J^'l Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony7919magy FÖLDTANI KÖZLÖNY BK)/1ETEHb BEHTEPCKOrO T E 0 /I 0 T M M E C K 0 TO OBIUECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTt GEOLOGIQUE DE HONGRIE bulletin OFTHE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN LXXIX. 1949 ID. LÓCZY LAJOS-EMLÉKKÖTET A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAKULÁSÁNAK SZÁZADIK ÉVÉBEN 184a-1950 BUDAPEST. 1949. 1847' ansusztTis 11-éu, a Magyar Orvosok és Teriirészetvizsgálók nyolcadik nagj'igyűlésén dr Zipszer Keresztély András beszterce- bányai tanár vetette fel a Magyarhoni Földtani Társulat megalakítá- sának gondolatát; amely általános tetszésre talált. Ennek az elhatáro- zásnak nyomán, 1848 január 3-án Videfalván. Knbinyiék házábaJi. Knbiuyi Ágoston, Kubinyi Ferenc. Marschain József bányamérnök Petkó János Selmecbányái akadémiai tanár és Zipszer Keresztély András i’észvételével megalakult bizottság iigy határozott, hogy a Társulat ala- kuló közgyűlését 1848 augusztus 18 — 19-éu Pesten tart.ia meg. A szabad- ságharc következtében a tervezett közgyűlés elmaradt és csak 1850 július 0-án tarthatták meg az 'alakulóközgyűlést. Száz év távlatából örömmel emlékezünk Társulatunk iliegalakulására és lelkes elődeinkre. A magyar szabadságharc századik emlékévében, a Tár.sulat alakulásának emlékére ad.iuk közre a Földtani Közlöny’ e nubi- láris kötetét. A la 8-éme réunion des Médeciu et des Naturalists Hongrois (Magyáj- Orvosok és Természetvizsgálók) ou a accepté avec euchauteinent 1‘idée de !M. Cbristian Ajidré Zipszer, professeur a Besztercebáuj'a de fonder uue Société Geologique Hougroise. A la suite de cette décision le 3.jan- vier en 1848. le comité, se formeut dan.s la maison des Kubinyi a Vide- falvaavecla participation des MM Ágoston Kubinyi, Francois Kubinyi, Joser-h Marschain ingénieur minier, Jean Petkó professeur de Tacadé- mie miniére a Selmecbánya et Christian André Zipszer a decidé que rassamblée eoiustitutive de la Societé .-lum ben le 18 — 19, aout e,n 1848. a Pest. Pár eonséqueucé de la guerre d‘indépendauce hougroise Tassam- biée pro.jctée ne fut pás tenue et il n‘y savait plus töt la pcssibilité de la tenir que la 6 juillet de 1850. -kprés cent ans nous souveuous picin de joie de la foudation de la Société et de nos dévanciers enthonsiasts, eu publiaut pár occasion du centenaire de la guerre dhndénendanee le volume jubilaire de Földtani Közlöny. TARTALOM — SOMMAI RE 1 949. 1. Andrcans.zk.ij Gábor.- Alsókrétakorú fatörzsek. Baumstamiinie aus dér nniticiren Kröidezait . 243 — 252 2. Balogh Kálmán: A Bodvia és Sajó közti iharnakőszóntierüliet földtani viszonyaii. Biiaimkohlöm’eivier izwiischen Bodva und Sajó in Nord- ungiarn 270 — ^286 3. Bendefy László: A lillafiii'edi imólyfúrás tsz. uiag’asságia . . 289 4. Bcndef.g László: A volt bóosii featonai földrajzi iintéziet ezin- tezási főalappontjaiiniak szerepe a jelenkori 'kéreg- iniozg á sok mieg'határozáiaá ba.n. Hie Eolle dér Urmarken des Prázisioinsnivellemientes des friihereai Alilitárgieogu’aplliisolien Institnsts zu Wien bei dér Peisitstellunig- alktiueller Kruistenbewegaing'en . 361 — 393 5. Egyed László: Az anoiináMáIk inagiassági redaikciójáról. The elevation oorrectioin lof ainoanailies 94—111 6. Greguss Pál: Az ajkai f elsőkrétakor ú ba/i*inakő‘sZén fuzUzár- vá 11 y á/nak nnegihatá r o zása . Bestimlnrung- des Fn.sit-Biinschlusses dér Braunkohle von Ajka ans dér oberen Ki^eidezoit 394 — 406 8. Jakucsné Neubrandt Erzsébet: Óriásnövésu Pyrgiulifeiia-faj Ajkáról. Gigantiseh gewachsene Pyrgulifera Spezieis aus Ajka . . 119 — 125 9. Jngovics Lajos.- 'Adatok a Gseilhát hegység andezitjeinek isimeretóbez. Dalén zűr kenntnis dér Andezité des Cserhát Gelbirges (Ungarn) . , , 434—453 Rántás Károly és S chef fér Viktor.- A Dunántúl regiioinális geofizikája. Die regionale Geophysik Transdanubiens 327 — 360 10. Kolo^váry^ Oápjor: Dj Balanidák ja hazai harniiadikoi'ból. Neiv Bailanide from the Hungárián Tertiary age .... 111 — 118 11. Kolosvdry Gábor: DuinántúM eocén-kiorallok. The leoceine ooraLs of the hiungarian tranisdianubiain proivince 142—242 12. Neubrandt Erzsébet il. Jlalkucsné 13. Pantó Gábor: >A nag'ybörzsönyi ércelőfordulás. Sulphidic őre Ocourenoe of Nag:i'börz8iöny (N. Hung’ary.) 421—433 14. Prinz Gyula; Lóczy, imtkut g^gziafus. Louis Lóczy le ge>ogjmphe 320—826 Rapszkytié Hanák Mária és Zsimiy Viktor; Kálóit Kapnlk- bányáról és rodoikrozit Kraszoahorbarv^áraljáról. Calci't von Kapuikbánya und Rhodoebrosit von Krasana- 'horkaivá.ralja 264—269 15. Scheffer Viktor 1. Káintáö Káiroly Schréter Zoltán: A Haragosi (Prelukai) kristályospalahegy- ség montmorillonitöánaik földtani viszonyai. Geological data of the montmorillonite in ithe crysitalline- slate inountahis ail Harag’os. (Preluka.) * . 2á7 — 263 Stransz László: A Dunántúl DNy-i ré~zének ikavies-kápzöd- mónjvi. Gravels of SW 'fraiusdaniibia 8 -68 Strausz László: Az üledókképzödés üteme.S'.sége. Rhytiim in sedimentation . 407—420 ^ Szentes Ferenc: A Kárpáti hegyiondszer ihelyzete az alpesi oiogén)T>en. Die Lagie des Kai‘path.eu»yatenio im alpineu Orogen . . S9— 94 Szentes Ferenc: Adatok Balatoufüred környékéneik hegy- szeúkczetéhez. Daten zűr Tektonik von Bakutonfüred ... - 253 — 256 Telegdi Roth Károly; Elnöki megnyitó. Eröffnungsrede 286—289 Telegdi Roth Károly; Lóczy Lajos, a geológus. Louis Lóczy le geologue -:.... 311—319 Tokody László: Cinkfauseiát, líj á.svá;ny Felsőbányáról. Ziukfauserit ein neues Mimeral von Felsőbánya . • . • 68 — 89 Vadász Elemér; Elnöiki megnyitó. Eröffnungsrede , 3—7 Zsivny Viktor 1. Hanák Mária. SZAKCSOPORTOSITAS — SACHVERZEICHMS. Ásványtan — Mineralogie. Pantó Gábor; A iilagybörzsönyi óieelőfordulás. Sulphidic őre Occurenoe of Nag-jibörzsöny. (N. HungaiT.) 422 — 434 Schréter Zoltán; A Haragosi (prelukai) kristály ospalaliegy- sóg montmorillonitjának földtani viszonyai. Geological data of the imontmorillonite in ithe orjzstal— line-slaet niountains at Haragos. (Preluka.) .... 257- -263 Tokody László: Ciinlkifauserit, új ásván 5' Felsőbányáról Ziukfauserit, ein neues Miiieral von FeLőbánya .... 68—89 Z.sii'ni/ V. es H. Hanúk Mária: Kaiéit Ktii)uikliányái'ól ós rodokrozit Krasznahorkavárpaljáról . 264 — 269 Calcit von Rapniklbánya und Rhododhi’osiit von Knaszna- hodkaváiialja 26 1 — 269 Kőzettan — Petrographie. Juf/oi'ics Lajos: Adatok a Ceerhát-heg’yusés- andoziitjeineik ismeiietéhez. Daten zűr Kenntnis dór Andesite des Cserhát-Grebiríiets (Unsarn.) 435—45 ^ Általános-földlan — Allffemeine Geoloftie. Slrnysz László: A Diinánitúl DNy-i mszeiiniek kavio'i-kép- zötlményei. Gravelí? of SW l’ran«dianubia 8—68 Strausz László: Az iUeílékképződés ütemosiséffe. Rhythm aediinentation 407—421 I{éteg,taii — Stratiaraphie. Iinlo(/li Kálmán: A Bodva ós Sajó közti barnaköszióaí.erÍ!lot földtarui viszonyiai. Braiiiiíkohleni'evier zwi.sohien Bodva und Sajó in Xord- img-arn 270 — 286 Tektonika — Tektonik. Szentes Ferene: A Kárpáti hegy.rendiszer helyzete az alpes-i orojéiibian. , Die Lagie des Katrpatheusyisitems iin alpiinni Orogen. . . 89 — 94 Szentes Ferene: Adatdk Balatonfüi^ed környékéne-ulifera-f;i.i Ajkáról. G-iffanitisoh ,i«ewa.cl)K©nie Pyrg-ulife>iia Sppzie« aus Ajk.-i . 119—125 Kolosváríj Gábor: 1 j Baliaaidák a liaaai 'harmadkorból. Xf‘w Balamids fram tbe Humg'arian Tcndiary ^agie .... 111—118 Kolosrárjj Gábor: Dunántúli eocén-korallok. The eooeiiiie corals ot Ihe Imug’arian transdaiuilblaa proviiuoe , . . . . 142—242 Geofizika — Geo?)hysik. Hriiárfij Lászíó: X volt bécsi katonai toldi*ajzi intéziet 'szin- tezési íoa.la])]-)outjainak szierepe a jelenkori kérag'nioz- g’án ok nieg ti'a t á r o zás álban . Die Rolle dér ITrinarken des Prázisioinsnivelteinentes des friiiheren Militargeographiscben Institntcs zn Wien bei dér Feststellung- aktneller Kin^stenbeweg-ungen .... 361 — 393 Hendcfíj László: A lilliaftiredi inéi yfúráis tsz. imag'asságia ■ . 289 Ef/jjcá László: Az anomáliáik miaigiassági redukciójáról The elcvatiion oorrection oF a.nomlieis 94—111 Svhcffcr Viktor és Kávfás Károh/: A r>unántnl regionális g-eofizLkája. Die reg-ionale Geophysik 'rraiisdamibiens 3.7— IGtl Egyéb dolgozatok — Verschiedene Abhandluiigen. Eri HZ G.tjiila: T.óezy, uiiint geograliis. Lóczy LajOiS le g-eograpiie 320 — .‘26 ^Tclcf/di Notli Káról}!: Elnöki njegnyitó. Eröffnungwed? . . 286 — 289 Tclcydi Rotli Károly: Lóczy Lajos, a gvolognts. Louis Lóczy le geologau; ' 311-319 Vadász Elemér; Elnöki megnyitó. Eröffnungsred'p. . 3 -7 Fok‘'’.ö, szeiikc's'ztö: Pr. Vadász BJeniór. — Felelős kiadó: Tudományos Foilyőiraitik'adó Nemzeti VáWalial Vezérigaz.ííaíója. — Szei-ke s/jtöség:: Vili.. Múzeum-'köi’út I'a. — Kiadó- hivíitá.l: Tmlonriinyos Folyóiratikiadó XV. Biidaipest, V., .Szalay-utca 4. — Telefon: Köz- pont: 112 — G74, 112—681. 312 — 54ö. Előfizetés: 122— 209. — Magyar Xcmuzbü Bank egyszánnla. szám: 0.'iri..'>l.á. — Kiiltiira N'yomila \. V. \'III. ('önti u. 4- Felelős vezető; Heittev imre FÖLDTANI KÖZLÖNY BULLETIN DE LA SOaÉTÉ GEOLOGIQUE DE HONGRIE BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY BIOJIETEHb BEHFEPCKOrO TEOJIOrKHECKOrO OBIIÍETCBA GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN LXXIX. 1—4. FÜZET A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAKULÁSÁNAK SZÁZADIK ÉVÉBEN 1848—1950 1949. BUDAPEST 1949. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT LAPJA. KIADJA A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZET- TUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE 1847. augusztus l;l-éu, a Magyar Orvosok és Természet\’úzsgálók nyolcadik nagygyűlésén dr. Zipszer Keresztély András besztercebányai tanár vetette fel a Magyarhoni Földtani Társulat megalakításának gondolatát, amely általános tetszésre talált. Ennek az elhatározásnak nyomán, 1848. január 3-án Videfalván, Kubinyiék házában, Kubinyi Ágoston, Kubinyi Ferenc, Marscham József bányamérnök, Petkó János Selmecbányái akadémiai tanár és Zipszer Keresztély András részvételével meg- alakutt bizottság úgy határozott, hogy a Társulat alakuló-közgyűlését 1848. augusztus 18 — 19-én Pesten tartja meg. A szabadságharc következtében a tervezett közgyűlés elmaradt és csak 1850. július 6-án tarthatták meg az alakuló-közgyűlést. Száz év távlatából örömmel emlékezünk Társulatunk megalakulására és telkes elődeinkre. A magyar szabadságharc századik emlékévében, a Társulat alakulásának emlékére adjuk közre a Földtani Közlöny e jubiláns kötetét. A la 8-éme réunion des Médecin et des Naturalists Hoiigrois (Magyar Orvosok és rermészetvűzsgátók) on a accepté avec enchantement l’dée de M. Christian André Zipser professeur á Besztercebánya de fonder une Société Géologique Hongroise. A la suite de celte décision le 3. janAŰer en 1848. le comité, se forment dans la maison des Kubinyi a Videfalva avec la participation des mm Ágoston Kubinyi, Francois Kubinyi, Joseph Marohann ingénáeur mihier, Jean Petkó professeur de l’académie miniere á Selmecbán}'a' et! Christian André Zipszer, a decidé que Fas- samblée constitutive de la Société aura lieu le 18 — 19. aout en á Pest. Pár con- séquenoc de la guerre d’indépendeance hongroise l’assamblée projetée ne fűt pás tenne et il n’y avait plus tót la possibilité de la tenir que la 6-me juillet de 1850. Aprés cent ans nous souvenons plein de joie de la fondatdon de Société et de nos dévanciers enthousiasts, en puhliant pár occa.sdon du centenaire de la guerre - nehézséget okoz még ebben a megfelelő szaknevelők hiánya. Föl- adatunkat tehát először is ilyenek nevelésével kell kezdenünk. Áldozatos, fi de remény tel jeti munka ez, amelynek eredménye a máris sokatigérö ifjúság tettretoész új szellemiségében mutatkozik. Ennek a munkának elbírálása szintén Társulatunk föladata lesz. Üjabb kapocs, mely a Magyarhoni Föld- tani Társulatot minden hazai földtani történés központi szeivévé fűzi majd egybe. Ebben az évben újabb évforduló is köszöntött reánk. 1949 novem- ber 4-én L ó c z y Lajos születésének századik évfordulója lesz. Kötelessé- günk, hogy országunk nagynevű geológusának emlékét ünnepi keretekben fölidézzük, annál is inkább, mert keletázsiai kutatásai, a mostani világ- jélentöségü kínai események és egykori személyes orosz kapcsolatai is idő- szerűvé teszik ezt a megemlékezést. Olyan tudósunkat ünnepelhetjük Benne, aki Társulatunk egyik nevezetes ülésén, 1919-ben, hitet tett a proletárforradalom és a nemzetközi kommunista eszme mellett. Nem kívánunk itt most részletes munkatervet szabni Tái'sulatunk működése elé. Figyelmeztetnünk kell azonban arra, hogy .tagtársaink túl- nyomó részének tudományos munkássága nem tud szabadulni az évszáza- dos német elnyomatásból származó kishitűségtől és főként a német tudomá- nyos szemlélet nehézkességeitől, bőbeszédűségétől. Le kell szoknunk nyelvi elszigetelt-ségünkre visszavezetett hiányéi’zetünkről és arról is, hogy tudo- mányos munkáink ei'edményeinek közlésében a külföldet tartjuk célnak. Nekünk elsősorban a magyar tudomány fejlesztése és emelése, magyar népi közösségünk kulturális és gazdasági jóléte lehet a célunk. Ennek szol- gálatában vagyunk, függetlenül attól, hogy a külföld tudomást vesz-e rólunk, vagy' sem. Szükségesnek tartjuk ennek a célnak érdekében, hogy újabb megfigyeléseinket, vizsgálati eredményeinket és azok várható gya- korlati kilátásait Társulatunkban minél gyorsabban, szükség esetén még a vizsgálatok teljes lezárása előtt, minél hamaiabb nyilvánosságra hozzuk, egyrészt, hogy' tájékoztatást adjunk a szakembereinket foglalkoztató kér- désekről, másrészt, hogy munkaismétlődéseket elkerüljünk és nem utolsó sorban, hogy' megismeréseinket haladéktalanul a közösség szolgálatába állítsuk, mielőbb a tudományos élet vérkeringésébe hozzuk és a jövőt szol- gáló oktatásunkban fölhasználhassuk. Parancsoló szükséglet ez, mert évekig tartó vizsgálat sem jogosít a tudományos anyagok vagy kérdések kisajátí- tására vagy abban való eltemetkezésre. Tisztelt Közgyűlés! Százéves Tár.suUitunk mai működésének egye- düli biztositéka és alapja csakis szocialista munkaállam felé haladó népi demokráciánk lehet. Irányelvünk a S7x>vjetgeológia hivatkozott előírása, mely a tudományos munkát megbecsüli, nem állítja- szembe a gyakorlattal, háttérbe sem szorítja azt. Említettük, hogy földtani vonatkozásban ez különben sem képzelhető. A leninista világszemlélet egységével hiszünk mi is a'z ember és a tudományos gondolát hatalmában. Meggyőződéssel valljuk, hogy a tudományos problémák megoldhatók, kitűzött föladataink elvégez- hetők. Ezt a hitet kérem és várom Társulatunk minden tagjától, fönhrtartás nélkül, mert ez népi demokrá:;iánk szocialista útjának példákkal beigazoló- dott hite. Tái'sulatunk az 1848-as forradalom méhében fogantatott és egy évszázad ny'omasztó szellemiségének hatása alatt, igazi hivatása, a tudo- mánynak a népi közösség javát szolgáló céljától elkényszerülten működhe- tett. Most, új századunk hajnalán, forrongó idők nagyszerű voltait éljük, nagy'szabású élmények gyors változásával, amely végeredményben régóta megérlelődött, de erőszakosan visszaszorított, hatalmas fejlődést hozott. Lehet-e a fejlődés kétségbevonhatatlan tényének megfillapíthatóságánál nagyobbszabású élmény számunkra, akik a Föld és a rajita élő szerves világ állandó fejlődésében megmu-tatkozó változásainak ■fölismerésére törekedünk. Egy pusztuló világ romjainak reménytelenségéből, dolgozó népünk össze- tartása és munkássága nemcsak a gyógyulás útjára vitt bennünkett, hanem az újjáépülő világ megalapozásával, annak kereteit is megszabta. Kérem és várom, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat minden egyes tagja hittel és teljes odaadással vállalja ezeket a kereteket, a népi demokrácia szocialista irányvonalát. Kérem ezt az Idők szavának helyes fölismerésével, tudomá- nyunknak, a földtannak, a Magyarhoni Földtani Társulatnak és föltörekvő ifjúságunk helyes nevélésének érdekében. Kérem azoktól, akik a múlt hagyományaiban gyökereznek, vagy akik nem jutottak volna még el a jövő kilátásainak fölismeréséig. Mert A d y-val szólva: az idő rostájában „nem kik mertek tagadni múltat, de kik nem magvak a Jövőnek, mindig azok, akik kihullnak”. „Aki kihull, megérdemelte, az ocsut az Idő nem szánja.” Tisztelt Közgjmlés ! Szakszerűségünk és a Közösség érdeke egy ~~ oszthatatlan, egymással ellentétbe nem hozható, semmi másnak alá nem rendelhető. Ebben az telgondolásban, nyugodtan vállalhatjuk föladatainkat. Társulatunk tisztikarának és egész választmányának, az átalakulás szük- ségéből következőleg, múlt év nyarán történt lemondása óta mai napig ezökkel az elgondolásokkal vittük ideiglenesen, Társulatunk ügyeit. Most, megbízásunk visszaadásával, működésünket tagtársaink ítéletére bízzuk s annak értelmében kérjük felmentésünket s az új vezeitőség megválasztását. Ezzel a Magyarhoni Földtani Társulat centennáris második rendes közgyűlését megnyitom. A DUKANTUL DNY-I részének KAVICS-KÉPZŐDMÉNYEI Irta; STRAÜSZ L ÁSZLÓ 1 — 5. ábrával, I. Bevezetés. A Dunántúl DNy-i részén a fiatal (főleg levantei és pleisztocén) kavicsok a felszín nagy részét borítják — könnyen hajlottunk régebben arra, hogy azt mondjuk: a felszínnek „sajnálatosan nagy” részit. A kavi- csokat legtöbb geológus, s köztük mindenesetre magam is úgy tekintettük, mint egy-egy terület geológiai vizsgálatának akadályát, mint a legjelentő- sebb geológiai problémák megoldásához lényeges segítséget nem adó kép- ződményt: hiszen rendesen nincsen bennük fauna s tektonikai mérésekre alig alkalmasak. Ebben a szellemben a dunántúli kavicsok tanulmányozá.- sát a Maort-felvételek során is meglehetősen elhanyagoltuk, mindaddig, amíg 1940-ben azt figy^eltem meg, hogy a hahód, budafai és lovászi szer- kezeteken hiányoznak a kavicsok — mintegy körülrajzolják a gyűrődések helyét. Ennek alapján feltételeztem azt, hogy az itteni gyürődési folyama- tok az idősebb kavicsok lerakódása idejében (levaniikumban) még tartot- tak és ez a csekély pozitív mozgás is 'elég volt arra, hogy elterelje a kavics- lerakódást az antiklinálisokról (5). Az olajtartó gyűrődések és a kavicsok elterjedésének feltételezett viszonya az olajkutatás szempontjából komoly jelentőséggel bírhatott s ezért a Maort vezetősége szükségesnek tartotta az itteni kavicsok összefüggő tanulmányozását. Az egyes kavicsképződmények kox’ának megállapítása, ill. a kavicsok azonosítása a bazalterupció korának eldöntéséhez is szükséges volt. Felsö- lendván a bazalttufába zárt nagymennyiségű kavicsról az volt a vélemé- nj’tem Winkler pi-ofesszorral szemben, hogy az nem lehet azonos az ezüst- hegyi kaviccsal, hanem annál idősebb. Winkler szerint az erupció a leve- gőbe röpítette a magasabb helyzetben lévő kavicsot s ez tufával keveredve hullt vissza a kirobbantott tölcsérbe, így a látszólagos fekü fiatalabb a látszólagos fedőnél s az ezüsthegyi kavics pannónkori, mert a bazalterup- ciók mind egykorúak, pannónok. Winkler komoly éi'veket hozott fel a bazalt- erupcióknak az Unió Wetzleris-réteggel egyidős volta ellen (ezeket idézett cikkem német kivonatában említem meg) (5). Vitánkat azonban holtpontra juttatta az a tény, hogy az egyes kavicsképződmények azonosságát egy másik kavicselőfordulással, vagy különbségüket csak vélekedésszeiüen mondhattuk. A kavicsképződmények azonosítása, összefüggéseik megállapítása legegyszerűbben a folyók közelében, a mai vízsziníhez való magasságviszo- nyok tekintetbevételével és a terrászok síkjainak kontinuitásának vagy lépcsős egymásfeletti voltának tekintetbevételével történhet. Amint azon- ban a folyóktól messzebb megyünk, vagy nem. összefüggő nagy kavicsos síkokat látunk, hanem elszórt apró foltokat, akkor már nehezebb feladat 9 a kavicsok azonosítása. Természetesen sztratigrafus-paleontológus leg- inkább hinne kövületekre alapított kormegállapításokban: sajnos, azonban még gerincesmaradványok is nagyon ritkák a kavicsokban — az itt tár- gyalandó 2000 km^ terület kavicsaiban egytetlen kövületet se találtam. A kavicsok ásvány-kőzettani vizsgálata néha fontos megállapításokat ered- ményezhet, de ténylegesen a kavicsoknak leglényegesebb uralkodó eleméről, a kvarcitdarabokról nem sokat mondhat az egyszerű kőzettani vizsgálat. Természetesen a kavicsok kőzsettani vizsgálata tagadhatatlanul fontos, de az azonosításokhoz és kormegállapításokhoz egyedül nem elégséges. Ha a kavicsok magassági helyzetéből (térszíni magasságából) kell megállapítanunk hovatartozásukat, akkor nagyon kevéssé következtethe- tünk egyúttal a magassági helj-^etükből az esetleges tektonikai jelensé- gekre, utólagos kimozdulásaikra, kivéve, ha tegy összefüggő terrasznak a mai folyólejtéssel ellentétes hajlását látnók — de területemen ilyen eset- ről nem tudok. A kavics 'nem „anyag”, hanem „alak” — tehát morfológiai vizsgá- latot igényel elsősorban. Valóban már régóta vizsgálták a kavicsok alakbeli tulajdonságainak egy s más' vonatkoztatását; de túlnyomóan a szemnagy- ság és a zömök vagy karcsú termet alapján igyekeztek különbségeket tenni — holott a kavicsokat az teszi kaviccsá, hogy száüíttatás folyamán koptak, simultak, gömbölyödtek, tehát ezt a koptatottságot, gömbölyítettséget kell leglényegesebb tulajdonságuknak tekintenünk. Wentwort 1922-ben már a koptatottság tényét bizonyos szempontból igyekezett tekintetbevenni: a kavics legjobban gömbölyített élét és a legkevésbbé gömbölyített élét hasonlította össze, mint a koptatottság mértékszámát. Ez a módszer azon- ban gyakorlatilag használhatatlan. Magyar szakember, Szádeczky Kardoss E. professzor dolgozta ki 1933-ban koptatottság mérésére az első és máig egyetlfen valóban használ- ható módszert, amelyet a külföldi irodalom is teljesen méltányolt. A Szá- deczky-féle módszerrel a kavicsok felületén a domborúra koptatott részt viszonyítjuk a lapos és a homorú vagy kopttá tatlan felületrészekhez és ez az arány mutatja a kavics legfontosabb jellegét: a szál'lítottság, görgetett- ség fokát. A Maort vezetősége 1944 tavaszán kiküldött Sopronba, hogy ott a Műegyetem ásványföldtani tanszékének laboratóriumában tanulmá- nyozzam a Szádeczky-féle kavicsvizsgálati módszert (melyet ö cpv-rend- szernek nevezett). Meggyőződhettem ott, hogy ez a módszer technikai nehézségei mellett is óriási új lehetőségeket nyit a kavicskutatásokban és alkalmazása vitán fölül érdemes. Szádeczky K. E. professzor úrnak hálás köszönettel' . tartozom azért, hogy módszerét velem gyakorlatban is részle- tesen ismertette. Az 1944 — 47. években a Rába és Mura közti vidéken 2000 km^ terü- let kavicsképződményeit vizsgáltam, éspedig a következő l:75000-es térkép- lapokon : az 5256. sz. lapon Felsőlendva, Kerkafő és Andorháza közt 70 km^. az 5257. sz. lapnak majdnem egész területén (csupán ÉNy-on a Rába-balpaiti rész és a Ny-i laphatáron egy kb. 2 km széles sáv kivételével) 910 km^, az 5258. sz. lapon a Zala balpartjára eső részeket (ÉNy-i rész) 170 km^; az 5357. sz. lap K felé 530 km^, valamint Lovászi környékén és Velemér — Szentgyörgyvölgy körül további 50 km^, együttvéve 580 km2. 10 az 5358. sí. lap Ny-i szélén, a Principáli'S-csatorna völgvétő! Ny-ra 170 km2, az 5457. lap ÉNy-i részén a Letenye-feletti dombokon 90 km^, az 5458. sz. lapon Zákány környékén 10 km^ területen vizsgáltam kavicsokat. Ezzel a Rába völgyétől a iMuráig húzódó kavicsos területet majdnem megszakítás nélkül végigvizsgáltam, csupán Dávidháza és Sz'entgotthárd között maradt ki egy keskeny sáv, amelynek hiánya azonban a Felsőlendva vidékének kavicsaival való összehasonlítást nehezíti meg. II. Szádeczkii-féle. kavicsvizsgáló módszer. Ez a módszer a kavicsok gömbölyítettségét az egyes kavicsszemfek felületén a homorú (c, concav), egyenes (p, plán) és domború (v, convext részek arányszámával fejezi ki, az arán\'t vagy százalékban, vagy inkább az összfelület tizedeiben adva meg. A tized-cpv-beosztást használja Szá- deczky a Kisalföldről szóló könyvében (5) s ezt Vettem át én is jelen munkámban. E gömbölyítettségi értékek meghatározása gyakorlatilag következő- kép történik. (7) A tanulmányozandó képződményből válogatás nélkül ki- emelünk néhány liternyi anyagot, annyit, hogy abban a mérésre szánt kavicsszemcsékből legalább 50 — 100 db legyen. IMérésre legjobban a diónyi és nagjTnogyorónyi nagyságú szemejí alkalmasak. Az anyagot iszapoljuk, ill. mossuk, kiválogatjuk belőle az összes megfelelő nagyságú szemet s ezek közül is a normális keménységű kvai-citokat. Az így nyert, lehetőleg egy- séges fizikai tulajdonságú kavicsokon 'elvégezzük a mérést — éspedig a nehezebb területméi’ést az eg.vszerűbb hosszméréssel helyettesítve. A kavicsszem leghosszabb és az erre merőlegesen mért legrövidebb tengelyén, és az ezekre merőleges harmadik tengelyén át fektethető három főmetsző- sík felszíni kilépésénél vonalat rajzolunk a kavicsi-a. így a kavicson 'körül- futó három vonalat kapunk; ezeknek homorú, egyenes és domború darab- jait külön-külön megmérjük, az egynemű vonaldarabkák hosszát összegez- zük s az összesített hosszuk százalékaira számítjuk át (de, mint említet- tem. tizédekben adjuk, pl. 27% helyett 2,7-t írunk). Az egy lelőhelyről gö'üjtött összes kavicspéldány adatának középértéke jellemző lesz a kép- ződményre. A Szádeczky-féle kavicselemzési módszerrel végzett vizsgálatokban is természtetesen bizonyos hibalehetőségekkel kell számolnunk. Hibákat, iU. bizonytalanságokat okozhat a mérési eredményekben, vagy azonos hosszú- ságú folj-ónál is eltéréseket okozhatnak a gömbölyjtettségben : a) a kavics anyaga, b) a kavic.sot .szállító folyó különös sajátságai, c; a vizsgálatot végző személy is. aj A kavics anyaga azzal ad okot hibára, ill. eltérésekre, hogy 1. a keménysége még az aránvlag tiszta kvarcitoknak se teljesen egyforma: 2. bizonyos irányú törést megkönnyít (majdnem „hasadás”-t eredményezi néha olyan kevés csillám finom elosztása, hogy mikroszkópos megfigye- lésnél észre se vesszük; 3. luk oldódik a kavicsszemcsébe, esetleg hólyagos volt a kvarcittöredék belsejte. s az csak a kopás folyamán került felszínre s akkor egy eredetileg már domború oldalon homorulásra vezet. bj A kavicsot szállító folyó egy kavicsrétegnek teljes vastagságá- ban esetleg nem egyenletesen rakja le az anyagot, hanem az'egy-két méte- res kavicsréteg lerakásához szükséges néhány évezred alatt is, változhat sebessége, esetleg vízgyűjtőterületének jellege is. 2. Nemcsak frissen denu- 11 dált kristályos kőzetek törmelékét hozza a folyó magával, hanem esetleg már fegy régebben, más folyó által lerakott kész kavicsot is. 3. A föfolyó hosszú úton alaposan lekoptatott kavicsai közé keveredik egy mellékfolyó által kisebb távolságból hozott szögletesebb anyag. 4. Jakuts L. szerint (hozzá- szólás a Földt. Társulat 1947 december 3.-i szakülésén) hibaforrás lehet az is, hogy a 7-es keménységű kvarcitadarabok közt hol több, hol kevesebb puhább kőzetdarabot (pl. mészkövet) szállít a folyó, már pedig a mészkő- darabok nem tudják annyira koptatni a kvarcitdarabokat, mint ahogy azok egymást koptatnák. — Nagy jelentősége ezen hibának azért nem lehet, mert a mészkő úgyis igen hamar (10 — 30 km hordási távolság után) teljesen eltűnik a kavicsanyagból. c) Természetesen a személyes hibák is jelentősek lehetnek. 1. Min- den leolvasás pontatlan ; ugyanazon személy leolvasási hibája se mindig azonos határok közt mozog, különböző egyéneké is igen eltérő lehet. 2. A mérésnél egészen apró vonalrészeket élhanyagolunk, pl. Vz mm-es p-részeket a c és v közt — s egyénenként nem egyformán. 3. Vita tárgya lehet mindig, hogy mit tekintünk egyenesnek, lévén az égyenes egyszerűen egy nagysugarú körnek részlete. Az vitathatatlan, hogy ha a kör sugai*a 1 cm, akkor nem vesszük egyenesnek a néhány mm-es ívdarabot ; de ha pl. Ima sugár, akkor már alighan'em egyenesnek vessjzük — s ez is egyénileg eltérő. 4. Szabálytalan termetű kavicsnál igen gyakran nem kényszerítőén indikált a 3 tengely helye: az egyes metszeteket nagyon különböző irány- ban helyezhetjük el s megfigyeltem több esetet, amikor a c érdekében 40%-os ingadozást ei-édményezhetett ez az eltérés. 5. Hiba az, hogy míg térbelileg tekintve a hengerpalástnak nincs sík része, a henger felületén húzott vonalak az alkotó irányában egyenesek s igy p-nek vesszük, ném (ahogy igazságos lenne) v-nek. 6. Vitatható, hogy a nagyfokú lekoptatás után eltört és a törési lapon utólag csak kevéssé simított kavicsszemcsét beleveg>’ük-e a mérési sorozatokba. Az vitathatatlan, hogy a rétegekben utólag eltört sztemcsét, ahol a törési lap természetesen egyáltalában nincs koptatva, nem számolhatjuk együtt a tóbbi szemcsével. Szádeczky mérésbe vett minden törött szemet is, amelyik nem kétségtelenül már a lerakódás után, a diagenézis, vagy utólagos mállás, vagy gyűjtés folyamán tört el ; magam kihagytam, az anyagból minden olyan sztemet, amelynek törése erős gömbölyödés után következett be, s a törési felület további lén.yeges csiszo- lódást nem mutat. 7. Végül nagy hibája a rendszernek — nem elvi, de nagy gyakorlati hiba — , hogy rendkívül fáradságos és lassú, s ezért arra kísért, hogy következtetéseinket a kielégítőnél kisebb anyag vizsgálatára alapítsuk. A Szádeczky-raódszer használhatóságára vonatkozó részletes vizsgá- latokat, ellenőrző méréseket és számításokát a nádasdi lelőhelyen (301. megfigyelési pont, az 5257. sz. 1 : 75.000-es térképlapon) végeztem, a Rába- jobbparti ópleisztocén kavicsanyagon. Először is az egy pontról való száz darab diónyi szemnagyságú kavicsból álló mintát -öt húszdarabos csoportra osztottam és külön-külön végeztem mérésüket (Szádeczky szerint ugyanis már 20 db mérése elég lehet egy anyag jelltemzésére). Az eredmények c 4.8, p 0.3, V 4.9 és c 2.8, p 1.2, v 6 között ingadoztak. Ugyanezt a mintát 10 db tizes csoportra osztva se sokkal rosszabb eredményt kaptam. Azután 200 db-nyi anyagot négy 50-es csoportban mértem és számoltam : az egyes csopoi^tok eredményeinek ingadozá?a most a következő volt: c. 3.7 — 4.3, p 0.4 — 0.8, V 5.2 — 5.6. Ha ötvenes helvett százas csoportokat mértem, az eredmény általában nem lett jobb. Próbáltam ugyanazon ötvenes sovozato- 12 kát kétszer mérni (az előző mérés rajznyomait a kavicsszemekröl eltün- tetve és annyi időközzel elválasztva a két mérést, hogy lehetőleg ne emlé- kezzem erősen az -előző méi’és egyes momentumaira, s az ne befolyásoljon); Így a hibák a c és v értékek esetében kissé alacsonyabbak voltak, de p- értékekben nem (a legerősebb eltérések voltak c' 3. 8 — 4.2, v 5.3— -’s. 6, de néha még egy tizeddel jobb eredmények is. ellenben a p ekkor is 0.4 és 0.8 közt ingadozott). Ezután kb. százas sorozatokat gyűjtöttem és mértem e lelőhely egymásfeletti nyolc szintjéből (kb. 1 — 1 m-nyire egymás felett) eorrendben a következő eredményekkel : 1. réteg: c 4.2 p 0.4 V 5.4 2. c 3.8 p 0.6 V 5.6 3. c 4.1 p 0.7 V 5.2 4. c 3.9 p 0.7 V 5.4 5. ,. c 3.8 p 0.7 V 5.5 6. ., c 4 p 0.6 V 5.4 7. c 3.7 p 0.7 V 5.6 8. c 4 p 0.7 V 5.3 Az egymás feletti rétegek (ugyanazon képzödmény-egvségben) tehát nem mutattak a gömbölyítettségi értékekben nagyobb eltéréseket egymás- tól, mint amekkora ingadozásokat személyi mérési hiba is okozhat. Az anyagban a különböző görabölyít'ettségü 1 — 9 v-értékű kavicspéldányok százalékos gj^akorisága a következő volt (kb. 1000 db-ból számítva) ; V 987654321 % 2 5 17 30 21 12 7 5 1 s ez még elég messze van a szabályos szinusz-vonaltól, amit az egyenletes elosztásnál várhatunk Ezek alapján azt kellett következtetnem, hogy a különböző gömbölyítettségü kavicsszemek eloszlásának egyenetlenségei ugyanazon anyagban százasnál is sokkal nagyobb sorozatok mérését tennék megokolttá, azonban a mérési hibák viszonylag igen nagj'ok és ezért az 50-es és 100-as sorozatok közt érjük el azt a határt (a v-értékbfen általá- ban 3 — -4. optimálisan 2 tizedpontot), amelynél nagyobb pontosságot nem igen remélhetünk, vagy legalább is egyáltalában nem állna arányban a hibának egészen jelentéktelen csökkentéséért tízszeresen nagyobb anyag mérése. Ha most Szádeczkynek ugyanezen lelőhelyről származó adatait néz- zük (8. p. 236), c 3.5, p 1.5, v 5, akkor sajnálkozással kell bel'enyugcdnunk abba, hogy az egj’éni eltérések még ennél a módszernél is akkorák, hogy a különböző személyek által végzett mérések eredményeit nem minden további nélkül használhatjuk azonosításokra, hanem meg kell keresnünk mindig valami „átszámítási kulcsot”. A p-értékekben azonban nemcsak Szádeczky eredményei és az enyéim térnek el aránytalanul, hanem saját eredményeim közt is 50-százaléko3 különbségek is vannak, s ezek természetesen külön magyarázatot igényelnek. Szerintem ez a magyarázat egyszerűen az, hogy a p-érték rendesen sok, igen rövid vonalból tevődik össze. Egy átlagos ter- metű közepes gömbölyítettségü kavicsszemnél a p-éiiék összho'szát leg- többször egy-két tucatnyi, néha ennél is több Va - — 2 mm-es darabkákból kapjuk, melyek a homorú és domború vonalrészek közti átmeneteket képe- zik s így elhatárolásuk nagyon bizonytalan, önkényes. Ha pl. egyik meg- figyelő tíz Vz mm-es p-vona]rész közül ötöt 1 — 1 mm-nek mért, a többi ötöt helyesen — V2 mm-nek. a tíz 1/4 mm-es p-darabkákból szintén ötöt 18 helyesen IV2 — IV2 nim-nek, ötöt ellenben 2 — 2 mm-nek mért, akkor ósz- szesen 25 mm-t kapott p-értékül. Ha a másik megfigyelő esetleg a mm-es darabokat már nem tartja számításba veendőknek, ill. kielégítő megbízha- tósággal mérhetőknek, s ez'eket nem különítette el a szomszédos c- és v- vonal részektől (hiszen azokat csak ^4 — mm-rel ríövelik egy-egy érint- kezési helynél!), míg az IV2 mm-es darabokból hetet 1 — 1 mm-nek, hár- mat 2 — 2 mm-nek mért, akkor 13 mm összhosszal már csak feleakkora p-értéket kapott, mint a másik vizsgáló; ekkora az eltérés Szádeczky adata és az enyém közt. Ez a pontatlanság a hosszmérésben és a vonaldarabkák elhatárolásában távolról se jelent ilyen nagy bizonytalanságot a másik két (c és v) értékben. Ha az előbbi példát folytatjuk, a 20 darabka p-vonal közé eshet tíz darab átlag 13 mm hosszú c-vonalrész és tíz darab átlag 15 mm-es v-vonalrész. Ezek mindegyikének mérésénél V2 mm mérési, hibát feltételézünk ; ha egyik személynél a I/2 — V2 mm-es hiba közül nyolc pozi- tív és csak kettő negatív irányú, a másik mérő személynél fordítva, akkor is a kétféle eredmény a v-érték összhosszában 147, iU. 153 mm. így a pél- dának vett diónyi kavics esetében a kétféle eredmény v = 4.9, ill. v = 5.1 s fez az előbb már említett, sok összetevő által eredményezett hibahatárt nem lépi át. így tehát a p-érték az Összetevő vonalkák apró volta miatt (és talán a tényleges egyenesség megítélésének nagyobb bizonytalansága miatt) a leg- nagyobb százalékos lijbalehetöséget mutatja. A különböző kavicstípusok összehasonlításánál a Szádeczky által ajánlott v + érték helyett én sok- szor csak a v-értéket használom a kavics rövid jellemzésére, pontosabb jel- lemzésre pedig az egész anyagot összetevő köfönböző gömbölyítettségű elemek százalékos gyakoriság-arányát (1. később). A v -h ^ érték, ismét- lem, saját eredményeimben valamivel jobban ingadozik (ill. nagyobb hibát mutat), mint csupán a v-érték; azonban a p 100% -os ingadozása (0,4 — 0,8) is alig eredményez komolyabb eltérést felezve és a (tízszer akkora) v-hez adva. Ezért ha Szádeczky eredményét az enyémmel így hasonlítjuk össze, akkor kettőnk eltérése valóban kicsi ; a nádasdi lelőhelyre vonatko- zóan Szádeczkynél b -f-^ = 5,75, nálam a fenti rétegsor nyolc részlet- adatának átlagként v = 5,42 -|- = 5,76, ilyen tökéretes egyezés átlagban nem is várható, hiszen ennél nagyobb az elosztás ingadozása egy lelőhely anyagában. Szterintem valóban magas p-értéket csak akkor kapunk, ha az igazi tiszta kvarcitokon kívül kvarcdús, palás kőzetek kavicsait is belevesszük a mérési anyagba; ez azonban nem lehet célszerű. Mindezek következtében méréseimben a p-érték pontos megállapítására vetettem a legkisebb súlyt. Számos sorozatnál mértem elkülönítve a c és p értéket; de mikor a p-t mindig '0,4 és 0,8 közöttinek, az esetek 90 %-ában azonban 0,5 és 0,7 közöt- tinek találtam : a későbbi méréseimben a c + p értéket egj^esítve mértem s a p-t egységesen 0,6-nak veszem. Mivel értékére a v -|- y képletben van csak szükség: legfeljebb 0,1 hibát okozok azzal, hogy nem külön mértem a p-t s azt hiszem, a mérést legalább ennyivel pontosabbá teszi a c és p együttes mérése. A méréseket egy-egy lelőhelyről kOO körüli, csak kivételesen 50, vagy 200-nál több kavicsból álló anyagon végeztem. 14 III. Ó-pieisztocén Rába-kavicsok. Az 5257. sz. 1 : 75.000-es térképlap területének közel felét egy hatal- mas kavicstakaró foglalja el, Csörötnektől és Öriszentpétertől Gei-séig és Telekesig (s a laphatárokon túl is folytatódik Ny-ra és ÉK-re). A kavics- tanulmányok kezdéséhez előnyösnek látszott ez a képződmény, mfert egysé- ges voltát (állandó kőzettani jellege mellett) morfológiája is elég határo- zottan mutatta. Szádeczky is több ponton vizsgálta, leírását idézett mun- kájában (8) a 161 — 172. és 215 — ^224. oldalakon adja. Általában e kavics- képződményben az uralkodó szemnagyság mogyorónyitól ökölnyi nagyságig van, de nem ritkaság a gyermekfej -nagyság se. A méréseket ebből a kép- ződményből mindig a mogyoródió-nagyságon végteztem. Nyugatról K-re sorban a következő lelőhelyek kavicsanyagát vizsgáltam: Öriszentpétertől Ny-ra a Timány-hegy É-i lejtőjén a 292-es mp (mp ^megfigyelési pont; e számok jelzik a lelőhelyeket a mellékelt térkép- vázlatokon) feltárásából származó kavics gömbölyítettsége c 4.1, p 0.4, V 5.5. (Az összes elemzett kavicsokban a különböző gömbölyítettségű frak- ciók százalékos gyakoriságát e dolgozat XI. fejezetében táblázatban adom.) — A Timány-hegy hátát fiatalabb pleisztocén nyirkos-homokos, agyagos képződmény borítja; alóla a déli lejtőn a 295 mp-nál nem jól búvik ki a kavics, csak elszórt példányok gyűjthetők, melyek azonban egyeznek az előző lelőhely anyagával. Lejebb, a lejtőn, a 296-os rM-nál is akadnak legu- itilt kavicsszemek. A lejtőn a kavics alatt itt és miíWenütt e vidéken álta- lában a felső pannón agyagos, homokos rétegek vannak rosszul feltárva, saját málladékokkal, vagy fiatal pleisztocén nyirkos képződményekkel vékonyan borítva. A pannón kövületmentes és rendesen nem jól rétegezett. Templomszernél a 294-es mp-nál csak az úttesten összemosódó kavi- csot találtam, a rendesnél apróbb szeműt. Öriszentpéter É-i részén a 291-es mp körül a kavics több jó feltárásban látható; innen a mérés c 4.7, p 0.4, V 5.3 eredményt adott. DDK-re tovább, a 290 mp-nál, a 232 m magasság- ban lévő templom melltett (lényegesen alacsonyabb szintben, mint az előző lelőhelyek) ugyaniyen kavicsot találtunk, 5.2 v-értékkel; nyilván lezökkent része ez az előbbi fő-kavicsszintnek. Innen DK-re a Zala-völgy D-i oldalán, a lejtő felénél alig magasabban a 289 mp-nál is jól fel van tárva a kavics, V = 5.3 ; ugyanaz a kavicsréteg nyúlik tehát itt át a Zala déli oldalára, amelyiket tőle É-ra találtunk (s amelyik a Rába völgyig folytatódik). Felette a 262 m-es dombháton fiatal pleisztocén agyagos képződmény takarja el a kavicsot; Öriszentpétertől É-ra Kondorfáig szintén. Kondor- fánál a 365-ös mp-nál és köinilötte több helyen a lejtő oldalán megfigyel- hető a kavics, néhol lezökkent helyzetben; v = 5.5. Alatta a felsőpann'ón szürke agyag vízszintes és 14'T° dőlésű. Megvan a kavics Lippanhegyen és Csörötnektől D-re is, de feltárásai általában nem jók, vastag felette a pleisztocén agyag. Ispánkon a 440-as mp-nál búvik jól ki a fiatal pleiszto- cén agyag alól, itt gömbölyíttettsége v - 5.3. Hegyhátszentmártontól D-re a 391-es mp-nál a vastag pleisztocén agyagos homokképződmény alatt rosz- Bzul feltárt, inkább csak apró vízmosásokban a felszínen összehordott ka- vicsból, közel egymáshoz fekvő pontokon .több külön mintasorozatot gyűj- töttem (hogy a feltárás bizonytalanságát ellensúlyozzam), a v-értékek 5.1 és 5.3 közt ingadoztak. Nagy kavicsbányában igen jó a feltárás Felső- maróc D-i végénél (barnás, homokos agyag alatt) a 357 mp-nál v = 5.2. megfigyelhető, hogy a kavics gömbölyítettsége nem változik számottevően a dui*vább és finomabb szemcséjű rétegekben, ill. lencsékben. Viszáknál több ponton jól fel van tárva a kfvics, az átlagosnál apróbb szemcséjji, a 15 :l28-as és 329-es mp-oknál egyaránt v = 5.5. Szaknyértól DNy-ra és -DK-re a kavics szintén aránylag apróbb szemcséjű, vastag fiatal pleisztocén agyagos, homokos réteg alól az itt várható terraszszintnél alacsonyabban búvik elő, de a térszíni formák alapján nem kell fiatalabb (alacsonyabb) terraszra gyanakodnunk. V-éi'tékei a 381-es mp-nál 5.5, a 332-esnél 5.6. Hegyhátszentjakabnál a 390-es mp rossz feltárásból szedett anyag v-értéke 4.5. Örimag.vai’ósdnál, valamint .tőle K-re és ÉK-re is a kavicsot kevésbé takarja a fiatal pleisztocén homokos, agyagos képződmény. A 403-as mp- nál a gömbölyítettség v = 5.5, a 404-es mp-nál v = 5.6, Örimagyarósdíól K-re a 333 mp-nál v = 5.4 és 5.5. Örimagyarósd és Nádasd közt a Nyir- domb körül is számos apróbb feltárás van, a 394 mp-nál pedig nagy kavics- bánya; itt a - v-értéke az egyes soi’oza tokban 5. 3-tól 5.5-ig ingadozó ered- ményeket adott, 5.4-es átlaggal innen D-re a 393-as mp-nál v-= 5.2 — 5.4. Szőce körül is sok kavicsfeltárás van ; a 392-es mp-nál v = 5.4, 5.5, a 334-es mp-nál v = 5.5 s innen DNy felé a 441 mp-nál 5.5, a 412-es mp-nál V 5.4 a gömbölyítettség. Zalalövö és Zalamindszent körül a kavicsok a lapos dombhátak fiatal pleisztocén homokos, agyagos képződményei alól szintén aránylag igen mély szinten bukkannak elő (mint Szaknyér körül is) ; fiatal terraszt azonban itt se igen tételezhetünk fel, hanem valószínűbbnek kell tartanunk, hogy lezökkentek és lemosódtak a völgyoldalakon egyés kavicstömegek. Kevésbbé valószínű, de lehetséges az is, hogy itt egészen fiatal (közép-, vagy fiatal pleisztocén) tektonikus mozgás, csekély süllyedés történt. Az utóbbinak tisztázásához a kavicsszint helyzeteinek részletes kutatása, aknázásokkal és pontos magasságmérésiekkel, nyújthatna esetleg komoly adatokat. Egy ilyen elképzelhető süllyedés (mintegy a kustánszegi rög emelkedésének ellenhatásaként) a Zalavölgy pleisztocén-közepi kialakulá- sát is magyarázná. Zalamindszienttöl ÉNy-ra a 415-ös mp-nál v = 5.4 (alatta felső- pannón szürke agyag és barnás homok, vízszintes körüli, vagy É-ÉK 1° dőlésű); a 416-osnál a kavics gömbölyítettsége : v = 5,6, Zalalbvötől É-ra a 414 mp-nál v = 5.5. A Zalavölgy D-i oldalára Nagyrákosnál, Pankasznál és Zalalövőnél is átterjed az ópleisztocén Rába-kavics. Zalalövcttől X)-re a Kálócfa felé vezető műút mellett a 419 mp-nál szürkés -barnás durva ho- mok képezi a felsőpannónt, felette következik (kevéssé jól feltái-va) a kavics 5.4 v-éntékkel; felette barnás fiatal pleisztocén agyagos homok. Itt a ka- vics valamivel 240 m magasságon felül található. É-abbra, a műút mentén, már aligha van zavartalan helyzetben a kavics, bár egyes összefüggő tömb- jei semmiesetre se átmosottak, hanem talán lezökkentek ; v-értékek a 417 mp-nál 5.6, a 418-nál 5.5 és 5.6, A 419-es mp-nál találtam enntek a kavics- képződménynek legdélkeletibb előfordulását; innen DNy felé egy darabig pleisztocén homokos, agyagos képződmények közt kavics-lelőhelyre nem akadtam; tovább Nagyrákostól D-re is a Zalavölgy D-i oldalán is egészen az előbbi (ópleisztocén) Rábakavicsokhoz hasonló jellegű, 5.4 v-értékű kavi- csot találtam. Ez azt bizonyítja, hogy az ópleisztocén időszakban a Zala- völgy nem létezett és itt is, nemcsak Zalalövö körül, a Rába terrasza a mai Zalánál délebbre terjedt. Puszta-Szatta körnvékén nem találtam kavicsokat, erre lehetett a víz- választó azidőben is a Göcsej felé. A 418-as mp-tól K felé is folytatódik még a kavics a salomvári Dózsa-hegyig. Zalalövőtől ÉK-re a vasútvonal melletti völgyben pannón homokokat találtunk, többé-kevésbbé zavart rétegezéssel. Északabbra a 421 mp-nál a 16 kavics normális magasságban van, v = 5.5 és 5.6. Zalacséb körül a 428, 429 és 430 mp-ok -körül több kavicssorozat mérési eredményei egyfor- mán v = 5.3, 5.4-et adtak; mélyebb térszínen itt már biztosan a fiatalabb pleisztocén terrasz jelentkezik, valamivel ^magasabb v-értékkel (pl. a 427 mp-nál). — Zalacséb töl É-ra a Velence-hégy hátát fiatal pleisztocén homo- kos agyag borítja, dfe köröskörül a lejtők felsőbb részein kibúvik alóla a kavics, a 310 mp-nál v = 5.5, a 309-nél 5.4. A 380-as mp-nál aprószemű, átmosott kavics alatt a lejtőn jól fel van tárva a szürkés pannón-agyag, bizonytalan rétegzéssel, de valószínűleg vízszinteshez közeli helyzetben. Zalaháshágy környékén nagyobb térszíni mélyedés van : itt a kavics hiány- zik s a pannón agj^agos-homokos képződmények foglalják el á térszínt, — a 425 mp-nál elég jó vízszintes rétegzéssel. Ugyancsak hiányzik a kavics a Vaspörtől D-re és Ny-ra levő mélyedésben, valamint Ozmánbük és Hegy- háthodász közvetlen környékén s innen K-felé is. Sárfimizdóig. A felsö- pannón homok és agyag erre mindenütt kövülétmentes ; a 383, 352 és 353 mp-oknál vízszintes rétegzése elég jól megfigyelhető. Ozmánbüktöl K-re kezdődik ismét egy nagyobb kavicsterület, észak felé élesen elhatárolja a sárfimizdói mélyedés pannónja, dél felé kb. a Bőrönd — Kiskutas-vonalig húzódik le az egyes É-D-i karcsú dombhátakon; a kibúvások a domblejtckön a 240 m tszf. magasság körül vannak; (erre D felé azonban az enyhe lejtőkön lemosódó kavicsok nehezítik az elválasz- tást az innen Zalaegerszeg felé húzódó fiatalabb pleisztocén terrasztól; a térszíni lépcsők ntem. élesek). Az Ozmánbük — Telekes közti nagy kavics- terület legjobb feltárásaiból származó anyagok v-éntékei : a 377 mp-nál 5.3, a 375-nél szintén 5.3, a 343-nál 5.4; felettük (a megyehatár mentén) aránylag vastag, fiatal pleisztocén agyagos homok fedi a dombhátakat. Visszatérővé Hegyháthodász környékére és Zalaháshágy tói ÉNy-ra eső résziekre, itt Rimánymajortól Hegyháthodász É-i végéig DNy-ÉK-i sorban találunk kavics-feltárásokat 240 — 250 m tszf. magasságok közt, ettől a feltárási sortól ÉNy-ra azonban a nádasdi erdőben nagy területen a fiatal pleisztocén homokos agyag takar mindent. Nádasd környékén ismét igen jók a kavicstakaró feltárásai. A 301-es mp-nál levő nagy kavics- bányában kapott gömbölyítettségi adatokat már az előző fejezetben tár- gj'altam. A 303 mp-nál v = 5,3 — 5,5 ; a nádasdi templomnál a 282 mp-nál is igen jó a kavics feltárása, itt 5.5-öt kaptam v-értéknek. (Ez utóbbi pon- \toktól É, ül. ÉNy felé elég határozott tei'feplépcsövel következik a fiatalabb pleisztocén „körmendi” terrasz.) Hegyháthodász és Nádasd környékétől az ópleisztocén kavicstakaró ÉK felé húzódik, 4 — 6 km széles sávot alkotva a fiatal pleisztocén terrasz (illetőleg Nagymizdótól kezdve a Rába\’fölgy) és a Hegyháthodász-, Sárfi- mizdó-, Gerse körüli nagy terepmélyedés között. Hegyhátisáltól ÉNy-ra a 322 mp-nál 5,2-től 5,4-ig, a 384 mp-nál 5,3-tól 5, 5-ig ingadozó v-értékeket mértem, a 321 mp-nál v = 5,2, Katafától K-re a 373 mp-nál 5,5. Errefelé a kavicsréteg sok helyen a felszínt alkotja, a terrasz ÉNy-i széle körül elég széles sávban, ellenben DK-re ettől, a terrasz hátán szélesen, elég vas- tag, fiatal pleisztocén homokos agyagokat találunk. Nag>TOÍzdó temploma mellett a 397 mp-nál v = 5,4, Szarvaskendnél a 371 mp-nál 5,3, a 370 mp- nál 5,6 ; a 399-es mp-nál pedig szürkés-kékes és barnás pannón-agyagok és homokok láthatók, erősen zavart településstel, nyilván felszíni rogyások követ- keztében. Tovább K-re Döbörhegynél a 337 mp-nál v = 5,4. Halastó körül mélyebb a térszín, itt a pannón csillámos, néhol keresztrétegezett homokok és agyagok vannak feltárva; a 407-es mp-nál útbevágás feltárásál>an a 17 pannónhomok felett, tőle nem teljes biztonsággal elváJiaszithatóan, homok és benne aprószemü kavics található — ez semmiesetre se tartozik az ópleisa- tocén kavicstakaróhoz. Halastótól É-ra a 410-es mp-nál feltárt ópleiszítocén kavics gömbölyítettsége v 5,4, a 406 mp-nál v= 5,2 és 5,4, a 405-ös mp- nál V = 5,3, Gersénél a 339 es mp-nál v = 5,5. Karátföldnél a 338 mp-nál felsöpannón szürke és sárga agyagot és homokot talábtunk, kétes DNy 1“ és vízszintes rétegzéssel, .tovább D-re és K-re pedig (Telekes és Petó- mihályfa felé terjedő) fiatalabb terrasz felszínt, aránylag kevés kaviccsal. E térképlap utolsó pleiszitocén kavicsfeltárásait Petőmihályfától ÉNy-ra találjuk; a 350-es mp-nál v = 5,4 ,a 349-esnél v = 5,6, a 348-as mp-nál pedig V = 5,3. Tovább É-ra az 5157. sz. 1 : 75.000-es térképlap területén is végeztem még kevés megfigyelést e kavicsokra vonatkozóan, így Dö- rlöske faluban is gyűjtöttem e kavicsképződményből, kt v = 5,3 volt a mé- rés eredménye. Az 5257. sz. 1 : 75.000-es térképlap K-i szegélyén még Nagykutastól É-ra a Lakhegy környékén egy kicsi folton van meg e kavicsképzödmény, jórészt lőszös agyagos fiatalabb pleisztocén képződmény által borítottan. Tovább K és ÉK felé az 5258. Sz. 1 : 75.000-es térképlap területén is folytatódik ez a kavicsképződmény a győrvár-egen'ári széles völgy által meg- szakítva. A gösfai hegyről keskeny sávban ÉK felé húzódik (a 711 mp-nál V = 5,7) a Szöllőhegy félé, majd vissza DK felé, a tilaji erdőben. Nagy- tilajtól D-re jelenléte kétes, ill. nem biztosan különböztethető meg a fiata- labb terraszoktól. A baltavári erdőben (466 mp v = 5,8 ?) is kétséges a kavics ópleisztocén vagy középpleisztocén kora; a baltavári Szöllöhegyen (468 mp V = 5,7) van e képződmény utolsó ( legészakkeletibb) előfordulása e lapon ; további folytatása É-ÉK felé már az 5158. sz. 1 : 75.000-es lapi'a (munkaterülatémen kívül) esik. Ennek az eddig tárgyalt nagy kavicstakarónak a korát Szádeczky K. E. (részben Winklert kövétve) „legfelsőpliocén-ópleisztöcén”-nek veszi; de érveket (7 p. 171) csak .a ,, középpleisztocénnél idősebb” voltára hozhat fel. Magam a későbbi fejezetekben arra utalok, hogy ez a Rába-terrasz az ezüsthegyi levantei kavicsnál fiatalabb, ezért (mint levanteinél fiatalab- bat) ópleisztocénnek minősítem. Idősebb pleisztocén kavicsok a Hancsa-hegy körül. Az 5257. sz. térképlap DNy-i sarkában a Haricsa-hegyen nagyobb tei'ülettet borít vastag kavicsréteg. A szemnagyság uralkodólag diónyi, de vannak öktölnyi darabok is, a gömbölyítettség v = 5,6 — 5,7. Ezt a kép- ződményt, sajnos, nem tudtam biztosan azonosítani más területek kavi- csaival. Az országhatár is akadályozza itt a vizsgálatok kiterjesztését. A Haricsa-h'egyi kavicstakaró keletkezését úgy képzelem el, hogy a Rába ópleisztocén árterületé idáig terjedt, s a kavics nagyiészét a Rába hordta ide, de jelentős mennyiségben keveredett bele a kőzet ÉNy-ra levő ezüst- hegyi (6%,-es v-értékü) levantei kavics átmosott anyaga. Az 5256. sz. tér- képlapon Pei-vise mellett, 365 m tszf. magasságban láttam haricsaiakhoz meglehe/tösén hasonló kavicsot, — de a nagy távolság miatt az .azonosítás csak igen bizonytalan lehet. IV. Fiatalabb pleisztocén Rába- és Zala- tér rászokó Az ópleisztocén kavicstakaró szintjénél 20 — 30 méterrel (vagy Szádeczky szerint, 40 m^rel, — 5. p. 163) mélyebben, tőle 'néhol jó terep- lépcsővel elválasztva, máshol azonban rogyások miatt nem élesen elkülö- 18 nülve, fiatelabb terraszt találunk, Rábagj-armattól Nagymizdóig 1 — 3 km •szélességben. Szádeczky ezt „körmendi” terrasznak nevezi (1. c. p. 163. és 172.). A kavics lén vegében hasonló az ópleisztocén takaróéhoz, szemnagy- sága alig kisebb, feltételfezhetően anyagának csak egy része eredeti Rába- hordalék, más része az ópleisztocén (teimrészetesen szintén a Rába által idehordott) kavicsanyagból mosódott ide másodlagos helyre. Az ópleisato- cén kavicstakaró és e körmendi fiatal plisztocén terrasz 'kavicsainak göm- bölyítettségében magam csekély különbséget találtam, legalább is a lelő- helyek többségén; — Szádeczky nem hangsúlyozott ilyen teltéréseket a két kavics közt. Rábagyarmaton elég jól elválik a fiatal terrasz a magasabb helyzetű ópleisztocén takarótól; a 320-as mp-nál g*ömböljitéttségi viszonyai: c 3.3, p 0.6, Y 6. Innen Ny-i’a. Csörötnektöl D-re a dombJejtön alacsonyan van ugyan sok kavics, de valószínűleg csak a magasabb ópleisztocén kavics- rétegből lemosódott anyag, nem faiatal terrasz. Rábagyarmat K-i szélénél a fiatal terrasz kavicsának gömbölyítettsége 362 mp-nál v = 6, tovább K-re Hegyhátszentmártonnál a 388 mp-nál v = 5,8, Iváncon a templom mellett a 386-os mp-nál v = 6, közelében azonban a 385-ös mp-nál v = 5,7 és 5,8 (kétes eredmény, kevesebb kavics-példányból). Halogy és Daraboshegy kör- nyékén több helyen is jól feltártak e tferrasz kavicsai, de a mérési ered- mények itit valóban igen alacsonyak, az idősebb kavicsokétól nem jól elváló v-értékeket mutattak: a 327 mp-nál v = 5,7, a 305 mp-nál v = 5,5 — 5,7. Nádasától ÉNy-ra a 307 mp-nál már a gömbölyít ettséget ismét ma- gasabbnak méntem: v=5,9; Körmendtől D-re a 287 mp-nál a műút bevá- gásában 5.8 és 5,9. Nádasdtól ÉK-re a 300-as mp-nál v = 5,8, Katafától É-ra a 442-es mp-nál ugj’anannyi, a 374-esnél 5,7 és 5,8. Itt feküjében elég jól megfigyelhető a pannón szürkés agyagos, homokos rétegek vízszin- tes helyzete. NagjTiiizdónál a laphatár körül végződik e terrasz, itt a 396-os mp-nál v = 5,9 Ez a iterrasz tehát a c, p, v-értékek lapján nem mindig könnyen külö- níthető el az idősebb pleisztocén kavicstakarótól, mert szélső v-értékeik találkoznak 5,6-nél; de azért a középértékek (v = 5,4 az idősebb pleiszto- cén, v=5,8 vagy' 5,9 a fiatalabb pleisztocén' kavicsok esetében) már vala- mivel nagj'obb különbséget adnak, mint am'ekkora az elosztási egyenetlen- ség és mérési hibahatár. A térszíni különbségek figyelembevétele segítsé- gével persze úgyis elég jól elválasztható a két kavics, tehát csak az ese'.leg lezökkent részletek azonosításánál lehet fontosabb sz'erepe a csekély v-érték- különbségek megállapításának. A Zalavölgy idősebb pleisatocén kavicsainak tárgyalásánál már említet- tük, hogy' Zalalövőtől Ny-ra néhol valószínűtlenül alacsony szintben talál- juk a kavicsot, azonban a cpv-értékek ott nem mutattak megfelelő elté- rést és nem is volt eg\Tnás m'ellött eg>'szerre terrasz-szerűen elválasztható két kavicsszint. Zalacséb környékétől kezdve azonban elég határozottan kialakult s kelet felé kiszélesedő fiatalabb terrasz jelenik meg, 30 — 50 m-rel az idősebb pleisztocén kavicstakarónál mélyebb szinten, a Zala bal- partján 1 — 3 km szélességben. A kavicsanyag nyilván kizárólag az idő- sebb pleisztocén kavicstakaró anyagának továbbításából ered s azzal fegyező jellegű, csak valamivel gömbölyíts ttebb. Természetesen ezt a göm- böhi-lettség-többletet nem annyira a további szállítás alatti koptatás, ha- nem inkább szortírozás eredmény'ezi : a gíömbölyűbb kavicsokból többet tud az elsődleges rétegből kimozdítani és továbbvinni az új denudáció. Zalacsébnél a 427 mp-nál c ~ 3,4, p = 0,7, v = 5.9 (tehát hasonló a „kör- mendi” fiatal pleisztocén Rába-tei*rasz anyagának gömbölyíttettségéhez). Hasonló az innen K-re levő, Felsöbagod- és Andráshida-környéki kavicsok gombölyítettsége is. Zalaegerszegnél (146 mp), Pozvánál (140 mp) és Egervártól D-re (690 mp) gyűjtöttem még fiatal pleisztocén Zala-kavicsoka,t 5,7 — 5,9 v-értékekkel. Ezek teljesen egyeznek a Zalacséb-i, illetve Alsóbagod-kör- nyéki hasonló korú kaviesckkal. Zalaegei-szegtől ÉK felé Batykig is mindenütt megitaláljuk a fiata- labb pleisztocén terrasz kavicsait a Zala bal (É-i) partján; feltárásai külö- nösen jók Szepetk, Petendi major, Vicsori major körül. Kőzete és gömbö- Ivkettsége fegyezö a közvetlenül előtte tárgyalt fiatal Zala-kavicsával. Sárfimizdótól ÉK-re, szintén 30 — 50 m-rel az ópleisztocén kavics- szintnél alacsonyabban morfológiailag eléggé jellemző terrasz alakult ki, azonban igen kevés a kavics. A Sárvíz két oldalán Hegyhátszentpéter felé felvételi területem határán túl terjed K felé.. Ennek a terrasznak kavicsban szegény voltát (legalább is itt. kezdeti részén) talán magy:arázhatjuk azzal, hogy aránylag kis vízgyűjtő területéről a kevés, könnyen mozdítható ka- vics hamar továbbszállítódott. — Természetesen fiatalabb pleisztocénnek kell vennünk ezt a terraízt is. bár a három (körmendi, Zala-balparti s az itteni) fiatal terrasz. pontosabb kofviszonyához nehéz hozzászólni. (L. Szá- deczky 5. p 172, 172 is.) A tárgyalt ópleisztocén és fiatalabb pleisztocén kavicaterraszok közt körülbelül közepes magassági helyzetben is találunk kavicsokat, főleg Nagykutas, Kispáli és Nagypáli körül. Vasboldogasszonytól K-re (701. 702, 703 mp), Pakodtól Ny-ra (432. 480 mp) és Baltavártól D-re (466, 467, 471 mp). Szemnagyságra, gömyölyítettségre ezek egyáltalán ném tér- nek el a fiatalabb nleisztccén kavicsoktól, csak valamivel magasabb hely- zetben vannak s fölfelé az idősebb pleisztocén "kavicstakarótól nem válnak el éles lépcsővel, hanem enyhe lejtőn fokozatos átmenettel kapcsolódnak hozzá. így határozoitt telválasztásuk nem lehetséges s ezért térképemen is csak bizonytalan foltok.ban jelölhetem ezeket a feltételezett ,, középső pleisztocén” kavicsokat. Zalategerszegtől ÉK-re óholocén Zala-kavicsokat is találunk; ezek őszemben a már tárgyalt pleisztocén kavicsokkal) néhol a mai Zala-völgy DK-i oldalán is megvannak, így Zalaistvándnál (503. 520 mp) és Dötktől DNy-ra — de a folyótól nem távolabb, mint 1 km-re. Egyébként Zalaegerszeg és Zalabér közt a folyóvölgytől DK-re csak Pannóniái képződményeket és löszt találunk, kavicsokat nem. Geografiai-morfológiai tekintetben természetesen nem • tanulmá- nyoztam a terraszokat. A Bulla — Kéz-féle terrasz-számozás szerint az előző fejezetben tárgyalt nagy ópleisztocén Rába-terrasz a IV.. az ezen fejezetben tárgyalt „fiatalabb pleisztocén” terraszok valószínűleg a III. sz. terrasznak felelnek meg. Nem tartom valószínűnek, hogy a III. szám az említett Nagykutas, Pakcd, Baltavár körüli, az ópl'eisztocén fő-terrasztól nem élesen elváló kavicsokat illetné. V. Pleisztocén és holocén Mura-kavicsok. Míg a tárgyalt terület É-i részén a Rába folyó ópleisztocén terrasza az egész vidék morfológiai képében talán a legszembeszökőbb uralkodó vonás, addig a Mura terraszainak mai maradványai sokkal kevésbbé ter- jedelmesek és kevésbbé jellemzők. A mai Mura szintje felett 80 — 120 m, közti magasságokban található kavicsokat sorolom az idősebb pleisztocén terraszhoz. Seholse képeznek 20 ezek összefüggő nagyobb lai>o»kat, hantem csak aránylag keskeny domb- gerinceken dalálhatók. Nem morfológiai szempontból foglalkoztam e kavi- csokkal, s azért nem is lehetek illetékes annak eldöntésére, hogy e kavicsok valóban egyetlen terrasznak felelnók-e meg s az a (Bulla és Kéz-féle) IV. vagy V. sz. terrasz-e. Ennek eldöntése itt, a morfológiai jellegek gyatrasága miatt, avatott geográfusnak is komoly feladatot fog jelenteni. Számomra csupán az volt a fontos, hogy a Murához közelfekvö, kétség- kívül a Mura által lerakott geológiailag fiatalabb kavicsok vizsgálatából megállapíthassam a IMura-kavicsdk gömbölitettségi viszonyait s ennek segítségével következtetni tudjak az idősebb s a mai Muravöígytöl távolabb eső kavicselőfordulások eredetére, ill. kapcsolataira. Vissza*téi*ve a tár- gyalandó terrasz viszonylag nagy térszíni magasságára; „ópleisztocén” korba való sorolása feltétlenül vitatható; de az V. számú terraszok pleisztocén vagy pliocén kora még úgyse tekinthető végleg eldöntötínek. Egyszerűen azért ntem veszem e képződményt levanteinek, mert a körnj'é- ken vannak idősebb, magasabb helyzetben lévő kavicsok, melyeket levantei- nek kell vennem — s nem akantam, legalább egyelőre, két különböző levantei „alszint”-ről beszélni. Ezek a kavicsok, melyeket most a pleisz- tocénbe sorolok, a mai folyóvölgyet közelben kísérik, míg az idősebb (általam is levanteinek vett) kavicsok nem maradnak mindenütt a mai Völgyek közelében. Ilyen (általam felttételesen ópleisztocénnek minősített) kavicsokat találunk Tormafölde és Becsehely között, számos előfordulásban. Szem- nagyságuk valamivel nagyobb, mint' a Rába-kavicsok átlaga, — gömbölyí- tettségük pedig jóval nagyobb; v=6 — 6.4. Tormaföldétől K-i'te az 1163 mp-nál, a kavics a domblejtő félmagas- ságában jelentkezik, határozottabb rétegben, de körül az erdőben mindenütt találunk elszórt kavicsot, így a 1179 mp-nál is 1180 mp-nál a kavics ural- kodó szemnagysága diónyi,, az 1181 mp-nál már nagyobb, töjásnyi, sőt ökölnyi. Egészen hasonló kavicsok számos ponton fordulnak elő Vörcsök- puszta és Dobripatak között a dombhátakon. Cáörnyeföldtől K-re és É-ra az 1131, 1132, 1145 és 1148-as mp-oknál találjuk az idősebb pleisztocén kavicsokat; szemnagyságuk uralkodólag diónyi és ökölnyi, de akad gyer- mekfej nagj'ságú is. Egy részük valószínűleg nem elsődleges helyen van, hanem átmosatott, illetve legurult a lejtőn. A 1148 mp-nél a gömbölyítettség értéke v = 6.3. Vörcsökmajortól É-ra a szőlőhegyen hasonló jellegű kavics található a 1159-es mp-nál; kétesnek tartom, hogy az idös'ebb vagy fiatalabb pleisz- tocénhez kell-e ezt, soi'olni. A Rátkai-hegyen a 135 mp-nál v = 6.2. Letenyétől É-ra a Zajk-i hegyen, a haranglábnál, a 171 mp-nál, az előbbinél nagyobb térszíni magas- ságban találhaiíó a kavics; diónyi -ökölnyi szemnagyságú, itt a v értéke 6. A 176-os mp-nál a kavics 260 — 270 m t. sz. f. magasságban található. A Billegi erdőtől É-ra % km-re, a 177 mp-nál, valószínűleg másodlagos hel.ven, átmösottan találjuk te kavicsot. Nagyon kétesnek tartom Tormaföldétől ÉÉK-re az 1103 mp-nál található kavics (v==6.4) idetartozását ; ez lehetne a közvetlen közelben lévő levantei kavicsok lecsúszott vagy áthordött vésze. Ugyanitt kétes .az 1111 mp-nál lévő kavicselőfordulás hovatartozása is; tennél is, valamint a becsehelyi 108 mp-nál is a v-éi’ték alacsony voltá (v = 5,7 és 5,5) azt engedi felvételezni, hogy a Mura-kavicsba a közeli nem murai eredetű, idősebb, jóval kisebb gömbölyítettségű kavicsrétegből gurult, mosódott bele bizonyos mennyiségű anyag. 21 Becsehelytöl É-ra a 108-as mp-nál a lejtőn, nem terrasz-szerüen találunk kavicsot, feküjében pannon homok és agyag van feltárva. A kavics- nak nemcsak gömbölítettsége, hanem szemnagysága is valamivel kisebb, mint a szomszédos pleisztocén Mura-kavicsoké. A kavicsréteg vastagsága 3—4 m lehet, de felszíni rogyások miatt nem mérhető pontosan. Becstehelytöl 2 km-re É felé a térszín kissé terrasz-szerűen alakul; itt a 109 mp-nál a talajban elszórtan mogyorónyi kavicsszemek talál- hatók. Murarátkától közvetlen K-re 250 — 260 m t. sz. f. magasságban kicsi folton, diónyi szemnagyságú kavicsot találtam; tovább ÉK felé tér- színileg alig magasabban, pleisztocén nyirkos-homokos képződményben elszórtan van kevés kavics, de nagyobb szemnagyságú, fejnagyságú is előfordul. Lovászitól DNy-ra, a Boldogasszony kápolnától D-re, % km-re, kicsi foltban található durva kavics (fejnagyságúig) erősen gömbölyített, Mura-típusú, kétes idősebb, vagy közép-pleisztocén (1770 mp). A feltárás gyenge, az anyag túlnyomóan a felszínen elszórva figyelhető meg. Valami- vel tovább É felé is még akad a földön elszórtan kevés, apró kavicsszem, délebbre, elszórtan nagy kavicsdarabok is. Tovább Ny felé az országhatár akadályozta kutatásaimat ; az egyes kavics- típusok újabb ellenőrzését és elkülönítését erre, Alsólendva környékén, már nem végezhettem el. Álta- lában a kavicsok itteni elterjedésére és a felboltozódás helyén való feltűnő hiányára vonatkozó régibb vizsgálataim anyagát már közöltem (5). Lovászi és Letenye távolabbi környékén sok helyen fordulnak elő alacsonyabb térszínen 6—6,3 v-értékű kavicsok, melyek részben a fiatalabb pleisztocén (közép pleisztocén) időszakbeli Mura üledékének, részben a magasabb térszínről lemosódott, legurult idősebb Mura-kavicsoknak másod- lagos helyen lévő maradványai. Ilyenek vannak az 5357. sz. térképlapon a Tonnaföldétől ÉK-rte az 1158 és 1159 mp-oknál (v = 6,2, 6,3). A csokmai erdőben és Vétyemtől ÉNy-ra, több helyen különböző magasságban fordul elő olyan kavics, melyet erős gömbölyítettsége alapján Mura-kavicsnak kell minősítenünk, bár geográfiai feltétélek alapján nem képzelhető el, hogy a fiatalabb pleisztocén időkben a Mura völgye érre terjedhetett volna. Alig van más magyarázat ezen kavicsok keletkezteté- sére, minthogy az innen Ny-ra levő levantei és ópleisztocén Mura-kavicsok másodlagos továbbhordódásából, átmosatásából keletkeztek. (1092, 1094. 1095 mp; v = 6,3 — 6,4.) Az iszkonaki-erdőben is több helyen van nagyobb gömbölyítettségű kavics, mély valószínűleg az innen Ny-ra és DNy-ra levő levantei és ópleisztocén Mura-kavicsok anyagának áthordódott maradványa. (1105, 1106 mp.) A Kerka völgytől Ny-ra Kútfej község mellett a 128-as Lovászi számú mélyfúrástól közvetlenül D-re, terrasz-szerű térszínrészen, egy mély ^dör szelvénye a következő: 1. le^felül 2 — 3 m va.stag agyag, homokos agyag, 2. alatta 20 — 40 cm homok és apró kavicsos homok, 3. másfél méter vastagságú csillámos homok, 4. fél méter vastag kavicspad, 5. fél métér csillámos homok, 6. legalul kavics, mely láthatólag a feltárás alján túl is folytatódik. A kavics gömbölyítattsége megfelel a Mura hordalékának (v = 6.1— 6,3). Az 5457. sz. 1 : 75.000-es térképlap területén Szentmargitfalvától D-re, a 119 és 122 mp-nál, csillámos pannon homok és homokos agyag. valamint kevés homokkő van feltái'va; ugyanitt elszórt apró 'kavicsszíeme- ket találunk, melyek (erősebb gömbölyítettséguk alapján) inkább a Mura fiatalabb pleisztocén üledékének, mintsem pannóniai kori kavicsnak tart- hatók. Murarátkától DK-re, több egymásfeletti szintben .találunk fiatalabb pleisztocén Mura-kavicsokat (137, 138, 139 mp). Ezek az egymásfölött 10 — 15 m-re következő szintek aligha felelnek meg valódi terraszoknak, inkább csak rcgyásoknak, vagy utólagos átmosódásoknak következmén>^ei. A kavics vörös-nyirkos agyag közé van ágyazva. A letenyei téglagyárnál (193 mp), homokosagyagos lösz alatt, dió- mogyorónyi szemnagyságú kavics van, kevés ökölnyi szemmel; gömbölyí- tettsége v = 6,2. Bécen is agyagos, löszös képződmény feküjében van 4 — 5 m vastag kavics, vörös homokos agyaggal keverve; sok benne az ökölnyi, sőt fej- nagyságú kavics is (190 mp, v = 6,1), Fitafai pusztánál, a K-i völgylejtőn, nagyobb területen található elszórtan diónyi-ökölnyi, sőt kivételesen fejnyi nagyságú, 5,9 — 6,1 gömbö- lyítettségű, tehát Mura-típusú kavics. Lehetséges, hogy ez a Murá-típusú kavics a dombháton levő idősebb pleisztocén anyag legurult része, de az is lehet, hogy megvan itt a völgyben valahol egy szálbanálló, önálló fiatalabb IMura-kavics réteg is, azonban az erdő rossz feltárásaiban ezt nem sikerült megtalálnom. Ugyanitt megfig.velhetö pannóniai csiUámos homok és agya- gos-homok között,- apró-kavicsos pannóniai homokréteg is; fennek azonban semmi -köze az előbb említett Mura-kavicsokhoz. Tovább ÉK-re, a Barkócásban, a 159 mp-nál a lejtő alján, sok kavics van a felszínen elszórva, uralkodólag mogjmrónyi szemnagyságú, kevés a diónyi ; valószínűleg ez a kishegyi levantei kavics áthord^ából keletkezett. Kistolmácstól DK-re, a 147 és 148 mp-nál a dombélen, több helyen is van kismennyiségű elszórt kavics, amely gömbölyítettségre nem tér el lényegesen a szomszédos pannon kavicsoktól, de valamivel durvábbszemű. A polai templomtól 1 km-re BÉNy-ra, a dom.boldal lejtőjénfek fél- magasságában, szintén olyan kavicsot találtam, mint a 159 mp-nál, tehát a kishegyi levantikum másodlagos helyre került anyagát. A Teodor-hegyen a 155 mp-nál is hasonló kavics található, elég vastag rétegben, sárgás- vöröses agyagos homokkal kevei’ve. Becsehely É-i szélénél a 143-as mp-nál a talajban figyelhető meg kevés elszórt kavicsszem, a 153 mp-nál szintén ; az utóbbi valószínűleg a Kishegy’ (levantei) kavicsának legurult anyaga. Becsehelytöl K-re a műút mellett lévő agyaggödörben, barnár> nyirkos anyag alatt 3 — 4 m vastag kavicsréteget találunk; ökftlnyinél nagyobb szemek (csak kivételesen fordulnak elő. Ez egyik legjobb fiatalabb- pleisztocén Mura-kavics előfordulás; v = 6,3. Öalluviális Mura-kavicsokat is begyűjtöttem és mértem. Murarátka és Szemenye mellett (mp 214, 215) közvetlenül a mai folyó mellett. Ezek- nek gömbölyítfettsége v.= 5,8 és 5.9. A ura -kavicsok gömbölyítettsége tehát az óalluviumban 5.9, a fiatalabb pleisztocénban 6,1, az idősebb pleisztocénban 6,2 v középértékű. VI. Levantei Mvra-havicsok. Kiscsehitől Ny-ra a 315-ös magaslaton elég nagy területen, általá- ban 300 m-nél nem alacsonyabban, néhány méternyi vastagságú kavics- réteg található. A kavics főtömegének nagysága mogy’orónyitól ökölnyiig 23 terjedő, de nem ritka a gyermekfejnyi nagyság se. A gömbölyítettségi erttíKek itt a legmagasabbak voltak, amiket egyáltalán mértem kavics- vizsgálataim folyamán : c 2.5 — 3,1, p 0,6 — 1,1, v 6,1 — 6,7 — átlagban c 3, p % V 6^3. Ez az eredmény a pleisztocén-kori Mura-kavicsokéhoz hasonlá; közel is esik ez az előfordulás egyes idősebb pleisztocén Mura- kavicsokhoz azoknál jelentősen nagyobb térszíni magasságban; helyzete alapján nyilván ez az első szára^öldi képződmény a legfelsőpannóniai (dáciai) kori tó kiszáradása után: így kora csakis levanteinek t-tehető, eredetére pedig nyilván Mura-üledék (1009 mp). Ez a kavicsfolt a Budafa-lispei boltozat Ny-i vége (ill. az antikli- nálisvonulat gerincének jelentős leereszkedése) körül van. Az itteni elő- fordulás ténye is megegyezik azzal a feltevéssel, hogy a gyűrődések a levantikum időszakában is aktívak lévén, elterelték magukról a folyókat s a kavicslerakodásc'kat — hiszen itt a Ny felől (nyilván egy „Ösmurá”- nak nevezhető folyó által) hozott kavics éppen a boltozat iszéléig terjed. A Csehi-erdőben e kavicsok legurult-lemosódott elemeit .is meg- találjuk, Kiscsehitől 1 — IV2 km-re nyugatra. Minthogy ezek elhelyezke- dése a régi térszínnel nem feltétlenül függ össze, hanem, mai, ill. legfiata- labb térszíni állapotok következménye, így egyáltalán nem is bírhat jelentő- séggel a gyűrődések és kavicslerakodások viszonyainak kérdésében. Szentadorjántól Ny-ra, a 278-as magassági pont mellett (annál csak kevés méten'el alacsonyabb szinten) kis folton a most tárgyalt kis- csehi kaviccsal egyező jellegű kavicsot találtam (997 mp). (E lelőhely anyagának l'egurult elemeit majdnem egy kilométer hosszan megtaláljuk az innen D-re ereszkedő lejtőn.) Gömbölyítettségi értékei nem mutatnak lényeges eltérést az 1009-es lelőhelytől, v = 6,2, 6,3, az 1009-es és 997-es mp kavicsainak gömbölyítettség elosztási grafikonja is eléggé hasonlónak mondhatók (1. utóbb, táblázatban) — de volt e két lelőhelyről mért bő anyagban néhány olyan sorozat is, amelyik a két lelőhely közt semmi különbséget nem mutatott. így ennek az elszigetelt szentadorjáni kavics-előfordulásnak értel- mezése nem könnyű. Elképzelhető, hogy az 1009-es és 997-es mp kavicsai- nak téi"színi magasságkülönbsége (25 — 30 m) csak utólagos csekély tek- tonikai mozgás eredménye lenne: az antiklinális gerincétől távolabb eső 997-es mp-nál utólag a kavics lerakodása után is viszonylag süllyedt még a térszín. De feltehető lenne az is, hogy ez a szentadorjáni kavicselőfordu- lás valamivel fiatalabb lenne a kisc-sehi 1009-es mp-nál levő kavicsnál: ugyancsak a Murának ópleisztooén lerakodása, a levantikum kavicsánál kb. 30 m-rel alacsonyabb térszínen. így a térszíni különbség magyarázatá- hoz nem kellene a tektonikát segítségül hívni, dé viszont nehézséget jelen- tene a folyás-iránynak a 997-es mp-tól tovább vezetése. Ezt a nehéz problémát elkerülnők úgy, ha ezt a szentadorjáni (kétségkívül igen kis terjedelmű) kavicselőfordulást egys2ierűen a Csehi-erdőbeli (1009-es mp körüli) levantei kavics későbbi átmosatásából számaztatnók. A másod- lagos szállítódás iránya (szinklinális és ma is alacsonyabb térszín felé) nem jelentene akadályt e magyarázat esetében. Bizonyítottnak azonban ezt sem tekinthetjük. A kiscsehi előforduláshoz egészen hasonló kavicsot találtam Lovászi- tól ÉNy-ra, a Felső Tenke hegyen is; a tszf. magasság Kiscsehi körül 300 — 310 m, a Tenke hegyen 310 — 320 m. Ezen kavicsokat is csak a levantei kori ösmura üledékeinek tarthatjuk; gömbölyítettségük v = 6,2. A Botosa-hegyi kis kavics-folt azonos jellegű; a Gosztola körüli kavicsok levantei korát kétesnek tartom. 24 25 ZALAEGERSZEG KANDIKO 0 Íkustánszeg 0 ŐNAGYLENGYEll « B P 6 zalata'rnor 6BA^ PUSZTASÍENTLASZLO ! 5 o £3 0 0 S 0 Ö VETYEM i 6 KISCSEHI 5337 i S35Ö ^ Q 6 BÓRZÖNCE á ff ÚJUDVAR letenye BECSEHELY 26 Az 5256. sz. 1 ; 75.000-es térképlap DK-i részének geológiai felvéte- lezése alkalmával 1941-ben az itt (Felsőlendva, az Ezüsthegy, Péterhegy körül) nagyon elterjedett kavicsokkal aránylag kevestet foglalkoztam, mert a Szádeczky-féle cpv-módszer elemzései nélkül az egy'es kavicsképződmé- nyek megkülönböztetését nagyon bizonytalannak s a róluk való tanáko- dásokat feleslegesnek tartottam. Az itteni legfontosabb kérdésben, a felső- lendvai bazalterupciók és áz ezüsthegy! kavics viszonylagos korának elkülö- nítésében is főleg vétekedésröl, vagy tekintélyi érvekről lehetett szó (3. p 42 — 43, 47 — 49 és p 202). Utóbb 1944 nyarán és 1943 tavaszán néhány bejárást végeztem még e vidéken s a legfontosabb előfordulási helyekről gyűjtöttem kavicsokat ; sajnos, munkám folytatását itt. a háborús fejlemények megakadályozták. Az „ezüsthegyi” levantei kavicsból a következő h'elyekröl gyűjtöttem és elemeztem mintákat; az Ezüsthegyen (mp 149) c = 3,6, p = 0,4, v=6; Kerkafőtöl Ny-ra a 421 mp-nál c 3,3, p 0,6, v 6,1; Borházától D-re a 163 mp-nál c 3,3, p 0,5, v 6,2; Vidorlakiól É-ra a 153 mp-tól közvetlenül Ny-ra a műúton c 3,3, p 0,5 v 6,2; mellette a 64 mp-nál c 3,1, p 0,6, V 6,3; Ottóházánál a 85 mp-nál c 3,3, p 0,6, v 6,1; Felsőlendván a Popelscek tetején (mp 195. a.) c 3, p 0,7, v 6,3. Az utóbbi pont közvetlen közelében, tőle DNy-ra kissé lejebb a lejtőn (mp 194. a.) bazalttufába ágyazva találtam kavicsot s ennek cpv-értékei hasonlók voltak; c 3,1, p 0,6, V 6,3. A felsőlendvai- nagy bazaltbányából, a 2. mp-ról is gyűjtöttem kavicsot a bazalttufából s bár a gyűjtés nehézkes volt a kőzet keménysége miatt és a kavicsok nagy részének (nyilván a forró tufába ágyazáskor szenvedett hő- és erő-hatások ákal okozott) nagy törékenysége miatt, az eredmény pontosan az volt. ami a legközelebbi biztosan ezüsthegyi-típusú kavicsnál (a 195. mp-nál) ; c 3, p 0,7, v 6,3. Ig>' nem marad kétség afelől, hogy a felsőlendvai bazalterupciók valóban az ezüsthegyi kavicsnál fiata- labbak vagy egykorúak vele (amint ezt Winkler helyesen megállapította s én csak ,, tekintélyi éi*vek” alapján fogadtam el. 3. p 202). Tehát a felső- Itendvai bazalttufába található nagjunennyiségű kavics valóban úgy került oda. hogy a bazaltkitörés explóziós üregébe hullott együtt vissza a bazalt- tufa és fölüle a fölrobbantott, levegőbe felszórt^ ezüsthegyi kavics; a kavicslerakodás azonban valószínűleg még egy ideig az erupciók után is folytatódott. Egyébként az ezüsthegyi kavicsok „legfelsőpannón” (mint Winkler állította) vagy „levántei” (mint magam jelölni szoktam) korá- nak kérdését ell'entmondhatatlanul ez se dönti el — s természetes is, hiszen itt egyszerűen időkeretek határvonalainak különböző meghúzásáról van főleg szó. Már pedig az idő folyamatos, az események, geológiai fej-, lődések komplikáltak, egyik területről lassan másik vidékre áttolódtak; így, ha különböző jelenségek alapján vonjuk meg a korhatárt, különböző helyen kapjuk azt, illetőleg ha mindenütt ugyanazon fejlődési bázist vesz- szük határnak, akkor éz a határ nem lesz ténylegesen azonos időnek meg- felelő. A jelen esetben főleg az a kérdés, hogy a bazaltkitöréseket, vagy a pannón tó kiszáradását vegyük-e „állandó”-nak, ill. korjelzőnék. . Ha a bazaltkitörések egykorúak (amint Winkler is feltételezte s magam is szívesen használtam volna az erupciókat időjelzőnek), akkor az ezüst- hegy! kavics még pannón-kori lenne. Ha a medence nag>" tavának kiszára- dása aránylag egykorúnak vehető (egy nagyobb térszínemelkedés követ- kezménye), akkor az ezüsthegyi kavics is, mint a magyar medence több nagy kavicsképzödménye, levantei; ellenben a bazalterupciók ezesetbten nem egyidősek, hanem a Balaton-környékiek idősebbek a felsőlendvaiak- nál. Az utóbbi felfogás mellett egyik érvnek azt hozhatjuk fel, hogy a 27 vulkanizmus általában több fázisban játszódik ugyanazon területen is és kétségtelen, hogy több fázisú volt a Felsölendvával szomszédos gleichen- bergi valkáni területen is: lehetett tehát a (levantei) felsőlendvai kis tufaerupció a (pannón belül is hosszabb időt elfoglaló) Gleichenberg- környéki vulkánizmus utolsó jelensége. E kavicsok eredetének megállapításához nem elég a geográfiai helyzet tekintetbevétele. Az előfordulások É felé a Rába és Mura vízvidéke közti vízválasztóig terjednek, de ténylegesen a Murától valamivel távolabb esnek, mint a Rábától. Gömbülyítettségük értéke azonban egyezik a Lovászi- és Kiscsehi- vidéki (hasonlóan levantei kori) Mura-kavicsokéval (v=6.2, 6.3), még lényegesen eltér a — közvetlenül fiatalabb geológiai korba tai^tozó — ópleisztocén Rába-kavicsokétól (v = 5.3, 5.6). így tehát feltétlenül Mura- üledéknek kell tartanunk a Felsőlendva környéki levantei kavicsokat s a Mura-völgyének fokozatos D-re tolódását is igazoljuk ezzel. Felsőlendvától K-re a dombhátakon vannak kavicsok alacsonyabb szintben is, mint az ezüsth'egyi kavics. Ezeknek az ezüsthegyinél fiatalabb voltát Winkler is megállapítja (9, p 43, 16 — 17 sor). Az ezüsthegyi és a fiatalabb kavicsok elhatárolásának kérdésében sok esetben a Szádeczky- féle cpv-módszertől kaphatunk felvilágosításokat. Kerkaszabadhegynél a 327 mp-nél és tőle ÉNy-ra, a 330-as mp-tól 1/2 km-re K-re (330 a. mp) egyaránt 5,2 és 5.6 közt ingadozó v-értéket adott a kavicsok elemzése. így e kavicsok éltérnek az ezüsthegy! kavicsok erősebb gömbölyítettségétől, viszont egyeznek a (nádasdi) nagy Rába-jobbparti ópleisztocén kavics- takaró cpv-éi’tékeivel : kőzetanyaguk se tér el attól. Innen tovább Ny-ra a 330 mp körül nem tudtam biztosan megállpítani, hogy önálló kis terep- lépcső van-e az idősebb (ezüsthegyi) és a fiatalabb (ópleisztocén) térrasz között, vagy pedig csak a felsőbb lépcsőről legurult kevés kavics véletlenül került kissé alacsonyabb térszínrészletre. — A Kerkafő és Andorháza közti dombhátakon is bizonytalan apró tereplépcsőket látunk, a Stroski vrh-on a 421-es mp-nál talált ezüsthegyi típusú kavicsoktól a 442. mp kör- nyékéig. Három helyről is elemeztem innen kavicsokat. A 419. mp-nál (kissé kétes értékű, mert igen szélsőséges elemek, nagyon erősen gömbö- lyítettek s igen szögletesek keveredtek benne) c, 3.9, p 0.5, v 5.6; a 418. mp-tól D-re a Petrocki vrh-on (mp 418. a.) c 4, p 0.5, v 5.5; tovább DK-re a 430. a. mp-nál (középütt a 430 és 414 mp-ok közt) c 4.2, p 0.4, v 5.5. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az ezüsthegyé kavicsoknál alacso- nyabb szinten, már Kerkafő és Kerkaszabadhegy környékén is (és termé- szetesen inn'en DK és K felé is) olyan fiatalabb kavicsokat feltételezhe- tünk, melyek gömbölyítettségre a nagy ópleisztocén Rába-terrasztól alig térnek el s abba térszínileg elég jól is folytatódnak. E kavicsok v-értéke talán azért kissé magasabb, mint normális Rába-kavicsé lenne, mert a magasabb helyzetű közeli ezüsthegy! kavicsból is mosódott beléjük vala- mennyi anyag. Sajnos, a folytonosságot megfigyelésekkel kimutatni nem tudtam, s főleg a Kataünhegy környékén nem vizsgálhattam az ezüsthegy! kavicsok feltételezhető legkeletibb előfordulásait, mert a háborús fejlemé- nyek megakadályoztak benne. Felvételeimből kimaradt a Szentgotthárd — Kataünhegy — Örihódas közti terület és az 5257. sz. l:75000-es térképlap Ny-i szegélyén egy kb. 3 km széles sáv. Geográfia ilag, ill. a domborzati viszonyok alapján azonban nem könnyen adhatjuk magyarázatát az ópleisz- tocén Rába-kavicstakaró ilyen elterjedésének. Azt azonban nem hiszem, hogy Ivánc— Öriszentpéter körül lenne határ idősebb (pliocén ) és fiatalabb (ópleisztocén’) terraszok közt. 28 VII. Dráva-kavicsok. ^ A Mui'a-kaviesokhoz nagyon hasonlók szemnagyságra és ghmbölyí- tettségre is a Dráva-kavicsok. Ezeket csak igén kis területen, Zákány kör- nyékén találtam. Itt az óalluviális terrasz kavicsainak gömbölyítettsége V = 5.9 (19 mp, az 5458. sz. térképlapon). Fiatalabb plejsztocén kavicso- kat ugyancsak közvetlenül a mai meder közelében, a 15 mp-nál (v = 6). a 21 mp-nál (v = 6.2) és a 38 mp-nál (v = 6.2) gjüjtöttem, míg a Drává- tól 4 km-re, Zákánytól ÉK-re a 36 mp-nál egy elszigetelt kis kavicskibúvást találtam, kb. 50 m-rel a mai folyószintnél magasabb helyzetben; itt a göm- bölyítettség v = 6.1. Mivel körös-körül fiatalabb pleisztocén löszös-agyagos rétegek alatt tűnik el itt e kavics, elterjedéséről és morfológiai jellegéről semmit sem állapíthattam meg. Korát idősebb pleisztocénnek jelölöm, s fél- tételesen a IV. sz. terrasszal azonosítom. Vili. Panmn.iai-ko) i kavicsok. A pannónikum legfelső rétegei között számos helyen fordul elő finom murva, néhol azonban apró kavics is. Egyes esetekben a rétegsorban pon- tosan látható e kavicsok helyzete, pl. Lasztonyánál (5357. sz. térképlap 1044 mp.), Fimtafai pusztánál (5457 — 195. a.); másutt a pannón kort csupán az bizonyítja, hogy a felszíni viszonyok alapján más kavicsképződményhez az illető hely nem tartozhat és gömbölyítettsége egyezik a pannón kavi- csoknál szokott értékkel, ilyen pl. a Kerottyétől D-re az 1194. mp-nál elő- forduló kavics. E pannón kavicsok mindig apró szeműek: borsónyitói kismogyorónyi nagyságig, mindig sok homokkal kevertek. Gömbölyítettségük kisebb, mint báiTnely más, fiatalabb kavicsé, v=3.5 — 4.5. Az 5357. sz. lapon, Tonnaföldétöl K-re az 1164 mp-nál a talajban elszórtan aprókavics található; v-értéke 4 körüli — ezért valószínűleg pannóniai kori. Kányavártól K-re az 1040-es mp-nál (csak kevéssel az allu- vium szintje felett) homokbányában pannón rétegek vannak feltárva. A pannón rétegsoron belül, az agyagos-homokos rétegek közt aprókavi- csosba (mui’vába) átmenő dui'va homokot is találunk, sőt benne, közel egy- más felett két tenyérnyi-araszos kavicsréteget is. A kavics szemnagysága itt borsónyi és babszemnyi, igen kevés kismogyorónyi szemcsével. Mivel a gömbölyítebtség mérése a szemcsék apró volta miatt az anyag nagy részén aránylag pontatlan és bizonytalan volt, a szokottnál nagyobb anya- got, kb. 600 szemcsét mértem s a számos sorozat összehasonlításából eléggé ellenőrizhettem a mérési hiba fokát. Ennek alapján a v-értéket biz- tosan 3V^ és 4% közöttinek, legvalószínűbben 4-nek vehetjük (a p-értékre, mint rendesen, még a jó minőségű, nagy szemcséjű anyagnál is, itt is csak nagyon bizonytalan számokat kaptam). A különböző szemnagy’ságok göm- bölyítettsége közt nem találtam lényeges eltérést. Gutoi'földétől DNy-ra is a felsőpannón durva homokban találtam murva-réteget, borsónyi aprókaviccsal (928 mp) ; kt a v-érték még az előbbi lelőhelyénél is alacsonyabb volt, 3 — 3VÍ. Itt az apróbb szemcsék kissé erősebben gömbölyítettek, mint a nag.vobbak; a borsónyinál kisebb szemek v-értéke 3^/^ körül van. A Lasztonyai hegyen a 976-cs mp-nál a pannón homok igen durva- szemű; a 977 mp-nál (a hegytetőn) pedig igen kis folton, rossz feltárásban homokkal együtt boi’sónyi és babszemnyi kavics 'található, igen kev& kis^ •29 mogyorónyi szemcse is akad közte. A v-értékekben itt is azt tapasztaltam (mint az előbbi gu torföldi lelőhelyen is), hogy az apróbb szemek gömbö- lyűbbek a nagyobbaknál. Itt a kismogyorónyi-babszemnyi nagyságnál V -- 3.4, 3.5,. ellenben a borsónyi szemnagyságú anyagnál v — 3.8 — 4. — E lelőhely 'kavicsának korát szintén pannonnak tartom, részben a v-érték alapján is, dö itt ténylegesen a pannon rétegsorba beékelődés nem figyel- hető meg határozottan. A dombtetőn való előfordulás terrasz-gondola/tot (s így levantei kor gyanúját)' kelthetne. Míg azonban a v-érték a szom- szédos pannon kavicsokéval jól egyezik, addig a levantikumban ide meg- felelő képződési feltételeket,' ill. eiön v-értékhez illő hosszúságú (50 — 70 km hosszú) folyót elképzelni nem tudunk (1. még a paleogeografiai viszo- nyok tárgyalásánál is). — A Lasztonyai hegy É-i lejtőjén is találtam kevés kavicsot, ami származhat rosszul feltárt pannón rétegekből, vagy pedig a hegytetőről- gurult te. Hasonlóan kétes származású a hegytetőtől Ny-ra az erdőben rosszul feltárt kevés aprókavics kora, ill. származása is. Ellen- ben biztosan pannóniai-kori a 'négy K-i oldalán, az 1044 mp-nál található kavics (v = 3.8), mert a kavicsos réteg láthatóan pannóniai agyagoik- hcmokok közé települ. Feltételesen a pannón képződményekhez sorolom az 5257. sz. térkép DK-i sarkában az 529 mp-nál és az 5357. sz. lap ÉK-i sarkában a 86 mp- nál rosszul feltárt aprókavicsokat. Igen durva, apró kavicsba vagy murvába is átmenő homokokat a felsőpannónban Kustánszeg környékén is találtam (pl. 498 mp-nál). 'Vecsey Gy. dr. megfigyelései szerint a kustánszegi I. sz. mélyfúrásunkban ih'en mui’vák 300 — 400 m mélységig is akadnak. Kerectyétől D-re a Kozári erdőben az 1194. mp-nál, a völgy talpá- hoz közel, rosszul feltárt homokos pannóniai képződményben elszórt apró- kavics gömbölyítettsége v = 4.5. Ebből kb. 1 km-re K felé hasonló pannó- niai kori sárga homokban található (sok konkréción kívül) api'ókavics is, 4 körüli v-értékkel. Az 5457. sz. l:75000-es téilképlap területén is több helyen találtam kavicsokat a pannóniai rétegekben. A Szemenyei -hegyen 'erdőtalajban for- dul elő ilyen kavics, a 125. mp-nál, v — 4.5. Térszínileg magasabban, a 237-es magaslat tetején, a 124. mp-nál is kavics van elszói’tan a felszínen. Hasonló kavics közvetlen délebbre (162. mp) figj'elhető meg a pannóniai rétegsoron belül, szüx’ke ag.yag feküjében, világosszürke homokkal ^keverte; szemnagysága uralkodólag borsónyi és kismogyorónyi, csak igen kevés mogyorónyi szemcsével ; gömbölyítetitsége v = 4. Ugyané kavics délebbi’e a 163. mp-nál is előfordul egy kis folton, de gyengébb feltárásban. A Szemenyei-hegytől ÉK-re a 116. mp-nál pannóniai homokban és csillámos homokkőben van kevés apró kavicsszem; a 123. mp-nál szürke agyag és csillámos homok fedőjében rozsdabarna homokba ágyazva talál- ható 4-es gömbölyítettsegi apró kavics.- Itt a pannóniai rótegók dőlése mindenütt déli, átlag 4 — 8°-os. A Tolmácsi-erdőben a 150 mp-nál az előbbi kavicsoktól majdnem pontosan K-re, tehát csapásirányban, feltehetően az előbbi kavicsos rétegek folyta- tását italáljuk; a gbmbölyítettség értékként azonban itt túlnagy számot kaptam: V = 4.9 (c) ; ennek magyarázata az tehet, hogy az erdőtalajban elszórt kavicsanyagból keveset gyűjtöttem s nem elég egyenletesen. Kis- tolmácstól DK-re már jobb a feltárás ; csillámos pannóniai homokban sok az apró-kavics: v = 4. Tovább DDNy-ra a dombbélen a 147 és 148 mp-nál elszórtan található kavics szemnagysága valamivel nagyobb, mint az előbbi jobb feltárás anyagáé — így e kavicsok kora kétes. 30 A Fintafai-puszta mellett, mint már előző fejtezetben említettem, átmosódott, valószínűleg Mura-kavicso^k is találhatók. Van azonban ugyan- csak itt a 195 mp-nál csiHámos homck; és agxagos homok rétegei közé települő, kétségtelen panncniakori kavics homok is, ezen kavicsok göm- bölyítettsége v = 4.6. Tovább ÉK-re a Barkócás-erdő szélén a 157 mp-nál is sárgásbarna csillámos homokba is hol több, hol kevesebb durvább anyag keveredik: néhol köles-szemnyi, máshol borsónyi, csak kivételesen kis- mc-gyoi'ónyi a maximális szemnagyság; gömbölyítettsége nehezen mérhető, a nyert 5-ös v-érték nem tekinthető kielégítő pontosságúnak. Az 5358. sz. térképlapon Baktól DK-re a 931 mp-nál 4. 5-ös v-ércékü aprókavics fiatalabb pleisztocén homokos-löszös képződmények alatt tele- pül; kora tekintetében is c:ak a gömbölyítettség kis fokát tekinthetjük a pannóniai kor jelénék. Páka környékén vannak még olyan kis-gömbölyítettségű aprókavi- csok, melveknek kora igen kétesnek tekinthető s a pannóniai koruk sincs kizárva. Ezeket egy későbbi fejezetben sorolom fel. IX. Levdiitei kavidí'^ a Kwidikó-hegi/cn, Pusztaszentlászló és Zjékén. Zalaegerszegtől 7 — 8 km-rel DNy felé van a kb. 300 m magas ,,Kandikó”-domb tetején egy kis ka. icselőfordulás, a Dunántúl egyik leg- többet emlegetett kavicsa. Levantei kora alig képezte vita tárgyát, ellen- ben kapcsolata egyéb kavicsképzcdményekkel teljesen bizonj-talan volt. A Rába nagy ópleisztocén terra-zától főleg 50 m-rel nagyobb magassága választja 'el és a közbeeső Zala-völgy. Körülötte egyéb kavicselöfordulások- ról alig voltak adatok, ill. az ismert tény volt, hogy K felé több hasonló helyzetű kavics nincsen. Senki sem tudott érdemlegesen hozzászólni ahhoz, hogy az ezüsth'egyi és kandikéi kavics közt milyen kapcsolat lehet: magam egykorúnak, levanteinek tartottam mindkettőt, a köztük lévő, mintegy összekapcsoló nagyobb-kisebb kavicsfoltokkal együtt. Véleményemet nem támasztotta alá az a tény, hogy e kavicsok nem egyenletes lejtőt motattak, hanem középen kissé alacsonyabb szinten voltak, ellenben erősítette elkép- zelésemet az, hogy a kavics szemnagysága Ny-ról K felé folyton csökkent. A Kandikó-hegyi kilátótól (302-es magassági ponttól) DNy-ra 100 — 2Ó0 m-re nagyobb gödrökbten ásnak kavicsot; a mogyorónyi átlagos szsmnagyságú kavics több vékony (Yz — 1 m-es) rétegben van (172 mp), durva homokos rétegecskék által elválasztva. A feltárások más-más részein a rétegek jellege erősen változó. A kavicsok közt uralkodó a kismcgyorónyi, ritka a nagymogyorónyi-kisdiónyi szem. Gömbölyítottségi értékei több mérési sorozatban c 5.1, p 0.4, v 4.5-től egészen c 4.5, p 0.6, v 4.9 felső határig ingadoznak. Ez a gömbölyítettség lényegesén alacsonyabb, mint a közeli Rába-kavicsoké s főleg nagyon eltér az ezüsthegyi kavicsétól — így azzal való azonosítása teljesen lehetetlen A kandikéihoz eléggé hasonló térszíni helyzetű és gbmbölyítettségű kavicsokat csak innen 23 km-re DK-re. Pusztaszentlászló és Hahót között találtam. Az 5358. sz. 1 :75000-tes térképlap 300-as mp-jánál, Pusztaszentlászlótól 1 km-re K-re (nem túl jól feltárt előfordulásban, inkább csak a talajban sűrűn elszórt kavicsok alak- jában) aprószemű kavics v-értéke 4.7 és 4.8, ez esetleg nem is szálban álló levantikum; tenger-feletti magassága 300 m körüli. Két kilöméterrel tovább DK-rte a Hahóti-hegy K-i oldalán valamivel nagyobb területen van meg ez a kavics, szintén 300 m magasság körül ; v-értéke itt uralkodólag 4.8, de egyes sorozatokból 4.6 is adódott. A szemnagyság itt is uralkodólag 31 babszfemnyi és kismogyorónyi. — Ugyané vidéken az 5357. sz. térképlap K-i középső részén a pusztaedericsi 299 m magas Belső-hegyen is teljesen hasonló jellegű kavicsokat találtam az 1061 és 1062 mp-nál, v és 4.7. Gutorföldétől D-re is eléggé hasonló jellegű kavicsok kísérik délről a (Ny — K-i csapású.) hahŐti antiklinálist, de alacsonyabb térszíni magasságuk miaftt levantei koruk valószínűtlen. Pusztaedericstől Oltáré környékéig követhető, nagyobb megszakítá- sokkal ez a magas helyzetű, kis gömbölyítettségű kavicsvonulat. A hahóti antiklinálisitól DK-re elég széles sávban vannak meg, Oltáréig elterjedésük jelentősen keskenyedik, a budafai antiklináliscn hiányzanak. A 73 mp-nál V — 4.8, mellette a 72. a. mp-nál a kavics gömbölyítettsége olyan kicsi V = 4.1, hogy idetartozását kétségesnek is veszem ■ — talán ez pannóniai kavics. Förzöncétől DNy-ra szintén 300 m magasság körül, vastagabb réteget képez, de csak a keskeny dombélen van meg a kavics, a 44. a. mp- nál V = 4.9, Bucsutától DK-re a 152 mp-nál v = 5.2. A budafai antiklinálistól D-re azután újra megjelenik a becsehelyi Kishegyen és a Zajki-hégyen (300 m magasság körül) egy az előbb emlí- tettekhez nagyon hasonló, csak kissé apróbb szémcséjű kavics. Ennek össze- függését a kandikéi — edericsi — oltáréi kavicstakaróval nem tekintem ugyan (a nagyobb térszíni magassága és szemnagyság kisebb volta miatt) feltétlenül biztosnak,, de a paleogeográfiai helyzet nagyon támogatja az azonosítást. Ugyanis D-ről és K-ről nem kerülhettek ide a kavicsok, mert arra mélyebben fekvő térszín volt; Ny, ÉNy felől az Ösmura erősebben gömbölyített kavicsot hozott; Oltárc felől pedig a budafai antiklinális ten- gelyének egy' horpadásán keresztül kanyarodott erre az a folyó, a Murába torkolása előtt. — Kizártnak nem mondható ugyan, de nagyon valószínűt- len, hogy a (később tár^alandó) Pákától D-re található kétes levantei vagy pannóniai kori kavicsok lennének genetikai kapcsolatban ezekkel a becsehelyi és zajki kavicsokkal; a pákaiak alacsonyabb térszínen vannak. A becsehelyi Kis-hegy tetején kb. 300 — 310 m magasság közt bar- nás-vörös agyagcshomckkal kapcsolatban találjuk fezt a kavicsképződményt, majdnem I/2 km- területen. Az uralkodó sz.emnagyság mogyorónyi és bab- szemnyi, kivételes a diónyi. A gömbölyjitett&ég három szomszédos meg- figyelési pontnál (106., 146., 145. mp) v = 5, 4.8, 5.3. Tovább Ny-ra a Zajki-hegy‘ legtetején (315 m) csak pannóniai agyagos-homokos rétegekét találunk, enyhe (1 — 4°-os) déli dőléssel; I/2 km-rel D-ebbre. a 170. mp-nál 300 m tszf magasság körül találtam egy kicsike folton kavicsot, mely az előbbi (becsehelyi Kis-hegyi) előforduláshoz teljesen hasonló, y = 4.7, 4.8. Akad ugyan i/tt a felszínen elszórtan fegy-két ökölnyi kavicsdarab is — ezeknek szálbanálló volta kétes. — A Zajki-hegytől DK-re a 260 m-es dombtetőn rossz feltárásban ugyanolyan kavicsot találunk, mint a 170. mp-nál: térszínilieg alacsony helyzete miatt ezt a levantei kavics másodla- gos helyre lemosódott részének tartom. Még egy egészen különálló kis kavicselöfordulást találtam, amelyet ehhez a képződmény-csoporthoz sorolok. Az 5358. sz. lapon Újudvartól KÉK-re az 501 mp-nál a geofizikailag kimutatott antiklinálástól közvet- lenül^ É-ra egy 4 — 500 m hosszú, 100 — 200 m szélfes folton vörösbarna és sárgásbarna nyirkos homokkal keverve lép fel a kavics ; szemnagysága uralkodólag kismogyorónyi, v = 5. Minden jellege hasonló a kavicsnak a már tárgyalt Bucsuta, Börzönce, Bocska-környéki előfordulásokhoz; 8V2 kno-re keletebbre esik azok legszélső felőfordulásánál és köztük van a Prin- cipális-csatorna széles völgye. 32 A'. Göcseji pleisztocén kavicsok. A Zala felső völgyrészétöl D-re, a Kerkától K-re s a budafai anti- klinális-vonulattól É-ra levő 4 — 500 km® területnek túlnyomó részén talál- tam apró kavicselőfordulásokat; ezek eddig majdnem teljesen ismeretle- nek voltak. Ez a terület a Göcsej ; azokat a kavicsokat, melyek itt, a Rába- kavicsok elterjedési területétől D-re, a Mura-kavicsoktól É-ra. a (legutóbb tárgyalt) Kandikó — Hahót — Zajk-köimy'éki levantei kavicsoktól Ny-ra helyezkednek el, közös eredetűeknek, azonos szánnazásúaknak tartom, de sztratigrafiailag nem egyetlen szintet képviselnek, hanem a pleisztocén-idő egész folyamán képződhettek. Három külön csoportban fogom tárgyalni ezeket: a Kustánszeg-környéki, a Kandikó- és Iborfiahegy-közti s a Gutor- földe-környéki kavicsokat. AJ Kustánszeg környékének kavicsai. Mielőtt a Szádeczky-féle kavicselemzést használtam volna, az Ezüst- hegytől a Kandikó-hegyig egységesnek és levantei korinak taidottam a kavicstakarót (3. p. 52.). Most e kérdéscsoport megoldásához is jelentős segítséget nyújtottak a kavicsok gömbölyítettégére vonatkozó vizsgálatok. Qriszentpétertől, Nagyrákostól, Pankasztól és Zalalövőtől D-re, valamint Salomvártól DNy-ra a Zala jobbpartján is a Rába ópleisztocón kavicstakarójának részleteit találtam. Azonban a Salomvár — Mihályfa- puszta — Nagyhegypuszta— Czindermajor — Szatta-vonalig már nem 'ér el az a kavics; itt egy legalább 2 — 3 km széles kavicsmentes sáv van (Irsa- puszta kivételével; 1. utóbb). Szattától ÉNy-ra (534., 535. mp) elszórtan leltem a talajban Rába-típusú kavicsokat. Szattától ÉK-re a Rába-kavicsok legdélibb előfordulása az 549. mp-nál van; Szattától D-re 1 km-re közvet- lenül az úttest mellett igen kevés elszórt kavics valószínűleg útjavításból származik, nem .természetes előfordulás. Ugyancsak útépítésnél használt kavicsanyagból elszóródott szemcséket találunk a „római út” mellett az 547. és 564. mp-oknál, valamint a Zalaüövő — Szatta közti úton az 563. mp-nál. Farkas Irsától D-re és a Cigányhegytöl D-re lépnek fel újra kavi- csok. kb. 10 — 15 m-rel magasabb térszínben, mint a szomszédos zalai vidék ópleisztocén (Rába-) kavicsának normális helyzetben levő részei (ter- mészetesen nem a Zalalövőtől Ny-ra levő és Szaknyér körüli mélyre került részletekhez kell hasonlítanunk a kavicsokat, nem a 332., 416. vagy 417. mp-hoz, hanem a biztosan nem lezökkent és nem átmosódott 419. és 421-es mp-ok magasságához). Ez a térszíni különbség ugyan nem nagy, de fel- tűnően együtt jár vele a kavics szemnagyságának csökkenése is; az itteni kavicsok uralkodó szemnagysága a kismogyorónyi, ritka a mogyorónyi s csak kivételesén fordulnak elő diónyi szemek is, míg az előbb tárgyalt ópleisztocén Rába-terrasz kavicsaiban az ökölnyi nagyság még igen gya- kori volt. Szembeötlő azonban a gömbölyítettség alacsonyabb foka is; v-értékeik a következőknek bizonyultak: a Farkas Irsán a 125. mp-nál 4.8, az 515. mp-nál 4.7, a Czigán.vhegytől D-re a 472. mp-nál a ritkább nagy- mogyorónyi anyagban v = 4.8, a gyakoribb kismogyorónyi szemcséknél V = 5 ; a közvetlen mellette levő 109-es mp-nál a g'ömbölyítettségi adatok bizonytalanok (de részben talán azért, mert az innen gyűjtött anyag elég kicsi volt): a ritka nagymogyorónyi szemnag.vság'v-értéke 4.9 volt, a kisebb szemnagyságoknál a v 4.9 és 5.2 közt ingadozott; a 458 mp-nál v = 4.7, 4.8 .A 109-es mp ingadozó értékeket adó an.vagától eltekintve tehát elég éles ellentétet látunk a térszíni magasságon és szemnagyságon kívül a H3 gömbölyítettségben is az ópleisztocén Rába-kavicsckkal szemben: azoknak 5.2 — 5.6 közti, uralkodólag 5.4 v-értékü kavicsaival szemben itt 4.7-től 5-ig terjedő v-értékek'et találunk. Az előbb említett 2 — 3 km széles kavics- mentes sáv is (ahol legfeljebb a talajban, ill. fiatal pleisztocén nyirkos képződményben elszórtan akad pár szem aprókavics) elősegíti a két kavics- terület elválasztását: csupán egy helyen, Irsa-puszta mellett kerül egészen közel egymáshoz a két kavicsképzödmény. Itt Irsa-pusztától közvetlen É-ra a 419-es mp körül még elég jellemző ópleisztocén Rába-kavicsot találtam, V = 5,4 értékkel, Irsa-pusztától közvetlen K-re pedig az 514. mp-nál a v-érték 4.6, 4.7 volt — tehát élesen elütő. Meg kell azonban említenem, hogy ezen utóbbi pont v-értékeinek számításában egy kis bizonytalanságot idézett elő az, hogy egyedül itt volt jelentős a száma azoknak a kavics- sztemeknek, melyek egyszer már legömbölyödtek, de azután eltörtek és rész- ben újra gömbölyödtek, ill. koptatódtak. Ezeket itt bevettem a számolásba (minthogy nyilvánvalóan nem utólag a rétegben, hanem a szállítás alatt törtek el, ha a törési felületen egy kis kopás’ nyoma látszott), holott álta- lában a törött darabokat (ha a további koptatás nem volt egészen határo- zott) a mérésnél kihagytam; dé más lelőhelyeken ilyen törött kavics oly kevés volt, hogy e vitás pont (amelyben Szádeczky professzorral szóbelileg nem jutottunk teljes megegyezésre) ténylegesen nem bírt számottevő jelentőséggel a v-értékre vonatkozó eredményekben. Ezek a szempontok tehát itt a Rába-kavicsok és ezen 514-es mp kavicsának megkülönböztetését bizonytalanabbá teszik; emellett a pont térszíni magassága is a két (Rába- vidéki és Cigány-hegyi) kavicsszint közé esik. Feltételesen mégis a Kus- tánszeg-körayéki kavicsképződmények csoportjába sorolom az 514-es lelő- helyet is. Tovább követve a kavicsképződményt DK és K felé, általában ezt az apró szemnagyságot és az alacsony v-éntékeket figyelhetjük meg a kavi- csokban; csak kevés ponton éri el a v-érték az 5,1-et Németfalu környé- kén. Ellenben a térszíni magasság itt nem olyan nagy terüelteri állandó, mint a Rába vidékén : a kavicsok magassága néhol apró, bizonytalan lép- csőkkel, néhol egészen fokozatosan (ill. egyenletesen) csökken D felé. A gömbölyíteítségi értékek a következők: Puszta Jáhomnál kicsi folton van igen aprószemü kavics, itt v = 5; innen D-rfe és Ny-ra már kifejlődött kavicsszintet nem találtam, csak a fiatal pleisztocén homokos'-agyagos kép- ződményben elszórt kevés aprókavicsot — nyilván az északabbra és észak- keletebbre eső szálban álló kavicsok lehordódásából. A kustánszegi ,,Kis- nemes” dombon a 245 mp-nál v = 4,8, innen DK-re a 483-asnál 4,9. Az előbb említett cigányhegyi felőfordulásoktól kevéssel K-re a 471 mp-nál V = 5, a 466, 467 és 465-ös mp-cknál égyfomán v = 5; Némertfalutól D-re a 455 mp-nál v = 4,9, a 465-nál v = 5,1, a 225-ös mp-nál v = 5, a 454-esnél V = 5 és 5,1. Tovább Németf alutól ÉK-re is hasonló kavicsokat találunk ke- vés apróbb folton, így a 474 mp-nál v = 4,9 és 5, a 478-as mp-nál 4,6 és 4,8. Kustánszegtől közvetlen É-ra és DNy-ra a kavicsok tszf. magassága már 240 — 250 m közé csökkent (a Cigányhegy körüli 265 — 270 m-ről) ; alig alacsonyabban pedig több ponrton (így a 445, 450, 451 mp-oknál) a fiatal pleisztocén agyagos-homokos képződményekben találtunk elég sok apórkavics-szemet. A Kustánszeg-környéki kavicsképződmény elválasztása tehát átla- gos gömbölyítetitségük (c 4,6, p 0,5, v 4,9) alapján nem nagyon éles a Rába ópteisztocén kavicsaitó'l ; az elválasztást csak az könnyíti meg, hogy éplen a határosságuk vidékén kapunk néhány igen alacsony v-értéket, 4,7, 3 34 4,8-at a most tárgyalt o-soport kavicsaiban s a Rába-kavicsokban épen Zalalövö körül aránylag magas v-értéket láttunk: 5,4 — 5,6-ot. Németfalu környékén azonban már 5-ös és 5,1-es v-értékeket mértem-; ezek a Rába ópleiszitocénjének minimális (5,2 körüli) gömbölyítettségétöl kisebb elté- rést mutatnak, mint amennyi a mérési (és elosztási) hibahatár. Ha azo-n- ban megnézzük e dolgozat egyik későbbi (XII) fejezetében a különböző gömbölyítettségű kavicspéldányok százalékos gyakoriságát, elég jelencős különbséget vehetünk észre az itteni kavicsok és a Rába-vidéki ópleisztocén között, dacára a v-értékek (középéiitékek) csekély eltérésének. Mert e szám- sorok nehezten áttekinthetőek, a szemléletesség fokozása és az összehason- lítások könnyítése végertt rajzokba foglaltam az egyes lelőhelyek kavics- anyagában a különböző koptatottsági fokozatok gyakoriságát, illetőleg arányát. (1. a XIII. fejezetben „A kavicsok gömbölyített ségének rajzbeli jellemzése.”) Az egyes (1 vagy v-fokozatnyi) gömbölyítettségi frakció- kat négy csoportba összegeztem, éspedig külön-külön az 1 — 4. a 4Vz — 5, az — 6 és a 614 — 9 v-értékekre vonatkozó százalékszámokat; (Az egyes csoportok kereteinek mégválasztására vonatkozóan 1, megjegyzésekéit az illető későbbi fejezetben). Az egyes csoportok össz- értékének megfelelő magasságú 4 oszlopkából álló rajz jellemzi az illető lelöhelly kaviiesának gömbölyítettségi elosztását. A négy oszlop .közül a baloldali a’ 6(4 — 9-és 418 JlD 430 il 514 125 r. i i 515 472 1. ábra. 471 467 v-értékeknek megfelelő s a jobboldali (utolsó) a legkisebb gömbölyített- ségü frakciónak, az 1 — 4 v-értékű kavicsszémek gyakorisága százalékszá- mainak összértéke. A következő rajzban összehasonlíthatjuk most a két tárgyalt kavicstípus gömbölyítettségi viszonyait az egymáshoz közelesö lelőhelyeken. A felső sorban levő rajzok mutatják az ópleisztocén Rába- kavicsok gömbölyítettségi összetételét: ezeknél feltűnően uralkodik a . bal- ról második oszlop (az 51/2 — 6-os v-értékek összesített százalékszáma) mel- létté majdnem hasonló erős a balszélső (a 61/2 — 9-es v-értékek összegét jelentő) oszlop. A második sorban találjuk a Kustánszeg-környéki kavicsok v-értékeinek rajzokba foglalását. Ezeknél a jobbról második oszlop (a 41/2 — 5-ös v-értékek összege) az erősen uralkodó s a jobboldali (a legszög- letesebb 1 — 4 v-értékek százalékszámait összefoglaló) oszlop mindig na- gyobb, mint a balszélső (a 6^/2 — 9-es). Ezek a rajzok a két kavicstípus gömbölyítettségi viszonyainak elté- rését elég szemléletessé teszik. Lényeges különbség az ópleisztocén Rába- kavicsckhoz képest még az, hogy ezek a göcseji kavicsok apróbb szem- cséjüek és nem egyenlő magas térszíni helyzetben fordulnak elő — amint már említettem az előzőkben — , főleg pedig sose képeznek vastagabb és 35 nagy eltevjedésü összefüggő réteget. Ezen utóbbi jellegek alapján a kavi- csok keletkezését úgy tartom magyarázhatónak, hogy ezek a göcseji kavi- csok a szomszédos, magasabb térszíni helyzetben levő levantei kandikói- típusű kavicsok átmódosításából keletkeztek, nem pedig egy vagy több folyó eredeti hordalékai. A kavics>tömegek csekély volta és a szintbeli állandótlanság, határozott sorokba és szintekbe, terraszokba rendezettség hiánya s a kavicsanyagnak a kandikéival való egyezése, csupán kevéssel nagyobb gömbölyítettsége : mind ezt a magyarázatot támogatják. B) Kavicsok a Kamlikó és az Iborfia-hegy 'között. Dcbronhegy, Csonkahegyhát, Milej és Kereseszeg körül az 5227. sz. 1 : 75.000-es lapon, az Iborfia-hegyen és a zalatárnoki szöllöhegyen az 5357. sz. lapon néhány kisebb kavicsfoltot találunk. Tengerszín feletti magasságuk É-on és D-en 260 — 270 m, középütt 240 — ^250 m körüli. A szemnagyság uralkodólag kismogyorónyi és mogyorónyi, de van 'elég nagymogyorónyi és kevés diónyi kavicsszem is. A v-értékek É-ról D-re sor- ban a következők: (az 5257. sz. térképlapon) Dobronhegytől D-re a 488 mp-nál 4,8 — 5,1, Milejtől É-ra a 228 mp-nál 5,1 5,2; Csonkahegyháttól DNy-ra a 220 és 448 mp-oknál 5,1 — 5,3, Keres'eszegnél a 479 mp-nál 5,2, a 480-asnál 5,3; (az 5357. sz. téidcéplapon) az Iborfia-hegj^en a 107 mp-nál 5,3, a zalatárnoki szöllöben a 917 mp-nál 5,2, a 110 mp-nál 5,3 Ezek az értékek alig térnek el az először tárgyalt Rába-jobbparti ópleisztocén kavicsok v-értékeitől ; a felszíni magasságviszonyok és a tér- beli elválasztottság természetesen ilyen összkapcsolást valószínűtlenné ten- nének. De ha a különböző gömbölyítettségű kavicspéldányok százalékos megoszláát nézzük, az egyes lelőhelyek anyagában (a későbbi fejezetekben levő) táblázatokban és a grafikonokon, akkor is elég határozott eltérést álla- píthatunk meg. az ópleisztpcén Rába-kavicsoknak s a Kandikó — Iborfia- hegy közti kavicsoknak az összetételében. Az előbbieknél általában (amint a 32. oldalon levő ábra felső sorában láttuk), a két baloldali oszlop összege jelentősen nagyobb a két jobboldali oszlop összegénél, a balközépső oszlop általában sokkal erősebb a jobbközépsőnél, s a balszélső általában jóval magasabb a jobbszélsőnél. Ezzel szemben a Kandikó — Iborfia-hegy közötti kavicsok gömbölyítettségének grafikonjában (1. a 44. oldalon levő ábra. alsó sor, baloldali rajz) a két középső oszlop határozottan uralkodik a két szélsővel szemben, ellenben a két jobboldali oszlop összmagassága a két baloldaliénak összegével körülbelül egyenlő; a balszélső • oszlop pedig egyenlő vagy alig magasabb a jobbszélsőnél. A háromoszlopos gömbölyí- tettségmegoszlás-ábrázolásnál pedig a Rába-kavicsoknál (3. ábra, o R jelű rajz) jobbra ereszkedő lépcsősséget látunk, a most tárgyalt kavicsoknál pedig (o G) a középső oszlop a legmagasabb. Ez elég erős ellentétet jelent a két kavicstípus között ahhoz, hogy azonosságukat (ill. genetikai össze- függésüket) kizártnak mondhassuk. Ellenben a Kustánszeg-környéki kavi- csokkal szemben a most tárgyalt kavicsok eltérései nem olyan jelentősek; a négyoszlopcs ábrázolásnál csupán a jobbközépső oszlop aránylag erősebb a kustánszfegieknél. Ha pedig Kustánszeg-környéki és Kandikó — Iborfia-hegy közötti pleisztocén kavicsok gömbölyítő ttségi grafikonjait (a háromoszlo- pos ábrázalásban ; 3. ábra, 1 G rajz) összehasonlítjuk a kandikéi, hahóti, levantei kavicsokéval (u. ott, o G rajz) azt mondhatjuk, hogy csupán annyi az eltérés, hogy az utóbbiak jobboldali oszlopa túl magas. Ha tehát elhagy- juk a levantei kavicsok legkevésbbé gömbölyített példányainak egy részét, megkapjuk az itteni pleisztocén kavicsoknak megfelelő gömbölyítettségi 3* 36 elosztását. Ezzel, szerintem, ha nem is bizonyítékát, de elég plauzibilis ma- gyarázatát kaptuk az utóbbi pleisztocén kavicsok keletkezési módjának: a levantei kavicsok anyagának áthoi datásából származhatnak a kustánszegi és iborfiai pleisztocén kavicsok, úgy hogy a nehezebben mozgatható szög- letesebb sz'emek valamivel kisebb ai'ányban kerültek az új kavicsképzöd- ménybe. A v-érték növekedését kis mértékben természetesen fokozhatta a továbbgörgetésnél beállt újabb koptatódás is, de mivel csak igen csekély szállítási távolságokról van szó, az egész anyag gömbölyítettségének növe- kedését nem tartom olyan lényeges óknak a v-érték'ek emelkedésében, mint amilyen nagy jelentőséget a legszögletesebb elemek arányszámának csök- kenése bírhat. Ebben a magyarázatban csekély nehézséget az jelenthet, hogy a fiatalabb kavicsok között valamivel gyakoribbak a diónyi szemnagy- ságú példányok, mint az kteni levantei kavicsokban. Lehetséges azonban az, hogy a szemnagyság aránya is kissé eltolódott a továbbhordás alatt s az apróbb (és egyben erősebb gömbölyítettségü) anyagból legtöbb valami- vel messzebbre került, a lejitők alján levő fiatal-pleisztocén kavicsképződ- ményekbe. Főleg azonban lehetséges az, hogy a levantei kavicsok közt is voltak aránylag nagyobb szemcséjű részletek is, mint amilyet a Kandikó- hegyen látunk; hiszen a szemnagyság a kavicsok ingadozóbb jellegei közé tai'tozik; s a mai kandikéi kavicsfolt csak igen kicsi része lehet az egykori levantei kavicstakarónak. Az se jelent komoly nehézséget ebben a származtatásban, hogy a kustánszeg-környéki kavicsok v-értékei valamivel kisebbek, mint a szerin- tem velük egyező származású iborfiai kavicsoké. Ezt elég egyszerűen ma- gyarázhatjuk úgy, hogy a faikasirsai — kustánszegi 4,7 — 5,1 v-értékű pleisztocén kavicsok a levantei kavicstakarénak (tőlük ÉK-re fekvő) észa- kibb részéből származhatik, amely az alaphegységhez közelebb lévén, kisebb v-értékű volt (a Kandikó-hegyen 4,5 — 4,9), míg az iborfiai kavicsok (a következő fejezetben tárgyalandó, még délebbre található kavicsök is) már a Kandikétól DK-re, Pusztaszentlászló köilil és még délebbre is lévő levantei ■kavicsok átmosásából eredtek (s e részé a levantikumnak az alaphegység- től már valamivel messzebb esvén, kissé gömbölyítefctebb volt, Pusztaszent- lászló körül V = 4.7 — 5.2). C) Szentpéterfölde könijtékének kaincsai. Zalatárnoktól D-re Gutorföldéig csak néhány apróbb alacsony tér- színi helyzetű fiatal kavicsfoltot ‘találtam, s kevés elszórt apró kayicsot a felszíni homokos-agyagos fiatal pleisztocén képződményekben. E kavicsok nyilván az előbb tárgyalt kavicsok anyagának további áthordódásából szár- mazhatnak s a fiatalabb pleisztocén időszakba tartoznak. A Pusztaszent- lászló— Pusztaederics — Gutorfölde irányában húzódó antiklináUs tetején nincsenek kavicsok; tovább D-re azonban újra számos kavicsfoltot talál- tam, a budafai antiklináUs közeiéig. Pusztamagyaródtól közvetlen ÉNy-ra 300 m-nél alig kisebb tszf. magasságokban is vannak kavicsok; kis folton (990 mp) csekély vastag- ságban; ezek aligha sorolhatók a pusztaszentlászló! és hahóti levantei kavi- csokhoz, mert valamivel erősebb gömbölyítettségüek s térszínileg inkább kapcsolódnak a következő, bizitosan pleisztocénkor! kavicsokhoz. A gutorföldei Bolyhegytöl a pusztaederics! Zsidó-hegyig jelentős kavicsvonulat húzódik, csekély megszakításokkal, 2-60 — 270 m körüli tszf. magasságokban. A szemnagyság uralkodólag mogyorónyi, a diónyi szemek 37 ritkák. Gömbölx íttettségük a következő; a 926-os nip-nál v = 5,3, az 1041-es mp-nál 5,4, a 38-as- mp-nál v = 5,2, 5,3. Hasonló magasságban ugyanilyen jellegű kavicsokat találtam a Szentpéterföldétöl DK-re tevő dobmhátakon is, csak kevésbbé jó feltárásokban; az itteni v-értékek; a 985-ös mp-nál 5,2, a 987-esnél 5,4, a 989 mp-nál 5,3. Innen D-re a Budnya erdőben 250 m-t alig meghaladó tszf. ma- gasságokban szemnagyságra s gömbölyítettségre az előbbiektől tel nem választható' kavicsokat találtam. A 936-os mp-nál v = 5,4 és 5,5, a 956 mp-nál szimtén v = 5,4, a 949-esnél v = 5,3. Ezeknél 10 — 20 méterrel alacsonyabb szinten is vannak kavicsok (de nem jellemző térszíni lépcső- ként) Pördeföldétől K-re és DK-re, Várföldétől ÉNy-ra — így a 947 mp-nál v = 5,4, a 969 mp-nál v — 5,2, a 970-esnél v = 5,1, a 934-esnél v = 5,3. További néhány méterrel alacsonyabb szinten a lejtők oldalán, de itt se tereplépcsőként (Ortaházától D-re és DK-re, valamint Pördeílöldé- nél és Várföldétől ÉK-re) találunk eléggé hasonló kavicsokat; ezeknek göm- bölyítettsége az 1025-ös mp-nál v = 5,3, az 1026-os mp-nál v = 5,4, a 971-esnél v = 5,4,.a (várföldi) 929-es mp-nál v= 5,7. Végül a lejtők leg- alján is, alig az alluvium szintje felett, találunk sok helyen elszórt, általá- ban igen aprószemű kavicsot. Ezek sokszor tegyszerűen a lejtőn legurulhat- tak, s így keveredtek a fiatal pleisztocén agyagos-homokos képződmé- nyekbe, de néhol elég erős önálló réteget is képeznek; így Kányavárnál az 1003-as mp-nál v = 5,7, Pördeföldénél az 1032 mp-nál v = 5,3 és 5,4. A felsorolt v-éntékek ingadozásai tehát alig haladják meg a mérési és elosztás-egyenetlenségi hibahatárt. Ezen az alapon tehát a kavicsok nem oszthatók jól elváló szintekbe. A térszíni különbségek is csak az idősebb kavicsoknál elég határozottak. Feltételesen sorolhatjuk tehát csak a Guter- földétől D-re és Szentpéterföldétöl DK-re 260—270 m körüli magasságok- ban levő kavicsokat az idősebb pleisztocénba, a Budnya-erdő 250 m körüli magasságban levő kavicsait a középső plteisztocénba ; — de a térképi elkü- tönítésüket a v-éntékek egyezése miatt elhagyom. Az ezeknél alacsonyab- ban fekvő kavicsoknál az elválasztás, ili. beosztás még bizonytalanabb; az előbbi (ó- és közép-pleisztocén) csoportba venném még a 947, 969, 970, 971 és 934-es mp-okon feltáid kavicsokat is, s esetleg az 1025 és 1026-os mp-okait, a fiatalabb pleisztocénbe pedig a (legjellemzőbb, mert a lejtő lábánál levő és 5,7-es v-értékű) kányavári 1003-as mp kavicsát, a várföldi 929 mp-ot (itt V = 5,7, de térszínileg néhány méterrel magasabban van) és a pördeföldi 1032 mp-ot (ez meg a lejtő lábánál van, dte v-értéke kissé alacsonyabb). Mindezen kavicsok keletkezési körülményeinek magyarázata csakis az előzőleg tárgyalt, Kandikó — -Iborfia köziti pleisztocén kavicsokéval azonos lehet: ezek is nyilván a közteli levantei kavicsok átmosásából keletkezhettek, a szögletesebb elemek arányának csökkenésével, de csak csekély további koptatódás mellett. A gömbölyítettség-elosztási számsorcka't (XII. feje- zet) nézve azt láthatjuk, hogy itt kevésbbé határozottak azok a különbsé- gek, amelytek a Rába- jobbparti ópleisztocén kavicsoktól elválasztották a kustánszegi és iborfiai kavicsokat. Azonban a térszíni viszonyok és a két képződmény egymástól való nagy távolsága úgyis lehetetlenné teszik a szenitpétei'földi kavicsoknak a Rábából való származtatását. XI. Kétes korú kavicsok Béka környékén. Pákától D-re, a dombok tetején 300 m tszf. magasság körül és ke- véssel alacsonyabban is, számos ponton találtam a felszínen elszórtan a pan- 38 nóniai agyagos-homokos rétegektől függetlennek látszó apró kavicsokat. Vastag takarót nem képeznek s gömbölyítettségük egyezik a pannóniai kavicsokéval. Ezeket azért sorolnám inkább a pannónikumba, vagy az ópkisztocénba, mintsem a levantikumba, mert nehezen képzelhető ide a levantei időszak alatt egy olyan folyó, amelyik ezeket a kavicsokat ide szállította .volna és ezen 4 — 41/2 mp-értékeknek megfelelően, mind a Mura ősénél, mind az Irotíkő felől Oltáré irányába húzódó kavicssorozatot lerakó foh'ónál rövidetbb lett volna. Ezen képződmény előfordulási helyei a követ- kezők: az 5357. sz. térképlapon az 1070, 1071, 1091, 1107, 1110 mp. A bánokszentgyörgyi hegyen, a 943-as mp-nál is találtam kavicsot. Szemnagysága a (közeli pannóniai kori) lasztonyai kavicsénál kevéssel nagyobb : uralkodó a babszemnyi és kismogyorónyi, kevés a mogyorónyi, de előfordul nagyon kevés nagymogyorónyi szemcse is. A mért, kismogyo- rc.tól nagymcgyorónyiig terjedő szemnagyságú kavicsanyag 4-es v-értéket adott, ellenben a (nem elég nagy számban mért) babszemnyi és borsónyi kavicsok v-értéke ennél valamivel magasabb volt (de még 4^^-en alul ma- radt). A pannóniai kor mellett szól tehát a gömbölyítettség és az a tény is, hogy a csekély útbevágásban a pannóniai homokrétegekhez teljesen csatla- kozni látszik az a homok, amely a kavicsot tartalmazza. A kavicson kívül gömbölyített pannón agyagdarabkák és koptatott pannón homokkő darabok is vannak e homokban. Ellenben a térszín alakulása terrasz gondolatát keltheti : 275 m tszf. magasság körül nagyon terrasz-szerü sík felszín-rész- let van, s a kavics elterjedése részben egybeesik e síkkal. De mindeneseire itt a pannón rétegek is nagyon vízszinteshez közeli helyzetűek, meg nem is látható kavics e terrasz-szerü sík Ny-i felén. Ezéri e kavics korához egyáltalán nem tudok hozzászólni : éppúgy lehet pannóni, mint idősebb pleisztocén; a levantei kort valószínűtlenebbnek tartom. Pákától D-re és Ny-ra az alacsonyabb dombgerinceken és lejtőkön (200 — 250 m magasság körül) kissé nagyobb sz'emcséjű, de mogyorónyi nagj’ságot csak kivételesen meghaladó kavicsokat találtunk; v = 4,8 — 5.2. Valószínű, hogy e kavicsok származtathatóik egyszerűen a dombtetőkön lévő idősebb kavicsok átmosásából s keletkezésük még a fiatalabb pleisztocén időszakban is tarthatott. Idősebb pleisztocén korúnak kell tartanunk térszíni magassága alap- ján a Velemér-i hegyen lévő kavicsot is: diónyi nagyságú, vöröshomcíkkal kevert, 5-ös v-értékű. Kapcsolata szomszédos képződményekkel az ország- határ közelsége miatt nem volt tisztázható. XII. A Jciilönbözö gömbölnítettségü elegyrészek százalékos elosztása az egyes kavics-képződményekben. A kavicsok gömbölyítettségi viszonyait Szádeczky az egyes szem- csékre az átmérők viszonyszámainál is, de az egész képződményre főleg csak a cpv-érték számadataival jellemzi. Mint már az előbbi fejezetekben emlí- tettem, a p-érték szerepét (igen pontatlan mérhetősége miatt) magam jelentéktelennek tartom, ellenben igen fontosnak találtam a középértéke- ken kívül annak számítását és feltünifetését, hogy ez a középérték egy-egy kavicsképzödményre miből .tevődik össze: mennyi a százalékos gyakorisága egy-egy lelőhelyen a különböző értékű elemeknek. Ezeket az adatokat fel- sorolom a következőkben minden olyan kavicslelőhelyre vonatkozóan, ahon- nan elég nagy m'ennyiségü anyagot vizsgáltam és elég megbízhatónak látszó eredményt kaptam. Természetesen ezek az adatok még mindig töké- letesíthetők lettek volna a mért anyag erős Növelésével ; elég nagy példány- 39 szám vizsgálata esetén nyilván egy-egy képzödménytípus összes (legalábbis egymástól nem igen nagy távolságba eső) lelőhelyén teljesen egyforma százalé'kértékeket kellene kapnunk a gömbölykettségi összetételre (kb. a fejezet végén adott átlagértéksorokat). Hangsúlyozom azonban, hogy ezt a táblázatos feltüntetést nem tar- tom véglegesen kielégítőnek. .Vagy sokkal nagyabb kavicssorozatokat kel- lene mérni (ami talán a műszeres mérés megoldása után lehetővé válik), vagy a v-értékeket kis'ebb csoportokba, kellene tagolni, nem 10%-os foko- zatokba. .Próbáltam is az anyag egyrésaénél a 4V^, 5% és GVa-^s v-értéke- ket is külön felvenni s így valamivel jobb lett a grafikus kép. Mégis köz- lésre érdemesnek tartom e táblázatot, mert az kéitségtelen, hogy a v-közép- érték nem elég a kavics jellemzésére, főleg a főfolyó és méllékfolyók sze- repének megítélésére a kavics összetételében. S ha nekem ilyen messzebb- menő következtetések még nem sikérültek, az egyes kavicstípusok elkülö- nítését az 1 — 9-s v-értékek százalékos megoszlása alapján könnyebbnek találtam, mintsem csupán a v-középértékék alapján. Főleg a következő fe- jezetben tárgyalandó grafikus ábrázolásnál ^tapasztaltam, hog\^ milyen fon- tos a különböző v-éi-tékek gyakoriságának tekintetbevétele. A táblázatban az első függélyes oszlopban („térk.”) találjuk a meg- felelő 1 : 75.Ö00-6S térképlap számát. A következő számlaposzlop („mp”) a Maort részére készült geológiai térképfelvételen szereplő ,, megfigyelési pont”-ok száma (ezeket megtaláljuk a mellékelt térképvázlatokon). Utána a „geol” jelölésű oszlopban betűk jelzik a különböző geológiai képződmény- csoportokhoz való tartozást, éspedig; a kor jelzésére: p = pannóniai 1 = levantei o = idősebb pleisztocén u = fiatalabb pleisztocén r = alluviális a vidék, ill. típus jelzésére; R = Rába és Zala G = Göcsej, Kandikó-hegy V = Velemér P = Páka :\I = Mura . D = Dráva Így e teljes jelkulcs: p = legfelső pannóniai idáciai) kori kavics P = legfelső pannóniai vagy levantei (Páka kör- nyékén) 1 G = levantei kavicsok a Kandikó-hegyen Göcsejben és 1 M = Mura-kavics 0 G = idősebb pleisztocén kavicsok a Göcsejben v = ,, kavics a veleméri hegyen o M = ,, Mura-kavics o D — Dráva-kavics u R = fiatalabb pleisztocén Rába- és Zala-'kavics u G = .. ,, kavicsok a Göcsejben u M:= ,. Mura-kavics u D = Dráva-kavics r M = alluviális Mura-kavics r D = Dráva-kavics. 4(t Ezután a következő oszlopban (v jel alatt) látható v = a konvex felületrészek aránya, az egész felület tizedeiben kifejezve; utána a 9-töl 1-ig csökkenő v-értékü kavicsp>éldányok százalékos gyakorisága az illető lelőhely anyagának összetételében. -Térk. mp. seui. V i) 8 7 . 6 5 4 3 2 5?56 2 IM 8.3 10 35 34 15 5 1 t)4 IM 8.3 4 11 35 28 13 5 3 1 64- 153 közt 1 M 6.2 14 25 43 10 4 3* 1 85 1 M 8.1 6 12 21 32 15 9 5 149 1 M 8 4 10 19 36 21 6 3 1 194a 1 M 6.3 5 15 25 30 13 8 í 195a 1 M 6.3 5 13 33 29 9 6 3 2 830a üR 5.4 8 14 28 22 16 8 4 41Sa oR 5.5 8 16 29 24 15 5 3 421 ■ 1 M 6.1 3 10 27 31 22 5 9 5Í/57 125 0 (4 4.8 6 14 40 33 6 1 172 1 G 4.5 4 19 26 30 16 4 172a 1 G 4.9 2 6 25 32 21 10 3 220 0 G 5.3 1 8 31 42 15 9 225 0 G 5 (•?) 9 24 36 24 5 2 228 0 G 5.2 3 9 23 40 19 6 245 0 G 4,8 6 23 35 26 9 1 282 ü R 5.5 6 17 26 27 14 6 4 287 MR .5.9 r •t 11 23 26 21 8 3 9 289 0 R 5.3 7 15 27 26 14 5 3 290 oR 5.2 5 13 25 26 18 9 4 291 0 R 5.3 5 10 20 30 18 9 6 292 0 R •\5 5 5 15 27 23 13 / 5 300 u R .5.8 3 4 21 36 21 11 4 301 0 R 5.4 9 5 17 30 21 12 i 5 309 oR 5.4 3 5 9 29 30 16 6 2 310 0 R 5.5 10 15 30 20 17 5 3 320 u R 6 5 5 30 25 17 11 7 321 0 K 5.2 5 8 26 35 16 t 3 327 u R 5.7 6 18 39 17 12 s 328 oR. 5,5 3 6 13 31 21 15 8 3 329 0 R 5.5 5 5 10 27 28 13 7 o 331 oR 5.5 4 18 o7 25 11 3 9 332 0 R 5. ti 4 4 14 32 27 11 6 9 331 oR 5.5 8 12 30 28 16 6 337 oR 5.4 5 15 27 28 18 / 339 oR 5.5 8 18 29 24 16 5 9 343 0 R 5.4 9 14 31 24 11 / 4 345 oR 5.3 5 5 12 27 28 15 • 8 9 348 o K 5.3 5 15 30 25 13 7 O 35 í oR 5.2 3 8 26 35 09 6 3H5 oR .5.5 5 15 30 30 13 / 371 oR 5.3 5 12 25 30 21 5 9 375 oR 5.3 4 15 27 29 15 (í 4 377 oR .5.3 9 5 11 . 26 30 14 tt 9 391 oR .5.3 / 11 25 32 15 10 394 oR 5.4 5 15 31 25 15 9 398 uR 5.9 4 / 21 29 19 12 5 397 oR 5.4 1 s 12 •28 23 16 10 9 400 oR 5.3 4 14 28 27 17 8 403 oR .5.5 2 6 15 27 25 16 7 404 oR 5.6 9 16 31 23 16 5 41 Térk. mp. \ 1 V 9 8 / 6 5 3 2 1 410 oK 5.4 L 17 84 25 10 5 2 414 oR J)Td 7 15 31 27 10 6 4 415 0 R 5.4 4 11 33 85 11 6 417 oR 5.6 - 8 18 27 24 19 4 418 oR 5.6 6 15 84 28 12 5 419 oR 5.4 6 15 31 27 15 4 2 421 oR .5.6 4 4 16 :S8 18 10 6 4 427 uR 5.9 o 8 17 37 20 10 5 428 o R 5.3 5 14 29 28 16 6 2 429-430 oR 5.4 7 14 30 29 13 5 2 442 uR 5.8 17 34 26 12 2 448 0 G 5.1 1 / 24 45 17 3 2 1 454 0 ü .5.1 3 12 25 25 22 12 1 455 0 G 4.9 1 7 16 45 23 5 2 1 45Ö 0 G 5.1 8 27 17 17. 5 465 0 G 5 5 23 44 24 3 1 466 0 G 5 1 8 23 43 19 5 1 467 0 G 5 3 25 48 18 5 1 471 0 G 5 4 20 50 22 3 1 472 0 G 5 8 29 35 2Ö 6 2 4V4 0 G 5.1 1 5 22 48 20 3 1 479 . 0 G 5.2 2 7 27 42 19 3 480 0 G 5.3 2 8 31 38 16 4 1 483 0 G 4.9 1 3 19 42 26 8 1 488 0 <í 4.9 5 19 50 21 3 1 1 514 0 G 4.7 5 17 42 24 10 2 515 0 G 4.7 . 5 19 34 29 9 2 2 530 0 R- 5.4 2 5 38 41 11 3 539 oR 5.7 2 13 44 33 7 1 540 0 R Ö77 1 8 46 38 5 2 547 6.3 1 9 18 53 13 6 549 u R 5.8 2 8 38 44 7 1 ■ 5mS 140 u R .5.8 1 4 12 48 21 10 4 146 11 R 5.7 1 4 ' 13 43 26 9 3 1 466 0 R 5.8 3 9 15 33 26 8 5 1 468 0 R 0. / 1 5 18 33 31 8 3 1 690 11 R 5.9 3 7 15 34 31 10 711 o R 577 2 5 12 ' 39 30 7 3 2 5357 38 () G 5.3 2 8 23 46 18 3 107 0 G 5.3 9 39 29 • 18 5 110 0 G 5.3 1 13 28 33 19 6 162 1 M 6.2 2 5 28 46 14 4 5357 917 oG 5.2 13 30 32 17 8 926 0 G 5.8 o 12 28 34 16 5 2 928 P 3.1 — — 13 27 36 15 9 929 11 G 5,7 5 18 87 24 14 2 936 oG 515 5 13 28 41 11 2 943 P 4 — 6 25 47 J5 6 1 947 oG 5.4 5 10 ;-o 87 15 3 9i9 0 G .5.3 1 10 31 39 15 4 956 0 G 575 4 12 35 31 16 2 969 o (_i 5.2 2 6 30 42 16 4 970 0 G 5.1 10 30 30 25 5 977 P — — 16 45 26 9 4* 985 oG .5.2 6 32 40 20 2 997 1 M 6.2 2 8 29 84 18 S 1 1003 u G .5.7 7 15 39 28 10 1 42 térk. .5358 Ö45T mp. geol. Y 9 s i 6 5 4 3 1019 1 M íií- 8 17 35 22 14 4 1025 oG 5.0 2 8 26 42 18 4 1026 oG 5.4 4 10 34 38 12 2 1032 uG 5.3 2 7 34 39 13 5 1040 P 4 •) 26 41 13 1041 oG 5.4 3 3 30 43 14 1 1044 P 3.8 2 6 2* 27 22 1061 1 G 5 4 22 50 20 3 1062 1 G 4.7 3 21 37 24 12 1069 uG 5,4 2 10 36 34 12 6 1070 P 4. 8 28 44 17 1071 P 4.3 9 39 32 14 1074 ? 5.2 4 24 60 10 9 1075 0 G 5. 1 4 29 39 16 9 1076 oG(?) 4.5 3 25 42 26 4 1078 oG(?) 4.4 14 39 25 17 1089 0 G 5.2 1 2 4 38 33 12 7 1091 p 4.8 2 20 44 25 7 1094 uM 6.4 ti 12 20 41 18 3 1095 uM 6.4 2 10 38 47 10 3 1097 ? 5.8 4 13 49 27 5 2 1098 0 G 5.1 5 28 45 17 5 1099 0 G 5.2 3 9 29 35 14 / 1102 1M(?) 6 1 6 19 45 23 6 1103 oM(?) 6.4 3 9 28 47 10 3 1107 P 4.5 1 10 40 35 10 1110 P 4.8 3 17 47 22 11 1111 9 0.7 2 5 14 33 33 lí 2 1113 1 M 6.2 3 10 21 37 25 4 1135 0 V 5 1 4 20 50 18 6 1140 0 G 5.4 8 37 41 12 2 1143 IM 6.4 1 6 43 36 12 2 1144 IM 6.3 6 7 20 43 21 3 1148 oM 6.5 3 8 22 52 12 3 1T52 IM 6.2 1 5 29 43 19 3 1158 uM 6.3 5 9 26 36 18 4 2 1159 uM 6.2 3 7 20 41 21 6 2 1194 P 4.5 ■ 1 12 .42 28 13 44a 1 G 4.9 4 22 43 23 6 72 1 G ? 4.8 9 17 34 24 10 72a IG ? 4.1 1 7 30 36 17 152 1 G 5.2 3 5 24 47 IS 3 300 0 G 4.8 6 24 26 31 13 391 1> ? 4.5 2 21 33 27 14 501 IG 5 2 5 24 42 16 / 106 1 G 5 3 22 49 22 4 107 uM 6.3 5 11 21 43 13 5 2 108 oM ? 5.5 1 4 44 •43 6 2 138 P 4 5 29 35 2Í 125 P 4.5 14 40 30 12 135 0 M 6.2 4 9 16 48 19 4 137 uM 6.2 3 8 20 i8 17 4 138 uM f) 3 23 45 24 5 139 uM 6 1 4 19 50 20 4 2 145 1 G ? 5.3 8 31 42 14 3 146 l G 4.8 2 22 42 24 8 149 p 4 6 26 40 20 150 \> ■? 4.9 4 19 45 26 4 Ki 1 ;•{ fi fi 5 3 3 1 l 3 / vH fM X 00 CO CC ^ 'M X 3M 43 m|i. geol. 9 8 t 6 5 4 8 2 1 1.d4 9 5 5 22 14 22 í 155 9 5.5 9 i 43 33 18 2 157 9 5 3 26 47 14 8 9 162 p 4 5 27 38 26 4 170 I G 4. i 1 18 48 26 9 8 171 oM? 6 2 6 13 4/ 29 8 172 1 G 4.H 16 44 30 t) 3 1 176 'oM 6.2 4 9 14 49 20 4 190 iiM 6.1 1 6 25 42 20 0 1 • 193 uM 6.2 1 4 27 49 16 o D 195 iiM 5.9 1 5 12 56 22 5 . 1 195a 1» 4.6 14 4H 27 10 3 196 u-M 5.9 2 7 15 40 27 6 0 214 rec M 5.9 2 8 12 42 31 3 9 215 ree M 5.8 1 6 15 39 28 9 2 1 5.7 2 13 46 32 1 15 uD 6 1 4 18 53 20 3 1 19 rec D .5.9 3 9 14 38 25 7 9 2 21 uD 6.2 2 10 25 40 19 4 oD 6.1 D 10 15 45 21 6 38 uD 6.2 4 8 20 4tí 17 5 egyes képződmény-típusokra vonatkozó középértékek : geol. V 9 8 t 6 5 4 3 9 1 P 4 7 28 8-> 21 7 9 - P 4.5 1 12 40 32 12 3 1 G 4.8 1 8 21 41 23 8 3 1 M 6.2 3 10 26 37 17 ó 9 oR r>.4 1 5 14 28 30 14 6 2 o Cí ,5.1 9 8 2H •39 17 6 2 A' 5 1 4 20 .50 18 6 1 o.\I 6.2 5 s 20 4í 18 4 oD 6.1 3 10 1.) 4-í 21 4 uE 5.b i> 6 19 84 99 11 4 1 uG 5T5 - 4 12 36 32 12 4 uM 6.1 9 H 21 4H 20 4 1 uD 6.1 2 í 21 47 19 4 r.M 5.9 9 t 13 40 30 6 9 r D 5.9 Ó 9 14 38 25 / 9 9 XIII. A kavicsok gömbölyítettsé gének rajzbeli jellemzése. Bál’ az előző táblázatok számsorainak (elég szabálytalan) szinusz- gbrbe jellege észrevehető, rajzban természetesen ez sokkal szembetűnőbb. Főleg összehasonlításokra az egyes lelőhelyek vagy képződmények között igen kevéssé alkalmasak a számsorok, jobbak a rajzok. Az előző oldalon felsorolt, egy-egy kavicsképződmény elemeinek gömbölyítettségi elosztására vonatkozó átlagértékeket a kövfetkezőkben számok helyett egyszerű rajz- ban .tüntetem fel; a magasság mutatja (a vízszintes tengelyen jelölt v-értékü kavicsszemekre vonatkozó) gyakorisági százalékot (2.' ábra). A képződménji; jelölő betűk ugyanazok, mint) a 48. oldalon. Az ilyen görbe már többet mondhat az egyszerű v-értékszámnál, a gömbölyítettségi középértéknél. Ha folyami kavicsról van szó, 1. a vízszin- 44 tesen késkeny, de magas g’öi’be nyilván azt jelenti, hogy á folyó egyhelyröl hozza egész anyagát; 2. lapos széthúzott görbe azit jelentheti, hogj- hosszú a kavics-nyersanyagot felvevő terület, a kavicsok egy része messziről jön, másrésze közelebbről; 3. két-kulminációs görbe azt a gondolatot vetheti föl, hogy a folyó saját kavicsa mellé egy; eltérő gömbölyítettségü, régebben leülepedett kavicsréteget is erodál és továbbvisz. Tavi vagy tengeri kavics- ról azt állapították meg, hogy jobban szortírozott, helyesebben, hogy egy- egy helyen gömbölyítettség -.tekintetében egyenletesebb anyagból áll, mint a folyami kavics. Sajnos, nem állíthatom, hogy eddig is már .sikerült volna ténylegesen következtetnem a görbék alakjából a vízgyüjtő-térületek jellegére — ehhez talán még pontosabb mérési adatok és nagyobb kavicsmennyiségek vizsgá- latára lenne szükség; ezt pedig csak a mérés gépesítése mellett tartom elérhetőnek. Egyébként még fezeknek a görbéknek összehasonlítása is, ahol egy- egy rajz 6 — 8 értékét kell egy másik rajz hasonlóan sok értékéhez viszonyí- 45 tani, nehéz és bizonytalan. Amint ez.t már a Kustánszeg-környéki anyag tárgyalásánál leírtam, célszerűnek tartom több v-frakció egybefoglalását, hogy kevesebb tényezőt kelljen figyelni az összehasonlításoknál. Összegez- tem pl. minden lelőhelyre vonatkozóan a 6 — 9,* másodiknak vettem magá- ban az 5, harmadikul összegeztem az 1 — 4 v-értékek százalékszámait s eze- ket (balról jobbra sorrendben) három oszlopocskával ábrázoltam, úg>' hogy 1% értéknek i/o mni magasság felel meg. Ezek a legfutólagosabb rátekintésre is könnyen jellemezhetők az egyik oszlop, illetve egyik vagy másik oldal túlsúlya, vagy az oszlopok közel egyenlő volta, vagy egyoldalra mutató lépcsőssége s más egyszerű geometriai jelleg által. A Kustánszeg-környéki és a Kandikó — Iborfia közti kavicsok tárgyalásánál is láttuk, hog.v a grafikonok nagyon könnyítik a kavicsok gömbölyítettségi típusainak összehasonlítását. Területünk egyes kavicstípusainak gömbölyítettségi elosztását a következő rajzok mutatják: r-| - _y CL 1 1 1 i L 1 Ili P P V IG oG uG oR uR r 1 .1 . L . 1 . 1 . IM oM oD uM uO rM rD ;í. áln’a. A rajzok formája alapján tehát a következőkkel jellemezhetjük az egyes kavics-típusokat : 1. A Pannónia kori kavicsoknál (p) a kis gömbölyítettségű elemek gyakoriságát mutató jobboldali oszlop uralkodóan magas. 2. A Páka-környéki (P jelű) kétes pannóniai vagy levantei kori kavicsoknál is jobbfelé emelkedő lépcsős a rajz, de nem annyira uralkodik a jobbszélső oszlop. 3. A Mura- és Dráva-kavicsoknál (M és D ) a nagygömbölyítettségű elérnek gyakoriságát mutató baloldali oszlop uralkodóan magas. 4. A Rába-kavicsokra (R) jellemző a balfelé emelkedő lépcsősség, de az ópleisztocén Rába-kavicsok (oR) rajzán a baloldali oszlop nem any- nyira kiemelkedő, mint a Mura-kavicsoknál; a fiatalabb pleisztocén Rába- kavicsok (uR) megkülönböztietése e rajzok alapján a Mura- és Dráva- kavicsoktól bajos lenne — d'e szerencsére az elterjedésük (a mai folyó- völgyekhez való viszonyuk) vitathatatlanul mutatja hovatartozásukat s ígj- nem állít bennünket ilyen probléma elé. 5. A levantei és idősebb pleiszitocén göcseji kavicsok (1 G, oG), a hasonló kori Rába-kavicsoktól (oR) abban különböznek, hogy baloldali oszlopuk alacsonyabb. A fiatalabb-pleisztocén göcseji (u(Í) és Rába-kavi- csok (uR) rajza már nem ily jellemzően elütő — de itt is a földrajzi hely- zetük lehetővé teszik az elkülönítést. 46 A veleméri kavics (V; idősebb pleiszitocén ? ) gömbölyítettségét mutató rajz elég erősen eltér ugyan a többiektől, de egyetlen minta anya- gára alapul csak s így messzemenő következtetésekre nem bátorít. Teimiészeitesen azt a^ kérdést, hogy ilyen össz'efoglaló értékcsoporto- kat hogyan válasszunk, a rajzok valóban hogyan fogják leginkább mutatni az egyes típusok különbiözőségét, nem oldhatjuk) meg általános éi’vénnyel, illetve elméletileg, hanem csak területként próbálgatással, gyakorlatban. Világos az is, hogy nem okvetlenül egyenlő számú v-f okozatot kell egy-egy lépasőbe összefoglalni, hanem azokból a v-értékekből, amelyek általában az illető anyagokban uralkodnak, kevesebb fokozat kerüljön egy összesííetit lépcsőbe (itt például a középső lépcsőbe csak egyetlen, 10%-ot jelentő v-értéknyi fokozatot egyesi tetltem), míg a ritkább, szélső v-értékekből több alkothat együtt egy lépcsőt (így nálam a 6 — 9-es és az 1-től 4-es v-értékekig terjedő fokozatok kerültek egy-egy lépcsőbe). Más területen e lépcsőket esetleg egészen más összetételűre kellene választani. Pl. nagyobb gömbölyítettségek esetén a balszélső oszlopból kivehetnök a 6-os v-ty alacso- nyabb gömbölyítettségü anyagokat ffelmutató vidék vizsgálata esetiében ellenben a 4-est, esetleg a 3-as v-t is elvehetnék a (jobb) szélső lépcsőből s természetesen a középső lépcsőt is máskép választhatnék. Kavicsvizsgálataim elején a v-értékfokozatok gyakoriságának számo- lásánál az egész fokozatokon kívül elkülönítettem a 6 1/2, 5Y2, 4^2 és 3V^-es v-értékeket is. Ilyen beosztással a következő v-érték százalékot kaptam^ (jóval kevesebb lelőhely értékeiből számított átlagok ezek, mint az előbbi nagy táblázatban a Ve-es v-értékek nélkül adott számsorok) : V 9 8 7 6-1/2 6 5-1/2 5 4-1/2 4 . 3-1/2 3 2 1 0 R 5.4 1 6 9 11 15 17 13 10 7 ő 4 2 Vo u E 5.9 3 / 14 15 17 14 10 7 5 4 3 1 1 M 6.2 3 12 17 20 18 10 7 4 3 3 2 1 1 G 4.7 3 / 10 12 15 14 16 11 8 4 0 G 5 4 6 10 17 23 19 11 5 3 2 0 G 5.2 2 5 9 14 22 21 13 8 4 2 u G 5.6 4 8 11 20 23 14 9 6 4 1 P 3.7 1 3 10 18 23 17 15 9 4 (a képződménj-f jelző betűk ugyanazok, mint a XII. fejezet elején). 4. ábra. « Ezeket a v-érték elosztást mutató számsorokat akkor még nem három, hanem 4 összegbe foglaltam össze: a 6V2 — 9, 5V2 — 6, 4^ — 5 és 1 — 4 v-értékek gyakoriságát mutató százalék-számokat adtam össze s 4-oszlopos rajzocskákban tüntettem fel őkfet (balról jobbra egymásután a folyton csökkenő v-értékeket). (L. 4. ábrát.) 47 Ezeknek a 4-oszlopos rajzoknak alak-különbségei alapján talán még jobban meg lehetett különböztetni az egyes kavics-típusokat, mint a 3-oszlopos rajzok segítségével. A pannon kavicsinál a jobboldalnak, a Mura- kavicsoknál a baloldalnak erős túlsúlya a Rába-kavicsoknál a jobboldal gyenge túlsúlya, a göcseji pleisztocén-kavicsoknál a két középső oszlop uralkodása igen jellemzők. Hároimzögdiagrammok. A küJönbözö kavicsok gömbölyítettségi viszonyait egymással leg- jobban össztehasonlítható alakban a háromszögdiagrammok mutatják. Szádeczky professzor tanácsára kezdtem használni az olyan háromszög- diagrammokat, melyekben az egyik (a jobboldali) csúcs felé az 1 — 4 v-értékü szemcsék százalékos gyakoriságát, a másik (felső) csúcs felé az 5-ös v-értékű elemek, a harmadik (baloldali) csúcs felé a 6 — 10 gbm- bölyítettségü szemes^' viszonylagos gyakoriságát mérjük fel. Ha pl. egy (levantei Mura-) kavicsanyagban a v-értékek elosztása a következő volt: 9 8 76 5 4 3 % = 2 5 28 46 14 4 1 # Akkor az 1 — 4 v-értékek gyakorisága 5%, ax 5-ösé 14%, a 6 — 9-es v-érté- keké 81%: most a háromszög magasságaira sorban felmérjük az illető csú- csok felé (ahol a 100% helye van), a szembenlevő alap felől (ahol a 0% értendő) százalékban az értékeket (5. ábra) s e pontokból párhuzamost húzunk a megfelelő alapvonallal: a három vonal találkozási pontjánál tesz az illető kavics gömbölyítettségét jelző hely. Ténylegesen a 10-es v-érték egyetlen általam vizsgált kavics-mintá- ban se érte el az 1%-cs gyakoriságot; ezért a rajzokon, így a háromszög- diagrammokon is, nem írom fel (az úgyis bfetöltetlen) 10-es v-t. A 6. ábrán hat háromszögdiagrammban foglaltam össze különböző szempontból a területünkön előforduló egyes kavicstípusokat. A baloldali három rajzon láthatjuk, hogy mennyire különülnek el mindegyik időszak-^ bán az egyes geográfiai vidékeknek kavicsai egymástól. A (bal) felső háromszögben rendkívül éles a levantei Mura- és göcseji kavicsok elkülö- nülése. Az idősebb pleisztoeénban (bal középső hárcm.szög) a göcseji és Rába-kavicsok gömbölyítettség-megoszlását jelző területrészek nem külö- nülnek el, hanem részben fedik egymást; a Mura kavicsok azonban még itt is különállnak. A fiat?*labb (közép és új) pleisztocénben ez az eltérés még 48 KAVICSOK. RÁBA-.GÖCSEvJl ÉS MURA- KWICSOK. IDŐSEBB PLEISZTOCÉN KAVICSOK. KAVICSOK KÖZÉPERTÉKEK. 6. ábra. kisebb lesz (alsó rajz). A pannóniai kori kavicsok csak a pákái (kétes levan tei vagy pannóniai) kavicsokkal érintkeznek (bal felső rajz). Valamennyi kort összefoglalóan mutatja a jobb felső háromszög a meglehetősen összefonódó göcseji és Rába-kavicsok s a tőlük elkülönülő Mura-kavicsok gömbölyítettségi jellegét. A jobb középső rajzon a különböző kori göcseji kavicsok gömgölyítettségi jellegeit tüntettem fel: a levanti- kumtól a fiatalabb pleisztocénig fokozatosan nő a gömbölyítettség. Ennek okául azt tartom, hogy a pleisztocén kavicsok kizárólag az itteni levantei kavicsok áitmosódásából keletkeztek s a gömbölyűbb elemeket könnyebb volt tovább-szállitani, iU. kimozdítani az elsődleges rétegből. A jobb alsó rajzon a tárgj'alt összes kaviostípus gömbölyítettségi középértékét tünteti fel egy-egy pont (a betűjelzések ugyanazok, mint a’ XII. fejezet elején). 49 XIV. A kai'icsok gömhölyitett^éyé)iek és a szállító folyók hosszának viszonya. A kavicsok gfőmbölyítettsége (.keménységükön kívül) elsősorban annak aa útnak a hosszától függ, amelyet elsődleges származási helyükről a folyóban görgetve másodlagos leraJcodási helyükig megtettek. Termé- szetes tehát, hogy ennek következtében a kavicsok gcmbölyltettségéből több-kevesebb pontossággal a szállító folyó hosszát kiszámíthatjulc. Krumbein komplikált képlete (4) helyett Egyed L. dr. szerint ezt a számí- tást pl. a követktező képlettel is végezhetnők: G = 100~C.10 tt ahol G a kavics domború felületrésze az egész felszín százalékaiban kife- jezve (vagyis a v-érték tízszerese) ; t a kavicsot szállító folyó hossza kilo- méterekben; k a gömbölyödés kezdeti sebességét jelentő állandó; C a -kezdeti domború felületrész-százalékszámnak a 100-tól való eltérését jelentő állandó. E képletbe behelyettesítettem Szádeczky adatait Kisalföld- monográfiájából (8, p. 16) a Rábca, Gyöngyös, Marcal, Ikva, Kocsér -patak és Duna kavicsainak gömbblyítettségére és a megfelelő folyóhosszakra vonatkozólag — de az eredrriény erősen ingadozó volt: a C értéke kb. 76, a k pedig 0,033 és 0,047 körüli. E képlet segítségével tehát az egyes kavicsok gömbölyítettségéből az (ismeretlen) folyóhossz kiszámítása nagyon bizonytalan maradt. Ügy is próbáltam számszerű kapcsolatot keresni a folyóhossz és a kavicsok gömbölyítettsége közt. hogy egy egyszerű grafikonban a függé- lyes tengelyre a n-f- értéket, a vízszintes tengelyre a megfelelő folyó- hossz kilométer számának logaritmuséit vittem fel. A következő Szádeczky- féle adatokat (lásd 8. p. 16.) használtam fel: Folyó hely középliossz km lóg km Kocsér Nagyjgmánd ' 12 2.7 1 .08 Rábca-Sió Csapod: 46 2.8 1.66 Gyöngyös “ \'óp 61 3 1.79 Marcal Koronco 71 3;2 1.85 Ikva-Répce Kapuvár 75 4.8 1.88 Rába Nádasd 105 5.75 2.02 Rába Boldogasszonyfa 123 6 2.09 Duna Zurány 440 6.8 2.64 A következő két saját adatomat csatolom még hozzá: Mura Rátka 2.50 6.2 2.40 Dráva Zákány ■ 290 6.2 2.46 A folyó középhosszát úgy számítjuk ki, hogy azt a legnagyobb és legkisebb távolságot, ahonnan kvarcit anyagot hozhatott magával a folyó, összeadjuk és felezzük. Ha a fenti adatokat rajzban tünitetjük fel, a következő érték-pontokat kapjuk, s középértékükként a következő érték- jelző grafikont nyerjük: 1. ha az összes pontot egyformán vesszük tekin- tetbe: a szaggatott vonalat, 2. ha a Rábca-Sió, Gyöngyös és Marcal adatait, mint megbízhatatlanabbakat, kisebb súllyal vesszük számításba, akkor a teljes vonalat. 4 Ennek a rajzban látható összefüggésnek a képlete az összes pont (tekintetbevételével szerkesztett szaggatott vonal elfogadása esetében: t> 1.; lóg km — 0,52 + 0,31 + ); míg a három kétes pont korlátozottabb figyelembevételével, húzott teljes vonalnak megfelelően 2.: lóg km = 0,39 (v-|--f-)- Magam tez utóbbi egyenleteit, tartom msgbízhatóbbnak — de ismét hangsúlyozom, hogy sok további megfigyelés és mérési adat alapján a képlet még feltétlenül sokkal tökéletesíthető lesz. Egyik legfontosabb probléma kavicsvizsgálataim folyamán a kandikéi kavics-eredetének eldöntése volt. A most nyért egyenlet segítségével kiszá- míthatjuk a kandikéi kavicsot szállító folyó hosszát. Az 5257. sz. lap 172. és 172. a. mp-jánál a v-érték 4.5 és 4.9 voit, közepesen 4.7 — tehát a folyóhossz képlete lóg km = 0.39 Í4.7 4- 0.3) vagyis 89 km. Ha most ezt az adatot a szomszédos Rába-kavicsok szállí- tódási középhosszával (8 p. 16.) akarjuk összehasonlítani, akkor a kandikói helyzetének megfelelő Rába-hosszat 110 km-nek vehetjük — 20 km-rel több, mint a (képlettel számított) kandikói folyóhossz-érték. Csakhogy ebbe az egyszerű összehasonlításba jelentős hiba csúszik be azáltal, hogyha nem vesszük tekintetbe azt a tényt, hogy itt a Rába-kavics gömbölyítettség és folyóhossz viszonyának megfelelő értéket jelző pont a grafikon egyenlet- vonalából ténylegesen eléggé kiüt. Sokkal helyesebben számíthatjuk ki a feltételezhető szállítódási különbséget (az elméleti közép-vonalnak a fenti ábrán a Rába-kavics tény- leges gömbölyítettségi értéket jelölő ponttól való eltérése által okozott nagyobb hibának elkerülése végett) a következő módokon: Vagy a megfelelő Rába-kavics gömbölyítettségi értékére is kiszá- mítjuk ugyanazzal a képlettel az (elméleti) folyóhosszaí, mint ahogy a kandikói kavicsra kiszámítottuk: lóg (Rába) km = 0.39. 5. 7; ez 166 km lenne — vagyis ennék meg- felelően kandikói kavics ennél kb. 60 km-rel rövidebb folyó üledéke! Vagy pedig számítsuk úgy, hogy a megfelelő Rába-kavifcs gömbölyítettségét jelenítő ponton át párhuzamost húzunk a grafikon teljes vonalú egyenesé- vel, mely fentebbi második egyenletnek felel meg (tehát úgy rajzoljuk, mintha az illető egyenletet a Rába gömbölyítettségének megfelelő ^ponton át szerkesztettük volna, nem pedig egy attól eltérő középértéken át) s ezt a vonalat a kandikói kavics 5 értékének megfelelő ordinátával való metsződéséig folytatjuk; a metszésnek megfelelő pont abszcissza ten- gelyén leolvassuk a log-km értéket: 1,72, az ennek megfelelő km-érték 51 — vagyis kb. 50 km-rel rövidebbnek adódik (hasonló maíhematikai értei’ mezéssel. a megfelelő 105 km-es) Rába hossznál. így a három különböző mathematikai összehasonlításnál 20,50 és 60 km-rel a Rábánál rövidebbnek számítottuk azt a folyót, amelyik a kandikói kavicsotí lerakta s ennek megfelelően a kandikói kavics szállítási hosszát a (egyenlettel először számított) 89 km-nél kevesebbnek, mondjuk 60 — 70 km-nek vehetjük. Eszerint lehetetlennek kell mondanunk azt, hogy a kandikói kavics a levantei-kori Rába-folyó üledéke lenne; a Murától még sokkal jobban eltér hossz tekintetében — .tehát egy eddig nem ismert, a Rábánál jóval rövidebb folyót kell keresnünk e kavics származásának magyarázatához. Ilyen folyó önként kínálkozik az (innen É-ra, 60 — 80 km-re levő) Irottkö-vidéki paleozoikum felöl. Szádeczky leírja (8. p 154 — 161) a Gyöng>’ös-patak jobbpartján elterülő, általában D-nek és DK-nek lejtő levente! kori kavicstakarót, melyet természetesen a Kö.'zegi hegység- ből származtat. Hangsúlyozza Szádeczky (8. p 160, 161), hogy a Rába- völggyel való találkozásnál a két folyó (a Rába és a Gyöngyös) • terra- szai merőleges irányúak egymással szemben s a Rába-völgynél hirte- len végetér a Gyöngyös levantei terrasza. E kavicsok gömbölyítettsége a jáki lelőhelyen a 2' 5 — 5 mm-es frakcióra c 4.6, p 2.5, v 2.9; a 12 — 29 mm-es frakcióra c 3.2, p 2.4, v 3.8, tehát közepesen c 4.2, p 2.5, v 3.3. A fen«ti egyenletekkel való folyóhossz-szániításra ezeket a számokat nem tartom alkalmasnak, ilyen nagy p-értéket sohse láttam és elképzelni t-e tudok nem-palás kavicsokon. Ha a 3. 3-as v-érték mellé egy, az én anya- gaimban elöfoi’duló maximális p-értéket vennénk (0.8 — 1), akkor a 3.7 — 3.8-asu-t--^ -értékhez 27 — 30 km folyóhosszat kapnánk. Ez megfelelne ténylegesen egyrészt a jáki előfordulás távolságának a Kőszegi-hegység kristályos paláitól mint a kavicsanyag származási helyétől, másrészt a kandikói kavicsnál kb. 35 — 40 km-re kisébb szállítási távolságnak is. Nézzük most hogyan felelne meg a kandikói típusú kavicsok elter- jedése és a többi előfordulási helyeken észlelt gömbblyííettsége ennek az Irottkö felöl való származtatásnak. Az ’eg\-ik többé-kevésbbé összefüggő előfoi’dulási terület az Ederics, Pusztaszentlászló, Hahót — Oltárc közti vidék, a másik Zajk és Becsehely környéke. a) Az 5357. sz. 1 : 75.000-es lapon Pusztaedericsnél az 1061 és 1062 mp (v 4.7 és 5.), 5358. sz. lap 44.2 mp (Börzöncei-hegy v = 4.9), 72 mp (Pusztaszentlászló DK. v = 4.8), 152 mp. (Bucsuta DK, v = 5.2), v r= középérték Jí.9. b) Az 5457. sz. lapon becseh'elyi Kishegy (160 mp, v=5; 145 mp: v = 5.3; 146 mp: v = 4.8). Zajki-hegy 170 mp, v = 4.7 ; v középérték 5. Tehát a km-éntékeket a következő eg.yenletekből kaphatjuk meg (a v-érték'eket hozzáadva a — 0,.3-at). a =^0,39 (4~.9 4- 0.3) ebből a = 107 km b = 0.39 (5 + 0..3) ebből b = 117 km-. Eek a számok majdnem teljesen pontosan megfelelnek a Kőszegi- hegység tényleges távolságának. Ellenben a kandikói és Zajk-környéki levantei kavicsok gömbölykettsége közti különbségből számítható távolság- eltérés kisebb lenne kb. 10 km-rel. mint tényleges távolságuk; ez is arra utal. hogy a kandikói kavics szállítási távolságát joggal tartom az egyszerű egyenlettel számított 89 km-nél kevesebbnek. Tagadhatatlan azonban, hogy ma még a szállító folyó hosszának olyan kis különbségeit, mint amilyenekről most utóbb szó volt, nem tud- 4* 52 hatjuk kielégítő biztossággal megállapítani s ez lehet nagyobb részben a mérési technikának és csak kisebb részben a módszernek és a most hasz- nált egyenletnek a hibája; hiszen a mérésnél 2 — 3%-os ingadozás egyelőre alig kerülhető el s az itt most összehasonlított kandikéi, szíentlászlói és zajki v-értékek közt kb. csak ekkora különbségek voltak; tehát a számí- tások értékét nem szabad túlbecsülnünk. Annyi azonban így is kétségtelen, hogj- a kandikéi, pusztaszentlászlói és zajki levantei kavics legvalószínűb- ben az Irottkő felől erre folyó víz hordaléka, mért Ny felől nem jöhetett ide (a gömbölyítettségi értékek által megkívánt) rövid folyó, míg északon van olyan képződmény (a Gyöngyös-jobbparti levantei terrasz), amely a kapcsolatot arrafelé valószínűsíti. A kavics szemnagyságának csökkenése É-ról D felé szintén megfelelne e származtatásnak. A térszíni viszonyok- nak egy különös jellege (a Rába-\*ölgy által való megszakítása e kavics- takaró folytonosságának s a kandikéi kavics magasabb helyzete, mint a legközelebbi északibb előfordulásoké) még külön értelmezésre szorul (1. a tektonikai viszonyok tái’gyalásánál). XV. Ősföldrajzi és hegyszerkezeti viszinujdk. A Szádeczky-féle kavicsvizsgálati módszer legfőbb vívmányának azt tartom, hogy a kavicsok különböző gömbölyítefetségéből nemcsak azonosí- tásukat. ill. megkülönböztetésüket teszi lehetővé, hanem a kavicsot szállító egykori folyó hosszát is kiszámíthatjuk. így természetesen az ősföldrajzi kép megrajzolásánál a módszernek rendkívül nagy hasznát vehetjük; a Szádeczky-módszer az ősföldrajzi viszonyok tisztázásához a folyami üledé- kek esetében ugyanolyan, vagy még pontosabb és megbízhatóbb segítség'et nyújt, mint az őslénytani fáciesvizsgálatck a tengeri képződményeknél. Találgatós játék az ősföldrajz, nem tudományos vizsgálat, hogyha a ten- geri üledékeknél a partvonalat meg akarjuk húzni anélkül, hogy az eg\-más- melletti sekély- és mélytengeri üledékeket megkülöntíöztethetnők, vagy ha a 30 km úton szállított, alig koptatott kavicsot 300 km-nyire levő hegy- ségből származtatjuk. Az egyes kavicsképződmények tárgyalásánál már az ősföldrajzi tanulságok néhány részletét meg kellett említenem. Most azonban össze- foglalom röviden mindazt, amit az egyes folyók ősföldrajzi szerepéről az eddigi adatok alapján mondhatunk. a) Mura. A Mura a levantikum óta folytonosan tolódik D felé; a pleisztocén időre vonatkozóan ezt a völgyeltolódást már Winkler hangsúlyozta. A levantei időszakban a Muravölgy Felsőlendva és az Ezüsthegy kör- nyékéig ért, tehát a mai medertől majdnem 30 km-re É-ra. Itt azonban a levantei kavicsok elterjedése megszakad, s csak 50 km-rel tovább DK felé. Alsólendva és Lovászi közt jelentkeznek ismét. 50 — 80 m-rel kisebb tér- színi magasságban, mint Felsőlendva környékén voltak. Innen azonban nagyobb megszakítás nélkül folytatódnak Kiscsehiig, ott végleg eltűnnek. Nincsen adatunk arra vcnatlozólag. hogy megvolt-e az Ezüsthegytől Alsó- lendváig a Mura levantei kavics-takai'ója s csak utólag esett-e erózió áldo- zatául, vagv pedig az ‘ezüsthegyi kavicsok a kiszáradóban lévő nagy tóba ömlő folyó akkori torkolata körül rakodtak le. majd a térszín hirtelenebb emelkedésével ez a torkolatvidék egyszerre tolódott el 50 km-rel DK-re. Kiscsehin túl DK fe'é aligha terjed nagyobb távolságra a levantei Mura- kavics: Zajk körül már egy másik U^videbb) folyó levantci kavicsát találjuk. A pleisztocénban a Mura több szintben rakta le kavicsait, de feltűnő és jól osatályozható terraszokat nem figyeltem meg. A kavicsok gömbölyí- tettsége arra utal, hogy a Mura hossza a levantikumtól máig fokozatosan kevéssel csökkent. (Helyesebben a Mura folyton kisebb távolságból hozta magával a kavicsanyagot.) Valószínű, hogy a Mura-völgy a pl'eisztocén időszak folyamán aránylag erős tektonikus süllyedést szenvedett; ez magyarázhatja a terraszok aránylag nagyobb magasságát (6). b) Rába. Az idősebb pleisztocén (IV. sz.) terrasznál idősebb Rába-kavicsokat nem ismerünk. A pleisztocén kor elején a Rába-völgy sokkal messzebb ért dél felé, mint ma (ez közismert tény, Szádeczky és Winkler is leírják). Azt is megállapíthattam azonban Szádeczky-módszerrel végzett kavics- vizsgálatok eredményeként, hogy Öriszentpótertöl és Zalalövötöl D-re az ópleisztocén Rába-terrasz a mai Zala-völgy jobb partjára is átterjedt. A középpleisztocén (III. sz. ,, körmendi”) terrasz már egészen közel- ről, keskenyen szegélyezi a mai Rába-völgyet. A közép és fiatalabb pleisz- tocén időkben már megvan a Zala-völgy is és kelet felé szélesedő terraszo- kat rak le (de csak a Rába ópleisztocén kavicsanyagát hordja tovább, önállóan új kvarcitanyaghoz nem jut). A Zala-völgy állandóan D felé toló- dott el; középső és fiatalabb pleisztocén Zala-kavjcs sehol sincs a folyó jobb partján, csupán egy-két igen apró óholocén kavicsfoltot láttám Zala- istvánd körül a Zalától közvetlen D-re, A Rába az ópleisztocénben valamivel hosszabb tehetett, mint ma — vagy pedig került kavicsa közé az Ezüsthegy környékéről levantei Mura- kavics s ennek nagyobb gömbölyítettsége befolyásolta a szóban levő kavi- csok gömbölyítettségi középértékét. Emellett szól az is, hogy a különböző gömbölyítettségtek százalékos elosztását mutató görbe (2. ábra. o R rajz) hosszabb, széthűzottabb, mint a feltehetően egységes származású kavicsok görbéi. c) I r 0 1 1 k ö — k a n d i k ó i folyó. Az előző fejezetben tárgyaltam a kandikói, pusztaszentlászlói és zajki levantei kavicsok származásának problémáját: a gömbölyítettség itt olyan folyóhosszat jelez, amelyik megfelelne a kőszegi hegj^ségből való eredetnek, míg máshonnan nem tudnánk ilyfen csekély távolságból megfelelő kavicsanyágot származtatni. IMíg azonban a gömbölyítettség értékei és a belőlük következő folyóhosszak szinte kényszterítöen diktálják az É — ^D-i irányt a kandikói folyó számára, addig a mai térszíni viszonyok két pont- ban is ütköznek e származtatás feltételeivel. Az első nehézség abban ál3i, hogy a Gyöngyös-jobbparti kavicsok (legalább is D-i végződésük kőiül) mélyebb térszínen vannak, mint a kandikóiak, holott magasabban kelllett lenniök, hogy D felé folyhasson az elképzelt irottkö — kandikó — zajki patak; sőt alacsonyabban fekszenek a Gyöngjüs-kavicsok az ópleisztocén Rába-terrasz szintjénél is. A második nehézség pedig az, hogy a kandiké- tól a Zajki-hegyig a kavics térszíni magassága nem csökken megfelelően. Azonban a kavics-gömbölyítettség és az ebből következő folyóhossz mellett más szempontok is támogatják ennek az É — D-i levantei folyónak a fel- tételezéséit. Szádeczky az Unió Wetzleri-s legfel'sőpannon homokok kereszt- rétegzései alapján azt bizonyította, hogy a pannón végén a Dunántúl Ny-i szélén É — D-i volt a lejté^irány, tehát közvotlen a kandikéi kavicsképzö- dése előtti időben olyan lejtésű térszín volt itt. amilyet én a kavicsképző- dés idejére feltételezni akarok. Azután feltűnő az is, hogy a gyöngyös- jobbparti kavicsmezőnek nincs lényeges folytatása K felé, vagyis éppen ott megszakad, ahonnan a folytatást a Kandiké felé képzelném. A Kandikó — Zajki-hegy között a térszíni lejtés hiányát a/ért nem kell az É — D-i folyás- irány cáfolatának tekintenünk, mert itt közben két antiklinális is keresz- tezi a kavicsos területet s (mint már régebben leírtam, 5, p. 51) a, gyűr ő- dési folyamat tarthatott még a levantikumban és könnyen eltüntethette itt a déli lejtést; de ismétlem, ellenkező lejtés sincs, hanem a Kandikó — Zajki-hegy (37 km) távolságon majdnem egyenlő magasságban van min- denütt e kavics. Az Irottkő — kandikó — zajki folyónak kereszteznie kellett a hahóti és budafai antiklinális gerinceket. Ez könnyen elképzelhető, mert e gerin- cek nem egyenletes magasságúak, horpadásai feltételezhetők, pl. Puszta- szentlászló, Oltárc és Újudvar körül is. Ténylegesen a feltételezett gerinc átlépő helyein e folyó kavicsait nem találtuk meg, aminek azonban ikönnyű magyarázatát adni. Nem szólhatuhk egyelőre ahhoz a kérdéshez, hogy ez a folyó Zajk — Becsehely körül a levantei kori Mura-folyóba, vagy esetleg a horvátországi nagy levantei tóba torkol't-e. Nem hallgathatom el, hogy ezen kavicsoknak É-ról való származ- tatása ellen három érv is felhozható. 1. A gömbölyítettségi értékek É-ról D-re nem egyenletesen nőnek, hanem pl. a kandikói kavicsnál valamivel kisebb v-értékek is előfordulnak délebbre egyes hahóti kavicslelőhelyeken. 2. A Ny — K-i irámyú antikünális-gerincek ..kerülgetése” és a „há- gók”-nál való átlépése csak feltevés, de részletadatokkal nem bizonyítható. 3. Vannak olyan kavícselőfordulások, mölyek ezen É — D-i lehordás- sorba nem illeszthető'k (pl. a Páka környéki, a veleméri kavicsok), holott valószínűleg ugyanezen időben keletkeztek. Ezeket a nehézségeket könnyen elkerülhetjük akkor, ha területünk minden kavicsát ÉNy felöl származtatjuk — csupán azt kell akkor feltéte- leznünk, hogy ÉNy felé (a tárgyalt 'kavicselőfordulási helyekről 50 — 100 km távolságra) a levantikumban és ópleisztocén idő alatt a felszínen vol- tak olyan kristályos tömegek, melyek már a mélybe süllyedtek. — Nem jöhetnek tekintetbe azok a 100 km-nél közelebb, Ny és DNy felé ma is fel- színen levő kristályos tömegek e kavicsok származtatásánál, amelyeket a Mura és Dráva völgyei választanak el innen. A Mura alsó folyásánál és a Dráva-völgyben ugyanis a levantei és ópleisztocén időkben rakódott le nagyobb g*ömbölyítettségű kavics; ezeket a völgyeket természetesen nem keresztezhették (rövidebb) folyók. — Ügy kellene tehát elképzelni ezen kavicsaink eredetét, hogy Gráztól K-re felszínen levő (azóta elsüllyedt) kris- tályos hegységből DK felé futottak te folyóvizek a DNy dunántúli fiatal gyűrődésekig, itt azután Ny — K-re fordultak, mindenütt a színklinálásokat követték, az antiklinálisokat nem keresztezték; — a folyók K-i végződését azonban így sem tudjuk hova tenni. Mindkét magyarázatnak az É-i és az ÉNy-i származtatásnak is van- nak tehát komoly nehézségei. Magam egyelőre az É-i (a kőszegi hegység- ből való) származtatást tartom elfogadhatóbbnak. A pleisztocén időszak elején a Kandikó-hegytől és Pusztaszentlászló környékétől DNy és Ny felé (többé-kevésbbé egy Lenti-környéki központ 03 felé irányulva) lejtés keletkezett s ennek mentén fokozatosan több és ron, X. 2. 19.38.) 9. Twenholel \V. 11.: Treatise on Sediineiilation. London 1927. 10. Fdden .1. \.: Mechaiiical coniposition of clastic sediinents (Bull. Geol. .Soc. .\nier. 2.), 1914.) 11. Wbikler H. FrlaiiUoímgen zűr geolof'i.sclien Siie/jialkarte dér Hepublik Oster- reioli, Blatt Gleielienberg, No. 0201). Wien 1927.) 12. Winkler II. .V.: Geologiscli-niorphologisclie Beobacblmigen in ,Sűd\sx‘Stungarn (Cenlralbl. 1. .Min. 19.38.) 13. Winkler 11. Da.s .Abbild dér jiingeii Kriistenbewegímgen cim rabiét/, des steirischen 'IVrli.arbeckens, (Zeitscbr. deiilsch. geol. Ge.sellsch. 78. 1920.) 14. Zeum?r F.; üie Scbotteraiialyse (Geol. Riindscli. 24, 1932.) l.ő- Zingg Th.: Beilrag zűr .Scíiotleranalvse. i.Scbweiz Miiieral. Pelrogr. Mitteál. XV. 19.3.3.1 CINKFAUSERIT, Ú3 ÁSVÁNY FELSŐBÁNYÁRÓL Irl;i : TOK () n V 1, 4S7.I,Ó ElöforditUU. 1944 július havában Felsőbánya telérein gyüjtöittem ásványokat. A többek közt a XII. szint keleti és nyugati részét is felkerestem. A keleti bányarészen az akkori feltárásban főleg kalkopirites impregnációk és helyenként niinteg.\ három ujjnyi ólmos telérnyomok voltak felismerhetők. A nyugati részen inkább óhuo'-cinkes ércek fordultak elő. Az odorokban fiatal barit ült. E bányarész erősen nedves és meíeg. A táró falán áliandó a csepegés; mindeiifelé meleg bányavíz szivárgott; meleg forrás tört fel, amit azonlian lefojtottak. A táró falán sok helyütt recens melanterit keletkezet-t, ami általában e.*eppkö.s7,erű'en jelent meg, de sok- szor szép kristályokat is alkotott. A XII. szint nyugati bányarészén a tárna falán cseppköszeríien kifejlődött, halványrózsaszínű ásványt találtam. A cseppkövek a bánya falára tapadtak. Felületük nedves, némelyikről csepegett a meleg bánya- víz. A bánya falái’ól könnyen leváltak. Tapadási felületükön néhány milli- méteres kristályok csillogtak. Valószínűnek tartottam, hogy ^z az ásvájiv valami víztartalmú — színe után ítélve — A/n-szulfát. A goniométeres mérésre gyűjtött kristá- lyokat és a kémiai elemzés céljára ki\á!ogatott vaskos darabokat üvegc.sö- vekbe forrasztottam. A kémiai elemzésből kiderült, hogy valóban új ásványról van szó. melyet a fauserittel való rokonsága miatt cinlcfausent-nek nevezek el. A begyűjtött anyagot a Mag.var Nem'eti Múzeum á.svány-kőizct- tárának kémiai lalroiatóriumában helyeztem el. de annak nagvrésze Budapest ostroma alatt elpusztult. A kémiai elemzés céljaira kiválogatott üvegcsőbe forrasztott anyag sértetlenül megmaradt, míg a kri.stálytani vizsgálati anyagból C''ak kevés. Kéinéfii ösHzetétel. Az ásvány elemzését SCHULEK ELEMÉR egyet. ny. r. tanár úr volt szíves elvégezni, amiért e helyen is hálás köszönetemet fejezem ki. Az eJemzés alkalmából követett eljárásról SCHULEK ELEMÉR prof űr a következőket közli : „A kvalitatív elemzés a következő alkatrészeket mutatta ki : Mn, Zn. Mg, (Al?), SO3 és H^O. A cinkfauserit elemzési eredménye: SO3 : 33,54% MnO ■ 19,14% ZnO 5,08% MgO 3,40% H.O 39,61% 100,77%) ÍAl.O, ... 0,11% ?) Áb'. sűrűség: s. 20° = 1,9971 + 4° MnSO, : 40,74%) ZnSO, : 10,08%o MgSO, : 10,15%) H.,0 : 39,61%- 100,58%. Képlet: 4,22 MnSO., . 1,35 MgSO, . ZnSO; . 35,25 H,0 = 1595,6. \ kvantitatív elemzéskor követelt eljárás a k.övetikczö volt. -\z ásvány el nem málott kri.stályait porrá őröltük s e port szűkszájú üvegben ép parafadugóval elzárva tartottuk el. .Az üveget minden egyes alkalommal gon- (lo.síjn leparal'finozliik. Mangán, .tz ás’vány 0.1 mg. pontossággal lemért kb. 0.25 g-os részlet. H lOü kem-es inérőlombikban deszt. vízben oldottuk és a körkörös jelig gondosan fel- löHölliik. .Az így készített oldat gondo.san leméri 1,2 és 3 kem es részleteit hasz- náltuk fel ineghatáro/áisainkhoz. 100 kem-es jénai KJeldabl-loTiibikba 2 kem-es tömény ll2.S04-at csurgattunk s ebhez mértük az ásványoldal fent jelzett részleteit. .A lombik tartalmá.t a kénsav- gőzök megjelenéséig forraltuk. \ l'orráselmaradás megelőzésére egy üveggyöngy > ejtettünk már eleve a lombikba. .A kihűlt tömény kénsaivas oldathoz 50 kém deszt. vi/et és 2 kein (),ln..AgNO;)- < •Idától csurgattunk s felforraltuk a reakciós elegyet. .A még forró oldatot 5 kein \izben oldott lg.(HiN)2S2Ö8-lal elegyítettük s addig vártunk, amíg a M'á MnOi-á o.xiibilódott, illetve a gázfejlödés megszűnt. * Ez kb. ő perc alatt bc-következett. A lilaszínü oldatot lehűtöttük és 100 kem-es mérölombikba öblítettük. • (A Kjeldalil- loinbik szélét nem tanácsos csapzsírral megkenni!) A körkörös jelig gondosan fel- löUött oldat színét összerázás után a l’ulfrich-féle fotométerben mérjük. Kom- [lenzáló folyadék 2 kom tömény H2S04-at 100 keni vízben tartalmazó oldat. .A mérést 20 milliméter bosszú küvettában végeztük. .A színszürö száma -S.55. — Img Mn 100 kem-ben 0,758 E-t mulat. Cink. A gondosan elporított és homogenizált ásvány 0,1 mg pontossággal le- mért kb 0,5 g-os részletét .‘10 kem vn'zben oldottuk, majd 0,5g . HN4Cl-ot, lg CM.iCOO.Na . .‘IHsO-ot és 1 kem n.CH.-iCOOH-t tettünk hozzá. Az oldatot Ha.S-gázznI 70 telítettük. E műveletet 50 kcm-es Erlenmeyer-loml)ikban végeztük. Másna[) a Zii.S-ot papíron szűrtük letakart tölcsérben. (.A.z óra-üvegre 1 csepp H>.S-es vizet tettünk.) csapadékot kénhidrogénes vízzel mostuk, majd forró normál sósavban oldottuk. .\z oldatot kiforraltuk (horzsakő), néhány csepp hrómos vízzel elegyítettük s a brómtól halványsárga oldatot picinyke vattán 150 kcm-es j)ohári)a szűrtük. A savanyií oldatot 10®/o-os H.iN-val semlegesítettük, kb 60 kcm térfogatra kicgéí>zítellük s ‘iy ll4.N.Cl-t oldottunk fel benne. (.\ semlegesítést oly módon végeztük, hogy az oldatot először HsN-el túltelítettük a bróm eltávolítása végett, majd inetilvörös mellett n . HCl-val éppen savanyúra állítottuk azt be.) felforralt oldathoz 10 kcm 10®/o-o.s (H4-N)2llPÜ4-ot csurgattunk. levált ZnfÍ4N.P04-ot másnai) üvcgszüröre gyűjtöttük s 50 kcm telített ZnH4N.P04-os oldattal való kimosás, majd alkoholos öblítés után levegő élénk átáramoltatásával szobahőmérsékleten szárítottuk és mértük. Magnézium. A Zn leválasztása után a 100 kcm-es Erlenmeyer-lo.mbikban fog- lalt szüredéket 10®/o-o,s H.iX-val meglúgosítottuk s az oldatba H2.S-gázt vezettünk. A csapadékos folyadékot másnap lefedett tölcsérben (az óraüveg alján 1 csepp (H4N)2S-oldat volt!) papdron szűrtük s a csapadékot egy csepp ammóniával elegyí- tett kénhidrogénes vízzel kimostuk. szüredéket HCl-val megsavanyítottuk és kevés horzsakő jelenlétében kiforraltuk. ,\ kénhidrogén utolsó nyomait néhány csepp brómos vízzel távolítottuk el. A lehűtött .savanyú oldatot a Zn-nél leírt módon .sem- legesítettük. A picinyke vattán 200-as hengerpohárba átszűrt oldatot kb 100 kem-re egészítettük ki. .'lg (H4N)Cl-t oldottunk fel benne és 10 kcm lO^/o-os HaX-val elegyí- tettük. .V forrásig melegített oldathoz 10 kcm lO'Vo-os (H4X)2HP04 oldatot csurgat- tunk. A kezdetben pelyhes, de csakhamar kristályossá váló csapadékot (.MgH4.XPO4.6H2O) másnap üvegszűrőre gyűjtöttük, 50 kcm l“/o-os aminouiiás víz- zel kimostuk, alkohollal öblítettük, majd élénk levegöáram átszívásával szobahőmér- sékleten kiszárítottuk és mértük. SO3 meghatározását WIXKLER módszerével végeztük. .1 kristályvíz meghatározása. A kristályvíz meghatározását oly módon végez- tük, hogy az ásvány gondosan kiválogatott kristályait porrá őröltük. E por gondo- san lemért, mintegy 0,5g-os részletét platinacsónakban, kézimérlegen mért kb. l,5g nátniumwolframáttal üvegtű segélyével elkevertük, majd a csónakot késedelem nél- kül kálicsöbe tettük, melyet két darab külön-külön előre lemért CaCl>-os szárító csö- 4 el kötöttünk össze. kálicső elején a levegő nedvességének visszatartása végett szintén CaCb-os szárítócsövet alkalmaztunk. Az így összeállított készülékhez még egy telített CaCb-oldatot tartalmazó mosópalack is c.satlakozott, hogy a levegöáram stbességét ellenőrizhessük. .\ készüléken levegőáramot szívtunk keresztül (másod- percenként 4 — buborék!), majd megkezdtük a kálicső hevíté-sét. Először a csónak- tól jobbra és balra hevítettük fel a kálicsövet, hogy a víznek a csőben való kon- dcnzálását megakadályozzuk. Most a csónakot kezdtük hevíteni s ezt addig foly- tattuk, míg a csónak tartalma megömlött. levegő átáramoltalását kihűlésig foly- lattuk. ,\z eltávozott kristályvizet az első klórkalciumos szárítócső teljesen. vissza- tartotta. E cső súlyszaporodása mutatta a kristályvíz mennyiségéi. A második szárítócső súlya nem változott. .\ nátriumwolfrámot oly módon készítettük elő. hogy az árubeli sót platina- csészében megolvasztottuk, az olvadékot porcellánmoz.sárÍ)a ■öntöttük s a megszii- lárdult sót még forrón porítoltuk, majd jólzáró edénybe szórtuk. .Az ilymódon előkészíteti só nedvességet ellenőrző méréseink szerint nem tartalmazott. Különös gondot fordítottunk a vizsgálandó anyag leniérésére. .\ platinacsó- nakot üresen és tele is kis üvegdugóval jól elzárható üvegtartóba helyezve mértük U . .Megjegyezzük, hogy a kristályvíz meghatározása "akkor is ugyanazt az értéket adta, midőn a sót a nátriumwolframát gondosan lemért részletével elkevertük, majd megömleszteltüik s a súlykülönJiséget állapítottuk meg a fentebb említett mérőedényben való méréses módszerrel. “ Az elemzésből közvetlenül a Mnj3Mg^Zn3[SO^].,olü5H20 képlet küvett- kezik s ekkor a vegyület molekula súlya 4820,4. Az ebből számított és talált százalékos összetétel: 71 számított ±A Mn 14,83% 14,81% 0,02 Mg 2,05% 2,01% 0,04 Zn ... 4,08% 4,07% 0,01 SO, 40,24% 39,86% 0,38 H,0 39,61% 39,20% 0,41 100,81% 99,95% A vízitartalomban mutatkozó eltérés oka, hogy az elemzés bányanedves anyagból készült. A fenti képlet azonban az alábbi egyszerűbb alakban írható (Mn,Zn,Mg) SO^ . 5H,0 Ebből számított értékek a találtakkal égyütt: talált számított ±A Mn 14,83% 15,40% 0,57 Mg ... ... . 2,05% 1,70% 0,35 Zn 4,08% 4,58% 0,50 so, .. 40,24% 40,41% 0,17 H,0 .. 39,61% 37,90% 1,79 100,81% 09,99% Az elemzés adatait szulfátokká átszámítva és a ( :Mn,Zn,Mg)SO.j .5H2O, illetve iMnSO, . JMgSO., tZnSO, . 5H2O képletből számított értékekkel összehasonlítva ; Az elemzés Képletből alapján számítva ±A MnSO, ... . .. 40,74% 42,34% 1,60 MgSO, ... . .. 10,15% 11,32% 1,17 ZnSO^ .. 10,08% 8,44%. 1,64 H,0 .. 39,61% 37,90% 1,71 100,58% 100,00% A vegyületben a kationok rádiusza alapján kölcsönös helyettesítésük léheit- séges, különösen a Mg és Zn között. Az ionrádiuszok a következők: Mn+^ = 0.91A (Gdt) 0,80 (P), Mg = 0,78 (Gdt) 0,65 (teor), Zn = 0,83 (Gdt) 0,74 (teor). Az ásvány a fauserit összetételét (Mn,Mg)SO^ . GHgO közelíti meg. Ha a szóban levő ásványt a fauserittel akarjuk kapcsolatba hozni és kép- letét [Mn,Mg,Zn]SO^ . GHgO-nak Vesszük, akkor Képletből számítva Talált ±A Mn 14,32% 14,83% 0,51 Zn 4,26% 4,08% 0,18 Mg 1,58% 2,05% 0,47 SO, 37,56% 40,24% 2,68 H^O 42,27% 38,61% 2,66 99^9% 100,81% Az eltérések az azonosításnak ellentmondanak. 72 BREITHAUPT^ eredeti uivölgyi fausei itjének összetétele 3(Mn . AlglSO^aeH^O, illetve (Mn,Mg)S0,.5,33H.,0 és (Mn,Mg)S0,.5H,0, valamint a felsőbányái cinkfauserit számított értékei Breithanpt fan^erit ■:!(Mn,Mgr)804.16H,0 (Mn.Mg) eOj.S.SSHjO (vln.Mg)804.6H»Ó Cinkfauserit (Mn, .Mg, Zn) 804.5H,0 MnSO, .. 42,50% 41,10% 41,77% 42,34% MgSO, .. 16.94% 37,76% 33,31% 11,32% ZnSO, — — — 8,44% H,0 40,56% 26,14% 24,92% 37,90% 100,00% 100,00% 100,00% ■ 100,00% illetőleg oxidokban : Bruithaupt fauserit Cinkfauserit 3 (Mn.MgieOj.teHjO (Mn,Mg)B04.5,33H,0 (>tn,Mg)804.5H..,0 (Mn, Mg, ZniBOiöHjO srámitott talált MnO . ' 15,30% 15,30% 15,71% 19,89% 19,14% MgO , 8,72% 8,70% 8,93% 2,83% 3,40% ZnO — — ■ . — 5,71% 5,08% SO3 . 34,55% 34,54% 35,46% 33,68% 33,54% H.,0 ■ 41,44% 41,45% 39,90% 37,89% 39,61% 100,01% 99,99% 100,00% 100,00% 1ÖÓ,7^ HEY- az epsomit-fauserit kérdéssel foglalkozva, 7 új felemzést közöl a következő lelőhelyekről: 2 Besztercebánya^. 1 ismeretlen lelőhely, 1 Ur- völgy, 1 Selmecbánya, 2 Hodrusbánya. Az elemzett ásványok tegyike sem fauserit, hanem epsomit, mert bennük a ATnO-tartalom csak 0,20 — 0,56%. Ajánlja, hogy a fauserit nevet csakis a Mn-tartalmű epsomitra kell fenn- tartani. HEY ui’völgyi anyaga (VI. sz. elemzés) sem fauserit, hanem epsomit A Selmecbányáról származó ásványa (VII. sz. elemzés) szintén nem közelíti meg 4,28% -os MnO-tartalmával a fauserit Összetételét (19 61% MnO). Ugyanebben az ásványban 2,82% ZnO mutatható ki, míg az éddig elemzett epsomit-fauseritekben a ZnO-tartalom csak 0,15 — 0,94%. A felsőbányái ásvány ezeket ZnO-tartalmával (508%) felülmúlja. BREITHAUPT eredeti urvölgyi, HEY Selmecbányái és az általam italált felsőbányái ásvány összehaisonlító adatai : . MnSO, MgSO, ZnSO., CoSO^ FeSO, H,0 ... Breiihaupt :J(Mn, Mg) SO,.16H,0 42,50% 16,94% 40,56% Hey, Selmecbánya Kel őbánya 9,11% 40,74% 38,09% 10,15% 5,59% 10,08% 0,14% — 0,03% — 48,41% 39,61% 101,37% 100,58% 100,00% illetve oxidokban : Breilhaiipt Hey, Seluiecbáiiya Felsöbábya S03 34,49% 31,54 % 33,54% MnO 19,61% 4,28 % 19.14% MgO 5,15% 12,76 % 3,40% CoO — 0,068% — FeO — 0,015% — ZnO — 2,82 % 5,08% H2O 42,66% 48,41 % 39,61% 101.91% 99,89 % 100,77% fentiekből kitűnik, hogy a felsőbányái ásvány kémiailag nem nosí tható sem az ei'edeti ui'völgyi fauserittel, sem a Selmecbányái Zn-tar- talmú epsomittal. Nem tekinthető Mg-, illetve Zn-mallardit (MnS0^.7H.,0)- nak vagy szmikit (MnSO^ . H20)-nek, Mg-, illetve AÍH-gosLai*it (ZnSO^ . 7H,0)-nak, Mn., illetve Zw-hexahidrit (MgSO^ . 6H20)-nak, vagy kiserit (MgSO^ . H20)-nak, hanem önálló ásvány. Feltehető, hogy (BREIT- HAUPT) MOLLNÁR elemzésében szereplő I6H2O valószínűleg onnan szár- mazik, hogy a vizet izzkási veszteségként az ásvány egyszeiní hevítésével (és nem nátriumwolframáttal) határozzta meg és ekkor a szulfát egy része is — kénsav alakjában — eltávozott és ez adta az elemzésben és képletben a nagyobb HjO-tantalmat. LOCZKA® Hodi’usbányáról elemzett egy ásványt, melynek össze- tétele [I.] I. • n- III. SO3 32,52% 32,62 % 32,92 % MgO 15,47% 14,58 % 15,59 % FeO 0.04% 0,051% 0,023% CoO 0,08% — 0,11 % NiO — — 0,002% ZnO 0,54% (1,94 % 0,25 % MnO ■ 0,25% 0,32 % 0,33 % H2O 50,73% 50.21 % 49,36 % Ca(K2Na2)0 »y 1,02 % 1,00 % oldhatatlan . . . 99,63% 99,74 % 99,58 % LOCZKA az ásványt fauseritnek nevezi, de szerinte is kis mennyi- ségben néhány nehéz fémet tartalmazó keserűsó. DOELTER^ LOCZKA elemzéséről megjegyzi, hogy erre az ásványra a fauserit név indokolaiilan. HEY szintén elemzett Hodrusbányáról két ásványt, azok epsomitok (II., III.) és összetételük LOCZKA ásványával egyező. MELCZER' Vashegy és környéke (Rákos, Szirk, Nandrás) ásvá- nyait ismertetve, közelebbről meg nem jelölt lelőhelyről említ fau'seritet: Fehér vagy sárgás szálas szerkezetű kéregben fordul elő, helyenként cseppkőhöz hasonló képződményekben. Törési felületeken szép selymes- fényű. Mikroszkóp alatt rendkívül finom szálakban mutatkozik. Részlete- sebb vizsgálat (tárgyát még nem képezte.” Ez az ásvány nem valószínű, Aogy fauserit. 74 A/: cpsomit és fauserit keletkezésének feltételeivel, valaimnt a MnSOi — ZnSüi — HsO, továbbá MgSOx — ZnSOt — HzO rendszer képződésének feltételeivel töbl) szerző )>ebatóan foglalkozott. RAMMELSBERG® a ^^gSO^ — MnSOi — H>0 rendszert vizsgálva, megállapította, hogy niiir 65,54®/o .l/n.S04-tartalommal vasszulfáttípusú knistályok keletkeznek s a kristályvíz mindenkor THiO (p. 342—343). A MnSOt . 5H2O — ZnSOi.lH-iO rendszer pe-dig ugyanúgy viselkedik, mint a MnSOi — ^.V.^504 . íp. 343 — 344). A .I/3SO4 . 7//>0 — ZnS(h . 7HiO rendszerben a kristályforma pedig mindig az uralkodó alkatrésznek felel meg. DUFET^ szerint a MgSO* .7H->0 — ZnS0i.7H->0 rendszerben a különböző arányú kristályo.kban a mól. volumen közelítőleg állandó és a prizmaszögek válto- zása majdnem pontosan az alapvegyületek viszonyával arányos. R. \KHU1.S — ROOZEBOOM* szerint a MnSOt — MgS()A — H-2() rendszer nem elegye- dik mintlen arányban, a (MnMg)S0i.5 — 7H-iO elegykristályaiban a kristályvíz nem állandó, hanem a MtiSOa gyarapodásával fogy. S l'ORTENBECKER ® a MgSOi — ZnSÖA rendszerben egy 7HiO és egy 6H2O tartalmú keverékkristályt állított elő. , HÜLLMANN a MgSOt és* Z/1.SO4 keverékkristályaiban 7//i>0-ot talált; a (MgZrt)SOi .7H2O a romlms rendszerben knistályosodik. A SMgSOi . 7HiO+ZnSÖA . 7H-,0 és MgS04 . 7HJ)+ZnS0i . 7HzÓ keverék- kristályok elöállíthatók. S. AHMEN a MnSOA—ZríSOi rendszert tanulmányozta (E és 39’ között és több különböző rendszerben kristályosodó típust határozott meg a hőmérséikletnek megfelelően. B.\LLO *2 szerint a fauserit összetétele nem állandó és az oldat összetételé- nek változását követi; a legkésőbb leválott kristályok MnSÜ4 tartalma eléri a 80,5®/o-ot. Ha a képződéskor az oldat nem egy helyen párolog be teljesen, hanem a kristályok a tovaszivárgás közben képződnek, akkor a különböző pontokon eltérő összetételű kristályokat találunk. Szerinte a BREITH.\UPT-féle urvölgyi fauserit kevesebb MnSOi-i tartalmaz, mint 9 kristályosodással elérhető végösszetétel, ennél- fogva az urvölgyi fauserit olyan oldatból válott le, mely eredetileg 80,5 mol®/o-nál jóval kevesebb MnSOi-l tartalmazott (p. 84— 85i. Végeredményben megállapítja, hogy 18^-on Mrmilj'en összetételű oldatból indulunk ki, résileges kristályosodáskor az oldat és kristály összetétele mindig oly módon változik, hogy 80,5®/o MnSOí- és 19,5®/o .l/5r6'04-tarlalmat érjen el. .\z összetételt az teljes beszáradásig megtartja fp. 100). HEY a MgSOi — MnSOi — HiO rendszer vizsgálata során arra a következte- tésre jut, hogy BREITH.\E PT urvölgyi fauseritje kb 57"/o (Mn,Mg)SOA . 5HiO-i tar- talmazott s ez az anyag mint ásvány ismeretlen, de ha előfordulna, a rézszulfát- csoportba tartozna. BREITH.AUPT fauseritje (MnMg)SOi . 7HiO és (MnMg)- SO4 . 5HíO kes'erékének fogható fel s a kristályok 30 — 40®/o MnSOi . 7H2O-Í tartal- maznak. Szerinte a penta- és hepta-hidrátra kapott oldási görbékből az tűnik ki, hogy a hőmérsékletcsökkenés — egészen 0°-ig — hexahidrat-képzödést nem hoz « létre s így a BRElTH.\UPT-féle anyag nem volt egj-nemű. Általában pedig 17 — 19’ C-on a MgSOi : — — <25 molekula viszonvú oldatokból Yá/n.’l/,7j. ( J7h SO4 SO4 . öHiO kristályok válnak ki, ezek a rézszulfáttal izomorfok. E kristályok MgSOi- tartalma nagyobb, mint az oldaté (legalább 70®/o), ellenben a pentahidrátban kisebb, mint az oldaté (legfeljebb 6®/o). Homogén hexahidrátot nem kapott. Miként az eddigi vizsgálatok áttekintéséből kitűnik, a kérdés vég- leges megoldása úgy volna leginkább megközelíthető, hogy a természetes fauserit-epsomit kísérletileg talált összetételének megfelelő mesterséges kristályokat állítunk élő különböző hőmérsékleten és ezek összetételét elem- zéssel ellenőrizzük. Ugyanez vonatkozik a (Mn,Zn,Mg^S0^ . 5H^0 össze- tételű felsőbányái cinkfauseritre is. K ristíiliftani sajátságok. Az előfordulás ismertetésekor említettem, hogy a cseppköveknek a bányafalhoz tapadó részén kristályok ültek. Méretük elérte az 5 — 7 mm-t, e nagj'obb eredetilég még Nagybányán kiválogaitott kristályok azonban Budapesten elpusztultak. A megmai’adt anyagból goniométeres mérésre mindössze 6 kristályt találtam megfelelőnek; e kristályok között a leg- nagyobb 2 mm. Tetőző lapok csak három kristályon fejlődtek ki. A méré- seket lehetőleg gyorsan kellett végezni, mert a kristályok a müszerlámpák melegétől vizüket veszítik, fehér hártya vonja be őket és ekkor már nem tükröznek. A kristálytani számitásokhoz a következő alapértékek Szolgáltak: (110) :-(010) = 45°31'08" (101) :(100) = 60“14'30" Az (110): (010) szögértéke 17, az (101): (100) szögértéke 3 egymástól kevéssé eltérő mérés középéitéke. A tengelyarány : a:b:c:=Ü‘98208:l:0'56148 A tetőző lapokat feltüntető kristályok holoéderesnfek látszanak, azonban tekintettel az ásvány közeli rokonságára a fauserittel, illetve az epsomit- csoporttal, a cinkfauseritet — fenntartással ugyan — rombos biszfenoidá- lisnak tekintem és így kristályfomái a következők: o o 1) {oio} r [lOl) m{ll0j o [lll{ - ílll! A méri és számított szögértékek: mért számított a : b = ; 100) (010) = 89° 52' 90° m : a =- (110) (100) = 44° 29' 44° 28' 52" :b =. (010)= 45° 31' 45° 31' 08" r:a = UOl) (100) = 60° 14' 60° 14' 32" ; 0 — • (111) 26° 37' 26° 48' 42" 0:t» —(111) (010) = 63° 44' 63° 11' 18" ; 0 — (lln -- 78° 11' 78° 25' 28" : m — (110) r= 50° 51' 50° 47' 16" : ío — (Ül) = 53° 54' 53° 37' 24" A mért szögek 3 — 26 mérés középértékei. A kristálylapok tükrözése igen gj^enge. A szögadatok egy és ugyanazon kristályon, illetve az azonos szögek a különböző kristályokon ingadozók. A cinkfauserit az epsomit-csopox’tba tartozhaitik, tengelyaránya és szögértékei hasonlók e csoport ásványainak tengelyarányához és szög- értékeihez.‘3 76 Tengelyarány : Epsomit Goslarit Morenosit Cinkfauserit 0’9901:l:0-5709 0-9804:1 :0'5631 0 9815 :1 :0'5656 09821 :1 :0’5615 Számított szögértékek ; Kpsomit (ioslarit Morenosit Fauserit (Mnkfauserit U10):tl00) 14° 13' 44° 27' 44° 28' 44° 21' 44° 29' ai0):(010i 15° 17' 45° 33' 45° 32' 15° 39' 45° 31' (101): (100) H0° 02' 60° 08' 60° 03' 60° 14' (101): (111) 26° 19' 26° 02' 26° 06' • « 26° 49' (111) : (010) 63° 41' 63° 58' 63° 54' 63° 11' (lll):(llli 78° 06' 77° 38' 77° 50' 78° 25' (111): (110) 50° 57' 51° ir 51° 05' 50° 47' (m):(iii) 52° 38' .52° 04' ,52° 12' 58° 37' A [001] övben m (no} alakult ki a legnagyobb lapokkal. Az a {lOO} és b {oio} az előbbi formánál mindig kisebb lapokkal fejlődött ki, ezek nagysága egymással közel egyenlő. Az r{(101)} lapjainak mérete közepes. Az 0 (111} és v. Beágyazási módszerrel meghatározott n — 1,465, z=: 546 ."i«, t = 24,5° C. A törésmutatók mind az igen kis mennyiségben megmaradt eredeti, mind a laboraitórium pusztulása után megmaradt anyagon — melynek kris- tályait mértem — meghatároztam, a két éi*ték között lényeges különbség nem volt. Levegőn kristályvizét igen gyorsan elveszti, a kristályokat .már néhány perc múlva fehér kéreg veszi körül. Vízben igen könnyen oldódik, az oldat színe rózsaszín halványlila árnyalattal. Abs. alkoholban hosszabb idő (12 hónap) után sem oldódik. A cinkfauserit a felsőbányái Pb — Zn — ^Cu ércek máUási terméke. Az epsomit-csopoid; ásványainak fizikai adatait a következő táblázat foglalja össze: Hasadás Keménység Fajsúly t Szín Optikai tulajdonságok . B])soniit MgS0,.7H,0 (010) * 1 1,68 színtelen, zöldes, vöröses negatív 2V = 49°— ,51° t' < V n 1 ,450 Fauserit (Mn, Mg) SO4..5-7H5O (010) (110) 2,25-2,75 1,888 vörösoK - sárífás— fehér negatív u = 1,4.52* Goslari-li ZuS0«.7H.,0 >010) 2-2,5 2,0 színtelen sárgás — zöldes, fehér negatív 2V 4.5°58' í> > y n = 1,474 Morenosit NíS04-.7H,0 lOlOt 2 2 1,94 almazöld — smaragdzöld negatív 2V = 4t°54' " > V, n = 1,488 Cinkfauserit (Mn, Zn, Mg) SO^.öH.O (010) 2,5 1,9971 halvány rózsaszín — színtelen negatív 2V — nagy e > V n = 1 '465 * .4 -Magyar Nemzeti Múzeum .4svány-Közeltára gyűjteményében levő, 1896. évből Urvölgyból származó, vizét tel jesen elvesztett. jM>rrá hullott darabon [lelt. sz. V.428| meghatározva (A = .546 «,«). 78 IROÜAl.OM. 1. A. BREITHAUPT: Berg- u. hüttenm. Zeitung. 24. 1865. 109. — Mineralogische Stuclien. Berg. u. hüttenm. Zeitung. 24. 1865. 301 — 303 309 — 312, 319—322. 335—337, 341—343, 363-si. t. Fauserit 301—302.- 2. M. H. HEY: On pink ep.sonrites and tauserite. Min. Mag 22 1929 — 1931. 510—518. 3. EOCZK.\ .1.: AsványekMiizésck. Mát. Terin. tud. Közlemények. 24. 1891. 350. Mineralchemi.sche Mitteihmgen. Matli. u. naturw. Bér. au.s Ungarn 8 1890. 108—109. 4. C. DOELTER; Handib. d. Miineralcheinie. Bd. IV. 2. Teil. Dre.sden-Leipzig. 1929 599—600. 5. MELCZER G. : munkája megjelent: Edsele G.: Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyének hányászati monográfiája. .Selmecbánya. 1907. 542. 6. (.. I'. R.\MMELSB'ERG; Ueber das Verháltnis, in welchem isomorphe Körper zusammen krystallisieren, und den Einfluss desselben auf die Form dér Krys- talle. Ann. d. Phys. u. Chem. (Poggendorf.) 9], 1854. 321 — 354. 7. H. DUFET: Sur la variation de forme cnistalline dans des mélanges isomorphes. Bull. soc. min. fran?. 18. 1889. 2;2 — 31. 8. B. \V. BAKHUIS ROOZEBOOM: Éber die Löslichkeit von Mischikrdstallen spé- ciéi] zweier isomorpher Körper. Z. f. ])hys. Ch. 8. 1891. 504 — ^5:10. 9. \V. STORTENBECKER: Uber die Löslichkeit von hydratirten Miischkristallen. Z. f: phys. Ch. 17. 1895. 643—650. 30. R. HOLLMANN: Über die Dampfspannung von Misclilvristallen einiger isomor-: pher Salzhydrale. Z. f. phys. Ch. 37. 1901. 193 — 213. — ■ Die Doppelsalze von Magnesnumsulfat und Zinksull'at. Z. f. phys. Ch. 40. 1902. 577—580. — Ueber die Doppelsalze isomorpher Salzpaare. Clb. f. Min. 1904. 513 — 527. * 11. R. SAHMEN: Uber die Mischkrystalle von Mangansulfat und Zdnksulfat zwi- schen 0° und 39°. Z. f. phys. Ch. 54. 1906. 111 — 120. 12. B.\LLÓ R.: Tanulmány az elegykristálvok oldhatóságáról. — Magyar chemiai- folyóirat. 13. 1907. 17—21, 33—37, 49—51, 65—88, 81—85, 97—100. 13. C. HINTZE; Handb. d. Mhi. I. Bd. Hl. .4bt. 2. Halfte, Berlin — Leipzig, 1930, 4334—4356. ZINKFAUSERINT, MN NEUES MINERAL VON FELSÓBÁNYA von L. TOKODY, Vorkommen. lm Juli 1944 samm'elte ich in den Gangén von Felsőbánya (Komitat Szatmár, Ungarn)* Mineralien. Dabei suchte ich u. a. auch den östliehen und -westlichen Teil dér Sohle XII auf. lm damaligen Aufschluss des östliehen Grubenrteils waren haupt- sáchlich Chalkopyritimpregnationen und stellen-weise beüáufig. 5 — 7 cm dicke bleihaltige Gangspuren zu erkennen. lm wöstlichen Teil kamen votnehmlich Blei-Zinkmineralien vor. In den Drusen sass junger Baryt. Dieser Grubenteil war sehr feucht und warm. An dér Grubenwand tröpfelte es bestandig, überall siekerte warmes Grubenwasser, allerwarts brachen warme Quellén hervor. An vielen Stel- .Ictzt Baia Sprie (Rumanien). 79 len dér Stoltenwand war rezenter Melanerit entstanden, dér gewöhnlich tropfsteinartig erschien, aber oft auch schöne Kristalle zeigte. lm westlichen Grubensteil dér Sohle XII fand ich an dér Stnllen- wand ein tropfsteinartig ausgebildetes, blassrosafarbiges Mineral. Die Tropfsteine hafteten an dér Grubenwand. Ihi;e Oberfláche war nass, von einigen tröpfelte warmes Grubenwasser herab. Sie liessen sich leicht von dér Wand loslösen. An dér Haftfláche schimmerten Kristalle von einigen Millimetern. Da ich beíeits in dér Grube vermutete, dass dieses tropfsteinartige iMineral bishei' von Felsőbánya unbekannt sei, sammelte ich davon reich- liches Matterial. Ich hielt es für warscheinUch, dass es irgendein wass-er- haltiges, nach seiner' Farbe zu urteilen, il/n-Sulfat sei. Die qualitativ- chffmisch'e Orientierungsanalyse, die ich am náchsten Tag vornahm, emies die Richtigkeit meiher Annahme. Ich bemerkte zugleich, dass dás Mineral sein Wasser rasch verliert; darum wáhlte ich zűr goniometrischen Mes- sung Kristalle, zűr chemischen Analyse dicke Stücke aus und schloss beiderlei Matéria! luftdich.í in Probiergláser. Die spáter in Budapest aus- geführte chemische Analyse dieses Materials, das in den Probierglásern seinen Wassergehalt nicht verloren hatte, bestátigíe, dass es sich tatsach- lich um ein neues Mineral handle. Das Mineral wurde wegen seiner Ver- wandtschaft mit dem Fauserit von mir Zinkfauserít gennant Nach Budapest zurückgekehrt, schloss ich das ganze gesammelte Matéria! luftdicht in Exsiccatore und brachte es in dem Labora^íoriura dér Mineralogisch-Petrographischen Abteilung des Ungarischen National- museunis unter. Wáhrend dér Belagerung von Budapest wurde das Labo- ratórium von einschlagenden Gránátén volletándig vei-wiistet. Es gelang mir, aus den Trümmern einige Zinkfaus'eritstücke zu retten. Sámtliche kristallographischen Untersuchungen wurden von mir an diesen Stücken vorgenommen. Das zűr chemischen Analyse ausgewáhlte Matéria! in d'en abgeschmolzenen Probierglásern war- unversehrt geblieben. Die chemische Zusammensetzxjig (les Ziiikf{iustn-its. SO3 . 33,54% MnO 19,14% ZnO 5,08% MgO 3,40% H^O 39;61% 100,77% (AI3O3 : ... 0,11% ?) Ahs. Dichte: s 20° = 1,9971 + 4° MnSO, ; 40,74% ZnSO^ : 10,08% MgSO^ : 10,15% H3O : 39,61% 100,58% Formel: 4,22 MnSO, . 1,35 MgSO^ . ZnSO, . 35,25 H^O = 1595,6. Die Analyse des Mir.erals wurde von Herr Universitátsprofessor ELEMÉR SCHULEK ausgeführt. Für seine GefáUigkeit spreche ich ihm auch an dieser Stelle meinen herzlichsten Dank aus. 8(1 Uber die Anaiváe teilt Hevr Profeaíor ELEMÉR SCHULEK daá Folgende mit ; ,,Die qualitatiw Analyse wies die folgenden Bestandteile auf : Mn,Zrí,Mg,(Al?J, SO3 und H„0. Dér (iaug enirlzt. In Jenaer HK)-ccm-KjeldahlkoU>en wurden 2 ccm konzenlrierte H2SO1 gégéién und zw. bis die Gasenlwicklung aufgehört halté. Das dauerle et'wa •á Mimiién. Die violelte Lösung wurde abgekühlt und in einen 100-ccm-Messkolben gctúlll. (Ls empfiell sich nicht. den Rand des Kjeldahl-kolbens mit Hahnfell zu be- streichen.i Die Farbe dér bis zűr Marke aufgefüllten Lösung wurde nach um- schüHeln im Stufo gemessen. .\ls Vergleichslösung diente eine Lösung von 2 ccm konzenlrierler H2SO4 in 100 ccm Wasser. Die Messung -wurde in einer 20-mm Kiivelte unter Renützung dér Farhfilters S. .>á. durchgeführl. ilmgMnin 100 ccm \\ asser = 0,758 E.i Zink. Von dem fein verriehenen Mineral wurden mit 0,1 mg Genauigkeil gewogene .Anleile ■'on etwa 0,5 g in 30 ccm Wasser gelösl. und dde Lösung mit 0,5 ^ HN4CI, 1 g CH.iGOON'a . 3H2O und 1 ccm n(iH:i('.()OH verselzl, mit HsS — Gas gesálligí. Die Lösung l>efand sicli in einem 50-ccm-Frlenmeyerkolben und ■wurde nach dei Sálligung en 1k*í Zu besclirielieiie Weise. Die durch .einen kleinen Wattebausch in ein 200-er-Becherglas filtrierte Lösung wurde auf etwa 100 ccm ergánzt, mit 3 g iHiNítd uml mit 10 ccm KP'oigem HsN verzetzt. Da-s Magnesiiiiu wurde endlich aus dér Fis zum .Sieden erhitzien Lösung Hl mit 10 cciii 10"/o-iger (H4N)2HF()4-Lösung gefálll. Dér anfatvgs flockige, aber bald krislallisclie Niedersolilag (MgH4NP04fiH20) wurde ani náchsten Tag auf ein •írnacr Glasl'iller gesammell, mit 50 ccm l'Vüigem Airanoiviak, dana 3-mal mit je 10 com íHVVo-igem Alkohol gewaschen und iii lehhal'lem Luftstrom l>ei Zinimertem- l)oratiir gelrocíknet und gewogen Die Hestimmung von S()-,i wurde nacli dér Methode von L. \V, WINKLEK ausget'iihrt. Bestiminung des Krist(dhvassei\s. Die sorgfállig ausgewalilten unverwitterleii Krislalle des Minerals wurden lein zerrieben. Ein etwa 0,3 g l>etragender Anteil von dúeseni Pulver wurde in einoin mit Glasstopfen gut verschliessbaren Behálter betindlichen Platin-schitichen genau eiingewogen und mit etwa 1,5 g wasserfreiem .Natriumwolt'ramat mittels eines lein ausgezogenem Glasstalves sorgtaltig vermengt. Das ScliirfChen wurde min unverzügUch in eún Kalirohr geschoben, welches mit 2 bereits vorlier einzeln abgewogenen CaCU-Trockenrohr verbuivden war. Das zweite Ende des Kalirohres wurde ebenfalls mit einem CaCl2-Trockenrohr ver- Imnden, um diie Luftfeuchtigkeit zuriickzuhalten. Dicsen Apparat schloss sich nocli eine cc. Schwefelsaure enthaltende Waschflasohe an„ um ilie Geschwindigkeit des í uftstroines zu kontrolieren. Durcli den Apparat wurde ein Luftstrom durchgesaugt (1 — 5 Blasen ih dér Sekunde), dann mit dér Erbiitzung des Kalirohres begonnen. Das Kalirohr wurde zuerst rechts und links vöm Schiffchen erwarmt, um die Kon- • ilensation des Wassers án dem Kalirohr zu verhindern, mm beginnt nian mit dér l-irhiitzung des Schiffchens; diese wurde solange fortgesetzt, bis dér Inhalt des Schiffchens gesohmolzen ist. Die Durchsaugung dér Luft wurde bis zűr Auskiiblung fortgesetzt. Die CaCL-Trocikenröhren wurden gewogen. Das erste Trockenrohr hielt das entweichende Kristallwasser vollstándig zurücik. Das Natriiunwolframat wurde entsprechend vorbereitet. Das káufliche Salz wurde in einer Platinscthale geschmolzen, die Schmelze in einem Porzellanmörser gegossen und naoh Erstarrung zu feinem Pulver zerrieben. Das so vorberedtete Saltz enthielt nach den Kontrollmessungen keine Feuchtigkeit. Das .\bwiegen des zu untersuclvenden Materials gesohah mit dér grössten Sorgfalt. Das Platinschiffohen wurde sowohl leer als auch gefüllt in einem mit einenl Glasstopfen gut verschliessbaren Glassbehálter abgewogen. Es muss noch bemerkt. werden, dass die Bestimmung des Kristallwassers auch dann denselben Wert ergab, als das Salz mit dem sorgfáltig abgewogenen leil des Natriumwolframats vermengt, geschmolzen und die Gewichtsabnahme iliirch Abwágen festgestellt wurde. ‘‘ Aus dev Analyse folgt unmittelbar die Formel Mn„ Mg,Zn3(SO,)2„ . lOSH^O, und dann ist das Molekulargewicht dér Verbindung 4820,4. Die hieraus berechnete und die gefundene prozentische Zusammensetzung: geí'unden berechuet ±A Mn 14,83% 14,81% 0,02 Mg 2,05% 2,01% 0,04 Zn 4,08% 4,07% 0,01 SO, 40,24% 39,86% 0,38 H^O 39,61% 39,20% 0,41 100,81% 99,95% Dia Abweiehung im Wassergehalt lásst sich darauf zurückführen, dass die Analyse an grubenfeuchtem Matéria! durchgeführt worden ist. Die oben angegebene Formel lásst sich aber auf die folgende ein- fachere bringen : 6 (Mn,Zn,Mg)SO, . 82 Dife hieraus berechneten Werte sowie die gefundenen sind: gefunden berechnet ±A Mn 14,83% 15,40% 0,57 Mg 2,05% 1,70% 0,35 Zn 4,08% 4,58% 0,50 SO, ... 40,24% 40,41% 0,17 H^O ... 39,61% 100,81% 37,90% 99,99% 1,79 Die Werte dér Analyse in Sulfate umgerechnet und mit den aus dter Formel (Mn,Zn,Mg)SO^ . 5H2O, bezw. berechneten Werte verglichen, ergibt: nacli dér |MnSO,. -IMgSp aus dér Formel , . i ZnS04 . 5H2O .\nalyse berechnet ±A MnSO^ ... ... 40,74% 42,34% 1,60 MgSO^ ... ... 10,15% 11,32% 1,17 ZnSO^ ... ... 10,08% 8,44% 1,64 H2O ... 39,61% Í00,58% 37,90% 100,00% 1,71 In dér Verbindung ist auf Grund dér Kationradien gegenseiíige 'Subsititution dér Kationén möglich, besonders zwischen Mg und Zn, Die lonradien sind die folgenden: Mn + 2=0,91 Á(Gdt)0,80(P), Mg=0,78(Gdt)0,65(teor), Zn=0,83 ( Gdt) 0,74 (teor) . Die Zusammensetzung des Minerals náhert sich dér des Fauseriís (Mn,Mg)SO^. 6H2O. Das in Rede stehende Mineral mit dem Fauserit in Beziehung gebracht und als seine Formel (Mn.Mg.Zn'lSO^.OH^O genom- men, ergiht sich : aiis dér Formel berechnet gefunden ±A Mn . 14,32% 14,83% 0,51 Zn . 4,26% 4,08% 0,18 Mg . 1,58% 2,05% 0,47 so, . 37,56% 40,24% 2,68 H2O . ..^ 42,27% 38,61% 2,66 99,99% 100,81% Die Abweichungen widersprechien einer Gleichsetzung. Die Zusammensetzung des Urvölgyer Originalfauserits BREIT- HAUPTS^ 3(Mn,Mg)SO^. I6H2O, bzw. (Mn,Mg)SO, . 5,33H20 und (Mn,Mg)SO^ . 5H2Ó, ferner die berechneten Werte dfes Zinkfauserits von Felsőbánya sind: Zinkfan;eTÍt 3(Md,Me-)S0j.16H30 iMii,M2)S0^.6,33H,0 iM.i.Mg) SOí-ó H,0 (Mn.Mg.Zn) 80, .5 HjO MnSO, 42,50% 41,10% 41,77% 42,34% MgSO^ 16,94% 37,76% 33,31% 11,32% ZnSO^ — — — 8,44% H^O 40,56% 26,14% 24,92% 37,90% 100,00% ÍÖÖ;()Ö% 100,00% 100,00% 83 bezw. in Oxyden: Ziiíkfauderit 3(Mu,.Mg:)804.löB,0 (Mn. MsjSOj.ó, 33 HjO (Mu,Mg:)bO,.6 H,0 (Mn, Mg, Zn) SOj.ő H,0 berechnet gefnndcn MnO . 15,30% 15,30% 15,71% 19,89% 19,14% MgO . 8,72% 8,70% 8,93% 2,83% 3,40% Zno — — — 5,71% 5,08% SO3 . 34,55% 34,54% 35,46% 33,68% 33,54% H2O . 41,44% 41,45% 39,90% 37,89% 39,61% 100,01% 99,99% 100,00% 100,00% 100,77% Die Epsomit-FauS€rit-Frage erörtend, teilt HEY^ sieben neue Ana- lysen von den folgenden Fundorten mit: Besztercebánya 2, unbekannter Fundort 1, Urvölgy 1, Selmecbánya 1, Hodrusbánya 2. Keines dér analy- sierten Minerale ist Fauserit, sondeni Epsómit da ihr M^nO-Gehalt bloss 0,20 — 0,56% ausmacht. Er empfiehlt, den Namen Fauserit alléin zűr Be- zeichnung des A/«-haItigen Epsomit zu gebrauchen. Das Matéria! HEY’s von Urvölgj' (Anályse Nr.' VI) ist ebenfalls kein Fauserit, sondeni Epso- mit. Sein Mineral von Selmecbánya (Analyse Nr. VIII) mit 4,28%-igem AfwO-Gehalt steht dem Fauserit in dér Zusammensetzung auch nicht nahe (19,61% MnO). In demselben Mineral lásst sich 2,82% ZnO nachweisen, wáhrend dér ZíiO^Gehalt in den bisher analysierten Epsomit-Fauseriten bloss 0,15 — 0,94% betrágt. Sie werden vöm- Felsöbányaer Mineral im ZnO- Gehalt übtertroffen. Die vergleichenden Daten von BREITHAUPT’s Urvölgyer, HEY’s Selmecbányáéi’ und dem von mii- gefundenen Felsöbányaer Mineral sind die folgenden : Breithaupt Hey, 3{-\In,Mg)ö0^.l6H.,0 Selmecbánya Felsőbánya MnSO, ... 42,50% 9,11% 40,74% MgSO, ... 16,94% 38,09% 10,15% ZnSO^ ... — 5,59% 10,08% CoSO^ ... — 0,14% — FeSO, ... — 0,03% — H2O 40,56% 48,41% 39,61% 100,00% 101,37% 100,58% bezw. in Oxyden: Breithaupt Hey, Selmecbánya Felsőbánya SO3 34,49% 31,54 % 33,54% MnO . ... 19,61% 4,28 % 19,14% MgO 5,15% 12,76 % 3,40% CoO — 0,068% . — . FeO — 0,015% — ZnO — 2,82 % 5,08% H2O ... 42,66% 48,41 % 39,61% 101,91% 99,89 % 100,77% Aus dem vorstehenden ergibt sich, dass das Mineral von Felsőbánya in chemischer Beziehung weder mit dem Originalfauserit von Urvölgy noch mit dem Z«-haltigen Epsomit zu identifizieren ist. Es kann nicht als AÍ0-bzw. Z«-Mallardit (MnSO^ . VH^O) oder Smikit (MnSO^H,0), als Mg- bzw. M»-Goslarit (ZnSO^ ^ 7H2O), Mn., bzw. Zw-Hexahydrit (MgSO^ . 6H2O) oder Kiserit (MgSO^ . H2O), sondtem nur als selbstándi- ges Mineral angesehen werden. 6* 84 Das I6H0O in dér Analyse von (BREITHAUPT) MOLLNÁR lásst sich möglicherweise damit erkláren, dass er das Wasser als Glühverlust : durch einfache Erhitzung (und nicht mit Natriumwolfiamat) bestimmt hat; bei solchem Vorgang ist dann auch ein Teil des Sulfats — in dér Form von Schwefelsáui-e — entwichen, und das hat den griösseren H,0- Gehalt in dér Analyse und in dér Formel ergeben. LOCZKA3 hat ein von Hodrusbánya stammendes Mineral analysiert, dessen Zusammensetzung die folgende ist (I) : I. II. III. S03 32,52% 32,62 % 32,92 % MgO 15,47% 14,58 % 15,59 % FeO 0,04% 0,051% 0,023% CoO 0,08% — 0,11 % NiO ■ — — 0,002% ZnO 0,54% 0,94 % 0.25 % MnO 0,25% 0.32 % 0,33 % H,0 50,73% 50.21 % 49,36 % Cá(K2Na2)0 Sp 1.02 % 1,00 % unlöslich ... 99,63% 99,74 % 99,58 % LOCZKA hat das Mineral Fauserit genannt, aber es ist auch nach seiner Ansicht Bittersalz, das in geringer Menge einige Schwermetalle enthált. DOELTER* bemerkt zűr Analyse LOCZKA’s, dass . die Bezeich- nung Fauserit für diteses Mineral unbegründet sei. HEY hat ebenfalls zwei Minerale von Hodrusbánya analysiert; sie sind Epsomite (II. III) und ihre Zusammensetzung ist dér des Minerals LOCZKA's gleich. MELCZER emáhnt in dér Beschi’eibung dér Mineralien von Vas- hegy und seine Umgebung (Rákos, Szirk, Nandrás) auch einen Fauserit von nicht náher bezteichnetem Fundoi’t: ,,Er konimt in weisser oder gelb- licher Kruste mit faseriger Struktur vor, stellenweise in tropfsteináhnli- chen Gebilden. Seine Bruchfláche zeigt schönen Seidenglanz. Untter dem Mikroskop erscheint er in áusserst feinen Fasern. Er war bisher noch nicht dér Geg'enstand ausführlicher Untersuchung.” Es ist nicht wahr- scheinlich, dass dieses Mineral Fauserit ist. Mii (len Entstehungsbedingungeu des Epsomits und Eauserits, >owie mit den l’ildungsbedingungen des Systems MnSOi-ZnSO^-HiO, ferner des Systems MgSOi- /nSOi-HíO habén sich mehrere Forscher eingehend hefasst. • R.\MMELSBERG“ stellt anlásslich dér E’ntersuchung des Systems MgSOt- MnSOi-HiO fest, dass bereits bei 65,54®'o 3/n6'04-(iehalt Kristalle vöm Eisensul- fattyp enlstehen und das Kristallwasser- stets 7Hi() ist íp. 342 — 344). Das .System MnSOi . SH-iO-ZtiSOa . IHiO verhált sich obenso wie das System MnSOA-MgSÖA (l>. 343 — 344). lm System MgSOi . 7 HiO-ZnSOi . 7HjO entspricht die KTistallform stets dem herrsohenden Bestandteil. Nach DUFET' ist das Molekiilarvoluinen in den urozentisch verschiedon zusammengesetzten Kristallen des Systems MgSOt . 7 HnO-ZnSÖA . 7Hi(> annáhemd unveránderlich; die Prismenwinkel ándern sich l>einahe genau nacli dem Ver- háltnis dér Grundverbindungen. Nach B(.\KHUIS— ROOZEBOOM'* mi.scht sicli das System MnSOA-MgSOi-H^O nicht in jedem Verháltnis, in den Mischkristallen ( Mn,Mg)SOi . 5-7HiO ist das Kidstallwasser nicht unveránderlich. sondern nhnmt mit dér Zunahme des MnSOí ab. 85 STORTKNBKC.KriR*' stellte im Sysloni .Wy.SOj-Zn.SO4 eincii lll>() und cinen fíH-M enlhallcnden Mischkristall her. llüLlyM.\NN'“ t'and 7lhO in dcn -MiscJikrislallen des MgSOi und ZnS()i\ ( MgZn)S()i . 7H'<() ikrislallisiert ini r'honildschen System. 5?.Wy,SOj . /-//iO-rZn.SOj . ;«.0 — und -Wy.SOj . 7W»0-l-Zn.S0, . 7//oO— Misch- kristalle können kiinsllich hergestellt werdeii. S.\H\ÍEN'‘' untersuchle das Systeni MnSOi—ZnSOi zwisclien 0° und 39° und l'esliintc, entspreoliend dér Temperatur, mehrere in vcrschiedeucn Systeimen kris- lallisiercnde Typen. Nach HALLÓ'- ist die Zusainmensetzung des Fauserits keine bestámiiige und folgi dér in dér Zusammensetzung dér Lösung eintretenden Anderung; dér .Wn.SOr- C.ehalt dér zuletzt ausgeschiedenen Kristalle erreiclu 80^"/o. Wenn die Lösung bei dér Kristallisation nicht an einer Stelle vollstiindig einfrocknet, sondern die Kri- slalle sieti im Verlaul dér Weiter.sickerung bilden; dann findet mán an den ver- schiedenen Stellcn Kristalle mit versohiedener Zusammensetzung. Nach seiner Fest- stellung ent.halt dér Fausenit BRFlTFI.\UPT‘s von ürvölgy weniger MnSOi, als die durch KristalMsation erreichbare Endzusammensetzung zeigt, demnach hat sich dér Urvölgyer Fauserit aus einer Lösung ausgeschieden, die ursprünglich viel wemiger als 80,5 Mol.'’/o .WnSOj entihielt (p. 84 — ■Hő). .\ls Endergébnis stellt er fest: mán müge bei 18° von einer beliebig zu'sammengesetzten Lösung ausgehen, beii teilweise erfolgender Kristallisation ándert sich die Zusammensetzung dér Lösung und des Kristalls immer so, dass sie 80,5®/o A/riSOj- und 19,5"/o A/ySOj-Gehalt erreieht. Und Siie liehált dicse Zusammensetzung bis zűr völligen Eintrocknung (p. 100). HEY komrht im Verlauf dér Untersuchung des Systems MgSOi-MnSOi-H2Ü zu dem Schluss, dass dér Fauserit lireilhaupt’s von Urvölgy ca. 57"/o (Mn,Mg). SO4 . 5IhO enthalten hat; dieser Stot'f ist als Mineral unbekannt, wenn er aber vor- kíime, würde er zűr Kupfersulfatgruppe gehören. BREIíTHAUPT‘s Fauserit lasst sich als Misohung von < Mn,Mg)SÖ4 . 7H>() und (Mn,Mg)S()4 . auffassen, und die Kristalle enthalten 30 — 40P/o MnSÖ4 . 7//oO. .Aus den Lösungskurvpn des Penta- und Heptahydrats geht hervor, dass die Temperaturabnahme — bis 0° — zu keiner Uexahydratbildung fiiihrt, demnach dér BREITH.AUPTAsche Stoff nioht homogén gewesen ist. Bei 17 — 19° C .soheiden aus deh Lösungen mit dem Molekularverháltnis -MgSUj: <23 Kristalle mit dér F'ormel (Mn,Mg)S04 . öHíO aus, diese .-Mn,,\Ig)SOj aber sind dem Kupfersulfat isomorpb. In dicsen Kristallen ist dér MgS'Oi-Gehalt grö.sser als in dér Lösung (zumindest 70"/ol, im Penlahydrat hingegen kleiner als in dér Lösung (höchstens O^/o). Homogenes Hexahydrat hat er nioht gewonnen. Aus dieser ’Ubersicht dér bisherigen Untersuchungen erhellt, dass dér richtigste Weg zűr endgüLtigen Lösung dter Frage wáre, bei ver- schiedenen Temperaturen künstliche Kristalle herzustellen, die dér experi- mentel gefundenen Zusammensetzung des natürlichen Faus'erit-Epsomit entsprechen,- und ihre Zusammensetzung durch Analysen zu kontrolieren. Das bezieht sich auch auf das Mineral von Felsőbánya mit dér Zusammen- setzung t'Mrt, Zh, Mg) SO^.SH^O. Kr istálló gmphische Eigenschaften. Ich habé bei dér Beschreibung des Vorkommens erwáhnt, dass an dér Haftfláche dér Tropfsteine Kristalle sitzen. Ihre Grösse erreichte 5 — 7 mm, doch diese grösseren, noch in Nagybánya ausgevzáhlíten Kristalle gin- gen in Budapest zugrunde. Von dem übrigen Matéria! habte ich bloss 6 Kristalle für die goniometrische Messung gieeignet gefunden; dér grösste von diesen Eaústallen mass 2 mm. Terminalfláchen hatten sich nur an drei Kristallen entwickelt. Die Messungen mussiten möglichst schnell durch- geführt werden, da die Kristalle durch die Wárm'e dér Instrumentlampen ihr Wasser verlieren, sich mit einer weissen Haut überziehen und dann nicht mehr messbar sind. 86 Zu den kristallogz’aphischen Messungen dienten die folgenden Grundwei’te: (110) : (010) =45°31'08" (101) : (100) = 60°14'30". Dér Winkelwei*t (110): (010) ist dér Mittelwert von 17, (101):(100) von 3 nur wenig abweichenden Messungen. Achsenverhaltnis : a : b : c = 0,98208 : 1 : 0,56148. Die Kristalle mit Tenninalflachen sind dem Anscheine nach holoed- risch, ich betrachte aber den Zinkfauserit mit Rüoksicht auf seine nahe Verwandtschaft mit dér Faus'erit- bzw. Epsomitgruppe — allerdings mit Vorbehalt — als rhombisch bisphenoidal ; demnach sind seine Fonnen: a {lOO} m{llo} b {OIO) 0 {lll} r {lOl} to {lílj Die gemessenen und berechneten Winkelw'ente: a:b = (100) gemessen (010) = 89° 52' berechnet 90° m : a = (110) (100) = 44° 29' 44° 28' 52" : b = (010) = 45° 31' 45° 31' 08" r :a = (lOl) (100) = 60° 14' 60° 14' 32" ;o = (111) = 26° 37' 26° 48 '42" o:b = (lll) (010) = 63° 44' 63° 11' 18" :o = (111) = 78° 11' 78° 25' 28" :m = (110) = 50° 51' 50° 47' 16" t ' Abbildung 1 Kristall 2 b mm' 0 w' Abbildung 2 KristaU 3 b mm'm" Kristall 4 a b mm' Kristall 5 b r m" 0 Abbildung 3 Kristall 6 a b m Dér Typus des Zinkfauserits ist kurzsáulig. Physikalische Eigenschaftm. Spaltung: nach {oio} gut. Hárte: 2,5. Spezifisches Gewicht: 1,9971 bei 4° (bfestimmt bei 20®). Farbe; blassrosa; die Farbe dér einzelnen Kristalle vteránderlich von blassrosa bis farblos. Durchsichtig, in grösseren Massen durchscheinend. Optisch zweiachsig, rhombisch. Opt. Charakter negativ. Achstenwin- kel gross. ? > v. Mit Einböttungsmethode bestimmt, n=l,465, =546///*, t=24,5° C. Den Brechungsexponentén habé ich sowohl an dem in sehr kleiner Menge erhaltenen ursprünglichen Matéria! bestimmit als auch an dem nach dér Zerstörung des Laboratoriums unversehrt gebliebenen Matéria! , (dessen Kristalle — wie ei^wáhnt — zu meinen Messungén dien'ten) ; die erhaltenen Werte weisen keinen wesentlichen Unterschied auf. 88 An dér Luft verliert das Minei'al sein Kristallwasser sehr rasch ; die Kristalle werden bereits nach einigen Minuten von einer weissen Kruste umgeben. In Wasser lasst er sich sehr leicht lösen. Farbe dér Lösung: rosa mit blasslila Stich. In abs. Alkohol löst er sich selbst nach lángerer Zeit (12 Monate) nicht. Dér Zinkfauserit von Felsőbánya ist das Verwitterungsprodukt von Pb-Zn-Cu-Erzen. Die physikalischen Daten dér Mineralien dér Epsomitgruppe sind in dter folgenden Tabelle zusammengestellt: Epsomit MgSO^.TH.O Fauserit (Mn.Mg) SO,.5--7H.O Goslarit ZnS04.7Hj0 Morenosit Zinkfauserit (Mn,Zn,Mg) SO4.5H.O 1 Spaltung Harte Sjjez. Gew . Farbe ' Opt. Eigen- schaften (010) 2—2,5 1,68 Farblos, grtlnlich, • Negativ 2V=49°-51° ?v 1 weiss n=l,474 i 1 Negatív (010) 1,94 Apfelgrün, smaragdgrün 2V=41°54' p>V ii=--1,483 . ' Negatív (010) 2,5 1,9971 Blassrosa- farblos 2.V=gross ?>v i i n=l,465 * Beslimmt an dem Urvölgyer wasserlosen, zu Staub zerfallenen Slück (lu- ventarnummer V. 428) dér Sammlung dér Min.-Pelr.-.\bt. d. Ungarischen National- museuras aus dem Jahre 1896 (X=546jijx). SCHRIFTTUM. 1. A. BREJTHAUPT: Berg- u. hüttenm. Zeitung. 24, 1865. 109. — Mineralogische Studien. Berg. u. hüttenm. Zeitung. 24. 186ő. 301 — 303, 309—312, 319—322, 335—337, 341—343, 363. (Fauserit 301—302.) 2. M. H. HEY: On pink epsomites and fauserite. Min. _Mag. 22. 1929 — 1931. 510—518. 3 LOCZK.\ J. Ásványelemzések. Mai. term. tud. Közlemények. 24. 1891. 350. Máneralohemisohe Mitteilungen. Math. u. naturw. Bér. aus Ungarn. 8. 1890- 108—109. 89 4. C. 1)ÜELT1‘M4: llaiull). d; MincralcluMiiic. Bd. IV. '>. Teil. Drt'sden-Leipzig. 192Í). Ő9ÍI-— (500. MELCZER G.’-s .Vrlyeif crscliieu in; ELSELE G. Göinör és Kisilíonl törvényesen egyesüli vármegyének l>ányászati inonogral'iája. Selmecbánya. 15)07. 542. 0. G. F. R.\.MMELSBERti: Ueber das VerháUnis, in welchem isomorphe Körper z.ii.'^ammen krislallisieren, und den Einfluss desselben aul' die Fönn dér Kry- ^lalle. .\nn. d. Pbys. u. Gliem. I Poggendorrt) . .97. 1S54. -‘Vil — 3i54. 7 H. DL'FET: Sur la variiation de Ibrnie crislalline (kins des mélanges isomorphes. Bull. soc. miin. fran9. 18. 1885). 22 — 31. 8. B. W B.\KHUIS ROOZEBOOM; Uber die Löslicbkeit von Misolikrysitallen' .spe- ciell zweáer isomorphcr Körper. Z. f. phys. Gb. 8. 1891. 504 — 530. 9. \V. STÜRTEiNBEGKFJR : Uber die Eösliohkeiit von hydratirtcn Mischkristallen. Z. 1'. phys. Ch. 17. 1895. 643 — 650. 10. R. HOLLM.UNN : Uber die Dampf-spannung von Misclikristallen einiger isomor- pher Saízliydrate. Z. í. ]>hys. Gb. 37. 1901. 19.3 — 213. — ■ Die Doppelsalze von Magnesiumsulfat und Zinksull'at. Z. f. j^bys. Ch. iO. 1902. 577^580. — Ueber die Doppelsalze lisomorpber Salzpaare. Glb. 1'. Mán. 1904. 543 — 527. 11 R. S.UHMEX; Uber die Mischkristalle von MangansuLtat und Zinksulfat zwi- sohen 0° und 39°. Z. 1. phys. Ch. 54. 1906. 111—120. 12. B.ALLü R.; Tanulmány az elegvkristályok oldhatóságáról. — Magyar cbemiai folyóirat. 13. 1907. 17—21, 33—37, 49—51. 65—68, 81—85, 97— IlUO. 13. GJ HINTZE: Handb. d. .Min. í. Bd. III. .Abl. 2. Halfte. Berlán-Leápzig. 1930. 4334— 4.^56. A KÁRPÁTI HEGYREHDSZER HELYZETE AZ ALPESI OROGÉHBAN Irta: SZENTES FERENC 1 úbrávai* Tudományunk változásában és fejlődésében éppúgy, mint az fegyén életében, az analízis és szintézis, a vizsgálódás és elmélyedés ideje egy- mást váltják. A hazai földtani kittatás most is lényegében a részlet- megfigyelésekre helyezi a fősúlyt. Megbízható eredményei azonban gyak- ran ellentniondásban állanak' a nemzetközileg ismert ÍÖlditani elméletekkel. Indokolt ezért jelenlegi felfogásunkat röviden áttekinteni. SUESS EDE hatalmas összeállítása, mely Földünk hegyrendszerfeit áttekintő formában rendezi, az idők során tovább fejlődött. Ö az Appen- ninek— Kárpátok — Alpok összefüggő lánchegységével szembeállította a Dinaridákat. TERMIEK viszont már az Appennineket is különválasztotta. KÖBÉR az Alp — Kárpát — Balkán ívvel sztembehelyezte az Appennin — Dinarid láncot, ezt a gondolatot fejlesztik tovább STÍLLÉ és RÚD. STAUB is. Mindinkább hangsúlyozódott, hogy nemcsak a hegységek egy- máshoz való viszonyát, hanem azoiknak geomechanikai természetét, össze- függéseik ill. különbségeik kvantitatív értékelését kell vizsgálataink főfeladatának tekinteni. BUBNOFF figyelmeztetett először arra, hogy ha a hegységrészek geomechanikai különbségeit tekintjük, nem beszélhetünk csapás mentén folyamatosan folytatódó hegységívekröl (Beugung), sokkal inkább különböző szerkezetű hegységívek egymáshoz láncolódásáról (Két- 90 tungj. Üjabb és újabb láncok egymást követik, ezek egymásba kapcsolód- nak, de nem 'egymásból folytatódnak. Mindezeket a felfogásokat a mellékelt ábra jobboldali mellékrajzán foglaltam egybe. A magyar földtani kutatás számos részleteredménye általában hasonló éttelemben foglalható össze. Ehhez hozzátehetjük még, hogy a hegységláncok szétágazdsát (virgációjátj , melyet R. STAUB nyomatékosan hangsúlyoz, a Kái^pátok Wirnyékén különösen jól tanulmányozhatjuk. Továbbá segítségünkre lehet még az áttekintésnél a hegységek áthajlási v-ányának (vergenciájának) rögzítése, aminek fontosságára stíllé hívta fel a figyelmet. Hegységeink általában aszimetrikusan két- oldalúak. Hegyláncok összekapcsolásánál vagy dlválasztásánál viszont csak egyazon irányú mozgástípust lehet egybefoglalni. Az áthajlás természete kifejezheti a hegyképző erő irányát és erejét is. A vergencia segítségével ellenőrizhetjük, vájjon nem kapcsolunk-e össze különböző természetű lánc- szemeket. A hegységfek nem önerejükből születnek a geoszinklinálisokból, hanem az elő- és háttér mozgásereje szerint alakulnak (F. E. SUESS). A magyar geológusok által szerkesztett ősföldrajzi térképek azt mutatják, hogv a Kárpátok vid^én a részgeoszinklinálisok szétágaznak (ID. LÖCZY, VADÁSZ, BÖCKH H., TELEGDI ROTH K., SZENTES, STRAUSZ L., IFJ. LÓCZY, PÁVAI-VAJNA, SZALAI T., NOSZKY J. SEN.) A parageoszinklinálisok az Orosz táblának — illetve annak előteré- ben egymás melltett elhelyezkedő szigeteknek (közbenső tömegeknek) — nekifutva szétágaznak. Ezekből a tengervályú részletekből születnek külön- böző mechanikájú hegységíveink, maguk a hegységívek is szétágaznak, egymástól telválva virgálnak. Bonyolítja hegyláncaink belső szerkezetét az, hogy az egj-mást követő orogenezisek folyamán a geomechanikai tendencia is változott, különféle természetű hegységek nőttek egymás fölé. Áll ez különösen a szintőv és magkárpátok viszonyára (ANDRUSOV D.). Összes hegységünket alpesi takarórendszerbe egybefoglalni nem lehet, a megfigyelések az ilyen irányú kísérleteket (UHLIG, KÖBÉR) nem igazolják (LÓCZY SEN.). Nem a megfigyelés, vagy meglátás hiánya tehát, ha hegységeink belső szerkezetét nem az Alpok mintájára veztet- jük le, hanem egy ahhoz csatlakozó, de más szerkezetű, szétágazó oldalág- nak tekintjük. Az Orosz tábla merev (stabil) tömege, a közbenső tömegek (KÖBÉR) környékének széthulló tektonikája, valamint az alpesi tektonika nyugat felé mindinkább erősödő mozgékonysága (mobilitása) között dinamikai lépcsőzetességet állapíthatunk meg, A Kárpátok vidéke, fel- fogásunk szerint, nem közvetlen folytatása az Alpoknak, hanem itt egy magasabb lépcsőfok tektonikáját látjuk érvényesülni. Egyre több adat bizonyítja, hogy a morfológiailag egységes három- negyed körívü kárpáti hegylánc szerkezetileg széttagolt. A morfológiai körívet csak az előtér geoszinklinálásának fUsláncai foglalják egybe az oligocén végén. De még ez a flislánc sem egybefüggő ív, hanem legalább három részre tagolható és mélyen benyúlik az idősebb hegységívek közé (UHLIG, ANDRUSOV D., FRIEDL, LÓCZY JUN.). Az egyik flisőv a Dunajec, a másik a 'San környékén ágazik ki a magúra sorozatból. Az Alpok peremét kísérő flisőv tektonikája is független a nagy alpesi takarórend- szerektől (Relief-áttolódás, RICHTER stb.). A KÁRPÁTOK HELYZETE AZ ALPESI HE6YR DR SZENTES FERENC 19^8. 'e/ge/Kteryt I -*•**- -I rofé$eA 91 A részletkutatások: a Kárpátoknak az Északi Alpokkal váló közvetlen összefüggését nem igazolják. (F. E. SUESS, TRAUTH, ANDRUSOV D.). KÖBÉR 1926-ban a Kái-pátidákat egy a Wechsel vidékén az Északi- és Déli-Alpok közé szorult ékből kiindulónak ábrázolja. Az északi Mag- kái'pátok külső ívei nagy általánosságban alpesi természetűek ugyan, mért itt is megkülönböztethetünk belső és szélső őveket (internida, externida), az alpesi helvetidákról és ausztridákról azonban nem beszélhetünk. Az Alpok nem ívalakban folytatódnak a Kárpátokban, hanem újabb lépcső gyanánt kapcsolódik hozzá. A Bacher-hegység köimyékén a Dinári-alpok szétágaznak (LÓCZY SEN.), a főág a Balkán félszigeten alakul ki, ÉK felé a Kái*pátok vidékén és a közéjé zárt területen több oldalág fejlődik ki. Itt tehát sem igazi Alpidák- ról, sem igazi Dinaridákról nem beszélhetünk. Az igazi ,, Dinári törzs” (STÍLLÉ) csak a Himalájában fejlődik ki teljesen (DAINELLI). Közép- hegységeink vergenciájában uralkodó a délfelé, befelé irányuló dinári moz- gás, de többször megjelenik az ellenkező szárny is. A Kőszeg-, Vas-, Sopi'onr hegységeket K és ÉK felé f eltolódottnak kell tekinteni. A Bakony, Mecsek, Villányi hegység. Fruska Gora felszínen megfigyelhető részein, a DK és D felé préselődés mellett, az északi peremi áthajlás is megvan bár gyengéb- ben rögzíthető. Hasonlók adataink a Budai hegyekben (VIGH. HORU SITZKY F.), a Borsodi-Bükk hegységben (SCHRÉTER), Rudabányán (PANTÓ G., BALOGH), a Szilicei-Pelsőci fennsíkon (BALOGH K.) stb. Dobsina környékén és Kassánál északi vergenciát sejtünk (ROZLOZS- NIK P., FÖLDVÁRI). A Lápos hegység és Radnai havasok kétoldalasak (KRÁUTNER, PÁVAI-VAJNA, REICH, SCHRÉTER, MÉHES, BARTKÓ, JASKÓ, SZENTES). A Bihar D és DK irányú feltolódását kisebb visszaredőződés egészíti ki (ROZLOZSNIK. P.). A Csíki Kárpátok befelé-nyugatra torlódnak, a Déli Kái^pátok délre (MURGOCI), a Krassó- Szörényi hegyek K felé (SCHAFARZIK — SCHRÉTER) hajlanak át. Az északkárpáti szirtővben a befelé visszaredőződést ANDRUSOV rögzítette. A szétágazó részgeoszinklinálisok nyomán mindenütt a Déli-Alpok- ból kifejlődő, de önmagában önálló hegységrészek születnek. Ez a virgáció és vergencia az ősföldrajzi kép eredméoiye. Az Orosz tábla jelentőségét a variszkumban (Lysa Gora, Dobrudzsa) R. STAUB hangsúlyozta. Szerepét az alpesi hegyképzödés folyamán még- inkább kimutatta. A közboisö tömeg éi'telmezése annyiban, hogy szét- esöbbnek, kisebb részeki’e tagoltnak gondoljuk, mely az ókori hegyképző- désfk és intruziók során növekedett és stabilizálódott. A Pannon masszívum jól bevált fogalom, szerkezetileg azonban több részre tagolandó: Orosz ^ tábla peremi roncsai, variszkusi korcsláncok maradványai és intruziós tektonika (F. E. SUESS). .•í századeleji felfogással szemben ma tudjuk, hogy Középhegysé- geink szerkezetét nem vezethetjük le csupán radiális diszlokációkból, közel függőlegesnek képzelt vetősíkokkal. A díszlokációs síkok tegyes ővekben egyirányúan ferdék, sőt laposak, ami tangenciális nyomásra utal. A pikke- lyeződések mellett azonban nagyobbmérvű áttolódások alig fejlődhettek ki. A föréses tektonika nálunk kellő figyelemben részesült (SÜMEGHY, SCHMIDT E. R., SZÁDECZKY-KARDOSS E., SCHERF E.) géomecha- nikai értelmezését is kidolgozták (SCHMIDT E. R., SZALAI T.), dina- mikai értékelése azonban még hiányos. Középhegységeink és környezetének szerkezete sok tekintetben hason- lít a germanotyp szerkezethez (STÍLLÉ, VADÁSZ, SZENTES, JASKÓ). 92 Elvi eltérés abból adódik, hogj- amíg az Alpok északi előterében a saxcnotyp ellennyomás (centre coup) eredményét látjuk, nálunk az Öseurópa (STÍLLÉ) előtér és a közbenső tömegek merevebb (stabilabb) tektonikáját figyelhetjük meg. Külső megjelenésben a hasonlóság kétség- telen, de lényegében bonyolódik a nagy vastagságú (3000 m) tercier süllyedés és feltök-ődés folyamatával. A magkontinensek hegyképzödéssel növekednek (STÍLLÉ), időn- ként és viszonylag keskeny pásztákban, jelentős széthúzás, a kontinensek szétesése érvényesül (LOTZE, RICHTER). A kontrakciós szaxcnotyp tektonika mellett időbeli ntmusbmi a disztrakció is megnyilvánul (SZEN- TES). Nálunk, az Orosz tábla közelében ugy’anez a folvamat még bonyo- lultabban jelentkezik (LÓCZY SEN.. SZALAI T., SZENTES), ami hegyeink tektonikájára jellemző. A századeleji egyszerű széthúzásos (disztrakciós) tektonikai elgon- dolással szemben ma már többféle szerkezeti elemet tartunk számon: fel- tolódás, gyüredezés, töréses gyűrődés, horizontális eltolódás sokféle formája, széthúzó törések stb. stb; időben és térben egymást váltják. Kes- keny zónákban erős mozgások játszódnak le, mely a háttér felé hamar elhalkul. Ez a geomechanika ad a kárpátkörnyéki hegységeknek sajátságos egységet, melyet a belsőkontinentális fekv'és és az abból eredő szerkezet’ sokféléség jellemez. Nem indokolt ezt a sokféleséget egy közös formára visszaegyszerüslteni, írsszefoglalva elnagyolni, avagy idegen területek méchanikáját javítás nélkül alkalmazni; ellenkezőleg, éppen ebben a sok- szerűségben kell hegyszerkezetünk jellemzőjét látni. Meggyőződésünk, hogy a különféle elgondolások és megfigyelések nem vetekednek egymással, ellenkezőleg, egymást kiegészítik. A szintetikus összefoglalások csak arra valók, hogy a folyamatok bonyolultságát átte- kintsük, de egyúttal a részleteket életszerű színeiben meg kell hagynunk. Nem szándékoztam a folyamatban lévő vizsgálatokat megelőzni, a különféle 'elgondolásokat kritika alá vonni, csupán e munkák helyét a szin- tézisben megjelölni. Rövid áttekintésre helyezve a fösúlyt, a sokféle fel- fogás pontosabb ismertetésétől és annak kritikai méltatásától — bármily érdekes munka lenne — ehelyütt eltekintettem. Nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet, hogy a mellékelt vázlat nem térkép, hanem a vázolt gondolatsor tegyszerűsített szemléltetése;- csak gondolatszűrő és serkentő szerepet szántam neki. Célja ábrázolni az Orosz tábla, az Alpok vidéke, a germanotyp tektonika és a káiT)áti vidék szei’>kezete közötti különbséget. DIE LAGE DES K A R P A T E N S Y S T E M S IM ALPINEN OROGEN ZUS.4ME.V' FASSUNG von Fr. SZENTES Die grosse Synthese dér Tektonik dér Erde von ED. SUESS wurde von TERMIER, KÖBÉR, STÍLLÉ, RÚD. STAUB usw. weiterentwi ekeit. Es zeigt sich ein Bedürfnis, nicht bloss die Zusammenhánge dér Gebirgs- systemte, sondera auch dérén geomechanische Natúr zu studieren. Eine qmntitative Auswertung dér Zusammenhánge beziehungsweise dér Ver- schiedenheiten' soll das Hauptprogramm dér modernen Tektonik werden. BUBNOFF lenkt die Aufmerksamkeit dahin, dass mán die Gebirgs- streichten betrachtend, kaum zusammenífángende Gebirgsbögen, doch viel- mehr dérén Kettuiui uiid trüiisvei sale Verschiebwiy beobachten kann. Die Retten entwickeln sich nebeneinander, ohne dass sie miteinander ver- knüpft wáren. Die Ergebniss'e dér ungarischen geolcgischen Forschung zeigen nun, das.s — trot^ weitgehendster Bestrebungen, eine Weiterführung dér alpinen Tektcnik im Karpatenraum durchzuführen — kaum möglich ist. Es zeigt sich im Karpatenraum eine weitausgebreitete Virgation, H. stíllé definiert den Begriff dér Vergenz, mit dérén Hilfe mán einen weiteren Schlüssel zűr Klárung dér Gebirgszusammenhánge zu finden imstande ist. Mán bekommt damit. auch einen geom'echanischen Begriff über die Richtung und Energie dér Gebirgsbildenden Kráfte, sowie über die Bewegungstend'enz des Vor- und Rücklandes. Es zeigt sich somit, dass unsere Gehirge einen asíjmmetrisch-zv^eisettig avtfgebauten Schupjmibau bé^itzen. Die palaogeographischen Kartenskizzen ungarischer Geologien, wie L. LÓCZY SEN. und JUN., H. BÖCKH, K. telegdi ROTH, L. STRAUSZ, F. PÁVAI-VAJNA, T. SZALAI, F. SZENTES, E. NOSZKY SEN. weisen allé auf Sp'ezialgeosynklinale hin, die sich dér Russischen Tafel genáhert, zwischen den Zwischengebirgen verzweigen. Mit dieser Virgatione ist auch die Geomechanik dér innerkarpatischen Gebirgssysteme gegeben. Eine Weitere Komplikation dér Tektonik des Karpatensystems zeigt sich darin, daís sich die Tendenz dér Gebirgsbildung öfters ándert (LÓCZY. ANDRUSOVI; eine Schematisierung (UHLIG, KÖBÉR) lásst sich nicht durchführen. Dagegsn ist eine tektonische Stufenmássigkeit von dér • stabileii Russischen Tafel ausgehend, über die verzweigte Tek- tonik dér Zwischengebirge hinaus, in die vwbile a'lpine Tektonik festzu- sftellen. In dieser Stufenmássigkeit besitzt die Karpatengegend eine höherstehende geodynamische Position. Es zeigt sich wiederholt, dass sich ein zusammenhángender Kar- patenbogen vöm Dreiviertelkreis kaum zu kartieren lásst. Selbst dér Zusammenfassendte Flysch-Bogen zerfállt in mehrere Áste (UHLIG, ANDRUSOV, FRIEDL, LÓCZY) und es kann auch eine Reliefüber- schiebung vorausgesetzt vv^erden. Ein unmittelbarer Zusammenhang zwischen Alpen und Karpaten- system wurde wiederholt bestrittten (F. E. SUESS, TRAUTH, ANDRU- SOV); selbst L. KÖBÉR sucht (1926) dessen Wui*zel in dér Gegend des VVechselgebirges verborgen. Es wird bloss enne tektonische Kettung^ aher keine nnmittelbare Bogenbüdung bchauptet. Im Karpatensystem stehen wir auf keinem , .alpinen” Gebirge, auch kann es nicht „dinarisch” bezeichnet werden. Die Vergenz dér Mittelbirge ist weitgehend „dinarisch”, südwárts-einwárts gerichtet, doch lásst sich auch eine mehr-weniger ausg'eprágté „Rückfaltung” erkennen. Sámtliche Daten dér modernen Kartierung weisen dahin. Das soil auch beiliegendes Modell demonstrieren. Alldies ist wahrscheinlich mit dér paláogeo- graphischen Virgation dér Parageosynklinale zu erkláren. Es wird in Einzelheiten auf die Kartierung dter Geologen ROZLOZSNIK, SCHRÉ- TER, PÁVAI-VAJNA, FÖLDVÁRI, PANTÓ, BALOGH. BARTKÓ, JASKÓ, REICH, BÖHM-BEM, MÉHES, etc. hingewiesen. Früher wurde dite Bruchtektonik besonders betont. Doch zeigt es sich, dass die Dislokationsfláchen mteist flach einseitig sind. Dies weist auf eine einseitige Vergenz, auf einen stanen Schuppenbau hin, die dér ausgesprochenen saxonotypen Tektonik fremd sind. In Saxonien sehen 94 wir einen „contre coup”, im Karpatenraum dagegen eine stabilere Tektonik dér russischen Vorlandes und dér Zwischengebirge. Die Tektonik wird durch die neogene Mohilitát dér 2 — 3000 M. machtigen jungen pUtsUschen Sedimente npch mehr verwickelt. lm weiteren zeigt sich ein rhythmisches Wiederholen dér Kontmktion vnd Dilatation, was ein Charakteristikum unserer Mittelgebirge sein kann. Wir können Schuppung, Aufwölbung, Bruchfaltung, hörizontale Blattverschiebung, Zerrung und Pressung kar- ■tieren, die untei'teinander in Zeit und Raum wechseln. Alldies spielt sich in sckmalen Zonen ab, die sich durch stabilé Treppen getrennt bewegen. Dies ist mit dér innerkontinentalen Lage und dér damit in Bfeziehung stehenden tektonischen VielfáDtigkeit zu erkláren. Hiter würde eine tekto- nische Schematisierung nur ein Unterdrücken dér wahrheitegetreuen Beobachtungen bedfeuten. Die beiliegende Skizze soll einen allgemeinen Überblick gébén und soll denmoch nicht als tektonische Karte betrachtet werden.* Dr. Ferenc Szentes. * Hier l>edeut€t li.-Xord, K.-(3sl, 'D.-Siid, Ny. -West. AZ AKOMÁLIÁK MAGASSÁGI REDUKCIÓJÁRÓL Irta: EGYED LÁSZLÓ » 1 — 10 Ábrával. A Fbld ideális alakja a nivószferoidd'al írható le és elvileg ebben az esetben a Földet koncentrikus homogén héjakból képzeljük összetettnek, míg az ettől való eltérést a földkéreg inhomogénitásának itekintjük. Ennek megfelelően a nehézségi erőtér potenciálját éppenúgy, mint a nehézségi gyorsulást magát, két részre bonthatjuk: egy elméleti v. normál értékre és az anomália értékére. Amennyiben az anomáliát figyelmen kívül hagyjuk, a különböző magasságokban észlelt gyorsulás értékeket úgy rtedukáJhaitjuk ugyanarra a szintre, pl. a tenger szintjére, hogy kivonjuJí belőlük a free-air hatást és a topográf ikus hatással javított Bouguer-hatást. Ezt az eljárást nevez- zük rmgassági rednkciónsik. Az anomália értékét az észlelt értékből úgy kaphatjuk meg, hogy az észlelt értékre alkalmazzuk a magassági redukciót, ami az elméleti érték tengerszintre való i'edulkciójának felel meg, — és a maradékból kivonjuk a tengerszintibe megállapított elméleti értéket. Az így kapott anomália érték azonban nem a tengerszintre, hanem magára az észlelés helyére vonatkozik. Ezt az anomália értékeit Bouguer-anomálimiak nevezik. Ameny- nyiben az észlelési adatainkat egy nivófelületre akarjuk vonatkoztatni, meg kell oldanunk az anomáliák magassági redukcióját is és ezzel is redukálni értékeinket, egyébként az eddig használt Bouguer-anomália értéike azt jelenti, hogy észlelési adatainkat megszabadítottuk ugyan a Föld regioná- lis hatásától, azonban vonatkozási felületül a Földnek valóságos ftelületét használtuk. Ez pedig bizonyos esetben komolyan tudja zavarni az anomá- liákról alkotható Icépet. Az anomáliák magassági redukciója belejátszik mindazokba a kér- désekbe, amelyek a földkéreg inhomogénitásával kapcsolatban mérülnék fel, így pl. a geológiai kutatás kérdéseibe. De komolyan figyelmet érdemel 95 az izosztázia kérdésénél is, hiszen éppen az izosztatikus szempontból érde- kes helyeken a Bouguer-anomália tekintélyes, míg ugyanakkor a mérési adatok szintjei között több száz, esetleg több ezer méterek is szerepelhetnek. E dolgozat keretén belül az anomáliák: korrekciójának a kérdését oldjuk még, beleértve a ^g-korrekcióján kívül a gradiens és a görbület korrekcióját is. Ha ismerjük a gradiens, vagy a görbület valamelyik komponensét — legyen ez pl. a gradiens északi komponense Gx — az észlelési helyen h-nuigasságban a tenger szintje felett, akkor a tenger szintjére vonatkozó anomália értékére egyszerű meggondolással a következőkét kapjuk: Eszerint a gradiens és egészen analóg módon a görbület anomália-értéké- nek magassági redukciója megtörténhet, ha ismerjük a potenciálfüggvény harmadrendű deriváltjainak értékeit az észlelési helyen és a tenger szintjén. A harmadrendű deriváltaknak torziósinga mérésekből való meg- határozását sík térület esetében T. Olczak oldotta meg^. Ezeknek az ered- ményeknek az alkalmazását a kívánt szintekre vonatkozó harmadrendű deriváltak meghatározására lehetővé teszi egj' fokozatos approximáció, amennyiben a mérési adatokat a felszínhez közeleső és geofizikai szem- pontból nem érdekes inhomogénitások nem zavarják. A _/g -anomália éidékneik a tengerszintre való redukcióját a követ- kező összefüggés adja: ha a valóságban rendesen elhanyagolható magasabbrendű tagokat nem vesszük figyelembe. A .^g-értékek anomáliájának redukciója tehát a füg- gőleges gradiens, valamint a másodrendű függőleges gradiens meghatáro- zását kívánja. Ezeknek a mennyiségeknek a meghatározása már régi kér- dése úgy a geofizikának, mint a geodéziának. A másodrendű függőleges gradiens meghatározása könnyen adódik az Olczak-féle eiedményekböF. Ugyancsak könnyen adódik a függőleges gradiens változásának az értéke is sík terület esetében. Az egyetlen, de annál nehtezebben megoldhattó probléma volt a függőleges gradiens abszolút nagyságának meghatározása. Ennek a kérdésnek megoldása jelenti főeredményünket. Vizsgálataink során ugyanis azt kaptuk, hogy ha két szomszédos, de különböző szinten fekvő két pontban graviméteres és torziósinga méréseket végzünk, akkor a gravi- méteres mérésekből adódó -változás értéke különbözni fog a gradiensek- ből Eötvös szerint számított -változás értékétől. Ha a két értéknek egymástól való eltérését elosztjuk a két észlelés szintkülönbségével, akkor éppen a két észlelési helyre vonatkozó függőleges gradiens középértékét kapjuk meg jó közelítéssel. A pontos összefüggést a •következő formula szolgáltatja: ahol sjg jelenti a graviméteres észlelésekből származó -anomália vál- tozását, SJgE jelenti a gradiensekből Eötvös szerint számított .^^g-ano- mália változást, G: jelöli a függőleges gradienst, míg z a szintkülönbséget; végül (Gx)o = {Gx)h -I- - 96 egy korrekciós kifejezés, amely csak a harmadrendű deriváltak különbsé- gével megszorzott másodrendű tagokat tartalmazza. A hozzá szükséges adatok meghatái'czása az Olczak-féle módszer említett általánosításával a torziósinga mérésekből könnyen adódik. Ha három különbbzö szinten végzünk méréseket, akkor maga a függőleges gradiens értéke is kiadódik, mivel ö‘ = 4 > ' 4- 4- ^ 1 - 4- ( 0\' + G\' ' ) Ha az így kapott értékeket a függőleges gradiensek változásaiból adódó értékekhez kapcsoljuk, akkor a terület minden pontjára levezethetjük a függőleges gradiens értékét, mivel sík területen bármely két észlelési pont között lévő függőleges gradiens változásnak az értékét, mint azt már említettük, meghatározhatjuk. Eredményeinkből az is következik, hogy sík területen a graviméteres mérések mindenképen megbizhatóbb eredményt szolgáltatnak az izogammá- kat illetőteg, mint a torziósinga adatokból számított értékek. Végül megemlítjük, hogy a függőleges gradiens értékének az isme- rete hengeralakú függőleges hatók esetében mélységbecslési-e is léhetösé- get nyújt. THE ELEVATION CORRECTION OF ANOMALIES The detennination of vertical gradient of anoni^iieg by means of ;;ravity metei- and torgion balance measurements.) B Y B. EGYED* The mathematical description of the gravity field is the simplest by the aid of (the potential function of the field. The Earth’s theoretical figure is determined by the niveauspheroid and in this case the supposition is made, that the Earth consists of concentric homogeneous shells, all deviations from this being consid'ered as inhomogeneity of the Earth’s crust. Accordin.g to this supposition the gravity potential may be conside- red as result of two. comix)nents, namely thai! of the theoretical value con- sisting of the effect of the homogeneous shells, and the value of anomalies originating from the inhomogeneities of the crust; u=u„-\-u„. As a consequence of this the value of gravity is _ Sün _i_ dVa whei’e the direotion of z-axis coincides wúth the vertical. Here , 4_ 2 tt/-. CT /^ - n • ( K)03( )86 . /í - r '})^tf/!fivn;:rfi}irrrf7nrT>r' ■/■ ■ *-' */ ■ 'jfím/ vv/r/rifrmf/i tf 6', t - tff • OS CfS Fig. 3. b. Fig. 4. b. 102 : 6, €j-St -OScgs Fig. 3 c. Thus the question of elevation reduction of d^U determination of the vertical gradient Gz = zJ flí-values require the SGz dz^ and that of the dz d^TJ dz^ which may be called the „veiiical gradient of seeond order” The values of vertical gradients of seeond order may be computed from the i’esults of torsion balance measurements,- using the déri ved Laplace equation. This is .3 where dGx and dGy dz^ ^ (SGx I SGy\ J may be deduced without difficulty from the sections Sx dy of gradient values. Bút in fiat areas we can very easily obtain the change of vertical gradients between two points alsó by the formula.^ dGz = ■ dx + dy dz or moi'e generally by the finite formula: dGÍ dz dz . dGx dGy are If similarly to the gradient ,components the values and regarded as veötor components, this vector may be called „gradient of 3 T. Olezak. 1. c. p. 36. * T. Olezak, 1, c. p. 38. 103 second order”, then by -the aid of tbese second order gradients the „isogams of second order” can be computted per analógiám of isogams calculated from the gradient values. If the values of vertical gradient G in somé points of the area are known, connecting and adjusting to these the second order isogams, thte values of vertical gradients to all points of the area can be obtained. The question is only, how to detennine thte absolute value of verti- cal gradient of anomaly by the aid of gravity instrument now available, i. e. with thte gravity meter and the torsion haíance. In the folJowings — and this is thé main result of the present contribution — a method will be given fór the determination of vertical gradient of anomaly by connecting the torsion balance and gravity meter observation in an area with different televations. 4. In the points Pi and Pn (see fig. 5.) The foHowing values are supposed to be known: I. The Bouguer-anomaly determined by the gravity meter: II. The gradient components determined by the torsion balanöe : Gz dydz III. The third order derivatives of the potential function dtetermined by the aid of torsion balance measurements executed on .the area: Jjx 8Gx dx dGx TJxuz dGx 8G, 8z U. 8x dGy yye- which are connected with the formula: 8Gz + 8Gt 8z 8Gz Űzz _ 8Gy 8y 8Gz 8z 8x 8y derived from the Laplace-equation. 8z Fig. 5. If the derivatives of the potential function are known in the point Pl inclusive the forth order terms, the value oi zig in the point Pn may be deduced by the aid of the Taylor series, using these derivatives in the following manner: Í7“= U\+Ul .x+U\,.y^ Vl-z + -\--Y*^^^^=rzz-x'' + ^Uly,xy->fUly,.y^ + 2 Vl^,xz-{-2 Ü\,,.yz->rV^^,.z^) + ^ iUl^^ ac» -f- 3 x'^y + 3 Ulyy^ xy'^-\- U\yy, . + 3 x^z + -f-6 V\y,^xyz-{~^Ul,,^.xz^-\-^V\y,,,y-^z-{-% U\,,^'yz--\~U\„^^.z^) This formula by arranging the terms may be written alsó in the following form: 104 - U\ = “ -2 I 4- 4- (ül^. X + uly, y -h Ul.. z)-{--^ -f- 2 Ulj,j^ xy -1- 4- TJ\^,r. if 4 2 Í/L. 4 2 ülj,, y.z-{- • ^4] } • .x- + ~^~2 |^|/í4[t^^j4(4l,,íX4 ülj,y-\- Ul,z)-\- }^{Ul.,j,x--\-2 ul.yy,xy + 4 ulyy, y--\-2 ulj,, xz-{-2U yz -j- ü]j„, . | • y + 4-f jr/L4[t/L-4(4Lx+ f/U 2/4 ^'L-44 j-(t/L«*^42í/U„ X2/4 4 Vly„ y- 4- 2 ül,, ÍC^4 2 ül„, yz 4- ül„ . z^S\\^-z - ■“ -J2 4 f/Ur.- X 4 ü]„y,y 4- ü\,.,,z) — Z/U-] X* 4- 4 2 [(C/,lv; 4 ü\.„y,x 4- üljy,y 4- ü \y:^) — ülj,] xy 4- 4 [(Í/yy- 4 ülyy,X-{-U]jyy,y 4* ^ ^ J > ^ ) “ f/^yj ^ ^ 4 42 [(C/U 4 Ul„x+ üly,,y-{- ül,„z) - í/LJ x^ + 4 2 ((Í/U 4 ülj„x 4- üly„y-h ül„,z) - ül„] yz 4- 4 2 ml, 4- ül,, X 4- ül„ y 4 ül„z) - ül, I 2^} Bút the oomponents of the gradients are ul= ül 4- {ül,x 4- üly,y 4 ül,z) + } ( ül„x-^ 4- ■ • ) Ul=- ül^iüly,x + ülj,y+ Z7U4 4|(C/Ly.-x--'4- ■ ■) Ul = ül, 4 (ül,x + ülj„y 4 ül,z) + y (r/U=x'^ 4- ■ ■ ) and it is alsó UL = ül, -l-'ul^x 4- üly,y + Í7,U4 and the öther expressions can be devteloped in simüar way. Using these and the fonner abbreviations, our equation bétomes: ^17 ~ 4 gI) x-\- -^{g]j-\- g^) 2/4-9- (G\ 4 gI) z — The quantities occuring in this expression, except thfe value -^(G*4"G'Í^) may be detenninfed by gravity meter, or torsion balance measurements. Namely the value őzig=z/^g — zíg is obtained by gravity meter measur- ements executed at the points Pj and Pu . The two gradient components in Pl and Pu : G\ , G]j resp. , Glj are determined by torsion balance measurements. * 105 OS cgs TTTT^- — n!:)íh'}rrw!!i\'jL.;ri;h'77mn77rÍj;,'j;:r^,7777m!p;7/7f77?p-^r7!i €, I OScg& I 8^l‘t0't£% SCO ‘1000 C, €2- ffi- OSegs Fig. 6. 106 \ Kig. 7. 107 £‘IQ*cgi 90O-tQOO 6, 6i 6g-6',-Q5C3S Fig. 8, i . 108 Fig. 9. 109 The value ^G'l -H Gi‘).ar + ] (&' + = fí^gy. is essential'ly the variation of -J g between the pointsPr and P\\ compu- . ted írom the gradient values in accordance with Eötvös computation mfethod. At last the correction term: contains only second order tez’ms and the values are attained by the aid of torsion balance sections obtained from the measurements made on the a reá. Using the above abbreviations, the average value bf vertical gradient, referring to the two obsei'vation sittes, may be given by the following formula; G\ -h Gy 1 r 1 1 ' 2" ^'J The validity of this formula is demonstrated on the multiple used two-dimensional structure, characteristic fór anomalies in figures 6 a,b,c ; 7 a,b,c; 8 a,b,c resp. 9 a,b,c. In .these diagrams the thicík continous 'lines represent the theoretical average values of the vertical gradients belonging to two neighbouring points with an elevation difference of 100 m. The thin continous lines represent the same values, calculated from the above formula, bút neglecting the value of the correction 'term D, while the döf- ted lines give the values calculated by using this correction term. Where this dotted line is nőt visible, it coincides with the theoretical value. The figures 6 and 7 represent the differences between the thteo- retical and computed average-values of vertical gradient by a station distance of 200 m, the figures 8 and 9 by a distance of 400 m. The number written beside the sections give the distance between the top of the structure and the lower of the two obsei'vation levet The effects are calculated by the supposition that the ^ g-values may be determjned to 0,01 milligal, while the gradient-values to an accurac>v of 1 E. As the term D is mostíy negligible, omitting it, the result can be summarized as foUows ; The average value of vertical gradients referring to two in diffe- rent elevation lying observation stdtions mag be obtained by dividing the deviation resulting from the cormpariscni of J g -differences observed by the gravity meter, with the g-diffei'enees calcvMted from the gradient values in accordance with Eötvös’ method ,by the elevation difference of two observation stations. The aboVe formula in the case of z = 0, i. e. when the two points cf obsei'vation ai'fe in the same level, becomes ÖJg = SJgy^ — dG\. Sy xy This formula shows that in an area, where great voj'iations of gradients are enconntered^ the calcuLation of isogams from the gradient values may be executed only with the aid of third order derivaUves, Therefore in a 110 fiat area thfe gravity meter data are more reliable ooncerning the isogams values, than .those calculated on the ground of torsion balance measu- rements. Bűt the results obtained enables us to get the true values of verti- cal gradien'ts instead of the average values. Namely from the observations made in three points in different ievels the following values can be calculated : and Using these values Gl = -~ G“) + y IG" + Gl^^) - y (G“ + Gl and likewise may be obtained alsó the values G\^ and • Having only one observation in different level, then by the aid of the above method the value is obtained. Bút comparing the formula of Gz -variations • 3 \ Sí + & / + 2 \ + Sí /■*'+ 2 t Sí + Sí / \vith the former quantity, then G“ = y(Í^I + G”)-l-y(í?^-(?“) and in similar way the other values . To obtain reliable data fór thte vertical gradient it is necessary to Work with an accuracy of 0,01 milligal in gravity meter data and lE in torsion balance data .The accuracy of vertical gradient is greater, than that of the curvature. 5."At last an applieation of the obtained results is given to depth estimation concerning vertical and cylindric masses (see fig. 10.). Fig. 10. In the case of a vertical cylindric body (a salt dóm is good approximation fór such a body) the gravity effect on the surface, observed in axis is SU 00 dz^ o h 0 H 27t 0 h 0 dvdtdq — 2 ■ \ 111 Fonning ithe quotient of thes€ two values, the foUowing formula is received ; dU • >i =Z y R^- where = ~^JJ~ h = ]ív^-~ R'^ ; dz^ a form, wherte the density, which m.akes the most difficulties, is absent. From the derivatives and the knowledge of R, the value of h can be calcuLated, independent of the density differences between the two mas- ses. The value of R may be obtained generally from the gradient values, because these indicate the edge of the structure with a good approxi- mation. UJ BALANIDÁK A HAZAI HARMADKOKBÓL Irta: KOLOSVÁRY GÁBOR 7 áf/rával Hazai fosszilis faunánkból eddig a korallokban lakó kacslábú rákok közül csak a VADÁSZ ELEMÉR által először megtalált „Pyrgoma multi- costatum SEGUENZA” volt ismeretes. (Lásd utalást: „Földt. Közi.” Cen- tennáris kötet p. 102 — 112.) E faj helyes neve: Creiisia RangU (DES-' MOUL.), synonimái: Pgrgomu Rangii DES MOULINS, Pyrgoma multi- costatum SEGUENZA, Pyrgoma costatwm GORJANOVIC-KRAMBER- GER és Creusia Fuwhi PROCHASKA (lásd utalást: T. H. WITHERS: The phylogeny of the Cirripeds in „Ann. Mag. Nat. Hist.” 10, Vol. IV. 1929 p 559 — 566.). Ez a faj azonban nem azonos az ÁBEL által leírt Paracreusia Trolli nevű fajjal (lásd: 0. ÁBEL: Vorzeitliche Lebensspu- ren, Veri. Fischer, Jena, 1935.) — A Creusia Rarszék, Baranya m. Vasúti állomástól északra az épület mógöíti feltárás szarmatakorú agyagos rétegsorából! Iszapoláskor, az iszapolási maradékból került elő. Eg3"etlen piciny példány, átmérője 1 — O.y^ mm, magassága I.14 rotn. Korall nem volt a közelben, már az anj'ag 'összetétele miatt sem. Való- színű, hogy a szarmata elegyes vízben degenerálódott Creíisia-péláány. A szarmatából az első világirodalmi adat. Leírása az angolnyelvű részben (4. ábra). Ezek szerint a hazai eddig ismert Creusiák a következők: 1. Creusia Rangú (DESMOULINS). Ribice, MátraVerebély, Sop- ron-Rákos, Mánestető a Mátrában; torton-emelet. Gvüjtők: VADÁSZ ELEMÉR és ID. NOSZKY JENŐ. Gazdaállat; OrbiceOa (Heliastraea). korall. 2. Creusia spúiulosa forma cUtdangiae n. f. foss. Sámsonháza, II. mediterrán, gyűjtötte LEGÁNYI FERENC Gazdaállat: Clndangia con^- ferta REUSS. 3. Creusia spinvlosa forma praespuiulosa n. f. foss. Pécsbudafa, középső miocén, gj-üjtötte IFJ. NOSZKY JENŐ. Gazdaállat nincs, illetve: Ostrea gingensis. 4. Andromackeia Noszkyi n. gén. n. sp. Magyarszék, Baranya m„ szaraiata agyagból Gyűjtötte IFJ. NOSZKY JENŐ. Gazdaállat nincs. A Creusiákon kívül előkerült még két újdonság éspedig: Balo.nus amphitiite Helenae n. ssp. foss. a budafoki Pacsirtahegy alsó miocénkorú bányájából Osíreoe-héjról. Gyűjtötték: KOLOSVÁRY GÁBOR és felesége. 1948. Balonus Vadászi n. sp a felsőtárkánvi alsó miocén rétegekből, gyűjtötte LEGÁNYI FERENC. KEW BALANIDS FKOM THE HUMGARIAK TARTIARY AGE EY GÁBRIEL KOLOSVÁRY. (Budapest, Hungárián National-Museum.) (With 7 figures in the text.) In the collections of the Palaeontological Department of the Hun- gárián National-Museum there are somé new fossil species of miocéné Cirripedös they are as follows: 3 new forms of Creusias and two new fonns of Baíanids. Creusia spinulosa forma cladangiae 11. f. foss. The four compartments (shell) is circular and fiat, with weak ridges radiating from the orifice. The orifice is óval, or diamond-shaped. The four compartments are quite distinct, the radii with transverse striae, by the orifice with two spines. The colour is white. The portion of circumference of shell is lobular. Height of shell 2 mm, diameter 6 mm. The margin of the orifice is rather prominent. — The walls are iTv^ernally ribbed. The interspaces between these internál ribs have nőt 113 laminae deposited. Basis (pseudomorphosa) cup-shaped, short and exter- nally longitudinally ribbed. Nőt permeated by poi’es. Our new form differ from the recent Creusia spinidosa LEACH and from the fossil Creusia Rangii (DES MOULINS) in the circular form of the shell, in the irregular radial-ribs. Compartments with 10 — 12 ridges. Pseudomorphosa internally weakly longitudinally ribbed (Fig. 1.). Locality: Sámsonháza, mount Halastó in Hungary; time: upper horizont of the middle-miocene (torton-age, Leitha-limestone). Attached >to Cladungin confertn REUSS in a Ostrea-h&nV. Collector FERENC LEGÁNYI. Creusia spinidosa forma, praespinulosa n. f. foss. Shell fiat and consisting of four compartments. Shell óval, or circu- lar with ridges radiating from the orifice. The ridges are sometimes distant from each other (fig. 5 and 2. e.) and c*onsiderably promine-nt, projecting round the hasal bordér (fig. 5.,). The four compartments are quite distinct, or nőt (fig. 5. d.). Radii present. The colour is browm, thte specimens are secondary coloured from the ferrihydroxyd. The margin of the orifice is prominent, orifice óval, or diamond-«haped. Shell 1 — 2,5 mm high, the largest specimen has a diameter 9 X 11 mm. The walls are 8 initernally ribbed. Basis (pseudomorphosa) long, cylindrical-cup-shaped with longitudinal ribs, the interspaces with transverse striae (fig. 5.c.). Height of the pseudomorphosa 4 — 13 mm. Scutum and tergum separate. The scutum is marked externaHy with transverse striae. On the internál surface is the adductor ridge weíl developed, better than in the lecent form of this species (fig. 3.).'' Our fossil főm ..attached nőt to corals”. Just because the coral is nőt preseiwed it does nőt mean that Creusia did nőt grow embedded in a coral originally, fór the shape of the shell (Fig. 4. b.) is sufficient proof of this. Our specimens are imbedded intő the sandstones on a OsÍKca-bank (Leitha-kalk). In the sandstones are alsó found Pholas and other Lamellibrancs, Biwozoas. Two specimen are attached to the shell of Ostrea gingensis (Fig. 5.). they are little and their ps'eudomoi-phosa are only 4 — 5 mm. Bút this only means that in somé' instances the coral originally surrounding them had become powdeiy and had fallen away, or had been otherwise decomposed. fór the same species Paracreusui Trolli ÁBEL, is generally found in coral, or isolated. Our new form differ from the recent Creusia spinulosa, and from the fossil Creusia RangU and Creusia spinulosa forma cladangiae. Locality: Pécsbudafa in Mount Mecsek in South Hungary: time: upper horizont of the middle miocéné, collector; EUGEN NOSZKY junior, year : 1948. Height of the pseudomorphosa 1.1/4 mm. Surface longitudinally ribbed. The interspac'es of these ribs are transversally striated. The form of the pseudomorphosa like the genus Creusia. The end of the basis is broken. Basis nőt porous. The inner surface with irregular (secondary calcified?) ribs, bút the internál surface of this pseudomoi*phosa is uncertain. Andromacheia Noszk)ji n. gén. n. sp. fóss. Shell fiat. The four compavtments are veiy uncertain, bút are visible and irreguLar developed. Radii and alae 1 can nőt obs'ei’ve. The margin of the orific*e is broken, of the diameter' of :the shell. The diameter of the shell is 1 X 0.5 mm. The surface is furnished with scales (squamulae) like the periphery (circumference) of the shfell of the Creusia spinulősa fonna cUulangiae mihK The scales are in three rows disposed, bút nőt so as in the Catophragmus! Thfe surface has 5 — 6 dimples or secondary perforations. The form of the scales is variable, angular or irregular. The colour of the shell and básis is white and polished. The singular specimen of this provisorical főim (n. gén. n. sp. ?) is probably a reduced or obsoleted Cirripedte, like to the Cteusia, they have in the brakish water of the hungarian saimatic age in the sarmatic sea to live. — Corals are nőt found in the vicinity of this „Cirripede”. — They were to be found in sarmatic clay-bed. Locality; Magyarszék in comitat Baranya in south Hungary, col- lector EUGEN NOSZKY junior, year: 1948, Október. I name this Cirripede to honour of the collector Mr. Dr. EUGEN NOSZKY JUNIOR and his father: Dr. EUGEN NOSZKY AD. fór they were so kind to send me this specimen. 116 ÁBRÁK — FTaUBES: 1. Creusio. spimdosa tiadangiae. a. = Két héjleniez felUliiézetbeii Tivo compartments. b. = Két héjlemez belső feUi'ete The internál Síoface of the tivo com- pár tments. 2. Creusia spinulosa f. praespinulosa. a. — Néhány példány korallou kívlil a kő- zetben (e) Somé specimen-9 embeddet in the sand- stones (c)'. m *• b. = Izolált példány A isolated ' specimen. c. = Példányok elhelyezkedése a kőzetben Specimens in the sandstones. d. = Szűk rádiustí példány Specimen with narrou: radii. e. = Szélesebb rádiusu példány Specimen with largest radii. 8. Scutíon (Crettsia spin. f. praespin.) a. = Külső felület External surface. b. = Belső felület Internál surf ace. d. Andrcmncheia Koszhji. a. = Héj felül nézetben Shell- x-v, x-xx, XX -vv, y-yy, - A né^y lemez határai Limits of four compatimenis. b. = Basis vagy pseudomorphosa Basis or pseudomorphosa- ( Bm). . y-xx = A héj The shell. 117 5. Cm/sta spÍHulosa f. praespinalosa. a. = Példány egy Ostrca liéjról. b. = Bázis Sper.imen from a (Jstrea. h. = Basis. •* = A lemezek határai Liniits of coynpart ments- 0. = A pseiidomorphüsa hordák és közti terllletllk harántárkai Interspaces of costne and the trans- verse striae. d. = Második példány az Ostreáiól ... The amther specimen from Ostrea. Balaims amphitrite Helenae ti. ssp. foss. Bulanus amphitiite DARWIN has been found as a fossil in Francé, Italy, Hungary, Haiti and New-Zealand (tertiaiy age). Probably alsó in England, Germany (tertiary) and Sicily (tertiary and qiiáternaiT) under the names Balanus dolosus, b'ilaaoides RANZANI, stellaris, miser, pústu- lariüf?), compressios, PUmcianus and virgatus (Synonyms). Shell of the new subsp'ecies short, cj’lindrical : 3 mm high, dia- meter 6 mm. Colour grey-blue, without ribs ! Orifice large. Upper margin of the radii sloping and serrulate, with : transversae striae. Alae large. Carina a little concave (Fig. 6. a.). Two scuta and 1 tergum are found. Scuta equatly large and high; adductor ridge short and strong; articular- furrow broad (Fig, 6. b, c, e). Tergum with á long spur, articular-furrow alsó broad. (Fig. 6. d.) The fossil subspecites has no lo'ngitudinal ribs in the compartments ! Locality: Budafok (Gap Buda), Mount Pacsiiia (Hungary); time; lower miocéné (I. mediterranean) in Ostrea and Molluscs-bank. The specimens are attached to Osfrecí-shell. Collectors; G. KOLOSVÁRY and his wife HELENE VEREB 1948. 118 ✓ Balanm Vadászi n. sp. foss. Shell of the new species cylindro-conic (Fig. 7. a.); 20 mm. high, diameter 18 mm. Cotour grey-white. Compartments with coarse white ridges. The ridges are straight. Orifice and radii narrow, the upper margin of the radii nőt paralell with the hasis, bút sloping. The scutum triangular, 1 cm high, length cf the hasis 8 mm; external surface without longitudinal striae fór only transverse striae are present. Internál 6ide (Fig. 7. b.) with charactfers like to the Balo.nus' eoneavus BRONN. The hasal margin of th,e scutum is peculiarly shaped and is quite different to the regularly convex hasal margin of any form of Balamis conca.vvs that has so far been described. The present species has a shell very like Balmius cancavus proteus CONRAD (1916, p. 103). bút it cannot be identified with that form since the scutum has no longitudinal s'triae. Locality: Felsőtái'kány (Hungary) in balanid-bank, time: lowev miocéné (I. mediterranean). Collector FERENC LEGÁNYI. I name this Cirripede to honour of the Professor Dr. ELEMÉR VADÁSZ in Budapest. ÁBRÁK — FIGURES: 6. Balanus amphitrite Helenae n. ssp: foss. a. Héj — Shell b-c-e. Scutum d. Tergum. 7. Balamis Vadászi n sp. foss. a. Héj — Shell b. Scutum. Ut) ÓRIÁSHÖVÉSÚ PYRGUIIFERA-FAJ AJKÁRÓl Irta: J A K L C S ,\ É NEIBRANOT ERZSÉBET 2* ábrával. Az ajkai felső-kréta édesvízi csigás rétegekből különösen nagy Pyrguli- ferák kerültek elő, amelyekről KUTASSY és VITÁLIS I. az irodalomban is említést tettek. A vizsgálat során ezek az alakok újaknak bizonyultak, miért is szükségesnek látszik azok közelebbi ismertetése. Az ajkai felső-kréta rétegekkel HANTKEN, OPPENHELM és TAUSCH óta újabban ROZLOZSNIK foglalkozott összefoglaló módon. ROZLOZSNIK főként bányászati és rétegtani vonatkozásban tárgyalta az ajkai élöfordu- lást, őslénytani tekintetben csak a régebbi leírásokra vagyunk utalva. Az édesvízi rétegcsoportból 9 Pyrguüfera fajt ismertettek a fent emlLtett szerzők és egy új szubgebuszt is leírtak. Mindegyik kutató, megjegyzi azon- ban, hogy a változatos alakok igen sok átmeneti formát mutatnak, úgy- annyiia, hogy sok példányt nem lehet egyik fajjal sem teljesen azonosítani. Így vagy azt az utat választjuk, hegy számtalan varietás bevezetésével még csak növeljük a zürzavant, vagy a két faj jellegeit magában egyesítő alakot átmeneti fajként jelöljük meg. A közismert alakgazdagságban néhány jellemző típus elkülönítésével áttekinthetőbbé tehetjük az ajkai Pyrguüfera együttest. Két szélsőséges csoportot jelenthet a Pijiyidiferu acinosa Zek. és a Pyrgvíifera humerosa Meek típusa, a többi faj átmeneti csoportként középre helyezhető. Ez az átmeneti csoport azonban még igen változatos formákat foglal magában. Az elkülönítés természetesen pusztán alaki megkülönböztetés lehet, mert a fejlődésmenet vizsgálatára nagyobb anyagra volna szükség. A fejlő- dési sor megállapítása azért sem lehetséges, mert egyrészt az élettér olyan változásoknak lehetett kitéve, amelyek a külső formát erősen befolyásolták, másrészt a különböző változatok időbeli különbség nélkül, egy rétegben találhatók. Morfológiai megkülönböztetésnél és csoportosításnál a díszítés vehető alapul. A legdíszesebb alak a Pyrgulifera adnasa Zek. Hosszanti és haránt- barázdák egyaránt erősen tagolják s az egész felületnek gyöngyözött jelle- get kölcsönöznek. A középső, átmeneti csoportnál mindkét díszítésmód meg- van, néha a spirális, máskor a harántc^íszítések jutnak túlsúlyra. Az utolsó kanyarulaton általában a spirális csíkozottság egészen alárendelt, a haránt- bordák pedig éles, tüskesz'erü tarajokká, alakulnak át, a Pyrgulifera acinosa Zek. legömbölytíett bordáival szemben. Ilyen általános elkülönítés mellett a csoporton belül két díszítési mód mutatkozik: 1. A fiatal kanyarulatok erősen díszítettek, az utolsó kanyarulat tüskés, spirális díszítése alárendelt. 2. A fiatal kanyarulatok általában egyszerűek, spirálisan tagoltak, az utolsó kanyarulat szintén gyenge díszítésű. Mindkét típuson egyszerűsödő irány- zatot látunk s mindegyik átmenetekkél kapcsolódik a síma típusokhoz. Végül a Pyrgulifera humerosa Meek típusa, másik végletként . csaik harántdíszítéseket visel. A haránt tagolóelemek ennél a típusnál lehetnek 120 többé-kie.vésbbé legömbölyített barázdák, vagy a varratoknál kihegyesedö tüskeszerü képződések. Azonban mindenkor jellemző a tagoltság nagyvonalú- eága, azaz a 'tagolóelemek egyszerű volta (lásd: 1. ábra). 1. ábra. Az ajkai PyrguHleriűv moiíologiai csopoiiosílása. A nyilak a díszítés egj'szerüsödö irányát jelzik. (.\ természetes nagyság %-a.) Dáe inophologiscihe Gruppierung der'AJkaer Pyrgiildferen. Die Pfeile zeigen die Verednfacliung dér .Skulplur. }■ ■ dér nalürliohen Grösse.) Pyf~pL//ííera humerosa /"^eeJc, 121 Ebből a csoportosításból kiüt, illetve annak folytatását képviseli egy feltűnően nagy, sima Pyrgulifera-alak, amely a Pyrgulifera-tartalmú réte- gekből több példányban került elő, meglehetősen jó megtantásban is. A ren- delkezésre álló 10 — 12 jó megtartású példányon csak a szájnyílás hiányos kissé. Különbözősége a többi ismert fajtól oly nagy, hogy szükségesnek lát- szik új fajként elkülöníteni P>n (julifera pannonica néven. A prototípus zömök, vaskos, vastaghéjú alak. Díszítése egyszerű: vékony, finom, sűrűn egymás mellett következő növekedési vonalakból és egyenletes, gyenge spirális vonalazottságból áll. Az előbbi morfológiai be- osztásnak megfelelően itt a harántdíszítések is alárendeltek. Hat, illetve hét legömbölyített, többé-kevésbbé egyenletesen nagyobbodó kanyarulatból áll. A Pyrguliferáknál észrevehető erős bütykük vagy tüskék itt dudorok alakjában jelentkeznek, de csak az utolsó kanyarulaton. A szájnyílás ovális alakú, az alsó és fekő részén kissé elkeskehyedő, teljésen épszélű. A belső ajak kiszélesedik s fényes gyöngyházréteg borítja Hásd: 2 ábra"). 2. ábra. Pyrgulifera pannonica n. sp. (A lermc.szcles nagy.ság %-a.) (%. (ler nai. Grös.se).' Az eddig ismert Pyrguliferák között feltűnő a nagysága. Az öt leg- jobb megtartású példány adatainak középértékei a következők: magasság 48 — 68 mm, szélesség 26 — 45 mm. az orsó magassága 26 — 45 mm, az utolsó kanyarulat magassága 27 — 45 mm. A szájnyílás magassága 31 — 42 mm-nek adódott. A szélesség a házmagasság 58%-át teszi ki. Ezzel szemben a leg- kisebb alak. a Pyrgidifera adnosa Zek, magassága mindössze 11 mm., szé- lessége 9 mm. Az átmeneti csoport nagysága 25 — 28 mm magasságot. 15 — 18 mm szélességet mutat. A Purqnlifexí hiimerosn Meek típus átlagos magassága 32 — 40 mm, szélessége 18 — 24 mm. Arányuk közelítőleg azonos, azaz a házmagasságnak több mint a felét teszi ki az utolsó kanyarulat magassága és a szélesség is meghaladja a házraagasság 50%-át. A Pyrgulifera pannonica díszítése arra utal, hogy n'em lehet valamelyik már ismert faj különleges körülmények, egyéni, esetleg faji elöregedés folytán nagyranövekedett példánya. Legközelebb áll a sima típu- sokhoz, mint a Pyrgulifera ajkaensis Tausch. vagy a Pyrguli- fera glabra Hantk. azonban 'ezeknek az alakoknak kanvarulatai és az utolsó előtti kanyarulata is hosszanti irán.vban, spirálisan jól és határozet- .tan tagoltak. Kisebb-nagyobb sűrűségű, erősebb-gyengébb vonalak díszítik, pémely példánynál a kanyarulat határozott peremet formál. Ezzel szemben 122 a P y r g u 1 i f e r a p a n n o n i c a díszítése elmosódott, éppen csak annyira látható, hogy még beleillik a Pyrgulifera nem leírásába. Ez a jelleg lénye- ges különbséget jelent a növekedésben és a vázkialakításban. Díszítésben a IMelania- és Pseudomelania-félékkel mutat hasonlóságot. A szájnyílás hiányos volta miatt közelebbről nem hasonlítható össze, egyéb jellegekben azonban határozottan eltér tőlük. A Melániák az utolsó kanya- rulat legalsó részének kivételével, még gyenge spirális vonalozottságct sem mutatnak, míg ez a Pyrgulifera pannonica összes kanyarulatain észlelhető. Melániákon nem figyelhető meg a kanyarulatok domborúsága és a varratok oly határozott volta, mint ennél a fajnál. A Melániák kivétel nélkül hosszú, tornyos alakok, a Pyrgulifera pannonica pedig zömök, vasta- gabb héjú. Termetben az Ampullaria- és Natica-félékkel hasonlítható össze, de díszítése, szájnyílása és a köldök teljes hiánya kizárja a közelebbi rokon- ságot. Más csigafélékkel, ilyan fokú hasonlatosságot nem mutat. Szükség- sz'erüleg a Pyrgulif érákhoz kell tehát sorolnunk és az előbbiek alapján új fajként kezelnünk. A Pyrgulifeiák nagy változatossága valószínűleg az életmóddal függ össze. Állóvízben, beltavakban, mocsarakban a viszonyok időben és térben egyaránt változhatnak. A hőmérséklet a napszakok szerint és az évszakok- kal is változik. De változnak a víz kémiai viszonyai is. Elmocsarasodó, lápcsodó területről lévén szó, különösén a szerves — anyagtartalom jön itt számításba. Meg kell említenünk egy érdekes összefüggést, mely további vizsgá- latokat igényel. A nagy, sima alakokat bezáró kőzetanj-ag márgás, alig tar- talmaz organikus anyagokat, tehát tiszta, oxigéndűs vízben történt ülepedésre utal. Ezzel szemben az apró alakok szenes'ebb, oxigénben szegényebb vízre utaló rétegekből kerüUisk ki. amint a házat kitöltő és a vázakhoz tapadó kőzetanyag s néhány rendelkezésre álló kőzetminta bizonyítja. Az ajkai kőszénképződés medencéjének édesvízi faunájában a változó viszonyok között sok foi’ma egyéni jellegnek tekinthető. Jóformán minden példán.v más-más változat. Ezért nincs értelme annak, hogy a meglevő fajleírá- sokba nem illő alakokat új fajokként kezeljük. A fajok nem itt alakulhat- tak ki, mert az alpesi gosau-képződésekben, a franciaországi felső-krétá- ban és az amerikai laramie-rétegekben egyaránt képviselve vannak a Pyrguliferák, mégpedig sok közös fajjal. Föltűnő, hogy az erősen díszített alakok általában 'kis termetűek, a nagyok pedig sírnák. A Piirgulifera ucinom Zek. faj, amely az előbbi csoportosításban a legdíszesebb formát képviseli, a legkisebb tei’metű a Pyrguliferák között. A középső csoport ebben a tekintetben is átmenetet jelent: közép- termetű és dísz:esebb (mint pl. a P>j)'gulifera Inra M a t h., Pijrgvlifera pichleri Hoe r n., Pnrguliferi armata Math.), de simább pl. Pgrgulifera gkthra H a n t k., Pyrgvlifera stnata Taulsch, Pyrgulifera rückeri T a u s c h, Pyrgulifera o.jkaensis Tausch) tagokat is foglal magában. A Pyrgulifera hűmet os(i Meek típusa azonban nagyobb termetű és csak nagy vonalakban tagolható. Ennek a jelenségnek a magyarázatát az eddigi irodalomban nem találjuk meg. A díszítettséget ugyanis eddig két okkal magyarázták: hideghez és mechanikai hatásokhoz való alkalmaz- kodással. A mi esetünkben nem gondolhatunk ezekre az okokra, mert az ajkai rétegekben sima és díszített típusok együtt fordulnak elő. Az éleittér szintén kizárja mindkét lehetőséget, a kréta-időszak éghajlata meleg volt. másrészt pedig csendesvízi, nyugodt, mocsaras üledékgyüj tőkben történt 123 lerakodásokkal van dolgunk, melyek mechanikai hatások jelenlétét kizárják. Az eddigi ismereteink szerint tehát nem tudjuk megmagyarázni a díszített és díszítetlen alakok együttesét, még kevésbbé a díszítettség és a nagyság fordított viszonyát. Mint láttuk, a P]i> yvUfera pannonica nagysága fel- tűnő, kirívó, nincs átmenetekkel kapcsolva a többi fajokhoz. Esetünkben a nagyalakúság esetleg elöregedési jellegnek tekinthető. Ez a kihalt állat- világban egyáltalában nem rkka jelenség. Faji szenilis nagyalakúságra egyaránt találunk példát az Ammoniták, csigák, főleg pedig a gerincesek csoportjainál. Az ilyen elöregedési nagyalakúságnak kísérő jelenségei a díszítés redukált volta, a varratok ellazulása, végső fokon a kicsavarodás. A hirtelen fellépő óriásnövekedés után a faj. vagy az állatcsoport mindig eltűnik a földtörténet színpadáról. A Pyrguliferák még a kréta végén általános elterjedésűek, nagy egyed-, és fajszámmal szerepelnek, a harmadidöszakba azonban alig mennek át. Csupán az eocén aljáról ismerünk néhány kicsiny, síma alakot. Annál csodálatosabb, érdekesebb és megmagyarázhaitatlanabb tehát, hogy a Tanganyíka-tó ma élő faunájából kréta-típusú Pyrgulifera került ki, bár a földtörténetben az eocéntől máig a Pyrguliferák nem szerepelnek. A varratok lazulása és a díszítés egyszerűsége is egybevág az elöregedési és kihalási bélyegekkel. Öregségi nagyalakúság esetén meg kellene talál- nunk a mélyebb rétegekben, vagy a nagyalakú egyedek társaságában, az azonos fajúnak bizonyuló kis alakokat is. A Pij) gulifera pannonica azon- ban nem azonosítható egyik kisalakú ismert fajjal sem. Összefoglalva az ajkai Pyrguliferákon végzett vizsgálatokat, az eredményeket abban összegezhetjük, hogy az igen nagy alakgazdagság és változatosság indokolttá teszi egyes típusok elkülönítését. Ezek természe- tesen csak alaki típusok lehetnek és a díszítettség alapján választhatók ki. Legdíszesebb a Pyrgulifera adnosa Z e k. haránt és hosszanti díszítéssel, átmeneti csoportot alkot a Pyrgulifera lyru Mát h„ P. pichleri H o e r n., P. grniata M a t h. s a simább P. glab^v. H a n>t k., a P. striata T a u sch, P. rüclceri T a u s c h, P. ajkaensis T a u s c h társasága. Ezeknél az egyik díszítési elem alárendeltebb, a másik kiütközőbb. A Pyrgulifera humerosa M e e k csak hosszanti díszítőelemeket mutat nagyvonalú tagoltsággal. A csopor.tok folytatását képezheti a Pyrgulifera pannonica n. sp. síma alakjával, alárendelt haránt és még alárendeltebb hosszanti vonalkázott- ságával. Az alakgazdagság magyarázata a változékony életvszinyokból adódik. A díszítettség és a nagyság fordított viszonyát azonban nem tudjuk megmagyarázni. A Pyi gulifera pannonica esetében különleges nagyalakú- sággal kell számolni, amely esetleg faji elöregedési jellegnek tekinthető. Ennek valószínűségét azonban csökkenti, hogy a kis alakok közül egyikkel sem mutatható ki szorosabb rendszertani kapcsolat. GIGANTÍSCH GEWACHSENE PYRGULI FERA SPECIES AUS AJKA von E. NEUBRAXOT Aus den Ajkaer oberkretazischen Süsswasserschichten kamen besondfers grosse Pyrguliferen hervor, die als neue Fofmen zu betrachten sind. Die Untersuchung dieser Főimen warf mehrere interessante Probleme auf. Es war daher dér Mühe wert, sich eingehender mit dér Ajkaer Pyrguliferengemeinschaft zu befassen. Die Ubersicht derselben kann du»ch die Abtrennung einiger morphologischer Gruppén verleichtert w'erden. Um eine genauere Unter- 124 ícheidung des Entwicklungsganges erzielen zu kőimen, wáie ein r'eicheres Matéria! erwünscht, als 'es jeiízt zu Verfügung steht. Die klare Fest- fíetzung des Entwicklungsganges ist auch darum nicht möglich, weil die verschiedenen Formen sich ohne Zéitdifferenz in derselben Schicht befinden und auch die Ausbildung dér morphologisehen Formen durch verschiedene Leber.sumstandö beeinflusst werden konnte. Dér morphologisehen Gruppie- rung kann die Skulptur als Grundlage dienen. Am reichsten verziert irí Pyrgulifera acinosa, Zekeli mit einer Quer- und Langsverzierung. Eine Übergangsgruppe bilden Pyt gidifera bj-iü Math., P. pichhri H o e r n., P. arnuLtü'' M a th., sowie die glatter sikulpierten Arten: P. ghibra H a n t k., P. sb iata T a u s c h. P, rückeri T a a s c h, P. ajkaensis T a u s c h. Bei diesen Formen ist das eine Skulpturelement untergeordneter, das andere dagegen mehr hervorragend. Pin guliierü humerosa Meek weist eine feine Querskulptur auf, die durch Doinen gegliedert ist. Eine Fortsetzung dér Reihe vertritt Pyrgulifem pannomea n. sp. miit ihrem glatten Geháuse und dfen untergeordneten Quer- und Lángstreifen, (siehe: Abb 1. auf d. Seite 118.) Purgulifera punnnnica ist eine gedrungene Form mit dickem Geháuse. Das Geháuse wird ven schmalen, feinen dichtstehenden Wachstumslinien bedeckt. Die Lángsstreifen sind ganz schwach entwickelt. Die für die Pyrguliferen charakteristischen Knciten und Dornen sind nur am letzten Umgang vorhanden in dér Form von kleinen Knoten. Die INIündung ist óval, hőchstwahrscheinclich holo^tom, Die ausgestreckte ^Innenlippe wird von leiner glánzenden Perlmutterschicht bedeckt (siehe; Abb. 2. auf d. Seite 119.) Die Form weicht von allén bis jetzt bekannten Pyrguliferen hauptsáchlich dui'ch ihie Grösse ab. Die Skulptur weist darauf hin, dass diese Form kein unter besonderen Umstánden grossgewachsenes Exemplar irgendeiner bereits bekannten Pyrgulifeven-Art darstellt. Die Umgánge dér hier am náchst'en stehenden glatten Typen sind námlich spirál gestreift und gegliedert und die Umgánge weisen manchmal einen ausgesprochenen Rand auf. Dieses. Merkmal fehlt bei Pyrguüfera panncnica. Die Skulptur ist dér dér IMelanien áhnlich. Aber durch die Gestalt, die Wölbung dér Windungen, die evoluten Náhte und die schwachen, doch vorhandenen spirálén Streifen unterscheiden sie sich von diesen. In dér Gestalt weisen sie eine gewisse Ahnlich/keit mit Natica und Ampullaria auf, die Skulptur, die Ausbildung dér Mündung, sowie das vollkommene Fehlen des Xabels schliesst jedoch eine náhere Verwandtschaft aus. Die Form rmiss alsó zu den Pyrguliferen gerechnet und als eine neue Art betrachtet werden. Die Grosse Variabilitát dér Pyrguliferen lásst sich wahrscheinlich auf die Lebensverháltnisse jn den Sümpf'en zurückführen. Es ist interes- sant, dass die stark skulpierten Formen im allgemeinen von kleiner Gestalt sind. wáhrend die gressen Exemplare glatt’e Geháuse besitzen. Das Gesiteinsmaterial, in welchem die grossen glatten Fonnen géfunden worden sind. ist mérgeiig, es kam daher in einbm klaren, oxygenreichen Wasser zűr Ablagerung. Dagegen kamen die kleine. reicher verzierten Formen aus Schichten mit einem grösseren Kohlengehalt zum Vorseheín. In diesem Falle könnte die auffall'ende Grösse von Pyrguüfera pannonica als ein Anzeichen dér Senilitát dér Gruppé aufgefasst w'ei'den. Diese Annahme wird auch Murch in áhnlicher Weise bei anderen Tier- gruppen erscheinende Merkiflale bestátigt; eine Reduktion dér Skulptur, eine Tendenz zum evoluten Geháuse, sowie das Aussterben dér Art, ja 125 sogar dér Gattung Pyrgulifera am Ende dér Kreide. Gégén eine Senilitát dér Art spricht aber die Tatsache, daes mán keine Verti'eter dieser Art von kleiner Gestalt kennt. Pyrgulifera pannonica kann mit keiner bisher bekannten kleineren Pyvguliferen Form identifiziert werden. IRODALOM. I. HANTKEN: Uj adatok a dcH Bakony föld- és őslénytani ásínercféhez. (l'öldlani Intézet Évkönyve, HL kt. (NTír ungarisch.) ‘2. HANTKEN: A magyar Korona Országainak széntelepei és szénbányászata, Budapest, 1878. — ' Die Kohlenflötze und dér Koldenliergbau in (len Landern dér ungarisclien Krone, Budapest, 1878. 8. OPPENHEIM; Ueber einige Braekwasser- und Binnenmollusken aus dér Kreide und (lem Eocán Ungarns. (Zentschr. d. Deulschen Geologischen Gesellschaft, Bd. XLH'. 1892. S. (197. ■1. KOZLOZ.SNTK: A csingervölgyi bányászat iinultja, jelene és jövője. \'ergangenheit. Gcgcnwart und Zukunft des Berghaues im (isiingertale. Jabresber d. kgl. ged. Ansl. über, 19;$3— 35. IH. .S. 1179. 1231. 5. T.AUSGH; Über die Fauna dér Niclit-Marinen .Alilagerungen dér obereii Kreide Gsirigerthalea bei Ajka im Bakony í^'eszpremer Comital Ungarn) und über einige Conohylien dér Gosaumergel von .Aigen bei Salzburg. (Abh. d. k. . geol. Reicilisanstalt, Bd. XH. No. 1. 188(1.) T Szemle A FÖLDTAN ALSÓ ÉS KÖZÉPFOKÚ TANÍTÁSÁNAK KÉRDÉSE A Magyar TermészeUudományi Társulat löldlani szakosztályának febr, 25-én tartott ülésén Koch Nándor előadást tartott a földtan általános iskolai és (jininá- ziumi tanításáról. Előbb rövid tiulománytörténetá áttekintést adott a földtan fejlődé- séről, majd rániiUatott arra, hogy tudományos tárgykörének kialakulásával a földtan alkalmassá vált ugyan a középiskolai tanításra is. a tantervben mégsem kapott didaktikái- és nevelöértékének megfelelő teret. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a természettudományos műveltséget a múltban lebecsülték és ezzel összefüggésben a természetismereli lanlárgyakat a humaniórákkal szemben háttérbe szorították, más^ részt oka volt az is, hogy a leíró és rendszerező ,.természetrajzá‘’ tanítási niódózer mellett a földtan, a maga oknyomozó és fejlödéslörténeli módszerével nem érvénye- sülhetett. A tantervek a földtani alapismeretekei hol az ásványtan, hol a vegytan tanítási anyagához kapcsolták, de mindig függelékként és didaktikailag lazán, a tanításuk pedig többnyire elsietve történt, ha ugyan a tanév végén egyáltalán sor került reá. Az új, demokratikus rendszerű és szellemű tanításban a természetisméreli tárgyak nagyobb teret nyertek, annak belátása alapján, hogy a természettudományos műveltség eiengedbetetlen kelléke a népi műveltségnek, s hogy a demokratikus nevelés szempontjából nagyon fontos az ifjiiság tudatos természetszeretetének és egységes természetszemléletének kialakítása. .\ természettudománjms oktatás jelent-'i- ségének felimerése ellenére a földtan egyelőre még nem jutott megfelelő szerephez n természetismeretek tanításának új rendszerében, holott nagyon alkalmas arra, hogy összefogja a tanulóknak a töblú természettudomány területéről gyűjtött isme- reteit és betetőzője legyen a természettudományos oktatásnak. Az általános iskola Vili. osztályának vegytani tanílási anyagában szeroi>lő kőzettani -ismereteket a fontosabb kőzetek keletkezése és a föld szilárd kérgének telepítésében való szerepe szerint, tehát földtani beállításban kell tanítani. A gim- názium most készülő tantervében pedig a földtannak külön tárgyként okvetlenül helyet kell biztosítaná, még pedig mind az ipari, mind a mezögazdasíigi tagozatban, •a felső osztályok s'alamelyikében. legalább heti két órában. Ez a kívánalom egy- felől a földtannak a gyakorlati élethez való sokágú kapcsolatával, másrészt a í első- lekéi természettudománvi oktatás .igényeivel indokolható. Külömisen a iudomány- i'gyetemi, természettudományi learok szakképziésre beállított új szervezete és iamil- mányi rendje követeli meg, hogy a különféle szakokon természettudományi tanul- mányokat végző hallgatóság megfelelő földtani alapi.simcretekct és gondolkodást vigyen magával a középiskolából. Az előadó véleménye szerint a földtan ismeret- nyújtó és nevelő értéke a gimnáziumban leginkább akkor érvényesülne, ha a taní- tási anyagot földtörténeti beállításban tárgyalnák, mert így kelthet kellő érdeklődést a tanulókban és így felelhet meg Jegjobban a természetisimereti tanulmányokaf (összefogó és betetőző szerepének. Az előadáshoz fűzött vitában Vadász Elemér és Schréter Zoltán szólt iiozzá, hangoztatva a földtan alsó és középfokú tanításának szükse,gességét és elodáz- hatatlanságát. .\ Magyar Természettudományi 'Társulat és a .Magyarhoni Földtani Társulat ebben a kérdésben és ilyen értelemben felterjeszté.st is telt a l’allás és Közoktatás- ügyi Miniszterhez. 127 GEOLOGUSKÉPZÉS ÉS FÖLDTANOKTATÁS NÉMETORSZÁGI RENDEZÉSE A német Geologiische Vcreinigiing lt»48 áprilisban tartolt nagygyűlésével kap- rsolatban a földtan tVídskolai tanárai és a földtani intézetek képviselői foglalkoztak a geológiisképzés és vizsgarend újrarendezésével. Tudvalevőleg 1941-ben szabályoz- ták Németországban a geolé)giisképzést hittleri szellenilren, egységesen hét félévi tanulmányi idölRMi. A mostani újjészervezés rugalmas kerelekben széles tudománvos alapozott-sággal kívánja a geológusképzés tanulmányi rendjét és vizsgarendjét meg- állapítani. aminek kidolgozására háromtagú bizottságot küldtek ki. Ez a bizottság egyidejűleg foglalkozik a földtannak és az. őslénytannak a tanárképzésben kötelező vizsgatárgyként való fölvételével. T. E. MAGMA ÉS TEKTONIKA Klűpfel áV., a marhurgi egyetem geológia tanára koriratol küldött társula- tunk Elnök.ségéhez és abban a „maynm és tektonika“ kérdéseiről, évtizedes kuta- tásai és tanulmányai alapján kialakult felfogását és megállapításait rögzíti le. A kér- dések földtani fontosságára, általános érdekű voltára való tekintettel a szakembe- reket nyilvános vitára hívja fel. Kéri, hogy ezekkel a kiérdésekkel kapcsolatos meg- ligj'éléseiket, a hely megjelölésével, esetleges új vizsgálat céljából, küldjék el neki. lieérkező, megegyező, vagy ellentétes megfigyek'-seket összegyűjti és saját állás- fogtatásával együtt, külön kötetben kiadni kívánja. A körirat és abban leszögezett 16 kérdés a társulat irattárában, az Egyetemi I'T)ldtani Intézetben, betekintés végett rendelkezésre áll. ./. L. T Á R S U L A T I - Ü G Y E K Magyarhoni Földtani Társulat 1949. évi rendes és 11. centennáris közgyíiié- •>ét 1949. február 16-án tartotta, melyen az egyetemek, különféle tudományos testüle- tek és egyesületeik 16 képviselőjén kívül ö8 társulati tag vett részt. Elnök megnyitó beszéde után Szurovy Géza titkár vázolta a Társulat 1948. évi munkáját. Felsorolta az elhangzott előadásokat és méltányolta a Társulat szín- vonalának, az elmúlt évi fölé emelkedését. Bejelentette a Társulatnak a Műszaki és T ermészettudoniánvii Egye.sületek Szövetségéhez való csatlakozását, megjelölve azo- kat az új lehetőségeket, melyek ezen változással adódnak. Titkár ismerteti a Hidrológiai Szakosztály jelentését az 1948. évi működésé- ről. Majd bemutatja a szakosztálynak bejelentését, hogy önállósítja magát és meg- alakítják a Magyar Hidrológiai Társaságot. számvizsgáló bizottság jelentésiét .\scher Kálmán pénztáros olvassa tel, melyet a Közgyűlés jóváhagyott és a pénztárosnak a felmentvényt megadja. Ehmk ezzel kapcsolatban ja\asolja. hogy az 1949. évi számvizsgáló bizottság tagjaiiiil: Hegedűs Gyula. Ferencz Károly és Szehényiné Nagy Emőke kartársakat válassza meg. \ Közgyűlés a jelölteket elfogadja és megválasztja. .\ választmány által javasolt 1949. évi költségvetést .\scher Kálmán pénztáros ismerteti, melyet a Közgyűlős elfogad. Elnök bejelenti, hogy a Társulatnak a Műszaki és Természettudományi Egj’e- sületek Szövetségiéhez való csatlakozása következtében az alapszabályaink bizonyos- fokú módosítása vált szükségessé. Felkéri a Titkárt, hogy a választmánytól, e célra kiküldött Bizottság által átdolgozott és méHlosítoll alapszabályokat ismertesse. \z ismertetés után a Közgyűlés az alatiszabályokat elfogadja. .\z alapszabályo- kat a belügyminiszteri jóváhagyás után a Földtani Közlönyben telje.s egészében közöljük. Elnök a ^’álaszt•mány javaslata alapján Fávai V’ajna Ferencet, a geológia terén hosszú időn át folytatott buzgó munkásságáért és a szakűléseken oly .sokszor liangoztatott. é|íítő kritikád hozzászólásaiért tiszteleti tagnak ajánlja. Közgyűlés a javaslatot egyhangúlag elfogadja és Pávai Vájná Ferencet a Társulat tiszteleti tag- jául választja. Elnök közvetlen hangú beszéd kíséretében nyújtja át Pávainak a díszoklevelet. Ezután a Vezetőség és a V’álasztmány megválasztására kerül a sor. Titkár ftdolvassa a Választmánytól kiküldött jelölő Bizottság javaslatát. Vitális Sándor fel- szólal és megemlílii, liojíy a Bizoltsá** által javasolt jegyzék, azt bizonyítja, hogy azt lelkiismeretes körültekintéssel állították össze, ezért azt ajánlja a Közgyűlésnek, hogy Icgadja el szavazás nélkül az ajánlott névsort. Közgyűlés egyhangúlag elfogadja a jelölő Bizottság javaslatát, melyet a lelépő Választmány is elfogadásra ajánlót;. Kzek alapján a Magyarhoni Földtani Társulat tisztikara : Elnök: Vadász Elemér Társelnökök: Szálai Tibor, Szádcczky K. Elemér Titkár; Szurovy Géza Ellenőr; Sümeghy József Szerkesztő: Jugoviics Lajos Jegyző: Meisel Jánosné Pénztáros: Ascher Kálmán \álasztmány tagjai ; Balogh Kálmán Renner János Bartkó Lajos Scherf Emil Bendefy László Schmidt E. Róbert Bogsch László Szentes Ferenc Bulla Béla 25. Székáné Fux A'ilma Csajághy Gábor Strausz lAszló Egyed László Szöi'ényi Erzsébet Földvári Aladár Sztrokay Kálmán liorusitzky Ferenc Takáts Tibor Jaskó Sándor 50. Tasnácli Kubacska Andrá Káposztás Pál Telegdi Roth Károly Kertaá György Tokod}' László Kodi Sándor Vendel Miklós Körössy László N'igh Gyula Mazalán Pál 55. Vitális Sándor -Majzon László Zsivny Viktor Meisel János Kretzoi Miklós Noszky Jenő ifj. Reich Lajos Oszlaczki Szilárd Nemecz Ernő Papp Ferenc 40. Pantó Gábor . Pénztárvizsgálók: Hegedűs Gyula, Ferencz Károly, Szeboayiae Nagy Emőke. Szerkesztő bizottság tagjai; ásvánvtanra; Tokod}' László kőzettanra: Földvári .Vladár Jugovics Lajos teleptanra: Sztrokay Kálmán földtanra: Balogh Kálmán Reioli Lajos Szentes Ferenc őslénytanra: Bogsch László Strausz László alkalmazott földtanra: Káposztás Pál geofizikára: Egyed László Vadász Elemér elnök az egész tisztikar és VálaszUnány nev61>cn megköszöni a bizalmat s hangsúlyozza, hogy mint eddig ás, a következő időben is fokozott mér- tékben fogják a Társulatot az új idők szellemében, régi deimokráciánk szolgá- latában vezetni. Elnök javaslatára a Közgyűlés MTESz kiküldötteknek Szalui Tibor és Szlrokav Kálmán tagtársakat választja meg. 129 S Z A K Ü LESEK 1ÍM9. év első három hónap j:'»ban négy szakiilésl tartottunk 12 előadással. A szakülések tárgysora a következő volt. 1949. január 12-én d. u. 5 órakor. Előadtak: Szöts Endre: \ nagykovácsi eocén-medence föltariji viszonyai. .\jtai Zoltán: A pilisi bányászat fejlődése. Előadásokhoz hozzászóltak: Honisitzy Ferenc, Vadász Elemér Bartkó Lajos, Vitális Sándor, .Schmádt E. R., Babarczy Károly, Kerényi István. 1949. február I2-én tartott szakülésen előadtak: Renner János: .\z osloi geodéziai és geofizikai kongresszus és a londoni geológiád kongresszus geofizikai vonatkozásai. Boros Adóm: A timári diluviális tőzeg. Előadásokhoz hozzászóltak: Vadász Elemér, Scherf Emil. 1949. évi március 2-án tartott szakülésen előadtak: , Jaskó Sándor: Adatok a palócföldi oligooén rétegtanához. Hegedűs Gyula: A kaltiai emelet szintézise’ Ózd és Pétervására között. Hegedűs Gyula: Kattiai korallok. Greguss P. és Szalai L: A solymári barlang faszénmarad ványai. ’ Jakucs László: Adatok a dolomitporlódás kérdéséhez. Előadásokhoz hozzászóltak: Szurovy G., Pávai Vájná F., Schréter Z., Vitális S., Szentes F., Jugovics L., Bartkó L., Vadász E., ' Scherf E., Fekete Z., Mauritz B., Sztro.kay K., Székiné Fux V. 1949. évi március 16-án tartott szakülésen előadtak: Bartkó Lajos: Ipoljdarnóc — Nógrádszakál környékének föltani viszonyai. ^ Balogh Kálmán: Földtani adatok a Borsodi medencéből. I Jakucsné, Neubrandt E.: Oriásnövésű Pyrgulifera-faj Ajkáról. Előadáshoz hozzászóltak: Reioh Lajos, Strausz László, Kretzoi Miklós, Vadász Elemér, Schréter Zoltán. . VÁLASZTMÁNYI ÜLÉSEK. Havonta, rendesen az első szakülés után, tehát 1949. január 12-én, 1949. feb- ruár 12-én, 1949. március 2-án tartottunk választmányi ülést. A válaszlnányi ülése- ken a Társulat tudományos munkája nyomán kialakult kérdéseket és adminisztra- tív ügyeket intézte el a Választmány. 130 IRODALOM Markov: A GEOMORFOLüGIA ALAPVETŐ KÉRDÉSÉI. MapKOB: OcHOBBbie npoöJieMw reoMopcpojiornH. A szerző hat fejezetl>en foglalkozük a geomorfologia legfontosabb kérdéseivel. Az első fejezetben a geomorfologia tudományának fejlődését ismerteti, külön- választva a külföldi és az orosz tudomány fejlődését. A második fejezetben a föld alakjával foglalkozik. Majd az izosztázia és a kontinenseket kialakító folyamatok tárgyalása következik. A harmadik fejezet részletesen tárgyalja a felszín forma- kinézését kialakító külső erőket. A negyedik fejezet a felszíni formák kialakulásá- nak során lismerleti a felszíni formák korának megállapításait. Az ötödik fejezetben a Szovjetunió geomorfologiai kérdéseivel foglalkozik. Ismerteti a geomorfologia szerepét a szovjet nyersanyagkutatásokban és egyéb felhasználási területeit. Az utolsó fejezet Davis és Penk módszertanát vizsgálja. mű végén az idevágó szakirodalom igen bő felsorolását találjuk. A SZOV.7ET TUDOMÁNYOS AKADÉMIA BIOGEOKÉMIAI L.ARORÁTüRIUMANÁK MUNKAI. Moszkva, 1944. (270 oldal.) A kiadvány Vinogradov: A tengeri szervezetek vegyi összetétele. (11. rész.) Tpyflbi öHoreoxHMHqecKOH JiaöopaiopHH aKaaeMHH nayK CCCP. MocKBa — 1944. A tengeri szervezetek vázrészeinek ásványi összetételének ismertetése után a gerinctelen tengeri szervezetek kémiai összetételével, az egyes rendszertani csoportok szerint foglalkozik, majd a halak vegyi felépítéséi tárgyalja. Az egyes elemek részt- vételét a szer\’ezetben külön-külön ismerteti. Végül az elemzésekből adódó következ- tetéseket a rendí^ertani csoportok szerint ismerteti. .\z utolsó fejezetben röviden foglalkozik a tengeri szervezetek vegyi ö.sszetételében beállott változásokkal a föld- tani korok folyamán. A könyv végén lnibliografiai felsorolás következik 4.3 oldalon át, ahol az idevágó szakirodalom páratlan tömegét sorolja fel. AZ ELMÉLETI GEOFIZIKAI INTÉZET MUNKAI. \ szovjet Tudományos .Akadémia kiadása. (100 oldal.) Tpyflbi HHCTHTyra TeopeTmecKOH reo^HSHKH aKa.neMHH najTC CCCP. MocKBa— JleHHHrpaA 1947. .Az intézet jelen kiadványa öt szerző tudományos értekezését tartalmazza. Ljusztik a nehézségi anomáliák különböző kiszámítási mód'i/.ereinek földtani értelmezésével foglalkozik. Különö.sen részletesen tárgyalja az izosztatikus redukciók kérdését. Beloiinow idiomorf redözések kialakulásának feltételeit ismerteti. Konov a Volga-vidék paleo-hidrogeologiájával foglalkozik, kapcsolatlm állítva a beállott változásokat a földkéreg ingadozásaival. Kirillovo. a gj’ürödések folyamataival foglalkozik. Vizsgálja az anyagok moz- gását és elváltozását a folj'ainatok következtében. Sneonon a hasonlóság elméletének felhasználását ismertelii a földtani jelen- ségek vizsgálatánál. Furmnn: FÖLDTANI SZERKESZTÉ.SEK A FÜR.VSOK ADATAI AL.XPJAN. Baku — Leningrád. 1948. (196 oldal.) H. íl. tPypMan: Peo.TOrHqecKHe nocxpoenHH no aaHHbiM öypeHHH. .A szerző három részre osztva tárgyalja a problémát. Az első részben a fúró- lyukak valóságos helyzetének meghatározására szolgáló módszereket tárgyalja. 131 RészletescMi foglalkozik a fúrósok dgörbiilésével ős annak kiértókelésóre szolgáló vetítési eljárásokkal. A második részben néhány alapvelö bánya-geometriai feladat megoldásával foglalkozik, fúrási adafok alapján. Így pl. a rétegek helyzetének meg- határozása, a rétegvastagság megállapítása és az evvel kapcsolatos vetítési mód- szerek. .V harmadik részben a fúrási adatok föltllani kiértékeléséi ismerteti. Klöször a földtani szelvények megszcrkoszlését tárgyalja, majd a szerkezeti térképek össze- állítását. Végül különböző lömbszelvények és sztereogrammok megszerkeszlésének módjával foglalkozik. Jekctiiis: .Sarmat und I’onl von Soceni Illánál). Nem. Inst. Geol. Román, vol V, 1944. Hatalmas monográfiában tárgyalja Jekelius a híres szocsáni (bánáti) lelőhely szarmala és pontusi faunáját. Megerosítii, hogy díszkordánsan települ a szarmati- kmnra a .,ponliikum“ (alsópannónikum). .Akadnak a pontusi rétegekben olyan mol- luszkák maradványai is, amelyek a szarmatikumban és a pontikumban egyaránt éltek, valamint vannak másodlagosan a pontusi üledékbe átmosódott, sz*armata csiga- és kagyló-héjak is, — de „álmenetd’' rétegek és átmeneti jellegű fauna a szamiatikum és politikum közt nincsen. Ilyen ,yátmenct‘‘ bizonyítására hibásan idézték régebben ismételten a szocst'ini előfordulást. 160 oldal ((juart) szöveg mellett 65 remek táblát tartalmaz e mű; 100 ismert és 148 új fajt és változatot, valamint 6 új genust (Tnmisia, Politioana, Socertia, Carasia, Moesda, Prophyllicardium) és egy új subgenust (Replidacna) ír le. Egy faj- ról néha tucatjával adja a fényképeket, lehetőleg különböző fejlettségű példányok- ról is. Régi fajok némelyikénél az ábrák mulat,iák a variabiliüíst ds; az új fajok változékony.ságát kevésbé látjuk, jóllehet ezek némelyüké is óriási példányszámok- ban fordul elő. A'ariációs mérés és staldsztika nem készült. Magyarországi szarmata és alsópannóniai kord faunák határozásánál e mű nélkülözhetetlen. Strausz László. riilmhe. Hermán, I- romiéi: DANA’S SYSTEM OF MINEROLOGY. Vol. 1. N'ew York, 1946. (834 oldal.) James Dwigbt Dana 1837-bén megjelent The system of mineralogy című munkája az ásványtani irodalomban páratlan sikert aratott, 1868-ban már az ötödik kiadás került könyvpiacra. A hatodik kiadást 1892-ben a .szerző fia, Edward Salisbury Dana bocsátotta közre, de már 1898-ban újra kellett nyomatni. E munka a világ minden részén elterjedt, minden mineralogus használta és végül már minden közelebbi megjelölés nélkül; a Dana néven emlegették. Az ásványtan fejlődése ,az új adatok, új ásványok, új felfogások és új ered- mények Szinte megkövetelték a Dana korszerű átdolgozását, ami hatalmas munkát jelenteit. .A nagy feladat megoldása Ch. Palacké, a Harward-egyetem tanárának érdeme, aki H. Hermán és C. Frondel közreműködésével 1944-ben megjelentette az új Danát, ami rövidesen elfogyott és már 1946-ban második nyomást kellett kiadni. -Az említett szerzőkön kívül számtalan szakember vett részt a munkában. Az ered- mény: az új Dana első kötete, az elemek, szulfidok, szulfosók és oxidok ásvány- tanait foglalja magába és 834 oldalra terjed. Az 1898. évi Dana-kiadás csak egy kötet volt 1134 oldal terjedelemben három Appendix-szel (75 114 -F 87 oldal). A Dana kiadásának szükségességét fentebb érintettük. Palacké pedig a követ- kezőkben jelölte meg: Üj ásványrendszer felállítása kristálykémiai alapon, az ásvány- fajok rendszerének számozása, az alaktani elemek revíziója a kristályszerkezet alapján, az új kristályalakok közlése, a kristályszerkezeti adatok (elemi cella,, tér- cíoport, stb.) felvétele, a fajsúly megállapítása új megfigyelések alapján, az átnem- látszó (opak) ásványok optikai sajátságai, új kémiai elemzések adatai és az össze- tételt helyesen kdfe'ező kémiai képletek, az irodalom bővítése, transformációs kép- letek, ritka alakok közlése. E széles körű feladatnak megvalósításálxil következett a Dana terjedelmé- nek lényeges megnövekedése. .Az első kötetet követni fogja az előkészületben levő második, ami a haloidokaf. karbonátokat, szulfátokat, bórátokat, foszfátokat. 9* 182 arzenálokat, sll). lo{ílalja maííaban és végül a liarina. bidroxidok, 7. összetett oxidok, 8 koluin- hium, tantál és titán összetett oxidjai. A rendszerben mintjen ásvány számor kapott. .\ számozás lényegélzen a könyvtári decimális rendszert követi. Az első kél szám a kristály-kémiai típus a harmadik a vezér-ásvány, a negyedik a csoportba tartozó ásvány száma. Például 261 galenil csoport. 2611 galenii, 2612 claustalit, 2613 altait. 2614 alabandit. 2615 cddhaiinil. Vagy az .\aX típusban 41 .Vi-X-típas, 411 ku])rit, 412 víz. Az alaklani ívsz behatóan ismerteti az elemi cella és a tércsoiiorl tárgyalás sóban követett elvet. ,\z egyes ásványok lércsoportjának jelölésélxMi a ncrnuuin — .Vagruin-féle jelölési módot követik, de az általános részben a nekik megfelelő .Sc/iön//íí>.s'-téle jeleket is' iközlik. A kristályosztályok elnevezése Gioth szerint tör- ténik, de az 1937-ben ajánlott /foj/cr.s-féle módosítással. Az elemeket a lineáris tengelyaránnyal, a : b : c és a ])oláris aránnyal, i)«:qo'.ro adják meg. szögada- tokat a ? és y értékkel fejezik ki. Az elemek és szőgadalok számításánál Gohl- sclimidt, Palache, Peacock és Wolfc eljárását alkalmazzák. Az egyes rendszerek geomelriai-kristálylani tárgyalásakor a stereografikus és gnoinonikus projekciói ■ egyaránt használják, az utóbbit inkább az amerikai irodalomban szokásos módon. ,\ számításokhoz 110 képletet és 12 táblázatot közölnek. Az általános rész többi fejezete inkább csak a könyvben követelt rendszere- zési eljárások magyarázala. A rendszertani rész a fent részletezeti elvek szerint épül fel. Talán nem érdektelen az eljárást legaláiib egy példával megvilágítani. A 261 galenit-csoport izoinetrikus hexoktaéderes. Izomorf tagjai ; 2611 galenil, 2612 claustalit, 2613 altait, 2614 alabandit, 2615 oldliamlt: ezek összetét.ele, rácsállandója és fajsúlya. Ezeket adatoikat követi a galenit leírása. .V galenil összetétele és különböző nevei I*linius-tó\ (Kr. e. 77) kezdve a A'err-féle ü— galenitig (1935). Kristályrendszere, osztálya, tércsoiiortja, gyakoribb alakjai. Elemi cella tulajdonságai. Habitusa. Iker- képződés. Siklatás. Hasadás. Kemény.ség. Fajsúly, Olvadáspont, Szin és fény, Fényátbocsálókéiiesség. Heflexióképesség. Kémiai sajátságok. Előfordulás: európai és részletesebben az amerikai lelőhelyek. Átalakulás, pszeudomorfozák. Mesterséges előállítás. Név eredete. Irodalom; ebben a ritka alakok felsorolása és a nem sza- !)ályos rendszerű ásványoknál az elemek és kristálvalakok esetleges transfonnációja mind gi ometriai, mind szerkezeti vonatkozásban. — ICbből az egyetlen jiéldából' kiviláglik a szerzők gondossága és figyelme, mellyel az. adatokat összeállították. A könyv kiválóságát dicsérni felesleges! Korszerű fejlődését biztosították szerzői. .V könyv önmagáért beszél. Kiállítása elsőrendű. Kitűnő jKqiíron kiváló tipográfiával készült. Egy ilyen nagy vállalkozásnál természetes, hogy hibák és hiányok felisiner- betök. Ezek azonban nem súlyosak és nem félrevezetők. Tibből a szempontból minket elsősorban a magyar vonatkozások érdekelnek. Es itt ismét azzal a nagyon .sajnálatos, de szinte ki'])nszlíthatallaii hibával lalálkoznnk, anri minden magyar vonatkozású idegen nyelvű munkában megtalálható: a magyar nevek helytelen írásmódja. Ha a különböző népi'k igen változatos írásmódjára ífraneia, cseb. 138 spanyol, slh.) az idi't>en iiyi-lvii munkák szerzői ;>on(l()t roren javítanii és i)ótolni fogja. Ne felejtsük el, hogy olyan hatalmas adathalmaz feldolgozása, amilyent az új Dana k-adása megkívánt, el sem képzelhető hiba nélkül! Ismételten örömünknek kell kifejezést adni, hogy az új Dana megjelent é's ízzel az ásványtan tudományának nagy szolgálatot tett. Tokodif ÍMitzló (iiiiniaraens: CALOGERSII'A, UM NOVO .MINFK.AL DA FAMÍLIA DO.S TANTALOS. — ANALS DA ACADEMIA BRA.SILIERA DE CIENCIA.S. Rio de .laneiro. 16. 19A4. (255 — ^260.) -Az új ásvány a hatszőges rendszerbe tartozik. Kristályalakjai (0001), (lOlOl, (1120); o tonnákra szerző szögadatokat és tengelyarányt nem közöl. Habitusa prjzmás. Keménység: 0,5 — 7. Fajsúl5’: 7,10 — 7,20. Hasad a bázis szerint. Törése egyenetlen. Színtelen, l^gyoptikai tengelyű, negatív. Kettőstörés: 0,042. Összetétele; o-Al20s.2Ta205. Ia?löhelye: Giz, Equador város mellett Brazília Rio Grande do Norte államában. Tantálatokat és berillt tartalmazó pegmatilban található. Elnevezése .loao Pandia Galogcras (1870 — I9S5) tiszteletére. Tokoclii László Poitijh, Hemterson: BR.ASILIAN ITE, A NEW PHOSH.ATE MINERAL. — ANALS DA ACADEMIA BRASILIERA DE CIENCIAS. Rio de .laneiro. 17. 1945. 13 — 14. Szerzők előzetes jelentésben számolnak Ix; az új ásványról. .A braziliauii prizmás kristályokban jelenik meg, melyek hossza a 13 em-t is eléri. .Az egybaj- lású rendszerben kristályosodik; kristályformákat szerzők nem közöltek. Kemény sége 5,2. Fajsúlya 3,0. (010) szerint jól hasad. Törése kagylós. .Színe sárgászöld átlátszó. Optikailag pozitív. 2V = 00 — 70'’. a =1,598, /4 = 1,605, 7= 1,017. Össze- tétele: Na20.3.Al203.2P2Ög.4H-.>0. Lelőhelye: Arassuai környékén (Mina.b állam) talál- ható fenaikit-csillám pegmatil; kísérő ásványai álhit, zöld tnrmalin és muszkovit. Elnevezése Brazília után Tokodfi László CHAMBER’S .MINERALOGICAL DK'.TIO.VARY. AV. & R. Cbambers. Ltd. London and Edinburgit. .A könyv 47 oldalon röviden közel 1400 kristály- és ásványtani .szakki fejezé.'*' és ásványt ismertet. 40 táblán 425 ásvány szines rajzát tünteti fel. .A .szövegrész rövid, világos, könnyen érthető. .A lénj'eget helyesen emeli kii. .V lexikonszerű szövegrész általában tartalmilag helyes; egyes elírások azonban elő- fordulnak, ])1. „alsonit. Whiiterit.“, , essonile. .A variety of Hessonite.‘‘ .A szines táblák a könyvnek lényeges részei. Már régi törekvés; az ásványo- kat eredeti színében nyomtatásban visszaadni. E feladat megoldása — a nyoimla- lechniika mai fejlettségi fokán — sem .sikerült. .A 40 tábla szines ásványrajzai egy lépéssel előbbre jutottak. Bőven találunk igen jól .sikerült, ;,.színhű“ ásványrajzokat (kén, realgár, pirít, fluorit, kvarc, acbat, jáspis, aragonit, azurit, malac.hil. ortoklász, berill, cianit, tnrmalin, staurolit, muszkovit); ezek nagy mértékben eme- lik a könyv értékéi. 134 Mind íi röviíJ és helyes szövegrész, mind a jól sikerült színes ásványra jzok előnyösen segítik elő a könyv használaliát és az ásványok tanulmányozását. A könyv sikerült voltát házonyílja, hogy első kiadása 1945-iben, újahh kiadása 1948-ban jelent meg. Örvendetes lenne, ha hasonló könyveeske magyar nyelveTi is megjelenhetne. Tohodt] László Shrock: SEQUENtil-: l.\ LAYEREl) ROCK.S. {A study ot l'eatures and structures iiseful fór deternijining top and boltmn oi order’ of succession in bedded and tabular rock bodies.) McGraw-Hill Book Co, Inc. New York. 1948. 507 oldal, 397 szövegközti áltra. Évtizedes adatgyűjtés eredményét adja jól átgondolt és áttekinllieto csopor- tosításban ez a rendkívül tanulságos kézikönyv. Rétegek egj'másrarakodásána'k — • még vulkáni és metamorí kőzetekben is — minden elképzelhető vonását, jelen- ségét nionografiiku.san tárgyalja a fogalmak pontos definíciójával, a jelenségek magyrázatával, igen világos ábrák szemléltetésével. Az egymásrarétegezödés általános szabályainak (üledékképződési ritmusok, diszkordanciák, vulkáni jelenségek) általános vázolása után a jelenségek gazdag változatosságát mutatja be példákon. Üledékes kőzetekkel három fejezet foglal- kozik. A kőzettani-szöveli-ásvánijtani léteyződés érdekes jelenségei az endosztra- iikus breccsák. a ritmikusan váltakozó és ciklusonként felfelé fokozatosan finomodó szemcsenagyság (graded bedding), évgyürüs iiledékelc I varved sediments). A rétegek felső és (dsó felíiletének (dakulása tárgyköiBöl a szél- és tengerokozla hulhVin- barázdák, parti kimosási formák, parti buborékjáratok (pipe-rock), eső és jégeső nyomok gazdag formaváltozalai érdekesek. képződő üledék felszínére került vagy hullott idegen tárgyak benyoinatai és környezetük alakulása, fagyjelen.ségek, élő- lények járatai és lábnyomai, száradásii repedések és felleveledzés nyomai, kivájt- lijratöltödő mélyedé.sek (sconr and fill slruclures) analízise mind az egykori fel- szín megállapítására alkalmas és az üledékképzödés köriilményeil tisztázza. Az üle- dékek belső szerkezeti formái között a keresztrétegzések változatai, az üledékkép- zödés közben fellépett tektonikus deformációk jelenségei, a különféle kitöltésű geodák, állattelepek és kövülethéjak elhelyezkedésének szabályszerűségei kerülnek bemutatásra. A vulkáni kőzeteknél a kihűlési felületek formái, összetétele, zárványai, hólya- gok és üregek elhelyezkedése, szerkezete felszínjelzö. lepeliképződménvek között a hamurétegek, iszapbombák és iszapárak őriznek meg az egykori leiszínre jel- lemző tonnákat. Az „öröklött szerkezetek*' Jiiegjelcnési formáit termál és dinamo-nielamorio zis különböző fokain és redözödés, összetörés különböző fázisain érdekes példákon mutatja be, melyek sok esetben .járultak hozzá a nagytektonika helyes értchne/é- séhez Ipl. Dalradia'n-palák Skóciában). .V kimerítő (737 munka) irodalomjegyzéik a kötet nagy értéke. Pnntó Gábor Structurcd Geoloyg of Canudian Őre Deposits (.V Sym|)osiuin arranged hy a tiommittee of the Geology Division Canadian Institute ol Mining and Metallurgyl 948 oldal, 364 szövegközti ábra + 6 melléklet. Montreal 1948. A Kanadai Bányászati és Kohászati Intézet ötvenéves juhileuinara az Intézel földtani .szakosztálya szimpóziumot állílott össze az amerikai bányageológusokal napjainkban leginkább foglalkoztató ])roblémakörnek, az érctelepek keletkezésének szerkezeti adottságni (structural control) illusztrálásara. 120 szerző tollából 1.1! cik- ket tartalmaz a kötet. . .. . ■ A Newhouse összeállításában megjeleni ,, Structural (.untról szimpóziumot, mely az lígyesült .\lhiinok ércelőfordulásainak példáit mutatja he, igen jól egészíti ki ez a kanadai viszonyokat kimerítően tárgyaló kötet. Az óriá.si adallömegel tar- talmazó kötet, melv a legváltozato.sabb teleptani típusoknak a legkülönhözőbh tek- tonikai formáktól függését nnitat.ja be közel 200 ércelőfordnláson, regionális beosz- tása miatt nehezen áttekinthető. 185 Az első fejezel nagyobb területegységeket tárgyaló cikkei általánosabb érde- küek és a szerkezeti összefüggéseket is nagyvonalúbban nintatják. A három fejezet- ben tárgyalt (Korclillerák, Prekainbri i>ajzs, Api>alach) egyes bányák vagy bánya- kerületek szerkezeti leírása igen érdekes példákat nyiijt arra, hogy liquidniagma- tikus-peginatit-hidrotermáli.s ércesedések lokalizációjánál regionális méretekben és érceloszlásánál ■ — egészen mikroszkópos méretekig — a szerkezeti viszonyoknak kimutatható befolyása van. Töréses szerkezettel gyakoribb és közvetlenebb az összc- íüggés, de számos példa van gyűrt formákkal kapcsolatban megjelenő, főleg tömzs- szerü ércesedésre is. világos szerkezeti képet nynjtó térképek, szelvények és tömb- szelvények alapján az ércesedés előtti és utáni mozgásoik élesen szétválaszthatók. A kötet ni ozaik-j el legéből következik, hogy a rengeteg példát rendszerbe nem foglalja és a főleg gyakorlati szakemberek által nyújtott leírások sem mennek túl a tények megállaiiílásán. Kőzetek különböző áleresztöképcsségének a szerkezettel l>árosuló hatására is alig van utalás. Panfó Gábor. Weutherhead : PETROGRAPHIC MICRO-TIXH NlQUi:. London, 1947. 98 oldal. kőzettani kutatás nélkülözhetetlen segédeszköze a mikroszkopi vékony- c-sdszolat. Az ügyesen összeállított kis munka a vékonycsiszolat-készítés aprólékos és nagy gondos'ságot kívánó minden mozzanatát ismerteti. A közetpéldányról való le- vágás és lepattintástól kezdve, a felragasztás, a csiszolás különböző fokozatain át' a csiszolat végleges lezárásáig végzendő műveletek leínisa és fénvképekkel történő szemléltetése útján vezeti az olvasót feladatának megoldásához. Mimi a tűzeredésű, mind az üledékes és átalakult kőzetek vékonycsiszolalainak készítésében igyekszik vezérfonalat nyújtani. Különösen az üledékes kőzetek különbözőfcleségeiböl — oly- kor nehezen — előállítható készítményeknél követendő csiszolási módszereket írja le. \ kövületek vékonycsiszolatainak készítésekor alkalmazott eljái'ásokat behatóan ismerteti. A szokásos csiszolóanyagokon kívül részletesen foglalkozik a. nagykemény- ségű „norbld“, Norton-féle borkarbid (B^Cl tulajdonságával és alkalmazásával. Rövid összefoglalásban tárgyalja a különböző szeparációs eljárásokat (bromo- fonnos, mágneses, stb. elkülönítés). A könyvecske utolsó fejezete a vékonycsiszolatok fényképezé.sével, a mikro- fotografiai módszerekkel foglalkozik. \V eatherheml kis munkája mindenkinek, aki a kőzetcsiszolatok készítésével óhajt foglalkozni, ha.sznos útmutatásokkal szolgál, melyeket követve — de főleg türelem és gj'akorlat révén — a vékonycsiszolatok készítése elsajálíth.ató. Tokod fi László. Jardetzky: BEWEGUNGSMECH.ANISMUS DÉR ERDKRU.STE. Denkschritften d. österr. Akademie d. Wi.ssensch. , — Maliiéin. Klasse. Bd. 108. 1948. .\ kontinensek kialakulásának Weyener szerinti magyarázata a lények egy szerűségének a szuggesztív hatásával nagyon sok kutató képzeletét megfogta. De az elmélet nagy nehézségeikbe ütközött, amikor a mozgásokat létrehozó erők eredete került előtérbe. Az eddig számításba vehető erők mind jelentékteleneknek mond- hatók. Szerző a kontinensek keletkezésének, valamint a lánchegységek kialakulásá- nak egeszen új magyarázatát adja. .\bból a tapasztalatból indul ki, hogy a Napon (ile a Jujiiteren meg a Saturnuson is) az egyenlítői zónák szögsebessége nagyobb, mint a pólusok felé eső övéké s ennek alapján felteszi, hogy ugyanez a Föld eseté- ben is fennállott. Eleinte ez a szélességi övék szerinti szögseliességeloszlás meg akad.ilyozta a szárazulattömbök kialakulását, mindaddig, míg a kivált szilárd anj'a- gok kivastagodása folytán a sebes.ségkülönbségekből fellépő feszültségek már nem voltak elegendőek a kialakult tömb szétmorzsolására. Természetesen a vastagság- nak megfelelően a tömbök terjedelme olyan kellett legyen, hogy a fellépő feszült- ségek eredője is kisebb volt egy határfeszüt.ségnél. Így a földtani megfigyelésnek megfelelően, egymástól függetlenül kialakultak a kontinenseik ősi magjai, majd ezek az őspajzsok a karbon időszakra egyetlen egésszé torlódtak össze, kialakítván a VM) Wegener-l'ék* Pangeál. De a Pangeára az üvek szeriiil vállozó szögselwsségek halasa olj'an húzó, Hl. nyomó és részben nyírófeszültségeket eredinényezell, hogy ezek a henne fellépő feszültségek túllépték a kőzetek szakító, nyíró, Hl. nyoinósziiárd.ságál mélyebben pedig a folyási határt, úgyhogy ennek következtében szétvált az amerikai kí'nlinens és létrejött a többi kontinensek mai nagybani széttagollsága. Ha alkalmas sebességelosztást fogadunk el az egyes s/jélességi ővekre, akkor az elméleti meggondolásokból is adódik az észak- és délamerikai kontinens kialakulása. De hogy a kontinensek Wegener szerinti széltagoltsága következménye lehel a magma övék szerint változó szögsebességgel való forgásának, arra nézve a szerző modelkísérleteket végzett. A modellben' az egyes övekei egymással i)árhiizamosan futó és egymással érintkező lécek kéj)vi'Sellék. Ezeket vállo.zó álmérőjü orsóra csa- varodó fonálsereg húzta úgy, hogy az egyenlítői részek nagyobb sebességgel, az ettől szimmetrikusan fekvő övék ])edig iuíikÍ kisebb ést^ kisebb sebességgel mozogtak a fonalak egyenletes felcsavarodása alatt. A lécek fölé vékony szurok alapot kent fel, amely a kontinensekkel közvetlenül érintkező magmát volt hivatva képviselni. Erre a szurokalapra gii)szből képezte ki a lehetőleg egyenletes vastagságú ,,pangea“-t. Hogy a magma j)asztikus állapotának megfelelő körülményeket állítson elő a szn- rí>kí)an, az egész szerkezetet egy 28 — .'10 E° ki')rüli hőmérsékleten tartott szekrényiie helyezte. A.-dolgozal c modellkísérleteinek 7 különb(')zö eredményéi mutatja be, amelyek elgondolását igazolni látszanak. Egyik-másik kísérlet eredménye nemcisak a konti- nensek számát és közelítő alakját adja egészen jól vissza a ,.j)angea“ szétszakadása után, de kiadódik még az „Azsia“ keleti sziédén lévő szigetkoszorú is. Tapasztalaiig szerint akkor alakulnak a valósághoz ki')zelebb a kísérletek eredményei, ha a gii>sz- böl alkotott ,,őskonlinens“ az egyenlítőhöz kéjiest nem fekszik egészen szimmetri- kusan. De akkor is ez a helyzet adódott, ha az őskonlinens magjait, az őspajzsokal csekély mértékben kivastagította. karbon utáni hegységképződés magyarázata ebből a képből a k(')vetk.-ző- képen atlódik: ,\z eredetileg egybenlévő Pangea alatt az egyenlítői-öv fáján a magma gyorsabban háladi mint maga ez az öskontinens, míg a kontinensnek a [jólusok felé eső szélei alall a kontinens haladt gyorsabban a magmánál. Ennek a következ- mény, az volt, hogy a Pangea nyugati szélének k(')zei)c táján, ez felel meg .\merika nyugati egyenlítői Iájának, láncliegységbe torlódott fel. l'gyanez t(')rtént a Pangea keleti szélének északi és déli részén. Ugyancsak a magma zonális seln-sség- viszonyai következtében a szétszakadás folylán az amerikai kontinens északi része aZ é)ranuitaló járásával ellent'tes, mig a déli része azzal egyező elfordulé) mozgást volt kénytelen végezni s az így fiHlépő vízszintes nyomóerők halásaképen lélre- löftek a Kordillerák és az .Didók. Az afrikai kontinens ugyancsak az óramutató járásával egyező elfordulást végzett. Ennek lelt következménye az európai és elö- ázsiai hegységképződés aljii fázisa, míg ugyanakkor az indiai félsziget az óramulató járásával ellentétes irányú elfordulási volt kénytelen elszenvedni, mivel az egyenlítői nagyobb sebességű magma ilyen erőbehalásl liozott létre. Ebliől a mozgsisbol szár- mazó vízszintes erők hozták azután létre a Himalá,gil. Elméletének alátámasztéisára becsülni |)ré)hálja a tcllépő és a föld arculatát kialakító erőket s arra a megálapításra jut, hogy az általa f(")ltélelezelt erők, meg- felelő szögsebc.sségeloszlás mellett elegendők a jelenségek magyarázatára. Szerinte, ez az elképzelés, a többi elméletekkel szemben, csaknem minden jelenségei meg Ind magyarázni a Eöld arculatának kialakulásával kaiicsolalban, tisztán a 'magmának a zónák szerinti sz(">gs(d)esség eloszlásábé)!. E(j;ic-ben B. S. Epstein és P. Ehrenfest 1924-ben felvetette az elektron-eloszlás, az elektron-sűrűség meghatároz.sának lehetőségét és fonlossá- gál. IV. L. Bnigy 1929-ben az interferenciákat Fourier-sorban ábrázolta. Az elhajlító reszec.skék térbeli elrendeződését a reflexiók intenzitásából meghatározhatjuk. TV. H. Bruyy, H. Dunne és B. J. Ilnoighurst számításai szerint az egyes rácspontok körül az elektronok térbeli sűrűsége olyan, mintha több kiilönböző rácsállandójú kritály lenne egymásba helyezve. reflexiót az elektronsűrűség létesíti, ez Fourier-sorok- kal számítható és grafikusan ábrázolható. grafikus képből a rácspontok helyzete rögzíthető, illetve a más eljárásokkal nyert ponthelyzettel azonosítható. .Az összetett rác-s az egyszerű rácsnak többszöröse, úgyszintén az elektronok száma is többszörös, I* ténvezők a strklurafaktorban szerepelnek. .Az összetett rács valódi szerkezetét meg- kapjuk. ha minden összetevő rács-sűrűséget a tér mindtn pontjában összegezzük. E művelet a térbeli Fourier-analizis; végtelen trigonometrikus sorok kifejtése. Háronj dhuenziós rácsban egy hkl-indexű rács-sík interferenciájának erös.sége egye- ne.sen arányos a hkl-számhármashoz tarozó strukturafaklor négyzetével. , -A három dimenziós rács Fournier-analizise hosszú számításokat igényel; egy kristályf elvétel kiszámítása egy évet is igénybe vesz. Ennek oka, hogy a szóró- képesség előjelét minden reflexióra ismerni kell és miként Iá link, az intenzitások a syóróképesség négyzetével arányt)sak, a gyük vagy pozitív vagy negatív. Kzen az igen nagy nehézségen igyekszik javítani a Patterson-analizis — lényegében az előbbi módszerrel azonos — de nem a szóróképesség értékeit, hanem közvetlenül az inten- zitásokat használja fel, akkor azonban csak a rácsban lévő távolságokat és ezek szögét határozhatjuk meg. Sok esetben csak az egy- vagy kétdimenziós rácsok elektron-sűrűségét sikerült megállapítani. A Fourier-analizis nemcsak a szervetlen anyagok, ásványok, de a szerves vegyületek kristályszerkezetének meghatározására as felhasználható és legtöbbször az utóbbi esetben fontossága jelentősebb. Hooth könyve a Fourier-analiizist, matematikáját és fizikáját behatóan tár- gyalja. Foglalkozik az eljárás módosításaival. Részletesen ismerteti azokat a készü- lékeket, számológépelvet és különböző más technikai berendezéseket, melyekkel az elektron-sűrűség megállapítása könnyebbé tehető, s mint ilyen, jól használható összefoglalás. Tokodíj László. -S. TolansLti. MULTIPLF-RFAM INTFRFEROMETRY OF .SrRF.UilkS AND FII.MS. O.xford. 194-8, (1—187.) .Szerő interferencia-jelenségek tanulmányozására szolgáló módszei;eknek a különböző kutatási területeken elért újabb és a szerző .saját vizsgálatainak fontosabb eredményeit ismerteti. Részletesen foglalkozik az interferenciával. Egy sokszorosan visszavert fény- nyaláb megfelelő alkalmazásával sikerült a csiszolt felületek sajátságait pontosan megismerni. Szerző különleges optikai eljárá.sa olyan részletekéi is feltárt, melyeket^ az elektromikroszkóp ú. n. „Shadow-cast“ módszerével sem lehetett eddig meg- ismerni. A különleges eljárás könnyebb megértése céljából szerző a klasszikus opti- kai interferomelria rövid áttekintését adja. Ismerteti a Newton- és Fizeau-gyürükel, n F(ihr;i — Pc/ot-féle inlerferométert és behatóan tárgyalja az ezüstözés technikáját. behatóan foglalkozik a sokszorosan visszavert fénynj’aláhok segélyével létre- hozott jelemségekkel és alkalmazásukkal a kémia, kristálytan, krislályfizika és metallurgia területén. .Számos interferogrammol mutat be. Mineralogusok szempont- jából különö.sen érdekesek a gipsz és kalcit hasadási lapjairól készült interfero- grammok, továbbá azok a vizsgálatok, melyek a gyémántra és csillámra vonatkoz- n;ik, melyek megértését gazdag képanyag közlésével könnyíti meg. •\z átnemlálszó (opak) .anyagok és fémek tanulmányozásából nyert ered- ményeket részletesen feldolgozza. ■\z. interferometria ez újabb eredményei határozottan érdeklődést keltenek és >■ területen végzendő további vizsgálatokhoz Tolansky könyve jó útmutató. Tokodíj László. Hatcman: EGONOMIG MlNERAL DEPOSITS. New York, 1948. A yale-i egyetem tanárának ez a kitűnő könyve 1942-ben jelent meg .s ötödik kiadása mutatja értékes voltát. Kitűnő átlekinUielőséggel, világos, érthető fogalma- zásban adja a hasznosítható ásvány-kőzeílelepek teljes ismeretanyagát. Három fő- részre oszlik. ,\z első rész a leleptan alapelveivel és az ásványtelepek keletkezési módjaival, osztályozásával, kutatási módjaival és termelési viszonyaival foglalkozik. .\ második részben az érclelcpek, a harmadik részben a nemfémes telepek ismer-; telését találjuk. Természetesen mindhárom részben az amerikai példák túlsúlyban vannak, de ö.sszehasonlító áttekintést ad a Föld összes többi, föbl) előfordulásairól IS. Nem kiimerítö adathalmaz, hanem igen kitűnő tankönyv, melynek korszerű tár- gyalási módja, megfelelő kiegészítésekkel, ennek a tárgykörnek ill'honi lanitásában is 'mintául vehető. v. Loveriny T. S.: MINERALS IN WORLD AFFAIRS. New York. 1944. .\ hasznosítható ásványos anyagok gazdaságpolitikai fárgyalása. Revezetőjé- ben érdekes áttekintést ad a népek sor.sál és a világpolitikát befolyásoló nyers-' anyag-kérdésekről, az ásványok szere])éröl az emberi művelődésben, világkereske- deíemben, és a haoi gazdálkodásban. Röviden tárgyalja a hasznosílhatóiág gazda- sági előfeltételeit, majd az ásványos nyersanyagok fölhasználásának történeti fejlő- 139 flését az iparosodási időszak előtt és azóta. Véf'iil a földtani alapfogalmak ismerte- tf'isét adja. A második rész fl kőszén és olaj, a harmadik a vas és vasölvözö fémeket: vas és acél, mangán, króm, nikkel, wolfram, molibdén, vanadium, a negyedik a töblii fémeket: réz, aliunínium, ólom, cink, ón, higany, antimon, tárgyalja. Az irány*- elvet mindenütt a fölhasználá.S'i módok és a termelési adatok ismertetése adja, melyeket térképi és statisztikai adatokkal, törrténeti aláfestéssel tárgyal. A k/önyv nem szakemberek számára, hanem kereskedelmi tájékoztatásul készült s ebben a tekintetben érdekes és kitűnő áttekinté.st is nyújt; statiisztikai adatai 1940-ig terjednek. v. Dzsida J.: A tözegkiitató Intézet szervezete, elvégzett és megoldandó feladatai. — Bányászati és Kohászati Lapok. 1949. p. 107 — 110. Dyyed L.; Topografikus korrekció a graviméteres és ingamérések esetében. — Bá- nyászati és Kohászati Lapok. 1948. Facsinay L.: Isostatic anomalies of Transdanubia (Hungary) according to the gravi- meter measurements. — Geofisáca Púra e applicata. Milano, vol. XIII. 1948. Felföldi F.: Ctügyi problémák. — Magyar Közlekedés, mély- és vízépítés. 1949. (Jraselly J.: Analyses of somé bismuth minerals. — .Acta Universdtatis Szegediensis. — Miner. petrogr. Tonnis II. 1948.. Hauser L.; Geologiai-hidrologiad szempontokat alapul véve lehet-e földutak építésé- ről beszélni a magyar Nagy .\Ifötdön? — Magyar Közlekedés, mély- és víz- építés. — 1949. II. Fach S.: Bizrautásványok a Kárpátmedencéböl. — -\cla Universdtatis Szegediensis. — Miner. petrogr. Tomus II. 1948. Mezősi J.: Rézérc előfordulás a Zempléni Szigehegységben. — Acta Universitatis. Szt'gediensis. — Miner. petrogr. Tomus II. 1948. Mezősi J.: Rézérc előfordulás a Zempléni Szigethegységljen. — Acta Undversátatis. Miner. petrogr. Tomus II. 1948. Mosonyi E.: A vizieröhaszaiosítás helyzete Svédországban. — Magyar Közlekedés, mély- és vízépítés. 1949. H. Fnnlá (». ; Beispiele von .Strukturánderungen sulfidische Erze. — Mikroskopie. 1948. Bd. 3. . " ' Fapp F.: Magyarország eruptív kőzeteiről.’ — Magyar Közlekedés, mély- és víz-- építés. 1949. I. í>alamin P.: Francia hidrauldkai központok. — Közlekedés, mély- és vízépítés. 1949. 1. és II. * Sclimidt E. R.: \ barlangi kürtök és a gleccserüstök képződésének geomechanikája. — Bányászati és Kohászati Lapok. 1949. /.siytnond R.: tudományos tözegkulatás nemzetgazdasági jelentősége. — Bányá- szati és Kohászati Lapok. 1949. Wein Gy.: \ magyar tőzeglapok geológiád megkutatása. — Bányászati és Kohászati Lapok. 1949. p. 14.3—146. j . PÓTLÁS ÉS FOLYTATÁS 1940-A948. ÉVEKRŐL. I Bátyi K.: \ kristálykeménység mérések módszerei. — A jászóvári premontrei ! kanonokrend gödöllői szent Norbert gimnáziumának 1941 — 12. évkönyvéből. I Balyi K.: A lengéscsillapodás mint keménységmérték. — A jászóvári premontrei j kanonokrend gödöllői szent Norbert gimnáziumának 1942 — 3. évkönyvéből. Balyi K.: A keinénységmérő inga lengéseinek fényképezése. — A jászóvári pre- [ inontrei kanonokrend Szt. Norbert gimnáziumának 1943 — 44. évkönyvéből. 1 boros A.: A földtani múlt és a Magyar Középhegység mai képe. — Természet- ludoinán}'! Közi. Pótfüzetek. 1942. Boros .4.; Az érdi inagaspart. — Természettudományi Közi. Pótfüzetek. 1944. Meznerics I.: Die Brachiopoden a-Resté aus Ungarn. — .Annales Muséd Nationalis Hungarici. I Vol. 47 1944. T ÁRTALOM— S O M M A I R E. Egyed L.: Az anomiáliáik magassága redukciójáról. The elevation correction of anomalies &2 — 108 Kolosváry n ; Rj RglnniHálf g ha^ai harmtiHlrrtrhAl New Balanids írom tihe Hungárián Terldary age 108 — 116 J. Neubrandt Erzsébet: Oriásnövésű Pyrgulifera-faj Ajkáról. Giganbisch gewachsene Pyrgulifera Species aus Ajka 11 7 — 1 23 Szentes F,: A Kárpáti hegyrendszer helyzete az alpesi orogénban. ' DléT^age des Karpalensystems im alpdnen Orogen 87 — 92 Strausz L.: A Dunántúl DNy-i részének kavics-képződményei. Gravels of SW Transdanubia 8 — 66 Zdnkfauserit, ein neues Mineral von Felsőbánya 66 — 87 Tokody L.: Cinkfauserit, új ásvány Felsőbányáról. Vadász E.: Elnöki megnyitó. — Eröffnungsrede des Vorsitzendes • 3 — 7 Felelős kiadó: Berend Iván. Kiadóhivatal: V., 8zalay-ii. 4. Telefon: 122—299, *126—288. Felelős szer- kesztő: Dr. Vadász Elemér. Szerkesztőség-: VIII., Uuzenm-krt. 4/a. Csekkszámlassám: Magyar Nemzeti Bank 22. sz. fiókjánál 74.622. számú postatakarékpénztári csekkszámla. Budapesti Szikra Nyomda NV, V., Honvéd-utca 10. szám. — Felelős nyomdavezető: Radnóti Károly- FÖLDTANI KÖZLÖNY BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GEOLOGIQUE DE HONGRIE LXXIX. 5-8. FŰZET 1949. Dunántúli eocén-korallok KOLOSVARY GÁBOR 1. Bevezetés. II. Alaktani tudnivalók. a) A meghatározásnál felmerülő nehézségek. b‘) Föhh alaktani tudnivalók a korall-kövületekről. c) A korallok általános felépítése és rendszerezése. III. Tárgyalás. a) Classis Anthozoa. b) Subelaissis Zcanthia.ria. c) Subclassiis Aloyonlasria. d) Olassis Hydrozoa. IV. Üj formák leírása magyar nyelven. V. Összefoglalás. a) Eétegtani megoszlás. b) Lelőhelyek és gyűjtők fölsorolása. c) A meghatározott fajok külföldi eloszlása. d) A meghatározott fajok névsora. e) Synonymák. F7. The eocene corals of the hungarian Trayisdanubian province. d) Preface. b) Deseriptions of the new species. c) Sum.mary. VII. Irodalom^Literature. I. Bevezetés. A Magyar Nemzeti Múzeum élő kökoralLanyagáinak feldo.1 go- zása után 1947 őszén kezdtem meg a magyar eocénkorú korallok fel- dolgozását. Dolgozatomban mindazon fajok ismertetését nyújtom, melyeket a különféle hazai tudományos intézmények gyűjteményei- ben találtam. Gyakorlati és képekkel kísért dolgozatommal segítsé- gére óhajtok lenni hazai geológusainknak és palaeontológusainknak, kik eddig egy ilyen összefoglaló magyar korall munkát nélkülöztek. A szerteszórt külföldi szakirodalom mindenkor nehezen volt össze- hozható, hogy belőlük a geológus és palaeontológus határozásait el- végezhesse. Ez kitűnik abból is, hogy hazai szakirodalmunkban a különféle faunalistákban az ásatag korallok sok helyen csak mint korallok vannak felsorolva. Ha találunk is itt-ott korallmeghatá- rozásokat, azok részben tévesek, részben elavult, régi nevek. E régi 142 és többízben ismétlődő synonym neveket mindenütt adom. hogy az irodalmi adatokkal a fajok előfordulása és azonosítása lehetséges legyen. Részletes synonjanikát a munka végén nyújtom. R e u s s o n kívül a magyar szakirodalomban eddig H a n t k e n Miksa (1878) említett fel legtöbb korallfajt az esztergomi szén- terület Nummulina lucasan a- rétegekből. Mindössze azonban csak 17 fajról emlékezik meg a következő lelőhelyekről: Tokod, Sári- sáp, Mogyorós, Baj ót, Pusztadomokos, Kavicsberek, Domonikos-hegy, Szánkás. Az eocén Nummulina striatás rétegeiből a T r o c b o- cyathus affinis és acutecristatus fajt, valamint a Trochosmilia multisinuos a-t említi meg Dorog, Tokod, Mogyorós, Baj ót. Domonkosbegy és Lábatlan vidékéről. ,_yjzsgálati anyagom a következő gyűjteményekből származik: A Magyar Nemzeti Múzeum Pöld és Őslény tára, a budapesti tudomány- egyetem Földtani Intézete, a Magyar Állami Földtani Intézet és Dr St reda Rezső gyűjteményéből. Munkámban hathatós segítségemre volt dr. Szőts Endre szaktáraam, dr. Vadász Elemér egyetemi tanár úr, idősebb és ifjabb Noszky Jenő palaeontológus szaktársak, valamint dr. Streda Rezső tanár úr, kiknek ezúton is hálás köszönete- met fejezem ki. A „Fossüinm CaíaZofirws“-rendszert követtem, a meghatározáso- kat pedig a munkám végén közölt irodalom segítségével végeztem el. így is azonban sok olyan faj van, melyeket biztosan meg- határozni nem tudtam. Minden anyag természetéből folyik, hogy akadnak olyan diarabok, melyeknek biztos diagnózisa nem adható mindaddig, míg újaibb anyag nem érkezik hozzá. Ezt a kétesen és általam jelen munkámban le nem irt anyagot csak azért bocsátom az alábbiakban közzé, hogy a további kutatók számára bizonyos elsődleges támpontul szolgálhassanak. Heliopora sp. (talán új faj); Euphyllia sp. (talán szin- tén új faj); Circophyllia cf. gibba Oppenheim 1901; Circo- phyllia cf. Lavariae Dainelli 1915; Circophyllia ef. Loerentheyi Oppenheim 1912 ; Pattalophyllia cf. dalma- tina Oppenheim 1901; Petrophylliella cf. panteniana Catullo 1847; Orbicella cf. Katzeri (Oppenheim); Solen- astraea cf. gemma na Duncan 1875; Hydnophyllia cf. Ánaequalis Giimbel 1861; Trochseris cf. forojuliensis Dainelli 1915 ; Trochoseris cf. difformis Reuss 1868; Cyathomorpha cf. Rochettina Michelin 1842; C y c 1 o 1 i- tes cf. rhomboideus Oppenheim 1901; Cyclolites cf.sub- p a t e r a Dainelli 1915; Cyclolites cf. vieentina Dainelli 1915; Leptophyllia cf. Pironai d’Achiardi ISlő; Dasmia?cf. cornuta J. Haime 1850; Acanthocyathus cf. transsyl- V a n i c u a Reuss 1871 (miocén faj, a S t r e d a-féle gyűjteményben talán tévesen van a felsögaliai eocénből jelezve!); Trochocya- thus c f . crassus il/. Edwards et Haime 1848; Coelosmilia c f . c o s t a t a Dainelli 1915; ParasmilLacf. elegáns Fromentel 1862; Piacosmilia sp. (talán új faj); Placosmilia cf. de Ga s per i Dainelli 1915; S t ep h anosm ilia cf. aequicostata (Schauroth) 1865; Astr ocoenia sp. (talán új faj); Astrocoe- nia cf. 12-costata Pratz 1883; Actinacis cf. delicata 143 Reuss 1869; Dendracis cf. subnodosa de Gregorio 1894; Goniopora cf. Ameliana (Def ráncé) 1826; Ba top óra c f . conica Hantken (leírása meff jelent??); Cyclolites cf. undu- lata Lamaitref; Axopora cf. mamillosa Steinmann 1903. E bizonytalanul meg'batározott és részben rossz magiatartású fajok kérdésének eldöntését a jövőben meg'ejtendö vizsgálatok és új gyűjtések fogják csak lehetővé tenni. A hazai összes eocónkiorú kora'llok tervbevett feldolgozásából egyelőre csak a hazai Dunántúl eocén koralljait dolgoztam fel. Ezt ikövetőleg a biilíkhegységi, továbbá az érdé yi eocén korallokkal kívámnék foglalkozni. Ezt az elhatározást földtörténelmi tényezők figyelembe vétele indokolta meg, mert hiszen tudjuk, hogy az erdélyi és dunántúli eocén képződményei mind rétegtani kifejlődés, mind pedig a fauna tekintetében feltűnően különböznek. A magyar Bükk- hegység eocénjje inkább az erdélyi eocénfaunára emlékei tét, a dunántúlitól igen kü'önbözik. A magyarországi és az erdélyi egykori tengermedence között akkoriban csupán időszakos és szűk területre szorítkozó összeköttetés lehetett. Az Alföld helyén kiemelkedett tömeg, elválasztó gát volt a két medence köiött. Munkám anyagvizsgálatát főképpen a Magyar Nemzeti Múzeum Föld- és Östenytárábani, majd a Magyar Állami Földtani Intézetben végeztem. E munka keretébe, tartozott az anyag preparálása és csi- szolása, melyet segítség nélkül magam végeztem. A rajzokat a Ma- gyar Nemzeti Múzeum Biológiai Intézetében magam készítettem, a fényképeket a Földtani Intézet Fotolaboratoriumában Szálai Tibor igazgató engedélyével Dömök Teréz vette fel. Gyűjtéseket részben magam, részben Szőts Endre kíséretében és támogatásával végezhettem. A feldolgozott anyagot a megfelelő Lntéj ményéknek visszaszállítottam az újabb kutatásokra és összeha- sonlításra készen. A megfelelő gyűjteményekbe való beosztásuk és az új gyűjtés beleltározása közreműködésem nélkül történhetik. Budapest, 1949 május hó 26-án. II. Alaktani tudnivalók. a) A meghatározásánál felmerülő nehézségek. A meghatározásokat megnehezítő köiűilmények a következő pon- tokban foglalhatók össze: 1. A korallok nagyfokú változékonysága, ami valóban gátolja a tisztán alaktani kiértékeléssel dolgozó szakember munkáját. Feltét- lenül szükség van ezért olyan biológiai látásra, mely .a változékony- ság tüneteit a maga valóságában ismeri fel és a faj diagnózisokban nem zavarja meg a kutatót. 2. A rossz megtartás. Főleg nagyfokú elmeszesedés okozza, vagy egyéb rétegnyomásos jelenség, mikor is nem tanácsos a faj meghatá- rozás kierőszakolása, hiszen siker az is, ha la niemzetségre (genus) utalhatunik. 3. Rétegnyomás által beállott torzulások, melyeket el kell külö- nitenünk a populatív jellegű változékonyság és a kóros természetű jelenségektől. A rétegnyomás á’tal előidézett másodlagos elváltozá- sok leginkább a sövénykék ellapulásában, eltöredezésáben. elhajlá- sában, az oszlopocska (c o 1 u m e 1 1 a) körüli korona-lem ezkék (pali) 1' 144 összényomottság’ábaoi stb... jut kifejezésre s legifőkóppen az eredeti 3;laik elváltozásáboz vezet. 4. A kóros jelenségek legnagyoibbrészt abban állanalk, hogy a korall életében bekövetkezett törések rendellenesen forradnak össze, vagy pedig a magányos korallpolip kagylókat, kisebb osigákat, kavicsokat és Nummulinákat nő körül, s így ezek az idegen tárgyak a korall belsejében olykor jelentős duzzanatokat, elgörbü- iéseket, öv- és örvképződményeket eredményeznek s ezáltal az állat eredeti alakját jelentősen megváltoztatják. 5. Színeződések. Nem irányadók, hacsak rétegtani szempontiból nem, merthiszen az ásatag korallok színeződése mindig másodlagos. A fekhely kőzetanyagának színiét veszik át, 6. Felületi rárakodások. Ezek nehezien távolíthatólc el, s ezért sóik esetben csiszolás nélkül nem tudunk a szerkezetbe pillantani. A felületi rárakódások legnagyobbrészt Nummulinák, melyek- nek különösen a kelyhekben való lerakódása meggátolja a legfonto- sabb bélyegek: sövények, koronalemezkék és oszlopooska vizsgálatát. Ezeket a felületi rárakodásokat, márgákat lúggal, de sok esetben sósaivas kezeléssel (ütána azonnali közömbösítéssel) lehet csökken- ^ teni, de legíianácsosabb a osiszo’ás, bár egyes polipokban a N u m- mulinák mélyebbre hatolva is megtalálhatók.. 7. Gsonkulások, melyek a magányosok esetében legfőképpen a polip nyelének eltörésében nyilvánulnak meg s ezért sok példány- nak eredeti nyele (bázis a) nem ismert. h) Kövesült korallok jellegei. (L. I. II. és III. szövegközti táblát.) 1. M a g á n y o s polip o k. (I. tábla.) Hegyes, vagy talpas bázissal. Héjas (epitheoa), vagy héj- nélküli külső felülettel. A külső felületen az ú. n. kül-bordák futnak végig, vagy egészen a bázisig, vagy azt nem érik el. A kehely vagy mé y, vagy sekély. A központi tengely oszlopocska (oolumellp,) vagy meg van, vagy hiányzik. Lehet tömör, szivacsos, vagy lap- alakií. A polip külső héját epithecának nevezzük, ez alatt még egy ál-héjat (p s e u d o t h e c a) is találhatunk, mely a kül- bordákat közvetlen)ül borítja. A küLbordák többé-kevésbbé megfe- lelnek a kelliely sövényeinek (septum), melyek vagy ú. n. syn ap- t i c u 1 u m o k k a 1, vagy ú. n. á 1 - s y n a p t i c u 1 u m o k k a 1 van- nak összekötve. De ez az összeköttetés nincs m'eg minden csoport- nál. A sövények és kül-bordák felülete lehet síma, szemcsés, vagy tüskéktől borított. 2. Telepes korallok. (L, II. és III. szöveközti tábla.) A telepes korallokban a polipoik hosszú csövekben folytatódnak melyeknek belsejében a haránt-lemezeket _ (t a b u 1 a e) találjuk, _ s ezek csőké vény es részeit az ú- n. d is s e p i m e nt u m-lemezeket is. Minden telepes korallnál a polipokat a kehelyközti (i n t e r c a 1 y c i_ ná'lis) váz, a c o e. n o s te um, vagy ooenenchyma köti össze. Ennek külső felülete lehet szemcsés, ráncolt, likacsos, vagy tüskés. Ez a köztd coenchym a hiányozhat is s ez esetben a po ipok kelyhei egymással sejtszerűen érintkeznek. Egyes fajokban a sövé- 145 nyék csökkeait kifejlödésűök s csak, két fösövény fejlődött ki jobban. Ezáltal ezek a fajok bizonyos fokú kétoldali rószarányosságot (b i 1 a t e r a 1 i a) nyerniek. A koronalemezkék, vagy tengelypaipilláik (p a 1 i) vagy össze vannak nőve a sövényekkel, vagy attól külön- állók. A telepes korallok polipjai vagy kiemelkedők, vagy süllyesz- tettek. A sövényeket összekötő ú. n. t r a v e r s e k a sövények közti télit sövényköati 'kamrácskákká (interseptális kamrákká) oszt- ják, vagyis a bél üreg (v is ce ralis üreg) kamrácskákra osztott lesz. Ez a j-elenség igen fonitos az egyes fajok elkülönítésében. Elő- fordul magányos polipokban is. 3. Helioporida-korallok. (II. tábla.) (13.) A polip helyét a vázon ú. n. fölynkak (autoporusok) jelzik. Ezek a coenencihymát alkotó apró ú. n. s y p li o n o p o r u s o k összeolvadása által jönnek létre. 4- Millepora-kor állok. (II. tábla.) (14.) A polipok helyét a több harántlemezkével (tabulae) átjárt iyu'k képezi, mely összefügg a szomszédos részek féregalakii (v e r- miformis) csatornácskáival. SZÖVEGKÖZTI TÁBLAMAGYARÁZATOK. I. 1. Magányos poliptipus. se = sövények; c = központi osziopocska; V. i. Ü = visoerális vagy interseptális üreg; keh = kehely; thgy = epithe- calis gyűrűk; küb = külbordázat; b = bázis; t = talp; ny = nyél. 2. Kétféle típusú kehely felülnézetben. t=i belsőhéj (theea); epit = külsőhéj (epitheea); col = központi osziopocska; fős = fösövény ek; se = melléksövények; psth = álhéj (pseudotheea) ; cos = külborda (costa). 3- Sövényközi viszonyok. sep = sövény; syn = synaptikulum; pssyn = pseudosynaptikulum. i. Hosszszelvény a kehely belsejéről- diss = dissepimentum (felül, ill. oldalnézetben); ta'b = talbulae (lásd a 6. ábrán is a tab. jelzést). 5- A sövények négy cyclusa. col = központi osziopocska; 1 — 4 = a cyclusok. 6- Polyp a coenenchymában- cön = coenenchyma; bi = bimbó a pro- tothecával; t = belsőhéj; é = élő test körvonala; tab = tabulae. 7. Héjrendszer fiatal állaton, prot = kezdőhéj (prototheca) ; ept = epitheea; t = theea; é = élörész körvonala. II. 15 Két szomszédos kehely telepes korallban a cosfalis sövények érintkezésével- keh = kehely; cossep = bordasövényék (eostalis szep- tumolk). 16. Hengerded ágdarab telepes korallból. keh = kehely; coenen = eoenosteum, vagy coenenchyma. 146 17. Kehely felülnézet'ben. cycl = cyclus, három különfokú fejlettség sövénnyel; tenp = tengelypapillák, vagy pali; középen a columella (köz- ponti oszlopocska). 18. Sövények, tengelypapillák és központi oszlopocska viszonyaL se = sövények; tenp = pali; col = columella. 9- Stylocoenia macrostyla támasztó oszlopocskája és néhány kelyhe. 10. Dendracis típusú ágdarab kiemelkedő és jellemző kelyhekkel. ax = axialis, vagy apicalis kehely (polip); coenen = coenosteum, vagy coenenchyma. 147 13. II. 11. Acropora típusú kehelyátmetseet- dirsep = direfctiv sövény, mely bilateraliát kölcsönöz a polipnak. 12- Calamophyllia típusú kehelyátmetszet. f = fal; travend = traver- sek, vagy endothecalis harántlemezek; kam = kamrácskák. 13- Heliopora típusú váz. coenen = coenenchyma; autop = aujtoporus. a polip helye; syphp = syphonoporus. li- Millepora típusú vázszerlkezet. gastr = gastroporus, a polip helye; can. ver = féregalakú csatornácskák (canaliculi vermiformes). 148 III. III. 1. s = sövény; te = theca; ta = talbula. 2. d = dissepimentum; ta = tabulae- 3. e = epitheca; p = pseudotheca; te = theca; s = sövény. 4. d = dissepimentum, mely a tabulaeból fejlődik ki. A dissepimen- tum-osöfckenés eredménye a tnaversek kiképzödése. 5. sy = eyniaptdkulum; s = sövéaiy. 6. tr = trabeculumok a sövény felületén; p = pali. Del. Kolos v ár y. c) A koraitok (Antliozoa) általános f elépítése és rendszerezése. Az Antliozoák kizárólag tengeri csalánozó tömlősbólü (C oe 1 e n t e r at a) állatok. Készben a szilárd tengerfenék, vagy partrészlet aljzatán lielyliezkötötten élnek. Némelyek puhább (homo- kos, vagy iszapos) talajba beássák magukat. Kevés részük szabadon mo7gó. Égyébkéiut va^ magányosak (solo), vagj^ telepesek (co lő- ni a). Oszlás, vagy bimbózás által szaporodnak. Némelyekneik sza- badonúszó lárváik vannak. A telepesek eg>mnei (polypok) vagy egyenlő, vagy különböző alkatú ak. Két alosztályuk van: Z o a n t h a r i a, másné^^n Hexacoralla és Aleyonaria, másnéven O c t o c o r a 1 1 a. 149 Az Octocorallákbóil dolg'ozatamban a G o r g o n i d a és a Heli o p or i d a családoik szerepeln'ek. Pam.: Gorgonidae: vázuk testecskékből (s'olerites) ál). A polipok c 0 e n e n c h y m á V a 1 függenek össze egymással. Fám.: Helioporidae: vázuk kristályos mészlem ezekből áll, az előbbiek testecskéi (s c 1 e r i t e s) liiányoí uak. Alkatuk a kőko- rallokélioz (M .a d r e p o r a r i a) liasoiulít. Felületükön élő sziövet húzódik végig. Ez a polipok gastralis üregeit is kitölti. A váz mészlemezkéi szénsavas mészből valók. Anyagát külliámeredésű (e o t 0 d e r m á li s) különleges se.itek választják el. A bélüregbe (g a s t r á 1 i s üreg) álsövények hatolniak, melj^ek liaránt elválasztó fa/lacsfcákkal lehetnek ellátva. A gastrális üregek között számos, vakon végződő csatornácskiák haladnak, melyeket belhám- eredósü (e n t o d e r m ál i s) sejtek bélelnek ki. Valamennyien mind partközeii (1 i t o r á 1 i s) állatok, A dolgozatomban leírt fajok túlnyomó része H e x ac ona 1 1 i á k közé tartozik. Jellemző rájuk a 8 fő bélfüggeszíő (m es e n t ér i u m) és a 8 tapogató (t ein t a c u 1 um). Eendjeik közül minket csak n. kökoralok (M a d r e p o r a r i a) érdekelnek. Testükből a vázrószecs- kók ( sclerites) hiányzaniak. Valamennyien mind tengeriek: algákkal symbiozisban élnek és így csak a sekély 'és fény járta rétegekben találhatók. Legfőbb elterjedésü területük a meleg, sós tengerek öve. Vannak azonban subtropiisiak is, sőt mérsékelt öviek is, is kevés számuk még eleg’yes vízbe is behatol. A jelenkori magá- nyosak inkább abyssalisak. Ma élők között inkább a telepképzők vannak uralmon. A magá- nyos korallok az eocéniben uralkodtak. Vázuk tömör lés sugaras- fonalas szerkezetű. Izomzatúk és a közti lemez (mesoglea) gyen- gén fejlett, csökevényes. Általában véve csökevényes szervezetüket a törzsfejlődés során a vázrendszer hatalmas tiilfejlődéséve’ (p r e- p o n d e. r a n t i á j á v a 1) kompenzálták. A nyelőcsőredők és az ú. n. bélfüggesztő (m e s e n t é r i u m) f i 1 a m e n t á 1 i s elemei liiá- nyoznak. Élő fajok száma 2500. Az ásatagoké 5000. Az utóbbiaknak föld- történelmi megoszlása a következő: Triász: 170 faj. Jura: 1200 faj. Kréta: 1300 faj. Harmadkor: 2600 faj. A bélfüggesztők a hatos rendszer (h e x am er) szerint alakul- tak ki. A vázat a polip lágy testének az alzathoz tapadt részén az ú. n. c a 1 e i t obi a s t-sejíek választják el. Ezek külhámeredésűek. Először egy basalis lemez képződik ki, melynek szélei kalapkarima- szerüen felfelé terjednek és lassan az elsődleges polipváz csésze alakúvá lesz. (L. I. tábla 7.) A basalis lemezből emelkednek ki a szilárd sövények, melyeknek a száma a bélfüggesztők számának megfelelően alakul ki, illetve növekedik tovább. Ezeknek a biológiai sucoessiója a következőképpen fejlődik: 6+6+12+24+48-f .... A további fejlődés során a valódi héj (t hec a) már úgy kívülről, mint belülről történő rárakódás által fejlődik tovább. ÁLliéjnak (p s e u- 150 d o t h e c a) nevezzük azt a képződményt, mely a sövények periféri- kus végződéseiből s ezek összeolvadásából jön létre. A valódi héjon kívül kifejlődik még egy ú. n, epitheca is, melynek eredete még nincs tisztázva. Valószínű azonban, hogy az őshéj (proto- t h e c a) szélti lemezéből választódik el. A basalis lemezből a központi tengelyben emelekediik ki az osz- lopocsika (columella), melynek alakja és felépítettsége különféle le&et. A valódi oszlopocska a basalis lemezből ered, az ál-oszlopocska (pseudocolumella) azonban csupán a központban forrad össze a sövények végződéseivel. Az oszlopocska és a sövények között bizo- nyos fajoknál kialaikulnaik a koronái emezk ék (pali), melyek vagy külön maradnak, vagy a sövényvégződésekkel összeolvadnak. A sövények felülete gyakran az ú. n. trabeculu m-okkal van borítva. Ha ezek a tarajkák (traheculi) teljesen összeolvadnak, akkor tömör, ha nem, akkor likacsos sövényekről beszélünk. A sövé- nyek szabad felületén lévő tüskék, hevederek és meszesedési góc- pontok az ú. n. s y n a p t i k u 1 u m o k (I- tábla 3.) A polipváz basalis részén vannak a vízszintes tabulák, melyek a nlövekedósi időszakkal kapcsolatban a belsőhéjból (thaoa) képződnek egy-egy növekedési szakasz lezáródásával. A nem teljesen kifejlődött tabulák neve: dissepimentum. Ez a sövényközi üreg szélére korláto- zódik csak. (I. tábla 4. III. tábla 4.) Az egyes polipokat összekötő coenosteum, vagy c o e n e n- chyma kifejlődése igen hatalmas lehet. A váznak ez a túltengése törzsfejlődéstani jelentőségű, mert csak ezen az úton tudtak a Mad- reporariák tovább élni és uralomra jutni a földtörténelem során, mivel lágy testük a tengeri rózsákéhoz viszonyítva (A c tini ári a) meglehetősen elcsökevónyesedett. Már a tabulák és dissepimentum ok kialakulásában is bizonyos csökevényesedési mozzanat állapítható meg. Ugyanis amíg a basalis rész és a coenosteum kifejlődése hatalmas módon előretört, addig a polip proximális része (a lágy rész) meglehetősen csökkentértékű maradt. A váz növekedése és alakja a tengerszintben való függélyes elterjedés szerint erősen változó. Csendes részekben a váz magas, elágazó növésű. Egészen mély vízben magas, de el nem ágazó, hul- lámveréses, nyugtalan övben tömör, vagy bokor alakúvá nő. A Hexacoralliák az ősibb, palaeozoikus typusú T e t r a c o- ralliáktól hirtelen mutatióval váltak ki a földtörténelmi idők mesozoikus szakaszában. Dolgozatomban még szerepelnek a Milleporák. Ez a csa- lád a H y d r o z o á k osztályába tartozik, mely Hydroidea, T r a c h y 1 i n a, s S y p h o n o p h o r a rendekre tagolódik. A Mille- porák a Hydroideák egyik családja. Képviselői telepesek és mászvázxiak. Ezért a földíörténelem során meglehetősen jó állapot- ban maradtak vissza- Vannak táplálkozás szolgálatában álló gaste- rozoidjaik és a védekezés (csa^ánozás) szolgálatába szegődött dactylozoidjaik. Mészvázuk szerkezete egysz erű, likacsos ^ számos lyukkal átjárt (perforált). A főpórus nem tökéletesen külö- nült ki (alig differenciálódott). lói A rendszer tehát: CLASSIS ANTHOZOA. SUBCLASSIS ZOANTHARIA. Ordo Hexacoralla. SUBCLASSIS ALCYONARIA. CLASSIS HYDROZOA. Ordo Hydroidea. 111. Tárgyalás. Mielőtt a fajok tárgyalásába kezdenék, elöljáróban el kell monda- nom, hogy azon fajok esetében, melyek csak egy példányban kemltek elő, a fajnóv alatt a lelhelyoódulán található gyűjtő-adatokat is ködőim A közönségesebb fajok esetén elegendő ndk véltem a leihelyek feLsorolá- eáh A földtörténelmá réteg-adatokat angol nyelven közlöm és cursiv szedéssel tüntetem ki éspedig: alsó eocén: lower eocene- középső eocén: middle eocene, felső eocén: upper eocene- Az egyes szinteket zárjelben szintén az angol kezdőbetűkkel jelzem, éspedig: alsó szint: lower horisont (Ih); középső szint: middle horisont (mh) és felső szint: upper horisont (uh). A csoportok (család, tribus stb.,.) az irodalomból vett adatok alapján vaiinak jellemezve; a fajjok ismertetését azoniban írtam meg, hogy a leírást a lelet és a fénykép, illetve rajz alapján összesítettem. Jó ábrázolás esetén a leírás rövidebb és utalok a képre, rossz megtar- tású példányok esetében bővebben írtam le a fajokat, ha ez egyáltalá- ban lehetséges volt. Az új fajoik leírását a munka végére hagytam és angolul közlöm külön fejezetben. A fajok neve alatt röviden közlöm azokat a synonym neveiket, melyek alatt régebbi és irodalmi meghatározások alapján az iUetö fajok hazai gyűjteményekben szerepelnek. * A részletes synonymikát azonban külön a munka végére állítoittam össze, hogy az utána keresés gyakoi^ latilag egyszerűbb és könnyebb legyen. CLASSIS ANTHOZOA. SUBCLASSIS ZOANTHARIA U. EDWARDS ET J. HAIME- Ordo Hexacoralla Haeckel. Família Amphiastraeidae Ogilvie 1896. Ritkán magányosak. Inkább tömör, vagy ágas-bogas telepek. Epitheca gyakran igen erősen fejlett. A sövények sűrűn vannak egymás mellett, néha gyengén fogacsosak- A bélüreg a szélek felé dissepimentumo k-kal. Ezek a belső fal képzésében részt vehetnek. Szaporodás oszlással, vagy szélti bimbózással. Genus Barysmilia M- Edwards et J. Haime 1848. Széles alapú telepek. A kehely ovális, a felület síkjából kissé kiemelkedik. Gyakran sorokban. Sövények száma 40 — 60 közt inga- 152 dozik. Tengelypapillák (pali) láthatók. A fösövények durvák; ame- lyek nem érik el a központot: finomabb alkatúak. Központi osz- lopocska csökevényes. Barysmilia cf. dalmatina Oppenheim 1901. (I. t. 1- á.) Szentgál, m. eocene, lég. Bertalan Károly 1940. Tömör, részben átmeszesedett telep. A kelybek keresztmetszete nem tökéletes kör- vagy ellipszis alakú- Olykor egészen görbült szélű. A kehely-átmérő az 1 cm-t is meghaladhatja. Sövények száma 40 és 60 közt váltakozik. Idősebb kelybekben azonban lehet 60-nál több is. Sövények vastagok, durvák- A kelybek közti távolság 2 — 12 mm. A coenencbyma eredeti felülete lepusztult. Példányunk meg- lehetősen eltér a leírt típustól, s mivel töredék, egész alkatára nézve nem tudunk biztosat mondani. 0. K ü h n szerint a Barysmilia dalmatina a Barysmilia vicetin a-tól csak a telep alak- jában különbözik. Erősen tagolt törzseket a vicetina fajhoz, a nagy, lapos telepeket a dalmatina fajhoz sorolja. Kübn azon- ban felveti, hogy a telepalak vájjon nem csupán egyszerű modi- fikáció-e, s lehet-e létjogosultsága annak, hogy ezen az alapon válasszuk szét a két fajt? A mi példányunk egyik előbb említetthez sem tartozik, nyilvánvaló, hogy e populatív változékonyság nem vehető figyelembe és erősen változékony fajunk fajiazonosságát nemcsak a telepalak figyelembevételével állapíthatjuk meg. Genus Euphyllia Dana 1846. Magas növésű telepek. Olykor lapítioittak, levelesek, vagy tömö- rebbek. Külsejük erőisen bordázoitt. Sövényeik jól fejlettek. Alkatuk: tölcsér. Szaporodásuk háromféleképpen történhetik: gyepalakiían, agglomeráltan és maeandrikusan. Oszlopocska nincs. Euphyllia sp. Bajót, m. eocene (Ih); Ótokod, m. eocene (Ih); Felsögalla, m. eocene (uh)- Fajra meg nem határozható töredékek. Euphyllia cortorta Catullo 1847. (I. t- 2— 3i. á.) (Plocophyllia calyculata Catullo, Plocophyllia flabellata Reuss, Plocophyllia constricta Reuss, caespitosa Reuss). Mór, l. eocene; Ótokod, m, eocene (Ih); Tokod, m, eocene (Ih); Ebszöny, m. eocene (Ih); Mogyorós, m. eocele (Ih); Bajót m. eocene (Ih); Lábatlan, m. eocene (Ih); Felsögalla, m. eocene. (uh) Buda- keszi, IC. eocene. Nagynémetegybáza, m. eocene. Alakja igen változó. Ez magyarázza meg azt, hogy sok synony- mája van. Hosszú, magas növésű (I. t. f- 3a — c), olykor lapított (I. t. f. 3d — e) formák. Külső bordák durván szemcsézettek. Kifejlődé- sük változó erősségű s ennek megfelelően a sövények kifejlődése 153 is változó- Az erősen fejlett sövények száma 10 — 12. A külbordák egymásba nem váltanak át. A tömör alakii példányok kelyhei meg- haladják a következő méreteket: 4.5X3 és 4X4 cm! A kelybek olykor maeandrikusan összenőnek (I t- f. 2, 3) és a sövények száma miegbaladjia a 100- másikon egy. Ezek mentén a test befűzödik- Basis felé keskenyednek, de alig. Az ál-bordák elég kiemelkedők és kettő közt egy gyeugéb kifejlődésű húzódik végig. A kehelysövények nem láthatók jól, mindkét példány erősen el van meszesedve, Tribus Astraeaceae E. H. Tömör, lasteroid telepeik, vagy magányosak. A kelybek costalis sövényekkel és exothecával, vagy falaikkal érintkeznek egy- mással. Szaporodás kehelyközi (intercalycinális) bimbózás- sal történik. 154 Circophyllia sp. indet. Felsőgalla, m. eocene (uh); Bajót, m. eocene (Ih). Fajra meg neon liatározható töredókeik. Nemaetségbélyeg: oszJio- pocska papillosus. Circophyllia d’Achiardii Oppervheim 1901. (II. t. 1, la — le á.) Csák vár — Hosszúharasztos, l. eocene; Ebszöny, m. eocene (Ih); Tokod, m. eocene (Ih), Ótokod, m. eocene (Ih); Mogyorós, m. eocene (Ih); Bajót, m. eocene (Ih). A bükki eocénben is előfordul Bükkzsérc mellett. Szintén magá- nyos alak. Méretei különbözők. A 6 — 6.5 cm nagyságot is elérhetik. Keresztmetszetük köralakú. A sövények finomak és számuk: 96. A fosszilizáció következtében nem egyenesek, hanem hajlottak és görbék. A központi oszlopocska (c o 1 u m e 1 1 a) szivacsos szerkezetű. A külbordák egyenlődk és szemcsések. Harant héjgyűrűik megvannak, Basis hegyes, kissé elgörbülő. Circophyllia annulata (Reuss) 186.8. (I. t. 6. á. & II. t. 2a — 2e á.) (Stephanosmilia annulata Reuss). Csákvár, l. eocene; Gánt, l. eocene; Tokod, m. eocene (Ih); Ebszöny, m. eocene (Ih); Bajót, m. eocene (Ih); Felsőgalla, m. eocene (uh); Ajka, m. eocene. Igen változékony faj. Jellemző rá az olykor igen fejlett exo- t h e c a 1 i s harántgyűrűzet. Külbordák hol egyenlők, hol néni egyen- lők. Ennek következtében többé-kevósbé kifejlődött kehelysö vények váltakoznak egymással. Rendszerint minden második külborda erősebb a másiknál. Olykor lapított, máskor egész köralakú kereszt- metszetű példányok fordulnak elő. Legnagyobb példányunk mére- tei: magasság 5 cm, kehelyátmérő 43X40 mm. Basis fokozatosan, vagy hirtelen elkeskenyedő, hegyes. Alul 1 — 2 övszerű befűzödés. A kehely szélein a sövények széle kiemelkedő. Sövényszám 68 — 72 — 94. Fösövények száma 22 — 24. (II. t. 2. á.) Circophyllia ? cingulata d’Achiardi 1875. Ebszöny, m. eocene (Ih); FelsögalLa, m. eocene (uh). Jellemző rá az, hogy az epithecalis övék igen erősen fej- lődtek ki és így a harántbeszűkűlések is kitűnően megfigyelhtők a külső felületen. Nevét is ettől a sajátosságától nyerte. Circophyllia Hantkeni Reuss 1870. (II. t. 2., 2c á.) Jásd, l.eoóene; Szápár, l. eoceru?,; Csernye — Kisgyón, l. eocene; Tokod, m. eocene; Ebszöny, m. eocene (Ih); Mogyorós, w. eocene (Ih); Bajót és Szentkereszt közt, m. eocene (Ih); Bajót, m. eocene (Ih); Lábatlan, m. eoceyie (Ih); Felsőgalla, m. eocene (uh); Aj'ka, m. eocene; Buda- pest— Kisszabadsághegy, u. eocene. I 155 Igen közönséges faj, 370 példányt vizsgáltam meg. Szabályos tölcséralakú, a kehelyátmetszet szabályos köralakú. Ritkán torzul, a bázis felé egyenletesen keskenyedik; felfordítva szabályos kúp- alakú- E kúp a magas, középszerű és lapos kúpalak közt száimtalan átmenetet mutat és szabályos Q u e t e 1 e t-féle variációs rendbe állítható a sorozat. Az egyik szélsőséges varriánst a magas kúp- alak képviseli, mely gyakoribb a lapos kúpalakú szélsőségnél. E populatív variáció mellet még a bázis tompahegyben való vég- ződése váltakozik a bázis nyélszerű kiképződésének jelenségével is. Lás4- IV. szövegközti tábla 2a — f ábráját. Az ott közölt számok a variánsok darabszámát jelzik. A külbordák finomak, egyenlöek, a sövények szintén finomak és egyenlően fejlettek. Számuk sok és a fejlettség fokának megfelelően változik. A legnagyobb példány magiassága 2.5 cm, a legnagyobb ikehelyátmérő 3X3 om. Circophyllia truncata Goldfuss 1826. (II. t. 5. á.) Bajót és Szentkereszt közt, m. eocene (Ih); Mogyorós, m. eocene (Ih); Nyergesújfalu, m. eocene (Ih); Eelsögalla — Tatabánya, m. eocene (uh); Solymár, m. eocene. A Circophyllia d‘Ach'iardii fajhoz felette hasonlít, alakja azonban zömökebb s a bázis felé nem annyira vékonyodik el, mint amaz. Inkább hirtelen keskenyedik és hegyesedik. miáltal oldalai táján szélesebb, mint az Achiardii faj. A tatabányai példányok méretei a következők: magasság 2 — 3 cm. kehely- átmérö 3X2.5 cm. Inkább tehát szélesebbek és zömökebbek. nem olyan karcsúnk, mint az Achiardii. Sajnos, megtartásuk nem a legjobb. Számos travers. Sövényszám: 84. Sövények felülete trabe- culumokkal. Pattalophyllia cf. cyclolitoides Bellardi (manuscr.) (II. t. 3. á.) Halim'ba, l. eocene; Bajót, m. eocene (Ih); Pénzeskút, m. eocene; Kisganna, m. eocene; Nyergesújfalusi út, m. eocene (Ih); Lábatlan, m. eocene (Ih); Páty, m. eocene. Egyik töredéken jól látható a nemzetségre jellemző szivacsos oszlopocska. Alakja széles, lapított tölcsér. Magassága 2.5 cm, széles- sége 3.5 cm. Lapított átmérője 19 mm. A három nyergesújfalusi-úti példány kisebb. Minden negyedik küilborda erősebb kifejlődésű. Bázis nyeles, rövid. Sövények finomak. A képen látható példány egy bakonyi kőbél fordított helyzetben. Ide tartozása csak valószínű. PattalophyUia sinuosa Brogniart 1823. (II. t. 4. á.) Felsőgalla, m. eocene (uh). Lég. Streda Rezső. Egyetlen kis magányos alak. Magassága 2 cm, a kehely leg- nagyobb szélessége szintén 2 cm. Lapított szélessége 9 mm. A bázis erősen elvókonyodik s félcenti nyélben végződik. A nyél a kehely hosszanti átmérője irányában görbült. Enyhe szabálytalan haránt övdudorokkal és befűződésekkel a külsején. A külbordák egyformák és finomak. 156 Pattalophyllia subinflata Catullo 1856. (II. t. 6. á.) Bajót. m. eocene (Ih); lég. Schafarzik Ferenc. A többi Pattalopbyll iánál cylindrikusabb. Bázis széles. Kebelyátmérő 1.5X1.5 cm, tehát nagyjában véve köralakú. Magas- ság (csonkán) 2.5 cm. A másik kisebb példány a bázis felé jobban szűkül. A külbordák finomak és kettő között egy jobban és két kevésbbé fejlett. A sövények finomak és egyenesek. Leptaxls elliptica Reuss 1867. (II. t. 7. á.) Bajót, m. eocene (Ih); Felsőgalla, m. eocene (uh). Többé-'kevésbbé deformált 8 példány. ^Magányosok. A 'kehely központja decentrikns, keresztmetszete • elliptikus v. szabálytalan. Báz s vastag nyélszerü folytatásba megyen át. Kebeljmél olykor erősen kibajló. A számos külső borda igen finom, kifejlődésében váltakozó. Minden második erősebben fejlett- Szemcsések. Kehely- átmérők: 9X6, 18X13, 16X14 mm. A központi oszlopocska jól látható, olykor lapalakú, majd szivacsos szerkezetű. A sövények száma sok, a sövények finomak, szemcsések bimbózás a kehely szélén. 24 koronalemezke (pali) számolható meg, ugyanennyi fösövény, a melléksövények igen fejlettlenek és rövidek. Genus Petrophj/lUella. Nemzetségbélyegek: ^Magányosok, conicusok, cylindroconicusck. Sok sövény, fogacsos, likacsos. ^tekony opitheca és dissepimentum. PetrophylUella abbreviata (Reuss) 1872. (II. t. 8. á.) (Leptopbyllia cf. abbreviata Reuss). Felsőgalla, m. eocene (uh); le?. H a r m a t - N o s z k y. Egyetlen példány. Töredékes darab. Átmérője 3X2.5 cm, magas- sága 2.5 cm. Teljesen bengerded alakja van, nem keskenyedik. PetrophylUella Grumi Catullo 1847. (III. t. 1— la. & 2.) [Trochosmilia profunda Reuss 1868, Tab. II. f. 1. Non Trochosmilia profunda Reuss 1868 Tab. I. f. 1. (Trochos- milia acutimargo ifeiíss 1872)]. Mogyorós, m. eocene (Ih); Bajót, m. eocene (Ih); Felsőgalla, m. eocene (uh). A három lelőhelyről való példányok csekély eltérést mutatnak. A felsőgalla! és mogyorósi példányok külbordái duplábbak és den második, vagy negyedik valamivel jobban fejlett a többinél. A bordák olykor az egyes harántövdudorban megvastagodnak. A bajóíiak külbordái ellenben mind egyenlöek. Sűrűn állanak és finomak. Megegyeznek a példányok abban, hogy valamennyien hosz- szúak, mint azt Reuss 1868-ban megirt munkája II. tábláján az l. ábrán szemlélteti. A sövények (egy felsőgallai példányban 78 számmal) igen finomak és a rétegnyomás következtében összetörede- zettek és csak a kehely szélén maradtak épségben. Különösen jel- lemző a bajóti példányokra a nagyfokú és tömeges alakeltorzulás. Ezek a bajóti példányok a legnagyobbak. Hosszúságuk eléri az 5.5 cm-d;. A bázisnál hirtelen elvékonyodók és elgörbülök. Ez az elgör- I bülés a (hosszabbik kehelyátmérő irányában történik. A bázistól fel- felé cyl'indrikusok, lapítottak. Kebelyátmérők: 17X12, 19X'15, 20X18 mm. Alakjuk általában véve hasonlít a Pa r a s m iil i a centrális angliai korallhoz. Torzult alakjait az V. szövegközti tábla 1. a-e raj- zok mutatják. T elepes formák. Orbicella sp. indet. Felsőgalla, m. eocene (uh); Tokod, m. eocene (Lh). Fajra meg nem határozható példányok. A Dana által felállí- tott nemzetiség bélyegei a kövelfcezők: Cilindrikus, tubusos kelyhek. Ezek costalis sövényeikkel érint- j keznek egymással. A központi oszlopocska szivacsos szerkezetű és a sövények között dissepimentumokat találunk- Orbicella Beaudouini (Haime) 1850. (III. t. 3- á.) (Astraea Beaudouini Haime). Bajót, m. eocene (lh); Felsőgalla, m. eocene (uh). Lég- Szöts & K o 1 o s V á r y. A kelyhek sövényei rendszerint átmennek egymásba. Ezek száma 5, de előfordul 7, 8, 9 sövény is, ami még megszámlálható. Ezek intercostálisan érintkeznek egymással. A központi oszlopocska csökevényesen fejlett és szemcsés. Maga a telep kis, kerek cipóalakú. Magassága 13 mm. Átmérője 2X2 om. Nyele széles, amint azt a III. tábla 3. ábrája mutatja is. Orbicella cf. hilarionensis (d’Achiardi) 1867. (VIII. t. 8. á.) Bajót, 7n. eocene (lh); Felsőgalla, m. eocene (uh). Megtartásuk nem valami jó, ezért faji hovatartozóságuk nem egészen bizonyos. A jobb megtartású példányunk kerek, lapos telep, melynek átmérője 4.5X4.5 cm, magassága 1.5 cm. A felület, azaz a coenenchyma sűrűn szemcsés, de másodlagos rárakódások révén az eredeti szemcsézet mineműsége pontosan nem vehető ki. A kelyhek átmérője 2.5 és 3 mm, a belyhek egymással nem érintkeznek, így kerületük köralakú és a szélük kráterszerűen kiemelkedő. A kiemel- kedések szélei azok, melyek egymással érintkeznek. A kelyhek száma t e telepen 60. A kelyhek igen mélyek és a sövények egyáltalában j nem láthatók, mert valamennyi kehely el van fedve. Orbicella bosniaca (Oppenheim) 1912. I (III. t. 4. á- & XII- t. 6, 8. á.) j (Heliastraea bosniaca Oppenheim). j Felsőgalla, m. eocene (uh); Ajka, m, eocene; Veszprém megye, m. eocene. 158 Egy ikis és két nagy telep. Az egyik kis és az egyik nagy telep alakja kerek, kövér diszkoszalakú. Méretek: 42 mm vastag- ság; 11X12.5 cm átmérő- A kisebbik egy ötforintos kerületével egyenlő. Csak néhány kehely látható szabadon, mert a többi be van meszesedve. A szabadon maradt kelyhek azonban annál jobban ki vannak erodálva, de a központi oszlopoeska jól megfigyelhető. A harmadik nagy telep (III. t. 4.) már nem diszkoszalakú, hanem egy tömbtöredék, faji hovátartozósága kétes is. Ez 20.5 cm széles, 17 cm vastag, és 18 cm magas. Szögletes tömbrész. Ennek a vesz- prémmegyei pélndánynak üres kehelytubusaiban 24 fösövényre lehet következtetni. Orbicella cf. eminens (Reuss) 1864. Ilii. t. 5. á.) (Heliastraea eminens Reuss). Pilisvörösvár— Solymár-akna, m. eocene, lég- Streda Rezső. Egy kéreg darah. A kelyhek átmérője kb. 1.5X1 cm. Alakjuk 1 — 5 — 6 szögletű, trapezoid. A felület fölé félcentiméternyire ki- emelkedők. Ez a faj nevét ettől a sajátosságától nyerte. E kiemelke- dések által a kelyhek egymástól mély árokkal vannak elválasztva. A főkehelysövények száma kb. 64 körül van, de ennél kevesebb, ill. több is lehet. Orbicella Bouéana (Reuss) 1864? (III. t. 6, 7. á). - (Heliastraea B ouéana -ReMs.sj. Bajót, m, eocene (Ih); Felsőgalla, m. eocene (uh). Kérgező teleptöredék. Lapos, átmérője 4X4-5 cm. A felületből 1 — 1.5 mm-nyire a kehelyszélek kiemelkednek, a kehelynyílás azon- ban besüppedt. A kehelysövényeket nem tudtam megfelelő módon megfigyelni. Általában a kelyhek ránézésre kis tűzhányótölcsérre hasonlítanak. Solenastraea montevialensis Catulló 1856. (IV. t. 1. á.) (Solenastraea conferta Reuss)- Pénzeakút, m. eocene; Bakonybél, m. eocene; Szentgál m. eocene. A Bükk-hegységből a középeocén rétegekből Kisgyőr mellől is előkerült. Meglehetősen elmeszesedett telepek- A kelyhek picinyek, átmérőjük 2 mm. Legtöbbnyire sűrűn egymás mellett vannak, olykor kör-kerületük szögletessé válik és elhelyezkedésük sejtszerű- Kehely- sövények számát 14-ben állapítottam meg. Antiguastraea Michelottina Catuüo 1856. (IV. t. 2. á.) (Isastraea affinis Reuss). Üröm, M. eocene, lég. Hantken & Kocsis J. Dudar, «i. eocene, lég. S z ö r é n y i É. A Bükkhegység eocénjéből, Kisgyőr mellől is előkerült. A kely- hek szorosan érintkeznek egymással, 5 és 6 szögű mezőnyöket alkot- 159 nak. Ezek prizmatikusok, polygonalisok. Laposok, nem mélyek. Fösövények száma 6, az összes sövényeké 36-ig emelkedhetik. A sövények elég vastagok, egyenesek, kitünően szemlélhetők. Az ürömi példány kelyhei 1 cm átméröjűek, a bükki példány kehelyátmérői ezen méret alatt maradnak, talán más alfajra utalnak. Ez utóbbiak sövényszáma is több. A központi oszlopocska azonban mindkét eset- ben csökevényes (nemzetségbélyeg) néhány szemcséből áll. A korall- telcp kérgező, nem felfelénővő. A dudairi telep 3 cm prizmákból áll, összemioBiott, finom Sízürtlíie 'konglonerátumban. • Tribus Faviaceae F* H. Astnaeoid, tömör telepek. A kelyhek egymássial oostalis sövé- nyekkel, valamint falukkal határosok. Szaporodásuk oszlással, vagy szélti himbózással történik. Goniastraea cf' rosicensis Oppenheim 1912. (IV. t. 3. á.) Pilisszentiván, u. eocene, lég. Vadász Elemér. Nagy telep töredéke. Vastagsága 8 cm, hosszúsága 21 cm. Szé- lessége pedig 11 cm. A kelyhek kerekdedek, de lehetnek szögletesek is. Egymással costalis sövényekkel és finom határárok által érintkeznek- E határ 2 — 3 mm széles. A kelyhek átmérője 10 — 12 mm, fiatalabbaké kevesebb. Központi oszlopocska szivacsos, jól lát- ható. Sövények száma 42, a fősövényeké 14, A kelyhek közti határ olykor 3 — 5 mm széles- Az érintkező sövények szélei kiemelkedők. Tribus Maeandrinaceae Félix 1925. Kelyhek összefolyók, sorban rendezettek (maeandrikusok). Sövények felső része finomian fogaosólt. Tömörek (Ma ni cin a), ernyösök (H y d n o p h y 1 1 i a). Manicina flexuosa (d' Achiardi) 1875. (IV. t- 4. á.) (Colpophyllia fleuxuosa d’ Achiardi). Felsőgalla, m. eocene (uh); lég- H a r m a t-N o s z k y-S za la i. Eossz megtartású nagy darab. Vastagsága 5 cm, hosszúsága 19.5 cm, szélessége 14 cm. Felülete erősen le van erodálva, miáltal a maeandrikusan összefolyt kelyhek lefutását csak a telep szélén lehet megfigyelni (IV. t. 4). Az összefolyt (m aeandrikus) kelyhek aUíotta gyrusok mélysége 5 mm- Sövények erősek és egyenesek. Központban összefutók és helyen- ként elhajlók. Hydnophyllia collinaria Catullo 1856. (IV. t. 5—7. á.) (Dimorphophyllia oxylopha Reuss)- Mór, l. eocene; Dorog, m. eocene (Ih); Tokod, m. eocene (Ih); Bajót, ni. eocene (Ih); Bajna, m. eocene; Felsőgalla, m. eocene (uh); Budakeszi, u. eocene; Budapest — Kisszabadsághegy, w- eocene. A bükki eocénben (Noszvaj és Eger) is bőven előfordul és a dunántúli eooénban is uralkodik. Nyolcvaoiinál több példányt vizsgál- óiam meg. Nagyjában széles, nehéz, vaskos sárga-igombaaiLalkú telepeiket 2* 160 alkotnak- Vastag nyelük van és széles, szétnyíló, lapos vágj'' tölcsér- alakú felsőrészük. A nyél átmérője 1—2 em-nyi is lehet, A nyél hossza az ernyő aljáig szintén 1 — 2 cm. Felső része szélesedi szétterül, mint a gomba ernyője, a maeandrikusan összeolvadt kely- hek szélei kiálló gyrusokat vonnak rajta. A telep külső oldala finom, szemcsés bordázattal és finom harántredőkkel. Minden második, vagy negyedik külhorda erősebb kifej lődésü. A telep széle az ernyő szélén hullámos, karélyos, vagy lebenyes, helyenként erősen be- füződő és áthajló is. A hosszú hullámos lefutású sövények száma igen nagy- Lefutásukban gyakran örv^énylők, s az egész felület a kelyhek maeandrikus összeolvadása következtében a kehelyszélek tarajszerüen kiemelkedők. Hydnophyllia profunda Michelin 1842. (V. t- 1—3. á.) (Coeloria grandis Reuss). Pelsögalla, m. eocene (uh), lég. Streda Rezső. Hydnophyllia profunda néven S i s m o n d a írt le egy fajt a Turin (Olaszország) mellőli miocénből, melyet a D i e n e r-féle „Fossilium Catologus'^' fajunk synonymájának vesz fel. Streda Rezső gyűjteményében három telepdarab van, mely kevésbbé két- séges. Mindhárom igen el van meszesedve. A gyrusok mélyek s helyenként az 1 cm mélységet is elérik, sőt túl is haladják. A leg- nagyobb lecsiszolt felületű példány (V- t. 1.) sövényei jól láthatók. Enyhén hajlottak, erősek, egy-egy centrummal, melyben 46 sövényt lehet megszámolni. Lefutásuk fésűs s a központban nem görbülnek meg külön- Félix e faj sövényszámát 15 — 21-^ben állapította meg, a gyrusok mélységét 1 cm-hen. Gyrusszélesség 10 — 13 mm. Hydnophyllia scalaria Catullo 1856. (V. t. 4. á.) (Latimaeandra morchelloides Reuss és U 1 o p h y 1 1 i a irradians Reuss). Dorog, m. eocene (Ih); Bajót, m. eocene (Ih); Felsögalla, m. eocene (uh). Alakja hasonlatos az előbbiéhez, de a kelyhek kialakulása még- inkább maeandrikus (összefolyt). A külbordák közül minden második jobban fejlett. Erős és finom bordázat váltja egymást. A külbordák mind szemcsések. Sövények felülete sorokban haladó szemcsékkel. A legnagyobb példányunk kerek, lapos telep 11X9 cm átmérővel. Kehelysövények finomak, egj'-enlőtlenek, a gyrusok nem mélyek! Félix gombaalakú telepeket írt le. Trihus Lithopylliaceae M. Ediv. & Félix 1925. Magányosak, vagy telepesek. Utóbbiak ágabogások. vagy maeandrikusok. Héj (theca) jelen van. Sövények felső széle durván fogacsos! I 161 Magányosok. Leptomussa elliptica (Renss). (V. t. 6. á.) (Coelosmilia elliptica Reuss). Bajót. m. eocene (Ih); Felsőgalla, m. eocene (uh); Budakeszi, IÁ. cocpyia* Minden negyedik külborda erősebb kifejlödésű. A polip magas- sága 4 cm a szélesen kihajló kehely átmérője 38X'15 mm. Oldalt kissé összenyomott. A központi oszlopocska lemez alakú. Bázis széles. Tribus Astrangiaceae E. H. SziapoTodás: nyélen (stolon) való bimbózás által, vagy pedig a basalis héj (theca) burjánzása által. Rhizangia brevissima Deshayes 1834. i Csákvár, l. eocene; Kósd, m. eocene (uh). Kis, kerek polipok. Átmérőjük 5 mm körül ingadozik. Könnyen felismerhető faj, már arról is, hogy példányait különféle mollusz- kumok héján találjuk megtelepedve. Előfordulása azonban nem gyakori és gyűjteményünkben is kevés példány van. A puhatestűek héján többedmagával találjuk s a bázisuk gyökérszerű (innen e faj neve) burjánzással, azaz a basalis héj burjánzása révén függ össze. A kehely cylindrikiis, lapos korongooska. A külső bordázat is erősen jellemző rá. A központi oszlopocska papillozus. A Bálvány kúton (Vértes hegység, középső eocén) Papp Károly által gyűjtött egyének Cerithium Zitteli-n vol- tak megtelepülve, a kósdiak pedig szintén egy Cerithium héján ültek (gy. Vadász Elemér 1908). Előbbiből négy, utóbbiból 9 példányt találtam csiigahéjon. Tribus Calamophylliaceae Félix 1925. Köteg alakú telepek. Az egyének hosszú, irón-alakúak. Ritkán elágazónk. Az ágak párhuzamosan haladónk az anyaággal. Belső héjuk van (theca); a sövények fogacsai kicsinyek, kb. egyenlöek. Szaporodás oszlással. A Calamophyllia nemzetséget jellemzi, hogy külsejük ritkán, vagy egyáltalában nem harántöves,. míg a Rhabdophil- 1 iá k külsején ilyen harántövek gyakoriak. Columella és epitheca nincs, de olykor áloszlopocska (pseudocolumella) megfigyelhető. (L. VII. szövegközti táblát). Calamophylla sp. indet. Bajót, m. eocene (Ih); Mogyorós, m. eocene (Ih); Gánt-Gránási hegy, l. oecene; Mór, l. eocene; Páty, m. eocene (uh). Fajra biztosan meg nem határozható példányok. E^ erősen legyalult telep valószínűen a Calamophyllia rosicensis fajhoz tartozik, ennek képét lásd VI. t. 7. ábráján. Felsőgalla., m. eocene (uh). 162 CalamophylUa crenaticostata (Reuss) 1869. (V. t. 5 — 5a. á.). (Rhabdophyllia crenaticosta Reuss). Nagykovácsi, m. eocene (Ih); Felsögalla, m. eocene (uh): Buda- pest-Fácánhegy, u. eocene: Budakeszi, u. eocene. Külbordák vastagok és egyformák. Némely esetben azonban minden második esökevényes. El is tűnhetik. A bordák egyforma- sága ezáltal is kitűnik. Sövények száma 32—48. Gyakori a sövények összeolvadása. A fösövények száma 16. Központi oszlopocska nincs. Calamophyllia grandis Bontscheff 1897. (V. t. 7—8. á.). Felsögalla, m. eocene ( uh). Lég. Harmat-Noszky. A talált törzs 9 cm magasságú, hengerded, oszlás utáni állapot- ban. Ezenkívül még egy oszlás! kezdemény látható. Minden harma- dik kűlhorda erősebben fejlett. Haránt erdők megfigyelhetők. Kehely átmérők 32X22 és 15X19 mm. Keli elysö vények száma 68, vagy töhh. Fősövények száma 6. Calamophyllia pseudoflabellum pseudoflabellum Catullo 1847. (VI. t. 1, la és VIII. t. 3. á.) (Calamophyllia fasciculata Reuss és Dasyphyllia M i c h e 1 o 1 1 i M. Edw-) Bajét, m. eocene (Ih); Tokod, m- eocene (Ih); Ótokod, m, eocene (Ih); Mogyorós, m. eocene (Ih); Iszkaszentgyörgy, m. eocene; Felső- galla, m. eocene (uh); Budakeszi, u. ebcene; Budapest-Lipótmezö, u. eocene. Igen gyakori faj. Több mint 130 példányát vizsgáltam meg. Nagyfokú változékonysága miatt több synonymája van. A csonka irón-'aliakú egyének hossza 8 és 10 cm közt váltakozik. Kehelyátmérő 1 cm körüli- Fősövények száma 14 — ^16, s az áloszlopocskát (pseudo- columella) elérik. Sövények közt haránt traversek. A külbordák nagyjában véve egyenlőek, vagy minden második van erősebben ki- fejlődve. Olykor csak igen gyengén alakultak ki. A esökevényes külbordák egyes esetekben szemcsesorra bomlanak, majd csak egyes harántirányú övékben fejlődnek ki- A példányok gyakran egy köteg- ben kövesednek meg (V'I. t. 1. á.). A köteg a zenith felé legyező- isíerűen divergál; a faj egyik synonym neve köteges kövesedésre utal. Calamophyllia pseudoflabellum nodosa, Reuss 1868- Iharkút, m. eocene; Tokod, m. eocene (Ih); Bajét m. eocene (Ih); Budapest — Lipótmezö, u. eocene. Előbbitől abban tér el, hogy az irón-alakú testen szakaszosan több haránt duzzanat van, amit az alfaj neve is kifejez. Calomophyllia subtilis Oppenheim 1901. (VI. t. 2— 2a. á.) Bajét, m. eocene (Ih); Felsögalla, m. eocene (uh); Bűkkzsérc és Noszvaj miellett a Bükkben is előfordul .a középső eocén rétegekben. Mint neve is mutat ja finom, 'kisalak. Teste elhajló. 163 nem kifejezetten egyenes írónalakú- Kehely átmérő 5 mm, Külbordák finomak, egyenesek, néha egymásba átváltanak s gyakran két szom- szédos borda szorosan egjonás mellett fut alá- A külbordák olykor finom szemcsesorrá bomlanak. Oldalbimbózás gyakori. A sövények S2iáma 26 — 32 — 34. Egyes sövények a központ előtt, vagy a közfpont- ban összeolvadnak. Ez a faj is gyakran kötegeket alkot. Az egyének ez esetben egy bazalis központból sugárszerűen, meghajolva diver- gálnak. A központi oszlopocska csak nyomokban vehető ki- Ami bajóti egyik példányunkat illeti, ez kissé elüt a többitől, mert minden negyedik külbordája erősebben fejlett és az ezek közti három finomabb borda szemcsés, Rhabdophyllia sp- indet- Tokod. m. eocene; Bajót m. eocene (Ih); Pelsögalla, m. eocene (uh); Budakeszi, u. eocene; Budapest — Kisszabadsághegy u. eocene; Budapest — Zúgliget, u. eocene; Budaörs, u. eocene. Fajra meg nem hátározható töredékek. Rhabdophyllia granulosa d’ Achiardi 1875’ ' (VI. t. 3. á.) Nagykovácsi m. eocene (Ih); Felsőgalla, m. eocene (^^h); Buda- pest— Fácánhegy u. eocene; Budakeszi, u. eocene; Iharkút, m. eocene; Bajót, m- eocene (Ih)- Külbordák erősen fejlettek és erősen szemcsések, amit e faj neve ki is fejez. Mindenik borda közt azonban fut egy kevésbbé fejlett borda is. Ez a közti borda olykor szemcsesorba oldódik fel, hason- lóan a Calamophyllia pseudoflabellum bordarendszeré- hez. Jelen fajunknál azonban ez a feloldódó szemcsesor igen gyakran egészen rendszertelenül szemcsézett térséggé válik, megszűnik sor- ban vonulni és a főbordák közti területet egészen kitölti. Rhabodophyllia tenuis Reuss 1868. (VI. t. 4— 4a. á.) (Ehabdophyllia intercostata Reuss)- Tokod, m- eocene (Ih); Bajót, m. eocene (Ih); Pelsögalla, m. eocene (uh); Budapest — ^Kisszabadsághegy, M. eocene; Budakeszi, u. eocene. Minden második külborda erősebb kifej lödésű. A bordák le- futása nem egészen egyenes. A bázis felé némi elcsavarodási mutat. Harántgyűrűk jól kifejlődtek és a nemzetségre jellemzőek. Az oldal- bimbózás gyakori jelenség- Familia Fungidae Dana 1848 (emend. Duncan)- Magánosok, vagy telepesek. A telepek azonban sohasem ága- bogásak, hanem tömörek. Valódi fal hiány2Ík. Legfeamebb egy álhój (pseudotheca) fejlődik ki. Formájuk nyomott, vagy m i t r o i d. A főbb sövények fala likacsos. Synaptikulumok észlelhetők, de a dissepimentumok hiányoznak. Néha kis mértékben éspedig traversek alakjában megtalálhatók. 164 Cycloseris brazzaensis Oppenheim 1901. (VI. t. 5. á.) Tokod, m. eocene (Ih); Felsőgalla, m. eocene (uh); Bakonybél, m. eocene; Pénzeskút, m. eocene; Szentgál, m. eocene. A borsodi Bükkböl is előkerült (Kisgyőr, k. eocen). Kis alak; a legnagyobb példány kerülete 1.5 cm. A rétegnyomás erősen ösz- szelapítja őiket, mert finom, vékony, törékeny vázuk van. így a meg- tartás sem valami jó. A külbordák közül minden második erőseb- ben fejlett és szemcsés. Kis, kerek talpuk van. Külső felület több körkörös harántövduzzanattal. A bázis (talp) decentrikus, hirtelen szűkülő, a kehelyszél ellenben kiszélesedő. Cpcloseris minuta minuta Reuss 1870. (VII. t. 1— 3a. á.) Nagykovácsi, m. eocene (Ih); Bajót, m. eocene (Ih); FelsőgaUa, m. eocene (uh). Kicsiny, lapos, korong-alakok. Kerületük kör. Sövényszámuk 48 és 66 között ingadozik. A sövények finoman szemcsések. Majd- nem minden példányon a központban egy kerek likban egy Num- m u 1 i n a ül. V alószínűen egykori symbiozis eredményeképpen. EzaNummulina a basis felől tapadt a központi Iákhoz. A kül- bordák száma maximaliter: 28. Külső pendo-theca meg- figyelhető. Ez nem éri el egészen a kehely szélét, úgy hogy egy része a külbordáknak a kehelyszél alsó pereménél szabad marad. A nagyobb példányok átmérője eléri az egy cm-t is. A külbordák is szemcsésig. Egyes példányokon a külbordák meglehietösen egyenlő kifejlődésüek, másoknál van köztük némi különbség. Oldalnézetben alakjuk a két felszínen belapitott piskóta, vagy lapos fánk-alak, majd a lapos tölcsér-alak közt váltakozik. A sövé- nyek a külbordákba a széleken éles szögbe mennek át. A Cycloseris minuta minuta Reuss fajhoz hasonló a D u n c a n által az indiai eocénből, leírt Trochocyathus nu pi- muliticus, mely kétségtelen, hogy nem T rochocyathus, ha- nem: Cycloseris. Mint neve is mutatja, ez az indiai faj szintén Nummulinához társult és csupán abban különbözik a magyar alaktól, hogy kehelysövényeinek végei a központ felé erősen kibun- kósodnak. Véleményem szerint az indiai alak csupán egy alfaj és megjelölésére helyesnek tartanám^ a Cycloseris minuta nummulitica ( Duncan) elnevezést. Cycloseris Perezi (Haime) 1850. (VI. t. 6, 6a. á.), (Cyclolites Perezi Haime). Kisgyón, l. eocene; Jásd, l. eocene; Bakonynána, l. eocene; Felsőgalla, m. eocene (uh). Átmérője 4X4 cm. Lapos, magányos fungida. A korong vastag- sága a széleken 1 cm, a középen 6.5 mm. A sövények felülete keresztben lefutó 74 szemcsesorral. Élük szintén szemcsés-fogacsos. A szemcsesorok lenyomata az eredeti fungida likacsosságot (per- foratio) igazolja. A lilíacsok sorokban rendezettek. Sövények száma: 192. 165 Bakonybél, Pénzeskút és Nagyesztergár mellől a középső eocén rétegekből van még ezenkívül 6 kissié kétes példányunk is. Troehoid alakok. Trochoseris cf. semiplana Oppenheim 1901. (VII. t. 4 — 5. á.) Bakonybél, m. eocene, lég. Bertalan Károly. Egy kissé kétes példány, kömag. Magassága 3 cm, szélessége 5.5 cm. Lapított átmérője 3.5 cm. Sövények felülete síma. Számuk kb. 7^120. Turbinán. Cyathoserls sp. indet. Bajót, m. eocene (Ih); 'ismeretlen gyűjtő. Fajra meg nem határozható töredék-kőbél. Cyathoseris applanata Reuss 1872. (VIII. t. 1. á.) Bajót, m. eocene (Ih); lég. Szöts és Kolosváry. Egyetlen példány. Magassága 11 mm. Keresztmetszete három- szögalakú; átlói: 1.5 — 2 cm. Külső bordák majdnem egyenlően fej- lettek és szemcsések. Bázis nyélszerű végződésben. Sövények három nyalábban a központot összekötik a háromszög csúcsával. Ez iga- zolja, hogy háromszögalakjuk nem deformáció, hanem elsődleges faji bélyeg. A nyalábok között 10 — ^12 sövény fut le szokásos módon. A sövények éle fogacsoJt. Cyathoseris falcifera Catullo 1856. (VIII. t. 2. á.) (D im or p h as t ra e a depr esisa Reuss). Szápár, l. eocene; Felsögalla, m. eocene (uh). Telepes fungida. Egy kis töredék darab. A külbordák szemcsé- sek s minden második jobban fejlett a szomszédjánál. Az össze- olvadt keiyhek közül csak 5 kehelyközpont van a töredékben. A sövények éle alig fogacsolt; talán leerodálódott? Az élek oldalán finom redök. A sövények oldalfelülete finoman szemcsés. E szem- csék laz legykori pórusok kitöltődósei. A szemcsék nem tökéletes sorokban rendezettek. Cyathoseris multistellata (Reuss) 1864. (Mycetophyllia multistellata Reuss.) Felsögalla, ni. eocene (uh); lég. Streda Rezső. Az előbbi fajjal szemben jellemző rá, hogy a kehelyközpontok sűrűbben és nagyobb számban fejlődtek ki* Ez a jelenség nevében is kifejezésre jut. Hat fő costalis sövény van* A sövények szemesé' sek. Kehelykörvonalak kerekek, vagy kissé elnyújtottak. Egy négy- zetoentiméterre 7 Icehely esik. .4 külbordák finomak, sűrűek, lefutá- suk ujjlenyomatszerű. Anastomozisok elég gyakran megfigyelhetők. A telep különben lapos, lemez alakú. 166 Cyathoseris raristellata Oppenheim 1901- (Vin. t. 4. á.) Tokod, m. eocene; Bajót m. eocene (Ih); Felsőgalla, m. eocene (uh); Szentgál m. eocene. Előbbitől abban tér el, hogy a kehelyközpontok ritkán vannak egymás mellett, amit a faj neve szintén kifejez. A külbordák rend- kívül finomak- A telepnyél vastag. A kehelysövények és külbordák finoman szemcsézettek. A telep széle lebenyesen rücskölt, több he lyen befűződő. A kehelyközpontot 30mál több sövény éri el. Mycetoseris patula Michelotti 1861. (VIII. t. 5. á.) (Podabacia prisca Beüss). Bajót, m- eocene (Ih); Felsőgalla, m. eocene (uh)- Lapos telepek. Belsejük tömören elmeszesedett és kalcitkristályok képződtek ki benne. A kelyhek összeolvadása itt már még tökéle- tesjebben ment végbe (nemze ség bélyeg) s a vonulatok egészen maeandrikus sorokba rendeződtek. A sövények sorokban rendezettek és felső szélük a fungida- jellegnek megfelelően sűrűn fogacsolt. Az egyes gyrusok mélysége 2 — 3 mm. Siderastraea Morloti (Beüss) 1864, (VIII. t. 6. á.) [A s t r la e a Morloti Beüss 1864. Non Astraea Morloti Beüss 1870. (Siderastraea funesta Brogniart 1823)]. Tokod, m. eocene (Ih); Bajót, m. eocene (Ih); Lábatlan, m. eocene (Ih); Mogyorós, m. eocene (Ih); Felsőgalla, m. eocene (uh)- Olykor hatalmas, 24 em hossíü, 18 cm széles és 10 cm vastag tömör, nehéz, kenyéralakú telepek. A legnagyobb az Állami Föld- tani Intézet birtokában van. Színeződésük barnás- Felületük síma- tapintatú- A kelyhek köralakjuk megváltozása nélkül, vagy egy- máshoz símultan sejtszerűen érintkeznek egymással, bemélyedtek és átmérőjük 1 — 1.5 mm-ig váltakozik. A kelyhek szögletesek, majd kerekek s a felület az egyes kelyhek között másodlagosan szemcsé- zett. A sövények száma 14— 36-ig váltakozik. A központban az osz- Jopocskát megtaláljuk. Siderofungia bella (Beüss) 1869. (VIII. t. 7. á.) (Columnastraea bella Beüss). Baját, m. eocene (Ih); lég. Streda Rezső. A szabad sövényszélek szemcsések- A telep alakja kenyér- vagy eipóforma, illetve tompa daganatalakú. A kelyhek elég sűrűn van- nak egj^ás mellett, alakjuk 6 szögletűvé válik. A sövényszámuk 26; némelyik sövény már a széleken összeolvad a szomszédjával. A köz- ponti oszlopocökámak nyomát észlelhetjük. Talán ál-oszlopocska (pseudocolumella?). 167 Thamnastraea leptopetala Beüss 1864. (IX. t. 1. á.) Felsögalla, m. eocene (uh); lég. H a r m a t — N o s z k y — S zalai. Szintén hatalmas, nagy, tömör telepek- Kelyhek bemélyedtek, átmérőjük 3 — 4 mm. A sövények egymással érintkeznek. Az egyes kelyhek közötti határ tehát nem éles. A sövények felső széle foga- csolt; sövényszám: 48. Ezek közül 8 sövény átmegy egyenes vonal- ban a szomszéd kehelybe s a szomszéd sövényeivel össze is olvad- Comoseris conferta Beüss 1868. (IX. t. 2. á.) Baját, m. eocene (Ih); lég. Zsivny — Harmat — 'Noszky. Egy töredék. A nem összeolvadt kelyhek csoportjai közti rés* gyakran 5 — 6 mm-nyire tarajszerűen a felszínből kiemelkedik. Ezek a felemelkedő sáncok 1 — 1.5 mm vastagok. Oldalukon végighúzódnak a sövények, separált kehelyiközpontoik felé haladva. A sövények széle gyengéden szemcsés, vagy fogacsos. A külső felületen majdnem egyenlő, finom, szemcsés körülbordázat fut végig. Általában véve lapos telepek. Vastagságuk 6 — 9 mm közt ingadozik. Subfamilia Leptophylliinae Félix. Magányosok, vagy telepesek- Az utóbbiakban a sövények con- fluensek. A trabecularisan felépített sövények többé-kevésbbé lik- gatottak, különösen a felső és belső (a d o r a 1 i s) részeken. A likak sorjában vonulnak, de a sövények alján ú.n. stereoplasmával eltömődnek- S y n a p t k u 1 u m o k a t és csökevényeit : traverse- két észlelhetünk. A basilis héj (e p i t h e c a) szintén gyakran lát- ható. Cyclolites Héberti Tournouer 1872. (IX. t. 3 — 3a. á.) Kisgyón, l. eocene; Szápár, l. eocene; Tokod, m. eocene (Ih): Felsögalla, m. eocene (uh); Iszkaszentgyörgy m. eocene; Bakonybél, m. eocene; Pénzeskút, m. eocene; Ajka, m. eocene; Padrag, m. eocene; Úrkút, m. eocene; Páty, m. eocene (uh); Budapest-Kisszabadság- hegy. u. eocene. A bükki eocénből (Bükkzsérc, középeocén) is előkerült. Igén közönséges és gyakori faj. Polipok laposak, kerekek, magányosak. Átmérőjük 3 — 4 cm. A bázis kissé belapított. Kehelysövények száma kb. 176. Felületük szemcsés. Egy múzeumi „K — 6, 284 — 285 m“. jelzésű fúrómagból két példányt találtam, A képek köbelek. Leptophyllia sp. indet. Tokod, m. eocene (Ih); Mogyorós, m. eocene (Ih); Felsögalla, m, eocene (uh); Budakeszi, u. eocene. Fajra meg nem határozható töredékek. Grenerik;is bélyegek a következők: ekhely sekély, számos sövény. Sövények fínomáin foga- csosak, maguk a sövények is finomak. Némely fajban azonban a sövény tömör, olykor perforált. Dissepimentumok vékonyak; az epitheea is vékony. 168 LeptophyUia duhrawitzensis (Oppenheim) 1901. (IX. t. 4, 5, 5a, 9 & IX. a .t.) Kisgyón, l. eocene; Mogyorós, m. eocene (Ih); Tokod, m. eocene (Ih); Dorog, m. eocene (Ih); Bajót, m. eocene (Ih); Felsőgalla, ni. eocene (uh). Nagy polipok. Egyesek 4.5X1 cm átmérővel a fosszilizáció követ- keztében erősen ellapultak. A kevésbbé lapítottak átmérője 6.5X4.5 cm, ill. 9.2X3.5 cm. Az el nem lapítottak átmérői: 55X42, ill. 82X78 mm. Magasságméretek: 4, 10 — 15, 77, 80 és 112 mm! — Álta- lános külső jellegét az egyenlőtlen, durván szemcsészett hatalmas külbordák adják meg. Minden negyedik külborda erősebb kifejlö- désü. A kehelysövények számosak. Főisövények száma 18—30. másod- rendű sövények száma 90; sövények összszáma 120 körül ingadozik. A sövények a rétegnyomás következtében hullámos lefutásban eltor- zultak. A polip külső felületén gyakoriak a növekedési harántráncok, befűzödések, duzzanatok s egyéb egyenetlenségek. A vékony ep theca több helyen megmaradt. A bázis elkeskenyedik, de talpszerűen ismét kiszélesedhetik. A kehely szélei olykor tölcsérszerűen kihaj- lanak, vagy tumorosak (IX. t. 4. á.). A központi oszlopocska hiányzik. Sövényközti vékony dissepimentumok láthatók. A sövények felülete és éle is szemcsés-fogacsos. Vannak példá- nyok, melyeknek a bázisa csak a végén, hirtelen szűkül, mások már a kehely szélétől szűkülni kezdenek. Egy bizonytalan hovátartozóságú nemzetség. A Cyclolitopsis páter a, melyet ide sorolunk, kétség- telenül fungida korall, de az eddig tárgyalt fungida nemzetségek egyikébe sem illik bele. De sem a Fungida családba, sem az Agaricida családba, mégkvésbbé az Anabacida családba nem tartozik. Mint magányos, az Anabacida család C y c 1 o - lites nemzetséghez áll mégis legközelebb, de attól elüt abban, hogy erős, jól fejlett nyele van. Cyclolitopsis patera Meneghini 1867. (IX. t. 6, 7, és 8. ábra). Bakonynána, l. eocene; Ótokod, ni. eocene (Ih); Mogyorós, m. eocene (Ih); Felsőgalla, m. eocene (uh); Szentgál, ni. eocene; Buda- pest-Kisszabadsághegy, u. eocene. A bükkből is ismeretes az Eger mellöli eocén rétegekből. Kerek, korongalakú polipok, szabályos körkerülettel. Alsó. azaz külső felületük l^sé egyenetlen héjjal és gyűrűkkel tarkázott. Ez a jelleg különben az epitheoás Cyclolites rokon nemzetség- nek is bélyegei közé tartozik. A külbordák egyenlöek és finomak. A bázis 1 cm átmérőjű kerek nyél-letörési felületet mutat. A külső héj majdnem a kehely széléig ér fel. A legnagyobb példány kehely- átmérője 4X3.5 cm. A kehely középpontja besüllyedt, nem felszínes. Központi oszlopocska (columella) hiányzik. A testkorong vastag- sága 12—13 mm. Ez egyszersmind a polip magassága is. A sövények élei erősen fogacsosak. A sövények felülete sűrű sorokban szemcsés (nem köbéi!) s a sövényszám 180 — 216 közt változó. 169 Familia Turbinolidae M. Edwards et Haime 1848 (cmend. OaUvie). Magányosak. Bimbózás útján azonban egyes fajok egy törzsben együtt maradhatnak és így a telepképzés kezdetleges formáját való- sítják meg. Sövények száma nagy, a sövények éle nem fogaesolt. Központi oszlopocsikia és 'tenigelypapililák (pali) egyes nemzetsé- gelu'e. jelliemzöek. Hiáfnyuk mrás nemzötségre szintén. A sövényközti kamrácskák üresek, vagy traversesek. A héj teljes. Subfamilia Turbinolinae Ogilvie (emend. Félix). Sövényközti kamrácskák üresek, legfennebb igen. kevés trúverssel. Tribus Turbinoliaceae M. Edw. £ Haime (emend. Félix). Központi oszlopocska meg van, tengelypapillák (pali) ^ tra versek hiányoznak. Magányos conikus; columella stylifornis (T u r b i n ol i a), vagy magányos, megnyúlt, columella lemezes (S p h e n o t r o c h u s). Turbinolia sulcata Lamarck 1816. (X. t. 1—2. á.) Nagykovácsi, m. eoccne (Ih): Streda Rezső és az Egyetemi Földtani Intézet tulajdonában, összesen 252 példány. Piciny alakok. Méreteik: magasság 3, 3.5, 4.5, 4 mm. Átmérők: 2, 2.5, 2.5, 2 mm. Valamennyinek színe palaszürke. Megtartásuk jó. Külsejük durván egyforma bordákkal díszített. A bordák nem élesek s főleg csak felül, a kehely széle körül fe.i'lettek. Bázis felé sok eset- ben elenj'észnek. A sövények száma 24, a bázis hegyes, a központi 'oszlopocska a kehely központjában! gomibszerűen kiemelkedik. Alak elég változékony (X. t. 2.!) Sphenotrochus crispus Lamarck 1816. (X. t. 4. á.) Bajót, m. eocene (Ih); lég. Hant ken Miksa. 255 példány. Piciny alakok. Színük szürkés-fehér. Alakjuk és nagyságuk az előbbi fajéhoz nagyjában hasonló, de nem olyan tömören kúp- alakúak, hanem keskenyebbek, hajlottabbak. Külbordázat igen éles és szembetűnő. Az éles bordák közül minden 5-ik teljes lefutású, azaz eléri a básis csúcsát. A többi a kehelyszélen kezdődik, de nem fut végig, hanem megszűnik két szomszédos borda hosszanti lefutása mellett. A főbordák, n bázis felé jellemző görbületet vesznek. A bázis csúcsára csak 12 főborda érkezik. A kehelyben a sövények száma 24 — 26. Központi oszlopocska lapos és hosszú. A legnagyobb példá- nyunk mérete: hosszmság 6.5 mm, szélesség 4 mm. Felületi erózió következtében feltárult alsóbb héjrétegekben a külbordáknak megfelelően jellegzetes hullámos lefutású és egyenlő fejlettségű csíkokat pillantunk meg, melyek a sövények központi (a d o r a 1 i s) kialakulására, azaz módosulására mutatnak rá. Alak nem változékony! Tribus Caryophylliaceae M. Edu\ et Haime (emend. Félix). _ Központi oszlopocska jelen (Trochocyathus, Paras- milla, P 1 a c o s m i 1 i a), vagy hiányzik (T r oo'hbsm i 1 i a). Tengelypapillák, ha jelen vannak, akkor egy vagy több cyclusban helyezkednek el. Traversek szintén előfordulni. 170 A dunántúli nnagyar eocén példányszámban leggazdagabb és leg- bujább korallfaunáját képviselik s érdekes megemlíteni, hogy a túlnyomóan uralkodó fajok mellett más fajok viszont annyira ritkák, hogy csak egy-egy példányuk került elő. Más fajok teljesen hiányoznak ia Váltó? ékonyságnk nagy, ami a rossz megtartás ese- tében a meghatározások alkalmával nehézséget okoz. Genus Trochocyathus E. H. Polip hajlott, sövények merevek, columella papillosus vagj^ trabeculáris. Tengelypapillák (pali) cy dúsban! Trochocyathus affinis Reuss 1870. (X. t. 3. á.) (Nem azonos a miocénből leírt hasonló nevű fajjal!) Dorog m. eocene (Ih); Ótokod, m. eocene (Ih); Tokod, m. eocene (Ih); Ebszőny, m. eocene (Ih); Nagj^sáp, m. eocene (Ih); Mogyorós, m. eocene (Ih); Bajót, ni. eocene (Ih); Felsőgalla, m. eocene (uh). 310 példány. Alakja igen változó. Legjellemzőbb sajátossága a központi oszlopocska és a tengelypapillák jó kifejlődése, mely bélyegek azon- ban a rétegnyomás és a kehely eltömődése következtében nem min- dig figyelhetők meg jól és csak csiszolatokban bukkannak elő. A külbordák erősen fejlettek. Ezáltal is jól elkülönül a vele köny- nyen összetéveszthető Trochosmiliák -tói. A sövények erősek, vastagok és a rétegnyomásnak inkább eltöréssel, mint elhajlással engednek. Általában véve a rétegnyomás sohasem nyomja őket egé- szen lapossá, meglehetősen ellenállók, úgyhogy a kehelyátmelszet állandóan kövér ellipszis marad. Alakjuk tölcsér, olykor hosz- szúkás és megnyúlt, máskor rövid és tömzsi. Előfordulása eddig csak a magyar eocénből 'ismert. Trochocyathus concinnus Reuss 1872. Bajót, m. eocene (Ih); lég. Hantken Miksa. Szintén nem lapult forma, hanem a keresztmetszete köralakú. A külbordák szemcsések. A sövények száma 150 körül van. Ezek közül 16 eléri a központot, melyben egy alig fejlett columellát látunk. A tengelypapillák is meglehetősen fejlettlenek és alig figyelhetők meg. A sövények közti endothecalis lemezkék hiányoznak. Trochocyathus Peziza Reuss 1872. (XI. t. 1— Ib á.) Bajót, m .eocene (Ih); Felsőgalla, m. eocene (uh); Budakeszi, u.eocene. Széles, tölcséres gombaalakú polipok. Magasságuk 1 — 1.5 cm közt ingadozik. Kehelyátmérő kerek: 2-5X2; 2X1.5; 18X14 mm. A bázis rendszerint a szokásos elvékonyodás után újra kitalpaso- dik s a tapadási tárgy természete szerint alakul ki. Akadnak olya- nok, melyek egykor valami vékony ágon ültek és talpuk egészen hengeres csővé alakult át. (XI t. la á.) A külső bord^ igen élesek és fogacsoltak. Minden negyedik borda erősebb kifejlődésű. Haránt thecalis övék gyakoriak. Néha a bordák majdnem teljesen egyen- 171 lően fejlődtek ki. A sövények roppant jellegzetesek, szemcsések és a főbb sövények száma 24—26. Genus Trochosmüia E. H. A sövények elérik a columella nélküli központot. Epitheca nincs. BordáA szemcsézettek. Trochosmüia sp. indet. Tokod, m. eooene (Ih); Mogyorós, m. eocene (Ih); Ebszőny, m. eocene (Ih); Bajót, m. eocene (Ih); Bakonybél, m. eocene; Budapest — Kis-Szabadsághegy, u. eocene. Fajra meg nem határozliató, rossz megtartású példányok. Trochosmüia auctimargo Reuss 1872. (XI. t. 2—20. á. és XIII. t. 5., 6. á.) [Trochosmilia profunda Reuss 1868, Tab. I. fig. 1. — Non: Tab. II. fig. 1. (Petrophylliella Grumi Catullo).] Dorog, m. eocene (Ih); Ótokod, m. eocene (Ih); Tokod. m. eocene (Ih); Mogyorós, m .eocene (Ih); Bajót, w. ' eocene (Ih); Felsőgalla, m. eocene (uh); Budakeszi, u. eocene. Száznyolcvannégy darabot vizsgáltam át. Általában véve töl- cséralakú polipok. Alakjuk rendkívül változékony. A kehely széle kissé kihajló, vagy bepöndörödő. A nagyobbak 3X2.5 cm átmérővel. Kehelyátmérő olykor szögletes és 18X12 mm átmérőjű. Bázis el- vékonyodó, de a legtöbb esetben újból kiszélesedő talpban végződik. A külbordák közül minden második, vagy negyedik erősebben fej- lett. Valamennyi szemcsés, néha csak minden negyedik jut el a bázis csúcsáig. Sok példány közülük torzult, mert gyakran idegen tárgyakat (kavics, kagyló, csiga) nőnek körül, A sövények aránylag vékonyak, vagy vastagabbak, de egyenletesek és a rétegnyomás következtében hüllámosakká, vagy töredezetettekké válnak. A ke- helyátmérö kör, ellipszis, vagy szögletes lehet. 14 fő- és 14 másod- rendű és 86 melléksövényt lehet megszámlálni, az összes 114 közül, de vannak példányok 138 sövénnyel is. Oldalbimbózás és kelyhen belüli bimbózás igen gyakori jelenség. (VI. szövegközti tábla A — E.) Ezzel a szaporodási folyamattal kapcsolatos sok egyénnek kehely- szél-bepöndörödése s így a kehelyek felületének megszűkülése. A ke- hely sekély, s így a sövények rossz megtartás esetén is viszony- lagosan jól szemlélhetök. Általában véve változatos alakjuknál fogva kellő gyakorlattal könnyen felismerhetők, bár a kezdő determinálót épp ez gátolja abban, hogy az identifikációt könnyen elvégezze. A VI. szövegközti táblán igyekeztem a szélsőséges alakeltéróse- ket néhány rajzban megöröikíteni. Trochosmilia aequalis Reuss 1870. (XI t. 3—4. á.) Ótokod, m. eocene (Ih); Tokod, m. eocene (Ih); Ebszőny, m. eocene (Ih); Nagysáp, m. eocene (Ih); Mogyorós, m. eocene (Ih); Bajót, m. eocene (Ih); Lábatlan, m. eocene (Ih); Budapest — Kis-Sza- badsághegy, u. eocene; Budapest — Mátyáshegy, u. eocene; Buda- keszi, u. eocene; Felsőgalla, m. eocene (uh). 172 Igen gyakori. 238 példányt vizsgáltam meg. Nagy, vaskos alak- járól könnyen felismerhető. Neve onnan származik, hogy külbordái egyenlő fejlettségűek. Magassága olykor a 6 cm-t is eléri, sőt meg- haladja, a kehelyátmérö pedig eléri a 3.5X2.5 cm-t is. Legnagyobb szélessége 4 cm. A sövények egyenesek, erősek, s a csiszolatokon olykor vékony lapalakú áloszlopocska is látható. A sövényeknek a központ felé eső vége rendszerint megvastagodik (XI. t. 3. á.), de gyakran ez a jelenség nem tapasztalható (XI. t. 4. á.). Bázis leg- végén hirtelen elszűkülő és tompa csúcsban végződő. A csúcs kissé elhajlik, de. olykor teljesen egyenes. Lásd a IV. szövegközti ábra 3a — d ábráit. A bükki eocénből is előkerült; különben eddig még csak hazánk területéről ismert magyar endemizmus. (Trochocyathus Vandenhaeckei d’ArcMac; Túr- óin o li a a 1 p i n a M. Edwards & Haine; Trochocyathus ajlpinu s ' Haime & Bellardi; Smil otjr ooh usi [inicuTvus d’ Achiardi; et Reuss et Félix; Trocbosmilia subcurvata Reuss.) Kisgj'ón, 1. eocene; Szápár, l. eocene; Ótokod, m. eocene (Ih); Tokod, m. eocene (Ih); Ebszőny, m. eocene (Ih); Mogyorós, m. eocene Ih); Bajót, m. eocene (Ih); Felsőgalla, m. eocene (uh); Nyergesújfalu, m. eocene (Ih); Budakeszi, u. eocene. Valamennyi dunántúli eocénbeli korall között a legelterjedtebb. 780 példányt vizsgáltam meg. Nagy száma miatt a variációs széles- sége is igen nagy és így sokféle alakban található. Általában yéye azonban röyid, tömzsi töloséralakü, de sohasem keskeny. Majdnem kiyétel nélkül lapított és csak ritkán találni olyant, melyet a réteg- nyomás nem lapított el. A kebelyben a yékony hosszú és sok söyény C'ryenylő lefutást mutat, ami igen jellemző e fajra. (XI. t. 5.^ á.) Maximális magassága 4—4.5 cm, szélessége 3 cm. A külső bordázat finom, szemcsés és a bordák nagyjában véye egyenlő kifejlödésüek. Központi oiszlopoctskának nyoma sincs, a bázis hegyiben végződik. Ritkán kis talpacskában, vagj^ talpas nyéllel, de gyakran egészen hegyesen elvékonyodó módon és a kehely rövidebb átmérője irányá- ban meggörbülve. Olykor ez a vékony nyél annyira meghajlik, ho^ majdnem bepöndörödik. Lásd IV. szövegközti tábla 4 a — f- rajzait. Dorog, m. eocene (Ih); Tokod, w- eocene (Ui); Bajót, m. eocene Uh); Felsőgalla, m- eocene (uh). Ritkább faj. Tömzsi, tömör polip. Alig lapított. Kehely átmérő 22X20 mm. A bázis hirtelen keskenyedik el, tompán hegyes és olykor kis talppal, de a legtöbb esetben letörve. Oldalról, a kehely hosszabb átmérőjének sagittalis irányában tekintve: egyik oldal egyenes lefutású, a másik szintén, de a bázis beszűkülésénél hirtele- nül a másik oldal felé behajló. Ez a behajlás a kehely rövidebb átmérője irányában történik. A hirtelen elhajlás helyén rendszerint erős duzzanat van- A külbordák szemcsések, nagyjában egyenlőek. Trochosmilia alpina Michelin 1846. (XI. t. 5. á.) Trochosmilia brachipoda Reuss 1870. (XI. t. 7— 7a. á.) 173 Teljes magasságuk 2.5 cm, de akadnak nagyobb variánsok is- Szin- tén magyar endemizmus. Alakvariációját lásd IV. szövegközti tábla 5 a — g. rajzán. Trochosmilia diversicostatci Reuss 1869. (XI. t. 8. á.) Felsőgalla, m. eocene ('wTij;' Budakeszi, u. eocene. Hajlott, inkább hengerded, mint tölcséralakú. Magassága 2 cm, kehely-átmérője 11X10 mm. Minden második külborda igen erősen túlfejlődte a szomszédját (innen a faj neve), de valamennyi igen erősen szemcsézett, sőt fogacsolt is. Tizenkét borda és sövény erősen kiáll a kehely szélén- A sövények felülete szemcsés. Bázis kiszéle- sedő talppal. A polipokon gyakoriak az oldalbimbózások. Trochosmilia longa (Reuss) 1870. (XII. t. 1—5. á.) (Trocbocyathus longus Reuss). Bajót, m. eocene (Ih); Tokod, m- eocene (Ih); Ótokod, m. eocene Uh); Mo^or^ m. eocene (Ih). Nagy polipok. Magasságméretek 7 és 9 cm között ingadoznak. Kehelyátmérök 22X20 mm-től 43X37 mm-ig váltakoznak. Hosszú, hengerded formák, egészen a kövér és lapított formákig. Külbordá- zatuk nagyjában véve egyenlő, szemcsés és legifeljiebb minden má- sodik borda fejlődi túl a szomszédját. A külső felület gvakran haránt övékkel és egy-egy oldalbimbóval. A bázis a végén hirtelen hegyesediik el és hol tompa kúpalakii, hol egészen ellhegyesedő és erősen görbült véggel. A sövényiék felülete fínomian szemcsézett és olykor vonalkás mintázatú. - fTrochosmillia minuta Reuss 1868. Felsőgalla, m. eocene (uh.) lég. Stre.da Rezső. Bár a Reuss-féle leírással nagyjában megegyezik, mégis jelle- gei bármely más fiatal Trochosmilia jellegeinek is megfelelnek. Szerény véleményem szerint fiatal példányról van szó, s Reuss a példány kicsinységét vette a faj leírás alapjául. A sövények száma is kevés, éspedig 82 — 84. Endothecalis lemezkóket meg lehet figyelni, de központi oszlopocska (columella) nincs- Trochosmilia multilobata Haime 1852. (IX. t. 6 — 6a. á.) Ótokod, m. eocene (Ih) Tokod, m. eocene (Ih); Ebszöny m. eocene (Ih); Bajót, m. eocene (Ih); Bajót és Szentkereszt között, m- eocene (Ih); Mogyorós, m. eocene (Ih). Közepes nagyságúak. Jellegzetes a lapítottságuk és a bázis hir- telen elkeskenyedése. Külsejét a középtájon két függőleges barázda háromrészre osztja. Így egy középső, keskenyebb (kb. 1 cm. széles- ségben) és két szélesebb (1.5 cm szélességben) részre tagolódik a test- A polip magassága 4 — 5 cm; kehelyátmérő 3.5X1-5 és 3X2 cm közt ingadozik, A külbordák finomak, majdnem mind egyenlőek. 174 Trochosmilia stipitata Reuss 1869. (XII. t. 7. á.) Dorog, m. eocene (ih); Felsögalla, m. eocene (uh). Magasság 22 mm. Kehelyátmérő 23X15 mm és' 24X16 mm. Az egyik példányomban a kehely széle befelé pöndörödött, másiknál a kehely széle csonka, s nem lehet megállapítani, hogy a kehelyszél- bepöndörödés itt is jelen volt-e vagy sem? A kehely szélének be- pöndörödése szaporodási jelenség, mert a bimbózás itt is kelyhen- t)elüli, vagy szélti. Ellentétben a Trochosmilia a en timar go- val azonban a kehely ebben a fajban (T. stipitata) igen mély, süllyesztett, míg az előbbi fajnál a kehely sekélységével tűnik ki. A külbordázat szemcsés és a bordák majdnem egyenlöek egymással. A bázis kihegyesedő, bár a csonkaság miatt nem állapítható meg, hogy milyen volt a bázis valódi kialakulása? A mélyen fekvő kehelyben a sövények szemcsések s a fősövények száma 24 körül ingadozik- Trochosmilia cf- Rosatii Dainelli 1915. Bakony bél. m. eocen e. lég. Bertalan Károly. Egyetlen kétes, töredékes példány. Csonkasága miatt teljes nagysága nem állapítható meg. Átmérője 42X33 mm, ami megköze- líti a Dainell i-féle óriási példányok méreteit. Megtartás sem jó, mint a bakonyi példányokénak általában. Pontos leírását nem is adhatom meg- A külső hordák változó erősségűek és szemcsézettek. Csonka példányunkról azt sem tudtam megállapítani, hogy vájjon a Da i n e 1 1 i-féle rövid, vagy hosszú, nyeles változatról van-e szó ? A sövények száma a 250-et is meghaladja- Dissepimentnmok meg- figyelhetők, . Trochosmilia irregularis Deshayes 1834. {XIII. t. 7—8. á.) Budalceszi, u. eocene. Lég. Dobay Juliska. 1922. Egyetlen példány. A felső eocénkorú márgában teljesen át vau kalcitosodva és abból nem szeparálható- A csiszolat azonban a kehelyszerkezetet kitünően mutatja. A sövények ritkán állnak egy- más mellett és számuk 76. Ebből 20 a fösövények száma. A kül- bordák élesek és durvák, szemcsések. Kehelyátmérö 3X2-5 cm, a le- tört bázisátmérő 20X18 mm. A kehely erősen kihajtó s a csonka példány magassága, ami a márgadarab vastagságának is megfelel, 19 mm. Minden második külborda erősebben fejlett, miut a szom- szédja. A kehely keresztmetszete köralakú, a széle kissé lebenyes- Trochosmilietta n. gén. Nemzetség- jelliemzo bélyegnek vettiean azt a Troolios- m i 1 i á knál elő nem forduló jelenséget, hogy a polip bázisa a kehely- átmérö hosszabb átmérője irányában görbült meg. A Trochos- milia nemzietségre la rövidebb átló ii'ányában való elgörbülés, az új nemzetségre ép az ellentétes irányú elgörbülés jellemző. 175 Trochosmilietta cormonsensis (d'Achiardi) 1875. ' (Xm.- t. 2- 2b. á.) (Leptophyllia és Trochosmilla cormonsensis d‘Aohiardi). Bajót, m. eocene (Ih); Mogyorós, m. eocene (Lh); Zirc, m. eocene. A polipok magassága 2 — 2.6 cm-ig változik. Bázis a hosszabbik kehelyátmérő irányában enyhén görbült. A külbordák finomak, minden negyedik valamivel erősebben fejlett. A sövények egyenes lefutásnak, merevek. Fősövények száma 24, a melléksövényekével együtt az összszám 56-ra emelkedhetik. A sövények vastagok. Kehelyátmérő 18X14, 17X13 s 25X14 mm. A zirci példánjTól meg kell említenem, hogy a legnagyobb vala- mennyi közt, dacára annak, hogy a termőhelycédulán a következő adatszolgáltatás áll: „Zirc, Lencsésgödör. Fedümészkő. (brakos víz?) 1941. ápr. 18, gy.: Bertalan Káról y“. Ha valóban brakos vízből származik, ez a körülmény nem volt az állat növekedésének rovására. Szélsőségesen fejlett külbordázatú fajok. Parasmilia acuteeristata (Reuss) 1870. (XIII. t. 3-^. á.) (Trochocyathus acutecr 'istatus Reuss). Pusztavám, l. eoceyie; Tokod, m. eocene (lh); Mogyorós, m. eocene (lh); Bajót. m, eocene (lh); Feísögalla, m. eocene (uh); Budakeszi, u. eocene. Dudar, m. eocene. A magyar eocénben szintén gyakori alak. Jellemző rá az a uemzetségbélyeg, melyről könnyen felismerhető, nevezetesen, hogy a külső bordázata szélsőségesen erősen fejlett. Ezek a külbordák élesek és gyéren állnak egymás szomszédságában. A felületből 1 — 2 mm-nyire kiállók. Élességüket és jó fejlettségüket egészen a kihegye- sedő bázis csúcsáig megőrzik. Helyenként ez erős bordák között három csökevényesen fejlett finomabb borda fut alá a bázisig. Ezek különösen a harántirányú növekedési duzzanatok övében látszanak. A külbordák száma 28 és ez megfelel a 28 nagyobb kehely- sövénynek is. A közepesek 3 és 3.5 cm magasságúak, ill. kisebbek. A legnagyobb példány eléri a 8.5 cm-t is. Alakvariációját lásd az V. szövegközti tábla 4. a — d. ábráin. Parasmilia crassicostata (Reuss) 1868. (Trochosmilia crassicostata Reuss). Feísögalla, m. eocene (uh); lég. Streda Rezső. Jellemző rá a külső bordáknak szélsőségesen sűrű és jól fejlett szemcsézettsége. A fősövények száma 12, a központi oszlopocska szivacsos, nem tökéletes kifejlődésű. Lemezes columellájúak. Ide tartoznak a Piacosmi lia E. H. nemzetségbe tartozó formák. Cuneiformis alakok, bázisuk hegyes, vagy nyeles. A kehely nyomott, hosszúra nyúlt, s S2ámos sövény látható benne. A központi oszlopocska lemezalakú, epitheca hiányzik. A külbordák szem- csések. 176 Placosmilia bilobata d’Achiardi 1868. (XIV. t. 2, á.) (Placosmilia eocaenica Oppenheim). Bajót, m. eocene (Ih); Felsögalla,, m. eocene (uh). Magassága 3.5 cm átmérője 3.5X1.5 cm. Erősen lapított. Külseje majdnem egjmnlő bordázattal és haránt befűződésekkel. Két oldalt mély függélyes osztóárokkal (inneai a faj neve). Központi oszlo- pocska lemez alakú és szemcsés felületű. A sövények felülete szintén szemcsés. A sövények száma 120 körül van. Bázis tölcséresen elkes- kenyedő, vége kissé görbült. Placosmilia cornu Oppenheim 1901. (XIV. t. 3. á.) Ótokod, m. eocene (Ih); lég. Harmat-Noszky. Magassága 2 cm, szélessége 3.5 cm, vastagsága 12 mm. Erősen lapított polip, A külső bordák élesek és jól fejlettek. Bázis tompa, kissé görbült hegyben végződik. Kehely-széle kissé karélyos. A sövé- nyek igen erősek. Placosmilia multisinuosa (Michelin) 1846. (XIV. t. 1, 4—6. á.) (Trochosmilia multisinuosa Michelin). Pusztavám, l. eocene; Ótokod, m. eocene (Ih); Tokod, ni. eocene (Ih): Mogyorós, m. eocene (Ih); Bajót, ni. eocene (Ih); Felsögalla, m. eocene (uh); Budapest-Kisszabadsághegy, u. eocene. Igen gyakori a magyar eocénben, 135 példányt vizsgáltam meg s ezek között olykor igen hatalmas nagyokat találtam. A bükki eocén- ben Bükkzsérc mellől is előkerült. Hatalmas nagy formátumok. A kehelylumen négy lebenyes. Két kisebb szélti és két központi na- gyobb kehelyközpont van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a négyosztatuság állandó bélyeg volna. Igen nagy a változékonyság és számtalan átmenetet találunk egészen a kétlebenyűségig, sőt a lebenynélküli kehelyállapothoz is, amikor még a polip fiatal volta miatt csak egy központi kehely alakul ki. U n i,-b i,- és trisi- n u o s a alfajokra való felbontása nem indo'kolt, mert e különbségek részben az életkorral, részben pedig a populativ variáció jelenségé vei függenek össze. Alakjuk különben annyira jellemző, hogy a kép és a variációs ábrák alapján könnyen felismerhető és bővebb leírá- sát mellőzni lehet. A IV. szövegközti táblán az la — c ábrákon láthatjuk azo*kat az alakváltozatokat, melyeknek nem-ismeretében a meghatározó nehéz- ségek elé kerül. Az V. szövegközti táblán a 2. ábrán ugyancsak lát- hatók azok a fiatalkori alakelváltozások, melyek hibás fejlődés, vagy egyéb torzulás következtében az eredeti alakban beállottak. Csak ezek figyelembevételével lehet helyesen határozni és fajunk jelenlé- tét a különböző rétegekben felismerni. 177 Columella szivacsos vagy redukált. Stephanosmilia d'Achiardii Oppenheim 1899. (XIV. t. 7—8. és 9. á.) Csákvái’, l. eocene; Tokod, m. eocene (Ih); Ebszöny, m. eucene (Ih). Kis alakok. Karcsú, keskeny, hajlott polipok. Magasságuk 9 mm-től 22 mm-ig terjed. Többnyire kerek kehelyátmérővel, mely 6, ill. 10 mm is lehet. Bázis nem hirtelen keskenyedik és 1 — 2 mm széles talpa cskában végződik. Minden második külső borda erősebb és szemcsés. Harántbefűződések és dudorok gyakoriak. Sövények •száma 38. A lemezalakúvá csövevényesedett szivacsos oszlopocska igen mélyen kezdődik, ahol már a fősövények össze is olvadtak vele. f Phullosmilia calyculata d’Achiardi 1875. (XV. t. 1. a.) Tokod, m. eocene (Ih). Gyűjtő ismeretlen. A kis polip 2 cm magas, a kehely szélessége 1.5 cm. Bázis felé fokozatosan keskenyedik. Oldalvonala nem egj^enes, hanem concáA\ A bázis csúcs átmérője 3 mm. Külső bordák egyenlőek, számuk 52. Három enyhe horizontális ővbefüződés látható. • Familin Oculinidae M. Edwards et Haime. Telepesek. Szaporodásuk oldalbimbózás által történik. A po- lipok tömör coenenchymával függenek össze egymás.sal. A theca-val összeolvadnak. A bélüi'egkamrácska (visceralis kamra) alul szűkül. Sövények nem tiil számosak, s a sövényközti kamrácskák a bázisig üresek. Amphihelia multistellata (Galeotti) 1837. (XV. t. 2. á.) (Caryophyllia multistellata Nyst). Neszmély, m. eocene: lég. Streda Eezsö. Három kis ágtöredék (3 cm.) Coenenchyma szemcsés, az egyforma, rövid, vastag sövények száma> 12. A központi oszlopocska (columella) az 1 mm átmérőjű kehely közepéből jól kiemelkedik. Família Stylophoridae M. Edwards. Telepesek. Polipok közt a coenenchyma lakuná.s, vagy tüs- kézeft; a sövények száma nem nagy. A központi oszlopocska promi- nens s a sövényközti kamrácskák üresek. Szaporodás kehelyközti (intercalycinális) bimbózással. Genus Stylophora Schweigg. Ágas, vagy nyomott, tömör, vagy tiuberosus telepek. A kehely keskeny, a coenenchymába süllyesztett, legfennebb csak szélei ki- l>eremlők. A coenenchyma tüskés és a columella nyílalakú. Stylophora sp. indet. Felsőgalla, 7n. eocene (uh ); lég. Streda Rezső. Fajra meg nem határozható töredékek. 178 Stjjlophora unnulata Reuss 1864. (XV. t. 3. á.) Mór, l. eocene; Esztergom vármegye, m .eocene (Ih); Felsögalla, m. eocene (uh); Bakonyiéi, m. eocene; Budakeszi, u. eocene; Wein- puszta, ni. eocene. A bükki Noszvaj mellől is megkerült. Coenencliymája ss^emcsés. Kelybek bemélyedtek, sövények mélyen vannak, a márga^kitöltődés miatt nehezen megfigyelhetők. A sövények azonban vékonyak, s csak a hat fősövény van kifejlődve, ezek közül is csak kettő éri el a központi oszlopocskát, de van eset, amikor mind a hat eléri, sőt be is olvad a columellába. A kelybek nyílása (1 u m e n e) kerek, vagy ovális. Az ágak tövén ritkán, az ágak hegye felé egyre sűrűbben találhatók. A sövények élei a kehely szélén nem kiállók. Stylophora conferta Reuss 1868. (XIII. t. 1— la. & XV. t. 4.— 4a. 7. á.) Felsögalla, m. eocene (uh); Bak enyhéi, m. eocene. Kelybek sokkal sűrűbben vannak eg3miás mellett, mint az előbbi faj esetében. Sokkal ‘kisebbek is; mind kerekek. Valamennyi hat sövény eléri a központi oszlopocskát. Stylophora distans Leymerie 1846. (XV. t. 5— 5a. á.) Felsögalla, m. eocene (uh); Budakeszi, u. eocene; Budapest — Mátyáshegy, u. eocene; 12 példány. Kelybek, mint az előbbi fajnál, azzal a különbséggel, hogy — mint a faj nevében ez jelezve is yan — igen távol állanak egymás- tól. A coenenchyma alig, vagy csak nagyon finoman szemcsés. Stylophora italica d’Achiardi 1866. (XV. t. 6— Ga. á.) Gánt, l. eocene; lég. S z ö t s Endre. Hasonlít a Stylophora annulata fajhoz. Coenenchymája éppen úgy szemcsézett, a kelyhek elég sűrűn ülnek egymás mellett, olykor három is érintkezik egymással. A kelyhek azonban mindig kerekek, jó mélyen ülök, szélük a sövényszélekkel erősen kiemelke- dik. Mind a hat sövény beleolvad a columellába, mely igen erősen kiálló. Stylophora cf. montium Oppenheim 1912. Iharkút, m. eocene; Szentgál. m. eocene; Felsögalla, m. eocene ( uh). Rossz megtartású darabok. Coenenchyma alig, csökevényesen fejlődött ki s a kelyhek ennek következtében igen sűrűn vannak egymás mellett. A kelyhek kerülete kör, de éppen a sűrű szomszéd- ság miatt gyakran szögletessé válik. Dictyaraea clinactinia (Meaeghini in Htf. (MichelotU) 1861.) (X\ . t- 8. á') (Dictyaraea elegáns Reuss, Goniaraea ^clinac- tinia Félix, Kranz et (Fripp., Astrocoenia ir reguláris 179 Osasco, Dictyaraea excentrica Quenstedt, Vincularia r h o m 1) i f e r a Catullo, D i c* t y a r a e a s ii p e r f i e i a 1 i a Oua^sco). Csákvár, 1. eocene; Gánt l. eocene; Felsőgalla, m. eocene (uh). Ág-darabokat kérgezö hengerded telepek. Kelyhek egymással sejtszerűeni érintkeznek. Széleik élesen és jól kiemelkednak. Coenen- ohyma nincs. Kelyhek alakja eképpen szögletes, éspedig 3 — 4 — 5—6 szögű. A sövények durván tüskéseid. Központi oszlopocska meg van, a sövények beleforradnak. A sövények maguk közt is összeolvad- hatnak. A fősövények száma 14. Familia Astrocoeniidae Kob.ij. Tömör, vagy ágasbogás telepek. A polipok saját fallal, vagy eoenenohymával határosak. Sövények száma kevés. Endotheoa alig fejlett. Szaporodás beheyközi (intercalycinális) bimbó- zjissa.1 történik. Közpo:nti oszloi>oeska (e o 1 u m e 11a) van. Genus Astrocoenia E. H. Tömör telepek. A kelyhek poligonálisak, falaikkal érintkeznek. Sövények hosszúak és számuk nagy. Golumella nyíl-alakú is t y 1 i f o r m i s). A v i s c e r a 1 i s üregben disspeimentumok figyelhetők meg. Astrocoenia cfr. parvistellata d‘ Achiardi 1868. (XV. t. 9. á.) Kőrisgyőr, m. eocene; Felsőgalla, m. eocene (uh). Mint már a neve is mutatja, kiskelyhű fajról van szó. A kely- hek átmérője alig éri el az 1 mm-t! Felismerni már ezáltal is kímnyű. Hasonlít a Calamopora ponderosa Catullo- hoz. (1837. Monaco). Astrocoenia suhretieulata d’ Achiardi 1875. , (XV. t. 10. á.) Felsőgalla, m.' eocene (uh); lég. Harmat — ^Noszky—S zalai. A kelyhek szintén picinyek, de meghaladják az 1 mm-t. A kely- hek között megjelenik helyenként a szemcsés coenenchyma. Genus Stylocoenia. Sövények száma kevesebb, kehely nagy, központi oszlopocska styliformis. Stjjlocoenia macrostyla Reuss 1870. (II. szövegközti tábla 9. ábra.)^ Mór, l. eocene; Kisgyón, l. eocene; Dorog, m. eocene \lh); Ótokod, m. eocene (Ih); Tokod, m. eocene (Ih); Mogyorós, m. eocene (Ih); Bajót, m. eocene {Ih); Felsőgalla, m. eocene (uh); Bakonybél, m. eocene. A telepes magyai* eocénkorallok közül ez a leggyakoribb. Egy- ben magyar endemizmus is; külföldön még nem talált^ meg. Kerek, pogácsa-alakú telepeket képez. Ezek olykor igen nagyra megnőnek. A legnagyobbak a Ma^ar Állami Földtani Intézet bir- tokában vannak. Ezek mérete a következő: A kerek, pogácsa-alak átmérője: 14.5X15 cm. 180 A kerek, pogácsa-alak magassága 10 cm. A kerek, pogácsa-alak szélessége 11.5 cm. A telepek nyele nem mindig fejlődőt^ ki. Csak károm nyeles példányt találtam a Földtani Intézet anyagában, ezeket az jellemzi, hogy kosszi\ támasztó oszlopaik (melyekről a ne^^iket nyerték) redukáltak. Úgy látszik, liogy a nyél esetében ezekre a támasztó oszlopokra kevésbbé van szükségük, mint azoknak, melyekben a támasztékot ezek az oszlopok nyiijtják, ha nyél nem fejlődött ki. Az oszlopképződmény (styi) sokadmagával egy központi mag- ból indul ki sugarasan, küllöszerűen a felületre, ahol ezen oszlo- poknak a vége a felület síkjából kiemelkedve: az egész telepnek buzogányfejalakot kölcsönöz. A telepek keresztosiszolatában jól lát- liatók ezeknek 'az oszlopoknak egy központból való eredése. Sok- esetben csak ezek maradnak meg a fosszilizáció során, mert a korall többi anyaga elporlik, vagy szétesik. Az oszlopok oldala bordás és a felületre az egyes kelyhek közti térben, a kehely-.széleJí mentén hol sűi“űbben. hol ritkábban bukkannak ki. Ez a faj az említett alaktani sajátosságairól könnyen felismer- hető, rossz megtartás esetében pedig a küllöszerűen divergáló oszlo- pok jelenlétéről, melyek az időjárás és általában véve a fosszilizáció hatásánák a legjobban ellenállának. A rétegekben sokszor csak ezeknek a sugaras lefutású, hosszú oszlopmaradványoknak leleteire bukkanunk. (Kékesszürke felsőgallai kőzetben.) St.ijIocooiia tanrinensis Michelin 1842. Felsőgalla, m. eocene (uh); lég. Streda Rezső. Külföldi eocénben és oligocénben ez a faj már igen elterjedt. Különbözik az előbbi magyar endemizmutól abban, hogy az annyira jellegzetes támasztó oszlopok teljesen hiányoznak. A kelyhek vékony fallal érintkeznek egymással és a columella jól látható. Hazai elő- fordulása igen ritka, eddig csak egyetlen példányt gyűjtött Streda Rezső. Coenenchiimások. Cohimnastraea CmUcmdi Michelin 1846. F elsőgalla, m. eocene ( uh); lég. H a r m a t — N o s z k y — S zalai. Két teleptöredék. Az egyik lapos, a másüí gömbded. A kelyhek között itt-ott a szemcsés coenenchyma látszik. Sövények száma 24 körül ingadozik. A kelyhek átmérője 1 — 3 mm-ig terjed , Familia Acroporidae Verrill 1901. (A cr opera OKÉN, Madrepora AUCT. — ^NON Madre- poTSi LINNÉ mSl) Telepesek, ágabogások, a phylogenesis során a legfiatalabb korallok közé tartoznak. A^atag képviselőjük kevés van. Telepalak- juk azonban változik; vannak, karélyosak, lemezalakúak, vagy tömör törzsek. A polipok csatornás, vagy rácsos szerkezetű coenenchymii- ban vannak. Sövényeik száma 6 — 24-ig váltakozik. Gyakran csökevé- nyes kifej lődésűek Két hosszabb sövény egymással szemközt foglal helyet, miáltal bizonyos kétoldali részarányo.sság (bialteralia) fejlődik ki. E két fősövény neve: directiv septnm. Szoporodás bim- bózás útján történik. 181 Suhfamüía Turhhiurinae M. Edicards ei Hakne 1850. Coenenoliyma háló- vagy szivacsszerkezetű. Kelyhek töhbé- kevésbbé kiemelkedők. Néha a columella és a tengelypapillák (pali) is kifejlődnek. Szaporodás bimbózás útján. Telepalakjuk ágabogás, vagy tömörebb törzs. Genus AcHnacis d’Orhigny. Tömör vágj* ágabogás telepek. Coenenchyma szemcsés. Sövé- nyek merevek. A központi oszlopocska papillosns. Tengelypapillák a sövények végeinél megvannak. Kelyhek süllyedtek. Actinacís sp. indet. Fe.lsőgalla, m. eocene (uh); ismeretlen gyűjtő. Fajra meg nem* határozható töredékek. Actiuacis cognata Oppevheim 1901. (XVI. t. .5—5 b. á.) (Actinacis delica,ta d'Achiardi, Actinacis delica- t n 1 a) Oppenheim). Tokod, m. eocene (Ih); Bajót, m. eocene (Ih). Coenenchyma felülete dnrván szemcsés. Kehelyátmérő 2 — 3 mm. Kelyhek szélei kráterszerűen kiemelkedő-k. Hat-nyolc sövény igen lói fejlett, a többi csökevényes. összesen 12 sövényt számoltam. A telep e.gy lapos ágdarab képlet, 4X1.5 cm nagyságú. AcHnacis perelegaus Oppenheim 1901. (XVI. t. 6. á.) Ótokod, m. eocene (Ih); lég. H a r m a t- — N o s z k y. Két hengerded ágdarab. Nagj*ságnk 3 — 3.5 cm. Átmérőjük 1.5X2 cm. Coenenohyma erősen és dnrván szemcsés, A kelyhek átmérője 2 mm körül ingadozik. Igen mélyen fekvők és a sövényeik nem láthatók. Actinacis Rollei Beüss 1864. (XVI. t. 7. á.) Tokod, ni. eocene (Ih); Felsőgalla, m. eocene (uh). Coenenchyma finoman és sűrűn szemcsés. Kelyhek meglehető- sen közel va’nnak egymáshoz és nem kiemelkedők. Sö^'ények száma 14 — 16. Kehely átmérő 1 mm. Colnmella 6 — 8 papi 11 ás. Genus Astraeopora Blain rilJe. Tömör telepek. Coenenohyma porózus. Felülete tüskés. Köz ponti oszlopocska és tengelypapillák (pali) hiányoznak. Sövények különféle ciklusokban fejlődtek. Astraeopora sp. indet. Felsőgalla, m. eocene (uh); Szeuitgál, in. eocene; Pénzeskút, m. eocene; Bakonybél, m. eocene; Budapest-Kisszabadsághegy, u. eocene; Budakeszi, u. eocene. 19 fajra meg nem hatái’ozható töredék. 182 Astraeopora, annulata d’Achiardi 1875. (XVI. t. 8. á. és XVI. t. 4. á.) Batouyból, m. eocene (Ih); Felsőgralla, m. eocene (uh). Tömör Jíépletek. Kelyheik nem érintkezniek. Kb. saját átmérőjük távolságára vannak egymástól. Átmérőjűik 1 — '1.5 mm. Sövények száma 12. Asfraeopora conipressa Reuss 1864. (XVII. t. 1. á.) Tokod, m. eocene (Ih); Felsőgialla m. eocene (uh). Neve nyomott, lapos, korongalakú formájára vonatkozik. Alsó felületén négy nyélcsonk látszik, tehát több nyéllel rögzül a talaj- lioz. A korong 6X6 cm átmérőjű. Széle niem szabályos, hanem hnllá- mos, de bekarélyosodás nélkül. Felső felületén láthatók a bemélyedt, kráterszerű sötét kelyhek, melyeknek szélei felpördülők. Átmérőjük 1 — 1.5 mm. Elhelyezésük rendszertelen, hol egészen közel vannlak egymáshoz, és érintkeznek, hol saját átmérőjüknél nagyoibb távol- ságra állnak. A sövények finomak, de csökevényesen fejlettek. Coenenchyma durván szemesézett. Astrae&poia decaphylla Reuss 1868. (XVII. t. 2. á.) Felsőgalla, m. eocene (uh); Bakonyból, m. eocene; Szentgál, m. eocene. Tömör képletek.' A kelyhek mind érintkeznek egpnnással, sőt kerek szélük sejtszei-űen szögletessé válhatik. Sövényeik vékonyak, finomak, s számuk 12. Ez jellemző rájuk, ettől kapták _a ne\TÍket is-i Az 1 — ^1.5 cm átm.érőjű Idfejlett kelyhek között több kicsiny kehely van. Ez is jellemző a fajra. Astraeopora cf. mostarensis Oppenheim 1901. (XVII. t. 3. á.) Budapesí-Kisszabadsághegj', n. eocene; lég. Kolos v ár y Gábor. Tömör korall-mészkőben egyetlen jól fejlett és jól látható pará- nyi kehelycsiszolat. Hat fősövény a kö^ontba fut össze. Itt össze- forr. Minden fősövény közt melléksövények láthatók, összesen 18. Kehelyátmérö 3X2^4 mm. Astraeopora dubiosa d‘Achiardi 1875. (XVII. t. 4., 5. á.) Bakonybél, m. eocene; Kőrisgyőr, m. eocene; Felsőgalla tn. eocene (uh). Egyik telepdarab 7 cm vastag és 10 — 13 cm átmérőjű. Kehely- átmérő 3 és 3.5 mm. A kelyhek közt a coenenchyma finoman szem- csés, ami a csiszolaton líkacsosnak mutatkozik. Sövényszám 12 körül. Mivel azonban majdnem minden kehely tökéletesen kalcit- kristályokkal van tele, vagy üres, pontos sövény-megszámlálás nem volt lehetséges. 183 Asfraeopora minima (f Achiarrli 1867. (XVI. t. 3. á.) (Astrae. opora mi mi ma Oppeyiheim). Nag^^eszteo'g’ár, m. eocene; Szeiitgál, m. eocene. Mint a neve is elárulja, a belyhei igen picinyek. Átmérőjük a Vi mm-t alig 'haladja meg. A kelyhek egymással sejtszerííen érintkeznek. Sövények vékonyak, számuk 12. Genus Dendracis E. R. 'Legfeltűnőbb a ooenenchyma rácsos-likacsos szerkezete és a kelyheknek erős kiemelkedése a felületből. Törékenyek és érdes felületnek. Egyéblcént egészen Acroporida szervezetek. Dendracis sp. imdet. Felsőgalla, m. eoceixe (uh); Bajét, m. eocene (Ih). Fajra meg nem határozható három töredékdarab. Dendracis GerviUii Def ráncé 1828. (XVIII. t. 1. á.) (Dendracis nodosa Reiiss, Dendracis mamillosa Eeuss)‘ Bajét, ni. eocene (Ih); Pénzeskút, ni. eocene; Felsőgalla, m. eo- cene (uh). Apró ág darabocskák. CoenenChyma szemcsés, kelyhek elnyúlt ellipszis alakúak, csak helyenként ksi’ekdedek. A kehelyszélek a felület síkjából erősen kiállók, de csak féloldalasán, mert a coenen- chyma felé eső oldaluk a szabad oldallal szemben visszafejlődik. Dendracis Haidingeri Reuss 186i. (XVIII. t. 2— 2a. á.). Mór, l. eocene; Ótokod, m. eocene (Ih); Tokod, m. eocene (Ih); Pénzeskút, m. eocene; Felsőgalla, m-. eocene (uh). Elég gyakori faj. Az egészen apró ágacskától nagyobb telep- darabokig számos lelet található. Agabogás telepek, melyeknek coenenchymája rácsozott és tüskés. Kelyhek (süllyesztettek, vágj' kiállók, de utóbbi esetben is csak egyik oldalukkal állnak ki a coenenchymából. Az ágak terminális vége felé azonban teljes egé- szükben 'kiálló kelyhek is vaninak. Az axiális, vagy terminális kelyhek az 1 — 2 mm magasságot is elérhetik! A hat ifősövény mel- lett még két melléksövény is megfigyelhető, úgyhogy összesen nyol- cat lehet megszámolni. Dentracis seriata Reuss 1867. (XVII. t. 6. á.) Felsőgalla, m. eocene (uh); lég. Streda Rezső. Két darab 2 cm hosszú és 4, illetve 5 mm vastag. Valamennyi Den dr acis-faj közül a legjobban kiálló kehelypolipjai vannak, ameimyiben a ikiállók hosszúsága meghaladja a 2 mm-t is. Az egész ág emiatt esecsesnek látszik. Ooenenchyma szemcsés és a szemcsék sorokban rendezettek. De ezek a sorok sem tökéletes sorok. Kehelyátmérő 1.5 mm, vagy kisebb. Kelyhek mélyek. Hat fősövény van és hat melléksövény. Olykor összesen 16 is. 184 Familia Poritidae Dana 1864 Tömör, va^' kéi-gező, vagy ágaibogás telepek, Kelyliek vagy egymással vagy csökevényes coenenchymával érintkeznek. Az egész váz függélyes és vízszintes kevederekkel képzett hálózatos szerkezetből áll, A kehelyfalak llkacsosak, gyakran csökevényesek. Ha a coenlenchyma meg van, akkor felülete durva, Subfamilia Poritinae M. Edwards et Haime. A telepek lalakja változó, Coenenchyma csak ritkán és csökevé- nyes állapotban van meg. A sövények jól fejlettek, központi oszlo- pocska meg\’an. Genvs Porifes Link. Tömör, vagy ágas telepek. Kelyhek poligonálisak. Sövények irregularisan likacsosak és ráesozottak. Columella papillaris. A ten- gelypapillák singnlarisok, éleikkel a sövéní^^-égződések csúcsával állnaik szembe. • Porites sp. indet. Felsőgalla, m. eocene (uh); Bajót, m. eocene (Ih). Fajra meg nem határozható négy töredék. Itt kell kiemelnünk azt a nehézséget, mely a Porites és Goniopora nemzettségek meghatározásakor felmerül. A P o r i - t e sek és G o n i o p o rák ugyanis — récensek és fosszilisok egy- aránt! — olyan beláthatatlanul gazdag variációs skálát nyújtanak a kutató elé, hogy ezeknek a kiértékelésében és az egyes fajok szét- különitósében majdnem lehetetlen feladatok elé vagyunk állítva. A differenciál-diagnosztikai elhatárolás gyakorlatilag mindezideig komolyan keresztül nem 'sdhetö. Példa erre Bemar d esete, ki annyira belemerült e formák kutatásába, hogy túlhajtott diagnó- zisaival több kárt tett, mint hasznot. Biotopok, s előfordulási helyek szerint annyira változékonyak ezek a fajok, hogj'^ csak két út áll előttünk: vagy egyéneket, azaz telepeket leírni, vagy megmaradunk a faj kritériuma mellett, de ez utóbbi esetben számolnunk kell a nagy variációs szélesség mindenkor zavaró jelenségével. Porites crustidum Oppenhebn 1901. (XYIII. t. 3. á.) ötokod, m. eocene (Ih); Felsőgalla, m, eocene (uh). 10 cm körüli átmérőjű és 3 — 4 cm magasságú kúp! vagy cipó alakú telepek. Kelyhek egymással érintkeznek és sejtszerűen szög- letesekké válnak. Coenenchyma nincs. Kehelyátmérő 3 — 4 mm. A kelyhek kissé süllyesztettek. Sövények száma 14. Genus Goniopora Quoy & Gaim. Tömör telepeic. Kelyhek egymással érintkeznek, szögleteselv. Sövények nem egyöntetűek, olykor pontsorokból állnak. Columella jól fejlett és gjmrűs, vagy tömör. 185 Goniopora numnivlitica (Reuss) 1864. (XVIII. t. 4. á.). (Porites 'nummulitica Reuss, Porites' ramosa (TAchiardi). Mór, l. eocene; Toikod, m. eocene (Ih); Baj ót, m. eocene (Ih). Sövónyszám 16 — 18. I^vények erősen tüskések és tagoltak. Egy- mással gyakran összenőnek Az érintkező kehelyszélek kiemelkedők. Központi oszlopocska gyíixns, vagy a föszeptiunok beolvadása követ- keztében tömör. Goniopora Pellegrinii (d‘ Achiardi) 1867. (XIX. t. 1— Ib. á.). (Porites Pellegriniii d‘ Achiardi, Porites ramosa Oppenheim, Goniopora Vicensa Bernard). Bajót, m. eocene (Ih); Pelsőgalla, m. eocene (uh). Kelyhek mégjobban süllyesztettek, mint az előbbi fajnál. Eg>^- mással sejtszerűen érintkeznek. Nagyságuk 2 — 4 mm. Sövények száma 20 — 24. A sövények vastagok és szemcsések, enyhén tüskézet- tek is. Colnme] la tagolt s a sövények közt az összenövés gyakori eset. Goniopora ramosa (Catullo) 1856. (Non Kenss!). (XVIII. t. ő-5b. á.). (Goniopora Vicensa prima Bemard, Goniastraea C o c c h i Mayer — Eymar? Porites ramosns Oppen heim, Porites nnmmulitica Reussf). Tokod, m. eocene (Ih); Bajót, m. eocene (Ih). Kelyhek nem süllyesztettek és nem éles határúnk. Bár érint- keznek, nem válnak szegletesekké és helyenként szemcsés coenen- chyma-nyomok is észlelhetők. Sövények rövidek, számuk 14. Oolu- mella tagolt. Némelyik kehelyben 16 sövényt is olvashatni. Példá- nyaink hengerded ágdarabck, átmérőjük 1 cm. Goniopora rudis (Reuss) 1869- (XVI. t 1, 2— 2a. á.). (Litharaea rudis Reuss, Goniopora Vicenza s e X t a Bemard). Pelsőgalla, m. eocene (uh), lég. Streda Rezső. Négy teleptöredék. Kelyhek mélyek, széleik élesek és kiemelke- dők. Csökevényes coenenchyma szemcsékkel. Kelyhek mélysége 1 — 1.5 mm. Átmérőjük 3 és 4.5 mm közt ingadozik. Sövények tüské- sek és fogaososak, számuk 16 — 18. Valamennyi kérgező darab és liárom teleppéldánytól származik. SUBCLASSIS ALCYONARIA M. EDWARDS. Inkább telepképzök, ritkán magányosak. Sövényrendszerük a 8-as szám szerint fejlődik ki. Mészvázuk a sclerobasís, mész- testecskéik a sclerodermitesek. Familia Gorgonidae M. Edwards ef Haime. Helyhezrögzítettek. Elágazónk, legyező-, vagy bokoralakúak. Szárú vagy meszes tengelyvázuk van (sclerobasis), vagy a ten- gelyt alternatív szárú és meszes szelvények építik fel. 186 Subfamilia Isidinae M. Edwards et Haime- Tengely tagolt, amennyiben váltakozóan szárú- és mésztagokból épül fel. Genus Isis. E nemzetség'ben a tengely cylindi'ikus mész-szel vények ós szarúizületek közbeiktatásával alakul ki- Már a Krétában fellép és áthúzódik a barmadkorba. Isis brevis d’ Achiardi 1868. (XIX. t. 2. á.) Nagykovácsi, m- eocene; Budapest — Kisszabadsághegy, u. eocene. Egyik meszes tengelydarab 5 mm hosszú, 2 mm széles. Felülete finom, de vastag bordázattal- Keresztmetszete 16 (2X8) sugaras szer- kezettel. Két másik ágdarab 7 — 1 mm hosszxi és 1.5 mm vastag. Ugyancsak vastag bordákkal (16). Két további darab 5 — 5 mm hosz- szú, bordáik rendkívül élesek és határozottak. A bordák száma 10, mert kettő közülük hosszában osztódott. E kettő közül azonban az egyik több bordaszámmal, amennyiben ez 16. Van egy 22 bordás töredékünk is. Fám,.: Pennatulidae M. E. & H. Hosszú nyéllel a homokba fúródott bázissal; telepesek. Szárú, vagy mész sclerobasis-vázzal. Polipok dimorphok. Graphularia sp. Bakonybél, m. eocene. Gyűjtő ismeretlen- Egyetlen kis vázkorongot vizsgáltam, melynek képét a VIII. táblán a 9. ábrán adom, minden különösebb leírás helyett, mivel sem összehasonlító anyagom, sem kellő irodalmam nem volt hozzá, hogy fajra is meghatározhassam- Tekintve azonban, hogj’' nem azo- nos a Graphularia desertorum Zitt. közismert eocénkorú Graphuláriával, nem lehetetlen, hogy hazai endemizmus, azaz új faj. A korong átmérője 9X7 mm, vastagsága 4 mm; pasztilla- alakú s a váz tengelyküllőinek száma 62, ugyanennyi a külső bordák száma is. A lelet töredék, részben leerodálva. Família Helioporidae Moseley- Tömör telepek, nagyon ritkán elágazónk. A váz áll csatornás coenenchymából, melyben, mint a polipok helye: számos henger ded tubus marad vissza a kövületekben is. A kelyhek tehát csőalakúak, melyek a finomabb csövecskékből összeállóit coenenchymával függe- nek össze. A főcsövek neve: autoporus, a közti csövecskék neve: siphonoporus. Számos vízszintes diaphragmával vannak át- járva. Az autoporusok álsövényekkel (p s eu d o s e p t a e). melyek száma nem egyezik meg az élő puha test tapogatóinak számával- A főcsövek rigy jönnek létre, hogy több coenenchymális siphonoporus egyesül egymással- Szaporodás bimbózás által. Genus Heliopora Blainville. Tömör, vagy ágas telepek. Az au toporu sokb an 12 — 25 csökevényes álsövény. A coenenchyma keskeny s i p h o n o p o r u- 187 sóiktól átjárt. A siphonoporusokbam. a haránt hevederkék (t a b li- láé) számosabbak, mint a naary antoporusok csövében. A Krétától kezdve máig élnek. Heliopora sp. indet. Ótokod, m. eocene (Ih); Bajót, m. eocene (Ih): Mogjmrós, »»• eocene (Ih); Felsögalla, w. eocene (uh). Fajra meg nem határozható, rossz megtartásií darabok. Heliopora Bellardii Haime 1852. (XVIII. t. 6-.6b. á. & XIX. t. 3. á.) Ótokod, m. eocene (Ih); Tokod, m. eocene (Ih); Bajót, m. eocene (Ih); FelsőgaUa, m. eocene (uh). Nagy telepdarabok. Az antoporusok elég ritkán vannak a sűrűn szemcsés coenenchymában. Ezeknek az autoporusoknak szélei a felszín síkjából kissé kiemelkednek. Ezt a kiemelkedést tulajdon- képpen a megszámlálható 16 álsövény-végzödések koszorúja képezi, mely mintegy dekoratíve alkotja az autoporus szélét, azt mégjobban kiemelve a környezetből. E faj telepei vastag, kövér ágakat haj- tanak, melyek ujj szerűen állnak ki a törzsből, természetesen rövi- debbek és olykor elhajlók- E vastag ágak törési felületén jól látható a helioporida váz-szerkezet, a coenenchyma finom siphonoporusai, a kis fabulák, melyek apró kamrácskákra osztják ezeket a csöveket. Látható azonban e csöveknek sugaras elrendeződése is. Ez a sugaras elrendeződés egy meglehetősen terjedelmes központi térből indul ki. E vázolt bélyegek alapján ez az egyetlen helioporida fajunk könnyen felismerhető. CLASSIS HYDEOZOA HUXLEY. Helyhez kötött, vagy szabadonúszó polipok, vagy törzsek. Nyelőcső (oesophagialis tubus) 'hiányziik. A gastro v ás- óul ári s üreg igen egyszerű, gugarasan nem tagolt. A telepesek esetében a polipok mészkővázat termelnek. Telepeili^ lebenyes, piipos, vagy ágabogás. A vázat a külbőr különleges sejtjei termelik ki. A vázon szabáytalan elhelyezésben megtaláljuk a polipok helyét: a pórusokat. A váztömeg hurka alatt a polipok csőrendszer ^ által függenek össze. ST'BCLASSIS HYDEOMEDUSAE VOGT. Helyhez kötött formáik ágabogás telepeket alkotnak. Polipjaik vagy tápláló ( n u t r i t i v) és szaporító (r e p r o d u k t i v) egyé- nekre különülnek szét. Ordo llydrocorallinae Moseley. A poliiK>k ibasalis sejtjei fogacsos mészvázat választanak el. Ebben a vázban a függélyes csöveknek (tűbe s) két sorozata alakul ki, melyekbe a dimoprph polipok (n u t r i t í v és r e p r o d u c t i v egyének) visszahúzódnak. 1S8 Família Milleporidae M. Edivards. Külső felületük szemcsézett, pontozott. A szélesebb csövek, melyeket g' a s t r o p o r u s o knak nefvezünk, váltakoznak a számos kisebb csÖA^ek, az ú. n. dactyloporusok felszíni nyílásával. A gastr oporusok Imnenie nagyjában véve köralaikú, szabály- talan kerülettel; a dactylopornsok Inmene ellenben szabály- talan. Maga a vázszerkezet meszes fonalkák anasztomozisa révén előállott bálózatos-szivacsos felépítésű, számos csatomáeskával át- és átjárva. A gastropomsok a nutritiv polipok visszábúzódó belyei, a dactylopornsok pedig a reproduktív polipok lielyei. Csöveik egymássaíl a féregalakii (v e r m i f o r m i s) csator- nácskák által függenek össze. A csövekben haránt bevederkék (tabui a e) vannak, de sövények teljesen biányoznak. Az eoeénben lépnek fel először. Millepora sp. indet. Bajót, w. eocene (Ih); Tokod, m. eocene (Ih): Felsőgalla, m. eocéné (nh). Fajra meg nem batározbató töredékek. Millepora. dalmatina Oppenheim. 1901. (XIX. t. 4 — 4a. á.) & (XX. t. la — Ib. á.). (Millepora cylindrica Renss 1870 ex Hungária!) Tokod, m. eoce^ie (Ih); Mogyorós, m. eocene (Ih); Bajót, m- eocene (Ih); Felsőgalla, m. eocene (nh); Nagyganna, m. eocene. Elég gyakori, 32 telep maradványát vizsgáltam meg. A bükki eocénből is előkerült Noszvaj mellől. Az Oppenbeim által leírt Millepora dalmatina és a Re üss által bazáukból leírt Millepora cylindrica azonos. Az összetévesztést az okozta, bogy e faj változékonyságára kezdetben nem voltak tekintettel. Nevezetesen a gastropomsok széle olykor egészen csecsszerűen kiemelkedik a felületből, máskor meg ez a kidudorodás elmarad. Ezen az alapon különítették el e „két faj t“ egymástól, viszont beigazolódott, bogy a gaJ^roporusok kidudorodása és ki-nem-dudorodása csak populativ variációs jelen- ség és fajelválasztó fontossága nincs. Tekintve azt, bogy ez a két jelenség még átmeneti kialakulásokkal is összefügg, a két faj azo- nosítása helyes. Az egészen vékony-ágtöredékektől találunk egészen vastag ága- kat is, melyeknek hosszúsága a 10 cm^t is eléri és átmérője 1 cm-en belül ingadozik. Millepora nodosa Esper? (XIX. t. 5. á.). Felsőgalla, m. eocene (uh); lég. Harmat — Noszky. Egy telepbázis töredék. Gastroporasai nagyok és mélyek, miáltal az előbbi fajtól már könnyen megkülönböztethető. A gastro- porusok átmérője a 2 mm-t is meghaladja. A coenencbyma a gastxo. pomsok között durván szivacsos, szemcsés és rácsos is. 189 MiHepora depaiiperata Ren'^s 1M4. (XIX. t. 6 — 6c. á.). Ba.)ót, m- eocene (Ih); Toikod, m. eocene (Ih); Felsögalla, m. eocene (uh). Előbbiektől eltér abban, hogy a váz vékony, törékeny, iemez- alaikó, s ha vastagabb ágakat bocsát is, ezek éles szélű, lapszerűen lemeze kialakulásnak. E lemezszerű ágak vastagsága az 1.5 mm-től 5 mm-ig váltak o2tha tik. Jellemző még rá, hogy a gastroporusok igren pioinyek. Átmérőjűk még a fél mm-t sem haladja meg, A coenos- teum finoman szemcsés. A lemezes telepkiialakuláson kívül termé- szetesen előfordulnak ihengerded ágkialaknlások is, különféle egye- netlenségekkel a felületen. Az egyes lemezalakii részeket viszont finom, vékony henigerdied ág-anasztomozisok köthetik össze, úgyhogy a nagyjában véve saláta -levél alakú telepekben akadnalí részek, melyek tömörebb alkatot vesznek fel. Bajét és Tokod körül igen gyakori ez a faj és sok apró, piciny töiuneléke kerül ki a rétegek- ül. Színük általában véve sötótes, barnás, ami arra utal, bogy élet- ben élénk piros színük lehetett. MiUepora Reussi Kühn 1928. (Miilep óra verrneosa Reuss 1S68.) Felsőgalla, m. eocene (uh); lég. Streda Rezső. 5.5 om hosszú és 2.5 cm széles, valamint 1 cm vastag ágdarab, melyen a gastropomsoik 1 mm átmérőjűek, A coenenchyma szemj csés-likacsos. A gastroporusok belsejében finom bordázatszerű kialakulást lehet, észlelni, miért is ezt a fajt valóban el lehet különí- teni a többi Mi 1 1 e p o r á t ól. Genus Axopora. Gastroporusbau központi kiemelkedés. Axopora ramea d‘ Achiardi 1867. (XX. t. 2. á.). Gánt, L eocene; Bajót, ni. eocene (Ih); Felsőgalla, m. eocene (uh). Több apró töredékből ismerjük csak. A gastroporusok elhelyez- kedne a coenosteumban elég sűrű. A legtöbb gastroporus központ- jából egy a központi oszlopooskáilioz hasonló, de azzal genetUiailag nem identikus kiemelkedés nő ki. Innét kapta a nemzetség nevét is- Ezt a kiemelkedést nem mindenilí, gastroporusbau találjuk meg, s d‘ A c h i a r d i talán txilzott, mikor ezt a jelenséget áltaánosnak vfdte. A meghatározásnál tehát alaposan meg kell vizsgálnunk a gastropomsokat s az oszlopocskát. Az esetleges szeíntnyezö berako- dásoktól meg kell tudnunk különböztetni. A gastroporusok szélei különben felperdülők, s a finom, szemcsés-rácsos szerkezetű ooenos- tenmból ezáltal a felület síkjából kiemelkednek. Tört darabjaink eg>^ eredetileg ágat körülnövő hengerded kér- gező telepdaraliök, amire a fajnév is utal. 190 IV. Új formák leírása magyar nyelven. Cala mop Ji yllia B lainville. Bokros, vagy nyalábos telepek. A polipok igen hosszúak, irón- alakúak, cylindrikn&ak. A külső fal bordázott epitheca nélkül. Központi oszlopocska hiányzik. Calamophyllia ciirvicostata n. sp. (XX. t. a-^b. A). Ótokod, m. eocene (Ih); lég. Harmat — Noszky. A Nemz. Múzeum túl. (1. sz. Ha. 407.). Pusztavám, I. eocene: lég. Szőts. 1948. Okt. c. akna. Négy kisebb darab. Magasság 18, 16, 14 és 11 mm; kehely- átmérők: 5X6, 4X6, 6X7, és 3X4 mm. Az új fajra jellemző a khlső bordák hullámos, görbült lefutása, s a helyenként kialakuló anasz- tomozisok. A bordák elég élesek, jól fejlettek és egymással egyen- lőek. Ha elvékonyodnak, vagy elfínomodnak, ott is mind ezen a módosuláson mennek keresztül, tehát nem váltakozva. Lefutásuk- ban sokhelyen megszűnnek és szomszédjaik között el vékony ódnak. Egymásközti távolságuk is megkisebbedhetik és e helyeken össze- sűrűsödve igen finomakká és vékonyakká válnak. Nem egy helyen lefutásuk való.ságosan örvénylő. Ép így vannak azonban helyek, ahol egészen meg^^astagadnak és durA^-ák lesznek. A bordák száma 34, megfelel a sövények számának. Van példány 48 bordaszámmal is, de a teljesen elkalcitosodott kehely ben a sÖA^ények számát itt nem tudtam megolvasni. Csiszolat sem mutat semmit. A pusztavámi két példány méretei: magasság 30 és 17 mm; kehelyátmérők: 6X9 és 7X5 (oszlásban), ül. 9X8 mm. Sövények száma 54, szivacsos áloszlopocska nyomaival, valamint haránt - lemezecskók nyomaival is. fíhahdoph yllia hudense n. sp. (XX. t. c. á.). Budapest-Zugliget, u. eocene; lég. L ó c z y 1877. A Magy. Nemz. Múzeum túl. (1. sz. La. 19). Budapest, Endrődy u. 61., u. eocene; lég. Harmat — Noszky Magy. Nemz. Múz. túl. (Y. 673). Nem izolált példányok, hanem 3 telep. Az első telep leírása a következő: magasság 60 mm, szélesség 64 mm, vastagság 25 nuo- A magasság nem eredeti, mert a törésfelületet lecsiszoltam. A fő- különbség a többi Ehabdophylliával szemben az, hogy csak kevés kehely átmérő köralakú, a többi elnyúlt, elliptikus. Némelyik olykor piskóta alakot is ölt. Az egyes kelyhek elég távol állanak egymástól, s ezek a distapciaméretek a következők: 7, 8, 9 mm. A kelyhek átmérői: 13X5, 9X4, 15X5, 12X6, 9X7, 8X7, 13X5, 10X6, 9X6 stb ...A na^obb kelyíftk sövényeinek száma 100 körül van, a ikisebbeké 68. Elifejezett kqzponti oszlopocska (columella) nincs, csak a sövények központi összenövéséből valamiféle álcolu- melláris képződmény figyelhető meg. A kelyhek szélén néhány harántkamrácska nyomokban látható. A polipok külbordái szemcsé- sek és a bordák egyformák s a külső felületen harántredők szintén megfigyelhetők. Az endrődyúti példányokon 36 — 78 sövén^^ tudtam megszámlálni. Ezeknek megtartása rossz és egyéb eltérést nem mutat az előbbiektől. 191 Cycloseris minuta hungarica n. ssp. (XX. t. d. á.) Nagykovácsi, m. eocene; lég. Hantken. Az egyetemi Földtani Intézet tulajdona. Hantken Miksa ajándéka- A már ismert típustól abban tér el, hogy alakja először is nem domború korong, hamem ogéiszeai lapos korong. Teljes átmérő- jük 1 cm. Oldaluk nem domború, mint a típuséi, a bordák és a sövé- nyek nem érintkeznek egymással begyben, hanem az oldal teljesen síma lapfelületű és horizontális irányban finoman hullámos vonal által kettéosztott. A sövények száma jóval nagyobb, mint a típus sövényszáma, nevezetesen 72. Hat sövénybár összeolvadt. Ez az összeolvadás rendszertelen és nem ciklusos. Külön jellemző rá, hog>' Nummulina nem társul vele. Központi lyuka oly nagy, hogj' e lyuk kerülete meghaladja egy Nummulina kerületét. A lyuk belső széle a sövényeknek megfelelően hullámos-fodros. Alsó és felső felület között lényeges különbség nincs, t h e c a-nak nyomát sem észleltem. Szín: szürke. f Turbinoseris Noszkyi n. sp. (XX. t. e. á-) Nagyesztergár, m. eocene; lég- id. Noszky Jenő. A Sűrű- hegy alatti medencenyeregben. 1934. A Magy. Nemz. Múz. tulaj- dona- (1. sz- W. 549.) Egy darab. Generikus hovátartozósága kétes még előttem. Töre- kéd. Cylindrikus polip. Külbordázat rosszul látható, mert kőzetanyag veszi körül. Annál jobban van feltárva a kehely, mely csiszolatban érdekes szerkezetet mutat. A kehelyátmérő nem köralakú, hanem tompa hatszögletű. Átmérője 25X22 mm- Jellemző rá a 8 fősövény. Ezek közül a hosszabbik kehelyátmérö irányában terminálisán van 3 — 3 és a rövidebb átmérő irányában átellenesen 2 — 2- E fősövények rendkívül finomak, vékonyailí és a többi mellettük még finomabb. Számuk felül van a százon. Pontosan azonban meg nem számolha- tók, mert ezt az erős kalcitosodás megakadályozza. Transversalis heivederkók nyoma látható, a központi oszlopocslka azoniban telje- sen hiányzik. ? Turbinoseris Vadászi n. sp. (XXI- t. a. á.) Felsőgalla, m. eocene (uh); lég. Harmat — ^Noszky- DNy-i Csákánygödörben. A Magy- Nemz. Múz. túl. (1. sz. Ja. 807 — 1937- XI. 24.) Generikus hovátartozósága szintén kétes. Két darab került elő. Minden második külborda erősebb a szomszédjánál és erősen szem- csés. Magassága 15 mm, kehely átmérője 10X15 mm- A csiszolat sűrű, igen finom sövényeket mutat, melyek a központ felé örvény- lőén meghajolva finom hajszerű lefutást mutatnak. Az előbbi faj- jal szemben jellemző az, hogy kiváló fősövények nem láthatók, csu- pán egyetlen sövény fejlődött ki abnormisan a többi méretéhez képest. A sövények felülete szemcsés, számuk 150 körül van. Haránt hevedereoskék szintén megvannak. Columella és tengelypapillák hiányoznak. A másik daraib hossza 20 mm, kehelyátmérője 16X22 mm. 4* 192 Fomilia Evpsamiidae E- H. Magányosak, vagy oldalbimbózás által létrejött telepes korallok. Ritkán tömörek- Sövények száma sok, belső végükkel gyakran ösz- szeolvadók. Vázuk rendszertelen trabecularis szerkezetű. Genius nóvum Archicoenopsammia. Oldal- és basalis bimbózással egy központi törzsből kiinduló és felépülő telep. Polipok hosszúak, a sövények száma nem nagy, a váz szerkezete szivacsos. A polipok külső felülete és a polipok közti felület egyenlően szemcsézett, nem elkülönült. Archicoenopsammia hungarica n. sp- (XXI- t. b. á.) Felsögalla, m. eocene ( uh); lég- Streda Rezső, (Coll. S t r e d a 14.100). Felsögalla, m. eocene (uh); ismeretlen gyűjtő, mosó-gödrök- ből, Magy. Nemz. Múz. túl- leltári szám nélkül. Az első telep 30X23 mm lapos bázison nyugszik. Coenosteum szemcsés-likacsos, trabekuláris. A kelyhek hosszú tubusok, ágyúcső- szerűek. Egymástól szétállók. Bázisuk az 1 cm-t meghaladó szé- lességben. A keheljmyílás felé szűkülök, 3 — 4 mm átmérővel. A kehelytubusok a bazalis központtól sugárirányban szétállók, a telep szélén majdnem vízszintes irányúak, a középen lévők viszont a zenith felé nyúlnak. Több tubus a bázisával összeolvad, valamennyi kehelynyílás azonban egjonástól divergál. Fal vastag és likacsos. Ezen az első telepen a tubusok száma (polipok száma) 95. A kehely- nyílás igen mély, tölcsérszerűen elvesző s a sövények száma csak a nagyobb mélységekben olvasható meg pontosan. Számuk 28- A po- ■liptubusotk hossza 15 — ^28 mm, s mennél jobban a telep széle felé esnek, annál hosszabbak. A bimbók olykor 90 fok szögben erednek az anyatubuson, de később ez a szög elhegyesedik. A sövények véko- nyak, lemezszerűek, csak a falhoz tapadó részük vastagodik meg kissé. 12 sövény eléri a központot. Columella és tengelypapillák 1 ) iány óznak. Sövényközi t r a v e r s e k f eltalálh atók. A másik telep silányabb az elsőnél. Kehelytubusok kev^é Id- állóak. A szélen lévők legnagyobb hossza 15 — 16 mm. Némely^ kehelyben a sövények száma több mint 28- A telepbázis átmérője 20X15. Ez a bázis decentrikus, nem a telep közepén fekszik. A telep nagyobb része e súlyponton kívül van, s egyetlen vezér-kehely 40 mm hossziiságú félxenövésre épült (fokozatos bimbózásos gyarapu- lattal)- Számos, apró 1 — 2 mm átmérőjű, fiatal kehely is bizonyítja, hogy a telep eredetileg erősen bimhózó állapotában pusztult el. Éhez az endemikus A r c h i c o e n o p s am m i a fajunkhoz ha- sonlót említenek M. E d w a r d s és H a i m e Angliából 1850-ből. s ezt S t e r e o p s a m m i la h xi m i 1 i s n e k nevezték el . Abban külön- bözik a mi alakunktól, hogy jóval kisebb méretű, s kehelytubnsai- nak hossza még viszonylagosan is jóval rövidebb. Fa m iüa Flobelliőae. Kúp-, vagy ékalakú magányos polipok. Külhéj (epitheca) igen jól fejlett. A Kréta óta ismeretesek- 193 Genus Flabellum Lesson. Kúp-, vagy ékalakú, nyomott magányos polipok. Sövényeik oly- kor sűrűn, máskor ritkán vannak kifejlődve- Rendszerint a központi végződésük tompa és megvastagodott. A külhéj igen gyakran kisebb- nagyobb tüsiketkéipleteket növeszt övszerűen a polip alján, ill. olda- lain. A Flabellum nemzetiség a harmadkortól fogva ismeretes. Flabellum rotundum n. sp. (XXI. t. c. á.) Mogyorós, rn- eocene (Ih); lég. Hantken Miksa. A Magy. Nemz. Múz. túl. leltári szám nélkül. Hengerded, kevéssé lapított. Magassága 23 mm, kehely átmérője 21X19 mm. Bázis felé lassan szűkül s a bázis hegyben végződik- A külbordák közül minden negyedik jobban fejlett. A bordák le- futása nem egészen egyenesvonalú, hanem helyenként elhajló. Felületük szemcsés. A bázis előtti ővdudor nem teljes. Sövények száma 34; ezek közül csak 10 éri el a központot. A sövények végei a központ előtt megvastagodnak, jellemzően a Flabellumokra. A sövények felülete különben síma, ami viszont ritkább jelenség a Flabellum ok körében. Üj fajunkat jellemzi hengerded alakja, kevés sövénye A kehely hosszabb átmérője irány áMn fekvő két terminális fősövény rövid és egyenes, a rövidebb átmérő irányában l'ekvők a leghosszabbak és szintén egyenes lefutásúak. A többbi sövény a központ és a kehely széle között enyhén meghajtó. Flabellum Szőtsi n. sp. (XXI. t- d. á.) Bajót, m. eocene (Ih); lég. Szőts Endre. A Magy. Nemz- Múz- túl. Beleltározatlan pld. Szürke, mélyebb szinti agyagban beágyazott és kettétört polip- Magassága 29 mm. A test szélessége a nagyobb, felső periferikus dudorabroncs mentén 16 mm. Bázis hirtelen keskeny edik el s kis, nyélszerű függelékben végződik- E kis nyélhegy felett egy alsó és e felett egy felső ővdudor- abroncs van. A kehelyszél kihajló, a rövidebb kehelyátmérő 1—1.5 cm. A sövények száma 12 lehet, a rossz megtartás miatt pontosan nem állapítható meg. A sövények rövi- dek, mert a lapultság elég tekintélyes és felületük legfelül haránt- bordázott Flabellum Szápárense n. sp- (XXI. t. e. — ^f. á.) Szápár, l. eocene; lég. H a n t k e n Miksa. 1868. a Magyar Áll- Földtani Int. tnl. (1. sz. 2.) Egy példány és még egy kis töredék. Hasonlít a Flabellum Bellardi i-hoz, de attól közelebbi megtekintésre lényegesen kü- lönbözik- Magassága 14 mm, szélessége 24 mm és vastagsága 11 mm. A külső bordák nem egyformák. Minden negyedik erősebben fejlett. Tulajdonképpen csak ez fejlődik ki valódi bordává, mert a többi lapos sávvá csökevényesedik. E sávok szélessége 1 — 1.5 mm. Minde- nik oldalon 10 főborda fut le egészen a csúcsig- A polip két széle oldalt eléggé élesen lebenyes és annak következtében a kehely- lí)4 keresztmetszet is he^es-ellipszis alakú. A kehely átmérője így 22X12 mm. Sövények száma kevés és a sövények vékonyak, a középpont felé nem vastagodók! Inkább elvékonyodnak, ellentétben az általános Flabellum jelleggel- A sövények száma ^2. A köze- pet csak 12 fősövény éri el. A sövények felülete síma. A polip kül- sején 3 harántöv fut végig. Familia Turbinolidae E. H- Magányosok, számos sövénnyel, sövényközi locuiusokkal. Kül- héj (theca) teljes, columella, tengelypap illák meg vannak, de hiá- nyozhatnak is. Genus Trochocyathus E. H- Hengerded kúpalakú, kissé görbült polipok, kehelyátmérő többé-kevésbbé köraiakú, sövények erősek és merevek, a központi oszlopocska papillosus vagy trabecularis s a sövények végével, vagy a koronalemezkékkel (pali) össze is olvadhat. Liásztól jelenkorig. Trochocyathus Stredai n. sp- (XXI. t. g — h. á.) Bajót, m. eocene (Ih); lég. S t r e d a, korallárokból. Coll- S t r e d a No. 904. Széles tölcséralakú kicsiny polip. Egyetlen példány. Kehely szé- les, kerülete majdnem kör. A hosszabb átmérő nagyobb, mint a polip magiassága. Kehelyátmérő 3X2.5 mm. Magassága 2 mm. A kül- bordák erősen fejlettek, egyenlők és a csecsesen hirtelen elkeske- nyedő bázison futnak végig- A sövények élei a kehelyszélen kiemel- kedők. Sövények száma 44, ezek közül minden második egészen kicsiny. A nagyobb sövények száma 24. Ez a szám megegyezik a külbordák számával. E sövények közül 3 pár a központ előtt, két hármas pár pedig ugyancsak a központ előtt még gastralis éleivel összeolvad. A központi oszlopocska és a tengelypapillák csökevényes állapotban vannak. Genus Trochosmilia, E. H- Tölcséralakú polipok, kissé görbült bázissal, számos sövénnyel, melyek elérik a központot, E p i t h e c a nincs, columella és tengely- papillák szintén hiányzanak. Külbordák azemcséaettek. A Krétáról a harmadkorig. Trochosmilia í-cmgulata n. sp. (XXL t- i. & XXII- t. a. á.) Bakonybél; m. eocene; a Magy. Nemz. Múz. túl. (1- sz. S- 847). Bajót, m. eocene (Ih); az Áll Földi Int- tulajdonában. Négy példányban. Magassága 1.5 cm, szélessége 1 cm, a kehely- széleknél. Jellemző sajátossága négy, körben futó gyíírűduzzanat. A bázis kissé elhajlik, mint a T r o c h os m i 1 i á knál általábm, de nem végződik hegyben, hanem tompán. A külbordák közül min- den második borda erősebben fejlett a szomszédjánál, s valamennyi borda szemcsés- Sajnos, a kehely annyira elkalcitosodott, hogy a sövények száma és lefutása nem volt megállapítható egyik példány- nál sem, s ezen a csiszolat sem segített. Meg kell elégednünk azzal. # 195 hogy — a nevének megfelelően — a négy külső gyűrűzötben lássuk legjellemzőbb faji bélyegét- A Trocbosmilia 4-cingulata új fajunkhoz igen hason- lít la D u n c a n által az indiai eocénből leírt Trocbosmilia Oldh ami, melynek rendszerint szintén 4 cingulusa van, de elő- fordul 1 — 2 eigulussal is. Ez esetben ezek az ővek csak a bázis kör- nyékén vannak kifejlődve és a felső részt nem veszik körül. Ilyen variánst én nem találtam. További különbség még a két faj között, hogy a mi fajunk esetében a négy cingulus nem olyan erős ki- fejlődésű, mint azt a Duncan leírásából és ábráiból az indiai pél- dányokon láthatjuk. Szó lehet azonban arról, hogy több hazai anyag előkerülése esetén és egy újra megejtendő vizsgálat során ki fog derülni, hogy a mi fajunk az Oldhami-nak csak hazai alfaja és Így Trocbosmilia Oldhami 4-cingulata lesz a neve, az mdiaiknak pedig Trochosmilia Oldhami Oldhami O u n c a n. Genus Stephanosmilia. Központi oszlopocska szivacsos, vagy osökevényes. Külső theca- lis maradványok haránt övei teljesek, vagy részlegesek. Stephanosmilia Vadászi n. sp. mr Xeinz. Múzeum tulajdona. Három 'kis töredék. Egyik legyalult ágdarab, mely valószínűen rokonságot mutat az Acropora h e r ze g o w i n e ii s i s fajhoz, de még a K ü b n által leírt Stylacropora e o c a e n i c a faj- hoz is. Ez utóbbi ágas telepképzö korall, kelyhek kicsinyek és gyé- ren vannak, sövények rövidek, columella van, harántsegmentumok nincsenek. A sövények kifejlődése egyoldalú, a kétoldali rész- arányosságnak megfelelően a két fősövény irányában fejlődött ki. A mi új fajunk abban különbözik az előbbitől, hogy a kétoldali részarányosság a két fősövény szerint a^alíul ki, csaknem, az eocaenica fajban található egyoldalú sövény kifejlődés ala^)- ján. Ooenenchyma sűrűn szemcsés és a kelyhek átmérője 1 mm-nél kisebb. A két direktiv sövény között megtaláljuk a kis eolumellát. mint egységes közi>onti oszlopocskát- A fősövényeken kívüli mellék- sövények meglehetősen csökevényesek. Az egyes kelyhek közötti távolság a kelyhek átmérőjének rendszerint 2-^-szorosa. A képen (XXII. tábla 1. rajz) két kehely igen közel van egymáshoz, mert egy olyan részletet mutat be, mely a fenti távolság-arány alól kivé- telt képez. A harántsegmentumok Mányoznak, s ez a körülmény is arra utal, hogy példányunk a K ü h n-féle lí j gennsba illik bele. Üj fajaink közül öt kifejezetten a középső eocén alsó szintjétől való, éspedig a F 1 a b e 1 1 u m r o t u n d u m és S z ő t s i, a C a 1 a- mopbyllia c u r v i c ostia t a, a Trochosmilia kcingii- lata és a Troehocyathus Stredai. A középső eocén felső szintjéből az Archicoenopsammia hungarica, Styla- cropora hungarica és a Turbinoseris Vadászi szár- mazik; az alsó eocénből 4 faj: Flabellum Szápárense, Ste- phanosmilia Vadászi és dendricola, valamint az Astraeopora fórnál. A felső eocénből egy alakot írtam le: Rhabdophylliabudense. V. Összegezés- ei) Rétegtani megoszlás- Tanulmányaim során meggyőződtem arról, hogy az eocónkori és az alsó-oligocénkori dunántúli korallok tulajdonképen nem különböznek, egymástól, hogy a kövesült korallok tekintetében 'az eocén és az oligocén legnagyobb része, a felső-oligocén kivételével, fauna-összetételben egyöntetű. Ezt a jelenséget a Balanidák tanulmányozása során is észrevettem, .amennyiben a miocén és eocén koriak (ha az utóbbiak g5’'ér számúak is) átmennek egymásba és külön oligocén B a 1 a n i d a-fauna szintén nincs. Ép így ninc- külön oligocénre jellemző korallfauna sem. Az eocén kor állóktól csak a miocén és felső oligocén koriak válnak el lényegesebben és kor- meghatározó módon. Az eocónkori korallok a krótakoriaktól sok tekintetben külön- böznek, de vannak egyes fajok és formák, melyek áthidalják a krétát és az alsó oligocént. Az eocén és az alsó oligocén közt azonban I 198 a borallok (tekintetében semmiféle batáxt megvonni nem leket. Ee ki^nláglik az irodalomból is, amelyben a külföldi oligocénkori koral- lok tulaj donképen ‘az eocénkoriakkal tartoznak egy társaságba, A :mocénkori korallok azonban már egészen új-típust jelente- nek. Míg az eocénben és alsó-olígocénben a magányosok és ezek közt is a Turbinoliák uralkodniak, a miocénben és felső oligo- cénban a telepesek uralma kezdődik és már ezzel is lényeges különb- ség merül fel az eocén-oligocén korall világ és a miocén között. A megbatározott fajok túlnyomó többsége a középső-eocén alsó és felső szintje között oszlik meg. Az alsó-eocénben 27, a felsőben 25 faj fordul elő. Kizárólag eddig csak az alsó eocénből azonban csak 5 és kizárólagosan csak a felsőből szintén 5 faj vált ismere- tessé. Ezeket a mai tudásunk szerint talán vehetjük szint jelzőknek. Jóval több a nemzetségek száma, melyek az alsó-eocénből kollektive hiányzanak, azaz a felsőben sem találhatók meg. A Turbinolia család általában véve. inkább hatol a felső- eocénbe, A’-alamint az Orbicellák után következő telepesek a P 11 ngi dákig szintén nagyobb mértékben terjednek át a felső- eocénbe. Az alsó-eocénben nagy hiátus van a Leptaxis nemzet- ségtől a H y d n o p h y 1 1 i á k i g, valamint az Astraeoporák társaságában. A tipikus középső-eocénkoriak gyanánt tekinthetők a Circophylliák, Ehabdophylliák, Trochosmiliák és az A c t i n a c i s o k, valamint a Milleporák, s több külön egy-egy faj. Szintek szerinti egymásutánban a Dunántúl eocén korall- nemzetségei az alábbi táblázatban összesíthetők: E táblázat összegezésével megállapíthatjuk, hogy kizárólag csak az alsó-eocénban a Stylophora italica, Flabellum Szápárense, Stephanosmilia Vadászi, Stephanos- milia dendricola és Astraeopora fornai, tehát 5 faj található. Csak a középső-eocén alsó szintjéből előkerült 20 faj. Ezek közül pedig az uralkodó nemzetség a Turbinolia, s tizenkét faj uralja ezt a szintet. A középső-eocén felső szintjében a Turbinoliák (melyek kizárólag csak e szintben találhatók) megcsappannak s jellemző képviselőjük csupán a Trochosmilia minuta és Paras- milia crassicostata említhető fel. Csak a felső-eocénben kizáró'agosan előforduló fajok száma 5, ezek: Goniastraea rosicensis, Astraeopora mosta- rensis. Rhabdophylia budense, Trochosmilia irr- egularis, Antiguastraea Michelottina, Nagy általánosságban mondhatjuk tehát, hogy az alsó-Mcén és a középső-eocén alsó szintje a magányos és főleg a T u r b i n ol i a fajok dominanciájában jut kifejezésre és a középső-eocén felső szintjétől kezdődik a korallok világában az a folyamat, amikor is a magányosak háttérbe szorulnak és előtérbe lépnek a telepesek. Ez a kifejlődés azután a felső-oligocénben a miocén korallok jeUegébe megy át. Tehát a miocén korallok, szemben az eocénkoriakkal, szintén a telepes formák kiképződésével váltják fel az eoeén-aJsó- oligocén általános koralltípust. I 199 Felső eocén Upper eocene Középeoc. Middie eoc. t 1 Alsó eocén j Nemzetségek « Lower eoc- 1 G e n e r a 1 ' í uh. Ih. Enphyllia, Hydnophyllia, Circophyl- j lia, Cyclolites, Cyclolitopsis, Tro- I ' chosmilia, Pai'asaiiilia, Placosmilia, 1 I Stylophora. CircophyUia, Lepitophyllia. Stylocoe- nia, Dendracis, Axopora. I CircophyUia, Pattalophyllia, Stepha- nosmilia, Goaiopora. Stylophora italioa, Flabelluin Szá- párense, Astraeopora fornai, Stepha- nosmilia Vadászi et dendricola. Pattalophyllia, Siderofungia, Como- seris, Turbinolia, Sphenotroohas, Trochocyathiis, Trochosmilia, Pla- cosmilia, Actinaeis, Goniopora, Fla- bellmu, Euphyllia, CircophyUia, Leptaxis, Petrophylliella, Orbicella, Hydno- phyllia, Calamophyllia, Cyclosoris, Cyathoseris, Mycetosoris, Siderast- raea, Trochocyathus, Trochosmilia, Placosmilia, Actinaeis, Astraeopora, Dendracis, Goniopora, Heliopora, Porites, Millepora, Turbinoseris, ' Elasmophyllia, Pattalophyllia, Pet- rophylliella, Manicina, Hydnophyl- lia, Calamophyllia, Trochoseris, Cy- athoseris, Thamnastraea, Trochos- I milia, Parasmilia, Stylophora, Ast- I rocoenia, Stylocoenia, Columnast- raea, Stylacropora, Dendracis, Go- niopora, Millepora, Arohieoenopsam- mia. RhabdophyUia, Trochosmilia. Trochosmilia diversicostata. Antignastraea Michelottina A. mostarensis, G. rosieensis, Tro- chosmUia irregulais, Phattalophyllia budense. 20Ü Fajok megoszlása szintek szerint. F a j n é V 1 Alsó eoc. j Középső eocén Kelső eocen Alsó sz. Felső sz. Barsj’imilia dalmatina / 1 ~r 1 1 Euphyllia contorta + 1 + 1 + + Euphyllia forojuliensis + 4- Elasmophyllia meduneiisis + Circophyllia dachiardii : + + i CircopiiyUia anmilata + “T + 1 1 Circophyllia cingulata + “T 1 4- Circopliyllia Hantkeni + + + í Circophyllia trunoata + + 1 Pattalophyllia cyclolitoides + + Pattalophyllia siimosa + Pattalophyllia subinflata + Lep taxis elliptica + +. Petrophylliella Griuni '+ + Petrophylliella abbreviata + Orbicella Beaiidotúni + + Orbieella bosniaca + Orbicella eminens + Orbicella Bouéana + + Orbicella hilarionensls 4- + Solenastraea montevialensis + Antignaslraea Michelottina* + Gouiastraea rosicensi.s* + Manicina flexuosa i + Hydnophyllia collinaria + + + Hydnophyllia scalaria ■ + + Hydnophyllia profunda 1 + Leptomnssa elliptica + + Ehizangia brevissima -f + Calamophyllia crenaticostata + + + Calamophyllia grandis + Oalamcphyllia pseudoflabelium ; +■ • + + Calamophyllia subtilis + + Rhabdophyllia granulosa + + + Rhabdophyllia tenuis -r + Cyeloseris brazzaensis 1 “T + Cycloseris minuta i + , + Cyeloseris Perezi + I + Trochoseris semiplana 1 + ; Cyathoseris applanata 1 +■ ' Cyathoseris falcifera + 1 1 . 1 • + 20! F a .i n é\ Alsó eoc Középső eocén 1 Felső eocén í Alsó sz. Felső sz Cyathoseris multistellata 1 + Gyathoseris raristellata + + Myoetoseris patula + + Sidorastraea Morloti + + Siderofungia bella +> 'Phamnastraea lep tapéta la + Gouioseris conferta + CycloUtes Hébert! + + + + Leptophyllia dnbrawitzensis + + + Cyclolitopsis patera + + + + Turbinolia sulcata + Sphenotrochus crispus + Trochocyathus affinis + + Troohocyathns concmnus + Trochocyathus Peziza + + + Trochosmilia acutimai'Sro _L + Ti'acihosmilia irregularis* + Trocihosmi'lia aequalis + + + Troohosmilia alpina + + + + Torchosmilia ibraebypwla + + Troohosmilia diversicostata + + Troohosmilia longa + Troobosímilia mintiita + Torchosmilia multilobata + ' Trochosmilia stipitata + + Trochosmilia Rosatii TroOhosmilietta cormonsensis + Parasmilia acutecristata + + 4- + Parasmilia crassicostata + Placosmilia bilobata + + Placosmilia coimu + Placosmilia multisinuosa + + + + ■ Stephanosmilia daehiardii + + Phyllosmilia calyculaía + Amphihelia multistellata + Styiophora annulaía + + + ■ + Stylophora confetra + Styiophora distans + + Stylophora italica* + Stylophora montium + Dictyaraea clinaetinia + + Astrocoenia parv'istellata + 1 Astrocoenia subreticulata + Stylocoeiiia maerostyia | '+ + + 202 1 F a j n é V ■ Alsó eoc. Középső eocén Felső eocén Alsó sz. Felső sz. Stylocoenia taarinensis 1 -t- Colmunastraea Caillaadi I Actinaeis cognata Actinacis perelegans I + Actinaeis Rollei M- Astraeopora annnlata + Astraeopora compressa + : -b Astraeopora niostarensis* 1 + Astraeopora decaphylla -L Astraeopora dubiosa "1" Astraeopora mininia • -i- Dendracis Gervillii • + Dendracis Haidingeri -t- + -b Dendi’acie seriata -b Porites crustulniin + -b Goniopora nummnlitica + -t- Goiiiopora Pellegrinii + -T Groniopora ramosa -1- Goniopora rndis + Isis brevis -1- -b Heliopora Be'llardii + + Axopora ramea + + -b Millepora dalmatina + + Millepora nodosa Millepora depauperata -b Millepora Renssi + Plabellum rotundum -f Flabellum Szőtsi -1- Flabelluni szápárense* + Arohicoenopsammia hungarica -b Rbabdopbyllia budense* ! + Calamopbyllia cuuvicostata 1 Trochosinilia 4-cingulata 1 -1- Ttrocbocyathns Stredai -b Turbinoseris Noszkyi .+ -b Turbinoseris Vadászi Stephanosmilia Vadászi* -i- StepbanOsmilia dendricola* Astraeopora tornai* ; + Stylacropora hungarica Bár az alsó- és ikülön a felső-eaoéiiből kevés adaítuiik vau. s az oroszlánrész a középső-eocénre korlátozódik, mégis meg kell állapi- 203 taiiuuk, hogy a korallfauna tekintetében a középső-eocén két szántre való tagolása erősen indokolt és határt jelent az eocénkori korallok élettörténetében is. # Érdekes, hogy a fosszilis korailkntatásoktól igen távoleső terüle- ten olyan eredményekre jöttek rá a pollenanalytikusok, melyek az t*océn-oligocén-alsó-miiocén problémáiit illetik. F r. T h i e r g a r t írja az irodalmi listában idézett munkájában, hogy: „Anklánge an die Kotter-Flora zeigt die Pollenflora dér Kunks- köpfe im Brohltal . . . nicht gégén das Oberoligozáne Altér dér Braunkohle dér Kunksköpfe.“ Továbbá: „Belásst mán die Lausitzer Hauptflöze im ünter- miozán, so mnss mán die Flötze dér dér Bitterfelder Gegend aus paláobotanischen Gründer ins Obei-pliozán stellen.“ Az alsó oligocénrétegek azt mutatják, hogy „zum sieheren Ober- oligozáu etwa von Kott bestehen überhaupt keine Beziehungen“. A vezérflóra — írja továbbá Thiergart — az alsó-oligocénben az eocénflórához mutat rokonságot, s itt nyilvánvalóvá válik az^, hogy az oligocén nemcsak a tergeri fauna két csoportjának esetében (Anthozoa et Balandida), hanem flórisztikai tekintetben sem jelentkezik jellemző, specifikus élettípussal, hanem megoszlik. Az alsó része az eocénhez, a felső pedig a miocénhez tartozik. Thiergart fejtegetései annál érdekesebbek, mert rávilágíta- nak arra. hogy nemcsak a tengeri fauna tekitetében, hanem a flóra tekintetében sem állhat meg többé az önálló oligocénkor. Megoszlik ez az eocén és a miocén között, s legalább is az oligocénben semmi- féle fejlődés és változás az élettípusokban nem következik be. A pollenanalytika pedig az a tudomány, mely korok és idö- •számítás tekintetében a legexaktabban mutat irányt a palaeontoló- gusok és a régészek számára is és ha a pollenanalytíkai eredmények kongruensek az egyéb csoportokra vonatkozó és egyéb régészeti v(mat- kozású eredményekkel, akkor minden bizonnyal bizonyosabbak lehe- tünk eredményeink helyességében, mint abban az esetben, amikoi- fejtegetéseinket a pollenanalytika nem támasztja alá. Ezért tartottam lényege.snek Thiergart sorait idézni, melyek azt a meggyőződésemet erősítik meg, hogy a felső-oligocén tulajdon- képpen már a miocénhez tartozik, az eocén vége pedig magába foglalja az alsó-oligocént. Ezt a felfogást eddig tehát a korallokon A’égzett és itt publikált eredményeim és a jövőben megjelenő Balanida-monográfiám eredményei és Thiergart pollenanaly- tikai eredményei támasztják alá, s szóbeli közlés alapján hivatkoz- hatom Hegedűs kollégám véleményére is, aki a miocén koraitok- kal foglalkozván, hasonló eredményekre bukkant, mégpedig tőlem és Thiergarttól függetlenül. b) Lelőhelyek és gyűjtők. A fajok leírásánál elszórtan megemlített lelőhelyek és csiaik az egy példányban gyűjtött ritkább fajoknál megemlített gyűjtőik nevei nem adnak útbaigazítáist mindaddig, niíg összesítve nem látjuk őlket s íg>' 204 nem kapunk arról áttekintést, hogy t k. mely helyeken történt ffj'űa- tée, 6 hogy a jövőben hol vám. sziikség még’ fkiegészátésrel A diuuántúli lelőhelyek tehát, melyekről az általam átviasgált oooén- kori korallanjag szárnmzik, a következők: (Zárójelben a gyűjti) Ajka (nantken, Noözky, Zimání'i) Bajnia (ismeretien) Bajót (Hantken, Harmat, Kolosváry, Lócz>', Xoszky, Sohafarzik, Streda, Szőts). Bajót és Szentkereszt közt (Sohafai’zik) Bakonybél (Bertalan, Streda) Bakonynána (ismeretlen) Bakony— Oszlop (Noszky) Báránykiít (Papp) Budakeszi (Dobay, Harmat, Kolosváry, Lóezy, Noszky, Streda) Budapsst-Kisszabadságheg\' (Franzenau, Kolosváry, Kremner, Lő’wy, Magyai-) Budapest — Lipótmező (Lsmei’etlen) Budapest, Endrődy út (Harmat. Xoszky) Budapest-Mátyáshegy (ismeretlen) Csáikrvár — Hosiszúharasztos (Jaskó, Szőts) Cseimye — ^Kiegyón (Stretla, Vadász) Dorog (Hantken, Streda) Ebszőny (Harmat, Noszky) Felsőgalla és Tatabánya (Harmat, Koch, Kolopvái-y József, Noszky, Schréter, Streda, Szalai, Lengyel György') Gálit, Grámási hegy (Böckh, Szőts) Iharkút (Bertalan) Jásd (Weininger) Kisgianna (ismeretlen) Kósd (Vadász) Kőrisgyőr (Bertalan) Lábatlan (Hantken) Mogyorós (Gaál, Hantken) Mór (Szőts, Tamássy) Nagyesztergár (No*s^y) Nagyganna (ismeretlen) Nagysáp (Hantkeu) Neszmély (Streda) Nagykovácsi (Streda) Nyergesújfalu (ismeretlen) Ótokod (HarmaL Noszíky, Streda) Pairag — Ajka (Vitális) Pénzeskút (Bertalan) Pilisí\-örö6vá'r, Solymár-akna (Stredat Piisztavára (Szőts) Solymár (Venlkovits) Szápár (Hantken) Szentgál (Bertalan) Tokod (Franzenau, Harmat, Noszky, Palkovios, Streda) Úrkút (Bertalan) Üröm (Hantken, Kovács) Weinpuszta (ismeretlen) íklielőtt az összegezések fejezteiben továbbmennénk, szintén szegezésképpen azon ábraaiagyarázatokat közlöm itt le, melyek ^ ■t’ vn. szövegközti táblákon ábrázolt feltűnő variációra. maDd eltorzu- lásra és az egjes fajleíráísok megfelelő részeire utalnak. Ezek az ábrák a következők: 26i IV. 1. Piacos tn.il ia multttóimiosa JvOhely-átmetszetek (a— o). 2. C. Hantkcni, alakivariációlk (a — ■!). 3. T, aequalis, bázisviariációk (a — d). 4. T. alpina alakivariációk (a— c) és deformációk (d— f). 5. T. brachipoda alakvariációi (a — g-). 206 V. 1. P. Gr ami, dei'oniiációk Bajótról és Mogyorósról (a— o). 2. P. niuUűhiuosa deform étj jiiveriiilis ákikvaidációk (a— d). 3. T. ncgiiaUs repedé.sregeneratiója (a). T. ionga .bflsejóljen két kagylóival (b). T- aeqvalis Lithothamnium, Serpula és Bryozoa. valami ni NmumulLna 'bevonattal (c). 4. P. acufeerisfafa alakvariáeiói (a — d). 207 . Trocliopnil 'ui aciiitLoiaxgo példányok bimbózcáisi . állapptibaii. ki: kehelyfelület; bp: l^pöndörödd kohelyszél ; bhy: bmiibónyél: kny: ifeébelynyílávs; b: bázis; 1, 2, 3 új példáinyeg^^ének; a, b: két példány; bi: kebel yközponüban új Ininbó. VII. .-I Icülmoféle irón-alalai. fínabclo-, illetve CalamophyHiák mhlatos külbordázaf áruik ábrázolásé . rt: Rhahdophyllio tetmis két ikütbOT'da változata egyenlő erős küb bordáikká! és haránity;onalakfcal, valamint minden második borda gyengébb kifej lő désének ábrázolásával, rg: RhabdophyllUi fjranulosa a jellegzetes szemcsés feülbordáz..it- tnb melynek egyik változatában a változó 'boi-dák olykor egesz bosszában kifejlődnek. .cc: Cahimo/jhijIHa crenatieostata, egyenletes boi-dázattal. 208 I '■■I t. ■ ' T [TIÍ 1 1 iiá ' „i üui 1 iiiS; ‘ ilÜÜ; ef.: CalainopIiyUia. fascicidaía vált.ozatotí küllwrdázatíi. Minden második borda erősebb kifejlődésíi, Illetve mint a, középen látliató, olykor csak részekben Amn kifejlődve a bortbizat. cg'.; Calamophyllia yrandis jellemző erős bordáival és a dns harántővekkel. cs.: CalamophyUia xubtiliíi változatos külbordáziaita a páros lefutásúaktól a szemcsés kialakulásig. ee. c.: Calanwphyllin nirvicostata jellemző görlx? lefutású bor- dáival. Meg kell jegyezuüuik, hogy jelen vmiációs formák nem mindig tLsz- tán ismerhetők fel. hanem az egyes fonnák keA^erten is előfordulnak és így a meghatározásnál valamennyi előíforduló vaiiációs forma e'eg>'^ désével is számolmink kell. (*) A ni tározóit fajok földrajzi elterjedése kifi biwis Heliopora Belliardii liarysniilia dalniatinia . . . . Euphyllia eoirtorta Eupliyllia foro.iuli'eusL.s . . . . Klasmjoplhyllia mediunensiis . . Ciroeoi>liy llia aminlata . . . . CircophyULa d’Achiardii . . . Circopli.i/llia Hantkeni . . . . Ciroophyllia tnuncata . . . . ■ Cirooi>hylliia einffulala . . . . l'attalop(h\'lliia eyclolUoides . . Pattalopliyllia 8ad)iiiflala . Pattalophyllia shuvosa . . Leptaxtó elliptica .... Perophylliella albbreviata . Petrophylliella Gmnii . . Orbioelki. eminens .... Orbloella hilarionensis . . Orbicella bosniiaca .... Orbicella Beaudonini . . . Orbicella Bouéana .... Solenasctraea montevialensis .Vntig'uastraea iMichelottina Goniastraea nocíieensis . . . . Maniciua flexnosa ...... Hydnophyll'ia eollinaria. . . . Hydnopliy 11 ia scalaria Hydnophyllia proíimda . . . . Le-ptomiLSsa ellipticia Rbizang'ia brevissima C-alamophj llia ci>?inaíicoista . . Calainophyllia grandis . . . . Calamopbyllia pseudoiflabelliiui . CiLlaaiopbyllia subtilis . . . . Rhabdophyllia gramilesa . . . Olaszország, prinbonieu, k. oligocén, miocén. Olaszország. .7 ugioszláivia, k. eocén. Dalmácia, k. eocén. Olaszország, priabonieu, k. oligocén, Kelet-Iufliia. a. eocén. Olaszoriszág. .7ngioszlávia, k. eocén. Olaszoi’szág, (íocén. Olaszország, eocén es k. olii^cén; Ma- cedóiniia, jwáabonien és Németország, a. oligocén. Olaszország, k. eocén. M agyar eiul eniizni us. Franciaország, k. eocén; Olaszország, oligocén. ,1 ngoszlávia, k. eocén. Jngoszlágia és Olaszország, k. eocén; Svájc, f. oligocéai; Nyugati Alpok. Spanyoliország. prialboniein; Kelet-India, i. oligocén és Kelet-Afrika, oligocén. 0 lasz 0 ] iszág, pr i abo n lem. (7ouzia (Ande), k. eocén. Olaszország, oligocén. Olaiszország, k. oligocén. Olaszország, oligocén. OlasZOTszág, Jugoszlávia, k. oligocén. Olaszország, k. eocén. Jugoszlávia, k. eocén. Nizza, ^ a. bartouien; Olaszország, k. oligocén, Crosara, a. oligocén. J ngoszlávia, eocén. OIaiszor,-.zág, Görögország, k. oligocén. Olaszország, eocén és a. oligocén; Szí- ria, f. eocén; Görögország’, priabonieu és a. oligocén; Bulgária, a. olig'oeén. Bosznia, eocén. Olaszország. Jugoszlávia, eocén. Olaszország, k. eocén; Cro-sara, a. oligo- cém; Olaszország, Stá.Te.roi’szág, iközépső- oligoc. OlaszoQ’szág, k. eocén; Németország’, a. oligotón; Olaszország, Maceelónáa. .Jn- U’oszlávia, Armenia. k. f>Iigocén. Barcelona, priábonien; Crosara, alsó- oligocén; Olaszország, k. oligocén. DóI-Szov.ietunió, a, oligocén. Frauoiaiország, Jugoszlávia, k. eocén; Olaszország, a. oligocén. Jugoszlávia, priábonien. oligocém; Olaszország, k. oligocén, miocén is. Bulgária, olig’océn. Olaszország, k. eocén; Görögország, prialbonien; Jugoszlávia, k. oligocén; Csehszlováikjiia, miocén. Jugoszlávia, ebcén. Jugoszlávia, Egyiptom, középső -eocén; Olaszország, k. oligocén. '210 K h abdophy 11 ia ten ii is Ci/cioserh minula Cyclosefris Perezi CyclcMseris brazaaensis Trochoserits berioa . . . Trocboseris scmiplaiia C> athos^ris multlstellajtia CyathoiStíris fialciíera . . Cyiathoiseris applainiatia Cyalhoseris rairistellata . JNlyeetöseris patiila . . . SkHlei‘a?>traea Morloli . . . . Sáderofímg'ia bella T'lia‘-iiiia/stra(*a leplopetala . . . Comoseris coiifertia C>'clolitesis patera SíJhaenotiroohus crispiits . . . . Tarbinolia >szlávia, Spa- nyolor«zág. eocén. Németország, Crosara, a. olig’océii; Stá- .ieironszág, Görögország. Olaszország’, k. oligocén, miocén ks. 01aszoivs7>ág, Jugoszlávia, k. eocén és k. oligocén; Kelet-Indáa, Barcelonia, priabonien; Felső-Bajoror- szág és Crosiara, a. oligocén. Stájei’Oívszág, tonig’rien, k. oligocén. Olaszország, k. oligocén. (rÖTOg ország, Soanyolország, eocén és Olaszország, PmncLaország, priaibonien. Csehszlovákia és Jugioszlávia k. éis f. eocén; Spanyolország, f. eocén. Olaszország, k. eocén és pi-iaibonien. Paris, Belgium, k. eocén. Franciaország, k. eocén; Anglia, k. eocén; Belgium, a. eocén, k. eocén és f. eocén. (Non T. suloata Defrance!) Magyar endemizmxis. Olaszország, k. eocén. Olaszország, k. eocén. Olaszország, k. oligocén. Magyar endemizmus. Magyarország, Jugoszlávia, eocén;. Niz- za f. eocén; Olaszország, a. oligocén. Magyar endemizmus. Crosara, e. oligocén. Olaszoirszág, eocén. Russitz. Cormons. Friaul, k. eocén, ál agyar endemizmns. . Ola.szország, k. oligocén. Olaszország, Nizza, eocén és a. bartonien. Cro-ara, a. oligocén. Olaszország, k. oligocén. Felsö-Bajorország, álagyarország, Ju- goszlávia és Olaszország, k. eocén. JugoszláAmia. Olaszország, Magyaror- szág, k. eocén; Egyiptom, eocén; Olasz- oi’iszág, k. oligocénben is. 211 ♦ Plaeosmilia cormi Pl:icos.milia 'biloU;il;i Stephauosmiilia (rAoliiai’dii . . I*h\ llosmilia ealyoiilata . . . Amph.vheMa miiltistellnta . . • Stylophora auniikita Stylopliora confevta Stylophoi-a moiitixnn Stylophora italica Stylophora (li.stans 1 M<* tya ra t ‘.a el in ae ti ni a Astrocoeuia suhreticulata . • • AstToeoaaiia pai'A’istella . . . . Stí/locoenia macrostula . . . . Styloeoenia tanrineiisis . . . . C o I u 1 1 1 part t raea Ca i 1 1 au cl i Aetinacis Rollei . . . . ActinaoLs pei-elegans AcüiiaciiS cog^nata Astraeopoira. aimnlata . . . . Astraeopora compressa . . . . Astraeopoi’a decaphylla . . . . Astraeopora dnblosa . Astraeopora mostarensis Astraeopora inLnima. . . I loiidraeis Haidingpiri . . I^endracis Gei’A’illii . . Deiidraciö seniata Poiites enustulum Goniopora mimaiulitioa . . . . JuigPszlávia. Olas'iiország. k. eocM:hi. Oliiízország, k. eooéii, pi-iahonien. Jugfoszláivia. k. eocén. Olaszorezág, Jugoszlávia, középső-eocén : Olaszország, k. oligoeén. Brüsszel, k. eocén; Belgium, f. eocén. Mag.\arország, Egyiptom, Madagasz- kár, k. eocén; Németonszág, priahonl'en és a. oligoeén; Láguri Alpok, a, oligo- oén; Bulgánia, oligoeén; Jugoszlá'\ia és Ülas^oiiszág, k. oligoeén. Jugoszlánria, k. eocén; Olaszoi-szág. k. t^océn és ik, oligoeén. Jugoszlávia, k. eocíén. Olaszoi'szág, JugoszláAúa. k. eocén. Olaszország, Jugoszlávia, Keleti Pyre- iieusok, k. eocén; Göipg'ország, priabo- nien; Olaiszország’, a. ás k. oligoeén. Bai-eelona, priabonien; Lignin Alpok, a., olig'ocsén; Olaszorezág’. Görögő nszág, k. oligoeén. Olaszország, k. eocén. Olaszország, k. oligoeén. Magyar ende m izmus. JugoszláAÜa, k. eocén és k. oligoeén; Olaszország, k. eocjén és k. oligoeén; -Alsó-Ausztiáa, k. ‘eocén; Görögország', priabonien; Kelet-India, f. eocén és oligoeén; Németország, priabonien és a. oligoeén; Macedónia, k. oligoeén. Corbiéres, Bulgária, JugexszláAda, alsó- eoeén; Nizza, a. bartonien. Tirol, Felsö-Ba.iorország, a. oligoeén; Alacedónia. Stájerország, Olaszország, k. eocén. Olaszoi'szág, k. eocén. Olaszország, JugioszláAna, k. eocén; Gö- rögország, priabonien. Jugoszlávia, 01a«zoiv>zág, k. eocén. Németoi’szág, Görögország, Jugoszlá- via, a. és k. oligoeén. Barcelona, priabonien; Németország, Olaszország, a. oligoeén; Bulgária, Olaszoa-szág, k. oligoeén; Görögország, k. oligoeén. Olaszország, k. eocén. J ugoszláA’ia. Ola.szország, piiabonien, k. oligoeén; Jugoszlávia, eocén. Krajna, Stájerország, Olaszország, k. oUgooén; EgA'iptom, Jár^'a, a. tereiéi'. Franciaország, Olaszonsizág, k. eocén; Macedónia, priabonien és k. oligoeén; Szicilia. f. eocén; Olaszország, k. oligo- cén. Olaszország, k. eocén és k. oligoeén. Jugooalaria . . . . 00 Is ín lírevis 1 L I>eptaxÍH elliptioa l^eptoni nssa el 1 iptiea M Alaaicina flexnosa Mlllepora dalmatina Millepora depauperata Millepora nodosa Millepora Reiissi .... Mycetoseris patula 0 . 7(1 Orbicella Beaudoiiini Orbieella bo.sniaoa Orbicella Bouéana Orbieella eminens 0 1 Ibi cél 1 a h i 1 a rio iiei isús P Parasuii 1 ia acnteciústata Parasniilia cna >sieoslata Pattalophyllia eyclolitoides Paltalophyllia .siiuiosa . . . 80 Pattial opli y 1 1 i a -sub inf la t a Petrophylliella aibbrevLata PeropliylUella Grimm Phy llosmilia ca lycu lata Plaeosinilia bilobata PlaooH.ni illa eornu Placosniilia Tnultishuiosa PoritOH emuHtnlimi I 21;i Rlialxlophyllia budeiise Rhajbdophylüa fframilosa 9b Rliabdophyll.ia tenuis R hi zanjria b rév issi niia S Siderastraea ^lorloti Siderofung’ui l>ella Solenaistraea. moiitevialenstó Sphenotrochus crinspus Stephanosmilia d’AohiíirdM Stepbanosaiilia dendricola Stephanosmilia Vadászi Styloooenia inaorostyla Ibb Styloooenia tanrinensis Stylophora anuulata Styloplhora conferta ' Stylophora íUstans Stylophoivi itnlica Stylophora montium Thaninast raea leptoi»la la Trochocyathus affinia Trodhocyathues conciniuis Trochocyathiiis Peziza ' . . 110 'Ih’ochocyathns Stredai Troohoseris seniiipliana T rochosnii lia ac.u tinmr.ao Trochosmilia aetiualis 'rroehosmilia alpina T roahosmilia brachypoda 'r ro ehosniil ia di versicos t ata T'rochosmilia irreg-ulari s Troehosniilia longa Trocho>sniiliia minuta I’-ÍO Trochof>;ii)ilia mnltilobata T r ooh 0.' mii ia 4-cingu 1 a ta Troohoismilia Rosatii Troolio^milia stipitata TroQos m il iett a eo rmo n se 1 1 s i s Turbinoltia siilcata Turbinoseris Noszkyi Tiirbinoseris Vadászi 12S e) Sfjuotij/niika- coidorlá (Cuinllo) 1847. 1847 Loimphyllia coiitorta Catuilo, Tóni. Ant. Ceni sopr. tenr. ised. siip Pi'ov. Venete. Mem. R. I«t. Ven. d. Se. ÍV. 1847. 1847 Caryophyllia bLsuloata Catuilo, u. o. p. 19, Tab. II. f. 1. 1847 Caryophillia psendo-couiniuia Oatullo, n. o. p. 20, Tab. II. f. 2. 1847? Tnrbinolia nnis.uloata Catuilo, n. o. p. 38, Tab. IV. f. 7. 1856 Lobophyllia ealiculata Catnllo, Tóin. Ant. dei terr. .séd. .sup d Veiiezie, Padova, 18ő6. p. .12, T.ab. IV. f. 7. 216 1856 Lobophyllia pulehella Oatiullo, ii. o. p. 53, Tab. III. f. 11. 1865 Ti’oohoseris distorta p. p. Schauiiolh, Vei*z. Verst. Herzlog-. Natural- oaib. Coburg', 1865. p. 186. ^ 1867 Theeosmilia ? contorta d’Aohiardi, Aiit. Cor. foss. teiT. nunim. Alp. Veu. Pioia, 1867. p. 5. 1868 Plooophjllia oontorta d’Achiardi, Ant. Stud. Compar. cor. terr. terz. Pienioiite, Alp. Ven. Plea, 1868. p. 63. 1868 PlocophylHa calyeulata Reuiss, Pál. Stud. ált. Tért. Alp. I)enk«obr. k. k. Acad. Wien, 1868 — 72, I. Th. Castelgiombertio, II. Tli. Crosara. III. Th.: Konoa, 1872. I. p. 145. (17) Tab. ül. f. 1 — 5. 1868 Ploeophyllia flabellata Re-uss, u. o. I. p. 146. (18) Tah. IV. f. 2. 1868 Da'syphj llia defonnis Eenss. u. o. I. p. 144. (16) Tab. II. f. 9. 1868 Plocopliyllia oonstiúcta Rouss, u. o. I. p. 146. (18) Tab. III. f. IV. f. 1. 1868 ThecosiuiLia ? multiiamelloea d’Achiai'di, Co0, f. 2. 3. Tab. 51, f. 1. 1880 Ploeophyllia calyeulata Zittel: I. p. 260, f. 178. Lásd még: C. Diener: Foss. Oat, I. Anim. p. 28, Anth. eoe. oligoc. 192.'). ^'ircophyUia aniuilata (Rettss) 1868 Cyaíhophyllia annulata Reuss, Pál. Stud. Tért. Alp. Denkschr. k. k. wiss. Acad Wien. 1868 — 72. I. p. 42, Tab. I. f. 10. 1873 Steiihanosmiloa annulata Reiiss, u. o. III. p. 28. Tab. 46. f. 5. 6.. Tab. 47, f. 3—5. 1922 Cyathophyllia annulata Vaughan, Foss, Cor. Cent. Ainei-ic. Fsa Xat. Mus. linll. 103. Washington 119. p. 202. VlrcophyJHa trnneafa (Gohlfuss) 1S26. 1826 Anbliophylluni t runcatuin Goldfuss, Petrefacta Grennaniae I. Düssel- dorf. 1826. I. p. 46. Tab. XIII. f. 9. & anct. cet. 1844 Carvophvllia trancata IMiohelin, leonogi*. Zoophyt. Pains 1840—47. p. 153, Tab. 43. f. 9. 1848 TurbiuolLa Edwardei Rouault. Deser. fosiS. terr. éoe. Pau, Mém. soc. géol. Fi’. 2. sér. T. II. p. 457, Paris, 1849, p. 206. (extT.) et anct. cet. Pattalophyllia cyclolitokles Bellordi (mmuiscript). 18 . . Turbiuoliia eyclolitoides Bellardi manuser. 1834 Tur.binol'ia brevis Des'hayes in Líidoucette, HLst. Statist. Hantos— Alpes, 1834, p. 565. XIII. f. 1—3. 1834 Turbinolia tennistria Desihayas, u. o. p. 565, Tab. XIII. f. 4 — 6. 1846 Turbinolia eyclolitoides IMichelin, loonogr. Zoophyt. Paris, 1840—47. p. 268, Tab. 61, f. 9. 1848 Trochocyatbus eyclolitoides M. Edw. & Haiine, Reoh. str. cla.ssif. poly. róc. et foss. Paris, 1848 — 51. II. p. 315. 1849 Trochosmilla ? irregnlaiáis M. Edw. íc Haime, u. o. IV. 1. p. 240. 1850 Apiocyathus cyelol'itoMes d’Orbg'uy, Prodrom. pal. sratigr. Paris. 1850 — 1 852. II. p. 333. no. 654. 1856 Turbinolia et Trochocyathus eyclolitoides anct. cet. 1881 Montlivaultia Pasinii d’Aohüardi, Ant. Corall. foss. Asolo. Proc. verb. Soc. Tosc. Se. Nat. Adunainza, 1881. p. 249. 1900 Pattalophyllia oyclolitoides Oppenheim, Die Priabonaschichteru PaLaeonitographica 47, Stuttgart 1900 — 1901. p. 60. Tab. II. f. 1 — 7. et auet. cet. 217 Patt(tlophj/lliu fihiiiosd (firof/niai I ) 1823 Tnrbinolia öinuos^a Bi’og.iiiai't, Sur ](\s ttn-r. cale.-tirapj). Vicenün, Paris 1823, p. 83, Tal>. VJ. f. 17. 1857 Trootiocyaliijius &inuosu.s iVL Edward.s p. p. Hist. Nat. CoiaÜ. polyp. progreni. dits. 3 vol. Paris 1857—1860. IT. p. 35. PaUalophifllki subinflata (Catullo) 1856. 1847 Cai-yoj^yllia psaado-CalvLinwntii Catullo, Ant. Cenni isopr. terr. séd. svip. Prov. Venete, ^ieni. P. Tst. Vau. Se. Vol. IV. 1847. p. 11. Tab. f. f. 3. 1856 Turbin'olia subiuflata Oatullo. Dei terr. séd. sup. Venezie, Padova 1856. p. 31. Tab. II. f. 2. 1856 Turbhiolia subbilobata Catullo, u. o. p, 31. Tab. II. f. 3. 1856 Turbinolia turgidula Catullo u. o. p. 32. Tab. II. f. 6. 1868 Pattalophyllia subinfalata d'Aehiardi, Corall. fo.ss. terr. numm. -A^lp. Veu. P. I. Mein. Soc. It. Nat. T. II. No. 4. Milano, 1866. P. II. u. o. T. IV. No. 1. 1868. II. p. 3. Tab. 1. 1'. 6. ct auct. cet. Fetrophyllieltla Gnimi (Catullo) 1847. 1847 Oaryoph>'llia Grumi Oaitullo, Ceni .soipr. terr. s-ed. suin ProA'. Veuete, Mem. K. Ist. Ven. Se. Vol. IV. 1847, )>. 11. Tab. I. f. 2. 1847 Caryophyllia pedata Catullo. u. o. )). 18, Tab. III. f. 3. 1847 Caryophyllia ? dolium Catullo, u. o. p. 12. Tab. I. f. 4. 1847 Caryophyllia globularLs Catullo, u. o. p. Í5. Tab. I. f. 8. 1849 Montlivaltía Brogaiiaadáana M. Edw. Haluie. Reoh. .s. struct. cla.ssif. pol. réc. et foss. Paris 1848-— 1851. IV. 1. u. 259. 1865 Phyllocoexüa irradians p. p. Schauroth. Verz. Verst. Herzogl. Natu- raliencab. Cobiirg, 1865. p. 185. 1868 Montli vauit ia Grumi d’Aehiardi. Stud. Compar. cor. terr. terz Piemonte. AIp. Veixete, Pisa, 1868. p. 62. 1868 — 72 Trochosmilia profunda Reu>ss, Pál. Stud. Tért. Alp. Deukschr. k. k. Wiss. Acaid. Wien. 1868—72. I. p. 6. 11. 37 III. j). 24. 42, Tab. II. f. 1. Tab. 54. f. 2. 1872 Epismilia profunda Reuss, u. o. III. p. 2-1. 42. 1885 Petrophyllia Grumi Félix. Krit. Stud. tért. Koi’all. Vieent. Z. deutsch. geol. Ges. XXXVII. Berlin 1885, p. 398. Orbicella Beaadouini (J. Hfiinw) 1850. 1850 Astrea Beaudouini .1. Haime in Bellardi. Foss. numm. Nice. Bull.. Soc. Géol. Fr. 2. sér. t. 7. Paris, 1850, p. 679. et 1852, t. 4. p. 288 Tab. XXII. f. 6. 1857 — 1901 Heliastraea Beaudouini auct. cet. 1914 Cyathomorpha Roehettina Mich.. sp. var. Beaudouini Kranz, Das Tért. zw. Castelgomberto u. Monteviale in Vicentin Antliozoa. N. Jahrb. f. M. G. P. Beil-Bd. XXXVIII, p. 273, Stuttgart 1914. p. 291. Solcuastraea Monteviolcusis. (Catullo) 1856. 18.56 Astrea montevialensis Ca;tullo. Dei terr. séd. suj). Venezie. Padova. 18.56. p. 61, Tab. XIII. f. 3. ' 18.56 Sarcinula eouversa Catullo. u. o. p. 42, Tab. VIII, f. 1. 1856 Sarcinula erispa Catullo, u. o. ]). 42, Tab. VIII. f. 2. 1856 Sarcinula favosa Catixllo, u. o. p. 43, Tab. VI, f. 6. 1856 Sarcinula annulata Catullo, u. o. p. 44 Tab. IX. f. 1. 1856 Astrea Castelini Catullo. u. o. p. 63. Tab. XIV, f. 4. 1866 Phyllocoenia Monsvialensis d’Aehiardi. Corall. foss. terr. numm. Alp. Ven. P. I. Mem. Soc.. it. se. nat. T. II. no. 4. Milano 1866. P. II. u. ü. T. IV, No. 1. 1868. I. p. 51. Tab. V. f. 3. 1868. Solenastraea conferta Reuss Pál. Stud. Tért. Alp. Deukschr. k. ,k. wiss. Acad. Wien. 1868—72, I. p. 30. Tab. XII. f. 4. t 218 1868 Styliua fasciculaía Reuss. u. o. I. p. 38. Tab. X. f. 1. 1868 Solenastraea columuaris Reusb, u. o- I. p. 41. Tab. XI, f. 7 — y. 181/4 Solenastraea monsvialensis de Angelis. I cor. terr. tei*z. It. sett. Coll. Michelotti, Mus. geol. r. univ. Roma. R. Acad. Liiicei. ser. 5a, Roma 1894. p. 55- 11)1)2 Heliastraea Dal Lagoi Osasco, Caiitrlb. stud. eor. ceiioz. Venelo. Pál. Ital. VIII. p. 99, 1902, p. 106 (8), Tab. VIII (I), f. 5a— b. 11/03 — 1922 Solenastraea monsvialensis auct. cet. Anliguasf raea Michelottina (Catullo) 1856. 1856 Astrea Miehelotiina Catullo. Dei terr. séd. sup. Veiiezie. Padova. 1856. p. 60 Tab. Xni. f. 2. 1S61 Prioiiastnaea subregularis Gümbel, Gleog-iioöt. Beschr. bay. Alpeu- geb. Gotha, 1861. p. 666. 1868 Isastraea affinis Reuss, Pál. Stud. Tért. Alp. Denkscbr. k. k. Wiss. Acaid. Wien, 1868 — 72. I. p. 172, (44) Tab. XIII. f. 3. 1868 Prionastraea Michelottina d’Achardi, Stud. Compar. cor-terr. terz. Piemonte. Pisa, 1868, p. 70. 1869 ? Isastraea Michelottina Reuss. 1. í". II. p. 247, (35). Tab. XXIV. f. 1. 1889 Heterastraea Michelottina Reis, Die Korallen dér Reiter Schichteu, Geogii. Jahreshefte, II. Jahrg.g. München, 1899. p. 151. Tab. IV. f. 26. 1919 Autiguastraea michelottina Vaughan Foss. cor. Centr. Amer. USA Xat. Mu.s. Bull. 103, \Vashing''ton, 1919, p. 402. Lásd még: Diener: Foss. Cat. 28. Anthozoa eoc. Míniicina fleu.xosa (d'Achiard'O 1875. 1875 Colpophyllia flexuosa d'Aehiardi Cor. eoe. Frinli. Atti. Soc. To.sc. Se. Xat. I. 1875. p. 39, Tab. VII. f. 2. H jjdnOfihylUa collinarki (Catullo) 1856. 18./6 Meandrina colliiiaria Catullo, Dei terr. séd. sup. Venezie, Padova. 1856. p. 69 Tab. IX, f. 5. 1856 Lobophyllia í’oruiosissima Catullo, u. o. p. 53, Tab. X, f. la — c-. 1856 Meandrina costata Catullo, u. o. p. 70, Tab. XV, f. 1. 1861 Mycetophyllia costata Michelotti Étud. Mioc. int'. It. septentr. Xat- Haarlem. 1847. p. 156. 1863 Diniorphbphyllia oxylopha Reu.s.s, Die foss. Foram. Steiermark, Denksehr. k. k. Acad. Wien, XXIII. 1864. p. 16. Tab. III. f. 2. 3. Tab. IV. f. 3. 1865 Trochoseri.s distorta p. p. Schauroth. Verz. Verst. Herzogl. Xat. Coburg. 1865. p. 186. 1867 — 68 Cyathoseris formosissima d’Aehiardi, Cor. foss. terr. numm. Alp. Ven. Catalogo, Pisa, 1867. p. 8. 1871 Hydnophoi'a colliiiaria Sismonda, Mát. Paléont. terr. tért. Piémont, Mém. Acad. roy TMriu, sér. 2. T. XXV. Turin 1871 p. 67. 1916 Hydnophyllia collinaria Félix, Üb. Hyduoph. vicent. Tért. Sitz.-Ber. Xatf. (les. Lfeipzig, 43, Jahrgg. 1916. p. 20. ílydnophyllia profunda (Michelin) 18i2. 1838 Meandrina labyrinthica ? Michelotti, Sj/ec. Zoophyt. 1838. Rei. v. Bronu, Xeues Jahrb. p. 150. 1842 Meandrina profunda Michelin Iconogr. zoophyt. Paris. 1840 — 47. p. .54, Tab. XI. f. 3. .... 1849 üulophyllia ? profunda M. Edw. & Haime. Rech. struct. ciassií. pol. réc. et foss. Paris, 1848 — 1851. IV. 2. p. 269. 18.‘)6 Meandrina serpentinoides Catull'o Dei terr. séd. sup. Venezia. Padova, 1856. p. 70, Tab. IX, f. 8. 1857 — 1869 Ulophyllia profunda auct, cet. 1857 ? Symphylla Tiedeinanni ^l. Bdwards 1. f. p. 972. I 1865 Tvochoseris dislorta p. p. S<^'!hauroth. Verz. Vorst. Herz. Nat. Cobnrg:, 1865. p. 187. 1867 ldo)>hyllia (?) fleuxosa trAchiarcli, Cor. fosjs. Terr. mimm. Alp. Veiiete Pisa. 1867, p. 6.^ 1867 Symphylla serpentinokles d’Achiardi, u. o. p. 5. 1869 Coeloria f platygyra Reuss, Pál. Stud. Tért. Alp. Denkficlu-. k. k. wiss. Acad. Wien, 1868 — 72. II. j). 239, (27) Tab. XIX, f. 2. Hydnoi)ht/lUa scalaria (Cafullo) iHöfí. 18.56 Meaudrina scalaria Catullo, Dei terr. di séd. sup. Prov. Venezie. Padova, 1856. p. 69, Tab. IX. f. 7. 1856 Meandriua cristata Catullio. u. o. p. 71, Tab. XVI, f. 1. 1856 Meandriua sublabyrinthica Oatullo u. o. p. 73. Tab. XV. f. 3. ( juv.) 186,') Leptoria eocaenica Reuss, Fossi. Fomunin., Anthoz., Br> oz, Ober- burg-, Denkschr. k. k. Acad. Wiss. Wien. XXIII. 1864. p. 19. T. IX. f. 9. 1863 Hydnophora longicollis Reuss u. o. i>. 19, Tab. IV. 1‘. 2. 4. 1867 Laliinaeaudra irraidians Reuss, Palaeönt. Stud. Tért. Alp. Castel- goinberto, Sitz. Bér. Math. Nat. Cl. Ak. Wien. Bd. 56. 1. Abth. 1867. p. 301 (5). 1867 Uloi>hyliia irradians Reuss, Paleont. Stud. Tért. Alp. 3. Abth. Denkschr. k. k. AViss. Acad. Wien 1868—72, I. j). 165 (37) Tab. VI. f. 1. 1867 Latimaendra morchelloides p. p. Reuss, u. o. I. p. 151. (23) Tab. VII. f. 1. (non f. 3.!) 1867 — 1902 Hydnophora longicollis auct. cet. 1867 — 1882 Ulophyllia acutijuáa auct. cet. 1868 Ulophyllia scalaria d’Aohiardi, Corall foss. terr. uumm. Al|). Vénét. Mem. Soc. Se. it. Milano, 1866. II. p. 25. 1871 ? HjMnophora maeandrin'oides Sismonda, Mát. pour serAÚr palaeönt. tért. terr. Piémont. Mém. acad. roy. Turin, sér. II. T. XXV. Turin. 1871, p. 68 Tab. V, f. 1. 1889 Hydnophyllia scalaria Reis. Die Korallen dér Reiter Sohichten. Geogn. Jahresheft. II. Jaihrgg. München, 1889. p. 134 Tab. II. f. 1. 1914 Hydnophyllia profunda auct. cet. var. longicollis, scalaria, acuti- .iuga Kranz. Ijepfonmssu elliptico (Reuss) 18H8. 1868 Coeloisnülia elliptioa Reuss, Pál. Stiud. Tért. Alp. Denik.schr. k. k. wiss. Acad. Wien, 1868 — 72. . p. 140 (12h Tab. I. f. 5. 1868 Epismilia glabrata auct. cet. 1868 Montlivaultia Brogniartiana p. p. d’Achiardi, Corall. foss. terr. numm. Alp. Venete. Milano 1'866, II. Tab. VI. f. 4. (cet excl.) 1885 — 1894 Leptomussa elliptica auct. cet. Rltiznufjifí hrevissinra (Deshayes) 1834. 1834 Astrea brevissinia Deshayes in Ladoucette, Hist. Statist. Hautes- Alp. 1834. p. 565. Pl. XIII.. f. 13. 1846 Astrea brevissima Michelin, Iconogr. zoophyt. Paris, 1840 — 47 p. 274. Tab. 63, f. 8. Culumopliyllia creuntlcostatdt (Reuss) 186Í). 1868 Da.syphyllia eompressa d’Achiardi. Corall. foss. ten-. minim. Alp. Venete, Milano 1866 II. p. 9. Tab. VIII. f. 1. 2. 1869 Rhahflo'phyilia crenatiootsteta Reuss, Pál. Stud. Tetr. Alp. Denköchr. k. k. Wiss. Acad. Wien, 1868 — 72. II. p. 237, (25), Tab. XVIII, f. 4 — 6. et auct. cet. CnluniopJij/llia pseudoflabelhi tn (Cuiullo) 18Í7. 1847 Lithodendron pseudoflabellum Catullo, Ceuui sopr. terr. séd. sup- Prov. Veuete, Mem. r. ist. Ven. Soc. Vol. IV, 1847. 1869 Coeloria ? grandis Kenss. u. o. II. p. 239 (27) Tab. XX, f. L 1889 Hydnophyllia serpentinoides Reis, Die Korallen dér Reiter Scbich- ten, (jeogn. Jahresh. II. Jabrgg. München, 1889. p. 142. 1894 — 1902 Ulophyllia flexuosa auct. cet. 1914 Hydnophyllia profunda auet. cet. var. serpentinoides, flexuosa, platygyra Kranz. p. 21. Tab. II. f. 3. 1857 — 1861 Dasyphyllia Miolielottii auct. cet. 1864 Calampphyllia fasciculata Ráüss, Die foss. Fór. Anth. Bryoz, Ober burg, Denkschr. k. k. wiss. Acad. Wien, XXIII. 1864 p. 15, Tab. II. f. 13. 14, Tab. III. f. 1. 1868 — 1922 Oalamophyllia pseudoflabellum auct. cet. 1881 Cricotheica gemina Quenstedt. és 1881 Orioothe. 229. 1850 Fuuginella Perezii d’Orbigny, Prodrome pal. stratigr. II. Paris, 1850. II. p. 333. 1851 — 1917 Cydoseris Perezi. Borsonis et ephippiata auct. cet. Cyathoseris falcifera (Catullo) 1856. 1856 Agaricia falcifera Catullo, Dei terr. séd. sup. Venezie, Padova, 1856, p. 74, Tab. XV. f. 5. (nagyon rossz ábrázolás!). 1867—1894 Cyathoseris falcifera auct. cet, 1868 Dimorphastraea depressa Reuss. Pal. Stud. Tért. Ali). Denkschr. k. k. wJses. Acad. Wien, 1868 — 72, I. p. 173 (45). ‘Tab. XI. f. 10. Cyathoseris nwltistellata (Beüss) 1864. 1864 — 1868 iMycetophyllia multistellatii Reuss, et auct. cet. Cyathoseris rpristellata (Oppenheim) 1901.^ 1901 Leptoseris (?) raiústellata Oppenheim, Üb. ein. alttert. Fauneii dér Österr.-Ung. Mon. Bd. XIII. Wien, 1901. p. 205 (61) Tab. XHI- (III) f. 8— 8a. ... ,, X- 1909 Leptoseris patula p. p. Félix, Üb. eiu. uutertert. Korallem. l>iu;ee- lona, Palaeontographiea 56. Stuttgart, 1909, j). 122, Tab. Xll. f. 2. (non f. 1.) Mycetoscris paíula ( Michelotti ) 1861. 1S61 Thamnastraea patula Michelotti, Élűd. Mioc. iuf. Ital. Natuikuud. Verh. Holl. Mattsch. Wetensch. Haarlem 2. Verz. 3. Ded. 1847, p. 45, Tab. IV, f. 3. 4. 1861 Plerastraea volubilis Gümbel. Geogiiost. Beschr- bay. Alpeng'eb. Gotha 1861, p. 665. 1864 — 1868 Podabacia prisea Reuss. 1868 — 1897 Podabacia patula auct. cet. 1881 Tbamnastraea pulohdLa Queiistedt. Petrei'acteukuiide Deutscb- lands, VI. Leipzigr, 1881, p. 1023. Tab. 183, f. 32. 1902 Oroseris reguláris Osasco, Contribuzioue stud. eor. eenoz. Veueto. Palaeontogr. Ital. Vili. 1902. p. 117, (19) Tab. IX, (II) f. 6. Siderastraea Morloti Beüss 186d. 1864 Siderastraea (Astraea) Morloti Reuss, Po,ss. Fór. Eutlb. Biyoz. Obcr- burg. Denkschr. math-natw.-el. k. k. Acad. Wiss. 'Wieu, XXIII. 1864. p. 22, Tab. VI, f. 1. Xoii Astraea Morloti Reuss: Oberoligoz. Korallen aus UngariL, Sitz-Ber. d. k. Akad. d. Wiss. Wien. I. Abth. Bd. 61, 1870, p. 18, — 1870; Siderastraea íunesta. Siderofungia belki (Beüss) 1869. 1869 Columnastraea bella Reuss, Pál. Stud. Tért. Alp. Denkschr. k. k. wiss. Acad. Wien. 1868—72. II. p. 24,3, (31) Tab. XXI. f. 5. Conioseris conferta Beüss 1868. 1868— ,1910 Comoseris conferta auct. cet. 1914 Mycetoseris patula var, conferta Kranz, Das Tei-t. zw. Castel- gomberto, Montecchio Maggiore, Creazzo, und Montevial'e im Vicentin. Fortsetz. G.: Anthoz. Neues Jabi'b. f. M. G. P. Beil.- Bd. XXXVIII. Stuttgart, 1914, p. 313. VycloUtopsis patera (Meneghini) 1867- 1867 Cyelolites patera Meneghini. in litt. d’Achiardi. Corall. foss. terr. 'numm. Alp. Vénét. Pisa, 1867. p. 8. 1867 Cyelolites Zignoi d'Acbiardi, u. o. p. 8. 1872 Cyclolilopsis patera Reuss, Pál. Stud. Tért. Alp. Denkschr. k. k. wiss. Akad. Wien, 1868—82, III. p, 61. Tab. 41, f. 2. 3. 1881 Cyclosei'ksí patera Quenstedt, Petrefaktenkunde Deutscblaaids, VI. Leipzig. 1881. p. 1035, Tab. 183, f. 64. 1887 — 1903 Oyclolitopsis & Cyelolites patera auct. cet. 'J'iirbinolia snícata Lamarck 1816- 1808 TuPbinolite deuxiéme gTandeur Ouváer et Al. Broginiart, Essai sur la géogr. minéral des environs de Paris, 1808. Tab. II. f. 3. 1816 TurbinoHa sulcata Lamarck, Hist. Nat. anim. sans vert. Paris. 1816—1818 2. éd. 1836. II. p. 2.31, 2. édit: p. 361. 1821.-1885 Tiu’binoiia sulcata auct. cet. Sphenotpochus erispus (Lamarck) 1816. 1808 'J'iiilbinoliíe aplatie G. Cuwier et Al. Brogniiai’t. Essaá sur la géogr. rninéral des euvirons Paris 1808 Tab. II. f. 4. 1816 Turbinolia erispa Lamarck, Hist. nat. anim. sans vert. Paris, 1816 — '1818. 2. éd.: 1836. II. p. 231 és 2. éd.: p. 361. Et auct. cet. 1838 Turbinolia trocbiforinis Michelotti, Spécim, zooph. dil. 18,38. Ref. V. Broun, Neues .Jabrb. 18,38, p. ,54 Tab. I. f. 7. 1848 Spheiiotroehus crispus M. Edwards et J. Haime, Rech. stnu-l. et elassif. polyp. réc. et foss. Paris. 1848—18.51. II. p. 241. Et auct. cet. 1881 Sphenotrochus erisiússimus Quenstedt. Petrefakteiikuiide Deutseh- lands, 5 1- Leiijzig. 1881. p. .540. láb. 179, f. 67 ínon f. S])heno- trochus pulehellns E. H.). TrocliosniiUd ncuümarf/o Beüss 1871. 1868 Troehosinilia profunda p. p. Reuss. Pál. Stud. Tért. Alp. Denksclir. k. k. wiss. Akakl. Wien. 1868 — 72, I. p. 11 (1,19). Tab. í. f. 1. (non Tab. II. f. 1.). Ti ocliosmilia ulpina (Michelin ) 18i(i, 1846 Turbiuolia alpiua Michelin Iconogr. zooi)hvt. Paris. 1840 — 47. p. 268. Tab. 61. f. 6. 1851 Trooboeyatbus ? alpinus iM. Edwards et Haime, Monogr. polyp. foss. terr. Arch. Mus. Hist. Xat. T. V. Paris. 1851. p. 2,3. ]8.')3 Trochocyathus Vandenheckei d’Arehiat* et J. Haime, Descr. auini foss. group. numm. Inde Pari.s. 1853. p. 184. Tab. XII. f. ,3. 1866 Sinilotrochus incurvus d'Achiardi. Corall. foss. terr. numm. Alp. Vénét. Mem. Soc. It. Se. Xat. T. II. Xo. 4. Milano. 1866. I. p. 20, T.ab. !l. f. 1. et anet. cet. 1901 — 1909 Troehosmilia alpina auct. cet. (Xon Troehosmilia ineiirva d'Achiardi = Troehosmilia irregu- laris De.shayes.) Tiochosinilia longa (Beüss) 18^“- 1870 Troehocyatus longus Reuss, Oberoligoz. Kor. aus Uugarn Sitz.- Ber. d. k. Akad. Wien. I. Abth. Bd. 61. 1870. j). 6. Tab II. f. 2. 3. Blacos'milia bUobota (TAchcirdi 18(iH. 1872 PlacotsinilLa bilobata Reuss, Pál. Stud. Teid. Alp. Denksclir. k. k. wiss. Akad. Wien. 1868—72. III, p. 7. Tab. 38. f. .> — 8. mint pl. eocaenica. 1875 Placosmilia eocaenica d’Ae’hiardi. Corall. eoc. Friuli. Alt. Soc. Tosc. Xat. I. 1875. p. 9. 1881 Sphenotrochus Rossii d’Achiai’KÜ. Proc. Verb. Soc. Tosc. Se. Xat. 1881, p. 239. 1901 Placosmilia eocaenica Oppenheim, Über einige altért. Faunén dér Öst.-Üng. iMon. Bad XIII. Wien. 1901. p. 172 (28). Blncosmilia cornu Oppenheim 1901. 1875 Leptaxis multisiniiosa d’Achiardi. p. p. Corall, eoc. Friuli. Att. Soc. Tosc. Se. Xat. I. 1875, Tab. VII. f. 1. Pl(ícosmilia niiiBisinnnsa ((Michelin) 1H46. 1846 TurbinoMa .multisinuo'^a ALichelin, Iconogr. zoophyt. Paris 1840 — 47. Et auct. cet sub Troehosmilia. 1875 Leptaxis multisinuosa d’Achiardi Corall. eoc. Friuli, Att. Soc. Tosc. Se. Xat. I. 1875. p. 21, (118), Tab. IV, f. 1. 1894 2 Placophillia caiiculata de Gregorio, Monogr. foss. éoc. Mt. Postale Ann. Géol. Paléont. 14. livr. Palermo, 1894. p. 41. Tab. VIII. f. 239—240. 1894 Placo.smilia po.stalensis de Gregorio. u. o. p. 41. Tab. Vili. f. 237-238. Slei}liiinosiniiiu d' Achiiirdii Oppenhehn í899. 187.) Tvochocyathus aeíiuicostatus d’Achiardi. Corall. e(K'. Friuli. Att Soc. Tosc. Se. Nat. I. 1875, p. 72 (3). N'oii: Reuss! (Non Steplianiiooinilia aeqnioostiatia ainct. cet et Trochocyatlms aeqnicxx-^tatns anct. c<‘l.) AmphUtel'w tnuUistellafo ((ínlrotti) 1837. 18^17 Lithodeiidroa iiiultostellatum (rale'otti Méiu* eoustit. ])rov. Barabant. Mém. cour. pár Acad. Bruxelles, 1837, p. 188, Tab. suppi. f. 11 (textus Nyst). 1843 Caryophyllia nmltistellata Nyst. Deser. Coquilles polyp. i’oss. terr. tért. Belgique, Bruxelles.. 1843 p. 628, Tab. 48, f. 10. 18.50 Diplhelia multistella d’Orbi giiy. Prodrome pal. stratigr. Paris, II. p. 403, Nr. 1271. 1850 Diplhelia nmllostellata M. Edw. «S: Haime. Reeli s. str. classif. polyp. réc. foss. Paris, 1848—18,51. V. p. 88. 1857 — 1861 Diplohelia luultistellata auct. cet. Siylophora aunulata Reuss. 1864. 1847 Astraea raristella p. p. Michelotti. De.scr. foss. terr. niio<-. It. septentr. Naturk. Verh. Holl. Maatsch. Weten. Haarlem, 2. Verz. 3. Del. 1847. p. 44. 1861 Stvophora raristella Michelotti, Ét. Mioc. inf- Tt. sc'pteutr. u. o. 2. Verz. L5. Del. 1861. p. 32. 1864 — 1906 Stylophoi’a aunulata auct. cet. i^tplophoru conferta Reiiss 1868. 1868 Stylophoru tuberosa Reuss, Pal. SUid. Teri. Alp. Deuksch. k. *k. wiss. A'kad. Wien, 1868—72, I. p. 174, (46) Tab. IX. f. 7. (no.n d’Aohiardi) 1868^—1914 Siylophora conferta auct. cet. Dictfjaroeo clniactuna ( Mcncf/hivl ht lith) (Michelotti) 1861- 1856 i Vineularia rhombiphora CatuUo, Dei terr. séd. sup Venezie, Padova, 1856. p. 24, Tab. 1. f. 4. 1861 .S.yloeaenia clinactinia Michelotti, Ét. Mioc. inf. It. septentr. Verh. Holl. Maatsch. Weteen. Haarlem, 2. Verz. 15. Del 1861, p. 34, Tab. 153, XV, f. 5. 6. 1864 Stepahnocoenia elegáns Reuss, Foss. Foram. Anth, Bryoz. Ober- bnrg, Denksehr. nat. wiss. Cl. d. k. k. Akad. wiss. Wien, XXIII, 1864, p. 21. 1866 Stephanocoenia clinactinia d’Achiardi, Couall. foss. terr. niimni. Alp. Vénét. Milano, 1866, és 1868. I. p. 47. 1868 Dic.yaraea elegáns Reuss, Pal. Stud. Tért. Alp. Denksehr. d. k. k. wiss. Akad. Wien, 1868 — 72. I. p. 163, (35) Tab. XV. f. 6. 7. 1873, 1. c. III. p. 43. Et auct. cet. 1881 Dictyaraea excentrica Quenstedl, Petrefactenkunde Deu.schlands, VI. Leipzig, 1881. p. 1059, Tab. 184. f. 65. 1900 Goniai’aea clinactinia Oppenheiiu, Die Priabouaschichten und ihre Panna, Palaeontogr. 47, Stuttgart, 1900—1901. p. 54. 1902 Dictj'araea superficialis Osasco. Coutribuz. stud. cor. cenoz. Veneto. u. o. VIII. 1902. p. 120, (22), Tctb. IX, (II), f. 12. 1902 Astrocoenia irregularis Osasco, u. o. p. 112, (14), Tab.*lX, (II), f. 1. 1012 — -1915 Dietyaraea clinactinia auct. cet. 1922 Dictyaraea clinactiniana Gripp, Beitr. Geol. Mazedonieu, Hamburg. I niv. Abhandl. a. d. Géb. Auslandskunde, VII, Reihe C. Natur- wiss. 3. 1922. p. ,51. Stylocoenia taurinensis (Michelin) 18i2. 1842 Asírtía taurinensis Michelin, Icono^r. zoophyt. Paris, 1840—47, p. 62, Tab. XIII. f, 3. Et auct. cet. 18.56 Astrea bisteUata Oatullo, Die terr. séd. sup. Venezie, Padova, 1856. p. 66, Tab. Vn, f. 4. 1881 Stylocoenia lobatorutimda Quenstedt, Petrefacteukunde Deutsch- lands, VI, Leipzig, 1881, p. 981, Tab. 181, f. 17—22. 1847 — 1881 Astraea Taurinensis Michelotti és Quenstedt, — 1919 Astrocoenia taurinensis Oppenheim. Das Neogen in Kleinasien, Zeiíschr. Deutscb. Geol. Ges. 70, f. 1918, Berlin, I. p. 69. 1848 — -1922 Stylocoenia taurinensis auct. cet. Colmnnastraea Caillaudi (Michelin) 1846. 1846 Astrea Caillaudi ^lichelin, Iconogr. zoophyt. Paiós, 1840—47. 1846 Porites elegáns p. p. Leymerie, Mém. terr. Xumni. Corbiéi*es et Mont Nőire, Méni. Soc. géol. Fr. 2. sér. T. I. Paris, 1846. p. 356, Tab. XIII. f. 2. 1850 Astrocoenia Caillaudi M. Edw. & Haime, in d’Archiac, Hist. des progr. de la géologie III. p. 228. 1851 Prionastrea Caillaudi d’Orbigny, Prodrome pal. stratigr. Paris. II. 1950. II. p. .533. 1852 — 1871 Astrocoenia Caillaudi auct. cet. 1896 Colmnnastraea elegáns Bontscbew, Das Tért. Beck. Haskovo, k. jk. geol. Reiehanst. Wien, 46, 1896, p. 366, Tab. IV, f. 1—2. 1899 Astraea elegáns Oppenheim, Üb. íniíteleoc. Faun. Herzegowina, Neues Jahrb. f. M. G. P. 1899, II. p. p. 108. 1901 Colmnnastraea Caillaudi Oppe. 50. GonioiJora md\s (Beuíss) 1809. 1809 Litlkaraea rudis Beüss, Pai. Stud. Tért. Alp. Denksehr. d. k. k. wiss. T. 7 ‘IIAXX ‘(6g) ‘m '(01) ‘ZZZ ‘fi TI ‘Ti^íAV 1872:111. p. 45. 190;; Goniopora Vicenza 6 (Viceutiua sexta) Bemard, The Genus Gouiopora, Cat. Madrep. cor. Brit. Mus. Xat. Hist. IV, I. p. 110. Heliopora Bellardil (J- Hmrne) 1852. 1852 Polytremacis Bellardii J. Haiine. in Bellardi Cat. raisson. foss. nmnm* eom. Nioe. Mém. Soc. Géol. Fr. 2. sér. T. 1\". Paris, 1852. p. 289 (85), Tab. XXII. f. 7. 1850 Millepora g;lobularis Catullo, Del terr. séd. sup. Venezie. Padova 1856. p. 78, Tab. XA^I. f. 9. 1867 Heliopora globularis d’Aehiardi, Cor. foss. terr. minim. Alp. Venete. Pisa, 1867. p. 11. t.s(i- 1902 Polytreinaeis Bellardii auet. cet. 1872- 1922 Heliopora Bellardii auet. cet. MWepora dalmufliia Oppenheitu 1901. 1870 Millepora cylindrica Eeus.s, Obcroligoz. Kor. Cng-arn, Sitzber. Akad. wiss. Wien, LXI p. 19, Tab. IV. f. 4. 1901 Millepora dalmatiua Oppenhelm. Üb. tért. Faunén Österr.-Ung. Mon. XIII. p. 164, 197, Tab. XVI. fig. 10. Millepora Beiissi Kühn 1928. 1868 Millepora verruco.sa Beüss, Foss. Anthoz. d. Sc'hichten v. Castel- goiuberto. Denksehr. Akad. Wiss. Wien, XXVIII. p. 42, Tab. XV, f. 9. 1928 Millepora Beussi Kühn, Foss. Cat. I. Anim. P. ;16, Hydrozoa. p. 101. A^l. The eocene eorals of the bungarian t r a 11 s d a n n b i a n p r o v i n c e. By Gábriel Kolosviiry (Bndaiiest) a) P r e f a c e. Tbe uiaterial of tilie bungariau traiisdanubian eticene eorals are in tbe collectionis of tbe Hmigarian National Mnseum (departement of Palaoontology), in tbe Museuni of tbe Geologieal Institute of tbe University of Budapest, in tbe Mnseum of tbe Hungárián State Institut fór Geology in Budapest ancb tbe privat-colleetion of Prof. Dr. BaulStreda at Budapest, tbey are all examined by me. I bave 114 species deterniiued and 14 new .species descrilied (128). As i’esult I caai say, that tbe bungariau traiisdanubian eocene eorals are in greatest part elenients of tbe Mediterranean of tbe old tertiary age; few elements of Nortb are to be found. Somé s]>ecies are alsó ín tJie East-Indies and somé in tbe palaeogne sedimeiits of the SE-parties of tbe eocene Tbetys to be found. TH The liuugariau eoeeue eoral-fauua is tli eredőre with a niediterra- nt'iiii characdor. It has somé eiulemisimiis, they are as follows: C i r c o 1) li y 1 1 i a II a ii t k e n i, C y c 1 o s e r i s m i ii u t a, T r u e li o e y a t h u s a f f i n i s, T r o c h o s m i 1 i a a e q a a 1 i s. T r o e h o s ui i 1 i a l) r a c h y p o d a, T r o c h o s in i 1 i a 1 o n g: a, and S t y 1 oe o e n i a m a e r o s t y 1 a. As a seeoiid resiilt 1 ha\ e to say the eocene corals of the hiuifra- riaii traiisdanuhiaa provinee do nőt tliffer írom tlre oligrocene corals, onJy from thc miocéné corals. The luingrarian oligooene has nőt t-he character of tiie „o 1 i g o e e n e c o r a 1 - f a n n a“, therefore these can nőt be separaiefl. The eocene coral-fanna died in the oligocene and in the npper oligocene age already the miocéné corals are living. The limit of the two coralfauna is prohably between the npper oligocene and middle oligocene. The greatest part of our eocene coral-fauna are placed in the inkldle eocene sedi ments and tlie T n r b i n o I i da e dominah^ in •that time. In tlie follow capitre are the new si>ecies descrihed: Calamophyllia curvicostata Rhabdophyllia bndeuse Cycloseris minnta hungarica ?l\irbinosoris Xoszkyi ITnrbinoseris V adászi Archicoenopsammia hungarica n. gén. n. sp- Flabellnm rotundnm Flabellnm Szőtsi Flabellnm Szápárense ?Ti-ochocyathns Stredai Trochosmilia 4-eingnlata Astraeopora foimai Stephanosmilia Vadászi Stephanosmilia dendricola Stylacropora hnngarica. The descriptions are as followes: h) D es c r i p t i 0 n s of the new species CalamophulUa ciirrivostafa n. s-p. 7 isolate specimens. Height 11, 14, 16, 17, 18, and 30 mm. Diameters of the ealyoes 3x4, 4x6, 5x6, 6x7, 7x5, 6x9 and 9x8 mm. Cí>stae nndulatae („c n r v i c o s t a t a“) with anastomoses; wery fleveloped, eqnally, pro parte uneqnaily thin or big. Tlie, number of the costate and alsó the septae is 34, bnt I have a specimen with 48 íxnatae and an other specimen in division-stade. A speeimeai has 54 .septae. Colnmella spongions, transver.sae lamellae redneed. Loc-alities: Ötokod, middle eoc*ene, lower horisont; lég. J. Har- mat & J. Xoszky 1937. Inv. numb. Ha- 407, coll. Hnng. Xat. Mns. — PirszUivám, lower eocene. lég. E. Szőts 1948. X. without inv. nnmb. Coll. Hnng. Xat. Mns. — Bajót, middle eocene, lower hori.sont; coll. State Inst. fór Geology, Budapest. 228 B.habdophyUia budense h. sp. 3 fasciate colonies. Heiirhi: of the colouies 60 mm. Diameter of the colonies 64x25 mm. Diameter of the calyces (cireular and elliptical forms) 9x4, 9x7. 8x7, 9x6, 10x6, 12x6, 13x5, 15x5. The interspaces between the calyoes 7, 8 and 9 mm. Septae in the calyces from 36 to 100. A pseudocolumella present, the transversae lamellae are visible by the periphery of the calyces. The costae are equally and granulated; the transversae thecal- cinffuli are alsó rudimentally present. Localities: Budapest (,,budense“), Zu^liget, npper eocene, lég. L. L ó e z y 1877, inv. iiumb. La. 19, coll. Hung. Nat. Mus. — Buda- pest, Endrődy Street No. 61, upper eocene, lég. I, Harmat & J. Noszky 1936. Inv. nimib. Y. 673, Hung. Nat. Mus. Cycloseris mimifa Jnniynrica n. ssp. 3 isolate s]>ecimens. Diameter 1 cm. Cireular tliin-formed calyces with a great Central forameii without Nummulina! (Fór the typ Cycloseris minuta R e u s s is the N u m m u 1 i n a-associaton with the coral a caracte- ristical phenomenon. The Nummulina is in the centraJ-foramen of the C. m. m. enbedded!). External side of the coral is smooth, A\dthout a contact lietween the septae and costae. The number of the septae 72; somé septae (usually 6) with anasto- mose. Colour grey. Locality: Nag^^dtovácsi, m eocene, lég. M. Hantken, coll. Inst. _Geol. üniv. Budapest. ? Tnrbinoseris Noszkyi »?• sp. 1 no complet specimen. Height 15 mm. Diameter of the calyce 25x2 mm. No cireular, bút liexagonal. Costae no AÚsible. The 8 primoridal septae are caracteristically fór this new species. The other septae are wery thin and numerous. Tlie transversae ' 'liamellae are visible. Columella absent. Locality: Nagyesztergár, m. eocene, lég. J. Noszky („Nosz- k3^i“) 1934, Inv. numb. W. 549. Coll. Hung. Nat. Mus. f Tnrbinoseris Vadászi n. sp. Two incomplete specimens. Height 15 and 20 mm. Diameter of the calyces 10x15 and 16x22 mm. The all second septae and costae are better developed, than the others. The costae are granulated. Septae wery numerous, thin, midu- 1 alté, and their number more than 150. Only 1 septum is abnormally developed. The snrfaee of the septae is granulated. Trausversaje huaellae i)resent, coluinella and pali abs«inl. Locality: Felsögalla, m, eocenc, upper horisont, lég. I. Harmat & J. N OS zk y; inv. numb. Ja. 807, 19íl7. XI. 24. Coll. Hung. Nat. Mns. ArcJncoenopsammia n. fjenns. Coenosteum granulated-perforate-il or trabeciüated. The surface of the coenosteum and the tubular calyees equally. The tubular c-alyces developed from the central-styl, they has a Central or decent- ral positioxi. The inner surface of the calyees a, re deep. Coluraella and pali absent. Archicoetiopsatnmia hungarico i>. sp. Two colonies. Basis diameter of the styl 30x23 and 20x15. Tubular calyces are 15, 16, 28 and 40 mm long. Basis diameter of the calyces 1—1-5 cm, diameter of the upper part of the tubulai- calyees 3-^ mm. The peripherical tubes are horisontally, the Central tubes vertically dicveloped. The nnniber of the tubulai*calyces of the colonies are 95. Tlic septa are thin. fragil, bút the parietal (aboral) sides bigger and their number is 28 or more. Primordial septa are 12, these oon- fluent with the centrum. Columella and pali absent. Many little calyccs are alsó present, they have a diameter from 1 to 2 nun. Locality: Felsőgalla, m. eocene, upper horisont, lég. R. Streda, in coll. Streda Inv. numb. 14.100. — Felsőgalla, middle eocene upper horisont, coll. Hung. Nat. Mns. without inv. numb. Fia hélium rot undum n. sp. 1 specimen of a eylindrical Flabellum. Height 23 mm. Diameter of the calyce 21x19 mm. Basis pointed. All 4th costae better developed as the otliers. Soinetimes pro parte curved, no all rectall. All costae granulated. The number of the septae 34, 10 arrive to the centrum. Tlie adorale ends of these septae are thdck. The surface of the septae is .smotth. Locality: Mogyorós, middle eocene lower horisont, lég. M. H an t- ken, coll. Hung. Nat- Mus. Without inv. numb. Flabellum Szőtsi n. sp. A singular specimen. Height 29 mm. Calyce 16 mm large. Basis with a short style pointed. Two transversal oesits ciroular to the wall. The periphery of the calyce extenidet, the diameter 1X1.5 cm. Our new species has 12 septae, they are short their surface is transversae striated. The specimen are found embedded in a clay bed by Bajót, midd- le eocene, lower horisont, lég. E. Szöts & Kolosváry 1948. X. Coll. Hung. Nat. Mus. without inv. numbei’. 230 Ftabellum Szúpáreuse ii. sp. Lüké to F 1 a b e 1 1 u m B e 1 1 a r d i i. 1 specimen and 1 L aírmení are collected. Height 14 mm. Dia.metev of tlie ealyce 22x12 mm. C-Oáíac nnequalíy: aM 4-íli eosttal bcttcj- tlian tbc otiliers dcve- loped. The costae are large: 1 — 1.2 mm. 20 costae are present and ari’ive the hasis. The two costate-side of the shell are a liitle lobnlar. Shell diameter 11x24 mm. Tliieinnmber of the septae 62, the .septae are thin, their adoral emis shmall. no thick. 12 septae alTi^•e the centrum. The snrface of the septae is sraooth. The shell has 3 cingruli, cireular to the bouth sides. Locality: Szápár („S z á p á r e n s e“), country Veszprém in Hxiii- grary, lég. M. Hant ken 1868. Tnv. nmnb. 2. coll. Mns State Inst. fór Geol. Biidai>est. ? Trocíiocijotfnis Sfredoi n. sp. 1 little specimen. Heigh* 2 mm. Diameter of the ealyce jlx2.5 mm. The co.stae ai'e well developed, eqnailly, their niiml>or 24, by tlie circnmfei’ent^ of the ealyce wery poi-minent. The ba.sis pointed. The number of the septae 44. The number of the big septae tprimordial septae) 24. 12 .septae are eonflnent. Columella and pali mluced. Locuility Bajót, middle eocene, lower horisont, lég. R. S t r e d a. In coll. S t r e d a. inrv\ mimb. 9(M. Troi hosniilia 4 — cincjvlato ii. sp. 4 specimens. Height 1.5 cm. Diameter of the ealyce 1 cm Basis a little reenrved. AjU secand costae are hetter develoi>ed. as the others, bnt are all granulated. l'he ealyce is calcified, .so that 1 can jw>t the number of the .septae to observe. The character of this new species are the 4 ciliguli (,.4 — cingnlata‘‘) they are aequatorially circnlar to the shell well íuad more or less extendly developed. Localities; Bakonybél, middle eocene; Bajót, middle eocene lower horisont, coll. Hung. Nat. Mns. inv. nnmber S. 847 and coll. Mns. State Tust. fór Geol. Hang. Bnde])at. Collectors nneertain. Sfephauosmilia Vadászi n. sp. Pragments of somé speenmens. Height 1 cm. Diameter of the caB’ce 7x6 mm. All the 3th or 4th costae are l>etter developed, thaii the others. The costae are gatmailated. The tarnsversae theca-rndiments are to be obser>’e. 231 Tlie eiid and tho snrl'actí of the scptae (more by tlie yoiing: specimens) are serrated ;md oranulated. Tlie grannli are in more or less regnlar lines developed. Columella spoiifíions, pali preseut. The nniuber oi' the septae 36, 40. 46 and 12 soptae or alsó the others arrh-e to the colnmella and confliient with theea. Ti-aiisvemae lamellae absent. the interseptal spaces are emp1y. The septae hy the periphery of the ealyee are very proniinent. The hasis is cnrved and with a cylindrieal snrface. Loc-ality Gánt. monnt Gráiiás. lower eoeene, lég-. E. S z ó t s, 1941 —1945, coll. Hiing:. Nat. Miis. withont inv. nninb. ” 4 Stephanosmilia dendricola ii. sp. Frag'inents of somé speeiniens. Height 6 — 11 mm. Diameter of the calyces 7x6, and 8x6 mm. The eostae are smoöth (no grannlated!). External tliecah'rag- nients ai‘e rarely and redncally develoix^d. The interseptiii spaces w i th synaptlen li : The sniTaee of the septae upper and in tlie adoral en.d granalaied or with fine borders. Columella well developed and porous, with the primordial septae confluent. The nnniber of tlie septae 56. Basis recurved, with a cylindrieal snrface („d e n d r i c o 1 a“) 'This cylindrieal snrface is 5.5— h mm, long and 2.5—4 mm large. TliLs snrface demonstrate that onr species has in life on a dendroide sxibs- trate to attached. rxKjaJity ; Csáh'vár — Hossznharasztos, lower eocenie, lég. E. S z ö t s 1941. — Gánt, monnt Gránás, lower eoeene, lég. E. S z ő t s. Coll. Hnng. Nat. mus. Withont inv. nnmb. Astraeopofa fonioi n. sp. A little colonia. Diameter '2 — 2.5 cm. Hight 1.5 cm. With a ohm all styl. Nnml>er of the calyces 36. Number of the septae 6, the rndimental-septae am 4. Wall of the calyces thick, pi*ominent. Coenenchyma rndimentally developed, calcified. The charaMers are nőt inaduit. Locality: Fonmii pnsrta bj* Gánt, lower eoeene. Lég. Göckh, 1869. In the Mns. of State Gological Intstitnte. Stylacro'pora hnnyarica ». sp. 3 fragments. Like the A c r o p o r a h e r z e g o w i n c n s i s and S t y 1 a c- r o p o r a e o c a e n i c a. Coeojositeum very grandnlated. Diameter of the calyces less than 1 mm. Two directive septae and colnmella („S t y 1 a c r o p o r a“‘) pré- sén t. The interspaces between th,e calyces is 2 — 3. of the diameter of the calyces. Transvei-saie segments al.»jen:t. Locality: Felsőgalla, middle eoeene, upper horisont, lég. I, H a r- mat & J. Noszk>*. coll. Hnng. Nat. Mns. •232 (■) S u iJi 1)1 a r T. ^ Fi’om the 128 species are only in lower eoeeiie 5, oiily in npper- eoceue 5 species lo fonnd, the otliers species in tlie niiddle eocene. Only in lower eoccne: Stylophora italica Flahelliun Szápárense Astraepora fornai Stephanosmilia Vadászi íc dendricola. Only hl npper eocene: Goniastraea rosicnnsis Antig'uasti'ajea Michelottiiia Astraepora mostarensis Rhabdophyllia budense. Ti*aclicsmi láa irrcgnlaris. Only in lower horisont of the niiddle eocene: Pattalopbyllia subinflata Siderofungia bella Gomoseris couferta Turbinolia siilcala Sphenotroclius crLspus Trocbocyatbus eoncinnus & Stredai Trocbosmiiia longa, multilobata, 4 — cingulata, and cormonsensis Placosniilia coriiu Phyllosmilia calyculata Actinacis congata & perelegans Goniopora ramosa FI a belliim rotimdiun & Szőtsi Calamophyllia curvicostata Only in npper horisont of the middle eocene: ]’]] as niopby llia medunensis Pattalopbyllia sinuosa Petropbyliiella abbreviata Manicina flexuosa Hydnopliyllia profunda Calamophyllia grandis Gyathoséids multistellata Thamnastraea leptopetala Tímciiosmilia minnta Parasmilia crassicostata Astrocoenia subreticulata Stylocoenia tanrinensis Colmnnastraea Caillandi Dendracis seriata Goniopora rudis Mi llep óra nodosa & Reussi Archicoenopsammia bvmgarica Turbinoseris Vadászi Stylacropora Imngarica • In the lowei* horisout of the iniddle eooene is caraet.eristiciil the dominantia of the T u r b i n o 1 i d a e. In the upper bor isont of the midd le eocene is the ffreat numbei- of the grenera caraeteristical, the few nuinber of the specific T u v h i- II o 1 i d a e and the dominantia of the colonisierted corals. The stratigrraphical table is; Corals I Lover eoc. Lower h. m. e. Upper h. m. e. Upper eoceu 5 sp. iilii 3 sp. 5 sp. 8 sp. MMMMM ■■■■■ 8 sp. 9^^99’9 3 sp. WJ9/MM99 11 5 sp. 27 sp. 19 sp. 31 43 51 26 ^ .-O ■ From the onr species are fonnd in the plaeogéne ag:e in : Italy 74 species Balean 57 „ NW-Europe (Germany, Francé. Svizzeraland, W — Alpes, Steier, C. S. R., Be]|?e, Eng'land etc . . .) 32 „ ^ Meditervanean (Espagne, Egypt, Nizza etc...) . . . . 20 East-Indies . 6 Madagascar 2 „ Bast-Africa 1 Armenia f ^ Sud U. S. 8. R. ( ” Java Nord-West-eieinenits . • 32 Siid-elements 153 S-Ea.st-elements 12 234 I'//. Irodolom — Literature 1. Ach'iardi, D- A.: Corallai-i fossili. Mem. Soe. Ital. Sci. Xat. Tani. II. Xo. 4. ISIilaiio. 1866. 2. Belláidig L.:1Y. Cataloane rai.s80iiné das fossiles Niimimilitiques dn oomté de Xice. 3. Bertalan, K.: Bakonybéi környékének eocén képződményei. Bölcs, dökt. ért. Budapest. 1847. 4. Bontscheff, St.: Has TertUirbecken von Haskovo (Bulgarien). Jahrb. d. k. k. Geol. Ges. XX/ VI. V len, 1896. p. 309 — 384. 5. Boschma, H.: Tlie species problem in ^lillepora. Zool. Vehr. Iveiden, 1948. X. 6. Catullo, T. A.: Terv. Sedimenti Europ. ^lonaco, 1837. 7. DainelU, G.: L’éocéue friuliano 1915. S. Diencr. C. Félix, J.: Fossilium CatalogU'S. Aiithozoa eoceuiíia — plioceniea. Bd. 1 — 3, 28, 35 , 44, Berlin, W. Junk. 9. Duncan, P. M.: Fossil corals and Alcyonaria. Mein. Geol. Survey of India. Palaeontologica Indica. Sér. VII and XIV. 1871—1886. 10. Edicards, M. £ Haitnc, J.: A mouograph of tlie britksli fossil corals. Tért. and Cretac. formatious. London, 1850. 11. Félix, J P’'ossilium Catalogiis, Hydrozoa, Berlin, W. Junk. 12. Félix, J.: Über Hydnophyllia und eigene andere Korallen aus dem vicentinischen Tertiar. Sitzber. Xaturf. Ges. Leipzig’, Jahrgg. 43. 1916. 13. Grefjorio, de, JL A.: D^criptions des faunes tertiaires de la Vénétie. Mouogr. fosá. éocéniques (ét, Parics.) de IMont Postale. Ann. Géol. Paléout. Livr. 14, Turin — Palerme, 1894. 14. Gregorio, de, M. A.: Descriptions des faunes tertiaires de la Vénétie. Ann. Géol. Pléont. LBt. 13. 1894. p. 1—40. 15. f/nntken, M.; A magyar Koi-ona Országainak széuíele]>ei és szén- bányászata. Budapest, 1878. 16. Hanfken, M.: Az esztergomi brirányrétegek. ^Mag.v. Tud. Akadémia kiad. II. k. 13. szám, Budapest, 1871. 17. Heritsch, F.: Permiselie Korallen aus dem Bükk-Gebirge in Ungarn. Ann. HLst. Xat. Mus. Hung. Pars Min. Geol. p. 48—65. Budapest, 1944. 18. Harusitzkg, F.: A kréta- és harmadkor közötti határkérdések ter- mészetes megoldása. Matb. Terin. Tud. Ért. XLIX, p. 380 —398, Buda- liest, 1932. 19. Kayser, E.: Lehrbucli dér geologischen Formationskunde. Stuttgart. 1908. 20. Kerner, v. F. £ Mardaun: Über die geologischeu Verháltnisse dér Gegeud von Dernis in Dabnatien. Verh. geol. Beichs anst. p. 75 — 81, Wien, 1894. 21. Kerner, v. F. tP Marikáim: Die geologischen Verháltnisse dér weite- i-en Umgebung de,s Petrovo Pol.ie in Dalmatien. U. o. j). 406 — 166, Wien. 1894. 22. Klunzinger, V. B.: Die Koralleutiere des Botén Meeres I — III. Ber- lin, 1879. 23. Koloscáry, G.: Les c*oraux (Madreporaria) de la collection du Musée Xational Hon.gTois. Bull. Soc. Linuéenne de Lyon XVIII. p. 13 — 16. Xo. 1 Lyon, 1949. 24. Kiihn, O.; Da.s Altér dér Promina-ehichteu und dér innereoce- uisohen Gebirg’sbilduug. Jahrb. d. geol. Bundesanstalt, .Jahrgg. 1946, XCI. Bd. Heft: 1—2, p. 49-94, AVieu, 1948. 2,5. Lőrenthey, 1.: Adatok északi Albánia eocén képződményeinek kife.i- lődéséhez és faunájához. Földt. Int. Évkönyv. XXV. 1. f. p. 1 — 21. Budapest, 1917. 26. Mufiífoi Korona Orísséfjainak t'VHdUni Vi.szouyai mvid vái^latia. Biida.pe>st. Földt. Tái-sulat kiadása, 1897. 27. No}izk\i/, Ikerkói^zödésszorű .ielensé}*’ a kosteji Lithoi>hyllia stria- topuuctata u. «T>.-eii. Földi. Közi. LXVIU. 7/9. füzet, ]). 214— -217, BudaT>est. 28. Aoszk'i/, Adalékük a maayarovszási lajtameszek faamájáJioz. Anu. Aliis. Nat. Hist. Hnní>'. p. 23(1 — 280. XXII. kötél, Biadapest, 1925. 29. Ao.ScAw, J.: A dimabalparü hegyrögök környezetének gieológ-iai vkszonyai. Földt. Int. Évi Jelentése. 1936—1938. p. 473—501. Budape,st. ,‘!0. Noszki/ J.: A Börz.söny-liegység’ északi lábának földtani \dszonvai. Földt. Int. Évi Jel. 1936—1938. p. 503—519. Budapest. 31. Op^prnheim, P.: Über eine Eozanfauna von Ostbosnien und einige Eozánfossilien dér Ilerzeg’owiua. Jaihrb. d. k. ik. geol. (les. Bd., LVIÍI 1908., p. 311—344. Wien. 32. (kpijetéJieim, P.: Neue Beitráge zűr Eozanfauna Bosniens. Beitr. z. Palaeont. u. Geol. Österreich-Uugarns und des Órients. Bd. XXV. ]). 87 — 149. V'ien— Leipzig, 1912. 33. Ojypenhem, P., Über eindge alttertiare Faaxnien dor Östea.u'eicliíiiseb — Ungani'seben Mmrarcble, Beitr. z. Bal. u. Geol. Österreich— Uug’anis und des Orients, XIII. p. 141—277. Wien, 1901. 34. Oppenheim, P.: Ilié Priabouienschichten. Palaeontographia 47, k. Földt. lut. 35. Quenstedt , F. A..- Die Röhren- und Steinkovallen, Beipzig, 1881, Vert Fii.ssl. 36. Beüss, A. E.: Oberoügozüne Korallen aus Ungarn. Sitzber. d. Matb. Naturw. Class. d. k. Akadeniie dér Wissensebaften LXI, Bd. I. Abtheil. Wien, 1870. 37. Beüss, A. E-: Palaeont ologische Studien über die alteren Tertiar- sehieliten dér Alpen. Denkrsohr. d. k. Akademie dér Wi.ss. 33 Bd., j>. 1 — 60, Wien, 1874. 38. Beiíss, A. E.: U. a. címen, u. o. 28 Bd. p. 129 — 184. 1868. .39. Beuss, A. E.: Pié fo.ssilen Foraminiferen, Anthozoen und Bryozoen von Oberburg in Steiennark. Denksebr. d. k. Akademie dér Wiss. Matb. Naturw. Cl. 23 Bd, p. 1—38, Wien. 1864. 40. Schindeivolf, 0. H.: Palaeozoologie dér Wirbeliosen. Fortscbr. d. Zool. N. F. III. Coelenterata, 19.38. 41. ScJiindeivo'f, 0. H.: Zűr Kenntnis dér Polycoelien und Pleronhylleii. Vei'b. Reichsanstalt für Bodenfor.scbung'. Heft 204, N. F. Bérűn, 1942. 4'2. Sismoiula, E.: Matériaux a la pa'léontolog’ie terr. tertiaiíie Piémont, Part II. Turin. 1871. 43. Strcmsz, L.: Zebegény és Nagymaros környékének felsömediterrán létegei. Aun. Mus. Nat. Hist. Hung'. XXI. p. 87 — 93. Budapest, 19.36. 44. Szalai, T.: Dér Einfluss dér Gebirgsibildung auf die Evolution des Lebens. Pál. Zeitschr. Bd. 18, p. 113 — 122. 1936. 45. Szurovy, G-: A Nagy-Magyar Alföld földtörténeti és begyszerkezeti vázlata. Földt. KözL Centenn. köt. p. 206 — 216. Budapest, 1948. 46. Szőts, E.: Adatok a ba,ióti eocén ismeretéhez. Földt. Közi. LXIX, 7/8 f. Budapest, 1939. p. 179 — 190. 47. Szőts, E-: Az északi Bakony eoeénképződményei. Földt. Közi. Cen- tenu. k. p. 39 — 59. Budapest, 1948. 48. Thiergart, F.: Die Micropalaeontologie als Pollenaualyse im Dienst dér Braunkoblenforscbung. Sohrift. a. d. Géb. Brennstofígeologie Heft 13. ]5. 14 — 16, 1940. Beidin. 49. Vecsey, G.: A bakonyi Ajka — Ürkút— Halimba. környékéniek eocén- képzőtbnényei, Budapest, 1939. 50. Vogl, F.; A Vindol eocén márgáinak faunája. Földt. Int. Évk., XX. f. 2. Budapest, 1912. •236 ól. Zittel, E. A.: Text-Book of Píilacontology, luvetrebrates Vol. I Lon- don, 1927. 52. Yabe, H. & Eguchi, M.: Somé recent and fo&sil corals of the genus Stephanophyllia 3kL Michelin írom Japan. The Sci. rep Tohoku Imperial University, Sendai, II. sér. Geology. XV. p. 56—63. 1931. 53. Bokor György: A budaá hegység’ nyugati pei’eunének földtaui viszonyai. Bölcsészdoktori értekezés. 1939. Földt. Közi. LXIX. 10/12. 54. Löivy Bkmkű: A budai Kiissváibheg>' földtani viszonyai. Bölcs, értek. Évszám nélkül. Jakab nyomda. 55. Schafarzik — Vendi: Geológiai kú’ándulások Budapest köniyékón. 1929. Bpest. 56. H. Boschma: The ampulláé of M.illepora, Konink, Nederlandsche Akad. van Wetensehappen. Keprint. from Proc. Vol. LII. Xo. 1. 1949. p. 1 — 14- Pótlás Astraeopoi\i sp. Zire. mosógödrök, brakos víz? Calamophyllia sp. Ótokod. Tolkod, Páty, Budakeszi. CaJa^nopliyllin curvicostata. Ótokod, KábeLakna, lég. Harniath Xoszky. 1937, Ga. 803, Magy. Nemz. Muz. CalcimophylUa pseudoflabellum, Bükkzsérc. Calamophyllia stibfiUs, Budakeszi. Bajót, 1870. Földt. lut. C. curvi- costata hoz hasonló. CircopJiyllia annulata, Felsögalla. Conwseris conferta, Felsögalla, Cyclolites Héberti. Felsögalla. — Az irodalom szerint (L ö w y) a kisszabadsághegyi nummulinás mészkőben felső eocénből említve, vala- mint Pátytól DK-re Numulina o r t h ophr a gmin á s mészkőből ugyancsak a felső eocénből ismerteti Bokor György. Cycloseris sp. Páty, felső eocén. Cycloseris brazzaensis, To(koiL Cycloseris niinufa mimita. Tokod, Felsögalla. Dendracis sp. Ótokod. Dendraeis Haklingeri, Tokod. Felsögalla. EuphyUio contorta, Ba.iót, Ótokod. Nagynémeteg> háza, Felsögalla, Tokod, Kisszabadsághegy. Az ótokodi példánynak feltűenöen finom kül- bordázata van. A Oseiniyéröl való példányt Chocsensky gyűjtötte. Euphyllia forojidiensis, Nagynémetegyháza (k. eocén) és Felsögalla. Favia caryophylloides Fromentel. Kalotaszentkirály, Bogdán-hegj' töve. Az intemiediana márgából gyűjtötte 1884-ben Koch Antal. Egy gombaalakú telep. Tömör. Kelyhak oválisok, vagy 4 — 6 szögüek. Egymással intercostalis sövényekkel és keskeny árokkal elválasztottak. Coenosteum nincs. Columella redukált és szivacsos. Goniopora sp. Bajót és Felsögalla. Goniopora Pellegrinii, Tokod. Goniopora romosa. Tokod. Isis brevis, Páty és az irodalom alapján (Löwy) budai márgában a felső eocénből. A Schafarzik és Vend 1-féle könyv a kiseelli agyagból, mint az oligoeén tengernek nem egészen partközeli iszap- űledékéböl szintén említi. Millepora sp. Tokod, Felsögalla. MWepora dalmatina. Tokod. Bajót. Fesőgalla. 237 Millepora dcpauperata, Bajót, Felsfealla, Tokod. A bajóli példányon jól láthatók a Bős eh ma-féle ampullák (lásd iiod-). Mille]K>ra nodosa. Tokod. Forites cm^tulnm, Felsögalla. RhabdophylHa granulosa, Bakon>’>bél. Ba.iót, Tokod, Budakeszi. ' Bhahdophyllia tenids. Tokod. FarasmiUa sp. Irodalmi adat Páty-ról (f- eocén Bokor György)- Pattal ophj/Uia cycloUtoides. Irodalmi adat ugyanonnan. Petrophylliella Grumi, Bajót, a példányok külbordái szemcsések, fösövények száma 22, melléksövéuyek kicsinyek, de a fösövények igen erősek és vastagok. StephanosmUia Vadászi, Felsőgalla, DNY.-i Csákány gödrök. Gyűj- tötték, H armath és Noszky 1937, egy példányban. Stylophora anmdata. Budalkeszi. Stylophora distans, Bajót, Felsőgalla. Trochocyathus Peziza, Tokod. Trochoseris sp. Bakonybél, Felsőgalla. TrochosmiUa sp. Csernye, gyűjtötte Chocsensky. Trochoseris semiplana. Felsőgalla- TrochosmiUa acutimargo, Bajót, Felsőgalla. TrochosmUia diversicostata, Baj ót. TrochosmiUa irregularis, Bp. — Kisszabadsághegy, 1948. okt. gy. Kolos v-á r y. 238 I. TÁBLA. /. BarysmUia dolmatina telep ielülnózietben. 2 — 3i. Euphyllia contorta .iellemaö vajriánis alakjai. 1. Elasmophyllia medunensis két példánya erősen nagyítva. 5— 5a. EuphylUa forojuHen.sis. ti. CircophylUa armulata. Photo: Dömök dél: Kolosváry. n. TÁBLA. /. CircophylUa dachUtrdi oldalnézet. la — le- CircophylUa dockiardi két kisebb )>éldány oldalnézetben, le ikebelykép naig'j’ítva. 2 — 2c. CircophylUa Hanfkeni balfelöl alulról, jobbra oldalról; 2e felniről. 2a — 2e. CircophylUa aiomlata 2a és 2b ugyanaz a példány felülről és oldah'ól. 2d e^* kis íjéldány oldalról. .9. Pattalophyllia cycloUtoides köibél alulról. 4. PaftalophylUa simiosa erősen nagyított rajz ódáiról. CircophylUa truncata oldalról. 6. Pattalophylli subinflata két példány. 7. Lepta.vis elliptica. Felül három polip oldalról; balsarokban kehely nagyítva egy bimbóval. Jobb felől 'két kehely-átmetszet; alul részlet a 24 külbord'ával, nagyütva. 8. Petrophylliella abbreviata. |Phot.: Dömök, dél.: Kolosváry. III. Tábla. / — la. PefraphylUella Grunii egy imgyított rajza (1) és kél fény- kép (la). 2. Petrophylliella Grunvi háioin torz példánya. .9. Orbicella Beaudoini. Felül a telep alakja; alul a keílielykép erősen riia g-yí 4. Orbicella bosniaca. 5. Orbicella eminens 6. Orbicella Bovéana. 7. Orbicella Bouéana. Phot.: Dömök, dél.; Kolosváry. IV. TÁBLA. 1. Solenastraea montevvalensh. 2. Antiguastraea Michelottina. .9. GoniaMraea rosicensis kissé nagyítva 4. Manicina flexuosa. 5. Hydnophyllia colUiiaria alulról. fí. Hydnophyllia collinaria felülről. 7. Hydnophyllia collinaria oldalnézetben. Phot.: Dömök. 239 V. TÁBLA. /. Híjdnophif/Ha profund — 5a. CaUtniophyllia crenaiicostaki oldalról és kehely rajiéra nagyítva r>a lerm. nagyság'ban. fi. Leptamu.ssa cMiptica oldalnézetben. 7. Colamopliyllin yrandis oldalnézet. CnlamopliylUd yroiidis kehelykép nagj'ítva. Phot.: Döniök, dél. Kolosráry. VI. TÁBLA. 1— ía. Calamapin/llia pseudoflobcUum; 1 köteg-ben; la izolált <'ír>'ének. 2— 2o. Calamopfiylíia siibfilh; két egyén külbordázata ; .iobbról ahil a kehelykép nagyítvíi. 3. Iiliabdopfiyllki ynuitdasa három iiéldány. í—4a. RliahdopliylUa tenuis öt példány. J. CycJoseris brazzaensis. Balról felül oldalnózeti körvoiiiajl. Továbbá kéü rajz oldalnézetben külbordázattal; egy kép alulról é.s fent középen a külbordák nagyított kéj)e vázlatosan. , 6— 6a. Cycloseris Perezi; 6a nöivény felület szemcsesoi'okkal. sorokkal. 7. CalatjtOpJnjllia rosicensis egyének kötegben. Lefordított kép. Phot.: Dömök, dél. Kolosvárij- t VII. TÁBL*\. 1. Cycloseris minuta tniniito két példánya alulról; középen fent: oldalról és a középen egy sövény keresztmetszete. Erős nagyítások. 2. Cycloseris minuta minuta balról kehelykép, középen és jobbfelől két, példány alulról. 3 — 3a. Cycloseris minuta minuta variáns alakok oldalnézethen. Erős nagyítás. 4. Troclwseris semiplana oldalról. 5. Trocltoseris semiplana ahilról. Phot.: Dömök, dél. Koloscáry. Vili. TÁBLA. 1. Cyathoseris applanta balról kebeljUtép; jobbról: alulról. 2. Cyathoseris falcifera. 3. Calamophyllia pseudoflabellum kehelykép erősen nagyítva. 4. Cyathoseris raristeUata balról felülről, jobbra alnlról. 5. Mycetoseris patula- 6. Siderastraea Morloti kehelykéjve erősen nagyítva. 7- Siderofungia bella; baloldalt két telepHalkat-rajz, jobbra kebelykép erősen nagyítva. S. Orbicclla hilarionensis. 9. Graphularia sp. koiiong anyólből. Phot.: Dömök, dél. Kolosráry. IX. TÁBLA. 1. Thanmastraea leptopetala. 2. Comoscris conferta. 3— 3a. Cyclolites Héber ti két joéldúny. 4. LeptophylUa dubrawitzensis kehelykép. .5 — 5a. LeptophylUa dubrawitzensis oldalnézet. 240 6. Cyclolitopsis patera kehelykép. 7. Cyclolitopsis patera alulriW. 8. Cyclolitopsis patera alulról. 9. Leptophyllia dubrawitzensis. Phot.: Döntök, dél. Kolosváry. IXa. TÁBLA. Leptophyllia dubrawitzensis tkülöníóle alakjai. Phot.: Döntök. X. TÁBLA. 1. TttrbinoUa stdcala két képe oldalról. Jobbra kehelykép. Erős na«-yítás. 2. Turbinolia sulcata bárom különféle alakja. Erős na^íyítás. 3. Trochocyathus af finis alkatköi'vonalaii'vial. Vázlatots kebelyképpel. -í. Sphenotrochus crispus. Balra fent: alsó része. Jobbra fent: kebely- képe erősen na-g’yífrvm. Három oldalnézetben sértetlen héjjal, íkét oldalkép sértett héjjal ábrázolva. Jobbra alul a külbordarendszer vázlato'san. Mind erős nagyítások. Del.: Kolosváry- XI. TÁBLA. ■ 1 — Ib. Trochocyathus Peziza. Alulról és oldalról (1); alulról (la) és (felülrőil i(lb). 2 — 2a. Trochosmilia acutim-argo különféle alakjai. 3. T rochosmilia aeqtialis sövényvégiződései (vastag'odók) a kebely- központban. 4. Trochosmilia aequalis sövény^^ég'ződósei (bieg'yesedőlk) a kebely- központban. 5. Trochosmilia alpina kebelyképe a jellemző örvénylő lefutású sövényeivel. 6 — 6a. Trochosmilia multilóbata két példánya oldalnézetben. 7 — 7a. Trochosmilia brachypoda olclalról és felülről. 8. Trochosmilia diversicostata bimbózó példánya, term. nag’ys. Phot.: Dömök, dél. Kolosváry. XII. TÁBLA. 1 — 5. Trochosmilia lonpa. 6. Orbicella bosniaca kélybe erősen nagyítva. 7. Trochosmilia stipitata kelbelyképe éis oldalkép. 8. Orbicella bosniaca. ‘ Phot.: Dömök, dél. Kolosváry. XIII. TÁBLA. 1— la. Stylophora confcrta. 2— 2b. Trochosniilietta conmonsensis négy példány. 3 — á. Parasmilia acutecristata két i^ldány oldalnézetben. 5. Trochosmilia acutimarqo kehelykép, erős nagyítás. 6. Trochosmilia acutimargo egy példány oldali'ól. 7. Trochosmilia irregularis kebelyképe erős nagyításban. 8. Trochosmilia irregularis (vonaűikázva) a kőzetben. Phot.: Dömök, dél. Kolosváry. XIV. TÁBLA. 1- PlacosmUia niultisinuosa. Az 5. és 6. képen látható példány eltor- zulásának magyarázata. 2. PlacosmUia bilobata két oldaláról. 241 3. Placosniilia conm oldtalvól. 4 — 6. Placosniilia mutfisinuosa. 7. Stephanosmilia ducii iardii alakvariációk, borda (38) és kehelykép nagyítva 5— 9. StephanosnnUa daciiiardii alakvariációk és mély keresztcsiszo- lati kép nagyítva (8). Phoí.: Dömök, dél. Kolosi'áry. XV. TÁBLA, 1. Phyllosmilia calyculato. oldalnézet. 2. Amphihelia multi Stella ki nagyított ra,iza a kelyhekről és a szem- csés coenosteumról. , 3. Stylophora unnulata ágdarab és kehely; erős nagyítás. i—ia. Stylophora conferta. ’ — 3a- Stylophora distans telep márgában (5) s ágacska nagyítva (5a). 6 — 6n- Stylophora italica kehely felülnézetben (6) és féloldalról (6a) nagyítva. 7— Stylophora conferta kehelykép nagyítva. 8. Dictyaraea clinactinia teleixlarabok. 9. Astrócoenia parvistellata telepdiarab old.al nézetben- 10. Astrocoenia snhreticvlota telepdarab. Phot.; Döntök, dél. Kolosváry. XVI. TÁBLA. 1— 2a. (ioniopora riidis. 3. Astraeopora niininta teleptlarab. 4. Astraeopora annuJntn telepdarab. 5— óh. Actinacis cognata (5a és 5b) és nagy^íiott kehelykép (5). 0. Actinacis pereleyans telepdarab és kehely erősen nagyítva. 7. Actinacis BoUei kehelykép nagyítva és telepdarahoik. 8. Astraeopora unnulata (a negyedik kép nagyítva)- Phot.: Dömök, dél. Kolosváry. XVII. TÁBLA. - 1. Astraeopora compressa telep oldalnézetben és alnlról. 2. Astraeopora. decaphylla. 3. Astraeopora mostarensis kehelykép ex’ösen nagyítva. 4. Astraeopora duhiosa. 3. Astraeopora duhiosa kehelykép nagyítva. 6. Dendracis seriata ágdarabok és kehelyképek nagj'ítva. Phot.: Dömök, dél. Kolosváry. XVIII. TÁBLA. j. Dendracis Gervillii kehely nagyítva. 2— 2a. Dendracis Haidingeri ágdaralbak és nagyított kehelykép. 3. Porítes crustidum telep. á. Goniopora nummulitica két kehely, erős nagyítás. 5— 5h. Gopiopora rainosa ágdai'abok. 6— 6b. Heliopora Bellardii telepdarabok. Phot.: Dömök, dél. Kolosváry. XIX. TÁBLA. , , 1 — ib. Goniopora Pellegrimi telepdarab, (Ib) és nagyítva (la); kelyhek nagyítva (1). 2. Isis brevis kehely és íz nagyítva. 3. Heliopora Bellardii ágdarab. 242 4 — ia. Millepora dolninthio breecsia ágda ni bókból (4) és ágdarab izolálva (4a). , 5. Mülep&ra nodosa ág-diaraib. 6 — 6c. Mülepora dcpauperata töredékek. Phot.: Dötnök, dél. Kolosvárp. • XX. TABL.\. 1. M Ilit pora dől mát ina variációi a kiemelikedő és a non kiemelkedő pórusú variánsok szerint. Vázlat! lo—lb. MiUepora dalmatino ágtöredékek. 2. Axoporu ramea ei’ős uiaígjításlban. a. Calamopliyllia curvicostata nagyítva. b. CfilamopIrjjIJio curvicostata. c- RhabdophyUia budense telep esiszolatáuak vázlatos képe a kely- hekkel. d. Cycloseris mimita huntjarica felülről és oldalról, erősen nagyítva, e Tarbiuoseris Noszkyi csiszolat a kehelyből, nagyítva. /. Astracopora fornai kelyhe nagyítva. a. Astraeopwa fórnál telep felülről és oldalról. Phot.: Dömök, dél.: Kolos vár y. XXI. TÁBLA. a. Tarbiuoseris Vadászi oldal- és felülnézet, nagyítva. b. Archicocnopsammia Ituuyarica. c. Flabellum rotundum nagyítva. d Flobellam Szötsi nagyítva. c. Flabellum Szápárensc oldalnézet nagyítva. /. Flabellum Szápárense keihelj-lképe nagyítva. //. Trochocyathns Stredai kehelykép nagyítva. li. Trochocyatlnis Stredai oldali-ól, nagyítva. i. T rochosmiliu 4-cinyulata nagyítva. Phot.: Dömök. dél.: Kolosváry. XXII. tábla. a. T rochosmUia i-ciugulata két polip és külbordázart uagyífcvia, b. Stephanosmilia Vadászi kehelykép nagyítva. c — //. Stephanosmilia Vadászi kehelyképek (c, d). polipok (e. f) és sövény, (g) erősen nagyítva. h. Stephanosmilia dendricola habitusképek. *• Stephanosmilia dendricola kehelyképrészlet nagyítva. k. Stephanosmilia dendricola rószlet a sövényekkel és synaptikulu- mokkal. l. Stylacropora, hunyarica erős nagyítás. Phot.: Dömök. Del.: Kolosváry. TÁBLÁK I. 'e > J :---.:,^í':''5,^*'' ; ■ .-a'..,,- . '■■■yKi? '■'■•''--■'SÍ -’*■'■ '- -Sí'’^’'^'"' • .'^‘ ■■•■, ' " ■ - - ' 7^jra- >-5 •.■<^■^fc>►V * ' . ■* V4-C<% .-> ■- íV2 l ' ! II. III. 7, É C* V. VI 7 VII 3a. vili 7 [X iXa. l J \ ■Vi- 5. V. ■\ - «*' ‘v •'ri ■• /-V ‘^-y ^ _ f-' 'V f : ■ :Ví^, .( ' i / •a r . Á '! ■ » ■'.-.'A . I -AT I i. ; • ü;’ *a' tál £ 9^ X XI €. •f XII 6. 4 XIll. 1 XIV. XV. XVI. XVTI. 6. XVIII 6. XIX. XX XXI. XXJl. 9 24; Alsókrétakorú fatörzsek* A \ D'lí E A NSZK Y O A B O R Vadász Elemér, az iirkuti niaiigánbánya alsókrétakorú manffán- tartalmn réteprösszlotéből részben kovásodott, i’észben szenesedett és ejryúttal kovásodott l’aitörxseket gyűjtött. Utéiibb ugyaninnen két hat'aknias töa*zsdarab került elő, A’’alószínülieg egj^ fatöi-zs részei. Végül ifj. NOSZKY JENŐ Eplónyljen is gyűjtött egy kis, ugyan- esak alsók rétakor VI törzset. Ezeknek a törzseknek a vizsgálata azt eredményezte, hogy az urkuti kovásodott törzsek, valamint az eplényi törzs ugyanahhoz a fenyöfatípnshoz tartoznak, míg a szenesedett törzs az Armicario- xyioti gjűijtögénuszba. A kovásodott törzsek faszövetére jellemző, hogy nagyon egy- szerű, sem gyantajáratai, sem faparenehimasejtjei nincsenek. A tracheidák tangenciális fala teljesen sima, a radiális falon mindig kizárólag egyetlen sorban vannak az udvaros gödörkék, melyek álta- lában kissé ellapulnak, ahol összeszomlnak. A bélsugarak 2 — 17 sejtmagasságúak. A sejtek taugenciálisan roppant keskenyek, szé- lességűknél két -háromszorosan magasabbak. Falaik simák. A radiális falukon keresztmezőnként 3 — 10 kis, gyengén udvaros gödörke van, melyek nyílásai hasítékszerűek. A tólsugárszerkézet szerint ez a típus az Araucarioxjjlonhoz áll közel, azonban egyrészt az, hogy a tracheidák radiális falán mindig esívk eg^' sorban vannak a gödörkék, valamint az, hog>' a bél. sugársejtek taugenciálisan roppant keskenyek, megköveteli ennek a tíi)usnak a megkülönböztetését, ig:^' egy új gyűjtögénusz felállí- tása válik szükségessé, mégpedig a roppant egyszerű szerkezet alapján SimpUcioxylon név^en. Az urkuti kisebb kovásodott törzs gyenge évgyűrűket mutat 6— 6‘/í mm távolságban. .3 — 4 tracheida radiálisán szűk lumeuű, egyébként a gyűrűn belül és kívül egyaránt teljes szélességű trachei- dák vannak. Ez a gj’ökérfára jellemző óvgyűrűtípus. A nagy urkuti törzseken érv’gj’űrűk egyáltalában nem láthatók. Az eplényi törzsön gyengén fejlett, de szabályos évgyűrűzés észlelhető, 5— ö'é vnin távolságban. Bemutatta a Magyarhoni Földtani Társulat Őslénytani Szakosztályának 1949 júniuis 7-én tartott alalkuló ülésén. 244 Baumstámme aus der unteren Kreidezeit V 0 X G, A X I) lí E A X S Z K Y Prof. E. VADÁSZ hat in 1948 in der Mang'aiigrube zn Úrkút in ’Westnnigarn in einer Schicht der unteren Kreide Banuistamme ge- funden, welche, beziehnngsweise die ans denselben augefertigten Schliffe er mir zwecks Untersucliung übergeben hat. Das eiue Stamihstück ist stark verkieselt, von dunkelvioletter Farbe, die jedoeh ini Schliff lebhaft branu erseheint. Der andere Stamm, von welchen ich mehrere Stücke gesehen habé, ist verkohlt, zugleich n'edoch, einigermassen verkieselt, insofern es nicht gelímgen ist, dureh anfschliessende Methoden verkohlter Fossilien entsprechende mikroskopische Praparate zn verfertigen, die Schliffe hingegén so dnnkel sind, dass die mikroskopische Struktur auf diese Weise nnr in kleinen Teilen untersucht werden konnte. Der verkieselte Holz- stamm hingegen lieferte so vorzügliche Schliffe, dass die Holz- struktur bis anf die geringsten Einzelheiten untersucht Averden konnte. lm lanfenden Jahr Avurden ZAvei Aveitere, grosse Stammteile aus der Urkuter Grube zugeschickt, Avahrscheinlich Teile ein und dessel- ben verkieselten Stammes, beilaufig Amn 60 cm. Durchmesser und mehr als 1 IMeter láng. Die Substanz dieses Stammes ist lichtér, obzAvar gleichfalls bráunlich. . doch kommen Einzelheiten Avegen der lichteren Farbe nicht zűr Geítung, sodass sich die Holzstruktur 'ein- gehend nur scliAA-^er untersiTchen liess. Schliesslich erhielt ich in allerletzter Zeit Amn dem Geologischen Institute einen kleinen Stammteil A'on 6 cm. Durchmesser und etAva' 10 cm. Lángé, A\ elcher Amn J. NOSZKY jr. in der Maugangrube Amn Eplény ebenfalls in Westungarn gesammelt A\nirde. Dieser Fund dürfte Avahrscheinlich gleichfalls aus der Zeit der unteren Kreide stammen. Den Untersuchungen gemass gehören die dreierlei A’erkieselten Baumstámme zu demselben Typus, Arelcher jedoeh Amn der Holz- struktur sámtlicher, bisher bekannten fossilen und auch recenteu ‘Nadelhölzern abA\eicht, obzAAnr ,es sich zAveifellos um Nadeihölzer handelt. In allén Falién ist das sekundáre Holz Amrhanden, die Rinde ist nicht bekannt, aber Amm Standpunkte der Identiűkation auch A’on keiner Bedeutung. Das Mark ist, A\de es scheint, sehr I gering, darüber Avissen Avir Amrláuíing gar niehts. Das sekundáre Holz is áusserst einfaoh aufgebaut. Der ganze Holtzteil besteht aus- schliesslich aus zAA’^eierlei Elementen, aus Tracheiden und sekundá- ren Markstrahlen. lm Querschnitt erscheinen die Markstrahleu bloss als schmale Streifen zAvischen zAvei Beiben Amn Tracheiden, obzAvar sie ziemlich dicht stehen. Denn manchAvo folgt auf eine jede Tracheidenreihe, an ánderen Stellen nur auf die siebente, achte Beibe je ein Markstrahl. Diese Schmalstreifen sind nur zAveimal- dreimal breiter als die Wand der Tracheiden, allenfalls betráchtlich schmáler, als die InnenAveite derselben. Allé A’erkieselten Stámme zeágen dasselbe Bild mit dem Untersohied, dass an dem kleinen urkuter Stamm die Jahresringe einigermassen in Erscheinung tre- ten undzwar dór eise, dass ia cíjum- Entformnift' von fi — fi>í mm 3— 4 Traoheiden in radialer Eichtung be- tracntlieh englumiger siiid, docli scdiliossoa sioli boiderseitig diesem schmalen Streifen oline Übergang normálé woitlumige Traeheideu an, das Sommerholz ist alsó sehr gering und folgt plötzlioh auf das J^riiliJingsholz, nicdit límgegen allmahlicdi, wie dies allgemein dér all ist. Die grosseii St;imme von ürkut veisen überliaupt keiiie daiiresrmge auí. Maii fiadét zwar liie und da engwerdende Tra- mieidenstreifen, diese bilden jedoeli keinen zusammonhangenden King und konneii niclit als Jaliresriiige gedeutet werden. Vielleiclit duríten sie sioii auf meehaniselie Einwirkungen góbiidét habén. Dér ^tamni von Epleiiy weist in eiuer Entfernung von 5— SVa mm nor- málé Jahresringe auf. Aucdi diese siiid etvas breiter als gewöbnlich, dennocb um ein weiiiges schmáler als .ieiie des kleinon Stammes \ou Uiki^. l)ie Frage dev Jahresringe soll spater besprochen \ver(feu. (Fig. 1.) lm Taugeutialsehnitt selieu wir gleichfalls ein ausserst ein- i'aches Bild. Die MarJcstrahleu siud auch hier sehr sehmal. Die Tra- cheiden weisen sehr selteii in dér Mitte eine Querwand auf, -jedoeh ein Holzparenehym fehlt ganz. Die Markstrahlenzellen sind im Tan- gentialsclinitt 2 — 3-mal hoeli als breit, zugleieh, wie dies auf dem Radialselinitt zu seben ist, verschmalern sicb die Zellen beidendig und so ist ibre Hőbe dadnrcb bestimmt, wie sie bei Herstelhmg des Scbliffes getroffen wurden. lm Tangentíalsebnitt ist keine Ver- diekung an den Traebeiden zu seben. (Fig. 2.) 2. kép. Simplicioxyiou huixgjaric.uin. Úrkút. Érintői hosszmetszet vázlata 252 x Piíí. 2. Taiiigrentialer Langssohlit'f. Am Radialsobnitt ist den Traebeiden entlang je eine Keibe a'ou Tüpfeln vorhanden, die sicli an manchen Stellen nur berühren, oder weiter von einander steben, an anderen Stellen hingegen zusainmen- gedrangt dér Liinge nach abgeflacht sind. Dér Pórus ist iminer rund. Übrigens ist auf den Traebeiden in jeder Riehtung eine gewisse Streifung zu seben, weloher jedocli, naeh den bisberigen Üntersueliungen keine grössere Bedeutung zukommt. Die Mark- strablenzellen sind etwa dreinial so láng als boch, ganz glattwan- dig, das beisst sie fübren tveder auf den tangentialen, nocli auf den wagereebten radialen Wiinden Verdiekungen. An dér radialen ver- tikalen Wand bin, gégén sind Hoftüpfel vorbainden in 1 — Q oder 3, ziem- lieb unordentlicben Reiben. Dire Zahl ist im Kreuzrtngsfeld 3 — 10. Dér Hof ist rmid oder eiförmig, dér Pórus scbmal spaltenförmig. Von dieseni Síandpunkte stellen die Markstrablentüpfel den arau- karoiden Typus dar. Die Markstrablentüpfel ersebeinen nur auf dem kleinen Stamm von Úrkút deuítliqh. Auf .ienem von Eplény siebt mán bloss, dass auf dér Kreuzungsfeld niehrere Tüpfél sind, doeb Ibsst sieb. ein spaltenartiger Pórus kaaim ansnebmen. Eine 247 'l'úíjfoluu}; (U*r Marksti Hhh'nzi'lien dér {ri'Osseu Stamnie aus Urkiit liisst sich nieht wahrnehmen. Xur aut (íruiid ausserst grosser Übereiii- stimmuug dér übrigen Kigensehaftoii erseheint es sozusageu als sidi-er, eláss siHi um ein und di’inse’iben Typiis d(*i- Holzstrukt.ur haiidelt. Am Kadialsehnitt orstdieinen die eiigluiuigeu Zelkn iuner- balb dér Jaliresringe des kleinen I rkuter Stanimes farbiger; es selieiiit, eláss sie iirsprüiiglicli reicli au H'arz wareu. Hierauf deutet aucla, eláss die Quersedmitte beim Anfertigeu eler Seliliffe gerade hier zerreissen. Dér grosse Staimu von Úrkút weist aiieli im Raelial- sehnitt keine .Jabresringe auf, wogegen jeuer von Eplény normale, wenn ancli niclit stark entwie-kelte dahresringe fiilirt. (Fig. 3, 4. 5, 6.) 3. kép. SiinpMcioxyloii huiiífaricMim. rrkiit. Su°:árirányíi hosszmet.szet 125 x Fisr. 3. liadialsch.liff. Die Struktiir dér verkohltoii Stainme liisst sich nieht geuügenei untersueheu, soviel aber zeigte sich, dass die Tüplel auf den Tra- eheiden Aveiiigstens hie und ela in zwei Reihen steheu unel alter- nieren. das heisst eine araiikaroiele Anorelnung aufweisen. WelcJier ' Art die Markslrahlen sinel. kaim nieht entnoinmen werelen. Die vei- 248 kohlten Stammteile, Avahrscheinlich Teile ein mid desselbeii Stam- vnes, s'eliören dera Typus Araucarwxylon an, obzwar dies, in An- beti’aclit dessen, dass die Tüpfelung dér Markstrahlen nicht wahr- zimehmen ist, uiclit ganz als sicher betrachtet werden kanu. Die Strnktur elér verkieselten Baumstiimme stimmt mi't keiner dér bisher bekannten Stru'kturen überein. Das aiif Quersebnitt und Tangentialsebnitt siclitbare Bild entspriclit vollkommen dem von GOTHAN aus Polen und den Spitzbergen aus oberjiu’assisclien Por- mationen beschriebenen Xenoxylon. Mit diesem stimmen überein die sebr schmalen Markstrahlen, dérén begrenzte Hőbe sicli zwi- sclien dér für Xenoxylon angegebencn Grenzen bewegt- Auch dórt ist die ganze Strnktur eine ausserst einfache; Harzgange und ein Holzparencbym feblen. An dér Eadialwand dér Tracheiden stehen die Tüpfel in einer einzelnen Beibe, an einander gedrangt und in dér Breite stark verlángert. In unserem Falle aber sind s-ie viel- 4. kép. Siinplicioxylon liuug-arictim. Úrkút. Traelieidák sug'áriráuyú esiszolatkan 2.i2 X Fig. 5. Etil 9 Zelleu liolier Markslrahl im líadialschliff. leiebt weniger deforniiert. Die Tüpfelung dér Wande dér Mark- strablenzellen ist jedoch eine ganz andere. Auf diesen Zeiten findet nian bei Xenoxylon pro Kreuzungsfeld eineu einzelnen, oder zwei grosse Eiporen. In neuerer Zeit Aimrde auch eine derartige Fórm aus dér Fox'mengruppe von Xenoxylon besebrieben, bei dér die Tüpfel dér Badialwand dér Tracbeiden bie und da alteruieren. Es wurdeu in neuerer Zeit einige Arten qXb ^Mesembryoxylon besebrie- beu. Von diesen ist unserem Fund einigérmassen jene Art almlich. welche an dér Grenze von Afganien — ^Turkestanien gefunden und von SITHOLEY besebrieben Avurde. Hier jedoch sind die Markstrah- len, tangential betrachtet, breiter, es fiúdén sieh darunter sogar 249 aucli zweireihige. Die einz^lutju Zellen sind im allgemeiueu luiu- desteus so breit als hódi. Audi aii deu taiigentialen Waiideii dér Tradieiden koiiimen Tiipfel vor, Avas in unseren Fallen iiirgends zu söhen ist. Die andere Mescmbryoxylon Art, aus Libanon bokannt, ist nooh weniger unseren Stauimen áhnlidi, denn an deu Wiinden dér Markstrahleuzellen sind grosse Porén A^orhanden. Diese Staniine stammen iui allgemeinen aus dér oberen Jura, oder aus dér unte- ren Kreide. ^ Leider stebt niir das ganze diesbezügliche Schrifttum nieht zűr Verfügung und se kaim icli mit einig’en, neuerdings beseliriebenen Holzstrukturen keiueu Vergleidi madien. Doch ist gerade .ietzt im Erscheinen dér zAveite Teil dér sehr eingehenden Monograpliie fossi- ler Koniferen vöm Paleobotaniker RICHARD KRAUSEL aus Frankfurt. Verfasser hatte die Güte, den Bürstenabzug zűr Verfü- gnng zu stellen, Avofür ioli ilim aueli an dieser Stelle meine Dauűiibar. 5. kép. Simplicioxylon hungaricuin. Úrkút. Egy 9 sejt magasságú bélsugár, sugárirányú csiszolatban 252 x Fig. 5. Ein 9 Zellen hóhér Markstrahl im líadialschlií'f keit ausspreclien möchte. In dieser Arbeit sind sámtliche, bislier bescbriebenen und bestimm bárén Baumstamme auf Grund dér Struktur des sekundaren Holzteiles fossiler Nadelbölzer in 25 Form- gattungen eingeteilt. Audi einen Bestimmungsschlüssel fügt Ver- fasser binzu. Die Struktur unseres Materials kann in keine dieser Formgattungen eingeteilt AA’’erden. Sie dürfteu auf Grund dér arauka- roiden Tüpfelung dér Markstrahlenzellen AŰelleicht dér Formgat- tung Araucarioxylon am nádisten steben, docdi ist hier das Krité- rium, dass die Tüpfel dér Tracbeiden, insofem dieselben mebrreibig sind, alternieren. Es kommen alsó notAvendigerAveise Avenigsteus zerstreut, stets Tracbeiden mit mebrreihigen Tüpfeln A’or, Avas in 250 uuserem Falle, obzwar mir zu diesem Zweeke eine gauze Serie vou Schliffen zűr Verfügung staud uicht zutrifft. ZAvei- oder mehrreihige Tüpfel békám ieb nirgends zn víesic'lit. Ausserdem sprieht auch die aiisserst sclimale Form dér Markstrableuzellen und des gauzen Markstj’aliles nieht für Araiicariox^lon, da die Markstrahleu dessel- ben im allgemeiueu breit sind. Xur A’ereiuzelt finden sich unter den- selbeu Arteu, dérén Zellen einigerma.ssen höher als breit sind. Demzufolge bin ich dér Auffassung, dasoí dieser T>i>us a'ou jenem des Aroucorioxijloii abzuseudern ist und müebte ihn, zufolge dér iiussert einfaclien Struktur Sini pUcioxijlo)!. die Art als S. Inm- gar i c u m be n emi en . Lignum íxylem r»eeuncl.' tantmu adest) >'olum e tracheidibuK et radiis medullaribus eoinpositum. traebeidibus in pariete taugent. poros nunquam ferentibus, in i>ariete radiali poris areolatis semper uuise- rialibus, rotundis. areolis saepe parum eompressis, instructis; radiis medullaribus 2 — 17 eellulas altis, eellulis bis A’el tér altioribus quam latLs pcU’ietibitó laeAÜbucs in faoie radiali ixiris parviis, debiliter areo- latis fissuraeforniibus in area qiuidrata in numero 3 — 10, instructis; zonis coneentricis visibilibus A-el obsoletis. In >tratic> cretaceU infe- rioribus ad Úrkút et Epléuy, in Hung. occid- 6. kép. Siinplicioxyloii Imiigaricuiu. Urkat. Bélsugársejte.k sugárirányú csiszolaf- han nagyobb nagyítással. .178 x Fig. ö. ^larkstrabizellen iin IJadialscbliff, starker vergrössert. Die Frage, welcdie Blattform, Blütenstaud und Fruchtstand zu Simpücioxglon gehört, kaim solange nieht beantwortet Averden, bis solche Teile im Zusammenliang: mit einem iibnliohen Stamm nieht zu Tagé gebracht AAerden könuen. Darum lasst sich auch tiber die syste- matiseihe Stelluiig, beziehungsAveise iiber die EntAvickelungsgesichte dér Gattung nichts Xiiheres besagen. Auf Grund dér Holzstruktur können aaui* nur mit sehr grossem ^’orbehalt vorgehen. Die Tüpfe- lung dér Markstrahlzellen upd die glatte Wand derselben bringt Simvlicioxylon dennoch mit einer araukaroiden Struktur in Zusam- menhang. VielleieJit dürfte diese Struktur so entstanden sein, dass die mehrreihigen Tiipfelchen AA-alirend dér EntAAdcklung \erschAvun- den sind und sich ausschliesslich nur in einer Reihe erhalteu habén. Es ist in Betracht zu zieheu, dass unter Traeheiden Amn mehrei*en gleichaltrigeu oder noeh alteren Araucarioxijlon Foriueii imm nur hie uud (la soldie mit melirreihiger Tiipfelung findet. Ein soldu'r ist dér von TUZSOX b(ís(*hriebeiie und ans dér (íegend vöm Balaton- see stammende Ullmannites Stamm, weldíer natdi dem System KRAITSEL diné Zweifd ein Araucarioxylon id. Ein soldiei* wnrde aus dem Flyscli bei Wien besdirieben.* Dieser ist übrigens mit nu- seren Baumstammen gleidialterig. Schliesslieb entspricht dér Gat- tung Arauvarioxylon audi dér verkohlte Stamm aus Urknt. Welche áusseren morphologischen Eigensc'baften übrigens Simplicioxylon, gekeunzeidinet dnrdi seine eigene, von AraHCurioxylon abweicdien- deu Holzstriiktnr von dér Letztereu unterscdieiden, ist ganz unbe- kauut, da bisher keiiie weiteren Teile gefunden wurden.' Hingegen wnrde dér von TUZSON beschriebeiie Ullmannites, oh mit Reeht oder zu ITnredit mit den, uiiter dem Namen Ullmannia beschriebe- neu, beblatterten Ásten und Blütenstanden in Verbindung gebracht. Sebr sdiwer ist die Frage dér Jaliresringe zn beurteilen. Das sehr sdimale Sommerholz des kleinen Stammes von Úrkút ist sebr iilinlidi den Verlialtnissen, wie sie sidi im Wurzelholz zeigcn. Dem widerspricdit jedcKdi die Breite des Jalliresringes. Dér Jaliresring des Stammes von Ejilény ist regelmassig und stirnmt als einziger mit den Jahresringverhaltnissen dér bisher aus Mitteleuropa bekannten Baume aus dér unteren Kreide überein. Docli ist aueli dieser breiter. Die Jahresringe des Stammes aus dem Flysch bei Wien sind 2,4 mm líreit. Die Breite dér Jahresringe jenes Mesenihryoxylon Stammes, weleher an dér afganiseh-turkestanisehen Grenze gefunden wnrde, wird vöm Verfasser nieht angegeben, doeh — nach dem Bilde geur- teilt — welches, Avie Verfasser bemerkt, den Jahresring scdileehter vviedergibt als in Wirkliehkeit, möehte mán auf eine ahnliehe Breite schliessen, wie jene des Wiener Stammes. Das schwerste Problem aber ist gerade die Frage des gi'0.ssen Stammes von ürknit, weleher nbeühanpt ikeine S]>uren vonj Ja'hresaán gén verrüt. Die in mittelalterlichen Sehiehten gefundenen Stamme zeigeu — wenigstens in Mitteleuropa — umso hesser entwickelte .Jahres- ringe, je jünger sie sind. Jene aus dér Trias zeigen noch keine .Jahresringe, die jurassischen schwaclie, jedooh schon erkenubare, schliesslich die aus dér Kreide stammenden stets deutlich sichtbare. Nach dér Beschreibung von TUZSON weist sogar dér, dem Perm angehörende Ullmannites Stamm bis zu einem gewissen Grade Jahresringe auf. So bűdet dér grosse Stamm aus Utkut eine allein- stehende Ausna'hme, woíbei die beiden Stammteile audi in dieser Beziehung vollkommen übereinstimmen. Natürlich dürfen jedoch von einem einzelnen Stamm nieht sogleich weitgehende Schlüsse auf das Kiima und auf andere Verháltnisse gezogen werden. Audi die verkohlten Stammteile weiseii keine Jahresringe auf, obzwar auf dér einer gesehliffenen Querflache makroskopisch, ge- wisse, sehr schmale Streifen zu sehen sind undzwar gerade so, wie im Falle des kleinen Stammes von Ux’kut: in einer Entfernung von 6 mm. Untersudit mán jedoch untev dem Mikroskop, so sieht mán nur Geweberisse. Es ist jedoch möglich, dass es sieh nm dieselbe .JakTesringbildung hanidelt. •JAKOBSOHX. p. 21fi. Tar. IJF. Fííí. .5. Die beseliriebeneii Baumstamme, aJs erste aus dér imterer Kreide aus dem Karpatlienbecken, können mit Kerlit Anspruch auf ein weiteres Interessé lialten. Ein klares Bild jedoch übe.r die Nadel- hölzer selbst, zn denen sie gebören, über ibre -Entwicklungs- g’escEicbte und Lebensverbáltnisse wird sicb nair erg:eben, wenn sicb weiteres Untersucbungsmaterial bieten wird, nnd wenn glücklicbe Fuude ancb die iibrigen Teile, besonders beblatterte Triebe, Blüten- stándo nnd Zapfen zu Tagé fördern werden. Wlchtigste Llteratur. GOTHAX W. 1905. Zűr Anatomie lebender und fossiler Gymnospermen- hölzer. Abb. kgl. Preuss. GeoL Landesanst- N. F. H. 44. — 1908. Die fossilen Hölzer vöm Köuig Karls Land- Kgl. Svenska Vet. Akad. Handl. Bd- 42. No. 10. — 1910. Die fossilen Holzreste von Spitzbergen, Kgl. Svenska Vet. Akad. Handl. Bd. 45. No. 8. GBEGUSS P.: 1948. Identification of the most important Genera of Firs based on Xylotomy. Acta Bot. I'om. III, Szeged.. — 1949. Xylotomic investigation of somé uncommon tropical Conife- rous Genera. Acta Bot. Tóm. IV. Szeged. JAKOBSOHN, I.: 1916. Über ein fossiles Holz aus dem Flysch dér Wiener Umgebung. Ö. B. Z. LX\H. 213 — 222. KEAUSEL E. 1918. Einige Bemepkungen zűr Bestimmung fossiler Koniferenhölzer. Ö- B. Z. LXII. 127 — 135. — 1919. Die fossilen Koniferenhölzer. Palaeontograpbica. LXII. 185—284. — 1949. Die fossilen Koniferenhölzer. II. Teil. Palaeontograpbica, liXXXIX. Abt. B. 83—203. SEWAED, A. C. and S. 0. FOED. 1906. The Araucarieae, recent and extinet. Pbil. Trans. of the Roy. Soc. London. Ser. B. 198. SITHOLEY, R. V. 1940. Jurassic Plants from Afghan — Turkistan. Mem. Geol. SuTveg of India. XXIX. No. 1. TITZSON J. 1909. Monographie dér fossilen Pflanzenreste dér Balaton- seegegend. „Residtiate dér wissenschaftl. Erforschung des Balaton* sees.‘‘ Budapest. 253 Adatok Balatonfüred környékének hegyszerkezetéhez * SZÉN T E S F E U E N C A földtani szemlélet kialakítása elsősorban a föltárások pontos megfig.i/elésére támaszkodik, A megfigyelések adatait valószínű ösz- szekapcsolással egészíthetjük ki és bár ezek a valószínűsített el- gondolások az összefüggő kép megrajzolásánál fontosabb szerepet játszanak, mégis csak másodsorban kezelhetők. A földtani oktatás céljaira az alábbiakban egy kis részletmegfigyelést rögzítünk azzal a céllal, hogy az a Balatonfelvidék itteni összképébe illeszthető. Geomechanikai elgondolásokra és fáciesvizsgálatokra is adhat szel- vényünk képet. Balatonfüred község és fürdötelep csatornahálózatának 1934. évben történt építése közben helyenként mélyebb árkokat ástak. LÓCZY LAJOS hívta fel figyelmemet ezekre a feltárásokra és rész- letes mérésük szükségességére- Az alsótriász rétegekben végzett mérések eredményét a mellékelt helyszínrajzon és két szelvényen lát- hatjuk. Külön fel kell húmi a figyelmet a szelvények kis mértékére. 1 A balatonfüred-fürdői csatornaárok földtani szelvényének helyszín- rajza. A Jókai utcában alul vékonyabb-, felül valamivel vastagabb rétegű sárgásszürke, márgás, alsó-seisi dolomit 70“ meredek vető- síkkal érintkezik a képlékeny középső-felső seisi márgával. A márga szabályos redőformái mind erősebben áthajolnak DK felé, vissza- tükrözve azt, hogy ÉNy-felé a rétegek mindinkább képlékenyek, mozgékonyabbak. Az általában sárgásbarna (néha vörösesbarna, barnásszürke, világosszürke) márga és mészmárga között csopor- * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1948. március 3.-án tar- tott szakülésén. 1^54 toston vékonyabl)-vastagabb (5 — 40 cm) szürkésbarua mészkőpaci telepszik, gyakran kis mészpáterekkel, rozsdafoltokkal, ritkán csillá- raos felületiéi. Pseudomonotis claroi, Anoplophora és MyopJioria gyakori. 'A fedőben következő veresrozsdás homokkő fíaomszemü, musz- kovitesillámos agyagos homokja között agyagrétegek és A'ékony- lemezes homokkövek láthatók. Kihígozva szürke, zöldesszürke színű. Ahol ez a rétegsor megjelenik, erős gyüredezés, pikkelyes feltorló- dás gyakori, rétegdülései csak helyi jelentőségűek. ]\Iállékonysága miatt rosszul feltárt rétegeit ezért nehéz pontosan követni. 120 — 150 m. között egy áttolódás süllyedő homlokrégi'óját vélem kicsil)en fel- ismerni, ahogy azt a flisszelvényekben nagyban rajzolják. Itt zavart településben, egymás mellé kerülnek: sötétszürke (Tirolites?) mészkő, barna márgán egy sárgásszürke dolomit ék, a magasabb szintek szaiaiköves homokköve, azután egy világossárga, sárgásszürke tömör dolomit, eltorzult sziuklinálisbaii. A dolomit erős gyüredezettségét a vékony zöldesszürke csillámos-honiokos agyag közbetelepülése elő- segíti. Kevés rozsdás homokkő után mégegyszer barnásszürke, lika- csos, vagy tömör dolomit rétegsor következik. 145 — 195 m között csak a gyüredezett, mállott, agyagos veresrozsdás rétegeket látjuk, lapos boltozatban. 1S9 — 195 m. között a veres homokkő közé sárga dolomit ékelöchk, eleinte kisebb, majd nagyobb lencsékben, fácies- ként, hasonlít ez a 12,5 — 145 m. közötti dolomitra. Szelvényünkön kívül, annak északi végétől ÉXy-ra 50 m-re kül- színi útlevágásban látunk hasonló képződményt: dolomit meszesebb rétegekkel és márgás közhetelepülésekkel. Gyüredezett rétegei bol- tozatba emelkednek, melynek nyugati szárnya 190 — ^240" irány felé dűl 12 — 48 fokkal, a keleti szárny 75 — 1,30" felé 15 — 60 fokkal dűl. Mindezeket a rétegeket az alsó campili emelet veresrozsdás homok- köve magasabb szintje fáciesének tartom. A szelvény végén az alsó-campili emelet szaruköves homokköve követkc^zik („crinoideás mészkö“), pikkelyes feltolódásban. Mindezek a dolomitok-, mészkövek-, szarukövek a ,.rozsdafoltos mószkö“ és ..gastropoda oolit“ eltérő kifejlődései. A Petöfi-utcai szelvényben a vörösrozsdás alsó-campili homokkő között gyakori a sárgásszürke homokkő lemez. Itt nincs meg a sár- gás dolomit átmenet, hanem diszkordánsan felpikkelyezve vastag- pados világosszürke mészkő jelenik meg, mely kőzet, kifejlődése szermt, a középső-C'ami>ili emelet tiroliteses márgák itteni meszes tagjával azonosítható. Az efelett következő szürkés, vékony rétegű, sarkosan törő likacsos dolomit már a felsö-campili-emelet tagja, éles térdráncban, szinklinálisban maradt meg. A szelvény keleti részén vadpatak (séd) hordalékot láticnk: dolomit és mészkő durva törmelékét kevés homokkal, agyaggal. A szelvénytől ÉK-re 50 m-re kis feltárásban ismét megjelenik a világosszürke íiiészkő, melv 300" irány felé 25 fokkal dűl. A fürdötelep volt cseyidőr-üdiilő jenek udvarán 1931 — 32. évben viznyerés céljából 100 m mély fúrást mélyítettek. 0.0—2.75 m-ig fel- töltött agyag. 3.40 m-ig mészkő, 5.20-ig sárga agyag, 6.20-ig márga, 7.60 m-ig mészkő, 10.80 m-ig szürke homokos agyag, 11-60 m-ig mészkő. 22.30 m-ig márga, 23.35 m-ig mészkő. 24.10 m-ig rnárga (eddig H* 255 256 tiroliteses márga és mészkő?) 24.10-töl 31.76 m-ig igen kemény pisz- kos mészkő, homokos-paiás i-étegekkel (liomokos sziarukőbreccsa?), 31.76-tól 48.58 m-ig vörös homokkő, 51.48 m-ig mészkő, 52.50 m-ig liomok palás rétegekkel, 56.40 m-ig mészkő, 58.20 m-ig szürke finom homok, dolomit (alsó campili veresrozsdás homokkő?). Ezalatt 60-tól 100 m-ig állítólag ismét tiroliteses márga és gastropodás oolit mészkő alatt a talpon vörösrozsdás homokkövet harántolt a fúró. — Minták nélkül a rétegtani szelvényt hitelesen megszerkeszteni nem lehet, annyi azonban kitűnik, hogy a fiirás több pikkelysíkot harántolt, ami a felszíni megfigyelésekkel jól egybevág. Balatonfüred környékén az alsó-seisi homokos dolomitok gyak- ran teíktonilkailag kimaradiniaik és ai felső-seisi márgák a perm- homokkövekre torlódnak. Szelvényünkben ez a felpikkelyeződés csak a vörösrozsdás homokkövei kezdődik. A fő mozgás-síkok a réteglapokkal közel párhuzamosak * A képlékenyebb részletek moz- gatják a kőzbetelepült merevebb rétegeket. Az anyag képlékenységé- hez (plaszticitásához) alkalmazkodó szelektív diszharmómkus' pikke- lyeződés tanuságos példái ezek a szelvények. Térképek, szelvények jelmagyarázata: A balatonfüred-fürdői csatornaárkok földtani szelvényei a werfeni rétegekben. IAlsó seisi emelet magasabb szintje. 2. sárgásbarna agyagmárga (néha veresesbarna, I l^zépsö barnásszürke, lilás, (helyenként meszes, mész- ( és felső márgával és mészkővel, mely ritkán csillám- í seisi tartalmú, rozsdiafoltos, ) emelet 3. veresrozsdás homokkő (kilúgozva szürke, vagy \ sárga) muszkovitcsillámos, vékonylemezes, ve- 1 rés (világoszöld) márgarétege'kkel, fedőben I dolomitpadokkal. I Alsó ) campili 4. világosszürke, sárgásszürke pados dolomit, he- l emelet lyenként meszes, kevés márga rétegválasztékkal, j 5. homokos szarukőbreccsia, sötétszürke, vöröses- I barna, kémény, jól rétegzett. ' 6. sötétszürke vékonyréteges, vagy világosszürke j Középső I>adosabb mészkő, ritkán rozsdafoltos, kevés 1 campili világoszöld agyag közbetelepüléssel. ) emelet. 7. világosszürke (barnás-sárgásszürke) jól réteg- zett likacsos dolomit. I Felső f campili ) emelet. 257 Daten zűr tektonik von Balatonfüred Von FERENC SZENTES Es Avurdeu Detailprofile auígenoimnen im Uutertrias Werfener Schichten im Umgebung Balatonfüred. Es soll auf die beiliegeuden Profilé, anf das 'kleine Maasstab aufmerksanilveit gelen^t werden. Hier bedeutet: 1. Dolomit mit weuig mergelige-sandige Schiohten- j Unterp füge. wenig kaikig, untén plattiger, ohen mehr | Seiser blau'kig. I Scbiobten 2. Gelbrichbrauue Toumergel (stelleuweise rötlich- I Mittlere braun, braunlichgrau, lila), teilweise kaikig, ( und obere mit Kalkmergel und mit Kalkstein, dér selten j Seiser glimmerführend ist, oder rostfleckig. ] Schichten 3. rotrostige Sandsteine (ausgelaugt graulich oder gel'b), Muscovitführeud. düunplattig, mit rote (hellgrüue) Mergelsehichten, im liangenden Dolomitbanke. 4. ihellgraue, gefblicbgraue bankige Dolomité, stel- lenweise kaikig, wenig mergelige Zwisohen- lagerungen, 5. sandiger Hornssteinbreceie, duukelg'rau, rötlich- brauii, fest, gut geschiohtet, 6. dunkelgrau, dünngeschiehtete oder hellgrauban- j Mittlere kige KalLsteine, selten rostfleckig, mit wenig | Campiler lichtgrüne tonige Zwischenlagerungen, ) Schichten 'Untere < Campiler Schichten. 7. hellgraue (brauulich- gelblichgraue) gut ge- schiehteter Zellendolomit. Obere Campiler Schichten. A haragosi (prelukai) kristályos pala hegység montmoríllonitjának földtani viszonyai SCHRÉTEU ZOLTÁN A Haragosi kristályos pala szigetne>k, amelyet az ii’odalomban Prelnkai kristályos pala sziget, vagy Lápos hegység néven említe, uek, keleti szélén fekszilí Macskamező község, amely mangánércelő- fordulása révén már régóta ismeretes a szakirodalomban. Ezenkívül montmoriillonit is van Macska mező és a szomszédos Haragosai ja (Groppa) község határában, amelynek eddig csak a kitűnő ásvány- tani ismertetése és vegyi elemzése volt, míg a földtani előfordulási körülményeiről mitsem tudtunk. Ásványtani és vegytani tekintetben R. Helmhacker német ásvány vegyész vizsgálta meg és irta le igen részletasen 1880-ban a raacskamezői montmorillonitot (1. 251. old.). Vizsgálatainak ered- iiióiiyieit Doelter is átvette (2., KjÍ). old.) Hrlmhac/rer felemlíti, hogy a viz.sgálati anyagot Hiibner xí., a iiagyháiiyai háuya- és kolióüzem vegyésze küldte be vizsgálatra, de az elöfordnlás földtani viszonyai-, ról adato't niein közölt. A mae-ikauiezoi elöfordnlást már valószínű- leg több, mint egy évtizede fejtik. 1043-ban, az üzem akkori vezető- sége mintaanyagot küldött Vendl Aladár-n&k, aki azt ásványtani- lag pontosan megvizsgálta és részletes vegyi elemzését is elkészí- tette. Vendl A. szíves közlése szerint ezek az új és gondos viizsgá- lati eredmények Budapest ostroma alkalmával megsemmisültek. A Haragosi ladstályos pala szigetet és az azt körnij’ezö, harmad- kori képződményekből álló hegy- és dombvidéket az 1880-as években Hofmann Károly térképezte és írta le földtanilag. (3.) Hofmann sem a tériképen nem jelzi, sem a leírásaiban nem említi meg a móntmo- rillouit előfordulását, amely az ő idejében még valószínűleg feltalaj- jal és lejtőtörmelékkel elfedett volt s mesterségesen nem tárták még fel. Nem említi Kraitiner Th. román gieologus sem, újabbkeletü leírásában. (4.) 1943-ban a Haragosi szigethegységben végzett földtani vizsgála- taim alkalmával a macskamezői montmorillonit előfordnlásokat is alkalmam volt taindmányoznii. Miután a Kárpátok gyűrűjén belül tudtommal ez az elsőnek megismert olyan montinorillonit előfordu- lás, amely régi, (ópalaeozói, vagy arehai) képződményekkel kai)- csolatos, amelyet gyakorlatilag is hasznosítanak és főleg mivel fel- tárásai tudományos szempou'tiból ás értékes adatoikat nyújtanak, nem tartom céltalann|ak, ha vizsgálataim erecbnényeit közlöm. Meg kell jegyeznem, hogy a távolabbi környék földtani viszonyait a közelmúltban ismertettem s egész i’öviden a montmorillonit előfor- dulásokról is megemlékeztem. (5.) A montmorillonit fő előfordulása Ma(!skamező községtől nyu- gatra, a Lápos folyó egyik kis inellékvölg>"ében, a Valae ürsiera legalsó részén fekszik. Ezenkívül kisebb előfordulásokat találunk a Macskamező községtől ÉNY-ra eső domboldalon, nevezetesen hár- mat, továbbá Haragosaljától (Groppától) délnyugatra, ahol szintén hármat tártak fel. A feltárások a főelőforduláson kívül csak jelen- téktelen kutatógödrökre szorítkoznak. A terület, ahol a montmorillonit-előfordulások vannak, nralkodó- lag (;sillánii>aláil>ól és gneiszből áll, amelyek vonulási iránya, csapá>a DNY — lÉK-i.' A kristályos ]>alák közé feliéi- kristályos-szemcsés dolo- mit A'oniulatok települnek, a kristályos palák esapáisirányával pár- huzamosan. Ezenkívül pegmatit-teléreket is találunk, amelyek nagyobbrészt a kristályos palák csapásirányában helyezkednek el, mint teleptelérek. de néha azokat különböző irányokban metszik.^ A macskamezői és haragosaljai montmorillonit-előfordulások felérek alakjában jelentkeznek és pedig — az eddigi tapasztalatok szerint — mindig a dolomitban. A telérek többnyire a hegységet felépítő többi kőzetek csapásirányával egyező irányúak, vagyis DNY — ÉK-i csapásúak, de vannak ritkábban olyanok i.s, amelyek eme az irányra mei-őlegesen haladnak. A macskamezői fő előfordu- lást felmértem és inérévSeim alapján közlöm a mellékelt alaprajzot és szelvényeket. A montmorillonit a főelőfordulásában tulajdonképen nem egy, hanem három párhuzamos telérben mutatkozik. Ezék a hegységet 2.')9 l'eléintü kőzetek csapásirányával párhuzamosak, DNY — ÉK-i csapá- súak. Az eí^yüttes teléreket ki). 100 m hossziíságbau feltárták, de azok hosszát az eddifíi feltárások és kutatások alap.iá» kh. 3ő0 méter- nek tekinthetjük, sőt lehetsé'íes, hoí?y az elfedett területen még továbh is voniulna'k. A telérek merőlegeseik, vagy közel merőleges állásúak. A kettős télért délkeleten. 4 méter széles dolomitgát választja el, amely észak- felé 2 méterre keskenyedik, majd lielyenkint ki is ékelődik, (L. a téiképvázlatot és a harátszelvényeket.) Az I — 'K szelvény mentén 260 8.5 m az elválasztó dolomit gát vastagsága a fötelér és a DK-re következő kisebb telér között, míg a mai fejtés felső szélénél megint csak 2 méterre kesikenyedik. A montmorillonit-telérek általában 4 — 6 m vajs-tagok, de abol a közöttük lé\'ő dolomitgát kiékelőtlik, a 13m^t is eléi-i két telér együttes vastagsága. A montmorillonit-telérek tehát csapásirányban, vagyis hosz- szanti kiterjedésükben néhol vastagszaiiiak, másutt vékonyod- nak, eseiJeg ki is ékelődnek. Ezenkhül ugyancsak hosszanti kiterje- désükben néha összefutnak, egyesülnek, de újból szét is válnak, és új telér csatlakozhatik hozzájuk, amint azt a régi fejtési területen láthatjuk. Általában a montmorillonit-telérek nem húzódnak eg>*e- . nesen, hanem a telérek összefutásával és szétválásával kapcsolatban csapásiránjTik is kissé változik. A montmorillonit-telérek a mélység felé is különbözőképijen viselkedhetnek. Lefelé néha vékonyodnak, másutt vastagszanak. A .jelenlegi fejtés végénél (L — szelvény) azt látjuk, hogy a felső részén még vékony telér lefelé 6 méteiue vastagodik. A feltárt és részben már lefejtett montmorillonit-teléreket a teljesen elfedett területen csapásirányban kutatóaknácskákkal tovább nyomoztam. Az T. sz. kutatóaknácskát 50 m-re mélyíttettem le az 1943 évi feltárás felső szélétől; ettől 50 m-re a Il.-at és ettől Újabb 50 m-re a III. számút, majd innét 30 m-re a IV. számút. Végül ettől 25 m-re egy régi montmorillonit feltárás következett. Ha mindezeket figyelembevesszük, a montmorillonit telércsoport hosz- szát, az Orsieri völgy johboldaláu lévő feltárást is beleszámítva. — mint már említettem — 350 m-nek tekinthetjük. Az említett kutatóaknácskák közül az I. számú 3 méterig a k.-eoeén turbucai-rétegcsoport kavicsában hatolt le s még nem érte el a montmorillonitot. A többi azonban az átlag 1 m-nyi humu- szos feltalaj alatt, átlag 3.50 m vastagságban (szélességben) tárta fel az egyik montmorillonit telért. A IV. számú kutató aknácská- tól 25 m-re ÉK-re fekvő régi feltárásban pedig 4 méternyinek mér- tem a vastagságát. A fő előforduláson kívül moutmorilloniitot találunk a követ- 2. xVz előző előfordulástól DNY-ra, kib. 380 m-re, ugyanosak a domboldalban, a régi macskamezei templom fölött van egy másik kibukkanása, amelynek szintén csak kis feltárása van. Éz 2.5 m vastag, csapása 315" — <135°. 3. Az előző előfordulástól tovább DNY-ra, kb- 200 m-re van a következő előfordulás, szintén, a domboldalban. Ennek csapása 22° — ^212° és 74“-kal KDK felé dől. A telér a kristályos dolomiton halad át s ottlótemikor kb. 3 m mélységig tárták fel. A feltárás alján a montniorillonit 1 m vastag, 1 m magasságban 60 cm, fel- felé elvékonyodik, míg lefelé és délfelé vastagodni látszik. 4. Haragosalja (Groppa) község-tői délre, a Lápos folyó fölött kb. 30 m magasságban, egy kis vízmosás baloldalán, kb. 2 m széles- ségben tárták fel a moutmorillonitot. Ennek felső rés^e sárgás, vas- vegyületekkel színezett. 5. Az előbbi előfordulástól NY"-ra, kb. 150 m-re, egy másik kis árokban egészen jelemteiktelen kutatással szintén megállapították a montmorillonit jelenlétét. Ez az előfordulás azért fontos, mert ebben találtam a montmorillonit eredeti anyagának részleteit is: kisebb pegmatit darabkákat. 6. Az előző előfordidásoktól ÉÉK-re, kb. 560 m-re, a dombtetőn, közel a községhez, szintén láttam a montmorilloinit kis kibuk- kanását. A montmorillonit másodlagos, átalakulási termék. Tudományos szempontból érdekes kérdés az, hogy mi volt a macskamezői mont- morillonit eredeti kőzete; miből képződött a mélyből feltörő nagy hőmér.séklelű víz, gőz és gázok hatása következtóben. A maeska- mczői fő feltárásban errenézve semmiféle támaszponltot nem talál- tam. Az itteni közeli telérek anyagában se mutatkozott el nem bon- tott eredeti tel éranyag, umi az eredeti tel érkőzetre utalt volna. Anyaga egyformán szép fehér, néha kissé rózsaszínes, vagy zöldes színárnyalatú, agyagszerü, kaolinképű. Egyedül a Haragosaljától DNY-ra eső legnyugatibb előfordidás anyagában találtaim el nem bontott földpátot, musakovitot és kvarcot, ami ,arra utal, hogy eredeti kőzete jiegmatit lehetett. A második érdekessége a maeskamező-vidéki montmorillonit előfordulásoknak, hogy azokat mind a kristályos szemcsés feliéi- dolomitokban találjuk, vagyis a pegmatit te’éi-ek közül csak azok alakultak át montmorillonittá, amelyek a dolomitokba hatoltak. Feltételezhetjük: azért, mert a dolomit, hasadozottsága, repedezett- .sége révén inkább nyújtott alkalmat a mélységi nagy liöfckn olda- tok és gázok felszállására. Végül még az ebben a hegységben elég nagy kiterjedésű dolo- mitok földtani korának megítélésénél is támaszpontot nyújtanak a montmorillonit — eredetileg pegmatit — telérök. A Keleti Kár- pátokban permkorú dolomit található. (6.) Arra lehetne gondolni, hogy ezekkel egjddősek a haragosi szigethegység dolomitjai is. Miután a pegmatit — ma montmorillonit — injekciók járják át a dolomitot, azok csak a kristályos palákkal egyidősek lehetnek. Hofmanv K. a kristályos palákat és a dolomitot az archaikumba helyezte. Azoik csakugyan még az arobaikumiba, vagy a kambri, e.setleg a szihír korszakba tartozbatnak, de semmi esetre se a permbe, mert ekkor — a i)ermbeii és a i)erm után — mái- régen niegfszíiut a giámtniairmák maradékainak telérek alakjában a kör- nyező kőzetekbe való benyomulása, injiciálódása. Utalok még itt arra, hogy a hazánkban eddigelé ismeretessé vált montmorillonit előfordulásokat mind, mint a fiatal hannad- kori képződmények közó betelepült rétegeket (telepeket) találjuk. (Tétényi fensik, Lajta hegység, Bakony.) Ezek mind fiatal vnlk;ini hamnszórások (dácit, vagy riolittufák) átalakult anyagai. Tehát lényegesen különlmzuek eredet és földtani kor dolgában a leirt elő- fordulásoktól. A maeskamezői montiuorillonit nagy adszorbeálló képességénél fogva fém és zománcozott fémtárgj*ak, valamint fatárgyak tisztítá- sára, továbbá textilanyagok olajos-zsíros szennyezésének tisztítására jól felhasználható. Valószínű, sőt kétségtelennek tartom, hogy Vitális István a macskamezöi montmorillonitról ír, bár a közelebbi lelőhelyet nem említi, a következőkben (7.): „Mintegy- három év előtt JRoináiiiáiban is találtak aktiválható anyagot és Nagybányán (Baia maré) a Pliöuix-gx'ár elsőrangú „színtelenítő földet" állít elő.“ Ez tehát a szóbanforgó anyag másirányú alkalmazhatóság is bizo- nyítja. Irodvilom: !■ Hol inliacker R.: Eiuige Mineralien ans dér Grui)])e dér Thone. Tschei-iuark'o- Vineralogische Miittheiliingen. 2. Bd. pag. 2,il. 1S80. 2. Doeltcr C'.; Handbueh dér ;^Iineralehemie. Bd. IT.. 2. Abt.. pag. 139., 1917. 3. Hofmann Káról jelentései a ni. k. Földtani Intézet Évi Jelenté- sednek 1885 és 1886-ról szóló köteteiben. Berichte im Jahresitericihte d. k. ung. geol. Anstalt fiir 1885 und 1886. Gaura és Galgó vidéke. Földtani térkép l:75.000-es léptékben. Die Unigebung von Gaura un Galgó. Geolo- gisehe Karte im Massstab 1:75.000. 4. Kriiutner Th.: Eevision des schistes crisíallins du inaesif de Preluca. (Muutii Lapusului). Gomptes'reudus des sóanees de ITnstitut géologique de Eouiuaiue. 5. Schrétcr Zoltán: A Lápos hegység északnyugati részéhez csatla- kozó harmadkori dombvidék földtani mszouyai. Geologtóohe Verhált- nisse des Miozánhügellaudes im NW-licheu Vorlaud des Láixiis Gebirges. Földtani Közlöny. LXXVII. k. 49. old. pag. 74. 6. Ulilif/ V.: Bau und Bild dér Karpathen. Wien mid Leipzig. pag. 681.. 1903. 7. Vitális István: A nagytétényi fullerföld és bányászata. A M. Tud. Akadémia ilatematikai é Z. Schréter. The geolögieal data of the isolated crystalliue slate-inoimtatius at Haragos (Preíuka) is described by K. Hofmann and the geologieal map was edited by the Hungárián Geologieal In-sfitute. (3). The erystalline-slates have been written about in detail rceently by a Euniain geologist, Th. Krántuer. (4). — The fiuding of moiitinordJlonite iii hte eastexiU parts of the inountains, beueath the villag'e of Maeska- nu'ző was exceEently described in the year of 1880, from a 'miuei'alogist‘s and ehemlst‘s poiiit of view by the Germán ború E. Helmacher, HLs piiblication was taken over eiitii'ely by C. Doelter In hit, great work. (2). K. Hofaiiiaiin wi-itt'w: „I clid nőt see uiitil anow any desci’iptioii of anoient lonite. — OcounMiccs withiii the Cniri>atuui-l>a».>iiu, wliich is Iwiiiid t^o aatient lareliaie or palaonzoic fonnatioiits. — eo it sBPined inth^r worth wiliile to ipublish the "eoloíyical data of tbis on(*. Formier literatiirB doBis mot jnention it. Woll kuow nioiitmorilonite-occuiv>ncBs in dlffereTit i'ogiious, piacod iainoiií>' >oiing'or fiedimentaTy groups ave: Tétény, Lajta momitaiiivs and Bakony. Tlioso arc prodnet.s of a daaitetuff tranisfor- inatiioau These iisolaited nionnta.ins aro l>iiU.t ap of crystallino-slato inainly oonaistinír of mica-^late and gnoiNs, linto Ayhioli 'mihite grmnnlar and ciTstalline layeTs of dolomiitc aro crnhodded. In tbe neig'hoiurhood of the villaiges, Maesikainezö and Haras’ot*,al.ja (Groppa), in those lajens of dolomité the rnontiuorillonite is to be fonnid in A’'eihs. — I could find only 'sligihtly (seven fiiidingr piacos. Six of them are only iVery slightly nneovered by wate.r\vaisihiing--off or fathom-piteis a few íiietei’s deep. The gri-eatefte aind most i inportant layer has 'been well iincoyeried hy open cawt operaitions. Tliiw enables lus to have a good vie\\' of circumstanices occnring from the viliágé of Miaosikamezö in the lovvest part of the Való Onsiera vaJley. Keally, there ii:s nőt one. Init altogether three layers, parallel one to the other and the layer-direction of enivLroning itockis, is .separated ibetween theun by tinin dolomité dans. Their dinectiioin is from Southwest to Northeast and stand lalinosit vertical (Seie: survey-sketcii and cross sectiosn.) Until 1943, the A'einis wlhich had been totally unconvered were 100 m. in leng-th. Based on our linvest igáit ionts we can estimate their totál length to he abont 3ő0 m. The avo-rage Tnontmorillonite-veins are from 4 to 6 ni. in tiokness. bnt where the doliomite-dam between them is sqneezed out, the totál measure^ ment of botli comes to aipproximately 13 meters. Tinó montmorillonite veins comhined, inspite of tíie doloinite-dam having- been sqneezed out along the T — K sectodn, have a totál ineaisnrement of only 8,5 m. The montmorilloniteveins dependiing’ upon conrses are thick or thim — alsó they can unité or separate. Alsó in depth they become once thick and other times thin. The montmorillonite of Maeskamező is brillant- white and sometliing a sliglity pinky or greeni-th colour. It is a clayey mineral and owing to its great absorptimi-capaeity, it is excellently snited fór cleaning metallie or wooden uteiisils and oil oi- greajse->soile.d texitles. In Rumania it is iknowii as first-olass „diseolonring eai*th“. The original rock of the iMaeskaraiező-montmorillonite piw’eii by my researohe was fiivst pegmatite. At first, I could nőt ifind, the i)rooí'> foi- it liii the origiinal fánding piacé ibecause its matériái is homog’enoiis, — bnt ineai* to Haragosalja r found nőt yet nneovered, in ,a littel vien, pieees of pegmatite feldspar, mn.scovite and rock-fii nt, which ccrtifyed that the vein originally consisted of pegmatite. The montmorilloniíe — or originally pegmatite veins prove at the same time that the dolomité is older than the. perm. Along befő re the peim- peniod, the injeetion of granite-inagma intő neighbouring rocks in the fonni of veins had eeased, — therefore. the dolomité can only be of the same age as ciT^talUne-slates; they are early palaezoie or areha ic.“ 264 Kalcit Kapnikbánváról és rodokrozit Krasznahorkaváraljáról Z S 1 \- X Y I K T () H í: S K A 1> S Z K y N É H A X A K A lí 1 A 1. Kalcit Kapnikbányáról. 1942. évi gyűjtésem alkalmából néhány oly kapnikbányai kvar- cos telérdarab ikernlt a M. Neanzeti Múzeum ásvány-közettárába, amelyeket kA^arckristályok borítanak s azokon barnás rózsaszínű, 3 cm átmérőt is elérő, gömbalakú ka Icitkristály halmazok ülnek, olykor kettő egymiással összenőve. B halmazok parallel, hypopa- i’allel, vagy szabálytalanul egymáshoz nőtt kristályegyénekből épnl- neik fel, amelyek a főtengely irányáhan tlongiaszerűek. A donga- szerű résznek hoiS'Sz, valamint keresztirányban legömbölyödött, egy- másba résziben átmenő recés lapjai nem határozhatók meg (szkaleno- éder?). Terminális lapok a — E (0112) romboeder lapjainak, csupán a főtengely egyik végén megjelenő hármas csoportjia. Sűrű összenövés folytán ezekből a kristály egyéniekből csaik ez a háa*om láp figyelhető meg. A kristálylialmazak mellett megjelenő kissé tejiszerűen zavaros, színtelen, ugyaincsak dougaszerű, egj’es kalcitkristiályoik mindkét végén felléphetnek a. — KE lapjai. A — V2 E (e) lapjai nem összefüggő síkok, hanem többnyire parallel olykor hypoparallel helyzetű lapeleniekbői állnak: így insz- sznl mérhetők. A mérési eredmények: a pólnsélek mentén a felü- letek összefüggőbbek. _ észlelt sziimított különbség ee’ (0112) : (1102) 44« 5G’ 45" 3’ —7’ A barnás rózsaszínű kalcitgömbök csekély mennyiségű vas mel- lett kevés mangánt is tartalmaznak. Összetételük (elemző: EAPSZKYXÉ): "/'o molekula viszony CaO 53.96 0.962 i MnO 2.32 0.033 0.997 1.000 1.00 FeO 0.17 0.002 1 CO2 43.60 — . — 0.990 0.993 1.00 100.05 Makroszkópikusan felismerhető társásványok a már említett kvarcon kívül dolomit és pirít. A csaknem tejfehér dolomit a kvar- con vagy piriten ül és a kalcitnál idősebb. A pirít parányi kristályai a kvarcon feamŐA'e A’agy (bennőve fordulnak elő, kalcit is nő hoz- zájuk. A szukcesszió tehát: kvarc ) . . , , . , 1 . pirittel j ' ' kalcit 2. Rodokrozit Krasznahorkaváraljáról. A Krasznahorkaváralja melletti Málhegj' rodokrozitját először ZIMÁNYI^ ismertette. A leírása alapjául szolgáló, általa gyűjtött egyetlen kézipéldány egyik üregéből 2 — 2V2 cm nagyságú málna- vöi^ös rodokrozh-Jialiiiaz fídinbolyiklötit, apró dnízás és seljaiios í’óuyű felül'ete emelkedik ki; 'a ]>éldáiiy ikisebb üregeiben szintén b.asonló ag’ffreírátnmok látliaíók, de szabad kanstályok nem. A rodokrozit elemzése esak a darab . meffcson'kításáyal ‘lett volna elvógrezhetö s így elmaradt. A bányamű veleteket a gyűjtés előtt már több éve beszüntették. ERDÉLYI .JÁNOS múzxMimi őr 1940d)en ^üjtött a iMálbegyen rodokrozitot. E stnfák alapanyaga limonitos érc, amely az üregek felé a limonit „Glaskopf‘ néven isméit változatába niegy által. Erre többnyire sáiigásbaraia, vágj" zárványdlctól feékesfeíkete színűnelk látszó, érdes és átlátszatlan felüleletű, . tökéletleniül kifejlődött kvai-ckristályok karfiolszer íi liialmazai, a fcaloedon parányi sztalaktitjai és ritkábban víztiszta, néha átlátszatlan, febér kéreggel bevont barit nőttek. A k^'arokristály1ba!lmazokon, a bariton vagy a Glaskopfon ül a iialvánjabzsaszínű rodokrozit görbült basa- dási lapokkal bíró érdes felületű, legömbölyödött, befűződött, bárom- oldalú piramisokboz basonló. néha csaknem göanibalakn, vágj- szabálytalan bialmazokat alkot. A limonitos ércet főképpen kvarc,’ azonkívül barit, oinnóber, vascsíllám és pirít járja át. A kvarc- kristályba, 'Imazokbaai bennőve pirít fényes krkstálykái is megfigyel- Jietők. Az Erdélyi által gyűjtött mál'begyi rodokrozitot EAPSZKYNÉ HANÁK MÁRTA elemezte. A fajsiilya (110 C“-on való szárítás ntán) 3.71 — 3.74. Kémiai összetétele: % molekulaviszony :MnO FeO 59.0 1.1 ami 1 "S-*' 1“ COo 37.3 0.848 1.00 SiO. 2.5 99.9 tehát csaknem tiszta mangánkarbonát. A megelemzett rodokrozit színével összefüggésben nem érdek- telen néhány példa kapcsán rámutatni, hogy kevés idegen alkotó- részt taidalmazó, tehát közel tiszta rodokrozitok színe is halvány rózsaszíntől sötétvörösig, tehát széles határok között változhat.® MálJaegy (Krasznahorkaváralja mellett) halvány rózsoszínií halmazok Kapnikbánj'a világos málnavörös átlátszó kristályok^ Gömörrákos vörösessárga kristálykák, ill. azok halmazai® CaO 0.30 1 0.18 < 0.48 % CaO 0.09 MgO MgO 1.08 FeO nyomok FeO 0.73 CdO 0.96 ZnO 0.15 PbO nyomok CuO nyomok Bockeurod (Odenwald)® Hornhausen (Eleonóra bánya ) sötétvörös kristályok ,,szép málnavörös'" tökéletesen átlátszó kristályok „szép rózsasziníí„ kristályok’ CaO Mg:0 1.02 nyomok } 1.02% CaO MgO 1.14 1.31 } 2.45% l.lOv 1.12' 2.41% CaO nyomok Budapest, M. Nemz. Múzeum ásvány-közettára. 1. ZI^IÁNYI K.. Ásványtani közlemények. 7. A i-odoohi'osiituak két új leletlielye, Ami. jMus. Nat. Hung., 11, 264—265, 1913. 2. Színe valójában inkább sötét liúsvörösnek monditató. 3. Az alább felsorolt elemzéseknél a jMnO — , COo — és oldhatlant mint ezen 'összefüggésben lényegteleneket elhagytuk. 4. KOCH. S. (elemezte ZOMBORY L.), Zentralblatt f. iNlin. etc., 1935, 134. KOCH nem közli a színt, az elemzési anyagon azonban a fent meg- adottnak állapíthattuk meg. ' 5. ZSIVXY V. Ásványtani Ivözlemények, 2. A gömörnikosi ikadminm- tartalmú idiodochrosit kémiai öei- nahe kugelförmigen oder unregelmassig geformten Aggregaten Amn blassrosa Farbe, mit gekrümmten Spaltungsflachen und rauher Oberfláehe. Das limonitische Erz ist hauptsáchlich mit Quarz, ausserdem mit Baryt, Zinnober und Eisenglimmer und Pyrit durch- gesetzt; in den Quarzkristallaggregaten eingeAA'achsen finden sich kleine, glánzende Pyritkristállchen. Da Amm Rhodochrosit des Mál- Berges noch keine chemische Analyse Amrliegt, schieii die des ERDÉLYI’schen Materials gereehtfertigt. Xach M. RAPSZKY ist das spez. GeAA'icht (nach Trocknung bei 110 C“) des Minerals 3.71 — 3.74 und die chemische Zusammensetzung e.‘< ist alsó beinahe reines Mangancarbonat. lm Zusammenhange mit dér Farbe unseres Rhodochrosites sei au dér Hand einiger Beispiele darauf liingeAAÚesen, dass die Farbe aiieh Avenig fremde Bestandteile enthaltender, alsó nahe reiner Rhodoohrosite, a’ou blassrosa bis tiefroter Farbe, alsó ZAA'isehen bi*ei- ten Grenzen variei’en kann*® % Molekülverháltnis MnO 59'0 FeO l'l CO2 37-3 SÍO2 2-5 99‘9 269 Mál-Berg (bei Krasznahorka- Kapnikbánya Gömörrákos váralja) hlassrosa Aggregafe kell himbeerrote, durchsicht ge Kristalle'*) rötlichgelbe Kristállehen, bezw. dérén Aggregate®) FeO lT»/o CaO 0-30 ) MgO 0-18f0.48»/o FeO Sp. 1 CaO 0-09 1 MgO 1’08 1 FeO 0 73 CdO 0-96 ) 3 01 % ZnO 0 15 PbO Sp. 1 CuO Sp. 1 Hoí-kenrod ( Odenwaldj^) Horhausen (Grube Eleonore; a) tiefrotc Kristalle b) „schön himbeerrote“, vollkommen durcbsich- tige Kristalle „schön rosafarbene“ Kristalle’) CaO r02 l ...goA MgO Sp. P CaO 1T4 \ .-0/ 1‘29 \ 0. 0/ MgO 1'31 1 ^ 1‘12 / 2 41 /o CaO Sp. LITTERRATURE. 1. K. ZIMÁNYI: Mineralogische Mitteilungen, 7. Zwei neue Fundorte des Rhodochrosits, Ann. Mus. Nat. Hunff., Budapest, 11, 271 — 272, 1913- 2. Die Farbe ist vielmehr dunkel fleischrot, 3. Bei den angeführten Analyseuangaben wurden dér Kürze halber MnO, CO2 und unlö-sl. als in diesem Zusammenhange unwichtig wegge- 1^SS6Q. " 4. S. KÓCH (anal. L. von ZOMBORY) Zentralbl. f. Min, etc, 1935, 134. Die Farbe ist Von Koch nicht angegeben, ist aber nach unserer Beob- achtung am Analysenniaterial die oben angegebene. 5. V. ZSIVNY: Mineralogische Mitteilungen aus Ungarn, 2, Die chemi- sche Zusammensetzung des cadmiumhaltigen Rhodochrosites von Gömörrákos, Zeitschr. f. Kryst., 65, 730—731, 1927. 6. K. von KRAATZ — KOSCHLAU, Manganspath von Bookenrod im Odenwald Notizbl. d. Ver. f. Erdk. ete. Darmstadt, IV. Folge, 18. Heft, 50 — 53, 1897. Anal. a) siehe auch bei DOELTER, Handbueh. I. 414, Analyse N® 28. (anal: STRUBE). _ a) bezieht sich auf den Kombinationstyp: (OWl), (0551)? _ b) bezieht sich auf den Kombinationstyp: (1120) (0001), selten (3031). Zu b) bemerkt derAutor, dass CaO + MgO möglicherweise etwias zu hoch bestimmt ist, was aber in dem von uns behandelten Zusammen- hang von keinem störenden Einflusse ist. 7. F. SANSONI: Ein neues Vorkommen von krystallisiertem Mangan- spath, Zs. f. Kryst, 5. 250—251, 1881; auch bei DOELTER, loc. cit,' 412 — 413, Analyse N® 17. A Bódva és Sajó közötti barnakőszénterület földtani viszonyai B A L O G H K A L M A X A MÁSZ, illetve a Szénbányászati Ipari Igazgatóság bányaiölcl- tani kutatóosztálya megbízásából 1947 — 48-ban, összesen 4 hónapon át. foglalkoztam a borsodi barnakőszénmedence É-i — a Saió és a Bódva közé eső — részének újratérképezésével Mucsonytól Ruda- bányáig és Putnoktól Edelényig. E medencerész sziklafenekét és kereteit adó képződmények közül a Szendrői-Szigethegység ókoi'i vonulatai a legidősebbek- Az I. sorozatot szürkés, világosabb szalagokkal tarkázott, kristályos mészkő (szendrői Kálváriahegy, Kis- és Nagysomos), fehér és szürkefoltos fehér, muszkovitos kristályos mészkő (szendőri Vár- hegy) és szürke mészkövekkel váltakozó agyagpala alkotja. A DK felé következő II. sorozat harna és szürke hoimiokkőböl, meg sötét agr\’agpaláiból áll, mészköközbetelepülésiek itt ritkák. A III. sorozat túlnyomó sötétszüril?e mészkövei és gyérebben közbetelepült fekete agyagpalái több helyütt krinoidea-ny éltagokat) és korall-maradvci- nyokat tartalmaznak (a Graradrua-A-ölgy 191 m-es pontjától ÉÉK-re, a Kerekhegy 277'ésa Gordonyos-bérc Ny-i lejtőin, a Kosárdomb D-i és DK-i oldalán, valamint a Bordahegj’ 283-at DNy-ról szegélyező, IV. sorozat kőzetei (szüike, barnás és fehéres, réteges kristályos mészkő — préselt, szericites agyag- és homokkőpala-, valamint gyér kvaroitlencse-közbetelepülésekkel; tömeges fehér, kristályos mészkő a szendrőládi Bükkhegyen) némileg az első sorozatra emlékeztetnek. A vonulatok csapásváltozás nélkül húzódnak át a Bódva Ny-i oldalára. Az I. és II. sorozat kőzetei Szendrő és Büdöskút között többnyire a folyóterraszok falában bukkannak elő- A III. és - IV- sorozatbeli képződmények Büdöskút és a szendrőládi vasúti híd között a jobb parton is meredek ormokat formálnak: az itteni e?'ő- sen összeszűkült völgyszakasz nyilván epigenetikus. E rétegcsoportokat eltérő összetételükön kívül nagyobb átalaku- lási fokuk különbözteti meg a közeli triász rétegektől. Az alkat- váltás mértéke legnagyobb az I. és IV., legkisebb a III. sorozatban. Meghatározásra váró, egyelőre kétes korhatározó értékű kövületek eddig még csak az utóbbiból kerültek elő. — Az I., II. és III. soro- zat rendellenes érintkezését már FÖLDVÁRI is kiemelte, i’endellenes azonban a III. és W- sorozat érintkezése is (grafitosodás a szendrö- ládi vasúti híd melletti É-ibb kőfejtő fekete paláiban, másodlago- san limonitosodott pirites impregnációk az innen É-ra nyíló nagy völgy alsó szakaszán, hidrotermális elbontás a Bükkhegy É-i olda- lának tömeges, fehér mészkövein stb.) A mind a négy csoportban uralkodó DK-i és DDK-i dőlésekből ÉNy felé irányuló pikkelyes rá tolódásokra következtethetünk s ezt az itt-ott inegi'igyelhetö szer- kezeti kisformák is megerősítik- Borsod szomszédságának É-i és ÉXy-i dőlései a szerkezeti irányok átfordulását tanúsítják. Eddig csupán az első három sorozattal foglalkoztak behatób- ban. SCHRÉTER és FÖLDVÁRI az I. sorozatot legidősebbnek (alsó- kariban), a homokkő-pala-sorozaitot legfiatalabhnaik (felsőnkarhon) minősítették, a mészkő — pala-csoportot a kettő közé próbálták iktatni (felső-karbon). Az irodalom a négy fővonulaton kívül még egy ötö- diket is megkülönböztet; ez a Rndabányai-hegység K-i peremén nyo- mozható. Szürke kvarcittal váltakozó préselt agyagpala, mangánéi’C- leneséket* is tartalmazó zöldes és szürkés agyag- meg homokkőpala, helyenként pedig lilás, fehéres, kvarcitszerű homokkő az építő- anyaga. Bár helyzete elszigetelt, ÉNy-i dőlésviszonyai eltérőek, kövülettelen, és kifejlődése elütő, SCHRÉTER mégis a II. sorozattal párhuzamosította (felső-karbon). — Magam a III. (a kövületes) sorozatot tartom legfiatalabbnak. Az T. és IV. sorozat esetleg ])árhiazamosítható. A II. és V. sorozat azonosságát PANTÓ Gábor szóbeli közlése alapján (mangános palák a szorosan vett Szendröi- hegységhen, Galvácsnál) valószínűnek láttam. Erre következtet- hettünk mpngános képzödménycsoportunknak a Bántapolcsánytól ÉNy-ra leírt képződményekhez való hasonlóságából is. Folyamatban levő, 1949. évi tianulmányaim azonban arról győznek meg, tiogj' a Rndahánjjai-hegíjséQ K-i oldalán házódó „ókori“ vonulat a hegij- stégben nagijelterjedésü íren géni palák félig alkatváltott, rész- ben elkovásodr.tf változata: látszólag ÉNij-i dőlésű, valójában átbuk- totott helyzetű rétegei a szendrői palaeozoikumra rátolt s emellett többszörösen át is pikkelyezett rudabánya — szalonnal triászredő niegpréselt fekvő szárnyát alkotják. E fölös számú vonulatnak a szendrői palaeozoikumtól való elkülönítése jelentékenyen meg- könnyíti annak az upponyi palaeozoikummal való párhuzamosítását. E tekintetben azoknak a sajógalgóci, kurittyáni, disznóshorváti, vudolftelepi, császtai és edelényi ókori rögöknek volna nagy jelentő- ségük, amelyek a rájuk transzgredáló alsó-miocén alól helyenként előbukkannak. Sajnos, e kisterjedelmű rögök átalakult és válto- zatos összetételű, hidrotermális hatások nyomait (kvarctelérek, vasas nyomok, kaolinosodás) is viselő anyaga már szinte csak „érzés“-ből osztható be a Szendrői-Sziget valamelyik vonulatába. — Az ókori i'ögöcskék felszín-alatti összefüggését a fiírási adatok alapján nyomozhatjuk. Egy ÉÉK — DDNy-i csapású, hepe-hupás földalatti bút vagy kü.szöb képe bontakozik ki előttünk, amely ÉNy és DK ísőt részben DNy) felé is fokoziatosan elsüllyed. Orográfiai iránya és a kibúvásain mérhető csapásirányok a Szendrői- és I'^pponyi- Sziget eg>'kori összefüggéséről tanúskodnak. Az alaphegység-keret további részei a Rndabányai-hegység és a. Gömöri-Karszt triászvonulatai. Az általuk közbezárt hegyesszögű * A szuhogyi Magyhegy mangánércének összetétele az ózdi Anvag- viz.sgálati Hivatal elemzése szerint; Nedvesség: 8-33%, Fe: 17.9%. Mn: 20.0% SiO:;: 3035%, P: 0.37%. Maradóik: 34.43%. — E szingenetikus mangánérc az ITpponyí-Sziget mangános vasérceihez hasonló ösívzetéteiű. feldolgozás szempontjából kedvezőtlenül nagy kovasavtartalmn anyag: felhasználását szór:\mnyos előfordulása is me.gnehezíti. zugban számos kisebb-nagyobb triászrög még a sziklafenék közel- ségét jelzi- Eudabánya — Felsőtelekes — Kánó — Imola vonalától D-i*e azonban ez a sziklafenék már mélyebbre zökkent le. Az óharmadkor legelső nyomai: felső-eocén (?) mészkő Euda- bányán, mészkőkongiomerátnm Imola és Trízs között (SCHEETEE). A nagyelterjodósű felső-oligocént Putnoktól É-ra a Bakóc- völgyik zöldesszürke homokkő, innen Alsósznhán, Eagályon, Zubogyon át az Imolai-völgy K-i oldaláig szürke agyag képviseli. A homokkőből itt-ott kagylókömagvak gyűjthetők. Az agyagos fáciesnek a homok- kőével rokon, de gazdagabb mikrofaunája a későbbi tortónai mikro- fauna előfutára.** — SCHEÉTEE az oligocén agyagos fáciesét a rupéli, homoldíöveit a katti emeletbe helyezte. A mikrofauna alapján azonban az agyagos kifejlődés is bátran minősíthető katti- emeíetbelinek. A legmélyebb alsó-mediterrán rétegtag, a kemény, horzsaköves és biotitos „alsó riolittufa‘‘\ — fedőjében az V. teleppel — eddig csupán a szuhakállói Winter-bányából s a kurittyáni I. akna DNy-i irányvágatából volt ismeretes. Nemrégiben a kurittyáni „Üjereszké“- ben — ■ annak első, hármas elágazása és a 2- gurító között kb. 100 m hosszban — is feltárták. E tufarög D-i oldalán 185®/25®, É-i oldalán pedig 340"/20® dőléssel települ a kőszén- Az É-i oldalon a telep meg- kettőződik. A tufa feltárt vastagsága kb. 10 m, összvastagsága és feküje nem ismeretes. A közelben telepített 29. fúrás széntelep és tufa nélkül már 35 m mélységben ókori mészkőre jutott. A mészkő felett fel- tárt „agyag, kavics, kék homok és zöld tályag“ alkalmasint az alsó telep fekvőjébe esik és az alsómediterrán transzgresszió szénképző- dést megelőző első üledékének tekinthető. A kurittyáni 1., 3., 6., 10., 11., 12., 17., 20., 52., valamint az ormospusztai 13. fúrás az alsó telep alatt még ugyancsak vastag agyagos vagy homokos üledéksort ** Az oligocén homokkő mikrofaunája: Eobulus inoruatus d‘Orb.. Dentalina sp-, Nodosaria sp., Nonion commune d‘Orb. N. pompiloides F. M., Elphidium crispum L., Plectofrondicularia tenuicostata Neug., Uvigerina pygmaea d‘Orb. Gyroidina soldanü d'Orb., Eotalia beocarii L., PuUenia sphaeroides d‘Orb-, Cibicides lobatulus Walk. — Jac., C- dutemplei d‘Orb., C. ungerianus d‘Orb.; szivacstűk. ostaoodák, spaitan- gida-tüskók. — Áz oligocén agyag mikrofaunája: Textularia carinata d‘Orb-, Eobulus depauperatus Ess., E. cultratus Montf., E. austriaeus d‘Orb- Lenticulina sp.. Marginulina fáragaria Gümb., M. glabra d‘Orb., Dentalina filiformis d‘Orb., D. adolphina d‘Orb.. D. consobrina d‘Orb., Nodosaria exilis Neug., N. spinicosta d‘Orb„ Flabéllina sp., Lagena hispida Ess., Guttulina acuta Hantk., G. probléma d‘Orb. var. deltoidea Ess., Polymorphina sp., Nonion commune d‘Orb-, N. pompiloides F. M., Elphidium crispum L.. Plectofrondicularia affiuis Neug., P. bielsiana Neug., P. aökneriania Neug., Bulimina elongata d’Orb., B. pupoides d‘Orb.' Bolivina punctata d‘Orb. B. beyrichi Ess., Üvigerina pygmaea d‘Orb., Angulogerina angolosa d‘Orb., Gyroidina soldanü d‘Orb-, Sphaeroidina bulloides d‘Orb., Globigerina bulloides d'Orb., Orbulinta universa d‘Orb., Planulinia aa-imineni lis d’Onb. Anomalina boueana d’Orb., Cibicides lobatulus WALK — JAC., C. dutemplei d’OEB., C. ungeiáanus d‘Orb., C. sp.; szivaostük, ostraoodák. spatangida-tüskék, halfogalk. A meghatá- rozás HEGEDŰS GYULA munkája. keresztezett. E tekintetben nzouban szabályossáfí uiucseu, mert pl. a kurittyáni 23. és 24. fúrás szerint az alsó telep közvetlenül mész- kövön fekszik, jelezve, hogy az itteni mészkőszigetet csak később kerítette hatalmába a tenger. Hasonló jelenségek más fúrásokból is kiolvashatók. Azok a helyek, ahol az alaphegység felett alsó telep nélkül csupán a felsőt kapták meg, még az alsó telep képződése ide- jében is szigetként emelkedtek ki. Körülöttük — a felső telep fekvőjé- ben — meg is találjuk a parti hullámverés termelte durva mészkő- kavicsot és konglomerátumot (Disznóshorváttól Ny-ra eső rög, ormospusztai Istvánbánya, Császtai-völgy). — Az edelényi Ferenc- bánya melletti két kis ókori rögre a disznóshorvátiaknál jóval fiata- labb TI. vagy Wiesner-telep fúrókagylónyomos, ostreás, kavicsos- homokos feküképződményei transzgredálnak. A' Kakaskő 303-ról lejövő, ÉÉNy — DDK-i mellékvölgy mentén ki-kibukkanó ókori rögö- kön ugyancsak fúrókagylók és ostreás, durva kavics jelzik az egy- kori partszegélyt- Hasonlók — ugyancsak a Wiesner-telep kíséreté- ben — a Borsod — Edelény vonaltól Ny-ra kibúvó alaphegység- rögök fedőképződményei is (Szóffer-bánya, hodájpusztai MÁSz- fúrás — 1947.). Mindebből az alsómediterrán transzgresszió folytonos oszcilláló mozgások közben történt, szakaszos előrehaladása olvas- ható ki- Különböző vontok porti képződményei emiatt nem feltét- lenül egyidejűek. Szétválasztásuk azonban csupán akkor lehetséges, ha kőszéntelep is kíséri őket s annak hovatartozása már megálla- pHtntott. Jz Abod-kőrnyéki mediterrán-előfordulások a szendrői palae- ozoikam peremén továbbnyomozhatók.*** Ezeknek az ugyancsak parti képződményeknek helye a mediterránon belül bizonytalan. A Rudabányai-hegységet szegélyező, eddig általában pannóniamak vett, kövületmentes, meredek (40 — 70") dőlésű parti konglomerátum, valószínűleg szintén mediterrán. A széntelepes csoportban agyag, márga, homok, homokkő és kvarckavicsos rétegek szerepelnek. A durvább kőzeteken jól meg- figyelhető a rétegek Imllámos felszínre települése és hirtelen kiékelő- dése, sőt egyes rétegek fekvőjük feldolgozott anyagát tartalmazzák. Mindez a hullámverés játékának eredménye. A kavicsokl)an igen gyakoriak az osztreák, egyéb — főleg a széntelepeket kísérő — nijaikrofossziliákat illetően, lásd SCHRÉTER leírásait. A Foiiamini- *** Az Irnakhegj' DNy-i szegélyén, a 170 alatti völgyoldal sötét agj'agpaláira települő anomiás — pectenes— ostreás homok szivacstűkön és spatangida-tü^éken kívül Róbulus sp.-t, Nouion depressulum Walk. - Jac.-t és Rotalia beccarii L.-t tartalmaz. Szendrőládtól DK-re több ponton tömegével gyűjthető az Ostrea crassissima Lmk. A Bükkhegy 239 DK-i oldalán kvarc- és mészkőkavicsot is bezáró lithothamniu- nos mészkő települ. (Anomia cf, ephippium, Pecten sp., Cardiurn sp., Turritella turris Bast., két Ostroa sp., Balanus sp., Lamna sp., valamint Triloculina sp., T. inornata d‘Orb. Nodosaria sp., Gypsina vesicularis -Tones — Parker, Nonion commune d‘Oi*b., Elphidium crispum L-, CibÍQi- des ungerianus d‘Orb., ostracodák és spatangida -tüskék). Lithothamniu- mos mészkő van Büdöskút-pusztától DK-re, a 225 D-i lejtőjén is. (BolLvina sp., o«traeodák, spatamgida-tüsikék). íe-rák közül MAJZON L. és HEGEDŰS GY- szerint a Rotalia heecarii L., a Globigerina bnlloides d'Oi’b-, a Nonionok (X. commime d’üvb., X. ximbilicatnliun Montagn, N. grano»uia d‘Orb., X. inine- tatum d‘Orb és X'. depressulnm Walk. — Jac.) s a Dentaliua sp-k leggyakoribbak; a Robulus sp., Elpliidium erispum L., E- rugosum d‘Orb., Bulimina elongata d‘Orb., '\'’irgnlinia sclireibersiaiXa Czjz., Bolivina sp., B. puuetata d‘Orb., Uvigerina pygmaea d‘Orb-, Anguio- geriiia augnlosa Will., Gyroidina soldanii d‘Orb., Cassidnlina sp., Pixllenia bnlloides d‘Orb-, Globigerina triloba Rss., Orbnlina xiniversa d‘Orb., Cibicides lobatnlns Walk. — Jac. és C. dntemplei d‘Orb- sok- kal ritkábbak. Ellenben sok a szivacstű és spatangidatüske, s ostra- codákon kívül hahiszótüskék és otolitbusok is előfordulnak. Ez az enryhaliu mikrofauna akár a felsö-ollgoeén, akár a tortónai naikro- fannához viszonyítva igen szegényes. A Bódva — Sajóköz középső részén, a kiemelt helyzetű palaeozói küszöbön a borsodi öt telep közül a két legalsó ismeretes. A telepek száma ÉXy (Felsőnyárád DXy-i szomszédsága), DK (^Incsony, Brát- lele telepek) és DX^y (Sajókaza) felé gj'arapodik, a IV. telep fölött újabb egy-két — a III. sz. telepeknek megfelelő — “ telepecske foglal helyet, sőt Edelény környékén a II. és 1. sz. telepek is megvannak.**** Az edeléuyi I. telep nyugodt településben KDK-nek dől (112'V4'’), kii'oúvása a lánci völgyi légakna és a "é* 161 közt van. A fúrási ada- tok szerint a II. telep az I.-vel egyező dőlésű; Ny felé az alherttelepi VI. és VII. fúrás is feltárta. É-ra, az egykori Salamonovits-hányák területén 30 — 40 m-re közelíti meg a felszínt. Edelénytöl ÉXy-ra már a II. telep is csak foltokban van meg. A szénmedene sziklafeneke felemelkedik, palaeozói rögök bukkannak felszínre, s a császtai 1/1909. jelű, a Tilalmas erdő -f 231 közelében levő, továbbá a Hodáj- pusztától ÉXy-ra 600 és 1200 m-re levő fúrólyukak 83, 62 illetve 32 m felszínalatti mélységben mészkőre jutottak. Telepek a hepe-hupás ókori felszín mélyedéseiiben vaunak. — A már felhagyott Szóffer- hánya Irányóján igen sotk a Xeriíiua picta Fér., gyakori a Potaimides Mdentatus Defr., a P. moravicus ]\I. Hörn.. a P. borsodensi? Scliréter, a P. nodosoplicatus M. Hörji. és az Ostrea .sp.; ritkább a Melanopsis impressa Kraus var. monregalensis Sacco, a Heretrix islandicoides Lám. és a Cardium sp- — A Tilalmas Xy-i oldalán Az I. telep szelvénye a láncivölgyi 10. sz. ereszkében: Ostrea crassissiniás főte, 33 cm szenes pala. 56 cm barnakőszén, 18 cm riolittufa- beágyazás, 25 cm barnakőszén, 12 cm szenes pala, kemény, szürke kövü- letes feküagyag. — A fedő ostreai>ad 0.1 — 4 m vastag lenesét ^kot- A főte alatti 10 — 60 cm-es szenes palában itt-ott 10-;-15 cm-es újabb telepecskét is találtak. A riolittuí'a beágyazás néhol kiekelóűik, másutt a fölötte levő teleprészben is előfordul 'A cm-es rilottufacsík. — Az 1. telep veg^ü alkata TARXÓCI Ernő (1932) szeriiit: Szén: 40.72%, összes hvdrogén: 2.86%, disposibilis hydrogén: 1.09%, oxygén: 14.19%, kén: 3.46%, hamu: 7.6%, nedvasség: 31.17%, égéshő: 4207 kai., fűtőérték 378« kai. — A 80 m-rel mélyebben fekvő, átlagosan 1-20 m vastag és 3900 kai. fűtőertékü, II. vagy Wiesner telepet a Lánci-völgyben ugyancsak művel- ték. 1941-ben főteszakadás miatt víz alá került. Második elöntése 1945-ben történt a 2 db. 2000 1/p-es szivattyií egynapi szünetelése következtében, s azóta is víz alatt áll. 275 alsó-inediferrán széiiösszlet. vastafrabb vonalak = telepek. oanladozó Zsuzsánna-táró pár foktkial 75“ irányban dőlő telepénok szelvénye: fedő ostreapad, 1.2 m barnásszürke, kö\ületes niárga (Meretrix islandicoides Lám., Neritina picta Fér. Congeria sp.. Rotalia beccarii L.), alatta 0.4 m barnakőszén, 0.1 m fehéres agyag. 0.25 m égőpala, majd barnássárga fekvő homok. (A hányón ezen- kívül Potamides hidentatus Defr.-t is találtunk.) — A Tilalmas É-i végében kihajtott Ferenc-táró, kb. 120 m hossz-bau, ostreás kavicsra települő komokos rétegeket harántolt a közeli ókori rögökre transz- gredáló, enyhén DDNy-nak dőlő parti homokok folytatásában. E rétegeken 3 telepecske nyugszik, amelyeket 4—6 m meddő közl)e- település választ el egymástól. Az alsó-telep szelvénye: fedő ostrea- pad, 0.25 ni barna palás agyag, 0.05 m Potamides bidentatusos réteg. 0.10 m meddő pala, 0.80 m barnakő.szén, fekvő barna agyag. A középső-telep 0.80 m vastag, fekvőjében Potamides bidentatusos réteg van. A felső-telep szelvénye: fedő ostreapad, 0.03 eongeriás réteg, 0.15 m meddő pala, 0.77 m barnakőszén, 0.15 m égőpala. fekvő barna palásagj'ag. A Ferenc-táró hányóján tömérdek Neritina picta Fér- mellett Ostrea sp., Potamides bidentatus Defr., P. mitralis Cardium sp., Psammobia sp., Planorbis sp. és Buccinium sp. g:vüjthető. Mindhárom telep Ny és K felé kiékelödik; legnagyobb áz alsó, leg- kisebb a felső telep kiterjedése. — A Zsussánna- és a Ferenc-táró között több fúrás feltárta e telepeoskéket. A MÁSz 1947.-1 hodáj- pusztai fúrása 59 m mélységben 1.3 m-es telepet s a felette levő 15 m-es összletben még két (0.2 és 0.1 m-es) telepecskét harántolt: nehány más fúrás azonban telep nélkül ókori mészkőben ért véget. A Cl. sz- rudolfi és a II./1909. jelű császtai fúrólyuk alsó. a TV. ^z. borsodi teleppel aizonosítihiató telepe fölött 88.6, illetve 59.8 m távolságban, 1.1, illetve 1.7 m vastag telepet harántoltak, amely megvan a mészkőben végződő I./1909. sz. császtai lyukban is. E véko- nyabb telepek a felettük változó számbaai (0 5) és távolság- l>a'n levő kisvastagságú telepekkel e^^ütt a III. sz., ú. n. „közfV tele- peket képviselik. Közti telepek előfordulnak még az albert-telepi VIII. fúrásban a IV. telep felett 86.4 és 51 m távolságban, az alberti III. fiirásbau 45 és 51 m, Rudolf-telepen az I./1948. fúrásban 18.74 és 39.94 m, a II./1948. fúrásban 25.09, a W./1948. fúrásban ' 37.46 m, az V'./1947- fúrásban 36.4 m, a Pacsányvmlgyben (I./1947.) 64.54 m táA'ol- .''ágbau 0.6 és 0.5 m, továbbá 1.10 m. 0.20 m, 0.15 m. 2.45 m, 0.05 m, 0.05 m. 0.10 m, illetve 0.50 m vastagságban. Hová tartoznak a Ferenc-hánya hármas telepei? — A Tilalmas- tető viszonyai kétségtelenül a diósgyőri kifejlődésre emlékeztetnek, ahol a Wiesner-telep ugyancsak több kisebb telep társaságában jelentkezik. Hogy e kísérötelepek az alaphegység közelében külön- álló padokra tagolódott Wiesner-telep részei-e (SCÍ^HRÉTER), avagy a Wiesner-telep alatti szénzsinórok és vékonyabb telepek medence- peremi kivastagodásának tekintendök-e (VADASZ), elméleti kér- dés- Széttagolódás pl. az V. sz. telepnek az ormosi bányamező É-i részében észlelt megvastagodása is, több meddő palabeágyazás közbeiktatódása révén. A telep padjai azonban szorosan összetartoz- nak, a meddő palák csupán a medenceperem természetszerűleg nagyobb mennyiségű szennyezőanyagának időnldnti hozzákevere- dését jelzik. A diósgyőri és tilalmastetői széntelepek közötti tengeri 277 rétegek azonbau kifejezetten oszcilláló mozyúsokra utalnak. Ezek egyi’ószt a partokon legelevenebbek, másrészt hatásuk itt teremtette meg leghamarabb a szénképződés feltételeit, ezért a gyakori telep- képződés. Az olsómedilerrún szénkcpzödméntj Bódváu túli folijtatódását ma már bizonyos derűlátással ítélhetjük meg, a végső szót néhány -1 — 500 m-nos. Ez esetben a pei-emtöl távolabb eső teiáiletek (pl. Sa.jó- szentpéter) 'teleptávolságainak a Ny-i rész megfelelő teleptávolságai- nál nagyobbnak kellene lenniök. A magasabb telepeknek egyes pe fémrészekről való hiányzását e részek korábbi f eltöltődé sével, vagy utólagos lepusztulással, még inkább mindkettő kombinációjá- val magyarázhatjuk. Az egercsehi medencében még slirre települő tcirtonmaJk a galgóci, alaphegységen fekvő IV. (?) telep fölötti, (^sekély te lep- távolságú elöfordnlása máslíéntt alig értelmezhető. EdelénjHöl Ny-ra viszont — ahol a II. tele]) feküképződményei kerül- tek az alaphegység fölé — eleinte talán lassúbb, de huzamosabb b(>süllyedés érvénj^esült. A sajóvölgyi és ózdi kifejlődés különbségei a tortónai-emelet idején mosódnak el. Az egyöntetű, bár sekélytengeri elöntés dús íoraminifera-tarlalmú, tufás agyagjai***** az Uppouyi-Szigetet körül- véve délen Sajóbcábonyig, É-on Dubicsánytól Sajógalgóeig. nyomul- nak előre, sőt két kicsiny maradványfoltjuk az orinosi kolostorrom mögött, valamint a Kővágóhegytöl É-ra is kimntatbató. Szögdiszkordancia megállapítása a tortónai képződmények alatt a rossz feltárások miatt nem sikerült ugyan, az említett' okokból létrejött eróziós diszkordanciák azonban az egykori partszegélyeken jól bizonyíthatók, annyival inkább, mert a Bódvaközben a slir is hiányzik- Jelentős lepusztulást kell feltételeznünk a felsőniediterrán és a szarmata emelet határán. — Az alsó mediterránra itt-ott, eltérő k sz. f. magasságban, api’ószemű, kemény és likacsos, rétegzetten. kÖAniletmentes riolittufa foszlányai települnek- Császtapnsztától DK-re, a Középhegy K-i lejtőjén e tufa fölött fehér homokkő és halványsárga leveles, kövületes agyag következik, amelyek az innen É-ra levő völgyeeskében is megvaimak. A sárgás agyag, feküjébeu horzsaköves tufával, a Ferene-báuya szomszédságától a császtai szőlőkbe vezető lit kanyaróban, s innen ÉK-re, az iparvasút mel- lett is fel van tárva. Az összesített fauna jellegzetesen alsószarmata: szivacstük, Xoiiion granosum d‘Orb., N. depressnlnm Walk. — Jack. Elphidium rugosum d‘Orb-, E. crispum L., E. striatopnnctatnm F. M-, Bryozoa sp., Dorsanum dnplicatum Sow., Trochns poppelacki PartscK Trochns n. sp., Plenrotoma sp., Hydrobia sp.. Bulla lajon- ***** HEGEDŰS és MAJZON szerint: Textularia laevigata d‘Orb.. T. carinata d‘Orb., T. sp., Gaudryina siphouella Ess., Listerella commu- nis d‘Orb-, Spiroloculina tenuis Czjz., Kobulus crassus d'Orb., E. inoruatns d‘Orb., E. rotulatus Lám., E. depauperatus Ess., E. ornatiis d‘Orb., E. cnltratus Moutf., E. arcuatostriatus Hantk., E. eehinatus d'Orb., E. austriacus d‘Orb., E. cly])eiformis d‘Orb-, E. iutermedius d‘Orb-, E. sp., Leuticulina sp., Planularia sp., Saracenaria arcuata d‘Orb., Cristellaria siinplex d‘Orb., C. semiluna d‘Orb., S. sp., Marginu- lina sp., M. fi’agaria Gümb., ISI. pednm d‘Orb., M. hirsnta d‘Orb., M. triangularis d‘Orb., Deuíalina sp., D. filiformis d‘Orb., D. adolphiua d‘Orb., D. eonsobrina d‘Orb., D. acnta d‘Orb., D. coramunis d^Orb., D. pauperata d’Orb., Xodosaria sp., X. bacillum Defr.. X. exilis Xeug-. X. acuminata Hautk., X. pyriila d‘Orb., X. hyspida d‘Orb., Glandulina laevigata d‘Orb., Vaginulina margaritifera Batsob, Frondicularia sp., Flabellina sp., Lagena sp., L. hispida Ess., Globnlina gibba d‘Orb., Guttnlina aiistriaca d‘Orb., G. probléma d‘Orb., G- probléma d'Orb. var- deltoidea Ess., Xonion commuue d‘Orb.. X. nmbilieatulum !Montagu. X. granosum d‘Orb., X. pompiioides F. M., X. depressulurn Walk.— Jac. X’. boueanum d‘Orb., Elphidium crispum L., Plectofrondiciilaria diversi- eostata Xeug-, Amphimorphiua sp., Bulimina pyrula d‘Orb., B. iuflata íSeguenza, B. elongata d‘Orb., B. aculeata Seguenza, B. buchiana d|Orb., Virgulina schreibersiana Czjz., Bolivina sp., B. pnnctata d‘Orb., B. beyrichi Ess., Uvigerina pygmaea d‘Orb., U. urnula d'Orb., Angulo- gei’ina angolosa Will.. Diseorbis rugósa d‘Orb., Gyroidiua soldanii d‘Orb., Eotalia beecarii L., Epistomia eleg'ans d‘Orb., Siphonina reticu- lata Czjz., Chilostomella ovoidea Ess., Pullenia brilloides d‘Orb., P. sphaeroides d'Orb-, Sphaeroidina bulloides d'Orb., Globigerina triíoba Ess., Gl. bulloides d'Orb., Gl. reguláris d'Orb., Candorbuliua sp-, OrbuJina universa d'Orb., Planulina ariminensis d'Orb-, Cibieides lóba tiilus Walk. — Jac., C. dutemplei d'Orb., C. ungerianus d'Orb.; szivacstük, ostracodák, spatangida-tiiskék, otol.'fhiisok és halviszótnskék. kaireana Bast., Gastropoda s])., Modiola marginata Eichw., Liiuno- cardiiiru viudobonense Partseh, L. sublatisulcatum d‘Orb-, L. sp., Tapes gragaria Partseh- var. dissita Eichw., Macira sp., Ostracoda -sp. A kövuletes rétegek fedö.iében szivacstíís zsíros agyagok láthatók. NYÉNY G KDK ' ábra. A Osászta-pusztától I)-re levő 253 alsó-szarmata előfordulásának szel- vénye. 1. = ókori alapliegység, 2. = ailsó-mediterrán rétegek, 3. = likacsos riolittnfa, 4. = tufás agyag és 'homokkő kövületekkel, 5. szivacstűs szürke agyag. E fólsósvízi rétegeket az Antalvölgyben limnikus kőszéntelep lielj’^ettesíti. Az antalvölgyi táró elején 40 m hosszban feltárt likacsos riolittufára kezdetben meredek, majd csakhamar szintessé váló településben a művelés alaitt álló, 4.5 m vaistmg, 4 — 8 om-es riolittufa- csikkal kettéosztott telep következik, fedőjében több telepecskét közbe- záró szürke agyagokkal (kb, 15 m); a rétegsort 20 m vastagságé gömhzárványos riolittufa zárja. A fejtésekből kikerült fekete pala Melanopsis sp-t, Limnaea sp.-t és legalább kétfajta Pianorbis (Gyraulns) sp.-t tartalmaz. 4. ábra. Az antalvölgyi táró környékének földtani szelvénye. 1. = ókori alapbegy- ség, 2. = alsó-mediterrán rétegek. 3. = Iiifcacscw rioiittnía, 3a. = likacsos riolittufa és sárga, kövületes agyag, 4. = széntartalmú agyag- és riölittufa-rétegek, 4a. = z.síros agyag, szivacstűkkel, 5. gömbzárványos riolittufa, 6. = alsó-pannon agyag. A .3 — 5. sz. képződmények az alsó-szarmata emeletbe tartoznak. A limnikus rétegek kifejlődése g.ijorsan változik. A borsodi Trnak-hegy anomiás-pectenes homokon fekvő likacsos riolittufáján tufaréteget is tartalmazó, 30 — 40 m vastag, szivacstüs agyag, ezen 50 m vastag gömbzárványos riolittufa fekszik- A szivacstűs agya- gokat Szendrőládtól DK-re limonitkonkréciós szürke agyag, sárgás- vörös homokkő, vasas kötőszerű mészkő-konglomerátum helyette siti. Sajókeresztúrtól Ny-ra az andezittufák felett a császtaival meg- egyező likacsos riolittufa települ, erre kavics, ag^mg és homokos agyag váltakozása, végül horzsköves riolittufa következik. A felső riolitlufaszint az alsótól általában .jól megkülönböz- tethető. Vastagabb, tömeges, laza, borzsaköves, ókori kőzetzárványo- kat, olykor pedig szenesedett növényi részeket tartalmazó alsó részét egj’es csíkokban fellépő, ugyancsak tufaanyagú, mogyoró — diónagy- ságú, gömbölyű és gömbliéjasan málló zárványok, olykor kvarc- xavicszsinórok jellemzik. Felső, vékonyabb, ugyancsak kövület- mentes része általában fínomszemű, olykor porcellánszerűen tömött, kemény és réteges. E rétegzett rész állóvízi ülepedés eredménye, az alsó tufapad zárványai a leülepedő tufaanyag részbeni átmosásáról tanúskodnak. A Bódvaköz K-i részeinek riolittufáiA’al szemben Ny-on az andezittufák jut)iak uralomra, la lilkaosos riolittufa teljesen elmarad. Sajókaza — Putnok környékének szarmata rétegsora felső-oligocénre. leisö-, illetve alsó-mediterránra települő, helyenként hatalmas palaeo- zói zárvánsmkat, Dubicsányuál és Sajókazánál vízi vagy vízparti növénymaradványokat tartalmazó, andezittufa, -breccsa és -agglo- merátumrétegekkel kezdődik. E — Saj ókazán mintegy 40 m vastíig — összletben itt-ott réteges lávafoltolí (kitörési központok) is fel- ismerhetők. — Az andezitbreccsákon a Paesány mindkét oldalán s a Kétes-tetőn durva mészkőkavics és -konglomerátum, zöld és szürke agyag, világos homokkő települ (utóbbiban csigaoperculum), majd m vastag, gömbzárványos riolittufa-pad következilt. Utóbbinak korát a Paesány Ny-i oldalán talált vöröses agyag kövületei (Ro- talia beccarii L., Mactra sp- és Limnocardium vindobonense Partsch) rögzítik- Kétes-tető és Császta-puszta között a likacsos és gömbzárvánjm.s riolittufa egymástól függetlenül jelenik meg; a közbeeső rétegsor ki- marad, s a felső tufaszint is közvetlenül alsó-mediterránon nyug- izik. A gömbzárványois tufa itt is egységesebb, enyhén É-ra le- hajló, de Ny — K-i irányban is hullámos táblát formál; a likacsos féleség különböző t. sz. f. magasságban jelentkező foltjai mindig e tábla szintje alatt helyezkednek el. A tufatábla vastagsága K felé gyarapodik; SCHRÉTER a Bódva K-i oldaláu Borsodtól Ládbes- iiyőig követte. D-ebbre alsó-pannon rétegek takarják s csupán Ziliz- től I)-re jelentkezik néhány — STRAUSZ által felső-mediterráninak vett — folton- 1. kép. A Pacsáiiy-völgy nyílásának K-i oldala (Sajókaza). 1. = alsó-mediterrán homok, agyag, homokkő. 2. = Andezittufa és -agglomerátum. 3. = mészkökavics és -kong’lomerátnm. 4. = gömbzárványo.s riolittufa. 5. = a'lsó-pannóniai agyag. homok, kavics. (Foto: Balogh K.i 281 A leírt alsó-szarmata rétegsor a Sajó D-i oldalán is érvényes. A gömbzárványos riolittufát ulsó-pannónial agyag-, kvarc- kavics- és homokrétegek fedik (Melanopsis sturi Fuchs — Ormos- puszta, SCHRÉTER), amelyek a Bódvaközben D felé nem lépik át a tufatábla peremét. É-on a pannónikum barnakőszéntelepekkel a palaeozoos és mezozoos alaphegységre transzgredál (a szendröi nagy- id lomás melletti bánya hányóján Congeria n. sp., Limnoeardium sp., Theodoxus sp-, Planorbis sj)., Melanopsis sturi Fuchs, Melanopsis impressa Kraus var. bonelli Sism.). A széntartalmú üledékek való- sággal megkerülik az eddig pannónnak tartott parti konglomerátum kibiívásait. A Szuhogy fölötti szei’pentin bevágásában szögdiszkor- dancia is megállapítható köztük. Ez az „alapkonglomerátum‘' a csön- des pannon transzgresszióval neníhozhafó kapcsolatba, legcélszerűbb tehát az alsó-mediterránba helyezni. Rudabányán az Andi*ássy I.-, Andrássy II- és a Vilmos-bányá- ban vannak feltárva Mustodon longirostris Kaup és Hipparion gracile Kaup jellemezte gj’önge telepecskék. A pannóniai rétegösszle^ alja s a kai’sztosodott triász-felsíín közé barna vagy vörös terreszi- rikum ékelődik. Pelsőcajrdón hasonlóiképpen vörös nyirokra települ annak a Pelsöctöl Putnok — Sajókazáig lehúzódó kavicstakarónak a széle, amely, legalább részben, a rudabánya — szendröi széntelepes alsó-pannón heterópikus fáciese. A Gömöri — Karszt vörös agyagjá- nak legnagyobb része tehát pannonnál idősebb, valószínűleg miocén. Sajókazától Ny-ra a gömbzárványos riolittufa kiékelödik s az (dsó-pannóniainak innen kezdve túlnyomóan kavicsos rétegei elvá- laszthatatlanok az andezittufát fedő kavicsos alsó-szarmatától. Kétes- tetőtől Jákfaláig s Felsönyárádtól ÉNy-ra csupán annyi a különb- ség, hog:^’ az andezit tufák is kimaradnak s az alsó-szarmata — alsó- liannón kavicsok közvetlenül alsó-mediterránon, Zubogy — Ragály-^ Imola környékének pedig felső-oligoeénen fekszenek. Az alsó- szarmatánatlc a Göraöri-fensík]*ól származó mészkő-, s az alsó-pannón túlnyomó kvare-kavicsanyiaga egyformán a Sajó-deltához tartoíü-c. Itt tehát valóban helyesnek látszik az alsó-pannónt a f első-szar matá- kép. A Pacbáiiy-völgy nyílásának Xy-i oldala (Sajókaza). 1. = andezLttui'a i.-i -agglomerátuüi, 2. = mészkőkavic.s és -kongilomerátum, zsíros agyag, 3. = göuib- zái'ványos riolittufa, 4. = alsó-pannon kavics, homok, agyag. (Foto: Balogh K.) 282 ral azonositan'i, azz^al a uiegjegyzésisel, hogy az „alsó-paunóii^ inedenoe É-felé túllépi az alsó-szannatia mecleiic.e ismert kér étéit. A felső-pannonban száradra került területünkön a mai térszínt kialakító erózió működését számos foUjóterrasz jelzi. A Bód^'a- völgj^ben löszf oltok, egyebütt nyirokszerű agyag kópviselilv még a yleiszfocént. A szénmedence hosszanti vetőhálózatónsck külszíni nyomozása alig lélietséges, a vetőket a bányaműveletek és a fúrá.sok alapján ismerjük. Ma különösen a Sajókaza — ^Pntnok közti terület szeiike- zete égető kérdés. A kazal Kálmán-akna kntatóvágatában a IV. telepnek az V. telei) 127 m t. sz. f. szintjére való levetődósét állapí- tották meg, Ny-abbra — a 38. fúrásban — a felső telep már 112.6 m-en, a II./1947. fúrásban pedig 31.38 m-en van. Kb. 140 összmagas- ságii vető paszta liúzódik tehát itt. Ennék legkeletibb tagja — a Hugó-vető — batárolja Ny-ról a kazai, felsőnyárádi, sőt a barát- völgyi akna fejtésterületeit is, vetőmagassága É felé csökken. A )e- etett szent elep Sajógalgócnáí — eddig ki nem nyomozott vetők mentén — felemelkedik, Ny-abbra ismét nincs kibúvása. Hatalmas — 170 — 180 vetömagassógv — vetősáv húzódik Put- noktól ÉK-re, ahol a szaimiata-pannón kavicsok a felső-oligocén liomokkővel érintkeznek. A vetőrendszer kialakulását az alaphegység ősi szerkezeti irányai praeformálták. A főmozgások korát az egyenetlen térszínre települt tufaösszletek a torton-szarmata határán rögzítik. Fiatalabb vetők nyomozása a tömeges tnfákban többnyire bizonytalan, a pnt- noki andezitagglomerátnm nagy elvetődését mégis alsó-szarmatánál fiatalahbnak vehetjük. Alsó-szarmata utániak az antalvölgyi táró- ban látható, 145“/70” dőlésű, 1 m-es Amtők is; a szendi-ői telepeket el- verő, hasonló nagn^^ságrendű vetőcskék ellenben nyilván alsó-pannon utániak. Braunkohlenrevier zwische Bodva und Sajó in Nordungarn VOX KÁLMÁN BáLOGH T)as Grundgebirge des Braunkohlengebietes wird dnrch die l)aláozoischen Bergzüge des Szendröer Gebirges gebildet und dnrch kleinere Schollen gekennzeiohnet. die als die Fortsetziing des Gebirges aiich iiimitten des Beckens hie nnd da zum Vorsoheiu kommen. Die Serie No. I. besteht ans weiss gebándertem, gi’anem ka’istaHi- nisehem Kalkstein, hellfarhigem kristallinischem Kalkstein mit Muskomtgehalt, ferner aus gmuem Kalkstein abwechseilnd mit Tonschiefer. Die Serie No. II. enthált abwechselnd Sandsteiu- nnd Tensehieferschichten; Kalkstein-Zwischenlagernngen siud hier selten. Die Serie No. III. weist in dunklem Kalkstein nnd schwarzen Schiefern Krinoideen nnd Koralleni*este anf. Die Serie No. /T^. besitzt Gesteine, die meist denen dér Serie No. I. áhnlich sind (nzw.: {?rHu-, weiiss- iiud braimliolier. wohlgetíi'.hichtieter krisballiner Kalk- stein, serizithaltiger Tensohiet'er uucl gescliieferter Sandstein, stel- lenweise massiger, weisser kristalliiiischer Kalkstein. Die stratigraphische Reiilneiifolge diesien Ablageiungen isit niolit vollkommen gekliirt. Die Serie No. III. kömite als die jüngste gelten, wíilirend die áltieren Serien I. imd IV. ewntnell parallelisi'ert wer- iden komién. Die Ideutifizierunn dér Serie No. II. mit dér Maiifjan- erzlinsen fiihrendeu Tonschiefer enthalte)}den Qiiarzitserie a,ni Ostrande des Rudahátiyaer Gebirges ist ahznlehneu, da letztere irahrscheinlich schon den Wengener Schichten dér Triászéit ent- sprich t. Die weitereu Teile des (írnnd gebirgsrahmens sind Triaszüge des Rudabányaer Gebirges und des Göniörer Karstes. .\ls ersle Spuren von palaogenen Ablagernngeiu kann dér Kalksitein des oberen Eozans (?) von Rudabánya und tlas Kalk- sleinkonglomerat zwisiC'hen Imolia und Ti-izis betrachtet werden. Das obere OUgozan wird jxördlicb von Putnok dnreli grau-grünen Sand- sitein, von bier ab bis ins Ta.1 von Imola durob grauen Tcu ver- treten. Die iNIikrofauna des Toues ist jener des Sainsteines \^eri\ andt, docli viel reioher. Sie ist béréit* ein Vorlanfer dér tortonisehen Mikrofauna. Die tiefsten untermedHerranee Schichten — dér seg. „imtere Rhyolittuff‘ — ist nur südlieh von Kurittyán. duoli Bergbauanf- sehliisse békán nt. In ibrem Hangenden befindet sicb da^ Koblen- lager No. V. Dieses nntersite Braunkoblenliager überlagert jedocli aai aii dérén Orten unmittelbar, ab und zn anoli mit z^vviscben- gesehalteten improduktiven Sebiobtien ’s'erseliiedenei- Macbtigkeit das Paláozoiknm. Auf das Gmngebirge kommt au versebiedenen Orten diireb Feblens des Koblenlagers No. V., nnmittielbar das Láger No. IV. zn Hegen; dies beweist, dass diese Orte nocli zűr Zeit dér Ent- stebung des Lagers No. V. als Ináéin aus dem Meere berausnagteu. Demeutsprecbend finden wir ancb ringsum Anfbereitungsprodukte dér Ufierbrandnng. In dér Naebbarscbaft des Franzstollenis bei Edelény transgredieren die improduMiven Basissobicbte des Lagers No. II. auf die zwei kleinen palaozoiscben Sobollen. Daraus ist zn entnehmen, dass das periodische Fortschreifen dér untermediterranen Transgression von andauernden OsziUationen begleitet war. Die mediterránén Ablagerungen dér Qegend von Abod können am Randgebiet des Szendröer PaUiozoikums íreifer verfolgt iverdoi. Das versi eineriingsleere Strandkon glomeraf am Sárimé des Rnda- ixüngaer Gebirges, welches bisher als pmntonisch galt,\gehört eben- falls zn den mediterránén Bildmngen. Dér kohlenfübrende, sehottrige-kiesige-sandige-tonige Scbicb- tenkomlex des nnteren Miozans entbált die von Sehréter besebrie- benen Makrofossilien. Ilire eui’ybaline Foraminifei'enfanna ist jedocb im Vergleieb zu jener dér Oligozan- oder dér Tortou-Periode ansserst ármlicb. Zwiscben Bódva und Sajó ívird die berausragende )>alaozoiisobe Scbwelle nur von den zwei nntersten dér fünf Borsodéi- Láger bedeckt. In Nordwest und Südost ersebeinen aiucli die sogenannten „Zwiscbenlager“, die mit dér Bezeiebnnng III. znsammengefasst wnrden. Bei Edelény werdeji aueb die Láger I. 2H4 imd II. aibgiebaut. D,as dortige Lag^er No. I. enthalt eine 10 — 18 cm starke Khyolittuff-Embettung:. Das Láger No. II., welohes in dér Franz-Grube das Grundgebirge überdeckt, wird ebendort in geringei- vertikaler Entfernung nocli von zwei kleinieren Lagem begleiteft, wodui'oh die Lebhaftigkeit dér Osziilationen gekennaeichnet wird. Die liöberein Láger des Borsoder K‘oblenre^^!eTls und die impro- duktive Schicbteugriippe im Hangenden des Lagers No. I., welohe südlich des Sajó eine Sí árke von 75—150 in erreiobt, sind von gleiobem Altér, wie die Pecten und Corbula enthaltenden Schichten von Ózd und Egercse.lii. Nördlich des Sajó isf die improduktive Bedeckung des Lagers No. I. bei Edeléi\y schon fiehr g ering ma chtig; iiach dem Westen hin verschirindet sie sogor zusammen mit dón Lagern I. und II. Ler paláozosehe Schollenzug, dér von Galgóc bis Edelóny zu verfolgen ist, bedeutet keineswegs die Westbegxenzung des Sajótaler Kohlenbeokens, da die Zwiselienlager („No. III.“) auch noch an dér westliclien Seite dieser Scbwelle vorbanden sind. Dais Feblen dér oberen Koblenlager in einzelnen Kandgebieten kann entweder durcb eine frübzeitige Auffüllung, oder aber durcb eine nacbtráglicbe Denudation dieser Gebiete, oder noob eber durcb eine Kombination dér ibeiden Vorgánge gedeutet werden. Sonst wáre es kaum íu erkláren, dass im Egercsebier Beoken dér Scblier nocb \'on demselben Tortonien bedeckt wird. welebes bei Sajógalgóc in geringem Vertikalabstand ein auf das ' Paláozoikum tnansgredie- rendes Láger (No. IV.?) bedeckt. Westliob von Edelény jedoob, wo die Ba'sissobicbten voin Láger No. II. auf dem Grundgebirge Hegen, mochte ein anfangs i'ielleicbt langsameres, aber antbaltmides Siniken stattgefunden habén. Dér ünterscbied zwiseben dér mediterramen Eazies des Sajó- tales dér von Ózd — Egei-osehi verwisebte sicb zűr Zeit des Torto- uiens. Die an Foi'aminiferen reichen, tuffartigen Lebme dringen — das Upponyer Iniselgebirge umfassend — stidlieh bis Sajóbábony, nördlicli aber bis Dubicsány und Sajógalgóc vor. Ja es sind sogar zwei kleinere Überreste westlicb von Oimospuszta nachzuweisen. Es i.st zwar eine Winkeldiskordanz zwiseben dem Tortonien und dem unteren Miozán infoige dér mangelhaften Aufscblüsse nicbt nacbweisbar, docb kami das Bestehen einer Erosionsdiskordanz an den einstigen Kiistenrdndern umsomehr bewiesen werden, da im Bódvatal auch dér Schlier volkommen fehlt. Eine bedeutende Abti^agung fand an dér Grenze des Ober- mediterrans und Sarmatikums siatt. Auf das untere Mediterrán lagei-n sicb hie und da in versebiedenen Seetiöben ungescbicbtete, porosé Bhyolittuffe in zerstreiuten Flecken. Südöstlich und östlicb imn Csás-tapuszta folgen über dem Tuff weisser Sandstein und bláttriger Tón mit charakieristischer untersarmatischer Fauna, und über dieseu Spongiennadeln, entbalíeinde fette Tonne. Diese Brackwasserscbicbíen werden im Edelényer Antonal durcb lim- nisebes Koblenlager ersetzt; übei- dem dortigen, cea 20 m starken, koblenführenden Serie liegt in einer Máchtigkeit von 20 m Rbyo- iiítuff mit düiineren Lagen von kugelförmigen Tuff-Einschlüssen. Die Fazies dér limniscben Scbichten weicbt zwar am östlicben üfer (ler Bódva etwas von dér Fazies am südlioben üfer dér Sajó ab, ibre stratigrapbisehe Stellung ist aber ti'otzdem gut zu bestimmen undzwar duroh die stratigraphisch giit zii identifiziterendeu Liegeud- iind Hadigend-Tiiffschioliten. Südlieli dér Sajó lágert sicli dér poröst' Rhyolittuff auf Andesittuff. lm westliclien Teil des Bódvartiales fehlt dér porosé Rhyolittuff x'öllig. T)a's Sarmattkuin dér Umgebuug von Putnok hegifmit mit Weciisellagein von Aiidesittuff hrecciösen und aggloanenatisichen Oharailílers, u^elche auf das obei-e Oligozán, bzw. auf das obere und imtere jMediteaTan gelagert siud. Üi>er dieson befiudeii sich bei Sajókaza. Konglomerat und grober Kalksteinschotter, femer griinier und grauer Tón. heller Sandstein, sowie eine Rhyolittuffiban'k mit kugeligen Tuffeinsehlüssien, a'oii 3—6 m Starke. Das Altér dier letz- teren \\ird durch die in ihi'en Hangeudschichten enthalteue, nntsr- Harmatisehe Fauna bestimmt. Zwisclien Kékestető und Császtapuszta erscheinen die porosén und die kugeligen Einsehliisse enthaltenden zweieiden Rhyolittuff Schichten voneinander deutlich getrenut. Die au andei'en Orten zwischen beiden einschaltenden Schichten fehlen und die obere 'Tuffdecke ruht unmittelbar auf dem unteren Mediterrán. Die durch 'ruffkügeleheu eharakterisierte Rhyolittuff-Schicdit bildet auch hier eine leieht naoh Norden verfláchencle Tafel. Die Fleoken des porosén 'Puffes, welche — wie gesagt — verschiedene Höbenlageu über dem Meeresspiegel habén, erscheinen immer unter dem Nivoau dér erwahnteu Tafel. Dér diie kugelförmigen Einsohlie.SvSungen enthaltande Rhyolittuff • mrd vou unter-panmonisehem Toii. Quarz-Schotter und Sand bedeokt. Zwisclien Sajó und Bódva übersehreitet das Pannonikuni (len südlichen Rand dér Tufftafel nicht. lm Xorden transgrediert dias PannonLkum mit Kohlenlagem ül>er das palaozoisohe und mesozoise.he Gimndgebirge, oder über das Oligoziin. In Rudabánya l>efindet sich zwischen Pannonikum und Trias eine rote Schicht. Zu Pelsöcardó lagei-t sich ebenfalls auf rőtem Lehm („Nyirok”) dér Rand derjonigen Sohotterdecke, welcbe zumindestens teilweise als eine heteropisohe Fazies des kohlenführenden Pannons von Ruda- bánya 'aufzufassen ist. Dér nherioiegende Teil des rőten Lehmes vovi Gömörer Karst ist daher altér als pannon, wahrscheinlich •mxozav. Westlich von Sajókaza sind die Schichten des unteren Pannonikums íüberwiegend kieseling) wegen des Auskeilens des spharolithischeai Tuffes nicht von den untersarmatischen Schichten zn unterschei- den, welche den Andesittuff überdecken. Mehr naeh Norden fehlen auch schon die Andesittuffe und dér untersannatische, sowie dér aniterpannonische Schotter kommt unmittelbar auf das untere Medi- 'erran, ja sogar auf das obere Oligozán zu liegen. Da soivohl die untersarmatischen als auch die nnterpannonischen Schotterschich- ■ en zu dem Sajó-Delta gehören. erscheint es richtig hier das untere i^annonikum mit dem oheren Sarmatikum gleichzusetzen. Auf dem in dem oberen Painnonien trookengelegten Gebiet deuten zahlreiohe Flussterrassen auf ein Wii’ken dér Eri^ion hin. lm Bódvatale wird das Pleistoziin nooh durch Lössflecken, andei'swo luroh Braunerde vertreten. Das Verweríüngssystem des Kohlenbeckens mit den Hauptricli- tiingen NNO — SSW ist durch die Bergbauaufschlüsse und Bohrun- gén wohlbekannt. Die gi’össten Sprunghöhen zeigen sioh westlich; v'on Sajókaaa (140 lu) mid iiordöstlicli vou Putuok (170 — 180 la). Lktó ''^erwerfung^ssystem ist durcli die paláozoiscben Striikturlinien vor- írezeichnet. Die Zeit dér Hauptbeweg-ungen wird dm-cli die auf eiue miebene Oberfláohe ab^olag^erten Tuffe auf die Wende vöm Tortxi- uieu bis zum Sai-matien festg’elegt. Die grrosse Verwerfung: bei Putuok, wo sarmatLseh-pannouiscber Schotter sich mit oiber- oligrozánem Saudsteiu beriihrt, und die kleineu Verwerfung'eu im A'utontal sind jüpgei’ als das uutere Sanuatien. Bei Szeudrő sind klemen Störungen auch aus dér Periode naeh dem untereu Pauiuo- nikum zu beobacliteu. Elnöki megnyitó a Magyarhoni Földtani Társulat őslénytani szakosztályának 1949 július 7-én tartott alakuló ülésén T E L E G D I n 0 T H KAROLY Őszinte köszönetemet fejezem ki azért a nagy megtiszteltetésért, hog>' a T. Szakosztály elnökségének feladatát rám ruházni szíves volt. Ezt a bizalmat én valóban feladatnak tekintem és meggyőződé- sem, hogy az őslénytani szakosztály megalakulása időszerű és ihogy az új szakosztály működése a hazai őslénytani megismerésnek és ezen keresztül a tudomány előbbrevitelének az utóbbi időkben talán kissé ellanyhnlt menetét erőteljesebb ütemre fogja bírni. A magyar őslénytani vizsgálatnak megvan a maga minden elismerést megérdemlő múltja. A hazai föld iittörő kutatói a maguk korához méltó módon ismertették a rétegtani tájékozódáshoz szük- séges őslénytani anyagot. így pl. Böckli Jánosnaik a Dél-Bakony triászfaunáira vonatkozó megállapításai — ha az id. Lóczy Lajos által életrehívott Baliaton-monografiában történt újabb feldolgo- zásukban tetemesen ki is bővültek — alapjaikban helyeseknek bizonyultak. Hantken Miksa egry egész életet betöltő Camerina- tanulmányai. Staub Móric ősnövénytani tanulmányai, Halaváts és Lőrenthey pannoniai fauna-monogi*afiái és az utóbbi harmadidőszaki rákokra vonatkozó tanui'mányai — hogy csak egy-két kiszakított l>éldát említsek — beszédesen tanúskodnak amellett, hogy ezek az idők a hazai őslénytani anyag megismerése szempontjából termé- kenyek és a megállapítások jók voltak, hiszen például az unikum- számba menő Brachydiastematherium, vagy Koch Antal Prohyra- codon-ja mint a legidősebb rhinocerotida, annakidején megállapított rendszertani helyükön maradhattak a mai napig is. Nopcsa Ferenc őslénytani munkássága a szentpéterfahd dinosauria -ősmaradványok felfedezésével induit el és öltött olyan méreteket, melyek őt korá- nak legjobb paleontológusai sorába emelték. A magyarországi gerinces és főleg emlős ősmaradványok tannl- mányozásában talán nem is mutatkozik a múlthoz képest' töré.s, ■az anyag kisebb terjedelmének megfelelő, szerényebb keretek között — kibővülve a barlangi és ősemberku tatás mindjobban kiteljesedő menetével — erőteljes ütemben halad a maga útján. Kétségtelenül része van ebben a jelenségben a bécsi Abel-féle iskola hatásának is. A Dollo által megindított ethológiai analízis módszere és Ábel azon fölépült, főleg gerin^eesekkel foglalkozó ősélet- 287 tani tanulmányai, az ő ragyogó előadókészséggel megírt mííveinek egész sora, melyek újszerű meglátásöknak valóságos kiiicsesiházát tartalmazzák, lelkes és termékeny követőket talált a mi ősélet- búváraink sorában is. Nem is oilyan régen az a felfogás jutott nálunk is kifejezésre, hogy az őslénytan fejlődésének évtizedeken át az volt a legnagyobb akadálya, hogy azt segédtudományként főleg geoló- gusok művelték, megfelelő biológiai alapképzettség nélkül, holott tudományunk elsősorban a biológia módszereit alkalmazni lihmtott ősélettudomány. Mint minden új tudományos irányzat, ligy az Abel-fóle paleo- biológiai módszer is az ő kissé egyoldalúan beállított lamarckizmu- sával, amely úgyszólván minden jelenségben a környezethez való alkalmazkodást állapít meg, bizonyos fokú túlzásokba téved ugyan, mégis rendkívül termékenyítőleg hatott az őslénytani vizsgálatokra. De egymagában nem foglalja magában a megközelítését azoknak a nagy feladatoknak, amelyek felé a korszerű őslénytani vizsgálat törekedik. Annak egyik magasabbrendű feladata a szánnazáskutatás. Bár- meunyire nagy terjedelmet öltenek is la biológusok kísérleti öröklés- tani kutatásainak eredményei, azok az elmélet által feltételezett evolúoióniak csak egy gondolatnyi pillanatát fogják át, az élők világa fejlődéstörténetének valódi, kézzelfogható bizonyítékai mégis csak az ősmaradványok. És bármennyire töredékes és hézagos is azok állaga s ha még a legjobban földerítettnek látszó leszánnazási sorainknál sem számíthatunk többre annál, hogy láncszemeink eg>’- máshoz közelálló származási vonalak nyalábjában az egyes vonalak között ide-oda cikáznak, mégiscsak az őslénytani kutatás hivatott arra, hogj' újabb megismeréseivel a feltételezett evolúció menetéről, annak szabályszerűségeiről alkotott nagyvonalú képet fokozatosan tökéletesítse. Ma az a feladat, hogy a genetikai kísérletek eredmé- nyei az őslénytani megismerésekkel lehetőleg összehangzásba hozas- sanak. Legutóbb Osborn kísérelte meg, hogy a Proboscidea alrend két, aránylag legjobban tisztázott csoportjának, a Mastodon- és Titano- tlierium-féléknek származási kapcsolatait ilyen szempontból ellen- őrzés alá vegye. Ö ai-ra a megállapításra jut, hogy enníek a két állatcsoportnak az evolúciójában két hatótényező-csoport ismerhető fel. Az eg'yik tényezőcsoport belső, felsőrendű, a csiraplazmában rejlő lehet és lassan, egyirányban, orthogenetikusan irányítja a törzsfejlődés menetét. A másik tényezőcsoportról föltehető, hogy u külső környezet hatására, a somatoplazmában alakul ki és az előb- bieknél sokkal gjmrsabban jut érvényre, nem mindig véglegesen maradandó hatású, de erőteljesen befolyásolja a transzformizmus mechanizmusát. Az őslénytani kutatás közvetlen főfeladata azonban mégis csak az ősmaradványok korjelző jelentőségének az elmélyítése marad. A föld történetének időbeli taglalásában a földfelület nagy vonásait formáló, ú. m diasztrofikus tényezők, az egész földfelületet nagyjá- 1>ól egyidejűleg átvonalozó orogenetikus jelenségek és azokkal össze- függésben regressziók, lepusztulás és transzgressziók, valamint klima- eltolódások megszabnak ugyan bizonyos nagyvonalú elhatárolásokat, a földtörténeti kormeghatározásban legnagyobb jelentősége mégis csak azoknak az ősmaradványtársaságoknak van, melyeknek min- id' 288 deniké rányomta minden egyes nagyobb földtörténeti időegység üledékeire a maga letöröllietetlen bélyegét. A már meglévő nagyvonalú rétegtani kép legapróbb részletei- nek tisztázása és a niozaikszerű részletek egy beillesztése révén ipar- kodik magát a nagy vázat minél .lobban tökéletesíteni a biosztrati- grafiai mnnkamódszer. Ez a munkamódszer a legkisebb egységből, a rétegből indul ki, annak^ elhatárolásában az üledékképződés mód.iában beállott meg- változást álla.pít meg. A rétegbe zárt ősmarad vány társasé got ősélet- rani vizsgálatnak veti alá és belőle kikülöníti azokat az elemeket, amelyek nem életterükben, hanem idegen környezetből odakerülve csak beágyazási helyen fekszenek. Variáeióstatisztikák segítségével elkülöníti egymástól az egyidejűleg élt fajokat és azok változatait, az egymás fölött fekvő rétegekben az egymás után előállott (Waagen-féle) mutációkat. Egymáshoz közelfekvő szelvények össze- hasonlítása Útján nagyobb összefüggő teiúileten megpróbál fauna- vándorlások nyomaira akadni és nagyobb elterjedésben megállapí- tani a legkisebb rétegtani egységet, az egy faj élettartamának meg- felelő biozónát, másként faj öltőt. Nehéz, lassú, nagy és gryors ered- ményekkel nem kecsegtető munka ez, mégis csak ezen az líton remél- hető a rétegtani és származástani kép tökéletesítése. Két részből áll ez a munka: a megfigyelésből és a megfigyelési eredmények értel- mezéséből, az utóbbiban már nagy része van az egyéni elbírálásnak. Hazai irodalmunkban ennek a biosztratigrafiai munkamódszer- nek éppen csak első kezdeményeivel találkozunk, holott nyilvánvaló, hogy például sajátos kifejlődésű harmadidőszaki képződéseink meg- ismerését ez a munkamódszer nagy lépéssel AÚhetné előbbre. Mint a bevezetőben említettem, meg kell állapítamink, hogy a hazai őslénytani kutatásnak, közelebbről a gerinctelen faunák fel- dolgozásának menetében az utóbbi időben általában határozóit ellanyhulás állapítható meg. Még az egyes fontos lelőhelyek tisztán, faunisztikai feldolgozásában is meglehetősen hátrainaradtunk. Ennek a jelenségnek egyik okát talán a múlt szakképzésének hiányosságá- ban is kereshetjük, mert az nem támasztott különösebb kedvet és készséget a fáradságos és hosszadalmas őslénytani munka iránt. Régen őslénytani gyűjtéseiket maguk a geo»lógusok dolgozták fel, ma ezzel csak az a nagyon kisszámú szakemberek csoportja foglal- kozik, melyet beosztása erre a munkakörre korlátoz. A ma nálunk divatos hegyszerkezeti szintézisek és li. n. gyakoidati irányú földtani munka hivatásos geológusaink zömét annyira igénybe veszik, hogy gyűjtött őslénytanii anyagaik feldolgozásához azok se jutnak, akik szívük szerint azt örömmel végeznék. Az országos földtani felvételen gyűjtött őslénytani anyagok jórészt feldolgozatlanul a múzeumok fiókjaiban és ládákba csomagoltau a pincékben hevernek és folyton szaporodnak. Azok közül, akik gyűjtötték, sokan már elköltöztek az élők sorából és anyagaik a tudományos feldolgozás cé’-jaira csak részben, biosztratigrafiai vizsgálatokra legtöbbnyire egyáltalában nem használhatók fel. Nyilvánvaló, hogy valamely őslénytani anyag feldolgozá.sái'a elsősorban az hivatott, aki azt gyűjtötte, vagT*^ legalábbis a gyiijtés- nél jelen volt. Aki pedig valamely őslénydani anyag korszerű fel- dolgozásához fog, annak biológiai alapképzettsége mellett a földtani szemlélet minden ágában teljesen otthonosnak kell lennie. 2S9 E2íeknek az elveknek a megvalósításával iparkodik a helyzeten változtatni az egyetemi tanulmányi reform. A közel harminc évig szünieteltetett budapesti egyetemi őslénytani tanszék újraszervezyése volt az első lépés és az újrendszerü geológusképzés menete, ha remél- hetőleg rövidesen nyugodt mederbe terelődik, hiszem, hogy olyan lij generációt bocsát majd ki az életl>e, amelynek meg’ esz a kellő előképzettsége és lelkesedése is ahhoz, hogy teljes erejével az őslény- tani kutatásban mutatkozó hiányok pótlásához is láthasson. A szük- séges számií új mmikahelyek megteremtésének lehetőségére is meg van minden reményünk. Kormányzatunk kétségtelen tanujelét adta annak, hogy a leg- niesszebbmenőeu támogatni kívánja a tudományos kutatást és külö- nösen egyik első helyen a gyakorlati eredményeket is megalapozó földtani kutatást. Tudomásunk van arról is, hogy például az állami földtani intézet tudományos személyzetének létszáma jelentős szapo- rítás előtt áll. Semmi akadálya sem volna tehát annak, hogy felvevő geológusaink, ha ősmaradványtársaságokban gazdag termőhelyek körzetében dolgoznak, paleontologus segéderőkkel karöltve végezzék el a faunák begyűjtését és e paleontológusok kizárólagos feladata az őslénytani anyagok feldolgozása legyen úgy, hogy a két tényező, a geológus és paleontológus munkája egymást tökéletes egyetértésben kiegészítse. Abban a reményben, hogy a hazai őslénytani kutatás ilyen fel- lendülése szakosztályunk működésében rövidesen mutatkozni fog, nyitom meg az őslénytani szakosztály első szakülését. A lillafüredi mélyfúrás tsz. magassága A gyakorlatilag meddőnék bizonyult lillafüredi mélyfúrás tudomá- nyos ezemporrtból gyakran kerül a kutató geológusok érdeklődésd körébe. Emiatt több oldalról is felmerült az a kívánság, hogy a mély- fúrás esőszájánalk pontos tengerszínfelettá magasága hataroztassék meg. A miskolo — egri felsörendű szintezési vonal mérésénél kapcsolatbau S'or került a kért adat meghatáirozására is. Eszerint a lillafüredi mélyfúrás l>élésc9öve osőszájának tszf. magassága: 326.933 m. Bendefij László Társulati ügyek A lMag> arhoni Földtani Táisnlat életében jelentős határkő az 1949 június 7-e, amiikor a meginduló ŐSLÉNYTANI SZAKOSZTÁLY taidotta első alakuló és szűkülését. A megalakuló gyűlést, amelj^en 41 tag jelent meg, Vadász Elemér a Földtani Társulat elnöke vezette. Javaslatára az alakuló gyűlés e^üangúlag Telegdi Bóth Károly egyetemi tanárt választotta elnökévé és Bogscli László egyetemi intézeti tanárt titkárává. 29(1 Telegdá Kóth Károly elnöki megnyitója után, amelyet itt teljes egé- szében hozunk, az Őslénytani Szakosztály megtartotta első száküléséi , melynek előadói voltak: Andreánszky Gábor: Az urkuti alsó krótakorú fatörzsek. Strausz László: Őslénytani meg’határozások értékelése. A Magyarhoni Földtani Társulat havonta .két szakülést tartott. A befejező szakülés, a nyári szünet előtt, június hó 1-én volt, A nyári hónapokban, minthogy tagijaink tölbbsége. júniustól szep- tember hó végéig, az ötéves tervben fölv^ett külső földtani munlkálatokat, térképezést és gyakorlati jellegű ásványi nyersanyag kutatásokat végzi, nem tartottunk szaküléseket. A nyári szünet utáni első szakülést októ- ber hó 5-én tartjuk. A nyári hónapokban előkészítettük a Földtani Közlöny legközelebbi 5—8 füzeteit. Vadász Elemér elnök a geológus szakos egyetemi hallga- tók külső felvételi munkákban való részvételét irányította. Előkészí- tette a november haA’ában, Miskolcon tartandó vándorgymlést. Nyári is- meretterjesztő, vidéki előadások rendezését Szalad Tibor társelnök, mint a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója vállalta magára. Az elő- adásokat a munkaterületükön dolgozó szaktársak tartották. Ilyen módon a helyi pártszervezetek keretében a következő ismeretterjesztő szakelő- adások hangzottak el: 1. Schréter Zoltán: A sajóvölgyű barnakőszénmedence földtani viszonyán 2. Trieber László bányamérinök: A szén telepek képződése. 3. Jaskó Sándor: A föld és szén keletkezése. 4. Jávor Alajos: Bányász és geológus együttműködése az ötéves tea*v sikeréért. 5. Stoll Lóránt: Teleptani adottságok hatása a királdi ezénbányá- S ZSL^T'SL* 6. Jaskó Sándor: Ü.iialbb geológiai kuríatások az Ózd-köirnyéki szén- medencében. SZAKÜLÉSEK: Az óv eleje óta tai-tott szaküléseink folytatásaként, 1949 április— május — június hónapokban négy szakülést május hó 4-én a Magyar Hidrológiai Társiasággal közösen rendezett ünnepélyes ülést tartottunk. 1949 április 6-án d. u. 5 órakor. Előadott: Dombai Tibor: Gravitációs és földmágneses kiértékelő fotoelektromos számlálóberendezés. ^ . Horusitzky Ferenc: A legfiatalabb kéregmiozgások kronológiája. Elcmdásokhoz hozzászóltak: Egyed László, Vadász Elemér, Pávai Vájná Ferenc, Beieh Lajos. 1949 április 20-án d. u- 5 órakor. Előadott: Strausz László: Őslénytani adatok Baranyából. Scheffer V. és Kántás K-: A Dunántúl regionális geofizikája. Előadásokhoz hozzászóltak: Horusdtzky Ferenc. Vadász Elemér. Schmidt E. K,, Balogh K., Pávai Vájná Ferenc, Szurovy Géza. • 19-19 május 4-én Társulatunk és a Magyar Hidrológiai Társaság közösen rendezett ünnepélyes ülésén a követlkező előadások liangzottak el: 1. Mosonyi Emil: A vízgazdálkodás feladatai az ötéves tervben- Hozzászóltak: Németh Endre és Szálai Tibor. 2. Szurovy Géza: A földtani kutatás hároméves tervének eddigi ered- ményei és az ötéves kutatási terv feladajtai. Hozzászóltak: Jámbor Miklós, Kretzói Miklós és Venkovits István. •291 194Í) onájufí 18-án tartott szakülésí&a előadtak; 1. Szádeczky K. Elemér: Kőszén vizsgálatok gyakorlati .ieloín tősége. 2- Tokody László: Adatok Rudabánya ásványairól. 3. Szöts Endre: A Vértes-hegység nyugati oldalának kőszén-előfor- dulásai. Előadásokhoz hozzászóltak: Horusitzky Ferenc, Fekete Zoltán. Vadász Elemér, Kertai György, Szurovy Géza, Egyed László, Vitális Sándoi’. 1949 .június 1-én d. u. 5 órakor. Előadott: Vitális Sándor: Magyarországi hentonit-előfordulások. Előadáshoz hozzászóltak: Ajtay Z., Szurovy G., Pávai Vejna F-, Bon'tnyák I.. Hegedűs Gy. Gedeon T.. Vadász E. Az április 6-án tartott választmányi iiléts „Őslénytani Szakosztály" megalakítását határozta el és annak irányítására Telegdi Róth Károlyt, a budapesti Tudományegjmtem őslénytan tanárát kérte fel. Ezen elhatá- rozás meg'valósuláaaként 1949 június 7-én tartotta az Őslénytani Szak- osztály első alakuló szakülésót, melynek műsora volt: 1. Az Őslénytani Szakosztály megalakulása, 2. Andreánszky Gábor: Az urkuti alsó krétakorú fatörzsek. 3. Strausz László: Őslénytani meghatározásolk értékelése. Előadásihoz hozzászóltak; Vadász E., Kretzói M., Rotaridesz M., Majzon L., Telegdi Róth K. \ VÁLASZTMÁNYI ÜLÉS. 1949 április 6 án, a iszakűlés után tartott választmányi ülés a flolyó- ügyeket táryiailrta. Majd két munkiablaottság alakult, * földtan-oktatás bizottsága, szakszótár-bizottsága. Mindegyik bizottságnak 10 tagjia van, akik Vadász Elemér vezetése ínellett működnelk. 292 Irodalom Í’OLDKAJZ A KÖZÉPISKOLÁK I. OSZTÁLYA SZÁAIAILV. A szociializnms haladó szelleanében fogant új középiskolai tanterA- egyik jelentős vívmáuyia a múlttal iszemiben: a természetismereti tanulmán>Tok elötéribe helyezáse és^ tanítási rendszoriiknek dialektikus módszerrel való felépítése. E tanulmányok közös célja a természeti tárgyak és jelenségek közötti okozati összefüggéseknek és a természet fejlődésmeneténeik meg- ismerése s ezzel a természet egészét átfogó, egységes szemlélet kialakí- tása. Ezt a célt a tanterv — igen helyesen — a természetisnieoreti tan- tárgyak szoros koncentrációjával, gondolatmenetüknek és ismeretanya- guknak egymásból és egymásra való építésével kívánja elérni. Ezt a törekvést tükrözi vissza a fenti címmel megjelent tankönyv, amiely a keletkezés, kialakulás és fejlődés sorrendjében tárgyalja a Földünkre vonatkozó alapismereteket, csillagászati, földtani, légkörtamii és vízrajzi megvilágításiban. Függelékként térképészeti ismeretek egészítik ki a több mint 300 oldalas tankönyvet, amely bőven el van látva jól szemlél- tető fényképmáso latoikkal és vázlatrajzokkal a szöveg között és 16 táb- lán. A tankönyveket tizenkét szakemberből álló munkaközösség szer- kesztette, a tudomány mai állásának megfelelő szakszeimséggel és a didaktikai követelményeket kielégítő módszerességgel. Kétségtelen, hog>- ennek a nagy ismeretanyagnak a tanítása és megtanulása nehéz feladat elé állítja a tanárt és a tannlókat egj'aránt, s csak az első tanulmányi esztendő tapasztalatai alapján lehet majd megállapítani, hogy ez a bő tanítási , anyag nem jelent-e eredményt veszélyeztető túlterhelést a tanulókra*. A magunk részéről hibáztatjuk a tankö.nyvnek, ül. a több tudomán\- tárgyikö léiből vett tanítási anyagnak „Földrajz“ névvel való megjelölé- sét. Nem szólva arról, hogy ma már a csillagászat éppen úgy nem von- ható a. földrajz tárgyköaébe „mathemetikai .földraj z“ néven, mint a lég- körtan „a levegő földrajza“, A^agy a AÚzrajz a „vizek földrajza“ néven. — faként a földtani ismereteknek „Földrajz“ címen való tanítását kifogá- • loliuk, mert ez a megjelölés ellentétben áll a tudományos felfogással és a tudományok tárgj'körét illetően téves fogalmat gyökereztet a tanu- lókba és a laikus közönségbe. A Magj'arhoni Földtani Társulat földtan- oktatási munkabizottsága már jóval a tanterv kibocsátása előtt felhívta erre a tantervkészítők figyelmét és javasolta az I. osztály természet- ismereti tananyagának heljüállébb névvel való megjelölést. Minthogy felszólalásunknak nem volt eredménye, most ismételten felemeljük tilta- kozó szavunkat a földtannak a földrajz keretébe való olvasztása ellen, ami a múlthoz képest határozott visszaesést jelent, mert ilyen 'beállítás- ban a földtan még inkább elsikkad a középisikolai tanítási rendszerében, mint azelőtt, amiikor legalább a legközelebbi rokontárgyahkal. az ásAmny- lannal és a kőzettannal társátva tanították. K. N. Karpinszkij: Európai Oroszország földtani múltjának körvonalai. A szoA'^jet Tudományos Akadémia kiadása Mos^kAm 1947. A. n. K a p n H H c K H ft : OÜEPKIl rEOJIOTHÜEGKOrO ÜPOm.üOrO EBPESCKOa POCCHH HsgaTejibCTBo AKageusH Hayic CCCP. MocKBa. 1947. A mű ‘bevezetésében BUBLA JNYIKOV rÖAÜdeu ismerteti KAR- PINSZKIJ életét és munkásságát. Karpinszkij, az orosz geológia atyja 1846-ban született. Munkásságát főleg ősföldrajzi és tekíoniUíai téren fejtette ki. Ennek során új törA'ényszerűségek felismerésével gazdagította az egyetemes földtan tudományát. 1882 óta az orosz Pöldtani-TáríiuLat elnöke, majd 1919-töl 1936-ban bekövetkezett heJá- láig a szovjet Tudományos Akadémia elnöke volt. Korának világ- A’iszonyl atban is egyik legnagyobb geológusa. Ez a? újból kiadott műve eredetileg 1919-ben jelent meg, de a I>enne megállapított tények ma is időszerűek és helytállóak. Mód- szertani tekintetben is indokolt a munka új kiadása. Maga a munka négy fő fejezelne oszlik. I. Európai Oroszország fizikai-földrajzi viszonyai a föld- történeti korok soi'án. II. A kéreg mozgások általános jellege Európai-Orcszország- ban. III. Megjegj^zésiek Dél-Oroszország diszlokációiuak természeté- ]-öl. IV. Európai Oroszország tektonikája. Kitűnő tektonikai és ős-föídrajzi térképei kiváló segédeszközül szolgálnak Európa.i-Oro'szország földtörténeti múltjának vizsgálatá- nál. Bibliográfiái fölsorolás zárja be a könyvet. B. A. JI. Agadzsanov: Hidrogeológia és a földalatti vizek hidrauli- kája. Moszkva — Lcningrád 1947. (183 oldal). A hidi-ogeológusok számára igen alapos és megbízható gyakor- lati segédkönyv, mely igen nagy figyelmet szentelt az olajmezők vizeinek vizsgálatára. Ezek a tulajdonságai ugyanis lényegesen el- térnek szerinte a többi hidrogeológiai törvényszerűségektől és gya- korlati jelentőségük igen nagy. A munka első részében főleg általános hidrogeológiai törvény- szerűségeket ismertet. Igen alaposan és matematikai eszközöket sűrűn alkalmazva tárgyalja az egyes problémákat. Végül az így ismertetett törvényszerűségeket egész sor gyakorlati példán is be- mutatja. Főleg Európai-Oroszország egyes hidrogeológiai prolblé- niáit tárgyalja ennek során. A második rész tárgyköre inkább a hidraulika. Ezen belül is főleg az olajmezők gyakorlati problémáival foglalkozik. Nagy mate- matikai és fizikai fölkészültséggel ismerteti a felmerülő kérdéseket. A szöveg világos és könnyű stílusa külön felemlítést érdemel. A megértést számos igen szemléletes ábra szintén nagyban meg- könnyíti. B. I. V. Viiszockij: Földtani felvételezés. Mosíkva — Leningrád 1946. (87 oldal). Elsősorban földtauszakos egyetemi hallgatóknak és a felvéte- lező geológusoknak szánt munka. Hangsúlyozza az ily irányú kézi- könyvek niagy gyakorlati fontosságát. Munkája a legmodernebb gyalíorlati tapasztalatokat és újításokat is magába foglalja. Rövid bevezető részben ismerteti a földtani térképek a'apelveit, a. különböző vetítési eljárásokat, végül pedig a földtani térképezés célját és alkalmazásának feltételeit. A második rész részletesen fog- lalkozik a földtani felvételezés gyakorlati kivitelével. Ismerteti a különböző eljárásokat és az anyag feldolgozását. Igen világos stílus- sal, jól összefoglalva tárgyalja a pröb’émákat és így kiváló segéd- eszközül szolgálhat a felvételező geológus számára. B. KCEAKOV: Bevezetés a tőzeg fizikájába 1947 (22tí old.) KyjIAKOB; BBEAEHME B cpHSHKV TOP(J)A. 1947 (TocaHeproHsaaT) Előszavában a szerző munltá.ia megírásának szükségességét ismer- teti. A hatalmas lépteJíkel fejlődő szovjet energiagazdaság egyre inkább megköveteli a tőzegkitermelés gépesítését is. Ennek legnagyobb aka- dálya eddig az volt, hogy kevéssé ismerték a tőzeg fizikai sajátságait. A könyv ennek a hiányosságnak a megszüntetését célozza; azonkívül a tőzegiparral foglalkozó mérnök-hallgatók számára ez az első össze- foglaló szakkönyv a tözegfizika terén. A szerző nagy matematikai felkészültséggel igen részletesen ismer- teti a tőzeg egyes fizikai tulajdonságait négy fejezetben. Az első rész a tőzeg diszperzitásával foglalkozik. Ismerteti a tőzeg- nek, mint diszperz rendszernek viaeHcedését, a diszperzátás fokának kísérleti meghatározását, a nedvességtartalom és a likacsosság meg- állapítását és végül a fajsúly mérését. A második rész a tőzeg mechanikai sajátságaival foglalkozik. A részletesen ismertetett mechanikai sajátságok közül meg kell említeni a földtani szempontból érdekes következő fejezeteket: Kapilláris jelen- ségek a tőzegben, a víz mozgása egy tőzegtömegben, a tőzeg képlékeny- sége. A harmadik rész a tőzeg hőtani tulajdonságait tárgyalja és ismer- teti a szárítás folyamatának fizikai alapjait. A negyedik részben a tőzeg elektromos tulajdonságaival foglalkozik. Végül pedig ismerteti a tőzegre vonatkozó legújabb röntgenográfiai vizsgálatait. Ezek a mérések eddig egyedülállóak, sehol külföldön még nem történtek ilyen vizsgálatok. A munka gazdag irodalmi felsorolással zárul. Magyar vonatkozásban nagyon sok tanulságot nyújthat a nálunk még mindig csak a régi nyomdokokon tapogatódzó tőzegkutatásnak. Tt. ÚJ ÁSVÁNYOK: Aminoffit. C. S. Hurblut: Aminoffite, a név miueral írom Láng- ban. Geol. Fören. Förhandl. 59. 1937. 290 — 292. Négyzetes. Formái (111) és (001); piramisos. Színtelen, üvegfényü. Törékeny, törése kagylós. (001) szerint rosszul hasad. Keménység 5,5. Fajsúly 2.94. Optikailag egytengelyű negatív; olykor anomálisan kéttengelyű, m =1,647; 1637. Oa24 Bég AI3 SÍ24 Os4 (OHls. Lelőhely: Lángban magnetit vagy limonit üregeiben. Név: G. Aminoff tiszte- letére. Asovskit. A-30BCKHT N. E. Efremov: H. E. E^pcmob: L’asovskite, nouveau mineral du groupe des hydroferriphosphates. Trav. Inst. Lomonossov. Ac. Se. U. R. S. S. 10. 1938. 151 — ^155. Amorf (?). Sötétbarna. Pora barna. Törése kagylós. Viaszfényü. Keménység 4. Fajsúly 2,5. Gyengén kettöstörő, n = 1,758. 3Fe20s . . P2O5 . 6H2O . Lelőhely: Taman, az Azovi tenger mellett. Név: lelőhely után. Bedenit, BeaenHT, N. E. Efremov: H. E. E(l)pe.MOB: La bedeiiite, iiouveau miiiéral. Méin. Soc. Rass© Mm. 66. 1937. 479 — 485. Szálas-rostos. Halványszürke, Fénye selymes, aszüesztre emlé- keztető. Kéttengelyű negatív. 2V nagy. Optikai tengelyek síkja pár- huzamos a rostiránnyal. “ =1,638; r =1,634. Kioltás egyenes. CaiűMgJ^e^^* A.1) 5 Si8 O22 . OH. Lelőhely: Észak-Kaukázus, Bedenliegy, Vlasenkov szerpentin-előfordulása. Név: lelőhely után. Bellingerit, H. Berman — C. W. Wolfe: Bellingerit, a new mine- ^ ral írom Chuquicamata, Chile. Amerie. Mineralogist 25. 1940. 505 — 512. Háromhajlású, a : b : c = 0,9264 : 1 : 1,0149; “ =105'’06’, P =96" 57 ’á’, y =92"55’, Kristály formák száma 28. Az 1 mm-nél kisebb kris- Ij'ilyok (001) szerint nyúltak és (100) szerint táblásak, üíerkristályok (101) szerint gyakoriak. Törése kagylós. A kristályok mérsékelten törékenyek. Keménység 4. Fajsúly: 4.89 ±0,01. Szín: sárgászöld. Karca halványzöld. Optikailag pozitív, 2V közepes; kettőstörés erős, r <; v. « = 1,890, P = 1,90, T — 1»99- Pleochroizmus ct = világos kékeszöld, P = világos kékeszöld, t = kékeszöld. “ < P és y. Weissenberg fel- vételekből ao = 7,22A, bn = 7,82A, Cn = 7,92A, ia:b:c = 0,9235:1:1,0128; “ = -- 104"29', P = 97"15', y = 93"11'. Vn = 427,78 A, Mo = 1267,93- Kémiai össze- tétele: 3Cu(J03)2. 2H2O. Előfordulás: Chuquicamata, Chile, leightonit és gipsz kíséretében vaskos kvarcon. Név: H. C. Bellinger, a Chile Rxploration Co. alelnöke tiszteletére. Ascharit. kmsíom, M. N. Godlevszky: M. H. Fo/iJieBCKHit ; Reoherches minerolag. sur le gite de borates dTnder. Mém. Soc. Russe Min. 66. 1937. 315—344. Rombos (?), Fehér, krétaszerü. Keménység: 3,5. Fajsúly = 2 65. Kéttengelyű. 2V. kicsi. Kioltás egyenes. “ = 1,646; P — 1,642; 7 =1,575. MgHBOa. Lelőhely: a Káspitótól északra az Ural íolyó mellett az Inder tó. Cayeuxit. Z. Sujkowski: Les sehistes niokeliféres du flyseh des ('arpathes. Arch. Min. 12. 1936. 118 — 138. A Kárpátok flissrétegeiben gumók. SiO^ 15,36; SO4 17; As 13,42; Sb 21,61; Fe 16,76; Ge 5,85; AI2O3 1,22; Cr20s 0,18; MoO 1,20; NiO 0.80; CoO nyomok, ZnO 0,40; MnO 0,08; MgO 1,95; CaO nyomok, P2O5 0,12; CO2 1,60; H2O 110" 2,76. Név: L. Cayeux tiszteletére. Djalmait, C. P. Cuimaraes: Djalmaita, un novo mineral radioativo. Annaes da Academia Brasileira de Sciencias. 11. 1939. 347—350. A szabályos rendszerben kristályosodik. Urallcodó az (lll|, alá- rendelt a jsil}- Színe sárgásbarna-zöldesbarna-barnás- fekete. Ke- ménysége 5.5. Fajsúlya 5,75 — 5,88. Törése egyenetlen, nem hasad. Átlátszó, n = 1,97. (U, Ca, Pb, Bi, Fe) (Ta, Nb, Ti, Zr)s Og . 11H2O. Lelő- hely: Posse farm, Brejaüba, Minas (ieraes, (Brazília), pegmatitban milo'oklin, bizmutásványok, muszkovit, berill, gránát, oolumbit, mag- netit, samarskit, turmalin. kvarc és más ásványok társaságában. Név: Djalma Guimaraes, brazíliai petrografus és mineralogus tiszteletért.. Frohbergit, R. M. Thompson: Frohbergite, FeTe2: a new member oí the marcasite group. University of Toronto, geol. series. No. 51. 1947. 35—40. Aranyere mintában mikroszkópikus szemek (50 fi). Acélszürke, fémfényű. A csiszolatban reflexiós pleochroizmus nem észlelhető. 296 i'jöseu auizotroóp. Polarizációs színek narancsvörös-kék. Tabnage keménység: C+. Fajsiily: 7,9S. Etetés a szokásos reagensekkel HNOs kivételével negatív. A tei-mészetes és mesterséges FeTe2 röntgen- vizsgálatából a = 3,85, b = 5,28, c= 6,26kX. Téresoport Pmnn = D-2 lí Összetétele FeTeo. Előfordulás: Eobb-Montbray mine, Montbray, Quebee, altait, tellurbizmut. montbrayit, melonit, petzit, kalkopirit. pirít, markazit, szfalerit, kalkocit, covellin és termés arany kíséreté- l)eu. Xév: M. H. Frohberg, torontói bányageológus tiszteletére. /ííderií. IlHflepHT, M. A. Goldlevsky: M. H. rogjieBCKuü: Rechei'cbes mineralog. sur le gite de boraíes d’Inder. Mém. Soc- Russe Min. 66. 1937 315—344. Fehér. Üvegfényű. Fajsúly 1,80. Kéttengelyű. 2V nagy. k = 1,504; = 1,488, Gumók és finom tűk. Mg, Be On. 15HjO. Lelőhely: A Kaspi- tótól északra az Ural folyó mellett az Inder tó. Xév: Lelőhely után. Karachait. KapaxanT, A. E. Efremov: E. E. E(})peMOB: La karaehaite, iiouveau mineral. Bull. Ac. Se. Ü. R. S. S. 1936. 921 — 928. Rostos. Sárga. Selyemfényű. Faj súly 2,20. Egyenes kioltás; pozi- tív. ng = 1.546; np = 1,542. H2MgSi04. Lelőhely: Kaukázusban Ka- raehai a Shaman-Beklegen melletti aszbeszt-telepek. Xév: lelőhely után. Montbrayit. M. A. Peacock — R. M. Thompson: Montbrayite, a nexv gold telluride. Am. ]\Iin. .91. 1946. 515 — 526. Triklin. Formák: |Í10[^ {oil[^ (Ílí}, Keménysége 2 5. Fajsúlya: 9,94. Törékeny; törése kagylós. Színe sárgásfehér. Fémfényű. Vékony- csiszolatban krémfehér, közepesen anizctróp és homogén. Reflexiós pleochroizmus gyenge; xdlágosszürke. világos sárgásbarna, baniás- .sziírke. Talmage keménység C. Etetéskor HXOs pozitív; HCl, KCX, FeCL. KOH, HgCL, negatív. Röntgenadat okhói a tengely arány a : b : c = 0,8998; 1 : 0,8026; a = 104»30V2’, = 97»34V2’, y ^ 107‘’53VP. a r=: 12,08, b = 13,43, c = 10.78 kX; a, 3, 7 mint a tengelyarányban. ^^ = 1568, 0kX3. összetétele Au^Tea. Előfordulás: Robb-Montbray mine. Montbray, Abitibi Co.. Quebee, arany, tellurbizmut, altait, petzit, melonit, kalkopirit, pirít, szfalerit, kalkocit és markazit társa- ságában. Xév: lelőhely után. Parajaniesonit. V. Zsivny n. I. Nárajj — Szabó: Parajamesonit. ein neues Mineral von Kisbánya. SchAveiz. ^lin.-Petr. Mitt. 27. 1947. 183—189. A kristályok tökéletlenül fejlettek, legömbölyödtek, kristálylap- jaik nem mérhetők. Kifejlődésük lapos-oszlopos. Legnagyobb méret iik 6X2,8 mm. Valószínűleg rombos, esetleg kisebb szimmetriájú. Friss törésfelülete világosszürke. Xem hasad. Fajsúlj' 5,482. Kémiai elem- zéséből — amit L. Zombory végzett — a 4PbS . FeS . 3S'o2S3 adódott, ami a jamesonit képletével azonos. Náray Szabó I. és Sasvári K. por- felvételt készített a jamesonit- és az ríj ásA’'ányból, e nyert felvétel^ nem azonosak. Lelőhely: Kisbánya, ahol szfalerit, galenit, pirrhotin, Ivalkopirit, tetraedrit és egy közelebbről meg nem határozott ásxmny társaságában található. Xéx': összetétele azonos a jamesonitével. szerkezete azonban nem, mint új ásA^ány, parajamesonit. 2!)7 Sampleit. C. S. Hurlbut, Jr.: Sampleite, a iiew minerai írom Cliuquicamato, Chile, American Mineralogist. 27. 1942. 586 — 589. Parányi kristályok és bekérgezósek. A max. 2X0,03 mm kristá- lyok Í010[ szerint táblásak. A pszendotetragonális kristályok a roin- bos bipiramisos osztályban kristályosodnak; hat forma jelenik meg rajtuk, ao : bo : o — 0,2526:1:0,2513. Hasadás {OIO; szerint kitűnő, {íOOf és{00l| szerint jó. Keménység 5. Fajsúly 3,20. Színe kékeszöld; ha bekérgezéseket alkot, világoskék. Optikailag negatív. V" = 5-20° r> i • V . “ = b = 1,629 = sötétkék, |3 =^a = 1,677 = világoskék, 7^0 = 1,679 = = színtelen- ao = 9,70 A, bo = 38,40 A, Co = 9,65 Á- Vo = 3594 A, Mo = 6971 2/m2/m2/m = DJi. Összetétele; 8 [Na Ca Cus (P04)4C1 . 5H2O.] Több- ponton fordul elő Chuquicamato környékén, egyik lelőhelyen szeri- i*ites kőzetben gipsz, atakamit, jarosit és limonit kíséretében, másik előfordulása szericitesedett és kaolinosodott kvarcmonzonit és grano- dioritban mangán- és vasoxid, gipsz, hematit és libetenit társaságá- ban, harmadik lelőhelyén kvarcmonzomitban limonit- és ata'kamittal. Név: M. Sample (Chile Exploration Co.) tiszteletére. SterretH. E. S. Larsen III. — A. Montgomery : Sterrettite, a név minerai from Fairfield, Utah. American Mineralogist 25. 1940. 513—518. A vombos rendszerben kristályosodik, a : b : c = 0,8662:1:0,5352. Az [100] szerint megnyúlt kristályokon hat forma szerepel, uralkodó a {l00[ és w {011} ■ Hasadás {lio} jó, {lOO} és jOOl} rossz- Keménység 5- Fajsúly; 2,36. Színtelen. Kéttengelyű negatív. 2V = 60® +10“- r>v-X = = a, Y = b- « = 1,572, 9 = 1 590, 7 = 1,601- Tércsoport ^P2i2i2l = Dj - ao = = 8,90 + 0,02 A, bo = 10,20 ± 0,02 A, Co = 5,43 ± 0,02 A- Vo = 493 A , Mo = = 705. Összetétele: Alti/P04/4/0H/6 . 5H2O. Előforduhis: a variscit-tele- pek pseudovavelit üregeiben. Név: D. B. Sterrett, az utalii és ne va- dai variseit-telepek feltárójának tiszteletére. Tokody László. M. J. Buerger: The photography of tbe reciprocal lattice. — The americ. soc. fór X-ray and électron diffraction. Monograpli No. 1. Cabridge, Mass. 1944. 1 — 57. A kis könyvecske a kristályszerkezetek meghatározásának, a szerzőtől kidolgozott, — új módszerét tartalmazza. Ismerteti a reciprok rácsok röntgenfelvételeinek elméletét. Leírja az új készü- léket. mely a kristály mozgását egy racionális irányban és a reciprok rácsok közvetlen fényképezését lehetővé teszi. Az új készülék azon- ban sem elvben, sem kivitelben nem a2x>nos a Weissenberg-röntgen- goniométerrel. A készülék és a felvételek matematikai elméletét rész- letesen kifejti. Behatóan foglalkozik a felvételi és megoldási hibálc kiküszöbölésével, a szerkezeti meghatározásokban fontos tényezők, különösen a Lorentz-faktor szerepével. Az új módszert eredeti fel- vételeken mutatja be. Szei-ző szerint az iij módszer előnyei: nagy cellával rendelkező és rosszul fejlett kristályok reciprok i-ácsának meghatározására is használható, az expozíciós idő rövid, a kapoti fotográfia könnyen értelineahetö. Tokody László Acta cnjstallofjraphlca. Vol. I. 1948. 1—344. A iiagynmltií Groths Zeitschrift für Kristallogiiapliie pótlásiira az International Union of Crystallographie“ új folyóiratot indí- tott. Az új folyóirat a fenti címen, 1948 márciiisábain indult meg és a Cambridge Unisersity Press kiadásában angol, francia, német és orosz nyelven, évente fiat füzetben jelenik meg. A folyóirat ügyeit L. Bragg, M. v. Laue, C. Maugin, P. Niggli, L. Pauling, R. W. G. Wychoff intézik, szerkesztője P. P. Ewald (német szövegre), társszerkesztői R. C. Evans, J. Frankuchen (mindketten angol szö- vegre), A- V. Sknbnikoi' (orosz szövegre), J. Wyart (francia szövegre). Az eddig isniei-t Irat füzét 'kivétel nélkül ^kristályszerkezeti kérdések elméletével, elsősorban a Fonrier-anaJizissel, továbbá ásványok és szerves vegyületek szerkezetének megállapításával fog- lalkozik. Tokod}) László I. Th. Rosenquist: Diffusjonskoeffisienten fór bly i noen radio- aktive mineraler. Geol. För. Förb. Stockliolm, 71. 1949. 57 — 70. Az ásványok radioaktiív viselkedésének tanulmányozása rend- kívül érdekes feladat. Szerző néhány ismertkorú radioaktív ásvány kémiai elemzése és J. Barwick-iö\ kidolgozott trancendens egyenlet segélyével az ólom diffúziós együtthatóját határozta meg. A vizs- gált ásványok és az’ ólom diffúziós együtthatói (Dpb): samarskit, Délnervégia, Dpi> = 4.10‘®cm7sec., uranotorit, Délnorvégia Dpi. = = 110®cm7sec., uraninit, j)élnorvégia, Dpb = 2-10'" emVsec., ura- ninit, Morogora, Dpb = 4.10''cm2/sec. Szerző szerint a diffúziós koefficiensek az ásványok lényeges értékei, melyek millió évek óta éi*vényesek. Mivel a termodinamikai együtthatók ez idő alatt isme- retlenek, a D-nek hőmérsékleti függvénye más líton látszik meg határozhatónak; az erre vonatkozó munka folyik. Szerző vitatja a szilárd állapot diffúziójával kapcsolatos metaszomatózis lehetőségét- A diffúzió szilárd állapotban még néhány cm-es távolság esetében, sőt még földtani idők tekintetbevételével sem jelentős. A diffúziós koefficiensre nyert értékek, szerző szerint, bizonyára nagyok, mint az a matematikt-amoa’f samar.akit és uranotorit ladatai mutatják. Tokod}) László H. Schneiderhöhn: Erzlagerstátten. Jena 1944. 262 old. Schneiderhöhn Lehrbuch dér Erzlagerstáttenkunde című széles alapokon felépített nagy munlcájának első kötete: Die Lagerstátteu dér magmatischen Abfolge 1941-ben jelent meg 858 .oldal terjedelem- ben. E kötetet még további három követte volna: az üledékes és átalakult telepek, a Föld ércterületei és végrül az érctelepek geo- kémiája alcímeken. Amíg ez utóbbi kötetek megjelenhetnek, Scknei- derhöhn az érctelepekre vonatkozó ismereteket rövid „vezérfonar* alakjában foglalta össze. A különböző származású érctelepek feldolgozása és 262 oldal terjedelemben való összesürítése nehéz feladat. Megoldására csak olyan szerző vállalkozshatott, mint Schneiderhöhn, aki egész mun- kásságát ennek a tudományágnak művelésére összpontosította. A tárgny teljes irodalmát ismeri, a legaeveaetesebb telepeket saját maga taimlmányozta és nagy, összefoglaló munka megírásához az anyagot feldolgozta és előkészítette. A könyv bevezető része a legszükségesebb teleptani ismeretek rövid áttekintése. Ezt követi három főrész: a magmatikiis, az üle- dékes és metamorf éretelepek tárgyalása. A magmatikus eredésű éretelepek ismertetését megelőzi e telepek keletkezését megszabó folyamatok rövid vázlata. Ezután következik a liquidmagmatikus, pegmatitos-pneumatolitos, hidrotermális és exhalációs származású éretelepek leírása. Az egyes fejezetek előtt a telep sajátságainak rövid ismertetése, majd a különböző formáiciók részletes megbeszélése. Ez a rész a Lebrbueh d. Erzlagerstáttenkunde első kötetének rövid kivonata. Az üledékes eredetű érctelepeket bevezetve, általános sajátsá- gaikat írja le. Ezek után az oxidációs, és oementációs zóna, a külön- böző ércmosók, a mállás útján keletkezett (kaolin, bauxit, foszfát, uikkelszilikát, stb.), az állóvizekben kiválóit (vasérc, kén, réz- és ólomérc) telepek, a tengeri eredetű sótelepek és végül a különböző deszcendes telepek tárgyalásával zárul e rész. A széntelepekkel és szénhidrogénekkel nem foglalkozik. A harmadik rész a metamorf érctelepekröl szól. Ez a fejezet különösen érdekes és fontos, mert a metamorf érctelepek első kor- szerű összefoglalása. Sajnálatos, hogy szerzőnek a nagy anyag és a könyv megszabott terjedelme miatt a részletesebb tárgyalásról le kellett mondani, és (*sak vázlatszerű feldolgozásra szorítkozni. Az egyes fejezeteknél irodalmi utalásokat találunk az össze- foglaló jellegű munkákra. A fontosabb érctelepek termelését és készletét az 1942-ben közzé- tett adatok alapján közli. A könyv végén a legfontosabb éroásványolc képletét, sűrűségét, számított és talált fémtartalmát, a periódusos rendszer szerint cso- portosítva, táblázatban állította össze. Ezután helynév-mutató követ- kezik, ahol megadja az előforduláson található hasznosítható ásvá- nyokat, érceket. A szakkifejezések rövid magy/’arázatával zárul a könyv, amit különösen hasznosan tantilmányozhtanak, akiknek a telep- és földtan nem szakjuk. • Ábrák, rajzok, képek nincsenek a könyvben, ezek közlését a szerző egy későbbi kötetben tervezte. Végeredményben Schneiderböhn munkája értékes, rövid áttekin- tés. Szerencsés kézzel megirott munka. A tárgy nagysága, széles terjedelme minden szerzőt erősen próbára tett volna, hogy ilyen rövid összefoglalást tudjon nyújtani. Schneiderhöhn a feladatot kiválóan oldotta meg. Könyvét mindenki haszonnal forgathatja. Nyelvezete könnyen érthető, xűlágos. Tokody László P. Eskoda:- Kristalle und Gestehie. Wien, 194fi. 397 oldal, 461 ábra. Eskola könyve 1939-ben finn nyelven „Kiteet ja kivet“ címen jelent meg. A néniét kiadás kéziratát szerző átdolgozta és különösen a kristálykémia újabb eredményeivel egészítette ki. Ez a hőf\ntetl ;500 munka 1943-ban készült el. de a háború miatt csak 1946-ban .icden- hetett mes:. A könyv elsősorban egyetemi ballgatók, másodsoi’bau az ásvány- tannal érintkező rokon szaktudományok művelői részére késziűt. Feladatának megfelelően tankönyv-. Öt főfejezetre tagolódik, melyek tartalmilag és terjedelmüket tekintve is arányosak. Az el^ fejezet a kristálj'geoimietriát tárgyalja. A itriistályok ■-ziüimetriáját, a kristálytan alaptörvényeit, a jelölési módot, a pro- jekciókat, kristályosztályokat és tércsoportokat ismerteti. A rendsze- reket^ és osztályokat röviden jellemzi, minden osztálynál néhány ott Ivristályosodó ásványt említ. A példákat gondosan válogatja meg és körültekintően, így pl. a trigonális piramisos osztály újabban fel- fedezett egyetlen ásványa, a gratonit <9PbS.2As2Ss) már szerepel. A fejezetet az ikerkristályok ismertetése zárja. A második fejezet a kristályfizika összefoglalása. A tárgyalás alapgondolatát a kristályok növekedését és szerkezetét meghatározó törvények szabják meg. Hangsúlyozza azt az általános szabályt, hogy a szimmetria a többi sajátságra vonatkoztatva legalább azonos, a legtöbb esetben azoniban nagyobb, mint az alaki szimmetria. A kiás- lályfizikai tulajdonságokat a skaláris és vektoriális sajátságok — utóbbiakat felosztva bivektoriális (tensoriális) és univektoriálisra (poláris) — ismertetésével kezdi, megállapítva a skaláris tulajdon- ságokat jellemző gömböt és a vektoriális sajátságokat ábrázoló ellipszoidokat. Ebben a szemléletben foglalkozilí a mechanikai, hőtani és elektromos tulajdonságokkal. E viszonylag rövid alfejezet (77 — 90 (^Idal) világosan foglalja össze az e tárgykörbe tartozó jelenségeket. Az ezt követő kristályoptikát a szerző igen szerencsés kézzel írta meg; rö’'űden, köniiyen érthetően és mégis mindenre kiterjedően. A kristályok szerkezetének megállapítására szolgáló Laue, Bragg, Debye-Soherrer, Schiebold eljárások rövid, de jó összefogla- lása után a Weissenberg-módszer és a Főúri er-a.nalizis vázlatos tár- gyalása a kristályszerkezetek meghatározásának leglényegesebVi elemi ismereteit foglalja össze. A kristályfizika zárófejezete a radioaktivitásról szól. A harmadik főfejezet a kristálykémia. Ez a tudományág nap- jainkban az ásványtani kutatások előterében áll, aminek megfelelően szerző behatóan foglalkozik e tárgykör eddig elért eredményeivel. Ismerteti a kristálykémia alaptörvényét, az atom- és ionrádiuszokat, a polarizációs jelenségeket, a rádiusz-kvociensek fontosságát, a koordinációs szám szerepét. Igen részletesen ismerteti a heteropolári' x eigyületeilvet a.z AX, AX^ stb. típodképletek szerint. Kimei-ítően foglalkozik a homöopoláris vegyületekkel, majd a fémek és ötvö- zetek kristálykémiájával és ezt követöleg a morfotrop jelenségek íizomorfia, polimorfia) fejtegetésével. A fejezetet a kristálykémiá- nak a Földre vonatíkoztatott alkalmiazásia: a geokémia zá.rja. A negyedilí főfejezet: A kristályok fizikai kémiája. Kőzetek, címet viseli. Ez a fejezet a tulajdonképpeni kőzettani rész. Itt talál- juk az olvadékokra vonatkozó minden adatot, a magmakőzetek rend- szerezését, e kőzetek keletkezésének ismertetését, a pegmatitok saját- ságait, a pneumatolitos és hidrotermális maradékoldatok kristályo- sodását és a metaszomatozis jelenségét, a kőzetek palingenézisét :un tárgj’aló fejezeteket, kiegészítve az ércekre vonatkozó ismeretanyag- gal. Röviden összefoglalva a sótelepek keletkezésének feltételeit, a nehezen olvadó anyagok finoman eloszlott alakban történő kiválá- sát, a konkréciókat és a diageuézist. Nagyon élvezetes és világos képet rajzol a metamorf kőzetekről. Ez a tárgykör a szerző kedvelt munkaterülete; ennek megfelelően dolgozta fel anyagát. A metamorf kőzeteknek 25 oldalon megírt ismertetése a Icgiijabb irodalom és a szerző saját kutatásainak áttekintése. Feltűnő, hogy Eskolo könyvéből az ülekedés kőzetekre vonat- kozó rész kimaradt. Az ötödik főfejezet az ásványok leírását tartalmazza. Nem tel.ies ásványtant ad, csak példákat soi'ol fel az ásványok közül, különöseb- ben a kőzetalkotó és ércásványokat. Az ismertetés sorrendje Strunz könyv’^ét követi. A leírás az ásvány főjellemvonásain kívül a leg- fontosabb kristályszerkezeti tulajdonságokat, előfordulási helyeket, a gyakorlati felhasználást foglalja magában. A lelőhelyeknél magyar vonatkozásban nem hiányoznak a szokásos tévedések, pl. hauerit: Kalinka und Neusohl in Böhmen, Schemnitz in Uugarn (p. 313); alabandin; Nagyák, Varespatak (p. 317). Minden fejezet végén bő irodalom ad irányítást a továbbképzésre. • Végeredményben Eskola könyve mind az eg5^etemi hallgatóság- nak, mind az ásvány- és kőzettannal rokon tudományok kutatói számára jó és megbizható vezérfonal, de a szakemberek is haszno- san forgathatják, különösen azokat a fejezeteit, melyekkel szűkebb munkaköiáikben nem foglalkoznak behatóbban, de az elért eredmé- nyekről áttekintést óhajtanak kapni. Tokody László E. W. Nuffield: Studies of mineral snlpho-salts; andorite, ram- dohrite, fizelyite. Transact. of the Royal Soc. of Canada. Third series. Sect. IV. Vol. XXXIX. 1945. 41—50. Egy 1,5 mm nagy andorif-kristályon (Oniro, Bolívia) 32 kristály- form^át figyelt meg. Weissenberg-felvételből a = 12,98; b = 19,15; c — 51,12A értékeket kapott. Számított fajsúly 5,44. Z = 2. Pmma = = D-21i. a diagramok értelmezése szerint a pszeudocellában, c’ = c/12, 2{2PbS. AgiS. 3Sb2&, míg a valós cellában 24(2PbS. Ag^SbaSs) van. A ramdohrit (Potosi, Bolívia) Weissenberg-felvételeiből a=12,99; b =19,21; c = 25,75 A pszeudocellában c’ = c/6 = 4,29 A és ez 5,6 (Pb. Fe)3,6(Ag, Cu)9 9(Sb, Bi) 23,2S illetőleg 6PbS . 2Aga • őSb^S molekulát tartalmaz. Számított faj súly 5,44; méi’t 5,35, 5,43, 5,38. Lehetséges tér- csoportok Pbmin = D-2h, Pb2m = C|v, Pbm2 = CL- A fizélyit (Kisbánya) Weissenberg-felvételeiből a = 13,14; b — = 19,23; e = 72A. A pszeudoperiodus e’ = c/2 = 4,36 A. Lehetséges tércsoport Pnmm = D2h és Pnm2 = C2v. Mért fajsúly 5,56. A cellá- ban 13,4Pb, 0,8Fe, 5,3Ag, 20,7Sb, 0,3As, 46, 5S vau, ezeklcel az irracio- nális számokkal szemben egyenlőre a Loczka-íé\e közelítő 5PbS. Ag^’S. 4Sb-S képlettel kell megelégednii. A három ásvány röntgen-vizsgálatának összefoglalásából ki- tűnik, hogy celláik hasonlók 11 undorít a 12,98 A b 19,15 e/12 4,26 ramdoJirit a 12,99 A b 19,21 c/6 4,29 fizélyit a 13,14 A 1) 19,23 c/2 4,36 A fotograonok és intenzitások igen hasonlók, lígyszintén a három ásvány fajsúlya is. Az andorit elemi cellájában 24(2PbS . AgsS . 3Sb2S3) van, míg a ramdohrit és fizélyit részére kielégítő szerkezeti képlet nem állapítható meg. Utóbbi két ásvány főszerkezete hasonló mellékszerkezettel társul és mindkét ásvány izostruktnrális az andorittal. Végeredményben szerző vizsgálatai és felfogása szerint a fizélyit és ramdolirit az andorit változatainak tekinthető. Tokody László EWl^G — WORZEL — PÉK ERIS: Propayntiou of sound in the Óceán. The Geological Soeety of America. Memoir 27. 1948. Az összefoglaló cím három tanídmányt tartalmaz. Az első WORZEL és EWING értekezése: Explosion sounds in shallow vater. A tengei*AÚzben keletkezett nyomáshullámok, hangok terjedésére és észlelési lehetőségére végzett kísérleteket és azok eredményeit tartal- mazza. Azt tapasztalták, hogy a mélyebb víz'ben keletkezett hangok kisebb fi-ekvencia szóródást szenvednek, mintha csekélyebb vízben jönnek létre, feltéve, hog\’ az észlelés sekély vízben történik. A szó- ródá.st befolyásolja a tengerfenék anyaga. A tengerben lévő szára- znüatok árnyékolólag hatnak a tengerben történő hangterjedésre. A szóródásra vonatkozó megfigyelések megegyeztek az elméleti ered- ményekkel. Az elméleti eredményeket Pekeris: Theory of propaga.- tion of explosive sound in shallow waterc. tanulmánya tartalmazza, amely nemcsak az elméleti eredményeket, hanem azok egy részének gyakorlati igazolását is adja. Az elméleti meggondolások a nyomás- hullámoknak olyan tulajdonságát is megjósolták, amelyek jellem- zőek a tengerrész mélységére és a tengerfenék szerkezetére. E jel- lemző adatok megfigyelése megerősítette az elméletet é.s lehetősé- get adott a tengerfenék szerkezetének értelmezésére. A harmadik WORZEL és EWING: Long-range sound tran.smission c. tanul- mánya, azokat a kísérleti eredményeket tárgyalja, amelyeket mé- lyen robbantott bombák okozta nyomás hullámok észlelésekor kap- tak. Megfigyelésük szerint ezeket a hanghullámokat a megfelelő berendezésekkel már 1500 kilométerig lehetett észlelni. Ezek az ered- mények lehetőséget adnak a földtani kutatásnak az óceáni pontok rögzítésére, a zátonyos területek és a tengeralatti vulkánok helyze- tének megállapítására is. Egyed R. r. Zwerger: Dér tiefere Uniterginind des westlLoheu Peribal- tikums. (Beitrag ziu' Deiitimg dér regionalen Störgebiete dér Schwere und des Erdmagnetásmus.) Abhandlungeu dér Geologischen Landesanstalt Berlin. Neue Polge Heft 210 30.S Akademie V^erlaí^ GMBH. Berlin 1948. A Still'e által definiált Peribaltikum szenk'ezetéuek és földtóm fölépítésének; kérdését tárg^’^alja a szerző a német gravitációs és mágneses mérések alapján. Részletesen elemzi az B’bától észak- keletre eső meeklenburgi geofizikai maximumot, amely több részre tagozódik. Ez a nenkaleni mágneses terrasszal és a lüibtheenl gravi- tációs minimummal tektonikai egységet alkot. Ezt a tektonikai egy- séget nevezi keletelbai masszívumnak. E masszívumnak a TempMn- Dobbertin vonaltól délnyugatra eső részét vastag barmadkori réte- gek, felsőla-éta-üledékek és sótömzsöik (Zeolistein) sorozata borítjáik, amint azt a Mrásoik és a szeizmBais mérések eredményei bizonyít- ják. A liei'cini aaiomália sorozathoz tartozó keletelbai, valamint Hussum — Sylter masszivumot a mérésekből adódó kép szerint való- színűleg a Rajnai-őv felszínalatti folytatásának három vonulata liarántolja. A közbeeső teinileten nagyszámú sótömzs van. Ezeknek kőolaj tárolódás szempontjából való értékét vizsgálja a szerző. A tanulmányt három térkép egészíti ki. ■ Egyed Ajtói Zottén: A pilisi bányászat. „Bánjászati és Kohászati Lapok“ 1949. Domony András.- A világ bauxit érekincsének eloszlá.sa. „Aliuni- nium“ 1949. Gedeon Tihamér: Mükorund gyáitás. „Alumínium** 1949. évf. Jugovies Lajos: Az ömlesztett bazalt. „Magyar Technika** 1949. Jugovics Lajos: Tapolcakörnyéki bazaltbányászat I. r. „Építőanyag** 1949. évf. Korina Kálmán: Magyarországi glainkonitots üledékek. ..Bányászati és Kohászati Lapok** 1949. évf. Kund Ede: Talajunk pusztailása és megvédése. „Magyar technika** 1949. évf. Lázár Jenő: Rövid beszámoló a kőbányaipar ötéves tervéről. ..Építőanyag** 1949. évf. Schréter Zoltán: A vízveszély kérdése az esztergomi szémnedencében. „Magyar Technika** 1948. évf. Simon Béla: A földrengés kutatás története. Az Országo.s í'öld- rengés Vizsgáló Int. kiadványai 7. sorozat. Szalai Tibor: Összefüggés a budai hegység emelkedése és a térmális vizek hozama, között. ..Bányászati és Kohászati Lapok.** 1949. évf. Szádeczky K. Elemér: A kokszképződés srónkőzettani megvilágítás- ban. ..Bányászati és Kohászati Lapok** 1949. évf. Tömösközy Jenő: A hazai homokok és öntödei felhasználásuk. ..Bányászati és Kohászati Lapok** 1949. évf. Weisz Györg-y: A magyar tőzeglápok geológiai megkutatása (foly- tatás). „Bányászati és Kohászati Lapok** 1949. évf. Zsigmond Béla: A tudományos tőzegkutatás nemzetgazdasági jelen- tősége. ..Bányászati é' Kohászati Lapok** 1949. é^"f. 11* 304 KOPA/l/lbl EOUEHA HA OB/1ACTM 3AAVH APlCKOrO KPAfl. T. K 0 .1 0 i!i B a p II AsTOp oőpaőaTbiEaji Kopa.m Haxo.namiixca b cóojHiii;ax eeHrepcKoro Hai;HOHajib= Horo Mvsea, rocy;iapcTBeiioro reoaoriiBecKoro HHcxHTyia. reojioniaecKoro HHCTHryTa őyaanemTKoro ynnBepcnieTa, ii b KOJineKiiHii P. UlTpe^ia. Oh HCcaeaoBaji b nepByH) oaepeab KopaJiJibi sopeHa. On ycranoBHJi, mto őojibniHHCTBo KoparabOB HaxopuTca b cpepHexi aopene. B HiiaíHeM ii BepxHeM aoneHe ohu tojieko pepKO BcipeHaioTca. Kopaaaw aopena noKaauBaioT popciBO c Hiiacne oaiiropeHHbiMH ; ho Bepxiie oaiiro= peHHbie Kopaaabi popcTBeHHbi y®e c MiiopenHbiMH popaxm. noaia-yy npepea no KopaajiHOM (poyne .paaBennuaeT hh®hiiíí h Bepxiiuö oaaropon. HiratHHit othocutch T3KHM oöpaaoM K sopcHy, a BepxHHtt oaaropeH i; MHopeny. Abtop aamicaa b cBaaa erő HCJiepoBaHHö 14 HOBbie poaw KopaaaoB HMH{HE=MEBOBblE CTBOJlbl flEPEBbEB- T. A H a p e a H c k h it, B pypHHKax .Mapranpa ypKyi h 'OnjieHb (oöa b aanapHOfi nacTii Beurpna) Ha= xoaHjTHCb OKpeMHe.THe H oöyrjiHBuiHecH CTBaau aepesbOB. Abtop HoapoöHO paccaepo' Baa 9TH CTBoabi. Oh ycxaHOBiia Ha ocHOBaHiia sthx paccaepoBanHít, hto cTBoabi aBaaioTCH hobbim renycoM ii aaa hm HaaBanne : Simplicioxilon. AaHHbie K reonorHHecKOMy crpoeHHio ropopa BanaioHCpbipeA- ,1 p. (p. C e H T e lu Ilpu CTpoiire.TbCTBe KanajiH BCKpbiaucb caepyiou;ne uuvKHe Tpuacosbie aaae- ramifl : HHHtHe=ceücO'Bbie poaoMHTbi. cpepne ii BepxHe=ceflcoBbie aepreau ; HiivKHe’ KaMHH.TbCKHe KpacHO=p/KaBbie necnaHHKH ii iiaa mix b paaaHHHbix ^^apiiax noaBan- mnxca HHa;He=KaMHHabCKue hohomhibi, HSBecTHaKH, necHamiKH c poroBiiKaMH. ,lBa reojiornaecKHe paapeabi iiaoöpaacaioT paaHooöpaanyKi cKaaflHaTOCTb naac° TOB, HMeioipHxca paaaiiHHvio naacTHHHocTb. rEOJIOrMHECKME YCAOBMH MOHTMOPMAAOHMTOB HAXOAflU4MXCR B KPHCTOAAMMECKMX CAAHUAX XAPArOlilHHCKHX TOP. 3. III p CT e p B KpncraajiüHecKux caaHpax XaparomnHCKiix rop iiaxo^aica nerMainiH, KOTopbie I nacTK) npeoőpaaoBaaHCB MOHTMOpnaaoHHTaMH. Ha MecxoxoacAenHH npa ManKaMeaé I BCTpenaioTca amabi MOHTMopnjiaoHHTa MomnocTbio 4 — 6 MexpoB. 9th hchah Hcnoji3y= j WTCa H B ropHOM BbipaÖOTKe. 30n KA/lbUMT C KAnHMKBAHfl M P0fl0KP03MT C KPACHAXOPKABAPA/lbP (CeBepHaH'BeHrpiifl) M. X e p M a II H. KajibuiiTu uoa3:iaRiTcu BMecre c KBappoBuiMU KpiiciaMOMii. Oiiii cocTaBJiaioi KpucTajibiihie arperaiH. CorjiacHO xuMHHecKiix anajinaoB Kaabpimj coaepHíat xaKiKe acevXeao n .\iapraBei;, Hbbt iix aB.iaeica 6ypo*po30BHM. P0J0KP03IIT Ha MecToposKjeHHH MajiacHb (KpacnoxopKaBapaaba) naxoHHTca b noHTii HiicTOM xHMH'iecKosi cocTafie. AnaJiiiib! noKa3a.XH TOJibKO oHenb MaJio /Ke.xeta H Kpe\fHH B COCXaBe KpiIi’XaJIJIOB. yr/lEHOCHHblM BACCEPH B CEBEPHOPi HACTM BEHEPHM. Pú B a .1 0 r. Aaiop aamiMaexea <■ xpexifMHUMH oxjioiEeHiiaMii, HaxoHamnMnca b yrjienocHOii óaecefíne Bopuio;i On no^poöHo H3vXaraex cxpaxiirpa(j[)HHecKyK) :iocjie;io.BaxeJibHocxb ppaiiMiibix naacxoB. B cfíBepoHcxoHiiOMoro3ana.xHo.\i uanpaBjieHini naxoauxcH cexi> cópocoB, CBaaaHHbie c axiiM ^jBii/KGUna sbmhoíS Kopbi npoiicxojibXH b npp.xB.xe xop= xoHCKoro 11 cap.Max' Kom apyca. Felfiílös sZ'eAcs&tö: D.r. Vadász Elemór. — Felelős ikiadó: Tiidamáuyos Folyéör.at,k:adó Nemzeti VálWaJliat Vezérigazig-aitája. — Szerkesatöség: ViML. Múzeuim-'köaút 4/'a. — Kiadó- hivataJ: Tudományos rolyóiiratikáaidó NV. Budatpest, V., Szalay-utca 4. — Telefon: Köz- pont: 112—674, 112 — 681, 312—545. Előfizetés; 122—290. — Magyar Nemzeti Bank egjszámila- Rzám: 836.515. — Buda.pej'ti Szikra Nyomda NV. 1. Vilill., Coniti n. 4. — Felelős nyomda- vezető: Radnóti Káiroly. TARTALOM SOMMA IRE ( Kolosváry Oábor: Duuántiili eocéu-korallok. The eoeene corals of the hungarian transdanubian province Andreanszky Gábor: Alsókrétakorú fatörzsek. Baumstamme aus dér niiteren Kreidezeil . Szentes Ferenc: Adatok Balailonfiired környékének hegyazerkezetóhez. Daiíen zűr Tektonik von Balatonfiired ......... Schréter Zoltán: A Haragos! (Preelukai) krislályospalahegység mont- inoiállonitjának földtani viíizonyal. GeoJogieal data of the nüontuuorillonite in the erystnlline- slate mountains ai Haragos (Preluka) ........ Zsivny Viktor és Rapszkyné Hanák Mária: KaJcit Kapnikbányáról és rodoíkrozlt Krasznahorkavár- aljáról. Caloit von Kapnikbánya und Rhodoehroisit von Kraszna- horlkíiváx'aljia Balogh Kálmán: A Bodiva és Sort felől annak északi oldalára és halmozta itt fel egyebek között a Vlegyászáról származó idolit-dacit kavicsok tömegeit is úgy, amint ö azt a belsöázsiai nagy lefolyástalan medencék peremein sokkal hatalmasabb méretekben látta. A magyar föld felépítésére vonatkozó nagyszabású összefoglaló megismerések Lóczy hazai tárg^m mimkáiban csakhamar feltűnnek és később mind világosabb, kikristályosodottabb formában vissza- visszatéimck. Mikor az egy csapással tekintéllyé vált Lóczy belsőázsiai útjáról hazájába visszatért, úgj^ érezte, hogy a magjmr földtani tudomány az ő szélesebb látókörű szemlélete mögött visszamaradt — ezzel a megisméréssel kellett beleilleszkednie a hazai tudományos életbe. A magyar föld kutatásának első évtizedeiről — mai szemmel néz\*e — úgyszólván csodálatosnak tekinthető teljesítményeket könyvelhetünk el. Az abszolutizmus ideje alatt a bécsi földtani inté- zet tagjai végeztek az ország egyes részeiben, különösen az Északi Kárpátokban átnézetes földtani felvételt, 1867-től kezdve ennek a munkának Magyarországra eső részét az újonnan felállított magyar állami földtani intézet vette át részben személyekben is, mert pl. Böckh János magyarországi felvételét a Cserhát és Bükk hegységek- ben 1864-től kezdve még mint a bécsi földtani intézet munkatársa végezte. Kisszámri, de kitűnő volt az az iittörő gárda, mely a magyar földtani intézet munkáját elindította: Hantken Miksa az első igaz- gató, Hofmann Károly, Böckh János, Telegdi Eoth Lajos, Pávay- Vajna Elek, egy-két főiskolai tanár. Szabó József, Koch Antal. Rész- ben külföldön tanultak, közülök több bányamérnök volt. De egy- veretű, közös lelkesedéssel és munkaszeretettel ös.szekapesolt, fegyel- mezett kis társaság volt ez, mely a bécsi iskola nyomán és 1881-től kezdve egy erős egyéniség, Böckh János igazgatása alatt bámula- tosan rövid idő alatt a magyar föld részletes megismerését hatal- mas lépéssel vitte előre. A Dunántúl és különösen Budapest kör- nyéke, a Déli Bakony és Mecsek hegységek és egyes részleteiben a Déli Kárpátok és a Bihar hegységcsoport megismerésének alap- jait ez a pionír munka sok tekintetben oly pontossággal és ibszle- tességgel rakta le, hogy azon azóta sem kellett sokat változtatni. Ennek a mimkának látható eredményei a nagyrészben kiadott, de részben még ma is csak kéziratban elfekvő részletes földtani térké- pek, a földtani intézet kiadványaiban és egyéb helyeken is meg- jelent kimerítő rétegtaui és őslénytani leírások és a földtani intézet miizeumában fölhalmozott dokuineniumok, a fölvételekből eredő gyűjtés hatalmas anyaga. Szolid matéria, biztos alapok ezek, de a földtani intézet évi jelentéseinek és évkönyvének ezekben az évek- ben megjelent köteteiben, a földtani leírásokban földfejlődéstörté- neti, vagy hegységszerkezeti összefoglaló gondolatokat általában hiába keresünk — talán még nem is volt elég tágkörű az alap, talán nem is érkezett még el az ideje a magyar föld messzemenő szintézi- sének. A világotjárt Lóczy megszokta a nagy vonalakban való gondol- kodást, törekvés'ét a keretek közé szorított részletmnnka nem elégí- tette ki- A Nemzeti Miizenmból 18S3-ban a Földtani Intézetbe lépett át és nagy ambícióval fogott szűkebb hazája, a Hegyes Drócsa hegy- ség földtani tanulmányozásához, de igazában nem érezte magát otthon a szigorúan a térképlapok határai közé szorított földtani intézeti munkában. Már 1885-ben a műegyetemre tette át székhelyét, hol rendkívüli tanárként a földtant adta elő. Ebben az időben úgy- szólván minden idejét a kínai monográfia anyagának a feldolgozása foglalta el. ' Az 1889-es év, a kínai földtani monográfia megjelenésének évt> súlyos dilemma elé állította Lóczy Lajost: a budapesti tudomány egyetem meghívta egyetemes földrajzi tanszékére és ö ezt a meg- hívást végül is elfogadta. Lóczj-nak erről a lépéséről Cholnoky Jenő a Földrajzi Közlemények 1920. évi kötetében. Lóczyról írott meg emlékezésében úgy nyilatkozik, hogy az Lóczyra „alighanem végze lesen elhibázott“ volt. Ö maga 20 évvel később, 1909-ben, a földtani intézet igazgatói székét elfoglaló beköszöntőjében sorsának e döntő fordiilatára a következő szavakkal tér ki: „Választott szakom műve- lésében az a 20 év, amelyet az egyetem földrajzi tanszékén eltöltöt- tem, nagyon is korlátozott. Én nem vágyódtam az egyetemi föld- rajzi tanszékre, sőt rajta voltam, hogy a műegyetemen maradjak a földtan tanárául. De oly nagy többséggel hívott meg a bölcsészet- tudományi kar Hunfah-y' János megüresedett földrajzi tanszékére, olyan eresen elémbe állíttatott egy szép és jelentőséggel teli feladat teljesítése: a tudományos földrajz felvirágoztatása, hogy a kitüntető meghívást hajlamom ellenére hálával kellett elfogadnom." Abban a döntésében, mellyel az egyetem földrajzi tanszékét elfoglalta, kétségtelenül elsősorban az a kilátás vezette, hogy saját tanszékén sokkal önállóbb önrendelkezéssel működhet, mint a műegyetem kötött tanmenetében és az ottani bizonyos tekintetben függő helyzetében. Ebben nem is csalódott, az egyetemen a maga teljes függetlenségében bontakozhatott ki szervező tehetsége- egy hazánkban új tudományág, a természeti földrajz megteremtésében és kiépítésében. Az öt ainiyira jellemző lázas ütemben szervezeti és alkotott: a réginél hasonlíthatatlanul izmosabb és nagyobb tekin- tél>úí Földrajzi Társaságot, Balalonbizottságot és mozgatta meg bél- és külföldi tudományos munkatársak egész sorát. Mégis életének ebben a legjobb 20 esztendejében ~ 40-töl 60 éves koráig — munkás- ságában eredendő geológus elhivatottságának egyrészt háttérbe kel- lett szorulni, másrészt pedig ez a hajlam mégis — egyoldalúan — érvényesült ama széleskörű tudományszak számos részletének rová- sára, melynek hazánkban vezéréül szegődött. Lóczy egyetemes földrajzi katedráján — arra beállított szem- léletével — elsösoi'ban csak geomorfológiát művelt és tanított, a táj kialakulása pedig a föld történetének messze évmilliókba vissza- menő múltjában gyökerezik, hol alappilléreit, valamint kialakulá- sának stílusát egyedül a földtani kutatás fáradságos módszereivel lehet csak megközelíteni. Maga Lóczy 1912. évi földtani intézeti igaz- gatói jelentésében erős szavakkal kel ki azok ellen a „modern geomorfológnsok" ellen, akik ..kevés geológiai, még kevesebb paleon- tülóyiai elötanuluuVmiyal, de annál több kepzelöielietséggel, nehány napi kirándulás után egész hegycsoportok, néhány heti utazás után pedig több 1000 Km- területű kaotikus hegyvidéknek paleogeografiá- ját képesek behízelgő fantáziával és élvezetes olvasmányokban élénkbe adni.“ Egyetemi tanszékével líj feladatot is vállalt, szakembereket kel- lett nevelnie- Nem rendelkezett ékes előadóképességgel, egyetemi előadásai csapongó gondolatmenetéből sokszor hiányzott a rendsze- resség, sok ltját, egyénit adott, gyakran többet, mint amennyit kezdő megemészteni képes. Tanítványai nem annyira az előadásain, mint inkább a vele közvetlen érintkezésben, megbeszéléseken, kirándulá- sokon ismerték meg hatalmas tárgyi tudását és átfogó gondolatait, melyeket önzetlenül, két kézzel szórt mindenki felé, akiben tehet- séget, lelkesedést látott. Jól elindított tanítványok nőttek föl mel- lette, azoknak legnagyobb része azonban az ő hatása alatt a földtan művelését választotta. lí)09-ben hívták meg az állami földtani intézet igazgatói szé- kébe. „Két kézzel ragadtam meg az alkalmat a kedvemhez való munkához azzal a reménnyel, hogy tapasztalataim egy jó részét még sem viszem magammal a sírba és annyi sok évi munkám nem megy veszendőbe. Hatvan esztendőmmel azonban már csökkenő erő- ben indulok új feladataim mezejére." — írja az igazgatói tisztséget elfoglaló beköszöntőjében. Valóban, a hazai föld megismercsében és ismertetésében mun- kásságának ez az utolsó évtizede volt a leggyümölcsözőbb. A föld- tani intézet tudományos programmjának megvalósítása egy új, magasan járó — szinte forradalminak nevezhető — szellem irányí- tásával széles keretekben indult meg, de az eredmények teljes kibon- takozására nem volt eleg.endő az az egy évtized, melynek nyugodt munkamenetét az első világháború is ei’ősen befolyásolta. Lóczy elgondolása szakított az addigi földtani felvételi rend- szerrel. A magyar föld egyes heg^'szerkezeti egységeinek monogra- fikus feldolgozását indította el, egy-egy egység bejárását egy, vagy nehány együttdolgozó szakemberre bízta, de az egész munka legfel- sőbb irányítását magának tartotta fenn és itt fáradhatatlannak bizonyult. Minden egyes munkán rajtatartotta a kezét, munkatársait sorra és gyakran fölkereste künn a terepen, megbeszélt, gondolato- kat adott, irányított: sok kéz és egyetlen fej végezte a magyar föld részletes megismerésének merészen kibontakozó feladatát. A föld- tani intézetet új tagokkal bővítette ki, igénybe vett belső és külső munkatársakat és külföldről hozzá ajánlott fiatal erőket is. A már i'égebben fölvett egységeket is korszerűen reambuláltatta és hajtotta azoknak az alapvetömonografiáknak az elkészültét, melyek a magyar föld eljövendő nagy szintézisének alaiipillérei legyenek. A már régebben feldolgozott Buda-Pilisi hegységhez csatlakozó Gerecse, Vértes, Bakony hegységek és a Borsodi Bükkhegység rész- letes fölvételét úgyszólván egyidejűleg indította meg, valamint a Mecsek hegység térképének reambulációját és monografikus feldol- gozását is. Ezt az utóbbi nehéz feladatot egjűk sok reményre jogo- sító belső munkatársára bízta. Szorgalmazta a Déli Kárpátokban végzett régi felvétel egységes szempontokból való összefoglalását és 316 személyes 'kapcsolatot hozott létre az ott dolgozó magyar és a hatá- ron túl működő román geológusok között. Ebből a munkából azon- ban az ott életük javát eltöltött régi munkaerők sorra kidőltek. Nagyszabású programmpontja Amit a Bihar hegységcsoport mono- grafikus feldolgozásának terve, ezzel intézetének legjobb tagjait bízta meg. Ide kapcsolódott be fokozott mértékben saját teAmkeny- sége is, hiszen ebbe a feladatkörbe tartozott ifjúkori első témája, a Hegyes Drócsa földtani feldolgozása- Egy-két munkatárs jutott a Keleti Kárpátokba is. Sajátmaga külön feladatának, a Balaton Bizottság széleskörű tanulmányamak keretében a Balatonfehudék legrészletesebb földtani felvételét tartotta fenn. Hogy az Alpok és a Dinarák csatlakozásából a Dunántúli Középhegység felé tartó kiágazások összefüggései tisztázhatók legye- nek, politikai Amnalon kieszközölte, hogy Horvát-SzlaArnnország föld- '"tani fehmtele — horvát geológusok közreműködéséA’el — szintén bekapcsoltassék a magyar földtani intézet munkájába. Végül 1913-ban megindulhatott a nagy összefogó terv egyik leg- fontosabb része, az Északi Kárpátok 10 évre terAmzett újrafelvétele is. Erről a AÜdékről a 40—50 éA'Aml azelőtt, a bécsi földtani intézet által készített átnézetes felvételek állottak csupán rendelkezésre, holott a Kárpátmedence földtani fejlődéstörténetét összefoglalni kÍAmnó szintézisben — mindég ez a A’égső cél lebegett Lóczy szemei előtt — a Kárpátok koszorújának kialakulása ok és okozatban össze- függő, elengedhetetlen tartozék. Az akkor új takaróredőelmélet dön- gette a kaimkat és Uhlig legutolsó Kárpát-szintézise, mely még a Dunántúli Középhegységet is délről előretolódott takaróredőként ábrázolta, nyÜAmnA'aló és részletesen megcáfolandó túlzásnak látszott. A Feh'idék újrafelvételének nehéz feladatára azonban nehány külső munkatárs közreműködésén kÍAÚil az első éAdjen már csak a földtani intézeti tagoknak a rendes felvételi időn túl teljesítendő munkakészsége állott rendelkezésre. A fehüdéki feh'étel 1913-ban megindult, nehány éAÜg — most már külön erre a feladatra kijelölt nehány munkaerÖAml — még tengődött, de bár figyelemreméltó kez- deti eredménnyel járt, kényszerűségből hamarosan A-égetért. Ez az itt csak dióhéjban előadott hatalmas, jól átgondolt, egy- séges munkaprogramm túlméretezettnek bizonyult. Ezzel tisztában Amit maga Lóczy is és 1915. óa'í igazgatói jelentésében, mikor már egészsége sem A’olt kifogástalan, azt az óhaját fejezi ki, Autjha a föld- tani intézet szellemi A-ezetését majdan olyan keretben adhatná át utódának, mint ahogyan azt ő maga elé tűzte — sajnos, az események másként alakultak. 1916-ban, mikor az ú. n, központi hatalmak Jugoszlávia leg- nagyobb részét megszí'illAm tartották, Lóczy még egy utolsó, nehéz feladatra vállalkozott, a még csak kevéssé ismert és sokban félre- ismert nyugatszerhiai hegj'AÚdék átnézetes földtani fclA'ételére. Ez még önfeláldozóbb A'állalkozás Amit a belsőázsiai expcdiciónál is, hisz az akkori szía’ós, kitartó fiatalember helyett most egy erősen megviselt szerA’^ezetű, de töretlen energiájú, a 70. életéA’óhez közel- járó öregember Amtte kezébe a kalapácsot. 317 Élete második nagy művének, a Balaton-monograíiának meg- jelenését még megérte, a Lóczy szerkesztette 1:800.000 méretű Magyarország földtani térképe 1922-ben, valamint nyugatszerbia munkája 1924-ben, már csak halála után jelenhetett meg. Azt az összefogó földfejlödéstörténeti és hegységszerkezeti képet, amely a magyar föld szemléleténél eléje tárult és a részletmunkában mind jobban tökéletesedett, Lóczy nagyszámú írásaiban elszórtan, részben többször megismétlődve találjuk meg- Talán legjobban összefogja ezt a képet az az inkább népszerű írásnak szánt közle- mény, mely a .Magyar szentkorona országainak földrajzi, társada- lomtudományi és közgazdasági leírása" című 1918-ban megjelent füzet Lóczy tollából származó, „Magj'arország földtani szerkezete" című bevezetéseként jelent meg. Megemlékezésem túl nagy terjedelmet öltene, ha csak akár- milyen röviden is megpróbálnám Lóczy írásaiból részletesen kihá- mozni mindazt, ami átfogó, új gondolat. Ilyen annak felismerése, hogy a Bihar-hegységcsoportot délen félkörbe fogó Erdélyi Érces- hegység a külső kárpáti vonulattal összehasonlítható flisöv-termé- szetü és hogy benne a pregosaui hegységképzödés nyoma, közelebb- ről a gyűrt és szíriekkel tarkázott idősebb krétaképződés fölött a gosaui fáciesű felsökréta rétegek viszonylagos zavartalan települése mutatható ki. Ilyen annak megállapítása, hogy az erdélyi és dunán- túli óharmadkori tengermedeucék egymástól elkülönült régiók vol- tak, ilyen a Dunántiili Középhegységet elborító alsómiocén-szarmáti korú kavicstakaró egységes, származásában is tisztázott felismerése és még egész sox*a olyan részletmegfigyeléseknek, melyek ma már közkinecsé váltak. A nyugatszerbiai vándorlásaiban szerzett megismerés egészí- tette ki teljessé Lóczynak a magyar föld kialakulására vonatkozó elgondolását, azért ezzel az átfogó kérdéssel szerbiai posthumus munkájában foglalkozik talán a legrészletesebben. Föleleveníti Mojsisovics 1879-ben közzétett „keleti szárazulat"-gondolatát és ehliez csatlakozó előadásában nagy vonásokban vázolja a magyár föld területén a paleozoikum óta végbement tengeri és szárazföldi üledíkképződés menetét és mikéntjét. A Keleti Alpok középső övé- ben, közelebbről a Kami Alpokban és a Bacherben keresi a nyugat- szerbiai paleozoos vonulatoknak az Alföld és Dunántúl legnagyobb- részt besüllyedt régióján túl következő folytatását. A takaróredö- elmélet legszélsőségesebb csapongása idején fogamzott meg Lóczy fejében a Keleti Alpokban gyökerező, a magyar föld területén a mélybe szakadva és a Balkánon folytatódva elterpeszkedő, a Kárpá- tok és a Dinai'ák redőződéseivel szemben merev, ellenálló teimészetü, raagyar-jugoszláv-Rhodope kiterjedésű masszívum gondolata. Ez az a fogalom, amelyet Tisia-tömb, közbenső hegység, középső tömeg elnevezéssel ma már minden az alpi hegj^ségláncolatok szerkezeti szintézisével foglalkozó gondolatmenet elfogad. Lóczy életének végső szakaszán következtek be az 1919. évi for- radalmi események. 1919. május 14-én a Földtani Társulat ülést tar- tott, mely ülésnek tárgya a földtani intézet és a magyar földtani kutatás reformja volt. Lóczy Lajos izig-vérig demokratikus gondol- kodására mi sem jellemzőbb, mint felszólalásában kifejezett az a 318 reménye, hogy a i'orradaloni nyomán valóra válik az ö régi ideája: egészséges nemzetközi berendezkedés, ahol megszűnik minden viszály és torzsalkodás s országhatár. Az ő nagyszabású, szárnya-^ szegett tudományos programmjának újraéledéséről álmodott. Csak- nem pontosan egy é\"\*el azután szemét örökre lehúnyta. Ha születésének lOO ik évfordulóján Lóczy Lajos pályafutásán végigtekintünk, az a tanulság áll előttünk, hogy lehet valaki tehet- ség, látókör, szervezőképesség és munkabírás tekintetében valamely nagyszabású tudományos feladatra akármennyire is elhivatott, egy emberélet messzeuéző tervek teljes megoldására legtöbbnyire túl N rövid: ezt csak egymásra következő nemzedékek vállvetett, egyetértő munkaközössége valósíthatja meg. Lóczy Lajosnak ebben a tekin- tetben még életében kifejezett óhaja nem válhatott valóra. Halála után az ország állapotában mélyreható változások következtek be, nem íigy. ahogyan azt ö elképzelte- L^tódai sűrűn váltották egymást, új, időszerű feladatok a földtani intézet munkásságát más, főleg gyakorlati irányokba terelték. De el kell következni annak az időnek, amely Lóczy nagyszabású tudományos elgondolásait, ha talán bizonyos módosítá.sokkal is, de újra programmba veszi, mert gyakorlati földtani kérdések megoldá- sának alapja nem lehet más, mint a minél szélesebb körű és minél alaposabb, de egységes tudományos megismerés azon az úton. amelyen Lóczy vezetésével annak idején elindult. Louis Lóczy le géologue (Extráit dn disconrs de Charles Telegdi-Roth prononcé á la Société Géologiqne de Hongrie dans la séance commémorative dn centenaire de la naissance de Lonis Lóczy.) „Que désormais ces expériences servent á l’étude et á la description de la térré de ma patrie et non plus á la découverte des nonvautés charmantes des contrées étrangéres.” C’est aves eesmots qne Louis Lóczy termiua són grand onvrage renfermant les résultats géologiqnes de Texpédition Széchenyi en Chine. Le conrs nltérienr de sa vie a snivi fidélement ce chemin. Lóczy a fait ses étndes en Snisse chez Escher von dér Liuth et Albert Heim. A Tágé de 28 ans il est parti ponr la grande expédition chinoise, dönt il est retourné avec un si riche matériel que són élaboration a exigé presque vingt ans de travail. C’est eiisuite qn’il s’est adóimé á rétnde de la térré hongroise- Són oeuvre entier est caractérisé pár nne vne large, reposant sur des observatious person- elles, c’est cela qui l’éléve au-dessus de ses collégnes émineuts contemporains. Les premieres déeades dei ses recherches snr la térré hongroise témoignent d’une aetivité presque miraculense. C’est cette aetivité que Louis Lóczy a ponrsuiAÚ avec d’excellents lúsnltats. En 1889 il a obtenn la ehaire de géographie nniverselle de rUniversité de Budapest et en 1909 il devint directenr de l’Institnt (léülogiquo de Hongrie. C'est cotte derűiére décade de sou activité (jui a porté le pliis de fruits sur le terrain de la recounaissance el la deseription de la térré hongroise. La réalisation du programúié seientifiqiie de IMnstitut Géologique fut inauguré pár lui daus mi esprit nouveau, ti grande envergure, pour ainsi dire róvolutionuaire, mais pour la réalisation eompléte des résultats cette décade, doni l’activité a été fortement influeneée jiar la premiere guerre mondiale. n’a pás été suffisante. Lóezy a romini avee le systéme dönt s’est servi rinstitul (íéologique pour ses levées. 11 a inauguré l’étude moiiograpliique des uuités structurales du pays montagneux. Seis collaborateurs ont eu pour táelie l’étude du terrain, mais il s’est réservé la direction sui>réme du travail enticr. II a eu sa main sur ohaque oeuvre, il a souvent viisité dans le terrain ses collaborateurs qu’il dirigeia eu diseutant leurs observations et en leur communiquant ses idées. La levée géologique á grande échelle des montagnes de la Serbie oeeidentale a été uue entreprise exigeant beaucoup de fatique. Cette étude lui a iiermis de compléter ses idées sur l’évolutiou de la teio'e hongroise et c’est pourquoi il traite cette question de synthése avee beaucoup de détail daus són oeuvre posthume sur la Serbie. Lóezy a bien mérité de la Science en publiant la monograpliie du lac Balaton. 11 a pu voir rachévement de cette oeuvre, mais la carte géologique de la Hongrie a réchelle de 1:900,000 qu’il a rédigé u’a été publiée qu’aprés sa mórt, en 1922. Le meilleur résumé que Lóezy a donné de ses idées sur la geuése et la tectonique de la Hongrie a: paru eu 1918 dans une étude destinée plutót au gros public. C’est aussi de lui que provieut Tidée du massif, nőmmé Tisia, moutague ou masse intermédiaire, accepté aujourd’bui pár toutes les théories conceruaut la synthése tectonique des chaiues alpiues. En évoquant sa carriéve uous apercevous cette vérité que la vie humaine est généralement trop courte pour la réalisation eompléte des grands projets. qui ne peuvent étre achevés que pár la collabo- ration harmonique de plusieurs générations. II résulte clairemeut de són oeuvre que la hasé de la solutiou des questious de la géologie IH’actique ne peut paséti-e autre que la recouaissance scientifique la l)lus large et la plus fondée. partant d’uu point de vue unifié, comme l’a moHtré Louis Lóezy. 310 Lóczv Lajos helye a magyar földrajzban P R I N C Z GYULA A szegedi egyetean díszterméneJc árkádjai alatt a magyar földuajz- aak három vezércsillaga foglal helyet, nagyjaink képmásainak hosszií során. A három vezércsillag mindegyike a földrajz egjonással szom- szédos, más munkaterületére veti fényét. Kőrösi-Csoma Sándor tumbája az ismeretlen országok felfedezéseii'e, Hunfal vy János komor mellszobra az országoik enciklopédikus leirására., mint a földrajz egyes ágazataira, illetve feladataira emlékeztetnek. A harmadik. Lóczy Lajos mellszobra, kezében egy amimouites köbeiével ugyan inkább a geológust jelzi, de emlékeztet az oknyomozó, a föld felszín kialakulástörténetét kutató és eiTC a kutatásra tájrajzot építő tudományos földrajzra is, Hunfalvy János szobrának talap- zatára vésték a dicsőítő szavakat: ,.A tudományos földrajz megalapí- tója”. Tehát nem Lóczy kapta ezt a vésetet. holott a közfelfogás Lóczyt ruházta fel ezzel a büszke címmel. Ha a tudományos földrajz hazai megalapításának történetébe kívánunk betekinteni, akkor fömesterként kétségkívül mindenkor Lóczy Lajos alakja fog elénk állaui. így tudja ezt a tudománytörtóaet itt és a Föld minden tudoniá- nyokat művelő országában is, mert Lóczy Lajos nevét a földrajz- tudomány bekebelezett tagjaként írják fel a külvilágban mindenütt- Ügy érzem, hogy a szegedi három szoborműben némi homályos kifejezést nyert a magyár földrajztudomány egész testi jellege, idoma és benne szeívi hibája, betegsége Ls, de vele Lóczy Lajos életrajza is. Sajátságos, szinte tudománytöi-téneti tréfaként hat, hogy Lóczy I.öt közvetlenül halála előtt megjelent hazai földrajzának szerkesztője- ként éppen olj’an enciklopédikusnak mutatkozott, mint harminc év előtti elődei. Csaknem tíz évvel azután, hogy földrajzi tanszékéi fel- cserélte a földtani intézet igazgatóságával, vállalkozott a magyar í'öldrajz kiadíisára. E mű olyan lett, hogy tovább ködösítette a lokl- rajztmlomáuy feladatáról általánosan vallott hazai nézeteket. Nem feladatom itt, hogy Lóczy életútját ennél részletesebben vázoljam. Ezen az ünnepélyes ülésen inkább az a feladatunk, hogy most már negyedszázados távlatból, egy új világban lemérjük azt a nyereséget, melyet ez a kétségen kívül nagy emberünk tudomá- nyunknak, műveltségünknek adott. Lemérjük úgy, hogy mi maradt belőle tanulságul népi demokráciánk művelődéspolitikája számára. Az álmodozó, kicsinyes, magánérdekek és érvényesülések korá- ban Lóczy a lendületes, haladó, szervező tudós volt. Nagy tudomá- nyos tekintélye mellett ezért követte, sokszor rajongott érte a fiatal kutatók csapata. Lóczynak fájt az a lanyhaság, közöny, céltudat- hiány, ami a földrajz keretét jellemezte szemben azzal a valóban magasszíntű tevékenységgel, mely a hazai földtani kutatást mellette annyira kiemelte. Ha szíve a földtant kereste is, amit az is bizonyít, hogy minden komoly kutatáseredményével a földtani társulat magas- színvonalú szaküléseire ment, Kínából hazaérkezése pillanatától kezdve ostromolta a földrajz táborát a haladásért. A richthofeni oknyomozó tájkutatást kívánta és követelte a földrajz központjába. A Földtani Értesítő-ben a földrajz és földtan kapcsolatáról érteke- zett. A felcseperedő geográfusok vezére lett a földrajzi társaságban, ahol Vámbéry Árminnal szemben csakhamar elfoglalta az elnöki széket is. Hunfalvy János 1899-ben elhalálozván, megürült tanszékére tanítványai mellőzésével a geológus Lóczyt ültették, akik a föld- rajznak a tudományszakok családjában egyszerre nagy tekintélyt szerzett. Nagy része volt ebben sok neves külföldi tudós elismerésé- nek. akikkel nemcsak szokatlanul élénk levelezést folytatott, de baráti kapcsolatban is volt. Mint a földrajzi társaság elnöke, évtize- deken át résztvett, elnökölt csaknem minden földrajzi kongresszuson. De maga minden ízében geológus maradt. Mi tette tehát mégis naggyá a földrajztudomány történetében? Elsösorl)an kínai utazásainak eredményei, fáraclhatalan adat- gyűjtése és megfigyelései, melyekkel hatalmasan kiegészítette Richt- hofen, Przseváiszkij világhírre emelkedett felfedezéseit. Általuk Lóczy a legkiválóbb explorátorok sorába került, s akinek nevét Belső- ázsia térképei örökítették meg. Magyar vonatkozásban Lóczy kétségkívül mai napig legelső tudományos explorátorunk, s ezáltal a magyar műveltség képvisele- tében több, mint az a rang. melyet geológiai vagy hazai kutatásai- val általában elért. A felfedezöutazások legkiválóbb hőseinek egyike ő, magyar világbajnoka az Amundsenig és Hedinig terjedt sorban. De amikor ezt ma. hetven év távlatából elismerjük, nem hagy- hatjuk megemlítés nélkül akkori tudománvpolitikánk irányítóinak közönyét, ahogyan ezt tudomásul vették. Nyilvánvaló, hogy itthon Lóczy kutatóutazói munkájának jielentőségét nemzetközi vonatikozá- saiban nem ismerték fel. Nem tudták felfogni, hogy mit jelentenek a Világ szemében kis nemzeteknek nagy utazói. Nem vették észre, Iicgy abban a vetélkedésben, melyben Belsőázisia feltárásának érdeké- ben a nagy nemzetek, élen az orosszal, résztvettek, a Széclienyi- expedíció milyen előkelő helyet nyert, s hogy ez mit jelentett, és ennek fokozása mit jelenthetett volna abban a korszakban, amikor állami létünk, fiatal műveltségünk a. Világ szemében kiváló polgárai- nak teljesítményei által juthatott kifejezésre. 324 Lóczy ezzel az egyetlen utazással befejezni volt kénytelen explo- rátöri szereplését, holott egész egyénisége, rátermettsége nemcsak alkalmas volt arra, hogy Riehthofen, Przseválszkij, Kozloi' és a többi nagy orosz utazó, valamint Hédin és Stein egyenrangú társa lehes- sen. Ezt be is bizonyította. Lóczy hazai nagyságát nem földrajzi, hanem földtani kutatásai építették. Az előbb elmondottaktól kitűnik, hogy ezt ö maga is így akarta. Egész életében a löldtan palotájába vágyott, ott is dolgozott. A földrajz saját érdekeit áldozta lel, s önzetlenül mindenét rendelke- zésére adta, hogy ezt tehesse. Méreteiben legnagyobb műve az egész világ elismerését kiváltott Balaton-monográfiája elkészült, csak éppen a földrajzi rész maradt hiányos benne, a pompás részletesség- gel kidolgozott földtani kötete mellett. Földrajzi tanszékéből csaknem földtanit alakított, aminek visszahatása lett az, hogy ez a tanszék utána év' izedre kiesett a földrajztudomány keretéből. Nagyszerű szervezőképességét azonban a magyar löld kutatására fördítván. ' ebben is halhatatlan érdemeket szerzett. ; Lóczy a földrajz tanszékét rögtön felcserélte a földtani intézettel, « amint tehette. Ez a szokatlan lépése talán soha be nem hozható | csapása lett a földrajznak. A földrajztudománynak Bostontól Moszk- 1 váig mindenütt kikristályosodásának korszakában itthon éppen Lóczy J élen álló tevékenységének szemléletében homályosodott el a földraiz- j tudomá nyilak feladata, tartalma, célkitűzése és szerepe. Lóczy, mint í első íöldrajzi tanszékünk professzora és földrajzti társaságunk elnöke ♦ a közvélemény előtt nagy geológusként jelent meg, ha pedig ő föld- | rajzi kiadványokat szerkesztett, irányított, mint az 1918. évi ország- leírást, akkor a régen túlhaladott enciklopédikus ábrázolás került j( ki a keze alól. Ebben az országleírásban persze az általa írt alaktani i fejezet földrajzi irodalmunknak is valóságos örökfényű gyöngye. | Nagy emberek késői megítélése nemcsak a hódolat kifejezéseit ^ váltja ki. hanem a tudomány egyik-másik gyermekének sajnálko- f zását is. hogv a nagy tudós szellemi kincseinek gazdag tárházából *■ reá kisebb örökrész jutott, mint testvérének. | Ez a sajnálkozíis azonban csipetnyit sem vesz el abból a kegye- i letes hálából, melyet Lóczy Lajos szellemével szemben érez. ’ A magyar földrajztudomány büszke arra, hogy vállát tarthatta í a híd alatt, melyen Lóczy Lajos bement a magyar tudomány halba- . | tatlanjai közé. j- Talán szokatlan ma, a népi demókráeia keretében a mai politiká- > tói és politikai hitvallásunktól ha nem is mindig távolálló, de ebben j a maga idejében közvetlenül élszerepet nem vállalt vagy nem nyert ■ tudósnak ünneplése. Amikor ezt tesszük, úgv tanúságot adunk arról ^ hogy a népi demokrácia távolról sem veti félre a múlt igazi értékeit. II Mintánk ebben is a Szovjetunió. A szovjet kultúra ma egymás után 11 adja új és a réginél is díszesebb kiadásban a nép kezébe a maga II nagy explorá torainak, Szjevercovnak, Kozlovnak félszáz év elő ti úti ■ jelentéseit. Mi most büszkén állítjuk a nagv orosz kutatóknak l Szemjonovtól Obrucsevig terjedt hosszú sorába a mi legnagyobb Ij explorátcrunknak, Lóczy Lajosnak alakját is. Ö is ugyanannak a || világrésznek ugyanolyan éi'demes kutatója volt, mint ezek a nagy H oroszok. Álljon tehát melléjük a Belsőázsia felfedezőinek Pantheon- 9 jóba- s bizton hisszük, hogy ott orosz szelkmtársai szívesen fogadják 9 körükben. ■ Lajos Lóczy le géographe Lfe 4 uoveinbre ]949. l:i Science 4umgroise a lété le ceiitiéine anniver- saire de la uaisíance de Lajos Lóczy, fondateur de la séosraphie ,scien- tifique hoDgroise. Panni les énidits séog-raphes hoiigTois, Lajos Lóczy s‘cst distinqiié pár ses mctlhodes de rcdiérches techiiiques. á írencoutre de '1‘é’an ronian- tiqiie de Sándor Kőrösi-Csouia eit des travaiix complexes (>t encyclo- pédiquos de János HnnfalvA'?. L‘im])ortanco scieutifiqne des travanx de Lajos Lóczy est encore bien angnientéc pár le fait qii‘il ólait nn anssi excelleut géologiie qu'il n‘éfcait savant góo^raphe; ainsi il a pn approfondir dn point de vne géologique ses recberches spécifiíinenient géographiqnes concerna.nt les (Aanses de la fonnation de l’écorce terrestre. II a aiiisi ajonté nn rayiO'ii imporíant á ses travanx scientifiqnes. Lajos Lóczy a comniencé ^Sla carriére sciejitifiqne coinme géologuc. étant einployó á la isection de ininerolog’io dn Mnsée NaitionjaL Pendanl SOS ótiides nniversitaires en Snisse il a participé anx reolierohes de Esciher et de Heini daus les Alpes; en Hongrie, il avait commencé -se® reciherches géologiqnes pár ses étiules des particularités géologiques des niontis d'Ai-ad. Pár sc^ écrits i)nbliés dans le périodique . Földtani Köz- l€-ny“ (. Bulletin géoiogiqne“). il a attiré snr Ini l'intérét non senlement dn incndo scieutifiqne en Hongrie tant qn’ü rétranger mais siudout Tattention dn savant viennois Sness, dönt Untérét bienveülant était finalement d‘nne iuflnence décisive snr la foi-raalion de 'la carriére scientifique de Lóczy. Cal- c'était Sness qui avait attiré snr ce jenné -avant excelient l'‘attention de Béla Széchenyi, explorateur d‘Asie; lainsi novus voyons La’os Lóczy i;armi les m&mbres de rexpédition mémorable de Béla Széchenyi au Tibet. Qnoiqne cette expéditiou n‘ait jamais réiissi á atteindre le Tibet Lócz^^ a recueiUi d‘ol)servatious si préciouseLs snr la géograpliie de la Chiue que le monde scientifique a nóanmoius escompté oetíe expéditiou comme ml snccés. Lóczy a acqnit nn grand renom partout a rétranger. Reutré, il devient géoiognc á ITnstitnt Géologique ponr étre iiouimé pi-cfessenr extraordiuaire^ de géologie á 1‘École Po'ytechnique de Buda- pest. Cependaiit, són inlérét scieutifiqne reste encore attiré pár són grand voyase en Chine. De longues launées de travail vont étre coir-acrées á 1‘étnde de la géographie deseriptive. de riiistoire et de rellhuologie ehiuoise; le résultat de ees étnde® est -on pnissant . Géographie générale de la Ohine“. A rencontre de la iiiéthode uicyclopédiqne empioyiée pár Hnnfalvy. Lóczy a sonligné riinportancc scieutifiqne des niéthodes et de® rccher- ohes de Richthofen; daus ses conférences et ses pnblicatious, il n‘a pás oessé d‘attirer l‘attention des savants Iiongrois snr le fait que la seience góographique ne ponvnit étre hien conipléte sans dés examens géolo- giques compiémentaires. Sons peu, sa tlhéorie scientifique. avait été adoptée pár la Société Géographique et pár rÜniversité. II a été óin président de la Société. contre 1‘autre caudidat Ármin Vámbéry. et aprés la mórt de János Hnn- falvy, il a oecnpé la chaire de géographie a Í‘Université eu 1889. Le monde scientifique étrauger a beiaucou]) estimé les travanx de Lajos Lóczy. II était en correspondiance fréqnente avec bon nombre d‘exoellents savants, et comme président de la Société Géographique il a participé á tons les congrés géog’raphiques. L‘estime dn monde scien- tifique s‘est manifestée á són égard en le nommant á plnsieurs reprises président de congrés internationaux. ;v2fi Aujourd'hui, quand les évéuemeuts eii Cliiue mettent l‘AsLe ceutrale et orientale au centre de Fintérét politique international, les recher- ohes de Lóczy en Ohine et leurs résultats sont particuliérement siguifioa- tifs; ils s‘ajoutent dignement aux résultats de^s recherohes de Eioht- hofen. de Trzseválszkij, de Kozlov et de Sven Hédin. [Extráit du discours de Gyula Prinz prononcé a la Société, Géolo- gique de Hongrie dans la séanee eomiuémorative du eentenaire de la naissianee de La.ios Lóezy-1 / I A Dunántúl régionális geofizikája* S(HK1FKI{ VIKTOi; líS KANTÁS K A I! () KY I. A NEHÉZSÉGI EKÖ REGIONÁLIS ANOMÁLIÁI. Ha a i'égi, nagyobb köziépliibájú, Sterneck-fóle méi'ések eredmlé- uyeitől eltekhitiiuk, iigy Oltay Károly, a dunántúli relntív inga- állomások eredményei alapján szerkesztett gravitációs anomália- térképét (1. áibra) tekintlietjiik az első oly térképnek, mely tájékozó- •dást nyújt a Dunántúl régionális gravitációs anomáliáiról. Ezen térkép főjellegzetessége egy, a Dunántúlt a Keszthelyi hegA'- ségtől a Dunazitgig DNy-ÉK irányban átszelő pozitív anomália, melyet úgy ÉNy-on, mint DK-en egy-egy depre.ssziós zóna határol. Ezen depressziós zónáktól úg>' Ny-ra, mint K-re azután újabb pozitÍÁ' anomáliák láthatók. A közölt anomáliák Rouguer eljárása szerint a tenger szintjére redukált értékek. Ezirtáu Vajk RauR közölt egy geofizikai mérések alapján szer- kesztett tektonikai vázlatot, melyen a torziósingamérések eredmé- nyeire támaszkodva kijelölte a nagyobb gravitációs depressziós-zónák tengelyeit, melyek természetesen egyezést mutatnak az Oltay-féle térkép depressziós zónáival. Ezenkívül változatosan körÁ’onalazta és ismertette a Magyar-Amerikai Olajipar R. T. által felmért lokális gravitációs szerkezeteket, az egyes, mágneses módszerrel megállapí- tott Amlkáni intruziókkal együtt (2. ábra). 1942-hen tette közzé a Nemzetközi Geodéziai Szövetség Izoszta- tikus Intézete L. Tanni^ kitűnő munkáját a Kárpátok zónájának izosztatikus szerkezetéről, melyben anomália térképet közöl és fog- lalkozik a Dunántúllal is. Tanni ezen munkáját Scheffer Viktor behatóan ismertette a Magyarhoni Földtani Társulat 1945 december 5-i szakülésén tartott. ; ...Az északi Appenninek és az északkeleti Kárpátok régionális szer- kezeti ÁŰszonyai a geofizikai kutatások eredményeinek tükiében‘‘ című előadásában. Ugyancsak a Nemzetközi Izosztatikus Intézet kiadásában jelent meg ezután P. E. Holopainen® munkája, mely a Keleti Alpok és a szom.szédos dunántiili vidék nyugati ré.szének izo.sztatikus anonnáliái- val foglalkozik. Tanúi és Holopainen térképeit jelen értekezésünkben azért nem közöljük, mivel Facsinay László’ 1948-ban eg>' lijabb izosztatikus anomália térképet adott ki, melv részben a fenti két szerző szerkesz- tési alapul Á-ett dunántúli észlelési anyagának modern graviméterrel végzett újramáréséből, részben pedig újabb állomások izo.sztatiku- san korrigált eredményei közbeiktatásával szerkesztetett (3. ábra). Facsinay izosztatikus anomáliatérképét Oltay Rouguer ano- máliatérképével összehasonlítva megállapíthatjuk, liogA’ azok között * Előadták a Magyarhoni Földtani Társulat 1949 április '20-i ás november 19-én tartott szakiilé.-ein. lényeges eltérés sem az anomáliák nagysága, sem azok elrendezése szempcntjából ninesen. A Dunántiílt DNy-ról ÉK felé kettéosztó pozitív anomália viszonylagos nagysága mindkét térképen kb. 20 milJigal. A Mecsek hegység zónájában mutatkozik ugyan eltérés a két téi’kép között, amennyiben az izosztátikus anomáliák térképén ott egy viszonylagosan 20 milligal nagyságú maximum jelentkezik. Ez azonban annalc tnlajdouítliató, hogy Facsinay a terület jellemzésére Oltaynál több állomást használt, fel. Mit jelent az izosztatikns anomáliák egyezése a Bonguer ano- máliákkal? Az izosztázia jelensége általában csak a. földkéreg bizonyos részein, pl. magas hegységekben, mély tengereken, vulkánikus zónák- ban játszik jelentős szerepet. Ilyen területeken az izosztatikus kor- rekció lényegében változtatja meg a Bonguer anomáliák által nyúj- tott gravitációs képet, amennyiben hegység felett általában letora- pílja vagy eltünteti az e belyeken általában észlelhető nagy negatív Bonguer anomáliákat. A dunántúli dombos vidéken ily értelemben vett, nagy izoszta- tikus anomáliák már eleve sem voltak várhatók. A földkéreg felszínén elhelyezkedő, különböző sűrűségű rétegek által létrehozott gravitációs hatás, az ú. n. felszíni hatás nagysága 50 milligalt is elérhet, úgy hogy az izosztatikns gyakorlatban álta- lában csak az ezen értéket meghaladó ancmáliák játszanak jelentő- sebb szerepet. Amint az izosztatikus anomáliák téi'képéből láthatjuk, a Dunántiil izosztatikus anomáliái ezen határérték alatt vannak. A Bonguer anomáliák által a Bakony területén jelzett, felszíni hatásokból eredő tömegtöbblet ugyanoly mértékben jelentkezik az izosztatikus anomáliák térképén is. Hogy az izosztatikus egyensúlyi állapot létrejöhessen, az izo- sztatikns anomáliák által jelzett tömegtöbbletek területeinek általá- ban a körnj'ezetükböz viszonyítva süHyedniök kell. Amint azoul>an a kővetkezőkben Iá* ni fogjuk, a Dunántúlon ennek éppen az ellen- kezője állapítható meg. ^lielőtt ezen jelenség magyarázatára, térnénk át, vizsgáljuk sorra a üiinántól nagytektonikájának azokat az ele- meit, melyeket a geofizikai vizsgálatok ezideig eredményezni tudtak. Először is vizsgáljuk meg, hogy a Dunáiitiil földtani felépítésé- nek mely kőzetei jutnak elsősorban kifejezésre a gravitáció^ anomá- liaképbcn. A Dunántúl szerkezetére vonatkozó földtani ismereteinket leg- utóbb Vadász Elemér* „A Dunántúl hegyszerkezeti alapvonalai" című munkájában foglalta össze. Ha az 1947-ben készült, „A Magyar medence földtani szerkezeti vázliata" című térképén Mtüntotett diinántnli mezozoos vonulatokat (4. ábra) összehasonlítjuk úgy a Bonguer anomáliák, mint az izosztatikns anomáliák térképévol. megállapíthatjuk, hogy a Dunántúl gravitációs képe elsősorban a 3uezozoos vonulatok hatását tükibzi vissza. Amint a későbbiekben látni fogjuk, ez nemcsak régiooiális viszonylatban áll fenn, hanem az egyes lokális szerkezetek geofizikai indikációinak vizsgálatánál is megállapítható. Kiástályos kőzetek és mezoos mószkőösszletekböl álló földtani felépítés esetébmi a gravitá- ciós képben elsősorban a mezoos rétegek hatása jelentkezik. ;52H A kristályos vonulatok í?ravitációs hatása átry a Bouguer, mint az izosxtati'kus anomáliákban legtöbbször csak mint másodlagos hatás jut órwnyro. Pl. a Velencei beigy'ség és az ettől délkeletre fekvő kristiUyos tömegek, valamint a Baranyai Szigethegység ÉK-i, kristályos része, csak másodlagos kiöblösödéseket okoznak a mezo- zoikus mészkövek által okozott elsődleges anomáliákon. Ahol azon- ban mezozoos vonulatok nincsenek, mint pl. a Diinántúl Ny-i részén ott természetesen elsősorban a kristályos alapbegj’ség vonula- tai szabják meg a gravitációs izoanomál-vonalak menetét. Az a jelenség, hogy a Dunántúl régionális gravitációs képében elsősorban a. mezozoos mészkövek hatása jut érvényre, logikusnak mondható. A kristályos palák és mezozoos mészkövek sűrűségei nagyjából azonos értékűek, azonban a mezozoikum nagyrésze a fel- színen van, a fiatalabb üledékes kőzetek takarója alatt pedig általá- ban magasabban fekszik a kristályos kőzeteknél, így az általa oko- zott nGf.iézségierő-rendellenesség is nagyobb az előbbiek által oko- zottnál. II. A FOLDMÁGNESSÉG RÉGIONÁLIS ANOMÁLIÁI. Az 5. ábrában bemutatott, „A földmágnesség vertikális inten- zitásának anomáliái a Dunántúlon és a Kisalföldön“ című térkép, 10 év megfeszített munkájának az eredménye. Az 1934 — 1944 években a European Gas and Electric Co. és a későbbi Magyar- Amerikai Olajipari R. T. dimántiíli szénhidrogén- kuta'ásai keretében Scheffer Viktor, Kántás Károly és Kretzoi Miklós 16.089 dunántiíli állomáson határozták meg a földmágnesség vertikális intenzitásának az anomáliáit. A különböző mérések eredményeit az 1948. év augusztusálban Oslo- bán megtartott, az International Union of Geodesy and Geo- ])hysics nemzetközi konferenciájára felterjesztett magyaroi*szági jelentés számára, azon célból dolgoztuk át, hogy azok egy közös térképen egj^esíthetők legyenek. Ezért valamennyi mérést egj’ azonos alappontra, és pedig a dunántúli mágneses állomáshálózatunk zala- egei-szegi főbázispontjára 46"51,1‘, x = 34"28, 8‘ Ferrótól keletre), valamint az 1941, 5-ös epochára vonatkoztattuk. Az anomáliák kép- zőéhez alapul vett uormálérték levonásokat Kántás Károly’ dunán- túli normálérték meghatározásai alapján eszlcözöltük. A l>emutatott térkép dunántúli része megjelent a „Geofisica púra e app]ieata“ című milánói szaklap 1948 augusztusában kiadott Eötvös emlékszámábaii is‘® A Dunántxíl mágneses anomáliatérképét kiegészítettük Palme Walteniek, Scheffer Viktor tanítványánaik az European Gas and Electric Co. megbízásából a Kisalföld csehszlovák részén 1937 — 38- ban végzett és kb. 1500 állomást magában foglaló mágneses felvételé- nek eredményeivel, azoikat a dunántúli mérésekével azonos bázisra ílolgozván át. A méréseket az Askaniawerke Berlin-Friedenau-i cég egy Sohmidt típusú vertikális magnetométerével végeztük, azok közép- hibái i 5 gamma alatt voltak. Az észlelési adatok redukálásához szükséges napi variáció értékeket részben a wieni Zentralanstalt für Meteorologie und Geodynamik Auhofi obszervatóriumának, részben pedig- a. Mag:yar Metearoióg'iai és Földmágnességi Intézet ógyallai obszervatóriuma regisztrálási adatai szolgáltatták. A felderítést célzó állomáshálózatot 2 — 3 km-es állomástávolság- gal fektettük, a sz'énhidrogénkutatások szempontjából érdekes terü- leteken végzett részletmérések állomástávolsága átlagban 500 m, a nagyobb mágneses változásokkal bíró területeken ennél kisebb volt. A mérések régionális tektonikai felderítés jellegűek voltak. Ez okból az állomások ellielyezésénél az irányadó szempont az volt. hog\^ azokban jellegzetes zónális értékek jussanak kifejezésre. Kerül- tük pl. .a felszíni bazaltokon való felállást, a feszínalatti vulkáni intruzLÓk kimutatására azonban súlyt helyeztünk. A bemutatott térképünkön ábrázolt mágneses izoanomál vona- lak értéklépcsőjének 50 gammát választottnnk. Dunántúli tapaszta- latainlv szerint ugyanis a fiatalabb üledékes kőzetek mágneses hatása meí'ize alatta marad ezen értéknek, így ezek hatását a mágneses kép- ből gyakorlatilag kiküszöböltük. Ily módon térképünk elsősorban a kristályos kőzetek vonnlatairól ad régionális képet, ami Vadász Elemér „A Mag^^ar Medence földtani szerkezeti vázlata" című tér- képén feltüntetett kristályos Amnulatokkal (6. ábra) való összehason- lítással is megállapítható. Vizsgálataink szerint a Kisalföld, valamint a Duntántúi ÉNy és Xy-i részében a mágneses anomáliák a kristályos palák és a vul- kanikus kőzetek által okoztattak. A Balaton környékén, Amlamint az ettől D-re és Dny-ra fekvő területeken ezen két főtényezőn kívül a paleozoikus homokkövek, különösen a permi homokkövek is erő- sen mágneses hatást fejtenek ki. Ennek egy példán való szemlélte- tésére hemutatjuk Vadász Elemér" a mecseki Jakabheg^mn átfekte- tett földtani szelvényének összehasonlitását Scheffer Vilítor ugyan- ott fektetett mágneses szelvényével (7. ábra). E terület mágneses képének a kialakításában tehát a vulkáni kőzeteken kívül elsősorban a íJaleozoikus kőzeteknek van szerepe. A mágneses anomáliák nagyságát, alakját és csapásirányát, vala- mint az ezek környezetében ismert geológiai és geofizikai tényezőket tekint etbevéve, az anomáliákat és azok értelmét, a kÖAmtkezőkl>en adjuk meg. A mágneses anomáliák régionális alapindikációja egy depresszió, mely a Dunántúl DX^y-i részéből kiinduh^a ÉK felé Inízódik, kb. Zirc magasságában éri el mélypontját és ugyancsak ÉK irányban vonul át a Dunán a Börzsöny hegység felé. Ezen depresszió a kristályos pala alaphegység egy lemélyedésének, teknőjének felel meg. A mág- neses anomáliák elrendezése alapján feltehető, hogy ez a lemélyedés DNy-i folytatása azon kristályos pala mélyvonulatnak, mely a geológusok által a Vepor és Bükk hegységek között állapíttatoít meg.’"’'" A mágnesesen magas értékek zónáját ÉNy-on a Kis Káaiiátok- luil és azoktól DXy-ra, alacsony mágmeses anomália értékek zónája határolja. Délen, a Villányi hegység magasságában ugyancsak lecsökkennek a kristályos kőzeteknek a felszínhez való viszonylagos közelségét jelző, régionálisan magas mágneses anomália értékek. Míg a kristályos paláik előbb körvonalazott ziónájábaii a régio- nálisan magas értékekre rátevődnek a vulkáni kőzetek és egyes paleozoikus kőzetek mágneses hatásai, addig a mezozoos kőzetek tömegei a mágneses képet ncTU hefolyásolják. u nTEft BUIiAW ’TfTC*.' fOMSAtJ >WICT >4A8C*. :rfkYE í> >4A6YVANíZSA ^ *Hit KAPOSVÁR *OtlEl«< i":' — ’*•' — *• 4 NtHéZst6IÍQ0BmiiíQ4N0MÁü4l A DUNMTÚLON DIE B0U6UERSEHEM AMOMAUttim SCHyE/fKiAET IN TMNSD4WBSM OlTAY KÁROLY SZ£Hm NACH KAR L OLTAY *10 MIUI6AL ALATT! ANOMALlA-ERTEKEK ilÖRUNOSUERTE UNTER * 10 M/LIKAL * 10 MILLI6AL FÖLÖTTI ANOHÁLIA-íRTÍkíK STÓRUNGSAERTi ÚBER*10 MIUI6AL * ZÓ mUÚAL FÓLÓm ANOMÁLIA-ÉRTÉKEK STÓRUNGSWERTE Ü6ER *20 MILLI6AL WIEN JL ^ ^ 1. í'ibra. TO2S0NY OÜNÍNTÚl rÖLOTiNI UCAKCUTtNCK VÁ2UM ccoruiiui KUTAÚioir*iip;út _J4* f[aag'». ocLCtac j Á mÜJís/ ERŐ aoaTAnm momáluu abunáhtúiom mmAmauHAkmuERm scHymm m JumMmtn fACHUAr lÁiltÓ tXtUMT M*tM L40ni4UJ MOMUr □ *ao muuim Ktstaa uoaanafMMMM/Aif aosurucHí smuMasutan uMTca*ao miuicai □ no MU.UC41MÁL MAorosa aeszmus amomáuám uosTAjisoa stőiiUM6sym£ úaia *jo muikaí^ H*ao MÍÜJ6ALMÁL MÍ/OSa UOIZTÁTIMUS AMOHÁuÁH isoíTAJUcaí sTÓRumvtm úaER *uo masai k AÍCN ,3C>'^N 50bJC**í . lOjil 3. ábra I r* I'. 1 {i • .: '4' t ' f .<£Í1 _.?*'■ f « *‘ ■ ’lí i . ' '.-1 >■-. 1’*^ ■M i » • ♦ r* 1^ yv^vfír;i> ■ \ " V •./ ■ ■ Nl'>WW /'■• ■■: i • ís%rí “ •'“ • ! ■ v* ■ H':--- •** r--. •■:.■. ■ h: r( i . Í!S . . - V. f ' ■ü-r } í. f-%. '-Vi i- ✓ -'Al 5, í? - . J3.- ' f ‘ .:-:-j«r?-;r. \V iíí./j ’■■-#- f >7^- ? , - \.Í; " ■ r ' - f - '* - •-• .r" ~A . -1< a ,íf- ■V 50 . -T i-i ../-rfíví^-caíi á5 >ÍÉ«lStHüJVÁR ^Rd09rf Silóit SFlHCPVftR AOONt 0LASCM *C*C M*rKAa OUKi^tfc'^Cl í rtfftceeFAi.vA o£AL*t6€R‘ OUMFCí oma^ sn.ífT-i« M- öYKAN'ZSA S2tKSZAPO o 'HflPOSVAP 4A&V«T&C >6AuA rc5vMi9 Z 3<» r^twór-!k am __ ^TZZ ' M£ZOZOOS VOMUIATOH A OUMÁWŰlON lA£MmiOlSOIU6£BUÍ6aÓ6£W TRANS0A/^U8í£N MAÍu tUMÍ» aiHmr MOt tUMÍH MoZít HMMÁDtOOSZMa UntStMKlL fOOOT MilOZOOS mtUUíf. un wmÁM£M scmemBM aiDecHTcn- HSSOiouoéCK esamszua. rELSZJW MBZOZOOS Ht6YS£6. MaOZUJCZg6£8IZÍ6f AfY Ű£A OS£AnACn£ l^'EN v^>./'^xiKr1 'DCViTm! *■ ■- ^SOPRON .áíOMBA'WD «p y »9 tQO,. 4. ábra »9SCUTÍ -P«.VS*5 •>t«$Ü<'üJVÁíí eUOAPEST SS70MaATH£ty Síinroti. OUStKA ^i>TlOW Hract'KAí.M i MHlMÁftO ií. OwrvV MViÓS o«APO$VAft >8AJA WAPKAti' ^fí/jr^íYűS vo yuiÁ’-.r i oun/intulon í >^,tiiíN BíOEfAKR ; — J Sf^fiiMOsZL / flíJilAI RVJrAli JJ Rcú ( MA/SZ/fí/SZ ) *> ? *>Vf~4íli."- BiatRR;- ■ímíiZA' '^fAnÁCAZ (miBAIf^ 6. ábra J rÖLDMÁQNE'Síir,éG VÍSniKÁLIi INTENZITÁSÍNAK szelvénye a JAUABHE5YEN ÁT. (tIECSEK HEöYSÉg) PSOm Dffí EfíDMAGNETISCHEH VEfíTlUAUJi/TENSITÁT DURÍH OEN JAHAB-BERG (MECSEK- GEBIR6E) SCHEFFER VIKTOR SIFBIHT NACH VIKTOR SCHEFFER A JAKABHEÚY ÍMECSEKHEOrjÉG ) PERMI VONULATÁNAK rÖLDTANI SZERKEZETE ŐEOLOGISCHER BAU DES PERhZUöES VÖM JAKAB- BERű VADÁSZ ELEMÉR SZERIMT NA(H ELCMÉa VADÁSZ 0 -fOODm PERMI AL3Ó HOMüMKÓ ÓiSZLET PERMI5CHER UUTSRER SANDTElNKOMPlEX ALSÓ WERFENI RÉteo UNTEBE WERFENER SCHICHTEN PERMI KONGLOMERÁTUM PERMISCHES KONOLOMERKT PERMI FELSŐ, VÖRÖS MOHOK RO ÖSSILET PERMISCHER OBERER, ROTER SANDSTEINKOMPLEX FELSŐ WERFENI RÉTES OBERE WERFENER SCHICHTEN PANNON PANNONISCHE SCHICHTEN 7. ííbra. Területünk leg'kiterjedtebb, vulkáni kőzetek által akozott mág- neses indikációi a Velencei hegység gránitlakkolitja, mely a fel- színen levő gránittömegektöl kiindulva, a Váli völgy, Osepel-sziget és a Sái’víz között terül el. Ennek megfelelő nagyságrendűek a Kis- alföld Győr és Pozsony között elterülő, a Győrtől DNy-ra, Szil kör- nyékén fekvő, valamint a Szombathelytől DNy-ra észlelhétö, lakkoli- toknak megfelelő nagr mágneses anomáliák. A DuuáutiVi eddi^ megállapított leguagyobb vertikális mágne- ses anomáliája, + 2700 gamma, Várkes7.ő közelében van, s azt a íel- színhez közel fekvő bazaltok okozzák. A DiuiántiU geofizikai liton kimutatott felszínalatti mag- matikus kőzeteit külön térképen tüntettük fel (8. ál)ra). Az egyes anomáliacsoportok jellegzetes tulajdonságaira való tekintettel eélszerünek látszik azokat a következő területekre o.sztva tárgyalni. ' A Kisalföld és a Dunántúl ÉNy-i zónája. A Rába és a Balaton közötti terület. A Velencei hegység, a Baranyai Szigethegység kristályos imíszc, A’alamint az ezek között fekvő kristályos tömegek zónája és A Balatonfelvidéktől DNy- ra és D-re fekvő területek. 1. A Kisalföld én (i Dunáit ÚJ ÉNy-i .sdndid-ban egy hatalmas, az ÉNy-i Kárpátok csapásirányát követő, D-en a Bachernek tartó, vulkánikus tömegekkel átszőtt kristályos pala hegység körvonalai állapíthatók meg. A kristályos palát ebben a csapásl)an a mura- szombati, répcelaki és IMihályi környéki mélyfúrások is megállapí- tották. Ezen hegység geofizikai indikációi alapján a következő fon- tosabb tektonüvai vonalak miTtathatók ki: a Rába vonala, mely DNy — ÉK irányban ha*^árolja a fenti kristályos vonulat nagyobb tömegeit, a Duna Komárom — Győr közötti szakaszának N5' felé való meghosszabbítása, mely mint K — Ny irányú tektonikai vonal ketté- osztja a fenti kristályos vonulatot, melynek e®en vonaltól É-ra és D-re fekvő részei saját csapásirányukban eltolódnak. Ugyancsak K-Ny irányú tektonikai vonalként jelentkezik az Ipoly K-Ny-i .szakaszának Ny felé való nieghosszabbítám is, amelynek m"iitén törtek fel a Kisalföld É-i részének nagyobb vulkánikus tömegei. Megállapítható, hogy a Kárpátok belső vulkáni koszorúja, a áíátra. Cserhát. Osztrovszki — Börzsöny'’ után a felszín alatt a Kis- alfölxlön és a Dunántúl ÉNy-i és Ny-i részén átvonulva, a Bacher hegységig terjed. A Börzsöny, a Bacher és felvételi területünk közötti keskeny, általunk fel nem mért zónákban végzett osztrák mágneses felvételek.^ valamint a IMagyar és Csehszlovák katonai térképészeti intézetek'" által végzett deklináeiómeghatározá.sok eredményei is ezt bizonyítják. A felszín alatt vonuló vulkánikus zóna miocénkorii vul- kánikus kőzetekliöl indul ki’“ az Osztrovszki — Börzsönvböl való kiindulásánál az anomáliák nagyságrendje megfelel az elfedett mag- uetitszegény andezitek által okozott zavarok nagyságrendjének,’' és amennyiben igaz az az újkeletű földtani megállapítás,' hogy a Bacher gránittömegei harmadkoníak,'® úgy ezen vonulat harinad- koni vulkánikus kőzetekben is végződik. Ezen zóna bazaltvulkánosságcVnak a nyomai, geofizikailag, rész- ben fúrással kimutatva és részben felszíni előfordulásban, a Győrtől DNy-ra levő lakkoilit kerületének Ny-i és D-i részén mutatkoznak. A Szombathelytől DNy-ra fekvő nagy vulkáni tömegnek ugyancsak Ny-i perifériáján jelejitkeznek a felszíni bazaltelőfordulások. Az a tény, hogy a Kisalföld vulkánikus tömegeire vonat- kozólag ily egyértelmű megállapítások tehetők, tulajdonképpen egy szerencsés geofizikai körülménynek köszönhetők. Saját mérési eredményeinkből, valamint az Ausztriában végzett mágneses mérések eredményeibőr”’ ngjmnis kitűnik, liogj' az ÉNy-i Kárpátok maghegységeinek és a Cseh masszívumnak gránit- A NYUGATI KÁRPÁTOK VULKÁNI KOSZORÚJA ÉS A DUNÁNTÚL MAGMATIKUS KŐZETEI. DÉR VULKANISCHE KRANZ DÉR WESTKARPATEN UND DIE MAGMATISCHEN GESTEINE TRANSDANUBIENS. JELMAGYARAZÁT: ZEICHENERKLÁRUNG: Msghegység f^e^ngebirge Szírt őv KUppemone Fhs Öv telegdiRoth Károly szerint nach Kar! telegdi Roth Vulkáni koszorú Vutkamscher Kranz A Dunántúl és Horvátország fálszmi vulkánikus kőzetei ésgrámüai. ^0 Ausbisse dervulkaniscken Cesieina u GramUa Tr-ansdanubiens u kroatjens FelszinaisuJ magmaukus kőzetek UnCerirdische magmaOsche Gesteme Nyugati országhatár WesUiche Landesgf'enta 8. j'il>ra. NEGYEDKORI ÜLEDÉKEK A KISALFÖLDÖN JASKO SÁNDOR SZERINT. QUARTÁRSEDIMENTE IN DÉR KLEINEN TIEFEBENE NACH ALEXANDER JASKÓ. Nyitna #SOPRON 0-50 50-100 r t 2t Fúmpontok a negyedkori Üledékek feltüntetésével Bohrpunkte mit Mácfit/gkeit öerQugr~ társedimente ifi M. 150-200 200-300m e t e g 9. ál)i-a. jai is igren erős iieg:ativ ,uiág:ueses hatást mutatnak. Ez alapon teiliát ezen idöseibb tömegek mágneses hatásai könnyen elkülöníthetők a fiatalabb vulkáni kőzetek által okozott mágneses hatásoktól. E terület folyóinak rendszere és azok folyásának kialakulásai, teljes mértékben alátámasztják a fenti megái hrpításckat. Vizsgáljuk meg nagy vonásokban, hogy a földtani módszerek- kel szerzett tapasztalatok mennyire vannak ös.szhangd)an fentismer- tetett megállapításainkkal. Bemutatjuk Jaskó Sándor, „Negyedkori üledékek a Magyar Medencében'* című térképének kisalföldi részét (9. ábra). A negyed- kori üledékek vastagságvonalai tökéletesen fedik felszínalatti kris- sályos vonulatunk kontiirjait, bizonyságául annak, hogy ezen kris- tályos hegység süllyedésével léi>ést haladva ülepedtek le fölötte a negyedkori rétegek. A kristályos vonulat ezen zónától DNy-ra eső résziének süllye- tlésére Szádeezky-Kai'doss Elemér-- és Strausz Láiízló^ azon kavics- tanulmányokból levezetett megállapításai szolgáltatnak bizonyíté- kot, melyek szerint a Rába folyása a felső pliocénben és a pleLszto- eén elején erősen északra tolódott. A pleisztocén végén azonban egy kisebbméretü visszato’|.ódás állapítható meg. Szádeczkéy— Kardoss Elemér kisalföldi kavicstanulmányában a következőket állapítja meg. Die oberpliozaene, altdiluvíale üonau am Kisalföld wendete sich sofort nach S, gégén die Fertősee-Hanság Gegend. Die oberpleisto- ziine Donau entsandte einen Arm von dér Gegend Hegyeshalom — ^lagyaróvár aus in die Richtung des Fertősees. Ezenkívül megállapítja, hogy a Duna vizeinek K-i irányban. I Győr felé való lefolyása a Fertő — Hanság köriiyékéről a mai Han- , sági főcsatorna vonalán tehát kristályos vonidatunk két nagy lak- ; kolitja között történt. í Ezek a megállapítások egyrészt teljes mértékben alátámasztják kristályos vonulatunk geológiai valóságát, másrészt pedig meghatá- rozzák a hegység lesüllyedésének geológiai korát is. Más, a geoló- gusok által ismeretes bizonyítékok felsorolását mellőzzük. A jelen fejezetben előadottak lényegében megerősítik és geo- fizikailag igazolják id. Lóczy Lajos'^ meglátását a dunántúli küszöb- ről, amely szerint „a Pinka és Sztrem folyók mellett, Szombathely- , tői Ny-ra, a Rába és a Mura között, Németiijváron, Dobsán és Felső- lendván, kicsiny paleozói rétegekből álló hegyrögök ülnek a pliocén rétegek között. Mindezek összekötő vonala Kőszeg — Rohonci hegy- tömegtől szabályosan görbülő ívben, a Marburg vidéki Bachei' hegységhez vezet át. Ez az elsüllyedt hegyív választja el a gráci harmadkori öblöt a dunántúli egykori halomvidéktől, mintegy különálló medencévé alakítva azt." Ezen fejezet jelentőségét tehát a következőkben foglalhatjuk össze: A dunántúli küszöb geofizikai beigazolásán kívül megáila- ' pítottuk annak ÉK irányii folytatását, valamint a Kárpátok belső vulkáni koszorújának a Bacherig való folytatását is. 2. A Rába és a Balaton közötti terület mágneses rendellenességei- 1 nek főjellegzetessége egy kb. Kőszeg — Sárvár — Fonyód tengelyíí, tehát a középhegységek csapására merőleges és a mágneses anomá- liák nagy depresszióját kettéosztó, pozitív értékekkel bíró vonulat, melynek gerincvonalán mért értékek Veszprém és Zirctől számítva több, mint 50 gamma viszonylagos értéknövekedést mntatnak. A gerincvonaltól DNy-ra pedig, a depressziós zóna einelkedettebb részének megfelelően, a fenti értékkiilönbségnél kisebb anomáiia- értékcsökkenés tapasztalható. Ez a magas mágneses értékeik zónája a gravitációs képben is viszonylagosan magas értékekkel bíró terü- letként jelentkezik. Ezen, a középhegységek csapására merőleges vonnlatunk terü- letének földtani viszonyait Jaskó Sándor^ a következőképpen jel- lemzi. A kisalföldi és délzalai nagy süllyedéseket Kőszeg — Sái’vár — Fklí — Sümeg vonalában egy nyereg választja el. E vonalon több ponton már pár 100 m mélységben szarmata, vagy legalább alsó- pannóniai rétegbe jutottak, míg a Kisalföldön és Délzalában több, mint 2000 m vastag pliocént találtak a szénhidrogénkutató fúrások. Ez a Jaskó által leírt nyereg megegyezik a fent leírt, geofizikai úton kiniTitatott nyereggel, melyet, tekintettel az indikált anomália nagyságára, a paleozoikus kőzetek, kristályos palák és esetleg homokkövek magasabb szintben fekvése által okozottnak kell tekin- tenünk. A fent leírt imleozoikus vonulat csapásiránya niegerősi ifj. Lóczy T-ajos, Szentes"’ és Teleki"' más eljárások alapján nyert, a paleo- zoikus képződmények variszkuszi csapásirányáról .szerzett tapasz- talatait. 3. A Velencei heuíjség, a Baranyai Szigetheg gséy kristályos lésze, valamint az ezek között fekvő kristályos tömegek zónája. Vadász Elemér* szerint a Velencei hegy.ség és a Baranyai gi’á- uitterület szerkezeti elkülönítése nem indokolt. A mágneses anomá- liák vizsgálata azonban azt mutatja, hogj^ a Velencei hegység mág- neses képe lényegesen különbözik a Baranyai gránitterület mágneses képétől. Míg az előbbi szabályos lakkolit formában mutatkozik, addig az utóbbi kisebb, lokális anomáliák csoportjaként jelentkezik, azt á látszatot keltvén, hogy a kristályos pala itt lokális gránitintruziók- kal szövetett át. Lehet azonhan az is, hogy a két hegység mágneses képében mutatkozó különb.ség onnan erecl, hogy a Baranyai gránit- tömeg már csak erősen lekoptatott roncsok formájában van meg- Meg kell említenünk azt is, hogy tapasztalataink szerint e területen oly gránitfajták is vannak, melyek mágneses szuszceptibilitása ala- csony értékű, úgy, hogy számottevő mágneses hatásuk nincsen. Scheffer Viktor 1936-ban egy geresdi gránitfejtőben végzett mágne- ses méréseket és ott nem észlelt lényeges mágneses anomáliát. Nagyobb mágneses zavarok a bányíi. környezetében voltak kinnitat- hat ók. A 'Szelencéi hegj^ég és a Baranyai gránittömegek közötti terület mágeses zavarait vizsgálva, a következő érdekes jelenséget állapít- hntjuk meg. Ellentétben a fenti két idősebb vulkánikus tömeg alak- jával, a köztük elhelyezkedő fiatalabb vulkáni kőzeteket, riolitokiat, trachydoleriteket jelző anomáliák erősen irányítottak, DNy — ÉK-í csapásúak, (Kaposvölgy, Szekszárd, Sárhogárd), bizonyságául annak, hogy ezek a fiatalabb vulkáni kőzetek ily irányú törésvonalak men- tén törtek fel. A Paks és Dunaföldvár közötti zónában számottevő lokális mág- neses anomália nincsen. Itt éri el a Duna vonalát az Inlce^ — Igái — Pincehely — Németkéri, a. Balatonnal párhuzamos csapású graAÚtá- ciós raaxiumvonulat, kettészelvén a Velencei hegység és a Baranyai •»ráiiittöiiieíí köziötti terMetet. Valószínűnek tartjuk, liogy a Pincí'- lielyi és Németkéri graAŰtációs maximumok a velük azonos voiiTilat- hoz tartozó, már megfúrt Igali maxiimimlioz,” és az ezekkel egy osa- !>ásl>an levő, a Duna — Tisza közién megfúrt Bugyi-i maximumihoz hasonlóan, a mezozoos alapliegységnek a felszínhez való közelségéi jelzik. Ez pedig azt jelentené, hogy a Velencei hegység és a Baranyai giúnittömeg között egy parageoszinklinális vonul át. Az eddig leírt teniletek régionális geofizDcája lényegesen egy- szt'rűhl) a Balatontól D-re fekvő vidék geofizikai viszonyainál. E terület a geofizikai eredmények tekintetbevételével is egy kristá- lyos pala alapú parageoszinklinálisnak minősíthető, amelyben a pannon takaró alatt, tengerharázdákat határoló paleozoikus tömiegek tekintélyes mezozoos tömegekkel váltakoznak.’^ Ennélfogva a terület I gravitáeiíós képének jellegzetességei eltéi-éseket nmtatnak a mágne- ses anomáliák képéhez képest. 4. A Balaton felvidéktől DNy-ra és D-re fekvő területek mágne- ses anomáliáinak földtani értelmezésénél az ezen területeken szer- zett helyi tapasztalatainkat is figyelembe kell vennünk. Míg az I eddig tárgyalt zónákban a mágneses anomáliák túlnyomóiészben ' a kristályos kőzetek által okozottak, addig a Balatonfelvidóktől D-re eső területen a kristályos kőzetek által okozott régionálisan magas ; anomáliaértékekre, nagy vastagságokban előforduló, nem kristályos. paleozoos kőzetek, elsősorban a permi homokkövek tekintélyes mág- j neses hatása is rávetődik. A permi homokkövek mágneses hatásának illusztrálására bemii- , tattuk a mecseki Jakahh egyen át méiá mágneses szelvényt, össze- hasonlítva Vadász Elemér ugyanott fektetett földtani szelvényével (7. ábra). Az összehasonlítás alapján megállapítható, hogy a kb. 2000 ni vastag permi homokkőösszlet'* kb. 80 gammás mágneses maximumot okoz. A Bükkösdtől ÉNy-ra levő felszíni kibúvás mág- neses hatását követve ugyancsak feltételezhető, hogy az e terület- ről ÉNy felé húzódó nagy mágneses lokális anomáliákat is a mély- ben fekvő igen nagy vastagságú permi homokkövek okozzák. Ugyan- csak megállapítható a permi homokkövek mágneses hatása a Bala- ! tonfelvidéken,'® aránylag héziagosan végzett mérések eredményeiből is. A nagy vastagságokban előforduló idősebb homokkövék nagyobb mágneses hatására, valamint a permi homokkövek mágneses szusz- ceptibilitásának magas értékére különben a külföldi szakirodalom- ban is számos példát találhatunk.*" Fenti tapasztalataink tekintet- bevételével megállapíthatjuk, hogy az ezen zónában jelentkező mág- neses anomáliák az egryes lokális vulkáni kőzetek hatásaitól eltekintve, elsősorban a paleozoos kőzetek által okoztattaik. Az a tény, hogy az egyes földtani szerkezetek nem maximális sűrűségű részei (természetesen nemcsák a permi homokkövek), maxi- mális mágneses szuszceptibilitással bírnak, geofizikai értelemben vett diszkordanciákat okoz ugyanazon földtani szerkezet gravitá- ciós és mágneses anomália képei között. Egyes esetekben a griavitáeiós kép kialakításában nagyobb szerepet játszhatnak a sztratigi’afiai viszonyok a szerkezeti viszo- nyoknál. Valószínűnek látjuk, hogy a görgeteg! területen tapasztalt eltérés a gravitációs, mágneses és szeizmikus mérések eredményei között is ily okokra vezethető vissza. Nézzük most már, hogy a geofizikai eredményeik mily mérték- ben képesek gyarapítani eddigi, ezen terület földtani felépítéséről szerzett ismereteinket. Úgy a. mágneses, mint a gravitáeiós anomáliák csapásii-ányn szexdnt, területünk két jellegzetes zónára osztható. A Balaton és a Kaposvölgj’ — Gyékényes közötti területen a Bala- tonnal párhuzamos esapású anomáliák láncolata vonul végig a Dunántiilon. Ez az anomália vonulat közvetlen folytatása a Száva redőknek, melyek mint a déli Alpok keleti folytatása, hosszú vonal- iatokban szelik át Horvátországot, már a Dráva és Száva közén a Balaton csapásirányát veszik fel és a Bacher és a horvátoimági ópaleozooós kristályos szigethegységek, valamint a Baranyai sziget- hegység közötti kapun vonulnak át a Dunántúlra, ahol azok jelen- léte a vastagabb pannon és vékonyabb miocén takarók alatt geofizi- Icailag és részben fúrások alapján megállapítást nyert-^' A geológusok a horvátországi Száva redöket karbonmezozoos gyűrődéseknek definiálják^, a gyűrő lések azonban szerintük még a pliocénben is kimutathatók. A vonulat felszínen levő egj^ségeinek földtani felépítését tanulmányozva láthatjuk, hogy azok általában vagy paleozoos, vagy mezozoos mag körül elhelyezkedő fiatalabb rét g ékből tevődnek össze, szárnyaikon helyenként andezitek és más fiatal vulkáni kőzetek találhatók.^® Ezen vonulat dunántúli részén ugyanilyen természetű felépí- tésre engednek következtetni a geo>fiziikai eredmények. Ugyanis ezen vonulat egyes szerkezetei úgy a gravitációs, mint a mágneses képben egyaránt jelentkeznek, azonban a gravitációs maximumok helyei nem esnek egybe a mágneses maximaimok helyeivel. Míg a gravitációs maximumok .általában a mezozoikus vagy pannon magaslatokat jelölik ki (pl. Igái), addig a mágneses anomáliák enen szerkezetek nagyobb mágneses szuszceptibilitású részeit jelzik Jelen területünk második, igen szembeötlő fő jellegzetessége m., hogy a Gyékényes — Kapo:völgy vonaltól délre megváltozik a mág- neses és a gravitációs ancmáliák csapásiránya. A baranyai sziget- hegység környezetéből dinári csapással indulnak el az anomáliák, azonban körívek mentén előbb É-nak kanyarodnak, majd enyhén ÚK-nek fordulván liozzáilleszkednek a Száva redők csapásirányához. Ezen jelenség magyarázatának a kulcsát ugjmncsak a horvát- o)-szági földtani szerkezetekkel való összehasonlítás adja meg. ahol j ehhez hasonló, a felszínen tanulmányozható földtajii felépítést találliatunk. Sommenneier®® 1940-ben megjelent jugoszláviai összefoglaló munkájában az ezen fejezetben tárgj'alt területtel^ szomszédos horvátországi zóna tektonilcai viszonyainak jellemzésére a követ- kezőket írja; (lásd a 10. ábrát). A délalpi és a dinári esapású szakaszok közé a fiatal harumd- kori gyűrődések zónájában egj’^ oly közbülső szakasz ikta.tódik közbe, melynek csapásirányai a fenti két rendszer gyűrödési folya- matának egymásra hatása folytán látszik létrehozottnak. Sisak mellett, a Száva déli oldalán a pliocénben még a normális ÉNy — DK-i csapás állapítható meg, mely nyugat felé haladva azonban ÉÉNy-i*a fordul. A kravarskói dombvidéken. Zágráb ól délre, számos jól megállapítható pliocén redő húzódik D — É irány- l)aii a Száva felé. Ettől délre, a Kiilpa törésvonaláu túl a miooónben és a pannoubau is továbbfolytatódik az É — D-i csapás. A dinán esapású redöknck az a tendenciá.ia, hogy a déli Alpok keleti nyiilványaihoz közeledvén, ezekhez hozzásimuljanak, a Száva és a Knlpa közötti területen is tapasztalható. Ez máraflis zónában és a boszniai mé.szkö és pala zóna belső vonulataiban is megfigyelhető. Ezeknek egyes ágai a Kulpától D-re eltérnek a dinári csapástól és oly módon kanyarodnak É-ra, mint a fiatal hannadkori gyűrő- dések. Sisak és Karlovác között egy keskeny ÉÉK — DDNy-i esapású, karbon kom grauwacke és pala vonulat, diabázoktól kísérve a T’etrowa Gora-tól É-i-a egészen a Kulpáig húzódik. A Knlpa völgynek megfelelő törés után eltűnik és a zágrábi hegységben tűnik fel újra. Ugyanilyen É-ra való elhajlást mutat a boszniai flis zóna leg- nyugatabbi látható végződését képező eocén is, mely a Kulpa folyó mellett a karbonnal tektonikai kontaktusban van. Míg a ^ többi Száva redőlien eocén korii kőzetek nincsenek, addig azok a zágrábi hegységben megtalálhatók. Ügy gondoljuk, hogy a területünk déli részén megfigyelhető csapásirányváltozások az előbb leírt horvátországi tektonikai viszonyokkal azonos jellegűek. E harmadik, a délalpi és dinári csapás közé iktatódott, kiegyen- lítő esapású szakasz keletkezését Sommermeier geomeohanilíailag úgy magyarázza, hogy a gyűrődések kialakulásánál a Sziget hegy- ségek tömegei mint duzzasztók, akadályok működtek. Ezt á magyarázatot elfogadhatónak tartjuk. III. KÉREGMOZGÁSOK. 1. Szeizmotektonika. Legelőször a Kis-Alföld szeizmotektonikai viszonyaival óhaj- tunk foglalkozni, mivel területünknek ez a legegyszerűbb geológiai felépítésű része. Az előző fejezetekben láttuk, hogy a gravitációs és mágneses mérések eredménj'ei azt tanúsítják, hegy a Kis-Alföld alatt egy, az ÉNy-i Kárpátok csapásirányát követő, vulkanikus tömegekkel átszőtt kidstályos palahegység vonul át a Bacher-hegység irányába. Jaskó Sándor' ,. Negyedkori üledékek a JMagyar Medencében^ című íérképéngk kisalföldi részén (9. ábra.) a negyedkori üledékek vastagság vonalai oly tökéletesen fedik a mágneses anomáliák által jelzett, süllyedő felszínalatti kristályos vonulat kontúrjait, hogy térképe úgyszólván helyettesíthető a mágneses anomáliák térké- pével. (1. 5. ábi’áti) A nagy negyedkori üledékvastagságöik alatt süllyedő kristályos tömegek terülnek el. Ösztönszerűleg felvetődik a kérdés .hogy vájjon a nagy kvarler- yastagságokkal jellemzett nagyalföldi süllyedő zónában a medence- feneket ugyancsak paleozoos tömegek alkotják-e, vagyis, hogy ezen zónának a mágneses képe a Kis-Alföldéhez hasonlóan, szintén pozitív anomáliákkal van-e jellemezve. A Na g>'- Alföld mágneses anomáliáiról ezideig még nincsen összefüggő, áttekinthető térképünk, mivel az Eötvös Lóránd báró ;í38 ME6YEDK0RI ÜLEDEKEK A NAGY-ALFÖLDÖN JASKÓ SÁNDOR szerint QUARTÁRSEOIMENTE IM DÉR UNGARliCMEKI GROSSEN-TIEFEBENE nach ALEXANDER JASXÓ AZ 1’Hr-i M6NÍÍES OEKIINÁCIO VONALA A M HONVÉD TÉRaÉpESIET] INTÉZET T9i3 BÁN KIADOTT 1 SOOOOO TÉRKÉPE SZERINT LINIE DÉR MAANETISCUEN DEKUNATIDN 1*W NACH DÉR KARTE T-SOO.COO DEI UNG.MILITAR KARTOGRATISCHEN ONSTITUTES (HAJ) 11. .'Umi. :53!» lunj^uaoida £ o • • -o- I ideje óta Jiagy pontosságira 1 végzett mágneses méi'ések ezideig még feldolgozva nincsenek. Maga Eötvös Lói'ánd®^ a Debrecentől Ny-ra a Tiszáig terjedő területre szerkesztett egy mágneses anomália térképet, amelynek vonalai erős hasonlatosságot tüntetnek fel, a Jaskó-féle kvarter- vastagságok e zónára vonatkozó görbéivel. Az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet jelenleg egy országos mágneses felmérést tett folyamatba, amelynek eredményei lesznek hivatottak e kérdésre feleletet adni. Addig is azonban, míg ezen eredmények birtokunkba jutnak, \ au egy kritériumiink e kérdés elbírálására, éspedig: a mágneses deklináció ancniáliáinak a vizsgálata e zónában. Ha a ^lagyar Honvéd Térképészeti Intézet’® 1943-ban kiadott 1:500.000 léptéx ütérképen feltüntetett 1" Xy-i deklináeió vonalnak menetét megfigyeljük, niegállapítbatjnk, hogy az az Alföldi süllye- dés centrális részóboti erős K felé, vagyis az alacsony értékek zónája fele való kiöblösödést mutat, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy iiz ezen terület alaphegységét alkotó kőzetek valóban pozitív mágneses anomáliákat okoznak. (1. a 11. áhrát.l Ennélfogva valószínűnek látszik tehát az, hogy az Alföldi süly- lyeilés centrális zóiiájának medencefenekét kristályos kőzetek képe- zik, ami különben a terület É-i felében a Biharnagybajomi, Körös- szegapáti és Kismarjai fúrások eredményei alapján már meg is áliainttatott. Visszaté)'ve a Kis- Alföld vizsgálatára, liasonlítsuk össze az ottani geofizikai eredményeket a földrengé.si adatokltaJ, nicg- xizsgálváu, bog>' azok mennyiben támasztják alá toktonilíai meg- álLapitásainkat, illetőleg, hogy megkíséreljük a föklrengési adatok- nak most már pontosabb tektonikai értelmezését. Simon Béla” földrengési téi'képét véve alapul, (12. ábraj meg- állapíthatjuk, hogy a mágneses anomália vonalak által körvonala- zott, elsüllyedt, kristályos nalahegység D-i határvonalaihoz tojícle- tesen illeszkedik a Győr — Komárom környéki földrengési zóiia, É-i határainak irányát pedig ugyancsak hűen követi a Pozsonytól ÉK-re kiterjedő élénk szeizmieitással bíró terület, magán az eltemetett kristályos tömegen pedig a Dunától Nyitra felé terjedő zónában egyetlen földrengési epicentrum sincsen. Ez azt jelenti, hogy maga az eltemető* t kristályos hegység mint aszeizmikus rög viselkedik, melynek a környező tömegekkel érintkező kontakt-felü- letei ei'ös földrengési tevékenységet mutatnak. líéthly Antal’* „Magyarország Földrengési Térképé“-U'6k dunán- túli föjelicgzetessége az n. n. ZágTáhi törésvonal, melynek alsó. llorvátországhól Snrdon át, a Dunántúlra áthúzódó szakasza a mágneses térkéi^üukön a Kőszeg — Sárvár — Fonyód tengelyű ós a középhegj'ségek csapására merőleges paleozoos gerincen niegszakad és ezen tiil a Balaton É-i oldalán folytatódik a paleozoos ós mezo- zoos tömegek határfelületén ÉK felé, Budapest irányába. (L. a későbbiekben ,.A Dunántúli átlagra vonatkoztatott izoanabázisok‘‘ című térképünkét is.) A földrengési epieentminnknak a geofizikai indikációkkal való összehasonlító vizsgálata alapján megállapíthatjuk, hogy a Dmián- 1Ú1 nagyobb mezozoos és paleozoos tömegei aszeizmikus rögökként Rnnréne ;í42 viselkediielv es liügy ezeknek esíynuLssal \’aló érintkezési felületei biniak élénk szeizraieitással. tektonikai zökkenéseket felinntató felületek általál)an a l.)aleozoos és mezozoos töineg-ek egymással érintkező határfelületei, azonban a móri árok mentén levő epicentrnmck mezozoos tömegeket liarántoló tektonikai vonalak mentén .ielentkeznek. .-/ rén'i. felsői einlií szintezési alappoiitoh' tijraszinfezése áltol mef/áUapítotf szi n f eál t ozások rizsr/álofa. „A héesi katonai P^öldrajzi Intézet 1873 — 1898 években végzett teisőremlű szintezésének' igen sok pontját bekapcsolta a M. Hároni- szögelö Hivatal azon részletes . zintezéseibe, melyeket 1921. évben indított meg. Ez az lijaltü szaüatc.s szintezés minden kétséget kiziáró módon bebizonyitotta azt, hogy Magyarország területén függőleges értelmű kéregmozgások vannak“, írja Kédey István,'**' földkéreg i/.osztiitikns egyensúlya** című munkájában. A felsőrendű szintezési alappontok szint változásait Gárdonj’i .lenő**” ismertette. Az egyes szintezési vonalak elbelyezé'.siét és az azokon észlelt, a Xadapi országos főalappontra Aumiatkoztatott szint- változásokat a bemutatott térképen tüntette fel. (13. ábra,) Kegőczi Emii,^'* „Az állami földmérés közleményei** 1949. évi 3. s/.ániáhan irt tanulmányában megállapítja, hogy a régi szintezési adatok — kellően mérlegelve — reálisan használhatók fid az alap- imntok elmozdnlásának tanulmányozására. Hal)ár az lijabb kiegyenlítések eredményei némileg módosítják • gyes alappontok szintváltozásainak értékét, ezen módosítások nem l>efolyásolják a jelen tannlmányíinkban levont, régionális jellegű k öv ét kezt ctés eke t . A megállapított szint változások értékeinek felhasználásával Gárdonyi Jenő, tisztán műszaki szempontok alapján egy izoanabázis tél-képet szerkesztett, melyet llendefy László^' közölt „Belső- kontinentális Kéregmozgások Csonkamagyarország területén** című könyvében. (L. a 14. ábráG. Egyetértünk Bendefyvel abban, hogy a Gárdonyi által később, geológiai, orotektonikai és szeizmotektonikai. többé-kevésbé bipo- létikus adatok figyelembevételével szei’kesztett izoanabáziis térkép nem bír olyan jelentőséggel, mint az első, amit különben az abból levezetett megállapításaink is teljes mértékben igazolnak. A Gárdonv i-féle izoanabázis térkép fő jellegzetessége egy, a Xagy-Alföld közepétől a Kis-Alföltl széléig 250 mm-t kitevő és az ENy-i Kárjiátok csa])ásirányának megfelelő kb. fólév.század alatti iégionális emelkedés. Az izoanabázisok értékei a Xadapi országos főalapi)ontra vonat - koztnttak, melynek értéke önkényesen, 0-nak vétetett fel. Xem valószínű, hogy a Xadapi íoalappont nyugalomban van, de az vizsgálataink szempontjából nem is bír fontossággal. ÍMaga a Trie.szti Molo Sartorio-n elhelyezett mareografnak az a nnllpontja, mely a szintezés kezdőpontján! szolgált, sem jelöli mái- az Adriai-tenger mai középszintjét. Silvio Polli,'*' 194fi-ban megjelent. „11 gradnale anmento de! livello d(d maré a \’^enpzia, Trieste e Pola'* című tannlmányábaii I ! ;!4;! A MOiAMUSlka UMLÍJÍN iBTS-t93i,í 16R1CNT SUNTVÁLJOIÁSOH SÁRDONyi HuS ■■•t- SZCRtHT AZ IZOANABÁZISOK ÉBtÍKKÖZZ 25 mm UOANABAitU IN UN6ÁRN NACH ZENÓ SÁRDONYI AÍOUWISTANZ 25 Hm 14. ábra. A Masí.Vürors/.ág: t-erüJet^ii 1673 — lüSl-ig- történt szillt.vá^tozá^ok, Gánt'myi Jeaiő szerint. :iieiíá'IJapít.ia, hogy a tenger .szintje Triesztnél az utolsó 70 év észle- lési atlatai .szerint, 10 évenként 17 mm-rel emelkedik. Amifit említettük, az izoanabázis kép lényege egy, a Nagy- Alföldtől a Kis-Alföld irányába tartó régionális emelkedés, vagy ami evvel egyenértékíi. a Kis-Alföldtől a Nagy-Alföld felé vonnló régionális süllyedés. Oárdouyi izoanabázis térképét berajzoltak Tanni’, a Kárpátok izosztatikus depresszióját feltüntető gravitációs anomália térképére, azon vallószínűségnek a feltüntetése céljából, hogy a Kárpátok izosztatikns egyensúlyba jutási törekvése következtébeni emelkedése és a magyarországi szintváltozásck között .szerves kapcsolat van, IL. a 15. ábrát.) A Kárpátok emelkednek, Jaskó Sándcr'* „Lepusztulás és üledék- tellialmozódás a Kainozoikumban“ című munkája szerint. Az Alpok még mindig emelkednek, vallja Holopainen® „On the gravity field and the i.sostatic strueture of tlie Eartbts crust in the East Alps“ című tanul mányába n. Az izosztázia törvénye alapján a depressziós zónáknak eniel- kedniök kell, hogy egyensúlyba jussanak, amint ezt a Földünk különböző részeiről ismert számos példa is bizonyítja. Ha megfigyeljük a magyarországi izoanabázisoknak a i-égio- náli'^ menetét, mogállapítliatjuk. bogy az magától a Kárpáti izo- ;!44 ;sztatikus depresszió alakjától látszik megszabottnak és az értékék- nek a Kárpáti zóna felé tartó regionális emelkedési iránya is való- színnyé teszi a két jelenség közötti kapcsolatot. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ÉNy-i Kárpátok izo- sztatikns Icompenzációja valószínűleg nem lokális, hanem regionális és iliogj" a regioualitás foka meglehetősen nagy, nagyobb, mint ahogy azt általában feltételezni szokták. Ezen előadásunkban sajnos nem terjeszkedhetünk ki ezen jelen- ség szabatos vizsgálatára. Eredetileg az volt a szándékunk, hogy e szempontból is nemcsak valószínű, hanem szabatos képet nyújtsunk Azonban Hofr. Hopfner-nek, akihez az osztrák adathalmazért for- dultunk, tragikus elhalálozása folytán az osztrák adatszolgál tata - sunkbfui késedelem állott be. íVlinden esetre azonban azt tényként kell elfogadnunk, hogy a magyarországi izoanabázisok az ÉNy-i Kárpátok menetét követik, értékeik a Kárpátok felé növekednek és, hogy ez a növekedés az egész területen végigvonulván, régionális jelleggel bír, A dunántúli kéregmozgások tanulmányozása szempontjából bennünket azonban nem is annyira ez a régionális jellegű emel- kedés érdekel, hanem az. hogy abban milyen mértékben vesznek részt a Dunántúl különböző geológiai tömegei. Bendefy László** fent említett munkájában ezt írja; „Az emelkedő területen belül is vannak egyes, fiatalon besüly- lyedt tábláli, melyek iigyan szintén emelkednek, de emelkedésük intenzitása környezetük mozgásintenzitásán jóval alul marad“. Hogy a Dunántúl egyes geológiai . tömegeinek az átlagostól <*ltcrő elmozdiilásait térképre rögzítsük, a Gárdonyi-féle izoanabázis térképen azt a geofizikában általánosságban szokásos szerkesztést végeztük el, amely a régionális, vagyis az átlagos emelkedés meg- határozásából és ennek az eredeti görbék éi*tékeiből való levoná- sából áll. Ily módon jutottunk „A dunántúli átlagra vonatkoztatott izoanabázisok térkópé-hez“ melv az egves dunántúli tömegeknek az átlagtól eltérő egyéni mozgásait tükrözi vissza. (L. a 16. ábrát). A szerkesztés egy egyszerű és egyértelmű képet eredményezett. A residual, vagyis az átlagra vonatkoztatott izoanabázisok menete úgyszólván anailógiát mutat a gravitációs anomáliák térképével, logikus kapcsolatba hozható a mágneses anomáliák térképével, a Dunántúl geológiai és földrengési térképeivel és amint ezt a későb- biekben látni fogjuk, nagyfcktx hasonlatosságot tüntet fel a geo- therraikus gradiens anoraáliáinak térképével is. A Balatontól É-ra fekvő terület emelkedő zónája megfelel az ottani mezozoos tömegek elrendezésének. Az ezt körülölelő süllyedő rész pedig, a dunántúli pannonmedence és az alatta fekvő paleozoos tömegek zónáját körvonalazza. Az ettől D-re jelentkező, emelkedő rész a Plorvátországból a feilszín alatt átvonuló mezozoos tömegek területén kezdődik és a Mecsek mezozoikumán keresztül Kecskemét irányába, a Duna — Tisza közére vonul át. Itt egyező csapásban, magában foglalja a gravitációs felvételek által megállapított János- halma— Süldíösd és Tompa — Madarasi alaphegység magaslatokat, melyeket Szurovy Géza*'* „A Nagy-Magyar- Alföld földtörténeti és hegyszerkezeti vázlata'* című taniilmányában mezozoos eredetűek- nsk sejt. (17. ábra.) S4r> 17. abra. Az Alföld perem vidékáoi szálban álíó (fekete) é.s az Alföld belsejében mélyhesüMyedt (voaialkázott) triászképzödmenyek, a fe’színük fúrások által nyert laélységndataivál, Szurovy Gréza szerint. Triasformatioaieu auf dem Gebiete dér Ung'ariscbsiii Tiefebene u>ueb Géza Szurovy. Die Kontúrén dér in dér Kandzone nn dér Oberflache liegenden Triasbildiingen •^ind seliwarz gefarbt, die versiinkenen, teilweise angeholirten Triasniassen des .Mföid sind gestriebelt.. Az izoanalfázls térkép alap.iául .szolgáló alappontliálózat uein olég sürü^ ahhoz, hogy abból egyes lokális zónák szintváltozá- .saira tudjunk következtetni. A felvételi teiáilet szélén fekvő Pazekashoda — Mórágyi gránitterületet megkerülték a .szintezési vonalak. Ezen szegélyzónáhan már a regionális levonások is bizony- taltmabbakká válnak, úgy, liogy e toinletre agyértelmű következ- tetéseket levonni nem tudunk. A szintváltoziisok tianulmáuyozása tehát a következő érdek(>s (OTclmé, nyékét szolgátt atja : 1. A Dunántúl területe, DK-ról kiindulva és az ÉNy Kárpátok, lele haladva emelkedé.sben van és az emelkedés mértéke DK-ről I'lNy felé haladva fokozatosan növekedik, vagy ami ugyanezt .jelenti; az ÉNy-i Kárpátok zónájából kiindulva és az Alföld felé haladva egy i'égionális süllyedés álla])ítható meg. 2. A Dunántúl mezozoos és paleozoos tömegei ezen regionális •■melkedésen felül önálló mozgásokat is ^■égeznek és pedig a mezo- /oos tömegek az átlag fölé emelkednek, a paleozoos tömegek pedig az átlag alá süllyednek. E háromféle mozgás együttes hatása szakja meg az üledék- gyűjtő zónák helyének kialakulását. Ki kell emelnünk, hogy e szempontból a három közül a legnagyobb szerepe az eJisÖnek. a regionális süllyedésnek van. Az előzőekben mondottakból megállapítható a szintváltozások rendszeres vizsgálatának nagy tektonikai jelentősége. Bendefy László vezetésévet a Pénzügj^minisztórium XIII. e. osztályán egy szintváltozásokat vizsgáló hizottság működik, melynek keretében a a régi szintezési i)oiitokat újra kiegyenlítették és programjukba vették egy új, szabatos, a Kárpát-medence országaira kiterjedő izoanaházis térkép meg'szerkesztését. E munkától igen sokat várunk és reméljük, Imgy az nem sok idő múlva jelentősen gyarapítani fogja isiuereteinket. Az eddigi megálla])itások a függőleges értelmű kéregmozgá- sokra vonatkoztak. A magyarországi horizontális irányú kéregmoz- gások megállapításáról és vizsgálatairól ezideig még adataink uin- esenek. Tudomásunk szeriui a M. Honvéd Térképészeti Intézet Tudo- mányos osztálya, Kédey István vezetésével foglalkozik a horizon- tális kéregmozgások vizsgálatával. Keméljük, hogy értékes ered- m én y e i k c- 1 n ei n s o !• ;ira n i e g.i s m e r h et j ük . .1. A (hc.iáutúli kéi ecjmozfjásifk okairól. Az előző fejezethen elmondottakból kitűnik, hogy a Dunántúlon még intenzív kéregmozgások vannak. A Dunántúl regionális mozgása, valamint a mezozoos tömegek emelkedése és a paleozoos döinegek süllyedése izosztatikns jelle.eű mozgások. Annak, liogy a Magya;- iMedeneében végbemenő lokális kéreg- mozgások izos/tatikus jellegűek, a geológiai bizonyítéka az a tény, hogy a legfiatalabb Vétegek leguagyobh tömegei áltniáhan paleozoos sziklaf'íiiékre telejiedtek. A paleozoos tömegek azért süllyednek, mert a legutolsó emel- kedés alkalmával túl magasra .jutottak. A mezozoos tengerekből lei'akódolt hatalmas mészkőtömegek pedig azért emelkednek, meri lerakódásuk folyamán az alattuk levő földkéreg tói nagy megterhe- lésl szenvedett. .{47 lO/.iiti'm link iiia»;yarázatol adni azon tátszólanos elleiLt- iiiondásra, lucdyet .,A n^liézséjíi orö rás'ionális anoniiáliái*’ aíniíí ffiji'zetben említettünk. A neiiéz.st‘s>’i erő rinulellenes,séí>einek (Innántnll térképein a fel- színi mczozoos töineg-ek ki). 20 inillÍR-al viszonylaK'os naffysás'ü inaximninot okoznak. A területet átszelő izosztatikns anomália szelvényt Faesinay László' szei'int a mellékelt táblán láthatjuk. (18. ábra.) A szintváltozások vizsgálata azt bizonyítja, hogy ezen látszó- lagos tőmegtőbblettel bíró zónák emelkednek, dacára annak, hogy az izosz-tá/.ia tőr\énye szerint süllyedniük kellene. GRAVITÁCIÓS SZELVÉNYEK OLMÜTZ ÉS SIKLÓS KÖZÖTT Facsinay László SZERINT. Bouquec-anorrália Izosztaükus anomália v Airy sz&rint T=3Qkm SCHWEREANOMALIEN ZWISCHEN OLM ÜTZund SIKLÓS NACH L. Facsinay. n'. ( í i';i \ i t j'ná j.s vhii\ ek Olnnilz V-; Sikió>, kö'/.r)li, F;h-s'hi;i L!'i-./.ló szerint. Hogy ez az ellentmondás csak látszólagos, azt a szóbanforgó - leiszíni mezpzoos tömegek szabatos gravitációs vizsgálata dönti el. E szempontból gravitációs szelvény száinításakat végeztünk annak megállapítására, hogy a Bakony felszíni tömegei mi'kkora gravitációs hatást kellene, hogy okozzanak. A Bakonyt E-ról és D-röl körülzáró pannoninedence fiatal üle- dékes kőzetei és a felszíni meznzoos tömegek közötti snrnség- különbiég 0 4 ~ 0,.ö-re tehető. A nie lencék mélységeiről kinilföldi és igali fnrásaink mélységei OS a geofizikai mérések eredményei adnak tájékoztató képet. Az E-i medencerész mélységét legalább 3.000 m-nek, a Balaton- kól D-re ídterülőét pedig kb 2.000 m-i'el lehet felvennünk. Az ezen alapokon elvégzett számítások nzt eredményezik, hogy a Bakony tömegeinek gravitációs hatása kb, a kétszerese ami^, mint amennyi gramtációs térképeinken indikálódik. Ha ezen felszíai hatást gra^'itációs anomáliáinkból levonjuk, a Bakony inezozoos tömegeinek helyén egy minimum zónát kapunk, ami megfelel az izosztatikus követelményeknek. Az izosztatikus egyejisúlyba való törekvés és a nehézségi erő rendellenességei közötti látszólagos ellentmondást, tehát a felszíni tömegek beárnyékoló hatása okozza. A mezozoos tömegek emelkedése folytán az azok által okozott gravitációs hatás állandóan növekedik. A Bakony emelkedése addig fog tartani, amíg helyre nem áll az izosztatikus egyensúlyi állaix>t, vagyis, amíg az általa okozott gi-avitációs hatás a mainak kb. a kétszeresére (unelkedik. \y. GEÜTHEBMIKUS .MÉRÉSEK EREDMÉNYEINEK FELDOLGOZÁSA ÉS AZOK ÉRTELISIEZÉSE. Eddigi ismereteink szerint Athauázius Kircher volt egyike az elsőknek, aki kőzetek hőmérsékletét mérte, 166.Ő körül. Szisztema- tikus hömérsékletmérések csak 150 évvel később következtek angol, fríincia és német bán;j'ákban.'‘* 1880 körül kezdték a kőzetek vezető- képességének és egyéb fizikai tényezőknek a vizsgálatát. A mély- fúrások számának növekedésével mindig több és több közetanyag gyűlt össze. Ezeknek a részletes tanulmányozása a századforduló után következett. Legismertebb kutatók Van Orstrand,^® Königs- berger*' és HeakB’ voltak. A modern geothermikus méréseket attól az időtől számíthatjuk, amikor a mélyfúrások elektromos szelvénye- zése az 1930-as években megindult, s a modem elektromos thermo- metereket kifejlesztették. E módszerekkel ugyanis a fiirólyukbau folyamatos hőmérséklet mérést lehet végezni. Hazánkban a leg- kiterjedtebb munkát ezen a téren Sümeghy Józsefi®, Horusitzky Henrik*”, Schmidt Eligius Róbert®" és Boldizsár Tibor®' végezték. A föld belseje felé haladva, egy bizonyos mélységig (neutrális pont kb 20 m-ben) a hőmérséklet csökken, e mélységtől kezdve azon- ban többé-kevésbé egyenletesen emelkedik. Az 1" C hömérséldet emelkedéséhez tartozó mélységet méterben kifejezve, mint ismere- tes. geothermikus gradiensnek nevezzük. Itt meg kell jegyeznünk, hogy gradiens alatt a geofizikában és fizikában általában Aalamilyen menn3'iségnek a hosszegj’^ségre eső változását értjük, pl. a nehézségi erő gradiens, a nehézségi erőnek valamilyen irányban 1 cm-re eső változása. Ha e fogalmazáshoz következetesk akarunk lenni, alíkor az előbbi értelemben vett geo- thermikus gradiens tulajdonképpen „reeiprok-gradiens“ (a külföldi irodalomban már kezdik ezt a kifejezést használni). Már a geothermikus kutatások kezdetén rájöttek arra, hogy a geothei'mikns gradiens a különböző vidékeken különböző. Okát a föld kérgét alkotó kőzetek, hővezető képességének a különbözőségé- ben, tektonikai folyamatokban, organikus anyagok oxidációja /I ccormpimus cpadicns nopmaus eariKí a mclyscc fv- V. ■ , ;í4Jí \ 19. ábra. A preotliermikus g'radiens normálmórtékei, a inély.ség függvényben. Siiraeghy József adatai aLapján. lolytáii lé' lejövő hő, vaji:y gázexpauzió folytán keletikezö lehűlés, ráőióaktív bomlások és talajvizek, s azok áramlásá.l>aii keresték. Regionális kutatáscknál az első két ok jöliet főként szániításbH. mert a többi általában lokális jellegű. Vau Or.strand“ számos mérés alapján azt találta, hogy a geo- tliennikns gradiens antiklinálisokon kisebb, mint Szinkliná-lisokban. BeliakoV*' „Az izotbermák viszonya a prekambrinmi orosz tábla domborzatához** c. ezévi munkájában azt találjuk, hogy az izo thermák követik a kristályos alapközet vonulatát- Tehát a geo- thermikns grádlons értéke kisebb, ahol a kristályos kőzet a felszín- hez közelelih van, nagyobb, ha mélyebben van. W. Thom’’ .szerint az alacsony geothermikns gradiens ériókek tektonikai mozgásokra vezethetők vissza. A Dnnántiil és az Alföld regionális geofizikája nem volna tel- jes. b.a a geothermikns viszonyokat figyelembe nem veiménk. A rendelkezésünkre álló anyag azonban egyáltalában nem új keletű felvétel, és a modern értelemben ve*t geothermikns gradiens fogalmának nem felel meg. Maga Sümeghy^", kinek munkájáhól a legtöbb adatot vettük, a bevezetésében elmondja, liogy a geother- mikns giadienst az artézi kutakból kifolyó víz hőmérsékletéből szá- mító'ta. Ezzel teriné-szetesen nem akarjuk alapvető mnnkájának értékét kisebbíteni, de a mai módszerek mellett ez a meghatározás már nem használatos. Síivel azonban más adat nem állott rendel- kezésünkre. ezeket használtak fel az alább ismertetett feldolgozás szerint. Már Sümeghy^® is bizonyos zónákat különböztet meg mnnkáj;i- ban, a különböző mélységű kutakból számított gradiensekre. így 50—100 in-ig, 100 — *200 m-ig, 200 — 400 m-ig és 400 m-en felül zónákra Osztja ,a mélységeknek megfelelően a gradienseket, mert az egyes értékek között nagy a változatos.ság (5 m/l°C-tól 30 m/l°C-ig). ináskülönben nem tnd összehasonlítá.st tenni. Ez a szakaszos mód- szer azonban nem ad általános jellegű összehasonlítási alapo.!. A mellékelt rajz >zerint (19. ábra), felraktuk a geothermiku.'' gradiens értékeket az egyes fúrások termelöréteg luély.ségének a riiggvényében. Ez értékeket megközepelve, a vastagon kihúzott görbéhez jntottunlv- Ehhez a görbóliez tartozó értékeket nevezzük normális értékeknek és az ettől való eltéré.st, íuiomáliának. Nem vizsgáltuk, hogy a gradiens miért függ a mélységtől, ez meghaladta volna kitűzött célunkat. IMegoldásnnk helyességének bizonyítására ngyanázon helységekben lévő, tehát egymáshoz közeli, Sümeghy*® szerint igen eltérő gradiens értékű, különböző mélységű kutak ered- ményeit sovakoztatjuk fel. Ezek az eddigi módszerek szerint nem voltak összehasonlíthatók, . s számításunk alapján 1 — 2 m/l“C-ra egyeznek, amiíit ez a következő táblázatunkban látható. Hogy az így kapott geothermikns gradiens anomáilia térképp. Wir ez így is használható, az esetleges lokális zavaroktól megtisztít- ,snk, azt nagyobb területegységekre kiegyenlítettük. Ügy, hogy a térképre felírt számok 900 knr területre jellemző adatok (1. a 20. ábrát). Gradiens anomália térképünkbe Sümeghy^®. alacsony gradiens vonalai általában jól laleillenek. / Öfi N be s X S co - r-G* C ^ X 'O . X ? c 5^.2’tL X •- S '2 éS-- O) "o S ^ 2 c5 G s § ni w 6 “ m ő “ HékOscsaba 55 7 n Hódmez 7 vásárhely 9(1 10 — 1 Ilii 17 -i- 1 220 18 0 322 23 4- 1 4211 2á II S/.eiíed 115 202 1! 17 1) 0 74 !!« t) 0 240 18 — 1 10 — 1 . — 1 338 2 » — 1 Ifil 14 944 23 18 0 238 -t- 1 (ívnia i)2 13 "h 2 SzulmiU 280 20 0 24) 21 + 2 428 20 — 2 2fi) 22 -1- 2 872 19 — 3 291 22 ,.L •> Tórökszentiiiiklós 419 24 -I- 2 Hajdnszoboszló Ö9 5 — 4 94 14 -1- 3 icon K! r.idombóvár liO 10 — 2 Hatva ti 198 14 - 3 151 13 O (>n r> 2 >4» 17 — 2 Nézzük iiiL'g, hogy eddig ismereteink alapján hogyan órtelmez- hetjük az ily módon szerkesztett geothermikus gradiens anomália térképet. A dunántúli zónát vizsgálva, meigállapíthatjuk, hogy a negatív gradiens anomáliák területei a paleozoos kőzetek területein, a pozi- tív gradiens anomáliák értékei pedig a mezozoos tömegek lelett heilyezkednek el. A residual izcanabázis térképpel való összehasonlitás alapján ehhez még hozzáfűzhetjük azt, hoigy a negatívok a süllyedő paleozoi- kumon, a pozitívok ]>edig az emelkedő mezozoikumon vannak. A geothermikus gradiens anomáliáknak a Balatontól DK-re eső Icépe kidomborítja ezen terület parageoszinklinális jellegiét, amnenyiben a paleozoikus zónában jeten*kezö pozitív gradiensekkel jelzett mezozoos szigetek vázlatos kontúrjai mezozoos tengervályuk- nak képzelhetők ol. A Nagyalföklre, Kecskemét iiúiiyába átvonuló, emelkedő mezo- zoikum, 7nely csapásra helyesen magában foglalja a Szurovy^’ által triásznak sejtett Jánoshalma — Sükkösdi és Tompa — Madarasi gravi- tációs maximumok területeit, pozitív geothermikus gradiensekkel van jellemezve, a Szurovy^’ által triásznak tartott Ferencszállási gravitációs maximum területével együtt. (L. Szurovy térképét a triász elterjedéséről 17. clbra.) A tótkomlósi megfúrt mezozoikumnaiv szintén pozitív gradiens anomália zóna felel meg, habár ez a pozitív zóna K-felé a Jaskó*' térképén relatíve kis rétegvastagságokkal jelzett negyedkori üledék- sor fenéksíkjának kiemelkedése felié tolódik el (1- 11. ábra). Budupesttöl K-re, valamint a Tard-tól D-re fekvő mezozoos tömegek szintén pozitív zónákba esnek. A Biigjd-i mezozoikTim köj-nyékén gradiens éi-tékeink nincsenek. A Osepel-sziget alatt átvonnló pozitív zóna azonban ezirányba tart. Ezz^el szemben a Nagy alföld összes eddigi, a paleozoikumlba mélyített fúrásainiak negatív gradiens anomáliák által iellemzett kerületek felelnek meg térképünkön. A Horusitzky^®-féle adatok aránylag csak kis területre, Sopron vm. Csorna és kapuvári járéisám vonatkoznak. E területre izoanomál- görbéket, adatok hiányában nem tudunk rajzolni. A számított három átlagértéket azon tény demonstrálására vittük fel tér- képünkre, hogy a Budapestről Ny-ra elterülő mezozoikumnak meg- felelő pozitív gradiens értékek a Kisalföld paleozoos tömege fölött uj ra lecsökkennek. Ezeknél az adatoknál más normálgörbét kellett szerkesztenünk, itt a normálgörbe magasabb, tehát a normális geothermikus gi’a- diens értékek nagyobbak. Ez összhangban van azzal, hogy a Kis- alföldön a nevezett területen jóval mélyebben fekszik a paleozoikum.! mint a Nagyalföldön. ■ Blddigi ismereteink alapján megállapítható tehát, hogy a geo-' tliermikns gradiens anomáliák mély vonulatait a paleozoos kőzetek felszínhez való közelsége okozza, vagyis, hogy a kis gradiensek zónája a paleozoikum képét tükrözi. Ez következik abból, hogy a paleozoos kőzetek lényegesen jobb hővezetőképességűek az üledékes kőzeteknél, s amint a bevezeté.sben említett jellemző munkák mond- ják, ha a jól vezető kristályos alapkőzet közelebb jön a felszínhez, az a geothermikus gradiens csökkenését vonja maga után. Ez teljes összhangban van a !Mag\mr-inedenee területén tapasztalt és előbb kifejtett tényekkel. Schmidt Eligius Kóbert®“ „Az Alföld altalajának hőmérsók- lete, hőgazdálkodása és a geothermikiis gradiens kialakulására, való hatása" című munkájában is megerősíti ezt a felfogá.st. a következő két mondván: ..Jol)b hővezetőképességü kőzetekben a geothermikus gradiens nagyobb, rosszabb hővezetőkéi>ességűekben kisebb." Ismeretes to^'ál>bá, hogy tömör kőzetek hővezetőképessége nagyobb, mint a porózus, vagy laza kőzeteké. Amint a talajba mélyebbre hatolunk, általában sűrűbb, kevésbbé porózus kőzeteket találunk. Ez a magyarázata, annak, hogy mint a görbénkben feltüntettük, a geo- thermikus gradiens a különböző mélységű fiirásokból számítva, a mélység függvénye. Azonban nemcsupán erre az okra vezethetők vissza az alacson.N grádiensek, hanem a paleozoikum süllyedésére is- Thom'* szerint, de a fizika általános tanítása szerint is, a mozgás, a tektonikai mozgás hőfejlődóssel jár. A paleozoikum süllyedése tehát a második oka a grádiens alacsony voltának, A legkisebbek a gradiensek a Tiszán- túlon, ahol a kvarter-takaró vastagsága alapján és a szintezési alap- pontok \'áltozásai alapján is kétségkívül legnagyobb a süllyedd. A süllyedés hatásának tulajdonítjuk egyébként az itt található mélyfúrásokban laralkodó magas rétegnyomást is. (A Bihariiagy- bajnm-i fiirá.sokban 1100 m-en 180 atm.) A kapott eredmények, amellett, hogy a regionális geofizikai képbe teljesen beillenek, arról győznek meg bennünket, hogy a geo- thermikus vizsgálatok regionális ^'i'szony latban is rendkívül hasznos adatokat szolgáltatnak. Emellett azután, mint Boldizsár Tibor'" kimutatta, részletproblémák megoldására is nagyon hasznosak. FofflaJjuk össze ezekután azokat az új tapasztalatokat, melyek a magyar-meclenee felépítésére vonatkozóan ezen előadásból leszűr- Iietök. Egy a magyiu--medence közepén átvonnló kristályois, p.aloazoos vonulatot tudtunk a geofizika inódszereivel térképre rögzíteni, s ezen felül a medence két geológiai föalkotó elemének a relatív mozgását, vagyis a paleozoikum süllyedését és a mezozoikum emel- kedését is sikerült Idmutatnimk. Az első megáillapítás nem hat meglepetésszerűen, mert amint Vadász Elemér mellékelt térképe bizonyítja, geológusaink ezt eddig is így képzelték (1. a 21. ábrát). Azonban a geofizikai térképeink segítségével most mái* precí- zebb képét adhatjuk a medeuoe alatti paleozoikumnak és így el- értünk odáig, hogy az étidig elméleti síkon mozgó Tisda problémát” konkrétebb formába öntsük. Sok oly tektonikai részletre tudunk már magyarázatot találni, ^ melyek eddig még homályban voltak előttünk. Hogy csak egyet említsünk: a residual izoanabázis térkép és a geothermikus ano- mália térkép alapján könnyen megmagyarázható, hogy miért Kecskemét az Alföld legnagyobb tektonikai földrengési epi- centruma* (1- a 12. ábrát). Nyilvánvalóan azért, mert egy délről az .Alföld közepéig benyiíló oly emelkedő tömeg É végén fekszik, mely három oldalról süllyedő zónákkal van körülvéve. A geothermikus gradiensek i-egionális anomália térképének, melyen a mélyvonulatok a paleozoikum menetét, a miagas értékek zómii pedig nagyjából a mezozoikum elterjedését jelzik, határozott kratogéii jellege van. Ez abban nyilvánul, hogy a mély-vonulat egymásra mei*őleges szakaszokból tevődik össze, ami megfelel a szilárdságtanból ismei*t MoJjr-féle vonalak irányainak. A Dunántúlon különben hasonló elhelyezkedés tapasztalható, mivel a Kisalföld alatt átvonuló kárpáti osapású kristályos tömeg után egy reá merőleges paleozoos gerinc vonul a Balatonra merőle- gesen. annak DNy-i vége felé. Feltűnő jelenség, hogy a Tiszát át- szelő, valószínű paleozoos vonulat iránya megegyezik a móri árok irányával. Az anomália kép menetét kétségen kívül egy kratogén tekto- nizmus szabta meg. Az a kérdés, hogy ez a kratogén tektonizus magára a m'ezo- zoikum előtti paleozoos hegységre fejtette-e ki a hatását, mely eset- ben a mezozoos tengereket egy már összetöredezett Tisia hiegység választotta volna el, az egyes hegyroncsok között tengervályúkat alkotván, vagy ami a geofizikai kép pusztán mechanikai szemlélete alapján szintén elképzelhető volna, hogy az csak egy egysége:, a Magyar-medence területét telje;en elborító mezoos tangerek idő- szaka után fejtette-e ki a hatását. Az a tény, hogy a legnagyobb süllyedés zónájában a paleozoos iüaphegység még mindig jóval magasabban van a környező mezo- zoikiimnál, az alaosony gradiensek zónájának igen nagy szélessége és több más tektonikai érv arra enged következtetni, hiogy az első lehetőség a valószínűbb, vagyis hogy a mezozoos tengereket egy már összetöj-edezett Tisia hegység választotta el egymástól. 3Ő4 TKODALOM. 1. Oliaj/ K.: L’liistitiit Géodesique de Hongide et «es travaux depuis ronigáne jusqii’eu 1930. Budapest, 1930. 2. Oltay K.: L'3S ti*avaux de l’Iii.stitut Géodésique de Hoiigrie d©puis 1930 .iusqn’a la fin de 1932. Budapest 1933. ' 3. Oltay K-: Le^^ t)-avaux de rinstitut Géodésique de Hong^-ie depuis JuAiii 1933 ,ÍLii qiőa J*uin 1936. Budapesl 1936. 4. Vajh R.: Adatok a Diiuántúl tektoniLkájához a geofizitoi ufiéi-ét^ alapján. Földtani Közlöny, 1943. évi 73 kötet. Budapest 1943. ő. Tűnni L.: On the isostattie structure of tlie Eartli’s cn-ust iu the Cai'pathian eountries and the related phenoinena. Isostatic In0titut-e of ihe lu'ernational Assocation of Geodesy, Pnblication no. 11 Helsiinikii 1942. 6. Holopainen P. E.: On the gTavity f.leld and the Isostatic sti uetui’e of Earth's erust in the East Alps. Isost. Inrt. o-f the Internat. Áss. of Greodesy, Publ. No. 16. Helsinki, 1947. 7. Facsinny L.: Isostatic auomalios of Transdanubia (Hungary) occor- diuig to the gravity niet-er measureinents. Geofiisiica Púra e Applioata, ]\Iiliano, 1948. 8. Vadász E.: A Duiiiántúl hegyuziErkezieti ialai)vonalai. Dunántúli Tudo- mányos Intézet kiadványai, 3. szám. Pécs, 1945. , 9. Kánfás K.:^ Normál value of the Vertical Inten.sity of the Eartlhs Magnelic Fiekl in the Tiiansdianubian Distnict. Publicationis of the Mining and Matellurg'ieal Dont. of Pala’.ire-Josenh Pnivu-sity ef Tedhnicial Sciences, Vol. XVI, p]> 171 — 175, Sopron, Hung'ary, 1944—1947. 10. Kánlás K.: jNtisure di mag'nietiismo te.rre. ftre in Ungheria. Geofisioa Pui’a e Applicata Vök XIII. Fasc. 1—2 pp 11—19, Milano 1918. 11. Vadász E.: A Mt-csek-hegyséig. Magyai- Tájak Földtani Leírása, Buda- pest, 1935. 12 Aoszhy. J.: A cserhát-hegység földtani viszonyai. IMagyar Tájak Föld'ani leírá.-a Bndai)es+ 1940. 13. íiartkó L.; Jtieutés az 1947. évben Sóshartyán — ^Szécsény környékén végzieitt kutat ásókról. Jelentéi a Jövedéki Méiyikntatás 1947 — 1948. évi munjkálatairól. Budapest, 1948. 14. Toperczer M.: Erd;naigneti'c,lTie Bodieniunitersuehungen iu dér Süd- ositsteiemia,rk. Berg und Hiittenmanuisohe Monatshefte, Jahrg. 92, Heft 10 — 11, Okit. — Nov. 1947. 15. Hofhansci' J.: ^leL.suremenits of tlie klagnetic Declination in Hun- gary. iM'agnetic Eaport of the Hungárián National Coiinmittee of the luternaonal Union of Gaodesy and GsoiJhyöics., Budape.st, 1948- pp 12—18. 16. Teleadi RofJi K-: Ma.'yprország geológiája. Tudományos Gvüjtemény. 104. Pées, 1929. 17. Wagner J.: Erdmagnetische Alessungen zweebs Auf.suchuug isolier- ter isehwach nragnetiseher Erzlager. Zeifcjohr. f. iangev. Geophysi'k, Heft 8, Márz 1924. 18. Fal Pidz G. B.: Carta Tettonica déllé Alpi 1946. Tecnica ItaUiana- Triost?, Anno II, N. 2, Marzo-Aprile 1947, pp 60-61. 19. Forberger K.: John W., und Petraschek W.. Maanetisohe Bodenfor- sehungen des g-eologischen Institutes dier Monta’i'istiisehcn Hochschule Leóban. I. Dats innena^pine Wiener Becken süd'áeli dér Donau. Akad. d. Wieoenschaften lin Wien. l\Lath.-;njat. wisis. Klass-e, Sitziung'sboiichte Abt. I. 143 Bd. Wien, 1934. , 2ö. Forberger K.: Magnetisohe Bodenforschnngen i;m ausseralptnen Wiener Becken und am Alpenrand bei Wien. Östew. Petroleum In.stilut, Wien 1935 21. Jaské S. Lepussütiuláö ás xiledákliailiuozódás Mal”•y!a^•ol^sxá”|()Il u kaiiio- zoLkumlnan. Földtani Közlöniy, 1947, Budaiwet. 22. SzádcczJuJ—Kai-doss E.: Ganlogle dér Rumpfung’arlandiisclieii Kleinon Tlef-ebone. pp 308 — 309, 215. Sopron, 19;58. 23. Strausz L.: A Dunántúl délnyugiati rószéneik kavicsképzőilunéiiyei. Földtanii Közlöny, LXXIX. kőiét 1—4. füzet, Budapest 1949. 24. Id. Lóczy L.: A Bialaition környékének í''ooinorfolói”‘iája. Teinu. Tud. Közi. Pótfüzetak 1913, XLV, Budapejst. 25. Lóczy L-: Die Rolle iter palaozokscih’en und mesozoiiiseluMi üiosen- bewag’uuíí^'n im Aufbau de.s inneilkarpatiseben Beckenisyisteaus. Foat- sebrift Prof. Dr. Stefani Boncev. Zeiti lohrift dér Bulíg'af'i seben Geolo- gi.sehcn Gesellscliaft, Jaihi-giang XI, 1939, p. 400. 20. Teleki G.: Adatok a duiuinitúli pa'eozoikniu taktouikájáboz. Előadás a Mia.gyarhoni Földtaim l’ársnlail 1940 p'iliuis 2-i szak ülésén. 27. Szalénczy Gy.: Földtani adatok So';nog> bél (x\z I,g'ali aiiélyifúvái.-iok). Földtani Közlöny LXXVIII. köitet, 1—12. füzet, Budapest 1943. 28. Lóczy L.: A raiagyar föld geológiai kiialialkuláisa és bi'myakixi&sei. Búvár, 1938, Bud,apest. 29. Id. Lóczy L.: A Ba'iaton taiiiilinányozívsáuak ereiliuén.viei. I. ré:iz, .\ Balaton környékéiaak g^8ológiá.ia és niorfológná,jia. Budaiísst, 1913. .'it. Manlck H. LeUrbuch dér angewandien Geopliy.sik Berlin 1934 :’.l. Reich H. und Zireryer lí.: Tasehenbuch dei’ angewandten Geopbysiik. Leipzlg', 1943. 32. Sőmmernieier L.: Die erdölhöffigeii Gebiole in .1 ngoslawieni. Oel und Kohlé, Nr. 40, 22, O.kt. 1940. 33. Id. Lóczy L. — Popp K.: A Magyiair Biroda'oüu és a .s/oiuszédos oi'szá- gmk terüloteilnick földíiaiuii téiiképe. 1:900,0(10. Budapeet, 1922. 34. Fröhlich, L: Báró Eötvöfi Loránd: Entlékkönyv. Al. Tiul. Akadémia, Budapast, 1930. p. 221. 35. M. Hoiiiivéd Téprképészsiti Intézel, Miag'.vai'or izá.g 1:500.01)0 léptéikíí tér- képe. Bndiapesi, 1943. 30. !Simon Rcld: A Magyar medence földrengési térkéjny Földtani Köz- löny. LXIX. kötet, 1() — 12. füzet, Budapest, 1939. .37. Réthly A.: Magyarország Földrengési Térkéné. Matemalikai és Ter- inészettudoraányi Értesítő, XXXI. kötet, 5. füzet, Budapeist, 1913. 38. Rédci/ István: A földkéreg izosz'jatikus egyiPiinsiilya. A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadvánviai, XVI. kötet. 28. füzet, Bndaperít. 1942. p. 35. 39. Gárdonyi Jenő: A régi felisőreiidü tszuitezé.si a’appoiulok nra'^iai'ságiai- uak válitio zásai. A ISI. K. Álliaiml Földméiié; Közlcménvel II. Buda- pest,^ 1932. 40. Rcgöczi Emil: Magyarország’ régi elsőrendű szintezési kálózatu. Az All. Földinérós Közleményei I. évf. 3. szám. Budapest, 1949. 41. Bendefy L-: Be’tsőkontinientábis kéregmozgások Csouka-Magyarország területén. Egyateimi Földrajzi Intézet, Péos, 1932. -;2. Rolli S.: II gradiuiieaumentodel livello dél maré a Vciiezia. Trieste c Pola. Genfisica Púra e Applica'a. vol. IX Milano, 1940, 43. Szűrői'}/. G.: A .Nagy Magyar Alföld földtörténeti és hegy-szerkezeti vázlaita. Flöldtianl Közlönv LXXVIII. kötet, 1 — 12. füzet, Budiapest, 1948. 44. HeiUnul, C. A.: Geophysioal Exploratioii. Prsaliee Hall, Xsw-York 1946. p. 839. 45. van Oratrand, C. E.: Somé evidenoe on tlie variation of temperature wi h geologic s rneture in Californla and Vyorniucr oil luisiric s. E'>on. Geoi. 21, 1920, No. 2. pp. 145 — 165. é-, 44. pp. 837 — 863. 40. Köniasberger. I.: Ooanide re-ndu du X. Oongrés géologiqu-e laitemai'io- niak Mjexiico, 1908. Noiima'e und anormale Werto dér -gdothermlschen Tiefenstufe, dérén Teohnik nnd Verwertun’.ig ziir geologii«chen Prognose und neue Messímgen iu Mexico, Borueo und Mitt^eleuropa. Neues Jakrb. für. Min. Beil. Bd. XXXI. 1919. pp. 107 — ^157. Über die Methoden zűr Bestimmun? dér Wanneleitfahigkeit etc. auf die Geoisutheraien. Centrabl. für Min. Greol. u. PaJ., 1907. No. 7, 200—203. Úber die Warmeleituug dér Gesteine und dereu Einfluss auf die Temperatur in dér Tiefe. Geol. Ruudsch., Bd 4 H. 7. P. 409 — 413. Bsnierkungen zűr geotberm. Tiofenstufe. — Zeitselu'. d. Intemat. Bohirteohniker Verb., Vol. 35, No. 4. 1921. Bemerkung über geotberm isehe Messung-en in Bobmngen. Zeitsebrift d. intern. Bobrtechniiker Verbandes, 35, No. ^ 1927. p. 4. 47. Heald, K. C.; American Peftroleum Institute Proc. Bull. No. 205. 1930. 48. Sümeghy József: Tiie geotbeimidscben Gradienten deö Alföld. Mogy. Földtani Intézet évkönyve XXVIII. köteit, Budapest, 1929. 49. Horusitzky H-: Sopron vármegye csornai és kapvári járásának ártézi kút.iai. M. Földtani Intézet Gyakorlati Füzetei, Budapest, 1929. .50. Sehmi-dt, Eligius R.: Az Alföld aitalajánalk böméiviéklete, bőgazdálko- dása és a geotbermikus gradiens kialakulá.sára való hatása. Bányá- szati és Kohászati Lapok 11. sz Budapest, 1936. .51. Boldizsár Tibor: A pécsbányatelepi liasz szénelőfordulások geother- mikus viszonyai. Bányászati és Kohászati Lapok. 19—20. sz. Buda- pest . 1944. 52. Beliakov, M. F.: A geoizotheamiák viszonya a pre-Kamibriumi orosz tábla do>mborzatához. Akad. Nauk SSSE. Doklady, 64 kötet, 2. sz. pp. 225 — 228. Moszkva, 1949. 53. Tkom, jr. W. T.: Bartb temperatuiies, buried bilis and antioliual foldo. — Econ. Geol. 22, 1922. No. 1. p. 91 — 94. .54. Pri»z Gyula: Magyarország földrajza. Budapest 1942. Die regionale Geophysik Transdanubiens Von V I K T O H S C H E F F E 1{ und K A R L K A X T A .S I. Die regiomúen Anomalien dér Schiverkraft Erlautenide A'ergleicbung dér vcyi Kari Oltay auf Grund seiner in Transdanubien ausgefüluden relativen Scbweremessungen nach dér Pendelmethode verfassteia Karte dér Bouguer-soben Anonialien- Averte mit dér von Eaoul Vajk auf dér Basis von Torsionswaage- bestimmungen gezeicbneten tektonigeben Skizze und dér Karte dér isostatiseben Anomalien von Ladislaus Faesinay, L)ie Karte dér Boiiguer-seben Anomalien entsprielit im grossen Ganzén dér Karte dér isos'atischen Anomalien. Dér im Gebiete des Bakony • aiigedeiitete Massenülerscbu''s ergibt sich aus Obertlácbe- wirkungen; diese Zone ist niclit im Sinken, sondeorn im Aufsteigen begriffen. In dér Anlage des GraAÚtationsbildes Trainsdanubiens inacht sieb in erster Linie die Winkung dér mesozooiseheu Kalkscbollen bemerkbar, was auob durcb einen Verg.eich mit dér Amn Eiemér Vadász verfassten Kartenskizze: „Geo[ogiseb-tektcniscbe Skizze des Fngariseben Beckens“ festgestellt werden kann. II. Die regionaleii Anohialie)i des Erdtnofjiieii.snm.s Die l)eig:esclilos.sene Karte: „Die Auouuilieii dei* vertikalieii Inteai- nitatskomponente des Evdmas>-uetisnius ia Transdanubien imd in dér Kleinen Un.í>arisehen Tic-rebene’‘ ('nthiilt die Aiiswcvtnnfí dér líeo- bachtiingeii aui' 16089 transdanulnscdien und za. l.')0ü Heabaebtiiiigs- stationen in dér Kleinen Tieíebene. Eine Vergleielinng mit dér geplo gischen Struktnrkarte übiei*zengt nns davom, dass es sich biebei in erster Linie um die regionalen Schwerewinknngen dér kristallinen (resteinszüge Transdannl)iens liandelt. Ausser dein kris'allinein StdiiePern mid den vnlikaiiiselien (lestei- níMi iiben in den vöm Balaton S-licli mid SW-lich gelegenen óebie- len anc'h die palaozoiseheii Sandsteine, iasebKOiidere dér iiermisebe Sandstein grosse magnetiselie Wirkmigen ans. Als regionale Grundindikatioii dér inaiguetLscdien Ananiolien gibt sich eine Depression zu ei'keniien, welche sich voni SW-lichen Ttil Transdannbie-ns ausgehend geigein NO zn hinzieht; sic entspricht . einer Einsenknng iin kristallinen Grmidgebirge. Als die ansgebreitetsten, dnrcli vnlkanische Gesteiiie verursachten magnetischen Anomalien in Traiisdamibien anssern sicli die dnrcJi den Granitlakkolithea des V^elenceer-Gebirges verursaohte, ferner die im Kleinen Alföld, zwischen Győr mid Pozsony (Bratislava), NW-lieh von Győr, in dér Umgebung von Szil befindlichen mid die SW-lich von Szombathely beobachteten, gleichfalss verborgenen Labkolithea zuzusehreibenden, Anomalien. 1. lm Kleinen Alföld und in dér NW-Zone 'Transdanubiens las- sen stich die Umrisse eines machtigen, dér Streichrichtnng dér Nord- vestlichen Karpathen folgenden, im Síiden gcgen das Bacher- Gebirge gerichteten, mit vulkanischen Ernptivmassen dnrohzogenen kristallinen Gebirges enkennen. Dér imiere Vulkankranz dér Kar- palken erstreekt sich ttber Mátra, Cserhát, Osztrovszker- und Bör- zsöuyer-Gebirge in nnterirdischer Porse'znng quer dnrcli die Kleine Tiefebeue mid NW-Teil Transdanubiens ebeiifalls bis zmn Bacher- gebirge. Zieht mail die Karte von Alexander daskó: „Kainozoische Sedi- luente im Ungarischen Beebeii" ziim Vergleich im Kleinen Alföld heran, so ergibt sicdi, dass die Máchtigkeitskonturen dieser Sedi- meiite vollkommen den Grienzen dér im Untergrmide anzmiehmen- den ikristallinen Gesteinszüge entsiwechen. Es darf dies als ein Beweis dafür aiigesehen werden, dass die Sedimentation dér kaiiio- zooischen Schiehteii mit dem Absinkeii des kristallinen Grnnd- gebirges Schritt hielt. Die von Elemér Szádec'zky-Kardoss mid Ladislans Straiiss aus Schotteranalysen abgeleiteteii Feststellnngen nnterstützen im vollem Maasse die Annahme dér angeführten versmikenen kristallinen Gebirgszüge als geologische Realitát, zngleieh gébén sie das geolo- gisehe Altér dér Eiirsinkungen an. Die von Ludwig Lóczy isen. ausgesprochene Idee einer „írans- danubischen Sch\velle“ kaim Amni geoiihysikadiseihen Standpniikte ans als gesiehert betrachtet werden. 2. Im Gebiete zivischen Rába und Balaton maciit sich ein ver- sunkener Gebirgszng hemerkbar, desseii Achse etwa dér Linie Kőszeg — Sárvár — Fonyód entsprieht. alsó senkreeht anf die Streich- riobtuug- uuserer Mittel^'ebirge gerichtet ist mid mit seiueii imsi- tivpii A-nomalieiiwerteii clie grosse Depression elei- maguetische Ano- malieii entzweisehneidet. Es ist eiii aiieh geologisd'.i festgestellter Sattel. weleher die grosssn Depressionen des Kleineii Alföld und des südliolien Zalaer Gebietes voneinandev treimt. Es ist aiit Gruiid dér Gröissenordiiuiug dér Ijestimiiiteii Auomalienwerte anzunelímcu, dass die Ursaclie liielür in einer Erliebnug des pailaozoiseben Grund- gebirges zii sneben ist. 3. lm Gehiete ztrischen (len Granifmassen des Veleneeer-Gebhges mid des Baraui/aer I iisehiebirges z°igeu sicb .iimíí-vulkauisehe Gesteine, Ryolitbe, Tracbydolerite andeiitenden Anomalien stark g&riebtet, was ais eiii Zengnis dafür anzuseben ist, dass dies? Amp- tiva líings SW-XO geriebteten Grneblinieii empordrangen. In dér Zone zwiscdien Paks und Dnnafüldvár feblen grössere ma?uetiscbe Anonialiein. Hier wird die Donaulinie "s on dem mit dér Ba'latoiiaclise parallel streicbenden Gravitationsmaxininm zwiscliGn Inibe — -Igái — Pincebely — Németkér erreiebt, wek-bes das genannte Gebiet entzwei- trennt. Es is wabrsc'benlieb, dass die Gravitationsmaxiina von Pincebely und Néinetkér abnlicb den isc'lion abgebobrten Maxima vein Tgal und Bugyi ein Nabflieigen des mesozooischen Grundgebir- ges zűr Oberflaebe anzeigen. Dies würde aber bedenten, dass zwi- seben dem Velenceer-Gebirge und dér Granitmas.-e in Baranya eine Parageosynkliiiale durebstreiebt. 4. Die Gebiete NO-Ioch und S-Uvii vöm Balaton-Oberlmul leessen sicb in zwei cliaralíteris'iscbe Zonen aufteilen. Zwiseben dem Balaton nnd dér Linie Ka postai — Gyékény es zeiht sicb in Transdanubiein eine Kette von Anomalien :hin, die mit dér Balatondepression paralelles Streiclien bat. Diese Anomalienreibe bildet die direikte Forsetzung dér Savefalten, t. i. dér ösGiclien Eort- setzung dei' Alpeu. Ein Hanptebarakteristikum des Gebietes südlicb dér Linie Gyé- kényes— Kapostal wird durcb die Aenderung dér Streicbriclitung dér maguetiseben Gravitationsauomalieu geliefert. Die Anomalien entwickeln sicb aua dér Umgebuug des Baranyaer íiis'’lgebirges znnaeb'St mit dinariseber Streicbriebtunig, dreben sié'i aber dann bogeiiförmig zuniiebst nacb N. sodann leicbt nacb NO, womit sic sicb den Streicbricbtnngen dér Savefaltungen angleicben. Dér Scblüssel znm Verstandnis dieser Ersebeinung Avird durcb cinen Vergleicb mit dem geologisoben Anfban Kroatiens gégében. In einer im Jabre 1040 ersebienenen Arbeit von Sommermeier. velclie die geologiscliein Verbaltnisse Jugo.=4aviens in zusammen- fassender Weise bebandelt, lieisst es bei dér tektoniseben Oliarab- téristik dér mit den transdannbiseben Gebieten benaebbarten Zone Kroatiens, dass sicb dórt ein Zwisebengebiet zwiseben die Zonen mit südalpider nnd andererseits dinarider Streicbricbtnng einkeilt. dessen eigenes Streiclien als líesnltierende dér Faltungsvorgange in den vorerwülbnten Gebieten anfzufassen i.st. Dér genann^^e Fo”- seber nimmt an, dass beim Eintreten dér Auffaltungen die MasseJi dér zwisebengesöiialteten Inseligebirge als Stauwiderstünde wirkten. Dicse Erklaming ist völlig zufriedenstellend. Ks wird die tektonisebe Skizze Sommermeier-s. sowie ein Lage- plan dér aut geopbysikaliscbem Wege nacbtgewie -'Puen, in dér Tm.í'c verborgenen Maganaintrusionen mitgeteilt. I H. K7'ii.sff')ih(‘iref/ini(/e)i 1. Scistnotekfoinlt Die AuouuiUbh dei' mas'iietisc'liLMi Deklinatiou la«si>n es alíi ^vahrseheillli(*h orsclieiueii, eláss aiidi dór Brcken: dér s.eismiscben Karton von Béla Simon nnd Állton Réthly zeifít ciné v, i-ffleicliendie Untersnehnníí- dei' Brdbébcn Eiiizentren mit deu geopliysikanscheii índikationen, dass ilie Kleine Ungarisehe Tiefebene und die gi-össeren palaozooischen und mesozooiselien Massive Transdamibieas sicli aseismiscli verhal- ton. wáhrond die Berülirunigsfliieben dieser Seliolbn eine rege SGisiiuizitat ibekundon. 2. Die Untersiichioif/ Uer (tníassUch neuer Feineinii'(i(ji(u(j früherer Fixpunkte dér Pi'dzisioitsiiivelletneiits nefundene}) HöJien- eeranderuugen ergibt, dass die ungarisebeii Isoanabasen dem Zugé dér NW-liebeu Karpatheu folgen, dass ihre Zahleiiwerte gégén das karpatisebs Randgebirge zu aiisteigen und dass diese Erhebung, indem sie im ganzen Gebiet arjhalt, regionalen Cliarakter triigt. Die Zusammens'iellung dér airf den für Transdanubien fest uestellten inittlereii Wert bezogenen Isoanabaseui be\veist, das.s aus'ser des vöm Zentruni dér Grossen Tiefebene gégén die Karpatlien zu go riehteten régionaien Ansteigeiüs. oder was dasselbe ist, des von den Karpatlien gégén die Mitte des Alföld zni gerioliteten regio- nalen Absinkens, aueli iioeli die mesozooiseliei.i nnd palaozooisc-ben Massive Transdanuliiens selbststfiiidigo Be-Nvegungen A'ollfüliren, n. ZAV.: es erbeben sicli die mesozooiselien Massive iiber deu Durcli- sdhnitt, walirend die palaozooiselieii Massive imter diesen isinkén. Das regionale Bewegungsbild Transdanubiens, sowie die Hebuug dér mesozooiselien Masseii und das Absinken dér palaozooischon Sohollen deuteii aiif Bewegungo' i isostatiselien Cliarakters. Zuni geologiseben Beweis dafülír, dass die sicli ira Ungariseben Beoken abspielenden Krusten'bewegungen tatsaehlich isosta'isclieii Carakter besitzen, kann die Feststellung dienen, dass die grössten Masseii dér jüngsten geo-logisclieli Formationen im .allgenieiuen auf palazooiseben Felsgrund rulien. Die palazooiseben Massen sinken desbalb, weil sie anlasslieh ibrer letzteii Erliebung in eine allzu hőbe J^age geraten waren, die aus den mesozooiseben Meeren abgelagerten maob'igen Kalkmassen himvieder befiiiden sicli desbalb in aufwárts gericbteter Beweguug, weil anlasslicli ibrer Ablageining die unter ibneii befindlicben Krustenteile eine zu hőbe Pressung erlitten habon, die sicli minmehr a nszugleicben versuebt. Wenn mán die Gravitationswirknng dér OberfUiclienniassen des Bakony ausrechnet, so ergibt sicli, dass sió ungefahr ziiin Doppelten des Wer‘.es anzusetzen ist, welclie ans unseren Seliwere- kiirven abzulesen ist. Wonii mán min diese Oberflachonwirknng von den Gravitations- anoinalien abzielit, so erbiilt maii au dér Slelle dér memoziscliLn Ma.ssen des Bakony iniie Minimumzone. was aucli mit Rücksicbt auf die dnreb die Prazisionsnivellenients festgestellte Hebnng ilie.ses Gobiige-'S denn isostatiselien Fordorungen eiPspricbt. 4 360 Infolge des Autseigeus dex mesozooisclieu Masseii erhölt üicli die durch sie verursachte Gravitationswiakung stendig. Die Hebung des Bakony Avird sc^ange andauern, bis das isostatisclie Gle'leligewicdit erreielit ist, d. h. bis die erzielte Gravitiationswirkung etwa den doppelten Wert a-ou heute erreiclit. IV^. Die Verarbeitmifj und Interpretieruny dér fíesultate f/eothermisch er Messun gén Es wiudeii die Werte dér imgariseiieii geothermiseheu Gradieii- ten als Fuuktioii dér Tiefenlage dér das Wasser liefeniden Schicbte aní'getragen mid aiif diesse Weise ilire „Nonmalüíiirve" eruiert. Die Abweiohung von diesen No'nnalwarten wurde „Anomalie des geothermisehen Gradienten“ genannt. Dureh Bildung dieser Anomalieiverte für je 900 km- Fláclie wurde die Karte dér Anoma- lie.iiAverte dér geothermisehen Gradiente für das ungarische Beokeii erlialten. Es zeigt sich, dass die Gebiete dér negativeu Gradientenano- malien über den palaozooischeii !Massen, die posith^en aber über den masozooiseben Massen platznelimen. ' So ergeben sich aus sámtlicheii Feststellungen diejser Arbeit für den Aufban des Ungarisehen Beekens folgende empiríselie Erkenntnisse: TmZenti’um des Beekens konte mit den Hülfsmit teln derGeophysik ‘.‘in palaozooischer kristalliner Kern auskartiert werden. Ausser- dem war es möglicli, den relativen Bewegnngssinn dér zwei Haupt- kompoiiienten des geologischen Aufbaues des Beekens festzust3‘llen, iiahmlich das Absinken des PaJaozooikums und dié Erhebung des AFesozooikums. Die durch die regionalen Anomalien des geothermisehen Gra- diííiiten aiiigedeuteten paláozooise.hen Massen zeigen in ihrer Yer- teiluiig deutlicli ein kratogenes Bewegungsbild an. Dies komim darin zum Ausdruek, dass sich die Depressionen aus aufeinander 'eiukreeht gerich tétén Teilabsehnitten zusammensetzen, eine Folge iler aus dér Festigkeitslehre bekannten Mohrschen Selieerungs liehtungen. Das Anomalienliild ist alsó ohne Zweifel dnreh einen kratogí*- i:en Tek+onismus zustandegekommen. V’’erschiedene tektonische Überlegungen lassen es als wahr- scheinlieh erscheinen, dass dieser kratogene Tektonismus bereits vor dér Ablagerung des Mesozooikums auf das paláozooische Grund- gebirge eiagewirkt hat und das die mesozooischen Massen dureb Bruchgebiete von einander getrennt wai*en, so dass zwischen den einzelnen Trümmerschollen ^reea'eskanale bestanden. A MAGYi^P -medence; FEL5ZINAUTTI KRISTÁLYOS VONULATAI ES MEZ0Z005 TÖMEGEI DIE UNTERIRDISCHE KRISTALUNE GEBIRGSZÚGE UND MESOZOISCHE MASSEN OES UNGARISCHEN BECKENS. V4DÁSZ ELEMÉR SZERINT NACH ELEMÉR VAOÁSZ fmtlHiDlDÓSItHI RÉTMEKKEL FÓtkóir HEI0200$ VONULAT HtT TERTIÍREN iOUCNTEN BEOCtKT HOOZOtAtHER 6tBlfl6«U6 NC06CNMEI rÖOÖTrUBLSTÁlTOS VONULA1 HIT NCOOCNEN SCHICH7EN BCOCCKTEP KRISTAUINER CEBIRÜiZUO 21. ábra. A volt bécsi Katonai- Földrajzi Intézet szintezési főalappontjainak szerepe a jelenkori kéregmozgások meghatározásában* liKN’DEFV LASZr/i Az utóbbi .óvtizedekbeu mind számosabb tájegységen észlelték azt a kétségtelen tényt, hogy a földkéreg már 10 — ^20 esztendő alatt is olyan mértékű mozgásokat végez, amelyéket szabatos szintezéssel igen érzékenyen lehet észlelni. A mai fejlettségű nagy szabatosságú ;szintezésekkel a legkisebb mozgáscík is néhány éven, sőt — hónapon belül kimutathatók. A régibb, 60 — 100 évvel ezelőtti, tehát nem nagy szabatosságú, de még mindig szabatosnak mondható sz nte zések is alkalmasak azonban ari-a. liogy egy ilyen irányú munka alapjai lehessenek. Ilyen eékzatú munkára a volt Osztrák-Magyar Monarchia terü- letén, tehát hazánkban is, alapul használhatók fel a volt bécsi Kato- nai Földrajzi Intézet máig is megmaradt, bolygatatlan szintezési alaiipontjai. Nevezett intézet 1873 és 1898 között, a volt iVIonarchia területén -- Dalmácia, Bosznia és Hercegovina kivételével — az akkori idők követelményeihez és lehetőségeihez mérten, igen jónak mondható szintezést hajtott végre. Ennék az li. n. bécsi katonai szintezési háló- zatnak részleges vázlatát látjuk az első ábrán. Hogy a nagy költséggel és fáradsággal létesített hálózat állandó- ságát biztosítsák, a birodalom egész területén — lehetőleg. egyen- letesen elosztva — hét főalappontot (Urmarke) létesítettek. 1918-ban a Monarchia szétesett, s területén ma nyolc-, illetőleg Tr’eszt szabadállammal egAÜitt: kilenc állam osztozik. A főalappontck közül ma Maria Bast Jugoszláviához, Fortezza Olaszországhoz, Lisov és Vrutky Csehszlovákiához, Trehusa a Szovjeunióhoz, Turnu Rossu Román'ához, Nadap pedig Magyarországhoz tartozik. Közü- lük Vrutky-t (Ruttka) 1938-ban alagútépítéssel kapcsolatban lebon- tották, Trebusa (Terebes) pedig kőzetcsuszamlás következtében vál- toztatta meg helyét. így ma csak öt eredeti föalappont áll. * Ez a tauuliiiáiiy uugyariö. teljes terjedeluiébeii a 'l'éikéj)észeti Közi. VII. kt. -'l — 4. számában jelenik meg. (Bpest, 1950.) Az új magyar országos 1. reuciü szintezési hálózíti létesítése- alkalmával a Háromszögelö Hivatal mérnökei. Szilágyi Béla min. tanácsos, a Pénzügymin’sztérinm Állami Földmérés ügyosztály azidöleni vezetőjének rendeletére a bécsi katonai szintezés még fel lelhető alai)pontjait is bevonták a hálózatba. Ezáltal lehetővé vált. Iiogy a mintegy 50 év alatt bekövetkezett sz'ntváltozásokat Magyar- ország területén kimutassák. Kiderült, hogy a szintváltozásckrá jellemző izoanabázisok tökéle- tesen ö.sszhangban vannak a Kárpátmedence geológiai szerkezeti viszonyaival, s azok - miként Kántás K. és Scheffer V. taunlmánya bizonyítja — nagy tájegységek regionális geofizikájának megismeré- séhez megbízható alapot uynjtanak. A bée'si szintezések természetesen sem műszerek, sem az alkal- mazott módszerek dolgában meg se közelítik a mai felsőrendű szinte- zéseket, sőt számítási mnnkálataikban is van néhány dnrva hiba. Szerző évek óta foglalkozott azzal a kérdéssel, hogyan lehetne eze- ket a. hiányosságokat kiküszöbölni, hogy ezáltal a bécsi katonai szin- tezés is legalább is szabatosnak legyen nevezhető. Az erre vonatkozó mnnkálatük befejezésükhöz közelednek. A célt elértük. Az lijounan kiegyenlítendő hálózatot semmiféle dnrva hiba é.^' legyéh, a kor kevésbbé tökéletes eljárá.saiból folyó kényszer többé nem terhel’. Rövidesen sor kerül egészen szabatos eredmények közlésére, éspedig az eeldigieknél l‘inyegesen nagyobb területre vonatkozóan. A jelenleg folyó részletvizsgálatok azonban igazolják azt is, hogy maga a ])robléma kinőtt a hazai keretekből. Kívánatos, hogy a volt IMonarch’a területén osztozkodó nyolc-, illetőleg Trieszt sza- badállammal együtt kilenc állam svorcs együítmnködéshen v-iz.s- gálja ezt a kérdést. Ebben az esetben az egész középenrópai térséget formáló földkéregnek bf.nemal’ikáját részleteiben fel tndjnk derí- teni. Legfontosabb természetesen, hogy az n. n. ioalappontcílo (Ur marke) egymáshoz való viszonya a íegnagyol)b szabatcsságú szinte- zésekkel időről-időre, talán 5, de legfeljtbb 15 évenként ellenőriz- tessék. A íőalappontokról megfelelően részletes geolé>giai leírást kell készíteni, s környéküket különböző geofizikai vizsgálatokkal ‘s fel kell deríteni. A meglévő főalappontokra igen nagv gonddal kell- Ügyelnünk, annyival is inkább, mivel a meglévő hét közül kettő elpu.sztult. Kívánatos volna, hogy Ti-ebusa íöalappont helyébe a bntini postaépület közelében újabb fcalappont léte sittessák, és az iij főpont a postaépületen lévő, máig is érintetlen 7407. sz. bécsi eredetű fura- tos íalitáblával szoros és közvetlen kapcso’atba hoza.ssák. (Ugyanez megtörtént Vrntky esetében is, mielőtt a régi föalappontot eltávolí- tották volna.) Az érdekelt államok szoros együttműköelésével mindege ik részt- vevő lél igen számottévö, tndományosan és gyakorlat lag egyaránt értékesíthető adathalmazhoz jutna. Hazánkban a kéregmozgások, illetőleg a .szintváltozások tanulmányozására és vizsgálatára állandó — 'űzctt.ság létesült. Die Rolle dér Urmarken des Prázisionsnivellements des früheren Militárgeographischen Instítuts zu Wien bei dér Feststellung aktueller Krustenbewegungen Von I. ASZI.o B K N I) !■: F Y Das elieinalige jMilitiirgeographisdie liistitut zu Wieu hat auf elem eíeb’ete c!er eiiistigen Österreicliisch-Ungarischen Monarchie zwischeii deu Jahren 1873 und 1899 ein Prazisions-Nivellement dureligeführt, des- sen Ergeluiisse im Verhaltnis zu deu dainals gestellteii Anforderun- geu und teelinischen Möglichkeiten ein sehr gutes genannt \verden kannd Als Aus^angsniveau diente dabei eine ideale Niveauí'Iaehe, welehe dem niittleren Meeresniveau des Adriatischen Meeeres, beobatditet am Tlialattographen (Mareograplien) zu Triest, ent- spricht. An Stelle ■\veitlaufiger Beselireibuugeh stellt die beige- schlcssene Kartenskitzze das Netz des Prázisionsnivellements des írülieren ]Militavgeo:traphischen Instituts dar. Die durch das Institut g-"“gebenen austÜliiiicheu Beschreibungen dér Durchführung dér Arbeiten und ihrer Resultate befindeu sieli in den für die Internatio- nale Erdmessung verí'assten Publikationen; „Die astrononiisch geodatisclien Arbeiten des k. und k. Militárgeographischen Institutes in Wien.“ Um die erhaltenen Höhenangaben des Xetzes dauernd zu ver- ankern, evurden au! dem ganzen öebiete dér einstigen Monarchie, u. ZAV. in möglic'hst gleiedimassiger Verteilung, sieben Hauptiixpunkte. scg. „Erniarken“ erriclitet. Von dicsen Urmarken entfielen zűr Zeit ihrer Erstellung vier auí das CH'biet Ungarns; infoige Aenderung dér Grenzen befindet sieh hente nur mehr die Urmarke „NADAP" innerhalb des ungarischen Staatsterritoriums. Folgende Urmarken wurden erriclitet: 1. ^lARIA RAST in dér Drau-Sehlucht im Bacher-Gebirge, 14.2 km von iMaribor (Marburg) 7.7 km von Feistritz und 3 3 km von Maria-Rast, westlich von den genannten Ortsehaften an dér Eisen- bahnlinie gelegen. Nach den Y'ciiiegenden detaillierten Lage- bcsehreibungen bestelit dér Punkt in einerhorizontaler quadratischen 364 '2. Szintezési to'alaj)poiitok meo’.ielöilési módja. — Bezeicdiiimi^- dev l'r- markeii des Mi.itar-Nivelleim iit-Nelzes. (iesteiiisflache. vou 10X1*> tmi Seilenlaiige, weldie 5 in westlicli vöm Eisenlialinkilonietersteine No. 153. nncl 3.8 in südlich von dér Mittel- ünie des Scdiienenstranges einer Gneis.s-FelseiiAvand angemeisselt und sodanii feinpoliert wurde. Ziim Scliiitz gégén iinssere Einwivknn- gen ist sie mit einem kleineii Marmor-Monnment bedeekt, dessen normierte Masse anss Fig. 2. ersichtlieh sind.- (Ancli die übrigen iin Folgenden angefiilivten Urinarken sind ange.seblií'fene Fels- tlaélien und mit Denksteinen von den gleiclien normalisierten Maat-sen bedeekt, mit höelistens dem üntersehiede, dass die Denk- steine statt ans Marmor ans irgendeinem anderen Aviderstand.s fahigem Gesteininater’ail bestelien.) MARIA RAST liegt innerhalb dér Polygonlinie No. 11. welcbo 1878 — 1879 diircli Oberlieiitenant Franz Hoffmann nivelliort wurJe. Nach Dnrcliínhrnng dér Aiisgle' chiliig ergaben siob als (spbaroidisch korrigierte) Höliencoten über dem Beziigsniveau dér Adria No. 434. Höliemnarke T. Oidn. (dnrch Gnsseisen-Tafel bezeiclinet) b. d. Urmarke • 295.4821 m No. 374. Urmarke (polierte Felsi'lacbe) ....... 295.5957 m 2. FHANZKXSFESTE (FOKTEZZA) bei dér ííleielinainigen tirolisclien Ortschaft auf dean Allarmplatz im nntereii Fortd Diese tJrmarke is diirch ein 2.3 kin laiiges Seitennivellemeiit an die Polygonlinie X^o. 31. angeschlosscn. Das Xivellement erfolgte durcli die Olierlieutenants Jo.sef Heiuibach und Franz Hoffmatm im Jalm* 1883. Die mitgeteilten ausgegliehenen Seehölien sind:"’ Xo. 1360. Höhemnarke I. Ordn. (eis. Tafel) b> d. Unnake 738.190.0 in Xo. 1359. Urmarke (polierte Felsenflache) 730.4851 w 3. IjISOV (LTSCHAU), X'O-lich von ^’es. Budéjoviee (Budweis), 2.6 km von dér Ortschaft Lisov entfernt in dera „Spravedlnost*' (Gerechtigkeit) genanuten Steinbrueh auf eiuer seinerzeit sub X"o. 1879 7 als Eigentum des Militargeographisehen Institutes zu Wien eingotragen gewesenen Parzelle.'’’ Die TTnnarke wurde duvch ein 2.6 Maria Kast. km lauges Seitennivellemeiit an die Polygonlinie Xo. 70. ange ■schlcssen. Das X^ivellement erfolgte durch die Oberlieutenants Josef IVaitz im Jahre 1877 und Willibald Schwarz im Jahre 1878. Die mit- geteilten ausgeglichenen Seehöhen sind:' Xo. 2918. Höhenmarke I. Ordn. (eis. Tafel) li. d. Urmarke 564.8410 in X^o. 2919. Urmarke (polierte Felsflache) • 565.1483 )n 4. VRÜTKY (RUTTKA) im oberen Waag-Tal, 15.5 km SO-licb- von Zilina (Zsolna, Süléin), 5.3 km SW-lieh von Vrútky. Als nahere Ortsbezeichnung Avird angegeben. dass die Tü'inarke sieh in 1.87 km Knlieniung vöm Wiichterliaus Xo. 120. bei Vrvitky in Naehbarschaft (les südlichen ^Inndlcches des damals Just-Tunuel genannteu Tnnnels beíindeu.® Sie ist diuTh ein Seitennivellemeut von 1.87 km Liinge au die Polygonlinie Xo. l.j.5. angescdilcssen worden- Das Xivellemeut erfolgte durch Lieuíenant Franz Hoffmann im .Fahre 1870, bezw. 1881 dni-cli übeilieutcnaiil Maximiliau Chalaupka und noehmals im Jahre 1888 durch Hauptmaun Franz Netuschill. Die eudgültig angencmiueneu ansgeg.icheuen Seehöhen werdeu wie folgt augegeben:'* Xo. OOIP Hühemuarke 1. Ordu. (eis. Taf.) am Bahuwachterhaus Xo. 120. bei Vrútky • 377.8288 m Xo. 0019. Hclienmarke J. Ordii. (eis. Taí.) b. d. Urmarke am südlichen ^lundlcche des Just-Tiinnels . . . -372 3354 ni Xo. 0020 Frmarke (i'.olierte FeluflaHie) 371.0012 vi 4. Lisov - Lisdiau. 5. BFTIX bei TKEBFsA (Terebes) 31:2 km Xü-licli von Manna icssziget und 3.24 km X^XO-licl) vöm Fostgeband? dér Ortschafi TrebuSa im ohereu Theisstal anf eiuem Felsvoraprung westlieh dér Strasse bei dér Hausergruppe Butin gelegen.'" Die Urmarke isi durch ein 3.24 km ianges Seitennivellemeut mit dér PoU'SoMinie Xo. 185 im Jahre 1887 von Ilauptmauu írauz Xetuschi^l verbuuden Avordeii. vahrend die Linie 185 selbst im Jahre 1884 von Hauphnann Willibald t'chicar.2, und 1886 von Lieuteuant Kari Ficial, spater 1881 von Ober- lieuíenant Ferdinaud IVoschilda uivclliert vurde. Die endgüliig au íeucmmeuen, ausgeglichc-nen Scehöheii werdeu wie íel^t aug('- geben:'* No. 74U7. Hölitíjunarke I. Ordn. (eis. 'i'ai'el) ani Post- fíebaiitle Trebuía dbO r)04.) in No. 7528. Höhcniiiarke L Ordn. (ois. Tai'el) h. d. Urmnrki' zumicdist Butin . . . 8G8.8522 ni No. 7529. Urniarke (polierte Felsflacdie) ...... :]67.(i209 w G. TUlíNr ROSSU (Vörö.stüronjer-. Rotlier 'rnnn-Passenfíe; SISÜ-lic'h von Sibinn maré (NaííVczeben. Herinannsladt) in dér fíenannten Pa.ssonge, 16.5 km siidlicdi von dér Ortsehafi Vestemn (Vesztény- We.síen) gelegen. Die Unnarke i>t durch ein 0.43 km lan- ges Seitennivellement mit dér Polygonluiie No. 223 verbunden. Das Nivellemeni erfolgte 1885 dnreh Hanptmann Aíartial Difs und dureli .'). l'’ortezza — Franzensfoste. Oberlieulenant JMaxmilian Schivartz, es Avurde durch Hauptmanu Franz Netuschill im Jahre 1887 Aviederholt. Ilié endgültig angenom- inenei) ausgegUchenen Seehöhén sind lolgende:’- No. 9426. Hülienmarke 1. Ordn. (eis. Taíel) zunacbst dér Unnarke im abgesprengten Fels hinter dem iMonu- ment • . . . . 361.1959 m No. 9427. Unnarke (polierte Fekenflache) 259.6277 w 7. NADAP, zugleicb Unnarke des neuen ungarischen Landes- Prazi.s!onsnivellement.s, in 7.0 km Entfernung von dér Eisenbahnata- tion Kápolná-snyék im Granitsteinbruch am Fu:se des Meleg-Berges gelegen. (Nacliusgelegene grössere Stadt: Székesfehérvár.) Die Unnarke vurde dureli ein 6.99 km langes Seitennivellement an die Polygonlinie No. 257 augesclilossen. Das Nivellement erl'olgte 1879 dm’ch Hauptmann Rudolf Randhartinger, bezw. 1880 durch Ober- lieutenant Autón Strobel und wurde 1888 von Hauptmann Franz NetiischiU wiederliolt. Die endgültig angenominenen, ausgegliclienen Seehölien betragend® No. 11256. Höhenniarke I. Ord. (eis. Tafel) im Granit- ste nbi'uch zuniicbst dér Urmarke 176 1840 m No. 11257. Urmarke (polierte Felsflache) 17S.8385 m > Wie obeu erwüliut, wurde bei dér Ausíuliruiig des aeuen uiifíari- schen Landes-Prazisions-Nivellements als Bezuísniveau die Höheii- eóte dér Urmarke Napad mit obigem Werte: 373.8385 m ü. d. Adria- tischeii Meer von dér Ungarisohen Landesvermes.-:nng angenoin meii.“ Fig. 3 — 9. zeigen die Lageskizzen dér Urmarken.i^ Es sei erwiihul, dasi-s vor dem Anselilus.s Üsterreiehs au Deutschlaud die Origiiial- Aufnahmsprotokolle im Militargeographisehen Institnt zu Wien noeli vorhanden waren; (leider ist es fraglich, ob sie in den rolgendeii Kriegswirren nicht vernicbtet wurdeu). Als das Ungarischen Finanzministerinin im Jahi’e 1920 mit Ver- ordnnng No. 32835/XIII. — b. die Erricht\mg eines nenen Landes- Prazisionsnivellementuetzes veríugte, wurde zugleieh vorgesehen. dass die an den Vermessungsstrecken noeh anffindbaren Höben- inarken des altén militarischen Prazisions-Nivellenienth in die Mes- sungen einznbezieben seien.>'' Die Polygonlinien des altén militarisc'hen Hölieunetzes erster Ordimng waren znmeist langs Eisenbahnlinien aiigeordnet und die Lángé dev einzeinen Polygonsehleifen sehr verschiedeu (2C0 — 700 km). Bei ihrer Vermessung wurden Nivellier-Instrumente ersto- Kategorie dér Firma Starke und Kammerer beniitzt mit den von Stampfer-Starke angegebenen Verbesserungen.'" Die verwendeten Nivellier-Latten hatten eine Liinge von 3 m und H-íormigeu Quer- sohuitt. Sie waren aus Tannenliolz verfertigte, an den E-nden mit Metallschuhen versehene sög. Wendelatten mit em-Teilung auf dér Vorder- und Rückseite. Zűr Aufstelluug dér Latten an den Umsatz- punkten dienten besoudere eiserne UnteEagen mit kugelíormigen Kopf. Besondere Sorgfalt verwendete mán besouders seit 1889 auf die Latt€nkom])aratiou bei dér Arbeit, insbesondere im gebirgigem Terrain, doch Avar zu jener Zeit Avirkliche Bedeutung und Wichtig- keit einer hauiigen LatteiiA-ergleichung nooli nioht bekannt.^® Hiezu im Gegensatz sind die Polygonscbleifen uiiseres nenen PrazisiousiiiA’^ellements bedeutend geringenen Umfanges (190 — 370 km) und sie A’ej'meiden möglichst die Eisenbahndamme. Als Instru- ment A'erwenden wir heutzutage das in den Jahren 1922 — 1923 konstruierte Prazisions-Nivellierinstrumeut Amn K. Oltay, Avelclies sioli ausgezeiehnet beAvalirte.'® Deneben habén sicli Avabreud des seit dem ersten PrazisionsniA^ellement verflossenen halben Jahrhunderts auch die JMethoden dér Messung ganz erheblich vevfeinert.^® Die an die Prazision moderner Ni\'ellenients erster Ordnung zu stellenden Anforderungen sind auf internationalen Kougressen festge^^tellt Avorden. Hiedurch Avird es verstaudlich, dass das zAvischen 1920- 1944 aiASgeführte neue ungarische Prazisionsnivellement des erste militiirische FeinniA'ellenient an Prazision bedeutend nbertrifft, so dass es sogar in dieser Beziehung 1930 in ganz Európa an erster Stelle stand.-i Trotz dieser Unterschiede in Bezug auf Methodik und Prazision konnten aus dem Vergleieh beider Arbeiten interessante Sohlüsse gezogen Averden. Es zeigte sich nahmlioh. dass trotz dér grösseren Fehler, Avelche dem altén militarischen FeinniA'ellement anhaften, mit Sicherheit festgestellt Averden kann, dass sich in dér zAvischen beiden Messmií^en verstriehenen Zeit \v i r k 1 i e li e \ e r a ii d e r u n- g e n i 11 dér H ö li e n 1 a g e o n H ö h e ii m a r k e e r s t e r O !■ d n u 11 g e r e i g 11 e t habén, d i e mit dér g e o 1 o g i s c h e n S t r 11 k 1 11 r 11 n s e r e s L a ii d e s v ö 1 1 i g h a r m o n i e r e n.^- !)ies ist aueli gnnz natürlich, deiin diireh welclie Arten von Felilern aiieli das alté í-\ iniiivollement gegenüber dem modernen entstelit sein müge, liandelt es sifli dabei prinzipiell doch iiiir iim Feliler, die nielír oder iveniger von devselben Xatiir sind, wie sie bei .jeder Xivellementsarbeit aiift rétén, iim Feblcr alsó, die das (iesammtbild in qiiaiititativer Bezielinng wolil etwas verzerren kőimen, jedoeli dei allgemeinen Cliarakter dér Hclienveranderiingen iiicht entselieidcnd beeiiif'liissen. (Teli lasse dabei e'iiige grobe Fehier des altén Niv.elle- ments ganz ausser Aclit; sie 'wurden bereits seinerzeit von General Hterneck benierkt, dér den Versiicb macii te, sie durcb viederbolte Xaclimessniigen eiiizelner Palygonlinieii aiisziimerzeii) Die Aiinabme. dass die becbacbteten Höbendiffei-eiizen aiisscbliesslieb eine Folge dér Aiisgleicbszivange bei dér Aiisgleicbung des altén Xiyellenient netzes seien, scbeint iinbegründet zii sein. Weim diese x\nnabm<‘ ricbtig ivíire. so könnten die aiif Grniid dér beobacbteten Xiveaii- differenzen ko)i.struiorten Kiirvenscbaareii nicbt in so völliger Über- eiiistimmmig mit den Kesnltaten dér geologiscben und geopbysikali- scben Forscbmigen steben. Wiibrend des Krieges iviirde das zwiscben 192U — .1940 aiis- geíübrte Prazisionsniveliement Ungarns durcb iveitere Fciiinivelle- ments in Karpatborussland, in Siebenbürgen und in dér Bácska ergánzt werden. Léidéi' iviirde aber die Gelegenbeit versánmt, die tnr mis vornbergebend zngánglicb geiveseue Urmarke BL^^TIX bei Trebiisa in eine Scbleife nnseres Hcbennetzes erster Ordming einzn- bezieheu. Es ist dieses \'ersanmnis sowolil in ívissenscbaftlicber. als aiicb in praktiscber Hinsiebt sebr zn bekbigen. Heiite, da wir in Ungarn gezwiingen sind, allé beobacbteten Xiveaudifferenzen ausscbliesslicb aiif die einzige Urmarke XADx\b' zu bezieben, können ívir eigentlicb nur von relativen Xiveauver- aiideriingen dér Fixpnnkte gegenüber diese r L'rmarke reden. Wir können iins alsó Becbenscbaft gébén über die iiii Inneven des Kar patbenbeckens sicb abspielenden Kviistenbewegungen, docb können wir über den Bewegungscbarakter dér rings nni das Beckeii ange- ordneten Gebirgssysteme nicbts aussagen, mid ebensowenig keimen wir die genan absolnte Lageverandernng des Bezugspimktes XAUAP selbst. Vor einigen dabre versuclite icb im \mreine mit weil. d. Gár (lo)iijl die absolnte Xiveauanderimg dér Urmarke XADAP sebat- zímgsweise zn bestimmen. Dnrcb geologisebe Überlegiingen kain icb nabnilicb znm Scblnsse, dass die relative Erbebnng von XADAI* .iabrlicb etwa einen jMillimeter betragen könne. Gárdciuji-s Meiiuiiig war, dass in dem Falle, wenn meine Aniiahme ricbtig sei, sicb die- ses Resnltat als Scblnssfebler dér Scbleifengrnppen zwiscben Triesl- Xadap-Fiiime geltend maciién müsse. Er stellte die in Betracbt koin- menden Xivellemenísscbleiien in zweierlei Gruppiernngen zusain- inen mid kain mit einer kamu in Betracbt kommeuden xVbweicbímg (von 2—0%) zn einem Resnltat. welcbes meine Hypntbese bestati gt,e.-^ ;i7i Demrtiííi* HtM.‘luuuiKt‘ii eiii umso verljissliclieros Uc‘siilUit, .je melir Nivellementsdileiteu zubammeuííH'assI werdeii, weil síeli ilann dic Scddeiieiiseliliísse dér Zeit iiaeli hesser \ erteileu. Oárdotu/i hat damals seiue rntersueluing in zwelerloi Woisc angístellt. Zuersl hozog er bloss füiií' Polygone in die Sehlussfehlereohnnnfí Hír die Streek'e Nadaii-Finine ein. Dér Sehlnsstehlev orííab síeli in dieseini Palié zn -[- 5Ü min. Híerauf stelUo er einen Ziuí ans aebt jíeselilos.so- nen Nivellementspolygonen zusaminen, woraiit dér Sehliissí'ehler síeli aut' + 32 mm verringerte. Dieses Kesnltal liezieht sieh anf 30 dalire (1879 — 1909). Wenii es auf 50 dalire nmgereebnel wird, — (wie ieh es in meiner snb Xo. 21. zitierlen Arbeit tat), — so ergibt sieh fhr diese Període. + 53 mm Xiveauveriindernng als relatíve Prhobnng von XADAP gegenüber dér Adriá- in dicsem Belaiige ist aneb. l'olgeiide Hetraiditniig ven Interessé. Xaeh dem mit znr J\"erfiigung stehenden Daten Avurde die Seeliölie dér Urmarke 'ríJPiU^^SA (BP^TIX) nngetahr im Jahre 1930 Amm medernen tseheehisehen militarisehen Príizisions niA’ellement zu ■ 167.5602 m h. b. Adr. bestimmt.^^ Leider A\'ar es mir bis .jetzt noeb uieht mög'.ieh die Bezngseőte die ser Höhenangabe zu ermitteln, iiach literarisehen Angabeír^". íA aber anznnehmen, dass dabei A’on dér seinerzeit A'om Wiener MiliTargeographi.sehen Iiistitiit bestimmten Seehöhe dér Urmarke Vrntky liei Zilina ausgegangen AA'nrde. Wic oben angegeben, hatte sieh die Seehöhe dér Urmarke TREBUSA (BUTIX) beim altén Feinnivellement des Wiener ínstitntes im Jahre 1887 zu^ 367.620!) m ergeben. Es Avjire daher t'hr d.'e Urmarke TREBUSA (BUTIX) tűr 43 Jahre ciné Senknng Amn — G0.7 mm zii verzeichnen, aaíis anf 50 .lahre nmgereehnet den Betrag a'oii: — 70.(5 mm ergfibe. Es ist aber aneh möglieh, die HöheiiA’erandernng dér Urmarke TREBUSA (BUTIX) mit nnserer Urmarke XADAP in Verbindnng zn bringen, da das nngarisehe Laiides-Prazisionsnivellement im Jahre 1941 AA’isclien (Tiszanjlak) und Pancsika (in den chemaligen Komi- taten Szatmár und Ugocsa, .jetzt SoA-jetunion) in 4 Orten an das moderné tseheehoslovakísehe P’’einnivellement angesehlosseii Avnrde. Naeh den AA^eiber untén in Tabelle X^o. 1. gegebenen Vergleieliscoten ergibt sicli als MitelAA^ert dér Anschlussdifíerenz: 92.2 mm, nm Avelehen Wert die tsehechosloAUAkischen Höhenangaben niedriger als .jene des uugaiisehen Prüzisionsnivelleinents sind. Darans Avünle S'ch für 1930 ergeben, dass die Hölieneöte dér Urmarke TREBUsA (BUTIN), bezogen auf XAPAD, mit 367.5602+0.0922=,?67.f».52í vi ü. d. Adr. anzusetzen AA'are. Das AA’ürde alsó Bedeuten, dass die Urmarke TREBUáA (BUTIX) gegenhber XADAP relatÍA' innerhalb 43 .lalire nm 367.6524 — 367.6209 m=-l-31.5 mm (nniiorgestiegen ist, A\'as auf 50 Jahre umgerechnet +36.6 mm relativen H e b u n g s b e t r a g gegen- iiber XADAP bedeuten AAÜrde. Leider sind dicse Ansehlnsspnnkte des tscheeliosloA’akisfdien llöhennetzes mit Ansnahme eines einzigen, nahmlieh dér Höhenmarke 1. Ordn. (eis. Tafel Xo. 7592( des ehemali- geu Militargeographistdien ínstitntes Wien (nng. Xo. ,5492) an dér Eaiif't;ii'a (frühere.s Wachterhaus Xo, 2[54.) zAA’isc-hen V.' lok (Ti.szau.ilak) und SeA'lus iXagyszöllös) uieht aneh ziigleicli Punkte (les ^*lIl^,ll.f^en i^ra/.isionsni vellements des Wiener Institnts gcAA-esen. Für den er-wáliuten Punkt ergibt sich gegenüber dér altén Wiener Cóte (vgl. die Tabelle No. 1.) g éra de unigekehrt eine S e n k 11 n g von — 55.4 mm i n 59 J a h r e n = — 46.9 mm i n 50 .1 a h r e n. Ein Zweiter Punkt am Balinhofe Vylok (Tiszaujlak) (vgl. ebenfalls Tab. No. 1.) u- ?av. die Höhenmarke No. 7588. I. Ordn. des Wiener Instituts ívurde gleicbfalls 1941 in die ungariselie Hölien- messnng einbezogen. A n c h d i e s e r Punkt e r g a b eine S e n k u n g von — 47.1 mm i n 59 J a h r e n, d. i. — 39.9 mm i n 50 J a li r e n g e g e n ü e r NA D A P. Diese Feststelhmgen ver- gliclien mit den Vorigen maimén zűr ^'orsic'ht bei dér Verwendung dér t.sclieelioslovakisclien Höhenaugaben zu weitergelienden geotektouischen Sclilüssen, bevor nicht die Augelegenheit derBezugs- niveaus dieser Angaben für die Vergleiehspunkte bereinigt wor den ist. Eimvandfreie Vergleiehungen dér llöhenveranderungen dér Urmarken und Höhenmarken 1. Oi dnung im Gebiete dér einstigen Monarc'hie sind .iedenfalls nur dann moglieh, wenn allé Beobach- tungen auf ein und dasselbe Vergleielisniveau bezogen werden. Es erhebt sich die Frage, velche dér Urmarken hiefür dienen soll, da es nicht nur apriori wahrscheinlich ist, sondern nach Obigem auch als < mpirisch bewiesen betvachtet werden darf, dass die Ürmarkeu >■' e 1 b s t i h r e H ö h e n 1 a g e n s e i n I h r e E r i- i c h t u n g v e r- ii n d e r ]i k o n n t e n. Es ist ohneiveiteres klar, dass dér seinerzeitige Ausgangspunkt in Triest hiefür nicht geeignet ist, u. zav. in erster Linie danmi. Aveii die Bestiniinung des mittleron Meeresniveaus nicht mit genü gender Genauigkeit erfolgen konnte. Diese Bestimmung wurde seinerzeit' von Dr. G. Farolfl, Prol'essor an dér Nautischen Akadémia Triest durch Auswertung dér Aufzeichnunken für 1875 des am Molo Sartorio in Triest aufgestellten, selbstáttig ívirkenden Thalattogra- phen (!Mareographen) ausgefürt- Die Wasserstandskurve enthielt die Werte für 609 Fiút- und 614 Ebbe-Wasserstande; die wurden auf nonnaleu Barometerstand reduziert, ivoraus schliesslich Farolfi die absolute Seehöhe dér Höhenmarke í. Ordnung No. 1. an dér Wand des Finanzwachterhauschens am Molo Sartorio ableitete. Sie ergab •sich zu: 3 3520 mm ± 0.0099 m, .d. h. die Bestimmung ist mit cinem wahrscheinlichen Fehler von etiva 1 cm behaftet.-’ Spáter hat Dr. Róbert von Sterneck in eiuer besonderen Studie-"* die Resultate dér mit den Thalattographen durcligefühiden Bestimmungen des mittleren Wasserstandniveaus des Adriatischen Meeres behandelt. Da am Triester Thalattograph die Wasserstands- beobachtungeu ohne Unterbrechung weitergeführt wurden. stand im •lahre 1904 bereits eine neue absolute Seehöhenangabe für die Höhen- marke No. 1. zűr Verfügung. Sie betrug: 3.2621 m ± 0.0099 m. Dieser Wert ist ein aus den Beobachtungen zivischen 1876 — 1883 errechneter .Mittelwert und ist alsó um rund 9 cm geringer als dér von Farolfi bestimmte. Ti-oíz dessen ívurde zűr Feststellung tler Höhe über dem Meere.s- spiegel des Fixpunktes, dér nrsprünglich hestimniter Wert benützt. Das Grunduiveau des Netzes liegt alsó — .schreibt Regöczi — um 3-3520 m tief untén dem erwehnten Höhenzeichen.-' 373 Diese Tatsaclie ist aber für die mis interessierenden Hölien- C'őten von Ikeiner Bedeutung, weil ihr Zahlenwert wegen dér erwahn- ten Diffei’eiiz von 9 em aueh spiiter nicht geandert wurden, Das Wiener Militai’geograp'hisedie Institut nahm alsó einfaeh zűr Kenntniss. dass dér dureh Dr. G. Farolfi am Triester Tlialattographen bestimmte inittlere Wert für die Höhenlage des mittleren Wasser- standes dér Adria zwar mit einem Fehler von 9 cm behaftet sei, doch erfolgte keine Korrektül* dér bereits publizierten Höhencoten, weil damals im überwiegenden Teile dér Monaroliie die Hölien- messung bereits vollendet war. Es wurde alsó auch weiterhin bewnsst niiti dem einmal festgestellten falschen Bezugsniveau weiter- gearbeitet. Die nrsprünglioh in den „Mitteilungen des kaiserl. und königl. Militar-Geographischen Institutcs“ gleich nach Abschluss dér betreffenden Nivelliernngen mitgeteilten Zahlenwerte habén allerdings Avegen Aviederholter Ausgleichung dér Netze geringfügige Aendemngen erlitten. Für nnsere Betrachtungen sind jene ansge- glichenen Werte massgebend, die zum Sehluss in den zitierten Ban- den dér vöm früheren Militargeographisohen Institut in Wien im Auftrag dér Internationalen Erdmessnng herausgegebenen Publi- kationsreihe: ,Die astronomisch-geodatischen Arbeiteu des k. nnd k. Militárgeographischen Institutes in Wien" A*eröffentlicht wor- den sind. Bei Vergleiehung dér Angaben dér dureh Nivellement verbun- denen Thalattographen in Triest und Pola wurde eine Niveudifferenz für den mittleren Wasserstand dér Adria von 2 07 cm festgestellt. In dem 153 km lángén XÍA*el]ementszug Avar ein mittlerer Kilometer- fehler A*on=±1.7 mm erz'elt Avordem Avahrend dér mittlere Fehler dér Thalattographanzeiehnungen zu + 1.3 cm ermitelt Avurde. Aus den Angaben dér Thalattographen zu Triest und Ragnsa Avurde in gleieher Weise eine Niveaudifferenz für den mittleren Wasserstand des Meeres von 0.66 cm errechnet, wahrend dér mitt- lere Fehler dér thalattographischen Ablesungen zu +1.5 cm bestimmt Avurde. Dér mittlere Kilom eterfehler des verbindenden Nivellements A^on 1025 km Lángé ergah sich zu = ±0 2 cm. Sehon aus dicsen Avenigen Daten ist ersichtlich, dass einesteils die automatischen Wasserstandsmesser .zu Zeiten Sterneck-s keine Resultate a*oii soloher Genauigkeit ergaben, die uns heute beíriedigen könnten und dass audererseits dér Anschluss zAvischen dem Thalat- tograph und dér Höhenmarke No. 1. am Molo Sartorio zu Triest mit seinem mittleren Fehler von +1.0 cm als unbefriedigend bezeichnet Averden muss. Aueh Avenn das Finanzhauschen am Molo Sartorio, in dessen Schlacht de rThalattograph und an dessen Wand die Höhenmarke No. 1. angebraeht Avnrde, nicht erbaut Avorden Aváre, müssten Avir dennoch Avegen dér beschriebenen einstigen Bestimmungsmethoden ZAveifel an dea* Bnauchbarkeit diesea* Höhencoten für línsere ZAvecke hegen. Els ist ausserdem noch in Betracht zu ziehen, dass das frag- liche Háuschen auf einem Molo steht. alsó auf einem Orte, dér sehon aus rein technisehen Gründen Senkungen ausgesetzt ist. Wenn wir aber schliesslich sogar A*on dér Möglichkeit baulicher Setzungen des Molos abselien würden, so bleibt eiii weilerer Hauptgrimd imserei’ Zweifel zu Reclit bestehen, iialimlicdi die Tatsache, dass das Triestev Meeresufer selbst zűr Ganzé zum kraftig bewegten Orogeu dér Uferliiiie dér Adria gehörí. Chelgeolog Dr. Emil Scherf aussert sicb in dieser Beziehnng in eineni seiner Briefe folgenderniassen. „Das in den jüngsten geologischen Zeiten eiiigesunkene Beeken dér Adria ist auf jeden Fali aucdi heute noeh ein sehr unruliiger, bewegter Teil dér Erdkruste und dalier für den Prazisionshöhenmessungen ausführeiiden Geodaten ein ziemlicli schlechtes Ausgangsgebiet. Wenn aueh dér obere Teil des Adriabeckens ungeführ bis zum Breitekreis vqn Sebenieo nur von geriuger Tiefe ist und wahr- sclieiiilicdi schón vor dem Pleistozan versünkén ist, so ereigneten sich dórt Avalireud des Pleistozans doeli nocdi immer betrachtliclie Krustenbevegungen im Ausmasse von einigen Zelin bis Hundert Metern. Wie wir aus den Untersucliungen von A. Griind wissen, erhob sicli dórt zunaclist dér eingesunkene Meeresboden im Laufe des Pleistozans wieder und sank dann wieder ein und diese Tendenz halt aucli heute nocdi au. Es handelt sich hier um periodisehe Krus- tenbewegungen grösseren Ausmasses. wie sie sich in gleicher AVeise auch an anderen Uferlinien dér italienischen Halbinsel abspielten \;nd z. B. von A. C. Blanc vöm westlichen Ufer dér Halbinsel aus dem Agro Pontino und dér Bassa Versilia besehrieben wurden; (Avenn auch die Bewegungen des Adriabeckens von etAvas gerin- gerem ahsoluten Ansmaas.se gcAA^esen sein mochten, als an den letzt- gennauten Orten.) Die Intensitát dieser pleistozanen KrustenbeAA’e- gungen ist im Postpleistozán jedenfalls 'abgeklungen, doch darf mán keinesfalls annehmen, das isostatische GleichgeAvicht sei in Adria- becken bereits eingetreten.“ Es ist daher klar, dass AA’eder dér Triester Thalattograph, noch die Höhenmarke Xo. 1. zu unseren VergleiehszAvecken tauglich ist, da au diesen Höheucóten lokálé Senkungen aus den augegebenen Gründen als Avahrscheinlich anzuuehmen sind. Da die Stadt Triest auf Felsgnuid erbaut ist, AAmre die Situation günstiger, AA’enn seiner- zeit A’om Wiener Wilitargeographischeu Institut an den altén Kir- chen oder sonstigen in Bezug auf Setzuugserscheinungen 'konsolidier- ten grösseren altén Gebáuden Höhenmarken I. Ordnung angebrachc AA’orden AA aren, oder andere Höhenmarken spiiter mit solchen des Práz:sionsuÍA’ellements in Verbindung gebracht AA'erdeu AA'aren. Mán könnte dann das Ausmaass dér geologischen OrogenheAvegungen im Weichbilde Amn Triest dér Grösse nach einschíitzen. Leider Avurde naeh den iMitteilungen in Bánd 8. dér ,.Astronomisch-geodatisohen Arbeiten“ (pag. 6.) ausser dér Höhenmarke No. 1. n\u' noch eine solche (Xo. 3.) in dér Personenhalle des Stationsgebaudes angebracht (eis. Tafel) und eine Steinstufe des mittleren Törés dér griechischeii Kirche (Höhencöte I. Ordniing Xo. 2.) e’nniA'elliert, Avalirend die übrigen Höhencóten im AVeichbilde Amn Triest an dér Bahnlinie an Objekten angebracht AAuirden, dérén Höhenkonstanz einigermassen zAA’eifelhaft ei’scheint. (Deck- und Eck-Steine a*ou Viaduktén u- dgl.) Wenn A\ir nun die übrigen Urmarken in Bezug auf Tauglichkeit zu VergleichszAA’ecken einer Übersicht unterziöhen, so fiillt sofort ins Auge, dass a’ou den 7 Urmarken nicht AA’eniger als 5 in Gebiete entfallen, in (Jenen die Mogliclikeit jnngev alpider ürogenbewegun- gen angenoinmeii werden kann. Es sind dies l'olgende Urmarken: MARIA RAST ini Baeher-üehirge, das sieli zwiscdien Dran, Messling, San nnd Dran erhebt. Es verdankt seine Entstehnng einer jener máchtigen Tonalit-Ernptionen, die an dér Bruclilinie ei'folgt sind. welche das Kristallin dér Ostalpen von elem Dinariden- System sclieidet. Es handelt sicli bier niclit uni ein eigentliches kris- tallines Urm?íssiv, sondern nm ciné Tonalit-Eruption, -welclie einen máchtigen Metamorphisationsliof besitzt. Unbeweglichkeit dieser Urmarke kann schou aus dem Grunde erwartet werden, weil sie gerade an dem Knotenpnnkte, bezw. dem Trennungspunkte zweier grosser Gebirgszüge gelegen ist. Infolge dér mangelbaften Beschrei- bnngen kann aus dér Literatnr nicht entsehieden werden, ob die Urmarke sel])st auf Tonalit, oder auf cinem Felsbloek dér Gneiss- bülle angebraebt wnrde. Letzteres scheint wahrscheinliclier zu sein. Hier ist zn bemerken, dass es eigentlich notwendig ware für jede Urmarke einen geologischen Lageplan anzufertigen (auf Grnnd moderner Xenaufnahmen), sowie ieh es für NADAP getan habé: (s. weiter untén.) FRAXZEXSEESTE (FORTEZZA) liegt ini Tale des Isarco (Eisack)-Flusses zwiseben Bolzano (Bozen) und Innsbruck am Ostraiule dér Sariitaler Alpen. Die Sarntaler Alpen erlieben sicli zwiseben dem Passeier-Tale bei Merano nnd dem Isarco-Tale. Sie werden alinlicb wie das Bacher-Gebirge z. T. aus jungvulkanisohen Gesteinen gebildet, in dér Gegend von Merano, Bolziano und Trento aber finden Avir selír alté (permisebe) Porphyreruptionen, Avelche z. T. von tafelförmigen Ablagerungen triassischer und .iüngerer Kalk- steine und Dolomité bedeckt Averden. Es liandelt sich um Gebirgs* massi\'e, Avelche durch die gebirgsbildenden Voi'gange bis in Hönen von 2000 — 3000 m erhoben Avurden, Avobei Steilstellung dér einstigen Tafeln erfolgte, welche Anlass zűr Herausmodellierung kühner Fel- sentürme diAreli die Erosion gegeben hat- Diese Gegend, landschaft- lich einer dér schonsten Teile dér Südtiroler Alpen, ist selbstA^er- standlich geologisch AÚel zn Avenig stabil, um die in ihr gelegene Urmarke als A'erlásslich gemeinsamen Bezugspunkti beniitzen zu können. VRÜTKY (RUTTKA) befindet sicli am SüdAvestfusse dér Klei- nen Fátra im oberen Waagtale und zAvar an dem Orte,*Avo die ein- heitlich aufgebaute Kette des Rajec-Gebirges und dér Kleinen Fátra iin Defilée des Streciio-Tales Amm Waag-Flusse durohbrochen Avird. Die Kleine Fátra reiclit sicli mit normalen Karpaten-SUeichen in die Zone dér áusseren Kern-Gebirge V.Uuhlig-s.^® Diese Zone fángt mit den Kleinen Kárpátén an, setzt sich im InoA'ec fórt, Aváhrend Aveiter im Xordosten die zusammenhángenden Massen des Mincov und des Fátra-KrÍAmn-Gebirges (zusammen: Kleine Fátra genannt) folgen. Dér innere Kern dieser Kernmassive besteht aus Gránit un(l kri.stallinen Schiefern, er Avird imn Ablagerungen permisehen- mesozoischen Alters bedeckt.^s Die Urmarke VRÜTKY liegt demnach in eineni imn den bisher behandelten Gebirgen in Bozug auf d.en Dynamismus dér gebirgsbildenden Vorgánge grundsátzlich A^ersehie- denen Gebirgssystem dér Karpathen. 376 Meiner Erfahrung naeh wurde dér Hauptfixpunkt (ürmarke) Vrútky jüugstens abgereiuat. Dies bevorgehend wurde aber in dér Nahe ein neuer Hauptfixpunkt gebaut, und dér neue wurde mit dem Altén sorgfaltig einnivelliert. Selbsverstándlicli kann dér neue Hauptfixpunkt bei unseren Forschungen den altén vollkommen ersetzen. TREBUSA (BUTIN) befiiidet sicli im oberen Theiss-Tale an dér Nordgrenze des Gebirgssystems dér Ost-Karpaten. Diese sind aus mit Granitmassen durchsetzten kristallinen Schiefern, ferner nur selten als solche bestimmbaren Ablageningen des Karbons und per- misch-mesozoisc'hen Schichtenfolgen aufgetaut. lm Norden reichen sie eben bis in da.s obere Tlieiss-Tall. In geologischer Betrachtungs- weise sind wir vielleicht berechtigt den Unnarken VRÜTKY und TREBUá'A (BUTIN) gleichgericbtete Tendenzen zűr Hölienveránüe- rung zuzusebreibeu, da eiri gleicher mechano-dynamischer Cbarakter dér gebirgsbildenden Vorgánge angeuommen werden kann, Diese Aequivalenz bezieht sieb natürlicli streng nur auf den Typus dér Bewegungen (hevortretende wagrechte Bewegímgskomponentegegen- über dér vertikalen). TURNU ROSSU (Rotber Turmpass) Avird die Urmarke genannt, die im gleichnamigen Defilée des Olt in Siebenbürgen liegt. Die Olt- Schluclit trennt die Sibiner (Szebener) und Fogaraser Alpen von einander. Dér Aufbau gleicht jenem dér Nordwestkarpathen: aucb bier sind kristalline Schiefer mit Granitintrusionen vorlianden. Ebenso sind aucb bier die böberen Scbicbtglieder dér paláozoiscben Ablagerungen, besonders Oberkarbon mit scbönem Fossilinbalt, sowie permiscb-mesozoiscbe Sedimente vertreten-^" Leider ist über den djuiamiscben Cbarakter dér GebirgsbeAvegungen auf Grund von Messungsergebnissen nicbts bekauut. Wir mürsen uns auf unser mecbanodynamiscbes Gefübl verlassen, uns dazu beAvegt, anneb- men zu sollen, dass mit dér Zeit bier vielleicbt Bewegungserscbei- nuugen nocb grösseren Ausmaasses naeliAveisbar sein werden, als in den Nordwest- oder den Ost-Karpaten. In Bezug auf Stabilitát kommen alsó die drei Urmarken ^'RÜTKY, TREBUáA und TURNU ROSSU als taugliebe Bezugs- punkte keinesfalls in Frage. NADAP wm-de am Südostrande des Velenceer-Gebii'iges in Trausdanubien erricbtet. Dér grösste Teil des Gebirsr^s wird durdb Gránit gebildet, dér aucb an die Oberflache berantritt.’* Die Urma.rke selbst wurde in e nem solcben Graniteufsci luss angeDracbt. Das Velenceer-Gebirge bildet ein Glied des Westlichen-Ungariscben-Mil- telgebirges. Geotektonisob genommen uuterscbeidet es sieb als sepa- rate Einibeit sowobl von den Alpen, aLs íiucb voin den Karpatben, daber es aucb nicbUze 'erwarten ist, dass dér Bewegungscbar aktéi' dér Urmarke NAPAD mit jenem irgendeiner dér bisber be^racbte- ten Urmarken übereiiistimmen sollte. Da es sieb um eine jedeníalls bewegte Urmarke mit besonderem Bewegungscbarabter baudelt, so muss sie für unsere vergleicbende Untersucbimg ebenfalls aussch“iden. LISOV ist clagegon zum Glüok geeignet, die Scbwierigkeiten bei dér Suobe naeb einer unveránderlicben Urmarke des ersten Prazisionsnivllementnetzes zu dienen. (Es soll eineswegs verscbwie- gén werden, dass bei dér AusAvahl dér Orte für d’e Aulage dér Llrmarken seinerzeit Ih érv orra geiule Geologeu dér Wiener (ieolo- gischen Reitíhsanstalt teilnialmien. Sie seMugen béréi, ts in ihrem ersten an das Militárgeographiselie Institiet zu Wien geineliteten Gutaehten das Massiv des südböhmisehen Uríyebirges als cinen dér geologisch für ErrieJi'iung: einer Urinarke geeignetsten GebirKsteile dér einstigen Monarohie vor.)^' D i e U in ,g- e b u n g v o in L d s o v 1 i e g t alsó a u f de rn G e b i e t e des t s e h e c h i s c h e n U r g e b i r g s in a s s i v e s, auf einer aTchaiscben, kristallinen Gebirgsmasse, mit einer abgetra- genen, weiehe Hiigelforinen aufweisenden Oberllácbe. Die Urmarke LISCHAU selbst ist eiiieni Granitfelsen angeschliffen. lm Iimeren des Kontiiientes Enropa können die Urgebirgs- inassive dieser Art als die in dér Hölhenlage relatív bestándigsíteii Krnstenteile dér Erdrinde angesehen werden. Eine dem tschechischen M.assiv vergleiclibare nnbewegliehe Urgebirgstafel findet sioh am nahesten ei*st im Europaischen Russland, in dessen Inneren: in dér mittleren nnd südliohen Ukraine. 10. Európa szerkezeti képe Stíllé szerint. (1924). — Skizze dér tekío- niscben Aufbauung Europas. (Nach Stíllé, 1924.) Daraus ergibt ,sioli, dass aiif jeden Fali LláOV die geeignetste Urmarke ist, um als gemeinsamer Bezngspunkt zn dienen, wenn die seim'erzeit vöm einstigen Wiener Militargeograpliisclien Institm bestimmten Höheneoten dér Urmarken mit den Resultaten neuzeit- licher Feinnivellements verglicben werden sollen, um relativen Niveauveranderungen dér Urmarken undereinander mögliohst genan zu bestimmen. Es ist liier nidlit dér Pladz, die strukturellen und tektoniscben geologisclien Probleme des europáisoben Kontinents aufzurollen. Statt dessen mögen eiinige bildliebe Darstellungen dazu dienen, die tektoniseben Gmssformen Europas und Ungarns dem Verstándnis naber zu fübren. (Abb. 10 — 13.) lu dér lieutigeii Form dér Erdkruste kainii mán sog. a r c h a i » e S e li i 1 d e und g e b i r g s b i 1 d e n d e o r o g e n e t i s e h e Z o n e n niiterscheiden. Etwaige an dér Urgebirgsschilden zu beobachtende Faltungen s*iammeiii noeb aus dér altesten Aera dér Erdgescdiichte, aus dem sog. Arcliaikum. Diese altén Seliilde habén dann seit dem Anfang des Palaozoikunis bis auf die lieutigen Tagé liöelistens nur melír auf die ganzeii Tafeln eii bloc in dér Rielitung des Erdradius wirkende, alsó vertikale sog. epirogenetische Beweguugen init- geinacht. Auf dem europaisclien Kontinent, bezw. in dessen Naeh- 11. Európa szerkezeti képe Köbér wzerint (1942). — Skizze dér tekto- iiischen Aufbauiuig Europas. (Naeh Köbér. 1942). barsehaft fiúdén sich dériéi Ursoliilde als: dér nordeuropaisehe, dér sibiri'sche und dér afrikanische Schild. Als bestandiste unter ilinen sind die russisdhe und afrikanisehe Tafel zu bezeiehnen, zu ilinen gesellen sicli dann die jüngere Paleuropáische Tafel in Skandinavien, die Iberischen Halbensehl, die Mesoeuropaische Tafel welche Frank- reieli und einen grossen Teil Deutsohlands in sieli begreift und scliliessliöli die Mesoafrikanisobe Tafel im Westteile von Nordafrika. N’’on gleieher Struktair sind auc'h die sich nördlich und südlich vöm Kaukasus hinziehenden Zonen. Was zwistílien letzteren emporragt, ist eine sog. Orogenzone, d. h. ein Gebiet dér noch .fetzt tatigen 379 (Jebirffsbüduiiff. Dér Pa leuropiiii seben Tafel ist im Westen dér sog-. (rrönlandisoh-Kanadiselie Sehild (Lanrentia) benachbaTt. Seclis dér betraehtetein Urmaiiken und aneh das Gebiet von Tríest jrohören unstreitig: oroffenen Zonen an, dageseji liegt LIí^OV i m t s c li e e h i s c h e n v a r i s z i s c h e n M a s s i v ; auf einem verháltnismassigr ruJhiig'eren Erdkrustenteile, Nnm ist zwar die Be- fürehtung aufgetaueht, die Wahl diéser Urniarke als geme‘nsamei- Bezugspunkt werde dadnrcli vereitelt, da,ss daiS Netz des Prazisions- 12. Európa 'felszínének szárni/azátsitiani téeképe Prinz szerint. — Oi’ogiene- tisohe Karte dér Oiberfláehe Eiiropas. 1. i'bgewetzte biigeli e 0 eríJa 'he dér kris'tiallsteini‘’en Urinassen. 2. Flaohe und ebene Oberflaohe dér altesten mit aus Meene Staimnien- den Sedimenten bedeckilen Tatéin. 3 Jüngere ooeanisohe Sedimente. — 4 Mit flnviialen Sedirr-entem anfseschüttete Ebenen. — 5 Abe'e- wetate Oiberflaohen dér Uiikettengebirge. — 6. Abgewetzte Unfláoben die im Eleistozán nei’e Oberflaohe gewannen. — 7. Die lanf den > ves- sen Briiohlinien entstamdene meerisobe Gefasse. — 8. Kettiengebirge des Alpiiseben Gebirgissystemsi. — 9. Jungte vuikanisobe Emptiionen. — 10. Zers/paltete Kettengebirgie. (Laut Prinz) 380 nivellenieuts des iener Militárgeograpliistílxen Institutes seinerzeit aus praktisclien Grüiiiclen keine eiidgültige einlieitlielie Ausgrleichuug. sondern nur eine solohs proivisorisclien Cliarakters iiaeh drei Teil- ue'aen erfahren hat, wo'bei g’ewisse Zv.'angshedingungeii in die Reeli- nungen eingefülkirt wurdeu. Zuerst wxirde nahmlíeh da.s Teilnetz im Avestlichen Teil dei’ Monarchie für sich ansgeglichen, daun das nord- östliche Teilnetz daran gesehloesen und soliliesslioli das südöstliche Teilnetz den beiden früheren anig'egdiedert. Dabei wurdeu jene Poly- gonliniöu dei’ spater angeselilossenen Netze, die bereits in eineni früheren Teilnetz ansgeglioben Avorden Araren als miveráuderlieb betrachtet und ihre Höliencó':ien als ZAvangsbediioignngen in die Aus- gleichsrecbnung für das spater angesehlossene Teilnetz eingefübrt. Ich habé diese Frage auf Grund dér in dér „Astronomiseh-Geoda- tisohen Arbeiten“ mátgeteilten Daten einer A’^orlaufigen Prüfnng’ 13. Magyarország’ felszínének származáistani képe Prinz szerhit. Oroge- netisohes Bild dér Oberfiache Ungarns. 1. Abgeweizte Lrflácüeu auí dem 'lerraim. — 2. Paleogene Hohleu. 3. Neogene Kettenigebirg'e. — 4. Scheitelzug. — 5. Abgeaússener Teil dér neogenen Kettengebirge weleher spater ztu- Ebene aufgesöhüttet wurde. — ö. 'Vuikamsehe ijaAienmeugen. — 7- Vöm 'leraarai Ler aus dem meeiáschen Sedimenteu gebliebene Plattén, mit fiuvialeu Sand und Sehotter, und lössbedeokten Ebenen. — 8. Wabrsoheinlicbe Grenzliuie dér hipothetisohen Zwischeumasse, — 9. Die jüngste Haupthohllinien dm Sieberbürglschen Bedken. íLauit Prdnz.) (interzc'«:eu und ich glanUe anntíliiUL’ii zu düi-faii, dass eán aus dieseir Quelle stammender Fehler den absoluten Wert von einiííea cm wohl kaum übersteigeii dürfte und dalier die auf die Urmarke LI'íOV zu bezieheilden Lageveranderuiiigren dér übriffen Urmarken mit diesem Geuauig'keitsgrad berechenbar waraen. Eiiie eiugelienűe Untersueliung Angelegenheit ware aber jedenfall dringend not- wendig.* Nebstbei trugen wir die Sorge dafür, dass bei dem n,eueii Durcli- arbeiten dér Werte dér altén Wiener Nivellierung I. Ordens, die aus dér altén Ausgleicliung stammenden Zwange herausf allén solleu. Deshalb hat Dr. Regőczi die auf das heutige Territórium des unga- rischen StUiates follende NivelLieningskriese, auf Bezug Nadap. nei\ ausgegleiehen (1), und Bendefy vollzog die bevorige Ausigleicbung — mit Ausnahme von Bosnien, Dalmazien und fleraegowienen — auf das ganae Territórium des ehemaligen Monaroliie. (Die Publi- zierung dér Erfolge kommt s>pater an dér Reibe.) Als Endresultat dicsér Betrachtungen dürfen wii* Folgencles sageni; Dauk dér sachgemássen Planung dér Verteilnng dér Uronai’- ken durcli die Faehleute dér ausgezeiehueten Wiener gecílogisclien 8chule könnte ein erneutes vergleichendes Feinnivellemient dieser 7 Tlrniarken und hiezu als aeli'er Punkt nocli dér Triesten Ausgangs- marke cinen ausserorclentlicih wertvollen zalilenmassigene Aufsoliluss gébén über den Charakter dér Gebirgsbewcgungen von den Ötztaler Alpen angefaiigen bis in die Siobenbürgi seben Kai“patben und darüber binaus von Dubrovnik (Ragusa) bis Zittau und Brody, bezw. über die wirklioben rezenten Krustenbewegungen. Das Ausmaass und die Natúr dér zu crforscbenden Bewegungen dér Erdkruste werden durch die beigescblossene Kartenskizze ver- anscbauliobt. Es sci hiezu bcmerkt, dass dicse Skizzc noch im Jabre 1934 verfasst wordcn ist, und daiber inur die bis 1932 beobaebteten Fixpiinktveriiudcrungen umfasst. Eine ausfübrlicbe Erlauteruug zu illír ist in den unter Nummer 21. und 22. dér Literaturübersicbt zitierten Arbeiten eathalten. Mit Benützung dér Erfolge dér im Jabre 1948/49 vollzogenen erganzenden Nivellierungen (Grundfixpunkteinscbaltungen), arbedte icb soeben an dér Ergiinzung dér bier mitgete iten ivartenslazze über die Niveauverándemingen dér Fixpunkte. Daneben wabrend dér Jabre 1932 — 1944 wurden seitens dér Ungarisehen Landesvermessíung zahlreiche neue Prazisionsnivellementszüge ausgefübrt und überdies viele alté Fixpunkte neu einnivelliert. Oiese Nivellemntszüge er- strecken sicb auch auf die wabrend des Krieges in ungarischer V er- waltung ge&tandcnen Gebie'e von Karpatborussland, Siebenbürgen und dér Bácska. Hiedurcb werde es möglicb nunmebr die Isoanabasen (Kurven gleiöber Fixpunktlageveránderungen) aucb für dicse Landstrecken zu konstruieren. Eine solobe Arbeit ist hcute leicbter durchführbar. als vor 18. Jabren, als es sieh nocb um eiin ganz neuartiges Problem bandelte. Es sei in diesem Zusaiiimenbange darauf bingewiesen, dass die detaillierten geophysikaliscben Auf- nahmen und tektonisehen Forschungen dér Ungarische-Amerika- *In Op c't. 45, a P. 13: Tab. VI. 'st dcv Höheiiwert des Nivellementspmiktes vou Horvátjárfalu iiifolge elnes Driickfehlers ii-rtiiinlich angegebeii wordcn; Dér íehlerhafte Wert: 133.8'9'í'n M. dór r.chtigc Wert: 133.805'90 M. 382 nisclien Erdölindustrie A. G. (MAORT) in Transdaiiubien*® seitTiev bestátifít liaben, dass dem Strukturbild des Unsyarisoben Beckeus, ’.velches Verfasser seinerzeit aiif Gmnd dér Isoanabasen entwarf. Realitat zukommt nnd somit anc-h die daraus grezogrenen Schlüsse a Is ricbtig zu betracbtaii shid. Es ist zu erwáhuen. dass aucli J. Gárdonyi zwei Isoauabasen- karten nngefertigt hat. Die eine dieser Kartensikizzen :’st ausgezeicli- net und gibt ein treiies Bild des allgemeinari Charakters dér vorge- fallenen Bewegungen. (Diese zuerst verfasste Skizze gab mir den Anstoss zűr eiugehenderen Untersucliimg dieses Problems.) Die spá- ter© Karte Gárdonyi-s gibt .iedoch ein falsclies Bild dér Bewegnngs- tendenzen. Es ist Schade, dass gerade diese mit geologisehen und tektonisolieu Irr^ümem bebaftete Kartenskizze in Bd. I. Heft No. 2. dér Földtani Szemle (Ungarische Geologiscbe Rundschau, heraus- gegeben vöm geol. Lebrstubl dér Budapester Universitát) obne jedes Kommentár erseliienen ist. Sie wurde aucb von Ludwig Lóczy obne .iede Verauderung in seine tektonisobe Karte®* des Ungariscbeu Beokens übernommen, und gelangte von dórt unverandert ancb in das Hotíhscbullebrbueb von L. Köbér: „Tektonisebe Geologie“. Das Problem dér Fixpunk^veranderungen ist daber in dem letzten anderthalb Jahrzebnt über den RÍabmen vaterland'scber Fntersuchuugen binaus gewaohsen. Selbst weim nur die Bewegnn- gen innerhalb des Karpatbenbeckens studiert werden sollen, so ist dazu bereits die Vergleiobung dér Resultate dér Prazisionsnivelle- ments von fünf Landeru notwendig. Wiinseht mán aber die Unter- suebung auf das ganze Feinnivellementnetz des einstigen Wiener Militargeographiselien Instituts auszudebnen, so müssten die beru- fenen Faebleute von nicbt weniger a’s acbt Staiaten (So^^et-Uniou, Rumanien, Jugoslav'en. Eugarn, Tscbecboslovakei, Polen, Öster- reich und Italien) zusammenarbeiten. Dies zu erzielen, ist .iedenfalls keine gaiiz leicbte Aufgabe, j“docb liandelt es síeli um ein sovobl in wissenscbaftlicber. als andi in praktiscber Beziebung Aviobtiges Problem. das die Organisierung einer solehen internationalen Arbeit wohl A'erdient. üm AAms bandelt es sieb alsó eigentlich! Das Problem bestebt aus ZAvei Teilen. In ers^^er Linie A\mre es notAA'eindig, die genannten sieben Urmanken mit PrazisionsnWelle- nients Amn moderner Genauigkeit aufs neue zu A’erbindeu. ZAveiteus Avare es uotAvendig, dass in .iedem dér genannten sieben Staaten allé nocb Aporba ndenen Höhenmarken I. Ordnung des einstigeji Wiener iMilitargeographiseben Institutes au die Xetze dér Prázi- .sionsniA'ellemeuts angescblossen AAÚirden, um auf diese Weise das Ausmaass dér seitber eingetreten NiA’eauA'eráuderungen A’erlasslicb einnitteln zu könneu. (Dabei ist natürliob für iede alté Höbenma.rke íestzustelleu, ob sie aucb tatsaebliob sioh am ursprünglicbeu Orte befindet. Es ist uns nabmlicb mebrmals bei unseren Arbeiten A'orge- kommen, dass alté Höbenmavken bei baulieben Veranderuugen an demselben Ob.iekt uuigesetzt AA’urden.) Die geAvonnenen Resultate Avarén als die Frucht iuternationaler Zusammenarbeit in interna- tionalredigierteu und allgemein zngánglicben Periodiea mitzuteilen u. zAv. soAvolil die erbaltenen direkten ^lessungsergebnisse. als aucb die ansgegliebenen Resultate. Bezüglicb dér Genauigkeit dér aus- zufübrenden FeinniA^ell ements Aviiren die A'on dér Internationalen und Geodatischea Gec>4:>liysikaliselieu Union veroinbarttni V^orschrif- ten niasss'ebend. Wenn die Frage mit A'oller wissenscdiaftliehev Exaktilneit behan- delt wii'd, nnterlie?t es ikeineni Zweifel, dass mán glieich im Anfang solchen widrigen Umstanden begeg^nen wird, welclie die ganze wei- tere Arbeit standig belasten werden. Die vorliegenden Daten dér altén und dér neueii Prazisioiismessungeii verraten nahmlicb, dass_ in den zu untersuclienden Gebieten wahrscheinlich j e d e r F i x - pnnkt in andaueriider Bewegung i s t.. Wir können diese Bewegungen nielit anders, als unter dér AniiaJime unter- suolien, als dass es sioli uni in dér Zeit gleiohförmig abspielende Bewegungen handle. Ob diese Annalime tatsacblic'b zu Reoht bestelit, Avissen wir niclit. Befriedigende Auskimft hierübei’ ware nur mittels in Abscbnitte.il a’oii 25 — 40 Jaliren Aviederliolter Prazisionsnivelle- ments zu erhalten. Ans air diesem erhellt, dass dér aiizustrebende Idealvorgang derjeiiige ware, Avenn die inteniatioiialen Anisehlüsse zűr Konsta- íiening dér HöhenA'eranderungen dér Urmarken simultan erfol- gen Avürden, (AAmbei unter Simultanitat ein InterAmll von böeli- stens 2 — 6 Monaten bei dér EiuAvagung dér Anschlusspunkte zu A'^erstelien ist), da ja die Bewegungen nie rulien. Da ist die eiue vScliwierigkeit, mit dérén Bestelien sioh die Organisation einer sol- clien Zusammenarbeit abzufinden habén wird. Sie ist einigermassen rechnungsmássig zu beheben, AA*enn dér Zeitpunkt dér vensehiedenen Messungen genau bekannt ist und Gleichförmigkeit dér Bewegungen A'orausgesetzt AAÚrd. Die andere Schwierigkeit besteht darin, dass es nielit um Lage- A’eranderungen bandelt, die streng und aussehliesslieli in dér Rieb- tung des Erdradius vor sieli geheu. Nur in diesem Falle AAmren die beobaehteten NiA’eauA-eranderungen als Masszáidén dér Avirklieheu Bódén beAvegungen anzuselien. Von solcher Art sind die epirogenen Bewegungen. Wir habén aber in den zu untersuehendeii Gebieten z. T. auch orogeiie, d. h. solche KrustenbeAvegungen zu erwarten, dérén genau Richtung nicht bekannt ist und Amn denen nur die Vertikalkomponente zűr Beobaehtung gelangt. (Dér ihorizontale Komponent is so gering, dass er naoh den Standé dér benti gén geodatisehen Messtechnik bei uns, im Inneren eines Kontinents selbst durch exakteste Triangulationen erster Ordnung nitílit gemessen AA'erden könnte.) Mán muss sioh alsó in die Tatsaohe fin den, dass bei OrogenbeAA’egungen nur die Vertikalkomponenten dér direkten Beobaohtuug zuganglioh sind. An deni Maasstabe mensehlicher Lebensdauer gemessen sind aber zAveifellos die A^ertikalen Kompo- nenten die ma.ssgebenderen. Letztere charakterisieren zugleich lauch für sich alléin ziemlich genau die Orogenibewegungen. was z. B. dureh die konstatierten FixpunktA'eranderungen jenes Nivellements- zuges beAA’iesen AAÚrd, dér das Erdbebengebiet Amn Várpalota kreuzt.®" Die Grö'Sse dér horizontalen Komponenten kann für langere Ze't- abschnitte geschátzt werden. Die technisehe Lösung unseres Problems hángt Amn dér Güte dér einzubeziehenden Höhenne‘ize erster Ordnung und von dér richtigen Durehführung dér Anschlüsse ab. Diese Fragen sollen im Folgenden gesondert betrachtet werden. 384 Tabellc 1. Vergleicliihöliencőteii dér Anschlucsnunkte de t o £ & t C/ < Őrt elér o ti Höheiunarke < 1 .1 í. s: U = l £ 1 'Z •m4 Z, 1 Oí-' 'C u = T, i4 ö Gí f .-S « t.~ j= 9. = Sí II. modernen Prazislons- nivellemets 25 s 2ös :0> s :0> s K" = Vylok (Tiszaújla^) í Höhenmarke I. Ordn (eis. Tafel) No. 7588 d. Ml Geogr. Inst. Wiea am Stat ons- gebaude (iing. No. 5176) 1941 123‘5667o 123-47.59 +90-8 1-23-6138 í+47-1 [+1.37-9 \ové Seto (Tisznújheli/) Stat ons- gebáiide. Bőszen: (uuK- No. 5181. a.) 1941 122-4C8'o 122-3180 +99-0 1 Fancsik'a Haltestelle zwlschen • ' Vylok und -M Sevlus (Nagyszöllfís) + + Höhenmarke I. Ordn. !■ s. 2 Taf. No. 7592 d. Mii. Geogr. s Inst. Wienam 5 Stat on.s- s gebaude (früher Hős) Höhenbolzen 1 ' 1 (ung. No. 5191.) 1941 128*75158 128-6602 — +91-.4 — — — — Fancsika E serner Knopf a. d. Brücke bei Km 158.85 d. Esenbahn (ung. No. 5191) 1941 130-46274 130-.3684 — +94-3 — 1 — — 386 Del Auscliluss unseres Prazisionsiiivellements au deu slova- kisclieii Teil des teclicslovaibisclien Hölieu.ietzes erster Orduiiiig- erfolgte in den Jahren 1932 — 1941. Dhaler ist eine Vergleichuiig cer l^rniarkeii VRÜTKY (RUTTKA), LISOV, TREBÜSA (BUTIN) und XADAP beinalie oline jede ernente Feldai’beit möglic’i. Unsere Ansehln&spnnkte sind in Tabelle No. 1. angefnlirt. Zui* Verbindnng dér nngariscdien und tseliecdioslovakiscben Uronarkeii in Bezng anf die Höhenlage benötigen wir die direkten Messnngsergebnisse dér einzeluen Nivellementszüge. die ansge- glic'henen Werte dér Höliencőten, die Selilussfebler dér Polygone nud die Jahreszalileii dér Ansfübrung dér Xivellements. Allé diese Daten sind ans den amtliolien Mitteilnngea über das tseiiechoslova- kisclie Feinnivellement fertig bereebnet zn entneliinen.'''' Airs Obigeui ist ersichtlicli, dass die relative Höbenveraiideriiug dér oben genanuten drei Urmarken nnr einer Bnreanreehenarbeit bedarf. lm Falle dér Urmarke TREBUSA (BUTIN) verbalt es sicb so, dass die Veranderung ilirer Höhenlage ans den Daten des Prázi- .sionsnivellements des tsebeclioslovakiselieu Militargeographiselien Institutes bereeluiet iverden kaim. Da aber diese Urmarke 'niclit innerlialb eiues geschlossenen Xivellemeutsznges eiuivelliert wnrde, sonderu nnr dnrob eiii Sei'ienuivel lement an das Hanptnetz auge- selilossen wnrde, so wiirde es zn empfelilen seiii. diesen Seitenast ancli dire’kt mit deni ungarisclien Prazisionsnivellement in Verbiu- dinig zn bringen. Xacli den lientigen Landesgrenzeii, wáre dies eine dem znstaiidigen Amte in SoAiet-Karpatliornssland zn nbertragende Anfgabe. Ein Ansehlnss nnseres Netzes an das tscheclioslovaikiselie Netz erfolgte wahrenü des Krieges ancli in dér Umgebnng von Tisza- lijlak. (Vylok); es sclieint dai'.ier die.se Anfgabe ebenfalls nnr eine. rein reclienteeíinisclie zn sein. Bei dem erwalinten Anselilüssen in dér Gegeiid von Tiszaújlak (^^ylok) im Jahre 1941, ergab sicb (vgl. Tab. X"o. 1.) dass die nngari- sclien coten im Dnrehschnitt nm 91.92 mm liölier sind, als die tsclie- clioslovakisehen. Es ware aber e'ne noeli exaktere Lcsiing dieser Verbindnngs- frage, wenn es gelange Rnmanien für die Durclifülirnng eines Prazisionsiaivellements anf dér Strecke: Baia Maré (Nagybánya) — Baia Sprie (Felsőbánya) — Ocna Sngatag (Aknasngatag) — Sigetlinl Marmatiei (Máraniarossziget) zn geAvinnen niid dákéi in dér Gegend von Sigliet (Máramarossziget) einen direkten Auscliluss des rnmá'iiiselien Prázisionsnivellemen's an das von Ungarn an.s- gefülirte und an des tschechoslovakisehe (jetzt zn Sovjet-Karpatlio- russland gehörige) Prázisionsnivellement zn erzielen. Bei dér unga- rischen Ariiéit wnrde nalimlicli seinerzeit Baia Maré (Nagybánya) passiert. /lalier es keine Scbwierigkeit vernrsaclien dürfte nnnmebr TREBU 8A in ein ge.scblossenes Polygon einznbezieben, wenn iinr dér Absclinitt TREBU^^A (Urmarke) — - Sigliet (Máramarossziget) von allén bislierigen Messmigen nnabliángig eineni eriieuten Prázi- sionsnivellement nnterzogen wiirde, wobei zn beacliten wáre. dass bei dér Rückfülirung des Nivellenintsszuges von TREBUSA nacli Ocna Sngatag (Aknasngatag) nielit dieselben Fixpnnkte ein- bezogeii werden, sollíen, die anf dem Hinweg bereits eiiinivelliert wnrden. ;{87 Dér Keilie naeli ist min die Urinarke TDlíXT líOSSU ini Vörös- toronyer (Roter Tnrni-) Pass zu besprecilien. Als iiii Sentember dér Internationale Geodatenkongress in Lissabon, tagte, legte aneli Ruinenien einen Berieht über sein Prazisionsnevellenients vor. Bei Dursídisiclit dér hieranf bezüglichen internationalen Bericlite** st.ellt sich aber herans, dass Rnmánien einfaeh nnr deíi auf Siebenbürgen entfallendeii Teil des Prazisionsnivellenients des í'riiiieren Militiir- geographiselien Institnts zu Wien oline Veranderung zűr Ganzé übernoinmen liat und mit dem im Altreich sclion beste’ienden Netz v€rknüpft hat. Ein selbstandiges neuzeitliches Prazlsionsnivellement existiert in diesem Teile des heutigen Rumaniens überhaupt nicht und es wird offenbar aucli zűr Durehfülirung eines solclien Lii abseh- barer Zeit nicht kommen, weshalb leider an eine direkte Feststellung dér Höhenveranderung dér Urmarke TCEXU ROSSU, welche ihof- fentlieh die KriegSAvirren überdauert hat, 'iiieht zu denken ist. Tro'zdem inuss bereits jetzt darauf aufmerksam gemaoht werdeu, dass beim Prazisiousnivellement des iMilitargeograpliischen Instituts zu AVien in dér Sehleife N^o. LXIX. welche die Rundstrecke: Reghin (Szászrégen) — Gheorgheni (Gyergjmszentmiklós) — iMierourea (’iueului (Csíkszei-eda) — Tárgul Sacuese (Kezdi vásárhely) — Bra- sov (Brassó, Kroustadt) — Sighisoara . (Segesvár, Schássburg) — Regliin (Szászrégen) umfasst ein Seihlussfehler von + 483.7 mm (alsó von beinahe einem halben Meter!) resulterte. Die Linien dieser Sehleife wurden 1885 bezw. 1886 zum erstenmal niA'elliert und als sioh dér grosse Sohlussfehler ergab, die Linie No. 218 zwischea Reghin (Szászrégen) und Bra-ov (Brassó) 1897 und in den folgenden Jahren teilstreckenweise nachkontrolliert, wobei .jedoch dér Fehler nicht gefunden wurde. IMan wird diaher in de*i- Zukunft bei dér Beurteilunig von Niveau veranderung von Fixpunk- ten die auf dér genannten Liu’e Xo. 218 Hegen, ganz besondere Vor- sicbt walten lassen müssen! Meiner ^leinung nach nmss sich bei Durchfühimng eines neuen Prázisionnivellents dér Fehler dér frii- heren ^lessung unbedingt lokalisieren lassen, sofern es sich nicht um cinen systema'iischen Fehler handelt, dér sioh bei dér Messung auf dér ganzen Linie No. 218 einsohlioh. Wenn sich tatsáchlich nur eine Teilstrecke als fehlerhaft erAveisen sollte, so könnte die neube- stimmte Höhendifferenz für dicse Teilstrecke (auf einer möglichst kurzen Distanz) eingesetzt Averden und so A’ieP.eicht auch die Linie Xo. 218 mit dieser Verbesseru'ng für Vei-gleichszAveoke tauglich gemacht Averden. JugoslaAuen besizt ein schönes Höhennetz erster Ordnung, doch entfallen dessen bis .ietzt fertiggestellte Schleifen auf das Gebiet Alt- serbiens.” Die hieA’on AV'estlich gelegenen Gebiete (Bosnien, Herzego- AÚna, Kix)atien, SlaA’^onien, Dalmatien und Krain) AA-erden aussehliess- lich dureh alté PrázisionsAHllement des früheren Wiener Militárgeo- graphischeii Institnts bedeekt. HieA'on ziöht sich eine einzige Linie am X'ordrande Kroatiens entlang. Die Urmarke MARIA RAST Aváre daher dureh das jugoslaA’isehe Höhenhauptnetz hindureh nur seliAvie- rig zu erreichen. I Dicse Aufgabe Aváre unter Zuhilfenahme des neuen önterreichi- schen Práz sionsniA’ellement lösbar. Da sich die jetzige österreichisch- .jugcslaAdsche Grenze nicht Aveit von Maribor (Marburg) befindet, könnte :MARIA RAST östlich A'on Spielfeld oder Leibnitz ausgehend 388 durch eineii durch tlie Drausolüuoht zi\ tulir(?.ideu Nivelleuieutszug mit dem österreicliischen Hauplnetz verbanden werden, wahtiend durch eiiie zweite Verhindung MARIA RAST nach Pliberk (Blei- burg) ein zweiter Ansoliluss aa das ös'i6rreiohi.sehe Netz und damit eine geschlossene Schleife hergestellt werden könnite. Diese Aufgabe wái^e durch einen einzigen Tngenieur mit einem Zeitaufwande von nur 4 — 6 Wochen zu bewaltigen. Die Urmarke FORTEZZA (FRANZExN'SFESTE) l>efindet sich lipute auf italienischem G^ebiet, nahmlich südlich vöm Bi^eimer-Pass. Eine Linie des italienischen Prazisionisnivellements führt von FOR- TEZZA dir^kt an die Landesgrenze am Brenner-Pass hinauf/“ Hier wáre Anschluss an das österreichische Prazisionsvillement zu orlan- gen. Da min dér mitgeteilten Karte zufolge im Pustertal (Val Pus- teria) östlicib vöm Brenner zwischen San Candido (Innichen) und Sillian bereits ein AnschluSiS existiert so ware dnixíh den hier vor- gese'hlagenen neuen Anschluss am Brenner eine neue verlassliche gesehlossene Sohleife erzielbar, aus dér die derzeitige Höhenlage dér Urmarke FORTEZZA erreohenbar wáre. Mit diessn zwei Ansohlüssen könnte auoh die Umigehung von Triest -verbunden werden, auf welchem Gebiet fertige italienisehe Feinnivellementszüge zűr Verfügung sfjehen. Es ist noch zu erwáhnen, dass zwischen den Prázisionisnivelle- ments dér Tschechoslovakei und Österreichs lei den Ortschaíten Certlov, Slavoniee, t^atov (Schattau), Hevlin, Bfecdav (Lundenburg) und Zohor leicht eine Verbindung lierzustellen wáre. Nach den von tsohechoslovakischer Seite in den intei’na'ionalen Berichten gege- benen Mitteilungen is ein solcher Anschluss beider Netze bisher an drei Orten bewerkstelligt worden. Ebenso existiert bereits ein Anschluss zwischen dem ungarischen und dem österreiohischen Netz erster Ordnung, dér mit einem Zeit- untersehiede von niu- 2 Monate (Idealfall!) zwiscben dér Erstellu’^g dér AnschlussHnien, bei Pomogy (Parahagen) bewirkt wurde. Als gemeinsnmer Fixpuukt dient dér Nordpfeiler dér Schleuse des sog. Eiuser Kanals (Abfluss des Neusiedler o. Fertő-Sees.) Folgende Ver- gleichscoten wurden erhalten: Ungariiseh österreichisch Differenz U n g a r i s c h - ö s t e r r e i c h i s c h 119.303.51 m . 119.233.96 m + 69.55 mm Es wáre aber zu wünschen, dass weitere Anschlüsse bei Szent- go tth ár d (St. Gotthard) Kőszeg (Güns) und Rajka ei-fo'gen würden. Zusammeafassend lásst sich sagen:'in technischer Beziebung ist mit dér einziigen Ausnahme dér Urmarke TURNU ROSSU ein erneutes Nivelíement dér iibrigen Urmarken, bezw. die prázise Fest- stellung dér rclativen Höhenverándernug dicsér Urmarken gegea- über Lli'áOV ohne allzu grosse materielle Opfer durchfürbahr. Wenn es gelánge, die sich dér in inVrnatianaler Zusammenarbeit zu lösen- den Aufgabe entgegenstellenden Schwierigkeiten zu beseitigen, würde zunáchst ein práziser Aufschluss über die líauptfrage gesvon- nen werden, in welcher Weise sich die einzelnen Urmarken, bzw. die Umgebung von Txnest gegenüber LISCHAU verándert habén. Wenn ausserdem die heu+C noch vorfindbaren Höhenmai’ken I. Ordnung des einstigen Höhennetzes des früheren Wiener MiLtárgeograpischen 3S9 Instituts in die Prazisionsnivellementis sinuiatliflier Naclifolffestaci- ten einbezogeu werden würden, so wie es anliisslieh des neueii unga- i-isclieu Landes-Prazisionsnivellements gesebaeztíglich dér Answertung nnd Erforsehnng dér Gesetze dér Niveau- veránderiuigen uiiserer Höhenmarken ausgeftthrten Arbeiten lassen nálimlie-h erhoffen, dass es mit dér Zeit auf dieser Grmidlage zűr Entwioklung einer neiien geophysikalisehen üntersuchiuigsmethode kommen wird. Alexander Jaskó hat auf dér vöm Autor gelegten Grmidlage fussend Übersclilagsreehnungen über die zu erwartenden Máehtigkeiten .iungtertiarer (levantischer, panuonischer) Scliiehten für einzelue Teile des ungarischen Beckeus ausgeführt, wo dieselben durch tatsaohlieh ausgefiilirte Bohrungen wirklieh bekannt sind. Die rechnungsmássig erhaltenen und die empirischen Zahlenwerte fiu‘ die Máehtigkeiten s'immen entsprechend gut überein.“ Dieser BerechuungsweLse liegt die Annahme ziigrunde, dass im Karpathenbeeken die Beweguugstendenz dér einzelnen Kinisteuteile ■seit dem .íiiugtertiár unverándeid geblieben ist. Die Zulá.ssigkeit dieser Annahme wird dnreh die Lage dér Strandlinién des panno- nischen Binnenmeeres, bezw. durch die Daten dér Tiefbohrungen bewiesen. Demzufolge ist das Innere dér ungarischen Tiefebene im Sinken, die Raudteile aber sind in relativeui Aufsteigen begriffen. Was die Fi*age dér Feststellung dér Art dér Beweguug anbelan^, kanu mán das aussohliesslich in ungarischer Relation niclt befrie- digend entscheiden. Xochdem das Territórium unser Heimat umringt das Öregen dér Kárpátén, sind bei dér Forschungen dér im Karjaten- 6 390 báckeii abrollendeii Bewegiingeii die bei luis sicli abspieleiiden Cmgángeii betracliten. Uiisere Messungsei'folge ibezielien sich auf den eiuigen Fixpiinkt Nadap, folgedessen sind sie streng relative, Wir könuten als Gruud aucli solche Punkte walileu, bei welcben wir auf dem gangén Territórium des Lamdes aussohliesslicb eindeutige Bewegungeu békámén: in einem Fali nur Erbebungen, im anderen nur Senkungen. Jüngtens zogen unsere Geophysikern. K. Rántás und V. Schef- heit, sind beiden in Betracht gezogenen Forsehungen ein weit- angedelinte Zusammenarbeit notwandig. Dérén Kahmen und Auf- gaben wollte ich scliilderu in diesem Stúdium. Jüugstens zogen unzere Geopliys kern, K. Rántás und V. S<^hef- fer unter gründlicbe Forsclumg die zui’ Zeit verfügbaren Erfolge- und tracliteten aus relativen Angaben, auf absolute Bewágungen kennzeichnete Werte zu bekommen. Ihr ausführliches Stúdium (47) beweist, dass die gnmdliohe Forsehungen dér Niveauveránderungen reichen uns wahrliaft neue, kaum erhoffte Möglicbkeiten am Ter- rain dér geophysischen Forsehungen. Sehliesslich muss erwáhnt werden, dass von den seinerzeit vöm Militárgeographisehen Institut zu Wien in üngarn emgebauten Hchenmarke* I. Ordnung (eiserne Tafeln mit dabdnteidiegendem Konus, dessen Bohnmgsmittel bezw. die Mitte des Striches auf dér Tafel dér Co‘e entsprioh) noch eine ganze Anzahl existiert, 'welche in das neue ungarisehe Höhennetz bis 1948. nieht einbezogen wurden. Die Eiuschaltung dieser fehlenden Fixpunkte hat die Unsrarische Laudesvermessung am Laufe dér Jahre 1948 und 1949 ersetzt. Die At^- arbeituug dér Angaben ist im Laufe und höffentlioh werde ich im Standé sein im Jahre 1950 eine viel detailere Niveauvea-ánderungskarte ausgeben zu kőimen, als wie die, im Jahre 1932 ausgegebene war Nach dem die Ausarbeitung wurde mit dér Au.sgleichung dér altén Wiener Xivellienmg eingeleitet, werden die sieh in Arbeit befindliehe Isoana- basen dureh die Rechnnngs-, beziehungsweise Ansgleichungszwange nieht he’-östigt.* Literatisehe und sonstige Hinweise. * Eine kritisehe Lmter-suchung hierüber (nur ungarisch) gab: A”. Oltay: Az elsőrendű szintezések ál'ása Magyarországon. — Stand dér Práziőionsnivellements in Llngam. (Technilka Magyar Mérnökök Lapja. Teohnik, Fachbl. d. ung. Ing.) Jahrg. 1920—21 Budapest: — und Regőczi, E; Magyarország- régi elsőrendű szintezési hálózata — Dér alté NivéLlie- ning'snetz I. Ordens Ungarns. Az Állami Földmérés Közi. (Mitteil. d. Ung. Landesvermessung) I. Jhg. 3. Heft. S. 78 — 85. Bpest. 1949. 2 Mitteilungen des kaiserl. und königl. Militar-Geographisehen Tnstitutes. XT- Bd 1891. Wien. 1892. p. 60. * Die Sektiou XIII. e. des Finanzmiuisteriums, gerade aus den oben erwaliu- ten Gründen. lies samtliche, noch nieht einge.sídialtete, auf findbare Xivellie- rung.spunkte Wiener Abstainunmg in den nenen ungarischen Xivellierungs- netz einschalten. Die Arbeit vrurden im Soininer 19:8 dureh den Triangulie- rungsamt durchgeführt. Zűr selben Zeit wurde, — auf Antrag des Verfasser.s — die Liste Pannonhalma — Zire — Lepsény neunivelliert (auf Art. I. Ordens) und die Geologeu dér erwauten Sektiou des Finanzminisferimns maehten auf derselben Linie anch tektonische Aufnahnieu. 391 " Die astrononiisclie-seodátischen Arbeiten des k. \ind k. Alilitar- Geosi’íiphischen InsíMutes in (Pnhlieationen für dáe Interualionalu Erclmessuug:.) VIII. Bd- Wien, 1896. p. 31. * L. c. (Anni. 2.) p. 82- ® L. c. (Anm. 3.) p. 85. ® L. c. (Anni. 2.) p. 97. ’ L. c. (Anm. 3.) p. 177. ® MLtth. d. Mii. Geogr. Inst. XIV. Bd. 1894. Wien. 1895. p. 156. * Die astr.-geod, Arb. d. k. u. k. Mik Geogr. Inst. X. Bd. Wien. 1897. p. 35. L. c. (Anni. 8.) p. 183. “ L. c. (Anni. 9.) p. 121, Die astr.-geod. Arb. d. k. n. k. Mii. Geo^r. liist. XIV. Bd. Wien, 1899. p. 43. L. c. (Anm. 12.) p. 151. Gárdonyi J-, A régi felsőrendű szintezési alappontok magasságai- nak változásai. Bp. 1932. — (A M. kir. á l. Földmérés Közi. II. A Pénz- ügyminisztérium kiadványa ) — 9. 1. — Niveauveranderungen von altén Fixpunkten des ungarisehen Prázisionsnivelil ements. (Mitteil. des königl. Ung. Erdmessung. Edition d. Ung. Finanzministerium) p. 9. ** Originalzeiohnuugen dér Bilder 1 — 4 siehe: Astronom. — geod. Arb. VII. Bd. Wien, 1897. II. Tab. — Bilder 5 — 8 wahrsoheiniich von Fr- Ruff gezeichnet dér ehemials dér Leiter Sefction für tlie Durchfülhmng des Prázisionsnivellements war. ** Ruff F; A m. ikir. Háromszö'gelő Hivatal Országos szintezése. Magyiar Mérn. és Ép. Egyl. Közi. hav>i füzetei. II. évf. 7 — 12. sz. Bp. 1925 — Landesnivellement des Königl. ung. Trigonometrischen Amtes. (Mittel. des Ung. Ing. u. Bauing. Vereines. Monatschefte TI. Jahrg. Hft. 7 — 12.) Bp. 1925. Die Bescbreibuiig des Instruments siehe: Mittheilungen. IV. Bd. u. XIX. Bd. Die Besehreibung dér Diu’cliführung des altén Prázisionsnivelle- ments des Wiener Militar-Geograph. Institutes siehe in folgenden zwei Abhandlungen: Lehr- Fr- Das Prázisions-Niveflement in dér öst.-ung. Monarchie. — Mittheilmigen . . . XIX. Bd. 1899. — Wien, 1900. — S. 166— 192. und Lehr- Fr- Idein. I. Theoretische Grundingen und Ausführungs- bestimmungen. — Die Astr.-Geod. Arb. d. k, u. k. Mill.-GeogT. Inst. in Wien VII. Bd. Wien, 1897. — Eine sehr gute Zusammenfassung gibt das unter (1) zitiertes Stúdium von Regőc:Si- T rájber I-, A magyar országos szintezés új műszere. (Magy. Mérn. és Ép. Egyl. Közi. havi füzetei 1925. évf. 7 — 12. sz. — Das neue Instrument des ungarisehen Prázisions-Xivell ements (Mitteil. d. ung'. Ing. u, Bauing. Vereins. — Monatshefte. 1925. Jahrg. Heft. 7 — 12.) Über die Methoden u. die erreiehíe Genauigkeit siehe: Szilágyi B-, A m. kir. Állam Földmérés felsőgeodéziai mmikálatai. (M. kir. Áll. Földm. Közi. I. sz. — a Pénzügyminisztérium kiadása.) Arbeiten aus dem Gebiete dér höhere Geodasie dér königl. ung. Erdmessung. Mitt. d. königl, ung. Erdmessung I. — Edit. d Ung. Finanzministerium. Cf r-: Benda L-, Belsőkön tinentális kéregmozigiások Csouka-Magyar- ország területén. Pécs 1932. (Geographia Pannonica ÍII. — Az Egyet. Földrajzi Intézet kiadása.) — ínterkontinentale Krustenbewegungen auf dem Gebiete des heutigen Unsams. (Geographia Pannonica, III.) — Pécs (Fünfkirehen) — Edit. des Georg. Inst. Univ. v. Pécs, 1932. “ Bendefy (Benda) L., .\ magyar föld szerkezete. Belisőikontinemtális kéregmoz ások a Kárpátraedencében-r (II. böv. kiad.) Bpest, 1934. — S. op. cit. 21 u. Struktur des ungarische Bodens. ínterkontinentale Krusten- bcAvegungen im Karpathen-Becken. (Zweite erwei.erte Áusgabe (Bp. 19,34. S. op. cit. 21, p. .34 — 36, u. op. óit. 22. p. 73 — 74. r> 392 -Tiíivaux de 1 Association de Geodésie de l’Union Géddésique et Geophysique Internationale. Tóm 12. Paris, 1935. — 14. 1, -Va. Union Géodecique et Geophysique Internationale. Association International de Géodesié Cinqniéme Assemblés Generale de 1935. li Idssabqne. Eepnbl. Tsbeehoslovaquie: Kapport de la Comission *TOodesiquc et Géophysique Tschecboslovaquie Prague, — S. 2. -Vb. Dér ueiíe Anscblns.s zwisehen dem staatlidben NivelUermig'- uetz I. Ordens von L'ngarn nnd dér Tsehecbo.slowakei gesehab anf einer Sektion im Jabre 1949. S. op. cit. 18: Alittheilnusen XIX. Ib. — i). 172 ■-’* Sterneck B-, Kontrolle des Xivelleiuents durcli die Flutmesser- angalben u. die Scbwanknngen des Aleeressp^iegels dér Adria. — Alittbei- lungen . • . XXW. Bd. 1904. Wien. p. 75 — 141. Regőczi, E; (U 1. cit. — S. 79. — cfr. nodb Regöczi E-, Az Állami Földmérés felsőgeodéziai mimkáiatai. (A Alérn. Továbbképző Int- kiadv. XVI. kt- 28. fűz.) Bpest, 42 — 43 11. — Arbeiten aus dem Gebiete dér böberen Geodásie dér nng. Statl. Erdmeísung. Edit. d. Fortbildungs- kursns für Ingenienre Bd. XVI. Hft. 28 ) Bpest. Ulilig, V., Bán iind Bild dér Kárpátén. (Bau nnd BLld Österreiobs m. Teil.) Wien. 1913. Telegdi Roth. K-, Magyarország geológiája I. rész. Pécs. 1929. — 60 1. — Geolo’ie Ungarns, I. Teil. Pécs (Fünfkirohen), 1929 — p. 66. “ Ebenda. Vend], A., A Velencei heg-ység geológiai és petrográfiai viszonyai. Földt. Int. Évk. XXII. kt. Bp. 1914. — 1 — 170 11. — Geologiscbe u. petro- grapbiscbe Verbáltnisse des Velenee-Gebirges. (Ann. Iiist. Geol. Hnng. Bd. XII.) Bpest, 1914. p. 1 — 170. *S. op. cit. 15 ]i. 19. nnd WitVwger, M.. Základni Ui ov. (Zpá)’vv Vérenje Slnzby Technické. — XXVII. Jbg. Praba 1947. —331—336. S.) ®-^a. Dicse Isoanabasiskarte von Gárdongl pnblizierte icb. Siebe (21) S. 31. nnd (22) Beilag Xo I., obere Skizze. Ifj. Lóczy L-: A rsonkamagyarországi só- és szénbidrogénkntatá- .so'k irányelvei és célkitűzései. (1 geofizikai és 1 paleogeoaráfiai térkép- melléklettel.) Földt. Int. é\n jel. az 1935 — 36. évekről. I. rész. 401—421. old. Bpest. 1939. — Eiobtlinien n. Ziele dér Salz- n. Koblenwasserstoff-For- scbnngen in Enmpfnng’aru. Mit einer geopbysiscben n. einer paláogeo- graphiscben Kartenskizze. Jabresbeiácbt d. nng. Geol. Anst. 1935. — I- Bd. p. 423 — 446. — Tectonic and paleograpby of basin System of Hímgary elncidiated by drilling fór oil. Bnll, of tbe Amerie. of Petroleum Geoloigists. XVIII. 1934. Xo. 7. 925 — 941. old. ^ Koher, L-, Tektoni'Cbe Geologie, Berlin, 1942. (Borntraeger) — p. 290. Cfr. Vajh Raul: AdatO'k a Dnnántúl tektoniká iához a geofizikai mérésék alapján. Földtani Közlöny 1943. évf. (LXXIII. kt. 17 — 38. 1. — Beitráge zűr Tektonik von Transdannbien anf Grnnd geophysikali-seher Untersncbungen. — Geol. Alitteib 1943. (LXXIII. Bd.) p. 195 — 200. Cfr. op. cit. 22. p. 144—147. S. op. cit. 24. p. 14. n. Karte 17. (p. 126 — 127.) S. op. cit. 24. p. 13. u. Karte 14. (p. 124.) S. op. cit. 24. p. 14. n. Karte 19. (p. 128.) S. op. cit. 24. p. 11. n. Karte 9. (p. 121.) S. Beiliagen op. cit. 21. n. 22., nnd: Bendefy L:, Magyarország területén mért szintváltozások térképe. (2 térkép és ismertetésük.) Tér- képészeti Közlöny III. kt. Bp. 1934 — 1935. ^ — 146. 1. — Karte dér in Uugarn bestimmte Xiveaaiverándernngen. Kartographische Alitteilun- gen, Bd. III. Bp. 1934—1935. — p. 146. Srötupl G; Szintezési pontjaink eflinozdulásának geológiai okai. Térképészeti Közlöny, II. évf. Bp. 1932 — 1933. 150 — 175. 11. — , Geologi.sche Ursachen dér HöherA’erandeining von Nivellements-Fixpunkten. Kar- togr. Mitt. Bd. II. p. 1932—1933. p. 150—175. Benda L-, A kéreg'inozgások katása Csonba-Magyarország vízraj- zára. Vasi Szemle — F.olia Sabariensia I. évf. 72 — 80. 11. Szombathely, 1933. — Wir'kíimg dér Kriistenbeweg'ungen auf die Hydrographie. Unganis. Jaskó S., Lepusztulás és üledékfelhalmozódás Magyai*országon a kainozoikumban. löldt. Közi. 1947. évf. 26 — 36. 1. — ‘Eroiison and sedi- mentation in the Hungárián. — Basin during the Kainozoic Ei*a. Geolog. Mitt- 1947. .Tahr. p. 36 — 38. ’®'a. Rapport sur les Travaux Géodésiques exécutes de 1933 á 1935 pár le Bureau le Triangulations du Service Général du Ca'astre Hongrie pár Béla Szilágry^ causeillier ministeriell. — Rapport rédige a l’Oceasion de la Sixiénse" Assamblée Générale de rAssociatdoai du Géodésie du rUnion Géodesique et Géophysique Internationale Edin- bourg 1936. — Bpest. “ Stíllé, H., Grundfragen dér vergleichendeii Tektonik, Berlin, 1924. (Borntraeger) 233. S. 46 Qy , Magj’ar földrajz. (Geographie Ung'arns.) I. Bd. Bpest. ” Scheffer, V- — Rántás, K-, A Dunántúl regionális geofizikája. — Regionál ische Geophyisik Transdanubiens. — Földt. Közi. — Geolog. Mitteil. 1949. Jhg. 9—12. Hft. — Bpest. 394 Az ajkai felsőkrétakorú barnakőszén fuzitzárványának meghatározása (Podocarpoxylon ajkaense nov. sp.) 3 táblával és 1 tcrkéjipel G R E G U S S P A L ^Szeged) Az lajkai felső-krétabeli barnakőszéiibeu gyakoriak a fuzit- '/árványok. V adász Elemér egy ilyen mogyorónyi és több kisebb fuzitdarabkát küldött hozzám meghatározás céliáhól. Minthogy az érdekes leletnek — Vadász szerint földtanilag is — nagj^ jelentősége van, a probléma megoldására szívesen vállalkoztam. Levelében, de Kőszénföldtani tanulmányok (Í940) című munkájában is megemlí- tette, hogy e fuzit vizsgálatával mintegy két évtizeddel ezelőtt Hol- lendonner is kezdett foglalkozni és azt Taxodiumnak sejtette. A húzaszemnyi vagy még ennél is kisebb porladók darabkákat Icét napig tömény káliliigban áztattam, amire a darabkák meig^űlá- gosodtak és az egyes réiizletek jól láthatókká és fényképezésre alkal- masakká váltak. Vizsgálataimról az alábbiakban számolok be. Keresztmetszet. A paraffinos beágyazással készített keresztmet- szeti képen (lásd: I. T. 1. sz. fénykép) elsősorban az évgvürűhatárok határozatlansága tűnik fel. Az évgyűrűha'^ár elmosódott, azonban bizonyos szakaszosságot mégis meg lehetett figyelni. Egyes évgyűrűk vastagsága általában 8 — 10, mások ellenben 30—^ tracheida szélesek is voltak. Ez a kereszmetszeti kép azonnal elárulta, hogy a fuzit fenyőfából származott és pedig olyan fenyőfából, amelyben^ az évgyűrűhatárok elmosódcttak. Ebből viszont állandó hőmérsékletű éghajlatra lehetett következtetni. A nálunk élő fenyőfélék egyikének sincs ilyen évgyűrűs szerkezete, amennyiben a mi fenyőink fájá- ban az évgÁ^űrűhatár mindig éles. A keresztmetszeti képen feltűnő még az is, hogy a tracheidák nem radiális sorokban következnek egymás után, hanem a inagyobb és kisebb átmérőjű tracheidák az évgyűrűben minteg>' szabálytala- nul vannak eloszolva. Máskor viszont a tracheidák szabályos sorok- ban következnek egymás után. A bélsugár mellett lévő faparenohinia gyárat at ártalommal A-au kitöltve, amelynek gödrös szerkezete a (lásd: I. T. 4. sz. fénykép) középső részén is megfigyelhető. Fontos momentimi ezen a fényké- pen még az is hogy a hosszanti parenchima Aúzszintes fa’ a szin- tén megfigyelhető, amely teljesen sima, rajta semmiféle gödörkézett- séa nincs. Ez a későbbi megTaatározásban szintén fontos adat. A tan- genciális metszeten, de a, maceráit anyagon is igen jól megfigyel- hető, hogy ennek a fának belsejében mind a parenchimasejteket. miiül ek0a szintén jól látszik, hogy a hosszan+i parenohima vízszintes fala síma és rajta semmiféle gödökkézettség nincs. Ezt különben számos esetben is meg lehetett figyelni. Eme jellegek alapján is már sejteni lehetett, hogy a kérdéses feayő nem hasonlít a mi fenyőink egyikéhez sem és határozóttan trópusi jel- leget árult el. Sugároldal. A kérdés eldöntése azonban csakis a sugároldalon észlelt sajátságok alapján volt lehetséges. A II. T. 5. sz. fénykép a sugái'olclalnak egyik bélsugárrészletét mutatja. A fénykéj egy 25 sejtsor magas bélsugár szerkezetét ábrázolja, de mint említettem, 42 sejtnyi magas bélsugarat is megfigyeltem. A kérdéses fénykép egyik részletét nagyobb nagyításban a II. T. 6. sz. fénykép tünteti fel, amelyen világosan látszik, hogy a szögletsejtekben mindig csak egyetleu ferde irányú hasíték vag^’ (‘llipszis alakú gödörke van, de a többi kereszt ezödési mezőkben is mindig csak egyetlen gödörke figyelhető meg, más kereszteződósí mezőkben még egy gödörke sincs. Ez a jelleg viszont a Callitrisekre, de főként a Podocarpusohva jellemző. Egy-egy ilyen kereszteződési mezőt nagyobb nagyításban a II. T. 2. sz. fénykép tüntet lel, ame- lyen igen jól látszik, hogy a vermesgödörkék nyílása elliptikus, az udvar csak keskeny gyűrűnek látszik, ami szintén Callitris és Podo- corpuft jel’eg. A keresztmeszeti képen az egyes traoheidák belseje eltömődött- nek látszott, amiből viszont valamiféle anyaggal kitöltött paran- chimák jelenlétére lehetett következtetni. Sajnos az anyagból nagy felületű jó keresztmetszetet nem lehe- tett előállítani, mivel az anyag erősen összenyomódott és csak igen kicsiny részletek maradtak meg eredeti állapotukban. Azt azonban már ebből a keresztmetszeti képből is meg lehetett állapítani, hogy Hollendonner sejtése nem volt helyes, amennyiben a Taxodium trachidáinak a keresztmetszete sohasem ilyen, hanem mindig négy- szögletes vagy 5 — 6 szögletű. Egy fenyőt keresztmetszet alapján természetesen nem lehet még csak hozzávetőlegesen sem pontosan meghatározni, ehhez feltétlenül liosszme'szeti vizsgálatokra is szükség van. Tangenciális metszet. A tangenciális metszeteken csak kevés olyan részlet adódott, amelyekből a 'bélsugarak szerkezetére és magas- ságára pontos adatot kaphattunk volaa. Az I. T. 3. sz. fényképen azonban látni lehet, hogj’ a bélsugarak 1, ese'ileg kétréteg széleseit, bennük g^’antajáx’atok nincsenek, 8 — 10 se.jtnyi magasak, azonlban a II. T. 5 — 8. .sz. fényképeken AÚlágosan látszik, hogy egyes bél- 396 sugarak 32 sejt magasak, sőt egyetlen esetben 42 sejtnyi magas 1>él'Sngarat is megifigyelt'em. A bélínigársejtek keresztmetszetei inkább rövid, míg a szöglet- sejtek jobban megnyúlt ellipszisek. A bélsugarak szerkezetét az I. T. 2. sz. fénykép igen szemléletesen maitatja, amely fénykép azonban 3iem metszetről, hanem egy kis parányi foszlánydarabkáról készült. A fényképen igen jól látszik, hogy a szögletsejfek kissé megnyúltak, ellipszis alakúak, míg a belsők inkább köralaknak. Sngái'falukon semmiféle gödöikézettség nincs, tehát teljesen simák, vízszintes faluk jóval vastagabb és bennük, — amint a legfelső szögletsejteni is látszik, — gödörkézett'ség van. A harmadik és az alsó bélsugársejt fangenciális fala tökéletesen síma, rajta a gödörkézettségnellí még a nyoma sem látszik. Ennék a részletnek lefotogorafálása igen nagy jelentőségű, amennyiben a meghatározásban szinte perdöntő inomentium. A második bélsugársejt belső falán kisebb-nagyobb esomóes- l\ák látszanak. Ez viszont azt árulja el, ami más metszeten még jobban megfigyeDiető, bogy a bélsugarakban gyantaanyag lehet- séges. Mindezt nagyon is valószínűvé teszi a bélsugarak mellett lévő gyantával kitöltö'it hosszparenchimának a jelenléte is. A bél- sugarak vízszintes fala vastagabb, mint a sugár- és tangeneiális fal, ami a későbbi mi egilia tár ozásban igen fontos megállapítás. A bélsugarak különösen jellemző szerkezetét a II. T. 8. sz. fénykép tüntetji fel erős nagyításban. E fényképeken igen jól lát- vszik, hogy a szögletsejt külső fala teljesen sima, ugyaincsak sima a tangeneiális fal is, míg a vízszintes falban elvétve elvékonyodást, sőt gödörkézettséget. is megfigyelhetünk. Ez a tulajdonság a későb- biekben igen fontos bélyegnek látszik. Jellemzője ennek a fának még az Ls, hogy ahol a vízszintes fal a tangeneiális fallal érintkezik, sem- miféle gödörkézettség vagy bemélyedés nincs, ami tehát kizárja a cupressoid jelleget. A cupressus típusra ugyanis a szögletgödörke és a gödörkés tangeneiális fal jellemző. Igen szépen lehet látni a szögletsejtek szerkezetét a III. T. 10. és 12. sz. fényképeken is, ame- lyek két, ül. három sejtnyi magas bélsugarakat ábrázolnak. A bélsuga- rak tanéienciális fala ezeken a fényképeken is teljesen sima, és u .szögletsejtekben is esalk egj^etlen gödörke van. Hangsúlyozom azon- ban, hogy igen kivételesen előfordul az, hogy a szöglet sejtben két gödörke is eUielyezkedhet egymás mellett vagy egymás felett '^agy pedig átló irányában, de másféle elrendeződés is lehetséges. Három, vagy ennél több gödörkét egyetlenegy esetben sem sikerült megfigyelnem. Nemcsak a szögletsejtekben, de a bélsugarak belső kereszteződési mezőiben Í5 kivételesen és pedig főként a legelső tavaszi traehiei dákkal érintkező részeken néha ikét gödörke is lehet egymás mellett, ami szintén figyelemreméltó momentum. A II. T. 5. és 8. sz. fényképeken a bélsugarakban levő gyantaanyag nyomait is meg lehet figyelni. A tracheidák sugárfala teljesen síma, rajtuk spirális vastago- dást vagy csíkoltságot nem lehet megfigyelni, csupán egyetlen egy esetben lelhetett gyanítani, mintha a falon magános spirális vasta- godás húzódott volna végig. Az őszi fában valamivel szőkébb üre- gűek. mint a tavasziban, A tracheidák sugárfalálmn a vermesgödör- kék általában szórtak és csak igen ritkán kerülnek közelebb egymás- lioz. Xéhia, amint a III. T. 9. sz. fényképen is látszik, közel kerülnek egymáshoz, sót érintkezhetnek is, amikor is az érintkezési vonal vízszintes. A magános goű'örkék alakja többnyire kör vagy ellipszis, máskor viszont egészen szabálytalan alakú is lehet. (L.: III. T. 10 sz. fénykép). A gödörkék nyílása kör. főként az őszi traoheidákhan keskeny pálcika alakú, vagy pedig kissé megnyúlt ellipszis, A III. T. 9. sz. fénykép baloldalán igen szépen látszik egy gyan faanyaggal kitöltött parenchimasejt, valamint az is, hogy a bélsugársejtekben is gyantaanyag van lerakódva. Ezen a fényképen is igen jól látszik hogy a bélsngai*ak tangenciális fala teljesen sima és hogy azon legfeljebb csak primordális gödör kék A'ehetők észre. A sugároldalon néha igen érdekes trabeculaszerű gyantalemez képződményeket is (crassnlae) megfigyelhetünk, mint ahogyan ez a III. T. 11. sz. fényképen is jól látszik. Ezek a gyantalemez kép- ződmények sötélfekete színükkel és sajátságos szerkezetükkel szin- tén jellemző betyegei ennek a fenyőfajnak, amely jelenséget a trópusi fenyők ^ némelyikében többek között a PodocorpM.sokban vagy az Araucariacede családban is megfigyelhetünk. Eme morphológiai bélyegek alapján most már annak a kérdés- nek eldöntése a legfontosabb, vájjon ea a fuzit a ma élő fenyögénu- szok melyikéhez hasonlít a legjobban? Mivel a fában gyanta jámtok és haránttracheidák nincsenek, a kérdéses fenyő nem lehet Pseudotsuga. Lorix, Picea, Phius, Cédrus és Tsuqa. Mivel nincs spirális vastagodása, nem lehet Torreya, Taxus, Cephalotaxus és Amentotaxus. Tracheidáinak sugárfalában a vernies- gödörkék csak egysorosak, ezért nem lehet sem Araucaria, sem Agafhis. Minthogy a bélsugarak tangenciális fala teljesen sima, még csak olvasószerü gödörkéze'tség sincs rajta, nem lehet Abies, Pseudo- larix, Juniperus, Libocedrus, Ciipressus, Keteleeria, Arceuthos, Diselma, Fitzroya, Michrocachrys, Pherosphaera. Minthogy egyet- len kereszteződés! mezőben még a szögletsejtben is csak, egy igen kivételes esetben csak két gödöi-ke van, nem lehet Taxodium, Meta- sequoia, Seguoia, Cunninghamia. Thuja, Thujopsis, Taiwania, Atkor- faxis, Glyptostrobus, Fokienia, Widdringtonia és Austrotaxus. A nem említett fajok közül hátra volna még a Sciadopytis, Podocarpus, Prumnopytis, Callitris, Callitropsis, Acmopyle, Dacrydium és Phyllocladus. Sciadopytis nem lehet, mert annak bélsugárgödör- képzettsége egészen más. Pinus silvestrisXxcí hasonló. Callitropsis sem lehet, mert ebben valamenyi bélsugárfal igen vékony, az iker- gödörkézettség a tracheidákon gyakori, a tracheidák tangenciális falán is van vermesgödörke, de a szögletsejtekben is állandóan 3 — 1 apró gödörke van. Hasonló a helyzet az Acmopylével is. Phyllocladus szintén nem lehet, mert annak a bélsugár keresz^eződési mezőjében nagy gödörkók vannak, de nincs párén cliimá ja. Marad tehát a létező fenyőgénuszok közül a Podocarpus, Dacrydium, Prumnopytis és a Callitris. A Cállitrisok bélisugarának vízszintes fala igen vékony és teljesen sima. Ebben a tekintetben az említett fenyő annyiban tér el a Callitrisekiöl, hogy ennek a vízszintes fala vastag és néha gödör- kés. Hasonlókópen a Callitrisekhen elég gyakoriak az ikergődörkék, úgyszintén a szögletsejtekben is, de 3—4 egyszerű gödörke is elég gyakori. Legjobban hasonlít a kérdéses fenyő a monotipikus Prum- 398 nopiHs]i(i-L, ille.tölejr a Podocarpushoz. Mindkettőnél eí?y-egy kereszte- ződés! mezőben csak egy -egy egyszerű gődörke van. mint a kérdéses fenyőben. Bár a ti*ae!ieidák gödörkézettsége is hasonló, azonban a Prumnopjjfis bélsugarainak a magassága csupán G — 8 sejt, míg a kérdéses fenyőé 42 iis lehetséges, tehát Prumnopytis sem lehet. Nem marad más hátra, mint a Podocarpns-génvisz. Az említett anatómiai bélyegek alapján tehát véleményem sze- rint a kérdéses szén a Podocm'pns-génuszhoz hasonlít a legjobban. A kérdés most már az, vaj.jon xan-e olyan ma is élő Podocarpus-ía‘], amelyhez a kérdéses fuzit a legjobban hasonlít. A rendelkezésemre álló adatok és 20 Podocarpus-ía^ részletes megvizsgálása után arra a megállapításra jutottam, hogy a vizsgált fuzit — bár tipikusan Podocarpiis jelleget árul el — az általam meg- vizsgált 20 Podocarpus-ía^ egyikével sem egyezik meg teliesen. I eg- jobban hasonlít a Podocarpiis neriifolitishoz. Mivel azonban a meg- vizsgált fuzit a felsőkrétából származik, mai neve csakis Podo- carpoxylon hihet. A továbbiakban pedig Podocarpoxylon ajkaenfte nov. spec. néven kívánom a tudományban megjelölni. A lelet kiértékelésében az alábbiakat említem még meg. A Podo- carpaceae általában ooeánikus klíma alatt élnek és i>edig főként Dél- Araerika, Kelet-Afinka, a Fülöpszigetek, Üjguinea, Ausztrália, Üj- zéland, Üjkaledónia és a Fidzsi-szigetek. (L. téi'kép.) Életmódiukat tekintve, általában nagyobb összefüggő erdőségbe tömörülnek. Ilveii- kor vagy a hegj^ek oldalait, máskor viszont a síkságok mocsaras és párás 'teinileteit népesítik be. Az alacsonyabb tájakon általában raagastermetüek és kitűnő haszorifát szolgáltatnak, míg az alacso- nyabb fajok inkább a magasabb hegységek fahatára közelében élnek. A Podocarpoxylon fuzit és a recens Podocarpaceae család mai földrajzi elterjedése tehát arra enged következtetni, hogy a felső krétakor idején Magyaroi'szág terüle'én olyan földrajzi és klimato- lógiai viszoínyok uralkodhattak, mint amilyenek a fentebb jelzett teriileten mai napság is észlelhetők, tehát egyenletes és meleg, vagyis oceánikus klíma. A fuzitnak a Podocarpoxylon voltát valószínűvé teszi Tausch-na\í^ ajkai rétegeikben talált molluscumokra vonatkozó meg- állapítása, amely szerint az ajkai rétegek felső krétakorú mollus- cumai édesvízi (limnikus) és brackvízi fa.iok és amelyek feltűnő rokonságot mutatnak Afrika, Üjkaledónia, a Fidsi-szigetek, Ausztrá- lia, Dél-Amerika és a Bajkál-^ó recens formáival tehát azon teiniletek molluse urnáival, amelyek jelenleg együtt élnek a Podocarpaceae csarád recens alakj ahml. Tausch fenti megállapításia tehát meg inkább valószínűsíti la fenti meghatározás helyességét. Végül köszönetemet fejezem ki Vadász Elemér barátomnak, hogj'^ figyelmemet ennek az érdekes fuzitleletnek a meghatározására felhívta. * Taioch L.: Über die Fauna dér niclit merineu Ablagerungen dér obereu Kreida des C.sirg'er-Tales. Abhandl. d. k. k. geol. Reichsanst XII. k. \\ien IbSb. Továbbá: hemerkungea über einige F,.s«ilien aus den nicht marinen Ablagerun- gen dér obereu Kreide etc. 1891. Vitáds I.: Magyarország szénelőfordulasai. Sop- ron 1939. Bestimmung des Fusit-Einschlusses der Braunicohle von Ajka aus der oberen Kreidezeit (Podocarpoxylon ajkaense nov. sp.) (Mit l-lll. Tafein und einér Karte) PÁL GREGUSS (Szeged) Prof. Elemér Vadász, wandte sioli mit elein Ersucihen an mioh, die Überreste der Holzkohle (Fnsit) zn bestimmen, welche er im Ajkaer Braunkohlenflöz aus der oberen Kreidezeit gefunden hatte. Das erhaltene Matéria! bestand aus einem etwa haselnussgrossen Stüek, sowie aus mehrereu, wesentlich kleineren Stückchen. Prof. Vadász maclite mich darauf aufinerksam, dass diese Unteriuchung \'on geoloigiselien Gesiohtspunikte aus iiusserst interessant und es ilim daber erwünsclit wáre, wenn ich die Kohlenstüeken genau bestimmen könnte. Xachdem Fund — auch nach ]\Ieinung von Prof. Vadász — gresse Bedeutung beikommt, habé ich die Lösung des Problems geru übernommen. Er erwahnte in seinem Briefe, aber auch in seiner Arbeit, betitelt: Kőszénföldtani Tanulmányok (1940), dass Hollendon- ner bereits vor zAvei Jahrzehnten mit der Untersuchung von Fusit begonnen und angenommen hatte, dass es sich hierbei wahrscheinlich um Taxodium handelt. leh Avar sehon aus dicsem Grunde neugierig, ob ich auf das gleiche Ergebnis kommen AAÚirde. Das erhaltene Matéria! zerfallt leicht, sodass mán beim Aufarbei- ten besonders behutsam A'orgehen musste. Die erste Arbeitsanethode Avar das Einbetten. Adjunkt István Szalai bettete das Kohlenstük- chen in Paraffin ein und machte daA’on drei A’^erschiedene Schnitte, Avofür ich ihm bei diese Gelegenheit meinen Dank aussprechte. Die Schnitte konnten zufolge der Natúr des Materials nicht besonders gelingen, und lediglich der Querschnitt A\'ar einiegermassen brauchbar, Aváhrend die tangentialen und i’adialen Schnitte kaum A'erAvandbar Avaren. Uni aber doch zu einem Resultat zu gelangen, unter.suchte ich die zerfallenen Splitterchen, in der Hoffnung, dass es mir gelingen Avird, fias in Rede stehende Holz auch aus den ganz Avinzigen Teilchen zu bestimmen. Aus diesem Grunde Aveichte ieh diese A\dnzigen Splitter- chen zAvei Tagé in konzentrierter Kalilauge ein, Avodurch die Parti- kelchen erihellt und die Einzelheiten gut sich'bar Avurden, und auch photographiert Averden konnten. Meine Unter.su ehungen ergaben iol- genden Ex’gebnisse. Quersclmitt. Der durch Einbetten in Paraffin herge.stellte Quer- sohnitt (s. Abb. 1, T. I.) zeigt A^or allém undeutliche Jahresringgrenzen. ObAvohl die Jahresringgrenze A^erscliAvommen ist, konnten dennoeh gcAvisse Perieden beobachtet AA^erden. Einige Jahresringe Avarén 8 — 10, andere 30 — 40 Tracheiden breit. Dieses Bild des Querschnittes vendet sofort, dass das Fusit von einer Konifere stammt, und zAvar Amn einer sdlchen, dérén Jahresriggrenzen A^erschAvommen Avarén. Hieraus konnte auf ein Kiima mit gleichmássiger oder Avarmer Temperatur gefolgert Averden. Keine der bei uns lebenden Nadel- holzarten besitzt eine derartige .Jahresringstruktur, indem die Jahresringgi'enze in unseren Nadelhölzern fást iinmer scharf ist. Des Aveiteren Lst an Quersehnitte noch auffállig, dass die Trachei- den nicht in radialen Reihen aufeinander folgen, sondern mit Avech- 400 selndem Durchiuesser ini Jahresring ziemlich ungleiclimássig ver- teilt sincl. Anderswo dagegeii Jíommen die Traeheideii in regelmas- sigen Reihen vor. Das Innere dér einzelneii Tracheiden ersoheint im Quersehnitt verstopft, woraus auf die Anwesenlieit von Parencliy- inen gefolgert werden kann, welche mit irgendeinem Matéria! ansge- füllt sind. Leider war es nicht möglich, aus dem Matéria! einen guten Quersehnitt mit grosser Oberfiaciie herzusteüen, Aveil es stark zusammengepresst war, iind nnr winzige Teüe im ursprünglichen Zustande büeben. Es konnte jedoeh auch an diesem Quersehnitt fest- gestejit werden, dass die Vermntung von Prof. Hollendonner nieht riebtig sei, indem dér Quersehnitt dér Traeheiden von Taxodium niemais diese Form anfweist, sondem stets vier-, iiinf- bis seehseekig ist. Es sei noeh bemerkt, dass im Quersehnitt Harzgange nieht einma! in Spureii zu seben waren. Die genaue Bestimmnng eines Nadeüioizes anf Grund des Quer- sehnittes ist natürüeh auoh nieht annáhernd mögÜeh; hierau marén aueh Untersuohuugen dér Langssehnitte xmumgangüeh erforderüeh. Tangentialschniff. Die Tangentiaisehnitte xvieseu nnr wenige Einzeüieiten auf, weiehe genaue Daten für die Struktnr und Höhe dér Markstraiiien geboten hatten. Abb. No. 3. T. I. zeigt indessen, dass die Markstrahien ein-, evtl. zweisehiehtig sind, 8 — 10 Zeüen hoeh, und dass sie keine Harzgange enthaiten; anf deu Abbüdungen No. 5—8 T. II. ist aber klar ersiehtüeh, dass einige Markstrahien die Höhe von 32 Zeüen erreieiien; in einem einzigen Faüe ieh sogar einen 42 Zeüen hohen Markstrah! bemerkt. Die Markstrahlzeüen sind im Quersehnitt eher kurz, wáhreud die Kantenzeüen eher veriangeide EiUpsen dai‘steüen. Abb. No. 2. T. I. zeigt sehr ansehauüeh die Struktur dér Markstrahien, doeli wurde’ diese Aufnahme nieht vöm Sehnitt, sondern von einem winzigen Spütterehen gemaeht. Auf dem Büde ist sehr gut zu seben, dass die Kantenzeüen etwass veriangert mid eüiptiseh sind, wáhrend die inneren Zeüen eher kreisförmig erscheinen. Ihre Eadiaiwánde weisen keineriei Tüpfeiuug auf, sic sind alsó vollkommeti glatt; die Horizontaiwande sind vie! stárker, und sie zeigen, wie dies aueh in den obei’sten Kantenzeüen siehtbar ist, Tiipfeiung. Die Tangentiahvand dér driíten und dér imteren Markstrahizeüe ist voükommen giatt, vöüig tüpfeifrei. Die Auf- nahme dieses DetaUs ist von grösster Wiehtigkeit, deun es ist für die Bestimmung von entseheidender Bedeutung. Auf dér inneren Wand dér zweiten Markstrahizeüe erscheinen mehr oder iveniger grosse Knötehen. Diese wiederum verraten, was übrigens auf anderen Sehnitten noeh besser beobaohtet werden kaim, dass die Markstahl- zeüen Harz enthaiten kőimen. Dies wird aueh dadureh ivalirsehein- üeh gemaelit, dass neben den Markstralüzeüeu auch mit Harz geftiüte Langsparencliyme vorhanden sind. Die wagerechte \Vand dér Markistralüzeüen is starker a!s die Radiaiwand, und als die Tan- gentialwand, iveicher Umstand bei dér spateren Bestimmung eben- faüs von weseutücher Bedeutung ist. Das neben dem Markstrah! befindüdiie Holzparenchym ist mit Harz gefüüt, dessen tüpfeüge Struktur auch im mittieren Tei! dér Abb. No. 4. T. I. beobaehtet iveiden kann. Wiehtig erscheint auf dieser Abbildung aucli noeh, dass darauf aucli die horizontale Wand 401 tles Lan^sptirenchyins sichtbar ist, und dass diese Wand vollkomimen glatt und völlig tüpfelfrei ist. Dieser Umstaiid spielt bei dér ispateren Bestimmung ebenl'alls eiiie viehtige líolie. Auf dem Tangential- schuitte, aber aucli aiis dein mazerierten Matéria! Lst sehr gut sicht- l)ar, das's im Inneren dieses Holzes sowolil die Parenchymzellen, als auch die Markstrahlzellen mit einem harzabnliehen Matéria! aus- gefüüt sind. (S. die iiiike Seite dér Abb. No. 1. T. III.) lm vorüegen- deii Falié babén wir demnacb mit eiuer soloben Nadelboizart zn tun, dérén Markstrablen bis zu 40 Zellen boeii sein können und dérén Radial- und TangentialAvande voüstandig glatt sind, wbarend die wagereebten. Wande starker sind und darauf aueb Tüpfelung mög- licli ist. Dér reiebe Harzinbalt ist ebenfalls auffallig. Das Harz befin- det sicb aber wie wir scbon geseben babén, bei weitem niobt in beson- deren Harzgangen, Avie z. B. bei Phius, Picea, Larix usav. — Cbarak- teristiseb íür dieses Nadelbolz ist ferner dér Umstand, dass auf dér TaugentialAA'and dér Tracbeiden Hoftüpfe! nicbt beobaebtet AA'erden kounten, bezAv. ein solclies Hoftüpfe! nur in einem einzigen Falle A ermutet AA’erden koniite, AA^obei es sicb aber nur um eine spirálé Tracbeide bandeln dürfte. — Die boble Struktur des im Langs- parencbym angesammelten Harzmaterials AA-ird dureb Abbildungen No. 1. T. III., 4. T. I. A'erandscbaulicbt, auf Avelcben ebenfalls sebr gut sicbtbar ist, dass die AA'agerecbte Wand dér Langsparencbymen glatt ist und kemerlei Tüpfelung zeigt. Dics konnte übrigens AŰelfacb beobaebtet AA-erden. Audi Grund dieser iMerkmale liegt die Ver- niutnng nabe, dass das in Rede stebende Nadelbolz keiner unserer Nadelbolzarten abnelt, und dass es entsebieden Tropencbarakter verrat. Radlalseite. Die Entsebeidung dieser Frage AA^ar aber nur auf Grund dér Eigensebaften möglieb, AA-^elcbe auf dér Radialseite beobaebtet AA’urden. Abb. No. 5. T. II. zeigt eiuen Markstrab’lteil dér Radialseite. Die Abbildung stellt- die Struktur eines 25 Zellen bobén ^larkstrables dar, aber Avie scbon erAvabnt, batte icb aueb einen 42 Zellen bobén Markstrabl beobaebtet. Eine starkere Vergrösserung eines Details dér im Rede stebenden Pbotograpbie A^eransebauliebt Abb. No. 6. T. II. Aioriii ganz deutliob zu seben ist, dass in den Kantenzellen stets nur ein einziger sebiefer Spalt, oder ein ellipsen- förmiges Tüpfel Amrbanden ist, AA'abrend in den anderen Kreuzungs- feldern stets nur ein einziges Tüpfel ersebeint, einige Krenzunis- felcler sogar voUkö))inien tüpfelfrei sind. Dieses Merkmal ist aber für die CoUifris-, Daergdium- A’ornebmlieb aber für die Podocarpusarten eharakteristisch. Abb. No. 2. T. II. zeigt in starkerer Vergrösserung derartige Kreuzungsfelder, avo deutlieb sicbtbar ist, dass die Öffnung dér Hoftüpfel elliptiscb ist, dass dér Hof nur als kleiner Ring ersebeiiV, welcbe Merkmale ebenfalls den Podocarpusarten eigen sind. Die Köble bat alsó typisebe podoearpoide Tüppfelung. Abb. No. 8. T. II. zeigt in nocb starkere Vergrösseiuing die ebarakiteristisebe Struktur dér Markstrablen. Aus dieser Abbildung gebt klar licrA’or, dass die AusseiiAvand dér Ka,ntenzellen Amllkommen glatt ist; aueb die TangentiahA^and ist A'ollstandig glatt, AA’übrend wir au dér AA-agereebten Wand A’erednzelt DünnerAA'erden, ja sogar Tüpfelung beobaebten kőimen. Die.se Eigensebaft dürfte aueb Amn 402 besonderer Bedeutung sein. Charakteristisch ist für dieses Holz fér' uer dér Unistand, dass an dér Berüihriingsstelle dér Avagerechten und dér tan^entialen Wande keinerlei Tüipfelungen oder Vertie- fungs-Ausatze A^orkommen, AA'as daher den Cnpressoid-Cbai'akter aus- sehliesist. Für die Cupressaceae sind namlieh im allgemeinen dér Ansatz (A’on Peirce „indenture“ genannt) und TangentiahA'ande mii Tüpfeln charakteristisch. Abb. No. 10. u. 32. T. III. zeigen sehr deut- lich die Struktur dér Kantenzellen; diese Abbildungen zeigen zAvei- bezAA^ dreizellzeilige Markstrahlen. Die TangentlalAA'and dér Mark- strahlen erscheint auch auf diesen Abbildungen ganz glatt, und auch in den Kantenzellen befindet sich stets nur in einziges Markstrahl- tüpfel. leh betone indesaen, dass in den Kantenzellen ausnahmsA\^eisc auch zAvei Tüpfej nebeneinander oder in diagonaler Richtung Amr- kommen können. Drei oder noli melír Tiipfel konnte ioh in keiniem einzigen Palié bemerken. Nicht nur in den Kantenzellen, sondern auch iii den innereu Kreuzungsfeldern dér Markstrahlen sind aus nahínsAA'eise zaa'cí Tüpfel nebenepiander Amrhanden. hairpsachlich in den Pariién, Avelche die allerersten Frühtraoheiden berühren. Dies ist gleiehfalls ein bemerkensAverter INIoment. Auf Abbildungen No. 5. und 8. T. II. können die Spuren A’on Harzniaterial in den Markstrah- len beobachtet Averden. Die RadialAcand dér Traoheideh ist Anllstandig glatt, ohne jede siehtbare spirálé Verdiekung oder Streifen. Nur in einem einzigen Falle konnte angenommen AA'erden, als Avenn eine ein- zige spirálé Verdiekung an dér Wand entlang A’onhanden geAce- sen AA'iire. Die Traoheiden isind im Spátholz eher enger, als im Frühholz. Die Hoftüpfel sind auf dér RadáalAPaud dér Traeh- eiden im allgemeinen A'erstreut und sie gelangen nur selír selten naher zueinander. Wie aus Abbildung No. 9. T. III. ersichtlich ist, befinden sie sich dicht beieinander, sie können sich sogar berübren, in AA-elohem Falle die Berüihrunigslinie AAugerecht ist. Die Einzeltüpfel sind zumeist kteisförmig oder liegend elliptiseh, oder auch unregelmassig geformt. (S. Abb. No. 10. T. III.) Die üffnung dér Hoftüpfel ist kreisíörmig; in den Herbstti*acbeiden erscheinen sie hauptsachlich schhial, stabehenförmig, oder als etAA'as A'erlangerte Ellipsen. Auf dér linken Seite von Abb. No. 9. T. III. ist eine mit Harznaaterial gefüllte Parenchymzelle sehr deutlich zu sehen, ferner, dass auch die Mai’kistrahlzellen mit Harzmaterial gefüllt sind. Auch auf dieser Abbildung ist klar sichtbar, dass die TangentialAA'and dér Markstrahlen vollkommen glatt ist, und dass darauf höchstens primordiale Tüpfel erscheinen. Aaií dér Radialseite können aaui- A^ereinzelt auch sehr interres- sante, Trabeculae ahnliche Harzplattenbilduugen (Crassu]!ae) beoibachten, AAÚe aus Abbildung No. 11. T. III. ersichtlich ist. Diese Harzplattenbildungen mit ihrer tiefscliAA'arzen Farbe und dér eigen- artigen Stniktur sind ebenfalls oharakteristisohe Merkmale dieser NadeDiolzart, und A\ir können diese Erscheinung bei einigen dér tropischen Koniferen, u. a. bei den Podocorpaceae und Araucariaceae líeobachten. An Hand dieser niorphologi sehen Merkmale ist es am A\dchtig- .steu zu bestimmen, welcher dér gegenAA’artig lebeuden Nadelholzarten tlieses Pusit am meisten ühnelt. 403 Naehdem in Holxe keiiie Harz{*;an{?e und Queitracheideii vor- kommeu, kamu es sicli bei dem in Rede stelxenden Nadelliolz nichf nni Pseitdofsuf/a, Larix, Picea. Pinus, Cédrus oder Tsiir/a haxxdeln. Zufolpre iNIangrel au spiraler Verdickuuí? koinuieu auch Taxus, Cephcdoiaxus und Ameutotaxus nieht iii Betracbt. Die Hoftüpfel au lier Kadiahvaud seiuer Traoheiden siud uur eiureilii^?, folsrliöb 'kann es sieli auc'li nieht um Araiicaria oder Afjathis handeln. Da die Tan- ^entialwand dér Markstrai’ilen vollkomiuen jjlatt ist, und uicht ein- lual eine perien- oder treppenartise Tiipfeluuír vorhaudeii ist, kaixn aueli von Abies, Pseudolarix, Juniperus, Lihocedrus, Cupressus. Keteleeria, Arcenthos, üiselma, Fitzroija, Microcnchrps und Pheros- phaera nioht die Rede seiu. Naehdein unr eiu eiuziges Kreuzungsfeld, selbst aueh die Kauteuzellen, g-anz aixsaahnisweise zwei Tüpfel eut- halteu. sebeiden auch Taxodiuni, Metasequioo, Sequoia, Cunniugha- mia, Thuja, Thujopsis, Taiivania, Afhrotaxis, Glyptrostrobus, Fokié- uia, Widdringtouia und Austrotaxus aus. Ansser deu bisher nocb nieht érwahnteu Xadelholzarten kamen nocb Sciadopytis, Poio- earpus, Prumnopytis, CaUitris, CaUitropsis, Acmopyle, Dacrydinm und PhyUocladus in Fi-age. Sciadopytis sebeidet aber auch aus, weil desL-en !Markstrahltüpí‘eluug, ahnlich dér des Pinus silvestris, gauz anders geartet ist. Auch von CaUitropsis kann nieht die Rede seiu, weil (lessen Markstrahlwand ausserst dünn ist, die Tracheiden haufig Zwillingstüpfelung aufweisen. Überdies befi'üden sich auch in den Kantenzelleu standig 3 — 4 winzige Tüi^fel. Aéhnlioh verhált es sieli mit Acmopyle. Es kann sich aueh nieht uni PhyUocladus liandeln, 'lenn dessen Markstrahlen zeigen grosse Tüpfel in den Kreuzungs- feldern, jedoeh ohne Parenchymen. Es bleiben deumaeh von den existierenden Xadelholzaten uur Dacrydinm Podocarpus, Prum- uapytis und CaUitris übiig. Die wagereehte Wand dér Markstrahlen dér Callitrisarten ist sehr dünn nund vollkomiuen glatt. In dieser Ilinsicht weieht aber dér erwahnte Fund von den Callitrisarten ab, weil dessen horizontale Wand stark ist und manehmal aueh Tüp- felung zeigt. Gleieheriveise weisen die Callitrisarten háufig Zwillings- tüpfel auf, wie denn aueh in den Kantenzelleu 3 — i einfaehe Tüpfel des öfteren erscheinen. Am meisten áhnelt das in Frage stehende Xadelholz dem monottipisehen Prumnopytis, Dacrydium bezw. dem Podocarpus. Bei diesen dreien kommt in einem Kreuzungsfeld ledig- lich je ein einfaches Tüpfel vor, ebenso wie bei derti fragliehen Xadel- holz. Aueh die Tüpfeluug dér Tracheiden ist ahnlioh. dagegen ei*i*ei- eiien die Markstrahlen desPnnnnopyiis nureine HöhevonG — 8Zellen, wahrend die in Rede stehende Xadelholzart bis zu 42 Zellen hoch ist. Aus dicsem Grunde sebeidet auch Prumnopytis aus. Eis bleiben daher uur die Genera Dacrydium und Podocarpus übrig. Auf Grund dér erwahnten anatomischen Merkmale bin ich daher dér Ansich+, dass die fragliehe Kohlé am meisten dem Genus Podocarpus und Dacrydium ahnelt. Beide gehören aber zu dér Fám. Podocarpaceae. Es wirft sich nunmehr die Frage auf, ob heute noeh eiue Podocarpus oder Dacrydiiim-avt existiert, weleher das Fusit am meisten ahnelt. Die Podocarpaceae kommen vorwiegend in Afrika, Südamerika und in Xeukaledonien vor, aber auoh in Ostasien und in Australien. Die Zahl dér Dacrydiuyn arten be'lauft sich auf ca. 20, und die dér Podo- carpus-arten auf etiva 80 — 90 Speizes. An Hand dér mir zűr Verfü- gung stehenden Daten habé ich etwa 20 Podocarpus- \w\d Dacrydium- 404 cuteii auf ilire mikroskopiselie Struktur imtersucht, von welcheii einige zwar grosse ölmliclikei't mit dér Stniktur des Fiisitz zeigen, das Fusit jedocli mit keiner eiiizigen Amllig übereinstimmt. Dér &eits untersuchteii Podocarpusarten zeigt sich lediglich an dér einzige wesentlicli Unterschied zAvischen dem Fusit und den meiner- wagereehten Wand dér Markstralilen. Phillips erAvahnt in seiuer x\rbeit, betitelt: „Identification of Softtvoods“, dass die wagerecbte \Vand dér Markstrablen im Podocarpus chilinns stark ist. und dass daran Tüpfel háufig sind. Diese Tüpfelung 'konnte im fraglichen Fusjt stellenmeise auch festgestellt Averden. hingegen habén die Dacry- dyumarten nur glatle Avagerechte Wiinde. In dieser Beziehung bíeibt Dacr.íjdinm ausser Frage. Wegen Mangel an Vergleiehs- matéria! kann jedocli diese Fi*age nicht mit Entsehiedenlieit beaut- wortet werden. Auf Grund. dér erűi értén Merkmale kaim jedocli mit eiiiiger Siclierheit beliauptet Averden, dass das in Rede stelieiide Fusit aus irgendeinem Podocarpus stammt. Dér liolie Markstralil deutet auch en schieden auf Podocarpus, nachdem átí^.Podocarpus uzam- harensis manchmal bis zu 35 — 40 ja sogar Podocarpus neriifoUus 60 — 65 Zellenhöhe erreioht. Audi dér reiohliche dunkelfarliige Harziiihalt liisst entschieden auf Podocarpus sohliesseii. Auf Griuid des mir zűr Verfügung stehendeii Materials von 20 Podocaiimsarten niuss festgestellt Averden, dasis das Fusit mit keinc-r dieser 20 Arten A’öllig übereinstimmt. Wie ich erfahre, Avird z. Zt. in Australien an einer Porfoco rpas-Monographie gearbeitet. Es ist mög- lich, dass unter diesen Spezies eine A’orhanden ist, Avelche dem Fusit nocli mehr filinelt. Diese Frage könnte aber nur nach genaueren Untersuchuiigen entschieden Averden. Dodi ist nicht dies das Wesent- liche. — Xadidem das iinte.rsuchte Fuzit aus dér oberen Kreidezeit stammt, kanii dér Xanie deis heutigen Podocarpus ohuehin nicht angeAvandt AA crden, AÜelmehr ersdieint die Bezeichiiiing Podocarpoxy- lon am Platze. In dmser Beziehung erAvaline ich, dass meiu Freuiul Prof Andreánszky, dér das Originalmauuskript gelesen hatte, mir brief- lich milteilte, Avonach iaut Florin ,.die Annahme sich inuiier melív A’erbreitet, dass in dér iiördlichen gemiissigteii Zone niemals Podo- carpusarten, existiert hatten, ja sogar die ganze Podocarpus-FamiMe. in (len iiördlichen Gebieten Eiirasiens fehlte, ii. a. auch in Európa und Xordamorika. Es gCAvinnt namlich allniahlich die Auffassuiig die Obeuhand, Avonach zAvisdien dér Struktur des Holzes und dér das Genus hestimmende Frulltifikation keiiie euge Verbiiidung besteht. Aeliiiliche Holzstriikturen können sich auch in audereu Famihen Aviederhoien. Die Überreste dürfen nur dann mit den jet- zigeu Genera A-erglichen Averden, falls auch die Fruktifikation A’or- handen ist.“ Dieser Aiiffassnng kann ich aus folgenden Gründen nicht A'ollkommen beipflicliten. Die Holzstriiktiir des erAvahnteii Fusits zeigt selbst dann entschie- den Podocarpus-Charakter, iinaibhaiigig a'ou Florins Aiisicht, dass die Faiiiilie dér Podocarpaceae in dér Vergangenheit in Európa fehlte Die einzelnen Faniilieu zeigen heiite schon derart charakteristische Holzstruktiiren, dass daraiis mit A'oller Sicherheit auf den Charakter dér Familie gefolgert Averden kann. Ich kann es mir überhaiipt nicht A’orstellen. dass z. B. zu dér charakteristischen Struktur eines zűr Fainilie tler ^-íraticdiiaceae ocler Tiixaceac gehüj'emleii Holzes sicli die Fruktifikatioii dér Familie Pinaceae geselleii köniite. Das Holz besitzt die gleielie Charakteristik wie die FraktiFakition, doeli nmss mail dieses ]\Ierkmal entdeeken, was jedooli zumeist ausaerst sehwierig oder fást uiiinüglich ist. Trotz dicsér Airsielit iniiss ich das traglielie Firsit anf jeden Fali als Podocarpoxylon aiiscHieii. Fs sei beiiierkt, da>s TI'. Prill schon 1917 iin sehlesisehen Tertiiir Podocar poxylon priscuiH naehgewieiien liatte. Auf Grund dér mir zűr Verí'ügung steheiiden Dateii imd iiacli ciugehender Fntersuelmng von 20 Poducarpiis-Arien gelangte icli zu dér Feststelluiig, dass das untersuchte Fusit — ob\vci’al es typisob Podocarpus-Chcivakier verrat — mit keiner dér von mir untersuehten 20 Podoearpns-Avien völlig übcreinstimmt. Ain meisteu áhnelt es dem Podocarpiis nernfoHus. — Xaclulem jedoeh das untervsuehte Fusit aus dér obereii Kreidezeit stamuit, kanii es heute nur uoeh als Podccarpcxylon bezeicbnet werdeii. lm weiteren möclite icli es iu dér Wissenscliaft als PodocnrpoxyPui ajkaoise nov. spec. beneimeii. Hiiisiehtlich dér Auswertuug des Fundes möclite icli nocli fcl- gemles erwalinen. Die Pcdocarpaceae leben ini allgmeiiien im ozeani- sclieii Kiima, und zivar vorwiegend in Südamerika, Westafrika, den Pliilippinischen Inseln, Xeiigiiinea, Aiistralien, Xeuseeland, Xeu- kaledonien und den Fidschi-Inseln. (S. Karte.) Ilire Lebensweise betreffend kcinmen sie vorwiegend in grösseren zusammenliangen- den Waldungen vor. Sie breiten sicb entweder an den Bergabliiingen, oder in den sümpfigen und feucliten Gebieten dér Ebenen aus. In den Xiedernngen sind sie ini allgenieinen lioclistainmig und ,sie lie- fern ein ausgezeioliiietes Xutzholz, wáhrend die niedrigeren Arten eher in dér Ümgebung dér Bauingrenze dér liÖliereP Gebirge vor- kiommeu. Das Podocarpoxylon-Yus,\i und die lieutige geographische Ver- breitung dér rezenten Familie Podocarpaceae liisst demnacli darauf scliliessen, dass zu dér Zeit dér oberen Kreidezeit auf dem Gebiete üngarns solcibe geogra;pliische und klimatiscbe Verlialtnisse vor- herrscliten, wie solclie in dem vorerwahnteu Gebiet aucli beute nocli beobaebtet werden kőimen, iiiamlieli ein gleiebmassiges und warmes, alsó ozea;aiselies Klíma. Audi die Studien von Tauscld vöm Jahre 1886 unterstiitzen die Bestimmung des Fusit als Podocarpoxylon, weil er von den in den Ajkaer Flözen gefunden Mollusken festgestellt batte, dass: „Die aus dér oberen Kreidezeit stammenden Mollusken dér A.ikaer Flözen sind Süsswasser- (limnisdi) und Brackwasser-Arten, w'elelie auf- fallige Verwandtscliaft mit den rezenten Formeii von Afrika., Neu- kaledonien, dér Fidichi-Inseln. Australien, Südamerika und des Baikalsees zeigen“, alsó mit den Mollusken derienigen Gebiete, welche gegenwartig mit den rezenten Formen dér Familie Podo- carpocene zusanimen leben. ‘ L. Taiisch: JÜber die Fauna dér nicht marinen AHageningeu dér oberen Krelde des Csino:ler-Fales. Abliundl. d. k. k. geob Reiohsanst. XII. k.. Wien 1886. Ferner: Bemerkun?en über einige Fossilien ans den uiclht marínén Ablagernngen dér oberen Kreide etc. 1891. /. Vitális: Magyar- ország szénelőfordulásai. Sopron. 1939. 40(5 Zum Sclilusse spreche ieli meiiiem Freunde, Prof Elemér Vadász jiieinen Daiik dafür aiivS, dass er meiue Aufnierksaiiikeit auf die üntersuelmnír dieses interessanteii Fusit-Fuiides lenkte. Tafelerklariniaen. Tafel Tafel Tafel I. Fia. II. Fia. III. Fia- 1. Querschuittsbild. Vérár. 103X 2. Vier Markstrahlzellen; links davou eiue mit Harz aefüllte Lánaspareuehymzelle. Verái’. 500X 3. Tauaentiiajlschnitt. Vérár. 10.3X 4. Eine mit Harz aefüllte Lanaspareuchymzelle. Untén die alattee Querwand. Vérár. .300X 5. Radialseite. Vérár. IIOX 6. Radialseite, Kreuzniia-sfelder mit ne eiiiem l’orus. Vérár. 320X 6/a Kreuzunasfelder mit .ie zwei Porén. Vérár. 5(I0X 7. Radialseite. Vérár. 230X 8. Radialseite. Glatte Tanaentialwande und aetüpfelte wagerechte Wánde. Vergr. 500X 9. Radialseite. Links: Mit Harzgefülite Lüngsparen- chymzelle; Mitte: Podocarpoicie Tiipfelung; uben: Glatte ra!diale, taugeu’iale und wagerechte Wande dér Markslralzellen. Vergr. 230X 10. Zweireihiger Mankstralil. Glatte aussere und tan- gentiale Wande, podocarpoide Kreuzungsfeld-Tüpfe- lung. Vergr. 320X ^ 11. Harzplatten in einer Tracheide. Vergr- 3‘2ÜX 12. Dreireihiger Markstrahl. Glatte aussere Wami. podocarpoide Tüi)felung. Vergr- 320X 1 ll f j ! - -fy , V • >- i ' i; ■ • f V _ •V. •’ ’ ■ : ’?s, 4- - . -4 - • I V ‘.l« ■ C.«í .' { t • . . ‘ H - ^ • •r> 1 4| ^ V • ^ -■ 1 { *1.^ - - * - V* ?r & '■^,. rf'* • 4 A.':.\(ír •v> v ‘ , '.v.t '. ' ;v. *' V . , - ft' ■ 5 . f> ,4 V >* iV.* V* r. * ■ -w^.i l \ ** 4. ■' »á-.r%ír> .^-. ,1 -H. ‘' .ir • . -i*®* J'í S - , V - 4:-‘ 5 - N í ' «. ^ ■ ,*V'- •»* ■ , >?i' - ; í . ^ y» *■■ '-'f 4 • V . Á / V i I f V. • -^i u l -1- h ■ •{ •A't 11 12 ^ # - . V , t 'í- ‘ » t t ^ .V 407 Az üledékképződés ütemessége* S T I! A r S Z L A S Z r, () Az^ütoinesséfí jelleiiizo leg'íöbb élet jelenségre s számos fizikai folyamen is az ütemessiéií? jeleit kutatják — több mint 100 éve. Az 1948. évi geológus-kongresszus is tárgysorozatára tűzte a kérdést. A kÖA^et- kczők'ben néhány példát lliozok fel saját .megifigA^elési anyagomból íiz üledékképződés ütemessógóre vonatkozóan, valamint hozzászólok "néhány ismertehb dolgozathoz, mely hasonló anyagot tárgyal. KISMÉRTÉKŰ ÜTEMESSÉG. ' A MAORT számos mélyfúrásában a miocén-pliooén határról ismerünk nagyon jellemző vékonylemezes homokos-márgákat. Faunát ezekben nem találtaink, de a közeli (muraközi) felszíni kibú- vásokban kőzettanilag meglehetősen hasomló jellegű, rétegtanilag egyező helyzetű csíkos márgákban szarmata fauna található. A kőzet finomszemcséjű homokot is tartalmazó, kevéssé csillámos márga. A csíkozást AŰlágosabb és sötéSebb rétegeeskók A'általkozása okozza; a rétegecskék egymástól nagyon nehezen választhatók el, vagyis nem valóban palás, nem hasadó e kőzet. A világosabb lemezkék homokosabbak és csillámosabbak, mint a sötétek s sósaivval meg- <‘.seppentve kissé jobban pezsegnek, tehát valamivel meszesebbek. A lemezek vastagsáiga fölületies szemlélésnél elég egyenletesnek látszik, ill. egy-egy világos-sötét lemezpár együttes vastagsága álta- lában 1 — 2 mm-nek tűnik szemmért ékkel s a kétféle anyag közül a világos vékonyabbnak látszik. Azonban már kézinagyítóval ala- posabban megtekintve is sókkal szabálytalanabbnak látjuk ezt a felületesen szabályosnak nézett lemezességet; a világos-sötét lemez- pár vastagsága elég erősen változik, majdnem ugyanolyan gyakoriak a fél-, ill. 3 mm-es lemezpárok, mint az 1 — 2 mm-esek; a AÜlágos lemez néha majdnem ugyanolyan vastag, mint a isötét, néha azonban csak tizedrész-olyan vastag. Még erősebb inagyítással pedig főleg az lep meg, hogy 1. ugyanazon réteg vastagságában igen nagy A^áltozások vannak. 2. némely réteg, melyet egységesen sötétnek mgy világos- nak minősítetnünk, a maga 1 mm-es \astagságában sem egyenletes, hanem több. néha 8 — 10 vékonyabb, szintén változóan AÜlágos-tsötét rétegecskéből áll. A B-57 számú (budafai) mélyfúrásból 1473 — 1479 m mélységből származó ilyen anyagban figyeltem meg pl. olyan részletet, ahol a világos lemezkék 0,05—0,1 mm, a sötét lemezkék 0,1 — 0,15 mm msta- gok. 1479—1485 m közti fúrómagból pedig aránylag szabályos 1—2 * Előadta a Földtani Társulat 1949. október 19Hén tartott szakülésén. 40« !uni-es csíkozású iiészedí közt van egy ilyen dn.ra,b: középü'^t 0,3 nm> vastnig sötét lemez, fölötte és alatta 2 — 2 omini vastag világos sáv,, tovább, fel és lefelé is (1 — 2 cm-en keresztül) sötét átlagszínn rész. melyben 0,2 mim-nél vékonyabbak a lemezpárok. Hangsúlyoznom kell tebát. bogy ez az aránylag nagyon szabá- lyosnak látszó fínoim-ütemesség (mikroiűtmicitás) is valójában tel- jesen szabálytalan. Ritmnsiaak ez nem nevezhető, mert a ritmus jel- lege az, hogy néhány „ütem“ ntán mindig megállapítható, hogy mikor minek kell következnie, — itt pedig egy 0,5 mm-^es rétsg után jöhet egy hasonló, vagy kétszeres, felényi, vagy tízszeres vastagságií; itt csak annyi bizonyos, hogy a sötét után vibágos következik. KüZEPMS AlÉRETf^ ÜTEIMESSÉG. A tMAORT-fúrások anyaigáiban (és valószínűleg a világ legtöbb mélyfúrási anyagában) megfigyelhető kőzettani jellegek közül a leg- általánosahh az. hogy nagychib rétegösiszleteken át kát, egvmástól egy bizonyos tulajdonságban (ill. ennek fokozatában) különböző .jel- legű kőzetnek araszos vagy hgiel.ie.i)ü kevés meteres rétegei sokszo- rosan ismétlödin'ek. A MAÜKT DNy-dunántúli fúrásaiban főleg a felsőpannóniai emielet scltszáz m vastag, de nólia 1000 in-nél is vastagabb rétegsora áll túlnyomó ]-észében ilyen araszos-mé o]-es agyag-homokróteg vál- takozásából. A Selilumberg-szelvényekböl megállapíthatjuk, hogy a homokosság és agyagosság (ill. az abból következő nagyobb és kisebb porozitás) foka néha 1000 m hosszii szelyáiyrószen is többé- kevésbé egyenlő maximumok és minimumok közt mozog. A maxi- mumok és minimumok közti átmenet azonban teljesen egyenetlen, állandótlan. Néha a .maximumból fokozatos átmenettel, vagy osök- kenósekkel száll le az érték a minimumig s onnan vissza lépcsős ugrással emelkedik, máskor épen fordítva, a maximumból mcigy le hirtelen és fokozatosan emelkedik; az átmeneti va,gy közepes .iellegíí közietek elhelyezkedése a homok és agyag, vagyis a két szélsőség között egyáltalán nem szabályos. Csaik egyetlen jelleg mutat, bizonyos fokú szabályosságot a Sühlnmberger-iszeil vényeik némelyikén: a maxiiminmoknak, tehát itt a leghomoko'Sa.bb tagoknak közel egyenlő közökiben való fellépése. De még egy különösen szabályos szelvényrészen i.s (mint pl. az N. 1. sz. mélyfiírás Sohlumbergier-szel vény ében, 482-től 580 m mélység közt) kitűnik pontos mérés után ezekről a közökről, ill. távolságokról IS. hogy nem különlegesen szabályosak. Legtöbbnél (IGnnál) a maxi- mális porozitás-értékek távo sága 3 — 4 m, 6 esetben kevesebb, mint 2 m, 5 esetben pedig több, mint 4,5 ni. Pedig hasonló jellegű réteg- váltakozások közt ez a legszabályosabb. Ilyen ., közepes méretű ütemjesség“-nek nevezhető az a so-kszoros rétegváltakozás is, amelyet S z a 1 a i T. írt le az ÉK-i Kárpátok óbarmadkori llis-'típusú üledékeiből (10). Homckkö és palaréte- gek változnak egymással legalább 38 m-en keresztül; az egyffi padok vastagsága 1 cm és 6 m közt mozog. A szelvény _ középső, aránylag szabályosabb darabjából a rétegvastagságok centiméterek- ben (p = palíi, h = liomoikkö): )h 12. p 20. li 20, p 20, li 120, p 30, h 150.. P 5—10, h 140, p 20, h 280, p 10, b 300, p 5, h 20, p 15, h 70, p 20, b 30, p 38, h 60, p 20 cm. 4(1!) Viláfíos, ho^y itt .stMiuni uiá^ szabályossáfx nem l'iííyellietö meg' a rétegeijrj’^má.suttuibaai, mint az a tény, hoery csak kétféle kőzet szerepel a rétegsorban. Csak '(lermészetes azonban, hogy ha egyet- len közetfajta felépíthet egész vastag rétegsort, akkor kétféle kőzet- ből még inkább .alaknlhait az, teliesen szabálytalan elrendeződésben. Szala i sem tekiiiitet'e ezt az egyébként szé]) és értékes előfordnlást „szedimentációs rit mns“-nak. Küzépma gyár ország miocén és pliocén üledékei közt nem emlék szem egyetlen jó példájára sem az ilyen „középnagy ritmus“-na.k. Ha homok és agyag, mészkő és meszes homokkő egy-egy vastagabb rétegsorban ismételten is mutatkoztak, szabályosságuk sohasem olyan fokú, Hiogy valami különös magyarázatot igényelne, ' vagy külö'!iös köve'lkeztetésekre jogosítana; nem ütemesség tehát, hanem csak .,állandótlauság“. • ÜLHDÉKKÉPZÖDÉSl CIKLUSOK. Az üledékképződés nagy-ritmusait, amelyek egész emeletekre vagy koro!kl*a terjednének, üledékképződési ^'ag^^ szedimentációs ciklusoknak szokás nevezni. H o r u s i t z k y F. használta leginkább e nevet párisi befolyások alapján; azt azonban nem állította, hogy egy koimak mindig ugyanannyi ciklusból kell állnia, vagy hogy egy ciklus mindig egy faunisztikai egységet jelent. Ha vannak is olyan, emele'ieknél rövidebb, vagy több-emeletnyi szedimentációs ciklusok, melyek szárazföldi, transzgressziós, nyiltengeri, majd regressziós üle- dékeknek egymásutánját jelentik s végül terresztrikummal vagy üledékképzödésbeli hiáuinyal zárulnak; ez csak annyit jelent, hooy egy tengeri üledékképződési sorozat elkezdődik és mindaddig tart, amíg véget nem ér. Ez azonban nem ritmus, hanem a logikai szükség. A miocén szintezésével kapcsola''iban is felvetődtek a ciklicitás kérdései. (Volt-e kőszén-előtti miooén-ciklus, átmegy-e a tengeri felsö-oligocén a szintén tengeri legalsó-miocénba, lehet-e akvitáni- kumot ás burdigálikumot elkülcniteni az alsómediteri-ánban, egy- koniak-e a szomszédos vidékek kőszéntelepei?) Ezek a viták inkább azt bizonyították, hogy a ciklicitás-elmélet nem könnyíti meg a rétegtani beosztásokat, mintsem azt, hogy ilyen ciklusok ténylegesen feli.smerhetök, definiálhatók és főleg, hogy az esetleges ciklusok < gyenrangúsága vagy egymásalárendeltségi viszonya eldönthető. A tengeri tortonikuin fölöst következő szarmatikum elszegé- njredett tengeri faunája a tenger sótartalmáínak csökkenését bizo- nyítja. Ahol a mediterrán mészkövekre A’agy lithothamniuraos konglomerátumokra meszes agyag, finomszemcséjű homoko.s márga, v - nak Biumia harmadkori üledékeire A'onatkoz(') cikke is (9) hasonló nükrociklusokt tárgyal. Szerinte minden „kettős- réteg** egy ÓA' üledéke s egy hÜA"elj*knyi A astagság 6 — 20 ilyen réteg- párt tartalmaz. Szerinte geológiai korok éAd>eli időtartamát tudhat- juk meg ilyen rétegek számolgatásáA-al. Ezt már Kendall is kétségbevonta (9, p. 528.). Az üledékképzödés ütemességének egyes i)roblémáit SeliAvin- n e r, Dacqué, A’alamint TA\’enhofel és Tyler (11) munkái elég kimerítően és tárgyilagosain, de szerintem túl enyhén bírálják. Az 1948. éAÜ londoni geohigu.s-kougresszns ismertető-füzetében e dolgozatom kÍAmuata megjelent. Ugyancsak megjelent itt számos ritmus-tárgyú bejelentett előadás kivonata, meb'ek azt mutatják, hogy sokan hisznek az üledékképződés . ütemességében, E kiA’onat ok- ból természetesen bajos megítélni, hogy milyen erős bjízinyítékaik vannak az egyes szerzőiknek az ütemesség lényeire Amnatkozóan. Ellenben érdekes az, hogy egyesek a ritmieitás okait miben látják. A megszokott, keA'eset-mondó és nem meggyőző magyarázatok mel- lett igen érdekes Van dér Heide okadatolása: a szenes rétegsor- 412 ’oan a rótegrek utólagos összöiiyoinóiása is előidézi idöuként a feuók besüllyedését s ezáltal a ritmikus mélységváltozásokat: vagy traiisz- gressziókat; Bersier szerint pedig orogenetikus és izosztatikus hatásokra „himbálódzik" a szárazföld. Ezek talán még leginkább olyan értelmezések, melyeknek alap.iáu a „ciklicitás" szót nogosiilt- nak tarthatjuk. Ttt ugyanis bizonyos fokig okszerű, lényegi a vál- takozás, míg az esetek {ill. megokolások) többségében a változás vélet- len. Ug^-aiuis egy újabb hegységképző mozgás nem azért következik, mert előzőleg már* elmúlt egy; ellenben egy izosztáziára törekvő elmozdulás közvetlen következménye lehet a megelőző hegységkép- ződésnek; vagy pedig az üledékösszlet összenyomódása (tehát a víz méh'ülése) azért következik be, mert előtte az üledék felhalmozódott, vastag lett. kiszorította a vizet, vagyis mert előbb sekélyedet! a víz. Ezekből is azonban csak a változások ismétlődése, nem pedig az egymás után többször ismétlődő változások hasonló mérete követ- kezik. Az üledékképződés ütemességéről tehát az a véleményein, hogy erőltetve lehet ráolvasni szabályosságot az üledékképződés váltako- zásaira s nem könnyíti ez a rétegtani beosztásokat és elhatárol ásó- idat. Bele kell nyugodnmik, hogy a rétegtani egymásután csak tény és nem szükségszerűség; csak megállapítható, de' nem ,.a iiriori" k ikö vetk ezt e t h et ő. Rhvthm in se(dimentation Ry : L S T I! .V U S Z I. MICKORHYTHMS. Establishing the presence of microidiythms in sedimentsisa most simjile problem. Only tAvo different characters are to be pointed out here (coarse and fine, calcareous and less calcareous, dark and light colored) which may be eaused by the variations of one single factor; and if without measuring the thickuess and horizontal eonstancy of the laniinae, this rhytmicity seems to be quite regulái*. Chemical analysis of laminae of Ü.l — 1 mm thickness is difficult; distiuguishing maci*ofossils of the two kinds of laminae seems to be impossible. In the Wells of the Hungariaii-American Oil Ind. Co (MAOKT) laminaceous maris, or sandy maris were found in mamy localities, all at the limit of the Miocéné and Plioeene. They are fossilless, bút their stratigraphical position and petrographical resemblance to fossiliferus Sarmatian maris in Medjimui-je prove them to be of Sarmatican age, The alternating darker and lighter coloured laniinae differ from one another as the lighter laminae are more sandy and niicaceous, and contain more CaCOs. The thickne.ss of the laniinae seems to be quite the sanie, (at first glancé), the double laminae ai*e estimated to be 1 — 2 mm. TJiroiigh pocket-lens ono notes that somé laminae are teii times or more thicker, or thinnei* íhan others. The microscope reveals that 1. a lamina may vary 41 ;; laterally very uiiifli in thickness, up to lU tiines occcisioiially, 2. somé laminae wliicli looked like a siugle dark one, rea'ly are eomposed o1 teu or more altemat ing Műn, light lainduae amd t.liicdier dark oaes, i. e. thei*e is a seccndary ‘hypomierorhythm here. In cores írom well B. 57 (Budafa-field), between. the depth of 1473 and 147Í) m the l)an- ding is very distinet. Tlie average thiekness of the light laminae is 1 mm; the thinner ones are ouly 0 05 — 0.1 mm. The average thiek- nes.s of tjhe dark laminae is 1 — IVmim, the thinnest ones heing about 0.1 mm. Between 1479 and 14h>5 ni tlie lamination is quite siniilar to the above mentioned ones; bnt at a spoí the thiekne.>.s of laminae is as folloAvs; a dark lamita of 0.3 mm thieknees is in the middle, above and below are light ones, eacdi 2 mm; then np and down are- donhle- laniinae of 0.2 mm thiekness. Somé authors eonsider sneh lamina (and „varvig lera“-s) as Iáid doAvn in one year (9). Bnt the regnJarity of this lamination is nőt énongh fór the interpretation of the lamination being the resuits of somé regulái- periodieal eauses — as the eivonlation of the eartli around the sün. We need more oeeanographie ohservations* in con- nection ívith these phenomena. It Avould nőt be earnest enongh to regard the numher of douhle laminae as a ealendar, and to eonsider the suhordinate finer laminas as sediments of a month, if there is a dozen of them is a chief-lamina, and if there are only 10, to snppose tAvo-month vacation yearly in the sedimentation. The expression .,rhythmic“ is too mneh fór sneh alternations which are laterally and vertically irregular. „Eliythm" means that we always know when and what follows; here the ' length of eaeli „beat“ is quite uncertain: after a light lamina of 0.1 mm thiekness a dark one of 0.2 or 3.0 mm may follow; this is alternation, hűt nőt rhythiin. 11. RHYTHMICITY OF IMEDIUM SIZE. in the wells of MAORT (and perhaps in nearly all drillings of ihe World) it is a eoinmon thing that in a greater sieries of sediments two different kinds of rocks are alternating. In our neogene heds elay and sand are predominating; elsevhere in older formations limestone and -ahale, or mari and sandstone alternate. Schlumherger- diagrams inclicate sneh alternations well. The oil ivells of SW-Trans- danuhia cross thousand or more meters of alternating heds of samd and clay. The regularity of these alternations is most apparent in the Upper Pannonian; here the clayey or sandy natúré of the sedi- ment (i. e. the degree of porosity) changes somewhat regularly; hiií the transitions between maxima and minima are quite irregular. In one case the deerease of the porosity-value is slow or step by step and the increase from a minimum to the maximum is sudden: in other eases it is quite the contrar.v. At first glancé the distances between the maxima (the most sandy beds) seem to be equal. Measured though puntcually their regularity is nőt so very surprisiug. In one of the most „regular“ in.stances (MAORT well Nádasd 1., depth of 482 — 580 ni), between the 28 maxima of poro.sity-log, the vertieal distances in 16 eases are 3 — 1 m, in 6 eases less than 2 m and in 5 eases more then 4 m. So .,rhythm“ here is nothing more than sand and elay passing intő one 414 another eitlier ciuickly or slowly, and cday ahvays oomes altér Síind. I doubt Avliether this deserves the uame of „rhythmicity“. If two compo- nents are alternating, when one ahvays comes altér the other, is uot a Avoiiderlul geological appearanee. This is a simple grammatieal rule: .,í^fter“ means „other“ compared to „oue“. The compouents „clay, saiidy clay, saud“ caunot he called thrse dilferent memhers of a series, hűt ouly tAvo, elay and saiid heing nőt sharply separated Írom one another. If sonieone considers theni as three different. independent memhers then the inconstaney of the médium memher (sandy clay) may alsó he opposed to „regularity“. In Transdanuhia 1 studied many ol the Miocéné and Pliocene sections and have nowhere found the alternations of two or more different kinds of sediments to be really regular. As to my knowledge nohody did, in all Hungary. T, Szalai gives (10. p. 12) a section from N. E. Carpathians where Avi'hin thickness of B8 m palaeogene flisch sandstones and shales are alternating, heds l)eing from 1 cm. to 6 ra thick. The most regular part of the section is as follows (N = sand- stone. L = shale; thickness in cm N 12, L 20, N 20, L 20, N 120, L 30, X 150. L 10, X 140, L 20, X 280, L 10, X 300, L 5, X 20, L 15, X 70, L 20, X 30, L 38, X 60, L 20- cm. Those who are fond of rhyth- micity may fiúd it interesting that petrographic facies, i. e. the circumstances of sedimentation are neither the same throughout this section, uor of more than Iavo different kinds: I liowever. dn nőt call it . rhythmicity“. III. CYCLOS OF SEDIMEXTATIOX. Khythm of major scale, or cycles of .sedimentatioa are often mentioned in Hungárián stratigraphic literature, nőt concerning Transdanuhia, hűt chiefly the XE part of Hungary. They wei"e chiefly claimed hy F. Horusitzky, in the years after 1930. The characteristics of cyclicity were nőt much studied, l)ut somé geologists (F. Horusitzky, Xoszky Sr. Fereuczi, Kretzoi, Szentes) tried to make delimitations hetwcen stratigraphic units in such a v: ay that transgressions should coincide with important stratiTraphic limits. They never proved that cycles in different regions must he of equal leught, that a cycle could nőt contain more than one étage, or that one étage could nőt include more thau one cycle- Bút, in this case, cyclicity of sedimentation canuot he of much use fór pale- outologic stratigraphy, and it does nőt ex]n*ess more than that sedimentation could nőt have gone ou hefore it hegan, and it lasts till it comes to an end. Thi^ íhoAve^■er i,s uot rhythm. and nőt geology, hűt simple logic or grammar. The seperation of the Upper Oligocene and Lower Mediterra- iiean mariiie sands in the vicinity of Budapest is uncertain. Somé authors try to prove the iuterealation of a short Continental period, others deny it. The limit, hoAvever, may he placed loAver or higher, as one likes. SW of Budapest, in the middle of the Mediterranean there is a hreak in the mariue series; marine shallow-water deposits follow in the upper Mediterranean. N and NE of Budapest however, in the middle of the Mediterranean there are deep water sediments present. Consequently Ihere is no sufficient evidence of a new cycle of sedi- mentatiüii beííinning; witli the Miocéné; in tlie initldie oi' tlie Miocéné thei’e is a limit of a cycle in one region, and nőne in the other. Leytha limestdnes are at tihe end of the Mediterranean, followod hy Sarma- tian limestones. Both are shallow-water deposits, the latter being of braikish facies. Pannonian clays and sands of still less salinity fol- low Sarmatian Avithont a generál break in the sedimentation. If one takes the Amriations of salinity as criteria fór beginning new cycles. one inay &epai*ate the Pannoniam from Miocéné without any intor- niption of sediinen tilt ion being really oibser\'ed. There Avas a Continental period in the Oligocene and LoAver Mediterranean of the Mecsek monntain in SE TransylA^ania. In the northern part of Mecsek there are deep-sea clays (schlier) in the middle of the Mediterranean; aboA-e them marine shalloAA'-Avater deposits, and then Sarmatian and Pannonian like those at Budapest. In NE Mecsek there are lignité beds in Upper Mediteiranean, The middle Mediterranean of S Mecsek is composed of shalloAv marine facies, the Upper Mediterranean beeomes deeper marine step by step, and then Sarmation clay, LoAA^er Pannonian clay and Upper Panno- nian sands folloA^^ So a „eycle“ began higlier than the base of the Mediterranean and Avent on differently ou both sides of the Mecsek Monntain; a thorongh break in sedimentation is noAvhere present. In the bore-holes of Maort in SW-Transdanubia Middle Medi terranean Avas reached in schlier-facies; then sandstones and limes- tones of the Upper Mediterranean folloAA% aboA'^e them laminaceous Sarmation maris, Pannonian clays and sands Avithont any interrup- tion of the sedimentation bút salinity continnonsly decreased upAvards. The jmungesit beds of lacustrine facies (clays and sands mith Coii- geria and Limnoeardiurn) here eorrespond to the Dácián of Rounia- nia. ElscAvehi-e in Transdanubia this facies comes to an end in t'he Pon- tian s. str. This series ditfers someAidiat in somé Avells from the gene- rál type, so that in Hahót Upper Mediterranean limestones trans- gress OA’er Mesozoie, in Inke there are tokens of denudation in th;* Upper Mediterranean and Sarmatian. During the Pannonian age the laké constantly became shalloAver in SW-Transdanubia. The -same ohange in facies is nőt only A^ertical, bút horizontul as aa'cII; the LoAver Pannonian liecemes more sandA^ aud near-shore facies from SW to NE. ' All this, in my opinion do$s nőt proA'^e any regularity in the variations of facies, aud there is nőt mucii possibility Fór the stndies of rhythmicity to be really usefnl in stratigraphy. IV. DISCUSSION OF SOMÉ PAPEBS DEALINO WITH RHYTHMICITY. There are mauy interesting papers conceruing idiytm in sedi- mentation. Texts and idealised sections try to prove the existence and characteristics of rhytmicity — somét imes its importance and usefulness in stratigraphy as Avell. I dare nőt say that I have been able to stndy all stich papers, and that I could contradict everythiug AA''hat they quote about rhytmicity as I liat’^e nőt seen the localities and outcrops they deseribe. After reading a lót of descriptions of the rhytmicity trongh. I ani moi’e conAÚnced that rhytmicity is nőt a 41fi generál law ol' seclimentation, is of nőt much use fór studies of facies, and of hardly any use fór stratigraphy. The alteruations in sedimentafion seeni to be dependent on a lót of important nonrhyt- mic causes, and of very small number of non-important rhytmie causes. The resiilt of tbese numerons simult a neously acting canses must be irregular, or ouly very seldoin nearly regulái*. What is cal- led „rbytm“ in sedimentatiou is nőt a generál law, bnt a rare exceptiou. In tbe following, I sball try to discuss somé of the papers dealing with rhytmicity of sedimentation in regions outside of Hun- gary. ^ ■ Tbe statements as regards tbe existeuce and natúré of rbytui, or cjmlicitj' in tbe XlX-tb century were nőt less dai’iug and posi- tive than tbose in tbe secoud and third deeades of our century. Xew- berry (7) descx*ibed tbe cyele of sedimentatiou as a „tvaiisition in character of sediment, typically ranging from sandstoue to sbale. tben to limestoue, and ending witb a returu tó fine clasties.“ Tbis simple regularity was questioned by Ulricb (12); lie hokis it to be nőt a fact, bút an ideál priuciple ouly. Vau den Broeck (1) in 1883 empbasized tbe imporíance of tbe rule, tbat tbe sequence of gravel saud, elay, sand, gravel correspoad to a cycle and generally eontains a obaracteristic fauna of i*^s own. Bút aecording to bis views clay may be absent in tbe middle of a cycle, or gravel, or botb saud and gravel ma:/ «lso be absent at tbe end, after a wbole marine cycle a wbole brackisb or fresliAvater cyele may be included in tbe same étage. — If so, Ave cannot speak of a reál regularity, nor can Ave make stratigraphic delimitations based on tbis suppo.sed cyclicity, bút Ave must turn baek to the fauna. Rutot (8) declares tbat stratigraphic limits in tbe Franco-Belgian teríiary series are ahvays to be fixed at such plaees Avbere graA’els are inter- calated among fiuer sediments. Tbis ,.rule“, hoAveA'er seems to be of nőt much A’alue. Micro- and maeroeycles can bardly be distiuguished from 0110 auotber; stratiggrapbic limits may alsó exist Avitbout tbc presence of graA’els and tbe generál teudeney of moA'enieuts may be interrupted by a „perturbation“ of opposite character, as sIioavu by Rutot’s OAvn sketeb (8, fig. 10. p. G4.). (See Sue.ss’s remarks. ..Antlitz“ 11, p. 279.) El'bert in cretaceous sectious of Germany observed tbat multiple repetitious of limestoue and greeusand are irregular and that tbe same fauma occurs repeatedly in many borizons. Ulriob (12) extensiA’ely diseusses the problem of cyclicity. On page 315 be Avrites.: „The cycles are certainly nőt coordinate and nőne fits a major unit of tbe stratigraphic column accurately. Tbe petrologie sequence. too, is the same in different areas, nor are the correlated beds ahvays eA’en approximately conteniporanecus“; and on p. 317: „At their best the function of cycles of deposition in stra- tigraphic taxonomy is corroboratiA’e and nőt initiatÍA’e,“ Bút in con- trast to tbis, in making bis stratigraphic scale he exalts textonic rhytmicity (p. 600): „Rbytmic moA’ements are indicated by tbe dh’i- sion of eacb éra intő four systems. and most of the syxtems intő tliree coordiiiated series“. Tbis boAverer does no^ mean more than tbat be joins so many cycles togetber intő stratigraphic units tbat tbe sym- 417 iiielvy ueedi'd by liiiii wouM ibe öbtainod. Ulrich and Stille’ü followens toa earnes^ly take tlie „rule“ tiliat teetonic movements must be rela- tively quiek and eonteinporaneous, and of big liorizontal extension. There are inany exceptions lo this „rule“ (e. g. where folding is eon- finuous, and its horizontal oxtenision very delimitcd, or the strip of the folding i)rogressively passeis sidewise from one region to another). A stratigrapliy based cbiefly on siieb a nile imvst be unna- tural. De (leer’s laminatious „varvig leras“ are good ex'amples of rhytmicity on a small scale; bút tlieii- regularity (the equality of ránk of the varves which are 8 times thinner than the others) are nőt suffieiently proven. The questiou whether the ,.varves*‘ corres- pond lo years, needs mueh study of the reeent sedimentology. Klilpfel describes the eyclicity of the Jura ‘'sic beds of Germany. According to Ilim (4, 5) the sequenee of sediments in a cycle is clay. mari, liniestone, endiug wiht litoral sedimentation or denudation. During a cycle the fauna sliould be tlependent on tihe faeies, and in the next cycle a new fauna sliould follow. In his sketehsis, liowever, \ve must observe that the above mentioned sequences of sediments are very often deficient, and sand may occur in them at different heights. Kliipfel himself declared that parallel or nőt parallel cycles may exist in neighbouring territories. And chiefly that (p. 108) ,.a cycle or subcycle coincides very often with a zone of Ammonites, sometimes a cycle comprises more zones, bút a zone of Ammonites rarely comprises more cycles“! By this he himself ccutradicts all he had said about the L'aws of faunis- tic and sedimentary eyclicity. The same author in another paper (0.) gives the sequenee of sediments in a zone as follo'ws: sand (. a“) — sandstoue ívith pirite. calcareous sandstone or detritus of fossils (,,b“) — ■ oolite or ircnooliíe (c.“) — liimestone (> d“). Their , regula r“ repetition in a section during 6 cycles i.s as follows (6, p. 182 — 183), the types of sediments being shoivn by the letters above in paran- theses and the limits of the cycles by; b|abcd ac acd aejbe. So in a representative section there is only one full cycle, and l'ive different types of cycles among six cycles! His idealized sections showing the horizontal distribution of faeies, and giving reasons fór Ihe incompleteness of the cycles in somé places, are suíficient to prowe that transgressions Avere ahvays sIoav and regressions quiek, and therefore each cycle must begin \\Tth the ooarse sediments and be finished AAÚht the fine ones. Bút one easTy can draw another idea- lized section wherein trangressions could be sudden and regression slOAV. Kliipfel on the other hand very correctly opposed Pomneck.i’s prímitive and unfounded theory that the alternating beds of mari and limeetone should be identified with the 35-years climatic cyc- les of Biáickner. Arbenz emphasizes that stratigraphy must be made in the epicontinental sedimentary series (nőt in geosynclines) where eye- lic sedimentation is normál. If cycle is defined as tAvo, three, or four kinds oi' stoiies (or faeies) oomiug one after tlie otliei-, in a strici order, where somé of these members may perhaps be absent, then eyclieity is really very obaracteristic fór epicontinental sedimen- tations. — Bnt liOAvever, if the term „cycle“ sliould meam someithing regular, or symmietric or coiistant, then I must question its existence. Stille does nőt give reál details and proofs of tectonic and sedimentary rliytm. In his sketch the curve showiiig the alternations o’f movements and faeies in the Franco-Belgian Paleogene, and in tlie Middle-Enropean Trias, is irregular to sneh an extent that the term „rhytm“ would be absnrd to u«e fór it. Prebold stndies tlie eyclieity of Jurrasie sedimentation (2, 3). He stated tliat in the Lias of Lorraine there' is a. rhytmie alternatioh of clayey and ealeareoars sediments, and that there is a strici oonnec- tion between fauna and petrographic faeies. In his idealized sketehes this really is the case. Bút when we come to reál loeal data, theu we fiúd that in one of his best sections there are -nőt moreíthan 2 faunas in 8 cycles; that during- a generál transgression there may be regres- sion as well in a speeial smaller basin; that entirely different sedi- ments may oecur in the same placc (e. g. in the plaee of limestone there may he mari, conglomerates, or sometbing else). Tlie relation of cycles and étages is nőt A^ery cléar (see 3, p. 540): In the Lias béta of Lorraine there are 2 cycles, the loAver one is complete and the upper one is represented only by a bed of limestone, small r'aytms appear weakly, The Lias gamma eomprises two incomplete cyeles; it is complicated by small idiytmus. Lias delta is a full cyele con- taluing two incomplete. cyeles of medium-size and many microcycles. — AU this means that different sediments follow each other in an inconstant order and the changes in sediment and fauna are nőt parallel. This however, cannot be ealled „rhytm.“ The rhytms of major size deserihed by Winkler (14) are nőt more regular and nőt more useful fór stratigraphy thau those dis- cussed previously. Bút his idiytms of small scale: alternations of fiue and coarse clastics in the „Bandermergel“, or regular alter- nations of sandstones and maris in Jurassic and Cretaceous series really are interesting. Whether such alternating beds are „animal ]'ings“, or 35-year periods of Brüekner or 21.000-years perihelic changes, would be difficult to answer. We should never forget that there are very simple explanations alsó fór manyfold alternations of tjhin calcareous and clayey beds. According to Wepfer (13) these may be caused by the diagenesis after the deposition of a single and constant, unchanging sediment. Stanips interesting work coneerning cycles of sediiueutation in the Eocéné strata of the Anglo-Franco-Belgilan Basin deserves to be dealt with in detail, biat I hope this Avili be done by someone more aequainted with the region thau I ani. Froni his deseriptions it seems to be clear that in spite of hoidzontal inconstancy of the faeies the strata may be grouped intő cycles. I am nőt quite eon- vineed whether this would be more than making stratigraphy in the old manner by means of faunas. and drawing the paleogeography by means of studies of faeies. Though there may be somé places, where changes of faeies are to somé degree ..regular“ Ave can still mnike nőt mucii use of it either fór the estaibiishinent of a perfect 411» stT.atii^rai)liy, or foi- ))roviiiií>' the in'oseinoe of rliytmiic caiise-s of 'tlie ohang'os. Síamp in aiiotlior paper (9.) discusses tlie natúré of rhyt- inic bandiiií; oii a. smaiH scaile in the itert:rary secliments of Burma. Eacli double lainina sliould represent the .?ecliineut Iáid down in onc year, (5—20 years per inch. The counting: of laminae inight maLke tt po^'aible to determine the duration of geologioal periods ' (p. 528); bnt one niight asik Axihether s e dián e utat ion must only be dietei'mined by la single pair of factors instead of by many of them whioh may xiaiT more often than twice a year (see reinarks of Prof. Kendall too, in tlie diseussion mentioned (p. 528). In closing the recapitnlation of literary data, we must mention tu’o fine siunmarisations of the problems of'rhytm or cycMcily of sedimentation, one by Dacqué of the year 1915, and t)he other by Twenhofel & Tyler (11) of 1941. These books quote meitihods and •inany of the examples deiscribed by other authors, eritieizing them vory correetly, bnt in too mild a manner. 1'. C0NCLUS10N8. Besuiniing lall thai was prox^ied by diffei'ent papers and my own invesitignjati/ons I shonld define the „inile" of riiythm in sedimenta- tion as follows: Sedimentation is either coustant or inconstant. Wheu it is inconstant theu changes are either vertically absolutely irre- gulaji’, or showing a veiy ama'^l degrqe of regulairity; horizon- tal ohanges in facies .seldom alloxv the simple identifieation of petrograpih'ie series in different areas. A ohange from shialloxr- Avater sediinents to deepsea deposits and baok to litoral ones is nőt rare, and it my be called a cycle. Such cycles may coincide Avith.stratigraphic units, or may be i)igger or smia'llea*. The sub- ord’nation of different sized cyd'es by irts own cliaracteiústics Avithont fannas) is impo.ssible. Syinmetry in somé skertches Avhioh Avould show the ohaiiac- ters of alternations in the sedimentation is ofteii surprising. Bút this regulaiiáty of the lines represienrting geoilogical piie.uo- mena AA’as ob+ained in sucli a manner that immeasurable things AA'ere measured, and „tendencies“ AA'ere displayed as if they Avere quan^ities. Jfanyfold alternations of different sediments, beds, or thin laminae are geueially irregn'iar; little regnlarity occurs thene where differentiation of a single kind of siediinent intő two alternating kinds of strata is probably the conseqnence of diagenesis. I myself faxmi* the word „eyele“ of sedimentation more tlian the term , rlivtm“. I prefer such a cirele, all points of Av-'hich are at different disbances from a centi’e, — compared to .surdi a „idiytm** where the length of each beat is different. So rliytmicity of sedimentation does nőt seem to be a really exLst ing and useful „iaxle“. We sli ould d o bet tér nőt t o hasé any important geological statemenits on it. 42(1 IRODALOM. ~ BIBLIOGRAPHY. 1. Vnu deti Broeck: Mote sur im iiouveaii mode de classii'icatiou et de notation ;?rapMqne dew dépot geologdques base öur Tétude dep> phénoméTies de la sédimeiitation maríné. Bull. Mins. Roy, d’Hisl. Natúr, de Relglque II. 1883- 2. Frebold H.; Über cyklisohe Meeresscdimentation, Leipzig, 1925. 3. Frebold H.: Die stratigraphische Stelluua- des Lotliringer Lias. Neues Jabib. Bell, Bd. 53. Abt. B., 1926. 4. KUipfel ír.; Zűr KentuiiS' de^ Lothiánger Batboniem. Geol. Rund- söhau. VII. 1916. 5. KUipfel ír.; Über die Sedimeute dér Flasobee im Lothriuger Jura. Geol. Rundseb. VII. 1916. 6. KUipfel TI.; Bezieiiungen zwiseben Teiktoulk, SedlmentatioTi uaid Palacgeog'J'aphie in dér Weser-Ei'zformation des Ober-Oxford. Zeitsciir. d. Deutseh. geol. Gesellscb. 78- 1926. 7. Xfu'berry J. S.: Cycles of depositon in Americain sedimentary i'ocks. Proe, Am. Asisoe. Adv. Sci. vol. 22, II. 1874. 8. Nufo<^ A.; Les phénoménes de la sédimoatation maríné étudiés daus lenre rapport avec la stratigraphie régionale./ Bull. Mus. Roy. Hist. Nat. de Belgique. 1883. 9. Stamn Z. D-; Seasonal Rbythm in tbe Tertiary Sedimeiits of Buimia. Geol. Magaz. 62, 1925. 1(1. Szériái T.: Az északkeleti Kárpátok geológiája. Geology of tbe Nor- tbeastem Carpathiauis. Földt. Int. Évk. Ann. Inst. Geol. Hungar Vol. 37. 1947. 11. Twenhofel — Tyler: Methods of Study of Sedimönts. London, 1941. 12. Ulrich E. O.; Eeviision.of the Paleozoic Systems. Bull- Geol. Soe. Amer. rol. 22, 1911. 13. Wepfer: Die Ausougungs-Diag’eue^e. ihi-e Wirkung auf Ges*^eui und Fossilinhalt, Neues Jalirb. f. Min. Bell, Bd. 54. Abt. B. 1926. 14. U'inkler A.: Zum Schichtungsproblem. Neues Jb. Bei!. Bd. 53. Abt. B. 1920. A nagybörzsönyi ércelőfordulás* l> A \ T ó (; A B O I? A Földtani Intézet megbízásából Nagybörzsöny környékén 1946-ban az éreelőfordulások kérdésének tisz-ázása céljából földtani vizsgálatolkat végeztem. Ezt a területet az utolsó luVsz évben részletes felvételen kíviU U) több geológus és bányamérnök megvizsgálta és egybehangzó vé.enté nyük alapján a börzsönyi bányászat általában régi eredményfelen kutatás hírében állott. A ikülszín és a hozzáférhető vágatok felvétele arra a megleiJÖ ered- ményre vezetett, hogy csak az utolsó évszázad műveletei voltak tőke- szegény és gyaki-an (szakképzettséget is nélkülöző kutatások. A középkori művelés során a kibúvástól a völgytalpig jelentős kiterjedésű fejtések alakultak ki a tárók több helyen tömedéket, ill. fejtési üreget értek, tehát azokat érdemC'S volt egyszerű eszközökkel vésett tárókból ki- bányászni. Ezt a tényt az utóbbi kutatások leírásai nem ha;ig.súlyoz- ták holott az 1948 augusztusában megindított bányászati kutatás indo- kolásában ez állt az első helyen. Ezért nem érdektelen a börzsönyi bányászat történetére vonatkozó néhány adatot figyelembe venni. Az adatok átengedéséért Vastagh Gábornak hálás köszönettel tartozom. Nagybörzsöny 1417-. (2) 1428- (3) és 1439-ből (4) származó okleveles adatok szerint a XV. században termelő bányaváros. A betelepített német bányászok a század közepetáján emel- ték a ma is álló ősi hányainotívumú templomot. A bányászkodács valószínűleg a török előretörésével szakadt meg, egyik forrás >zerint a telepes bányászok el is menekültek. Az elfelejtett bányák újranyitására, illetőleg a készletek felhasználására a ftljegyzésidlí szerint 1610-ben (ő) és 1708-ban (2), Bercsényi idején történt kezdeménye- zés. 1784-ben a tengődő bányászkodásból került a wehrlit néhány darabja Kitaibelhez de egy évre rá már a bányák felhagyása^aniatt nem tudott az anyagból öbbet gyűjteni t6). 1847-ben az újranyitott bányák művídésére bányatársulat alakult, melynek bányarészvásárlási felhívása ránk marad!. (7) A kezdemé!i.vezés újból elakadt. Kiss .Józ.sef vállalkozó 1913-ban hozzáértés nélkül újra- nyitotta a bányát, de az előző hábortí alatt felhagyta. 'A iharmincas évek- l.en a hercegprímási uradalom és Sarlós József magánvállalkozó kezde- ményeztek rövidéletű kutatást, melyek új feltárásiokig nem jutottak el. Összegezve tehát a hányó 'zat történeté; Nagyböi-zsönybeu rendszeres bányaművelés a középkor óta nem folyt. A XIX. század óta végzett próbálkozások távolról sem jutottak el olyan feltárásokig, hogy eldönt- hető lett volna, hogy a régiek által primitív eszközökkel művelt érc- előfordulás érintetlen niélységbeli része a modern bányászat módszerei- vel hasznothajtó módon k'termelhető-e és van-p akkora érckészlet, mely rendszeres bányászat és éreelőkészítő felszerelését indokolttá teszi. * E’őíidta a Magyarhoni Földlani Társulat 1949 októher .Vi szaküléséji. ‘lUiíy^/ílíic^ íi. 42:^ A kérdés végleges eklöutésére indult meg az Iparügyi miuiszter rendeletének értelmében a bányászati kutatás 1948 augusztusában. 1949 májusáig főleg a régi vágatok líjranyitása folyt. mely bár a régi bányászkodás kiterjedésére fényt derített, a várható ércmenuyiség és minőség kérdésében nem nyújtott sokat. Űj feltárások még kezdeti álla- potban vaiinalk, fokozottabb kihajtásuk korszerű gépi felszereléssel ezután várható. Az ediligi vizsgálatok adatainak összegezése a 'további kutatások ))erspektíváját igyekszik ímegadni. AZ ÉRCELÖPÜRDULAS KÖRNYÉKÉNEK FÖLDTANI ALKATA A Börzsöny hegység belsejében, az ércesedés közvetlen és távo- labbi környékén végzett részletes, műszeres felvétel rávilágított az Északi-Börzsöny jellegzetes rétegvulkáni felépítésére a különálló vulkáni kúpokból álló Déli-Börzsönnyel szemben. A két hegységrész határát körülbelül a Nagybörzsöny — Irtáspuszta Ny — K vonal jelöli ■ Az Északi-Börzsöny fötömegét a túlsúlyban levő vulkáni agglo- merátummal váltakozó piroxénes amfibol- vagy amfibolos piroxén- andezit-lávaárak és telérek építik fel- Ez a néha szabályossággal ismétlődő vulkáni lepelképződmény, mely a hegység le'gmagasabb részeit is alkotja (Csóványos, Nagyhideghegy), a tiatalabb, újharmad- korinak vehető vulkáni képződmény. Ebben a piroxén jelenlétével jellemezhető rétegvulkáni képződ- ményben kb két km széles és 10 km hosszú ÉÉK — DDNy irányú vonulatban lépnek felszínre az idősebb, feltehetően óharmadkori vulkánosság biotit és amfibol jelenlétével (valamint piroxén hiányá- val) jellemezlietü képződményei. (1. ábra) A vonulat keleti és nyugati határvetők között, környezetéhez képest kiemelt helyzetben van. Az elmozdulás korára fényt vet a Ny vetözóna mentén feltört, haránt- vetők által eldarabolt amfibolandezitteléi*, mely megjelenésre egész környezeténél frissebbnek, fiatalabbnak látszik. A biotit-amfibolos vonulat is réteg'^mlkáni felépítésű. Csaknem teljes egészében zöldkövesedett, sok helyen kovásodott is, úgyhogy agglomerátuma sokkal összeállóbb. az átalakulások során szinte egy- séges kőzetté vált, melyben az egykori bombák, lapillik körvonala egészen elmosódott, A vonulatban különféle andezitek és dacitok zöid- kövesedett lávaárai, telérei és lakkolitszerű tömegei találhatók. Az ércesedés ezekben az óharmadkori vulkáni képződményekben található, a Mátra éreesedéséhez hasonlóan. Hintett pirit az egész vonulatban nagy területen elterjedt, kaolinosodás ellenben csak az ércfelhalmazódások környezetében. A legszámottevőbb ércelőfordulás a Rózsahegy tömegében imitat- kozik. Ércesedések és ezeket kísérő elváltozások a Rózsahegyen két, közel párhuzamos telércsapás mentén a felszínen nyomozhatók vol- tak. Erre utal a kutatógödröknek, „pingáknak“ két közel párhuzamos süra- melyeik a Rózsahegyet É — D ill. ÉÉK — DDNv irányban szelik át. Egyik a Királyréti, másik a Fagyosasszony — Rózsabányai telér- csapás. A kibúvások alá hajtott vágatokból a Rózsahegy déli és északi lejtőjén, vagyis a Keresztvölgy és a Kovács patak oldalában a középkorban teimielö bányászat volt. Bányapuszta. Kuruepatak érc- előfordulásain csak kisebb jelentőségű l)ányászat folyt. 8‘ •oiir)il()0;N^ ' ' kalkopiritbe rágja bele magát és az alárendelt mennyiségű tetraedrit. Bár, mint hangsúlyoztam, a fagyosasszonyi részből tulajdon- képpeni telérérc eddig nem állott mikroszkópi vizsgálatra rendelke- zésre önként kívánkozik az összehasonlítás a rokon eredetű, kétféle kifejlödésű ércesedés között. Tulajdonképpen a Rózsabányában a Bi megjelenése idézi elő a második fázis termékeinek különböző- ségét is. A Rózsabányában a második ércképzödés ólmát a bizmutin kötötte le, ezért jelenik meg az ezüst proustit és argentit alakjá- bau. xV Fagyosasszouy telérek galenitje a teljes ezüsttartalmat magába vette és az arzenopirit külön, idiomorfan vált ki. AZ ÉRCKUTATÁS BÁNYÁSZATI KILÁTÁSAI. Távol vagyunk attól, liogy a nagybörzsönyi ércelöfordulávS gya korlati jelentőségéről, vagy gazdasági értékéről bármilyen, feltételes formában is beszélhessünk. A történeti adatok és az ércelöfordulás teleptani ismertetése azonban, azt hiszem, mindenkit meggyőzött arról, hogj^ a kutatásek meg'ndítása indokolt volt és a feltárások adatainak józan földtani megítélése alapján gyakorlatilag hasznosít- ható érefelhalmozódást fel lehet tételezni. A bányászati feltárások eddigi kiterjedéséből komolyabb bányá- szat alapját tevő ércké.szlet a legszerencsésebb esetben sem lenne megállapítható, tehát az ércelőfordulást mennyiségileg megítélni, az eddigiek alapján még nem lehet A nagybörzsönyi éi'cesedés különleges „egjmiásbatolt“‘ kifejlő- dése lehetetlenné teszi, hogy legalább afelől tájékozódjunk, hogy fel- tárásaink az érctelep milyen mélységi övét nyitották meg. Pirrhotiu és proustit egymásmelletti jelenléte szembeötlő bizonyítéka az érc felemás összetételének, melyből szintjelző adat nem olvasható ki. Az ,,egymásbatolt“ két ércgeneráció mennyiségi arányának fokozatos eltolódását várhatjuk a mélység felé, vagyis a nemesfémek csökkené- sét és Fe, Cu, Zn. esetleg meg Pb, Bi, Co mennyiségének növekedé- sét. Mindezeknek az általános törvényeknek Nagybörzsönyre való alkalmazásánál azonban határozott kiindulópontunk al g van. A ko- rábbi ércképzö fázistól következtethető magmaközelséget az érc- mennyiség szempontjából nem látom feltétlenül elkedvetlenítönek. A nemesfémes ércesedésnél ])edig nem vehetjük bizonyosra, hogy ugyanattól az ércmagmától kell-e az éretek p-öveket számítanunk, mint a korábbi fázis esetében. Arra vonatkozólag, hogy a bánya eddigi feltárásaiban megütött éreesedések a fejtmény átlagösszetételével számolva, mennyiben bizonyiilnának mürevalónak, eddig igen kevés határozott adat áll rendelkezésre. Legtöbb elemzés az Alsó-Rózsabánya aknakörnyé'ki friss és felfrissített -feltárásaira vonatkozólag van birtokunkban. Ezekből az látszik, hogy csak a mintegy 20 m széles érces csapáson belül várhatók érccel dúsabban impregnált közök. Ezek fémtártalma szeszélyesen változó. Egyetlen friss harántfeltárásunk adatai szerint az érccsapás teljes szélessége átlagban 3.4 g/t Au és 76 g/t Ag tar- talmú. Ezenfelül még figyelemreméltó Bi (0.5%), Zn (4.8%) és Pb (C.78%) tartalmak is mutatkoznak, ezek azonban nem tekinthetők átlagértékeknek. Mindent összevéve tehát, az Alsó-Rózsabánya impregnációs érce lejtésre érdemes lehet, ha az érc fémtartalma, csapásmentén és füg- gőlegesen nagyobb kiterjedésében a harántfeltárásban megismerthez h a sonlónak adódnék. ÖSSZEFOGLALÁS. Az ércesedés óharmadkori biot't-amfibolos vulkáni képződmé- nyekkel áll kapcsolatban, melyek törésvonalak között zölelkövesedve lépnek felszínre a hegység főtömegét képező újharmadkori piroxén- 43-2 aurtezit sztratovulkáui képzödméiij^ék ' között. Az érc két fázisban líeletkezett: az először kivált pirrhc'tin-kalkop:rit--kalkopiritcsillagos szfalerit-bizmutin ércanyagot részben átépítödés és helyettesítés révén pirit-szíalerit-gálenit-cosiaLt-vöi-ös€züstérc-arzeiLopirit váltja fel. A középkorban haszonnal művelt bányahely érintetlen mély szintjét érdemes lehet hányászatilag feltárni. Sulphidic őre occurrence of Nagybörzsöny (N. Hungary) by ü. P A X T Ó üre bodies appeár in Earlj^ Tertiary audesitic roeks, charac- terized by biotite and amphibole and with the absence of pyroxene. Alternating lava floAvs and agglomeratic tuffs are strongly propyli- tized, partly kaolinized. These Early Tertiary volcanics are con- fined by two NNE — SSW fracture lines AAŰthin the Miocéné pyro- xene andesitic massts íörming the bnlk of Börzsöny Monntain. Mining exploration started Avitli the reopening of médiáéval workings in the Rózsa-hill. These show, that the precious metál bearing lodes have been stoped on several sections from the outcrop down to the gronnd Avater leAml. XeAv exploriug drifts have been cnt until noAv mily on the northern hillside, Avhich exposed a zone of ore- impregnat on. The distribution of őre bodies is oontrolled by the physical and Chemical properties if the Avallrock: lodes in compact propylitized andesite, imprcgnations in loose, kaoliniztd dacite and agglomerate. Őre matéria! is someA\diat different in the lodes and in impreg- nations bnt their formation can be easily parallelized. Metallization Took piacé in tAvo phases. First of them produced pyrrhotite, clialco- pyrite Avith sphalerite ,,stars“, sphalerite and bismuthite- This őre matéria! of high temperatnre metallization unusnal among the őre depoisits of the Cai'pathian Basin, has been completed and partly replaced later by an epithermal Pb — Zn — -Ag metallization. Pyrrhotite is replaced by pyrite. The transformation effected hy S — bearing Solutions passes through amorphous FeS2 preserving sometimes colloidal strnetures. A great part of chalcopyrite and CA'en galena deA’eloped on acconnt of pyrrhotite as eAŰdencedby somé 1‘elic struetnres. Bismuth ores are enriohed sometimes in impregnations. Bis- mnthite is replaced by cosalite due to reaction A\űth Pb-bearing Solutions of the second phase. Arsenopyrite sei'A’es as gronnd matéria! in many cases. HoUoavs of the sponge-like arsenopyrite are füled by Bi-ores, argentite, pyrargyrite, proustite, tetrahech* te, galenite. Economic Amlne of the deposit eannot be established on the» hasé of actnal exposnres. It is necessary to explore deeper horizons cf tlie lodes Avliere npper parts A\mre A\mrth of stoping Avith mediae- A'al methods. Somé seetions of the ucav exposnres attain the reqnire- ments of profitalile mining. 4 1 i ^ *- ' ‘ •C -i- 1 •■ ( r^?:- S" I ' ír - ■ — »<• p- i ■* I 438 Felhasiniált irodalom — Refcrences, 1. Lifiu J, — Vinh Gy.; Adatok a Börzsöny hegység: bányageológiai viszo- nyaihoz. Földt. Int. Évi Jel. 1929—^2. 235. Beitrage zűr Montangeologie des Börzsöny Gebirges. Bei. Ann. Iiisl. GtoI. Hnng. 1929—32. 269. 2. Tilcs J.: Gróf Bercsényi Miklós és a selmeci ércbányászat. Bány. Koli. Lapok. 85.230. 1937. 3. Wensel: Magyoronszág bányásizatáiiiak kritikai története. 1880 j>. 68. 4. Nógrád és Hont vármegyék monográíiája. 1934. 5. Péch A.: Alsómagyarország bányamívelésének története. II. köt. 1887. p. 113. 6. Gmelin, ’s Handbnch dér anorganisehen Cliemie. Nr. 11. Tellur. 8. Auflage 1940. p. 3. V. Egy régi bányászati tárgyú okmány az Ó-börzsönyi (Alt-Pilseu-i) rég leledésbe ment arany-eziistbányaniuröl. Bány. Koh. Lapok 23. 395. 1901. Táblainagyarázó. — Explanatiou of the plates. I. tábla. — Plafe I. 1. Szegélyén piritté alakuló pirrhotiu. P = pirrliotin, p = pk:it. (iOOX. |( N. 1. Pyrrhotiie wüh pyrife rhn. P = pyrrhofife, p= vyrite, öÖöX. || N. ‘i. Bizinutiii-cosalit fo’.t. arzenopirit üregében, h = bizniutin, c = ecxsalit, a = arzenopirit, ‘20OX || N. 2. Biani'MhUe eosaUte inlergrotvth in arsenopyriie, h ~ hlsnnithite, e = soaUte, a = arsencpyrite. 200y<.. || N. 3. — 4. SzEaleri't csillagok ikalkopiritben. 630X. || N. 3. — i. Spalerite — ,.sf(irs‘ ín chalcopyrife, 6.WX. || V. Jí. tábla. — Plate II. 1. Bizniutin, co.salit, vörösezüslércek folt.Íai szivac.-szerü arzenopirit lyukaosaiban. 25X. || N. 1. Bhmiitliiie, cosalife, pyrargyrifhe, proiistite, filUnq hole« of arsenopyrife. 25X'. II y. 2. Szfalerit-pirrliotin összenövési rendszer egynemű szlalei'itbeu. 300X. || X. 2. Spa erite-pyrrholite mtergrowlh in homogeneous sphfileríte 3ööX. || N. 3. Bizmutin szegélyről induló átalakulása cosalittá. b = bizmutiii, c = cosalil. .{. BeginnUig bismuthite-cosaUte tranafor matton, h = hixni afhite, €•= eosaJife. lOOX. II X. mx. = -V. 4. Piritté alakuló pirrhotiu. P = pirrbotin, p= pirít. 50X. || X. i. Pyrrhotiie partly tran.sformed to PVrife. P = pyrrhofife p=.pyrife. 50X. II N. Adatok a Cserhát-hegység andezitjeinek , ismeretéhez* A Galga-völgyéböl, Beeske és Berceli községek között, — a Gserhát-liegységuek két legtekintélyesebb vulkáni kiipja emelkedik eg^^más közelében, — a Szanclahegy és a Fogacsi-Berceli-liegyek- Szandahegy kettős kúp, melyek közül a nyugati Péterliegy a magasabb, míg tőle keletre az alacsonyabb Várhegy (529-^) m) emelkedik, a kettőt 200 — 250 m széles agyagoshomok-nyereg választja el egymástól. Szandehegytől délre, kb. inásfél km távolságban emelkedik a másik vulkáni hegy, a Fogacsi-Berceli-hegyek lapos dómszerű tömege. A messziről egységesnek látszó hegytömeget, — észak-déli irányú völgyl)evágás, — morfológiailag két egyenőtlen részre bontja. A nyugati, kisebb tömegű és alacsonyabb részt jelöli a tér- kép Fogacsi-hegynek (429-<^), míg a keleti, kissé magasabb és nagyobb tömegű részét Berceli-hegynek (476 Felépítésében mindkét vulkáni heg>^ hasonló: az alsó, szélesebb részük, egységes és üledékes eredetű, azt feJső-cUgocén, illetve alsó- miocénkorú rétegek építik fel.^Ezekre a képződményekre helyen- ként késö-piloccnkorú lepelkavicsok, lősz és törmelék települnek. Vulkánológiai szempontból Szandahegy kettős vulkáni kúpja több km hosszú hasadék felett alakult ki, valószínűleg harántos törésvonalak kereszteződésében. Itt alakulhatott ki az a centrális kráter, melyen át megindult lávakitörés Szandahegy kettős vulkáni kúpját hozta létre. A hasadékvulkánból keletkezett pár méter szé- les andezittelér, a kúpok két oldalán, így Péterhegy északnyugati és a Vái'hegy délkeleti folytatásában, messze területen követhető. VuJkánmorfológiailag vizsgálva Szandahegy andezitkúpjait, inegállapítiható, hogy a njuigati, péterhegyi csúcs a hasadék irányá- ban kissé megnyúlt, csonkakúp. A kisebb Várhegy már inkább kiszélesedett andezittelér. A két audezitkúp ellipszis alap- jainak hossztengelye nem egyirányú, vízszintes irányban elhajla- nak egymástól, Péterhegy megnyúlt gerincélén két, pontosan egyenlő 545.3 m magas csúcs emelkedik, közöttük 518 m-es nyereg mélyül. A Fogacsi-Berceli-hegyek vulkáni tömegei már nem kúpalakúak, eredetileg egységes vulkáni takarót alkottak, melyet a későbbi hegy- mozgások — észak-déli irányú törésvonalak mentén, — feldaraboltak • Előadta a Fö’.dfani Társulat 1Í149 .nov. 19-én tartott szakülésén. és ma két, egymással párhuzamos andezitgeriiie (a Fogacsi-liegy), illetve egy kisebb kiterjedésű andezittakaró áll előttünk (a Berceli- hegy), melyek lépcsőzetesen helyezkednek egymás mellett. A két, észek-déli irányú andezitgerinc közül a nyugati, az ala- csonyabb (429 m magas) és Nógrádkövesd község felé helyezkedik. Vele párhuzamos és kelet felé szomszédos andezitgerinc már 452 m magas. A kettő között mélyülő 25 m mély andezitnyereg bizonyítja, hogy az andezit tömege itt egységes. , Ez a két oerinc alkotja együttvéve a Fogacsi-liegyet. Ennek keleti oldalán 388 m mély völgybevágás választja el a nagyobb- tömegű és magasabb Berceli-hegyet. Ennek a nyereg felé eső meredek oldala, szintén észak-déli irányú, gerincszerű andezittcmeg. melynek legmagasabb pontja 476.0 m magas. Keletfelé ez lapos felszínű, tehát takarószerű tömeg, mely lépcsőzetesen egészen 400 m-ig süllyed. Az andezittákarónak ez a lépcsőzetes tagolása, nemcsak annak fel- színén, hanem az északi, meredek oldalának csipkézett peremén is megfigyelhető. ÉNY S 2 a rt A f 3 V ■ DK. Szanda, valamijit a Eogacsi és Bereeli hegyeket felépítő vulkáni működés csak lávafolyásból állott, töi-melékszórás sem előtte, sem utána nem volt, vulkáni-tufa (andezittufa) egyik hegyen sem talál- ható. Szanda-Pogacsi-Berceli-hegyek földtani felépítését id. Noszky adatainak felhasznáilásával, illetve saját felvételek és vizsgálatok alapján a következőkben jellemezhetem. Az alaphegységet a felső-oligocénkorú homokosag^mgok adják, melyek enyhén gjúlrt és számos töréssel szabdalt, de vastag réteg- sort alkotnak; rétegeik az andezit környékén keleti irányban dűl- nek. Az oligocénvégi hegyképződés után ezek a rétegek egyenet- lenül lepusztultak és az alsó-miocén-homokok rakódtak le. A Szanda- hegy déli részén ezek a rétegek délfelé 20“-al dűlnek, míg az andezit- kőfejtő B-terraszán már nyugat felé hajlanak 25®-al. A Szandahegy és Berceli^hegyek között ugyanezek a rétegek általában kelet felé, 12 — 15“-al, a Bereeli-hegy északi végén a Csurgó-forrásnál 12 — 20®-al dűlnek. Az andezitek feltörése az újabb, közép.sö-miocéiikorú hegyképző- déssel kapcsolatos. A Cserhát-hegységen keresztül ekkor NyÉNy — KDK-i irányú télL-rhasadéko'k keletkeztek. Feltételezhető, hogy ezek 436 a liasadékok több km mélységig nyúlnak, tehát a területnek nagymély- ségig hatoló szerkezeti feldarabolódását okozták. Ezeken a hasadé- kokon nyomult fel az andezitmagma. Ahol ezek a liasadékok és a fontosabb hegyszerkezeti harántvonalak találkoznak, ott kiszélesed- nek, centrális kráterek alakulhattak ki, melyek fölött vulkáni kúpok, takarók keletkeztek, mint pl a Szanda és Berceli-hegyek nagyobb vulkáni tömegei. A telérek iránya és azokra harántos lötörésvonalak tehát közel egykorúak. Ezeknek a szerkezeti vonalaknak pontosabb kinyomozása azonban már a részletesebb felvétel feladata lenne. Szandahegy és Berceli-hegyek között egy közel kelet-nyugati irányú törésvonalat tételezhetünk fel, mely Komhány felé mutat. NY K. 2. ábra. Fogaesi — Beiceü hegyek aiulezittakarájáiuik szerkezete. | Fogaesi hegy Xy-i oldalán ino.i: telepített andezithanya helyzete.] Die Struktur dér andezit- deek(' de.s Fogaesi —Perceli—Berges. [Die Lage des au dér Westseife des Fogaesi Berges nen auglegten Aiidezilhrnehes.l Erre a törésirányra töbl) baránttörés hatol, melyek egyrésze közép- miocénkorú, másik része azonban az andeziteket is érte, tehát azok- nál fiatalabb. Azok a törések a legjelentösebltek, melyek andezit- hegyeinket középen hasítják fel. A szandahegyi audezitbánya ,.B-terraszán“, tehát 4G2 m szinten é.s kb. 200 m-es hosszúságban három niilotiifos-telért látunk az ande- zitben, melyek a föcsapásra 45®-al fekszenek. Régebbi vizsgálataim alkalmával — ebben a köbányaüregben töbl; és vastagabb telért találtam, de azokat már kitermelték. A ma található három telér Píí.ves részeit a 1 — 4. sz. fényképeken mii tatom he. Ezek egyike ÉK-felé. átlag 80"-al lejt, a másik BXy-i irányban 7ő — 80^-al düh amiből sasbéreszerű kiemelkedés adódik. Véo eredményben ezekbe)! a fejérekben a fekünek vidkéml felemelését láthatjuk feltárva. A másik vulkáni tömegben, a Fogaesi- és Berceli-heg yekben az iráipui vetődések látszanak jobban, amit nemcsak morfoló- giailag figyelhetünk meg, hanem az andezithatár térképezé.sénél. továbbá a kőzethasadékok irányának jnéréséből is megszerkeszthet- jük. Ezek a síkok a kőbányászat szempontjából is jelentőséggel bír- nak. IMegfigyeléseim viszont azt l)izonyítják, hogy a Fogacsi-Bex'celi- begyek önálló vxilkáni takaihja fiatalon tört ö.ssze. Ezzel szemben 437 a Szaiidalieg>' vulkáni tömegének feléintésében a clj^ke-szerkezet ural- kodik. Az itt részletezett hegy szerkezeti viszonyokat az 1 — 2. sz. szelvényekben, míg a vulkáni kőzetek elterjedését a 3. sz. vázlatos földtani térképen mutatom be. KŐZETTANI VISZONYOK. Szandahegy andezitjének kőzettani sajátosságait Reichert (3.) a .szandai kőbánya anyagán végzett vizsgálataival állapította meg. A következőkben az ő eredményeit használom fel és ezekhez csato- lom mindkét vulkáni klip egész tömegén végzett saját vizsgálataim és megfigyeléseim eredményeit. Megállapítható, hogy Szandahegy mindkét kúpjának vulkáni kőzete hasonló kifej lődésű, ami közös eredetükből természetesen következik. Mindkét kúp andezitje oszlopos elváláséi és ezek nonná- lis települése vertikális. Az andezit kifejlődését, a kőbányafeltáráso- kon kívül, a Várhegy kopasz felületén is megfigyelhetjük. Az osz- lopok itt változó helyzetűek, gyakran kévékbe tömörülve más hely- zetűek. A 4 — 5 — 6 szögletes oszlopok vastagsága a mélység felé növek- szik, ahol az 50 — 60 cm átmérőt is elérik. A Várhegy andezitjének oszlopossága, az elpréselődés következtében gjmkran egyirányéivá válik és rétegesnek, sőt lemezesnek látszik. Az andezit szövete mindkét laipon egyöntetűen tömött és abban likacsas vagy hívás szerkezetű részleteket, vagy betelepüléseket nem találni. Szandahegy andezitjére jellemző, hogj' sem ásványi, sem idegen kőzetzárványt nem tartalmaz, a milonitos-teléreken kívül. Benne miaroIitO'S ásványkiválások sincsenek, így valószínű, hogy poszt- vulkáni működés itt nem A’olt. A szandahegyi andezitbányában feltárt milonitos-telérek anyagá- nak sajátságaira nézve a következők állapíthatók meg. A telérek kőzetanyaga: kifakult, mállott, andezitdarabokból, laza, vagy kissé pörkölt, összecementált, homok, homokosagyagdarabokból tevődik össze. A konglomerátos-ibreccsás szerkezetű és gyakran lazán össze- álló telérekben ennek a két közettípiTsnak változó nagyságú darab- jai, sőt a fekürétegek néha méteres tömbjei találhatók, mint a mel- lékelt fényképek is bizonyítják. Megállapítható, hogy magasabb fokú pörkölés nem történt, amiből következik, hogy a láva hőmérséklete nem volt magas, vagy a lávatcineg nem volt nagyvastagságú, tehát erősebb kausztikus hatást nem fejtett ki. A telérek vastagságára és tömegére az 1939. évi vizsgálataim alkalmával többet észleltem, mert akkor azoknak egész sora jelent meg a bányafeltárásban. Akkor 8 — 9 m vastagságú teléreket is mértem, melyek kitartóbban húzód- tak végig az andezittömegén, ezeket már kitermelték. A jelenleg feltárt 1 — 3 m vastag felérek 70 — 80®-os mei'edek düléssel húzódnak felfelé az andezitfalban. A köbányászat szempontjából természetesen, súlyos tehertételt jelentenek, hiszen ezeknek a hatalmas, meddő- tömegeknek kitennelése, hányóra hordása erősen növeli az előállított andezit önköltségi árát. A milonitos-teléreknek a helyzete, közetanyaguk minősége bizo- nyítja, hogy a vulkáni kitörés alkalmával, a feltörő láva a fekü 9 438 miooénrétegeit nemcsak településiikben zavarta meg, hanem részben felemelte, sőt kisebb-nagyobb tömegeit magával szakította és magába gyűrte. A miocén-fekü egyébként, énnek a bányaszintnek keleti vége felé több kisebb gödörben van feltárva. Azonban nemcsak a láva által felragadott üledékes közetanyag szenvedett változást, hanem maga az andezit is mállott, kifakult az érintkezés közelében, szövete porózus, lazább lett. Éppen ezek a kifakult, porózus andezit- tömegek jó útmutatók ari-a nézve, hogy hol várhatunk az andezit- tömegében ilyen felragadott feküré-szeket- — A B-terrasz szint- jével egymagasságban, a többi bányaüregekben is találtam hasonló kifakult, foltos andezittömegeket és nagyon valószínű, hogy ezek mögött is ilyen íelragadott homokos-agyagos betelepülések ülnek. Szandahegy területén az egykori miocén térszín változó lehetett, mert a péterhegyi kiipon az andezit és homok határa átlag 450 m-en vau, míg a szomszédos Várhegyen ez 460 m-re vehető. A szandahegyi kőbánya kőzetéről Reichert vizsgálatai a követ- kezőket állapítják meg. Szürkésfekete színű, tömöttszövetü kőzet, melynek hialopilites alapanyagában csak földpát-beágyazások láthatók, néha 1 — 2 cm nagyságban. Az alapanyagot plagioklász, aeigit, ércszemek, apatit és üveg építik fel. A föhlixit-beág,ijazások idiomorf és táblás kristályai zónás kifej- lődésűek, azok belső magja a bytownif-sorba, míg a külső zónájuk a labrador-sorba tartozó jdagioklász. Az alapanyag ibtömegét szintén földpát alkotja és ennek apró lécalakix kristályain az alapformák is felismerhetők. A mérések alapján labrador-típusú plagioklászoknak bizonyultak ezek, össze- tételük tehát a beágyazások külső zónájának felel meg. Az andezitben található színes elegyrész, a monoklin-augit csak az alapanyagban jelenik meg. Apró, zömök kristályai világoszöld színűek, kioltásuk, c:'/ = 40 — 45®, tehát diopszidos-a ágitok. Az andezit alapanyagában még magnetiíszemcsék, kevés apatit és vörösbarna színű üveg található. A közetoptikai vizsgálatok eredménvét kémiai elemzés támasztja alá és azt a belőle számított értékekkel együtt az I. sz. táblázat- ban közlöm. Szandahegy vulkáni kőzete a fenti ásványos és kémiai összetétel alapján: augit — andezit, mely a Xiggli-beosztása szerint „normaldioritos“ magmatípusba tartozik. Fogacsi és Bércéi i-hegyek kőzete dacára, hogy morfológiailag elkülönült gerincekben jelenik meg, minden részében egyforma, egységes kifejlődésű. Az alábbiakban részletezett megfigyelések és vizsgálati eredmények tehát mindkét hegy kőzetére vonatkoznak. A vizsgálati anyagot az egész hegy tömegéből vettem, de a kémiai elemzésre a Fogacsi-hegy északnyugati részén mélyített fi. n. Dallo.s- féle kis kőfejtők friss anyagát használtam fel. Sötétszürke, majdnem szürkésfekete színű, kissé zöldes árnya- latú kőzet ez, mely mindenütt tömöttszövetü és réteges elválású. Meredek dülésű rétegei általában a területet ért törésvonalak irá- nyait követik. 43‘) Közeltanilag a loldpátbeágyazások nagysága és sokasága jel- lemzi ezt az andezitet, e tekintetben még a szandai andezitet is felül- múlja. A földpáton kívül kevesebb barnászöld piroxén és elvétve egy-egy olivinbeágyazás is figyelhető meg benne. A mikroszkópos vizsgálat a fentieket megerősíti és vékony csi- szolatban is megállapítható, hogy a beágyazások túlnyomó tömege földpát, a piroxén és olivin mennyisége ahhoz viszonyítva elenyésző esekélj'. A földpátbeág^azások, néha 8.7 mm nagy, tőbbnjüre táblás kris- táJj^ai erősen zónás kifejlődésűek. A mag és a belső zónák többnyire zárváiíjdjau gazdagok, míg a külső zóna mindig zárványmentes, bár elvétve a belső zónák között is akad zárváuymentes. A zárvá- nyok mindig a kristály hasadási iránj'^aiban sorakoznak, részben átlátszóak, tehát anj'agnk üveg, vagy angitlemezkék, részben átlát- .szatlanok, tehát salakrészek vagj^ alapanyagfoszlánjmk. A földpátkristáljmkon az albittörvénj^ szerinti ikerösszenövés általános, az albit-karlsbadi törvénj' gyakori, a periklin-törvénj' rit- kán jelenik meg. A meghatározásuk a következő mérési adatok alánján történt: Albit-karlsbadi komplex-ikrek. M rc aierőleyes metszet: mag zóna «'M . . . . 1. egyén . . . 42“ 35’ .... 34“ 15’ «'M . . . . 2. egyén . . . 25“ 48’ ... . 19“ 28’ A 11-tartalom . . 81% ... . 63% «'M . . . . 1. egyén . . . 32“ 22’ «'M . . . . 2. egyén . . . 13“ 18’ An-tartalom . . 60% «'M . . . . 1. egyén . . . 51“ 27’ «AÍ . . . . 2. egj'én . . . 33“ 05’ An-tartalom . . 94“/o «'M . . . . 1. egyén . . . 50“ 29’ «'M . . . . 2. egyén . . . 31“ 53’ An-tartalom . . 94% Albit-ikrek, MP-re merőleges metszetbe)} : .... 27'^ 24’ . «'M . . .... 30» 07’ . 58“/o An «'M . . .... 34“ 09’ . 69% An A piroxéneket a monoklin-augit képviseli ebhen a kőzetben, mely itt nemcsak az alapanj^ag elegj'része, hiszen egyes kristályai a beágyazások méreteit is elérik. Az angitkristálj'ok nagysága ilyen- módon 0.6 mm-től 1.3 mm nagyságig változik. Az apróbbak általában piüzmás kifejlődésű, de xenomorf szemcsék, csak ritkán akad egy-egy önálló alakú augitkristálj^ melyen az alapformák felismerhetők. A nagj’obb augitkristáljmk gjmkran apró, xenomorf szemcsék hal- 9 440 mázából épültek fel. Az (lOü) szerinti ikerösszenövós rajtuk inegfigyel- lietö. Gyengién kialakult homokóraszerkezetet is észleltem. Vékony csiszolatban ez az augit világos sárgásbarna színű. Pleo- chroizmust nem árul el. Kioltása c : y = 40“ körül. Optikai karaktere: pozitív. , Az olivin csak jáimlékos elegyrésze a kőzetnek, abban rendszer- telenül, elszórva jelenik meg, sőt némely csiszolatból hiányzik. Erő- sen szerpentinesedett, némelyik kristály helyén csak szerpentin- folt található,- melynek nagysága 0.4 mm-t is eléri. A szerpentinesedés mindig kívülről halad befelé, tehát a friss oliviumaradék a mag- ban található. A friss* olivin színtelen és zárványmeutes, a hasa- dási irányok gyakran jól észlelhetek. A hialopilites alapanyagot: földpát, augit, magnetit, ilmenit, a pátit és üveg építik fel. Az alapanyag nem egyenletes kifejlődésű, abban foltonként zavaros és zöldesszürkéu áttetsző, fonalas és mikrolitos ásvány- liálmazok találhatók, ahol az üveg is megjelenik. Az alapanyagot felépítő ásvánj'ok között szintén a plagioklász uralkodik. Apró, prizmás, ritkán lécalakú kristályai a 0.1-Á).3 mm-t is elérik, rajtuk az alapformák felismerhetők. Az álhit, albit-karlsbadi ikertörvény szerinti összenövés általános. Összetételüket a következő mérés alapján határoztam meg: Albit-ikrek, MP-re merőleges metszetben: mag zóna a’M .... 34“ 07 ... . 67“/An .... 26“ 05’ ... . 48“/o An a’M ..'... 24“ 01’ ... . 45“/« An Az alapanyag másik fontos ásványa az augit. melynek apró. prizmás, xenomorf szemcséi egyenletes nagyságúak és 0.1 — 0.2 mm méretűek. Színük és optikai állandóik az augitbeágyazásokkal egyeznek. A zavaros alapanyagfoltokban az augitkristályok gyakran meg- nyúlt lécek, közöttük 0.22 hosszii és 0.02 mm széles kristályokat is találtam. Ugyancsak ezekben a zavaros foltokban, illetve azok mélyén figyeltem meg három Jiipersztén-szemcsct. Prizmás kristályai áteső fényben halványsárga színűek, pleochroizmust nem árulnak el. A jellegzetes jó hasadás rajtuk észlelhető. Mindegyik hipersztén- kristályhoz egy-egy magnetitszemecske van hozzá nőve. Ez az ásvány ritkán található ebben a kőzetben, tehát járulékos elegyrésznek sem tekinthető. A magnetit négyzetes, haitszöges vagy xenomorf kristályszeuícséi 0.09 — 0.6 mm között változnak, tehát beágyazásméretűek, sőt a kisebb szemcsék is átlagosan tfilbaladják az alapanyag többi ásványait. A zavaros foltokban a magnetit helyenként egyenletesen elosztott globulitok alakjában található. A magnetiteken kívül még hosszú tű- és lécalakú, gyakran csipkézett szélű opak ércásványok talál- hatók e foltokban, melyek alakjuk után lehetnek ilmenitek; a szegfű- barnán áttetsző ilmenit-csiUámot csak egyízben találtam meg a kőzetben. 441 A zavaros ásványfoltok legjellegzetesebb ásványa az apatit, liosszií, tűalakú, sőt foualszerü kristályai 0 4 mm hosszúságot is elérik keresztül-kasal növik e foltokat vagy párhnzamos sorokban, vagy kévékben tömörülve jelennek meg. Szabályos hatszöges bázis- metszeteit is észleltem és mindegyik közepén egy-egy magnetit globnlit található. Az üveg is csak ezekben a zavaros foltokban jelenik meg, látszó- lag színtelen. A kőzet kémiai elemzését Csajághy Gábar fövegyész volt szíves elvégezni, fogadja e helyről is hálás köszön etem. Az I. táblázatban közölt elemzés mellett a Szandahegy elemzését is közlöm, melyet 1931-ben Reichert készített. Ugyancsak összehasonlítás céljából E. Soinmarnga mindhét hegyről készített elemzéseit is hozom, melyet 1866-ban publikált. Bár nem korszerűek ezek az elemzések, de meg- állapítható, hogy a 80 év távlata dacára is jól egyeznek értékeik a most készített elemzések értékeivel. A Fogaesi-hegy andezitjének elemzéséből számított projekció- értékeket, összehasonlítva a Xiggli-féle magnatípnsokkal, megálla- pítható, hogy az a normáldioritos, részben a tonalitos-peléeites cso- portokkal árul el rokonságot, de inkább a nonnáldioritos magmák közé tartozik. Eltérés e típustól, hogy fm- és mg-értékei annál ala- csonyabbak, viszont al- és c-értékei magasabbak. A tonalitos és peléeites-magmatípnsokhoz viszonyítva, lényeges eltérés a si-érték- beu van, mely azokénál jóval alacsonyabb, csekélyebb eltérést mutat a fm-értékbeu is, mely a típusénál szintén alacsonyabb. Összegezve a vizsgálatok eredményét, megállapítható,’ hogy a Fogocsi-Berceli-hegyek kőzete ásványos és kémiai összetétele alapján öli V in t a r t al m li a u g i t-a n d e z i t.^ Összehasonlítás céljából az I — II. sz. táblázatban elsősorban magából a Cserhát-hegységhoi származó és korszerű elemzés kíséreté- ben vizsgált, feldolgozott piroxen-andezitöket foglaltam össze. A kémiai elemzések, valamint a belőlük számított projekcióértékek áttekintően mutatják e kőzettípusok megegyezését ezen a ^ullkáni területen. A Fogax?si — Bercelli-hegy andezitje legjobban a ..heren- csényi augit-andezittel“ egj'ezik, csupán az fm — és c — értékekben mutat kis eltérést. Érdekes megállapítani, hogy a szomszédos vulkáni területek piroxén-andezitjei közül melyikkel találunk rokonvonást. Ezért a III. sz. táblázatban a szomszédos A’ulkáni területek andezitjeinek projekcióértékeit foglaltam össze- A keletre szomszédos Mátrahegység két pyroxén-andezitje: Xagybátony — Ördöglak és a „Remetefa-dombja“ kőzete mutatnak közeli rokonságot a Fogacsi-hegy augit-andezitjével. A nyugatra szomszédos Börzsöny-heaység megvizsgált ande- zitjei között nincsen olj^an, mely ezzel kémiai tekintetben rokon- vonást tüntetne fel, igaz, hogy ott a piroxén-audezitek ritkák is. * Sehal’arzik Ferenc: A Cserhát piroxénandezitjei. — Budapest, 1892. — (Schafarzik ezt a kőzetet: pilotaxitos augitmikro’.jtas augitandezitnek hatá- rozta.) 442 A. I. táblázat Elemezte F ogacsi — Bercelihegy kőzete Szandahegj' ' kőzete I. Csajághy G- 1949. Sommaruga 1866. II. Reichert R. 1931. Sommaruga 1866. SÍO2 53.28 % 53.75 56.19 56.03 TiOa 0.56 — 1.21 — AI2O3 19.70 19.02 18.05 20.85 Fe203 2.41 1 1.73 1 10.79 ( 9.86 FeO 5.07 5.88 MnO 0.09 — 0.15 — MgO 2.79 2.22 3.18 0.56 CaO 9.35 8.73 7.82 8.36 Na20 2.73 1.57 2.73 2.06 K20 1.97 2.21 2.19 2.37 H2O+. 0.72 1 0.78 j 2.01 H2O 1.20 0.20 1 0.85 P2O5 0.39 — — — CO2 0.16 — 0.14 — 100.42% 100.30% 100.35% 100.94% Fajsúly 2.75 2.768 2.731 2.745 si =151.58 n. h = 6.83 III- si = 164 al= 33.03 p = 0 . 47 al= 31 fm= 27.39 ti = 1.19 fm= 32.5 c= 28.48 0 = 0.17 c= 24.5 alk= 11.09 qz = — 7.26 alk = 12 k= 0.32 k= 0.35 mg = 0.36 mg= 0.43 c/fm= 1‘03 c/fm= 0.75 1= 44.12 II U/l v= 61.51 v= 55.5 C= 39.57 II 1 ^ 05 443 ' t II. Cserhát-hegység piroxén-andezitjei: 1 Fogacsi-Bercelihegy. 2. Szandahegy. 3. Sulyomtető. 4. Herencsény- Vakarásdomb. 5. Hollókő-Várhegy. 6. Ácsa. 7. Somosmalom-Ecseg. 8. Pusztavár 1. 2. 3. 4. 5- 6. 7. 8. SiOí 53.28 . 56.19 54.59 53.06 52.80 56.02 52.41 52.76 TiOí 0.56 1.21 0.81 1.14 1.05 1.05 1.20 0.98 AbOs 19.70 18.05 18.10 19.18 19 44 16.23 17.37 17.82 FcíO, 2.41 1.73 2.60 3.99 3.47 2.49 3.45 1.86 FeO 5.07 5.88 5.27 4.33 5.15 7.51 7.81 7.15 MnO 0.09 0.15 0.06 0.12 0.11 0.09 0.13 0.11 MgO 2.79 3.18 2.54 2.57 2.33 2.91 3.55 2.48 CaO 9.35 7.82 7.84 7.99 8.70 7.07 9.47 9.49 NaaO 2.73 2.73 3.41 3.40 4.71 4.09 3.27 3.64 K2O 1.97 2.19 1.58 2.43 1.12 1.50 1.21 0.99 H2O+ 0.72 0.78 2.07 2.31 1.26 0.59 1.34 1.75 HíQ- 1.20 0.20 0.19 0.19 0.21 0.13 0.22 0.33 P2O5 0.39 — 0.57 0.32 0.24 0.33 0.19 0.59 COí 0.16 0.19 0.13 — — — — — fajsúly ^ 100.42 2.75 100.35 2.731 fs= SrO 0.11 BaO 0.04 99.91 2.1 99 101.03 100.59 100.01 1 101.62 99.95 Ellenben a Szt. Endre — Visegrádi-hegység andezitjei közül a: Döinös fölött emelkedő „Prépo.sthegy augit-andezitjével“ találunk jó megegyezést. Végül összehasonlítva: a Szandahegy és a Fogacsi — Berceli hegyek andezitanyagát egymással, a következőket állapíthatjuk meg. A szandai andezit általában oszlopos elválású, míg a Fogacsi — Berceli-hegyek andezitje réteges, bár meredek dülésű rétegei néha oszlopszerű külsőt mutatnak. Összetételére nézve mindkét hegy kőzete: angit-andezit. Azon- ban a Fogacsi — Berceli-hegyek andezitjének alapanyaga kevesebb és az nagyobb szemcséjű, mint a szandai. Mindkét andezitben a beágyazások főtömegét a földpát alkotja, mely a Fogacsi — Berceli- hegyek kőzetében több és nagj'obb kristályokban fejlődött ki. Ezen- 444 • ' III. Cserháthegység piroxén-amlezitjei 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. sí 151.58 164.— 161.7 151.0 145.0 162.0 135.0 147.0 al 33.08 31.— 31.6 32.0 31.5 27.5 26.5 29.0 fm 27.39 32.5 30.3 30.0 28.5 36.5 37.5 31.0 c 28.48 24.5 25.2 24.5 25.5 22.0 26.0 28.5 alk 11.09 12.— 12.8 13.5 14.5 14.0 10.0 11.5 k 0.32 0.35 0.23 0.32 0.14 0.20 0.20 0.15 mg 0.36 0.43 . 0.37 0.37 0.33 0.35 0.37 .0.33 c/fm 1.03 0.75 0.83 0.81 0.89 0.60 0.70 0.91 44.12 43.- 44.4 45.5 45.0 41.5 ,36.5 40.5 61.51 55.5 56.8 56.5 57.0 49.5 52.5 57.5 39.57 36.5 38.— 38.0' 40.0 36.0 36.0 40.0 an 4.97 4.41 4.23 4.06 3.77 3.49 4.52 4.32 ab 3.41 3.62 4.43 4.03 5.54 5.39 4.38 4.82 or 1.60 1.95 1.32 1.89 0.90 1.34 1.09 0.85 Is 0.72 0.67 0.70 0.77 0.82 0.68 0.68 0.70 fs 0.22 0.23 0.22 0.23 0.25 0.27 0.34 0.28 qs -f0.05 0.10 0.07 0.01 0.01 0.04 —0.03 0.02 ab — or 1.80 1.67 3.11 2.13 4.63 4.03 , 3.29 3.97 kívül ebben az andezitben az augit és'nz olivin mint beágyazás szere- pelnek. A szandai andezitben az üveg egyenletesen eloszlott, míg a Fogacsi — Berceli-liegyek kőzetében található kevés üveg, csak az alapanyag zavaros foltj'aiban jelenik meg. A Fogacsi— Berceli-hegyek andezitjének plagioklászai báziku- sabbak, illetve a zónás szerkezet erősebb kifejlődése következtében nagyobb az An-tartalom ingadozása. A két andezit mállásában is érdekes különbség mutatkozik a szandai andezit „bői‘ösödik‘, ahogj’^ a köbányászok mondják, vékony, kifakult réteg borítja. A Fogacsi — Berceli-hegyek andezitje a felszínen, az atmoszferiliák hatására világosszürke színű,* porozás kőzetté alakulj melynek sárgászöld, alapanyagában csak a plagioklászok szürkeszinű kristályai tartották meg alakjukat. Ez a mállás nem vékony, héjszerű bekérgerés, hanem mélj^'eibben hatol a kőzetbe. A szürke színű földpátok belső bomlását, nemcsak a fénytelen hasadási lapjaik, hanem vékony- csiszolatban, a benne észlelhető kaolinfoltok is bizonyítják. Ennek a kifaknlt andezitnek fajsúlya, a friss kiözet 2.75 fajsúlyával szemben 2.62-re csöldvent. A Fogacsi — Berceli-liegyek andezittöiuegét semmiféle poszt- vulkáni hatás nem éide, így ez a felszíni átalakulás csak az atmosz- feriliák hatásának tudható be. amit megerősít az a,z észlelés, hogy a ielszínen mállott része a mélység felé fokozatosan megy át a finss kőzetbe. Szandaheg.vi-andezit fontos építöközet, melyből eredetileg sír- követ, lépcsőket stb. készítettek és a szandahegyi bányát is ecélból nyitották meg és csak később, amikor a kőbányát Pest és Nógi’ád megyék vették át, tértek át az útépítő kőzetanyagok előállítására. A Fogacsi — Berceli-hegyek andezitanyagát most tárták fel; a kor- szerű köbányaiizemet is most szerelik fel. Szandahegyen, a péterhegyi csúcs keleti végében telepített kőbánya jelenleg 4 feltárásban: 430 — 439 — 452 és 462 m magas szin- tekben termel. A kötartalék bőséges, amit a hátsó, kb. 80 m magas bányafal is bizonyít. A kitermelt kőanyagot a kőbányák előtt fel- állított két kis zúzóberendezés töri és innen 4.5 km hosszú drótkötél- pályán szállítják a Xógrádkövesdi MÁV-állomásra. A Fogacsi — Berceli-hegyek andezitjét a Fogacsi-hegy nyugati oldalán nyitott kőfejtőben és két szintben: 365 m és 395 m-en fogják termelni. A kőanyagot innen 2.5 km hosszii drótkötélpályán a nógrád- kövesdi állomásra szállítják és az ott felállított, nagyteljesítményű ziizóberendezés, a szandahegjd andezittel együtt töri meg. A két kő- bánya termelését napi 120 — 130 vagónra tervezik, ezenkívül még kotíkafaragásra is berendezkednek. A szandahegyi andezit gyakorlati felhasználhatóságát, a fővá- rosi Anyagvizsgáló intézetben végzett mechanikai vizsgálatok alábbi adatai támasztják alá: 1. Térfogatsúlya: 2.70. 2. Xyomószilárdsága száraz állapotban, középértékben Xyomószilárdsága vízzel telített álla- potban, középértékben: Xyomószilárdsága 25Xf^gJ''asztott kockákon: 3. Szívóssági vizsgálat, Főppl-módszer szerint 4 cm-es próbakockákon, a fajlagos ütési mirnlía, 'a tönkretétel kezdetéig: 221.3 kg cm/cm^ fajlagos ütési munka a teljes tönkretételig: 355.8 kg cm/cnF 4. Koptatási vizsgálat: 7 em-es kockákon, homokfúvógépben 2 atm. és homo'kfúvással 2 percig: súlyveszteség az eredeti súly 0,743%-a kg-ban. 5. Az andezit fagyálló. 3446 kg/cm- 3063 kg/cm^ 3212 kg/cm- IRODALOM 1. Sommaruga, E.: Chemische Stiidieii über die Gesteine iingarijscli-sieben- bürgisehen Tracyt und Hasalt-Gebirge. — Jabrb. d. k. k. Geologischeu Reichsan.stalt. X\T!. Bd. 1866. 2. Schafarzik Ferenc: A Oserhát piioxén-andezitjei. (Die Pyroxéuaudesite des Cserhát.) Földt. Intézet évkönyve. IX. kötet. 1890. t 446 IV. táblázat 447 :!. líeiohert Kol)evl: über eiiieii Fyroxenaiulesit vöm IU.serhát-(rel)ir{;e (Uiig'arn). Mineralog'. uiul Petrogr. MitteUungeii. B<1. 41. 19:$1. p. 263 — 271. 4. Vendl Aladár: über die Pyroxenaiidesite des C-serhátgebirges (Uiigarn). Mineralog und Petrogr. Milteilungen. Bd. 1932. p. 491 — .350. Xoszky Jenő: A Cserhát hegység földtiani viszonyai. (Das Cserhát-üeh rge). Magyar Tájak földtani leírása. III. (Geolog. Beschreibung ung. Landsehaften. Bd. II. 1940.) 6. Mauritz Béla: Die Eruptivge.stine des Mátm-Gebirges (Uiigarn). Neues Jahrb. für Mineral. etc. Beilage. Bd. L\'II. Abt. A. 1927. 7. .lugovics Lajos: Dér Asphaltspuren-iuhrende Andesit des So’yomtelo iin Csői hát-Gebirge (Ungarn). — Schweizerijsehe Mineral. und Petrog. Mit- teilungen. Bd. XIX. 1939. i>. .310—324. Daten zűr Kenntnis dér Andesite des Cserhát-Gebirges (Ungarn.) Von LPDVKí jrOOVICS lm mittlereii Teile de.s Oserliát — Gebirges, lángs des nord-süd- licli geriehteten Tales des Galga — Baehes erheben sich die zwei ináehtigsten vulkanischen Kiippen dieses Eruptionsgebietes: dér Szanda-Berg und dér Fogacsí — Berceli-Berg. Dér Szanda-Berg ist eine Auilkanische ZAvillingskuppe. Von den ZAvei Spitzen ist die Avestliehe die höhere und grössere, dér: Péter- Berg (545.3 "rm), Avahrend dér hieA’on östlieh liegende und mit einer Bnrgruiue gekrönte kleinere Festungs-Berg niedriger ist, (529 m). Dér A’on beiden südlicli gelegene Fogacsi — Berceli-Berg be- steht aus einer flachen kuppelartigen Masse, die bei dér Eruption eine einheitliehe A'ulkaniselie LaA'adecke bildete, Avelcbe spater durch firosion in zAvei ungleiche Teile gespalten Avurde. Bei beiden einstigen Vulkánén ist dér breite untere Sockel in gleicher Weise aus Soliichten des oberen Oligozdns bezAv, des unte- ren Miozdns aufgebaut, Avelclie stelleiiAveisa A^on Sehotter decken des Spatpliozans, A'on Löss und a’oii Gehangeseliutt überlagert sind. Vidkanologisch ist festzustellen, dass die Doppelkuppe des Szanda sich über einer mebrere km lángén Vulkanspalte, Avahr- soheinlich an dér Kreuzungsstelle A’on Ouerbrüchen erhebt. Hier mochte sich dér Zentralkrater gehildet habén, dessen Lavaergxiss die zAA'ei Andesitkuppen erzeugte. Die Eichtung des einstigen Spaltener- gusses A\úrd durch einige m breiten Andesitgang angedeutet, Avel- cher am Saume dér Vulkandoppelkupi>e, NW-lich vöm Péter-Berg und SO-lich vpm Festungs-Berg anzutreffen und Aveithin zu A^erfol- geu ist. Vidkanniorphologisch betrachtet besitzt a'ou den Andesitkuppen des Szanda-Berges dér Péter-Berg die Form eines stunipfen Kegels mit elliptischer Grundflache, Avahrend dér kleinere Festungs-Berg eher an cinen in die Lángé gezogenen und A'erbreHertpu Andes't- gang erinnert. Die láugere Achse dér elliptischen Grundflache ist bei den beiden’ Andesitkuppen nicht parallel gerichtet. 448 Dér obere Teil des Fngacsi — Berceli-Bevges bildete bei dér Kruptioii eineu einbeitlicbeii vulkaniscben Deckeuer^iss, welcher dureli spatere tektonisclie Beweguugen, — lángs uord-südlieh gerichteter Brucbspalten, — auseinandergesehnitten wurde. Heute Avird dér einstige einheitliclie Aiidesiterguss durch ein breites, bis aiif Cöte 388 m eiugeschiiittenes Tál in zwei ungleiclie Teile anf- gespalten. Dér westliebe Teil besteht aus zwei paralell gerichteten und zusanimenhangeuden Andesitkammen, Avelehe auf dér Karte die Bezeicbnung Fogacsi-Berg füliren, wálu*end dér östliclie Teil eine kleinei-e Andesitdeeke ist, dérén iiber dér Talspalte sicli erhebende Steilseite bis auf Cöte 476 m ansteigt und sich. von Mer gégén Osten allniaclilieh und treppenartig verflacbt. Dér geologisebe Auíbau des Szanda-Berges und Fogaesi — Ber- celi-Berges kann wie folgt ebarak terisiert werden. Das Grundgebirge wird durcb sandige Tone des oberen OUgozüns gebildet, welcbe eine sanft gefaltete und durcb zablreiebe Brücbe zerselinittenc, Jedoch maelitige Scbicbtenfolge darstellen. Das Ein- fallen dér Schicbteu ist in dér Nabe des Andesits östlicb. Xacb Abscbluss dér Orogenperiode am Ende des Oligozáns unterlagen diese Scbicbten einer ungleiebmassigen Abtragung, Avorauf sie durcb Sande des unteren ))iiozans bedeckt wurden. Letztere fallen ani süd- licben Sannie des Szanda unter 20" nacli S ein, wabrend in dér Hőbe dér „B-Terrasse“ deö Andesitsteinbrucbes bereits ein westlicbes Ein- fallen unter 25" zu beobacbten ist. Zwiscben Szanda und Berceli- Berg zeigeu die iMiozanscbiebten Ostfallen unter 12—15" und am Xordende des Berceli-Berges bee dér Csurgó-Quelle ebenso gericb- tetes Fallen unter 12 — 20". Dér Erguss dér Andesite erfolgte im Zusaminenbange mit einer neuerlicben Orogenperiode des ini^^Feren Miozaus. Es entstanden zu dieser Zeit im Cserhát-Gebirge WXW-OSO gericbtete Gangsi)alten, welcbe wahi’scbeinlicb l)is niebrej’e km Tiefe hinabreicben. Es erfolgte alsó eine tiefgründige tektoniscbe Zerspaltung des Gebietes, welcbe dem Andesitmagma Wege zum Empordringen eröffnete. An Stellen, avo sicb solclie Spalten und Avicbtigere grosstektonisobe Querstörungen kreuzen, A'erbreitern sich die Spalten und Avur- den zu Zentralkratern, die heute als Amlkaniscbe Kuppen empor- ragen. Als solcbe stellen sicb uns die Andesitschlote und Deeken- ergüsse des Szanda und Berceli dar. Die Richtungen dér Gangspal- ten und dér sie kreuzenden Hanptbruchspalten dürften sich alsó etwa zu gleicber entAA'ickelt bűben. ZAAdsohen den Bergen Szanda und Berceli kann eine nabezu 0-\V gericbtete Bruehspalte anegnommen Averden, Avelche sicb gégén Romhány hinziebt. Sie A\’ird Amn mehreren Querbrücben gekreuzt, Avelche z. T. im mittleren iMiozán entstanden, Avelche aber teihveise auch die Andesite durcbsetzen, in dicsem Fali alsó jünger als die Andesitergüsse sind. Die AA’icbtigsten Bímcbe sind jene, AA-elche die Andesitberge in dér Mitte durchscbneiden. Auf dér „B-Terrasse“ des Andesitsteinbrucbes am Szanda, alsó auf 462 m Seeböbe sind im Andesit auf eine Lángserstreckung A'on za. 200 m drei Mylonit-Gange A^erfolgbar, Avelebe mit dér Haupt- streichung cinen Winkel Amn 45" einsebliessen. In fiáiberer Zeit 449 waren in die&eni Aufschluss nocli niehrere anclere und machtigere solche Gangé siclitbar, welche aber dem Steinbvucbbetrieb zum Opfer fielen. Die Bildern No. 1 — 4. zeigten einzelne Teile dér lieute gicblbaren Mylonitgánge. Einer dér Giinge fiillt naeb NO durcbscbuitt- licb nnter 80“. dér andei*e naob NW 75 — 80" ein, was zusanimen eine borstartige Erbebung darstellt. Letzten Endes können wir alsó in diesem Mylonitgcingen eine Erhebung dér Liegendschichten konsta- ticren die durch das emporquellende Magma verursacht ívurde. In dér beuacbbarten ATilkaniscbeu Masse, im Fogacsi und Ber- celi-Berge treten mebr die N-S gericbteten Brücbe bervor. Es kann dies nicbt nur morphologiscb beobacbtet Averden, sondern auch bei dér Kartiernng dér Andesitgrenzen, soAvie durob Ausmessen dér Litboklasen konstatiert Averdeu. Letztere Gesteinsabsonderungs- flíicben babén für den Steinbruebbetrieb aueb praktiscbe Beden- tnng. Allé diese Beobacbtungen lassen Aviederum darauf scbliessen, dass die selbststándige Ergussdecke des Fogacsi- mid Berceli-Ber- ges erst in jüngerer Zeit dureb Brücbe zerstückt Avurde. Dagegen dominiert im Aufbau und in dér Anlage dér Brucblinien des Szanda- Berges mebr eine dyke-artige Struktnr. Die Profile 1. und 2 stellen einen Versucb dar, die Mer dargelegten tektouiscben Verbáltnisse zu A’ersinnbildlicben (auf d. Seite 436,, 437.). Die OberflacbenA'erbrei- tung dér A'ukaniscben Gesteinstypeu Avird in dér scbematiscben geologiscben Kartenskizze dai’gestellt. Petrographische Verhaltnisse. Beide Kuppeu des Szanda-Berges zeigen gleicbentAvickeltes Gestein, AA’as übrigens aucb aus dér gemeinsamen magmatiscben Herkunft folgt. Dér Andesit beider Kuppen neigt zu salenförmiger Absonderung. Die Saulén stehen A’ertikal. Ibr Querscbuitt ist 4 — 5 — 6-eckig und A'erbreitert sicb nacb untén, aa'o er Durcbmesser \mn 50 — 60 cm auÍAveist. Die Struktnr des Andesites ist an beiden Kuppen gleicbmassig dicbt. Dér Andesit eutbalt kelne Fremdniineralien. Dér Andesitbnicb am Szanda-Berg schliesst den östlichen Teil des Péter-Berges auf. Auf dér „B-Terrasse“ des Brucbes in 462 m Seeböbe gind in dér Masse des friscben Andesites die drei 1 — 3 m mácbtigen Mylonilgánge zu beobacbten. Diese Gangé enthalteu ein Gemiscb a'ou zersetzen und ausgebleicbten Andesitstückén, angeröste- ten sandigen Matéria! und Brocken a'ou sandigem Tón. Die Laigerung dér Gangé und ibr Matéria! bcAA’eist, dass die Miozanscbicbten im Liegenden anlasslicb dér Eruption dureb die emporquellende LaAm gestört und erhoben AA'urden, AA'obei ibr Matéria! z. T. mitgerissen AA'urde. Dodi babén sicb diese mitgefübrt-en Sedimentbestandteile dureb den Einfliiss dér Laim nur in geringem Mass Amrandert. Es erfolgte eine geringe Köstiing dér sandigen Teile, oder diese A^er- festigten sicb etAA’as. Dér Andesit bingegen bleicbte am Kontakt aus und AA'urde poröser. Im Gebiete des Szanda-Viilkanes ereigneten sicb nur LaA'a- ausbiáicbe, klastiscbes Matéria! wurde nicbt aiisgescbleiidert, daber keine Auilkanischen Tiiffgesteine zu fiúdén sind. 450 Das Gesteinsmaterial des Bruelies vöm Szaiida wurde zuletzt von R. Reiehert (3) nntersucht. Seine Festellnngen kőimen wie folgt Icnrz znsammengefasst werden. In deni gran-selnvarzen, diehten Andesit mit liyalopilitischer (írnndmasse finden síeli nnv FeMspateinselilnssp, Avelclip inanehmal 1 — 2 em Grösse erreiclien. Die Grundmasse besteht ans Plagioklas- Angit-Erzkönielien, sowie Apátit mid Glassnbstanz. Dér innere Kern dér zonar gebanten Felspateinschlüsse besteht ans BjdOAvnit, wahrend die Hülle zűr Labradoritreilie gehört. Die Hanptmasse dér Grnndsnbstanz ívird ebeufalls durcli Feld- spat gebildet. Seine kleinen leistenförmigen krystallcben gebören zűr Labradoritreihe, ihre Znsammensetznng entsprieht alsó derjenigen dei ausseren Zone dér Feldspateinscblüsse. Als fárbiger Mineralkomponent findet sich im Andesit mono- kliner Angit, dér hellgrün geíarbj ist und einen Auslöschnngswinkel von e:.T=40 — 45'’ zeigt, was einem Diopskl-Augit entsprieht. Die eliemisehe Analyse dieses Andesits und die darans bereeb- neten Projektionswerte finden sieli in Tabelle Xo. I. Das Gestein des Szanda-Berges ist seiner mineralogisehen und ••bemisehen Zusammensetznng naeb alsó ein: Augit-Andesit. Das Gestein des Fogacsi und des Berceli-Berges ist trotz (les Umstandes, dass diese beiden Bergziige voneinander morpbologiseb getrennt sind, überall gleieb, ivas durch die einheitliehe Entstehnng begründet ist. Das Resnltat dér im Folgenden mitgeteilten eigenen Untersuchnugen bezielit sieb anf das vnlkaniscbe Gestein beider Kerge. Die Hanptmasse des znr cheniischen Untersuehnng ausgele- senen Gesteinsmaterials entstammt den frisdhen Aubrücben dér im uördlicben Teil des Fogacsi-Berges befindlieben zwei kleinen Stein- briiche. Dieses Gestein ist dunkelgran, beinabe grausehAvarz, mit einem etwas grüulicbem Tón. Seine Strnektnr ist überall diebt und es soudert sieb flaebenliaft ab. Diese Absondei’nngsschichtnng zeigt steiles Einfallen, dessen Ricbtnng von den anftratenden Bruchlinien bestimmt wird. Petrograpbiscb wird das Gesetein dureli di&* zablreieben Feld- spateinscblüsse und derei! relatíve Grösse gekennzeiebnet. Als Ein- sohlüsse finden sieb ansser dem Feldspat noeb etwas Pyroxen und sporadiseb einige Olivin-Körnelien. Unter dem Mikroskop erweisen sich die Feldspat -Einschlüsse als grösse tafelige Krystalle, nnter Avelcben die kleiiisten einen Dnrehmesser von etwa 2.4 ’imn, die grössten einen solcbeíi von etwa 8.7 mm babén. Sie sind stets zonar gebaut. Dér Kern und die inneren Zonen sind voll von Eiiisoblüssen, wahrend. dieiiussere Zone vollkom- men klar ist. Die Einschlüsse besteben ans: Angit-Blattcben, ans glasiger oder Grundmassen-Substanz. Sie ordnen sieb immer iii dér Richtung dér Spaltflacben an. Die ZAvillingsbildung nach dem Albit- gesetz ist sehr haufig. Neben dicsen ist aucb noch die Verwachsniig nach dem Karksbader Gesetz verbreitet. Die Bestimmung erfolgte anf Grnnd folgender Messnng-en: 451 Albit-Karlsbaderuesetz seukrecht M: Keni Ilülle ciAl . . . . Ind. 1. . . . . 420 35‘ .... 34" 15‘ cAl . . . . Ind. 2. . . . . 25" 48' .... 19" 28; An-Gelialt . . . . 81% . ... 63% .... Incr. 1. . . . . 32" 22 ' a'M. . . . Ind. 2. . . . . 13" 18' An-Gelialt . . . . 60% a'M. . . . Ind. 1. . . . . 51" 27' ct'M . . . . Ind. 2. . . . . 33" 05' An-Gdialt . . . . 94% a'M. . . . Ind. 1. . . . , . 50“ 29' a'iSl. . . . Ind. 2. . . , . . 31" 53' An-Gebalt . . . . 94"/o AlbitzwilUnge senkrecht MP: a'M..., . . . 27“ 24' . . . . . . 50% An ct'M... . . . 30" 07' . . . . . . 58% An . . . . . 34" 09' . . . . . . 69% An Die Pyi'oxeiie werden durc-h monokluien Angit reprásentiert. Sie sind ini allgemeinen nur (remengteile dér Grmídmasse, jedoch erreieheu mauelie aucli Einsehlussgrösse. Diese sehwankt zwischen 0.6 und 1.3 mm. Sie treten im allgemeinen in prismatischen, jedocdi xenomorfen Körnchen aiif. Grössere Krystallehen bestehen meist ans eiuer Anliáuínn^ xenomorfea* Körner. Zwillfnge nach (1001 sind zu beobachten. Ibre Farbe ist im durehfallenden Lidit hell- gelblichbraun ohne Pleocihroisimus. Das Anslösdien betragt: e:T = um 40". Nach obigem bandelt es sioh um: Diopsid-Augite. Olivin tritt nur akzessoriscb, nnregelmassig im Gestein verteilt a ni. Er ist stark serpentinisiert, so dass nur dér innere Kern noeb a US Olivin besteht, meist aber sogar dieser sdion verandert ist. Die Serpentiuisiernng scdireitet von aussen nach innen vor. Dér frische Olivin ist íarblos und eiuschlnssfrei. Die byalopilitiscbe Grundmasse besteht ans: Fehlspaf, Augif, Magnetif, llmenit, Ajjotit und Glasstibstanz. Die Grundmasse ist nicht homogén, sondern andert sicb sdilierenweise. Sie ist ferner stellenweise getnibt und zeigt grün- lichgrauíarben durclisdieinende, fadenförmige und mikrolitische Miueralaggregate; hier tritt auch die glasige Snbstenz auf. Audi in dér Grundmasse lierrsdit dér Feldspat vor. An seinen kleinprismatisdien, selten leisteniörmigeii Krystalldien sind die Grundformen zu erkennen. Sie sind meisf Albitzwillinge, Komplex zwillinge nádi dem Álhit + Karlsbader sind selteuer. Ilire Zusammeii- setzung' wurde auf Grund folgender Messungen besitimmt. AlbitzwiUinga senkrecht MP: Kern Hülle a'U ...... 340 07’ . . . . 67% An . . . 26»05’ . . . 48%. An „'M 240 01’ , . . 45% An 452 Ein weiterer wichtiger Bestand'teil dér Grmídmasse ist dér Aufjit, dessen kurzprismatisclie, docli im allgemeineu xenoii^orfe mid gleicliinasisig veTÍeilten Körnoheu 0.1 — 0.2 nim gross siuid. IkreFarbe ist braunlichgelb und die optischen Konstanten stimmen mit jenen dér Einsohluss-Augite überein. In getrübten Flecken dér Grund- nmsse treten die Augite oft als in die Lángé gestreckte Leistchen auf, unter welchen Krystallchen bis 0.22 mm Lángé und 0.02 mm Breite zu finden sind. Hypersthen wurde in diesem Andesit nur in Fönn dreier Körn- chen angetroffen. Seine prismatischen Krystalle sind im durclifal- lenden Licht blass gelb geí'árbt, zeigen keinen Pleoehroismus, jedocb gute Spaltbarkeit. Mit jedem dieser Krystállchen Avar je ein Mag- netitkorn verAvaohsen. Magnetit tritt in quadratisehen und sechseckingen. aber oft xí'iioinorfen Körncheu auf, dérén Grösse zwischen 0.09 und 0-6 mm betrágt. In den getrübten Minerataggregaten zeigt er sieht stellen- Aveise im Fonm winziger Globuliten gleichmássig verteilt. Die in dér Gesellschaft des Magnetits anzutreffenden nadelförmigen oder leistenartigeii opaken Erzminerale sind Avahr scheinlicli Ilmenite., Es Avurden ein bis zAvei Ilmenitglimmerbláttchen Amrgefunden Avurden. Das ebarakteristisclie ’Mineral dér trüben Aggregate ist dér: Apátit. Seine langgestrecken Nadeln, oder fadenförmigen Krystalle durchsetzen die Aggregate kreuz und quer. Manolmial finden sie sicli in paralellen Reilien, oder Garbenangeordnet. In den sonstigen Partién des Gesteins felilt dér Apátit. Háufig sind auch hexagonale Basisschnitte des Minerals zu beobacliten. In den trüben Minerataggregaten tritt aueli das Glass auf, Avel- ebes seheinbar farblos ist. Zűr cliemischen Untersueliung Aválilte ioli Stücke des frisclien G estei nes aus den Steinbrüchen an dér Nordseite des Fogacsi-Berges. Die Analyse A'erdanke ich Herrn Ohefebemiker Gábriel Csajághy, elem Leiter des chemisclien Laboratoriums des Ung. Staatl. Geolo- gisclien Instituts. Zum Vergleieli teile ieli daneben auch die áltere Analyse des Andesits A’om Szanda-Berg A'on Róbert Reicbert. soAvie die aus 1866 stammende altén Analysen A'on Sommaruga des Gesteins beider Berge mit. Wie aus Zahlen ersichtlich, sind letztere Analysen zAvar nacili überholten Methoden angefertigt Avorden, jedoch trotz dér seither verflossenen 80 Jabre nocb immer brauchbar. [Tabelle I.] Wenn mán die aus dér Analyse des Andesits vöm Fogaesi-Berg bereolineten ProjektionsAverte mit den Amn P. Niggli für die einzel- nen Magmatypen gegebenen ZahlenAverten A’ergleiolit, erkennt mán, dass unser Gestein VerAvandscliaft zu de normaldioritisehen, z. T. zu den tonalitiseh-peléeitisoben Gesteinsgruppen aufAveist, dass es aber elier zu den normaldioritisehen Magmen gehört. In AbAveichuiig A’on diesem Typus sind aber die fm-und mg-Werte kleiner, dagegeai die al-und c-Werte höher. Gegenüber den tonalitiseh-peléeitisdhen Magmatypen zeigt sioh die Avesentliehe Differenz, dass dér si-Wert unseres Gesteines betráehtlich kleiner als jener Magmen ist. Beim fm-Wert ist die 5 Szonda -íogacsi-Berceli- hegyek andezitelötordulósai. ondezit-hányok- omlósok törésvonalok szelvényiróny uj-kábónyoszintek / I \ 1 -rí 453 Abweic'hung geriugfügigei*; aucfh hier ist dér í'm-Wert unseres Gesteines dér geringere. Zu'sammenfassend kann für die mineralofjische und chemische Zusammensetzung des Andesits von den Bergen Fogacsi nnd Bér- celi festgestellt werden, dass dieses Gestein ein: clivinhaltiger AUGIT-ANDESIT isf. lm Folgenden vergleiclie ich diesen Andesit mit den Pyroxen- Andesiten anderer Teil dieses grossen Vulkangebietes: des Cserhát- gebirges, sowie dér benacbbarten tertiaren Eruptiva, von welchen Avir moderné chemische Analysen nnd detaillierte optische Unter- suchungen besitzen. Die chemischen Daten und die daraus berechneten Projektion- ST\ erte sind in den Tabellen I. — II. zusammengefasst, (auf d. Seite 44í5 — 44.) Sie zeigen in übersiöhtlicher Weise, dass dieser Gesteins- typus in diese mausge'breiteten Vulkangebiet grosse Zusammen- setzungskonstanz und strenge VerAvandschaftsbeziehungen zeigt. Die grösste Ahnlichkeit besteht ZAvischen dem Andesit des Fogacsi — Ber- celi — Berges und dem ,.Augit-Andesit A^on Herencsényi“, nur zaví- schen den fm-und c-Werten zeigen sidh geringfügige Unterschiede. Die ProjektionsAverte dér Pyi’oxen-Andesite dér Nachbai’vulkan- gebiete sind in Tabelle III. zusammengefassst, -auf d. Seite 447.) Mán kann hiebei Folgendes feststellen; lm östlioh benachbarten Mátra-Gebirqe zeigen ZA\'ei Pyroxen- Andesite nahmlioh die von ,,Nagvbátonv-Ördöglak“ und .,Remetefa- Hügel“ Verwandtschaft zum Andesit des Fogacsi — ^Berceli — ^Benges. lm Avestlicih benachbarten Börzsöny-Gehirge iritt dér Pyroxen- Andesit im allgemeinen nur se’.ten auf und uuter diesen gibt es keinen, dér in cheraischor Beziehung mit unserem Gestein A^erAvandt- schaftliche Beziehungen auÍAviese. Dagegen zeigt si^h eine gute Übereinstimmung mit dér Zusam- mensetzung des Augit-Andesits des im Szt Endre — Visegrader Gebirge über Dömös emporragenden „Prépost-Berg“. Táblamagyarázat. — Tafelerklárung. 1 — i. Mylonitos telérek és homooks-agyag betelepülések az andezitben. A szan- dai andezitbánya B-teraszáii. Mylonitgange und Einlagerungen von sandigem Tón im Andesit, auf dér B-Terasse des Andesitbruelies smu Szanda. 5. jüj köbányafeltárás alsó szint) meredek andezitpadjai, a Fogacsi-hegy Ny-i oldalában. Steile Andesitbánke in dem neuein Steinbinidi — Auischluss (unterer Horisont) au dér Westseite des Fogacsi-Berges. 10 454 Irodalom. --ÍSi'ÚHíjliofározó. Átdolgozta és kiegészítette: Sztrokay Kiíljnáii. A Eeichert — Zellei* — Koch áísványbatározó 1931-ib'en jeleut meg a Terin. Tud. Társiilat kiadásáibaii. A blatározó. la Pázmány Péter Tudo- mányegyetem ásvány- és kőzettani intézetében, az ásványlmtároziási gyakorlaton bárom évtized alatt kialakult módszereket foglalta össze. Az legyetemi és főiskolai ballgiatók, szakemberdki, tanárok, gyiü.i,tők és érdeklődők körében a blatározó igen nagy sikert ért el. egyetemi és főiskolai oktlatásunlkiban általánosan basználták, kb. tíz év óta elfogyott- Ezért általános ólbajnak és kívánságnak tett eleget az iijjászervezett Terin. Tud. Társulat, amilkior az ásváiiylilatározó második kiadására vál- lalkozott. Az ásváiiyiba.tározót Sztrólklay Kálmán egészítette ki és a korszerű Idvánalmalknak megfelelően dolgozta át.^ Sztrókay tölbb unint tíz év óta vezeti az ásványbatározási gyakorlatot és a Pázmány Péter Tudomány- egyetem ásványa és kőzettani intézetében közel öt évtized alatt kikristá- lyosodott batározá'si módszereknek minden részletét ismeri. Az ásvány- határozó régi beosztását nagyjában megtartotta. A könyv két részből áll, az első az ásványok legfontosabb fizikai tulajdonságait és la meg- batározási módszereiket foglalja össze, a második rész kulcsot ad a meg- batározáishoz és felsorolja az ásványokat. Az első kiadás genetikai része elmaradt. Sztrókay különösen az első részt bővítette ki. új fejezet foglalkozik az^ iisyányok sürűségénéki (fajsúly) megbiatározásával, több új kiegé- szítő és sreciális vizsgálatot iköizöl. fontos tanácsokat ad a tiartós láng- .színezés előállításához stb. De legnagyobb érdeme a szerzőnek az, hogy nem elégszik meg az ásványok legjellegzetesebb fizilkiai tulajdonságai- nak (basadiás, siklatlás. keménység, fény) egyszerű leírásával, hanem n mai ásványtani szemléletnek megfelelően a jelenségek kristálykémilai, illetve anyagszerkezeti magyarázatát is közli. Sőt a kötésmód alaipján röviden és tömören, — ilyen formában magyarul először — összefoglalja és jellemzi a kristályszerkezet legfontosablb csoportjait. így az egyetemi és főiskolai ballgiatók előtt könnyen érthetővé válik az ásványok leg- feltűnőbb fizikai tulajdonságainlak dka és magyarázata, la gyűjtők és érdeklődők pedig képet kapnak az ásványokra vonatkozó korszerű szemléletről. A batározási, felsorolási rész menetét megtartotta, csiak helyenként pótolta, bővítette és alakította át a taj)asztalatból leszűrtek alapján, hogyi a határozás gyorsaságát és pontosságát előmozdítsia. Különben is a Ibatározóuiak egyik legnagyöbb értéke, hogy tele vlan a sok éves tapasz- ialatiból és megfigyelésből leszűrt pontos és gondos tanácsokikial és utasí- tásokkal mindazok számára, akik az ásványoik és ásványi nyersanyagok megbatározásának fogásait és módszereit el akarják sajátítani. A köny v sitílusa világos, érthető, szerző idegen szavak szükségtelen használatát kerülte. Sok jó ábra és táblázat egészíti ki la határozót. A Terin. Tud. Társulat szép formában. 146 oldal terjedelemben, olcsó. 20 Ft-os árban hozta ki a második kiadást. Ezért etórbető. jó segítő- társia lesz minden g'eológus mérnölk. vegyész és tanárjelölt ballgatónak, minden oktatónak szakembernek és komoly érdeklődőnek is. aki kész tervszerű munkával belékapcsolódni a hazai nyersianyagkutatás szol- gálatába. Ss. Lux V. 455 ./ Jákob — E. Brandenberuer: Übcr die Qualiitat dér J)loxyde d<‘s Siliciimis mid Titans, wie sie wahrend dér SilikataiialyíSe in Erschei- miiiír treten. — Sohweiz, Min. u. Petr. Mitt. 28. 1948. 699 — 701. Az ásványok és kőzetek elemzésekor kelelbező SíOj és TiO.- ásvány tani .sajátság-ait mesterségesen előállított (J. Jákob) preparátumoik röntgenvizsgála ával (E. Bradonbergcr) végezték. Eredményeik a követ- kezőkben foglalhatók össze: A 100 fokon szárított kovasav tel.jesen amorf (röntgenamorf). A 20 percig fnjtató lángban hevített kovasav kristobalit, alakban .iedenik meg. A 100 fokon szárított_ me^aBtánsav rutil kristályokat alkot, ezek közepes lineáris mérete 10 " — 10 ’cm. A 30 percig fu.itató lángban heví lett metatitánsav szabályszerű rutil-kristályokban ielenik meg. Érdekes, hogy a másik két TiO^, a brookit és anatáznak ezekben a kémiai folya- nnPokban nincs szerepe. Az igen finomszemű rutil épjien finom szerke- zeténél fogva fluorsavval könnyen oldható. A. BeUdnea: Loti -ni-vilthau elképzelhetjük, ha figyelembe vesszük mai nagy számukat és elteijédtségüket, s feltételezzük, hogv a mtilt tengereinek élettáji adottságai nagyjából , a., maiakhoz hasonlóak voltak és a bennük lezajló biológiai, biokémiai és földtani folyamatok nagyjából úgy folytak le. mint ma. Ha földtanilag szemléljük a mikroorganizmusok működését, 3 féle hatásukat különböztetjük meg: 1. Befolyásolják az egyes élettá.jak fácies jelző flóra és fauna össze- tételét, vagyis az üledékek biostratigráfiáját. 2. Létrehoznak üledékeket, illetve meggyorsítják az üledékképződést, vagy ennek fordított.iaként igátolják, illetive megakadályozzák bizonj’os üledékek kialakulását. 3. Előseg’ítik laza üledékek kőzetté-válását. iir 456 Első két hatásukat ösoszevouhat.iuk élettáj befolyásoló tevékenyséífr inindhánnat mikrobiológiai tevékenység cím alá. A mikroorganizmusok vázolt hatásainak megítélése a biológia tör- ténete során többször változott. Ma szerepüket igen fontosnak tartják. E tárgykör kutatásai még sok érdekes problémára fognak fényt derí- teni. Sz. Gy. Vilenszkij : Az orosz talajtérképészeti iskola és annak hatása a í’öld 'talajtérképezésének fejlődésére. B II a e H c K II íi : PyccKH noHBeiiHOKapTorpaitiHsecKafl niKoaa ii ee B.niflHHe aa paaBiiTiie MapoBOii Kaprorpakim homb. A Szovjet Tudományos Akadémia kiadása. Moszkva-Leningrád, 1945. — 144. old. Vilenszkij munkája kettős célt szolgál. Mindenekelőtt az újabbkori orosz talajitani kutatások eredményeit ismerteti, fő célja azonban az orosz talaj ttüképezés legnagyobb úttörőinek felfogását, munkásságát és módszereit ismertetni. A legújabb időkig két iskola az orosz geo- a nemzetközi talajtani kutatásokra. Ez a két iskola az orosz geob.oiógiai és a német agrogeológiai iskola volt. Amíg azonban a német kutatók munlkája inkább csak elméleti síkon mozgott, addig az orosz talajtérké- pészek gyakorlati célokat tűztek ki maguk elé, nem is szólva arról, hogy az orosz kutatók szélesebb alapokon dolgoztaik. A könyv Lomonoszov fellépési idejéből, a XVIII. század második felétől kezdve ismer éti az idevágó kutatásokat. A könyv gerincét Dokucsajev munkásságának ismertetése képezi. Dokucsajev alap- vető munkái és kuta.ásai óta már kitaposott utakon haladt a talaj- térképezés Oroszországban. Nevezett kuta.ó több tekintetben is forra- dalmosította a talaj'tani kutatásokat és a talajtérképezést. Üj módszert követe. t és munlíájának mélyebb tudományos megalapozást adott, mint elődjei, kortársai. Ö volt az első. aki tipológiai vizsgálatokat is végzett és az egyes talajnemeket genetikai szempontból osztályozta. Talajtárké- pei; magyarázó jegyző ékkel látta el, ami lényegesen emelte a térképek gyakorlati értékét. Különben is minden kutatása odairányult, hogy a mezőgazdaság fejlődését elősegítse. Minden vizsgálatánál figyelembe vette az anyakőzet, az éghajlat, a szerves világ, a domborzati, illetve morfológiai tényezők ha ását. Tőle származik az a megállapítás, hogy a talaj mindenhol a fizikai földrajzi és a morfológiai viszonyokat tük- rözi. A talajokat zonálLs, intrazonális és azonális csoportokra ossztotta. A talajkémiái alapokon nyugvó háinias csoportosításon kívül a föld- rajzi szélességi köröknek, illetve égha.jlati öveze.eknok megfelelő osztá- lyozást is végzett. Szerinte a Föld öt legnagyobb talajövei: 1. boreális (arktikus) zóna. 2. északi erdős övezet. 3. csernozjem övezet. 4. aeolikus (lösz homok) és 5. laterit övezet. Jellemző, hogy Dokucsajev 1898-ban készített osztályozását Praszolov 1937-ben elfogadta és átvette. Ikét kisebb irtódosí fással. Kiemeli a szerző ihogj- Dokucsajev nem a külső kritériumok után indult hanem a lényegbevágóbb, belső, strukturális jellem voná: okát vette a vizsgálatok alapjául. Ez a felfogás vezetett oda. hogy az egyes tala.fnemek geotechnikai tulajdonságairól tiszta kép alalknlt ki. ami mind építészeti mind hadászati és több egyéb szempontból is döntő hatással volt a későbbiek során. Dokucsajev sorra vette a morfológia egyes erőit, mint például az eróziót, a deflációt, az aikkumulációt és ezen erők hatását a talajképződésre. A mondottak alapján méltán állítja a szerző Ddkucsiajevet a termé- szettudományok legnagyobb művelői: Lavoisier, Lyell. Darwin és Helm- holtz mellé. 457 Dokucsajev után az általa kije'ölt irániban haladt tovább a tailaj- tipoiófíia és a taliajniorfolÓ8;ia a XX. század élőjén. Nagy/obb fejlődést azonban csak akkor vet a ta’ajtani kutatás. amikor Szibéria talajtani térképe 4,200.000-es méretarányban; ezt a térképet 1930-ban a Szovjetunió európai részéről 2 500 OOO-eis méretai'ányiban 'kéisizült taiajtami térképe követte. 1940- ben meg-jelent az esész Szovjetunió 2 500.0fl0-es méretarányban készült talajtérképe. Més' ugyanabban az évben megt.ielent az iskolai célra készült 5 000 000 méretarányban készült talajtani térkép is. A kutatások és mun- k'álatoek leírása átvezet a hasznosítható telepek- nek anyagok szerinti tárgyalásához. A drágakövektől a szeneken és szénhidrogénelken át a nem érces ásványi* anyagok tárgyalására tér, majd az éretelepek következnek férnék szerinti felsorolásban. Ez a részletes rész is igen jól kezelhető. Fémenkénit tárgyal.ja a világtermelés megoszlását (194.5), érceit és telepeit képződési típusok szerint. P. 458 Ajto}j Zoltán: Tanulmány a hazaii paleocéu-lcréta szénniecleucék karszt- víz adatairól. — Bányászati és Kaliászati Lapok. 1949. Barto György: Az 1948. oki. 17 — ^18. földmágnességi háborgás. — Termé- szet és Technika- 1949. Benedek Pál: A földgáz kémiai technológiája. — Magyar Kémikusok Lapja. 1949. Bereczky Endre: A nmgyar föld kincse: a cement. — Természet és Technika. 1949- Csajághy Gábor: A nógráclszakaM szénsavas ásványvíz. — Hidrológiai Közlöny. 1949. p. 151. Csajághy Gábor: A szécsényi II. számú fúrás vizéneik elemzése. — Hidrológiai Közlöny. 1949. p. 153. Esztó Péter: A magyar föld kincse: a kőszén 1949. — Természet és Technika. 1949. Foludi Béla: A talajok fejlődéstörténete. — Természet és Technika- 1949. Gedeon Tihamér: A unagyiar föld kincse: a bauxit. — Teannószet és Technika. ^949. Gedeon Tihaénér: A bauxit felismeréséről. — Földtani Értesítő. 1948. Haáz István Béla-. Geofizikai kutatások. — Természet és Technika. 1949. Hollós András: A ,,Hegvalja“ kaolinjáról. — Magyar Technika. 1949- p. 86-88. Koch Sándor: A Szovjetunió ásványi különlegességei. — Természet és Technika. 1949. Krennor József: Pulszkyit, ein neues Mineral. (Mitgeteilt von L. Tolkody.) Schweizerisohe Mineral. und Petrognaiphische ^litteilun- gen. Bd. 28. 1948. p. 702 — 708. Láng Sándor: ÁsványgJ’üjtés Drégelj-palánkou. — Földtani Értesítő. 1948. Leel-Össy Sándor: Szurdokjellegü aszóvölgyek a Farkasrvmlgy oldalá- ban. — Hidrológiai Közlöny. 1949. p. 149 — 151. Levin, B. J.: A Föld és ibolygók szeikezete és kialakulása a mieteorit- elmélet tükrében. — Természet és Teohnálka. 1950. Méhes Kálmán: Eádióaktív nyersanyagkutatás Magyarországon. — Természet és Technika- 1949. Kemecz Ernő: A geokémia a XX. század új tiidománya. — Földtani Értesítő. 1948. Obrncsev T’’. A^: A földtan jelentősége a kommunizmus ifjú építőinek nevelésében. — Természetes és Technika. 1949. Pákozdy Veronika— Ungár Tibor — Váradi Péter:' A Maros homokjának áisványközettani vizsgálata. — Hidrológiai Közlöny. 1949. p. 84 — 89. Papp Ferenc: Gyógyforrásaink száz éwel ezelőtt. — Földtani Értesítő. 1948. Pantó Gábor: A nemzetközi földtani kongrei;«zns XVIII. ülése Xagy- britanniiában. 1948. — Földtani Értesítő. 1948. Pojják Tibor: A százéves recstki ércbányászat. — Földtani Értesítő. 1948. Preisich Miklós: A magyar vegyipar hazai ásványi nye^^sanyagai. — Magyar Kémikusok Lapja. 1949. Sarló Károly: Üjabb adatofc a margitszigeti hőforrások kémiai ö-;'ze- tételéhez. — Hidrológiai KözJlöny. 1949. p. 90 — 94. Siimeghy József: Emlékezés. — Földtani Értesítő. 1948. 459 Szalui Tibor: Origin and Heat Coiitent of tlie „Juvenile“ Oonstitaients of Hunig:ariau Thermal Waters. — Hidrológiai Közlöny. 1949. Szádeczky K. Elemér: A kontinensvándorlás kérdásie. — Terroiészet és Teclinilka. 1949. Sziirovy Géza: Az olaj. — Természet és Technika. 1949. Tamás Ferenc: A Bncla-Pilisi hegyek kevéssé ismert barlangjairól. — Földtani Értesítő. 1948. Tari László és Méhes Kálmán: Ultrahangok felhasználása a bányá- szatban é.s a geológiában. — Termiészet és Teohniika. 1949. Tokody László: WurCzit von FeLsöbány(a. — Sduveizenische Mineralogáe und Petrogr. Mitteiluingen. Bd. 28. 1948. p. 702—706. JFadász Elemér: Időszerűtlen gondolatok. — Földtani Értesítő. 1948. Vadász Elemér negyvenéves földtani működésének ünnieplésie. — Föld- tani Értesítő. 1948. Vadász Elemér: Thermális „karsztvíz“ Délbaranyában. — Hidrológiai Közlöny. 1949. p. 81 — 83. Vadász Elemér: Évszázados geológnis évfordulók. — Heilmiészet és Technika. 1949. ~ Vadász Elemér: A Természettudományi Társaság a Taiuácslköztársaság idején. — Természet és Technika. 1949. Vadász Elemér: A földréteg kovácsa. — Természet és Technika. 1949. Vadász Elemér: A földtan íkoi-szerű vizsgálatai. — Természet és Technika. 1949. Vadász Elemér: A földtani kutatás és nevelés ügye. — Természet és Technika. 1949. Vadász Elemér: A geokémia úttöröli. — Természet és Technika. — 1949. Vadász Elemér: Az ősem'ber bányászata. — Természet és Technika. 1950. Vendl Aladár: ÍTydrologie dér Bitterwa-sserqnellen von Budapest. — Hidrológiai Közlöny. 1949. p. 73—77. Venkovits Isfi'án: Adatok a dorogi mezozoós alaphegység szerkezeté- vel kapcsolatovs üregekhez és vízj áratokhoz. — Hidrológáai Közlöny. 1919. p. 160-168. Zonda Pál: Az irányított ferdefúrás fejlődése és allkalmazása hazai viszonylatban. Bányászati és Kohászati Lapok. 1949. 460 Társulati ügyek Táríulatunk öszii működését O'któ'ber 5-én .szaküléssel kezdte meg, mely iitán folytatólagosan következtek az alább részletezett és 100 éves Társnlatnnk életében is .ielputékeny események. Az első kiemelkedő esemény a november 4-i emlékülés volt, melyet id. Lóczy Lajos születésének 100-ik évfordulója alkalmából a Pázmány Péter Tudományegyetem központi dísztermében tartot- tunk. Jelen voltak Vadász Elemér elnök, a Társulat sok tagja és meghÍAmtt vendégek, összesen 190-en; Lóczy egykori tanítványai, a földtan és földrajz művelői, hogy a magyar tudomány egyik világ-' viszonylatban is gazdag eredményeket elért kutatója emlékének kódoljanak. Az ünnepélyt V'adász Elemér elnök a következő szavakkal nyi- totta meg. Tisztelt ünnepi ülés! „A Magyarhoni Földtani Társulat szakülése helyett, ma ünnepi keretekbe foglaltan emlékezünk meg Lóczy Lajos születésének százéves évfordulójáról. Megemlékezésünk méltán illesakedik bele szakelőadá- saink sorába is, mert hiszen az emlékezés a múlttal való foglalkozás, ami tudvalevőleg kizárólag földtani tevékenység, tehát szakmai feladat! Ünnepi keretet kívántunk adni ennek a megemlékezésünk- nek azzal is, hogy ülésünket a Pázmány Péter Tudományegyetem aulájában tartjuk, hiszen ennek az Egyetemnek Lóczy Lajos két évtizeden át volt professzióra és mint bölcsé.szetkari dékán, az Egye- temi Tanács tagjaként ebben a teremben is működött. Múltnak tekinthetjük Ibczy Lajos működését, mert bár alig három évtizede, hogy körünkből eltávozott, a kor, melyhez tartozott, meghaladottá vált s midőn itt emlékezésünkkel visszaszállunk ebbe a múltba, keressük ott azokat az időtálló értékeket, melyek átvehetők, továbbvihetök és beépíthetők új világunk alapépítményeibe: ,, Társu- latunk, a földtan tudományának és általában véve, a tudománynak művelésébe. Eszméket és gondolatokat, használható általános irány- elveket és tanulságokat kívánunk kibányászni Lóczy Lajosra való emlékezésünkből, ennek érdekében ünnepi ülésünk tárgysorozatában különböző oldalról törekedünk ennek a sokoldalú tevékenységnek megvilágítására. “ Elnök felkérésére ezután: , Telegdi Róth Károly: L ó c z y L a j o s, a geológus. Prinz Gyula L ó c z y, mint geográfus, Ligeti Lajos: Lóczy, a Kína-kutató című előadásokat tartották meg. Az első két emlékbeszédet tel.jes egészében hozzuk Közlönyünk ezen a füzetében . Ligeti Lajos igen részletes és meleghangú jellemzésében Lóczy Lajos kínai utazásának eredményeit és a végzett felfedezői mimkás- ságnak fontosságát értékeli ki. Különöskópen kiemelte „A Kínai biro- 461 dalom természeti viszonyainak és orszáfrainak leírása“ eimű művé- nek fontosságát. Komoly elismeréssel méltatta Lóczynak, a középkori kéziratos könyvtáráról liires „tun'lmangi barlangok" felfedezése körüli érdemeit. A megemlékezés komoly és emelkedett hangú ünnepét Vadász Elemér elnök a következő zárószavakkal foglalta össze és zárta be. Tisztelt ünnepi ülés! „Azt hiszem nűndannyinnk nevében szólok, midőn a Magyarhoni Földtani Társulat részéről őszinte köszönettel adózom előadóinknak, akik itt feladatuknak formában és tartalomban méltóan eleget téve, kileljesítették Lóczy Lajosra vonatkozó megemlékezésüket. A hallot- tak nyomán az emlékezésben egy sokrétű, idealisztikus föMögású. hivatásszerűen. Fart pour Fart tea’^ékenykedő tudós áll előttünk, akit c*gyedül a megismerés vágya vezet és hajt a természet minden jelen- ségének részleteiben való felkutatására. Korának hű képvűselője volt. akinek tudását a hazai feudális világ kevésbbé értékelte, mint a kül- föld. Ez sem azért, mert „maga hazájában az aloefáhak sincsen olyan becse, mint a tűzifának", hanem mert kínai utazásának eredménye fölhasználható volt a nyugati, elsősorban az angol imperializmus elnyomó és kizsákmányoló gyarmatpolitikájában. Hosszadalmas volna, ha bevezető szavaink értelmében Lóczy Lajos működésének időtálló értékeit összefoglalni akarnánk. Ezúttal csak személyiségének a megismerésre irányuló optimizmusát, az örök kutatásra készségét és a szüntelen tudományos alkotó munkát kell itt követésibe méltó példaként állítanunk Társulatunk minden dolgozó tagja elé. így, a működésének második századába lépő Társulatunk, kellő erkölcsi felkészültséggel végzett munkánkkal elért megismeréseinket most már népi közösségünk szolgálatába állítva, mindannyian időt- álló értékekkel járulhatunk hozzá országunk és népünk fölemelkedé- séhez. Emiek a kívánalomnak megvaló.sulását remélve, a mai ünnepi ülésünket bezárom." A Magyarhoni Földtani Társulat immár 100 éves működésében is jelentős, másik esemény 1949 november 1.3-án volt, amikor az Országos Bányászati és Kohászati Egyesülettel közösen .,vándor- gyűl'ést" tartott Miskolcon. Ebben az elgondolásban az Elnökség e’ött a múltnak az a sok és értékes kultúrtörténeti eredménye lebegett, melyet az „Orvosok és Természetvizsgálók" évente tartott vándor- gyűlései hoztak. Ma, amikor e címben összefoglalt tudománykörök mindegyike annyira kibővült, hogy ezeknek a patinás vándorgyűlé- seknek együtt-tartása lehetetlen, értékesebb és az idők szellemének megfelelően hasznosabb, ha nemcsak az orvosok, hanem egyes termé- szettudományok is, külön-külön tartanak vándorgyűléseket, hiszen ezáltal nagyobb néprétegek ismerhetik meg értékes kutatásaiknak eredményeit. A Társulat elnökségének választása éppen Miskolcra esett, az új Műszaki Egyetem és a , Bányászati és kohászati fakultás" létesítése-, illetve idetelepülése alkalmából. A vándorgyűlésen Társulatunk ré.széröl két elnökünk tartott elő- adásokat: Vadász Elemér: Geológus-munka száz év előtt. Szádeezky Kairclos Elemér: Miskolc- ielentösége a bányászati oktatásban címen. A vánclorg:^'űlés délutáni műsorát a bányászok előadásai töltöt- ték ki: Péezeli Antal: A borsodi bányászat nemzetgazdasági .ielentösége az ötéves tervben. A vándorgyűlés eredeti tervei szerint az előadásokat másnaj) a környéken rendezendő kirándulásoknak kellett volna követni, ami a,zonban a rossz idő miatt elmaradt. Az 1950. év folyamán — Társulatunk centenáris évében — kongresszust tervezünk többnapos és országunk különböző részeire vezetett kirándulásokkal, külföldi szakemberek meg'híivásával. 1949 december 21-én ünnepejte Társulatunk, a Magyar Hidroló- giai Társasággal együtt, Sztálin 70 éves születésnapját, melyen a következő előadások hangzottak el: Vadász E.: A szovjet geológia tudományos irányelveiről. Mosonyi E.: Hidrológiai tudományos kutatások a Szovjetunióban. Szörényi E.: Ösállattani kutatások a Szovjetunióban. Egyed A.: A Sualovo-tavon végzett gi’avitációs mérések tanul- ságai. Ballenegger K.: Dokucsajev talajtani iskolája. S Z A K Ü L É S E K: Az év első felében megindult, lelkes tudoinányos munka szép ered- ményeket hozott; havonta két ülést tartott Társulatunk, melyhez júniiis hó folyamán az őslénytani szakosztály, havi egy szakülés tartásával járult. Az elisö féléiv szaküléseit június elején befejeztük és nyári szüne- tet tartottunk, mert tagtársaink legnagyobb része külső földtani munkát végzett. A nyár után az első szakülést október 5-én tarlottuk és ezzel megindult a második félév munkája is. Havonta a két szaküléseu kívül az Őslénytani szakosztály egy szakülést tartott, úgyhogy Társulatunk havonta három szaküléssel végzi feladatát. 19Í9 október 5-én d. u. 17 órakor tartott szakülésen előadtak : Vadász Elemér: Évszázados geológus-évfordulók. Pantó Gábor: A nagybörzsönyi ércelőforduláfiról. Herrmann Margót: Pseudobrookitos andezit Sepszibükszádról. Előadáshoz hozzászóltak: Horusitzky Ferenc, Vastagb Gábor, Kodh Sándor, Mauritz Béla. I!)i9 október 19-én tartott szakülésen előadtak: Jugovics Lajos; Adatok a Cserhát-hegj’ség andezitjeinek ismere- téhez. Strausz László: Az üledékképződés ütemességie. Az előadáshoz hozzászóltak: Telegdi-Koth Károly, Pávai Vájná Ferenc, Vadász Elemér. Egyed László. 1919 november 4-én d. u. 17 órakor: id. LóczyLaijos-emlékülés. 1949 november 13-án, az Országos Bányászati és Kohászati Egyesü- lettel közösen rendezett vándorgyűlés Miskolcon. 1949 november 16-án d. u. 17 órakor tartott szakül/ésen e’őadtak: Jugovics Lajos: Kitka ásvány-zárványok bazaltokból. Scheffer V. és Kántás K.: A Dunántúl regionális geofizikája. II. rész. Az előadásokhoz hozzászóltak: Telegdi-Roth Károly, Pávai Vájná Ferenc, Sazalai Tibor. 19i9 december 7-én cl. u. tartott .sza'küléseii előadtak: Sztrokay Kálmán : Alumínium-szilikátcik kris álvoszeiikezeti isa.iát-á- gai az ipari alkalmazásban. Papp Feeruc: Hazai kőzetek hővezetőkóp.etiség'éről. Szötus Endre: A csolnoki köziépső-eocén 'köszéniképződlmény. Az előadáísokhoz hozzászóltak: Horusitzky Ferene, Vadász E'emér. Ajtay Zoltán. Vitális Sándor, Fekete Zoltán. 1949 december 21-én d. u. 17 órakor a Mag'yar Hidrológiai Tái*.sasággal közösen rendezett ünnepi ülés Sztálin 70. születésnapja alkalmából. ŐSIDÉN YTANI SZAKOSZTÁLY: 1949 október 12-én tartott szakülésen előadták: Kolosiváry Gábor: Üjdousáigok a dunántúii eocíén kicrall-fannában. Rótaride'Z Mihály: A Duna — Tisza-medenoe negyedkori puhatestű fannájánaik statisztikai áHatföldrajíza. Az előadáshoz hozzászóltak: Rotaridesz Mihály, Dömök Teréz, Vadá-sz Elemér, Szörényi Erzsébet, Csepreg;ihy Béláné, Kretzoi Miklós. 1949 november 9-én: Előadó: Kolosváry Gábor: Magyarország oügocén és miocén Balanidái. Az előadáshoz hozzászólt: Kretzoi Miklós. 1949 december 14-én: Előadó: Kretzoi Miklós: A gerinces állatok végtagjainak eredete. Az előadáshoz hozzászólt: Szörényi Erzsébet, Kolosváry Gábor. Választmányi ülés. 1949 október 5-én tárgyalta a választmány a Földtani Közlöny II. füzetének (5 — 8. számok) tartalmát és megjelenését tárgyalta. A november 4-én tartandó id. Lóezy Lajos-emléknnnepély mű- s(>rát és ezzel kapcsolatos kérdéseket. A november 13-án, az Országos Bányászati és Kohászati Egye- sülettel közösen rendezendő miskolci vándorgyűlés megtartá.sát és műsorát tárgyalta. Megállapította a választmány, hogy az Őslénytani Szakosztály minden hónap harmadik szerdáján tart szakülést, az egye’:emi Á.svány- és Kőzettani Intézet előadójában, majd később az elkészülendő Ős- lénytani Intézet előadójában. Elnök beszámolt a Társulat taglétszámáról, mely 1949 szeptem- ber 1-én volt: összes taglétszám 239 ebből ifjúsági tag 7b mégpedig ,35 egyetemi hallgató és 33 bányásahallgató. A tagok 67%-a tett eleget tagdíjfizetési kötelezett.s'égének. A választmány által felvett új tagok: Boda Jenő Sólyom Ferenc Gyovai D. József Jamniczky Kázniér Ungár Tibor Szepesházy Kázmér 464 K. T e .3 e r .1 n— P o t ; n. /louM, BenHKMH BeHrepcKMH reonor. n p H H II : n. JlouH, reorpacji. BhktO'P IIIe(j)(})ep u Kapoii KaHiam: reo()]M3HKa Sa^yHaHCKOM OőnacTH. Bhi30 iipeaBeacRO 19 h 20 Hoaópa 1949 ro^a Ha cn€una3bHKix aaceaaaHax Peo.iorHHecKoro OöuiecxBa. Bhiaep-/KKH 113 nepBOii nacTii .leKiiHii na Te.viy ,,reo({)!MHKa 3aayHaiici;oií Oö3acTii“. I. 0 ó 3 a c T H H e a H 0 M a 3 H II c ii 3 w T a >K e c T u. Kapoii O.iTau, na ocHOBaaiiH peayabxaTOB saiiVHaflCKHx peaaxnBHwx ocxaiiOBOi;, xiaaxHHKa, cocxaBii.x oöbacHeaiia k Kapxe aHOMa3Hii cocxaBaeHHOit Byrep=e.M, k xckxo* HiiaecKOíi cxoMe, cocxaBaeHHoii Pay.x BaílK=eM na ocHOBaHuii HXMepeHiiií Kpyxameroca NiaaxHHKa, ii k Kapxe H3ocxaxiiaecKnx aHOMaaiiü, cocxaB3eaHoa ^lac^xo (faaHHaH. Kapxa aHOMaaiiö cocxaBaenHaa Byrep=e.\i b oOmexi cooxBexcxByei Kapxe H30cxaxHaecKHX aHOMa3nft. Il33Hinei: MaccH, Koxopbilí noaBaaexca na xeppaxopnii BaKOHH, npoiic* X03HX 01 BHeiuHiix EjiuaHiiS, 9ia 30HH H6 ocejaex a noAHH.\iaexca. Ha oőpasoBaHiie xpaBiixamioHHOii KapxiiHbi 3a;iyHaitCKon Oó3acxH b nepBOii oaepeau OKaabiBaan BaiiaHfte .\ie3030flCKHe H3BecxdHKn, axo iiojiBepsKjaexcH ii cpaBHCHHeM c Kapxofl E3eMepa Bajac-a, Koxopoii oh aa3 HaaBaniie „Cxe.va reoioni* aecKOft KOHCxpyKHiin BenrepcKOö őaccenHH*'. I í. 0 ó 3 a c X H bi e a H 0 M a 3 u 11 a e m h o r o m a r h e x ii a m a. Hpu3oa;eHHaa Kapxa „AHOMaxim BepxuKaabHOfl iiHxeHCHBnocxH aexiHoro .viarHexH3.\ja B BaayHaflCKOii OöaacTii ii Maaoit Hu3.\ieHH0cxir‘ őbiaa cocxaB3eHa na ocHOBaHuii pe3y3bxaxoB HaoBiojeHuií 16089 cxaHiiiili b BajyHaíiCKOü OOjaciii ii npii63H3iixe3bH0 1500 cxaHüHü Ha Manoö HnaMeHHOcxH. CpaBHenue ee c reo3orHHerKOlt Kapxolí roBopiix 0 xoM, Hxo OHa, B HepEVK) OHepejb, jaex KapxHHy o03acxHbix KpucxaxxnHecKiix oöpa* aoBaiiiiít B 3a,3yHallCK0ii 063acxii. KpucxaxxHHecKiie cxaHiibi ii, Haxoxamneca Ha lor II Kiro=3ana3 ox Baxaxona, na3eo30iiHeCKiie necnaHHUKH ii nepMCKiie necnaHHHKH OKasbi- Bamx ocoőeHHO ciixbHoe MariiexiiHecKoe B3naHiie. PeruoHa3bHaa aenpeccHH ii ocHOBHaa iiHjHKamia MaxHexHHecKHX aHOMaxiiü,- npoxonamaH ox KijKHo-aanaaiioü Haciii 3a= ayiiaiicKoií Oóaacxu b HanpaBxeHiiH na ceBepo-BocxoK, cooxBexcxByex naAeHiiio c30ib KpHCia33U4ecKiix caaHiieB. Haiiőoaee pacnpocrpaHeHHbie MarnexuHecKHe HHaHKaiiim BjaKaHiiHeciaix nopox. cooxBexcxByioinHe MarHexiinecKHM anoMaiuaM 3aKK03uxoB öwhii HaöxioxaeMbi na K>ro= aanax ox CoMöaxrett, na ioro=3ana3 ox ilepa, ox rpaniixHoro aaicKonnxa y Beaenue h 3aKKO3HX0B, Haxo3amHxcH MeiK%3y ^ep=OM II BpaxiicxaBoü. 1. B Ma30it Hií3MeHHocxu H y BaxyHaiicKofi Ofi3acxii, b ceBepo=BOcxoHHolí 30hc, MOHCHO onpeaexHXb onepxaiiHH rop Kpucxa33inecKoro C3aHiia, npoxoxnniHX b ceBepo= 3ana3Hotí nacxii b HanpaBaeHim Kapnax, b Ktatiiofl nacxii b HanpaBxeHiiH rop Baxep. KpHCxaxminecKHe cxaimbi npoHiiKHyxbi By3KaHunecKHMii oópasoBaHiiHMii. Bny-xpenHiitt By3KaHHHecKiiö Beneu Kapnax, npoxoxn nepea Maxpa, Heprax, OcxpoBCKHit=BepaB, noHBJiaeTCH MaccaiB c noBHTHBHbisi BnanenueM KOTopbití AeJiHT na ;iBe nacTH flenpeccnio MarHexHnecKiix anoMa-antt. Otot MaccnB, KaK onpeaeJiHwiH n reojiorn, paaneviflex oceBome Hacin xeppnxopHH Mcatay Majiott Hna= MCHHOCXbio H K)HCHO-3ajiaftCKOíí nacibio. Ha Beanniiny anoMaJinit OKa3biBaH)X Bananne iiaJieo3omecKHe .\iaccnBbi, naxonnminecfl b Bcpxmix caoax cTpoeana seMnon Kopw. 2. AnoMajiHii OKasHBaan cnabnoe Bananne na Moaoabie ByaKannnecKoro nponc= xoaíaeHiia nopoHbi, na pnoanxbi, na xpaxnaoaepHXbi, naxoaamneca na TeppnTopun MeJKay ropaMii Beaenne n ocxpoBHbiMn ropa.Mn b Bapanan, cocxoanínMH h3 rpanHX= Hbix MaccHBOB. 8x0 cayjKHX aoKaaaxeabCiBOM xoro, axo üih MaccHBw iipopBaancb aepea aeMnyio Kopy na annnax tojKHo-BOCToaHoft n ceBepo=3anaaHoii. Ha Teppiixopun Meacay HaKni n jyna^eabaBap anoMaann őoabinoro iiacinxaöa ne noaBaaancb. 3aecb .XHnna MaKCHMaabHOft rpaBHxanHH napaaaeabHO c BaaaxonoM, aocrnraex annnio JlyHaa no IIiiKe — Hraa — HnnuereH — HeneiKepH. Ho Bcen BepoaxHOcxH, aaecb MaKcn- MaabHbie ananeana rpaBHxannH y Hnunereít n HeiiexKepn cooxBeiciByiOT noaoőHbiM MaKCHMaabHbiM ananonnaM y Hraan n Byaa n ynaabiBaio na öanaocxb k noBepxHocxn Me3030iiCKHx KopeHHHX Hopoa. 8x0 o6o3Hanaex, nxo MejKay rpaanxabiMH MaccaMu xop Beaeane n Bapanan npoxoanx napareocunKaHHaaa. 3. Teppiixopnio OT Baaaxoaa aa ioro=3anaa a aa lor Moacao paaaeaaxb aa aae xapaKxepawe aacra, ase 30Hbi. Ha xeppaxopnn, ae5Kam;eft Meatay BaaaioaoM n KanoiBBeabab — ^eKeneui, napaaaeabno c BaaaxoaoM xaaexca aena aaoMaaaíí no pe- aofl SaayaatíCKOtí Oőaacxn. 8xa aanaa aaoMaaníí aBaaexca aenocpeacxBeanbiM npo- aoaateaneM anaHii CaBbi n Bocxonabix Aann. XapaKxepawM aaa leppiixopan, aeHtameü ox anaan üeKeaeai — KanoniBeabab aa lor, aBaaexca HaMeaenne BanpaBaeaaa xpaBH= xaauoaabix aaoMaaaft. AaOMaann Bbixo.aax ox ocxpOBHbix naccHBOB Bapaaan, noBO- paMHBaK)Xca no kpiibbim ananaii aa cenep, noxoM noKaabiBarox BeaaannxeJibBbiK noBopox aa ceBepO'Bbixoj n b aajibaeitiueM npoaojiJKaiox aanpaBaeane’ CaBbi. Oöbac- aeaae oxoro aBJieaiia aaííaeM npa cpaBaeaan reoaorHHecKoíi KoacxpyKana XopBaxan. SoMepMaíiep, b erő paöoxe no peain.Me lorocaaBaacKnx ycaoBHft, Bbiaaaaott b ' 1940 rojy, pasöapaex xeKxoanMecKae ycaoBiia b coceaaeií sone, b XopBaxmi, rpaaa- 'lameft c SaayaaltCKOft OóJiacxbio ; yKaabiBaiox aa lo, nxo xieaiay io3KBoajibnniíCKH.\i n ,xaaapcKHM ynacxKaun noaBJiaexca xaKOtt cpeaaHíi ynacxoK, Koxopbiít noaBaaca BCJieacxBHe oőpaaoBamia cananoK aa asyx aaaBaanbTX ynacxKax, nyxeM-ax B3aa.\iaoro Banaana. OópaaOBaane axoro yaacxKa oóbacaaexca xe.\i, axo apu o6pa30Baann CKaaioa cnrexcKae MaccuBH iirpaan poaa naoxaa. 8xo oőbHCBeane canxaeM AOCxaionabiM h npiieMaiiMbiM. npa 3X0M oóbacaaeM xeKxoanaecKyio cxeiiy SoMepMaiíepa a aapxy ByjiKaamecKax nopoj noa acMaoíi noBepxaocxbio, paapaőoxaaayio MexoaaMa reo$B3HKa nna Baayaa ftcKOil Oóaacxn. JI. B e a a e ({) a : Ponb ocHOBHbix nyHKTOB HMBennapoBaHHn BeacKoro ManarapHO^reorpacjiMHecKoro HHCTHxyTa B onpeAeneHHH coBpeMeaHbix ABameHMflx aeMHoa Kopbi. BbiBiHaii BeacKiní Majiaxapao^reorpaí'aMecKaft aacxnxyx coBepmuJi bo Bpe= Meaa Meacay 1873-^1898 Bbicmae aaBejijiapoBaaae aa xeppaxopnn Abctpb{í''ko — BearepcKoíí Moaapxan. OcaoBBbie nyaKXbi oxoü aaBejumpoBaHaa aaxonaxca cettMac aa xeppaxopaa luecxb cxpaa : TipeOyiaa (CCCPl, Typay Poccy (PyMbmaa), (pop= xeaa (Hxajiaa), JlaniOB a BpyxKii (HexocjioBaaaa), Mapaa Pacx (lOrocjiaBaa), Hanan (Bearpna). H3 oxax caocaJia b 1938 PpyniKa, a onojiaeab paapyniaJi Tpeóyiiia. HoBoe BearepcKoe Bbicmee BBBeJiJiapoBaaae noKaabiBaa aBaaceana senaoií Kopai Koxopbie npoaaom.xa sa nocjiezmae 50 Jiex. BbiacHaaca axo oxn nBimeaaa nojiaocxbio eooxaex' ciBiox reo.xora'iecKHM cxpoeaaeM KapaaxcKoro őacceítaa. Haoaaoőasbi abkit xaKHce 466 HajiéüíHoe ocHOBaHHe j.ia reo(Jju-3ii'iecKoe nosHaHiie axott Teppmoppii. Paaiiepbi npo- óJieiiH Bbi’.MBaioT yKejiaHiiB xecHoro KOonepamiH Bcex cxpan Haxo3HmncH b cpenne' eBponeíicKoii o5aacm. II. r p e r y lu : OnpefleneHHa ctiysHTOB h3 BepxHeMenoBbix őypoyrnfix, MecTepoMACHHe AííKa. Abtop onpeAe.xH.3 Hexioxopbie ^ysiixbi HaxoAHin,iixcíi bo BepxHeMe.iOBbix 6ypo- yr.xHx Ha MeoTopoHí^xeHuii AtíKa. Oh coBepimiji cboh iiccjieaoBaHiiH na kch-jiotomií- 'lecKOíi OCHOB6. Oh ycraHOBUJi na ocHOBaHiiu axiix pacc;xeaoBaHHít, hxo (pjanTbi- HB.xHroxea hobmx renycoM. ABxop aaoi hm cjieAjromee HasBanHe ; Podocarpoxylon ajkaense nov- sp- B peayjibxaxe cbohx HccjieAOBaHuö aBxopycxaHOBHJi hto bo BpeMeHH BepxHero Mcaa KJiHMaxHa x&ppHxopHn BearpHii 6bia OKeaHHHit, paRHOMepHbiíi II T',‘n.XbIH. JL UJ X p a y c : PHTMMHHOCXb 0CaAK006pa30BaHHfl. B ocaHKOOópaaoBaHim HB.iaexcH iiCK.xioHHxejibHbTM HB.neHneM ecaii paajiiiHHbie C.UOII HOBTopaioTca B CBiixe HJiocxoB. Bee Hce MHome CHiixaioT b sarpaHiiHHOli .xHxepa= xype „piiTMHHii3.M“ naii „hukjiuhiijm“ 0caAK006pa30BaHna 3HaHHxeabHoű aaKOHoaep- Hocxii. B Hamiix xpexHHHbix oópasoBaHiiax Haxoaaxca Bce xaKne npiiMepbi Koxopbie oHpoBepraiox pHXMiimiSM ocaaKOoópaaoBauHii. ílaacxu noBxopaioxca xoabKo o,xHa/K,xbi B 9XHX cayaaax. Tan aanpiiMep BepxHeíímiie ropnaoHXbi capMaxHaecKoro apyca no- KasbiBaiox xaK nasbiBaeMbití „mhkpophxmhhii3m“. PiixMÍmiiSM cpeanero pas.vepa Ha= ó.xioxaexca b roro^sanaanott aaexn BanyaalíCKoro Kpaa bo BepxHenaHHOHCKnx oxjxo/Ken= iiax. BpHMepo.M a-hh HHKaimuaMa óoabnioro pasMepa aBaaaexca cpeaHutt Mnouea b ropax MeaeK n Bepxax. Ho sxh Bce ne Moryx őbixb npHMepoM ,xaa iicniHHoro piix.Mii= mi3Ma. TaKJKe oaenb aexKO movkho onpoBepraxb npiiMepbi larpaHiiHHbix aBxopoB K3K BiiHK.aep. Hioóepi!. Kabincpe.x, peőo.xx, LIIxaMH ii x. ,x. r. n a H X 0 : MecTopoMAeHHe pyAbi b HaABŐepweHb. B cpeaneBeKOBbe óm.xo aHaMiixeaHoe ropHOBeaeniie b paiiOHe ropax Bep/KeHb. C xoro BpeaeHH b oxom paűona ne óbijiii ropabie nccaeaoBaHua. Ueab HacToamnx HCcaeflOBaHiiax paapeuiaxb B03M0»H0an chobh iicnoabaoBaxb MecxopoajaeHae a.xa aoöbiHH pyabi. Ha MecxoposcaeHHn xH,xpoxepMaabHbie atH..xbi u iiMnperHaHUOHHbie 30Hbi Haxoaaxca b aacxbio KaoaiiHHaiipOBaHHbix aHaeairrax ii aannxax. PyaooőpaaoBa' Hne npoHCxoaii.xocb b jByx (paaax : Ho nepBbixoö paaoBaaiiCb nnpxoxHH, c^anepiix, KaabKomipiixb n őu3MyxnH. Bo BxopoM (paaiice ofípaaoBaaHCb Pl., Zu h Aacy.xijuubi II B Meexe c T6M nepeoőpa30BavXiicb ii nepBbie Miinepaabi (niipiix, ra.ieHiix, Kosaaiix, KpacHbie pyabi cepeöpa). HepBbiíi íjiaaiic ii.Mea neoőbiHHO Bbiconyio xeMnepaxypy ii óbi.x BepoaxHO nejajieKO ox MarMH. Bxopoií oraHH*BepHe.xii.xe.Xb. Asrop aaHiiMaexca ByaKaHiiHecKU.M n nexporpo^HiHecKiíM iii= vaeHiieM sxiix rop. Abxop ycxaHOBii.x, hto Caaaaxeab cocxoiix ii3 ayrHX-aH,xe3iiroB. Konyc ByaKaiia -iBoiiHOíi. Bo BpeMa erő npoHCXoacaeHiia apyroii By.xKan (PoraMiixeab coaaaa enioiu- HOíi By.xKaHiPiecKHít noKpoB. nosaHefiiime xeKXopiiHecKHe ABiia?eHiia paabeaiiHiiaii oxoT HGKpOB Ha üBe Hacxii. Hopo^xa aaecb xaKJKe aBaaexca ayriix=aiue3iiT0.\i c eo.xep= HjaHHeM OXHBUIia. Abtop cOBepiHH.x b CBirm c otiimii iiopoaaMii xáK/Ke noapoóiibie MiiKpocKonFi- aecKiie ii xiiMinecKiie paeciejöBaHiia. r X fi ' .n'¥”5’ ' J ^ r * i « * . «.* V l I... ív !> > I i . AJÍV r*