z t F (*S CORNELL UNI VERSITY LIBRARY Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony8019magy LXXX. KÖTET é- fr-fWET FÖLDTANI KÖZLÖNY BHDJlETEHb BEHTEPCKOrO rEOJlOTHHECKOrO OBLUECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GEOLOGIQUE DE HONGRIE BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAKULÁSÁNAK SZÁZADIK ÉVÉBEN 1848—1950 BUDAPEST, 1950. TARTALOM Vadász Elemér: A százéves magyar földtan tudomány- politikai mérlege . 127 — 133 ÉRTEKEZÉSEK: Szörényi Erzsébet: Miocén Echinidák a Mecsekhegységből 140 — 148 Ifj. Noszky Jenő: A magyaregregyi lajtömészkőfeltárások sztratigrafiai viszonyairól 149 — 150 Jaskó Sándor: Adatok a pelóeföldi oligocén rétegtanához 151 — 155 Tokody László: Újabb adatok Rudabánya ásványainak ismeretéhez 156 — 167 Szentpétery Zsigmond: Adatok a biikkhegységi diabáz ismeretéhez 168 — 180 Földváriné Vogl Mária: A szarvaskői wehrlitek vanádium ' tartalmáról 181 — 183 Strausz László: Őslénytani meghatározások élt ékjelölése 181 — 188 Bogsch László: Triászbeli daonellás rétegek az Alföld medencealjazatában 189 — 191 Rásky Klára: Tarrietia hungíarica n. sp. előfordulása Magyarországon 192 — 194 Greguss Pál—Sz[IB .lapimija/s t— Ol § *M cc 1 o l— Ol 1 i 1 ScI SBJinilBZS '.lauu.id § é g Ú o5 1 03 Ú (M g i i 1 Sá 2 = í- fi 'O .c = -* r >famaj + qauiajp-oj i- Ól B ci tC cc 1 OC 00 i i 1 (b) neinaj ubjub £ l'- Ci s r; :0 05 1 c-l ú Ű i i 1 5[babs aSnaXS cs g g co cc oi í o 1— 'M i L 1- (J) ^BABS so.ia § ©■ g ss 1— . £ 1 c» s 00 ' s ' i 1 1 JBAUI UBq^Bpjo .13 0 01 Heuio'j s? 513ui?JPIÍ?lÍ $ s a •-o « 8 CO l— ű 1 1 (SOpBÁlIBq 10) 800H: (f0S +) '0 .íiie.ib >[0}j9aa.i33 g -CT líO iít 00 5 £ in E g Cl 03 CT ifi oi O •c I 03 I 10Ö0 gr oldatban inval d o o fi o >. fi 1 o ® 1 1 1 o w X g ®. °° m O • co h- ifi 03 CT JO ü o g l'- gj o> C5 g 3 03 ‘ra. 3 (HOUoniB sazsso ‘^BAIII UBqíBpid •i" OOld) oioBaiuaouoa « í- 5 cs 1 ~ Q fi, í— S§'®:s3 fi:^ fi ss M I"- g “2 g “SciS^SS-aS í? -1- . 5 x "2 O l S g >._• ^ |f Ifg •o >'£•« '3^J = SS 5fc iS .25! o,a.o Í21?i i—i i— i a — ’Jj Hajdúszoboszló II. 1(517.2 — l(il!).ü7 m alaphegység (?) Stranb 1929. •c 1 í* 8 = is — o: -fi fi .fi- fi.fi fi • =te fitt :fi >o C CT S g£d A5 fi X« if Ö8 ,Í=ÜS fi® Sfi fi .fi^J fi. fi fi • fi te^'fia: fi 2 ^ N — 1 73 fii x fi; -f Ji _ s §02 X C5 fi 'fi ifi fi fi t: ^ fi ti te te fi í> 'O 73 X fi ^ fi ^ fi e s: lo x m i-1 ■s« s te>— i fi 27 s 1 S 1 i ■rí* 3 1 1 1 g i § i °* 1 m I 1 1 1 i 1 o o O 8 8 1 1 1 ' 1 1 1 1 1 1 1 i 1 ■ 1 1 s 05 o s S s * s 05 05 s o 1 “ " *- 30 OO “ oc * o 05 05 05 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 l'- •M o ac co co ie n 00 1 Le 3 rí 8 55 £ oc £ rí Le n 04 00 00 n 05 »e rf o 05 1 xrs o co rí n ud **■ 05 id cr rí CO CO oo oo n ie r-* Le Le t— cc I 3 s § SS co s g £ e g 05 g ~ t'* 0-1 ű s 00 »e cd a t— 05 « 3 -r s £ g S ?! « ?! l'- 3 1 rí o co cd »e Le oc’ 8 oc •3 OO § o 8 3 -3 P 3 ie g o 00 o e4 Irt cd co 00 E s s 05 s 3 8 tó »e ~ 8 o o o O S 1 1 o o O c 00 oo oo « o ie rí ie g 3 co g 05 8 8 § g g Le xrí cd X S5 05 05 00 g -*• s 05 5 co 1 lC * s o n g tó 3 o g T* ■** r- CO s n 1 3 n 8 g 05* 1 05 g n CC 0 1 S ; £ > :0 SO p3 !Ls ,Q Uá í ri4 dí tótó tó cö M cö w E Eh E c E E E E ■o H E a: •= s Í3 3 _ C g£ S 1 1 g • iC - ^ a >ig o c o «•? g Ö? 53 fc ' eí ° . CJ “ tó «£.S SS-s «§i b£ — . rí — fs> , tó3ll o P*0 ^ •-síi CÖ 0= íi tó..atósce „2 J .£=§- • ■cl c e . őrs I. 1753 6 in nnon y 1933. őrs I. -1779 m nnon v 1932. difi s = :il s ls;;5-g -S&=^í " 1 E ^sS £ S tó|" 32 Js” kiirt 173 m t 1942. J| IÍ.’ö tó “-C P ■SöiS -5 sag|a-| cé e.E«j cc -°S •O « M E E gtó II | tóo3D £2£ cö c3 tó ötó 13*1* E-* *— cö Ifi t-v !ssS rí; céfa S£g3 w £3 & g eO osE sfs co ^ Ó5 ?d ST:-2 c-^ 05 cd gl| ^ CO Cö EtóS SJ..3 s?íá tói =5 - ,- • “ kiflii p, 3Si: o Etó ötó 28 KÉS* B S>£- 3 _ 3 SSigK = .-s wr Hr* *s.b! «.* = - «e5 • S8.& jT3? WE": = -•< í. = n » -. p o- _ -.« ;c = '-< =|-? ti 75 3- C; 3 £ Os cr 3' 3 Ví t; *< CD* cr s 1 3 3 3 g. E. I 8 x g* < s CD 0 3 1 §* s i" § 3 cr 3 1 5 S? is®? ?üi Sírg-E * 3*3- ft-iq S 11! r pr C: 3' ' [Vn 111 h* 3 On 3 3 r^3 c c ^ 2, o "3 3 oc *i “ § r5?i 3 N — 3 • 3' ti 3 _ •“11 í' 11 r o ^T"C' ^^3 0 r§;i • C' ií?; !l tr m o CD a- 3 y> SL o t < o N 2 N 5 o e 3 • • •• £3 p- 2- g p W S- o g g s 3 E * p s 5 s -! rSl N CD co g CD 5 tSJ cn H O' f+- r CD Isi o: se g í ’w 1 ti “ — i l sg.ss s o» 4-- ti « 1 g ti -^i Koncentráció (1001 gr oldatban nival, összes anionok) § I ■3 p ti s *00 be 0 1 o 25 r® § g oc 44. g o 1 — CL 3 r4- ? 3 g § .» . ti 00 05 03 *s 4- in ti F> s ti g 1 a o p o s o g o ■ 1 o $ p o o o s 2 p ■4 44 CC o o g ss s s * ti o g o o s . p ti p ^■1 05 C ti Egyenérték arány Cl (+ S04): HCUj (Cl hányados) —1 4^ o 03 *■^1 ü í - 05 s 3 in é s g Földfémek és fémek 1000 gr oldatban mval V s ti ti -4 44 1 4-. •i p ti ? 4- 44 g in erős savak (f) H fi S| aS: P? g -ó ' E ti 05 1 ? p p 05 3 05 o 03 s cn gyenge savak ti cn 2? 4-*- s 1 5 ti ti | ti ti 05 — J s 05 g oo alkáli fémek (a) 00 in ti- 05 ti 03 1 Ol •i oc ■03 OC 03 ti 4^ 05 ti földfémek + fémek 2S 4* § “4 1 — ti íz 05 ti n 4* g 05 in primer szalinitás PS ^'2- 11 oc in 4^ li 05 1 o. ti OC 03 OC 03 03 ti 03 C5 ti szekunder alkalinitás SA ? 1 1 1 p X $ =3 3 OC g 03 1 05 io primer alkalinitás PA 1 00 in 05 •>4 1 I 1 1 p 1 szekunder alkalinitás SS o ! o 1 o 1 , 1 cn w 1 - 1 - 1 o ti “ Harrassowití 5- ti 1 ti 1 ti 1 1 oo ti 1 O 1 O 1 00 1 ti a féle képlet !n| M os - 1 l 1 §íí| 1 1 1 1 1000 érv mg = oldatban cm3 tz> S| 1 1 s J p OC 1 1 1 1 1 1 . a vízzel együtt feltörő gázban tf. % 03 4-* >r cí a* 1 3 •03 g ti •^1 in g S g I Hőmérséklet °C 29 lég a földfémek egy részére is. A földfémek nagyobb része hidrökarbonát alakjában van a vízben. Ebbe a csoportba esik azonos reaikciótulajdonságai alapján a fennebb említett Háln is. A budai hévvizek közül Császárfürdő, továbbá Sikonda, Hahn és Haliig, Harkány, valamint a mezőkövesdi mélyfúrás vízelemzései már a PA-SA vonalon túl, a primer alkalinitással (alkali fölösleggel PA) jellemzett háromszögbe kerülnek át: ez az alkali fölösleg jellemzi (a továbbiakban említendő, magas koncentrációjú 3. csoport, az erdélyi sósvizek, kivételével) a megvizsgált elemzések legnagyobb részét. Az 1. csoport elem- zéseinek pontjai itt a PA háromszög északkeleti oldala és északi csúcsa felé húzódnak szét és három külön alcsoportba csoporto- sulnak, melyek eltérő jellegei bizonyos fokig már a koncentrá- ciós diagramban is kifejezésre jutnák, de itt sokkal feltűnőbbek. Az la) alcsoportba a minimális primer salinitással (ala- csony Cl + SO4 tartalommal) jellemzett erdélyi savanyúvizek különülnek el Páráddal együtt, közülük Málnást jellemzi a leg- nagyobb primer alkalinitás. Sajátos jellegükkel kiesnek innen Tusm és Bálv. Kisterenye legnagyobb primer alkali nitásával már csak- nem a PA csúcsban fekszik és körülötte csoportosulnak lb al- csoportként egyes alföldi kutakból, valamint alföldi mélyfúrá- sok magasabb szintjeiből Származó híg vizek (Sze, Szó, Mtúr, Tkürt’), a dunántúli, olajra meddő, görgetegi mélyfúrás vizével együtt. Végül az le) alcsoportnak a PA-SA vonalon, de a PA csúcs felé elhelyezkedett pontjaiban nehány alföldi mélyfúrás vizével együtt azok a híg dunántúli telepvizek csoportosulnak, melyekről a koncentrációs diagramon elkülönített 1. csoport tárgyalásánál már megemlékeztem (L0V49, Bup«i, L0V43, továbbá Bupoi, Bups\ Lujf4 és B11P3”). Ezeket az elemzéseiket alacsony SA érték (ala- csony földfémtartalom) jellemzi, ez a jellemző vonás végig- húzódik a továbbilakban tárgyalandó 2. csoporton is, tehát a dunántúli és alföldi telepvizeink egész sorozatán. Ebből a soro- zatból az le) alcsoportba eső telepvizeinkben a legnagyobb a viszonylagos alkálin fölösleg (PA), ebben a tekintetben csak az lb) alcsoport (Kisterenye stb.) vizei múlják felül. A 2. csoport során — mint látni fogjuk — a PA érték fökozatosan csökken. Romániai elemzések (Rí — R4)semleges helyen, mindenesetre az 1. csoport mezejének a magyar- telep vizek zöme felé eső szé- lén fekszenek. A Harrassowitz-féle értekekből szerkesztett diagrammon (1. ábra) az 1. csoport, valamint az abból kikülönített la, lb és le alcsoportok éppen olyan jól elválnak egymástól és a többi csoportoktól, mint a Palmer-féle reakciós rombusban. A továbbiakban külön 4. csoportba foglalt bükkszéki elemzé- sek és a velük rokon Inke2 reakciótulajdonságaik alapján úgy a Palmer-, mint a Ha r r a s s 0 \v i 1 2T-f é 1 e grafikonokon az 1/c cso- portba esnek, mint látni fogjuk, ezeket a rokon reakciótulaj- donságú többi vizektől jóval nagyobb koncentrációjuk külön- bözteti meg. OSOZIUOJOZJA PU>ZK>P|11Í[ •; 30 Oo ^n?saaiuoH Cl l l " i 1 1 1 Ifi C3 . '= cío- qBABS aiíuaXS Cl .1 1 <71 Irt c 1 1 1 1 (Jt 3JBABS so.ia ~r , 1 tt N 1 1 1 í _ XUAcn uuq;t?p.io .13 0001 ^atnaj sa ^auiajpiqj d 1 I 00 1 1 1 1 (supuÁueiHo) SOOH MpOS+) 10 ÁiiBae-5]oj.i9noÁJía X. - Cl cc d « Cl Irt 0" O 101)0 gr oldalban mval o m X X 1 1 i 1 1 , ?! 5‘ ~ Ti" h- CC [ — Cl d ■q Tí" 1- d l »o Ti* o Cl Eí 1-' 0 cc Ilii 1 CT P x r 5 CC - 1 - ?®|3 Tf •» -5 C ü « % pq « qq :*b “ Vízminta származása Elemezte: Irodalom: 1— S ^ á'q? | éch SS "O ST'^ 1 Bükkszék 14. 229.05 in 1 ru pétien j Kárpáti 1939 X 1-’ ,2 d — Z oc — — CC « 5 H oc '5 _*_> -£ cp Sa Bükkszék 34. 629.40 ni lilhothamniumos mészkő Kárpáti 1938 X - Z — |SJ|C «S5SM 2 1 c2 St£ Bükkszék 44. 373.2 1 m rupélien Kárpáti 1939 31 1 1 i 1 1 1 £ 1 1 ' i 1 1 1 1 1 1 - 1 i 1 1 1 1 1 1 i Ilii III •-C 1 i i i i i i i iii" 1 1 i 1 1 1 1 1 1 1 i 1 '1 ! 1 cs sí í l_ i 1 1 1 1 — ’ 1 1 i J 1 1 ' r> 1 1 i 1 1 1 o 4 1 1 i 1 1 1 c: § 1 1 i 1 • 1 1 1 Cl íd 1 1 i 1 1 1 1 • ■M 1 1 i 1 1 1 1 s S5 1- c: « :r s — £ * g § ' g K 1 1 1 i 1 1 1 „ rí " 1 *? c. •*r 1 5 -* 5? i ÍC IC ? í 1" ú »ÍS á OS lá -r £ 00 r_ ?í Ilii sin Ci,Jf . - — - Isis Ilii llíl Űv.~^ i — - aSlS OC s Ts cc g zz JS CC £ -S Zsí CC , L « . «í 3 ", p s S " - 2. 5 '- =as? Stiw s 1 s s '-^ * — z* z. *! :S CT. •- cc§W =,• * 1 ■S a S* » - — 55 S-va* - cő CC?5 c> s 1 I *® ^ S C/3 l-.lll x. ^ s - pb„ c'2> o g 2 2- Ifi fps -cisSo- í s ft-c 2 & o t- IS O -3 e53Ő£-2W „1 _r: r-, ,■ !® isis 5 ?=S 5> I ^ N fl lll CC j^x t. Magyar-Amerikai Olajipari R. T. és Magyar-Német Ásványolaj ipari Ií. T. (muraközi) vízelemzései. 32 Oo lapias.taiuyH 1 1 1 X T“! 21.2 IC ú § 23.4 1 1 Szabad C02 % 71 ucqzcs ojopaj linXSa xazziA c 1 1 1 '1 r 1 1 1 1 gUia in?q^i?p]0 =Sm *lS 0001 1 1 1 1 1 . 1 -1 1 aiaj cá -Z||AVOSSB.I.IUH "^T 0 0 1 0 3 1 s 0 O 0 1 “ w 1 *- r ro 1 ^ ® ve O T1 o ~ "3*0 Ph SS SP^IIUI'BZS .lopnu^ezs 1 1 ■ 1 • 1 - 1 i 1 ■ - 1 S Vd sc;iuncqtc .lauit.id 1 QO C 1 t— á « § t— ű ©1 a £ 1 YS sc;iuiiH>ni? .idpuuqezs 5 ~ I- 5 tr- 3 a rí 5 Sd scxiuijczs .leuit.Td ®í Cl s 1 CJC £ tT Ű VC ej cs 3 ve 3 O -iá U s qamaj + naiu?JPI!?J ©1 cc ■rf" 1 ve Cl ec t — C5 ei C5 (c) qeiua; U'^P* O s l— S 1 ve Cl co s Cl g = s qBABS aSuaXS X s Cl I ■M 33 •0 ■*r ve ©1 g 0 4 (J) qBABS S0.I8 (M L*5 c; g 1 QC 5 § ve 3 c. ti ve 3 0 ú 1BAUI ueq}i:p[o .iS noill íiautoj sa qocuajpioj Cl 3 1 3 ©í 3 0 § 3 ©i s s ©1 (sopt:.vuv’i[-lO) 6OOH = (*OS+) 10 Xuc.iB-qopi8ue.iS3 S O s 5 ű § ©i 0 ve « 3 3 3 idiiO gr oldatban mval w S ©1 . 0 1 ve ?? 0 g S 0 © * c: 2 8 a l- s Cl C. ©i 3 3 8 £ g £ ve s S ve 0 Q l— -f ©1 s . s =. C'— 8 ve £ a 3 3 3 3 GC (qouoiuc saz^so ‘[BAUi ucqicp[ö -t3coat)9!0«-0'i'*ouo>I s s s s iSil O | s. £ 3 g 3 =: s 8 3 Jele I r a 5 * -o s E 5 pq | £ I £ . J « 5 s P3 1 E PC > 3 Vízminta származása Elemezte: Irodalom: re ££3 Ili s©i'~ aaa c© ■3;. » =ö ||Z *3 | & 'üJ-5 C I' *w ses £'-.1 ~ Cl £ *r& c=3X ' -5£S N N ' X =s-g" ■SSt -=•5 2 PQ>^ Pudafápuszta III. Vízleválasztóból Maort 1943 sg™ 5=^ áü- 03 « 2 ■§SS pű S ■B2 Ili «2 í>-^ Ct c ~ Budafapuszta S5. Vízleválaszt óból Maort 1943 38. 4. 1. Lovászi 2. 1400.09 -1411.3 m „lovászi homok'1 Vízleválaszt ából Maort 1943 38. 4. 1. 33 3 34 Murai erdő 2. Popp L. 1942 Murai erdő 1. Popp L. 1942 Szelence 28. Popp L. 1942 Szelence 27. Popp L. 1942 Szelence 8. Popp L. 1942 ta *3 © rg • o Cp 4-. te Szelence 8. Popp L. 1942 1 Szelence 2. Popp L. 1942 Mihályi 2. 2289 2298 m Kárpáti 1938 Mihályi 2. 2196—2248 ni Kárpáti 1938 Inke 2. 1929.49-1110.14, 112 1-24 m f. pannon alja Maort 1942 Inke 1. 5(10 in Kárpáti 1937 Vízminta származása Elemezte: Irodalom: g g rJl N © Ifi N © cc N o CO N O U1 s © U) N © g V-l © © C © 307.01 Cl te to p CO te -4 00 te . oo 138.08 155.80 157.62 159.55 £:©.oB?* -rp*^ 4- 4- S s te oo e~pg| S E&«3 — — o Koncentráció (1000 gr oldatban mval, összes anionok) 279.52 üt ?> o o w* n üt tO Üt •*£> lu. OO te 4. o oc 141.10 4* te te 4- te Üt te oc ts te 5 te pc Cl te o 1009 gr oldatban mval 25.47 ;e Gr te te “4 CO oc 00 o “4 O ■4 4k O p Cl o Üt te 4^ te te Üt p Cl X n p 2.02 o 4*. o ® ° ®. ® ® l l C A te 1 § " j-1 cn ’-j 4». «■ a 00 oo ci b« po cí 00 OS bo oo co I te oc Egyenérték-aránv Cl (+S04): HCOj (Cl-hányados) co w Ci o üt cn te te te 4*. oo 4*. C4 te 1 1 co s 1 Földfémek és fémek 1000 gr oldatban mval —1 oo üt co oo a o po ón o 00 oo oc te üt 1 1 te oc 1 1 erős savak (f) a o © “ 3 — ©- p 3. 3 ©* 7? oc co 00 o •*4 oo te 4*. O te • 4*- £ £ 1 1 o gyenge savak ■^í CTi üt tO oo őc C© -4 On te o 1 1 te 1 alkáli fémek (a) r te 4* te r te te „ o 1 1 ■4 1 földfémek + fémek GO p o oo üt co 00 ci oo JO be p 00 oo oo te üt 1 1 te te co 1 primer szalinitás PS Paliner-féle értékek po » te 4*. 4». te £ te te o u 1 f “4 1 szekunder alkalinitás SA 1 te CO lo te o 00 oc ^4 -4 te 00 ••i 1 1 ^4 1 primer alkalinitás PA te -4 i 1 1 1 l 1 I 1 1 1 1 szekunder szalinitás SS toloo'oclo'tcits! t£> 1 1 1 I » 1 « O 1 O 1 O o 1 o ! o ! o Ilii S II p ! féle képlet 1 1 1 1 '1 I l 1 j 1 1 1 -4 1000 gr mg= oldatban cm3 U1 Cp Cw ** p 3- 1 1 1 1 1 l 1 . I oo ^4 te Cl bo Üt 1 a vízzel együtt feltörő gázban tf. % 1 1 1 1 1 I Í I ■i i , i i 1 1 1 Hőmérséklet ü0 35 b) 2. csoport. A koncentrációs diagrammban (3. ábra A. és B. nagyítá- sokban) ebbe a csoportba sorolt elemzési eredmények konc. 60-tól konc. 440-ig (Lov2 437) terjednek és igen jó, egységes cso- portot alkotnak. Ebbe a csoportba esnek — az 1. csoportnál említettek kivételével, melyek azonban a Palmer-grafikonok- ban ide szorosan csatlakoznak — az összes dunántúli — ásvány- olajat kísérő — telepvizek és az alföldi mélyfúrásokból fakasz- tott sósvizek. Az ide sorolt elemzési eredmények a koncentrációs grafikon- ban konc. 60-nál élesen elválnak az 1. csoporttól azáltal, hogy viszonylagos Cl-taríalmuk itt hirtelen erősen megnövekedik s vetületi pontjaik zöme (SO4 hiány mellett) az 1.5 Cl-hányados- sal határolt szektorban sorakozik, csak egyes — a többiektől kiütő — elemzések érik el, illetőleg lépik (alacsonyabb Cl-hánya- dos félé) túl ezt a Cl-hányados határvonalat (Lovsa, Lujf;!, Tótk3). A koncentráció növekedésével a viszonylagos Cl-tarta- lom még jobban megnövekedik, konc. 150 fölött már az összes vetületi pontok a Cl-hányados 4 vonal által határolt szélső szek- torba csoportosulnak. A viszonylagos HCOs-tartalom tehát a koncentráció emelkedésével nagyvonalúan csökken. Az 1000 g oldatban foglalt mvalok száma szerint ezek 3 sós- vizek nagyjából a brakkvizek. sorába tartoznak legnagyobb részük azonban még a Káspi tenger koncentrációját sem éri el. (L. koncentrációs diagram.) Az erdélyi savanyúvizek közül a többiektől feltűnően eltérő összetételük és viszonylagosan magas Cl-tart almuk révén ebbé a csoportba kerülnek Tusnád2 (Szt. Ilona forrás) és Bálványos. Az összehasonlítás körébe vont német, osztrák és csehszlo- vák ásványvizek közül Sódén, Kissingen ('aránylag magas S04- tartalommal), Homburg, B. Hall és Orb (jelentős SCh-tartalom) beleilleszkednek a magyar elemzések közé. Luchatschowitz viszonylag alacsony Cl-tartalmával (Cl-hányados 0.67 alatt) a. Kter — -Máln-vonal felé üt ki. A romániai elemzések közül Rs — R13 sorakoznak a 2. cso- port elemzési pontjai között, az erdélyi földgázkutató fúrások sósvízelemzései közül pedig legnagyobbrészt a magasabb szin- tekből származók esnek ide. A Palmer-féle reakciós rombusbán (1. ábra) a koncentrá- ciós grafikonban megkülönböztetett 2. csoport elemzései a PS — PA határvonal közelében (minimális földfémtartalommal) ke- vés megszakítással az le alcsoport folytatásában foglalnak he- lyet, zömük megközelíti a PS — PA határvonalat (csökkenő alkáli- fölösleg) és egyrészük átkerül az SS-el jelzett háromszögbe, a továbbiakban említendő 3. csoport háromszögébe is, hol a Cl- tartalom emelkedése és az alkáliák viszonylagos csökkenése következtében az előbbi nemcsak, hogy az összes alkáliákat leköti, de azonkívül még földfémekhez kötött Cl-fölösleg is mu- tatkozik: ez a tengervíz és a romániai telepvizek legjellemzőbb sajátsága. •JtOS«?ZUIO[ÖZ[ASOS Ii£l9pjil ■ / 36 }aidaq aTaj Cl Cl " ! Cl Cl " 1 00 Cl Cl Cl o ~ " O s • 1 o o SS SBum.iezs 1 Cl » te « o o japurujazs CM § o Ti CM s -B2 u Yd sbuuubjiib te | I " 1 | 1 I 1 1 o jamijd T“l 'Z> VS sBjuniBJfTB ci te °° rf 1 japuin[8zs Ifi o o O cc CM CM* 15 C-. Sd SB^IiniBZS jatuiad ű s Cl ff i i Cl SS Cl ff CO s te É d Jiamaj + Cl tn 2 Cl 2 2 CM Ti 5 jjauiajpipj CM CM c Cl te Cl Cl CC te «? (b) Jiauiaj ubjub s ű ff SS É co ff s £ JJÍ 2 u 'fJ 5[babs aSnaXS c o °S o ” ® « iC ■^r eí 5 o >> b£ Cl Cl te te te H (J) hbabs soaa s §1 g SS Ú £ 3 i— Cl £ IT?AUI s 28 r— i'- S CM - nBqjBpjo uoi. L ^sniaj sa naiuajpiM te s g • co ” g 1 oö S i (sopBAii q-io) 5 g te -r CM r: g s $ S00H :(f0S+) 13 ÁUBjE-^jauaÁiia CM ff 1 t- i 22 1— CM 5 d \ SS ág « SS o 3 CO c 1-1 o o cc o o O rz __ o - o Ti f g te g • $ g 8 Cl > 5 = o s t— -r | g g g | g S rr rt ~ § ei S g t- CM 1Í5 r-4 1 s 3 ff s 3 g — 1 •“ 1 rH 1 (^onoitiB sazsso ‘iBAlli £ § g SS l0 Cl CM ” SS 3 nEqjBpTO iS mii I) 1 § £ = 5 • 1- § i 1 S üTDBj^naono^ — CM t*l © * m d ■s X *G> 5? go GO m s o § s 'g GO d ö Vízminta származása Elemezte: Irodalom: - 1 ‘3 2 S . ** 0 * 5 £=3= d ~ d fc®«cő - 1 '3 S £Sh • 3-22 3Í2§ = . ^ -r — « * ff -=S 2 í í-: 5 = .~§ d = d*~ ^ L~ — ^ ^ 00 3 2 s . •5 »- |f|: „ 1 '1 1 . 1 s2 !s‘ís ^ ci^-. ^ cá bX — = >> . sg«T t- - L, C3 ^ SSt.-- 1 H - = >> r?: Ml :D >> b£ K 3 >, g §- hü B S *2 — 5 = 2 1 •grr l* 37 38 japla^ ajaj SS SB^IUI^ZS japu ii^azs yj sb}iuiieíiit? jatuijd vs japun^azs SJ SBjinnezs jániud Jiataaj + Jiauiajpioj (b) qauiaj n®5!!13 i[babs aSuajíS (J) JJBABS goja |BAtn nBq^Bpio jS 0001 jjauiaj sa Jiamajpipj S a m jf b } z o .i b } b q m a fj (sopB-iuBq-ig) cOO H -PQS+) 10 , ÁnejB-jjaijaiia^Sg a ui ^Bjzo.iejEq uiox (qouoiut? sazsso ‘ [UAlíí uuq;t?p|0 iS OOOI) pioBj|uaano^ N O C c 00 J-. S5r/; N'N1" te I ^ a -j g?í£Í C Í ' - 7Í >'í> SS*1 sy | W I fc- zz?2 =S >=> C ~ 4j- fefl^cs >£> •c — n ^ ^ •O :C CM ^ ST> (T. be ~ SZ® § «> &r 5 S K3> bo :0 -. >» be be *-* “ »-< •C -N :q rM >>c:S >= ~. 52® §g* :0 ”M — •M í*= “ c£ ;co ggai =ő« ií =3 1 u cl S “ I § ~ ® ^ -CS^ -ex ^ v.acrt . cS sS t- M ~ S5>|Kg> 39 ■M ifi Saui ui o ^ co t~- 3 a ui 3f b izojB^uq m 9 ^ >. Budapesti hévizek és néhány egyéb hasonló jellegű magyarországi hévíz elemzése. 40 Oo iaiqasjamoH X cí CM ű 1 § l- CM -r 3 3 i J 73. G % 'il -j neqzBS ojq;[aj xxnÁSs jazzt a e 1 1 1 1 1 i i 1 1 n~ ,Tia UBqxBpxo K =sáí JS ooot S"S -r" 1 1 cc CM te oo CM t- oc ct II -9" ci 1 oo 3 ii ^ CM CM g1 2 t" Cl g II g *<* CM ■sj< te CM II CC cí — CG taidaq axoj -ZJl.ttOSSBJJEH SS scximjüzs japuiiqazs Vd SEXmiTlJIIB jauiud YS SEXinijTíHB japiinqozs Sd SBíini[Bzs jauiiJd j[3raoj -f 3(31U0JPIPJ - o = cc -r t- 1 ® oo CM Cl t*- 1 1 i 1 1 . 1 1 1 1 ■*C 00 CM rj» oo o cc cc oc ci oc te ír. "4” tíí LC o i-C Cl CC CM oo *■!}< 00 t-’ UC CM »e ári CM t- ... CM cc ■ =c cc cc o cc ■*r t'- oo Cl te CM ec cc _ Cl **r t— oc Cl Cl őc o é te te lO 55 o lC te cc CM oo oo te *c uC Cl 1^ cc -** cc cc 00 CM y—t OC lío M oc -*r cc o oc o lC •-r i-C >n 1 te CM OC Cl cc CM Í.C Cl c lC CM lC te ■c* Cl lC ” **t< CM lC lC -r LC OO eo 0 -r o 1- t*- OC ei o o v— | Cl 'tf lC ci ® o rH *“ 1 te Cl cc 00 T oc CM CM CC oo Cl CM ° = o *“l o ° *“ 1 te 00 lC « oo o o o CM “ CM oc* cc CC oc CM CM Cl ci ® O oc* ei - Cl C* Tf- CM CM LC Cl cc °’ Tj. r“l lC lC cc lC cc as Cl oo t- Cl t- lC CM ec ^5* 00 te > '5 G0 íz ti t£ u *33 cá o 1 % > « Ci Q 1 *«'S3 CC o Ü>i iá oc i O o í'C :S S* . CC tH *C J3 Í- cc . !l © ^ - ^ u O fc- i£x ö n'í" - co r.^ ’5*— -c h— - — * 0) i£ *5 « cc *« t. 'SS Z O b/^ie - o sí ej # X CC co£s! uZ CM ~ . .CC OJXn **« cc 02 -Z CC 'C3 Í- ® — '-r ^ ÜO 3 >« i5^íi C IC . ta r*~- • í»c ^ s§ l^a . i£ oo « c< — 33 ^ 02 - 9 N *• ^ CO h- i ct ^ (B) J[8Uiaj í IE5{|B qBAES OSdO.iS ( J) 3}BABS SOJ0 IBAUl HBqxBpio jS 0001 jjamaj so qsmajpxpj (sopBXuBq-i3) sOOH :(fOS+) 10 iiuBjB-qaxjaua^ág; (qomme sazsso ‘[BAui nBqxBpjö jSqooI) yiaBJXuaouog 41 te | l 00 — < oo n r— ’*r 1 r- rí co rí te co rí 1 kft I 1 1 1 1 1 . 1 te n •— • t eo » co rí co | te ci rí te o ’-1 ,-1 Cl — 1 T— 1 ° ° " 1 “* - * ~ 09 " 1 oo kft eo o Tt* -rj." t"-’ oő kft I 1 TT 1 | co te 00 O | | 1 l 1 o Ci. | , 1 -r kft te Cl Cl f-H Ci Ci Cl «e* rí Cft | 1- TÍ* oo i - OO te eo kft oo Tf ■o* '2 te 00 Ci ~ kft co r- Ci kft rí _ te’ ci I kft n rí co te ■*1* n Ci Cl co T-H co oc rí co oő 1 Cí CO Ci Ci co kft oo Ti* ,, te te oo Ci r-1 r-i I'- Ci e*s kft te Észt 2 Hév Hark íj* Da Mkö' Mkö" t-« o eö OO te o *0 S^- '3«o . — s o CO -J co w ő jTs £.§ | o"Í = n3 T3 ti § s 7 03 ;0 ^ * ?-« o «i— • *0) C tn Od co >» CT ■2-g C/3 ÍH Or- 0^4 B* > o *3 ^ ^ h= g d. « ® ® ->2s'3'- ct.'r . **£- §s=s ’v^c'r* J1 o ? .° — «■ f h n 2 »G2 ^ u O C — * te5-* í-.^ .co 0) N - — te *o . >1 — ti • s ^2 p_- B -*-3 . •3 — kft ^ a — y. c C s *® rt 3 <55 C3 s te -5 N cá CO c3 c3 «3 5h HU r-1 ““■o- •— 1 .— i k*i 0.0 H Sssi sS “” r* *■* r^ rí eöco >s •£>” oSsi > co s ^ 3 . Siko Í2. 3 pp^ N ’h S-=^:2-S SnSíW 42 Már ebbe az SS-el jellemzett háromszögbe esnek a kon- centrációs grafikonon a 2. csoporthoz sorolt elemzések közül a dunántúli telepvizek sorából kiütő Lov2, továbbá Mim. Csíz, Perzs, Ferszs, valamint a hajdúszoboszlói 2. sz. mélyfúrás leg- nagyobb mélységeiből fakasztott vizek. Hszlo2”” és Hszlo2”’”, utóbbi már a 3. csoport (erdélyi földgázos sósvízelemzések) szé- lén fekszik. Az erdélyi savanyúvízelemzések közül Tusn2 (Szt. Ilona for- rás) a PA és az SS-el jellemzett háromszögek semleges határ- vonalának közvetlen közelében erősen megközelíti a 2. csopor- tot, de még jelentősebb földfémion-mennyiséget mutat fel, Bál- ványos elemzése egyenesen egybeolvad a 2. csoporttal. A koncentrációjuk alapján a 2. csoportba eső romániai telep- vízelemzések a reakciós rombusnak ezekre a peremi sósvizekre jellemző helyén (1. Krejci-Graf 14. 36. 1. 5. ábra), a PS csúcs szomszédságában helyezkednek el, köztük és a továbbiakban jellemzendő 3. csoportba eső romániai peremi sósvízelemzések között reakciótulajdonságok tekintetében lényeges különbség nincs. Vegyesen, részben még a PS-sal jellemzett háromszögbe, nagyobb részükkel az SS háromszögbe esnek. Ezek a rokonsági kapcsolatok éppúgy kitűnnek a Harrasso- witz-értékekből szerkesztett diagrammból (2. ábra) is, csak va- lamivel elnagyoltabb formában, amennyiben a Harrassowitz- grafikonnak ezen a részén ugyanabba a pontba nagyobb számú elemzés esik és közöttük különbség így kifejezésre nem juthat. c) 3. csoport. A koncentrációs diagrammon (3. ábra) a 3. csoportnak a Lov2 (konc. 437)-énál nagyobb koncentrációjú sorozatában romániai és amerikai elemzéseken kívül kizárólag csak erdélyi földgázkutató fúrások sósvízelemzései foglaltatnak. A részben ebbe a koncentrációtérközbe is átnyúló, különleges helyzetű 4. csoportról a továbbiakban lesz szó. Krejci-Graf szerint (14. 47. oldal) konc. 500-nál kezdődnek a jellegzetes összetételű romániai peremi sósvizek. A 3. csoportba sorolt vizekben uralkodó a sósvízjelleg. jellemző a nagy Cl iontartalom, mi mellett a visonylagos HC03- tartalom a 2. csoport határos részén mutatkozó viszonylagos HCCK-tartalomnál is mind kisebbre csökken. A vetületi pontok a 4-es Cl-hányados vonalán belül, majd csakhamar ennél is szűkebb szektorba, a 9-es Cl-hányados vonala mögé és azután közvetlenül a diagramm határvonala mellé sorakoznak. Ezek a vízösszetételek a tengervíz átlagos összetételével jelzett szali- ner övből a szuperszaliner övbe lépnek át és a koncentráció tetemes értékeket ér el. Egyes nyárádszeredai földgázkutató fúrásból származó sósvizek koncentrációja 3200 rnval fölé is emelkedik (Nyi””” 3266 mval), de romániai vízelemzések között még ennél koncentráltabb is akad (IÍ33, Campina 39. sz. fúrás, mely a meoti emeletből 4374 mval sótartalmú vizet adottb Olvan koncentrációk ezek, melyek már erősen megközelítik a 25° C-nál telített tiszta NaCl-oldat 4753 mval koncentrációját. Merték 43 Oo iaiqysasuioH % *« HBqZEÜ ojo^aj- m| }}iiAÍia fazz i a b I íi ui UBqjBpjO *3 ÜOÜl hidasi ajaj -z;ia\ossi?jjujj SS SR^iniiBzs .laputujazs 'CJ ^ *r Vd SB;iuip?mB iduiud YS SBJIUI|B3HB japiin^azs Sd sb;iiit]bzs J01UIJCI ^araej + jjainajpioj § (E) Jiaiuaj T|E5t^E qEABs aSnaiS I * (j) ^babs sója t- I S S I g o “• i (JIonoinB sazsso ‘XBAUl nBq^BplÖ iSOO X) oioBJ^uaanojj I H :C u ^3 O u — > s X u o o . 5.5aó > O « ^ "3 . 'O e o x ^ s «c . p £ o;gj» §^Peo , ú. ct 'SS 'SS . ■a 3 • ^ 1 CC V . Romániai ásványolajmezők sásvíz elemzései (R) — Néhány amerikai ásványolajjal együtt fakasztott sósvíz elemzése (A) 44 1 18[ -Sí ír - í 3C ^ fX*í w wC**i h . o , w ifi ez > .c-m o * ®'cs - *h cá" í •" 1 cá ( h 1 Cl . S-- cc ■*r S ce irt ■«r «. Cl g O s Cl QO '-C Cl ci t'- S o § , g c s 1 -c g g ° ° o >i = = o Cl ■^r g § 3 s § g g S g n £ § iri s £ -J' £ 8 « g s in ci a 3 £ s Cl g g s O I 1 s iíí s 1 I s 1 B g s 255.62 o S £ i «. E ee ÍC Cl s £ Cl s §115 g £ s cí Tt* g i g s 2 2 2 2 2 & — « ti ps pH P? ti « -* *m2 'Ci g g s s g| s £ 22 ö ■© 5 '•= £ il «J ® 1'-2 g o ^’c F ^ il — © - be £2 ö .£? 55-2 s g = .^3 g.£- .— O SÓD® « U © ’= © esg c ^ 11 OO ■S5 c ^ ^'3Í — k^; llsla •s £*~ |ag« - 2_; ’= göN s”® . .= 5;r. = = =s -3 tf__- 3 ;’5r-- £ 5 £ Í 5* _• S s 5« J- « t* -1 --:=~ ■ 1 3 sl~ - sí ao *© ce •r=5 £ «-• |ll|S „s= . £-»••- . •E^.5£ £§n1- - ? * u” 1 2 ^ 00 - ^ S£ =5 Sg =s • X X ci te ** á<°:S = ŐÓl = _• NO}- C - laxdaq 0iaj z^iavossbjjbh SS SB^IUI{BZS japi>n3[0zs Yd sB^inix«i[l« jauiud YS SBxmíiBJíiK jápuu^azs Sd sbxiuixbzs .iáuiucl 5j0inaj + ^araajpxQj (b) ^atuaj iiB3XX« J^BABS aSuaXS i I (J) JfBABS S0J9 | BAIU UBqjBpiO J 3 |l: Ot jjemaj so >[3injjpip^ (sopB.ÍUBq-10) 8OOH :(>OSi+) 10 ÁlIBJB-^0XJOU0^ÍÍ3 (^OllOTUB S0ZSSO ‘XBÁtU iiBq;Bpxo Üs 0001) OI0BJXU00UO2 i~ rr. '« :- > *cö NJ 5 - — 5Í3 s I o ’JZ c3 - . w — c S O ü E'rt 2 a “ w' ^ _ vi?í ratc-2 J- .f-< N tí a COC fii O cS C^= . ü . g«.( cö i a =; P c3 < 47 8. Német, osztrák, csehszlovák lngos-sósvízek elemzései. Tengervízelemzések Vízminta származása Irodalom; Jele Koncentráció (100 gr oldatban mval, összes anionok) luOJ gr oldatban mval IS, 'rK c Zc>. o ^ - C3 x c S ö w 2^ > = Szabad CO, hőmérséklet °C Cl HC03 SO* II * 5 . c5 2 Ö *1 c ti S ^ c .22©' Ems Kránchen I. 42. 27j. 1. Ems 51.1 17.1 32.7 0.44 0.53 6.5 1100 - 4 '.1 Luhatschowitz VinzeuzqneEe 42. 270. 1. -Lu- liatsch 121.5 44.7 76.5 0.3 0.58 17 - - - Sódén am Taunus Milchbrunnen 42. 27 . 1. Sód 69.2 43.7 16.4 0.1 2.67 16 - - - Kssingen Rák iczy 42. 24 ,. 1. Kiss 147.9 109.8 22.4 15.43 5.6 44.2 - - - Hombnrg . El sabeth brunnen 42. 270. 1. Homb 184. -1 162.1 23.7 0.5 6.75 39 - - - Orb Pb í 11 ipsquelle ■42. 270. 1. Orb 493.4 339.1 33.7 28.0 10.89 82 - - - Sa’zuflen Paulinenbrunuen 42. 27 1. 1. Salz 985.2 876.5 27.1 72.0 35.00 65 - - - Baden-Baden Friedrichsquelle 42. 269. 1. Bad B 44." 38.5 2.5 3.24 16.7 6.6 - - - Bad Hall 0. Ö. Tassiloquelle 42. 288. 1. BHall 230.4 224.6 4.7 0 48.2 13.7 41.9 Tengervíz k zepes sszetétele Dittmar szerint 42. 297. 1. és 77. 21. 1. - 607.2 559.0 1.2 Oi).9b 504.96 129.0 - - - Kásp! tenger 17. I 8. 1. - 218.9 153.4 0.79 64.63 275.9 78.6 - - - Fekete tenger 17. 23. 1. - 342.3 310.0 1.3 31.0 262.3 74-6 - - - 49 Az erdélyi földgázkutató mélyfúrások sósvizeiről — saj- nos — • csak kevés teljes elemzés állott rendelkezésemre. Fel- tűnő, hogy a nyárádszeredai 1. sz. fúrás magasabb szintjeiből származó sósvízben (Nyi’” és Nyi””) aránylag magas S04-tarta- lom volt kimutatható. Hogy ez a mélyebb szintekben is meg- marad-e. arra vonatkozólag — teljes elemzés hiányában — adat nincs. Az összehasonlítás körébe vont németországii sósvizek közül 985 mval koncentrációjával ide esik és csak nagyobb S04-tar- talmával üt ki Salzuflen elemzése. Ügy Palmer reakciós rombuszában (1. ábra), mint a Harrasowitz-grafikonban (2. ábra) ezek a 3. csoportba sorolt koncentrációjú elemzések (erdélyi földgázkutató fúrásokból származó sós vizek teljes elemzései) legnagyobb részükkel jól körülzárt mezőben, magas koncentrációjú romániai és amerikai peremi sósvizek elemzéseivel együtt a Palmer-féle SS háromszögben, a PS csúcs felé feksze- nek, mezejük közvetlenül csatlakozik a 2. csoport meze- jének szélső Sarkához (Hszlo2’””), sőt Sármi’, Nyi” és Sármi”” még a 2. csoport mezejébe esnek. A 3. csoport elemzéseit ezek szerint általában Cl-fölöiSleg (SS) jellemzi, néhány elemzés a PS — SA határvonal közvetlen közelében, vagy egyenesen azon rajta fekszik. (Nyi”, Sármi””, Rg, Rio, Rio). d) í. csoport. Már említettem, hogy a bükkszéki lúgos sósvíz és vele rokon vizek elemzései reakciótulajdonságaik alapján úgy a Palmer-, mint a Harrassowitz-diagrammban az 1. csoportból kikülönített, a dunántúli telepvizek egy részét magába foglaló 1. c) alcsoportba esnek. A koncentrációs diagrammban mutat- kozik ezeknek az elemzéseknek az a különleges helyzete, mely külön csoportként való elkülönítésüket indokolja. Sajnos, itt is csak kevés teljes elemzés állott rendelkezé- semre, a koncentrációs gráf ink ónban való feltüntetés céljára azonban megfeleltek azok a nagyobb számban készült elemzési eredmények is, melyek csak a Cl és HCOa-ionok mennyiségét mutatták ki. Amint az különösen a koncentrációs grafikon (3. ábra) B) nagyított részén látható, a 4. csoport elemzései a velük azonos koncentrációjú (a 2. csoportba tartozó) többi vizektől viszonylag magas H COs-t a r ta 1 műk kai erősen elütnek. A bükkszéki és velük rokon elemzések 301 és 646 mval koncentrációk közé esnek. A 2. csoportba sorolt elemzések ezen a szakaszon alacsony HCO3- tartalommal jellemzettek, a Cl-hányados 4-el jelzett vonallal elhatárolt, ennél nagyobb Cl-hányadosú szektorba esnek, a bükkszéki és velük rokon elemzések ezzel szemben részben meg- közelítik a 0.22 Cl-hányadois vonalát, de valamennyien 4-nél kisebb Cl-hánya dóssal rendelkeznek. A bükkszéki boltozaton fakasztott szódás sósvíz a Biikk- hegység paleozoos-mezozoos képződéseiből álló alaphegységét közvetlenül fedő, alsó oligocénkorú, nem nagy vastagságú 4 50 lithothamniumos mészkőben gyűlik fel, miután azt a külszín felé több 100 m vastagságú rupeliemeletbeli agyagmárga taka- rója zárja le. 'A boltozat közepetáján a lithothiamniumos mész- kőbe behatolt túrásokból a szódás-sós melegvíz tetemes mennyi- ségű szabad C02 gázzal együtt tört ki. A boltozatnak egyik — a hegységképződés folyamán fellazult — részén a CO_> gáztól felhajtott ásványvíz természetes úton már az oligoeén agyag- takaróba is behatolt, az itt lemélyített fúrások néhol már cse- kély (100 m-nél is kisebb) mélységben megkapták a CCh és (ala- csonyabb hőmérsékletű) víz kitörését. A lithothamniumos mészkőből fakasztott (magasabb hőmér- sékletű) bükkszóki vizek elemzési eredményei adták a 4. cso- port szélsőséges értékeit. Ezek az elemzések (Bü5o, Bü34, BÜ36. Bü27 és BiW‘) a koncentrációs diagrammiban (3. ábra) szorosan egymás mellejt fekszenek (356 és 367 mval koncentrációk között) és a 0.22 Cl-háoyiados vonalának közelébe esnek. A rupeli agyagból fakasztott (kisebb hőmérsékletű) bükkszéki vizek koncentrá- ciója szélesebb határok között ingadozik, viszonylagos HCO3- tartialmuk valamivel kisebb, részben már a 0.67 és 1.5 Cl-hánya- dcs vona'ak közé eső szektorba kerülnek át és itt fekszenek a bükkszékihez hasonló földtani adottságok mellett lemélyített recski mélyfúrásokból (Rk3) fakasztott lúgos sósvíz elemzési eredményei is. BÜ50’ nagy koncentrációjával feltűnően kiugrik. Ez a víz az oligocin agyag alsó zónájából származik, az ugyanebben a fúrásban a lithothamniumos mészkőből (tehát mélyebbről) fakasztott víz alacsonyabb koncentrációjú és a lithothamniu- mcs származású vizek jellegzetes szűk csoportjába esik. Ebbe a 4. csoportba sorolhatók még a Mihályi-i és inkei mélyfúrásokból származó vizek is. A mihályi Maort-mélyfúrásokban feltárt vízről csak hiá- nyos adatok állnak rendelkezésre. Csak a Miin mélyfúrás 2196 — 2298 m-es szakaszából származó vízminta hiányos elem- zése állt rendelkezésemre (1. elemzési táblázatot), ennek a fúrás- nak gázszolgáltatásáról azonban adat nincs. Az 1603.6 m összes mélységű és ugyanúgy, mint a Milln szintén kristályos palában végződött Mihi mélyfúrásról viszont ismeretes, hogy az könnyű- szerrel adott 20 m/m-es fúvókén keresztül napi 500.000 m3 5% szennyezés hijján tiszta CO-' gázt. (20 212. 1-) Vízelemzésünk azonban innen nincs. Az inkei Maort-kutatásból csak egy teljes vízelemzés állott rendelkezésemre és pedig egy lúgos-sósvízelemzés Inke-> 1029 és 1124 m között fekvő három homokos szintjéből: ez az elemzés a 4. csoport szélsőséges alkáliafölöslegét és koncentrációját mutatja. Ennek az Inke:-nek gázszolgáltatásáról azonban ada- tom nincs. Az Inkei mélyfúrásnak viszont csak 500 m mélységé- ből ismeretes egy hiányos vízelemzés, mely az előbbinél jóval liígabb és Cl-hány ad csáva! (1.5 fölött), valamint koncentrációja szerint is a koncentrációs diagrammban a 2. csoport szélén fek- szik. Az Inkei mélyebb zónájából elemzés nincs. Ebből a mé- lyebb zónából, az összesen 2140.5 m mély Inkei mélyfúrás 1350 — resfö/dfémek * femek 51 1378 m mélységéiből 22 m/m-es fuvókán átlag napi 100.000 m3 nagyobb részében CO-ből, kisebb részében szénhidrogénekből álló gáz áramlott ki (20. 217. 1.). A Mih-vízelemzések a 4. csoport mezejének a 2. — 3. csoport felé eső szélén fekszenek, a 4 — 1.5 Cl-hányodosok által határolt szék torban. Inke» vízelemzése a víznek a bükkszékivei azonos jellegére utal: sajnos, itt csak egyetlen, azóta betömött mély- fúrásból, munkálatok közben vett vízminta elemzéséről van szó, melynek helyességét így már ellenőrizni nem lehet. Mint már említettem, a bükkszék'i víz vegyi összetételének hazánkban egyedülálló volta viszonylag niagy koncentráció ’á- ban rejlik. A koncentrációs diagrammon is látni hogy vele azonos Cl-hányadcsú (a 0 67 és 0.22 Cbhányiadosok közé foglalt szektorba eső) vizek a híg sorozatban a dunántúli telepvizek közölt is vannak és mivel ezek reakciótulaj donságai Bükkszék- kel azonosak, azért kerültek a Palmer- 'és Harrassouvitz-diagram- mokban a bükikszéki vizekkel egy alcsoportba. A bükkszék'i vizek különleges helyzetének pontosabb fel- tüntetése céljából külön, olyan grafikont is szerkesztettem, mely a koncentrációviszonyok mellett a reakciótulaj donságcikat is feltünteti (4. ábra). Abban a koncentrációtérközben, melybe a bükkszék! és velük rokon elemzések esnek (200 és 562-Dicső), háromféle reakciótulajdonságú elemzések sorakoznak. A 2. csoportba sorolt Ferszs, Perzs, Hszlóa””, Hszlóa’””, Mui’2, Csíz, Lova és Dicső (mely már a 3. csoportba esik) Cl-fölöisleggel rendelkeznek, HC Ol- tárt almuk csekély (4. ábrán alul). Az ugyancsak a 2. cso- portba sorolt Hszlóa”, Tik”, Sármi’ és Tótki ugyanebben a kcn- centrációtéirközben. ugyancsak aránylag kis HCCb-tartalommial, de kisméretű alkaliafölösleggel (PA) rendelkeznek (2. ábrán felül). Mindkét sortól feltűnően elütnek a bükkszéki elemzések hatalmas alkaliafölöslegükkel (PA). Ugyancsak a 2. ábrából jól kitűnik az is hogy a híg vizek sorában (27.2 — 60.4 koncentrá- ció) a bükkszékiekével azonos Cl-hányados szektorokban fekvő és így azonos rerkciótulajdonságú elemzések is vannak (Tótk4, Lov49, Bup3i, L0V43, valamint LujL, Bup.i”, Karc”, Bup3’ és Bupei, melyeknek a Palmer- és Harrassowitz-diagrammokban így a biikkszckiekkel együtt a közös 1/c) alcsoportba kellett kerülniük. II. A VIZEK SZÁRMAZÁSA AZ ELEMZÉSI EREDMÉNYEK SZERINT. 1. Általános megjegyzések. Az összehasonlítás körébe vont ásványvizek túlnyomó leg- nagyobb része — mint már említettük — lúgos-sós, illetőleg sósvíz. Jellegüket tehát a HCOe és Cl anionok, valamint a Na kation szokatlanul magas mennyisége szabja meg. A Föld mélyéből származó és az áthatolt kőzetekből kioldott ásványos anyagokat fölvett vizekben szokatlanul nagy HCOö érték igen sok esetben amellett vall, hogy a víz útjában fölös V 52 mennyiségű CCb gázzial jutott érintkezésbe. Szóban forgó vizeinkkel együtt s-ckhelyt éspedig gyakran nagy mennyiségben szabad C0-> gáz is tör föl. C02 gáznak nagyobb mennyiségben való feltörését elsősorban is posztvnlkános, illetőleg általános- ságban mélységi vagy profundus (10. 144. 1.) jelenségnek szokás minősíteni. A mélyből származó ásványvizek szokatlanul nagy Cl-tartal- mát, miután kloridok a földkérget összetevő kőzetek szilikát- ásványaiban (és apatitban) aránylag csak csekély mennyiség- ben és elterjedésben vesznek részt, általában annak feltevésé- vel szokás magyarázni, bogy a víznek útjában az áthatolt üle- dékekben foglalt nagyobb mennyiségű és eredetileg a tenger- vízből származó kloridok (elsősorban NaCl) feloldására volt alkalma. S minthogy a, NaCl könnyen oldódik, lia bőségesen került a víz útjába, gyakran igen magas koncentrációjú ásvány- vizek keletkeznek. Hogy a tengervízből származó és a földkéreg üledékeibe foglalt konyhasó a földkéreg mélyében lévő vízbe kerülhessen, annak is több módja lehet. Így az üledékekben visszamaradt tengervíznek a révén, sótestek feloldása útján, valamint az ú. n. sóagyagokból is, melyek finom eloszlásban nagyobb mennyi- ségben tartalmazzák a tengervízből származó sókat és így rész- ben erősebben koncentrált sósvíz keletkezésére is alkalmat adhatnak. Ilyen sósagyagck különösen olyan üledék sor okból ismeretesek, melyek sótestet is tartalmaznak éspedig rendesen a sótestek közelében (pl Erdélyben). Újabban gyakran hallot- tuk emlegetni sósagvagként a rupeli agyagot. Ennek ilyen ter- mészetét — • legalább is Buda vidékén — az erre vonatkozó rész- letes vizsgálatok (40. és 8.) nem igazolták. A ma a tenger fene- kére rakódó iszap igen nagy százalékban tartalmazhatja a tengervíz sóit (17. 113 1. szerint egész 8%-ig) és az oldható sótartalom összetétele alapján gyakran fosszilis tengeri üledé- kekben is felismerhető még az üledék tengeri jellege, de igen sokszor ez a jelleg másodlagosan már teljesen -eltűnt (8.). A ten- geri üledékekben általában legalább nyomokban jelentkező NaCbal, mint az ásványvizek jelentéktelenebb Cl-tartalmának forrásával mindenesetre joggal számolhatunk. Egyes aridus klíma alatt keletkezett, uralkodó módon NaCl-ból álló sótelepek származására — amilyen pl a lefolyás- talan Takla-makan medencében fekvő Lop-Nor 300X15 km kiter- jedésű sós sivatagja — nem lehet más magyarázat, minthogy e hatalmas sótömegek a környező hegységeket felépítő tengeri üledék, főleg fiatalabb sorozatainak kilúgzásából származnak (17. 114. 1.). A továbbiakban látni fogjuk, hogy sós-vizeink jó része (Alföld, Dunántúl, Erdély) lényegében az üledékekbe zárt ten- gervíznek tekinthető (Szádeczky E. 32.). A tengervízben a Na:Cl arány 475:545 mval-nak felel meg, ta tengervíz tehát az alkáliák- hoz viszonyított Cl-fölösleget (SS) mutat. A megvizsgálás körébe vont alföldi és dunántúli ásványvizek legnagyobb része azonban kitűnik szokatlanul nagy, egyenértékű 01 mennyiségét gyakran jóval meg is baladó alkáilia, főleg Na-tartalmával 53 (alikália fölösleggel), melynek megfelelően ezek a vizek -a Pál- mer-féle reakciós rombus primer a lkai inát ássál (PA) jellemzett háromszögébe csoportosulnak. Ezzel a ténnyel a továbbiakban még részletesen fogunk foglalkozni. Elvileg kloridok a földkéregbe és az abban foglalt vízbe nemcsak a tengerből, hanem más forrásból is kerülhetnek. L o tz q (17. 24. 1.) szerint: a világtengerek vizében foglalt sók hatalmas mennyisége és pedig elsősorban is a kloridion főtöme- gével máshonnan nem származtatható, mint az ősi atmoszféra lecsapódásából. Ennek a s ósa vtar t alm ú ősi óceánnak a belé- ömlő folyóvizek hidrckarbonátja útján való közömbösítése a prekainbriuniban már nyilván befejeződött, mert innen kezdve már jelentős mennyiségű mészkőkicsapódások jelent- keznek a tengeri üledékekben, a mészkicsapódás lehetőségének előfeltétele pedig neutrális közeg. Az azóta eltelt időik hatalmas anyagkörforgalmában az abból részben kikapcsolódó C0-’ mel- lett az ugyancsak kikapcsolódó HCl és HoSCh-mennyiségek pótlásáról és általában az egyensúly fenntartásáról a vulkániz- mns gondoskodóit. Aktív vulkáni vidékeken ia HCl-termelés szembetűnő mennyiségű, így pl a kolumbiai Eio Vinagre folyó vize ilyen vulkáni forrásból naponta 42150 kg, évente 15.000 tonna szabad HCl-t szállít el. Közismert továbbá a vulkáni utóműködés időszakában is szívósan kitartó szolfatara tevékenység, mely H-S és SO2 gázo- kat termel. A magyar medencében a mélyből származó poszt vulká nos, illetőleg általánosságban mélységi eredetű CO-> gázfelszivárgás regionálisan jelentkezik. Ha ezzel együtt sósav és szolfatara gázok is résztvesznek ezekben a föld mélyéből számlázó meg- nyilvánulásokban, azók mélyből származó vizeinkben „csak kerülővel, sósav- és kénsavval szemben minimális kémiai ellen- álló erővel rendelkező karbonátokon keresztül, kloridok és szulfátok alakjában44 (17. 28. 1.) jelentkezhetnek- Kloridok származásának ilyen lehetőségét csupán meg- említeni kívántam, lúgos-sós és sós ásványvizeink megjelenési körülményei olyanok, hogy azok alapján rendszerint jelenté- keny kloridtartalmuk származásánál csaknem mindég tenger- vízre kell gondolnunk. Vonatkozik ez elsősorban is az ásványolaj előfordulásokat következetesen kísérő peremi sósvízre. A peremi sósvíz szárma- zásának kérdésével 'a romániai ásványolaj mezőkön szerzett tapasztalatok és bőséges elemzési anyag alapján Krejei — Gráf foglalkozott részletesen (14.). Általában megállapítja, hogy a romániai peremi sósvíz jellegzetes sajátságai csak bizonyos koncentráció értéken (1000 g oldatban 500 mval-on) felül jelent- keznek (i. h. 47. 1.). A romániai peremi sósvíz fő jellegzetes sajátságai a következők. A Cl alkáliákkal szemben általában fölöslegben van (szekunder szalinitás), tehát ebben a tekintet- ben a tengervíz jellegével bír. Bizonyíték ez a mellett, hogy a peremi sósvíz nem származhat teljes mennyiségében tisztán Na Cl összetételű kősótest közvetlen feloldásából. A romániai peremi sósvíz átlagos összetételében azonban olyan lényeges 54 eltérések is vannak a tengervíz összetételével szemben is, me- lyek miatt nem tekinthető ez a romániai peremi sósvíz egysze rűen a rétegekben visszamaradt tengervíznek sem. .Ilyen fel- tűnő eltérés a tengervíz összetételével szemben a peremi sósvíz gyakran jelentős K, továbbá J és Br-tartalma. Krejci — Gráf végső megállamtása szerint a romániai á sván y o la j m e ző k peremi sósvizének jellegzetes J, Br és K-tartalmia azokból a szervezetekből származik, melyek az ásványolajkeletkezés alapjául szolgáltak és amelyek térfogatuk legnagyobb részében a tengervíz sóit tartalmazó vízből állottak. Az ásványolaj- telepeket kísérő sósvíz ezek szerint tulajdonképpen az ásvány- olajkeletkezés főterméke volna, magának az ásványolajnak mennyiségben csak másodrendű szerep jut (i. h. 29. 1.). Az ásványvizekben oldott SOraniont, amennyiben az nem a tengervízből ered, vagy nem profunduis származású, az átha- tolt kőzetek! en foglalt szulíidck oxidációjából szokás származ- tatni. Az ásványolajjal együtt feltörő sósvizeink viszont nagv íi t lánosságban SO -tói mentesek, vagy ebben 'legalább is fel- tűnően szegények, holott éppen itt a szembúi ehető tengervíz- ben oldott primer szulfátokkal is számolni lehetne. Az , olajos" sósvizek szulfáthiányát az ásvány clajkele.kezés szerves bomlá- sának redukáló hatásával szokás magvarázni (R11 S04 + CH4 = Rn S + C02 + 2H£0 Itt fel kell említenünk azt az elgondolást, mely az ilyen redukcióval kapcsolatos COrtermelésből származtatja egyes ásványvizek szabad CCh-tartalmát (43.). Ilyen redukció fel- tevése mellett kétségtelenül számolni kell CCh-termeléssel, ez azonban a további folyamatokban nyilvánvalóan lekötődik (1. 64. cl alt), de mindenképpen szem előtt kell tartanunk a quantita- tiv viszonyokat. SCb-mentes lúgos sósvizeink egyes helyeken olajnak csak nyomaival, vagy annak csak kisebb mennyiségé- vel kapcsolatban aránylag nagy, szabad C 0_*-m en n y iségekkel együtt törnek föl (Mihályi, Inke, Bükkszék, Mezőkövesd), viszont a dunántúli ásványolajjal, vág v az erdélyi földgázzal fakasztott sósvizekben az elemzések szabad CCbt egyáltalában nem mutatnak ki, az erdélyi sósvizekben maga nagyobb mennyiségben az ásványolaj - ke.et ezésnéi" (i. h. 30. h). A földkéreg mélyéből származó ásványvíz sok esetben ki van téve annak, hogy felszínre vezető írtjában mástermészetű vizekkel keveredjék és így nem azzal a vegyi összetétel el kerüljön napvilágra mint amellyel a mélységben rendelkezett. Nagy mélységből származó, magas hőmérsékletű ásványvíz vegyi összetételében változás állhat be a kü 'színrelépéskor a hőmérséklet és nyomás csökkenése következtében is. Nem különleges összetételű híg vízzel való keveredés ese- tén koncentráltabb ásványvizeknél alig van egyébről szó ilyen- kor, mint egyszerű íelhígítódásról, rne^y az itt bennünket első- 55 sorban érdeklő, uralkodó IiCOa és Cl arányán nem sokat változ- tat. A nyomáscsckkenés HCO3- és f öl d fé m veszt őségét jelent (a kifolyásnál karbonát rakódik le) és a lecsapódás már a víz- nek a felszínre kivezető útjában megkezdődik. A bükkszék i 27. sz. fúráson végzett tényleges meg figyelések szerint ez a kicsa- pódás jelentéktelen mennyiséget jelent, a felszínre vezető cső- ben a vízien oldott HC03 mval-imennyiségnek csak mintegy 1%-át vonja el.1 Mélyfúrásokban fakasztott ásványvizek vegyi összetételié- nek elbírálásánál igen fontos, hogy valóban szakszerűen vett vízminták kerüljenek feldolgozásra. Azoknál az alábbiakban tárgyalt vízmintáknál, melyek magyarországi mélyfúrásokból származnak, ebben a tekintetben kifogás a legtöbb esetben nem emelhető. Mindamellett hangsúlyoznunk kell, hogy még a leg- korszerűbb módszerekkel végzett ásványolajra és földgázra irányuló mélyfúrások — melyeknek pedig egyik legfontosabb feladata éppen a víztartó rétegek pontos felismerése és elzá- rása — sem oldották meg ezt a kérdést minden tekintetben tö- kéletes módon, bizonyos keveredéseket nem sikerül mindig tö- kéletesen kiküszöbölni. így erre a hibaforrásra az ugyanazon mélyfúrás különböző szentjeiből származó vegyes vizek vegyi összetételének értékelésénél mindig gondolni kell Az alábbiak- ban tárgyalt — inkább nagyvonalú — összehasonlításoknál ennek a hibaforrásnak nagyobb jelentősége nincs, de egyes olaimezők különböző szintjeiben foglalt sósvizek összevetésénél kellő óvatosság indokolt. Ho?y egyetlen ásványolajmező különböző szintjeiben fog- lalt peremi sósvízféleségek összetétele a sósvíz fő jellegzetes- ségéneik egyöntetű volta mellett is részleteiben mennyire vál- tozik, arr 1 Tömör legutóbbi, a Lispe-LováiSzi-i ásvánvo^i- mezők sósvizeinek vegyi összetételével foglalkozó értékezése hozott fel egy sor igen tanulságos adatot (38.). 2. Az egyes ásványvízcsoportok származására vonatkozó következtetések. a) 1., la) és lb ) csoport. Karszt-hévvizek, erdélyi savanyúvizek, alföldi artézikutak. A Palmer-féle reiakciósrombusban (1. ábra) elkülönült 1. cso- port és abból kiválasztott la), lb) és le) alcsoportok egymástól származásban is eltérő ásvány vízcsopontclkiat foglalnak magukbanr A budapesti hévizek és velük rokon, a mélybe süllyedt més. Hő- ts aolcmittömegekből származó egyéb hévvizek, ami- lyenek Hév, Da, Észt, Gö, Eg2, magas földiám- és hidrokorbo- 1 A számí'.áshoz szükséges adatokat Kiss István min. tanácsostól kaptam. 2 Szádeczk y-K ardoss E. a Bükk és a Dunántúl hévvizei között íennáhó finomabb különbségekre mutat rá (33. 144. 1.). 56 náttart almukkal, valamint szabad CCb-ukkal árulják el köz- ismert származásukat, melynek lényege földíémkarbonát kőze- tekben előállott COo- bontás. Jellemző sajátság viszonylagos alkáliszegénységük, minek következtében erős savak (Cl és SCb) is részben földfémhez kötöttek (SS). Viszonylag alacsony alkália, Cl és SO4- tartalmuk semmiesetre sem váll sósvízzel, vagy sósiiledókekkel való érintkezésükre, ezeknek az alkat- részeknek az eredeténél a tengervízből visszamaradt reziduumra — a két utóbbinál mélységi eredetre is — gondolhatunk és az al k a 1 i bar tál mát szilikát ásványok bontásából származtathat- juk. Ezeknek az alkatrészeknek eredete szempontjából szem előtt kell tartanunk az alacsony koncentrációt, az oldott alkotó- részek aránylag kis abszolút mennyiségét. Ebből a közös eredetűnek vehető hévvízcsoportíból egyesek (Csász, Sik, Hark) viszonylag nagyobb alkáliatartulmukkal vál- nak ki, gyenge savakhoz kapcsolt alkáliafölösleggel és a Pák mer-féle PA-háromszögbe kerülnék át. Az utóbbi csoportban fekszik ai mezőkövesdi mélyfúrás mezozoos alaphegységből fakasztcitt hévvize is (Mkö”), mely nagymennyiségű szabad COa-vel együtt tör a felszínre. Ebbe a csoportba esnek a Ma őrt liahóti elemzései is. A Halig vize ásványolajra meddő fúrásból származik és a többi liahóti vizénél nagyobb SCb-tartalmával is megfelel a karsztból fakadó vagy fakasztott többi hévizek vegyi összetételének, míg az ásványolajat termelő Hahjg és a hozzá közelálló összetételű, de meddő fxírásból származó Hahn-es jelzésű víz vegyes jellegűek. A liahóti telepvíz vegyi összetételével részletesebben foglal- kozik Tömör legutóbbi értekezése (38. 6. 1.) egyéb liahóti, de a Hahn és Hah 19-től csak kevéssé eltérő elemzések kapcsán és megállapítja, hogy a liahóti olajjal felszínre törő víz nem igazi telepvíz, hanem főtömegébeini fedett karsztból származik, de telepvízzel keveredik. Innen származik nagy földfémtartalcimmal, de egyben nagy 'Cl-t ártalommal és a telepvizekre utaló S04-sze- génységgel is jellemzett vegyes jellege. A Hahn és Haliig kevert vizek koncentrációja jóval magasabb (46.4, illetőleg 36.5 mval) — és e tekintetben már a híg budafapusztai és lovászi telepvizekhez hasonló — mint a 7.7 mval koncentrációjával a leghígabb karszt-hévvizek sorában megjelenő Hahs.3 Az erdélyi savanyúvizek l/a alcsoportba kikülönülő zömé- nek és Párádnak elemzésében a domináló alkáliákl mellett a földfémek is jelentős mennyiségnek, illetőleg ebben a tekintet- ben fokozat mutatkozik a nagyobb földfómt ártalommal jellem- zett Borszéktől (hol a fürdő közvetlen közelében dolomitrögök bukkannak a felszínre) Málnás felé, melyben a földfémek sze- repe alárendeltebbé válik. Aránylag kis Cl-tartalom (SO» általá- ban minimális) és Borszéktől Málnás felé mindjobban növekedő alkáli afölösleg (PA) jellemzi ezeket a vizeket. Ez a vegyi össze- tétel és a kisérő C02 bőséges mennyisége a mellett szól, hogy e s A hahóti t elepvíz keveredési viszonyaival legújabban Szádeczky- Kardoss E. is foglalkozik (33.). 57 savanyúvizek ásványos összetétele a kísérő mélységi eredetű (poisztvulkános) C(X> hatására karbonátkőzetekbem, illetőleg főleg alkati- és földfémtartalmú szilikátásványokban előállott bontások nyomán jött létre. Az erdélyi savanyúvizek sorában különleges összetételű Bálványos és Tusn2 (Szt. Ilona forrás) vizének összetételével később foglalkozunk. A Palmer-grafikon PA-csúcisába eső, tehát szélsőséges alkáliafölcsleggel rendelkező lb) alcsoport kétféle (koncentrá- cióban eltérő) elemet foglal össze. Kisterenye 0.01 Cl-hányadosa a legalacsonyabb az összes magyarországi ásványvizek között. Aránylag nagyobb koncentrációja (86.8 mval) és vegyi össze- tétele alapján is a hozzá a Palmer-diagrammban legközelebb álló Málnással egyezik meg (tulajdonképpen az la) alcsoport- hoz számítandó). Származásiban is ahhoz hasonlónak tekinthet- jük: vulkáni vidék szélén fekszik és szabad C02-t tartalmaz. A tulajdonképpeni lb) alcsoportba tartozó és szélsőséges PA-al jellemzett Sze, Szó, Görg és Mtur, valamint Tik’ hig (konc. 14.1 és 18.3 mval között) artézi vizek, melyekben sósvíz hozzákeveredésének feltűnőbb nyoma nem mutatkozik!. A Palmer-diagramm le) csoportjával veszik kezdetüket a magyarországi ásványolajjal együtt fakasztott, valamint az alföldi ásványolajkutatásban és az erdélyi földgázkutatásnál megütött sósvizek, összefüggő sorozatban a 2. és 3. csoportokon keresztül. b) le, 2. és 3. csoport. Alföldi és dunántúli telepvizek, erdélyi sósvizek. Itt valóban egységes és pedig származás tekintetében is egységes csoporttal van dolgunk, melynek tagjai (a kbneentrá- ciós diagrammban feltűnő módon) fokozatosan növekedő kon- centráció szerint csatlakoznak egymáshoz és tulajdonképpen már a Palmer-grafikonban az lb) alcsoportba sorolt alföldi artézikutak vizével, illetőleg az alföldi mélyfúrások magasabb öveiből származó vizekkel kezdődnek. Közös jellemvonásuk (a PA-PS vonal mentén, minimális SA-értékkel) viszonylag alacsony földfémtartalmuk és a hígabb sorozatiban különösen feltűnő alkáliafölöslegük, mely a kon- centráció növekedésével fokozatosan csökken, úgyhogy már a 2. csoportban elérjük és átlépjük az SA-PS vonalat és átjutunk a klórfölösleggel jellemzett SS-háromszögbe. A romániai elem- zések zöme és az amerikai elemzések követik ennek a sorozat- nak a Palmer-grafikonban mutatkozó elrendeződését, de alkália- fölösleg tekintetében nem nyúlnak föl a. Pa csúcs felé, ebben a tekintetben a magyarországi (alföldi és dunántúli) telepvizek egyedülállók megvizsgált anyagunkban. Mindenekelőtt két feltűnő tény állapítható meg ezekből az adatokból. Az egyik az, hogy az alföldi mélyfúrások mélyzónái- ból származó ásványvizek és a dunántúli' ásványolajat kísérő peremi sósvíz egymáshoz egészen közelálló összetételűek4 mind 1 Ei re részletes adatokkal Tömör, S z á d e c z k y-K ardoss és Szurovy (35.) is rámutatnak. 58 a koncentrációs, mind a Palmer- diagrammban. A másik, hogy az erdélyi földgázfúrásokból származó sósvíz összetétele — amennyiben nem a legmagasabb szintekből fakasztott híg víz- ről van szó — mindkét diagrammban, de különösen a nagyobb- száinú — bár hiányos — - elemzéseket feltüntető koncentrációs diagrammban a romániai „jellegzetes" (konc. 500 fölé eső) elem- zések és amerikai elemzések csoportjával olvad össze. A Nagyalföld legmélyebb zónáiból származó egyes vizek, a többitől elütő, ugyancsak a legmélyebb zónákból származó né- hány dunántúli telepvíz és két különleges fellépésű sósvíz (Perzs, Csíz) a koncentrációs diagrammban és a Palmer- diagranimban is mintegy áthidalják elemzéseink e két nagy cso- portját. Ezek (a koncentráció sorrendjében): Ferszs, Perzs, Tik”, Hszloo””, Hszlo2””\ Mui’o, Tótki, Csíz és Lov2. Schmidt E. R. különböztetett először meg egymás alatt következő pleisztocénkori erősen hidrckarbonátos, pannonkorú kevésbé kemény és miccén-oligocénkorú sósvízhcrizcntokat (27). S z á d e c z k y-K a r d o s s E. 1941-ben (22.) a Nagyalfüld artézi luftjaira vonatkozólag általános szabályként foglalta esszé a jellegzetes víztípúsoikat földtani korok szerint. Vélemé- nye szerint az alföldi artézi kutakban és egyéb mélyfúrásokban feltárt víz — talán a legmagasabb szintektől eltekintve — kizá- rólagosan az áthatolt rétegek dehidrációs terméke és valamely rétegcsoport véges dehidrációs vízmennyiségének kiürülésével az illető rétegesoport teljesen ki is merül. Megkülönbözteti a tengeri miocénből és ennél idősebb tengeri képződésekből szár- mazó, száraz maradékban gazdagabb és az elegyesvizi a’sópliocén (pannóniai-pontusi) sorozatokból eredő hígabb konyhasósvize- ket, valamint a szárazföldi és édesvízi üledékekből származó fiatnak’ plioeénkorú töményebb (1 — 2 g/l s^árazmaradék) és legfiatalabb pliocén (felső-levantei) és pleisztocén-korú hígabb (szára; uivu'vdék 1 g/i alatt) hidrokarbenátos vizeket. Szá- dé c z k y-K ardoss E. legutóbbi értekezésében (22-) egyenesen kimondja, hogy alföldi artézi vizeink annál gazdagabbak NaCl- ban, nőnél idősebbek és annál gazdagabbak NaHCO.rb an, minél fiatalabbak és ígv valósággal földtani korjelző jelentőségűek. Tcmornak a dunántúli peremi sósvizekről készült összeállításai (budafapusztai, lovászii és újudvari elemzések) pedig szembe- tűnően mutatják a sósvíznek az idősebb rétegtani szintek felé növekedő koncentráció-viszonyait és pl azt is, hogy a feltűnően nagy koncentrációjával kiugró (már fönnebb említett) Lov2 a legidősebb alsópannon olaj tartó szintből származik. (28.) Minthogy legnagyobbrészt ugyanazokról az elemzésekről van szó, melyeket Tcmor már közölt, természetesen az én grafi- konjaim (koncentrációs és Palmer-féle grafikonok) összevetése is világosan mutatja, hogy a Tömör által megadott rétegtani sorrendben a koncentráció a mélyebb rétegtani szintek felé fokozatosan növekedik, de egyben mutatja azt is, hogy ugyan- 59 ezen a vonalon az alkáliafölösleg (PA-érték) fokozatosán fogy. Erről az utóbbi jelenségről, mely a NaHCOs- tartalommal függ össze, a továbbiakban lesz szó. Az alföldi vízelemzések sorában ugyanilyen feltűnő eltoló- dás mutatkozik (1. az elemzési táblázatokat, grafikonokat és a 62. oldal táblázatát) koncentrációban és a Cl : H C 0-r arán yb a n (PA-érték csökkenésében) Karcagnál, hia a magasabb szintből származó Karc’-et (626 — 28 m), illetőleg a kevert Karc”-t a mélyebb szintből (1186 m alsó pannon) származó Karc”-al ha- sonlítjuk össze. Hasonlóképpen ugyanezt az eltolódást mutat- ják a tiszlaörsi elemzések (Tiö’ 1166 — 76 m, Tiö” 1743 — 53 m, mindkettő a. pannon), míg Tiö’” 1773 — 79 m koncentrációja Tiö”-liöz képest szabályellenesen csökken, továbbá a tiszta- bereki elemzések is. A tisztabereki elemzések származási ke- lvén a különbség a két mélység között (Titbk’ 921 — 32 m és Titbk” 947 — 49 m. mindkettő pannon) aránylag kicsiny. Ebből a szempontból a legtanulságosabb a hajdúszoboszlói fúrásokból' származó elemzéssorozat. Itt a Hszloi (1086 m alsó- pannon) elemzését a Hszlo* elemzéseivel kell összehasonlíta- nunk. A Hszlo-’’ végleges kútkiképzésből származó kevert víz, különböző szintek csszelyükasztásániak ‘ terméke. A Hszlo-’ fú- rásban az akópannen-szarmáti sorozat alatt egy kőzettani mi- nőségében mezOiZCGs kőzetekhez hasonló — közel 600 m vastag ' — sorozatot fúrtak keresztül, melynek esetleg fiatalabb föld- tani korát teljes biztossággal megállapítani nem lehetett (25. 55. 1.) Ennek az „alaphegység“-sorozatnak mind mélyebb, arány- lag gyengébb vízszolgáltatású szintjeiből származnak a Hszlo*”, Hszlo*”” és Hszlo-’”” elemzések, melyek a rohamosan felnöveke- dett koncentráció mellett ugyanilyen rohamos Cl (és Na)-meg- szaporedást tüntetnek fel, mimellett a HC03 és a földfémek abszolút mennyisége alig változik. Mint már az előzőekben említettük, Hszlo*”’” a Ballmer-diagrammbun már az erdélyi sósvízelemzések mezejének a szélén fekszik. Az utóbbi időben az a felfogás jutott kifejezésre, hogy a dunántúli ásvány clajmezők ollaja az alsó-pannon rétegsorban eredeti helyén található3, hogy tehát az ásványolaj az eredeti felhígítódott vizű pannon beltengerben keletkezett. A peremi sásvízre vonatkozólag fentközölt megállapítások ezt a fel- fogást támogatni látszanak: a koncentrációs diagrammunk- ban a Káspi tenger koncentrációját részben elérik, de leg- nagyobbrészt még ennél is jóval kisebb koncentrációkkal találhatók meg nemcsak a dunántúli peremi sósvizek, de az alföldi sósvizek is- Szélsőséges koncentrációnk (Tótki, Mur ) csakhamar elérik, majd túl is haladják — az erdélyi koncen- trációkkal — a normális tengervízkoneentráeiót. A Szádeczkynél és Tomiornál közölt, valamint itt felsorolt adatok birtokában és szemlélet mellett Valóban úgy tűnik, 5 K e r t a i Gy. előadása 1948-ban a Földtani Társulatban. 60 mintha úgy a Dunántúl egymás fölött következő alsópannon olajszintek, mint az alföldi mélyfúrásokban egymás fölött fel- tárt szintek sósvizei csökkenő koncentrációjukkal és ugyan- csak csökkenő Cl-tartalmukknl mintegy visszatükröznék a pannon tenger brakk- vizének Cl-ra fokozatos felhígító dúsát. Az elemzési anyag, amely ezt a feltevést alátámasztja, még meglehetősen szegényes, mindamellett a dunántúli és n/agy- alföldi 1000 — 2000 m-es, sőt részben ennél is nagyobb vastag- ságú fiatalharmadkori üledékekkel feltöltődött medencesüllye- déseink rétegsorának porózus tagjaiban foglalt víz származási kérdése nagy vonásokban tisztázottnak látszik. Nemrégiben Horusizky F. foglalkozott általános szem- pontokból a nagyalföldi artézi víz származásának kérdésével (10.) és felhívta a figyelmet arra, hogy egyes eddigi mélyfúrási eredményeink alapján az Alföld sziklafenekén joggal feltéte- lezhetünk fedett mélykarsztot, mely mint valóságos alag cső- rendszer vehet részt a fiatal üledékeknek diszllck ác i ókon át vízzel való feltöltésében. Ilyen karsztvízbehatolásokra utalnak a íönnebb említett hahót! vízelemzések (1. 54. oldalon, T o m o r, Szádeczky), valamint a tótkom. ősi fúrásokban megütött vízbetörések (Szurovy 35.). Sajnos, hogy éppen a tótkomlósi elemzések nem voltak teljes biztonsággal felhasználhatók (1. 80. oldalt)6. Karsztvízbekatolásnak — a vizek vegyi összetételére vonatkozó eddigi ismereteink szerint — csak helyi jelentősége van, a fiatalbarmadkori medencéinkben foglalt telepvizek ké- miai. jellegét regionálisan földfémekben való szegénység és alkalihidrckarbonát túlsúly szabja meg. Hogy külszinivíz behatásának a peremtől milyen távolságig és milyen mélységig lehet jelentősége, arra biztos adat nincs. Joggal föltételezhető azonban, hogy a Nagyalíöldön a hrakk- vizet tartalmazó métlyövet, különösen az Alföld középső részén, a felette következő valenciennius-os márga egyöntetű és több 100 m vastag sorozata, mely nyilván a peremi süllyedési síkok- hoz támaszkodik, nemcsak fölfelé, de a peremről benyúló tör- melékkúpok felé oldalt is, hermetikusan elzárja (Szurovy 35.). Mindamellett a vízelemzésekből adódó k o n c e n t r ác i ó v js z o - nyck általában bizcnycsfokú íelliigítódás mellett szólnak (1. 74. oldalt). A romániai olajmezők peremi sósvizeinek származását be- hatóan tárgyaló Krejci-Graf az érvek egész sorát hozza fel az ú. n- „connate w>ater“ teória ellen, az ellen az elmélet ellen, amely az ásványolajat kísérő peremi sósvizet az üledékekben visszamaradt tengervíznek minősíti (14. 21. 1.). A Krejci- G r a f által felhozott érvek legnagyobb része összefügg a romá- niai olajmezőket tartalmazó egységek hegységképző erők által nagymértékben igénybevett jellegével. A romániai olajmező- ' Nyilvánvalóan téves a Szurovy I. táblázatában Tótkomlósi-re vo- natkozó közlés, mely szerint ez a víz 100%-ban (Ca Mg Fe) SOi-et tar- talmazna. 61 kön az olaj az őt ‘kisérő peremi sósvízzel együtt erősen gyűrt, gyakran „diapir“ redőkben, csaknem mindig migráció folytán idegen környezetben jelenik meg, minek következtében sok- helyt fakad tömény sósvíz már c&lJ'knem édesvízi életmiliőre valló ősmnradványtáreaságokat tartalmazó üledéksorokból is. Hogy ilyen hegységszerkezeti egységekben fúrások, aknák gyakran mondhatni teljesen száraz kőzetfajtákon haliadnak keresztül (Krejci i. h.), azt megmagyarázhatja az illető soro- zat tektonikailag erősen igénybevett jellege, ez az igénybevé- tel nemcsak ia gáz és olaj. de a sós víz kipréselődésére és teljes elvándorlására is vezethetett. Ezzel szemben alföldi és dunántúli fiatalharmadkoiű me- dencéink üledéksora zavartalan üledékképződ 'sben halmozó- dott föl, különösen az allsópannon beltenger nagyiarányú fel- duzzadásának kezdete óta. Ebben az egyöntetű üledékképző- désben egyöntetűen történhetett meg az üledékekbe zárt ten- gervíz azon részének, melyet diagenetikus folyamatok (musz- kovitképződés, Krejci i. li. stb.) igénybe nem vettek, a telep- nyomás következtében a porózus tagokban vlaló felhalmozó- dása. Eddigi ismereteink szerint ezek az üledéksorok „elteme- tett hegyek“-et (bnrried hillo) takarnak be. Valószínű, hogy ezek körül az alaphegységmagck körül a későbbi hegység- képző mozgások következtében továbbfejlődött boltozatok ke- letkeztek, de csak enyhelejtésű szárnyakkal, tehát itt távolról se lehet szó olyanmértékű tektonikai igénybevételiről, mint amilyen a romániai olajtartalmú redőzeteket jellemzi. Mint mái- említettem, magát a dunántúli ásványolajat is újabb meg- ismerések nagyjából keletkezési helyén maradottnak, az alsó- pannóniai beltengerben keletkezettnek hajlandók minősíteni. Azok közül a jellegzetes sajátságok közül, amelyeket Krej ei-Graf a romániai peremi sósvizek eredetének kér- désével kapcsolatban kiérnél, teljes mértékben vonatkozik dunántúli és alföldi sósvizeinkre is ezeknek a sósvizeknek jel- legzetes J- és Br-tartalma, mellyel vegyi összetételük fel- tűnően elüt a tengervíz összetételétől. Mint már fönnebb emlí- tettük. Krejci-Graf ezeket a jellegzetes alkatrészeket ugyanazoknak a tengervízzel átitatott szervezeteknek a testé- ből származtatja, amelyek bomlása az ásványolajtelepek kelet- kezésére vezetett, aminek következtében az ásványolaj tulaj- donképpen csak mell ékterméke az elkülönülő és jellegzetes vegyi összetételű sósvíznek- Az e tanulmányban felhasznált magyarországi elemzések nagyobb részéből J és Br meghatározása hiányzik, egyesek J-ra vonatkozólag megjegyzik, hogy nincs, vagy csak nyomokban van. A Br és J-ra vonatkozó eredményeket a következő táblá- zat tünteti föl: 62 mg 1000 g víz Br J Tiö ’ 13.6 4.0 Szelényi, 1931 Tiö ’ ’ 15.0 3.5 Finály, 1932 Tiö ’ ” 14-1 Ci 3.3 Finály, 1932 Tik” 22.09 íd 2.06 Ci Bodnár, 1943 Karc’ 3 45 t—H 1.7 Straub-Karell, 1928 Karc’” 26.7 S-* 9.42 Karell, 1928 Titbk ’ 11.88 'V 145 3. 165.1 Titbk ’ ’ 15.17 Pi 'V 2.82 N 3. 165.1 Hszloi 21.58 :0 8.15 :0 Bodnár, 1926 Hszlo2 ’ ’ 21.76 A 4.80 Straub-Karell, 1928 Hszloa’ ’ ’ ’ 15.7 5.8 Straub, 1930 Hszloa’ ” ” . 138 4.13 Straub. 1930 Debr 7.23 1 2.33 • Bodnár, 1935 Tótk3 nyom Fopp, 1942 Tótk4 nincs Popp, 1942 Ferszs nincs Popp, 1943 Görg 1.33 0.47 Bodnár, 1944 Lova-, 20.12 Maort, 1943 2.77 3.79 Maort, 1;!43 Bnp9 Maort, 1943 Ujf5 nyom Maort, 1943 Hahii nyom Maort, 1943 Szelj nyom Popp, 1942 Szel3 nyom Popp, 1942 Szel3 nyom nyom Popp, ll 42 Szele • Popp, 1942 Szel27 nyom nyom Popp, 1942 Mura Popp, 1942 Perzs 27.7 2.8 Emszt, 1933 Csíz 123.0 42,8 Ludwig Sóskartyán 112.0 93.5 Szeberényi, 1948 BÜ27 16.86 2.24 Sarló, 19487 > be ci I * í a> M V 00 'O 02 ö "Cö 0 n -O Q} vO> S! &> 02 cc Az itt közölt, nagyalföldi elemzésekből kivett, 14 érték középértéke (J 3.96 mg/1000 g víz, Br 16.79 mg/1000 g víz) csak kb. í'ele azoknak a középértékeknek, melyeket K r e j c i- Graf romániai peremi sósvizek (28 elemzésből számított) kö- zepes értékeiként megad (J 8.62 mg/l, Br 26.2 mg/l. — 1. 14- 20. 1. — , ez az 'adat mégis, tekintve a tengervíz gyakorlatilag J-tól való mentességét, épúgy bizonyító erővel bír a nagy- alfcildi sósvizek J és Br-tartalmának szerves eredete mellett, mint a romániai adatok. A dunántúli olajvidékek peremi sós- vizeiben a J-tartalmat a legtöbb esetben közelebbről nem hutá- 7 Balneológia! könyvtár 2. sz. Magyarország ásványvizei. 42. és 70. '1 Budapest, 1949. 63 rozták meg, a rendelkezésre álló három adat közül feltűnő nagy L0V2-' 20.12 mg-nak meghatározott jódtartalmia. Ebből a szemszögből nézve a Nagyalföld mélyéből lukasz- tott sósvíz regionálisan jelentkező J és Br-tartalmát bizonyos fokig bíztató jelenségnek tekinthetjük ama vonatkozólag, hagy az eddig csak mérsékelt eredménnyel járt alföldi ásvány- olajkntatás a jövőben jobb eredményre is vezethet. Bár elkép- zelhető az is, hogy szerves bomlásból J és Br az üledékbe zárt sósvízbe kerülhet anélkül, hogy a bomlás eredményeként bősé- ges ásványolaj telepek keletkeznének. Foglalkoznunk kell még az alföldi, valamint a dunántúli telepvizekben jelentkező, feltűnő mennyiségű alikálibidrckar- bonát származásának kérdésével. Itt S z á d e c z k y-K ardoss E-nek az a tétele, hogy ezek a vizek „annál gazdagabbak NaCl-ben, minél idősebb, illetőleg annál gazdagabbak HCOs- ban, minél fiatalabb a víztartó réteg“, a HCOa-tarta'lmat ille- tőleg nem egészen szabatos (33. 144. 1.). Az alábbiakban külön táblázatban összeállítottam ia nagy- alföldi és dunántúli elemzések vonatkozó adatait nagyjából a növekedő koncentráció sorrendjében, de az egy fúrás külön- böző mélységeiből származó elemzéseket egymás mellé állí- tottam. Ebből a táblázatból mindenekelőtt kitűnik, hogy ugyan- abban a fúrásban a mélység felé a koncentráció növekedik (1. főnnek b), feltűnik továbbá az alacsony földfémtacrtallom, koncentrációtól függetlenül végig az egész soron. Erősen kiütő kivétel ebben a tekintetben a Hajdúszoboszló legmélyebb régióiból származó két elemzés (Hszloa”” és Hszloa””’), Ferenc- szállás, valamint a dunántúli elemzések két szélsőséges értéke: Mui’j és Lov2 (Tóth3 elemzését, melyben bizonytalanságok mutatkoznak — 1. 80. oldalt — , ebből a táblázatból elhagy- tam.) Ezek a kivételek az alkálinkhoz kötött Cl mennyiségben felül Ol-fölösleget mutatnak, azt a jelleget, mely a tengervíz jellemző sajátsága. Azt mondhatnánk tehát, hogy ezek a leg- mélyebb régiókból származó sósvizek (L0V2 a legmélyebb dunántúli olaj horizontból, Hszlo2”” és Hszloé”” az „a! aph egy- ségéből, Felszs a legmélyebb alföldi fúrásból, Mur2 (származása ismeretlen) őrizték meg legjobban a tengervíz eredeti jellegét- Ezek az elemzések ennek megfelelően a Palmer-grafikon SS- báromszögébe esnek (1. ábra). A táblázatben foglalt összes többi elemzések a Pahner- d i agramm aűkália fölösleget jelentő PA-báromiszögében találha- tók, alacsony földfémtartalmuknak megfelelően a PA — PS-vonal közvetlen közelében. Az elemzési pontok (mint táblázatunknak a Palmer-diugrammal való összehasonlításából látszik) nagyjá- ból a koncentráció csökkenésének megfelelő sorrendben távo- lodnak el a Palmer-grafikon PS-pointjától és közelednek a PA- csúcshoz. Azt jelenti ez, hogv a koncentráció csökkenésével egyben a Ol-nek a HC03-boz viszonyított relatív mennyisége is csökken, a relatív HCOa-mennyiség emelkedik. Ez a körülmény a koncentrációs diagrammból is kitűnik, de minthogy az k ussé 64 1. TÁBLÁZAT Vízminta Mélység: m. szint Koncentr. mval/100) C.1 mval/1000 g HCCj mval, 1000 g Földfémek mval/1000 g 366—373 Tik’ f. pannon 14.1 0.49 13.62 1.29 2259—2311 Tik” törtön 230.9 211.18 18.38 11.56 Szó 929—943 15.49 0.67 14.52 0.64 Mtur 438 15.9 0.65 14.86 1.34 Szó 872—877 18.4 2.0 16.24 0.57 Kaba’ í 383 22.0 10.8 11.1 3.73 Kaba” / 5.6 67.1 59.8 7.3 — Tótk4 17 4 27.27 4.03 22.5 1.65 Karc’ 1 626—628 29.3 4.4 24.8 — Karc’” / 1186 95.0 84.8 9.8 4.42 438—442 Lujf4 f. pannon 37.0 15.85 29.19 1.09 Bups” 1175—8) 39.6 2i.l 19.1 1.72 Bups’ 112 1—24 56.0 24.7 31.7 1.12 f. rátka r. 1231—44 46.9 9.57 37.69 1.35 Bup« 52.9 15.36 37.30 0.70 páka r. Lov43 1270—1310 57.7 15.85 41.75 2.8 1 Bnpa bndafa r. 60.4 24.65 34.60 1.00 a. pannon Tiö’ . 1166—76 61.7 40.7 20.4 0.09 a pannon Tiö” > 1743—53 162.1 134.2 26.8 6.11 a. pannon Tiö’” ) 1773—79 139.2 106.0 32.3 3.92 kevert víz Debr 9)0—1000 84.0 51.7 32.0 1.89 a. pannon Titbk’ 1 921—932 S8.2 72.2 15.5 5.22 a. pannon Titbk” > 947—949 119.92 104.19 15.52 5.36 f. pannon Hszloi \ 1 86 7( 3 53.0 23.8 1.68 alaphegys.l 1 felső határa 202.5 177.4 24.8 6.20 Hszloa” 1 1443—53 / alaphegys.? Hszloi”” 1 1950 257.3 241.1 16.0 30.31 alaphegys.? Hszlo .’”” ] 20)0-en felül 279.8 267.9 11.7 39.73 a rátka r. LOV22 1224—1408 95.8 53 44 40.68 4.85 f. pannon Lujfj 696—700 163.2 96.59 66.64 6.49 Bupg5 l zala r. 74.0 46.48 27.14 1.40 Blipg / kerettye r. 107.1 71.06 34.44 2.62 96.3 72.78 23.16 2.79 Szelt? 78.3 59.48 18.80 2.51 a. pannon Ltíjfj 1000-körűl 89.3 75.24 13.47 2.69 Szelj 157.62 140.22 17.4) 4.(35 a. pannon Ferszs 2578 209.92 188.78 19.50 ío.55 a. pannon Tótkj 1618.9 312.2 278.9 33.16 8.74 Mur2 3)7.01 279.52 25.47 33.60 lovászi r. Lov2 14 ,6—1411 437.39 418.43 17.65 21.69 65 túlhalmozott, az 5. ábrán 'külön is ábrázoltam a nagyalföldi és dunántúli sósvizekre vonatkozólag ezeket az adatokat, az előbbi táblázat értékeit, de itt pontosan a növekedő koncentráció sor- rendjében. Azt látjuk ezen a rajzon is, hogy a Cl mval/1000 g érték a magasabb koncentrációktól az alacsonyabbak felé szabály- szerűen csökken, ami megfelelne a brakkvízi beltó fokozatos felbigítódásával kapcsolatban az üledékekbe zárt víz konyhasó- tartalmában szükségszerűen előállott változásnak. A HCO3 mval/1000 g érték azonban a koncentráció csökkenésével kap- csolatban nem emelkedik, hanem kisebb ingadozásokkal — a koncentrációtól függetlenül — nagyjából végig ugyanazon az abszolút szinten marad. A viszonylag nagyobb — kissé kiugró — értékeket főleg a dunántúli telepvizek elemzéseiben találjuk. A nagyalföldi és dunántúli medencék fiatalharmadkori fel- töltéséből származó telepvizeknek ezt az aránylag nagv és állandó, a NaCl-tartalomtól független hidrokarbonáttartnlmáit, ezen vizek legiellegzetesebb sajátságának nevezhetjük. Kétség- telennek látszik, hogy itt regionális jelenséggel van dolgunk. Tudtommal irodalmunkban Földvári utalt először határo- zottan erre a körülményre (8. 30. 1-) és azt a magyar medencét .5 66 környező, Na-ban dús eruptívkőzetek egész geológiai történe- tük folyamán végbement mállásával hajlandó kapcsolatba ■hozni. Ez a regionális folyamat szabta volna tehát meg már magának a pannon beltónak NaCl-t ártalmában való fokozatos kiédesedése mellett annak sajátos, szódás jellegű átformálódá- sát, kétségtelen kapcsolatban a klímaviszonyokkal. Ilyen folyamat megindulását azzal a földfejlődéstörténeti fázissal hozhatjuk leginkább kapcsolatba, mikor az erősen összeszűkült, majd lefűződött szarmáti reliktum-beltó meden- céjének a beléjeömlő folyóvizek útján való gyorsütemű fel- duzzasztása, a medencéinkben általánosságban megállapított alsópannóni transzgresszió kezdetét vette. Ennek a Földvári által fölvetett gondolatnak igazolására még további olyan tanulmányokra volna szükség, amelyek magam elé tűzött tárgyamtól messze vezetnének. Keresni kel- lene a mai földfelszínen olyan vízösszetételt — állóvizet, mely- nek jellegét a beléjeömlő folyók alakítják ki — , mely a pannoni beitó vizének feltételezett összetételével és ennek az összetétel- nek a tengervízösszetételböl való kialakulási folyamatával egybevethető. Vizsgálni kellene, hogy ilyen vízösszetétel nem jut-e kifejezésre a pannoni — levan tei faunáink képében is. A mai aridus Mímaövek — tengerekkel összefüggésben nem álló — sóstavai (17. 57. stb. 1.) a pannoni beitó terjedelménél jóval kisebbek, lapos, többnyire csak néhány m mély teknők, legnagyobbrészt nem tekinthetnek vissza távolabbi földtani múltra, vízcsszetételük nagyon ingadozó és legnagyobbrészt annyira koncentráltak, hogy bennük periódusosán többnyire sókiválás is megy végbe. Krejci-Grafnak a földfelszín mai víz- összetételeit tárgyaló összefoglalásában (15. 1. rajz) közölt ábrá- zolási módja szerint is vizeink összetételük vegyi jellegével pontosan beleillenek a mai szódás-sósvizek övébe (L 6. ábra). Nézzük mégegyszer közelebbről azokat a kémiai folyama- tokat, amelyek szerves bomlással kapcsolatban az eredeti (brakkvízi) összetételű tengervíz vegyi jellegét elváltoztathatják. A szerves bomlással kapcsolatos redukció eltüntetheti az SO- taltalmat (1. 52. oldalt) és a termelt CCb-mennyiséget a redu- kált OaS el bomlása és víz közbejöttével CaC03 kicsapódása veheti igénybe. Ilyen folyamat feltételezése megmagyaráz- hatná tehát vizeink SCb-hiányát és a földfém tartalom bizonyos- fokú csökken és ét (az Sdi-hez kötött mennyiséggel). A Cl-hoz kötött földfémmennyiség kiszorításához, alkáliafölösleg kelet- kezéséhez azonban további NaHCCb mennyiségnek kellené ren- delkezésre állni, mely báziski cserélődéssel a még klcrid alak- jában jelenlévő földfémmennyiséget is kicsapja. Itt felvetődhet az a gondolat, hogy a pannoni — levautei télepvizéink jellegzetes fölös NaHCOs-tartalma nem állhatott-e elő másodlagoson, az üledéksor belsejében, alkáliszilikát ásvá- nyok oda behatolt C02 által való elbontása folytán. A továbbiakban, a 4. csoportba sorolt sós vizeink (Bükkszék stb.) származási lehetőségeinek tárgyalásánál, foglalkozni fogunk azzal a jelenséggel ,hogy ahol sósvizeink bőséges C02 kíséretében törnek a felszínre, ott :a NaHCOs-tartalom abnor- 67 málisan magasra fokozódik, úgyhogy ilyen esetben kézenfekvő a szokatlanul magas hidrckarbonáttartalom és a CCk- feltörés között genetikai kapcsolatot keresni. Természetes, nagyobb mélységből feltörő hévvizeink kisebb- nagyobb mennyiségben igen gyakran tartalmaznak szabad C02-t (elemzési táblázataimban ezeket az adatokat a. lehetőség szerint feltüntettem). Az utóbbi évtizedek folyamán meden- céinkben lemélyített mélyfúrások pedig több helyen tárták fel a vízzel együtt néha tetemes mennyiségű C02 gáz feltörését is (Bükkszék, Mezőkövesd, Mihályi, Inkepuszta, Tótkomlós, EGYEN ÉRTÉK %-OKBAN: \ +m \j-Sze + M túr +Szo\ +Lovi , +/oi%j Bupjf. \ \ \ \ Luj{ -Bupl +Bjp6f +Lov. \Kaba' 22 \ -s^\ kks Szódós \ +BuP - bebr tarok/ \ r++Bu% / \ +Sze!2jBupő2 \ +Tc'" y / Ykrflf- Sós vizek Szel,- 1 +Ti/bK TiÖ4 \ \ esHszd Tófk \ Z JT*' <]Lc \loo*Gszy +Hszlojr‘ \ \ \ erős savak ChSOu gyenge savak HCO , ~ Föld Fémek alkóliák (i. álbra K örösszeg apáti) , a feltörő gáz néha nagyobb mennyiségű szén- hidrogéngázzal kevert. E tapasztalatok alapján talán van jogunk arra gondolni, hogy í ia tatharmad kori medencéink sziki afemekének repedéseiből regionális elterjedésben történhet profundus eredetű C02 gáz feltörése, illetőleg felszívárgása. A víztartók üledókkőzettani vizsgálata volna hivatva állást foglalni abban a kérdésben, hogy ezekben az üledékekben vcgbemehet-e alkaliszill ittátok olyan CCb-bontása, amely a vizekben talált jelentős NaHC03-mennyiség termelését biztosít- hatja. Ilyen elképzelésnél nem leli azonban magyarázatát az a tény, hogy a legmélyebb zónákban és pedig Dunántúl is (az előbb említett kivételekben) nem alkalifölösleg, hanem egyene- sen a tengervízre jellemző Cl- fölösleg mutatkozik, holott éppen itt kellene számítani a profundus CO2 legintenzívebb hatására- Itt emlékeztetünk T r e i t z P.-nek egy a szikesedéssel kap- csolatban fölvetett gondolatára, mely annak idején nem sck méltánylásra talált. Treitz figyelmeztetett arra a jelenségre, hogy hár a klímabeli tényezők, melyek az aridus klíma alatt végbemenő sófelhalmozódást okozzák, nagy felületek fölött azonos hatásúak, a sóíelhalmozódás 'Alföldünkön (de másutt is) mégis vonalakba sorakozó foltokba tömörül. Ennek a jelenség- nek az oka szerinte az, hogy „a sóstalajok egy részének kialaku- lása kétféle tényező együttműködésének eredménye, ezek közül az egyik a klimatikai hatásoknak összessége, a másik pedig geológiai eredetű gázexhalációknak ásványbontó munkássága". Szerinte a hegyszerkezeti vonalak mentén feltörő .,juveniíiV‘ gázok bontó hatása általánosságban szénsavas, kénsavas és sósavas sók keletkezésére vezet (39. 48. 1.). Treitz.nek ez a talán nem eléggé alaposan kifejtett és meg- okolt véleménye nem keltett visszhangot, csupán S c h e r f E. foglalkozik egyik dolgozatában vele (24. 296. 1.), visszautasító módon. S c h e r f arra hivatkozik, hogy a Duna — Tisza közén vonalakba sorakozó szikeseik elhelyezkedése a Riss — Würm inter glaciálisban létrejött eróziós vályúkat követ. Mindenesetre az alföldi és dunántúli telepvizeinkben mutatkozó jellegzetes NaHCO.i-tartalom eredetének vizsgálatá- nál talán ezzel a lehetőséggel is számolhatunk. Ezek szerint az Alföldön ma is végbemenő szikesedés klimatikus tényezőinek fokozott határát vetíthetjük vissza a földtani múltba egészen addig az időpontig, am’kor medencéink nagyszabású alsó- pannóni elárasztása megindult, vagy esetleg a medencék szikla- fenekéből regionálisan felsziiremkedő C02-gáz bontó hatásával számolunk, mely Treitz elgondolása szerint még 'a ma végbe- menő szikesedés folyamatába is bekapcsolódnék. Hogy lehetséges-e egyá Italában 1000 m-es mélységekből részben impermeábilis rétegsorokon keresztül, gázok regionális felszívárgása és hatásuk alatt a rétegsorokban foglalt telepvíz legkülönbözőbb szintjeiben annak nagvjából egyöntetű átszine- ződése, az mai ismereteink szerint teljesen problematikus. Az erdélyi savanyúvizek közül a Bálványösfüred-i Fidelis- forrás (Bálv) és a Tusnád-i Szt. Ilona-forrás (Tusn2) elemzései a többiektől teljesen elütnek, ezek az elemzések a Palmer- graiikonban a 2 — 3. csoport közvetlen szomszédságában feksze- nek- Magas Cl-ion tartalmuk erdélyi telepvízjehegük mellett Vall, Bálv aránylag magas SCh-tartalma és Tusn2 földfémtar- talma helyi behatásokra utalnak. A 3. csoport (erdélyi földgázzal fakasztott sósvizek) szár- mazásának kérdésére térve át — a fennebb előadott gondolat- menetbe kapcsolódva — mindenekelőtt le kell szögeznünk azt, hogy az Erdélyi Medence és a Nagyalföld között a fiatalhar- madkorban fennállott földtörténeti alakítótényezők legnagyobb része tekintetében (vízgyűjtő terület kőzettani összetétele, klíma, a sziklafenék esetleges profundus C02-termelése stb.) lényeges különbség nem állhatott fenn. A legfontosabb különb- 69 ség az, hogy az Erdélyi Medence az alsó miocénben lefűződött, zárt medencévé alakult, melyben a tengervíz besűrűsödésére és sótelepek kiválására került sor, míg ilyen folyamatok nyoma az Alföldön nem ismeretes. Az erdélyi sóképződiményt I)és környékén végzett újabb tanulmányok az alsómiccén burdigalai emeletnek az ú. n. „dési tufa“ fölött fekvő legmagasabb részébe helyezik (23.), a sótest fedőjében a helvéti korú, tetemes vastagságú, uralkodólag agyagmárgából álló xi. n. „mezőségi rétegek" települnek. A középső és felső miocén-, valamint pliocén-korszakokban — ha volt is időleges megszakadás az erdélyi és magyar meden- cék közvetlen összeköttetésében8 — általában egységes, ki- egyenlített vízösszetételű medencerendszerről lehet szó, erről tanúskodik azoknak a szegényes szarmáti és pannoni ősmarad- vány társaságoknak a képe, melyeket az Erdélyi Medence üle- déksoraiból ismerünk, mert azok azonosak a magyarországi medencék egykorú faunáival. Az Erdélyi Medence középső részét feltöltő harmadkori sorozatot a maga teljes egészében nem ismerjük, mert a föld- gázkutató mélyfúrások a sziklafenékig nem hatoltak le. Van- nak megfigyeléseik, melyek alapján föltehető, hogy egy „belső- erdélyi tömb" az óharmadkor folyamán az északi és déli ten- gerrel borított övék között szárazulatként emelkedett ki (31.). Ennek a tömbnek a burdigalai korszak végén történt besüllye- dése indíthatta meg a sóképződést és fokozatos elmélyülése vezethetett a sófedő mezőségi rétegek hatalmas vastagságának a felhalmozódására. Az -Erdélyi Medence fiatalharmadkori rétegsorát a medence középső, a dunántúlihoz hasonlítható, aránylag nyugodtabb (csak brackiantiklinálisokba rendeződött) településű részén ős-, maradványokban való nagy szegénysége miatt emeletekre tagolni rendkívül nehéz. A földgázkutatással kapcsolatos föld- tani vizsgálatokban az egyes emeletek rétegtani elkülönítésé- nél bizonyos jól követhető dacittufaszintek szolgáltak irány- adóul. E szerint a rétegtani beosztás szerint a szarmáti emelet- hez soréit rétegsor itt, a medence közepén mintegy 1500 m vas- tag volna, ebből azonban a tektonikailag kiemelt északnyugati részen a lepusztulás mintegy 900 m-t már eltávolított. Egy kis- sármási (26- sz.) fúrás az előadottak szerint a szarmáti sorozat alsó határának tekintett „gvéresi tufa" alatt 60 m-rel még egy földgáztartalmú szintet -ütött meg. Az ugyancsak a medence északi részében lemélyített mezőpagocsai összesen 2036 m mély fúrás 1500 m vastagságban hatolt be a gvéresi tufa alatt követ- kező mezőségi rétegekbe anélkül, hogy megfelelő mennyiségű földgázt talált völna. A medence fenekét ez a fúrás sem érte el (Reich 23.). Az erdélyi földgázkutató mélyfúrásokból származó sós- vizeink kivétel nélkül a földgáztartalmú rétegsorokból szár- maznak, azok homokos közbetelepüléseiből, melyekből a gáz s Ifj. Noszky J. — T. Roth K. A Rézhegység stb. Földtani Közlöny. LXXVIII. K. 73. 1. Budapest, 1948. 70 .sokszor csak vízzel együtt termelhető, általában azonban szá- razgázt adó rétegek sósviaeis rétegekkel váltakoznak az agyag- márgascrozat homokos közbetelepülései során. Marosvásárhely környékén 1941 — 44-ben lemélyített fúrásaink (már csak mély- ségükből ítélve is) úgyszólván sehol sem jutottak túl a gyéresi tufa szintjén, azon a határon, ameddig az eddig használatos rétegtani beosztás lefelé a szarmáti emelet üledéksorát számítja. Ha ez a rétegtani beosztás a helyét megállja, akkor szó sem lehetne arról, hogy a mélyfúrásokban földgáz szomszédsá- gából fakasztott sósvizeink az elegyes jellegű szarmáti tenger- víz eredeti összetételének képére alakultak, mert koncentráció- juk legnagyobbrészt jóval meghaladja még a normális tenger- víz koncentrációját is. Ebben az esetben arra kellene gondol- nunk, hogy erdélyi telepvizeink legnagyobb része mélyebbről, a mezőségi sósagyag rétegekből származik és másodlagosan jutott magasabb szintekbe. A 7. ábrán összeállítottam a rendelkezésemre álló erdélyi sósvízelemzéseket oly módon, hogy az egyes fúrásokban mély- ségek szerint tüntettem föl az illető mélységből származó sós- víz 1000 g/mval-ban megadott koncentrációját. A rajzba bele- vettem azokat a vonalakat is, melyek — nagyjából az egyes fúrásokban kapott koncentrációértékekhez viszonyítva — fel- tüntetik a Káspi tenger, Fekete tenger és a normális tengervíz koncentrációit. A rendelkezésemre álló adatok száma aránylag kicsiny, mégis feltűnő szabályszerűség adódik ki abban, hogy a koncentrációérték az egyes fúrásokban lefelé fokozatosan nő (kiütő adatok a rajzon alá vannak húzva). Ebben a tekintetben a nagyalföldi és dunántúli viszonyokkal feltűnő megegyezés mutatkozik azzal az eltéréssel, hogy a koncentrációértékek itt általában sokkal magasabbak. A normális tengervíz, Fekete tenger, Káspi tenger koncentrációit feltüntető vonalak a profil- ban egymáshoz közel fekszenek és a rajzból az tűnik ki, hogy lényegében csak az erdőszentgyörgyi boltozatból származó, magasabbszinti sós vizek mutatnak a Káspi és Fekete brak'k- vízi tengerek vizéhez képest is erősen felhígított összetételt. Arra az övre, amelyben a normális tengervíz sótartalmának csökkenése eléri a Káspi tenger koncentrációértékét, mind- össze pár 100 m esik. Abban a feltevésben, hogy az egyes szintekben foglalt sós- vízfajták annak a tengervízösszetételnek felelnek meg. amely tengervízből az illető szint üledékei lerakodtak, nagyjából erre a pár 100 m vastag rétegsorra szorítkoznék — az eddigi réteg- tani megállapításokkal ellentétben — a szarmáti emelet üledék- képződése. Ez összbangzásban állana a magyar medencékben a szarmáti képződmény aránylag kisebb vastagságára vonat- kozólag szerzett tapasztalatokkal is. A mélyebb sorozat, tehát lényegében az egész földgáztartalmú képződmény is, ezek sze- rint már a mezőségi rétegekhez tartoznék. A sót,! 'lep kicsapódá- sát követő, a nagy vastagságú mezőségi rétegek lerakódásának megfelelő időszak nagy sókoncentrációjú sósiszapok kövület- mentes sorozatán, fokozatos felhigítódás útján lépett volna át, ábra 72 normális sótartalmú tengervízösszetételen keresztül az elegyes- vízi felhigítódás periódusába, egészen a leghígabb (már pan- nóninak megtelelő) beitemgervízösszetételig (Erdőszentgyörgy). 'Az erdélyi sósvízkoncentrációkat összefoglaló 7. ábrán érdekes az a rész, mely a két sármási fúrás adatait tünteti föl. Itt a k oncent ráció viszony ok megfelelnek annak a fúrásközben tett megfigyelésnek, melyről B ohm F. már annak idején meg- emlékezett, hogy t. i. a Nagysármás 1. sz. fúrásban a rétegdö.és a mélység felé mind nagyobbá vált és 619 m mélységben 43° meredekséget ért el, ellentétben a kissármási fúrásban kapott lapos dőléssel (2. 42. 1. és táblamelléklet). Már Böhm figyel- meztetett arra, hogy a IMagysármás 1. fúrás 464 — 470 m-éből kapott sósvíz összetétele csaknem pontosan azonos a kissármási fúrás 28. m-éből kapott sósvíz összetételével (i. h. 54. 1.). Meg kellene vizsgálni, hogy ezek a vízösszetételből levon- ható következtetések összehangzásba hozkatók-e az egész vona- lon a tényleges rétegtani megállapításokkal. Lényegében a szarmáti és mezőségi rétegek határát kellene az eddig fölvett helyzeténél, a gy érési tufa szintjénél (23. 48. 1.) magasabbra helyezni. Az erdőszentgyörgyi boltozatban megfúrt híg vizek rétegtani helyzetét P a p p S. megállapításai rögzítik. Az ő fel- vétele szerint az erdőszentgyörgyi boltozatnak csak a magjában bukkan ki szarmáti üledéksor, a szárnyakat pannoni képződés alkotja (21. 98. 1. 2. és 16. melléklet). Itt természetesen szó lehet a külszínről származó víz hígító hatásáról is. A HCCVtartalom tekintetében az erdélyi sósvizeket rész- letesebben kielemezni és az alföldi és dunántúliakkal össze- hasonlítani a rendelkezésre álló anyag alapján nem lehet. Eset- leges klimatikusnak minősíthető befolyás megvizsgálására — mint az Alföldön és Dunántúl — módunk nincs, mert a felhigí- tódott (erdőszentgyörgyi) sósvizekről teljes elemzés rendelke- zésre nem áll és így nem állapítható meg, hogy ezeket a vize- ket alkáliafölösleg, vagy klórí ölösleg jellemzi-e. Egy-két víz- elemzéstől eltekintve, klórhányadosuk aránylag magas (feltűnő Eio’”’ kiugró, feltűnően alacsony 0.54 klórhányadosa). A ren- delkezésemre álló elemzések közül egyedül Sármi’-ben van cse- kély mértékű alkáliafölösleg, az összes többi — magas koncen- trációjú — teljes elemzéseket klórfölösleg jellemzi. Ebben a tekintetben — mint már említettem az 57. és 61. oldalon — Dunántúl és az Alföld legmélyebb szintjeiből származó sósvizek tekinthetők mintegy átmenetnek az erdélyi sósvizek félé. Ezek- nek az erdélyi és legmélyebbszinti magyarországi vizeknek a koncentrációja azonban már túllépi a Káspi tenger koncentrá- cióját, tehát azt a határt, amelytől kezdődőleg a pannoni belten- ger vizének klimatikus befolyás mellett történt átformálódását az előzőek szerint feltételezhetjük. És valóban Lov2, Mur2 olyan helyekről származnak, hol a pannon 'alatt idősebb harmadkori sorozat is van, Hszlo2 mélyzónáinak vizei pedig az „alaphegy- ség“-ből erednek. Az erdélyi vizek SCh-tartalma — sajnos, hogy itt sem sok, mindössze 12 a rendelkezésemre álló adat — általában éppen úgy minimális, mint akár az alföldi, akár a dunántúli, akár a 73 romániai sósvizekben. Minthogy itt a sósvíz földgázzal belső érintkezésben van, a feltételezett organikus redukcióban ez a jelenség itt is jó magyarázatot talál. Feltűnő a Nyárád- szereda 1. sz. fúrás Nyi”’ és -Nyi”” jelű vízmintáiban talált aránylag magas SCh-tartalom (Nyi’”-ban 5.0, Nyi””-ben 8.2 egyenérték százalék, a tengervízre vonatkozólag ez az -érték 9.2, a Káspi tengernél 29 egyenérték százalék). Nyi””-ben egyben a koncentrációnak Nyi’”-hoz képest mintegy felére való vissza- esése is mutatkozik. Nyi”’ és Nyi”” a fúrószerelvénynek arány- lag kis részéből (260 és 290 m) származnak. Egyetlen ilyen ki- ugró adathoz közelebbi következtetéseket fűzni talán nem volna helyénvaló. Az erdélyi sósvizek J- és Br-tartalmát illetően is csak nagyon kevés adat áll rendelkezésre, a megvizsgált vizek leg- nagyobb részében a J és Br-ot nem határozták meg. Mindössze öt elemzés tér ki ezekre az adatokra is: Kissármás (S2) J 7.1 mg Br — mg Marosugra (Ma) 99 48.0 „ 99 77.4 „ Dicsőszentmárton (Dicső) 99 1.2 „ 99 06 „ Marosszentgyörgy (Mszgygy) 99 13.6 „ 99 6.1 „ Szászrégen (Szász) 99 9.8 „ 99 6.4 „ Ez a néhány adat is elég ahhoz, hogy az erdélyi földgázos sósvizekben is fölismerjük az alföldi, dunántúli és romániai,, ásványolajféleségekkel kapcsolatban fellépő sósvizekéhez hasonló jelleget. Az előzőekben jellemzett szemszögből nézve az erdélyi föld- gázra vonatkozóan is az a látszat, mint a dunántúli ásvány- olajnál, hogy az a mezőségi boltozatokban n'agyjából eredeti termőhelyén van. Ez a szemlélet — Mrazec eredeti elképzelésé- vel összehangzásban — amellett vallana, hogy az Erdélyi Me- dence földgáztelepei sajátos szerves bomlásban keletkeztek, melyben lényegében; csak metán állott elő, míg maga az ásványolaj hiányzik. c) í. csoport. Bükkszéki szódás sósvíz: A bükkszéki szódás sósvíz származásának vizsgálatánál vegyük először a lithothamniumos mészkőből fakasztott vizet (1. 48. oldalt), erről már föntebb megemlítettük, hogy különböző fúrásokból (Bii27, Bii34, Bü30, Bü5o” és BÜ52”) feltűnően egyező összetétellel tárták fel (1. 3. ábra B.). Ezek közül csák aBü27-ről áll teljes elemzés rendelkezésre, de mint ebben a BíW-ben, úgy nyilván a többi a lithothamniumos mészkőből fakasztott víz- ben sincs Cl és HCO3-011 kívül számb’avehető mennyiségben más anion jelen. Ezt a vizet a mélyfúrások bőséges szabad C02 gáz kísére- tében tárták föl és vegyi összetételét az jellemzi, hogy reakció- tulajdonságai azonosak (a Paimer-diagrammban vele közvetlen szomszédságban fekvő) néhány dunántúli és alföldi telepvizé- vel azzal az eltéréssel, hogy a koncentrációja amazok énál jóval magasabb (1. 4. ábrát is). Ezt a koncentrációtöbbletet a szokat- lan módon felszaporodott NaHC03 mennyisége okozza és ebben 74 a tekintetben a biikkszéki lithotkamniumos mészkőből fakasz- tott sósvíz (talán Inke2 vizével együtt) páratlanul áll a magyar ásványvizek sorában. A biikkszéki szódás sósvíz ásványolajjal együtt fordul elő és így peremi sósvíznek nevezhetjük. A biikkszéki ásványolaj- mező rögbc'ltozatának földtani viszonyaival egy másik érteke- zésen foglalkozik.9 Itt röviden csak annyit említek meg, hogy a biikkszéki ásványolaj rupeli korú kiscelli agyag repedései- ben és andezittufa-közbetelepíiléseiben tárol, de a mélyfúrások- kal részletesen földerített földtani viszonyok ismerete alapján nagy valószínűséggel föltehető, hogy itt másodlagos helyen van. Eredetét a biikkszéki rupeli képződésből fölépült rög- boltozat keleti részét elvágó, ú. n. „Darnó-vonal“-lal kapcsolat- ban kereshetjük. A Darnó-vonal nagy távolságra követhető hegységszerkezeti vonal, ma mélyreható, alsómiocén után elő- állott vetődés képében jelentkezik a külszínen, de lényegileg ugyanazon a vonalon megállapítható egy alsómiocén előtt a Bükk-alap hegység tömegében végbement feltolódás is. Ezt a feltolódást egy biikkszéki kutatómélyfúrás (51. sz ) pontosan rögzítette. A biikkszéki 51. sz- mélyfúrás a Darnó-vonalon tör- tént, alsómiocén előtt végbement feltolódás közelebbi termé- szetéről azonban biztos felvilágosítást nem adott. Szó lehetne az alaphegység tömegében előállott burdigali- kum ■ előtti váltós vetődés mentén való kiemeltetésről, lényegé- ben ugyanazon a síkon, melyen az alsómiocén rétegsor lerakó- dása- után levetődés ment végbe. Ebben az esetben egy, az alap- hegység tömegébe mélyen behatoló törésből kellene származ- tatnunk az összes biikkszéki termékeket: az ásványolajat, a kísérő sósvizet és a nagy tömegben feltörő C02 gázt is. Ha azonban a Darnó-vonalon a Biikk-alaphegység nyugati szélé- nek preburdigalai nagyobbarányú áttollódását tesszük föl, mely az oligocénképződményt maga alá gyűrte, akkor az olajnak a bükkszék! rögboltozatban való felgyülemlését e megtorlódás- sal kapcsolatban az oligoeénképződményből számazta thatjuk, a C02 gázt a pcstmiocén vetődések következtében az alaphegy- ség tömegében előállott mélyreható törésekből, elsősorban is a Darnó-vonal postmioeén töréséből, a sósvízutánpótlást pedig ugyancsak ennek a postmioeén Darnó-törésnelc nyitott síkján keresztül az annak támaszkodó, összezúzott oligocén (rupeli és afölött következő homokosabb katti) iiledéksorból. Olajnak és sósvíznek a biikkszéki boltozatban való jelenléte, valamint a bükkszék i boltozat sósvízutánpótlása is ilyen föltevés mellett nyer legvalószínűbb magyarázatot. Amint a továbbiakban látni fogjuk, a sósvíznek az öli gocénk épződósből való származása illik bele legjobban abba a képbe, amely az eddig tárgyalt magyarországi és erdélyi, sósvizek származására vonatkozó szemléletünkben kialakult. Mint már fönnebb (48. oldalon) említettük, a biikkszéki sós- víz a biikkszéki rögboltozat tetején, a közvetlenül az alap- * A magyar földtani intézet évkönyve egyik legközelebbi kötetében fog megjelenni. hegységre települő, legföllebb 40 — 50 m vastag, alsóoligooén- kcrú lithothaönniumos mészkőben, több 100 m vastag oligocén agyagtakaró által lefojtva tárol. Ha a Darnó-vomalat — mint az előbb lehetőségként említettük — olyan tektonikai síknak tekintjük, amelyen a B ükk-alaph egység nyugati széle az alsó- miocén előtt egyszerű váltós törésen feltolódott, hogy azután ugyanazon a síkon a miocén után levetődjék, vagyis ha úgy képzeljük, hogy a bükkszéki mintegy 1000 m vastag rupeli- katti sorozat kelet felé a Darnó-voiialon közvetlen folytatás nélkül el vágódik, akkor a CCb-vel együtt az olajnak és sósvíz- nek is az alaphegységből kellene származni. Ilyen jelenség hazánkban példa nélkül állna és semmiféle közelebbi magya- rázattal nem valószínűsíthető. Ha a koncentrációs diagrammban (3. ábra, B. és C. ábráik) a 4. csoport (bükkszéki és vele rokon sósvizek) összes elemzé- seit szemügyre vesszük, azt látjuk, ezek az elemzések meg- lehetősen szétszórtak ugyan, de koncentrációjuk nagyjából a Fekete tenger és normális tengervíz koncentrációi közé esik- A lithothamniumos mészkőből fakasztott bükkszéki vizek kon- centrációja a Fekete tenger koncentráció javai úgyszólván pon- tosan megegyezik és ugyanezt a koncentrációt mutatja a Bükk- székkel földtanilag sok tekintetben megegyező körülmények között fakadó Csíz forrásvize is. Csíz Bükkszéktől nagyobb távolságra, északkeletre, de ugyancsak a Darnó-vonal nyugati oldalán fekszik, a szabad COi-feltörés itt hiányzik. A bükkszéki koncentráció nagyjából megfelelne az oligocén tengervízből való származás elképzelésének. Azt kellene csu- pán feltennünk, hogy a fölös mennyiségű C02-gáz behatására a Cl-ionok egy része HCO.s-al cserélődött ki. Ezt a gondolatot előttem annakidején Szentiványi F., a bükkszéki ásvány- olajüzemnél alkalmazott geológus vetette föl. Megfelelő koncentrációk mellett a földkéregben ezt a meg- fordított folyamatot elvben lehetségesnek tarthatjuk. Az iroda- lom olyan szódagyártási szabadalmat is említ, mely NaCl-nak C02-gázzal (C jelenlétében) való kezelésén alapszik, amikor is a Cl-tartalom COCla-gáz alakjában távozik el.10 A bükkszéki rögboltozattetőn a fölös Cos-gáz által felhajtott, nem valami bcíséges ^Mennyiségű, sósvíz a kiseelli agyagtakaró alatt le- fojtva stagnál, de oda nagyobb mélységből kerül, hol a meg- fordított átalakuláshoz szükséges HC03-koncentráció (nyomás) elképzelhető. Kérdéses ,hogy hol és milyen formában kötődhet- nék meg a felszabaduló Cl-ion (szilkátközetek?). Ha meszet bontana el, a Cl-ion mennyisége a vízben változatlan maradna, de ilyen folyamat feltevésének különben is ellentmond a bükk- széki víz (Biisr) földfémekben való szegénysége, ami csupán a C02 behatására történő mószoldódásnak felel meg. Érdekes, hogy a Csíz azonos 'koncentrációjával, de nagy Cl és kicsiny HC03-tartalmával (1. az 1. sz. elemzési táblázatot) „átalakítatlan“ bükkszéki víznek felelhetne meg. io Ulmann: Encyik'.opiidie dér teohnischen Chemie, 8. kötet, 40. 1. 76 A már a kiscelli anyagba feíhatolt bükkszéki sósvizek (1. 48. oldalon), amilyenek Biii, Bün\ Bűn”, Bíh4’ és BÜ52’ valamint az ugyancsak kiscelli agyagból és hasonló földtani adottságokból származó recski vizek (Rk3’ és Rk3”) magasabb Cl és alacso- nyabb HCOs-tartalmúak, mint a lithothamniumos mészkőből származó vizek, mintha lefojtott helyzetükből fölszabadulva, részben „visiszalakultak“ volna. BÜ50’ aránylag magas koncentrációjával erősen kiüt a többi közül. Gyors elemzésről és egyetlen adatról lévén szó, hozzá közelebbi magyarázatot nem fűznék. Mindenesetre megjegyez- hetjük, hogy ennek a Bü5o’ víznek a koncentrációja a tengervíz- koncentrációval egyezik (1. 3. ábra, C. ábra), ami az oligocén- sorozatból való származás feltételezése mellett eredeti rétegvíz- összetételnek felelhetne meg. Mint említettük, a bükkszéki elemzések zömében ennél alacsonyabb koncentrációk ural- kodnak. Itt említem meg a pestszenterzsébeti sósvizet is (25. 134. 1.), mely felsőoligoeén-rétegek fölött következő ais ó m i coé n-s or özei- ből fakad, de koncentrációja kisebb a tenger vízénél éis a blikk- széki vizeknél is, nagyjából a Káspi tenger koncentrációjával egyenlő. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a nagyalíöldi, dunántúli és egyéb magyarországi sósvizek egyes kategóriáinak zömében jóval alacsonyabb koncentrációk mutatkoznak, mint amilyenek a mai normális és brafkk (Fekete tenger, Káspi ten- ger) — összehasonlítás körébe vonni szokásos — tengervizekben találhatók. Ezt a körülményt bizonyos fokig az SCh-redukcióval együttjáró felhigítódással is kapcsolatba hozhatjuk (1. 64. oldalt), de az eltérés így is elég nagy. így mindenesetre számol- nunk kell az üledékbe zárt telepvizeknél — ■ az egész vonalon, általánosságban — kívülről jövő felhigítódással is. A bükkszéki szódás-sósvíz származásánál egy más elgon- dolás is kézenfekvő. Ha koncentrációs diagrammunkban a bükkszéki lithotham- niumos mészkőből fakasztott elemzéscsoportot (BÜ27 stb.) azonos Cl tartalommal koncentráció 0 felé vízszintesen eltoljuk, az a Káspi tenger-koncentrációnál alacsonyabb helyre, kb. Bálv.-Re övébe kc-rül, oda, ahol az alföldi és dunántúli elemzések közül Karc’”, Bup4 fekszenek (3. ábra, A. és B. ábra). Az alföldi és dunántúli vizek zöme azonban még mindig ennél hígabb. Ezt a koncentrációit tekinthetnénk a bükkszéki sósvíz eredeti állapo- tának, melyhez többletként kerülne a földalatti útjában C(b- bontásban keletkezett fölös NaC03 mennyiség. A Bükk alap- hegységének ide eső részében nagy szerepet játszó gabbroid eruptív kőzetek (maga a Darnó-hegyen is kibukkanó diabáz) nagy Na-tart almukkal (34.) szolgálhatnának alapul ilyen C03- bontás számára. Feltehetnénk továbbá, hogy a lithotham- niumos mészkőből a kiscelli agyagba természetes úton felhatoló sósvíz talán ott vehet föl további NaCl-tartalmat és veszít (talán mészkiválás útján) HCOs-tartalmából, úgyhogy e folyamatok- ban koncentrációja is valamivel megnövekedhet (1. 3. ábra B. rajzot). Az hiszem, nem tévedek, ha a bükkiszéki víz analógiájára az Inke2 és Mihályi mélyfúrásokból származó — csak kevéssé ismert — sósvíz sajátos összetételét is az együtt feltörő fölös mennyiségű C02 gázzal hozom genetikai kapcsolatba. A bükkszéki szódás-sós melegvíz utánpótlása — úgylátszik — nem túlzottan bőséges. Csak a bükkszéki rögboltozat tető- részén bírja a fölös CCh gáz a vizet kitörésre, de azokban a fúrá- sokban, melyek a szárnyakban ütötték meg a lithothamniumos mészkövet, a víz nem emelkedett a külszínig. A vízutánpótlás bősége nyilván az alaphegység kőzettani összetételével áll ösz- szefüggésben, az errevonatkozólag ismert néhány adat szerint az alaphegységet összetevő közetösszlet azonban vízszolgáltatás tekintetében nem kedvező. Az alaphegység tömegébe eddig lemélyített fúrások olyan sorozatot tártak föl, mely radiolarit- ból, homokkőpadokat is tartalmazó agyagpalábó] állnak, mész- kőpadck ebben a sorozatban csak alárendeltebb mértékben vesz- nek részt. A Darnó-vonal felé eső keleti szárnyban lemélyített fúrások (24. sz., 10. sz. fúrás) és maga a Darnó-törésben áthatolt 51. sz. fúrás is. jelentősebb vízmennyiséget az alaphe-gység meg- ütésével sem tártak föl. Ezekben a fúrásokban a lithothamniu- mcs mészkő is hiányzott. Érdekes, hogy a lényegében hasonló rétegtani adottságok mellett a Bükkhegység déli végződésének keleti oldalán, Mező- kövesd mellett lemélyített mélyfúrás a bükkszékitől merőben eltérő összetételű hévvizet fakasztott, holott az is bőséges CCb kíséretében tör a felszínre. A mezőkövesdi mélyfúrás azonban hasonlóképpen, mint a nem messze tőle lemélyített tardi fúrás (25. 155. 1.), tetemes ATastagságú oligocén-sorozat alatt nem permokarbon alaphegységet, mint Bükkszéken, hanem triász mészkő alaphegységet ütött meg és ebből tör föl 875 m mélység- ből a bükkszéki víznél jóval nagyobb hőmérsékletű (68° C) hév- víz (1. az 5. sz. elemzési táblázatot). Ez a héwíz (Mkö”) a Bükk- szék-csizi vizektől merőben eltérő összetételű és a budapesti hévvizek és velük rokon hévvizektől csak valamivel nagyobb koncentrációjával tér el. Reakciótulajdonságok tekintetében leginkább a karszt-hévvizek csoportjából kissé kiugró, primer a'kalinitással jellemzett Hahn (kb. azonos koncentráció) és Sikonda vizeivel egyezik meg, azokhoz is esik a Palmer- diagrammban legközelebb. A mezőkövesdi hévvízösszetétel ugyanolyan erőteljes C02- behatás mellett keletkezett karszthévvíz-, illetőleg vegyes alap- jellegű, mint amilyen CCb-behatás mellett a peremi sósvíz-alap- jellegű bükkszéki víz előállott. d) Németországi, ausztriai és csehszlovákiai összehasonlító elemzések. Az összehasonlítás körébe bevont külföldi (németországi, ausztriai és csehszlovákiai) lúgos-konyhasós, illetőleg konyha- sós ásványvizeket a „német fürdők könyvéiben (Deutsches Báderbuch) közölt gondos elemzési eredmények alapján vettem 78 adataim közé föl. Ezek az elemzések, az egy (koncentráltabb) Salzuflen-t kivéve, mind a koncentrációs diagramm (3. ábra) 2. csoportjába esnek. Származásukat tekintve, azok a földtani leírások, melyek ezeknek az ásványvizeknek az eredetével foglalkoznak, úgyszól- ván valamennyit sósképződményekkel hozzák kapcsolatba. Kivétel ebben a tekintetben Ems, mely kisebb Cl-tartalmával inkább a lúgos ásványvizek közé tartozik és alkáliafölösleggel jellemzett. A rajnai palaliegység tövében, fiatal vulkánok kör- zetében fakad. Egyes szerzők ennek a víznek alkáliatartalmát devon arkózák földpátj ánalk elbomlásából származtatják azon a réven, hogy nagyhőmérsékletű víz már nagy mennyiségben CCb-t vesz fel (42. 41. 1.). Sódén a. Taunus, Hamburg, Orb, Kissingen nyugatról kelet felé abban az összetört mezozoos táblában fekszenek, amely a Taunus és a Majna folyó által alkotott szögletből keletnek, a tiiringiai erdő felé húzódik (9. Zeitsclir. f. prakt. Geol. 161. 1.). Az ezeknek a vizeknek a származásával foglalkozó szerzők álta- lában megegyeznek abban, hogy a kloridtartalcm a zechstein és triász sóképződményből, a liidrckarbonát tartalom, illetőleg sza- bad CO-> pedig a Taunus hegység déli peremét megszabó törés- rendszei'ből származik és részben talán a közeli Yogelsberg fia- tal vulkánizmusával is kapcsolatos (42. 37. és a köv. 1.). Salzuflen a középnémetországi mezozoikum északnyugati végződésén fekszik, a „Hessische Senke“ keleti szélén, itt mély- fúrások is feltártak a kagylósmészkő és tarbahomokkő külön- böző szintjeiben meleg sósvizet (42. 41. 1.). A németországi kony- hasós ásványvizek legnagyobb része a zechstein sóformáció ókori hegységrögök közé foglalt egyes „sósmedencéi“-nek peremi részeiben foglaltaknak (17. 553. 1.). Tekintettel arra, hogy Németország ásványolaj előfordulá- sai legnagyobbrészt olyan mezozoikumból fölépített dómokhoz kötöttek, melyek magjában sóekcémák foglalnak helyet, bár a zechstein-triász sóformáció és az ásványolaj előfordulások között esetleg fennálló kapcsolat ezidőszerint még nem tekint- hető teljesen tisztázottnak (30. 508. 1.), mégis helyénvalónak tar- tottam a szorosabb értelemben vett „olajos44 sósvizek sorában egynéhány „idegen44 sósvízösszetételt is összehasonlításként tekintetbe venni. Ugyanez áll Baden-Baden vízösszetételére is. Ez a fürdő- hely a rajnai árok nyugati törésén fekszik és ásványvizének konyhasótartalmát általában a rajnai árok óharmadkori sós- képződményével szokás kapcsolatba hozni (17. 600. 1.). A rajnai árok óharmadkori képződménye viszont ásványolajat is tartal- maz (Pechelbronn a rajnai árok déli részén) és minthogy a pechelbronni rétegeket olájnyomokkal a rajnai árokban még Badentől északra (Bruchsal és Heidelberg mellett) is megfúrták és benne olajnyomokat kaptak, Baden-Baden vízösszetátelét is joggal állíthatjuk összehasonlításként az „olajos44 sósvizek ösz- szetétele mellé. Rád Hall 0. Ö. az Alpok északi lábánál fekvő miocén slirből kapja sósvizét és az olajos vizekre jellemző szulfátszegénységé- vel és .aránylag magas, J, Br és K-tartalmával tűnik ki. Felső- ■ausztrálnak ezen a részén ismételten folytak ásványolajkutatá- sok (földgázfeltörés Wels közelében). A csehszlovákiai Luehatschowitz a Fehér Kárpátok előtt felevő flisövbe esik. tehát ásványolajelőfordulás szempontjából szintén szóba jöhet. Vizét erős aíkáliafölösleg jellemzi. Az irodalomban eddig nem közölt elemzések. 1- Nagyalföldi elemzések. Hajdúszoboszló, 2. sz fúrás, 1443 — 1453 m (közvetlenül az „alaphegy- ség” fölött) HszW’. 1 liter vízben g K 0.2428 Cl 6.290000 HsSiOa 0.083000 Na 4.4130 Br ......0.021760 hbo2 Ca 01083 .T 0.004804 org. anyag 0.338000 Mg nvomok HCO:, 1.513000 Fe 0.254 C03 nyomok A1 Sr, Ba, Mn nem m tatható ki. Összes száraz maradék 1 1. vízből 160°-on szárítva 12.1058 g. Debrecen, 1928 december 19. Dr Straub J. és Karell A. Hajdúszoboszló, 2. sz. fúrás, 1950 m (kérdéses alaphegység). Hszlo2””. K .. 0.1475 1000 g vízben g Cl 8.5500 H2SÍO3 0.1003 Na.., 5.1288 Br 0.0157 HBO2 .nyomok Li nem mutatható ki 0.0050 nh4 o.ooso HCOa 0.9776 Ca 0.2917 C03 ....nyomok Mg 0.1061 S04 nem mutatható ki Ba, Sr nem mutatható ki N03 nem mutatható ki Fe .. 0.2035 NO2 nem mutatható ki A1 . nyomok Összes oldott anyag 15.5400. Debrecen, 1930 május 24. Dr. Straub J. Hajdúszoboszlóul, sz. fúrás, 2000 m-en felül (kérdéses alaphegység) K .. 0.1830 HC03 ... Hszloa’”” .0.71370 H2SÍO. ....0 08560 Na 5.4163 Cl „9.50000 Ca 0.6 30 .J .0.00413 Mg.., 0.0452 Br .0.01380 Fe .., 0.1008 S04 „nincs Összes oldott só mennyisége 16.7485 g Száraz maradék 140°-nál 16.5020 g Debrecen, 1930 augusztus 19. Dr. Straub J Hajdúszoboszló, 3. sz. fúrás, 975.6 — 980.5 m Hszlos’. Cl ion 1.58 g 1 Na Cl 2.61 g 1 kötött C02 0.86 g/l HCOsion 1.19 g/l Budapest, 1942 március 17. Varga Sarolta 80 Hajdúszoboszló, 3. sz. fúrás, 969.45 — 1055.7 m. Hszlo3”. kötött COs 0.968 g/l HCO:,-ion 1.343 g 1 Cl-ion 1.604 gl NaCl 2.645 g/l Budapest, 1942 szeptember 2. Varga Sarolta Hajdúszoboszló, 3. sz. fúrás, 1025 m. kötött CO2 1.025 g/l Cl-ion 1.543 g/l NaCl 2.544 g/l Hszlo3’”. (karbonát + kidrokarbonát) Budapest, 1942 április 29. Varga Sarolta Karcagi fúrás. 626 — 628 m. Karc’. 1 1. víz száraz maradéka izzítási veszteség lúgossági foka változó keménység összes keménység . 1.6142 g , 0.0544 g 24.80 .67.40 (német kém. fokban) 1.90 (német kém. fokban) Si02 0.02968 g Fe. Al-nyomokban CaO 0.0188 g MgO nyomokban Cl 0.1560 g J 0 00170 g (1700 gamma) Br 0.00345 g HCOa 1 356 g C03 0.0774 g S04 nyomok NH4 nyomok N02, N03 nincs Hőmérséklet 46° C Debrecen, 1928 március 29. Dr Straab J. — Karell A. Karcagi fúrás, 1186 m. 1 1. víz száraz maradéka 5.504 hco3... 0 01208 g COs 0.2851 g Cl 3.003 g Br 0.0267 g J 0.00942 g S04 Si02 ... Fe, A1 . Ca 0ÖS99 g Mg K 0.095 g A a 2.050 g e Debrecen, 1928 november 13. Karc’”. Izzítási veszteség 0113 g Hőmérséklet 75.5° C Karell A. 81 Karcagi fúrás, kevert víz a végleges kiképzésből (626 — 1186 m) Karc”. 1 kg vízben g K 0.019600 NO, .. ...nyomok H,SiÜ3 0.030000 Na 0.907560 NO,.. ....nincs org. anyag 0.115000 nh4 ....nyomok Cl .. ....0.682000 Ca 0.023780 Br ....0.004900 összes sók 3.144070 g Sr.... J ...0.002300 száraz maradék 110°-on 2.2910 g Ba SO, ... ...nyomok száraz maradék I80°-on 2.2795 g Mg 0.002250 HCOj , 1.348000 izzítás után 2.1760 g Fe 0.001750 co,.... ...nyomok veszteség . 0.1150 g Al... 0.006930 Hőmérséklet 56° C. Debrecen, 1929 augusztus 16. Dr Straub ,/. Tiszaőrsi fúrás. 1743- 1753.6 m. Tiörs”. 1000 g vízben j r K 0.0278 Cl H2SÍO3 0.0837 Na Br 0.0150 Fa .. 0.1056 .1 0.0035 Mg.. ‘....0.0072 SO, ., 0.0436 Fe .. 0.0078 HCO* ■ 1.6352 Budapest, 1932 június 30. Finály I. Tisz aőrsi fúrás, 1773.5 —1779 m. Tiörs”. 1000 g vízben S K 0.0214 Cl H2Si03 0.1135 Na .. 3.0971 Br 0.0141 Ca .. 0.0859 •T 0.0033 Mg.. 0.0056 SO, 0.0325 Fe .. 0.0051 HCO- , 1.9679 Budapest, 1932 július 4. Finály I. Tiszakiirti fúrás ;, 366- -373 m. Tik’. Fe 2.1 mg/l Cl Ca 13.3 mg 1 S04 Mg 6.7 mg/l HC03 1942 november 9. Magyar — Amerikai Olajipari B. T. Tiszakiirti fúrás, 2259 — 2311.5 m. Tik”. 1000 g vízben mg K F ... 9.428 HBO, ....358.700 Na ... ...4927.444 Cl ...7487.750 H,Si03 123.933 I,i ... 83.970 Br ... ... 22.094 HAsOa 8.413 NH, ... 39.640 J ... 2.065 Ca ... 173.900 CO, . ...nyomok ■ 1 kg víz száraz maradéka Sr ...nyomok HCO, 1121.680 13,666.0 « Mg ... ... 22.429 so4 ... ... 24.500 Fe ... 2&.910 P04 ... ...nyomok Mn ... Al ...nyomok Cu ... Debrecen, 1943 december 10. Dr Bodnár J. s 82 Tótkomlós, 1. sz. fúrás, 1618 m. Tótk,. Na+K....6997 mg/l Cl 9890 mg/l naphtens nyomok Ca 124 mg/l C03 995 mg/l Mg 31 mg/l S04 5 mg/l Elpárolgási maradék 18,370 mg 1 Fe. Al....nyomok Si02 145 mg 1 NHn 20 mg/l Budapest, 1941 augusztus 11. M. Technológiai és Anyag vizsg. Int Tótkomlós, 3. sz. fúrás, 1691.5 m. Tótk3. Na+K ....2052.3 Cl 2529.0 nyilvánvalóan mg/l Ca 72.3 CO3 1440.0 Összes szilárd alkatrész (szervet- Mg 8.4 SO4 38.3 len+szerves anyagok 110° C-on Fe gyenge nyom J kevés szárítva) : 10045.0 Buda est, 1942 december 10. Popp L. Minthogy ebben a felállításban bizonytalanságok mutatkoztak, az elemzőhöz közvetlen kérdést intéztem és tőle a következő javított adatokat kaptam: mg-equivalensekben: Na 89.23 Cl 71.24 „Feltehető, hogy a vízben K, C03, Ca 36.15 HCO3 48.00 NO3 is lehet még“ Mg 0.69 S04 0.78 Összesen: 126.07 Összesen: 120.02 Ezt az utóbbi eredményt használtam föl, eszerint azonban a ábrán a földfém-értékben feltűnő kiugrás mutatkozik. Tótkomlós, 4. sz. fúrás, 1704 m. Tótk4. Na+K 610.1 Cl 143.0 nyilvánvalóan mg/l Ca 22.3 C03 1350.0 Összes szilárd alkatrész (szervet- Mg 6.5 SO4 36.5 len+szerves anyagok 110° C-on Fe 0.3 J nincs szárítva): 2914.0 B dapest, 1942 december 10. Popp L- Az elemzőtől kapott közvetlen felvilágosítás szerin* : „Számítási hiba folytán a C03 érték csak fele a megadott értékeknek, helye- sen: COi=675.0, HC03=1350.0”. mg-equivalensekben Na ..26.52 Cl 4.03 Ca .. 1.11 HCO3 . 22 50 Mg .. 0.53 SO4 0.74 Fe .. 0.01 Összesen: 27.27 Összesen: 28.17 Diagramunkban az utóbbi adatokat használtam föl. A Szurovy dolgozatában közölt Tótk4 elemzés (35. 18.1. 1. táblázat) csak tévedés lehet (1. 58- oldal) Ferencszállási fúrás, 2587 m. Ferszs. Összes szilárd alkatrész 12570.4 Nyilvánvalóan mg/l. Na 4402.3 Cl 6702.0 Ca 406.1 C03 585 0 Mg 241.1 SO4 80.6 Fe 12.9 J Budapest, 1943 június 26. Popp L. 83 Az elemzőtől kapó t közvetlen közlés szerint: mg-equivalensekben Na 191.40 Ca 20.30 Mg 19.79 Fe 0.46 Összesen: ....231.95 Cl 188.78 HC03 19.50 S04 1.64 Összesen: ....209.32 „Föltehető, hogy a vízben K, CO;, esetleg N03 ion is lehe- tett és innen eredhet az eltérés44. Mezőkövesdi fúrás, 464.1 m. Cl-ion 0.3280 g'l Na Cl 0.5408 g/l kötött és félig kötött szénsav „..l.J630 g/l HCOs-ion 2.02S0 g 1 Budapest, 1939 január 20. Mkő’. Dr Kárpáti J. Mezőkövesdi fúrás, 875 m. Mkö” 1000 g vízben g K 0.0623 Cl ...0.3426 HsSiCh 0.0513 Na , 0.3241 Br I.i . 0.0012 J ...0.00005 szabad COs ... ....1.0304 g Ca ... 0.1929 HCO3. ...1.2477 H2S ... Sr 0.0031 SO4 ... ...0.0262 COS... ....0.0199 g Ba .... 0.00004 P04 ... ...0.00028 Fe BŐ* ... ...0.01160 Szilárd maradék A1 105° C-nál 1.79308 g/l Mn 180° C-nál 1.7460 g I Ti As .... Cu .... Mg.... 0.0650 NH« 0.0007 Budapest, 1939 május 20. Dr Kárpát' J. 2. Bükkszéki fúrások vízelemzései. Bükkszék, 1. sz. fúrás, 137.5 m. Bűi. 1000 g vízben g K Cl H2SÍO3 ....0.07098 Na 9.0897 J .... 0.0154 szabad CO2 3.1028 Li Br 0.0285 NH4 0.0039 HC03 ....15.2455 Hőmérséklet 19.5° C Ca 0.1541 S04 .. 0.8925 (levegő ugyanekkor — 2° C) Sr 0.0003 PO4 .. Ba 0.0009 Mg 0.1622 Fe 0.0033 A1 0.0003 Budapest, 1937 május 8. Dr Emszt K. Bükkszék, 14. sz. f lírás, 196.15 m. Biin’. Cl-ion 5.4410 g/l NaCl 8.9700 g/l kötött C02 6 0036 g 1 HCO3 9.0036 g/l Budapest, 1939 szeptember 9 Dr Kárpáti J • >4 Bükkszék, 14. sz. fúrás, 229,05 m. Cl-ion 9.2480 g 1 XaCl 15.2462 g/l kötött C02 .... 8.6438 g/l HCOj-ion 11.9834 g/l Budapest, 1939 szeptember Bükkszék, 27. sz. fúrás, 517 m. 1000 g vízben g K 0.0646 Cl ... 3.1041 Na 8.2436 .1 ... 0.02581. Li nvom Br ... 0 0131 Ca 0.0872 HC03-ion 170042 Sr 0.0025 B02 ... 0 0213 Ba 0.0012 S04 ... 0.0075 Mg .... 0.0323 IkSiO. .... ... 0.0351 Fe Mn nincs Budapest, 1938 október Bükkszék, 34. sz. fúrás, 629.4 m. Cl-ion 3.040 g/l XaCl 5.0129 g/l kötött CO£ 11.8976 g/1 HC03 (a kötött C02-bői számítva) 16.4944 g/l Budapest, 1938 november S Bükkszék, 36. sz. fiírás, 717.1 m. Cl-ion 2.9464 gl XaCl 4.8574 g/l kötött C02....12.0800 g/l HC03-ion 16.7470 g/l Budapest, 1939 mái’cius 20. Bükkszék, 44. sz. fúrás, 186.45 m. Cl-ion • • 4 8835 g/l XaCl • . 8 0509 g/l kötött C02 10.1706 g/l . HCOa-ion . 14-1001 g/l Budapest, 1939 április 13. Bükkszék, 44. sz. fúrás, 373-2 m. Cl-ion . . 4.220 g/l XoCl . • 6-958 g/l HC03-ion . 17-6497 g/l kötött CO2 . 12.731 g/l Budapest, 1939 január 16. Bükkszék, 50. sz. fúrás, 531-9 m. Ol-ion • • 7-3090 g/l XaCl . . 12.0496 g/l HCOa-ion . 26 8620 g/l kötött CO, 19.3760 g/l Budapest. 1940 április 8. BüJ4”. 9. — Dr Kárpáti J. Bü27. szabad C02 0.7235 H2S 0.0006 Hőmérséklet 39.4° C. ugyan- akkor a levegő 26.7° C volt. ‘.) Sarló 1948-ban ennek az ér- téknek csak kb. tizedrészét (0 00224 g 1000 g) mutatta ki (1. 60. oldalt). 11. Dr Emszt K. Bű 34. Dr Kárpáti J. Büc6- Dr Kárpáti J. Bűn’- Dr Kárpáti J- BÜ44”. Dr Kárpáti J- Biiso’. Dr Kárpáti J • 85 Bükkszék, 50. sz. fúrás, 609-2 m. Bü5n ’ Cl-ion . • 3.181 g/l NaCl . • 5.244 g/l kö.ötCCb . 10.964 g/l HCOs-ion . 15.201 g/l Budapest 1940 április 27. Dr Kárpáti J- Bükkszék, 52. sz. fúrás, 236.3 in. Cl-ion . . 4.913 g/l NaCl • • • 8.1015 g/l kötött COo . 9 9616 g/l HCOs-ion . 13.8104 g/l Budapest, 1940 július 22. — Bii52’. Varga Sarolta - Bükkszék, 52. sz. fúrás, 408.9 m. Bü52”. Cl-ion . . 3-116 g/l NaCl • • 5.1382 g/l kötött CO-, . 12.2276 g/l HCOs-ion " . 16 9519 g/l Budapest, 1940 szeptember 2. Varga Sarolta- Recsk, 3. sz- fúrás, 614.15 m. Cl-ion . • 6 326 g/l NaCl . . 10.429 g/l kötött CO2 . 9.o21 g/l HCOn-ion . 13-200 g/l Budapest, 1940 április 27 Recsk, 3. sz. fúrás, 627.50 m. Cl-ion . • 6.4220 g/l NaCl • • • 10-5898 g/l kötött COo . 10164 g/l HCOs-ion • 14 091 g/l Budapest, 1940 június 1. Recsk, 4. sz. fúrás, 690 m. Rk*. Cl-ion . • 8-5500 g/l NaCl • • • 14 1000 g/l kötött C02 . 0 0730 g/l HCOs-ion . 0.1000 g/l Budapest, 1940 október 19. Varga Sarolta- Recsk, kút a 314. sz- ház udvarán. Rk kút. K . . . • 0-3048 g/l Cl ... • 0-4166 g/l Na. • • • 0 6339 g/l HCOa • • 2-7223 g/l Mg .... 0-1235 g/l C03 nincs Ca • • • • 0 2674 g/l SO4 ... 0.1205 g/l Fe . • • • 0 0005 g/l H2Si03 . . 0-0356 g/l Budapest, 1934 augusztus 27. Szelényi T- Rk3’. Dr Kárpáti J- Dr Kárpáti J- 86 3- Dunántúli peremi sósvízelemzések. Magyar— Amerikai Olajipar R. T. és Magyar— Német Olajipari R. T. elemzései. Budafapuszta, 3. sz. fúrás. 1120 — 1124 m. Bup3’. 1000 g vízben g K - - . . . 0.1678 so, . . . . 0 02718 Na . . . . . 1.1613 Cl . . . . 0.8760 Ca - . . . . 00143 HCO-, . . - . 1.8720 Mg . - . . . 00029 Fe . • . . - 0.0047 Budapest, 1938 május 12. Dr Kárpáti J. Budafapuszta, 3. sz. fúrás, 1175 — 1180 m. Buip3”. K . . . 0 2958 g/l SO, . . . 0 0202 g//l Na - - • 0 7123 g/l Cl . . . . 0 7120 g/l Ca . • • 0 0158 g/l hco3 . . 1-2060 g/l Mg . . 0 0105 g/l Fe • - . 0 0019 g/l Budapest, 1938 március 27. Dr Kárpáti J- Budafapuszta, 4. sz. fúrás, 1204 — 1207 m. Bup,. Cl-ion . . 3 0650 g/l NaCl ... 5 0542 g/l SO> ... 00308 g/l HC03 • • 01794 g/l Budapest, 1938 augusztus 14. Dr Kárpáti J- Budafapuszta, 31. sz. fúrás, vízleválasztóhó] véve- Bup3i. Fe . • . 101 rnW,l Cl . . . 544.7 mg/l Ca . . . 4.6 mg/l SO, . . . 10 34 mg/l Mg . . . 1.28 mg/l HC03 . . 2276 NHi .... nyom Budapest, 1943 július 9. Maort. Budafapuszta, 82. sz. fúrás, vízle választóból vett minta. Bup8:. Fe ••. 43-2 mg/l Cl ... 2591 mg/i Ca ... 83 mg/l CO, • • • 16.11 mg/l Mg . . . 19 09 mg/l HCO= . . 1413 mg/l Budapest, 1943 október 6. Maort. Lendvaújfalu, 3. sz. fúrás 696 — 700 m. f. pai non- Lujf3. Fe ... 66 1 mg/l Cl ... 3425-3 mg/l Ca • • • 56.3 mg/l HOO3 . • 4066 mg/l Mg . . . 15.74 mg/l POi nyomok NH, . . . 14-3 mg/l Budapest. 1943 április 3. Maort. Hahót, 8. sz. fúrás. Medidő fúrás. Hah.g Fe ... 21 4 mg/l Cl . ... 13.1 mg/l Ca ... 47.5 mg/l SO • . . 81.7 mg/l Mg . . . 37 04 mg/l HCOa • . 340.5 mg/l NH, .... nyomok , Budapest. 1943 április 24. Maori. 87 Hahót . 11. sz. fúrás. Harmadkor előtti metamorf mészkőből, dugaty- tyúzás közben vett minta. Hah.,, Fe • . . • 133.2 mg/l Cl ... . 501-9 mg/l Ca ... 302-3 mg/l J . . . . nyomok Mg . . . 40-2 mg/l SOi . . . 13.1 mg/l NHi .... nyomok HCOs . . 1979.5 mg/l POi . . . nyomok Budapest, 1943 május 14. Maort. Hahót, 19. sz. fúrás- Vízleválasztóból vett minta. Hahis Fe ... 21-3 mg/l Cl ... 531.5 mg/l Ca ... 145.69 mg/l SOi . . . 0-66 mg/l Mg . . 28-80 mg/l HCO3 . . 1310 mg/l NÍL . . . nyomok Budapest, 1943 augusztus 16. Maort. Görgetegi 2. sz. fúrás, 1297 — 1317 m. Gförg. Ca ... 29 7 mg/l Cl . ... 21-6 mgA Mg . . . 19-7 mg/l SO • . . 4.8 mg/l HCO3 . • 2074-6 mg/l Budapest, 1943 december 20. Maort. Inkepusztai 1. sz. fúrás- 500 m. lükéi Cl . ... 4 2997 g/l Na Cl ... 709 g/l HCOi . . - 3.391 g/l COs (összes) 2.548 g/l CO3 (kötött) 2-446 g/.l CO2 (szabad) 0.097 g/l Budapest, 1937 február 26. Dr Kárpáti J- Inkepuszta, 2. sz- fúrás, 1029 — 1049, 1110 — 1114 1120— 1124 m. f. pan- noni alsó, átmeneti szint. ' Inke2 Fe • ... 36 5 mg/l Cl ... 4916 mg/l Ca . ... 229 mg/l SOi . . . 1570 mg/l Mg .... 10 6 mg/l HCO3 . . 20923 mg/l Budapest. 1942 október 6- Maort. Mihályi, 2. sz. fúrás, 2196 — 2248 m. Ci-ion . . . 13 34 g/l szabad CO2 0 2158 g/l köt. szénsav 5.344 g/l HCOa-ion . 7 4090 g/l Budapest, 1938 április 2. Mih2’ Dr Kárpáti J. Mihályi, 2. sz. fúrás 2289 — 2298 m. Mih2” Cl-ion . . . 10-0300 g/l szabad CÓ2 . 0-123 g/l kötött CO-2 . 6-622 g/l HCO.rion . 9.1805 g/l Budapest, 1938 március 18- Dr Kárpáti J. 88 Szelence , 2. sz fúrás. Na+K ....3555.8 Cl 5074.0 Ca 31.6 J kevés C03 498.0 Szel2. mgequivalensekben: Na+K 154.60 Cl 142.95 Ca 1.58 HC03 16.60 Összesen: ....156.18 Összesen: ....159.55 Budapest, 1942 július 17. Popp L. ' Szelence, 3. sz. fúrás. Na+K ....3518.1 Na+K Ca 31.0 Ca Cl .4978.0 Összesen: J kévés C03 534.0 152.96 mval 1.70 mval ....154.66 mval Budapest, 1942 július 17. Szék, Cl 110.22 mval HC03 17.10 mval Összesen: ....157.62 mval Popp L. Szelence, 5. sz. fúrás. Na+K 3489.7 mg/l Ca 66.7 mg/l Cl 5011.5 mg/l J kevés CO3 441.0 mg/l Na+K Ca Összesen: Sel5 mgequivalensekben : 151.72 Cl 3.33 HCO3 155.05 Összesen: .141.10 . 11.70 ,155.80 Budapest, 1942 július 17. Popp L- Szelence, 8. sz. fúrás. Na+K 3127.1 mg/l Ca 42.3 mg/l Fe nyom Cl 4105.0 mg 1 J...., kevés CO:J 420.0 mg/l Szel8 mgequivalensekben: Na+K 135.96 Cl Ca 2.11 HCO3 Összesen: 138.07 Összesen: .124.08 . 14.00 138.0S Budapest, 1942 július 17. Popp L. Szelence, 27. sz. fúrás. Na+K 1941.5 mg/l Ca 50.2 mg/l Cl 2111.4 mg/l J kevés CÖ3 564.0 mg/l Szel27 mgequivalensekben: Na+K 81.41 Cl Ca 2.51 HC03 Összesen: 86.92 Összesen: .59.48 .18.80 ,78.28 Budapest, 1942 július 17. Popp L. Szelence, 28. sz. fúrás. Na+K 1618.4 mg/l Ca 26.6 mg/l Mg 24.5 mg/l Cl 2009.0 mg/l CO3 382.05 mg/l Szehs mgequivalensekben: Na+K 70.36 Cl Ca 1.33 HCO3 Mg 2.01 összesen: Összesen: 73.70 Budapest, 1942 július 17 .56.59 .12.73 ,69.32 Popp L. 89 Murai erdő 1. sz. fúrás. Muri Összes szilárd alkatrész (szervetlen+szerves anyagok 110° C-on szárítva) 4393.80 mg/l Na+K 1513.86 mg/l Na+K ... ,...65.82 mval Cl Ca Ca ... 1.11 mval SO4 .... Mg Mg HCO, 9.82 mval Fe Összesen: 67.37 mval Összesen: 66.92 mval Cl S04 ... 23.13 mg/l C03 ... 294.6 mg/l J Budapest, 1943 január 22. Popp L. Murai, erdő 2. sz. fúrás. Mur2. Na+K 6262.8 mg/l Na+K... .272.30 mval Cl Ca 298.2 mg/l Ca . 14.91 mval SO4 .... Mg Mg . 13.41 mval HCO3 25.47 mval Fe Fe ,. 5.28 mval Összesen: 307.01 mval Cl S04 ca, 471.6 mg 1 Budapest, 1942 július 17. Popp L. 4. Erdélyi földgázfúrások vízelemzései- N yárádszereda. 1. sz. fúrás, 116.5 m. * Ny/ 1000 cm3 víziben: Cl-ion . . . 10.1190 g NaCl • • . 16.6821 g kötött C02 . 0.8200 g HCO;,-ion . • 1.1376 g Budapest, 1941 január 17. Dr Kárpáti J. N yárádszereda, 1. sz. fúrás, 201 — 221 m. Ny/’ Ca • • • • 10560 g/l Cl ... . 34.03308 g/l Mg ... . 0.3908 g/l HC03 . . . 5.1750 g/l K .... 0.0395 g/l S04 . . . nyomok Na '. . . • 22.0618 g/l Budapest, 1941 február 26. Dr Kárpáti J. N yárádszereda, 1. sz. fúrás, 260.20 in. Ny/” K . . . . 0.0141 g/l Cl .... 37.6033 g/l Na ... • 23.2700 g/l HCO, . . . 0.1476 g/l Ca • . • • 1-1795 g/l S04 • • • • 2.7107 g/l Mg .... 0.5899 g/l Budapest, 1941 március 18. Dr Kárpáti J - N yárádszereda, 1. sz. fúrás, 2910 m. Ny/”’ K .... 0.0635 g/l Cl ... • 20.0586 g/l Na .... 12.9750 g/1 HCÓ3 . . . 0.1549 g/l Ca • • • • 1.0684 g/l S04 . . . . 2.4387 g/l Mg ..... nincs Budapest, 1941 március 18. Dr Kárpáti J. 90 X yárádszereda, 1. sz. fúrás, 606.85 — 640-70 m- Cl-ion . . 87-3400 g/l NaCl . - 144-0236 g/l kötö-t COo 0-0651 g/l HCO.rion ‘ - 0-0903 g/l Budapest, 1941 június 13. X yárádszereda, 1- sz- fúrás, 795-5 — 804-15 m. Cl-ion - • 115-73 g/l NaCl - . - 190-83 g/l kötött CO, 0.0492 g/l HCO.rion - 0 0683 g/l Budapest. 1941 szeptember 10 . X yárádszereda, 1- sz. fúrás 795.5 — 823-70 m. Cl-ion • - 115.81 g/l XaCl - - • 190-97 g/l kötött COo 0 0035 g/l HCO.rion - 0 0048 g/l Budapest. 1941 szeptember 10. X yárádszereda, 2. sz- fúrás, 229-6 m. Ci-ion . • . 38-8500g'l XaCl - - - 64.0636 g/l kötö-.t COo . 0-1100 g/l HCOrion - 0.1525 g/l Budapest, 1941 szeptember 15. Ny,’ Dr Kárpáti J. Ny,””” Dr Kárpáti J- Ny,’””” Dr Kárpáti J. Xy2 Dr Kárpáti J. X yárádszereda, 3- sz. fúrás (Sárd), 318.25 — 327-50 m. Nya Cl-.on . . XaCl . • kötö.t C02 HCOrion . 19.11 g/l . 31.51 g/l . 0-069 g/l - 0-096 g/l Budapest, 1942 március 17. Varga Sarolta Xyárádszereda 4- sz- fúrás, 210-30 — 236-75 m- Ny4 Cl-ion • • - 37.22 g/i NaCl - . . 61-37 g/l kötött C02 . 0-10 g/l HCOs-ion . 0-14 g/l Budapest, 1942 február 9. Varga Sarolta Nyáráidszereda, 5. sz- fúrás (Jobbágyfalva). Cl-ion - - - 26.12 g/l NaCl - . - 43 072 g/l kötött COo . 0 098 g/l HC03-ion . 0124 g/l Budapest, 1943 január 21. Xy5 Varga Sarolta Xyárádszereda, 6. sz- fúrás, 245-6 — 292-3 m- Ci-ion • . • 39 810 g.l NaCl - - - 65-647 g/l kötött COo . 0 095 g/l HCOs-ion - 0-133 g/l Budapest, 1942 augusztus 29- Ny* Varga Sarolta / 91 Nyárádszereda, 8. sz. fúrás (Jobbágyfalva). 145.6 — 202.8 m. Ny8 Cl-ion . • • 18.43 g/l Na Cl . . • 3039 g/l kötött C02 • 0.081 g/l HCOs-ion • 0112 g/l Budapest, 1943 március 29. Varga Sarolta Vasasszentgotthard, 1. sz. fúrás (Pujon). 350 m. V,’ Cl-ion . . • 14.440 g/l NaCl . . . 23.812 g/J kötött C02 • 0.2054 g/l HCOs-ion . 0-2848 g/l Budapest, 1941 április 29. Bt Kárpáti J. Vasasszentgotthard, 1- sz. fúrás (Pujon), 350 m. V,” Cl-ion . . • 58-8000 g/l NaCl • . • 96.9612 g/l kötött CO-> . 0 0932 g/l HCOs-ion ' • 0.1293 g/l Budapest, 1941 július 3. Varga Sarolta Vasasszentgotthard, 1- sz. fúrás, (Pujon), 424.0 — 472 0 m. VY” Cl-ion . . 79.6200 g/l NaCl . . . 131.2933 g/l kötött COo 0 0836 g/l HCO.s-ion • 0.1159 g/l Budapest, 1941 szeptember 15. Dr Kárpáti J. Vasasszentgotthard 1- sz. fúrás (Pujon), 454.0 — 472.0 m- V!”” Cl-ion . . 82.3500 g/l NaCl • • • 135.7951 g/l kötött COa 0 0860 g/l HCOs-ion • 0.0915 g/l Budapest, 1941 szeptember 15. Dr Kárpáti J. Vasasszentgotthard, 2. sz. fúrás (Pujon). 165.22 — 201-80 m. V2’ Clúon • • • 32-0 g/l NaCl . . . 52.76 g/l kötött C02 . 0 051 g/l HCOs-ion . 0 072 g/l Budapest, 1942 január 8. Varga Sarolta Vasasszentgotthard. 2. sz. fúrás (Pujon), 303 — 362 m. V2” Cl-ion . . 46.96 g/l NaCl . . . 77.44 g/l kötött CO-2 0 0691 g/l HCOs-ion • 0.0958 g/l Budapest, 1942 január 28. Varga Sarolta Vasasszentgotthard, 2. sz. fúrás (Pujon), 620.3 — 641-85 m. V2’” Cl-ion . . 91-38 g/l NaCl • • • 150.554 g/l kötött C02 . 0-107 g/l HCOs-ion . 0.148 g/l Budapest. 1942 április 29. Varga Sarolta 92 Erdőszentgyörgy, 3. sz. fúrás, 210 — 434 ni- Cl-ion . . • 4-595 g/l NaCl • ■ . 7.577 g/l kötött CO* • 0.251 g/l HCOs-ion • • 0.347 g/l Budapest, 1942 október 2. Erdőszent györ gy , 3. sz. fúrás, 406 — 434 m. Cl-ion . • • 15-74 g/l NaCl . • • 25- 955 g/l kötött C02 • 0.129 g/l HC03-ion • 0-178 g/l Budapest, 1942 október 2. Erdőszentgyögy, 3. sz. fúrás, 571 — 578 m. Cl-ion . . . 23.40 g/l NaCl . . . 38.587 g/l kötött C02 . 0.069 g/l HCOs-ion • 0-095 g/l Budapest, 1942 december 19. Erdőszentgyörgy, 3. sz. fúrás, 643 — 654 in. Cl-ion . • • 45-96 g/l NaCl . - • 75.788 g/l kötött C02 • 0.101 g/l HCOs-ion . 0.140 g/l Budapest, 1942 december 19. Erdőszentgyörgy, 3. sz. fúrás, 700 — 717 m- Cl-ion . . . 51.50 g/l NaCl . • • 84.924 g/l kötött C02 • 0 069 g/l HCOs-ion • 0-096 g/l Budapest, 1942 december 3. Erdőszentgyörgy, 3. sz. fúrás, 1080.30 — 1312.90 Cl-dcn ... 30.680 g/l NaCl • • . 50.591 g/l kötött COo . 0.195 g/l HC03-ion • 0-271 g/l Budapest, 1942 november 24. Erdőszentgyörgy, 5. sz. fúrás, 53.09 — 102 m. Cl-ion . . . 0.562 g/l NaCl . . . 0.927 g/l kötött C02 . 0.426 g/l HCOs-ion . 0-591 g/l Budapest, 1942 szeptember 17. Erdőszentgyörgy , 5. sz. fúrás, 53.09 — 151 m. Cl-ion • • • 1-185 g/l NaCl • • . 1-954 g/l kötött C02 • 0-450 g/l HCO3-Í011 . • 0-624 g/l Budapest. 1942 szeptember 17. E3’ Varga Sarolta Varga Sarolta E199 3 Varga Sarolta 3 Varga Sarolta Varga Sarolta 3 Varga Sarolta E5’ Varga Sarolta E5” Varga Sarolta Erdőszentgyörgy, 5. sz- fúrás, 152.3 — 158.2 m- Cl-ion • • • 3.020 g'/l NaCl • • • 4.980 g/l kötött COo . 0-269 g/l HCOs-ion . . 0 373 g/l Budapest, 1942 október 2. E5’” Varga Sarolta Erdőszentgyörgy, 6. sz. fúrás, 498 — 508 in. Cl-ion • • • 3-5178 g/l NaCl • • • 5.8009 g/l Lúgosság • 1-9 fok1 Budapest, 1943 szeptemebr 14. Ec 1 - 0.1159 g/l HCOs-iou Varga Sarolta Erdőszentgyörgy , 7. sz. fúrás, 171 — 200 in. Cl-ion • • • 0.4718 g/l NaCl • • 0-7780 g/l Lúgoisság . 5 3 fok1 Budapest, 1943 szeptember 14. E,’ 1 = 0.3233 g/l HCOs-iou Varga Sarolta Erdőszentgyörgy, 7. sz. fúrás, 200.13 — 235.10 m. E7” Cl-ion • • • 3-228 g/l NaCl • • • 5.323 g/l kötött C02 ‘ • 0-312 g/l HCO3-Í011 . . 0.432 g/l Budapest. 1943 május 8. Varga Sarolta Erdőszentgyörgy, 8. sz. fúrás, 52.40 — 136.30 m- E8 Cl-ion - • • 3.224 g/l NaCl • • • 5-316 g/l kötött C02 • 0.134 g/l HC03-ion . . 0.186 g/l Budapest, 1943 január 21. Varga Sarolta Erdőszentgyörgy, 9. sz- fúrás (Havadtő), 54 — 107.4 m- E9 Cl-ion ..." 1.318 g/l NaCl • . • 2.173 g/l kötött CO> • 0-576 g/l HCOs-ion . • 0.799 g/l Budapest, 1943 április 28. Varga Sarolta Erdőszentgyörgy, 10. sz. fúrás, 60.84 — 200 m. Ei0’ Cl-ion . . . 0.8538 g/l 1 = 0.2196 g/l HCOs-ion NaCl . . . 1.4079 g/l Lú gostság • 3.6 fok1 Budapest, 1943 szeptember 14. Varga Sarolta Erdőszentgyörgy, 10. sz. fúrás, 201.20 — 246-30 m. E1(,” Cl-ion . • • 1-3698 g/l 1 = 0.3660 g/l HCOs-ion NaCl . . 2.2a88 g/l * Lúgosság . 6.0 fok1 Budapest, 1943 szeptember 23. Varga Sarolta __ , i - -a-í3 Erdőszentgyörgy, 10- sz. fúrás, 235.50 — 258-20 m. Ei0’” Cl-ion • • • 1-8178 g/l NaCl ... 2 9976 g/l Lúgosság • 7.0 fok1 Budapest, 1943 szeptember 23. 1 = 0.4270 g/l HCOs-ion Varga Sarolta Erdőszentgyörgy, 10. sz. fúrás, 250.55 — 275.10 m- Eio”” Cl-ion • . • 0.444 g/l NaCl . . . 0.732 g/l Lúgosság . . 23.3 fok1 i = 1.4213 g/l HC03-ion fenolftaleinnel vörös karbonátos Budapest, 1943 szeptember 23. Varga Sarolta Erdőszentgyörgy, 10. sz. fúrás, 304.60 — 340-60 m. E10””’ CLion . . . 12.60 g/l Na Cl . . . 20.777 g/l Lúgosság • 3.3 fok1 1 = 0.2013 g/l HC03-ion Budapest, 1943 október 25, Varga Sarolta Erdőszentgyörgy, 10. sz. fúrás, 342.00 — 364.80 m. E10””” Cl-ion • . . 13.43 g/l NaCl . . . 22.141 g/l Lúgosság . 3.8 fok1. 1 = 0.2318 g/l HC03-ion Budapest. 1943 október 25. Varga Sarolta Erdőszentgyörgy, 10. sz. fúrás, 416-05 — 444.50 in- E10’””” Cl-ion . • • 18 800 g/l NaCl . • • 31.001 g/l Lúgosság . 2.8 fok1 1 = 0-1708 g/l HC03-ion Budapest, 1943 november 19. Varga Sarolta Erdőszentgyörgy, 10. sz. fúrás, 440.60 — 463.20 m. E10”””” Cl-ion . . 17.850 g/l NaCl . • . 29.2827 g/l Lúgosság . 3.13 főik1 1 — 0.1910 g/l HC03-ion fenolftaleinnel nem vörös Budapest, 1943 december 10. Varga Sarolta Erdőszentgyörgy, 10. sz. fúrás, 440.60 — 535-10 m. E10””’”” Cl ion . . 12.3000 g/l NaCl . . • 20.2827 g/l HC03-ion • 0-1846 g/l Budapest, 1944 március 11- Varga Sarolta Erdőszentgyörgy, 10. sz. fúrás, 440.60 — 558.50 Cl-ion • . 15.640 g/l NaCl . . . 25.7904 g/l HC03-ion . 0.1965 g/l Budapest. 1944 március 31. Varga Sarolta Erdőszentgyörgy, 10. sz. fúrás, 500.50 m- Cl-ion . • 12.190 g/l NaCl . . . 20.1013 g/l HCOa-ion . 0.1833 g/l Budapest, 1944 február 24. Varga Sarolta Erdőszentgyörgy, 12. sz. fúrás. Cl-ion . . . 3.2580 g/l NaCl . . . 5.3724 g/l HCOs-ion . 0-2405 g/l Budapest, 1944 március 30. Varga Sarolta 95 Marosteleki fúrás, víztárolómedencében lemélyített kézi fúrás 9 8 rn-éből. Mt’ Cl-ion . . . 2.6710 g/l NaCl . . . 4.4045 g/l Lúgosság . 7.5 fői1 !=0.45754g/l HCOa-ion Budapest. 1943 norvember 4. Varga Sarolta Marosteleki fúrás, 153.25 — 190-50 m. Cl-ion . . 64.750 g/l NaCl . . . 106.7728 g/l HCOa-ion • 0.0516 g/l Budapest, 1944 február 23. Mt” Varga Sarolta Homoródalmási fúrás. 189.70 — 291.70 m. HA Cl-ion • • 91.80 g/l NaCl . . . 151.378 g/l Lúgosság . 2.3 fői1 i — 0.1403 g/l HCOa-ion Budapest, 1943 szeptember 23. Varga Sarolta Die chemische Zusammensetzung dér Wásser aus den Tiefbohrungen dér Erdői- und Erdgasforschung und Produktion in Ungarn und Siebenbürgen von KAROLY TELEGDI-ROTH In den Jahrenl936 — 44 wurde eine Anzahl von Salzwássern, die aus den Tiefbohrungen dér Erdői- und Erdgasforschung und -Produktion in dér Grossen Ungarischen Tiefebene, bei Bükkszék, in Transdanubien, sowie in Sibenbürgen eststamm- ten, ehemisch analysiert. Es sind z. T. vollstánclige Anaiysen, z. T. solche, die siöh nur auf den Cl-, sowie HC03-Gehalt er- strecken. Derjenige Teil diese-r Anaiysen, weleher noch nic'ht publiziert wurde, wird diesmal in seiner Vollstandigkeit mit- geteilt und es werden insgesamt mehr als 200 (z. T. verglei- chende) Analysenergebnisse in Tabellen und Diagrammén zusammengestellt, wobei das Hauptgewiclit auf die Konzentra- tionsvei-haltnisse gelegt wird. Durch die Analysenresultate dér alkalischen Sa^wassier, welehe aus verschiedenen Horizontén dér artesischen OBrunnen und dér Tielbohrungen dér Erdölforschung dér Grossen TJnga- risehen Tiefebene stammen, sowie dér Randwásser dér trans- danubischen Erdölgebiete wird die Feststellung von E. R. Schmidt, von E. Szádeczky — Kardoss und von J. Tömör bestá- tigt, dass dér Salzgehalt dieser Wásser — u. zw. speziell dér S6 KoC-hsalzgehalt — • in dér pannonischen Formation von den tieferen Horizontén den höheren zu sukzessive abnimmt, als Avaré hier ein Zusammenhang mit dér sukzessiven Verdünnung des pannonischen brackischen Binnensees zu bemerken. Neben Eigenschaften, die mit dér Erdölbildung in Zusammenhang gebracht werden können, falit bei dér Zusammensetzung dieser Wasser ein besonders hóhér NaHCÍVGehalt auf. Die absolute Menge dieses Bestandteiles bleibt ziemlich bestandig und kann somit als Produkt einer regionalen Eimvirkung betrachtet werden. Einige SalzAvasser aus den tiefsten Horizontén dér Grossen Ungarisehen Tiefebene und A’on Transdanubien sebemen in ihrer Zusammensetzung bis zu einem geAvissen Grade Über- gange zu den siebenbürgischen SalzAvásse-rn zu reprasentieren. Wenn die siebenbürgischen SalzAvasser — auf Grund einer Analogie mit den Salzwassern dér Grossen Ungarisehen Tief- ebene und Transdanubien — ebenfalls als bei dér Sedimentation eingeschlossene Riickstande des Meereswassers betrachtet wer- den, so ergibt sich — auf Grund dér Zusammensetzung dér siebenbürgischen SalzAvasser — die Machtigkeit dér brakischen sarmatischen Sedimente im Inneren des Siebenbiirger Beckens Adél geringer, als dieselbe bisher nach dér bisherigen (nur ixnsicher bestátigten) stratigraphischen Einteilung angenom- men Avurde. lm allgemeinen zeigt sich eine geAvisse Verdünnung im Verhaltnis zum angenommenen urspriinglichen MeeresAvasser. Das KandAvasser von Bükkszék (sarut einigen verwandten anderen Wassern) Avird durch einen auffallend hohen NaHC03- Gehalt ausgezeiclinet, in dieser Hinsicht erseheint dieses Wasser in unserem Lande alleinstehend. Das Biikkszéker Wasser gelangt in Begleitung eines Überschusses freier Kohlen- saure an die Oberflaehe und es kann somit angenommen AATer- den, dass se-in lioher Sodagehalt einer umkehrbaren Reaktion des C02-Gases mit einem Teile des NaCl-Gelialtes entstammt, oder aber dass derselbe sich a^ Zersetzimgsprodukt von Na-reichen Eruptivgesteinen (Diabase) in dér Tiefe ergibt, alsó als ein Zusatz zu dem urspriinglichen NaCl-Gehalt zu betrachten ist- FELHASZNÁLT IRODALOM: 1. Böckh H Jelentés az erdélyi medence f ö 1 dgázolö f o r d u 1 :usaá körül eddig x'ésrzett kutató munkálatok eredményeiről. IT. rész, 1. füzet, 5 — 7. 1. Pénzügyminisztérium, Budapest, 1913. 2. fíöjim F.: A N agyeármás és Kiss ármás községek határában végzett fúrások leírása. A m. kir. Pénzügyminisztérium kiadása. Budapest, 1911. 3. fíöhm F.: Ásványolaj- és földgázbányásziat Magyarországon 1935-ig. Bányászati és Kohászati Lapok LXXII. évf. 153. 1. Buda- pest, 1939. 4. Dalmadv Z.: Az ásványvizek vegyi összetételének grafikus ábrázolása. Hidrológiai Közlöny IV — VI. k. 53. 1. Budapest, 1928. 97 5. Ermszt K.: A dunaalmási langyos források vegyi össze- tétele. Hidrológiai Közlöny IX. k. 104. 1. Budapest, 1929. 6. Ermszt K.: A kisterenyeii ásványos forrás elemzési adatai. Hidrológiai Közlöny XIX. k. 75. 1. Budapest, 1939. 7. Fináljj /.; Analysis of the Waiter of the gover nemien! Boring Nr. 2 at Hajdúszoboszló. Hidrológiai Közlöny XI. k. 123. I. Budapest, 1931. 8. Földvári A.: Beszámoló a m. kir. Földtani Intézet vitaülé- seinek munkál áfáiról, 6. füzet. Budapest, 1942. 25. 1- Hozzászólás. 9. Harrassowitz H.: Zeitselirift d. Deutséhen Geologischen Gesellseknft, Bd. 83. S. 669. 1931 és Zeitschrift für pi’ak.tiseh.e Geolcgie 42. Jahrgang S. 161. Halle (Saale) 1934. 10. Horusítzky F.: A víz a föld belsejében. Hidrológiai Köz- löny XXII- k. 123. 1. Budapest, 1942. 11. Horusítzky H.: A szolnoki artézi kút geológiai szelvénye. Hidrológiai Közlöny IX. k. 5. 1. Budapest, 1929. 12. Hunkár B.: A rlieuma gyógyítása szempontjából fontosabb hazad gyógyvizek összetétele. (Bélák S.: Rheiumatológia). Magyar orvosi könyvkiadó társulat 173. kötet. 294—332. 1. Budapest, 1941- 13. Kocsis E.—Herke A szegedi Tisza Lajos körút és Kos- suth Lajos sugárút kereszteződésénél lévő mélyfúrású melegvizű kút vegyi vizsgálata. Hidrológiai Közlöny XVII. k. 34. 1. Buda- pest, 1937. 14. Krejci-Graf K.: Geochiettnie dér Erdöllagerstátten. Ablhand- lungeu zűr praktischen Geologie und Brugwirtschaftslehre. Bd. 20 Halle* (Saale) 1930. 15. Krejci-Graf K.: Zum Lösungsgehalt dér Oberfláehenwas- ser. Ohemie dér Érdié, Bd. 7. 609. 1. Jena, 1932. 16. Kunszt ./.: A urai Magyarország ásványvizei, fürdői és üdülőtelepei. Budapest, 1928. 17. Lotze F-: Steinsalz und Kalisialze, Geologie. Die wicMig- sten Lagerstíitten dér ,:Nicht-Erze“ v. O. Stutzer. Bd. III. Teli 1- Berlin, 1938. 18. Majzon L. — Teleky G-: A városligeti II- sz. piélyfúrás, Szt. Isbván-forrás. Hidrológiai Közlöny XX. k. 33. 1. Budapest, 1940. 19. Ma/ucfm R-: A víz kémiai összetételének gmfikuis ábrázo- lása. Hidrológiai Közlöny XIII. k. 117. 1. Budapest, 1933. 20. Papp S-: A MAORT földolaj- és földgázkutatásai a Dunán túlon- Bányászati és Kohászati Lapok LXXII. évf. 200. 1. Buda pest, 1939. ül. t'upp o.; a, jjio&yaniuiiw&ittg'ji tss íojuoiajKUia- tásoklioz. Földtani Közlöny LXXII. k. 63. 1. Budapest, 1942. 22. Papp F — Sarló-Frank: Magyarország ásványvizei. Buda- pest, 1949. 23. Reich L.: Adatok a mezőségi tufavonulatok rétegtanához és felszíni elterjedéséihez. Beszámoló a nr kir. Földtani Intézet vifiaüléseinefc munkálatairól. IV. kötet. 1942. évi jelentések füg- geléke. 34. 1. Budapest, 1942. 24. Scherf E. : Alföldünk pleisztocén és hoilocésn rétegeinek 'geológiai és morfológijai viszonyai sit'b. A m. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1925 — 28. évekről 296. 1. Budapest. 98 25. Schmidt E. R.: A kincstár osonkamagyarországi szén- hidrogénkutató mélyfúrásai. A ni. kár. Földtani Intézet évkönyve XXXIV. k. 1. füzet. Budapest, 1939. 26. Schmidt E. R.: Két figyelemreméltó mélyfúrásról. Bányá- szati és Kohászati Lapok 85. k. 234. 1. Budapest, 1937. 27. Schmidt E. R-: Ipari vízproblémák Budapest déli szom- szédságúiban. Bányászati és Kohászati Lapok 1935. évf. Budapest, 371. 1. 28. Schmidt E. R.: Mezőtúr — Túrkeve. Magyarázatok Magyar- ország geológiai és talajismereti térképéhez 27. I. Budapest, 1940. 29. Schréter Z.: Az egri langyosvizű források. A m. kir. Föld- tani Intézet évkönyve XXV- kötet, 4. 1. Budapest, 1923. 30. Stutzcr 0. Erdői. Stutzer: Die wichtigsten Lagen-tatten dér „Nicht Erze“ Bd. I. Berlin, 1931. 31. Szádeczky Kardoss E.: Die petrographischen Fazies- gebieto des nordwestsiebenbiirgischen Eozáns und dér Inuer- transy 1 vamoisehe Block. A in. kir. Bányamérnök! és Erdőmérnöki Főiskola bányászlati és kohászati osztályának 1930. évi közlemé- nyei. 353. 1. Sopron, 1930. 32. Szádeczky- Kardoss E.: Die Hauptyppen des ar'.esiscben Wa sers dér Ungarischen (brossén Tíefebene, Hidrológiai Közlöny XXI. k. 237. 1. Budapest, 1941. 33. Szádeczky-Kardoss E.: Die Darstellung dér Wasserana’y- sen und die Haupttypen dér ungarischen Wasser. Hidrológiai Közlöny XXVII. évf. 140. 1. Budapest, 1947. 34. Szcntpétcry Zs.: Magmatischer Werdegiung und Petro- chemie dér Gesteine dér Gabbroidmasse vöm Bükkgebirge in Húgaim. Cheinie dér Erde Bd. VII. 351. 1. Jena, 1932. 35. Szurovy G-: A nagyalföldi újabb mélyfúrások hidrológiai eredményei. Hidrológiai Közlöny XXVII. évf. 17. I. Budapest, 1947. 36. T olegdi — Roth K.: A kincstári ásványolaj- és földgázkuta- tás és termelés 1935-től. Bányászati és Kohászati Lapok LXXII. évf. 189. 1. Budapest, 1939. 37. Teloydi Roth K.: Die neuesten Resultate dér Peívoieum- schiirfungen in Unglarm. Bericlit iiber diesn Leobener Bargimann-tag 1937. 330. 1. Wien, 1937. 38. Tömör J.: Az olaj, mezőik vizei és ábrázolásuk gyakorlati felhasználása az olajbányászatban. Hidrológiai Közlöny XXVII évf. 2. 1. Budapest, 1947. 39. T reitz P.: A sós és szikes talajok természetrajza. I. rósz. Budapest, 1927. 40. Vcndl A.: A káscelli agyag. A m. kir. Földtani Intézet év- könyvé XXIX. k. 93. 1. Budapest, 1932. 41. Vitális S.: Silkoudiafúrdö és környékének hidrológiai viszo- nyai. Hidrológiai Közlöny XIII. k. 21. 1. Budapest, 1933. 42. Voyit //.: Lebrbueh dér Bader- und Klimiabeálkunde 1 — II. Bd. Berlin, 1940. 43. W (fin Gy.: Pode.na és Szolyva környékének gyógyvizei és azok kelet kezé'se. Beszámoló a ni. kir. Földtani Intézet vita ülései- nek munkálatairól 4. füzet. Budapest, 1941. 44. Weszelszky Gy.: A budapesti ásványos víziek vegyi viszo- nyai. Hidrológiai Közlöny IV— VI. k. 27. 1. Budapest, 1928. 99 Tusnádfürdőkörnyéki andezitek.1 HERRMANN MARGIT és VARGA SAROLTA E dolgozatunk Tusnádjürdő környékének az alsó kréta homokkövön áttörő andezitjeit ismerteti. Az eddigi irodalom- ban Herbieh F., Páll f y M., Koch A. stb- írták le ezeket az ande- ziteket, melyeket Koch Antal után a büdöshegyi biotit-andezit- hez hasonlónak tartva, a „büdöstípus“ andenzi tjeinek nevezték. (Egyedül az Olt egy 'Sziklagátjában (Tusnádfürdő lalatt) talált Koch Antal piroxén-andezitet is). A Nemzeti Múzeum Ásvány-Kőzettárában levő tusnád- liirdökörnyéki andezitek anyagából, melyeket legnagyobbrészt Loczka József, majd újabban Erdélyi János gyűjtött, 20 kü- lönböző lelőhelyről volt alkalmunk petrográfiai vizsgálatot végezni. E kőzetek közül 7-ről Varga Sarolta kémiai elemzést készített. E vizsgálatok eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy ezek az andezitek nem egy típushoz tartoznak, hanem igen vált ozat ónak. Vannak: 1 . biotit-amfibol-an dezitek : Bányászpatak, Tusnád falu felé vezető országút. Várhegy alja, Aportető, N agyk omlósárok, Komlósároktető, Ördögi yuktete jé, Kiscspmád, Ördöglyuk és Kiscsomád közt, Nagycsomád; 2. amfibol-biotit -andezitek: Xagyborvíz, Málna vészárka ; 3. piroxén- andezitek: • Sólycmkő, Hollópatak, malmok felett Sepsibükszád felé. Sepsi- biikszád; 4. hiperszt én-tartalmú augit-andezilek: Lyukaskő, Sepsibükszád felé, Lúgfőzőárok Sólyomkőtől É-ra: 5. hiperszt én-tartalmú amfibol-andezitek: Óit jobbpartján két híd közt, Ludmilla-kilátó. Tehát általában területünk DNY-i részében vannak az ( ugit-andezitek, illetve hiperszt -én-tartalmú augit-andezitek, míg az ÉK-i részben a biotit-amftbol-andezit, illetve amfibol- biotit -andezit (Ludmilla és a Két híd közt pedig hipersztén- tartalmú amfibol-andezit). A tusoádkörnyéki andezitek földpátjai a biotit-amfibol- andeziteknél Ab'8Aii22 — AhsiArua tartalmú oligoklász-ande- zinek, illetve andezinek; az 'a u g it-a:n dezitek n é 1 , illetve a hiper- sztén-tartalmú augit-andeziteknél Ab6sAn32 — Ab3jAn69 tar- talmú andezinek, andezin-labradorok, illetve labradorok. Az amfibolok: nagyobbrészt közönséges zöld amíibolok, de vannak hazaitok amfibolok is. 1 Előadták a Magyarhoni Földtani Társulat 1949 január 15-én tartott szakülésen. 100 Az augiiok: leginkább diopszidos augitok. ritkábban közön- séges angitok. * A rombos piroxének: hipersztének. de vannak bronzitba hajló hipersztének is. Egyes lelőhelyek kőzeteinek részletesebb leírását a követ- kezőkben látjuk: 1. Bányászpatak. Olt jobbpartja. — Biótit-amfibol-andezit. Vörhenyesszürke, iide, tömött kőzet, melyben szabad szem- mel fehér földpátok, vcrösbarna biotitok és fekete amfibolok láthatók. Mikroszkóp alatt: szerkezete hipokristályosan porfiros; az alapanyag földpátlécecskékből (0.1 X 0.1 mm), biotitpikkely- kékböl (0.05X0.05 mm), amfibolkristálykákból (0.2X0.05 mm) és vöröses üveganyagból áll; szövete: hialopilites. A porfiro- san kivált földpátok (poliszintétikus albit ikrek, albit-periklin, albit-karlsbadi ikrek, zónás szerkezettel), a karlsbadi + albit ikreken a szimmetrikus zónában mért konjugált kioltások (1 és 1’ = 15°, 2 és 2’ = 13°; 1 és 1’ =5°, 2 és 2’ = 19°) szerint Abs3An37 azaz Ab62An3g, a szimmetrikus zónában mért maximális kioltá- sok (16 — 24°) szerint pedig Al^Ansa — AbseAnu összetételnek, tehát An33 — Ano%-ot tartalmazó andezin- sorba tartoznak. A porfirosan kivált amfibolok sötétbarna bazaltos amfibolok, melyek pleokroosak (sárga — barna — sötétbarna) erősen opíaeitcsodva, sok érccel, magnetittel, magmatikos resorpcióval- A porfirosan kivált biotitok meroxének (világossárga — sötét vörösesbarna — sötét vörösesbarna pleokroizmossal), melyek- ben gyakori az apatit, érc és zirkon-zárvány. Az alapanyagban a föklpát (30 — 32%-os An-tártalmú savanyú andezin), amfibol és biotiton kívül egy-két szem diopszid-angit (0.2 X 0.05 mm) mutatkozott, továbbá sek magnetit (0.05 X 0.05 mm), itt-ott apatit. , , , Norma az amerikai (C. I. P. W.) A kémiai elemzes eredmenye: rendszerben: SiOo — 62.50% Kvarc = 16-32% TiO-> = 0.57% Ortoklász = 13.34% AbOs — 18-32% Albit = 34.58% FeO — 0.27% Anortit = 24.74% Fe20.j — 4.04% Diopszid = 0.65% MnO = 0.04% Hipersztén = 4.60% CaO — 5.48% Hemlatit = 4.00% MgO — 1.97% Ilmenit = 0 61% K2O = 2.25% Perowszkyt = 0.35% Na20 4.12% ' Apatit ' = 0.34% P2O5 - 0.14% 99.53% + H2O — HoO = 0.56% 0.21% HoO = 0.56% C02 — 0.02% V* 100.09% 2 = 100.49% A kőzet egyszerű >s I.!. 4.3.2. zimboluma 101 si = 221.7 •ti = 1.5 p = 0.2 A kvlarcdioritos Niggli-értékek: al = 38 09 fm = 21.91 e = 20.85 aűik = 19.15 ki = 0.27 mg = 0.92 c/fm = 0.95 Metszőt = V. magmatípushoz tartozik és Chowehilla Kiver (Calif.) kvarccsillámdioritjához áll legközelebb. 2. Sólyomkő (Somkő)- — Augit-andezit. Sötétszürke, elég üde, tömött kőzet, szabad szemmel is lát- ható fehér, itt-ott mállóit földpátokkal (6X4 mm-ig is). Mikro- szkóp alatt: szerkezete hipokristálycsan poríiros; az alapanyag földpátlécecisk ékből (0.06X0.01 mm), diopszidos-augitkristály- kákból (0.01X0 01 mm), magnetitszemecskékből (0.01X0.01 mm) és szürke üveganyagból áll; szövete: hialopilites. A porfirosan kivált földpátok (poliszint etikus albit ikrek, ulbit-periklin, albit-karlsbadi, albit-karlsbadi-periklin ikrek, itt-ott zónás szer- kezettel) a karlsbadi -f- albit ikreken a szimmetrikus zónában inért konjugált kioltások (1 és l’ = 33°; 2 és 2’ = 12°; 1 = 2°, 2 és 2’ = 22°; 1 és 1’ = 9°, 2 és 2’ = 30°; 1 .és 1’ = 5°, 2 és 2’ = 24"; 1 és 1’ == 19.5°, 2 és 2’ = 32.5°) szerint Ab^An.™, Ab36Ane4, AbsyAnes, Ab35An65, Ab39An6i, a szimmetrikus zónában mért maximális kioltások (31 — 33°) szerint pedig Abí3An57 — Ab3rAn6i összetótelűek; tehát An57 — Anor>%-ot tartalmazó labradorit- sorba tartoznak. A porfirosan kivált piroxének diopszid-augitck (e:c=36°-ig szemnagyság: 0.6X0.36), alig pileokroosak (hal- ványzöld — színtelen), magmatikus reszorpcióval, magnetit-, földpát-zárványkával, gyakran átváltozva epidotszemecskékké. Az alapanyagbein a földpát a szimmetrikus zónában mért maxi- mális kioltások szerint (15 — 17°) 32 — 34%-cs An-tartalnni - savanyú amdezin. , . Norma az amerikai (C. I. P. W.) A kemnaa elepizes eredmenye: rendszerben: SiOa - 60.64% Ti02 = 0.59% A1203 = 16.38% FeO = 2-60% Fe203 = 2.07% MnO = • 0.04% CaO = 5.83% MgO = 3.26% K20 = 2.44% Na20 = 3.72% P205 = 0.06% + HoO = 2.39% — HoO - 0.59% C03 = 0.02% 2 — 100.69% Kvarc — 13.08% Ortokilász = 14.46% Albit = 31.44% Anortit = 20.85% Diopszid = 640% Hipersztén = 7.41% Magnetit — 3.02% Tlmenit = 1.22% 97.61% + H20 = 2.39% 2 — 100.00% A kőzet egyszerű szimbóluma: II.!. 4.3.2. 102 Niggli-értékek: si = 223.8 ti = 1.6 P = — ail = 32.7 fm = 27.8 c = 22.5 alk = 17.0 Metszet = V. k = 0.30 mg = 0-84 c/fm — 0.81 A kőzet a kvarcdioritos magmatípushoz tartozik. 3. Lúgfőzőárok. Sólyomkőtől (Somkőtől) É-ra. — Hipersztén- tartalmú augit-andezit. Sötétszürke, üde, tömött kőzet (nagyon hasonló a Sólyomkő kőzetéhez), szabad szemmel is látható kissé mállóit földpáttail (7X3 mm-ig is). Mikroszkóp alatt: szerkezete hipokristályosan poríiros; az alapanyag földpátlécecsk ékből (0.06X0.01 mm), diopszidos-augitkristálykákból, magnetitből (0.01X0.01 mfm) és szürkés üveganyagból áll; szövete: pilotaxites. A porfirosan kivált földpátok (poliszint etikus álhit ikrek, albit-karlsbiadi ikrek, üdék, zónás szerkezettel), a karlsbadi + albit ikreken a szimmetrikus zónában mért konjugált kioltások (1 és 1’ = 15°, 2 és 2’ = 20°; 1 és 1’ == 13°, 2 és 2’ — 23°) szerint Ab57 . 5A1142 . 5— Abö6Au44 összetételnek, a szimmetrikus zónában mért maximá- lis kioltások (22 — 24°) szerint Ab6oAn4o — AbssAms összet ételnek; tehát An4o — An4ő%-ot tartalmazó an-etezm-sorba tartoznak. A porfirosan kivált piroxének (0.5X0-2 mm) 'alig pleokroos (szín- telen — halvány sárgászöld) diopszidos augitok vagy többnyire bronzitba hajló bipersztének. Az alapanyag földpátja valami- vel savanyúbb, mint a porfirosan kivált földpát. Szimmetrikus zónában mért maximális kioltások (8 — 9°) szerint Ab ^ — -jAtiv, — 2: tartalmú oligoklász-andezinek. 4. Hollópatak. (Hegyoldal.) — Augit-andezit. Acélszürke, üde, tömött kőzet (szintén hasonló a Sólyomkő kőzetéhez) szabad szemmel is látható fehér földpátokkal. Mikro- szkóp alatt: szerkezete hipokristályosan porfiros; az alapanyag ioldpátléceeskékből (0.01X0.04 inni), diopszidos-augitkristály- kákból (0.02X002 mm), magnetitből (0.01X0.01 mm) és szürke üveganyagból áll; szövete: pilotaxites. A porfirosan kivált földpátok (lX0.S*mm) is, zónás, albit, albit-periklin, albit-karls- badi ikrek) a karlsbadi + albit ikreken a szimmetrikus zóná- ban mért konjugált kioltások (1 és 1’ = 18°; 2 = 29°; 1 és 1’ = 10u, 2 és 2’ = 30°) szerint Ab43An57 — Ab4íAn59 összetételűét; a szim- metrikus zónában mért maximális kioltások (22 — 28(l) szerint At>6oAn4o — Ab4sAn52 összetételűek; tehát An4o — An-,n% ot tartal- mazó andezinek és Ans:— An59%-ot tartalmazó labradoritok. A porfirosan kivált piroxének diopszid-augitok (0.24X0.94 mm-ig is) alig halványzöldéig — színtelen pleokroizmussal; helyenként epidotszemecskékké változnak át. Az alapanyag földpátja szimmetrikus zónában mért maximális kioltások (20°-ig) szerint Ab63An37 tartalmú savanyú andezin. A diopszid-augiton és magnetitszemcséken kívüli még apatit-tűk is találhatók az alap- ja nyagban. 103 5. Olt jobbpartja, két híd közti sziklahasadék. — Biotites hipersztén-amfibol-andezit. Vörhenyesszínű, üde, tömött kőzet, szabad szemmel látható fehér földpátokkal (2.3X1 ni ni is). Mikroszkóp alatt: szerkezete hipokristályosan porfiros; az alapanyag földpát'lécecskékből (0.07X0.02 mm), kevesebb amfibolból,. biotitból, hiperszténből (átl. szemnagys.: 0.06X0.06 mm) limonitos anyagból és sok vas- hidroxidtól megfestett üveganyagból áll: szövete: hialopilites. A porfirosan kivált földpátok (poliszintetikus albit ikrek, albit- periklin, albit-karlsbadi ikrek) a kai*lsbadi-t-albit ikreken a szimmetrikus zónában méi*t konjugált kioltások (1 és 1’ = 14°, 2 = 33"; 1 és 1’ = 30°, 2 = 8°; 1 és 1’ = 13°, 2 = 35°; 1 és 1’ = 21°, 2 = 35°; 1 és 1’ = 36°; 2 = 13°) szerint Ab-ioAnso — Ab32An68 össze- tételnek, a szimmetrikus zónában mért maximális kioltások (29 — 40°) szerint AbssAnss — Ab3iAn69 összetételűek, kétkarlsbadi ikerfél közti szimmetrikus zónában mért maximális kioltás- különbség (18° és 20°) szerint Ab39An«i — Ab«oAn6o összetételűek; tehát An55 — An69%-ot tartalmazó labradorok. Érdekes a földpát- táblák zónás szerkezete: a középső, a legbázikusabb rész, gyak- ran kioldódik és helyébe a vörös hidroxidos alapanyag rakódik le. Zónái leggyakrabban rekurrensek. A porfirosan kivált arnfi - bolok bár bazaltos arnfibolok (c : c = lö'-ig), dé pleckroizmu- sukban van zöldes árnyalat is (zöldé ssárga- vörösbarna- barnás árnyalatú zöld). Szemnagyság: 4X1 mm is. Meglehetősen bom- lott: legtöbbször limonittá vagy limonitosodott hemUtittá válto- zik át, főleg a széleken (,,Umrand“) és csak a. mag marad meg frissen amfibolnak; megtörténik, hogy az átváltozás oly nagy- mértékű, hogy csak az ,.Umrand“ marad meg mintegy váznak az amfibol helyén. Egyes helyeken klorittá, és piroxénné is átváltozik az amfibol. A porfirosan kivált biotit (2.5X2 mm is) üde, csak ritkán bomlik a széleken' (vashidroxidos keret), bar- nássárga-barna-vörösbiairna pleckroizmusú meroxén, helyenként összenőve amfibollal. A porfirosan kivált piroxén: hipersztén (0.45X0.17 mm-ig) és közönséges augit (0.29X0.41 mm-ig). A hipersztén nem a jellegzetes pleokroizmust mutató hipersztén, éppen ezért inkább csak hiperszténféleségnek mondhatjuk. Pár- huzamos kioltásé, + opt. karakterű; színtelen, alig vörösesbe hajló, a széleken vöröses árnyalatú, ami vashidroxidos elválto- zásnak felel meg: helyenként elég bomlott, egyes hipersztén- oszlopocskák fele már teljesen ellimonitosodott hematit. A közönséges augit nál a pleokroizmus: színtelen — alig haivany- zöldes; e: c = 54°-ig is. Az alapanyag földpátja szimmetrikus zónában mért maximális kioltások (26 — 28°) szerint AbsaAnus — Ab46Anj4 összetételű andezin-labrador. Az alapanyagban amfi- bol, biotit és közönséges augit alig van, a hipersztén az ural- kodó. Az említett vashidroxidos, vasoxidos termékeken kívül gyakori még a szekundér klorit (pemiin), /továbbá magnetit és apatit is. 104 6. Lyukashö. Olt balpartja. — Hipersztén-tartulmú a ugit -andezit. Vörlieny esszii rk e , üde, tömött kőzet, szabad szemmel is látható fehér földiátokkal (5X3 mm). Mikroszkóp alatt: szer- kezete hipokristályosan porfiros; az alapanyag földpát- lécecsk ékből (0.4X0. 1 mm is), piroxénből (0.1X0.1 mm), amfi- holból, magnetitből (O.lXO-1 mm), rozsdavörös hematitos, limonitos foltocskákból, üveganyagból áll; szövete: hialopili- tes. A purfirosan kivált földpátok (poliszintetikus albit ikrek, albit-perikíin, albit-karlsbadi ikrek, ritkábban zónásak) a karlsbadi -j- albit ikreken a szimmetrikus zónában mért kon- jugált kioltások (1 és l’ = 18°, 2 = 16°; 1 és l’ = 20.5°, 2 és 2; = 28 5°; 1 és T = 29°, 2 és 2’ = 12°; 1 és 1’ = 15°, 2 és 2’ =30°) sze- rint AbssArua — AbisAuss összetételnek, a szimmetrikus zónában mért maximális kioltások (21 — 23°) szerint Ab^Am*, — Abo: — An3s összetételűéit; tehát An36 — Ans5%-ot tartalmazó andezi- nek, illetőleg bázikus andezinék. De ezeken kívül előfordul egy- két oligoklász-andezin is. mégpedig Ab7sAn22 összetétellel, sőt oligoklász is előfordult (AbssAnis, egy [010] lapon mért ll°-os kioltás, — opt karakter és ? > v alapján). A porf'irosan kivált augit (0.29X0.18 mm is) diopszidosaugit (színtelen — alig hal- ványzöldes), mely ritkán változik át epidottá. A porf'irosan kivált rombos piroxén bronzitba hajló hipersztén (vöröses árnya- lati! — zöldes árnyalatú). Szemnagyság: 0.29X0.12 mm-ig is. Az alapanyag föTdpótja a szimmetrikus zónában mért maximá- lis kioltások (21 — 23°) szerint 36 — 38% anortit tartalmú andezin. Az alapanyag rozsdavörös liematitos-limonitos foltocskái való: színüleg mind az amfiboloszlopocskák kimaródásai révén kelet- keztek (savanyúbb magmába kerülve, a legelőször kivált amfiboloszlopocskák a még cseppfolyós magma által kimaródva limonitos-hematitos anyaggá változtak át). Érdekes, hogy az alapanyag hiperszténje, melyeknek nagyobb az eilenállóképes- ségiik, a még cseppfolyós magma kimaródásaival szemben — épek. A kémiai elemzés Norma az amerikai eredménye: (C. I. P. W.) rendszerben: SiCb = 60.07 Kvarc = 9.90 TiOa = 0.57 Or toklász = 11.68 Fe-Os 16 07 Albit = 37.20 FeO = 0.20 Anortit = 18 35 Al-Os 3.64 Diopszid = 15.12 MnO = 0.04 Hipersztén — 2.20 CaO = 7 78 . Hematit = 3.68 MgO — 3.67 Ilmenit = 0.61 KsO = 1.95 Perowszkit — 0.41 NasO = 4.39 99.15 + H20 = 1.73 p2o5 + H-0 = 0.05 1.73 — H4) = 0.43 2? = 100 88 C02 = 0.04 A kőzet egyszerű szimbo Innia: II.i. 4.3.2. 2: — 100.63 105 si = 190.7 ti = 1.3 p = 0 N iggli-ér fékek: al = 29.8 mg — 0.96 fm = 26.7 k = 0.23 c = 26.2 c/fm 0 98 alk = 17.3 Metszet = V. A kvarcdioritos magmatípushoz tartozik és Donner Pass (Calif.) kvarcdiorrt-kvarcmonzonitj ához áll közöl. 7. Olt balpartján, a malmok felett lévő kőbánya. — Padosán elvált andezit. — Piroxén-andezit. Fehéresszürke, üde, tömött kőzet, szabad szemmel is látható iöldpátokkal (2X1-5 mm-ig is). Mikroszkóp alatt: szerkezete h ipakristály osan porfiros; az alapanyag földpártléceeskékből (átlag 0.12X0.06 mm-ig), diopszid-augitból, magnetitszomecskék- ből (0.01 X 0 01 mm) és halványszürke üveganyagból áll, szövete pilotaxites. — A porfirosan kivált földpátok (poliszintetikus albit ikrek, albit-periklin, albit-karlsbadi ikrek, ritkán zónás szerkezettel), a karlsbadi + albit ikreken a szimmetrikus zónában mért konjugált kioltások (1 és 1’ = 13°, 2 és 2’ = 30 5°; 1 és 1 = 29°, 2 és 2’ = 13.5°; 1=13°, 2 és 2,=12"; 1 és F=10n, 2 és 2’=15.5°) szerint AbseAn84 — Abj-i Ans6 összetételűek, a szimmetrikus zónában mért maximális kioltások (20 — 22°) szerint AbG2.3 Aust.s — Abeo An4o összetételűek; tehát An33 — 56%-ot tartalmazó andezin, illetve andezin-labrador sorba tartoznak. A porfirosan kivált piroxének (0.6 X 0-35 mm-ig is) diopszid-augitok (színtelen — alig halványzöldes pleokroizmussal), helyenként átváltozva epidottá, klorittá. Az alapanyagban a földpáiton, diopszid- augiton, magnetiten kívül még kevés apatit, zirkon is van. A kémiai elemzés eredménye: Nonna az amerikai (C. I. P. W) rendszerben: SiCb = 59.42% Kvarc = 6.12 Ti02 = 0.50 „ Ortoklász = 15.17 ai2o3 = 16.60 „ Altit = 3406 FeO - 2 91 „ Anortit = 19.46 Fe203 = 2.03„ üiopszid — 15.08 MnO = 0 06 „ Hiperszitén = 5.65 GaO = 7.72 „ Magnetit = 3.02 MgO = 3.98 „ Ilmenit = 0.91 K20 — 2.63 „ Na20 = 4.02 „ 99.47 P2O5 = 0.04 „ + H20 = 0.55 + H-2O = 0.55 „ 1 nn no — HoO = 0.27 „ 2 — lUU'Uú CO2 - 0.00 „ A kőzet egyszerű szimbóluma: 2. • 100.73% ILi- 5.3.2- 106 Niggli-értékek: si = 167.7 ti = 1.0 p — 0.0 al = 27.6 fm = 28.3 c = 23.3 alk - 20-8 mg — 0.71 k = 0.47 c/fm = 0 83 Metszet = V. A kőzet a normaldioritos magmatípushoz tartozik és Opdal Inset (Norvégia) hiperszténcsillámdioritjához áll legközelebb. 8. Sepsibükszád; MÁV kőbányája; a bánya középső és déli része; alsó fejtés. — Piroxén-andezit • Ibolyássziirke, üde, tömött kőzet; szabad szemmel nem lehet benne elegyrészeket felismerni. Mikroszkóp alatt: szer- kezete hipokristályosan porfiros; az alapanyag földpátlécecs- kékbőű. (0.12 X 0.04 mm), diopszid-augitból (0.8 X 0.2 mm) és üveganyagból áll; szövete: pilotaxites. Porfirosan kiválva csak diopszid-augit (1 X 0.14 mm is), színtelen — alig észre- vehető halványzöldes pleokroizmussal. Az első és a második generáció augitjai közt nincs különbség. Gyakori az elváltozás; eredményei: ércesedés, magnetit, kvarc, kalcedqn, biotit, klorit, epidot- Itt-ott a kristály közepében látszólagos érckitöltődés (kiszorítási pszedudomorfózal); jobban megtekintve: ellimoni- tosodott magnetit-zárvány. Földpát csak az alapanyagban található; szimmetrikus zónában mért maximális kioltások (14—20°) szerint Ab7iAn3o — AbmAn37 összetételű andezin-sorha tartoznak. De vannak Ab73Aii27 — Ab?i An2» összetételű oligoklász- andezinek is. Az említett elegyrészeken kívül apatitot. zirkont, vashidroxidos terméket, magnetitet is tartalmaz a kőzet, de pseudobrookit* magában a kőzetben nem vcllt található. Sepsibükszád; MÁV kőbánya; a bánya északi, a fejtés alsó szintje • — Piroxén-andezit. Zöldesszürke, üde, tömött kőzet. Szabad szemmel csak itt- ott piroxént (1X2.7 mm) lehet látni. Mikroszkóp alatt: szer- kezete hipokristályosan porfiros. Lényegében ugyanazon alkat- részekből áll, mint a bánya középső és déli részéből való kőzet; szövete: pilotaxites- A porfirosan kivált biotit erősen elválto- zott: teljesen átércesedett, közepében kevés kvarc és kalcedou törmelékkel. (Kiszorítási pszeudomorfóza.) Az alapanyag dio- pszidos aiigit-jknak átl. szemnagysága: 0.65X0.25 mm- Az alap- anyag földpátjai a szimmetrikus zónában mért maximális kioltások (22 — 30°) szerint -Ab68An32 — AlnsAiisr, összetételű ande- zinek, illetőleg audezi n-labradorok ; átl. szemnagyságuk: 0.08 X 0.01 ; üdék, mállásnak nincs nyoma. Az említetteken kívül még elleukoxénesedett magnetitet (0.02 X 0-02 mm) és vashidroxidot tartalmaz. Pseudobrookitot itt sem találtunk magában a kőzetben- * A kőzet repedéseiben Erdélyi! János pseudobrookitot talált. I 107 A kémiai elemzés eredménye: Norma az amerikai (C. I. P. W.) rendszerben : SiO-1 = 56.38% Kvarc = 1.92 Ti02 = 0.88 „ Őrt oki ász = 20.57 AlaOs = 16.88 ., Albit = 32.49 FeO = 0.23 „ Anortit = 18.35 F e->03 — 5.94 „ Diopszid = 12-10 MnO = 0 09 ., Hipersztén = 7.00 CaO = 7.39 „ Hematit = 5.92 MgO = 5.03 „ Perowszkyt = 0 95 KsO = 3 49 Ilmenit = 0 61 Na20 = 3.87 „ Apátit = 0.34 IbOs = 0.10 „ 100.25 + h2o = 0.30 „ 4- h20 = 0.30 — m2u = co = 0.12 „ 0.07 „ 2 — 100.55 2 = 100.77% A kőzet egyszeiúí szimbóluma: II.,. 5.3-2. Nigli-értékek: si = 156.8 ti = 18 p = 0.2 2. - 100.00 al= 27-50 fm= 34.00 c = 22.00 alik1 = 16.50 mg = 0 97 k = 0.37 c/fm = 0.79 Metszet = V. Kőzetünk a normaldioritos magmatípushoz tartozik. 9. Tusnádfürdőről Tusnád felé vezető országúiról. — Biotit- amfibolandezit. Egészen világosszürke, üde, tömött kőzet, szabad szemmel is látható üde nagy földpátokkal (1 cin X 1 enn is), barnás- fekete biotittal (4X4 mm) és fekete amfibollal (5 X 0.5 mm). Mikroszkóp alatt: szerkezete hipokristályosan porfiros; az alapanyag kis földpátléceeskékből (0.1X0 5 mm), biotitpikke- lyekből (0.1 X 0.1 mm), kevés amfibolból (0.2 X 0.1 mm) és szürke színű üveganyagból áll; szövete: pilotaxites- A porfi- rosan kivált földpátok (albit ikrek, albit-karlsbadi ikrek, jel- legzetes zónás szerkezettel) az albit + karlsbadi ikreken a szimmetrikus zónában mért konjugált kioltások (1 és l’= 4°, 2 és 2' = 8°; 1 és l’ = 4°, 2 és 2’ — 12°) szerint Ab73An27 — Ab7iAn2# összetételűek, a szimmetrikus zónában mért maximális kioltá- sok (5—13°) szerint Ab76An24 — Ab7,An29 összetételűek; tehát An2, — An2al (4X1 mm) és barnás biotittel (1.5X1.5 mm). Mikroszkóp alatt: szerkezete hipokristályosan porfiros. Az alapanyag föld- pátlécecskékből (0.12X0.05 mm), biotitpikkelyekből (O.lXO.l mm), amfiboloszlopocskákból (0.12X0-05 mm), kevés piroxénból (O.OÍX.0-01 mm) és színtelen, alig szürkés üveganyagból áll; szö- Locaka feljegyzései szerint, niki az anyagot begyűjtötte. 113 vete: pilotaxit.es. A porfirosan kivált földiátok (poliszinteti luis albit ikrek, zónás szerkezettel, egyes zónák közti 3l,-os kioltás- különbséggel) a szimmetrikus zónában mért maximális kioltá- sok (2 — 5°) szerint AlnsAnoi — Ab76An24 összetételűek, több ct-ra merőleges metszeten mért kioltás (7°, 9°, 14°) szerint AbísAnas Ab7iAn2ft összetételűek, tehát An22 — An29%-ot tartalmazó oli- goklász-andezinek. De van kevesebb, kissé mállottabb, 34 — 35% An-tartalmú savanyú andezin is a szimmetrikus zónában mért 17' — 18"-os maximális kioltások szerint. A porfirosa n kivált biotit meroxén (sárga — barna — mélybiarna pleokroizmussal). A porfirosan kivált amfibolt (zöldessárga — barna — sötét- barna) bazaltos amfibolnoik lehet mondani; gyakori a magmati- kus reszorpció, az opacitosodás és a repedésekben gyakran talál- ható hematitpikkelyke is. Az alapanyag földpátja 25 — 27% An- tartalmú oligoklász-andezin; az amfibolok és biotitek azonosak az első generációéival; a kevés piroxén valószínűleg diopszidos augit. Kevés magnetit, apiatit is található. 18. Ördöglyuk teteje , Szent Anna tónál. — Biotit-amfibol- andezit. Szürkésszínű, üde, tömött kőzet, szabad szemmel látható földpátokkal és amfibolokkal. Mikroszkóp alatt: szerkezete hipo- kristályosan porfiros. Az alapanyag f ö ld pátié eecsk ék b ő 1 (0.14X0,07 mm), biotitpikkelykékből (0.05X0.1 mm), amfibolok- ból (0.2X0.07 mm) és szürkés üveganyagból áll; szövete: pilo- taxites. A porfirosan kivált földpátck (Ü.8X0.6 mm is) a szim- metrikus zónában mért maximális kioltások (14 — 18°) szerint Ab-oAnso — Ab6fiAn34 összetételűek, a karlsbadi + albit ikreken a szimmetrikus zónában mért koajugált kioltások (1 és 1’ = 201. 2 = 13°; 1 és 1’ =12°, 2 = 22°) szerint AbsgArui — Abs8Aii42 össze- űételűek; tehát An3o — An42%-ot tartalmazó savanyú andezinek. A porfirosan kivált amfibol közönséges zöld amfibol sárgás — barnászöld — mélyzöld pleokroizmussal, magnetit-, apatit-, zirkon-zárványkákkal; néha összenőve diopszid-augittal . (belül amfibollécek, kívül diopszid-augitprizma); friss, bomlásnak semmi nyoma. Az alig halványzöld — színtelen diopszid-augit nagyon kevés mennyiségben fordul elő. A porfirosan kivált biotit meroxén, sárga-mély bar na pleokroizmussal, magnetit-, zirkon-zárványkákkal. Az alapanyag földpátjai 27 — 29% An-t tartalmazó oligoklász-andezinek. Magnetit (0-15X0.15 mm) és apatit nagyon gyakori. 19. Kiscsomád és Ördöglyuk közt. — Biotit-amfibol- andezit- Világosszürke, üde, tömött kőzet, szabad szemmel látható fehér földpátokkal (5X2 mm), csillogó barnásfekete biotitpikke- lyekkel (2X2 mm is), fekete amfibolpálcákkal (2X0-5 mm)v Mikroszkóp alatt: szerkezete bipokristályosan porfiros. Az alapanyag földpátból (0.12X0.03 mm), amfibolból (0.06X004 mm), bictitból (0.04X0.04 mm) és szürkés üveganyagból áll; szövete: pilotaxites. A porfirosan kivált földpátok a szim- metrikus zónában mért maximális kioltások (14 — 18.5°) szerint Ab7oAn>3o — Ab65An35 összetételűek, karlsbadi + albit ikreken 114 a szimmetrikus zónában mért maximális kioltások (1 és 1’ = 4Ü, 2 = 14°) szerint AbvoAnyo összetételnek, M-lapon mért zónás kioltások (legbelsőbb rétegrész = — 10°, egy középső réteg = — 8°, legkülsőbb réteg = — 4°; egy másik egyénnél: legbel- sőbb rész = — 7°, legkülsőbb réteg = — 3°) szerint A1134 — u, ille- tőleg Arií33 — 37%-os összetételnek, tehát Ab7oAn3» — AbőeAnjí tar- talmú andezinek ; apátit-, biotit-, amfibol-, zirkon-zárványkák nagyon gyakoriak. A porfirosan kivált biotit meroxén sárga- mélybarna pleokroizmussal, biotit-, zirkon-zárványkákkal. A porfirosan kivált amfibol közönséges zöld amfibol zöldessárga- barnászöld-mélyzöld pleokroizmussal, magnetit-zárványkákkal. Amfiboloszlopoeskákban sokszor biotit-mag található. Az előbbiekhez elenyésző mennyiségben színtelen, pleckroizmust nem mutató diopszidosaugit is lelhető. Az alapanyag földpát- jai a szimmetrikus zónában mért maximális kioltások (14 — 15°) szerint AbToAipjo — AbegAmi összetételű andezxnek • Kevés magnetiten, apatiton kívül még szekundér epidot és vasrozs- dás foltok is vannak itt- ott elszórva a kőzetben. 20. Nagycsomád hegy. — Amfibol- és piroxén-tartalmű biotit- andezit. Vörhenyesszürke, üde, tömött kőzet, szabad szemmel lát- ható fehér földpátokkal (10X7 mm-ig is!), barna biotittal (1.5X15 mm is), és barnásfekete amfibollal (0.5X2. 5 mm). Mikroszkóp alatt: szerkezete hipokristályosan porfiros. Az alapanyag földpátléeecskékből (0.21X0-04 mm), biotitból (0.02X 0.02 mm), amfibolból (0.03X0.02 mm), augitból (0.04X0.04 mm) és vörhenyes színű üveganyagból áll; szövete: hialopilites. A porfirosan kivált földpátok (poliszintetikus albit ikrek, albit- periklin, albit-karlsbadi derek, zónás szerkezettel) a karlsbadi + albit ikreken a szimmetrikus zónában mért maximális ki- oltások (1 = 19°, 2 és 2’ = 13°) szerint Ab6oAn4o összetételűek, a szimmetrikus zónában mért maximális kioltások (16 — 19°) szerint Ab6-An3'3 — Ab64An36 összetételűek, tehát An33 — An4o% tartalmú savanyú andezin sorba tartoznak- Legkülsőbb zóna és a belső mag közti kioltás különbsége: ll°-ig is. Zárványai: magnetit, biotitpikkelyek, apatit-tűk stb..Az alapanyag föld- pátjai a szimmetrikus zónában mért maximális kioltások (12— - 19°) szerint Anac — An35 tartalmú savanyít andezxnek. A biotit sárga-sötétbarna, feketésbarna pleokroizmusú meroxén, apatit-, zirkon-, rutil-, ére-zárványkákkal, opacitosodással- Az amfibo- lok zöld amfibolok sángászöld-barnászöld-mélyzöld pleokroiz- mussal, magnetit-zárványkákkal, a biotiténál kevesebb meny- nyiségben. A piroxének (0.G2X0.12 mm is) . pleckroizmust alig mutató, színtelen — - halványzöldes diopszidos augitok) a bioti- ténál szintén sokkal kevesebb mennyiségben), helyenként epidotátá változva át. A magnetit elég gyakori. llő 116 II. TÁBLÁZAT. Niggli- gl g j Lelőhely xj si qz ti P 1 - al fm 1. Sepsibiikkszád Piroxénandezit 156' 7 — 9-3 1-8 0'2 27-5 34-0 Norináldioritós magmatipus 155 - - 29 35 2. Olt balpartjáu lévő kőbányából a malmok felett. Piroxénandezit 167-7 —15-5 1-0 - 27-6 28-3 - A norm'Hdioritos magmatipnslipz tartozó Opelul hisel [Norvégia] hiperszténcsillámdioritja 166 - - - 28 29 3. Lyukaskő, Olt balpartja Piroxénandezit 190-7 +21-5 1-3 - 29-8 26-7 - A kvarcdioritos magma- tipuslioz tartozó Donuer Pass, JCalií.] kvarcdiorit-kvaremonzouitja 191 _ - - 32-5 29-5 4. Tusuádíalu felé vezető országút Biotitamfibolandezit 206-8 +38-8 1-4 - 32-7 27-8 - A kvarcdioritos magma- típushoz, tartozó Chovvchiíla River, [Calif.] kvarccsiilámdioritje. 218 - - 36 28 5. Bányászpatak Biotitamfibolandezit 221 -.7 +43*3 1-5 • 0-2 38-1 21-9 6. Sólyomkő Piroxénandezit 223 -8 +5P6 re - 32-5 29-2 - Kvarcdioritos magmatipus 220 - - - 31 31 7. Nagycsomád Biotitamfibolandezit 229-5 +62-7 1-3 0-2 37-7 22-3 • 3.- Büdöshegy Biotitandezit 251-4 +60-2 2-3 - 40-1 21-8 - A kvarcdioritos magma- típushoz tartozó Electr. Peak, Yell. Park piroxéucsillámdiorii ja 260 - - 39 24-.' 5 11? értékek: Herrmann Margit. c a 1 k . £ i Met- mjt j c/fm ■ szet 1 1 Megjegyzések 22-0 16 ’ő 0-37 (1-97 0-79 V. A normáldioritos magma- tipushoz tartozik és magához a típushoz áll leg>özelebb. 22 14 0.28 0-48 0-63 IV. 1. és 2. 23-3 20'8 0-47 0-'71 0-83 V. A normáldioritos magmatipushoz tartozik és annak Opdal Inset (Norvégia] hiperszténcsillám- dioritjához áll közel. 20 13 0 31 0-60 0T,9 V. 2-höz hasonló. 26*2 17-3 0-23 0-96 0-98 V. A kvarcdioritos magmatipushoz tartozik és annak Donner Pass, [Calif.] kvarcdiorit-kvarc- monzonitiához áll közel. 22*5 15'5 0*30 0-44 0‘76 V. 3-hoz hasonló. 22-5 17-0 035 0-84 0-81 V. A kvarcdioritos magmatipushoz tartozik és annak Chowch.lla River, [Calif.] kvarccsíllám- dioritjához áll közel. 20-3 15*5 0-25 '0-53 0-73 V. 4, 5, és 7-hez hasonló. 20-3 19; 1 0-27 0-92 0'95 V. A kvarcdioritos magmatipushoz tartozik Chowehilla River [Calif.] kvarcesillámdiorit- jához áll közel. 21'0 17 3 0-30 0-77 0-72 V. A kvarcdioritos magmatipushoz tartozik és magához a típushoz áll legközelebb. 19 19 0"25 0-48 0-61 IV. 3, 4, 5, 6, 7, 8. 19*1 20-9 0-31 0-63 0'86 V. A kvarcdioritos magmatipushoz tartozik és annak Elec.r. Peak, Yell. Park kvarccsillámdioritjá- hoz áll közel. 153 22-8 0-34 0-38 0-70 V. A kvarcdiorites magmatipushoz tartozik és annak Electr. Peak, Yell. Park piroxénesillám- dioritjához áll közel. 14 22-5 0-28 0-50 0-57 IV. 8-hoz hasonló. 118 A kémiai elemzés eredménye: Norma az amerikai IC. I. P. W.) rendszerben: SÍ02 — 62.72% kvarc — 13.74 % Ti02 ZZI 0 49% ortoklász = 16 68 % AL03 =z 17.93% albit = 35.63 % FeO — 0.38% anortit = 21.68 % Fe203 = 2.76% diopszid = 1-51 % MnO = 0 03% hipersztén = 5.80 % CaO = 5.00% perowszkit = 0.14 % MgO = 2.58% hematit = 2.72 % K20 = 2.85% ilmenit — - 0.76 % Na20 = 4.23% apátit = 0.34 % B2O5 + H2O — H2O — 019% 0.46% 0.15% + H2O: 99.00 = 0 46 % % C02 - 0.13% z = 100.46 % 2 = 99-90% A kőzet egyszerű szimbóluma: si = 229.5 Niggli- ért ékek: al — 37.7 mg - 0.63 ti- = 1.3 fm = 22 3 k = 0.31 P = 0.2 c = 19.1 c/fm 0.86 alk — 20.9 ^ = 100-0 Metszet = V. A kőzet a kvarcdioritos magmatípushoz tartozik s annak a Chowchilla Kiver (Calif.) kvarcesillámdioritjához áll közel. * * # Az itt ismertetett andezitek közül hét lelőhelyről gyűjtött kőzetből Varga Sarolta kémiai elemzéseket készített, melynek eredményeit az I- táblázat tünteti fel. Összehasonlításul és kiegészítésül csatoltuk Jugovics Lajosnak „A torjai Büdöshegy hidrogeológiai viszonyai és ásványvizei” (1947.) c. cikkében a torjai Büdösbegyről közölt kémiai elemzési adatokat is- [Elemző szintén Varga Sarolta.] E táblázatból láthatjuk, hogy az Si02 tartalom 56.38% és 64.31% közt ingadozik. Természete- sen a piroxén- andezitek kevesebb (56.38% — 60.64%), az amfibol- andezitek itöbb (60.69% — 64.31%) SiO-’-t tartalmaznak. CaO tar- talom is természetesen több a piroxén-andezitekben, mint az amíibol-andezitekben; AI2O3 és Na20 mennyisége normális; úgyszintén a K2O-Ó is, csak a sepsibükszádi andezitnek van normálisnál több K20-tartalma. Az elemzésekből kiszámított Niggli-értékeket a II- táblázat mutatja. Ezeket az értékeket a Niggli-féle petrokémiai rend- szerrel összehasonlítva, a következő tulajdonságokat állapít- hatjuk meg: Az si-értékek 156.7 és 251.4 közt ingadoznak. A koncentrá- ciós tetraéderben a kőzetek projekciópontjai az V. metszet- Normák az amerikai (OIPW) rendszerben Ili) ci irí ci ci Cl ci ci ci munioquiXs «' cő Cd cc cc cc cc* co ;az;.3i Y lO Ifi -r "* t. _ . HH i— i u_ HH t— HH M 0 ea <£> Cl >1 o 00 o M ó ő o o g Cl o s s i-H co Cl O te Cd OrH + p ® l- ci írt ö ■t* -f iHBdv ő 1 1 1 ® I • s 1 £ i-d ^i^zsMOja^ 1 ő I 1 ® . 1 _ 0 Cl o g o Cl s p “ ud Cl oo = g 1 o co 1 Cl o * - 1 Cl Cl VfieuSej^ 1 1 o I 1 cd 1 0 -r o o 0 o na^zsjadijj úd ci t— 00 űo oo cd 0 00 Cl o Cd id pizsdoiQ Cl o s úo z kT5 £ O ó , l 2? pUUJO^J 1 1 1 1 1 i 1 lúd i-d líC OO -r t- W-iouv oo cc r-*l o óo r* Cl Cl Cl miv Cl ■*T> Cl p o Cl t'- § fo őo oo ld o co cc cc CC Cl cc t'- Cl uO zsbi>[0|io uo cí £ o V2 X ci 0 00 Cl 0 JJBA2 Cl £ cc s Cl . 'Q> H-i - . -... >» N X á 2. >- i) ?- •<: 3 c O *o 2 f. 3 CC *— < O 3 3 P, >1 o « 'S -S "x C3 g X "C 50 X w a ® ^1 ifi » « TS o XJ1 >. 35 ej £ H > ‘3 PQ rr": UlBZSJOg T^- ci cő id ÍC oí 120 ben fekszenek. A savanyúbb típusok a büdöshegyi (8.) a Tusnádfalu felé vezető országúiról (4.) való biotit-amfihol- audezit. a bányászpataki (5.) biotit-amfibol-andezit. a sólyom- kői (6.) és a lyukaskői (3.) piroxén-andezit a kvarcdioritos magmatípushoz tartoznak. A kovasav és az alkáliák csökkené- sével a kvarcdioritos magmatípus átmegy a nonnáldioritos magmatípusba, amelynek képviselői a sepsibiikszádi (1.) és a malmok feletti (2.) piroxén-andezitek. E magmatípusok mind pacifikus jellegűek. A nonnáldioritos magmatípushoz tartozó andezitekben a kvarcszám (qz) negatív érték, tehát kovahiány tűnik fel, míg a kvarcdioritos magmatípushoz tartozó andezi- tekben a kvarcszám pozitív érték- A k : mg arányra vonatkozó adatokat az 1. ábra tünteti fel. A Xiggli-féle értékekből megrajzolt differenciációs dia- gramm szerint (2. ábra) az izofália kb. 172- értéknél következik- be. A si emelkedésével az alk- és al-értékek emelkednek, az í'm- és c- értékek esnek. 121 Az amerikai (C. I. P. W.) rendszer szerint kiszámított nor- ■ mákat a 111- táblázatban közöljük. Ebből láthatjuk, hogy az ortoklász norma majdnem mindegyik kőzetnél nagyobb a meg- szokottnál- (Az elemzésnél is nagyobb KA) érték mutatkozott a megszokottnál). A diopszid és hipersztén normák viszont kisebbek a megszokottnál. Készült a Magyar Nemzeti Múzeum Asvány-Kőzettárában. Andesite in dér Umgebung von Tusnádfürdő (Siebenbürgen) von MARGIT HERRMANN und SAROLTA VARGA] Vorliegende Arbeit gibt die petrographische und dhemisohe Besehreibung dér Andesite, welche den Saadstein aus dér unteren Kreide iu dér Umgebung von Tusnádfürdő dure.li- brechen. Am Ende des vorigen Jaihrhuuderts habén siob Fr. Herbich,1 M. Pálfy,2 und A. Koch mit dér Schildernng dér geologischen und petrographisehen Verháltnisse dieser Gegend befasst. A. Koch beze.i elmet allé diese Andesite naeli dem Biotit- Andesit des Biidös-Gebirges (östlich von Tusnádfürdő) als Andesite des Biidös-Typus. Naeli unseren petrographisehen und chemisehen Unter- suchungen können wir bestátigen, dass diese Andesite nioht zu einem einzigen Typus gehören. Die von einundzwanzig versohie- denen Fundorten gesa.mmelten Handstiieke sind von einander seihr versohiedene Andesite. Es gibt: 1. Biotit-Amphibol-Andesite, 2. Amphibol-Biotit- Andesite, 3. Hypersthenführende Augit-Andesite. 4. Augit-Andesite und 5. Hypersthenführende Augit-Andesite. Undzwar: die Andesite von Bányászpafak, von dér Land- strasse gégén Tusnádfalu, von Várhegy, Aportető, von Apor- bástya, von Nagykoimlósárok, von Komlósároktető, von Kis- csomád, vöm Weg zwischen Ördöglyuk und Kiscsomád, von Nagyhorvíz und Mái na vészárka zu den Amphihol-Biolit- Andesiten; die vöm rechten Olt-Ufer (zwischen den Brücken) und von Ludmilla zu den Hypersthen-führenden Amphibol- Andesiten. Die Andesite von Sólyomkő, von Hollópatak, voan Weg gege,a Sepsihiikszád teilen wir zu den Augit-Andesiten und die von Lyukaskő und von Lúgfőzőárok zu den Hypersthen- führenden Augit-Andesiten. 1. Fr. Herbich: A Székelyföld földtani és őslénytani leírása. 1878. Bd. 5. 2. M. Pálfy: A Hargita-hegység andezites kőzetei. Orv. Term. Tud. Értesítő. 1895. Bd. XX. pag. 145. 122 lm allgemeinen geliören alsó die vöm südwestlicken Teile mnseres Gebietes xmtersuchten Gesteine zu den Pyroxen- Andesiten, dagegen die vem uordöstlichen Teile zu den Ampki- bol-Andesiten. Die Struktur unserer Andesite ist hypokristallin por- phvriseh, Grundmasse bald hyalopilitisch, kaid pilotaxitisek. Die Feldspateinsprenglinge dér Biotit-Ampkibol-Andesiten und dér Ampkibol-Biotit-Andesiten sind naeli konjugierten Auslösckun gén an Albit — Karsbad-Zwillingen und naeli den maximalischen Auslösckungen, die in dér symmetriscken Zone gemessen wurden: Oligoklas-Andesine mit Ab?sAn22 — AbőiAiiis Gehalt. Dagegen bei den Augit-Andesiten und Hypersthen-Andesiten liegt dér An-Gehalt dér Feldspatein- sprenglingen zwiseken 32% — 69%, alsó entspricht hasisokén Andesin kis Labrador. Bei den intensiv verzwillingten Ein- sprenglingen (vorwiegend Albit-, Albit-Karlsbad- und Peri- klingesetz) ist Zonastruktur gelegentlicli festzustellen, undulöse Auslösekung auck verbreitet. Die FeldspateiT sind im allgemeinen vorwiegend fiúsok, nur stellcinweise ist Um- wandlung zu beobaoliten. An-Gekalt dér scklanken, leisteu- förmigen Feldspatkristalle dér Grundmasse ist im allgemeinoin nur 26 — 37%, aber es gibt manckmal auck 48 — 56%. Die Amphibole sind am meistens braune Ampkibole, aber es gibt auek gemeine griine Ampkibole; dementspreekend liat ilir Pleoeliroizmus braunliclie oder grünlicke Farbtöne. Pleookroismus dér Ampkibole dér verschiedenen Fundorteu: a b c gelblieh h nrauu dnnkelbraun gelblieh hrann duukelrötlichbraun griinlichgelb braun dunkelrötlich braun griinlichgelb braun dnnkelbraun grünlichgelb rötliclibrann grün mit bráunliehen Farbtonen gelblieh braunliehgriin tiefgrün gelblichgrün braunlichgrün tiefgrüu gelblieligriin griin tiefgrün gelblich^rün braunliehgriin blanlich tiefgrün c: c = bis 15°. Umwandlungen, ResorptioneTsekeinungen, Pseu- domorpkose nack Ampkibol sind sekr kaufig. Die Biotite sind Meroxene. Ikr Pleockroismus: a b C hellgelb dunkelrötlicbrann dunkelrötlichbrann braunliehgelb bra un rötliehbrauu gelb schwarzliehbrann bchwarzliehb ralin gelb tiefbraun tiefbraun 123 Die rombischen Pyroxene gehören zi\ den Hypersthenen (Pleo- ohroismus: 'hellgelblichbraunliche Farbtönen — hellgrünliche Farbtönen — bel 1 brit unlichrötliehe Farbtönen); mianohmal findet sich auch Bronzit-Hypersthen. (Pleoehorisimus in röt- liehen — grünlichen Farbtönen.) Die monoklinen Pyroxene sind am meistens farblose — griinliche Augite, mit kaum siolitbarem oder keinem Pleo- chroismus (c: c — bis 45°). Nur selten findet mán .géméi aen Augit (c : C — bis 54°). Aecessorisehe Gémén gteile: Magnetit, Pyrit, Apátit, Zirkon, Rutil, sehr weniger Qnarz mid in den Andesiten von Ludmilla auch Ilmenit. Secundare Produkte: Epidot, Calcit, Chlorit, Kaolin, Limo- nit, usw. # Von den petrographisch untersuchten einundzwanzig Andesiten walilten wir sieben Handstücke aus und von Sarolta Varga wurde die oliemische Analyse dér Gesteine ausgeführt. Die Eesultate dér eihemisolien Analyse sieke in dér Tabelle I. im ungarischen Texte. Als Vergleiohung und Ergánzung teilen wir die Daten dér chemisolien Analyse von Büdöshegy (Analytiker auöli Sarolta Varga) mit, welehe sehon in dér Ab- liandlung von L. Jugovios publieiert wurde. („A torjai Büdös- hegy 'hidrogeológiai viszonyai és ásványvizei.41 1947.) Aus dicsér Tabelle seben wir, dass die SiO-Gehalt zwisehen 56.38% — 64.31% sehwankt; natürlioh enthalten die Amphibol-Andesite die niedrigere Quantitát dér SiOo : 56.38% — 60.64% und die Piroxen-Andesite die grössere Quantiitát: 60.69%— 64.31%. Auch die CaO-Gehalt ist mehr bei den Piroxen -Andesiten als bei den Ampliibol- Andesiten. Die AI2O3- und NmO-Quantitát ist normál, auch die K;0-Quantitat;nur bei den Andesiten von Sepsi- bükszád ist dér K20 Gehalt mehr als normál. Die Niggli-Werte dér acht Gesteins-Analysen zeigt die Tabelle II. Vergleichend diese Werte mit dem petroohemiselnen System Niggli‘s, können wir die folgenden Eesultate feststellen: Die si-Werte schwanken zwisehen 156.7 — 251.4, — Die vsaue- rern Typen [Biotit-Andesit von Büdöshegy (8), Biotit-Amphi- bol-Andesit von Nagyosomád (7), Biotit-Amphibol-Andesit vöm Wege nach Tusnádfalu (4), Biotot-Amphibol-Andesit von Bányászpatak (5), Pyroxen-Andesit von Sólyomkő (6) und Pyroxen-Andesit von Lyukaskő (3)] gehören zu dem Quarz- dioritischen-Magmatypus. Mit dem Fallen dér Werte dér Kieselsáure und dér Alkálién gelit dér Quarzdioritisehe-Kaiomne fioai.uie név 200 auaaiiaoB. Abtop aaa OCOÖOe BHHMa HII6 gJ5I BbipaiKeHIIÍI KOHIieUTpailHOHHblX OÓCTOÍlTeabCTBaX. M. Tép .« a h h a IH. B a p r a : V AHfle3HTbi b psítoHe TyuiHafltjrbipAO. CTaTbH coaeptKaer xiiMHieciaie ii neiporpa({)HHecKiie paccJiegOBaniia aiue= 3iitob paÉoiia TyniHaac))bipao. Ha ioro-aanaüHoít aacTii paiíona* HaxoAHTCíi niipoKceHbie aimeaiiTbi ii b ceBepo-BOCTOHHoft uacTH aMitmfíojibHbie aHfleaiiTbi, B daTbe aaioTca rait/Ke opeHKii Hurrán u C. I. P- W. b pe3yabTaTe xhmii= uecKiix anajirisoB. Felelős szerkesztő: Dr. Vadász Elemér. — Felelős .kiadó: Tudományos Folyó Írató ia d ó Nemzeti Vállalat Vezérigazgatója. — Szerkeszt Ő6Óg: VIII., Múzeuinnkörút 4/a. — Kiadóhivatal: Tudományos Folyóiratkiadó NV. Budapest, V., Szalai-utoa 4. — Telefon: Központ: 112 — 674, 112— 181, 312 — 545. Előfizetés: 122—299. — Magyar Nemzeti Bánik ©gyszámlaszám: 936.515. — Kultúra Nyomda N. V. VIII., Conti-u. 4. Felelős vezető: Heiitter Imire. FÖLDTANI KÖZLÖNY BKJ/lETEHb BEHTEPCKOrO TEO/lOrMHECKOrO OBLUECTB A BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GEOLOGIQUE DE HONGRIL BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN LXXX. 4—6. FŰZET 1950 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAKULÁSÁNAK SZÁZADIK ÉVÉBEN 1848—1950 BUDAPEST, 1950. A Magyarhoni Földtani Társulat lapja, kiadja a Tudományos Folyóiratkíadó Nemzeti Vállalat 1847 augusztus 11-én, a Magyar Orvosok és Természeívizsgálók nyolcadik nagygyűlésén dr Zipszer Keresztóly András beszterce- bányai tanár vetette fel a Magyarhoni Földtani Társulat megalakí- tásának gondo.atát, amely általános tetszésre talált. Ennek az el- határozásnak nyomán, 1848 január 3-án Videfalván- Kubinyiék házá- ban, Kubinyi Ágoston. Kubinyi Ferenc, Marscham József bányamér- nök, Petkó János Selmecbányái akadémiai tanár és Zipszer Keresz- tély András részvételével megalakult bizottság úgy határozott, hogy a Társulat a.lakulóközgyűlését 1848 augusztus 18 — 19-én Pesten tartja meg. A szabadságharc következtében a tervezett közgyűlés elmaradt és csak 1850 július 6 án tarthatták meg az alakuló- közgyűlést. Száz év távlatából örömmel emlékezünk Társulatunk meg- alakulására és lelkes elődeinkre. A magyar szabadságharc századik emlékévében, a Társulat alakulásának emlékére adjuk közre a Földtani Közlöny e jubiláris kötetét. A la 8luei'‘ réunion des Médecin et des Naturalista Hongrois (Magyar Orvosok és Természetvizsgálók) on a accepté avec enclian- tement l’idé’e de M. Christian André Zipszer, professeur a Beszterce- bánya de fonder une Société Geologique Hongroise. A la suite de cette décision le 3. janvier en 1848. le comité, se forment dans la maison des Kubinyi a Videfa.va avec ila participatiöu des MM Ágoston Kubinyi. Francois Kubinyi, Joseph Marscham ingénieur minier, Jean Petkó professeur de 1‘académie miniére a Selmec- bánya et C'hristian André Zipszer a decidé que hassam b léé con- stitutive de la Société aura lieu le 18 — 19, aout en 1848. a Pest. Pár eonséqueneé de la guerre d‘indépendance hongroise 1‘assamblée projetée ne fut pás tenne et il n‘y avait plus tóut la possibilité de la tenir que la ö^1116 juillet de 1850. Aprés cent ans nous souvenons plein de joie de la fondation de la Société et de nos dévanciers enthousiasts, en publiant pár occa- sion du centenaire de la guerre d'indépendance le volume jubilaire de Földtani Közlöny. A százéves magyar földtan tudománypolitikai mérlege1 VADÁSZ ELEMÉR A Magyarhoni Földtani Társulat százéves fönnállásának harmadik ünnepi közgyűlésére gyűltünk ma össze- Talán külö- nösen hangzik ez a három év azok előtt, akik nem tudják, hogy történeti adataink szerint Társulatunk alapításának eszméje és javaslata a Magyar Orvosok és Természet vizsgálók 1847 augusztus .1 1-én Sopronban tartott VIII. vándorgyűlésén vető- dött föl. Ennek alapján, a javaslattevő Zipser András, K u b i n y i Ágoston, Kubinyi F erenc, Marséban József, Pettkó János, Videfalván 1848 január 3-án történt tanácskozással ültették el azt a magot, amelyből Társulatunk életerős fája kiterebélyesedett. Az eszme 1847-ben megfogant, 1848-ban a mag termékeny talajba jutott, joggal számítjuk tehát Társulatunk életét ettől az évtől, bár a bekövetkezett sza- badságharc évei a társulati élet külső megnyilvánulását hátrál- tatták- Az 1849 december 1-én létesített bécsi „cs. kir, birodalmi földtani intézet" igazgatója Haidinger Vilmos, kétségtele- nül az „összbirodalmi gondolat érvényesítése érdekében támo- gatta, a gondolatban már létesített Magyarhoni Földtani Tár- sulat életrehívását s 1850 május havának végén. Pestre küldte a „birodalmi földtani intézet" biztosaként, Hörnes Móricot, a Társulat működési programmjának letárgyalására. Ezen az alapon, vagy ha úgy tetszik, ezzel a bécsi „kollégiális" politikai segítséggel történt Társulatunk működésének ú. n. törvényes jóváhagyása, a legsötétebb elnyomó Badh -korszaki kormányzat által, 1850-ben. Így adódik, hogy mi itt most 1848 — 1850 hármias évszám- mal ünnepeljük Társulatunk százéves fönnállását. Elődeink, kényszerű megalkuvásból, de mindenképpen helytelen értelme- zéssel, Társulatunk alapításául az 1850- évet fogadták el és vit- ték be a köztudatba. A Társulat alapítása azonban független a működés lehetőségeitől s a szabadságharc alatti kényszerű működési szünet, az eltelt száz év politikai és társadalmi moz- galmaiban, később is megismétlődött, kisebb -nagy óbb idő- tartammal, anélkül, hogy a Társulat életét megszűntnek vagy nem létezőnek mondtuk volna. Semmi okunk sincs arra. hogy 1 A Magyar Földtani Társulat 19511 április 30.-án tartott jubiláns ünnepi köz- gyűlésén elhangzott elnöki megnyitó. 1* 128 az osztrák elnyomatás kormányzati intézkedéseinek ú. n. „tör- vényességét" tiszteletben tartsuk. Sokkal nagyobb jelentőségű számunkra lelkes elődeink 1848-ban történt, a Társulat alakítá- sára vonatkozó szabad elhatározása, mint a forradalom előszelé- ben fogant gondolat, mely Társulatunk forradalmiságának kötelező szellemi öröksége. Két év előtt első jubiláns közgyű- lésünkön fölhívtam figyelmünket arra, hogy száz év előtti ala- pító-nagyjaink között, börtönt és osztrák császári üldöztetést szenvedett szabadságharcosokat tisztelünk. Kubi n y i Ágos- tont, Zsigmondy Vilmost és Szabó Józsefet említettem, akik meggyőződésük szerint aligha ragaszkodhattak az 1850-es évszám tiszteletéhez. Tartsuk meg tehát az 1848-as forradalmi eredetet s ezzel az alakulási évvel Társulatunk a berlinivel egyidőben alakult, a londoni (1807) és a párisi (1820) után, Euró- pában a harmadik földtani társulat. Forradalmi fogantatásunkat büszkén vállaljuk, mert száz év távlatában ezt hagyományként visszük tovább s Társulatunk életének és működésének fejlődésében, nélkülözhetetlen hajtó- erőnek valljuk. Ma, száz év után újból és fokozottabban szük- ségünk van forradalmi szellemre, abban az örvendetes nagy átalakulódban, melynek tanúi, részesei vagyunk és tevékeny munkáiéi kell legyünk. Mai forradalmiságunk, á száz év előtti büntető következményekkel szemben teljes elismerésben és különleges megbecsülésben részesül. Mert forradalmi cselek- ménynek köszönhetjük, hogy évszázados német, feudális és nem utolsó sorban egyházi elnyomatásból, a dicsőséges Szov- jet Hadsereg által történt fölszabadülásunk óta, társulati műkö- désünk soha nem képzelt gyorsasággal újra indulhatott, új fej- lődési szakaszba, ríj utakra lépett. Tisztelt ünnepi Közgyűlés! Társulatunk működésének száz évét ünnepeljük. Száz év mindenképpen jelentős határkövet .jelent- Éj országépítésünk kezdetén, gyökeres társadalmi átalakulásunkban, fokozottabban éles határvonal. Üj századot nyitunk, új megismerésekkel, új célokkal, kiteljesítésre váró tartalommal. Határkövünknél nem állunk meg, gyors menet- ben haladunk tovább, hogy haladásunk az idők szellemétől megszabott fejlődés legyen, tartós építőmunkával, fölmérhe- tően látható eredményekkel. Száz esztendő-mar komoly történetet jelent, vajúdó eszmék- kel, megismétlődő, meg-megtorpanó irányokkal és gondolatok- kal terhes történelmet- Társadalomban és a társadalomtól függő tudományban egyaránt. Társulatunk további útja ennek a százéves történelemnek tanulságain halad, föl kell mérnünk tehát eddigi magyar földtani történéseinket a tudomány és a társadalom fejlődésével való viszonyukban. Nem törekszünk Társulatunk történetének részletes ismertetésére, amely első ötven évünkre nézve Kovács Gyula, S c h m i d t Sándor és K o c h Antal egykori titkáraink tollából Közlönyünkben meg- található. Geológusaink tevékenységét sem kívánjuk itt sze- mély szerint értékelni vagy rangsorolni, csak nagy vonásokban fölvázoljuk a százéves magyar földtan fejlődésének irányait, a Földtani Társulat működésének kritikád szemléletében. Figyel- münket annak megállapítására irányítjuk, 'hogy a Földtani Társulat százéves működése milyen módon és mértékben felelt meg eredeti céljának, a magyar földtani tevékenység mennyi- ben követte a földtan korszerű fejlődését, milyen szerepe volt a földtan világnézeti irányának meghonosításában és a társada- lom-alakításában. A kérdéseknek ilyen vizsgálatában természe- tesen nem szorítkozunk kizárólag a társulati életre, hanem szükségszerűen értékelnünk kell a magyar földtani történések egészét, minden intézményével együtt. Nemcsak a magyar föld megismerésére és földtani megismertetésére vonatkozóan, hanem oktatási vonalon is. A magyar földtan száz évének ilyen tárgyilagos tudománytörténeti szemlélete, reávilágít a letűnt magyar rendszer kultúrpolitikájára és tudománypártolási mód- jára is. Kiindulásul vehetjük a nagy vonalakban tizennégy év előtt fölvázolt s később a Földtani Értesítőben hiányosan meg- jelent nemzedékek szerinti kereteket. A magyar földtan nap- jainkig tartó történetében négy korszakot különböztettünk meg, melyeket a földtani vonatkozásban működők tevékenysége sze- rit, 1. úttörő-hősi, 2. romantikus-, 3. tragikus-, 4. hanyatló időszaknak minősítettem. A romantikus időszak kiteljesedése id- Lóczy Lajoshoz fűződő rövid fénykorral vezet át a tra- gikus időszakba. A hanyatló időszak pedig, a Horthy-rendszer bukását jelentő fölszabadulásunkig, a magyar földtani kutatá- sok reménytelenebb, kilátástalanabb, sívár második hősi idő- szakát jelzi. A magyar földtan ilyen tudománytörténeti korszakai jól egyeztethetők társadalmi alakulásunkkal és politikai helyze- tünkkel. Tudományművelésünk nagy egészében a német impe- rializmus fokozódó nyomása alatt, mindvégig teljesen német szemléletű maradt. Ez alól nem mentesített bennünket a har- madik nemzedék túlzó nacionalizmusa, még kevésbbé az ugyan csak germán-szellemű, az utolsó évtizedekben itt is elharapód- zott, szégyenletes faji-elmélet. Ennek az elnémetesedésnek alap- jai le voltak rakva a bécsli földtani intézet igazgatójának a Tár- sulat alapítását elősegítő tevékenységében. Az 1850 május 24-én tartott alakuló értekezlet határozatának egyik pontja szerint: „a magyarhoni földtani társulat, mely magánegylet, szoros tudományos kapcsolatban van a bécsi cs. kir. birod. földtani intézettel44. Elképzelhető, hogy ez a legsötétebb Bach-korszak- ban létrejött „határozat44 milyen célzatú volt s érthetővé válik az is, hogy a Társulat működéséből fejlődött s 1869-ben létesí- tett Földtani Intézet első tagjai, a romantikus időszakot záró századfordulón is, egymás között, leginkább németül beszéltek. Első hősi időszakunk, társadalmi alakulásunkban, a kapi- talizmus előidejére esik. A földtani kutatások romantikus idő- szaka pedig a polgárosulás kialakulását, különösen pedig a magyar kapitalizmus fejlődési idejét foglalja magában. Tra- gikus időszakunk az első német imperialista háborúval s annak nyomán a szocializmus sikertelen kísérleteivel van összefüggés- 130 ben. Hanyatló Időszakunk az imperialista reakció és a kapita- lizmus rothadásának következménye. A földtan általános szerepe ia világszemlélet kialakulásá- ban, a mar x iz mus-1 enini zm u sban összesített materialista dia- lektikában érvényesül. Ez teszi a szovjetgeológiai kutatásokat élenjáró tudománnyá s ezt kell nekünk minden vonatkozásban, a magyar földtanban is tudatos valósággá tenni. Len in vilá- gosan rámutatott arra, hogy a marxizmus „megtanult és átdol- gozott mindent, ami értékes volt az emberi gondolkodás és kultúra több mint kétezeréves fejlődésében**. Valóban megtalál- juk ott a földtan minden átfogó gondolatát is- Mi volt mindezekből a földtani világszemléileti kérdésekből a magyar földtanban? Aktív érvényesítésben, különösen a társadalomra gyakorolt irányító befolyásban, jóformán semmi. A magyar földtan eddigi száz éve alatt, az érdemes munka- eredmények teljes elismerése mellett is csuk passzív magára- hagyatottságban működött, hanyatló időszakában pedig, világ- szemléletben, a reakció aktív kiszolgálását végző sztatikus helyzetbe került. Minden megnyilvánulása, tárgyi és személyi vonatkozásban, öncélú, maga-kényelmére és saját jólétére irá- nyulóvá lett. Ez egyik oka anniak, hogy a földtan haladásához mérten, a magyar földtan fokozatosan visszamaradt, fénykorát jelző időszakában is, sok tekintetben meghaladott irányban működött- Elődeink, sőt jobbára mai nemzedékeink többsége is, .csak önműveléssel fejlődhettek, tapasztalatátadás, megfelelő szaknevelés nélkül. A magyar földtan hősi időszaka megkésett, Werner előtti, szórványos adat- és rendszertelen anyag-gyűjtés volt. A szá- zadfordulóig terjedő romantikus időszak, a polgárosodás és a kapitalizmus fejlődésével jellemezhető, nyugodt, békés földtani fejlődés volt. amely azonban alig jutott túl a magyar földtani kutatások alapozását szolgáltató tudományos fölfogások és módszerek multszázad közepét jellemző átnézetes leírószemléle- tén. Korszerű tudományos szemléletű vezetőegyénisége, a föld- tani folytonossági elv tudatos képviselője Szabó József, korát meghaladó ősföldrajzi és életföldtani vonatkozásban pedig Hantken Miksa volt. A századforduló után, a kapitalizmus kiteljesedésével kap- csolatos magyar földtan tragikus időszaka id. Lóczy Lajos személye körül alakult ki. A tudományos kutatás ötletszerű állami támogatásokon és egyes főurak szeszélyeitől vagy úri szórakozásaitól függő pártfogói adományok szerint alakult. Erre az időszakra esik a tudatos szocialista mozgalmak szel- lemi hatása a földtan terén, az egyetemi tanszékeken nevelő- dött fiatal szakemberek korszerű újításokat sürgető törekvé- seiben. Meg kell állnunk kissé ezeknek a törekvéseknek vizsgá- latánál, mert ezek a törekvések végül is az 1919-es szabadság- mozgalmakba torkoltak s annak tudományos szükségletévé let- tek. És meg kell állnunk itt azért is, mert ezek a törekvések nem keletkeztek ugyan marxista tudatból, de teljesen födik fölszabadulásunkkal megvalósult népi demokráciánk szocia- 131 lista fejlődési vonalát. És megállunk végre ezeknek a tragikus sorsú törekvéseknek vázolásánál, mert az utánakövetkező hanyatlás időszakában mindmáig érezhető dezorganizáció, foko- zott mértékben időszerűvé tette, népi demokráciánk tudomány- szervezése pedig változatlan megvalósításra hozza azokat. Ezerkilencszázíizenkilences írásokból idézek, tudományos életünk újraszervezésének szükségéről: „Személyi és tárgyi okok azok, melyek 'hatvan-hetven évre visszatekintő természet- tudományos fejlődésünkben, fokozatosan növekedtek s végül külső behatások nélkül is, minden tetszetős ellenkező látszat mellett, földtani életünk tökéletes csődjére vezettek.41 Roman- tikus időszakunk kényelmes, öncélú munkában megőszült nagyjai, sohasem gondoltak az utánpótlásra, mert a fiatalabb nemzedék természetes újításaitól féltették két emberöltőbe merevedett különböző rendű és rangú biztos úri köreiket. Nem veitek tudomást a jobbára autodidakta módra nevelődött erő- teljes fiatal gárdáról, amelyet a régi „vezetők mindinkább csökkenő s lassúbbá vált haladása nem elégíthetett ki44- „Növelte ezt az ellentétet tudományos földtani életünk terv- szerűtlensége és rendezetlensége. A földtan terén működő intézményeink, látszólagos tervszerűségük mellett is, ötlet- szerűen dolgoztak, sokszor nagybirtokos grófi miniszterek egyéni szükségleteihez igazodtak. Az ország egyes területeit, különösebb tárgyi alap nélkül valósággal agyondolgozták, ugyanakkor mj.gy területek, az osztrák átnézetes térképezés óta vizsgálatlanok voltak, gazdasági vagy gyakorlati célok figyelmen kívül maradtak. A földtani intézet rendszeres föl- vételeinek valamiféle átnézetes leíró összefoglalása, még terv- ben sem szerepelt.44 A történeti hűség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy az Állami Földtani Intézet akkori, csaknem kizárólagos föladata az ország földtani térképezése és kiadása volt, a hasznosítható anyagok megismerése érdekében. Ezt a föladatot a századfor- dulóig. több-kevesebb rendszerességgel, teljesítette is. Tudnunk kell azt is, hegy a térképezés, illetve térképkiadás elmaradása okozta az Állami Kőszénbányászat létesítésekor Böckh János igazgató nyugdíjazását. Ekkor került id. Lóczy Lajos az igazgatói székbe, a térképek soronkívüli kiadásának külön föladatával és arra beállított, az akkori viszonyokhoz mérten igen nagy összegű rendkívüli költséghitellel. Az összeg el is fogyott, érdemleges térképkiadás nélkül. A földtani rendszeres térképezés azóta, hanyatló időszakunkban, mindmáig terjedően megszűnt, a térképezés is öncélúvá vált, a földtani térkép hoz- záférhetetlen magántulajdonná torzult. „A tudományos munka előre megszabott egységes terv nélkül és a résztvevők munkájának összehangolása nélkül, épúg'y kivihetetlen, mint bármely más munka. A tudo- mányos munkát is meg kell tehát szervezni, de a szaktudás és szervezőképesség nem járnak mindig együtt. A munka szerve- zése és irányítása csak előre pontosan kiszabott és mindvégig szem előtt tartott közérdekű célkitűzéssel történhetik. Ennek 132 mindenkori hiánya okozta, hogy földtani téren végzett mun- kánk eredményei nincsenek arányban a reáfordítottt idővel és költségekkel. Az egyéni hajlamok és szákképesség tekintetbe- vételének hiánya is a munkateljesítmény rovására mehet." Tragikus időszakunkban és fokozottabb mértékben, hanyatló időszakunkban, gátlóllag hatott földtani működésünkben az önértékelés beteges túltengése, a személyi okokból folyó kicsi- nyes gáncsoskodás, az egyéni széthúzásból folyó működést gátló, a célt nem tekintő, állandó fondorkodás." További részletezés nélkül, ilyen megfontolásokból töre- kedtünk a tudományos munka intézményes tervszerűségére, szakszerű kivitelére és a tudományos szakképzés megvalósítá- sára. Xem rombolni akartunk tehát, hanem menteni s a dez- organizációt egészséges reorganizálással, életképessé tenni. A munka kivitelét nem magunknak akartuk, de rendületlen hittel vallottak, hogy „amíg kalapácsunk nyomán munkánk bárhol lehetővé válik, addig szavunk és toliunk kritikára kész s lelkünk egész hevével, meggyőződésünk teljes erejével küz- dünk ezért ta célért, minden rendszerben és időben, változat- lanul". Ezek voltak azok a törekvések, amelyeknek értetlen szak- emberek általi, öncélú elgáncsolása okozta annak az időszaknak tragikus következményeit és hanyatló időszakunk alakulását. Ennek az időszaknak harcos, tevékeny munkáiéi, félreállítva, szerteszóródtak, külföldön az itthoniakét messze meghaladó tudományos és gyakorlati tevékenységet végezték. Egy részük itthon, hivatást változtatva, mellőzte! ésekkel és üldöztetések- kel, mindennapi kenyérgondokkal terhelten felőrlődött s idő- előtt eltávozott sorainkból. Számban és minőségértékben pótol- hatatlan veszteség ez, ami növeli ennek az időszaknak tragikus voltát. Jellemezzük még földtani történéseinknek a kapitalizmus bomlasztó túltengésével és a Horfehy-reakcióval egybeeső hanyatló időszakát. Gorkij az 1907—1917. éveket az orosz értelmiség „legszégyenletesebb és legszemérmetlenebb tíz esz- tendejének" nevezte. Sajnos, nekünk a magyar értelmiség leg- szégyenletesebb időszakát, több évtizeddel kell mérnünk s 1S07- ben kell gyökereztetnünk. Földtani vonatkozásban pedig, hanyatló időszakunkat, egyes kimagasló, elszigetelt teljesítmé nyéktől eltekintve, a fasizmus negyedszázadában, a germán imperialista őrülettel, szemérmetlenné teljesültnek látjuk- Tíz év előtti, nyomtatásból kimaradt jellemzésünkből, a szakneve- lés süllyedését s a tudományos fejlődéstől való teljes lemara- dást említhetjük. Az - ezalatt fölsorakozott szaknemzedék továbbiba is magaképzésre volt utalva, amihez nélkülözte a szükséges magasabb eszményeket, a lelkesítő példákat s a mű- ködési lehetőség biztonságát. A megélhetés bizonytalansága s a magántőke fokozódó szükségletének fizető kereslete, túlzó módon kifejlesztette a tudományos kutatás magánérdekű jelle- gét, amely mellett a közérdekű, állami intézeti föladatok vég- zése, csak szükséges fedőcím maradt- Az ugyancsak öncélú tudományos munkák, korlátozott terjedelemre szorított idegen nyelvű szövege, pusztító kórja, még mindig csak kialakításra váró tudományos szaknyelvünknek s veszedelmes melegágya a kozmopolitizmusnak. Ennek az időszaknak akkori sivár jelent sínylő fiatal kutató-nemzedéke, igazi tudományos hit, határozott célt jelző, elismert vezető nélkül tévelyegve, csak sajátléte szerény megalapozására gondolhatott. Ezért nevezem ezt a fölszabadulásunkkal zárult- időszakot, jószándékú fiatalabb nemzedékünk, földtani fejlődésünkre vonatkoztatott második hősi időszakának. Talán sötétnek tűnik az a kép, melyet százéves múltúnk- ról eddig vázolni törekedtem. Tarkítanom lehetett volna száz- éves földtani tevékenységünk kiváló teljesítményeivel. Itt azonban nem a létesült földtani munkák fölsorolása és értéke- lése a célunk, sem a megjelent, sok tekintetben nagyjelentő- ségű munkák alábecsülésére nem gondolunk. Ezek a kimagasló eredmények minden időben értékállók és megbecsültek lesz- nek. Korkép nagyvonalú ecsetel ésé re törekedtem, amint az négy évtizedet meghaladó idő alatt előttem megmutatkozott s ahogy azt huszonöt év tudományos számkivetettségében, meztelen materialista valóságában láttam. A kép sötét részleteit nekünk kell most induló biztató jelenünkkel megjavítanunk. A javí- tásnak tárgyi és személyi kívánalmai vannak, amelyeknek alapelveit szocialista előidőnk kísérleteivel egybeesett tragikus időszakunk törekvéseiben vázoltuk. Tárgyi vonalon tudományos munkánk szervezése és terv- szerű kivitele már megvalósulásra jutott. Fölszámoltuk a tudo- mányos munka meddő öncélúságát s tudományos munkánk a népi demokrácia országépítésének szerves tartozéka, megbecsült és kellően értékelt szükséglete. A tudomány és a gyakorlati tevékenység, az elmélet és gyakorlat egysége, — sztálini érte- lember — a földtanban meglevő valóság. Földtani térképezé- sünk, a tervszerű munkával, az ötéves terv során, a három évtizedes mulasztást érdemlegesen fölszámolja. Nem szabad megfeledkeznünk a Földtani Intézet gyűjte- ményének négy évtizedes anarchiájáról sem. Nem lesz érdek- telen talán, ha tudománytörténetünk számára, okulásul ide- iktatom id. Lóczy Lajos fölszólítására, tragikus időszakunk- ban, 1919 január 14-én írásban adott elgondolásaimat. 1. A múzeum célját illető első kérdésre válaszolni igen könnyű, mert minden kétségen fölül áll, hogy a földtani intézet gyűjteménye oktató, nevelő és szemléltető célt szolgál. A gyűj- temény, mint egyik országos kultúrintézményünk szerves része, föltétlenül nyilvános kell legyen, hogy az intézet tudo- mányos és gyakorlati vizsgálatainak eredményét minél szé- lesebb körben szemléltethesse, a nagyközönség ilyenirányú ismeretanyagát szélesbítse és további szakkutatásra is ser- kentsen. Amennyiben tehát az intézet mostani szervezeti sza- bályzatában a gyűjtemény nyilvános jellege nem volna, vagy nem ilyen módon volna megállapítva, haladéktalanul gondos- kodni kellene ennek ilyen módon való megváltoztatásáról. 134 2. Anélkül, hogy a nagy múltú intézet eddigi idevágó mun- kálkodását lebecsülném, teljes határozottsággal válaszolhatom a fölvetett második kérdésre azt, hogy a gyűjtemény a maga egészében gyökeres reformra szorul. Ezt az álláspontomat indo- kolja az a körülmény, hogy a nyilvánosságnak szánt gyűjte- mény átrendezése még akkor is sűrű időközökben szükséges, ha annak alapjai a gyűjtemény előre megállapított céljának meg- felelőleg voltak lerakva s ha ez a cél az idők folyamán válto- zatlan is maradt. Már pedig szerény véleményem szerint, a föld- tani intézet gyűjteménye mai alakjában azt a benyomást kelti, mintha eredetileg nem a nyilvánosságnak lett volna szánva, mert ha igen, akkor már alapelveit is hibásnak s kezdettől fogva is meg nem felelőnek kell tartanunk. A tanulni vágyó nem-szakember látogató ugyanis, a gyűjteményt végigtekintve minden konkrét ismeret nélkül, khaotikus képbe torlódó kép- zetekkel fog távozni abból, mert sem megfelelő vezető, sem magyarázó szöveg, rajzok vagy egyéb a tanulást megkönnyítő muzeális segédeszköz rendelkezésére nem áll. De nem felel meg a gyűjtemény mai alakjában még a szak- ember igényeinek sem, mert az ott fölhalmozott tudományos kincs nagy része megfelelő földolgozás hiányában összehasonlí- tás céljaira nem használható, másrészt mert a múzeum kezelés mai rendje mellett semmi biztosíték sincs arra, hogy össze- foglalóbb jellegű akár kőzettani, akár rétegtani, akár őslény- tani kérdésre vonatkozó anyagot hiánytalanul össze lehessen szedni. 3. Az elmondottakból önként következnek mindazok a teendők, melyek a harmadik kérdés válaszául szolgálhatnak. Mindenekelőtt kívánatos a gyűjtemény beosztását a nagy- közönség igényeihez képest kiegészíteni. Ebből a szempontból szükség van a kiállított anyag nagymérvű redukciójára, meg- felelőbb csoportosítására és értelmes magyarázó szövegek, ábrák és rajzok jól szemlélhető módon és helyen való fölhaszná- lására. Mindenekelőtt szükséges az általános földtani gyűjtő mény ilyen kiegészítése. Alapelvül szolgálhat, szerény vélemé- nyem szerint az a tény, hogy a földtani intézet gyűjteménye minden tekintetben csak a magyar viszonyok föltüntetésére szorítkozhat, de ahol ennek megértését a nagyközönség szem- pontjából kívánatossá teszi, külföldi anyagon is demonstrál- hatja a földtani ismereteket, hogy ezzel lehetővé tegye a hazai földtani viszonyok egységes képbe való fűzését. Az általános földtani gyűjteményt ki kell egészíteni egy áltrdános őslény- tani gyűjteménynek, mert a hazai föld történetének megértésé- hez nem elegendő a szerves életet kizárólag földtani tényező gyanánt bemutatni, hanem a hazai föld mali szerves világá- nak története céljából' biológiai beállítás is szükséges. Magyarország földtani fölépítésének bemutatására szol- gáló gyűjtemény a mostani geomorfológiai keretekben olyan módon vofna célszerűbben összeállítandó, hogy egy-egy egysé- gen belül, a fölépítő kőzetek a legjellemzőbb ősmaradványok- kal együttesen legyenek csoportosítva, míg a most kiállított anyag legnagyobb része, tekintet nélkül arra, vájjon eredeti példányok-e, vagy sem, a szakemberek céljait szolgáló fiók- gyiij teimén y gyanánt kezelendő- Amennyiben a mai múzeumi viszonyok más téren nem javulnak s az őslénytan rendszeres gyűjteménye a Nemzeti Múzeumban nem létesülne, úgy ennek megvalósítása is a föld- tani intézet gyűjteményére hárulna, mert lehetetlen kulturá- lis szempontból ilyenirányú gyűjteményt továbbra is nélkü- löznünk. Nagyon előnyös volna, ha a gyakorlati múzeum külön épülete megvalósulhatna. Ebben helyet kell adni a talajtani gyűjteménynek is még akkor is, ha a földtani intézet keretei- ből kinőtt s a földtannal nem sok vonatkozást mutató talajtan végleg kikerül az intézet munkaköréből. A többi most is meg- lévő gyűjtemény (bányageológiai, építőkőzetek stb.) meg- felelő továbbfejlesztéssel és magyarázó szöveggel beilleszthetők ebbe a külön gyűjteménybe. Mindaz az anyag, amely kiállításra nem kerül, külön fiók- gyüjtemény alakjában egységes elvek alapján kezelendő, hogy a szakembereknek minél könnyebben hozzáférhető legyen. “ Örömmel látnánk, ha Földtani Múzeumunk ilyen keretek- ben, mielőbb népünk szolgálatára és okulására állna. Termé- szetes, hogy ezzel az adattal távolról sem merítettük ki a kor- szerű kivitelezés megoldásait. Szaknevelésünk, a Dolgozók Pártjának mindenre kiterjedő általános nevelésügyi terve keretében, az egyetem szakosítási reformjával, rendszeres megvalósulás alatt áll. Sok nehézség mellett is minden reményünk megvan arra, hogy a szocialista országépítés irányelveit követő • nevelésből kikerülő fiatal geológusnemzedék, a magyar földián induló új századában, emelkedő fejlődésünknek biztos záloga lesz. Az ötéves terv során, évtizedes nemzedék-kiesésünket, biztos munkahelyekkel, pótolni fogjuk. Személyi vonatkozásiban igen nagy átalakulásra van szük- ség. Végérvényesen le kell vetkeznünk és fölszámolnunk szak- tudományunk magunkra vonatkoztatott öncélúságát, mert enélkül nem tudjuk kiteljesíteni a népi demokráciánk nyújtotta lehetőségeket és munkacélokat. Munkánk ei’edményeinek közreadása sem öncél, vagy nevünk forgalombahozásának esz- köze, nem is lépcső vagy ugródeszka valaminek elérésére, hanem a közösség iránti kötelesség. Át kell adnunk minden megismerésünket, érthető, világos, rövid közlések alakjában. Reámut'attam már szaknyelvünk hiányára, amelynek vele- járója a fölösleges szóbőség, máskor meg az értelmes közlés hiánya. Sok esetben olyan modorban írunk, mintha arra töre- kednénk, hogy az olvasót ne avassuk be egészen azokba a meg- ismerésekbe, melyekre magunk eljutottunk. Mintha egyesek többlettudásként visszatartanának valamit maguk kizárólagos használatára- Máskor meg elemi dolgok bizony ítgatásával, köz- ismert tények újramegállapításával vagy magunk ismétlésé- vel fogyasztjuk a nyomdafestéket. A tudományban az a meg- 136 becsülendő, aki tudását minél egyszerűbben, minél teljeseb- ben, hazájának adja tovább. Erre reá kell szoknunk s amíg ez meg nem történik, helyes magunkértékelésünkkel, addig a Szerkesztőbizottság súlyos feladata lesz a kéziratok megfelleb- bezhetetlen egységesítése. Munkánkban nekünk is többet kell termelnük, mint eddig. A tervszerű munka szükségszerűen megkívánja a teljesítményt is. Nemcsak minőségben és mennyiségben, hanem az ezekkel arányos időben is. A teljesítmény kötelességtudatának teljes hiánya egyik legsúlyosabb fertőző betegsége hanyatló idősza- kunknak. Hiszem, hogy még nem gyógyíthatatlan és hatásos gyógyszere a népi demokrácia lesz. Közléseink elsősorban magunk-okulására, népünk javára szolgáljanak s ebben a vonatkozásban itthoni elismerésre jogosultak. Mert Bar- •h üsse nyomán mondhatjuk, hogy a nép abszolút uralma, vég- telen ragyogást ad a tudománynak is. Hazai földünkre vonat- kozó mindent-megismeréssel, közösségünk érdekeit szolgáljuk, annak közreadásával szakmai munkánkat előbbrevigyük, kar- társainkat a már megismertek új megállapításának munkájá- tól mentesítsük. Kétes értékű külföldi erkölcsi elismerésünket, nevünk ismeretét ne becsüljük túl, mert népi demokráciánk már eddig is és a jövőben, fokozódó módon gondoskodik mun- kánk anyagi gondoktól való mentesítéséről. Kapitalista szer- zési vágyunkat véglegesen el kell földelnünk. Sokan vannak még itt, akik a Nap fényességét, annak lenyugvásában, nyuga- ton látják, vagy akik elolvadnak a gyönyörűségtől, ha nevüket külföldi, elsősorban természetesen német folyóiratban nyomta- tásban látják. Mindezek mellett reá kell mutatnunk arra is, hogy tra- gikus, sőt hanyatló időszakunkhoz fűződnek a magyar földtan nagy gyakorlati eredményei, sőt földtani működésének szüksé- ges gyakorlativá fejlődése is. Magyarország földtani megisme- rése csak a századforduló utáni évtizedben jutott a hegység- szerkezeti vizsgálatokig s csak mintegy három évtized óta tör- ténnek korszerű oknyomozó mozgásmechanikai vizsgálatok is. Ebben a korszerűségben látjuk okát az érdemleges gyakorlati eredményeknek, bár ennek az időszaknak mag'árahagyott nem- zedéke hősi erőfeszítésekkel szerezhette csak meg, főként kül- földön, az ehhez szükséges előismereteket. Első német-érdekű imperialista háborúnk tette semmivé számunkra a magyar geológusok világszerte elismert hatalmas tudományos teljesít- ményét, az erdélyi földgázkutatás gyakorlati eredményeit- De az ott szerzett tapasztalatok és megismerések élesztették hanyatló időszakunk . geológusainak gyakorlati tevékenységre serkentő tíizét, amelynek legértékesebb földtani kincseinket, a magyar bauxitot, a magyar olajat, nem utolsó soi-ban kőszén- kincsünk jelentős megnövekedését és melegvizeink érdemlege- t sebb megismerését köszönhetjük. Magárahagyatott, magatanu- lással fejlődött geológusainknak fölbecsülketetlen munkatelje- sítménye ez, amelyet abban ia jövőtlennek látszó, sivár időben a szakmában rejlő ösztönző erő, rendületlen derűlátó hit, az elmé- 137 let és gyakorlat tudattalanul is helyes kapcsolata hozott létre. Ebben a munkateljesítményben és annak fényes eredményeiben benne van már jövő irányunk, ezekben a gyakorlati eredmé- nyekben a jelenünkhöz vezető fejlődés útját kell látnunk. Jövőt építeni múlt nélkül, nem lehet. Múltúnk tökéletes ismerete, minden oldalról való megvilágítása kell ahhoz, hogy tárgyilagos értékeléssel kiemeljük a jót, időtállót és korszerűt, ami jövőnk örökös alapja marad. Ezt cselekedve, máris meg- állapíthatjuk, hogy hézagtalan, szilárd alapunk készen áll s arra a jövő alkotások nyugodtan építhetők. A magyar föld- tannak az említett hibák mellett sincs oka szégyenkezésre. Fia- tal nemzedékeink büszkén tekinthetnek majd vissza: mi már régen jó irányban haladtunk, színvonalban s főként a reánk váró föladatok elvégzésében, a módszerekben sem maradtunk jelentősen el az élenjáró szovjetgeológia mögött. Nemcsak követni igyekszünk azt, hanem együtthaladni vele, bár csak iramban, de nem méretekben. Tárgyi és személyi kívánalmak említéséről, térjünk vissza még a Földtani Társulat helyzetére is. A Társulat a múltban mindvégig az érdekelt szakemberek és az érdeklődők „magán- egylete" volt, ahol a szakemberek rendszeres havi szakülése- ken bizonyos mértékig zártkörű találkozókat rendeztek. A szak- üléseken elhangzott előadások, a Földtani Közlöny köteteiben a magyar földtani irodalom alapvető részét szolgáltatják. A Társulat első két évtizede a magyar földtan úttörő, irányi- jelző, mindenre kiterjedő, gyűjtő, . leíró, tudományos gyakor- lati tevékenységét jelenti, a földtan jelentőségének a magyar köztudatba való átvitelével és a földtan művelésére szolgáló intézmények létesítésének megvalósításával. A kezdeti évek- ben gyűjtött klasszikus anyag, a Magyar Nemzeti Múzeumba vagy az alaphatározat értelmében, a bécsi múzeumba került. A Társulat könyvtára, a Társulat szülöttének, az Állami Földtani Intézet könyvtárának alapja s a Társulat külföldi csereanyaga, a legutóbbi időkig, elsősorban szintén az Állami Földtani Intézet nagyértékű könyvtárát gazdagította. A Tár- sulat állandó nagyértékű szolgáltatása mellett, a nagyrafejlő- dött és önálló utakat járó Intézettel való viszony idők folyamán egészen meglazult, egyoldalú szolgáltatássá vált. majd hanyatló időszakunk egyik beteges tüneteként, a közös cél félretételé- vel, indokolatlan ellentétté fajult. Ezt a viszonyt is föl kell számolnunk. A Földtani Társulat minden magyar földtani történés kritikai összefogója s népi közösségünk felé, közvetlen bemutatója kell legyen- A terv- gazdálkodás minden földtani vonatkozású gyakorlati és tudo- mányos föladata és kérdése itt fog kötelezően, munkaközben vagy annak befejezésével, a nyilvánosság elé kerülni, kiértéke- lés vagy kritikai megvitatás céljából. Ezzel a Társulat mint- egy földtani előszűrője a Tudományos Akadémia legfelsőbb fokú bizottságának s egyben terjesztője a magyar föld földtani ismereteinek. Mélyen tisztelt ünnepi Közgyűlés! Fogyatékosán végigpász- táztnk százéves földtani múltúnkat, múlt és jelen között. For- dítsuk most tekintetünket végleg ia jövő felé. Üj korszakot nyi- tunk, új hittel, új célokkal, geológus-képzeletet is meghaladó új lehetőségekkel. Három évtizedes szunnyadásunk álma jelenti itt a jövőt. Múltúnk emlékezés, jelenünk megvalósult ígéret, jövőnk: biztosan látott cél. Egy tudományos lehetőségektől megfosztott, szaktársai által , kizárt14, kiközösítve rnagára- hagvatott geológus, legnagyobb mellőztetései közben is arról álmodozott, miként lehetne szaktársainak hanyatló tudomá- nyos munkáját anyagi gondoktól mentesíteni, színvonalban emelni, előítéletektől függetleníteni, szabadon szárnyaiévá, országunk javát szolgálóvá tenni. És az évtizedes vágyak, a reménytelennek tűnő, csalókának mondott álom, mely Petőfi szerint „ablak, melyen által lelkünk a jövőbe néz“, az évtizedes jövőbe) néző álmok, ugyan- csak Petőfi -vei, „nem hazudtak44- Valóra váltak öt év előtti fölszabadulásunkkal, melyet a dicső Szovjet hadseregnek és bölcs irányítójának, Sztálin-nak köszönhetünk és megvaló- sította álmainkat a Magyar Dolgozók Pártja, amelynek pro- grammjában a tudomány megbecsülése, értékelése és a szocia- lista országépítés szerves tartozékává minősítése, benneifog- l altat ik. H. á kosi Mátyás adta meg Társ Adatunk talpmállá- sának mindenkit megelőző lehetőségeit s ugyancsak az ő min- denre kiterjedő figyelme adta meg a tudományos munka jogát, értelmét, igazi szabadságát - és anyagi lehetőségét, a tudomá- nyos dolgozók értékelését, kiemelését és létünk biztonságát. Ebben a megvalósult álomban van társulati jövőnk záloga is, föltörekvő ifjúságunk, nyomdokainkba lépő utódaink munka- távlata. Ez nem ígéret földje már, hanem a megvalósult álom létező valósága, amelyre munkájukkal építhetnek s építeniük kell! Ürömmel mutatjuk jövő nemzedékeink számára ezt az utat s mi magunk álmodunk továbbra is az újjászülető magyar földtan előttünk lévő századának (hatalmas fejlődéséről, azzal a biztos tudattal, hogv ez az álmunk is már beteljesülés alatt áll. Göröngyös életpályáin parabola-ívének, immár meredeken lefelé hajló szárán, hitet ad nekem a jövőben, hogy ilyen lij szellemben nevelődő ifjúság halad tovább az általam áhított új utakon, új harcok, új győzelem felé! Ez a jövőnk, amelynek feladata mindig az, hogy fölfalja és magába eméssze a jelent. Barbusse szerint az ifjúság a világ jövője is s ez az ifjú- ság: a kommunizmus. - Üj századunk jövőbeli teljesítményében való ezt a hitemet növelheti az a megnyugtató tudat, hogy belső meggyőződéssel csatlakozunk ahhoz a békefronthoz, mely számunkra a nyugodt fejlődés lehetőségét, a biztonságos munkát, a tudományos mű- ködés nélkülözhetetlen előfeltételét jelentő békét biztosítja. Ennek a békés fejlődésnek szolgálatában dolgozunk, ezért küz- dünk. mert csakis ennek alapján élhetünk. Sztálin szerint „csak az legyőzhetetlen, ami keletkezik és fejlődik". Társulatunk forradalmi talajon indult, százéves fejlődésé- nek nagy magárahagyottságában, még hanyatló időszakunkban is fejlődött. Keletkezett, fejlődött is, szocialista fölkarolásban újjászüle- tett, tehát élni f o g. Ebben a tudatban, a Földtani Társulat alakulásának 102. évében, harmadik jubiláns záróközgyűlésünket megnyitom. / „A dolgozó nép felszabadulása, a Szovjetunió segítsége és szocialista munkamódszereinek hazánkba való átültetése olyan erőforrásokat nyitott meg, amelyekre a régi Magyarországon egyáltalán gondolni sem lehetett." Rákosi Míocén-Echínidák a Mecsekhegységből -SZÖRÉNYI ERZSÉBET Az É-i Mecsek területéről eddig még nem írtak le echini- dákat, kivéve a Strausz fauna-felsorolásban szereplő [15 p. 251 néhány fajt. ifj. Noszky Jenő az 1949-es év nyarán kis echinida-faunát gyűjtött, amelyet ezért érdemesnek tartok rövi- den ismertetni. A lelőhelyek sztratigrafiai ismertetését Noszky Jenő közli. A leírásra kerülő fauna jellegzetes partmenti alakok képét mutatja. Általában a mediterrán-tenger üledékei között, a slirt kivéve, nincs is más, csak neritikus és litorális üledék. Hasonló összetételű faunatársaságot ír le C a peder (3) Szardíniái középső miocénjéből, Algírból a pliocénből isme- rünk azonos faunát. Ma Madeira partjainak Zostera mezőin tenyésznek nagy tömegben az Arbacina- és Fibulária-fajok, utóbbiak olyan tömegben, hogy egész rétegeket alkotnak az elhalt egyedek vázai. A vizsgálat Arbacina vázakra sok esetben rátapadva talál- juk tüskéjüket, ami a csendes, sekélytengeröbölben való lerakódásra utal. Arbacina monilis D e sm anest. I. tába, 1. ab. álbra. A faj típusa félgömbszerűen ívelt Desor szerint nem vehető ki pontosan a primer szemölcsök sorokba való rende- ződése (6. p. 121. pl. 18. fig. 10 — 12.) Bazin példányai lapo- sabbak. mint Desor példánya és különböző nagyságú szemölcssorok díszítik. (2. p. 36. pl. I. fig. 15 — 21.) A mi példányaink között vannak olyan félgömhszerűen ívelt felzetű alakok, mint Desor ábrája és laposabbak, olya- nok, mint a Bretagneből származó egyedek. Díszítésük meg- egyező; két-két jól kivehető, vertikális primer szemölcssor díszíti újgy az a mb alak ralis, mint az intramhu lakralis mezőjüket. A magyaregregyi példányokra jellemző, hogy egy-egy pri- mer szemölcsöt ívben vesznek körül a szekunder szemölcsök, rendesen négy, melyek között elég sűrű milaris szemcsézettség látszik. Egészbenvéve sokkal szabályosabb elrendezésű a díszí- tés, mint az P omel ábráján (13. C. pl. XI. fig. 14.) fel van tüntetve és legjobban Mortensennek (12. p. 366. fig. 223a.) Bazin példányairól adott sematikus ábrájával megegyező. 141 Megnyúlt dudor a mi példányainkon csak elvétve látható egy -egy. Varratmenti nyílást egy példányom sem sikerült fel- fedezni. Gyakran tapad a héj felületére lapos fogazottszólű apró tüske, amely minden bizonnyal saját tüske lehet. Vadász rovátkolt felületű, hengeres kis Arbacina tüskét ábrázol. (16. pl. II. fig. 5.) A Lambertnél (9. p. 5.) közölt tüskék rajza nem. kivihető. Ez az irodalmi adat elkerülhette Mortensen figyelmét és így kerülhetett bele genusleírásba (12. p. 365.) az a megjegy- zés, hogy az Arbaeiina genus tüskéi ismeretlenek. Vizsgált példányszám 25 db. Példánvck jelzése: 2/949, 3/949, 9/949, 11/949. Lelőhely: Magya regregy , Csiga dűlő és Leánykái árok, Ligettető Ny-i oldala. Fibularia pusilla M ü 1 1 e r. 1776. I. tábla/, 2., 3. ábra. 1914. Fibularia pusilla, M üller : Vadász: Geol. Hung. I. fa se. 2. p. 96. pl. III. 7—9. ram. syn. 1949. Fibularia pusilla , Szörényi: Kainoz. Eeh. aus den west litíhen Teilen dér Ukraina. Manuscriptum p. 14. V a d á s z ennek a fajnak a vázkörvonaláról több, mint 200 példány átvizsgálása alapján a következő leírást adja: ,. Ovális, hátrafelé kiszélesedő, előrefelé kihegyese dő. Aljzata előrefelé lapos, a száj és végbélnyílás közt bemélyedő. Felzet egyenletesen domború. A peristom majdnem centrális fekvésű, a periprokt a szájnyílás és hátsó perem közti rész alsó harma- dában van.“ V a d á s z ezeket a jellegeket állandónak tartja a F. pusilla fajra nézve. A fiatal példányok, megfigyelése szerint oválisab- bak, mert a mellső perem kihegyesedése kevésbé kifejezett. A Fibularia pusilla synonymájának tekinti a Fibularia pliocenia Pomel és Fibularia trassylvanica Laube fajokat. Ezzel ellentétes nézetet vall Cottreau (Echin. néogénes du bassin méditerranéen p. 52.), aki önálló fajként kezeli a ientemlített két alakot. Lambert (10. p. 56) és Gathier (5. p. 162.) szintén külön fajnak tekintik ezt a két alakot. Az általam vizsgált anyag alapján, amely Magyaregregy- ről (mindössze 11 példány, viszont a. nyugatukrajinai lelőhelyek- ről és1 Mátra vierebélyről többszáz példány, úgy látom, hogy a Fibularia pusillanál nagysági méretre való tekintet nélkül két nagyjából állandó formakor vehető ki, egy laposabb, vala- mivel kerekebb, de előrefelé hegyesebb alak, amely körvonalá- ban megegyezik Lamber tnek Gauthier Fibularia plio- cenica Pomel faj neotípusáról adott ábrájával. (10. IV. 2 — 5.) (tábla I. ábra 3.) és egy megnyúltabb, előrefelé tompábban el- keseredő forma, ami V a d á s znak a Fibularia pusilla M ii 1 1. fajról adott ábrájával azonosítható. (16. pl. I. fig. 2.)(tábla I. ábra 2.) Egy lelőhelyről származó anyagban, mint már előbb is említettem, nagyságra való tekintet nélkül található meg ez a 142 két típus egy -egy jellegzetes kiugró példánnyal, melyek közt azután kevésbé tipikus példányok átmenete visz át egyik alak- körből a másikba. Hogy ezt a két típust, mint külön fajt fog- juk-e fel, vagy mint egy faj két szélső variációs határát, ez a mindenkori szerző ízlésétől és a faj elhatárolásokról alkotott véleményétől i'üdg. Mindenesetre a szélső alakok, mint csomó- pontok fogandók fel. Ha ez a két alakikor csak egymástól távoli lelőhelyeken fordulna elő, az egyik csak Algirben és a másik csak Liguriá- ban, vagy mondjuk csak Magyarországon, akikor minden- képen külön fajnak kellene tekinteni a F. pliocenica és F. pusilla alakkört, de mivel egy lelőhelyen találhatók több nem tipikus példány társaságában, úgy célravezetőbb egy faj variá- cióinak tekinteni, annál is inkább, mert a mai tengerekben élő F. pusilla körvonalában igen erősen variál. Példányok jelzése: 9/949 és 11/949. H— 5 mm, sz = 4 mm, m — 2.5 mm H ■ 4.5 mm, sz = 3.5 mm, m = 2 mm Lelőhely: Magyaregregy, Ligettető Xy-i oldala. Fibularia pseudopusilla C o 1 1 e a u, 1895. I. tábla, 4. ábra. 1895. Echinocyamus pseudopusilla C o 1 1. Cotteau: l)es- cription des Hchinides miocénes de la Sardigne — Mem. Soc. Géol. de Francé Xo 13. p. 18. pl. III. fig. 7 — 10. 1949. Fibularia pseudopusilla C'ott. Szörényi: Kainozoische Echiniden aus den westliehen Teilen dér Ukraina p. 14. Aránylag kicsi, előrefelé elkeskenyedő, hátrafelé valamivel szélesebb lekerekített ovális. Egyenletes, elég sűrű benyomott udvara szemölcsök borítják. A peristom kicsit hátrafelé excentrikus, a periprofet a hátsó perem és peristom között helyezkedik el, valamivel közelebb a hátsó peremhez, mint a peristomhoz. Ez az alak, amely nagyon közel áll a F. pusilla Müller fajhoz, éppen ebben a jellegében tér el tőle, mert bármennyire is variál egyéb jellegében, a periprokt a pusillus fajnál mindig közelebb fekszik valamivel a peristomhoz, mint a hátsó perem- hez mondja Cotteau. A mi példányunk nem a Cotteau által ábrázolt kerekebb és hátrafelé erősebben kiszélesedő típus- sal egyezik meg, hanem a La m bér t által ábrázolt (8. p. 39. pi. III. fig. 14 — 19.) Gválisabb és keskenyebb alakkal. Lambert megfigyelése szerint a két alak közt minden átmenet megvan. Ezt a fajt Vadász nem említi, így a magyaregnegyi pél- dány az első képviselője ennek a szardíniái fajnak Magyar- ország területéről. Típusa a 3 949 jelzést viseli. Hossz: 4 mm, szélesség: 3 mm, magasság: 2 mm. Lelőhely: Magyaregregy. Csigadűlő. 143 Fibularia lecointrea Lambert, 1908. I. tábla, 5. álbra. 1907. Fibularia lecointreae Lambert, Lambert: Descr. Terr. micc. de la Sardaigne. Mám. Soc. Pál Suisse 34. p.39. 1908. Fibularia leciontreae Lambert, Lambert : Écliinides des Faluns de la Touraine. p. 2. pl. III. fig. 2. 1949. Fibularia lecointreae Lambert, Szörényi: Kaino- zoische Echiniden aus den westlichen Teilen dér I kraina, p. 14. _ Ez a parányi alak kisebb, mint Lambert típuspéldánya, mindössze 2 mm liosszií, 1.5 mm széles, ellentétben a 3 mm nagyságai típuspéldánnyal. Lapos, ovális forma, nagy, centrális fekvésű peristommal és elég közel a peremhez fekvő periprokttal. Lambert ezt a fajt az Ilidre- ezt Loire falun sjá'ból írta le. Magyarországról eddig nem volt ismeretes. Példányuk jelzése: 4 1949. Noszky. H = 2 mm, sz = 1-5 mm, mii mm. Lelőhely: Magyaregregy, Leánykői árok. \ Fibularia stellata Capider, 1906. II. tábla, 2/a. ábra. 1906. Echinocyamus stellatus Ca peder, C apeder: Fibula- ridi dél miocéné medio di S. Gavino a maré. (Portotorres.) Sardegna. — Boll. Soc. Geol. Ital. 25. p. 510. fig. 7. ac. 1908. Fibularia stellata C apeder, Lambert: Descr. Ech. foss. terr. mioc. de la Sardaigne — M. S. Pa!. Siusse, 35. p. 122. pl. XI. fig. 8 — 13. 1914. Fibularia stellata Ca peder. Vadász: Magyarorsz. med. tüskebőrűi. Geol. Hung. I. fasc. 2. p. 97. pl. III. fig. 5 — 6. 1914. Echinocyamus stellatus Capeder, Cottreau: Eehin, néog. bassin med. pl. VII. 9 — 10. p. 86. Capeder Sardiniából leírt típusa valamivel kerekebb és laposabb, mint Lambertmek ugyaninnen származó példánya. A Vadász által ábrázolt egyed majdnem olyan oyális kör- vonalú, mint Lambert példányai, csak dcmboriibb, a mi pél- dányunkon valamivel kisebb, mint Vadászé, körvonala olyan elliptikus, mint Lambert példánya, felzete pedig olyan domború, mint Vadász Szakállról való egyedei. Ezt a fajt lapos alzata és gyengén előrefelé excentrikus apexe jellemzi. Példányunk jelzése: 4/1949. H — 4 mm, sz = 3 mm, m = cca 2 mm. Lelőhely: Magyaregregy, Leánykői árok. Hypsoclijpus egregyensis n. sp. I. tábla, G. ábra, II. tábla, l/a. ábra. Xagy, kerek körvonalú, magasan boltozott, keskeny peremű alak. Felzete, előrefelé excentrikus apexe következtében ferde kúp alakú. 144 Alzata lapos, a • kicsit hátrafelé excentrikus peristom körül enyhén homorú. Szájpárnái jól fejlettek, az erősen bemélyedő szájbarázdák a peremig követhetők, ahol a szirmok szélességét érik el. A periprokt félköralakú, harántállású, szélessége 15 mm, magassága 8 mm és közvetlenül a hátsó peremen fekszik, attól 3 mm távolságra. A szirmok egyenes lefutásuk, szélességük különböző. A leg- szélesebb a hátsó páros szirom (15 mm), a legkeskenyebb a mellső páros (13 mm). A páratlan szirom 14 mm széles. A póruspársorok nem egyenlő hosszúak. A póruspárokat egyenlőtlen pórusok alkotják, a belsők kerekek, a külsők meg- nyúlt vesszőalakúak és rézsutosan állók, nem konjugáltalk. Ehhez ia fajhoz egy példány tartozik. Jelzése: 7 1949. Hossza — 130 mm, szélessége — 132 mm, magassága = 162 mm. Lelőhely: Magyaregregy, Leánykői árok. A' H. egregyensis n. sp. a H. plagiosomus Laube (11. p. 67. pl. 19. fig. 3.) fajtól ambitusának kerekebb voltában és peri- proktjának alakjában tér el, a Hypsoclypeus lamberti Cecchia-Rispoli (4. p. 69. pl. V. fig. 8.) fajtól előrefelé excentrikus apexében különbözik. Ezzel a fajjal periproktjának alakja megegyezik. Legnagyobb hasonlóságot alakunk az Airaghi által Szardí- niából leírt Heteroelypus semiglobus (Lk) Cotteau példánnyal mutat (1. p. 214. faj. 1 — 2.), úgy körvonalban, mint az interam- bulakralis mezők közepének felfújt voltában. Ez a bélyeg Airaghit gondolkodóba ejtette oly irányban, hogy azonosít- sa-e példányát a H. semiglobus Lk. fajjal. Bár minden jel arra mutat, hogy inkább az egregyensis alakkörébe tartozik Airaghi példánya, mint a centrális apexíi H. semiglobus alakkörébe (7. p. 53. pl. II. fig. 4. a b., 14. p. 395. pl. 43.), melynek periprokt ja ovális, mégsem tartom cél- szerűnek azonosítani a két alakot, mert Airaghi nem ad elég részletes leírást példányáról. A Hypsoclypus genus képviselőinél igen nehéz a faji elha- tárolás kérdése, arra kell törekedni tehát, hogy olyan jelleget találjunk, aminek segítségével megkönnyíti ük az adott forma jellemzését. Podóliai anyagon folytatott vizsgálataim alapján minden jel arra mutat, hogy az az arány, amely a váz hossztengelye és a sziromszélesség közt fennáll egy fajon és annak variáción belül állandó és jellemző a fajra. Ezt az arányt százalékban fejezzük ki és ambulakral- indexnek nevezzük. Olyan alakoknál, ahol a sziromszélesség különböző, megadhatjuk az ambulakralindexet külön a hátsó páros szirmokra és külön a sziromszélességek középarányosára vonatkozólag. A H. egregyensis fajnál a sziromszélesség a váz hossz- tengelyének 11.5% -a a hátsó páros szirmokra vonatkozólag és 10.7%, ha a szí romszél ességek középarányosát vesszük alapul. Ügy látszik, hogy a Hypsoclypus genus képviselőinek szirom- szélessége és földrajzi elterjedésük közt is van összefüggés, Algír faunájában például széles szirmú, tehát magas amblakral- indexű fajok vannak, míg viszont például a podoliai faunában kesken3rszirmú, tehát alacsonv ambulkralindexű fajok szere- pelnek. Hypsoclypus subpentayonalis Greg. 1914. Eehinolampas (Heteroclypus) subpentagonális Greg, — Vadász: Magyarország mediterrán .tüskebőrűi. Geo!. Hung. I. fasc. 2. p. 178. cum. syn. Egy séiáilt példány tartozik a Vadász által ábrázolt alak- körbe. Talán valamivel laposabb, mint Vadász F étről szár- mazó kisebb példánya, de mint tudjuk, ez lehet nemi különbség. Szemölcsözete valamivel sűrűbb, mint Laube originálisá- nak (ugyanez vonatkozik Vadász Fótról származó példá- nyaira is). Ügy a fóti alsó mediterrán kavicsos rétegből, mint a ínagyaregregyi kavicsos tufás mészmárgából származó példá- nyok sokkal fragilisebb habitusúak, mint a Nagy-höflányi lajtamészkőből származó típuspéldány, amely jelenség nyilván táplálkozási viszonyokkal van összefüggésben. Példányunk jelzése 61/949. Lelőhely: Magyaregregy, Leánytkőiárok. Eehinolampas laurillardi A g. D e s. 1874. 1. tábla, 7. ábra. 1910. Eehinolampas laurillardi A g. ' — Schaffer: Das Mioeán v. Eggenburg Abh. d. k. k. geol. Rv A. Bd. 22. p. 189. pl. 60. fig. 4 — 6. cum. syn. Egy töredékes peremű példány sorolható feltételesen ehhez a fajhoz szirmainak alakja és lefutása, póruspárai, pórusainak szerkezete és egyenletesen konkav alzata alapján, azért csak feltételesen, mert a hátsó perem, melynek alakja erre a fajra olyan jellemző, le van törve. Mindesetre a tágabb értelemben vett E. hemisphaericus alakkörhöz tartozik és a szűkebb érte- lemben vett hemisphaericus (16. p. 183. fig. 92.) és az E. barcinensis (16. fig. 94.) közé sorolható. Előbbinél laposabb és oválisabb. szirmai keskenyebbek, utóbbi laposabb és kerekebb. Oldalnézetben legjobban Schaffer nek az E. laurillardi fajról adott rajzával egyezik meg. (Schaffer 1. e. p. 189. fig. 2.) Nagyon jellemző a szemölcsözete, a mély gödröcskékben fekvő átfúrt bimbójú szemölcsökkel, melyek között sűrű és finom szemcsézettség van. Ez a faj Laube szerint (11. p. 67.) a mélyebb lajtamész szintekben fordul elő, Schaffer Eggenburgból említi. Lelőhely: Mecsek jánosi Öreghegyi kőbánya. H — ? Sz 3= 70 mm M = 28 mm 146 Irodalom. 1. Airaghi: Eckinidi miocenici della Sardegna. — Atti Soc. Ital. di Sci. Nat. Mus. Civico in Milano. 44. 1905. 2. Bazin: Eehinides du Miocéné nioyen de la Bretagne. — Bull. Soc. Geol. de Francé, sér. 2. T. XII. 1884. 3. Ca peder: Fibularidi dél miocéné medio di S. Gavino. • — Bol. Són. Geol. Ital. 25. 1906. 4. Checchia-Rispoli: Gli Eeliinidi viventi e fossili della Sicilia. Parte VI. Paleontographia italica 23. 1917, 5. C o 1 1 e a u — P erő n — G authier: Eehinides íossiles de l’Algerie. f'asc. X. 1891. 6. De sor: Synopsis des Eehinides fossiles. 1858. 7. Grateloup: Mémoire de géo-zoologie sur les oursins fossiles. — Actes Soc. Linnéenne de Bordeaux VIII. 1836. 8. Lambert: Eehinides fossiles des terrains mioceniques de la Sardaigne. — Mém. Soc. Pál. Suisse 34. 1907. 9. Lambert: Eehinides des faluns de la Touraine. - La Feuille des Jeunes Naturálist eis No. 448. 1908. 10. Lambert: Deseription des Eehinides des terrains néogénes du bassiu du Ellőne. — Mém. Soc. Pál. Suisse 38. 1912. 11. La n be: Die Echinoiden des Österreicliisch-ungarischen oberen Tertarablagerungen. — Abhandlungen dér K. K. Geol. R. A. V. 1871—73. 12. Mortensen: Monograph of the Echinoidea III. 2. 1943. 13. Pomel: Paléontologie ou deseription des animaux fossiles de l’Algerie 1887. 14. Eoemer: Geologie von Obersehlesien. 1870. 15. Strausz: Das Mediterrán des Mecsekgebirges. — Geol. Pál. Abhandlungen 19. H. 5. 1928. 16. V a d ász: Magyarország mediterrán tüskebőrűi. — Geol Hung. I. fasc. 2. Fenti jegyzékben csak a szövegben előforduló irodalomra szorítkoztam. T ábl amagyarázó. I. Fig. láb. Arbacina monilis Desrn. Fig. 2a. Fibularia püsilla Miiller. Fig. 3a. Fibularia pusilla Miiller. Fig. 4a. Fibularia pseudopusilla Colt. Fig. 5a. Fibularia lecointreae Lambert. Fig. 6. Hypsoclypus egregvensis n. sp. Fig. 7. Echinolampas laurillardi Agassiz-D. sor. II. Fig. la. Hypsoclypus agregyensis n. sp. alzat és jobb hátsó páros szirom. Fig. 2a. Fibularia Stella ta Capeder. 147 MopcKMe emu M3 MkioueHOBbix oTnoweHHM rop Ménén (BeHrpMH). K ji ií 3 a ó e t a (' o p e h n. B ceBepnofl Marni rop Ménén a őmjoi hümachh b ropTone cjieayiomne it>op.\ibi MOpcKiix eaceB : Arbacina monilis Desmarest, Fibularia pusilla Müller, Fibularia pseudopusilla Cotteau, Fibularia lecointreae Lambert, Fibularia stellata Capeder. Hypsoelypus subpentagonalis Gregory, Echinolampas laurillardi Agaessiz, Hypsoelypus egregyensis n. sp. üaimbip 9Toro noBoro Bírna KOHiiHecKiiíí CBepxy, iíjiockhíí CHH-ay. A.vióy- jmkph ne ojpinaKoro b uiMpnne. riopbi TaKJfce HeoAHHaicoBbie. Oneim xapaKTepHO Ami onpe.iejienníi (popM SToro poAa, nponopipiH miipiiHbi a\iőyJiHKpbi k AJiHHe naHubipn. 9xy nponopuiuo BbipaiKaa b npopeiiTax, mm Ha.'ibiBaeii aMÓyjiíTKpaJibUbiM HHAeKceM. Bee 3Tii (JiopMM He bhijju onncaHH ao ciix nop na MeneKa. Bhabi Fibu- laria pseudopusilla Cotteau h Fibularia lecointreae Lambert noBbie AJIH TeppHTOpHH Beurpiin. Notes sur quelques Ecliinides (les gistes tortoniennes de la montagne Mecsek (Hongrie) Por Erzsébet Szörényi. Dans la faciés littorale de la série du ealcaire de la Leitha de ]a m on t agn e Mecsek Septentrionale, se t rou vént les espéees suivantes: Arbacina monilis Desmarest eí la főnné correspoudante au type de Désor et le type plus piát de Bazin. (Pl. 1. fig. láb.) Fibularia pusilla Müller, un développement plus piát et rond et autre plus a Hongé. (Pl. I. fig. 2—3.) Fibularia pseudopusilla Cotteau íorme identique a l'exemplaire décrit pár Lambert. (Pl. I. fig. 4a.) Fibularia lecointreae , plus petite que l’exemplaire de type d’origine d’Indre-Loire. (Pl. 1. fig. 5a.) Fibularia stellata. (P. II. fig. 2a.) Hypsoelypus egregyensis n. sp. Une forme grande, ronde, a bord mince. Sa íace superierure est eonique, cblique semblablement á l’espéce Conoclypeus plagiosomus Laube (11. p. 67. pl. fig. 19. fig. 3.) dönt elle difiére pár la forme de són póriproete et la rotondité de són ambitus. Sa- face inférieure eist plate. et, autour du péristome exoentrique en arriére, ooncave. Le® ambulacres ne sont pás óga lement la-rges. C’est la paire posterieure qui est la plus lángé. Les pores des paires de poros sont inégaux, non oonjugués. La proportion de la largeur des pétales a l'axe longitudinal du test est caractéristique de la délimitation spécifique de genre Hypsoclypus, són pourcentage est eonstant das les liinites d'une mérne espéce. Le ehiffre exprimant cette proportion s’appelle index ambulacral. Qnant á l’extension géographique du genre Hypsoclypus, aux endroits méridionaux de la Tethys, vivent les espéces a pétales plus larges que dans les régions situées plus vers le Nord. Hypsoclypus subpentagonalis Gregory' existe dans le 1 développement décrit pár Vadász. Les représentants de cette espéce, vivant dans les couches sableuses sont beaucoup moins grancls et plus fragiles que les exemplaires d’origine de cal- caire leithanien. (Pl. I. fig. 6., Pl. II. fig. 1.) Echinolaw pás laurillardi Agássiz. (P. I. fig. 7.) Des búit espéces décrites, il y a une qui est nouvelle. Fibularia pseudopusilla et Fibularia lecointreae Lambert sont nouvelles en Hongrie, et. exceptée la Fibularia pusilLa, tontes sont nouvelles dans la montagne Mecsek. „A terv végrehajtása azokat igazolta, akik tántorítkatatla- nul bíztak felszabadult dolgozó népünk teremtő erejében. A tervvégrehajtás sikerének egyik fő összetevője, hogy mara- déktalanul megkaptuk hozzá felszabadítónk és nagy segítőnk, a Szovjetunió teljes segítségét.*4 Rákosi Szörényi: Miocén — Echinidák. Földtani Közlőn.'/ 1950. /. tábla. Saöréuyi: Mioeón — Echinidák. Földtani Közlöny 1950. II tábla. ®¥;v í * ?v ' fflfíS fe ^ J ££ VitMK f .... ^ :'I V-’aS'VfTCiv í ^ v- • W r\ ■<:-. ■ *^Wí?lJikM /O ■ rjidSS 9 ü *$£ ÖafjS í A . h t^jW v / 1; ShBMNV fáWiSmím Főt. üőmö/f A magyaregregyi lajtamészkőfeltárások sztratigrafiai viszonyairól IF.T. NŐSZ KV ,1'KNfi A Magyaregregy környéki la j t a mászkő-ko m p 1 ex u mban igen változatos a rétegsor. A durva, sokszor több tonnás höm- pölytartalmú, durva, kavicsos konglomerátumtól a finom- szemű, glaukonittartalmú meszes márgákon át a fínomszemű meszes sárga homokkőig a legkülönbözőbb kőzetfajták tartoznak bele. Legjellemzőbb azonban a legtöbbre az, hogy összetételükben sok a szerves állati héjrészekből keletkezett tör- melékanyag, ami a hozzákeveredett hordalék és hullámverés által létrehozott, feldolgozott parti kőzetanyag mennyiségétől függően hozza létre a nagy változatosságéi rétegcsoport eltérő- fajtáit. Ennek megfelelően a bennük található állattársaság is rendkívül nagy eltéréseket mutat. A nyugodtabb s a hullámveréstől mentes helyeken keletke- zett már gás üledékekben találjuk itt az előbbi közleményben feldolgozott Echinoida társaságot. Szörényi dolgozatában előforduló fajok nagyrészt a Magyaregregy községből K.-re fekvő, úgynevezett Csigadiilő- ben a gerincűt közelében lévő szőlő frissen bevágott mesgye partjából zöld tufa és az azt fedő laza bryozoumos márgából kerül- tek elő. Ezek a rétegek az ott mintegy 90 m vastagságot elérő, lajtamészkőöszlet alsóbb részét alkotják. Itt főleg zöld tufában elég nagy egyedszámmal fordulnak el az Echinidák. A Ligettetőre vezető kocsiút és az attól Ny-ra lévő szőlő- ben feltárt laza fehérésszürke bryozoumos márgából már jóval kevesebb tüskebőrűt gyűjt hettünk. E rétegsor helyzetileg előb- binek a folytatása és szintén a lajtamészkő alsó részébe esik. A Magyaregregytől Ny-ra, Vaszar felé húzódó Leánykői árok K-i oldalvölgy rendszere főágából, laza fehéressárga mész- márgás rétegből került elő a legnagyobb fajszámú fauna- társaság. Hasonló rétegből való ennek az árokrendszernek É — K-i főoldalágából az Arbacinci monilis Desm. faj. A Hypsoclypus subpent agonaüs Gregory- faji az előbbi oldalárokrendszer szétágazása előtt a főágban feltárt kvarcos, tufás márgából került elő. A Hypsoclypus egregyensis n. sp. a Leánykői ároknak a Nagyerdőhegy háromszögelési pontja felé vivő ágában, zöldes- fehér, fínomszemű márgából került elő, nagytermetű duplatek- 150 nős Ostreák társaságában. Itt a közeli vető miatt a réteg 'hely- zetét nem lehetett a rétegsorban rögzíteni. A schlierszerű szürke tufás agyagból, szintén a Leánykő- árokhól, Schizaster- fajck kerültek elő. többnyire erősen defor- málódva és kőbeleik formájában, úgy hogy közelebbi meghatá- rozásuk nem volt lehetséges. A Me esek j á no s i - Ö r egh eg y kőfejtőjéből előkerült Echino- iampas laurillardi a 1 aj tam é s zk öcs op or t alsó részében elő- bukkanó pados, kemény bryozoumos mészkőpadból való. A lajtamészkőcsoport a leánykői árokrendszerben jóval nagyobb vastagságú, s sokkal változatosabb, mint a Csiga és környéki előbukikanáiaokbain. Rétegvastagságban a durva- kavicsos padok s lencsék többször is ismétlődnek s néhol hosszú szakaszokban teljesen kövület mentesek is. A sok apróbb, nagyobb vető miatt e sorozat látszólagos vastagsága annyira nagynak adódna (300 — 400 m), hogy azt nem lehet a többi elő- fordulással összhangba hozni. „Az elmúlt esztendő folyamán a termelőszövetkezeti csopor- tok úttörő munkája megmutatta a szövetkezeti termelés fölé- nyét és ezzel rést ütött a régi 'előítéleteken-44 Rákosi Adatok a palócföldi oligocén rétegtanához1 J A S K 0 S A X n () R A palócföldi oligocén slir többszáz méter vastag, igen egy- hangú képződmény. Általános szabályként a rétegsorban fel- felé haladva fokozatosan homokosabbá váló üledékek mutat- koznak. A térképezésnél a fokozatos átmenet miatt ilyen kőzet- tani jelleg alapján a rétegek elkülönítése nem lehetséges, mert ez nem mindenütt egyidejű. Mikroifaunisztikai szétkii tömítésük hosszadalmas laboratóriumi vizsgálatot igényel, ezért elszige- telt pontokon végzett tektonikai vagy faunisztikai észlelések eredményei csak feltételesen kapcsolhatók össze. A térképezés- nél egyes feltűnően jellegzetes kőzetpadok nyomozása gyors azonosításra alkalmas módszernek bizonyult. A palóeföldi oli- gceén összlet mélyebb szentjeiben vannak eruptív tufarétegek, ezek azonban legtöbbször, így Ózd környékén is, nem láthatók a felszínen. A glaukonitos homokkő alsó határa alatt 150 m-ret, mintegy 1 m vastag sárga limenites réteg van, amely lölött általában homokos márga, alatta pedig agyagos kifejlődés az uralkodó és így a két képződmény határának teikinthető. Ez a réteg erősen vasas és meszes fínomszemű iszap, amelyet Ózd környékén sok helyen a parasztházak falának színezésére és földes padlók ta pasztájára használnak. A csillámos agyag és homokos agyagmárga mállóit felszíni része a naptól kiszárítva piszkos fehérszínű, ez a határréteg száraz állapotban élénk okkersárga színű és a kopár hegy Lejtőkön messziről is szembe- tűnő csíkként mutatkozik. Általában keményebb anyaga a fel- színem kiemelkedő terepformákat alkot. E határréteg alatt, 20 m-rel mélyebben, már a csillámos agyagban, egy hasonló sárga- színű. fél m vastag réteg húzódik, mely mészmárgalencsék sorából áll. Xélia — ritkán — a mészmárga elmarad és helyette a sárga iszapréteg duplázódik meg. 8 — 4° lejtésű és még ennél kisebb rétegdőlések esetében fennforog annak a veszélye, hogy a laza agyagrétegeknek már csekély megsu vadasa, vagy a réteglap hullámossága a valóságtól eltérő eredményt adhat. Ezért a dőlésmérések mellett e rétegek kibúvásának követése jó szolgálatot tesz a hegyszerkezet nyomozásában. Ez a sárga iszapréteg és mészinárgaréteg Bánréve, Ózd, Hangé ay, Susa és Borsódszentgyörgy környékén mindenütt a rétegsor ugyanazon szintjében mutatkozik. Szent domonkos kör- nyékén is megtaláltam ezt a sárga iszapréteget. Itt az első mészmárgaréteg hiányzik, helyette azonban egy másik vezér- szint van kifejlődve: a Szentes által Fedémesről már rég eb - 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társukat 1949 március 2-án tartott ■ za kiilt són. 152 ben ismertetett kagylóinorzsalékos homokkő. Ez a homokkő Feclémesen keresztül egészen Kisfüzesig összefüggő vonulatban követhető. A réteg követésében nagy segítségemre volt Schré- ternek 1936. évben készített térképe, mely a homokkő egyes kibúvásait már feltüntette. Nagybátony körül is sikerült a régi mélyfúrás helyétől északra, a Osievicés- völgy ben, továbbá Alsó- lengyelend-puszta környékén is megtalálnom a fentebb emlí- tett sárga földfestékréteget. Sóshartyántól Ény-ra, Felsőlapásd és Kislapásd-pusztáknál kuesztát alkot ez a réteg. Sem Sós- hartyánban, sem Nagybátonyban nem olyan jól fejlett ez a szint, mint Fedémes és Ózd környékén. Bánrévétől Ózd, Sóshartyán, Bükkszéken át egészen Nagy- bátcnyig követhetjük több mint 10.000 knr-nyi területen a rétegsor ugyanazon szintjében ezen sárga földfesték, ill. mész- márga- és homokkőpadokat, tehát kétségtelen, hogy általános, nagy területen érvényesült üledékképződési jelenség. A fedé- mesi kagylóhéjtörmelékes homokkő sekély vízben, erős hullám- verés által összemorzsolt kövületanyaga rövid idejű erősebb abrázióra utal. A sárga iszapréteg tengeri jellegét foramini- l'erák és spatangida-tüskék igazolják. A foraminiferák Maj- zon László szerint felső oligocénre utalnak. Ózdtól északra az Uraji országút melletti feltárásból Dentalina filiformis Orb., Textularia carinaia Orb., Non ion is communis Orb., Uvigerina pygmaea Orb., Sphaeroidina bulloides Orb., Clavulina commu- nis Orb., Marginulina sp., Truncatulina dutemplei Orb-, Pulle- nia sphaeroides Orb.. Rotalia soldanii Orb., Polymorphina sp., BamuHna sp., Robulina sp., Sptangida- tüske került elő. Sós- hartyántól 1 km-re Felsőlapád-puszta fölötti domboldalról Truncatulina dutemplei Orb., Truncatidina ungeriana Orb., Glandulina laevigata Orb., Globigerina bidloides Orb., Boli- vina punctata Orb., Marginidina- töredék, Sphaeroidina bulloi- des Orb., Bulimin a elongata Orb., Textularia carinaia Orb., Globobulimina pacifica Cushm., Plectofrondicularia semicos- tata Neug., Dentalina filiformis Orb., Cyclamina cancellata Brady, Robulina crepidula Ficht.-MolL, Spatangida- tüske mutatkozott. A sárga iszapréteget Szebényi Lajosné Atterberg módszer- rel szétkülönítette és a következő eredményeket kapta súly- százalékban kifejezve: Nedvesség légszáraz állapotban . . . 0.002 mimnél kisebb szemese (agyag) . 0.002 — 0.02 mm közötti szemcse (iszap) 0.02 — 0.2 mm közötti szemese (finom homok) 0.2 mrn-nél nagyobb szemcse (durva homok) . . . CACO3 (szénsavfejlődésből meghatá- rozva * I. II. III. 111 i 11 t a 1.27 1.03 1.32 3.95 3.52 4,15 30.27 31.76 44.81 49.30 31.13 38.26 14.98 31.46 10.37 46.0 44.1 46.0 153 154 Sóshartyán ózd és Hangony Fedémes és Tafnalelesz Bükkszék Glaukonitos homokkő 400 m Glaukonitos homokkő 400 m Glaukonitos homokkő 400 m Márgás homokkő 30 m " Márgás homokkő 30 m Homokos agyagmárga 100 m Homokos agyagmá rga lkü m Homokos agyagmárga 100 m Sárga iszap, márga- konkréciók 1—1 m Sárga iszap és mészmáiga- konkréciók 1 — 1 m Lumasellás homokkő és sárga iszap 1—10 m Sárga okkeres márga 1 m, homokkő 5 — 10 m Csillámos agyag 150 m Csillámos agyag 150 in Csillámos, homokos agyag 150 m Foraminiferás agyag és márga 150 m Agyag tní'a- rétegekkel t Andezittufa a Haraszt- gödörben 1—2 m Andezittufa a Gyöngyvirág- tetőn 5 — 10 m ? 9 9 Foraminiferás agyag, kőolaj- tartalmié tufa- rétegekkel lithotham- niumos mészkő 1. Id. No3zky Jenő: Mátra-hegység geomorfológiája. 1926.19.0. 2. Schréter Zoltán: Bükkszék környék ének földtani viszonyai. Évi Jelentés 1936 — 37-ről. Az I. sz. minta Fedémes és Bükkszék közötti ‘275.0 magas- sági ponttól 400 m-re délre, a II. sz. minta a bolycfkíi Szállás- tető északi oldaláról, a III. sz. minta Ózdtól északra az uraji országéit melletti előfordulásból való. Megjegyzendő, liogy a II. sz. mintában mészkőn kréciócsikák, a III. sz. mintában pedig csillám tör melók adta a niagyszemcsék zömét. A szemcsenagy- sáig alapján az I. és II. minta anyaga iszapos homok, a Ili. sz. minta anyaga homokos iszapnak minősíthető. A vizsgálati eredmények feltűnő megegyezése kétségtelenné teszi azonos iiledékj el légii két, bár a mintáik egymástól távolfekvő helyek- ről származnak. A sárga iszapos réteg azonban nem minden üt t e.gé.sz egyforma, hanem megváltozik az azt bezáró, róteg- cíoport fáeiesváltozásához igazodva. Már id. Noszky Jenő is megfigyelte, hegy: „A kiseelli agyag fáéi esőhez hasonló kép- ződmények átmennek a homokos, ill. homokkő betelepülések kel átjárt féleségekbe, melyek már inkább a felső oligoeén agyag- márgáinak felelnek meg.' Talán lehetséges ilyen alapon az is, hogy Schréter bükkszék térképének- színkulcsában 9. számmal jelzett agyag egykorú képződmény a színkulcsban 11. számmal jelölt agyaggal és hogy ugyanúgy megegyező korúak a szín- kulcsban S. és 10. számmal jelölt homokkőpadok is. Ez esetben nem egymás fölé települő, hanem váltós vetődéssel megismét- lődő, ugyanazon korú, de. nyugat felé homokosabbá váló réte- gekről volna szó. Lehetséges talán az is, hegy a bükkszék i tér- kép színkulcsában 12. számmal jelölt andezittufával egykorú a pétervásári harasztgödörben és a Kisfüzestől északnyugatra levő szőlőhegyen előforduló vulkáni tufaréteg is. Ezen lehető- ség eldöntése még további részletes vizsgálatra szorul. A mel- lékelt szelvényrajz és összehasonlító táblázat ezen feltevést szemlélteti. flaHHbie k CTpaTMrpac})MM omirogeHa b ceBepHOií nácin BempHM. ni. /i in ko CfiiiTa ckiíirouenoBi.ix iuiacTOB b ceBermofi mhcth BeHrpim BBJiaeT a muih,- HOi-Tbw go 1500 — 2000 MeTpOB. Oaa cogepwaeT miHH, necaaauKH, h fiecHaum c-Tbie r.jiHHH. Abtoj) Hatnéji apecb xapaKTepiibiii MapKHpyiom,Hfl ropii30HT. 9tot ropHaOHT coctoht H3 ,,-iiy Maureji“=oro necaaaaKa, vreprejia a By-JiKaHHaecKoro Ty(pa. Oh pacnpocipaHöH na öojibuieii oöiacTH h nosTO.uy oaenb npiiropHO gjia irwjienoBaHiiíi reoiorHMPPKoro npopHiía 9toíí TeppiixopHU. * Daten zűr Stratigraphie des Oligozans irn „Palóc-Lande“ in Nordungarn. Von Sándor Jankó ^ I)er in Nordungarn sehr verbreitete oligozáne Schlier Löt eine mehrere Hundert Meter mádhtige sehr einförmige Ablagerung. Es gelang dem Autor darin limonitischen Sehlamm. Kalkmergel- konkretionen und Lumachellen-Sandsteinbánke zu finden. Sie gébén beim geologischen Kartieren gut verwertbare Leithorizonte ab. Die erwáhnten Gesibeánisbarke komimon in einiem Gebiet von rnehr als .10.000 km- überall in demselben Horizont dér Schichten- folge vor und diirfen deshalb iáik Zeug'en allgemeiner, auf grossem Gebiete auftretender besonderer Sedimentationsverháltnisse gewertet werden. Újabb adatok Rudabánya ásványainak ismeretéhez' TOKODY LÁSZL Ó Rudabánya (Borsod m.) vasérc-telepeivel mind föld-, mind teleptani szempontból több szerző foglalkozott. (Ma. dér - spac h L., Koch A., Hahn K., P á 1 f y M., Schmidt S.) A vasércekkel együtt számos ásvány fordul elő. Ezek ásvány-, illetve kristálytani sajátságairól — meglepő módon — 1924-ig semmi adatunk nem volt. Ez évben jelent meg Ruda- bánya ásványai egy részének kristálytani tulajdonságait ismer- tető dolgozatom (13.). Ezt követőleg több közlemény foglalkozott Rudabánya ásványaival (1., 3., 4., 7., 8.). 1947 augusztus havában Ruidaibányán a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány-Kőzett árának ásványokat gyűjtöttem. A gyűj- tés anyagának vizsgálata alapján Rudabánya ásványaira vonat- kozólag néhány újabb adatot közölhetek. Termésréz. __ A rudabányai termésréz igen változatos alakban fordult és fordul elő. Első kristálytani leírásom (13.) szerint a termésréz kristá- lyainak megjelenési alakja igen érdekes. A {210} — tetrakisz- hexaéder lapjai úgy fejlődtek ki az egyik trigonális tengely körül, hogy a kristályok hatszöges bipiramis. illetve szkaleno- éder alakját látszottak felöltem. Koch S. (4.) a Lónyay-bányából „az egyik tengely irányá- ban megnyúlt oktacderes vázkristályök“ at, az Andrássy I. bányamezőből „finom szálas, oktaeder-lapok irányában sagenit- szerűleg rácsos termésréz“-et és közelebbről meg nem jelölt bányából „25 — 30 cm hosszú ágas-bogas, torzult kristályok„fel- építette lemezes halmazokban vagy finom szálas... nemez- szerft“ termésrezet írt le. 1947-ben az Andrássy I. bányamező 1. szintjének ti. n. „anke- rit-sor“-án eszközölt robbantás egy üreget tárt fel és ebből ter- més réz, kuprit, malachit és kaiéit kristályait gyűjtöttem. A termésréz most is nagy változatosságot árult el. Előfor- dult ágas-bogas, leveles vagy mohaszerű halmazokban. E dara- bok felületét általában malachit és kevés víztiszta kaiéit vonja be. A rudabányai termésréznek e gyakori megjelenési módjától eltérnek a hengeres, gömb végű termósrézrudak, és gömbös- vésés tömegek. Felületük mindig oxidálódott. Az átalakulás nagyobb méreteket is ölthet, nemcsak a felületre, de mélyebbre is terjed: a rudak és gömbök termésrézmagját kuprit veszi 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1949 május 18-án tarrott szakülésén. 157 körül, ez viszont malachittá változott; 'hasonlóan Kertai-tól (3.) leírt háromzónás kuprit-kristályokhoz. Teljes átalakulás példáit is látjuk: a termésréz helyét kuprit illetve malachit fog- lalta el. A termésréz és malachit olykor érdekes és szép alakzatok- ban található. Az egyik példányon selyemfényű, finom malaehittűk 39, illetve 30 mm nagy elliptikus fészket alkotnak és ennek közepén foglalnak helyet a 3—10 mm-es termésréz- gömibök. Különösebb figyelmet érdemel az a^ darab, melynek limo- nitalapzatára 8 nagyobb és több kisebb termésrézrúd települt. A legnagyobb rudak hossza és vastagsága: 50:2, 60:2.5, 41:4, 60:3, 55:5, 42:1.5, 38:9 és 34:4 mm (III. tábla, 1. ábra). Szabadon álló végüket ritkán határolja kristálylap. A rudak hatszöges prizmáknak látszanak; keresztmetszetük hatszög. A lapok indexe goniométeres méréssel a különböző bevonatoktól eredő homályosság miatt nem határozható meg. A „hatszöges priz- mák“ kristálytanilag mint egyszerű kristályok és mint kom- binációk különbözőképpen értelmezhetők. Egyszerű kristály lelhetne az olyan rombtizenkettős, amely az egyik háromértékű tengely irányában nyúlt meg és e trigir övtengelye a szereplő lapoknak (1. ábra). Ekkor a termésrézrúd valóban „hatszöges prizma", mert a fellépő lapok közti szög 60°. A tetőző-lap a trigirre merőleges oktaéder-lap, ami — természe- tesen — a szereplő rombtizenkettős-lapokra is merőleges. Kombinációnak tekintve a rudakat, többfélp megoldás lehetséges. A lapok közti szög ekkor azonban mindig kisebb vagy nagyobb 60°-111} négy, az { 110} két lappal jelent meg. A kristály az övtengely- ként szereplő digir irányában nyúlt meg (3. ábra). (111): (llít = 1P9° 2816", (111): (011)— 35° 15'52". 2. ábra. c) Oktaéder és hexaéder kombinációja. Az {lll}-nek négy, az |l00}-nak két lapja van jelen. A kristály az övtengelyt kép- viselő digir irányában nyúlt meg (4. ábra). A kombináció az előbbihez hasonló, de mások a szögek. (111): (111) = 70° 3144 , (111): (100) = 54°44/08". d) Az előbbivel azonos kombináció, de a „hatszöges prizma41 tetőző lapja: a „bázis44 a rombtizenkettős egyik lapja (5. ábra). Ez a kombináció három formából {lll}, {100} és {lio} áll. (111): íllL =70® 31'44". (111) : (001) = 54° 44'0S”. (111) : (110) : (001) = 90". A „tetőző“-lap azonban lehet az oktaéder egyik latija is (6. ábra), ez azonban nem merőleges az előbbiekre. 159 Értelmezési lehet ősegünk tehát több van. Legvalószínűbb a trigir szerint megnyúlt, féllapszámmal kifejlődött rombtizen- kettős kristály (1. ábra). A rudaknak csak a belső része termésréz, a felülete átala- kult. Az átalakulás.-mértéke változó, néha csak vékony felületi rétegre szorítkozik, máskor a rúd egészére. Az átalakulási ter- mékek: covellin, kuprit és malachit. A covellin vékony hártyája fékét és indigókék bevonatokat alkot. Nagyobb mennyiségben szerepel a kuprit és malaokit. A rudak magja termésréz, ezt kuprit veszi körül, amire malaöhitréteg borul. A kuprit- malachitréteg vastagsága különböző. Egyik vagy másik rudat vagy csak a kuprit vagy csak a malachit burkolja. Az átalakulási termékeket helyenként sárgás limonitkéreg vonja be s ezen malaehittűk pamacsai vagy a színtelen kaiéit {0112^-kristályai ülnek. A rudak sárgásbarna-fekete limoniton foglalnak helyet. Ennek üregeiben kevés malachit és sok kaiéit fordul elő; a kai- éit a limonit felületén is bőségesen megjelenik. A malachit álta- lában vaskos, ritkábban pamaesos kifejlődésben mutatkozik. A színtelen kaiéit ] 0112/ -kristályai a rövidebb diagonális irá- nyában rostozottak; méretük 1 — 3 mm. Ha közvetlenül a malachitra települnek, színük halványzöldnek xűnik fel. Galenit. A galenit előfordulását Maderspach L. (6.) a Szlávy- és Divaldbányából, Pálfy M. (10., 11.) az Andrássy I. és Vil- 3‘ 160 mos-bányából, mégpedig mindkét bányatelep nyugati részé- ből említi, Tokody L. (13.) a bányamező közelebbi megjelölése nélkül ismerteti. Koch (4.) szerint az Andrássy I. és a Vilmos- bánya nyugati szélén a mészkőben kisebb tömzsöket alkotva, szemcsés kifejlődésben található. 1947-ben a galenit csak igen kis mennyiségben fordult elő a Barbara-tölcsértől keletre az Andrássy II. bánya délkeleti részén a szállító szinten. . Az élénk fémfénnyel csillogó galenit szürke, igen tömör kvarcosodott mészkőben 0.5 — 20 mm széles szalagokat, ereket alkotott vagy behintve jelent meg. A szalagokat vaskos fehér kvarc vagy helyenkint kaiéit választja el. A galenit ki'istá- lyokban nem fordult elő, mindig csak szemcsésen lépett fel; a szemcse-nagyság 0.5 — 1 mm. A galenit éremikroszkópi vizsgálatát dr. S z t r ó k a y Kálmán Imre egyetemi m. tanár úr volt szíves elvégezni. Eredményeit a következőkben foglalta össze. Érc-mikroszkóp alatt a galenit és a meddő változatos szöveti képe és mennyisége, aránya szembetűnő. A galenit szélesebb- keskenyebb csatornák, finom hintések és nagyobb szigetek alak- jában észlelhető. Körvonala és elhatárolása a meddő felé nagyon változatos és mindig az előretörés, a kiszorító jelleg benyomását 161 kelti. A nagyobb galenitszigetek belsejében és a szélek felé is, a felemésztett meddőrészek maradványai ismerhetők fel. Az érc belseje eléggé egynemű (homogén). A hasadás jellegzetes nyomai több helyen mutatkoznak. Etetéskor (Fackert -oldat) szövete igen finom szemcsézettséget árul el. A szemcsék belse- jében nagyon apró csillagalakú kristályom zak tűnnek fel és utalnak az ásvány gyors keletkezésére. A galenit néhány bournonit-, tűvasérc- és piritzárványt tar- talmaz. A bournonit a nagyobb galenitszigetek belsejében egyes szemekben vagy csoportosan figyelhető meg. Reflexikóképcs- s égé kb. a galenitéval egyezik; a reflexiós szín fehér, gyenge kékeszöld árnyalattól. Pleochroizmus levegőn igen gyenge, alig kivehető. Olajimmerzióban már jelentősebb: kékesfehér- zöldesfehér. Az anizotrópia levegőn gyengébb, olajban sokkal erőteljesebb. A színek nem élénkek. Olajimmerzióban nagyobb nagyítással rendkívül finom, parkettára emlékeztető ikerleme- zesség látható. E zárványokat étetéskor sem a salétromsav, sem a sósav, sem pedig a Fackert -oldat nem támadja meg. A felsorolt sajátságok alapján az érc csakis bournonit lehet. A kissé anomális anizotrópiája és a gyér, sokszor alig észre- vehető ikerelemezessége arra utal, hogy molekulája a normális- nál valamivel több ólmot tartalmaz. ábra 8. ábra 162 A bournonitnál sokkal ritkábban jelentkezik a tűvas érc; csakis a dúsakban érces mintákban fordul elő. Színe kékes- szürke. Csiszolási keménysége csak kissé nagyobb, mint a gale- nité. Reflexióképessége jelentősen kisebb a galenitnél; olaj- immerzióban erősen csökken és ugyanekkor a szemcsék belse- jében barnássárga vagy vörösbarna belsőreflexió figyelhető meg. Pleochroizmus még olajimmerzióban sem mutatkozik. Anizotrópiája igen szembetűnő, de jellegzetes színek nélkül. A szokásos reagenciák egyáltalában nem hatnak rá. A pirít a galenitben és a meddőben egyaránt mikroszkópi méretű szemcsék alakjában jelenik meg. "Körvonala határozat- lan; megjelenése sokszor gélszerű. Nem ritkán a galenit kiszo- rította, illetve felemésztette; mennyisége a galenithez viszo- nyítva elenyésző. A galenittel vegyesen meddő ásványként anglezit illeszke- dik be az anyakőzetbe. Határozatlan, lekerített szemcsék és füzé- rek, de az ércmentes részeken önálló szigetek alakjában is meg- jelenik. Reflexióképessége igen alacsony. -Színe szürke, Pleo- c'hroizmusa nincsen. A reagenciák nem támadják meg. Papp F. (7., 8.) ércmikroszkópi közleménye szerint a kal- citos meddő és a galenit határa nem éles, a kaiéit néha myr- mekitszerűen benyomul a galenitba. A galenitben pirít, kalko- pirit, szfalerit és tetraedrit zárványokat figyelt meg. Kuprit. Kert a i Gy. (3.) Rudabányáról a háromzónás réz-kuprit- malacliit-kristályokat vizsgálta. Koch S. (4.) az Andrássy II. bányából téglaércet és kuprit-kristályokat írt le. Az 1—40 mm nagy kristályok főalakja az {lll}, melyhez az {llö} és {lOO} járult. A Lónyay-bányából származó, egy mm-nél kisebb kris- tályokon az uralkodó {lll} mellett az alárendelt {10°} és JllO) alakot figyelte meg. Ugyanennek a bányának egy 2 mm nagy, oktaéderes típusú kristályán az {lll}, {lio}, \100{ és n(21l} for- mát állapította meg. A termésréz lelőhelyén, az Andrássy I. bánya 1. szintjén az ú. n. „ankerit-sor“-ból termésrézzel együtt két kisebb darab kuprit-stufa került elő. Világossága földes limonitra kb. egy cm vastag vaskos kup- rit, erre malachit és kaiéit települt. A malachit igen finom szálakat és kristályokat alkot. A malachit-rostok általában pamaesszerűen halmazokat alkot- tak. Az egyik keskeny hasadékban parányi, legfeljebb 0.25 mm nagy maladhi t-kr ist álykák csillogtak. A malachit eg-yik foltján víztiszta kaiéit igen apró >0112 1 kristálykái ültek. A termésréz teljes egészében kuprittá alakult, üregeiben szorosan egymáshoz nőtten élénk fényű kuprit-kristályok ragyognak. Az egyik darabról két nagyobb kristályt sikerült leválasztani. Az első kristály 5X5X2, a másik 4.75X2X2 mm nagy. A két kristály formái: c \00l} d {lio} * {50T0} p {lll} * {20T0} *F{l26} A csillaggal [*] jelzett három alak új. Kombinációk: I. kristály c'ooi}, {501-0), {so-l-o}*, d{ll0}, p{lll}, *F|l26{ — (7. ábra). II. kristály c |00l}, d{llO}, p{lll} — (8. ábra). Mindkét kristály főalakja a hexaéder (7. és 8. ábra). Nagy- ságban utána a d ! 110 } következik. Vele majdnem azonos méret- ben jelent meg a pjlllj. Míg a d{ll0} lapjai többé-kevésibbé egymással egyenlő nagyok, addig a p{lll) lapjainak mérete a különböző térnyoleadokbain az I. kristályon változó, a II. kris- tályon azonos. A c {001}, djlio}, pjlll} sima, tökéletes lapjai kitűnően tükröztek. Szögértéikeik : Mért Számíott c:d = (100): (110) = 44° 59' 45° :p = : (111) = 54° 44' 54° 44' 08" d:p = (110): (111) — 35° 17' 35° 15' 52" Az I. kristályon két vicinális forma: * { 50 - 1 • 0} és *{20-l-0} lépett fel. Mindkét líj kristályalak csak egy-egy keskeny csík- alakú lappal fejlődött ki. Tükrözésük kifogástalan. Számított és mért szögértékeik tökéletesen egyeznek. Mért Számított +A (50- 1 0): (100) = 1°09' 1°08'44" 0° 016" (2010): ' = 2°49' 2°52l0" 0°03'10" A rudabányai kuprit különös érdekessége az I. kristályon megfigyelt xíj giroéder: *F{l26). A kupritról eddig mindössze négy giroéder ismeretes, ezek kivétel nélkül jobb-formák:1 z {l0 -12 -13} = Gdt Atlas {678} Z { 689 } E{467} D{245} Az *F {l26} egyetlenegy, a többi alakhoz viszonyítva, kis lappal alakult ki. A lap felülete a [p:F] irányban erősen ros- tozott; felülete bizonyos mértékben lépcsőzetesnek mondható. Reflexe kettős, ezek közül az egyik igen éles, a másik halvány 1 R. Schroeder: Rcitkupi'ererz u. die plagied-riisdhe Hemiedrie. Centrailbl. f. Min. A. 1934. 353 — 358. W. Kleber — R. Schroeder: Über die morpho logisch e n u. struk- tureVjen Yerhaltnis.se des Kuprit. Neues Ja 0112} und dér untergeordiieten b(l0Í0}, unter den letzterem Kristallón wurden Zwillinge nach dér Basis beobaehtet. Dér Bary t tritt in zwei Generationen auf. In dér Grube Andrássy II korúmén auf Kaiéit — dér auf Limonit gelagert ist — - Barytrosetten vor. Die 5 — 10 mm grosse n Rosetten bestehen aus papierdünnen, we issen, stark, glanzenden Baryt- tafeln. Dieser Baryt ist jiinger als dér in dér Grube Andrássy I auftretende derbe Baryt und jünger als dér Kalzit. Irodalom — Schrifttum. 1. Brumm er E.: Barit és szitilpn őszi dérit Rudaibányáról. Kristallisierter Sehwersipat u. Stilpnosiderit aus Rudabánya. 'Föld- tani Közlöny. 68. 1938. 68 — 71. 2. Hahn K.: A , Borsodi Bányai áramlat41 vaskőbányászatá- nak monográfiája. Bányászati és Kohászati Lapok. 20. 1904. 579 — 592. - 3. K erikái Gy.: Rudabánya oxidációs zónájának új ásvá- nyai- Földtani Közlöny. 65 • 1935. 1—30. 4. Kod S.: Adatok Rudabányla oxidációs övének ásvá- nyaihoz. Matematikai és Természettudományi Értesítő. 58 ■ 1939. 868—879. 5. L. Maderspiach: Besehreibung d. Telekes-Ruda-- bányaer Eisensteinlagerstátten. Oesterr. Zeitschr. Berg- u. Hiit- tenw. 24- 1876. 72— 74. 6. Maderspach: L.: Magyarország Vasércf ekhelyie i . Buda pest 1880. 78—80. 7. F. Papp: Examen microscopique des minerais métölliques de Hong-rie. Bull. de la soc. franc, de min. 55. 1932. 93 — 99. 8. Papp F.: Ér cvizs gálatok bazlai előfordulásokon. Erz- mikroslkiopische Untersuchungen aus IJngarn. Földtani Közlöny. 63. 1933. 8—11. 9. Papp K.: A Magyar Birodalom vasérc- és kőszénkészlete, Budapest. 1915. 239- 10. Pálffy M.: A Ruidáibányai hegység geológiai viszonyai és vasérctelepei. Magyar Földtani Intézet Évkönyve. 26. 2. füzet 1924. 1—24. 11. M. Pálfy: Geologie u. EisenerzHagerstatten des Gebir- ges von Rudaiblánya. Matt. aus d. Jahrbvtch d. Ung. Geol. Anst. 26. 1929. 159—191. 12. Schmidt S-: Felső-Borsod vasérefekhelyei. Földtani Értesítő. 2. 1881. 105—106. 13. L. Tokody: Mineralien von Rudabánya. Zeitschr. f. Krist. 60. 1924. 314—322. Adatok a bükkhegységi diabáz ismertetéséhez SZENTPÉTEBY Z S I G M 0 X I) A Bükkihegység É-i részén, Diósgyőr, Hámor, Üjhuta vidé- kén nagyterjedelmű poríirit (triászkori) terület van, melynek Ny-i szélén diabáz bukkan élő. A sávonként megjelenő diabáz az eruptív terület legfiatalabb képződménye, lávája és tulaja a po rf ir tömegek felső részére telepedett. A diabáz a porfirittel és triászmészkővel együttesen, a triász után gyúródott földtani egység. A diabáz viszonya a triái\zmészkőhöz nagyon különböző következtetésekre ad alkalmat. Vannak helyek, ahol a rétegek- ben váltakozik a mészkő a diabázzal, másihelyen a dliaibáz érint- kezési hatást gyakorol a mészkőre. Lehetséges, hogy a mész- kövek képződése vége felé tört fel a diabáz. A Szinvaszoros déli végén, a Kiskút-, Kerek- és Ivisdél- h egyek diabázelőíordulásai nagyjában NyÉNy — KDK-i irány- ban, tehát az összes képződmények csapásirányában húzódnak: az összepréselt lávapadck és tufarétegek 42°— 66° alatt dőlnek DDNy (200° — 230°) felé. A helyzet nagyjában megfelel a diabázt mindkét oldalról határoló triászmészkövek újab'bi palásságával, ami a' régi palásságtól: NyDNy — KÉK. nagyon eltér. A diiabáz- zal az ÉK-i és DNy-i részen érintkező porfirittuifa településével ez az újabbi palásság jól megegyezik. Az előfordulást a Szinvapatak két részre osztja. A DK-i rész a Kisdél- és a Kerekhegyek érintkezésénél, a Száruzvölgy mentén húzódik a Kerekárokig, több mint egy kilométer hosz- szúságban. Az ÉNy-i részt a Kiskúfhegyen felfelé, a gerinc irá- nyában 82 m, nyugati részén csak 41 m hosszúságban tudtam nyomozni. DNy-ra, a Lusta-, a Hollós- és Szárazszinva völgyek találko- zásánál szintén kis diabázelőfordulás van. Jól feltárt az erupti- vum a Hollósvölgy és az új hu fai út között lévő sziklatömegben, a fővölgyben, a régi kőtörő helyén. Az újhutaúttól, a Szinvafor- rás feíé sötétszínű breccsiás, kvarcos mészkő következik, majd éékony, meszes diabáztufarétegek láthatók a kvarc it teléres mészkőben. Schréter csak szűkszavú jelentésiben emlékezik meg ezekről az eruptivumokról, melyeknek részletes vizsgálata nélkülözhe- tetlen az egész hegység megismeréséhez. A préselt eruptivumo- kat sokkal idősebbeknek tartják a triászmészköveknél pedig egyesek egyidősek, sőt részben fiatalabbak lehetnek. 1()‘» A legnagyobb diábázíeltárás a. Kisdél- és Kerekhegyek közötti szüli völgy, ahol a diabáz helyzetébe, változatosságába és a diabáz- és mészkőérintkezésbe bepillantást nyerünk. A patak medrének több mint felét (616 m) diabáz tufába vágta be, mely a legfelső részen salakos. Helyenként tömeges diabáz mutatkozik, tekintélyes sziklafalakban. Ezek a diabázfajták nagyjában egyeznek a Kisdél-fokán, a Szinvaforrással szemben levő diabázszakasz kőzeteivel. A mészkőérintkezésen breccsiássá válik a dliabáz. Különö- sen sok mészkő-, szarukőzárvány a 285 m, 448 im útszakaszokon. A Szárazvölgy torkolatánál jellegzetes mészszilikátszarukő és epidozit jelöli a határt. Sok helyen az elmeszesedő diabáztufa is tartalmaz lencseszerű mészkőzárványokat. Feljebb, 345 rn-nél a sötétszürke és fekete triászmészkőrétegek váltakoznak a meszes diabáztufával. A kvarcát- és a finom aplittelérek a diabáztufá- kat is átjárják. A diabáz fajták megtartása általában jobb, mint a szomszé- dos porfiriteké, habár a porfiritekkel egységes testnek mutat- koznak és a szélek felé váltakoznak is azokkal. A diabázfajták közül csak egyes tufarétegek vannak erősen összepréselve, míg tömeges diabázok kevéssé mutatják a préselés (hatásait. A dia- báztufák nagyrészben palássá vagy levelessé váltak és hasonlí- tanak a porfirittufákoz. A dinamikai hatás általános, de nem olyen erős és változatos, mint a porfiriteknél. A vegyi elváltozás tekintetében szintén van különbség a diabáz és a szomszédos porfirit között. A porfiritnél az általános elváltozás szericitesedés és kvarcosodás, az elmeszesedés, epido- tosodás, csak helyi jelentőségű. Az elváltozás a földpátokat kevésbbó érintette, mint a femikus szilikátásványokat. A földpá- tok között sok üde maradt, míg a femikus ásványok csaknem kivétel nélkül elváltoztak. Ezzel ellentétben a diabáz femikus szilikátásványai a tömeges fajtákban, sőt a tufában is üdén megmaradtak, a földpát azonban helyenként valamivel mállot- tabb, mint a porfiritben, sokhelyütt teljesen elváltozott. A maii- tok uralkodó elváltozás! módja a elhibáznál a kloritosodás, elme- szesedés és agyagosodás. A íöldpátok szericitesedése nem álta- lános, míg az epidotképződés helyenként igen erős, a kvarc cso- dás, kilúgozódás kisebb mértékű és ritkább, mint a porfiritek- nék Az alapanyag klorittá változott epidotkiválás -mellett. Ahol a kvarcosodás erősebb, ott az elmeszesedés csekélyebb mértékű, ami a kalcitreliktumok alapján utólagosnak látszik, a kovasav eltoló hatására vezethető vissza. Igen fontos elváltozási mód a diabázoknál az amfibolosodás (aktinolit-. tremolit-, urálit -kép- ződés). Más elváltoztató hatások történtek tehát a diabázoknál, ami a különböző korra utalhat. A diabáztufák sokkal erősebben mutatják a dinamikai, valamint ezzel összekötött, vagy független vegyi elváltoztató hatásokat (Szárazvölgyben). DIABÁZFAJTÁK: Uralkodik a diabázporfirit, főleg a dia- bázcs (spilites) alapanyagú. Nem porfiros szpilit ritkaság, pl a hollóslápai előfordulás. A szpilitporfiritek jiagyon sűrítek. Közöt- tük nagydbbszemű, az ofitoslhoz. közelálló ofitporfirit is van. Ritka az cfit. Itt meg kell különböztetnünk savanyúbb és házi- 170 sosabb típust is, bár a normális típus uralkodik túlnyomóan Lávapadokban váltakoznak a Kisdélfok sziklatöanegében, vala- mint Kiskxíthegy diabázában is. Diabázporfirit-niandulakő több helyütt előfordul. A diabázfajtáknak egymáshoz viszonyított helyzetére, az előfordulások mai, összegyűrt, összeszakadozott és részben elta- kart állapotban, biztos következtetéseket vonni . alig lehet. A megfigyelhető részletek alapján mégis úgy túnik fel, hogy az előfordulások egymással váltakozó láva- és tufarétegekből épültek fel. A salakos, mandulaköves részek a lávapadoknak DXy-i oldalán vannak. A diabázt átszelő kivarcit- és aplit-telé- rek későbbi származásúak, hiszen már elváltozott diabáz része- ket zárnak magukba. KÜLSŐ MEGJELENÉS: A tömeges diabázok, kevés kivé- tellel, palás szerkezetűek. A palásság síkja egybeesik az eredeti folyási iránnyal, tehát helyenként megfelel a lávafolyás irá- nyának. Ahol a palásság gyengén kifejezett, vagy elmosódott, gömbös elválás is van. A diabáztufáknál tranzverzális palássá- got ritkán találunk, ami a porfirittufáknál gyakori. DIAfíAZPORFIRIT: E területen uralkodó a diabázporfirit, a nem porfiros szpilit és az ofit szói*ványos fáciensnek látszik. Ezek egymástól csak a szerkezetben és olykor az eredeti ásvá- nyoknak (plagicklász, augit) egymáshoz való viszonyában különböznek. A diabázporfiritek alapanyaga a fejlődésnek igen sok foko- zatát mutatja, az üvegtől a meglehetős nagyszemű, teljesen kristályos állapotig. Teljesen üveges rész ritka, a hipokristályos alapanyag gyakori, de bőven van kristályos szövetű is. Az át nem változott üveg világosbarna, ritkábban sötét- szürke. Üvegrészek csak egyes kisebb foltok, a kloritos, agyagos, kalcitos termékekkel borított, átalakult részek között vannak. Az üvegben barna és fekete pontszerű részek olykor egy irány- ban rendezkednek és .talán az eredeti folyás irányát jelzik. Az alapanyag plagxoklásza lemezes, lécalakú vagy izomet- rikus, xenomorf szemcse és földpát. Némelyek olykor a por- firosan kivált földpátok hosszúságát is fölülmúlják. A pla- gioklász mikrolitok rendesen albit, ritkán karlsbadi ikrek. Gyak- ran görbültek, elsötétedésiik hullámos, olykor darabokra is szét- törtek. Andezin- és labrador-sorozatúak, de vannak köztük oli- goklász felé hajlók is. Észlelésem, hogy az alapanyag, valamint a porfiros föl dpátoknál a fajta nem függ a kőzet férni kus szili- kátásvány tartalmától. Egyes esetekben a sok augitot (és klori- tot) tartalmazó kőzetek alapanyagában savanyú andezin ész- lelhető, míg a túlnyomóan plagioklászokból álló kőzetekben bázisos lalbrador van. . Az alapanyag átalakulása: a másodlagos ásványok minő- sége és egymáshoz viszonyított mennyisége nagyon változatos. Vannak kőzetek, melyekben az alapanyag túlnyomóan földpá- tosan alakult át, így a savanyúbb típusú dlLabázoknál; máshol túlnyomóan kloritosan változott át, mint a bázisosabb tagoknál, ezekkel társulnak a kalcitos, epidotos, kaolinos, titanitos és sze- ricites termékek. Gyakori az agyagos átalakulás, a szokott kísérő ásványokkal (kaolin, szeriéit, epidot stb.). Egyes kőzetek- 171 ben az átalakulás minősége foltosán változik, máshol egyenletes. A kabátos elváltozás mindig az alapanyagnak csak bizonyos részeit érinti. A plagioklászmikrolitok többnyire fokozatosan mennek át a porfiros kristályokba. A panxenomorf izometrikus szemesé* alapanyagé diabázokban nincs átmenet a mikrolitokból a por- firosokba. A jwrfiros plagioklászok az andezintől egészen a láb - radorbytownitig (Abcn— 40) változnak, de a labrador uralkodik Többszörös-álhit, karlsbadi, ritkábbak a periklin ikrek. A pla- gioklászok olykor korrodáltak és alapanyagzárványokat tartal- maznak, melyek zónásan, vagy bizonyos irányokban rendeződ- tek. Zónás kiképződés ritka és kevés zónából alakul. Elsötétedé- síik, különösen a szárazvölgyi és kiskút i kőzetekben, ahol a pré- selés hatására ikersávjaik elgörbültek, hullámos. Egyes kristá- lyok össze is törtek. A porfiros plagioklászoknak legfontosabb elváltozása terméke a kaiéit, szeriéit, agyag, kaolin és epidot. Egyes bázisos diabázokban, az augit telejsen üde, a plagioklász tökéletesen elváltozott és pedig a pirites kőzetekben kalcittá és kvarccá alakult, azokban, melyeknek augitja uralitosodni kezd, főleg szerieitté változott. Az alapanyag augitja kétféle: a savanyúbb és a normális diabázporfiritben világossárga, majdnem színtelen, a bázisosak- ban a halványsárga mellett a barna (ibolyás árnyalatú) az ural- kodó, vagy egyedüli. Az augit alakja általában vékony, oszlopos vagy lécalakú, a pánxenomorf szemcsés alapanyagban szabály- talan szemcsék. A barna és ibolyásbarna augitmikrolit rende- sen vékony oszlop. A hollóslápai előfordulás kőzeteiben az alapanyag jórésze barna augit-kristály vázakból áll. melyek között leggyakoribb a fúrtalak, a párhuzamos rostos vagy szétágazóan sugaras hal- maz, ritkább a létra-, toll-alak. A kristály vázak tengelyében olykor finom plagioklász! éc van- Egyes nagyobb kristályváza- kat földpátlécek vagdalnak darabokra. Az alapanyag augit já- nak az elváltozása főleg kloritos és kalciíos, de gyakori az akti- nölittá, vagy tremolittá való átalakulás is. Az endomorfkontakt kőzetekben az augit és a plagioklász elváltozásából epidot szár- mazott, ugyanitt ia limonitos titán it is megjelenik. Porfiros augit nem mindegyik diabázban van. Sok klorito- sodott. A porfiros augitkristályok olykor a 6 mm nagyságot is elérik: zömök oszlopok, részben halványsárgák, részben barna- színűek, néha ibolyás árnyalattal és üdék. A savanyúbb diabáz- porfiritekben rendes a diopszidaugit. A halványsárga és barna augit ugyanabban a kőzetben is előfordul. Az augit ok alakja többnyire automorf. A földpátkristályok külső részében zömök barna augitszemek találhatók. Az augitkristályok széleihez gyakran földpáti emezek simulnak. A porfiros augit egy része egyidős a plagiokl ásszal. A (100) szerinti iker ritka. A zónás szerkezet gyakori. A barna augitoknál gyakori a homokórás szerkezet. A halványsárga augitnak a fi irányában néha bar- nás árnyalata van, több mérés középértéke szerint a legnagyobb kettőstörési szín i-^-fi) 0.026, Y : c = 46° körül van. A barna és ibolyásbarna augit igen gyengén pleokroizmust árul el. A / középért éke = 1,730, legnagyobb kettőstörése = 0,027, 7 : e. max. 4Sfc. A legtöbb barna augitkristály csak a y és a-ra merő- leges metszetek övében sötétedik el, míg hosszanti lapjával ( I fi) párhuzamosán sajátságos kékes és barnás anomális kettőstörési színeket mutat. Az amfibolosodás a porti ros augitnál gyakori jelenség, de nem olyan nagyfokú, mint a kloritosodás. A barna augitos kőze- tekben, a kloritosodás kezdő szakában a külső részen még több- ször fel lehet fedezni a bomlani kezdő rostos amfibolt is. Olykor a másodlagos amfibol már teljesen klorittá vált, amidőn a belső részen még mindig van augitreliktum. viszont van olyan eset is, amidőn az augit külső részein amfibolosodik, vTagy éppen rostos anifibollal van körülvéve, belső részén pedig kloritosodásnak indult. A halványszínű augit kalcitosodása gyakori, de szárma- zik kalcit a barna és ibolyásbarna augitból is. A legerősebben elváltozott augitban, elváltozási termékei- ben limonit is van. A porfiros augit jóval üdébb, mint az aiígit- mikrolit, a porfirosok közül is a barna és ibolyásbarna az üdébb. Az elváltozásból származott amfibol csak nagyon ritkán egybefüggő urálit, legtöbbször rostos aktinőlit és tremolit. Az urálit még akkor is, ha nagyjában egybefüggő lemeznek látszik, rendesen különbözően orientált részekből áll. Halvány sárgás- zöld, csak ritkán mutat élénkebb pleokroizmust: a = halvány zöldessárga, fi = zöld, 7 = zöld, kékeszöld színű. A rostos amfibol legtöbbször igen halványzöld aktinőlit, éppen úgy, mint a teljesen színtelen tremolit: ecsetszerűleg szétágazó vágj- pár- huzamos rostos halmaz. Az aktinőlit pleokroizmusa csak helyenként észrevehető: « = igen-igen halvány zöldessárga, majdnem színtelen, $ és 7 — halványzöld. A legélénkebb színű aktinolitot a barna augitos kőzetekben találtam. A ka leit zár vány fészkekben jelenik meg augitban. A klorit legtöbb esetben a pennin, szórványos a klinoklór, ritka a ripido- lit és a delesszit. A ripidolit 7- ja néha vereses sárga. Az epidot legnagyobb része pisztacit, mely (Hollóslápa) köretében élén- kebb pleokroizmust is mutat: a = igen halványsárga, színtelen, d = citromsárga. 7 = zöldesbarna. Gyakori a klinozoizit is. Üde olivin nincs ezekben a diabázporfiritekben, ellenben a Lustavölgy kőzetében olyan pszeudomorfózát találtam, melynek alakja olivinre vall. A zömök kristályformát szerpentin tölti ki, mely krizotil, de vannak bennük amfibolszálacskák (pitit) is. Némely pszeudomorfózát csak a finom pilitszálacskák töltenek ki Hég kevés vasérc, azután klorit van bennük. A szórványos biot.it olyan viszonyok között fordul elő, hogy utólagos ásványnak is lehet tartani: hajlongó lemeze a palás- sággal párhuzamos kloritsávokban, azok szélein, de külön is elő- fordul. Pleoklor izmusa erős: 7 színe néha barna vagy sötét- barna, néha narancssárga, « színe világosbarna, néha majdnem színtelen. Egytengelyűnek látszik. A vasérc majdnem mindenütt elváltozott, helyenként limo- nitos hematit lemez is előfordul. A magnetit ritka. Az xlmenit- ből származó leukoxénhalmazok gyakoriak. Több kőzetben, mely- ben erős kloritképződés, pirít fordul elő szemcséikben, zsinórok- ban, limonitosodó állapotban. Apafit prizmás kristálya igen ritka. A mandulák anyaga főleg ka leit, de klorit és epidot is talál- ható. A kaiéit néfha kristályokban, máshol halmazokban talál- ható. P diner Ödön vegyészmérnök szíves elemzései alapján a kőzetfajták a következők: 1. Szpilitporfirit, a Kisdélfok sziklatömegének egyik láva- padjában uralkodó típusú, világosabb kékeszöld színű kőzet. Volummetrikus összetétele: porfiros plagioklász (Ab-i.i— 48 ) = 18%, porf. augit = 4%, alapanyaga = 78%. Az alapanyag ural- kodókig plagioklászból áll (egyesek Ab52), ezenkívül kevés augit, vasérc és kloritos, szericites rész van benne. (Az elváltc- zási termékeket, melyek nem pszeudomorfózák, az alapanyaghoz vettem.) A vegyi értékek a következők: Eredeti Ni ggli Becke, Marchet, CIPW elemzés : értékei : Tröger értékei : értékei: SiO» 48,00 si 117 6 34 or 6,45 Ti02 2.89 al 25.5 V 50 ab 26,04 ALÓ, 17,94 fin 40.6 f 34 an 31,86 Fe,0, 3,63 c 25 di 19,17 FeO 4,19 alk 9 Is 0,73 ol 2,82 MnO 0,27 k 0,18 fs 0,41 mt 5,27 MgO 6,72 mg 0,61 qs 0,14 il 5,49 CaO 9,60 ti 5,2 ap 0,55 Ka20 3.08 P 0,2 az 0,55 II". 5,4(3) . 4 K20 1,09 m 4 L % 0.51 p.o. 0,24 H,0+ 2,01 H,0 0,11 99.77 Fajsúly = 2,794 Az elemzésből látjuk, hogy ez a normáltípus a bázisosabbak közé tartozik. Feltűnő a titán nagy mennyisége. Hasonlít e kőzet a Bhkkhegység déli részén az ortáslhegyi nagy kőbányában feltárt diabázporfirithez. Az ortási diabázban a vasoxidok meny- nyisége jóival nagyobb, míg a Ti-, Ca-, és Mg-oxidok mennyisége és alkálviszonya kisebb. Az Osann-féle értékek alapján a háromszögben a 68. plagio- klászbazalttal (Crater Peak) esik majdnem egy 'helyre, de az / értéke miatt attól kissé az F sarok felé. Kovasavhányadosa (k) jóval kisebb, mint a rokon kőzeté. A Niggli-féle számok alapján gabbródioritos magmacsoportban a 18. norit dió ríttál (Tripyra- mid Mt) egyezik, de a si, c és k értékek tekintetében radaui gabbrólioz még közelebb áll. Ha a Niggli- féle magmák elemzé- seit a Becke- féle értékekbe, vagy akár a Marciiét- és Tröger- fele értékekbe számítjuk át és ezekkel hasonlítjuk össze, azonos eredményt kapunk, báriha a Marchet- féle értékeknél a qs, a Tröger-íé\e értékek közül az alkáliviszony (k) és a savanyúsági szám (az) tekintetében a gabbró felé közeledik. CTPW rendszer- ben a hessos szubrangba jut. 174 A lillafüredi Létrásrét DNy-i oldalán a disznóskúti erdő- részben hasonló diabáz fordul elő, mely abban különbözik a szá- razvölgyi diabázporfirittől, hogy nem porfiros, nagyobbszemű, nincsen annyira összepréselve' és üde ilmenit is van benne. Vegyileg valamivel savanyúbb, mint a szárazvölgyi. 2. Diabásporfirit a Kisdél aljáról. Sötét szürkészöld, pados elválásé kőzet. Térfogati összetétele: porfiros plagioklász (Ab48— 50) 12%, barna és ibolyásbarna augit 8%, alapanyag 80%. Az alapanyagban uralkodik a plagioklász, de sok az augit is. Eredeti elemzés : Niggli értékei : 1. 2. Becke, Marciiét, Tröger értékei: 1. 2. CIWP értékei: SiO* 43,50 si 105 99 í 31 £ 29 or 4,23 Ti02 2,19 al 22,5 21 v 40 *7 46 ab 28,03 A1203 15.69 fm 50 45 £ 27 £ 34 an 25,77 FesO, 3,15 c 18,5 25,5 Is 0,77 0,75 di 7,11 FeO 6,80 alk 9 8,5 qs 0,29 0,35 ol 7,00 MnO 0,19 k 0,12 0.12 az 0.52 0,50 ms 10,49 MgO 1,10 mg 0,58 0,58 L % 0,45 0,42 il 4,17 CaO 10,40 m 3 4 mt 4,57 Na20 3,30 ti 3,9 3,7 ap 0,27 KsO 0,71 p 0.1 0,1 cc 5,32 P20-, 0,12 111(111.5.3.(4). 4/5 H-0 + 2,61 - H20 — 0,65 1. oszlopban a kaiéit levonása után kiszámított értékek vannak, a COo 2,34 2. oszlopban az eredeti elemzés alapján számított értékek. 99.42 Fajsúly = 2,964 A fentebb tárgyalt szpilitporfirithez hasonló, különösen ha a kaiéit levonásával számítjuk ki az értékeket. A CO-rnek meg- felelő CaO-t azért számítottam le, mert bizonyos, hogy a kálcit- anyagnak legalább is legnagyobb része utólagosan került a kőzetbe, másrészről pedig nem mindig lehet kimutatni, hogy pontosan mennyi ez az utólagos kaiéit és mennyi az elváltozás- ból eredő. Az előbbi típustól még a legnagyobb eltérést találjuk a Niggli-féle kovasavszám (si) és a kvarcszám (qz), a Marchet- téle kvarc- (qs) és a maiitok kovasavrészesedése (fs) tekinteté- ben. Az átszámított értékek szerint Osann háromszögében a 64. plagioklázbazalt (Vogelsang) mellé, a Becke-iéle dodeka- éderes vetítésnél a gabbró-gabbródiorit csoport közé kerül. Niggli értékei alapján a gabbroidális magmában a 9. olivin- gabbróval (Haystack) egyezik meg leginkább, Marciiét és Trö- ger értékei alapján szintén a Niggli-féle gabbró- csoporttal mutat rokonságot, de kisebb kovasavtartalomban tér el. SZPIL1TDIABAZOK: Neon porfiros szpilitdiabázt arány- lag kevés helyen találtam és közöttük kevés az aránylag üde kőzet. A Szárazvölgyben Kisdél aljában és a Hollóslápa oldalá- ban, továbbá az újhutai út 45 nt-es szakaszán, végül a Lusta- völgyben találni ilyet. Zöldszínű kőzetek, melyek közül a hollóslápaiak tömegesek, a száraz völgyiek és a kiscléliek erősen préseltek. Sók közöttük a mandulaköves. Szerkezetük jellemzően szpilites. A vékony föld- pút- és augitkristályok hosszúsága 3 mrn-ig emelkedik és olykor sugaras csomókat alkotnak együtt, vagy külön is. Gyakran alkotnak kristályvázszerű görbült, vagy töredezett lemezeket. Nagyjában egyidősek, de helyenként a földpát régebbi kiválás. A plagioklász általában elváltozott, főleg labradorandezinek (Abö2— :a) de a haMóslápai szpilitben erősen házi sós (Ab4«-ig) is van. Az augit halványsárga, barnás árnyalattal, részben söt'é- tebb szürkésbarna, ibolyásbarna. Ez utóbbiak gyakran homok- órás szerkezetűek és üdék. A plagioklász és augit viszonylagos mennyisége változó, hol az egyik, hol a másik uralkodó. Az augit- ós földpátkristályok közeit átalakulási termékek finom halmazai töltik ki, amelyek talán az eredeti üvegből (?) származtak. Egyes kőzetekben (Lustavölgy, újhutai út) olyan gömbölyű vagy szögletes szerpentines pszeudomorfózák vanrvik, melyek- nek alakja olivinre vall. Mennyisége általában kevés. Helyen- ként barnásán áttetsző spinellszemecskék vannak benne. Az Újhutai út 45 m spilitben az augittal együtt kevés barna amfi- bol található, alacsony pleokroizmussal: a = sárgásbarna. /5 = barna, y — sötétbarna. Megjelenésében hasonló az augithoz. Nelha az aktinolit is hasonló színű, ha nem is ilyen erősen barna. Vas- érc majdnem teljesen elváltozott, elváltozás! termékek nagyobb része leukoxén, de van hematit és limonit is, az ilmenitből, a magnetitből és piritből csak igen apró reliktumok maradtak. Egyéb elváltozási termékek ugyanazok, mint a diabázporfi- ritekben, ugyanaz a mandulák anyaga is. A megelemzett és legüdébb szpilit, a Hollóslápa oldalából, az újhutai út 125 m-ről való. Tömeges, sötét zöldesszürke, tömör kőzet. Összetétele: plagioklász (Ab42— 46) 52%, barna augit =-28%, szerpentin pszeudomorfózák (olivin [?]) 4%, amfibol és érc leu- koxénnel együtt = 5%, a kőzetben eloszlott elváltozási ter- mék - 11%. következők: Az elemzési adatok és az átszámított értékek a Eredeti , Niggli Becke, Marciiét, CIWP el emzés : értékei: Tröger értékei: értékei: SiO* 46,20 si 108 135 ab 29,08 TiO» 2,02 al 24,5 v 43 an 33,08 A1203 17,80 fm 46 £ 29 ks 3,14 Fe.Oa 2,36 C 19 Is 0,84 di 8,84 FeO 5,77 alk 10,5 fs 0,47 ol 14,50 MnO 0,19 K 0,26 qs — 0,31 mt 3,41 MgO CaO 8,56 7.59 mg 0.65 m 3 az 0,52 L % 0.49 il 3,83 Na.U 3,44 K20 1.92 P^O; nyom H,CT 2,90 H,0 0,54 ti 3,5 II(III). 5, 3". 4 99,29 Faj súly a: 2. 896 176 Figyelemreméltó az alkálink, különösen a kálium nagy mennyisége, amely utóbbi talán a szericitesedésre vezethető vissza. Alapvető vegyi különbség ez a Bükk déli részén. Szarvaskő vidékén található egyébként hasonló diabázokkal szemben, melyekre különösen a K-oxid feltűnően kis mennyi- sége jellemző. Osann rendszerében a 64. plagioklász-bazalttal (Allertshausen) esik pontosan egy helyre, bárha a sor, a káli nagy mennyisége miatt más. Niggli rendszerében a gabbródio- rotos és a gabbrómagma csoportba tartozik; a koncentrációs tetraéderben a 19. Gabbrödiorithoz (Engadin) és a 8. gabrró- bazalt középért ékéhez esik legközelebb. A Becke- féle kocka- vetítésnél a gabbróhoz esik legközelebb, így a dodekaéder (011) Ipoan is, míg a Niggli- féle magmák közül Becke értékei alapján közópúton van a gabbródioritos és a norm- gabbroidális mag- mák között. Tröger értékei alapján a Niggli- féle gabbródioritok közé tartozik. A CSPW-rendszerben a fentebb megjelölt ncuna- tív ásványok alapján a vhessos“ szubrangba kerül, ami sokkal inkább megfelel a kőzet jellegének, mint az ortoklász kiszámí- tása esetén az „andos“ szubrang. OFITDIABÁZOK: A leírt diabázoknál nagyobbszemü, mélyebb típusú, határozottan ofitos szerkezetű -diabáz, kevés helyen, így a Ivisdélfok sziklacsoportjának egyes láva padjai- ban, a Szárazvölgy északi oldalán és a Kiskút-hegy déli végén, közel a Szinvaíőrráshoz fordul elő. Sötét kékeszöld, zöldesszürke aprószemcsés kőzetek, általá- ban bázisosab típusok. Szemnagyságuk, ha egyenletes, *átiag 1 — 3 mm körül van. gyakran a porfirosba hajló azonban. Ásványos alkotás tekintetében megegyezik az előbbiekkel, uralkodó ásványai: plagi okiász és augit. Plagioklásza, az ande- zintől a labradorbytownitig, lemezes-oszlopos kifejlődést). Hal- ványsárga, világosbarna és ibolyásbarna augitja sokszor homok- órás, de rendes zónás szerkezetet is mutat. Iker összenövés az (100) szerint gyakori. Egybefüggő kristályait gyakran a föld- pátok részekre vagdalják. Elváltozási termékeiben titanit és epidot, rostos amfibol is megtalálható. Kevés barna amfibol, barna biotit-]e mez található még, ez utóbbiak az elváltozott vas- ércek mellett, limonit és leukoxén társaságában vannak. DIABÁZTUFAK: A Kisdél- — Kerek — Kiskút-hegyek diabáz- sávjának uralkodó kőzete a diabáztufa, de a Kisdél DNy-i sar- kában is előfordul. Vékonypalás, néha leveles kőzetek, gyakran gyenge zsír- fénnyel. Színük különböző zöld. Szabad szemmel sötétzöld klorit- lemezek, fehéres földpátfoltok, piritcsomók, helyenként véko- nyabb-vastagább kalciterek, mészkőzárványok és fehéres a pl i- terek láthatók bennp. Összetételük és szerkezetük nagyon változatos. Nagyobb része aprószemű agglomerát uniós tufa, van közöttük ásvány- tufa is, sőt -eredetileg talán hamutufa is, bárha az elváltozás következtében a hamuszerkezet teljesen eltűnt. A különböző tufák vékony rétegekben váltakoznak egymással. Az eredeti rétegezés ia paJássággal többnyire egybeesik. 177 Erősen el meszesed tek, vagy kloritosodtak, a szeriéitesedés ritkán jelentékeny. Főalkotórószük a plagioklász (Lakra' dór) és augit. Elváltozási termékek ugyanazok, mint tömeges kőzeteik- nél. néhol erős alMtosodás járul hozzá. A Kiskút oldalában, a forrás felett, a diabáztufarétegek vékony mészkőrétegekkel váltakoznak. E tufák fínomszemű, kloritos kötőanyagában kvarcos kalclthalmazok, szericites föld- páttörediék, augit, epiidot és lümonitos titanit van. Ugyanitt egy másik tufarétegben, a Kiskút oldalán, a forrás felett, a likacso- kat víztiszta albitkristálykák töltik ki. A Szárazvölgy 20 m-es szakaszán, a finom apliterekkel átszőtt tufa kloritos kötőanyagában, tremolit és aktinolit, nagy augitszemek, epidot és titanit van. A Szárazvölgy 270 m-érő] való tufa lencsés szerkezetű és a lencsék anyaga főleg diabáz és diabázporfirit-töredék. A Szárazvölgyben, feljebb (1028 — 1105 m-ig) salakos tufák vannak. A feketeszínű salakos részek nem függenek mindenütt össze, közöttük szericites plagioklász, nagyobb titanit-, klorit-, aktinolit-, epidot- és kalcithalmazok foglalnak helyet. Maga a kötőanyag újonnan képződött apró földpátpelyhek halmazaiból és kloritból áll. A salak üregeit kvarc tölti ki. A titanitesomók közepén xenomorf titanitkristály van, melyet radiálisán elhelyezkedett titaniíszemek -vesznek körül. Némely titanit pleukroos: a % igen halványsárga, néha színtelen, f> = sárga, y = sárgásvörös. MELAFIR: A tárgyalt területen melafirnak minősülő kőzet is van. Így a Szárazvölgy elején, a Kisdél sziklacsoportjainak diabázporfiritpadjai között, valamint a Kiskút-hegy alsó részén, a Kiskút-gerinc felé menet. Távolabb délre, az újhutai lítlioz közel, a régi kőfejtő mellett, az újhutai út feltárásában, a Hollóslápa oldalán felbukkanó egyik sziklatömb anyaga szin- tén melafir. Itt a mandulakő sem ritka. A melafir összes ineny- nyisége a diabázporfiritekéhez mérve, melyek között találtam, csekély. Ügy tűnik fel, mintha a melafir a diabázporfiritnak porfiros, augitban dús fáciese lenne. Általában szürkészöld tömeges, vagy vékonypalás kőzet. Szerkezete változó. Vannak porfirosok (Kisdél, Kiskút), ame- lyeknél az alapanyagot kloritból, újonnan képződött földpát- pelyhehből, kaolinból, szericitből álló rendkívüli finom anyag (eredetileg talán üveg) alkotja. A beágyazások: apró, lécalakú plagioklászok, vékony augit'oszlopok, aktinolittal, tremolittal együtt. Az alapanyag mennyisége ezeknél 67 — 80% között vál- takozik. Az újihutai út mellett, a Hollóslápa és a Nagydéllápa aljá- nak némely kőzetei kevésbé porfirosak. Ezekben az alapanyag plagioklászJból, barna és ibolyásbarna augitból áll. Mikroszkópi képben némely lamprofirhoz hasonlítanak. A porfiros ásványok mennyisége általában kevés, csak a Kiskút kőzetében sok: néha 5 mm nagyságúak is vannak. Köztük többnyire az augit uralkodik, olykor az egyedüli por- firos ásvány. Többnyire automorf, színe halványsárga, vagy halványbarna, míg Nagydéllápa és Hollóslápa kőzeteiben 178 ibolyásbarna. Alakja zömök oszlop. Az ibolyásbarna augit homokórás szerkezetű, míg a halványsárgás szintieknél zónás szerkezet is előfordul. Az (100) szerinti ikerösszenövés ritka. Az augitkristályok végein néhol rostos amfiból képződött, sőt olykor az egész iiristály azzá alakult, máshol kloritosodott. A kevés porfiros plagioklász erősebben elváltozott, mint az augit, egyes kőzetekben nincs is üde földpát, sőt még reliktum >em, főleg szerieites, kalcitos, földpátos (albit ?). A fő elváltozás': mód szinte lávapadként ugyanazon a helyen is változik. Külö- nösen Kisdél alsó sziklatömegében. A különböző elváltozáséi porfiros földpátokat tartalmazó lávapadok között, bár ritkán üde földpátos lávapadok is vannak. Összetételük a labrador- andezintől a bytownitig változik, míg a kerekhegyi, a porfirit felé közeledő kőzetekben andezin is előfordul. A Hollóslápa kőzetében apróbb-nagyobb szerpentin- (kri- zotil-) halmazok vannak, klorittal együtt, talán olivinnek az elváltozási termékei. Magnetit igen kevés, azok maradványa is hematitos. Kevés pirít is van benne, de meglehetős sok a titani- tos limonit. Az alábbi elemzés az újhutai út legalsó részén telepített kőfejtőből való melal'ir. Meglehetős sok -benne a mészkövekből beszivárgott kaiéit. A porfiros augit mennyisége 12%, a por firos földpáté (Ab-u— 4e) 4%, az alapanyag 84%. Az alapanyag nagyobb része itt-ott szerieites plagioklászból, kisebb része barna és ibolyásbarna augitból áll, melyekhez vasérc és másod- lagos ásványok járulnak. Az átszámításnál, a kaiéit értékének megfelelő CaO — itt is levonásba került. A 2. oszlop az eredeti elemzés alapján számított értékeket mutatja. Eredeti elemzés: Niggli elemzés 1. 2. Beeké, Mar ehet, Tröger értékei: 1. 2. CIPW értékei: Si02 42,00 si 101 90 s 35 31 or 7,23 TiO» 1,57 al 25,5 23 v 45 51 ab 20,80 A1s03 18.11 fm 45,5 40 C 29 37 an 30.58 FeXh 1.02 C 19.5 28.5 l.s 0,88 0,88 C 1.05 FeO 5,52 alk 9,5 8.5 fs— 0,48 -0,60 di 3,63 MnO 0-29 K 0.38 0.38 qs 0,36 0.48 ks 2.31 MgO 8,74 mg 0.69 0,70 az 0,51 0.48 ol 20,33 CaO 12.35 m 3 5 L % 0,51 0,46 mt 1.48 Xa,0 2.46 ti 3,1 2,5 il 2.98 K-Ö 2,38 ap 0.07 P.O-, 0,03 ce 8,55 h2o- 1.92 H,0~ 0.47 III(II).5. ”4. CO- 3,76 Fajsúly = 2,917 A C02 mennyisége a beszivárgott kaiéit nagy szerepére utal. A kőzettömeg különböző helyéről készített, vékony csiszo- latokban végzett mérések alapján, u kaiéit mennyisége közép- számban 4%. A megelemzett kőzetdarabkákban tehát több kaiéit került, mint a kőzet átlagos kaleitmennyisége, talán kaleitmandula, vagy ér volt a megelemzett darabkában. Az átszámítási eredmények alapján Osann rendszerében 92. kinne- dialbáz (Kinnekülle) mellé jut, A igglinél a norrn. gab'bró és a pirox. h. gab'bró magmacsoportok közé esik, leginkább az utóbbi csoportba tartozó 4. olivingabbróval egyezik. Becke, Marciiét és Tröger-ié\e értékek szintén ezt a helyet mutatják. GABBRÚ: A diabázporfiritekben mutatkozó sokféle zárvány között a Szárazvölgy torkolatától DNy-ra 22 m-re gaibbró- zárványok is vannak, amelyek a Szárazvölgy -több helyén is megtalálhatók. A zárványok átlag 3 nim-es széles íbldpátlemezekből és szabálytalan alakú klorifhalmazokból állanak. A földipátok labrador és bytownit sorozatú földpátra vallanak. A klorit- pszeudomorfózából az eredeti femikus ásványra következtetni nem léket. A klorit: pennin, benne vasérc- és finom leukoxén- vonalak vannak. Kevés hematitos magnetit- és nagy ilmenit- szemcsékre valló leukoxén-pszeudomorfózák találhatók még benne. KVARC1T- ÉS APLITEREK ÉS TELÉREK: A tiszta aplit- erek és telérek legfeljebb 15 cm vastagok. A préselt anyakőzet- ben olykor csak kisebb-nagyobb fészkek alakjában jelennek meg. A kvarcittelérek vastagabbak, max. 3 dm, de csak ritkán nagyobb kiterjedésűék. Hamar megszűnnek vagy kiékülnek. A vastag kvarcittelérek olykor aplittal társulnak, amikor az aplitos rész a külső övét alkotja. Egyes esetekben úgy tűnik fel, mintha a kvarcit betóduló anyaga •hozta volna létre az aplitos részt a diabáz földpátja felbontásával. Ilyen esetre gon- dolok akkor, amikor az aplitos rész főleg álhitből áll, melyhez epidot járul. A kvarcittelórekben gyakori az epidot, 1.5 mm-es automorf kristályai a diabáz felőli oldalon gyűlnék meg, ahol kabátos részek is vannak. Olykor az epidot aplittelérekben jelenik meg, amikor az egész telérrész az itteni szarukövekhez hasonló. Az aplittelérek ásványai: földipát (az albittól az oligoklász- undezinig), kevés klorit, érc-szemecskék, ritkán barna turmalin , apalit és kvarc. A plagioklász mindig kataklasztos, de a kvarc- szemek még erősebben mutatják a préselés hatását. Mind az aplit-, mind a kvarcittelérek meglehetősen sok diablázanyagot tartalmaznak. A kvarcit- telérek kvarcanyaga szögletes, izometrikus, rit- kábban hosszúkás. Egyes telérekben gyakori a kaiéit, melynek tiszta, nagy xenomorf szemcséi sűrűn ikersávozottak és kata- klasztosak. Elszórva a földpátszemcsék, vagy halmazok is talál- hatók e telérekben. SZARUKÖVEK: A diabázokkal érintkező mészkövek közül a diabázba bekerült darabok szenvedték a legerősebb átalaku- lást, bár helyenként a diabázzal közvetlenül érintkező mészkő is mutatja. Az átalakulás jórészben csak az átkristályosoclás- ban nyilvánul a határon. A sötétszínű vagy fekete mészkő világosabb, olykor nagy- szemcsés kőzetté változott. A mészkőzárványok a legtöbb helyütt szaruköives mészkövek, vagy mészszilikát szarukövek lettek, leglehetős változatossággal. A leggyakoribban a kőzet 180 kalcitból és apróbb k varcszemekböl áll. Egyik rendkívül finom szemekből álló kvarcban sok apró, antomorf kalcitkristály és kisebb kal'cithalmaz van. Gyakoriak az epidotos szarukövek is, melyek csak kalcitból, kvarcból és epidotból (pisztacit és klinozoizit) álknaJk. Rendesen, de nem mindig a kaiéit uralko- dik. Nagyszeműek, olykor 10 mim szemnagyságot is elérnek, erősen kataklázos szerkezetűek. Az epidot antomorf, a kvarc rendesen izometrikus, a kaiéit xenomorf. Különösen az apró'bb- szeműek, igen jó szaruköves szerkezetet mutatnak. A szaru- kövekben itt-ott kevés földpátszem is van a Kisdélfok kőzeté- ben, a kvarcban rendkívül finom szillimanitszálakat -is ész- leltem. Összefoglalás. A Szinva-szoros diaibáza réteges vulkán maradványa, vál- takozó láva- és tufarétegekből, melyek oldalnyomástól erősen préseltek, meredeken felállítottak és meglehetősen átalakultak. Utóvulkáni hatások is észlelhetők. A diabáz legnagyobb része jellegzetes kiömlési fajta: diabázporfirit és szpilit, csak igen . kevés a valamivel mélyebb típust képviselő ofitos szemcsés diabáz. Mélységi zárványaik a mélységben gab'bróid kőzetekkel való összefüggésre utalnak. Érintkezési határuk a sötétszínű alsótriász mészkövén nem nagy, főleg csak a letört és a láváiba került darabokon észlelhető. „Mindenért, ami ebbén az országban politikai, gazdasági, kulturális téren történik, mi vagyunk a felelősek. Minél jobban átérezzük ezt a felelősséget, minél jobban áthatja ez a felelősség- érzet mindennapi munkánkat, annál jobban tudjuk elvégezni a reánk háruló feladatokat.44 I Rákosi A szarvaskői wehrlítek vanádíumtartalmáról F ü L I) V A R r N fi V O (i L M ÁRIA A Bányászati és Kohászati Lapok 1950. évi (jan. 15) 1. szá- mában Visnyovszky László cikke és az előadása után elhangzott hozzászólások (különösen Scherf írásbeli hozzászólása) alapján előtérbe került a szarvaskői wehrlitek vanádmmtartalmának kérdése. Az előfordulás tüzetes és rendszeres átvizsgálása vanádium- tartalom szempontjából már évekkel ezelőtt meg is történt és a 182 közléssel csak azért vártunk mostanáig, mert még további vanádiumvizsgálatokat is tervezünk más kőzetekben és az egész vanádiumkutatást egyszerre akartuk közölni. Az aktualitása miatt most a wehrlitvizsgálatot kiragadva, ezen vizsgálatokról a következőkben számolok be. 1947 nyarán gyűjtöttük be a wöhrlitmintákat- A rendszeres mintavétel Földvári Aladár főgeológus irányításával történt. A mellékelt ábra a Denevér-táróból gyűjtött minták helyeit tünteti fel. A mintavételt csak ia táró szájától (bejáratától) 15 m-re kezdtük, mert addig a kőzet igen má'llott volt és elemzésre nem találtuk alkalmasnak. A wehrlit tudvalevőleg szélső fáciese (= difíerenciációs terméke) a Szarvaskő környéki gabbró- és diabáz-kőzeteknek. Ezért a vanádium eloszlásának tanulmányo- zása végett a gabbróból és diabázból is gyűjtöttünk mintákat. A vanádiummeghatár ozások színképanalitikai módszerrel történtek. A színképfelvételeket Zeiss-gyártmányú, három iiveg- prizmás spektrográffal készítettem. A porrátört wehrlitmintákat Tiszta rézelektródokra, helyeztem és gerjesztésükre Pfeilsticker- féle, megszakításnélküli váltóáramú ívet alkalmaztam. A vaná- O diumnak a 4379-2 A hullámhosszúságú vonalát vizsgáltam. A színképvonal feketedését fotométerrel mértem ki és ismert van á d iumt a rt a 1 mú anyagok vonalának feketedéséhez viszonyí- tottam. Az áram egyenlőtlenségeiből és az anyagok különböző- ségeiből származó gerjesztési hibák kiküszöbölésére az összes felvételeken a vanádiumvonal feketedését az illető felvételnek egy indifíerens színképvonalához viszonyítottam és ezeket a viszonyszámokat hasonlítottam össze. Alkalmas vonalnak bizo- O nyúlt ezen meghatározásoknál a Cr 4371.3 A hullámhosszúságú és közepes erősségű vonala, mint összehasonlítási alap. A vizs- gálandó minták mindegyikéhez és az ismert V-tartalmú alap- keverékekhez is 5% KsCrO-i-et kevertem. A színképelemzéssel nyert eredményeimből néhányat koloi'i- metrikus úton ellenőriztem. E. B. Sandell (Ind. and. eng. Chem. 1936 vol. 8. No- 5 p. 336.) módszere szerint a színösszehasonlítás kénsavas és foszforsavas közegben nátriumwolframát hozzá- adása mellett történt. A megegyezés az ellenőrző vizsgálatoknál a megengedhető hibahatáron belül kielégítő volt. Az összes meghatározások középértékeként a vanádiumtar- talomra V = 0.14% adódott, ami nagyjából megegyezik az iro- dalomban megadott értékekkel. A megvizsgált 32 minta közül egyik sem érte el a 0,3% V-tartalmat s általában az értékek leg- többje 0,1 és 0,2% közé esik. m A meghatározások eredményei a következők voltak: A minta jelzése Szarvaskő, Denevértáró 15.2 m 15.7 m 16.0 m 17.0 m 18.0 m 18.5 m 19.3 m 20.0 m 21.0 m 22.0 m 22.7 m 23.5 m 24.0 m 25.0 m 26.0 m 26.5 m 28.0 m 29.0 m 30.0 m 30.5 m 31.8 m jobboldali hátsó vágat baloldali oldalvágat 1.0 m 1.5 m 3.0 m 5.5 ni vége 0,5 m 1.0 m 2.0 m 3.0 m 4.0 m 4.8 m V2O5 % 0,150 0.152 0,171 0.240 0,270 0,455 0,510 0,370 0,345 0,172 0,162 0,235 0,315 0,152 0.192 0,225 0.225 0.145 0.255 0.142 0.340 0,182 0,300 0,182 0,235 0,2'' 9 0,380 0,320 0,278 0,255 0,352 0,320 V o/o 0,08 0,08 0,09 0.13 0,15 0,25 0,28 0,21 0,19 0.10 0.09 0.13 0,17 0,08 0,11 0,12 0,12 0.08 0,14 0,08 0.19 0,10 0,17 0,10 0,13 0,14 0,21 0,18 0,15 0,14 0,19 0,18 Őslénytani meghatározások értékjelölése STBADSZ LÁSZLÓ Faunalistákba tekintve, gyakran nem kapunk képet arról, hogy milyen gazdag, milyen jó megtartású és ezzel kapcsolat- ban milyen biztossága és milyen bizonyítóerejű a leírt fauna. Pedig nem mindegy az, liogy egy fauna leggyakoribb vagy. leg- ritkább alakjából, egy teljes biztosságról megbatározott pél- dányból, vagy egy töredékből (esetleg minden komoly rend- szertani bélyeget nélkülöző lenyomat-darabból) akarjuk-e a fauna kor- vagy fácies-viszonyait megállapítani. Ha maga az első feldolgozó végzi a kiértékelést, ő még tekintetbe tudja venni a gyakoriság és meghatározási biztonság szempontjait; ellenben idézői (és kor- vagy ősföldrajzi megállapításainak átértékelői) már nincsenek ilyen helyzetben és akaratlanul is túlértékelnek egy puszta nevet, nem ismervén tényleges súlyát. Míg a mai állattani faunalistákban nyilván elég a nevet felsorolni, mert határozási hiba ott szinte lehetetlennek tekinthető, addig a földtani munkákban szereplő őslénynévso- rokban célszerű lenne a név mellé mindig a lelet, ill. a megha- tározás értékfokát is jelölni. Nem általános szokás a gyakoriság jelzése sem (s talán „nem szép“ az ilyen gyakoriság-jegyzetek- kel tarkított faunalista), holott gyakran igen nagy szükségünk lenne rá. A meghatározás biztosságát pedig a kérdőjel, az ,,aff.“ vagy*„cfr.‘‘ nem egyértelműleg jelölheti, főleg nem elég világo- san mondja meg azt, hogy a megtartásban, a változékonyság- ban, a felhasznált irodalom hiányosságában, vagy esetleg az egész alakkör kétes voltában van-e a határozatlanság oka. A cfr. és aff. jelzések gyakran a fajkeret határozatlanságára utalnak, vagyis arra, hogy az illető keret (akár kifogástalan megtartású, akár rossz megtartású) kövületpéldányunk számára jó-e,_ ill. hogy példányaink azonos rendszertani keretskálába illeszt hetők-e a már leírt alakokkal. A M. Földtani Társulat Őslénytani Szakosztályának két ülésén, éspedig 1949 \ I. 7-én és 1950 III. 29-én hasonló címen előadást tartottam arról a kérdésről, hogy faunalistákban vala- mely egyszerű módon jelölni kellene az őslénynevek mellett azt is, hogy milyen jó megtartású példány áll rendelkezésre s ennek alapján mily megbízhatónak tartjuk saját határozásunkat. Hangsúlyozom, hogy mindez kizárólag csak sztratigrafiai munkák faunalistáiban szereplő őslényneveik megtartási (s egy- úttal határozási) értékének jelölésére vonatkozik; csak azt javasolom, hogy földtani dolgozatban az őslénynevek mögött álló rövid kis szám- vagy betűjel mutassa, hogy súlyos, vagy gyenge bizonyítéknak kelbe tartanunk azt a nevet valamely kor vagy fácies mellett. Egyáltalán nem azt óhajtanám, hogy őslénytani munkákban még számozással is jelöljük azt (a meg- tartási állapotot), amit a. szöveg teljesen tisztázott. Ugyancsak nem ajánlom, hogy készítsünk egy pontos kulcsot arról, hogy a meghatározáshoz milyen jellegeket kell látnunk egy -egy rend- szertani csoportban. A megtartási állapot jelölésében választhatunk az egy- szerűség és a szabatosság között. Törekedhetnénk arra is, hogy a megtartás fokát, illetve a példányon a meghatározáshoz szükséges részek megfigyelhetőségét minél több jellegre vonat- kozóan jelezzük. Pl. kagylóknál 1: a körvonalnak, 2: a dom- borúság fokának, 3: a búbrésznek (lunula, area, etc.), 4: a fel- szín díszítésének, 5: a zárnak, 6: az- izombenyomatnak meg- figyelhető voltát lehetne jelezni. Természetesen a különböző rendszertani csoportoknál más és más jellegek bírnak fontossággal és így a betűjeleket minden csoportban másként kellene összeállítani s ez nehezítené az ért- hetőséget. Csigáknál pl. 1 : a körvonalat, ill. termetet, 2: az alsó- nézetet, 3: a búbot, 4: a felszín díszítését, 5: a szájadékor^ 6. a kanyarulatok átmetszetének láthatóságát jelezhetné. Tengeri sünöknél 1: a felsőnézet (old'alkörvonal), 2: és .9: oldalnézet (domborulat), 4: felszín díszítése, 5: os és anus, 6: belső rész, rágószerv megtartását lehetne jelölni. Ha szabatosságra és tel- jességre (nem pedig egyszerűségre és érthetőségre) törekednénk, akkor nem egyforma számú jellegcsoport megtartási állapotát jeleznők különböző rendszertani osztályokban. Az ilyen részle- tesebb jelölési kulcs azonban (ha minden rendszertani csoport- ban más tulajdonságokat kellene jelezni) nyilván nehezen lenne emlékezetbe véshető. Ugyancsak arra is vezethetne, hogy ki-ki könnyű lelkiismerettel határozná el, hogy valamely kisebb rend- szertani keret számára teljesen megváltoztatja a főkeretre alkalmazott általános skálát, — hiszen egységes jelentése úgyse volna a betű- vagy számjeleknek. A megtartás jelölése három számjeggyel . Minden rendszertani csoportban mások a fontos bélyegek, tehát más és más részek jó megtartási állapota szükséges a meg- bízható meghatározáshoz. Mégis azt merném mondani, hogy — egy kis erőltetéssel — legtöbb gerinctelen csoportnál a meg- határozhatóság feltételeinek jellemzésére elég jó lenne a követ- kező hárem jelleg mértékelése: a) körvonal, termet, > b) díszítés, felszín, (■) belső szerkezet (kamrázás, zár stb.). A meghatározó bélyegek tökéletességét a 3-as számmal jeleznők, hiányosságot, lényeges elem m égném létet aránylagos csökkentéssel, 2, 1 és 0 értékszámmal jelölnek. 186 Kagylót véve példának, az a = 3, b = 3, c =: 3 vagy rövidítve, a betűket elhagyva, hiszen mindig ugyanolyan sorrendben vesszük a három, meghatározást lehetővé tévő bélye- get (termet, díszítés, belsőrész) — s igy a számok vonatkozás? kézenfekvő: 3 — 3 — 3 számozás azt jelentené, hogy hiánytalanul látszik a ) a körvonal és a domborodás foka, b) a bordázás, ill. felszín díszítése, c) a zár és izombenyomatok. Hiányos megtartású példánynál pl. 1 — 2 — 0 azt jelentené, hogy a) a körvonal hiányos (pl. a kagylóhéjnak elég nagy része letörött), b) a felszín díszítése (hord ázása lát- ható, de természetesen nem teljes héjon, c) ellenben nem látható a kagyló belseje, se a zár, se az izombenyomatok. Természetesen ezen jelölési rendszerben is nehézséget jelent az, hogy a különböző rendszertani csoportokba tartozó kövüle- tek lényeges (ill. meghatározást lehetővé tevő) jellegeit sokszor bajos hasonló keretnevek alá foglalni. Mégis azt gondolom, hogy az ilyen 3 osztató megtartás- jelölés a legtöbb paleozoológiai rendszertani csoportra ráerőltethető, kivéve az ízeltlábúakat és gerinceseket- a) A termet (körvonal és domborulat), b) a felszín díszítése (bordázat, tüskék), c) belsőrész, szerkezet, kamrázás tartható volta minden rendszertani keretben szükséges. Az utolsó (c) belső szerkezet az egyes csoportokban a következő jellegekre vonatkozhat. Foraminifera: kamrázás; Spongiae: tűk; Antho- zoa: sövények, tengely; Braeliiopoda: kartartók; Lamellibran- ebiata: izem- és köpenybenyomat, zár; Gastropoda: kanyarula- tok átmetszete, szájadéit, köldök; Ammonoidea: lobák; Echinoi- dea: os és anus, rágószerv; Crinoidea: kehelybe'lső. Talán kissé bajosabb eldönteni, hogy mit értsünk „szerkezet ‘ken a bryo- zoákn'ál: a cellaalakot-e (szemben az aj-nak megfelelő telep- alakkal), vagy pl. az aviculariákat és ovicellákat. Néhány példa ilyen jelölési módra: 1. Cerithium Pietum Defr. Bast., csak egy utolsó kanyarulat: egy kanyarulat felszíni díszítése, a teljes szájadéit, belső ajak látható; — az egyes kanyarulatok átfogósága. a kezdőkanya- rulatok. a díszítés fokozatos változása és az egész termetarány nem látható: 1 — 2 — 3 2. Meretrix islandiccides Lk. búbtöredékek: fogak és oldali fogak mindkét teknőn, az egész záros perem és búbrész (esetleges lunula létezése stb.) látható; — ellenben a felszín további részei, körvonal, izombenyomatok, köpeny- benyomat nem: 0 — 1 — 2 Lehetne azonban esetleg itt a zárra, ill. belső szerkezetre vonatkozó harmadik számjegyül 2-es helyett 3-as értékjelet használni azért, mert a Veneridáknál nincs fontossága a hatá- rozásban az (itt most nem látható) izomlenyomatoknak; a „ko- momyaria“ voltot a fogak jellegéből biztosan tudjuk. 187 3. Teliina lacunosa Ohemn. teljes kőbél és lenyomatok: megvan mindkét teknő pontos -alakja, a felszín díszítése (iil. simasága), az izom benyomnátok és köpeny-benyomat; — hiány- zik a teljes zár: 3 — 3 — 1 4. Limnooardinm Abiehi R. H., egyetlen teljes, de elnyomott kőbél : 2 — 3 — 0 5. Eehinolampas liemisphaericns Lk. felső oldala jó megtartás- ban, alsó oldala hiányzik: körvonal, apex, ambnlabrális-mezők, tii s k e- tarp a dóhe 1 y ek lát- hatók, míg alsó oldal homorú vagy domború volta, os és amis nem : 2 — 2 — 0 A meghatározásnál sok esetben egy -két bélyeg teljesen biz- tosítja a többinek jelenlétét, pl. faxodon t zár a horaomyarins izomlenyomiato'kat. Ilyenkor tehát részben jogosulatlan, hogy levonjunk értékpontokat olyan jellegek meg nem figyelhető volta miatt, amelyeket úgyis egészen biztosan tudunk. De csak részben igazságtalan ez, mert hiszen minden hiányosság, ill. töredékesség („értéktelenének mondható részek hiányából keletkező töredékesség is) csökkenti arra a lehetőséget, hogy a faj állandóságának vagy változékonyságának kérdéséhez hozzá- szól hassunk. Minthogy komoly munkatöbbletet nem jelent a fauna határozója számára, ha az őslény nevén kívül fel kell jegyeznie további (megtartási) adatként még három számjegyet is: remélni merem, hogy ezen — a feljegyzés munkájának fárasztó voltán — nem bukik el az ügy. Ha azután Közlönyünkben meg- jelent néhány cikk, amely használta e jelölési rendszert s az Őslénytani Szakosztályban egy-két előadó is követi: akkor eset- leg a Földtani Közlöny szerkesztősége kívánhatná, hogy a geológiai dolgozatok fauna-listáiban mindenki használja ez a jelölésmódot. Let us mark the reliability of Paleontological Determinations by L. Strausz. In lists of lossils the marking of the reliability of the deter- mination, caused by different conditions of preservation, woüld be very unseful. One öltén does nőt know whether the name of a fossil must be regarded as ah incontestable proof, or as a surmise of the author concerning a nőt well-preserved and nothing-proving fracture of a fossil. To prevent tliis indefiniteness one could by note somé simple signs the state of preservation of the fossils ineluded in strati- graphical descriptions in the lisr of fossils. It is to be understood that this may nőt be needed in paleontological texts where all about the fossils and their preservation too, is thoroughly described. 188 I tliink tliat a simple and readily intelligible marking could be t-his: three dhartacters (figures) would be written aíter the name; the first of tkem denoting the preservation of the form (outlines), the second figure that of the surface (ornamentation), and the tliird the inner parts (or the strueture) of the íossil. The good preservation ought to be noted by 3, weaker preservation by 2 and 1, while the cipher 0 monld mean that these charae- teristics (ontline, or snrfaee, or strueture) can nőt be observed. E. g.: „Venus miocenica Penn. 3 — 2 — 0“ vould mean that a) the form (outline and convexity) of the Shell can fully be seen, b) its surface is nőt fully, bút véli enough preserved, and c) the inner parts of the shell (teeth and impressions of muscles).are nőt visible.- This mode of marking is simple and intelligible enough, it needs no extra work by the authors, and requires little pl'ace in print. „Minden elvtársunktól megköveteljük, csakúgy, mint az állami szervektől, hogy a szocializmus építését a falun — melyet a szövetkezeti termelőcsoportok képAdselnek — semmi körülmények között ne gátolják, hanem támogassák.*4 * Rákosi Triászbeli daonellás rétegek az Alföld medencealjzatában 1 BOGSCH LÁSZLÓ A magyar földtani irodalomba Szurovy Géza cikkei (7., 8.) nyomán került be az az adat, hogy a Tótkomlós 6. jelű dél- alföldi mélyfúrás elérte az alföldi medence alaphegységét és ez itt triásznak bizonyult. A Nagy Magyar Alföld peremi részein ismeretesek ugyan olyan fúrások, amelyek megütötték a triászüledékeket, azonban az Alföld medencéjének belsejében lemélyített fúrások eddig nem tártak föl biztosan igazolható tniászkori rétegeket. A perem közelében levő fúrások közül a tardi 1. sz. kincstári fúrásban 1780,90 méter és 1830,80 méter talpmélység között ladini-emelet- beli üledékek vannak (5). Ezek világosabb és sötétebb szürke, helyenként kalciteres, néhol pedig lemezes mészkövek, amelyek- ből Vigh Diplopora sp.-t és Marghiuhna sp.-t határozott meg. Előbbi 1780,90 m és 1781,-10 m közötti mélységből, utóbbi meg 1824,80 m és 1826 80 m közötti mélységből származik. Hasonló- képpen az őrszentmiklösi ILI. sz- kincstári fúrás is triászrétegeket ért el 911,50 m és 948,00 m talpmélység között. Ez a réteg viszont már felsőtriászbeli dachsteini mészkő. Belőle ugyancsak Vigh (5.) Gyroporella ofr. vesiculifera alakot határo- zott meg. A budapesti városligeti két fúrás is elérte a triászt, és pedig az 1. sz. fúrás a felsőtriászbeli dolomitot, míg a II. sz- fúrás a dachsteini mészkövet. A peremhez közelegő fúrások közül máshonnan triászkori üledékek nem ismeretesek. A medence belsejének fúrásai közül a hajduszoboszlói II. sz. fúrás 1447 10 (?) m és a 2032,0 m-es talpmélység között kérdéses korú rétegeket fúrt át, amelj'ek között egyesek szerint triász i lehetséges- Bizonyíték erre vonatkozólag nem volt. Ezért tarthat számot érdeklődésre az a tény, hogy Alföldünk déli részének egyik fúrása ősmaradványokkal igazolható triász- kor! rétegeket fúrt meg. Ezek az ősmaradványok az 1479,10 — 1482,90 m közötti mély- ségből kerültek elő. A bezáró kőzet sötétszürke, vékonyréte- ges, kicsiny mésztartalmú agyagpala. Fölötte még az alsó pan- non meszes márgái voltak, amelyeknek kora a beléjük zárt ősmaradványok alapján kétségtelen. A triászkori ősmaradvá- 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1950 március 22-én tartott ■zakülésén. 190 nyokat tartalmazó réteg alatt homokos, csillámos, agyagos márga következett, amely vékony, hol keményebb, hol lazább homokkőréíegbe ment át. Ez alatt ismét agyagpala következett, melynek színe az ősmaradványokat tartalmazó agyagpaláénál sötétebb volt, végül szürke, csaknem fekete dolomit. A dolomit brecesás szövetű. Az ősmaradványok között a legfontosabb az a kagyló- maradvány, amely Szurovy cikkeiben mint Daonella szerepel. A maradvány héjas példány töredéke és lenyomata. Sajnos, a búb körüli rész erősen sérült és így lehetetlen eldönteni, hogy Daonella- vagy Halobia-maradvánnyal van-e dolgunk. Mint- hogy azonban semmi sem mutat arra, hogy a kagylónak a Halo- biákra jellemző füle lett volna, valószínűleg Daonella sp.-szel állunk szemben- Kitti Ernő monográfiájában (3.) leginkább még a Daonella moussoni Márián fajra emlékeztet. A hasonlóság főleg a bordák kifejlődésében nyilvánul meg. Sajnos, a Kittitől adott leírás legtöbb jellege példányunkon a rossz megtartás miatt nem figyelhető meg. Erről a maradványról tehát csak annyi állapítható meg' kétségtelenül, hogy a Halobiidae családba tartozó kagyló, minden valószínűség szerint egy Daonella sp. maradványa. Egy további maradvány egészen halványan ismerhető csak fe-1 az anyagon- Apró kis töredék, amelyen szintén a Halobiidae családra jellemző bordák látszanak. Ez azonban csak olyan kis részlete a kagylónak, hogy semmiféle további meghatározás nem lehetséges. Azon a kőzetdarabon, amelyen a Daonella sp. maradványá- nak lenyomata van meg, látunk még egy kagylótöredéket, amely Posidonia maradvány léhet. Ezenkívül még további kagyló- töredék is van. Mutatkoznak még Ostraeodák és egy igen ki- csiny, valószínűleg halcsont töredék. Mindezen maradványok közül, mint már említettem, első- sorban a Daonella sp. jelenléte döntő. Kétségtelen bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy a réteg triászbeli, és pedig minden valószínűség szerint a középső triászból származik. Ezek sze- rint ebben a, délalföldi fúrásban alsó pannóniai rétegek alatt közvetlenül a triász következik. Az irodalmi adatok alapján megállapítható, hogy az ős- maradványokat tartalmazó szürke agyagpala a magyarországi triász kifejlődésében eddig még' nem szerepelt. Csak a Mecsek- ből (9.) ismerünk hasonló fáciesű üledékeket és esetleg kapcso- latba hozhatjuk az ősmaradványokat bezáró agyagpalát a Bükk déli palavonulatával, amelyről újabban Balogh Kálmán állapította meg egyik előadásában, hogy a triászt képviselik. A Fossilium Catalogus adatai szerint (2.) alsótriászbeli Daonellák vagy Halobiák nem ismeretesek. A Daonellák leg- inkább a középső triászra jellemzőek, csak néhány fajuk megy föl a felső triászba is. A Daonella moussoni faj, a mi alakunk- hoz legjobban hasonlító forma, a ladini emeletre korlátozódik- Hogy képződményünket a wengeni palákkal hozzuk kapcsolatba, arra egyebek között az a tény is feljogosít, hogy a Daonella elő- 191 fordulások legnagyobb része a Bakonyban is a tridentinusos mészkőhöz kötött. Ez ugyancsak a wengeni palák szintjébe tar- tozik. Erre a szintre utal az is, hogy a Halobi idae maradványok mellett az anyagban elég sok Ostracoda is előfordul. Über den triadischen Beckenuntergrund dér Grossen Ungari- schen Ti-efebene. Von László Bogsch. Am Rande dér Ungarisehen Tiefebene varén bereits mehrere Bohrungen bekannt, die den triadischen Untergrund erreichten. Die Bohrungen des Beckeninneren lieferten aber bis jetzt nocli keine Angaben, auf Grund dérén das Altér des Beckenuntei'- grundes zveifelsoline hátte festgestellt verden kőimen. Darum ist es von Interessé, dass eine Tiefbc'hrung im südliehen Teile dér Grossen Ungarisehen Tiefebene aus einer Teufe von fást 1500 m Fcssilien lieferte, die eine sichere Altersbestimmung ermöglichen. Allerdings sind die Reste von schleehtem Erhal- tungszustande, mán kaim jedoeh feststellen, dass es sick hier nm Daonella sp., Posidonia sp. und mehrere Ostraeoden han- delt. Das Gestein, das diese Reste fiihríe, ist ein dunkelgrauer, feingeschichteter Tonsohiefer von geringem Kalkgehalt. Darunter- befand siöh noch in dér Bcthrung sandiger, glimrne- riger, toniger Mergel, dann eine dünnere Schieht von Sandstein. Darunter folgte ein fást schwarzer Tonschiiefer und noch weiter untén ein dunkler Dolomit. Vöm faziologisehen Geschichtspunkte aus stimmt die fossilführende Bildung am besten mit den Wen- gener Sehiefern des Meosek-Gebirges überein. Eine gewisse Aehnlichkeit weist die Bildung au eh mit den Tonsehiefern im südliehen Blikkgebirge auf, dérén triad isches Altér erst unláng'st behauptet wurde. Trotz dem schlechten Erhaltungszustand beweist das Vorhandensein dér oben angefiihrten Formen ein- wandfrei, dass im südliehen Teil dér Grossen Ungarisehen Tiefebene unter den pannonisehen Bildungen unmittelbar triadisehe Sehichten folgen- Tarrietia hungarica n. sp. előfordulása Magyarországon1 R A S K Y K L A R A A Xhgybátonyi-Űjlaki Téglagyár agyagtermelési területén Óbudán, az a. oligocén rétegből Legányi Ferenc, a múzeumok és tudományos intézetek e lelkes gyűjtője 1948 őszén gyűjtötte e rendkívül érdekes és a tudomány részére igen értékes termést. A termés csak egy példányban került elő, de egyik részének az ellenlenyomata is megvan. A termés első pillanatban az Acer terméseket juttatja a? ember eszébe, annyira hasonlít hozzá. Azonban azonnal feltűnik a termés rendkívüli nagysága és a mag teljesen zárt, ovális volta, ami az Acer részterméseken nem ismeretes. Az irodalomban eddig ez a termés mint Acer giganteum Goepp. és Acer otopterix Goepp. szerepelt. Később a palaeo- botani kasoknak már kételyei támadtak, hogy ez a termés nem Acer termés, de helyesen meghatározni mégsem tudták. Most, hogy Magyarországon is előkerült ez a termés, sikerült a Ster- culiaceae nembe sorolható, ma Jáva szigetén élő Tarrietia javániea Bl. termésével összehasonlítani és ez az összehason- lítás a fossilis maradvány és a recens termés között a teljes megjegyzést eredményezte. (IV. tábla.) Tarrietia hungarica n. sp. aus Ungarn. Von Klára Rásky. Diese ausserordentlicli interessante und für die Wissen- schaít áusserst wertvolle Fradit hat dér begeisterte Sarum kr (ler Museen und wissenschaftlichen Instituten, Franz Legányi, im Herbst des Jahres 1948 auf dem Gebiete dér Xagybátony- Ujlaker Ziegelfabrik in Budapest aus dér Altofener unter- oligozánen Schichte eingesammelt. Die Frucht ist nur in einem Exemplar zum Vcrschein gekommen, doch ist auch ein Teil des Gegendruckes vorhanden. Sie erinnert im ersten Moment an die Acer-Früchte, so gross ist die Á'linlichkeit, jedocli falit sogleieh ihre ausserordentliche Grösse, sowie dér Űmstand aut dass dér Kern volloval ist. im Gegensatz zűr Acer-Toilfrucht. Diagnose: Die Frucht erinnert mit ihrer Form aus- gesprochen au die Acer-Teilfrucht. Ilire Lángé betrágt 6.8 cm. — hievon ist die Lángé des Fliigels 5.7 om. — ; in dér Breite misst sie an dér breitesten Stelle des Fliigels 2.5 cm. Dér Fruchtkörper 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Őslénytani Szakosztályán; k 1950 február 22-én tartott szakülésán. ist sehr gross, gleiclimássig lánglich óval und m isist in dér Lángé 1.8 cm., in dér Breite 1.5 cm. Dér Flügel entspringt bogenförmig dér Riickiseite des Kernes und ist auf dér unteren Seite unregelmassig gewelli. Die Spitze des Fruchtfliigels ist stumpf abgerundet; auf dem Flügel gibt es auf beiden Seiten auf dem Teil naeh dem Kern kleine Einschnürungen. Dér Rand des Fliigels ist infolge dér Fossilisation beschadigt. Auf dér Rückseite de-s Fliigels ziebt sicli ein sehr starker Ader entlang und. parallel mit ilim zielien sicli von dér Innenseite des Kernes mebrere kleinere Adern bogenförmig in dér -Richtung des unte- ren Randes. Aus diesen parallel gebogenen Adern entspringen nocli me'br diinne kleine Adern, welehe die ganze Oberfláche des FMigels netzartig überzieben. In dér filteren palaobotanisehen Literatur fiúdén wir bere-its diese scliöne Frueht: Goeppert beschrieb sie unter dem Xamen Acer giganteum uncheine ahnliehe Frueht ist unter dem Xamen Acer otopterix Goepp. bekannt. In dér spateren Lite- ratur treffen wir diese beiden Xamen abweclíselnd, wo es sicli um die Frueht dér Tarrietia liungarica handelt. Zweifel habén allerdings hinsichtlich" dieser Frueht einige Palaobotaniker béréi ts gehegt. So hat Unger (Pflanzenreste von Preivali, S. 5. Fig 1.) nachgewiesen, dass diese Frueht nitcht zu Acer, sondern zűr Gattung Centrolobium zu bringen ist, docb hat stíhon aueh Goeppert (Palaeontogr. II.) darauf hingedeutet. dass ihre. heutige Verwandtschaft eventuell unter den Malpigaceen zu suchen ssi. Dieser Auffassung hat sich dann audh Schimper angeschlossen. Heer erwahnt die Frueht gleiehfalls aus dér Flóra von Oeningen, als die Frueht vonvAeer otopterix, doeli bemenkt er dazu: ,;es ist keine lebende Ahamart mit so grossen Iriichten bekannt, es bildet daher die vorliegende Art einen eigentiimlichen ausgestorbenen Typus“. Ausserdem beschreibt Heer die Frueht aueh in seiner Arbeit iiber die ,-Aliozane Flóra von Island (p. 152.) und bringt sie sogar in Zusannnenhang mit den dortselbst gefundenen Acer-Bláttern. Dass das Fossil nicht zu Acer gehört, hat bereits Pax (Alonographie dér Gattuug Acer, Engle-r Bot. Jahrb. VI.) naher erörtert. Alenzel beschrieb dagegen nocli im Jahre 1910 (Pflanzenreste aus dem Po.sener Tón) ein Bruchstiick dér Frueht unter dem Xamen Acer otopterix. Endlich erwahnt Krausel diese Frueht im Jahre 1919 (Die Pílanzen des schlesisehen Tertiars), teilt jedoch nicht melir die Auffassung seiner Vorganger und ist davon iiberzeugt. dass es sich nicht um eine Acer-Frucht handelt. Über die Idee von Goeppert und Schimper, dass die Frueht eventuell zu den Mal- pighiaeeen gehört, schreibt er wie folgt: ,-Ob diese Ansicht richtig ist, ist zum mindestens sehr fraglich“ und setzt spiiter íolgendermassen fórt: ,,So bleibt beziiglich dér Zugehörigkeit zűr rezenten Pflanzenwelt, abgesehen von den Malpighiaceen, vielleicht nocli die Familie dér Leguminoseen zum Vergleieh iibrig. Dieser wiirde sich zu erstrecken habén auf die Tribus dér Dalbergieae.“ lm Jahre 1922 beschrieb Krausel (Verh. Geol. Aliiul). Gén. Xederland en Kol. V.) einen fossilen Baumstamm aus dér 194 Tertiársdhiokte von Süd-Sumatra unter elem Xamen Tarrieti- oxylon sumatrense und vergleickt ikn mit dér rezenten Art Tarrietia sumatrana Miq., doch tűt er von Frückten keine Erwáhnung. R. W. Brovn bringt in einer seiner Arbeiten (Prof. Paper 186. Pt. 58. 1937.) Acer-Frücbte von sehr betrachtlicher Grösse, auf Grund dér Abbildungen sdheinen diese jedoch nidht zűr Art Tarrietia bungarica zu gehören. Unsere Frucht is von den heute lebenden Pflanzen zweif el- lő?. dér Gattung dér Sterculiaceae zuzuveisen, wo sie mit dér Frucbt dér Tarrietia javanica Bl. vollauf identifizierbar ist. Tarrietia javanica Bl. lebt beute auf dér Westseite dér Insel Java, in dér Ebene, sebr zerstreut im Regenvald. Sie hat gefingert zusammeugesetzte Blatter. velőbe absolut ganzrandig sind. Dér Baxxm, dessen Hőbe 40 m. und dér Durchmesser des Stammes % m. im Durclisebnitt betrágt, besitzt kein aulfallen- des Áusseres, doch ist er végén seiner Acer-ahnliehen Frucbt Avoblbekannt. Ilire Frucht misst in dér Lángé 7.5 — 9.3 cm., die Breite des Fliigels beláuft sich auf 1.4 — 2.8 cm., die Lángé des Ivernes betragt 1.6 — 2.0 cm. und seine Breite 1.1 — 1.3 cm. Eine jedo Frucbt hiingt auf einem separaten kleinen Stengel. ist alsó keine Spaltfrucht mit zvei einsamigen Teilfrücbtcben, vie jene des Acer. (IV. Tafel.) f Rásky: Tarrietia hunjíarica n. si>. Földtani Közlöny 1950. IV. tábla. 1. ábra. Tarrietin hungarica n. sp. termése. (Frneht.) ■>_ ábra. Tarrietin jatranicn Rt., leveles ág termésekkel. tZweijr mit Früchten. — Rumphia, Tab. 172 e.) A solymári barlang faszénmaradványai (A Szegedi Tudományegyetem Növénytani Intézetében készült dolgozat.! (iBF.r.l'SS PÁL — SZÁL A I ISTVÁN A solymári barlangból kiásott faszénmaradványok mikro- szkópi feldolgozása a Gothan által leírt módszer szerint történt, amely a barnaszenek és a praehisto r i kus faszénmaradványok prepalására igen alkalmas.1 A széndarabkákat AÚasz helyett viaszgyanta keverékével itattuk át.2 A felragasztott metszetek- ből a beágyazó anyagot el kellett távolítani, mert a Gothan által ajánlott glicerines vagy alkoholos készítmények a meghatáro- zásokhoz nem nyújtottak eléggé világos és áttekinthető képet. Az alig babszem-, nagyobbrészt búzaszemnagyságú szén- darabkák száma — eltekintve a kisebb „detritus“-októl — 32 volt, 23 darabból metszet készült, a többieket pedig porított álla- potban vizsgáltuk (macerátum), utóbbiak azonban már újabb fajokat nem tartalmaztak. A 23 darabból 69 mindhárom irányú metszet készült, amelyek Taxus, Pinus és Larix fajoknak bizo- nyultak, éspedig 6 próba Taxus, 9 próba Pinus és 5 próba Larix fájából származott. Három széndarabka meghatározása nem sikerült, de a felismerhető bélyegek alapján minden bizonnyal a Taxussal identikusaid. (Lásd V. tábla.) 1. Taxus baccata L. Az erősen szenesedet! darabkák csak egy, néhol másfél évgyűrűre terjedő vastagok. A gyanta vezeték hiányzik. A metszeten látható kisebb üregek részben az anyag deformálódása során, részben pedig metszés alkalmával kelet- keztek. A bélsugarak finomabb szerkezete a szenesedés követ- keztében felismerhetetlen, csupán az egyrétűség volt megfigyel- hető. A porított anyagban (maceratum) a tracheidák spirális falvastagodását és a radiális falak udvarosgödörkéit kétségte- lenül fel lehetett ismerni. Hosszparenchymát nem lehetett meg- figyelni. A traoheidák keresztmetszetei aránylag kicsinyek, hozzá hasonló traeheidás fenyőnk a Taxuson kívül nincs. Keresztmetszeti képe csupán a Taxussal egyezik meg. Érdekes jelenség, hegy a keresztmetszeti képen egyes tracheidák átmérői valamivel nagyobbak a többieknél, úgyhogy szinte nagyobb tracheidájú gócok keletkeznek. Az 1 mm2-re eső tracherda 1 W. Gothan: Ülber die Praparation von Braunkohlenhölzeru zűr mikroskopischen Untersuehung. Naturwiss. Wochetnschr. 19. — Gothan — Potomé: Palaoibotanisehes Praktikum. Berlin 1913. 2 Sárkány: Bot. Közi. 1939. 5 — 6. fűz. p. 331. 196 száma: 1298. Ehhez hasonló magas szám csak a Taxusban for- dul elő. A kérdéses fenyőfáié tehát feltétlenül Taxusból szár- mazik. 2. Pinus silvestris L. (?) A darabkák keresztmetszeti képén másfél-két évgyűrű figyelhető meg. A gyantavezetékek inkább az őszi farészben helyezkednek el és itt is közelebb a tavaszi fa részhez. Amíg az epithel-sejtek hiányában a Larix és Picea fajoktól való elválasztás lehetetlen volt, addig a bélsugarak finomabb és jól felismerhető szerkezete alapján a kérdéses szén feltétlen Pinus jelleget árul el. A bélsugarak faparenchy- mából és haránttracheidákból állanak, az utóbbiak általában mint szögletsejtek jelennek meg. A bélsugár falában egy kérész- . tezési mezőban egy — az egész mezőt kitöltő — nagy, egyszerű gödörke van (pionid-típus). A haránt tracheidáknak- a fogazata jól látszik. A haránttracheidákban a fogak . elég hegyesek, sőt egyik-másik léc a vízszintes falakat össze is köti. Ez a Pinus silvestris sajátsága, szemben a P. montana és a P. nigrával. amelyekben ilyen átérő lécek nemigen fordulnak elő, így nem lehetetlen, hogy a kérdéses fenyő valószínűleg a P. silvestrisből származik. Ez azonban csak valószínűség, mert a pontos diagnó- zist megfelelő anyag hiányában minden kétséget kizáróan nem lőhetett megejteni. Az sem lehetetlen, hogy a kérdéses szén a Pinus rotundából származhatott- 3. Larix (?). A széndarabkák általában két évgyűrű vasta- gok. A hosszgyantavezetékek felismerhetők, sőt a sárga varna- tarcalom egyikhen -másikban még látható is, ellenben az. epithel- sejtek szerkezete felismerhetetlen, többnyire hiányzik. A szén hosszmetszetei közül csak a tangentiális nyújtott némi támpontot. A radiális metszet hiányában a szándarabkát porítottak és így egyes bélsugárrészleteken a. bélsugárparen- chyma egyszerű kis gödörkéi, — egy-egy kereszteződés! mező- ben 4 — 5 és a haránttraclieidák felismerhetők voltak. A recens fajokon is nehezen megtalálható, különben is rit- kán előforduló hosszparenchyma jelenlétének vagy hiányának megállapítása az erősen töredezett hosszmetszeten kétséges, a keresztmetszeteken pedig egyetlen gödörkés harántfalat sem lehetett találni, így a meghatározásban nélkülözni kell. A ma- ccrátumban egyetlen esetben megfigyelt radiális ikergödörkék alapján a Larix jelleg jutott túlsúlyra, de az sem lehetetlen, hogy a. szén Piceóból származik. Egész pontos diagnózist anyag hiányában nem lehetett- megállapítani. Ha a fenti eredményeket klimatikus és növényföldrajzi szempontból értékelni akarjuk, megállapíthatjuk, hogy a Taxus, Pinus és Larix előfordulások Solymár tengerszintfeletti 'magas- ságában a mainál hűvösebb és csapadékosabb éghajlatra mutat- nak. Fel kell tételeznünk — mivel embernyomokat nem találtak — , hogy a faszéndarabok a közvetlen környezetből erdőtűz vagy villámcsapás következtében kerültek lelőhelyükre. így Solymár környékének flórája a mai vegyes lombos erdőségtől eltérően talán túlnyomórészt fenyvesekből állhatott.- 197 Th'? charcoal reinnants of the Cave of Solymár. by P. Greguss — /. Szálai. The sma.ll pieces of ohiareoal emanating froni the cave of Solymár are probably due to forest-fire as no traces of humán dwellings were fond. The 23 pieces examined Avere identified as species of Taxus, Pinus and Larix- We eould only find one or one and a half annual rings Avirhout resin canals in the sections of six charcoal pieces. The smaller or larger caA'ities in the seetion Avere probably caused by burning and by the cutting. The finer construction of the rays Avas unrecognizable oAving to the high-degreed combustion: Ave could only observe the uniseriate condition. Bút Ave could doubtless see the spirál thickenings of the traeheids and the pittings of the radial Avalls in the macerated matériái. There Avas no longitudinal pirenchyma in the seetion. The traeheids numbered 1298 per mm2. On the other hand AA-epercepted the Pinus character in the seetion of nine pieces of charcoal. There mere 1,5: — 2 annual rings in tlieir eien there tliey Avere eloser to the spring Avocd. While — - as the epitliel cells Avere lacking — it Avas impossible to distingnish them from the species of Larix and Picea, the finer construction of the rays disclosed Pinus origin. Teli zig-zag thickenings of the nay -traeheids Avas Avell visible. As the latter Averre leng, the Pinus silvestris origin beeame obAÚous. Bút as these peculiarities Avere only sporadic, the charcoal might alsó be deriA'ed from Pinus rotundata. Fíat6 species of charcoal oroginated quite doubtless from Larix. The sections contained íavo annual rings. The epitliel cells of the resin canals Avere unsuitable fór a definition. 1 — 5 •smail pits Avere i nőne transA'erse sectional field of the ray- parenchyma. It Ava3 hardly possible to establish in the heavily broken longitudinal seetion the presence or absence of the longitudinal parenehyma AA'hich in itself is rare enought and difficult to find in recent species; nőt a single ray-Avall could be obserA'ed in the transA’erse seetion. In the charaetenisíic signs only the Larix-character Avas in preponderance, bút the char- coal might alsó be derrved from Picea. A more exact definition Avas impossible OAving to the smallness and the poor quality of the matériái. 0 If Ave Avish to A-alue the above mentioned results from di- ni atic and geobctanical acpect, AAe mav eome to the conclusion that the Taxus. Pinus, and Larix oecurences in the level of Solymár indicate a cooler and rainier climate than our present one. To-day no pine foreste are perceptible around Solymár or in. the entire Transdanubia. As humán traces were nőt found Ave must suppose that the charcoal pieces Avere driven by flo- Aving Avater or storni to tlieir ac-iual finding places. It is there- fore possible that the Flóra of Solymár consisted mostly of pine foreists in dÍArergence of the mixed foliar forqst of to-day. í Tahié V.) 198 IRODALOM — L1TERATUR. J. v. Wiesner: Die Rchstoffe des Pflauzenreiohes. II. Bd. 1928. Hcllendonner Ferenc: A fenyői élék fájának összehasonlító szövet- tana. 1913. Sárkány Sándor: A sze' eta-barlang faszénmaradványai. Bot. Közi. 1935. Fekete — Blaltny : Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a magyar állam területén. 1913. Saharád t: Mikrophotograpliischer Atlas. 1942. Greguss Pál: A fontosabb fenyő genusok meghatározása szövettani alapon. Acta Botanica. 1948. „Ha a kritika csak öt- vagy tízszázalék igazságot is tartal- maz, úgy az ilyen kritikát is üdvözölni kell, meg kell figyelme- sen hallgatni és ki kell hámozni belőle az egészséges magot. Ellenkező esetben, ismétlem, odajutnánk, hogy befogják a szá- ját az 'egyébként a szovjetek ügyével szemben teljesen odaadó emberek százainak és ezreinek, akik még nem eléggé gyakor- lottak kritikai munkájukban, de akiknek a szájával szó! maga az igazság.44 Rákosi Greguss — Szalui : 8ol ymá r i faszó m 1 1 a ra <1 v á n y ok • Földtani Közlöny 1950. V. tábla. Taxus sp. keresztmetszet. Transverse seetion. Piiuis ( silvestris ?) vad. in. ttadial section. Larix (.’) keresztmetszet. Transverse section. A Solymári-barlang rétegviszonyairól VÉRTES LÁSZLÓ Budapest környékének egyik legérdekesebb barlangja a Solymári- (ú. n. Ördöglyuk) barlang. Solymár községtől Ny-ra emelkedik a Zsíroshegy. Ennek ÉK-i oldalában kőfejtő van s közvetlen fölötte találjuk a barlang K-re néző kerek nyílását. Mintegy 30 métere É-felé van a barlang másik nyílása, a bol- tozatos kijárat. A barlang triász dachsteini mészkőben kép- ződött bonyolult üregrendszer. Helyenkint a hévvizek nyomait is megtaláljuk, benne kristályos gipsztömzsök és aragonit alak- jában. Az irodalom viszonylag keveset foglalkozik vele. Elő- ször Koch Antal említi a Földtani Társulat szakülésén felolvasott dolgozatában 1868-ban, majd ugyancsak ő foglalkozik vele a Földtani Közlöny 1871. kötetében. 1923-ban Thirring Gusztáv említi meg a Budai Hegyek kalauzában, a következő évben pedig Bekey I. G. a Túristák Lapjában közöl eléggé részletes leírást, sőt térképet is a barlangról. Ez a (Kmetty — Sziits-féle) megbízhatatlan térkép ma is az egyetlen barlagunkról. 1936-ban Jelűnek János részletes vezető fiize- tecskét ad ki, kizárólag túrisztikai szempontok figyelembe vételével. A 40-es évek elején néhány rövid utalást találunk a Barlangvilág és Barlangkutatás hasábjain. 1944-ben dr Rotari- des Mihály cikke, „Praeglaciális csigák a Solymári barlangból44 címmel a Xemzeti Múzeum Annalesében jelent meg- Már Bekey jelzi, hogy a Kiskörút agyagában ősbölény (?) lábszárcsontját találta és Jelűnek is említi, 'hogy a Denevér- terem-ben és a Sártorok-ban őslénycsontokait ásott ki, de az anyagot hivatalosan nem vizsgálta meg senki. Önkéntes munka- társaimmal 1939-től ástam a Denevérterem szürke agyagában (1. ábra) és mintegy két éven keresztül gyűjtöttem— belőle a gazdag jégkori faunát, melynek egy részét a Földtani Intézet- ben 'határozták meg. A cseppkővel erősen bekérgezett csontok legalább 98% -át az Ursus spaeleus Roesenm. legnagyobbrészt nőstény állatok- tól, és kb. 30 — 40%-ban bocsoktól és újszülöttektől fennmaradt csontjai alkotják, tékát feltételezhető, hogy a barlang egykor a barlangi medve szülőhelye volt. Ezenkívül legnagyobb szám- ban szerepelnek a Félts spaelea Gldí. hatalmas példányainak maradékai. Gyakori a 200 Cervus elaphus L. Előfordulnak: Centis l-upus L. Vulpes sp. Rupicaprci rupicupra L. Cricetus sp. Coelodonta antiquitatis Blumb. Hyaena spaeiea Goldif. (Csak egy koprolithtal szerepel.) Equus woldrichi Ant. Equus sp. (kistermetű) és két meghatározatlan denevérfaj- Az állattársaság kétségen kívül fő jégkori, alakjai eléggé általánosak, legfeljebb az elaphoid szarvas gyakori jelenléte mutatna enyhébb, lomberdős kiimára, amit részben ellensú- lyozni látszik a steppe-jellegű Equus woldrichi (egy állkapoc- csal képviselve). Feltűnő a taránd teljes hiánya. A rétegösszlet- ben külön íaunisztikai horizontokat megállapítani nem lehe- tett , valamelyik wiirm interstadiálisnak, valószínűleg tehát aurignacinak legfeljebb protosolutréinek határozhatjuk meg. Itt kell megjegyeznem, hogy azóta a barlang járatainak majd- nem teljes hosszában sikerült megtalálni a barlangi medve csontjait. 1. ábra. 1. Sárga, iiolocón anyag. 5. Sötétszürke pleisztocén agyag. 2. Cseppkőréteg (mezolit?). 6. Sötétvörös pleisztocén agyag. 3. Világosbarna pleisztocén agyag. V. Szarúköve- breccsa. 4. Sziii ke pleisztocén agyag. 8. Szilklafenék. A Denevérterem kitöltésének vastagsága 3,50 — 4 m (1. 1. képet), Ennek felásása után rendszeresen átkutattuk az egész bejárati szakaszt, s a Kiskörút bolygatatlan sötétvörös agyag- jában megtaláltuk a praeglaciális korú jávorszarvas teljes •JÓI csontvázát in sitn, mellette gazdag kísérő állattársaságot, bő és változatos mikrofaunával. Ezt az anyagot annakidején Kretzói Miklós volt szíves átvenni feldolgozás céljából, míg a csigákat Rotarides tárgyalja. Már a munka folyamán feltűnt, hogy a jávor, mely két- ségtelenül egy darabban kellett, hogy a barlangba kerüljön, hogyan férhetett he az alig 1,5 m átmérőjű bejáraton, továbbá érthetetlennek tetszett az a körülmény is, hogy az idősebb — riss — kitöltés több méterrel magasabban fekszik, mint a fia- talabb würm-agyag. Felmerült egy másik bejárat lehetősége, s ezért 1943-ban Venkovits Istvánnal bemásztunk egy kürtőt, mely a lelőhely felett van, s majdnem a felszínig nyúlik. A kürtő végében sikerült megtalálnom a sötétvörös agyagot é > benne a kort feltétlen meghatározó csontokat. Közben munkámat a háború félbeszakította, de felszabadu- lás után a Piliszentiványi Kőszénbánya R. T. vezetősége fel- szerelést és munkaerőt bocsátott rendelkezésemre, s így a pro- blémákat tisztázhattam. Ez az ásatás 1946 IV- 25-től V. 15-ig tartott. Pontos térké- pet vettünk fel a kőszénbánya mérnökével az egész bejárati szakaszról, ennek alapján elkészítettem a járatok három- dimenziós vázlatát (2. kép.) a rétegtani viszonyok könnyebb áttekintése céljából. A gipsz-térképen kitűnik, hogy a II. lelő- hely, mely jelenleg csak a (D) Kiskörúton át közelíthető meg, egyenes folytatásában fekszik a B kürtőnek és a meredek szög- ben felnyúló J kürtőnek. Méréseink szerint a J. legmagasabb pontja felett csak mintegy 2,5 m földréteg van a hegytetőig, ahol azonban nyoma sincs semmiféle leszakadásnak, vagy töbörnek. A jelzett ponton lemélyített próbagödötben (i.) meg- találtam a vörös agyagrétegét és azokat a nagy szikladarabo- kat is, melyek nem sokkal a felszín alatt a zsomboly hajdani szájában, szorosan egymásmellé helyezkedve elzárták annak kijáratát, s melyek később sem engedték a földet töbörszerűen berogyni a kürtő fölött. Ezeknek alapján a praeglaciális kitöltés létrejöttét és elhelyezkedését a következőképen magyarázhatjuk: A jelenlegi (A) bejárat még nem létezett. Helyette a hegy tétjén nyílt az i. zsomboly, 'melybe állatok és törmelék zuhantak be. Idők folya- mán az a zsomboly teljesen betöltődött a felszínig és a hajdani nyílásba nagy szikladarabok ékelődtek be. Ez a folyamat még a ross-j égkorban játszódott le, mert a hajdani zsombolykitöltés- ben csupa praeglaciális leletet találhatunk. Ettől kezdve egé- szen a würmig a barlangnak nem volt kapcsolata a külvilág- gal. A, mostani bejárat a wnrmben nyílt meg. A főjégkori kitöltés kőzet jellege és a csontok elhelyezkedése arra enged következtetni, hogy a barlangszáj előtt folyó patak gyakran önthette el a barlang járatait- Eközben elmosta a B. kürtőben felhalmozódott vörös agyagot és levitte a D-n, E-n keresztül a barlang mélyebb szintjeibe- Így a kisebb ellenállás irányában lefolyást keresve utat mosott magának, de benthagyta az agyagot a B. kürtő fenekén, a II. lelőhelyen. A ■vvürm kitöltést 2. ábra. A barlang háromdimenziós gipsz-térképe. (Méret: 1:400. Jelmagyarázat a szövegben.) bejárat közelében éltek, ott pusztultak el és a patak vize hozta őket mai helyükre. Megjegyzem, hogy a barlang belsőbb részei- ben, ahol még biztosabb, hogy nem élhetett a barlangi medve, és nem is juthatott be élve, pl a Guanóteremben is találtam csontokat, melyeken nem volt semmiféle koptatás látható. is a víz szállította végig a barlang járatain és lerakta nagyobb tömegekben az (F.) Denevérteremben, az I-es lelőhelyen. Az itt lévő számos medvecsont ellenére annak, hogy kopás nyomát nem lehet rajta felfedezni, kétségtelenül másodlagos helyen van. Xem képzelhető el ugyanis, hogy a barlangi medve lemászott a közel 20 m-es függőleges kürtőn egészen a (H.) Kupolateremig, hanem sokkal valószínűbb, hogy valahol a Nyílt kérdés még', hogy az I-es lelőhelyen legalsó rétegként talált vörösagyag azonos-e a praeglaciális agyaggal? Sajnos, ezt eddig nem sikerült eldönteni, mert a begyűjtött csontok Kretzoi szerint nem bizonyultak elegendőnek a kor megihatá- rozására. A rétegek keletkezésének és elhelyezkedésének fentiek alapján való magyarázata annál is inkább megnyugtató, mert az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a ma is járható üregű barlangjainkban a legrégibb üledékek is csak würm-korúak. Azok a lelőhelyek, ahol ennél régebbi faunát találtak, hasa- déit, vagy zsombolykitöltések (Püspökfürdő, Villány, Csarnóta, Beremend)' vagy teljesen kitöltött barlangok, (Polgárdi, Betfia, Gombaszög) vagy pedig egykor kitöltött, s utólag újból kimosott üregek, mint Csákvár s mint a mi esetünkben Soly- már is. Végül megemlítem, h'ogy az ásatás folyamán feltárattam egy töbröt, mely a bejárattól 31 m-re Ny — ÉNy-i irányban mélyedt a hegy tetején. Itt 2,5 m-t függőleges irányban leásatva sikerült bejutnom a töbör alatti zsombolyba. Díszítetlen kora- hallstadti-korú cserepek mellett (amilyeneket különben a fő- bejáratban a Kijárat előtt is találhatni) néhány recens állat- csontot is gyűjtöttem. (Görény, ló.) Az erősen korrodált falú, bonyolult üregben 8 — 10 méter után iszapos, agyagos kitöltés zárja el a további járatot- A mérések alapján az Óriás-folyosó, vagy a Farkasverem fölé helyeztem ezt a zsombolyt, s valóban, néhány hónappal az ásatás után Puskás Lajos és Jakucs László a Farkasverem felett kürtőt másztak be, benne agyagot s csontokat találtak- Megtekintettem a kürtőt s megtaláltam benne a külső zsombolykitöltéssel azonos színű beomlást s abból barlangi medve-fogat (!) és egy kistermetű, a mai tatár lovakhoz hasonló ló recens csontjait (felkarcsont, metapódiumok, két maxilla és egy teljes, de rossz megtartású koponya), valamint emberi bordákat és egy emberi tibiát találtam. A recens- leletek kora nyilván megegyezik a külső zsombolyrészben talált leletekével, tehát kora-hallstadti. Feltűnő csak az ugyan- abban a rétegben lelt barlangi medve-fog, mely jelzi, hogy a zsomboly már a jégkorszakban megnyílt, s a hallstadt után tömődött el. Rövid közlemények Módosított szögfelrakó hazai előállítása1 Balogh Kálmán A geológusok által használt szögfelrakónak- (transzportör) az a hátránya, hogy csak irány kijelölésére alkalmas; az irány- vonal és a rámérendő távolság meghúzása már külön eszközöket és mozdulatokat igényel. Nagy könnyebbséget jelentene mind- nyájunk számára, ha a most ismertetendő műszer hazai, töme- ges előállítása lehetségessé válnék. E szögfelrakó lényege az, hogy középpontja egy teljes kör- negyed eltávolítása révén hozzáférhető; a körnegyed egymásra merőleges szárain pedig milliméterbeosztás van. A műszer egy külső, fokbeosztással ellátott körgyűrűből és egy belső, a kör- gyűrűben mozgatható körlapból áll. Takarékosság céljából s a'z eszköz használatának megkönnyítésére a többi körnegyedek- ből is ki vannak metszve egyes darabok. Használata: A körgyűrűt a milliméterpapíron beállítva egyik kezünkkel rögzítjük, másikkal az egyik milliméterbeosz- tású sugarat a kívánt irányba fordítjuk s ennek mentén a meg- felelő távolságig vonalat húzunk, illetve ott pontot szúrunk le. 1 rány kijelölés és távolságmérés tehát egyetlen mozdulattal lehetséges. Dőlés és csapásirány a két merőleges sugár mentén ugyancsak egyszerre húzható meg. Kivitelezésére három lehetőség kínálkozik: 1. A körlap sze- gélyén körbefutó horonyék a körlapot maradandóan helyezi el a körgyűrű körülfutó vésetében. A körgyűrű ez esetben két. süllyesztett csavarokkal összeilleszthető félből áll. 2. A belső körlap a körgyűrűből kiemelhető; a két rész egymásbacsiszolt pozitív, illetve negatív kúpfelületek mentén érintkezik. 3. A 2. eset változata: a körgyűrű és körlap két függőleges hengerfelii- let közé iktatott, körbefutó vízszintes párkány mentén érintke- zik, az érintkezés metszete törtvonalú. A műszert kemény celluloidból, vagy valamilyen — a papírt nem piszkító — fémből lehetne előállítani. 1 Elcladta a Magyarhoni Földtani Társulat 1950 február 16-án t ámított .szakülésén. Szemle Földtani időmérés a stroncium módszer segítségével. (Louis ÁhrenS: Bulletin of the Cteol • Soc ■ of Am • 1949. II.) Már 10 évvel ezelőtt' vetette fel Gotdsclnnhlt, Halni és WalUnff annak lehetőséget, hogy a rubidinmnak stronciuinmá való radioaktív bomlását földtani időmérésre hasizma jók fel. Azóta többen foglíal- keztak e kérdéssel és egyeseik negatív eredményre jutottak. Ez a dolgozat az említett véleményekkel szemben, a módszer használ- hatóságát bizonyítja és rámutat a módszer előnyeire az eddig használatos időmérést módszerekkel szemben. A. rubidium két izotópból áll: a Rb 87. 272% -bán a Rb 85* 72.8%-ban alkotja a rubidium anyagát- A Rb 87. aktív bomlási folyamattal bomlik el stroncium 87-té. A radioaktív bomlás folyamata a következő képlettel fejez- hető ki: . N = No — Át . ahoilis No jelenti az eredeti atoüiiek számát. N pedig a t időutáni keletkezett atomok számát. Á = & bomlási állandóval, azaz a felezési állandóval. Fenti egyenletben esetünkben N és N0 a Rb atomokra vonatkozik, N0 — N tehát az elbomlott Rb 87. atomok száma a kelet- kezett stroncium atomok számával egyenlő- A Rb felezési ideje még geológiai mértékkel mérve is hosszú idő és a legrégibb ásványokban is csak jelentéktelen mennyiségű Rb bomlik el. _ .... , Egy ásvány korának módszerünkkel történő meghatarozasa elsősorban tehát azon a pontosságon múlik, ahogy a felezési állandó, a Rib % és a stroncium % megállapítható. A felezési állandóra vonatkozólag Hahnnak és Rotenbachnak két régi meghatározása 9-2 . 1012 és 6.0 . 1012 évnek megfelelő értéket szolgáltatott, újabb, iudirekt meghatározásokat Strassmann és Walling végeztek, összehasonlítva az ólommódszerrel mért kor- meghatározással a talált mennyiségeket. Az így kapott értékek valami vel kevesebbnek, 6-3 .10’° évnek adódtak (azaz gyorsabb bomlást mutatnak). ; Eklund 1946-ban történt legújabb laboratóriumi meghatározá- sai a Rb 87. felezési állandóját 5.81 • 10 10 évnek mutatták. Ezt az értéket használták fel a legtöbb eddigi stroncium kormeghatáro- zásoknál. A Rb 87. és a stroncium 87. izobár elemek, azaz tömegük azo- nos, a magok prótonszáma azonban különböző (Z =Rb esetében 37. stroncium esetében 38). A magstabilitás szabályai szerint az olyan izobárpárok, melyek között csak egy egység Z a különbség, nem stabilok. Az átalakulás gyorsasága azionban az atommagok , spin- jének (,,perdiiletének“) függvénye. Minél nagyobb ugyanis ennek különbsége- annál lassúbb az átalakulás. Ezekből a megállapítások- ból következőleg a Rb lassan bomlik stronciummá. 20(5 A cikk ezután részletesen foglalkozik a juvenilis Rb és stron- cium geokémiájával. Goldschmiclt 1937-ben a földkéreg rubidium- tartalmát 0.032%-ban állapította meg. Nem tartozik tehát a Rb a ritka elemek közé- Önálló ásványt nem alkot, hanem kálium és cézium ásványokba lép be. A késői pegmatito-s és hidrotermális fázisban a Rb elsősorban lepidollitban és hidrotermál mikroklinban koncentrálódik. A lepido.it a ritka rodiciten kívüli az az ásvány, amelyben a Rb legjobban feldúsul. Előfordul még a Rb az amazonitban, piollucitban, zinwallditban, a lithiumgazdag muszkovi- tokban. A legdúsabb felhalmozódása a Rb-nak a ritka pegmatit ásvány: a rhodizit. a legközönségesebb felhalmozódás: a lepidolit. Kevesebb Rb tartalmat találtak még leuciitban. szanidinban és phlogopitban. Az elbomlásra jellemző az alábbi táblázat: Ha egy lepidolit átlagos Rb tartamát 1.5%-nak vesszük, ebből 2000 millió év alatt 0.01 % stf'bncium 1000 millió év alatt 0.005 % stroncium 500 millió év alatt 0.0025% stroncium 250 millió év alatt 0.0013% stroncium 100 millió év alatt 0.0005% stroncium keletkezik. A mennyiség kevés ugyan, de spektroszkópos módszer segítségével kimutatható. A juvenilis stroncium geokémiáját tárgyalva, az értekezés megállapítja, hogy a földkéregben kb. ugyanannyi stroncium van, mint Rb és ebből a stronciumból kb. 0-5 — 1% radiogén. A két elem geokémiai természete durva vonásokban hasonló. A stroncium is nagyméretű kation. A stnuncium rádiusza 1.27 A, a Rb ioráidáusza 1.49. A. Mindkettő -kedvező elhe-'yezést talál a szilikát-rácsokbau. Finom vonatkozásokban a két elem között az eltérés, természetesen, meglehetősen nagy, ami a külső elektronpályák jellegéből követ- kezik. Miután a Sr-nak iorádiusza a káliumnál kisebb, a kálium- ásványoknál korábbi fázisban koncentrálódik ellentétben a Rb-mal. melynek iorádiusza nagyobb lévén a káliumnál a későbbi fázisban marad. A káliumásványok keletkezésekor a Rb és a Sr tehát ellen- tétes elemek. Ennek köszönhető, hogy pl. a lepidolitban közönséges Sr (nem radiogén) úgyszólván nem fordul elő. Mattauch szerint a kalifor- niai (Pala) lepidolit radiogén Sr tartalma felülmúlja a 99.7%-ot. A pegmatitok iúikrokliinja esetében a helyzet ugyanez Az amazo- nitban kb. 75% a radiogén Sr. Miután a fentebb felsorolt ásványok közül a lepidolitok a legközönségesebbek és ezekben uralkodik a radiogén Sr, ezek az ásványok használhatók fel tömegspektroszkópiaii analízis nélkül, tehát a gyakorlati -célnak legjobban megfelelően a kormeghatá- rozásra. Az értekezés részletesen tárgyalja a Sr és Rb viszony mennyi- ségi meghatározását. A meghatározás spektrokémiai út n történik és a következő pontosságot követeli meg: Rb esetében 2.5 — 0.5%, Sr esetében 0.02—0.002%. Az eddig használatos módszerek e meghatá- rozást -f — 5% hibára korlátozzák. A meghatározás szénelektródák- kal direktáramkörhen, azonlcs gerjesztési potenciálon való száll a-x- tással történik. A Sr 4007-es spektrumvonala és a Rb 4202-e 1 1 500 4000 Az intenzitás I = K.Cu, aholis K = állandó, n emissziós faktor, ín értéke közel van az egységhez, illetve azzal azonos, na a kelet kezett energiának önabszorbciója nincs). A meghatarozas Pascnen- rendszerű spektrográffal a legcélravezetőbb es az a » \ a n > > savval történő feltárása után Sr és Eb fluondok formájában tör- ténhet Nincs tehát szükség Sr és Eb mennyiségi meghatarozasai a- elegendő meghatározni a fentemlített két spektrumvonal int enz i sáliak viszonyát. Ez a meghatározás a mennyiségi spektrtoiszkopi (kémiában használatos logaritmikus réssel ellátott takarokorong segítségével aránylag egyszerűen végrehajtható. A meresek ne». szeres ismétlésével 10—15% pontosságot lehet elerm az egyes vizs- gálatok között. A módszer alkalmazásának alsó határát a radiogén Sr elválasz- tásának lehetősége szabja meg. A Sr-nak négy 'izotópja van (Sr 88. 82 6% Sr 87. 7-02% — ez a radiogén Sr — Sr 86. 9.86 /o, Sr 84. 0-54%). Áz izotópok elkülönítése tömegspektroszkóppal, vagy az optikai spektrum hiperfinom vonalainak segítségevei hajtható végre. Az ásványszemek kiválogatása optikai úton történik. 0.06 mm alatti szemnagyságra porított anyag királyvizes, majd hidrogen- fluoridos kezelés után kerül az ívfénybe. 20 S A módszer segítségével eddig kb. 30 lepidolitot és több egyéb ásványt vizsgáltak meg. A kapott eredmények közül a kiemelke- dőbbek a következők: Strassmann és Walling (1938-ban) DK Manitoba lepidol itjá t 1800 miliő évesnek találta. Halni 1943-ban a svédországi Varutresk pegmatitjának pollucitját 530 millió évesnek találta. Ugyanerről a lelőhelyről Eklund mikroklinben vegezve a mérést, 1700 millió évet kapott- 4 Ishibasi és Ishihara a koreai lepidolitokat vizsgálva, 1020 millió évét kapott eredményül. A kaliforniai kréta és késő jura batholitokat (Pala) 100 — 150 millió évesnek mutatja a Sr módszer, ugyanezek héliummódszer- rel 120 — 130 millió évesnek bizonyultak. Az új-angliai devonkorú gránitok lepidolit-tartalmának alap- ján meglepően fiatal keletkezésre lehet következtetni, amennyiben az eredmény itt 2 — 300 millió évnek adódott. Ez esetben valószínű- leg a sok nem rádiósén Sr zavar. Különadóban. Új-Mexikóbán és Dél-Dakotában prekambrium- korabeli pegmatitok ólom-időszámítással 800 — 900, Sr időszámítás- sal 800 millió évesnek bizonyulták. A déldakotai Fekete-dombok uraninitjében 1350X10° év adódott eredményül az ólommódszer segítségével, ugyanitt a Sr módszer csak 850 X 106 évet eredmé- nyezett. Szerzők szerint a Sr módszer a helyesebb, mert itt pl. bizo- nyos bonyolult uránvegyiiletek vegyi elválasztásának hibáiból ered az ólommódszer eltérő eredménye. A délafrikai pajzsról prekambrium-korabei gránitokból Nama- qualand-dal végeztek meghatározást uraninitben, ennek ered- ménye 850X10'’ év volt. Sr módszerről itt öt meghatározást végez- tek s ennek eredménye 700 — 1150X10° év vo't. A délkeletafrikai Swaziland gránitja a Sr módszerrel az előb- binél kétszer olyan idősnek bizonyult (2000X10°), itt azonban c-nk egy vizsgálatot végeztek. Az eddig megvizsgált képződmények közül a legrégebbieknek az északkaréliai és a manitobaii gránitok mutatkoznak. Kihlopin és Vladimirova uranitit meghatározása szerint és monacitban mérvo. 1800 — 2100X10° évesnek bizonyultak e gránitok. Sr. mód- szerrel úgy itt, mint ManitfCiba gránitjaiban, lepidolitbau mérve. 2000X10° — 2350X10° év eredményeket kaptak. (Ezek az értékek felülmúlják a szilárd földkéreg korára vonat- kozó eddig 1300 millió éves adatot. Ez az eredmény mondható a Sr módszer általános értelemben vett legfontosabb • újdonságának K. Gy.) Megjegyzendő, hogy ezen régi manitobai és karéliai gránitok- ban még régebbi gránitok és nreta morf kőzetzárványok találhatók- Az egyéb ásványokon végzett meghatározások közül említésre érdemes a Délnyugat-Afrikéban lithiumgazdag muszkovitokban kapott 1050X10° év. A kolorádói Pike'-Spenk llo/o Rb tartalmú ama- zonitja az ólomidővel egyező 1100 millió évet mutatott. A polluciit- ban történő mérések (Svédország, Délnyugat-Afrika, Déldakota) két — háromszor rövidébb időt adtak egyéb módszerekkel kapott értékeknél. Ennek oka valószínűleg a cézium zavaró hatása. Az értekezés végül öszehasonlítást tesz az eddigi kormeghatá- rozási módszerek között. Az ólom- és hóliummódíszerreíl összehason- lítva megállapítja," hogy míg az ó'ommódszer főleg pegmatitokban. a héliummódszer magnetitekben való használatra korlátozódik, addig a Sr módszer kőzetekben is használható. Amíg az ólom- 20!) módszer és a héliummódszer a prekambriumtól napjainkig alkal- mas kormeghatározásokra, addig- a Sr módszer csak 50 — 100X10" évnél idősebb képződményekre alkalmazható, viszont az előbbiek- kel szemben alkalmas a prekambrium előtti keletkezések időpont- jának meghatói zására is. A módszerek kivitele t< kintetébem meg- említik. hogy amíg az ólommódszernél zavaró körülmény az urán- vegyiiletek gyors bomlása, a. hélíummódszernél jelentős hiba- tényező az. hogy a meghatározás gáznemű anyagon történik, mely- nek elillauása tehát komoly hi ba veszély, a Sr módszer fentiekkel ellentétben stabil ionráoskötésben levő, lassan bomló elemek fel- használásán alapul. E módszer segítségével három nap alatt 10 — lö kormeghatározást lehet elvégezni. Az ólom- és héliummódszer sokkal hosszadalmasabb és bonyolultabb munkálatokat igényel. Kertai György. A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE KÖZGYŰLÉSÉT 1ÍÍ50 július 15-én és 16-án tartja. A közgyűlés az alapszabály szerinti programon kívül (beszámoló az élmúlt időszak munkájáról, úi vezetőség választása, alapszabálymódosítás, fe- gyelmi- é- ügyrendi szabályzat stb.) az egyesületek feladataival a szocializmus építésében és a műszaki képzés és tovább- képzés kérdésével fog foglalkozni. A közgyűlésen felszólalnak a kormányzat és a szakszervezetek képviselői is. A közgyűlés ismertetésére még visszatérünk. Ismertetések Vendel Miklós: Köziéit- és érctart omány ok közötti összefüg- gés I. — - Ziisammen hangé zwisöhen Gesteinsprowinzen und Metallprowinzen I. (Soproni Közlemények, 1948/49. XVII.) A szerző már egy előző munkájában rámutatott arra, hogy az éreesedés szoros kapcsolatban áll a magma kemizmusával. Ez az összefüggés geokémiai elgoüdoláson alapult, melyet most bő irodalmi adatokkal támaszt alá. Ebben a munkájában biztos kézzel nyúl ebhez a kérdéshez és teljes részletességgel, gondos összeállításban tárja a szakember elé. Tételének igazolására bő és kiértékelt irodalmi adatokat sorakoztat fel, melyekből ki- tűnik, hogy egy bizonyos ércesedést jól körülhatárolható vegyi összetételű magma hozhat létre. Munkamenetét három pontban foglalja össze: a) a kőzet- tartomány kőzeteinek teljes ismerete; vagyis az őket létrehozó magma kvantitatív és kvalitatív összetételének az ismerete a vele kapcsolatos ércesedéssel együtt, b) a magma összetételé- ből, szétkülönüléséből és kristályosodásából keletkező ércese- dés, érctelepképződés lehetőségének a levezetése, c) az előzők- ből nyert adatok kiértékelése. Mindezek alapján részletesen tárgyalja az ónérc jellegzetes előfordulásait a Csehszász Érchegységben, Cornwall-ban, Busch- földön és Bolíviában, az aranyéréi ormációt a pannon, a nevada- larámi és a harmadkori érc- és kőzettartományban az észak- amerikai Kordillerákban. E kőzet tartományok kőzeteinek mennyiléges vegyi össze- tételéből átlagos „magmaösszetételt11, „szétkülönülési átlagot14 számol ki, illetve grafikusan ábrázol, mely szemléltetően tárja elénk azt a magmatípust, amely az ércesedést létrehozta. Végeredményképpen téliéit a magmaö-szetételnek és a szétkülö- nülési viszonyoknak az ismeretével, illetve tisztázásával vezeti le az éreesedés folyamatát, s mintegy előre megmondja adott esetben, hogy történhetett-e éreesedés, vagy nem. Az elméleti síkon nyugvó összefoglaló munkának komoly gyakorlati jelentősége van, mert a szétszórt irodalmi adatok gondos egységesítéséből megkapjuk hazai viszonylatban is egyes területünkre az átlagos magmaösszetétel értékét, melyből po- zitív-negatív következtetést tudunk levonni az ércesedésre vonakozólag. Mint jeleztük, eme összefoglaló csak az első része annak a munkának, amely együttesen nagy értéket képvisel mind a magyar, mind a külföldi szakirodalomban, amely adatszerűén tárja a szakembereink elé az összes fémes, nemfémes elem fel- dúsulási lehetőségét és kapcsolatát az őt létrehozó magmával. 211 Prislecov: Geofizika. IlpiimjieaoB: reotJ)M3MKa. Mockbu (1946) A könyv három nagy fejezetben tárgyalja a légkör, a ten- ger és a földkéreg fizikáját. Közel kétharmad részét a légkör fizikájának kérdései töltik ki. Ennek során részletesed foglal- kozik a légkör termodinamikájával, a légnyomás változásaival, a levegő nedvességtartalmával. Külön kiemeli a repülés szá- mára lényeges gyakorlati légkörtani kérdéseket. A tenger fizi- kája című fejezetben főleg az ár-apály törvényszerűségeivel foglalkozik. Itt elsősorban a hajózás számára fontos gyakorlati kérdéseket fejti ki. A földkéreg fizikája című fejezetben nem foglalkozik a földi nehézségi erőtér vizsgálatával, mivel a szerző szerint a többi szakkönyvekben általában e •'problémát már igen részletesen kidolgozták. Elsősorban tehát a földmágnességet tárgyalja. Az elméleti kérdések tisztázása után kitér a mágne- ses módszer gyakorlati felhasználására is a nyersanyagkutatás szolgálatában. Érdekes fejezete a földkéreg kialakulása. Ebben igen értékes szintézist ad a különböző elméletekről, amelyeket alapos bírálat tárgyává tesz. Végül röviden foglalkozik a szeiz- mikus jelenségekkel. Itt különösen a Föld belső felépítésére vonatkozó következtetéseket emeli ki. Mint a bevezetésből kitűnik, a könyv elsősorban a geodéziai hallgatók számára szánt tankönyv. Mint ilyen, kiváló tanul- mányi segédeszköz lehet nálunk is geodéták számára. Bárdossá M. . M ii p x h h k : HecfnenpoMbicnoBaH reonornn. rocxonTexn3aaT 1946. Mockbé — 'IeHiiHrpaa. Mircsink : Olajipari földtan A hatalmas gyakorlati anyagot felsorakoztató munka első- sorban az olajiparban foglalkoztatott geológusok számára író- dott. Művével a szerző egy olyan kézikönyvet akar nyújtani az olaj geológusoknak, mely minden felvetődő gyakorlati problémánál segédeszközül szolgálhat a kérdés megoldásában. E feladatát a kézikönyv teljes mértékben be is tölti. Tizenöt fejezeten keresztül a; részletekbe menő alapossággal foglalko- zik az olajgeológia összes lényeges kérdéseivel. Először fúrólyuk- szelvények összeállításával foglalkozik, majd rátér a külön- böző földtani szerkesztésekre, melyeket a fúrólyukszel vények alapján kaphatunk meg. Ezután részletesen foglalkozik az olajat tároló kőzetek fizikai sajátságaival. Ismerteti, miként helyezkedik el a kőolaj és a földgáz a tároló kőzetben. Igen behatóan foglalkozik a. tároló kőzet víztartalmával, különös tekintettel a kitermeléssel kapcsolatos problémákra. A következő fejezetekben az olajmezők termelési problé- máival foglalkozik. Ezeken a problémákon vfan tulajdonképpen a könyvnek fő hangsúlya. Mitegy 200 oldalon keresztül a leg- apróbb részletekig ismerteti az itt adódó kérdéseket. A könyv végén a várható claj mennyiség kiszámításának módszereivel 212 foglalkozik. A munka glazdag irodalmi felsorolással zárul, mely egyaránt tartalmazza a szovjet és az amerikai szakiroda- lom idevágó műveit. Bárdossy B. H. ,T y hii a k h fl : CoKpameHHbiM Kypc neTporpaijiMM. YraeTexH-uai 1948. MociíBa — JleHHHrpaa. Lucsickíj : A kőzettan rövid foglalata A munkát a szerző elsősorban a földtannal és kőzettannal foglalkozó egyetemi hallgatók számára állította össze. Mint olyan, kiváló tanulmányi segédeszköz az egyetemi oktatásban- A könyv első részében a különböző kőzettani vizsgálati eljárásokat ismerteti. Ezek közül a mikroszkópiái vizsgálatok- nak szentel legnagyobb figyelmet. Az anyag megértését számos igen szemléletesen összeállított ábrával segíti elő. A második részben a legfontosabb kőzetalkotó ásványok ismertetésére tér rá. Már itt is betartja a genetikai sorrendet, mely nagymér- tekben megkönnyíti az ezután következő kőzettani rész meg- értését. A könyv harmadik része foglalkozik a tulajdonképpeni kőzettani anyaggal. A legnagyobb figyelmet a magmás kőze- tek csoportjának szenteli. Itt a leíró kőzettani részien . felül igen behatóan foglalkozik a kőzet-genézis problémáival is. Külön fejezetben tárgyalja a gyakorlati fontosságú hasznosít- ható nyersanyagokat. Az üledékes kőzetek tárgyalásában külön megemlítést érdemel, hogy tárgyalásai során állandóan figye- lembe. veszi a kőzetképződés földtani körülnjényeit. Az utóbbi tényezőkre állandóan felhívja olvasói figyelmét. A metamorf kőzetekkel a munka csak igen röviden foglalkozik, mintegy a ázlatszerü áttekintést nyújtva az olvasónak. A könyvet gaz- dag fényképsorozat zárja be, mely a különböző kőzetek és kőzetalkotó ásványok mikroszkópiái esiszolatait mutatja be. Bárdossy ;1 a b h i a m b h ji ii : Kypc nanecHTonorMM (1949.) Davitasvili : Paleontológia Davitasvili Palaeontológiáj árnak új kiadása Moszkvában 3949-ben jelent meg. Korszerű szemlélettel és korszerű didak- tikai felépítéssel tárgyalja az egész palaeontoiógiai ismeret- anyagot. / Az első részben a fejlődés szempont járnak megfelelő, rövid, általános őslénytani, helyesebben ősélettudományi bevezetést ad. Nem felejtkezik meg a biosztrajtigráfiad szempontokról, főleg az egyes típusok és egyes állatcsoportok fáciest jelző sze- repéről, élettájékokhoz kötött voltáról sem- A bevezető rész után következik a könyv nagy részét ki- tevő rendszeres ősállattani fejezet. A bevezetésnek megfelelő egységes, korszerű ^szemlélettel építi fel ebben is mondanivaló- járt. Egyforma hozzáértéssel és lelkiismeretességgel adja a 213 gerinctelen és gerinces áriáitok padaeozoológiáját és fejlődés- történeti vázlatát az egysejtűtől az emberig, rendszertani cso- portok szerint. A harmadik, ugyancsak igen alaposan kidolgozott, köny- nyen áttekinthető módon beiktatott része a könyvnek az ős- növénytani fejezet. Végül az egész munkát mintegy összefoglalja, bekeretezi a negyedik rész, amelyben az őslénytan aktuális, mai kérdé- seit gyűjtötte össze és tárgyalja a szerző. A könyv értékét igen nagy mértékben emeli az egységes tárgyalásmód, a tiilságos szételemzés helyett benne uralkodó összesítő szemlélet. A szerző ezt a hatalmas anyagot lényegé- nél ragadta meg. Egységes keretben tárgyalja az cisállattan. az ősnövénytan és az általános ősélettan problémáit. Teljesen elszakadt az elavult leíró jellegtől és módszere az összefüggé- sek és folyamatok okszerű tárgyalása. Áttekinthetőségét és érthetőségét elősegítik a kitűnő ábrák. Kivétel nélkül mind rajzok, kidomborítják a lényeges bélye- geket és jellegeket a kevésbé fontos tulajdonságokkal szemben. Meg kell még említenünk, hogy ia lián- és kézikönyv- irodalomban is újszerű a. zárófejezet. Ez a korszerű kérdések tárgyalásával mintegy leszögezi á tennivalókat és legalább is egyelőre megszabja a kutatás feladatait és irányát. Jakucsné Scsegolev: Bányavizek. (A 'Szovjetunió nyugati kerületei- nek szénipari minisztériuma kiadása, 1948. Moszkva, Harkov.) Scsegolev professzor könyvében összegyűjtötte a földalatti műveletekbe beömlő vizek elleni küzdelem történetének ada- tait, általános adatokat a bányakőzetek és földalatti vizek tulajdonságairól, a várható vízhozam meghatározásának alap- jait, valamint a bányabeli vizek külszínre vezetésének módo- zatait. A könyv foglalkozik azzal, hogy a bányavizek milyen be- folyással vannak a bányaüzemek gazdaságosságára és példá- kat hoz fel a bányabeli vizek kihasználására. A könyvet a szei*ző mérnök-technikai dolgozók számára, valamint a bányászati egyetemek hallgatói részére tankönyv gyanánt ajánlja. V. Z. Subier: Retíherche sur la glancomé. (Bulletin de la société francai se de la mineralogie et crisltallographie. LXXII. 1949.) — Glaukonitok vizsgálata. A glaukonitok földtani szerepével igen sokan foglalkoztak — különböző beállításban. Szerves, illetve szervetlen eredete körül hosszú viták folytak, anélkül, hogy e kérdés megoldódott volna. A szerző ebben a munkájában kutatásainak összefoglalt eredményét közli, a geológusokat érdeklő keletkezési körülmé- nyek tisztázásának a mellőzésével. Vizsgálata kizárólagosan ■egyoldalú: ásványtani és belsőszerkezeti. 214 A röntgenvizsgálatok alapján szerkezeti képletét Villers nyomán a következőkben állapítja meg: Kp,6»Cao,o7FeiJo3Feo,iiAlot46Mgy,37SÍ3 jsAlp^gOn A aq. vág y is á 1 1 a 1 ánosságb a n : (Rí) n (Rn)a (Si,Al)4 0,0 (OH)z + aq A kristály ráosszerkezete a muszkovit és az agyagásványok átmeneti jellegét viseli. A rácsszerkezethez gyengén kapcso- lódó alkáli és alkáliföldfémek könnyen kieserélhetők (K, Na, Li, Cs, Ca, Ba, Sr). A vizsgálatok eredménye a szerző szerint végérvényesen eldönti és rögzíti a glaukonitok ásványos jellegét, kristályos rétegrácsszerkezetét s így átmeneti tagként a csillámok és az agyagok közé sorolja. Kiss ' Kubiéna: Entwicklungslekre des Bodens. (Wien 1948.) ■ — A talaj fejlődéstana. A talaj fejlődéstana még nagyon kevéssé kidolgozott feje- zete a talajtannak. A talaj fejlődése folyamán az állapotok egész sorozatán megy át. A kezdeti állapot, amelyben a talaj ismérvei nem különböznek még lényegesen az anyakőzet ismérveitől, folytonosan újabb állapotok követik, amelyékben jellegzetes új vonások alakulnak ki és tökéletesednek, míg végül teljesen ki- alakul az a talaj, amelynek tulajdonságai jellegzetesek a kör- nyezetre, amelyben a talaj létrejött. Dokucsajev érdeme, hogy felismerte a környezet nagy hatását a talajok kialakulására, tanítványai részletesen tanulmányozták több talajtípus kiala- kulását, különösen a esernozjom degradál áisával ős a szikes típu- sok egymásba való átalakulásával kapcsolatosan. Ezek a vizs- gálatok a talajtan új irányát jelentik és ebben az irányban haladva Kubiéna az általa kidolgozott új vizsgálati módszer- nek. a talajmikroszkópiának felihasználásával, további talaj- típusok kialakulásának menetét vizsgálta meg. Különösen érté- kesek azok a vizsgálatai, amelyeket a Közép-Európában na- gyobb kiterjedésben található rendzina-talajok és barnaföldek. továbbá a terra Fossa kialakulását illetőleg végzett. A munka első és második része a talaj fejlődéséről szóló tan elméletét adja; a harmadik rész különböző talajtípusok kialaku- lásának menetét írja le; a negyedik részben egy általános talaj- osztályozási rendszer alapjait találjuk családfa alakjában ábrázolva, mely mintegy száz talajtípus fejlődéstani össze- függését tünteti fel. B. R. Grill: Über mikropaláontologiscihe Gliederungs niöglichkeiten im Miozán des Wiener Beokens. (Mitteliung'en des Reiehamts für Bodeníorschung, Zweigstelle, Wien, 6, 1943.) — A bécsi-medencei miocén mikropaleontológiai felosztásának lehetőségeiről. A szerző először rövid áttekintést ad a régebbi mikrofauna- vizsgálatokról és tmeglállapítjia, hogy eztlk -főként a medence- perem jól feltárt részeinek anyagát dolgozták fel. Az újabb össze- foglalás szükségességét indokolja az, hogy a mélyfúrások feltár- ták a medence belsejének üledékeit is. így az újabb mikropalaeou- tológiai vizsgálatokat egyrészt megkívánta a gyakorlat, a makrofauna ritka és szórványos volta a fúrómagokban, másrészt lehetségessé tette a rétegek gazdag Foraminifera és mikrofauua társasága. Röviden megemlékezik még a minták és az anyag kezelésének kívánalmairól. Ezekután következik az egyes szintek faunájának és szinte- zési továbbtagolási lehetőségeinek tárgyalása. A helvétiai emeletben szerinte rossz életkörülményekre utaló, igen apró termetű fauna található, jellegzetes fajokkal. A fino- mabb tagolást a fauná-giazdiag és faunáiban szegény rétegek egy- másutánja adja. A fauna összetétele térben meglehetősen válto- zik, néhol egészen elszegényedik, s a Foraminiferák (Cibicides, Elphidum, valamint Echinoidea-tüskék, szivacs-tűk) helyét Ostra- codák veszik át. A helvétiai- és tortonai-emelet között nem mindenütt van éles határ, bár a tortonai faunát a másikkal szemben a nagyobb ter- met és a Lagena-félék túlsúlya, másutt a Rotalia beccari elszegé- nyedett társasága jellemzi. Az emelet végén a fauna nagyon elszegényedik s így a gazdag, nagytermetű fajokkal jellemzett szarmata jól elkülöníthető és tagolható. Ha eltekintünk a kétségtelen helyi fácies-eltérésoktől, a szin- tek a déleurópai kifejlődéssel párhuzamosíthatók, bár a t ' ma részletes kidolgozása még a jövő feladata. A cikkhez csatolt 8, igen' szép kivitelű táblán a jellemző fajok és alakok szerepelnek s az időbeli egymásutánon kívül, a térbeli fácies-eltérések is jól érzékelődnek. Umbgrove: The Puílse of the Earth. (Hága, 1947.) — A Föld élete. A földtörténet különböző jelenségeinek periodicitását mu- tatja be a könyv jelenségcsoportok szerinti beosztásban. Csilla- gászati keretbe állítja a Földet és rövid áttekintést nyújt az égitestek keletkezésével, elmúlásával kapcsolatos elméletekről. A földkéreg jelenségeit, hegyláncok és medencék képződé- sének általános elvi és elméleti ismertetésén keresztül eleven részletpéldákig vezeti le. A Föld belső szerkezetének rövid sza- kaszt szentel, de a tengervízszint ingadozását, a kontinentális szegély jelenségeit, szigetívek keletkezését és az óceánfenék jelenségeit részletesen, számos, főleg hátsóindiai példával meg- világítva újszerűén tárgyalja. Az eljegesedéseket és a földfelszín törésirányait általában' leíró módon, inkább csak bemutatja, s nem dönti el a főbb problé- mákat. Az élet ritmikus fejlődésének fejezete visz át a pulzáció fejezetéhez, ez azonban a jelenségek egymáshoz kapcsolódására világít rá csupán, magyarázattal nem szolgál. A munka nagy értéke számos új, eredeti, világos és szemlé- letes ábrája és a hegységképzőfázisck sematikus összesítő térképei. 216 Stuch: Ls'hrbueh dér Kohlenruikroskopie. I. Bd. — A ko- széi: mikroszkópia tankönyve. I. kötet. Lényégében nem sok újat hoz, jelentősége inkább abban van. hogy összefoglalja és egységes szempont szerint tárgyalja a legkorszerűbb kőszénvizsgálati módszereket, beleértve az eddig nyugaton elhanyagolt barnakőszénvizsgálatokat is. A liaszná- lato.*, műszerek és munkamódszerek minden tulajdonságra ki- terjedő, részletes és alapos leírása után foglalkozik a kőszén- petrográfia eredményeinek gyakorlati jelentőségével a kőszén- földtan, a kőszénnemesítés és a bányászat biztonságának szem- pontjából. Az ígért II. kötetben a szerző földtani alapon kívánja tárgyalni a barnakőszén, feketekőszén és kokszmikroszkópi: eredményeit. Jakucsné Gcophysies, XIV. kötet (1949). A Geophysics 1949-es XIY. kötetének első füzetében cikket p közöl Vajk Raul Eötvös születésének századik évfordulójával kapcsolatban. A cikk Eötvös életének és munkásságának rövid összefoglalását és méltatását adja. ^ A füzér néhány szeizmikus részletkérdést tárgyaló cikken kívül közli W. P. Griffin dolgozatát a maradékhatások számítá- sáról. E közlemény a maradékhatás precíz meghatározását és egy olyan eljárás kidolgozását kísérli meg, amely az egyéni nxeg- ítéléstől független s így lehetőséget nyújt a különböző maradék- anomália térképek összehasonlítására. H. Jensen egy közel 1500 km-es mágneses szelvényt ad a 40-es szélességi fokról, amelyet egyetlen nap végeztek légifelvé- telezési mágneses módszerrel. A második füzetben Vajk Raul ad számot a háború alatti eixrópai geofizikai kutatásokról. A cikk elsősorban a kőolajjal kapcsolatos geofizikai kutatásokról fest részletes képet. Az alkalmazott geofizikának ez a folyóirata a legnagyobb helyet a speciális szeizmikus kérdéseknek szenteli. De emellett két dolgozat (D.-C- Skeels and R. J. Watson: Deiovation of mague- tie and gravitational quantities by surface integration és R. G. Henderson and I- Zietz: The upward continuation of anomalies in totál magnetic intensity fields), is foglalkozik egy észlelési szin- ten (tk nívófelületen) kapott adatoknak egy másik szintre való átszámításával. E kérdés, amely a paradoxnak látszó Stokes — Chasles- féle tételnek a gyakorlati alkalmazását jelenti, természe- tesen merült fel a légi irton történő mágneses felvételekkel kap- csolatban. F. Romberfj and W. E. Barries: egy szerpentin-vonulat felett végzett gravitációs mérésnek a geológiai adatokkal való kapcso- latát tárgyalja. A radar-elv alkalmazásának a lehetőségével foglalkozik Hay- cock, Madsen és Harst közös cikke. Xcttleton fejtegeti a geológus és geofizikus együttműködésé- nek szükségességét. Szerinte ideális helyzet az, ha a geológus a geofizikát, mint kényelmes szerszámot használja kutatásaiban és viszont ahhoz, hogy a fizikai adatok a kutatásban használható eredményekké legyenek, vagy a geofizikusnak magának kell 217 geológussá válnia, vagy legalábbis geológus társaival megtár- gyalni a gravitációs vagy mágneses adatok lehetséges földtani értelmét. A részletekben t- k. csak a gravitációs adatoknak a föld- tani. adatokkal való kapcsolatával foglalkozik amerikai viszony- latban. Közli az Ugyesült Államok eg’y regionális gravitációs tér- képét s ezzel kapcsolatban tesz néhány tektonikai megjegyzést. A. töréses zóna, a köralakú gravitációs maximumok és a sódóm- t erület regionális anomáliáinak tárgyalása után a trinidadi iszapvulkánoik területének érdekes és rejtélyes gravitációs-mini- mum képét és valószínű magyarázatát közli. Különös érdeklődésre tarthat számot még L. Mintrop a föld- kéreg rútegezettségére vonatkozó cikke. Mint tudjuk, ia földkéreg vastagságára a földrengéseikből kapunk felvilágosítást. Rendesen azonban ezek a következtetések hibával terheltek, mert a termé- szetes rengéseknek sem a pontos kiindulási helyét, sem pedig pontos kiindulási idejét nem tudjuk. Heilgoland szigetének fel- robbantásával kapcsolatbau azonban lehetővé vált olyan földren- gések megfigyelése, amelyek e hibáktól mentesek voltak. A több részben állandó jellegű, résziben erre a célra felállított földrengés- állomás megfigyeléseinek eredményeképpen azt mondhatjuk, hogy az északnémet alföldön a szárazulat: egy 4 km vastag üle- dékrétegből, 9 ikm vastag gránitrétegből és egy 15 km vastag’ gabbrorétegből áll. Ezek alatt van a peridotit-összetételnek meg- felelő magma, amelyben már az izosztatikus jelenségek is leját- szódnák. Itt tehát a földkéreg e területén a kéregvastagság 28 km körül van, jó megegyezésben az izosztatikus, kiegyenlítésnél kapott 30 km-es értékkel. Mintrop az említett határfelületeken kívül még több, mélyebb határfelületet is kijelöl. Ezeknek egy részét azonban kritikával kell fogadnunk, mert a. mérésekből 120 km-es mélységben egy 12 km/sec sebességű rétegre is követ- keztet, ami igen nehezen egyeztethető össze a többi megfigyelési adattal. Érdekes beszámolót ad Eckhardt az 1948-ban végzett geofizi- kai kutatások méreteiről. Nagyon tanulságos az a statisztika, amelyben a felfedezett olajmezők kapacitását összehasonlítja ötéves periódusokban a kutatási tevékenység növekedésével. A geofizikai kutatás bevezetésié ezt a kapacitást egyszerre ;a két- szeresére emelte fel az 1925 és 30 közé eső 5 esztendő alatt. Az érc- kutatásban a mágneses módszer csaknem a felét foglalja el a kutatásoknak (48,7%), a légi mágneses felvételek túlsúlyával. Utánuk az elektromos módszerek . állanak. Érdekes tünet a radioaktív kutatások megnövekedése. Említésre méltó még F. J. Agnich cikke is, amelyben az orga- nikus eredetű mészkőszirtek felkutatásának a geofizikai lehető- ségével foglalkozik. A hasonló probléma ugyanis a hazai viszo- nyok között is fennáll. Egyed Társulati ügyek Szakülések. 1950 január 4-én előadtak: Meisel János: A hidasi neogén földtani felépítése. Papp Ferenc: A mórágy vidéki gránitcikról. Előadáshoz hozzászóltak: Vadász Elemér, Horusitzky Ferenc. 1950 január 18-án előadott: Telegdi Koth Károly: A Darnó-vonal Bükkszék mellett- Előadáshoz hozzászóltak: Schréter Zoltán, Horusitzky Ferenc, Szalai Tibor, Jaskó Sándor, Balogh Kálmán, Pávai Vájná Ferenc. 1950 február Kén előadtak : Balogh Kálmán: -Észak-Magyarország triaszképződményei- neik sztratigra fiája. Szebónyi Lajos: Mikrotektonikai megfigyelések a Biikk- hegység déli pala vonulatában. Seherf Emil: Geológiai és geomorfológiai megfigyelések a Bükkhegység keleti részében. Előadásokhoz hozzászóltak: Sdbréter Zoltán, Vadász Ele- mér, Schmidt E. Bobért. 1950 február 15-én előadtak: Bendefy László: Adatok a Kárpáti-hegyrendszer jelenlegi mozgásainak ismeretéhez. Balogh Kálmán: Módosított .szögfelrakó készítésének elve. Előadáshoz hozzászólt: Egyed László. 1950 március 14-én, a szovjet-magyar barátsági hónap alkalmá- val tartott ülésen előadtak: Szörényi Erzsébet: Szovjet adatok az evolúciós paleontoló- giához. M. Rásky Klára: Szovjet kutatók az őslénytanban. Kertai György: O. J. Schmidt szovjet akadémikus új elmé- lete a Föld keletkezéséről. Jantsky Béla: Permjakov mikrotektonikai mérési mód- szere. 1950 március 22-én előadtak: Szentpétery Zsigmond: Az újhutai Lőrincbegy dia ház ai a Bükkhegyséigb-en. Bogsch László: Az alföldi medencefenék triászának kifej- lődése. Szebónyi Lajos: Újabb megfigyelések a kaolin-keletkezés kérdéséhez a Tokaji-hegységben. Őslénytani szakosztály szak ülései. 1950 január 25-én előadtak: Andreánszky Gábor és Sárkány Sándor: Adatok a hazai köviilt fák ismeretéhez. Reményi K. András: A Oanidák törzsfejlődésének kérdései és vázlata. Előadásokhoz hozzászólt: Kretzoi Miklós. 1950 február 22-én előadtak: M. Rásky Klára: Fosszilis Charopihytáik a Dunántúlról. M. Rásky Klára: Tarrietia hungarica n. sp. előfordulása Magya r országon. Kolosváry Gábor: Újabb trópus-szubtrópusi elem a mecseki miocén faunában. Az előadásokhoz hozzászóltak: Andreiánszky Gábor és Horusitzky Ferenc. 1950 március 29-án előadtak: M. Rásky Klára: Fosszilis Charophyták a Dunántúlról II. Strausz László: Őslénytani meghatározások ért ék jelölése II. Véilasztniány 1950 január 4-én tájékoztató megbeszélést tar- tott, melyen a választmányi tagokon kívül számos tag is részt- vett. Ennek az értekezletnek főtárgya a „centenáris év meg- ünneplésének kérdése” volt. Az értekezlet hosszabb megbeszé- lés után háromtagú bizottságot küldött ki: Máj zom László, Kretzoi Miklós és Pantó Gábor választmányi tagok szemé- lyében, hogy az értekezleten kialakult nézetek alapján, részle- tes javaslatot terjesszem a január 18-án tartandó választmányi illés elé. Az 1950 január 18-án tartott választmányi ülésen a 'bizott- ság javaslata szerepelt, mely a centenáris ünnepségeket két részben kívánja tartani. I. rósz az évi közgyűléssel egybekapcsolt hazai ünnepség lenine. Ezen, a szokott közgyűlési műsor mellett a Társulat száz évének történetét és a földtan különböző fejezeteinek hazai fej- lődését. illetve jövendő célkitűzéseit tárgyalnák egyeis szak- emberek. Ezt a jubiláns közgyűlést tavasszal, áprilisban tar- tanák. II. részét a centenáris ünnepségeknek nemzetközi nyilvá- nosság számára, szeptember elején rendezné a Társulat. Ez több- napos ülésszakiból állana, melyet megelőzne, majd követne bárom, hazánk különböző vidékeire rendezett többnapos kirán- dulás. Hosszabb vita után a választmány a bizottságot 5 tagra emelte, akik Szalai Tibor társelnök vezetése mellett részletes javaslatot dolgoznak ki, melyet majd a februári-máciusi választmányi ülésen fog a válaszarány tárgyalni. A továbbiakban a Földtani Közlöny megjelenéséinek kérdé- sét, illetve a Tudományos Folyóiratkiadó Nemzeti Vállalat- tal kötendő szerződés kérdését tárgyalta a választmány. A szerződés tisztázásra szoruló és a Közlöny sorsában, az eddigi állapottal szemben, lényeges változást jelentő részeinek tisztá- zására az elnökséget kérte fel a választmány. 220 A Közlöny 1949. évi utolsó (9 — 12.) füzete már a nyomdába került és rövidesen megjelenik. Az 1950 évfolyam, a SO-ik kötet négy részben fog megjelenni. A METESz felhívására a választmány a tagdíj kérdésé- ben bizonyosfokú emelést javasol a közgyűlésnek, mely szerint: rendes tag évi díja lenne .... 36 Ft nyugdíjas tag évi díja lenne ... 12 Ft egyetemi hallgató évi díja lenne . 10 Ft előfizetési díj évi . 80 Ft Elnök jelenti a választmánynak, hogy 1950 január elsején 248 rendes tagja van a Társulatnak, ezenkívül 34 előfizetője. 1949. év végéig a tagok 74 százaléka fizette ki a tagdíját. Elnök bemutatja Petraschek, W. leobeni professzornak üdvözlő sorait, a Társulat 100 éves jubileuma alkalmából. 1950 február 15-én tartott választmányi ülésen ismét a een- tenáris közgyűlés és a szeptemberi kongresszus kérdésével foglalkozott a választmány. A kormányzati szervek szükséges hozzájárulása, az anyagi eszközök megszerzése, továbbá a beutazási engedélyek idejében való engedélyezése végett szük- séges, a teljes műsor összeállítása és publikálása. Csak ezek- után lehet gondolni a meghívások idejében való elindítására. A választmány abban megállapodott, hogy egy kirándulást rendez a Mecsekliegységbe, másikat a B a lat on-fel v idők re, bazalt- területre, egyet a Bakonyba. A kongresszust befejező kirándu- lásuk északmagyarországi területeinkre, nevezetesen: Biikk- heaység, borsodi szénmedence, esetleg a rudabányai vasérc- t őrületre irányulna. A választmány a bizottságot a tervek és költségvetés kidolgozására kéri fel, melynek birtokában Vadász Elemér elnök biztosabban tudja a tervet az Akadémia előtt képviselni és a támogatást megszerezni. . A Magyarhoni Földtani Társulat 1950 április 30-án tartott jubiláns közgyűlése. Jelen vannak: Vadász Elemér elnök. Szuroyy Géza titkár Schweitzer Rudolfné, Gárdots Emil. a MTESZ képyiseltetáben, 5 áss József a Kutató Intézet képviseletében. Vitális Sándor a Földtani Intézet képv.- Strausz László a MAORT képv., Szádeczky-Ivardoss Elemér a Miskolci Műszaki Egyetem képv . Koeh Sándor a Szegedi Természettudományi Egyetem képv., Földvári Aladár a Debre- ceni Tudományegyetem képv.. Tokody László a Nemzeti Múzeum képv.. Mcisonyi Emil a Hidrológiai Társulat képv. Székely Dezsőné a Bányászati és Kohászati Egyesület képv., Renner József a Geo- f'zikai Int. képv. Irmédi Molnár László a Térképészeti Int. képv., Vendel Miklós a Soproni Műszaki Egyetem, Telegdi Roth Károly a. PPTE Őslénytani Intézet Szirclkay Kálmán PPTE Ásvány-Kőzelt- tani Intézet, Egyed László PPTE Földtani Intézet, Bulla Béla PPTE Földrajzi Intézet képviseletében. Csajághi Gábor. Pantó Gábor Ajtay Zoltán. Pákozdi Veronika Kertai Györgvné, Kertai György Kocb Nándor. Haltenberger Mihály. Zsivny Viktor, Meisel János- Székyné Fux Vilma- Papp Ferencné, Papp Ferenc, Pojják Tibor. Jantsky Béla. Semptey Ferenc. Radnóti Egon, Mezősi 221 József, Reieh Lajos Majzom Lászlómé, Majzon László, Kretzói IMik- lós. Benkő Ferenc, Beukő Ferencné. Vitális György, Ivanov Aranka, Biró Ernő, Zilahy Lídia Szöts Endre, Szabó Józsefné. Darányi Ferenc, Oravetz Valéria. Pap Lajosáé Tolmár Gyula, Balogh Valéria. Bodnár Lajos, Gedeon Tihamér. Pantó Dezső, Völgyi László. Mészáros Mihály Willems Tibor, Gombos Jolán. Meizl István, Dubay László. Imreh László, Nyirő Réka, Gaál Ist- ván, Kovács Zsolt, Majer István. Csepreghy Béláné, Józsa Ist- ván Hermáim Margit, ‘ Zsombor László, Szép Bé'a. Kaszanitzky Ferenc, Zolnai Gergely, Sípos Zoltán, Ottlik Péter, Dank Viktor. Illés Gyula Boda Jenő, Erdélyi Mihály. Trege le K állmán. Hegedűs Gyula Balogh Kálmán, Kiss János. Miksa Mária Czimboray Lajos. Szabó Imre, Barabás Andor, Deres Ferenc. Németh Gusz- táv, Dallos Ernő, Teplánszky Eriika, Csillag Pál. Mohi Rezső, Magas István. Sass Mártonná Lakatos Tibor. Liffa Aurél, Emszt Kálmán, Mauritz Béla, Ballenegger Róbert. Bogsch László, Pávai Vájná Ferenc. Horusiízky Ferencné Horusitzky Ferenc, Varga Sarolta, Földvári Aladár ni* Jugovics Lajos, Vigh Gyula, Sümeghv József. Scherf Emil. Marót Károly, Szénás György, Ács Emil, Tömör János, Jaskó Sándor. Hojnos Rezső Lengyel Endre, Szörényi Erzsébet. Pálfalvv István- Högyes Ilona S’dó Mária, Visovszky György, Vargámé Csury Ilona. Szurovy Gézámé, Xoszky Jenő. Venkovits István, Vámos Lili, Bem Boleslav, Schmidt Eligius Róbert, Káposztás Pál, Bertalan Károly, Szalay Tibor, Meisel Jánosné- Elnök megállapítja a közgyűlés határozatképességét és meg- nyitja a közgyűlést- Elnöki megnyitó (teljes szövege a 3 — oldalon közölve) után elnök felkéri Szurovy Géza titkárt, hogy tartsa meg titkári beszámolóját. Szurovy: Tiszteilt Közgyűlés! Társulatunk életét épúgy, mint népünk életének bármelyik vonatkozását, az általános fellendülés, megizmosodás, élénk fejlődés jellemezte az elmúlt esztendőben. Népünk életének és népgazdaságunknak fejlődése, gyorsütem ü haládása a szocializmus felé, 100 éves egyesületünk fejlődésére is rányomta bélyegét. Ma ünnepre gyűltünk itt össze és büszkén állapíthatjuk meg. hogy elődeink száz évvel ezelőtt megkezdett munkáját gyümölcsözően folytattuk tovább. Az elnök úr előbb elhangzott előadásában világosan elénk rajzolta azt az utat ami a mai fejlődéshez vezetett. Utolsó közgyűlésünk óta. amelyet 1949 február 16-án tartottunk taglétszámunk 115 fővel gyarapodott. Ezek közül tiszteleti tag: 1, rendes tag: 34, ifjúsági tag pedig: 89. Nagy súlyt helyeztünk a fiatal nemzedék beszervezésére, szakmai és társadalmi felkarolá- sára, mert hiszen az ifjúság a nemzet jövője. Tagságunkban örvendetesen nő az esti műszaki főiskolán tanuló munkáskáderekből kikerült ifjúsági tagok száma. Erőfeszítéseinket tovább kell fokoz- nunk abban a tekintetben, hogy a tudományunk megismerése iránti vágyat minél szélesebb tömegekben ébresszük fel és minél nagyobb tömegeket kapcsoljunk be Társulatunk munkájába. Társulatunk megizmosodása és a mindinkább szerteágazó tudo- mányunk szakosítására irányuló törekvés szükségessé tette, hogy a Társulaton belül önálló őslénytani szakosztályt alakítsunk. Az ős- lénytani szakosztály 1950 január 7-én alakult meg. Az elmúlt esztendőben az őslénytani szakosztállyal együtt 22 szakülést tartottunk, 48 előadással. Az előadásokhoz 77 tagtársunk szólt hozzá. Szaküléseink július augusztüs és szeptember hónapok- ban szüneteltek, mivel tagságunk legnagyobb része külső terep- munkákkal volt elfoglalva. Előadásaink zöme a három, illetve 222 ötéves terv kérdéseivel foglalkozott és túlnyomókig- a szakmánkat érintő gyakorlati kérdéseket tárgyalta. Választmányunk öt ülésben -foglalkozott a Társulat életét érintő kérdésekkel. Szaküléseinken kívül 4 ünnepi ülést tartottunk. A Hidrológiai Társulattal együtt ünnepi ülést rendeztünk január 4-én. az ötéves terv megindulásával kapcsolatban. Hároméves tervünk sikerei és ötéves tervünk jelentősége közismert. Előadásainkban rámutat- tunk arra, hogy mit ad szaktudományunk ia népgazdaságnak az ötéves terv folyamán, megállapítottuk feladatainkat és célkitűzé- seinket. Ötéves tervünk végrehajtását, fokozódó ásványi nyers- anyagigényt jelent. Hazai nyersanyagkészleteinket maradéktalanul fel kell kutatnunk, fel kell tárnunk. Ebben a munkában a tudo- mánynak szervesen össze kell fonódnia a gyakorlattal. Általában mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy a földtan letér- jen az öncélú, a midennapi élettől elvonatkoztatott áltudományos- eág útjáról és minden tekintetben a való élet igényeit szolgálja. Ünnepi ülésben emlékeztünk meg 1949 november 4-én id. Lóczy Lajosról, méltatva Lóczy úttörő érdemeit. 1949 november 4-én az 0. M. B- K. E.-tel együttesen Miskolcon tartottunk vándorgyűlést, a miskolci szocialista műszaki egyetem megnyitása alkalmából. Miskolcot és vidékét, a barnakőszénben gazdag Sajóyölgyet ötéves tervünk során az ország legfontosabb nehézipari bázisává építjük ki. Maga a város országunk második városává fejlődik. Az újtípusú műszaki egyetem hallgatóságának zöme a bányavidék és a környékbeli nehézipari üzemek munlkás- if júságából kerül ki. .,A munkásosztálynak meg kell teremtenie a maga számára a saját műszaki értelmiségét", mondotta Sztálin. Hazai viszonylatban ezen az úton döntő jelentősége van a Miskolci Műszaki Egyetem ©létrehívásának. 1949 december 21-én díszülésen emlékeztünk meg J. V- Sztálin- nak. a haladó emberiség bölcs vezérének, a marxizmus-len i ni zmus zászlóvivőjének, a békéért folytatott harc erőskezű vezetőjének, népünk nagy barátjának 70. születésnapjáról. E helyről is kifeje- zésre kell juttatnunk népünk forró vágyát, hogy vezesse tovább is Sztálin elvtárs töretlen erővel a békéért vívott harcot, a dolgozó emberiség felszabadításának végső győzelméig. Szakfolyóiratunk, a Földtani Közlöny, az elmúlt évben 29.5 ív terjedelemben, 470 oldalion jelent meg-, 20 t é rk ép m el . ék 1 ettel, 35 fényképtárával és 79 ábrával. Adminisztratív vonalon rendeztük a tagnévsort, pótoltuk a Földtani Közlöny négy régi évfolyífmának tartalomjegyzékét, fejlesztettük a folyóiratcserét és igyekeztünk odahatni, hogy tag- díjfizetés terén is jobb eredményeket érjünk el. Társulatunk tagsága élénken résztvett a rokonegyes iiletek — - Hidrológiai Társulat. 0. M. B. K. E., MTESZ, s a Természet- tudományi Társulat, valamint a Magyar Tudományos Akadémia munkájában. Tagjaink közreműködésével készült el a geológus- képzés tanmenete is, ami biztosítja friss, fiatal kádereink meg- felelő nevelését. Ezeket a sikereket egymagunk nem tudtuk volna elérni, segít- ségünkre volt kormányzatunk és Pártunk megértő támogatása. Döntő jelentősége ezen a téren az új Magyar Tudományos Akadémia megalakulása. Az Akadémia átvette az egykori Tudo- mányos Tanács ügykörét és Műszaki Osztálya Jámbor Miklós vezetésével hathatós támogatást nyújtott Társulatunknak, mind anyagi, mind pedig erkölcsi tekintetben- A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségével fennálló szoros kapcsolatainkat igyekeztünk még szorosabbá tenni. Az MTESZ 1VÍ* éves fennállása bebizonyította, hogy meny- nyire szükség van egy — az összes tudományos egyesületeket magábanfoglaló — központi szervre. Kétségtelen, hogy kezdetben voltak nehézségek, amelyek főleg a túlméretezett adminisztráció- ban és a sablonizálásban nyilvánultak meg. A nyert gyakorlati tapasztalatok feltétlenül megfontolandóvá teszik azt a kérdést, hogyanéin vlolua-o célszerűbb a MTESZ kebelébe tartozó egyesüle- teket* két csoportra és pedig 1. műszaki és 2. természettudományos egyesületek csoportjára bontani. Kezdetben kétségtelenül helyes volt az öncélú tudományostkodiásra inkább hajlamos természettudo- mányos egyesületeknek a gyakorlati élethez szorosabban kapcso- lódó műszaki egyesületekkel történő erősebb összefogása, de a mai fejlődés és a mind nagyobbmérvű szakosítás már meghaladta ezt az álláspontot. A szétkiilönítés megszüntetné a sablonizálást, a rugalmasabb, egyszerűbb ügykezelést, jobb és gyorsabb munkát biztosítana. Meg kell emlékeznünk a Tudományos Folyóiratkiadó N. V. munkájáról is. Ez a vállalat nagymértékben leveszi rólunk a Föld- tani Közlöny megjelentetésével kapcsolatos terheket. Ebből követ- kezőleg az előfizetés a jövőben a Tudományos Folyóiratkiadó N. V.-nál történik. Külföldi cserepéldányainkat továbbra is magunk- nak tartjuk fönn, aminek kiviteli módjára megfelelő megoldást fogunk találni. A Földtani Közlöny egyetlen olyan Lszaiklapunk, amelyért csereiképpen biztosítani tudjuk hazai tudományunk részére a nélkülözhetetlenül szükséges szakirodalmat. Ezidőszerint 57 külföldi tudományos egyesülettel és intézménnyel állunk csere- viszonyban és már többszáz könyvet, folyóiratot és monográfiát kaptunk csereképpen a Földtani Közlönyért. A külföldi szaklapok nagyrésze könyvkereskedelmi úton nem szerezhető be, kizárólag csere útján biztosítható. Feltétlenül szükséges, hogy ezt a cserét, amely könyvállományunk külföldi irodalommal történő gyarapítá- sának ezidőszerint egyetlen járható útja, magunk intézzük. Mivel folyóiratunk csereként külföldre is kimegy, legnagyobb súlyt kell helyeznünk az éberség kérdésére. Szerzőinknek továbbra is gondosan kell ügyelniük arra, hogy közléseik semmiféle bizalmas adatot ne tartalmazzanak és minden tekintetben megfeleljenek népi demokráciánk követelményeinek. A magam munkája fölött önbírálatot gyakorolva meg kell álla- pítanom, hogy igyekeztem jó munkát végezni mindaddig amíg Pártunk és Kormányzatunk bizalma nem állított nehéziparunk egyik legfelelcsebb posztjára. Ezzel kapcsolatos elfoglaltságom megakadályozott abban, hogy a Társulat életében továbbra is az eddigi aktivitással vegyek részt. Helyettesítésemet adminisztratív téren Jugovics Lajos kartársam a legnagyobb körültekintéssel és ügybuzgósággal látta el, amiért az egész Társulat nevében kö-szö- netemet fejezem ki. Holnap ünnepeljük a nemzetközi proletariátus nagy ünnepét, május 1-ét. Május 1-én fiO éve dobban a világ sokmillió dolgozójá- nak ütemes lépése az utcák kövezetén, megremegtetve az imperia- lista tőkés elnyomók palotáit. Nem volt még olyan május 1-e, amikor nem ömlött volna, a dolgozók vére egyik vagy másik város- ban, faluban az utcák kövezetére. Ez kötelez. Ezen a napon még fokozottabb figyelemmel fordul felénk a Föld már felszabadított és még elnyomott dolgozóinak figyelme. Ezért tovább kell fokoz- nunk erőfeszítéseinket, hogy méltó tagja és erős bástyája lehessünk a haladó emberiségnek. Most, midőn fölmentésemet kérem, ennek jegyében kívánok jó és eredményesebb munkát a megválasztandó líj tisztikarnak. Elnök megköszöni a titkár beszámolóját és felkéri Bogseh László kartársat, tegyen jelentést ag őslénytani szakosztály eddigi működéséről . Bogseh: Tisztelt Közgyűlés! A Magyarhoni Földtani Társuat életében 1949 folyamán csöndes, de jelentőségteljes esemény volt az Őslénytani Szakosztály megalakulása. A korszellemnek meg- felelően szükségesnek látszott, hogy a Társulat óriási mértékben fellendült életében megvalósuljon a szakosítás. Ennek egyebek között az is egyik célja volt, hogy az élettel foglalkozó tudományok közé tartozó, de a földtannal mégis elválaszthatatlanul egybeforrott őslénytan művelői számára megfelelő idő és tér álljon rendelke- zésre tanulmányaik bemutatására, úg3' azonban, hogy ezzel a Tár- sulat tudományos működésében ne okozzanak fennakadást. Hiszen a Társulatunk most már havonta kétszer tart szakülést s bizony az élénk vita és kritika mellett szinte azt mondhatnánk, hogy még ez a havonkénti két ülés is kevésnek bizonyul- Az Őslénytani Szakosztály 1949 június 7-én tartotta alakuló ülését, amely Társulatunk elnökének javaslatára Telegdi-Roth Károly egyetemi ny. r. tanárt elnökké. Bogseh Lászlót pedig tit- kárrá választotta. A Szakosztály tulajdonképpen munkaközösség, amelynek célja a Társulat keretein belül az őslénytan művelése. Az alakuló ülésen Telegdi-Ro'.h Károly elnök vázolta a Szak- osztály megalakulásának szükségességét s kitűzte működésének irányvonalát. A megalakulást azonnal szűkülések követték, úgyhogy az elmúlt 1949. év folyamán Szakosztályunk máris 4 szakülést tartott és pedig június 7-én, majd a nyári szünet után október 12-én, novem- ber 9-én és december 14-én. E négy szakülésen összesen 7 előadás hangzott el. Ezek közül Kolosváry Gábor 2 előadást tartott. Andreánszky Gábor, Kretzói Miklós, Rotarides Mihály, Strausz László és Szörényi Erzsébet tagtársaink pedig egyet-egyet. Hogy Szakosztályunk megalakítása mennyire indokolt volt, mutatja, hogy alig volt olyan előadás, amelynek nagyon élénk visszhangja ne lett volna- A 7 előadáshoz ugyanis nem kevesebb, mint 18 hozzászólás hangzott el. Ez a pezsgő tudományos élet is 'bizonyítja az Őslénytani Szakosztály megalakításának szükség- szerűségét és igazolja egyiíttal azt is hogy az őslénytan művelői- nek munkaközössége nálunk is fokozott erővel és tudományos ter- meléssel veszi ki részét az építőmunkából. Reméljük, hogy a kez- deti lendület tovább erősödik és szakunk művelői egyre fokozódó munkával fogják gazdagítani a tudományt. Beszámolóm végén kedves kötelességnek teszek eleget, amidőn a Szakosztály meleg és hálás köszönetét tolmácsolom az Állattani Intézetnek azért a vendégszeretetért, amellyel tantermét üléseink céljára átengedni szíves volt. Elnök ezután közli - a. díszközgyűlés résztvevőivel, hogy a választmány — az alapszabálytól eltérően — a Szabó-érem kiadását a jubiláris közgyűléssel kapcso atícsan határozta el. külön ,cente- náris Szabó-érem“ megjelöléssel. A kiküldött bizottság Vendel Miklós kartársat jelölte erre a kitüntetésre s ezt a jelölést a választ- mány egyhangúlag megszavazta- A díszközgyűlés is elfogadja. Elnök ezután üdvözli Vendel Miklós kartársat és átnyújtja a centenáris Szabó-érmet, melyet Vendel Miklós keresetlen szavak- kal köszön meg- Egyúttal üdvözli a Társulatot százéves fennállásá- nak alkalmából a Soproni Műszaki Egyetem nevében. Ezekután elnök kiosztja a jubiláris emlék-plaketteket, melyek- kel a választmány azokat a tagokat tünteti ki. akik működésükkel a Társulat eredményes előmenetelét elősegítették s a Társulat szel- lemét tovább fejlesztették. Ilyen kitüntetésben részesültek Balogh Kálmán. Pánté Gábor. Papp Ferenc. S transz László és Vitális Sán- dor. Vitális Sándor kartárs valamennyiök nevében megköszöni a kitüntetést. A jubiláns emlék-plakett képét a VI. táblán közöljük. A pénztárvizsgáló bizottság jelentése alapján a Társultat 1949- évi számadása és könyvelése rendben találtatott. Pénztáros felolvassa az 1950. évi költségvetést, mely nem tekin- tendő azonban véglegesnek, miután az módosul még a különböző állami támogatásokkal. Ezek után sor került az új tisztikar választására. A megválasztott áj tisztikar: Elnök: Társelnök: Titkár és felelős szerkesztő: Szerkesztő: Jegyző: Ellenőr: Aktivá: Szovjet felelős: Oktatási felelős: Sajtóidéi, ős: A Társulat 1. Balogh Kálmán 2. Bartkó Lajos 3. Bogseh László 4. Gsajág-hy Gábor 5. Egyed László 6. Földvári Aladár 7. Gedeon Tihamér 8. Horusitzky Ferenc 9. Jakucs Lászlóné 10. Jantsky Béla 11- Jámbor Miklós 12. Káposztás Pál 13. Kocli Sándor 14. Kretzói Miklós 15. Majzon László 16- Meisel János 17. Meisel Jánosné 18. Noszky Jenő 19. Oszlaczky Szilárd 20. Pantó Gábor Pénztár vizsgálók : Pénztáros: Vadász Elemér Szádeeky-Kardos elemér, Ács Ernő Kertai György Jugovics Lajos Kiss János Visovski József Hegedűs Gyula Balogh Kálmán Szurovy Géza Sándor Gáspár Kertai György Jámbor Miklós és az elnökség Jantsky Béla Kretzói Miklós Pap Ferenc választmánya: 21. Papp Ferenc 22. Beich Lajos 23. Renner János 24. Scherf Emil 25. Schmidt Elegius 26. Strausz László 27. Siimeghy József 28. Szalai Tibor 29. Szentes Ferenc 30. Székyné Fux Vilma 31. Szörényi Erzsébet 32. Sztrókay Kálmán 33. Szurovy Géza 34. Telegdi Roth Károly 35- Tokody László 36. Tömör János 37. Vass József 38. Vendel Miklós 39. Vigih Gyula 40. Vitális Sándor Hegedűs Gyula Ferencz Károly Csépreghyné Meznerics Ilona Ascher Kálmán 226 Indítványok: Vadász elnök indítványozza, hogy a Társulat elavult régi nevét: Magyarhoni Földtani Társulat, Magyar Föld- tani Társulatra változtassa. Az indítványt a közgyűlés elfogadta. Ezek után fölveti a tagdíjemelés kérdését, indítványozza, hogy ezután a tagsági díj évi 36. — forint legyen a rendes tagoknál és 10. — forint az ifjúsági tagoknál, 12 — forint a nyugdíjasoknál. A közgyűlés ezt is elfogadta. Indítványozza az enök továbbá még azt, hogy küldjünk üdvözlő táviratot Rákosi Mátyás miniszterelnötkhelyettes elvtárs- nak a következő szöveggel: ,A Magyar Földtani Társulat százéves fennállása alkalmából tartott díszközgyűlése tiszteletteljes üdvöz- letét küldi országunk szeretett vezérének/4 Gerő Ernő a Népgazdasági Tanács elnökének a következő távirat elküldését indítványozza: ,,A százéves Magyar Földtani Társulat ünnepi közgyűlése tiszteletét és köszönetét küldi népün- ket szolgáló tudományos munkájának támogatásáért. “ A Magyar Dolgjczók Pártja Központjának a következő távirat elküldését javasolja: „A Magyar Földtani Társulat fennállásának századik évében tartott díszközgyűlése hűséggel adózik tudomá- nyos munkájának megértő támogatásáért. ‘‘ Közgyűlés a táviratok elküldését megszavazza- Högye Ilona megemlékezik a békéért folytatott harcról és java- solja egy békebizottság megalakítását. A bizottság megalakul, Telegdi Roth Károly elnök vezetése alatt. Földvári Aladár kartárs a Debreceni Egyetem Tanácsa nevé- ben üdvözli a százéves Magyar Földtani Társulatot, sok sikert és szerencsés fejlődést kívánva. Mosonyi Emil kartárs a Magyar Hidrológiai Társulat nevében mond köszönetét a Társulat eddigi támogatásáért. Szörényi Erzsébet kartárs javasolja, hogy küldjünk üdvözlő táviratot id. Noszky Jenő kartársunknak, aki mindig élénken vett részt Társulatunk életében és jelenleg betegsége akadályozza, hogy a közgyűlésen résztvegyen. A közgyűlés a távirat elküldését meg- szavazza. Az ehlök bejelenti, hogy még négy tagtársunkat kell jelölnünk, akik a MTESZ közgyűlésén a Magyar Földtani Társulatot kép- viselő ^fogják. A közgyűlés a következő négy tagtársunkat küldi ki a MTESZ közgyűlésére: Vadász Elemér. Szádeczky Kardess Ele- mér, Kerted György és Viflovszky József. A Magyarhoni Földtani Társulat jubiláris kirándulása a Velencei- hegységbe 1950 április 29-én. Jantsky Bála. Április 29-én, ragyogó tavaszi napon, reggel 7 óraikor 55 sze- mélyes autóbuszt és 5 személygépkocsit megtöltve a Sztálin téri autobusz-állomásról indult a kirándulók csoportja, összesen 75 résztvevővel. A kirándulás vezetője nagy vonásokban ismertette a hegység’ kőzettani és földtani fölépítését, majd a velencei közös bányában a pneumatolitos injekciós kontaktmetamorf luxullianitokat. A tisz- tán termikus kontaktmetamorfózis által keletkezett csomós agyag- palák és csomós csillámpalák andaluzitja, szilimanitja és biotitja a feltörő gőzök és gázok hatására elbomlott és az új kőzet kvarcos- turmalinos erekkel' átjárt és ezekből a kőzetbe infiltrálódott kvar- 227 Kirándulók csoportja az egyik gránit kőfejtőben con és turmalinon kívül a kőzet kizárólag- szericitből és kivált ércekből áll. Az elszericitesedett nagyobb andaluzit-, szi li marii t- szemek körvonalai még láthatók. A turmalin-kvarc telérkék és erek vastagsága a hajszálnyitól a 20 — 30 cm-ig változik. Ezek minden irányban futnak és sokszor teljesen behálózzák a palás kőzetet. Ilymódon turmalin-kvarcos arteritek is keletkeznek. Ennek a bányának a környékén aplit-injekciók nem találhatók, A kőfejtő Ny-ti végétől pár m-re erősen elkvarcosodott. gáz- iiregekkel átjárt, erősen hematitos, limonitos, pirites gránitot talá- lunk. A közvetlen érintkezés a palákkal a kőfejtő Ny-i végében már egyes kézi példányokon is szemlélhető. A gránit a mellékkőze- tet, illetve annak darabjait magába zárja, az érintkezés tehát primőr magmás állapotban jött létre. A gránitban, iá közvetlen érint- kezés övében, elvétve turmalin is található. A szőlőikbe vezető mélyúton haladva, a metamorf kőzetet harán- toljuk, köztük két vastagabb és számos apró turmalin-kvarc telért is melyek a metamorf kőzet csapására merőleges irányban futnak keresztül. Az egyik itteni borpincében helytálló bázisos kikiilö- niilődést találunk. Ez a kőzet sötétzöld, aprószemű, egyes helyeken azonban durvaszemcsés ofitos szerkezetű. Ásványi elegyrészei: földpát (labrador). diopszid, melynek szemcséit szélükön zöld amfibol veszi körül, ilmenit és kivált ércek. A kőzet összetétele szerint diorit. Az útbevágás további szakaszán a gránit és a köpenyként bur- koló metamorf kőzet hullámzó érintkezését, majd a gránitba be- nyomult andezitet, a hegy tetején pedig- mellékkőzetbe hatoló laplitinjekciókat láttunk. Ugyanitt a hegy tetején látható egy andezit-apofizis is, amely a metamorf kőzetbe nyúlik bele, azonban azt teljesen átütni nem tudta. Megállapítható az is, hogy az andezit a kontakt-palára semmiféle hatással sem volt, a kontakt-zóna alig 228 pár em-uek mondható. Ezzel .szemben az andezit erősen mállott ami a kontaktus mentén cirkuláló vizek másodlagos hatásának tulajdonítható. A nadapi andezitbányákban az andezit és a gránit érintkezé- sét és az andezit kőzetét látjuk, amely egyes helyeken erősen piri- tes és fluoritot, továbbá zeolitokat tartalmaz. Az érintkezés zóná- jában az elkaolincsodáson és a vékony pados elmádáson kivit a gránitban más elváltozás nem tapasztalható. Ezek a jelenségek azonban minden bizonnyal a harmadkori vulkanizmust kísérő pneumatolitos: de főleg hidrotermális hatás termékeiként tekint- hetők. Az andezitbányáktól visszafordulva, az Enyedi-féle gránitkő- fe.jtőt, annak hidrotermálisán elbomlott kőzetét a közvetlen kör- nyék pegmatitos részeit, majd az úton lefelé haladva a Retezi-féle kőfejtőt és annak erősen piritesedett részeit tekintettük meg- Az országúira érve, gépkocsin folytattuk utunkat Sukoróig a baritbányászat megtekintésére. A sukorói legelőn végighaladva, már morfológiailag is feltűnik, hogy más gránitfajta zónájában vagyunk. Ez bictítban gazdag, minden utólagos hatástól mentes gránit. Ez az ősplutón, mely csupán egyes helyeken maradt meg eredeti összetételében. Feljebb érve a terület csupa kis domb, ami jellegzetessége az egész hegységnek. Ilyen kis dombokkal van teleszórva a hegység egész nyugati és északnyugati része. Ott jelennek meg. ahol az ősplutón elkvarcosodása a legintenzívebb volt. A sukorói és környéki barittelérek a Meleghegy elkvarecso- dott gránitját veszik körül és mindig egy-egy ilyen kis domb kvarcosodott gránitjával kapcsolatban jelennek meg. A barittelé- rek jellegzetessége az, hogy a mélységgel arányosan, vastagságuk csökken és [helyüket egy fluoritos. kvareos érces ásványtársaság foglalja el, amelyben a barit csak másodrendű ásvánnyá válik. Így a megtekintett lencseszerű barittelér is, . amely a felszínhez köze] eső részen 30 cm vastag is volt, 15 m mélységben már telje- sen eltűnt. Az ércesedés nem csupán a baritos-kvarcos-fluoritos telérekre szorítkozik, hanem a környező gránitban is tapasztalható és ennek intenzitása a mélységgel arányosan növekszik. Így a most K — Ny irányban hajtott ereszkében mintegy 30 m hosszúságban találtak ilyen sötétszínű ércesedett gránitot. Az ércesedés a kvarcosodás. kísérő jelensége, ami mikroszkópiailag igen jól látható. Tehát a hegységre jellemző elkvarcosodás kísérő jelenségeként tekinthető. Az ércesedett barittelérek és az ércesedett gránitban a színkép- elemzés a következő kationokat mutatta ki: Ba. Sr. Li (sok), Pb, Ag, As Fe. Ca. Ezek alapján a sukorói Meleghegy-környéki baritok keletkezését és a fluoritos ércesedést nem a harmadkori vulkaniz- mussal. hanem a pátkai és a Pákozdtól ÉXy-ra, továbbá a székes- fehérvári szőlőikben is tapasztalható nagyarányú elkvarcosodás- sal, a kontaktkőzetek csaknem egész övezetében, tehát, a csalai felső malomtól a velencei temetőig tapasztalható kvareos turma- linos pneumatolizis&el és a pátkai fluoritos ércesedéssel kell kap- latba hoznunk. A kirándulás befejező részében a Meleghegy gránitjának el- kvarcosodását és a Meleghegy D-i oldalán gránitból és turmalinos kontaktpalákból álló tektonikus breccsákat tekintettük meg. Felelős szerkesztő: Kertai György. — Felelőd kiadó: Tudományos Folyóirat- kiadó Nemzeti Vállalat Vezjérigazgatócia. — Szerkesztőség: VIII.. Múzeum körút 1 A. — Kiadóhivatal: Tudómén vos Frdvóirat'lriadó X. V. Budaipest. V.. Szalav utca F — Telefon: Központ: 113 — 074, 112—681, 312— 345. Előfizetés: 122—299. — Magyar Nemzeti Bank egyszámla-szám: 936.5159 — Kultúra Nyomda NV. VIII., Conti u. I. Felelőd nyomdavezető: Heitter Imre. Földtani h'özlön// I !).'>(). VI. tábla. *!l!>i!l/_ nn>n>ií>:l ■ai/flinj f \ FÖLDTANI KÖZLÖNY BK) JlETEHb B E H TE PC K OTO rEOJlOrMHECKOTO OBLMECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GEO LÓG IQ U E DE HONGRIE BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN LXXX. 7-9. FÜZET 1950 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAKULÁSÁNAK SZÁZADIK ÉVÉBEN 1848—1950 BUDAPEST, 1950. A Magyarhoni Földtani Társulat lapja, kiadja a Nehézipari Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat I ) / » ♦ Értekezések Az északmagyarországi triász rétegtana' 15 A L Q G H K A L M A N A Rudabányai-hegység és a Gömöri-Karszt földtani újra- tiénképezése olyan rétegtani megállapításokhoz vezetett, ame- lyeket a Borsodi-Blikk triász képződményeinek taglalásakor is jól hasznosíthatunk. A következőkben e három terület triász rétegsorának egységes nézőpontból való taglalását kíséreljük meg. Munkánkban saját és Pantó Gáborral közös megfigyelé- seinkre, valamint Schréter Zoltán irodalmi adataira támaszko- dunk. Célunk nem végső összefoglalás, hanem program nyúj- tása; annak az útnak megvilágítása, amelyen — nézetünk szerint — a jövő rétegtani kutatásainak haladniuk kell. Számolunk azzal, hogy törekvésünket mérni idegenkedés fogadja; ennek oka azonban pusztán a megszokás. Megszoktuk, hogy az említett hegységrészeket, részint kifejlődésben eltéré- seik miatt, részint az összefüggő megismerésen alapuló összesítő szemlélet híjján, egymással többé-kevésibbé élesen szembeállít- suk. Némelyek, a Rudabányai-hegység és az eltérő caapású Gömöri-Karszt különállását is kiélezték. A Bükk esetében pedig az északibb területekkel való összehasonlítás már amiatt sem sikerülhetett, mivel itt — éppen a megfigyelések térbeli korlá- tozottsága miatt — bizonyos triászképződményeket valóságos rétegtani helyzetüktől eltérően értékeltek, másokat ki sem választottak. Pl. az alsó-anisusi emelet „guttensteini“ dolomit- jait általában az alsó triásraai' vonták össze, néhány helyen pedig a középső-anisusi emelet cukorszövetft dolomitjaival kerültek ezek egy csoportba. A ladini emelet kovapaláit és radioláritjait előbb a karbonba, majd az alsó triászba helvez- ték, a ladini agyagpalaíacies zöme mindmáig a felső-karbon- ' bán, kisebb része pedig az alsó triászban szerepelt. Vizsgálataink a Rudabányai-hegység és a Gömöri-Karszt triász rétegsorának párhuzamosíthatóságát kétséget kizáró módon megállapították. Bizonyos eltérések csupán a ladini rétegek kifejlődésében mutatkoztak. A ladiniknm szembenálló két szélső kifejlődése (a tömeges mészkő- és dolomit-, illetve a searuköves-agyagpalás fácies) között azonban átmeneteket találtunk. Bizonyosra vehető tehát, hogy a gömöri és a ruda- bánya-tornaszentjakabi triász ugyanahhoz az üledékgyüj tőhöz tartozik. Meggvőződtíink azonban arról is, hogy a gömöri és rudabányai triász-üledékek úgyszólván valamennyi képvise- 1 Előadás a Magyarhoni Földtani Társulat 1950 február 1-én tartott szűkülésén. 1* lője jellemző kifejlődésben és hasonló rétegtani helyzetben a Bükk területén is jelen van, az alábbi összehasonlító rétegtani táblázat jogosultsága tehát igazoltnak látszik. A triász-tenger előnyomulását Észak -Magyarországom a seisi emelet lilás vágj' zöldes agyagpala-közbetelepülésekkel tarkított, lilásvörös homokköve jelzi. Gömörben és a Ruda- bányai-hegység területén csupán az összlet legtetején — a cam- pili rétegekbe való átmenet gyanánt — jelentkeznek meszes rétegek. A Bükkben — Sehréter szerint — . az egész emeletben gyakori a mészkő és a dolomit, ami némi fáciesváltozást jelent, noha az ugyancsak előforduló vörhenyes palák és homokkövek az üledékképződés egyveretűségét bizonyítják. A faunából az Anodontophora fassaénsis Wissm., a Pseudomonotis clarai Eminr. és a Ps. aurita Hau. gyakorisága emelhető ki. Az egyre meszesebbé váló, detritus-anyagban általában sze- gényedő campili üledéksor térben és időben sűrűn változó fácie- seket foglal magában, a sorozat összképe azonban mind kőzet-, mind őslénytani szempontból mindhárom hegységben azonos. A fauna vezéralakjai a Turbo rectecostatus Hau., Natiria cos- tata Miinst., gervilleiák, myophoriák, rhizocoraUiumok, ammo- nitesek. Az alsó triász két emeletének térképi szétválasztása a Bükk területén — amennyiben ez egyáltalán lehetséges lesz — még megoldandó kérdést jelent. A változatos campili rétegsorra az alsó-anisusi emelet „gut- tensteinV1, kifejlődéséi tiszta (Biikk-hegység, Rudabányai-hegy- ség déli része), vagy sötét mészkő-közbetelepülésekkel tarkított, dolomitja (Rudabányai-liegység É-i része, Gömöri-Ivarszt) következik. Az eddig fennállott kisebb-nagyobb különbségek e jellegzetes, már csak kevés d'etrí tus-anyagot tartalmazó szint keletkezése idején általánosan kiegyenlítődnek. A guttensteini szint ennélfogva igen értékes kiindulási lehetőséget nyújt a rétegtani tájékozódás számára. Fontos tehát, hogy e képződ- ményt ezentúl a Bükkben is kellő figyelemben részesítsük (elő- fordul pl a íelsőtárkányi Várhegy Ny-i lejtőjének 'alján, a hámori Puskaporoson s a Gar adna- völgy alsó triász vonulatába begyűrve több ponton). Meggyőződésünk, hogy elkülönítése lehetséges és a szerkezeti kép nézőpontjából igen előnyös lesz. A guttensteini rétegek fölfelé világos színű, cukorszövetű, tömeges dolomitba, vagy dolomitos mészkőbe mennek át. amely a Telekesi-völgyben (Rudabány'ai-hegység) crinoideákat, egyebütt középső-anisusi mészalgaflórát (Oligoporella pilosa Pia, Physoporella pauciforata Giimb., Diplopora hexaster Pia) tartalmaz. A cukorszövetű dolomit a Bükkben is megvan (pl a íelsőtárkányi Várhegy guttensteini dolomitjának a fedőjében, az óhutai Hegyes-tető világos mészkövével kapcsolatban, stb.; Sehréter a Tibahegyről mészalgát is említ belőle). E rétegcsoport fölött mind a Gömöri-Karszton, mind a Rudabányai-h egységben áltálában kövületben szegény, Aggteleknél azonban brachiopodás-crinoideás (Mentzelia men- tzeli Dunk., Spirigera trigonella, stb.), világos színű, tiszta, réteg- zetten mészkő (felső-.anisusi emelet) következik. Feltehető, hogy ez a fácies helyenként (Jolsva, Alsóhegy) a középső-anisusi emeletbe is lenyúlik, bár az is lehetséges, hogy az alsóbb szint- táj e helyeken szerkezeti okokból hiányzik. Rendkívüli kövület- szegénysége miatt nem lehet ugyan biztosan állítani, mégis valószínű, hogy a Bükk-íennsík réteges, világos mészkövének zöme az anisusi emelet középső, de főleg felső részébe tartozik. A kiegyenlítettnek látszó anisusival szemben a ladini üle- dékképződés a fáéi esek tarka változatosságát mutatja. A Szi- licei-fennsíkon, az Alsóhegyen és a jósvavölgyi antiklinális területén a ladini emeletet az itt ismeretes, olykor mészalgás (Diplopora annulata Söhafh. Teutloporella herculea Stopp.), csigás (Trachynerita quadrata), kagylós (Daonella lommeli, posi- donomyák), szivacsos és telepes-korallos, túlnyomóan világos, néha kissé sötétebb színű, tömeges, vagy pados mészkő kép- viseli, amelyben hellyiel-közzeil szaruköves mészkőfoltocskák is jelentkeznek. A jósvavölgyi antiklinális területén e mészkövek- kel együtt kisebb-nagyobb tömegű világos, vagy néha sötétebb színű, cukorszövetű dolomitrögök is fellépnek. Ez átkristályo- sodott, kövületmentes dolomitok kora — hasonló dolomitnak a középső-anisusi emeletben való szereplése miatt — meglehető- sen bizonytalan. Mégis úgy hisszük, számolnunk kell azzal , hogy a ladinikum tiszta karbonátos kifejlődésében a mészköve- ket változó mennyiségű dolomit helyettesítheti. Pelsőcardó és Szád várborsa között a ladini emelet sötét- színű, szaruköves mészkőrétegekkel kezdődik, amelyek fölfelé előbb s zár u k őt a r t a 1 inukat vesztik el, majd mészalgás (Diplopora annulata Sóhafli., Teutloporella herculea Stopp ), világos, töme- ges mészkőbe mennek át. Hasonló ladini szelvények Jolsván, Sós-pusztánál, a Pelsőci-Nagyhegy É-i részén, tehát Pelsőeardó- tól Ny-ra, ismeretesek még. Szádvárborsá'tól K-re elleinben a szaruköves és szarukőmentes, réteges mészkövek szint táj át tömeges mészkő helyettesíti, a „vegyes" fáciesből, a „tiszta" mészkőfáciesbe való átmenet fokozatosnak látszik. A „tiszta" ladini mészkőfáciesben itt-ott (pl Szilicétől É-ra, Dernőtől D-re, a szádvárborsai Dét-hegytől Ny-ra, Hosszúszótól KÉK-re) fellépő szaruköves mészkőfoltok ugyancsak átmenetek, illetve „visszaütések" gyanánt értékelhetők. A Rudabányai-hegységben a ladini rétegek úgy fejlődnek ki az anisusiakból, hogy a világos, tömeges mészkövet piros foltok, majd piros márgagumók kezdik tarkítani (posidonomya- szerű kagylók, daonellák és halobiák). Eziek fedőjében fehéres, sárgás, barnás, vagy szürke színű, pirosfoltos, kagylós törésű, réteges-lemezes, piros szarukőgumókat és lencséket tartalmazó mészkövek lépnek fel. A szarukő gyakran rétegeket alkot, helyenként piros radiolaritpadok vagy sárgásszürke, szürke, sőt fekete (liditszerű) koivapala-réitegek ismerhetők fél. A szaru- köves mészkő vagy a kovapala rétegei közé különböző színű, túlnyomórészt azonban fekdie, vagy legalább is szürkefoltos agyagpala, olykor márga települ. Az emelet felső részét sötét agyagpala tölti ki, amelyben olykor szürke mészkő- (igen gyér szarukővel és Daonella sp-szel) vagy barnásszürke, csillámos homokkő-rétegek, helyenként mangánérclencsék is előfordul- nak. A rétegcsoport e felső, kovapalás-agyagos kifejlődése Szu- 1>34 hogy és a Telekesi-kápolna közt tektonikus elváltozást szenve- dett, a T'elekesi völgyben, a Telekes oldaliban és Szalonnától É-ra pedig kvarcporfir és a vele kapcsolatos hematitos kvareerek törik át. A kvarcporfirra'l való érintkezés jellegének félreisme- rése miatt e csoport erősebben elváltozott részleteit palaeozóiak- nak, kevésbbé átalakult tagjait pedig alsó-trió szkoraikna k tartották. Sikerült azonban kétségtelenül megállapítanunk, hogy az így önkényesen elválasztott képződmények közt semmi lényeges különbség nincs; településük, szarukőtartalmuk s a Telekesoldalban talált üaonella sp- alapján teljes egészükben a Telekesi-patak Ny-i oldalvölgyeiben már Pálfy által is felismert ladini komplexus folytatásai. A Eudabányai-hegység É-i (Bódvától K-re eső) részében szinte uralkodó, jellegzetes ladini képződményeket eddig a triász legkülönbözőbb tagjaival vonták össze, a bódvarákói Osztramoson pedig — Koch Antal figyelmeztetése ellenére is — a karbonba sorolták. A való helyzetet itt Pantó Gábor ismerte fel: az Osztramos DK-i alján az alsó triásszal szerkezeti vonal mentén érintkező, világosszínű, szaruköves mészkőrétegek föl- jebb szürkecsíkos, szarukőmentes, még többnyire rétegezett, mészkőbe mennek át, erre pedig az Osztramos gerincének vilá- gos színű, tömeges mészköve következik. Utóbbi szövet, szín és vegyi alkat (tekintetében az Alsóhegy tömeges ladini mészkövé- vel egyezik, a benne itt-ctt előforduló, átkristályosodott rész- leteket a hdfnatittelérekkel és az ezeket kísérő kovasavas impreg- nációkkal egyetemben a közelben feltárt eruptívum hidroter- mális hatásai hozhatták létre. Az Osztramosnak a pelsőcardói- hoz hasonló szelvényében tehát a délibb területek magasabb szinttájbeli ladini agyagpaláit a tiszta mészkőfátűesre jellemző, tömeges (zátony?) mészkő helyettesíti, a tömeges mészkő fekvő- jében levő szürkesávos mészkőben a két kifejlődés küzdelme tükröződik. Az Osztramos e fáciesátmenet révén a rétegtani viszonyok megítélése szempontjából fontos láncszemnek bizo- nyult. A Eudabányai-hegység Ny-i szélén, a Lászi-maioim tájának, vtalainint Derenk környékének pirosfoltos, tömeges mészköve (amelyet piros márga- és szaruik őgmn ók, sőt agyagpalac sík cfk is tarkítanak), újrahatározandó daonella- és halobiafaunájával együtt, átértékelésre vár. A kőzettani hasonlóság alapján helye valószínűleg nem a felső triászban, hanem a ladinikumban lesz kijelölhető. • A ladinikum kifejlődése a Eudabányai-hegységben rend- kívül változatos. Valamennyi válfaját nem is lehetett tábláza- tunkba felvenni, mert térben és időben változván, gyakran talán nincs is állandó szintjük. E tekintetben az itteni ladini- kum a campili kifejlődésekre emlékeztet. Más nehézség is van: a gyakorta fellépő barnás- és pirosszínűre málló ladini márgá.k sokszor szinte csalódásig hasonlítanak a megfelelő campili rétegtngokhoz és csak a gyakorlott szem 'tudja őket megkülönböztetni. Néhány; a campili val szemben mutatkozó jellemvonás és az itt-ott jelentkező szaru köt a italom révén azon- 235 bán még a világosabb márgák és palák besorolása is megoldást nyert. (A campilival szemben a ladini márga és pala köviilet- telen, homokosabb válfajai finomabb szeműek, a palák szürke uralkodó színét pedig általában csak a mállás módosítja.) A Ruclabányai-hegység ladini rétegsora a Bükkre nézve is érvényes. Bizonyítékul a íelsőtárkányi Várhegy szelvénye szol- gálhat, amelynek képződményeit — Schréterrel ellentétben — rendes településiteknek tartjuk. Említettük, hogy a Várhegy Ny-i lejtőjének guttens'teini dolomitjára nyilván K-i dőlés- sel — cukorszövetű dolomit települ. Az ezután következő nyiroktakaró alól a gerinc közelében KI) K- i dőlésű, szaruköves, szürke és lilásszürke, réteges mészkő rögei bújnak elő, amelyek- ből Schréter Daonella sp.-t, D. cfr. moussoni Mér.-t, Posidonomya tvengensis Wissm.-t, Arcestes sp.-t és Trachyceras (Protrachy- ceras) cfr. roderici Mojs -t idéz. A szaruköves mészkőre egyező településsel piros rádiói árit és másszínű kovapalarétegek, majd az Odor-hegy csoportjának sötétszínű agyagpalái következnek. Schréter a helyenként radiolária -tartalmú kovapalát előbb a felső karbonba, majd az alsó triászba, az agyagpalát pedig a felső karbonba helyezte és a rétegsort átbuktatolttnak gondolta. A rudabányai rétegsorral való szinte teljes egyezés s a réteg- tagok egyöntetű települése miatt e feltevés ma már nem látszik indokoltnak. Természetesebbnek tűnik a kovapalát a szaru- köves mészkőből kifejlődődnek tekinteni, mint attól elszakí- tani. Természetesebb ezeket együtt egy olyan emeltben elhelyezni, amelyre az egész alp-kárpáti ívben jellemzők az elsődleges kovás lerakódások, mintsem egy olyan szintbe rakni, amelyben ilyenek ismeretlenek. A kövületmentes agyagpala- csoport — a Szebényi és Pantó által észlelt — a rétegdőléstől eltérő irányú párásságon kívül, egyéb sajátságaiban elüt az ókori paláiktól, igazi fillitet közte nem találunk. Mindenütt triász mészkövek közé ékelődik, az érintkezésen általában a kovapalákat találjuk. A Lökvölgy mentén pedig — a palaterü- let közepén — kisebb-nagyöbb triászmészkőrögök sorakoznak a Nagy eged — Várhegy -vonulat folytatásában. Felső-karbon kor feltételezése esetén a palák regionális fekvése csak igen bonyolult áttolódásokkal volna magyarázható, több kérdés azonban ekkor is felelet nélkül maradna. Pl: „Miért hiányzik a Déli Blikkből, az É-i Blikkből ismeretes többi ókori képződ- mény f“ Vagy : „Az „alsó-triász14 (kovapaláknak a D-Biikkre kor- látozódása mellett miért csupán az É-Biikkből ismeretes kövii- letes alsó triász?44 ... és így tovább. E kérdések csak azzal nyer- hetnek megoldást, ha a déli-bükki kova- és agyagpalákat jóval fiatalabbaknak tekintjük s — rudabányai mintára — a. ladini- kumba soroljuk. így a ladini emeletbe kerülnek fel a Darnó-hegy környé- kének, á Bátoi'i-szigetnek, a Mónosbél — Szarvaskő — Felsőtár- kány — Bükkzsérc — Répáshuta — Kisgyőr közti területnek „alsó triász44 kovapalái és „felsőkarbon44 agyagpalái. A szarvaskői „Vaskapu44 agyagpalák közé települt, növénymaradványos és széncsíkos homokköve tehát, amely némelyiket a felsőkarbon kőszéntelepek bükki előfordulásának feltételezésére bátorított, 236 ladini homokkőnek minősül. Ladininak kell tartanunk ezen- kívül a Berva-völgy mentén a Tarkő felé húzódó, szürke mészkő-közbeitelepülésekkel tarkított, kövületmentes, „campili44 agyagpala-vonula'tot is, amely kitűnő feltárásokban tanulmá- ny ózható a szarvaskői út mentén Almártól É-ra: az itt láthaJtók a szalonnái Telekes-oldal kőzeteivel egyeznek. Hámor, Újhuta környékének s a Kácstól É-ra levő területnek szaruköves, szürkés mészköve 'természetesen ezentúl is ladininak veendő. Elgondolkoztató azonban a mészvölgyi, bervaháti és hór- völgyi kövületes, pados világos mészkő helyzete. Schréter esino-marmolata kifejlődést és la dini kort említ vele kapcsolat- ban. Nézetünk szerint a bükki triász legfontosabb problémája ma e dél-bükki kövületes, illetve a Bükk zömét alkotó kövület- mentes, világos mészkővonulatok egymáshoz való viszonyának eldöntése. Pusztán a települési viszonyok figyelembevételével hozzá sem lehet nyúlni e kérdéshez, hiszen az „esino-marmolata jellegű44 mészkő mindenütt a ladinikumba sorolandó palák vagy szaruköves mészkövek alá látszik dőlni, a rideg mészkő — s a mobilis palaösszletek többnyire rosszul feltárt érintkezésé- nek természete azonban máig sincs kellőkép megvilágítva. Talán nem tévedünk nagyot, ha a kövületes mészkővonulatban a felső triász képviselőjét keressük, azonban természetesen csak a fauna teljes meghatározása után lehet majd e tekintetben végleges állást elfoglalni. Ha sejtésünk igaznak bizonyulna, a Bükknek a Garadna-völgytől D-re eső részét olyan déli vergen- ciájú pikkelyek halmazának tekinthetjük, amelyben az egyes részletpikkelyek triászképződményei É-ról D felé fiatalodnak. A felső triász á Budabányai-hegységben ismeretlen, Gömör- nek azonban több pontján előfordul. Sajátságos, hogy eddig csupán a nóri emelet kövületeit találtuk (Monotis salinaria Bronn, Halorella. amphitoma Broun var. multicostata Bittn., Halorella cfr • ancilla Suess, H. plicatifrons Bittn.) világos, tömeges fennsíikmészkőbeü, illetve az ebben nagyobb lencséket alkotó, réteges piros hallstatti mészkőben. Találtunk olyan brachiopodafaunát is, amelyben nori alakok (Cyrtina suessii Winkl.) középső-triász fajokkal [Waldheimia (Aulacothyris) angusta Sohloth. var. rosaliae Salom., W. (A-) wcihneri Bittn.], vagy olyanokkal keverednek, amelyek a középső triászon kívül a nori emeletből ismeretesek [Waldheimia (Aulacothyris) zug- mayeri Bittn. W. (A.) supina Bittn.]. Karai (kövületet eddig még nem ismerünk, ez az emelet azonban a ladini emeletből a felső triászba helyenként észrevétlenül átjövő, tömeges mész- kövekben bizonyára bennefoglaltatik. — A rhati emeletnek a dernői Szörnyükül 'tájáról ismeretes, krinoideás — braehiopo- dás— ammoniteses, kösseni fáciesű rétegeit a Gömöri-Karszt egyéb pontjain még sehol nem találták. A mezozoikum-eleji transzgresszió a felső triásszal mind- három hegységünkben általánosan megszakadni látszik. A Der- ítőnél ismeretes, hierlatzi kifejlődésű (crinoideás-belemniteses. följebb pedig brachiopodás-aegoeerasos) liász mészkő Andru- sov szerint már új transzgressziót jelez, mert a mélyebb — triászkori — képződmények feldolgozott anyagát tartalmazza. Dcrnői Somhegy 1{ h i Piros rádióin rit, kova- és agyagpala Hierlatzi és adnethi mészkő (Transz- gresszivf) Pelsőci- Nagyheg.v Szilicei- fennsik Felsöhegy Kékesszil rke kövületes mészkő (Kösseni rétegek) FeU/i Indiai e in elet Középső Indiai p m e 1 e t Alsó Indiai e ai e 1 e t P e 1 8 ő n a i 8 a s i elet Középső e m elet Lithodcn- droaos mészkő Lyeodasos világos, tömeges mészkő Sötét mészkő daonellá- Világos, tömeges mészkő mész- ulgákkal Alsó | n a i s a s i , emelőt l S/.arnköves, szürke, réteges mészkő Világos, tömeges mészkő Lemezes mészkő, agyag- én ‘.homok- kő pala Világos, tömeges, a lgás és spoagiás aiészkö Szaru - kőmeates, szürke, réteges mészkő Szar a - köves, réteges mészkő Világos. tömeges, nlgás aiészkő cukor- szövetű dolomit- lencsékkel Világos. tömeges mészkő; elvétve szürke vagy világo- sabb, szaru- köves aiészkö, valamint világos- sziaii, cukov- doloinit- leacsék Pelsöc- ardó - Szádvá r- borsa Tömeges, világos, a lgás mészkő 'Szaru - kőmeates, szürke, réteges mészkő Szaru- köves. réteges. szürke, mészkő Tömeges, világos mészkő Mészalgás. világos, tömeges mészkő ea kor- szövetű dolomit- lencsékkel A lgás, világos mészkő Zoogén világos mészkő Rétege*. I piros, oly- korszaru ] köves mészkő mono- tisokkal. iTönieges, vil. bracli. mészkő. (Szádvár- borsa inellett) Tömeges, világos mészkő Tömeges világos mészkő, olykor sö- tétebb köz- betelepü- lésekkel és mész- algákknl Tömeges, világos mészkő és szemcsés dolomit. algákkal Tömeges. világos mészkő Mészalgás, világos. vr.xr cukor- szövetű dolomit- lencsékkel T< neges agy idős v ágos a szkö ész- alitkkal. H yen- ént c kor s vetfl d omit ti eges ekő (Uohi- il lás és uo- •ás) rás i ízkő Réte- ges, szürke, Préselt agyag- palák szürke kvarcit- rétegekkel (Szuhogy). Barnás- szürke homokkő és zöldes- szürke agyagpala (Szuhogy, Felső- tele kés). Szaru- köves, réteges, világos mészkő Felső- tel ékesnél Zöldes és szürke agyag- pala, olykor gyér. szürke mészkőré- tegekkel, helyen- ként bar- nússziirke homokkő. Szaru- kövés, réteges, fehéres- rózsás mészkő, piros radiola- rit-. külön- böző szína kovapala- rétegek. olykor márga- és agyagpala Sötét agyag- pala, sárgás, barnás vagy zöl- des márga, barnás- szürke homokkő Fehéres- rózsás, réteges. szaru- köves mészkő; radiolarit és kova- pala; szürke agyag- pala közbetele- piilések Tömeges, világos mészkő, piros foltokkal Világos, tömeges mészkő Világos, tömeges mészkő (Cserbakő) Dolomit- Ír II c-,i s, tömeges, algás mészkő G a t t e a s t i a i mészkő és d o 1 o i t Világos, tömeges mészkő, he lyenként brachiopo- dákkal és 1 mész- a Igák kai Cukor- szövetü dolomit- lencsés, tömeges mészkő (Cserbakő) Cukor- szövetű, világos, tömeges helyen- ként eriao- ideákkal Világos, tömeges mészkő Mészalgás világos mészkő, dolomit- lencsékkel Tömeges. világos mészkő Szürke- csíkos. lemezes- réteges világos mészkő Világo- sabb. réteges szaru- köves mészkő Lemezes. sötét mészkő Leveles márga és mészkő Ivöviiletes, vörös mészkő Köviiletes. lemezes, sötét mészkő Szürke. barnásra málló homokkő Lilásdrup, réteges mészkövek, barnás és szürkés agyagpalák és mérgük Szürke lemezes mész- kövek Lemezes. sötét mészkő Barnás és szürkés Ba raás agyag- palák és szürkés Hioro- lemezes glifás mészkő és mészkő agyagpala Zöldes palák, drap mész- kövek. lilásbarna homokkő Lnezes itét pszkö /yag- ilák, lmok Ivek. anskftvek Kékeszöld és sárgás- barna agyagpala és márga (olykor borvörös csikókkal) e mVlVt L i 1 á s v ö r ö s homokkő, zöldes és 1 i 1 á s agyagpalaközbetelep ülések tel Zöld és zöldes Ülés homokkő Lilásdrup, kövületes lemezes mészkő, váltakozó uKynRimln Lemezes- réteges. kövületes mészkő, túlnyomó- részt agyagpala és barnás vagy fehéres homokkő Drap mészkő, zöldes - lilás és sárgás, homokos agyagpali Brachiopodás és csigás, pados, világos mészkő (?) (Bervahát. Mészvölgy. ITórvgy. l Sötét agyag- pala (Odor- hegyi csoport, Kisgyür), sötét agyag- pala és mészkő (Bervavölgy. Alinár), agjagpala és harnássziirke homokkő (Vaskapu) Vörös radio- larit és külön- böző színű kovapala, közbetelepült agyag- palákkal Szürkés, réteges szara köves mészkő Réteges. világos mészkő (Biikkplató) Világos. cukorszüvetű dolomit larKBiiyi \«i- hcg'y, óhutui Hegyestető) Guttoasteiai dolomit (Felsőtárkány Garadna-vgy.] Barnússárgás és szürke mészkő, vörhenyes és zöldes- szürke agyagpnla Lilásvörös homokkő Szürke, réteges, részben műtős mészkő és dolomit Vörhenyes homokkő, agyagpala (Kérdés, nem tektonikai breccsáról van-e i.llt szó i Egyébként Andrusov- hierlatzi, Vigh Gy. pedig adnethi fáciesű liászról beszél.) A liászmészkő feletti piros radiolaritokat és különböző színű agyagpala-közbetelepiiléseket tartalmazó kvarcitokat a magyar geológusok még a liászba sorolták, Andrusov ellenben a dogger, sőt maim abyssopelitjeit véli felfedezni bennük. Jura- korra utaló belemnites phragmokonok ezenkívül csupán a jászói Nagy kősziklán (Noszky J.) kerültek elő. Lepusztult-e a jura üledéksor É-Magyarországon, vagy többnyire ki sem fejlődött, az említett üledéknyomok ellenére is sztratigráfiánk fogas kér- dése marad még sokáig. Nem célja e dolgozatnak az ősföldrajzi viszonyok részletes fejtegetése, mindössze néhány általánosabb megállapítási rögzítünk: 1. Az észak magyarországi triász üledékképződés mindvégig sekélytengeri volt. Még a ladini szaruköves mészkő, radiolarit és kovapala is csak a neritikum üledéke lehet, mert csupán itt képzelhető el a váltakozó vagy belőlük kifejlődő, részben mangános, sokszor homokos agyagpalák és — elvétve növény- maradványos — homokkövek keletkezése. A triászkomplexus fele vastagságát tömeges mészkő vagy dolomit tölti ki, amely- nek egy része igazi zátonyképződmény, más része a zátonyok- hoz kapcsolódó algamezőkön jött létre. 2. Észak-Magyar ország három mezozóos hegysége a réteg- sorok hasonlósága és a fáciesátmenetek szerint egyazon üledék- gyűjtőhöz tartozott. Átlépte-e a triásztenger az Uppony — Szendrő — Rakacaszend-i ókori vonulatot, avagy utóbbit csupán a mezozoikum végére tehető hegyképződés erői emelték magasra, tisztázatlan kérdés. A rudahányai és bükki kifejlődés hasonlóságai következtében mégis egyelőre olyan geoantikli nális-hátat képzelhetünk itt el, amely csupán itt- ott emelked- hetett a tenger szintje fölé. 3. Az inkább északalpi jellegű üledéksor sajátos, középhegy- ségeink triászától többé-kevésbé elütő vonásokat mutat. (Fajokban szegényes alsó-triász fauna; kövületmentes gut- tensteini mészkő és dolomit; Avettersteini mészkő és dolomit; reiflingi mészkő, partnachi rétegek és olykor wettersteini mészkő kombinációjából álló ladinikum [Rudabánya, Blikk]; faunában szegény, hallstatti típusú közeitek a felső triászban.) 4. Az idősebb mezozoós mozgásoknak az üledékképződésre kifejlett hatása aligha rögzíthető. Mindössze a fiatalabb kim meriai mozgás jelentkezik — eléggé bizonytalanul (Dernő) — . átmeneti üledékmegszakadás képében, a triász-jura fordulóján. Őslénytani adatok Baranyából1 STKAUSZ LAS Z L o A Mecsek-h egység felsőmediterrán- és szarmatarétegeiből 1948 nyarán két eddig ki nem aknázott lelőhelyről gyűjtöttem őslény-maradványokat. Rétegtani és ősföldrajzi tekintetben ezek a tortonai-szármáciai elhatárolás kérdéséhez is szolgáltatnak adatokat. Ismertetek ezeken kívül egy 1924-ben gyűjtött ihidasi új Arca-fajt és egy báni Conus-alakot. 1. Felsőmediterrán fauna Hosszúhetén yről. Hosszúhetény vasúti állomása mellett a felsőmediterrán emelet legmagasabb részének megfelelő csillámos sárga homok- ból gyűjtöttem a következő őslénymaradványokat: Miliőig, sp. Cristellaria sp. Fioa-fúrások. Serpida sp. Arca diluvii Lk. Ritka, csak apró töredékek. Arca lactea L. Pectun- culus bimaculatus Poli (pilcsus L.) Egészen apró, 1 cm körüli példányokat találtam csak: ilyenek Várpalotán is gyakoriak. Limopsis anomala Eichw. Egyetlen pici példány, szokatlanul szabályoson kerek s felszíne túlságosan sima. Pecten sp. Kicsi töredék. Ostrea sp. Főleg vékonyhéjú alak töredékei, de van egy igen vastag héjdarab is. Ostrea frondosa Serr. Egyetlen példány, 2‘á cm széles. Cardium sp. Venus sp. Meretrix sp. Sok töredék búbrész nélkül, vékony és vastagabb héjúak. Meretrix islandicoides Lk. Kevés búbtöredék, megfigyelhető zárral. Corbulq carinata Duj. Gyakori; elég változatos díszí- tésű és termetű; vari elások elkülönítését azonban nem látnám eléggé indokoltnak. Neritina picta Fér. Adeorbis Woodi (1) Sérült példány, meghatározása kétséges. Cingula peculiaris B o e 1 1 g. Egyetlen példánya ezen kostéji ritka, pici csigának. , Rissoa sp. Hydrobia pupa Dód. Tömegesen fordul elő ez a „ pici csiga. Natica helicina- Br. Natica cfr. redempta Midit. Valószínűleg hasonló jogosan nevezik etnők „N. (Polynices) Stasici Friedb.“-nek is, ha az új neveket és -szűk species- kereteket kedveljük. Natica millepunctata Lk. Neritina picta Fér. Turritélla bicarinata Eichw. Cerithium pictum B a s t. Ez a leggyakoribb alak lelőhelyünkön. Változatos díszítésű- akadnak a „C. nympha“-típus felé hajló példányok is. Ceri- thium bidentatum D e f r. Elég gyakori, változatos termetű; vannak igen zömök példányok is, legtöbbön láthatók régi meg- vastagodott száj peremek. Pyrida. cornata A g. var. Valamivel 1 Előadhi ;i Magyarhoni Földtani Társulat 1 941 áprili> 20-án tartott szakülésén. zömökebbek a pécsváradi „var. pseudobaisiliea“-nál. (5). Ter- mészetesen ezeket is, mint a „var. pseudobasilica“-t, lehetne a P. Leinei változatának is tekinteni — az elválasztás a P. eornula és P. Lainei közt szerintem nem biztos. Pyrula sp. Egyetlen töredék, karcsúbb a P. Lainei-niél is. Buccinum Schönni H. et Au. Gyakori; az utolsó kanyarulat felső részén a csomósság aránylag erős. Murex craticulatus L. Azonosít- ható lenne a „Hadriania mioincrassata Sow“-val (bár annál kevéssé zömökebb). Ancillaria glandiformis L k. Két, tompa- spirá.iú példány. Cancellaria gradata Horn. Egyetlen darab. Terebra fuscata B r. Több szép nagy példány. Terebra cfr. acuminata Bors. A típusnál kevésbbé vonalkázott. Terebra cfr. transylvanica H. et A u. A kiszögellő él a kanyarulatok felső negyede körül nem elég éles. Mégis nem annyira az itteni egyetlen példány megbatározlhatóságában, mint inkább a faj tényleges önállóságában kételkedem. (L. megjegyzéseim a T. acuminata és T. transylvanica elválasztásának nehézségé- ről a várpalotai anyaggal kapcsolatban, 5. p. 144). Bulla Lajonkaireana B a s t. Ez a faj a tortonikumban Magyar- országon is gyakoribb, mint iaz irodalmi adatok alapján hihettük volna. Schréter is hangoztatja a tortonikumban való előfordulását (2. p 275 — 276). Decapoda- olló töredéke. A felsorolt fajclk közül hármat eddig nem találtak a mecseki mediterránban: Ostrea frondosa Sow: ez valószínűleg megvan más mecseki lelőhelyeken is, de rossz megtartása, vagy elkülö- nítő bélyegeinek bizonytalansága miatt maradt talán „Ostrea sp.“, vagy „Ostrea edulis var.“ néven. Terebra acuminata — transylvanica: előfordulása a mecseki mediterrán faunának (Erdélyén kívül) a várpalotai faunához való hasonlóságát fokozza. Bulla Lajonkaireana: valószínűleg még scík hazai felsőmediterrán lelőhelyen megvan, ha nem is olyan gyakori, mint a szarmatikumhan. Van két olyan faj is faunámban, amelyet legújabban Meznerics I. talált csak meg Hidason: Hydrobia papa Dód és Cingula peculiaris Boettg. az utóbbi erdélyi ritkaság; ezek is bizonyítják a már hangoztatott köz- vetlen tengeri összeköttetést a Mecsek és Lapugy környéke közt. II. Új kagyló-faj a hidasi felső mediterránból. Arca (Anadara) hidasensis nov. sp. (1., 2. ábra.). Egyetlen példányt (egy bal-teknőt) találtam ezen alakból 1924-ben Hidason a Peters-féle V. sz. (Cardita Jouanneti-s) rétegben s „Arca nov. sp.“ néven felsoroltam (3. p 18.), de leírását nem adtam. Kerek, la/3 cm átmérőjű, egy teknő 7* cm vastag: a búb elég magas és kiduzzadó, majdnem középhosszúságban van; a hátsó oldal alig szélesebb, mint az első; záros pereme keskeny, enyhén ívelt, kb. 30 foggal; az area kiesi; belső pereme erősen fogazott (a bordáknak megfelelően); a felszínt sűrűn álló lapos bordák díszítik (30), igen keskeny sekély bordaközökkel — így a felület majdnem simának nevezhető, csekély (keskeny és sekély) barázdáltsággal. Az egész termet feltűnően pectun- culus-szerű. — Az Arca pisáim kissé hasonló termetű, de aszimmetrikusabb és bordázata más (finom vonalzás) jellegű. Arca anomala E i c lnv. termete is közel áll hozzá: az Arca J. Ábra. Arca (Anadaraj hidasé ne íü nov. s]>. 2. ábra. Arca lAnadara) hidasensis uov. sp. (Amidara) inoltemsis May. var. taurorotunda Sacc. durvább bordázatú és nem enuyire kerek. ///. Uj Conus-alqk a báni felsőmediterránból. Conus Pnschi Horn. var. nov. (3. ábra.). A délbaranyai Bán község kőbányájában feltárt világos-sárga felsőmediterrán agyag jólismert faunájából került elő ez a hazánkban ritkának mondható faj, ill. e fajnak új változata. Különös jellegei: az utolsó kanyarulat felső részének iveltebb (nem megtört) oldal- vonala és az előző kanyarulathoz képest mégis elég nagy szélesség-többlete; a spira viszonylag kicsiny volta és homorú oldalvonala. Természetesen a változékonyságnak ezt a fokát nem tartom elég oknak új névadásra. A Mecsek-hegység mediterrán-rétegeiben nem fordul elő ez a Conus-faj — éppúgy, mint még a báni-fauna számos mélyebb-tengeri molluszkuma. E fajok hiányát nem kell azzal magyaráznunk, bőgj- a két vidék tengerrészei lettek volna nagyobb mértékben elválasztva 241 egymástól; •egyszerűen nem volt ugyanazon időben olyan nagy tengermélység (bathyális) a Mecsekben, mint amilyenben a báni fauna élt (4). Módosítanom kell azonban a báni fauna korára vonat- kozóan 23 évvel ezelőtt leírt véleményemet: nem tartom ,.grundi“ ill. felső-helvéciai, hanem tortonai-korúnák, ha ugyan a felső-mediterránon belül lehet két emeletet elkülöní- teni. A báni faunában ugyanis a közönséges, gyakori formák szólnak tortonai -emeletbe való sorolás mellett, míg a ritka- ságok a felsőhelvéeiai kor mellett., A ritkaságok korhatározó értéke azonban a csekélyebb, mert ezek élt erjedését kevésbbé 3. ábra. Comis Busnhi Hűm. var. nov. ismerjük, s kevés űj lelet azt módosíthatja erősebben. Egyéb- ként a helvétikum idejére inkább képzelhető a Mecsekben nagyobb bathyális tengermélység is (süt!), tehát a helvéciai korban Bánon élt mélyebb-tengeri alakok inkább eljuthattak volna ide. A tortonikum ideje alatt a mecseki felsőmediterrán- iiledékek között nem találunk neritikusnál mélyebb tengeri képződményt, (1. Vadásznál is, 7.) — tehát a báni tortomai időben élt, pleurotomás, bathyális fauna a Mecsekben nem találhatott -letelepedésre alkalmas életviszonyokat. Ismét- lem tehát, a báni kőbánya agyagrétegeit gazdag pleurotomás faunájukkal (4) tortonai korinak tartom. IV. Szarmata fauna Pécsváradról. A pécsváradi Tó-völgy ismert rétegsorában a tortonikum fedőjét szarmata homokos agyag képezi. Ebben a következő faunát találtam: Rotalia Beccarii L. Igen apró példányok. Nonionina commu- hís (?) Polystomella crispa L. Polystomella striatopunctata F. et M. Polystomella macella F. et M. Polystomella imperatrix Brady. Vannak erősebb tüskés peremű példányok is; a gyen- gén tiiskézettek azonban a P. macella felé hajlanak s a külön- állást kétségessé tehetik. Modiolus volchynicus Eichw. Egyet- len töredék. Modiolus marginatus Eichw. Ritka. Cardium vindobonense P a. Igen gyakori, de általában a szokottnál apróbb. Cardium suessi Barb. Főleg juvenilis példányok. Cardium aff. plicatum E i c h w. Kétes töredék. Cardium subiatisidcatum d’Orb. (?) Ervilia podolica Eichw. A leg- gyakoribb formák egyike a lelőhelyen. Ervilia cfr. trigonula S o k. Valamivel elliptikusabb (kevésbbé háromszögletes) ter- metű a típusnál s ezáltal közeledik az E. podolicahoz. Ardorbis sp. (?) Trochus podolicus Dub. Nem gyakori. Trochus cfr. pictas Eichw. Neritina picta Fér. Igen gyakori. Rissoa hydrobioides Hilb. Rissoa inflata Andrz., Rissoa pseudo- inflata Hilb. Rissoa angulata Eichw. Rissoa pseudoangidata Hilb. Rissoa pseudosarmatica Friedb. Faunának leggyako- ribb alakjai ezek a Rissoák. E fajok elválasztása egyáltalán nem éles: a termet karcsúsága, a bordák hossza és erőssége, sőt a spirális vonal-azás hiánya vagy megléte is (ami a „pseudo-“ névösszetételű fajokat elválasztaná a régibb, egy- szerűbb nevűektől) teljes átmeneteket mutat. Rissoa sp. Az előzőkhöz hasonló termetű, de sokkal finomabb és sűrűbb (vonalszerű) bordázat ú. Hydrobia Frauenfeldi Horn. Hydro- bia stagnalis Bast, E'ég gyakori. Amnicola immutata Frnf. Amniccla punctum E i c li w. Cerithium pictum Bast. Igen gyakori; általában erősen csomózott és elég erősen lépcsőzött oldalvonallá. Cerithium pictum var. Apró, 3 — 4 mm-es példá- nyok; termetük egyezik a C. pictuméval, főidig a kezdőkanya- rulatok díszítése, azonban a további kanyarulatok díszítése egészen eltér a faj típusától: három kb. egyenlő erős spirális borda (él) húzódik a kevésbbé domború és kevésbbé lépcsős kanyarulatok felületén; a felső bordán néhol egészen gyenge csomók figyelhetők meg. A „C. nympha“ néven szereplő ala- koknak (melyeket én nem tartok a C. pictumtól elválasztandók- nak) van ehhez legközelebb álló díszítésük. Nem tartom azon- ban azonosíthatónak a formát a szintén három vonallal díszí- tett C. trilineatum-mal, mert az sokkal hengeresebb (nem ilyen kúpszerű) termetű. (Sacco ábrái ugyan nem túlságosan térnek el a mi példányainktól — de Hörneséi annál inkább). A Cerithium (Seila) turritella Eichw. és a C. Schwartzi Horn. több vonallal díszítettek és az egyes kanyarulatok sokkal domborúbb oldalvonaliiak. Cerithium rubiginosum E i c h w. Gyakori és elég változatos csomóz ott ságú. Cerithium disiunc- tum S o w. Pleurotoma Doderleini Horn. Pleurotoma Doder- leini Hör n. var. striata Friedb. Sehróter (2.p.275 ) a P. Doder- leinht tág értelemben veszi, nem különíti el tőle a P. rumana-d se; ugyanígy kétesnek kell tekintenünk ezen „var. striata“ különállóságát is, hiszen átmenetek kötik össze a főalakkaL Bulla Lajoukaireana Bast. Igen gyakori, de főleg aprók; lég— töbl) példánynak a spirája a szokottnál alacsonyabb. Bulla truncatula Brug. Ostracodvi. Gyakori, több faj. Otolithus. Egyetlen darab. A felsorolt alakok a Mecsek más szarmata-lelőhelyein meg- vannak, a következő négy kivételével: Pollystomella impera- trix, Rissoa pseudosarmatica, Pleurotoma Doderleini var. striata . Bulla truncatula, azonban ezek közül a három első alak tényleges önállósága kétesnek tekinthető. A Bulla trun- catula Schréter szerint (2) nem szerepel a hazai szarmata faunában, magam eddig csak két lelőhelyen találtam a Vend- vidéken. Ez a pécsvárudi fauna tehát, bár 34 alakjával a Mecsek szarmatikumának egyik legfajdúsabb lelőhelyét jelenti, nem gazdagítja számottevően e vidék szarmata faunáját. Feltűnő lelőhelyükön töb'b szarmata vezér-alak hiánya, főleg a Mactráké és Tapeseké, valamint a Trochusok ritkasága; ezen hiány oka természetesen csupán a fácies, az üledék agyagossága. Ezen szarmatafaunának két -leggyakoribb makro-molluszkája a Cerithium pictrm és Xeritina picta — mindkettő ugyanilyen gyakori a környéken a mediterrán legfelső méreteiben is (így a tárgyalt hosszúkét ényi faunában is). Előfordul a szarmata- faunában egy olyan alak, melyet a mediterrán-korra jellem- zőnek tartanak: Bulla truncatula; a. felsőmediterránban pedig megvan (Hosszúké tényben, de valószínűleg még több lelőhelyen is) a Bulla Lajonkaireana-faj, amely a szarma tikum egyik vezéralakja. Mindez további adatokkal támogatja azt a fel- fogást, hogy a tortonikum után nagyobb zökkenők nélkül (sztratigrafiai hézag ill. általános denudációs periódus s ezért lényeges új feunabevándorlás nélkül) következett a szarmati- kmn. Eszerint nem egy nagyobb emelkedés és utána kisebb süllyedés következett be, hanem egy csekély emelkedés a kör- nyezetben elvágta, vagy lecsökkentette a nyílt, normális sós- vizű tengerekkel való összeköttetést, s a kismértékben csökkent sótartalomhoz főleg helyben élt faunaelemek alkalmazkodtak. Ezzel a nézettel nem teljesen egyezik meg Schréter (2. p. 253, 254), amennyiben ő valamivel nagyobb fontosságot tulajdonít a tortonikum és szarmatikum közt feltételezett megszakításnak. Schréter helyesen hivatkozik arra, hogy a szarmataüledékek sok helyen transzgresszívan települnek törtön adnál idősebb képződményekre, másutt pedig a tortonikum fölött hiányzik a szarmatikum — s ez kétségkívül a tenger elterjedésének válto- zásaira, ill. egyes területrészek magassági ingadozásaira utal. Csakhogy a konkordancia ill. ülepedés-folyamatosság tényének egyrészről, a diszkordancia, ill. iilepedési megszakítás lényei- nek másrészről, nem egvforma nagy a bizonyító ereje. Ha néhány helyen rés van a két emelet közit, ez nem zárja ki, hogy onnan visszahúzódott, de másutt a közelben (a medencék belse- jében) ezidőben megvolt a tenger. Ellenben ha néhány helyen teljes összefüggést, átmenetet, konkordanciát találunk ill. az ülepedés-megszakítás hiányát látjuk: akkor ez biztos jele annak, hogy a tenger folyamatosan megvolt a medence nagy részén, — mert hiszen kicsi sziget létezhet, de kicsi, különálló, elszigetelt tengerfolt nem. 244 A szarniaitikum elterjedéséről bírt nézetünket valószínűleg revideálni kell a Magyar-medence belsejére vonatkozóan (L. Jankónál is, 1. p. 29). Elterjedési adataink főleg olajkutató fúrásokból származnak . — s ezek a fúrások: természetesen a geofizikai maximumokat, általában boltozatokat s az alap- 1 '.egység ki emelkedésiéit keresték. A sekély szarmatatengerből pedig könnyen kiálthattak mezozoi és paleozoi rögök, szigetek s ha ezeken nem találunk szarmataüledékeket, attól a mélyeb- ben fekvő részeken a szedimentáció folyamatos lehetett. Azon- kívül némely fúrásban a szarmata-kori üledékeket nem ismertük fel, mert vékonyak voltak s kőzettanilag nem tértek el lénye- gesen az alsópanmónitkum kőzeteitől. Amint különböző okokból több magfúrás készült a feltételezhető miocén — pliocén határ körül, egyre újabb területrészeken sikerült a szarmataüledékek jelenlétét faunával igazolni. így a. Sodrát érdélé paleogeogra- fiai térképbe (2) máris be lelhet pótolni a szármát ikum előfordu- lását Hahóton, lukén, Igaion. Az utóbbi különösen érdekes példa. (6.). A boltozat tetején a triászon vékony lajtamész, azpn felső pannónikum települ; a boltozat oldalán ellenben már tel- jes a rétegsor: toidonai, szarmata, alsó- és felső-pannónikum. Az a kérdés, hogy területünk túlnyomó részén megszakítatlan volt a tengeri üledékkópződés a felsőmediterrán és szarmata időszakban, nagyjelentőségű lehet az olajkutatás számára is. Kertai Gy. bizonyította he, hogy a hahóti szarnia tikiimban történt olajképződés; olajnyomatokat találunk a felső msedi- terránrétegekben is; nem közömbös tehát, hogy kelbe a szedi - inenitáció megszab adását és esetleg nagyobb ősföldrajzi válto- zásokat ékelnünk a két szomszédos olajat tartalmazó képződ- mény közé. Irodalom: 1. Jaskó S-: Lepusztulás és üledékfelhalmozódás Magyar- országon a kieinozoikumban. Erosion and sedimenllation in the Hungárián Hasin during the Keinozoic Éra. — Pöldt. Közi. 194/. 2. Schréter 1-: A Kárpátok által körülvett medenoek szarma- ciai képződményei és lazoik állatvilága. Ilié santíatischen Bildun- ren und Faunén dér innerkarpatisdhen Beeken. — Akad. Miatti. Term. Tud. Értesítő (Math. Nat. Wiss, Auz. Ung. Akad.) vol. 60. 1941. 3. Strausz L.: Das Mediterrán des Mecsekgebirges m Süd- ungarn — Geoloaische und pallaeontologisch-e Abhandlungen- Neue Főig©. XV. Heft. 5. Jena, 1928. 4. Strausz L.: A báni hegység mediterrán rétegei- Die Medi- ierranschichten des Báner Gfebirges. — Földt. Közi- LVI. Buda- pest, 1926. , , r , , 5. Strau&z L.: Mediterrán kövületek Baranyáiból és Várpalotá- ról. Über das Mediterrán von Péosvárad, Püspökllaik und Vár- palota- Földt- Közi- 1943. 6. Szalánczi Gy-: Földtani adatok -Somogybái. Geologiselie Beit ragé aus dem Komitat Somogy- Föildt. Közi. 1948. 7. Vadász E: A Mecsekhegység. Das Meesekgébirge. Magyar Tájak Földt. leírása. (Geol. B-eschr. Ungar- Landsohaften.) Fokit. Int. Kiadványa 1935. 245 v DEUX FAUNES MIOCÉNES DE LA MONTAGNE MECSEK . HONGRIE. L. S t r a us z Fauné tortonienne de Hosszúhetény. Une fauné történi ennie de Hosszúhetény (prés de la gare) dans une gisement des sables jaunes á mica con'tient les espéees suivantes: Miliola sp. Cristellaria sp. Vioa sp. Serpula sp. Arca düuvü L k. Arca lactea L. Pectunculus bimaculatus P o 1 i. Limopsis anomála Eichw: au contour eirculaire, surfaee tout üsse. pecten sp. Ostrea sp. Ostrea frondosa Seri*. Cardium sp Ve mis sp. Meretrix sp. Meretrix islandicoides Lk. Corbula carinata Öuj.: contour et ornamentation trés variahle. Neri- tina victa Fér. Adeorbis Woodi (?) Cingula . peculiaris I* oet tg.: une seule exemplaire de cette petite gastéropode rare. fíissoa sp. Hydrobia púp a Dód: trés frequente. Natica heli- cina B r. Natica cfr. redempta Micili'í;. Natica millepunctata L k. Neritina picta F é r. Tjirritella bicarinata E i c h w. Cerithium pictum Bast.: la plus fréquente espéce de cette fauné; orname.nta.tion variahle; quelques exemplaires voisins a C. nympha. Pyrula cornuta Ag. var.: cette formáé, et P. cornuta var. pseudobasilica Str. aussi, pietuvent étre des for- mes médianes entre P. cornuta et P. Lainei. Pyrula sp. Bucci- num Schönni H. et Au-. Mar ex craticulatus L. Ancillaria glandiformis L k. Cancellaria gradata Horn. Terebra fuscata Br. Terebra cfr. acuminata Bors. Terebra cfr. transylvanica H et Au. (?) Je doute qu'il sorait possible de distinguer T. acuminata et T. transylvanica. Bulla Lajonkaireana Bast: cette espéce est plus commune dans la fauné tortonienne de la Hongrie qu’on a pensé jusq’ici. Decapoda. Panni ces formes sont trois non vei les pour le méditerranéen supérieur de la Montagne Mecsek: Ostrea frondosa, Terebra acuminata-transylvanica et Bulla Lajonkaireana. Espéce nouvelle dans le tortonien de Hidas: Arca hidasensis nov. sp. (Fig. 1., 2.) Rond, diamétre l2/3 cm, épaisseure d'une valve 3A em; croehet médiane, eharmiéré mince, faiblement courbée, avec 30 dents petites; area petite. Surfaee ornée pár 30 cőtes planes, serrées, á peine séparées pár intervalles. Taille trés semblable au Pectunculus. - — A. pisum, -A. anoniala et A. moltensis ATar. taurorotnnda. sont des espéees plus ou moins semblables. Varieté nouvelle dans le méditerranéen supérieur de Bán: Conus Puschi Horn. var. nov. (Fig. 3.) Spire moins hanté, lignes de cöté plus courbées que’au type normálé de l’espéce. Auparavant j’ai classé la fauné de Bán á la sous-étage helvé- tien superieur (couches de Grund), paree que quelques espéees rares de cette fauné sont caractéristiques á l’horizont de Grund. Maintenant, j’inclinerais á modifier cet avis: je voudrais elasser la fauné de Bán au tortonien, paree que les espéees 246 doni inán tes (fréquentes á cette localité ©t communes dans toute la régión SE-Européenne) sont celles du tortonien: les rarités (comme Pleurodasma Mayeri, espéee belvétienne) sont d’unie im portané© moindre pour la stratigraphie. Fauné sarmatienne de Péesvárad. Cette fauné riche se trouv© dans une argile sableuse dans la vallóé „Tó-völgy“ de Péesvárad. Rotalia Beccarii L. Nonionina communis (?) Pólystomella crispa L. Pólystomella striatopunctata F. et M. Pólystomella macella F. et M. Pólystomella imperatrix Brady: prés des exemplaires uvec des épines fortes. se trouvent quelquesuns avec des épines íaibles, á peine différentes de Pólystomella macella. Modiolus volchynicus Eicliw. Modolius marginatus Eichw. Cardium vindobonense P a. trés fréquent, mais d’une taille plus petit© que normale. Cardium suessi B a r b. Cardium aff. plicatum Eichw. Cardium sublatisulcatum d’Orb. (?) Ervilia podolica Eicliw. Ervilia cfr. trigonula Sok. Ardorbis sp. (?) Trochus podolicus Dud. Trochus cfr. pictus Eichw. Neritina picta Fér. Rissoa hydrobioides Hilb. Rissoa inflata Andrz. Rissoa pseudoinflata Hilb. Rissoa angulata Eichw. Rissoa pseudoangulata Hilh. Rissoa pseudosarmatica Friedb. Ces six espéces de genre Rissoa sont trés fréquentes á cette localité. mais l’existence de formes de passages me laissent dans le doute au sujet de rindépendance de quelques de ceis espéces. Rissoa sp. Hydrobia Frauenfeldi Horn. Hydrobia stagnalis Bast. Amnicola immutata Frnf. Amnic.ola punctum Eichw. Cerithium pictum Bast. Cerithium pictum var.: petits éxem- plaires avec une ornamentation plus faible que normale. Cerithium rubiginosum Eichw. Cerithium disiunctum Sow. Pleurotoma Doderleini Horn. Pleurotoma Doderleini Horn. var striata Friedb. Bulla Lajonkaireana Bast. Bulla trunca- tula B r u g. Ostracoda. Otolithus. Parmi ces espéces Polysto- mella imperatrix, Rissoa pseudosarmatica, Pleurotoma Doder- leini var. striata ©t Bulla truncatula sont nouvelles pour le sarmatien de la Montagme Mecsek. Une lacune ént re le törtömén et le sarmatien, un© autre entre le sarmatien et le pannonién a été su pposée pár quelques géologues hongrois. Toutes mes observation (páléontologiques, stratigraphiques. sur la surface et dans les forages du Maort, SOu de Trans- danubie) attestent que ces ©tagé dans les bassins sont concor- dantes et non-interrompues, bien qu’elles montrent des discordances locales et faibles aux régions littorales. rianeoHTonorHsecKvie flaHHbie M3 KOMmaia BapaHbfl. JI a c ji o III t p a y c On osHaKOMJiaeT c HCKonacMHiin. npoH3xoflfligHX H3 TpeTieinoíi anoxii b BepxHott iieguTeppaHe b ropiicTHX MecTKOCTHx Meaera, 03HaK0.\niHBaGT h npea- ocTaB.naeT aauHbTe k Bonpocaa T0pT0HCK0=ca piiaTiiHliCKoro pasrpaHiiaeHiia c tohkh 3peHna CTpaTHrpaífust a naneoreorpaífmii. Kpove toto — oh npiíBOjiiT HOBBift b h,h Apra h KoHyc H3 raflania h BaHa. Miocén-képződmények a DNy-dunántúlí fúrásokban STRAUSZ LÁSZLÓ A Dunántúl L)ny-i részén felszínen nem találunk felsöpan- nónikumnál idősebb képződményeket. A kutató mélyfúrások azonban e terület nagy részén harántolták a pannóniai réteg- összletet s legtöbbször miocénüledékekibe értek. Csak kevés helyen települt pannónikum közvetlenül mezozoós vagy egyéb a'aphegység-tagokra. A fúrásainkban talált miocén-képződmé- nyek faunája elég szegényes, megtartási állapota is gyenge, tanulmányozása nem nyújthatott értékes őslénytani eredménye- ket, sőt a rétegtani beosztáshoz se mindenütt szolgáltat kielégítő alapot. E dolgozatban csak a meddő fúrásokat tárgyalom. Nem foglalkozom a még munkában levő, ill. nem teljesen kivizsgált fúrásokkal sem. Ugyancsak nem sorolom fel a tárgyalt fúrások- ból azokat az őslényneveket, melyeknek meghatározását más geológusok végezték. Ilyen adat azonban kevés van, mellőzése nem módosítja lényegesen a íaunisztikai képet. Függelékként dolgozatomhoz csatolok a radoboji magyar kincstári fúrás slir- anyagára vonatkozó adatokat az 1924. évi jelentésem alapján. A fúrásokat a betű- és számjelzés sorrendjében adóim; D = újudvari, G = görgeteg!, H = hahóit i-pusztaszentlászlói, I == inkei, Sa = salam ón-vári terület (ill. geofizikai kutatási maxi- mum). Fúrás Mélység Kor Kőzet, fauna, megjegyzések *■=5 0 Ti D. 1- 21 2232 —2235 szarmata? olyan csíkos márga, mint a szarmát-pannon határon 25 2347,5 —2352,5 tortonai? homokos márga Lithothamnium ram osissimum RSS. Miliőin sp-, Bryozoa, Echi- nida- tiik. 27 2396 —2401 helvéciai? homokos, csillámos, piriites márga, mcvénymaradványok 28 2479 — 2483,5 helvéciai? homokos márga, n övén ym ara d- yányok 29 2537 — 2540,5 helvéciai? homokos márga, niövénymarad- ványok D. 4. 10 1724,25 — 1727,5 szarmata? csíkos márga D. 4. 13 1757 —1759 tortonai homokkő és márigás mész Lithothamnium sp., Echinida, Pecten denudatus RSS., Ostrea cochlear POLL, 2' 246 Cl K Fúrás cs s, Mélység Kor C 14 1760,75 — 1762 tortonai 15 1762 — 1764,5 tortonai 17 1789,8 —1794,5 tortonai 19 1817,75—1819,2 tortonai G. 3- 16 2077,7 — 2081 helvéciai I 17 2083,6 —2086,5 helvéciai 18 2092 — 2095,5 helvéciai 19 2115,5 — 2117,5 helvéciai 21 2140 — 2142 helvéciai 22 2146 — 2147 helvéciai 25 2260,5 — 2268 helvéciai Kőzet, fauna, megjegyzések márga és lithothamniumos mészkő Lithothamnium sp.. Miliola sp.. Céllepora sp.. Chlamys sp., Pee len denudatus RSS-, lithothamniumos mészJkő Lithothamnium ramosissimum ESS., Amphistegina cfir. haueri Miliola sp., Bryozoa , Pecteu sp-, Anomia sp., Dentalium sp.. imárga Lithothamnium sp., Miliola sp., Cellepora sp., Chlamys sp., Pec- ten denudatus RSS=, lithothamniumos konglomerát Lithothamnium sp., Heteroste- gina eostata D’ORB., Miliola sp., Cellepora sp., Filisparsa? sp., Pec- ten sp-, Dentalium entalis L. márga és homokos márga Felső rész: Serpula sp., Pederi denudatus ESS., középső- rész: Globigerina bul- loides D’ORB., Lima Lábúm MEZN., Dentalium sp., alsó rész: Orbulina universa D’ORB.. Globigerina bulloides D’ORB., Cibicides sp. (?) homokos márga Pederi denudatus RSS., Lima Li- bám MEZN., halma, raclványok homokos márga Pederi denudatus RSS., Lima lá- bául MEZN., hal, maradványok homokos márga Miliola sp., Chlamys sp., Pederi denudatus ESS.. Amussium aff. aneonitanum FÓR. var. prodalli SACCO, Lima lábául MEZN.. Psammobia sP-> Diplodonta ro- tundata MONT. (?). Nassa sp. (?), h a lmar ad vú n y o k Eudolium subfasciatum SACCO homokos márga Globigernia bulloides D’ORB . Textularia sp., Bryozoa sp., homokos márga Fo/íiwtdff-töredékek, Arca diluvii LK. Flabellipeden sp-, Pederi denudatus RSS.. Solenocurtus sp- (?) 249 Fúrás ág Mé lység Kor H. 7. 2 1490 —1496,5 tortonai 3 1503,5 —1511 tortonai H. 11. 14 1589 —1594 tortonai 15 1594 —1599 tortonai H. 12. 12 1385,5 —1390,5 tortonai 14 1414,5 -1418 tortonai 15 1418 —1422 tortonai V 16 1422 —1425.4 tortonai 17 1425,5 —1427 tortonai H. 13. 6 1568,75 — 1573,75 tortonai H. 23- 8 1290,8 -1291,4 toimntai H. 25 2 1522,75 —1525,5 torontai H 42. 4/1 1695,3 — kb. 1697 szarmata 4 2 kb. 1697— 1700 tortonai HS. 48. 3 1403 — 1409 szarmata Kőzet, fauna, megjegyzések mészmárga Ostracoda, halpikkelyek és fogak mészmárga halpikkelyek és csontok ’ márga homokos és meszes márga Rotálva (?) Ech in ida-tö redék pirites, homokos márga Globigerina sp., Miliola sp., Bryozoa meszes márga Miliola sp., lithothamniumos mészkő Miliola sp- (Quinqueloculina, Bi.oculina), Amphistegina haueri D’ORB. Cellepora sp., Dentalium cfr. entalis L. li:hotha.mniumos mészkő Miliola sp. 1 i'ih o t ham n i mn o s mészkő Rotalia sp., Miliola sp-, Bryozoa, Pecten sp. lithothamniumos mészkő Miliola sp., Serpula sp. foraiminifei'ás márga és mészkő- kong'lomerát L thothamnium • ramosissimuru RSS., Dentalium entalis L. mészkőkonglomerát és erősen pirites meszes márga Miliola sp.. Rotalia sp., Elphr clium sp.. Bryozoa Serpula-csövekiből és Bryozoa- törzsekből felépített mészkő Serpula sp., Bryozoa, Denta- lium sp- márga márga és mészhomokkő Litholhamnium 'ramosissimv >> RSS-, Bryozoa ■márga Miliola sp-, Cardium sp., C. sublar- i isulcatum D’ORB., Ervilia podo- lica EICHW., Modiola marginata EICBiW,., Trochus podolicus DU B- HS- 49- 3 1418 — 1423 szarmata' márga -és mészhomokkő Miliola sp., Bryozoa, Cardium vindoboncnse PARTSCH, C. sublatisu catum D’ORB., Ervilia podolica EICHW.. Tapes gregaria PARTSCH (iuv.) (?), Modiola marginata EICHW., Trochus sp- 250 Fúrás Mélység S 5 Kor Kőzet, fauna, megjegyzések I. 2 19 1641 1647 tortonai finom homokkő Cardium sp.. Meretrix sp., Diplo- donta sp. (?), Corbula gibba OLIVI., Pleurodesma sp. (?), Pyrula sp. (?), Fusus sp., Turri- tella cfr. turris BAST., Tnrritella subangulata BR., I. 4. 17 1889 —1890 helvéciai? hqmiokos agyugmáírgia Pyrula sp. (?), Bulla sp. (?), I. 5. 10 1853,5 —1851,6 ? márga Hal-pikkelyek 18 1964,5 —1964,7 ? konglomerátum édesvízi alsó -mediterrán? I. 7. 12 1510,5 — 1515,5 szarmata márga Cardium cfr. obsoletum EICHW. 13 1526 —1532 ? mészmárgia Cardium sp.. 14 1542 —1546 tortonai? onészmárga Orbulina universa D’ORB., Mi- liola sp.. 15 1546 —1549 tortonai mószmárga Nodosaria sp., Robulus sp., Rota- lia sp., Amphistegina sp-, Cidaris isp., Cellepora sp., Idmonea sp.. Pecten sp., P. cfr. malvinae DUB., Balanus sp. I. 7. 16 1556 —1562,5 tortonai itufás homokkő és mószlkő Bryozoa ((sok), Chlamys cfr. malvinae DUB., Dentalium sp., halmaradványok 17 1567 — 1568.5 helvéciai? csillámos márga Corbula sp., Ihalmanadványok I. 8. 8 1647 —1652 tortonai homokos lagyagimárga Rotalia sp., Amphistegina sp.. 9 1657 —1661 tortonai homokos márgu és agyag Cardium sp., Pecten sp.. I. 9. 10 ; 1672,9 —1676 tortonai mészkő és meszjes homokkő Rotalia sp., Miliola sp., Amphiste- gina haueri D'ORB., Cellepora sp „Idmonea sp. (csiszolatban) 11 1695,5 — 1700,5 tortonai homokkő Cidaris sp., Ostrca sp., Anomia ephippium L., Pecten leythaianus PARTSCH. P. scabrellus LK„ P. cfr. tauroperstriatus SACCO, Arca cfr. diiuvii LK. Sa. 3. 10 1974 —1978 tortonai kissé homokos, csillámos márga Globigerina bulloides D’ORB,. Robulus cfr. cultratus MTF. 251 A felsorolt anyagot -a következő korbeli egységekre tagol- hatjuk: I. Édesvízi mediterrán üledékek. Főleg homokos és konglo- merátumos üledékek ezek; faunát nem találtunk bennük s korukról csak annyit mondhatunk, hogy a lielvéciai kori slir feküjében vannak s abba fokzatosan átmennek. Valószínűleg helyes ezt a képződményt is — • mint V a d á sz E. a mecseki slir-fekü terresztrikummal tette — a helvéciai-emelet alsó részébe osztani. II. Slir. (Helvéciai-emelet .) A helvéciai-emelletbe sorolhatjuk a jellemző slirképződményeket fácieslik alapján. A faunájukban szereplő fajra is meghatározott alakok száma olyan csekély, hogy az nem lehet kielégítő 'bizonyítéka a felsőmediterránon belül két emelet (helvétikum és tortonikum) elválasztásának. Mivel azonban — éppen a fauna szegénysége miatt — a , helvé- ciai-tortonai“ szintelválasztásnak nehéz kérdését ezen anyag segítségével semmiesetre se tudjuk eldönteni: a hagyományos rétegtannak engedelmeskedve neveztem a típusos slirt helvéciai- nak. Összesített faunája a következő: Lelőhelyek 1 2 Orbulina universa D'ORB. . . . + Globiperina bulloides D'ORB. . . + Textidaria sp. Rotalia sp. . . • Cibicides sp. (?) + M iliala sp . . . Echmida Serpida sp. Bryozoa Pecten sp • . . . • , „ denudatus RSS + + „ aff. ancomitanus FORR. Chlamys sp. Lima lábáni MEZN + + Corbula sp 'Arca diluvii LK. • Solenocurtus sp. (?) Psammobia sp. (?) Diplodonta rotundata MONT. . Eudolium subfasciatum SACCO. Dentalium síp- + .1 4 5 6 7 8 + + + + + + + + + + + + + + + + + + + A „lelőh elyszámok“ a következő fúrási helyeket és mély- séget jelentik: 1. G. 3. 2077,7—2081 m 2. G. 3. Í083,6 — 2080.5 m 3. G. 3- 2092 — 2095,5 m 4. G. 3. 2115.5-2117,5 m 5. G. 3. 2140 — 2142,5 m 6. G. 3. 2146 -2147 m 7. G. 3. 2260,5—2268 m 8. I. T 1567 — 1568,5 m (kétes) 252 + 44 4 - _L - I + 4 + ® 34 + 4 4 - 4 + 4 4 4 4 s yi i "O + 4 4 « + 4 4 + 4 4 4 - 55 4 *'"s 4 4 X X 4 a + 4 4 § 4 lO + + 4 4 s 4- 4- g + 4 • 4 4 Sr 4 44 4 £ 4 44 g 4 4 4H -4444 £ 4 4 g + + 44 " 4 3+ 4 g + 4 + 34 5 4 4 Ű 44 4 44 £ 4 H — b4 4 4 4 . 4 £ ' 4 4 £ Tortonai-korú faunánk a következő: 253 III. Felső mediterrán lajtamészkő és homokkő. (Tcrtonai-emelet.) Miocén-faunáink legnagyobb részét a tortonikummal azono- síthatjuk. Nemcsak: a megvizsgált lelőhelyeknek (ill. rétegek- nek), hanem a meghatározott őslényfajoknak is többségét képezi ez a felsőmediterrán felső részébe tartozó anyag. A hahóti terü- leten lajtamészkőfáciesben fejlődtek ki e rétegek, — koruk meg- állapítása itt nem látszott vitathatónak. Az inkei és újudvari területeken azonban vannak olyan margók és márgás 'homok- kövek, melyeknek faunája közel áll ugyan a slir-fácieshez, de nem tartalmaz olyan fajokat, amelyeket a ,,helvétikum“-ra jel- lemzőnek szoktak minősíteni. Ezen rétegeknek a tortonikumboz való sorolása (inkább csak negatív adatok alapján) már nemi vitán felül áll. Tcrtonai-emelet be tartozó lelőhelyek: 16 H. 7. 1507,5 —1511 17 H. 11. 1589 —1591 18 H. 11. 1591 —1599 H. 12. H. 1.1. H. 23. H. 25. 27 H. 42. 28 1. 2. 29 I. 7. 30 I. 7. 31 I. 7. m 32 I. 8. 1425,4- — 1427 # m 1568.75— 1573,75 m 1291,8 -1291,4 m 1522.75- 1525,5 ni 1695,3 —1700 in 1641 —1647 m (kétes) 1541 — Í54G m (kétes) 1516 —1549 in 1556.5 —1562,5 m ■1647 — IC52 m 1657 —1661 in 1672 —1676 in 1695.5 —1703,5 m 1974 —1978 ill 19 H. 12. 1.85,5 — 1 99,5 ül 33 I. 8. 21) H. 12. 1414,5 —1418 111 34 I. 9. 21 H. 12. , , 1418 —1423 111 35 r. 9. 22 H. 12. 1422 —1425,4 111 36 Sa. 3. 9 D. 1. 2347,5 — 2°52,4 m 23 10 D. 4. 1757 —1759 ni 24 11 D. 4. 1760,75—1762 m -25 12 D. 4. 1762 —1764,5 ni 26 13 D. 4. 1789,8 —1794,5 m 14 D. 4. 1817,75—1819,2 m 15 H« 7. 1490 —1496,5 111 ni ni A Dunántúl tmás részeiről ismert felső-mediterrán faunák- hoz viszonyítva, ez a fauna nagyon is szegénynek nevezhető. Ennek a fajszegénységnek oka nem kizárólag az, hogy fúrások- ból kevesebb anyagot nyerünk ki, mint amennyit felszíni feltá- rásokban gyűjthetünk, vagy az, hogy fúrómagokból nyert rosz- szab'b megtartású példányok nehezebben meghatározhatók. Ezek az okok is kétségtelenül befolyásolják a nyert őslénytani képet, do nem magyarázzák olyan fauna-elemek hiányát, melyek a) kőzeta.kotó mennyiségben szoktak a lajtameszekben fellépni s így az aránylag kiesi fúrómagok is hoznának fel belőlük (pl. a nagy Ostreák); b) töredékeikben is könnyen felismerhetők, leg- aláb ’ is generikusan (Tapes, Teliina, nagy Pectenek, tengeri sünök); c) Alveolima. apró csigák és egyéb olyan apró őslények maradványai, melyek másutt általában gyakoriak és — a fúró- magoknál sokkal kisebbek lévén — könnyen kerülhetnének ki meghatározható állapotban. Márpedig ezek a (a) — c) alatt emlí- tett) faunaelemek is hiányzanak anyagunkból; hiányukra tehát valószínűleg fáciesbeli vagy ősföldrajzi ckadatolást kell keres- nünk. Elképzelhető, hogy itt azért hiányzott a nagytermetű kagylókban és tengeri sünökben gazdag fauna, mert az csak par- tok közelében otthonos, míg itt nem part, hanem csak a tenger belsejében egy-egy kisebb sekély fenékrész volt. Egyszerűbb magyarázat az lehet, hogy a márga, lithothamniumos márgás- mészkő, bryozoás meszes homokkő (amely kőzetek itt gyakoriak) valamivel mélyebb tengeri üledékek, mint amilyen a közönséges „durva mészkő kagylós mészkő, tehát egyszerűin mélység különbség a fáciesbeli eltérés oka. IV. Szarmatikum. Fúrásainkban kevés szarmata-kori fauuát találtunk. Ennek egyik magyarázata az, hogy a rétegösszlet vékony volta mellett, könnyen előfordulhat, hogy nem fúrnak belőle magot; furadékanyagból pedig nem lehet megállapítani a kőzettanilag nem élesen jellemzett szarmatikum jelenlétét. Egyetlen kőzetet ismerünk itt, amely a szarmatikum legfelső rétegeire jellemző. Ez egy csíkos, egyimilliméteres világos és sötétszürke rétegeeskék váltakozásából álló márga (Földtani Közlöny 1950. 1 — 3. füzet). Ezt a kőzetet is csak magfúrásban lehet felismerni, úgy hogy néhány helyen ebből, kövületek nél- kül is a szarmatikum jelenlétére következtetünk .A viszony- lag jobb kifejlődésű szarmatarétegek az itt nem tárgyalt mély- fúrásokban mutatkoznak. Szarmata lelőhelyek: 37 H. 48. 1403 —1409 ni 38 H. 49. 1418 —1423 — 39 I. 7. 1510,5—1515,5 m Lelőhelyek Miliői a ,sp. Bryozoa Cardium obsoletum EICHW. . . . Cardium sublatisulcatum D’ARB. . Cardium vindobonense PARTS CH Er villa podolica EICHW Modiola marginata EICHW. . • . Tapes gregaria PARTSCH (?) . . Trochus sp • . . . Trochus podolicus DUB 37 38 39 + + + Sp cf + + + + + + + + + + • + V. Ősföldrajzi összehasonlítás. Egyes kutak szelvényeit rajz- ban iis feltüntettem (1. melléklet), 1:40,000 méretarányban; a (víz- szintes) távolság az egyes kuitak közt erősen torzított. Az újudvari, inkei és görgetegi területen minden fúrás, amely az alsópannónikumot harántolta, annak fekiijében mio- cén üledékeket talált. Az innen Ny-ra eső területeken általában a neogén-rétegsor teljes: a pannon alatt szarmata, az alatt tor- toaikiun majd helv'étikum következik, sőt valószínűleg (a Mecsekihegységhez hasonlóan) a slir fekiijében édes- vagy félsós- vízi mediterrán-képződmények is jelen vannak. Az újudvari fúrásokban (D. 1. és D. 4.) hasonló a helyzet, ellenben az inkei és görgetegi fúrások többségében jelentős rétegtani hiányok mutat- koznak. Az inkei és görgetegi, itt tárgyalt nyolc fúrás (I. 1, 2, 4, 5, 7. 8, 9, G. 3.) közül a szarmatikum jelenléte csak egyben (1.7.) biz- tos, kettőben (I. 1, G. 3.) kétes, kettőben (a megfelelő mélységben magfúrás hiánya miatt) el nem dönthető (I. 8, 9.), a többi háromban (I. 2, 4, 5) nagyon valószínűtlen. A tortonikum négy fúrásban biztos (I. 4, 7, 8, 9). kettőben kétes (I. 1, 2), kettőben 255 hiányozni látszik (I. 5, Gr. 3.). A helvétikum három fúrásban biz- tosnak mondható (I. 1, 4, G. 3.), háromban valószínű (I. 2, 5, 7), kettőben hiányzik (I. 8, 9). Alsómediterrán vagy (ha a mecseki Ol D-4 1-4 1-9 1-8 1-5 1-1 1-7 1-2 G-3 édesvízi slirfeküt és a vele egyező képződményeket „alsó-helvé- ciai“-nak vesszük, úgy) alsóhelvéciainak tekinthető durvább tör- melékek az I. 1, 2. és 5. fúrások legalsó részein találhatók; de Sq- 3 ZALAEGERSZEG n-*2 H-25 H-13® H-12 H-11 H-25 o KAPOSVÁR ezeknek kormegállapítása nagyon is kétes. Az alaphegységet csak egy fúrásban értük el biztosan (I. 9) s egy másikban való- színűleg közvetlen közelébe értünk (I. 8), mindkettőben tortoni- kum alatt van. Ezek szerint a helvétikumtól az alsópannonig tartó megszakítatlan üledéksor a nyolc fúrás közül egyben se biztos, kettőben (1.1, 7) kis valószínűségű. Megemlítésre érdemes, hogy a legközelebb eső igali 1. fúrásban a helvétikumtól a felső- pannonig folytonos rétegsor van, míg a másikban, a mezozoikum felett tortonikum, e felett felsőpannónikum következik. (L. Sza- lánczy Gy.: Földtani adatok Somogyból. Földt. Közi. 1948.) Ezek szerint lényeges ősföldrajzi különbség van egyrészt a lovászi, budafai és újudvari területek, másrészt az inkei és gör- getegi terület közt. Míg az elsők a neogén folyamán állandóan üledékgyiijtő medencék voltak s csak utólag, a pannónikum után emelkedtek, addig Inke, Görgeteg (és Igái) környéke a neogén folyamán időnként szárazulat volt és többszöri kisebb- nagyöbb emelkedéseknek és süllyedéseknek volt kitéve. Ezek az elmozdulások azonban e területek különböző részein különböző méretűek voltak. A helvétikumban a trangszgresssió nagy terü- letet ért el, de szárazon maradt az I. 8. és 9. környéke és az igali 1. sz. fúrás területe. A tortonikumban a transzgresszió fokozó- dott, tehát az 1. 5. és G. 3. fúrások rétegsorának tortonikumhiá- nyp. utólagos, pannónikum előtti denudációra vezethető vissza. A tortonikum után a terület nagy része szárazra kerülhetett, főleg az inkei szerkezet Ny-i része; a szarmatikuin idejének , mozgásairól tudunk legkevesebbet; a pannon. kuin elején ismét besüllyedt az inkei és görgetegi terület, — míg az igali maxi- mum teteje szárazon maradt a felsöpannon elejéig. Mindezek az üledékképződési hiányok és mozgások egyálta- lán nem jelentenek újdonságot a hazai neogénben. Fontosságu- kat az ország számos más részére vonatkozóan sokan régen kimutatták. A dunántúli kutatások folyamán a budafai és lóvá-, szí területeken a neonrétegsor folyamatosságát, megszakítatlan- ságát bizonyítottuk. Most a Déldunántúl egy részén is változato- sabb, megszakításokkal tarkított, ezért mozgásokat bizonyító rétegsort látunk, amely az ország más részem is gyakori. Ezzel egészen szűkre korlátozódik az a medencerész a Dunántúl Ny-i sarkán, ahol az üledékképződés hosszú időn át megszakítatlan volt s amely a pannónikum végéig a többitől eltérően csak kisebb mozgásoknak volt kitéve. A rcidoboji slir faunája. A radcboji I. számú magvar kincstár' fúrás kőzetmintáiból dr. Pávai Vájná Ferenc főgeológus 1924-ben slirmárga dara- bokat volt szíves uekem átadni, azok őslénymaradványainak megvizsgálása céljából. E vizsgálat eredményeiről 1924 május 15-én a pénzügyminisztériumnak küldött jelentésben számol- . tani be. Az első minta (34.' számú) 105 m mélységből vah. Anyásra szürke csdláinos, vékonyréteges agyagmárga. Szétnyomott, alig felismerhető kagvlcíhéjak vannak benne: Pecten sp.. Macira trionauia REN., Lucina sp.; nagyobb számmal vannak halpikke- lyek is. A 35. számú minta 162 un mélysé^bő1 való. Kőzetanvaga szin- tén szürke agyagmárga, azonban valamivel durvább klasztiku- mot is tartalmaz. Makrofaunájában a molluszkák mellett nagy 257 Echinida- tüskék gyakoriak s iszapolás i maradékában szép mükrafouna van. A következő alakokat határoztam meg belőle: Spircloculina sp., Lagena ctf. apiculata ESS., Nodosaria radicula L., Robulus sp., Uvigerina pygmaea D’ORB. var., Orbu- lina universa D’ORB., Globigerina bulloides DORB., Echinida (tüskék), Pycnodonta cochlear POLI var. navicularis BR. Pecten denudatus ESS., Corbula cfr. gibba OLIVI, Dentalium sp.„ Linia- cina sp., rákol lótöredékek. A 36. számú .minták 172 — 192 méter közöttiek. A 36. a. .jelzésű világosszürke meszes-homokos márgában makroí'anna nincsen, nem is iszapolható, felületén azonban már kézi nagyítóval is kivehetők a Globigerinák, melyek arra utalnak, hogy mikrofau- nája a többi réteghez hasonló. A 36. b. és c. jelzésű minta kemény, szürke, imárgás agyag, melynek anyaga igen finom tiszta pelit A 36. b. faunája: Qiiinqueloculina sp., SpirolocuLina cfr. tenuis CZJZ., Lagena pl. sp.. Nodosaria sp., A odcsaria consobrina D’ORB. var. emaciata RSS., Orbulina universa D’ORB., Globigerina bulloides D’ORB.. Cibicides lobatulus W. et J., Pycnodonta cochlear POLI var. navicularis BR., Pecten denudatus RSS., Dentalium sp., Cassi- daria echinophora LK., Lamna sp. A 36. e. foraminiferái közöt t a Globigerinák mellett a No dósa - riák és a nagyobb Cristelláriák a gyakoriak. Makrofannája sze- gény: Echinida tüskék, Schizaster sp. • Pycnodonta cochlear POLI var. navicularis BR. Ezek a faunák kétségtelenné teszik, hogy a típusos slirrel van dolgunk, amire a kőzetanyag is utalt. A makrofaunában a mOlluszkák mind bathyális alakok, csüpán a nagy Echinida tüskék idegenek e képződményben. A mikrofaunában pedig az igen sok Globigerina s (az egy Cibicides lobatuluson kívül) csupa mélytengeri alak je’enléte mind olyan jelleg, ami azt bizonyítja, hogy a kérdéses rétegek a típusos osztrák slir-előfordulásokkal azonos korú és azonos fáciesű képződmények. MnoaeHOBbie o6pa30BaHnn no flanHbiM öypoBbix cKBawMH b KUKHooanap.HOM MaCTH 3aflYHaHCKOÍÍ HH3M6HH0CTM. JI a c ji o II I x p a y c : B io*ao=3aiiagHOö Macin aanyHaiicKOii HHB.ueHHOcxíi Ha nOBepxiiocTii aesuin ne Hailjeno oöpaaoBainiíi 6ojiee npeBHero ae.M BepxHiiíi naHiioH. BypoBbie CKBa= VKHHbl B 9THX XieCTaX B MHOIMIX CJTyMaaX '.lOCTHrJIH MHOgeHHOBblX CJIOeB. B.xech k Hanfiojiee CTapÜM oőpaaoBaHHHM Ha cyme oihochtch necManHiiKH h KOiirace MepaxbT. Hafl hkmh HaxojiHTCíi uiJiupbí öezuibie MopcKHMH jkhbothbimh m nec= MaHHHKii öoraTbie ociaÍKaMH goncTOpHHecKHX HíiiBOTHbix. K iraíióojiee BepxiiiiM OTJIOJKeHHHM MHOIieHÜ OTIIOCHTCÍI MCprejIb II H3BeCTHHKH. B I05RH0-3ana,HH0ÍÍ müctii 3ajibi OTJioHceiiHH MHoqeHa mojicho nasBaTb nojiHbiMir. b ceBepHo.vi n boctohhom HanpaBJieHHax OTjiOHieHHH nenojiHbie. Ha 9Toro movkho aaKJuouiTb, MTO Ha 9THX reppHTOpHHX ByJIKaHHMeCKaH fleHTejIbHOCTb OTHOCHTCH K őcuiee paHHHM nepnonaM BpeMpHH Me.vi b fiojiee r-iiyöOKOft iojk h o = a a n a h h o e Macin TeppHTOpHlí. I MIOCÉNÉ IN THE S. W. TRANSDANUB1AN BOHEHOLES L. S t r a u s z. Miocéné is nőt found outcropping anywhere in the S. W. corner of Transdanubia in vicinity of the MAORT oilfields (Budafa, Lovászi, Hahót), however in the Avells it Avas often found beneath the Pannonian. The fossils confirm the presence of the Helvetian „Sclilier“-facies (maris), of the Tortonian ,-Leytha44 limestones. sandstones and sandy maris, and finally of the Sarmatian limestones and maris. (List of fossils is 'to be found in Hungárián text, localities on annexed map.) Wells Avith oil founds are nőt referred to here. though it ean be mentioned that in* the oil fields Lovászi and Budafa thiek series of Miocéné beds has been penetrated. As it is to be seen from the section (v. in the Hungárián text), the sedimentation Avas uninterrupted in the Avells of the Újudvar anticline (D) and W. from here in the Budafa and LoaAszí area alsó), bút in the Inke (I) and Görgeteg (G) area there occured discontinuities in the sedimentation durig the Miocéné. This means that tectonical moATements began earlier in this (eastern) area than in the deeper Avestern hasin, the later remaining undisturbed during the greater part of the Pannonian alsó. As the faunas here described are very poor (and of Aveak preserA’ation), they do nőt help us to settle the question of the „Schlier’s“ age (loAver or upper Mediterranean). In accordance Avith the majority’s opinion the author quotes it as , Helvetian1*. Still, so far it Avas noAvhere possible in Hungary to sepa- rate any other facies than the Schlier, as horizons of different age, from the Tortonian (e. g. the liorizon of Grund). As long as the upper Mediterranean age of the Schlier is nőt prooAren. the use of the naimes „Helvetian“ and „Tortonian44 in H\m- gary’s stratypraphy is nőt neeessary. Az ipolytarnóci lábnyomos homokkő földtani kora és az akvitán-kérdés* KRETZÓI MIKLÓS A magra nemében az egész világon egyedülálló ipoly- tarnóci .gerinces lábnyomos homokkő-előfordulásról az első híradást Böckli Hugó hozta. Az ő bejelentése nyomán Böckli- János és Szontagk Tamás 1900-ban a helyszínen a leletet részben feltárták és néhány lábnyomos homokkő- darabot begyüjtve, a Földtani intézetbe szállíttatták ahol azo- kat összefüggésre és eredeti helyzetükre való tekintet nélkül, egységes kőzetlapba dolgozták egybe. Mindezekről Böckli János 1900-as igazgatósági jelentéséből értesülünk először (1:40), ahol a lelet korát, Böckli Hugó korhatározását meg- erősítve, az alsó- és felső-mediterrán határára teszi. Ezt a fel- fogást vallja 1903-ban K o c h Antal az ipoly tarnóci cápafogas lelőhely ismertetése kapcsán (2:24 és 41). Velük szemben id. Noszky Jenő a miocén aljára helyezi a homokkő korát, előbb az alsó-mediterrán alsó részébe (3:72 és másutt), később pedig az akvitáini-emeletbeli alsó, terresztrikits tagjául 4:500, 5:4, 6:18 és egyebütt) tekinti. Időközben Nopcsa Ferenc 1928- ban a Paláontologiscbe Gesellschaft magyarországi vándor- gyűlése alkalmából a régi feltárást kibővítette, a teljes feltárt lábnyomos homckkc'felületről gipszmásolatot készíttetett és a frissen föltárt komokkőpadokból nagyobb, lábnyomos részeket összefüggően begyűjtötte és azokat 3 eredeti helyzetű táblába összeállítva, a Földtani Intézet földszinti és alagsori folyosó- ján felállította. Az 1928-as vándorgyűlés résztvevői közt volt Ábel is, aki kellően értékéivé a lelet jelentőségét, annak beható tanul- mányozásához fogott. Már a helyszínen megállapított négy- ujjú patáslábnyomck, majd később egy Anchith'erium-nák határozott lábnyom alapján szerinte a lelet kora semmiesetre sem lehet akvitán, hanem inkább helyét, vagy törtonai. Ezt a véleményét, a vita során oda enyhítette, hogy az említett, orrmányosra és Anchitherium-va utaló nyomok szerint a homokkő nem lehet bnrdigali-emeletnél öregebb. Ezt a véle- ményét fenntartja 1935-ban a leletről adott részletesebb ismer- tetésében is (7:160 — 166, 139 — 144. kép), mely mindezideig a világhírű lelet egyetlen — illusztrált — szakismertetése. 1937-ben — a lelet tőszomszédságában fekvő Pinus tarnó - cewm-fatörzs felfedezésének alkalmából a Nemzeti Múzieum * Előadta a Magyar Földtani Társulat 1950. május 17-én tar- tott iszalkiilésén. ásatásokat eszközölt a lelőhelyen, aminek kapcsán Hásky Klára gazdag növénymaradvány -anyagot gyűjtött be, Tas- n á d i Kubacská Andfás pedig a lábnyomos homokkövet tanulmányozta egy további, lábnyomokban igen gazdag részt emelve ki, mely a Nemzeti Múzeum őslénytári kiállításába került. Mind a flóra, mind a lábnyomok feldolgozása folya- matba van, sőt előbbiről a közlemény is megjelenés előtt áll. A múlt évben a Salgótarjáni medepcében végzett föld- tani vizsgálatok kapcsán Bartkó Lajos foglalkozott a kér- déssel. Pontos szelvénye kétséget kizáró módon bizonyítja azt a tényt, hogy a homokkő az oligocén üledékképződési ciklust lezáró szárazföldi képződés, mely fölött édesvízi szenes osz- cillációkkal, majd szabályszerű tengeri sorozattal indul a miocén üledékképződési ciklust bevezető transzg resSzió, ami Xoszky valamennyi munkájából is kiviláglik, .azzal a különbséggel, hogy Noszky a ciklus záró, tér reszt rikus tagját a miocén elejére teszi, Bartkó az oligocén végén hagyja, fannisztikai érvek alapján. A felmerült kérdés több oldalról való megvilágítása érdekében felvetette a fitopaleon- tológiai, a Foraminifera-vizsgálat és emlős-pak ontológiai vizs- gálat szükségességét. A lábnyomos homokkő emlőspaleontológiai adatszolgálta- tása, tényleges leletek hiányában a kérdést pczitíve eldönteni nem tudja, de negatív bizonyítékaival hozzájárulhat a függő kérdések tisztázásához. Elöljáróban meg kell említenem, hogy átnézve a Földtani Intézet és Nemzeti Múzeum lábnyomos tábláit, valamint a Nope.fi a-féle gipsz-levonatokat, egyetlen olyan állat lábnyo- mát nem sikerült azon felfedeznem, amely a miocén transz- gresszió kezdetét igazolná: az egyetlen négyujjú lábnyom sem orrmányosé (alakja, méretei és uégyujjúsága miatt), az ,,Anchitherium“- lábnyom pedig a mély iszapba. süllyedve egy- másmellé szorult kettős Cervida- pata nyoma lesz. Ezzel meg- dőlt a búr digal hunba sorolás kényszere is. Ez azonban csak azt mondja, bőgj’ nem kell a leletet a miocénbe sorolni, de még nem szól az oligocén melleit, lia nem is zárja ki azt. Ezzel kapcsolatban felvetődik a katti- és akvitani emelet viszonyának kérdése, amennyiben kutatóink részben hajlanak a. két emelet egyesítésének gondolata felé. Nyomatékosan ki kell emelnem, hogy a bumid-szenes oszcillációs katti-emekt. nyugaton emlősfaunáiban olyan határozottan eltér az arid-ter- resztrikus akvitániumtól, hogy egyesítésére ott gondolni sem mernének. Ha az akvitáni emelet szárazföldi faunáit nálunk nem is ismerjük, a katti-emelet elég gyakori Anthracotherium magn u m -előfordulás ok és barnakőszenes rétegek révén teljeson kielégítően párbuzamosítbató; nyilvánvaló tehát, hogy a nyu- gatival azonos kifejlődésű. terresztrikus-regressziós akvitáni- emelet minden további nélkül párbuzamosítbató lesz száraz- földi faunánk bizonyságtétele nélkül is a megfelelő kifejlődésű nyugati rétegsorral. A harmadik, itt félmerülő kérdés: az akvitáni emelet hova- tartozásának kérdése. A francia „'aquitanien“\ mint tudjuk, 261 tengeri faunái i'ácileis-okozta egyveretűsége alapján részben egy oligocén-végi regressziós sorozatot, részben pedig a miocén transzgresszió elejét öleli fel (előbbi a Loire-, utóbbi a Rhöne- medencében). A Bécsi-medencében az utóbbinak megfelelő kifej- lődést találunk, ennek mintájára született meg a magyar miocéneleji akvitán is. Függetlenül attól, hogy a nevet adó szel- vénytípus az aktíván oligocén jellege mellett szól, három utat követhetünk: puhatestű faunák alapján az akvitán elejére tesz- sziik a határt, ahol már hiányoznak a típusos, a miocénhói már hiányzó oligocén alakok, de még nem jelent meg az új, miocén- faunahullám (ez a burdigáliumra fog esni), tehát oligo-miocén indifferens faunát találunk. Gerinces-faunák és a szárazföldi flóráik alapján a határ kétséget nem tűrő határozottsággal az akvitán végére kerül (8:260 — 269), mert a szárazföldi élet — ellentétben az akvitán regresszió okozta általános tengeri élet- tér-korlátozódással — az akvitán terresztrikus elterjedés révén, az oligocénvégi formák erős felvirágzására vezetett, karöltve azok felfokozott térbeli szétsugárzásával. Az ezt követő burdi- gali transzgresszió azután pontosan ugyanolyan korlátok közé szorította az akvitánvégi szárazföldi faunát-flórát. mint az akvitáneleji regresszió a tengeri faunákat. Ennek természetes következménye, hogy így a szárazföldi fauna- és flóraelemek tekintetében a terresztrikus időszak vége lesz a régi fauna- elemek kihalási ideje. A transzgresszió idején meginduló új faunabevándorlás ezt a határt még élesebbé teszi. Ezért nem olyan éles a tengeri faunáknál a korhatár: a terresztrikus idő- szak elejével ugyan kihalnak a régi formák, de az új fauna- típus csak a szárazföldi időszak végével, az ríj transzgresszió kezdetén jelenik meg! Végül a diasztrofikus szemlélet a kiemel- kedés tetőfokára, illetve a regressziót okozó erő hatásának meg- szűnésére teszi a határt; ez időben valamivel az egész terrisztri- kus, illetve regressziós periódus közepe után áll be. ' Miután a harmadik elhatárolási mód csak diszkordanciával rögzíthető, általánosan nem használható, marad az első kettő. Tekintettel arra, hogy a tengeri faunák esetében a határ az egész regresszió idejére kiterjedő, széles sávra terül szét, ami- • kor a régi fauna már kihalt, de az új még nem lépett föl, tehát csak az átmeneti — közömbös — faunaelemek élnek, gyakor- latilag is jobb a szárazföldi faunák és flórák alapján tör- ténő elhatárolás a regressziós korszak végén, ahol a régi fauna kimaradása és ríj faunahullám megjelenése majdnem egybe- esik. Ez különben nemcsak áz oligocén-miocén határ megvoná- sára vonatkozik. Ugyanilyen alapon tartom teljesen helyte- lennek többek közt a pleisztocén leszakítását a felső harmad- korról. amit a megszokás egyedüli érve semmiképpen sem szen- tesíthet. Irodalom 1. Böck'h ,J.: A m. kiiir. Földit. Int. 1909. évi jelentése. 2. Koch A. : Földt. Közi. 33, 1903. 3. Noszky : Koch-emlékköny v, 1912. 4. Noszky: Centr. f. Min. etc.. 1924. 5. Noszky J.: Führer zu den Studienreisen d. Pala e ont. Ges. 1928. 6. Noszky J.: Magyar Tájak Földt. Leír. 3.. 1940. 7. Ábel 0-: Vorzeitliche LebensSpuren. 1935. 8. Viret J.: Ann. Úniv. Lyon. N. S. I. 47, 1929. Újabb őslénytani adatok lpolytarnócról1 M A .T ZON L A S Z L Ó A kattiai-emeletvégi sdkély tenger ingadozó visszahúzódásá- val kapcsolatos s a reákövetkezö korszaknak a parti alaphegy- sógböl származó, aránylag gyorsan váltakozó üledóklerakodá- sát nemcsak kőzettani nézőpontból, de gazdag ősmaradványok révén is tanulmányozhatjuk Ipolytarnóc közvetlen környékén. A kavicsos, puhább homokkőre kavicsreccsa kövotKezik s e felett ismét hcimokkőpadok települnek, melyeknek felső része egyes helyeken elkovásodott. Erre tufás, homokos réteg követ- kezik s ez azután a nagy felszíni elterjedési! riolittufába megy át. Ipolytarnóc e rétegeinek őséletmaradványaival többen fog- lalkoztak. K u b i n y i F. (1., 2.), Szabó J. (3.) és T u z s on J. (4.) a tarnóci kövült latörzset. a riolittuiia változatos szubtrópusi ősilóráját, Jablonszky J. (5.). Koch A. (6., 7.) s később Vitális I. (11.) a tarnóci homokkőből előkerült cápafogakon kívül krokodilus, delfin, korall- és molluszkum-maradványokat is említ, mely utóbbiak jegyzékét S z a 1 a i T. (8.) bővítette. A közismert lábnyomos homcikköveít Böckb H. (9., 10.) ismerte fel, melyen vastagbőrűek, párosujjú őzféle- és madárláblenyo- matok. bár ritkák s rossz állapotban, a helyszínen a Csapás- vö’gyben ma is felismerlhetők. Az egyes rétegek korát tekintve, különbözők a vélemények, mert az eddigi kutatók az eléggé kis vastagságú rétegsort, a felsőmediterrán a’só részétől a mio- cérbe sorolt aquitani-emeletbe helyezik. A földtani viszonyokat id. Noszkv J. (12. 13.) s úi abban Bartkó L. ismertette. Amilyen érdekes és gazdag Ipolytarnóc az ősnövények és a magasabbrendű állatmaradványok szempontjából, éppen olyan szegény az alacsonyrendű egysejtű foraminifera-faunát tekintve. De ez a szakember előtt nem is feltűnő, mert éppen a fentemlí- tett tengeringadozások hatásaként lerakodott üledékek s a szá- razföldi rétegek szinte már előre jelzik és kizárják ezek gyakori előfordulását s az előfordulóknak, úgy is mondhatnék .,vezér- kövület“ jellegét. A mozgások hatása nemcsak a kőzet jellegén látszik meg, de a faunaj^épen is. Természetes, hogy neon találunk az előzőhöz hasonló fajokat, fajasszociációkat, még az egyező lito’ógiai üledékekben sem. Nem találhatunk, mivel az eredeti gyökér- honnan táplálkozhatott volna elpusztult, a távolabbi kapcsolatok pedig, melyek a fauna felfrissítését, pótlását szol- gálták volna, elzárkóztak, megszűntek, vagy még nem nyíltak 1 E.oadta a Magyar Földtani Társulat 195C. május 17-én tartott szak- ü’.ésén. 26$ ineg- De ha ez nenij is áll így teljes egészlében s az utóbbi feapcso- latok már meg is voltak, a gyorsan váltakozó fáciesek nem engedték ív lassúbb ütemben haladó, távolabbi helyekről szár- mazó egyedek révén egy faunakép kialakulását a kőzettanilag is gyorsan változó területen. A kattiai és a reákövetkező emeletben akár akvitani vagy burdigalinak nevezzük azt, állandóan változnak a fáciesek. A homokosak, kavicsos üledékek tengerparti, mozgóvízben kép- ződött lerakódásokra utalnak. Az ilyen helyeken pedig Fora- miniferák nem találhatók, vagy pedig csak nagyon ritkák, mert e szervezetek a csendes s inkább a pelites élettájakat kedvelik. Az állandóan mozgó durvaszemű üledékek a növények megtele- pedésére nem alkalmasak. A Foraminiferák közül sem az ú. n. növényeken, kavicsokon kúszó formák, sem pedig a fenék- talajba dugott életmódot folytató alakok nőm találiák meg ilv területen életlehetőségeiket. A plankton-alakok pedig a nyílt vizek lakói, melyekkel a parti jellegű tengerrészeken csak mint bősedért egyedekkel találkozunk. Az itt talált mikrofauna a következőkből adódik: 1. 2. Rhabdammina ábyssorum M. SARS . gy Ammodiscus incertus D’ORB + Cyclammina cancellata (BRADY) . . + Robulus sp + Textularia sp + Nonion communa (D’ORB.) + Virgulina schreibersiana CZYZ. ... + Globigerina bulloides D’OR B + Cibicides lobatulus (WALK.-JAC ) . . + Heterolepa dutemplei (D’ORB.) ... + Bulimina elongata D’ORB gy Bulimina pupoides D’ORB + Rotalia beccarii (L.) + Cassidulina elongata RSS + Spongiatü gy Spatangidatiiske + Halpikkely + 1. Fehérhegyi előfordulás. 2. Botos- és Fehérhegyi-árok előfordulásai. Az ipolytarnóci fauna szegény, de ez a szegény fauna is két, egymástól különböző elemből tevődik össze. Az 1. lelőhelyről származó alakok között azonnal feltűnik a Cyclammina cancel- lata (BRADY) faj mely a hazai kattiai lerakodásoknak eléggé jellegzetes alakja s néhol a rupilé-emelet legfelső részéről is előkerült. De bizonyos idősebb jelleget ád a Rhaddammina ábyssorum gyakori előfordulása is. Egyébként úgy ez, mint a többi alak, egész miocénünk igen gyakori előfordulású formái, melyek Nonion communa (D’DORB.) fajt kikéve, a gazdag rupéli faunák kozmopolita alakjai. 264 A 2. rovat magában foglalja a Botos- és a mellékárok min- táinak faunáját. Meg kell jegyeznem, hogy ezek teljesen egye- zők. Feltűnő a Bulimmá elongata D'ORB. és a szivacstűk gya- kori előfordulása. Érdekes alak még a Cassidulina elongata RSS. megjelenése is. Ezt pl. a fedemési Ecservölgy alsómiocén ter- resztrikuma alatti rétegekből, a karancssági miocén s a szilvás- várad! tortónai-üledékeikből tudtam kimutatni. Egyetlen kattiai előfordulása a imagyargéci Borsóis-völgy tanyánál volt. Ezek alapján az 1. lelőhely faunája a kattiumvégi s az árkok lerakodásai pedig alsómiocén elejére helyezhetők. Ezt a rétegtani helyzetet igen jól szemléltetik a szegényes fauna ele- mei. A kattai-emeietben hiányoznak már a rupéliből ismert idő- sebb. paleogén fajok s megindul egy miocénképű, a fácieseknek megfelelő fauna kialakulása, mely a tartonai-emelet sekélyebb vízében ér el hasonló virágzási fokot, mint paleogén formák a rupéli mélyebb tengerében. Andreae elszászi C, oblongá-ja nem oblonga, hanem egy kerekebb, zártabb alak. Egyébként az ipolytarnóci fauna a Cassidulina oblonga kivételével megegyezik a szentendrei átmeneti (14.) W ein aqui- táni-rétegeinek mikrofaunájával. A lábnyomos homokkő az itteni Hunkadomb ú. n. Uniós-rétegével s a boldogtanyái levél- lenyomatos homokos anyag rétegével, illetve a mchorai Helixes rétegekkel (15.) párhuzamosítható. 1 r o d aló m. 1. Kubinyi F«: A tarnóczi kövült fa és a környező kőnemek. (Vallót J.: Magyarország és Erdély képekben. III. p. 61. 1854.) 2. Kubinyi F.: Nógrád megye ásvány- és földtani tekintetben. (Magyar Orvos és Terin. Vánd. gyűl. Műnk. III. p. 85. 1843.) 3. Szabó J-: A Pogány várhegy Gömörben mint bazaltkráter. Tarnóczi k öv ült fa. (Magy. Tud. Akad. Malii, és Term. Tud Köziem. III. p. 374. 1863—64.) 4. Tűz són J. : A tarnóczi köviilt fa. (Tomi.. Tud. Közi. Pótfűz. XXXI l. p. 280. 1900.) 5. Jablonszkv J.: A tarnóczi mediterrán korú' flóra- (Földt- Int. Évk. XXII. p. 229. p. 1914.) Die mediterráné Flóra van Tarnóc. (Mitteil. Jahrb. Ung. Geol. Reichsanst. XXII. p. 249. 1915.) „ 6. Koch A.: Tarnócz Nógrád megyében, minit a köviilt cápafogák- nak új gazdag lelőhelye. (Földt. Közi. XXXIII. p. 22. 1903.) Tarnócz in Komitat Nógrád, a Is neuer rei her Fundort fossiler Haifisöhzahne. (Földt. Közi. XXXIII. p. 139. 1903.) 7. Koch A.: Pótlék a tarnóci alsó mediterrán homohkó cápafau- nájáihoz. (Földt. Közi. XXXIV. p. 202. 1904.) Ergánzungen zűr Haifischfauna des untermediterranen Sand- steines von Tarnócz. (Föld. Közi. XXXIV. p. 274. ^1904.) 8. S zalai T.: Az ipolytarnóci aquitanien. (Földt. Közi- LIV. p. 102. 1924.) 9. Böekh J-: Igazgatósági jelentés. (Fokit. Int. Évi Jel. 1906-ról. p. 33. 1902.) Direktions'Bericht.' (JahreSber. dér Ung. Geol. Anst. fúr 1900. p 37. 1902.) 10. Böckli H.: Geológia. II. p. 712. 1909. 265- 11. 12. 13. 14- 15- Vitális I.: A recens Notidaimusok és a fosszilis Notiidaünus priimigenius Ag. fogazata, fő tekintettel a mátraszöllösi miooen- korii Notidamus-fogakra. (Geo'l. Hang. Ser. Fal' 18. 1942.) Die Záhne dér rezenten Notidamus-Arten und des íossilen JNoti- damus primigenius Ag. mit besonderer RiiokvSiíciht auf die 'oh)- ziiiiien Notidamus-Záhne von Mátraszöllös. (Geol. Hűiig'- Ser. lat. id. Vo's zky J-: A Cserháttól északra fekvő terület földtani viszonyai. (Földi. Int. Évi Jel. 1917— 1919-ről. p. 48. 1923.) j)ic geologisehen Ver hál tn isse des mittleren Ipoly-lalös- (Jahresber. Ung. Geol. Anst. für 1917—1924. p. 115. 1924.) id Noszky J.: Führer duroh das oligo-núozáne Gebiet des Salgótarjánéi- (Nógráder) Beckens. (Führer zu den Studienrei- sen dér Palaeoiitologiscken Gessellsöhaft ete. 1928.) Wein Gy : Szentendre környékének földtani viszonyai, (cokit. Közi. LXIX. p. 26. 1939.) , TT Q , Über die geologisehen Verhültinsse dér Umgebung von Szent- endre. (Földi. Közi. LXIX. 1939.) Ferenozi J-: Újabb adatok az Ipolymedence földtani viszo- nyainak ismertetéséhez. (Földt. Int. Jel. 1936 — 38. evekről. II- P- Neuere Beitráge znr Kenntrvis dér geologisehen Verháltnisse des Ipoly-Beckens. (Jahresber. Ung. Geol. Anst. über die Jahre 1936—38. TI. p. 1076. 1942.) » HoBbie gaHHbie o noMCTopMMecKnx xuiBOTHbix b cene UnoáTapHog. JI a c ji o M a fi 3 o h : OxjioiKenHH b pafiOHe cejia IlnofiTapfiou, KOTopi.ie őoraTbi ocTaTKa.Mii go- HCTopnaecKOfi (JwiopbT h (JiayHbi, OKasaaiicb onHh őegHbi, no KacaeTCii (|iepa- \iHHn(Jie'pHofi (JiayHbi. B cjioíix KaTini h b nocjiegviomiix cjiohx a kb n Ta h ck h x min öypgHrajiHHCKHX (Jiagira iioctohkho MeHaioTCii. üocjiegyioigHe OTJiosKeHHH necna fi rpaBHH ynasbiBaioT Ha .\iopcKHe OTJiOJKeHHH npoHCXogHBuiiie b Tenynefi Bogé. B nogoöHbix necTax (j)epaMHHH<|)epHHe cjioh oneHb pegKO BCTpeaaioTca. B hepaMHHHcliepHOfi hayHe He Hafigeiio ocTaTKOB (JiayHbi, fiTporo onpege.aeHHOtt h xapaKxépHofi gJia ojiiirogeHa. A „mélyvölgyi kőfülke" pleisztocén faanyagának xylotomiai vizsgálatai.1 Veget á e i ó tö rt énét i szempontból á vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy a kovásodotit fenyők és a szén- darabok nem azonos időpontból származnak- Míg a fenyők hűvösebb éghajlatra -mutatnak és ebbe a sorba bizonyos mér- tékig bele illik az Alnus is, addig az említett lombosfák (Alnus, Juglans, Praxinus, Sorbus és Prunus) mediterrán jellegűek- tehát enyüiébb kiima alatt élték. Ha a széndarabok eredetét a meghatározás értelmében feltételesen elfogadjuk, akkor meg- állapíthatjuk, hogy a Wűrm valamelyik interglociálisában éltek és az ősember tüzelésre használta fel. Viszont a kovásodott fenyők, egy további glaciális periedusban kerültek a szikla- fenékre. Ma a Mécseikben és környékén csak a lombos vegyes erdők képezni ek természetes állomáhyt, fenyőket nem találunk. THE XYLOTONIE EX AMIN ATION OF THE PLEISTOCEN WOOD-M ÁTÉRI AL OF THE CAVITY AT „MÉL Y VÖLG Y“. P. fí r e () u s s — I. Szál a i The fi 11 ing matériái of the „Cavity of Mélyvölgy“ origimates probably írom one of the interglacials of the Wiirrn. In the first line the bones of the Ursus spalaeus and simáll pieces of wood were found. Alsó the first inán conld have been present as the bones iare brotken up and the wood is • party carbonized, The small pieces of wood are partly penetrated by SiO-\ _ Three types couild be distinguished in the matériái incrusted hy siliciumdioxyd, one foliar wood and two pines. aggregate rays have been noticed in the tr-ansverse section of the foliar wood. Among the Central European trees only. the Alnus, tihe Corylus, and tlie Carpinus posses aggregate rays. As the pre- sence of the laddery ruptnre in the radial section was clearly noíieeable, we may ignore the Carpinus. The steips on the lndder in tlie vessels of the wood nuimber 19 — 20, iamd they have no spirál thickenings; consequenthy they original douibtlesis írom the Alnus. Somé pieces of 'the pines were oif Pinus origin, becanse zig-zag thiökenings were observable in the ray tracheids. Ow ing to' the ray tracheids. Owing to the médium longitude of the zig-zag thickenings, they differ as well from Pinus silvestrís, which has tenger zig-zag thickenings and is same- times lattioed-, .as from Pinus tágra — wiéh short and obtnse zig-zag thickenings; therefore they can only come from Pinus montana, eventoally from Pimis rotundata. On the otlier haiid, otiier pieces originate f rom Picén or Larix. The fact that the summer wood tracheids are relatively thick and thalt they transit suddenly intő the spring wood, and that tihey have circular resin-cana.ls, point to Picea origin, The Picea and the Larix differ from another first of all regarding the premence or absence of the lengitudinal parenchyma and of the pite on the radial walls of the rays. As there was no longitudinal parenchyma ateng the annual ring, the Picea origin is more likely. The carbonized pieces were oí three l'oliar woods, and it \vas impossible to make and exact diagnosis of the lieavily cár honi aed, shrivelled and badly conserved matériái. Somé pieces were apparently of Acer character, others of Juglans or Fraxinus, and Sorbus or Prunus origin respectively. As in the first case the presence of the spirál thiekenings was doubtfuL and in the second that of the terminál end paratraeheal paren- chyma, an exacter definition was impossible owing to the lack of details. I r o d a l o m é Greguss Pál: A fontosabb fenyő genusok meghatározása szövettani alapon. 1948. A középeurópai lomblevelű fák és cserjék meghatározása szö- vettani alapon. 1945. Hollendonner Ferenc: A fenyőfélék fajának összehason- lító szövettana. E. Sebmi dt: Mikrophotographiseher Atlas dér mittel- europaischer Hölzer. 1942. Fekete — Blattny: Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a magyar állam területén. FELHÍVJUK a figyelmet arra, hogy a Műszaki és Ter- mészettudományi Egyesületek Szövetsége közgyűlé- sének anyaga a Magyar Technika augusztusi szá- mában megjelent. Négy új Balanida a magyar harmadkorból KOLOS VARY GÁBOR A Magyar Nemzeti Múzeum Ősién ytáráb ól újabb miocén- anyag került elő, és módomban volt az Egyetemi Őslénytani Intézet anyagában is néhány Balanidát meghatározni. Ezeken kívül még két érdekes vizsgálati eredményt is közölhetek: 1. A Balanus unguiformis DARWIN nevű fajt eddig Vár- palotáiról, a belvét parti homokból ismertünk. Egyetlen pél- dánya egy Lucina- héjon volt megtelepedve. Ugyanezt a fajt találtam meg két példányban egy Bryozoa- törzsön Püspökhat- vanból a felsőhelvét rétegekből. Harmat és Noszky gyűj- téséből. Ez a faj borealis alak. Héjlemeze nem poPrózusos, felis- merése ezért könnyű. Az egyik magassága 13 mm, bázisát- mérője 2X1 cm; a másik példány magassága 14 mm, bázisátmé- rője 15X12 mm. 2. A Balanus concavus BRONN óriás-formái a következő lelethelyekről származnak: Mátraverebély, f. tortánál alap- konglomerátum, gyűjtötte Harmat István: Mátraverebély, Szúpatak— Szentkút, meszes alapréteg, Ipolyszéesenke, k. mio- cén, helvét rétegek, gyűjtötte Hant ken Miksa: Kelenye, Hont m., helvét rétegek, gyűjtötték Bakos és Rosen- b e r s k y. Tekintve, hogy ezek az óriás példányok bázisátmérő- ben a 75, magasságban szintén a 75, orificiumszélessógben pedig a 45 mm-t is elérik, kimerítik a palaeobiológiában ismert óriás- növés kritériumát. Az óriásnövés tudvalevőleg az illető faj kihalásának előjele; nyilvánvaló, hogy ezek az óriás példányok rétegtanilag is a legfiatalabb hárma dkori- tengeri parti üledé- keket jelzik. A Balanus concavus-nak ma már csak olyan alfajai élnek, melyek a harmadkoriakkal nem azonosak. A ren- des növésű Balanus conc avas-októl abban különböznek, hogy a Carina- és a Rostrum-héjlemez viszonylagosan a másik két pár héjlemez rovására nő meg, s ezáltal jön létre az óriásnövés. A két páratlan lemez túlnövekedik a két páros lemezen. Balanus tintinnabidum hanti n. ssp. Leihelye a lionti szakadás, gyűjtötte Lörenthey; az Egyetemi Őslénytani Intézet tulajdona. Lásd képét az 1. ábrán. Magassága 15 mm. A lelet csonka példány, amennyiben csupán a héjlemezeknek 8 töredéke és a pajzsocska (scutum) került elő. A héjlemezek hosszanti bordáinak száma 8 — 16-ig terjed. A rádiuszok felső része többé-kevésbbé parallel fut a bázissal: szélesek (9 mm!) és porózusosak. A pajzsocska trianguláris, bázishossza 10 mm, magassága 17 mm; az összehajtó szélek 19 mm hosszúak. Külső felület csak harántcsíkolt és 36 ilyen vízszintes csík fut rajta végig-. A belső felületen az adductor- i zom tarajnak nyoma nincs; a musculus adductor tapadási göd- röcgkéje kicsiny, de a musculus depressor laterális gödre igen fejlett. Az izületi árok keskeny. E-z az új alfaj a Balanus tintinnabulum eddigi fosszilis alfajait gyarapítja és ifjabb bizonyíték amellett, hogy a har- madkorban legalább már annyi alfaja élt a Balanus tintinna- bulum- nak, mint jelenleg. 1. Balanus tintinnabulum hanti, m. ssp. a = parietalis lemezek a rádiussal. c =a rádiusz végződése a pórusokkal, d = a ' scutum külső felülete, e = a scutum belső felülete. Balanus legiányii n. sp. Ez a faj eddigi adataink szerint kizárólag csak a felsőtái- kányi alsó- m i o cénrétegekb ől került elő, tehát szint jelző-faj. L e g á n y i Ferenc gyűjtéséből származó példányok a múzeumi őslénytárban vannak. Az operkuláris lemezek még ismeretle- nek, de. annál több héjlemez került elő, melyek azt mutatják, begy a faj példányainak magassága 12 mm volt. A héjlemezek külső bordái szélesek, hurkaalakúan megvastagodottak és szá- muk 4 — 7-ig terjed. A bordák ezenfelül számos apró gödröcs- kével vannak díszítve. A rádiuszok lejtősek, tehát nem futnak parallel a bázissal és keskenyek, de pórusokkal átjártak, ami azt igazolja, hogy fajunk a Megabalanus- csoportba tartozik, tehát a Balanus tintinnabulum-mdl rokon. Így a már korábban leírt Balanus hungaricus- szál együtt a hazai mediterrán fosszi- lis Megabal anusfainak csoportját alkotja. A Balanus legányii bázisa lebenyes, a héjlemezek belső felülete vékony, finom bordázattal. A héjtubusok a bázis köze- lében keskenyek és hosszúkás tégla lap alakúvá válnak, tehát elvesztik azt a körkeresztmetszetet, mely a legtöbb faj béj- tubusaira annyira jellemző. Kópét lásd a 2. ábrán. 27?. 2. Balon us legányi n. sp. a éa b és h = parietalis lemezek, c és d — a héjlemezek bázisa, e és í és g = tubusilumenek a bázis közeléből, i = a rádiusz végződése a pórusokkal. Balanus laevis fossilis n. ssp. Trópusi elem a harmadkori mediterránban. Leszármazottai ma is élnek a forróégövi tengerekben. Egyetlen leihelye Fót- fürdő, ahol az alsó miocén kavicsbányából gyűjtötte szerző és Veréb Ilona 1949-ben. Számos példányban került elő. A pél- dányok meglehetősen picinyek, magasságuk 2 — 3 mm, a bázis- átmérő 3 — 4 mm. A héjlemezek viaszsárgák, sírnák és fényesek. Bordázatuk hasonló a Balanus crenatus héjlemezének bordáza- tához. Rádiuszok részben redukáltak, az aiák (vitorlák) ellen- ben annál jobban fejlettek. Héjtubusok száma a rostrumban 15- A bázis töbhé-ikevésbbé 1 ebe nyes, illetve karélyos. Seutuin. Felületén végighúzódik a két jellegzetes mély árok éspedig a csúcstól a bázisig. A felület különben csak haránt- csíkolt; a bázis a két hosszároknak megfelelően háromkarélyos, a középső karéi y konvex, vagy konkáv. A belső felületen rövid és kicsiny adduktor-tarajt látunk, s a musculus depressor late- rális tapadási gödre igen jelentősen fejlett. A recens Balanus laevis DARWIN fajtól e fosszilis alfaj az izületi szél variabili- tása és eltérő alkata révén különül el. Tergum. Ez a lemez széles; széles és rövid nyéllel. Az izü- leti árok szintén igen széles és konvex. A csúcs alig hegyes, inkább tompa. Különben a récensforma tergnmával megegyező. Lásd 3. ábrát. Balanus transsylvcmicus n. sp. Az Egyetemi Őslénytani Intézet gyűjteményében egy drli pajzsocska, jelzése: „Kostej (Krassó-Szörény) 1937. I. özv. Gregov Mártonná ajándéka.'4 Ez az egyetlen pajzsocska 274 3. Balanus laevis fossilis n. ssp. a = a héj. e és i = héjlemezök (külső és belső felület), b és f és k = a scutum külső felülete, c és g és l=-a scutum belső felülete- d és h = tergumok (d = külső és h = belső felület). (scutum) kitűnő megtartású és résziben a fosszilisan is talált Balanus tintinnabulum occator és Balanus ajax faj sout urnára hasonlít, amennyiben külső felületének harántcsíkolása csipkés. A nevezett alfajhoz, ill- fajhoz való tartozását azonban megdönti a bázis majdnem félköralakú kiképződése, mely sem a Balanus tintinnabulum , sem a Balanus ajax pajzsának egyenes bázisá- val nem egyezik. A belső felület sem egyezik e fajéval és alfajaival, mert az izületi taraj igen hosszú és a felületnek több mint felére kiterjed. Bár a héjlemezek teljesen hiányoznak, az egy pajzs alapján, mely egyik eddig ismert mediterrán faj paj- 4. Balanus transsylvanicus s. sp. Scutum: balról a külső és jobbról a belső felülete. zsával sem egyezik, a lelet egy új fajhoz tartozónak tekinthető. Az tadduk tor-gödör kövér-ellipszisalakú és körülhatárolt; a musoulus depressor laterális gödre háromszögalakú, mély és szintén jól elhatárolt. A lelet palaszürke, magassága 4 mm, a bázis hossza pedig 2,5 mm, tehát a pajzs jóval hosszabb, mint széles, ami szintén a Balanus ajax és a Balanus tintinnabulum- mal való megegyezés ellen szól. Lásd a 4. ábrát. 4. ábra. Descriptions of 3 new fossii tertiary barnacles from Hungary G. KOLOSVÁKY Balanus tintinnabulum honfi n. ssp. This specimen of this singular fossii barnaele from Hont in Hungary wkich measures height 15 mm (8 fragments of parietal-lamellae). The longitudinal striae of the surface of the parietalia number 8 — 16. The upper margin of the radii more or less parallel to the hasis; radii large (9 mm!) with pores (subgenus Megabalanus). Scutum. This opercular-lamella is triamgular. Basíis 10 min. height 17 mm, occludent-margin 19 mm. Extemal surface only horisontally striated, 36 striae are present. Inner surface with out a adductor erista; pit fór rnusculus adductor little, pit fór rnusculus depressor laterális well developed. Articular- furrow narrow. Locality: Honti-szakadás, miocéné age, lég. Lörenthe y. coll. Institut fór Palaentology of the U ni vers itv of Budapest. S. fig. 1. Balanus le^áni/ii n. sp. The specimens of this fossii barnacles from Felsőtárkány in Hungary which measures height 12 mm (parietallamellae). The longitudinal costae of the parietalia number 4 — 7. The eostae ar.e large, sometimes with many little pits. The upper margin of the radii no parallel with the hasis. Radii narrow, bút permeated with pores (subgenus Megabalanus). This species has a basis with lobuli: the inner surface of the parietalia with thin costae. Pariét al-tubes near the basis oblong. Opercularvalves absent. Locality: Felsőtálrkány, lower miocéné age; lég. Fr. Legány i, coll. Dep. of Palaeontology of the Hung. Nat. Museum. S. fig. 2. Balanus laev?s fossilis n. ssp. Many specimens from Fótfürdő in Hungary. The specimens of this fossii subspecies are all very little. Height 2 — 3 mm. basis diameter 3 — 4 mm. Par:e+al-lamellae yellow; ribs-like to the Balanus crenatus BRUGSIÉRE; orificium large, radii reduced, alae well deve- loped. Parietal-tubes in the rostrum 15 Basis more or less lobular. 276 Scutum. The surfaee of this opereular-famellae has two longitu elinal sut üres from the basis to the apex. The surfaee mily horisontally striaded; hasis tricarinal áncl corrugated. The inner surfaee ha.s more or less a little and short adductor- erista. The pit fór musculus depressor laterális wel 1 developed; Ilié articular-margin is variabelle and differs froon the récén 1 species of Balanus laevis DARWIN. Tergum. This lamella is large, with a large and short spur. The articular-furrow is alsó large and convex. Apex less pointed. Locality: Fótfürdő, lower miocéné age; lég. G.Kolosváry and his wi-fe, coll. Dep. of Paleontology of ithe Hung. Nat. Museum. S. fig. 3 Balanus transsylvanicus n sp. Only a singular specimen of ia scutum. The surfaee of this opercular-lamella has only transversal striae with spines like to the Balanus tintinnabulum oeeator and Balanus ajax. The basis of the scutum is convex; the height of scutum is 4 mm; the hasis is 2,5 mm large. Colom* gray; pit far musculus adduc- tor óval, pit fór musculus depressor laterális triangular, and deep. Adductor-ridge absent. Articular-ridge well developed and 3A long of the tergal margin. Occludent margin a little convex, apex pointed. Articular furrow .normál-. Locality: Kcstej, Krassó-Szörény ÍTranssylvania), törtön age, coll.: wife of Martin Gr ego v. V i g u r e s. Fig • 1, Balanus tintinnabulum hanti n. esp. a : parietal-lamellae witüi racüi. e : end of the radius with pores- d : externial surfaee of the scutum. e : internál wiew of the scutum. Fig ■ 2. Balanus legányii n. sp- a h. h : ParietaHamellae- c. d : basis of the parietalia. e, f , g : obi óiig tubes of the parietalia. i : end of the radius with poras. Fig. 3. Balanus laevis fossilis n. ssp. a : Lsbell- e, i : parietalia (external and internál wiew). b , f , k : extern a.1 wiew of the seuta. c, g, 1 : internál surfaee of the seuta. d, h : terga (d, external and h, internál wiew). Fig. 4 ■ Balanus transsylvanicus n. sp. External and internál surfaee of the seutuon. Őrig. dél. autlior ■ Ásványtani közlemények. I. TOKODY LÁSZLÓ ANTIMON 1T BAIA SPR1E- (FELSÖBÁNY A)-RÓL. 1909-ben Lőw Márton Baia Maré (Nagybánya) és környékén ásványokat gyűjtött. Néhány ásványon goniométeres méréseiket végzett. Mérési adatait kiértékeltem és ezek alapján ismertettük Baia Maré (Nagybánya) és Valea Vinului (Borpatak) néhány ásványát.1 Lőw Baia Sprien (Felsőbányán) a többek között antimonit- kristályokat gyűjtött. E kristályok részben a nyugati, részben a keleti bányából származnak. A nyugati bányarészből eredő kris- tályok mérési adatai nem elegendők a formák meghatározására, ellenben a keleti bányában gyűjtött két kristály alakjai megálla- píthatók. A kristályok antimonit méretét Lőw nem jegyezte fel. A felsőbányái antimonit alaktanával behatóan Krenner J. S.,2 majd O. N e f f3 foglalkozott. Kétségtelenül biztos, hogy ' 1 Löw M. — Tokody L.: Adatok Nagybánya és Borpatak ásványai- nak ismeretéhez. — • Földtani Közlöny. 58. 1928 — 29. 57 — 92. Beitráge zűr Kemntnis dér Mineralien von Nagybánya und Borpatak. — Ebenda 212 — 215. 2 J. A. Krenner: Krystallographische Studien űber den Antimonit. — Sitab. d. Ak. d. Wiss. Wien. 51. 1. 1865. 436— 48L 3 O. Ne ff : Über Antimonit von Felsőbánya. — Beitr. zűr Kryst. 1. 1915. 107—157. O. Nedűbe dolgozatába néhány feltűnőbb hiba csúszott be. 12C., 124., 153. és 154. oldalon újnak jelzett 9 •[ 540 1 nem új; először W. Koort10 figyelte meg. 137. oldalon s. = f .J- (418) biztos, a 154. oldai táblázatában pedig bizony- talan formák közt szerepel. Ichinokawa (Japán) antimonit ját tárgyaló munkájában biztos forrnának minősíti (p. 60)4; a felsőbányái és iohinokawai antimonit kristálya lakjait összefoglaló táblázatban mindkét lelőhelyről biz- tos alaknak jejzi (p. 93)5 *. 153. és 154. oldalon a 100 J Baia Sprie-(Felsőbányá)-ról és általában új alakként szerepel. E formát azonban már Krenner capniei (kapnik- bányai) kristályon megfigyelte, leírta és lerajzolta (p. 478. XE tábla, 51. ábra/2). 153. oldalon (S = § 2 (563) új forma, ámbár a 143. oldalon megemlíti. — § 2 eine Form, die Sehmidt 1897 fúr die ungarisehen Antimonite beschreibt." 154. oldalon “ 1 3 (343) helyesen « 1 1 (434). 154. oldalon L- és K- betűk feicserélendők. 154. oldalon P és p- betűk felcserélendők. 4 O. N e f f : Über Antimonit von Ichinokawa [Japan]. — Beitr. zűr Kryst. 2. 1919—1924. 47—97. 5 Az ichinokawai antimonit új formáira 'közölt szögtáblázatról az I.{180} és szögértéke kimaradt. 4 278 Lő w M. méréseit O. Nef í'-nél sokkal korábban végezte, azonban azokat nem dolgozta fel és így több felsőbányái antimonit-forma megállapítása O- Nef f nevéhez fűződik. Lőw M. mérései alapján két kristályon a következő kristály- alakokat határoztam meg. Ismert formák: Üj formák: b {010} d • {l2 * 1 - 0} {750} {710} ö{l80} *{343} {l0-7-0} {301-0} ú{l30} ,){in} {950} {17-16-17} m {ll0} * {878} {l3 • 6 • 0} {15-14-15} {650} Z {656} {720} {17-15-17} 0 {540} v -{545} {l5-4-0} {979} ' {320} « {434} n {210} -*{323} h -{940} Összesen 29 forma, ezek között Baia Sprie- (Felsőbányái -ra új három {hkO} és három {hkl} , általában új 12 forma és pedig 8 {hko} és 4 {hkl}. Az új {hkO}-formák az a:m= (100) : (110), az új {hkl} formák pedig a p :z — (111) : (101) övrészletben jelentek meg. A formák megállapítására szolgáló szögértékek közül az aláb- ► biakat közlöan. Isanert formák szögértékei Mért Számított l = (010) (180) = 6°59' 7°11' Q = (130) = 19° 18°34' m = (110) = 45°07' 45°13' D — (650) = 50°14' 50°24' 9 — (540) = 51°32' 51°33' 1 = (320) = 56°27' 56°30’ n = .(210) = 63°03' 63°36' h- = (940) = 66°26’ 66°12' d- = (12-1-0) = 85°30' 85°16' t : - (343) = 46°37' 46°33' P - (111) = 54°33' 54°36' e -- (878) = 58°12' 58°08' z = (656) = 59°21' 59°22’ V = (545) - 60°26' 60°23' a (434) = 61°33' 61°57' J — (323) = 64°20' 64°21 ' 279 rj formák szögértékei Mért Számított ±J (750) = 54°28- 54°39'48" 0°11'48" (10-7-0) = 55°02' 55°12'28" 0°10'28" (950) = 61°09' 61°07'33" 0°01'27* (13-6*0) = 65°29’ 65°23'10" O O Ül ül 0 (720) = 74°03' 74°10 01" 0°07'01" (15-40) = 75°04' 75°10'27" 0°06 27" (710) = 81°43' 81°55’45" 0°12'45" (30-1-0) = 88°05' 88°06 17" 0°01'17" (17-16-17) = 56°16' 56°13 22" 0°02'38" (15-14-15) = 56°20' 56°26'38" 0°06'38" (17-15-17) = 57°48' 57°54'37" 0°06'35" (979) = 61°05' 61°04'08" 0°00'52" L ö w M. két kristályt mért, ezek kombinációi : 1. kristály : bipl"moQ {?50} {l0-7-0} i {950} n {l3-6-0} h {72l)| {l5*4*0} {710} d* (301-0). 2. kristály: b^p {l7 - 16*17} {l5-14-15} {l7 - 15 - 17} sZv{ 979}«d. A második kristály • {hk0} -alakjai, illetve rájuk vonatkozó méré- sek hiányzanak, ezek az adatok nem pótolhatók, mert a kristályok elvesztek. Feltűnő, hogy az 1. kristályon igen kevés, a 2. kristályon ellenben sok bipiramis szerepel. A [001] öv legnagyobb lapokkal megjelenő alakja m{ll0{, három kitűnően tükröző lappal szerepelt. Nagyságban utána a fc{010} követ- kezik; mindkét lapja kifejlődött. A többi e zónába tartozó forma keskeny, többnyire csíkalakú lapokkal alakult ki. Az 1- {180} és q {l30} csak egy-egy lappal jelent meg. Az ••{180} formát először M. Ugemaeh6 elszászi, majd C h. P a 1 a c h e‘ japáni, később C h. Palache és D. Moidlell8 nevadai kristályok- ról ismertette, újabban a nagyági antimoniton állapítottam meg. Az 1 • {l80} Felsőbányáról ismeretlen volt. Az t> {gőü} és 9 {540} egy-egy keskeny lappal fejlődött ki. Mind- két formát mint újat O. N e f f ismertette a felsőbányái antimonit- ról. Szerinte S {540} új biztos forma (p. 120, 124 153, 154). Ezt a fór mát azonban már W. Koort leírta és Wi-gyel jelölte.10 Azonban V- G 0 1 d s c h m i d t bizonytalannak és törlendőnek minősítette. " 12 6 M. Un ge ma eh: Les gites métalliféres du Val de Vilié [Alsace]. Stibnite de „Honilgoiutte [Katz]“. — Bull. de le 6,0c. iram;. de Min. 2.9. 1906. 264—266. 7 Ch. Palache: V. Goldschmidt: Atlas d. Krysballformen. 8 öh. Palacké — D. Modell: Chrystallography of stibnite and orpi- inent írom Manhattan, Nevada. — Amerie. Mineralogist. 15 1930. 365 — 374. 9 Tokody L.: Nagyági antimondt [Antimonit von Nagyág]. — Ami. Mus. Nation. Hung. 31. 1937—1938. 165—170. 19 W. Koort: Beitrag zűr Kenntniss des Antimonglanzes. — Inaiig. Diss. Berlin. 1884. Ref.: Zeitschr. f. Krist. 12. 1887. 78 — 86. 11 V. Goldschmidt: Index d. Krystalliormen. Berlin. 1886. 12 V. G o Idschmidt : Atlas d. Krystallformen. » 280 / O. Ne ff a 9 {540 } alakot a japáni antimoniton is megfigyelte tehát — úgylátszik — e forma n em tartozik azck közé. melyek V. Gold schmidt12 szerint „Als ganz unsicher weggelassen wurden die von Koort [Diss. 1884] angegebenen Formen“, i {320} két, n {210} egy lappal fejlődött ki. &-{940}Ch. Palache vizsgálatai szerint japáni kristályon lépett fel,7 Felsőbányáról eddig ismeretlen volt. A tanulmányozott kristályon egy kielégítően tükröző keskeny lappal szerepelt. Ad-{l21-(} forma első megfigyelője Ch. Palache7. 0- Ne ff japáni [Ichinokowa] antimoniton,4 majd Ch. Palache és D. Modell8 nevadai kristályokon, újabban T 0 k o d y L.9 nagyági antimoniton határozta meg. Felsőbányáról eddig ismeretlen volt. A mért kristályon két gyengén tükröző lappal fejlődött ki- Az új {hko} formák keskeny csíkok. A {?50}, {950}, {720}, {710{ két-két, a {l0-7-0}. {l3-6-0,} {l5-9-0}, {31- 10} egy-egy lappal jelenf meg Reflexeik : {750} és {l5-4-0| erős, a többié középerős. E formák egy része vicinális alaknak minősíthető, így a {30-1-0}. Ellenben a többi alak szögértékei alapján nem azonosítható más, formákkal, vagy nem tekinthető más forma vicinálisnak, különösen nem az 1 {320} vicinálisának, mert a kristályon az 1 {320} is kialakult. A {l5-4-0} magasindexű alak, de nem azonos {310^-val; esetleg annak vicinálisa. W. Koort a qx {4- 15 -0} formát ismer- tette,10 melyet V. G o 1 d s h m i d t szintén törlendőnek minősí- tett.11 12 Amiként a nagyági antimonitról szóló dolgozatomban rámutattam 9 az antimonit kristályalaktanilag az a és b tengely közel egyenlő volta miatt (o = 0'9926) pszeudotetrogonális, amit bizonyít az említett d {l2 • 1 • és Z' {1 ■12 0} formán kívül a d {230} és 1 {320{, *{560} és r {650} li {310} és c/{l30}. n{210| és o{l20} és más formák fellépése.13 Ezek analógiájára a {l5-4(l} és f/,{4 15 0} sem tekinthető teljesen bizonytalan alaknak. A |750}, |720} és {710 ] annak a { 7k0 , -formasorozatnak a tag- ai, melyben a Á = 1-től változik. E sorozatból a (7’15 0 , ms {780/ és n, \730} formát K. Koort állapította meg.10 Az m2 {780} prizmát a nagyági antimoniton is meghatároztam és G o 1 d s c m i d t meg- jegyzése alapján új formának jelöltem.9 Sztrókay K. a kis- bányai antimoniton figyelte meg. A {740} és {790} alakot először a nagyági antimoniton találtam; a {790}-t a kisbányai antimoniton Sztrókay K. szintén észlelte. A sor eddig ismert tagjai tehát {710}, {720}, n- {730}, {740}, {750}, w2{780}’ {790} és {7 15-0}. Az új harmadik fajta prizmák mért és számított szögértékei között az egyezés kitűnő; csak a {750}. {l0-7*o} és {710} formánál éri el a 10 — 12'-t. 13 E megállapításomat átvette Sztrókay K. Antimonit Kisbányáró-. és Borpatakról [Mát. és Term. tud. Értesítő 57. 1938. 911 — 917] és Über das neue Antimonglanz von Kisbánya und Borpatak rZentralbl. f. Min. 1941. Aiht. A. 85 — 93] című dolgozatában. 281 A felsőbányái antimonit bipirainisai közül a legnagyobb lapok- kal mindkét kristályon a p {ill} fejlődött ki. Sima lapjai erősen tükröznek. Az 1- kristályon a V {m} bipiramis (111) lapja uralko- dik, «s ezért a kristály vésőalaku. Ap{lll} egyik lapjának erőteljes kifejlődése miatt vésőszerű antimonit-kristályt ábrázol Felsőbányá- ról O. Neff3 [Taf. 10. Fig. 5]; hasonló kristályokat írt és rajzolt le Krenner J. S-, de ezeken a tetőzőlapok közül a *{343} ural- kodik [Taf. IV. 18. és 19.. Taf. VI. 20.. 21. és 22.]. A 2. kristály ural- kodó tetőzőformája szintén a p {m}. Az 1. kristályon a T{343} forma (343) lapja szintén erőteljesen fejlődött ki. E bipiramis a 2. kristályon is középnagy, jól tükröző lapokkal alakult ki. A J {323} a felsőbányái antimoniton eddig még nem észleli forma. Mind a két kristályon keskeny, kifogástalanul tükröző lapokkal jelent meg. A A {323} bipiramist először O. Ne ff japáni kristályokon figyelte meg.’ Az f{878} formát Krenner J. S. már megtalálta a felső- bányái antimoniton,2 O. N e f f felsőbányái kristályain nem for- dult eiő3 A Z {656} a felsőbányái antimonit új bipiramisa. o-{545} alakot először Ch. Palache japáni antimoniton állapí- totta meg.7 E bipiramis eddig más lelőhelyről nem volt ismeretes. .{434} alakot Krenner J. S. már megfigyelte a felsőbányái antimioniton.2 Az tZv • « csak a második kristályon fordult elő és a Z kivéte- lével két-két lappal alakult ki; a keskeny lapok tükrözése igen jó. illetve jó. A 2. kristályon megállapított négy, általában új bipiramis magas indexű forma; p : z = 111 : 101 övrészletben jelentek meg, miként a most leírt kristályok többi bipiramisa is. Az új bipirami- sok {l7-1617}, {l5-14 15}, {l715-17} és {979} indexeik alapján a p{lll} vicinálisainak tekinthetők, azonban a szögértéikek a p {m} szögétől kereken 2— 7°-kal térnek el. A {15-14-15} és {1716- 17} számított szögértékei között különbség igen kicsi (0°13'16") A mért szögek közötti különbség pedig lényeg- telen (0°04'). Mindezek ellenére a két formát mégis külön kellett választani, mert a {l5- 14 -15} négy és ugyanazon a kristályon a {l7-16-17} két lappal alakult ki, reflexiók is elkülöníthetők. Kétség- telenül vicinális formák. Mind a négy új fiorma keskeny csíkalakú, igen jól, illetve jól tükröző lapokkal lépett fel, éspedig a {l5-14-15} négy, a {l7-1617} két, a {17-15-17} és {979} egy-egy lappal. Az új bipiramisok mért és számított ezögértékei között az egyezés kitűnő, ennek ellenére bizonytalan formáknak minősíterudők. PIRIT BAIA SPRIE- < FELSŐBÁNYA )-RÓL Baia. Sprie (Felsőbánya) érctelérein a pirít igen gyakori ásvány. Kristályain általában csak az <7(100) és e(210) figyelhető meg. Ritkábbak a formagazdag kristályok; ezek típusa változatos. Baia Sprie (Felsőbánya) ásványait ismertető szerzők leg- nagyobbrészt megemlítik a piritet. de részletesebb megfigyeléseket nem közöltek. Franzenau és Tokody behatóbban tárgyalta a felsőbányái pirít kristálytani sajátságait.1 2 1—5 mm nagy kristá- lyokon a hexaédert, a rombtizenkettőst és 35 pozitív pentogondo- dekaédert állapítottak meg. E formák közül egyik sem uralkodik. A pentagondodekaéderes típusú kristályok tonnaszerűen legömbö- lyödött hexaéderhez hasonlók. Később Tok óid y még két alkalommal foglalkozott a felső- bányái pirittel. 0-75 — 2-5 mm nagy kristályokon az o(100), e(210) és s(321) alakot figyelte meg .2 A kristályok típusa: 1. hexaéderes. '2. pentagondodekaéderes és 3. « (100) — e(210) középkristály. Az « (321) pentagondodekaéderes kristályon lépett fel. Majd egy ugyan- csak pentagondodekaéderes kristályon az o(100), o(lll), e(21ó) és / (421) formáit állapította meg.3 1944. évi gyűjtésemben figyelemreméltó piritkristályokat talál- tam. Az egyik darabon nagy — 2 — 15 mm — piritkristályok fordul- tak elő. A pirít ásványtársasága a következő. A kőzetre 3 — 7 mm nagy. színtelen kvarckristályok nőttek; kristályalakjuk w? (1010). r(lGll), 2(0111). A kvarcon elszórtan, de bőségesen telepedtek a sziderit 0-5 — 1 mm nagy, átlátszó, borsárga, lencseszerűen görbült (lOll)-kristályai. Szintén a kvarcon ülnek a fehér kaiéit (0112)- romboédierei, melyek a c tengely irányában 7, arra merőlegesen 4 m nagyságot, érték el. A kalcitromboéderek egymással a c-ten- gely irányában többnyire összenőttek, olykor a kvarcon egyes kris- tályok is találhatók és ezeken egykét szideritkristályka ismerhető fel. Ezekhez az ásványokhoz még kevés ibolyásra futtatott kalko- pirit csatlakozik éspedig vagy a kvarc közé nőve, kb. 10 mm nagy kristályokban vagy vaskosan a piritkristályokat körülölelve. Ennek az ásványtársaságnak egy 3 mm nagy piritkristályán a következő 18 formát állapítottam meg^ a (100) ./ (11-2-0) k (520) (37 10) . (510) h (12-5-0) (11-1-0) (14-3-0) (11-5-0) (17-2-0) « (920) e (210) c (710) 7 (720) g (320) <5(610) / (310) s (321) 1 A. Franzenau — L. Tokody: Krystallographische Uutersuclnm- gen ungariseher Mineralien. Matti. u. naturw. Bér. aus Ungarn. 38. 1931. 24a — 246. 2 Tokiody L. : Magyarországi piritek kristálytani vizsgálati. Mát. é:- természettudományi Közlemények. 38. 1938. 2. szám 19. 2 Tokody L.: Kristálytani vizsgálatok magyarországi Piriteken. Mát. és természettudományi Közlemények. 40. 1944. 1. szám 12 — 13. A kristály uralkodó alakja a hexaédér, melynek három lapja fejlődött ki, ezek közül kettő ritkán és finoman rostozott, ellenben a harmadik lap síma, de az s(321) lapjai alatt keskeny, csíkalakú pentagondodekaéderekbe megy át (1- ábra). A pentagondodekaéderek mindegyike csak egyetlenegy lappal fejlődött ki. Tükrözésük minidig olyan hogy a formák kétség- telenül megállapíthatók. A (37-1 -0), (11;T0) és (17-2-0) alakot Franzenau és Tokody figyelte meg először a batizai pix-iten; később a (37T0)-t Tokody Stiavnica (Selmecbánya), a (ll-l-O)-t pedig Franzenau és Tokody Baiia Sprie (F elsőbánya) pirit- jéről is kimutatta. A c (710) formát Strüver állapította meg brossói kristályokon; Magyarországon Nizna Slaná (Alsó-Sajó), Dognacea (Degnácska), Kotrabach (Ötösbánya) és Porkura pirit- kristályain szerepel. A <5 (610) V r a b a közlése nyomán Prbram- ról vált ismeretessé, ezenkívül Achtala, Bingham Canyon IBoy mine, Utah], továbbá Nizna Slaná (Alsó-Szalánk), Batiza, Dognacea (Dognácska), Kotrbach (Ötösbánya) és Porkura piritkristályain jelent meg. A J (11-2 0) Magyarországon eléggé gyakori; először Zi mányi ötösbányai kristályokról írta le, egyéb előfordulásai Dognacea (Dognácska), Baia Sprie (Felsőbánya), Porkura, majd újabb vizsgálataim szerint Hodrusá (Hodrusbánya) és átianice (Selmecbánya). Az (510) ritka fonna. Boeris fedezte fel Valgioie piritjén- Roziíava- (Bozsnyó)-ról kétes, átianicei (Selmecbányái) kristályo- kon szintén megfigyeltem. A (14-3-0) Franzenau és Tokody vizsgálatai szerint a felsőbányái tonnaszerű kristályokon szerepelt először, most ugyanerről a lelőhelyen másodszor sikerült kimutat- nom. Az «(920)-t először Stiiver állapította meg Brosso-ról szái-- ma/ó piriten; Magyarország több pirit-lelőhelyén előfordul. így kérdéses Bindtbánya- és Dognacea (Dognácská)-ról, biztos Baie Sprie- (Felsőbányákról és Koti-abach- (Ötösbányá)-i-ól, valamint — vizsgálataim szerint — Rodna Veche (Ói’adlna), Valea Móri és Baia 284 Sprie (Selmecbányá)-ról. A 7 (720) a pirdit kevésbbé 'gyakori alakja. Először Waekernagel észlelte ismeretlen lelőhelyről szár- mazó kristályon. Magyarországon Diognacea (Dognácska), Baia Sprie (Felsőbánya) és Kotrbacj^ (Ötösbánya) piritjén jelent meg majd Sácáíamb (Nagyág) és Baia Sprie (Selmecbánya) piritkristá- lyain állapítottam meg. A / (310) és A’ (520) mind >a hazai, mind a külföldi előfordulások piritjén gyakorinak mondható kristályalak. A 6 (12 - 5 * 0) -t először Mauritz írta le Porkuráról, a(ll-5:0M pedig Franzenau Béla (Bélabányá)-ról, azóta számos magyar- országi lelőhelyen sikerül e tonnákat felismerni, s A piriten rendkívül gyakori e (210) a most tanulmányozott kris- tályról sem hiányzott. A .a(320)-t először Haü-y észlelte Petorka LPerul piritjén; Magyarországon több előfordulásról ismeretes: Batiza, Belá (Bélabánya), Bindtbánya, Hodrusa (Hcdrusbánya). LápuSului (Magyarláposbánya), Porkura. A hexaéderen, illetve az ismertetett pentagondodekaédereken kívül még csak egy forma-, az s(321) vett részt a kristály kombiná- ciójában. A baia spriei (felsőbánya:) pirit kristályain diploéderek sokáig nem voltak ismeretesek, míg egy pentagondodekaéderes kristályon sikerült e formát kimutatnom- A most tanulmányozott hexaéderes kristály egyik csúcsán két kisebb és egy nagyobb jó! tükröző lappal figyeltem meg. Vaskos piritből álló telérdarabról egy 5 mm nagy piritkristályt választottam le. E kristály az előbb ismertetettől teljesen eltér. K ristály alaik j ai : a (100) (39-32-25) o (111) x-2 (975) (13-12-1) M (432) (11-10-9) s (321) Típusa jellegzetesen a(100) — o(lll) középkristály. (2. ábra.) A kristály érdekessége az [o : e = 111 : 210] övbe tartozó magas indexű és ritka diakiaszdodekaéderek fellépése annak ellenére 285 hogy tíz e(210) nem is fejlődött ki. E diploéderek az M (432) és s(3'21) kivételével keskeny csíkok. A (13*12*1) és (39*32-25) vicinális diakiszdodekaédert először Franzenan és Tokod y ismertette a batizai piritről, viszont a (11*10*9) alakot először Prokuráról mutatta ki. majd a batizai piri- ten is megállapította; eddig e formáknak egyéb előfordulása isme- retlen volt. Az xs(975) a pirit ritka alakja. Whitlock fedezte fel Bingham Canyon [Boy mine, Utah] piritjén. Franzenau és T o k o d y szerint a batizai piriten kétséges. A most tanulmányo- zott felsőbányái kristályon is bizonytalan. Az !/(432)-t először Dana írta le Co-rnwall piritjéről. Magyarországion csak Batiza, Dognacea (Dognácska) és Porkura piritkristályain szerepelt. Az eddig ismertetett diakiszdodekaéderek mindegyike csak egyetlenegy lappal fejlődött ki. Az s(321) ellenben két lappal ala- kult ki s ezek terjedelme az előzőekét felülmúlja. Az eddigi vizs- gálatok szerint az s(321) nem típust jellemző alakja a felsőbányái piritnek: először pentagondodekaéderes kristályon mutattam ki, míg most hexaéderes és a- o középkrístályon állapítottam meg. A felsőbányái pirit kristályainak forma-kifejlődése és típusa, valamint paragenézise között kapcsolatot ta’álni nem sikerült. Egyenlőre annyi állapítható meg. hogy a hexaéderes kristályokon nagy számmal lépnek fel a pentagondodekaéderek. A diakiszdode- kaéderek típustól függetlenül jelennek meg. Feltűnő az ikoziietra* éderek és triakiszioktaéderek hiánya. FREIESLEBENIT BA1A SPRIE- (FELSÖBÁNY A)RÓL. A diaforit és freiesle'benit alaktanával Zepharovich1 fog- lalkozott. A freieslebenit számított szögértékeit Miller a:b:c 0:5871:1:0:9277, = 87n46 tengelyarányából vezette le. Palaohe, Richmond és Winchell2 a freieslebenittel rokon szulfósókat alaktanilag és röntgenológiailag tanulmányozta. W i n c h e 1 1 röntgenvizsgálata szerint a freieslebenit elemi cellá- jának méretei és a tengelyarány a0 = 7'53 Á b0 — 1279 Á c = 5°88 A A = 9S°14' a0 : öo : c0 = 0\589 : 1 : 0'460 f = 92°14' A 25 atomot magába foglaló elemi test [P2i/n] egy Ag3PbsSb5Si5 molekulát tartalmaz. Fo = 567. Mo — 2145. d — 6 20 [mért Hien- dielencia, Spanyolország, Winchell; 6:23 Payr] c? = 6:27 [számított]. 1 V. v. Zepharovich: Über Diaphorit und Freieslebenit. Sitzb. cL Ak. Wien. 63. L 1871. 130—156. V. Goldschmidt: Krystal’ogr. Winkeltabellen. Berlin. 1897. £ C h. P a 1 a c h e, W. E. Richmond and H. Winchell : Crystialio- graphie studies of öulpkosalts: baumhauerite. meneghlnite, jordanite, diapborite. freieslebenite. Am. Min. 23. 1938. 821 — 836. L. G. Berry : Studies of mineral sulpho-salts: VII. — A systematic mf arrangement on the hasis of ceil dimensioms. University of Toronto studies, geolgicai series. No. 48. 1943. 9 — 30. A Mi 11 er-féle tengely-irányban a c-tengely a W i n eh e 1 1-féle rcntgenológiailag- meghatározott r- tengely hosszának kétszerese: 100(010)004. o A freieslebenittel dimorfnak tartott diai őrit r/u=il5-83A, O O ha = 32- 23 A, co = 5 89A méretű elemi eellá.iában D** [Cmma] Winchell szerint 8 molekula Agz Pb> Sbs Sa van. a:b:c = 0 4953: 1:01840. Vo = 3007. M0 = 10879. d = 590 — 604 [mért]; d = 5*97 [szá- mított]. A két ásvány eddig határozottnak vélt dknorfiája kétsé- gesnek látszik. A freieslebenit baiasprieti (felsőbányái) előfordulását először F ellenbe rg* 3 említi B e r g- h o f f e r bécsi miniszteri titkár szóbeli közlése alapján. Krenner4 a baiaspriei (felsőbányái) ezüstérceket tanulmá- nyozva, kétségtelenül megállapítja a freieslebenit — és diaforit — előfordulását, de méréseket nem közöl. Fellenbe rg és Krenner adatait átvették a későbbi szer- zők [Tóth M. 1882; Szeli emy G. 1894, 1896; Szokol P. 1895: M au r it zB. 1912; IvrennerJ. — Zimányi K.1929; Rei ékért R. — Zeller T. — Koeh S. 1931; Vendel M. 1938; Zzivny V. 1940; Tokody L. 1942.] A felsőbányái freieslebenit kristályalaktani sajátságairól eddig semmi közelebbi adatunk nem volt- Krenner eredeti vizsgálati anyagában egy a:b:c = 0’25:0'75:T5 mm nagy, gon iom ét eres mé- résre alkalmas fieiesiebenitkristályt találtam, s ezen a következő il alakot határoztam meg: a {l00} í»’{ll0} b {010} / {560} u {012} n {350} t {310} »h 12} ;í {210} v {112} S {430} Winchell röntgenadataiból kiszámítottam a freieslebenit tengelyiarányát, ci:b:c: = 0-58874:1:0-45974, /5 = 92°14' és ebből a baia- spriei (felsőbányái) freieslebenit kristályalakjainak hajlásszögeit- a c-tengelyt kétszeresen véve. A következő táblázat összefoglalja a szögértékeket és feltünteti a M i 1 1 e r-, illetve Winchell -féle adatokból nyert értékek közötti különbségeket. ' B. v. Cotta — E. v. Felien berg: Die Erzlagerstátteu Ungarns und Siebenbü: gens. Freiberg. 1862. 153. 196. 4 Krenner J. S.: A felsőbányái ezüstércek. Természettudományi Közlöny. 6. 1877. 199—200. 287 Mért Számított Zepharovich ±J Számított Witichell ±d a = (012) (100) = 87°48' 87°58' -10' 87°58’15'' - 10'15 b = (010) = 65°18' 65°08’ + 10' 65°19'36'' — 1'36 t =(010) (310) = 78°49' 78°56' — 7' 78°54'19'' — 5'19 A = (210) = 73°11' 73°39' — 28' 73°36'33" — 25'33 s — (430) = 66°23' 66°15' + 8' 66°11'32" + 11'28 m = (110) = 59°23' 59°36' — 13' 59°31'5b" — 8'56 l = (560) = 54°59' 54°51' + 8' 54°46'49" + 1211 n = (350) = 45°34' 45°39' - 5' 45°33'53" — 007 a = (100) = 90°20' O O + 20' O O + 20' ■a = (112) (100) = 53°01' 53°02ü' — 1'10" 53°17'32" — 16 32 u - (012) = 35°09' 34°55g' + 1310" 34°40'43" — 2817 u = (112) (012) = 36°40' 36°19!' -i 20' 48" 36°01'48" + 3812 y = (112) = 70°55' 71°15' + 20' 70°42 31" + 12'29 A mért szögek tág' határok között ingadoznak; a táblázat a közép- értékeket tünteti fel. Jó az egyezés a {hko}- formákra, kielégítő az u {012}-re. jelentősebb az y {ll2} és v {ll2} alakra. A mért és számí- tott szögek közti eltéréseket a lapkifejlődés okozza. A kristály két legjobban fejlett formája az u {012} és 6 {010} Lapjaik sírnák, jól tükröznek. A {/íA’/}-formák kialakulása nagyon tökéletlen. Az i/{ll2} lap- jainak felülete síma, de homályos és ezért tükrözése halvány. Az v {ll2} egy homályos, mart felületű lappal jelent meg; tükrözése rendkívül gyenge, a reflex elmosódott. Mindkét forma az erősen ingadozó szögértékek ellenére övhelyzeténél fog'va kétségtelen. Legerőteljesebben a [001] öv fejlődött ki. Az öv uralkodó alakja a ő{01()}; sima és fénylő lapokkal szerepelt. Az o{l00} igen keskeny lapjai függőlegesen rostozottak, ismétlődő röflexei hal- ványak. A {hk0} -formák kivétel nélkül erősen rostozott keákenv sávok; egyikük sem ért el jelentősebb nagyságot. Tükrözésük álta- lában gyenge, reflexeik elmosódottak. ismétlődők, A kristály termete a c-teng'ely szerint oszlopos. MIARGIRIT BA1A MARÉ- (NAGYB ANYAIRÓL. A baia maréi (nagybányai) miargirit kristálytani sajátságait L ö w M. ismertette-1 A Kereszthegyi bánya IV. szintjén gyűjtött miargirit pirites szürke kvarctelérdarabon pirit-hexaéderek és sugaras szerkezetű gömbös pirít, vaskos pirargirit, az előzőeknél fiatailabb félgömbös', MnÁ tartalmazó romboeder szerint hasadó, víztiszta karbonát [kaiéit?], plumoziit és tetraédrit társaságában fordul elő. LJ> w M. egy 1 mm hosszú és 015 mm vastag kristályon a c {00l}, o {lOl}, d {31l}, s {21l}, g {313}, v {616}, 7 {414}, 2 {212}, é {013} «{01l}, 9 {lll}. + {lll}, í{l1l}, ^{21l}, i {31l}, x {Í22}. «{515} formát pította meg. A kristály c (001) szerint táblás. 1 Löw M.: Miargirit Nagybányáról. — Földtani Közlöny. iO. 1910. 624—627. 288 1944-ben a Kereszthegyi bánya IV. szintjéről egy igen kicsi telérdarabkát [2'X'0’5 cm] gyűjtöttem. A darabot tömött kvarcra települő igen apró, szürkés kvarckristályok borítják. A kvarcos alapba parányi piritszemesék vannak beágyazva. A kvarcon ülnek a miargiritkristályok és egyetlenegy pirargiritkristályka. Az egy- mással szorosan összenőtt miargiritkristályok közül négyet válasz- tottam ki mérésre, ezek mérete 075 mm, 1 mm, 0 5 mm, 015 mm volt. Budapest ostroma alkalmával három kristály elpusztult, a megmaradt 0-75 mm nagy kristályon az alábbi 9 formát állapítot- tam meg. a {lOO} {d 31l} b {010} »{21l} c {00l} H {411}

= (411) = = 37°07' 37° 0°07' d = (311) = = 44°57' 44°47' 0°10' H -- (411) = = 40°43' 39°09' 0°34' a = (211) = = 59°29' 59°29' - 0°00' 6 9 = (010) (313) = = 53°15' 53°17' 0°02’ V = (616) = = 69°31' 69°33' 0°02' 9 P = (313) (616) = = 57°03' 57°10' 0°07' Ismeretesek azok a nagy nehézségek és bizonytalanságok, melyek miargiritkristályok mérése és számításakor felmerülnek: azonos és közel azonos szögértékek, lapok erős rostozottsága, habi- tusváltozatosság, növekedés zavaraiból eredő bipoparallel lapok megjelenése, lapok és lapkomplexumok kilépése az őket kötelező zónából, a kristályok rendszertelen összenövése stb, stb. Mindezekre az akadályokra mind a régebbi, mind az újabb szerzők — legutóbb V. Rosicky2 — többször rámutattak s ezzel magyarázható, hogy a miargirit alaktanáról csak igen kevés közlemény jelent meg. Feltűnő az általam mért baiamarei (nagybányai) miargirit mért és számított szögértékeinek kitűnő egyezése. Ennek oka, hogy csak a kétségtelenül meghatározható formák felsorolására szorít- koztam. A kristály az a-tengely negatív végén nőtt a kvarckristályokra, ezért formáinak csak egyes lapjai szerepeltek. 1 V. Rosicky: Ein Beitrag zűr Morpbologie des Miargyrites. — Bull. intern, de l’Aoad. d. Sci. de Bohémé. 17. 1912. 1 — 50. a{lOO}egy nagy lappal (100) jelent meg. Rostozott az [100:0111 irányban. fc{010} két nagy lappal fejlődött ki. Erősen rostozott a [010:001] irányban. c {00l} formának csak a (001) lapja alakult ki. Ennek felülete töredékes, nem tükrözött és a forma csak övhelyzete alapján volt megállapítható. * {4H} egyétlen nagy lapja (411) erősen rostozott az [100:0111 övtengellyel párhuzamosan. d \31l} egy síma. fényes, kis (311) lappal szerepelt. ff{21l} formának csak a (21Í) lapja fejlődött ki, ez a középnagy lap az |100:011] övtengellyel párhuzamosan rostozott. H {lll} síma, fényes kis lappal (411) alakult ki. E formát A. S. Eakle fedezte fel Veta Negra, Sombrereto, Zacatecas, Mexico miargiritkristályán, melyen ,,die gut messbanen Fláehen gaben Werthe, welehe nur wenig von den berechneten abweiehen“. [p. 212].3 Veta Negra miargiritjén 'középnagy lapokkal fejlődött ki. E lelőhelyen kívül más előfordulásáról eddig ismeretlen volt; másodízben Raia Maré (Nagybánya) miargiritkristályán volt meg- állapítható. Annak ellenére, hogy a (411) fényes és síma, szögérté- kének eltérése mégis a legnagyobb (0°34') a nagybányai miargirit szögadatai között. g {313} egyetlen nagy lapja (313) erősen rostozott [010:101] irányban. p (616) alaknak kis (616) lapja erőslen rostozott a [010:101] övtengellyel párhuzamosan. W. J. Lewis a miargiritnek 7 típusát különbözteti meg,3 4 melyeiket V. Rosicky 3 típusba foglal össze [izometrikus, táblás és oszlopos]-2 A baiamarei (nagybányai) miargirit az a{l00}, b{010] c [OOlj- erőteljes kifejlődése révén az izometrikus típusba sorolható. A & {010} azonban erőteljesebben fejlődött ki, mint a c {OOljés ezért kissé megközelíti az oszlopos típust. Az ismertetett vizsgálatok szerint a baiamarei (nagybányai) miargiritnek 3 újabib kristályalakját: a {l00}. b {010} és H {4ll )- és újabb típusát állapítottam meg- 3 A. S. Eakle: Miargyrit vo,n Zacaleoas, Mexico. — Zeitschr. Krist. 31. 189S. 209—215. 4 W. J. Lewis: Ueber die Krystaillform des Miargyrit. Zeitschr. f. Erist. 8. 1884. 545—567.' Mineralogische Mitteilungen I. L. T O K () D Y ANTIMON IT VON BA1A SPRIE ( FELSŐBÁNYA ). lm Jalhre 1909 sammelte M. Löw in Baia Maré (Nagybánya) und seiner Umgebuug Mineralien. An einigien Mineralien durcih- í'iihrte er goniometrisohe Messungen. Auf Grund seiner Messun- gen teilten wir die kristallographischen Daten einiger Mineralien von Baia Maré (Nagybánya) und Valea Vinului (Borpatak) mit.1 Löw sammelte in Baia Sprie (Felsőbánya) untéi* anderen aueli Antimonitkristalle. Diese Kristalle stammen beils aus dem westlichen, teils aus dem östlichen Teil des Bergwerkes. Die Mess- angaben dér aus dem westlichen Teil stanunenden Kristalle sind zűr Formbestimmung gánzlicb ungenügend. Die Förmen des aus dem östlichen Teil gesammelte Krist-alLs indes sind bestimínbar. Die Grösse dér Kristalle gibt Löw nichi an. Mit dér Morphologie des Anthnonits von Baia Sprie (Felső- bánya) beschaftigten siclh J. S. Krenner2 * 4 und spáter O. Neff* seihr eingeihend. 1 Löw — To korty L. Adatok Nagybánya és Borpatak ásványainak ismeretéhez. — Földtani Közlöny. 58. 1928 — 29. 57 — 92. Beitráge zűr Kenntnis dér Minenalen von Nagybánya und Borpata.k. — Bbenda 212 — 215. 2 J. A. Krenner: Krystallographische Stadion iiber den Antimon it. — Sitzb. d. Ak. d. Wiss. Wien 51. 1. 1865. 436—481. s O. N e f f : Über Antimonit von Felsőbánya. — Beitr. zűr Kryst. 1. 1915. 107—157. In dér Arbeit von 0. Kei f komnien mehrere Fehler vor. Auf S. 120., 124., 153. und 154. ist q {.540 } keine neue Fönn, sie ist schon frűiher von W. Kort íbeschrieben wiorden.10 Auf S. 137 ist s . = | *, (416) eine íichere Fönn, in dér Tabelle auf S. 154 dagegen unsicther. In seiner Abhandlung über Antimonit von Iehinokawa (Japan) ist die Form sicher (p. 60)4., in dér vergleiehenden Tabelle dér Antimonit-Kristalllormen von Baia Sprie (Felsőbánya) und Iohinoikawa ist >ie von beiden Fundorten sicher. (p. 93)5 *. Auf S. 153. und 154. bezeichnete er die Form o{l00{ als Form von Baia Sprie (Felsőbánya) und im allgemeine als neu. Diese Form ist aber schon von Krenne r am Antimonit von (Cüpnic (Klapnnikbánya) beobachtet. besehrieben und abgezeichnet worden. (p. 478. Taí. XI. Fig. 51.* Auf S. 153 bezeiohnet er = g 2 {ő63| als eine neue Form, obwohl er sohon auf S. 143 schrieb: „(F = jj 2 eine Form, die Sch m i d t 1897 fiir die ungarisohen Antimonite beschreibt.“ Auf S. 154 {343} richtig « 1 i { 434 j. Auf S. 154 sind L. und K. zu vertauscheu. Auf S. 154. sind P. und p. zu vertauscheu. 4 O. Ne ff: Über Antimonit von Ichokawa (Japan). — Beitr. zűr Kryst. 2. 1919—1924. 47—97. 5 In dér Winke.tabelle dér neuen Antimonitformen von Iehinokawa fehlen die Wi n kel verte elér Form l.{l80{. 291 Auf Gruud dér goniometrischen Messungen von M. L ö w bestimmte i eh an zwei Kristallen die folgenden Formen: Bekannte Formen: Neue Formen: b {010} rf-{l2-l-0} {750} {710} /•{l80} * {343} {l0 • 7 • 0} {30-1-0} d {130} p{lll} {950} {17-16-17} m {lio} « {878} {l3-6-0} {15-14-15} {650} Z {656} {'20} {17-15-17} 9 {540} v -{545} {l5-4-0} {979} > {320} « {434} n {210} J {323} h -{930} Zusammen 29 Formen, unter diesen für Baia Sprie (Felső- bánya) neu drei {hkO} und drei {hkl}, im allgemienen zwölf neue Formen, und zwar aűht {hko} und vier {likl}. Die neuen {liko}- Forrnen treten in dier Zone [a:m = (100) : (110)] auf, die neuen {hkl}-Formen kom mén in dem Zoneuteil [p:z. = (111) : (101 )] zum Vorschein. Einige Winíkelwerte: Winkelwerte dér bekannten Formen: / •= (010) (180) = Q - (130) = m = (110) = D = (650) = G - (540) = 1 — (320) = n ~ (210) = h-= (940) = d- = (12-1-0) T = (343) P = MII) = e = (878) = z = (656) = V — (545) = a —■ (434) = J = (323) - Gemessen Berechnet 6°59 7cir 19° 18°34' 45°07' 45°13' 50°14' 50°24' 51c32' 51°33' 56°27' 56°30' 63°03' 63°36' 66°26' 66°12' = 85°30' 85°16' 46°37' 46°33' 54°33' 54°36' 58°12’ ’ 58°08' 59°21' 59°22' 60°26' 60°23' 61°33' 61°57' 64°20' 64°21' Winkelwerte dér neuen Förmen: Gemessen Berechuet (750) = 54°28' 54°39'48" 0°11'48" (10-7-0) = 55°02' 55°12'28" 0°10'28" (950) - 61°09' 61°07'33'' • 0°01'27" (13-6-0) = 65°29' 65°23'10" 0°05'50" (720) = 74°03' 74°10'01" 0°07'01'' (15-4-0) = 75°04' 75°10'27" 0°06'27" (710) = 81°43' 81°55'45" 0°12'45" (301 0) - 88°05' 88°06'17" 0°01'17'' (17-16-17) = 56°16' 56°13'22" 0°02'38" (15-14-15) = 56°20' 56°26'38" 0°06 38" (17-15-17) = 57°48' 57°54'37'' 0°06'37" (979) = 61°05' 61°04'08" 0°00 52" M. L ö vv hat zwei Kristalle geinessen; ihre Kombination: I. Kristall: b*pl-m » S {?50} {l0-7-0} i {950} n {l3 6 0} • {?20} {l5-4 0} {710} d • {SO-IO}. II. Kristall: b rp {l71617} {l514-15} {l7-15-l7} »Zv {979}«^. Die {hkO^-Formen des Kristalls- II. bzw. die Messangiaben fehlen, diese Daten kann mán nieht ersetzen, weil beide Kristalle verloren gegangen sind. Auffallend ist, dass am Kristall I. sehr w-enige, am Kristall II. dagegen reeht Adélé Bipyramiden auf- treten. In dér Zone [001] ist die mit den grössten Fláehtai auftretende Form m{llo}, seine drei Fláehen sind vollkommen glámzend. Dér Grösse nach folgt die Form fe{ll0}, ihre beiden Flachen sind aus- gebildet. Die übrigen in diese Zone gehörenden Formen besitzen kleine, mesistens streifenförmige Flachen. Diie Formen 1 - {l80} und «?{l30} kommen nur mit je einer Fláche zum Vorsehedn. Die Form /-{l80| beobachteto zuerst M. U n g e- mach* * 6 an Kristallen von Elsass. spáter C'h. Palacké7 von Japan, hald Ch. Pállá che und D. Modell8 von Nevada und neuerdings Tokody9 von Nagyág. Die Form / {l80} war bisher von Felsőbánya unbekannt. Die Formen D{650} und f{540} traten mit je einer kleinen Fláche auf; beide beschrieb O. Nel' f zuerst an dem Antimonit von Felsőbánya. Nacli ilim ist- f {540} eine nene Antimon! tform von FeJ^őbánya (p. 120, 124, 153, 154). Aber diese Form wurde schon « M. U n g e m a c h: Les gites nlétalliíeres du Val de Vilié (Alsace). Stibnité de „Honilgoutte (Kiatz)“. — Bull. de la soe. franc?, de Min. 29. 1906. '264—266. M3h. Palacké: V. Goldsdhmidt: Atlaa d. Krystailf.ormen. 8 Ck. Pallache-D. Modell: Crystallography oí stibnité and orpinuent írom Manhattan, Nevada. — Americ. Mineratogist. 15. 1930. 365—374. 9 Tokody L.: Nagyági antimonit (Antimonit von Nagyág.) — Alin. Mus. Nation. Hung. 31. 1937 — 1938. 165 — 170. 293 vorher van W. Koort10 beschrieben und mit Wi bezoich net, doch ist sie naoh V. Goldschmidt fraglidh und wegzulassen.11, 12 0. Ne ff bieoíbaohtete die Form ?{ö40} audh am Antimonit von Japan, demnach gehört diese Form, wie es scheint, nicli t zu den- jenigen, die naoh V. Goldschmidt >,Als ganz unsicher weg- galessen wurden, die von Koort (Disis. 1884) angegebencn Formen“. í{320} trat mit zwei Fláchen, n{i 210 } mit einer auif. h -{940| beobaohtete Ch. P alac.be7 am Antiimonit von Japan. Sie war von Felsőbánya bisher uníbekánnt. An dem untersuchten Kristall kam sie mit einer befriedigend reflektierenden Fláohe .zum Vor, sebein. Die Form d*{l2-l-0} stellte zuerst C h. Palache7 fest. Die Form wurde von O. Neff4 am Antimonit von Iohinokawa (Japan), spáter von Ch. Palache und D. Modell8 am Kristall en von Nevada und neuerdings von L. Tokocly9 an deim Antimonit von Nagyág beobaohtet. Sie war bisher von Felsőbánya unbakannt- An dem gemessenen Kristall trat sie mit zwei sehwaoh reflektie- renden Fláchen auf. Siimtliche neue {hkO}-Formen .sind seb ma le Streifen. Die For- men {750}, {950}, {720} sind mit je zwei, {l0-7-0}, {l3-60}, {l5-4-0} {30-1-0} mit je einer Fláchen ausgelblildet. Die Reflexe sind für {750} und {l5-4-0} stark, für die iibrigen mittelstark. Ein Teil die- ser Formen lásson sicb als vizinale bezeiohnen, z. B. die Form {30-1-0}. Dagegen können wir die übrigen Formen — a.uf Grund ibrer Winkelwerte — nicht mit an dérén Formen identifizierea odor für Vizinalen anderer Formen betraehten, besonders nicht für die Vizinale dér Form {320}, weil diese Form auch am unter- isuehten Kristall lausgebildet ist. (l5-4-0) ist eine Form von bohen Indices, doch ist sie nicht identisoh mit dér Form {310|; möglicher- weise ist die ihre Vizinale. W. Koort10 beschrieb die Form f/i{4-15-0}, welcbe nach V. Goldschmidt11, 12 ebeufaills wegge- lassen werden mus,s. In meiner Abhandlung über Antimonit von Nagyág9 habé ich darauf bingewiesen, dass dér Antimonit wegen dér beinabe gleicben Grösse dér a- und b-Aehsen (a = 0-9926) pseudotetragonaleii Charakter aufweist, dér nicht bloss im Auf- treten dér erwáhnter Formen d-{l2-l-0| und 2-{l-12-0}, sondern auch nocb in d{230} und i{320}, z{ő60| und 1 {r>50}, b{310} und 17(130}, n{210} und o{l20} und weiteren anderer Formen iim Aus- 10 W. 'Koort: Beitrag zűr Kenntniss des Antiim omglianzes. — Inaiig. Diss. Berlin. 1884. Bel'.: Zeitsehr. tf. Krist. 12. 1887 . 78 — 86. 11 V. Goldschmidt: Index d. Krystallíonmen. Berlin, 1886. 18 V. Goldschmidt: Atlas d. KrysMltformen. 294 druek kommt.13 Nach dieser Analogie können wir die Forrnen {l5 - 4 • 0j> und <7,(4 ■ 15-0} nicht als unsicher betrachten. Die Formen {750}, {l20} und {TIO} gehören zu dér Formenreihe, in welcher sich k von 1 an verándert. Aus dieser Reihe besöhrieb K. Koort10 die Formen {7*15-0}, m2{780} und m2{750}. Die Form )/í2{780} beobachtete ich am Antimonit von Nagyág und nach dér Bemerkung von V. Goldschmidt bezeichnete ich sie als neue Form.9 Diese Fönn wurde von K. Sztróikay an dem Antimonit von Kisbánya eben fel Is gefunden. Die bekannten Glieder dieser Reihe sind alsó {lio}, {720}, >?i{730}, {740}, {75ü|, //iá{780}, {790} und {7-15-0}. Die Übereinstimmung zwischen den berechneten und gemesse- nen Winkelwerten dér neuen Prismen ül. Art ist vorzüglich, nur bei den Formen {750}, {lO-7-o} und {7l0} erreicht dér Untersohied 10— ÍZ. ITnter den Bipyramiden des Antimonits von Felsőbánya sind an beiden Kristallen {lll} mit den grössten FlácQien ausgefoildet: sie sind glatt und stark reflektierend. An dem Kristall I. ist die Fláche {m} vorkerrschend, infolgedessen dér Kristall meissel- förmig ist. Einen wegen dér kráftigien Ausbildung einer Fláche von 6{m} meisselformigen Kristall besclirieb von Felsőbánya O. Nef f3 (Taf. 10., Fig. 5.); áhnliche Kristalle soliilderte J. S. Kren- n e r, aber an diesen letzteren Kristallen herrscht unter den Teiminalfláchen t{343} vor. (Taf. IV. 18. und 19., Taf. VI. 20., 21. und 22.) Die dominierende Terminalform des Kristalls II- ist eben- falls p{lll}. An den Kristall I. ist die Fláche (343) dér Form ■'{343} ebenfalls kráftig ausgebildet. Diese Bipyramide írat an dem Kristall II- aueh mit mittelgrossen. gut reflektiei-enden Flá- chen auf. z/{323} war bisher vöm Antimonit von Felsőbánya unbekannt. An beiden Kristallen ersoheint .sie mit schmalen, tadellos reflektie- renden Fláchen. Diese Forme wurde zuerst von 0. Ne ff an Antimonit von Japan beobachtet-4 ,{878} • ist schon von J. S. Ivrenner an Antimonit von Baia Sprie (Felsőbánya) festgestellt worden-2 O. N e f f konnte sie an Antimonit von Baia Sprie (Felsőbánya) nicht wieder auffindeii-3 Z{656| ist eine neue Főim fiir Antimonit von Baia Sprie (Felső- bánya). ^.{545} beschrieb zuerst C h. Palache vöm Antimonit von Japan;7 bisher war sie von anderen Fundorben unbekannt. c{434} ist schon von J. S. Krenner am Antimonit von Baia Sprie (Felsőbánya) beobachtet worden.2 11 Meine Feststellung wurde von K. Sztrókay: Antimonit Kőbányá- ról és Borpatakról (Mát. és természettudományi Értesítő. Mát. u. naturw. Bér. 57. 1938. 911 — 917.) und derselben Mitteilung in deutscher Spracthe: Über das neue Antimonglanz -Yorkom mén von Kisbánya und Borpatak (CentralbL f. Min. 1941. Abt. A. 85 — 90.) übernommen. 295 Die Formeu e, Z, v, « treten nur am Kristall II. auf und siud mit Ausnahme Z{656} mit je zwei Fláchen ausgebildet; die sckma- len Fláehen reflektieren sekr gut bis gut. Die am Kristall II. b eolba ckt etem im allgemeinen neuen Bipira- miden weisen höhe Indices auf und gehören in den Zonenteil [p:z= (111): (101)], ebenso wie auch samtlicke jetzt beschriebenen Bipyrami- den. Die neuen Bipyramiden {l7 • 16- 17y, {l5-14-15}, {17-15-17} und {979} körmén auf Grund ikrer Indices als Yizinale von {ni} be- trachtet werden, aber die Winkelwertdifferenz zwischen den neuen Bipyramiden und p{lll} maoben rund 2 — 7°. Dér Unterschied zwischen den beredhneten Winkelwerten .von {l5-14-15} und {l7 - 16 * 17j> ist sekr kiéin (0°13’16”). Dér zwischen den gemessenen Werten ist ganz unwesentlich (0°04'). Trotzdem miissen wir die zwei Formen aneinander getrennt haltén, denn an ein und dem- selben Kristall bildete sick {l5-14-15} mit vier und {l7-16-17} mit zwei Flachen aus und die Reflexe können ebenfalls getrennt beobaektet werden- Sie sind zweifellos Vizinalformen. Allé vier neue Bipyramiden sind imit schimalen-streifenförmi- gen, sekr guit. bzw. gut reiflektierenden Flachen ausgebildet und zwar {l5’14-15} mit vier, {l7*16-17} mit zwei, {l715 17} und {979} mit je einier Flacihe. Die bér eckn éten und gemessenen Winkel- werte dér neuen Bipyramiden stimmen vorzüglich überein, trotz- dem müssen wir sie als unsichere Farmén ansehen. PYRIT VON BAIA SPRIE ( FELSŐBÁNYA ). Auf den Erzgángen von Baia Sprie (Felsőbánya ) ist dér Pyrdt ein haufiger Mineral. An se inon Kristallen. sind im allgemeinen nur die Formen a{l00} und e{210} beabaűktbar. Formenreiche Kristalle sind selten, dieae zeigen aber sekr verseli iedene Typen. Die die Mineralien von Baia (Sprie (Felsőbánya) sckildemden Verfasser erwaknen den Pyrit okne nakere kristallograpkiJscke Angalben- Franzenau und Tokody bescháJftigten sick. ein- gekend mit krista llograpkisoken Eigensidhafteu des Pyrits von Felsőbánya.1 An den 1 — 5 mm grossen Kristallen babén sie das Hexaeder, das Rhomiben dodekaéder und 35 positive Pentagondo- dekaeder festgestellt. Unter diesen Formen kamimt keine domi- nierende vor. Die peintagondodekaedrischen Kristalle sind tonnen- förmig abgerundeten Bjexaedern aknlíck. Spater beschaftigte sick Tokody nook zweimal mit dér KristaJlLographie des Pyrits von Baia Sprie (Felsőbánya). Au den 075 — 2-5 mm grossen Kristallen stellte er die Formen a{l00}, e{210} und s{32l} fest-2 Die Tyipen dér Kristalle sind: 1. hexa- edrisch, 2. pentagoridodekaedrisch, 3- a ( 1 00 ) — ©(210) -Mittelk ristal 1 e . 1 A. Franzenau — L. Tokody: Kristalliographisehe Untensnchungen ungarisöher Mineralien. Math, u. naturw. Bér. aus Ungarn. 38. 1931. 245 — 246. 2 Tokody L.: Magyarországi piritök kristálytani vizsgálata. Mát. és természettudományi közlemények. 38. 1938. 2. szám. 19. ■ y Die Form s{32lj tritt an den pentagondodekaedrischeu Kristalleu auf. Spater beobachtete er an einem ebenfalls pentagondodeka- edrisehen Kristall die Fonnen o{l00}. o{lll}, e{210} und /{32l}.a Ich fand in meinen Samuiéin vöm Jabre 1944 beachtenswerte Pyritkristalle. An einem Gangstüek komrnen 2 — 15 mm grosse Kristalle vor- Über die Begleitmineralien lasst sicb folg'endes bemerken: an das Gestein sind 5—7 mm grosse. wasserhelle Quarz- kristalle mit den Formen >»{l010}, /{lOll}. <{oill} angewadhseai. Au den Quarzkristallen sitzen zerstreut, doch reichlioh, die 0.5 — 1 mm grossen linsenförmigen {l0ll}-Kristalle des durohsichtigen. weingelben Siderits. Ebenfalls auf Quarz lagerten die {0112}- Rhomboeder des weissen Kalzits- Die in dér Riehtung dér c-' Achse erreichcn eine Grösse von 7 mm, senkrecht dazu 4 mm. Die ivalzitrhomboedt'T sind meistens in dér Riehtung dér c-Achse miteinander zusammengewacbs'en , manchmal aber können wir auf derű Quarz einzelne Kristalle und auf diesen ein-zwei Siderit- kristallchen beobachlen. Zu den erwahnten Mineralien gesellen sieii noch wenige lila angelaufene • Chalkopyritkristalle und zwar ist dér Chalkopyrit entweder in ca, 10 mim grossen Kristalleu zwisohen die Quarzkristalle g'ewacihsen oder unihallt in derber Ausbildung die Pyritkristalle. An einem 3 mm grossen Pyrit- kristalle dieser Mineralassotiatiön babé ieh die folg'enden 18 For- men festgestellt. n {l00} J {ll -2-0} A; {520} {37 • 1 • 0} {510} c? {12-5*0} {lll0} • {14-3-0} {ll-5-o} {17 -2 0} « {920} e {210} c {710} y {720} g {320} * {610} f {310} , s {321} Die vorherrsehende Form ist das Hexaeder. mit drei Fláchsn ausgebildet, unter diesen sind zwei sparlich und fein gestreift, die dritte ist hingegen glatt und glanzemd, aber unter den Fiamén von s (321) geht sie in streifenförmigen Pentagondodekaeder über. (Abb/l.) Jedes Pentagondodeikaeder írat nur mit einer einzigen Flache auf. Die Reflexión dér Flachen ist imrner so gut, dass esich die Formen zweifellos feststelle’n lassen. Die Formen {37-1 ■ o}, {ll l-o} und {l7-2-o} wurden zuerst von Franzenau und Tokody am Pyrit von Batiza beobaohtet; spater beschrieb Tokody die Fönn {37-l-0} von Stiavniea (Selmecbánya), macihher beobachteten Franzenau und Tokody die Form {1110} aucb am Pyrit van Baia Sprie (Felsőbánya). Die Form c{710} stellte zuerst Striiver am Pyrit von Grosso fest; sie trat an ungarischen Pyritkristallen von Nizna Slaná (Alsó-Sajó), Dognacea (Dog- * Tokody L. : Kristálytani vizsgálatok magyarországi Piriteken, itat- ás Természettudományi Közlemények 40. 1944. 1. szám 12 — 13. 297 náeeka), Kotrbach (Ötösbánya) und Porkura auf. Die Fönn d{610} vöm Pribramer Pyrit besohrieb zuerst V rab a- Ausser von diesem Fundort ist sie noch von Achtala, Bingham Canyon (Boy Mi ne, Utah). ferner von Nizna Slaná (AlsónSzalánk), Batiza. Dog- naeea (Doguácska). Kotrbach (Ötösbánya) und Porkura bekamnt. Die Form j{ll-2-o} ist an den ungarischen Pyritkristallen nioht seben; zuerst beobachtete sie Zimányi an dem Pyrit von lvotrbaeh (Ötösbánya), seine weitere Vorkommnisse sind Dog- nacea (Dognáoska), Baia Sprie (Felsőbánya), Poiiknra und naöh meinen neueren Untersuchungen Hodrusá ( Ho drus bánya) und ^tianiee (Selmecbánya). Die Seltene Form (ölt)} stelle Boeris zuerst am Pyrit von Valgioie fest. von Rozhava (Rozsnyó) ist sie fragliöh; ioh beobach- tete sie an Pyritkristallen von ítianice (Selmecbánya). Fran- zen au und Tokody besöhrieben die Form {l4-3-o} zuerst an den tonnenförmigen Kristallen von B-aia Sprie (Felsőbánya), jetzt konnte ich sie an demselben Fundort nocbmals feststellen. Die Fonm « {920} weis zuerst Striivier am Pyrit von Brosso naoh; in Ungarn kommt sie an mehreren F undor ten vor: von Bindtbánya und Dognácska ist sie fragliöh; aber von Baia Sprie (Felsőbánya) und Kotrbach (Ötösbánya) ist sie sicher und naeh meinen neueren Untersuchungien auch von Rodna Veche (Óradna), Valea Móri und ítianice (Selmecbánya). Eine seltene Pyritform ist die /{720}, welche zuerst von Wackernagel an einem Pyrit von unbekannter Herkunlft besehrieben wurde. Sie wurden von den folgenden 11 ugari eben Fundorten festgestielllt: Dognacea (Dognácska), Baia Sprie (Felsőbánya), und neueTdings beobach- tete ich sie am Pyrit von Sácáfamb (Nagyág) und Stianice (Sel- mecbánya). Die Formen /{310} und A’{520} gehören zu den relative haufigen Formen des Pyrűits. Die Form =(313) (616) = 57°03' 57°I0' 0°07' Es ist allgemein bekannt, wie gross die Schwierigkeiten und Unsicherbeáten bei dér Messung und Berechnung dér Miargyrit- kristalle sind: gleiebe oder beinahe gleiche Winkelwerte, starke Riefung dér Kristallflaohen, Mannigfaltigkeit dér Typen. Auftre- ten von Hypoparallelflachen durch Wachstumsstörungen, Aus- treten' dér Flachen und Fláehenkomplexe aus dér ihneai verbind- licben Zonen, das ausserordentliche Zusammenwachsen dér Kris* talle, usw. nsw. Diese Schwierigkeiten wurden sowolil von den álteren als -aucb neueren Verfassern — zuletzt V. R o s i c k y- — mehrmals betont und damit 'hangi es zusammen, dass iiber die Morphologie des Miarigyrits verhaltnismassig wenige Mitteilun- gen erscbienen sind. Auffallend ist die vorzügliidhe Eberein stimmung dér gémessé- nen und bereehneten Winkelwerte des von mir untersuchteu Miargyrits von Baia Maré (Nagybánya); ihre Ursache liegt darán, dass ieli nur die zweifellos eindeutig bestimimbaren Formen auf- zahle. Dér untersuclite Kristall wuchs mit dem negativen Ende dér a-Achse auf die Quarzkristalle, infolgendessen treten nur einzelne Flachen dér Formen auf. a{ioo} kommt mit einer grossen Flache (100) zum ^ orschein; diese ist in dér Zonenrichtung [100:011] gestreift. fe{010} ist mit zwei grossen Flachen ausgebildet. In dér Ricb- tung [010:001] sind sie stark. gerieft. c{oioJ- tritt nur mit dér (OOl)-Fláclie auf. Die Oberflache ist brüchig, gab kei ne Reflexe, und die Forni konnte ich nur durch seine Zomenlage bestimmen. Die einzige Flache (411) dér Form ist in dér Richtung |100:011] stark gestreift. a zieigte eine kleiue, glattglánzende Flache (311). bildete eine einzige Flache (211, die mi ttel gross und in dér Richtung [100:011] gerieft ist. 2 V. Rosicky: Ein Bfeitirag zuj- Morphologie des Miarkyrites. — Bull, intern, de l’Aoad, d. Sci. de Bohémé. 17. 1912. 1 — 50. //{lll} trat mit einer ‘kleinen. glánzenden Flache (411) auf. Diese Form beobatíhtete zuerst A. S. Kakié am Miargyrit von Veta Negra, Sombrereto, Zacatecas, Mexico, an welcbem „die gut messbaren Fládhen gaben Werthe, welche nur wenig von den berechneten abweichen“ (p. 212) 3 • Am Miargyrit von Veta Negra bildete sie sich mit mittelgrossen Fláchen. Auisser diesem Yorkoni- men war sie bisber unbekannt, und jetzt wurde sie am Miargyrit von Baia Maré (Nagybánya) festgestellt. Trotzdem die Flache (411) glatt und glánzend ist, ist die Abweicbung seines Winkel wertes (0°34') die grösste unter den Winkelwerten des Miargyrits von Baia Maré (Nagybánya). Die einzige Fiaebe (313) dér Form .9(313) ist stark gerieft in dér Richtung [010:101]. p{616} ist mit einer kleinen. in dér Richtung [010:101] stark gestreiften Flache ausgebildet. W. J. Lewis hatte 7 Miargyrittypen untersehieden4, die V- R osicky in drei Typen [isomterisch, tafelig und sáulenförmig] zusammenfasste-2 Auf Grund dér kraftigen Ausbildung dér For- raen a{l00}, £>{oio}, r{00l}, lásst sich dér untersucíhte Miargyrit- krisitali von Baia Maré (Nagybánya) in dér isometrischen Typ ein- gereihen. Die Ausbildung dér Form b{oio} ist kriiftiger als diejenige von {001}. infolgedessen náhert sich, dér Kristull dem sáulenförmi- gen Typ. Nach den obenangefübrten Beobacbtungen konnte ich am Miargyrit von Baia Maré (Nagybánya) drei neuere Formen o{l00}, ö{010|. 7/{41l} und einen neuen Typ feststellen. 3 A. S. Eakle: Miargyrit von Zacatecas, Mexico. — Zeitsehr. f. Krist. 31. 1899. 209—215. 4 \V. J. Lewis: Über dér Kristalíorm des Miargyrit. — Zeitscbr. f. Kryst. 8. 1884. 545—567. Újabb adatok a Börzsöny ásványi nyersanyag- előfordulásainak ismeretéhez SZUBOVY GÉZA 1. A régebbi kutatások története A Szokolya környéki vasércbányászat nyomai a szabad ság- ion-c előtti időkbe vezetnek. Az első bejegyzett bányatelekado- mányozás 1851-ből való és a Lukácsszállás, valamint Szélesmező környékén található ércre vonatkozik. Annakidején az ércet több' tárnában fejtették és az akkori méretek szerint virágzó bányászat és kohóipar fejlődött ki. Ennek nyomait őrzi a Szo- kolyahuta név. 1920-ban Kiss József itt tíz bányatelket kapott. Halála azonban megakadályozta abban, hogy a munkát ismét fellen- dítse. Kiss József bányatelkét Lengyel Miksa vette át. de behatóbb műveleteket nem folytatott. Ebben az időszakban csak a vashegyi ú. n. Nógrád bányából termelt egy Geleji nevű budapesti földbirtokos kb. öt vágón ércet és azt el is szállította. A Kiss József-féle bányatelkek bányakapitányi bejárásának eredményeit az alábbi táblázat szemlélteti: Név Telér- vastagság Csapás Dőlés 1. Döbröczi ba 0 • 40 m 10b 377l7b 2. Vasbányahegy .... . 0.25 m 10b 70°/ 4h 3. Lukácsszállás alsó . . . 1.00 m 7h 15—20713' 4. Lukácsszállás felső . . . 1-00 m 7h 15— 20° 13> 5. Egvházbikk I3.10b 20° lh 10' 6. Főbánya (Jakóby) . . 0.80 ni 6.5' 43724h 5' 7. Nógrády-úti ba. . . . .. 0.70 m 5h 76°/llh A táblázatban csak a ma használatos neveket tüntettük fel, miután a régi bányatelekneveknek (Pongrác, Szerváé, Bonifác) inkább csak okmányszerű jelentőségük van és a tájékozódást nem könnyítik meg. Meg kell említenünk, hogy a bejárás 1921 április 12-én történt meg és a fent közölt telérvastagságok — a célra való tekintettel, — - kissé túlzottaknak nevezhetők. A bányatelket Lengyel Miksától 1941-ben Jakóby László kohómérnök vette át, aki különösen az ú. n. községi (ma Jakóby) és a Döbröczi bányát fejlesztette tovább. Onnan a tárna kihajtása közben elővájásból mintegy 300 tonna ércet termeltek ki. ebből 180 mázsát kohósítási próbára küldtek. Az elemzés eredménye: Döbröcz I. Döbröcz II. (104 q) (70 q) Nedvesség 11.50°/0 12.60°/o Maradék 30.10% 31.05% Fe 34.20°/o 36.05% Mn P S Cu 0.4 % 0.43°/o 0.04°/o 0.05°/„ 0.08°/„ 0.07% 0.01% 0.01% Jakóby az egész területen összesen 38 zártkutatmányi kört fektetett, de egy évi munka után. az egészet átadta a. csepeli Weiss Maniréd-Művekneik. A Jakóby-féle z ár tkutat m ány ok között volt a Rimamurányi Vas-. Acél- és Fémműveknek is néhány köre, ezeket a Weiss Manfréd-Műveknek sikerült már korábban megszerezniük. A Weiss Manfréd-Művek csaknem a felszabadulásig hányászkodtak a fenti területen. A munkálatok véglegesen csak közvetlenül a németek kivonulása előtt szűntek meg. A csepeli iparvállalat különösen a Jakóby (I.), a Rókaluki (II.), a Döbröczi (III.) és a Lukácsszállás (IV.) bányákban folytatott behatóbb műveleteket. A kitermelt és kohósít ás r3 Az eddigi vizsgálatokból a következő megállapítások adódnak: 1. A Magyarországon termelt kőolajban jelentékeny mennyiségben van- nak egykori szervezetek mikroszkopikus kicsinységű maradványai. 2. A kőolajban lévő organizmus-maradványok túlnyomó többsége az olaj tartozéka, tehát már a keletkezés folyamatakor jelen volt. Részben az elbomlásnak ellen tálló anyagnak, részben védőburok keletkezésének köszönhető, hogy elkerülte a hozzá hasonló szervezeteket elbontó, olajjá- válási folyamatot. 3. Az olajat tároló kőzet, az olajhomokkő, az olajban levőkkel azonos, jellemző maradványformákat tartalmazza, amelyek az olajból kerültek a tárolókőzetbe. • 1 4. Víztartó homokok és homokkövek, amelyék olajat sohasem tartal- maztak, rajtuk keresztül szénhidrogének nem vándoroltak, nem tartal- mazzák ezeket a maradványokat. » 5. A maradványokból ítélve megállapítható, hogy az olajkeletkezés folya- matában mind állati, mind növényi szervezetek szerepet játszottak. • Hogy melyik csoportnak jutott nagyobb szerep, annak eldöntése semmi jelentőséggel nem bír a planktonikus szervezeteket felépítő anyagok vegyi hasonlósága, sőt, csaknem azonossága miatt. Az olajban talált maradványok között a növényiek vannak túlsúlyban. A kőolaj- keletkezésnél betöltött szerepre azonban ebből semminemű következ- tetés nem vonható. 6. Egyes spórafajok feltűnően nagy mennyisége, ízeltlábú pikkelyek gyakorisága és tollmaradványok azt látszanak bizonyítani, hogy az anyakőzet lerakódásának . és az olajképződésnek színhelye szárazulat- közeli, nyugodtvizű szigettenger volt. . 7. Az olajkeletkezés szárazföld^ közeli körülményeire utal egyes spóra- féleségek röpítő bőrkoszorúja, Pteridophyta és Lycopodium' marad- ványok, szárazföldi növények epidermisképletei és gyantaeseppek jelenléte az olajban. 8. Számos Arthropoda maradvány és vízi növényrészek jelenléte a lebegő planktonikus szervezetek jelentős szerepét bizonyítják- 9. Egyes finom szerkezetű maradványok épsége és gyakorisága azt lát- szik bizonyítani, hogy nagy távolságról történő olaj vándorlást nem tételezhetünk fel. 10. Az eddigi vizsgálati eredmények alapján úgylátszik, hogy megkülön- böztethető maradványok felhasználásával a lovászi mélyebb termelő szinttáj olaja a felsőbbtől, ill. a budafapusztaitól. 11. A .hahóti kőolaj egyes maradványai azonosak a lovászi mélyebb ter- melőszint maradványaival, annak ellenére, hogy a lovászi olaj az alsó pannóniai alsó részén lévő homokkőből, a hahóti pedig mezozoos és miocén mészkő repedéseiből származik. A fentebb ismertetett vizsgálatok természetesen csak kezdeti ered- ményeket adtak. A kutatások folytatásától ia következő kérdésék eldön- tése várható: 1. Az olaj által másodlagos migráláskor elhagyott maradványok alapján remélhető, hogy követni lehet a migrálás irányát és megállapítani a vándorlás távolságát. 2. A nagy és változatos spóraanyag felhasználásával remélhető, hogy sikerül az olajkeletkezés korának, a paleogeográfiai viszonyoknak és az akkor uralkodó éghajlatnak exakt megállapítása. 354 MccnegoBaHHe opra HHHecKM x oct3tkob b BSHepcrKOM HecjiTM. flHom ToMop: Abtop, népén 03HaKOMJieHiiexi co gbohmh HCCjieaoBaHHHMii b oőaacTH nponcxO/KneHiiH Hetjmi Ha TeppiiTopan BeHrpHH, gaeT KpuTunecKHö oősop jraxepaTypbi 3aHHMaioin;eüCH c stoű OŐJiaCTbK). Cxojkhm c MeTOAOM CaHgepca chocoőom goicasaji Hajranae ocTaiKOB MHKpocKOHHnecKHx opraHH3MOB b BeHrepcKOű 3aayHaíiCKOíi HecJiTH. Ilocjie jeTajibHoro o3HaK0\uieHUH c MeTOgOM nposegeHHa HccgegOBaHim, aBTop CT(|)Hgb- TpoBaHHoe H3 He(j)TH BemecTBo KJiaccH^HmipyeT Ha TpH rpynnbi : 1. BenjecTBO, cocTonmee H3 HCKonae.Mbix BergecTB ; 2. BemecTBO pacTHiejibHoro nponcxoíKgeHHH h 3. BenjecTBo jkii'- othoto nponcxovKgeHHH. Hanőogee xapaKTepHbie cjpopMbi rpoMagHOft Maccbi OdáTKOB BenjecTB, aBftHeHHbix b BeHrepcKOá HecjiTH, ■ HraycTpHpyexcH Taőmmea Ma 5. MHKpo(|)OTorpa(J)HHMH, a H aHaCTHHHO piicyHKaMH. B HebIJIO OCTpOBHOe MOpe, pacnOJIOHteHHOe ' B03Jie cymii. Ha oöcxoflTejibCTBa CKonjieHHH He^Txi Boajie cymn jucagbiBaioT (JjaKTbi npHcyTCTBHH b Heíjmt neKOTOpbix pa3HOBHgHOCTeű cnop, ociaxKOB ninpugotjurra ii JiHKOgna, amígepjnnecKiie (J)opM,yjibi pacTHTe.xbHOCTii cynm h xcanegb KaHii(})OJiH. 3HaHiiTejibHoe hhc.xo Apto^ohhbix ocTaTKOB ii npncyTCTBiie Bogopocgeű ,xoKa3biBaioT 3HaHHT6JIbHyiO pOHb B3BeHieHHbIX nJiaKXOHHHeCKIIX OpraHH3MOB. H3=3a nejiocTHOCTii n őogbmero KOJiHnecTBa nueiomiix TOHKoe CToeHHe OTgejibHbix ocTax- kob He xioaseM npegnonaraTb HBHXKeHHe He$Tn c őojibinoro paccxoaHHH. OpxaHiiHecKiie ocxaTKH moxj-t öbitb ucnojibgoBaHHbi gga onpege.xeHHH pa3HHHHbix eKc= ■ HJIOaxaHHOHHblX X0DH30HTOB. Hcnojib30BaHHeM öo.xbnioro KOJiiinecTBa h őonnmoxo paaHOOőpaaiia cnop, moskho npeg= no.xoHaiTb, hto bo3mo;kho onpenejiiiTb spy oópaaoBaHna Hetjmi, a TaKHie onpe.xejieHiie ycao= bhü xpeBHett xeoxpa^mi 3e\iHoro mapa, a b ocoőeHHoexn ycíioBiifl KjmMaxa o6pa30Banna HetpTH. RESTES ORGANIQES DANS LE PÉTROLE HONGROIS. s por J. Tömör. Avant do proeéder k rexposition de st\s recherches eoncernamt l’origine du pétrole hong'rois, l’auteur passe en i*evue critique les oeuvres de la litera- ture mondiale eoneorixant l’origine du pétrole. Au cours de la présentatiou des tkéories coneernant l’origine du pétrole. il énumére les réfutations de l’origlne anorganique et les preuves qui parlent pour l origine org'anique. adoptée pár la plupart des ohercheurs. I! fait counaitre les résulta>ís les plus importauts des eherclieurs étran- gers qui ont eu pour bút surtout d elucider le rnode de formation ele la matiére premiere du pétrole, dabs les temps passés, en étudiant le mode de formation sédiments réeents. Ensuite l’auteur donne un résuané des matiéres organiques du sapropéle et do nos connaissances coneernant leurs transfonnations chimiques. Pour la formation organogénique du pétrole on peut fairé valoir les arguments suivants: lu L'on peut démontrer pár une comparaisou géolog-ique basée sur la sta- tistique que, daiis la plupart des terrains pétroliféres, il y a généralement sous le roche formánt le troit. ou dans la proximité du terrain productif, des roches pélitiques. á cár ac tere bémipélaque, conteulant des matiéres organiques, qui se som formées de sapropéle, et dout on peut souvent démontrer qu’elles sont les roches — mérés du pétrole. 355 2° On petit démon trer dams les pétroles la présenee de metaux rares, qui s’accumulent aussi dans les sédi ments sapropélitiques irécents. . 3° Dans le pétrole on troirve des eorps chimiqttes rares et se t o nman t exeiu- sivement dans les orgauismes vivants. Ce sont des dérivés de la clhloropihytie et de 1’hémime, la elholésterine, oertains hormones de la reproduction qui se sont révélés actifs physiologiquement, qui manqnent dans les eaux aerees, et se décomposent á des températures 'dópassant 200° C. , . 4' Dans le pétrole on peut démontrer la présenee de nombreuses baeteries, actuellement vivants, qui décomposent et transíonment en.oore aurjourd hm le pétrole. . „ .r Selon nos eonntaissanceis le pétrole a pour malteré d origme le sapropeie formé au fond de parties marines non aérées, á eau dépoiirvu d oxygene, pár raec-u mulat ion prolongée d’organismes morts et de vasé L’idée qui sert de fond aux recherches de l’auteur est: Sn le petrole s est formé en efft dans des parties tle la mer dépottrvues d’oxygéne pár la diecom- position anaérobiqtte des org'anismes du plankton, l’on peut se deintander, est-ce que la pariié du plankton ne se déooanposant das ne c’est pás eonservele dans le pétrole1? Si eette supposition est juste. l’on peut en séptarer et soumettre a Texamen ees vestiges. _ „ . ,, , „ _ Pár un prooédé aualogu© au procédé d© filtriage de bán d©rs 1 ajuteur a pu démontrer la présenee abondante d’anciens org'anismes microseopiques dans les pétroles transdanubiens de le Hongrie.* . L’artiele fait connaitre le procédé employe. la prtse d eehantillons aussi entonnoir en vérré muni d’une plaque filtrante en porcellaine. dans lequel on a piacé u ne couehe de sel marin chimiquement pttre, trés finement cristallisé. bumeeté de pétrole distillé et préssé -contre la plaque avec un báton de vérré. La couehe de sel a une épaisseur de 10 á 15 mm. A traivers le filtre ainsi préparé l’on fait passer tout doiicement dn petrole distillé; ensuite on procédé att filtrage dtt pétrole de la mérne maniére. Aprés le filtrage ott lave avec précaution la planqne filtrante de sel. en faisant passer pár succion des fractions de pétrole jusqtt’á ee que 'la fittet ion á la pítts basse tempérlatnre d’óbullitioai ait complétement enlevé le pétrole de la surface de la plaque ét le filfrat passe clair. L’emploi du sel pottr le filtrage, et des fractions de pétrole pour le dilution et le lavage élimine la possibilité de ehangemeuts phy.siques et chimiqttes. Le sel et les fractions de pétrole font partié dtt milieu, dönt nous avons séparé les échantillons á examiner. .... Aprés le nettoyage de la couehe filtrante. et aprés l’ayoir sedhe, en fai- parit passer de l’air cbaud. on transvase, á l’aide d’eaii distillée eb att de. le sei avec la matiére qui y adhére, dans un cylindre en vérré. La sclti tion concentrée de sel est laiteuse, opalisante, de cottlettr jaunatre, pár sülte de la matiére suspendue. L’an peut ehanger á volonté la cqncentra- tion dtt liquide pár l’addition d’une solntion de sel marin concentrée ott de 1’eatt distillée. Le bút est d’obtenir les échantillons á examiner á l’état, flottant, _et pár suite. sélectionnés dans une certaine mesttre, en conséquenee de leurs poids spécifiques. Pottr l’examination, il fant séparer dtt sel la matiere extraite dtt petrole. On préléve eette matiére pár coucbes, qn’on piacé dans des tnbes filtrants f&its ele pltiQUPS íiltrantes do Scliott* et 1 on s>épi-ire le sel pár lavage avec de l’eau distillée sous une faible succion. en ayant sóin que le tűbe sóit tou.jours picin u tJctu- j , f . 0 Pour fairé une préparation on remplaee 1 eau, sur le filtre de la tigure i. pár de l’alcool. On peut con-serve cette matiére nlcoo'hque dans des phtoles en vérré ott on lva transporte sur un porte-objet á l'aide d un pinceau fin. Aures l’évaporation de l’alcool. I on peut examiner au microscope et photograpbiei les échantillons adbérants au vérré. .... ' ,, , , . L’autenr a rangé la nrat'iérc obtnnuG pár lo frltrag^ du pcti ol c cn ^o s groupes: 1° inatiéres u composition anorg'RniQUö; 2^ maliéi ©s doiigin© \égé taíe; 3° matiéres d’origine animale. 356 Les figures des ciriq tableiaux annexes représentent les formes les plus caraetéristiques trouvées parmi les vestiges obtenus en gr and e masse du pétrole hongrois (microphotographies et dessins). J. Quoique les investigations ne sont pás encore terminées, on en peut tirer les conclusions suivantes: 1° Dans le pétrole exploité en Hongrie 11 y a un grand noinbre de ves- tiges micro&copiques d’anciens organismes- , 2° Une part prépondérant© des vestiges trouvés fait partié du pétrole, elle y était présente déjá pendant le procés de la formation du pétrole. C’est á , des substances résistantes á la décomposition et á la formation de couehes protectrices. qu’il faut attriibuer que ees vestiges ont éöhappó aux change- ; ments. q.ui ont transformé en pétrole les unoiens organismes. 3° La roche contenant le pétrole, le grés pétrolifére, contient les mémes i formes caraetéristiques, qui y sont parvenues du pétrole. 4 1 Ces vestiges manquent dans les saibles et les grés, iimperméables. qui n’ont .iamais contenu du pétrole. 5° De ces vestiges l'on peut établir que, dans la formation du pétrole. ont priis part des organismes animales, ainsi que des organismes végétales. Lequel des deux groupes a joué un rőle prépndérant, nL pás, d’importance, vu la similitude ou la presque identitó cbiamque des matiéres composant les orga- nismes planktoniques. Parmi les vestiges trouvés dans le pétrole dominent ceux d’orgine végétale. Mais on n’en peut trier auoune conclusion concernant ; lo rőle qu’ils ont joué dans la, formation du pétrole. 6iJ La trés grande quantité de certaines espéoes de spores, la fréquence d’ócailles d’arthropodes et de fragments de plumes. semlblent indiquer que le ■ lieu de la décomposition de la roche-mére et de la formation du pétrole, a. été . un arehipel á e'au tranquille au voisinag'e du continent. 7° Le-voisinage du continent est encore induqué pár la présenoe dans le ■ pétrole d’anneaux de euir servaut á fairé envoler certaines espéces de spores. j pár des fragments de Ptéridophtftes et de Lycopodos, des parties d’épiderme | do plantes terrestres et des gouttes de résine. 8" Oe nombreux fragments d’Arthropodes et de plantes aquatiques prou- \ vént rőle important des organismes plantoniques flottants. 9° L’état bien conscrvé de certains vestiges á structure délieate et.leur abondance semble indiquer, qu'on ne peut pás supposer une migration du i pétrole á grande distance. - * 10° Se’lon les rásultats obtenus jusqu’ici, 51 semble qu’on peut distánguer le pétrole de l’horizon prodictif plus profond de Lovászi, de célúi de l’borizon situé plus haut, reeip. de célúi de Budafapuszta. 11" Certains vestiges du pétrole de Hahót sont identiques avec les vesti- ges de rhorizon producíif profond de Lovászi, nonobstant que le pétrole de Lovászi provient d’un grés situé á la partié iniférieure de l’étage pannonién iuférieur, trandisque le pétrole de Hahót provient de fissuras de calcaires mésozoiques et miocénes. Les recherehes décrits n’otit donné naturellement que des résulfats initiaux. De la continuation de ces recherehes l’on peut attendre l’élucidation des ques- tions suivantes: 1° L’on peut supposer gue les vestig-es déposés pendant lia migration secondaire du pétrole permettront de suivre la direction et la disfance de la migration. .2° Les spores variées, trouvées en abondance. nous permettront peutétre d’établir d’une maniére précise l’áge de la formation du pétrole. les conditions paléographiques et le climat prévalent á cétte époque. 357 Fontosabb irodalom 1. A r c h a n g e Is k i: Die Entstehungsbedingungen d. Erdöls im nördl. Kan- kasus-USSR. 2. Aschheim o. Hohlweg: Über das Vorkommen ösitrogener Wirkstoffe im Bitumen. Med. Wochenschrift. Germ. 3. Augener: Unempfindiolikeit von Arenieola gégén Faulnis. Senckenber- giana G. Genn. 4. Bastin: The problem of tbe n»atnre reduction sül p hatos. Bull. A. A. P. G. 10. 5. Brooks: Origin of Petroleum: Chemical and Geoehemical Aspects. Bull- Amer. Áss. 20. USA. 6 Brujevicz: Les carbonates dans les Dépots de Fond de la Mer Caspionne Ae. Se. ÜSSE. LTV. 7. Erdtmann: Pollenaualytisclie Untersuchungen von Torfmooren u. marí- nén Sedimenteu in SW. Schweden. Ark. Bot. 17. Upsala. 8 Fasih: Theory of Origin and Accumulation of Petroleum. Bull. A. A. P-G. 28- USA. 9. Gingsburg— Karagitschewa: Die Probleme dér Petroleum Mikro- biologie- USSR. 10- Gingsbur g — K aragitsehewa: Zűr Frage d. Erdői enststehung. Pri- roda 22. I 11. Hántzscthel: Tidal fiat deposits. USA. 12. Heclit: Dér Verbleib dér org. Substanz dér Tiere béi ineeriscker Einbet- tung. Senokb. 15. Germ. 13- Hecht: Grundzüge dér chemischen Fossilisation. Érd- M. Germ. 14. Hentze: Beobaohtungen über rezente Bildungen erdölahnlicher Bitumina. Petroleum 21 Germ. 15. Hlauschek: Románián crude oils. Bull. A. A. P. G. 34. USA. 16. Hlauschek: Napbton u. Methanöle ihre geol- Verbrei;uug u. Entstehung. Éneke. Germ. , 17- Kalitzki: Geologie des Erdöls. USSR. 18. Kertai: Az olajanyakőzet. (Előadás. a Földtani Intézet 1948. IV. 7. előadó- ülésén.) 19. Kh em e 1 e v s k a v a: L’Hydrogéne et són röle dans la Génése du Pétrole. Bull. As. Se- USSR. 4. 20- Klingner: Séd i mén tat ion u. Erdőimül tergesteine. Petr. XXX. Germ. '21. Krejci — Gráf: Zűr Bildung bi'.uminöser Sedimente Germ. 22. Kr éjei— Gráf: Geochemie dér Erdöllagerstátten, Abh. prakt. Geol. 20. Germ. 23. Krejci— Gráf: Grundfragen dér Entstehung des Erdöls. II. Cong. Mond. du Pétrole. Paris. 24. Krynine: Sediments and tne Seareh fór Oi'l. Prod. Monthly IX. 25 Link- Approach to Origin of Oi'l Bull. Amer. Áss. of Petroleum Geolo- gists. USA. 26. Lengerken: Über Wiederstandsfáhigkeit organischer Substanzen gégén nat. Zersetzung. Bioi. Z. 546. Germ. 27. L u n dq u i s t: Bodenablagenmgen u. Entwicklungstypen dér Seen Germ. 28. Marcusson: Algenfett u. seine Bedeutung für die Frage dér erdölbil- dung. Petr. 21. Germ. 29. Mrazec: Vorlesungen über die Lagerstatten d. Erdöls- Petroleum 22. 30. Orlov: Einige neue Gesiehtpunkte zűr Frage dér Erdölentstehung. LSSR Priroda 22/12. 31. Porfiriev: Les possibii'ités pétroliféres de la Cuvette Dnepr-Donec. Ac. Se. USSR. 32. Potonie: Neues zűr Erdölentstehung. Naturwiss. 20. Germ. 358 33- P o t o n i e: Dér milkrochemische Nackweis fossiler kutinisierter u. verholzter Zellwaude sowie fossiler Zellulose ete. J. Preuss. Geol. Landesanstalt. XLI. Germ. 34. Rudolf: Mikrofloristisohe Untersuehung tertiarer Ablagerungen im nördl. Böbmen. Bokán. Zentr. LIV. Germ. 35. Sande'rs: The Microseopdcal Exainination of Cmde Petroleum, Journ. Petr. T. London. 36. Sckoitt: Rate of sediiruentation of reeent deep-sea sediments. USA. 37. Se hu Ize: Über Beziehungen zwiscken pfbanzlichen u. tierisehen Ske- lettsubstanzen und über Ckitinreaktioneo. Bioi. Zentralblatt. 388. Ferin. 38. Sohulze u. Kunike: Zűr Milkrockemie tienischeir Skelettsubstanzen. Bioi. Zentr. 556. Germ. 39. Shepard a.W hiteke ad: F ormation of Hydrocarbons from Fatty Acids by Alpha Partiicles hombardment. Bull. A. A. P. G. 30. USA. 40. S Lalii: Die Ablagerungen von Salzwasserfaulseklammen in Russland u. Fersien. Petr. 26. Genn. 41. Stakl: In welcher Beziekung stehen die Diatomeen zűr Erdölbildung. Petr. 24. 42. Steinbrecher: Das Fehlen höherer Temperaturen bei dér Entsteihung des Erdöls unserer Erdöllagerstatten. 43. S torm: Land-locked water and deposition of black muds. USA. 44. T akakashi: Preliminary report on the origin of California petróleum- Econ geol. USA. 45. Tkom ásson: Diatomaoeenökologie u. die Quartargeologie. Geol. Fören. F. Stockholm. 46. Trask: Inferences ahout the origin of óit es inddcated by the compositdom of the organic constituents of sediments. USA. 47. Trask: Origin and environment of source sediments of petróleum. USA. 48. Trask: Reeent Marine Sediments. USA. 49. Trask a. Patnode: Source Beds of Petrolepm. A. A. P. G. USA. 50- Ttreibs: Pflanzensubstanz als Muttersu'bstanz des Erdöls. Germ. 51. Treib s: Entstehung des Erdöls. Érd. u. Kohlé. 4 — 6. Germ. 52. Twenhofel: Principles of sedimentation. Graw Hill Book. USA. 53. Vinogradov: Études sur la eomposilion chimique du plaucton Trav. labor biogeoöhim. Ae. se. USSR. 54. Water sekoot: Sind jeitzt Muttergesteine künftiger Erdöllagerstatten in Bilclung begriffen? Petr. 25. Genm. 55. W asm und: Die Bildung von anabituminösem Leickenwadks unter Was- ser. Germ. 56. White: Metamorphism of Organic Sediments etc. Bull. A. A. P. G. 5. 57. Woolnough: Sedimentiation in barred Basins and source Rocks of Odl- Bull. A A. P. G. 21. 58. Wolansky: Beitrage zűr Frage dér Erdölmuttersubstanz und ihrer Umwandlung nach Untersuohungen russisöhen Geologen. 59. Wolansky: Untersuchungen über die Sedimentationsverhaltmsse des Schwarzen Meeres stb. Germ. 60. Zalessky: Über e inige fossdle Sapropelite. Geol. Batscih. 2. 61. Z i m m e r ma n— S chneider: Die botanisdhe Mikrotecknik. Germ. 62. Zobell: Reeent Marine Sediments. USA. 63- Zobell: Bacteria a$ geological Agents wiith particular Reference to Petro- leum. Petr. World. 46. USA. 64. Zobell: Influence of Bacterial Activdty on Source Sediments. Oil. Weeikly 109. USA. I A mikrofelvételek és rajzok a szerző eredetijei. 359 I. tábla Abraszám 1. Piritgömbcsoport Hányszoros nagyítás Lovászi Felső sz. 360 2. Piritgömb Budafa 600 3—12. Spóratípusok Lovászi és Budafa 600 13. Spóra Hahót 600 14. Pollen Budafa 360 15. Spóra, két félgömbre törve Lovászi 600 16. Gomba spóra Hahót 900 17. Sejtcsoport (6-os) Hahót 900 18. Sejtcsoport (6-os) Lovászi Alsó sz. 600 19. Sejtcsoport (2-es) Lovászi Felső sz- 1050 20. Gomba termőtest Lovászi Felső sz. 150 21. Gomba spóra Budafa 360 22. Antheridium Lovászi Alsó sz. 600 23. Gomba maradvány Budafa 360 II. tábla \bra szám 1. Alga maradvány 2. Trichoma. Ccrmophitárúl 3. Chitin szőrképlet 4. Chitin szőrképlet 5. Ismeretlen maradvány 6. Kovatű 7. Orsóalakú növénymaradvány 8. Chara sp. 9. Növény maradvány vastagodott sejtfallal és sziliéi fikáit bevonattal 10. Növényi szövetdarab gödrös sejtfalvas- tagodásssal 11. Kutinizált növénymaradvány 12. Növénymaradvány kúpos felszíni kiemel- kedésekkel 13. Cymbella sp. 14. Cymbella sp. 15. Diatoma 16. Gomba hyphafonalak Hányszoros nagyítás Lovászi Felső sz. 360 Lovászi Felső sz. 600 Lovászi Alsó sz. 600 Lovászi Alsó sz. 600 Budafa 360 Lovászi Felső sz. 600 Budafa 360 Hahót 600 Lovászi Felső sz. 600 Lovászi Felső sz. 600 Budafa 360 Lovászi Felső sz. 600 Hahót 600 Hahót 600 Hahót 600 Hahót 600 Ábraszám III. tábla Hány szoros nágyítás 1. Arthropoda pikkely 2. Arthropoda pikkely 3. Tolihorog 4. Chitintüske 5. Arthropoda szőrképlet 6. Arthropoda úszó végtag 7. Arthropoda szőrképlet 8. Arthropoda, paraffinlerakodásból 9. Arthropoda páncél és töredéke 10. Acarina sp. 11. Arthropoda összegyűrt chitinváza 12. Arthropoda vázmaradvány 13. Chitin vázmaradvány 14. Arthropoda összegyűrt chitinváza Lovászi Alsó sz. 360 Hahót 360 Lovászi Felső sz. 600 Budafa 600 Lovászi Alsó sz. 900 Lovászi Felső sz. 360 Lovászi Felső sz. 600 Lovászi Alsó sz. 600 Lovászi Felső sz. 600 Lovászi Alsó sz. 360 Budafa 360 Lovászi Felső sz. 600 Lovászi Alsó sz. 360 Budafa 150 360 IV. tábla Ábraszám 1., 2., 5.. 6., 7., 8. Spóratípusok Lovászi és Budafa Hányszoros nagyítás kb. 1000 3. Lycopodium spóra Lovászi Felső sz. 1000 4. lásd I. tábla 19. kép Lovászi Felső sz. 950 9. Petehalmaz Lovászi Alsó sz- 300 10. Pteridophyta spóra Budafa 1000 11. Fátyolos szaporítósejt Lovászi Felső sz. 1000 12. Petehalmaz ? Lovászi Alsó sz. 300 13. Nyeles g'ombaspóra Lovászi Alsó sz. 600 14. Piritgömbök Budafa 600 15. Egysejtű algamaradvány Lovászi Felső sz. 800 16. Növényi epidermisképlet Lovászi Alsó sz. 300 17. Gomba hypha Budafa 600 18. Gomb a maradvány Lovászi Felső sz. 500 19. Cymbella sp. Hahót 1000 20., 21. Gombamaradvány Lovászi Alsó sz. 500 22. Moha protonéma Hahót 400 23., 24.. 25. Alga thallusok Budafa és Lovászi Felső 150 26. Ismeretlen maradvány Hahót 300 Ábraszám ‘ Hányszoros nagyítás kb. 1. Gombaspóra Budafa 1000 2. Algamaradvány Lovászi Felső sz. 850 3., 5.. 6. N ö vénymaradványok Lovászi Felső sz. 850 4. Kovaváz Lovászi Alsó sz. 800 7., 8., 9. V érmés 1 maradványok Lovászi Alsó sz. 600 10. Növényi szőrképlet Budafa 600 11. Kovatüske Lovászi Felső sz. 600 12. Chitintüske Budafa 1000 13.. 14., 18. Arthropodapikkelyek Lovászi 1000 15. Ascus Ascomyceteaeből Lovászi Alsó sz. 360 16. Arthropoda eliitinfüggelék Budafa 600 17. Arthropoda tracheájából chitinspirális Lovászi Felső sz. 800 19.. 24. Arthropodavégtagok Lovászi Alsó sz. 600 20. Chitinfüg'gel ékdarab Arthropodáról Lovászi Felső sz. 1000 21., 22. Arthropoda chitinvázak Lovászi Felső sz. 600 23. Szőrképlet Arthropodáról Tollmaradvány, horogtöredék Lovászi Alsó sz. 600 25. Lovászi Felső sz. 600 \ I. TÁBLA. II. TÁBLA. III. TÁBLA. IV. TÁBLA. V. TÁBLA. 361 A dolomítporlódás kérdése a Budai-hegységben JAKUCS LÁSZLÓ (A Magyarhoni Földtani Társulat 1949. márc. 2-i szakülésen elhangzott előadás.) A Budai-hegység területén a fődolomitban igen sok helyen, gyakran nagy kiterjedésben mutatkozó porlódás a régebbi szerzőket arra a nem egészen helyes felfogásra vezette, hogy a porlódás okát felszíni kőzet- mállásban keressék. Ezt a felfogást először Szabó képviselte (18) és annyira átment a köztudatba, hogy Seb r éter (17) a hévforrások tevé- kenységével kapcsolatban, a dolomitporlódást n'em is említi. P á 1 f f y (12) volt az első. aki a Fazekashegyen előforduló daehsteini mészkő, porlott részeinek keletkezését azzal magyarázza, hogy „itt vagy szénsavas, vagy melegf orrá sok 'törtek fel a triásztenger fenekén s ezekből legalább részben, aragonit vált le, mely viszont molekulaáthelyeződés mellett, a sokkal állandóbb kaleittá alakult át“. Talán ezzel a molekula áthely e ződésse i lehet kapcsolatos sze- rinte a kőzet szétporlódása is. Ugyancsak Pálííy felveti azt a gondolatot is, hogy ,’a kétségtelenül forrásüledékeknek tekintendő kép- ződménvek utólagosan rakódtak le a mészkőnek azokban a nagy üregei- ben amiket a később feltörő források hoztak létre s aminőre tényleg van példa a Budai-hegység dachsteini-mészkövében, de lehetséges az is, hogy a mészkövet melegíorrások, illeme azokkal kapcsalotos kénes gázok bon- tották volna el. Ennek a feltevésnek azonban ellene mond az a körül- mény, — írja P á 1 f f y — hogy magában az aragonitszerű. réteges kőzetben is előfordulnak kövületek, méginkább pedig az, hogy a porrá széthulló kőzetben levő kövületek igen finom díszítésüket is teljesen^ megtartották, ami pedig kénes gázok jelenlétében teljesen elmosódott volna . P á 1 f i j -mák ezek a felismerései kétségkívül helyesek. Azonban ő sem próbálta meg gondolatait a jóval általánosabb dolomitporlódással kapcsolatban alkal- mazni, ami valószínűvé teszi, hogy a szerző nem azonosította . _ igen helyesen — a fazekashegyi mészkőporlódást a dolomit porlódási jelen- ségeivel. . . Találkozunk olyan régebbi felfogással is. amely szerint a dolomit- porlódás oka „az ányakő, melyből a dolomit képeztetett, minőségében és azon körülményekben keresendő, melyek alatt képeztetett (11). Eddigi vizsgálataink azt mutatták, hogy Xendtvich feltevése a óban az eite. lemben megállja a helyét, hogy valóban csak meghatározott keletkezesi körülmények között képződött dolomitokban mutatkozik porlódás jelen- sége, noha a porlasztási folyamatot kiváltó speciális, helyi bebataso ■egyéb dolomitokat is kimutathatóan értek. , , , , , Legalaposabban és leggondosabban S eh ért foglalkozott a keidesse (16). aki hosszas vizsgálódásainak eredményeként, a dolomitporlodasnak szellemes, de több a természetben rendszerint nem létező feltételtől függő magyarázatát adta. Szerinte a „dolomitnak sajátságos kőpoiszeiű kifej- lődését a Budai- és Pilisi-hegységben a törésvonalak bizonyos pontjain 362 hajdan feltört, szénsavban dús s egyéb ásványképző gázokat is tartal- mazó geizírszerű hévforrások nyomás alatt álló, túlhevített vizének át (kristályosító hatása okozta". Bár a folyamatnak ilyen magyará- zata, az újabb vizsgálatok alapján nem látszik helyesnek, mégis nagyon sok lépéssel vitte előre a kérdés megoldását és sok megfigyelésből levont részletkövetkeztetése ma is megállja helyét. Legnagyobb érdeme, hogy felismerte a Budai-hegység területén a porló dolomitok előfordulási helyei és a hajdan feltört hévforrások közötti összefüggést. 'Az újabb vizsgála- tok is igazolták azt a megállapítását, hogy „a kőporosodásnak a légbeli málláshoz semmi köze nincs, hanem az a Budai-hegységben s annak távolabbi környékén is a hegység ismert sakktáblaszerű összetöredezett- ségét előidéző törésvonalakhoz van kötve, olyanformán, hogy a törés-' 1 ATonalak mentén nem okvetlenül van kőpor is, de ahol a kőpor mutatko- zik, ott okvetlenül törés is van“. Legújabban Brugger (2) végzett behatóbb kőzettani vizsgálatokat a pordolomittal kapcsolatban s ezek eredményeként S eh® r f-fel szemben megállapítja, hogy „több dolomitport átvizsgálva, azt találtam, hogy a por szemcséi nagyság és alakban megegyezőek az eredeti kőzet szemcséi- vel és teljesen xenomorfok. Tehát egyáltalán nem valószínű, hogy a por- dolomitokat a hévforrások átkristályosították". Brugger a dolomit por- lódását két tényezővel magyarázza, éspedig „1. A hévforrás hőhatása által a kőzet meglazult, mely effektushoz a dolomit hőkitágulásának anizotrópiája is hozzájárulhatott 2- A törésvonalak mentén való előfordulás helyt adna annak a fel- tevésnek, hogy mechanikai hatás hatott a dolomitra s ezáltal veszített szilárdságából." . . . „Elvileg semmi akadálya nincs azon feltevésünknek, miszerint a pordolomit képződésénél a nyomás is jelentősen közreműkö- dött" — írja Brugger. A külföldi irodalomban nem találkozunk a kérdés érdembevágo tanulmányozásával. Annak a néhány szerzőnek a leírásából, akik por- dolomitrói emlékeznek meg, kiderül, hogy a külföldön ismert dolomitpoi lényegében nem tekinthető azonosnak a hazaiakkal. A külföldi irodalom egyébként is ritkán foglalkozik a kérdéssel. A sejtes dolomit üregeiben található pordolomit keletkezéséről alkotott felfogást alkalmazták a szerzők a budai-hegységihez hasonlatos porlódott dolomitokra is, s ezzel a kérdést megoldottnak tekintvén, nem foglalkoztak a jelenséggel. Álta- lában azzal a magyarázattal' találkozunk, hogy a kristályosszemcsés dolomitkőzet egyes szemcséit összetapasztó mészanyagot a víz feloldotta, tekintettel arra. hogy a tiszta CaCCh könnyebben oldódik a dolomitnál. Az így meglazult szövetű dolomit szolgáltatja ezen elképzelés szerint a dolomitpor anyagát (10. 13). Ez a magyarázat természetesen ilyen formá- ban nem állhatja meg a helyét, már csak azért sem, mert ez esetben a dolomitporlódásnak általánosan kellene mutatkoznia. A porlódás jelensége. A dolomit porlódásán azt a folyamatot értjük, amikor az ép, szi- lárd dolomitkőzet látható erőművi behatás nélkül, természetes úton apró, porszemnagyságú szemcsékre hull széjjel. A folyamat kiinduló alapja tömör dolomit, eredménye a pordolomit. Éppen ezért helytelen kifejezés, ha egy porlott dolomittömegre a porlódó dolomit kifejezést alkalmazzuk. \ an- nak azonban a dolomitoknak (itt dolomit alatt a Budai-hegység fődolo- mitja értendő) olyan megjelenési formái is, ahol nem ép már a kőzet, azonban nem is porszerű, hanem mintegy átmenetnek látszik a két szélső fonna között, úgynevezett dolomitmurva. A dolomitmurva, akárcsak a dolomitpor, az ép. tömör dolomitból származtatható, szövetlazulási folya- 363 inat révén, tehát ugyancsak másodlagos termék. A dolomitmurvának két fajtáját lehet megkülönböztetni: 1. amelyben az aprózódás különleges folyamata már befejeződött s további aprózódás már csak a természetes külszíni mállás hatá- sára következik be (fagyhatás, oldódás, hőingadozás*, vegyi hatá- sok és élőlények mechanika i behatására); ezt a dolomitmurvát vég- terméknek tekintjük, szemben a másik fajtával, amelyben 2. a porlódásnak nem külszíni mállási tényezőkre visszavezethető folyamata a jelenben is folyik s így ez a dolomitmurva valódi átmenet a tömör és a pordolomit között.. A végső termékként dolomitmurvát létrehozó folyamat lényegében teljesen azonos a dolomitport létrehozóval, ezért nem helyes, ha ezt a folya- matot bármely esetben is p o r 1 ó d á s n a k nevezzük, hiszen nemi minidig por a végeredménye. A murvásodás, aprózódás. vagy szövetlazulás elneve- zés sokkal inkább fedi a folyamat mibenlétét, s hogy ennek v é g t e r- méke por, murva, vagy esetleg csak könnyen apró darabokra hulló, szögletes dolomittörmelék, ez csak fokozati kérdés. Minthogy azonban az irodalomba és a köztudatba meglehetősen átment a porlódás kifejezés, ezt használjuk itt is az egyik esetben, s az aprózódós kifejezést a maisakban. A porlódás térbeli elterjedése. A porlott dolomit térképezését elősegítette a pordolomit sok jó feltárása, melyek azonban csak a gyakorlati célokra alkalmas, legfinomab- ban porlott dolomitelőfordulá sokra szorítkoznak s durvábbszeinű mur- vát csak kivételesen tártak fel. Minthogy éppen a murvásodott részek fel- tárás nélküli észlelése sokszor nagyon bizonytalan, a meglehetősen gyors ütemben készült térképfelvétel a térbeli elterjedést nem mindenütt egy- forma pontossággal tünteti fel; a lehetőségekhez képest pontosságra töre- kedtünk ugyan, a rövid idő alatt, gyors ütemben készült térképünk mégis inkább csak tájékoztató jellegűnek tekinthető. Nehézségekbe ütközött a hű térképi ábrázolás módja is. A tömör dolomit és a legfinomabb dolomitpor között számtalan átmenet van. Ezek mind külön színnel n'eim jelölhetők a térképen. Ezért a legerősebb póriast fekete színnel jelöltük s ahol gyengébb ' porlasztó hatás érte ia kőzetet, pontozást alkalmaztunk. Ez a jelölési mód nem előny |s- mert a legerősebb póriastól az ép kőzetig mindenütt széles átmeneti óv volt nyomozható, amelyben a murvásodás mértéke is változott, a tömör kőzet felé csökkenő fokozatokkal. a) Felszíni elterjedés. A poriás jelensége a Budai-hegység területén a tömör, kristályos- szemcsés fődolomithoz van kötve, bál" a szaruiköves dolomitban is sokszor előfordul. Dackstein-mészkőben csak kivételesen, egy két ponton ismere- tes (Remetehegy, Nagykovácsi, Solymár). Legszembetűnőbben mutatkozik az Óbuda — pilisvörösvári beszakadá- sos völgy felszínen maradt rögeiben, mint a pilisvörösvári Fehérhegyek és a pilisborosjenői Fehérhegy (Solymári fal), továbbá a pilisvörösvári állomással szemben lévő domboldalban és a pilisszentiváni Kálvária- hegyen, kevésbbé a pilisszentiváni Fehérhegyen. Kisebb mértékben, de általánosságban kimutatható az Óbuda — pilisvörösvári völgy szegélyein kiemelkedő rögökbenT a Kis-Szénáson, Zsíroshegyen, alárendeltebben a Nagyszénáson (északi, északkeleti oldal), majd kelet felé a Kálvária- begy — Szarvashegy — Csúcshegy vonulatában, északon a Nagy-Kevély délnyugati oldalán. A Péterhegy csoportjában csak elszigetelten, kisebb előfordulások vannak. 364 Ettől az északi vonulattól délre, egészen a farkasrétkörnyéki tűzköves| dolomit elporlott tömegeinek és a Budakeszitől délre fekvő dolomit vona- láig pordolomit csak elszórva és kis tömegeikben mutatkozik, míg inneni délre, a Budai-hegység déli szegélyén ugyancsak általánosabbá válik 1 elterjedése. A déli területen a Csíki-liegyekben, a budaörsi vitorlázó- repülőtér környékén, a máriamakki Magoskőn, keletre a Farkasvölgy- ben, kisebb mértékben az Irhásárokban és a Farkasréti temetőtől északra lévő kisebb dolomitkibukkanósokban mutatkozik a legszebb feltárásokban- 1 A legdélibb rögvonulatban, a Törökugratón, Úrhegyen, Odvashegyen, Kőhegyen nincs porlott dolomit, a Naphegyen, Tűzkchegyen és a Rupp- h egyen alig. illetve csak murvósodas észlelhető, míg a Sashegyen és a Kis-Gellérthegyen a pordolomit jól körülhatárolható foltokban mutat- kozik. A Gell ért-hegy dolomittömege nem mutat porlódást. (L. a térkép- mellékleteket.) b) A porlódás mélységi elterjedése. A dolomit porlódása nem külszíni mállási folyamat eredménye. Ezt bizonyítják azok az előfordulások, amelyek nagyobb mélységben, esetleg más rétegek alatt tárattak fel. Egyben azonban ezek az előfordulások azt is mutatják, hogy a porlódás okát nem elegendő a íelszíneu kutatnunk, hanem figyelembe kell vennünk a mélyebben fekvő dolomitpor sajátsá- gait is. 20 — 30 méter mélységig a dolomitportermelés is lejutott egyes helyeken, ezeknél azonban sokkal nagyobb mélységekben is ismerünk ma már dolomitporlódást. A pilisszentiván — nagykovácsi szállító altáró csaknem végig murvásodó dolomitban van hajtva, a pilisszentiváni kőszénbányában pedig tengerszínfeletti 110 — 120 méteres szintben tárt fel a művelés több ponton is dolomitport. A mélységi előfordulások a meg- felelő felszíniekkel összeköttetésben állanak, éspedig kis mélységeikig Pilisvörösvár környékén rétegdőlés mentén, nagyobb mélységekben, így a bányaművelésben is, csak törésvonalmenti síkok kapcsolatával. Az eddigi megfigyelési tények szerint a dolomit por elterje- dése a mélységek felé ia z ismert esetekben mindig nagyobb a felszí ni egységes előfordulás legnagyobb á t m é r'.ő j é n é 1. P A porlódás mechanikai okai. A dolomitkőzet porlódási folyamata tulajdonképpen az eredeti szö- vet meglazulása és széjjelhullásaként értelmezendő. Minden olyan szö- vetű dolomit, amely szerkezeténél fogva alkalmas a lazu- lásra, tehát amelyben nagyobb szilárdságú szemecskéket kisebb szilárd- ságú kötőanyag tapaszt egybe, bizonyos hatásokra pórlódhat. így a por- lódás folyamata nincs kizárólag a fődolomithoz kötve, hanem a porló- dási hajlama a kőzet szövetének a függvénye. Bahogh K. Rudabánya környékéről, guttensteini-dolomitban figyelt meg hasonló porlást. a külfödi irodalomban pedig jura-, karbon-, sőt devon-korú dolo- mitok helyi portását is leírták. Az eddigi vizsgálatok szerint kristály os-szdmcsés dolomitban három hatás válthatja ki a porlást. Ezek fontossági sorrendben a Budai-hegy- ségre vonatkoztatva a következők: a) aragonit átalakulása kalcittá, b) pirít vagy markazit bomlása, c) anhidrit átalakulása gipsszé, vízfelvétellel. la) Aragonit átalakulói s kalcittá. Elgondolásunk szerint a dolomit porlódását a Budai hegységben, az esetek legnagyobb részében az a körülmény okozza, hogy a kőzet leg- finomabb, mikroszkópos repedéshálózatában keringő víz valamilyen hőhatásra, az olda.ban levő CaCOg-mennyiség egy részét aragonit alak bán lerakja, mely ásvány a hőhatás tartós megszűnése után kalcittá alakul, s eközben térfogat nagyobbodásával a kőzetet szétfeszíti (7). E magyarázat helyességét nehéz volt igazolni, annak ellenére is, hogy az adottságok és az ásványtani tények az egészet nagyon valószín ű- , sitették. Legkézzelfoghatóbb bizonyítéknak látszott megvizsgálni sok. különböző helyre 1 származó dolomitport, van-e bennük még ma is, hacsak nyomokban is, aragonit. Az aragonit kémiai kimutatására ilyen csekély mennyiségben a Meigen-féle kobaltnitrátos reakció nem alkalmas. A jó- val érzékenyebb Feigl — L e i t m e y e r-féle cseppreakeió azonban adót! eredményeket.1 Ezek azonban nagyon kétséges eredmények voltak. Az első sorozatban 108 mintát vizsgáltunk meg, amelyek közül azonban csak 9 muta- tott a megfelelő időben feketedést. Ez természetesen olyan kiábrándítóan gvenge eredmény volt. hogy már-már fel akartunk hagyni a további vizsgálatokkal, amikor egy érdekes összefüggést vettünk észre. Az inaktív- nak mutatkozó 99 minta közül 98 felszíni gyűjtésből származott míg a 9 pozitív’ eset anyagát alagútszerű kőporbányákból, hányavágatokból és egvéb földalatti helyekről gyűjtöttük. Tehát olyan helyekről, ahol a fel- színi vizek kilúgozóhatásának nem volt oly nagymértékben kitéve a kőzet. E felismerés alapján most már hasonló helyekről újabb minta- sorozatot gyűjtöttünk s ez esetben 78%-os pozitív eredményt sikerült kimutatni. Az azonos szürkíiléshez szükséges időtartamokat pontosan lemérve, táblázatot állítottunk össze, melynek szemléltető formáját az alábbi diagrammban adjuk (1. ábra). A porloít dolomit görbéin látható periodicitás okát még nem látjuk tisztán, de könnyen lehetséges, hogy különböző korú hévforrásműködések hatását jelzik. Ennek a kérdésnek és a különböző törésirányok és reakcióidő közti törvényszerű összefüg- géseknek kivizsgálására további, hosszas kutatásra van még szükség. A F e i g 1 — L e i t m e y e r-reakció tehát minimális aragonitmennyisé- gek kimutatására is alkalmas, módosított időegységekkel alkalmazva (4, 7). A kísérleti eredmények tanulságai alapján bármennyire is megbíz- hatónak mutatkozott a Feigl — Leitmeyer-féle vizsgálat, röntgenfelvétele- ket készítenünk két anyagról Debye és Scherrer módszerével. A fel- vételekben sikerült kimutatni az aragonit vonalait, úgyhogy ezek alapján minden kétséget kizáróan bebizonyosodott fentebbi munkahipotézisünk helyessége.2 Vizsgálódásaink során felmerült az a gondolat, hogy a dolomit fennebb ismertetett jellegű porlódásánál a természetben nem játszik-e közre valami más, eddig számításba nem vett tényező is? Feltételezésünk szerint, ha adva van egy hajszálrepedésektől átjárt, repedéseiben oldottmész-tartalmú 1 Ennek a reakciónak a lényege .abban áll, hogy az aragonit jobban oldódik, mint a kaiéit így az aii.igonitot vízben oldva, több hidroxiiion keletkezik, mint a ka oitibó . A Ivdroxil gyengén lúgos mangán- és ezüst-iont tartalmazó vizes oldatból fekete ' csapadék A választ ki. A reakció o’yan érzékeny, hogy az inaktív dolomit mel- lett az 'aragonit már nyom . kban is kimutatható. Hogy a dolomitban a feleslegben lövő ka ciumkaibonát egy része ara gonit-ia 'abban van-e jelen, vagy pedig teljes egé- szében kaiéit, ezzel a módszerrel megálla pítbató (4). 2 E he’yen kell köszönetét mondani Sasvári Pál műegyetemi adjunktusnak a fel- vételek e készítéséért és Nemem Ernő műegyetemi professzornak, azok kiértékelései, végű Papp Ferenc műegyetemi adjunktusnak, ki szíves fáradozásával nagyban elősegí tetto e vizsgálatok megvalósulását. vízzel telt kőzet, akkor ezt, az aragonitkiválás megkívánta hőmérsékletre melegítve, benne minden más tényezőtől függetlenül bekövetkezik az ^ aragonit kiválása. Ha pedig va repedések elég szűkek ahhoz- hogy az I I / / / 1. ábra. Dolomitot por-fajták arag'o náttartal má nak mikrokémiiai kimutatási eredményei. 1. Híg sósavval kilúgozott, majd kimosott és kiszárított, mesterségesen porított dolomitminták. 2. Ép, lehetőleg tiszta dolomitkőzet mintái. 3. Felszíni gyűjtésből származó dolomitpor-minták. 4. Felszínalatti feltárások dolomitpor-mintái. aragonit kalcittáalakulása közben nem talál bennük elég helyet térfogat- növekedésével járó kiterjedése számára, a kőzet porlódása áll elő. Ennek a kérdésnek a kivizsgálására sikerült olyan mesterséges dolomitporlasztó berendezést készíteni, amelyben a szükséges feltételek adva voltak, de azontúl semmi más hatás nem érhette a dolomitot (2. ábra). „a“ jelzésű, lapos, nagyfelületű tölcsérbe széndioxiddal telített vizet öntünk, mely közlekedhet „b“ vastag üvegcső felé. „b“ csövet finoman porított kalcittal töltjük meg, hogy a rajta keresztülhaladó víz telítőd jön CaCOs-al. Az így előkészített oldat ,.c“ csövön keresztül „d“ edénybe :mít kerül, ahol víztelenített dolomitdarabkák vannak elhelyezve és amely- nek hőmérsékletét (csak „d“-ét!) állandóan magasabb (kb. 50 C°) hőmér sékleten tartjuk >,1“ bunzenlámpa segítségével. (A hőfokot , e“ csőhömérő- vei állandóan ellenőrizhetjük.) A rendszer mindenfelől légmentesen zárva van, kivéve .,f‘‘ csövet, melyen keresztül vákuumot közvetítünk. 2. ábra. Dolomitot porlasztó kísérleti berendezés (magyarázat a szövegben). \ ,,c“ csövön keresztül „d“ meleg edénybe és az itt levő dolomitokra OaCOs-al telített víz áramlik, mely „d“-ben felmelegedve, mésztartalmá- nak egy részét a dolomitokra, illetve, minthogy a dolomitokat előzőleg kiszárítottuk, annak finom kapilláris repedéseibe hatolva., lerakja. A kísér- letet három héten keresztül üzemben tartva, a negyedik és ötödik hóna- pokban mintegy %— 1 mm-es kéreg leporlása volt azokon észlelhető. Tekintettel arra. hogy előre várhatóan ez esetben csak a kőzet felszíne Fog porlódni, ameddig a rneszet oldatbantartó víz a finom repedésekbe minden különösebb kényszer nélkül behatolhatott, közvetlenül a kísérlet befejezése után, megismételtük azt. javított formában. A készülék maradt a régi, csupán a dolomitdarabkák helyett alkalmaztunk „d“ cső belmére- ténél valamivel kisebb átmérőjűre esztergályozott, 5 mm vastagságé dolomit korongot (, h“), melyet >g“ gumicsődarabka segítségével illesz tettünk szorosan ,.d“ hengerbe úgy. hogy a víz csak az esetben tudott a vákuum felé közlekedni, ha a korong hajszálrepedésein hatolt keresztül. A hőt szolgáltató nyílt lángot ez esetben elektromos áramforrással váltót- tűk fel úgy, hogy ,,d'* cső belsejében, közvetlenül a dolomitkorong után, a gyűrűalakú ellenállást (,.i“) kapcsoltunk be, mely hősugárzásával csak a $ kívánt dolomitkorong hőmérsékletét emelte a megfelelő hőfokra (3. ábra), t Az eredmény meglepő volt. A kísérlet megindítása utáni második a órában mintegy 3 cm3 víz szívódott át a korongon. Ez a mennyiség egyre < csökkent és 8 óra múlva a dolomitkorong többé nem „izzadt". Minden való- í színűség szerint a kivált aragonit már ilyen rövid idő alatt eltömte a i finom repedéseket. A korongnak a hőt szolgáltató berendezés felé néző* te V I már a harmadik hónap végén apró, dolomitporszerű, éles darabkákra esett szét és a negyedik hónapban ezt a jelenséget, bár valamivel kisebb mértékl>en, a korong másik felén is tapasztaltuk. 3. ábra. Dolomitkorong porlasztását végző, javított kísérleti berendezés (nvagyiarazjat a szövegben). * ] A természetben adott körümények között természetesen nem keli szerepelni a vákuumnak, mert ez a kísérletben csak a folyamat gyorsí- tására szolgál. A kísérletnek ilyen módon módosított formájában a ] dolomitkorongot sem kell előzőleg kiszárítani. Valószínű, hogy a kísérlet > feltételei a természetben csak a hő kivételével nem tekinthetők mindenütt i adottaknak s az aragonit átala A dolomitképződés és a poriás. Legfeltűnőbben a réteges póriasnál volt szembetűnő, hogy a poriás foka azonos mértékű hőhatás esetében is, a dolomitösszletbeu rétegenként különböző lehet. A begyűjtött minták mikroszkópiái vizsgálata kimutatta, hogy a dolomit eredeti szövetében vannak olyan sajátságok . amelyek a póriast befolyásolják. A kőzet szövetének alakulása pedig csak a keletkezési körülmények ismeretével magyarázható. Megállapítható volt, hogy a jobban porlott dolomitkőzetet alkoto egyes dolomitkristálykák apróbbak és a kötőanyagként jelenlevő kalcium karbonát tartalom ezekben a mintákban több, mint a kevésbbé porlott fajtákban. A dolomitanyagu kristályszemcsék mindkét esetben tömöttek és homogének, a kötőanyagként szereplő kalciumkarbonát pedig repe- dezett, sőt helyenként hiányzik, úgyhogy a dolomitszeinesék többé kevésbbé teljes illeszkedései között ásványos anyaggal ki nem töltött terek mutatkoznak. Ez a körülmény arra enged következtetni, hogy a kőzet kalcium- és magnéziumkarbonát tartalmának dolomittá alakulása, átkristályosodása jóval a kőzet megszilárdulása után következett he, mert csak így értelmezhetők a térfogatcsökkenéssel járó utólagos dolom i- tosodáskor anyaggal ki nem töltött terek, repedések. vAragonitkiválás szempontjából természetesen ilyen értelemben sokkal előnyösebb a finom- szemű szövet, mert ebben több lévén a hézagtérfogat, több vizet képes magában tartani és a víz cserélődésénél is jobbak a feltételei. Ezekből viszont az is következik, hogy az olyan dolomit, amelynek dolomitosodása 8. ábra. Póriasra hajlamos és nem porlódó dolomitszövet két szélső típusa. .4) Aprószemű kettőssé kristálykákst aránylag sok ka’.eit anyag (fekete) köt össze. A likacs térfogat magy. B ) A nagyszemű, tehát közel normális dolomitban kevés a kaiéit s nincsenek héz'agok. Ez ‘a szövet portásra nem hajlamos. már a tengerben befejeződött, és amelyik a későbbiek során nem ment át kristályosodási folyamaton, vagy ha bitumentartalmú volt és utóla- gosan át is kristályosodott, ami által a kristályok anyagából kiszoruló bitumenanyag a repedéseket eltömte, ezeken a dolomitokon a poriás jelensége nem mutatkozhat még akkor sem, ha erős hévforrás- hatás érte is őket. A fődolomit már keletkezési módjánál fogva mintegy predesztinálva van a póriasra s az utólagos dolomitosodás mértéké- nek a függvénye — azonos hőhatás mellett a poriás erőssége (8. ábra). A dolomitporlódás és a karsztvíz. A dolomitporlódás kérdése összefügg a karsztvízkérdéssel is. Különö- sen vonatkozik ez a tömeges-, réteges- és barlangtípusú portásokra. Annál tökéletesebb az aragonitkiválás feltétele a kőzetben, minél erősebb a vizesere, ami egyrészt ugyan a szövettől is függ, másrészt azonban a karsztvíz mozgásának a következménye. Ez a vizsgálati irány még további kutatásokat igényel (9. ábra). A porlódás és a tektonika. A hévforrások által kiváltott poriások mindig a tektonikai vonalakon ^ fekiisznek. Poriás nemcsak az északnyugat -délkelet irányú, minden való- színűség szerint stájer-mozgási szakaszba tartozó vonalakon mutatkozik. j( hanem ugyanolyan gyakran, az erre merőleges főirányon, északkelet- j( délnyugati vonalakon. A hévforrások hatásai ezekben az irányokban # kimutathatók a fedöhegységi tagokon is, a porlást kiváltó források tehál a fiatalabbak, valószínűleg a stájer-mozgásokkal kezdődtek. A poriás és a tektonika közötti olyan értelmű összefüggés, hogy a ! mozgások mechanikus dörzsölése idézte elő a porlást, nincs. Erős mozgási síkok vannak a dolomitban, dörzsbreccsiával, csúszási tükörrel, anélkül, hogy a legcsekélyebb porlódásnyomok is megfigyelhetők lennének. Viszont a törésvonalak, hévforrások és porlott dolomitok összefüggését számos egyéb hévforrásmaradvány igazolja, melyek a feltárások SQ százalékában minden kétséget kizáróan, a kérdést eldöntő módon megfigyelhetők. 9. ábra. A tömeges-, réteges- és barlang-típusú poriás összefüggése. (A pilh>- vörösvári. és pilisaentiváni terüle. en végzett megfigyelések alapján készül'. idealizált szelvény.) V : vetősík-keresztmetszet, Vf: vetősíkkeresztmetszet hévforrásnyomokka], t: tömeges típusú, gyengén porlott dolomit, b: baVlang-típusú poriás, r: réteges-porlás d: ép dolomitkőzet., K: karsztvíztükör. JX Gyakorlati következtetések és vonatkozások. A dolomitporlódással kapcsolatos gyakorlati vonatkozások egyrészt a kőszénbányászatban a karsztvízveszéllyel, másrészt a dolomitporbányá- szattal függenek össze. A szövetében meglazult dolomit a karsztvíztükör szintje alatt vízzel állandóan telítettnek tekinthető s ezt a vizet könnyen le is adja. Ezért azoknak a vetősíkoknak karsztvízszint alatti megközelítése, amelyek mentén a felsőbb rétegekben bármiféle hévforrásba tás volt kimutatható, veszélyes. Minthogy a mélységi dolomitporlódások leginkább a nagy- kiterjedésű tömeges-típusba tartoznak, bányászati művelések során való. érintésük komoly veszéllyel járhat, mert óriási mennyiségű, könnyen leadható karsztvizet tartalmazhatnak. Ha egyszer a vízbetörés megtörtént a tárolás sajátos módja alapján könnyen érthető okokból, megállítani nem lehet. Egyetlen védekezési mód: az elkerülés, ami viszont aránylag könnyű, mert az ép dolomit a porlottabb részekbe jól felismerhető foko- zatokon keresztül megy át. A porlott részek óvatos kerülése a karsztvíz- i tükör aiatti szintben akkor is tanácsos, ba a már feltárt részekben nincs különösebb vízszivárgás. Dolomitporfejtés céljaira legelőnyösebbek a másodlagos lelőhelyü élő- ié I fordulások. Minthogy azonban ezek minősége és tömege Kiszámíthatatlan, legjobban ajánlhatók fejtésre az egyenletes minőséget és nagy mennyi ségeket szolgáltató barlangtípusú lelőhelyek. A réteges portásnál kevés i anyagot lehet nyerni, aránylag sok meddő munkával, a kovák űrt ős típusú felhalmozódások anyaga viszont nem a Legjobb minőségű, mert mindig í tartalmaz több-kevesebb kvarcot, ami egyes .szemcsék összetapasztásával í a szemnagyság különbözőségét és egyenlőtlen keménységét okozza. Dl| . / í* I i Összefoglalás. A Budai-hegység területén nagy elterjedésben nyomozható a íelsö- I triász különböző szintjébe tartozó fődolomit, amely sok helyen egészen ) íímomszemű, máshol durvább porainkban mutatkozik. A tömör dolomit- I tói a legfinomabb poralakig átmeneti fokozatok vannak. A szerző ennek i a dolomitporlásnak keletkezési vizsgálatával foglalkozik. A poriott részek felszíni elterjedése szerint pórias csak törésvonalak kereszteződéseinél, egykori hévforrások nyomainak mutatkozási helyein van. A poriott részek mélységi kiterjedésének vizsgálata szerint a poriás nem felszíni jelenség, hanem a törésvonalak mentén mélyrehatólóan ész- lelhető kőzet elváltozás. Nagyszámú poriott dolomitmintának mikrokémiai eljárásokkal tör- tént vizsgálataival és egyes mintákban röntgenfelvételekkel aragonit- tartalom is kimutatható volt. A jelenkori hévforrások hőhatásának kitett ép dolomitkőzetekben lényegesen magasabb aragonittartalmat lehetett kimutatni. Szerző ezekből a tapasztalati adatokból arra következtet, hogy a dolo- mit porlódását aragonitnak kalcittá való, 8, 7%-os térfogatnövekedéssel járó átalakulási folyamata okozza. Ennek a folyamatnak kísérleti igazolására megfelelő módon a dolomi ..kőzet hajszálrepedéseibe és szöveti hézagaiba aragonitct vitt bele. Az így keletkezett dolomitminták néhány hónai) múlva elporzottak. Szerző a dolomitporlás folyamatát a természetben a következőképpen magyarázza: a hévforrások feltörő vizei felmelegítik környezetük kőzet- anyagát, ahol is a kőzet hajszálrepedéseiben és apró likacsaiban mozgó, felmelegedő vizekből aragonit válik le. Magnézium ionok .jelenlétében 29' C-nál alacsonyabb hőfokon is megtörténik az aragonitleválás. A hő- hatás megszűnte után a kőzet hajszálrepedéseit és szerkezeti hézagait kitöltő aragonit visszaalakul idővel kalcittá s a kőzetet szétfeszíti. A por- lódás foka az eredeti aragcnittartalommal egyenesen arányos. Megállapítása szerint a póriasra való hajlam függ az eredeti dolo- mit kőzetszerkezetétől is. Legjobban porlódnak azok a kőzetminták, melyekben- a dolomit-kettcssó kristálykák aprók és ezeket aránylag sok mészanvag tapasztja össze. Legkevésbbé porlódnak a normál dolomitok. Részletesen foglalkozik a különböző dolomitporlási folyamatok tanul- mány o:ásá.val s ezekből messzemenő következtetéseket von az egykori hévforrások hőfokára és egyéb jellegeire vona.kozólag. Megállapítja, hogy a karsztvíz és a poriás típusai között szoros kapcsolat áll fenn. Vizsgálatai, folyamán olyan dolomitporminták is adódtak, melyeknek por’asz.ó tényezője piritbomlási folyamat volt, egy esetben pedig a kőzet reoed'seiben anhidri Írnek gipsszé alakulása a porlasztó folyamat. Ez utóbbi két módja a poriásnak azonban alárendelt jelentőségű a Budai-hegységben. flaHHbie no Bonpocy cBoáctBa pacnbinoeMocin ponoMma b ropHOCTH Bypa. Jl a c ,n ó H k y h : Ha TeppHTOpmi ropnüCTH Byna b oojibiuiix KOJiiiHecTBax BCTpenaeTca hojiomht BepxHero rpnaca. 9ia riopoaa bo MHonix MecTax ropHOCTH saaeraeT b Bnae njiacTOB MejiKO'3epHUCTO« uhuin, MecTa.Mii ate n-xacTbi mieioT CTpyKTypy Kpynno*3epHHCToro necKa. B oőmexi nce, 3aeci MO/KHO HaiiTH Bee npoMeacyTOHHbie CTaami paspbixjieHHOCTH CTpynTyp HOJiOMHTa : HaHHHan <■ njiacTOB aojio.MHTa b KycKax a BnjioTb no nnacroB Mejibnaiiineii erő hhjih. Abtop, 3aHH.\iaflCb reHeniHecKii H3y*reHneM cBoűiTBa pacnbuiaeMoeTH nopoa ^ojiOMina iinipoKo aajieraiomero na noBepxHocTii ropHOCTH, oTMenaer, hto paccbinnaTOCTb HOJiOMHTa nafunoHaeTcn Jinuib b rex Jieciax, we npu CKpemiiBamm jihhhíí eópocoB BiiHHhi őbtjih Korpái to öhbuihx TaM ropaanx hctohhhkob. MecjienoBaHHeM BejniHHHbi yrjiyőJieHHH pa3- pbixjieHHbix naacTOB oh HOKa3biBaeT, hto pacnbiJieune nopoH He npencxaEjiíieT coőoio HBJie= nne, nponcmenmee na noBepxHocTH ropnocTH, hőo b HanpaBJieHim jihhhh cópocoB b r.ny= óimy 8aMeHaeTca H3MeHeHue nopopbi. IIpoH3BeaeHHbie mhkpoxhmhhcckhm cnocoőoM MHoroHiicjieHimie HccjieflOBamia nap pac= iibiaaiou;nMHca hojiomht8 mii noi;a3aan, hto nacn. hx coaepacuT b ceöe ejieabi aparoHHTa. Coae pacaimé aparoHHTa b neKOTopbix oőpa3irax nopoabi őhjih TiOKa3aHbi faKace 11 peffrre= HOBCKHMH CHHXíKaMH. B nopoaax uejibHoro KycuoBoro aojiOMirra, KOropbie őmjih noaBepniyTbi • petócTBHK> re.MnepaTypbi ropaaax hctohhiikob HaöjnoaaeTca 3HaHiiTe.JibHoe noBbiiiieHHe coaepataHua aparoHHTa. Ha ocHOBaHiiii aaHHbix, nojiyneHHbiM aBTopoxi H3 erő ohbitob, oh aeaaeT BbiBoa Toro, ■no paspHxjiemie hojiomhth npnanHaeTca npopeccoM npeBpamemia aparoHHTa b KaJibunii. eoripoBosKaaeMoro YBejiHHeHiieM erő oő"eMa Ha 8.7%. /Ina toto, htoóbi bhhchhtb, hto npo= ueec 9tot neilCTBHTejibHO cnocoöcTByex pa3pbixjieHHocTii hojiomhtü, aBxop npHöerHy,! k ojienyromeMy onwTy : k TOHKne Tpemimbi h hsthŐbi cTpyKxypbi HOJiOMHTa oh 3anoJiHiui aparoHHTOM : nyom HOJiOMHTa non sthm onbrroxi b TeneHiie necKOJibKux .\recaneB pa3Pbix= JIHJJHCb. llpouecc pacnbiaeHHOcxii HOJiOMHTa b npupone aBTop ofi"HCHaex cnenyioiHHM oőpa30.\i : BHőpacbiBaeMbie tophhhmh hctohhhk3mh bohbi corpeBaioT OKpyacaK>mne hx nopoabi, b tohkhx xpemuHKax ii nopax rcoTopoii non ^eflCTCorpeTOií HBinKymeiícfl BoaH oiKJiaubiBaioTCH aparoHHT. ripn HaniiHHH HOHOB-iiariie3HTa, npn xe.\inepaType Hnae 29’C% MoaceT nponaoiíTii OTJiojKeHue aparoHHTa. üo npeKpanieHun neftCTBiia TeMirepaTypbi 3anojiHgioHíiilí toiikhc TpemuHbi h cTpyKTypHhie inruőbi aparoHHT CHOBa npeBpamaeTca b KanbnuT h pacnapaer nopony. CreneHB paapbixaeHHOCTH npaMO nponopqHOnajibHa nepBOHaHaoibHOMy KOJiHaecTBy aparoHia. Abtop rarcsKe yTBepaaeT, hto cKJioHHocTb k paspbixjieHino b őo^biueii Mepe aaBnenx ox cTpyKTypbi iiopoji aojio.MUTa. CnJibHee Bcero pa3pbixjiaioTca TaKHe KycKH nopoa, b KOTopbi KpncTaJinKn aBotíHoro coaaHoro aojioMHTa MejiKii h cKpenjiaioTCH Meatay coőoio cpaBHHTejibHo óojiihhm KOJinaecTBOM H3BecTK0B0ít Maccbi. MeHee b erő pa3p bix.ua raTca HopMaHHbie hojio= miith. Abtop noapoőno 3aHHMaeTca H3yaeHHeM bhhob pa3pbixjieHH0CTH nojiOMirra, aejiaa npH ötöm BHEoabi npiiBOHaiHHe k ycTaHOBJieHino CBa3H Meatay cboKctbom pa3pbixaai0H0CTii iiopoa h CTeneHbio TeMnepaTypn BO.a cymeGTBOBaBuinx icoraa-TO ropaaiix hctohhukob, nnreT <’Ba3bii c apyriíMH xapaKTepHbiMH (JiaKTopaMH. ycTaiiaB.THBaeT, hto Meacay noanoHBeHHi.iMH BoaaMH n BiiaaMH panbi-iiaeMOCTH nopoa oymecTByeT TecHaa cB33b. B npoHeece cboiix uccJieaoBa.HHií áBTOp Bcrpex nuica c t3khmh BnaaMii pbixjiocrH lOJiOMHTa, npu KOTOpbix ({laKTop pacnbiJiaeMOCTH npeacTaBJiaeT coCoio npouecc pacnaaeHHa (panbijienaa) nnpiiTa, npu stom, aaate/ÖHJi Tanott cnynaii, noraa mojkho Őhjio HaóJiioaaTb, Koma npouecc pác nbiJiaeMocTH HOJiOMHTa aBJiajica cjieacTBiieM npeBpameHaa b TperaiiHax nopoHbi aHxiupiiTa b nme. JlBa nocjieaHiia cnocoőa pacnbiJiaeMOCTH HOJiOMHTa b tophocth Kvaa He npeacTaBJiaioT coöoio aBJieHHH, aacjiyasamero BHHMaHHa. LA QU ESTION DE LA DÉSINTÉGTAIQN EN POUDRE DE LA DOLOMIE DANS LES MONTS DE BUDA pár L. Jakucs. Dans les monst de Buda la dolomie principale, appartenant a diver* étages du trias supérieur, est trés répandue. En beaucoup d’endroits elle est désintégrée en poudre fine, en d’autres en poudre plus grossiére On trouve des transitions entre la roche compacte et la poudre la plus fine. L’auteur a étudié la question de la cause de la désagrégation de la dolomie. Quant á roecurence superficielle des parties désagrégées, l’on ne trouve la dolomie en poudre qu'á l’intersection des failles, á des endroits indiquant la présence d’anciennes sources thermales. L’examination en profondeur des parties désagrégées mentre, que la désintégration n’est pás un phénoméne superficiel, mais une altération de la roche en profon- deur accompagnant les failles. L’examination pár des réactions microchimiques d’un graud nombrc d’échantillons désintégrés, et l’étude aux rayons X de quelques éc'han- tillons seulemenb a permis d’établir la présence de l’aragonite. Dans les i'oches dolomitiques non altérées, expesées á l’aetion thermale des sources chaudes d’aujourd’hui, la teneur en aragonite est élevée. De ces observations l’auteur tire la conclusion que la désintégration de la dolomie est causée pár la transformation de l’aragonite en ealcite, accompagnée d’une augmentation de volume de 8,7%. Pour démontrer la .justesse de cette hypothése i’auteur a introduit de l’aragonite dans les fissures capillaires et les méats interlacunaires de la roche dolomitique. Les échantillons ainsi traités se sont désintégrés en poudre au bout de quelques mois. L’auteur donne l’explication suivante du phénoméne de la désintég- ration en poudre de la dolomie dans la natúré: Les eaux des sources thermales échauffent la roche avoisinante. L’eau qui circule dans les frissures capillaires et les pores fines de la roche y dépose de l’aragonite. En présence d’ions de magnésium l’aragonite se dépose aussi á des tempé- ratures au dessous de 29° C. Aprés la cessation de l’effet calorique, l’ara- gonite remplissant les fissures capillaires et les peres fines de la roche se transforme evec le temps en calcite et désagrége la roche. Le degré de la désintégration est en relaticn directe avec la teneur originale en aragonite. Selon les observations de l’auteur l’aptitude á la désintégration en poudre de la dolomie dépend aussi de la structure de la. roche originale. Se désintégrent surtout les roches dans lesquelles les cristaux du sel double sont petits et ils sont cimentés pár une matiére calcaire abondante. Les dolomies normales se désintégrent le moins. L’auteur s’occupe en détail des différentes formes de la désintégra- tion en poudre de la dolomie, et il tire de ses études des conclusions avancées concernant la température et d’autres traits caractéristiques des anciennens sources thermales. 11 établit qu’il y a un relation étroite entre l’eau de karst et les types de la désintégration. L’auteur a aussi rencontré des échantillons de poudre de dolomie, dönt l’agent désintégrant a été le décomposition de la pyrite; dans un cas la cause a été la transformation de l’anhydrite en gypse. Ces deux derniers modes de la décomposition sont d’une importance subordonnée dans les monts de Buda. ! KOD A LOM 1. Bauer: Über Pseudomorphosien von Kalikspaith naeh Aragomát Neues Jahr b. 1886,1.. S. 249. 2. Bruggei: A budakörnyéki dolomitok kőzetkémiai vizsgálata Miat. és Termáid. Ért. LIX. Bp. 1940. 3. Doelther: Handbnöh dér Mineralche'máe. I. S. 119. 4. Feiig-1: Qualitative Analyse mit Tlilfe von Tüpfelreaktionen Stuttgart, 1938. 5. H inze: Handbueh dér Mineralogie 1/3. 1-. S. 2986. 6. van Hise: Alonograph, of the U. S. Geol. Survey, 1904/47., S. 245. 7. Jakucs: A hévforrásom barlangk el étkezés. Hidr. Közi. XXVIII.. 1-4. 1948. 8. Lin ck: Jenaisobe Zefttschr. f- Natúr wiss., 78. Bd. 1909. 9. Ma u ni t z-Vend-1: Ásványtan, Budapest, 1942. 10. Nemi nar: Ueber diiie Entstehung'sweise dér Zellenkalike und verwa.ndter Gebilde. Tsch. M. 1875. V. 251 — 282. 11. Nemdtvich: Buda vidékének dolomitjai, M. Akiad. Értesítő, 1859. 12. Púlffy: Tengeralatti forrás' erallíodások a budapesti triászkorú képződmé- nyekben Földt. Közi. L. k. 1920. 13. Ken ard : Des eauaoterejs distinctifs de la dolomité et de lacalcite dansles roches ealdaires et dolomi.iques du Galerire carbonifere de Belgique Bull. di l’Acad. roy. de Béig'. 1879. 2 sér. XLVII. 14. R ogers: Proc. Amer- Phil. Soc. 1910/17., p. 49. 15. R ose: Pogg. Am„ 41., 1837., p. 147. 16. Sebei* f: Hévforrások okozta, k őzétel változások a Buda- pilisi hegységben. Hidr. Közi. II. évf. 1922. 17. Sehróter: Harmadikori és pleisztocén hévforrások tevékenységének ■> nyomai iá budai hegyekben. Földt. Int. Évik. XIX., 1912. 18. Szabó: Pest-Buda környékének földtani leírása- A Magy. Tud. Akad. kiadása, Bp. 1878 ✓ 19. Vei tér: Zeisebirift fiir KryutallograplMe u. Mineralogie, 1910/48. S. 45. 20. Vadász: A m/agyar bnnxitelőfordulások földtani alkata. Földt. Int. Évik. XXXVII. 2. f. Pi/isvörösvár PiHssienriván- imar ^fíwáfürc/ó r óva esi ( ; Ép födolomil Murvósodott födolomil H porló födolomil kózefrések vagy törésvonalok Szögiigei Pt DÓflfllNGER R DOLOIillTPORLŐDŰS FELSZÍNI elterjedése aBUDAI-HEGYS. É-í FELÉBEN TÉRKÉPEZTE.' JOKUCS LÖ5ZLŐ ...r Békásmegyer Csillaghegy Pi/isborosjenö Pseudobrookitos andezit Bícsadró! (Sepsibükszád) H B RUM A N N MAKfií T A biosadi (sepsibükszádi) vasútállomás melletti kőbánya andezitjeiből Erdélyi 1942. évi gyüjtőútja alkalmával vizsgálati anyagot hozott a Magyar Aemzeti Múzeum Ásvány-Kőzsettára részére. Erdélyi ennek a sepsibükszádi andezitnek repedéseiben, üregeiben sokféle pneumatolitos úton keletkezett ásványt talált, többek között pseudobrookitot is. így fel- vetődött az a kérdés, hogy az andezit kőzetalkotó alakban is tartalmaz e pseudobrookitot. A pseudobrookit ugyanis kőzetalkotó elegyrészként rend- kívül ritka, s csak néhány helyről ismeretes. Magyarországon az Aranyi-hegy andezitjében, illetőleg annak meta- morf zárványában találta meg K o c h A.1, s erről Traube részletesebben mgállapította2, hogy az andezit kőzetzárványa, melyben Koch a pseudo- brookitot találta, elváltozott palás kőzet, mely lényegében epidotból és hematitból áll s ;t hematitbam találhatók fószekszerűen a pseudobroo- kitok. Thiirach a kreuzbergi bazaltsalakban, a káulingi fonol ittufában (1884)3, Krenner a Vezúv 1872-i lávakiöm lésében (1S90)4 és L a c r o i x Reunion szigetén, bazaltláva stalaktitban (1918)5 talált pseudobrookitot. A salakban, lávában vagy tufában talált pseudobrookitnál kőzettani tekintetben sokkal érdekesebb előfordulások Müggének a fayali trachyt- ban (1883)6, Törnebohnnak a Behring-szigetekről való augít-andezit- hen (1884)7 és Lat term annak a katzenbuckeli nefelinbazaltban (18S)6 talált pseudobrookitjai, melyek a kőzetben járulékos elegyrészekként fog- lalnak helyet. Ezek mind szekundér úton keletkezett elegyrészek, melyek Lattermann8 és Freudenberg9 szerint ilmenitből keletkeztek ..oxidáció útján", egyes helyeken , az ilmenit rácsai is még jól felfedezhe- tők". F i n c k h a Kilimandsaro rombporfirjában (1906)10 és Ramdoh r a hessenbrücki Hammers elváltozott bazaltjában (1923)11 írt le még pseu- dobrookitot, A bicsadi (sepsibükszádi) vasútállomás melletti kőfejtő andezitjét vizsgálva, a kőbánya alsó szintjében levő andezitben nem találtam pseu- dobrookitot a kőzetben mint kőzetalkotó elegyrészt12. Ezért a Tusnád - i Tschcrmak: Min. u. l’eilar. Mátteiluugen, Wien, ISIS. 1. p. 33. 1 Zeit.sefar. I. Krísí. und Min. 1892. XX. p. 317. Leipzig. a Verhandl. Phys. Med. Ges. Würzburg, 1884. N. F. XVIII. p. 273. 4 Zeiísohr. í. Krist. und Min., Leipziig. Í89U. XVII. p. 517. ■-» Ball. Soc. Min. Fr. 1918, XLI. p. 183. 6 Neues Jahrb. f. Mineralogie etc. Stuttgart, 1863. II. p. 196. I Vega Exped. vetenstkapl. J?jktta4?r.'-er. Stockholm, 1884. IV. p. 13ti. . s T s e h e r m a k: Min. und Petr. Mitteil., Wien, 1666. IX. p. 47. 9 Mitt. Bad. Geo’. La.ndesanst. 1930, V. p. 265. 10 R ős e n b asc h-iFeetsehr, 19803, p. 389. II Xot. B . Ver. Erd'kde, Darmstadt H., 1923, V. p. 191. is Erdélyi a bánya alsó sziatgáben is talált szórványosaa pseudobrookitot a kőzet repedé- seiben és üregeiben. is Hermami és Varga: Tusnádkiirnyéki andezit ok. Fo.dt. Közi. Bd. LXXX. 1—3. p. 99—124. Budapest, 1950. 4 :i82 környéki andezitekről szóló dolgozatban az andezit bányának középső és a. déli részében az alsó szintek kőzetét csak mint piroxénandezi'teket *' említettem meg. A bicsadi (sepsibükszádi) bánya felsőbb szintjének ande- zitjét csak 1949-ben volt módomban kőzettanilag meghatározni. Itt, a fel- p sőbb szintekben megtaláltam a keresett pseudobrookitot, mégpedig magái 5 bán a kőzetben, mint kőzetalkotó elegyrészt, mely az eddig leírt kőzetlelő- li helyek közül talán a Lattermann által leírt katzenbuckeli nefelin- a bazalt pseudobrookitjához állna legközelebb. A pseudobrookitot tartalmazó bicsadi (sepsibükszádi) andezit biotites ■ és hiperszténes piroxénandezitnek bizonyul. Szabad szemmel nézve: hamuszürke, sűrű szövetű, helyenként likacsos kőzet, nagyobb (5X5 mm 1 átmérőjű) biotit kristályokkal; kézi nagyítóval diopszid kristályok (2X1 min-es is!), biotitpikkelyek figyelhetők meg. A kézi nagyítóval a likacsos kőzet kis üregecskéiben a piroxénen, biotiten kívül megtalálható az apátit, pseudobrookit, hematit. hipersztén, gránát, trydimit és titanit-kristály- kák is. Ezekben az üregecskékben levő parányi kristálykák a vékony- csiszolat készítésénél kihullanak a kőzetből és így mikroszkóp alatt csak a kőzetalkotó ásványokat figyelhetjük meg. Mikroszkóppal nézv e: a kőzet struktúrája hypokristályosan porfiros; az alapanyag főleg földpátléceeskékből, diopszidaugitból, hiper- szténből, hematitból, pseudobrookitból. stb., is -a kikristályosodott elegy- részekhez arányítva igen kevés színtelen üveganyagból áll, tehát a kőzet j pilotaxites szövetű. Ebben a pilotaxites szövetű alapanyagban foglalnak helyet a pseu- dobrookit-táblácskák vagy szemecskék. Némelyek teljesen automorfok, (100) szerint megnyúlt táblácskák, amelyekben a (010) szerinti hasadás, a párhuzamos kioltás és a gyenge pleokroizmus is jól megfigyelhető. Optikai tengelyszöget, amely a pszeudobrookitnál feltűnően nagy és meg- ' különbözteti a brookittól, nem lehetett mérni, mert a táblácskák olyan kicsinyek, hogy tengelyképet nem kaphattam. Egy ilyen lemezke maxi- mális szemnagysága: 0.14 mmX0,5 mm; vannak nem automorf pseu-8 dobrookitszemecskék is, ezeknek szemnagysága pl: 0,02 X 0,05 mm 0,09 X 0 06 „ 0,06 X 0 02 „ 0.21X0,09 », 0,07X0,15 0.09X0,12 „ 0,08 X 0,06 ,. 0,06 X 0.12 ., 0 04X0,12 mm 0 06 X 0,12 „ 0.18X0,02 „ 0,05 X 0 05 ' 0,04X0 04 „ 0 05X0,04 „ 0 06X0,06 0,09X0.06 „ 0.01X0 01 mm 0,02X0 02 002X001 „ 0,09X0 05 „ 0,02 X 0 09 „ 0,02X0 04 „ 0,01 X 0.01 ,. ezeken a pseudobrookit-szemecskéken nagyon gyakran gallérszerűen fog- lalnak helyet hematitkristálykák. Olykor hipersztén vagy enstatit hiper- sztén kristályoszlopka végén, azzal összenőve, foglal helyet a pseudobroo- kit-kristály; máskor magnetitszemeik'kel vagy vele kb. ugyanolyan szem- nagyságú hematit kristályokkal összenőve fordul elő a pseudobrookit - kristályka. Gyémántfényű, nagyon erős fénytörésű és kettőstörésű, sötétbarna- rubinvörös színezetű (ez a mélvebb színezet is megkülönbözteti a broo- a kittől); pleokroizmusa gyenge: o a = c. b = sárgásbarna, c = barnás vörös. A kőzetben ilmenitet nem találtam. Az alapanyagban fent leírt pseudobrookit valószínűleg ilmenitből keletkezett, p n e u m a t o 1 i z is hatás á r a. 388 A kőzet színtelen elegyrészei frissek maradtak, a színes elegyrészek közül azonban főleg a biotitok erős átalakuláson mentek át. Amilyen friss a porfirosan kivált földpát, annyira elváltozottak a porfirosan kivált biotitok. Ezeknek szemnagysága felmegy sokszor 5X5 mm-ig is. A kristályforma általában megmaradt, de a biotít lényegében többé-kevésbbé (az átváltozás fokozatos stádiumai szerin1) átalakult; az átváltozás tulajdonképpen magmatikus reszorpció, mely átalakítja az eredeti ásványt az új oldatok behatolása által s kvarcos anyagot, érceket, pszeudobrookitot rak le mintegy kiszorítási pszeudomov foza gyanánt. A mikroszkóp alatt nagyon jó' megfigyelhetjük a biotit elváltozásának különböző fokozatos stádiumait. Teljesen ép, meg nem támadott biotit nem is található. Egyesek csak az átváltozás egész kezdeti fázisában (1.) vannak, ezeknek belsejében nagyon jól mérhető a még meg maradt biotit-inag pl eokro izmusa: c = szürkészöld, D = vöröses-sárga, g — vöröses-barna; de már ezek a színek is halványabbak a biotit jellegzetes pleokroos színei- nél, ami az átváltozás kezdeti fokának, az Fe kiválásánakAkilúgozásá - uak) eredménye*, valamint gyengébben kettőstörőek, mint amilyen az ép biotit lenne; közben természetesen, főleg a perifériák felé megjelentek az érckiválások (elsősorban pedig a magnetit -pontocskák és szemeeskék) és a kloritos foltok, melyek már egészen gyengén kettőstörőek (delesszit és levendulakék pennin); a fekete magnetitszemeeskék halmaza sokszor keretként övezi körül a megtámadott biotitot. Az átváltozás további stá- diumában (2.) a biotit már teljesen átadta helyét a kristály magjában is a halványzöldes kloritnak, az érckiválás mind sűrűbb, a zöld klorit leveles struktúrájú, rostosán pikkelyes lesz s ugyanekkor már a biotit levelei között lenesealakú karbonátos anyagok válnak ki kvarccal, kalcedonnal. szericiítel, epidottal és vasércekkel keveredve; de gyakran a karbonátok és kvarc helyett csak epidot lép fel; közben a vasércek kiválása még erő- sebb lesz s a magnetiten kívül már az eredeti biotitkristály helyén hema- tit és pseudobrookit is fellép; az átváltozás folyamata ugyan a perifériá- kon kezdődik, de nagyon szabálytalanul terjed tova; megjegyzendő, hogy ebben a stádiumban inkább az ércesedés erősebb, kvarcosodás még nagyon kezdetleges. Egyes biotitoknál azonban az ércesedés, főleg a magnetite- sedés (3.) olyan gyors mértékben indul meg hogy a magnetitszemeeskék úemcsak keretként veszik körül a megtámadott biotitot, hanem a kristály belsejében is csak ércesedés. illetőleg ebben az esetben csak magnetitese- dés történik, úgy, hogy más szekundér anyagok (pl. kvarc, epidot klorit. stb.) alig alig tudnak keletkezni, s így az eredeti biotit-egyén helyén egy szinte csak magnetit-szemecskékből, magnetit-pontocskákból álló váz van. mely a biotit eredeti kristály formáját megtartotta. Más biotiteknél nem a magnetitesedés nyomja el más szekundér ásványok (klorit, epidot. kvarc stb.) keletkezését hanem a hematitosodás (4.) indul meg igen gyors mértékben. Egyes biotitokon már szabad szemmel is megfigyelhető ez a teljes elhematitosodás: a feketésbarna biotit színe is piszkoszöldes színű lesz és a kristály karca a hematit karcára jellemző cseresznye piros színi mutatja. Vékonycsiszolatban nézve pedig: a megtámadott biotit hasadási felületein a hematitra jellemző acélszürke fémesfényű lemezkék vagy vörös vörösbarna pleokroizmusú szemeeskék jelennek meg; található egy olyan stádiumban levő egykori biotit is, amely már teljesen megtelt hema- tittal. de ez az átváltozott kristály nem egységes individuum, hanem csak parallelpikkelyes aggregátuma hematit levélkéknek és táblácskáknak. (Ez * Baueri toSoil ás . Lü: C hab oda. Mikroskopisehe OhaTakteristik dér gesteinbitdenden Mine- aíien. Freibiirg. 19S8. Pa®. 1G2. 4 a. biotit-átalakulás szinte iskolapéldája a kiszorítási pszeudomorfózának.j Az átváltozás előrehaladottabb stádiumában pedig (5.), akár elkloritoso dott, epidotosodott, kvarcosodott vágj" magnetitesedett, vagy hematitoso- dott egyénekről van szó, az egykori biotit individuum helyén előbb sárgás- ,ni barna vasoxidhidrát. majd csak egy kvarcból és kaolinosodott anyagból ji álló salakosporózus pszeudomorfóza lesz. Az andezitben levő többi színes elegyrész, mint pl. a diopszidosaugit és a hipersztén nincs olyan nagy változásnak alávetve, mint a biotit. Úgy a porfirosan kivált diopszidos-augitok. mint az alapanyagéi inkább csak a perifériákon kloritosodnak, de vannak egészen friss állapotban lévő kris- . tályok is; a kloritosodáson kívül kisebb mértékben epidotosodás és szer pentinesedós is előfordul. A frissebb kristályokon (szemnagyság felmegy 1,1 mm X 0 4 mm-re is!) alig észlelhető a pleokroizmus (színtelen — haí- ványzöldes), c : c felmegy 47° ig is! Diopszidos-augitok gyakran vannak összenőve hematitkristályokkal. illetőleg hematitkristálykák gallérként Bi helyezkednek el a diopszidos-augitkristályokon. in A h'perszténkristályok szemnagysága jóval kisebb, mint a diopszidos- P augitoké (átlagos szemnagyság: 0,1S X Ö 06 mm; párhuzamos kioltással, jellegzetes pleokroizmussal : o. ~ vörösessárga, b = vörösesbarna, c = szűr- « készöld. A kristályok a széleiken átmennek hematitba. Ennek az úgynevezett P pneumatolitos éi’cesedésnek processusa hasonló a pszeudobrookit keletke- h zéséhez. Porfirosan kivált földpát igen kevés, de ez friss és üde; egy-két nagyobb albit -j- karlsbadi ikren (maximális szemnagyságuk: 0G4mniX t 0,41 mm) lehetett mérni a szimmetrikus zónában konjugált kioltásokat: ji 1 és 1' = 28°) szerint Ab3! An68 tártál- 1 = 4° | szerint Ab35 An6i tártál- 2 és 2' = 6° I mú labradorbytownit; 2 és 2' = 24°í mú labradorbytownit: szimmetrikus zónában márt maximális kioltások szerint (33° — 35°) 60 — 63% An tartalmú labrador; egy ilí-metszeten mért 25°-os kioltás szerint 63% .tá-tartalmú labrador (opt. karakter: -f- ; v>9.) Az alapanyag földpát jai (átlagos szemnagyságuk: 0.07 mm X 0.01 mnP savanyúbbak, mint az első generáció földpátjai: AböoAmo — AbteAnss tar- talmúak (Savanyú labradorok). Maximális kioltásuk a szimmetrikus zónában 27° — 29°; ezek szerint 50 — 55% An tartalmú savanyú labradorok. A porfirosan kivált biotiton, diopszidos augiton, hiperszténen, föld - páton és a már említett pszeudobrookiton kívül az alapanyagban* rend- kívül sok hematit, továbbá magnetit, apatit, gránát ünelanit) és a por firosan kivált színes elegyrészek leírásánál említett szekundér termékek (klorit, epidot, szerpentin, szeriéit, limonit, kvarc kaiéit) található. Az üveganyag nagyon kevés. Megemlíthetők még a kőzetben talált kvarczárváuyok (kvarcmandu- lák): körülvéve piroxénszemcsék töredékével és limonitos, vasoxidos anyaggal. Az elmondottakból láthatjuk, hogy a kőzet átalakulásánál csak a femi kus (színes ásványok) szenvedtek nagyobb átalakulást, míg a földpátfélék egészen frissen maradtak. Ez arra enged következtetni, hogy nem szén- savas hatású, hanem pneumatolitos ol d a t o k járták át a kőzet már előzőleg kivált femikus elegyrészeit- Ennek a pneumatolitos hatásnak köszönhetjük ezt a ritka pszeudobrooki t-e lefordulásunkat is a b i c s a d í ts epsi b ii k s zí á d i) p'i raxé ura n d' elitben- Biotit nincs az alapauyaííbau! riceBfloöpoKHTOBbiH aHfle3HT b ÜJemuMÖtoKcafl-e. MapniT r e ip p m a h h Jlner onHcaHHtí neeBaoöpoKUToro anae-urra b Illenra uŐioKCafl-e. 3ajiejKB uhucshtii ' ftCTpeiaioTCJT nech.Ma pejKO. B reoJiónnecKOíí JinTppaType .yiiOMHHaeTCn Hcoro unni. ofi I OflHOM-flByX MeCTOpOíKüeHHÍIX 3TOÍÍ TIOpOTtbT. PSEUDOBROOKIT HALT1GER ANBESIT VON BICSAD (SEPSI BUKSZÁD) Margit Herrmann Von den Andesiten des Steinbruches neben dér Bahnstation von Bicsad (Sepsibükszád) brachte Erdélyi gelegentlich seiner Sammelreise iiu Jahre 1942 Untersuichungsmalerial íiir die mineralogische-petro graphische Abteilung des Ungari seben Naturwissenschaftlichen Mu- seums mit. Erdélyi fand in den Hohlraumen und Klüften dieses Ande- sites verschiedene pnenmatolische Minoralien, unter anderen aurái Pseudobrookit. Es ist nun fraglich geworden, ob sich in diesem Andesite Pseudobrookit nicht aueh als gesteinbildendes Mineral vorfindet. Pseudo- brookit findet sich als gesteinbildender Gemengteil n&mlich áussersts telten, er ist kaum von einigen Fundorten bekannt. In Ungarn fand Koch1 anf Kliitten und Höhlungen des Andesits vöm Aranyer-Btrge in Siebenbürgen schöne Pseudobrookit-Krystalle. Nach Traube2 findet sicli dieser Pseudobrookit in einem veranderten sehiefrigen Gestein, dér im Andesit Einschlüsso bildet: dieses schiefrige Gestein besteht hanptsaráilich aus Epidot und Eisenglanz und im Eisen- glanz findet sicli nesterweise dér Pseudobrookit. Türacli wies3 den Pseudobrookit in dér Basaltsehlaeke von Kreuz bergund im PlionolithtuiT von Kaulmg in derRöhn naoh. (1884.) K r en- ne r4 fand denselben in dér Vesuv-Lava von 1872 (1890) und Lacroix5 auf dér Isié de Reunion in Hohiraumen und anf Stalaktiten von Basalt- laven als pneumatolytisches Produkt. Vöm petrograpliiscben Gesiohíspnnkte sind viel interessanter. wie die^obenerwahnten Vorkommen — wo dér Pseudobrookit nur in Scbutt. Lava oder Tuffen sich findet — die Pseudobrookit in Alkalitrachyten von Fayal und S. Miguel auf den Azoren [teschrieben von M ü g g e,6 im J. 1883], in einem Augitandesit dér Beliring-Inseln von Törnebohn,7 im J. 1884] und in einer Abart des Nepbelinbasalts vöm Katzenbuekel (ge- íunden von Lattermann,8 im J. 1888). welche im Gesteine als accessori sche Gemengteile erscheinen. Diese Pseudobrookite sind aiber stets secundare Produkte, undzwar (nach Lattermann und Ereiden- b e r g9) scheint dér Pseudobrookit aus Ilmenit durch Oxydation seines Eisenoxyduls hervorgegangen zu sein; die Reste des Tilaneisenerzes sind noeh gut erkennbar. Weiterhin beobachteíe nochFin c k h10 Pseudobrookit in neovulkanischen Rhombenporphyr vöm Kilimandscharo (1906); Ram- i Tschermak: Min. u. Petr. Miitteilungen, Wien, 1878. I. ,p. 33. Zeátschr. f. Rriist. und Min. 1892. XX. p. 317. Leipzig. a Verhand'l. Pihys. Med. Ges. Würnberig, 1884. N. F.. XVIiLT. P. 273. * Zeitsc.hr. f. Krist. und Min. Leipzig, 1890. XYT1. p. 517. Bul 1. Soc. Min. Fr. 1918. XXI. p. 183. " Neues Jahrb. Mineralogie etc. Stuttgart, 1883. II. p. 196. 5 Vega Exped. Veteiii kap'. Jakttagrlser. Stoctkholm, 1884. IV. p. 136. sTscherniak: Min. umd Petr Mitteil., Wien. 1888. IV. p. 47. » Mitt. Bad. Geof. Xandesanst. 1906. V. p. 265. 10 Roschen b u oli-Festsehr. 1906. p. 389. % d o h r" beschrieb ein Pseudobrookiit-V orkommen des Hessenbrücker Hammers. * aus zersetztem Basalt Bei dér Untersuchung dér Andesite an dem unteren Niveau12 des Steinbrucbes neben dér Bahnstation von Bicsad (Sepsibükszád) fand ich keinen Pseudobrookit als gesteinbildenden Gemengteil. — Alsó als ich iiber die Resultate meiner Abhandlungen über die Andesiten aus dér Umgebung von Tusnádfürdö am 2. Juni 1948 auf dér Faehsitzung dér [Jngarisehen Geologisohen Gesel lschaft berichtete, sprach ich von deu Andesiten, die sich in dem unteren Niveau befinden, nur als von Pyro xen-Andesiten.15 s Erst im Jahre 1949 bot sich mir die Gelegenheit zűr petrographi- schen Prüfnng dér Andesite des oberen Niveaus des Steinbruches. Hier habé ich nun den gesuchten Pseudobrookit selbst im Gesteine als gestein- bildenden Gemengteil wirklich gefunden. Unter den obencrwahnten Vorkommenen steht unser Pseudobrookit des Andesites von Bicsad (Sepsibükszád) [oberes Niveau des Steinbruches neben dér Bahnstation] vielieicht dem Pseudobrookit-Vorkommen des von Latte miaun beschriebenen Nephelin-Basalt neben Katzenbuckel am nachsten. Unser Pseudobrookit-enthaltende Andesit von Bicsad (Sepsibükszád) — welchen wir Biotit- und Hypersfhen-tuhrenden Pyroxen-Andesit nen- ' uen können — ist ein aschgraues, dichtes, stellenweise poröses Gesíein init freiem Auge sichtbaren Biotitkrystallen. Mit dér Lupe können wir selbst in dem Gestein auch Diopsid-Krvstalle [maximalische Korngrösse: 2 mm X 1 mm] und in den klemen Hohlraumen des porosén Gesteines ausser Pyroxen, Biotit auch Apátit-, Pseudobrookit-, Haematit-, Hyper- sthen- Gránát-, Ti*ydimit- und Titanit-Krystalle becbachten. Diese klei- nen Krystallchen dér Hohlraumen falién wahrend dem Sehleifen dér Dünnschliffe aus dem Gesteine heraus, und so können wir unter dem Mikroskope nur die gesteinbildenden Mineralien untersuchen. Unter dem Mikroskope: die Struktur des Gesteines ist: hypokristal- lin-porphyrisch, die Grundmasse tesieht hauptsachlich aus Feldspat- leisten, Diopsid-Augit, Hypersthen, Haematit, Pseudobrookit und aus — im Verhaltnis zu den krystallisierten Gemengteilen sehr wenigem — farblosen Glase; folglich ist die Grundmasse pilotaxitisch. In dieser pilotaxitischen Grundmasse finden sich die Pseudobrookit- Tafelöhen und Körnchen. Einige sind auiomorphe, nach (100) verlangerte Tafelchen, auf den die Spaltbarkeit nach (010), die gerade Ausiöschung und das schwache Pleochroismus sehr gut zu beobaohten ist. W inkel dér optischen Aehsen — (ein Kennzeichnen gegenüber Brookit!) — konnte ich nicht messen, nachdem die Tafelchen so kiéin sind. dass ich kein Acksenbild bekommen konnte. Die maximale Grösse eines solchen Tafeh chens: 0,14 mm X 0.5 mm. Es finden sich aber auch nicht-automorphe Pseudobrookit Körnchen, dérén Korngrösse zum Beispiel folgende sind: üt- n Vf br k in pi e í \ 0.02X0,05 mm 0,09 X 0 00 „ 0,00 X 0 02 „ 021X0,09 ,, 0 04 X 0,12 mm 0 06 X 0.12 „ 0.18 X 0 02 ., 0,05 X 0 05 „ 0,01X0 01 mm 0 02X002 „ 002X001 ., 0,09 X 0 05 „ 11 Noí. Bl. V'er. Erdlkde. Darm.stadt H.. 1923, V. p. 191. 12 Érdül yd beobaohtete auoh in d«n un terem Niveau des Steinbruches Pseudobrookite in den Höíhlen und Klüfteu des Andesite^. is H e v r ui a n n— V a r a: a: Audesite iu dér Uiugebung von. Tuisnád ürdö {'Sieh?.:ihiirgen ), E az természetes is, az ércek így különösen a mag ne - tit számít. A magnetitdús wehrlit, bazalt jelzik ezt a szoros összefüggést. A kőzetek szöveténél a finom apró hézagok, az üveg jelen’éte és a kristá- lyosodottság mértéke hat a hővezetőképességre. Mégpedig a finom apró hézagok csökkentik a hővezetőképességet kivéve azt az esetet, melyet a bodrogkeresztúri riolittuffánál lehetett megfigyelni, itt a linóm apró hézagokat opálos anyag itatta -át és ez megmagyarázza a magasabb érte- két. Minél kristályosodottabb egy eruptív kőzet, minél nagyobbak a kris- tályok. annál jobban vezeti a hőt. Ezt jelzi a gránit és a megvizsgált néhány andezit. Különösen az andezitok vizsgálata tanulságos ebből a szempontból. Az inóei piroxén-andezit legmagasabb értéke arra vezethető vissza, hogy aránylag kevés az alapanyag (32% térfogatszázalék) sok a poríirosan kivált plagiokiász. piroxén. Viszont a szob. Csákhegy piroxén- andezitjében több az alapanyag (49%), itt ennek a kőzetnek az alapanya- \ gában a kloritos csillámokhoz hasonló tulajdonságuk miatt ugyancsak hozzájárultak az alacsonyabb értékhez. Az üledékes kőzeteknél a hézag- térfogat és a kristály osodottság mértéke van hatással a hővezetőképes- ségre. A kevéssé kristályos márga és a részben kristályos (28%)* dolomit- iiletve ha idesoroljuk, a teljesen kristályos márvány jelzi ezt. A rész- ben kristályos dolomit, a teljesen kristályos márvány értékei a legnagyob- bak, — mint érdekesség említendő, hogy a forrásvizi mészkő, sőt a durva szarmatamészkő is kristályos szövet. E két mészkőfajtánál a kalcitkris- tályokon ikerlemezesség, hasadás nyomai nem ismerhetők fel. A piszkei juramészkő is kristályos, kb. a 60--ö(i% a, többi salaktalan, ki nem kris- tályosodott. A kristályok ebben az esetben olyanok, hogy hasadás nyomai jól megfigyelhetők, ikreket viszont nem észlelni, (Sok kövület van a jura mészkőben, ezek minden esetben kristályosodottabbak. A kövületek egy- része olyan, hogy vashidroxid festi vörösre, a többi víztiszta.) A homokköveknél a kötőanyag és a nagyobb kvarcszemek aránya befolyásolja az értékeket. A váci megvizsgált homokkőben igen sok a kötőanyag. így kisebb értéket ad. a hárshegyiben viszont igen kevés a kötőanyag, az almádi permi vörös homokkőben kevés a kötőanyag, viszont sok a vasoxid, ami ezt a csökkentő hatást ellensúlyozza. A vulkáni tufák hővezetőképessége — amint már említettük — függ a szövettől és az ásványos összetételtől is. Az üregek általában kedvezőt- lenül hatnak. A bodrogkeresztúri riolittufa ellentétes, nagyobb értéke az opálos anyaggal függ össze, amely átitatta a kőzetet. A tihanyi bazalt- tufa aránylag kis értéke a sok finom apró hézagra vezethető vissza, továbbá és ez vonatkoznék az ásványos összetételre, á sok igen finom kolloidra. A kolloidok kedvezőtlen hővezetőképessége az agyag esetében is kitűnt. 0 CBOHCTBe Ten/ionpoBOflHocTn HeKOTopbix nopHbix nopofl BeHrpHM. BaöH — Tlann: B CTüTbG 0T4GT OÓ MC'CJIGJlOBciHHII CBOÍÍCTB T6ITJI0IIp0B07JH0CTH HPKOTOpbIX IOpHbiX nopoü, coópaHHbix b paaHbix MecTax TeppHTOpnn BeHrpHH. Pe.3yjibTaTbi iiccjieaoBaHHtt b-í- aox^Hbt b npHJiaraeMott k KHHre taö-ani ie. LA CONDU CTIBI LITE CALORIQUE iíES ROCHES HONGROISES. Pár: Ch • Balyi ct F. Papi). L’utilisation des rocdies dépend en bien des cas de leur conductibiliié thermique. Au point de vue tecknique, la connaissance de cette conducti- bilité est done trés importante. Quoique de nombreux investigateurs se sont occnpés de la déterminer, la conductibilité des roches de Hongrie n’était pás encore exaniinée. Ce petit travail veut rémédier á ce déiaut. Pour mesurev la conduct. bilité thermique uous disposons de méthodes l,iou ncmbreuses. Xous avons employé la varla-nte simplifiée pár Eucken de la méíhode de Lees (v. Anln. d. Physik 34, 1911, 185 221.) Lessentiei de cette méthode est le suivant: une lame de cuivre de petite dimension ehauffée pár l’électricité est entourée de deux prismes de dimensions égales de la roclie á examiner et ceux-ci de nouveau sont fixés entre deux James de cuivre égales; le tout peut étre piacé dans une boite de cuivre fermable, pour quőn puisse assu,rer une température extérieur A kőzet 28% térfogata kristályosodott. stable. De la quantité de chaleur s’étant produíte dans l’appareil de chauífage, de la différence de chaleur mesuróe aux deux cótés du prisme de pierre au moyen de piles thermiques et de la dimension du prisme — en pi-enant en considération la perte de chaleur causée pár les défauts de conduite et de contact. etc. — on peut mesurer la conductibilité thermique sur la base de la corrélation suivante: V — Q.h q.dt , ou Q signifie la quantité de chaleur en gr ealories, h l’épaisseur du prisme en cm, q la surface en contact en cm2, dt la diiférence de chaleur mesurée pár la pile thermique en °C et V la. conductibilité thermique. La calculation des pertes était faite selon la métliode d’Eucken dans une athmosphére d’hidrogéne et d’acide carbonique. L’appareil de mesu ragé a été eonstruit selon les donnée-s d’Eu ekén. La d':iniension des corps de forme prismatique servant au mesurage était en général 3.4.4 cm. Les mesurages ont été efíectués, pour commencer, á la température de chambre (23° C). Nous avons examiné des pierres compactes et solides qui conduisaient la chaleur leur communiquée dans une mesure difié tente. Nous avons essayé d’expliquer les chiííres différents sur la base d’examens microscopiques. II s’est avéré que chez les pierres éruptives la composition minéralo- gique et la structure ont un ellet sur la conductibilité. En otservant la composition minéralogique ce sont (comme c’est d’ailleurs tout natúréi) , les minérais, spécialement la magnétite, qui comptent. Cette corrélation étroite est marquée pár la wehrlite, le basalte riches en magnétite. En ce qui concerne le structure ce sont les incloisions íins et minuscules, la présence du vérré et la mesure de la cristallisation qui ont une iníluenee sur la conductibilité thermique. Les inclusions minuscules degas dimi nuent la conductibilité, exception fait du cas qu’on pouvait observer en examinant le tuf riolitiqite provenant de la proximité de Bodrogkeresztúr — dans ce cas les interstices étaient imprégnés pár une matiére opaline ce qui explique le chiffre plus élévé. Plus une pierre éruptive est cristal- lisée et plus les eristaux sont grands, plus elle conduit la chaleur. Le gránit et les quelques andésites examinés en sont la preuve. De ce point de vue c’est spécialement l’examen des andésites qui est instructif. Le chiffre plus grand donné pár l’andésite á pyroxéne d’Inóc est á ramener au fait qu’il posséde relativement trés peu de páte (32% du volume) et qu’ille enferme beaucoup de plagioclases et de pvroxénes porfiriqu ement dégagés. Pár contre dans l’andésite a pyroxéne du Csákhegy de Szob i! y a plus de páte (49%) et les matiéres y contenues ont également contri- bué au chiffre moins élévé á cause de leurs propriétés ívssemblant á celles des micas chloritisés. Chez les sédiments sont le volume des pores et la mesure de leur cristallisation qui influencent la conductibilité ther mique. Ce fait est prouvé pár la marne moins cristallisée d’une part, la dolomité cristallisée parti ellexnent (2S#) et le marbre cristallisé entiérement d’autre part — si touteí'ois nous rangeons ce dernier dans cette caté gorie. La dolomité partiellement cristallisée et le marbre entiéremenl cristallisé donnent les chiffres les plus élevés. II fant ici mentionner comme chose intressante que le-ealcaire de source et mérne le calcaire sarmate grossier ont une structure cristalline. Chez ees deux sortes de calcaires les eristaux de calcite ne montrent aucune trace de lamellation maclées ni de fissuration. 60 — 66% du calcaire jurassique de Piszke sont aussi cristallisés, le reste est amorphe. non-cristallisé. Sur les eristaux de ce calcaire les traces d’une fissuration sont bien á observer, mais on ne voit pás de eristaux maclées. (Dans le calcaire .iurassique il y a * % : volume proucents. m ltoaueoup de fossiles, toujours cristal.’iisés. Les fossiles sont eu partié peints en rouge pár l’hydroxyde de fér. les autres sont limpides.) Cliez les grés les chiffres sont influencés pár la proportion de le inatiére liante (— pate) et des grains de quartz un plus grands. Dans le grés examiné de Vác il y a une trés grande quantité de matiére liante. le chiffre est donc plus petit; le grés permique rouge d’ Almádi a trés peu de matiére liante, mais il posséde beaucoup d’oxydes de fér, ee qui contre balance l’iníluence de. !a structure diminuánt la eonductibilité. La eonductibilité des tufs volcaniques — connne nous l’avons déjá mentionná — dépend de structure et de la composition minérale. Les uiiarolithes ont en général un effet défavorable. Le tuf riolitique de Bodrogkeresztúr páráit eontredire á cette régle, mais le chiffre plus grand qu’il accuse est en connexion avec la matiére opaüne dönt la pierre est imbibée. Le chiffre rélativement petit du tuf basaLique de Tihany est á expliquer pár les nombreuses fissures fines et minuscules et pár la grande quantité de co'loi'des trés fins qui changent sa compo- sition minérale. La eonductibilité thermique défavorable des colloides s’est démontré aussi en ce qui concerne l’argile. Chiffres montrant la eonductibilité thermique des quelques roches ( rapportés á 23 0 C.) líocnt' lieu (1p provenance Chiífre de la eonductibilité Coinposition minérale, textilre et autre> thermique en observations Wehrlite. Szarvaskő qrr (cal) sec 0.00611 peridot 43.4, amph.* brune 21, diallague Gránit. Suköró 0.00562 14, minérai 18,7, biotite 2.9 % quartz 48.2, orthoclase 40.4, oligoclase (tneiss. Sopron 0.00408 6.2, biotite 5.2%. quartz 50.2, orthoclase 37.6, microcline Basalte. Somoskő 0.00531 7.4, muscovite -.2 biotite 1.8, minérai 0.8 % páte 72.2, minérai 8.2. peridot 5. augite Hypers+héue-augite- 14.6 u/o. páte 33, plagioclase 49, minérai 3. hyper- andésite, Inóc, sthéne 2. augite 13 %. Szokolya 0.00374 Biotite-andésite con- páte 76. plagioclase 11, minérai 1, biotite tenant de l’amplii- 7, amphibole 3, grenat 1. vérré 1%. bole, Bajdázohegy. Szoko.ya 0.00367 páte 50.2, plagioclase 30.9, minérai 1.5. Pyroxéne-andesite. augite 7.2, vérre 7.2, calcite 3%. Tállya 0.00366 Pyroxéne-andésite, páte 65, plag. 23.4, min. 2.4, augite 8.6. Szanda, iNógrád- calcite 0.6 %. kövesd 0.00362 Ifypersthéne- amphi- páte 49. plagioclase 34., minérai 1.0, am- bole-andésite, Csák- phibole 10, hypersthéne 2, biotite 1, chlo- hegy, Szob • 0.00354 rite 3. 1c*r chiffr«»s coihmm’ nent snr lt*s ..Vohune-proncents.” Tuf riolithique, (’hiffre de la eonductibilité thermique gr (eal) sec Bodrogkeresztui' 0.00422 Tuf dacitique. Jád 0.00368 Tuf basaltique, Tihany 0.00342 Marbre. Tekerőpatak 0.00598 Dolomité, Gellérthegy, Budapest 0.00435 Calcaire grossiers de la Leitha, Zebegény 00429 Calcaire de tuffe, , Hunaalmás 0-00403 Calcaire .jurassique Piszk* 0.00401 Calcaire grossiers sar- mate. Sóskút 0.00398 Marne de Buda, Várhegy, Budapest 0.00361 Bauxite, Gálit q 00^52 Argile, Gellértfürdő (Baint St Gérard, Budapest) 0.00130 Grés á avee une páte calcitique(cristalline) 0 00404 Grés, Hárshegy 0.00399 Grés, Naszál 0.00388 Grés, Balatoualmádi 04)0372 Composition minérale. texture et autres observations páte 57.4. ortlioclase 6. quartz 8, vérré 7.8, caoline 20.8. páte 66, plag. 10, quartz 9.8. ealeite 8. biotite 0.6, min. 1.6, vérré 4. páte 87, plag. 0.4, quartz 6.2. min. 1.2, ^ ealeite 4.0, páte 1.2 entre des eristaux de ealeite de 0.15- 0.18, 0.22, 0.37 mm par-ci par-lá environ 15% de quartz (0.15-25 mm). Le 0.15-0.20 mm des eristaux est trés rare. beaucoup de eristaux de dolomité de diamétres entre 0.15-20 mm. beaucoup des petites miarolithes (1 mm et plus petites), peu de parties cristal- lines (eristaux de 0.6 0 mm) beaucoup des eristaux minuscu'es (0 007,0,01-0.06 mm) reeonnaissables dans une páte egalement cristalline. mais composée de inelusions minuscules, des miarolithes env. 5 % du volume. dans ui e páte amorphe, des eristaux (0.02-0.007 mm), Des fossiles assez nom- breux, tous cristallisés. la plus grande partié est cristallisée ’ (la dimension des eristeaux est: 0,075- 0.015 mm), des miarolithes fórt 14% du volume. Néhány eddig ismeretlen és új forma a K-Cserhát tortonai rétegeiből C S . M E Z N E R I C S ILON A A Cserháthegység földtani viszonyait tárgyaló munkák egyikében id. Noszky (9., p. 112.) felhívja figyelmet arra, hogy a „lajtamészkő- faciesekben nagyon elterjedt formákon kívül egész sora van a hazánkból eddig még ismeretlen fajoknak és változatoknak”. A K-Cserhát felsír mediterránjából gazdag faunafelsorolásokat ad Noszky és Strausz (8. 9, 11). A faunagazdagság és'a tisztán faunafelsorolásokra szorítkozó adatok indokolttá teszik az őslénytani átdolgozást, annál is inkább, mert való- ban nagyon sok, Magyarországról, sőt a Bécsi medencéből is eddig isme- retlen faj és változat van. A Bányászati Kutatási Mélyfúró N. V. megbízásából végzett gyűjtési anyagban, továbbá a salgótarjáni Bányamúzeum gyűjteményes anyagában (legnagyobbrészt Harmat gyűjtése) és az Országos Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytani Tárában (id. Noszky gyűjtése) lévő anyag őslénytani revíziójánál máris igen sok érdekes faunaelem kerül elő, melyek- nek egy kisebb csoportját az alábbiakban mutatom be. Afauna legnagyobb része Mátraverebély-Szentkútról, a Szent László forrás feletti szerves maradványokban gazdag rétegből (id. Noszk y ,.bázis“-rétege. Strausz ..Szent László-rétege”), illetve a Meszestető egyéb rétegéből származik, kisebb rész pedig Sámsonházáról (Budahegy) és Márk házár ól. A bemutatott fajok némelyike a hazai faunafel sorolásokban szerepel ugyan, nevük azonban az újabb faunisztikai vizsgálatok során Hörnes faunameghatározásaival szemben mái- megváltozott, illetőleg más fajnak bizonyultak (pl. CJymatium [ Ranularia ] heptayona vindobonica, Cymatium / Lampusia] affine friedbergi). A faunaelemek egy másik csoportja helyileg legközelebb a Bécsi medencében, illetve Stájerországban fordul elő középmiocén képződmények- ben: Codokia (J agónia) decussata, Cardilia deshayesi, Pleurodesma mayeri. és Púimra stryriaca. Hörnes és Hörnes-An inger munkái alapján a Bécsi meden- céből sem ismerjük a Cochliolepis ( Laciniorbis) miobicarinatus. Modulus baseroti, ? Coralliophüa bccki, Strombus schrceckingeri, Tellina pretiosa . Arcopagia arassa reducta alakokat- Ezek közül az erdélyi tortonai korú lelőhelyeken már ismert forma a Modulus basteroti és a Strombus schroeckingeri, míg a többinek legközelebbi előfordulási helyei a lengyel-, olasz-, illetve franciaországi középmiocén képződmények. Figyelmet érdemel az a körülmény, hogy a (Cardita Cardiocardita) nógrádensis n. sp. és a Paphia waldmanni cserhátensis n. var. nagy pél- dányszámban mutatkozik a többi faj 1 — 2 példányával szemben. Szintén gyakori forma a jelen közleményben még nem ismertetett s id. Noszky által elnevezett Modiolus excellens n. sp. (nőmén nudum, 9., p. 254). :»96 Az új fajok viszonylag nagyszámú előfordulása — melyek megnyug- tatóan semmi hasonló fajjal nem azonosíthatók — indokolja a faji elkü- lönítést s valószínűsíti azt a feltevést, hogy helyi kifejlődést! formákról van szó. A Drillia noszkyi n. sp. nem gyakori torma, összesen 3 példá- nyát találtam a gazdag faunában. Töredékfaunáról lévén szó, korhatározó jellegről csak annyiban beszélhetünk, hogy az egyes fajok mennyiben támasztják alá a K-Cser- hát tortonainak tekintett rétegösszlétet — részleteiben is. Az alábbiak- ban ismertetett faunaelemeknek mintegy fele található a Bécsi meden- cében, többségében a tortonai korú rétegekben. Ugyancsak a fajok fele megtalálható Erdély (Rostéi és Lapugy) és Lengyelország tortonai réte- geiben. Olaszországi faunákkal összehasonlítva a faunaelemek az >,elve- ziano“-emelettől az „astiano“-emeletig megtalálhatók. Franciaországi faunákkal összehasonlítva, az akvitaniai, burdigaliai és helvétiai for- mákkal egvezik a fauna mintegv harmada. Helyi szempontból figyelemreméltó, hogy az alábbiakban ismertetett fajok közül a Cymatium ( Ranularia ) heptagona vindobonica, Cymatium (Lampusia) affine fricdbergi, Purpura styriaca fajok csak Sámsonházáról. míg a Coralliophila becki, T elírna pretiosa, Codokia (J agónia) decussata. Arcopagia crassa reducta, Pleurodesma rnayeri fajok csiak Mátraverabély- Szen. kútról. illetőleg Márkházóról kerültek elő. Csak a Strombus schroeck i nyeri és a Modulus basteroti közös fajai a lelőhelyeknek. Ez a körül- mény azonban nem sóikat mond, miért & szóban forgó fajok külföldi viszony- hatban is igen ritkák, 1 — 2 példányban mutatkozniak. Ezzel szemben a Cardita (Cardiocardpta) nógrádensis n. sp., Paphia waldmanni cserhátensis n. var,. Modulus excellens Noszky (nőm und.) mind M a t na- verebei yen, mind pedig Sámsonházán gyakori formák. Facies szempontjából a fajok a mélyebb, homokosjellegű rétegből származnak, mely id. Noszky szerint „andezittufából álló bázisrétegnek hullámveréssel feldolgozott anyaga középszemű breocia, illetőleg konglo- merátum formájában" (9). A Cardilia deshayesi faj az agyagos faeiesben fordul elő. Classis: Gastropoda. I. Subclastsis: Prosobranchia; 2. Ordo: Mesogastropóda; IV- Stárps: Rissoacca ; 5. Fám-: Adeorbiadao . Genus: Cochliolepis S ti napson 1858; Sub- genus: Laciniorbis Marté ns 1897. Cochliolepis (Laciniorbis) rniobicarinatus Sacco l. tábla, 1.. 2. ábra. 1896. Tor nrn rniobicarinatus Sacco (1), 21., p. 54. T. 4 .f. 74. 1900. Adeorbis rniobicarinatus Sacco, Ivói. et Pe y r.: Centi*. Paleolit. Tora. p- 56- ' • 1917—18. Tormis rniobicarinatus Sacco, Cosmann-Pey rőt (2), 70 p. 28. T- 7. f. 42-46. Minthogy a faj a Bécsi medencéből, a lengyelországi miocénből és Erdélyből is ismeretlen, jellegzetes bélyegeit az alábbiakban adom: a forma kicsiny, de jóval nagyobb, mint a miocénből ismert Adeorbis (Tor- nus) fajok bármelyike. Korongalakú (discoidális), igen lapos forma. Felső része domborúbb, alsó része lapos. Spira alig kiemelkedő, csak a kezdeti kanyarulat mutat gombszerű kiemelkedést- mely sírna, miként a következő kanyarulat is. A ház 4—5 kanyarulatból áll s az utolsó csak- nem körülöleli az előzőket. A kanyarulatok a héj felső részén domborúak, a varratvonal alig látható, szinte egybeolvad a díszítéssel. A kezdeti kanyarulatoktól eltekintve, a héj felső részén a díszítés éles, majdnem egyenletesen elhelyezett 8 — 10 spirális csíkból áll, valamivel szélesebb közökkel, melyeket igen finom spirális csíkok díszítik. Az utolsó kanya- 397 rulatot éles pei-em szegélyezi, mely egyenlőtlenül csipkézett, ami azonban valószínűleg nem faji sajátság, hanem a héj vékonysága következtében bekövetkezett folytonossági hiány. A héj alsó része lapos, díszítése a felső résszel megegyező. Jellegzetessége az utolsó kanyarulatnak mintegy negyed részét elfoglaló homorú, sima vájat. Ez a bélyeg, továbbá az említett éles perem idegenszerűvé teszik a fajt az Andeorbis genus köré- ben, noha családilag a faj, az Adeobidoek-hez tartozik. A köldöknyílás mély, a szájadék ötszögalakú, illetőleg az éles peremnek megfelelően kiszögellő. , Méretek: mtax diám.: 9 mm., magasság: 4 mm. Két tökéletesem ép pél- dány egyike Márkházáró], másika Mátra ver ebély-Szent kútról (coll. Streda) került elő, a kitöltő kőzet alapján mindkettő a Xoszky-féle ú- n. „bázis rétegből44. Boettger Kostejről leírt hasonló fajánál a díszítés eltérő (13., p. 21G. T. 6. í. 6). A génusbélyegek alapján a fajt a Cochliolepis nem. Laciniorbis alne- mÉbe kell helyezni (12.» p. 175). A fajt Sacco az elvezianoból írja le (Colli torinesi) s változatát jelzi az astiano-emeletből. Franciaországban akvitaui és burdigaliai korú. V. Stirps : Gerithiacea; 9. (Fiam.: Modulidae; Genus: Modulus Griaty 1842. Modulus bastcroti B e n o i s t I. tábla, 3., 4. ábra. 1894. Modulus Bastero ti Ben., Cossmann: Sun- quelques formes nouxelles... des faluns des Borde- laiis, p. T. 3. f. 15 — 1G. 189(5. „ „ „ Sacco (1.) 21 •, p. 4. T. 1. f. 2. 1922. „ „ », Cossinann-Peyrot i2.) 73. ]). 319., T. 5. f. 6—10. 1911—28. „ „ „ Friedberg (3.) I. p. 603. T. 38. f. 17—18. A faj a Bécsi medencéből ismeretlen, Erdélyből 2 példányát említi az irodalom. Bövid leírása: a hegyes forma majdnem bikonikus. A ház átmérője nagyobb, mint magassága. A spira rövid, kissé konkáv, 5 — 6 lapos kanyarulatból áll, melyeket mély varratvonal választ el egymástól. A kezdeti kanyarulatok sírnák, a többinek díszítése 5 — 6 spirális vonaj, váltakozó vékonyabb spirális csíkokkal. Kanyarulatonként kb. 10 hosz szanti (axialis) borda keresztezi a spirális díszítést, melyek együttesen hullámos külsőt kölcsönöznek a kanyarulatoknak. A viszonylag nagy szájadék nagyjából lekerekített, illetve az utolsó kanyarulat peremszerű élének megfelelően kissé kiszögellő. A szájadék az alsó peremen kissé megvastagodott és csurgóval ellátott. Két tökéletesen ép példány került elő Mátnaverebély-Szentkútró‘1 a bázis rétegből (Szt- László réteg), melyeknek méretei: max. diám.: 15, illetve 9.5 mm., magasság: 14, illetve 9 mm. Egy sérült példány Sámsonbáza, Budahegyről származik. Erdélyben: Kostej Lapugy (1 — 1 példány, tortonai). Franciaországban az akvitani emeletiben. Lengyel országba n tortonai rétegekben, Olaszországban pedig az elvezianoban fordul elő. X. Stirps: Srómbacca; 4. Fám.: Strombidae; Genus: Stromibus Linné 1758; Sectio: Euprototnus G i d 1 1869. (Syn-: Monodaafylus [Klein] Mörch 1852.) .1 398 y M. Hömes Strombus ( Euprotomus ) sckroeckingeri II. tábla. 1., 2. ábria. 1879. Strombus (Monodactylus) Schroekingeri M. Hömes, Hömes Auauger (6.) p. 165. T- 19. f. 6—7. A fajt Hömes nevezte el, Home s — A uinger írta le. A leírással példányunk teljesen megegyezik, így ennek ismétlésétől eltekintek. A faj eddig Összesen 4 példányban ismeretes, 3 Kostejról és 1 Lapugyról (tor tonai). Egyéb külföldi lelőhelyről a faj, eddig még ismeretlen. Példányunk sérült, amennyiben az apex hiányzik, azonban a jelleg- zetes utolsó kanyarulat és a szájadék elegendő bélyegek a faji azono sításra. A példányt a Salgótarjáni Bányamúzeum gyűjteményében Sámson- háza jelöléssel találtam, közelebbi meghatározás nélkül, és egy töredékes szájadékot a mátraverebély— szentkúti bázisrétegből származó anyagban. Méretek: max. diám.: 250 mm., feltehető magasság: 380 mm. ne - es XV. Stirps: Doliacea; 3. Fáim.: Cymatidae; Genius: Cymatium (Boltén) Röding 1798; Subgem.: Ranularia Schumiacher 1817. Cymdfium ( Ranularia ) heptagona vindobonica Cos s m a, n n-Peyrot I. tábla, 5., 6- ábria. 1856. Triton heptagonum non Br., Hömes (5.) I., p. 206. T- 20. f. 5—6. , 1879. Triton ( S impulum) heptagonum Br. vad’., Home s-A u i n g e r (6.), p. 176. 1923. Ranularia heptagona, Br., aput. vindobonica Cossmann-Peyrot (2.) 75, p. 292. A faj részletes leírását Hömes adja, de már jelzi, hogy a bécsi- medencei forma eltér Brocchi típusától. Home s — A u inge r var. szócskával jelölik a bécsi tonnát. Cossmann — Peyrot Vöslauban gyűjtött példányokat összehasonlítva a típussal, arra a megállapításra jutottak, hogy a bécsi-medencei forma a típustól eltér, mert: „armées de nodosité plus aigues-romam'entation spirálé est plus grossiére“ és ezért miit. vindobonica néven elkülönítik a típustól. A sámsonházi (Budlaíhegy) példányok Hömes leírásával jó megyegzést mutatnak, így a leírás ismétlése felesleges. Az ábrázolt példány méretei: max. diám.: 16 mm, magasság: 27 mm. A fiaj előfordulása a bécsii-medemicében helyét és tortoníaii, Erdélyben (Lapugy) tortonai réteg. Subgenus: Lampusia Schumiaich er 1817. Cymatium ( Lampusia) affine friedbergi Cossmann-Peyrot. I. tábla.. 11., 12. ábra* 1856. Triton cormgatum non Lám. H örnes (5.) I. p. 205. T. 20. f. 1 — 4. 1 1856. Triton affine Desh., Ibid., p. 670. 1879. Triton (Sympulum) affine Desh., Hörnes-Auinger (6.) p. 175 T. 21. f. 12—15. 1911—28. Triton affine Desh., Frdedberg (3.) I. p. 130. T. 7. f. 6. Tritonium affine Desh., műt- Friedbergi Cossm. Pey r., Friedberg (3.) I. p. 590. Hömes T. corrugatum, majd T. affine néven leírt fajtáról C o s s- mann — Peyrot megállapítják, hogy a bécsi medencei faj sem a T. corrugatum, sem pedig a T. affine fajjal nem azonosítható. Hivatkoznak Friedberg ábrájára s megállapítják, hogy a. középeurópai tortonkori fajt el kell választani mindkét fenti fajtól Eutritonium ( Lampusia ) friedbergi 399 néven (2., 75., p. 270.), minthogy a forma zömök'ebb, a csatorna rövidebb és a szájadéit is eltérő az E. (L) corrugatum fajtól. Tekintettel azonban arra, hogy a T. affine fajjal kétségtelen a közeli rokonság, célszerűbb Friedberg után a bécsimedencei, illetve lengyelországi fajt a típus változatának és nem önálló fajnak tekinteni. Minthogy a Lampusia alnem a Cymatium nemhez tartozik (12.* p. 282.), a Triton, Tritonium, Eutritonium elnevezések után a Cymatium nembe kell sorolnunk a fajt. Egyetlen ép példány: Sámsonháza (Budiahegy). Méretek: max. diám: 20 mm, magasság: 37 mm. Egyéb előfordulás: Szob. Erdély (Bujtur. Lapugy), Lengyelország (tor- tonai). A típus Franciaországban burdigaltad. 3. Ordo: Stenoglossa; I. Stirps: Muricacea; 1. Fám-: Muricidae; Genus: Purpur a B r u g u i ó r e 1792. P ur púra s t y r i a c a Stur II. tábla,. 3. 4. ábra. 1879. Purpura styriaca Stur, V. Hilber: Neue Conoh, ta. d. MMitlelsteir. Mediternanscbiehten, p. 16. T. 2. f. 9—11. 1879. Purpura styriaca Stur, Hő r nes-Aui inger (6.) p- 150. T. 16. f. 6—8. A fajt Stur nevezte el, leírás és ábra nélkül. Fajleírást Hilber ad, melyet Hörnes — Au inger szószerint idéz s melynek ismétlése felesle- ges, annak ellenére, hogy a fenti faj sem ismeretes még a magyarországi miocénből. Eddigi lelőhelyei: Gamlitz, St. Anna bei Gleichenberg in Steiennark, Kostej. Az utolsó kanyarulat tetején, a varratvonal alatt lévő sajátságos, tetőcserépszerű lemezes díszítmény annyira jellegzetes, hogy a faji azonosítás igen könnyű. A faj 5 ép példánya került elő a Salgótarjáni Bányamúzeum gyűjte- ményéből, Sámsonháza jelzetteb közülök 2 példánynál közelebbi adat is: Budahegy. Az ábrázolt faj méretei: max. diám.: 15 mm., magasság 22 mm. 2. Fám: Magillidge; Genus: CorallioghiVa H . eí A. Adainis 1855. (Syn.: Pseudomurex Monterosato 1872). ■? Coralliophila becki Micht. T. tábla, 7., 8. ábra. 1872. Murex Becki Midit*, Be lliardá (1.) I. p. 120. 1904. Murex ( Pseudomurex ) Becki Micht., Siacc o, (1.), 30- p. 24. T. 6. f. 36—37. A faj eddig csak az olaszországi piacenziano-rétegekből ismeretes. A spira rövid, kissé hegyes. A kanyarulatok konvexek, az utolsó kanya- rulat kissé felfiijt s a héjmagasság 2/3-a. Varratvonalak nem mélyek. A héjat spirális pikkelyes zsinórzat díszíti, melyek vékonyabb díszítő- elemekkel váltakoznak. Az axialis bordák erősek, különösen az utolsó kanyarulaton, ahol számuk 8. A kezdeti kanyarulat síma. Szájadéit tojás- dad, jobb ajak vastag, belii.1 rovátkolt. Cauda elég hosszií, kissé görbült, csatorna mély. A faj rendszertani helye még nem tisztázott, azért kérdőjellel tettem a Coralliophila nembe, ahová a bélyegek alapján kétségtelenül besorol- ható. A Coralliophila- nem mind az olaszországi* mind pedig a francia- országi miocénben képviselve van. S a c c c Pseudomurex alnembe sorolja a fajt, s minthogy F i s c h e r (Mán. Conch. p. 647) és T h i e 1 e (12., p. 300) 400 ís valószínűnek tartják, hogy a Pseudomurex a Coralliophila nemhez tar- tozik, vagy annak synonym elnevezése, — genus-helyzet tisztázódásáig kérdőjellel a Coralliophila nembe sorolom a fajt. Mátraverebély-Szentkútról 2 példány került elő, az ábrázolt faj méretei: max. diám-: 8 mm, magasság: 12 mm. IV. Stirps: Toxoglossa; 1. Fám-: Conildafí ; A. Sulbfam Turrinae; Genus: Drillia Gray 1838. Drillia noszkyi n. sp. I. tábba, 9., 10. ábra. Annak ellenére, hogy a Drilliáknak a Bécsi medencében és Erdély- ben nagyon sok faja van, nem azonosítható egyikkel sem a fenti faj. Noszky sen. a magyarországi lajtumeszek faunáinak felsorolásánál Drillia kochi n. sp.-t és a D. crispata fajt említi. Minthogy azonban mind- két új faja nőmén nudlim s nem sikerült; megállapítani, hogy a fenti for- mára vonatkoztatta-e új elnevezését, annál inkább, mert a D. crispata fajt is felsorolja Sámsonliáza — Márkházáról (8., p. 266), mely formához fajunk kétségtelenül igen közel áll, de vele mégsem azonosítható. így a szóban- forgó fajt D. noszkyi néven vezetem be az irodalomba. A 8 — 9 kanyarulatból álló héj díszítése igen jellegzetes. Turritella- szerű. A kanyarulatok laposak, csak a díszítő élek emelkednek ki. A díszí- ' lés 2 erősebb spirális részből álli. melyek között 2 vékonyabb díszítő elem foglal helyet. Ugyanilyen vékony, spirál húzódik a vastagabb díszítő- vonalak felett is. Ezt a jellegzetes díszítést keresztezik a fordított S alakú növedékvonalak, úgyhogy a kezdeti kanyarulatokon a díszítés szinte rácsszerű-, ami azonban csak erős nagyításnál látható. Alakra nézve a D. crispata fajhoz áll legközelebb (Home s — A u i n g e r [6.] p. 324. T. 42. f. 7 — 10), ez a faj azonban sokkal lépcsőzetesebb, s a díszítés jellege más a varratvonal alatti viszonylag nagy térség következtében. Díszítés szem- pontjából legközelebb a Hematoma turritelloides fajra hasonlít (B el 1 a r d i 2. p. 281. T. 8. f. 29.), de ettől alak- és a szájnyílás tekintetében erősen eltér. Előfordulás: Sámsonliáza (Buda, hegy). Méretek: max. diám-: 4 mm, magasság: 13 mm (3 db, a csúcsnál sérült példány). Classis: Bivalvia. 3. Ordo: EwlXimeUibranchiata; Subondo: HeterodotUa; II. Stirps: Cardi- tacea; 1. Fám.: Carditidae; Genus: Cardita Bruguiére 1792, Sectio: Car- diocardita (B 1 a i n v i 1 1 e) A n t o n 1839. (Syn. : Actinobolus [K 1 e i n] Mörs eh 1853.) Cardita (Cardiocardita) nógrádensis n. sp. II. táblai, ü. ábra. Mátraverebély — Szentkúton a ,.bázis“-rétegben és Sámsónliázán gya- kori formának mondható az a Cardita, melynek faji azonosítása más for- mákkal igen nehéz. Kissé trapezoidális forma, kb. 23 — 24 erős borda díszíti, valamivel keskenyebb bordaközökkek A bordák kissé pikkelyszerűen díszítettek. Zárszerkezet azonos a C. partschi formával. ‘A Bécsi medencében hasonló formát nem írtak le. Nagy vonásokban a C. antiquata alakkörébe tartozik a faj, mely faj Sacco értelmezésében igen tág fogalom (1., 27., p. 17 — 20). Így pl. szerinte a C ■ partschi faj is csak változata a C. antic/uatanak, holott a C. partschi jól elkülöníthető faj. 401 Az újnak leírt faj legközelebb a C. partschi fajhoz áll, azonban ennél fajunk jóval szélesebb, umbono-pallealis irányban viszont rövidebb, a bordák száma kevesebb, laposabbak és kevéssé díszítettek. Hasonlít for- mánk Friedber g C. antiquata L. an var. trapezoulea M o n t. fajára (4, p. 33. Textfig. 6), avval a különbséggel, hogy példányainak bordái keske- nyebbek. a bordaközök viszont szélesebbek. A C. monilifera és C. profundi- sulcata fajokkal is közeli a faj kapcsolata (2., 66.. p. 186, 189), a francia- országi fajoknak azonban bordaszáma kevesebb. Minthogy a faj a felso- roltak közül megnyugtatóan egyikkel sem azonosítható, utalva helyi jellegére, nógrádensis néven vezetem be az irodalomba. • Az ábrázolt példány méretei: szélesség:. 17 mm, umbono-pallealis méret: 15 mm. IX. Sitirps: Lucinacea; 2. Fám.: Lucinidae; Genus: Codokia Scopili 1777, Subgenus: J agónia Recluz 1869. Codokia (Jagonia) decnssata Costa II. tábla, 8. ábi’a. 1865. Lucina reticulata P o 1 i,JEö r iné s (5.), 2. p. 241. T. 32. f. 11. 1882. Jagonia reticulata Pofi, B uq u oi-D o 1 1 f. — Dauitz. Moll: Miarims du Roussillon 2., p. 635. T. 90. f. 8 — 14. 1901. Jagonia reticulata Poli, íSacco (1.) 29. 97. T. 20. f. 65—67. 1909. Jagonia decussata Costa, Dolli, I) a u t z, Conch. Loire, p. 257. 1911. Codokia decussata Cosrt a, C o o s mta n n-P e y r o t (2.) p. 300. T. 28. f 3Q 32 1934—36 Codokia ( Jagonia ) decussata Costa, Friedberg (4.) II., p. 119. T. 20 f. 809. A faj egyetlen példányát Mátraverebély-Szentkúton a Meszes-tető D-i oldalán a sötétszínű andezittuíás molluszkumos rétegben gyűjtöttem. Hörnes L. reticulata leírásával teljesen egyezik. Ez a faj azonban újabb vizsgálatok szerint nem más, mint Costa C. «/.■ decussata faja. Méretek: szélesség 7 mm, umbono-pallealis méret: 6 mm. zianotól — astiano-ig, Franciaországban: helveciai, Lengyelország: tortonai rétegeikben. XIII. Stirps: Vencrncea; 1. Fiam.: Veneridae; Genus: Paphia (Boltén) R ö d i n g 1798. Paphia waldmanni cserhátensis n. var. II. itábla. 6. ábra. A bécsi medencei Tapes vetulus néven leírt és több formát egyesítő csoportot Kautsk y kritikai vizsgálat tárgyává téve, megállapította (7.) hogy a bécsimedencei T. vetulus több önálló formára bontható. Szerinte a típusos P. vetula a Bécsi medencében nem fordul elő. A szétbontott formák közül a szóbanforgó faj kétségtelenül a P. waldmanni Kautsky fajhoz áll legközelebb (1. c. p. 17. T. 3. f. 11-13)- sőt egy szúpataki pél- dány teljesen azonosítható Kautsky fajával. Azonban a mátraverebély- szentkúti kövületdús „bázis“-rétegben meglehetősen gyakori Paphia faj eltér, sőt a P. waldmanni faj fiatalabb példányainak sem minősíthető. A cserháti forma ugyanis lényegesen keskenyebb és hosszabb forma, a búb előtti rész jóval hosszabb, a hátsó rész is megnyúltabb és erősebb a pallealis görbület. Ezenkívül a cserháti példányok díszítésénél a díszí- tés (csak koncentrikus) szabályosabb és laposabb. Szintén helyi válto- zatnak tekinthető. Igen hasonlít formánk S a c c o T. vetulus var. sulculel- lata változatához (1., 27., p. 53, T. 12, f. 7), melynek azonban csak töredé- kes példányát ábrázolja S a c c o, így az összehasonlítás nem lehetséges. 402 Az ábrázolt példány és az átlagméret: szélesség- 46 mm, umbono-pallealis méret: 24 mm. XIV. S'tirps: Macira cea ; 4. Fám-: Carddliidae; Genus: Cmdilia Deshiayes 1835. Cardilio deshayesi M. Horné®. II. tábla. 9. ábra. 1870. Cardilia deshayesi Hörmes, (5.) II., p. 68. T. 8. f. 8. 1916. Cardilia deshayesi Hönnes, Stefani (10.) p. 114. T. 3. f. 8. 1938. Cardilia deshayesi Hörnes, Friedberg (4.) p. 23. Textfig. 4. Ezt a ritka fajt Hörnes egyetlen példány alapján írta le Steina- brunnról. Márkázán az agyagos faeiesből 3 példánya került ki. A héj erő- sen domború, erős búbbal, mely előrecsavarodott. A héjat koncentrikus növedékvonalak díszítik. Radiális bordák csak a héj egyharmadrészét díszítik, a héj ihátulsó részén. Példányaink köbelek s a zárszerkezet nem látható, azonban a forma annyira jellegzetes, hogy ennek ismerete nélkül is biztosan azonosítható a típussal. Igen közel áll Hörnes faja a C. miche- lotti D e s h. fajhoz (S a c c o 1., 29., p. 32. T. 6. f. 26 — 30). A Bécsi medencében, Velencében és Lengyelországban tortonai rétegek- ben található. Lelőhelye: Márkháza, agyagos facies, 3 példány. XV. Sttirps : Tellinacea; 4. Fám.: Tcllinidae; Genus: Areopagia (Leach) , T. Bro \v n 1827. Areopagia crassa reducta D o 1 1 f. D a u t z. II. tábílía. 10. ábra. 1904. Teliina crassa Pen. var. reducta, Dollf. Dautz. Conch. d. mioc. Laire, p. 138. T. 10. f. 14—19. 1911. Teliina crassa Pen. var. reducta, C os sma nn-P e y r o t (2.), 64. p. 246. T. 9. f. 12-16. 1934. Teliina crassa Pein. var. reducta, Friediberg (3.) II., p. 51. T. 9. f. 3. A reducta-\ix ltozat rövid ismertetése: ovális, lekerekített forma. Kissé domború és egyenlőtlen oldalú. A ház elülső része hoszabb és kissé eliptikusan megnyúlt, a hátsó része lekerekített. A pallealis perem sza- bályosan ívelt. 'A búb kicsiny, nem kiemelkedő. A felső perem elülső része kissé konvex, míg a hátulsó domború. Lunula rövid, szűk, síma és mély. A zárszerkezetet jól feltünteti Cossman n — P eyrot ábrája (1. c. p. 263. Textfig. 35.). A héj felületét finom koncentrikus, igen sűrű bordács- kák díszítik, a közöttük lévő térség ezek méreteinek kb. kétszerese. Az Areopagia crassa típusát Hörnes ismerteti a Bécsi medencéből, melyet azonban Fontannes grundensis változat néven elkülönít P e n e t típusától. A reducta-vk ltozat egyetlen példánya Mátraiverebély-Szenitkútról szár- mazik. Méretei: max. diám.: 17 mm, umbono-pallealis méret: 14 mm. Franciaországban aquitaniai és beivé tkori, Lengyelországban pedig tor tonai-rétegekben fordul elő. Genus: Teliina Linné 1758. Seotio Teliina s. s. T ellina (T ellina) pretiosa E (i c h w áld. II. tábla, 7. ábria. 1853. T ellina pretiosa E i c liw ia 1 d, Lethea Rosslea, p. 120. T. 6. f. 6. 1934. Teliina pretiosa Eichwald, Friedberg (3.) II., p. 48. T. 8. f. 13—14. 403 A hazai miocénből és a Bécsi medencéből is ismeretlen eddig a faj. Tranzverzális irányban erősen meghosszabbodott, igen egyenlőtlen oldalú forma. Elülső oldala eliptiknsan lekerekített, hátsó oldala a búbtól szá- i mítva a rövidebb s osőrszerűen megnyúlt. A bxib igen kicsiny, előröhajló. Alsó perem szabályosan ívelt. Felső perem elülső oldalán domború, hátul i pedig homorúan megy át a osőrszerűen megnyúlt részbe. A ház közép- ; tájt kissé domború, majd homorúan megy át a bxíbtól hátrafelé futó élbe. A homcrulatnak megfelelően a héj belsejében keskeny domborulat lát- | ható. A héja vékony és sűrű nő vedék vonalak díszítik, váltakozó erősség- ben s a palleális perem felé szabályosabb kifejlődésben. A zárszerkezet és izomlenyomat a Tellinákra jellemző, normális kifejlődésű. Mátra verebély-Szentkiítról egy teljesen ép bal és egy sérült jobb teknő, az ábrázolt példány méretei: max. diám.: 29 mm., umbono — palleal: 14 mm. A faj eddig csak a lengyelországi tortonai rétegekből ismert. '? Stirps: Fám.: Pleurodesmatidae Cossmamn nov. fáim., 1909. Genus: Pleurodesma H ö r in e is 1870. Pleurodesma mayeri Home s. . II. tábla. 11. ábra. 1870. Pleurodesma mayeri Hörnes >(5.) tIL, fp. 44. T. 8. f. 3. 1901- Pleurodesma mayeri Hörnes, Sacco (1.), 29. p. 132. T. 29. f. 33. 1903. Pleurodesma mayeri Hörnes, Dolli. 4) a u z: iConcb. EVIioc Loire, p. 87., T. 2. f. 20-22. 1909 .Pleurodesma mayeri Hörnes, C o ss mán n-P e v ro t (2.), 63, p. 190. T. 3. f. 12—13. A faj részletes leírását adja Hörnes, s azzal a mátraverebély-szent- kúti egyetlen, alsó peremén kissé sérült példány teljesen azonosítható. A Pleurodesma- nemet Hörnes állította fel. Rendszertani helye még nem tisztázott. A fogszerkezet sajátos kifejlődése következtében Coss- m a n n — P e y r o t átmeneti formának tekintik a Corbula és Glycimeris nemek között. (Meg kell itt jegyezni, hogy Glycimeris alatt a Cossman n — Peyroit értelmezésében a Panopaea értendő, — ezzel szemben a Glyci- meris 'a Pectunculus genus valódi neve Thiele szerint). Fi se bér a genust a Lyonsiidae családba sorolja, 1909-ben Cossmann felállítja a Pleurodesmatidae családot. (A genust Cossmann — Peyrot tévesen így jelölik: Pleurdesma Mayer in Hörne s 1870, holott a genust Hörnes állította fel). A faj előfordul: Bécsi medence (Grund, nagyon ritka), Franciaország: Burdigal, Olaszország: 'Astiiano (fide Hörnes). A bemutatott faijclk az Országos Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytani Tárában találhatók. A fényképek az Országos Természettudományi Múzeum Foto Intézetében készültek (Phot.: Koroknay— A\ agner). 404 HecKOJiKne flo chx nop Hen3BecTHbie, HOBbie BMflbi hs nnacTOB TopTOHa BocTOHHoro=Mepxaia. II.ioHa MejHepn: IIpn HCCJieAOBaHHH (fayHbT h nosnHefimiix HaKonjieHHfi n.iacTOB ropHbix nopon TopTOHa b boctohhom HepxaT-e (Tonaee 3aJie*eö MaTpaBepeőefl — CeHTKyT, IIIaMinoHxa3a n Mapnxa3a) óhjih oőHapyiKeHbi, Hen3BecTHbie no chx nop b BeHrepcnOM MHopeiie HOBbie bejm nopon- Xom h pon arux nopon 3HaK0M hem H3 cepmi (payHbi népén CnMaTnyM (PaHyjiapna) ren- TaroHa BimnoroHHKa h népén h Cu.viaTuy.\i (JIa.\inycna) acjapime (ppunöepr, Bee ate b cpaB* HeHiin co CTapHbiMii onpen.eJieHHH.MU, ohh 0Ka3aJiHCb noponaiin noBoro Biinou3MeHeHnH. IUiupuH 11 BeHCKiin öacceőH hbuhiotch HauÖJiH^aflnrHM MecTon 3ane>Kefl cjienyioinux nopon : Kononua (Hromia) nenycaia, necraecu Capnanun, ÜJieyponeciia Meüep, Óypnypa CTupiraKa. HeH3BecTHbie no cnx nop b bchckom őacceftHe unnbi nopon : KoKJinoncuc (JlaKHHUopőHC) MHOöiiKapiiHaTy c, Monojiyc öaciepoT, Kopajino(})H.na Benn, IIuManiyM (JlaMnycna) aiJniHe (fpunőepr, CnpoMővc nrrpeKHHrep, TennHHa npecuoaa, ApnoHarnHa npacca penyma, H3 nncjia 9thx nopon onnano, MonyJiyc őacTepoTH, IlaMaiyM (JlaMnyena) n CipoMőyc (Jipnn- 6epr H3BecTHbi yace na.\i U3 nnacTOB TopTOHa TpaHCHUbBamin, Torna nan ocTanbHbie noponni BCTpenaioTeH TaKuce n b nojibCKOM, UTanbHHCKOM h (jipaHiiy3CK0M MiiopeHe. Hoboü noponoű t. e. BunoH3MeneHiie.\í yate H3BecTHbix nopon 0Ka3anncb: KapnHTa (KapniroKapniiTa) HorpaneHCHC h. cn., üaifiHa BajinuaH nepxaTeH3HC h. Bap. h JlpHJUiHa HOCKU H. cn., H3 KOTOpbIX HepBbie HBe npenCTaBHHIOT COŐOIO CpaBHeHHIO C 1 — 2-MH 3K3e.M- nnapaMii oeranbHbix bhhob — náció bc BCTpenaioni,uiJCH pon (JiayHbi. FELHASZNÁLT IRODALOM 1. B e 1 í a r di e t S a c c o: I moliusehi dei terremi lerziari dél Pie-monte e della Ligurüa, Torino 1872 — 1901. \ 2. Cos smann-Peyro t: Conchologie néogeniiiue de rAquitaine. Actes de le Soc. Linnéeuue de Bodeaux. 1909- — 1934. 3. Fniedberg: Mollusca miooaenica Polouiae. Soc. Geal. Pologne, Cracovie, YoL I, 1911—28., Vol. II.. 1934 — 36. 4. Friedberg: Katalog meiner Sammlunig dér Miozánuuollusken Polens. Mém. de l’Aced. d. Se. Xaturw.. Sér. B.. Cracovie 1938. 3. Horné? M.: Die fossileu Mollusken de- Tertiiirbedkens von Wien. Abkandl. d. Gedl. R. A., Wien. I. Univalven 1856, \ II. Bivalven 1870. f>. H ö r oi e s, R. et Au inger: Die Ga-tropoden dér Meeresablagerungeu dér I. u. II. Mioc. MeJiterranstufe. Abhandl. d. k. Geol. R. A. Wien, 1879—1891. Bd. 12. 1. Kautsfcy: Die X ener:den und Petricoliden des Niedarösiterreiökischen Miozám. Bohr- techniker Zeitung. Wiiem, 193G. Bd.. 54. 8. Xoazky. seu,: Adalékok a magyarországi lajtameszek faunájához.. Ann. Mus. Nat. Hung.. Budapest, 19923. Vol. 22. 9. Xoszky. sem: A Cserhát-hegység földtana viszonyai. Magyar Tájiak Földtani leírása. III. Budapest. 1940. 10. Stafanini: Fotsili dél neeigere Yeneto. Menti. d. Ist. Ged!. R. Univ., Padova, volt. IV. 191G. 11. Strausz: Geo!og,iscze C,05 százalékkal. Tévesen sorolják ide a zala megyei Hahótot is. amely a triász rétegeket elérte ugyan, de az olaj a fölötte levő tortonai-rétegekből származik. Angliában. Bolíviában kevés a termelés ebből az időszakból. A leg- nagyobb triászbeli olajtermelés Argentiniában van. (Mendoza-vidék). J u r a- A jurabeli üledékképződési viszonyok a nyilttengeri (Thethis) kifejlődé- seken kívüleső. epikontinentális területeken, sok helyen kedvezők voltak szén- hidrogén-keletkezésre. Jura-rétegekből folyó olaj- és gáztermelési területek vannak Németországban, Szovjetunióban, Alaszkában- Egyesült Államokban és Argentínában. Németországban ia (hannoveri sóterületen vannak .jelenték- telenebb jurabeli termelések. A Szovjetunióban a Kaspi-tenger északi részén, Emba vidékén termelnek jurabeli gázt és olajat, ugyancsak sódómok terüle- tén. Az Egyesült Államok legfontosabb juraterülete Arkausas -Texas- Lo uis i a na, mészkő-összletekből termel olajat és gázt. A Sziklás hegység területén Kolo- radóban, Wyomingben. Montanában. valamint Kaliforniában pala- és alap- konglomerátum-összletben- Ezek nem nagyon kiadósak ugyan, de töréses szer- kezetükkel különlegesek. Argentína olajtermelésének egy tizedét nyeri juiia- rét egekből. Krétaidőszak. Valamennyi szárazföldön változatos sekélytengeri üledékképződés gazdag élővilága sok helyen fölhalmozódva, szénhidrog’énképződésre vezetett, amely megfelelő redővonulatokba gyürödve. olaj- és gáztermelésre módot ad. Az összes olajtermelésnek 16 százalékát krétaidőszaki képződések szolgáltatják. Első helyen áll ebben Észak- Amerika, főként az Egyesült Államok. Európá- ban Lengyelországban és Ausztriában Bécs melletti Nensield területén flis- homokkő-összletből nyernek olajat. Ázsiában Irak és Saudi-Arábia területei tartoznak ide, az utóbbi mészkőből termel. Az Egyesült Államokban Texas — Louisiana — Arkansas — Mississippi alsó- és felsők ré ta- összlettíkb ől , a Sziklás hegységben is. Nyugat-Kanadában újabban is több krétaterületet nyitottak meg. Az olajtermelésben második helyen álló Mexikó, alsó -krétabeli mészkő- ből nyeri leggazdagabb területeit. Dél-Amerikában, Argentina, Peru. Kolumbia olaj- és gázterületei alsó-krétabeli képződésekből származnak, homokkő- és mészkőkifejlődésben. Az olajtermelés mennyiségi eloszlása a földtörténeti időszakokban 426 Harmadidőszak. A Föld összes olajtermelésének töibib, mint felét harmadidőszaki képződé- sek szolgáltatják. Ennek 40 százaléka az Egyesült Államokból, 30% Európá- ból. 17% Dél-Amerikából, 8% középkeleti országikból és 4% Holland-Indiából származik. Leggazdagabb harmadidőszaki előfordulások miocén- és pliocén- képződésekben találhatók. Idetartoznak a Szovjetunió. Románia, Lengyel- ország, Csehszlovákia, Magyarország Ausztria. Németország és Olaszoi^zág olajterületei. A Szovjetunió ezek között, pliocénrétegekből 80 százalékot kép- visel. Iránban és Irakban eocen- és miocénrétegek, Holland-Indiában miocén és pliocén. Indiában Burmában eocén, oligocén és miocén kőzetek szolgáltat- ják az olajat és a gázt. Észak- Amerikában. Kalifornia a legnagyobb olajtermelő, miocén- és plio- cénrétegekből de több terület van eocén és oligocén kőzetekből is. A második heiyen áll Texas eocén-, oligocén-, miocén- és pliocén-összletekből nyert ter- melése. Eoeénbeli területek vannak Louisianában is- Mexikóban eocén gáz- területeken kívül jelentős miocén olajtermelő helyék vannak. Dél- Amerikában Venezuela főként miocénhomokból, azonkívül pliocénből és eocénből is ter- mel: Kuba eocénből, Kolumbia eocénből és oligocénből, Peru eocénből és kisebb miocén-előíordulásokból, Ecuador eocénből nyeri termelését. Vadász Elemér A Lengyel Népköztársaság földtani kutatási szervezete. A szocializmust építő lengyel állam biztosítja a földtani kutatások terv- szerű és egységes irányítását. A varsói Lengyel Állami Földtani Intézet igaz- gatója szerint a Földtani Intézet szervezetében 100 geológus és 250 technikai- adminisztratív segéderő dolgozik. Az előttük álló feladatok megoldásához azonban 800 geológusra van szükség. A varsói, krakkói, gdanszki egyeteme- ken 26 földtani vonatkozású tanszéken folyik a geológusok kiképzése. A magyarországi földtani kutatások irányításának átszervezése kapcsán helyes, ha felfigyelünk a népi demokratikus testvérország kutatási szerveze- tére. (Lásd melléklet). Az intézetek első feladata az egész országra kiterjedő 1:25 000 mér- tékű földtani térképezés befejezése. Eddig elkészült a Lengyel-Kárpátok, Szilézia és a Lengyel-Középhegység egész területének térképezése. Ezek az elsőrendű nyersanyagbázisok vidékei. Az ország északi, pleisztocén üledékek- kel borított területén elsősorban geofizikai kutatások folynak. A kutatásokat a Földtani Intézet alkalmazott geofizikai osztálya végzi. Az elméleti geofizikai munkálatokat egy. a földtani szervezettől független elméleti fizikai intézetben folytatják. Az egyes bányavállalatok kutatásait, földtani vonatkozásban az Intézet és az Intézet alá beosztott kerületi földtani irodák szakemberei vezetik. A nagyobb jelentőségű kutatási feladatok megoldását az Intézet tárgyi szak- osztályai (érc só, olaj, szén stb-) központilag irányítják. Az ismert képződ- mények egyszerű, laboratóriumban eldönthető jellegét a kutatásokhoz közeli helyi, osztályok határozzák meg. Az új tudományos problémát jelentő meg- állapításokat és az átfogóbb szintéziseket a két központi intézet (Varsó, Krakkó) tudományos csoportjai végzik el (rétegtani- őslénytani, kőzettani stb ). Az országos jelentőségű beruházások (új kutatótárók hajtása, olajkutató mélyfúrások telepítése, stb.) kérdésében szakértekezleteket hívnak egybe és az értekezleten kialakult tudományos álláspont alapján a kivitelező szervek (minisztériumi szakosztály vagy vállala t) vezetői hozzák meg a döntést. A kutatási szervezet természetesen igénybe veszi az egyetemek szakembe- reit és alkalomszerű munkák elvégzésére, vagy egyes területeken állandó munkatársként foglalkoztatja azokat. Kenni LENGYEL NÉPKÖZTÁRSASÁG FÖLDTANI KUTATÁSI SZERVEZETE. ALKALMAZOTT GEOFIZI- TÉRKÉPEZŐ FÖLDTANI I RETEGTANI ÉS OSIÉNY - ÁSVÁNY KŐZETTANI GEOKÉMIAI CSOPORT KAI CSOPORT CSOPORT I TAN! CSOPORT CSOPORT 428 Ismertetések CCCP tektonikája. (I. — II. kötet.) A Szovjetunió Tudományos Akadémiája tervbe vette egy több kötetből álló, (területi tektonikai leíró sorozatnak a kiadását, melynek tárgya a Szovjet- unió egész területének és la környező o rszágokmaik tektonikai szempontból való tárgyalása. Az akadémiai határozat értelmében ennek a munkának kettős jel- legié lesz. Egyrészt a Szovjetunió egész területét korszerűen dolgozza fel, más- részt a sorozat megjelenése után meg lesz a módja annak, hogy a részlet- adatokat egységes szemszögből kiértékelve, általános és jó geotektonikai kézi- könyv. legyen írható. Kihangsúlyozza az akadémiai előszó, hogy a Szovjetunió területén a legkülönbözőbb tektonikai kifejlődések nyomozhatok s ez indo- kolttá teszi ilyen nagyszabású munka megvalósítását. Idáig két kötete jelent meg a sorozatnak. Az első 1948-ban, 302 oldal terjedelemben, „A központi Kazaehstan tek- tonikáj a“ címmel. A kötet Mariké v, Bogdamov, Kocsurov, Ctaros z- t i n a, Sziapozsnyikov és K r io p o t k i n részletmunkáit tartalmazza. Bennünket témakörénél fogva jobban érdekel az 1949-ben megjelent II. kötet, mély Muratov hatalmas (510 oldal) terjedelmű, monografia-szerű munkája. Címe: „Az alpi geoszinklinális területének tektonikája és történeti fejlődése a Szovjetunió (dóleurópai területén és a környező országokban. “ A szerző itt az általános geotektonikai kép, keret megfestése után részle- tesen tárgyalja az azovi-kubáni vidék, majd a Krím tektonikai fejlődését. Ezután a Keleti-Kárpátokkal és a Kárpátok előhegységeivel, majd a Déli- Kárpátokkal és a Bánáttal foglalkozik igen behatóan. A hatodik fejezetben a Balkáni-félsziget keleti részeit, végül a hetedikben a Fekete-tenger környéké- nek tektonikáját tárgyalja. Záró fejezetében (kiértékeli megfigyeléseit a moz- gások jellegére és idejére és a geoszinklinálisok fejlődésére vonatkoztatva. M u rato v műve ma a legkorszerűbb k á rpált t ékítő niilkai munka. Magyar nyel- ven való kiadását igen célszerűnek látnánk. A (hamarosan (megjelenő III. kötet címe S a t c k i j : „A Kelet-Európai tábla tektonikája" lesz s a IV. kötet az Ural tektonikájával fog foglalkozni. A megjelent két kötet összefoglaló irodalmi tájékoztatót közöl. Jakucs Zsemcsuzsnyikov: Az ásványos szenek általános földtana Ez az 1948-ban megjelent általános, összefoglaló jellegű munka 490 oldal teljedelemben, a legkorszerűbb vizsgálati szempontok alapján tárgyalja a kőszén földtanát. . s A kausztobiolitok osztályozása után a kőszenet mint kőzetet állítja be, s a II. fejezetben a kőszén kémiai összetételével, a kőszénképződés kémiájával foglalkozik. Ezután a kőszén fizikai vizsgálati módjairól, az egyes fizikai sajátságokról, a kőszén rétegzettségéről és okairól beszél, majd a genetikai osztályozás alapjait adja. Ebben a fejezetben tárgyalja a különböző kőszén- fajták keletkezési körülményeit is. Az ötödik fejzetben a kőszén egyéb ásvány- tartalmával, a hamu nyomelemeinek vizsgálatával és azok kiértékelésével és az égőpalák vizsgálatával foglalkozik, majd a szénülés fokának megállapítá- sára szolgáló módszereiket és az ipari osztályozás alapjait adja. Bőven foglal- kozik a kőszén metamorfizációjával, figyelembe véve a különböző elmélete- ket. amelyek a biokémiai tényezők szerepét fontosnak tartják a metamorfiza- «ipnál- Külön tárgyalja a kőszén alkatváltozásait kontakt-, diuarnotermál-. regionális átalakulás esetén. Ezután a kő.-zén mállásával, miajd kii.ön fejezet ben a kőszénrétegek rétegtani kérdéseivel foglalkozik. Részletesen tárgyalja a kőszénrétegekben talállta.ó ásványos zárványokat és azoknak fontos facies- jelző szerepét. A kőszánké pződés autochton és allochton jellegeivel, ennek mikroszkópi vizsgál aj kor kitűnő ismertetőjegyeivel foglalkozik a XII. fejezet- ben, majd a Ikőszénképződés földtani feltételeit, a láptípusokat és a tektonikai tényezőket tárgyalja. A zárófejezetekben az új telepek földtani kutatásának módjait s a rétegazonosítást adja. Minden fejezet végén rövid összefoglalás és a vonatkozó irodalom felsoro- lása van. A könyvet a Szovjetunió geológusképzésóben tankönyvként hasz- nálják. Magyar vonatkozásban ezt a tárgyat ugyanebben a tárgyalási keret- hen. kötelező tárgyként előadják. Jakucs A. E. Ferszman „Szórakoztató geokémiaija- „A föld kémiája*4 — fordította Sándor Endre. (Dante-kiadás, Budapest, 1950.) v ’A tudományos eszmék világában — mint mindenütt az életben — a hala- ■óás és az igazság nem győznek azonnal. Harcolni kell értük mozgósítani kell minden erőt. céltudatosságra és sok energiára van szükség szilárdan, kell hinnkünk ügyünk igazságában és a győzelemben. Nem az elvont, terméketlen, lomha gondolaté lesz a győzelem hanem az új kutatások tüzével égő harcos gondo até. amely szorosan összeforr magával 'az éleltel és annak feladataival.** ■j Tapasztalt kémiku-nak és fizikusnak kell lennünk ahhoz hogy jó geo kénr.kus vá'haseék belőlünk és jól kell ismerni a geokémiát ahhoz hogy új utakat jelölhe-sünk ki a geológiában És m ndezen ismeretek elsajátítása után lehetünk csak jó technológusok és akkor tudjuk csak kijelölni az ipar számára . azokat az új utakat, amelyeken haladva újabb győzelmeket arathatunk a ter- mészet felett.** ; Ezek a sorok jellemzik Ferszman könyvének a népszerű könyveknél nagyobb ügyemet igénylő -közérthetően tudományos*' színvonalát. A nép- szerű írásmód klasszikus példája ez a könyv, a Szovjetunió egyik legkiválóbb tudósának alkotása. Példa a könyv arra hogy világos, érdekes, érthető, nép- szerű tudományos művet csak olyan tudós írhat, aki tudományosan is uralja az anyagot. Vernadekij és Ferszman a geokémia tudományának kifejlesztések tudományuk minden lépésében a szovjet népgazdaság szempontjait, eredmé- nyeit és céljait tartották szem előtt. Ferszman, helyenként költői magas- ságba emelkedő népszerű művében is átlátjuk a szovjet népgazdaság gazdag tárházának a geológiával kapcsolatos területeit. A mű első részében azokkal a kémiai alapfogalmakkal ismertet meg a szerző melyek szükségesek ahhoz hogy a fö dkéieg folyamataiban és anya- gárnak változásaiban többé ne az ásványt tekintsük egységnek, hanem az ele- met. Az atomok szerkezeiének erüeües es vuagos magyaiaza a után az ener- gia anyagi megjelenési formájának sziile'.éséről szól az . Atomok születése a. világmindenségben** című fejezet. Mendelejev periódusos rend szerének geokémiai jelentőségét és az atomok radioaktív bőm ását ismerteti még a könyv első része. A második részben néhány fontos elemnek (Sd, C, P. S, Oa, K, he Sr. Sn, J, F, Al, Be, V, Au és ia ritka földfémek) szerepét írja lé a szerző, melyet ezek az elemek a termelésben és a természetben játszanak. A leírás lenyűgözően izgalmas közlési móddal lürténik. sohasem tévesztve szem e ől a termelés egészséges fokozásának egyedüli lehetőségét: a szocialista termelés sajátosságait. Az elemek eloszlásának főbb sajátosságait tárgyalja a harmadik rész. ismertetve a Föld mélyének, a légkörnek, a Főid vizelnek és - az élet övének elem-eloszlását. A kémia múltját és jövőjét írja le a könyv, utolsó része, melyet egy művészi tollal megírt ...Utazás** egészít ki, ;a periódusos rendszer elemei között. A/ könyvnek ebben a ifajezetében elmosódik már a határ a lámgeszű tudós és a kiváló művész között, -a tudományos megismerés •öröme egybeolvad a 'művészi alkotás gyönyörűségével. A könyv olvasása nemcsak a laikus számára nagy érték, hanem hasznos- szórakozás a geo ógus szakembernek is. Elismerést érdemel a könyv fordítója r Sándor Endre. Kertai Megjelent a Magyar Tudományos Akadémia orosz-magyar műszaki szakszótára- Ötéves népgazdasági tervünk során műszaki értelmiségünknek és fizikai dolgozóinknak olyan jelentős fe. adatokat kell megoldaniok, ame.yeknél nem nélkülözhetik az élenjáró szovjet tudomány és műszaki irodalom, valamint a szovjet sztahanovisták és újítók gazdag tapasztalatainak tárházát. A műszaki irodalom tanulmányozásához azonban a magyar dolgozóknak feltétlenül szük- ségük van egy komoly, a műszaki tudomány minden ágára kiterjedő alapos és részletes szakszótárra. Az elmúlt rendszerek politikai hatalmat bitorló kulturális és kormányzati •szervet természetszerűleg elzárták a magyar dolgozókat a szovjet tudomá- nyok. >a szovjet irodalom megismerésétől. A felszabadulás óta hazánk újjáépí- tésén dolgozó vezetőinknek és tudósainknak pedig mindeddig egyéb életbe- vágóan fontos és sürgős fe adatokkal kellett megbírkózniok. így csak most. népi demokratikus kormányunk ötéves gazdasági tervének első időszakában kerülhetett sor arra. hogy pótoljuk a múlt hiányosságait és mulasztásait, töb- bek között azt, hogy olyan szakkönyvet adjunk műszaki értelmiségünk és ipari munkásságunk kezébe, amellyel közelebb juthat a szocializmus országá- , uak tudományához és technikájához. A Magyar Tudományos Akadémia irányításával, Hevesi Gyula elv- társnak a Találmányi Hivatal elnökének főszerkesztéséiben, mintegy fél év óta folynak az tiső orosz-magyar műszaki szakszótár szerkesztési munkálatai. A szótár szerkesz ^bizottsága most készü.t el ezzel a munkával, s mi' tfgy 75.000 címszót tartalmazó anyagot gyűjtött össze. A szótár a műszaki tudomá- nyok és az ipar legkü.önbözőbb területeivel kapcsola.os szakkifej ezekeket és szavakat ‘artalmazza többek között például a gém pár területéből mm '~y 13.000, a 'magas-, mély-, víz- és hídépítészet területéből 9000, a ívillamosiparbói 8000. a vegyiiparból 7500 a közekedés és közlekedési ipar területéből 7000 a bányászat és kohászat köréből 7000 a textil- és bőriparból min egy 6500, a faipar, nyomda- és papíripar területéből 4000 az iizemgazdaság köréből 3000. a esi.Ligászat, földtan és me eorclógia köréből 3000 a mezőgazdasági iparból ‘2000 és egyéb iparágak és szaktudományok köréből mintegy 9000 címszót és szakkifejezést. Az orosz-magyar műszaki szakszótár technikai előállítási munkálatai már serényen folynak A Magyar Tudományos Akadémia kiadóvállalata és a Buda- pest .Nyomda dolgozóinak együttes felajánlása folytán a Nagy Október' S zo- oialista Forradalom évfordulójára, november 7-re elkészült 'az első 1030 példány és eltol az időponttól keaave két hónapon keresztü. újabb heti 1060 peiüany kerül a dolgozó műszaki értelmiség és munkásság kezébe. Blumenthal und Göksu: Die Bauxit- Vorkommen dér Berge un» Aseki. Ercrterungen íiber ihre geologisehe Position, Ausmasse und Genese- (Akseki CivarindUbi Daglarda Boksit Zuhurati, Bunlarin Jeolojik Dururnu ve Jenezi Hakkincla Izabat.) Verő f fen ll iohungen des Institutes für Lager- staetteníorschung dfT Türkei. Ser. B. No. 14. 1949. A kisázsiai Taurus-vonulat nyugati részében, mintegy tíz év előtt meg- ismert bauxitelőfordu.ásokról eddig csak rövid hírekből értesültünk. Ez a tanulmány részletes földtani leírását adja a földrajzilag négy csopor bán mutatkozó bauxit vonulatoknak. Az áttolódott redőpikkelyekből álló alsó- Uásztól— eocénig terjedő, nagy vastagságú mészkőösiszletben, a bauxit meg- ismeilödő vonuiatoknan mutatkozik a szenon mészkő aljája, rétegszerüea betelepült módon, meghatározott bauxitveze.ő-szin.ben. A bauxit me lehe- tősen eg' séges kifeilődéní, átlagos 50 — 65% AEOs 2 — 6% SiO-> tartalommal. 10 — 30% vas tart alom mai tömött, pizolitos szövetű. Az általános (földtani fölépítés után, a leírás részletesen foglalkozik az egyes előfordiúásolk földrajzi helyzetével, földtani viszonyaival, a telepek kiterjedésével, kifejlődés! módjával minőségével és eddig föikuia.ott mennyi- ségével. Ezek a'ap'án összefoglaló fejezetben a bauxit. keletkezését és föld tani jellegeit vizsgálja, az európai banxitelöfordu lásokkal való összshasonlí- íásban. Amennyire ja kutatási adatokból ímegítélhető, a törökországi bauxitelőfor- dulások a 1 első kréta féderé egifk alatti vezető szintben, meddő szaka.- zokkal megszakított lencsékben, vagy 300 — 400 m csapáshosszban nyomozható telep- alakban mutatkoznak. A nagyh orsóin yi , bihari éis görögországi bauxitelőfordn- lásokra emlékeztető módon. A kutatások mennyiségi be slése ilyen esetben a dülé shossz ismeretlen volta miat bizonytalan. Ez kitűnik a leírásból is. Végeredmény ben az eddigi becslés 3 000.000 t, amely a düléshossznak a csapás- hossz harmada, szerinti értékelésével van megállapítva A 800 — 2000 m magas- ságban, szétszórtan mutatkozó előforduláüoik, szállítási nehézségekben is a görögön zági. viszonyokra, emlékeztetnek. A bauxit keletkezéséiben a szerzők a terra-rossa elmélet alánján állnak. A fedő- es fekvőrétegek felé konkordáns településű rétegnek minősítik bauxit- e 1 c .o , n ■ a sa í Ka t . Helyenként egyenetlen fekűtérsz nről tesznek említést, továbbá a bauxitban közbe elepült mésakőrétegekből a bauxit áthalmozódá- sara következtetnek. A fedőrétegekben átdolgozott bauxitanyagot nem eszleltex. A leírásban sok bizonytalanság és ellenrnondás van, különösen a kelet- kezési viszonyokra vonatkozóan. Tárgyi hibák és különösen az összehasonlító irodalom félreértse valamint a német szövőé- zavarossága hátrányosan befolyásolja az egyébként bennünket közelebbről érdeklő munka értékét- V aeflász T- Laraotte: Introduction á la líiologie quantitative. (Paris. 1948) A tudomány fejlődésének menete az, hogy a kvalitatív leíró jellegből a megfigye.t jelenségek közötti mennyiségi kapcsolatok megállapításához jus- son. Ez vonatkozik a biológiára is. A bio ógiában a jelenségeket azonban nagyon sok szét nem választható tényező befolyásolja s ílgy törvé- nyeinek kvantitatív megfogalmazásánál csak statisztikus megállapításokra juthat. Hogy azonban egyáltalában statisztikus megállapításokhoz is jusson, .szükséges ismernie az adatok statisztikus feido'gczásának a módszerét s az ebből levont adatok felhasználásának módját. Ezt a feladató1 tűzte ki e könyv célul, amely tehát elsősoi'ban matematikai statisztika biológiai kutatásokhoz idomítva. A könyv két részből ál!. Az első rész az adatok feldolgozásának csoporto- sításának, a biológiai mérési adatok rendszerezésén eik, o.z eloszlásoknak, a gya- korisági függvényeknek, a korrelációnak a kérdésével foglalkozik, tékát a fel- dolgozás elméletét és módszereit szolgáltatja. Nagy súlyt fék et a világos meg- fogalmazásra s a grafikus ábrázolásra. A második rész a mennyiségileg meg- fogalmazott eredményekből levonható következtetésekkel, az értelmezéssel fog- lalkozik; alapja a. valószínűségszámítás s megmutatja, hrgyan lehet elegendő számú adat felhasználása mellett világos kapcsolatokat törvényszerűségeket kihozni. A könyv módszerei az őslénytani kutatás, de a földtani kutatás más területére vonatkozólag is utat mutatnak s jelzik a fej ődés irányát. A sz~rző szerint azonban nem szabad szem elől téveszteni hogy a matematika a kísérleti eredményekhez semmit nem ad hozzá, csupán lehetővé teszi, hogy azokból érdekes következtetéseket vonjunk le s hegy eljussunk a biológiai t örvényszerűségekhez. “ Egyed V 432 P'e t r u n k i e v i t eh: A study of paiiaeozoic . Araclmida. (Trans. Connect. Álcád. Árts and Sciences. 37. kötet, 69- — 315. old. 52. tábla. 1949.) Az őslénytannak régi kívánsága ás óhajtása, hogy az ízeltlábú állatokról. >azok ősmull járói többet nyújtson, mint csupán azt a bizony ta.an tapogatózást, mely az ősrovarvilág ismeretére vonatkozóan eddig az emberiség birtokában volt. Pietrunkevitch hatalmas munkájában :az összes pókfélék őslénytanát összefoglalva, végre teljes képét nyújtotta eme állatcsoport törzsfejlődésének, s így minden eddigi homályt eloszlatott. Műve nemcsak merő összefog. alása ■a már eddig ismert adatoknak, hanem nagyon sok újdonságot és új felfede- zést is tár a (szakember elé s így oldja meg az Arachnidék törzsfejlődése kérdését. Műve bevezetőjében alak- és a lka: tani ismereteket nyújt a további kutatá- sokhoz. A. második fejezetben az elő és utótest fejlődési viszonyaival foglal- kozik és a pókfélék rokonságával és kapcsolataival az EurypAeridákhoz és a XyphosuráKho2. A harmadik fejezetiben érkkes tanácsokat ad az ősmaradvá- nyok gyakorlati fényképezéséhez, a negyedik fejezetben pedig rendszertani keretekben a leletek tárgyalását adja- Az Arachnidák osztályát négy alosztályra bontja és ezekből vezeti le a többi ‘Csoportokat törzisfejlődósileg. Az ötödik fejezetben felállítja a (családfát, mint kil átásainak végeredményét és a dialektikus materializmus szellemé- ben kimutatja, hogy a Laligastrákból fejlődtek ki a skorpiófélék, atkák és kaszapókok. Az Architarbik kihaltak. A StethistomatáJcból fejlődtek ki a már kihalt Haptopoda és An hracomarti csoportok. A Sóiul okból fejlődtek ki a ma már szintén nem élő Trigonotárbik. Végül a Caulogasirák azok amelyekből a ma élő pókszabású állatok 'leszármaztak, s amelyek közül csak a iéwsíarwcáwe-csoportbeliek haltak ki. űrről a munkáról minden palaeontológ-us tudomást kell, hogy szerezzen, mert régvárt munka került vele a szak.udósok kezébe és megoldódott az őslénytannak eddig egyik fájó kérdése, Szétoszlott az a köd, amely az ősrovar- vilag történetét kutatások híján eddig elfedte előlünk. Kolosváry Boardman: Földtani térképezés az Egyesült Államokban. (Bulletin of tho Geological SoAety of America. Vol. 60. 1947.) ., Szerző röviden visszatekint az északamerikai földtani térképezés múlt- jára az 1832-es magánkezdeményezésű első kísérlettől a lrgúiabb idők (1933 és 1945) 1:2-000 000 és 1:5,000,000 arányú nagy átnézek; földtani térképezéséig. Grafikus ábrázolásban szemlélteti a földtani térképezés jelenlegi állapotát az egyes amerikai á 1 lám okban és az európai országaikban. Az adatok 20.OC0-től 100.000 méretarányú, tehát la leghasználatosabb térképekre vonatkoznak. Á gra- fikonok a ténylegesen térképezett területet és ezen terülteknek az ország egész területéhez viszonyított százalékos arányát mutatják. Az európai orszá- gok közül öt olyan ország van. amelynek egész területe térképezve van föld- tanilag. Ezek: Anglia, Belgium. Svájc- Hollandia és Franciaország. Olasz- ország 90%-kal szerepel a grafikonban Dánia 45%-kal. Német- és Svédország 40 % kai. Japán, Jáva. Űjzéland 20 — 25%-kal Külön említendő az USA. mely- nek százalékaránya 9 7 és a Szovjetunió mely 4 5%-kal szerepel. A két nagy ország szembeállításából az az érdeke*- tény derül ki. hogy bár a Szovjetunió százalékaránya alacsonyabb, de a térképezett terület abszolút kiterjedése jóval nagyobb az USA-énál, a térképezési munka üteme pedig sokkal gyor- sabb. A kb. 100.000*es méretű térképezés átlagos évi területe a Szovjetunióban az 1929 — 39-ig eltelt tíz év adatai alapján számítva, 40 000 km2 (az adatok 1939-ből. való szovjet adatok: Min-e ra’náia Szjerevnája Búza) Az; USA-^n a közel hasonló méretű (1:130.000) térképezés évi átlaga 31.000 kim*, az 1935—39 közötti öt év adatai alapján. Kanada terü'etének 2%-át térképezte. Az ismertetés szerint nincs úgynevezett -helyes41 mértékegysége és végső- kin- teljes föld'ani térkép, csak az adott méreteknek és célnak megfelelő elég teljes és pontos térképről beszélhetünk. A kisméretű felderítő (recennaissance) térkép, ame’y a részletes térképe- zést megelőzi, jó szolgálatot tesz a földtani viszonyok nagyvona'ú tisztázásá- ban. Ezt nyomon követi az egyre nagyobb léptékű, s egyre részletesebb föld- tani térképezés, a konkrét gazdasági és tudományos céloknak és szempontok- nak megfelelően. Szénás m Bulletin of the American Assueiation of Petroleum (ieologists. (34. kötet. 2. szám. 1950 február.) A kőolajfeltárás tekintetében nagyfouíosságú zátonykutatás világszerte fokozódó jelentősége indokolja, hogy külön tanulmánygyűjtemény keretében foglalkozzon a kérdéssel. Ez a kérdés bennünket közvetlenül érint, mivel kőol. (r földia ni la nálunk is fontos kutatási eriilet. Bevezetőül Wilson a zátony i(rdff) fogalmát határozta meg. Twen- hofol a földtörténeti múlt zátonyairól, Ladd a jelenkori, Henson a Közép-Kelet kréta- és harmadkori zátony összetéte lekről, Link a trans*- / gressziós és regressziós zátonyok kialalkfulásáró'l, valamint ezzel kapcsolatban az olaj ke’etkezéséről értekezik, míg lm bt és Me. Coliam a texasi, W ur- ni ag és Layer a kamad!aii (A1, bor fa) Leduc olajimező kőolajtermelő zátony- képződményeit ismerteti. A zátony, vagy riff kis- vagy nagyméretű üledékes kőzet aggregátum, mely telepalkotó szervezetek maradványaiból áll főleg ten°-eri. a kö’,n-'e’*ő üledékek arányaihoz viszonyítva nagy függőleges kiterjedésű a jól kifejlő- dött rétegződés hiánya jellemzi, szabálytalan és aszimetnikus megjelenésű. (Wilson). A „bioherm" kifejezés a riff szó szinonimájaként használatos. A. . bioistrome ‘ pedig a riffel azonos, vagy hasonló anyagok te. halmozódása rétegzettség, valamint a zátonnyal ellentétben, nagy horizontális lepelszerű kifejlődés jellemzi. (Link). A szerves élet túlsúlya szerint megkülönböztetünk: korallzátonyt, vagy konallos biohermet, bryozoás, vagy bioherm algás zátonyt, vagy algás bihoherm típu-okal. Keletkezésre nézve Link hipotézise szerint a .trranszgresszió alkalmával képződött riff különbözik a regresszió által létrehozott zátonytól. A transz* gressziós bioherm fedője és a környező üledékeik törmelékes kőzetekből áll- maik, míg a regressziós típus ovaporitokből és egyéb más típu-ú üledékekből. A jelenkori zátonyok méreteihez hasonló nagyságú riffeket a földtörté- neti múltból nem ismerünk (Great Barrier Reef. Ausztrália keleti partján 1000 mérföld ihosezúságú és 3375, ül. 560 láb vastag.) Henson szerint a Közép- Keleten végzett kutatások arra a köve- keztetésre vezettek hogy némely tör- meléke ; mészkővel kapcsolatos bioherm sokkal jelentősebb olajfelhalmozódás szempontjából mint csak a bioherm egymaga. Az olajgeológusok feladata tehát nemcsak a szóróra bb értelemben vett riff kutatása hanem valamennyi vele genetikailag összefüggő üledéké, mely szerepet játszott az o’ajjáváláts során. Kőolajföldtanilag különös figyelmet érdemel az a tény. hogy a riff és' közvetlen környezete nagytömegű szervezeteik életműködiésének színtere. Az élővilág egy része közvetlenül vesz részt a zátony fölépítésében (mész- atyák, koraitok Bryozoák), míg a másik része közvetve, a hézagokat töltve ki. ( Foraminiferák , Crinoideák, Braehiopodák s'b.). Ezenkívül a planktonnak is óriási szerepe van. Számos kutató szerint a bioherm nemcsak a tárolókőzet szerepét tölti be, hanem egyben anyakőzetet is jelent., míg mások a zátonyokat körülvevő agyagos üledékekben vélik látni az anyakőzetet. A. rnoherm mészkövet é? dolomitot igen bonyolult porozitás jellemzi. Ezenfelül kisebb kőzetrések, repedések járják át. Emiatt az olaj-, ill. gáz- kincs-becslések, számítások nehézségeikbe ütköznek és közel sean odyiarn ponto- sak, mint a homokrétegek esetében. Korhű. Broun: Őre genesis. (London, 1950 ) A könyv új ércképződéisi elméletet állít elénk, mely a hidrotermális elmé- lettel szemben kohászati alapon magyarázza az éreképződéshez vezető diffe- renciádé menetét. Az elmélet abból az elégedetlenségből származott, hogy , az érctelepek keletkezéséve foglalkozó tudományág az utolsó 40 évben alig biz- tosított helyet magának a tudományok közjött „A ma elfogadott elmélet a terep- megfigyelésekkel annyira nincs összhangban, hogy az a.apfeltevéseknek kell hibásaknak lenni". (P r esept t). 434 A szerző a balmat-á imetas zom al i k us ólom-cink éretelep vizsgálatánál jutott arra az eredményié hogy képielenség a hatalmas érctömeget híg v.zes olda- tokból levezetni, melyek az 1 — 2% pórustérfogatú, legfeljebb 0,5 f* átmérőjű ré: eket tartalmazó mel éklkőzeten át szivároghatlak oda. Víz jelenlétét -az ere kivá ásánál nem vonja kétségbe; epiíermálnnál jelentős mezotermáiisnál alá- rendelt. hipoterníálisnál jelentéktelen szerepűnek tartja, de nem érchozó oldó- szernek. hanem esetleg a kiválást első-egítő közegnek, mellyel az éroanyag csak a kiválás helyén vagy útközben talá'hozott._ Az elmélet szerint az ércanyag a földkéreg elsődleges, kihűlési differen- oiációja során különböző mélységekben halmozódott fel: pegmatitmagmák a gránit-öv 15 — 20 km mélységű zónájában, cxidos vasércek, valamint (Ni és Pt tart. pirrhotin) magmája a bazalt-öv 40 — 50 km mélységű zónájában és a szu fidos ércmagma 60 km mélyen, a peridotit-öv felszínén. A szulfidos érc- mrgma fajsúly szerint küönféle olvadékréíegekre különül el a fémkohászat- ból ismert módon: legfelül ,a pirrhotint, piritet, kalkopiritet szolgáltató „matte“, alatta a „speiss“ szulfarzenidekből és eeu 1 fan tim-oni dókból, ezalatt főleg ó.cmszulf iából álló. majd ala'.ta nemesfémvegyületeket tartalmazó réteg. Érctelepek képződése intruziókka’. áll kapcsolatban mert ezek során vál- hatnak illékonnyá ill. kaphatnalk felfelé utcai az ércmagmák. A kőzetképző- dést e őször a pegmaíitképződés követi, majd oxidos ércek, végül szulf’dos ércek gőzei törnek fel. Így magyarázható, hogy a kiválási soirend a növekvő fajsúlynak felel meg. a primér zónásság pedig a magmától távolodva a növekvő illákon yságnaik (és nem az oldhatóságnak) felel meg. Az elkülönülés az egyes elemek, ill. vegyületeik sajátos viselkedése miatt nem pontos és nem teljes. Vannak szulfidok melyek a pegmatitokban ottho- nosak és vannak meddő kísérőásványok (pl. barit, flourit), melyek a szulfidos ércekkel együtt törtek fel. Általában azonban az együtt található ásványokat nem vezeti vissza szükségképpen azonos eredetre így pl. telérkvarc és kaiéit nem a t-zulfidgőzökkel együtt tört fel. hanem az ércte ér közeléből oldódott ki. Szalagos telérszerkezet ércgőzök feltörésének szüneteivel magyarázható, a szü- netekben alacsonyabb hőmérsékleten meddő bevonat képződött a telérhasa- dék falán. Az e’mé’et részlteiben nem kidolgozott és sok helyen hézagos adatokra támaszkodik, minthogy nagy hőfokon és nyomáson legtöbb ásványunk visel- kedését nem ismerjük. Az ércképződést érdekes, új megvilágításba helyezi, mely talán gyümölcsöző lesz a kutatások további irányításánál Bármennyire kényelmes és tetszetős a hidrotermális elméletet részleteiben alkalmazni, azok a kutatók, akik az alapokat vizsgálták (Graton. Garrels) az érchozó ,.fluiduin“ viselkedését ille'ően biztató eredményt nem értek el és beismer- ték. hogy a víznek vagy gőznek bál-milyen cserehatások és fizikai tényezők között sem lehet olyan oldóhatást tulajdonítani, mely az ércesedések magyará- zatához szükséges volna. Szokatlan és merész az elméletnek az a tétele, hegy 'az érc és a mellette vagy közelében talált intruzivum között semmi genetikai kapcsolat nincs. Ezt érdekesen támasztják alá Holmes mérései, melyek szerint a galenittelepek ólma világszerte azonos izotópösszetételű de élesen elütő a mellékközetben talált ólomtól. „Az ólomérc tehát a földkéregnek a si'al és bazaltos réteg alatti részéből tört fel.“ Pántő Hl au se he k: Roumanian crude oils. (A romániai kőolajokról.). Bulletin of the American Association of Petroleum Geologists. Vol. 34. No. 4. (April, 1950) PP. 755 — 781. 12 Figs.) A szerző értekezését a romániai olajvidék rövid földtani leírásával vezeti be. Táblázatokkal szemlélteti a termelés százalékos megoszlását, valamint a Ploesti olajkörzet rétegflani viszonyait. Különféle táb ázatok és grafikonok érzékeltetik a kőolajtípusok vegyi összetételét melyek mintegy 300 Hempel analízis eredményei. Az ezekből levont következtetéseket az alábbiakban fog; laka ö’ Sze: A földtani szerkezet mélysége és típusa nincs befolyással a_ kémiai összetételre Azonos mélységű meotiszi- és daciai-bomok egészen eltérő oiajat tartalmaz. A regionális változásokat tekintve, minthogy északról dél tele -számos földtani tényező változik, ezzel együtt a kőola.i jellegei is megváltoz- nak. Megoldatlan probléma it. is. másutt is a kőolaj jellegének megváltozását előidéző tényezők ismerete. Hlausohek szerint a legtöbb geológus és vegyész megegyezik abban, hogy ugyanazon 'szerkezet különböző rétegtani szintjeiben előforduló kőolajok nagy hasonlósága valószínűvé teszi, de nem (bizonyítja a közös eredetet. Már kisebb az egyetértés a 'komplexmezők igen ehérő kőolajifa illáinak magya- rázatában. Egyesek szerint a kőolaj a természetben nem változtatja meg lényeges jellegeit, míg mások különféle föltevésekkel magyarázzák hogyan válik egy főleg ciklikus jellegű olaj paraffinos jellegűvé és fordítva. Mivei ez a kérdés az olaj keletkezése és felhalmozódása szempontjából nag-, fontos- ságú, a szerző különféle átalakulási fel. evéseket tárgyal kritikailag és meg- állapítja. hogy ezek közül egy sem alkalmazható a romániai kőolajokra. A szerző véleménye szerint a kőolaj átalakulásának kérdése viszonylag ko rai időpontban lett napirendre tűzve, mivel csaknem minden román geoló- gus azt véli hogy a pliocénolaj idősebb rétegekből származik és kizártnak tartják a pliocén-anyakőzet jelenlétét Hl an sebek szerint azonban az egyéb- ként rendszertelen eloszlású dániai olaj kevésbbé rendszertelennek tűnik ha nem tekintjük többé azt a meotiszi emeletből migirálf olajnak, hanem a dáciai nledékképződés és környezet eredményének. A ké .féle (dá iái és meo iszi) pliocénolaj egymástól függetlenül alakult ki. Alátámasztja ezt a uézetet a dáciai és meotiszi olaj vegyi különbözősége és az ú. n. „átmeneti olajtípusok" hiány a. Nem régen még kétségbe vonták a meotiszi anyakőzet jelenlétét, ma már azonban mind többen elismerik. Az a tény hogy a meotiszi olaj legalább háromszázszorta nagyobb mennyiséget képvisel, mint a miocénolaj bizonyí- téka annak, hogy a .miocénbeli anyakőzet létének kevesebb a valószínűsége, mint az oligocéné, vagy plioeéné. Mint ismeretes Romániában az oligocén csupán kismennyiségű olajat szolgákat. Az oligocén olajokban mutatkozó vegyi különbség magyarázata igen nehéz a romániai flis szerkezeti és iiledékkénződési. viszonyainak hiányos ismerete miatt. A különböző kőolaj fajták kialakulását előidéző okúikról szólva Hlauschek megállapítja hogy a kőolaj jellege az eredeti alapanyag, a képződés ideje alatti környezeti viszonyok, és harmadsorban a már kéez folyékony olajra •ható lényezők egyii tes hatásának eredménye. Legnagyobb fontosságú az eredeti alapanyag, míg legkisebb - jelentőségű a harmadik tényezőcsoport. Mélység hőmérséklet- vagy nyomás, egyaránt képtelen átalakítani paraffi- nos olaiat nafténjellegű olajjá vagy fordítva A kőolaj ciklikus vearyületei az erede.i alapanyag ciklikus vegyületeiből származnak, nevezetesen a ligno- humuszos alapanyagokból, melyek résziben szárazföldi eredetűek. Korim Pettijohn: Scdimentary Rncks. (Üledékes kőzetek.) (New York, 1949.) A szerző célja egy olyan könyv megírása volt, mely az üledékes kőzetek anyagával foglalkozik. Az utolsó két évtizedben összegyűjtött és legmodernebb vizsgálati módszerrel végzett kvantitatív analízis-eredményeiket felhasználta az üledékes kőzetek leírásában és értelmezésében. Az íiledékképződéssel is fog- lalkozik, de ezzel inkább csak a megrajzolt kép egységességét oé ózta. A könyv 15 fejezetre oszlik, 40 táblát. 139 táblázatot és 131 ábrát tartalmaz. Első részében az üledékes kőzetek fiziklai-kémiai tulajdonságait, szöved szer- kezeti színbeli megje.enését. valamint összetételét tárgyalja. Kü.ön tárgyalja a klasztikus és külön a vegyi üledékek szövetét. A szerkezetről szólva elsőd- leges vagy mechanikai, másod.agos vagy kémiai és organikus szerkezetet különböztet meg. A második részben az üledékek osztályozását tekintve ismer- teti Grabau leíró-gene.ikai, valamint Krynine leíró osztályozását. Egyéni szemlélet alapján tárgyalja kü.ön fejezetekben az alábbi kőzelcsoportokat: T. Konglomerátum és breccsa. 2. Homokkövek 3. Agyagok. 4. Mészkő és do’o- nriit. 5. Nem klasztikus üledékeik. Külön fejezetben szól a mállásról és a szállí- tásról. A harmadik rész az üledékképződé? t és kőzet, éválást foglalja magában. Az üledékek létrehozásában és bizonyos főikig a leülepedés utáni folyamatok bán a diasztrof izmusnak tulajdonít vezető szerepet. Korim Peti* u n k evich: Baltié Amber Spiders in the- Museuin of Com- j)arative Zoölogy. (Bull. Mus. Comp. Zoöl. Vol. 103. No. 5. 1950. p. 259— 337. El. 1— 27-). A szovjet Baltikum borostyánkőbe zárt pókjairól kapunk e munkában tanul; ágos őslénytani képet. A gerinctelen állatok, és főleg a rovarok elha- nyagol., őslénytanát fejlesztette tovább ezzel a szerző, de nemcsak az ősrovar- tnn hantim egyben a borostyánkő-fossziliák ismerettanát is jelen msen előre- lendítette. A mű bevezetése négy és fél oldal. Ebből megtudjuk, hogy az európai pókok őslénytanéiban milyen jelentős lépés e munka Koch és Berendt ezirányú szakk utalásainak eredményiéi ótia. fezerzo munkáiéban a következő pókcsaládok szerepelnek, mint a szovjet Baltikum borostyánköveinek fossziliái: Urocteidae, Archaeidae, Mimstidae, Dictynidae, Erigonidae, Amaurobii- dae . Psechridae, Agelenidae ■ PisauAdae , Theridiidae, Linyphiidae, Argiopidae. Ephalmatoridae, Eusparassidae. Thomisidae, C lubionidae, Salticidae ■ Seges- triid.re, Dysderidae ás Oonopidae ■ Összesen tehát 20 család. Lényegében véve mind ma is élő családok ezek. de a műben szereplő fajok közül ma már egy sem él A felsorolt ás leírt fajokból 34 mór imeretes fosszilis faj volt a munká- ban mindössze 17 úi faj leírását találjuk meg. Palaeobiológiai szempontból kiemelendő az a körülmény, hogy az említett családokból 11 ma is planticol. azaz növényzet lakó s a Dictynidae és Segestriidae pedig egyenesen fán lakó pókok Négy család ellenben ma már kizárólagosan terricoi azaz földi pók. s je'enlétülk arra utal hogy őseik még fáikon tanyáztak és később térnek át « földi életmódra. (Amaurobius. Agelena, Pisaura Dysdera). Ez az érdókes palaeobiológiai megállapító* f~nyf derít bizonyos életmód- változásokra is. melyek a harmadkor óta g pókok, tehát a rovarok világában történték. - Az hogy ekkor még mai fajok úgyszólván nem é’tek mutatja, hogy u faikéoződós a- neogénben sem szünetelt, tehát meg lehat cáf ol mi azt a f e 1 f og á s. t, hogy a rovarvilág k i f e jl ő dé s e és mozg óé- ban levésé a karbon óta megszűnt. Ez nem áll, a pókok sem bizonyultak konzervatívok n a lk, s a maguk kis világá- ban is tovább haladtak a féüődés vonala n. A 27 tábla közül 20 rajz. a többi jól sikerült fénykép. Kolos cári/' Bartels: Wissenschaftliche Ergebnisse dér geophysikalischeif Beobachtungen dér Sprengung auf Helgoland. Scliulz e — F ö r t s c h: Die seismisehen Beobachtungen bei dér Spren- gung auf Helgoland am 18. April 1947 zűr Erforschung des tieferen Unter- grundes. Reieh: Geologische Ergebnisse dér seisinischen Beobachtungen dér Sprengung auf Helgoland. (Geologisehes Jahrbuch für die Jahre 1943—1948. Bd. (54 Hannover 1950* p. 201—266.) A három köz’eméuy Helgoland szigetének felrobbantásakor keletkezeit Loldrangések tudományos feldolgozását és azok geofizikai és földtani kiérté- kelését adja. E vizsgálatoknak különös jelentősége hogy az első megbízható eredményü- ket jelentik a földkéreg vastagságáról, szerkezetéről és anyagi minőségéről. Bartels bevezetője után Sc.hu Ize és Förtscli a földkéreg szerkeze) közeli rengésekkel való kutatásának eddigi eredményeit foglalja össze az új vizsgálati eredményekkel való összehasonlítás céljából. A régi eredményeknek bizonytalansága abból eredt, lioay a közeli rengéseknek sem a helyét, sem pedig kipattanásának pontos idejét nem lehetett kellő biztonsággal meghatá- rozni. A mesterséges rengések előnye hogy ez a két hibaforrás elmarad. A nagy robbantásoknál keletkezett rengéseik felvé elének technikája a gyakorlati kút a tások szeizmikus módszereiből ismert és jól kidolgozott. A bel golandi nagy roB- 437 hántáshoz előtanulmányként Soltaübau mintegy 40 tonna robbantó anyagot semmisíle.tek meg, s a keletkező rengéseket négy szelvényben észlelték. Az itt nyert tapasztalatok alapján készültek elő a Helgoland szigetét elpusztító rob- hántásnál keletkező rengések észleléséhez. Erre a célra 4000 tonna robbanó- anyagot használtak amelyet min egy 50 méter vastag homokkőréteggel fojtot- tak le. Az észleléshez külön ideiglenes földrengésállomásokat állítottak fél. a közlekedési helyektől távol, elhelyező üknél a felszín alatti viszonyokat is figyelembe véve. Iim z ideiglenes észlelőé 1 lom ást, valamint a göttingai. jénai, lipcsei és stut.garti földrengési obszervatóriumot szervezték be a mcgf’gye- lésbe- Külön gondoskodtak az egyértelmű időjelzésről és a robbantás pillanatá- nak helyes rögzítéséről. A kéreg tagoltságának megfelelően mind a hosszanti, mind a kereszthulLáimokibau három lénye ?es hullámot észleltek. Ezek sebessége a hosszanti hullámoknál 5,6 ikm/sec, 6,4 km/oec, és 8,2 km/sec a kereszthullá- mokban pedig 8.2 kmAsee., 3,8 km/sec. és 4,4 km/.see.-nek adódott. Ezekből azt következtették hogy a kéreg a mintegy 6 km vastag üledékes rétegek alatt két részre tagolódik: egy felró gránitszerű rétegre, amelynek a mélysége az Észak-Német Alföld alatt mintegy 10 kin. és egy alsó gahbroszerű rétegre, amelynek aksó szintje 27 km-re v>an a felszín alatt. Ez alatt már a -,Sima“ peridotitszerű anyagból álló öve következik, amelyben a hosszanti rengés- hullámok sebessége 8,2 krn/sec. Az eredmények földtani következményeit Re ic h foglalja össze. Megemlíti a geológusok addigi bizalmatlanságát a földrengésekből levont eredmények- kel kapcsolatban, s kiemeli e nagyarányú expedíciónak jelentőségét e kéte- lyek eloszlatásánál. A mérések kiértékelésénél ugyanazokat a módszereket használták mint a refrakciós szeizmikus méréseknél. A gyakorlati kutatá- soknál nyert tapasztalat azt mutatta, hogy minden határfelület, amelyen .a rugalmas hullám sebessége megváltozik vagy te emilésbeli d:szkord jelentős átalakító hatásokkal. A kristályos palákból álló alap is különböző hegysógiképző szakaszok sok változatú átalakulását mutatja, helyenként har- madidőszaki üledékek fii ütés megvá tozásával. Gazdag és sok. tekintetben különleges növény- és áHutvi lá vulkáni anyagainak kimerítő ismertetésével, a Holland-Indiai Megfigyelési Állomás adataival. Tárgyalja a magmaiizmusnak orogenetikus kapcsolatát. A legkorszerűbb megvilágításban behatóan foglalkozik a gránit-plutónok sze- repével, a gránitosodás kérdésével s a különböző magmatípusok orogenetikus tér- és időbeli szerepével. A negyedik fejezet a geofizikai részt tartalmazza, a földrengések, nehéz- ségerő-vizsgálatok. a magmatizmus ismertetésével. Az ötödik fejezetben az egyes területegységek földtani kialakulását szerkezeti fejlődésének hegység- képző alakulatai szerint vizsgálja, majd összefoglalásul, a keletindiai sziget- világ geotektonikai szintézisét adja. Ez a hatalmas összefoglaló munka a keletindiai szigetvilág teljes racio- nális földtani ismeretét adja, minden földtani jelenségnek általános értékű jellemzésével. Tudjuk, hogv ezek >a szigefek a legszebb példái a vulkáni tevé- kenységnek. a trópusi mállásnak, bauxitképződésnek, szemléltétől a geoszin- klinális-alakulásnak s az üledékképződés minden módjának. A timori perm leggazdagabb tengeri faunája a palaezoós élet fejlődésének, a Koraitokra, Brachiopodákra s különösen a tüskésbőrűekre vonatkozóan, új megismeréseit jelenti. A századiordulo óta ez a terület az élő hegységképződés szemléltetője és a magmamozgásos kéregszerkezeti változásoknak, valamint a labilis kéreg- részek iétezésének igazolója. Mindezeknek a nagyszabású földtani megnyilvá- nulásoknak kitűnő leírását a legkorszerűbben tárgyalja a szerző az egyes szí- getek klasszikusnak tekinthető példáival. Leírásainak tökéle Lességét évtizedes helyszíni tlajiasztalata s a holland-indiai szolgálat teljes földtani irodalmi i-me- rete biztosítja. Megemlítjük, hogy munkájában magyar szaktársaink nevével is találkozunk. Ifj. Lóczy celebeszi tevékenységével kapcsolatban külföldi és itthoni közleményeire, valamint gyűjtött anyagának földolgozását végző K utaesy és Jugovicfe mamiké, ina való h ivat ko zás okban. A földtani általános ismertetés alapján, a nagy monográfia II. kötete j .JCconomic Geology“ címen, az eddig föltárt és termelt ásványkincsekkel fog- l lalkozik. Szerves anyagok, ércek, egyéb ipari nyersanyagok és még nem tér- melt hasznosítható anyagok fejezeteiben sorra veszi az egyes előfordulási és bányászati helyeket, bányavállalatokat és termelési adatokat. Gazdaságilag [első helyen állnak az olajtermelő területek Szumatrában. Holland-borneóban t: és környező szigeteken, Jávában és Madurában, Oelebeszben, Butonban, ‘ •Ceramban és nyugati Üjguineában. Aszfa’ttermelés folyik Butonban neogén mészkőből. Gáztermelés az olajtermeléssel kapcsolatos, amely évenként 7—8 1 millió ionná. A keletindiai kőszén csaknem kizárólag harmadidőszaki főként eocén és I miocén. Tektonikai és főként vulkáni hatásokká1 5 — 7000 karóriás bitumenes* sőt antracitje.legű. Bányaművelések vannak Szumatrában, Jávában, Borimé- ban Gelefbesaben. Mól u k k a-szi ge t clken és Üjguineában. Évi termelés 2 millió T tonna körül, eddigi k őszé aki nos 476 millió tonna. A keletindiai szigetek éreelőfordulásai régebbiek és nagyobb jelentősé gíiek. Ezek közül legfontosabb a 18. század óta termelt ón, mely Bangka. Billi- ton, Singkep ,.ónszigetein“ elsődleges teléralakban és másodlagos toriatokban mutatkozik. A Ma’áj-szigetek mögött, az óntermelésben második helyen áll, 1941-ben 54.170 t. termeléssel, mely 1943-ban 14.000 tonnára, 1945-btein 948 tonnái# • ősökként s 1947-bem 16.459 tonnára növekedett. Az 1940-ig kitermelt ón mennyi- ség másfélmillió tonnára tehető. Arany és ezüst, epitermális és hidrotermális telérekben középső és felső- harmadidőszaki andezit, bazalt, dacit és rio’it kapcsolatával, valamint kontakt- metamorf mészkövekkel, továbbá pleisztocén és alluviális kavicsterraszokban. Szumátrában, Borneóban, Oelebeszben. Jávában, Üjguineában és Timor szige- ■ ten mutatkozik. A termelés 80 — 90%-át Szumatra adja. 1900 — 1940 között össze- sen 224.345 kg aranyat és 2,409.112 kg ezüstöt termeltek ki. Jelenlegi évi ter- melés 2500 — 3000 kg /arany és 50—60.000 kg ezüst. A legutolsó időkben, nagyfontosságúvá fejlődött keletindiai bányatermék a bauxit. Bitam szigetén 1935-ben, 10.000 tonna termeléssel indult s 1940-ben 275.000 tonnára emelkedett termi eléssel. Átalakult triász-palák fiatalkorú lateri- tes mállási terméke. A bauxit laterites agyagba ágyazott kémény szögletes gumókból nagy tömbökben és lencsékben összecementálódva talailuito- kiZrek a gumók 60— 8Ó%-át teszik a 2— 10 m vastagságú rétegnek. Összetétele 53 Vo ALÓ*. 3—4% SiO-. hidrargillit (gibbsit) és göthi Marta1 ómmal. A hintám* oauxd- készletet 17,5 millió tonnára becsülik, amely ben 100.000 t. fehér bauxit is vau. Termelése külfejtésben lapáttal, kézierővel történik s az agyagot két mi 111 méteres, forgószitán, mosás útján távolítsák el belőle. Oelebeszben nikke1 taralmú ásványok külszíni termelése folyik 2—4% Nr tartalommal, ' 1941-ben 55.574 t. termeléssel. A háború alatt oaszesen 200.000 tonnát szállítottak Japánba. . , . Mangánércet főként Jávában termelnek, többnyire kilugzasos eredetű, lencse, gumó, konkréciók vagy kora’ lmeszko hasadékait kitöltő alakban. Kisebb mértékben Szumatrában. Borneóban, Timorban.Botti szigeteken is. É\ i termelés 10 — 14.000 t. j Jelentéktelen rézércek vannak Szumatrában Borneoban. Javaban Le.e- . beszben, Timorban és Üjguineában is. Ugyanitt ólom- és ciiikércek is vannak- Az ónércekkel wolfram. az aranyércekkel jelentéktelen platina is mutat.iozik. Egyéb ásványos ipari nyersanyagok közül foszfát, ken, jód kaolin, trassz, horzsakő, mészkő, agyag és homok említhető még valamint Bomeo jelentős gyémánttermelése, mely kimberlitszerű anyakőzetben elsődlegesem ielsoareta konglomerátumban és alluv’ális hordalékban masod.agosan található. 18tb 1940. közötti gyémánttermelés, a rendelkezésre álló hiányos adatok szerint mintegy 100.604 karát. A keletindiai szigetvilág ásványtermékei, a növényi és állati termékekkel együtt, legnagyobbrészt az imperialista országokba kerül kivitelre. Az ásványi nyersanyagok az export kétharmadát, teszik. Elenyészően csekély mennyiség marad a termelő gyarmatokban, helyi ipari fölhasználás céljaira. A kiváló monográfiához csatolt 41 rajzmellékleten közö l 378 rajz és föld- tani szelvény nemcsak a szöveg megértését szolgája’ hanem azoknak egy része az általános földtani oktatás céljaira is kitűnően fölhasználható. I 'ml (is z , - > Társulati ügyek A nyár folyamán geológusok az ötéves tervben kitűzött feladatok e! vég- zése érdekében fokozottabb mentéikben veitek részt külszíni felvételekben. Ezért a Társulat életét szeptember végéig csak az elnökség időnként összehívott megbeszélései jelentették. A szeptember 26-án megtartott elnökségi értekezle- ten a Társulat 1950. második félévi munkatervét tárgyalta meg- Az értekezlet kérdőív szétküldését határozta el, az 1951. év végéig kialakítandó előadás: programra ügyében. Az előadásokat, a beérkező válaszok a'apján, tárgykörön- ként úgy csoportosítjuk, hogy a népgazdasági terv egyes feladatkörei az egyes szaküléseken súlypontot jelentsenek. Az elnökség elhatározta, hogy a Földtani Közlöny -szerkesztésével és másodtitkári teendőkkel, addig is, amíg a választ- mány az ügyben határoz Jakucs Lászlónét hízza meg. Szűkülés : 1950. október 4-én a szakülés tárgya: A magyarországi negyed- kori képződmények kérdései. Előadók: Kretzoi Miklós, Sümeghy József. Mihálcz Is.ván Láng Sándor. Hozzászóltak: Láng Sándor, Reményi András, Fekete Zoltán. Vadász Elemér. TARTALOM — OI'JIABJIEHHE — CONTENU BEVEZETŐ - BBE;.IKHHE — AVANTPROPOS Vadász Elemér: A százéves magyar földtan tudománypolitikai - B a fla^^hTysao nouHTHaecKHtt óanaHe cioaemort aenrepcKOÉ reojiorim. Le bilan pölitico scientifique de la géologie hongroise centenaire 127 — 133 ÉRTEKEZÉSEK — HAyHHblE CTATH — MEMOIRES ORIG1NAUX Balogh Kálmán: Az északmagyarországi triász réteg-tana ; Baaor: CTpa-rmpaipnji Tpnaco b ceBepaoíí aaCTii BoHrpim. La stratigraphie du trias dans le nord de la Hongrie — — — 231 — 237 B a '1 y i Káról y— P app Ferenc: Kőzeteink hő vezetőiképessége Ráfi h — H a a ír : Tep.MimecKne CBOlicTBa ropHbix jiopog. La conductivité thermique de nos roches — — — — — — — 390—394 Bogsch László: Triászbeli daone’.lás rétegeik az Alföld medence- aljzatában B o r ni : TpuacoBHe AaoHeJiMibK- imáéra b öamcHOií sacTH őaecenHa „Benrepciiaa— ! ' Hh3M( HIOCTbil. Couches ádaonölles triiasique-s dhns le fond du bassin de !a Grande Plaine Hongroise — — — — — — — — — — — — Földváriné V o g 1 Mária: A szarvaskői wehrlitek vanádium tartalmáról inecKnx oxHomemiax oőaaiKcHini H3BPcxnfu;a „Jiaöxa“ b paiíOHe Maabflperpeab. Sur les conditions sfratigraphiques des gisemenlís de ca'lcaires de Lei ha d.ins les envlrons d’Magyaregregy 149 — 150 llásky Klára: Tmrieia hungarica n. sp. előfordulása Magyar országon Paraity: Mer-xopoaieune Tarrietia hungarica n. sr>. b Bearpim. Occurence de Tarrietia hungarica n. sp. eu Hongrie — — — — 192 — 194 Sttrausz László: Öelénytiani meghatározások érték jelölése Iürpayc: Onem;a najieoxxviorHxecKHX onpenejiemiií. Sur la valeur des déterminations paléontolog-iques — — — — 184 — 188 S t r a us z László: Őslénytani adatok Baranyából lllxpayc: riajxeoxxo.xonnecKne .xaHHbie H3 icOMiixaxe Bapaita (Bem-pun). Données paléou ologiqxtes de Baranya — — — — — — — 238 — 246 S transz László: Miocén képződmények a DNY-dunántúü fúrásokban lllxpayc: MnoneaoBbi oópa30Bamia b őypOBbix cKBaxíHHax b Kiroaaria.xHoft 4acxn aagynaticKoroKpaa. Des formations miocénes dans les sondages au sud-ouest de la Transdanubie — — — — — - — — — — • — — — — — 247 — 258 S z e n t p é t e r y Zsigmondi Adatok a bütokhegységi dialbáz ismeretéhez 0 e h x n e x e p h : éJaHHhie o xiiaííaxax rop Bhkk. Sur le diabase de la montagne Bükk 168 — 180 S z e n t p é t e r y Zsigmondi Az újhu ai Lórin eliegy diabázfa jtái a Bükkhegységben ŐeHTnexep u : PaxHOBnmiocxH xuaőaaOB B03BbinieHHoexii . Iépmmxeab b ropax BhlKK. Lei ditiba.ses du Lőrinehegy á Újhuta dans ka montagne Bükk — 316 — 32H Szörényi Erzsébet: Miocén Echuv dá k a Mecsek-hegységből C é p e h n : Mopcicae esKii H3 MiioncHOBbix oxjiOHíCHiili rop Ménén (BeHxpna). Echinides m'oeénes de la montagne Mecsek — — — — — — 140 — 148 Szurovy Géza: Újabb adatok a Börzsöny ásványi nyersanyag- előfordulásainak ismeretéhez C y p o b h : HoBbie aaHiu.ie o MecTopO/KeHunx no .xesHbix HCKonaeubix rop BépiKéHb. Nouvelles donées coneexnaut les minérais de la montagne Börzsöny — — — — — — — — — — < — — — — — 304 — 315 Telegdi-Roth Károly: A magyarcr-zági és erdélyi ásványolaj és földyázkuta'.ó illetve termelő mélyfúrásokból fakasztott vizek Te.xer.xn — Por: XiiMtinecKiitt corxaB box Bcxenarouiiixca npn rjiyőoKiix 6ype- hhíix b BeHrpnu u TpancciuipaHnn. La eomposition chimique des eaux jailiissant des puits de pé röle en Hongrie et en Transsylvanie — — — — — — — — — 17 — 98 443 íl’okody László: Újabb adatok RudsJbánya ásványainak ismeretéhez IToko.hi: HoBwe gaHHbie o MHHepajiax MecTOpowaeiiHax Py.ua úaini. Nouvelles données concernaut les miinéraux de Rudaibánya 156- 167 Tokod y László: Ásványba ni közlemények ■ T hkojh: MmiepaJionriecKiie cooómeHiia. [ Notes mineralogiques — — — — — — - — — — — — 277—303 Tömör János: "Szerves maradvány vizsgál a. ok magyarországi kőolajokban- [ T o jí o p ; McJie/iOBaHHfl oototkob auiBOTHbix opr.unwM m ,b isenrepcKiix netjmix. Examination des vestiges organiques des pétroles hongrois — — 335 — 360 | Vadász Elemér: Az egyetemi reform a földtörténeti fejlődés tükrében i Bugac: Pecfiopxi yHUBepcHTera c Tornai 3penna HCTopimecKOíí reojiorn n. La réforme nniversitaire au poiinjt de vue de Tevolution de Tliis.oire de ‘la térré — — — — — — — — — — — — 3-i6 Vértes László: A solymári barlang réteg-viszonyairól BepTem: CípaTiirpaipaHecKHe OTHOiueffHH nemepi.i puttó na IHoftMap. Les condiíions stratigraphques de la groite de Solymár — 199 — 203 Vértes László: Az upponyi kőfüllkék ásajtása Képiem: Puckotkh Temep b YnnoHb-e, b 1949. rogy. Les fon ill és faites dans les niches des grottes de Uppony — 409—416 RÖVID KÖZLEMÉNYEK — KP ÁTKUK COOB1ÜHHHÍI — NOTICES Balogh K á Imán: Módosított szögfélrakó hazai előállítása Baior: nponnsogcTBo MOgHCpHiiHpOBaHHoro TpaHciTO prepa. La produetiion en Hongrie d’un transporteur d’augles modifié — 204 Illés Gyula: Földián: szögfelrakó II n ji e m : reojioriinecKHit TpaHcnopTep. Un transpor eur d’angles géö’ogique — — — — — — — — 417 V e n k o v i t s István: Módosított földtani iránytű IleHKOBin: MoHHhHiiHpoBaHHbift reoJiormecKHB komhuc. IJne bussote góologique modifiée — • — — — — — — — — 418 SZEMLE - ŰB30P — REVUE Kertai György: Földtani időmérés a stroncíum-módszer segít- ségével K t p r a ft n : HayepeHHe reojiorH'ier'Koro Boapacra no Merogy ,.uitpohhhu“. La rnesure des, temps géologiques a Bal de de la métiiode au •stronáum ■ *205 — 209 Kert-ai György: A Lengyel Népköztársaság földtani kutatási szervezete . !* e p t a itt h : reojiornHecKua noncKOBan o>praiiH3aqKJT nojibCKOft HapogHotí pec* nyfiJiHKH. L’organisation des recherches g-éolog’iques en Pologne 426 — 427 Reményi András: Állítólagos Rlhinoeeros maradvány bazaltban P e m e h h : Mii hm biti ocraTOK ‘’HHonepoca b őaaaJibie. Des vestiges préfumés Rhinocéro® dans du basallte — — — — 326 Tokody László: Üj ásványok a Szovjetunióból Tokohh: Hőbbig MHiiepaubi b Cobgtckom Ooio3e. De Nouvaux minéraux de BUmon Soviétiique — — — — — 325 — 326 Vadász Elemér: A háború islaitt el halt emlékezete Ba^ac: naMírrt noJiCKiix reojioroB naBimix bo p,pe.\£H BoitHbi. En mémoire des géologiques polonais morts pandant la guerre 324 Vadász Elemér: Űj geo fizikai közpotok Lengyelországban Bagac: Honbie reo(t)H3HiiecKne iiempbi b nojihiiie. Des centres géophysiques nouvaux en Pologne — — 325 444 Vadász Elemér: A Kárpátok föld. a ni intézete B a .1 a c : reoajnnecKufí hhcth >t KapnaroB. L’Institnte géologique des Karpathes — — — — — — — — 325 Vadász Elemér: Égy séges földtani világkép Banac: Hob.iji reoJiornqeeKa:i viapoBaa KapTiiua. Éne image mondial géologique nouve le — — — — — — — 420—421 Vadász Elemér: Az olajtermelés földtörténeti eloszlása Banac: Pacnaeneaenae n po hbb uict bü hc({)th b HCTOpnaecKOít reouorini. La dietribution géologique de 'la produdtion du pétrole — — — 421 — 426 ISMERTETÉSEK — OCBEZ OMJIEHItE — REVUE BIBLIOGRAPHIQUE Alloiteau: Les coraux de l’eocéne de Bojnice- les Bains de Prievádza dans les Kárpáté* Slovaques — — — — — — — 330 Avcsinikov: Általános hidrogeo ógia — — — — — — — — 328 Bar tele: Wissensehaf.liehe Ergebnisse dér geophys. Beobachtun- gen dér Sprengung auf Helgoland Schulze — kört se h: Die seismische Beobachtunsen dér Spren- gung auf Helgoland a.m 18. April 1947 zűr Eríorsöhung des tieferen Un'íergrundes Reick: Geologische Ergebnisse dér seismischen Beobachtungen dér Sprengung auf Helgoland — — — — — — — — — — — 436 — 437 B e m m e 1 e n: A keletindiai szigetvilág földtana — — — — — — 438 — 440 B 1 u me n t h a 1 — G ök s u: Die Bauxitvorkommen dér Berge von Aseki — — — — — — — * — — — — — — — — — 430 Boardmann: Föd tani térképezás az Egyesült Államokban — — 432 Brown: Őre genesis — — — — — — — — — — — — 433 Bull of ihe American Association of Petroleum Geologists. T. 34. No 2. 1950. — — — — — — — — — — — — — 433 Davitasvili: Paleontológia — — • — — — _ — — — — 212 — 213 Demolon: Dynanűque du sol — — — — — — — — — — 330 Ferszman: Szórakoztam geokémia — — — — — — — — 429 Geophysies XIV. kt. 1949. — — 216 Grill: A bécsi-medencei miocén mikropaleontologiai feloszlásának lehetőségeiről — — — — — — — — — — — — — — 214 Gumenszki j: Az építészeti földtan alapjai — — — — — — 329 Hilgenberg: Die Bruchstruktur des Sialicchen Erdkruste — — 331 Hlauschek: Roumam crude oils — — — — — — — — • — 434 Kubiena: A alaj fejlődéstana — — — — — — — — — — 214 Lamotte: Introduction á la Biologie quantitative — — — — — 431 L u cs i c k i j: A kőzettan rövid foglalata — — — — — — — — 212 Mir ősink: Olajipari földtan — — — — — — — — — — 211 — 212 Okola — K u 1 a k: Mérnöki greológia — — — — — — — — — 327 Orosz — magyar műszaki szótár 430 Pettijohn: Sedámentary Rocks ■ — — — — — — — — — 435 Petrunkevitck: A study of paleozoic Arachnoidea > 432 Petrunkevitch: Baltié Amber Splders in the Museum of com- parative Zoö oiry — — — — — — — — — — — — — 436 Prislecov: Geofizika — — — — — — — — — — — — 211 Read: Az idő szerepe a plutonizimusban — — — — — — — — 332 Sceegolev: Bányavizek — — — — — — — — — — — 213 — 214 $ enes Délsz'ovákia harmadkori üledékeinek földtani viszonyai — 329 Stacb: A kőszén mikroszkópé tankönyve — — — — — — — 216 Szobolev: Bevezetés a szilikátok ásványtanába — — — — — 327 Tektonika CCCP — T Umbgrove: A Föld élete — — — — — — — — — “-.Lt Vendel Miklós: A kőzet és érc tartomány ok közö ti összefüggés 200 Zsemcsuzsnyikov: Az ásványos szenek általános földtana 428 TÁRSULATI ÜGYEK — ÜEJIA OBIRECTBA — AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ — — — — — — — — — — — — — — 218—228, 440 Felelés szerkesztő Kertai György. — Fe'e’cs -kiadó: Nehézipari Könyv- es Fw vó ratkia-ió Vállalat Vezérigazgatója. Kultúra Nyomda VIII.. Contá-utca 4. — Felelős vezető: Heitter Imre. 1 A Földtani Közlöny LXXX. kötetének 1—3. füzetében megjelent „Telegdi R o t li Károly: A magyarországi és erdélyi ásványolaj és földgázkutató, illetve termelő mélyfúrásokból fakasztoftt vizek" című értekezés 1. álmája a 22. oldal után eaon ábrával kicserélendő!