- tek között kevésbé vannak elbomolva a trachytos külsejűek, üdéb- bek, míg a dácitterületek gránit-porfiros és közép-porfiros kőzetei elbomlottabbak. A Csetrás-hegység dácitjai között még egyéb válto- zatot is meg lehet különböztetni, az említett ismert szöveti módosu- latokon kívül. Az egyes módosulatok egymástól a kvarctartalom, az uralkodó szines elegyrész, az alapanyag üvegtartalma vagy egyes jellegzetesen fellépő járulékos ásvány-elegyrész, vagy bizonyos el- változás alapján különböztethetők meg. A dácitok főleg Nagyág közvetlen környékének felépítésében igen elterjedtek és több nagy vulkáni kúp alakjában jelennek meg. így pl.: Cukorsüveg, Gurgujáta, (1036 m) Szekerem!), (1022 m) Hajtó (1040 m), Szarkó, Fraszenátá (1067 m. Ezektől északra Nagycsetrás (1077 m), Moneásza (933 m), Buha (974 m) kúpok vannak. Herce- gány mellett a Bulzu-csúcson, Rudabánya mellett pedig a Deálu Fe- tin fordul elő dácit. 120 Csíki Gábor Nagyág. Zöldes-szürke színű, öreg porfiros kőzet. Ugyanolyan színű alapanyaga kissé érdes-likacsos és ennélfogva a kőzet trachytos. Az alapanyag és a beágyazások kb. egyformán foglalnak teret. A be- ágyazások a következők: kvarc, földpát, amfibol, biotit. Az üvegesen csillogó üde földpátok 2 — 4 mm nagyok. A szürkés színű 2 — 3 mm- nyi kvarcszemek elég ritkán vannak elszórva. Az amfibolok két ge- nerációban jelennek meg: részben bőséges, apró zöldesfekete tűk alakjában, részben pedig ugyanolyan színű és tompafényű, zömök oszlopokban. Ritkán látni itt-ott elég nagy 2, néha 3 mm-nyi zava- rosfényű hatszögletű, biotit táblákat is. Mikroszkóp alatt: az alapanyag hiálo-pilites. Az alapanyag- ban sok földpát-lécecske és üveganyag kb. egyenlő arányban figyel- hető meg. Ezenkívül amfibol lécek biotit lemezkék és elszórtan mag- nedt szemecskék is láthatók. A diopszid szabad szemmel nem lát- ható, azonban az alapanyag ásványelegyrészeinél mindig nagyobb méretekben jelenik meg eléggé számosán, mely jelenség főleg a Nagy- ág-vidéki dáci tokra jellemző. A mért kioltási értékek: 4ü° — 44° közt váltakoznak. Elváltozási termékként az alapanyagban itt-ott kál- óit foltok vannak. A többségben és nagy mennyiségben fellépő pla- gioklászok táblásak, üdék és néha az 5 — 6 mm nagyságot is elérik; legfeljebb kissé kaolinosodottak és itt-ott kálcit is látható bennük. Álhit és karlszbádi iker-összenövés figyelhető meg, alárendelten pe- riklin is található. Néhány feltűnően szép rekurrens zónás szerke- zetű plagioklász látható. Egyiknél a szokásostól eltérően a külső zóna a bázikusabb és a belső zóna a savanyúbb; a bázikus szegély ki- oltása = 16° = An-l0, a belső mag kioltása = 10° = An42. M (010) lap szerinti kioltás = 6° = An3T, M (010) lap szerinti kioltás = 12° = An43, M (010) lap szerinti normális zónás kioltás = 6° — 19° = An38-34. Ezek alapján a földpát andezin-labrador. Gyakoriság szem- pontjából a földpátok után a zöldes amfibolokat kell említenünk, melyeken az uralkodó forma (110) és (010). Az amfibolok néha elég üdék és csak kezdődő rezorpciós érckoszorú szegélyezi őket; több- nyire azonban erősen el vannak ércesedve, ilyenkor érckoszorújuk és magjuk van, vagy finom ércszemcsék halmaza gomoly-szerűen tölti ki egész tömegüket s így majdnem feketék, átlátszatlanok. Az íide amfiboloknál az (100) lap szerinti iker-összenövés figyelhető meg; kioltásuk: c: y = 12° — 14°; pleokroizmusuk pedig: a = sárgás- zöld y = sötétzöld. Ritkán látható néhány erősen elbomlott nagy bio- tit beágyazás is, rajta pedig helyenként az elbomlás egyes fokozatait jól megfigyelhetjük. Egy nagy biotit szemcsén baueritosodás lát- szik: sűrű érckoszorú szegélyezi, melyet aztán apró amfibolokból álló gyűrű vesz még körül, a belső mag pedig teljesen kifakult. A biotit egyenesen olt ki; pleokroizmusa erős: a = halvány zöldes- sárga, y = sötétbarna. Az alapanyag ércein kívül elég kevés a na- Adatok az erdélyi dácitok ismeretéhez 121 gyobb érc, azaz pirít szemcse, melyek néha korrodáltak és limonitos szegély övezi őket. A fentiek alapján ez egy amfibol-biotit-dácit. Ásványos összetétele térfogatszázalékban kifejezve. (Elemezte Vogl Mária): alapanyag = 42%, kvarc = = 7%, földpát = 35 %, amfibol & & Ö 70 9 biotit = 4%, diopszid = 3 07 /O 9 érc = 1%. Súly 0/0 Osann Niggli SíO-2 57,96 S = 65,07 sí = 184,6 TÍ02 0,73 A - 4,85 al = 30,6 Ah03 16,34 C = 5,84 fm = 32,0 Fe2Ű3 5,10 F = 13,55 c = 23,5 FeO 1,72 n = 7.7 alk - 13,9 MnO 0,05 sor = Cl k = 0,23 MgO 3,17 k = 1,20 mg = 0,47 CaO 6,89 a = 6,00 h - 22,1 Na20 3,47 c = 7,23 p = 0,1 K2O 1,56 f = 16,77 ti = 1,7 H2O- 0,73 rr' II . M (010) lap szerinti zónás kioltás = 0° — 10°— 18° = An30-42-52 tehát andezin. A legömbölyödött víztiszta kvarcmetszetek néha hul- lámos kioltásúak és vakolat-koszorú szegélyezi őket. A színes elegy- részek erősen kloritosodottak és pedig főleg az amfibolok. Az utób- biak teljesen barnászöld klorittá alakultak át, melyhez kevés vas- oxidos (limonitos) festődés is járul. Belsejükben többnyire ércsze- mek is vannak. Kloritjuk egyenesen olt ki és gyengén pleokroos. Az amfibolok c-re merőleges metszetekben a (010) és (110) lapokkal ha- tároltak. A biotitok már kevésbé kloritosodottak. Keskeny rezorp- •ciós érckoszorú szegélyezi őket és belsejükben is többnyire nagyobb ércszemcsék bőven találhatók. Kioltásuk egyenes. Pleokroizmusuk: ■a = zöldes-sárga, / = barnás-zöld. Kloritjuk szintén egyenesen olt ki és gyengén pleokroos. Néhány zirkon is található, mely jellegze- tes optikai sajátsága alapján könnyen felismerhető. Itt-ott a biotit- ban és amfibolban kis zömök apatit oszlopok, mint zárványok lát- hatók. Az amfibolban lévő zömök apatit oszlopocskában a c ten- gellyel párhuzamosan, egyenes kioltási! és eléggé pleokroos kis „cé- rium-foszfátos” zárvány figyelhető meg. Hipersztén-zárvány talál- ható földpátban egyenes kioltással és elég erős fény és kettőstörés- sel. Itt-ott látható főleg az amfibolok körül néhány pirít szemcse is. A fentiek alapján ez a kőzet gránát-tartalmú amfibol-dácit. Ásványos összetétele térfogatszázalékban kifejezve: alapanyag = 52%, kvarc = 6%, földpát = "0%, amfibol = 7%, biotit = 4%, érc = 1 % . Az Ú-B.adnai dácitlerület. Az erdélyi dácit-kitörések harmadik területe a Radnai hava- sokban van. E vidéken azonban a dácit nem összefüggő szakadatlan tömegekben borítja a felületet, hanem egymástól elszigetelt, kisebb- Adatok az erdélyi dáeitok ismeretéhez 123 nagyobb kúpok és telérek csoportjából áll. A dácit annak a kitörés- nek egyik terméke, mely a harmadkorban kb. DNy — ÉK irányban törte át a Radnai havasok déli része, kristályos-pala és oligocén kár- páti homokkő képletét. Az Ó-Radna-vidéki dáeitok részben valódi (típusos) dáeitok, elég bő kvarctartalommal, részben pedig dácitoidok, melyeknél csak mikroszkóp alatt látni kevés kvarcot; ezek átmenetek az ugyancsak ott előforduló andezitekhez. Összefoglalóan a szines elegyrészek sze- rint, beszélhetünk amfibol-dácitról és itt fordul elő a ritkább biotit- dácit is. A szövetük alapján e területen három módosulat különDÖz- tethető meg: 1. gránito-porfiros-, 2. porfiros, 3. riolitos-dácitok. 1. A gránito-porfiros dáeitok világos, sötétszürke, vagy zöldes-szürke gránitos kinézésű kőzetek és alig zöldkövesedésbe hajlók. Az ugyan- olyan színű alapanyagból igen nagy méretű ásványok válnak ki. Néha 10 — 15 mm-es földpátok, 2 — 3 mrn-nyi kvarcdihexaéderek, 2 — 4 mm-es zöldesfekete amíibol-oszlopok, 2 — 3 mm-nyi biotit táblák. Ezen elegyrészeknek egyenletes bő kiválása a kőzetnek gránitos külsőt ad. Hasonlítanak a vlegyászai gránito-porfiros kőzetekhez. Általá- ban amfibol-biotit-dácitok. Főképviselő az Ilva-völgyi Magúra Mika- kúp és az Ó-Radnától keletre levő Cicera-kúp is; előfordulnak álta- lában Magura-falu környékén. 2. Porfiros dáeitok: ezek főleg zöld- kövesedett közép-öreg porfiros kőzetek. Általában amfibol-biotit-dá- citok. Ide tartozik a Valea Vinuluj Ördög-szorosában levő telérnek zöldes szürke öreg porfiros dácitja, melyben nagy plagioklászok, barnás-zöld biotit, amfibol és gyéren elszórva apró kvarcszemek vannak. Ezenkívül a Valea Vinuluj torkolatában kibukkanó öreg porfiros kőzet; benne nagy 10 mm-nyi földpátok, barnás-zöld biotit' lemezkék és apró zöldes-fekete amfibol-prizmák, igen apró kvarc- szemek ritkásan. 3. Riolitos dáeitok: tömött, porcellánszerű alap- anyaggal, szürkésfehértől, hamuszürkéig változó színű kőzetek. Leg- jellemzőbb rájuk az uralkodó alapanyagban elég bőven kiváló nagy szürkésszínű automorf kvarcdihexaéderek. Nagy színűket vesztett el- változott barnászöld biotit táblák és az alapanyagtól színre kevéssé elütő fehér földpátok. Ezek az Oláhszentgyörgy és Majer közti terü- leten és a Kormaja-patak völgyében fordulnak elő. A riolitos dácit egyes helyeken Oláhszentgyörgy és Majer közt málás folytán fehér vagy sárgás-kékes kaolinná változott át. Oláhszentgyörgy. Jellegzetes riolitos külsejű kőzet. Szürkés-fehér tömött por- cellánszerű alapanyaga felülmúlja az elszórt és nagyméretekben ki- váló ásványelegyrészeket. Az alapanyagból leginkább kitűnnek elég bőven, nagy, néha 5 mm-nyi szürkésszínű kvarc dihexaéderek. Az elég fényes, hasadási lapokon csillogó földpátok színre az alap- 124 Csíki Gábor anyagtól alig ütnek el és 2—3 mm nagyok. A kőzetre igen jellemzők a szórványosan előforduló többnyire elváltozott biotit lemezek; mé- retük jelentős: átlag 2 mm nagyok, de elérik a 4 — 5 mm nagyságot is. A biotitok elváltozottságában fokozatok állapíthatok meg: fris- sebb állapotban zavaros a fényük, rozsda-barna színűek, de vannak barnás-zöld majd sötétzöld színűek, sőt teljesen kifakultak is. Ez utóbbiak színe zöldes-fehér, gyöngyház fényük van s hasonlítanak a szeriéi thez avagy a biotit utáni talk pszeudomorfozához. A kőzet- nek táblás elválású felületét vékonyan pirít vonja be. Mikroszkóp alatt: mikro-holokristályos, felzites szövetű, alap- anyag. Benne O.ül — 0.02 mm-nyi földpát szemcsék, kevesebb, kb. 0.04 — 0.05 mm-nyi földpát lécecskék és nagyobb 0.04 — 0.06 mm-nyi kisebb számú kvarcszemcsék figyelhetők meg. Az alapanyag tele van bomlási termékekkel: sok szericittel és kevesebb kálcittal. A táblás termetű földpátok kevésbé üdék, többnyire kalcitosodottak és kaoli- nosodottak; a rajtuk látható uralkodó formák az (010), (001) és (101). A gyakoribb iker-összenövések az albit és karlszbádi, néha periklin iker-törvény is megfigyelhető. A plag'ioklász egyéneket antipertit-szerűen szabálytalan alakú ortoklász növi át, ebben a kő- zetben is. Zónás szerkezet ritkán látható. Albit karlszbádi ikrek konjugált kioltása: 1 — 1’ = 8’ : 2—2’ = 15° tehát An32. Maximális szimetrikus kioltás = 15° — 20° = An,, — An38. Tehát An35 alapján savanyú andezin. A nagy legömbölyödött szélű, néha erő- sen repedezett kvarc -metszeteket vakolat-koszorú szegélyezi. Néha magmatikus korrózió is megfigyelhető rajtuk és a korróziós ürege- ket kaiéit és szeriéit tölti ki. A biotit teljesen elváltozott. Néha tel- jesen elkloritosodott és a bázis lap szerinti metszetében rutil-tűk fi- gyelhetők meg. Többnyire azonban csak részben van klorittá átala- kulva, éspedig úgy, hogy a metszetek kerületi része kloritos, belseje pedig átlátszó és elég erős fény- és kettőstörésű. A klorit egyenesen olt ki és gyengén pleokroos. Az átlátszó mag rostos felépítésű és élénk interferencia színű, a rostok pedig egyenesen oltanak ki. Fel- tételezhető klorit-, talk- pszeudomorfoza biotit után Az alapanyag- ban itt-ott apatit-prizmák találhatók. Érc az alapanyagban csak igen ritkán látható. A leírt kőzet tehát biotit-dácit és az oláhszent- györgyi állomás közelében levő alagút melletti kőbányából került ki. A kőzetet dr. Emszt Kálmán volt szíves megelemezni. Ásványos összetétele térfogatszázalékban kifejezve: alapanyag = 75%, kvarc = 10%, földpát = 8%, biotit = 7%. Adatok az erdélyi dácitok ismeretéhez 125 Súly °/o Osann Niggli SÍ02 71,33 s = 78,70 si = 368,3 Ti02 0,38 A = 5,70 al = 50,06 FeO 1,25 C = 4,95 qz = 91,32 Fe2C>3 0,24 F = — ti - 1,45 MnO 0,05 T = 2,39 fm = 11,09 AI2O3 16,48 n = 7,25 c = 12,05 CaO 2,18 sor = P alk = 26,80 MgO 0,59 k = 1,78 h = 25,31 K2O 2,25 a = 16,06 p = 0,18 Na20 3,88 c — 13,94 C02= — P2O5 0,09 f = — k = 0,28 H2O- 0,17 mg = 0,41 H'20+ 1,30 c/fm= 1,09 100,19 Metszet=VI. Sűrűsége = 2,541. 20° iC. hőmérsékleten. Ez a kőzet a trondhjemitos-magma csoportba tartozik és a trondhjemit Opdal-Inset (Norvégia) kőzethez áll közel. Órád na. Zöldes-szürke színű, közép-porfiros kőzet, mely zöldkövese- désbe hajlik. A zöldes-szürke alapanyag háttérbe szorul a porfiros ásványokkal szemben. A beágyazások, főleg földpátok és valamivel kevesebb amfibol. A földpátok szürkésfehér színűek és 2 — 4 mm na- gyok. A zöldes-fekete amfibolok megnyúlt oszlopokban jelennek meg. Itt-ott apró biotit-pikkelyek láthatók. ÍNéha pirit-szemeséket is meg lehet figyelni, főleg nagyító alatt. Mikroszkóp alatt: az alapanyag mikro-holokristályos szövetű; a szemnagyság igen nagy határok közt ingadozik; jól megfigyel- hető fokozatos átmeneteket alkot a porfirosan kiváló ásványokba; ez főleg a földpátokra vonatkozik. Az alapanyag szemcse-nagysága 0.01 — 0.07 mm közt váltakozik. Felépítésében túlnyomóan szemcsés és prizmás földpátok vesznek részt. Ritkásan 0.05 — 0.07 mm nagy- ságú kvarcszemek találhatók elszórva. Kloritos amfibol és biotit tö- redékek is láthatók. Sűrűn elszórva magnetit és főleg pirit-szem- csék találhatók még az alapanyagban, nagyságuk 0.02 — 0.07 mm. Alárendelten hematit is előfordul. Zárványként apatit-oszlopok lát- hatók amfibolban és a nagyobb pirit-szemecskékben. Kioltásuk egye- nes és itt-ott az alapanyagban is jelen vannak. Az alapanyag föld- pátjai kissé kaolinosodottak és mint el változási termék itt-ott kal- cit-foltok, sőt kevés klorit is megfigyelhető bennük. A nagy táblás- kifejlődésű plagioklászok eléggé kaolinosodottak és kalcitosodottak. A (001), (101) és (010) lapok fejlődtek ki rajtuk. Ikerösszenövések főleg az álhit, ritkábban a karlsbádi és néha a periklin törvény sze- rint figyelhetők meg. A zónás szerkezet elterjedt. Szimetrikus ki- oltás: + 22° = An42. A periklin ikrek szerint mért kioltás a.y = 32° vagyis AnJ9. Tehát An4G alapján andezin-labradcr összetételűéit. 126 Csíki Gábor Az alapanyag kvarszemecskéin kívül csak ritkán látható néhány na- gyobb kb. 0.5 mm-es kvarcszemecske. Az amfibolok sűrűn lépnek fel, majdnem teljesen kloritos és érces metszetekben. Rezorpciós érckoszorú szegélyezi őket, belsejüket teljesen klorit és kaiéit tölti ki, telehintve ércszemecskékkel és leukoxén-szemecskékkel. Csak né- hol maradtak meg kis foltokként a zöld amfibol üde részei. Ezek kioltása c: y =12° — 16°. Pleokroizmusa erős: a — halvány sárgás- zöld, / = sötétzöld. A c-tengelyre merőleges és vele párhuzamos metszetekből kitűnik, hogy (010), (110) illetve (001) és (101) lapok határolják. A klorit egyenesen olt ki. A kisebb méretű gyéren lát- ható biotitok szintén kloritosodottak, rezorpciós érckoszorú szegé- lyezi őket, belsejük telve van éreszemcsékkel. Egyes részein üdék; itt mért kioltásuk egyenes. Pleokroizmusuk: a = halványzöldes- sárga, 7 = barna. Az alapanyag ércein kívül, van elég sok, nagy, néha 0.5 — 0.8 mm-es igen erősen korrodált piritszemecske is benne. A leírt kőzet tehát amfibol-dácitoid és Ó-Kadnától északra, az országút melletti kőbányából való. Ásványos összetétele térfogatszázalékban kifejezve: Az oláhszentgyörgyi biotit-dácitok feltódulása alkalmával a mellékkőzet helyenként erősen átalakult. Ennek folytán kontakt agyagpalák és kontakt-breccsák jöttek létre. Az oláhszentgyörgyi szürkés-fehér riolitos biotit-dácitnak szép feltárása látható az ottani vasútállomástól ÉK-re levő alagút melletti kőbányában. Ez a feltá- rás kb. 300 m hosszú és kb. 30 m-es meredek falat alkot. A bánya délnyugati sarkában jellegzetes kontaktus látható a dácit és az eo- cén-oligocén márgás agyagos rétegek közt. Annál is inkább szembe- tűnik ez a kontaktus, mert a dácit világos szürke színű, a megpör- költ agyag viszont fekete. A kontakt pala, színe közvetlenül a dá- cit mellett sötét, majdnem fekete színű; de a kontaktustól távo- lodva, világosabb zöldes-szürke színbe megy át; az elválási lapok mentén pedig a vasoxid barnaszínű bevonata tűnik szembe. Minden valószínűség szerint ez az agyagpala a flishomokkő agyag-közbe- településéből származik. A kontaktus kausztikus és kémiai átala- kulást eredményezett. A kontaktus kőzetei kemények és szabályta- lan elválások jellemzik. A dácit közvetlen közelében breccsiás. A kontakt -breccsia darabjai közt 4 — 5 cm-nyi fillit darabok és kvarc- törmelék ismerhető fel. A dácit mellett lévő fekete grafitos kontakt- palában mikroszkóp alatt felismerhető ásványok (szillimanit) arra alapanyag = 28 %, kvarc = 3%, földpát = 48%, amfibol = 18%, érc = 3%, Oláhszentgyörgyi kontaktus. Adatok az erdélyi dácitok ismeretéhez 127 utalnak, hogy erőteljes az átalakulás, mig a távolabb levő zöldes- szürke agyagpalában levő pisztacit alacsonyabb hőmérséklet mellett bekövetkezett elváltozásokra utal. A kevésbé átalakult zöldes-szürke agyagpalában mikroszkóp alatt túlnyomóan zöldes-szürke finomszemű agyagos rész látható sűrűn telehintve apró 0.01—0.02 mm-es kvarcszemekkel. Elszórtan elég sok szeriéi t-pikkoly és kaiéit is található. Az agyagos részeket erek járják át, melyek részben a hematittal vegyes vörösbarna pisz- tacitból, részben pedig a sugaras-rostos sárgás-zöld színű delessit- ből állnak. A kontaktushoz közelebb levő erősebben átalakult majdnem feketeszínű kontakt-agyagpala a mikroszkóp alatt nézve már jóval durvább szemcsés, mint a világosszínű kontakt agyagpala. Uralko- dóan 0.06 — 0.09 mm nagyságú kvarcszemek lépnek fel; ezek szögle- tes szélűéit, kioltásuk hullámos, ami avra utal, hogy nyomást szen- vedtek; bennük néha libellás zárványok találhatók. A kvarc mellett gyakrabban az élénk interferencia színű szillimanit látható; alakja megnyúlt oszlopos; hossza 0.°8 — 0.12 mm, szélessége 0.01 — 0.03 mm közt ingadozik; kioltása egyenes. A kvarc és szillimanit közti teret barnás-fekete grafitos anyag tölti ki. Ettől van az egész kőzetnek fekete színe. Itt-ott található néhány plagioklász is; az egyiknél az albit-ikerösszenövés lép fel, a szimetrikus kioltása + 14° alapján An32, tehát savanyú andezin. A kőzetben akad chiastolit is a jelleg- zetes szenes nigmentációval. Epidot is található benne ritkán. Szór- ványosan látni ércszemcséket (magnetit) 0.03 -0.06 mm nagyságban és alárendelten hematit is előfordul. Nagyon ritkán biotit-pikkely- kék is megfigyelhetők a rájuk jellemző pleokroizmussal. A Nagybánya, környéki dácitterület. A Vihorlát — Gutin hegység vonulat DK-i részében a Gutin- hegység lábánál elterülő Nagybánya és környéki bányaterület dá- citjai alkotják a negyedik kisebb dácit-előfordulást. A dácit főleg Nagybánya, Felsőbánya, Kapnikbánya, Láposbánya és Misztbánya területein fordul elő, de található az északnyugatnak tartó hegység- vcnulat egyéb pontjain is. E dácitteriileten előforduló kőzetek ál- talában közép-porfiros szövetitek, legjellemzőbb rájuk, hogy kevés bennük a kvarc, amely néhány beágyazott szem alakjában vagy az alapanyagban látható. Továbbá pedig az, hogy az amfibol mellett számottevően, néha pedig bőven található augit. Plagioklászt bő- ven tartalmaznak és általában kevés biotit van bennük. Andezites dácitok .illetve dácitoidok, amennyiben sok piroxént és kevés kvar- cot tartalmaznak. Vannak átmenetek a területen is előforduló, de főleg a Gutin-hegység tömegét alkotó piroxén-andezitekhez; ezek viszont gyakran tartalmaznak kevés kvarcot is. Ebből tisztán kitű- nik az átmenet és kapcsolat. Ritkán üde kőzetek, túlnyomóan zöld kövesedettek. Színük zöldes- sötét vagy világosszürke, vagy teljesen 128 Csiki Gábor zöldes színű zöldköves kőzetek. Az egyes dácit előfordulásokat ille- tően: a nagybányai andezites dácitok kvarcban szegény és piroxén- ben gazdag, erősen zöldkövesedett kőzetek. Nagybányán a veres- vizi bányaterület alapját zöldköves andezites dáeit alkotja; az északra levő Kereszthegy (501 m) környéke szintén andezites dácit- ból áll, úgyszintén a borpataki völgyben levő bányák nagyrésze is. Felsőbányán a Bányahegy (729 m) kőzete piroxénandezit és riolit, melyet dácit vesz körül. Kapnikbánya nagyrésze zöldköves dáciton terül el, mely a Gutin piroxén-andezitje alól bukkan ki. A kapnik- bányai dácitok a többiekkel ellentétben kvarcdúsabbak. Láposbá- nyán a Fővölgyben főleg zöldköves dácit van. Misztbányán a Petra Mikát (790 m) kissé zöldköves dácit alkotja. Nagybanija. Zöldesszürke színű, zöldkövesedett, apró porfirosba hajló kő- zet. Zöldes színű alapanyaga, valamivel nagyobb területet foglal el, mint a beágyazások. Feltűnő, hogy a nagyfokú zöldkövesedés elle- nére az átlag 2 mm-nyi földpátok üvegesen csillognak a hasadási lapokon. Sok az elváltozott, fénytelen, zöldes-fekete amfibol, átlag 2 mm-nyi megnyúlt oszlopokban. Mikroszkóp alatt: az alapanyag igen finom szemcséjű, felzites szövetű, telehintve finoman ércszemcsékkel. Vannak benne azonban foltokként mikro-holokristályos porfiros szövetű részletek is, úgy, hogy az alapanyag két különböző szemcsenagyságú szövetmódosu- latban lép fel. A mikro-holokristályos részek szemnagysága 0.03 — 0.1 mm közt ingadozik; allotriomorf földpát és kvarcszemcsékből áll. Vannak nagyobb földpátok is. melyek mintegy átmenetet képeznek a porfiros földpátokban. Elvétve látható néhány apró apatit-oszlo- pocska is. Alárendelten hematit és leukoxén is van az alapanyag- ban. Mint elváltozási termék sok kaiéit és klorit látható. A porfiros földpátok a mikroszkóp alatt már kevésbé üdék, eléggé kálcitosodot- tak. A zónás szerkezet megfigyelhető. Főleg az álhit ikertörvény szerinti összenövések láthatók, ritkábban a karlszbádi ikrek is fel- lépnek. Maximális szimetrikus kioltása: = 26° — 32° — An47 — An57. Tehát egy labrador. Kvarc csak az alapanyag mikro-holokristályos részeiben van jelen, néha a 0.2 mm nagyságot is elérve; nagyobb, porfiros kvarcok nincsenek. A szines elegyrészek teljesen el vannak kloritosodva és kaleitosodva és többnyire ércszemcsék is vannak bennük. Körvonalaikból ítélve részben amfibolok, részben pedig pi- roxének; ugyanis egy c tengelyre merőleges kloritos metszet a pi- roxénekre jellemzően 8 szögletű és az (110) — (110) lapok szöge = 90°. A klorit sugaras rostos kifejlődésű; a rostok egyenesen oltanak ki és gyengén pleokroosak. Elvétve láthatók teljesen ércesedett és kloritosodott biotit-lemezkék is. Nagyobb erősen korrodált ércsze- mek fordulnak elő elszórtan, főleg a kloritos ásványok környékén. A fentiek alapján a kőzet egy zöldköves piroxén-tartalmú amfibol- dácit, illetve dácitoid. Adatok az erdélyi 'dáeitok ismeretéhez 129 Ásványos összetétele térfogatszázalékban kifejezve: alapanyag = 58%, kvarc = tí %, földpát = 23%, kloritos színes ásv. = 11%, érc = 2%. Felsőbánya. Sötét-zöldes szürke színű eléggé zöldkövesedett közép-porfiros kőzet. Ugyanolyan színű alapanyagában szabad szemmel nehezen le- het megkülönböztetni a beágyazásokat, úgyszintén ezeknek és az alapanyagnak viszonya is nehezen figyelhető meg. Szennyes-szürke színű, kb. 2 — 3 mm-nyi földpátok láthatók. A színes elegyrészek el- szórva fordulnak elő kb. 1 mm-nyi megnyúlt oszlopokban. Mikroszkóp alatt: az alapanyag pilotaxitos szövetű, helyen- ként fluidálisba is átmegy; a beágyazásokkal szemben uralkodóan lép fel. Az alapanyag apró kis földpát lécekből áll és sűrűn van te- lehintve apró ércszemcsékkel; benne kevés üveg is van. Mint elvál- tozási termék kaiéit és klorit fordul elő. A plagioklászokon a (001), (101) és (010) lapok vannak kifejlődve és feltűnően el vannak kalci- tosodva, főleg a magjuk, úgy, hogy egyes plagioklász metszetnek csak a szegélye látszik épen, a többi részét teljesen elborította a kalcit. A kalcitot viszont a klorit erősen átitatta, iigy, hogy a föld- pá tokát kloritos kálcit-foltok borítják. Megfigyelhető ikerösszenö- vések főleg az albit, ritkábban pedig a karlsbádi törvény szerint. A zónás szerkezetű földpátok kevéssé elterjedtek. Maximális szimetrikus kioltása — 26° — 30° azaz An48 — Anss. M (010) lap szerinti kioltás — 15" = An4r. Tehát kb. An52 alapján labrador. Csak elvétve található néhány kvarcszemcse; viszont ere- ket. repedéseket kitöltő kvarc előfordul. A színes elegyrészek erősen kloritosodottak és kalcitosodottak és bennük ércszemcsék is láthatók; így csakis körvonalaik után ismerhetők fel. Ezeknek egy része amfi- bol; nagyobb részük azonban piroxénnek bizonyult, körvonalaik után ítélve. Ezenkívül egyiknek c tengelyre merőleges metszetében a szögmérés alapján az (110) és (110) lapok által bezárt szög 90° adódott. Ezek általában kevésbé kloritosodottak és kalcitosodottak, mint az amfibolok. A klorit egyenesen olt ki. Pleokroizmusa: a — halvány sárgás-zöld, y — zöld. Ritkán elő- fordul néhány teljesen elkloritosodott biotit is. Megfigyelhető né- hány feltűnő rőtbarna színű, másodlagos biotitnak látszó ásvány- metszet; ezek egyenesen oltanak ki és erősen pleokroosak: a = hal- vány sárga, y = rőtbarna. Főleg a színes elegyrészek körül elszórva láthatók nagyobb piritszemcsék, néha erősen korrodáltam A leírt kőzet egy kvarcszegény piroxén-tartalmú amfiból-dácit, illetve dá- citoid. Ásványos összetétele térfogatszázalékban kifejezve: 130 Csíki Gábor I alapanyag = 59%, kvarc = 2%, föl (Ipát = 27%, kloritos színes elegyrész = 10%, érc = 2%. Végül őszinte köszönetemet fejezem ki Dr. Mauritz Béla egyetemi tanár úrnak és Dr. Ven dl Aladár műegyetemi tanár úrnak, akik szívesek voltak munkámat irányítani. Köszönettel tar- tozom Dr. Z s i v n y Viktor nemzeti múzeumi igazgató úrnak és Dr. Sztrókay Kálmán egyetemi adjunktus úrnak is. IRODALOM. — LITERATUR. 1. A d d a Kálmán: Geológiai tanulmányok Krassó Szörény megyében, Kórnya Mehadika és Pervova környékén. Pöldt. Int. Évi jelentés. 1894. p. 102. — 2. Add a Kálmán: Teregova DNy-i vidéké- nek, valamint Temes-Kövesd környékének geológiai viszonya. Földt. Int. Évi jelentés. 1895. — 3. Balogh E.: A Dragan-völgy Kecskés- és Bulzur-patak közötti részének geológiai viszonyai. Doktori értekezés. 1906. — 4. Böekh J.: Az 1892. évben Krassó Szörény megyében végzett felvételekre vonatkozó geológiai jegyzetek. Földt. Int. Évi jelentés. 1882. p. 70. — 5. S t. Cautuniari: Studii geologice si miniere in regiunile mun/telui Breaza (Zlatna) Dari de seama Inst. Geol. Rom. v. 9. 1921. p. 89 — 91. — 6. C. Doelter: Aus dem Siebenbürgischen Erzgebirge. Jahrb. dér K. K. Geolog. R. Anstalt 24. K. 1874. — 7. C. Doelter: Die Trachyte (les Siebenbürgischen Erzgebirges. Min. Mitteilungen. 1874. — 8. C. Doelter: Zűr Kenntnis dér quarzführenden Andesiten in Siebenbürgen und Gngarn. Min. Mit. 1873. — 9. C. Doelter: Über das Vorkoxnmen von Propylit und Andesit in Siebenbürgen. Min. Mit- teil. II. B. 1879. p. 1. — 10. Gesel 1 S.: A felsőbányái ércterület bánya- geológiai viszonyai. Földt. Int. Évi jelentése. 1891. p. 113. — 11. Gesell S.: A nagybányai ércbányaterület bányageológiai felvételé. Földt. Int. Évi jelentés. 1890. p. 137. — 12. Gesell S.: A kornai völgyben, bucsumi völgyben és a Botes, Korabia, Vulkoj begyek körül Alsó Fehér megyé- ben fekvő' aranybányászat bányageológiai viszonyai. Földt. Int. Évi jelentése. 1899. p. 90. — 13. Gesell S.: Kapnikbánya bányageológiai viszonyai. Földt. Int. Évi jelentése. 1892. — 14. G e s e 1 1 S.: Offenbánya (Torda-Aranyos megyében) bányageológiai viszonyai. I öldt. Int. Évi jelentése. 1900. p. 120—121. — 15. Ghitulescu T. P.: Communicare asupra zaeamintelor de minereuri dela Rodna Veche. Dari de seama. Inst. Geol. Rom. v. 18. 1929. — 16. Hauer-Staclie: Geologie Sieben- bürgens. 1863. — 17. Hauer K.: Untersuchungen über die Feldspathe in den ungariselien- siebenbürgischen Eruptivgesteinen. Verhandl. K. K. Geol. Reichsanst. 1867. p. 118. és 352. — 18. Hofmann K.: A Vihorlát- Gutin hegység némely quarctartalmú trahitjainak plagioklász kristá- lyairól. F. K. III. K. 1873. p. 80. — 19. Inkey B.: Nagyág földtani és bánvászati viszonyai. Budapest. 1885. — 20. M i r c e a Ilié: Structure géologique de la région aurifére de Zlatna. An. Inst. Geol. vol. XX. p. Adatok az erdélyi dácitok ismeretéhez 131 76 — 144. — 21. Mircea Ilié: Les éruptions volcaniques néogénes de la région de Zlatna. Compt. Rendus. V. 22. 1933 — 34. p. 60. — 22. Mir- eea Ilié: Recherches geologiques dans les monts du Trascau et dans le Massiv de l‘Aries. An. Inst. Geol. vol. XVII. 1932. p. 331 — 461. — 23. Kadic Ottokár: A Bega felső folyásában, Facset, Kostej és Kur- tya környékén elterülő dombságnak geológiai viszonyai. Földt. Int. Évi jelentése. 1903. — 24. Koch A.: Jelentés a Gyalui havasok északi szélén a Kalotaszegben és Vlegyásza-hegységben az 1884. évben végzett földtani részletes felvételről. 1S84. Földt. Int. Évi jelentés. — 25. Koch A.: Jelentés a Kolozsvártól délre eső területen az 1886. évben végzett földtani részletes felvételről. Földt. Int. Évi jelentés. 1886. — 26. Koch A.: Jelentés Torda-Aranyos megye Tordától nyugatra eső területének 1887. évben végzett földtani részletes felvételéről. Földt. Int. Évi jelen- tés. 1887. — 27. Koch A.: Jelentés a kolozsvári szegélyhegységben és környékén az 1882. évben végzett földtani részletes felvételről. Földt. Int. Évi jelentés. 1882. p. 28. — 28. Koch A.: Új adatok a Gyalui havasok földtani szerkezetének pontosabb ismeretéhez. F. K. 24. K. 1894. p. 98. — 20. Koch A.: A Czibles és Oláhláposbáuya vidéke zöld- kőandezitjainak új petrográfiai vizsgálata. F. K. X. K. 1880. p. 138. — 30. Koch A.: Radna vidéke trachyt-családhoz tartozó kőzeteinek új petr. vizsgálata. F. K. X. K. 1880. p. 177. — 31. Koch A.: Egy Csucsa- vidékére tett földtani kirándulás eredménye. Orv. és Termtud. Értesítő. I. K. 1879. — 32. Koch A.: A Vlegyásza hegTtömegének kőzettani szer- kezetéről és tektonikai viszonyairól. Kolozsv. Orv. Term. Tud. Társ. Értesítője. 1876. — 33. Koch A.: Az Erdélyrészi medence harmadkori képződményei. II. Neogén csoport. 1900. — 34. Koch A. — Kii rthy S.: A Vlegyásza és a szomszéd kőzetek trachitjainak kőzettani és hegy- szerkezettani viszonyai. Érd. Múz. Egyl. Évkönyve. II. K, 8, sz. 1878. — 35. Krautner Th.: I)as kristalline Massiv von Radna (Őst Kar- pathen). An. Tust. Geol. vol. XIX. p. 151—286. — 36. Krautner Th.: •Gátévá date asupra geologiei Muntilor Rodnei si Bargaului cu o privire critica asupra literaturii geologice a acostei regi un i. Dari de spama, Inst. Geol. Rom. XII. K. 1923 — 24. — 37. Krii ütne r Th.: Studii geologice in Muntii Rodnei. Dari de seama, Inst. Geol. Roipj. Xii!. K. 1924 — 25. — 38. Kürthy S.: A Hegyes- D rócsa-Pi et rosza hegység, vala- mint Erdély trachitcsaládbeli kőzeteinek tanulmányozása. Földt. Közi. VIII. K. 1878. i>. 283. — 39. J. de La p páréul: Lei-ons de péirographie. 1923. — 40. A. Lacroix: Les enclaves des roches volcaniques. 1873. — 41. E. Lobon ti u: Scurta privire generalá asupra geoiogiei Tran- silvaniei. Dári de seama. v. 8. 1920. p. 109 — 122. — 42. Löw M.: Bánya- geológiai tanulmányok Verespatak környékén. Földt. Int. Évi jelen- tése. 1913. p. 398 — 399. — 43. E. d. Mar tón ne: Le massif du Bihor (Roumanie). Étude morfologique. Annales de geographie. XXXI. Paris. 1921. — 44. Mauritz B.: A Mátra-hegység eruptív kőzetei. Bpest. 1909. — 45. P. Niggli: Gesteins und Mineralprovinzen. — 46. Papp K.: Függelék S’chal’fer X. F. általános geológiájához. Budapest. 1919. — 132 Csiki Gábor 47. Papp K.: Geológiai jegyzetek a Fehér Körös völgyéből. Földt. Int. Évi jelentése. 1905. — 48. Papp K.: Zám vidékének (Hunyad m.) földtani viszonyai. Földt. Int. Évi jelentése. 1902. — 49. Papp K.: A Fehér Körös völgyében levő barnaszén medence. Földt. Int. Évi jelentése. 1909. — 50. Papp K.: Gyalu Maré környéke Hunyad vár- megyében. Földt. Int Évi jelentése. 1912. — 51. Papp K.: Petris kör- nyékének geológiai viszonyai. Földt. Int. Évi jelentése. 1901. — 52. Papp K.: Búcsúm (Buc-sony) környéke Alsó-Fehér megyében. Földt. Int. Évi jelentése. 1913. p. 238. — 53. Papp K.: A bucsesdi vulkán környéke Hunyad vármegyében. Földt. Int. Évi jelentése. 1917. p. 224. — 54. Pálfy M.: Adatok a verespataki Kirnik kőzeteinek pontosabb ismeretéhez. F. K. 35. K. (1905.) — 55. Páll'y M.: Magyarország arany-ezüst bányáinak geológiai viszonyai és termelési adatai. 1929. — 56. Pálfy M.: Verespatak és Búcsúm környéke. Földt. Int. Évi jelen- tése. 1909. — 57. Pálfy M.: Az erupciós kőzetek zöldkövesedése. Földig Közi. 46. K. (1916). — 58. Pálfy M.: Előzetes jelentés az erdélyrészi Érc’aegység andezitjeinek korviszonyairól. F. K. 33. K. 1903. p. 463. — 59. Pálfy M.: Az erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszo- nyai és érctelérei. Földt. Int. Évi jelentése. 1911. XVIII. K. — 60. Pálfy M.: A Hideg és Meleg Szamos környékének geológiai viszonyai. Földt. Int. Évi jelentése. 1896. — 61. Pálfy M.: Geológiai jegyzetek a szkeri- sórai mészterületről és a Gyalui havasok dél és délkeleti részéről. Földt. Int. Évi jelentése. 1898. p. 70. — 62. Pálfy M.: Geológiai jegyzetek az Aranyos folyó völgyéből. Földt. Int. Évi jelentése. 1901. — 63. Pálfy M.: Az arany előfordulási viszonyairól az erdélyrészi Érchegységben és Nagybánya környékén. Mát. és Term. Tud. Ért. 1916. XXXIV. — 64. Pálfy M.: Geológiai jegyzetek a Fehérkörös és Abrudpatak között levő területről. Földt. Int. Évi jelentése. 1902. — 65. Pálfy M.: Az Erdélyrészi Érchegység Ny-i részének geológiai viszonyai. Földt. Int. Évi jelentése. 1904. — 66. Pálfy M.: Geológiai jegyzetek a Fehérkörös völgyéből. Földt. Int. Évi jelentése. 1903. — 67. Pálfy M.: Ilobabánya, Misztbánya és Láposbánya geológiai viszonyai. Földt. Int. Évi jelen- tése. 1916. — 68. Pálfy M.: Nagybánya, Borpatak, Felsőbánya és Kis- bánya bányageológiai viszonyai. Földt. Int. Évi jelentése. 1915. p. 393 — 403. _ 69. Pálfy M.: Az Erdélyrészi Érchegység középső részének geológiai viszonyai. Földt. Int. Évi jelentése. 1905. — 70. Pálfy M.: A Csetrás hegység nyugati és déli része. Földt. Int. Évi jelentése. 1906. p. 114. — 71. Pálfy M.: A Maros völgyének jobboldala Algyógy kör- nyékén. Földt. Int. Évi jelentése. 1907. — 72. Pálfy M.: A nagybányai bányaterület geológiai viszonya. Földt. Int. Évi jelentése. 1914. p. 387 — 88. — 73. Pálfy M.: Verespatak és Búcsúm környéke. Földt, Int. Évi jelentése. 1909. p. 118. — 74. Pét hő Gy.: Nagyhalmágy környéké- nek geológiai viszonyai. Földt. Int. Évi jelentése. 1894. p. 44. — 75. F. Posepny: Zűr Geologie des Siebenbürgischen Erzgebirges. Jahrb. d. K. K. Geolog. R. Anstalt. 18. K. 1868. p. 53. — 76. F. P o s e p n y : Über die Erzlagerslatten von Kisbánya in Siebenblirgen. Verh. d. K. K. Geolog. Adatok az erdélyi dáeitok ismeretéhez 133 Anstalt. 1871. p. 40. — 77. F. Posepny: Die Eruptivgesteiné dér üra- gebuug von Padna. Verh. d. K. K. Geol. R. Anstalt. X\ . K. 1865. p. 163. _ 78. Popescu-Voitesti I.: Varsta dacitelor si amfibol- andesitelor din regiunea Rodnei si in generál din Nordul Basinului Transilvan. Dari de seama. Inst. Geol. Rom. XVIII. K. 1029 — 30. — 79. Primics Gy.: Adatok az Erdélyi Érchegység és a Biharhegység tömeges kőzeteinek ismeretéhez. Orv. és Terin. Tud. Értesítő. I. K. 1879. p. 139. — 80. Primics Gy.: Jelentés a Kolozs-Bihari hegység Vlegyá- sza hegyvonulatának 1889. évben végzett részletes geológiai felvételéről. Földt. Int. Évi jelentése. 1889. — 81. Primics Gy.: Vázlatos jelentés a Biharhegység északi felében az 1890. évben végzett részletes geológiai felvételről. Földt. Int. Évi jelentése. 1890. p. 48. — 82. Primics Gy.: A Csetrás hegység geológiája és érctelérei. Földt. Int. Évi jelentése. 1896. - 83. Primics 6y.: A Lápos hegység trachitos kőzetei. F. K. XVI. K. 18S6. p. 150. — 84. Primics Gy.: A Radnai havasok geológiai viszonyai. Math. Termtud. Köziem. 1885. XXI. K. 252. p. 137. — 85, Primics Gy.: A Kis Szamos forrásvidéki hegység eruptív kőzetei. Orv. és Termtud. Értesítő. IV. K. 1882. p. 125. — 86. R e i n i s c li — R éri n- hold: Petrographisches Praktikum I — II. K. Berlin. 1907 — 1912 , im- 87. F. Richthofen: Studien aus dér ungarisch-sieberbürgischen Trachit- gebirge. Jahrb. d. K. K. Geol. Reichsanst. 1860. XI. B. — 88. H. Rosenbusch: Mikroskopische Physiographie. II. B. Massige Ge- steine. 2. Halfte. Ergussgesteine. Stuttgart. 1908. — 89. Rosenbusch — VT ü 1 f ■ n g : Mikroskopische Physiographie I. B. 2. Halfte. Die petro- graphisch wichtigen Mineralien Stuttgart. 1927. - — 90. Rozlozsnik I\: Adatuk ° Xagy Bihar környékének geológiájához. Földt. Int. Évi jelentése. 1905. — 91. Rozlozsnik P.: A Biharhegység déli részének geológiai viszonyai Nagyhalmágy és Felsővidra között. Földt. Int. Évi jelentése. 1906. p. 80. — 92. Rozlozsnik P.: Az Üjradna, Nagyilva és Kosna községek között elterülő hegyvidék földtani viszonyai. Földt. Int. Évi jelentése. 1908. p. 118. — 93. Rozlozsnik P.: Az óradnai bányavidék geológiai viszonyai. Földt. Int. Évi jelentése. 1908. p. 118. — 94. Schaffer X. F.: Általános Geológia. Budapest. 1910. — 95, Schafarzik F.: A magyar korona országai területén levő kőbányák. Budapest, 1901. — 96. Schafarzik F. : Berszászka környékén eszközölt geológiai tanulmányok. Földt. Int. Évi jelentése. 1910. — 97. Schafar- zik F.: A propilit-kérdésről. F. K. XVI. 1886. p. 322. — 98. V. Sela- gian: Eruptiunile tertiare din Basinul Transilvaniei Dári de Seama. v. VIII. 1920. p. 123 — 129. — 99. Socolesc u— G hit u lese u — G iusca: Études géologiques et miniéres dans le Quadrilateré Aurifére (Mont Apuseni) v. 22. 1933 — 34. p. 74. Dari de Seama. — 100. E. Sommaruga: Über die Zusammensetzung dér Dacite. Verhandl. d. K. K. Geol. Reichs- anst. XVI. B. p. 95. 1866. — 101. Szabó J.: Adatok Magyar- és Erdély- ország határhegysége trachitképleteinek isiríertetéséhez. F. K. IV. K. (1874.) — 102. Szádeczky Gy.: Adatok a Vlegyásza-Biharhegység geológiájához. F. K. 34. K. (1904.) — 103. Szádeczky Gy.: Jelentés a Biharhegység középső részében 1905. évben végzett földtani felvéte- 134 Csíki Gábor lekről. Föleit. Int. Évi jelentése. 1905. —104. Szádeczky Gy.: A Bihar- hegységben és Vlegy ászán 1906. évben végzett geológiai reambulációm. Földt. Int. Évi jelentése. 1906. p. 51 — 68. — 105. Szádeczky Gy.: A Biharhegység középső részének kőzettani és tektonikai viszonyairól. F. K. 1907. — 106. Szádeczky Gy.: Sztolna környékén levő telér- ardezitekről. Érd. Máz. Egyl. Terin. tud. Értesítő. 23. évf. 189S. — 107. Szádeczky Gy.: A Vlegyásza félreismert kőzeteiről. Orsz. Ternié- széttud. Ért. 1901. (23. K.) — 108. Szádeczky Gy.: A Ylegyásza-Bihar- kegységben tett földtani kirándulás. 1902. — 109. Szádeczky Gy.: Adagok az Erdélyi Érchegység eruptív kőzeteinek ismeretéhez. F. K. 22. K. (1892.) — 110. Szádeczky Gy.: Verespatak kőzeteiről. F. K. 39. K. (1909.) — 111. Szádeczky Gy.: Kissebes, Hodosfalva, Sebesvar, Marotlaka, Mogyorókereke geológiai viszonyairól. Érd. Múzeum Ás- ványtárának Értesítője. 1915. — 112. Szentpétery Zs.: Erdély erup- tív kőzetei. Földtani Szemle. I. K. 3. f. 1923. — 113. Szentpétery Zs.: Kőzettani adatok az Erdélyi Érchegységből. Földt. Int. Évi jelen- tése. 1915. — 114. Szentpétery Zs.: A Drócsa és az Erdélyi Érc- hegység erupciós kőzeteiről. Földt. Int.. Évi jelentése. 1916. — 115. Szentpétery Zs.: Soborsin vidékének kőzettani viszonyai. Földt. Int. Évi jelentése, p. 110. 1917. — 116. Schaf arzik F.: Trachitjaink néhány ritkább zárványáról. F. K. 19. K. 1889. — 117. St. Mateescu: Observatiuni geologice si morfologice asupra depresiunii Huedinului din Nordvestul Tramisilvaniei. Anuarul Inst. Geol. Rom. T. XI. 1925 — 1926. P. 349. — 118. Szontagh T.: Meziad, Kreszulya környékének, valamint B 'lényestül keletre eső halmos teriile1 (Bihar megye) geológiája. Földt. Int. Évi jelentése. 1906. p. 49. — 119. A. Osann: Versuch einer chemi- schen Classification dér Eruptivgesteine. II. Ergussgesteine. Tscher- mak‘s Miner. Mitt. Bd. XX. 1901. — 120. Tel égd i Roth L.: A Szeme- nik hegység É-i része Ferencfalva, Wolfsberg és Weidenthal környé- kén. Földt. Int. Évi jelentése. 1895. — 121. Telegdi Roth L.: Az Erdélyrészi Érchegység ÉK-i széle Vidaly, Nagyoklos, Oláh Rákos és Örményes környékén. Földt. Int. Évi jelentése. 1895. p. 86. — 122. Telegdi Roth L.: Az Erdélyrészi Érchegység Aranyosmelléki cso- portja, Nagyoklos, Bélavár, Lunka és Alsó Szolcsva környékén. Földt. Int. Évi jelentése. 1899. p. 70 — 72. — 123. Telegdi Roth L.: Az Erdély- részi Érchegység Aranyos melléki csoportja Torocko-Szent-György, Nyirmező, Remete és Ponor környékén. Földt. Int. Évi jelentése. 1900. p. 77. — 124. Telegdi Roth L.: Az Erdélyrészi Érchegység K-i része Felsőgáld, Intregáld, Czelna és Ompolyica környékén. Földt. Int. Évi jelentése. 1903. — 125. Telegdi Roth L.: Az Erdélyrészi Érchegység K i széle Poklos, Borberek, Korna környékén és a csatlakozó Maros balparti dombvidék. Földt. Int. Évi jelentése. 1903. — 126. G. Ts eh er- re a k: Quarzfiihrende Plagioklasgesteine Sitzb. d. K. Akad. d. Wissensch. LVB. 1867. — 127. Ven dl A.: A magyarországi riolittípusok. Budapest. 1926. 128. Ven dl M.: Kőzet-, szén- és ércmeghatározó módszerek. Sopron. 1935. — 129. V ölek mer Ottóm ár: Andesit vöm Czibles im nördl. Siebenbürgen. Tscharmak‘s Min. Mitteil. 1872. p. 261. 135 MELANOPSISOK VÁLTOZÉKONYSÁGA.* Irta: Strausz László dr. A pannoniai kori rétegek faunájában három molluszka genusz uralkodik: Congeria, Limnocar dium és Melanopsis. Szintbeosztásuk- nál ezek közül főleg az első kettőt vehetjük tekintetbe, mert a Congeriák egyes fajai nem voltak hosszú életűek s így minden kisebb időegységen belül is más-más fajokat találunk, a Limno- cardiumok- nak pedig igen nagy a geográfiái elterjedése, nemcsak a ma felszínen feltárt partszegélyi üledékekben, hanem medencék belsejének (mélyfúrásokból ismert! üledékeiben is s így néha tá- voli párhuzamosításokat is lehetővé tesznek. A Melanopsisok- nak előnye a másik két genusszal szemben, hogy rendesen jobb megtar- tásban és nagyobb példányszámban találjuk a pannóniai képződmé- nyekben, mégis a szintmeghatározásoknál alig jöhettek számba két, a sztratigrafus szempontjából rossznak mondható , tulajdonságuk miatt: mérhetetlenül változatosak s ezért nehéz és sokszor bizony- talan a meghatározásuk, azonkívül legtöbb fajuk igen hosszú életű. Ez a két tulajdonság azonban esetleg egy közös okra vezethető visz- sza: nagy az alkalmazkodó képességük, ezért minden külső válto- zásra, behatásra reagálnak, de nem pusztulnak el. A fosszilis Melanopsis-ok változékonysága közismert; tudo- másom szerint három különböző magyarázatával próbálkoztak a paleontológusok. Már 1872-ben Fuehs (1.) egy speciális esetben részletesen tárgyalja s a növényeknél ismeretes hybridizációval ill. az embernél előforduló fajta- (vagy rassz-) keveredésekkel párhuza- mosítja ezt az édesvizi és félsósvizi molluszkáknál megfigyelt nagy formagazdagságot. A Melanopsis impressa és M. vindobonensis közti „basztard”-nak tartja a M. martiniaria- 1, mert 1. termetre, alakra a kettő közt középen áll, 2. mindkettőbe átmeneteket képez, f. nincsenek határozott, állandó faji bélyegei, 4. igen hajlik monstruozitósokra. (Lásd í képet.) Két évvel később Brusina csak futólag említi (2.), hogy M. costata (Wenz-nél hibásan M. abbreviuto cosmanni, Pal- 1 a r i-nál (4.) helyesen M. cosm,anni) és M. bonéi közt, mert a M. costata elsősorban ott veszi fel ezt az átmeneti jellegű termetet, ahol vele együtt előfordul az alacsonyabb és kövérebb il /. bonéi is, míg másutt karcsúbb és magasabb. Penecke 1884-ben (5.) szintén foglalkozik a Melanopsis- ok variabilitásával s ha nem is * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1941. jún. 4-én tartott szakülésén. 136 Strausz László dr. mondja ki határozottan, érezhetőleg hybridizációra gondol. Ellen- ben az újabb szerzők, valószínűleg a zoológusok ellentmondásaitól befolyásoltatva, rendesen nem okolják meg az átmeneti alakok fel- léptéi, csak futólag megemlítik. így Lörenthey (6. p. 209) és Troli (7. p. 61) egyszerűen megemlítik, hogy M. bouéi és M. ptjg- maea átmeneteket képeznek egymásba; holott a két faj egyike tel- jesen síma, a másik erősen bordás-bütykös, tehát az „átmenet” a kettő közt nem valami természetes, egyszerű jelenség. Toula se foglal határozottan állást, bár átmeneteket ábrázol (17.) Másik magyarázata ilyen átmeneteknek Xeumayr és Paul (8. p. 38.) monográfiájában szerepel; ők is a M. bouéi-pygmaea át- menetekre hivatkoznak (Fuchs megfigyelései nyomán) s okául azt tételezik fel, hogy közös, ősből származhatott le a két, egymástól annyira eltérő külsejű, de az átmenetek tanúsága szerint mégis rokon faj. a b. c. d. 1. kép. a: M. vindobonensis; b: és c: átmenetek; d: M. impressa. A variabilitás harmadik okául azt hozzák fel, hogy az édes és félig sós vizek nagy fizikai és kémiai változásai eredményezték a Melattopsisok formagazdagságát. P é r e s. szerint (9. p. 312 — 321) a marokkói recens MelanopsTs-ok (pl. M. bedet P 1 r y) kisebbek, alacsonyabb spii’ával és kisebb bordaszámmal, mint a velük fajilag egyező szubfosszilis alakok (. M douttei, M. peront, óta Plry); utób- biak azért fejlődtek erősebbre, cifrábbra, mert akkor még bővebb és oxigén-dúsabb volt a patakok vize. J e k e 1 i u s hangsúlyozza (10. p. 91), hogy M. pyrurn ( é s M. pterochila elválasztása (mint Szlavóniában is) igen bajos, mert a két faj átmegy egymásba; okul azonban csak a vizek változatosságát mondja (10. p. 42 — 44). Jól ismert példája a Melanopsis- ok mérhetetlen változatossá- gának M. parreyssi M ii h 1 f. és rokonai a Nagyvárad melletti Püspökfürdő melegforrásainak vizében, ill. üledékeiben (Brusina 11.). Ezeknél még zoológusok is gondolnak valami rasszkeveredés- félere. Minthogy azonban a recens zoológiái anyagokban hvbridek ritkák (1. pl. 15, 16.) ténylegesen nem is ismeretes korlátlan szapo- rodásképességű (fajok közötti) hybridek létrejötte, ezt a jelenséget a paleontológia számára se akarják engedélyezni. Melanopsisok változékonysága 137. Nem tagadhatjuk, hogy a zoológusok tárgyi megfigyelései (ill. ilyenek hiánya) jobban jöhetnek számba a kérdés eldöntésénél, mint paleontológusok elmefuttatásai. Azt azonban nem mondhatjuk, hogy ez tisztán elméleti vita, gyakorlati fontosság nélkül, s hogy a paleontológus elégedjen meg a tapasztalati anyag rögzítésével. Arról tudniillik nem lehet szó, hogy minden példány kövületet le- írjunk és ábrázoljunk (sőt elnevezzünk), hanem a megfigyelt válto- zatos anyagból válogatnunk, kiemelnünk kell. S ez a válogatás máris állásfoglalást jelent a „hybridizáció vagy variabilitás” kér- désében. Ha az előbbiben hiszünk, leírjuk a két szélsőséges alakot, genne helyi . 17 1 6 15 l-t 1-3 13 135 l '* 145 15 1 55 magass. 3. kép. 1 1 3 2 2 í. * 2 1 5 6 V 7 z • 2 1 4 2 1 i két nevet adunk s jellemezzük a keveredés irányait. Ha tagadjuk a keveredés lehetőségét: leírjuk a középső alakot, egy nevet haszná- lunk s a szélső alakokat csak mint a középtől való eltéréseket jelle- mezzük. Nézzünk egy-két esetet s a zoológusoktól ajánlott grafikus ábrázolással próbáljuk a feladatot szemléletessé tenni. A várpalotai felső pannóniai rétegekből gyűjtöttem M. sturi példányok utolsó és utolsóelőtti kanyarulatán megfigyelt díszítettséget ill. tüskésséget tünteti fel a 2. kép. A tiiskésség fokát puszta számokkal jelle- 138 Strausz László dr. meztem, összadva a két kanyarulaton a tüskék (csomók, bor- dák) számát s erősségük szerint 0.5, 1, 1.5, 2-vel szoroztam ez össze- get; természetesen ez az értékelés szubjektív s csak viszonylagos, egy-egy megfigyelési sorozatra vonatkozhat. A tüskésségre jellemző számértéket mérem fel a vízszintes tengelyre, a gyakoriságot (pél- dányszámot) a függélyes tengelyre. Az uralkodó alak jellegeinek megfelelő helyet jelzi a görbén az X jel. Másik szokott ábrázolási módon tüntetem fel M. impressa var.-nál (Csót és Bakonyság közt levő lelőhelyről) a termet karcsú- ságát az utolsó kanyarulat magasságának és szélességének viszony- számával, a vízszintes tengelyre mérve, míg a függélyes tengelyre az utolsó kanyarulat kereszt-gerincének viszonylagos helyét ki- fejező számot (az utolsó kanyarulat egész magasságához viszo- nyítva) mértem s az egyes kockákban a példányszámot tüntetem fel (3. kép). Az uralkodó alak helyét itt az aláhúzott szám jelzi. E két esetben nem is vitatható, hogy a középső alakokat kell normálisnak, típusnak tekintenünk s a tőle eltérő (és pedig 4. kép. M. oxyacantha, M. kurdica és átmeneteik. igen különbözően, minden irány felé eltérő) formákat kisebb fontos- tosságú változatoknak tekintjük. Természetesen ezek az eltérések nem mindig ilyen csekélyek, hanem nagyok is lehetnek, főleg ha nem egyetlen lelőhelyet veszünk tekintetbe, hanem egymástól tér- ben, esetleg időben is lényegesen eltérő faunákat; de ha ezeknek külön varietas-nevet adunk is, keletkezésüknek magyarázatához elég az egymástól különböző környezet fizikai behatásait vagy bizonyos abarráns belső adottságokat feltételeznünk. Találunk azonban egészen más jellegű eseteket is. Két rokon habitusú Melanopsis faj a tüskés M. oxyacantha és a tüskéket csak utolsó kanyarulatán viselő M. kurdica. Sok lelőhelyen együtt szere- pel e két faj s ilyenkor az alakok egy részénél a paleontológus nem tudja könnyen eldönteni, hogy egyes nem tiszta jellegű példányokat melyik fajhoz soroljon, mert a M. oxyacantha típusánál kevésbbé, a M. kurdica típusnál erősebben tüskések, tehát középalakok. (4. kép.) Grafikusan feltüntetve (5. kép.) a vízszintes tengelyen az utolsó- előtti és az azelőtti kanyarulat bütykeinek összege, az igen kis, gyenge tüskéket, vagy csak ráncocska alakjában jelentkező bordákat fél vagy negyed értékben számítva; függélyes tengelyen a példány- szám. Ha az előző két példában szereplő módon a tulajdonságaira nézve középső alakot írnok le s neveznék el típusul, mely alak itt legritkább (míg az előbbi példákban leggyakoribb volt a középalak Melanopsisok változékonysága 139 a megfigyelt példányok közt), akkor legalább is azt a hibát követnők el, hogy a lényegtelent emelnők ki a fontosak közül, az elmosódottal jellemeznők az éles, határozott eseteket* A jelen esetben mégis el tudok képzelni egy magyarázatot a keveredés kizárásával is. Mint- hogy a két alak tényleg sokban hasonló, feltételezhetjük, hogy vari- etásaik egymás felé is közelednek a tüskesség fokát illetően s össze- téveszhetők; a „középalakok” részben M.oxyacnnthák, részben M.kur- dicák, tehát ha helyesen szétválasztanék a két fajt, a következő görbét kapnók (6. kép.) (Teljes vonal: M. kurdica; szaggatott vonal: 5. kép. 6. kép. M. oxiacantha; pontozott vonal: M. kurdica és M oxyacantha vona- lának összetevődött értéke a középső részében, ami az előbbi grafi- konon az egységes vonal e részének felel meg). Persze a középalakok értékelésétől függetlenül a paleontológus a két (X jelzésű) szélsősé- ges formát fogja fontosabbnak tartani és névvel megjelölni. Következő példánkban azonban már nem rokon-alakú, nem közelálló típusú fajok átmeneti példányairól lesz szó. A M. boáéi és M. pygmaea átmeneteit már említettük (Budapestről és Bécs környékéről): most egy Pápa és Nagygyimót közt a Congeria 140 Strausz László dr. nngula caprae-s szintből gyűjtöttem Melanopsis bouéi-pygmaea anyag díszítettségét, bütykösségét tüntetem fel a következő grafikonon (vízszintes tengelyen az utolsó és utolsóelőtti kanya- rulat díszítettsége olyan módon számítva, mint az első rajzon M. sturi- nál; függélyes tengelyen a példányszám. A M. pygmaea síma, díszítetlen példányainak száma végtelen, erre utal a grafi- konon a oo jel, a görbén persze ez nem tüntethető fel). A két x nem csak a két leggyakoribb, hanem feltétlenül a két legjobban jellem- zett, leghatározottabb tulajdonságú és sok más lelőhelyen is meg- ismétlődő alakot mutatja, ezek helyett nem írhatunk le egy hatá- rozatlan, elmosódott középalakot, melynek ritkaságát a grafikon egyáltalában nem tudja megfelelően kiemelni, csali milliomodokban volna ez megadható egy nagyobb terület sok lelőhelyét számítva. (7. kép.) X Ha ugyanezen két fajnál a termetet is feltüntetnék a bordá- zottság mellett, ilyenféle eredmény jönne ki (nem pontos kiszámítás, hanem csak becslés alapján). (S. kép.) (Vízszintes tengelyen-' a tüskés- ség foka az előbbi módon feltüntetve, a függélyes tengelyen a termet jellemzésére az egész héj magasságának és szélességének arány- száma; a kockákban a gyakoriság foka: igy == igen gyakori, gy == gyakori, r = ritka). Ebben az esetben én nem látok más lehetőséget, mint a x jelű két szélsőség típusul választása mellett átmeneti alakoknak ne- vezni a közbülsőket, mert ha még a M. bouéi- nál lehetséges is a faj határainak bizonyos bővítése a kevésbbé díszített formák felé, a M. pygmaea teljesen síma alakjával egy fajba préselni őket lehetetlen s ha a hybridizáeiót tagadjuk is, akkor se vehetjük be a M. pygmaea faj jellegei közé, hogy „néha kissé bordás ill. vonalkázott felszínnek hol a felső, hol az alsó kanyarulatok”, hanem ezt a jelenséget abnormit ásnak fogjuk nevezni, s ezzel nem magyaráztunk meg semmit. Melanopsisok változékonysága 141 De mint még látni fogjuk a következőkben, némelyik Mela- nopsis faj nem csak egy, hanem több másik faj felé is mutat át- meneteket; ilí. bonéi pl. a ilí. pygmaea, M. confus.a, ilí. cossmanni ill. abbreviato, M. oxyaccintha felé; ilí. oxyacantha a ilí. bonéin kívül a ilí. kurdica felé is. Ilyen komplikált átmeneteket csak háromdimen- ziós koordináta-rendszeren lehetne feltüntetni s a gyakori alakok maga* 3 i 9SJ 20 X ijy. r. 2 6 gy p. p. 2*. p. r. p. P. P. rr. 2 2 r. 9»- 98- 2 r. r. X ■ gy 18 9y 0 10 20 30 w 50 cs 8. kép. tetraéder-csúcsokban, vagy esetleg gömbfelület szabálytalanul el- szórt foltjain helyezkednének el, míg a leírandó középalaknak meg- felelő helyen üresség volna. Felsorolom még az általam utóbbi időben tanulmányozott Bakony — Balaton környék pannoniai faunáiban előforduló Melanop- ■sis-ok változékonyságának néhány érdekesebb esetét. A ilí. bonéi mindenütt igen változatos termetű faj; Hand- mann (12.) jórészt külön fajoknak írta le a ilí. bouéi változatait, Troli (7.) és IVenz (3. p. 2671 — 2682) majdnem valamennyi ilyen alakot újra bevonta a fajba. Magam élesen megkülönböztethetőnek tartok legtöbb dunántúli lelőhelyen két ilí. bonéi változatot. Egyik a zömök vagy közepesen karcsú dupla csomó-soros vagy bordás M. bonéi bouéi. (Ezzel azonosítom a ilí. sturi Fuchs fajt is, mely hasonló díszítésű ill. csak valamivel hegyesebbek a tüskéi és nem karcsúbb termetű, mint amilyen a típusos ilí. bouéi- nek megfelel; W e n z-né'l 1. c. p. 2835 — 36-on tehát helyesbítendőnek tartom a ilí. sturi nevét ilí. bonéi- ra). Másik a karcsúbb, nagyságban még jobban ingadozó, de állandóbb arányú, egy bütyök-soros ilí. bouéi turrita- affinis (ezt nem követendő névként jelölöm meg, csak a Hand- m a n n-féle ábrák és leírásokra hivatkozásként, 1. Handmann 12. p. 32. Pallar y-nál (4.) nevük ilí. hispidulo és ilí. subaf finis, Wenz (3)- mindkettőt bevonja a ilí. bouéi faj alaptípusába). EeháJny olyan lelőhely azonban a Dunántúlon is van (pl. Zalagalsa), 142 Strausz László dr. ahol ez a két típus egymásba fokozatos átmeneteket mutat, pl. tel- jesen turrita termet mellett nem erős dupla csomósor is fellép. Az átmenetnek ezrt az esetét szerintem egyforma joggal tekinthetjük akár valamiféle rasszkeveredésnek, akár egyszerű variabilitásnak. A M. bonéi fajnak más, érdekesebb változatait találtam a Pápa és Nagygyimót közti gazdag lelőhelyen. (9. kép.) Itt is előfordul a M. bouéi dupla csomósoros (9. a.) és a M. bouéi turrita-af finis kar- csúbb egycsomósoros változat, (9. c. kép), .de rajtuk kívül (mind- kettőnél jóval kisebb példányszámban) egy termetre a M. bouéi- vel egyező, de annál kevesebb csomót bíró alak, melynél a felső és alsó csomósor egyes csomói nem egymással egy vonalba (egy- más alá), hanem egymás közé esnek (fáziseltolódással). (9. b.) 9. kép. M. bouéi változatok. 10. kép. M. pygmaea-bouéi átmenetek. Nagyvázsonyban felső pannon faunában M. bonéi mellett sze- repel olyan, a M. oxyacanthá-hoz legközelebb álló alak, melynek felsőbb kanyarulatai a normálisnál tüskésebbek. Elképzelhető, hogy ez a M. bouéi-ve 1 való keveredés következménye. A tapolcai medencében, Nemesvitánál a M. bouéi felső kanya- rulatai normálisan tüskések, az utolsó kanyarulaton egyes példá- nyoknál a díszítettség csökken, sőt egészen meg is szűnik s M- pygniaea-szerü az utolsó kanyarulat. A Pápa és Nagygyimót között levő már említett lelőhelyen a M. bouéi és M. pygmaea közti át- menetnek tekinthető alakok közt (10. kép) olyan is van, melynél a felső kanyarulatok díszítettebbek (b.) (mint Nemesvitán, csakhogy a pápaiak aránylag sokkal kevésbbé tüskések, a M. pygmaeá-lnoz állnak közelebb, míg a nemesvitaiak a M. bouéi- hoz), viszont Pápán olyanok is vannak az átmeneti jellegű alakok közt, amelyeknél a felső rész teljesen síma, semmiben se tér el a típusos M. pygmaea-\ó\, míg az utolsó (esetleg utolsó előtti) kanyarulatban jelentkezik rán- cosság, csekély bordázás (a). Persze ezt a jelenséget is kétfélekép magyarázhatjuk. Aki mindenféle keveredés lehetőségét tagadja, a külső körülmények befolyását láthatja ezekben a különböző élet- korban fellépő morfológiai megváltozásokban. Aki a keveredés gon- dolatát találja pl auzibilisabbnak, aszerint a kevert vérnek egyik összetevője lappang a fejlődés kezdetibb stádiumaiban, kiüt a to- vábbi fejlődés folyamán. Hasonlókép kevéssé segít eldönteni a keveredés kérdését Troll-n^k az az érdekes megfigyelése (1. c. p. 61.), hogy egyik Melanopsisok változékonysága 143 előfordulási helyén mind a M. bonéi, mind a M. pygmaea fajból a normálisnál nagyobb termetű példányokat talált. Teljesen hasonló jelenséget állapítottam meg magam is Zalapetendnél (Tapolcától ÉK-re), az erősen tüskés M. bouéi és egy síma Melanopsis-iaj egy- formán eltérnek a megszokott, normális termettől, mindkettő na- gyobb, szinte hízott s díszítettségük teljes különbsége mellett azt kell mondani, hogy hasonlítanak egymásra. (A síma faj közelebb áll a M. decollata-hoz, mint a M. pygmaea- hoz, de abnormis termete miatt egyikkel se azonosítható biztosan). Természetesen itt se bizo- nyítható, hogy vérkeveredés okozza-e az egyforma természetű ab- normitást, vagy pedig az azonos környezeti hatásokra reagált vélet- lenül ennyire egyformán a két egymástól lényegesen különböző faj. a. b. c. 11. kép. a, b: M. confusa; c: M. confusa-bouéi átmenet. Tapolca távolabbi környékén több helyen (Öcs és Zalapetend közt, Badacsonyon és Felsőzsiden) gyűjtöttem a felső pannóniai rétegekből olyan M. entzi példányokat, melyeknél a felső kanyaru- latok M. decollata- szerűen sírnák voltak, míg az alsókon jelentkezett bizonyos (elég kis fokú) bordázottság, holott ez rendesen fordítva van: a típusos M. entzi felső kanyarulatai kissé díszítettek, az alsók simák. Megjegyzem még itt, hogy Lörenthe y-nek a Balaton monográfiában (13.) némelyik M. entzi néven ábrázolt alakját (II. t. 15, 16. ábra, esetleg 14. ábra is) átmeneti alakoknak, vagy ha tetszik varietásnak tekintem, mert normálisnál erősebben bordá- sok, ill. tüskések közelednek a M. bouéi vagy M. oxyacantha felé). Érdekes és ritka faj a M. confusa (nov. nőm, előbb M. hun- garica P 1 r y) (non Iíormo s). (11. a, b. kép.) Ennek nem típusos, hanem a M. bouéi- hoz hajló változatát (11. c.) találtam két új lelő- helyen Enying közelében M. bouéi társaságában. Míg a M. confusa faj típusánál az utolsó kanyarulaton nagy (erős lécszerű) bordák van- nak, az én példányaimon ezeknek a bordáknak középső darabkája lényegesen meggyengült, ezzel szemben felső és alsó része erősebb, szinte bütyökszerűen megduzzadt, úgyhogy majdnem két egymás feletti csomó helyettesíti az egységes lécet; ezáltal határozottan a M. bouéi jellegei felé hajlanak, bár feltétlenül közelebb állnak — minden sajátságukat tekintetbe véve — a M. confusa fajhoz. Kétségkívül emlékeztetnek kissé példányaim a M. defensa- ra is (mely Enyingen lelőhelyemhez közel előfordul, 1. Lőrén- t h e y, 13. p. 42. 43), de sokkal kevésbbé, mint a M. bouéi- ra Enyingi Strausz László dr. T4i átmeneti jellegű M. confusa példányaimhoz iiagyön hasonló, szinte Velük megegyező ábrát találunk P e n c k-nél (1. c. tab. X. fig. 12. b.) M. hastata hybostoma megjelöléssel, a V iviparus zelebori szintből. Az ábrázolt példány „átmeneti” jellegét nem tudom elfogadni: 1. az illető példány spirájának magassága nem a M. hybostoma-é és M. hastata-é közt van középen, hanem mindkettőnél kisebb; 2. mindkét említett fajénál nehézkesebb, durvább a bordázata; 3. se a M. hybo- stama- nál, se a M. hastata- nál nincs bütyök, ill. csomószerű duzza- dás a bordák alsó részén, míg a 12. b. ábra épen ezt tünteti fel igen határozottan. Ezek szerint ha középalakról van szó, a két szomszédos faj nem a Penecke által megjelölt két faj. Dákán C. unyula caprae szintbe tartozó homokban M. seripta és M. confusa közli jellegeket mutató alakot találtam. Mint- hogy azonban csak égy példány áll rendelkezésemre s itt M. confusa ezen az egész környéken ismeretlen, M. seripta pedig (bár a közeli Kúpon előfordul, lásd F uchs 14. p. 544) ritka és kevéssé ismert jellegű ill. változatosságú faj, újabb leletekre van még szük- ség annak eldöntéséhez, hogy ezt a dákai alakot átmenetnek tekint- sük-e vagy a M. seripta új varietásának, vagy esetleg önálló új fajnak. Valószínűleg egész egyszerű variabilitásnak kell tekintenünk azt, hogy a M. haueri croatica B. U M. haueri markusevecensis Wenz) Hegymagason és Zalapetenden az utolsó kanyarulat biity- Uössége tekintetében nagy változatosságot mutat. Vannak e faj ill. varietas típusának megfelelőek, egyeseknél a bűtykösség csökkent, másoknál a bütykök ritkásabban állnak, de igen nagyok; néha a M. haueri haueri- tői se választható el élesen. Ezeket a Melanopsis- olcat azonban másutt se találjuk tiszta, egymástól határozottan el- váló alakcsoportokban s a különböző szélsőségeknek tekinthető . for- mák is tulajdonkép igen közeli rokonok. Ezzel szemben a M. gradata F. (— M. tihanyensis W e n z) éle- sen elhatárolt, jól jellemezhető, könnyen felismerhető híj az eddig ismert előfordulási helyein. Most én Várpalotán olyan példányait találtam, melyek közül egyesek erősen hajlanak a M. bonéi, mások a M. haueri felé. Ezeket szívesebben tekinteném kevert, átmeneti alakoknak, mintsem hogy kibővítsem és elmosódottabbá tegyem a M. tihanyensis eddig szabatosan körvonalazott jellegét. Saját anyagaimon kívül megemlítem még, hogy Brusina leírásai alapján keveredésnek felfogható átmenetek ismeretesek a M. inconstans és M. visianiana B. közt tB r u s i n a 2. p. 38.), azután a M. recurrens N eum. és M. transitans B. közt (1. c. p. 42. 43), valamint a M. sandbergeri N e u m. és M. cossmanni P 1 r y. közt. (Utóbbi fajt Wenz helytelenül nevezi M. abbreviata cossmanni-n ak, Brusina szintén hibásan M. costata- nak hívja, az átmeneti alak neve B r u s i- n á n á 1 M. costata glabra, W enz nomenklatúrája szerint M. abbre- viata glabra). Melanopsisok változékonysága 145 A zoológusok ellenkezése a hybridizációval szemben a faj- fogalom túlértékelésén kívül azzal függ össze, hogy nagyon erősen tekintetbe veszik a tulajdonkép elég kisszámú negatív eredményű ; megfigyelést. Hiszen a félsósvizi molluszkákröl tudomásom szerint semmi tényleges vizsgálati eredmény nem áll a zoológusok rendelke- zésére, holott a paleontológusok tulajdonkép csakis ezeknél vitatják a nagyobb arányú keveredés lehetőségét, szemben a szárazföldi és tengeri csigákkal, amelyeknél nem látunk a normális varietás kép- ződés keretébe nem illeszthető jelenségeket. Azt se tudhatjuk, hogy a gerinces-fajok milyen rendszertani fogalommal egyenértékűek a csigáknál s hogy félsósvizi élet a szaporodási képességben minimá- lis változást nem idézhetett-e elő. Végezetül pedig a paleontológu- sok azt se követelik átmeneti alakjaik részére, hogy ha azok hyb- ridek, okvetlenül szaporodásképesek legyenek. Mikor mérhetetlen tömegű tiszta fajú példányok mellett néhány átmeneti alakot talá- lunk, ezen a téren könnyen megalkudhatunk. Csak ott lenne talán nehézség, ahol egy lelőhelyen kizárólag középalakokat, ill. átmeneti, kevert jellegű alakokat találnánk. Ilyen esettel azonban én nem kerültem szembe, csupán Enyingen hiányzik az eddigi leletek szerint a feltételezett két keveredő alapforma közül az egyik, a M. hungarica. A M. entzi lenne olyan faj, amelyet legszívesebben egy síma és egy tüskés Melanopsis keverékének tekintenék, holott gyak- ran (nem a most tárgyalt anyagokban, hanem ezeknél fiatalabb kép- ződményekben) egyedüli alak e genuszból az illető lelőhelyen. Itt tehát azt szeretném feltételezni, hogy az eredetileg ingadozó keverék- alak idővel önálló fajjá vált. IRODALOM — LITERATUR. 1. Fuchs: Über den sog. chaotisehen Polymorohismus und einige fossile Melanopsis-Arten, Verhandl. d. k. k. zoolog. hőtan. Gesellsch. Wien, 1872. — 2. Brusina: Fossile Binnenmollusken aus Dalmatien etz. Zagreb, 1874. — 3. Wenz: Fossilium Catalogus, Gastropoda extra- marina tertiaria. — - 4. Pallary: Observations relatives a la nomen- c. lature des Melanopsis fossiles. Bull. Soc. d‘Hist. Natúr, de 1‘Afrique du Nord, t. VII. No. 3. 1916. — 5. Penecke: Beitriige zűr Kenntnis dér Fauna dér slavonischen Paludinenschichten. Beitriige zűr Paleont. ÖsPrr. Ting. Bd. IV. — 6. Lőrenthey: Die pannonisc.he Fauna von Budapest. Palaontographica Bd. 48. 1902. — 7. Troli: Die pontischen Ablagerungen von Leobersdorf und ihre Fauna. Jahrb. d. k. .k geolog. Reichsanst. Wien, Bd. 57. 1907. — 8. Neumayr — Paul: Die Conge- rien und Paludinenschichten Slavoniens und dérén Fauna. Abhandl. d. k. k. geolog. Reichsanst. Wien. Bd, VII, 1875, — 9, Pér és: .\percú sur les variations de quelques Melanopsis marocáines. Journ. Concby- liol. vol. 82, 1938. — 10. Jekelius: Die Molluskenfauna dér dázischen Stufe des Beckens von Brasov. Memorile Tnstit. Geolog. al Romaniei. 146 Strausz László dr. vol. II, 1932. — • 11. Brusina: Eine subtropische Oasis in Ungarn, Naturw. Véréin f. Steierm. 1902. — 12. II a n d m a n n: Die fossile Conchy- lienfauna von LeobersHorf. Münster, 1887. — 13. Lőrén they: Adatok a balatonmelléki pannoniai korú rétegek faunájához. Balaton Tud. Tanúim. Eredm. I. k. 1. r. Paleont. függ. III. — 14. Fuchs: Die Con- gerienschichten von Tihany am Plattensee und Kúp bei Pápa. Jahrb. d. k. k. Geolog. Reichsanst. Bd. 20, 1870. — 15. Rensch: Kurze Anwei- sung für zoologisch-systematische Studien, Leipzig, 1934. — 16. R e n s c h: Das Prinzip geographischer Rassenkreise und das Problem dér Art- bildung. Berlin, 1929. — 17. Tóul a: Über die Kongerien-Melanopsis- Schichten am Ostfusse des Eichkogles bei Mödling. Jahrbuch dér k. k. Geolog. Reiehsanst. Wien, 1912. II. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. GEOLÓGUS DIPLOMA. Irta: Dr. Balogh Kálmán. A német földtani folyóiratok hozzánk eljutó utolsó számából arról értsiiltíink, hogy Rust birodalmi miniszter f. évi április 1-én hatálybalépő rendelete a földtan oktatását egész Németországra egységes módon szabályozta. E rendelet a német geológusok műkö- dését ezentúl képesítéshez, oklevél szerzéséhez köti. Az akadémiai fokot jelző oklevél a gyakorlatban a geológuspálya szabatos körül- határolását, hivatalos elismerését jelenti, s kívánatossá teszi a töme- gek előtt is. A megszerzéséhez előírt követelmények — mivel minden jelöltre nézve egyformák — megszüntetik a geológus-képzés egy- oldalúságait s az egész birodalomra egyöntetűen határozzák meg azt. Ezzel lehetővé válik, hogy a jövőben a főiskolák tanári kara, a hadsereg és a földtani kutatásokat végző intézetek megfelelő számú, nemcsak elméletileg képzett, hanem a gyakorlati mester- fogásokban is jártas geológushoz jussanak, akiknek már nincs szük- ségük olyanszerű utólagos kiképzésre, amilyenen azelőtt pl. a porosz földtani intézet leendő tagjainak egyetemi vagy főiskolai tanulmá- nyaik után még át kellett esniük. A leendő német geológus tanulmányait ezentúl is bármelyik egyetemen, bányászati szakkal bíró műszaki főiskolán vagy bányá- szati főiskolán végezheti, vizsgáit azonban — külön vizsgálóbizott- Geológus diploma 147 l ság előtt — csak bizonyos meghatározott helyeken teheti le. A tanul- mányok első három féléve az általános természettudományi alap- vetés ideje. A bevezető földtani előadásokon kívül kísérleti fizikát, szervetlen kémiát és a szerves kémia elemeit, általános növénytant, általános és rendszeres állattant, általános földrajzot (különösen morfológiát és térképtant) kell hallgatnia, továbbá megfelelő gya- korlatokat végeznie, hogy a harmadik félév végén e tárgyakból alapvizsgát tehessen. Az alapvizsgát követő négy félévet a tulaj- donképeni földtani kiképzés tölti be. Ezen időszak főtárgyai: 1. általános és rendszeres ásványtan, kőzettan ásványhatározási és mikroszkópiumi gyakorlatokkal, 2. általános földtan laboratóriumi és terepgyakorlatokkal. 3. történeti és regionális földtan különös tekintettel Középeurópára, térképezéssel, szelvénykészítéssel és tanul- mányi kirándulásokkal bővítve. A három főtárgy mellé a jelölt hajlamai szerint választhat negyediket a következő — ugyancsak kötelező — tárgyakból: 1. teleptan, 2. alkalmazott földtan (elsősor- ban hidrológia) kirándulásokkal egybekötve, 3. talajtan, 4. alkalma- zott geofizika, 5. őslénytan (általános őslénytanon kívül a földtanilag fontos állat- és növénycsoportok). A negyedik főtárgy szabja meg a jelölt kiképzésének irányát, s erre a hetedik félév végén tehető fővizsga alkalmával figyelemmel is vannak. Az alapvizsgálat szó- beli, a fővizsgára azonban a jelöltnek záros határidő (kb. három hó- nap) alatt földtani térképpel felszerelt, önálló és eredeti írásbeli értekezést kell készítenie s csak ennek elbírálása után állhat ki a fővizsga szóbeli részére. A fővizsga sikeres befejezése esetén ok- levelet kap, mely a főiskolai tanári, állami geológusi és hadigeoló- gusi pályára képesíti. Az új oktatástervezet tehát nem bontja meg a geológusképzés eddigi alapjait. Továbbra is az egyetemek és főiskolák kezében hagyja meg a földtani oktatást, mivel a rendeletben előírt tárgyak már eddig is minden német egyetem és főiskola tanrendjében sze- repeltek. A hangsúly nem is annyira a tárgyak előírásán, mint inkább az oktatás szellemén van. Ennek felfrissítésén pedig a néme- tek már régen törik a fejüket. A „Zeitschrift dér Deutschen Geolo- gischen Gesellschaft”-ban pl. már három évvel ezelőtt tartalmas fejtegetések jelentek meg arról, milyennek kell lennie a földtani oktatásnak. A bennük leszögezett egészséges gondolatok bátran tekinthetők a most megjelent miniszteri rendelet szellemi előkészí- tésének, sőt előrebocsátott, tantervi utasításának is. G. Wagner szerint pl. a geológus számára a széleskörű alapvetés a legfontosabb. Óva int a száraz leírásoktól és elméleti fejtegetésektől. Az oktatás célja nem kőzet-, réteg- és őslénytani adathalmaz közvetítése, hanem földtani gondolkodásra való képesítés. A földtan történeti tudomány, tehát ne a sztatikus, hanem a dinamikus és történeti elemek ural- kodjanak közlésében. Képessé kell tenni a geológusjelöltet, hogy helyes megfigyeléseket tehessen, s megfigyeléseit ki is tudja érté- 148 Balogh Kálmán dr. kelni. Gyakorlati módon kell hozzászoktatni őt a földtanban any- nyíra nélkülözhetetlen tér- és időbeli szemlélethez. Elsősorban á hazai tájak keletkezéséről kell képet alkotnia: ne részletterületek rétegtanával és hegyszerkezetévél terheljük tehát, hanem tájtörténe- tet tanítsunk neki. A földtan sok szomszédos természettudomány területét összefogó kapcsolattudomány : szoktassuk rá a geológus- jelöltet, hogy maga is keresse és felhasználja e kapcsolatokat; ez egyúttal nagyvonalúvá teszi gondolkodását, természettudományi vi- lágnézetét pedig harmonikussá. Az őslénytannak sem a rendszer- tani, hanem a palaeobiológiai oldalát kell hangsúlyoznunk. Üjjá kell szervezni az iskolai gyűjteményeket is: az általános földtani jelenségeken kívül a keletkezés szemléltetésének, őslénytanból pl. a fejlődési sorok kiállításának is helyet kell adnunk bennük. A föld- tan mint lalkalmazott tudomány mélyen belevág mindennapi éle- tünkbe: a' geológusnak tehát ismernie kell a gyakorlati földtan mes- terfogásait is. Mindent összevéve: lényeglátásra, földtani gondolko- dásra kell megtanítani a leendő geológusokat s előadásokon, gya- korlatokon, vizsgákon és kirándulásokon is ennek gyakorlására kell reászorítani őket. Még a vizsgakérdéseket is ennek megfelelően kell megfogalmazni és elbírálni. Rendkívül értékes e szempontból, ha a jelöltek röviden, de rendszeresen beszámolnak az új irodalomról: ennek főcélja, hogy meg tudják mondani, mi a lényeges és az új olvasmányukban? Kirándulási jegyzetek és jelentések készítése ugyancsak hathatósan segíti elő ezt a célt. Mindebből azt láthatjuk, hogy a németek jelentős lépést tet- tek az ideális geológusképzés felé, melyben a helyes tudományos alapképzés a mesterségbeli fogások tökéletes elsajátításával olvad ös ze. ADATOK ECSEG ÉS KOZÁRD SZARMATA FAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ. Irta: Dr. Bokor György. Az ecseg-kozárdi szarmata rétegek annak a fiatal rétegtakaró- nak részei, mely a Cserhát Ék-i és Dk-i oldalán húzódik. A rétegek Horusitzlcy Ferenc még nem publikált vizsgálatai szerint izoklinális rétegsort alkotnak, mely andezitből, tortoniai lajtamész- kőből, szarmatából és pannonból áll. E fiatal rétegek a Bokri-hegy (389 m), Bézma-hegy (514 m) és Major-hegy (445 m) andezittufa vo- nulatának lábánál terülnek el és Rózáidnál egy tektonikus árokba öblösödnek be, mely a fentemlített vonulat és a Tepke-hegy közé iktatódik. A szarmata rétegek a Cserhát délkeleti peremén egységes Adatok Ecseg és Kozárd faunájához 149 övét alkotnak. Tovább haladva északkelet felé csak kisebb foltok- ban bukkannak fel a pannon rétegek alól. A lelőhelyek lerakódásai- nak változó jellege egyenetlen mélységviszonyokra, az ecsegi kőbá- nya szelvényében fellépő fáciesváltozás talán kisebb mélységvál hízá- sokra utal. Ecseg és Kozárd községek iNográd megyében fekszenek Pásztó vasútállomástól kb. 5 km-re nyugatra. Mindezeknek a geológiai ada- toknak sz.ves rendelkezésre bocsátásáért Noszky Jenő múzeumi igazgató úrnak és Horusitzky Ferenc osztálygeológus úrnak hálás köszönettel tartozom. Ivozárdon három fontosabb kövületlelőhely ismeretes. 1. Kozárdtól a Nagymező-puszta felé vezető országút nyugati árkában, a 267. magassági pont felett. E helyütt agyagos homok ta- lálható, me.yben a csigák uralkodnak. Itt főleg Terebralia duboisi H ö r n e s isPotamides mitralis Eichwald található. A Cerithium duboisi természetszerűleg jóval kevésbé gyakori, mint a Polam'des mitralis. 2. A Kozárd községtől északkeleti irányban fekvő mély árok o. dalában számos helyen bújik elő a jólismert cardiumos-cerithiu- mos szarmata homok. Ennek faunája a következő: Limnocardium plicatum Eichwald., Limnocardium plicatum Eichwald var. plicatofittoni Sinzov. töredék. Macira podolica Eichwald, Mo- diola volhynica Eichwald, Tapes gregaria Partsch Tliracia sp., Barleeia rubra Ad. var. miocaenica S a c c o, Buccinum duplicatum Sowerby, Nerita (Vittocliton) picta Ferussac, Terebralia du- boisi Hornos, Trochus Celinae Andrz., Spirorbis serpm.oefonnis E i e h w a 1 d. 3. A község északi végében agyagos rétegekben fekszik a har- madik szarmata kövületlelőhely, annak a kis mezei útnak oldalában, mely az országutat az előbbi árokkal köti össze. Itt Noszky a következő faunát gyűjtötte: Cardium obsoletum Eichwald forma tipica, Cardlum < b- soletum Eichwald var. vindobonense Partsch, Donax lucida Eichwald, Macira podolica Eichwald, Hydrobia (Paludlna) frauenfeldi Hörnes, Potamides mitralis E i c h w a í d, Lti s a (Mo.'i- rensternia) inflata Andrz., Rissoina aff. moravica Hörnes, Trochus angulatus Eichwald.- Amint látható, Kozárd község határában a szarmata igen vál- tozatos faciesben aránylag gazdag faunával fejlődött ki. Ecseg község Kozárdtól 2 km-re délnyugati irányban fekszik; a falu északi végén agyagbánya van. Ez a kozárdi úttól nyugatra a modiolás márgákat tárja fel, ahol ezek a lösz alól több méteres gödörben bukkannak elő. Itt a finomabb márgát piktortéglának bá- nyásszák. A helység délnyugati végén nagy kőfejtők és árkok gazdag faunát szolgáltatnak. I 150 Bokor György dr. A helységtől északnak haladva, a szőlők mélyutaiban ismé- telten cerithiumos mészpadokon haladunk át. Itt a rétegsor egész a tortonai képződnaényekig követhető. Délnyugat felé a szarmatára alsó pannon települ, mely Világospusztán gazdag faunájú lirceás homokkal van képviselve. A község északi részének agyagbányájából a következő kövüle- teket sikerült meghatározni: Cardium suessi B a r b o t, Corbula gibba 0 1 i v i, Limnocardium lithopodolicum Dubois, Mactra cfr. podolica Eichwald, Modiola sarmatica Gatj. A község délnyugati oldaláról került elő a kövületek oroszlán- része. Ezek fajok szerint: Cardium cfr. conjungens P a r t s c h, Cardium obsoletum E i c h w. var. vindobonense P a r t s c h, Limnocardium lithopodoli- cum Dubois, Limnocardium plicatum Eichw., Tapes gregaria Parts eh, Buccinum duplicatum Sowerby, Nerita (V ittochliton) 'picta Eichwald, Potamides mitralis Eichwald, Potamides mit- ralis Eichwald var. ascalarata F r i e d b e r g, Ocenebra subla- vata B a s t., Rissou sp., Terebralia duboisi Hörnes, Turritélla sp., Spirorbis serpulaeformis Eichwald. Pontosabban nem ismert lelőhelyről: Ervilia cfr. pusilla Philippi. Ecseg faunájára vonatkozólag Sándor Ilona is közöl fau- niszitikai adatokat* a falu délnyugati oldalán fekvő Sándorhegyről. Az ő általa közölt fajokból anyagomból a következő fajok hiányza- nak: Modiola volhynica Eichwald, Cardium sublatisulcatum D’O r b., Ervilia podolica E i c h w a 1 d, Mactra vitaliana D’O r b., Trochus angulatus Eichwald (ez Kozárdon megvan), Natica he- licina Brocchi, Cerithium rubiginosum Eichwald, Cerithium trilineatum Philippi. Olyan alakok, melyek anyagunkban megvannak, de Sándor anyagából hiányoznak: Cardium cfr. conjungens Partseh, Limno- cnr dilim lithopodolicum Dubois, Cardium suessi Barbot, Cor- bula 0 1 i v i, Donax lucida Eichwald, Ervilia cfr. pusilla Phi- lippi, Mactra podolica Eichwald, Terebralia duboisi II örne s, Potamides mitralis E i c h w a 1 d var. ascalarata Friedberg. Ha az ecsegi és kozárdi faunákat áttekintőleg összegezzük, úgy láthatjuk, hogy Kozárdról 12 csiga, 11 kagyló ás 1 féregmarad- vány, összesen 2-J faj, Ecsegről 11 kagyló, 9 csiga és 1 feregmarad- vány, összesen 21 faj került elő. Utóbbi anyagban feltűnik a csigák igen nagy egyedszáma. Ha a faunákat külföldi lelőhelyekkel hasonlítjuk össze, a leg- nagyobb számbeli egyezést (Kozárd 66 2/s százalék, Ecseg 69 száza- lék) a bécsi medence faunájával mutat. Ezt a körülményt az ubiquis * A Cserhát szarmáciai és pontus-pannoniai törés üledékei. (Me- zőtúr, p. 1—43.) Adatok Ecseg és Kozárd szarmata faunájához 151 összehasonlító táblázat. Az ecsegi és kozárdi faunák összehasonlítása néhány ismertebb magyarországi szarmata előfordulás faunájával. Fajok; Sopron Tinnye- Uny Rákos D. Cser- hát Ecseg Kozárd Barleea rubra Ad. var. miocaenice Sacco - - — - — X f Buccinum duplicatum- S o w. - — X X X X Cardium cfr. conjungens Partsch - - - — X — ; Cardium suessi B a r b o t - - - — X - Corbula gibba 0 1. 1 - - - - X - Corbula gibba 0 1. var. pseudolevls Sacco - — - - — X Donax lucida E i c h w. - - - — - X Ervilia cfr. pusilla P h i 1. - - - - X - Bydrobia frauenteldi Horn. X X - - - X Limnocardium obsoletum E i c h w a 1 d forma typica - X - X - X Limnocardium obsoletum E i c h var. vindobonense Part. X X - X X - Limnocardium lithopodolicum D u b. — — — — X - Limnocardium plicatum E i c h. X X X - — X Limnocardium plicatum E i c h. var. plicatofittoni S i n z. - ' - - — X Mactra podolica E i c h w. — X X - X X Modiola sarmatica Gatj. — — — - X — Modiola volhynica Eichw. var. X — — X - X Nerita picta Eichw. — - X X X - Occenbra sublavata B a s t. X X X X X - Potamide6 mitralis Eichw. X X X X X X Potamides mitralis var. ascalarata Fried b. — — - - X — Mohrensternia (Rissoa) inflata A n d r z. — X X - - X Rissoina aff. moravica Horn. — — - - - X Tapes gregaria Partsch X X X X X X Terebralia duboisi Horn. — X X - X X ( Thracia sp. — - - - - - Trochus angulatus Eichw. — X — X - x ! Trohus celinae A n d r z. - X - - - X . 152 Bokor György dr. szarmata alakok nagy túlsúlyával magyarázhatjuk. Jellegzetes len- gyel és orosz alakok ( Pötamídes mitralis var. ascalarata F r i e d b., IÁmnocardium plicatum var. plicatofittoni Sinz, Modiola snrma- tica G a t j.) előfordulása Lengyelországgal és Keleteurópával való közvetlen kapcsolatra utal. Végül kiemelhetjük egyes pannóniai alakok feltűnését, így a Cordium conjungens Partseh, a bécsi medence pannonjából ismeretes, a Cardium suessi Bar bot fajt, melyet Barbot de Marny az oroszországi Cherson kormányzó- ság szarmata rétegeiből írt le, Halaváts G y. Limnocardium pse- ndosuessi Halaváts néven a pannóniai rétegekből is ismertette. Ezek arra mutatnak, hogy területünkön a pannon fauna fo- kozatos kiédesedés útján alakult ki a szarmatából, miközben a pan- non vizek a terület kiemelkedése folytán délkelet felé húzódtak. Az is kitűnik ezekből az adatokból, egyéb lelőhelyek faunisztikai ada- taival együtt, hogy a szarmata és pannon faunajellegek nem feltét- lenül időbeli különbséget, hanem inkább fácies különbséget jeleznek. Ez a körülmény teszi hazánkban a miocén és pliocén rétegek elha- tárolását oly bonyolulttá. Külön érdekessége faunánknak néhány törtön tengeri kö- vület fellépése. Ezek olyan fajok lehettek, melyek a sótartalom csök- kenéséhez alkalmazkodtak és így a kiédesedett szarmata tengerben is megmaradhattak. Ilyenek: Barleeia rubra Ad. var. miocaenica Bacco és a Corbida gibba var. psendolaevis Sacco Kozárdról. Készült az Országos Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytani tárában. TÓTH MIHÁLY. Irta: Visnya Alftclár. Azok a kevesek, akik erősen megközelítik vagy túl is lépik a 90-edik életévet, amit 3 emberöltőnek lehet számítani, rendesen kisebb-nagyobb mértékben túlélik önmagukat. Különösen áll ez — igen ritka kivétellel — - a tudomány munkásaira, mert az egymás után múló évtizedek folyamán megváltozik körülöttük a problé- mák fontossága, a módszerek és eredmények értékelése. Ezért ami- kor haláluk alkalmából számot kell adni a túlhosszúra nyúlt élet- pálya eredményeiről, erre a feladatra az idősebb nemzedék tagjai lesznek az alkalmasabbak. Ezek a meggondolások késztettek arra, hogy nem szakember létemre eleget tegyek annak a megtisztelő felszólításnak, hogy a múlt század utolsó és a mostani első negyed- évének egy érdemes vidéki geológusáról, a nemrég 87 éves korában, Nagyváradon elhunyt dr. Tóth M i h á 1 y-ról ezen a helyen meg- emlékezzem. De kettős jogcímem is van arra, hogy ezt megtegyem. Tóth Mihály 153 Egyrészt 1902-től 1909-ig igen szívélyes kartársi és baráti viszony- ban működtem vele együtt a nagyváradi főreáliskolánál, másrészt pedig, mielőtt matematikusnak indultam volna, igen élénken érdek- lődtem a föld- és őslénytan iránt és öreg napjaimra ismét vissza- kanyarodtam a természetben való búvárkodáshoz. Tóth Mihály 1854 nov. 3-án született Kolozsvárott. Elemi és középiskolai tnulmányait az „ev. reformátusok kolozsvári fő- tanodá”-jában végezte és 1873-ban beiratkozott a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre. Tanárai közül Koch Antal volt rá a legnagyobb hatással, egy évig tanársegédje is volt és ebben a minőségben tett nála doktorátust 1877-ben. Ugyanebben az évben megszerezte a középiskolai tanári oklevelet is. A következő években elemi iskolai tanítói állást vállalt Mocs-on, Kolozs megyében. Egy év múlva azonban már a nagykőrösi ref. felső leányiskola igazga- tója. innen került 1881-ben Nagyváradra a községi polgári iskolához előbb tanítónak, majd 1882-től igazgatónak. Csak 47 éves korában sikerült képesítésének és tudásának megfelelő középiskolai tanszéket elnyernie. 1901. okt. 19-én nevezték ki a nagyváradi m. kir. áll. főreáliskola tanárának és itt működött 1918 decemberéig, a román megszállásig. Minthogy nem volt hajlendó a románoknak felesküdni, csnk két év múlva utaltak ki neki valami csekély nyugdíjat. De a nehéz viszonyok ellenére is kitartott Nagyváradon. Még megérte a felszabadulást is és 1941. február 1-én hunyt el. Ama ritka középiskolai tanárok közé tartozott, akiknek szív- ügye volt a geológia tanítása. „Ha nem tekintjük is a geológiai ismereteknek gyakorlati hasznát, . . . lehetetlen léleknemesítő és képző hatásukat elvitatni” — írja egy 1898. június 14-én kelt nyomta- tott körlevélben, amellyel eredeti kőzetanyagokból összeállított geo- lógiai reliefképeit hozta forgalomba, mint tanszereket. Közülük „A kiscelli párkánysík geológiai szelvényének mintájá”-t Koch Antal részletesen ismertette e Közlöny 29. kötetének 33—37 lapjain. (1899.) A tíz ilyen reliefképből álló sorozattal az 1900. évi párisi világkiállításon bronz érmet és ezüst közreműködési érmet nyert. Szerepelt velük az 1900. évi temesvári országos tanszerkiállításon is és az 1908. évi londoni magyar kiállításon. Nevét leginkább a Nagyvárad melletti Püspökfürdő hévízi csigafaunájának tanulmányozásával tette emlékezetessé. Ö volt az első, aki az alább (3.) említett dolgozatában megállapította, hogy a Püspökfürdőben ma élő Melanopsis- ok fokozatos fejlődés út- ján jöttek létre az ott talált kihalt fajokból. Brusina 1902-ben a legfigyelemreméltóbb kihalt fajt az ő tiszteletére Melanopsis tóthi- nak nevezte el. Kormos Tivadar is ismételten (1904 és 1905) felhasználta a Tóth által gyűjtött anyagot. Maga Tóth az Orsz. Középisk. Tanáregyesület 1911. évi közgyűlésén tartott előadásában (7.) foglalta össze több mint két évtizedre terjedő kutatásainak ered- ményeit, amelyeket táblákon fejlődési sorozatokba összeállított esi- 154 Visnya Aladár gákkal igazolt. Ezek a ma is figyelemreméltó táblák, egynek a ki- vételével, megvannak a Nagyváradi Szent-László-Gimnázium ter- mészetrajzi szertárában. Geológiai tárgyú dolgozatai a következők: 1. Kolozsvár és környékének kőzetei és ásványai, tekintettel ipari alkalmazhatóságukra. — Erdélyi Múzeum Egylet Évkönyve. Új folyam. II. köt. 2. sz. Kolozsvár, 1877. (Külön is megjelent mint tudori értekezés, 1 — 27. lap.) 2. (Nagykőrös területének földtani viszonyai. — Orvos Természettud. Értesítő. Kolozsvár, 1880. 197 — 208. lap. 3. Adatok Nagyvárad környéke diluviális képződményeinek ismere- téhez. — A M. Orvosok és Természetvizsgálók Nagyváradon tartott XXV. vándorgyűlésének munkálatai. Bpest. 1891. 474. lap. 4. A talaj (Termőföld), különös tekintettel a mezőgazdaságra. — Nagyvárad, 1894 5. Ősemberre vonatkozó leletek Nagyváradról. — Erdélyi Műz. Egyl. Értesítője. XX. (1895.) 359. lap. 6. Mastodon Nagyváradról. — Földtani Közi. XXV. 1895. 191 — 192. lap. 7. A nagyváradi Püspökfürdő „Lótusz” virága és hévizi csigái. — Orsz. Középisk. Tanáregyl. Közlönye. 44. évf. 1910/11. 30—38. lap. Irt ezenkívül számos tanügyi és állatvédelmi cikket és a VKM. Hivatalos közlönyében megjelent sok tankönyvbírálatot. „Adatok Nagykőrös és környéke virányához” címen pedig 1890-ben ismertette bárom évi florisztikai kutatásainak eredményeit. (583 növényfaj). FÖLDTANI KÖZLÖNY LXXI Bánd. April - Juni 1941 4 — 6. Heft DIE GEOLOGl'SCHEN ERGEBNISSE DES ERDBEBENS IN SIEBENBÜRGEN AM 10. NOVEMBER 1940. Von: Gy. Kulhay. Dér südöstliche Bogén dér Kárpátén wurde am 10. November 1940, Sonntag friih gégén 2h 40' von einein máchtigen Erdbeben heimgesucht. Dieses Erdbeben konnte auch in Budapest beobachtet werden; die Leute wurden aus ihrem Schlaf geweckt, die Lampen bewegten sich, Glíiser und Porzellangegenstande klirrten. Die cmfindlichen Seismographe registrierten auch in Stockholm das weitentfernte Erdbeben. lm Gebiete Ungarns gingen die Bewegungen am stárksten im Háromszéker-Becken vor sich. Auch die bewohnten Gebiete erlitten hier einen betrachtlichen Schaden. Dér Verfasser studierte zu dieser Zeit die Geologie des Westrandes des Berecker-Gebirges. So liatte er gelegenheit, das Erdbeben und seine Nachwirkungen zu beobach- ten. Dér südöstliche Bogén dér Kárpátén soivie die inneren Becken bildeten im Laufe früherer Zeiten wiederholt Gegenstand von meh- reren Studien. Hauer (5 und 6), Fr. Herbich (8), E. Hoff- m a n n (40 und 11), A. Koch (12 — 15), M. M a c o v e i und 1. A t h a- nasi u (16), C. M. Paul und E. T i e t z e (18), Gy. Primics (19) und E. Schafarz ik (20 — 26) studierten Teihveise den geologi- schen Bau des Gebirges, teihveise die sich hier öfters wiederholcnden Erdbeben. Vas den geologischen Aufbau dieses Gebietes betrifft, scheint zwischen dér alteren Auffassung und den jetzigen Beobach- tungen ein Unterschied zu bestehen. Dr. G y. Kulhay sammelte in den schwarzen Schiefern, die sich vöm Quellengebiet und dem Oberlauf des Bodza bis Kovászna erstrecken und für das Három- széker- (Berecker-) Gebirge so charakteristisch sind, zahlreiche Fischreste. Diese Beste sind für das Unteroligozan sehr bezeichnend, so dass nach seiner Feststellung das Gebirge von echten unteroligo- zanen Menilitschiefern aufgebaut wird. Auch die tektonische Lage dieser Schiefer ist von besonderer Wichtigkeit. Infolge des Druekes rle^ sich vöm Baróter- und Bodoker-Gebirge hinziehenden Kreide- Flysches entstand am Rande eine Schuppenstruktur. Am Ostrande des Háromszékei- Beckens lassen sich in etwa N — S-lichen Richtung ablaufendé Schuppenlinien nachweisen. Diese Schuppen gehen gégén 156 Gy. v. Kulhay Üstén zuerst in kleinere asymmetrische und dann in grüssere sym- metrische Faltén iiber. (Siehe Figur 2.) Über das Altér dér Bewegungen stehen uns keine genauen Daten zűr Verfügung. Da aber das Háromszéker- — sowie das Barcaságer — Becken erst am Ende des Pliozáns eingesunken ist und in den vöm Schnee bedeckten Bergen von Brassó auch um 1 03 m Höhe dér levantische Schotter anzutreffen ist, liegi dér Gedanke nahe dass auch diese Bewegungen erst in jüngsten Zeit stattge- funden babén konnten. Die Einsenkung dér Becken erfolgte entlang jenen Bruch- linien. die in NNO — SSW-licher und in NW — SO-licher Richtung ablaufen und neben den Faltungen eine grosse Rolle in dér Aus- bildung dér heutigen Morphologie spielen. Vöm Gesicbtspunkte dér Erdbeben aus sind besonders die NW— SÖ-lichen Richtungen wich- tig. Entlang diesel* Linie brachen auch die Spaltvulkane des Har- gita-Gebirges empor, die auch noch gégén das Ende des Pliozáns tatig ivarén. Fig. 1. zeigt den Lauf dér Fliisse und Bache im Bogén dér südöstlichen Kárpátén. Nur selten kann ein so charakteristischer Zusammenhang zAvischen den tektonischen Richtungen und dem morphologischen Bild beobachtet werden, Avie in diesem Fali. Dies ist damit zu erkliiren, dass die heutige Morphologie des Gebietes noch jung ist, Aveil das urspriingliche Relief von dér Erosion noch nicht zestört Avurde. Diese Tatsache ist vöm Gesichtspimkte dér Erdbeben von sehr grosser Wichtigkeit, da die Erdbeben in erster Linie von de.i Bruchlinien bedingt sind. Das in Rede stehende Gebiet erlitt auch in dér Vergangenheit sehr oft Erdbeben. Daten über siebenbürgisclie Erdbeben stehen uns seit dem Jahre 1443 zűr Verfügung. Aus diesen ist zu ersehen, dass in jedcm Jahrhundert durschnittlich 20 grösere und mehrere hundert schwachere Erdbeben den inneren Bogén dér südöstlichen Kárpátén heimsuchten. Ein charakteristisches Merkmal dicsér Erd- beben besteht darin, dass sie von 1 — 2 scliAvacheren Vorbeben einge- 1 ei tét Werden. Danach folgt das grosse, katastrophale Hauptbeben, das noch von 3- — 6 Monate hindurch dauernden und allmahlich schwacher werdenden Nachbeben begleitet wird. F. Schafarzik und A. Koc h erkliiren diese Tatsache durch den atoii SO bei* Avir- kenden Seitendruck, dér eine standige Spannung verursacht. Auch das katastrophale Erdbeben atoiu 10. NoA'ember 1940 be- gann mit Vorbeben. In dér Umgebung von Kovászna-Nagyborosnyó wurden zAvei Vorbeben beobachtet. Das erste atou diesen suclite das Gebiet am 22. Október 1940 gégén 7h 40' beim. Bei diesel* Gelegen- lieit ívűiden in Kovászna zwei WellenbeAvegungen beobachtet. Es Avurde durch sie kein Sehaden verursacht. Auch in Nagyborosnyó b ’obachtete mán ZAvei Stösse, Avodurch ZAvei Kamine des Bahnofge- 1 iiudis einstürzten. Das zAveite Vorbeben ging dem Hauptbeben nur Geologische Ergebnisse des Erdbebens in Siebenbürgen 157 3 7 Stunden vor. Es wurde am 8. November gégén loh bemerkt, Scha- den wurde nicht angerichtet. (Das Budapestéi- Seismograph regist- rierte dieses Beben um lóh 2'). Das Hauptbeben erfolgte am 10. November naeh 2h 40' früh. Durcb einen Zufall konnte ich dieses Beben in dér Ortschaft Ko\ íis.'na (Komitat Háromszék) in seinem ganzen Verlauf beo- bachten. Zuerst wurde ich auf ein ungewohntes Geráusch aufmerk- sam. Mán hatte den Eindruck als wenn von weitem ein Flugzeug náher káme, was in dér náehtlichen Stunde recht unwarscheinlich war. leli konnte aber nicht lángé íiber die Ursache des Geráusches nachdenken, weil das Haus, welches ich bewohnte, hald von mácli- tigen Stössen erschüttert wurde. Ich versuchte mit meinem Kom- pass die Bichtung dér Bewegungen zu fixieren. Es war jedoch nicht möglich. (Als ich dann am náchsten Tag die im Zimmer festgestellte Bichtung mass, ergab sich die Bichtung 71°.) Ich ging ins Freie und beobachtete dórt die Ereignisse. Mir fiel die vollkommene Wirtdstille auf. Dér Hímmel war ganz wolkenlos und sternenklar. Dér 3/4 Mond ging grade unter. Gégén 5h früh iiberzog sich dér Hímmel all- máhlich, gégén 7h fielen einige Schneeflocken, um 1/2 8h kam Schneeregen und zwischen llh und 12 h regnete es dann bei Wind- stille dicht: Diese auffallende atmospharische Buhe wird von mir dedialb so besonders betont, weil die Erdbeben sonst meistens von heftigen Gewittern und Blitzen begleitet werden. Die beiden Nacht- wachter die sich auf dem Markplatz von Kovászna aufhielten, behaupteten, Lichterscheinungen beobachtet zu hahen. In dér ange- gebenen Bichtung sah auch ich am Horizont einen blassen Schim- mer den ich aber auf den Mond zurückgeführt habé. Grössere Scháden wurden in folgenden Ortschaften angerich- tet: Sepsiszentgyörgy, Nagyborosnyó, Zágon, Papolc, Kovászna, Maksa, Kézdivásárhely, aber auch in Szováta und Marosvásárhely erhielten die Wánde von einigen Gebáuden Kissé. Die interessantesten Erscheinungen fand ich in Nagyborosnyó. Etwa 700 m SM-lich vöm Bahnhof entstanden im tiefliegenden Wiesenboden zahlreiche Spalten, durch welche das emporsteigende Gas einen bláulichgrauen Schlamm ausgeworfen hat. Die Spalten besassen eine Lángé von 1 — 6 m und eine Breite von 2 — 7 cm. Allé diese Erscheinungen traten in einem Gcbiet von 40 m Breite und 15 km Lángé auf. Die meisten Spalten liefen in NNO — SSW-licher Bichtung ab, es gab aber auch Spalten, die sich ganz unregelmássig erstreckten. Charakteristisch war die Erscheinung, dass die einige Meter lángén Spalten nicht geradlinig, sondern in einer Sinus-Kurve abliefen. Die Abbildungen lassen diese charakteristische Forrn ge- nau crkennen. Ich halté es für wahrscheinlich, dass diese Kurve c:ne Interferenzerscheinung darstellt, die dadurch zustandekam, dass die Wellen dér Erdbeben die lockereren und hárteren Gesteine nicht gleich getroffen habén. 158 Gy. v. Kulhay Über den Spalten sassen kleine Schlamm vulkáné. Dér Schlamm wurde durch das emporsteigende C02-Gas ausgeworfen. Für den Rand des Háromszékei1 — Beckens ist namlick das Auftreten von zaklreichen Koklensaureexkalationen eharakteristiseh. Die Entste- hung dér vielen Kohlensaure lasst sich auf das Vorhandensein dér in die Tiefe gepressten Kalziumkarbonat-Gesteine zurückführen. Dér magmatische Herd dér Vulkáné des Hargita liegt etwas höher, dér Oberflache naher. Die karbonat-haltigen Flyschgesteine muss- ten alsó nur in eine geringere Tiefe hineingepresst werden, um ikren Kohlensaure-Gehalt infoige dér Warme zu verlieren. Es kann dabei auek die durck die Pressung kervorgerufene Warme eine Rolle spielen. In dér Ungebung von Nagyborosnyó wurde die freige- wordene Koklensáure durch die jüngeren Ablagerungen, durck den levantischen Sand und Tón, abgesperrt. Das in den locke- ren sandigen Schichten aufgestaute Wasser kann unter dem gressen Druck eine betríichtliche Menge dér Koklensáure ab- sorbieren. Das kohlensáurehaltige Wasser verteilt sick dann in den porosén Sand. Als dann infoige des Erdbebens Spalten entstanden, bracli die unter bohém Druck stekende Kohlensaure empor und brachte auch den Schlamm mit. Auf diese Weise. entstanden die in dér Figur dargestellten Kraterformen. Interessant ist, dass die Bewegung sich auch noch nach dem Auswerfen des Schlammes fortsetzte, weil die Erweiterung dér Spalten auch am Schlamm zu bemerken ist. Dem katestrophalen Erdbeben vöm 10. November 1940 folgten noch zahlreiche Nachbeben. Das erste Nachbeben wurde am 11. 4h früh beobachtet. Es war so seb wacli, dass dadurch nur einige Leu'e aus dem Schlaf geweckt wurden. Viel starker war das Beben welehes die Gegend am 11. um 7h 35' 33" (Budapestéi1 Zeit) heim- sucbte. Ich stand gerade beim Fenster, als das Zimmer von zwei keftigen Stössen erschüttert wurde. Die 140 cm lángé Lampenschnur pendelte .'6 cm kin und her. Das Seismologische Okservatorium von Bukarest zeichnete zwischen dem 10. und 24. November 27 Nach- beben auf. Auch nach dieser Zeit fanden noch zahlreiche Nachbeben statt. Diese Tatsache Aveist darauf hin, dass die Ruhe in den gestör- ten Erdmassen nur allmáhlich hergestelt wurde. 159 ÜBER DAS VORKOMMEN DES MAGNETITS IM MECSEK- GEBIRGE (UNGARN). Von K. v. Sztrókciy* (Mit Taf. I.) Auf dem Nordi-ande des Mecsek-Gebirges, etwa 1,5 km NW-lich von dér Ortschaft Magyaregregy hat mán im vorigen Jahre in einem tieíen Wasserriss das Vorkommen von Magnetit entdeckt. (Abb. 1.) Das Erz wurde durch die Erosion des Baches aufgeschlos- sen und kommt in einem geröllhaltigen Schutt vor. In dér Gesellschaft dér Erzgerölle kommen andere Gesteins- stücke, vorwiegend aus dunklem, basischem Gesteinmaterial beste- hend vor. Die Erzstiieke sind eckig, scharfkantig oder nur wenig abgerollt, durchsehnittlich von Kopfgrösse. Bezüglich dér Erzbildung konnte das folgende festgestellt Averden: In dér Kreidezeit spielte sich im Mecsek-Gebirge eine vul- kanische Eruptionsperiode ab, wobei hauptsáchlich basische Trachy- dolerite hervorbrachen. Vöm Centrum dér Eruption (bei Jánosi- 1. úszta — Egregyer Tál) nach aussen, werden die Gesteine immer heller und an Alkálién und Kieselsaure reicher (Abb. 2.). Es ist offenbar, dass sich hier eine bedeutende magmatische Differentia- tion abspielte und die untersuchten Eisenerze habén sich in dér Erstkristallisationsphase derselben ausgeschieden. Dieser Differen- tiationsprozess wurde, wie die diesbeziiglichen petrographischen (M a u r i t z) und geologischen (V adás z) Untersuchungen bewei- sen, durch den geologischen Aufbau des Gebietes ermöglicht. Von dem jetzt gefundenen, oxydisehen Eisenerz ausgehend, liegt die ldassische Differentiationsreihe, die durch das limburgitische Trachydolerit, Trachydolerit, foyaitische Essexit, Phonolit bis zu dem Andesit fiihrt, vor uns. Das Erz befindet sich aber nicht an seiner Bildungsstelle. Nach dér Kreidezeit, besonders im mediterránén Altér wirkten starke Denudationskráfte im Gebiet und das Erzmaterial wurde in das Geröll dér von dem vermuteten Eruptionszentrum etwa 4 — 5 km Aveit entfernten Schuttablagerung gefördert. Die obigen Ergebnisse werden auch durch die Resultate dér crzmikroskopischen Untersuchung bewiesen. Es konnten folgen- de Erze beobachtet werden: Magnetit, Eisenglanz, Nadeleisenerz, Brauneisenerz und Schwefelkies. * Vorgetragen in dér Fachsitzung dér Ung. Geol. Gesellschaft am 4. Juni 1941. 160 K. v. Sztrókay Pie Kristalle des Magnetits sind automorph und es reihen sich mehrere Generationen aufeinander. Dér Farbton dér Reflexión ist rosagiau, meist aber braunrosa. Entmischung und Zwillings- bildung kann mán nicht beobaehten. Durch Strukturátzung kann dér zonale Aufbau dér einzelnen Individuen gut nachgewiesen wer- den (Taf. I. Fig. 3.)- Fást in jedem Kristall ist eine Martitisierung zu beobaehten. Die Martitlamellen lagern sich entweder parallel dér Oktaederflachen des Magnetits, undzwar in einem dreieekigen Netz im Tuneren des Kristalls (Taf. I. Fig. 1.) oder reihen sich dem zónáién Aufbau dér Kristalle entsprechend lamellar aneinander. Ausser- halb dér martitischen Bildungen kann aber Eisenglanz auch dann beobachtet werden, wenn die Lamellen sich facherförmig auf die Oberflache dér Magnetitkristalle ordnen oder die lückenhaft anein- anderreihenden Kristalle verbinden. (Abb. 4. Taf. I. Fig. 4.) Ausserdem konnte mán von den sekundáren Eisenerzen noch Avenig Nadel- und Brauneisenerz beobaehten. Stellenweise tritt sparlich Schwefelkies auf, manchmal als Keime dér Magnetitkristalle; die Menge derselben ist aber allge- mein untergeordnet, was auch zu erwarten war, weil sonst wegen dér reduzierenden Wirkung des sulfidischen Érzés die Bildung des Martiis unmöglich gewesen Avaré. Die Menge dér Differentiations-Erzanreicherung lásst sich nur schwierig schátzen. Aus dér Kenntnis dér „blutgeAvandteu” Gesteine kann gefolgert Averden, dass das Erz als Rohmaterial un- bedeutend ist. Die ursprüngliche Lagerstátte und die Menge des aufschliessbaren Érzés, könnte mán nur durch geophysikalische Untersuchungen nacliAveisen. (Mineralog.-petrographisches Institut dér P. Pázmány Uni ver- sitat, Budapest, 1940.) 161 BEITRÁGE ZŰR KENNTNIS DÉR SIEBENBÜRGTSCHEN DAZITE. Von: Gábor Csíki. (Mit Taf. II— III.) Siebenbürgen ist das klassische Lanti tler Dazitgesteine; von da wurden sie znm erstenmal beschrieben,- hier habén sie ciné bedeu- tende Verbreitung. Die Benennung Dazit stammt von II auer und Staehe; sie bezeiehneten die sog. filteren Quarztrachyte als Dazi- te. Tsehermak und Doelter nannten die Dazite quarzfiih- rende Andesite. Von deu ungarischen Geologen beschaftigen sich mit den Daziten A. K o e h, G y. Primics, M. P á 1 f y, K. P a p p, P. R o z 1 o z s n i k, Gy. S z á d e c z k y, Z s. Szentpétery. A. Ivoeh nnterseheidet folgende Dazitgebiete: 1. Das Dazitgebiet von Vigyázó (Vlegyásza) im nördlichen Vigyázó — Bihargebirge; 2. Das. Dazitgebiet des Csetrásgebirges im siidlichen Teile dcs Sieben- bürgischen Erzgebirgen; 3. Das Dazitgebiet von Óradna, siidlich von den Radnaer Alpen; 4. Das Dazitgebiet von Nagybánya im Gutin- Czibles-Gebirge. Auser diesen gibt es noch kleinere Dazitvorkom- men, welche einerseits isolierte kleinere Ausbriiche sind, andererseits aber mit den Daziteruptionen in Zusammenhang stehen. Auf Gr und dér Gesteinstruktur lassen sich die Dazite in drei Gruppén einteilen: I. Granitoporphyrische Dazite, bei welchen die Grundmasse gegen- iiber den Einsprenglingen zurüektritt, wodurch das Gefiige gross- körnig wird und das Gestein granitisches Gepragé bekommt; die Farbe ist meistens grünlich oder blaulichgrau. Hauptrepresentant ist das Gestein von Kissebes. II. Porphyrische Dazite von andesiti- schem Aussehen, mittelklein-körniges Gefiige, die Grundmasse tritt zurück, die Farbe ist immer dunkel, und zwar grau, braun, manch- ma.1 fást schwarz. Typische Representante sind die sehwarzen Da- zite von Hodosfalva und Kissebes, auserdem die Gesteine des Kalota- gebirges (Bogdán-Gebirge) östlich von Vigyázó. III. Rhyolitisehe Dazite mit reiehlicher diehter porzellanartiger oder hornsteinarti- ger Grundmasse und spárlichen Einsprenglingen. Die porzelian- artigen Gesteine sind hellgrau, z. B. dér Dazit von Oláhszentgyörgy bei Őradna, die hornsteinartigen sind dunkelgrau, z.. B. dér Dazit des Vigyázógipfels. Auf Grund dér mineralogisch-chemischer Zu- sammensétzung und besonders des Kieselsauregehaltes kann mann folgende Typen unterscheiden. 1. Typische Dazite, welche meist granitopophyrische Struktur besitzen. 2. Rhyolitisehe Dazite, wel- che Übergangstypen zu den Rhyolithen darstellen 3. Dazvtoide, d. h. Übergánge zu den Andesiten. Die Mehrzal dér Dazite sind Hornblende eder Homldende-Biotitdazite, Biotitdazite sind seltene Typen, z. B. vnn 162 G. Csíki Oláhszentgyörgy. Mineralische Gemengteile sind: hexaedrisehe oder abgerundete, nft zerbrochene Quarzkörner mit Korrosionsmerkmalen; tafelförmige Plagioklase dér Andesin- oder Labradorreihe mit Zo- nenbau; Zwillinge naeb dem albitkarlsbader und Periklingesetz: haufige Kalzitisierung und Kaolinisierung, manchmal antipertiti- sche Verwachsung mit Orthoklas. Griinliche Hornblende und brau- ner Biotit mit Resorptionserseheinungen, meist ehloritisiert und kalzitisiert. Die Pyroxene sind durch Hypersthen und Diopsid ver- treten. In dér Grundmasse ist reichlieh Magnetit vovkanden; Apátit und Zirkon bilden Einschlüsse. Butil (Sagenit)-Einschlüsse in den Biotittafelchen. Sparlich Hamatit und Ilmenit; einzelne Granat- körner; gelblicher Chalcedon mit radialfaseriger Struktur. Sekun- dar bildete sieh viel Chlorit und zwar gelblichgrüner kurzfaseriger Belessit und grünliehblauer Pennin, nebenbei viel Kalkspaí, vénig Pistazit und reichlieh Pyrit. Die Grundmasse ist meistens holo- kristallin oder felsitisch, seltener pilotaxitisch oder hyalopilitisch, stellemveise í'luidal. Gemengteile dér Grundmasse, hauptsachlich Feldspate und zwar allotriomorphe Kömer oder feine Leisten, vé- nig Quarzkörnchen, viel Magneteisen, untergeordnet Gesteinglas; triibe anisotrope Flecken bestehen aus devitrifiziertem Glas. Propy- litisierung ist allgemein verbreitet. Das Haupteruptionsgebiet dér siebenbiirgischen Dazite bildet das Vigyázó-Gebirge, das fást aus- schliesslich aus Daziten besteht mit einem Flachenareal von 580 km2, begrenzt von den Talern dér Baehe Sebeskörös, Kalota, Meleg- számos und Jód im Zentrum mit dem 1838 m hohen Vigyázó-Gipfel. In diesem Gebiet sind allé drei Dazittypen A'orhanden, doeh hat die grösste Verbreitung dér graue granitoporphyrische Dazit vöm Ivis- sebes und Sebesvár und zwar auf beiden Efern des Sebeskörös. Dér Dazit dér grossen Steinbrüchc von Kissebes ist dér am meisten ty- pische Vertreter dieser Gruppé. lm Gizellasteinbrueh vird die grosse Masse des granitoporphyrischen Dazites von sclivarzeu por- phyrischen Dazit durchbrochen. lm Dazit dieses Steinbruches honi- mén feinkörnige mikropegmatitische Einschlüsse vor, Avelclie keine fremde Einschlüsse, sondern quarzílioritische Erausscheidungen sind. Granitoporphyrische und porphyrische Dazite bilden die unteren Teile des Vigyázó-Massivs die Gipfelteile bestehen aus rhyoliti- schen Daziten. Am östlichen Rand des Vigyázó-Gebirges durch- hrechen AÚele Dazitgange das Grundgebirge dér Kristallinen Scliie- fer (Kisbánya). Das andere grosse Dazitgebiet befindet sicli im Siebenbiirgischen Erzgebirge und zwar im siidlichen Teil des Csetrásgebirges in dér Emgebung von Nagyág. Kleinere Dazitaus- briiehe trifft mán in dér Xáhe ATon Zalatna (Breaza Berg) und in dér Emgebung von Offenbánya. Diese Dazite sind atoii denen des Vigyázó griindlieli verschieden; sie sind meistens grosskörnige typisch porphyrische Gesteine, seltener atoii tracliytischem Aussehen mit rauhporöser Grundmasse, vöm Doelter als trachytische Quarz- Beitragp zűr Kenntniss des Siebenbürgischeu Dazits 163 andesite benannt. Sie kommen hauptsachlich in dér Umgebung von Offenbánya, seltener bei Nagyág vor und enthalten wenig Quarz, viel Hornblende und ziemlich reichlieh Augit. Nagyág wird von mehreren Dazit-Kuppen umgeben. In dér Umgebung von Óradna durchbrechen vereinzelte Daziteruptionen die kristallinen Schiefer dér Radnaer Alpen und den oligozánen karpatischen Sandstein. Es sind teilweise typische Dazite, teilweise aber Dazitoide, welche in die Andesite iibergehen. Die bedeutendsten Vorkommen sind: dér granitoporphyrische Hornblende-Dazit im Uvatal (Magúra, Mika- Kuppe), dér grünsteinartige porphyrische Hornblende-Dazitoid in dér Valea Vinuluj und im Bányapataktal; rhyolitisehe Biotitdazite im Korma j atal ind in den Steinbrüchen von Oláhszentgyörgy. Im Dazitsteinbruch kann mán den Kontakt des Biotildazites mit den oligozünen Tonschichten beobaehten; es entstanden Kontaktton- schiefer und Kontaktbreccien; dér Sillimanit-haltige Schiefer wurde an dér Grenze schvarzgebrannt; weiter entfernt enthalt er nur Pistazit. In dér Umgebung von Nagybánya, Felsőbánya und Kapnik- bánya enthalten die vereinzelten Dazitausbrüehe die Erzgánge. Diese Gesteine sind meist propylizierte augitreiche und quarzarme Hornblendedazitc, oder unsere Dazitoide. Etvas quarzreicher sind die Dazite von Kapnikbánya. Die volumprozentuelle Zusammensetzung dieser Gesteine be- findet sick im ungarischen Text. ÜBER DIE VARIABILITÁT DÉR MÉLÁN OPSIS- ARTEN. Von Ladislaus Strausz. Die Variabilitát dér fossilen Melanopsis- Arten ist allgemein bekannt; zu ihrer Erklárung wurden meines Wissens von den Pala- ontologen bisher drei verschiedene Versuche unternommen. Schon 1872 bespricht Fuchs (1.). dieses Thema anlásslich eines speziellen Falles ausführlich und vergleicht den bei in Süss- und Brackwasser lebenden IMollusken beobaehteten grossen Formenreiehtum mit dér bekannten Erscheinung dér Hybridbildung bei Pflanzen, bezw. mit dér beim Menschen auftretenden Rassenkreuzung. Er betrachtet in seinen Ausführungen Melanopsis martiniana als einen Bastard zwischen M. impressa und M. vindóbonensis. (Fig. 1.) Zwei Jahre spater erwahnt Brusina (2.) nur ganz flüchtig, dass M. costata var. abbreviata (nack Wenz. 3. p. 2648. M. abbre- viata) dér Bastard von M. costata (bei Wenz falsehlich als M. abbre- viata cosmanni bezeichnet, bei Pallary (4.) richtig als M. cos- manni) und M. bouéi sei, da M. costata diese Übergangsgestalt haupt- sachlich dórt annimmt, wo. zugleich mit ihr auch die niedrigere und 164 L. Strausz gedrungenere M. bouéi vorkommt, wáhrend sie au anderen Stellen scklanker und höher ist. lm Gegensatz dazu verzichten die Autoren dér neueren Zeit (wahrscheinlich unler dem Einflusse dér gegen- sátzliehen Auffassungen dér Zoologen), auf die Begriindung des Auftretens dér Übergangsformen und erwáhnen sie meist nur ganz kurz. So weisen z. B. L ö r e n t h e y (p. 209.) und v. Troli (7) nur ein- faeh darauf Ilin, dass Übergangsformen zwischen M. bouéi und M. pygmaea vorhanden sind, obwohl die eine Art vollkommen glatt ist, die andere aber stark gerippt-skulpturiert, weshalb alsó dér „Übergang” zwischen den beiden Arten keine einfache, selbstver- standliche Erscheinung darstellt. Eine andere Erklárung dieser Übergangsformen finden wir in dér Monographie von Neumayr und Paul (8.). Audi dicse Autoren berufen sich (gestiitzt auf die Beobachtungen von Fuch s) auf die Übergangsformen zwischen M. bouéi, und M. pygmaea und versuchen ihre Entstehung durch die Annahme zu begründen, dass die beiden Arten, die trotz ihres stark abweichenden Habitus eben infoige dér Übergangsformen als verwandt zu betrachten sind, viel- leicht von einer gemeinsamen Ur-Form abstammen. Als dritter Grund für das Auftreten dér Variabilitát bei den Melanopsis- Arten wird angegeben, dass die starken physikali- schen und chemisehen Veránderungen dér siissen und brackischen Gewasser den grossen Formenreichtum dieser Mollusken bedingten. (Pérés (9.) und J ekeli us (10. p. 91. und p. 42 — 44).) Ein gut bekanntes Beispiel dér unbegrenzten Variabilitát dér Melanopsis- Arten stellen M. parreyssi M ü h 1 f. und ihre Verwand- ten im Wasser, bzw. in den Ablagerungen dér Thermen von Püs- pökfürdő bei Nagyvárad dar (Brusina (11), bei welchen auch von zoologischer Seite an Rassenkreuzung gedacht wird). Da aber in dem rezenten Matériái, das den Zoologen zűr Verfügung steht, die Zeugung von Hybriden (mit unbegrentzter Fortpflanzungsfáhig- kei ) tatsáehlich unbekannt ist, ist mán auch nicht gewillt, die Er- scheinung dér Hybridisation für die Paláontologie zuzugestehen. Es kann wohl kaum hehauptet werden, dass es sich dabei nur um eine rein theoretische Streitfrage ohne jede praktische Be- deutung handelt und dass sich dér Paláontologe damit begniigen möge, das Erfahrungsmaterial einfach zu registrieren, zu fixieren. Es kann námlich nicht die Rede davon sein, dass wir jedes einzelne Fossil, das uns in die Hánde kommt, beschreiben und abbilden (ja vielleicht sogar mit einem eigenen Namen belegen), sondern wir müssen aus dem untersuchten, verschiedenartigen Matériái eine Auswahl, eine Auslese treffen. Diese Auswahl bedeutet aber schon „Variabilitát”. Glauben wir námlich an die Möglichkeit einer Hybridi- sation, dann beschreiben wir die beiden Extrem-Formen, benennen sie und charakterisieren die Kreuzungsrichtungen. Bestreiten wir aber diese Möglichkeit, so beschreiben wir die mittlere Form, wen- Übor (lie Variabilitát dér Melanopsis-Arten 165 den nur für dicse eine Form cinen eigenen Namen an und charak- terisieren, bezw. registrieren die Extrémén einfach als Abweichun- gen von dér mittleren Form. Wir wollen nun anhand einiger spezieller Fiille versuchen, das ganze Problem durch die von den Zoologen empfoklene, graphische Darstellungsweise anschaulich zu inachen. Abb. 1. stellt die auf dér letzten und vorletzten Gehause- windung dér M. sturi (aus den pannonischen Schiehten von Vár- ] alota) beobachtete Verzierung, bzw. Bestachelung graphiseb dar. (Fig. 2.) Dér Grad dér Bestachelung wird durch Zahlen angegeben, die so errechnet wurden, das sich die Gesamtzahl dér an den beiden Windungen auftretenden Stacheln, Knoten und Rippen je nach dér Starke ihrer Ausbildung mit 0.5, 1, 1.5, oder 2 multiplizierte; diese Art dér Wiertung ist natürlich rein subjektiv und weiters nur von rela- tiver Bedeutung, da sie sich immer nur auf eine einzige Beobachtungs- Serie beziehen kann. Die den Grad dér Bestachelung charakterisie- renden Zahlenwerte wurden dann auf die Abszisse eines Koordina- tensystems aufgetragen, auf die Ordinate hingegen die Zahl dér In- dividuen (Háufigkeit). Dér den Eigenschaften dér dominierenden Form entsprechende Punkt ist in dér Kurve mit*bezeichnet. Die Variabilitát dér M. impressa var. (von einer Fundstelle zwischen Csőt und Bakonyság) versuchte ich nach einer anderen graphischen Darstellungsweise wiederzugeben (Abb. 3.). Auf die Abszisse sind die Verháltniszahlen des Grades dér Schlankheit (Höhe/Breite) dér letzten Windung aufgetragen, wáhrend auf dér Ordinate die Zahlen stehen, welche die relative Stellung dér Spiral- rippe dér letzten Windung (im Vergleich zu dér Gesamthöhe dér letzten Windung) ausdrücken; in den einzelnen Quadraten stehen die betreffeuden Individuenzahlen. Die Stellung dér dominierenden Form ist in dicsér Abbildung durch die unterstrichene Zahl be- zeichnet. In diesen beiden Fallen ist es iiber jeden Zweifel erhaben dass die mittlere Form als Normalform, als Typus aufgefasst wer- den muss und dass die von diesem Typus abweichenden (uzw. sehr stark und nach allén Richtungen abweichenden) Formen Varietaten von geringerer Wichtigkeit darstellen. Wir finden aber auch Falié, die ein ganz anderes Verhalten zeigen. Die stachelige Melanopsis oxyacantha und M. kurdicci (die nur auf ihrer letzten Windung Stacheln tragt) sind zwei Arten mit verwandtem Habitus. Sie kommen an zahlreichen Fundstellen gemeinsam vor und in diesen Fallen steht dann dér Paláontologe bei einem Teil dér gefundenen Arten vor dér nicht leichten Aufgabe, zu entscheiden, zu welcher dér beiden Arten einzelne Individuen mit nicht rein ausgepragten Merkmalen zu stellen sind, da sie we- niger Stacheln besitzen als die typische M. oxyacantha, aber mehr als die typische M. kurdica, alsó Zwischenformen darstellen. (Fig. 4.) Bei dér graphischen Darstellung erhalten wir nun folgendes Bild (Abb. 5.). (Auf dér Abszisse sind die Gesamtzahlen dér Knoten auf dér vorletzten und letzten Windung aufgetragen, wobei die sehr 166 L. Strausz kleinen, schwachen Stacheln, oder die nur als Runzeln sichtbaren Rippen nur im halben oder viertel Werte gerechnet werden, auf dér Ordinate aber die Individuenzahlen.) Wenn wir hier nun genau so, wie bei den beiden ersten Beispielen die Mittelform (nach ihren Eigenschaften betrachtet) besehreiben und als Typus bezeichnen würden, die im vorliegenden Falle die seltenste Form darstellt, dann wúirden wir zumindest den Fehler begehen, dass wir die unbe- deutende, seltene, verschwommene Főim aus den gut charakterisier- len wiehtigen Formen herausheben. Das vorliegende Beispiel kann aber trotzdem auch auf eine andere Weise seine Erklarung finden und nicht nur durch die Annahme einer stattgefundenen Kreuzung. Da tatsachlich zahlreiche áhnliche Ziige zwischen den beiden Formen bestehen, kann námlich angenommen werden, dass auch ihre Varietaten in Bezug auf den Grad ihrer Bestachelung einander so nahe kommen, dass sie einer Verwechslung anheim fallen; diese „Zvischenformen” würden alsó teils zu M. oxyacantha, teils zu M. kurdica gehören. Wenn wir daher die beiden Arten richtig trennen könnten, so würden wir f olgendes Bild erhalten (Abb. 6.) : (voll aus- gezogene Linie: M. kurdica ; unterbrochene Linie: M. oxyacantha: punktierte Linie: dér sich aus den Linien für M. kurdica und M. oxyacantha zusammensetzende Wert. Dér Palaontologe wird natür- lich vollkommen unabhangig von dér Bewertung dér Zwischenfor- men die beiden (mit * bezeichneten) Extrem-Formen als wichtiger betiachten und daher auch benennen. Bei dem folgenden Beispiel soll aber nicht mehr von Über- gangsformen zwischen verwandt-gestalteten Arten, alsó zwischen einander nahestehembm Typen die Rede scin. Die Verzierung dér Über- gangsformen zwischen M. honéi und M. pygmaea zwischen Pápa und Aagygyimót aus den Congeria ungula caprae-Schichten wird in Abb. 7. dargestellt. (Auf dér Abszisse finden wir die Skulpturelemen- te dér letzten und vorletzten Windung angegeben, uzw. nach dersel- ben Berechnungsiveise wie in Abb. 1. für M. sturi, wáhrend die Ordi- nate die Individuenzahlen anzeigt. Die Zahl dér glatten, nicht ver- zierten Exemplare von M. pygmaea ist unendlich, worauf im Graphi- kon das Zeichen oo hinweist, was aber in dér Kurve selbst natiirlich nicht zum Ausdruck gebracht werden kann.) Die beiden * bezeich- nen alsó nicht nur die zwei háufigsten, sondern unbedingt auch am bestén charakterisierten Formen, die über sehr gut umrissene Merk- male verfügen und die sich auch an zahlreichen anderen Fundstel- len wiederhohlen; an ihrer Stelle können wir unmöglich eine un- sicher abgegrenzte, sehr seltene Zwischenform besehreiben. Wenn wir nun bei den beiden gleichen Arten neben dér Rip- pung (Skulptur) auch die Gestalt in Betracht ziehen, so würden wir f olgendes Bild erhalten (Abb. 8.; dieses Graphikon wurde nicht auf Grund genauer Berechnungen angefertigt, sondern nur nach Schátzuugen) : (Auf dér Abszisse ist dér Grad dér Bestachelung wie Über die Variabilitat dér Melanopsis-Arten 167 in Abb. 2. aufgetragen, auf dér Ordinate hingegen zűr Charakteri- sierung dér Gestalt die Verhaltniszahl, die aus Höhe und Breite dér vollstándigen Schale errechnet wurde; in den Quadraten ist dér Grad dér Háufigkeit angegeben: igy = sehr haufig; gy — haufig; r = selten.) Wie wir aber in den folgenden Ausführungen noch sehen ver- dén, zeigen manche M el a nops is- Arten Übergange nicht nur zu einer anderen Art, sondern oft sogar zu mehreren; so ist z. B. M. bouéi durch Übergange mit M. pygrnaea, M. confusn, M. cosrnanni, bzw. obbreviata und M. oxyacantha verbunden, M. oxyacantha aber aus- ser M. bouéi aueh noch mit M. kurdica. Derart komplizierte Übergange waren nur mit hilfe von dreidimensionalen Koordinata- tensystemen darstellbar, in welchen sich die háufigen Formen auf Tetraederspitzen, oder vielleicht auf unregelmassig begrenzten Flek- ken einer Kugelfláche anordnen würden, wáhrend die den zu be- schreibenden Zwischenformen entsprechenden Stellen ieer bleiben würden. lm folgenden will ieh noch einige interessantere Falle be- züglich dér Variabilitat dér Melanopsis- Arten anführen, die in dér Pannon-Fauna dér von mir in dér letzten Zeit untersuchten TJmge- bung des Bakonyer-Waldes und des Balaton-Sees vorkommen. M. bouéi ist eine Art, die an allén ihren Fundstellen stark zűr Bildung von Varietaten neigt; Handmann (12.) besclirieb einen grossen Teil dieser Formen von M. bouéi als eigene Arten, die aber spiiter fást allé von Troli (7.) und Wenz (3. p. 2671) wieder in die Stammform eingezogen würden. Eine interessante Form von M. bouéi fand ich an dér reichen Fundstelle zwischen Pápa und Nagygyimót. Audi hier kommt die Form M. bouéi bouéi mit ihrer doppelten Knotenreihe und die schlankere M. bouéi (hispidula, subái finis) mit nur einer Knoten- reihe vor, doch findet sich auch noch eine andere Form (aber in be- deutend geringerer Individuenzahl als die beiden vorigen), die in ihrer Gestalt mit dér von M. bouéi bouéi iiberstimmt, aber viel weni- ger Knoten besitzt als sie; die Knoten dér oberen und unteren Kno- tenreihe stehen ausserdem nicht untereinander, sondern abwech- selnd (mit Phasenverschiebung). (Fig. 9.) In dér Fauna des oberen Pannons von Nagyvázsony kommt ne- ben M. bouéi eine dér M. oxyacantha sehr nahe stehende Form vor, dérén oberste Windungen mehr Stacheln tragen, als dies normaler- weise dér Fali zu sein pflegt. Es ist anzunehmen, dass diese Erschei- nung eine Folge einer Kreuzung mit M. bouéi darstellt. Bei Nemesvita, im Becken von Tapolca sind die oberen Win- dungen von M. bouéi normál bestachelt, wahrend aber bei einigen Exemplaren dér Grad dér Verzierung dér letzten Windung abnimmt, ja mitunter sogar gánzlich verschwindet, wodurch dann die letzte Windung ein ahnliches Aussehen geivinnt wie bei M. pygrnaea. An 168 L. Strausz dér sclion erwáhnten Fundstelle zwischen Pápa und Nagygyimót fiúdén sieh unter Formen, die als Übergánge zwischen M. bonéi und M. pygmaea bezeichnet werden können, auch solclie, bői wel- olien die oberen Windungen stárker skulpturiert sind (wie in Nemes- vita; nur besitzen die Exemplare von Pápa verháltnismássig viel weniger Staelieln und stehen náher zu M. pygmaea, wáhrend die aus Nemesvita náber zu \t. bonéi stehen); doch gibt es in Pápa auch. Übergangsformen, bei welclien dér obere Teil ganz glatt ist und sicb in nichts von dér typischen M. pygmaea unterscheidet, wahrend auf dér letzten (bezw. vorletzten) Windung Runzeln, schwache Rip- pen auftreten. Diese Erscheinung kann natürlich auf zweierlei Weise erklárt werden. Wer jede Möglichkeit einer Kreuzung leug- net, dér kann in dicsen in verschiedenem Lebensalter auttretenden morphologischen Veránderungen die Einwirkung áusserer Faktorén seben. Wer aber den Gedanken an eine Kreuzung fiir plausibler hált, dér kann annehmen, dass cin in den frühcren Entwicklung- stadien rezessiv gebliebener Vererbungsfaktor im Verlauf dér wei- teren Entwicklung dominant wird. An melireren Stellen dér weiteren Umgebung von Tapolca sammelte ich im Oberpannon Exemplare von M. entzi, bei welchen die oberen Windungen glatt sind so wie bei M. decollata, wahrend an den unteren Windungen eine gewisse (ziemlich geringe) Rippung auftritt. In dér Regei liegen bei dieser Art die Verháltnisse gerade umgekehrt: bei dér typischen M. en'Á sind námlich die oberen Windungen etwas skulpturiert, die unte- ren aber glatt. Ich bemerke an dieser Stelle noch, dass ich einige dér von Lörenthey in seiner Balaton-Monographie (13.) unter dem Namen M. entzi abgebildeten Formen (Tab. II. Abb. 13, 10, vielleicht auch 14) für Übergangsformen (oder Varietáten) halté, da sie viel stárker gerippt, bezw. bestaclielt sind als die Normal- form (sie náhern sieh M. bonéi, oder M. oxyacantha). Eine interessante und seltene Art ist M. confusa (rov. nőm.), dió friiher als M. hungarica P 1 r y. (non Kormos!) bezeichnet wurde. In dér Náhe von Enying f'and ich diese Art nicht in ihrer typischen, sondern in einer sieh M. bonéi náherenden Form in Gesellschaft dér M. bonéi. Die typische M. confusa besitzt auf ihrer letzten Windung grosse (starke leistenartige) Rippen, wahrend bei den von mir gefundenen Exemplaren das mittlere Stückchen dieser Rippen wosentlich schwácher ausgebildet ist; dagegen sind ihr oberer und unterer Anteil stárker, gleichsam knollig aufge- trieben, so dass die einheitlichen Leisten hier fást durch zwei über- einander liegende Knoten vertreten erscheinen. (Fig. 11.) Padurch erinnern sie ausgesprochen an M. bonéi, obwohl sie (bei Berücksichtigung aller ihrer Dlerkmale) unbedingt dér M. confusa náher stehen Eine mit dér M. confusa var. aus Enying fást iiber einstimmende Abbildung finden wir bei P e n e c k e (1. c. Tab. X. Über die Yariabilitát dér Melanopsis-Arten 169 Fig. 12. b.) unter dér Bezeichnung M. hastata hybostoma aus dér Viviparus zelebori- Schieht. Dem „Übergaugscdiarakter” des dórt ab- gebildeten Exemplares kann ieh jedoch nicht beistimmen, uzw. aus folgenden Griindeji: 1. Die Hőbe dér Spira des betreffenden Exemp- lares steht nicht in dér Mitte dér Spirahöhe von M. hybostoma und M. hastata, sondern ist kleiner als bei beiden; 2. Die Rippung des erwáhnten Exemplares ist viel derber als die dér M. hybostoma und dér M. hastata; 3. Weder M. hybostoma, noch M. hastata besit- zen knotige, bzw. knollige Yerdickungen am unteren Ende dér Rippen, wahrend Abb. 12. b. gerade dieses Merkmal deutlieh hervor- hebt. Wenn es sich deshalb tatsáchlich um eine Übergangsform han- delt, so können unter keinen. Umstanden die beiden von Penecke lezeichneten Arten als Nachbar (Ausgangs-) Arten in Betracht kommen. M. tihanyensis Wenz ist im Allgemeinen eine scharf abgegrenzte, gut charakterisierbare und leieht zu erkennende Art. Jetzt fand ieh aber in Várpalota Exemplare dieser Art. die zum Teil stark zu M. bonéi, zum Teil aber zu M. haueri neigen. Diese Formen möchte ieh nun eher als Bastarde betrachten und nicht als Übergánge, um dadurch den bisher scharf umrissenen Art-Charakter dér M. tihanyensis nicht zit erweitern, bezw. zu verwischen. Als allerdings nicht zu meinem ei génén Untersuchungs- material gehörig erwáhne ieh noch, dass auf Grund dér von Brusina gegebenen Besehreibungen Übergangsformen bekannt sind, die als Kreuzungsprodukte aufgefasst werden können, uzw. zvischen M. inconstans und M. visianiana B. (Brusina 2.): weí- ters zwisehen M. recurrens N e u m. und M. transitans B. (2. p. 42, 43), soAvie zwisehen M. sandbergeri Neum. und M. cosmanni Plry. (die letztere Art nennt Wenz falschlich M. abbreviata cosmanni und Brusina ebenfalls unrichtigerAveise M. costata; dér Name dér Übergangsform ist nach Brusina M. costata glabra, nach dér von Wenz angewendeten Nomenklatur M. abbreviata glabra). Dér grosse Widerspruch, auf den in den Kreisen dér Zoolo- gen die Annahme einer Hybridisation stösst, beruht ausser auf dér Überschiitzung des Artbegriffes auch noch darauf, dass die Zoologen ihren (eigentlich gar nicht zahlreichen) negativen Beobachtungen eine ausserordentlich grosse Bedeutung zumessen. Denn wenn auch in dér Tat Beobachtungsergebnisse aus dem Kreise dér Wierbel- tiere und aus einigen Gruppén dér Wirbellosen vorliegen, so ist es doch wohl kaum angebracht, von den marínén Mollusken zu be- haupten, dass, die erwáhnten Ergebnisse nun auch bei ihnen voll und ganz beweiskráftig seien. Über die Mollusken des Brackwas- sers stehen aber meines Wissens den Zoologen überhaupt keine ef- fektiven Versuchsergebnisse zűr Verfügung, wahrend die Paláonto- logen ausschliesslich nur bei diesen Tieren von dér Möglichkeit ei- 170 L. Strausz ner Bastardierung sprechen, bezw. debattieren, im Gegensatz zu den Land- und marínén Schnecken, bei welchen wir ohnedies keine Er- seheinungen kennen, die sich nieht in dér Rahmen dér normalen Variabilitat einordnen liessen. Wir können ja nicht wissen ob nicbt das Leben im Brackwasser vielleicht eine minimale Veranderung in dér Fortpflanzungsfahigkeit bewirken kann. Und schliesslich stellen ja die Palaontologen nicbt einmal die Forderung, unbedingt anzunelnnen, dass diese Übergangsformen, wenn sie sehon Hybride darstellen, aueh fortpflatzungsfábig sein müssten. Wenn wir unter unschatzbaren Mengen von Exemplaren mit rein ausgepragten Art- merkmalen einige wenige Übergangsformen finden, so ist wohl aucb auf diesem Gebiete ein Ausgleich möglich. AUSLÁNDISCHE SÁU GETIERFOSSJLIEN DÉR UNGARISCHEN MUSEEN. (1—4.) Von M. Kretzoi (Budapest). Wer einmal Gelegenheit hatte, zu seben, was alles in den Museen Europas und Nordamerikas an auslándischen Saugetier- oder Reptilien-Fossilien zusammengeschleppt und als Vergleichs- material oder als Schauobjekt dér wissenschaftlichen Bearbeitung entzogen berumliegt, dér wird meinen Vorschlag, allé diese Materia- lien in irgendeiner Form zu veröffentlichen und damit den Spezia- listen wenigstens darauf aufmerksam zu machen, wo er überhaupt das ihn interressierende weit zerstreute Materiül zu suchen hatle, nicht missbilligen. In diesem Sinn möchte ich das in Ungarn aufbewahrte nicht- ungarische fossile Sáugetiermaterial in einer fortlaufenden Reihe kurzer Mitteilungen bekannt maciién. 1. Notoungulaten dér Pampasformation im Magyar Nemzeti Muzeum ( Geol.-Palaont . Abteil.) 1. Nesodon imbricatus maior n. ssp. (Toxodontia, Nesodontidae) Holotypus: P. V. 21, Gesichtschádelf ragment mit P^M1 dext. und den Stummeln von I1— C dext. und sin. Fundort: „Patagonien”. Ursprung: F. Krantz. — Massangaben: P1 — M:1 cca 200, P'— P4 82.9, M1 — M' 129.2 mm. An Grösse übertrifft das Tier allé bekannte Arten, am nachsten steht ihm noch N. imbricatus Owen (179 — 191, 80 — 82.5, 104 — 119 mm) von dem es abgesehen vöm Grössennnterschied durch kürzere P-Reihe (mit dér M-Reihe verglichen) und dementsprechend verháltnismassig kürzeren Schnauzenteil etwas abweicht. An Han- géi weiterer Merkmale halté ich eine subspezifische Trennung für genügend. Auslandische Saugctierfossilieu 171 2. Nesodon imbricatus Owen. (Toxodontia, Nesodontidae). - P. V. 43, Unterkieferf ragment dér linken Seite mit P4 — M und d?n Wurzeln von P3. („Patagonien, F. Krantz, DupL a. d. Mus. Müu- ehen). Dimensionen: M4 — M3 124, M, 34 mm. Das Fundstück stixnmt so dimensionell, wie morphologisch mit dem typischen N. imbricatus Owen voilkommen überein. Dér stark fossilisierte, harte Zustand des Objektes, sowie seine asehgraue Farbe weicht vöm mehr mor- sehen, bráunlichen Stück, das ich als N. imbricatus maior n. ssp. aufführe, betrachtlich ab, so dass mit cinem verschiedenen Altér die- sel" Funde gerechnet iveiden kaim. 3. Adinotherium ovinum (Owen). ( Toxodontia , Nesodontidae). P. V. 22, Gesichtschadelf ragment mit P1 — M3 dext. (M2 — M3 labial baschadigt) und P2 — M 3 sin. („Patagonien, Pampas; Plioziin. — F. Krantz, Pupl. d. Mus. München.) Das Exemplar kann ruhig ab ein grosses Individuum (P1 — M3 99.1, P1 — P4 40.2, M1 — M3 C0 mm) von A. ovinum (94 — 96, 40.5 — 43.5, 51 — 59 mm) aufgefasst werden. A. rcbustum (Ameghino) int schon zu gross (107, 43, 64 mm), ebenso A. karaikense (Ameghino), A. nit-idum (Ameghino) dagegen idei zu kiéin. 4. Interatherium robusium (Ameghino) seu. n. ssp. (Typo- theria, Interatheriidae). P. V. 23, zerquetschter Schadel mit C und P2 — M3 dext. und P3 — ^I3 sin. Dimensionen: P1 — M3 26, M1 — M3 13.S mm. Von den beim Vergleieh in Betracht kommenden Formen ist I. extensum (Ameghino) zu gross (29.0 — 29.5, 15.0 — 15.5 mm), ebenso I. excavatum (Ameghino). Dazu unterscheidet sich noch erstere Form dureh viel breiteren Schadel, letztere durch leierför- mige Sehadelkammform von unserem Tier erheblieh. Am besten lásst es sich noch mit I. robustum (Ameghino) vergleichen, des- sen Dimens’onen (28 — 29, 14.4 — 15.0 jnm) zwar unsei’e übertreffen, doch nicht in so hohem Mass, dass eir.e taxonomische Trennung ge- rechtferti magassága h,, súlya a fentiek figyelembevételével tehát Sikr-hj. A sima oszlop fajsúlya Sm oszlop magassága h2, súlya Sm.h2. A kontinensnek a környezetéből való kezdeti szintmagassága m. (Kezdeti szintmagasságnak nevezzük a kontinens kimeredéSCt a környezetéből, amidőn a tengerek vize még nem csapódott le, hanem túlhevített gőz alakjában lebegett a Föld felszíne fölött.) Az A és B o&zlcpok súlyegyenlőségi képletei: 190 Geszti József Slkr.h = Slkr.hl + Sm. h, 1. de h = m f hj + h, ezt helyettesítve : Slkr (m + hj + h2) = Sikr- hí + Smh2 vagyis m S|kr + hj S)kl. + h2 S,kr Slkrh, + Sm.^o , m- Slkr. 2- h2 = ~s °m öIrk Ebben a képletben két ismeretlen tényező szerepel és pedig m és h2, vagyis a kontinensek kezdeti szintmagassága m és bemerü- lési mélysége b2, amidőn még nem voltak tengerek, azaz csak túl- hevített gőz lebegett a Földfelszíne felett. Hogy számításainkat tovább fejleszthessük szükségünk van a tengerek képződésénél kelet- kező földkéregterhelési viszonyok ismertetésére. A tengerek képződése. Amidőn a szárazulatok tömbjei a környező kéregfelszín bői kimeredtek, a Föld még izzó volt, a tengerek vize túlhevitett gőz alakjában lebegett az egész Föld felszíne felett, amelyet a mai ten- gervíz összes súlyát is meghaladó mértékben egyenletesen terhelt meg. A többlet abból adódik, mert akkor a kőzetek lekötött és sza- bad víztartalma is gőz alakban volt jelen. Goldschmidt, Washington, Clark a kéreg átlagos víztartalmát kb. 1.15%- ban adják meg. Minthogy ez többé-kevésbbé egyenletesen oszlik meg a kéregben, számításaimból kikapcsolható. Itt ugyanis a föld- kéreg egyenlőtlen terheléseiből származó nyomáskülönbségeket óhajtjuk meghatározni, amelyek akkor keletkeztek, amidőn a gőz lecsapódott és a tengerek medencéjében víz alakjában gyülekezett. A tengerek felülete K rümmel szerint 361,279.160 km2, a tengerek középmélysége 3.680 km, ami vízmennyiségben 1.329 mil- lió 945.670 km3-nek felel meg. A Föld felülete 509,950.714 km2 és mivel a gőz akkoriban túlhevített állapotban az egész Föld felü- letét beborította, így 1 km2-re esett 509950 °7i4° — 2.6 km víz- oszlopmagasságnak megfelelő vízgőznyomás, amely megfelel 260 atmoszférának. Amíg azelőtt a gőznyomás az egész Föld felületét mindenütt egyenletesen elosztva terhelte meg, addig a lehűlés folytán a le- csapódott vízmennyiség a már előbb ismertetett m kezdeti mélység- gel készen álló teknőkben gyülekezett és ezzel megbontotta a kéregre nehezedő terhelési egyensúlyt, mert a szárazföld fölött csökken- tette, a medencékben pedig növelte a nyomást. (12) Az összes gőzmennyiség lecsapódásával, a szárazföldeken megszűnt a 260 légköri nyomás és csupán a mai légnyomás 1 atm. maradt meg, a többi259 atm. átterelődött a tengerek medencéje fölé. Minthogy a tengerek felülete kb. 2.42-szer akkora mint a kontinen- A tömegeloszlás oka a földkéreg arculatának létrehozásában 191 seké, a kontinensekről elterelődött 259, vagyis kereken 260 atmosz- féra arányban került a tengerek borította felszínre. így a ten- germedencék fölött, a már meglévő 260 atm. nyomáshoz további = 10S atm. adódott hozzá, összesen tehát 368 atm. nyomásnak megfelelően 3680 m, ami a tengerek középmélységét adja, minthogy 1 atmoszféra nyomásnak 10 m vízoszlop felel meg. A gőz lecsapódásával és a tengermedeneékben víztömegek alakjában történt felgyűlésével előállott iij helyzetnek megfelelően (7. kép) a hidrosztatikai egyensúly feltétele a következőképen alakul: Sjkr- h = v + hj Slkr + h2 Sm v = a vizoszlop magasság és mivel a víz fajsulya 1, az egyenletben csak v szerepel, amely a szó- h = 4800 -- hí -)■- h2 Itt azért banforgó esetben 4700 m. szerepel 4800 m mert a kontinensek felszíne a tenger felszínétől kb. 100 m magasan fekszik, tehát: 4700 -(- 100 = 4800 m. Slkr [4800 + h, + h ,] = 4700 + hj Slkr + h2 Sm 4800. Slkr + h, SIkr + h2 Slkr = 4700 + h, Slkr + h2 Sm 4800. Slkr — 4700 3. 4800. Slkr - 4700 = h2 [Sm - SIkrj ebből h2 = ®Ikr A fenti 3-ik képletből mór kiszámíthatjuk h.-t a kontinensek simába való bemerülésének mélységét azon esetre, ha a tens germedencéket a víz súlya terheli. A 3. sz. képletbe behelyettesít- jük a W a s h i n g t o n-tól származó következő sűrűségi adatokat: A Föld átlagos kéregsűrűsége 2.76 = S lkr , a Csendes Óceán ten- gerfenekét simasűrűségnek véve 3.05 = Sm. Ezeket az értékeket behelyettesítve fenti képletbe: h„ 4800. 2-76 — 4700 305 — 276 = 29 470 m. Ha a szárazföldek kéregvastagságát keressük, akkor ehhez az ér- tékhez még a Wegener által megállapított 4800 méteres szint- különbséget és a siálréteg vastagságát is hozzá kell adni. (7. kép.) A Csendes-óceán fenekén Wegener és Gutenberg szerint siál- réteg nincs, tehát hj = o és akkor, de csakis akkor, a szárazföld tömb- vastagsága 29.474 -f- 4800 = 34.274. Ez a méret igen jól megegyezik a Heis kanén, Schwinner és S a 1 o n e n által újabban meg- határozott 32 — 42km földkéregvastagsággal, amelyet nevezettek gravimetrikus mérések lítján nyertek. (13) Az előzőkből azonban tudjuk, hogy a szárazföldek kezdeti szintmagasságkülönbségét a tengermedencékben gyülekező tenger- víz súlyterhelése megváltoztatta. Számítsuk ki ennek mértékét. A tengerek áltaL felidézett magassági differenciát megkapjuk, ha az 1. számú egyenletbe li helyébe 34.274 m-t helyettesítünk be, mert ez a méret, mint a szárazföldek vastagsága, állandó, amely akkor 192 Geszti József sem változik meg, ha a tengerek súlybefolyását vagylagosan figye- lembe vesszük, avagy sem. Slkr.h = Slkr h,+ Sm h2 Wegener és Gutenberg szerint hj =0 tehát: Slkr. h = Sm h, de SIkr = 2'76 és h = 34274 2-76. 34274 = 3 05 h2 Sm = 3 05 h., = — = 31014 m. a simaba való bemerülés, ha a 3.05 tengermedencékben még nincs viz. Kiszámítottuk, hogyha a tengervíz súlya is érezteti hatását, a bemerülés a simába 29.474. A kettő különbsége 31014 — 29474 = = 1540 m. Ez a tengervíz súlyának tulajdonítandó epirogenetikus mozgási magasság. A tengerek vízsúlya tehát megnöveli a tengerek által körülvett szárazföldek szintmagasságkülönbségét. Ennek ma- gyarázatául szolgáljon a 8. kép. O edényben, amelyben folyadék van, B zárólapot (földkéreg) helyezünk, ebből a zárólapból C du- gattyú mered ki, szabadon mozgathatóén. A dugattyú kiugrása a B zárólap felett m, ha most vizet öntünk B zárólapra, akkor a víz- nek a súlya a nyilak irányában hat és felemeli a C dugattyút mx magasságra. Persze a B zárólap lesüllyedt valamelyest, mert a C dugattyú felemelkedése folytán a GHEF térrész üresen nem ma- radhat és ezt is folyadék tölti ki és ezért ezen térfogattal a B lap lejjebb kerül. Az m, — m = gf m a víz beöntése, illetve súlya által okozott mozgási magasság. A tengerek képződése előtt, tehát mie- lőtt a gőz lecsapódott volna, a kontinensek (C dugattyú) kezdeti szintmagassága 4800 — 1540 = 3260 m volt, ahol 4800 m a W e g e- n e r által említett szintkülönbség. A földtanban ismert epirogenetikus mozgások szempontjából fontos, hogy a 4800 m szintkülönbség két részre tagozódik ás pedig egy kezdeti szintmagasságra 3260 méterre, amely a sima és siáll halmazállapotváltozásaival áll szoros kapcsolatban és így állandó jellegű és az 1540 méterre, amelyet a tengerek súlya okoz, ez azon- ban már labilis jellegű. A tengervíz ugyanis bizonyos hatásokra, amelyeket egy későbbi tanulmányomban ismertetnék, egyik helyről a másikra vándorolhat és így egyes helyeken a kéregfelszint jobban, másokon kevésbbé terheli meg és így epirogenetikus mozgásoknak lehet felidézője. Képzeljük a 8. képen feltüntetett elrendezésen, A tömegeloszlás oka a földkéreg’ arculatának létrehozásában 193 hogy a vizet lebocsátjuk, akkor a C dugattyú, a mi esetünkben a szárazföld, lesüllyed és a B zárólap felemelkedik, vagyis rekonstru- álódna az a helyzet, illetve kezdeti szintkülönbség, amely a gőzle- csapódást annakidején megelőzte. Ez esetben a szárazföld felszíne és a tengerek medenceszintje egymáshoz közelebb esik. A mozgó víz epirogenetikus mozgatási képessége azonban korlátozva van. 8. kép. mert a szárazföldek kezdeti szintmagasságkülönbsége a már említett 3260 m a víztől független és csakis a sima és siál fajsúlykülönb- sége által van meghatározva és ilyen keretek között a szárazföldek állandóknak mondhatók. Összefoglalás. Az elmondottak fizikai iiton magyarázzák, hogy az eredetileg szükségszerűen zárt felületet alkotó siálgömbhéj miként helyező- dött át termodinamikus úton, elszórtan fekvő kontinentális töm- bökbe. A szárazföldek képződése óriási mérvű anyagszállítás volt, amelyet felületi hőkülönbségek, termodinamikus erők, idéztek fel, .'.melyek néhány foknyi hőkülönbségnél ma is jelentkeznek a meteo- rológiai jelenségeknél, úgy mint szél, eső, hó. A meteorológiában néhány foknyi hőfokkülönbség víz — gőz — víz, vagy víz — gőz — hó halmazállapotváltozást idéz elő, ami a szárazföldek képződésénél és pedig nagy hőfokkülönbségnél olvadék — kristály halmazállapotvál- tozást eredményezett. Köznapiasan azt lehetne mondani, hogy akko- riban a helyhez kötött nagy hőkülönbségek folytán bizonyos térré- szekben állandóan kristályeső esett, amely az olvadt anyag mennyi- ségének rovására, a képződő szilárd kontinensek anyagát szaporí- totta. Okfejtéseim nemcsak a szárazföldek keletkezését magyarázzák meg, hanem egyidőben feleletet adnak a kontinensek kéregvastag- ságának kérdésére is. Ebben gyökerezik a probléma hordereje és fontossága. A kéregvastagságra vonatkozó számításaim igen jól fedik a Heis kanén által gravimetrikus úton meghatározott szám- értéket, ezért tartja ő kívánatosnak, hogy az itt tárgyalt kérdés- összlet geológusok által jóváhagyást nyerjen, mert egyébként geo- 194 Geszti József fizikai szempontból kifogná alá nem esik. Megjegyzendő, hogy a kontinenseknek a tengerfenékből való kimeredése, nyújtja azt a számítási alapot, amelyből kiindulva — a vízben úszó jégtábla mód- ján — a bemerülési mélységet és ezzel a kéregvastagságot, bizonyos megszorításokkal, megállapíthatjuk. A Wegene r-féle kimeredés- hez fűződő következtetéseket először az 1929 — 1930 években megjeleni tanulmányaimban (3 — 4) vezettem le, 1931. évben X á d a i (14) e problémát ugyanezen nézőszögből tovább fejlesztette és a kéreg- vastagságra előbbi számításainkkal jól megegyező eredményeket kapott. Még ide tartozik annak felemlítése, hogy a hőfokgrádiens útján is a fentiekhez hasonló eredményt kapunk a kéregvastagságra. Ha az 1" C hőfokemelkedésnek megfelelően 33 m veszünk fel, úgy kb. 36 km mélységben a sial anyagok beolvadásihőmérséklete ural- kodik, az általunk előbb számított 34.27 km helyett, amely utóbbi adat csak akkor helyes, ha az óceánokat nem borítja siál réteg. Ha ilyen is van, akkor a kontinensek kéregvastagsága ugyanannyi- val növekedik. Fejtegetéseinknél és bizonyításainknál végig megmaradtunk az Airy-féle izosztázia elmélete mellett, mert ennek alapján iga- zolhatók az összes epirogenetikus és kéregképződési jelenségek. A hődifferenciából származó tömegeloszlás másik módja adja a hegyképződések magyarázatát, amely problémával azonban más alkalommal foglalkozunk majd. IRODALOM. 1. Wegene r: Die Entstehung dér Koiitineiite und Ozeane. 1929. IV. kiadás. 4. fejezet. 35. oldal. — 2. Ború: Isostasie und Sehveremes- sung. 1923. 71. oldal. — 3. Geszti: Zűr Frage dér Entstehung dér Ivon- tinente und Ozeane. Gerlands Beitráge zűr Geophysik. Leipzig. 1929. Bd. 22. 353 — 384. oldal. — 4. Geszti: Die Entstehung dér Kontinente. 1930. Leipzig. Gerlands Beitráge zűr Geophysik. Bd. 27. 1 — 25. oldal. — 5. Geszti: Die Entstehung dér Kontinente. 1931. Leipzig. Gerlands Beitráge zűr Geophysik. Bd. 31. 1 — 39. oldal. — 6. Geszti: Zusammen- schub dér Erdrinde. 1929. Leipzig. Gerlands Beitráge zűr Geophysik. Bd. 21. 54 — 55. oldal. — 7. Wegener: Die Entstehung dér Kontinente und Ozeane. 1929. IV. kiadás. 49. oldal. — 8. Erdmannsdörffer: Grundlagen dér Petrographie. 1924. 30 — 31. oldal. — 9. Gutenberg: Handbuch dér Geophysik. 1930. Bánd III. 43 — 47. oldal. — 10. Barus: High Temperature Work in Igneous Fusion and Ebullition. U. S. Geol. Surv., Bull. 103. Washington. 1893. — 11. Day-Sosman-Hostet- ter: The Determination of Mineral and Rocks Densities at High Tem- peratures. Am. Journ. ScC. 4, 37. 1914. 1 — 39. oldal. — 12, Gutenberg: Handbuch dér Geophysik. Bd. III. Lieferung 1. 496 — 500 oldal. Die Ent- stehung dér Meere nach Trabert und Geszti. — 13. Heiskanen: Dér lieutige Stand dér Isostasiefrage. Gerlands Beitráge zűr Geophysik. Bd. 36. Heft 2/3. 1932. 177 — 205. oldal. — 14. Nádai: Plasticity, New-York and London. 1931. 324 — 327. oldalak. 195 A MÁRAMAROSI KÁRPÁTOK PERIGLACIÁLIS JELENSÉGEIRŐL. Irta: Dr. Bulin Béla. (V. és VI. táblával.) 1940. év nyarán a M. Kir. Földtani Intézet megbízásából ter- raszmorfológiai és pleisztocén tektonikai tanulmányokat folytattam az Északkeleti Felvidéken, a Nagyág, a Talabor és a Tisza völgyé- ben. Vizsgálataim eredményei a M. Kir. Földtani Intézet Évi Jelen- téseiben hamarosan napvilágot fognak látni, sőt a Földrajzi Közle- mények 1940. évi utolsó füzetében már meg is. jelentek; a következlő sorokban nem is terraszmorfológiai kutatásaimról akarok beszá- molni, hanem munkaterületemen lépten-nyomon jelentkező, néhány periglaciális képződményről és felszini formáról óhajtok néhány szót szólni. A Földrajzi Közlemények hasábjain már több ízben volt alkal- mam a Magyar medence belső, alacsonyabb vidékeinek több, jel- lemző periglaciális jelenségéről és felszínalakulatáról megemlékezni, abba a szerencsés helyzetbe azonban, hogy a medencét övező hegy- keretben is nyomozzam a hideg-száraz periglaciális kiima felszín- módosító hatásának emlékeit, csak Kárpátalja visszacsatolása óta kerültem. Néhány évvel ezelőtt, amikor néhány lelkes geográfus és geo- lógus kutatónk, előbb inkább csak elméleti meggondolások alapján, de később mindegyre szaporodó tárgyi bizonyítékok segítségével is (a lösznek és a klimatikus eredetű terraszoknak a kutatása, poligo- nális síktundraképződményeknek pleisztocén folyami terraszmezők kavicsában, talajfolyásos jelenségeknek impermeábilis agyaggal, vá- lyoggal borított, enyheszögű lejtőkön való kimutatása) (1, 6) a Ma- gyar medencét, különösen a hegykerettel határos részét, de középső vidékeit is (Dunántúli Középhegység, Nyugati Dunántúl, Északal- föld, Kisalföld, Délfelvidék, Erdélyi medence) a pleisztocén eljege- sedések idején az északeurópai belföldi jégtakaró területét szegé- lyező európai periglaciális övezetbe sorozta és a Magyar medence pleisztocénkori felszínrajzát sok új vonással gazdagította, ezek a kutatáseredmények csak egészen szűk körben kerültek méltatásra. Az utóbbi évek folyamán változott a helyzet. Ma már tudjuk, hogy éppen Belsőmagyarország területéről periglaciális jelenségeinek fi- gyelembe vétele nélkül megnyugtató, minden tekintetben kielégítő felszínrajzot, helyesebben felszínalaktani fejlődéstörténetet nem ad- hatunk. Még sokkal fokozottabb mértékben érvényes ez a megállapítás a Kárpátok területére. Ez a hatalmas lánchegység már csak földrajzi szélessége, tehát az északeurópai eljegesedett területekhez való kö- zelsége miatt is, de másrészt magasságviszonyai miatt is olyan terii- Dr. Bulla Béla 1£6 let, amelyen kisebb részeket (Magas és Alacsony Tátra, Radnai ha- vasok, Kelemen havasok, Fogarasi havasok, Retyezát, Pareng, Sze- beni havasok, Hoverla) glaciális jelenségek is jellemeznek, legna- gyob részében azonban igazi periglaciális vidék. Azonban periglaci- ális képződményeit és formáit nagyon kevéssé ismerjük. Amilyen nagy igyekezettel indult meg Penc k nyomán a múlt század végén és századunk elején néhány kárpáti hegységünk glaciális jelenségeinek kutatása és vitte néha túlzásokba, elhamar- kodott szintézisekbe is a kutatókat, olyan gyorsan alá is hanyatlott a kezdeti munkaláz. És bár ez az időszak is hozott értékes rész'et eredményeket, sőt olyan, a kor színvonalán álló szintéziskísérletet is, mint Parts eh: Die Hohe Tatra zűr Eiszeit c. műve, vagy a len- gyel Kárpátokról szóló glaciológiai müvek, részletkutatások egész sora, mégis nagyon messze vagyunk még, hogy Kárpátjaink felszí- nének képéből a pleisztocén folyamán ismétlődő jégkorszakok hatá- sainak és emlékeinek tér- és időbeli kiterjedését pontosan kihámoz- hatnánk. A glaciális jelenségek érdekelték első sorban a Kárpátok mor- fológus kutatóit, magyarokat és külföldieket egyaránt, a periglaci- ális formáknak és jelenségeknek azonban, pedig ez a hegyvidék első sorban ezeknek a klasszikus területe, alig akadt vizsgálója. Igaz, hogy ennek általános tudománytörténeti oka van. A periglaci- ális jelenségek okuyomozó vizsgálata és rendszerbe foglalása nyuga- ton is alig három évtizede kezdődött meg és csak a húszas évek folyamán vett nagyobb lendületet. Ilyen körülmények között a megnagyobbodott Csonkamagyar- ország morfológusainak alig lehet szebb feladata, mint a kárpáti redőkeret felszínalaktani tanulmányozása. Ez a munka önmagában jelenti a hegyvidéki területek periglaciális problémáinak a felderí- tését is. Amióta Szádeczk y-K ardoss Elemér a Magyar me- dence belső területein a pleisztocén folyóterraszok kavicsának sokat vitatott zsákos elrendeződésében jégkori és pedig a dolog természete- szerint utolsó jégkori síktundraképződményeket (poligonális vázta- lajokat) ismert fel (2) és írt le, természetesnek látszott az a feltevés, hogy hegyvidéki folyószakaszok terraszkavicsmezőit még sokkal na- gyobb mértékben kell jellemeznie ennek a periglaciális jelenségnek, mert a hegyvidéken a periglaciális kiima hatásainak is erősebbek- nek kellett lenniök a jégkor folyamán. Ebben a feltevésemben mun- katerületemen nem is csalódtam. A Nagyág és a Talabor völgyében két terrasz kivételével minden más, jól fejlett, ép terraszmező ka- vicsában sikerült megtalálnom az utolsó jégkorszaki váztalajképzö- dés (síktundra) emlékeit. A két kivételezett Terrasz az I. sz. alluvi- ális tei’rasz, a jelenkori ártér és a II. sz., vagy pleisztocénvégi ter- rasz. Ez természetes is. A jelenkori ártérnek, mint terrasznak fel- kavicsclódása már az utolsó jégkorszak után történt, kivésése pedig feltételezhetően az óholocén bükk-korszak óta van folyamatban; vi- A Máramarosi Kárpátok periglaciális jelenségeiről 197 lágos, hogy tundrajelenségek nem jellemezhetik. A pleisztocénvégi II. sz. terrasz (a Duna völgyében Cholnoky után „városi terrasz” a neve) kavicsának eddig ismert feltárásai pedig valószínűleg azért nem mutatnak zsákos elrendeződést, mert a terrasz felkavicsolódása éppen az utolsó jégkorszak folyamán történt, kivésése pedig már a posztglaciális időben. Éppen a terrasz mezején a jégkori síktundra jelenségeinek a hiánya is a terrasz felkavicsolódásának utolsó jég- kori voltát, tehát egyben a felkavicsolódás éghajlati eredetét látszik igazolni. Azonban az idősebb (IIT. és IV. számú) pleisztocén terraszo- kon, különösen, ha felszínüket nem borítja be vastagon a jégkori vályog, ami pedig gyakori eset, a jégkori síktundra emléke sok he- lyen megtalálható. A Nagyág völgyében, Herincse alatt, ott, ahol az országút Lipcse felé elágazik, az országúitól néhány száz méterre a folyó III. sz. terraszát útbevágás tárja fel. A feltárás kb. 6 m mélyen vágja keresztül a terrasz anyagát. A feltárást a mellékelt fénykép jól mu- tatja. (Lásd V. tábla. 1. kép.) Mintha, a terraszkavicsra települt, tehát a felkavicsolódásnál -egy fázissal fiatalabb, löszs-zerű jégkori agyag és a terrasz galamb- tojás-, tyúktojás-, ököl- és gyermekíejnyi nagyságú kavicsa egy- másbagyűrődött volna. A kép balodalán, a zsákszerűén kidomborodó kavicstömeg kavicsai hossztengelyükkel a mozgás irányában helyez- kedtek el, mutatva, hogy a kavics zsákos elrendeződése a poligoniu- mokban cirkuláló mozgás hatására vezethető vissza. A feltárás nem tiszta, hanem átmeneti tipust mutat a síktundra és a lejtős tundra poligoniumai között. A kép jobboldalán a kavicsok hossztengelyé- nek túlnyomóan ferde és vízszintes iránya, a vályogtömegeknek a kavicstömegek közé oldalról való benyomulása a terrasz homloklej- tőjén kialakult tundrára, egyben jégkori talajfolyásra utal. A Nagyág és a Talabor völgyében a pleisztocén terraszmező- kön kevés a jó feltárás. Leginkább a szekérutak bevágásaiban lehet némi tájékozódást szerezni a terraszanyagok sztratigráfiájáról, a kavics- és homokrétegek elhelyezkedéséről és elrendeződéséről. Ilyen vitbevágásokban a feltárt terraszkavics majdnem minden esetben, gyengébben, vagy erősebben zsákos elrendeződést mutatott, tehát jégkori tundrajelenségekre vallott. Az itt leírt Herincse alatti ter- raszfeltárás fosszilis tundrajelenségei talán csak a legszembetűnőb- bek voltak a feltárás frissesége miatt a sok más előfordulás között. A herincsei feltáráshoz hasonló zsákos elrendeződést mutat a Nagyág IIL sz. terraszának kavicsa a völgy jobboldalán, a Huszt- ról Monostorra vezető kisvasút bevágásában, a Csehovec-patak völgy- nyílása közelében és ugyancsak ennek a kisvasúinak a bevágásában Keselymező felett. A tundramező poligoniumaiban cirkuláló mozgás következmé- nyeiként zsákos szerkezetű a kavicsa a Nagyág IV. sz. (ópleisztocén) terraszának is. Az utolsó jégkorszaki szerkezeti talaj emlékei különö- Dr. Bulla Béla líi 8 sen Herincse mögött, a 49 m magas terraszt feltáró patakvölgy ol- dalfalain tanulmányozhatók. . Utolsó jégkori szerkezeti talajt jelez a Talabor III. sz. terra- szának kavicsa a Sztanovec-patak Kövesliget feletti nyílásának fel- tárásában, úgyszintén a Talabor középpleisztocénkori, elhagyott völgyszakaszának a III. sz. terrasz szintjében Kövesliget — Szeklence között húzódó terraszmezeje is. Ezt a terraszmezőt Husztsófalván a templom felé vezető út bevágása tárja fel. A kavics zsákos, de zsá- kos a kavicsa a Talabor IT. sz. terraszának is a terraszmezőn ke- resztül Darvára vezető új út bevágásának tanúsága szerint. A felsorolt példák a Nagyág- és a Talaborvölgy különböző punjairól, de valamennyien a Máramarosi medence északi perem- területeiről valók. Ez, a Kárpátok flisövezetéhez támaszkodó, északi medenceperem kb. a Herincsét Kövesligettel összekötő vonaltól délre csak tektonikai értelemben medencerész, alaktanilag azonban völ- gyekkel szabdalt középhegység és dombvidék, amely dél felé, a Huszt környéki pleisztocén süllyedékterület felé fokozatosan lealacso- nyodó, kiterjedt pliocén kavicsmezővel végződik el. Tehát átmeneti, közvetítő terület az Alföld és a Felvidék között; rajta az Alföld síksági táji jellemvonásai fokozatosan olvadnak bele a hegyvidéké- ibe. A kétféle alaktani típus jellemvonásainak keveredése, az átme- netek sorozata nemcsak alaktani tekintetben, hanem természetesen minden más tekintetben is (folyók szakaszjellege, vízjárása, egyes területrészek éghajlata, növényzete tekintetében) megállapítható. így volt ez a pleisztocén jégkorszakok folyamán is. A pszeu- doperiglaciális Magyar medence jellemvonásai az ilyen peremterü- leteken nyertek valóban periglaciális bélyegeket és a periglaciális képződmények s formák a térszín tagoltságának és magasságának növekedésével csak erős' dtek. A periglaciális síktundra emlékei a Magyar medence belsejében elég gyérek és a dolog természetének megfelelően az északi medencerészekre korlátozódnak, az Északkeleti Felvidéken, a Máramarosi medencében, a felsorolt példák szerint, úgy látszik, a folyami terraszmezőket a két legfiatalabb terrasz ki- vételével egyetemlegesen jellemzik. Kiterjedt, sík terraszmezők a Nagyág, a Talabor és a Tisza völ- gye között tekintélyes területet foglalnak el, mivel azonban a terü- let legnagyobbrészt mégis csak eléggé élénk reliefű középhegység és dombvidék, amelyen tekintélyes területeket borítanak he vizet át nem bocsátó vályogok és agyagok, természetesnek látszott az a fel- tevés, hogy a síktundra-jelenségeknél sokkal nagyobb szerepet játsz- hattak a jégkorszakok idején a szoliflukciós jelenségek. Ennek a tanulmánynak a szerzője elsőnek igyekezett a Magyar medencében a periglaciális szoliflukciót bizonyíthatóan kimutatni. Medenceperemi középhegységeinkhez támaszkodó, harmadkori, im- permeábilis anyagokból és márgákból felépített, enyheszögű lejtő- vidékek lösztelenségét sikerült jégkorszaki talajfolyások segítségével magyarázni (1, 6). Már akkor jeleztem, hogy periglaciális területeken A Máramarosi Kárpátok periglaciális jelenségeiről 199 a szoliflukció jelentősége vetekedik a mérsékelt éghajlatú normális lepusztuláséi területeken a húzódó törmelék mozgásáéval, sőt felül is múlja. Ezt a feltevésemet további megfigyelésekkel kiegészítve ma már igazoltnak látom. A Talabor és a iNagy'ág vízgyűjtőterületén és a Talabor-Nagyág közti harmadkori medenceterületen nemcsak a pleisztocén terraszo- kat és a pliocén kavicsmezőt, hanem a hegyvidéki völgyszakaszok zéksebb völgymedencéinek lejtőit is vastagon elborítja a jégkori vályog, a magasabb fekvésű periglaciális területeknek ez a jellemző jégkorszaki képződménye. A továbbiak során lesz még róla szó, most csak annyit jegyzünk meg, hogy igen szívós, agyagos, képlékeny, impermeábilis kőzet ez, szinte ideálisan alkalmas, hogy felszínén, ha lejtősen helyezkedik el, a legszebb szoliflukciós jelenségek alakul- janak ki. A szoliflukció elnevezése I. G. A n d e r s o n-tól származik. Ö írta le elsőnek a jelenkori szubarktikus éghajlatú területeknek ezt a jelentős felszínalakító és felszínmódosíto jelenségét. (3.) Á fogal- mak tisztázása céljából, másrészt a sík és lejtős felszíneken keletke- ző szerkezeti talajok jelenségeinek és a jégkorszaki talajfolyás je- lenségeinek világosabb áttekinthetősége céljából tudnunk kell, hogy a szoliflukció fogalma alá Anderson értelmezése szerint első sor- ban a lejtős tundra jelenségei (szalagos strukturtalajok, kősávok ki- alakulása, az anyag transzportálása a lejtőn) tartoznak, későbbi ku- tatások azonban megmutatták, hogy szalagos váztalajok kialakulása lejtős területeken csak részletjelensége a szoliflukciónak. Hiszen vannak nagykiterjedésű periglaciális lejtőterületek, amelyeken a szalagosán elhelyezkedő kősávoknak nyomát sem találjuk, mivel a lejtős felszín durva törmeléknélküli, képlékeny agyagból, vagy vá- lyogból van felépítve, mégis a felszín képe, az anyag elrendeződése a felszínen és a felszínhez közel világosan utal szoliflukciós jelensé- gekre. Vályogtömegeknek meggyűrt rétestésztához hasonló elhelyez- kedése, kiszáradt sárfolyások mind a periglaciális szoliflukció em- lékei. Világos tehát, hogy a szoliflukció nem jelenti minden esetben egyúttal szalagos szerkezeti talajok kifejlődését a periglaciális terü- let lejtővidékein , hanem jelenti általában impermeábilis, képlékeny anyagokból felépült lejtőkön részint magának a lejtő szálban álló impermeábilis anyagának, részint a lej tőtörmeléknek a mozgását a lejtő alja felé. Úgy látszik, még most is nyitott kérdésnek kell tartanunk, hogy mi az az erő, amely a síktundra poligoniumaiban a kőzetdarabokat körmozgásra, a lejtős tundra szalagjaiban pedig spirális vonalban tör'énő mozgásra kényszeríti és milyen kapcsolatban áll ez az erő a szoliflukció tömegmozgató és tömegszállító erejével. Fontos lenne ezt tudnunk, mert segítségével periglaciális lejtőterületeken a tö- megszállítás módozatait, a szoliflukció különböző típusait ismerhet- nénk meg és különíthetnénk el. 200 Dr. Bulla Béla Cholnoky elsőnek ismerve fel a síktundra poligoniumaiban cirkuláló tömegmozgást és annak szakaszos, nem állandó voltát, kő- mérsékleti hatásra gondol. (4) Szerinte a felszini réteg felengedése és újrafagyása az a hatás, amely a poligoniumokban a cirkulációt előidézi. Ez a hatóerő Cholnoky szerint a lejtős tundra szalag- talajaiban is, csak itt, a hőmérsékletváltozás okozta hatáshoz még a lejtőn a földi nehézségi erő okozta hatás járul. Meg kell jegyeznünk, hogy Cholnoky és H ö g b o m nyomán a legtöbb kutató szintén a tundra felső rétegének időszakos felengedését és újrafagyását tette felelőssé az említett jelenségek létrehozásában, s bár L o w 1923-ben új elmélettel, a konvekciós áramok elméletével igyekezett a poligo- niumokban lezajló kör-, ill. spirális mozgást magyarázni, az új el- méletnek mai napig is sok ellenzője van. Legharcosabb szószólója L o w elméletének G r i p p, (5) aki nemcsak a poligonális síktundra és a szalagos lejtőtundra jelenségeit, hanem ezen túl, általában a periglaciális szoliflukeiót, annak minden jelenségét a L'ov'-féle el- mélettel gondolja megmagyarázhatónak. Ha magát a jelenséget kétféle módon is igyekszik magyarázni a tudomány, annyi bizonyos, hogy a jégkorszaki, tehát fosszilis ta- lajfolyások emlékeivel a Talabor és a Nagyág völgyében nagyon gyakran találkozik a kutató. Természetes, hogy a jégkorszaki szoli- flukciós jelenségek fosszilis formakincse az utolsó jégkorszak óta nagyon átalakult. Az eredeti formákat nagyrészt megszüntette, el- pusztította a mérsékelt földöv területeire jellemző normális denudá- ció, a felszínt betakarta a húzódó törmelék. A terraszmezők síktundráának poligontalajképződményeihez hasonlóan vályogos lejtővidéken, különösen a Nagyág kismedencéi- ben (ökörmezői, zaperedili, vucskómezői medence) feltételezhetünk az utolsó jégkorszak folyamán szalagos váztalaj képződést is, hiszen az ilyen, vályoggal borított, enyhe lejtővidékekre a homokkőhegyekből bőven kerülhetett a fagy hatására elaprózódott törmelékanyag, azonban, ha voltak is ilyen lejtős tundraképződmények, ma már ezeket igen nehéz lenne felismerni, mert a térszint teljesen átalakí- totta a posztglaeiális idők klímájának hatásaként jelentkező nor- mális denudáció és a sok suvadásos jelenség. Csak enyhe lejtésű, vályoggal borított terraszmezőkön, különösen a Nagyág és a Talabor III. sz. (középpleisztocén) terraszán figyelhető meg gyakorta a fel- színen és felszínhez közel, 0.5 mélységig, hogy a jégkori vályog és a terraszkavics erősen összekeveredett egymással; ez talán utal- hat a jégkorszak folyamán a lejtős tundra jelenségeire, sokkal inkább azonban az általános jégkori szoliflukcióra. A jégkori szoliflukció kifejlődésének két alapfeltétele volt: enyhelej tőszögű kiterjedt területek és a felszint vastagon elborító, képlékeny, impermeábilis kőzet jelenléte. Ez a nagy vastagságban települt, impermeábilis kőzet a Máramarosi medencében és a hegy- vidék kis völgy medencéiben is a sárgásbarna színű, jégkori vályog. Ezeknek a soroknak Írója korábbi löszkutatásai alkalmával A Máramarosi Kárpátok perig:! aeiál is jelenségeiről 201 -olyan megfigyeléseket gyűjtött, hogy a Magyar medence legjelleg- zetesebb periglaciális képződménye, a lösz, az Alföld északi perem- hegységeinek területén: a lejtőkön, terraszokon és medencékben mindjobban elveszíti jellegzetes sajátságait. Szénsavas mésztartalmú csökken, szemcsenagysága megkisebbedik. Olyan kőzet ez, mintha elvályogosodott lösz lenne. Már akkor megkockáztattam azt a fel tevést, (1, 6.) hogy ezeken a hegyvidéki területeken az Alföldnél nedvesebb c's hidegebb klíma hatására a hulló porból nem típuso.; lösznek, hanem vályognak, agyagos kőzetnek kellett keletkeznie. Ezt a feltevésemet Kerekes vizsgálatai (7) mindenben igazolták. Az ismétlések elkerülése céljából csak röviden említhetjük meg, hogy Kerekes tanulmányai szerint a korábban földtani térké- peinken a belsőkárpáti területeken feltüntetett és a vulkáni tufák mái la dékánok tartott „nyirok” nem más, mint pleisztocén jégkori agyag és anyaga is ugyanaz, mint a löszé, hulló por, csak a dia- genetikus folyamatok, amelyek során a hulló por barnássárga agyaggá alakult, voltak mások, mint a löszképződés diagenezise. A jégkorszaki agyag ( vályog ) tehát periglaciális képződmény. Nemcsak a Délfelvidéken található meg, de igen erőteljes kifejlő- désben jelentkezik a Máramarosi medence általam tanulmányozott területein is. Megvan az Ung és a Latorca vidékén is már, hogy a Nagyág és a Talabor völgyében, a lejtőkön és a terraszokon, de különösen a Nagyág és a Talabor közti pliocén kavicstakaró meze- jén formakincsével, nagy kiterjedésével jelleget adjon a területnek. A jégkorszaki vályoglepelnek a vastagsága nem egyenletes. Mivel képződése, akárcsak a vele egykorú löszé, megszakításokkal történt (vastagodás, képződés a jégkorszakban, lepusztulás, véko- nyodás az interglaciálisokban), a fiatalabb pleisztocén terraszokon csak néhány dm, esetleg 1 — 2 m, a közbülső terraszon vastagsága eléli a 6 m-t is, a IV. terraszon a 10 m-t, a Nagyág és a Talabor közti pliocén kavicstakaró felszínén pedig helyenkint 20 in vastag. '(8) Jellemző szemcsenagysága S z u r o v y Géza szíves meg- állapítása szerint 0.003—0.005 mm; tehát durva agyag. Minden- esetre képlékeny, impermeábilis kőzet; felszínén a jégkori talaj- folyások igen nagy mértékben tudtak kifejlődni. Ez a jégkori vályogtakaró minden tekintetben megérdemelné a részletes tanulmányozást. Mechanikai, kémiai és petrográfiai összetételének, településviszonyainak, részletes formakincsének isme- rete valószínűleg sok tekintetben helyesbbítené és kiegészítené a Magyar medence periglaciális viszonyairól vallott felfogásunkat. Sztratigráfiai tagolásában, egyszersmind kronológiai beosztásában talán fel lehetne használni a vályogtömegeket tagoló, vörösbarna rétegből vett mintát. Szurovy vizsgálata szerint limonitos, man- gános agyagok ezek a vályogot tagoló szalagok. Bizonyos, hogy régi felszínt jelölnek. Talán egyező korúak hazai löszeink interstadiális és intergla-ciális vörösbarna vályogzónáival. Maguk ezek a vályogok Dr. Bulla Béla 2(i2 pedig sok rokon vonást mutatnak a német és lengyel periglaciális vidék „flottlehm”-jeivel (Lüneburger Heide, Baranovicsi). A kárpátaljai jégkorszaki vályogok kortani vizsgálatának azonban nagy nehézsége is van. A térszín ugyanis lejtős; rajta a jégkorszakok folyamán nagyszerű talajfolyásos jelenségek játszód- tak le; a meredekebb lejtőrészletek vályogja áttelepült alacsonyabb, síkabb térszínekre, a térszíni egyenetlenségek elsimultak. Az így keletkezett formakincset G r i p p az Északnémet-alföld szoliflukciós területein valóban találóan nevezte „zerflossene Formen”-nek. (9) A jégkori talajfolyások működésének nyomait a Máramarosi meden- cében sok helyen megtalálja a morfológus. Enyhe lejtőkön a vályog- tömegeknek kiszáradt sárfolyásokhoz hasonló elhelyezkedése, a kavicsten aszok homloklejtőinek aljában a vályog vastag és gyűrt rétestésztához hasonló szerkezete, a lejtő felső részén fokozatos ki- vékonyodása, egyes kismedencékben (pl. az Ökörmezői medence keleti oldalán) a pleisztocén folyami terraszok részleges elrombolása, a vályogba mélyen belekeveredett folyami kavicsnak szétszórt tele- pülése mind a jégkori talajfolyásnak nagy jelentőségéről, nagy- arányú tömegáttelepítő működéséről tanúskodik. Végeredményben tényként mondhatjuk ki, hogy, amiként a mérsékelt éghajlatú, normális lepusztuláséi vidékeken a legfontosabb tömegszállító és nivelláló tényező a húzódó törmelék mozgása, annál jelentéktelenebb volt a szerepe a jégkorszakokban a hideg-száraz éghajlatéi periglaciális területeken. Itt, különösen vizet jót nem bocsátó glaciális agyaggal borított, enyhe lejtőszögű lejtősvidékeken a felszín váltakozó felengedése és éjrafagyása következtében ki- alakult talajfolyás volt a fő tömegszállító és formakiegyenlítő tényező. Általánosan elfogadott véleménynek látszik, hogy a talaj- folyások a jelenkoii szubarktikus (periglaciális) és pleisztocénkori periglaciális lejtőterületek jellemzői, azonban meg kell említenem, hogy ilyen talaj folyásszerű jelenségek a jégkori vályog felszínén, Máramarosban helyenkint ma is megfigyelhetők. 19(51. évi felvételi jelentésében már Posewitz is megemlékezik a Nagyág völgyé- ben, Ökörmező és Zaperedil vidékén kiterjedt „csúszóterületek”-ről. (10). Sajnos, nem magyarázza meg, mit ért pontosan „csúszóterület” alatt. Valószínű, hogy az Ökörmezői és Zaperedili medence keleti lejtőjén gyakorta jelentkező kisebb-nagyobb suvadásokkal jellem- zet terület a Posewitz-féle „csúszóterület”. Ezeknek a suvad ásóknak a magyarázata nagyon egyszerű. Az ei’ősen gyűrt, lemezes, palás homokkőre vékonyabb-vastagabb rétegekben települt jégkorszaki vályog felszíne könnyen beázik. Az átázott, képlékeny, állékony- ságában meggyengült vályogtömegek karélyos szakadásvonalak mentén me g-in eg csúsznak a lejtőkön. A keletkezett suvadásolc nagy- sága és terjedelme a vályogrétegek vastagságától, a lejtésviszonyok- tól és a térszín erősebb, vagy gyengébb tagoltságától függ. Gyér A Máramarosi Kárpátok periglaciális jelenségeiről 20: völgyhálózatú, vastag vályoggal borított lejtőkön terjedelmes suva- dások tudnak kialakulni. Különösen szép suvadások figyelhetők meg az Ökörmezői medence délkeleti felében, a Rím nevű terrasz- félsziget felett. A suvadásos lejtők aljában a lecsúszott vályogtömeg sárfolyáshoz (talajfolyáshoz) hasonlóan végződik el. A sárfolyások jelenlegi működését szépen igazolják a vályogtömegekbe belegyűrő- dött fűcsomók. Ez a jelenség azt igazolja, hogy a dolog természete szerint a jégkorszaki talajfolyások és a jelenkori suvadások mechanizmusa között rokon vonásoknak kell fennállaniok. Mindkét jelenség imper- meábilis, képlékeny, agyagos lejtőterületeket jellemez, csak kelet- kezésük oka különböző. A talajfolyásé az időlegesen fagyott föld- felszín váltakozó felengedése és újrafagyása (esetleg az így kelet- kezett konvekciós áramok működésbe lépése), a suvadásoké az át- ázott vályogtömegek állékonyságának meggyengülése. Korábban azt a feltevést kockáztattam meg (6), hogy jég- korszaki talajfolyás és suvadás egymást valószínűleg kizáró forma- kiegyenlítő tényezők. Ezt a feltevést olyanképpen szeretném módo- sítani, hogy a mi jelenlegi kiimánk uralmi területein, tehát a Magyar medencében, a jelenkorban típusos talajfolyások termé- szetesen már nem alakulhatnak ki, ellenben a ma egyes vidékeinken (Erdélyi medence, Kárpátalja) nagy szerepet játszó suvadások a jégkorszakokban a csak időlegesen fagyott agyagos felszíneken is jelentkezhettek a jégkorszakok folyamán, első sorban a nyári fél- évben, de szerepük éppen a hideg-száraz éghajlat miatt sokkal jelen- téktelenebb volt a talajfolyások szerepénél. A húzódó törmelék mozgása pedig a jégkori periglaciális vidékeken teljesen szünetelt. A húzódó törmelék mozgása helyett szinte kizárólagos volt a jég- korszakokban a szoliflukció uralma. Ez a feltevés egyben arra, eddig a morfológiában kevéssé figyelembe vett problémára is szeretné a figyelmet ráirányítani, hogy a lejtőkön végbemenő anyagszállításoknak, a lejtőtörmelék mozgásának tanulmányozásában a különböző típusoknak egymástól való merev elkülönítésétől, megkülönböztetésétől tartózkodnunk kell. A forróégövi lejtőcsuszamlásoktól a normális lepusztúlású területek húzódó törmelékének mozgásán át, a suvadásokon és hegyomlásokon át a periglaciális talajfolyásokig és szalagtalajok kialakulásáig a lejtőterületek anyagi minősége, a lejtésviszonyok és a kérdéses terü- let éghajlata szerint számos átmeneti forma, az egymásbafonódó típusoknak egész sorozata állapítható meg. Periglaciális területek folyóinak mechanizmusában a jég- korszaki éghajlat által okozott és bekövetkezett változásokról (ég- hajlati eredetű szakaszjellegváltozások, felkavicsolcdásl már több- ször megemlékeztem. Ezt a periglaciális jelenséget a Nagyág, a Ta'abor és a Tisza völgyének terraszmorfológiai tanulmányozásá- val kapcsolatban a Földrajzi Közleményekben már részletesen ismer- 204 JJr. Bulla Béla tettem is (8), most utolsónak munkaterületem másik fontos peri- glaciális jelenségéről kell néhány szót szólani: a Máramarosi Kárpátok sziklatengereiről. A Homokkőkárpátok periglaciális sziklatengerei régóta isme- retesek az irodalomban. Lozinski (11) a lengyel Homokkő- kárpátok in situ képződött sziklatengereit periglaciális blokkfácies- nek nevezte el, annyira jellemzik a Kárpátok homokkőláncait. A sziklatengerek kialakításában a legfontosabb hatóerő a fagy sziklarepesztő, kőzetfeldaraboló hatása. A kőzet hasadékaiba beszi- várgó víz, kitöltvén a hasadékokat, megfagy. A víz megfagyásával együttjáró ki erjedés tágítja a hasadékokat, végül a nyers szikla darabokra esik széjjel. Periglaciális sziklatengerek a Magyar medencéből több hely- ről ismeretesek (Kiskárpátok, Magyar Érchegység, Bakony, Budai hegyek), de itt a Máramarosi Kárpátokban valósággal jelleget adnak egyes völgy részleteknek, lejtőterületeknek. Munkaterületem legszebb periglaciális sziklatengerét a homokkővonulatban a Nagyág völgyének jobboldalán, Ökörmezőtől délre. Patakvölgy (Potocsina) és Vucskómező között tanulmányozhattam. A hasad ék fagy hatására is situ szétdarabolt, kvarciteres kemény homokkő 0.3 — 1 m átmérőjű darabjai hevernek zsúfoltan, egymásra dobálva, több száz méter hosszúságban, 50 — 100 m szélességben a lejtőn, elborítva mohával és az erdő aljnövényzetével. Éppen a növényzet igazolja, hogy ma már ezek a sziklatengerek nem képződnek tovább, tehát valóban periglaciális jelenséggel van dolgunk. A meztelen periglaciális sziklarégiót ma már birtokába vette a növényzet. Cs k a durva, nagy blokkok feküsznek keletkezésük helyén. A fagy hatására keletkezett apróbb kőzettörmeléket a lejtőkről a csapadékvizek lehordták a folyókba, megnövelvén a jégkorszakok idején azok hordalékmennyiségét, tehát részben okai lettek a folyók jégkorszaki szakaszjellegváltozásának, a völgyfenekek felkavicso- lódásának. Erdőterületeken az erdő fái jól megkötik a sziklatengerek kőtömbjeit. Ilyen helyeken tudott a sziklatenger máig is in situ meg- maradni. Azokon a lejtőterületeken azonban, amelyeken a feldara- bolódott sziklatömbök a jégkori vályog felszínére kerültek, a töm- böket a talajfolyások magukkal cipelték a lejtők aljára. Szétszórtan heverő, magányos tömbök az ilyen völgylejtőkön a Kárp ttok völ- gyeiben gyakorta találhatók. A sziklatengerek is, akárcsak a . korábban ismertetett peri- glaciális váztalajok, zsákoskavicsok és jégkori vályogokon kialakult talaj folyások a legnagyobb valószínűség szerint az utolsó jégkorszak idején képződött formaelemek Kárpátjaink periglaciális övezeteben. Természetük szerint csak kisfonnák; hol erősebben, hol gyengébben színezik a magyar Kárpátok alaktani képét, mégis fontosak, mert Adatok a dunántúli paleozoikum tektonikájához 205 a magyar föld geológiai közelmúltjának eseményeiről adnak a hazai íöUl megismerésében el nem hanyagolható felvilágosításokat. IRODALOM. 1. Bulla Béla: Die periglazialen Bildungen und Oberflacheu- gestaltungen des Ungarischen Beckens. Földrajzi Közlemények. Teleki Pál ünnepi füzet. Budapest 1939. — 2. Szádeczky-Kardoss E.: Pleistozane Strukturbodenbildung in den ungarischen Tiefebenen und im Wiener Beeken. Földtani Közlöny 1936. — 3. An dér són, I. G.: Soli- fluktion, a component of subaerial denudation. Journal of Geology 14. 1906. 4. Cholnoky Jenő: A Spitzbergák. Földrajzi Közlemények 1911. — 5. Gripp K.: Beitráge zűr Geologie von Spitzbergen. Abhandl. aus dem Gebiet dér Naturwiss. Naturwiss. Ver. im Hamburg. Bánd XXI. 1927. — 6. Bulla B.: Dér pleistozane Löss im Karpatenbeeken. Földtani Közlöny 1937 — 1938. — 7. Kerekes József: Fosszilis tundra- talaj a Blikkben. Földrajzi Köziem. 1938. — 8. Bulla Béla: A Nagyág, Talabor és a Tisza terraszai. Földr. Köziem. 1940. — 9. Gripp, K.: Über fossile Abtragungsformen im Diluvium Nordwestdeutscblands. Zentralblatt für Mineralogie 1924. — 10. Posewitz T.: A Nagyág '. ölgye Berezna és Vucskómező vidékén. M. kir. Földt. Intézet évi jelen- tése az 1901. évről. — 11. Loziuski, W.: Die periglaziale Fazies dér mecbanischen Verwitterung. C. R. Coiigr. Géol. Internat. XI. Sess. Stockholm 1910. Bd. V. ADATOK A DUNÁNTÚLI PALEOZOIKUM TEKTONIKÁJÁHOZ* Irta: Dr. gróf Teleki JJéza. Három évi felvételem során a dunántúli paleozoikumban sok érdekes adatot gyüjthettem össze ősföldünk keletkezési viszonyaira vonatkozólag. Kiindulópontul két rög szolgált: a Velencei- és a Fazekasboda-Mórá.gyi hegység. Ha ezen hegységekben meglátoga- tunk egy gr.ánitkőfejtőt, mindenekelőtt három jelenség köti le figyelmünket: 1. a számtalan sok hasadás, hasadák, esetleg telér, 2. a hasadások rendszeressége, kevés irányban való rendsze- res elhelyezkedése, 3. a gránit el válási síkjai, melyek mentén a munkások a kő- zetet fejtik és amelyek sok esetben rejtettek, nem láthatók. Ezek azok a mechanikai ismertetőjelek, melyek bemérésével * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1940. június 4-én tar- tott szakülésén. 206 Dr. gróf Teleki Géza és megfigyelésével sokféle következtetést vonhatunk egy-egy gránit- rög kihűlés alatti és kihűlés utáni mozzanataira. Hasadás és elválás ugyanis mindig egy bizonyos törvényszerű összefüggést mutatnak azokkal a jelenségekkel, melyek a gránit megmerevedése alatt a reá ható oldalnyomások következtében keletkeztek. Ez megengedi nekünk, hogy még ott is, ahol a hegységalkató nyomáserő egyebek- kel nem mutatható ki, — mint pl. a Velencei-hegységben, ahol dinamometamorf ásvány nem ismeretes — annak irányát megálla- pítsuk. Nyomás- és mozgásirányokat minden esetben legjobban a meg- merevedett kőzet primer parallel-textúrája szabja meg. A legtöbb irányolatlan szemcséjű kőzetben is megtalálható a lineáris nyúlás, míg egy horizontális nyúlás, palásodás igen ritka jelenség. A nyúlás iránya megadja a legkisebb nyomás irányát és ily értelemben egyik legfontosabb gránittekitonikai tényező. A második tényező a néha fellelhető palásodás, mely alatt itt azonban a szövedék lapszerűségét értjük. Egy további jelenség a folyás. Legfontosabb ismertetőjelle a nyomásiránynak az elválás, mely akkor sem hagy cserben, ha nyúlás, hasadás vagy telérek kutatása csődöt mondanak. A három elválási sík így jellemezhető a legjobban: 1. Legjobb elválás. A nyúlás irányában fekszik és merőleges a nyomás irányára. 2. Fekvet vagy primer kőzet pad. A nyúlás irányában fekszik és a megterhelés irányára merőleges. 3. Legrosszabb elválás. Merőleges a nyúlásra, tehát az oldal- nyomás irányában fekszik. A következő lépés a hasadások birodalmába veziet. Ezen hasa- dások egyelőre csak aljban az esetben foglalkoztatnak minket, amennyiben a kihűlés alatt vagy közvetlenül utána keletkeztek. Elsősorban megkülönböztetünk itt hosszanti hasadékokat, melyek a nyúlás, rost vagy palásodás irányában fekszenek és többnyire zár- tak, azután szélti- vagy kereszti rányúakat, melyek a legnagyobb nyomás irányában, előbbiekre keresztirányt futnak és többnyire kőzettelérek. Ezeket eddig általában a kőzet vagy magma össze- húzódásával magyarázták. Itt azonban arra kell ügyelnünk, hogy egy nyugodtan, nyomásirány nélkül kihűlő magmatömegnél a telé- rek elhelyezkedése általában rendszertelen, ha pedig minden oldal- ról egyforma nyomás éri, úgy a hasadékok becsukódnak még mi- előtt kinyílhattak volna: egyetlen irány kivételével és ez a leg- nagyobb nyomás iránya. A gránit primer hasadékképződése tehát úgy vehető, mint egy egyidejű oldalnyomás által kompenzált zsu- gorodási h asadás-folya m at. Érdekes jelenség, hogy a két főhasadási irány ellentétben áll az elválás főirányával. Adatok a dunánlúli paleozoikum tektonikájához ‘2117 Ezek mind primér, a gránit tektonikájához tartozó hasadási rendszerek és nem tévesztendők össze a későbbi időkben és hegység- alakító nyomóerők folytán keletkező litoklázisókkal, melyeket a Velencei- és Mórágy i hegységben elsősorban az alpin erők hoztak létre. Előbbi csoporttal szorosan összefüggenek a hasadásokat és hasadékokat kitöltő telérek, melyek nagyrészt a legnagyobb nyomás irányában fekszenek. Egy másik jelenség a masszívum felből tozódása. Csúszólapok többnyire a haránthasadékokon és a velük paral- lel futó hasadásokon lelhetők fel. Ezen tényezők és jelenségek vizsgálatával és pontos beméré- sével az összes csak fellelhető kőfejtőkben vagy kibúvásnál próbál- tam három éven keresztül a Dunántúl paleozóikus rögeinek tekto- nikáját kikutatni. Hogy ne tévesszenek meg a fiatalabb vetők és törések, mindig a már többé-kevésbbé ismert mezozoikus hegysé- gekből indultam ki, majd folytattam a paleozoikumon és csak azu- tán kezdtem hozzál a gránitrögök tanulmányozásához és felvételéhez, Dunántúli felvételeim két területegységre terjednek ki: a Velencei-hegység, Polgárdi-Fülei rögök, Balatonfelvidék pereme és a Fazekasboda-Mórágyi hegység, Mecsek és Villányi hegység pe- reme. Vegyük előbb sorra a két gránitrögöt. Már egy petrográfiai térképen is előtűnik az az érdekes jellemző vonás, hogy mindkét hegységben a telérek rendszeresen, egymással párhuzamosan, átlag KÉK — NyDNy-i irányban helyezkednek el. Magában véve ez még nem jelent sokat, hiszen amint láttuk, ebből még nem következik semmi, egymagukban a telérek nem irányadók hegységalkató erőkre. Ha azonban meglátogatjuk a kőfejtőket és elvégezzük az előbb em- lített beméréseket, azokat összegezzük, majd a hegységekről ily- módon térképet, azaz statisztikát készítünk, a következőket tapasz- taljuk. Mindkét rögben a legjobb elválás iránya többé-kevésbbé, leg- feljebb 25 — 30° eltéréssel merőleges a telérek csapására, míg a lég rosszabb elválás síkja ezekkel többnyire párhuzamosan halad. Maga a fekvet is merőleges a telérekre, de míg ez a Velencei-hegységben minden oldalra egyformán lejt, a Fazekasboda-Mórágyiban a kőzet- padok dőlése KÉK-i, majd átbuknak NyDNy felé, hogy így válta- kozva három, az egész hegységet keresztező gyenge antiklinálist adjanak. Ezekkel az antik! inálisokkal párhuzamosan halad majd- nem kizárólag a gránit nyúlása, mégpedig lineáris nyúlása. A Velencei-hegységben maga a nyúlás nem jut kifejezésre, a tömeg sokkal homogénebb, de mint latens nyúlást itt is észlelhetjük, ha bár sokkal rendszertelenebb, már az alpi és postalpi összetörede- zettsége miatt is. Folyást és palásodást, azaz lapszerűséget alig észleltem, ha- bár ez utóbbi a kontaktusnál kis mértékben mindig megvan. Egye- Dr. gróf Teleki Géza 2c 8 dűl Fazekasbodánál vau nagyobb kiterjedése a folyásnak, melynek pontos elhelyezkedését és irányát majd csak az irányoltan gyűjtött kőzetminták vizsgálata után állapíthatjuk meg. Mindkét rög kőzetét számtalan repedés, hasadás járja át. Itt a legnehezebb kiigazodni, mert a fiatalabb hegységalkotó erők előidézte litoklázis-rendszerek nemcsak hogy sok esetben más irá- nyúak, de a régieket is felfrissítik, felelevenítik. Ebben a dzsun- gelben azonban nagy segítségemre voltak a csúsaólapok és a fej- tésnél jól észlelhető elválási síkok, valamint a Fazekasboda-Mórá- gyi rögben nagyszámban előforduló syngenetikus kitöltésű hasa- dékok. Ez utóbbiak oly hasadékok melyek töltelékét erősen igény- bevett, összesodort paleozóikus íillit, pala. esetleg kvarc képezi és amelyek falán egy jellemző zöldes árnyalatú kéregszerű bevonat látszik, mely valószínűleg strigovit. E kitöltött vagy néha nyitott hasadékok nagyrésze szintén KÉK-NyDNy-i irányú, tehát párhuzamos a telérekkel. Hasadékok- nak kell azonban nyilvánítanunk a teléreket is, hiszen sok helyen, főleg a Velencei-hegységben a gránitporfir mentén feltörő aplit is igen sokszor mutat rovátkás csuszamlási felületeket. A csuszamlási hasadékok azonban nem tévesztendők össze olyan, szintén számosán előforduló vetőkkel, hol a két oldalrög vertikális irányban tolódott el egymástól. Csuszamlási rovátkák ugyanis majdnem horizontá- lisak, 0 és 20° között ingadoznak. A telérek általános csapása alól csak a kvarctelérek egy része képez kivételt, amennyiben ezek meg- lehetős rendszertelenül keresztezik néha a többi telért, vékony erek formájában is. Ez általában az oldalnyomás gyengülését mutatja. Gyenge formájában a felboltozódás csak a Velencei-hegység- ben mutatkozik. A tengely7 csapása itt egyezik a telérek és haránt- hasadékok irányával, tehát KÉK-NyDNy-i, nyúlás lejtését azon- ban csak ott tapasztaltam kismértékben, ahol a kontaktus palák megvannak. Ebben a hegységben azonban még valami egyTéb köti le figyelmünket. A tertier andezitfeltörésekkel kapcsolatos postvul- káni gránitelkvarcosodás, kaolinosodás terében a kvarcit és a még későbbi vékony barittelérek csapásiránya megváltozik és szinte me- rőlegesen helyezkedik el a többi telérre, hasadási és elválási irányra. Csapásuk ÉÉNy-DDK-i. Vájjon miért! Itt megint csak hangsúlyozhatom, hogy ha eruptív kőzettömegekben is kimutat- ható gránitelkvarcosodás, kaolinosodás terében a kvarcit, az a még nem teljesen lejátszódott a.lpin nyomóerőkre vezethető vissza, mely összes középhegységeinkben nagymértékben- érvényesül és létre- hozza a számtalan sok haránttörést. Egy orogén övben fekvő me- dence itt tehát oldalnyomás alatt áll, mely nyomásirány a cseh masszívum felé mutat és melyre merőlegesen helyezkednek el a mezozoikus áttolódások és a hosszvetők rendszere, valamint a leg- fiatalabb leszakadások, mint pl. a Balaton és a Velencei-hegység leszakadási vonala. Ezek a telérek tehát azt bizonyítják, hogy az alapfeltevés nagyjából helyes, a két gránitrög egy oly paleozoikus Adatok a dunántúli paleozoikum tektonikájához 209 nyomás alatt merevedett meg, mely az alpin irányokra merőleges volt. E jelenségekből is nyilvánvalóvá válik, hogy — ha C 1 o o s fejtegetéseinek igazat adunk — e két gránitrög KÉKANJyDNy-i nyomóerők hatása közben merevedett meg. A Velencei-hegységben a nyomás mindenesetre lényegesen kisebb volt, mint a Fazekasboda- Mórágyi-ban, mert minden előbb említett jellegzetesség, minden egyes tényező gyengébb és valamivel rendszertelenebb összefüggést mutat, telérek, basadékok, elválás mind valamivel rendszernélkü- libb, kúszáltabb. A Velencei-hegység tehát egy nyugodtabb településű antikli- nálpluton, ami azonban nem jelenti azt, hogy tektonikailag nyo- másmentesen merevedett meg. A Fazekasboda-Mórágyi hegység ezzel szemben erősebb hegy- ségalkotó erőknek lehetett kitéve, amit nagymértékben mutat a há- rom ÉÉNy-DDK-i antiklinális és az is, hogy e hegység valószí- nűleg két kisebb rögből áll, miután a fazekasbodai felének főtöme- gét alkotó ortoklas-oligoklas-biotit-gránit, a benne előforduló, néha 6 — 7cm nagyságú tökéletes karlsbadi ikrekkel és a sok gneisz-szerű zárvánnyal lényeges eltérést mutat a Mórágy és Apáti környékén fellelhető, tömöttebb, világosabb gránittól. Telérek, hasadékok, el- válás ezeket csak alátámasztja. Nem lehetetlen azonban, hogy a mórágyi rész egy mélyebb, jobban denudált része a gránittörrzsnek. Ezt csak a petrografiai vizsgálat fogja megállapítani tudni, mint ahogy a különböző telérek kitöltését, a zárványok anyagát, vala- mint a helyenként előforduló gneiszesedést is csak a vizsgálatok fogják felfedni. Egy azonban bizonyos. A velencei és fazekasboda-mórágyi rö- gök különböző hegységalkotó erőkre engednek következtetni, kü- lönböző kőzetek törtek fel a mélyből, esetleg különböző időben is. Ezekután térjünk át az e rögöket körülvevő paleozoikus kép- ződményekre és azok tektonikájára. Itt talán még szembeötlőbb a különbség, mint magukban a rögökben. Egységes mindkét egység- ben csak az, hogy a kontaktmetamorfózis egyik helyen sem volt nagyméretű, a rögökhöz mérten vertikális irányban átható. Ez any- nyit jelent, hogy a magmák már erősen lehűltek és erősen nyúlós állapotban törhettek fel. Maguk a kőzetek lényeges eltérést mutatnak. Ha ugyanis a Velencei-hegységből a gránitból kiindulva a Balatonfelvidékig sé- tálunk, a következő szelvényt készíthetjük. Mindjárt a gránit kon- taktusként megjelennek a csomós palák, melyek Vendl Aladár megállapítása szerint mészben szegény, bázisos agyagpalák lehet- tek. A kőzet elég egynemű, fillitesedésnek nincs nyoma és sokszor fordul elő a gránit zárványaként. Csak egyetlen helyről ismerek egy kőzetet, Pákozd mellett találtam, mint zárványt a gránitban, mely eredetileg egy homokkő lehetett és esetleg idősebb, mint az agyagpala. Menjünk most azonban tovább Polgárdi felé, ahol Sza- 210 Dr. gróf Teleki Géza badbattyántól Polgárdi-ig egyszerre egy tömött, kékesfehér, kissé szürkés mészkő jelenik meg, melynek koráról semmi pozitívat nem tudunk. E mészkő csapása és a henne kikutatott, három helyen harántvetők által elvetett antiklmális ÉÉIv-DDNy-i irányú. Nem messze e kis rögtől, a Somlyóhegyen egy igen érdekes kőzetcsoport- tal találkozunk. Sericitpalák, fillit, sericites kvarcitpalák, vékony, hófehér kvarcerek váltják itt fel egymást. E kőzetek habár nem is azonosságot, de sok hasonlóságot mutatnak fel a balatonpartiakkal, ahol az Almádi-Alsóőrs-Paloznak vonalon bukkannak fel. de sekun- der módon, sokkal erősebben, néha flisszerűen gyüredezve, át- gyűrve. Jellegzetessége ez utóbbi területnek az is, hogy több he- lyen, mint pl. a Nagykőorrnál, előfordul kisebb kiterjedésű kvare- porfir és fekete-fehéren erezett kovakő, mely utóbbi valószínűleg kovásodott mészkő. E kőzetekre települ rá mindenütt a permi kon- glomerát és vörös homokkő. Mindkét kőzetcsoport csapása majdnem mindenütt ÉÉK-DDNy-i, sőt néhol É-D-i is, mint pl. Fülénél és Almádi mellett a Káptalanerdőnél, csakhogy ez utóbbi helyen egyes kisebb rögök az alpesi nyomás hatása alatt kibillentek, el- tolódtak irányukból. Eredmény tehát egy regionális profil, mely eredetileg a fia- talabb üledékek lerakódása előtt így nézhetett ki: gránit, agyag pala, mészkő, fillit, konglomerát, homokkő. Biztos korú ezekből, csak a két utóbbi ezekről tudjuk, hogy perm korabeli szárazföldi lerakódások. Feltételezem azonban, hogy a fillit karbon a mészkő és esetleg az agyagpala is devon. És ebben az esetben a regionális összefüggés a moráviai zóna felé húzható meg, ahol ugyanilv korú, hasonló kőzetprofil ismeretes, avval a különbséggel, hogy a perm kívül, a gránit felőli oldalon helyezkedik el. Ez annyit jelent, hogy e csoport összefüggött volna a variscidált kialakulásával, csak lé- nyegesen kisebb nyomóerők hatása alatt. Evvel szemben, a Fazekasboda-Mórágyi gránitrögből kiin- dulva É felé, Ófalu előtt először metamorf agyagpalákat, zöld palái- kat, kipréselt, kihengerelt kvarc és mészkőereket és fillitet, Lovász- hetény mellett pedig egy gneiszszerű kőzetet találunk. Majd Pécs- től, ahol szintén kibukkan a gránit, Ny felé, szürkészöld, durva- szemű homokkövek, homokos agyagpalák növényi maradványokkal kerülnek sorra, melyet Vadász Elemér a perm alsó tagozatá- nak tart és melynek vörös, palás, agyagos-homokköves felső része szép egyenletesen megy át a középső tagozat konglomerátumaiba. Miután e konglomerát kvarcporfir-darabokat is tartalmaz, a gyü- rüfüi kvarcporfir-feltörések a felső karbonba vagy legalsó permbe helyezendők, amit az Almádi-Alsóőrs-i kvarcporfir-feltörések is iga- zolnának. Felső tagozatként a Mecsek ezen részén a jakabhegyi vö- rös homokkő jelenik meg, agyagos-palás közbetelepülésekkel, mely éppúgy, mint a balatoni permhomokkő, száraföldi periódusra en- ged következtetni. Érdekes azonban, hogy míg az ófalui paleoizoikus palák cső- Adatok a dunántúli paleozoikum tektonikájához 211 .portja ugyanolyan, tehát ÉÉNy-DDIv-i, csapást mutat, mint a fazekasboda-mórágyi gránitrög és ezek csak a Mecsek feltolódása következtében vannak sekunder rnódou átgyűrve és rágyűrve a grá- nitra, a felületes nézőnek ílymódon ÉK-DNy-i csapást odavará- zsolva, addig a Jakabhegy-Gyürüfü-i perm már csak a mezozoikus csapásirányt adja. A paleozoikus palák a gránitra való rágyűrése Ófalutól D-re oly erős, hogy egyes esetekben átbuktatott kis anti- klinálisok és redők keletkeztek. Ezek sokhelyütt elmossák a régi tektonikai arányokat, melyek amúgy is burkot képeztek a gránit mag körül. Úgy a Bakony a Balatonhegységgel, mint a Mecsek ÉK- DNy-i csapású hegyvonulatok és a paleozoikus egységekre DK-i irányban tolódtak rá. Érdekes itt megemlíteni, hogy a Szabar- Kéméndi juramészkő, tehát D-re a fazekasbodai hegységtől, szintén ÉNy felé dől, tehát DK felé tolódott. Nem úgy a Villányi-hegység, melynek feltolódása a paleozoikumra É, illetőleg ÉK felé történt. Ez annyit jelent, hogy míg a Bakony és a Mecsek feltolódása a magyar medencére és annak rögeire a visszaható alpin, vagy eset- leg ódinári erők következményeképen alakult ki, a Villányi-hegység feltolódása ugyanígy a dinári visszaható erők eredményekép ma- gyarázható. Ezt a csapásirányok és a törésrendszerek is nagyban •alátámasztják. Próbáljuk tehát röviden rekapitulálni adatainkat és állítsuk össze ebből regionális következtetéseinket. Megismerkedtünk tehát elsősorban két gránitröggel, melyek- nek tektonikája azt mutatja, hogy KÉK-NvDNy-i nyomás alatt merevedtek meg és ÉÉNy-DDK-i csapásúak. Variszkusi jellegükre vall nagyságuk, miután a középső pluton nagyságcsoportba tartoz- nak. Geológiai helyzetük a magplutonok sorába utalja őket, külső kérgük konkordánsan települ rájuk, minekfolytán inkább antikü- nálplutonok. A környező paleozoikus kőzet már előzőleg is gyűrve lehetett, de valószínű egy, a feltöréssel koncentrikus hullámosodig is. Teljes profil sajnos sehol sem adódott, de a meglevő jelek in- kább arra mutatnak, hogy mindkettő tektonikai helyzete szerint postorogenetikus magpluton. A gránit egy gyűrthegységben fel- nyomult savanyú, pacifikus alkálim észgránit, amit biztosan csak a Velencei-hegységről tudunk eddig; ez már kizárja preorogenetikus voltát. Tehát vagy syn- vagy postorogenetikusak lehetnek. Utóbbi mellett szólnak elsősorban a telérek, melyek a még le nem hűlt gránitban nyomulnak fel, másodsorban a kontaktmetamorfózis gyengesége, mely a palákat merőlegesen kellett, hogy áttörje. Kü- lönben is a savanyú magma mindig kevesebb hőt szolgáltat. A kon- taktus palákkal érintkező részek porfiros volta a gyors lehűlés ered- ménye. Ahhoz, hogy e plutonok egy orogén övben merevedtek meg, az is hozzájárul, hogy itt pacifikus kőzetekkel van dolgunk. Ugyan- csak erre' jellemző, hogy a paleozoikus kőzetek, habár gyengén re- 21 2 Dr. Rásky Klára előzőitek, szintén nagyjából É-D-i csapást mutatnak, mely csak he- lyenként van sekunder módqn átgyűrve. Az összes paleozoikum csapás- és nyomásirány tehát arra utal, hogy e két hegységet ia va- riszkusi láncolatba helyezhetjük, mintegy összekötő kapocsként a moráviai zóna és a Rhodopa között. Merőlegesen erre az irányra helyezkedik el az alpin hegyláncolat, mely sokhelyütt keresztbe törte a paleozói vonulatokat, ezzel akalmat adva a magyar me- dence rögeinek, hogy postalpin, tektonikailag dilatációs mozgások által jellemzett korokban letöredezzenek, lesüllyedjenek. Xem mint végleges megállapítást, de mint gondolatot, a du- nántúli paleozoikum fejlődéstörténetére vonatkozólag szabadjon végezetül még a következőket vázolnom. Az agyagpalacsoportot al- sódevon korúnak tartom, mely a breton fázis alatt esetleg hullá- mosán gyüredezett. Felsődevon és alsókarbonba helyezem a pol- gárdii mészkövet és a fillitesoportot. Ezeket a sudéta fázis erői minden esetre meggyűrték és e gyűrődési periódus utolsó fázisa- ként törtek valószínűleg fel a kései oi’ogenetikus gránitplutonok. Xem lehetetlen azonban, hogy gránit feltörése egy későbbi, astu- riai, vagy saliai fázis eredménye, sőt még avval is kell számolnunk, hogy a két rög magmája különböző időkben tört fel. A felső kar- bonba tartozna eszerint a fi Hit egy része és a kvarcporfirit-f eltűré- sek, majd erre a részben erősen denudált felszínre települt a permi konglomerát és homokkő. Remélem, hogy a petrográfiai vizsgála- ok és azok regionális összehasonlítása több világosságot fognak még deríteni ősföldünk történetére és kialakulására. FOSS IL IS CHARA-FÉLÉK TERMÉSEI A VÁROSLIGETI II.. SZÁMÚ MÉLYFÚRÁSBÓL ÉS A PÉCSI IVÓ VÍZKUTATÓ FÚRÁSOKBÓL. Irta: Dr. Rásky Klára. (A VII. táblával.) A Charophyták terméseit több, mint egy évszázada ismerték a geológusok és mégis igen sok időnek kellett eltelnie, amíg valódi mivoltukra rájöttek. Az első leírásokban még Molluscáknak és- Foraminiferáknak tartották őket. L email (8) volt az első, aki 1812-ben felismerte valódi Charophyta mivoltukat. Azóta sok hely- ről és a legkülönbözőbb geológiai korokból kerültek elő fossilis Charophyta oogoniumok. Legrégibb maradványaik devon-időszaki rétegekből kerültek napvilágra. Magyarországról eddig csak néhány idetartozó adatot említ az irodalom. A Chara-iélék termésének, az oogoniumnak főrésze a legtöbb- ször tojásdad alakú tömlő vagy zsák, amelyet a spirálisan csava- Fossilis chara-félék termései 213 rodott hengeralakú kéregsejtek, az ú. n. spirálsejtek vesznek körül. A tömlő felső részén van a coronula, mely a Charáknál mindig öt sejtből álló szerv s már a fejlődés igen korai szakában haránt septa választja el a spirálsejtek csúcsától. A tömlő alsó részén van a szársejt, amellyel az oogonium valamikor az ágacskán függött. Az oogonium középső üregét az oospóra foglalja el. Ennek megvastagodott külső falán spirális barázdák láthatók, melyek a borító kéregsejtek varrataival összeillenek. A ma élő fajok oogoniumainak spirálsejtjei majdnem mindig felvesznek a vízből CaCCk-t, ellenben a coronula és a. szársejt soha- sem. Ezért nem találtak megkövesedett állapotban sem coronulát, sem szársejtet. A recens Charophyták termésének meghatározásánál a coro- nula nyújtja a fő jellemvonást. A coronula a fossilis fajo- kon mindig hiányzik s így meghatározásuk közben csak a ter- més alakjára, nagyságára és a spirálcsavarulatok számára szorít- kozhatunk. Felületes szemléletre ez majdnem lehetetlennek látszik, ha azonban az ember kissé belemélyed az apró termések tanulmá- nyozásába, akkor rövidebb vagy hosszabb idő alatt olyan gyakor- latra tehet szert, amelynek alapján azonnal észreveszi a termések közötti különbséget és biztosan külön tudja választani őket egy- mástól. A fossilis CTíaru-oogoniumok spirálsejtjei balfelé csava- rodnak, tehát ellenkező irányban, mint az óramutató járása. A csa- varodás foka nagymértékben változó, de a csavarulatok száma ugyanazon a fajon belül mindig állandó s a kövült fajok megkülön- böztetésekor nagyon fontos. A termés alján levő nyílás — a szársejt leválási helye — szintén változó alakú, s elég jellemző az egyes fajokra. A Charophyta maradványok majdnem kizárólag édes és fól- sósvízi üledékekből kerülnek elő. Újabban Peck (12) a Sycidiaceae és Trochiliscaceae családokat tengeri eredetitekként említi. A városligeti II. számú mélyfúrás Charophyta termései. A budapesti Széchenyi fürdő keleti szöglete közelében 1936. május 8-án mélyesztették a II. számú fúrást. 1938. március 16-án 1256.10 m talpmélységet értek el. A 417.88 — 418.10 m-ig és a 428.40— 428.70 m-ig talált édesvízi alsó miocén rétegekből, valamint a 455.90 — 456.10 m-ig átfúrt kattien rétegből találta Majzon (9) isza- polási munkálatai közben azokat a Charophyta terméseket, amelye- ket az alábbiakban ismertetek: (A kövületek a m. kir. Földtani Inté- zet tulajdonában vannak.) Chara sadleri U n g. (VII. tábla. 1, 1 a. kép.) Leírás: Tojásdad alakok. Hosszúságuk 0.52 — 0.60 mm között, szélességük 0.45- — 0.50 mm között váltakozik. A spirálsejtek esava- 214 Dr. Rásky Klára rulatainak száma 7—8. A spirálcsavarulatok konkávak s a csava- rulatok érintkezésénél erősen* kiálló perem van, amelyen kettős- vonal jelzi a spirálcsavarnlatok varratát. Az apex minden példány- ról hiányzik, illetve letörött. A hasison a szársejt leválási helyén jól látszik az ötszögű, nyílás, amely körül a spirásejtek taraja még- jobban kiemelkedik. Lelőhely és kor: Budapest, városligeti II. sz. mélyfúrás. Alsd miocén édesvízi és kattien rétegek, 417.88 — 418.10 m. 428.40 — 428.70' m és 455.90 — 456.10 m mélységekből. Megjegyzés: Mindössze 7 többé-kevésbé törött példány állott rendelkezésemre. Némelyik töredéket mérni sem lehetett. Azonban a Charn sacUeri (19, Taf. II. fig. 7 — 9.) spirálsejtjeire annyira jel- lemző élesen kiálló taraj minden kétséget kizárva bizonyítja a faj azonosságát. Az oogoniumról több helyen letöredezett kéregrészek alatt jól látszik az oospóra megvastagodott külső fala, amelynek spirális barázdái a spirálsejtek varrataival összeillenek. Némely példányon a spirálbordák köze is kitöltődött kőzetanyaggal s így a bordák éles taraja nem olyan szembeszökő. Az oogonium hasonlít némikép a Ch. strobilocarpa R e i d és Groves-re (13, Pl. V. fig. 7 — 8.), azonban utóbbi méreteire is na- gyobb, a spirálcsavarulatuk száma is több. Hasonlít még D o 1 1 f u s és Fritel munkájában ábrázolt (1, p. 257. fig. 19.) Ch. brongniarti Brau n-faj első képéhez is, bár a méretek és a spirálos avarulatok száma itt sem egyezik. D o 1 1 f u s és Fritel leírása erről a faj- ról egyébként majdnem semmiben sem egyezik A. Bra u n (18, p. 35.) eredeti leírásával. A Ch. sodleri- 1 Unger elsőízben Magyarországról Sopron környékről, Brennbérgből kapta. Azóta most került elő másodízben,. Chara filarszkyi n. sp. (VII. tábla 3, 3a. kép.) Leírás: Zömök, hengeres, majdnem gömbalakú forma. Hosszat 0.55 mm, szélessége: 0.50 mm. Az oogoniumon oldalnézetben 8 spirál- esavarulat látszik. A spirálcsavarnlatok bordái aránylag szélesek, domborúak és az egyes csavarulatok bordáinak közepén még egy gyengén látható kis árok húzódik végig. A spirálsejtek bordáinak felülete nem egészen sima. Az apex törött. A basalis részen a szár leválási helyén nagy nyílás van, melyet a spirálcsavarnlatok ki- szélesedve fognak közre s a nyílás majdnem kereknek látszik. Lelőhely és kor: Budapest, városligeti II. sz. mélyfúrás, a 455.90 — 456.10 m mélység kattien rétegéből. Megjegyzés: A spirálsejtek csavarulatai helyenként itt is le- pattantak és alattuk jól látszanak az oospóra külső barázdái. Ezt a fajt jól külön lehet választani az eddig ismert fossilis fajoktól, mert a spirálbordákon végigvonuló sekély árok egészen jellegzetes^ és a kéreg kialakulását ilyen formában máshol eddig nem észlelték. Egyetlen törött példányt kaptam ebből a fajból. Fossilis ehara-félék termései 215 Chara sp. (VII. tábla 4. kép.) Leírás: Hosszúkás, hengeres alakok. A törött darabok hosszú- sága 0.54— 0.5Ü mm, szélességük 0.35 mm. A megolvasható spirál- csavarulatok száma 6 — 7. Valószínű, hogy az apexxel együtt még legalább egy-két csavarulat is letörött. A spirálsejtek bordái igen szélesek, laposak. A spirálbordákon a sejtek érintkezésénél kettős vonal látszik. A példányok erősen összenyomottaik. Lelőhely és kor: Budapest, városligeti II. sz. mélyfúrás; 423.40 — 42?. 70 in. mélvségböl, alsó miocén, édesvízi rétegből. Megjegyzés: Mindössze két törött példány állt rendelkezé- semre, melyekről rósz megtartásuk miatt pontosabb leírást nem adhatok s faji meghatározásuk is lehetetlen. Aclistochara staabi n. sp. (VII. tábla 2, 2 a, 2 b. kép.) Leírás-. Hengeres, tojásdad alak. Hosszúsága 0.55 mm, széles- sége 0.49 mm. A spirálcsavarulatok száma 7. A spirálcsavarulatok szélesek, bordáik gyenge, de egyenletes tarajban emelkednek ki. Az apex lapos. A basalis részen, a szár leválási helyén kis nyílás nyoma látszik, amelynek a lefutó bordák nekiszaladnak és szorosan közrefogják. Lelőhely és kor: Budapest, városligeti II. sz. mélyfúrás; 42S.4C — 423.70 m. mélységből, alsó miocén, édesvízi rétegből. Megjegyzés: Az egyetlen példány hasonlít az Aclistochara bransoni P e c k-hez (11, Pl. 14, fig. 8 — 11.), azonban a spirális bor- dák nem olyan kifejezettek és a eelluláris barázdák sem látszanak olyan mélyeknek, mint a Peck képein ábrázoltakon. Az apex a mi példányunkon is jellemző, az oogonium lapos tetővel fejeződik be, nagy nyílást zárva körül és így az Aclistocliarákhoz kell sorol- nunk. A határozott megegyezést az Aclistocharákkal a basalis nyí- lás körül kialakult spirálbordák elhelyezkedése is mutatja (11, Pl. 14, fig. 11.). A teljes oogonium az Aclistochara bransoni Peck és Aclistochara jonesi Peck (11, PL 14. fig. 12 — 15.) között állónak látszik. Vonatkozásba lehetne hozni még a Chara bernoullii II n g e r- rel is (6, Taf. IV. fig. 6.), de ott a csavarulatok száma sokkal na- gyobb és az oogoniumok is nagyobbak. Egyébként Peck azon a véleményen van, hogy a Chara bernoullii is több más fajjal együtt az Aclistochara- k közé tartozik. A budapesti városligeti II. sz. mélyfúrásból tehát a következő Charophyta fajok kerültek elő: Chara saclleri Inger, Chara filarszkyi n. sp. Chara sp. Aclistochara staubi n. sp. 216 Dr. Rásky Klára A pécsi mélyfúrás Charophyta termései. F e r e n c z i István 1938-ban Pécsett ivóvíz keresése céljá- ból fúrást végeztetett s 394.20 — 395.70 m mélységből, majd a 443.30 — 443.60 m mélységből Charophyta oogoniumok kerültek elő. A M. kir. Földtani Intézet feldolgozásra átengedte őket. Az aránylag kevés vizsgálati anyag nem olyan jó megtartású, mint egyébként a Charophyta oogoniumoknál várható. Ezért meg- határozásuk is több nehézséget okozott. Mindössze két faj termé- sére akadtam, szármaradványok nélkül. Chara inconspicua A 1. B r. (VII. tábla. 5. kép.) Leírás: Gömbölyded, kicsiny példány. Hossza 0.45 mm, széles- sége 0.40 mm. Oldalnézetben 10 spirálcsavarnlat látszik az oogoniu- mon. A spirálcsavarulatok szépen domborulva simulnak egymáshoz. Domborulataik simák. Az apex egyik fele letörött, de másik részén jól látszik, hogy a spirálsejtek a csúcsból indulnak ki, anélkül, hogy nyílás látszanék közöttük. A hasis szintén törött, de a csavarulatok közvetlenül a szársejt leválási helyéig követhetők. A szársejt helye már nem vehető ki. Lelőhely és kor: Pécs, szarmata réteg 394.29 — 395.70 m mély- ségből. Megjegyzés: Egy törött példány és egy oospóra állott rendel- kezésemre. Az oospóra egyik részén még látszik a spirálsejt egy-Ket csa- varulatának töredéke. Ez a példány valamivel még kisebb lehetett. Fajunk nagyságra a Chara granulifera H e e r-liez, ill. Peck szerint Aclistochara- hoz (11, p. 87.) áll közel, de ezeken a csava- rulatok száma csak 7 — 8, azonkívül az oogonium alakja is teljesebb gömb. A nagyságbeli méretek és a csavarulatok száma úgylátszik megegyezik a Tolypella headonensis Reid és Gr öve s (13, pl. 6, fig. 2 — 3.) fajjal is, csak a spirálcsavarulatok szépen kiemelkedő domborúságával tér el attól. A Tolypella- n ugyanis a csavarulatok lconkávak. Kosmogyra cf. superba Stache. (VII. tábla 6. kép.) Leírás: Oldalról erősen összenyomott és törött példány, de jól elképzelhető az eredeti gömb alakja. Hossza 0.50 mm (ez a méret nem reális, mert a példány törött), szélessége 0.60 mm. Oldalnézet- ben 10 — 11 spirálosa varulatot lehet megolvasni, melyek finom, de azért élesen elváló varratvonalakkal vannak egymástól elválasztva. A spirálcsavarulatokut sűrűn egymásmelleit álló, gyöugyszemecs kékhez hasonló tuberculumok díszítik. A díszített spirálcsavarulatok között kissé bemélyednek a varratvonalak. Az apexen a coronula helyét nem lehet látni. A hasis letörött. Lelőhely: Pécs, szarmata réteg 443.40 — 443.60 m mélységből. Fossilis charra-félék termései 217 Megjegyzés: Mindössze egy törött, összenyomott példány és két töredékdarab állt rendelkezésemre. Ez a faj S t a c h e Kosmogyra superba- jához (15, p. 134, Taf. IV. fig. 2. a, b.) kétségtelenül nagyon közel áll. A mi példányunkon mindössze a esavarulatok száma eggyel több és méretei valamivel kisebbek, mint a S t a c h e által adott méretek. Bár a nagyságbeli különbségnek egy fajon belül nem szabad nagy szerepet játszania, mert ha egyebekben tökéletes a megegyezés, akkor nyugodtan azo-- nosltható a leíírt faj. a Chara- félék egy valamivel kisebb vagy na- gyobb méretű példányával. Különösen a fosszilis Characeaeknál szerzett tapasztalataim alapján mondhatom ezt. Csak a esavarulatok száma és a példány törött volta tartott vissza attól, hogy a K. superba-y al határozottan azonosíthassam a pécsi fajt. Mióta S t a e h e (15) felállította a Kosmogyreae családot azok- nak a Charophyta terméseknek a számára, melyeknek a spirálsejt- jein még díszítések is vannak, azóta sok vita folyt le a díszítések körül. Az élő fajok között egy sincs, amelyen ilyen díszítésekkel ta- lálkoznánk s így kéltségbevonták, hogy ezek a díszítő elemek egyál- talában a termés hozzátartozó részei. A legtöbben csak félbeszakí- tott kérgesedésnek tartották. D. J. Scourfield (14, p. 170) vizs- gálatai azután a Chara vasiformis Reid és Groves esetében ki- derítették, hogy a spirálsejteken a tuberculumok és egyéb kidudoro- dások szerves anyagból állanak és így nem lehetnek kizárólagosan az elmeszesedés következményei. Mindezt azután Reid es Groves (13, p. 185.) vizsgálatai megerősítették, mert ők is organikus erede- tűnek találták a kiemelkedések anyagát. Nekem is volt alkalmam nagyobb Kosmogyra anyagot feldol- gozni, amidőn igen nagyszámú, díszített oogoniumot vizsgálhattam meg. A spirálsejtek díszítései és kiemelkedései annyira egyenlete- sen voltak eloszolva és olyan nagy a szabályszerűség, hogy teljesen kizártnak tartom azt, hogy azok csak a külső kérgesedés folyomá- nyai lennének. Sőt egyes jó megtartású példányokon olyan jól lát- szanak a díszítő tuberculumok, hogy méltán kell hitelt adnunk Stache szép rajzainak is (15, Taf. IV, fig. 2.). Egyébként Magyarországról nem a most leírt Kosmogyra sp. az első, 1913-ban Tu zson (17, p. 210, Taf. 13. fig. 1.) írt le és ábrá- zolt egy Charophyta termést, amelynek az oogoniuma díszített volt s akkor ő a Characeites verrucosa nevet adta neki. Ez a példány az Esztergom melletti Strázsa-hegyről, az eocénből került elő. P i a (7) rendszertani átcsoportosítása folytán ez a díszített faj is — he- lyesen — a Kosmogyra genusba került. Következtetés. Az élő Charophyta nemek és fajok földrajzi elterjedése igen nagy (2, 3) és ott, ahol megjelennek, minden más növényt kiszorí- tanak a helyükből. A fossilis leletekről szóló híradások is mind gya- 218 Dr. Rásky Klára koribbak a legtávolabbi földrészekről, ami határozott bizonyítéka, annak, hogy a földtörténeti időszakokban is nagy és széleskörű volt az elterjedésük. A devontól ismeretes és igen specializált Cha rophyta oogoniumok idők folyamán majdnem változatlanul megtartották for- májukat és úgylátszik igen határozott típusú vegetációt képviselnek. Az elmondottakon kívül nagy fejlődéstörténeti múltjuk is azt bizo- nyítja, hogy a Charophyták határozott és önálló csoportot képvi- selnek. A geológusok és sztratigrafusok eddig majd mindig a C/j apa- félék szint- és korjelző értékét keresték. Pedig a Charophytákból nem következtethetünk ilyesmire határozott bizonysággal. A Chara sadleri TI n g. (19, p. 9.) például Breunbergben a középső miocénből került elő, viszont Majzon (9, p. 47.) a városligeti II. sz. mélyfú- rás 417.88 — 418.10 m és 428.40 — 428.70 m mély rétegeit már alsó mocén- nek veszi, ahonnét a Chara sadleri ismét előkerült. Ugyanezt a 428.70 m-ig terjedő réteget Vend] Aladár (20. p. 277.) még a középső miocén alsó részének tartja. Hasonló véleményen van id. Noszky Jenő is (22. p. 72.). Ezeket a felfogásbeli különbségeket a Chara sadleri előfordulása ezekben a rétegekben nem tudja eloszlatni. A Chara sadleri kattieni előfordulását azonban szárazföldinek kell tartani, mert a tengeri Charophyta előfordulások egészen mások (12). Itt csak egyetlen magyarázatunk lehet, a termések vagy a hináros öbölből mosódtak be a tengerbe, vagy pedig folyó hordalék- kal kerültek oda. Nagyobb eltérés látszik már a Chara inconspicua U n g. és méginkább a Kosmogyra superba Stache előfordulásainál. A Cha- ra inconspicua a felső miocénből volt ismeretes s most a pécsi fúrás- nál a szarmatából került elő. A Kosmogyra superba- 1 a paleocénből írták le és most M a j z o n adatai szerint az is pécsi szarmatából került elénk. Tehát mindezekből világosan kitűnik, hogy a fossilis Charo- phyták szint- és korjelző értékére csak további alapos vizsgálatuk adhat majd határozott választ. Készült a Magyar Nemzeti Muzeum Föld- és Őslénytárában. IRODALOM. 1. D o 1 1 f u s e t F r i t e 1: Oatalogue raisonné des Characées fossiles du Basin de Paris. — Bull. de la Soc. Géol. de Franca 4 Série. Törne 19. pag. 243. fig. 1—23. Paris. 1919. — 2. Filarszky N,: A Chara-félék monográfiája a hazánkban eddig megfigyelt fajainak és formáinak elösorolásával. — Magy, Tud. Akad. Math. lenn. Értesítő. LII. p. 439. Budapest, 1934. — (Monographie dér Oharaceen mit Auf- záhlung dér bisher in Ungarn beobacliteten Arten und 1‘ ormon. Mattiéin u. Naturw. Anzeiger d. Ung. Akademie dér Wissenschaften. Fossilis chara-félék termései 21 a Bel. LII. p. 470. Budapest, 1934.) — 3. Filarszky N.: A Chara-félék különös tekintettel a magyarországi fajokra. — Magy. Természettud.. Társulat Kiadványa. Budapest. 1893. (Die Charaeeen mit besonderer Riicksicht auf die in Ungarn beobaehteten Arten. Tat'. I — V. Budapest, 1893.) — 4. Groves, J.: Charopyta. — Foss. Caty II. Plantae. XXX. Berlin, 1933. — 5, Groves, J. a. B u 1 1 o c k-W e b s t e r : The British Charophyta. Vol. I — II. London, 1924. — Heer, O.: Die tertiare Flóra dér Schweiz. Bd. I. p. 23. Taf. IV. Wintherthur, 1855. — 7. H i r m e r, M.: Hamdbueh dér Paláobotanik. Bd. I. München und Berlin, 1927. — 8. Leman, S.: Note sur la Gyrogonite. — Nouv. Bull. Sci. Soc. Philom., III. pp. 208 — 210. Paris, 1812. — 9. M a j z o n, L. és Teleki, G.: A városligeti II. számú mélyfúrás. — Hidrológiai Közlöny, Budapesti kötet. 1940. XX. p. 47. Budapest, 1941. — (Die Tiefbohrung Nr. II. im Stad'waldchen. Zeitschr. f. Hydrologie. Bánd Budapest, 1940. XX. p. 62. Budapest, 1941.)— 10. Peek, E. R.: A new family of Charophyta from the lower cretaceous of Texas. — Journ. of Paleontology, Vol. 12. No. 2. pp. 173 — 176. Pl. 28 fig. 1. March 1938, w. loc. — 11. P e c k, E. R. Morrison Charophyta from Wyoming. — Journ. of Paleontology, Vol. 11. No. 2. pp. 83 — 90. Pl. 14. March. 1937, Amerika. — 12. P e c k, E. R.: The North American Trochiliscids, Paleozoic Charophyta, — Journ, of Paleontology, Vol. 8. No. 2. pp. 83—119. Pl. 9—13. June 1934. - 13. Reid, C. a. Groves, J. : The Charophyta of the Lower Headon Beds of Hordle Cliffs. — Quarterly Journal of the Geol. Society of London. Vol. 77. p. 175. P1. IV — VI. London, 1921. — 14. fide Reid, E. M. a. Chandler, M. E. J.: The Bembridge Flóra. — British Museum. p. 165. Pl. XII. London, 1926. — 15. Stache, G.: Die liburnische Stufe und dérén Grenz-Horizonte. — Abh. d. k. k. Geol. Reichsanst. Bd. XIII. Heft. 1. Taf. I a), III — IV. Wien, 1889. — 16. Stache, G.: Die Liburni- sche Stufe. — Verh. d. k. k. Geol. Reichsanst. Nr. 12. p. 195. Wien, 1880. — 17. Tűz són, J.: Adatok Magyarország fossilis flórájához. (Addi- tamenta ad florami fossilem Hungáriáé III.) — Földt, Int. Évk. XXI. 8. Taf. XIII. fig. 1 — 3. Budapest, 1913. — (Beitrage zűr fossilen Flóra Lngarns. — Mitteil. aus d. Jahrb. d, Kgl. Ung. Geol. Anst. Bd. XXI, Heft 8. Taf. XIII. fig. 1—3. Budapest, 1913.) — 18, Unger, F.: Genera et species plantarum fossilium. p. 31. Vindobonae, 1850. — 19. Unger, F.: Iconogr. Plantarum Fossilium. p. 9, Taf. II. fig. 7—9. Wien, 1852. — 20. ^ endl. A.: A városligeti új artézi kút. Terin. Tud. Közlöny, 70. köt* p. 275. Budapest, 1938. — 21. Zsigmondy, V.: A városligeti ártézi kút Budapesten, p. 66, 72—73. Budapest, 1878. — 22. Noszky, J.: A Cserhát-hegység földtani viszonyai. Magy. kir. Földtani Int. kiadása. Budapest, 1940. — (Das Cserhát-Gebirge. Königl. Ung. Geol. Anstalt. Budapest, 1940.) 220 A DUNÁNTÚLI PANNON SZINTEZÉSE. Irta: Dr. Strausz László. Az Eurogasco és Maort szolgálatában 1933. óta tanulmányo- zom a Dunántúl fiatal harmadkon képződményeit s 12,00U km* te- rületet térképeztem földtanilag 1 : 75,000-es lapokra, Győrtől Mohá- csig és Szigetvárig, a Dunántúl középső és DK részén. Elsősorban a pannon rétegek vizsgálata volt feladatom, ezekből 150 új lelőhely- ről gyűjtöttem és határoztam meg faunát. 1. A pannon szintezésének történetéről. A magyarországi pannon képződmények részletes korbeosz- tása, szintezése nehéz s eddigelé nem teljesen megoldott feladat. A szintezés nehézségének okai közül hármat emelek ki. Első ok az, hogy a jól ismert s helyesen szintezett DNy-európai fiatal harmad- kori képződményektől fáeiesre nagyon eltérnek s így velük közvet- lenül nem párhuzamosíthatók. Másik ok pannon képződményeink legnagyobb részének nyugodt, alig kimozdult települése; ennek következtében csak kivételesen találunk rétegsorokat, közvetlenül megfigyelhető egymásratelepiilésekben (ami az egymásutániságot egyszerűen eldöntené). Harmadik, hogy a. pannon molluszkák mér- hetetlen variabilitást mutatnak s ezért meghatározásaink gyakran bizonytalanok. Mikor kb. 70 éve F u c h s T h. a magyarországi első fontom sabb pannon lelőhelyeket leírta, még nemigen próbálták emeletekbe osztani ezeket a rétegeket, de feltűnőnek tartották, hogy jóformán minden új lelőhely egészen új faunát, legalább is új fajokat töme- gesen ad — ellentétben a tengeri képződményekkel, amelyekben a fajok többsége nagy elterjedésű. Ez persze téves látszat volt. Amint a pannon faunák ismertebbé váltak, egyre kisebbnek tűnt az egyes területrészek pannonjának egymásközti eltérése, — ezt igyekszem sok esetben bizonyítani jelen dolgozatomban is. A magyar kutatók közül főleg a múlt század első tizedében Halaváts és Lőre n- they számos pannon fauna feldolgozása közben még elég sok új fajt is leírtak, főleg azonban rétegsorokba, egymás feletti szintekbe osztották e képződményeket. Csakhogy e szintek kérdésében nem- csak egymással, de saját pár év előtti felfogásukkal se voltak soha összhangban (43). Lörenthey balatoni monográfiájának (1) évét (1905) je- lölhetjük meg azon időpontként, amikor a legtöbb pannon szintben hittek, sőt Lörenthe y maga azt is állította, hogy e számos szint- * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1941. ápr. 2-i szak- ülésén. A dunántúli pannon szintezése 221 nek jól jellemzett, egymástól lényegesen eltérő faunája van. Ekkor a pannon alsó részébe sorolták a Congeria banytica, a C. zsigmon- dyi és a Lyrcaeá- k szintjét, Hálává ts szerint a C. ungula ofip- rae- s rétegeket és a kupi faunát is; ezek sorrendjét, egymáshoz való viszonyát azonban a legkülönbözőbben fogták fel. A felső pannonba vették ekkor (ide számítva Halaváts középső pannonját is) a C. balatonién, C. rhomboidea, Limnocardium vutskitsi és Unió wetz- leri szintjeit, Lörenthey még ezek alá vette a felső-pannón leg- alsó szintjeként a C. ungula eaprae- 1; a C. rhomboidea és L. vuts- kitsi szintejeit azonban többé-kevésbbé egykorúnak tartották. Vitális I. 1908-ban (2, 3) vitatni kezdte a C. rhomboidea- szintbe sorolt balatonvidéki képződmények faunisztikai önállóságát,, s L ö r e n t h e y-vel folytatott hosszú vitában bebizonyította, hogy a Balaton környékén csak az Unió wetzleri-s rétegek találhatók né- hol a C. balatonion szintjének fedőjében. Ettől kezdve mondhatni minden új adat csökkentette az egyes vidékek és egyes szintek pannon faunáinak régebben feltételezett nagy különbségeit. Mint- hogy a vízszintes vagy igen kevéssé kibillent helyzetű pannon ré- tegek egymásra települését a felszinen legtöbbször nem lehet meg- figyelni, a mélyfúrásoktól várhattuk a pannon sztratigrafia legfon- tosabb kulcs-adatait. 1935-ig azonban ezek a könnyűnek Ígérkező megoldások elmaradtak. Sümegh y 1927-ben (4) hangsúlyozza ugyan, hogy a fúrási adatok Vitális álláspontját támogatják, de faunáit nem tartja kielégítőnek még a C. balatonién - és C. rhombo- idey-szi ntek egykorúságának eldöntésére se. A fúrások helyett azon- ban szerencsés felszíni leletek — véleményem szerint — ,a pannon középső és felső részének legtöbb vitás kérdését megoldották. Ugyanis 1933-ban Nyárádnál (Pápától Ny) gazdag új lelőhelyen tömegesen találtam együtt a Congeria balatonién fajt a C. rhombo- ideá- nak egyik Keletmagyarországon is meglévő változatával; Pá- pától K-re Romándig a Melanopsis impressa tömeges felléptével jellemzett (ú. n. Lyrcaeá- s) rétegeket a Congeria ungula caprae-s rétegek felett, ill. egymással összeolvadva találtam; 1934-ben pedig a somogymegyei Köttsétől D-re kövületdús vékony rétegből a rhom- boidea-s faunatípus több jellemző faját együtt gyűjtöttem a töme- gesen fellépő C. balato nica- val és Limnocardium vutskitsi-vel. Rö- vid összefoglalásban 1935-ben ismertette eredményeimet P a p p S (5) ; Szádeczky K. E. 1938-ban és Sümeghy 1939-ben (7) megjelent könyvei megállapításaimat átvették, ill. megerősítették. Jekelius E. 1936-ban a C. rhomboidea- és C. balatonica-szintek egykorúságát saját leletek nélkül, az ismert irodalmi adatok alapján próbálta bi- zonyítani, természetesen nem ismerve (az őt kevéssé megelőző) meg- állapításaimat (8. p. 265 — 307) Az említett 1938-34 évi leleteim a dunántúli pannon szinte- zésének legsúlyossab problémáit döntötték el, további 6 évi kuta- saim is ezekkel az első eredményekkel egybehangzó adatokra vezet- 222 Dr. Strausz László tek. 1935. óta a mélyfúrások által nyújtott adatok száma is erősen szaporodott s főleg a pannon legalsó részeire vonatkozó ismeretein- ket bővítették S ü m e g h y (7), Strausz (9). 2. A dunántúli pannon faunatípusok. Vegyük most sorra ÉNy-ról DK felé az általam tanulmányo- zott pannon képződményeket; ez a térbeli sorrend nagyjából egybe- esik azzal az időbeli sorrenddel, ahogy a szintezés tárgyalandó kér- dései megoldódtak. a) Congeria ungula caprae-s rétegek. Pápa környékén igen sok új lelőhelyről (homok és agyagos homokrétegekből) gyűjtött faunáim összefoglaló jegyzékét adja a kö- vületek táblázatának 2. csoportja. Csak saját gyűjtésű, magam által meghatározott faunákat írtam le és foglaltam ezekbe a tábláza- tokba, túlnyomó részt teljesen ríj, ezelőtt ismeretlen lelőhelyekről; csak igen kevés olyan lelőhely szerepel faunalistáimban, melyet már előbb is ismertek, de nekem a faunát sikerült számottevően bővítenem. E képződmények legelterjedtebb faja a Dreissensia auri- cularis, következők a Congeria ungula caprae, Limtiocardium pens- lii variocostatum és Melanopsis impressa. A vezéralakok közül az utolsót lehet felhozni alsó pannon kor mellett, az első kettőt a felső- pannón mellett. Hogy nem két egymás feletti külön színt összekeve- réséről van itt szó, arra egyik legfontosabb adat, mint már emlí- tettem, hogy Bomándon a Congeria ungula caprae-ya\ tömött réteg felett következik a Melanopsis impressa-s réteg, más lelőhelyeimen teljesen együtt vannak e fajok. A felsorolt 39 faj közül 11 hiány- zik az általam feldolgozott többi faunatípusból és a Balaton-monog- ráfiában leírt faunákból, 3 faj egyaránt elterjedt az alsó és felső pannonban, 20 kimondottan felső-pannón jellegű s csak 4 olyan van, amelyik a C. ungula caprae-s rétegeken kívül a felső-pannón típusos részeiben hiányzik, az alsó-pannónban ellenben megvan; az uralkodó fajnak, Dreissensia auricularis- nak még a genusza is hi- ányzik az eddigi felfogás szerint az alsó-pannónból. Ez a szint, ill. faunatípus a Dunántúl középső részein igen nagy elterjedésű, az általam vizsgált területen megvan Veszprém- varsánytól Kúpig szinte megszakítós nélkül, de ahol nincs is meg most már szálban, pleisztocén kavicsban megtaláljuk vastaghéjű nagy vezéralakjainak (C. ungula caprae, L. penslii var.) lekoptatott töredékeit (1. Strausz: Das Pannon dér Umgebung von Pápa, 1934. p. 8 — 9., jelentés a Földt. Intézetnek és a minisztériumi bányá- szati ü. o.-nak). Hasonló adat szerepel S z á d e c zk y-nél is 1938-ban (6. p. 129). Megvan azután a C. ungula caprae szint saját vizsgála- taim szerint a Somlóhegy D-i oldalán, Tüskevártól Hosztótig, Öcs- től a Csobáncon és Szentgyörgyhegyen át Balatongyörökig, Szá- deczky (6. p. 120 — 126) adatai szerint Veszprémvarsánytól még A dunántúli pannón szintezése 223 messze K-re is. Tüskevártól Ny-ra a C. un gúla capme hiányzik a faunából, öcstől Meszesgyörökig pedig (sőt a Somlóhegyen is) leg- több lelőhelyen a C. ungula caprae igen szegény faunákban található, míg a szomszédos gazdagabb faunákban a L'nnno- cardium penslii var. és Melanopsis impressa mellől hiány- zik a C. ungula caprae. Ez talán a tárgyalt szint egysége ellen nem hozható fel, de az ellen igen, hogy e szintet C. ungula caprae- szint- nek nevezem. Elkerülhetnék ezt azzal, ha Dreissensia auricularis szintnek neveznők, mert e faj jóformán minden lelőhelyen megvan, sőt tömegesen, csakhogy szerepel e faj a C. balatonica-szintben is. b) Congeria partschi-s rétegek. A F u c h s-féle kupi faunában Congeria czjzeki és partschi is szerepelnek, e fajokat én sehol se találtam a C. ungula caprae- s faunákban. Ma a kupi lelőhely rossz állapotban van, csak néhol a felszínen a homokos anyagból kimosottan heverő pédányokat talál- tam, főleg Melanopsis-okat. Ellenben a Pápakovácsiba vezető út ele- jén, közel Kúp ÉK széléhez fel van tárva az a szürkés pannón agyag, melyet F u c h s is jelöl szelvényén a kövületdús homok alatt. Fuchs szerint ebben csak két kövületpéldány akadt, egy Limno- cardium penslii és egy Congeria partschi, Kocli A. szerint azonban (11) C. partschi és C. czjzeki gyakoribb, L. penslii ritkább ebben az agyagban. Most én bőven gyűjthettem belőle a C. partschi-t és C. czjzeki-t is, tehát azt a két fajt, amelyet olyan idegennek találtam a Fuch s-féle kupi faunában s amelyek miatt ezt a faunát nem tudtam régebben azonosítani az általam gyűjtött közeli faunákkal; a két Congeria mellett más alakot nem találtam, a L. penslii- 1 se. Minthogy Fuchs egy-egy példányt említ csak a tárgyalt fa- jokból. feltételezem, hogy az alsó agyag faunájából keveredett az az egy C. partschi és C. czjzeki a homokéba (tehát a típusos kupi fau- nába) s ha ezeket kihagyjuk belőle, akkor már ez is teljesen egyez- tethető a környéki számos C. ungula caprae-s faunámmal. A Kúp- tól É-ra emelkedő dombok túlsó lejtőjén Pápakovácsiban is jól fel van tárva ugyanez az agyag, de itt már faunája gazdagabb, az előbbi fajokhoz csatlakozik (a krassószörényi alsó-pannónra igen jel- lemző) Limnaea velutina, Congeria zsigmondyi és Limnocardium pseudosuessi is. Kevéssé tér el a pápakovácsi alsó-pannóntól a ta- polcaiéi téglagyár agyagrétegeinek faunája, V alenciennesia reussi- vei. E lelőhelyet közben leírta Jaskó (12) 1935-ben. Kövületszegény pannón agyagokat találtam még Bakonygyirót és Bakonyszent- lászlónál C. czjzeki-xe 1, a devecseri téglagyár agyaggödrében sok összenyomott, meghatározhatatlan Limnocardium mellett C. czjzeki és Melanopsis impressa-x al, valamint az ismert felső-pannón ala- koktól igen eltérő, de rossz megtartásuk miatt meg nem határoz- ható Limnocardium- okát gyűjtöttem TTzsa majornál is a téglevető- gödörben, (innen Vitális ismertetett alsó-pannón jellegű faunát) (2. p. 37). A most felsorolt lelőhelyekről a kövülettábla I. oszlopa- 224 Dr, Strausz László bán feltüntetett fajokat határoztam meg, ezek feltétlenül bizonyít- ják az alsó-pannón kort. Csak a Velenciennesia reussi- 1 sorolják fel másutt a felső-pannónból is, a Dunántúlon azonban e genusz egyetlen példánya se fordul elő a típusos felső-pannón (C. balatoni- cás) rétegekben, magam azonban még a C. ungula caprae-s rétegek- ben se találtam. A C. partschi- s és C. ungula caprae-s rétegek két egymás fe- letti szintként szerepelnek S z á de c z k y-nél is (6. p. 53), azonban az általa felsorolt faunákban néha mindkét faj megvan. Ugyanitt (p. 48 és p. 128) említi Szádeczky, hogy az általa nem tanulmá- nyozott Pápa, Kúp és Dáka környékén együtt fordulnak elő C. un- gula caprae és Melanopsis impressa. Hozzá kell tennem, hogy 1935- ig a Kisalföldről csak egyetlen lelőhely volt ismeretes, ahol bizto- san együtt szerepel ez az általában két különböző szint vezéralakjá- nak tekintett faj: a F u c h s-féle kupi faunában, melynek egysé- ges volta és sztratigrafiai használhatósága elég kétesnek látszott. Se Dákán (13), se Pápától K-re nem volt ismeretes a jelzett két faj együttes előfordulása ezen a vidéken, csak még egy-két igen kétes előfordulás a Balatonmelléken. L óc zy (14. p. 376) Kapolcs mellől tünteti fel egy faunalistában e két fajt, de jelzi, hogy több egymás fe- letti szintből gyűjtötte a faunát. Vitális is Kapolcs mellett említi együtt e két fajt, egyik helyen saját, másik helyen B öckh J. gyűj- téséből, ezenkívül pedig egyetlen példány kétesen meghatározható impressát gyűjtött Tihanyban a C. ungula caprae-s rétegekből (16. p. 13 és 33), (2), de nagyobb elterjedésben és egyedszámban nem mutatták ki együtt a két fajt. Ennyire szórványos és részben bizonytalan adatból senki se következtetett (s nem is következtet- hetett) arra, hogy a kisalföldi M. impressá- s rétegek egykorúak a C. ungula caprae-szi n t tel , hanem a Lyrcaeá- s ill. a M. impressa-s szintet jellemző alsó-pannónnak tekintették, a C. ungula caprae- szinttől teljesen elválasztva s nála mélyebb helyzetben, míg Papp Simon (5. p. 6, 7) publikálta említett adataimat. c) A nyárádi felső-pannón fauna. Pápától Ny-ra Nyárádon szabálytalanul rétegzett szürke homokban érdekes, egyedekben mérhetetlen gazdag faunát talál- tam (tábl. 3. oszlop). E fauna feltűnően eltér a C. ungula caprae szint faunáitól, közös fajok csak a Limnocardium steindachneri, Planorbis cornu (és grandis), Helix doderleini és H. neumayri, el- lenben a C. ungula caprae-s rétegekből teljesen hiányzanak a Viv\- parusok, a Congeria balatonica és rhonxboidea, Valvata öcsensis — ezek igen jellemzők a felső-pannón felsőbb részére, ide kell tehát sorolni a nyárádi faunát is. Csak a Clausilia leobersdorfensis utalna alsó-pannónra, de ez szárazföldi alak, márpedig a szárazföldi fauna- elemek a taviaknái, helyesebben félsósvízieknél sokkal gyengébb korjelzőnek bizonyulnak, hosszabb életűek voltak, sőt a szárazföldi jellegű faunák szórványos volta miatt is hiányosak az elterjedésükre A danán Vili pannon szintezése 225 vonatkozó adataink. Ez a Clausilia tehát egyedül nem jöhet számba annyi más faunaelem felső-pannón jellegével szemben. Ez az első lelet, mely szerint a C. balatonicás rétegek megvannak a Kis- A1 földön. d) Felső-pannón Tapolca környéken. A Tapolcai medencében és Öcstől D-re néhány helyen a Con- geria ringnia caprae- szint felett közvetlen látható rátelepülésben, több helyen legalább is igen valószínű fedő-helyzetben következnek a Congeria balatonicá-s és C. triangularis- os rétegek, valamint az ezzel egykorú öcsi édesvízi meszes rétegek (az utóbbi korára vonat- kozóan 1. Soós, 15). Az édesvízi meszek faunáját illetően nem jutottam lényeges új adatokhoz, azonban a C. triangularis-os réte- gekben szép új faunákat leltem a Badacsonyon, Szentgyörgyhegyen, Szigligeten, gyengébbeket a tapolcai medence Ny-i szegélyén (tábl. 4). Ezeket a képződményeket feltétlenül el kell választanunk a C. ringnia caprae- szinttől, mert hiányzik bennük a C. ungula cap- raes rétegek mind a négy vezéralakja (a Dreissensia auricularis- uak legalább is a nagytermetű példányai), ellenben igen gyakoriak a Viv\parus-ók', közös alakok a két szintben a korra egyáltalán nem jellemző Melanopsis bouéi, Limnocardium secans és apertum mellett csak az Unió atavus és a mikrofauna 2 vagy 3 csigája. A Tapolcai medencétől ÉNy-ra két helyen fordulnak elő olyan rétegek, melyek a pannon emelet felsőbb részeinek szintezése ill. elhatárolása tekintetében jelentőséggel bírhatnak: Felsőzsidon és a sümegprágai Sarvaly hegy bazaltbányájában. Fclsőzsidtól ÉK-re V i t á 1 i s C. balatonicás réteg közvetlen fedőjében talált Unió wetz- leri- s bazaltkavicsos homokot, 6 fajból álló jellemző faunával (2. p. 136.). E feltárás még ugyanabban az évben elromlott (1. Lóczy megjegyzése u. ott), hasonló jellegű feltárást nekem se sikerült találnom. A Sarvalyon bazalt által felemelt és megégetett pannon homokrétegben Vitális I. (2. p. 39.) tüskés Melanopsisok, Neri- tina, Congeria cfr. balatonica iuv. alapján a C. balatonica- szintet ismerte fel, ugyanebből én most az Unió wetzleri gyönyörű, szinte márványossá égetett példányát gyűjtöttem s a bányamunkások tanúsították, hogy ez az alak itt tömegesen lép fel. E két adat egy- mással kissé ellentétben van s mondhatjuk kiegyenlíti egymást, úgyhogy a balatonicás és wetzleri- s rétegek egymáshoz való viszo- nyát itt se lehet tisztázni. e) Congeria balatonicás rétegek Várpalota körül. Több új lelőhelyről gyűjtöttem kövületeket Várpalota kör- nyékén (Csór, Xádasladány, Peremarton, Berhida). E faunák a balatonvidéki C. balatonicás rétegekétől nem térnek el lényegesen s kétségkívül ugyanazon szintbe sorolandók (tábl. 5.) Egy helyen azonban, Csőrtől Ny-ra ugyanilyen jellegű balatonicás faunában 226 Dr. Strausz László Congeria un gúla caprae-t is találtam, jelentős példányszámban. Minthogy azonban a pápákörnyéki C. un gúla caprae-s faunák egyet- len más jellemző alakja se fordul itt elő, véleményem szerint ezt a faunát nem vonhatjuk ki a C. balatonion szintből. Hasonló elő- fordulás a közeli vidékről már régen ismeretes volt: Vitális I. Tihanyban és Fűzfőn szintén jellemző balatonicás faunába keve- redve találta a C. ungula caprae-t. (16.) Sümeghy Tihanyon ez- zel ellentétben azt figyelte meg, hogy a balatonicás rétegek alatt jól elválva települ a C. ungula caprae-x al tömött réteg s benne semmi más kövület nincsen. f) Congeria balatonicás rétegek Fűzfőtől Balatonvilágosig. A Balaton K-i szélén Fűzfő és Siófok közt a Hal a váts ál- tal leírt (17. p. 11 — 18) lelőhelyek mellett néhány új faunát találtam, így a fűzfői vasúti állomás közelében lévő homokbányában, Ivenese DK-i szélén új nagy homokgödörben, a kenesei kath. templom mel- lett kövületdús, szinte lumachella-szerű homokos agyagban, Balaton- akarattyánál, Aliga és Világos közt a magaspartban sok tüskés Melanopsis- szál, végül Ganiásza csárda alatt a magaspart félmagas- ságában arasznyi lumachella-szerű C. balatonion- réteget figyeltem meg. Ezeknek faunája (tábl. 6) alig tér el a Hala v á t s által ismer- tetett faunáktól s kétségkívül a C. balatonién- szintbe tartozik. g) Limnocardium vutskitsi-s faunák. A pannon képződmények szintezésében csodálatos módon leg- kevesebb vitát az rí. n. Limnocardiutn (Prosodacna) vutskitsi-s réte- gek elhelyezése okozott, holott ez az egyetlen pannon szint, amely- nek más pannon képződményekhez való viszonyát, települését, egyet- len egy feltárás se mutatja. E szintet mondhatni egyhangúan a Balatonicá-s rétegeknél fiatalabbnak minősítették, egyedül Vitális veti fel (18), hogy V iviparus-ai alapján kétesnek látszik a túri, tahi és köttsei pannonnak a C. rhornboidea- szintbe tartozása. Magam 1934-ben határozottan megállapítottam a balatonicá-s és vufskitsi-s rétegek egykorúságát (1. bevezetés), ezt az álláspontomat Siimegh y könyve 1939-ben megerősítette (7., főleg p. 76. 140). A vutskitsi-s faunák számos új lelőhelyére akadtam, főleg Enying, Köttse, Tab, Karód (1. tábl. 7), valamint Kurd. Pincehely környékén és a Mecsek ÉNy-i előhegységében (tábl. 8). Természetesen nincsenek bevéve a táblázatba a Lörentbey által leírt tabi és kurdi faunák. Főleg a Balatontól DK-re sikerült e fácies kimutatott elterjedését lénye- gesen növelnem s egészen közel vinnem a C. balatonicá-s rétegek előfordulásaihoz, de DNy-on (Kaposvártól DK-re) is tágítottam a L. vutskitsi-s rétegek területét. h ) Pannán képződmények a Mecsektől DK-re. Kern foglalkozom részletesen a Mecsek hegységben és tőle DK-re levő pannon képződményekkel, mert innen való saját adataim A dunán.úli pannon szintezése 997 igen szórványosak. Két egymástól erősen eltérő üledék bír itt na- gyobb jelentőséggel. Egyik a fehér, ill. világos márga és agyag (Pécstől Szabarig), másik jellemző képződmény a C. rhomboideá-s homok és agyag (főleg Árpád, Szászvár, Xagymányok, Szekszárd környékén). Utóbbiakat Lőrén they részletes leírásából ismerjük, az előbbieket S ü m e g h y könyve ismerteti (7. pv 99 — 102). Csak a Bhomboideá-s rétegek ismert elterjedését sikerült növelnem, ameny- nyiben a Fazekasbodai hegység K-i lejtőjén is találtam kövületes előfordulásokat, Bátaszék közelében. A fehér márgák és a C. rhombo- ideá-s rétegek közti Melanopsis- os szint kérdése nem tekinthető tisztázottnak. 3. A tárgyalt középdunántúli pannon faunák beosztása. Az általam gyűjtött és feldolgozott középdunántúli pannon faunák tehát három egymás feletti szint elkülönítését teszik lehetővé, ezek: a Congeria partschi, a C. ungula caprne és a C. balatonién szintjei. Valószínű azonban, hogy ez a három szint nem tölti ki az egész pannont, hanem a legalsó szintet azok a Congeria banaticá-s, Limnocardium lenzi- s márgák képezik, melyeket a mélyfúrásokból jól ismerünk (Sümeghy 7., és Strausz 9.) s megvannak Tinnyén is, a jól ismert C. subglobosá- s rétegek feküjében (21). Xégy szint lenne ezek szerint a pannonban (felülről lefelé): Congeria balatonién- (és C. rhomboidea-, L. vatskitsi-) C. ungula caprne-, C. partschi-, C. banatica- szint. Átevezhetjük a felső két szintet felső pannonnak, az alsó kettőt alsó pannonnak, de az egyszerű szint-megnevezés kevesebb félre- értésre vezethet. A tárgyalt képződményeken kívül vannak még olyanok, me- lyek esetleg a pannonba sorolhatók, de a fenti szintekkel nem pár- huzamosíthatók. Ilyenek az Unió wetzleri-s rétegek vagy azok egy része. A típusos Wetzleri-s rétegeknél, főleg a Felső-Zala és Rába mentén, Sümeghy szerint (22.) több adat szól a levantei, mint a pannon kor mellett, azonban egy újabb adatnak számba kell vennünk az Unió wetzleri vezéralaknak tömeges előfordulását a sarvalyi pannonban (C. balatonién szintben). Xem típusos, igen szegény, vagy kizárólag Unió wetzleri-t kísérő fauna nélkül tartalmazó, vagy i'nio wetzleri-t nem is tartalmazó, de a Viviparus- ok révén vele kapcsolatba hozható faunák találhatók Pápa és Győr közt (Vaszar környékén és Tarján pusztánál saját gyűjtéseim. Pannonhalmán V i d G. (23), Győrszabadhegven Sümeghy (7), Szádeczky (6) és saját megfigyelésem szerint). Ezeket én legszívesebben a Balatonicá- s rétegek helyi kifejlődésének venném. A C. bánátién- s szint alatt S ii m eghy (főleg fúrások anya- gából) még. egy kis vastagságú, különböző kőzettani kifejlődésű ta- 228 Pr. Strausz László got is feltételezett. Ennek faunájáról igen keveset tudunk, de a fenti néggyel egyenrangú szint nem lehet együnk véleménye szerint se (34). Szó esett néha a típusos pannon képződmények alatt szarmata - pannón átmeneti rétegekről is. Ezek legtöbbje igen kétes. Mezue- rics I. munkájából tudjuk (21), hogy Tinnyén nincs szarmata- pannon átmenet,* megállapításait J e k e 1 i u s is átveszi (8. p. 257 — 276). Lürenthey 1903-ban (24) röviden ismertette az Aradi Viktor által gyűjtött szóesáni faunát, mely meglepően egyezne a tinnyeivel s azonkívül határozott szarmata alakokat is tartal- mazna. Ez azonban kétségkívül egy gyűjtési tévedésen alapuló faunaösszekeverés volt s bizonyára ezért is maradt el a Lö r eli- tbe y által Ígért részletes feldolgozás. Szócsánban helyszíni meg- figyeléseket végzett Je keli us s megállapította, hogy az Aradi- Lörenthe y-féle szelvény helytelen (8. p. 277 — 279). A szóesáni fauna tehát az irodalomból törlendő. Megemlíthetem, hogy ilyen átmeneti faunákat jelenleg Bécs és Sopron környékén tarthatunk valószínűnek, V e n d 1 M. és Vitális nyomán. (25. 26, 27) Visszatérve az általam használt pannon szintezésre, valószí- nűnek tartom, hogy e négynél több szintre nincs szükség, illetve nemigen lehet olyan nagyobb sztratigráfiai egység a hazai pannon- ban, Üia a levantikumot nem számítjuk hozzá), melyet ebbe a ke- retbe ne lehetne beilleszteni. Ellenben nehezen megoldható kérdés az, hogy vájjon nem tölti-e ki ezen szintek egyike néha egy másik szint helyét is. A DK-dunántúli Rhomboideá- s rétegek alatt sehol se találunk C. ungula caprae-s rétegeket. Szádeczky említi (6. p. 49), hogy a pécsi Melanopsis martinianá-s réteg (melynek sztra- tigrafiai helyzete nem teljesen tisztázott, de nyilván a C. banatica és C. rhomboide a szint közé esik) talán a C. ungula caprae-s rétegek- kel párhuzamos! tható ; sajnos kielégítő faunisztikai bizonyítékunk erre nincsen. S ü m e g h y szerint a L. vutskitsi- rétegek a medence közepén az egész felső-pannón időszakot kitöltötték. (7. p. 140). J e k e 1 i u s-nak azt az állítását azonban, hogy C. ungula caprae- szint nincs, e fajt tartalmazó padok csak egészen keskeny parti sávban fordulnak elő a C. balatonicá-s szintben (8. p. 287 — 288), ala- posan sikerült megcáfolnom. Ellenben beosztásom alsó-pannón ré- szében a két szint egymás fölötti volta már kétesebb. S ü m e g h y felfogása szerint a medencék belsejében a banaticás rétegek elfog- lalják az egesz alsó-pannónt, magam a medence-peremekre vonat- kozóan vetettem fel annak lehetőségét, hogy ott a C. partschi-s (ill. C. crnithcpsis- os) rétegek elfoglalhatják az alsóbb C. banatica- s ré- tegek helyét is (34). Más hazai területek áLtalam közvetlenül nem ismert anya- gára vonatkozó irodalmi adatokat nem akarok bővebben idézni, mégis említenem kell pár adatot, ami beosztásommal erős ellentét- ben van. A budapesti C. ungula caprae-s rétegekben szinte vezér- kövületként említik a C. partschi- 1 Lürenthey (29) és főleg az ő nyomán Földvári (30). Földvári faunái azonban nem bizo- A duuánúli pannon szintezése 2-29 nyitják a C. partschi és C. ungula caprae közös szintbe tartozását s Lörenthe y-nek se sok adata erősíti meg azt, hogy ténylegesen ugyanazon szintben szerepelne (főleg, hogy nagyobb számban és típusos példányokban) a C. partschi a C. ungula caprae-v al. Mégis e kevés példa is megingathatja a C. partschi- szint általános érvényé- be vetett hitet. Másik hasonló adat egyik általam szint jelzőnek tartott faj más szintben való előfordulásáról: Sopronban a Limnocardium soproniense, amely csak helyi változata lehet a L. penslii variocos- tatum- nak, az alsó-pannón felső szintjeiben fordul elő elég nagy számban — tehát mélyebben, mint Pápa környékén. Vitális I. és Pávai Vájná F. szerint Erdélyben az is előfordul, hogy a C. banaticá- s rétegek vannak az ií. n. Lgrcaea- s rétegek felett. (Beszámoló a M. k. Földt. Int. vitaüléseinek munká- latairól, 1940. 4-ik sz. ü.) Ezek a lehetőségek persze nem cáfolnák meg a fent ajánlott beosztás helyességét, de érvényét korlátoznák a Dunántúlra. 4. A pannon emelet helye az európai neogénben. A magyarországi pannon rétegeknek külföldi képződmények- kel való párhuzamosítása közismerten nehéz feladat. Magam részé- ről leginkább elfogadhatónak tartom K r e j c i-G r a f szintezését (19. p. 300 — 339), azzal a megjegyzéssel, hogy (főleg Schréter nyo- mán) esetleg a meotikum, vagy legalább az alsó-pannón alsó része még a miocénbe tartozhat, ill. az alsó-pannón alsó része az orosz felső szarmatával egykorú lehet. Gillet szintezési kísérlete (31) a magyar pannont illetően tele van tévedésekkel, ezeknek részletes cáfolata igen egyszerű lenne, de nem vág dolgozatom keretébe. F r i e d 1 szerint (20) „pannon” néven csak a meotikum ér- tendő s felette következik a szőkébb értelemben vett pontusi emelet. Ezt a nomenklatúrát vette át Szádeczky is (6. p. 46). A pannon név ilyen értelmezése nem helytálló a prioritás tekintetében, hiszen t e 1 e g d i R ó t h L. belefoglalta a pontusinak (és levanteinek) meg- felelő fiatalabb képződményeket; de nem fogadható el gyakorlati szempontból se, mert igen megkönnyítené a félreértéseket az új és régi nomenklatúra szöges ellentétei folytán. Célszerűbb ha csak a pannon nevet használjuk, alsó pannont a román-orosz meotikum (s esetleg felsőbb szarmata), felső pannont a pontusi s. str. helyett; prioritás szerint a levantikumot is a pannon névbe kellene foglal- nunk, de ilyen értelemben a pannon név nem is került közhaszná- latba, csupán a Ny-i Dunántúl 1 : 144.000-es földtani térképén alkal- mazták. F r i e d 1 idézett munkájában azt a hibát is elköveti, hogy a bécsi paludinás homokokat leszorítja a meotikumba, mert felettük dacien (Laaerbergschotter) diszkordánsan települ s szerinte ennek a diszkordanciának kell kitöltenie a pontusi időszakot. Krejci- G r a f (19. p. 307) korrigálja Friedl tévedését s a felső (1. és 2.) 530 Dr. Strausz László szinteket (a paludinás homokot és a C. aff. balatonica-s rétegeket) a pontusi emeletbe teszi; így aztán végül is helyessé válik ezekre a felső-pannon név alkalmazása, de nem mint a meotikummal, hanem mint a szőkébb értelemben vett politikummal egyidejű képződmé- nyekre. Helytelennek kell tartanunk azonban a felső-pannón név alkalmazását a C. partschi- s rétegekre, amint ezt Szádeczky óhajtotta bevezetni. G a á 1 I. beosztása (32, 331 a felső-pannón fölé helyezi a meo- tikumot s afölé a politikumot, tehát két emelettel (ill. alemelettel) mélyebbre szorítja a hazai Congeriá- s rétegeket, mint ahova azok legtöbb magyar geológus és Krejci-Graf nézete szerint tartoznak. Kielégítő faunisztikai bizonyítékai azonban nincsenek. 5. A megvizsgált új faunák összefoglaló jegyzéke. 1. Congeriá partschi-szint. Limnocardium conjungens P a r t s c h Limnocardium aff. secans Puchs Limnocardium pseudosuessi Hala v. Pisidium sp. (priscum ?) Congeriá czjzeki Hör n. Congeriá partschi Horn. Congeriá partschi var. Congeriá zsigmondyi Hala v. Melanopsis impressa K r. Melanopsis pygmaea Partschi Melanopsis bouéi F é r. Limneus velutinus D e s h. V alenciennesia reussi N e u m. 2. C. ungula caprye-szint. Unió atavus Partsch Limnocardium apertum Dl ü. Limnocardium secans Fuchs Limnocardium aff. pannonicum L ö r. Limnocardium penslii Fuchs Limnocardium penslii vario- ccstatum Vitális Limnocardium priscae Strausz Limnocardium banaticum Fuchs Limnocardium hantkeni Fuchs Limnocardium cfr. balatonicum Lörenthey Lim nocardi um stein dachneri B r u s. L i m n ocard i u m sch ré téri Strausz Pisidium krambergeri Brus. Dreissensia auricularis Fuchs Dreissensiomya schröckingeri Fuchs var. Congeriá ungula caprae M ü. Congeriá batuti Brus. Neritina crescens Fuchs Valvata (aff. piscinalis) Aphanotylus kupensis Fuchs Aphanotylus adeorboides Fuch s Amnicola margaritula Fuchs Micromélanxa aff. bielzi Brus. Prososthenia radmanesti F u c h s Goniochilus glandulinus S t o 1. Goniochilus banaticus Brus. Melanopsis impressa Kr. Melanopsis mnrtiniana var. Melanopsis kupensis F uchs Melanopsis scripta Fuchs var.. Melanopsis pygmaea Partsch Melanopsis bouéi F ér. Melanopsis haueri H a n d m. A duiiáii Vili pannon szintezése 231 Mel a nops is ma rktise recens i s W e n z Melanopsis banovaci Brus, Planorbis cornu B r o n g. Planorbis radmanesti Fuchs Segmentina stenomphalus B r u s. Carychium sandbergeri Hndm. Helicigona gaáli Soós Tacheocampylaea doderleini B r u s. Cepaea neumayri B r u s. 3. C. balatonicás Limnocardium majeri Horn. Linmocar dium secans Fuchs Lint noca rdium sleind ach neri B r u s. Limnccardium aff. trifkov ci B r u s. Pisi dium sp. Pisidiurn krambergeri Brus. Congeria balatonica Partsc h Congeria neumayri A n d r. Congeria siimeghyi Strausz Congeria rhomboiden var. Xeritina radmanesti Fuchs Val vata simplex F u c h s 4. C. balatonicás fan Unió atavus Partsch Limnccardium secans Fuchs Limnccardium decorum Fuch Limnocardium trifkovici Brus Limnocardium aff. auingeri Fuchs Drcissensia dobrei B r u s. Dreissensia auricularis simplex Fuchs Congeria triangularis Partsc Congeria balatonica Partsc h Xeritina radmanesti Fuchs Valvyta simplex Fuchs var. fauna N y árúidon. V ivipar us sadleri Partsch tíulimus sp. Melanopsis sp. Melanopsis entzi B r u s. Melanopsis bonéi F é r. Melanopsis vitálist Strausz Planorbis cornu mantelli Dunk. Planorbis grandis Hala v. Helicigona gaáli Soós T acheocampylaea doderleini B r u s. Cepaea neumayri B r u s. T riptychia sp. nák Tapolca környékén: Aphanotylus sp. Viviparus cyrtomaphorus Brus. s Viviparus sadleri Partsch Viviparus lóczyi H a 1 a v. Hydrobia syrmica Neu m. Amnicola margaritula Fuchs Melanopsis caryotg B r u s. Melanopsis decollata S t o 1. Melanopsis entzi Brus. h Melanopsis bonéi F é r. Melanopsis sturi Fuchs Planorbis sp. 5. C. balatonicás faunák Várpalota környékén: Unió atavus Partsch Limnocardium apertum Mü. Limnocardium secans Fuchs Limnocardium ponticum Hala v Limnocardium decorum Fuchs Pisidiurn (aff. amnicum) Dreissensia dobrei B r u s. Dreissensia auricularis simplex Fuchs Congeria ungula caprae Mü. Congeria triangularis Partsch Congeria balatonica Partsch Congeria neumayri And. Congeria dactylus Brus. 232 Dr. Strausz László Neritina raclmanesti Fuclis Válvata helicoides S t o 1. Viviparus cyrtomaphorus Brus, Viviparus sadleri P a r t s c li Viviparus lóczyi Hala v. Viviparus sp. Hydrobia syrmica N e u in. Micromelania sp. 6. C. balatonicás faunák Fű Unió atavus P a r t s c h Limnocardium apertum I\I ii. Limnocardium secans Puchs et var. Limnocardium ponticum Halav Limnocardium decorum F u c h s Pisidium (aff. amnicum) Dreissensia dobrei B r u s. Dreissensia auricularis simplex F u e h s Congeria triangularis Partsch Congeria neumayri Andr. Neritina radmanesti Fuchs V alva fa balteata B r u s. Viviparus cyrtomaphorus Brus, 7. L. vutskitsis faunák En\ Unió atavus Partsch Limnocardium secans Fuchs Limnocardium scabriusculum Fuchs L i m n ocardi um ochetophoru m B r u s. Li m n oca rd i um rogen h oferi B r u s. Limn cca rd i u m hun gar icu m B r u s. Limnocardium schmidti Horn. Li mnoca rd i u m banaticum Fuchs Limnocardium vutskitsi Brus. Limnocardium auingeri Fuchs Pisidium (aff. amnicum ) Dreissensia dobrei B r u s. Dreissensia serbica B r u s. Dreissensia aff. minima Lör. Melanopsis caryota Brus.. Melanopsis petrovici B r u s. Melanopsis decollata S t o 1. Melanopsis entei Brus. Melanopsis bouéi F é r. Melanopsis sturi Fuchs Melanopsis oxyacantha B r u s. Planorbis sp. fő, Kenese, Alig, a környékén: Viviparus sadleri P a r t s c h Hydrobia syrmica X e u m. Bulimus sp. M icromel an ia sp. Pyrgula incisa Fuchs Melanopsis petrovici B r u s. Melanopsis cylindr ica S t o 1. Melanopsis decollata S t o 1. Melanopsis bouéi F é r. Melanopsis sturi Fuchs Melanopsis oxyacantha B r u s. Melanopsis defensa F u c h s Melanopsis tihanyensis Wenz Planorbis tenuis Fuchs Planorbis variáns F ucli s. ing, Tab, Köttse környékén: Dreissensia auricularis simplex F u c li s Dreissensiomya sch röcki n geri F uchs Congeria triangularis Partsch Congeria triangularis var. Congeria balatonica Partsch Congeria aff. batuti Brus. Congeria neumayri A n d. Congeria dactylus B r u s. Neritina radmanesti Fuchs Neritina millepunctata B r u s. Neritina acuticarinata ecarinat.a B r u s. Valvata simplex Fuchs Valvata bicincta Fuchs Valvata variábilis Fuchs Valvata gradata Fuchs Aphanotylus adeorboides Fuchs A dunántúli pannon szintezése 233 Viviparus kurdensis Lör. Viviparus gracilis Lör. Viviparus balatonicus Xeum. Viviparus sp. Hydrobia syrmica Neu m. Amnicola margaritula F u c h s Pseudamnicola aff. pagoda Neu m. Micromelania fuchsiana B r u s. Micromelania laevis F u c* h s- Micromel'inia cfr. monilifera B r u s. Pyrgula incisa Fuehs Pyrgula töröki Lör. Prososthenia radmanesti Fuehs Prososthen ia sepuleh ralis Pár tsch Goniochilus banaticus Brus. Melanopsis petrovici Brus. Melanopsis cylindrica Stol. Melanopsis decollata S 1 o 1. Melanopsis efr. bonéi Fér. Melanopsis sturi F u c h s Melanopsis kurdién Brus. Melanopsis oxyacantha Brus. Melanopsis confusa S t r a u s z Melanopsis tihanyensis Wenz Planorbis variáns F u c* h s Planorbis radmanesti S t o 1. Planorbis rhytidophorus Brus. Planorbis lörentheyi Brus. Planorbis sulekianus B r u s. 8. L. vutskitsis faunák Pincehelynél és a Mecsek É-i részén: Unió atavus Pár tsch Anodonta sp. Limnocardium szabói Lör. var. L i m n oea rd i u m och etoph o ru m B r u s. Limnocardium pelzelni B r u s. Limnocardium vutskitsi Bru». Limnocardium auingeri Fuehs Pisidium (aff. amnicum) Dreissensia dobrei B r u s. Dreissensia serbica B r u s. Dreissensia minima Lör. D re issen s iomya sch rock i n geri Fuehs Congeria triangularis P a r t s c h Congeria batuti Brus. Neritima radmanesti Fuehs Valvata sp. Aphanotylus kupensis Fuehs Uiriparius kurdensis Lör. Viviparus gracilis Lör. Viviparus ambiguus Neu nu Viviparus aff. sadleri P a r t s c h Viviparus aff. balatonicus N e u m. Amnicola margaritula Fuehs Pseudamnicola aff. pagoda Neu m. Bulimus sp. Micromelania lóczyi Lör. Pyrgula hungarica Lör. Pyrgula töröki Lör,- Goniochilus banaticus Brus. Goniochilus coronatus Brus. Melanopsis decollata S t o 1. Melanopsis kurdica Brus. Melanopsis oxyacantha Brus. IRODALOM — LITER ATUR. 1. Lörenthey: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú réte- sek faunájához és sztratigráfiai helyzetéhez. (A Balaton tudom, tanúim, eredni. I. k. I. r. Pál. függ.) Beitrage zűr Fauna und stratigraphischen Lage dér pannon ischen Schichten in dér Umgebung des Balatonsees. (Resultate dér wissensch. Erfor- schung deS Balatonsees. Bd. I. Teil. I. Pál. Anh. TV. Heft 3,) — 2. 234 Di*. Strausz László Vitális I.: A balatonvidéki bazaltok. (A Balaton tudom, tanúim, eredni. I. k. 1. r. Ásv. kőzett, függ. Die Basalte dér Balatongegend, Resuitate dér wissensch. Erforschung des Balatonsees. (1908 und 1911.) — 3. Vitális I. A tihanyi Fehérpart pliocén korú réteg- sora és faunája. Bie pliocane Schichtenreihe des Fehérpart bei Tihany und dérén Fauna. Földt, Közi. Bd. XXXVIII. 1908. — 4. Sümegit y: Pannóniái korú fauna az Alföldről. Földt. Közi. 57. k, 1927,. (Panuonische Fauna aus dem Alföld) — 5. Papp Simon: Az Eurogasco dunán- túli petróleum és gázkutatásainak ismertetése. Ásványolaj V. 1935. 7. Szádeczky K. E.: Geologie dér rumfungarlandischen kleinen Tiefebene. Mitteil. dér berg. und hüttenmann. Abt. K. LT. P. Josef Uni- vers. Bd. X. 2. 1938. — 7. Sümeghy: A Győri medence, a Dunántúl és az Alföld pannóniai üledékeinek összefoglaló ismertetése. Földt. Int. Évkönyve 32. k. 2. fűz. 1939. — 8. Jekelius E.: Die Parallelisierung dér pliozanen Ablagerungen Südosteuropas. Anuarul Inst. Geol. al Romaniei XVII. (1932). 1936, p. 265 — 307). — 9. Strausz: Die panno- nische Molluskenfauna dér Tiefbohrung von Magyarszentmiklós. Ann. Mus. Xat. Hung. 1940. — 10. Fuchs: Beitrage zűr Kenntnis fossiler Binnenfaunen IV. und V. Die Fauna dér Oongerienschichten von Tihany am Plattensee und Kúp bei Pápa in Ungarn. Jahrb. d. k. k. geolog. Reiehsanstalt, Bd. 20, 1870. — 11. Koch A.: A Congeria képlet a Bakonynak nyugati szélén, Pápateszér ől Polányig. Földt. Közi. II. 1872. — 12. Jaskó: A pápai Bakony földtani leírása, 1935. — 13. Horusitzky H.: A bábolnai állami ménesbirtok geológiai viszonyai. M. k. Földt. Int. Évk. XIII. k. 1901. p. 178. — 14. Lóczy: A Balaton környékének geológiai képződményei. A Balaton tud. tanúim, eredm. I. köt. 1. rész, 1913. p. 376. Die geologischen Formationen dér Balatongegend. Resuitate dér wissensch. Erforschung des Balatonsees. 15. Soós: Az öcsi felső pontusi mollusca-fauna. Állattani Közi. XXXI. 1934. The upper pontié molluscan fauna of Öcs. — 16. Vitális: A balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik. A Balaton tud. tanulni, eredm. Pál függ. IV. 4. Die Ziegenk’aueu dér Balatongegend und ihre Fundorte. 1911. — 17. Halaváts: A balatoumelléki pontusi korú rétegek faunája. A Balaton tud. tanúim, eredm. Pál. függ. IV. 2. 1903 Die Fauna dér pontischen Schichten in dér Umgebung des Balatonsees. Resuitate dér wiss. Erforschung des Balatonsees. — 18. Vitális: A peremartoni Somlódomb pliocénkorú rétegsora és faunája. Földt. Közi. 1912. — 19. Krejci-Graf: Parallelisierung des südosteuropáischen Plioeans. Geol. Rundschau, Bd. 23, 1932. p. 300 — 339. — 20. Friedl: Über die Gliederung dér pannonischen Sedimente des Wiener Beckens, Mitteil. d. Geol. Gesellsch. Wien, 1931. — 21. Mezue- rics: Az Fnv-Tinnye vidéki fiatal harmadkori üledékek földtani és őslénytani viszonyai. Bölcs. dokt. értek. 1930. — 22. Sümeghy: Föld- tani megfigyelések a Zala-Rába közé eső területről. Földt. Közi. 1923. Geologische Beobachtungen über das Gebiet zwischen dér Rába und Zala. Földt. Közi. Lili. 1923. — 23. Vid G. Pannonhalma földtani vi- szonyai. Földt. Közi. 1918. Die geologischen Verhaltnisse von Pannon- Ösemlősmaradványok Bet fiáról 235 halma. — 24. Lörenthey: A szarmata és panuóniai képződményeket áthidaló rétegeknek egy classicus lelethelye Magyarországon, Földi Közi. 35. k. — 25. Vendl M.: Sopron környékének geológiája. Erdé- szeti kíséri. 1930. — 26, Friedl: Dér Steinbergdom bei ZistersdorJ und sein ölfeld. Mitteil. d. Geol. Gesellschaft. Wien, Bd. 29. (1936) 1937. — 27. Vitális: A soproni Virágvölgy fossilis Bagliviái és kortársaik. Math. Terin. Tud. Értesítő 56. 1937. — 28. Lörenthey: Die pannoni- sehe Fauna von Budapest. Palaeontographica Bd. 48, 190 — 192. — 29. Lörenthey: Budapest panuóniai és levantei-korú rétegei és ezek fau- nája. Über die pannonischen und levantischen Schichten von Budapest und dérén Fauna. Math. és Terin. tud. Ért. XXIV. — 30. F ö 1 d- vári: Pannónkori mozgások a budai hegységben és a felső-pannón tó partvonala Budapest környékén. Földi Közi. 1931. — 31. Gillet: Essai de synclironisme du Miocéné supérieur et du Pliocene dans 1‘Europe eentrale et orientale. Bull. Soc. Geolog. et Francé, ser. V. vol. 3, 1933. — 32. Gaál: Mi a „pannón“ s mi a „pontusi“ ? Bányá-i szati és Kohászati lapok, 1938. — 33. Gaál: A Föld és az élet története. A természet világa. IV. 1940. — 34. Strausz: Hozzászólás a panuóniai rétegek szintezéséhez. Beszámoló a Földi Int. vitaüléseiről, Évi Jelen- tés 1940. ÖSEMLŐSMARADVÁNYOK BETFIÁRŐL. Irta: Dr. Kretzoi Miklós. Nagyvárad szívétől kb. 9 km-re DK-re emelkedik a Somlyó- hegy, melynek requieniás mészkő (1, 2) tömegébe a déli, Betfia falura néző lejtőn barlangok hatolnak be, illetve csak hatoltak, mert a kőbányászat az idők folyamán egy zsomboly (3) kivételével vala- mennyit lehordta. Csak a hajdani barlangok fenekét kitöltő vörös agyag-üledék maradt ott szálban. Ez a barlangi vörös agyag helyen- kint igen gazdag csontmaradványokban. Néhai Tóth Mihályt dr.-é az érdem, hogy ez a hihetetlenül gazdag őslénytani kincs nem veszett kárba; az ő ösztönzésére kereste fel a lelőhelyeket Kormos Tivadar 1904-ben, majd ezt követően még jó egynéhányszor, míg 10 év múlva az általa „Piispökfürdői Somlyóhegy” néven ismertetett lelőhelyek kimerültét nem jelezte. A lelőhelyek legkeletebbikén, a Kormo s-féle V. sz. lelőhelyen ez év szeptemberében Tasnádi Kubacska András dr., a Magyar Nemzeti Múzeum Őslény- tára vezetőjének megbízásából alkalmam volt hét napig gyűjteni. E gyűjtés faunisztikai eredményéről alábbiakban számolok be. 1. A kutatás története. Mint már említettem, Tóth Mihály dr. volt az első, aki a somlyóhegyi csontleletekre felhívta a figyelmet. Ösztönzésére Ko rmos Tivadar dr., aki a püspökfürdői thermális csigafau- 236 Dr. Kretzoi Mik'ós nát tanulmányozta, 1904-ben felkereste a csontlelőhelyeket is és a csigafaunát tárgyaló dolgozatában futólag említést is tesz erről, megjegyezve, hogy „a mészkő repedéseit kitöltő porhanyó meszes- agyagban apró rágcsálók (egér, poezok) csontmaradványainak ez- reit” gyűtötte (4. 400). A lelőhely közvetlen közelében fekvő törme- lékkúp pedig „nagyobb emlősök csontjait tartalmazza. Itt többek között nyúl, szarvas, őz és medve csontok mellett egy hód (Castor f'iber LJ alsó utolsó moláris fogát (1. II. tábla, 8a-b ábra)” találta, míg a breccia fölötti agyagból a Chondrula tridens M ii 1 1„ TorquVla variábilis I)rp„ Clausilia rugicollis Z g 1 r., Pomatias sp., Tachey. vindobonensis Fér., Patula rotunda Műd. és Gonostoma di- ■odontfi M ii li 1 f. előfordulását jelzi. 1910 őszén Kormos újra meglátogatta a lelőhelyet. Három- napos gyűjtésének eredményeképen a már fölsorolt kis csigafaunán kívül alábbi gerincesek elfordulását említi meg (5. 740): Rhinolo- phus ferrum equinum Schreber, Sorex araneus L„ S. alpinus Schinz, Neomys fissidens (Pét.) Korm., Talpa europaea L,, Ur- sus arctos L„ Ursiis spelyeus E osen m„ Meles taxus Boddaert, Putorius ( Arctogale) ermineus L„ Canis familiáris palustris B ii t i m. (ez a határozás K. Maska-tól származik), Vulpes vulpes L„ Felis catus L„ Castor fiber L„ Myoxus glis L., Muscardinus avellanarius L„ Mus sylvaticus L„ Mas musculus L., Cricetus cricetus L., Crice- tulus phaeus P a 1 1 a s, Evotomys hercynicus M e h 1 i s, Arvicola terrestris (L.) Savi, Ochotona (sp.?), Lepus europaeus P a 1 1 a s, Megaceros giganteus Blumenb., Linnria sp., Turdus iliacus L., Turdus musicus L„ Menün merula L , Tetrao urogallus L. (a mada- rakat IV. Caoek határozta meg), Anguis fragilis L„ meghatároz- hatatlan kígyó, Rana méhelyi Bőik a y. A fauna korát akkor még Kormos a Beremendia (., Neo- mys”) fissidens ellenére is teljesen félreismerte (Canis familiáris palustris!) és azt ., a pleisztocén időszak legvégére” helyezte. Sze- rinte „ez a kor már egybeesik N ehring „mókus” korával, vagyis a posztglaciális erdők fellépésével.” (5. 742). Ezt a véleményt még a következő évben is hangoztatta, miközben a fiatalabb brassói for- tyogóhegyi faunát minden további nélkül hajlandó volt preglaciá- lisnak minősíteni (6.60). A püspökfürdőihez hasonló, ú. n. preglaciális faunáink régi voltának felismerését Éhik Gyula dr.-nak köszönjük, aki a bras- sói Fortyogóhegy faunájának kapcsán (7) foglal állást ebben a kér- désben. Éliik brassói faunája, a saját vizsgálatai a Villányi hegy- ség preglaciális faunáin (8), főleg azonban dr. T ó t h Mi h á 1 y Machairodontida-lelete a Somlyóhegyről, melyet Koch Antal Machairodus latidens- nek határozott (9. 225), arra késztették Kor- ín o s-t, hogy előbb 1912-ben, majd 1913-ban ismét (ekkor már É h i k társaságában) több napon át gyűjtsön ezen a lelőhelyen. Az eddig begyűjtött anyagról Kormos egy összefoglaló jelentése (10) és két Ösemlősmaradványok Betf iáról 237 részletmunkája (9, 11), valamint Capek palaeornithológiai (12), Bolkay palaeoherpetológ'iai munkája (13) és INI é li e 1 y Fibrina- monográfiája (14) számolnak be. Az egyes kövület-előfordulásokat Kormos (10) két csoportra osztja: a hegy DNy-i pereméhez közel fekszik 4 lelőhely, melyek az alattuk nyíló ördöglyukkal együtt minden valószínűség szerint egy- azon lehordott barlang maradványai. Ezek közül az I. lelőhely azo- nos az 1904-es gyűjtés breccia-oszlopával, a II. pedig a mikrofaunás lelőhellyel; III. és IV. lelőhely a II. közvetlen közelében fekszik, attól jobbra-balra. Ezektől teljesen elkülönítve, jó 100 m-re K felé fekszik Kormos V. sz. lelőhelye, innen gyűjtötte Tóth Mi h á ! v 1912-ben a már említett Machairodontida-anyagot. Végül az I- -IV. és V. lelőhelyek közt középen, de jóval lejjebb fekszik egy sokkal jelentéktelenebb lelőhely, a VI. sz. Az I. lelőhely, mely az eddigi ásatásokkal nagyjából ki is me- rült, Kormos szerint a következő alakokat szolgáltatta: Ursus spelacus kosén m., Cricetus cricetus L., Lepus sp., Castor fiber L., Capreolus capreolus L., Megacerós giganteus Blumb. és Bős v. Bi- son sp. A II. lelőhely, melyet teljesen lebontottak, adja a legváltoza- tosabb faunát, a tulajdonképeni főfaunát. Ez a szinte kizárólagosan mikrofonná ugyancsak Kormos határozása szerint alábbi fajo- kat tartalmazza: fMacacus sp., Rhinolophus fér rum, equinum Schreb., Myotis bechsteinii Le isi., Eptesicus n. sp., Miniopterus schreibersii (Na t terei*), Erinaceus sp., Sorex (araneus L.?), Sorex (alpinus S c h i n z Ij, Sorex sp., Neomys fissidens (P e t.) K o r m o s, Gálemys semseyi Korín. Talpa europaea L., Ursus (arvernensis Croizet et Joliért?), Mustéin sp., Vulpes (ex aff. corsac Pali a s), Sciurus vulgáris L„ Castor vagy Trogontherium, Myoxus glis L., Muscard, >- nus avellanarius L., Mus musculus L., Apodemus sylvaticus L., Cri- cetus cricetus L., Cricetulus sp., Microtus u. sp., Pliomys episcopalis Méh., M icrotomys pusillus Méh., Spalax sp., Óryctolagus cunicu- lus L„ Cervus sp., Capreolus capreolus L., Madarak, Ophisaurus in- termed ius Bolkay, Anguis fragilis L., Lacerta viridis Laur., Tropidonotus natrix L., Tropidonotus tesselatus Laur., Pelobates sp.. Bufo vulgáris Laur., Bufo viridis Laur.. Bana esculenta L„ halmaradványok, Chondrida tridens Müll. Növények: Celtis és Prunus. A TIT. lelőhely világosbarna agyagjából (a IT. sz.-tól jobbra) Talpa europaea L., Galemys semseyi Kormos, Mustéin (sp.?), Mus (sp.?), Cricetus (sp. ), Microtus (sp.?), Lepus v. Óryctolagus- 1, ma- dár-, béka-, kígyó-, hal maradványokat, az 1905-ben felsoroltakon kí- vül még a (?) Umax (sp.?), Campylaea bánátivá Rssra. és Modi- c.ella avenacea Brug. csigafajokat (Pomatias sp. törölve!) és Cel- fis-magokat említ Kormos. A TI. sz. lelőhely közvetlen szomszédságában fekszik balról a IV. sz., melynek barna mészkonkréciós agyagjából Kormos a kö- 238 Dr. Kretzoi Mik’ós vetkezőket sorolja fel: Neomys fissidens (Pét.) Korín., Ursus (arctos L.?), Meles meles L., Canis (sp.?), Vulpes vulpes L„ Mustéin ermine a L., Felis silvestris Schreb. (—catas L.j, Leopardus par- dus L., Felis (leo L.?), Cricetus cricetus L., Sciurus vulgáris L ., Le- pus (europaeus Pali.?), Ochotona (sp?) és (?) Meguceros gigan- teus B 1 u m b. Az itt felsorolt négy lelőhelytől topográfiáikig is elkülönülő V. sz. lelőhely faunája Kormos határozása alapján: Ursus (ieningeri R e i c h.?), Ursus arvernensis Croizet et Jobert, Canis ne- schersensis Croizet et Jobert, Vulpes (ex aff. corsac L.), Me- les atavus Komi., Putorius praeglacialis Komi., Guln schlosseri Komi., Ilyaena (sp.?), Machaerodus latidens Owen. Cricetus cri- cetus L., Oryctolagus cunicidus L., Cervus (sp.?). Bős (Leptobos?) sp. ind., Fthinoceros (etruscus Fale.?). A VI. lelőhely néhány pocok, hörcsög, kígyó és békacsonton kívül semmit nem nyújtott, így a többi gazdag fauna mellett el is hanyagolható. A püspökfürdői madár-anyagot C a p e k ismertette (15) rövid előzetes jelentésben. Az ezt követő években K o r m o s még kétszer (1916-ban és 1917-ben) gyűjtött a Somlyóhegyen, azóta szüneteltek a gyűjtési munkák. Sőt több, mint egy évtizedig a Somlyóhegy tudományos irodalma is csak két munkával bővült, melyek azonban csak a fauna egy-egy alakját tárgyalják. Ezek br. Fejérváry Pliobatrachus - dolgozata (16) és br. Fejérváryné Op/iisawnís-monografiája (17). Az 1929. évtől kezdve gyors ütemben jelennek meg a dolgoza- tok, melyek vagy kimondottan ennek a faunának egyik-másik cso- portjával foglalkoznak, vagy pedig más kérdések tárgyalásánál részletesen térnek ki a Somlyóhegy egyes alakjaira. Itt elsősorban Kormos 1930-as és 1937-es összefoglalásaira hívem fel a figyelmet (18, 19), úgyszintén Soós-nak a csigafaunát ismertető dolgozatára (19a). A részletmunkák közül Kormos gyors-diagnozisai (20), főleg pedig Schaub monografikus mun- kái a Cricetinákról (21) és Murin ókról (22), Schreude r Desma- nina-monografiája (23), azután Kormos revíziója a magyar pre- glaciális rókákról (24), farkasokról (25), macskákról (26), menyét- félékről (27), nyulakról (28) és a püspökfürdői fauna pocokmaradvá- nyairól (29), Schaub megjegyzései a magyar preglaciális antilo- pokról (30) és Szúnyog h y kritikája a Bőik a y-féle preglaciális és régibb kigy ó-fa jókról (31), végül Kormos cikke a püspökfür- dői Desmana- ról (32), Schreude r-é a Trogontherium- ról (33), Schaub Sicisí.a-dolgozata (34), Lambrecht Francolinus capeki- leírása a kézikönyvében (35) és e sorok írójának Epimachairodus hungaricus- adata (36) említhetők. Mindeme vizsgálatok alapján az elsősorban Kormos II. sz. lelőhelyére támaszkodó Ny-i lelőhelycsoport (I — IV. sz. lelőhelyek) Ösemlősmaradványok Betfiáról 23Í) faunája a kővetkező fajokból tevődik össze: Desmana t hennái is K o r ni o s, „Galemys” semseyi K o r m o s, Talpa fossilis P e t é n y i, „Talpa” episcopalis Kormos, „Talpa” minői’ Freudenberg, Sorcx margaritodon Kormos, Sorex minutus Linné, Sorex run- tonensis Hinton, Petényin hungarica Kormos, Beremendia fissidens (Petényi), Erinaceus sp. ind., Rhinolophus aff. ferrum- equinum Sebre bér. Plecotus crassidens Kormos, Plecotus auritus (Linné), Eptesicus praeglacialis Kormos, Barhastella aff. barhastella (S c h r e b e r), Miniopterus schreibersii (Kulil), Myotis baranensis Kormos, Myotis steiningeri Kormos, Myo- tis aff. emarginatus (G e o f f r o y), Myotis schaubi Kormos, Myo- tis aff. daubentonii (Kuhl), Ochotona sp. ind., Hypolagus brachy- gnathus (Kormos), Lepus sp. ind., Sciurus sp. ind., CiteUus primi- genius Kormos, Trogontherium cuvieri (Fischer), Glis anti- quus Kormos, Muscardinus dacicus Kormos, Sicista praelori- gcr K o r m o s, Spalax sp. ind., Cricetus cricetus praeglacialis Schanb, Cricetus cricetus nanus Schanb, Cricetus cricetus ma- jor (Woldrich), Apodemus sylvaticus (Linné), Pliomys epi- scopalis Méhely, Mimomys pliocaenicus (Major), Mimomys pu- sillus Méhely, Mimomys intermedius (Newton), Clethrionomys sp. ind., Lagurus pannonicus Kormos, Pitymys arvaloides Hin- ton, Allophaiomys pliocaenicus Kormos, Allophaiomys laguroi- des Kormos, Hystrix sp. ind., Leó sp. ind., Canis mosbachensis S o e r g e 1, Canis olivolanus strandi Kormos, Cynalopex praecor- sac (Kormos), Alopcx praeglacialis Kormos, „Helarctos arver- nensis C r o i z e t et Jober t”, Mustela palerminea (Petén y i), Pannonictis pUocaenica Kormos, „Rhinoceros” etruscus Fal- con e r, Megaceros cf. dupuisi (Stehlin), „Busa” sp. ind., Bovidae g. et sp. ind., Chaulelasmus streperus (Linné), Querquedula quer- quedula (Linné), Spatula clypeata (Linné), Circus sp. ind., Fal- co peregrinus T h u n s t., Cerchneis tinnunculus Linné, Perdix perdix (L i n n é), Francolinus capeki L a m b r e c h t. Tetrao uro- gallus L i n n é, Crex erex (L i n n é), Tetrax tetrax (L i n n é), Athéné noctula (S c o p o 1 i), Glaucidium peregrinum (L i n n é), Caprimulgus europaeus Linné, Dendrocopus major Linné, Dendrocopus m.c dius Linné, Yinx lorquilla Linné, Chelidon rusticg Linné, Hirundo urbica Linné, Sylvia communis Linné, Turdus viscivo- rus L i n n é, Turdus musicus L i n n é, Turdus merül a L i n n é, Tur- dus iliacus Linné, Pratincola rubieola (Linné), Lanius minor G m e 1 i n, Garrulus glandarius (Linné), Pyrrhocorax pyrrhoco- rax (Linné), Passer montnnus Linné, Fringilla coelebs Linné, Coccothraustes coccothrausies (Linné), Parus major Linné, Pó- rus palustris Linné, P,arus lugubris T e m m i n c k, Aegithalus cau- datus (Linné). Certhia familiáris Linné, Motacilla álba Lin- né, Alauda arvensis Linné, Ophisaurus pannonicus Kormos. Anguis fragilis Linné, Lacerta viridis Lanrenti, Natrix nat- rix (Linné), Natrix tesselatus (Laurenti), Bana esculenta 240 I)r. Kretzoi Miklós Linné, Bufo bufo (Linné), Bufo viridis Laurenti, Pliobatra- chus lánghae Fejérváry, Pelobates sp. ind., Pisces ind., Chon- drulfi tridens var. eximia E m., Laciniaria vetusta var. striolata Bielz, Goniodiscus ruderatus Stud., Soósia diodonta Fér., Heli- cigona (Drobacia) banatica E m., Hélicigonu episcopalis S o ó s. A felsorolásból természetesen hiányzanak a Kormos-féle V. sz. lelőhely alakjai. Ez év nyarán Püspökfürdőn járt Kőszegről dr. Visnya A 1 a d á r múzeumigazgató úr, aki a Somlyőhegyet is meglátogatta. Itteni kis gyűjtését a Magyar Nemzeti Múzeum Őslénytárának en- gedte át, jelezve, hogy a Somlyóhegyen még van rendszeres ása- tásra érdemes anyag. Mindkettőért fogadja köszönetünket. Ugyancsak ez tv nyarán az Öslénytár megbízásából futólag érintette a lelőhelyet dr. Gaál István ny. múz. igazgató úr is. Gyűjtése a Tár tulajdona. Végül szept. közepén, szintén a Tár megbízásából, a Somlvó- hegy kövületgyűjtésre legalkalmasabb lelőhelyét, a Kor m o s-féle V. sz. lelőhelyet (melyről Visnya dr., illetve Gaál dr. gyűj- tése származik) teljesen fel'ásattam. 2. A lelőhely. A lelőhelyről magáról nincs sok mondanivalóm. 1914-es jelen- tésében Kormos ezeket írja róla: „A lelőhelyek ezen első csoport- jától (vagyis az I — IV. sz. lelőhelyektől) kissé tovább, mintegy 80 — 100 méterre délkelet felé van a 2. ábrán látható hajdani barlang- iireg-kitöltés, melynek javarészét az 1913. évben szintén kizsákmá- nyoltuk. Körülbelül 2 m vastag, mészkőrögös vörös agyag ez, kü- lönböző vastagságú mállóit mészkőtörmelékes és humuszos fedőré- teggel, mely mintegy 10 m hosszúságban lejtősen a krétamészkőre támaszkodik. A vörös agyag, mely csontokat tartalmazott, alul zöl- desszürke, mésztől keményre itatott meddő agyagba megy át, mely alatt már a krétamészkő következik. A csontos vörös agyag szintén tartalmaz kisebb-nagyobb szögletes mészkődarabokat s benne több vékonyka mészborsós réteg látható.” (10. 503). Én magam, nem kis örömömre, K o r m o s ásatásai, az azóta eltelt csaknem 30 év, meg a sok-sok ide is kiránduló kívácsi fürdő- vendég kotorászási ellenére is a fürdővendégek számára eladható „emléktárgyakat” gyűjtő falubeliekről nem is szólva, majdnem ugyanabban az állapotban találtam a lelőhelyet, mint azt Kormos idézett ábrája (hihetőleg az általa történt ásatás előtti állapotában) mutatja. A Kor m o s-féle rétegsorhoz még csak azt szeretném hozzá- fűzni, hogy az alsó, sárgás zöldesszürke réteg teljesen meddőnek bi- zonyult, viszont a reátelepült vörös agyag kétfelé oszlik. Alsó ré- sze, melyben a K o r m o s által említett mészkonkréeiós csíkok fek- szenek, mészkőtörmeléket jóformán nem tartalmaz. Ebben a plasz- Ösenilősmaradványok Betfiáról 241 tikus agyagban mangánosodás is lép föl. Az innen kikerült csontok üde megtart ásúak, törési felületeik nem koptatottak. Innen került ki jóformán az egész „nyút-fauna” és a mikrofauna-elemek. Ezzel szemben a vörös agyag fölső része (különösen felül) telistele van mészkőtörmelékkel, benne mikrofauna-elemek egyáltalában nincse- nek, szinte csak nagy állatok erősen összetört, erősen korrodált fe- lületű csontjait adta. A csontok törési felületei 'észrevehetően kop- tatottak. Ezenfelüli míg a plasztikus agyagban elég gyakori volt az összetartozó vázrészek összefüggő előfordulása, addig a mészkőtör- melékes agyagban ezt soha nem tapasztaltam, jeléül annak, hogy előbbiben összefüggő hullarészek ágyazódtak be, míg az utóbbiba már csak a szabadban, az atmoszferiliák hatása alatt széthullott maradványok szétszórt töredékei jutottak el. Ezt a feltűnő jelensé- get csak azzal tudom magyarázni, hogy a kezdetben ép barlang te- teje (legalább is részben) beszakadt és az addig rókák és esetleg más ragadozók lakta üregbe a kőtörmelékkel együtt másodlagosan kerültek be a csontok. A csontok még itt is aránylag gyakori elő- fordulása csak azzal volna magyarázható hogy ezek egy másik bar- langból, vagy barlangszakaszból mosattak be ide. Itt kell még megemlítenem, hogy az egész agyagkomplexumot időközben igen tetemes nyomás érhette, melynek nyomait az össze- lapított, a mészkőtörmelék közé a szó szoros értelmében bepréselt csontok, számos kifényesedett csúszási felület, stb. mutatják. Végül még az elnevezés kérdésére kell kitérnem: tekintettel arra, hogy egyrészt a többi 4 — 5 Kormos-féle lelőhelytől topográ- fiaiing is eltérő, a továbbiak tanúsága szerint faunisztikailag ama- zokkal (illetve elsősorban az itt legfontosabb II. sz. !el')h*4y ál’.ai- társaságával) közelebbi kapcsolatba nem hozható előfordulással ál- lunk szemben, legcélszerűbbnek tartom a Ivor m o s-féle V. sz. (Machairodus latidens-e s) lelőhely néven ismert faunalelőhelyet ön- álló névvel illetni. Tekintettel arra, hogy (akárcsak a Somlyóhegy többi csontlelőhelye!) az előfordulás Betfia község határában fek- szik, megkülönböztetésül a Püspökfürdő néven tárgyalandó lelőhely- csoporttól betfiai lelőhely néven lehetne róla a jövőben megemlé- kezni. Zavart ez már csak azért sem okoz, mert Püspökfürdőről szólva úgyis szinte kizárólag a mikrofaunás II. sz. lelőhelyet ér- tette mindenki. 3. A fauna leírása. Betfiáról Kormos 1914-ben (10. 504) mikor utoljára említi külön ezt a faunát, 14 emlősfajt sorol fel. (1. a történeti részben, p. 238.) Idei gyűjtésemben valamennyi Kormos-féle alakot megtaláltam: a kétféle medvét, farkast, pusztai rókát, borzot, görényt, Gulo- 1, hi- énát, Machairodontidát, hörcsögöt, nyulat, szarvas- és tulok-félét és a ., Rhinoceros ” etruscus-t. De ezeken kívül még további 29 alakot :42 Dr. Kretzoi Miklós sikerült a faunából kimutatnom, úgy, hogy az ma már nem keve- sebb, mint 43 fajból tevődik össze, melyek rövid ismertetését aláb- biakban adom. 1. Erinaceus sp. ind. — Ezt a fajt egyedül egy felkarcsont alsó része képviseli gyűjtésemben. Kormos szerint (37. 1) Bere- menden a kistermetű E. lechei Kormos élt. Villány, Csarnóta, Püspökfürdő, Brassó, Hunclsheini és a délnémet alsójégkori lelőhe- lyek sünleletei viszont fajilag nem voltak meghatározhatók. Kivé- telt csak Sackdillingen képez, melynek nagytermetű alakja önálló fajnak bizonyult: E. praeglacialis Brunner (38. 311). Hogy a bet- fiai lelet fenti alakok melyikével hozható kapcsolatba, az anyag hi- ányos volta miatt nem dönthető el. 2. Sorex margaritodon Kormos. — Ennek az eddig csak Püspökfürdőről (20. 240) és Nagyharsán yhegyről (10. 319) ismert cickánynak egy szép jobboldali állkapcsa került elő Betfián. A fog- sor hosszából (8.8 mm) ítélve az állat jól beleillik a faj variációs szélességébe (a püspökfürdői anyag fogsorhosszai 7.7 és 9.0 mm közt ingadoznak). 3. Felis (s. I.) sp. ind. — Egy másik újjperc egy kistermetű macskafaj előfordulására enged következtetni a faunában. A kis- macskák az alsónegyedkori üledékekben közismerten ritkák; azon a néhány helyen is, ahol egyáltalában előfordulnak, oly hiányos és töredékes anyag képviseli őket, hogy rendszertanukról úgyszólván semmit sem tudunk. Általában csak annyit tudunk megállapítani, hogy ebben az időben Kelet- és Középeurópában egy kistermetű (a mai vadmacskánál jóval kisebb) és egy nagyobb, méretre inkább a csauszra, mint a vadmacskára utaló csoport élhetett. Az első cso- portot, melyhez méretei alapján a betfiai leletet is sorolhatjuk, a Felis lunensis Martelli alakkörének (39) mondhatjuk, míg a na- gyobb méretű csoportról, melybe általánosságban a villányi (26). gombaszögi (40. 106) és hundsheimi (41. 196. 200) macskalelet, a Stránská skála Felis catus mag na- ja (42) és az untertürkheimi mész- tufa „Chaus”- a (43. 443) sorolandó, még ennyi sem mondható. Sőt ennél a csoportnál még az is kérdéses, hogy itt valóban egy, vagy esetleg mégis két alakkal van dolgunk (Felis és Chaus). 4. Leó gombaszög ensis Kretzoi. Preglaciálisaink kistermetű oroszlánfaját (40. 100) Betfián csak néhány töredék (egy P4, egy hi- ányos szemfog és néhány végtagcsont-töredék) képviseli. 5. Epimachairodus hungaricus Kretzoi. — Tóth Mihály gazdag lelete alapján előbb Koch Antal és Kormos (9. 203) Machairodus latidens Owen előfordulását jelezte Betfiáról, majd 1929-ben az újonnan felállított Epimachairodus nemzetség egy ön- álló faját (hungaricus) alapítottam erre az anyagra. Betfián kívül eddig csak Gombaszögről sikerült a fajt biztosan kimutatni (40. 110), végtagcsontok alapján még valószínű az előfordulás a villányi és csarnótai faunában 126). Az új gyűjtésből csak néhány ujjperc tartozik ehhez az alakhoz, mely fajilag a Machairodus moravicus Ösemlősmaradványok Betf iáról 243 AV o 1 d r i ch-hoz és Epimachairodus boulei K r e t z o i-hoz áll leg- közelebb, különösen előbbihez, melytől alig különbözik, míg utóbbi határozottan magasabb fejlettségi fokot ért el. 6. Crocuta sp. ind. — Hiénamaradványokat Magyarország régibb negyedkori üledékeiből eddig csak két helyről ismerünk: Süttőről (44. 165) és Gombaszögről (40. 121, 45. 129). Előbbin egy Crocuta-f aj, utóbbin e mellett még a hatalmas Pachy crocuta robusta progres&a K r e t z o i élt. A Villányi hegység és Püspökfürdő gazdag ' leleteiben nyoma sincs hiénának. Betf iáról Kormos (10. 504) említ egy Hyaena (sp. ?)-t, erről az adatról azonban későbbi felsorolásai- ban sohasem emlékezik meg (18, 19); nyilván más állathoz tartozó- nak bizonyult a revízió folyamán. Az én gyűjtésemből egyetlen sírült ujjperc került ki. Ennek alapján ugyan biztosan megálla- pítható, hogy hiénától származik, mely méretei alapján nem lehetett Pachycrocuta, de hogy a kisebb termetű hiénák közül melyikhez sorozandó, azt lehetetlen eldönteni. Tekintettel azonban arra, hogy a villafranchium hiénáinak ( Pliocrocuta, Pliohyaena) előfordulása itt már igen valószínűtlen, a saintprestium és mosbackium Hyaena- fajai pedig az eddigi jelekből ítélve éppúgy nem jutottak el Magyar- országra, mint kortársaik közül a Hesperoloxodon és Hippopotamus, nem marad más választásunk, mint a Gombaszögről biztosan meg- határozott Crocuta alakkörébe utalni ezt a leletet. 7. Martes cf. intermedia Heller. — A rendelkezésemre álló anyag (egy alsó jobboldali szemfog és egy proximális ulnatöredék) csak arra elég, hogy a Martes nem jelenlétét kimutassam a fauná- ból, annak eldöntésére azonban már távolról sem elég, hogy lele- tünk azonosítható-e fajilag Heller sackdillingeni Martes inter- media- jával (45. 65), vagy sem? 8. Mustela palerminea (Petényi). — Ennek a faunánk ko- rának megítélése szempontjából fontos alaknak (47, 27) egy ép jobb- oldali és három sérült baloldali állkapcsát, egy bal alsó Mj-ét, ezen- kívül több végtagcsontját gyűjtöttem Betfián. A magyar saint- prestium és mosbachium hermelinjére eddig három fajnevünk van: M. palerminea (Petényi). M. praeglacialis (Kormos) és M. strandi Kormos. Utóbbi két alakot Kormos egy-egy betfiai (9. 215), illetve brassói (27. 153) állkapocstöredékre alapította. Ha a magyarországi leletek Mj-hosszát grafikusan ábrázoljuk, a gyakori- sági görbe lefutása alapján a M. palerminea és praeglacialis egy- mástól el nem választható: a praeglacialis a görbe felső végét éppoly természetes lefutásban adja, mint a villányi kis állkapcsok a görbe alsó végződését. Ezzel szemben a brassói M. strandi a sorozatba semmiképen nem illik bele. Az egyes lelőhelyek alakjainak ponto- sabb helyét keresve a grafikonban, azt láthatjuk, hogy a villányi állatok a görbe első fele felé tolódtak el, míg a betfiai leletek a grafikon második felében helyezkednek el. Gombaszög és Nagy- harsányhegy inkább a közép táján járnak, mindazonáltal sokkal közelebb a betfiai átlaghoz. Külföldi előfordulások közül Sackdillin- 244 Dr. Kretzoi Mik’ós gént kell itt megemlítenem, melynek hermelinje méreteiben a gra- fikon második fele felé hajlik el. Ennek az adatnak az ad jelentő- séget, hogy a grafikon elejére kerülő Villány a faunisztikai adatok egybehangzó tanúsága szerint korra a legidősebb, míg a grafikon második felébe a geológiailag jóval fiatalabb lelőhelyek hermelinje nyúlik át, a geológiailag kétségkívül valamennyinél sokkal fiata- labb Brassó hermelinje pedig teljesen kívül esik már a palerminea- praeglacicdis-iajkeTeten, mely utóbbi tekintetében mindenesetre 1. kép. A magyar Mustcin palerminea-praeglacialis-strandi-alaitkör alsó fogsorának hosszméreteiből nyert variációs görbe; a M. praeglaciohs adatai teljesen beolvadnak a M. parlerminea variációs görbéjébe, viszont a M. strandi adata a jobb szé’en élesen kiugrik. Fönt az egyenes tonto- sabb lelőhelyek fogsor-méreteinek variációs határai láthatók. meg kell várnunk, míg sokkal nagyobb anyag alapján ellenőr iz hetjiik adataink állandóságát. Addig az sem dönthető el, hogy idő- vel nem kell-e r kistermetű villányi alakot, mint a palerminea fai törzsalakját a fiatalabb lelőhelyek átlagban nagyobb méretű al- fajától (prae glaciális) mégis elválasztani. 9. Putorius cf. stromeri Kormos. — A rendelkezésemre álló fogatlan állkapocstest csak arra elég, hogy ennek alakjából, a fog- medrek elhelyezéséből, főleg pedig az M, jellegzetes elhelyezéséből minden kétséget kizáróan kimutathassam egy görényfaj jelenlétét a faunában. Az Mx alveoláris hossza (7.5 mm) jól vág a villányi saintprestiumból ismert Putorius stromeri Kormos fajéval (7.4 mm), úgyszintén a mandibulatest általános habitusa. Ősemlősmaradványok Hot fi árúi 245 10. Gulo schlosseri Kormos. — Ezt a fajt Kormos betfiai anyag alapján állította fel (9. 206). Az én anyagom: két jobboldali Mj (fog hossza 20.5 és 18.8 mm), egy baloldali P3 (10.9 mm), egy fölső és egy alsó jobboldali szemfog, úgyszintén néhány végtag- csont, jól beleillik a Kormos megadta keretbe. 11. Pannonictis pliocaenica Kormos. — Ennek a fajnak a jelenlétét a faunában egy elöl sérült P4 tanúsítja. 12. Meles meles prae glaciális Kormos. — Ezt az alakot is betfiai anyag alapján írta le Kormos (9. 220). Nekem csak néhány metapodiumát sikerült gyűjteni. Érdekes, hogy úgy ez a faj, mint a Gulo is, Betfián kívül Magyarországon csak Gombaszögről került elő, míg a Villányi hegység lelőhelyeiről teljesen hiányzik. Ezzel szemben Morvaország, Dél- és Középnémetország, sőt Délanglia saint- prestiumában, illetve mosbachiumában hol az egyik, hol a másik faj bukkan fel, jeléül annak, hogy mindkettő inkább északabbra fordult elő. 13. Canis viosbachensis Soergel. — A régibb jégkorszak kis farkasának egy bal M,-e (hossza 23.7, szélessége 8.8 mm), két további M,-töredéke, egy bal alsó szemfoga, két alsó metszőfoga és néhány végtagcsontja került ki az lij ásatás folyamán. 14. Canis sp. ind. (1 gigas Kre t zoi). — Az előbb említett farkas mellett Betf iáról még egy második farkas-féle is került elő; sajnos, igen hiányos lelet alakjában. A kérdéses darab egy felső jobboldali első utózápfog belső, linguális fele. Bár a lelet maga oly hiányos, hogy belőle messzemenő következtetéseket levonni meg- lehetősen veszélyes volna, egyet minden kétséget kizáró módon bizo- nyít: Betfián ebben az időben élt egy hatalmas (a barlangi farkas méreteivel vetekedő nagyságú) farkasféle. Régi jégkori óriásfarkas- előfordulással már többször találkoztunk. Első helyen kell említenem dél Campana valdarnoi Canis falconeri-jét, mint a csoport egyet- len jó megtartású leletét (48. 220). A továbbiakban Schirmeisen is említ a normálisnál jóval nagyobb farkas-maradványokat a Stránská skála-ból (42. 17), Kormos pedig egy óriásméretű Canis sp. M2-jét írja le ia Nagyharsányhegyről (25. 22). Végül itt- kell meg- emlékeznem egy gombaszögi állkapocsleletről két foggal, melyet Canis gigas néven önálló fajként írtam le (40. 128). Később azonban saját anyagomban és a m. kir. Földtani Intézetben alkalmam volt megismerni az általam egy felső zápfog alapján felállított, szintén nagy méretű Xenocyon lycaonoides alsó állkapcsát, különösen pedig annak a Canis gigászétól semmiben sem elütő előzápfog-alkatát, ami- nek az lett a következménye, hogy a Canis gigas-t egyszerűen a Xenocyon- hoz vontam be (45. 113). A betfiai MMelet alapján azon- ban megint igen valószínűnek látszik, hogy ezidőtájt tényleg élt Középeurópában egy nagyméretű farkasfaj, melyet Canis gigas K r e t z o i néven különböztethetnénk meg a régibb C. falconeri Major -tói és fiatalabb C. spelaens G o 1 d f u s s-tól. Mindenesetre érdekes, hogy a lelet Botfiát megint Gombaszöggel, Nagyharsány- 246 Dr. Kretzoi Mik’ós heggyel, a Stránská skálával hozza közelebbi vonatkozásba, míg távolabbi kapcsolatokat egyrészt a valdarnoi fiatal villafranchium felé, másrészt a tulaj donképeni glaciális faunák felé sejttet. 15. Alopex sp. ind. — A betfiai róka-anyagban többek között találtam egy fogatlan állkapocs-töredéket, egy bal P4-et, egy jobb Pi-et, stb., melyek alakjuk és főleg méreteik alapján az eddig ismert „preglaciális” rókák közt csak ebbe a csoportba sorolhatók. További következtetéseket azonban az anyag töredékes volta nem enged meg. Ide kell tartoznia az ugyanitt talált jómegtartású rókakoprolitnak is. 16. Cynylopex praecorsac (K o r m o s). — A másik betfiai rókafajhoz a következő leleteket sorolom: egy fogas állkapocs- töredék, néhány szemfog, valamint különböző végtagcsontok. Ezek minden tekintetben jól egyeznek Kormos Vulpes praecorsac- jával (24. 178), pontosabban annak nagyobb méretű nagyharsányhegyi és csarnótai példányaival. 17. Ursus sp. ind. — Az a néhány töredékes végtagcsont, me- lyeket méreteik alapján ide sorolok, távolról sem elég arra, hogy ezt a nagyobb medvét fajilag meghatározzam, annál is inkább, mert a régibb jégkorszaki medvék közelebbi meghatározásánál 8 — 10 név közt kell választanunk, melyek közt azonban faji különbségeket ta- lálni igen nehezen, vagy egyáltalán nem tudunk. 18. Ursus (? Plionarctos) stehlini Kretzoi. — Néhány feltű- nően kisméretű* végtagcsontot ehhez a végleges rendszertani helyét illetően még kérdéses alakhoz (45. 125) kellett sorolnom. 19. Sciurus sp. ind. — Ami a mókusmaradványokat illeti, kénytelen voltam néhány metszőfoggal megelégedni, melyek ugyan kétséget kizáró módon tanúsítják a nem jelenlétét, fajhatározásra azonban, akárcsak a többi egyidős lelet elszórt mókusleletei, teljes- séggel alkalmatlanok. 20. Citellus primigenius Kormos. — Ehhez a fajhoz Betfiáról 8, jórészt töredékes állkapcsot, két különálló zápfogat, valamint néhány végtagcsont-töredéket sorolhatunk. Az egyetlen észrevehető különbség a nagyharsányhegyi tipus-példánnval szemben az, hogy a betfiai állatok valamivel kisebbek. Egyébként még itt kell említenem, hogy a nagy farkas problémájának párhuzamaképen a nagyharsány- hegyi-betfiai Citellus primigenius Kormos méreteit tekintve (37. 314) hajszálnyira egyezik az angol glaciális (Ightam fissure, stb.) Spermophilus erythi ogenoides F a 1 c o n e r-ével (49. 422). És hajszál- nyira ugyanez az eset ismétlődik meg a hörcsögöknél is! Hogy ezt a nagy ürgét a Colobotis- hoz kell-e sorolnunk, vagy meghagyhatjuk a Citellus- nál, sok tekintetben attól is függ. hogy milyen kapcsolat- ban áll a mi alakunk az angolországi glaciálisok alakjával, amit viszont egyelőre aligha tudnánk eldönteni. 21. Spalax n. sp. — Földikutya-maradványok a magyar „pre- glaciális”-ban elég gyakoriak, ezek azonban eddig egyetlen eset ki- vételével (Püspökfürdő) a Prospalax- tói eredtek. Kormos plispök- flidrői lelete (18, 19) után most a betfiai lelőhelyen is sikerült nem 2 1 30 9 8 7 6 5 4 3 2 1 20 9 8 7 6 5 4 3 2 1 10 9 8 7 6 5 4 ? 2 1 O 2 1 50 9 8 7 6 5 4 5 2 1 1D 9 8 7 6 5 4 3 2 1 10 9 8 7 6 5 4 3 2 O 2 kép. A magyarországi alsó-jégkorszak i lelőhelyek és néhány külföldi lelőhely hörcsögeinek az alsó zápfogak hosszúság-adatából nyert variá- ciós görbéje, lelőhelyek szerint külön tartva. Öseinlősmaradványok Bet fiáról 247 Prospalax- tol származó földikutya-maradványokat kimutatnom. Búr a maradványok igen szegényesek (egy alsó metszőfog és 3 ulna), a metszőfog külső zománcfelületén a borda hiánya kétséget kizáró mó- don eldönti, hogy itt egy valódi SpaZax-fajjal állunk szemben (a szóba jöhető alakok közül a Nannospalax- fajoknál még 2 — 3 hossz- borda fut végig a fog külső felületén, míg a Spalax- nál elvétve egy, de általában teljesen hiányzik ez a zománcborda), mely azonban kis méretei miatt (metszőfog keresztmetszete 2.7 mm, míg a legkisebb élő Spalax- ok felnőtt példányaié 3 mm fölött van) egyik ismert fajjal sem azonosítható. Az egyetlen Spalacida, mely itt úgy is mint Spalax, úgy is mint nagyjából azonos méretű állat, szóba jöhetne, Simionescu „ PUospalflix ” macoveii-e (50. 21), ez azonban oly idő- beli távolságban van a mi alakunktól, hogy faji egyeztetésre gon- dolni sem szabad. Ezért leghelyesebbnek tartom, hiányossága miatt külön faji név nélkül, mint önálló alakot megkülönböztetni. 22. Cricetus sp. ind. — A hörcsögök fogmorfológiájának egy- hangúsága arra kényszeríti a kutatót, hogy ebben a változatos tár- saságban más vizsgálati módszer után nézzen. A hörcsög-leletek rendszerint nagy tömege és a különböző rendszertani egységek nagy méretbeli különbsége miatt önként adódik a statisztikai módszer. Ezt Schaub alkalmazta a régibb negyedkori magyar hörcsög- anyag szétválasztásánál (21). Vizsgálati módszerének azonban volt így hibája: tekintet nélkül a lelőhely pontosabb geológiai korára, együtt kezelte az egész anyagot. Ez, különösen a kisebb és leg- nagyobb hörcsögöknél indokolatlan általánosításokra vezetett.1 A minket itt elsősorban érdeklő óriásalakokat viszont kiugró méretű brassói példányok alapján azonosította Woldrieh (51. 31) felső- 1 A nagy hörcsögök analógiája, a D e p é r e t-törvény, a faunisz- tikai és evvel teljes összhangban a sztratigrafiai adatok is mind amellett szólnak (és a morfológiai adatok, amennyiben megfigyelhetők, ís megerősítik), hogy a Scliau b-féle D és E kategóriákon belül az Allocricetus bwrsae-csoportból először is kihasítsuk a kistermetű bras- sói alakot, azután a szintén brassói ..Allocricetus é/p/ci”-példányokat. mint oda nem tartozókat eddigi csoportjuktól elválasztva az A. bursae- csoport nagyméretű végalakjaként kezeljük (A. auctas n. ssp.), ugyan- ekkor azonban az A. éhiki-t (természetesen a villányi típus-koponya alapján) mint külön nem képviselőjét, Rhinocricetus (n. g.) éhiki (Schaub) néven könyveljük el. Ebben az esetben az Allocricetus bursae Schaub-hoz tartoznának Beremend, Villány, Betfia, Püspök- fürdő, Gombaszög, (esetleg a Stránská skála) és Nagyharsányhegy 4.8 — 5.6 mim fogsorhosszú alakjai. A nem másik, progresszív faját (alfaját) képviselné az 5.6 — 6.0 mm bosszú fogsorú brassói A. auctus n. ssp. A kisebb alakok közül valószínűleg egy külön csoportba soro- andók Beremend és Nagyharsányhesy 4.5 mm körüli fogsorú kis hörcsögei és az ezeket méretre felülmúló sackdillingeni alak. Végül teljesen problematikus a Stránská skála és Brassó kis hörcsöge (a nagyharsányhegyi legkisebb állatot már Schaub is külön kezelte). £48 Dr. Kretzoi Mik'ós diluviális C. cricetus major- jával. Ha lelőhelyenkint vizsgáljuk meg az anyagot, azt látjuk, hogy a teljes anyag statisztikája alapján felállított keret itt sem felel meg, amennyiben az egyetlen Nagy- harsányhegy kivételével az összes fiatalabb „preglaeiális” lelőhely nagy „normál”-hörcsöge mellett fellép egy ú. n. óriásalak, mely azonban Betfián és Püspökfürdőn még csak 8.8 mm körüli fogsor- méretű. Saekdillingennél, Gombaszögnél már 9 — 9.9 mm közt mozog, a Stránská skálán 10 mm-es átlagú, Brassó fiatal faunájában pedig éppenséggel 10.5 mm körül jár. Tekintettel azonban arra, hogy az óriásalak fokozatos nagyságnövekedésével lépést tart a normál- alak növekedése is, a legkisebb óriásalakok (Betfia, Püspökfürdő, i észben még Sackdillingen) beleesnek a legnagyobb normálalakok (Stránská skála) variációs görbéjébe, ami megint téves általánosí- tásokra ad alkalmat. Bárhogy is álljon azonban ez a kérdés, a nor- málalakot kísérő óriásalak problémája úgy rendszertani, mint állat- szociológiai szempontból továbbra is fennáll. Hogy pedig egyszerűen 3. kép. A Pitymys hintoni n. sp. betfiai (1) Sackdillingen-i (2) Stránská skálái (3) és Podumci-i (4) Miének rágófelülete összehasonlítva négy angliai P. gregaloides Hinton-éval (5 — 8). (Nagyítás mérete kissé változó!) individuális variációval, szexuáldimorfizmussal, vagy ökológiai mutánsokkal a kérdés nem oldható meg, azt a legjobban bizonyítja az a tény, hogy míg egyrészt ez a jellegzetes, aszimetrikus, kettős kulminációjú méret-görbe a fiatal diluviumból sem hiányzik (Schaub 21. 7. f. 1.), addig Nagyharsányban az óriásalak hiány- zik, míg Gombaszög és Brassóban a normálalaknak már nvoma sincs. Ügy hiszem, ilyen körülmények közt leghelyesebb, ha egyelőre az óriásalakot lelőhelyenkint rendszertanilag is elválasztjuk a nor- málalaktól. 23. Cricetus cricetus praeglacialis Schaub. — A uyulak mellett ez a hörcsög a fauna leggyakoribb alakja (jóval több. mint Ösemlősinaradványok Betf iáról *249 ICO különböző maradvány), mely semmiben sem tér el a S c li a u b- féle püspökfürdői típus-anyagtól. 24. Allocricetus bursae Schaub. — A fajt Betfiáról egy felső és egy alsó fogsor képviseli, töredékes állkapocsban. 23. Pitymys hintoni n. sp. — Holotypus: bal állkapocstöredék az M, — ,-vel. (11. kép.) Végignézve a középeurópai Pitymys gregalni- des-leleteken, azt láthatjuk, hogy ezek kivétel nélkül tetemesen eltér- nek Hinton angliai példányaitól (52. 127. f. (14). Ezzel szemben egy más közt messzemenő egyezést mutatnak, mint azt a képen egy- egy betfiai, sackdillingeni (53^ 275. f. 25 — 26), siránská skálái (54. 151). f. 1b) és dalmáeiai (Podumci) állat (55. f. 2b) Miének rágó- frlül.st-rajz'in láthatjuk. Nagyjából egyező nagyság mellett a közép európai alak M,-ének frontális sisakprizmája rövid háromszögalakú, konvex labiális és alig konkáv linguális peremmel, tehát éles ellen- 4. kép. A betfiai Mimomys cf. intermedius (Newton) Ml-e (1) össze- hasonlítva egy gorkumi (hollandiai) példány (2) valamint egy Bramer- ton-i (angliai) M. pliocaenicus (Forsyth Major) (3) és egy Arvicoln amphibius (Linné) M1-ének (4) rágófelületével. (Eltérő nagyítások!) tétben áll a gregaloides-éve 1, melyen az elülső rész erősen megnyúlt, linguális pereme erősen beöblösödő és a labiális is inkább be-, mint kifelé hajlik, vagyis a sisakprizma hátsó felén egy új prizmapár van kialakulóban. A másik idetartozó fajjal, a P. arvaloides H i n- t o n-nal (52. 127. f. 64) meg éppenséggel semmi kapcsolata sincsen, miután ez a P. gregaloides- nél tapasztalható prizmapár-le választást lényegében már véghez is vitte, ebben a tekintetben tehát nagyjá- ból a P. subterraneus- stádiumba jutott. Ellenben meg kell emlé- keznem a délspanyol P. ibericus Gerbe csoportról (52. 55. f. 28), mely még primitívebb, mint a mi alakunk, melyhez különben igen hasonlít. 26. Clethrionomys sp. ind. — Egy öreg gyökeresfogú pocok töredékes állkapcsa a fogak rágófelülete alapján ebbe a nembe tar- tozik, szabatosai)!) meghatározásra azonban a lelet nem alkalmas. 27. Mimomys cf. intermedius (Newton) — Két fiatal M1 esetében igen nehéz eldönteni, vájjon egy közepes Mimomys- fajjal, vagy már Arrieola-x al van dolgunk. Úgy a fogak alakja, mint a Dr. Kretzoi JNlik’ós 250* fauna sztratigrafiai jellege alapján a kérdéses fogakat, fenntar- tással bár, de ide sorolom. (4. kép.) 28. Microtomys (?) aff. cantianus Hinton. — A fauna har- madik gyökeresfogú pocokfajához egy hiányos jobboldali állkapocs sorolandó, az M, 2-vel. Méretei tekintetében a M. reidi-newtoni-pusil- ÍMS-körbe illik bele a legjobban. Felépítése azonban, bár az elég tágan kezelt M. pusillus-i aj keretek közé még elég jól beszorítható volna, a méretre valamivel nagyobb angliai M. cantianus Hinton- éval is igen jól egyezik. Amennyiben a magyarországi alakok reviziójánál esetleg idővel kiderül, hogy a M. petényii-reidi és M. pusillus fajok átcsoportosítandók,*a pusillus- ba sorozott. Mimomys- redő nélküli példányok pedig nem életkor-stádiumai a Mimomys- redővel rendelkező fajnak, úgy a betfiai példány szintén elválasz- tandó volna a P. pusillus-tól és a többi M.-redő nélküli alakkal együtt egy a M. cantianus-hozi közelálló, önálló fajba volna sorolandó. (5. kép.) 5. kép. A betfiai Microtomys aff. cantianus Hinton (1), greenhithei (angliai) M. cantianus Hinton (2), püspökfürdői (3) és Stránská ská- la-i (4) M. pusillus Méhely Miének rágófelülete. (Különböző nagyítás- ban!) 29. Pliogalus tóthi n. sp. — Az 1200-at meghaladó nyulmarad- ványok három alak közt oszlanak meg: 75 % -uk egy valódi Lepus- alakhoz tartozik, 22 % esik egy az előbbihez hasonló nagyságú, de zömök alakra, melyet Kormos Lepus majd Hypolagus braehy- gnathus néven ír le (IS, 46, 28, 69), míg a visszamaradó 3% egy kis nyulfajtól ered, melyet a következőkben jellemezhetünk: az üregi nyuléval egyező méretű állat, típusos Arehaeolagina P3-al, mely a Hypolagus- tói főleg a fog elülső részének fejlettsége és az egészen jelentéktelen elülső-külső beöblösödés révén üt el, eltekintve a kisebb méretektől és karcsúbb termettől. Mindezek a tulajdonságok a bere- mer.di, villányi és csarnótai Pliolagus- ra utalnak, avval az egy igen lényeges különbséggel, hogy Kormos a Pliolagus beremendensis- ben egy az Alilepus-sznl közelebbi rokonságban álló valódi Palaeo- laginát írt le! Miután a Pliolagus-V rágófelületének és ellenolda- lának Kormos által ismertetett lényeges eltérését felettébb gya- Ösemlősmaradványok Betf iáról nusnak találtam, megvizsgáltam a Kormos-féle eredeti anyagot is. Mint a 6. képen láthatjuk, Kormos Pliolagus beremendensis-e egyáltalában nem Palaeolagina: a Kormos ábráján feltüntetett Palaeolagina-szinklinális a fog linguális oldalán a valóságban nin- csen; a fog ebben a tekintetben típusos Archaeolagina! Mint ilyen a mi alakunkkal a legközvetlenebb kapcsolatban áll, a két alak közt mindössze annyi különbséget tudok fogazat alapján kimutatni, hogy a batfiai állatok kb. egy negyeddel nagyobbak, mint a geológiailag öregebb villányi hegységbeliek. Tekintettel arra, hogy ez a nagy- ságkülönbség elég tetemes és állandónak is látszik, azonkívül geo legiailag sem egykorú állatokat választ el egymástól, indokoltnak találom a betfiai alak faji (vagy alfaji) elkülönítését. 6. kép. 1 — 2. Pliolagus tóthi n. sp., P3 rágófelülete és ellenoldala. 3. Pli- olagus beremendensis (Kormos), a m. kir. Földtani Intézetben őrzött egyik originális P:; rágófelülete. 4 — 7. a P. beremendensis P3 rágófelü- letének (5 — 7) és ellenoldalának Kormos-féle hibás rajzai (1 — 3 Na- gyítása azonos, 4 — 7-é kisebb, egymásközt azonban valószínűleg azonos). 30. Lagotheri unt brachygnathum (Kormos).2 — A másik és sokkal gyakoribb betfiai Archaeolagina, mint már fentebb említet- tem, Kormos Hypolagus brachygnathus-a. A betfiai anyag úgy alakra, mint méretek tekintetében jól egyezik a többi magyar lelő- hely idevágó leleteivel. Valamennyire jellemző az elöl redukálódó, 'Kormos a magyar, illetve európai alsónegyedkor Arehaeo- lagina-nyulait a H ypolag as-nembe sorolta, melyet Pice északameri- kai miocén és alsópliocén alakok számára állított fel (57, 58). Függet- lenül attól, hogy ez az összekapcsolás lielyes-e vagy nem, arra hívom fel a ügyeimet, hogy a rövid, zömök, széles koponyája nyulak számára Perrier-hegységi anyag alapján C r o i z e t már egy évszázaddal ezelőtt állított fel önálló nemzetséget, a Lagothérium- ot. Ezért a' prioritás értelmében az európai alsónegyedkor Hypolagus-á t föltétlenül a Lago- therium nemzetségnév alatt kell szerepeltetnünk, ami természetesen égj előre nem kell hogy az északamerikai öregebb Hypolagus- okát is érintse. 252 Dr. Kretzoi Miklós egyébként Archaeolagina-szabású P3, erős elülső-külső bevágással, a széles, rövid metszőfogak, rövid állkapocs és általában zömöké bb alkat. Kivételes jelentőségre tesz szert az állat a faunában a valódi Lepns-leletekkel szembeni gyakorisági arányával; míg Villány, Beremend, Csarnóta a csak elvétve felbukkanó Pliogalus mellett ki zárólag csak Hypolagus- 1 szolgáltatott, addig Püspökfürdő fauná- jában a domináns Hypolagus mellett ritkaságképen már fellép a Lepus is, Betfián a nyulfauna 75%-át kitevő Lcpus mellett a Hypo- 7. kép. Lagotherium brachygnathum (K o r m o s). Be. fiai példányok P3- a rágófelületének (lj 3) és ellenoldalának (2) rajza összehasonlítva egy villányi primitív jellegeket mutató példány rágófelület-rajzával. (Azonos nagyítás!) Lepws-maradványokat találunk és Hypolagus már csak elvétve kerül ki, végül Brassó faunájában miár hírmondó sem maradt a Hypolagus-höh a fauna kizárólagos nyula a Lepus! Még fokozza e sor jelentőségét, hogy a Lepus nem itt jelenik meg és terjed el fokozatosan, hiszen, mint tudjuk, valódi Lepus-m áradván vök már a villafranchiumból sem ismeretlenek Európából. 31. Lepus sp. ind. — Annak ellenére, hogy ehhez az állathoz tartozik az egész anyag túlnyomó többsége, faji meghatározása mégsem sikerült. Ennek okát abban kell keresnünk, hogy egyrészt olyan recens összehasonlító anyagot kíván ez a kérdés, amilyet Európában csak egy-két gyűjtemény mondhat magáénak, másrészt Franciaországból több hasonlókorú nyulat írtak le jó egy évszázaddal ezelőtt, melyek valamelyike azonos lehet a mi állatunk- kal, megfelelő leírás és ábra hiányában azonban csak az eredeti anyagok összehasonlítása vezetne eredményűé, ami egyelőre szin- tén kilátástalan. 32. Opsiceros etruscus ssp. — Néhány fogtöredék és végtag- esonttöredék a zápfogak alacsonysága alapján biztosan ettől a faj- tól származik. 33. Equus (fAllohippus) sp. ind. — Egv erős metapodium disztális töredéke alapján ugyan kétségtelen, hogv Betfián nagy- termetű lófaj élt, pontosabb meghatározást azonban ennek alapján nem érhetünk el. 34. Capreolus sp. ind. — Egy astragalus képviseli egyedül az őzet a faunában. A magyarországi C. capreolus-ét valamivel meg- Öseinlősmaradványok Bet fiáról 253 haladó méretei miatt alighanem ugyanavval az alakkal állunk itt szemben, melyet a gombaszögi faunából ismertettem (40. 94). 35 . Alces cf. latifrons (Johnston). — Egy nagytermetű, karcsú végtagú kérődző néhány maradványa (2 phalanx, stb.) csak- is jávorszarvastól eredhet. 30. Megaceros cf. dupuisi (Stehlin). — Ezt a fajt is csak néhány fogtöredék és végtagcsonttöredék képviseli a faunában. 37. Bison schoetensacki F r e udenbe r g. — Tekintettel arra, hogy .eddigi ismereteink szerint hasonlókorú faunákban a Bős nem- zetség nagyobb képviselőivel nem kell számolni, azt a néhány fog- töredéket, és végtagcsont-darabot, melyek egy nagytermetű, zömök Bovidára utalunk, de a B. priscus-alakkörhöz kicsit gyengék, min- den további nélkül ide (41. SÍ) sorolhatjuk. 38. Anas boschas Linné, 39. Perdix sp. ind., 40. Tetraonidarum g. ind. n. sp., 41. Phosianus sp. ind., 42. Otis lambrechti n. sp. — Az itt felsorolt öt madárfaj le- írását máshelyütt közlöm. 43. Ophidia ind. — Egy közelebbről meghatározatlan kígyó- csigolya. 4. Paleoszociológiai megfigyelések. Amilyen egyszerű aránylag a nyílt lelőhelyek (főleg tenger- fenék) bio- és thanatocoenotilkája, olyan komplikált ez a barlangi faunják esetében. Először is a két csoport szinte egyáltalában nem választható el egymástól, másrészt pedig ,a thanatoeoenozisok elsőd- leges és másodlagos csoportjai komplikálják. Végül pedig, ami a legfontosabb, a barlangi thanatoeoenozisok jelentősége egészen más, mint a nyílt lelőhelyeké, fosszilis gerincesfaunáink esetében pedig, őszintén szólva, a bioeoenozisok nem is igen érdeklik a kutatót. Itt sokkal inkább az érdekel minket, hogyan lehetne adatainkból a barlangokon kívüli nyílt terület coenotikai képét rekonstruálni. Fentiek figyelembe vételével a következő coenotikai barlangi típusokat állapíthatjuk meg, melyeknél az ökológiai, bio- és thana- tocoenotikai szempontok lehetőség szerint egyformán érvényesülnek: 1. Medve- faunák. Rendszerint tág barlangok, melyekben a csontleleteknek helyenkint a 100%-ot megközelítő, txilnyomó többsége barlangi medvéktől ered. Ilyen tiszta barlangimedve-faunákban csak elvétve fordul elő néhány nagy kérődző csontja. A barlangi medve anyagban igen sok a fiatal, nem ritka az újszülött, sőt embryo sem. Általában többé-kevésbé összetartozó vázrészek nincsenek túlságosan szétszórva. (Nem ritkán, különösen komplikáltabb, kürtővel is ren- delkező barlangok esetében, nagyobb ragadozó-madár egy-két csontja is előkerül, ' valamivel gyakoribbak a denevércsontok. 254 Dr. Kretzoi Miklós 2. Nagy ragadozó- (oroszlán-, hiéna-, farkas-) faunák, minden elképzelhető átmenettel a típusos medve-faunák felé. Nagyjából ugyanolyan típusú, a külvilág felé éppúgy jól védett barlangok. Százalékosan aránylag nem tiíl sok ragadozó-csont mellett domi- nálnak a faunában a nagy növényevők, szarvasok, tulkok, lovak csontjai, kevés nagy vastagbőrű maradvánnyal, mind erősen szét- szórtan. 2a. ősember-faunák. Előbbiektől fauna-összetételben semmiben sem különböznek, a különbséget az a többlet adja, amit az ember maga hozott be (elvétve embercsont, kőeszközök, tűzhely-nyomok, stb.), a csontmaradványok erősen összetörve. Mindhárom típus fau- nája erősen erdei jellegű. 3. Kis ragadozó-faunák (gulo-, borz-, róka). Kis, vagy kis nyí- lással rendelkező, szintén jól védett barlangok. Aránylag kevés kis ragadozó-csont mellett dominálnak a nyíllak, hörcsögök, esetleg nem ritkák a földön élő madarak. Teljesen hiányoznak a nagy patások, de nincs mikrofaunája sem számottevő, éppígy ragadozó madarai. A faunában dominál a steppei elem, az erdei alakok hatá- rozottan kisebb számban lépnek fel. Elvétve berpetofauna. 4. Ragadozó madár-faunák. Nyílt, messzire látszó barlangok, kőfülkék, beugró párkányok. Kizárólagos mikrofaunák. minden körülmények közt erősen képviselt pusztai elemmel, igen sok madár- csonttal. Mesofauna (nyúl, stb.) alig, makrofauna egyáltalában nem fordul elő. Reptilia- és Amphibia-anyag nem ritka. 5. Kígyó-faunák. Szűk, vízszintes, vagy ferde repedések faunái. Dominánsan berpetofauna, kevesebb emlős-mikrofauna-elemmel. Mint a medve-fauna esetében, nem túlnyomórészt táplálék-állatok marad- ványai, hanem itt elhullott állatoké; ezért, akárcsak ott, összetartozó vázrészek sokszor együtt. 6. Szakadék-faunák. Míg az előbbi 5 típus egyben képviselt bio- és thanatocoenozist, ez kizárólagos thanatocoenozis. Zsombolyok, kürtők, töbrök, stb. behullott állatmaradványainak thanatocoenozisa. Dominánsan erdei nagyobb növényevők, emellett herpetofauna- elemek teszik ki ezt a fauna-típust, melyből hiányoznak a madarak, de ritka benne a mikro-mammalia-anyag, a steppei elem. Aránylag fajszegény faunák, sok összefüggő vázrésszel. Ez és a herpetofauna különbözteti meg a 2. fauna-típustól, valamint a ragadozók nagy % -száma. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy fenti csoportosításból ért- hetővé válik, hogy miért oly extrémen steppeiek pl. a posztglaciális faunáink (kizárólag csak a 4. típusba tartozó faunákat helyeztünk oda), vagy miért oly szembeszökő a glaciálisok erdei jellege (1 — 3. típus). Áttérve a betfiai faunára, azonnal megállapíthatjuk, hogy míg fölső része másodlagos (?) lelőhelye miatt coenotikai vizsgáló- dásokra alkalmatlan, addig az alsó, plasztikus agyag faunája a kis ragadozó-, nevezetesen a róka-fauna egyik legtípusosnbb példája. Ösem lősma rúd vány ok Betf iáról 255 Makrofauna teljes hiánya, nyulak hihetetlen nagy száma, mellet- tük a hörcsög gyakorisága, valódi mikrofauna ritkasága, csak föl- dön járkáló madarak előfordulása, stb. mind megannyi jellemzője a kis-ragadozó-biotopnak. Hogy tényleg róka-biotop volt ez a bar- lang, mutatja az itt talált róka-koprolit is. Bár nem tartozik a szoros értelemben vett tárgyamhoz, de itt említem meg. hogy a püspökfürdői locus classicus (Kormos- féle II. sz. lelőhely) a legtípusosabb ragadozó-madár-faunák egyike. Először is teljességgel hiányzik belőle a makrofauna. Azután a gyér mesofauna mellett szinte 100 %-os többségben vau a mikrofauna. rtóbbiban megint csak a ragadozó madarak táplálékának maradvá- nya lehet a cickányok és más rovarevők mellett a töméntelen pocok- maradvány. Emellett szól a kígyó-, gyík- és békamaradványok gya- korisága, éppúgy, mint a rengeteg jól repülő madár jelenléte is a faunában. Ez magyarázza részben a fauna igen határozottan pusztai jellegét is. Viszont a sok erdei madár élénken bizonyítja, hogy a fauna steppei jellege csak táplálék-gyűjtési kényszer-szelek- ció (a ragadozó madár a földön járkáló emlős-mikrofaunáhól az er- dei elemhez csak a legritkább esetben jut hozzá, míg a nyílt steppén könnyen észreveszi. Ezzel szemben az erdei madár is észrevehetővé válik a ragadozó madár számára, amint felrepül). Végül még egy következtetés, melyet az eddigiekből önként adódónak kell tekintenünk: a Betf iái barlang aránylag szűk be- járati!, jelentéktelenebb barlang lehetett, mely később föntről egy kürtő-beszakadás révén esetleg egy magasabb szintben fekvő bar- langgal került összeköttetésbe (és ennek üledéke mosódott át rész- ben), míg a Kormos-féle II. sz. lelőhelyet bízvást nevezhetjük Püspök f ü rdő i kő fii Iké nek. 5. A fauna kora. Egy lerakódás faunájának korát ott, ahol rétegtani támpont- jaink egyáltalában nincsenek (tehát pl. barlangi faunák esetében) két módszer segítségével szoktuk megállapítani: 1. megállapítjuk, hogy más, különböző korú faunák alakjai közül melyek hiányoznak még (esetleg haltak már ki, amit csak a végén tudunk eldönteni) illetve hány közös alakjuk van, 2. az összehasonlításnál felhasznált faunákkal közös fajok fejlettségi fokát vizsgáljuk meg az egyes faunákban. Az első módszer a könnyebb és gyakrabban, sőt szinte kizáró- lag alkalmazott, viszont a legfogyatékosabb is; végeredményben soha sem tudhatjuk, hogy egy faj tényleg már kihullt, vagy csak ökológiai, vagy egyéb okokból hiányzik ebből, vagy abból a fauná- ból. Egyanez áll új alakok megjelenésére is. A második módszer egyetlen komoly hibája, hogy statisztikai kiértékelésre felhasználható nagy anyagot kíván, ami ritkán áll rendelkezésünkre. Amellett még (miután az evolúció időben törté- Dl*. Kretzoi őlik'ós 256 nik) csak azok az alakok használhatók fel ennél a vizsgálati mód- szernél, melyeknél az egyes generációk igen gyorsan váltják egy- mást, tehát mikrofauna-elemek, míg a 10 — 20-szor oly lassú geue- rációviáltású nagy állatoknál ugyanolyan ütemű evolúció magától érthetődöen 10 — 20-szor oly hosszú időt vesz igényibe! Hogy itt csak- is egy zártabb földrajzi egység, illetve klimaöv alakjai hasonlítha- ók össze, nyilván nem szorul bővebb magyarázatra. A betfiai anyagon a statisztikus módszert a nyulaknál, hör- csögöknél és — bizonyos óvatossággal — a hermelineknél is alkal- mazhatjuk. A nyniak esetében ugyan nem annyira faj-evolució nyo- mozható ki, mint az egyik alak fokozatos eltűnése és a másik egyen- letes térhódítása. A chronológiai eredmény azonban ugyanaz. A magyar saintprestium-mosbachium nynlai a Pliolngus, La- gotherium és Lepus nemek közt oszlanak meg. Ha azonban ezek el- terjedését vizsgáljuk meg az egyes faunákban, alábbi eredményre jutunk: Lelőhely Pliolagus Lagotlierium Lepus Beremend Villány kevés szinte mind nincs Csarnóta „ ,, Püspökfürdő >> dominánsan ritka Betfia 3° o (nagyobb faj) nvulak 22 °/o-a nyulak 75 %-a Nagyharsányhegy nincs 2 o/o-a „ 98 o/o-a Brassó nincs nincs 100 o/o Ezt a sort a külföldi adatokkal is összehasonlíthatjuk; a lelő- helyek korbeli összefüggését éppoly tisztán adja az egybevetés, mint ahogy a hazai lelőhelyek eddig ismert sztratigráfiai egymás- utánját is teljes mértékben megerősíti ez a táblázat. Csak az kár, hogy Gombaszög faunája nyulak érthetetlen hiányában az összeha- sonlításba nem vehető be. Talán még tanulságosabb a hörcsögök méret-grafikonja. Te- kintettel arra, hogy a hazai lelőhelyek kis hörcsögei (Cricetulus, Cricetiscus, Allocricetus, Bliinocricetus) még sok tekintetben tiszr t zatlanok, ezeket az összehasonlításnál nem használom fel; így az összevetés egyedül a Cricetus nem alakjaira szorítkozik. Ezek 3, méretre jól elkülöníthető alakban jelennek meg az egyes faunákban, ú. m. egy törpe (C. cricetus nanus Sclian b), egy normál (C. c. prae- glaeialis S c h a u b) és egy óriásalakban (C. c. runionensis N e w- ton -major Woldrich). Ha ezek méretadatait összehasonlítjuk, azt tapasztaljuk, hogy az egyes alakok méret-határai csak az egyes faunákon belül tarthatók fenn, különböző faunák összehasonlításá- nál úgy elmosódhatnak, hogy pl. a legnagyobb stránsíká skálái tör- pealak majdnem eléri a legkisebb püspökfürdői és betfiai óriás ala- Ösemlősmarailványok Bet fiáról 257 kok méreteit. Mindezek alábbi táblázatban csoportosíthatók fogsor- méretük szerint: Lelőhely Törpe : Normál : Óriási : Beremend 9 Villány — 9 — Püspökfürdő 6 4-7-0 7'6-8'2 8-6-9-0 Betfia ? 72 7-S-8-4 8-8-9-0 Nagyharsányhegy — 7-6-S-6 9 Gombaszög — 9 9-6 (Sackdillingen) — 8-4-9 0 9-4-10-7 Üundsheim — 9 9-5-100 Stránská skála 7-5-8 0 8 6-9-0 10 körül Brassó — ? 10‘5 körül De nem csak az itt közölt fokozatos méret-nagyobbodás, ha- nem az egyes alakok gyakorisága is fontos adatokat szolgáltat, mint azt az itt következő táblázatból láthatjuk (teljes fogsorú alsó állkap- csok száma) : Lelőhely Törpe : Normál ; Óriási : Beremend ritka Villány — — Püspökfürdő 122 43 5 Betfia ? (1) 34 3 Nagyharsányhegy 86 — Gombaszög — ? (végt.) 4 Brassó ? (végt.) 5 A külföldi lelőhelyek közül a Stránská skála Püspökfürdőre emlékeztet (28-8-7), míg Sackdilling esetében miár a brassói stádium felé közeledik az arány (0-9-11). Bár utóbbi adatok az anyag arány- iagos kicsisége miatt önmagukban nem megbízhatók, más adatok- kal való egyezésük alapján értékük erősen megnövekedik. Egyéb- ként a két utóbbi táblázat a Nagy harsány hegy (óriásalak hiánya1?) és Stránská skála (törpe alak gyakorisága) körüli kisebb zavarok- tól eltekintve hajszálnyira ugyanazt a végső sorrendet adja, mint a nyulak gyakoriság-statisztikája. Végül még itt kell megemlékeznem a hermelinek méret-ada- taiból levonható sztratigráfiai adatokra. Bár az anyag mindenütt oly kevés volt, hogy komoly statisztikai átlagokat sehol sem kap- tam, egyet mégis teljes biztonsággal meg tudok állapítani: a vil- lányi állatok átlaga jóval kisebb, mint az ebben a tekintetben egy- más közt alig különböző betfiai, nagyharsányhegyi és gombaszögí anyagé. Általában azt lehet mondani, hogy utóbbi lelőhelyek leg- kisebb állatai a villányiak középértékét érik el. A brassói anyag vi- 258 Dr. Kretzoi Miklós szont, akárcsak a hörcsögök esetében, messze a többi fölött áll nagy- ság tekintetében. Az itt nyert három csoportra tagolódás megint csak teljes összhangban áll a nyulak és hörcsögök esetében tapasz- taltakkal. Áttérve a faunisztikai adatokra, azokkal fentiek után röviden végezhetek. A rovarevők közt a Sorex margaritodon püspökfürdői és nagyharsányhegyi előfordulása közé most időben jól illeszkedik be a betfiai lelet. A ragadozók közül az Epimachairodus- nak, amennyiben Kor- mos villányi és csarnótai hiányos leletei tényleg ide sorolhatók, nincs különösebb rétegtani jelentősége. Viszont nem érdektelen, hogy míg Beremend, Villány, Csarnóta, Püspökfürdő, Nagyharsány- hegy hiéna-leletet (legalább is eddig) nem adott, Betfián megjele- nik egy ? Crocuta- faj, hogy a gombaszögi faunában ennek kíséreté- ben fellépjen az óriáshiéna (Pachy crocuta) is. Nagyfontosságú a borz és főleg a Gulo itteni első fellépése, mindkettő Gombaszögön. Hundsheimben, Stránská skálán, «tb. keresztül kizárólag csak fiata- labb faunákban fordul elő. Ugyanez az eset az óriásfarkassal, míg a Pannonictis, éppen ellenkezőleg, Betfián lép fel (eddigi adataink szerint) utoljára. A rágcsálók közül ki kell itt emelni a Colobotis- nagyságú ürge fellépését, mely meglepő egyezést mutat a fiatal diluviiális angliai C. erythrogenohles- szel. A hörcsögökről fentebb részletesebben meg- emlékezvén, a pockokkal kapcsolatban megjegyzem, hogy a fauna egyetlen gyökértelenfogú pocokfaja, a Pitymys hintoni Betfián kí- vül csupa fiatalabb tipusú faunából (Sackdillingen, Stránská skála, Podumci, stb.) került ki. * Mimömys- fajai, bár rendszertani helyük még bizonytalan, kétségkívül a Mhnomys-Microtomys- csoport fiata- labb alakjai közül valók. A nyulakat fentebb már tárgyaltam, itt csak azt kell még kiemelnem, hogy a fauna primitív kis nyula, a Pliolflgus, az öre- gebb faunákhoz csatlakozik, de már nem az ottani fajt találjuk Bet- fián, hanem annak egy nagyobb termetű leszármazottját, míg Nagy- harsányhegy, Gombaszög és a többi, jóval fiatalabb fauna egyiké- ben sem találjuk meg ezt a nemet. A patásállatok oly hiányosan fordulnak elő a faunában, hogy finomabb szintezésre nem használhatók. Nagy vonásokban csak any- nyit állapíthatunk meg, hogy a Cypreolus, Alces , Megaceros, nagy Bison együttes előfordulása Betfiát határozottan a fiatalabb fauna- típusba emeli, éles ellentétben a régibb faunatípus kérődzőivel (kis Cervina, kis Bovina, Hemitragus, Procamptoceras, Gazéllospira) nem is beszélve a villafranchium még régibb típusairól, mint a Pliotragus n. nőm. (= Depéretia Schaub 1923 nec Teppner 1921) és mások. összegezve az eddig elmondottakat megállapíthatjuk, hogy: 1. a betfiai „Machairodus”-os . lelőhely faunája, bár aránylag Ösemlősmaradványok Betf iáról 259 még a püspökfürdői „Macacus”-o& (II. sz. lelőhely) faunához áll leg- közelebb, ennél mégis határozottan fiatalabb. 2. Az általam legutóbb cromericum néven (58. kortáblá- zat a 80. lap után) összefoglalt földtörténeti és élettörténeti perió- dus (saintprestium-mosbaehium) a magyarországi faunisztikai ada- tok szerint há rom szintre tagolható, ú. m. alsó saintprestiumra v. villányii! m-ra (Beremend, Villány, Csarnóta), felső saint- prestiumra v. b i h a r i u m-ra (Püspökfürdő, Betfia, Nagyharsány- hegy, Gombaszög) és mosbachiu m-ra (Brassó).3 3. A cromericum háromf ázisos faunafejlődése (alul primitiv kis alakok, középen kihalnak a primitiv alakok, fönt óriásalakok dominálnak) a legmesszebb menően támogat- ja a fentebb említett dolgozatomban részletesebben kifejtett élet- fejlődési hullámok és földtörténeti ciklusok köz- t i megbonthatatlan összefüggést. 6. Általános fajfejlődéstani megfigyelések. A betfiai anyag .egyes részeinek statisztikai vizsgálata az előző fejezetben kifejtett rétegtani adatokon kívül egy ennél sokkal na- gyobb horderejű következtetéshez vezet általános törzsfejlődési szempontból. Ha ugyanis tekintetbe vesszük, hogy pl. hörcsögök esetében a legkülönbözőbb faunisztikai adatokkal alátámasztott sztratigráfiai egymásutánjukkal a legpontosabban egyező sorrend- ben emelkedik az egyes faunák hörcsögeinek testméret-átlaga (1. 2. kép), nehéz volna nem észrevenni, hogy itt a fajon belüli fejlődés- nek egy időben a sztratigráfiai adatokkal alátámasztott, méreteiben pedig a szó szoros értelmében lemérhetően bebizonyítható esetével állunk szemben. Ilyenarányú vizsgálatokat Brink mann végzett (62) Ammoniteseken, gerincesekről azonban eddigelé még nem szol- gáltattak ilyen adatokat (az ormányosokon, stb. végzett vizsgálatok variáció-statisztikai, vagy táj faj-elkülönülési adatokat szolgáltat- tak, illetve nem időben és rendszer tanilag zárt körrel dolgoztak). Az adatok használhatóságát nagyban emeli, hogy egy egységes bioto- pon belüli (Nagyalföld peremei) az anyaguk és időben is zárt sztra- tigráfiai egymásutánt képviselnek. Ha meggondoljuk, hogy ez az allometrikus fajfejlődés átme- net nélkül kezdődött a villafranchium után és éppúgy megszakadt 3 A „cromerian“ hármas tagolását a magyar fauna-adatok alap- ján, bár Hint on beosztásából kiindulva (52. 126 — 127), Kormos haj- totta végre nálunk először. Beosztásának egy sarkalatos hibáját, hogy t. i. az egész valdarnoi-perrieri villafranchiumot belesüllyesztette a Villány — Beremend — Csarnatóval' jellemzett ,,alsó cromerian“-ba, 1938- ban igyekeztem helyesbíteni (40). Ezt a javított Hintő n-K ormos- féle szintezést találjuk M o 1 1 1 (60, 61) és e sorok írójának (59. táblázat) legutóbb megjelent korbeosztásában. 260 Dr. Kretzoi Mik'ós a mosbachium végével,4 be kell ismernünk, hogy ez egyben döntő bizonyíték amellett is, hogy minden egyes kisebb vagy nagyobb földtörténeti ciklus magával vonja a kisebb vagy nagyobb életfej- lődési hullámok lefolyását, melyek a ciklus végével lezárulnak: az új ciklus új, még primitív élővilágot vonultat fel, mely a ciklus vé- géig lefutja a maga evolúciós útját, illetve annyit, amennyit a föld- történeti ciklus mint millieu-faktorok egymásutánja belőle kicsikar és a ciklus végével túlspecializálódván helyet ad az lij ciklus pri- mitív bioszférájának. Vagyis az általam legutóbb (59) kicsit rész- letesebben vázolt háromfázisos földtörténeti ciklusok és életfejlő- dési hullámok párhuzamosságának elgondolása érdekes adatot nyer ezáltal. (Készült a Magyar Nemzeti Múzeum Föld- és Őslénytárában.) IRODALOM. 1. Szontagh: Nagyváradnak és környékének geológiai leírása. 1890. — 2. Tóth: Adatok Nagyvárad környéke diluviális képződménye- inek ismeretéhez. 1891. — 3. Ardos: Lukács Ödön-barlang, stb. 1913. — 4. Kormo s: Földt. Közi. 35. 1905. — 5. Kor m o s: Földt. Közi. 41. 1.911., — 6. Kormos: M. kir. Földt. Int. Évk. 20. 1912. — 7. Ellik: Földt. Közi, 43. 1913. — 8. Kormos: M. kir. Földt. Int. 1916. Évi Jel. 1917. — 9. Kormos: M. kir. Földt. Int. Évk. 22. 1914. — 10. Kormos: M. kir. Földt. Int. 1913. Évi Jel. 1914. — 11. Kormos: Ann Mus. Naf, Hungar. 11. 1913. — -12 Lambrecht: Aquila. 19. 1912. — 13. B o 1 k a y: M. kir. Földt. Int. Évk. 21. 1913. — 14. Méhely: Fibrinae Hungáriáé. 1914. — 15. Capek: Barlangkut. 1917. — 16. Fej ér vár y: Földt. Közi. 47. 1917. — 17. Fejérvár y — Lángh: Palaeont. Hung. 1. 1923. — 18. Kormos: Állatt. Közi. 27. 1930. — 19. Kormos: Fólia Zool. et Rydr. Festschr. E. Strand. 3, 1937. — 19a. Soós: Állatt. Közi. 29. 1932. — 20. Kormos: Ann. Mus. Nat. Hungar. 27. 1930. — 21. Schaub: Abh. Schweiz. Pál. Ges, 49. 1930. — 22. Schaub: Abh. Schw. Pál. Ges. 61. 1938. — 23. Schreuder: Arch. néerl. Zool. 4. 1940. — 24. Kormos: Fólia Zool. et Hydr. 4. 1932. — 25, Kormos: Föl. Zool. et Hydr. 5. 1933. — 26. Kormos: Föl. Zool. et Hydr. 4. 1932. — 27. Kormos: Föl. Zool. et Hydr. 5. 1933. — 28. Kormos: Állatt. Közi. 31. 1934. — 23. Kormos: N. Jb. f. Min. etc. B. Bd. 69. 1932. — 30. Schaub: Ecl. geol. Helvet. 25. 1932. — 31. Szuny oghy: Acta Zool. 13. 1932. — 32. Kormos: Ann. Mus. Nat, Hmgar. 27. 1930. — 33. Schreuder: Ann. Mus. Nat. Hungar. 29. 1935. — -4. Schaub: Ecl. Geol. Helvet. 23. 1930. 4 A cromericum alsó részének faunája éppúgy a felső villa- franchium (Valdarno, stb.) magas fejlettségű, nagy méretű alakjaival semmiképpen nem összefüggő, kis, primitiv alakokból áll, mint ahogy a mosbachium óriásalakos faunáinak a nyomát eredmény nélkül keres- nénk a reá következő chelléum primitiv, kis állatokból álló fauna- Hgyütteseiben (Süttő). Szarmatakori antilop Sopronból 261 — 35. Lambrecht: Handb, Palaeornith. 2. 1933. — 36. Kretzoi: Xe Congr. intern, de Zool. 1927. Budapest. 1929. — 37. Kormos: Földt. Közi. 64. 1934. — 38. BrunnertN. Jb, f. Min. etc. Beil. Bd. 71. B. 1933. — 39. Martelli: Boll. Soc. Geol. Ital. 25. 1906. — 40. Kretzoi: Ami. Mus. Xat. Hungar. 31. 1938. — 41. Freudenberg: Geol. u. Palaeont. Abh. N. F. 12. 1914. — 42. Schirmeien: Verh. Natúrt'. Ver. Brünn. 60. 1926. — 43. Helbing: Ecl. geol. Helvet. 27. 1934. — 44. Kormos: Állati. Közi. 22. 1925. — 45. Kretzoi: Ann. Mus. Nat. Hungar. 34. 1941. — 46. Heller: Cbl. f. min. etc. B. 1933. — 47. Petényi: Hátra- hagyott munkái. 1864. — 48. dél Campana: Palaeont. Ital. 19. 1913. — 49. Newton: Quart. Journ. 55. 1899. — 50. Simionescu: Ac. Rom. Publ. Fond. V. Ad. 9. 1930. — 51. Woldrich: S. Bér. Ak. Wiss. Wien. 82/2. 1880. — 52. H intőn: Monograph of Voles and Lemmings. 1. 1926. — 53. Heller: N. Jb. f. Min. etc. Beil. Bd. 63. 1930. — 54. K o r m o s Verh. Natúrt. Ver. Brünn. 64. 1933. — 55. Kormos: Palaeobiol. 4. 1931. — 56. Schreuder: Verh. kon. Ak. Wet. Amsterd. 30. 1933. — 57. Bice: Univ. Calif. Publ. Bull. Dept. Geol. Sci. 10. 1917. — 58. Dice: Journ. Mamm. 10. 1929. — 59. Kretzoi: Ann. Mus. Nat. Hungar. 34. 1941., — 60. Mottl: M. kir. Földt. Int. Évk. 32. 1938. — 61. Mottl: M. kir. Fokit. Int. Vitaül. Műnk. 1941/2. 1941 — 62. Br in km ann: Verh. V. int. Kongr. Vererb. 1928. SZARMATAKORI ANTILOP SOPRONBÓL. Irta: Dr. Kretzoi Miklós. (A VIII. táblával.) A Hipparion- faunák fellépése (chersonium!) előtti antilop-le- letek (1) igen ritkák. Ha eltekintünk a bizonytalan afrikai miocén alakoktól (cf. Eotragus stbj, akkor a következő alakokat sorolhatjuk ide: az európai helvet-torton Eotragus (= Eocerus Schlosser nec S h a r p) -csoport tagjait és torton-szarmata Protragocerus- 1, az indiai törtön (vagy már szarmata) Sivoreas-t, Sivaceros- 1, Strepsi- portax- ot, Helicoportax- ot, az európai szarmata Miotragocerus-kX (2) és „Tragocerus” latifrons-k t (3) és esetleg az indiai Pgchyportax és Selenoportax egyes leleteit. Ez ad különös jelentőséget az alábbiak- ban ismertetendő soproni antilop-leletnek. A Magyar Nemzeti Múzeum Föld- és Öslénytára ez év tava- szán dr. G a 1 1 u s Sándor múz. őr úr szíves közvetítése révén egy jó megtartású Deinotherium- fog birtokába jutott, mely a Sopron közelében fekvő Boór-féle homokbányából származik. Múlt hó folyamán ugyancsak Gallus dr. révén újabb lelethez jutottunk ebből a feltárásból, melyben egy eddig új Tragocerina-i ajt ismer- tem feh Mindkét lelet típusos szarmata durva homokból származik. Leírásukat a következőkben adhatom. 262 Dr. Kretzoi Miklós 1. Dystychoceras pannoniae n. g. n. sp. Holotypus: Mindkét szarvcsap a koponyatető kis részé- vel (M. Nemzeti Mnzeum Föld- és Őslény tárában). Lelőhelye: Sopron. B o ó r-féle homokbánya. Geológiai kora: Alsó-középső szarmata (ukrainium). Leírása: A koponyatető megmaradt része mélyen, gödrösen skulpturált, mint egyik-másik primitív Tragocerinánál (Tragopor- tax, Graecoryx, Miotragocerus, némelyik „Tragocerus” -faj), a szarvcsapok közti részen viszont az ismert ősibb Tragocerináktól el- térően kiemelkedő keresztgátat alkot, emögött pedig kétoldalt, a szarvcsapok tövében egy-egy behorpadási, A szarvcsapok egymástól távol állanak és igen sajátságos ala- kúak. Alul vastagok, a jelekből ítélve elől erősen kihúzott tarajat 1. kép. Dystychoceras pannoniae n. g. n. sp. szarvesap-keresztmetsze.e alul (1), közvetlenül a meg örés fölött (2) és a csúcs közelében (3). alkotnak, gyengén, 10 — 12° alatt széttartók. Valamivel a teljes hosszúság harmada fölött törésszerűén majdnem párhuzamosakká válnak, igen hirtelen elvékonyodnak (miáltal a hirtelen elvékonyo- dás alatt duzzadtnak látszanak), elülső tarajuk eltűnik, keresztmet- szetük majdnem köralakúvá válik, (1. kép.) mely a felső harmadban majdnem a keresztoválisba megy át. Felső kétharmadában a szam- csapok elvékonyodása igen lassú és fokozatos. A szarvcsapok vala- mivel a félhosszukon tiíl egyenletesen hátrahajlók, csak innen föl- felé mutatnak kisebb mértékű hátrahajlást. Méretek: A szarvcsapok terpesztése (kívül merve) alul 122 mm, a megtörésnél 50 mm, a megmaradt rész tetején 146 mm. A Szarmatákon antilop Sopronból 263 szarvesapok keresztmetszetének hossz- és szélességi mérete alul kb. 50 és 34 mm, a megtörés alatt közvetlenül 1 és 29 mm, a meg- maradt rész csúcsán 20 és 21 mm. A törés magassága a keresztgát fölött kb. 80 mm, a szarvcsapok megmaradt részének hossza ugyan- innen számítva kb. 150 mm, a szarvcsapok rekonstruált hossza pe- dig valamivel meghaladhatta a 200 mm-t. Összehasonlítás: Ha eltekintünk a még nem elég határo- zottan differenciálódott Eotragus-Protragocerus-csopovtiól, a Trago- corinák itt tekintetbe jövő alakjai a Miotragocerus, Helicoportax, Strepsiportax, Pachyportax , Tragoportnx, Sivaceros, Graecory és Tra- gocerus nemek között oszlanak meg. Ezodv közül a legközelebbi összeha- sonlításnál a Miotragocerus , Strepsiportax, Sivaceros, Graecoryx, a Tragocerus-körke sorolt alakok közül pedig a T. amaltheus- hoz so*- rolt rövid, lapított szarvú alak, a T. laiifrons és esetleg a T. leske - witschi (4) jöhetnek számításba, míg a Helicoportax igen széles, amellett lapos homloka és vékony, hosszú, de egyenletesen vékonyodó szarvcsapjai révén erősen elüt a mi alakunktól, a Tragoportax pe- dig rövid, vaskos, de egyenletesen vékonyodó szarvcsapok, valamint keskenyebb homlok miatt esik ki az összehasonlításnál. A Miotragocerus abban egyezik a mi alakunkkal, hogy mind- kettőnél a szarvcsap alsó felében az elülső perem erősen megnyújtja a keresztmetszet hosszát, viszont ezzel szemben az arc- és agykopo- nya hajlásszöge, a fejtető egész kialakulása, a homlokszélesség, a szarvcsapok hossza és arányai stb. mind élesen különböznek a két alaknál. Ugyanez mondható el a Strepsiportax- ról. azzal a különbség- gel, hogy itt még a szarvcsapok sajátságos kiugró pereme sincs meg: a szarvcsapok itt egyenletesen keskenyednek. A rövid, lapított szarvcsapú „amaltheus” -alak csak abban az egyben emlékeztet a mi állatunkra, hogy a szarvcsapon elől megvan a kiugró él, viszont fölfelé még ez is egyenletesebben tűnik el, min- den egyéb jellemvonása pedig éppenséggel élesen elüt a soproni ál- latétól. A T. lotifrons rövid, csavart, egymástól igen távol álló szarvcsapjai, lapos homloka és eltérő koponyateteje miatt szintén nem áll kapcsolatban a soproni Tragocerinával. Végül a T. leske- witschi szarvcsapjai túl rövidek, túlságosan egyenletesen vékonyo- dók, akárcsak a M iotragocerus núl, nagyon hátrahajlók. A Graecoryx valenciennesi homlokszélessége emlékeztet a sop róni alakra, viszont minden másban határozottan eltér tőle (szarv- csapok alakja, rövidsége, koponyatető síma kifejlődése, stb.). A legtöbb hasonlóságot a mi alakunkkal a Sivaceros mutatja, amennyiben kizárólag ennél a csoportnál találkozunk a soproni alakra oly jellemző szarvcsap-kifejlődéssel, bár éppen csak annyira, hogy a hasonlatosság megállapítható legyen. Viszont a szarvcsap jellegének ez a hirtelen megváltozása a Sivaceros- nál annak hegye közelében következik be, a soproni alakon viszont még a közép alatt, eltekintve attól, hogy a Sivaceros- on legcsekélyebb nyoma sincs a 264 Pr. Kretzoi Miklós .szarvcsap duzzadásszerű megerősödésének és tengely-eltérésének a megvókonyodás helye alatt. Végül a Sivaceros szarvcsapjai egyenes lefutásúak, hosszabbak, mint a soproni állaté, .a felső részen is hosz- szúkás keresztmetszettel. Mindent egybevetve tehát megálapíthatjuk, hogy a soproni Tragocerina, bár sok tekintetben közeledik a Sivaceros gradiens P i 1 g r i m-bez, jellegzetes szarvcsap-alkotása révén, önálló helyet igényel a rendszerben. Rekonstrukció: Bár egy meglehetősen átlagos Bosela- pbina rekonstrukciója semmiképen sem nevezhető jelentősebb őslény- tani problémának, Tragoeerinánk különleges szarvcsap-alkotása mégsem hagyható szó nélkül. Mint tudjuk, a tüllökszarvúak szarvának díszítését, bütyközé- sét, stb. sohasem kíséri megfelelő morfológiai változás a szarvcsa- pon; egyetlen kivételtől, a szarvak dugóhúzószerű csavarodásával járó csavarmenetes éltől eltekintve, amit részben a szarvascsapon is követhetünk, a szarvcsap minden körülmények közt aránylag síma marad, felszíne tehát a tülök felszínének kialakulásától független. Éppen ezért a szarvcsap olyan hirtelen alak-változásának, mint azt a mi esetünkben láthatjuk, a szarv külső formájában is igen határozott alakban kell mutatkoznia. Szerencsére van is erre analógiánk: az Antilocapra esetében. Sőt, ennél a mai nap is élő antilopnál sokkal kisebb a szarvcsap elvékonyodásúban mutatkozó ugrásszerű változás, mint a soproni fosszilia esetében. Az a tény, hogy az utóbbin a szarvcsap alsó, erősen megnyúlt keresztmetszetű része elölről nézve fönt erősen megtörik, a törésben pedig a külső felület duzzadt meg erősebben, míg a belsőn ennek csak kevés nyoma van (miért is hátulról úgy a megtörés, mint a duzzadás alig látszik), azt mutatja, hogy a szarvcsapnak a megtörésben látható elülső-külső duzzanatán, mint párnán egy elülső ág ül és a szarv- csap alsó, közös részének folytatásában halad előre-kifelé, míg a szarvcsapon ülő főág kissé befelé törik meg, illetve hajlik át (tehát éppen fordítottja az Antilocapra esetének). Ez a villásszarvúság az egyetlen magyarázat, mely a Dystychoceras jellegzetes szarvcsap- alakulását logikailag indokolttá tehetné. Hogy más Tragocerinánál is számolhatunk-e ilyen villás- szarvúsággal, vagy sem, egyelőre nehéz volna eldönteni. Én azt hi- szem, hogy pl. a Miotragocerus, vagy éppenséggel a laposszarvú „ T . anialtheíis”-a\ak esetében nem kell ilyen megoldást keresnünk. Ezzel szemben egyik-másik a Sivaceros- hoz sorolt alaknál (pl. 1. Pl. 4. f. 5) könnyen lehetségesnek tartom az Antilocapra-szevü szarv- formát. A Tragocerinák reviziója. Pilgrim-nek az indiai kihalt Bovidákról írt munkái (1, 5, 6) a rendszerben bizonyos arány- talanságokat eredményeztek: az indiai alakok számos nemre tagolva helyezkednek el a rendszerben, míg az európai alakok átcsoportosí- Szarmatakor'! aulilop Sopronból 265 2. kép. — Austroportax n. g. latifrons (S i C k e n b e r g), 2. Miotiagocerus monacensis S t r 0 m e r, 3. //Tragocents,/ leskewitschi Borissiak, 4 — 4b. T ragocerus ensicornis D. sp., 5 — 5b. Tragocerus ama/- thea (R 0 t h et W a g n e r), 7 — 7a. T ragocerus curvicornis Andree, 8 — 8a. H ragocerus punjabicus P i 1- g r i m, 9 — 9a. Pontoportax n. g. browni (P i 1 g r i m), 10. Pontoportax rugosifrons (S C h 1 O s S e r), 11 — 11a. Gazelloportax andreei n. g. n. sp., 12 — 12a. Gazelloportax gallicus n. sp.. 13 — 13a. Indptragus pilgrimi n. g. n. sp., 14— 14a. Pikermícerus gaudryi D. g. n. sp. 266 I)r. Kretzoi Miklós tása szinte teljesen elmaradt. Alábbiakban a Tragocerina csoport alakjait szeretném egész röviden átrendezni. Előre kell bocsátanom, hogy a leírt Tragocerina-fajok jelentős hányadát fogak alapján írták le. Ezek a szarvcsap- és koponyalele- tekre felépített rendszer számára egyelőre csak tehertételt jelente- nek. Ezeken kívül néhány primitív faj (pl. Tragocerus leskeivitschi B o r i s s i a k és T. csákvárensis Kretzoi) egyik nembe sem sorol- ható minden további nélkül, viszont valamennyit önálló nemzetiségi rangra emelni egyelőre nem volna tanácsos, mert evvel a rendszert túlságosan felapróznánk. A fennmaradó alakok koponyaalkat és szarvcsoportok alapján következőképen csoportosíthatók: Pachyportax Pilgrim (5. 766. 1. 194. Heterogén csoport: dhokpathanensis Pilgrim, latidens (Lydekker), nagrii Pilgrim. Szarmata, pliocén. Strepsiporiax Pilgrim (5. 756. 1. 190). S. gluten Pilgrim, chinjiensis Pilgrim. Törtön (vagy alsó szarmata). Austroportax n. g. (Holot.: Tragocerus latifrons Sicken- berg). Előbbitől, melyhez legközelebb áll, meghajolt koponyaten- gelye és rövid, zömök szarvcsapjai révén élesen elüt. Csak a tipus- faj. Alsó-közép-szarmata. Tragoportáx Pilgrim (5. 770, 1. 224). T. salmontanus Pilg- rim, aiyengari Pilgrim, isiami Pilgrim. Pannon. Tragocerus Gaudry. (Holot.: Capra amalthea Ttoth et Wagner). Erősen meghajolt koponyatengely, kis orbiták, arány- lag karcsú, hosszú szarvcsapok. T. amalthea (Tt o t h et Wagner), punjabicus Pilgrim, curvicornis Andrée, recticornis Andrée, ensicornis n. sp. (7. Taf. 10. f. 1, 7), samius n. ssp. (7. Taf. 10. f. 4, 6). Pannon. Pontoportax n. g. (Holot.: Tragocerus parvidens Schlos- s e r). Koponyatengely szinte egyáltalában nem hajlott, karcsú, liosz- szú szarvak, rendszerint nagy orbiták. T. parvidens (Schlosser), rugosrifrons (Schlosser), browni (Pilgrim), ffrolovi (Pav- lov). Pannon. Gazelloportax n. g. (Holot.: G. gallicus n. sp.). A Tragocerus- szal és Pontoportax- szál összehasonlítva homlok széles, szarvcsapok távol állók, inkább lekerekített tojásdad keresztmetszettel, nem hosz- szúak, koponyatető igen erősen gödörkézett. G. gallicus n. sp. (Ho- lot.: S. Pl. 12. f. 18), szarvcsapak keresztmetszete elől is lekerekített. G. andreei n. sp. (Holot.: 7. Taf. 11. f. 8), szarvascsapok valamivel kö- zelebb egymáshoz, elöl gyengén kihegyesedő keresztmetszettel. Chersoninm és pannon. Graecoryx Pilgrim (6. 54). G. valenciennesi (Gaudry). Bohlin szerint fiatal Tragocerus (9). G. esterházyi n. sp. Pannon. Sivaceros Pilgrim (5. 792, 1. 241). S. gradiens Pilgrim, vedicus Pilgrim, sp. Pilgrim (kivéve: 1. Pl. 4 f. 5.). Törtön, pannon. Szarmatakori antilop Sopronból 267 Dystychoceras n. g. (Holot,: pannoniae n. sp.). Csak a holoty- pus. Szarmata. Indotragus n. g. (Holot.: I. pilgrimi n. sp.). Szarvcsap erősen lapított, rövid, oldalról nézve az elülső kiálló perem fölfele sarok- ban végződik, innen egyenes vonal mentén csapott a profilvonal. A keresztmetszet elől-hátul kihegyesedő. Csak a holotypus-faj. (1. Pl. 4. f. 5). Szarmata? Miotragocerus Stromer (2. 36). M. monacensis Stromer. Szarmata. Pikermicerus n. g. (Holot.: P. gauclryi n. sp.). Koponyatengeliy erősen hajlott, szarvcsapok elöl majdnem találkoznak a középvonal- ban, oldalt erősen lapítottak, aránylag rövidek, felső harmadukban hirtelen elvékonyodnak. Csak holotypus-faj (Gaudry: lü. Pl. 4° f. 1.) Pannon. Az Eotragus-Prott'agocerus-csopoYt rendszertani helye még kétes. Éppígy egyelőre még korai az egyes csoportok egymásközti kapcsolatainak és leszármazásának kérdését erőltetni. Ehhez még sok adatra van szükségünk, mert a fogazat hihetetlen mértékű uni- formizálódása következtében a Bovidák rendszertani és származás- tani kérdései csak a koponya és szarvak ismerete alapján boncolha- tok, már pedig általában ritka esetben jutunk ilyen bőséges anyag birtokába egy-egy alaktól. 2. Deinotherium giganteum K a u p. A homokbánya másik lelete egy jó megtartású bal felső utolsó előzápfog. Méretei (hossza 73 mm, szélessége 78 mm) alapján telje- sen beleesik a D. giganteum variációs körébe, mellyel alakra is jól megegyezik. Tekintettel arra, hogy helvétnél fiatalabb üledékekből egyrészt nem ismerünk D. levius- 1, mellyel kisebb anyag alapján még igen könnyen összetéveszthető, másrészt viszont a fajt a helvét- től kezdve a pontikum végéig ismerik, a fajhatározásban aligha van okunk kételkedni. * * * Tekintettel arra, hogy az itt talált antilop új típust képvisel, korhatározásra nem használható. Viszont az itteni Deinotherium- lelet, mint ismeretes, nagy vertikális elterjedése miatt, megint csak nem szint jelző. így a lelőhely korának megállapításánál nem tehe- tünk egyebet, mint hogy elfogadjuk a sztratigráfiai-malakológiai kor megállapítást, mely az egész homokos sorozatot a régibb szarma- ta, tehát a „Cerithiumos meszek” szintjébe helyezi, tehát körülbelül a teljesen azonos sztratigráfiai és petrográfiai viszonyok közt talált oberhollabrunni és ezzel egykorúnak mondható müncheni Flinz- fauna-korába. Mindenesetre érdekes véletlen, hogy mindhárom lelő- helyről előkerült egy-egy (Oberhollabrunnból két) primitív antilop, 268 Dr. Kretzoi Miklós valamennyi Tragocerina, mind a három lelőhelyen a nagy Deino- therium kíséretében. (Készült a Magyar Nemzeti Múzeum Földtani és Őslénytani tárában.) IRODALOM. 1. Pilgrim: Pál. Indica. (N. S.) 26/1. 1938.— 2 Stromer: Abh. Ray. Akad. Wiss. 32/1. 1928.- — 3. Sickehberg: Palaeobiol. 2. 1929. — 4. Borissiak: Mérc. Com. Géol. (N. S.) 87. 1914. — 5. P i 1 g r i m and Hopwood: Oatal. Pont. Bövid. Eur. 19:8. — 7. Andree: Palae- ontogr. 67. 1923. — 8. I)e pér el: Arc' Mus. Lyon. 4. 1887. — 9. Bohlin: Nov. Act. reg. Soc. Sci. LTpsala. (4) 9. 1935. — 10. Gaudry: Anim. foss. et Géol. Attique. 1865. III. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. A MAGYAR MAMMUT. (Mammonteus hungaricus n. sp.) Irta: Kretzoi Miklós dr. A Magyar Nemzeti Muzeurn Föld- és Öslénytára új kiállítási termének összeállításával kapcsolatban felmerült a terv: nem lehet- ne-e a Tár nagyszámú de csupán egyes leletekből álló mammutanya- gából egy egész csontvázat a kiállítás számára összeállítani? Ebből a célból a két legismertebb középeurópai mammut lelet, a bornai és steinheimi csontváz alapján kiszámítottam az egyes végtagcsontok méretarányát (a combcsonthoz, mint 100-hoz viszonyítva), hogy en- nek alapján igyekezzem egy résziemben arányos csontvázat ösz- szeállítani. A várt eredmény elmaradt; igen sok csontja hiányzott volna az így összekombinált állatnak. Ellenben egy általam már több, mint egy évtizede hangoztatott eredménye mégis volt ennek a munkának: kiderült, hogy a magyarországi mammut fajilag nem azonos a középeurópai mammuttal, a Mammonteus primigenius (Blumenbacb)-al! Ennek a tudományra új fajnak a rövid leírá- sát alábbiakban adhatom: Mammonteus hungaricus n. sp. Holotypus: Pécsi (pécsbányatelepi) lelet, a pécsi múze- umban. Paratypus: Zalaegerszegi lelet, a m. kir. Földtani Inté- zetben. Földtörténeti kor a: fiatalabb diluvium. Jellemzés: A középeurópai M. primigenius (Blumen- A magyar mammut 269 bach)-nál, a szibériai M. beresovkius (Hay)-nél, úgyszintén a M. fraasi (D i e t r i c h)-nél is határozottan rövidebb lábú alak. A hátsó lábakhoz v iszonyítva sokkal rövidebb mellső végtagjai voltak. Összehasonlítás: Az előzőkben adott rövid faj-jellemzés alapja az itt következő méretarány-táblázat. A táblázatban össze- hasonlítottam a pécsi és zalaegerszegi leletek legfontosabb meglévő végtagcsontjainak a combcsonthoz viszonyított százalékos méretét az élő indiai elefánt (Elephas maximus Linné), a két legnevezete- sebb középeurópai mammut-lelet, a steinheimi (Mammonteus fraasi) és bornai (M. primigenms) mammutlelettel, a berezovkai állattalfil/. beresovkius), valamint a mamnnitokkal legközelebbi kapcsolatban álló őselefántcsoport, a Parelephas („Elephas trogontherii”-csopoTt) egy tagjával (P. floridanus) és végül egy rendszertani tekintetben már távolabb álló alakkal, a Hesperoloxodon antiquus (Falconer) egy leletével. Az összehasolítás a következő adatokat eredményezi (a combcsonthoz viszonyított arányszámokban): M. hungaricus Elephas maxi- mus M. fraasi M.primi- genius M.bere-\ Pare- sovkius lephas Hespe- roloxo- don an- tiquus Pécs Zala- egerszeg Steinheim Borna flori- Berezovka danus Scapula (D) 73 73 77 76 (76) — Humerus 82 84 85 90 91 91 93 93 Radius 63 60 67 66 - — Fémár 100 100 100 100 100 100 100 100 Tibia 53 56 58 58 59 — 57 — A táblázathoz magyarázatképen a következőket szeretném hozzáfűzni. Az indiai elefánt, ellentétben a steppelakó afrikai elefánttal és rokonaival, úgyszintén a valódi mnmmutokkal, elől gyengébb al- kotású, vállmagassága aránylag sokkal kisebb, mint amazoké. Ezt tükrözi vissza a rövidebb lapocka és felkarcsont. De ebben a tekin- tetben a magyar mammntok messze túltesznek még az indiai ele- fánton is; egész vállövük még sokkal rövidebb, ami még kisebb váll- magasságot, tehát még gyengébben felépített mellső testrészt sejt- tet. Mindebből szinte teljes bizonyossággal arra következtethetünk, hogy a magyar mammut nem volt a füves puszták lakója, mint a valódi mammntok, vagy azok rokonai, ma pedig sok tekintetben az afrikai elefántok, hanem erdei életmódot folytatott. A táblázat másik fontos tanulsága, hogy a magyar mamut al- kar- és lábszár-csontja észrevehetően rövidebb volt, mint az összes, az összehasonlításnál szereplő elefánté. Ez viszont azt jelenti, hogy állatunk aránylag erősen kurtalábú is volt, ami szintén a nyirko- sabb, mocsaras erdőket lakó állatok jellemvonása. Mindent egybevetve tehát megállapíthatjuk, hogy a magyar- 270 Dr. Kretzoi Miklós országi mammut középeurópai magasvá'llú, hosszúlábú, pusztai ro- konával szemben kurtalábú, kis vált magasságú, erdei állat volt. Ebben a tekintetben közelebb áll a mai indiai elefánthoz. Hogy en- nek ellenére is a mammutok rokonsági körébe vagyunk kénytelenek ■ezt az érdekes új fajt sorolni, annak oka abban rejlik, hogy kopo- 1. kép. Mammonteus Intngaricus n. sp., nőstény állat koponyája a Ti- szából, a Magyar Nemzeti Múzeum Őslény tárában. nya-alkata (1. kép.) és fogazata a leghatározottabb mammut- jellege- ket mutatja. így tehát a végtag- és testarányokban mutatkozó elté- rések ellenére is mammutnak, csakhogy erdei mammutnak kell ezt a magyar ősorrmányost tekintenünk. (Készült a Magyar Nemzeti Muzeum Földtani- és Őslénytani tárában.) ERDÉLYI ELOTHERIIDÁK. Irta: Kretzoi Miklós dr. Az Elotlieriidák főképen Északamerikára jellemző csoportjá- nak fajai az óvilágban csak elszórtan jelentkeznek. Ha eltekintünk Erdélyi Elő heriidák 271 a család még kétes belsőázsiai (1) és éppoly kétes indiai (21) előfor- dulásától, nem is marad más hátra, mint néhány nyugateurópai (franciaországi, német és angliai) lelet, valamint a már régen is- mert bánffy hunyadi maradványok (3.549), melyeket a m. kir. Föld- tani Intézet Múzeuma őriiz. Ugyancsak a Földtani Intézetbe került egy második Listriodon splendens néven (3.549) elkönyvelt Elothe- riida-lelet a délerdélyi Meri sorról, szarmatának tartott rétegből. Ezt a két erdélyi leletet Lóczy Lajos igazgató úr szíves előzé- kenysége folytán alkalmam volt megvizsgálni és megállapítani, hogy egyikük (a bánffyhunyadi) az Elotlierium mcignum-ronzoni- alakkörrel áll legközelebbi kapcsolatban, a másik (a merisori) azon- ban az óvilágiaktól eltérő, inkább amerikai alakokkal összehasonlít- ható típust képvisel. 1. Elotherium hungaricum n. sp. Holotypus: F. I. Ob/59, ba'l felső állkapocstöredékek az M*-el és M2 linguális töredékével. További anyag: eltekintve néhány végtagcsonttól, a .m. 1. kép. Elotherium, hungaricum n. sp., bal M1 és M2 töredéke Bánfíy- hunyadról. kir. Földtani Intézet légvédelmi pincéjében, ládában elcsomogolva fekszik, tehát egyelőre hozzáférhetetlen. Lelőhely: Bánff yhunyad, Kolozs vm. Geológiai kora: oligocén. 1 Véleményem szerint a Hemimastodon crepiisculi (P i 1 g' r i m), amennyiben tényleg nem orrmányos, aminek Pilgrim leírta (2), akkor aligha lesz Suida, mintj azt Osborn (5. p. 271) hitte, hanem esetleg inkább Eiotheriida. Dr Kre.tzoi Miklós 979 Diagnózis: Eltekintve a jelentéktelen (10%-os) nagyság- különbségtől, az Elotherhim magnum- tói főleg a felső zápfogak kes- kenységébén tér el. Esetleg a fogkoronák magasságában is van elté- rés, amennyiben az E. magnum kifejezettebben brachyodont ("?). A generikus összehasonlításnál az amerikai alakok nem jöhet- nek tekintetbe, mert ezek felső zápfogai mind jóval szélesebbek, mint hosszúak. Az egyetlen, még aránylag elég közel eső csoport, az Archaeotherium viszont sokkal brachyodontabb. így csakis az Elo- therium maga jöhet itt tekintetbe. A kis Elotherium ronzonii (Aymard) a magnum- nál is ki- sebb méretei, főleg pedig avval szemben brachyodontabb fogazata miatt már eleve kikapcsolható. Az Elotherium magnum (Aymard) felső zápfogainak F i 1- h o 1-adta (4.205) méreteit összehasonlítva a bánffyhunyadi állat fogméreteivel, főleg pedig az egyes fogak hosszúság-szélesség-ará- nyait vetve egybe, a következőket tapasztalhatjuk: Faj M1 M2 hossz. széless. arány hossz. széless. arány Elotherium hungaricum n. sp. 34 34 100 (39) (38) 97 Elotherium magnum (Aymard) 30 32 107 35 36 103 Archaeotherium clavus (Marsh) 24-3 24-7 102 Archaeotherium darbgi Troxell 24-0 253 1 06 Archaeotherium marshi Troxell 293 32-3 110 Megachoerus zggomaticus Troxell 40-0 425 106 Megac-hoerus latidens Troxell 42-2 45-0 107 Choerodon caninus Troxell 360 430 119 Dinohyus hollandi (Peterson) 42-0 44-0 105 45 0 48-0 107 Az E. hungaricum méreteiben jóval meghaladja az ismert Ar- chaeotherium-ía.jokai, fölötte áll az Elotherium-oknak és eléri, illetve megközelíti a Choerodon és Megachoreus méreteit (6), tehát csak a miocén óriásalakok (6, 7, 8) mögött marad el tetemesebben. A záp- fogak hosszúság-szélesség-arányát tekintve azonban valamennyitől határozottan eltér, de legjobban éppen a vele egy méretcsoportba sorolható amerikai alakoktól. 2. Elodon transsilvanicus n. g., n. sp. Holotypns: F. I. Ob/21, bal alsó ntózápfog (M, vagy MJ, gyűjtötte dr. Hofm a n u K á r o 1 y, 1869. Lelőhely: Merisor-lCrivádia, Gyalu Mendru, konglomerál- ból. Erdélyi Eloheriidák 273 Földtani kora: Hof m a n n a Hátszegi medence és az ebbe nyíló Petrosz-Merisori medence konglomerát-kavics-homok- sorozatát az aquitánba helyezi (9). Nopcsa, valószínűleg Suess és Ivó eh téves Listriodon splendens- adata (10, 11; ez a lelet az itt tárgyalt Elotheriida!) alapján a felső mediterránba sorozza ezek jó részét, mintán közülük előzőleg a .jszentpéterfálvi rétegek”-et a ben- nük előforduló dinosauriusok alapján a danienbe helyezte (12), később azonban az egész komplexumot a felső krétába tette (13). G a á 1 ki- mutatta, hogy a Petrosz-Merisori medence konglomerátjai a közbe- települt köviiletes rétegek alapján a zsilvölgyi szénmedence rétegei- vel azonos korúak, tehát szerinte az aquitánba helyezendők (14). 2. kép. Elodon transsilvanicus n. g. n. sp. (1) és Elotherium magnum (A y m a r d) (2) bal M2-je felülről és kívülről. Amennyiben a konglomerátok tényleg egykorúak a zsilvölgyi sze- nekkel, koruk az ottani Anthracotherium magmiím-előfordulások alapján biztos felső oligocén. Jellemzés: Az Elotherium magnum-mnl szemben valami- vel kisebb, sokkal hypselodontabb és annak erősen bunodont zápfo- gaival szemben határozottan lophodont irányban haladó Elotheriida. A fog méretei: hossza 29 mm, szélessége elől 22, hátul 21.3 mm. A hosszúság-szélességi arány 76 (a megfelelő számok az E. magnum esetéiben az M,-re 32, 22, 69, az M.,-nél 30, 2-1, 80). Méretei alapján a merisori állat kisebb volt, mint a tipikus E. magnum, tehát az E. ronzonii méretei körül járhatott. Viszont ez utóbbi, mint Aymard a fajleírásában kiemeli (15.22): „une hauteur proportionnetlement moindre de la couronne” alapján szóba sem jö- het az összehasonlításnál, hiszen a mi alakunk a magnum- mai szem- ben is határozottan hypselodont, nem is beszélve a mindkét leírt 274 Dr. Kre.tzoi Miklós Elother iwm-fajjal szemben igen szembeszökő lophodontabb fogfel- építésről. Az amerikai alakok egyike-másika ugyan a hypsodontabb fogazat révén mntat némi közeledést a merisori Elotheriidához, de határozott bnnodont jellegeik alapján ezek sem hozhatók vele köze- lebbi genetikai vonatkozásba. Mindezek alapján a merisori Elotheriidát a család egy izolált európai oldalágának tekintem, mely az Elotherium- mai szemben lophodont és hypsodont zápfogai és kisebb méretei alapján attól jól elválasztható, külön fejlődési utat futott meg és amazt túlélve elérte fi felső oligoeént és csak a nagy Anthracotherium- okkal pusztult ki. Ezt az önálló oldalágat Elodon néven különválasztom az óvilági Elotherium -tói. (Készült a Magyar Nemzeti Múzeum Földtani- és Őslénytani tárában.) IRODALOM: 1. Ma thew and Granger: Amer. Mus. Xovit. 97. 1923. — 2. Filgrim: Palaeont. Indica. X. S. 4/2. 1911. — 3. Koch: M. Orvos- Terin.. Váudorgy. Műnk. 30. 1900. — 4. Filhol: Ami. Sci. Géol. 12. 1882. — 5. 0 s b o r n: Proboscidea. 1. 1936. — 6. Troxel: Amer. Journ. Sci. (4) 50. 1920. — 7. Marsh: Amer. Journ. Sci. (3) 46, 1893. — 8. Peter són: Mem. Carneg. Mus. 4. 1909. — 9. H o f m a n n: M. Fbldt. Társ. Műnk. 5. 1870 10. S u e s s: Verh. k. k. Geol. Reichsanst. 1870. — 11. Koch M. Orv. Terin. Váudorgy. Műnk. 25. 1889. — 12, X o p c s a : Földt. Közi. 39. 1899. — 13. Xopesa: Bány. Koh. Lapok, 1903. — 14. Gaál: Ami. Mus. Xat. Hungar. 9. 1911. — 15. Aymard: Ami. Sci. Agr. etc. du Puy. 12. 1847. FÓKA-MARADVÁNYOK AZ ÉRDI SZARMATÁBÓL. Irta: Kretzoi Miklós dr. Az irodalomból csak Károm magyarországi fóka-lelet vált is- meretessé. Az elsőt, amely holicsi szarmata mészből származik, egv jó évszázaddal ezelőtt említette Cuvier (1. 456), Blain vilié pe- dig mint Phoca viennensis antiqua-t (2. 42, G. Phoca, Pl. 10) ismertette. Ugyanezt jó másfél évtizedre rá'Brühl írta le részle- tesebben (3) és át is keresztelte Ph. holitschensis névre. Ezen a né- ven ismeri a későbbi szakirodalom. A második, hiányos leletet (két fog és egy ujjperc), melyet Dévényújfalu tortonjából gyűjtöttek, Pia és Sickenberg említenek (4). A harmadik lelet, egy fogat- lan állkapocstest, ugyancsak Dévényújfaluról, Miophocci vetusta Zapfe néven került az irodalomba (5. 275). Még meg kell jegyez- nem, hogy a második és harmadik lelet valószínűleg összetartozik (5. 274). Negyediknek csatlakozik a sorhoz az a fóka-lelet, melyet Érdről, szarmata mészből Bittér Ferenc ajándékaként szer- Fóka-maradványok az érdi szarmatából 27.') ■zett meg a Magyar (Nemzeti Múzeum Föld- és Öslénytára számára Hess Károly, az Ásvány- és Kőzettár altisztje. Praepusa pannonica n. g. n. sp. Holotipus: Bal állkapocstest az M1-el. (1. kép 1 — -2.). Pár a típus ok: Bal tibia proximális és disztális vége és ugyancsak bal fibula disztális vége. Lelőhely: Érd, Postás-telep, Bittér Ferenc telkén kutatás közben feltárt Cerithium- mészből, 6 m mélységből. Mérete k: Ix — Mx alveoláris hossza 35.5, P* — Mj-é 31.5, Mj hossza 7, szélessége 2.7 mm, az állkapocs magassága az Mt mö- gött 9 mm, tibia proximális izületi felületének szélessége 35 mm, disztális vége 17 mm. Geológiai kora: Alsó-középső szarmatikum (ukrainikum, lásd 8). A lelet rendszertani helyének meghatározása a szerencsés áll- kapocs-lelet és ztápfog segítségével minden különösebb nehézség nél- 1. kép. Praepusa pannonica n. g. n. sp.„ bal állkapocstest az M1-el felül- és oldalnézetben (kb. természetes nagyság). leül megtörténhet, viszont annál nehezebb az összehasonlítás a csu- pán végtagcsontok alapján leírt és rendszertani szempontból még jórészt tisztázatlan fosszilis fóka-nemek egész, sorával. Az állkapocs igen vékony, karcsú alkotása és jellegzetes áll- függeléke, a P,-től eltekintve igen határozottan kétgyökerű záp- fogak, nemkülönben az egyetlen megmaradt fog, az egész fel- építése minden kétséget kizáró módon eldöntik, hogy itt a Phocidae család, de azon túlmenően: a Phocinae alcsalád egy típusos képviselőjével van dolgunk. A valódi fóka-formákon belül keresve leletünk helyét, elő- ször is ki kell rekesztenünk a borjúfókákat, — vagyis a Phoca nemet — mert ezek nem csak vaskosabb állkapcsuk, főleg pedig igen vastag fogaik révén, hanem az állkapocs alsó peremvonalának lefutásában is eltérnek. Ugyanilyen meggondolások alapján ki kell az összehasonlításból zárnunk az Erignathus, Histriophoca, vala- mint a Pagophoca nem képviselőit, nem is beszélve a még határo- zottabban eltérő Halichoerus- ról. így szűkítve a kört eljutottunk a Pusa nembe tartozó alakokig. Akárcsak a mi leletünket, ezeket is 276 Dr. Kretzoi Miklós a kis alak, vékony, karcsú állkapocs, vékony, amellett kúpokból fel- épített. zápfogak és a gyengébb szemfog jellemzik. Mindezekben oly messzemenően egyeznek, hogy az érdi alak és a ma élő Pusa-fajok közt a genetilms kapcsolat nehezen volna letagadható. De azért itt is találunk eltéréseket. Először is a fosszilis állkapocs alkata a re- censeknél is gyengébb. Szemfogai szintén tetemesen gyengébbek,, viszont zápfogai aránylag nagyobbak, bár karcsúbbak. Végül míg a Pwsa- fajokon a hátrafelé eltolódott állszöglet-nyúlvány az állkapocs alsó peremén az M! mögött helyezkedik el, addig a fosszilis alakon ez még csak a P3 hátsó gyökere alá ért, az állkapocs alsó peremvo- nala pedig a Pusa esetében kidomborodó, a fosszilis alaknál viszont igen határozottan homorú lefutású. Röviden: az érdi fosszilis fóka az élő nemek közül a Pwsa-val áll egyedül közeli rokonságban, ettől azonban mégis a primitívebb fejlettségi fokra utaló különbségek, egész sora választja el. 2. kép. Praepusa pannonica n. g. n. sp. (1) és ,,Phoca“ vindobonensis- Tóul a (2), bal tibia proximális izületi felü'ete. (term. nagys.) A fosszilis alakok közül minden körülmények közt figyelmen kívül hagyhatjuk a primitív Sempntoridae alakkört. az Odobenidá- kat és Otariidá- kát, valamint a Monachhiá k és Cy stopkor iná-k ro- konsági körébe sorolható kihalt alakokat, mint a dévónvúj falusi Miophoca, valamint a Pristiphoca, Monotherium, Pnlaeophoca és Mesotaria nemeket. A többi Phocidától erősen eltérő csontváz-al- kata alapján még kikapcsolhatjuk a Prophoca nemet is. A csak vég- tagcsontok alapján felállított nemek közül a Gryphoca állítólag a Halichoerus- szál, a Platyphoca az Erignathus- szál, a Collophoca pe- dig a Pagophoea nemmel áll közelebbi kapcsolatban. A Phocanella nemnek viszont a Pusa volna a legközelebbi rokona, így tehát min- ket is közelebbről érint. Végül közelebbi vizsgálat tárgyává teen- dők a Phoca gyűjtőnév alatt felsorolt miocén-pliocén Paratethys- Fóka-maradványok az érdi szarmatából 277 alakok, mint a Ph. viennensis-holitschensis, vindobonensis, pontica, maeotica, bessarabica és esetleg a mediterrán alakok egyike-másika ; természetesen valamennyi csak a faji hovatartozás szempontjából. Igen megnehezíti az összehasonlítást, hogy az itt felsorolt fajok ki- vétel nélkül csak végtagcsontokra alapítottak (még hozzá néha kis számú és nem jellemző csontokra). A Phoca viennensis Blain vilié (= holitschensis B r ü h 1), éppúgy, mint a vele esetleg azonos Ph. vindobonensis Tóul a na- gyobb, mint a mi alakunk, amellett még a vindobonensis tibiája és fibulája alapján (6. Taf. 10. f. 5b. 4c.) morfológiailag is élesen el- tér tőle (2. kép). A Monotherium maeoticum (Nordmann), de még inkább a Ph. bessarabica Simionescu sokkal nagyobb méretei miatt nem hozható vele közelebbi vonatkozásba. 8 1 2 3. kép. 1. Monachopsis n. g. pontica (Eichwald) és 2. PontopJioca simionescn'y n. g. n. sp. femurja. Végül még a Ph. pontica Eichwald néven említett marad- ványokról kell megemlékeznem, valamint a Phocanella nemről. Utóbbi, sajnos, közelebbről nem hasonlítható össze a mi alakunkkal, mindazonáltal a femur alakja egyáltalában nem utal a Pusa rokon- ságára, így a mienkkel se igen hozható kapcsolatba, annál is inkább, mert sok tekintetben még a mai Pusa-nál is specializáltabbnak lát- szik. Ami végül a Ph. pontica-t illeti, itt különbséget kell tenni az E i c h w a 1 d-féle alak és a Simionescu által (7, 8) ehhez a faj- hoz sorolt maradványok közt. Előbbit ugyanis jól fejlett proximá- lis femurrász, valamint a disztális rész ektális torziója jellemzi a test közepétől kezdve, úgyszintén a caput visszahajlása a disztális 278 Dr. Kre.tzoi Miklós i 1 ánj bíi. Ehhez jön még a Monachinák- ra, sőt Otariidák- ra jellemző' hatalmas deltoidális taraj a felkarcsonton. Mindez kizárja az össze- hasonlítást egy Pusa- szerű valódi Phociná-v al, de egyben azt is. megél demli, hogy a többi alaktól határozottabban elkülönítsük, mi- ért is számára a Monachopsis n. g. nevet ajánlom. (3. kép 11). Sim ion esen „Phoca pontica”- lelete viszont a femnr alap- ján szinte az ellentétje az előbbinek: az ismert legzömökebb és leg- rövidebb fókafemur, a valószínűtlenségig gyenge proximális rész- szel, ezzel szemben hihetetlenül széles és erős disztális véggel, a Monachopsis ponticus- szál szemben erősen fölfelé irányuló caput fe- lnő ris-szal. Mindez egybevetve éppen elég ok arra, hogy ezt az ala- kot ne csak a „Ph.” pontica- tói, de az összes ismert fókaféléktől éle- sen elkülönítsük. Ezt az alakot Pontophoca simionescui n. g. n. sp. (Holotypus: bal femnr a kisinevi szarma tikumból; 7. pl. I. f. 2.) né- ven rögzítem az irodalomban (3. kép 2.). 4. kép. A Pusa- csoport alakjainak elterjedése: kereszt jelzi a Praepusa lelőhelyét, a fekete foltok a Pasa-fajok kontinentális tavi előfordulá- sait (1. Kaspi, 2. Arai. 3. Bajkál, 4. Oron tó, 5. Kuku-nor), a nyilak pedig a Pusa hispida nyílttengeri elterjedését jelzik. A pontozott terü- let a Paratethys egykori kiterjedését mutatja. Összegezve az eddig elmondottakat, azt láttuk, hogy az érdi fóka-leletnek, a rendszerben élesen körülhatárolható helyet tudunk kijelölni, miért is tanácsos önálló névvel megjelölni, tekintet nélkül arra, hogy esetleg idővel kiderülhet, hogy valamely rosszul jellem- zett és ma még felismerhetetlen, de régebben felállított és idővel esetleg nagyobb anyaggal bővülve jobban jellemezhető rendszertani egységgel kell fajilag azonosítanunk. Fóka-maradványok az érdi szarmatából 279 Az érdi fóka- lelettel kapcsolatban egy ősföldrajzi és egy szár- mazásiam kérdés merül fel az eddig ismertnél is határozottabb for- mában: Mint ismeretes, a Pasa-fajok ma a Kaspi-, Arai-, Bajkál- és Oron-tóban, Kukn-norban, az arktikus tengerekben és valószínűleg utóbiakból bevándorolva a Ladoga-tóban élnek, míg a Phoca- és Pagophoca- fajok az Arktisz egymással összefüggő tengereire szo- rítkoznak. Viszont a miocén végén a Pasa- és Phoca-á g alakjai együtt éltek az akkori Tethys és Paratethys partjain. A továbbiak- ban azután azt látjuk, hogy a Phoca- csoport tagjai Európa medi- terrán és atlanti partjai mentén a felső miocén óta minden időben éltek. Ezzel szemben a Pasa- csoport fajai (az eddigi jelek alapján) a jégkorszakig a Rhone-Északsvájci-Bécsi-Magyar-Pontusi-Káspi- Aral-Belsőázsiai-Keletázsiai medencék — később beltavakra szakadt és legnagyobbrészt feltöltődött — „Földközi tengeriében (Parate- thys) fordultak elő, illetve annak maradék- tavaiban (Káspi, Arai, Bajkál, Oron, Kuku-nor), míg legkeletibb tagjuk (hihetőleg a jég- korszak végén) kijutott az arktikus tengerekbe. (4. kép). Ez egyrészt jól igazolná a nagy Paratethys-tenger kiterjedé- sét, másrészt megmagyarázná a Phoca-Pagophoca és Pasa közti morfológiai eltéréseket is: a miocén vége óta az atlantikumban fo- kozatosan arktikus életmódhoz alkalmazkodott előbbi csoport na- gyobb méretű, erőteljes alkatú, zömök, minden tekintetben tökéle- tesen a hideg klímához specializálódott alakjaival szemben a Pasa- fajok megmaradtak mérsékelt égövi, kistermetű, karcsú, könnyű- testű, könnyűcsontozatú állatoknak, a sarkvidéki övbe eljutott kép- viselőjük (Pasa hispida) alig nagyobb és erőteljesebb alkatú, mint a beltavak eredeti életterében megmaradt mérsékeltövi példányok. Hogy ebben a számukra még aránylag új élettérben oly jól elhe- lyezkedtek, annak szinte egyesegyedül a fókák hihetetlenül nagy- fokú eurythermiája a magyarázata. (Készült a Magyar Nemzeti Muzeum Föld- és Öslénytárában.) IRODALOM. 1. Cuvier: Oss. Foss. te ed. 7. 1825. — 2. Blain vilié: Ostéogr. Caruass. 1842. — 3. B rühl: Miit. zool. Inst. Univ. Pest. 1869. — 4. P i a und Sick enberg: Katal. d. Sáuget. Juugtert. Österr. 1934. — 5. Zapfe: Verh. Zool. Bot. Ges. Wien. 86 — 87. 1937. — 6. Tóul a: Beitr. z. Pál. Östr. — Ung. 11. 1897. — 7. Simionescu: Aead. Román. Mem. Sect. Sti. (3) 3. 1925. 280 HALMARADVÁNYOK A MEZÖSÉGI RÉTEGEKBŐL. Irta: Bogsch László dr. Az Északerdély hazatérésével fölmerült és megoldásra váró kérdések között egyik legfontosabb a trianoni Magyarország vasúti hálózatának összekapcsolása a székely körvasút hazakerült részével. A székely körvasúiból ugyanis csak a Ny árúd tő — Marosvásárhely— Déda — Sepsiszentgyörgy — Kökös közötti rész tért vissza. Ennek a hazatért vonalrésznek sehol sem volt kapcsolata a trianoni ország vasútvonalaival. Már pedig bizonyára fölösleges a rendes vasúti összeköttetés fontosságát hangsúlyozni. A hazatérés után tehát nyomban megindultak azok a munká- latok, amelyeknek célja a rendes nyomtávú vasúti összeköttetés megteremtése volt. A tervezett és azóta már építés alatt álló vonal a Dés és Beszterce közötti vasútvonalból Szeretfalvánál ágazik ki s a Sajó völgyében halad általában DK felé. Bilak, Seriing, Berlád, Nagysajó, és Kissajó községek mellett jut el a Sajó forrásvidékéig. Innen az ú. n. „kis alagút”-on keresztül halad át a vízválasztó má- sik oldalára, majd Monorfalva és a vele teljesen összeépült Gledény mellett továbbmenve, eléri az ú. n. „nagy alagút”-at. Innen Alsó- répa, Monosfalu és Maroskövesd községek környékén jut el a Ma- ros völgyébe és Dédánál eléri a székely körvasútat. A zegész terület fölépítésében legnagyobb szerepet a miocénkori mezöségi rétegek játsszák. Az alagutak s a csúszásra nagyon hajlamos, a suvadások- ról hírhedt mezöségi rétegek a legmagasabb fokú műszaki tudást igénylik ennek a vasúti vonalnak az építésénél. A Szeretfalva és Déda közötti vasútépítés indította a m, kir. Földtani Intézet igazgatóságát arra a gondolatra, hogy az idei nyári fölvételek során e sorok íróját külső munkatársi minőségben a szóbanforgó terület ősmaradványainak begyűjtésével megbízza. Koch Antal erdélyi monográfiája nyomán köztudomású, hogy a mezőségi rétegek alig-alig szolgáltattak kövületeket, az erdélyi medence ezen ÉK-i részéből meg úgyszólván egyáltalában nem vol- tak ismeretesek fossziliák a mezőségi rétegekből. Föltehető volt, hogy a nagyarányú földmunkák kapcsán, amikor ilyen óriási tömegű földet mozgatnak meg, nagyobb mennyiségű kövület fog napszínre kerülni. Sajnos, a nyári felvételi idő alatt ez a föltevés még nem igazolódott be. Bár a vasútépítés kapcsán a fedő alluviális és dilu- viális rétegek alatt csaknem mindenütt elérték a kékesszínű, palás, agyagos-márgás mezőségi rétegeket s az alagutak is mindvégig a mezőségi rétegekben haladnak, kövületnek mégsem volt semmi nyoma. A nyár végéig végzett vasútépítési munkálatok alatt, be- mondás szerint, mindössze a „nagy alagút”-ból került elő egy hal farkának a lenyomata. Annál örvendetesebb fordulat állott be azután október és november havában. Október hóban ugyanis Gledény mellett a köz- Halmaradványok a mezőségi rétegekből '281 ;séget körülölelő nagy kanyar nyugati szárában több halnak a le- nyomata került elő. Az építés vezetője, Pieri Cézár MÁV. mű- szaki főtanácsos lekötelező szívességgel azonnal értesítette e sorok íróját, mint aki nyáron át a Földtani Intézet részéről a Szeretfalva és Déda között épülő vasút föltárásaiban előforduló kövületek gyűj- tésével megbízatott, a Földtani Intézet igazgatósága pedig módot talált arra, hogy a talált maradványok hazaszállíttassanak és a lelőhely újabb részletes vizsgálat alá vétessék. Október folyamán tehát ríjra fölkereshettem a gledényi hallelőhelyet. Épen ottlétem- kor a kubikusok ríjra azt a réteget ásták le, amely a halmaradvá- nyokat tartalmazta, úgyhogy magamnak is több példányt sikerült ez alkalommal még begyiijtenem. A gledényi nagy kanyar nyugati szárában levő mezőségi ré- tegek lemezes, palás, kékesszínű agyagos-márgás rétegekből állanak. Fzen a helyen a mezőségi rétegekben vékony homokzsinórok nem for- dulnak elő. Mintegy 4.5 ru-rel a felszín alatt van az a réteg, amely- ből a halmaradványok előkerültek. Egyetlen egy réteglapon voltak csak ezek a halmaradványok találhatók. A lelőhelytől néhány lépés- sel tovább észak felé már meredek dőlésű vetősík látható, amelynek mentén a mezőségi rétegeknek ez a rétege már nagyobb mélységre került, úgyhogy a hallenyomatos réteg itt már nem volt követhető. November havában aztán a „nagy alagút”-ból kerültek elő halmaradványok. Itt is ugyanaz a kékes, palás, agyagos-márgás üledék rejtette magában a maradványokat. E helyről 3 példány került elő. Ezek közül az egyik a hal pozitiv és negativ lenyomatát -őrzi s meglehetősen gyönge megtartású. A másik kettő pompás meg- tartású hallenyomat. Begyűjteni csak ez utóbbi kettőt volt mó- domban. Koch Antal a mezőségi rétegekből néhány növény marad- ványon kívül mindössze 43 Foraminifera-, 1 Echinodermata, 1 Bryo- zoa-, 20 Moílusca- és 17 Ostracoda-faj mellett csak 4 gerinces ma- radványt említ erdélyi monográfiájában. A négy gerinces marad- vány közül kettő a cetek sorába tartozik, a harmadik halmaradvány ngyan, de a dacittufákból került elő, a negyedik maradvány pedig egy Meletta-szerü halnak rossz megtartású lenyomata, mely Maros- vásárhely egyik téglagyárának kékesszínű agyagmárgájából került elő. Ezen a négy maradványon kívül Koch csak az agyagmárga iszapolási maradványában talált kisebb halpikkelyeket, otolithokat és néhány csonttöredéket Marosvásárhely, Nyárádszentbenedek és Magyarlapád környékéről. A gledényi föltárásból és a „nagy alagút”-ból előkerült hal- maradványoknak, ha sztratigráfiai szempontból talán sok újat nem is árulnak el, mégis rendkívüli jelentősége van a mezőségi rétegek őslénytani viszonyainak szempontjából. Kétségtelen, hogy e hal- maradványok szakszerű földolgozása nagy mértékben fogja előbbre- vinni ismereteinket az eddig csaknem teljesen kövületmentesnek 282 Dr. Kolosváry Gábor tartott mezcségi rétegek őslénytani viszonyait’ illetőleg. Azután megvan most már a remény arra is, hogy a további munka folya- mán talán megint lijabb maradványok fordulnak még elő. Őszinte köszönet illeti meg mind a MÁV, minci pedig a válla- latok azon vezetőit és mérnökeit, akik az előkerült maradványokat féltő gondossággal vették őrizetükbe és utaim alkalmával szíves támogatásukkal tüntettek ki. De a legmelegebb hála és legbensőbb köszönet az építésvezető Pieri Cézár műszaki főtanácsos urat illeti, aki óriási elfoglaltsága mellett is kellő figyelmet szentelt az előkerült fossziliáknak, rendkívül lekötelező szívességgel értesített azok megtalálásáról és gyüjtőutaim alkalmával mindenkor a leg- messzebbmenő jóindulattal részesített pártfogásában, amivel mun- kámat nagyon nagy mértékben könnyítette meg. BALANUS HUNGARICUS iN. SP. írta: Kolosváry Gábor dr. Két érdekes fosszilis Bah mis -leletről számolok be. Első ada- tom a Bálán us improvisus Darwin nevű fajra vonatkozik, melyet Streda Rezső gyűjteményében találtam. A példányok a Pacsirta hegy kavicsbányájából kerültek elő, Ostrea- héjon ültek, oligocén- mioeén időszaki rétegekből valók. A lelet azt bizonyítja, hogy ez a ma is élő ts brakvizeket kedvelő faj már a harmadkorban élt és rnár akkor meg volt rajta a redukált rádiuszok jellegzetes bélyege. Előfordulása a magyar fosszilis faunában ríj. A második adatom egy új fosszilis Balanus- faj kimutatása. Az új faj példányai szintén a budafoki oligocén-miocén rétegekből kerül- tek elő, ugyancsak a Pacsirta-hegy kavicsbányájából. Streda Re- zső gyűjteményében 9101 1. sz. alatt őriztetnek. A példányok a Mega- balanus alnembe tartoznak, mert rádiuszuk is perforált. A latin nyelvű összehasonlító táblázatból az összes Megabal mi as-alakokkal hasonlítom össze az új fajt, miből különállása synoptikusan is be- igazolódik. A diagnózisokat D a r w i n nyomán bocsátom közire. Parietes, radii et basis poris perforati. Sub- jjenus; M EGA DALA NTJ S C'olor testae a rosea ad atropurpuream vari- an te, saepe longitudinaliter costata et virgata. Orificúim plerumque integro, interdum den- tato. Foss. in Európa B. tintinnabulum Testű globoso conica, saepe in axe rostro- carinali elongata, pallide-rosea, laevi, cdmo- dum crassa: tubis parietalibus prope margi- nem basalem, cylindricis et minim1 s .' . B. ajax Lamina parietum interiora normalia . ... B. Campbélli Ba'anus hungaricus n. sp. 283 Testa fusco-purpurea, parietum lamina interi- ora cancellata B. vinaceus Parietalia pallide-rosea; radiis aliquanto in- tensioribus B. decorus 1., B. hungaricus n. sp. — 2., Radius hossz-me szét: s — törmelék, a = csúcs, r = Radius az üregekkel. — 3., Héjlemez a Radiussal: r = Radius, p= pórus, (üreg), P.= pórus (bázis üreg). — 4., Carinolate- rale — 6., A basis: P == pórus, R = bordák. — 7., Basis alulról: T = tubus R = bordák, S = bordaközti sövény. Testa colore lucide-roseo, umbrata et saepe lon- gitudinaliter virgata B. capensis Parietalia nonrobusta, fragilia B. algicola Testa einerea, pallide-caeruleo aut atro-caeru- leo, aut albo tincta B. nigrescens 284 Dr. Haltenberger Mihály Testa palüde rosea, sordida; orificio hexago- nali, testa saepe multo ma.gna B. psittacus Testa obscure rosea interdum purpurascente; orifico dentato b. tulipiformis Testa obscure pallida, longitudinaliter striata, prope marginem basalem plerumque lobata; Orificium ovale et magnum. Foss. in. Hungáriái?, hungaricus n. sp. Az új faj kétségtelenül a Balanus tintinnabulum- hoz áll a legközelebb, S t r e d a gyűjteményében így is volt meghatározva. Nincs kizárva, hogy ennek ősibb formája, bár a harmadkori Balamis tintinnabulum- nak tipikus formáit is ismerjük. Az új fosszilis faj tüzetesebb leírása a következő: A külső alak normális (lásd az 1. szs. képet). Magassága 4 mm, szélessége 5 mm. De vannak kisebb példányok is. A carina, carinolateralis és a rostrolateralis lemez lebenyes basalis végződés- sel. Leglebenyesebb a rostrum. Három fő lebenyt különböztetünk meg rajta. Valamennyi külső héjlemezen függőleges hosszcsíkok futnak végig a bázistól a lemezcsúcsig. A rostrumon 10, a carino- lateralián 1, a carinán 4 és a rostrolateraüán szintén 4 ilyen csík fut. A rádiuszok csiicsa kissé lejtős, gyengén harántcsíkolt (lásd az 1. képen). A külső héjlemezek belsejében tekintélyes nagyságú üres tubusok futnak le (3. és 6. kép). Ezzel ellentétben a radiusok pórusai igen kicsinyek (2. és 3. kép) ’s rendszerint lumenük kalcifikálódott, úgyhogy nem üresek. A külső héjlemezek belső felülete normális, azaz csupasz, de a rostrum belső felszíne erősen bordázott, hason- lóan a Pecfen-kagylók héjának bordázatához (6. kép). A rádiuszok szabad végének szélei irregularisan bordázottak (5. kép), az alák rendesek (4. kép). A basis falában a tubusokat egyszerű sövények választják el egymástól (7. kép), a basis— tubusok négyszögletűek, míg a héjlemezek tubusai köralakú keresztmetszetűek. Az orificium viszonylagosan nagy és ovális, de vannak hexagonális alakúak is. Az orificium nem fogas, a héj színezete már nem megállapítható, foszilis állapotban palaszürkés valamennyi héj. Mcgtelepedési hely: Pecten sp. Az operkuláris lemezek nem voltak kipreparálhatók, mert a héj belső üregét vastag homokkitöltődés tömte el, s ennek kipisz- kálása után sem került elő egyik operkuláris lamella sem. BUDAPEST FÖLDTANT TÉRKÉPE ÉS FÖLDTANI DOMBORMŰVÉ. Irta: Haltenberger Mihály dr. A Fővárosi Pedagógiai Szeminárium Budapest 1 ikóhelyisme- reti gyűjteményének anyagából újszerűségénél fogva különösen fi- gyelemreméltó a földtani demonstrációs anyag s ezek közül is fő- képpen a főváros földtani térképe és földtani domborműve. Mind- Budapest földtani térképe és földtani domborművé 2 •> kettő Strömpl Gábor adatai alapján készült. A technikai kivi- tel Lengyel F e r e n c szemináriumi gyakorló elemi iskolai tanító, a lakóhelyismereti gyűjtemény tanársegédének érdeme. A földtani térkép fekete papiroson tempera festékekkel ké- szült. Az egyezményes földtani színekkel jeleztük a kőzetek korát, különböző szignatúrával pedig a kőzeteket. így a triász kőzetek mind lilaszínnek, más szignatúra felel meg azonban a dolomitnak és más a dachtsein mészkőnek. A dolomitot (19) összevisszaságban elhe- lyezett lila vonalkák elevenítik meg, érzékeltetve a dolomit repedezett- ségét, míg a dachstein mészkövet (18) a mészkövekre jellemző pados BUDAPEST FÖLDTANI TÉRKÉPÉ 1 tón AűftC. MOCSátPÖLD 7 ÉDESVÍZI MÉSZKŐ ?, raywwroMÉK (öntístaiaj) a kavics 3DUNA-KAVICS 9 AOAC.KAVKS.HOMOK k KÖTŐIT f UTÓHOMOK 10 DURVA MÉSZKŐ 5 LŐSZ ES LE/TŐT ÖRMELÍK LAJTA MÉSZKŐ 6MÉ5ZTUPÁ (POIUUÖMÉJZKÓ) t2AQAC,HOMOK,H-KO,l(ONu CWOMOK, KAVICS V ' • -WKISCEILI AGYAG >N. «UXRSHKY1 WOMOKKO A tf BUDAI M/ÉBGA tfwtioz, HAÍCA. HUH. MÉSZKŐ « dachstein mészkő ■ A ^DOLOMIT } LECÚJA&D KOR 1, kép. szerkezet szignatúrájával tüntettük fel, természetesen a triász kor- nak megfelelő lila színben. A mészköveknek a korát tehát a szín- kulcs alapján roppant könnyű leolvasni. így a pleisztocén mésztufa (6), a pliocén levantei édesvízi mészkő (7), a miocén durva mészkő v. szarmata mészkő (10), a szintén miocén lajtamészkő (11), az eocén nummulinás mészkő (17), mind a mészkövek szignatúrájában jelen- nek meg ezen az lij — elgondolásom szerint készült — földtani tér- képen, esetleg még a nummulinák rajzával (17), avagy a lajtamész- kőnél (11) a szarmata mészkőtől (10) való megkülönböztetésül, mivel a kőbányában egymásmelleit fordulnak elő, egy L betű beírásával. A mészkövek különböző korát a lila szín (triász), a drap szín (pleisz- tocén), illetőleg a különféle sárga színek árulják el. Az agyagot kis 28G Dr. H a len berber Mihály vízszintes vonalkákkal (pl. 1. réti agyag, 14. kiscelli agyag), a budai márgát (16) párhuzamos ferde vonalakkal, a homokot pontozva (pl. 4. kötött futóhomok, 15. hárshegyi homokkő), a löszt (5) szintén pon- tozva, a kavicsot nagyobb szemekkel (pl. 8. pliocén kavics), az agya- got, kavicsot, homokot ezek kombinált szignatúrá javai (pl. 9) s az öntéstalajt (2) Szürkés színfolttal jelöltük. (Lásd 1. képet.) Ennek az újrendszerű földtani térképnek előnye tehát, hogy egyszerre tájékoztat Budapest kőzeteiről s azok koráról is. Ezt az elvet vittem keresztül a gyűjtemény földtani szelvényeinek, tömb- szelvényeinek rajzánál is, sőt a kőzetgyüjtemény dobozainak elülső részén is láthatjuk a megfelelő geológiai színt s mellette a kőzet nevét. 2. kép.* A Budapest lakóhelyismereti gyűjtemény másik érdekes taní- tási eszköze a főváros földtani domborművé. Ez nem a földtani tér- képnek három dimenziós megelevenítése, hanem teljesen sajátos el- gondolás eredménye. Strömpl elgondolása alapján, de Lengyel teljesen egyéni kivitelében megszólal itt fővárosunk geológiai múltja. A különböző kőzetek finom törmelékét ragasztottuk reá a domborműre, s ügyeltünk arra, hogy a kőzetek geológiai határai is feltűnjenek, lásd pl. a Duna-kavics (3) és az öntéstalaj (2), vala- mint a kötött futóhomok (4) és az öntéstalaj (2) közötti határokat a pesti oldalon, avagy a kiscelli agyag (14), budai márga (16) és a különböző mészkövek (pl. 6, 7), illetőleg a dolomit (19) közötti ha- A jelmagyarázat azonos az 1. kép jelmagyarázatával. Uj meleg'forrás a Margitszigeten 287 tárokat a budai oldalon. Plasztikusan domborodik ki egyébként a budai oldalon a kiscelli agyag, a budai márga és a mészkövek s a •dolomit szinttája. A még mélyebb budai márga tengeréből a mész- kövek és a dolomit már mint szigetek emelkednek ki, a kiscelli agyag tengere viszont már csak a Svábhegycsoportot a Hármasha- tárhegy-csoporttól elválasztó Ördögárok völgyébe nyúlik be s hullá- maival csak a hegységek lábát nyaldossa. Igen szépen láthatjuk a domborművön a különböző mészköveket is, a fehér szín féleségei jól érzékeltetik ezt. A tétényi és kőbányai mészkőelőfordulás élénk fe- hér színével már első rátekintésre jól látható. Jól mutathatjuk be fővárosunk területén a lösznek és a kötött futóhomoknak a szerepét is, mégpedig annak kihangsúlyozásával, hogy a lösz a budai oldalra, a kötött futóhomok pedig a pesti oldalra jellemző. Még a Duna sík- jának nagy kavics-térszíne (3) a pesti oldalon s az öntéstalaja (2) a budai oldal északi és déli részén, ahol a hegyvidék már vissza- húzódik a Dunától, azok a megfigyelnivalók, amelyek fővárosunk földtörténeti múltjának szemléletekor különösképen szembeötlenek. (Lásd 2. képet.) ÚJ MELEGFORRÁS A MARGITSZIGETEN. Irtó: Vigh Gyula dr. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa az 1940. év tavaszán a Bánya- hatósiág engedélye alapján a Margitsziget északi részén, a gazdasági udvarban új mélyfúrást kezdettj, hogy — különösen a Palatínus part- fürdője részére — megfelelő mennyiségű melegvizet tárjon föl. A folyamatban lévő fúrás igen sok érdekes földtani adatot szol- gáltatott eddig, melyek egy része ugyan még tisztázásra vár. Mégis, éppen érdekessége miatt, érdemesnek tartom az eddigi észlelések rövid ismertetését. A fúró 94 — 96 m között, a rupéli agyagból már szürke, budai márgába jutott. Csaknem azonos mélységben, mint az a Zsigmon- dy Yil in o s által fúrt 1. számú kútnál történt. A márgának 1(14.5 — 106 m között — április 27-én — megütött repedéséből 10 — 12.000 perdi- terre becsült, 42.5 C°-nak mért hévvíz tört föl. Magassági emelkedése a föld felszínétől mérve 5.53 m volt. A budai márga igen vékony lehet, mert 126.4 m-ből már felső-eocénkori, kevés briozoát tartalmazó litho- thamniumos mészkövet hozott föl az iszapszelence. 110 és 126 m kö- zött ugyanis a nagytömegű melegvíz visszaszorítása céljából alkalma- zott! sűrű, iszapos öblítővíz miatt nem kaptak fúrási mintát és sem a briozoás márga jelenlétét, sem pedig e képződmények határát nem lehet pontosan meg'állapítani. A hasadékokkal igen sűrűn átjárt, szinte átszőtt felsőeocén litho- thamniumos mészkő kb. 200 m-ig tart. Azontnl fehér dachsteinmész- kő van még 270 m körül is, amely mélységben a fúró e sorok írásakor halad. A dachsteinmészkő erősen alg'ás, hidrozoás és viszonylag sok 288 Új meleg-forrás a Margitszigeten foraminiferát is tartalmaz. E jellege alapján elüt a Budai-hegység megszokott dachsüeinmészkövétől és inkább a Duna balparti rögök mészkövéhez hasonlít, azaz idősebb képű. Igen érdekes a dachsteinmészkőnek a fúrásban való jelenléte, mivel a környezetben a felszínen csak dolomitot ismerünk. Ez kétség- telenül a terület bonyolult hegyszerkezetének bizonysága, amire már különben a rákostoroki kutatófúrások adataiból is következtetni le- hetett. Másik érdekes jelenség az, hogy a budai márgában 101.5 — 106 m közö t észlelt és igen nagy mennyiségű vizet szo’gáltató repedés ki- vételével az összes repedésből nagymetvnyiségű kvarchcmok tört elő a melegvízzel együtt. A homok ásványösszetétele igen hasonló ahhoz a felsőoligocén, kattiai szenes, csillámos homokhoz, amit a Rákospatak torkolatának vonalában mélyített kutatófúrásokban feltártak. A margitszigeti III. számú fúrásban betóduló homok tehát nagy valószínűséggel az agyagos homokot átjáró repedéseken, vízjáratokon át jut a fúrásban feltárt eocén mészkő repedéseibe akár úgy, hogy ol- dalról a régi Fürdő-sziget vízjárataival gondoljuk összefüggésben ál- lónak, akár pedig úgy, hogy’ a. dachsteinmészkövet pikkelyesen kissé rá oltnak tételezzük föl a felsőoligocén kattiai agyagos homokra. Ez utóbbi elgondolás azonban kevésbbé valószínű, mert a környező nagy- száméi próbafúrások (az Árpád-híd kutatófúrásai) kiscelli agyagot tártak föl éppen a Margitsziget északi csúcsánál. A fúrás repedéseiből előtörő homok sok foraminiferát tartalmaz. Minthogy azonban ezek mind a kiscelli agyagra jellemző fajok, viszont a nagymennyiségű feltörő vizet éppen a kiscelli agyagból készített sűrű iszappal szorítot- ták vissza, közelfekvő a gondolat, hogy a foraminiferák is ebből az iszapból kerültek a homokba, minthogy a repedések az iszapos vize' elnyelték. Érdekes jelenség a melegvíz hőfokának a mélység felé való csökkenése is, amit azonban egyelőre igen nagy óvatossággal és fönn tartással kell fogadni, mert származhatik ez a 2 — 3° különbség a he mérők eltérő voltától és mérési hibából is. Az említettek olyan jelenségek, amelyek kívánatossá teszik, bőgj a mélyfúrás technikai kivitele a legnagyobb gonddal, körültekintéssel végeztessék és annak haladását állandóan figyelemmel kísérjük. KÖZPONTOSÍTOTTÁK a NÉMET KARSZT- ÉS BARLANG- KUTATÁST. Többesztendős, gondos előkészítés után létrehozták a német birodalmi karszt- és barlangkutatás ügyviteli központját, a „Beichs- bund fiír Karst- und Höhlenforschung”-o\. Áz összes erőket össze- fogó új szerv célja, a kutatók és egyesületek irányítása és anyagi támogatása által a. barlangok világának minél szélesebb körben való megismertetése és megkedveltetése, a tudományos barlangtan Irodalom ismertetése 289 művelése, a Imvlangkitöltések védelme, a barlangok eredeti szépsé- gének megőrzése, végül új barlangvidékek feltárása. Beolvasztották ebbe a szervezetbe a „Bund Deutschev Höhlen- und Sehauberg- A\erke”-t is. 1941. évi május 11-én, Salzburgban megtartott alapító- ülésükön Tratz professzort, a salzburgi modern természettudomá- nyi múzeumnak, a híres „Haus dér Xatúr”-nak az igazgatóját vá- lasztották meg a központ vezetőjévé, akinek a múzeumában már évek óta fennáll egy szép és tanulságos barlangtani osztály is. Ezt a jövőben komoly barlangmúzeummá fejlesztik ki. A központ elnöke von Czoernig lovag, központja pedig Salzburg, a tudományos barlangkutatás bölcsője lett. Kizárólag a tudományos kutatás céljával hívták életre, sőt, B randi professzor vezetésével már meg is kezdte működését a , Fcrschungsstcitte fiit' Karst- und Höhlenforschung” is, München (22, Widenmayerstrasse 35.) székhellyel. Ez az Összes kultúrintézmé- nyekre támaszkodva, a tanácsadás mellett a barlangtudomány fej- lesztését, a birodalmi barlangkataszter felállítását és a barlangtani bibliográfia összegyűjtését hivatott elvégezni. A salzburgi központ- tal közösen meginduló folyóiratukat, a „ Karst - und Höhlenkunde”-t is ők szerkesztik. Kerekes. IV. IRODALOM ISMERTETÉSE. Gheyselinck R.: J nyughatatlan Föld. 8n: 4 — 298 old.; 64 táb- lával és 59 szövegraj zz.al. Fordította Bogsch László; a fordítást átnézte Zsivny Viktor. (Terin. -tud. Társulat kiad.) Budapest, 1941. Külföldi folyóiratok ismertetései révén általában jó híre kelt Gheyselinck könyvének. Sokan azt is bíztató jelnek vélik, hogyha egy munkát idegfen nyelvre lefordítanak; s ebben az esetben talán a holland Gheyselinck német fordításának bizonyos sikere is volt a németül olvasók nagy táborában. Mindezt azért említem, mert ezek a mozzanatok némi magyarázatául szolgálhatnak annak, hogy a Ter- mészettudományi Társulat Gheyselinc k könyvének magyarra for- dítására vállalkozott. Az immár 100 éves fényes múltra visszatekintő Társulat tagjai- nak és kiadványai olvasóinak azonban mindenesetre szemet szúrhat az, hogy a legutóbbi két esztendő alatt két nagy terjedelmű, jórészt ugyan- azt a tárgykört felölelő művet ajánlott föl. S ebben nem a két könyv tárgyának azonossága a leginkább feltűnő. Mert hiszen azonos tárgy mellett a földolgozás, a kivitel némileg eltérő lehet, s így (a több oldalról való megvilágítás elvét tartva szem előtt) bizonyos esetben célszerű és hasznos — ha nem olcsó is — az azonos tárgyi) kiadványok halmozása. Ám ezúttal kissé bonyolultabb probléma előtt állunk. A kiadónak ez a feltűnő készsége rögtön rejtélyessé, sőt valóság- gal érthetetlenné válik, mihelyt kiderül, hogy az azonos tárgyú és 290 Irodalom ismertetése azonos célú kiadvány földolgozását illetően nem egy esetben elég éles elvi ellentétben áll egymással. Tisztán tudományos kiadványok esetében természetesen ennek semmi káros következménye nincs. — Sőt az eset- leg meginduló vita nagy hasznára válik a tudomány érdekeinek; s éppen ezért egyenesen kívánatos a kérdések minél több oldalról tör- ténő megvilágítása. De egészen más természetű bonyodalom származik abból, ha föl- fogásbeli ellentétességek a népszerűsítő irodalom termékeiben ütköznek ki; s kivált, liogyh aalapvetp tétéig jutnak ellentétes megvilágításba. Mert hiszen arra kell gondolnunk, hogy azt az olvasó', aki a két könyv kétféle fölfogását önállóan nem tudja vagy nem akax-ja elbírálni, csak zavarba hozza, s a tudományos haladás mai színvonalát illetően téve- sen tájékoztatja. Hogy Gheyselinck aránylag keveset foglalkozik az Élők Világával, mindenesetre elfogadható lehet. Hiszen könyve címével is inkább bolygónknak, mint égi testnek élettörténetét ígéri. Ám a földi élet eredetének történetét mégsem akarja egészen agyonhallgatni. Pedig — jobban tette volna. Mert teljes tájékozatlanságára vall, arait erről a következő sorokban mond; ,,Az élet eredetéről mit sem tu- dunk.,.. Az a föltevés, hogy az élet a parton vagy édesvízben, vagy pedig a forróvízben ke’etkezett, egyaránt alaptalan (!?)... Nincs egyet- len olyan megfogható tény sem, amely ennek a rejtvénynek megfejté- sébe segítségünkre lenne, nem ismerünk semmi olyan eredményt, amelyre a tudományos kutatás támaszkodhanék. (!) Itt csak a hitben való megnyugvás segít.“ (?!) Ezekkel a minden teológusnak becsületére váló, de a Föld tör- ténetével foglalkozó írótól nagyon különösen hangzó és a tudományos kutatások eredményével össze nem egyeztethető kijelentésekkel szem- ben minden vita mellőzésével egyszerűen könyvem II. fejezetére utalok, amelyben teljes 13 oldalon tárgya'om a földi élet keletkezésének kér- dését. És — természetesen — minden tekintetben más eredményre jutok, mint jutott Gheyselinck. De nem más a helyzet a fajok kihalása kérdésének megvilágítása esetében sem. Gheyselinck erről mindössze annyit mond, hogy egyes fajok uralomra jutása, illetőleg kihalása legtöbbnyire összefügg a szárazulatok és tengerek eloszlásának változásával is. S még csak azt teszi hozzá, liog’y máig is sok rejtély maradt megfejtetlenül,. Ezzel szemben hivatkoznom kell könyvem „Rejtélyes-e a fajok kihalása?” címet viselő, 12 oldalra terjedő fejezetére. A pólusok,, tengerek, sivatagok vándorlásának bizonyítékairól alig egy-két szó. ejt Gheyselinck, s így ezeknek a jelenségek- nek nagy jelentősékét sem emeli ki. Mindezzel szemben csak a ritmust hangsúlyozza, még pedig sokszor nagyon kirívó és a valóságnak nem megfelelő beállításban. Helyszűkére való tekintettel azonban még csupán egyetlen kirí- vóan ellentétes színezetű pontra óhajtok rámutatni, s ez: Gheyse- Irodalom ismertetése 291 1 inek \Y e g en e r-imádata. A hirkedt elméletről ugyanis így ír Gheyselinck: A földség'ek . . . „szétszakadásának és egymástól való eltávolodásának történetiét Wegener ragyogó összefoglalásban 19 V*- ben írta meg. Művében rendkívül sok bizonyítékot (?) sorol föl. Ezeket Miesteri (!) bírálattal mindama tudományokból vette, amelynek a Föld- del, az élette és az éghajlattal foglalkoznak. Ezenkívül példátlan töké- letességgel (!?) hozta összhangba a Föld forgását és a sarkok vándor- látás a kontinensek úszásával és ebben az úszásban olyan biztos tör- vényszerűséget fedezet;, fel, amelyeket azóta a sarkoktól való mene- külés és nyugat felé való úszás elnevezések örökítenek meg és szem- léltetnek.“ És így tovább.. Valahányszor alkalma nyílik Wegener nevé- nek említésére, ezt mindig szuperlatívuszok kíséretében teszi. Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy a „Föld és az élet története44 18 — 23. oldalain a W e g- e n e r-elmélet teljesen tárgyilagos bírálata egészen más színben mutatja be ezt az úszási csodabogarat. További részletezések mellőzésével az eddig elmondottak alapján is megállapíthatónak vélem, hogy „A nyughatatlan föld“ szerzője a föld- és ősé1 e ttan sarkalatos tételeiben nem eléggé mélyedt el, több fontos problémának nem járt kellően utána. Ebből pedig az következik, hogy kétségtelenül meglévő sok jó tulajdonsága ellenére Gheyselinck munkája nem olyan „st,andard-mű“, amelyet a Természettudományi Társulat kiadvány-sorozata „a tempo“ nem nélkülözhe ett volna. A két könyvnek időbeli szoros egymásmellé állítása tehát nem mondható szerencsés ötletnek. Vagy az egyiknek, vagy a másiknak megjelentetését más időre kellett volna halasztani. A fordítás sokszor hálátlan munkáját Bogsch László ki- fogástalan gondossággal végezte. fíadl István dr. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentései az 1933 —35. évekről. (A M. kir. Iparügyi Minisztérium támogatásával kiadja a M. kii\ Földmívelésügyi Minisztérium fennhatósága alatt álló M. kir. Földtani Intézet. Budapest, 1939 — 40. Stádium nyomda, p. 1 — 1972., szíá- mos képpel, illetve szelvény- és térképvázlat-melléklettel. 4. részben,.) Hatalmas kötetben jelent meg’ FöMtani Intézetünk beszámolója az intézet állapotáról, fejlődéséről és a fenti három év alatt végzett külső felvételi, stb. munkásságáról. Ehhez járul még néhány elmaradt régebb, illetve antedatált jelentés. A közlemények német fordításban is megvannak éspedig a legtöbbnél teljes terjedelmükben. A munka I. részének elején (I — XV. 1.) az intézet személyzetét tünteti fel az 1935. évi január 1-i állapotnak megfelelően. Itt emlékszik meg továbbá elhúnyt, kdépett illetve nyugalomba vonult geológusai- ról is. Azután jön az igazgatói beköszöntő (p, 1—38, ill. -németül p. 38— 292 Irodalom ismertetése 80.), majd a háromévi ciklus igazgatói jelentései (p. 81—400.), amelyek- ben a szokásos állagi, fejlődési, stb. közleményeken kívül nóvumként igen részletes ismertetéseket találunk az egyes kutatók, illetve kuta- tások irodalmi eredményeiről is, amelyek azután a folytatólagos köte- tekben látnak teljes terjedelmükben napvilágot. Befejezi az I. részletet a kormányzathoz anakidején felterjesztett, két igazgatói memorandum szövegbe: 1. A csonkaországi só- és szénhidrogénkutatások irányelvei- és célkitűzéseiről és 2. A bányageológiai kutatások fellendítése ügyében (p. 401—484.). A következő II. és III. rész a bányageológiai kutatások néven összefoglalt felvételi- és egyéb munkák eredményeinek részletesebb- összevontabb leírását tartalmazza az egyes szerzők (S ti m e g h y I.,. Strausz L., Szentes F., Schmidt E , R o zl o z s n i k P., Pávai- Vájná F„ Horusitz k y F„ M a j z o n L. és L i f f a A.) tollából (p. 481 — 1330.). Az idevágó értekezések alkotják tehát a munka zömét, amelyekben a hazai szénhidrogéntermelő-terüle cink felkutatására irá- nyuló munkákon kívül szén- és agyagkutatási beszámolók is vannak. Ezek a leírások a normális felvételi, észlelési lehetőségeken kívül a sok fúrás, aknázás alapján nyert köviileti stb. adatok, valamint az anyag tudományos feldolgozása révén számos új adatot vezetnek be geológiai irodalmunkba, ül. a magyar föld megismerésébe. Azonkívül természetesen egyéni szerzői felfogásokat is, ame’yek sok érdekes és termékenyítő vitára fognak alkalmat adni; mint ahogy már adtak is magában a munkában. E cikkekből látnivaló, hogy abban az időben a. szénhidrogénkiúatások zöme már az Alföldről az északi peremen levő hegy-, illetve dombvidék területére, az oMgoeén medencekitölté- sekre tolódott el. A IV. rész az ú. n„ geológiai ( — földművelési tárca terhére vég- zett — ) részletes geológiai, hydrológiai, stb, felvéte’eket, gyűjtéseket L i f f a., V i g h, Horusitziy, N o s i k y. Vitális, M a j z o n, Kutassy, Ferenczi, Schréter, Sümeg h y, Kreybi g és az. agrogeológiai felvételek leírásait (K r e y b i g\ K ö p e c z i-N a g.y) és egyéb jelentéseket (S c h m i d t, M o 1 1 1, C s a j á g h y és ív a d i c) tartalmazza (p. 1331 — 1972.).. Természetesen az előző csoport is tartahnaz a normális térképező,, illetve speciális bányaügyi kutatási eredményeken kívül számos hydro- lógiai, paleon ológiai és általános geológiai vonatkozást; valamint az idevágó részek is kiterjeszkednek helyenként a praktikus vonatkozá- sokra. A testes kötet, amely sajnos anyagi, nyomdai, stb. nehézségek miatt csak erősen megkésve jelenhetett meg, nagyjelentőségű geológiai irodalmunkban; de még termékenyítőbb lehetett volna természetesen, ha idejében jelenik meg. Csak az ára — 145 pengő — túl magasan megszabott. Félni lehet, hogy ez a szélesebb körökben való elterjedését s így kulturális hatását erősen akadályozni fogja. Noszky Jenő dr. Irodalom ismertetése 293 Jávor Alajos: A borsodi barntciszénmedence településtani viszonyai. (Dis. Sopron. 1941) Szerző a borsodi szénmedencét tagoló vetőrendszerek leírásával, genezisével és mechanikájával foglalkozik. Megállapítja, hogy a vető- rendszerek a sarmata-kor után alakultak ki a terület miocénvégi re- akciójaként. Irányuk uralkodólag ÉÉK — SSW (hoszanti vető), mecha- nikailag az É — D irányú nyomás hatására kialakult „főderékfeszült- ség'i síkok“. Jelien^') a harántvetők alárendelt, szerepe, a vetők változó magassága, megfordulása, másokkal való helyettesítése. A vetődéses tektonika sasbérceket és árkokat formált ki, előbbiekről a rétegsorozat különböző mértékben pusztult le. Ezenkívül szerzőnk a széntelepes ré- tegsorozat, a széntelepek kifejlődésbeli váltakozásának és fejlődési cik- lusainak érdekes képét, nyújtja. Kár, hogy a felhasznál mechanikai fgoalmak felhasználása a fizikailag nem annyira képzett geológus ol- vasó számára nem elég világos. B. Gy. FÖLDTANI KÖZLÖNY LXXI. Bánd. Dűli — Dezember 1941. 7-12. HefP I. ABHANDLUNGEN. ZŰR FRAGE DÉR EXTSTEHUNG DÉR KONTINENTE UND OZEANE. • Von: J. Geszti. Vorliegende Studie ist eine Zusamnienfassung meiner in „Ger- lands Beitráge zűr Geophysik” in den Jakren 1929 — 1930 — 1931 er- sckienenen einschlágigen Arbeiten. Die hier entfaltete Theorie er- klart die Entstehung dér Kontinente, den blockartigen Aufbau der- selben, die teilweise, oder vollkommene Umlagerung dér früber ku- gelzentriscb gelegenen Sialschmelze, die Entstebung dér kontinen- talen Sprunghöbe gegenüber des Tiefseebodens, den Einfluss dér Meere auf diese Sprunghöhe. Die Krustendieke dér Kontinente wird durch das Mass dér Kontraktion bei Ánderung des Aggregatzu- standes dér sialiseben und simatischen Massen bestimnit. ÜBER PER1GLAZIALE ERSCHETNUNGEN DÉR MARMAROSCHER KÁRPÁTÉN. (Auszug.) Von: B. Bulla. Anlásslieh pleistozaner stratigraphischer und terrassenmor- phologiscber Untersucbnngen, die Verfasser im Auftrage dér Kgl. Ung. Geol. Anstalt im Sommer 1940 in den Atarmaroscher Kár- pátén und in dem oberen Tbeissbecken ausgeführt hat, wird in die- sem Aufsatz kurz íiber einige periglaziale Erscbeinungen des be- treffenden Gebietes berichtet. Die Tallandschaften dér Fiüsse Nagyág, Talabor und Tbeiss, sowie dér mit pliozánem Scbotter bedeckte nördlicbe Rand des Marmaroseher Beckens, waren im Laufe dér Eiszeiten typische pe- riglaziale Gebiete. Verfasser bescbrcibt die Polygonböden dér letzten Eiszeit auf den alt- und mittelpleistozánen Terrassenoberfláehen im Nagyág- und Talabortal. Es folgt dann im Rahmen kritiseher Bemerkungen, die sicli im allgemeinen auf die periglaziale Transportierung des Gebángesehuttes beziehen. eine Schilderung dér periglazialen Soli- flnktion an den mit Glaziallehm bedeekten Tonbángen des Alarma- roscher Beckens. Verfasser weist darauf hin, dass in diesem Gebiet Daten zűr paliiozoischen Tektouik des Dunántúl 295 zűr letzten Eiszeit die grösste und bestándig arbeitende formaus- gleichende und oberfláchennivellierende Kraftewirkung die peri- glaziale Solifluktion darstellte. Diese Solifluktion wurde durch Frostbodenerscheinungen und das Vorkommen mjiehtiger Glazial- lehmmassen an den Gehangen hervorgerufen. Auch dér mit dem Löss des Alföld und Transdanubiens gleichaltrige Glaziallehm (Korngrösse durchschnittlich 0.0<)3 — 0.005 mm) Avird als eine typische periglaziale Bildung betrachtet. Wie dér Löss, stammt auch diesel' Glaziallehm aus dem abgefallenen Staub dér Eiszeiten, nur Avarén die diagenetischen Vorgange infoige dér höheren Lage und des feuchteren und kálteren Eiszeitklimas des Beckenrandes anderer Natúr. Es Averden auch die Veranderungen im Mechanismus dér Fliisse Nagyág, Talabor und Theiss, besonders die Aufschotterung dér letzten pleistozánen Terrasse (No II.) dem periglazialen Kiima zugeschreiben. Endlich gibt Verfasser die kurze Sehilderung eines periglazi- alen Bloekmeergebietes im oberen Nagyágtal zAvisehen PatakA’ölgy und Vucskómező. DATEN ZŰR PALÁOZOISCHEN TEKTONIK DES DUNÁNTÚTJ (TRANSDANUBIEN). Von: Gráf Géza Teleki. Wáhrend meiuer tektonischen Aufnahmen in den palaozo- isehen Gebieten Transdanubiens hatte ich auch Gelegenheit, an den zAvei Granitkörpern: Velence-Gebirge und Gebirge von Fazekas- boda-Mórágy, die Granittektonik atou Cloos auszufiihren. Bei An- AA’endung dieser ATethcde ergaben sich folgende Verhiiltnisse in den ZAvei Schollen: In beiden Aveisen die Gangé (bes. Granitporphyre und Aplite), Teilbarkeit, Kliifte, Fiiessen, primare Paralleltextur und Har- nisehe auf eine Erstarrung dér Granitmasse unter Seitendruck hin. Dieser Seitendruck Avar einst ONOAYS'W-licher Richtung. Unter- stützt Avird diese Annahme im Velence-Gebirge noch durch die Quarzit- und Barytgánse NiNW-SSO-lieher Richtung, die mit den Andesiteruptionen des Tertiar in Verbindung stehen, alsó auf al- pidische Orogen- oder Druckkrafte hinAveisen. Im Fazekasboda- !Mórágy-Gebirge A’erlaufen dagegen die drei schAvachen Antiklinab AA’ellungen in NNW-SSO-licher Richtung AA'ie es aus dér horizontalen Teilbarkeit oder dem ..Láger” erkenntlich Avird. Es handelt sich hier alsó um zAArei Granitkörper mit NN5V- SSO-lichem Streichen, erstarrt unter ONO-WSW-lichem Dru'ck. Ilire Grösse Aveist auf variscischen Charakter hin, da sie zűr mitt- leren Pluton-Grössenklasse gehören. Vöm geologischen Gesichts- 296 Gr. Géza Teleki punkte aus sind sie Kernplutone, da sie im Zentrum einer geolo- gischen Eiuheit liegen. Anf Grund des auflagernden Nebengesteins sind sie dagegen Anti klinalplutone. Die sie umgürtenden palaozo- ischen Gesteine Avarén aller Wahrscheinlichkeit nacli schon atoi* dér Intrusion Avenig gefaltet, doch ist auch eine mit dem Aufbrucli gleichzeitige, sehAvache, konzentrisehe Wellung ATorhanden. So ist anzunebmen, dass beide Granitkörper ihrer tektonisehen Lag'e nach postorogenetisehe Kernplutone sind. Dér Gránit ist in beiden Fallen ein in Faltungsgebirge intrudierter saurer Alkalikalkgranit dér pazifischen Sippe (sichergestellt ist dies nur im Yelenee-Ge- birge), Avas die praorogenetische Abstammung sehon ausschliesst. Für die postorgenetische Herkunft spreclien die Gangé, die in den nocli niekt erstarrten Gránit eindrangen, soAvie die seliAvaehe Kon- taktmetamorphose, die jedoch auch anf das Avenig Warme fiihrende saure Magma zuriickgefükrt Averden kann. Dass diese Kérné in einer Zone scliAvaeher Orogenese auf- drangen, Avird durch die Zugehörigkeit zűr pazifischen Sippe, so- Avie auch dadurch bestatigt, dass die sie umgebenden und auch régiónál untersuchten paláozoischen Zíige ein naliezu N-S-lich.es Streichen aufAveisen. Dies Aviirde heissen, dass das transdanubische Palaozoikum zum System dér Varisziden gehört, u. zav. als Verbin- dungsg'lied zAvischen dér moraAÚselien Zone (anf Grund dér Gleich- heit dér Gesteinsserien) und dér Rhodope. Palaozoische Ablagerungen, Avie aucli die Gránité Avurden spáter durch alpine Krafte zérstiickelt, A’ei’AVorfen. Einzelne Teile sanken in die Tiefe, andere blieben lioch im orogenetischen Raume dér Alpideu. Nicht als endgültiges Ergebnis, doch als einen Gedanken zűr Ausbildungsgescliichte kann ich folgendes beitragen: Den Ton- schieferkomplex von Transdanubien halté ich für Unterdevon, in Mrellen gelegt zűr Zeit dér bretonischen Phase. OberdeATonisch-un- terkarbonisch könnten dann dér Kalkstein von Polgárdi und dér Phyllitkomplex sein. Diese Avurden von dér sudetischen Plmse sicher gefaltet, Avobei als Ausklang diesel* Faltung die Gránité auf- brachen. Jedoch ist nicht ansgeschlossen, dass diese einer spateren, eAr. dér asturischen Phase angeliören. In das obere Karbon gehört dann ein Teil dér Pliyllite und die Quarzporphyrit-Aufbriiche von Alsóörs- Almádi. Diesem ganzen Komplex lagern mit starker Dis- kordanz dér Permsandstein, soAvie die triadischen Reihen auf. 297 ÜBER DIE FRÜCHTE FOSSILER CHARA-ARTEN AUS DÉR TIEFBOHRUXG Xr. II IM STADTWÁLDCHEX VGX BUDA- PEST UXD AUS DEX BOHRUXGEX AUF TRIXKWASSER IX PÉCS. Von Kiara Rásky. (Mit Tafcl VII.) Die Früchte dér Charopliyien Avarén den Geologen schon lan- ger als ein Jahrhundert bekannt und trotzdem musste erst eine sehr grosse Zeitspanne verstreiclien, bis ihre Avahre ,Xatur erkannt wurde. In den ersten Besehreibungen werden sie noch für Mollusken und Foraminiferen gehalten und erst Lema n (8) erkannte sie 1812 als fossile Charophyten- Oogonien. Seitdem Avurden nun diese Oogo- nien an zahlreichen Stellen und aus verschiedensten gedogischen Horizontén gefunden. Ihre altesten Überreste gelangten aus den Schichten des Devon-Zeitalters zum Vorsehein. Aus Ungarn wer- den in dér Literatur nur einige wenige Angaben tiber Charophvten- Früchte erwalmt. Den Hauptbestandteil dér Früchte, oder Oogonien dér Chnra- Arten stellt ein meist eiförmiger Schlauch oder Sack dar, Avelcher A’on den spirálig gedrehten, zylinderförmigen Rindenzellen, den so- gen. Spiralzellen umgeben ist. Am oberen Teil des Schlauches be- findet sich die Coronula, ein bei den Chara- Arten immer aus 5 Zei- ten zusammengesetzes Organ, das schon in einern sehr frühen Ent- wicklungsstadium durch ein quergestelltes Septum A’on dér Spitze dér Spiralzellen abget-rennt wird. Am unteren Teil des Schlauches liegt die Stengelzelle, mit dérén Hilfe das Oogonium an seinem Ástchen befestigt war. Die mittelstandige Höhlung des Oogoniums Avird Aron dér Oospore eingenommen. An dér A’erdiekten AussenAvand dieser Oospore sind spiralige Furchen zu sehen, die den Xahten dér sie umliiillenden Rindenzellen entsprechen. Die Spiralzellen dér Oogonien nehmen bei den rezenten Cha- ra-Arten fást immer Calciumkarbonat auf, die Zellen dér Coronula und ^die Stengelzelle aber nie. Deshalb AA urden bisher AA’eder Coro- nulae, noch Stengelzellen fossil gefunden. Bei dér Bestimmung dér Früchte dér rezenten Charophyten bildet nun gerade die Coronula das Avichtigste Merkmal. Da sie aber den fossilen Arten immer fehlt, kann sich die Bestimmung nur auf die Gestalt und Grösse dér Frucht, sOAA'ie auf die Zahl dér Spiralumgange, Spiralwindungen beschranken, Avas bei oberflach- licher Betrachtung fást als ein Ding dér Unmöglichkeit erscheint. Vertieft mán sich aber etAA-as in das Stúdium dieser klemen Früch- te, so kaim nach kürzerer, oder langerer Zeit eine derartige Übung erlangt werden, dass mán die ETuterscliiede zAA'ischen den einzelnen Friichten sofort AA’ahrnimmt und sie ohn° AA_eiteres siclier A'oneinan- dor zu trennen A'ermag. 298 Kiara Kásky Die Spiralzellen dér Oogonien erseheinen bei den fossilien Chara- Arten nach links gedreht, alsó entgegengesetzt dem Uhrzei- gergang. Dér Grad dér Drehung kann sehr verschieden sein, doch ist die Zalil dér Windungen selbst innerhalb einer Art immer kon- stant und daher zűr Bestimmung dér fossileu Arten wichtig. Die auf dér Unterseite dér Früchte befindliche Öffnung, d. h. die Stelle, an welcher sic-b die Stengelzelle abgelöst hat, zeigt ebenfalls eine sehr veranderliche Form und ist für die einzelnen Arten ziemlich charakteristiseh. Die Überreste dér Charophyten konimen fást ausschliesslich in den Ablagerungen von Süss- und Brackwassern vor. Neuestens erwáhnt aber Peek (12), dass die beiden Familien Sycidioceae und Ti cch'discaceae als aus dem Meere stammende Pflanzen zu betrach- ten sind. Die Charophyten- Früchte aus dér Tiefhohrung Nr. Ii im Stadt- waldchen von Budapest. In dér Nahe dér Ostecke des Széebenyi-Bades in Budapest wurde am 8. Mai 1936 die Tiefhohrung Nr. II in Angriff genommen, die am 16. Maiz 1938 eine Sohlentiefe von 1256.10 m erreichte. In den zwischen 417.88 — 418.10 m und zvisehen 428.40 — 428.70 m gefunde- nen SiissAvasserschichten des unteren Miozán, sowie in den zwischen 455.90 — 456.10 m angebohrten Kattien-Schiehten fand mm Majzon wahrend seiner Schlammungsarbeiten die im Folg'enden zu bespre- ehenden Charophyten- Früchte. (Die Versteinerungen befinden sich im Besitze dér Kgl. TJngar. Geolog. Anstalt.) Chara sadleri LT n g. (Taf. VII, Abb. 1, la.) Beschreibung: Die Früchte sind eiförmig, ihre Bange schwankt zwischen 0.52 — 0.60 mm, ihre Breite zwischen 0.45 — 0.50 mm. Die Windungszahl dér Spiralzellen betragt 7 — S. Die Spiral- windungen selbst sind konkav und dórt, wo sich die Windungen beriihren, befindet sich eine stnrk vorragende Kanté; die auf dieser Kanté (Kamm) zu sehende Doppellinie bezeiclmet die Verbinduugs- naht dér Spiralwindungen. Bei allén Exemplaren felilt dér Apex, bezw. ist abgebrochen. Die Ablösungstelle dér Stengelzelle ist an dér Basis als eine fiinfeckige Öffnung gut zu sehen, um die herum dér Kamm dér Spiralzellen noch starker vorspringt. Fnndstelle und Altér: Budapest; Tiefhohrung Nr. II im Stadt- waldchen. SüssAvasserschichten des unteren Miozan, bezw. Kattien- Schichten aus den Tiefen A’on 417.88 — 41S.10 m und 428.40 — 428.70 m, bezA\\ 455.90 — 456.10 m. Anmerkung: Insgesamt standén 7 mehr- Aveniger zerbrochene Exemplare zűr Verfiigung, \Ton AA’elchen einige nicht einmal gemes- Über tlio Früchte fossiler Chara-Arten 299 sen werden konnten. Dér fiir die Spiralzellen von Chara sadleri (19, Taf. II, fig. 7 — 9) áusserst eharakteristische, scharf vorsprin- gende Kamm spricht aber zweifelsohne für die Indentitát mit die- sel* Art. Untéi* den an mehreren Stellen vöm Oogonium abgebroche- nen Eindenteilen ist die verdickte Aussenwand dér Oospore sehr gut zu selien, dérén spirálig verlaufende Furchen den Nahtien dér Spiralzellen entsprechen. An einigen 'Exemplaren ist aber aucli dér Zwischenranm zwischen den Spiralrippen von Gesteinsmaterial erfüllt, so dass dadurch dér seharfe Rippenkamm nicht so auffallend erselieint. Das Oogoninm ist bis zu einem gewissen Grade dem von Ch. strobdocarga Reid und Gr o vés ahnlich (13, Pl. V, fig. 7 — 8), doch sind auch die Ausmasse diesel* Art grösser und die Zahl dér Spir'al- windungen erselieint vermehrt. Eine gewisse Áhnlichkeit kann aber auch mit dér 1. Abbildung dér in dér Arbeit von D o 1 1 f u s und Fritel dargestellten Art, Ch. brongniarti B r a u n (1, p. 257, fig 19) festgestellt werden, obwohl aucli liier die Ausmasse dér Frucht und. die Zahl dér Spiralwindungen nicht übereinstimmen. Die von D o 1 1 f u s und Fritel gegebene Beschreibung diesel* Art stimmt iibrigens in fást keinem einzigen Punkte mit dér Originalbeschrei- bung von A. Braun (18, p. 35) überein. Die ersten Exemplare von Ch. sadleri erhielt Unger (19) im Jahre 1850 aus Ungarn und zwar aus Brennberg in dér Umgebung von Sopron. Die jetzt hier beschriebenen Exemplare von Chara sadleri vertreten alsó das ziveite ungarische Vorkommen dér Art. Chara filarszkyi n. sp. (Taf. VII, Abb. 3, 3a) Beschreibung : Die Frucht ist gedrungen, zylindrisch, fást ku- gelförmig. Lángé: 0.55 mm, Breite: 0.50 mm. In dér Seitenansicht zeigt das Oogonium 8 Spiralwindungen. Die Rippen diesel* Windun- gen sind verhaltnismassig breit, gewölbt und in dér Mitte dér Rip- pen dér einzelmen Windungen zielit eine kleine, schwach sichtbare Rinne. Die Oberfláche dér Rippen dér Spiralzellen ist nicht voll- konrmen glatt. Apex abgebrochen. An elér Basis finden wir an dér Ablösungsstelle des Stengels eine grosse Öffnung, die von den ver- breiterten Spiralwindungen umgeben wird; diese Öffnung erscheint fást kreisrund. Fundstelle and Altér: Wie oben; Kattien-Schichte aus einer Tiefe von 455.90 — 456.10 m. . Anmerkung: Auch hier sind dis Windungen dér Spiralzellen stellenweise abgebrochen, so dass untéi* ihnen die Fnrchen an dér Aussenseite dér Oospore gut zu sehen sind. Die neue Art ist von allén bisher bekannt gewordenen fossilen Ch ara- Arten gut zu un- terscheiden, da die den Spiralrippen entlang ziehende seichte Rinne' 300 Kiara Rásky fül- sie seln* charakteristisch ist und da eine derartige Ausbildung dér Rinde bisker nocdi bei keiner Art beobachtet wurde.Ein einziges zerbrochenes Exemplar dieser Art stand mir zűr Verfügung. Chara sp. (Taf. VII, Abb. 4.) Beschreibung : Lánglichis, zyliuderförmige Friichte. Lángé dér Bruchstücke: 0.54 — 0.50 mru, Breite: 0.35 mm. Die feststelibare Zalil dér Spirahvindungen betragt (5 — 7. Es~ ist aber wahrscheinlich, dass gemeinsam mit dem Apex auch noch wenigsten 1 — 2 V indungen abgebroehen sind. Die Eippeu dér Spiralz, ellen sind ziemlich breit und auf ihnen ist an den Berührungstellen dér Zelleu eine Doppel- linie zu seben. Die Friichte sind stark zusammengedrückt. Fundstelle und Altér: Wie oben. Süsswasserschi eliten des un- téren Miozan, aus einer Tiefe von 428.40 — 428.70 m. Anmerkung: Insgesamt standén mir zwei zerbrochene Stiieke zűr Verfügung, von welchen wegen ilires schlechten Erhaltungszu- standes keine genauere Beschreibung gegeben werden kann und dérén Bestimmung ebenfalls unmöglich ist. Aclistochara staubi n. sp. (Taf. VII, Abb. 2, 2a, 2b.) Beschreibung : Zylindriseke, eiförmige Fruclit. Liinge: 0.55 mm, Breite: 0.49 mm. Zahl dér Spirahvindungen 7 — 8. Die Spi ral- ié indungen sind breit und ilire Rippen erlieben sicli in einem schwachen, aber gleichförmigen Kamm. Dér Apex ist flach. An dér Basis ist die Ablösungstelle des Stengels als Spur einer klemen Öffnung zu seben, gégén ivei ebe die Langsrippen hinzieben und sie eng umgeben. Fundstelle und Altér: Wie oben. Süsswassersckichten des un- teren Miozan, aus einer Tiefe von 428.40 — 428.70 m. Anmerkung: Das einzige vorliegende Exemplar ist Aclisto- chara bransoni Peck ábnlicb (11, Pl. 14, fig. 8 — 11), docli sind die Spiralrippen niclit so stark ausgepragt und auch die Zellfurclien erscbeinen nicbt so tief, wie bei den von Peck abgebildeten Exem- plaren. Dér Apex des Oogoniums endet in einem flachen Dach, ivel- ches eine grosse Öffnung umscbliesst, weshalb die Frucht zu Aclis- tochara gestellt werden muss. Die grösste Übereinstimmung mit den Aclistochara- Arten ergibt sich aber aus dér Anordnung dér um die obere Öffnung bérűm ausgebildeten Spiralrippen (11, Pl. 14, fig. 9.). Das ganze Oogonium scbeint zwischen den Arten Aclistochara bran- soni Peck und Aclistochara jonesi Peck (11, Pl. 14, fig. 12 — 15) zu stehen. Die neue Art könnte aber auch noch mit Chara bernoullii Enger verglichen werden (6, Taf. IV, fig 6), docli ist bei dieser Cher clie Früchte fossiler Chara-Arten 301 Alt clie Zahl dér Windungen grösser und aueh die Ausmasse dér Oogcnien selbst sind bedeutender. lm Übrigen ist Peck dér Ansicht, dass Chara bernoullii gemeinsam mit mehreren anderen Arten in die Gattung Aclistochara gehört. Aus dér Tiefbohrung Xr. II im Stadtwáldchen von Budapest kamen alsó folgende Charophyten- Arten zum Vorschoin: Chara sadleri Unge r. Chara filarszkyi n. sp. Chara sp. Aclistochara staubi n. sp. Die Charophyten-Früchte aus dér Tiefbohrung in Pécs. Bei dér auf Suche nach Trinkwasser im Jahre 1938 von István Ferenczi angelegten Bohvung kamen aus einer Tiefe von 394.22 — 395.70 m und 443.40 — 443.60 m Charophyten- Oogonien zum Vorschein, die mii' von dér Kgl. Ungar. Geolog. Anstalt zűr Bearbeitung überlassen wurden. Dos verháltnismássig geringe L’ntersuehungsmater ial zeigt cinen viel schlechteren Erhaltungszustand, als es im Allgemeinen bei Charophyten- Oogonien dér Fali zu sein pflegt, weslialb aueh die Bestimmung grössere Schwierigkeiten verursachte. Es wurden die Fitiehte von insgesamt 2 Arten gefunden, uzw. ohne Stengelresten. Chara inconspicua Al. B r. (Taf. VII, Abb. 5.) Beschreibung : Kugelföimige kleine Frucht. Lángé: 0.45 mm, Breite: 0.40 mm. In dér Seitenansicht sind 12 Spiralwindungen zu sehen, welehe sich regelmássig vorwölbend eng aneinander sehmie- gen. Die Yorwölbungen sind glatt. Die eine Hálfte des Apex ist abgebrcchen, doch lásst dér erhalten gebliebene Teil noch sehr gut erkennen, dass die Spiralzellen ihren Ursprung ganz an dér Spitze- nehmen. Eie Basis ist ebenfalls besehádigt; die Windungen lassen sieh aber bis unmittelbar zűr Ablösungsstelle dér Stengelzelle ver- folgen, die selbst nicht mehr naehzuweisen ist. Fundstelle und Altér: Pécs; sarmatische Sehiehte, aus einer Tiefe von 394.20 — 395.70 m. Anmerkung : Zűr Verfügung standén eine zerbrochene Frucht und eine Oospore. An derű einen Teil dér Oospore sind noch die Beste von 1 — 2 Windungen zu sehen. Diese Frucht scheint etwas kleiner gewesen zu sein. Seiner Grösse nach könnte das vorliegende Exemplar zu Chara granulifera Heer, bezw. nach Peck zu Aclistochara (11, p. 87) gehören, doch betrágt bei cliesen die Zahl dér Windungen 7 — 8 und Kiara Rásky 302 ausserdem náhert sieh die Gestalt ihrer Oogonien mehr einer voll- kommenen Kugel. Xach seinen Grössenausmassen und seiner "Win- dungszalil selieint das Exemplar aueli nocli mit Tolypella heaclonen- sis Reid und Gr öve s (13, Pl. 6, fig. 2 — 3) übereinzustimmen, nur weicht es von dieser Art durch die regelmassige Vorwölbung seiner Spirahvindungen ab. Bei Tolypella sind die Windungen konkav. Kosmogyra cf. superba S t a c h e (Taf. VII, Abb. G.) Beschreibuug: Ein seitlicli stark zusammengedriiektes und beschadigtes Exemplar, doch kann mán sieb seine urspriingliche ku- gelige Gestalt gut vorstellen. Lángé: 0.50 mm (soweit erbalten), Breite: 0.60 mm. In dér Seitenansicbt lassen sich 10 — 11 Spiral- windungen feststellen, die durch feine, sich aber scharf abhebende Xahtlinien voneinander getrennt sind. Die Spirahvindungen sind mit dicht nebeneinander stehenden, perlenartigen Tuberkeln ver- ziert. Die Xahtlinien erscheinen zwischen diesen verzierten Spiral- windungen etwas eingesenkt. Am Apex ist die Stelle dér Coronula nicht zu sehen. Basis ebenfalls abgebroehen. Funrlstelle inul Altér: Pécs, Sarmatische Schichte, aus einer Tiefe vou 443.40 — 443.60 m. Anmerkung: Zűr Untersuchung lagen insgesamt ein zusam- mengedrücktes und zerbroehenes Exemplar, sowie zwei Bruchstücke vor. Diese Art steht zweifellos dér von S t a c h e besehriebenen Kosmogyra superba (15, Taf. IV. fig. 2 a, b) selír nahe. Das vor- liegende Exemplar besitzt nur um eine Spirahvindung mehr und seine Ausmasse sind etwas kleiner, als sie von Stache angegeben werden. Grössenunterschieden darf aber innerhalb einer Art keine allzu grosse Rolle zugemessen werden, da die kiér besckriebene Art miiig mit einem kleineren, oder grösseren Exemplar einer Clici- rophyten- Art identifiziert werden kann, wenn allé anderen Merk- male übereinstimmen, was auf Grund meiner eigenen Erfahrungen speziell fül* die fossilen Charophyten festzustellen ist. Xur die Zahl dér Spirahvindungen und dér sclileclite Erhaltungszustand des vor- liegenden Exemplares aus Pécs liielten mich davon ab, es entscliieden als sichere K. superba zu bestimmen. Seitdem Stache (15) die Familie Kosmogyreae für jene C/mrop/í^/fen-Friichte aufgestellt hat, dérén Spiralzellen íiuch noch ^"erzierungen zeigen, wurde viel über die Xatur dieser Verzierungn gestritten. Da es nun keine rezente Art mit derartigen Verzierungen gibt, Avurde beziveifelt, dass diese Verzierungselemente iiberhaupt Bestandteile dér Frucht seien. Die meisten Forsclier liielten sie nui für eine unterbrochene Rindenbildung. Erst die Entersuehungen von D. J. Seourfield (14, p. 170) an Chara vasiformis Reid und Über die Früehte fossiler Chara-Arten 303 Groves bvachten Aufsehluss darüber, dass die Tuberkeln und an- deren Erhebungen dér Spiralzelleu aus organischen Substanzen bestehen und deshalb nicht ausschliesslich Verkalkungsprodukte darstellen können. Diese Ergebnisse wurde n dann auch durch die Untersuchungen von Eeid und Groves (13, p. 185) bestatigt, die -ebenfalls den organischen Ursprung dieser Erhebungen nachwiesen. Auch ich selbst hatte Gelegenheit, ein grösseres Kogmogyra- Material zu bearbeiten, wobei ich zahlreiche verzierte Oogonien untersuehen konnte. Die Verzierungen und Erhebungen dér Spiral- zellen waren derart gleichmassig verteilt und so regelmássig aus- gebiklet, dass ich es für ausgeschlossen halté, dass es sich dabei nur um Vorgange dér ausseren Rindenbildung handeln solle. An einigen gut erhaltenen Exemplaren sind die verzierenden Tuberkeln sogar so schön zu sehen, dass wir den ausgezeichneten Darstellungen S t a c b é s (15, Taf. IV, fig, 2) ruhig Glauben schenken können. Übrigens ist die liier beschriebene Kosmogyra- Art nicht die erste dieser Gattung aus Ungarn, da Tűz són (17, p. 210, Taf. 13, fig. 1) im Jahre 1913 eine Charophyten- Frucht beschrieben und auch abgebildet hat, die Verzierungen aufweist. Tuzson benannte seine Art Choraceites verrucosa. Die Type stammte vöm Strázsa-Berg bei Esztergom, wo sie in Eozan-Schichten gefunden wurde. Bei sei- ner systematischen Umgruppierung verwies dann Pia (7) auch diese verzierte Art, uzw. mit voller Bereclitigung, in die Gattung Kosmogyra. Sch 1 ussfol gerun gén . Die geographische Verbeitung dér rezenten Charophyten- Gat- tungen und Arten ist sehr ausgedehnt (2, 3) und dórt, wo Charophyten auftreten, verdrangen sie allé anderen Pflanzen. Die Nachrichten über fossile Funde werden ebenfalls immer haufiger, uzw. aus den entlegensten Erdteilen, was ein sehlagender Beweis dafür ist, dass die Charoyhyten auch schon in den geologischen Zeitaltern eine grosse und ausgedehnte Verbreitung besassen. Die seit dem Devon bekannten und sehr stark spezialisierten Charophyten- Oogonien be- liielten im Verlaufe dér Zeit ikre Form fást unverándert bei und vertreten scheinbar eine Vegetation von sehr gut begrenztem Typus. Ausser den obigen Ausfíihrungen spricht auch die grosse ent- wicklungsgeschichtliche Vergangenheit dér Charophyten dafür, dass sie eine scharf umrissene und selbstandige Pflanzengruppe dar- stellen. Die Geologen und Stratigraphen suchten bisher fást immer den Vert aufzudecken, den die Chara- Arten als Schichten- und Zeitalter-Indikatoren darstellen. Eine solche Eigenschaft lfisst sich aber bei den Charophyten nicht mit absoluter Sickerkeit nachweisen. So wurde z. B. Chara sadleri U n g. (19, p. 9) am Brennberg im anittleren ^liozan gefunden, wahrend Majzon (9. p. 47) die bei dér Kiara Rásky 30 ) Tiefbohrung Xr. II in Tiefen von 417.88 — 118.10 m und 428.40 — 428.70 ni ersehlossenen Schichten, aus welchen Charo sadleri zum zveiten- niale zum Vörsehein kam, sclion dem unteren Miozan zusclireibt. Dieselbe sich bis in eine Tiefe von 428.70 m erstreckende Schiclite halt aber A 1 a d á r V e n d 1 (20, p. 277) noch fiir den unteren Anteil des mittleren Mioizan, velclier Ansicht sicli aueh J. Xoszky sen. anscliliesst (21, p. 72.). Diese Unterschiede in den Auffassungeu können alsó durch das Vorkommen von Chara sadleri in diesen Schichten nicht beseitigt werden. Das Vorkommen von Chara sadleri im Kattien rnuss aber. als ein Festlandsvorkommen betrachtet verdeu, dn die marínén Cha- rophyten-Y orkommen ein ganz anderes Bikl ergeben (12). Hier bleibt nur die eine Erklarung iibrig, dass uamlich die Früchte entweder aus einer mit Wasserpflanzen bestandenen Bueht ins Meer ge- sclnvemmt worden varén, oder durch Flusstransport dorthin gelang- ten. Grössere Unterschiede ergeben sich aber bei den Vorkommen von Chara inconspicua U n g. und noch mehr bei denen von Kos - mogyra superba Stache. Ch. inconspicua war bisher aus dem obe- ren Miczan bekannt und kam nun anlasslich dér Bohrung iu Pécs aus dem Sarmat zum Vorschein. Kosmogyra superba wurde dage- gen aus dem Paleoziiu beschrieben und nun ebenfalls im Sarmat (nach Majzon) von Pécs gefunden. Aus allén diesen Tatsachen geht alsó ganz klar liervor, dass dér Wert dér fossilen Charophyten als stratigraphischer Indikáto- rén noch durch weitere, eingehende Untersuchungen heweisen wer- den rnuss. (National-Museum, Geol.-Palaont. Abt., Budapest.) SCHRIFTTÜM. 1. Dolli us et Fritel: Catalogue raisonné des Characées fossiles du Basin de Paris. — Bull. de la Soc. Géol. de Francé. 4 Série. Törne 19. pag. 243. fig. 1 — 23. Paris. 1919. — 2. Filarszky X,.: A Chara-félék monográfiája a hazánkban eddig megfigyelt fajainak és formáinak elösorolásával. — Magy. Tud. Akad. Math. Terin. Értesítő. LII., p. 4ő9. Budapest, 1934. — (Mouographie dér Characeen mit Auf- zahlung dér bisher in Ungarn beobachteten Arten und Formen. — Mathem. u. Naturw. Anzeiger d. Ung. Akademie dér Wissenschaften. Bd. LII. p. 470. Budapest, 1934.) — 3. Filarszky N.: A Chara-félék különös tekintettel a magyarországi fajokra. — Magy. Természettud. Társulat Kiadványa. Budapest. 1893. (Die Characeen mit besonderer Rücksicht auf die in Ungarn beobachteten Arten. Taf. I — V. Budapest,. Über die Fiiichte i'ossiler Chara-Artjen 305 1893.) — 4. Groves, J.: Charopyta. — Foss. Caf. II. Plantae. XXX. Berlin, 1933. — 5.. Groves, J. a. B u 1 1 o c k-W e b s t e r: The British Charophyta. Vol. I — II. London, 1924 — Heer, O.: Die tertiare Flóra dér Schweiz. Bd. I. p. 23. Taf. IV. Wintherthur, 1835. — 7. H i r m e r, M.: Handbuch dér Paláobotanik. Bd. I. München und Berlin, 1927. — 8. Leman, S.: Xote sur la Gyrogonite. — Xouv. Bull. Sci. Soc. Philom, III. pp. 208 — 210. Paris, 1812. — 9. Majzon, L. és Teleki, G.: A városligeti II. számú mélyfúrás. — Hidrológiai Közlöny, Budapesti kötet. 1940. XX. p. 47. Budapest, 1941. — (Die Tiefbohrung Nr. II. im Stad waldchen. Zeitschr. f. Hydrologie. Bánd Budapest, 1940. XX. p. 62. Budapest, 1941.)— 10. P e e k, E. R.: A new family of Charophyta from the lower cretaceous of Texas. — Journ. of Paleontology, Vol. 12. No. 2. pp. 173—176. Pl. 28 fig. 1. March 1938, w. loc. — 11. Peck, E. R. Morrison Charophyta from Wyoming. — Journ. of Paleontology, Vol. 11. No. 2. pp. 83 — 90. Pl. 14. March, 1937, w. loc. — 12. Peck, E. R.: The Xorth American Trochiliscids, Paleozoic Charophyta. — Journ, of Paleontology, Vol. 8. No. 2. pp. 83—119. PL 9—13. June 1934. — 13. R e i d, C. a. Groves, J.: The Charophyta of the Lower Headon Beds of Hordle Cliffs. — Quarterly Journal of the Geol. Soeiety of London. Vol. 77. p. 175. Pl. IV — VI. London, 1921 — 14. fide R e i d, E. M. a. Chandler, M. E. J.: The Bembridge Flóra. — British Museum. p. 165. Pl. XII. London, 1926. — 15. S t a c h e, G.: Die liburnische Stufe und dérén Grenz-Horizonte. — Abh. d. k. k. Geol. Reichsanst. Bd. XIII. Hef . 1. Taf. I. a), III— IV. Wien, 1889. — 16. Stache, G.: Die Liburni- sche Stufe. — Verh. d. k. k. Geol. Reichsanst. Nr. 12 p. 195. Wien, 1880,. — 17. Tűz són, J.: Adatok Magyarország fossilis flórájához. (Addi- tamenta ad flórám fossilem Hungáriáé III.) — Föld".. Int. Évk. XXI. 8. Taf. XIII. fig. 1 — 3. Budapest, 1913. — (Beitrage zűr fossilen Flóra L ngarns. — Mitteil. aus d. Jahrb. d, Kgl. Ung. Geol. Anst. Bd. XXL Heft 8. Taf. XIII. fig. 1—3. Budapest, 1913.) — 18, Unger, F.: Genera et species plantarum fossilium. p. 31. Vindobonae, 1830. — 19. Unger, F.: Iconogr. Plantarum Fossilium. p. 9, Taf. II. fig. 7—9. Wien, 1852. — 2ö. Vend 1, A.: A városligeti új artézi kút. Terin. Tud. Közlöny, 70. köt' p. 275. Budapest, 1938. — 21. Zsigmondy, V.: A városligeti ártézi kút Budapesten, p. 66, 72—73. Budapest, 1878. — 22. Noszky, J.: A Cserhát-hegység földtani viszonyai. Magy. kir. Földtani In', kiadása. Budapest, 1940. — (Das Cserhát-Gebirge. Königl. Ung. Geol. Anstalt. Budapest, 1940.) 306 HORIZOXTIERFXG DES TRAXSDAXUBISCHEX PAXXOXS. ^ on L. Strausz. lm Auftrage dér Finnen Eurogasco und Maort kartierte ieh seit 1933 ein Xeogengebiet von 12.000 km2 in Transdanubien und eutdeckte dabei ungefahr 150 neue Pannonfaunen. An Hand die- ses reieben Materials versuche icli eine Horizontierung des trans- dannbischen Pannons; auf eine allgeniingültige Horizontierung des Pannons muss ieli aber verzichten,- weil die kriíische TTinarbeitung einiger in stratigraphischer Hinsiebt schr wichtiger Pannongebiete ausserhalb Transdanubiens nocb aussteht. In dem beríihmten Aufsehluss von Kúp (siidlieh von Pápa) beobachtete Koeli (11.) fossilarmen Tón im Liegenden des fossilrei- chen Congeria ungulo caprae-Sandes; ein Horizontunterscliied zwisehen diesen beiden konkordanten Schichten wurde bishcr nieht vorausgesetzt. Mir gelang es aber, die Forsetzung dicsér Liegend- schichten vei tér, so aucii bei Pápakovácsi, zu verfolgen und ent- scheidende Untcrpannon-Arten daraus zu saruméin. (Zusamnrenge- fasste Faunenliste von 9 gleichartigen Fundstatten s. Kolumne L). Die Fossilarmut (13 Arten) dieser Bildungen und ikre Áhnliehkeit mit den Ccngeria zsipnmm/pi-Schichten im SO. Ungarns stellt sie in auffallenden Gegensatz zu dem Reichtum (43 Arten, in beinabe inimer riesigen Individuenzahlen) und zu dem unbestreitbaren Oberpannonebarakter dér Congeria ungala caprae- und Melanopsis hnpressa- Schichten; die Grenze zwisehen unterem und oberem Pan- non kann nur zwisehen diesen beiden Horizontén gezogen werden. Die Congeria nngula caprae- Schichten sind an dér SO-Seite dér klemen ungarischen Tiefebene und im Becken von Tapolca bis zum Balaton-See sehr verbreitet; Faunenliste s. Kolumne 2. — Die Con- geria nngula coproe-Scliichten enthalten drei Arten, die sovohl lm Hnterpannou, als auch im Oberpannon unserer Gegend vorkom- men, 21 ausgesprochene Oberpannonarten, 15 Arten, die in anderen Horizontén (hier und im Folgenden werden immer nur die von mir gesammelten und in den Vorstehenden Faunenlisten aufgezálilten Arten in Betracht gezogen) felilen, im Unterpannon aber vorhanden sind. Sowchl diese Faunencharaktere, als auch die Lagerung zwisehen unterpannonischen Partsch i-Zsig mondyi -Schichten und oberpannonischen Congeria balatonica-triangularis- Schichten, wei- sen dieser Schichtengruppe ihre Stellung im unteren Teil des Ober- pannous an. Für die Congeria nngula caprae-führenden Schich- ten ist diese Feststellung keine Xeuigkeit, aber umsomehr für die mit ilmen verschmelzenden Melanopsis impressn-Schichten dér Um- gebung von Románd, Pápa und Tüskevár. Jekelius bezweifelt die Selbstandigkeit eines C. nngula caprae- Horizontes, dér seiner Mei- nung nach bloss einer schmalen Randzone dér Balaton ica- Schichten Horizontierung des Transdanubischen Pannons 307 cntspreehen sollte (S.p. 2S(, 288); diese Annahme wird aber durch die von mii' gefundenen reichen Faunén und durch die beAAieseue gi ős- sé Verbreitung dér C. un gúla caprae-Sehichten widerlegt. Siimeghy parallelisi erte die C. un gúla caprae-Sehichten mit dem Balatonica- u nd Rhomboidea- Horizont; etwas tiefer in das untere Oberpannon stellte er die Faunén von Kúp und Radmanest; jetzt ninimt er aber diesbeziiglich schon meine Einteilung an (nacb einer mündliehen Mitteilung). In dér kleinen ungarisehen Tiefebene Avaron bisher Congeria balatonica- Sehichten nicbt bekánnt; ide fand sie nun bei Xyárád (in dér Umgebung von Pápa) in einer reichen I undstátte (Kolumne 8.). Sehr interessant ist hier das háufige Vorkommen dér Conge- ria rhomboidea var., jener Varietat, die nach Siimeghy auch in Ost- ungarn haufig ist. lm Becken von Tapolca und südlich von Öcs liegen die Con- geria balatonica- Sohichten und die mit ihnen gleiehaltrigen Süss- Avasserkalke iiber den Congeria ungula caprae-Sehichten. Xeue Fau- nén sammelte ich hauptsachlich auf dem Badacsony- und Szigliget- Berge (Kol, 4.). Die C. balatonica- Schieliten dér Umgebung von Várpalota (Kol. 5.) und Kenese (Kol. 6.) im XO des Balaton Sees habén ebenfalls viel neues Matériái geliefert. Diese Bildungen müs- sen vöm C. ungula caprae-Horizont unbedingt abgesondert Averden, denn es fehlen darin die Leitformen dér C. ungula caprae-Schich- ten und aus Arten, die dem Unterpannon und den C. ungula caprae-Sehichten gemeinsam sind, dagegen erscheinen hier aber die ViAŰparen. ZAvischen dem Balaton-See und dem Mecsek-Gebirge ist nur ein einziger Horizont des Pannons mit dér Leitform Prosodacna Vutskitsi aufgeschlossen. Die Gleichaltrigkeit dieses Horizontes mit den C. balatonica- Schichten habé ich palaontologiscli im Jahre 1934 durch einen rei- chen neuen Fund beAA'eisen (5). Die a*ou mir gefundenen Vutskitsi- Faunen dér Umgebung von Enying, Köttse und Tab sind in dér Kolumne 7, die atoii Kurd und Pincehely sind in dér Kolumne 8. zusammengefasst. Die Rhomboidea- und FMÍsAu'fsi-Schichten wurden neuerdings immer als miteinander gleichaltrige Bildungen aufgefasst (1, 17), Avcfür ich ebenfalls einige neue faunistische Angaben erbrachte. Auch die vXyáráder Fauna spricht fii r die Gleichaltrigkeit dér Bá- lát onica- und Rhomboidea- Sehichten. So scheint es ausgesclilossen zu sein, dass die Rhomboidea -und Vutskitsi- Sehichten einen jünge- ren Oberpannonhorizont A’ertreten, als dér Balatonica -Horizont; die aa ohlbekannten und in Mittel- und SO-Transdanubien an dér Ober- flache aufgeschlossenen Rhomboidea-, Vutskitsi- und Balatonica- * Literatur s. im. ungarisehen Text. 308 M. Kretzoi Schiehten müssen als drei verschiedene Fazies (dies mehr in paliio- géographischem als im bathymetrischem Sinne verstanden) dessel- ben Horizontes aufgefasst werden. Die Congeria partschi- Schiehten von Pápakovácsi usw. ver- treten nur die obersten Teile des Unterpannons. Die tieferen Unter- pannonschichten werden sowohl im Beckeninneren (s. die Bolirun- gen dér Maort, 7,9), als auch an einigen St ellen ausserbalb des Bek- kens (s. Meznerics, 21.) von den Congeria banatica- Schiehten darge- stellt; in dér Beckenfazies füllen diese vielleieht auch den Oberteil des Unterpannons aus (s. Siimeghy 7.). So ergiht sich alsó in Transdanubien folgende Horizontierung des Pannons: 1. Congeria banatica-Horizont, 2. C. partschi-, 3. C. ungula caprae-, 4. C. balatonica- (und C. rhomboideH, L. vutskitsi-) Horizont. DIE UNTERPLEISTOZÁiNE SÁUGETI ER F AUN A VON BETFIA BEI NAGYVÁRAD. Von M. Kretzoi (Budapest.) INHALT: 1. Die Erforschung dér Fundstellen am Somlyóhegy _ _ — 308 2. Dér Fuiulort Betfia — — — — — — — - — — — — 310 3. Die Fauna — — — — — — — — — — — — — — — 311 4. Betrachtungen zűr Paliiosozio’ogie dér Hölilenfaunen — — — 325 5. Das geologische Altér dér Fauna — — — — — — — — 329 G. Beobachtungen zűr allgemeinen Evolution — — — — — — 333 7. Schrifttum — — — — — — — — — — — — — — — 334 1. Die Erforschung dér Fundstellen am Somlóhegy. 9 km südöstlieli von Nagyvárad erhebt sich dér aus Requie- nienkalk (1, 2) aufgebáute Somlyóberg, dessen Südahhang oberhalb des Dorfes Betfia von mehreren Höhlen durehsetzt war, die aber im Laufe dér Zeit durch Steinhrucharheit his auf einen Schacht (3> zerstört wurdien. Nur die rőten Höhlenlehmahlagerungen diesel* Höhlen sind als wirtschaftlich unnützes Matériái unheriihrt zurück- gcbliebcn. Diese Ablagerungen sind reich an Wirbeltierresten. vor allém an Resten dér Mikrofauna. Die Kenntnis diesel* Fundorte ver- danken wir Weil. Dr. M. Tóth (Nagyvárad), dér sie 1994 T. Kor- mos bekannt machte. K o r m o s heutete das reiche Matériái his auf eine, von den ührigen ahseits liegende Fundstelle (Nr. V.) im O. vollkommen aus. Die Fundorte gelangten als Püspökfiirdő, Fundort Nr. I — VI. in die Literatur und fanden in mehreren Berichten von Kormos (4, 5, 9, 17, 18) sowie in Einzelbeschreibungen und Mono- graphien verschiedener Autoren (G-8, 10-16, 19-35) eine mehr- weniger eingeheiule Würdigung. Aus diesen Arbeiten ergiht sich für Fundstelle Nr. II. und die mit ihr wahrseheinlich eng verhundenen Fundorte I, III, IV Die unterpleistozane Saugetierfauna von Bett'ia 309 folgende Faunenliste: Desmana thermalis Kormos, „ Galemys ” semseyi Kormos, Talpa fossilis Petényi, „Talpa” episcopalis Kormos, „Talpa” minor Freudenberg, Sorex margaritodon Kormos, Sorex minutus Linné, Sorex runtonensis H intőn, Petényin hungarica Kormos, Beremendia fissidens (Petényi), Erinaceus sp. ind., Rhinolophus ,aff. ferrumequinum Schreber, Plecotus crassidens Kormos, Plecotus auritus (Linné), Eptesicas praeglacialis Kormos, Barbastella aff. barbastella (Schreber), Miniopteras schreibcrsii (Kuhl), Myotis baranensis Kormos, Myotis steiningeri Kormos, Myotis aff. emarginatus (G e o f f r o y), Myotis schaubi Kormos, Myotis aff. daubentonii (Kuhl), Ocho- tona sp. ind., Hypolagus brachygnathus (K o r m o s), Lepas sp. ind.. Sciurus sp. ind., Citellus primigenius Kormos, Trogontherium cuvieri (Fischer), GUs antiquus Kormos, Muscardinus dacicus Kormos, Sicista praeloriger Kormos, Spalax sp. ind., Cricetus prae glaciális Sch aub, Cricetus cricetus nanus S c h a u b, Cricetus cricetus major (W o 1 d r i c h), Apodemus sylvaticus (L i n n é), Pliomys episcopalis M óhely, Mimomys pliocaenicus (Major), M imomys pusillus M éhei y, Mimomys intermedius (N e w t o n), Clethrionomys sp. ind., Lagurus pannonicus Kormos, Pitymys ■arvaloides H intőn, Allophaiomys pliocaenicus Kormos, Al- lophaiomys laguroides Kor mos, Hystrix sp. ind., Leó sp. ind., Canis mosbachensis Soergel, Canis olivolanus strandi Kormos, Cynalopex praecorsac (Kormos), Alopex praeglacialis Kormos, „ Hel'arctos ” arvernensis Croizet et Jobert, Mustela palerminea (Petényi), Pannonictis pliocaenica Kormos, „Bhinoceros” et- ruscus Falc oner, Megaceros cf. dupuisi (Stehlin), „Busa” sp. ind., Bovidae g. et sp. ind., Chaulelasmus streperus (L i n n é), Querque. dula querquedula (Linné). Spatula clypeata (Linné), Circus sp. ind., Falco peregrinus T h u n s t., Cerchneis tinnunculus Linné, Per- dix perdix (L i n n é), Fmncolinus capeki Lamb r e c h t, Tetrao uro- gallus Linné, Crex crex (L i n n é), Tetrax tetmx (L i n n é)„ Athéné noctula (S c o p o 1 i), Glaucidium peregrinum (L i n n é), Caprimulgm europaeus Linné, Dendrocopus major Linné, Dendrocopus me- dius Linné, Yinx torquilla Linné, Chelidon rustica Linné Hi- rundo urbica Linné, Sylvia communis Linné, Turdus viscivorus Linné, Turdus musicus Linné, Turdus merida Linné, Turdus iliacus Linné, Pratincola rubicola (Linné), Lanius minor Gme- lin, Garrulus gjandarius (Linné), Pyrrhocorax pyrrhocorax (Lin- né), Passer montanus Linné, Fringilla coelebs Linné, Cocco- thraustes coccothraustes (Linné), Parus major Linné, Pórus pa- lustris Linné, Parus lugubris Te m minek, Aegithalus caudatus Von Lók. Nr. V, die von den übrigen Fnndstellen etwa 101) m entfernt liegt, konnte K o r m o s ohne vollstandiges Abtragen dér fcssilienf ükrenden Schicht folgende 14 Arten anführen (9.) : Ursus ( deningeri Roic h.f), Ursus arvernen. s'uC roizet e t Jobert, 510 M. Kretzoi (Linné), Certhia familiáris Linné, MotaciU\a alba Linné, Alá u- da arvensis Linné, Ophisaurus pannonicus Kormos, Anguis fragilis Linné, Lacerta viridis Laurenti, Xatrix natrixA Lin- né), Natrix tesselatus (Laurenti), Rana esculenta Linné, Bufo bufo (L i n n é), Bufo viridis L a u rent i, PUobatrachus lánghae F ejér vár y, Pelobates sp. huh, Pisces ind. Vulpes (ex aff. corsac L.), Meles atavus Korm., Putorius praeg}a- cialis Korín., Gulo schlosseri Komi,. Hyaena (sp.?), Machaerodus latulens Owen, Cricetus cricetus L., Oryctolagus cuniculus L,, Csr- i us (sp.?). Bős (Leptobos?) sp. ind., Rhinoceros etruscus Falc. Mitte September diesen Jahres hatte ieh nun Gelegenheit, die Fundorte am Somlyóhegy in Gesellschaft meines Freundes, A. Tasnádi K u b a c s k a, Leiter dér Geologischen und Paláontolo- gischen Abteilung am Magyar Nemzeti Múzeum zu besuchen und die einzige noeli Erfolg versprechende Fundstelle, Lók. V von K o r m o s im Auftrag des genannten Musenms vollstándig auszu- beuten. 2. Dér Fundort. Über den Fundort schreibt Kormos in seincm Bericht von 1914: „Etwas weiter von diesen Fundstellen” d. h. von Fundstellen Xr. I — IV. „ea 80 — 100 m südöstlich finden wir die, auf Fig. 2. sicht- bare einstige Höhlenausfüllung, welehe im Jahr 1913 ebenfalls aus- gebeutet wurde. Dieselbe ist eine etwa 2 m máchtige mit Kreidekalk- Schutt vermengte rote Lehmschieht. welehe in einer Lángé vem 10 m auf die ziemlich steile Oberfláehe des Kreidalkes lágert und von einer Humus-Schicht bedeckt wird, welehe voll mit verwitterten Kalkstein-Scbutt ist. Dér rote Lehm — auf Fig. 2. mit III. bezeich- net — welcher viele Knochenreste enthált, gelit untén in einem griin- liehgrauen, von Kalklösungen imprágnierten, sterilen Tón über, un- ter welchen schon dér Kreidekalk folg't. Dér knochenführende rote Lehm ist aueh mit Kalkstein-Bröckeln gemengt und von diinneren sekundáren Kalkkonkretionen-Schichten unterlirochen.” (9.565) Als ich Mitte September d. J. dicse Fundstelle aufsuclite, fand ieh sie zu meiner nicht geringen Überraschung, trotz „Ausbeu- tung” seitens K o r m o s und Herumwühlen dér Kurortgáste, sowie dér Dorfeinwohner (die durch Verkaufen dieser Fossilien als An- denken aueh etwas Geld verdienten), in annáhernd demselben Zu- stand, Avie auf Kormos’ erwáhnten Abbildung! Die von Kormos gegebene Schiehtenfolge möchte ich mit folgenden Daten ergánzen: wáhrend sieh dér untere gelblich-grün- lichgraue Komplex tatsáchlieh als steril erwies, muss dér iiberla- gernde rote Lehm stratigraphiseh in zwei Teile zerlegt werden. Dér untere Teil, in dem diejenigen Kalkknollen-Schichten liegen, enthált überhaupt keine Kalkstein-Bröckel. Dagegen ist die manganische Inkrustierung ziemlich stark. Die Knochenreste dieser plastischen Lehmschieht sind sehr gut erhalten, frisch, ihre Bruchfláchen nicht Die untevpleistozáue Saugetierfauna von Betfia 311 abgerollt. Von hier stammt sozusagen die ganze „Hasen-Fauna” und das Hikrofaunen-Element. Demgegeniiber ist dér rote Lelun im oberen Teil (besonders ganz oben) voll mit kleineren und grösseren Kalksteinbröckjeln, dér rote Lehm tritt sehr zurück. Mikrofonná felilt vollstaiulig, diese Schicht lieferte nur stark zerbrochene, an den Oberflachen stark korrodirte Knoehen grosser Ticre. Die Bruchfláehen dér Knochen sind staik abgrollt. Ausserdem Avarén im plastischen Lelim die zu- sammenhangende Skeletelemente nicht selten, was im Kalksteinfüh- renden Lehm nie dér Fali war, als Zeichen dafiir, dass im ersteren zusammenhangende Kadaver-Teile eingebettet Avurden, wahrend im letzteren nur vielfach zerbrochene, durch die Atmosferilien ange- griffene Knoehenfragmente gelangten. Diese auffallige Erseheinung kann nur durch die Annahme erklart Averden, dass die Höhlendecke naeh dem Ablagern des plastischen Lehmes (Avenigstens zum Teil) cingestiirzt ist. Durch diese obere Öffnung gelangten clann die Tvalk- steinschutt-Mass.en und mit ihuen die Knoehcnbruchstiicke in die Höhle. Die relatív grosse Zahl dicsér Knochenreste Kpricht dafiir, dass sie evtl. aus biner höher gelegenen Höhle auf diese sekundare Fundstelle gelangten. Hier muss noch erwahnt werden, dass dér Lehmkomplex cinem sehr betráchtlichen Schichtendruck unterworfen Hóin konnte, was die ausnahmslos zerquetschten Langknochen dér Hasén, oder die zwisehen die Liicken dér Kalksteinstiicke wörtlich eingepressten Ivnochen grosser Tiere, ebenso wiq die überall auftretenden Harni- sche beweisen. Endlich muss noch die Frage dér Namen-Gebnng kurz ge- streift werden. Da wir hier eine von deu seitens K o r m o s ange- íührten 4-5 Aveiteren Fundstellen auch topographisch gut gesonderte, ausserdem aber von denen (besonders von dér wiehtigsten Fundstelle: Lók. II. bei Kor m o s) auch faunistisch scharf getrennte Fund- stelle ATor uns habén, glaube ich richtig zu verfahren, wenn ich Kormos’Lck. V. (Fundstelle mit „Mcichairodus latidens”) von den übrigen, von K o r m o s als Fundort Püspökfürdő, Lók. I — IV. bezeichneten als Fundort Betfia unterscheide (es liegt, ebenso wie die übrigen, am N-Ende des Dorfes Betfia am S-Abhang des Somlyó- berges). LTnter dér Bezeichhung Püspökfürdő lauft natürlich auch weiterhin die klassische Mikrofaunen-Fundstelle Lók. II.; die Lók. I und III — IV. können dabei ruhig vernachlassigt Averden. 3. Die Fauna. Kormos berichtet aus Betfia (bei ihm Püspökfürdő, Fundort Xr. V) über das Vorkommen von 14 Arten. In meiner Aufsamm- lung sind allé Arten dér K o r m o s’sc-hen Publikation A-ert rétén: zAvei Barenformen, Wolf, Steppenfuchs, Dachs, Iltis, Vielfrass, Hy- ane, Machairodontide, Hamster, Hasé, Cervide, BoA’ide und „Rhino- ccro. s” etriiscus. Ausserdem konnte ich aber noch AA’eitere 29 Fonnen 312 M. Kretzoi nachweisen, so dass nun die Gesamtfauna nicht weniger als 43 Ar- ién aufweist, die nachstehend kurz gesehildert werden sollen. 1. Erinaceus sp. ind. — Diese Form ist in meiner Aufsamru- lung bloss dnreh das distale Bruchstück eines Humerus vertreten. Kormos besclirieb (3.1) von Beremend eine kleinwüchsige Art, E. lechei, wáhrend die Igelreste von Villány, Csarnóta, Püspökfürdő, Brassó, Hundsheim, ebenso wie diejenigen dér süddeutsehen Fund- stellen, artlich nicht bestimmt werden konnten. Eine Ausnahme bildet die grosswiichsige Form dér Saekdillinger Höhle, die eine besondere Art, E. praeglacialis Brunner, zu vertreten scbeint (37.311). Welcher von diesen Arten die Form aus Betfia zugeschreiben werden könnte, ist anf Grund eines so dürftigen Restes nicht zu ent- scheiden. 2. Sorex margaritodon Kormos. — Von dieser bisher nur von Püspökfürdő und vöm Xagyharsányhegy bekannten Art liegt mir aus Betfia ein schöner Unterkiefer ATor. Aus dér Lángé dér Zahnreihe (8.8 m) zu schliessen, passt das Tier gut in die Varia- tionsbreite dér Art (die Zahnreilienlánge dér Exemplare von Püs- pökfürdő sehwankt zwischen 7.7 und 9.0 mm). 3. Felis (s. 1.) sp. ind. — Aus einer schwachen Phal. II. kann auf das Vorkommen einer kleinen Katzenart in dér Fauna geschlos- sen werdei# Kleinkatzenreste sind im Altpleistozan belcanntlich recht selten; sogar an den Stellen, an welchen sie vertreten sind, ist das vorhandene Matériái so kümmerlieh, dass über ihre sys- tematisehe Stellung so gut wie nichts ermittelt werden kann. Ganz allgemein können wir nur soviel feststellen, dass in dieser Zeit in Mitteleuropa eine dér Wildkatze an Grösse nachstehende und eine zweite, aus den Dimensionen gesclilossen mehr auf Chans, als auf Felis verweisende Gruppé gelebt habén mag. Die erste Gruppé, dér auch dér Befund von Betfia zugeschrieben werden kann, könnte als Formenkreis dér Felis lunensis Mar teli i (38) bezeiehnet werden, wáhrend die zweite, in welcher im Allgemeinen die Katzen-Funde von Villány (25), Gombaszög (39.106) und Hundsheim (40.196,200), die Fe- lis catus magna dér Stránská skála (41), sowie dér „Chous” des L’n- tertürkheimer Traventins (42.443) zusammengefasst wei-den dürften, nicht einmal so weit lokalisiert werden kann. Übrigens ist auch das unsicher, oh hier nur mit einer, oder evtl. mit zwei Gruppén (Felis und Chnus) zu rechnen ist. 4. Leó gombaszögensis Kretzoi. — Dér kleinwüchsige Löwe unseres Altpleistozáns ist bei Betfia bloss dureh wenige Fragmente (P4, ein defekter Ecltzahn, sowie einige Bruchstücke von Extremitatenknochen) vertreten. 5. Epimachairodus hungoricus Kretzoi. — Die Art wurde zuerst auf Grund des ausgiebigen Materiales, das M. Tóth sammel- te, von A. Koch und T. Kormos (8.) als Machairodus lat idén s Owcn bezeiehnet, wáhrend ich sie 1929 (35) als Typus einer beson- deren Gattung beschrieb. Ausser in Betfia könnte die Art bisher Die unterpleistozane Saugetierfauna von Betfia 313 nur noeh in Gombaszög sicher nachgewiesen werden (39.110), wenn auch Funde verschiedener Extremitatenknochen das Vorkommen diesel* Fönn aneh bei Villány und Csarnóta wahrseheinlich machen (25). In dér nenen Aufsammlung ist die Art nur durch einige Pha- langen vertreten. Taxonomisch steht sie „Machairodus” moravicus Woldrich und Epimachairodus boulei Kretzoi am nachsten, besonders dér ersten Art, von weleher sie noeh nicht einwandfrei unterschieden werden kann, wahrend E. boulei eine entschieden liöhere Entwicklungsstufe vertritt. 6. Crocuta sp. ind. — Hyánenreste sind aus dem ungarischen Altpleistozan nur von zwei Fundstellen bekannt geworden, uzw. von Siittő (43.165) und Gombaszög (39.121, 44.129). Die erste Fundstelle lieferte eine kleine Crocuta- Art, die zweite ausserdem noeh die gewal- tige Pachycrocuta robusta progressa Kretzoi. Die reichen Fund- stellen des Villányéi* Gebirges und Püspökfürdő enthalten keine Hyanen-Iíeste. Einmal (9.504) erwahnt Kormos von Betfia eine Hgaena (sp.f), doch kehrt diese Angabe in keiner dér spateren Auf- ziililungen des genannten Autors (17, 18.) wieder, so dass wir an- nehmen können, dass diese Bestimmung bei dér Kevision als fehler- haft gestriehen werden musste. Mir liegt von Betfia eine beschadig- te Phal. I. vor, die wohl zűr Feststellung ausreicht, dass es sieli um eine Hyane handelt, die auf Grund dér Massangaben nicht Pachycrocuta sein kann, aber nicht zur Entscheidung, weleher d?r kleineren Hyanen das Objekt zugewiesen werden könnte. Da aber einerseits mit dem Auftreten dér villafranchischen Formen (Pliocro. cuta, Pliohyaena) in diesel* Fauna nicht mehr gerechnet werden kann, andererseits aber die Hyaena- Formen des Saintprestiiim-Mosbachi- um wahrseheinlich ebenso nicht in den Ivarpatenbecken eingedrun- gen sind wie untéi* ihren Zeitgenossen Hesperoloxodon und Hippo- potamus, so bleibt nichts anderes übrig, als die Hyane von Betfia dem Formenkreis dér von Gombaszög sicher nachgewiesenén Cro- cuta zuzuweisen. 7. Martes cf. intermedia H e 1 1 e r. — Das mir von diesier Form vorliegende Matériái (ein rechter unterer Eckzahn und ein proxi- males Ulnafragment) reicht nur zur Bestimmung dér Gattung Ilin, genügt aber nicht zur Feststellung, ob das Tier von Betfia mit M. intermedia Heller aus Sackdillingen (45.65) identifiziert werden kann, oder nicht. 8. Mustela palerminea (P e t é n y i), — Von dieser auch ehronolo- gisch wichtigen Art (46,27) kennte icli bei Betfia einen intaktén íecli- ten, sowie drei beschadigte linké Unterkiefer, einen linken M, und mehrere Gliedmassenknochen sammeln. . Die Hermeline des unga- rischen Saintprestium-Mosbachium werden untéi* drei Artnamen, M. palerminea (P e té n y i), M. praeglacialis (K o r m c sl und M. strandi K o r m o s angeführt, von welchen die beiden letzteren Formen auf je ein Enterkieferstück von Betfia (8.215) und Brassó (26.153) hasiért sind. Fassen wir die ]M,-Lange dér ungarischen Funde in einem 314 M. Kretzoi Frequenzgraphikon zusammen (Abb. 1), so ergibt sich zunáchst clie Tatsache, dass .1/. m lerminea und M. praeglacialis auf Grund die- sel- Variationskurve nic-lit auseinander gehalten iveiden können; die zu praeglacialis stellbaren Individuen gében ein obeuso natiirliches Atkiingen des Variationspolygons oben, wie dies untén durch Hei- ne Exemplare von Villány geschieht. Dagegen passt aber das M. strandi- Exemplar ven Brassó keinesivegs in diese Reihe. Vas die Variationsbreite dér Tiere dér einzelneu Fundorte betrifft, so kann Abb. 1 Aus dér unteren Zahnreihenlánge dér ung-arischen Funde dér Mustéin polerminea-praeglacialis-sirandi — Gruppé gewonnenes \ ari- ationspolygon ; die Massangaben von M. praeglacialis fiiessen mit de- nen von M. palerminea zusammen, wáhrend diejenigen von M. strandi isoliert stelien. Oben sind die Variationsbreiten dér Zahnreihenlángen einiger wichtiger Fundorte Ungarns angegeben. kurz festgestellt werden, dass die Exemplare von Villány gégén die untere Hálfte des Variationspolygons verseimben sind, wáhrend diejenigen von Betfia die obere Hálfte einnehinen. Die Tiere ion Gombaszög und vöm Nagyhars ányhegy lieg'en zwar m elír in dér Mit- te des Graphikons, doeh mehr nach oben zu tendierend. Von auslán- dischen Fundorten kann z. B. aus Sackdillingen ganz dasselbe fest- gestellt werden. Dér Vert dieser Tatsacken liegt in dem Umstand, dass Villány mit Tieren in dér unteren Dimensionsháfte des Gra- phikons aueh faunistisch das entsehieden álteste Vorkommen dar- stellt, wáhrend die übrigen mit Tieren aus dér oberen Hálfte des Variatonspolygons die auch faunistisch jüngeren Fundstellen sind, wogegen Brassó, das geologiscli jiingste orkommen ein Tier lie- Die unterpleistozane Sáugetierfauna von Betfia 315 ferte, das ganz ausserhalb dér Variationskurve dér M. palenninea- prae glaciális- Gruppé zu stehen seheint, wenn auch die Stichhaltig- keit dieser Angabe erst noeh an grösserem Matériái bestátigt wer- den muss. Vorderhand kann aber aueh die Frage nieht entseliie- den werden, ob die kleinen Exemplare dér altén Fauna von Villány als Stammform (palerminea) von dér grösseren und jiingeren Lokál form von Betfia, Xagyharsányhegy, usw. ( praeglacialis ) ge- triennt werden miissen, oder nieht. 9. Putorius cf. stromeri Kormos. — Das mir vor Hegen de Matériái, ein zahnloser Unterkieferkörper, genügt bloss dazu, aus dér allgemeinen Form des Unterkieferkörpers, und dér Verteilung dér Alveolen, besonders aber aus dér sehr bezeichnenden Stellung dér M,-Alveole sicher feststellen zu können, dass in dér Fauna eine Iltisart sicher vertreten ist. Die Alveolarlange des Mt (7.5 mm) stimmt mit dem entsprechenden Masse (7.4 mm) dér als P. stromeri K o r m o s aus Villány beschriebenen Form ebenso volkommen überein, wie auch dér Gesamthabitus des Unterkiefers selbst. 10. Gulo schlosseri Kormos. — Die Art wurde seinerzeit von Kormos auf Grund von Exemplaren aus Betfia aufgestellt (8.2C6). Das von mir gefundene Materiül : zwei rechte M, (Zahnlánge 20.5 und 18.8 mm), ein P3 dér linken Seite (10.9 mm), ein oberer und eíu unterer rechter Canin, sowie einige Extremitátenknochen, lásst sieh sehr gut in den Ralimén dér K o r ni o s’schen Art einfügen. 11. Pannonictis pliocaenica Kormos. — Diese Art wird in dér Fauna durch einen vorne beschádigte P4 vertreten. 12. il leles meles praeglacialis Kormos. — Die Form wurde von Kormos auf ein kleines TTnterkieferfragment aus Betfia be- griindet (8.220). Mir gelang es nur einige Metapodien zu sammeln. Es ist sehr bezeichnend, dass diese Form, ebenso wie Gulo, ausser von Betfia nur noch von Gombaszög bekannt ist, wáhrend beide aus dem Villányéi’ Gebirge vollkommen fehlen. Da gégén tauchen sie in verschiedenen Faunén des mahrischen, síid- und mitteldeutschen, ja sngar siidenglischen Saintprestiums und Mosbachiums nieht selten auf, woraus auf ein entschieden nördliches Verbreitungsgebiet die- sel- Tiere geschlossen werden darf. 13. Qanis mosbacliensis Soergel. — Vöm kleinen Wolf des alteren Pleistozán förderten die neuen Aufsammlungen einen lin- ken M, (Lángé 23.7 mm, Breite 8.8 mm), zwei weitere, fragmentáre M„ einen linken unteren Canin, zwei untere Schneidezáhne, sowie einige Extremitátenknochen zutage. 14. Canis sp. ind. (? gigas Kretzoi). Ausser dér oben er- wáhnten Fomi ergab Betfia noch eine weitere Art, leider aber nur in einem sehr mangelhaften Matéria!. Das in Rede stehende Objekt ist die innere, linguale Hálfte eines rechten Mr Wenn auch das vor- handene [Matériái zu iveitgehenden Schliissen viel zu dürftig ist, so kann doch unbestreitbar soviel festgestellt werden, dass in die- ser Zeit bei Betfia eine an Grösse dem Höhlenwolf nieht nachste- 316 M. Kretzoi hende Canis- Art lebte. Allerdings ist dieses Vorkommen nieht das erste im unteren Pleistozan. An erster Stelle sei als einziges wohler- lialtenes Fundstück, das zu dieser Gruppé gestellt werden kann, Campana’s valdarniseher Canis falconeri erwahnt (47.220). Dann folgt Schirmeise n’s Angabe über einen Wolf dér Stránská ská- la, dér an Grösse die Xormalform betrachtlich übertrifft (41.17), wáh- rend Kormos über einen auffallend grossen M2 einer Ormis-Form vöm Nagyharsányberg berichtet (24.22). Sehliesslieh muss ic-h noch ei- nes sehr starken Fnlerkieí’erstüekes mit zwei Zahnen aus Gomba- szög gedenken, das ich als den Vertreter einer besonderen Art un- téi' dem Namen Canis gigas beschrieb (39.128). Spater hatte icb aber Gelegenheit, auch den Unterkiefer des von mir als Xenocyon lycao- noides beschriebenen, ebenfalls sehr grossen Caniden lycaoninen Ge- práges kennen zu lemen (die Objekte befinden sich z. T. in mei- nem Matériái von Gombaszög, z. T. aber in dem durch die kgl. Ungarische Geolcgisehe Anstalt von derselben Lokalitat ervoi'benen Matériái). Die P-Form dieser lycaoninen Caniden-Art stimmt mit dér von Canis gigas so veitgehend überein, dass ich mich ge- zwungen fühlte, beide Formen (dér Zeilenprioritat entspreehend) unter dem Namen Xenocyon gigas (Kretzoi) zusammenzufas- sen (44.113). Dér Fund des M, von Betfia virít natürlich wieder alles über den Haufen: dieser Zalm kann námlich auf keinen Fali mit Xenocyon in Beziehung gebracht werden, so dass wir wieder mit dér Mögliehkeit eines mit Xenocyon Jycaonoides dimensionel gleicli starken, wenn nieht diesen sogar übertreffenden und mit ihm im Bauplan dér unteren P parallel entvickelten, grossen Canis aus dér Verwandtsehaft des C. falconeri dél Cam p a n a rechnen miissen. Diese Form des mi ttaleur&paischen Altpleistozáns könnten Avir evtl. unter dem Namen C. gigas Kretzoi vöm alteren C. fal- coneri dél C ampa na und vöm .iüngeren C. spelaeus G old fuss unterscheiden. Interessant ist es allerdings, dass dieser Fund Betfia wieder mit Gombaszög, Nagyharsányhegy und Stránská skála in nahere Beziehung bringt, wahrend fernere Beziehungen einerseits zum Villafranchium dér Valdarno-Faunen, andererseits zu den ech- ten diluvialen Glazialfaunen hestehen. 15. AJopex sp. ind. — lm Matériái von Betfia faiul ich u. a. ein zahnloses Unterkieferfragment, einen linken P4, einen rechten Pj, usw., die auf Grund ihrer Form und besonders ihrer Dimensi- onen nur mit dieser Gruppé verglichen werden können. Weitere Folgerungen gestattet aber das ziemlich dürftige Matéria! nieht. 1G. Cynalopex praecorsac (Kormos). — Dér zweiten Fuchs- art von Betfia können ein bezahntes Unterkieferstück, einige Eek- zahne, sowie versehiedene Extremitatenknoehen zugewiesen werden. Diese stimmen allé sehr gut mit Kormos' Vulpes praecorsac, oder noeh hesser mit den von Nagyharsányhegy und Csarnóta be- kannten grösseren Exemplaren dieser Art (23.178) überein. 17. Ursus sp. ind. — Einige fragmentare Gliedmassenknoehen, Die unterpleistoziine Saugetierfauna von Betfia 31T die ich auf Grund ihrer verhaltnismassig grossen Dimensionen zu dieser Gattung zahle, geniigen bei weitem nicht dazu, diese giosse Bárenform spezifisch sicher zu bestimmen, umsomehr, ais wir bei dér Bestimmung einer altpleistoziinen echten Bárenform unter nicht weniger als 8 — 10 Arten zu wahlen habén, uuter ivei- ében Artdifferenzen sehr schiver, meist aber überhaupt nicht naeh- zuweisen sind. 18. Ursus (? Plionarctos) stehlini Kretzoi. — Einige auf- fallend kleine Extremitatenknochen möchte ich dieser Form zu- schreiben, dérén systematische Stellung aber einstweilen noch nicht als geklárt angesehen werden kann. 19. Sciurus sp. ind. — Was die Eielihörnchenreste anbelangt, so musste ich mich mit einigen Schneidezahnen zut'riedenstelien, die zivar das Auftreten dér Gattung unzweifelhaft beiA-eisen, zűr Bestimmung dér Art dagegen genau so Avenig geeignet sind wie die übrigen A'ereinzelten Sciu ms-Funde gleichaltriger Faunén. 20. Citejlus primigenius Kormos. — Zu dieser Art gehören acht z. T. fragmantare L nterkiefer, zAi’ei lose Backenzahne, soAvie einige Extremitatenknochen aus Betfia. Dér einzige Unterschied ge- geniiber dem Typus vöm Nagyharsányhegy (36.315) besteht in den etAvas geringeren Dimensionen. An. dieser Stelle muss ich noch erAváh- nen, dass die Zieselform von Betfia— Nagyharsányhegy als überrasch- ende Parallelé zum Proliiéin des grossen A olfes (C. falconeri-gigas- spelaeus) mit Spermoplúlus erythrogenoides F aleoner (48.422) des onglischen Glazials (Ightham fissure usav.) an Grösse genau überein- stimmt. (Dasselbe Bild Averden wir ütrigens auch im Fali dér Hams- ter finden!) Ob dieser grosse Ziesel zu Coloboiis gestellt, oder besser bei Cilellus gelassen Averden muss, kann vorderhand nicht entschieden werden, umsomehr, als wir nicht imstande sind, zu entscheiden, inAA’ieAveit unsere Praslazialform mit dem englischen diluA’ialen S. erythrogenoides in Beziehung gebracht Averden kann. 21. Spolax )i. sp. — Spalaeinen-Beste sind im ungarischen Pra- glazial nicht selten, doc-h stammen sie mit einer einzigen Ausname (Püspökfürdő) A’on Prcspalnx. Xacli dem Kormos’schen Fund ATon Püspökfürdő (17,18) gelang es mir hier ein Aveiteres Spalacinen-Vor- kommen nachzuAveisen, das nicht auf Prospalax bezogen Averden darf. Wenn auch das A’orliegende Matériái recht diirftig ist (ein un- terer Schneidezahn und drei Flnae), kann auf Grund des A-ollkom- menen Fehlens longitudinaler Schmelzleisten an dér Aussenflache des Schneidezahnes entschieden Averden, dass in diesem Fali eine echte Spolax- Form ATorliegt, (a’oii den in Betracht kommenden For- men tragt Nannospalax noch 2 — 3 Schmelzleisten, Avahrend Spolax nur ATereinzelt eine Schmelzleiste, meist aber keine besitzt) die aber infolge dér sehr klemen Dimensionen (Breite des I-Querschnittes 2.7 mm, gegeníiber 3 mm als MinimalAvert für die kleinsten bekann- ten Spolax- Arten) mit keiner dér bereits bekannten Arten identi- fiziert Averden kann. Dér einzige Spalacide, dér einstAveilen in Be- M. Kretzoi 318 traelit gezogen werden könnte — einerseits als ein Glied dér ech- ten tS'pcdo.v Gruppé, andererseits aber als annáhernd gleich grcvsse Form — ist S i m i o n e s c u’s „Pliospalax” macoveii (49.21), doch ist dér Zeitabstand gegeniiber uuserer Form so enorm (Plaisaneium ge- genüber Saintprestium!), dass an eine spezifische Identitat gar nicht gedacht werden darf. Von einer Benennung diesel* Form muss aber vorlaufig abgesehen werden, bis ausgiebigeres Matériái eine ausführlichere Diagnose ermöglieht. 22. Cricetxis sp. ind. — Die an Wiederkáuer erinnernde, hocli- gradige Einförmigkeit des Hamstergebisses zwang die Forscher an- stelle dér bewáhrten Methode dér Zahnmorphologie eine andere Methode zu suchen. Infolge dér meist grossen Individuenzahl dér Flamster in den Faunén, sowie dér nicht geringen Grössenunter- schiede zwischen den verschiedenen Cricetinen-Gruppen empfielt sich hier vorerst die statistische Auswertungsmethode. Sie diente Sehaub als Grundinge zűr Bearbeitung des ungarisehen altpleis- tozanen Hamstermateriales (20). Doeli schlich sich in seine übrigens ausgezeichnete Methede ein Fehler ein: er behandelíe namlich das ganze ungarische Matériái, ohne Riicksicht auf AbAveichungen im geologisehen Altér, Avas zu störenden Generalisationen führte, AAras be- sonders für die kleinen1 und grössten Formen gilt. So indentifiz.ierte er die uns hier in erster Reihe interessierende Gruppé dér Riésen- JDie Analogie dér grossen Hamster, das Gaudry-Depéret- B e r g m a n n‘sche Gesetz, die faunistischen (und mif letzteren in bestem Einklang die stra igraphisehen Angaben) und morphologi- sehen Daten bestii igen, insoferne überhaupt feststellbar, die An- nahme, dass wir innerhalb dér S e h a b ‘ schen Kategorien D und E die kleinen Tiere A*on Brassó \Ton dér Allocricetus b?/rsoc-Gruppe ab- spalten, die grossen Allocricetus é/dAd-Exemplare A’on Bi*assó als nicht dorthin geliörige vöm A. éhiki- Typus abtrennen und als Endglied dér Allocricetus iwrsae-Linie behandeln (A. auctus n. sp.), gleichzeitig aber deu langschnauzigen typischen A. éhiki (auf den Typus-Schíidel von Villány hasiért) a]s Vertreter einer besonderen Gattung (Tthino- cricetus n. g.) betraeh en miissen. In diesem Fali kőimen zu Allocrice- tus bursáe Sehaub die Tiere aus Beremend, Villány, Betfia, Püs- pökfürdő. Gombaszög und Xagyliarsányhegy (eA’tl. auch dér Stránská skála) gestellt werden, die eine Backenzalmreihe von 4.8 — 5.8 mm Lángé aufweisen. Die zAveite, Progressive Art (Unterart) dér Gattung, A. auctus n. sp. wird durch Exemplare aus Brassó, mit einer Zahn- reihe von 5.8 — 6.0 mm Lángé ATertreten. Unter den kleinsten Tieren smd die mit ungef. 4.5 mm lángén Zahnreihen aus Beremend und Nagyharsányhegy und die sie an Grösse etwas übertreffenden Tiere von Sackdillingen A'ielleicht getrennt zu hal en, ebenso wie auch die kleinsten Belege von Brassó und Stránská skála (die kleinste Ivatego- rie vöm Nagyharsányhegy erfuhr sehon durch Sehaub eine separate Behandlung). 2 1 30 9 fi ? 6 5 4 3 2 1 20 9 8 7 6 5 4 3 2 1 10 9 8 7 6 5 4 ? 2 1 O 2 1 30 9 8 7 6 5 4 3 2 1 20 9 8 ? 6 5 4 3 2 1 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 Abb. 2. Varialionskurve dér Unlerkieferbackenzahnreihenldngen dér ungarischen und einigcr ausldndischer altpleislozüner Hnm- sler, nach Fundorten getrennt dargestelll. Die unterpleistozane Saugetierfauna von Betfia 319 hamster auf Grund eines Exemplares aus Brassó mit extremen Aus- massen mit Woldr ieh’s Cricetus cricetus major (50) aus dem jun- gen Höhlendiluviivm. Unterziehen Avir das Matériái einer Re vision, bei weleher die Tiere verschiedener Fundorte und Horizonté ausein- ander gehalten werden, so sehen wir, dass die Rahmen, die auf Grund einer statistischen Zusammenfassung des Gesamtmateriales erzielt Avurden, aucli in diesem Fali unbrauchbar sind. \\ ir können námlieh feststellen, dass, abgesehen vöm Xagyharsányhegy samt- liche Fundorte, die die Xormalform aufAveisen, neben dieser auch die Riesenform enthalten, nur ist sie bei Betfia und Püspökfürdő noeli recht kiéin (Lángé dér Backenzahnreihe ungef. 8.8 mm), er- reieht in Gombaszög und Sackdillingen eine Zahnreihenlánge A'on 0.0 — 9.8 mm und schliesslieh in dér Fauna von Stránská ská-^ la und Brassó mit einem DurehsehnittsAvert \ron 10, bezAv. 10.5 mm das Maximum. Dabei erfolgt parallel mit dér Grössenzunahme dér Riesenform auch ein schrittAA^eises GrösserAverden dér Xormalform, Avas zűr Folge habén muss, dass die ldeinsten und primitrvsten Riesentiere (Betfia und Püspökfürdő, ja sogar z. T. auch Sackdil- lingen) in die Variationsbreite dér grössten Xormalformen (Stránská skála) fallen, Avas natürlich Avieder zu statistischen Fehlsehlüssen fiihren kann. AVie es aber auch mit dieser Frage stehen mag, das taxonomische und bicsoziologische Problem einer die Xormalform tegleitenden Riesenform bleibt immerhin no eh zűr BeantAvortung iibrig. Hass die Frage nicht einfach durch Individualvariation, Sexu- aldimorphismus, oder ökologische Varianten gelöst Averden kann, beweist dér Fmstand, dass die Riesenform am Xagyharsányhegy, die Xormalform dagegen in Gombaszög und Brassó fehlt, Aváhrend die asymmetrische Doppelkulmination des Variationspolygons auch bei den Formen des Jungdiluviums bekannt ist (20.7, f. 1.). Unter solchen Umstanden halté ich fiir ratsam, die Riesenform A’on dér Xormalform dér einzelnen Fundorte getrennt zu haltén. In Betfia ist sie durch drei Unterkiefer vertreten. 23. Cricetus cricetus praeglacialis S c h a u b. — Xeben den Hasén ist die Xormalform des Hamsters das háufigste Glied dér Fauna (iiber 100 verschiedene Reste). Sie stimmt vmllkommen mit dem S c h a u b’schen Typus-Material atou Xagyharsányhegy überein. 24. Allocricetus bursae Schaub.- Die Art ist in Betfia durch eine obere und untere Zahnreihe mit Kieferfragment vertreten. 25. Pitymys hintoni n. sp. — Holotypus : Linkes IJnterkie- ferfragment mit Mj — 2. Vergleichen Avir die Pitymys gregalo'des- Fun- de Mitteleuropas untereinander, so sehen Avir, dass sie von den engli- schen Originalen Hinton’s (51) grundsatzlich abAA’eichen. Dagegen stimmen sie untereinander Aveitgehend überein, Avie uns ein Vergleich des Kanflachenbildes des Mx mit dieser Art identifizierter Tiere aus Betfia, Sackdillingen (52). Stránská skálá (53) und Podumci (54) in Dalmatien beAveist. (Abb. 3.) Bei ungefáhr gleichen Abmessungen 320 M. Kretzoi besitzt dér Mj dér mitteleuropáischen Form eine kurz-dreieckige Frontalhelm-Gestalt mit einer konvexen Labial- und einer nur ange- dentet-konkaven Linguahvand, steht alsó in scharfem Gegensatz zn P. gregaloides mit seinem stark in die Lángé gezogenen Frcn- talhelm, dér starken Einbuchtung dér vorderen Lingnal- und eher konkaven; als konvexen Labialwand (die Vorstnfe zűr Abschnü- rung des hinteren Frontalhelm-Abschnittes). Mit dér zweiten alt- Abb. 3. Ivaufláchenbild des AI1 von Pitymys liintoni n. sp. von Bettin (1), Sackdillingen (2). Stránská skála (3) und Podumci (4), verglichen mit demjenigen von vier engdisehen Exemplaren des P. gregalöides Hintő n (5—8). quartaren Pitymys- Art, P. arvaloides H i n t o n (51) zeigt unsere Form noch Aveniger Gemeinsames, da an dieser Form u. a. die bei P. gregaloides nur angedeutete Abschniirung eines Aveiteren Prismen- paares vöm hinteren Abschnitt des Frontalhelmes sehon Amll- stándig durchgefiihrt is. Daniit erreiehte die Art in dieser Hinsicht praktiseh die EntAvicklungshöhe dér P. subterraneus- Gruppé. Hier muss ich noch eine südspanische Form erAvahnen, uzav. P. ibericus Gerb e, die noch primitiA’ere Ziige anÍAveist (51) als unsere Form, mit dér sie' übrigens sehr nahe \rerAvandt zu sein scheint. In dér idealis- tisch-morphologischen, aber keinesfaills kasuistisch-phylogenetischen EntAvicklungsreihe des Vorderabschnittes des Mj nimmt alsó die rezente südspanische P. ibericus- Gruppé die niedrigste Stufe ein; auf sie folgt die ebenfalls primitive mitteleuropásche Altpleistozan- form, Avahrend P. gregaloides (aus England) in dér Mitte und P. ar- valoides, soAvie die rezente P. subterraneus- Gruppé am höclisten steht. 26. Clethrionomys sp. ind. — Ein defekter Unterkiefer eines altén Avurzelzahnigen Microtinen ist auf Grund des Kauflachenbil- des dér M zu dieser Gattung zu stellen, doch sind die sehr stark ab- cekauten Zahne zu einer naheren Bestimmung nicht brauchbar. Die untérpleistozane Sjiugetierfauna von Betfia 321 27. Mimomys? sp. ind. — Bei zwei jiuigen M1 ist es schwer zn entscheiden, ob wir es dabei mit einer mittelgrossen Mimomys- Art, oder bereits schon mit Arvicola zu tűn habén. Auf die allge- meine Fönn dér Zíilme, sowie auf die stratigraphische Lage des Fundortes gestiitzt entscheide ich mich mit Vorbekalt für Mi- momys. (Abb. 4.) Ab'o. 4. Kauflachenbild des M1 von Mimomys cf. intermedius (New- ton) aus Betfia (1), verglichen mit solchen des M. plioccienicus (Forsyth Major) von Gorkum, Holland (2) und Bramerton, Eng' Iáiul (3), sowie Arvicola amphibius (Linné), rezent (4). 2S. Microtomys (?) aff. cantianus Hinton. — Die dritte wurzelzahnige Vviihlmaus dér Fauna ist dureh einen defekten rech- ten Unterkiefer mit — 2 vertreten. Seiner Grösse nach passt das Tiar in die Grössenstufe von M. reidi-newtoni-pusillus. Morpholo- gisch stimmt es aber (wenn aueh noch unter Umstanden in den Abb. 5. Kauflachenbild des M, von Microtomys aff. cantianus (H i n- t o n) aus Betfia (1), M. cantianus (Hinton) von Greenhithe, England (2), sowie M. pusillus Méhely von Püspökfürdő (3) und Stránská skála (4). sehr weit gefassten Eahmen des M. pusillus einsteííbar) am besten mit dem etAvas grösseren M. cantianus des siidenglisehen filteren Pleistozan überein. Wiirde es sich nun anlásslieh einer zukünftigen Re\dsion dér ungarischen Formen herausstellen dass die Arten M. petényii-reidi und pusillus umgruppiert werden müssen und das? 322 M. Kretzoi die zu M. pusillus gestellten Tiere ohne Mirnomys- Falté nicht Ju- gendstadien dér mit einer solchen Falté versehenen Form darstel- len, so müsste aueli das Tier aus Betfia als eine von M. pusillus getrennte und M. cantianus am nachsten stehende, aber kleinere, besondere Art betrachtet werden. 29. Pliolagus tóthi n. ssp. — Die. stattiiche Anzahl von mebv als 1200 Hasenresten aus Betfia lásst sicli auf drei Formen ver- tellen: 75% gehören einem eehten Lepus an, veitere 22% können einer gleich grossen, aber viel niassiver gebauten Form zugeschrieben veiden, die Kormos als Lepus, spáter Hypolagus brachygnathus bezerchnete, wahrend die restlichen 3% auf eine kleine, sehlanke Form von Kaninchengrösse zu bezdehen sind. Letztere ist lcurz, vie folgt, zu kennzeichnen : Leporide von Kaninchengrösse, mit typisch aíeháolagin gebautem P3, welcher sicli von dem P8 eines Hypola- gus durch den stárker ausgebildeten Vorderabschnitt, die selrr schvache vordere-aussere Einbuchtung unterscheidet, sowie aus- Afcb. 6. 1 — 2. Pliolagus tótlii n. sp., Kauflachen- und Röhrenbild des P3. 3. P. beremc ndensis (Kormos), Kauflachénbild eines dér Kor- ín o s‘s eh en OrigináMen (kgl. ungar. Geol. Alist.), 4 — 7. P. beremendensis (Kormos), Kauflachenbilder (5—7) und Röhrenbild (4) des P,. feh- lerhafte Zeichnungen aus Kormos. serdem durch die betrachtliche Grössendiff^renz und den schlan- ken Bau. Allé diese Eigenschaften weisen auf den Pliolagus von Beremeod, Villány und Csarnóta hin, mit dem cinen sehr wichti- gen Umerscbied, dass Kormos seinen Pliolagus bernien densis als einen mit Alilepus nahe vervandten Palaeolaginen beschreib (27.73). Doch fand ich den Umstand, dass Pliolagus neben einem vollkom- men paláolaginen Kauflachénbild des P3 ein typisch archáolagines Röhrenbild desselben Zahnes aufweist (beide an demselben Objekt beobachtet), für ausserst verdáchtig und unterzog das Kormos’ sebe Original-Material einer Revision. Das Ergebnis var die Fest- stellung, dass sicli einerseits das Kauflachénbild und das Röhren- bild des Pliolagus beremen dcnsis-V:i untereinander nicht vesent- 1 i eh untersclieiden und dass andererseits Pliolagus ein typisch irchaolagines Kauflachénbild zeigt. Das von Kormos beschrie- Dió unterpleistozáne Sáugetierfauna von Betfia 323 l ene und abgebildete paláolagine Kaufláchenbild von PUolagus beruht auf einem sehweren Beobachtungs- und Ulustrationsfehler! Die von Kormos betonte linguale Palaeolaginen-Synclinale exis- tiert iiberhaupt nicht; dér betreffende Zahn ist typisch archáolagin gebaut! Demnach steht PUolagus bereuiendensis in náchster Ver- wandtschaft mit unserer Form. Dér einzige Unterschied den ich zAvischen den beiden Formen feststellen kann, ist die um ein Vier- tel betráchtliehere Őrössé dér Form aus Betfia, gegeniiber dér geo- lcgiseh filteren Stammform aus dem Saintprestium des Villanyer Gebirges, Da dieser Unterschied einerseits genug gross ist, ande- rerseits aber aueh bestandig zu sein scheint und nocli dazu zAvei Typen unterseheidet, die auch geologisch g'etrennt werden können, so halté ich fiir die Tiere von Betfia die Aufstellung einer besonde- ren Lokál art a Is begründet. 30. Logot herium 1 brachygnathum (Kormos). — Dér zAveite, bedeutend haufigere Arehaeolagine dér Fauna ist, Avie schon oben erAvahnt, Hypolagus brachygnathus Kormos. Das Matériái stimmt mit den typischen Vertretern dér Art aus Villány, soAvie aus anderen ungarischen Fundorten soAVohl dimensionell, als auch morpholo- gisch gut überein. Charakteristische Merkmale sind: archáolagin ge- bauter P, mit (im Vergleich zu PUolagus) in Reduktion befindlichem Vorderteil, tiefem Einschnitt ATorne-aussen, Aveiters kurze und breite Schneidezáhne, kurzer Unterkiefer und Schnauzenteil, soaví© im Allgemeinen massivcr Bau. Zűr besonderen Wichtigkeit fiir die Fauna gelangt diese Form durch ihre Háufigkeit: wahrend in dér Fauna Aron Villány, Beremend und Csarnóta neben A'ereinzelten PUolagus- Funden nur diese Form vorkommt, und zAvar massenliaft, so tr itt bei Piisökfürdő neben dem dominant Arertretenen „ Hypola - gus ' véréi nzelt auch Lepus auf, um schiiesslich in Betfia schon 75% dér Lagomorphen (gegeniiber 22% Hypolagus) zu betragen; dieses Verháltnis verschiebt sich dann am Nagyharsányhegy auf 98% Le- pus gegeniiber schAvach 2% Hypolagus, Avahrend in dér Fauna ' Kormos stellte die Archaeolaginen des ungarischen, b?zv,. europáischen Altpleistozáns zűr Gattung’ Hypolagus, tlie I) i c e fiir mi- ozáne und unterpliozane nordamerikanische Ártér, aufgestellt ha té (57,58). Unabhángig- davon, oh diese Kombination richtig ist, oder nicht, muss ich die Aufmerksamkeit auf den Lmstand lénkén, dass schon seit einem Jahrhundert fiir altquartáre Leporiden mit kurzora, mas- sivem, breitem Schádel ein Name vorliegt, uzav. Lagotherium C r o i- zet und Jobert, begründet auf Tiere aus dem Villafranchium des Perrier-Gebirges. Demgemáss gebührt die Prioritá dieser Bezeichnung, Avenigsteus was die Formen des europáischen Altpleistozáns anbelangt. Imvieweit die als Hypolagus bekannten Formen Nordamerikas, beson- ders die geologisch álteren als Hypolagus vöm paláarktischen Lagothe- rium getrennt gehalten werden können, ist eine weitere Frage, 324 M. Kretzoi ven Brassó Hypolagus sehon vollkommen felüt (dér einzige liier vertretene Leporide ist Lepus). Dér stratigraphische Wert diesel- Reihe wird nock dureh den Umstand betrachtlich erhöht, dass Le- pus íiicht im Saintprestiuin zuerst erscheint und dann schrittweise Bódén ergreift (echte Lepus- Beste sind bereits aus dem Villafranchi- um Europas bekannt!). SÍ. Lepus sp. ind. — Obwohl die iiberwiegende Mehrzahl dér Fossilien zu dieser Form gehört, konnte sie dennoch nicht spezifisch bestimmt werden; eine Bestimmung dieser Form wü de vor allém ein so grosses rezentes Vergleichsmaterial erfordern,. Abb. 7. Lagotherinm brachy gnathum (K o r m o s). Kauflachenbild (1,. 3) und Röhrenbild (2) des P3 von Betfia, verg’Mehen mit einem solchen von Villány (4). wie es wohl kaum in einer Sammlung Europas zu finden ist und aus- serdem wurden vor etwa einem Jahrhundert in Frankreich meh- rere geologiseb annahernd gleichaltrige Leporiden besehrieben und spezifisch benannt, die jedoch so gut wie überhaupt nicbt zu' iden- tifizieren sind; deshalb ware ein Vergleich mit den in versichiedenen französisehen Museen aufbewahrten Typen unbedingt notwendig,. was aber vorderhand so ziemlich ausgeschlossen erscheint. 32. Opsiceros etruscus ssp. — Einige Zahnf ragmente und Bruehstücke von Gliedmassenknochen können auf Grund dér brachyodonten Backenzáhne sicher auf diese Art bezogen werden. 33. Equus (fAllohippus) sp. ind. — Auf Grund eines distalen Metapodium-Fragmentes ist zwar sicher zm behaupten, dass in Betfia ein grosses Pferd vorkam, doch muss vöm Versucli einer weiteren Bestimmung an Mangel von Záhnen abgesehen werden. 34. Capreolus sp. ind. — Das Reh ist in dér Fauna von Bet- fia nur dureh einen Astragalus vertreten. Nach den G. capreolus übertreffenden Dimensionen zu schliessen, ist hier mit dem Auftre- ten derselben Form zu recknen, die icb bereits von Gombasizög andeutete (39.94). 35. Alces cf. latifrons (Johnston). — Einige Extremitaten- knochen (Phalangen, usw.) einer grossen, schlanken Wiederkáuer- form können nur auf diese Form bezogen werden. 36. Megaceros cf. dupuisi Stehlin. — Diese Form ist eben- falls nur dureh einige Zahnfragmente und Bruehstücke von Extre- Die unterpleistozáne Saugetierfauna von Betfia 325 mitatenknochen vertreten, was natürlich eine eingehendere Würdi- gung dér Form, soAvie einen Vergleich mit M. mosbachensis (Soer- g e 1) vereitelt. 37. fíison schcetensacki Freudenberg. — Da nach unseren heutigen Kenntnissen in Faunén altquartáren Alters mit einem Leptobos und Bubalus an Grösse übertreffenden weiteren Bovinen nieht gerechnet werden kann, müssen die díirftigen Zahnfrag- mente und Extremitátenknochen-Bruchstücke eines grossen, mas- sigen Bovinen, die aber an Ausmassen dem Formenkreis des Bison cesaris betrachtlich nachstehen, ohne weiteres auf die Freude n- e r g’ sche Form (40.81) bezogen werden. 38. An*as boschas Linné, 39. Perel ix s p. ind., 40. Tetraonidarum g. ind., n. sp., 41. Phasianus sp. ind., 42. Otis lennbrechti n. sp. — Einem mannlichen Eupodotis arabs an Grösse gleiehkommende Form mit etwas flacherem und kürzerem Tarsometatarsus als bei 0. tarda. Die eingehendere Besprechung dér hier angeführten fiinf Vogelarten erfolgt spáter an einer anderen Stelle. 43. Ophielia ind. — Ein nicht naher bestimmter Sehlangen- wirbel. 4. Paláosoziologische Beobachtungen. Wie einfach unter Umstanden die Bio- und Thanatocoenotik dér offenen Fundorte, besonders die des Meeresbodens sein kann, so verv iekelt liegen die Verhaltnisse bei Höhlenfaunen. Einerseits sind hier die Kategorien Bio- und Thanatocoenose überhaupt nicht gut auseinanderzuhalten und andererseits werden sie auch noch durch primine und sekundare Thanatocoenosen weiter kompliziert. Schliesslich liegt aber, Avas dabei das wichtigste ist, dér Schwerpunkt dér Höhlen-Thanatocoenosen ganzi Avoanders, als dér dér offenen Fundorte; im Falle dér fossilen Wirbeltierfaunen dér Höhlen interes- siert uns, offen gesagt, die Biozcenose nur sehr massig: sie besitzt fiir uns nur insoferne einen Wert, als sie zűr Rekonstruktion dér Biocoenose dér Aussemvelt Daten liefern kann; primare Bedeutung für Saugetiere zeigen Höhlenbiotope nur in ausserst seltenen Fallen (Höhlenbar, usaaO. Da aber die Thanatocoenosen dér Höhlen- biotope in dér Zusammensetzung ihrer Faunengemeinschaften A'on ccenotischen Faktorén dér umgebenden Gebiete primar bedingt sind, so können sie umgekehrt zűr Kenntnis dér Biocoenose dér raheren und Aveiteren Umgebung dér Höhle auch Daten \ron grund- legender Wichtigkeit liefern. Die coenotische Gruppierung dér, Höhlenbiotope ist für uns deshalb besonders Avichtig, Aveil AA'ir nur durch sie zűr Rekonstruk- tion dér AussenAveltbiotope schreiten können. Auf Grund dieser Be- 326 M. Kretzoi trachtungen versuche ich nun im nachstehenden, die coepotischen Typen dér fossilen Höhlenfaunen Mitteleuropas festzustellen, bei welehen die ökologischen, bio- und thanatocoenotischen Faktorén in ihren komplizierten Wechselwirkungen möglielist berücksiehtigt ■werden sollen. Es können vorderhand folgende Faunentypen unter- schieden werden : 1. B fi r e n-F a u n e n. Meist geraumige Höhlen mit stellen- weise bis zu 100% dér Ivnochenreste aus Höhlenbáren bestehendem wirbaltierpalaontoloigischem Matériái. In solchen mehr-weniger aussehliesslichen Höhlenbárenfaunen kommen vereinzelt auch Kno- chen grosser Wiederkáuer vor. Zablreiche dér Höhlenbarenknochen stammen von jungen Tieren; Xeonaten und Embryonen sind eben- falls nicht selten. lm Allgemeinen erscheinen die zusammengehöri- gen Skeletelemente nicht allzusebr zerstreut und mitunter sind auch vollstándige Skelete vorhanden. Manchmal, besonders in komp- lizierten, mit einem Kamin versehenen Höhlen können auch einige Knochen grosser Baubvögel, háufiger aber solche von Fledermau- sen gefunden werden. 2. Grossraubtie r-(Löwen-Hyánen-Wolf-) Faunén, mit allén möglichen Übergangen zu den Höhlenbar-Faunen. Derselbe Höblentypus, gégén die Aussenwelt ebenso durch seine Lage und durch Wald geschiitzt. Xeben prozentmássig nieht allzuvielen Raub- tierresten íiberwiegen die Knochen grosser Pflanzenfresser, Hir- sehe, Kinder, Pferde, und daneben auch Dickhauter; alles findet sich aber nur in nicht zusammenhangenden Einzelknochen und stark zer- sti’eut vor. 2a. Urmensch-Orossraubtier-Faunen. Diese unter- scheiden sich von den Grossraubtierfaunen in dér Zusammenstellung dér Faunen-Elemente überhaupt nicht; dér einzige Unterschied besteht nur darin dass durch den Menschen verschiedene Gegen- stande in die Höhle hineingebracht werden (vereinzelte Menschen- knochen, meist Herd-Spuren, massenhaft Werkzeuge und dérén Überreste). Die Knochen nicht nur zerstreut, sondern auch zer- brochen. Allé drei Typen zeigen eine charakteristische Waldfauna, doch gesellen sich auch Tiere dér Steppe hinzu. Was hier ökolo- gisc-h erörtert werden muss, ist vorerst die unglaubliche Menge dér Höhlenbáren, unter Umstánden auch die von aiuleren Grossraub- tieren in den pleistozánen Höhlenablagerungen. Das ist besonders merkwiirdig, wenn wir diese Anháufungen mit den spárlichen Vor- kommen holozáner Raubtierreste, besonders dér des Bárén, ver- gleic-hen. Doch liegt die Erklárung nahe: wir dürfen námüch nur nicht Arergessen, dass im Diluvium die Wálder hauptsáchlich aus X’adelholz bestanden, alsó aus Bálimén, die kein Unterholz besitzen. Im Diluvialwald fehlten die ‘gewohnten Schlupfwinkel dér Raubtiere, insbesondere die dér Grossraubtiere, die sich deshalb in grosser Die unterpleistozane Saugetierfauna von Betfia 327 Anzalil in die Höhlen zurückzogen. Das typische, ausgestorbene Bild des Nadehvaldes pragt sieh aueh im Fehlen dér Meso- und Mikrofaunen-Elemente aus diesem Biotop aus (liier ist die Ursaehe des Fehlens von SchwarzAvild nnd Rehen in nnserem Höhlendilu- vium zn snchen). 3. Kleinraubtier- (Gulo-Dachs-Fuchs) Faunén. Klein? odor Avenigstens mit einem klemen Eingang A*ersehens Höhlen, ebenfalls gut geschützt. Xeben Avenig Knochen kleinerer Raubtiere iiberAviegen Hasenknochen, begleitet von Hamsterresten; nicht sel- ten sind auch Knochen A-an Vögeln, die ein mehr bodengebun- denes Leken fiihren. Grosse Hnftiere fehlen ganzlich, Mikrofauna sparlieh, Raubvögel nur dureh Znfallsfunde vertreten. Yereinzelt anch Herpetofauna. Diesel* Fannentypns ist im Pleistoziin ans Waldraubtieren nnd SteppebeAvohnern als Beutetieren zusammengesetzt. Im Holo- ziin stammen die Reutetiere gleiehmassig aus dem Wald nnd aus dér Steppe; ein glanzender BeAveis für die cbige Annahme vöm Xa- dehvald olme Unterholz! Die khmeren Raubtiere sind im Diluvium gezAvungen, infoige des Fehlens an Beutetieren im Wiald ihr Jagd- gebiet auf das offene Gelande zn A*erleg?n, wahrend im Holozan die Walder Unterholz besitzen und demzufolge auch Meso- und IMik- rofauna fiihren; daher Averden sich die kleineren Raubtiere soAvohl ven Wald- als auch von Steppentieren ernahren können. 4. Rautvoge 1-F aune n. Offene, Aveit sichtbare Höhlen, Xischen, usav. Mikrofauna dominiert, sehr zahlreiche Vogelknochen, Mesofauna < Hasén, usav.) tritt stark zuriiek, Makncfauna fehlt ganz- lich. Reptilien- und Amphihien nicht selten. Die Fauna fiihrt stark ausgepragten Steppencharakter. Wahrend die drei erst.en Faunantypen A*on den „Xehringia- nern”, die auch heute noch überAviegen (nur AvircU es keiner von ih- nen zugestehen!) als glaziale Faunén bezeiclmet Averden, betrachten sie die beiden letzteren Typen ansnahmslos als Postglazialfannen. V. árum die Kleinraubtierfaunen des Diluvium Steppencharakter führten, habé ich bereits oben gestreift; für das extreme „Steppen- bictop” dér Raubvogelfaunen kann aber genau so die Unhaltbar- keit dieser* Annahme beAviesen AArerden: Was die Mikromammalier betrifft, so gebe ich gerne zu, dass sie ausnahmslos typische SteppenbeAvolmer sind. Doch darf nicht Arergessen Averden, dass in einer Tiergesellschaft, in Avelcher die ty- pischen Waldfaunen keine waldbeAvohnende pflanzenfressends M?so- und Mikromammalisr-Elemente aufweisen können. elles noch viel Aveniger von dér Steppenlandschaft gefordert Averden kann! Ande- rerseits muss ich aber noch nachdrücklichst betonén, dass Raub- vögel beinahe nur Bcdentiere des offenen Gelandes erbeuten können, Aváhreud das Waldelement meist ihrer Aufmerksamkeit, uzav. aus kicht begreiflichen Gründen, entgeht. Dass die Waldsáugetiere Avirk- lich aus diesen Gründen in dér Beuteliste dér Raubvögel fehlen. 328 M. Kretzoi ist leicht zu beweisen: Waldvögel, die gezAvungen sind, aueh iiber den AVald aufzufliegen und liaufig offenes Gelande zu überfliegen, sind in den extremsten Steppenfaunen ebenso gut vertreten als Steppenvögel! 5. S c h 1 a n g e n-F aune n. Faunén enger, waagerechter, oder schrager Spalten. Überwiegendes Element ist die Herpetofauna, begleitet von Sauger-Mikrofauna. Wie im Fali dér Baren-Faunen, nicht überwiegénd Beutetiere, sondern Reste meist liier verendeter Tiere, daher zusammenhangende Skelete nicbt selten. 6. Scliaeht-Faunen. Wáhrend die bisherigen Typen gleichzeitig Bio- und Thanatoeoenosen vertreten, sind die Scliaclit- faunen ausschliesslieh Thanatoeoenosen in Sehachte, Schlueh- ten, Kamine usw. gerstürzter und hier verendeter Tiere. Das dominie- rende Element bilden die grösseren Pflanzenfresser des Waldes, doch beteiligen sieh an dieser Coenose auch die Raubtiere in einem recht betraehtlichen Prozentsatz. Bezeiehnend Yiir diesen Tvpus ist das vollkommene Fehlen von Vogelresten, genau so Avie die Selten- heit dér Mikro-Elemente, Avie überliaupt dér Steppenformen. Voín Typus dér Gr ossraubtier faunén ist diese Gemeinschaft dureh die st'ark vertretene Herpetofauna, den grossen Prozentsatz an Raub- tieren (vergliehen mit den grossen Pflanzenfressern), besonders aber dureh. das haufige Auftreten zusammenhangender Skeletele- mente zu unterscheiden. Dureh diese Faunen-Typen hoffe icli einigennassen bewiesen zu habén, dass die Grundingen dér bisherigen ökologischen Gliede- rung des DUuviums in beliebig angenommene Glazial- und Inter-. sovie Postglazialhcrizonte falsch sind. Die einzelnen Formen dieser Faunén miissen in ernster wissenschaftlicher Kleinarbeit eine naeh dér anderen in Bezug auf ihre phyletischen Zusammenhange, die Entwieklungshöhe und die taxonomisclien Beziehungen untersucht AVer den und nur dann werden wir diese Fragen wirklich lösen kön- nen! Bis dahin ist aber jede ökologisehe Chronologie íiberfliissig und verfehlt: die maríné Stratigraphie kann uns am besten bervei- sen, Avie oft síeli auf einzelne oekologisehe Faunentypen begriindete Horizonté als vielfach nur parallelé Facies herausstellten. Ökologie soll vorerst nur als autonomes Stúdium und als Grundlage dér Paliiosoziologie betrieben Averden! Was die Fauna atoii Betfia anbelangt, so kann hier festgestellt Averden, dass Aváhrend die Makrofauna dér oberen, umgelagertzn (?) Schiehte zu coenotischen Betrachtungen nicht geeignet ist, die Fauna dér unteren, plastischeu Lehmschiehte ein ausserst typisches Beispiel dér Kleinraubtier-, Aornehmlich dér Fuehsfaunen darstellí. Vollkommenes Fehlen dér Makrofauna, unglaubliche Menge an Ha- scnresten, daneben Háufigkeit dér Hamster, Seltenheit dér Mikro- mammalier und Fehlen dér Yögel mit Ausnahme dér bodenbeAvoh- nenden Formen, usw. sprechen allé für die Zuordnung zum Typus Die unterpleistozane Saugetierfauna von Betfia 3:9 -dér Kteinraubtier-Faunen.- Dass die Höhle wirklieh als ein Fuchs- Biotop betraehtet werden kann, beweist ausserdem aueh noch das Auffinden eines Fuchs-Koprolites in dér Fauna. Ich möchte hier noch erwahnen, dass die klassische Fundstelle von Püspökfürdő (Lók. Xr. II.) eine dér bezeiclmendsten Raubvo?el- Faunen darstellt. Vor allém fehlt die Makrofauna ganzlich und aueh die Mesofauna ist nur sehr schwach vertreten. In dér Mikro- fauna kann die Unmenge verschiedener Wiihlmáuse neben zahl- reichen Resten von Spitzmausen und anderen Insektenfressern nur als Überrest von Gewöll-Anhaufungen dér eiust hier gehausten Raubvögel betraehtet werden. Für eine Anhaufung durch Raub- vögel sprieht ausserdem aueh noch das nicht seltene Herpeto-Ele- msnt dér Fauna sowie aueh die Haufigkeit gut fliegender Vögel. Xatürlieh sind die Mikromammalier entsehiedene Steppenbewohner, wahrend unter den Vögeln das Waldelement sehr stark vertreten ist, als ein Beweis dafür, dass dér ausgepragte Steppen-Charakter dér Fauna nichst anderes war, als eine Zwangs-Selektion (dér Raub- vogel erblickt das Beutetier im offenen Gelande leieht, wahrend waldbewohnende Bodentiere von ihm nur selten erblickt und aueh erbeutet werden. Dagegen werden Wald vögel sofort für den Raub- vogel sichtbar, Avenn sie auffliegen! Deshalb die Haufigkeit dér Waldvögel gegeniiber dér Seltenheit dér Waldsaugetiere in solchen Faunén.) Sehliesslich soll noch eine weitere Folgerung gezogen werden, die aus den A’orstehenden zwangslaufig abgeleitet werden kann: dér Fundort Betfia dürfte eine schmale, kleinere Höhle mit kleinem Eingang gewesen sein, die spater vielleieht durch einen Kamin- Einsturz mit einer höher gelegenen Höhle in Verbindung geraten ist, wahrend Lók. II. von Püspökfürdő als typisehe Felsnische be- traehtet werden kann. 5. Das geologische Altér dér Fauna. Die Altersbestimmung eines Fundes, dér nicht stratigraphisch lokalisiert werden kann (alsó z. B. die eines Höhlenfundes) erfolgt normalerweise auf zwei Wegen: entweder durch die faunistische Methode; oder durch die taxonomisch-phyletische Methode (Ver- gleich dér Exemplare, oder Populationen ein und derselben Főim in verschiedenen Faunén). Die erste Methode ist beden tend leichter anzuwenden, aber viel unsicherer; sie Avird allerdings am haufigsten herangezogen. Die zAveite ist um-ergleichlich exakter, doch ist bei ihr ein ziemlich grosses Matériái erforderlich, das statistisch aus- gewertet werden muss. Dabei können praktisch nur Formen ver- Avendung finden, bei Avelchen dér GenerationsAvechsel rasch ablauft, alsó nur Glieder dér Mikrofauna, Avahrend grosse Tiere, bei Avelchen «ine Generation 10 — 20-mal so AŰel Zeit zu ihrer Entfaltung benő- M. Kretzoi 530 tigt, auch clie Ereignisse dér Evolution wenigstens 10 — 20-mal so lángé Zeit in Ansprueh nelimen. Dass bei diesen Untersuchungen nur Glieder einer geschlessenen gepgraphischen Einlieit und einer engumgrentzten klimatischen Zone lierangezogen werden kőimen, be- darf k einer weiteren Erörterung. Am M .teiial von Betfia kann die statistische Methode an den Hasén, den Hamstern und mit einer gewissen Vorsieht, auch bei den Hermelin-Formeu in Anwendung gebracht werden. Bei den Ha- senformen von Betfia kann zwar in erster Linie nicht die spezi- iische Evolution, sondern nur das schrittweise Abklingen einer Fönn, bzgleitet vöm schrittweisen Aufsteig dér anderen Fönn bis zűr B minanz beobachtet werden, doch ist das chronologisehe Er- gebnis dasselbe. DL Verbreitung dér Gattungen Pliologus, Lagotherium und Lep us zeigt im .ungarischen Saintprestium-Mosbaehium folgende Etappen: Fundort : Pliolagus Lagotherium Lepus Beremend selten fást 1 GO °, o — Villány selten fást 1 00 0 o — Csarnóta selten fást 100 o.o — Püspökfürdő O dominant selten Betfia 3 o/o 22 o0 75 0 o Xagyharsányhegy — 2 0 o 98 o/o Brassó — — 100 o/o Biese Reihenfolge kann auch mit auslandischen Funden ver- glichen werden ; die durch andere Methoden festgestellte zeitliche Aufeinanderfolge dér Faunén kann unzweideutig ermittelt werden. Es ist nur zu bedauern, dass Gombaszög aus Mangel an bestimmba- ren Leporiden-Resten nicht in dicse Reihenfolge eingeschaltet wer- den kann. Ein nccli lehrreicheres Bild bietet das Grössen-Graphikon dér Hamster-Formen. Die klemen Hainsterfcrmen des ungarischen Alt- p'eistozans ( Cricetulus , Rhinocricetus , AUocricetus) ziehe ieli hier nicht in Betracht, da sie vöm systematischen Gesichtspunkt noch vielfach ungeklárt sind. Die zum Vergleich vorliegenden Forrnen dér Gattung Cricetus vert rétén drei getrennte Dinien: eine Zwerg- form (C. c. nanus Schaut), eine Normalform (C. c. praeglacialis Sehaub) und eine Riesenform (C. c. runtonensis Newton -major Woldrich). Eine Zusammenstellung dér drei Formen-Linien mit den flir die verschiedenen Faunén und Altersstufen charakteristi- schen Grössen ergibt nachfolgende Tabelle: Die unterpleistozáne Saugetierfauna von Betfia 331 Fundort : Zwergform Normalform Riesenform Beremend — 9 — Villány — 9 — Püspökfürdő 6-4— 72 00 1 00 r- 8-8— 4-2 Betfia ? 12 7-8— S-4 88— bO Nagyharsányhegy — 7"6 — 8"6 9 Gombaszög — 9 9-6 Huudsheim — ? 9-5—10-0 Stránská skála 7-5—80 8-6— 9-0 um 10-0 Brassó — 9 um 10-5 Aber uicht nur die schrittweise Grössen-Zunahme, . sonclern auch die relatíve Haufigkeit dér einzelnen Linien in den verschie- denen Faunén ist einer naheren Betraehtung Aviirdig: Fundort : Zwergform Normalform Riesenform Beremend — 9 — Villány — 9 — Püspökfürdő 122 43 5 Betfia 9 34 3 Nagy harsány hegy — 86 9 Gombaszög — 9 4 Brassó — 9 5 Ven auslandischen Fundorten erinnert die Stránská skála (28-8-7) einigermassen au Püspökfürdő, Avahrend sich Sackdillingen (0-9-11) dem Stádium von Brassó náhert. Abgesehen von lokálén Störungen (Fehlen dér Riesenform am Xagyharsányhegy und Vor- handensein einer Zwergform in dér Stránská skála) finden wir auch beim Hamster genau dieselbe Reihenfolge, die auch durch die Hasén glánzend bestatigt werden kann. Sehliesslich müssen noch die Angaben in Betracht gezogen wer- den, die sich aus dér Grössen-Variation dér Hermeline ergeben. Wenn auch das Matériái durchgehend zu dürftig war, um daraus sichere statistische Schlüsse ziehen zu können, so kann trotzdem festgestellt werden, dass die Tiere ven Villány im Durchschnitt bedeutend kleiner Avarén, als die beinahe gleich grossen Tiere von Betfia, Xagyharsányhegy und Gombaszög, über die zusammenfas- send festgestellt Averden kann, dass ihre kleinsten Exemplare dem Mittelwert dér Tiere von Villány gleichkomman. Dagegen steht die Bisesenform von Brassó (Avie auch dér dortige Riesenhamster) A*on 33-2 M. Kretzoi 0. — 2. T ó t h: Adatok Nagyvárad környéke diluviális képződményei- nek ismeretéhez. 1891. — 3. Ardos: Lukács Ödön-barlang usw. 1913. — 4 Kormos: Földt. Közi. 35. 1905. — 5. Kormos: Föld. Közi. 41. 1911. — 6. Kormos: Mitt. Jahrb. k. Ungar. Geol. R.-Anst. 20, 1912. - 7. Kormos: Jahrb. k. Ungar. Geo1. R.-A. f. 1916. 1917. — 8. Kormos: Mitt. Jahrb. k. Ungar. Geol. R.-Anst. 22. 1914. — 9. Kormos: Jahrb. k. Ungar. Geol. R.-Anst. f. 1913. 1914. — 10. Kormos: Ann. Mas. Nat. Hungar. 11 1913. — 11. L a m brecht: Aquila. 19. 1912. — 12. B o 1 k a y: Mitt. Jahrb. k. Ungar. Geol. R.-Anst. 21. 1913. — 13. Méhely: Ann. Mus. Nat. Hung. 12. 1914. — 14. Capek: Barlangiad. 5. 1917, — 16. F e j é r v ár y: Földt. Közi. 47. 1917. — 16. F e j é r v á r y — L á n g h: 1Die Fauna des unteren Cromericum besteht ebenso aus verháltnis- unissig kleinen und primitíven Formen, die nichts mit den grossen, boehspezialisierten Formen des ansgebenden Yillafranchium géméin- sam habén, wie die Fauna des ausgehenden Cromericum aus gross- wüchsigen, spezialisierten Endtypen dér cromerischen Entwicklung bestehen, die nicht in die Fauna des darauffolgenden Chelléum über- gehen. usw. Natürlich muss ich nachdrücklicli betonén, dass sicli dies nur auf die charakteristische Mehrzahl dér Typen, nicht aber auf die Gesamtfauna bis auf die letzten Formen beziehen muss. Die unterpleistozane Saugetierfauna von Betfia 335 Palaeont. Hang. 1. 1923. — 17. Kormos: Álíatt. Közi. 27. 1930. — 18. Kormos: Fólia Zooh et Hydr. Festschr. E. Strand. 3. 1937. — 18a. Soós: Allatt. Közi. 29. 1932. 19. Kormos: Ann. Mus. Xat. Hungar. 27. 1930. — 20. Schaub: Abh. Schweiz. Pál. Ges. 49. 1930. — 21. Sehaub: Abh. Schw. Pál. Ges. 61. 1938. — 22. Schreuder: Arch ncerl. Zool. 4. 1940. — 23. Kormos: Fólia Zool. et Hydr. 4. 1932, — 24. Kormos: Föl. Zool. et Hydr. 5. 1933. — 25. Kormos: Föl. Zoo'. it Hydr. 4. 1932. — 26. K o r m o n: Föl. Zool. et Hydr. 5. 1933. — 27. K o r- mos: Allatt. Közi. 31. 1934. — 28. Kormos: X.- Jb. f. Min. etc. B. Bd. 69. 1932. — 29. Schaub: Eel. geol. Helvet 25. 1932 — 30. Szunyó g h y : Acta Zool. 13. 1932. — 31. Kormos: Ami. Mus. Xat., Hungar. 27. 1930, 32. Schreuder: Ann. Mus. Xat. Hungar. 29. 1935. — 33. Schaub: Fel. Geol. Helvet. 23. 1930. — 34. Lambrecht: Handb. Palaeornith. 2 1933. — 35, Kretzo i: Xe Congr. in ern. de Zool. 1927. Budapest. 1929. — 33. Kormos: Föleit. Közi. 64. 1934. — 37. Brunner: X. Jb. f. Min. ete. Beil. Bd. 71. 1933. — 38. Marté-! li: Boll. Soe. Geol. Ital. 25. 1906. — 39. Kretzo i: Ann. Mus. Xat. Hungar, 31, 1938. — 40. Freuden- herg: Geol. u. Palaeont. Abh. X. F. 12. 1914. — 41 Schi rmeisen: Verli. Naturf. ^ er. Brünn. 60. 1926 — 42. Helbing: Eel. geol. Hel- vet. 27. 1934. — 43. Kormos: Allatt. Közi. 22. 1925. — 44 Ivretzoi: Ann. Mus. Xa . Hungar. 34. 1941 — 45. Heller: Obi. f. Min. ete. B. 1933. — 46. Petényi: Hátrahagyott munkái. 1864. — 47. dél C a m- pana: Palaeont. Ital. 19. 1913. — 48, Newton: Quart. Journ. 55. 1899. — 49. Simionescu: Ac. Kom. Publ. Fond. V. Ad. 9. 1930. — Wold- rich: S, — Bér. Ak. Wiss. Wien. 82/2. 1889. — 51. H in tón: Monog- raph of Voles and Lemmings. 1. 1926. _ 52. Heller: X. Jb. f. Min. etc Beil. Bd. 63. 1930 — 53. Kormos: Yerh. Xaturf. Ver. Brünn. 64. 1933. — 54. Kormos: Palaeobiol. 4. 1931. — 55, Schreuder: Yerh. kon. Ak, Wet Amsterd. 30. 1933. _ 56. Dice: Kniv. Calif. Publ. Bull. Dep . Geol. Sci. 10. 1917. — 57. Dice: Journ. Mamin. 10. 1929. — 58. Kretzo i: Ann. Mus. Xat. Hungar. 34. 1941.-— 59. Mottl M.: Ann. Inst. r. hung. Geol. 32. 1938. — 60. Mottl: M. kir. Fö’dt. Int. Vitaül. Műnk. 1941/2. 1941. — 61. Brink m ann: Yerh. Y. int. Kongr Yererb 1928. 336 NEUE ANTILOPEN-FORM AUS DEM SQPROXER SARMAT. Von M. Kretzoi. (Mit Tafel VIII.) Vor dem ersten Auftreten dér Hipparion-Fauuen auf euro- páischem Bódén im Chersoninm Avarén Antilopén áusserst selten. Sehen wir von zweifelhaften afrikanischen Funden (cf. Eotrogus, usw.) ab, so können Ectragus (= Eocerus Schlosser nec Sharp) aus Helvet-Torton, Protragocerus aus Torton-Sarmat, bzw. Miotragocerus und „Tragocerus” latifrons aus Sarrnaf aus Európa und Sivoreas, Sivaceros, Strepslportax, Helicoportax, sowie z. T. Pnchyportax und Selenoportax aus dem Obermiozan aus In- dien genannt Avefden. Durch diesen Umstand gevinnt aueh unser Antilopen-Fund aus dem westungarischen Sarmat vúel an Wichtig- keit. lm Friihjahr diesen Jahres erhielt die Geologisch- Palaonto- logische Abteilung des Magyar Nemzeti Múzeum durch Vermitt- lung des Herrn Archaologen Sándor G a 1 1 u s, Ivustos am Ma- gyar Nemzeti Múzeum, einen oberen Molaren von Deinotherium aus typisch sarmatischem Grobsand dér B o ó r’schen Sandgrube im SO von Sopron. Mitte September überreichte uns Herr Gallus einen Aveiteren Fund aus derselben Sandgrube: die zusammenge- hörigen Hornznpfen einer Antilopé, die eine neuen Form vertritt. Nachfolgend gebe ich die kurze Schilderung dér Funde. 1. Dystychoceras pannoniae n. g. n. sp. Holotypus: Beide Hornzapfen mit Teilen des Schadel- daehes (Geologisch-Palaoutologische Abteilung des Dlagyar Nem- zeti Múzeum). F u ndort: Sopron, B o ó r’sche Sandgrube. Geologisches Altér: Unteres-mittleres Sarmat (Ukrai- nium). Besehreibung: Dér Schádeldaeh ist, Avie bei mehreren primitíven Tragoeerinen (Trp goporta x, Graecoryx, Miotragocerus , einige „Tragocerus'' -Arten) grubig und tief skulpturiert, Avahrend die Stirnflache ZAvisehen den Hornzapfen im Gegensatz zu den be- kannten iilteren Tragocerhien sieh zu einer QuerAvulst aufAVÖlbt. Hinter dieser AufAVÖlbung liegt beiderseits, an dér Hinter-Innen- ecke des Hornzapfens eine Eintiefung. Die Hornzapfen stehen atoh einander ziemlieh Aveit entfernt und sind sehr merkAvürdig gebaut. Untén sind sie dielc, aus den erhaltenen Resten zu schliessen ATorne durch einen herATorspringen- den Kamm gekennzeichnet, in ihrem Verlauf nacli oben schAvach,. (unter 10 — 12°) dUergierend. EtAvas unter einem Drittel ihrer Gre- Neue Antilophen-Form aus dem Sopronéi* Sarmat 337 samtlange verden sie durch eine Einknickung parallel und be- kcmmen eine sehr sehlanke Fönn (infoige dieser plötzlichen Ab- nahme an Dicke erseheinen die Hornzapfen knapp unter dieser Einknickung wie angeselnvollen), dér Vorderkamm versehwindet und die Querschnittform dér Hornzapfen wird ruudoval (Abb. 1.), im oberen Drittel derselben beinahe queroval. Die Verjüngung dér Hornzapfen tritt im oberen Drittel dér Gesamtlange sehr langsam Abb. 1. Dystychoceras pannoniae n. g*. n. sp., Querschnittformeu des Hornzapfens an dér Basis (1), oberhalb dér Knickung* (2) und nabe dér Spitze (3). ein. Bis iiber die Halfte sind die Hornzapfen schwach naeb binten geneigt, von da erseheinen sie mehr zurückgebogen. Dimens ionén: Die Spanmveite dér Hornzapfen betragt (aussen gemessen) untén 122, in dér Knickung 150, am obersten mcssbaren Punkt dér Hornzapfen (ungef. ein Drittel unter dér Spitze) 146 mm. Dér Langs- und Querdurchmesser des Querschnit- tes betragt oberhalb dér Basis eca 50 und 34 mm, knapp unter dér Knickung ? und 29 mm, am höchsten messbaren Punkt 20 und 21 mm. Die Knickung erfolgt ungef. S0 mm iiber dem Frontal-Quer- damrn, die Lángé des erhaltenen Teiles dér Hornzapfen ebenfalls vöm Querdamm gemessen 150 mm, wahrend die rekonstruierte Ge- samtlange dér Hornzapfen 200 mm überschritten habén kann. Vergleiche: Lassen wir die nicht genug scharf. diffe- renzierten Formen dér Gruppé Eotragus Protragocerus ausser Acht, so bleiben uns als sichere Tragocerinen die Gattungen Miotragocerus, Iieliccportax, Strepsiportax, Pachyportox, Trago- portax, Sivoceros, Graecoryx und selbst Trogocerus übrig. Von die- sen koromén beim naheren^ Vergleich Miotragocerus, Strepsiportax, Sivaceros, Graecoryx, von den zu Tragocerus gestellten Formen 338 M. Ivretzoi die unter T. amailtheus laufende Rasse mit kurzen, flachen Horn- zapfen, T. tatifrons und evtl. T. leskewitscki (4) in Betracht, wah- rend Helicoportax végén breiter, flacher Stirnpartie, lángén schlanken, gleichmassig nach oben zu verjiingten Hornzapfen nielit weiter beriicksichtigt werden karin, ebenso wie Trogoportax infoige kurzer, dicker, aber gleichmassig zugespitzter Form dér Hornzapfen ausfiillt. Mit Miotragocerus teilt unsere Form die dureh das starke Hervortreten dér Vorderkante verlangerte Querschnitt form dér Hornzapfen, wahrend sich beide Formen in Bezug auf Knilt- kung dér Schiidelachse, allgemeine Form des Schadeldaches, Stirnbreite, Lángé und Proportionen dér Hornzapfen, usw. ziem- lich versehieden verhalten. Dasselbe gilt für Strepsiportax, mit dem Unterschied, dass liier sogar die charakteristische Vorderkante dér Hornzapfen fehlt, ausserdem ist die Verjiingung de Hornzapfen nach oben gleichmas- sig. Die amaltheus-~Rasse mit kurzen, flachen Hornzapfen erin- neit nur an unsere Form, soweit die scharf hervortretende Vorder- kante'auch hier zu beobachten ist; doch verschwindet sie bei dicsér Form viel gleichmassiger. In allén übrigen Merkmalen weichen sie von einander hetrachtlich ab. Tragocerus latifrons kann infoige zu weitem Abstand und Torsion dér Hornzapfen, flacher Stirn und »bweichend gebautem Schíideldach ebenfalls nicht naher be- rücksichtigt werden. Endlich besitzt Tragocerus leskeivitschi zu kurze, zu gleichmassig verjüngte Hornzapfen, die, wie bei Miotra- gocerus, stark nach hinten geneigt sind. Graecoryx valenciennesi erinnert in dér Schadelbreite an unsere Form, doch weieht er in allén übrigen Merkmalen (Form und Kiirze dér Hornzapfen, flacher Schíideldach, usw.) entschie- «ien ab. Die grösste Áhnlichkeit mit unserer Form zeigt Sivaceros, insoferne die eingentümliche Ausbildung dér Hornzapfen unserer T’orm nur hier wiederzuíinden ist, wenn auch nur angedeutet. Allerdings ist die plötzliche Verjiingung dér Hornzapfen bei Siva- ceros nur ganz hoch (im oberen Drittel dér Gesamtlange) eingetre- ten. wahrend dies bei dér ungarischen Form im unteren Drittel zu beobachten ist. Ausserdem fehlt bei Sivaceros so die Anschwel- lung, wie die Ivnickung des Hornzapfens, die bei dér soproner Form Hand in Hand mit dér plötzlichen Verjiingung des Horn- zapfens auftreten. Endlich besitzt Sivaceros bedeutend llingere, gerade Hornzapfen, mit auch im oberen Teil ovalem Querschnitt. Alles zusammenfassend können wir feststellen. dass dem Tra- gocerinen von Sopron, wenn auch einige Anklange zu Sivaceros gra- diens Pilgrim bestehen, infoige eigenartiger Hornzapfen- Ausbil- dung im System eine gesonderte Stelle gebiihrt. Rekonst ruktion: Wenn auch die Rekonstruktion einer Neue Antilophen-Form aus elem Sopronéi- Sarmat 339 durchschnittlichen Boselaphinen-Form ziemlich einfaeh ist, kann die eigentiimliche Hornzapfen-Fonn einiger Tragoeerinen nieht oline Bemerkung gelassen werden. Wie bekannt. wird die Ringelung, oder in beliebiger anderer Fomi eintretende Gliederung dér Hürner bei den Wiederkauern, abgesehen vöm einzigen Fali dér Torsion, wo die Kantén natürlich aucli am Hornzapfen dieselbe Torsion erleiden, am Hornzapfen nieht einmal angedentet. Die Hornzapfen-Oberflache bleibt immer glatt, sie ist von allén Komplikationen dér Hornoberflache vollkommen unabhángig gestaltet. Eben deswegen wiire eine so auffállige Ánderung, wie im Ablauf dér Hornzapfen des Soproner Tieres, ohne jeglichen Folgen fiir die aussere Gestalt dér Höruer ganz unmöglich. Glücklicher- veise liegt mis in Antilocapra ein ziemlich genauer Parallelfall vor. Ja sogar muss festgestellt werden, dass die Gestaltánderung im Ab- lauf des Antilocapra- Hornzapfens bedeutend geringer ist als bei un- serem Tier. Aus dem Umstand, dass dér untere, dicke Abschnitt des Hornzapfens oben einwarts geknickt ist und in dér Knickung von vorne Geseben die Aussenflanke wie an.geschwollen aussieht, a\ áhíend au^ dér Innenfláche von dieser Anschwellung wenig zűr Siclit kom mt (deshalb ist von hinten weder die Knickung, noch die Anschwellung deutlich zu sehen), kann darauf geschlossen werden, dass an dieser vorderen-ausseren Anschwellung, als auf einem Pols- ter ein Antilocapra- artiger Xebenast dér Hornscheide gesessen ha- bén muss, dér in dér Richtung des unteren Hornznpfen-Abschnittes liegt, alsó nach oben-aussen gerichtst ist, wahrend dér Hornzapfen mit dem Hauptast dér Hornscheide nach hinten-oben (beinahe hin- ten-innen) geneigt erscheint, im Gegensatz zu Antilocapra, wo be- kanntlich dér Xebenast einwarts geneigt ist, wahrend sich dér Hauptstamm mehr nach aussen richtet. Eine solche Ausbildung dér Hörner würde auch eine logische Erklarung dér merkwürdigen Hornzapfenform von Dystychoceras gébén können. Inwieweit auch bei weiteren Tragoeerinen mit einer solchen antiloc-aprinen Gabelung dér Hörner zu rechnen sei, i' vorderhand sehver zu entscheiden. Ich glaube bei Miotragocerus, oder noch inéin- beim flachhörnigen „ Tragocerus amaltheus” von dér Mög- liehkeit einer solchen Lösung ruhig absehen zu dürfen. Dagegen ist bei einigen zu Sivaceros gestellten Formen (z. B. 1. Pl. IV. fig. o.) ein Gablergehörn sehr leicht möglich. Re vision dér Tragoeerinen: Durch die umfassende Re Vision dér fossilen Bovidae seitens Pilgrim (1,5,6) entstanden jm isteni dieser Gruppé an einigen Stellen auffallende Ungleich- heiten: wahrend die indischen Formen eine weitgehende Aufteilung in verschiedene Genera erfuhren. bleiben die europaischen Formen ■emahe ausnahmslos in ihrem altén, noch von Gaudry stammen- den Ralimén bestehen. In nachfolgenden versuche ich diese Um- 340 M. Kretzoi \bb 2. — 1. Austroportax n. g. Utifrons (S i c k e n b e r g), 2. .Wio!ra3ocerus monacensisS t r o m e r, 3. ^Trwcerus" leskeMi B Orl. ^ » K; ^b- ensícorn, the*. iR oth et W a ff n e r). 7— 7a. Tra pocerus curvtcornis a n a r e e, ~ ~~ — o grím. 9— 9a. Pontoportax n. g. 6rowm (Pilgrim), 10 Pontoportax ru3osifrons (Sch l °8Sej)-- 11— 11a. Gazelloportax andreei B g. n. sp., 12— 12a. Gazelloportax yalltczs n. sp.. 13 13a. Indotrasus pilsrimi n. g. n. sp., 14— 14a. Pikermicerus saudryi n. g. n. sp. Xeue Antilopen-Form aus dem Sopronéi- Sarmat 341 gruppierung aueh auf das europáische Tragocerinen-Material aus- zubreiten. Vorausgehend muss ich bemerken, dass ein nicht unwesent- lieher Teil dér Tragocerinen auf die Bezahnung begründet wurde, weshalb sicb diese Formen, ebenso Avie ein'ige nocb nicht genügend bekannte, generaliesierte Primitivformen (z. B. Tragocerus leske- witschi Borissiak, oder T. csákvárensis Kretzoi), noch nicht in das auf Merkinale des Schádels und des Gehörns begriindete Sys- tem einfügen lassen. Die übrigen Formen dürften nachfolgend gruppiert werden: Pachyportax Pilgrim (5. 766, 1. 194). Keine einheitliche Gruppé. P. dhokpathanensis Pilgrim, latklen s (Ly dekker), nagrii Pilgrim. Sarmaticum bis Plioztin. Strepsiportax Pilgrim (5. 756, 1. 190). S. gluten Pilgrim, chinjiensis Pilgrim. Tortonium oder unteres Sarmat. Austroportax n. g. (Holot.: Tragocerus latifrons Sicken- b e r g). Von Strepsiportax, dem es am nachsten steht, unterscheidet es sich scharf durch geknickte Schadelachse und kurze, massige Hornzapfen. Nur die Typusart. Unteres-mittleres Sarmat. Tragoportax Pilgrim (5. 770, 1. 2*24). T. salmontanus Pil- grim, T. aiyengari Pilgrim, T. isiami Pilgrim. Pannon. Tragocerus Gaudry (Holot.: Capra amalthea Roth et Wagner). Schadelachse stark geknickt, Orbitae kiéin, verhaltnis- massig lángé, schlanke Hornzapfen. T. amalthea (Roth et Wag- n e r), punjabicus Pilgrim, curvicornis Andree, recticornis Andree, ensicornis n. ssp. (Holot.: 7. Taf. 10. f. 1. 7), samius n. ssp. (Holot.: 7. Taf. 10. f. 4, 6). Pannon. Pontoportax n. g. (Holot.: Tragocerus parvidens Sch 1 ős- sé r). Schadelachse beinahe gar nicht geknickt, lángé, schlanke Hornzapfen, grosse Orbitae. T. parvidens (Schlosser), rugosi- frons (Schlosser), brcncni (Pilgrim), ? frolovi (Pavlov). Pannon. Gazelloportax n. g. (Holot.: gallicus n. sp.). Mit Tragocerus und Pontoportax verglichen Stirn breit, Hornzapfen demge- mass in grösserem Abstand, nicht stark verlangert, im Querschnitt mehr rundoval, Schadeldach kraftig skulpturiert. G. gallicus n. sp. (Holot.: 8. Pl. 1*2. f. 18), Querschnitt dér Hornzapfen uach vorne ab- gerundet, G. andreei n. sp. (Holot.: 7. Taf. 11. f. 8), Hornzapfen einander etwas naher gerückt. im Querschnitt vorne etwas zuge- spitzt. Chersonium bzAv. Pannonium. Graecoryx Pilgrim (6. 54). G. valenciennesi (Gaudry), nach B o h 1 i n (9) junger Tragocerus, G. esterházyi n. sp. (Hippa- rionfauna von Csákvár) mit schwachem Gehörn, gewölbtem Seha- deldaeh. Chersonium und Pannon. Sivaceros Pilgrim (5. 792. 1. 241). S. gradiens Pilgrim, vedicus Pilgrim und sp. Pilgrim (ohne 1; Pl. 4. f. 5). Törtön? mnd Pannon. 342 M. Kretzoi Dystychoceras n. g. (Holot.: D. pannoniae n. sp.). Nur Typus- art. Sarmatium. Lndotrogus n. g. (Holot.: I. pilgrimi n. sp.). Hornzapfen lcurz, abgeflacht, Yoiderrand im Profil scharf abgeschlagen, Quersehnitt vorne-liinten zugespitzt. Nur Typusart. (Holot.: 1. Pl. 4. f. 5). Sar- matf Mictragocerus Stromer (2. 36). M. monacensis Stromer. Sarmatium. Pikermicerus n. g. (Holot.: P. gaudryi n. sp.). Schádelachse staik geknickt, Hornzapfen stossen vorne beinahe zusammen, sind seitlich stark zusainmengedrückt, verhaltnigmássig kurz, verjiin- gen síeli im oberen Drittel sehr rasch. Nur Typus-Art (Holot.: 10. Pl. 49. f. 1). Pannon. Über die systematisehe Stellung dér Gruppé Eotragus-Pro- tragocerus kaim derzeit noch uieht viel gesagt werden. Ebenso rei- chen unsere Ken ntn isse nieht zűr Diskussion dér gegenseitigen ver- wandtschaftlichen Beziehungen dér hier behandelten Gattungen aus. 2. Deinotherium giganteum Kaup. Dér zwfeite Fund dér B o ó r’schen Sandgrube ist dér beieits sehon erwahnte obere Pramolar. Auf Grund seiner Abmessungen (Lángé dér Znhnkrone 73, Breite 78 mm) passt er sehr gut in die Variationsbreite von D. giganteum. Da einerseits D. levius, mit dem es noch verglichen werden könnte, aus nach-helvetischen Ab- lagerungen noch nicht n aehgewiesen werden konnte, andsrerseits D. giganteum vöm Törtön an bis zum Ende des Pannon reicht, ist an diesel* Bestimmung wolil nicht zu zweifeln. * fi: Die hier beschriebene Antilopen-Form kann als neuer Tvpus zűr Altersbestimmung dér Fundschicht nicht in Verwendung ge- bracht werden. Dér Deinotherium- Fund kann zum H&rizont-Bestim- men wegen seiner zu grossen vertikalen Ausbreitung ebenfalls nicht gebraucht werden. Filter solchen Umstanden bleibt uns nichts wei- ter iibrig, als dass wir die gesicherte malakologiseh-stratigraphi- sehe Altersbestimmung dicsér Grobsand-Serie als ins Horizont dér sog. Cerithien-Kalke (unteres-mittleres Sarmat) gehörig annelimen. Daniit riiekt unser Fundort in das Horizont dér Fauna von Holla- brunn (3) und dér Flinz-Sande von München (2). Allerdings kann als interessanter Zufall erwahnt werden, dass allé drei Faunén je eine (Oberhollabrunn dérén zwei) primitive Tragocerinen-Form in Begleitung von Deinotherium giganteum lieferte. (Geol. und Palaont. Abt. des Magyar Nemzeti Muzeum.) Mammontes hungaricus, ein neues Waldmammut aus ITngarn 343 SCHRIFTTUM. 1. Pilgrim: Pál. Indica. (N. S.) 26. 1. 1938. - 2. Stromer: Abh. Bay. Akad. Wiss. 32/1. 1928. - 3. Sickenberg: Palaeobiol. 2. p;9j) _ 4 Borissiak: Mém. Com. Géol. (N. S.) 87. 1914. — 5.PÍ1- iv r i m : Bull. Amer. Mus. N. H. 72/7. 1937. - 6. Pilgrim: and Hop- wood: Catal. Pont. Bovid. Eur. 1928. - 7. Andree: Palaeontogr. 67. 1926 - 8. De péret: Arch. Mus. Lyon. 4. 1887. - 9. B obi in: Nov Act. reg. Sót*. Sei. Upsala. (4) 9. 1935. — 10. Gaudry: Amm. foss, et Géol. Attique. 1865. II. KURZE MITTEILUNGEN. V \MMONTEUS HUNGARICUS, EIN NEUES WALDMAMMUT AUS UNGARiN. Von M. Kretzoi (Budapest). Anlasslich einer Siehtung des in dér Geologisch-Palaontolo- logischen Abteilung des Magyar Nemzeti Múzeum befindlichen Mammut-Materiales musste ich auch die Gliedmassen-Proportionen des betrcffenden Materiales einem Stúdium unterziehen. Bei dicsei Gelegenheit ergab es sich, dass die Extrém itaten-Propoi tionen dér ungarischen Tiere von denen des tibrigen Mitteleuropas und anch Sibiriens so grundsátzlich abweichen, dass eine spezifische Abtren- nung durehführt werden rnuss. Die Merkmale dér neuen Fönn sol- len in nachfolgenden Zeilen kurz geschildert werden. Mammonteus hungaricus n. sp. Holotypus: Unvollstandiges Skelet von Pécs (Südnngarn), im stadt. Museum zu Pécs. Parat ypus: Detto von Zalaegerszeg (Südwestungarn), in elér kgl. Ung. Geol. Anstalt. Geologisches Altér: J üngeres Dilnvium. Artdiagnose: Auffallend kurzfiissige Mammutart, mit nicht nur den iibrigen M cimmonteus-Y ormon, sondern auch dem in- dischen Elefántén gegenüber geidnger Sehulterhöhe, übrigens von g icsse r Gestalt, normalen Mammut-M'érkmalen am Schadel und im cdontologíschen Bau. Vergleiche: Stellen wir die auf das Femur bezogene Ver. haltniszahlen dér wichtigeren zűr Verfiigung stehenden Extremi- tiiten dér ungarischen Mammutfunde denen vöm Bornaer, Stcinliei- mer, Eeresowkaer Mammut, vöm indischen Elefántén von einem Parelephas und einem Hesperoloxodon gegenüber, so ergibt sich felgendes: 344 M. Kretzoi M. hungaricus Pécs Z- eger’ recs szeg Elephas maxi- mus M. frassi Stein- heim M. prímig. Borna M. beresov. Bere- sowka Pare- leph. flo- ridan. Hespe- rol.an- tiquus Scapula (71) 70 73 77 75 — (76) — Humerus 83 84 85 90 91 91 93 93 Radius 63 — 69 67 67 — — — Femur 100 100 100 100 100 100 100 100 Tibia 53 56 58 58 59 — 57 — Aus dieser Tabelle aeht es ziemlich klar hervor, dass beim indischen Elephanten (im Gegenteil zum steppenbevohnenden af- rikanisehen Elephanten und vervandten, ebenso wie zu den echten Mammut-Formen), vorne schvaelier gebaut war, was die relatív Abb. 1. Mammonteus hungaricus n. sp., Sckadel eines weiblielien Tieres aus dér Tlieiss. geringe Widerristhöhe beweist, vas aus dér Ivürze des Humerus uud dér Scapula hervorgelit. In dieser Hinsicht übertrifft die un* garische Form sogar den indischen Elephanten: die vorderen Glied- massen sind durchgeliend kiirzer, vas fiir noch geringere ielati\e Siebenbürg'ische E’otheriiden 345 Widerristhöhe, alsó noch schwácher gebauten Vorderkörper spricht (schwache Scapula). Aus diesen AlerkmaLen geht es unzweideutig bervor, dass unser Tier, in Gegensatz zum typisehen Mammut und seinen Verwandten, oder z. T. dem afrikanischen Elephantcn, kein Steppentier ivar, sondern ein ivaldbeivohnendes Leben geführt ha- bén konnte. Eine zweite wichtige Tatsac-he, die aus dér Tabelle hervor- geht, ist die bedeutende Kürze von Tibia und Radius beim ungari- sehen Tier, ein Merkmal, das bei keinem zum Vergleich herangezo- genen so scharf hervortritt. Diese relatíve Kürze des distalen Ab- sehnittes dér Extremitaten, ebenso wie die daraus folgende Kurz- beinigkeit spechen wieder für Tiere, die das sumpfig-ivaldige Mil- lieu bevorzugten. Alles zusammenfassend kann festgestellt werden, dass unser Mammut in Gegensatz zu einem hoehschulterigen, langbeinigen, steppenbevohnenden mitteleuropaischen Verwandten ein k rzbeini- ges Waldtier war mit verhaltnismassig peringer Widerristhöhe. In dleser Hinsicht steht es dem indischen Elephnníen noeh naher als diesem. Dass ich das Tier trotz dem in die njihere Verwandtschaft des Mammut stelle, ist durch den Umstand, dass es im Schadelbau (Abb. 1) soAvie im Gebiss typische Mammonteus- Merkmale aufweist, zu erklíiren. Demnach muss diese Fönn trotz den Abweichungen in den Körper- und Gliedmassen-Proportioneu als eine Mammuíform angesehen werden. doch als typisches Waldmammut. (Geologisehe und Palaontologische Abteilung des Magyar Xemzeti Muzeum.) SIEBEXBÜRGISCHE ELOTHERIIDEX. Von M. Kretzoi. Altweltliehe Elotheriiden-Funde sind ziemlich selten. Abge- •sehen von unsicheren Funden aus Innerasien (M a 1 1 h e w et Granger, 1) und Indien (Bugtitherium. 2; Hemimastodonf, 3 — 4) kennen wir nur einige westeuropaische (französiche, deutsehe und englisehe) ^ orkommen. sowie die Reste von Bánffyhunyad (Kom. Kolozs) in Siebenbiirgen (5. 549), die in dér kgl. Ungarischen Geo- logischen Anstalt aufbewahrt sind. Diesen und eineu weiteren, ebenfalls aus Siebenbiirgen, von Merisor (Kom. Hunyad) stammen- den Fund, ebenfalls in dér Geologischen Anstalt. dér in dér Litera- tur als Listriodon splendens figuriert (5. 549), möchte ieh in diesem Aufsatz kurz bekannt machen. 346 M. Kretzoi 1. Elotherium hungaricum n. sp. Hölotypus: F. I. Ob./59, Maxii lafragment dér linken Seite- mit M1 und Fragment des INF. Weiteres Matériái: Abgesehen von einigen Extremi- tatenknoehen verpackt im Luftscliutzraum dér Geologischen Anstalt, daher nieht zugánglich. Fun dórt: Bánffyhunyad, Kom. Kolozs. Geologisches Altér: Oligoziin. Difi gnose: Abgesehen von geringer Grössendiferenz (un- ser Exemplar ist 10 % stárker) unterscheidet sich dicse Form von Abb. 1. Elotherium hungaricum n. sp., Oberkieferbruelistiick nrit M1 — M- von Bánffyhunyad. E. magnum besonders dureh die geringere Breite dér Baekenzalme, sorvie vielleicht dureh die Hőbe dér Zahnkronen, die beim E. mag- it mn mehr brachyodont zu sein scheinen. Beim Vergleich kőimen amerikanisehe Formai nieht heran- gezogen werden, weil diese ausser Archaeoth rium, dessen brachy- odonter Zahnbau aber jeden Vergleich sofort ausschliesst, Backen- zahne besitzen, die im Querschnitt immer deutlieh breiter als láng sind. So 1 leibt uns nur Elotherium iibriu. Elotherium ronzonii (Aymard) fal It ohne weiteres aus, da es ncch kleiner ist als E. magnum und entschieden mehr brachy- odont. Vergleichen v i r die Dimensionen des Elotheriidcn von Bánffyhunyad mit solchen von Elotherium magnum (Aymard) und anderen Elotheriidcn, so ergibt sich, besonders auf Grund dér \ erhiiltniszahl Lange-Breite des betreffenden Zahnes, folgcndes Résül tat: Siehenbürgische Elöl her üdén 347 Art M1 M2 Lángé Breite Verh. Lángé Breite Verh. Elotherium hungaricum n. sp, 34 34 100 (39) (38) 97 Elotherium magnum (Aymard) 30 32 107 35 36 103 Archaeotherium clavus (Marsh) 243 247 102 Archaeotherium darbyi (Troxell) 24-0 25-3 106 Archaeotherium marshi (Troxell) 293 32-3 110 Meguchoeru< zygomnticus Troxell 40-0 42-5 106 Megachoerus latidens Troxell 422 450 107 Choerodon caninus Troxell 31.0 430 119 Dinohyus hollandi (Peterson) 42 0 44-0 105 450 48-0 107 Elotherium hungaricum übertrifft in seinen Dimensionen sámtliche Archaeotherium- Ayten, ebenso wie die sicberen Elotheri- íím-Pcmen und erreicht mehr-weniger die Gi’össe von Choerodon und Megachoerus (7), wird alsó nur von den miozanen Riesenfor- men Amerikas (7 — 9) bedeutender übertroffen. In den Proportio- nen dér Backenzáhne vveieht es aber von sámtlichen bekannten Elotheriiden seharf ab, am meisten eben ven denen. die ihm di- mensionell am nachsten stehen. 2. Elodon transsilvanicus n. g. n. sp. Holotypus: F. I. Ob./21. oder M2 sin. Fun dórt: Merisor-Krivádia, Gyalu Mendru, Kom. Hunyad, aus Konglomerat. Geologisehes Altér: Umstritten (10 — lő), höchstwahr- scheinlieh oberes Oligozán (ÁquivTalent dér Zsiltaler Lignité mit Anthracotherium magnum). Diagnose: Gegenüber Elotherium magnum kleinere Elo- theriidenform mit entschieden hypsodonten und mehr lophodonten Backenzahnen. Dimensionen: Lángé des Zahne 29 mm, Breite vorne 22, hinten 21,6 mm. Die Verhaltniszahl Lánge-Breite betrágt 76 ge- genüber 69 bei M, (bei einer Lángé von 32 und Breite von 22 mm und 80 bei M, (Lángé 30, Breite 24 mm) von Elotherium magnum. Auf Grund dér Dimensionen war unser Tier etvvas kleiner als Elotherium magnum, konnte alsó annáhernd die Grösse von Elo- therium ronzonii besessen habén. Doeh besitz/t diese Form, wie auch Aymard betont (16.22): „une hauteur proportionellement moindre de la couronne” (gegenüber E. magnum), vvogegen unsere Form auch E. magnum in dieser Hinsicht an Zahnkronenhöhe entschie- den übertrifft, geschvveige dem, dass sie im mehr lophodonten Bauplan dér Backenzáhne von beiden Arten gut abweicht. Ameri- 348 M. Kretzoi kanische Formen gibt es zwar, die durch ihre Zalmkronenhöhe an unsere Form von Merisor erinnern, doek sind diese ausnahmslos deutlick bunodont. Auf Grund dieser Merkmale glaube ich im Elotheriiden von Merisor einen isolierten Seitenzveig dér europaischen Elotherii- den diesen gegenüberzustellen, die eine dem Elotherium nieht ganz parallelé Entwicklung durchgemaeht und diesen überlebt zu liaben scheint, indem er nur an dér Wende Oligozan-Miozan, gemeinsam Abb. 2. Obenansicht und labiale Seitenansicht des M, von Elodon trans- silvanicus n. g. n. sp. von Merisor (1) und Elotherium magnum (Ay- m a r d) von Ronzon (2). mit Anthracotherium magnum ausgestorben war. Diese liypselo- donte, kleine Elotheriidenform des europaischen Oberoligozans mit lophcdonter Tendena unterscheide ich von Elotherium als Elodon n. g. (Geologische und Palaontologische Abteilung des Magyar Nemzeti Muzeum.) SOHRIFTTUM: 1. Matthew and Granger: Amier. Mus. Novit. 97. 1923. — 2. Pilgrim: Rec. Geol. Surv. India. 37. 1908.— 3. Pilgrim: Palaeont. Indica. N. S. 4/2. 1911. — 4 Osborn: Proboscidea. 1. 1936. — 5. Koch: M. Orvos-Term. Vándorgy. Műnk. 30. 1900.. — 4. Fii hol: Ann. Sci. Géol. 12. 1882, — 6. Troxel'. : Amer. Journ. Sci. (4 ) 50. 1920. — 7. Marsh: Amer. Journ. Sci. (3) 46. 1893. — 8. Peterson: Mem. Carneg. Mus. 4. 1909. —9. Hof maiin: Magy. Földt. Társ. Műnk. 5. 1870. — 10. Suess: Verh. k. k. Geol. Reíchsanst. 1870. — 11. Koch: M. Orv.-Term. Vándorgy. Műnk. 25. 1889. — 12. Nopcsa: Földt. Közi. 39. 1899. — 13. Nopcsa: Bány. Ivoh. Lapok. 1903. — 14. Gaál: Ann. Mus. Nat. Hungar. 9. x91L —15. Aymard: Ann. Sci. Agr. ctc. du Puy. 12. 1847. PRÁOKKUPIERTE NAMEX IM SÁE GETIERSYSTEM. Von M. K r e t z o i. 349 Xachstehend schlage ich für sechs mit bereits schon vergrif- fenen Xamen bezeichnete Sáugetiergattungen neue Gattungsna- men vor. 1. Depéretia S c h a u b nec Teppne r. 1923 gab Sehaub (Ecl. geol. Helvet. 18.287) die ausführlicte Beschreibung einer Antilopen-Form aus Senéze, die er mit Anti- lopé arclea Depéret (ex Cervus ardeus Croizet MS.) identi- fízieren konnte, doch als Vertreter einer separaten Gattung, die er Depéretia nannte. Da aber dieser Gattungsname schon für eine Pe- ctiniden-Gruppe in Verwendung gebracht worden ist (Teppner: Foss. Cat. Anim. 15. 259. 1921.), schlage ich vor, diese Antilopen- Gattung Pliotragus n. nőm. (Holot.: Antilopé arclea Depéret ex Croizet) zu nemien. 2. Neocricetodon Schanb nec Kr etzoi. Eine Aveiíere. mit einem bereits schon vergriffenen Gattungs- namen belegte S c h a u b’sche Gatung ist Neocricetodon, die er — nachdem mein Neocricetodon schaubi von Csákvár (Mitt. ii. Höh- len- u. Karstf. 2930.) seiner Anfmerksamkeit entwichen zu sein scheint — im Jahre 1934(Abh. schweiz. Pál. Ges. 54. 26.) auf Crice- tulus grangeri Young basierte. Für diese Gattung bringa ich den Xamen Epicricetodon n. nőm. in Vorschlag. 3. Isodactylus dal Piaz nec Gray. Dal Piaz unterschied 1927 (Atti r. Acad. sci. Torino. 62.40.) den Kreis Anthmcotherium bumbachense Stehlin von dér ent- schieden anisodactylen Stamgruppe (A. magnum-Gvuppe) als be- sondere Untergattung unter dem Xamen Isodactylus, welche Be- nennung aber schon für ein Reptil vorbehalten ist: Isodactylus Gray 1845 (Catal. Lizards Brit Mus. 259.). Ich schlage für diese Gruppé die Bezeichnung Pachychoerops n. nőm. (Holot.: Anthra- cotherium bumbachense Stehlin) vor. 4. Lagopsis Schlosser nec Rafinesque. Schlosser gründete auf Lagomys oeningensis líeyer die Gattung Lagopsis (Palaeontogr. 31. 10. 1884.), doch bediente sich Rafinesque bereits schon 1815 (Analyse de la Natúré, add. 219.) dieser Benennung für eine nicht identifizierhare rezente La- gomorphen-Form, was uns dazu zwingt,die Schlosse r’sche Be- 350 M. Kretzoi nennung als invalid fallen zu lassen. Für diese Oehotoniden-Gattung schlage ieh den Xamen Opsolagus n. nőm. (Holot.: Logomys oenin- gen is Meye r) vor. 5. Depéretio S h i k a m a nec Teppner. Eine dér Eeihe nach sehon dritte Yerwendung des Xamens Depéretio ist bei Shikama (Proc. Imp. Acad. Tokyo. 12.292) zu íinden. dér ihn 1926 zűr Bezeielmung einer auf Cervus pra?nipponi- eus Shikama begriindeten Untergattung von Cervus aufgestellt hat. An Stelle des zweifach (Teppner 1921, Schaub 1923) pra- okkupierten Xamens Depéretio bringe ieh Xipponicervus n. nőm. (Holot.: Cervus praenippotiicus Shikama) in Vorschlag. 6. Pliocervus Hilzheimer nec Alexejew. Hilzheimer begründete 1922 (Centr. f. Min. etc. 743) auf die Art Cervus matheroni Gervais die neue Gattung Pliocervus: doch fasste Khomenko einige Jahre früher (Ann Geol. Min. Kuss. lő. 1913) die Gruppé Cervavitus-Cervocerus-Douiacerus in die neu aufgestelle Unterfamilie Pliocervinae zusammen, weshalb mir dér Hilzheime r’sehe Gattungsname praokkupiert zu sein sc-heint. Statt Pliocervus Hilzheimer schlage ieh Ctenocerus n. nőm. vor. (Geologische und Palaontologische Abteilung des Magyar Xemzeti Muzeum.) SEEHUND-RESTE APS DEM SARMAT VOX ÉRD BEI BUDAPEST. Von M. Kretzoi (Budapest). Aus Ungarn sind bis jetzt bloss drei Pinnipedier-Fuude be- kannt worden. Dér erste, den sehon Cu vier vor mehr als einem Jahrhundert erwahnt hat (1. 456), wurde von Blaiuville als * Phoca viennensis antiqua kurz beschrieben und abgebildet (2. 42. G. Phoco, Pl. 10.), etAvas spater von Brühl in seiner AÚel einge- henderen Beschreibung als Phoca holitschensis behandelt (3). Un- ter diesem letzteren Xamen ist er auch in die Fachliteratur ein- gedrungen. Den zAveiten, sehr darftigen Fund, zAvei Zahne und ein Pha- langen-Knochen aus dem Törtön von Dévényujfalu. finden Avir bei P i a und Sickenberg erwahnt (4). Dér dritte Fund. ein zahnloser Unterkieferkörper ebenfalls aus dem Törtön von Dévényujfalu, Avurde A’on Zapfe als Mio- Seehund-Reste aus dem Sarmat von Érd 351 phoca vetusta beschrieben (5. 275). Allerdings muss ieh hier bemer- ken, dass dér zweite und dritte Fund höehstwarscheinlich verei- nigt werden dürfen (5. 274). Als vierter gesellt síeli in dicse Keibe dér Fund vpn Érd, dér durch Vermittlung des Laboranten dér Mineralogischen und Petrographischen Abteilung, Kari Hess, als Geschenk des Herrn Franz Bittér in die Sammlung dér Geologisehen und Palaontologisehen Abteilung des Magyar Xemzeti Muzeum gt- langte. Praepusa pannonica n. g. n. sp. Holotypus: Unterkie.ferkörper dér linken Seite mit M,. Paratypen: Proximales und distales Ende dér linken Tibia und distales Ende dér linken Fibula. F un dórt: Érd bei Budapest, aus Cerithien-Ka\k aus 6 m Tiefe, am Grund von Franz Bittér. Geologisches Altér: unteres-mittleres Sarmatium (Ukrainium). Dimensionen: Alveolare Lángé dér Zahnreike, I, — M, 35.5 mm; P-Mj, Lángé 31.5 mm; M„ Lan^e 7, Breite 2.7 mm, Höhe des Unterkieferkörpers hinter dem Molaren 9 mm; proximale Ge- lenkflaehe dér Tibia, Breite 35 mm; dasselbe am distalen Ende 17 mm. ^ ~::i3 i Seite von oben (1) und (2) von aussen. (Xat. Gr.) Wenn auch die systematisehe Stellung des Tieres auf Grund des Unterkiefers und Molaren oline Weiteres ermittelt werden kann, siessen wir beim Vorgleich mit dér an Zahl sehr betrácht- li ehen Gruppé verwandter Formen, die z. T. auf Extremitaten- knoehen begriindet wurden, z. T. aber ohnedies schon ziemlich un- sicher sind, was ihren taxoncmischen Wert betrifft, auf betraeht- iiehe Schwierigkeiten. Dér auffallend schlanke Bán des Unterkiefers, die charak- teristische nach untén abgezogene Ventralecke an diesem, die sehr deutliche Zweiwurzeligkeit dér P — M-Reihe (ausser P„ dér ein- wurzelig ist), ebenso wie dér ganze Aufbau des Molaren lassen kei- 352 M. Kretzoi nen Zweifel iibrig, dass wir mit einem echteu Phociden zu tun ha- bén. Unter den Plioeinen können wir selbst Phoca auf Grund ei- nes massiven Unterkiefers und abweichender unteren Profillinie desselben, ebenso wie des massiven Zahnbaues sofort ausseliliessen. Aus demselben Grund können auch Erignathus, Histriophoca, oder Pagoplicca, ebenso wie Halichoerus niclit náher berüeksiehtigt werden. So gelangen wir endlich zu Pusa. Ebenso, wie unser Fos- sil, sind aucb die Arten diesel- Gattung dureli kleine Abmessungen, scblanken Unterkiefer, schlanke, aus mehreren Höckern zusam- mengesetzte Backenzahne und schwache Ausbildung dér Eekzahne ebarakterisiert. In all diesen Merkmalen steben einander die Pusa- Arten und das Fossil von Érd so nahe, dass eine genetische Ver- bindung zwischen ihnen nicht in Abrede gebracht werden kann. Doch gibt es aueh hier einige Unterschiede. Erstens ist dér Unter- kiefer bei dér fcssilen Fönn noch scblanker als bei den lebenden Formen, dann ivarén die C beim Fossil betrachtlich kleiner. die Backenzahne dagegen primitiver, langer, aber scblanker. Endlich reicht dér beim re^enten Pwsa-Kreis hinter M, liegende Postmen- tallaiipen bei unserer Form nur bis untéi- die bintere Wurzel von Ps, dazu zeigt noch die untere Profillinie des Unterkieferkörpers bei Pusa eine etwas konvexe Linie, wahrend sie beim Fossil cinen entschieden konkaven Ablauf zeigt. Kurz gesagt: dér fossile See- liund von Érd stebt zwar alléin mit Pusa in niiberer Verwandt- schaft. doch unterscheidet er sicb aucb von dicsei- Gattung durch eine Reihe, meist auf eine tiefere Entwicklungsböbe verweisender Merkmale sebr deutlick. Unter den fossilen Formen können die primitiven Semanto- riden, die Odobeniden und Otariiden, ebenso wie die zu den Mona- chinen oder Cystophorinen gestellten Genera des Tertiars (6), wie Miophoca von Dévény újfalu, dann Pristiphoca, Monotherium, Pg- laeophoca, Mesotaria usw. ausser Aelit gelasseii werden. Dasselbe gilt für Prophoca mit aberrantem Skeletbau. Von den auf Glied- massenknochen basierten Gattungen steht Gryplioca angeblich mit Halichoerus, Platyphoca mit Erignathus, endlich Callophoca mit Pagophoca in engerer Beziehung. Phocanella soll mit Pusa ver- wandt sein, demnacb muss es auch uns interessieren. Endlich müssen auch die unter dem Sammelnamen Phoca zusammengefassten Formen dér miozanen und pliozanen Para- tethys, ívie Ph. viennensis-holitschensis, vindoboncnsis, pontica, maeotica, bessarabica naher untersucht werden, sowie eine oder andere dér mediterránén Arten, natürlich allé nur in Bezug auf spezifische Tdentitat, da sie auf den Umfang dér Gattung Phoca nicht von Belang sein können. Dér Vergleich wird durch den lm- stand, dass diese Arten ausnahmslos auf Gliedmassenknochen (dazu nocli auf nicht allzusehr bezeichnende) begriindet worden sind, ausser or den ti icli ersch wert. Seehund-Reste aus (lem Sarmat von Érd 353 Phoca viennensis Blainville (= holitschensis B rü h 1) ist ebenso wie die wahrscheinlich mit ihr identische Ph. vinclobo- uensis T o u 1 a (7) grösser als imsere Art, ausserdem weicht Ph. vindobonensis im Bau dér Tibia (vgl. Abb. 2.) und Fibula auch morphologisch deutlieh ab. Monotherlum maeoticum (Nordmann) uud besonders „Phoca" bessambica Simioneseu können schon infoige dér viel zn grossen Abmessungen schwerlich in Betracht kommen. Endlich miisseu noch Phocanella und Phoca pontica E i e h w a 1 d naher untersucht werden. Erstere ist zwar mit unse- rer Form nieht direkt zu vergleiehen, doch ériemért dér Bau des Femur tiberhaupt nieht an Pusa, ausserdem ist dieser Knoehe bei Phocanella auch viel höher speziaüsiert als bei einer rezenten Pasa- Árt. Abb. 2. Praepusa pannonién n. g. n. sp. (1) und „ Phoca “ vindobonensis Tóul a (2), proximale Gelenkfláche (ler linken Tibia (Nat. Gr.). Was nun Phoca pontica betrifft, muss hier zwischen dem E i e h w a 1 d’sehen Typus-Material und dem seitens Simioneseu zu dieser Form gestellten Resten (8.8) unterschieden werden. Die typi- •sehe „Phoca” pontica ist nhmlich durch starken proximalen Abschnitt des Femur, sowie eine auffallende Ektaltorsion dér (listaién Femurhalfte, begleitet von einer starken Abbiegung des Caput femoris in die distale Richtung (vgl. Abb. 3.) gekenzeichnet. Dazu kommt noch die für ^lonaehiuen, ja Otariiden bezeichnende máehtige Ausbildung des Deltoidalkammes am Humerus. Diese Merk- male gestatten keinen Vergleich mit einem Pasa-artigen Phocinen, ja sic verdienen infoige ihrer isolierten Stellung eine mehr gesonderte Behandlung im System, weshalb ich vorschlage, diese Form als Monachopsis n. g. zu bezeiehnen. 354 M. Kretzoi Eine grundverschiedene Form des Femur ist dagegen bei dem von Simi oneseu zu Phoca pontico gestellten Tier zu beobacliten: es handelt siclx hier uni den verhaltnismassig kürze- sten und massivsten Pinnipedíer-Femur, mit unglaublich schwa- eliem Proximalteil, dagegen ausserordentlich breitem Distalende, sowie im Gegensatz zu Monachopsis pontica proximahvárts (d. b. nach oben) gerichtetem Caput femoirs (Abb. 3.). Das sind allé Merkmale, die nieht nur dazu genügen, diese Form spezifiscb von Monachopsis pontica zu trennen, sondern aueb dazu reiehlicb ge- nügend sind, das vir sie als Vertreter einer selbstandigen Gattung betrackten sollen. Deskalb scblage ieh vor, diese Form Pontophoca simionescui n. g. n. sp. zu nennenlHolotypus: linkes Femur aus dem Sarmatieum von Kisehinev; 7. pl. I. f. 2.). Abb. 3. Femur von Monachopsis n. g. pontica (Eichvald) (1) und Pontophoca simionescui n. g. n. sp. (2). Nach all diesen können wir annehmen, dass dem Fossil von Érd im System eine gut umrissene Stelle gesichert verden kann, weshalb ick es zum Typus einer besonderen Gattung erhebe. Das sehliesst natitrlich die Möglichkeit einer spateren Identifikation mit einer dér bereits sclion bekannten, aber auf diirftiges Matériái begriindeten Art evtl. aus dér Gruppé dér zu Phoca als Sammel- gattung gestellten Formen überhaupt nieht aus. In diesem Fali müsste die hier gegebene Artbénennung zugunsten dér alteren fal- len gelassen werden. In Verbindung mit Praepusa taucht aueh ein altos Problem dér Palaogeographie in einer neuen Motivieruug auf: Seehund-Reste aus dem Sarmat von Érd 355 W ie bekannt, leben die Arten dér Gattung Puso in unseren Tagén erstens in den grossen asiatischen Binnenseen Kasipi, Arai, Baikal, Oron, Ivukn-nor, dann in den arktischen Meeren und wahr- scheinlich von hier eingewandert im Ladoga- und Saima-See, wahrend die Arten dér Gattungen Phoca und Pagophoca nur die zusam- menhangenden arktischen Meere bewohnen. Dagegen bcvölkerten die Glieder dér Pusa- und Phoca- Linie im oberen Miozan gemein- sam die Gewasser dér demaligen Tethys und Paratethys. Spáter können wir die P/íoco- Gruppé an den Uferzonen, dér Tethys und Atlantikum überall und jederzeit auffinden, wahrend sich die For- Abb. 4. Geographische Verbreitung dér Pasa-Gruppé: durch ein Kreuz wird dér Fundort von Praepusa angedeutet, durch schwarze Flecke das Vorkommen dér Paso-Arten in den Binnenseen Innerasiens (1. Kaspi, Arai, 3. Baikal, 4. Oron, 5. Kuku-nor), wahrend die Pfeile die marine Ausbreitung dér P. hispida angeben. Die punktierte Flache zeig*t die mutmassliche Ausbreitung dér einstigen Paratethys. mén dér Linie Praepusa-Pusa auf die Paratethys (Abb. 4.) nach dérén Zersplitterung auf Binnenseen in die grossen inner- asiiatischen Seen (Kaspi, Baikal, Arai, Oron, Kuku-nor) znríickzo- gen und (möglicherwiese im Postglazial) durch ihre östlichsten- nordöstlichsten Populationen in die arktisehe Meereszone aussti’öm- "ten. Dies würde einerseits die einstige Ausbreitung dér Para- tethys schön zuriickgeben, andererseits auch die morphologischen 1 nterschiede zwischen den Linien Phoca-Pagophoco und Pvaepusa- Pusa gut erklaren: gegeniiber den vöm Miozan an in den arkti- schen Meeren sich weitgehend zum Leben im eisigen Wasser spezialisierten, grossen, rnassiv gebauten Formen dér Gruppé 356 M. Haltenberger Phoca-P agophoca blieben die Vertreter dér Linie Praepusa-Pusa ímch Aveiterhin die kleinen, schlanken Formen mit leichten Kno- ehen, die sie als BeAvohner dér gemássigten Zonen ursprünglich Avarén. Dass von dieser Gruppé die morphologisch beinahe iiber- baupt nieht zum Leben in arktischen GeAvassern angepasste Nord- Avestform sich doch verhaltnismássig so rasch nud auf ein so grosse Gebiet ausbreiten konnte, ist allererst mit dér ganz enor- men Eurythermie dér Pinnipedier zu erklaren. (Geol. und Palaont. Abt. des Magyar Nemzeti Muzeum.) SCHRIFTTUM. 1. CuA’ier: üss. Foss. 4e ed. 7. 1825. — 2. Blainville: Ostéogr. Carnass. 1842. — 3. Brühl: Mitt. zool. Inst. Uniw Pest. 1860. — 4. P i a und Sickenberg: Katal. d. Sauget. d. Jungtert. Österr. 1934. — 5. Kellogg: UniA’. Calif. Publ. Bull. Dept. Geol. Sci. 13. 1922. — 6. Zapfe: Verh. Zool. Bot. Ges. Wien. 86 — 87. 1937. — 7. Tóul a: Beitr. Pál. Östr. Ung. 11. — 8. Simionescu: Ac. Román., Mem. Sect. Sti. (3) 3. 1925. DIE GEOLOGISCHE KARTE UND DAS GEOLOGISCHE RELIEF VON BUDAPEST. Von M. Haltenberger. Von dem Matériái dér Sammlung des Hauptstadtischen Páda- gogischen Seminars für Wobnortskunde von Budapest verdient das geologisehe Anschauungsmaterial und aucli hier vor allém die geo- logische Karte und das geologisehe Relief dér Hauptstadt besondere Beachtung. Beide Avurden auf Grund dér Angaben D r. Gábriel Strömpls hergestellt. Die technische Ausführung ist das Ver- dienst des Lehrers an dér Űbungs-Elementarschule des Seminars und Assistenten dér Sammlung für Wohnortskunde Franz Len- gyel. Die geologisehe Karte Avurde auf schAvarzem Papier mit Tem- perafarben ausgeführt. Das geologisehe Altér dér Gesteine Avurde dureh die Farben des internat. Farbenschlüssets, die Gesteinsorten selbst dureh eine besondere Schraffierung zum Andruck gebracht. Das andere interessante Lehrmittel dér Sammlung für Wohn- ortskunde von Budapest ist das geologisehe Relief dér Hauptstadt. Es ist dies nieht die dreidimensionale Belebung dér geologischen Karte, sondern das Ergebnis eines ganz eigenen Gedankgangs. Auf Grund des Planes von S t r ö m p 1, aber in dér völlig individuellen Ausführung von Lengyel spricht hier die geologisehe Vergangen- heit unserer Hauptstadt zu uns. TAFEL V. TÁBLA. Földtani Közlöny. Bánd LXX1. kötet. Ibii. BELLA BÉLA: A Máramarosi Kárpátok periglaciális jelenségeiről. Über periglaziale Erscheinungen dér Marmaroscher Kárpátén. Abb. I kép. A Nagyág közép-pleisztocén (III. sz.) terraszának zsákos kavicsa. — Sackige Schotter dér mittel-pleistozánen (dritten) Terrasse des Nagyág. Abb. 2. kép. Völgyképződés a jégkori vályog felszínén, a pliocén terraszon. — Talbildung auf eiszeit- licher Lehm-Oberflache auf dér pliozanen Terrasse. TAFEL VI. TÁBLA. Földtani Közlöny. Bánd LXXI. kötet. 1941. BULLA BÉLA: A Máramarosi Kárpátok periglaciális jelenségeiről. Über periglaziale Erscheinungen der Marmaroscher Kárpátén. Abb. 3. kép. Suvadások a szoliflukciós lejtőn az ökörmezői medencében, Ökörmező felett. — Gleitun- gen am Solifluktions-Abhang im ökörmezőer Becsen, oberhalb Ökörmező. Abb. 4. kép. Növényzettel borított periglaciális sziklatenger a Nagyág völgyében. — Von Vegetation bedecktes periglaziales Felsenmeer im Nagyágtai. Tafel VII. Tábla. Táblamagyarázat, — Tafelcrklarung. Fig. 1. kép. Chara sadlcri Ung. — Átrajzolt fénykép Oldalnézet. Na gyítás 62 X- — Photo, retouchiert. Seitenansicht. Vergrösse- rung X 62. Fig. 1. a) kép. Ugyanaz. — Dasgleiche. — Alulnézet. — Von untén. Fig. 2. kép. Aclistochara staubi n. sp. — Holotypus. — Átrajzolt fény- kép. Oldalnézet. Nagyítás 55 X- — Holotype. Photo, retouchiert. Seitenansicht. Vergrösserung X 55. Fig.. 2. a) kép. Ugyanaz. — Dasgleiche. — Alulnézet. — Von untén. Fig. 2. b) kép. Ugyanaz. — Dasgleiche. — FeMi lnézet. — Von oben. Fig. 3. kép. Chara filarszkyi n. sp. — Holotypus. — A rajzolt fénykép. Oldalnézet. Nagyítás 55 X- — Holotype. Photo, retouchiert. Seiten- ansicht. Vergrösserung X 55. Fig. 3. a) kép. Ugyanaz. — Dasgleiche. — Alulnézet. — Von untén. Fig. 4. kép. Chara sp. — Rajz. Oldalnézet. Nagyítás 66 X- — Zeichnung, Seitenansicht. Vergrösserung X 66. Fig. 5. kép. Chara inconsjncua A 1. B r. — Rajz. Oldalnézet. Nagyítás 62 X- — Zeichnung. Seitenansich . Vergrösserung X 62. Fig. 6. kép. Kosmogyra cf. superba S t a c h e. — Rajz. Oldalnézet. Nagyítás 53 X- (A példány u ólag összetörött.) — Zeichnung. Seitenansicht. Vergrösserung X 53. (Das Exemplar ist wahrend dér Reproduktion zerbrochen.) TAFEL YIT. TÁBLA. Földtani Közlöny. Bánd LXX1. kötet. mi. RÁSKY KLÁRA: Fossilis chara-félék termései. Cher die Friichte fossiler Chara-Arten. Phot. Dr. habil. K. Sztrókay, ad nat. dél L. Andor. 5' • * . TAFEL VITT. TÁBLA. Földtani Közlöny. Bánd LXXI. kötet 1941. KRETZOI MIKLÓS: Szarmatakori antilop Sopronból. * Neue Antilopén- Form aus dem Soproner Samuit. Dystych oceras pannon iae. Sj írzjiipj'x elills'í él ollilnésetbsn. — Hornzapfen, Vorder- und Seitenansicht.