ANNEX LIBRARY CORNELL UNI VERSITY LIBRARY íjjOUfELL UNIVERSm IIBRARY FU5 \J.% Digitized by the Internet Archive in 2017 with funding írom BHL-SIL-FEDLINK https://archive.org/details/foldtanikozlony8187magy A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. A választmány megbízásából izerkcsztették INKEY BÉLA és SCHMIDT SÁNDOR, társulati titkárok. NY0LCZAD1K ÉVFOLYAM. (1878.) I — XII. szám. 3 táblával és 7 czinkotipiai ábrával, BUDAPEST. LÉGRÁDY TESTVÉREK, 1H78. FÖLDTANI KÖZLÖNY. 1818. WIOOL 9l\2> TARTALOMJEGYZÉK. (A czimeh után zűrjeiben álló számok a közlöny füzetszámaira vonatkoznak.) Értekezések. lap Dr. Szabó József: Petrographai és geológiai tanulmányok Selmecz környékéről (4 ábrával) (1, 2, 3, 4, 5, 6.) . 1 Dr. Roth Samu: Az alacsony Tátra Melaphyrjainak górcsövi és lángki- sérleti vizsgálata (2. 3.) . 71. Dr. Posewitz Tivadar: A Diluviáltó Igló város völgyében (1 térkép¬ pel s 2 ábrával) (3. 4.) . 83. Dr. Staub Mór: Néhány szó a Mecsekhegység harmadkori tájképé¬ ről (5. 6.) . 134. Dr. Kocli Antal: A Hegyes- Drócsa-Pietrosza hegység kristályos és töme¬ ges kőzeteinek, valamint Erdély néhány hasonló kőzetének is petro- grafiai tanulmányozása. (7. 8.) 159. Dr. Roth Samu: A Jekelfalva mellett előforduló és eddig Serpentinnek tartott Diabasporphyritről (7. 8.) . 207. Inkey Béla: Két magyarhoni Doleritről (9. 10.) . 223. Dr. Posewitz Tivadar: Megjegyzések a dobsinai „Zöldkőről" (9. 10.) 231. Dr. Koch Antal: A zápszonyi hegy (Bcreghm.) kőzetének petrographai vizsgálata (9. 10.) . 236. Maderspach Livius: Adatok a Tetőcske és N yergeshegy (Gömör m.) rétegeinek földtani korához (1 ábrával) (11. 12.) . 271. Schmidt Sándor:A Pseudobrookit kristálytani elemei (1 táblával) (11. 12.) 273. Dr. Roth Samu: Jegyzetek a magas Tátrából (11. 12.) . 280. Dr, K ü r t h y Sándor: A Hegyes-Drócsa-Pietrosza hegység kristályos és tömeges kőzeteinek, valamint Erdély nehány hasonló kőzetének is petrographiai tanulmányozása. Folytatás. A Trachyt család kőzetei. 283. Jelentés a Párisban tartott első nemzetközi geológiai congressusról és annak megbizásáról. Dr. Szabó Józseftől . 304. Indítvány az 1878. párisi első nemzetközi geológiai congressus megbí¬ zásából. Dr. Szabó Józseftől . 314. Irodalom. lap A lösz képződéséről (1. 2.) . . 15. Nátronorthoklas Pantellar iáról (1. 2.) 26. Uj ásványok sorozata (folytatás) (3. 4.) . 91, Az általános s főleg a magyar kristálytani szakirodalom és a „Magyarhoni Anglesitek“ (5. 6.) . 141. A mediterrán flóra függése a talajtól (5, 6.) . 144. A világrészek félremozditása a hármadkor óta (5, 6.) . 148. A déli Bakony Bazalt kőzetei (9, 10.) . 239. Uj ásványok sorozata (folytatás) (9, 10.) . 243. A Vlegyásza Trachitjai (9, 10.) . : . . . . 250. A szigetek eredete (9, 10.) 253. Uj nézetek Sclmecz vidékének eruptív kőzeteiről (11, 12.) . 31G. Dr. E. Tietze: Das Petroleum- Vorkommen von Dragomér in dér Mar¬ maros (11. 120 318. Bodnabányáról (11. 12.) . 319. A kőhalmi vulkáni bombákról. (11. 12.) . 320. Vegyesek. lap A gázok sűrítése (1, 2.) . ■ . . 30. Szárazföldi növények a szilur korszakból (1, 2.) . 30. Hogyan jut a tengerparti törmelék a tenger mélyébe (1, 2.) .... 31. A telérek képződéséhez (3, 4.) . • . 100. Nemzetközi földtani gyülekezet (3, 4.) . 101. A m. k. földtani intézet 1878. évi fölvételei (5, 6.) . 153. Devoni kövületek Vasmegyében (5, 6.) . 154. A kimosási völgyek eredeti alakja (5, 6.) . 154. Eruptiók és földrengések 1877-ben (5, 6.) . 155. Jáva szigetéről (7, 8.) . 216. A szénsav a föld mélyében és a gyémánt képződése (7, 8.) . 217. Földtani kísérletek (7, 8.) . 219. A Fluorit optikai tulajdonságairól (7, 8.) . 220. Eruptív homok (7, 8.) . 220. A molekülök távolsága a csepfolyós vízben (9, 10.) . £69. Az első amerikai fossd emlős a jura képletből (9, 10.) . 269. A zsadányi meteorkő petrographiai vizsgálata (9, 10.) 269. A Tridymit kristály alakja (9, 10.) . 270. A földgömb domborzatának mesterséges utánzása (11. 12.) . 322. Összefüggés a felső Duna- és Aach forrás között (11, 12.) . 322, Társulati ii g y e k. lap A magyarhoni földtani társulat közgyűlése 1878. jan. 30-án (1, 2.) . 32. Szakiilés 1878. január hó 9-éu (1, 2.) 41. „ „ február hó 6-án (3, 4.) 101. „ „ márczius hó 6-án (3, 4.) . 102. „ „ április hó 3-án (5, 6.) . 156. „ „ május hó 8-án (5, 6.) . 157. „ „ junius hó 5-én (7, 8.) ... 221. „ „ november hó 6-án (11, 12.) . 323. „ „ deczember hó 4-én (11, 12.1 324. A sehneczbányai földtani fiókegyesület szakülése inek jegyzőkönyvi kivo¬ nata; 1877. deczember hó 12-én (1, 2.) . 42. 1878. január 9. (1, 2.) . 42. „ február 6-án (3, 4.) . 102 „ márczius 6-án (3, 4.) . 102. „ julius 10 én (közgyűlés) (11, 12.) 325. „ novemb. 13-án (11, 12.) . 325 Jelentések a selmeczbányai földtani fiókegyesület f. é. november hó 13-án tartott szaküléséről. (11, 12.) . 325. A magyarhoni földtani társulat tagjainak névjegyzéke (1, 2.) .... 42. S a j t ó li i 1) á k. 27. lap alulról 18. sor : Káliorthoklasé-negativ helyett olv. Káüorthoklasé, negatív 28. „ fölülről 18. „ alárend- h. o. alárendelt 69. „ alulról 4. „ comparasively h. o. comparatively 78. „ fölülről 9. „ mandolakő h. o. kőmandola 101. „ alulról 8. „ Jannetar h. o. Jannetaz 137. „ fölülről 10. „ Cypertes h. o. Cyperites „ „ „ 12. „ Taedaformis h. o. Taedaeformis 138. „ alulról 2. „ Tasdaeformis h. o. Taedaeformis 139. „ fölülről 20. és a következőkben Griesebach h. o. Grisebach 148. „ „ 2. úgy a 253. lapon Neue probleme dér vergleichende Erdkunde h. o. Neue Probleme dér vergleichenden Erdkunde 151. „ alulról 4. sor: ohivi h. o. ohioi 152. „ „ 2. „ Adassik h. o. Agassiz 154. „ fölülről 20. „ Favorites h. o. Favosites 161. „ alulról 4, „ alkatnak h. o. alkotnak 168. lap alulról 8. sor Berylluck h. o. Berillek 181. 77 fölülről 15. >7 lékbuborékok h. o. légbuborékok 185. 77 alulról 14. 77 Leukoxeinek h, o. Leukoxénnek 186. >1 77 7. 77 Olagioklas -h. o. Oligoklas 190. 77 fölülről 4. 77 kiválva vasrozsdától h. o. kiválva. Vasrozsdától 192. n V 1. » hasanékos h. hasadékos 194. 77 n 11. 77 tálkas h. o. talko s 201. » 77 3. 77 Thorczkö h. o. Thoroczkó 202. 77 77 3. 77 Cbloritosodó h. o. Chloritosodó 202. n n 11. 77 nagy h. o. vagy 220. n n 2. 77 alapot h. o. alapunk 225. 77 alulról 15. 77 co P öö“ h. o. co P oo 231. n fölülről 10. 77 Haiiy h. o. Haiiy 247. 77 n 9. 77 Ért. h. o. Közi. 276. 77 5? 19. 77 3 h. o. 5 314. 7? ?? 8. 77 1876 b. o. 1878. VIII. évf. (1878.) FÖLDTANI KÖZLÖNY. 1. 2. (jan. febr.) szám. ÉRTEKEZÉSEK. Petrographiai s geológiai tanulmányok Selmecz környékéről. Dr. Szabó Józseftől. (Előadva a magy. földi. társ. f. é. jan. hó 9-én tart. szakülésén.) (2. ábrával.) I. Honunk egyik legnevezetesebb vidékének vulkáni képleteit kisér¬ tem meg az ásvány-associatióra alapított trachyt-osztályozásom szelle¬ mében tárgyalni. *) A kőzetanyagot a petrographiai tanulmányozásra legnagyobbrészt magam gyűjtöttem s ugyanannak geológiai körülmé¬ nyeiről 1877. nyarán, néhány héti ott tartózkodás alatt, adatokat sze¬ reztem. Selmecz bányászati és geológiai irodalma jelentékeny, de kőzettani tekintetben sok nem történt; s különösen az újabb módszerek segítségé¬ vel kivitt terjedelmesebb és az előjövési viszonyokkal öszhangzásban tartott tanulmány merőben hiányzik. Selmecz geológiai szerkezete bonyo¬ lódott s ezt nagyrészt a kőzetek eredeti állapotának sokféle elváltozása is okozza. Legczélszerűbbnek tartom ennélfogva a nehéz feladat némi megoldását úgy kisérteni meg, hogy előre a legfeltűnőbb, de kétségte¬ len eredményt nyújtó viszonyokat bocsássam. Megkezdem a felületen észlelhető áttörésekkel (I); következtetem azután nagyobb területen a Ehyolith s egy ponton a Trachyt képződé¬ sének körülményeit (II) ; s utoljára veszem elő azon nagyszerű szelvényt, melyet a Il-ik József altárna nyugoti és keleti I tárásai nyújtanak (III). *) Ezt vázlatosabban a m. tud. Akadémia ülésében 1877. junius 11. ismertettem meg „Irányelvek a Trachyt osztályozásra nézve a felvétel alkalmával" ; egész terve¬ zetében megállapítva előadtam Bécsben 1877. sept. 28., a német geológiai társaság ott tartott vándorgyűlésén „Ueber die Ohronologie, Classification und Benennung dér Trachyte von Ungarn." Földtani Közlöny. VIII. évf. ^ r 2 .i _ ■ ’ - . I. Kőzet feltörés régibb kőzeten. /. Bazalt áttörés Biotittrachyton Kisiblyén. Selmecz érdekesebb pont¬ jai közé helyezte ezen áttörést valamint csaknem minden régibb geolog, úgy Pettko is, *) és mint ilyet a magyar Földtani Társulat vándorgyű¬ lése alkalmával 1871-ben a helyszínén bemutatott. Ezen kétségtelen ér¬ telmű és könnyen megtekinthető feltörés méltán megérdemli, hogy leg¬ először azzal foglalkozzam. Miféle Tvachyt az, melyen a Bazalt áttör l A kisiblyei hegy Tra- chytjának alapanyaga zöldes, ennélfogva egészben véve Zöldkőtrachyt. Az associatióból szabad szemel kivehető a Biotit, az Amphiból és az ikerrovátkos Uvegfényű Földpát, tehát a helyszínén azt Biotit-Amphibol- Trachytnak mondhatjuk. A plagioklast a lángkisérletben Andesinnak ismervén fel, a Tracliyttypus rendszeres neve lesz : Biotit- Amphiból- Andesin- Tvachyt, Zöldkő állapotban s ebből áll a kisiblyei hegy és környéke. A Bazalt a hegy ENy. oldalán telér alak¬ ban tör fel, de úgy, hogy közbe a Trachytból táblák vannak beéke¬ lődve. Ilyen helyen a Trachyt erősen inállott ; maga a Bazalt is gyakran el van változva az érülés határán. A hegy más oldalán egy vízmosásban a bazalttelér kiékülését és kanyargós alakját vizsgáltam, de itt mind a két kőzet erősen szétment, a Trachytdarából gyűjtöttem (1743 30/7 1877.) leginkább azért, hogy abban kvarczot keressek, de azt a mechanikai elválasztásnál nem találtam, tehát nem Kvarcztrachyt. Biotit is kivehető a darában, sőt még jó Földpátok sem hiányzanak, s ezek a lángkisér¬ letben jelleges Andesinkéut viselkedtek. A Bazaltból ezen vízmosásban nehéz ép példányokat találni , de annyiból meg igen nevezetesek, hogy bennök ugyanezen Biotit-Amphibol-Trachytból kisebb-nagyobb zárványok fordulnak elő A jó példányok a Bazaltból a hegy meredek ENy. oldalán kaphatók, hol a telér vastagsága tetemes és távolabb az érintkezés határától a Bazalt épsége kifogástalan. A hegy ezen oldalán nevezetes az is, hogy a Bazalttól éjszaknak és délnek is a Trachyt jól fel van tárva és így annak typusa ott is meghatározható. A Bazalttól éjszakra (175) a Trachyt zöldes ritkás öregszemű. Makroskoposan jól kivehető a Biotit erősen fénylő fekete, gyakran liexagonos pikkelyekben, az Amphiból barnás fekete fénytelen hosszúkás oszlopokban, és a jó nagy Földpátok, melyeknek még gyakran némi üvegfényük és iker- rovátkosságuk van. A lángkisérletben az Andesin tulajdonságait jól mu¬ tatják. Kvarczot nem észleltem. *) Földtani Közlöny 1871. VIII. 52. A 178-ik lapon röviden ir is róla. 3 A bazaltkitörés ellenkező vagy déli oldalán a Tracbyt. (17G) sű¬ rűbb ; az alapanyag színe vörhenyes-sziirke, ebből az erősen fénylő fekete Biotitpikkelyek elég ritkán vannak kiválva. A Földpát olykor 5 — tí inni. bosszú, némelyik még fénylik, üveges s ikkerovátkosságot jól mutat. A lángban A ndesin, de Labradoritboz hajolva. Makroskoposan néha Kvarcz is látszik; a vékony csiszolaton Ampbibolromokat lehet érdekesen ki¬ venni; a kristályok között nagyok is vannak, de mind pusztuló félben. Olykor csak a körvonala van meg, másszor még az anyag része is jól mutatja egy nicollal az elsötétedést, valamint a sajátságos hasadási rhombos területeket. Kvarcz apró szemekben is gyéren látható a mikros- kop alatt, de azért a kőzetet már lehet Kvarcztrachytnak mondani. Még egy nevezetes és egyszerű nagyítóval felfedezhető elegyrész ezen Trachytban a Gránát. A kőzet hírlapjain vettem észre, még feltűnőbb az az ő veres színével, ha a darab egy oldalon csiszolva van. A Grᬠnátban néha földpát van kiválva, úgy mint ezt a Karancs hegyi Grá- náttrachytban sokszor észleltem, ilyenkor az alak határozatlan gömb, s annak határán belül van polysynthetes földpát kiválva és csak az ezek közti hézag még piros gránát. Azonban ez oly gyér, hogy a Trachytnak sem jellemzésére sem osztályozására még nem foly be, és így ez is csak Biotit- Amphibol- Andesin- Kvarcz- Tracbyt, de mindenesetre hozzátéve gyéren apró piros Gránáttal. Még további pontról keletnek is van Trachytom a Elegei hegyről Kohlbach felé, jóval fölebb, mint a Bazalt kitörése; a typus ugyanaz, a föld- pátok között Andesin és Labradorit viselkedésitek jönnek elő. A Tracbyt azonban itt sem normál. Alapanyaga fellazult, vereses, abból fényes fekete Biotit elég gyakran, kevéssé fénylő Amphiból gyéren, de annál több Földpát van kiválva. Az ikerrovátkosság néha jól kivehető, valamint az is, hogy üveges. Ezen iivegessége daczára néha az ujjak közt szétmorzsolható, az igy kapott homokszemek azonban fényesek szögletesek, és a lángki- sérletre alkalmasak. Olykor fehér kaolinos burok vonja be az egyes kristályokat. Kohlbachról is van régi anyagom ugyanezen trackyttypusból, az tehát Selmecztől keletfelé még tovább is terjed. Miféle Bazalt az, a mely Kisiblyén áttör ? A kisiblyei Bazalt egyik nevezetessége az, hogy sok jó Földpátot tartalmaz. Kékes fekete igen ép alapanyagából fényes leveles szövetű egészen átlátszó és éppen azért szintén feketének látszó *) egyénekben van kiválva. Az ikerrovátkosság gyakran jól kivehető. A kisebb és éles körvonalú plagioklasokon kivid */ Mert mögötte, mint üvegtábla mögött, a fekete tárgy látszik, innét valóságos fekete tükröt képez. 1* 4 van olykor Földpát, mint zárvány, melyet szabálytalan körvonalánál fogva mint beolvasztott preexistált ásványt kell tekinteni. Színe egész¬ ben szennyes szürke, üvegfényü és erősen repedezett. Bizonyos irányban tekintve kitünően ikerrovátkos. Ha egyes lemezeket hasítunk, ezek víz- tiszták s igen fénylők, anyaguk- általában oly tiszta, mint akár az iz¬ landi Calcité. Ezen Földpát a lángkísérletben Oligoklasnak mutatkozik ; a Bazalt tömegéből kifejtett kisebb Földpátokat is, hol Oligoklasnak, hol olyan Andesinnek találtam, mely Oligoklashoz közel áll. \régre magát az alapanyagot is hasonló módon vizsgáltam s kap¬ tam egy fekete könnyen olvadó üveget, melynek lángfestési és olvadási viszonyai szintén engednek Oligoklas-Andesin jelenlétére következtetni. Ezen üveggömb egyes részein zöldes nem-olvadó bibircsek (Olivin) ál¬ lottak ki. A kisiblyei Bazalt Földpátja tehát a legkönnyebb olvadású nátrium-plagioklas. Augitja szintén könnyen olvad, de az alapanyagban vele együtt előjövő Földpát lángfestési tulajdonságát úgy Nátriumra mind Káliumra nézve nem másítja meg máskép, mint csökkentés által jelen¬ létének arányában. Egy másik preexistált ásvány, mintha Amphibol volna, mely azonban csak nagyobb egyénekben jön elő, melyek néha egészen szabálytalan körvonalúnk, másszor még nagyáböl a kristály határai megvannak. Ez is azon sajátos üveges állapotban van, melyben a Bazaltok amphibolja megjelenni gyakran szokott. Mikroskopos Amphi¬ bol nincs ; a mit az Ampliibolból beolvasztott a Bazalt, az abból mint Angit vált ki ; azonban alkalmas példányom mikroskopi vizsgálatra a nagyzárványokból nincs. *) Kisiblye a Kálvária hegytől IvDK-re esik s a kettő között egy mélyed- mény van, egy oly völgy, mely a kozelnikivel összefügg, s melyen Béla- bányáról a vasút jön. A Kálváriahegy magasra emelkedő Bazaltja és a kisiblyei valószínűleg egy és ugyanazon képlet különböző szétágazása, daczára annak, hogy az olivintartalom a kálváriahegyiben jelentékenyen nagyobb, mi a nagyobb tömöttségét is okozza ; **) de Földpát és Am¬ phibol szintén láthatók benne, és a lángkisérletben a viselkedés egészen megegyezett a kisiblyeivel úgy, hogy itt is az Oligoklas-Andesint van *) A n cl r i a n is említi,’ hogy a kisiblyei Bazaltban nagy Amphibol „basalti- sche Iiornblende** jön elő. B enciánt is látott „on découvre aussi dans cette roche (]uekjues petits cristaux noirs, cjni paraissent étre de l’amphibol, á en juger pár lem- cassure longitudinale lamelleuse, trés nette et trés brillanté1*. Az amygdaloidos Bazalt¬ ban említ Beudant sugaras Aragonitot, Calcedont és Chabasitot ; ez utóbbit mint ritka¬ ságot Zipser gyűjteményében látta. **) A Kálváriahegyi olivindús Bazalt tömüttsége 3.03, mig Kisiblyéről egy mandolaköves példány tömüttsége 2.88. 5 ok feltenni. *) Régibb vizsgálataim szerint az ajnácskővidéki és salgó¬ tarjáni Bazaltokban is, hol Oligoklas, hol Andesin ; az erdélyi kiskapusi¬ ban szintén Andesinnek találtam a Földpátot. Labradoritot eddig, vagy a még bázisosabb Anorthitot egy Bazaltban sem találtam. Ezzel összhang- zásban van azon német petrograpkok észlelete, kik a vékony csiszo- latokat savval étették s azt találták, liogy a Bazaltok Földpátja nem támadtatik meg. Kérdés, hogy miből tör fel a Kálváriabegy Bazaltja? Ennek oly evidens feltörési körülménye ugyan nincs, de hozzászólni a dologhoz le¬ het először azért, mert van egy brecciaszerű előjövése, melyben szögle¬ tes Bazalt törmelék között a hézagot zöldes Tracliyféle anyag tölti ki, s ebben elpusztult Amphibol oszlopok néha még kivehetők ; de másodszor mert a Kálváriahegy környékén ugyanazon Biotit-Trachyt fordul elő, mely Ivisiblyén van, s ezt nevezetesen lehet látni a Kálváriahegytől délre azon az úton, mely a városból Kisiblyére vezet (174). Egy el- mállott Zöldkő ez, melynek vörkenyes-szürke alapanyagjából fehéres vagy sárgás s gyakran zöldes Földpátok válnak ki. Lencsével nézve látunk Biotit-hexagonokat elég bőven, de már erősen pusztulásnak indúlva. Tehát Biotit-trachyt. Az Amphibol sokkal jobban elváltozott, de olykor alakjáról még tudhatjuk, hogy meg volt. A Földpátok között van még annyira ép, hogy fénnyel bir és ikerrovátk osságot mutat. Lángkisér- letben az Labradorit-Andesinként viselkedik, e szerint a typus Biotit- Ampkibol-Andesin-Trachyt, csakúgy mint Ivisiblyén (171). A vasút mentében a feltárás jobb, és ott is ugyanezen Biotit-trachy- tot látjuk. Van azonban még egy pont, melyen a Kálváriahegy és a Kisiblyei hegy közötti környék geológiai szerkezetét jó alkalom vau ta- núlmányozni, ez egy tárna a Kálvária hegytől keletre (a mihálytárnai társaságé), melynek gorczán a Tracliytot igen sokféle módosúlatban látni ugyan, de az ásványassociatio alapján meggyőződünk, hogy az mind csak egyféle typusnak felel meg. Egészben véve a Trackyt Zöldkő, az elegyrészek nagyszerűitek. Szabad szemmel kivehető a Biotit, némely darabon igen erősen fénylő fekete, másokon kevéssé fénylő sőt fénytelen hexagonokban ; kivehető az Amphibol, melynek kristályai olykor feltűnően nagyok, néha keresztikreket képeznek. Kvarcz nem látszik. A Földpát hol mállott, hol ép, ez utóbbi ikerrovátkos. A helyszínén tehát annyit mondhatunk, hogy Biotit- Amphibol-Plagioklastrachyt. A lángkisérlettel kiegészítve lesz Biotit-Amphibol-Andesintrachyt . Gyűjtöttem darát is, *) Halaváts Gyula úr részletesebben foglalkozik „Selmeczbánya Andesin-Bazalt- ,jaival“ a Földtani Közlönyben (1875. 150. lapon), hol a Kálváriahegyi Bazalt egyik Földpátja általam történt meghatározás szerint Andesin, 6 hogy iszapolás által Kvarczot találjak, de nem találtam, lia volt is, el¬ pusztult. A selmeczi Bazalt tehát ezen az egymáshoz úgy is oly közel álló két ponton Biotit-Ampliibol-Andesintrackytból illetőleg Kvarcz-trachytból tör ki, és igy fiatalabb mint ez.. 2. Augittrachyt áttörése Biotíthvarcztrachyton Szitnyán. — Szitnya hegy nemcsak Selmecz, hanem az egész Hont-, Bars- és Zólyommegyei trachytk örnyék legkiemelkedőbb csúcsa (1007-413 méter) *), helyzete oly kedvező, hogy róla a trachytkörnyék nagy területére csakugyan domináló kilátás nyílik : egyrészt a Nászúit Vácznál nagyon jól kivenni, keletről a Mátrát, a Narancs hegységet, nyugotról a Zobort Nyitránál. Geológiai nevezetessége azonban mindeddig nem volt kiemelve, s ez abban áll, hogy a Szitnya kimagasló szirtje Augittrachyt, mely Biotitkvarcztrachyton tör keresztül, mi azt minden oldalról környezi (1. ábra). Az Augittrachyt a Szitnya meredek É. oldalán látható, a hegynek egész éjszaki oldala, a mint az előhegyekből kiemelkedik, Augittrachyt, és erről az északnyugoti oldalon lépcsőkön feljőve legjobban győződ¬ hetünk meg. Váladéka táblás, a táblák csaknem függőlegesek. A tetőn az épülettől északnyugatra elég tisztán lehet az Augittrachyt anyagot kapni arra, hogy az általános diagnosist meglehessük (1G33) ; az épü¬ let ellenkező oldalán azonban más érdeket nyújt a Szitnya tető. Itt jól kilebet venni, hogy tömegébe kisebb-nagyobb darabok vannak a Biotit Ampbibol Kvarcztrachytból beolvasztva. Ezen beolvasztott Trachyt vi¬ lágosabb szinti, alapanyaga ritkás, a Biotit és Ampbibol megvannak támadva, de azért felismerhetők ; ellenben a Földpát és olykor a Kvarcz épen maradtak. A szírt szegélyéről a vendégház felé ütöttem le ilyen példányokat, s ezekben Tridynntet találtam azon űrökben, melyek a beolvasztó és beolvasztott Trachyt között képződtek. Ezen űrök falait a Tridymit hol színtelen, hol sárgás, Imi vasvegyiilet által külsőleg sötétre festett krystálycsoportokban vonja be, az egyének száma nagy, de a nagyság nem jelentékeny. A kristályok legtöbbnyire egyesen, de olykor a jellemző többszörös ikrekben is fordulnak elő. A Földpátok között a nagyok Labradorit s néha Andesin, az aprók között találni Bytownitot, Kvarcz is van elvétve; puszta szemmel alig, egyszerű nagyi- *) „Selmecz és környékének magassági viszonyai. “ A szélaknai m. k. bányamér¬ nöki hivatal magasság-kóták jegyzőkönyve szerint összeállította Gretzmacher Gyula ni. k. bányamérnök 187(1 A Szitnya ezen magassága lejtmérési eredmény. A bécsi katonai térképen 535 bécsi öl van 1014. (127 méter. 7 tóval már hamarább, de mikroskop alatt vékony csiszolatban biztosan reá jöhetünk. Ez épen úgy mint a Labradorit idegen elegyrész, mely az érintkezés határán jutott az Augittrachytba csak úgy, mint a Kisiblyei Bazaltba az Ampbibol vagy az Andesin, vagy mint a Detunátai Ba¬ zaltba kerültek maguk a dipyramisos Kvarczkrystályok egy olyan Tra- cbytból, melynek azt elegyrészéül ismerjük, és melyen azon Bazalt áttör¬ hetett. Azonban a Kvarcz a Szitnya begy Tracbytjában, miként em¬ lítve volt, kétféle: közönséges Kvarcz és Tridymit, és erről a vékony csiszolat, valamint a kőzet egész természetéről általában oly tanulságo¬ san világosít fel, hogy el nem mulaszthatom itt annak részletes tárgya¬ lásába bocsátkozni. A csiszolaton a Földpáton kivid, melynek nagyja és kicsinye jó, még csak az Angit ép és meg van úgy nagy mint mik- roskopos egyénekben. Ampbibol csak nagy, de ennék is csupán romjai látszanak, melyeknek kristályhatárait is, belterületét is, Magnetitek je¬ lölik. Az Ampbibol anyaga legtöbbször végkép elváltozott, néha azonban egyes részek még tartják magukat, és itt a barna szín meg egy ni col¬ lal az elsötétedés semmi kétséget nem hagynak fenn mivolta fölött. Az elváltozott Ampbibol olykor láthatólag Augittá lett, a nagy Amphi- bolkristály területén belül kisebb-nagyobb Augitkristályok képződtek ki, másszor az Augit-granulatio stádiuma vehető ki. Egy más ásvány az elpusztúlt Ampbibol határán belül és kivid, de a határ közelében a Tridymit. Makroskoposan megállapítva a mikroskop alatt is reá lehet- jönni. Tridymitnek kell tartani azon víztiszta elegy¬ részt, melynek sokszor kivehető hexagon alakja van, másszor ezen alak egy-két szögét mutatja, néha pedig nincs biztos határvonala. Zárványt nem tartalmaz. Nem dichroitos ; két nicol között a hexagonosak közül némelyek csak elsötétednek, mások kissé szint játszanak ; a Tridymit csak vékony pikkelyekben van kiválva és ennek megfelelőleg némely csiszolatban látni ezek keresztmetszetének megfelelő vonalokat, melyek a polarizált fényben a Kvarcz igen élénk homogén sziliéit játszák. Egyes nagyobb területek kivehető körrajz nélkül szintén elsötétednek ugyan¬ azon csoportban, ez tán Hyalith, minthogy makroskoposan hasonló kö¬ rülmények közt egyéb lelhélyeken annak a kiválását is észleltem. Olykor Biotit zárványt is látni, de ez szintén annyira elpusztúlt, hogy csak a Magnetit-pontozás segítségével lehet egykori alakjára kö¬ vetkeztetést vonni, meg azon tulajdonságánál fogva, hogy oP szerint, néha még van kis ép rész, és az nem dichroitos. Távolabb a beolvasztott kőzet daraboktól mint egyes beolvasztott elegyrész is jön elő Kvarcz, de igen gyéren. A nagy különbségről a Szitnya tető kiálló szilijének Trachytja és 8 az azt környező Trachytok között úgy győződhetünk meg, ha az anya¬ got a hely színén gyűjtjük s tanulmányozzuk. En Szélaknán keresztül mentem tel, és a Szitnya egyik ENy. előhegyén közel a Coburg-féle határhoz gyűjtöttem az első példány (1582) Trachytot, melynek alapanyaga zöldköves, tele sok apró Pyrit- tel, de az elegyrészek közül jól kivehető a fénylő fekete Biotit és a nagy éjt Ampliibolok; a Földpátok is jók, fénylők és ikerrovátkosak. Azt, hogy Biotit-amphibol-trachyttal van dolgunk, a hely színén puszta szemmel ki vehet jttk. Egyszerű nagyitó a szennyes zöld néha sűrű felsites alapanyagban fényes Kvarcz-szemeket is elárul, tehát hogy Kvarcztrachyt , szintén a. helyszínén győződhetünk meg. A láng- kisérlet a Plagioklast legtöbb esetben Andesinnek, s gyérebben Labrado- ritnalc mutatja ki. Ennél fogva a typus, Biotit-Amphibol-Andesin- Kvarcztrachyt, Zöldkő állapotban. Tovább haladva a Szitnya felé a Gretzmaclier forrásnál *) (Petrow Wrh) gyűjtöttem példányt, mely kissé rhyolitos; a Biotit ép és nagy, az Amphibol többnyire olvadni kezdő, vagy részben már elpusztult állapot¬ ban van, s az így támadt űrökben szintén látható a Tridymit, de kép¬ ződésének igen kezdetleges stádiumában. A Földpát éj) s üveges ; ez is Biotit- Amphibol- Andesin-Kvarcztrachyt (1592). Még fölebb az utolsó forrásnál valami kísérleti tárna van, egy Trachytbrecciában behajtva, melynek törmelékei már kétféle typust árul¬ nak el, van Augittrachyt és Biotittrachyt, amaz ép, emez megtámadott állapotban, mi felette fontos. Ezután következik azon tisztás, melynek neve Almáska és magas¬ sága (Gretzmaclier úr közlése szerint) 825 méter a tenger felett. Ebből emelkedik ki Szituyának, Augittrachyt szírtje még csaknem 200 meter magasságra. (1. ábra.) Lefelé a keleti oldalt választottam a Schosthal-féle tisztásnak tartva, közel a tetőhöz még egy kiálló tüskéből ütöttem le olyan Biotittrachy- tot, mely általában kissé rhyolitos, de az Amphibolja beolvad és elpusz¬ tult, s e tájon sárgás Tridymitek vannak kiválva (löá3) ; továbbhaladva szintén kissé rkyolithos zöldes-fehér nagyszemű Biotittrachytot találtam, melyben az Ampliibolok épen maradtak s Tridymit nincs, hanem Kvarcz, a mely fényes, de meg van repedezve. A Földpát üveges, elég fényes, az ikerrovátkosság jól kivehető. A hely szilién tett diagnosis szerint Biotit-Amphibol-Kvarcztrachyt, mit a lángkisérlet eredményével meg¬ toldva Labradorit-Kvarcztrachytnak mondhatunk. A Földpátok nem *) 1877. július 29-én hőfokát 4 — 5° K-nek .találtam. 9 egészen épek, mert daczára fényűknek az újak között gyakran szétmor- zso Ihatok, és az ilyenek a meghatározásnál nem igen vehetők számba. llia falu felett az északi oldalon le jőve folyvást Biotit-Amphibol- Kvarcztrachyt van, de a Szitnya vagy középmagasságában réteges Tra- chyttufa is fordul elő, melynek törmelékei között van Augittrachyt is, következőleg ennek képletéhez tartozik. Az itt ott kiálló s szálban levő kőzet között olyan Biotit-AmphiboLKvarcztrachytot is találtam, mely a normál állapothoz elég közeli áll, a Földpátja ennek is hol Andesin, hol Labradorit (lööj) az alapanyag sűrű vörhenyes-fekete. Lejebb érve az éjszaki oldalon Vozarova fogadó közelében a Biotittrachyt zöldköves hol zöldebb, hol barnább árnyalatban, de a typus nem változik. A Bio- titon kivid az Amphibol is igen fénylik, a Földpát és Kvarcz is jól ki¬ válnak a fénytelen csaknem földes alapanyagból (löTj). Tovább haladva a Szitnya ENy. tövében az u. n. szitnyai remanentialis mezőn ütöttem le egy igen szép Biotittrachytot. Az egyes elegyrészek között kiváló nagyságú a fekete fényes Biotit és az Amphibol, melyből már rozsda¬ veres romok is láthatók a nagyobb számú ép példányok között. A Kvarcz borsónyi sőt nagyobb szemeket képez, a Földpát is nagy s gyak¬ ran ikerrovátkos. Lángkisérletileg vau Labradorit és Andesin. A mi- kroskop ezen diagnosist még annyiban egészíti ki, hogy az alapanyag¬ ban Chlorit képződést mutat ki, valamint a kevés Magnetit között igen ritkán olyat, melynek egyrésze Pyrit. (168.,). Itt körülbelül vége van a Biotit-Amphibol-Andesin-Labradorit- Kvarcztrachytnak, mert leérve a völgybe és Vezarovától bemenve Szit- nya-Stefultó faluba sok nagy tuskóban hevert az Augittrachit a maga teljes épségében, és így egészen normál állapotban ; ellenben EK-nek még tart, vannak régibb példányaim Lintich és Szent-Antal tájáról, azok Biotit-Amphibol-Labradorit-Andesin-Kvarcztrachyt. Vulkáni képletek táján alig van valami fontosabb, mint az áttö¬ rési viszonyok megállapítása, mert a chronologiai sorrend megállapítása főleg ezen alapszik. Lássuk miként volt eddig tárgyalva a Szitnya az irodalomban. B. Andrian (1866) *) mint a legújabb így nyilatkozik: ..Üas Le¬ stem des Sittnaberges bildet eine beli- oder dunkelgrüne (frundmasse, welche aus einem innigen Gemengé von Feldspath und Hornblende be- steht, darin ausgeschieden sind meist liellglanzende scharíbegrenzte Krystalle von Oligoklas und in geringerer Menge Krystalle von Horn¬ blende. Das Gestein zeigt überall sehr vollkommen plattige Struktur *) Jahrbuch dér k. k. geol. Keichsaiistalt. Bánd X I . p. 37H. 10 und ist meist stark verwittert, wodurch die Feldspathkrystalle eine gelb- liclie Farba ng erhalten und sich graulicbgrüne Flecken uni die Horn- blendekrystalle herum légén, welcbe dein ganzen oft eine scbinutziggriine Fárbung verleilien. Beudant recbnet dieses Gestein zn seinem „Tracbyte porpbyroide“. Es ist kein Zweifel, dass es mit den friiber aufgezablten Yarietáten dér (Hornblende) Andesite in allén Stíleken zusammenfállt.“ Ennélfogva b. Andrián térképén a Szitnya egész környéke csak egysze¬ rűen Andesittracbytnak van festve. Említi később, hogy áttörést keresett de nem talált egész „ Kőpatak “ felé. Pettko (1853) annyit mond: „Dér Berg Szitna bestebt aus porphyr- artigen Tracbyt *)“ mi alatt ő, Beudant nyomán, olyan szürke felsites alapanyagú Trachytot ért, melyből Földpát és Angit van kiválva, de a melyben sem Biotit, sem Ampbibol nincs. **) Azt azonban, hogy vi¬ szonyban van a Biotit-kvarcz-trachyttal, nem említi. Beudant (1 818) a Szitnya kőzetéről így nyilatkozik. ***) „Le Tracbyte qui le eompose est aussi tort différent de célúi qu’on trouve dans les montagnes adja centes ; il est á páte noir et pyroxénique, tandis que les antres appartiennent á des variétés micacés et ampbiboliques á páte claire, rougeátre őu blanchátre.“ Látható, hogy a kőzet diagnózisa e bárom búvárnál már alapjᬠban eltér. Andrián Ampbibolt mond benne, Pettko és Beudant Augitot, az Ampbibol kizárása mellett. Az én vizsgálatom e két jeles mineralog nézetének ad igazat, mert a Szitnya kőzete Augittrachyt. A Földpátot illetőleg Pettko és Beudant csak általában mondják Földpátnak, Andrián Oligoklast említ nem valami külön meghatározás következtében, hanem valószínűleg az akkor uralkodott abbeli nézet alapján, hogy a Plagio- klas a Trachytban a rajnai s egyéb külföldi Trachytok Földpátja elem¬ zésének eredménye szerint más nem lehet. Még akkor Hauer elemzései nem terjedtek ki annyira, hogy Tracbytjainkban Andesint, Labradoritot és Anorthitot is merjünk feltenni. Beudant az egyedüli, ki a Szitnya Trachytjának eltérését a kör¬ nyező Biotit- Amphibol-Trachytokétól kiemeli. Én zárványt találván a tetőn a Biotit-lracbytből, s e zárványt meg¬ egyezőnek ismervén fel a körülvevő s a Szitnya oldalát azon, vagy 800 méternyi magaslatot képező előhegyek Trachytjával, határozottan áttö¬ résnek mondom ki azon tapasztalatomnál fogva is, hogy minden más Trachytkörnyékben, a hol Biotittrachyt, Augittracbyttal érintkezik, ezt *) Geol. Kürté dér Gegend von Sclnnnnitz 1853. **) Geogiíöstische Skizze dér Gegend von Krenmitz. 1847. |). 7. ***) Voysige m. et géol. J. p, 374. 11 fiatalabbikak, tehát úttörőnek tudom. A mikroskopi tanulmányozás is olyatén elváltozását mutatja a Biotittrachytnak, mely azt mint passiv viselkedőt tünteti fel a bázisosabb fiatalabb kőzetben. Az érintkezés ha¬ tárában támadott azon szennyeszöld folt az elpusztult Ampliibolok körül, melyekre Andrian a fönebbi vázlatában némileg reflectálni látszik, és ugyanazon ritkás helyeken van a Tridymit is kiképződve. Kissé távolabb az érintkezéstőlcsak egyszerűen rhyolitos a Biotit-kvarcz-trachyt, a meny¬ nyire a rhyolitos állapotot a Labradorit-Andesin-trachyt ilyen körülmé¬ nyek között felvenni szokta, ez soha nem oly magas fokú, mint az Oli- goklas- vagy Orthoklas-Trachy toknál. Az 1 ábrában röviden összefoglalva van az Augittrachytnak áttö¬ rése a Biotit-kvarez-trachyton a Szitnya csúcsán, valamint a tetőn egy kis darab mint zárvány a Biotit-kvarcz-trachytból van kitüntetve. Ezen zárványban van a legtöbb Tridymit, mig a csúcshoz simuló felső vége a Biotit-kvarcztrachytnak mind a két oldalon szintén tridymites, de gyengébben. 1. ábra. 1007 in. 825 m. Az Augittrachyt áttörése Biotitkvarcztrachyton a Szitnya csúcsán. 3. Augittrachyt feltörés a völgy eh vonalán. — Szitnyától északra a tövénél elterülő mélyedményekben úgy északra mint nyugotra az Augit¬ trachyt vergődik uralkodó szerepre. a) Illa völgye esik legközelebb, s az úgy tekinthető, mint Selmecz völgyének Szent-Antaltól nyűgöt felé közvetlenül a Szitnya tövé¬ ben húzódó elágazása. Ebből a régibb anyagom között egészen nor¬ mál Augittrachyt fordul elő. b) Szitnya- Stef látónál húzódik egy második mellék völgy a selme- czi fővölgyből, Szent-Antal és Selmecz között vagy fele úton, nyugotnak. Ezen völgyben nevezetesen három pontot ismerek. Az első a falu előtt van, Szi tny áról lejövet a szekér út mentében látni egészen normál állapotban az úgynevezett Aphanitot, melynek Földpátja jelleges Anor- 12 (hitként viselkedik, s igy Angit- Anorthit-Trachyt typusnak felel meg-, me¬ lyet a sok Magnetit feketére fest (169). Tovább baladva a falu felé szin¬ tén a szekér úton látni, hogy ugyanezen Augit-Trachyt fokozatosan elváltozik (1703), a mennyiben az alapanyag- világos szürke, s még to¬ vább málha szennyes zöldes sziij;ke és földes lesz. Az Angit csak mint barnás rozsda van meg, alakja által azonban még elég tudomást ad úgy minőségéről mint mennyiségéről. A Földpát legtovább áll ellen a mállásnak, de végre az is kaolinos lesz. Az Augit-Trachyt itt zöldköves és földes (kaolinos) módosúlatot vesz fel és pedig oly fokozatosan, hogy a legfinomabb árnyalatok észlelhetők, még pedig igen jól kozzáférhetőleg a felszínen. Kovács -völgy. Ezen nyugoti irány legtávolibb pontja gya¬ nánt a Kovács-völgynek azon részét veszem, melyen át a szitnyai út vezet Szélaknáról. Én ezen az úton mén vén Szitnyára a völgy (Kovács dolina) felső végén a Hartlabov hegy oldalán ütöttem le a szálban levő kőzetből Augittrachytot, melyből egészen épek (157x) és olyanok is vol¬ tak, melyek már Zöldkőnek mondhatók (1562) és ezek között szintén látható a fokozatos átmenet. István-akna. E két véglet közé helyezhető Stefultón az István- akna, melynek kőzete már régóta nevezetes azon gömbös kiválásokról melyek miatt azt gömbdioritnak is mondták. Régi anyagom szerint ennek a meghatározásához is fogtam. Az István-akna kőzete zöldkőtrachyt, de erősen metamorphismusnak indulva; az alapanyag zöld s abban igen halványan válik ki egyrészt a fehér Földpát, másrészt valami sötétebb de fénytelen elegyrész, melyről nem tudhatni, hogy Augit-e, Amphibol-e ? Vékony csiszolat sem igen segít, csak annyit mond, hogy ezen sötét ás¬ vány valami Ch lórit, de az alapanyag is tele van ilyen chlorit-féle anyag¬ gal s ez okozza a kőzet sziliét általában. A Chlorit pseudomorph képződ¬ mény, az valamely silikát ásványnak utólagos elváltozásából eredeti, de az elváltozás annyira ment, hogy az eredeti alakra biztos következ¬ tetést a kőzet maga nem nyújt. Szerencsére kimentenek a gömbök. A gömböket széttörve az tapasztaljuk, hogy belül épebbek mint a kőzet a gömb körül, különben maga a kőzet is különböző fokát mutatja az elváltozásnak, de a gömb belseje mindig épebb, ott a Földpát iivegfényíí, ikcrrovátkos, és Angit is vehető ki. Ilyen gömbből véve meghatároztam a Földpátot, az Anortit-Eytownit, a csiszoláton pedig kaptam olyan Angitokat, melyeknél az alak nevezetesen a kristálykörvonalak semmi kétséget nem hagynak a lelett, hogy Angit, noha az anyag már Chlo¬ rit, de. egy-két kristálynál még igen kevés megvolt az eredeti anyagból is és azon az elnyeletés hiányát konstatálhattam. Az István-aknai 13 Zöldkő is Augit-tracbyt, melyben az Angit nagyja és apraja valami Chlorit ásvány pseudoinorphjává lett. Eredetileg az egész kőzet fekete normál Augittrachyt volt ; a gömb olyan részt képez az egykori fekete anyagból, mely képes volt az elváltozásnak jobban ellenállani, ott azon kőzet sűrűbb volt, és igy a gázok és folyadékok nem bírtak oly köny- nyen behatni mint egyebütt. Ilyen gömbös kiválást Augit-trackyt Zöldkőben Erdőbényéről is ismerek, ott szintén érezbányában jöttek elő a tárnaszájától vagy 34 ölben, a gömbök néha fej nagyságnak és egészen normál fekete Augit- trachytból állottak, melyek nem mint zárvány, hanem mint a kőzet folytonosságának eredeti kiegészítői voltak behelyeződve. *) c) Selmecz völgyében több ponton üti fel magát az Augit-trackyt. Déltől északra a következő helyekről vannak példányaim : az antali kapu környékén több helyen a város, alsó utczáján szálban van ; Sel¬ mecz szűkvölgyének mentében végig lehet azután követni ; egy neveze¬ tes pontja a bányászakadémia ásványtani és kohászati intézetének ud¬ vara (a volt bányatörvényszék épülete), hol az szintén egészen normál állapotban (mint valódi Aphanit a régi elnevezés szerint) fordul elő (1782). Még fölebb az evangélikusok lyceuma körűi is van. Régibb példányaim között találok Augit-trachytot a Vereskút tájáról a Gölner- féle majorhoz vezető gyalogúiról, valamint a liodrusbányai út táján a vereskúti tótól balra vagy 100 lépéssel. A szili hol feketébb, hol kissé zöldbe hajló, de a kőzet ép, normál. Selmeczről Szklenóra menvén a szekér utón Tép la előtt Bélabá- nyával ferdén szemközt, a hol egy kereszt is áll, van az ut baloldalán „Dlulio Ustava“ néven nevezett begy, ott az Augit-trachytot fejtik s útcsinálásra mint törecset hordják. Nagy tömegekben áll feltárva ; kissé zöldköves. Finom hasadékaiban olykor sok a Pyrit. A kőzeten nagy¬ ban láva-rétegesség látszik , melyet szabálytalan váladéki hasadék szel keresztül (112,). Az Augit-tracbyt tart azután nemcsak Tép- Iáig, hanem ezen túl jó messze be Szklenó felé. Itt azonban, minthogy a tájék földtani szerkezete a triász réteges kőzetei, a mész és dolomit fellépése által tetemesen megváltozik, egyelőre megállapodok. Selmecz völgyét keletről miként láttuk Biotit-Amphibol-Andesin- Trachyt s illetőleg Kvarcztrackyt határolja ; nyugotról nevezetesen a Pa¬ radicsomhegy zöme szintén Biotit-Amphibol-Labradorit-Andesin Kvarcz- trachyt. Az Augittrachyt mint a későbbi, a fiatalabb eruptio terménye *) B. Andrián említi, liogy még nagyszerűbben mint az István-aknában, van gömbös Trachyt Zsarnócza völgyében Zsubkó felett. 14 teliát a Biotit-tradiyt alól tódult ki, és a szitnyai áttörés alapján azt kell következtetnünk, hogy az Augittrachyt a Biotittrachytok feküjét képezi s annak feltörése által képződött Selmecz völgye, melynek két olda¬ lán a felemelt régibb Biotittrachytok képezik a hegyeket s ezek között, Szit- nya után Selmecz legmagasabb csúcsát is a Paradicsomhegyet (93(r093 m.). A második ábrában általáúos képét akarom ezen feltörési viszony¬ nak adni, a mely annyiban ellentéte a szitnyai áttörésnek, hogy itt a feltörő fiatalabb vulkáni kőzet a mélyben marad s a hátán viseli a régibb vulkáni képletet, mely az előtt a hegyeket összefüggőbb tömeg¬ ben képezte. Ezen régibb korával összhangzásban van megviseltei)!) állapota. Az Augit-trachyt szintén előjön tetemesen megváltozva, annak a tartama is hosszú volt, öregebb és fiatalabb Augit-trachytok külön¬ böztethetők meg, ez utóbbiak keresztültörtek amazokon, s erre a Mát¬ rában kétségtelen példákat észleltem, de egészben véve sokkal többször van meg az Augit-trachyt normál állapotban, mint a Biotit-trachyt, ennél rendes a sokfélekép módosult s kivételes a normál állapot ; mindezen esetekben a typus egyrészének meghatározása a petrographiai tanúlmány feladata, s erre legbiztosabban az ásványassociato kitüntetése vezet. 2. ábra. Paradicsom Selmecz hegy Tölgye a) Augittrachyt. b) Biotitkvarcztrachyt. Az Augittrachyt feltörése, Biotitkvarcztrachyton Selmecz völgyében. A selmeczkörnyéki eruptív képletek viszonyos korára nézve tehát áll : a) hogy a kálváriahegyi és a kisiblyei Bazalt fiatalabb mint a Biotit-Amphibol-Labradorit-Audesin-Trackyt, és b) hogy az Augittrachyt szintén fiatalabb mint a Biotit-Amphibol-Labradorit-Andesin-Trachyt, akár legyen ezen associatioban még Kvarcz, akár nem. Az tehát kö¬ vetkeztethető, hogy a Biotit-trachyt öregebb mint akár a selmeczi Bazalt akár mint általában az Augit-trachyt, de a Bazalt és az Augit-trachyt koráról egymáshoz viszonyítva ez úttal még nem szólhatok. (Folyt, köv.) IRODALOM. A lösz képződéséről. Inkey Bélától. (Felolvastatott a társulat 1877. dec. 5-iki szakiilésén.) Midőn a modern földtan, a természetben mai na]) észlelhető folya¬ matokból kiindulva, a földkérget alkotó-képződményeknek magyarázatᬠhoz fog, mindjárt az Őskor küszöbén oly képletre akad, melynek rejté¬ lyes képződését jelenkori analógia segítségével megvilágositani mind¬ eddig hasztalan törekvésnek bizonyult. Mig a harmadkori soknemű lerakodás magyarázásánál a jelenkor édes és sósvízeiben képződő üle¬ dékekre teljes joggal utalhatunk, míg a mesozói korálos mészkövek a meleg földöv korálszirtjeiben lelik meg magyarázatukat, míg újabb idő¬ ben a mély tengerek átkutatásai még a kréta és a gíaukonitos homokkő (greensand) képződésére is világot vetettek : még mindig habozva állunk oly lerakodás előtt, mely mint a földszínnek egyik legifjabb képlete roppant területeken előfordul s mindenütt egynemű, agyagos-homokos- meszes, igen finom anyagból áll, mely több száz méternyi vastagságban a rétegezésnek nyomát sem mutatja, ellenben bizonyos, a függőleges elvállásra késztető szövettel bír; mely végre sem édesvízi, sem tengeri élőlényeknek, hanem csupán szárazföldi állatoknak maradékait rejti. Meg kell vallani, hogy a jelenség, ily általánosságban tekintve, meglepő, s lra a löszképlet magyarázása körül nem egy jeles geolog fáradozott és ha a felállított elméleteknek egyiket sem fogadták el általánosan, e sikertelenséget talán épen annak a körülménynek tu¬ lajdoníthatjuk, hogy egyikök sem képes jelenkori analóg esetekre hivatkozni. E ki nem elégítő magyarázatokkal szemben újabb időben felmerült egy új elmélet, mely nemcsak a látszólagos ellenmondásokat egyezteti össze, melyek a lösz fellépésében és minőségében rejlenek, hanem egyenesen ki is mondja, hogy oly lerakodás, minő a lösz, még mai nap is képződik, és kimutatja hol és mikép történik ez. És ezen új elmélet oly férfiútól ered, kinek tehetségét s érdemeit a tudomány már hosszú évsor óta ismeri, s oly tapasztalatra támaszkodik, mely három világrészt átkarol. Innen könnyen érthető az a nagy feltűnés, melyet b. Richthofen löszelmélete keltett, főleg most, miután már egész terjedelmében s kifejlettségében előttünk fekszik ama nagy mű első kötetében, *) melyben a szerző ázsiai utazásának dús eredményeit rakta le. A lösz hazánkban is nagyon el van terjedve, s mint kitűnő alta¬ lajnak, mezőgazdasági nagy fontossága van. Keletkezésének kérdése té¬ kát hazánk tudományos köreit is érdekli, s az új nézet támogatására bizonyára a hazai földtani viszonyok tanulmányozása is segithet. Ez okból nem tartom feleslegesnek, Ricbtliofen érdekes löszelméletét és ér¬ veit, melyek munkájának 4 — 5 fejezetében elszórva találhatók, röviden s átnézetesen előadni és összehasonlítás végett a régibb löszelméletekkel szembesíteni. Mi a lösz? E kérdés fejtegetésébe bocsátkozni annál is fölöslege¬ sebbnek tartom, mivel a lösznek szabatos értelmezését még csak nem régen volt alkalmunk társulatunk egyik ülésén hallani. **) Azt is tudjuk, hogy a lösz mind földtani, mind petrographiai, mind palaeontologiai tekintetben feltűnő egyformaságot mutat Európában. Akár a Rajna völ¬ gyében, akár a Duna partjain vizsgáljuk a lösznek nevezett sárga tői¬ det, mindenütt agyagos-homokos-meszes , laza szövetű lerakodásnak bizonyéi, mely minden rétegezés nélkül különböző magasságig, néha te¬ temesen vastag burokként települt a régi képletek fülé, még a diluviál kavics- és homoklerakodások fölött is. A szárazföldi csigák és a kihalt emlősállatoknak csontjai, melye¬ ket magában rejt, azt bizonyítják, hogy nálunk még a diluvialkorszakban képződött. Jellemző sajátsága a függőleges elválláshoz való hajlama, és ha a löszt közelebbről megvizsgáljuk, csakhamar észre vesszük, hogy ezen tulajdonsága igen finom, függőleges gyökéralakú csövecskéktől ered, melyek az egész tömeget áthatják és — vízmosásokban — még oly mélységben is találhatók, hová a mostani felszín növénygyökerei már nem hatolnak. A lösz továbbá igen sok, sajátságos kőmárga-concretiókat rejt, melyeket, a rajnamelléki tájszólást követve, löszbáboknak (Lösskindl) nevezünk. Eredeti fekhelyükön ezen löszbábok rendesen bizonyos, majd¬ nem vízszintes rétben fordulnak elő, ép úgy, mint ama szögletes, az az nem hümpülgütt kőzetdarabok, melyek, rendesen csak az alaphegység tőszomszédságában, a löszben szintén fellépnek. *) Ricbtliofen : Ckina. I. **) Dr. Szabó F. : Nyirok és lösz a budai hegységben. Földt. Ivöz. 1877. 3. sz. 17 E sajátságos üledéknek, melynek jellemző vonásait e rövid sza¬ vakban említettem fel, b. Richthofen szerint Eszak-Khinában roppant elterjedése van, és ba a bires utazó szavait olvassuk, melyekkel a khinai „sárgaföld" tulajdonságait s fellépését leírja *), be kell látnunk, bogy az ázsiai és európai lösz között másban, mint a mennyiség és az elterjedés tekintetében, határozottan semmi különbség sincs. Az ázsiai löszvidékek térfogatához képest az európai lösz jelenték , telennek mondható ; ba pedig az előfordulás magasságára tekintiinlf, mely Khinában 1 900, sőt 2500 méterre is emelkedik a tenger színe fölé, szintén látjuk, hogy az európai lösz, mely 300 méternél magasabbra ritkán ér fel, e tekintetben sem bír ázsiai képviselőjével megmérkőzni. Hasonló arányban áll e lerakodás vastagsága a két földrészen: mert míg Európában 60 méter magas löszfalak már a ritkaságok közé tartoz¬ nak, addig a Sárgafolyó partján 200 m.-nyi függőleges löszfal vonul végig és az ország belsejében Richtbofen a lösz vastagságát legalább is 700 méterre becsüli. Ebből látjuk, hogy az utazó geolognak sehol sem nyílik nagyobb- szerű alkalom a lösz természetét tanulmányozni, mint a „mennyei" biro¬ dalomban. És csakugyan a khinai löszterületnek, valamint a határos sivata¬ gok tanulmányozásából fejlődött ki Riebthofen új nézete a lösz képző¬ déséről. Hogy a khinai sárgaföld petrographiai minősége, Richthofen leírásában, szóról szóra a mi löszünkre is illik, azt már föntebb kiemel¬ tem, másrészt igen természetes, hogy az ázsiai nagyszerű feltárásokban a lösz természetéhez kötött sok jelenség tűnik fel, melyek kisebb sza¬ bású európai viszonyaink közt az észlelő figyelmét könnyen kikerülik. A későbbi fejtegetés könnyebbítése végett czélszerűnek tartom némelyi¬ ket előre bocsátani. Érdekes megfigyeléseket közöl Richthofen a lösz bábokról s a löszben előforduló szikladarabokról. E két zárványfaj keverten képez bizonyos réteket a különben rétegzetten lösztömegben. A szikladarabok nyilván a környező alapliegytérről származnak, azért a legtöbb s legnagyobb darab a medencze szélein van, közepe felé már csak tinóm törmelék látható és végre ez is eltűnik. A löszbábok elosztása egyformább és mivel bossztengelyök változó helyzetéből kitűnik, hogy nem kavicsként kordattak szét, azt kell feltenni, hogy helyben képződtek. Ezek a rétek, melyek igen gyenge lejtéssel a medencze széleitől a közép felé hajlanak, a lösztömeget több egymás fölött fekvő padra osztják ; a medencze szé- *) 1. Természeti, közi. IX. köt. 99. fűz. Földtani Közlöny VIII. évf. lein, a rétek sűrűbben lépnek fel, itt tehát a padok száma nagyobb, de vastagságuk kisebb, mint a lerakodás közepe félé, hol a rétek közül már többen elenyésztek. Az egész jelenséget tehát nem szabad a va¬ lódi rétegezéssel összetéveszteni. A vízmosás okozta völgyképződésre ezen elválasztó rétek nagy befolyással vannak és azért Klímában, a nagy löszmedenczékben igen feltűnő jelenséggé válnak. Kisebb mérték¬ ben a mi löszképletünkben is előfordulnak, s csaknem minden vízmosásban megfigyelhetjük ama vízszintes concretiotelepeket, melyekben a In sszukás löszbábok mindenféle állást foglalnak el. Felette fontos észleletek azok is, melyeket Richtliofen a lösz de- gradatiója körül tett. Hasonló folyamatok kicsinyben nálunk is nyilvᬠnulnak, és helyes magyarázatukat ezentúl a khinai löszvidék nagyszerű példáiban fogjuk keresni Az eső és a folyóvíz másképen hatnak a löszre, mint más szerkezetű talajra, még pedig két oknál fogva : először is a függélyes elváláshoz való hajlamánál fogva, másodszor pedig, mert a lösz laza anyaga és függőleges hajszálcsövecskéi az esővizet igen könnyen keresztül bocsátják, úgy hogy zavartalan felszínéről a legerősebb zápor nyomai is hamar eltűnnek és nagyobb vízgyülemlé- sek rajta nem keletkezhetnek ; a források ennélfogva mindig csak a lösz alján fakadnak, ott, hol valamely áthatatlan alapon nyugszik, és a lösz kivájatása, más kőzetekétől eltérőleg, alól kezdődik s folyto¬ nos leszakadások által fölfelé halad. így keletkeznek ama függőlegesen bemetszett vízmosások, melyek visszafelé terjedve rendesen több ágra szakadnak. A vízmosás fölső végén rendesen függőleges félhengeralakú fal és tövén egy kis barlangféle mélyedés van, mögötte pedig egypár méternyi távolságban, nem ritkán egy szintén függőleges, egész henger¬ alakú lyuk vezet le a felszínről a víztartó rétegig, mely egyúttal a víz¬ mosás fenekét képezi. Richtliofen e lyukakat löszhutaknah nevezi -és keletkezésüket úgy magyarázza, hogy a talajba szivárgó víz, mely az áthatatlan rétegen összegyűl s a vízmosás felé törekszik, még mielőtt ezt elérné, már a föld alatt kezdi el a löszt megtámadni, a lösz pedig a földalatti kimosatásnak engedve, itt is függőleges elválása irányában le¬ szakad, míg végre a felszínig érő lyuk támad. De ez a löszkút sem tartós, mert a további rombolás a lyuk és a vízmosás vége közt lévő keskeny falat, szintén aláírói fölfelé hamar elpusztítja s már most a löszkútnak hátsó fele képezi a szurdok félhengeralakú végét. *) *) Egy kisebbszerű lüszkútat magam is figyeltem meg Somogy megyében ; keletkezése, kifejlődése s végre a vízmosásba való olvadása körülbelül bárom évi időszakot igényelt. A jelenség kellő magyarázatát csak a föntebbi fejtegetésekben találtam meg. 19 Sok érdekes adatot gyűjthetnék még össze a kitűnő kutatónak mindenre kiterjedő észleleteiből. De mert itt csak a lösz keletkezésé¬ ről szóló nézetet akarom röviden ismertetni, a bővebb részletek iránt érdeklődőket a szerző eredeti munkájához kell utasítanom. Miután már most a lösz kiváló tulajdonságaival megismerkedtünk, vessünk először is egy pillantást azon elméletekre, melyek európai vi¬ szonyokra támaszkodva, a lösz keletkezését kimagyarázni törekedtek. Európában a lösz általában mint kisebb-nagyobb medenczék ki¬ töltése szerepel ; igen természetes volt tehát a vízből való lecsapódására gondolni. Az eddigi löszelméletek mind ezen nézetből indultak ki s egymást között csak annyiban különböznek, hogy némelyek a tenger¬ öblökben, mások édesvízi tavakban, ismét mások a folyóvízben való lera¬ kódást veszik alapúi. Honnan származik ezen eltérés? Nyilván onnan, hogy a magyarázatok mindegyike a löszképletnek, hol ezen, hol azon tu¬ lajdonságával ellentétben áll. Ha a lösz általános elterjedése, anyagának egyneműsége s mésztarlalma tengeri lerakodásra látszik utalni, másrészt nehezen képzelhetünk oly tengeri üledéket, mely a tengerben élő álla¬ toknak nyomát sem tartotta volna meg, és mely egész vastagságában egynemű s rétegzetten. De főkép, ha előfordulásának magassági viszo¬ nyaira tekintünk s látjuk, hogy a lösz a legkülönbözőbb magasságokban is körülbelül egyforma vastagságú telepeket képez, ha továbbá meggon¬ doljuk, hogy képződése — a mint szerves zárványai bizonyítják, — földünknek legifjabb korszakába esik, be kell vallanunk, hogy a dilu viális lösztengerről szóló hypothesis földünk kérgétől különös mozgó konyságot követel s oly nagymérvű s hirtelen emelkedéseket és sülyedé- seket tételez fel, minőket a megelőző, jóval hosszabb korszakok sem láttak. A lösznek tengeri képződéséről való nézetet, az említett nehézségek miatt elhagyván, sok geolog a második hypothesishez nyúlt, mely szerint a diluviál korszakban nagy édesvízi tavak léteztek, melyekben a hegyi folyók által leszállított finom törmelék nyugodtan s egyformán, mint lösz, lerakodott legyen. Minthogy a palaeontologiai bizonyíték szerint a lösz képződése körülbelül az u. n. nagy jégkorszakkal egyidejű, elég közel állt a gondolat, hogy a löszképlet roppant mennyiségű s oly finom eloszlatást! anyaga ama korszak nagyerejű tényezőjének, a jégáramok működésének köszöni eredetét: a lösz nem egyéb mint jégáriszap (Gletsckerschlamm) !. Némelyek azután a nagy tavak képződését is a jégtömegeknek tulajdonították, melyek szerintük a nagy folyamok tor¬ kolatait elzárták. A tavakból való lerakódás ellen ismét a rétegezés, valamint az édesvizi állatok maradványainak hiányát lehet felhozni 2* 20 eltekintve attól, hogy a lösznek petrograpliiai minősége is a többi, ré¬ gibb vagy újabb tólerakódásokétól egészen elüt. A legnagyobb tetszésben részesült Lyell nézete, hogy a lösz az évenként kiáradó nagy folyamok iszaplerakodásaiból ered. Ugyanis Lyell az egyedüli geolog, ki ebbeli nézetének támogatására jelenkori folyamatokra utal, t. i. a Missisipi, a Nílus s a -Ganges iszaplerakodᬠsaira ; a Ganges lerakodmányai abban hasonlítanak a löszhöz, hogy te¬ temes vastagságban rétegezés nélkül lépnek fel, s hogy helyenként szárazföldi csigák tömeges héjjait tartalmazzák. Valamint a Ganges- iszap főleg a Himalaya jégáraiból ered, úgy az európai, főkép a rajna- völgyi lösz anyagát is a negyedkori nagy jégáraktól származtatja Lyell. Fölteszi, hogy a jégárak legnagyobb kifejlődése után általános európai siilyedés állott be, még pedig úgy, hogy az Alpok vidéke nagyobb mérvben sülyedett, mint az északi vidék ; ez által a folyók ereje csök¬ kent s az előbb képződött kavicstelepek fölé finom iszap rakódott le. A második jégkorszakot jelző újbóli emelkedés a mélyebb vidékek lösz¬ telepeiben kimosatásokat, de magasabb völgyekben új löszlerakódásokat okozott. Nincs kétség, hogy az emelkedések s sülyedések czélszerűen rendezett változtatásával a rajnai lösz fekvését kimagyarázni lehet, de már bonyolódottabbá válik a dolog, mihelyt a dunavölgyi löszképletre is tekintettel vagyunk s abban a körülményben, hogy Lyell a Kárpátok északi szélén lévő löszlerakodást kétségbe vonja, a magyarázat ne¬ hézségének a lehetetlenség némi beismerését láthatjuk talán. Hátha még az ázsiai roppant löszterületekre tekintünk, melyek határain még a jégárak működésének nyomaira sem akadtak ! A Ganges-alluviu- mok, hogy mennyire hasonlítanak petrographiailag is a löszhöz, azt Lyell épen nem mondja, és ismertebb folyóink áradmányait vizsgálva azt találjuk, hogy ezek sem összetételre, sem szövetre nézve nem hason¬ lók a lösznek mészben gazdag s laza szerkezetű anyagához. Azonfelül szem előtt kell tartanunk, hogy e példaképen felhozott áradmányok a Missisipi, a Nílus s a Ganges alsó folyása körül, az alföldeken terűinek el, holott Lyell elmélete szerint a lösz épen a felsőbb folyórész körűi képződött volna. Már pedig az, a mit a havasokból eredő folyók mai nap leraknak, az semmikép sem lösz, hanem rendesen jól rétegezett sűrű agyag. Lyell nézetéhez Suess is csatlakozott, csakhogy ő a lösz lerakodᬠsát nem időszaki áradásokban, hanem édesvízi tavak egész láuczolatá- ban eszközölteti. Itt, mint mindenütt, az anyag egyformasága oly vas¬ tagságban s a rétegek teljes hiánya nehezen legyőzhető ellenvetést rejt magában. E nehézséget csak azok kerülték ki, a kik, mint Gümbel, hir- ,21 V ' télén katastrophaszerű változásokat vettek segítségül ; de úgy hiszem, hogy ma már kevesen lesznek kik őket e téren követni akarnák. Láttuk tehát, hogy mindazon elméletek, melyek a lösz képződését vízből való lerakodásra akarják visszevezetni, hol itt, hol ott legyőzhe¬ tetlen nehézségekre akadnak s a jelenkori képződmények közt keretükbe illő analógiát felhozni nem képesek. Nincsen tehát a természetben oly folyamat, mely a löszhez mindenben hasonló lerakodmányt még mai nap is előidézhet; melynek segítségével a lösz minden sajátsága, össze¬ tétele, szerkezete, vízszintes s függőleges elterjedése és zárványai köny- nyen s erőltetett! feltevések közvetítése nélkül kimagyarázkatók lenné¬ nek? Richthofen elmélete, melynek tárgyalása most áttérek, erre igen¬ nel felel. Ezen elmélet lényege abban áll, hogy a löszt nem víz alatt lera¬ kodott üledéknek, hanem csakis a légköri tényezők működése által létrejött képződménynek tekinti : szerinte a lösz szárazföldi lerakodás. A lösz hatalmas lerakodásaival szemben ezen állítás az első perczben talán igen is merésznek látszik, de a dolog változik, mihelyt az euró¬ pai viszonyokat elhagyva az utazót Ázsiának azon nagyszabású terüle¬ teire követjük, hol az ilynemű képződményekre szükséges feltételek még mai nap is megvannak. Midőn a földkéregnek valamely része lassú emelkedés folytán az általános vízburokból felmerül és mindinkább nőve és szélesbedve terje¬ delmes száraz földé válik, a víz alatt képződött rétegek számos helyen különféle zavargásokat és gyűrődéseket szenvednek, és a szárazföldön több-kevesebb redő vagyis hegyláncz támad. A hegylánczok hálózata között pedig kisebb-nagyobb medenczealakú területek maradnak, melyek között bizonyára sok olyan lehet, hogy folyó vizeik a világtengerrel már nem közlekedhetnek. Az illető vidék éghajlati viszonyaitól függ az¬ után, hogy ezen elszigetelés tartós-e vagy sem. Mert ha a terüle¬ ten a légkörbeli csapadék mennyisége nagyobb mint az elpárolgásé, világos hogy a medenczékben tó képződik, melynek szilié mindaddig emelkedik, míg a medencze széleinek legalacsonyabb pontján kifolyást nyer, melyet azután az erosio lassacskán mélyebbre véshet ; ekkor azu¬ tán a tó vizszine egyaránt apad, mialatt fenekében a törmelék felhal¬ mozódik s végre talán az egész területen közönséges folyamrendszer marad. Ellenkező esetben, ha t. i. a területre hulló vízmennyiség csekélyebb mint az, mely ugyan e medenczében elpárologhat, akkor a lefolyásnélküliség állapota fennmarad s csak a medencze legmélyebb részében képződik egy tó, melynek térfogata az esőmennyiséggel egye¬ nes s az elpárolgáshoz megfordított arányban áll. Ilyen száraz s a ten- 22 gertől elzárt területeket természetesen leginkább csak a nagy földrészek bel¬ sejében találunk, főkép ott hol a legmagasabb hegylánczok helyzete olyan, hogy a meleg tengerekből, vízgőzzel terhelten felszálló légáramlatokat fel¬ fogják s nedvességüktől megfosztják, úgy hogy amedenczére csak száraz meleg szelek jutnak. — Ily kontinentális száraz kiima alá eső elzárt meden¬ céének mi lesz a sorsa az évezredek hosszú során át? Megtartja-e eredeti kül¬ alakját, domborzatát ? Bizonyára nem ; mert reá is mint minden szárazföldre a légkör romboló tényezői, az éleny, a szénsav s a nedvesség együttesen hat¬ nak s kőzeteit törmelékké s porrá zúzzák, s ezen anyagok tovaszállitásáröl itt is a folyóvíz s a szél gondoskodik. De a szabad lefolyással biró s az elzárt területek között a lényeges kiilümbség az, hogy amazokból a törmelék nagyobb része, a folyók által a tengerbe szállitatik, itt pedig magában a medencéében maradván annak fenekét lassan feltölti. Az elsőben a folyóvizek mind mélyebb vidékre jutván, mechanikai erejüket egyhelyt mély bevájásra, máshelyt feltöltésre használhatják, a lejtésnek folyton megújúló változatosságához képest. Az elzárt medenczékben a törmelék megmaradván, a mélyebb pontokat csakhamar kitölti s a lej¬ tés kiilömbségeit kiegyenlíti. így a folyóvizek saját munkájuk által gyöngítve mechanikai erőfejlesztésük föltételeit, végre a területnek kez- detleg változatos domborzatát mindinkább kisimítják s egyforma haj¬ lású medencéét állítanak elő. Ha most még meggondoljuk, hogy ily elzárt medencééből a környező kőzetek vegybomlásából származó oldé- kony sók sem távozhatnak el, úgy mint a nyílt vidékekből, hanem az idők hosszában összegyiilemleuek, a talajt áthatják s a tó vizét sóssá teszik; ha megfontoljuk, hogy a kiima szárazsága, melyet alapfelvétel¬ nek tekintettünk, e vidéken csak silány fünövényzetet bir előidézni, könnyen képzelhetjük, milyenné válik idővel ezen elzárt medencze ; egyhangú, szegény, terméketlen sósivatag lesz belőle, melynek lomha patakjai majd a homokban elenyésznek, majd egy kisebb-nagyobb sós- vizű tóba ömlenek. Ilyen Középázsia nagy vidéke, ilyenek azon óriási só-sivatagok, melyeken csak gyér nomád lakosság bir megélni, lege¬ lőről legelőre vándorolva s időnként pusztító sáskaseregként a gazda¬ gabb s polgárosodottabb szomszéd tartományokra szakadva ; ily vidék volt valószínűleg nemzetünknek őshazája is. Ámde ha a sivatagon a folyóvíz geológiai hatása csak jelentéktelenül nyilvánulhat is, azért a légkörbeli tényezők működése nem szűnik meg : a medencéét környező kopár sziklafalak folyton ki vannak téve a meleg, a fagy s a nedves¬ ség hatásának s a linóm detritust, mely így keletkezik, részint az eső részint a szél körülhordja a sivatagon. Az oldható sók az esővízzel a talajba szivárognak vagy a patakból a központi tóba kerülnek, a 23 finom por pedig, melyet a szél ragadott fel, a fűszálakra liúll s köztük lassan felhalmozódik. Magok ezen fűszálak gyökerei a talajvízben foglalt sókat felveszik, s midőn elhamvadnak, hátrahagyják. Három tényező van tehát, mely a sivatagok talajának lassú, de folytonos növekedésére közre¬ működik : az eső, a szél és a növényzet, miközben a sósvizű-tónak feneke is mindinkább emelkedik. Lassúsága daczára e folyamat az évezredek során át nagy eredményeket bír felmutatni. Ilynemű száraz lerakodmánynak körül-belül a lösz tulajdonságaival kell birnia ; finom anyagnak laza összchalmozása lehet csak, melyben a növényzet tinóm gyökér szálai többé-kevésbé függőleges csövecskéket képeztek ; a gyökerek el rothadásakor körülöttük szénsavasmész rakodott s igy keletkeztek azon finom gyakran hajszálnyi mészcsövecskék, melyek a lösznek oly jellemző vonásaként tűnnek fél. A lösz egyneműsége s rétegezés-iiiánya szintén ezen lerakodmányok könnyen érthető tulajdon¬ sága lehet, mert a nevezett agentiák ereje az évszakokkal s időjárással változhatott ugyan, de az anyag, melyet képeztek mindig csak ugyanaz lehetett : a legfinomabb porladók. Beállhattak oly időszakok — talán nedvesebb időjárással, — melyekben a száraz lerakodás folyamata többé-kevésbé megakadt, és a felszín hosszabb ideig állandó maradt. Ekkor képződhettek ama föntebb említett álrétegek vagyis szögletes kődarabokból s márgaconcretiókból álló fekvetek az által, hogy a környező hegységről a záporesők azelmálás által lazává vált szikladarabokat a lejtőkön lefelé tolták s hogy a szénsa¬ vas sók bizonyos, a felületen lévő vonzó pontok körül csoportosulhattak. A mondottakhoz képest egy régi sivatag medencze keresztmetszete igen egyszerű képet nyújt : a medencze legmélyebb pontja fölött réte¬ ges lerakodás váltakozó szélességben, a tó időszerinti vízállásához ké¬ pest, emelkedik ; a többit egynemű laza, finom lerakodmány tölti be, melyben az alaphegységtől gyenge lejtéssel s váltakozó távolságig lehú¬ zódó rétek bizonyos osztályozást képeznek. A felszínen ezen szerkezet nem mutatkozik, a lerakodás egyformasága minden természetes feltᬠrást kizár s a sivatag talajának belsejét egyhangú gyöpréteg rejti sze¬ münk elől. De tegyük fel, hogy a földrész éghajlatában változás áll be, hogy bármely oknál fogva az évi esőmennyiség emelkedik s végre az elpᬠrolgást felülmúlja. A sivatag talajában ekkor a víz mindaddig felszapo¬ rodik, míg a medencze szélein a legmélyebb ponton, de talán még a száraz lerakodmány burka alatt, kifolyást talál. Ekkor azután nagy¬ mérvű kimosatás veszi kezdetét, s míg a kifolyás csatornája mind mé¬ lyebbre vésődik, addig a laza talajban mély vízmosások támadnak, 24 melyek alulról fölfelé nőnek s terjednek, ép úgy mint föntebb a lösz vízmosásairól mondottuk. Egyúttal az egész sivatag természete megváltozik ; mert most, mióta a víznek szabad lefolyása vau, a talajban összegyűlt sók folyto¬ nos kilugzás alá esnek s nemsokára a kopár sivatag a legtermékenyebb talajjá változik át. S ha most a vizvájta nagyszerű feltárásokhoz lépünk s a lerakodás anyagát, szövetét s zárványait vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a por, melyet évezredek hosszú során át szél s eső összehordott, lösz- szé vált. Ezen egész tárgyalás merő önkénynek s hypotkesisnek látszik ta¬ lán ; de ha Richthofen művében az ázsiai sivatagok leírását olvassuk ; ha mellette a khinai nagy löszterületek külső alakjára pillantunk, mely amazokétól csak a mély folyammedrek s vízmosások által külön¬ bözik ; ha e kétféle területnek egymáshoz való viszonyait vesszük szern- tigyre, látván, hogy a" löszterületek mind itt, mind más világrészekben a lefolyás nélküli vidékek körül sorakoznak ; ha végre az analógiát, Richthofen nyomán, odáig nyomozzuk, hogy a régi sivatag sótavában kép¬ ződött rétegeket — a tólöszt, a mint Richthofen nevezi — szintén felta¬ láljuk a feltárt lösztelepekben, akkor csakugyan engednünk kell a bizo¬ nyítékok erejének s az új elméletet a legjogosúltabb földtani feltevések sorába bízvást helyezhetjük. Keni lehet e helyt mindazon részletes bizonyítékokba bocsátkoznom, melyekkel Richthofen nézetét támogatja, sem azon érdekes fejtegetésekbe, melyekben a szerző a földrajzi, physikai és földtani viszonyokból Ázsia jelenlegi állapotát magyarázza. Csak arra kívánnék itt súlyt fektetni, hogy a számos löszelméletek közül egy sem egyezik meg oly tökélete¬ sen a löszképlet földtani, palaeontologiai s petrographiai tulajdonságaival mint Richthofen elmélete. Az utóbbit illetőleg elég a sivatagok talaj¬ képződésének módjára utalnom, mely a lösz laza finom anyagával, haj- csöves szövetével s feltűnő mésztartalmával teljes összhangzásban áll. A lösz kövületeit illetőleg ezentúl már nem csodálkozhatunk, hogy e lerakodás csak szárazföldi állatok maradékait tartalmazza. A mi pedig a magyarázat legnagyobb nehézségeit képezte, a lösz földtani föllépése, mint vastag rétegnélküli lerakodás, mely széles elterjedésben feltűnő egyformasággal lép fel, s a tenger fölötti magasságtól mintegy függet¬ lenül, magasabb mélyebb medenczéket egyaránt kitölt .s alacsonyabb vízválasztók felett elhalad, — mint ezen tünemények, melyeket, ha a vízből való lerakodást vesszük alapúi, csak erőltetett kypotliesisek se¬ gítségével lehet magyarázni, Richthofen elméletében könnyű megfejtést élnék. 25 Ne mondja senki, hogy a mi Ázsia s az ázsiai löszre nézve talán helyes, európai viszonyainkra nem alkalmazható. Az európai löszképlet csak méreteiben különbözik az ázsiaitól, egyébben nem; és ha a lösz képződésére szükséges feltételeket, minőket az elmélet követel, keressük : a kontinentális éghaj látott, az elzárt medenczék képződését és a nedves¬ séget sűrítő déli hegylánczokat, úgy mindezt a diluvial korszakban Európában is találjuk. Számos bizonyítékunk van arra, hogy a jégárak legnagyobb elter¬ jedésének korszaka után általános emelkedés állott be, s hogy Európa térfogata akkor jóval nagyobb volt a mostaninál. Egyszersmind lát¬ juk, hogy az európai löszterületek déli szélén magas hegylánczok emel¬ kednek : az Alpesek és a Balkán. A kontinentális száraz kiimára tehát meg voltak a kellő feltételek. A mostani löszterületek jelölik azokat a medenczéket, melyek a kiima változásával a tengerrel való közlekedés¬ től elzárattak s hosszú időn keresztül csupán a légkörbeliek hatásának voltak kitéve. ügy hiszem, hogy a ki hazánk földtani térképét megtekinti s ama széles medenczében, melynek, csak két helyen áttört keretét, a Kárpátok, az Alpesek s a szerb hegyek képezik, terjedelmes löszlerakodásokat lát, az nem igen nehezen varázsolhatja tel elméjében a negyedkori sivata¬ got, melyen a déli szél sűrű porfellegeket vert, hogy évezredes munka által azon talajt alkossa, melyen a Mammutvadászok utódjai mai nap búzát termelnek. Es ha ez így volt, nem szabadna-e az alföld szikföld¬ jében a régi sós tó nyomát látnunk ? A lösz képződésének magyarázása Richthofen elmélete szerint két¬ ségkívül azon előnynyel bir, hogy a természetben még most is hasonló módon működő tényezők segítségével, a rejtélyes tünemények egész sorára világot vet, és hogy az erőszakos változások hypothesisét kike¬ rülve, egy széles elterjedésit képlet eredetét oly folyamatra vezeti vissza, mely bárhol is fellép, mindenütt hasonló anyagot fog előteremteni. Fel¬ tehetjük, hogy az új nézetek, melyeket Richthofen a geológiába beve¬ zet, még más téren is gyümölcsöző hatással lesznek és az elméletnek nem csekély érdemét abban látjuk, hogy oly természeti erőt, melynek eddig nagyobbára csak közvetett szerepet tulajdonítottunk a földtani tényezők körében, nagyobb érvényre juttatja. A mozgó levegő erejét értem, melynek az imént vázolt hatását semmi sem fejezi ki szebben s hathatóbbau, mint koszorús költőnk e szavai: *) *) Madách: Az ember tragédiája IV. 26 „Nem érzed-é a lanyha szelletet, Mely arczodat legyinti s elrepül? Vékonyka porréteg marad hol elszáll : Egy évben e por csak néhány vonalnyi, Egy évszázadban már néhány könyök, Egy ezredév — gúláidat elássa, Homoktorlaszba temeti neved !“ Nátronorthoklas Pantelláriáról. (H. Förster. Groth: Zeitschr. f. Kryst. 11. Min. X. Bánd 6. llét't. 1877.) Pantellaria szigetének trachytos kőzetei igen nátriumdúsak; e nagy nátriumtartalom nátronföldpáttól ered, melynek szerző vegytani és kristálytani alapon két nemét különbözteti meg; I. N á t r o n-0 r t o k 1 a s C u d d i a-M i d a-r ó 1. Ez előfordul meglehetős nagy szemekben egy üveges 66 — 72% kovasavat tartalmazó kőzetben annak porphyros kinézést kölcsönözve ; a kristályok azonban szabadon is fordulnak elő a Cuddia-Mida nevii kis kráterben, hol a kőzet savas exhalatiók által darává maliik szét, melyből a meg nem támadott Földpátkristályok, Amphibol és Kvarcz- kristályok egészen ép állapotban kaphatók. A Földpátkristályok anyaga oly tiszta, hogy még górcső alatt is a vasoxydnak csak alig észreve¬ hető nyomait látni. A vegyi elemzés a következőket mutatta ki : Si02 Fe.20, ai2o.3 Caö MgO Na2Ö KA) 99. A földpát tömöttsége : 2.öf>. 27 Vegyi összetétele szerint közel áll az ilbithoz, tömöttsége azon¬ ban Ortoklasra utal s e Földpát csakugyan Orthoklas, mint az a követ¬ kezőkből kitűnik. — A kristályok, melyek nagysága 5- -10 mm. mutatják a oo F co (010), co P (110), 2Bco (021), -j- 2P cc (201), -f- P (111) és nagyon alárendelten a 0 P (001) lapot is; a cxP cc (010) lap túluralkodása által a kristályok táblás küllemüek ; a hasa¬ dás OP (001) és cokc » (010) szerint igen tökéletes. A számos élszögmérések közűi csak azokat emeljük ki, melyek¬ ből a tengelyviszony lett kiszámítva. (110) (010) . 60° 2OV2' (012) (001) . 44° 22' (110) (001) . 67° 18' Ezek szerint a tengely viszony : a : b : c = 0'6538 : 1 : ü‘5468 /? = 63° 38' A kristályok nagyobb részt ikrek, még pedig több félék ; vannak olyanok melyek a co-Pco lap szerint vannak összenőve (Karlsbadi iker¬ törvény), továbbá a OP lappal, és végre a 2P cc lap szerint (Bavenoi ikrek), utóbbiak azonban csak górcső alatt voltak megfigyelhetők. A Stauroscoppal tett kísérletek azt mutatták, hogy e kristályok kettős tö¬ rése ép úgy mint a Káliorthoklasé-negativ. Minthogy a káliorthoklas- nak azon szöge, mely az optikai tengelyek által képezted k, változik ha az illető krystály különféle hőfokoknak tétetik ki, szerző érdekes¬ nek találta e tekintetben is kísérleteket tenni s ezek azt mutatták, hogy az optikai tengelyek által képezett szög változik ugyan, de sokkal csekélyebb arányban, mint azt Descloizeaux a Káliortkoklasuál észlelte. II. N á t r 0 n-0 r t li 0 k 1 a s — Monté Gr i b e 1 e. Ez lényeges elegyrésze egy porphyros szövetit Andesit-nemű kőzet¬ nek és egy vele összefüggésben levő vulkáni üvegnek. Mind a két kőzet tartalmaz 61°lo Si02-t. A légbéliek behatása által előidézett rendes mállás következtében az alapanyagból kiszabadult kristályok leg¬ épebben találhatók a Monte-Gíbele tövében. A kristályok vagy egyen¬ ként vagy pedig kisebb csoportokká összenőve fordulnak elő, átlagos nagyságuk P5 — 2 cm. Ritkán víztiszták, legtöbbnyire vasoxydhydrat által zavarossá vannak téve a hasadási irányok mentében. Előfordulnak benne továbbá egy más földpát lemezkéi, melyek párhuzamosan halad¬ nak a symmétria síkjával s melyek a OP hasadási lapon igen jól tűn¬ nek fel; polárizált fényben e sajátságos szövet még inkább szembe- 28 szökő s nagyon emlékeztet a három hajlású földpát ikerrovátkossá- gára ; azonkívül üregzárványokat is említ szerző, melyek mindegyiké¬ ben egy légbuborék látható. A vegyi elemzés kimutatott : Si( '2 Fe203 AU03 6-8.41 20..: 32 CaO MgO Na,0 K20 A földpát tömöttsége . 2.55 2-76 0.30 7-42 2-53 100.,,, Ez az analysis sem egyezik meg a káliortboklaséval, de daczára annak ezen Földpát szintén Orthoklas. Kristályai két typust mutatnak a kiképződésben, az egyiknél uralkodó az oszlop 00 P (110), aláren- a cc "P cc (OK ). OP (001), és -)-2Pgo (201); a másik az Orthoklas rendes, táblás alakját mutatja 00 Px (010), co P (110), OP (001), 21) x (201) lapokkal, csak egyetlen egy' krystályon lett még észlelve a x P.3 (130) lap is. A mért élszögek közül itt szintén csak azokat idézzük, melyekből a tengelyviszony lett kiszámítva. (110) (010) . 60" 50 ‘ (021) (010) . 45° 3K (110) (001) . 66° 53' (001) (010) . 90° 7' Ezek szerint a tengely viszony : a : b : c = 0.6242 : 1 : 0.5498 ti = 63° 17' A mért szögek még inkább eltérnek a normális Orthoklas szö¬ geitől s ebből kifolyólag a tengelyhosszak is. Ikrek általában véve rit¬ kábban fordulnak elő mint a CuddiaAI i dóról való földpátoknál, hapem azért a co P x összenő vési ikrek (Kaflsbadi törvény) elég gyakoriak, egy esetben sőt még a 2 P x lap szerinti ikerképződés figyeltetett meg (Bavenoi iker). A OP irányban mutatkozó hasadás jobbnak mondható mint a symmetria síkja szerinti (xPx). Górcső alatt különösen a OP szerint csiszolt preparátumoknál ki¬ tűnik, hogy hosszú vékony lemezek vannak az anyafüldpátba beágyalva, 29 melyek nem > égződnek hirtelen, hanem lassanként éknlnek ki ; a leme¬ zek száma a különféle földpát egyénekben változó. Optikai mérések és vegytani számítások alapján szerző ezen lemezes interpositiokat Labra- doritnak tartja, úgy hogy az elemzés által kimutatott 2.76°/o CaO a Labradortól származnék. Abicli, ki egy hasonló földpátot Montagna grande-ről elemzett, több kovasavat és kevesebb Calciumot mutatott ki ; szerző azt hiszi, hogy ebben kevesebb lehetett az interpellált Labradorit, s hogy ez nem volt Periklin, minek Abicli tartotta, hanem szintén egy egyhajlású Nátron- orthoklas. A két leirt földpátban olyan Ortboklasokat látunk, melyek else¬ jében 21 /3 tömecs NaAlSi308-ra 1 „ KAlSiyOg esik, másodikban 4 „ NaAISisOg-ra 1 „ KAlSi308 esik. Ezek tehát egyhajlásn Álhit összetételű íöldpátuk, melyek azonban még Káliumot is tartalmaznak isomorph módon. Ezen Orthoklasok bi¬ zonyítják tehát a NaAlSi308 dimorph voltát, megfelelőleg a KAlSi3Oa dimorphismusának, melyet Deseloizeaux a Mikroklin felfedezése által bizonyított be. Ép úgy, mint a Káli-földpát két dimorph módosulata, a Iválior- thoklas és a Mikroklin, felette nagy hasonlatosságot tűntet tel a szögek¬ ben, úgy közelednek a Nátronért holdas szögei a másik dimorph módo¬ sulatának t. i. az Álhit szögeihez, a mennyire ezt a kristályrendszerek különfélesége megengedi. Végre felállít szerző egy sorozatot, melynek egyik végét a Tscher- mák állal vegyelemzett Adular (Pfitsch), mások végét pedig az itt mᬠsodik helyen leirt Nátronorthoklas képezi. 1. Adular (Pűtsch) Tschermak 1 K20 Vt Na20 2. Sanidin (Laach) G. v. Katii 1 K20 i1/. Na20 3. Sanidin (Cuddia Mida) Förster 1 Iv20 2V. Na20 4. Sanidin (Monté Gibele) „ 1 K20 4 Na20 Az utolsó Nátrium tartalma és a szögek nagysága folytán legkö¬ zelebb áll az Albithoz. Végre még megemlíti szerző, hogy Sandberger már 1861-ben írt le Nátronorthoklas név alatt egy földpátot, mely lencsealakú kiválásokat képez a Gneiszben Loclnvald mellett (Baden), de szerző az eredeti pél¬ dányokat újólag megvizsgálva azt találta, hogy ez nem egyéb, mint mechanikai keveréke az Albitnak Orthoklassal, melyben az Álhit úgy viszony lile az Orthoklashoz. mint 4:1. (Seb. F.) VEGYESEK. A gázok sűrítése. Fontos időszakot képez az 1877-ik év deczember hava a gázok elméletében ; permanens gáz nincs többé, miután már most kísérletileg is bebizonyittatott a mechanikai hő elmélet azon tétele, hogy minden gáznemű test gőz¬ nek tekinthető és mint ilyen cseppfolyóvá és szilárddá változható. Iiaonl Pictet genfi tanár volt az, ki az élenyt sürité meg. Kísérlete a követ¬ kezőképen ment végbe : 65" hidegben és 5 — 6 légnyomás alatt folyékonynyá tévé a szénsavat, ezt a cseppfolyó szénsavat pedig egy 4 cm. hosszú csőbe vezeté ; e cső összeköttetésben vala két szivattyúval, melyeknek combinált működése a szénsavosz¬ lop födött légüres tért idézett elő. A szénsavtartalmú csőben egy másik, kisebb át¬ mérővel biró cső vala illesztve, mely egy élen} -generátorral állott kapcsolatban, úgy hogy benne éleny gázfolyam keringett. Az élenygenerator nagyon vastag falú gömb, melyben az éleny chlorsavas káli¬ ból fejlesztetik. E generátor által a működés egész 800 légnyomásra emelhető. Már 300 légnyomásnál mutatkozott vékony élenysugár abban a pillanatban, midőn az összeszoritott és lehűtött gáznem ezen magas nyomásból a rendes légnyomásra sza¬ badult. Alig hozatott tudomásra R. Pictet kísérlete, midőn decz. 31-én Cail letet tudatja Dumas által a párisi akadémiával, hogy e kísérlet neki nem csak élenynyel, hanem még a légen}' sőt a könenynyel is sikerült. Többek u. m. Boussingnault, Henri Saint-Claire-Devill, Berthellott és Mascan előtt, az „école normale" laboratóriumában mutattatott be a kísérlet, hol e tudósok mindegyike meggyőződött a tény valóságᬠról, midőn a légenyt cseppekben a könenyt pedig ködalakban látták. A légeny 200, a köneny 280 légnyomás alatt süritetett meg 200 fokú hidegben. Tudjuk pedig, hogy a levegő éleny és légeny keveréke, tudjuk továbbá, hogy e két gáznem most már külön-külön megsürithető folyékony testté: Cailletetnek si¬ került is egészen száraz, szénsavtól ment levegőt folyékonynyá tenni. Kísérletében, midőn a csapot kinyitá, a levegő cseppenként folyt ki, mint valami illatszer az elpᬠrologtatóból. Ha e kísérlet tovább folytattatik, akkor még megérjük, hogy a levegő szilárd alapokban és darabokban lesz előállítható. ( F. ) Szárazföldi növények a s z i 1 u r korszakból. Egy nehány hónap előtt Lesquereux Leó Saporta urat értesíti, hogy szárazföldi növényeket leginkább páfrány fél éket, habár gyéren, az Alsó-Szilurban felfedezett. Újabban eddig magának Sa portának sikerült az Angersi palatörésekből, Oalymene Tristanit tartalmazó réte¬ gekből származó táblán egy meglehetős nagyságú s meglehetős megtartású páfrán- növényt fölismerni. Nervaturája a Neuropterideákhoz sorolja és az emlékeztet Cyclop- teris vagy Palacopterisra, mely a felső devonban s a felső szénkorszakban előfordul, de fel nem cserélhető az eddig ismertekkel. Ezek által a páfrányok kelété egy sokkal korábbi időre teendő, mint az eddig elfogadtatott, mivel az angersi páfrány ro¬ konsága a szénkorszakbeli Neuropteris-sal egy aránylag más dús és complikált ó-tio- rára utalni látszik, s mely távol áll a növényzet ifjabb kezdetétől oly időkben, mely az élethez igen közel vala. (C. Rend. T. 85.) St. J. II o gy an j u t a t e n g c r p a r t i t ö r m e lék a te n g e r m é 1 y é b e ? A ten¬ geri lerakódások mozgatását az általánosan elterjedt nézet tisztán csak a hullámok¬ nak tulajdonítja. Igaz ugyan, hogy a hullámmozgás tevékenysége igen szembeszökő, de már a viszonyok egyszerű megfontolása is arra a meggyőződésre vezet, hogy emellett még egy másik tényező működik, kevésbbé feltűnő módon ugyan, de való¬ színűleg sokkal mélyebbre menő hatással; ezen második tényező ama ideiglenes víz- fcltorlasztásban áll, melynek a tenger részint a dagályhullám, részint az uralkodó sze¬ lek működése folytán a partok közül alá van vetve. Gondoljuk ugyanis, hogy a tenger valamely partvonal hosszában 10—20 — 30' magasságra feltorlódik — ily esetek bizonyos helyeken épen nem tartoznak a ritka¬ ságokhoz, — világos, hogy ilynemű feltorlódás a hydrostatikai egyensúlyt teljesen megzavarja, s hogy ennek folytán a mélységben oly tengeri áramlat támad, mely a legnagyobb nyomás pontjától a csekélyebb nyomás helye felé, azaz a parttól a tenger mélysége felé veszi irányát. Ha az említett feltorlás által okozott nyomást számokban fejezzük ki, oly irtó¬ zatos összegre jutnánk, melyekből Világosan kitűnik, hogy az ily módon keletkező ellenáramlat rendkívül erőssé válhatik s bizonyára nemcsak finom poralakú törmelé¬ ket, hanem nagyobb tömböket is képes oly mélységbe taszítani, hová a hullámzás mozgása már nem ér. Ezen előadásból kiviláglik, hogy a hullámcsapás hatásossága egyáltalán igen alárendelt szerepet visz a törmelékanyag végleges elrendezésében, pedig főténye- zőkényt csakis az időszakosan beálló vizfeltorlodások tekintendők. (Th. Fuchs. Verh. d. k. k. geol. Reichs-Anst. 1877. Nr. 13. p. 225.) I. B. TÁRSULATI ÜGYEK. A magyarhoni földtani társulat közgyűlése 1878. január hó 30-án. 1. Elnök üdvözölvén a jelenvoltakat, mindenekelőtt a közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésére Bernáth József és Stürzenbaum József társ. tagokat fölkérni indítványozza, mit is a közgyűlés elfogad. 2. Elnök felolvassa jelentését a magyarhoni földtani társulatról 1877. évben. Tisztelt közgyűlés! Midőn az év fordultával az egybegyűlt tagtársakat üdvözölhetni van szerencsém, engedjék meg, hogy a lefolyt évszakban kifejtett tevé¬ kenységünkre, a társulat beléletére és külső viszonyaira rövid pillantást vessek, mely a jövőre követendő eljárás iránt tájékozásul szolgálhat. Örömmel mondhatom ki, hogy társulatunk eddigi életében annak 1877. évi működése is méltó helyet foglal el, sőt oly jelenségeket bír felmu¬ tatni, melyek a tudományos mozgalmak élénkítéséről és a társulat je¬ lentőségének emeléséről tanúskodnak. A társulat jelenlegi állását és külviszooyait ecsetelő számbeli ada¬ tokról majd a titkári jelentés alapján értesülünk ; legyen elég kiemel¬ nem, hogy mind a tagok számában, mind anyagi eszközeinkben viszo¬ nyainkhoz képest kielégítő, álladékot látunk. Külön említést érdemel azon tevékenység , melyre társulatunk a párisi világtárlat ügyében hivatva lett. Magyarország részéről a kiállításban való részvét határoz- tatván el, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. Miniszter úr az egyes szakcsoportok szervezésé e az illető testületek és egyletek közreműködését vevén igénybe, a 16., 43. és 50. szakosztályokra nézve, melyek a földtani ügyeket, tovább a bánya- és kohó-ipar czíkkeit ka¬ rolják át, a magyarhoni földtani társulathoz fordáit. A miniszteri felszó¬ lítás értelmében a társulati választmány hármas kijelölést terjesztett 33 fel, melynek alapján a miniszter úr által Zsigmondy Vilmos tagtársunk neveztetett ki előadóul az országos központi kiállítási bizottságba. Egy¬ úttal szintén a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter úr fel¬ hívása folytán a társulat kebelében elnökletem alatt Belházy János, Bruimann Vilmos, Zsigmondy Vilmos és Scbmidt Sándor tagtársainkból külön kiállítási szakosztály alakúit, mely többszöri ülésekben a bánya- és kohóipari kiállítás szervezésénél követendő eljárást megállapítván, ennek értelmében a magyarhoni bánya- és kohóiparosokhoz felszólítást intézett, az egybegyűlő tárgyak tényleges rendezésére pedig a m. kir. pénzügyi miniszter úr által az állami bányászat és kohászat kiállításᬠnak rendezésével megbízott Gesell Sándor tagtársunkat nyerte meg. Ezen keblünkben alakúit külön bizottmány főtörekvése oda van irᬠnyozva, hogy a magyar bányászat és kohászat egy egyöntetű terv szerint rendezendő csoportos kiállításban legyen méltóan képviselve. A társulat eme kifelé való szereplésének megemlítése után áttérek annak beléletére, tüzetesen tudományos tevékenységére. Czéljának, t. i. a földtan míveltetésének hazánkban és Magyaror¬ szág földtani megismertetésének elérésére három főeszközzel rendelkezik társulatunk : értem a szakűléseket, a kiadványokat és a tudományos kiküldetéseket, és mind e három téren ez idén örvendetes jelensé¬ gekre és kielégítő eredményekre akadunk. A társulat havi szakülésein alkalmunk volt a magyar föld- és ás¬ ványtani kutatás számos érdekes eredményével megismerkedni és meg¬ elégedéssel tapasztaltuk, hogy a tartott előadások számában és változa¬ tosságában az előbbi évekhez képest haladás mutatkozott ; figye¬ lemre méltónak tekintjük azt a körülményt , hogy szaktudósaink eme gyülekezetei ez idén két ízben szolgáltak uj ásvány- vagy kövület¬ fajok bemutatására a Bunsenin (Krenner), az EcJdnocardium inter- medium (Lóczy) e helyen nyertek — hogy úgy mondjam — polgár¬ jogot a tudományban. — A szaküléseknek szigorúan tudományos jellege természetesen kizárja azt, hogy a nagy közönség által kerestessenek tél ; de midőn a fővárosban lévő szakférfiak ez ülésekben való élénk rész¬ vétük által a követett irány helyessége mellett tanúskodnak, biztosak lehetünk a felől, hogy a közvetlen érintkezés, melyre ez ülések nyújtják a legjobb alkalmat, a tudomány növelésére csak kedvező hatással lehet. A második eszközre, t. i. a társulat kiadványaira térvén át, a tudományos tevékenység örvendetes jeléül tekinthetjük a Földtani Köz¬ löny nagyobb terjedelmét, melyet — daczára annak, hogy egy ríj tudo¬ mányos vállalat a földtani munkálatok egy részét magához vonta, — ez idén elért. Ez eredmény nagyrészt a szokottnál élénkebb tevékenység- Köldtani Közlöny. VIII. évf. 3 34 nek köszönhető, melyet társulatunk vidéki tagjai fejtettek ki, — oly jelenség', mely a tudományos törekvéseknek hazánkban való terjedé¬ sére kedvező világot vet. Evvel kapcsolatban jelentem, hogy a múlt évi közgyűlés határozata foganatosíttatván, a selmeczi fiókegyesülettel szorosabb összeköttetés belépett az anyaegyesület, mely viszonynak kedvező hatását mindkét félre nézve már is tapasztaljuk. A beküldött jelentések a selmeczi tagtársak tudományos tevékenységéről kedvező képet nyúj¬ tanak s meggyőződtünk, hogy a fiókegyesületnek átengedett összegek, az alapítás czéljának megfelelően, érdekes és eredmény teljes földtani ku¬ tatásokra fordittattak és a fiókegyesület szakülésein tartott értekezések, a mennyire lehet, a Közlönyben közzététetvén, szélesebb körök ismereté¬ hez jutottak. A társulat által használt harmadik eszközt, — a tudományos ki¬ küldéseket— illetőleg, a titkári jelentésben előadandó adatok alapján meg¬ fog győződni a tisztelt közgyűlés, hogy társulatunk e tekintetben való törekvései ez idén is szép sikerrel koronáztattak és hazánk földtani át¬ kutatásához érdemesen járultak. Keni mulaszthatom el megemlíteni, hogy a Földtani Közlönyben megjelenő eredeti értekezéseknek német nyelven való rövid kivonatai már most rendesen jelennek meg a bécsi „Verhandlungen dér k. k. geol. Iieichsanstalt“ füzeteiben. Engedje meg a t. közgyűlés, hogy jelentésem végsoraiban én em¬ lékezzem megboldogult Lu ez enbacber János társulati tagról, kit a halál az elmúlt évben szólított ki soraink közül. A boldogult oly buzgalommal viselkedett a társulat ügyeiért, tekintet nélkül elfoglaltsᬠgai és aggkorára, hogy a legutóbbi időkig is mint számadás-vizsgáló bizottsági tag a társulat érdekében működni folyton kész volt. A meg¬ boldogult ügybuzgalmának csekély méltatása lenne a hátramadt család¬ tagokhoz intézendő jegyzőkönyvi elismerés, mit is ezennel indítványozni szerencsém van. Végre legyen szabad ismét ama nagylelkű támogatásra utalni, melyben a földmiv.-ipar- és kereskedelemügyi m. k. minisztérium, valamint a m. t. Akadémia igazgatósága társulatunkat részesíti ; az első a m. k. földtani intézet évkönyveinek iugyen átengedése, az utóbbi pedig ezen ülésterem használatának megengedése által. Indítványozom tehát, hogy azon hálás köszönetnek, melyet ezennel a társulat nevében a földm . ipar¬ és kereskedelemügyi m. k. minisztériumnak és a m. tudom. Akadémia igaz¬ gatóságának nyilvánítani bátorkodom, jegyzőkönyvi kifejezés is adassék. 3. Inkey Béla társ. első titkár előadja titkári jelentését a követ¬ kezőkben : 35 T i s z t e 1 1 k ö z g y ii lés! Jelentésemnek föladata és czélja az lévén, hogy azon általános képet, melyben t. elnökünk a m. földtani társulat 1877. évi működését vázolta, számokkal és részletes adatokkal kiegészítsem, czélszerűnek tartom, ha az elnöki jelentésben követett sorrendet követve, először a társulat jelenlegi állásáról, létszámáról, azután pedig 1877. évi tudomᬠnyos tevékenységéről, melyet szűküléseken, kiadványokban és kikülde¬ tésekben fejtett ki, fogok szólni. A magyar földtani társulat jelenleg a következő tagokból áll: Pártfogó 1 Tiszteletbeli tag 8 Pártoló „ 3 Alapító „ -S Levelező „ 4 eg ( 294 anyatársulati tag „ . ge|meC7j fiókegyesületi tag. Összesen : 350. Ha ezen összeget a tavali közgyűlésben kimutatott létszámmal (380) hasonlítjuk össze, jelentékeny csökkenés tűnik fel. Ez azonban csak látszólagos, a mennyiben a névsorba felvett tagok közűi kilencz már 1876-ban jelentette be kilépését, nyolcz név pedig az alapszabályok értelmében még az 1877-iki közgyűlés előtt töröltetett ki. Ezek szerint a valóságos létszám a múlt közgyűlés idejében csak 363 volt, és így a tényleges fogyatkozás azóta csak 7. Ezen fogyatkozás pedig akként jött létre, hogy az 1877. év folyamában kilépett . 10 tag az alapszabályok értelmében kitöröltetett 14 „ meghalt . 3 „ 27 1877-ben belépett . 20 új tag- különbség 7. Az új tagok közfii Erdó'dy Sándor gróf úr ő nagyméltósága 100 forintnyi alapitványnyal lépett az alapító tagok sorába. Azon veszteségek közül, melyeket a lefolyt évben a halál okozott társulatunknak, különösen fájdalmasan hatott Popovics Vazul Sándor korai kimúlása, mely minket ép oly buzgó, mint tehetséges munkatár¬ sunktól fosztott meg. A folyó ügyek elintézése végett a társulati választmány 1877-ben 6 ízben tartott ülést, u. m. január 20-án, február 18-án, márczius 16-án, április 15-én, november 7-én és deczember 5-én. 3* A társulat tudományos munkálataira térvén át, első sorban a szaküléseket említem, melyek az előre megállapított időben, a nyári szünidő, azaz juh, aug., sept. és oct. hónapok kivételével, havonkint tartattak. E nyólcz szakülésen alkalmunk volt 17 szerzőnek 28 érteke¬ zését vagy rövidebb közlését hallanunk, még pedig nagyobbrészt ma¬ guktól a szerzőktől, mert e számban csak 7 a vidékről beküldött és a titkárok által felolvasott dolgozat. A szerzők neveinek betűsora szerint az előadások ezek : 1. Böckh János: Megjegyzések az „Uj adatok a déli Bakony föld- és őslénytani ismertetéséhez" czímű munkához. 2 Dr. Herbicli Ferencz : „A Székelyföld geológiája," a m. k. földt. inté¬ zet évkönyvei ben kiadandó nagy munkának megismertetése. 3. „ „Geológiai tapasztalatok a mészszirtek területén az er¬ délyi érczhegység keleti szélén " Ezen munkát, melyben a szerző a társulat megbízásából eszközölt kutatásainak eredményeit adja, Schmidt S. úr ismertette meg a társu¬ lat novemberi ülésén. 4. Inkey Béla: „Az 187G. évben Somogymegyében észlelt földrengésekről. “ 5. „ „Földcsuszamlás Somogymegyében." 6. „ „A Richtliofeiiféle löszelméletről." 7. Dr. Kreaner J. Sándor : „A Bunsenin, egy új ásványfaj." 8. „ „Egy csiklovai érdekes ásványcsoportozatrók" 9. „ „Czinnober-előjövetel Mernyiken." 10. „ „Fehérólomércz Rodnáról " 11. Dr. Koch Antal: Megjegyzések a Rochlitzer-féle földtani térképhez (Fruska Gora), (beküldve.) 12. Lóczy Lajos: A Fehér-Körös-völgyben gyűjtött Echinidákról : Echino- cardium intermedium n. sp. bemutatása. 13. „ Az erdély-magyar határhegységben tett földtani kirán¬ dulásról szóló jelentés. 14. „ A Hegyes-Drócsa-Pietrosza hegység földtani térképének bemutatása és magyarázata. lö. Madérspach Livius: A pelsőcz-ardói gáhnatelepekrol. (beküldve). 16. Péch. A: A bányatérképek szerkesztéséről, (beküldve). 17. Pejachevich J. gr.: Az u. n. madárfészkekről, (beküldve). 18. Pochlitzer J. : Adatok a Fruska Gora hegység földtani ismertetéséhez. (beküldve.) 19. Dr. Roth Samu: Az alacsony Tátra melaphyrjeiről. (beküldve.) 20. Schafarzik F. : A Kovácsi mellett előforduló trachyttufa petrographiai minőségéről. 37 21. Schmidt S. : Ásványtani közlemények. (Galenit átváltozásairól, a Pyrostilpnit egy új lelhelye, Opál Mogyoródról.) 22. „ Ásványtani közlemények. (Egy felsőbányái Barytról.) 23. Semsey Andor : Egy brasiliai Apatitról. 24. „ Szilágy-somlyói barmadkori kövületekről. 25. Stürzenbaum J. : Óriási Foraminiferákról. 26. Dr. Szabó József : Nyirok és lösz a budai hegységben. 27. „ A szarvaskői Wekrlitről. 28. Dr. Wartha Y. : A széksó képződéséről. Tárgyukra nézve ezen előadások közt 8 ásványtani, 3 petrogra- pbiai, 3 palaeontologiai és 14 szorosabban véve geológiai vagy vegyes természetű volt. A társulat kiadványai a „Földtani Közlöny “ 12 füzetében állnak; tartalmuk zömét az imént felsorolt előadások képezik, melyek közül azonban 1 1-et le kell vonni, mint a melyek vagy még nem, vagy csak jegyzőkönyvi kivonatban vagy végre más helyt, u. m. a m. k. földtani intézet Évkönyveiben és a Természetrajzi Füzetekben jelentek meg. Másrészt a Közlönybe oly eredeti értekezések is vétettek fel, melyek¬ nek előadására nem volt alkalom ; ilyenek Liszkay G. ur selmeczi tag- társunk értekezése a Tetradymit leihelyéről Zsubkón, stb. továbbá a m. k. geologok ezidei fölvételeinek átnézete. A Közlöny irodalmi és vegyes rovata iparkodván a folyó geológiai irodalmat követni és a ma¬ gyar közönség ismeretéhez juttatni, a Budapesten lakó geologok buzgó közreműködése mellett, változatosságot, eléggé nagy terjedelmet nyert. Ez általános élénk tevékenységnek köszönhető, hogy a Földtani Köz¬ löny múlt évi terjedelmét is fölülmúlva, 28 ívnyi vastagságra emelke¬ dett. Magyarázó mellékletül 3 táblát és 1 3 zincotypikus rajzot tartalmaz. A múlt évi közgyűlés 400 frtnyi összeget szavazott meg tudo¬ mányos földtani kutatások eszközlésére. E határozat oly módon foganatosíttatott, hogy a választmány dr. Herbich Ferencz és Lóczy Lajos urak ajánlatait elfogadván, az elsőt az erdélyi érczhegység mészszirtjeinek tanulmányozásával, az utóbbit pe¬ dig a llegyes-Drócsa-Pietrosza hegység átkutatásával bízta meg. Dr. Herbich működésének eredményét a föntnevezett terjedelmes értekezés¬ ben látjuk, melyet a társulat kivételesen két nyelven adott ki a Közlöny 9. 10. 11. és 12. számaiban ; Lóczyt hirtelen elutazása akadályozta meg tanulmányainak teljes kidolgozásában ; egyelőre csak az általa ki¬ dolgozott részletes térképet bírjuk, de reméljük, hogy az év folyamában még alkalmunk lesz hátrahagyott adataiból és a gyűjtött anyag alap¬ ján egyetmást közölni. 38 4. Schmidt Sándor társ. másodtitkár előterjeszti a pénztárvizsgáló bizottság jelentését, mely bizottság- egyik tagjaid a mnlt évi közgyűlés által kinevezett Luczenbaclier János elhalálozása folytán a társulati választmány Peihő Gyula társ. tagot választá, valamint az IS 7 8. évi költségelőirányzatot: 39 Az 1877. és 1878. évi pénztárvizsgálat alkalmával talált vagyon¬ állapot a következő : 1877. jan 20. 1878. jan. 24. a) Földhitelintézeti záloglevelek 3100. — 3100. — b) A kereskedelmi bank záloglevelei 800. — 900. — c) Alapítványi papírok 605. — 405,— d) Készpénz 204.20 60.38 Összesen : 4709.20 4465.38 E szerint társulatunk vagyona a múlt évi pénztárvizsgálat óta 243 írt 82 krral csökkent. Budapesten, 1878. évi január hó 24-én. Pfiszter Károly s. k. Pethö Gyiáa s. k. (A közölt számadások indokolására a következőket terjesztjük elé: A mérleg bevétek e) pontjánál a múlt évben hasonló czimen az alapítványi és takarékpénztári kamatok is szerepeltek, innen a látszó¬ lagos eltérés az előirányzott összegtől : az f) ponthoz : a bevételi keves- let oka a tagsági díjak késedelmes befolyása ; ezideig nevezetesen hátra¬ lékban van az 1877-ről helybeli 43, vidéki 42 és igy összesen 85 tag; az 1) pontnál a rendkívüli bevételt egy záloglevél esetleges kihúzása okozta. Egészben véve a bevételi eredmény 37 frt 95 kr többletet mutat. A mérleg kiadási c) pontjánál a túlkiadás 241 frt 17 kr, mert a kitett összegbe az iröi tiszteletdíjak beszámítva nincsenek. A túlkiadást oly körülmények okozták, melyekre az előirányzat készítése alkalmᬠval tekintet nem lehetett, mert későbbi keltű választmányi ülésen en¬ gedélyeztettek, ilyen a „Közlöny" fűzése, boritékozása, czímszalagok tömeges nyomatása, terjedelem , — - a múlt évinél 21/., Ívvel több , — műmellékletek ; az iröi tiszteletdíjak fejében megszavazott 400 o. é. forintra igy csak 60 frt 38 kr áll a társulat rendelkezésére, de 85 tag után még behajtandó volna 425 frt, a mi tekintve a behajtás bizonyta¬ lanságát, a födözetre valószínűen elegendő lesz. A társulat vagyoni kimutatásához megjegyzendő, a c) ponthoz: egy alapitó tag a m. évi közgyűlés határozatából kitörültetvén, mivel alapítványa be nem hajtható — ez okozza a 200 frt csökkenést). 5) Zsigmondy Vilmos indítványozza, hogy jövendőben a vagyon- kimutatásban az alapítványok (alapító és pártoló tagok tőkéi) külön mu- tatandók ki, mert ezen összegeknek, melyek a társulat egyik létalapját képezik, minden körülmények között érintetleneknek kell maradniuk. 40 A közgyűlés elfogadja egyhangúlag. Ennek kapcsában 6) ugyancsak föntnevezett, utalva indítványának fontosságára, mi¬ után sajnálattal látná, hogy az idei költségvetésben a „Földtani kikül¬ detések" cziinén mi sem irányoztatok elő, utalva a társulatnak eddig eziráuyban is kifejtett üdvös, a tudománynak jelentékeny hasznothozó működésére, indítványozza : hatalmazná fel a közgyűlés a társulati vᬠlasztmányt, hogy előforduló fontos kiküldetések esetén a társulati va¬ gyonnak azon részéhez, bizonyos összeg erejéig, hozzányúlhasson, mely az alapítványok összegében nem foglaltatik. Elénk eszmecsere ntáu, melyben az indítványozón kivid az elnök, dr. Szabó József, Splényi Béla báró és Böckh János résztvettek, a közgyűlés többsége Böckh János indítványát fogadja el, mely szerint a társulati tőke teljességében meghagyandó. A földtani kiküldetések esz¬ közlésére a m é. decz. 27-ki választmányi ülésre történt hivatkozás, hol ezen ügynek a társulati tőkére nézve nem hátrányos módon való megoldása kilátásba helyeztetett. 7) A közgyűlés a felolvasott mindhárom jelentést tudomásul veszi, illetőleg elfogadja. 8) Halavdts Gyula indítványozza, hogy miután dr. Herbich Fe- rencz, ki azon kikötéssel küldetett ki a társulat által, miszerint gyűj¬ tött példányait a m. k. földtani intézetnek beküldeni kötelessége — ezideig oda mit sem küldött be, felszólítandó: hogy a gyűjtött példányokat tudományos feldolgozásuk után beküldje A közgyűlés általános helyesléssel elfogadja az indítványt 9) Elnök az évenkint tartatni szokott vándorgyűlések tárgyában in¬ dítványozta, hogy mivel részint a párisi közkiállítás, részint pedig azon körülmény is. hogy a magyar orvosok és természetvizsgálók idei nagy¬ gyűlése Budapesten lesz, a társulati tagokat már is igénybe veszik : ez évben vándorgyűlés ne tartassák, ha csak, Botli Lajosnak a m. é. decz. hó 20-án tartott választmányi ülésen előterjesztett indítványa értel¬ mében a nevezett nagygyűlés alkalmából a választmány egy földtani kirándulást tervezne valamely közeli érdekes területre. A közgyűlés elfogadja, illetőleg tudomásul veszi. 1 1) A f. é. számadások megvizsgálására a közgyűlés, elnök indít¬ ványára, Pfiszter Károly és Eetho Gyula tagtársakat kéri föl. Egyéb tárgy nem lévén, elnök az ülést berekeszti. Szakülés 1878. év január hó 9-én. (Jegyzőkönyvi kivonat.) 1. Dr. Szabó József előadta „Petrograpliiai és geológiai tanulmányok Sel- mecz környékéről" czimű értekezésének első részét több kőzet bemutatásával. (L. a jelen számot,) 2. Dr. Posevitz Tivadar értekezett „Igló környékének negyedkori tavᬠról. “ (L. a jövő számban.) 3. Roth Lajos egy uj Cardium-fajt mutatott be, melynek első példányát Tolnamegyében, O-Kurdon találta. A földtani kutatások folyamában ugyanez a faj a pécsi hegységet szegélyző Congeria rétegekben még több ponton találtatott. Az új C'ardium jellemző sajátságát képezik a magas taraj-alakú lemezek, melyek háromszögű bordáin emelkednek. A bordák száma rendesen 7, és a tarajok magassága a héj elejétől fogva a hátsó végéig fokozatosan nő, úgy hogy a leghátsó borda a legma¬ gasabb tarajjal van ékesítve. Ezen jellemző vonáshoz képest az új Cardiumfaj neve : Cardium c r i s t a g a 1 1 i Roth. A rokon fajok közt legközelebb áll hozzá a Cardium Hnngaricum Hürnes, mely¬ től főleg a bordák számában különbözik. Némileg hasonlít a Card. Fuchsi Neumayr nevű fajhoz, másrészt pedig a Card. ferrugineum Bruzina fajhoz, s kőmagvai, melye¬ ket Böckh J. Baranyamegyében Bükkösdön talált, a Card. Neumayri Fuehs, de még inkább a Card. Odessae Barbot kőmagvaihoz hasonlítanak. 4. Uj tagokul jelentkeztek: Wein Károly (bej. Schmidt Sándor) és dr. G a 1 1 i k G é z a, gyógyszerész, (bej. Liszkay Gusztáv és Bárdos Mihály.) A f. é. január 20-án tartott választmányi ülésen új tagúi jelentkezett Guckler Győző, m. kir. bányaesküdt, (bej. Bruiman Vilmos), hasonlóan jan. hó 28-án Pálffy Sándor h. ügyvéd. 42 A selmeczbányai földtani liókegyesiilet szakgyiiléseinek jegyzőkönyvi kivonata. III. *) deczember 12-én 1877. 1. Platzer Ferencz bányafőnöksegéd a bakabányai elhagyott bányászatról értekezvén, érdekesen ismerteti az ottani viszonyokat. Az érczek előjövetele és ne¬ mes fémekben való gazdagságuk tekintetében számos becses adatot gyüjtvén, kifejti azon körülményeket, melyek között a bakabányai bányászat újból felkarolható és az ottani érczek haszonnal értékesíthetők lennének. Előadását a helyszínén nagy gonddal összegyűjtött ásvány és kőzet gyüjteménynyel illusztrálja. 2. Z. Knöpfl er Gyula röviden ismertet egy általa az akadémiai bányász¬ növendékek használatára összeállított ásványmeghatározási módszert és azt kísérleti¬ leg be is mutatja. I. január 9. 1878. 1 . Z. K n ö p 1 e r G y u 1 a előadást tart a hodrusbányai Syenit tömzsről. Előadó e tömzsnek ismertetését már m. év október havában megkezdette és a jelen alkalom¬ mal az összegyűjtött kőzeteket mutatja be és ezeknek petrographiai tulajdonságait tárgyalja. A magyarhoni földtani társulat tagjainak névjegyzéke. (1878. január hó 1-ső napján). Jegyzet. Minden tag neve és lakóhelye után következő szám a választási évet jelenti. A társulati tisztviselők nevei a többieknél vastagabb betűkkel nyomattak. Pártfogó. Galantai herczeg Eszterházy Miklós, Budapest 1866. Tiüízlelelbeli tagok. Gróf Almás)' Móric, Bécs 1850. Cotta Bernárd. Freiberg 1876. báró Geringer Károly, Bécs 1850. lovag Hauer Ferenc, Bécs 1867. Pártoló Kőszénbánya- és téglagyár-társulat, Budapest 1872. Schwarcz Gyula, Budapest 1860. 5. Heer Oswald, Zürich 1872. dr. Peters Károly, Grác 1869. Stur Dénes, Bécs 1872. 8. gróf Tinin Leó, Bécs 1850. tagok. 3. Első cs. kir. szab. dunagőzhajózási társulat, Bécs 1873. *) L. a „Földt. Közi." VII. évf. 401. old. 43 Alapító tagok. lovag Drasche Henrik, Becs 1866. gróf Erclődy Sándor, Budapest 1877. lovag Hantken Miksa, Budapest 186udapestl866. Választmányi tag. Krisz Ferenez, Budapest 1874. Krivány János, Arad 1877. dr. Kubacska Hugó, Selmecz 1872. Kuhinka Géza, Kolcova 1866. 160. Kuncz Péter, Budapest 1868. Kürthy Sándor, Magyar-Sárd 1875. Lajthay János, Ó-Becse 1874. Lakner Ambró, Szombathely 1873. Láng Ede, Budapest 1871. 165. Leding Sándor, Nagybánya 1875. Legeza Victor, Budapest 1874. Lehmann János, Budapest 1876. dr. Lészay László, Szászváros (Er¬ dély) 1867. Leutner Károly, Budapest 1867. 170. Liedermann József, Munkács 1875. Lintner Lajos, Budapest 1875. Liszkay Gusztáv, Selmecz 1874. Lóezy Lajos, Budapest 1874. Vᬠlasztmányi tag. Lojka Hugó, Budapest 1875. 175. dr. Lutter Nándor, Budapest 1867. dr. Maár József, Nagybánya 1873. dr. Mácsay István, Zajecsár (Szerbia) Maderspach Livius, Rozsnyó 1875. Markos György, Kassa 1873. 180. Lárkus Ágoston, M. -Sziget 1867. Márkus Lajos, Selmecz 1876. Matyasovszky Jakab, Budapest 1872. Választmányi tag. Meczner Vendel, Budapest 1867. 45 báró Mednyánszky Dénes, Pozsony 1866 185. Medveczky Árpád, Budapest 1858 Miháldv István, Bakony-Szt.-László 1 872. dr. Mihályi János, M. -Sziget 1875. Miké Béla, Nagybánya 1871. Mikolay László, Poprád 1875. 190. Milkovics Zsigmond, Szent-Mihály 18G6. Molnár György, Uj-Kigyós 1875. Molnár Károly, Székely-Udvarhely 1874. Molnár Nándor, Budapest 1877. Molnay Sándor. Budspest 1877. 195. dr. Mosel Antal, Kolozsvár 18GG Návay Gyula, Rhonicz 1867. dr. Nendtvich Károly, Budapest 1850. Neubauer Fcrenez, IghV 1872. Neumann Frigyes.; Budapest 1871. 200. Niki Mihály, Budapest 1872. ifi. Novelly Antal, Szent-Bencdek ' 1872. Nyulassy Antal, Nyalka 1869. Oltolicsányi Béla, Kobola-Pojána .. 1875. Ölberg Gusztáv, Zalathna 1 875. 205. Ölberg Frigyes, Zalathna 1867. Ormándy Miklós, Veszprém 1874. dr. Óváry Pál, Szántó (Hegyalja) 1874. Pálffy Samu, Abrudbánya 1867. dr. Palotay Ferencz, Veszprém 1874. 210. Parády Kálmán, Kolozsvár 1875. Parragh Gedeon, Kecskemét 1873. Paszlavszky József, Budapest 1873. gróf Pejacsevics János, Szada 1877. Péch Antal, Selmecz 1867. 215. Péter János, Pécs 1875. Petricskó Jenő, Zombor 1875. Petrogalli József, Beszterczebánya 1867. Pethő Gyula, Budapest 1873. Pfiszter Károly, Budapest 1869. 220. Platzer Ferencz, Selmecz 1871. dr. Posevitz Tivadar, Budapest 1877. Pöschl Ede, Selmecz 1871. Posepny Ferencz, Bécs 1871. Posner Károly Lajos, Budapest 1861. 225. Prélyi István, Budapest 1854. Preuszner József, Budapest 1867. Prihradny Ödön, Dolha 1874. Prugberger József, M.-Sziget 1866. Reichenhaller Kálmán , Heidelberg 1874. 230. Reitz Frigyes, Budapest 1864.Elnök. Reitzner Miksa, Selmecz 1874. Rennert Gyula, Petrozsény 1875. Richter György, Selmecz 1871. Richter Lajos, Budapest 1875. 235. Riegel Antal, Pécs 1867. Rieger János, Sebeshely 1867. Roha Benedek, Anina 1867. Rómer Flóris, Nagyvárad 1860. Rónay Ferencz, Selmecz 1875. 240. Roth Lajos, Budapest 1870. Vᬠlasztmányi tag. Roth Samu, Lőcse 1874. Ruffiny Jenő, Dobsina 1872. Rybár István, Budapest 1871. Sajóhelyi Frigyes, Budapest 1871. Választmányi tag. 245. Sárkány Miklós, Bakonybél 1869. Sárkány Miksa, Dobsina 1872. Scliafarzik Ferencz, Budapest 1875. Schedl Arnulf, Esztergom 1877. Schelle Róbert, Selmec 1876. 250. Scheffer Vilmos, Antalóc 1873. Schmidt Sándor, Budapest 1876. Másod titkár. Schneider Gusztáv, Dobsina 4872. Schréder Rezső, Selmec 1875. Schröckenstein Ferenc, Kladno 1867. 255. Schroll József, Grác 1867. dr. Schulek Vilmos, Budapest 1875. Schuller Alajos, Budapest 1874. dr. Schwartz Ottó, Selmec 1875. Schwcrer János, Pancsova 1877. 260. Sebestyén Pál, Budapest 1866. Sebesy Alajos, Keszthely 1873. Selmecbánya városa 1875. Semsey Andor, Budapest 1876. dr. Senek István, Selmec 1871. 265. Serák Károly, Budapest 1874. Sielnnon Adolf, Budapest 1874. Simonidesz Pál, Ar.-Maróth 1873. Simonyi Ernő, Budapest 1877. Somsich Pál, Budapest 1877. 275. dr. Sőtér Ágost, M.-Óvár 1875. Spanraft Alajos, Budapest 1875. báró Splényi Béla, Budapest 1874. Választmányi tag. Sramkó Mihály, Aszód 1873. Staub Mór, Budapest 1874. 275. Steinhaus Gyula, Feistritz (Stiria) 1871. Steinhausz István, Budapest 1875. Stepán Miksa, Petrozsény 1872. dr. Stessel Lajos, Tápió-Szele 1866. Stürzenbaum József, Budapest 1874. 180. Siissner Ferenc, Rodna 1869. dr. Szabó József, Budapest 1850. Alelnök. Szabó Károly, Bécs 1867. Szabó Samu, Kolozsvár 1875. Szakács István, Kecskemét 1873. 285. Szalay József, Felső-Telekes 1877. Szatmáry Béla, Nagybánya 1869. Szászvárosi ref. gymn. 1875. 46 Szfcskay István, Budapest 1874. Széles Dénes, Budapest 1866. 200. Szentgyörgyi Elek, Budapest 1874. Szentmiklósy Jenő, Gy. -Fehérvár 1875 Szilniczky Jakab, Selmec 1871. Szlavik Dániel, Diós-Győr 1867. Szoltsányi Ferenc, Budapest 1875. 205. Szőnyi Pál, Budapest 1850. Tallatschek Ferenc, Petrozsény 1875. Téglás Gábor, Déva 1872. Tenczer János, Selmec 1876. Teschler György, Körmöc 1875. 300. Themák Ede, Temesvár 1869. Tirscher József, Szélakna 1876. Torma .Zsófia, Retteg 1867. Tóth Ágoston, Gmunden (Ausztria) 1868. dr. Török József, Debrecen 1877. 305. Tretyák János, Diós-Győr 1874. Tribusz Ferenc, Oravica 1867. Tudom.- és miiegy. olvasókör, Buda¬ pest 1875. Valkovics Antal, Selmec 1875. Válya Miklós, Budapest 1876. 310. Varga Ferencz, Körmöc 1875. Varinyi János, Budapest 1875. gróf Vass Samu, Budapest 1859. báró Vécsey József Budapest 1868. Veress József Petrozsény 1867. 345. Vincze József Petrozsény 1875. Volny József Budapest 1870. dr. Wagner Dániel, Budapest 1850. Wagner Vilmos, Budapest 1873. Wagner József Selmec 1871. 320. Wanschada Károly, Selmec 1876. dr. Wartha Vincze, Budapest 1868. Választmányi tag. Wein János, Budapest 1867. Weisz Bernát, Budapest 1866. Weisz Tádé, Zalathna 1867. 325. Wettstein Antal, Budapest 1866. Wieszner Adolf Selmec 1870. Winkler Benő, Selmec 1867. Wissinger Károly, Sz. -Fehérvár 1873. Wittinger János, Budapest 1875. 330. Zemlinszky Rezső, Salgótarján 1866. Zsigmondy Béla, Budapest 1871. Zsigmondy Vilmos, Budapest 1864. Választmányi tag. E szerint a magyarhoni földtani társulat jelenleg a következő tagokból áll : 1 pártfogó, 8 tiszteletbeli, 3 pártoló, 8 alapitó, 4 levelező és 332 rendes tagból; tehát az összes létszám: 356. Kelt Budapesten, 1878. január hó 1-én. Schmidt Sándor, társulati II. titkár. Sajtó hibák : 27. lapon felülről 7. sor B co helyett co B GO 55 17* )! )5 r> 5? » „ 18. „ 2 bee 5? 2 B OO 28. „ alulról 7. „ oo B oc 5? ooB CC1 V 5? » 3 . „ „ ?5 ?? ?? ?? „ 6. „ 2 b OC 2 B GO VIII. évf. (1878.) FÖLDTANI KÖZLÖNY. 3. 4. (mdrc. apr.) ■szám. ÉRTEKEZÉSEK. Petrcgraphiai s geológiai tanulmányok Selmecz környékéről. Dr. Szabó Józseftől. (Előadva a rnagy. föleit, társ. f. é. fobr. hó G-án tart. szűkülésén ;) * (2. ábrával.) ír. II. A Rhyolitli s Trachyt képződésének körülményei. A) R h y o 1 i t li. A Rhyolitli oly sokféle értelemben szokott vétetni, hogy szükséges¬ nek tartom saját értelmezésemet előre bocsátani. A Rhyolitli szerintem nem egy külön Tracbytfaj, vagy külön Tra- eliytképlet, hanem valamely Trachvtfaj módosulata s különösen Riehtbofeu eredeti felfogása szerint gyünév gyanánt használom azon hyalin-amorph Trachytkőzetekre nézve, melyek splaeroiclos vagy ftuidál szövettel bír¬ nak, és a melyeknél, ha csak a nagyobbfokú elkvarezosodás meg nem gátolja, az így módosult rész duzzadva és könnyebben olvad, mint bár¬ mely Földpát, üvegcsőben hevítve pedig . legtöbbnyire kevés vizet bocsát. A Rhyolitli tehát egy igen feltűnő kiképződési mód, s nem egy önálló eruptív terménye mi azonban nem ment fel azon feladattól, hogy az ás¬ vány associatió alapján a Trachyttypus meghatározását nála is keresztül vigyük. Selmecz városa legközelebbi területén nem ismerek Rhyolitli begyet, de Szklenó fürdő táján már kezd fellépni, s innét aztán a (farain felé mindinkább szaporodik; a (farain bal partján (leletnek körül, s attól ÉK-re, úgy szintén közel dalimtól Körmöcz felé, a geológiai térképeken is kitüntetett helyek több pontjain vizsgáltam, és itt az előj ö vési kö¬ rülmények adatait, párosítva a gyűjtött anyag petrographiai meghatáro¬ zásának eredményével, lesz szerencsém előadni. Földtani Közlöny YIII évf. 4: 48 Rhyolith Szklenón. A Rhyolith fellépését, Selmeczről kiindulva, itt találtam legközelebb, különösen a szklenói völgy bal oldalán, és leg¬ először ennek előjövési körülményeivel foglalkozom. Repistye-Pu sziavár. Szklenöról Repistyére menve, a két helység határán, szemközt Bukovecz hegygyei, jön elő egy tarka, kissé laza összetartásé Trachyt, melynek alapanyaga sötétszürke, pettyezve fehérrel s kissé rhyolithos. A kivehető elegy íészek : kétféle Földpát, igen fényes leveles Káliumorthoklas, és sokkal gyakrabban fehéres, de néha még üveges s ikkerrovátkos Plagioklas; kivehető még fekete igen fénylő Biotit és szintén fényes Kvarcz. A kétféle Földpátot lángban határozva Orthoklas és Oligoklasnak találtam és így a Traebyttypus Biotit- Ortho- klas- Oligoklas-Kvarcztrachyt (194). Egy másik pont a Haj nevű magas hegy, melynek gerinczén szin¬ tén Biotit-Orthoklas-Oligoklas-Kvareztrachyt jön elő többé-kevésbbé rhyo¬ lithos állapotban (148). Ezen hegy az elsőtől DNy. esik, amint Puszta- Vár (Pásti Hrad) felé indulunk. Azonban ezen Rhyolithok és a Puszta- Vár Rhyolithja között még két különböző kőzet fordul elő, első az Augittrachyt, második egy Bazalt, mely a repistyei Bazalt néven isme¬ retes, s melyet szálban Beudant még nem, de Pettko már ismert, s térképén is kitüntet. *) A Rhyolitliot elhagyva egy alacsonyabb helyen feketés-sziirke, kissé likacsos kőzet jön elő, melynél már azt kérdi az ember, nem-e Bazalt'? (149). Tovább baladva, a Farkaska nevű tanya fölött, a hegy tetején kiüti magát a valódi Bazalt. Ezen hegy részben a szklenói völgy balol¬ dalát képezi. A repistyei Bazalt sűrű fek-etéssztirke kőzet, melyben Olivin bőven van, s néha nem egyes szemekben, hanem mint meggöinbölyödött zár¬ vány veszi ki magát (150). Van benne, úgy mint a selmecziben jó Földpát üvegfénynyel és gyönyörű ikerrovátkokkal. A másik feketésszürke (149) kőzetben, Földpáton kivfil néha fényes Kvarczszemek vehetők ki; Olivin nincs, s ha néha sárgászöld zárvány mutatkozik is, az vagy táblás hasadékot, vagy földes mállást árul el, és a lángban, a jelentékeny alkalitartalmánál fogva, Földpátuak bizonyéit be, mely már mállásnak indult és vas által van festve. *) „Bei Repistye durchsetzt dér Basalt deu Bimssteintuff am Kamme des Ge- birgsjoches gangförmig und bildet am nördl. Ende zwei niedrige, iiber das Niveau des angriinzenden Tuffes sicli nur um wenige Fuss erbebende Kuppen, welche deu gau- zen W. Abhang mit reichlichem Scliutte verseken habén." Geol. Karte von Schern- nitz 1853. A kőzet Augittraehyt lehet; a kérdés eldöntését a lángkisérlet az én eljárásom szerint lényegesen segíti elő: az Augittraehyt ugyanis mindig csak nehezen olvadó, a Bazalt pedig egy könnyen olvadó és nátriumdiis Földpátot tartalmazván, a két kőzetből apró darabok szem¬ közt vitetnek a lángba, és úgy mint a Földpátok megfigyeltetnek, úgy a láng festésre, mint az olvadásra nézve. Az általam megvizsgált ma¬ gyarországi Bazaltok csaknem mind fekete gömbbé olvadnak *) a II-ik kísérletben (az olvasztérben), az Augittraehyt nem olvad gömbbé. Ezen kivííl a nátrinmfestés a Bazaltnál mindig jelentékenyebb, s néha Kálium - festéssel is párosúl már gypsz nélkül is. Ezen a módon eldőlt a kérdés, hogy a repistyei Bazalt előtt felüti magát az Augittraehyt, melyet Repis- tyén tovább délnvugoti irányban még a faluban is liegyképzőleg talᬠlunk azon különbséggel, hogy itt a faluban egészen normál (196), míg a szklenói völgy felé nem az, hanem mint contact hatást szenvedett módosulat jön elő. Az Augittrachytot már a Szitnya tetőn is láttuk gyér kvarcztartalommal s ott azon következtetésre volt elégséges ok, hogy áttört a Kvarcztrachyton s ebből tartalmaz úgy kőzet-, mint egyes elegyrészzárványokat, ugyanazt vehetjük fel itt is, miután az Augittra¬ chytot a Kvarcz rendesen nem illeti meg, ez tehát a körülvevő Kvarcz- trachytból jöhetett bele az áttörés alkalmával. A repistyei Bazalt táján háromféle trachyttypus észlelhető. A Biotit- Orthoklas-Oligoklas-Kvarcztrachyt és az Augit-Bytownitról már volt szó; de előjön még Biotit-Ampliibol-Andesin-Kvarcztrachyt is, és ezt figyelembe kell venni. Az Andesin-Kvarcztrachyt Repistyén az elsőbb említett Orthoklas- Oligoklas-Kvarcztrachyt (194), és a faluból DNy. irányban kísérve kö¬ vetkező Augittraehyt (196) közé esik, s a Troskova nevű hegyet ké¬ pezi (195). Ezen három typus között legépebb az Augittraehyt s leginkább változott el az Orthoklas-Oligoklas-Kvareztrachyt. A területi sorrend te¬ hát az: hogy az Orthoklas-Oligoldas-Kvarcztrachytról az Andesin-Kvarcz- *) Azon kívül a vezetésem alatt álló egyetemi ásványtani intézetben hasonló eredményei lettek vizsgálva : a gömür s nógrádiakból : Ajnácskő, Medves, Somos- újfalu, Pécskő, Villce, Sávoly; a balatoni bazaltok közül: Bondoró, G'sobáncz, Dörögd, Szigliget, Kaphegy, Köves-Kálla, Csékút, Somlyó (Veszprém) ; Guttmanberg (Temes); Detunata (Erdély). Az Angit és Magnetit közös a Bazaltban és az Augittrachytban, és ezeket mind a kettőben egyaránt olvadóknak találtam, a különbség csak a Füld- pátban van. Az olvasztási kísérlethez tisztán az alapanyag veendő, nem pedig kivᬠlókig egy Angit- vagy Olivinkrystály ; ha a Földpátokat külön lehet összehasonlító kísérletre kapni, legtöbbet ér ; de ha nem lehet, az egyenlő keverékű alapanyag is szolgáltat megközelítő eredményt. 4.* trachythoz jutunk s ezután következik az Augittracliyt. Ez a sor illeti meg viszonyos korukra nézve is, kezdve a legöregebbel s végezve a legfiatalabbak Még egy pont van Szklenó völgyének bal oldalán, lemenőt éjszaknak a falu végén álló malomnál, hol a Biotit- Ampbibol-Kvarcztrachyt, mint Zöldkő üti ki magát a patak bal partján, de ugyanott feketekő sem hiányzik. Makroskopos diagnosis szerint a Zöldkövet: Biotit-Ampliibol- Plagioklas Kvarcztrachytnak lehet mondani; a feketekőben az Amplii- bol csak olyan fekete fénytelen egyénekben van meg, mint a zöldben, de a Kvarcz hiányzik ; maga a Biotit sem mondható épnek. E Trachyt- nak Földpátja szép nagy s lángban rendesen Labradoritnak s kivéte¬ lesen Ándesinnak mutatkozik, de oly módon, hogy a habra derítőt az alkalitartalom az Andesinhez, a nehéz oh adás pedig néha a Bytownit felé vonzza. A viselkedés tehát nem normál. Ezen fekete Trachyt vékony csiszolata sem mutat Kvarezot, hanem Augitot apró kristályokban, me¬ lyek azonban szintén nincsenek meg eredeti állapotukban, hanem valami chloritos ásványnyá változtak át. Nem tartom valószínűtlennek, hogy itt két trachyttypus érintkezik egymással, t. i. az Augittracliyt és a Biotit- Amphibol-Kvarcztrachyt, s a Kvarcz a bázisosabb typusban felolvadt, a Biotit és Amphibol pedig aránylag elpusztultak. A feltárás azonban nem olyan, hogy határozottan lehetne szólam. Ezen kitérés után folytassuk az utat a repistyei Bazalttól a Buszta- Vár *) felé. A Bazaltot elhagyva ismét Rliyolith jött, de a feltárás nem jó ; ellenben a Puszta-Vár hegy nyugoti oldalán, közel a tetőhöz, a Rhyolith jelleges hvalin állapotban van, s ezen pont az, melyről a pél¬ dányok a gyűjteményekben erednek. Az elegyrészek közöl elég köny- nyen kivehető a Biotit, fényes, fekete levelekben, és fehéres üveges re¬ pedezett Földpát; lencsével ittott, a szabad Kvarezot is felismerhetjük, de bajosan, mert a perlites alapanyag szintén hasonló színnel, fénynyel és töréssel bír, és csak az eltérő alaki és szöveti viszonyok által válik néha ki. A pusztavári Rhyolith elegyrészei a lánghisérlethen. A Biotit nem ol¬ vadó ásvány lévén, legkevésbbé van elváltozva. A Földpát tetemes vál¬ tozáson ment keresztül. A fehér szemek összetartása annyira laza, hogy *) Beudant munkájában „Altes Schloss“ néven fordul elő. Voyage min. et géol. en Hongrie 1812. I. 337. lap. Egy régi épület romjának alapfala látható a tetőn, melyről azonban a sok fa miatt a kilátás korlátolt. Magassága tetemes, olyan mint a Bukoveczliegyé (331 bécsi öl). Kivenni a geletneki malomkőbányát, és itt-ott a Gararn folyót. A kőzet a tetőn nem annyira rhyolitos, mint az oldalon ott, a lionuét a példányok (151) vaunak ütve. 51 az ujjak között szétmorzsolhatók. A Földpát szövete tehát általában szemcsés és csak néha látni még nyomát a levelesnek. Ezen épebb Földpát Oligoklasnak vagy Andesinnek bizonyul be, míg a szemcsések között Káliumföldpát is található. Ezen Káliumföldpát a lángba téve kissé duzzad, tehát részben már hydrosilikáttá van változva, a Ná- triumföldpátnál ezen duzzadást nem észleltem. A szürke perlites alap¬ anyag szintén káliumföldpátos keverékre mutat, de ennek víztartalma tetemesebb, mint a még fehér szemet képező Káliumföldpáté, mert duz¬ zadása tetemes, a lángba értetve csaknem háromszor akkora lesz. A Feriit képződésnél a Káliumföldpátnak tetemes szerepe van; nagyobb mint a Nátriumföldpáté. Mind ezekből tehát bízvást következtethetni, hogy ezen Rhyolitli az ásványassociatio alapján a Biotit-Orthoklas- Oligoklas-Kvarcztraehyt typusnak felel meg. Északra Pusztavár hegytől a Rhyolitli messzeterjedőleg van kimu¬ tatva Pettko és Andrián térképén, ide esik a geletnek-szklenói völgy nyugoti végén, a patak jobb partján álló meredek szirtcsoport, részint Lehotka, részint Apáthi határában. A szklenói völgy alsó végén Geletnek felé ezen meredek szirtek egyikében fejtik a követ (122) s ott aránylag legjobb tájékozást kapni. A Rhyolitli világos-szürke, nagyban mutat fiúidat szövetet, de hyalin állapotát nagyrészt elvesztette, s lithoidosba megy át. Fehéres és szür¬ kés csikók szabálytalanéi váltják fel egymást, s ezek irányában táblás elválásra hajlandó, mi az idomitásnál is kimutatja magát. Az elegyré¬ szek között a fekete Biotit van meg ép állapotban, egyéb semmi. A Földpátnak a hegy némely részében nyoma sincs, egyes fehéres foltok mutatják, hogy hol volt meg; más részében üthetni olyan kézi példᬠnyokat, melyeknél a fehér foltok látható Földpátok, de kaolinos bu¬ rokba öltözve, ismét másutt ezen burok belsejében még leveles szövetű Földpátot találni. Itt, hol a Földpát ép, nagy ritkán már egy-egy Kvarcz- szem is fénylik ; egyebütt nem látszik. Van ellenben az egyes űrök fa¬ lain, többnyire sárgás területeken Tridymít képződő félben, erős lencsé¬ vel néhol elég jól vehető ki. *) Az alapanyag viselkedése a lángban már gypsz nélkül is mutat Káliumot, s e mennyiség gypszszel annyira szaporodik, hogy azt kálium- földp átos kőzetekhez tartozónak kell mondani. Azonban a Kovasav is oly nagy mennyiségben járja át az anyagot, hogy a megfelelő Földpát olvadási fokát nem kapni meg (csak 1 — 2). A hol valamely kőzetnek módosulata jön elő, ott a természetben *) A Lo-szür nagyító Browning-féle „platiscopie lens“ segítségével. 52 az átmenetek egész sorát találhatjuk. így tettem én ezen szirtek körül, be mentem egy mellék völgybe Apáthi felé, bőimét a szklenói völgybe egy kis patak csergeclez, és folyásának környékéből számos hömpölyt hord össze; összes környéke csekély és látszólag ezen Rhyoli th kőzetre szorítkozik. Egész gyűjteményt kaptam a Rhyolithokból, melyben a ki- képződés igen változó féleségei vannak képviselve. Két példány eltért a többitől az által, hogy Amphibolt is tartalmaz kicsiny, de jól kikép¬ ződött kristályokban ; a többi mind Biotit-Kvarcztrachyt Amphibol nélkül. Ez utóbbiaknál a Földpát kétféle: Káliumorthoklas és Oligoklas-Andesin. Az alapanyag szerint van felsites, van sphaerolitos, van ritkás, van sűrű, van világos és fokozatosan sötétebb, szóval a trachyttypus megmaradván, a kiképződés látszólagos féleségei igen számosak, de az ásványassociatio alapján azt egy trachytképletbe kell felvenni s ugyanazon trachyttypus különböző módosulatainak tekinteni. Az Amphibol tartalmúban nincs Káliumföldpát, itt csupán Andesint találtam, ez tehát eltérő Trachyttypus : Biotit-Amphibol-Andesin-Kvarcz- trachyt, már mint hömpölyt, néha Zöldkő állapotban hoz le a viz, való- szinűleg itt is közvetlen szomszédságába esik az Orthoklas-Trachytnak, úgy mint erről Szklenó-Repistye között győződtem meg. Ezen lelhelytől nyugotnak lefelé menve a Garam völgy és a gelet- neki völgy találkozásánál van két általánosan ismert pont, egyik a gelet- neki völgy jobb partján Lehotka felé, hol a gyűjteményekben annyira képviselt Perlitek jönnek elő, másik a balparton s ez a híres geletneki malomkőbánya. A Perlitről nem mondhatnék egyebet, mint a pusztavári¬ ról, a Trachyttypus, melyhez sorozható, itt is ugyanaz; hanem lássuk a geletneki u. n. Malomkőporpliyrt (130). A geletneki MalomkŐjDorpltgr azon állapotában, melyben malomkőnek legalkalmasabb, kiválólag kvarczitos kőzet; alapanyaga azonban a láng- kisérletben éppen úgy káliumföldpátos keverékre mutat, mint a fönebb említett apáti kőzet (122), ezen kivííl elvétve Biotit is látható. Likacsai oldalát, utólagosan képződött Kvarcz, bányavirág alakjában vonja be. Roppant mennyiségű kőzet van már elhordva és így a feltárás nagy felületet tesz hozzáférhetővé. Itt is meg lehet győződni, hogy a malom¬ közét. sem valami önálló külön képződmény, hanem egy saját módosu¬ lat, egy különös állapot, melybe egy Trachyt jött; ilyen átmeneteket gyűjtöttem, s azok között nagyban a fluidál szövet volt észlelhető, ép¬ pen úgy, mint az apátin, másrészt a Biotit nagyobb mennyiségben van meg s ezenkívül már Földpát és bennőtt Kvarcz is kivehető. Az alapanyag viselkedését hozzá véve semmi kétség, hogy a Beu- dant „Porphyre molaire“-je Geletneken az ásványassociatio alapján a 53 Biotit-Orthoklas-Anclesin-Kvarcztrachyt typusára vezethető vissza, és hogy az ennek tetemes elváltozása és megkvarczosodása által lett azzá, a minek látjuk; s így az röviden a Biotit-Orthoklas-Andesin-Kvarcztracbyt kvarczitos módosulatának mondható. Azt, hogy az elváltozás meg előző stádiuma a rhyolithos állapot volt, abból is lehet következtetni, hogy a malomkőzetben sphaerolithok néha még kivehetők, másodszor, hogy Rhyolithokkal térileg is összefügg, egyik a másikba fokozatos át¬ menetet képezvén. A Rhyolithokat Gél etilektől két irányban vizsgáltam: délnek Vioknye felé, s északnak Körmöcz félé. R li y o 1 i t li Y i c h n y é n. Geletnekről a Garam-völgy bal oldalán lefelé haladva itt-ott elég közel jutni Trachythoz szálban, s az Augittraebyt, a mint Szénásfalunál (Bzenica) betérünk a vichnyei völgybe, előbb szin¬ tén Augittraebyt van, de ezt csakhamar még a faluban Rbyolitli váltja fel a patak jobb oldalán (124). Ezen Rliyolithot sem Pettko, sem And li¬ ánnál a térképen s leírásban említve nem találom, pedig felette fontos, mert a normál állapothoz közelebb áll, mint az említett nagy tömegek. Jól ki lehet venni a sok apró fényes fekete Biotitot, a Földpátok nagyok, üvegesek, s míg a compact Földpátnál határozottan látni, hogy részben Tajtkővé változik át, más Földpátok lemezesek és olykor igen szépen ikerrovátkosak. Lángban kisértve kétféle Földpátot találni, de a Kálium¬ tartalom már nem teljes, valamint a Nátriumtartalom sem. Látni végre még bennőtt Kvarczot, úgy, hogy ezen Rhyolithról biztosan mondhatjuk, hogy az a Biotit-Orthoklas-Oligoklas-Kvarcztrachythoz tartozik, s annak utólagos elváltozásából eredeti. Fölebb menve a vichnyei völgyben, mielőtt a híres Kőtengerhez ér¬ nénk, Augittracliyt lép fel nagyobb tömegben a patak mindkét oldalán. Egy helyen (127), ritkás és világosabb színű féleséget találtam, mely¬ nek űréiben a sárgás és fehéres területeken Tridymitek vannak, de gyengén képződve. Ugyanezen Augittrachytban néha mintha nagyobb zárványok volnának a Biotit-Kvarcztrackytből, de oly annyira elpusz¬ tulva, hogy csak a bronzsárga Biotit, vagy néha a Kvarcz ismerhető fel az elváltozott kőzetanyagból. A vichnyei u. n. Kőtenger a geologok figyelmét imposans tömege által is képes már magára vonni, de meg azért, hogy nagy terjedelemben tárja fel a kőzetet, az egymáson heverő tuskók és apróbb törmelékek annak sokféleségét könnyen hozzá férhetővé tévén. A patak jobb olda¬ lán van a nagyobb rész, de a balon is tart. Ezen lelhely alkalmasabb a módosulatok különböző állapotának kimutatására, mint a geletneki s apáti Ehyolithok. A vichnyei Kőtengerben találni olyan kvarezos mó- 54 dosúlatót is, melyet valóban a geletneki malomközét társának mond¬ hatni, de vannak nagy számmal oly példányok, melyek a normál álla¬ pottól még' nem állanak annyira távol. Az ásványassociatio nyomozásᬠnál legfeltűnőbb a néha elég nagy, üveges, lemezes Káliumföldpát, Sani- din a szó valódi értelmében és néha ez csak maga van; azonban az ilyen példányok mindig lyukasak ; a lyukak pedig valami elegyrész eltávozása által is idéztethettek elő. Keresve a hely színén reá akadtam olyan példányokra, melyeknél a lyukak ki voltak töltve porló (kaolinos) Földpáttal, majd később ezek között elég épeket is találtam arra, hogy a lángkisérletbeu azokat Andesinnek ismerhessem fel. Kvarcz bennőtt kristályokban és szemekben felette gyakori ; van líiotit is, de aránylag gyéren. Ebből a trachyttypus összeállítható : Biotit-Ortholdas-Oligoklas- Audesin-Kvarcztrachyt, mely itt sokfélekép van módosulva. Egyike a módosulatoknak fehér felsites alapanyagban a néha kissé ametbysztszíníí Kvarczokon kivűl igen fénylő Földpátot s ezek között olykor ikerrovát- kosat is tüntet ki, míg a Biotit úgy szólván egészen hiányzik. Ezen mó¬ dosulat a Domitnak felel meg, úgy hogy a vichnyei Kőtengerben a Malomkőzetnek megfelelő kvarezitos módosúlaton kivid Domit is kivᬠlasztható, mely azonban maga is többé-kevésbbé kvarezitos. A patak bal oldalán fejtik a Khyolithot, s ott a Calcedou és Szarukő kis réte¬ gekben v vagy fészkekben kiválva látható. Rhyolith K ö r mi ö c z felé. A magyar állami vasút északi vonala sok érdekes feltárást készített a Kőimhez felé húzódó Rhyolith vidéken, úgy hogy az itt tett észleletek az eddig közlőiteket érdemlegesen kiegészitni vannak hivatva. Állomásom Szent-Kereszt volt, és így lehetetlen elmulasztanom azon¬ nal a szentkereszti Bazaltot megemlíteni. Északnak menve Szent-Ke¬ reszttől, a mint a lutilai patakon átléptünk, előttünk áll a Bazaltbegy egy magas és egy alacsony kúppal. Ezen utóbbi egészen a Garam jobb partjáig ér le, s ott meredek szirtet képez (131). Én csak ezen utób¬ bit néztem meg. A hegy neve Akasztó-hegy (Subenieki Vrh) s tetején most kápolna áll. A kápolna síkján a Bazalton különféle kőzetek liörn- pölye hever, van Kvarczkavics és Ampliiboltrachyt is. Lemenve, a mint a lapályhoz közeledünk, Nyirok van oldalán. Az országút -éppen a tövében halad el s egyrészét térnyerésből eltávolították, s így szerkezeté¬ ről mondhatok annyit, hogy durván táblás, sőt csekély fokban hajlama van oszlopos elválásra. A mi települési viszonyaira nézve látható, az oda mutat, hogy ezen Bazalt feltódult tömeg, nem pedig szintesen vagy hajoltan elterülő láva-ár. Felette szívós, szürkés- fekete, durva szemű. Makroskoposan kivehető az Olivin elég bőven, és a Földpát. A Föld- pút víztiszta, igen fénylő és gyakran ikérrovátkos. A vékony csiszo¬ latban szintén feltűnik a sok nagy és kicsiny Plagioklas, aztán Olivin cs gyérebben Angit. Feltűnő az alapanyag; feketésbarna, úgy szólván nem átlátszó s atnorph. Tömöttsége 2.ái. A magasabb csúcs ettől ENy.-ra van s az háromszögelési pont. Ma¬ gassága 209“ ( — 1254' bécsi láb); ezen fenn nem voltam, s kőzetét autöpsiából nem ismerem. Mind a két hegy körül Trackyttufa terűi el rétegesen. Én ezt vizsgáltam s a törmelékek között Augittrachytőt talál¬ tam. Andrián azt a szármát emeleti üledékes képletnek tünteti ki térképén, és szintén kiemeli, hogy a „Trachyt semivitreux“-bol (= Augittrachyt), sok törmelék van benne. A Bazalt nem úgy vi¬ selkedik, mintha ezen korszak után tört volna elő, hanem mint egy olyan kőzet, mely már meg volt, midőn ezen Augittrachyt törmelék körülötte rétegesen helyeződött. A Rhyolith előj ö vési körülményeit részletesen Jalna és Bartos- Lehotka vasúti állomások között vettem közelebb szemügyre. A jalnai állomás közelében a Gararn és Ihrács patak sarkán van a pityelovai község kőbányája, melynek kőzete Biotit-Amphibol-Labrado- rit-Kvarcztrachyt. Röviden ha Amphiboltrachytnak mondjuk, elegendő¬ kép lesz megkülönböztetve azon táj egyéb Trachy íjaitól, melyek : ezen kőbányától északra és keletre Augittrachyt, nyugotra Rhyolith, különö¬ sen pedig a Biotit-Orthoklas-Oligoklas-Kvarcztrachyt Rhyoiithja, tehát olyan typusok, melyekben az Amphibol hiányzik. A Pityelova község kőbányája a Garam jobb partján az országút mellett van, s igen jó feltárást szolgáltat. *) A kőzet nincs normál állapotban ( 1 32), hanem fellazítva, de jelleges Trachyt szerkezettel bír; az ilyen változás, mely¬ ben az egyes elegyrészek állapota szolgál biztos kalauzúl, utólagosan van előidézve egy későbbi kitörés által, s ilyennek ott az Augittrachyt eruptióját ismerhetjük fel, mely az Amphiboltrachytot három oldalról határolja, és a mely maga egészen normál állapotban van meg. A vasút magasabb szintben jár, mint az országút, de annak menté¬ ben Pityelova határában Jalnától az első bevágásnál látni, hogy a kőzet ugyanazon Biotit-Amphibol-Kvarcztrachyt, mint lenn a kőbányában. Az *) Ezen kőbányában élénk munkát láttam 18GÍ) és 1870-ben, midőn ott, a buda¬ pesti Margithid oszlopai belső részének építéséhez egynégyzetméternyi darabokat állítottak elő. A kőzet jól engedi magát dolgoztatni, fagyálló és szívós. Egész hegyrészelc váltak el a robbantásnál, apró törmelék kevés képződött. Az ott fog¬ lalkozó olasz munkások igen bele jöttek a nagy darabok fejtésébe. A legnagyobb 500 köblábnyi volt ; ehhez 20 — 25 láb mélységű lyukat fúrtak s a robbantást 3 mázsa lőporra! eszközölték. 56 ezt követő bevágásnál a Rhyolith küniyékébc jutunk. A 161. számú őrháznál a vasút mellett fehér szirtfal van vágva, a kőzet igen szívós sphaerulitos s kvarczitos Rhyolith (133). A Biotit és amethystszinü bennőtt Kvarczon kívül néha Földpát-is kivehető. A sphaerulitok szövete sugaras. A pityelövai alagút keleti szájánál SzurokkŐporphyr is van, melyen a Perlitbe és fehéres Rhyolithtufába való átmenet és váltakozás szemlélhető. Az eredeti elegyrészek között a fényes Biotit tartja magát épen, a Földpátból csak maradványok vannak, mint magvak a beol¬ vasztott tömegből (134). A pityelövai alagút nyugoti szájánál kevésbbé van eltávozva a Biotit-Orthoklas-Andesin-Kvarcztrachyt (135), a kőzet némileg az apátira emlékeztet a geletneki völgyben (122). Likacsaiban utólagosan vulkáni behatás következtében Tridymit képződésnek vannak nyomai. Közben a likacsok kibővülnek, a kovasav szaporodik és így malomköves módosúlat is található. Ezután következik a Poda-hegy, mely már Kremnicskához tartozik. Ezen a hegyen fordúl be a pálya a körmöczi völgybe. A sarkon vagy 20 öles alagút van s abból kiérve a pálya északnak tart. A kőzet li- kacsos kvarczitos Rhyolith, váltakozva sphaerolitossal. A likacsok belse¬ jében fennőtt kvarczkristály-csoport van, Tridymitet az ilyen példᬠnyokban Inéiban kerestem ; ellenben a kevésbbé kvarczosakban, a melyek inkább Domitnah mondhatók, a likacsokban jó Tridymitek is találha¬ tók (136). Kremnicska falu feletti Kemenicza hegy tetején egy ideig malom¬ követ fejtettek, de az a geletnekivel nem bírván versenyezni, abba hagy¬ ták. A kőzet nem annyira kemény, ez a Rhyolitlmak inkább likacsos domitos módosulata, melynek likacsai nagyok s tele vannak Tridymittel (139). Selmecz környékén ezt ismerem eddig a legjobb Tridymit lei- helynek. Nevezetes, hogy némely űrben utóbb még Kvarcz is képző¬ dött az ő szokott bányavirág alakjában. A Tridymit csoportból valami barna ásvány is válik még ki, látszólag elváltozó Biotit. Tovább haladva a vasút vonalán, a 163-ik őrháznál réteges trachyt- képlet van keresztül vágva. A rétegek csaknem szintesek, az igen cse¬ kély hajlás a falu felé észlelhető. A falu (Kremnicska) a patak alsíkján van. A rétegképződéshez kétféle Trachyt szolgáltatta az anyagot: az Augittrachyf, melynek törmelékei egészen normál állapotban vannak, és a Rhyolith, mi nem az eredeti állapot. Ezen körülményből ezt kell le¬ hozni, hogy ezen üledékes Trachytképlet az Augittrachyt kitörésének idejébe esik vagy ez után következett be. Elhagyva ezen helyet a 164-ik őrház felé következik a kovacsovai bevágás. Ez felette érdekes, mert itt a Rhyolith és az Augittrachyt 57 érintkezési határa van feltárva. Az Augittrachyt mint eruptivbreccia tör fel a Rhyolithból és ennek szokásos rétegein különféle görbitéseket idéz elő. Ezen viszony a bevágás mindkét oldalán, de a völgy felé alacso¬ nyabb méretben látható. ( 3 . ábra.) 3. ábra. Kovacsovái bevágás, a) Augittrachyt- eruptív brecciája. b) Ryolith. Ezután az üledékes képletből kijutunk s ismét a Rliyolithba jövünk s ezen egy alagút is vezet keresztül Bartos-Lehotka állomás felé. Az alagút északi szájánál a Rbyolith rétegei csaknem függélyesek, de gör¬ bültek. A tájék neve Kecska, a Rbyolith likacsos Sphaerolith és Teriit között ingadoz. A likacsokban itt-ott Trydimit képződés nyoma látható. Biotit, üveges Földpát gyéren kivehető (142). Valamivel tovább északnak a Rbyolith felismerli etőbb állapotban van (143), sűrűbb, az elegyrészek nagyobb számban vannak még meg s a gyakoribb Földpáton kívül oly¬ kor bennőtt Ivvarcz látható. A sphaerolith gömbök sugarasak, s a suga¬ rak nem síma gömbfelszínben, hanem finom bojtokban végződnek A Sphaerolith közepét olykor kis Biotit darab képezi. A 164-ik őrháztól valamivel nyugotra a Pod Korén hegyben van egy bevágás, mely a Rbyolith és az Augittrachyt kölcsönös viszonyára az eddigiekkel teljes összhangzásban levő, de még behatóbb világot dérit. Itt látni a feltörő Augittrachytot mint eruptivbrecciát, közvetlenül érintkezik az egyik oldalon Rhyolithtal, melynek itt hyalintagjai egész a fekete Szurokkőpörphyrig mennek, melyből meg van a szokásos átmenet a Terlitbe, TajtkŐtürmelékbe, és távolabb az érintkezési helytől, hol a Földpát mint Tajtkő eltávolodott, likacsok támadtak s elkvarczosodás következett be, Malomkőzetbe. Ezen Rbyolith laza összetartású tömegé- 58 ImíI kisebb-nagyobb tüskök szakadtak cl és bele jöttek mint zárvᬠnyok az Augittrachytbrecciába. Az érintkezés határa csaknem függé¬ lyes, s ezzel parallel mennek a Rhyolithban oly gyakran észlelhető ré¬ tegek, csakhogy ezek szabálytalanul görbék. A másik oldalon a feltörő Augittrachytnak, utólagosan képződött üledéke van, a rétegek Augittra- chyttufából állanak, melybe azonban az Augittrachytból és a Rbyolith- hól nagyobb törmelékek is jutottak 4. ábra. 4. ábra. a) Augittrachyt eruptív brecciája. b) Rhyolith. c) Malomközét. (1) Üledékes tufa Augittrachyt és Rhyolithból. Ezen viszonyok tartanak aztán Bartos-Lehotkáig, hol az utolsó be¬ vágás már egészen Augittiachyt-brecciában van. Itt ugyan közvetlenül nincs feltárva az érintkezés, a Rhyolithtal, de alig lehet kétség, miután az állomás felett valamivel beljebb meredek sziklákban Malomkő áll ki s a Jastrabska Skala hegy tetejét képezi, hogy ezen Malomkő, meg a látható Au gi ttracb y t-br ecci a között a Rhyolith morzsásabb féleségei, tör¬ melék talaj és növényzet által fedve, de meg vannak. Ostrahorai Bazalt. Ezen a vonalon járván nem mulasztottam el ke¬ let felé menni az ostrahovai Bazalt előjövési körülményei megtekintése végett. Közel a hegy tetejéhez Jasztraba határában gyűjtöttem az első példányokat, s itt meggyőződtem a hegy tövében, hogy a Bazalt Rhyo¬ lithból tör ki; ez itt emeltetést mutat. A második pont a hegy nyugoti tövében volt, hóimét szintén gyűjtöttem, s ezen ponttol uyugotnak a vasút felé menve ismét láttam, hogy Bazalt a Rhyolithtal érintkezik. Az ostra¬ horai Bazalt nem oly nagyszemű ugyan, mint az akasztóhegyi >Szent- Keresztnél, de vékony osiszolataikat nézve igen hasonlítanak egymáshoz. Olivin ebben is van, hol több, hol kevesebb, de általában olivindúsuak nem mondhatni. Mind ;i kettőben barnás-fekete taeliylitféle isotrop alap¬ anyag’ van, melyből Angit és felette sok Földpát van kiválva. A Föld- pútok között vannak nagyobbak is s ezek alakjáról Ítélve, sőt a mi- kroskop alatt megtartási állapotjok után valószínű, liogy preexistált elegyrész. A lángkisérletben valamivel nehezebb olvadásé az ostrahorai, mint a Bazaltok átlagosan, de ebben is megegyezik a szentkereszti akasztóbegyivei; a Nátrium és Kálium tartalom szintén csekélyebb, de azért még mindig van különbség ez és az Augittrachyt viselkedése között. Az osztrák órai Bazaltnál tehát látni való, hogy fiatalabb mint a Biotit-Orthoklas-Kvarcztrachyt, de a tömeges Augittrachyttal nem érint¬ kezik; az osztfahorai Bazalt keleti tövében a szármát emeleti Augittra- chyttufa terül el (b. Andrian térképén is kimutatva) éppen úgy, mint Szent-Keresztnél, a nélkül, hogy ezen üledékes képletet a Bazalt módo¬ sította, vagy annak képzéséhez saját törmelékével kizárólag vagy csak uralkodólag is járult volna, ezeknél fogva azt következtetem, hogy ezen Bazalt öregebb mint az Augittrachyt. A Rhyolith korát és képződés! módját illetőleg elegendő támpont van itt is arra, hogy a Rhyolithot egy oly kőzetnek ismerjük fel, mely¬ nél némely féleség egy trachytos kőzet normál állapotához közelebb vagy távolabb áll, s a melynél az ásványassociatio alapján a typust is megállapíthatni. Az imént leírt vidéken a normál állapot nem észlelhető; a Tri- dymitet kivéve, minden más elegyrésze a pusztulás, a módosulás s egyik sem a képződés stádiumát árulja el, s nevezetes körülmény az, hogy a rhyolithosodás legtökéletesebb fokban ott következett be, hol az Augittrachyttal érintkezés van, úgy hogy ezen két Trachytképlet ezen függősége már Beudanttól kezdve minden geolognak feltűnt. A Rhyolith tehát nem külön eruptio terménye, hanem az Augittrachyt erupüója al¬ kalmával a fölötte elterült Biotit-Orthoklas-Oligoklas-Kvarcztrackyton (tömeges vagy üledékes tagjain egyaránt) a tenger alatt bekövetkezett módosulat. Richthofen azon nézetére, mely szerint a Rhyolith a Trachyt-család legfiatalabb eruptív tagja, valamint én a Tokaj-Hegyalján, úgy később a felvételek alkalmával a bécsi geologok sem találták bizonyítékot; e rész¬ ben itt Selmecz környékét illetőleg b. Andrián nyilatkozatát közlöm*): *) B. v. Andrián. Das SW. Ende des Schemnitz-Kremnitzer Traohyitstockes. 1866. Bánd 16. 398 pag. Haner az ő Geológiájában (1875.), valamint Jtidd a később említendő munkájában, Richtliofen nézete mellett maradnak a nélkül, hogy indokolásba bocsátkoznának. 60 ..Richthofen bezeichuet als Hauptgegensatz zwischen Trachyt und Rhyolith, dass dér erstere durch plutonische, dér letztere dureh rein vulkanische Thátigkeit an die Oberfláche gelangt sind. Diese gründet síeli auch sowolil auf das sporadische Auftreten dér Rhyolithe an den Fiánkén álterer Trachytformationen, als auf die fást ausschliesslich die Rhyolithe begléitenden hyalinen Ausbildungsweisen dér eruptíven Massen, welche einen bohen Grad von LeichtfUissigkeit voraussetzen, endlieh auf den hőben Kieselsáuregehalt, welcher mit dem Gesetze dér mit abnebmenden Altev zunémenden Basicitát dér Gesteine in auffallendem Contraste stebt. Wenn auch die Summe dér Clbaractere entschieden für die Feststellung dieses Typus spiicbt, so muss docb bervorgeboben werden, dass in dem íraglichen Gebiete nirgends Oefnungen sicbtbar sind, Spuren von Kráterig denen die Massen entstammen . . . So tra- gen die gröszten Yorkommen dieses Terrains die von Königsberg und des Hliniker Tbales entschieden den Cbaracter von Massenerhebungen, welche an den Eand dér Grünstéintrachyte gebunden erscheinen . . . . Das Yorkommen von Hlinik besteht aus einem znsammeuhangenden Kamm von Pustibrad bis zum Bralze, und vielen isolirten Kegeln, welche sicli am Nordrande dem schmalen Griinsteintrachytzuge von Re- pistye und dér Grimsteintrachytpartie von Skleno anlehnen und bis an’s linké Grau Ufer bei Hlinik reichen. Seine nördliche Fortsetzung, die Heiligenkreuzer Rhyolithe am rechten Gram-Ufer schliessen sich direct an den Kremnitzer Grünsteintrachytstock an, so dass die Auffassung, die Hliuik-Heiligenkreuzer Rhyolithpartie fülle den Raurn zwischen den Griinsteintrachytstöcken von Kremnitz und Schemnitz dér Hauptsaclie nach aus, vollstcindig gerachtfertigt erscheint. ‘‘ Távol a kétféle typus érintkezésétől a szintes tagosultság az ural¬ kodó, közel az érintkezésben, mint a 3. és 4. ábra mutatja, a függé¬ lyes észlelhető egészen úgy, mint eruptív tömegek hatásánál régibb s némi rétegességet rejtő képletre ennek felemelése következtében bekö¬ vetkezni szokott. Hogy a két különböző trachyttypusból csak az egyik lesz rhyoli- thos a másik nem, ez a lényegesen eltérő ásványassociatióból foly : az Augittrachytban a nem — vagy alig — olvadó Anortkit, a másikban a könnyen olvadó Andesin s Káliumfoldpát jön elő s még ezek között is határozottan mondható, hogy a Káliumfoldpát az, a mely lényegesen járul a Feriit meg Obsidián képezéshez. 01}’ vidéken, li-ol káliumtöld- pátos Trachyt nincs, nem találtam jelleges Perlitet és Obsidiánt. A hyalin rhyolithképződéshez azonban nem csak a könnyebb megolvadás kívántatik meg, hanem a nagyobb képesség vízzel egyesülni s földpá- tos hy drótot szolgáltatni. Ezen képesség nagyobb a Káliumföldpátnál, mint az Oligoklas vagy Andesinnél. A perlitesedd Rhyolitbnál világosan kitűnik, hogy először a Káliumföldpát megy át az amorpb üveges anyagba, és lia még maradt is belőle felismerhető állapotban, ez a láng- kisérletben, noha jóval gyengébben mint a Feriit, de azért mind feltünő- leg duzzad, azaz már Uydráttá lett; mig ugyanakkor a Plagioklasok még jobban tartják magukat és nem duzzadnak. A Selmecz környéki Rhyolithok alapanyagának káliumföldpátos vegyülékét a b. Somaruga által véghez vitt és b. Andriáu által közlött vegytani elemzések is ki¬ mutatják. Az Andesintrachytok csak tökéletlenül perlitesek, de Obsi- diánt nem adnak A Labrador ittrachy tok soha nem adnak Perlitet s Obsidiánt, ezek rhyolitlios módosulata mindig tökéletlen s csaknem némi tajtkövességre s üvegesedé' alapanyagra szorítkozik. Az Anorthyttrachytnál még cseké¬ lyebb a rhyolitosodás, tajtköves módosulatra ebben is meg van a ké¬ pesség, azon kivid néha bársonyfekete, de csak homályos félüveg fény¬ nyel lép fel s nevezetesen mind ide tartozik azon Augittrachyt, melyet Selmecz környékén Beudant Trachytsemivitreux-nek (vagy demivitreux- nek) nevezett el. B) T r a c h y t. A Trachyt eredeti képződésének sajátságos körülményeit volt alkal¬ mam megfigyelni Szklenö és Vichnye völgyei közt elterülő hegységen, s itt nevezetesen azon a határon, hol ezen kristályos földpátkőzet a krys- tályos mészszel érintkezik. SelmeczrŐl menve, miként említettem még Teplán túl is - egy da¬ rabig Augittrachyt van, s csak közel Szklenőhoz tapasztalunk változást, de e változás meglepő, mert másodkori réteges kőzetek következnek, melyek közül némelyek a triászhoz tartoznak, mig másokról biztosan csak azt tudjuk, hogy a triaszrétegek fölött foglalnak helyet, de kövü¬ letek hiányában megmondani nem lehet, hogy. még triasz-e vagy fiata¬ labb. Ezen kétséges képlet kristályos Mész vagy Dolomit, de rende¬ sen már kovasav által annyira elváltoztatva, hogy csak a összefüg¬ gés Mészszel jogosít fel azt ugyanazon képletnek tartani. Szklenó legnagyobb hegyeinek egyike a völgy jobb partján a Bu- kovecz *), ezt Pettko legnagyobbrészt Triaszmésznek s alárendelten Kvar- czitnak testi, míg Andrián a Triász-dolomitot szőkébb körre szorítja, s körülfogja (palaeozoos) Kvarczittal. :) 331 bécsi öl épen úgy, mint a bal parton Belelnek felé a Pusztavár. A Mész megvan a patak mindkét oldalán, és hogy az csakugyan mint Calcitkőzet van meg, mii atja azon körülmény, hogy a körmöczi vasút építése alkalmával meszet égettek belőle. Azonban ezen kékes¬ szürke Mészkő csak kevés részben alkalmas ezen czélra, némely helyen dolomitos, másutt kvarczitos annyira, hogy savval leöntve nem is pe¬ zseg, szóval az tetemes változást szenvedett. Bukovecz nyugoti részén, a mint az a szegények fürdője felett vég¬ ződik, egy kvarczitos ércztelér van, melyben zárványként igen mállott trachvtda rabokat látni. Ezen Trachyt Földpátja egészen Kaolinná vál¬ tozott, az meghatározásra nem alkalmatos, de felismerhető néha a Kvarcz mint elegyrész, és jó lencsével a Biotit látható steatitos kinézés¬ sel. Felmerne a hegyre sokáig nem lehetett kőzethez férni, a gerinczen emelkedve mindent növényzettel benőve találtam, d > a hegy ellenkező (EXv.) oldalán, mely a falu felé vezet, égy kőtuskó állott ki, mely az elegyrészek nagysági s eloszlási arányára, továbbá a Kvarcz és Biotitra nézve is a mállott zárványokkal ugyanazon typusuak mutatkozott (1142). A Föld] tát elég ép volt arra, hogy lángban meghatározhassam, s An- desinuek bizonyéit he. A Bukovecz hegy azon oldala, mely Szklenó faluig ér le, Biotit- Andesin-lvvarcztrachyt épen úgy, mint azon Zöldkő- traehytok mind, melyek innét kezdve keletre (Mocsár felé) és északra jó tova tartanak. Egy más alkalommal a Bukovecz tetejére ENy. irányban mentem, s ekkor is kezdetben a mállott Trachytot találtam azon különbséggel, hogy itt még Amphibolt is' lehetett felismerni, mi a typusnak megfelelő associatióból a fönebh említett példányok szerint még hiányzott. Föllebb menve megszűnt a Trachyt, s hol Agyagpala, hol Kvarczit, hol Mészkő jelenkeztek, de települési viszonyukról a feltárás hiánya nem enged határozottan szóllani. A Bukovecz vagy 3/4 magasságában azonban az Agyagpalát szálban láttam (11 6), azt Calcit-erek szelik keresztül. Még föllebb ismét mutatkozott Mész és Kvarczit, de a feltárás itt is hiány¬ zott. Annyi tehát mondható, hogy a Bukoveczen van Alész, de van Kvarczit, Agyagpala és az alsó részében nyugotról Biotitkvarcztrachyt. Az ellenkező vagy keleti részen a teplai úton tapasztaltak után in¬ dulva Augittrachytot lehet mint szomszédos s érintkező kőzetet feltenni. Szklenóról a gyalog úton Kepistyén menve keresztül Yichnyére, a mint ennek völgye felé leereszkedünk, a mészképletek ismét előtűnnek s ez ki is van tüntetve Pettko és Andrián térképén. A szklenóvölgyi és attól délnyugotra a vichnyevölgyi Mész között azonban háromféle Trachyt van : szemközt Bukoveczhegygyel, Szklenó és Repistve határán a tetőn Biotit-Orthoklas-Üligoklas-Kvarcztrachyt ^194), mbit már említet- G3 tem. Repistye falu felé közeledve a Troskova kegy kőzete Biotit-Amphi- bol-Andesin-Kvarcztrachyt (195), és Repistye falunak déli végén már Augittrackyt lép föl, előbb mint eruptivbreccia, majd aztán tömegben. Ezen bárom Trachytfaj közül egészen normál állapotban csak az Angit trachyt van és legjobban elváltozott az Ortk oklas-Kvarcztraclry t. Az Augittrackyt jó ideig tart, az egy gerinczet is képez, melyen az út átvezet, s leereszkedve egy kis völgybe, a patak jobb oldala is egészen abból állott, mig a balon változás következett ke, a mennyi¬ ken ott Biotit-Ampkiból-Tracbyt igen ép állapotban lépett fel, s kissé fölebb menve, a Mészkő következett. Ezen két kőzet között az érintke¬ zés itt nem volt kivehető. Tovább haladva a gyalog úton, egy hegyoldalon, körülbelül Re¬ pistye és Yicknye határán ezen Mészkő és a Trachyt kölcsönös viszo¬ nya meglepő módon szemlélhető. Itt érintkeznek egymással, de nem úgy mint már ismerem a Trachyt érintkezését, például Szerbiában Belgrád mellett az Avala-hegyen, hol a Trachyt a krétakorszaki Mészkő ágas repedéseibe behatolt, ott a legfinomabb hézagot is kitöltvén a nélkül, hogy a két kőzet között genetikai összefüggésnek csak nyoma is volna látható; itt ellenben minden oda mutat, hogy a Mészkőből metamor- pkismus által fokozatosan Trachyt képződik. Lássuk a részleteket. A Mészkő kelyenkint világos-szürke , egy¬ öntetű, savval pezseg, majd aztán sötétebb-szürke lesz s egyszersmind keménysége is növekszik s a sav alig idéz elő pezsgést. Tovább ha¬ ladva az elváltozás feltűnőbbé válik az által, hogy egyes Ampkibol kristályok lépnek fel, majd aztán Biotit és Földpát is felismerhetők lesznek, s ez utóbbin a plagioklasrovátkok jól kivehetők. A legtypiku- sabb Trackytig követhetni itt az igen fokozatos átmenetet s feltűnik különösen az Ampkibol és a Plagioklas épsége s üdesége, míg a Biot.it- röl sem fénye, sem színe után ezt nem mondhatni; fénye elég erős, de fekete színe bronzsárgába vegyül s levelei kissé törékenyek. Olykor egyes kézi példányokon is látni ezen átmenetet ; egyik rész még szürke tömött mész, savval pezseg, s fokozatosan metamorphyzálódik Trachyttá, mely azután úgy szívósságára mint egész kinézésére nézve jelleges kiképző- désűnek mondható. Ezen Trachyt (197Cl) vékony csiszolata mint leggyakoribb elegy¬ részt a Plagioklast mutatja ki, utána jön az Ampkibol s ezután a Biotit, melyen a megtámadott állapotot így is észre lehet venni. Van ckloritféle ásvány s innét a kőzet Zöldkő kinézése. Ezen ckloritféle ás¬ vány nem eredeti képződmény ; az néha az Amphibollal függ össze, úgy, hogy az összes alak egy volt, de a végen egy rész elvesztette az Földtani Közlöny. VIII. évf. 5 (54 Amphibol lemezes szövetét s rostos lett s ezzel együtt az erős dich- roismus is megszűnt s csak akkora, mint a chloritos ásványoknál ta¬ pasztaljuk; legtöbbször azonban nincs Amphibolhoz kötve, hanem önálló kristály, tán Augit elváltozásából eredeti. Néha az anyag még elég ép arra, hogy sárgás-zöld színe, a bázisos és a főtengelyes átmetszet által kivehető alakja s végre a dichroismus hiánya alapján Augitnak mondjuk. Ezek aztán nemcsak a nagy egyénekben, de olykor mint mikrolithok is átváltoztak s így a chloritféle gyenge elsötétedési tüne¬ ményt egy nicol forgatásánál a zöldes rostos parányi szemek között is gyakran észre lehet venni. Még inkább Zöldkővé minősíti a Pyrit, mely néha magában, gyak¬ rabban azonban az egyes Magnetitszemekkel összefüggve, világosan, mint ezeknek utólagos elváltozása, jelenik meg. Helyenkint a Pyrit oly meny- nyiségben van, hogy egyszerit lencsével is felismerhető. A Magnetit gyéren és apró szemekben az egész kőzetben el van ugyan oszolva, de az Amphibol és a Biotit körül, ezek szélein s világosan ezekből utóla¬ gosan kiválva , gyakrabban és nagyobb szemekben jelenkezik. Mi oda mutat, hogy a kőzetben a metamorpli-képződés első stádiuma után egy másik következett be, melyben több Amphibol nemcsak hogy to¬ vább nem képződött, hanem elváltozásnak indult. Ezek mellett azonban oly Amphibol is van, mely belsejében igen ép, sőt egyeseknél néha még a kristály körvonalak is megmaradtak. A mikroskop alatt még Calcit, Apátit és Kvarcz látható. Ez utóbbi azonban oly finoman elosztott állapotban és a még megmaradott Mészsze- mekhez oly annyira hozzá nőve, hogy mechanikai úton elválasztani nem sikerült. A Kvarcz az eredeti üledékes anyag megmaradt keverékré¬ sze; arra a szabálytalan körvonal, valamint keresztezett nicolok alatt az igen élénk szintjáték biztosan reá vezetnek. Lángkisérletben a Földpát több esetben viselkedett úgy, mint Lab¬ radorig s ritkábban mint Andesin. Kálium-földpátot nem találtam. A Biotit a lángban a rendesnél több Nátriumot mutat s ezzel megegvező- leg a széleken kissé gömbölyödik. A typus e szerint B'otit-Amphiból-Labradorit-(Andesin-)Kvarcztrachyt. Azon vékony csiszolat, melyben a Mészből több vau, igen tinóm aggregátpolarizátiót mutat ott, hol a kőzet még leginkább Mész. Egy harmadik csiszolathoz olyan anyagot vettem, mely túlnyomókig Mészkőnek látszik s csak egy-két Amphibol árulta cl a rokonságot. Ebben a mikroskop is kitünteti azt, hogy Calcit sok és nagyobb te¬ rülettel van ; mind a mellett Plagioklas is gyakori, és olykor közvet¬ lenül a Calcit szomszédságában áll úgy, hogy semmi sem mutat arra. 65 hogy a Calcit jött be infiltrátio által, bánéin hogy a Calcit eredeti anyag, s abból foglalás által lett a Plagioklas. Ugyanezen a csiszolaton többé-keyésbbé átlátszó, néha homályos halmazt képező pikkelyek van¬ nak, melyeket Kaolin (agyagos keverék-) részeknek tartok. Alakjok szabálytalan, színjátékok két nikol között homogén, helyenként élénkebb, más helyen elmosódott, a pikkelyek nagyságától s helyeződésétől függ. Az eredeti calcitos vagy dolomitos anyag s ezen kaolinos pikkelyek egymásra való hatásából látszik előállani itt a Földpát, amott meg a hosszúkás világos-sárgás (augitos?) elegyrész, mely tán az Amphiból létrejöttének is első stádiumát képezi. Az eredeti meszes elegyrészen kivfil vannak utólagos repedések is Calcittal kitöltve. Készítettem ezen helyről olyan Mészkőből is csúszdátokat, melyen puszta szemmel semmi trackytos elegyrész nem vehető ki. A csiszolat színe fehéres s keresztül nézve a homályosan áttetsző alapanyagban vi¬ lágosabb foltokat vehetünk ki. A homályos alapanyagról itt is azt tar¬ tom, hogy kaolinos pikkelyek rendetlen halmaza. A világosabb foltok között több olyan is van mely egy nicollal némi elsötétedést mutat; két nicollal azonban jobban kivehetni, hogy az átlátszó részben két különböző ásvány van: Calcit és gyakran ennek tömegében a periphei iából benyúló hosszas oszlopos kristályok, melyeken feltűnik a keresztirányú hasadás és kettős terminál-lap. Ezen hosszúkás ásvány nem dichroitos, de élénken polarizál s augitos jellemű. A Calcit sokfélekép mu¬ tatkozik, némely állásban csak sötét és világos; másszor gyengén liontá- lyosodik el. Olykor rovátkos és kissé Plagioklasra emlékeztet. Néha semmi szabályos körvonal sem látszik, másszor szemcsés szövet mutat¬ kozik, s az egyes szemeknél hexagonos átmetszet vehető ki. Hogy mi Calcit mi nem, legbiztosabban a sav dönti el. Azért is egy ilyen csiszolatót savba tettem, és 24 óra múlva kivéve, láttam, hogy a Calcit csak mintegy tizede lehet az egész anyagnak. A fehé¬ res augit-féle kristályrajt, meg az itt-ott Kvarcznak tartható igen élénk homogén színekben polarizáló szemeket most is ki lehetett venni. Hogy a Mészkő nem normál állapotban van, arra már az is mutat, hogy idomitásnál kalapácscsal néha tüzet ad; az üvegen karczolást idéz elő. Azonban egy darabját savba téve, erről még inkább meggyő¬ ződünk. Leöntve sósavval, eleinte hidegen is pezseg, de nem élénken. A vas által kissé festett oldat-csöpje platina-huzalon a lángba víve, ezt igen erősen Calciumra (5 fok) és határozottan Lithiumra (1 fok) festi. A festés megszűnte után a platina-huzalhoz tapadó fehér maradék Ko¬ balt oldattal a Magnesium kusveres színét adja. A mit hideg sav visz- 5* 66 szalmgyott fehér, de jól összeálló tömeg’ volt, s ezt sósavban főztem. Csegély pezsgés most is bekövetkezett, de a^ darab 15 perczig tartott főzés után is megtartotta alakját és összeállását. Az oldat platina- huzalon a lángba víve a következő hatásokat adta : Caleium 3, Nátrium 3, Kálium 1, Litbium 2. Ebből azt lehet következtetni, hogy most már valamely földpátféle silikát lett megtámadva, mert a lángfestés ezen aránya a Labradöritoknál szokott ilyen lenni. Nevezetes a Li- thium-mennyiség, de azon kivid a spektroskop, mintha kevés Strontiu- mot is mutatna ki. A Magnesium jelenlétéről most is úgy győződtem meg, mint előbb. *) A főzés után visszamaradott anyag fehér, fénytelen, de alakját és összefüggését most sem vesztette el, jeléül annak, hogy ezen Mész csak kis mértékben calinm-magnesium-carbonát, legnagyobbrészt pedig silikáttá van metamorphizálodva. Keménysége sem fogyott, az üveget karczolja. Lángkisérletileg vizsgálva az eredmény az, hogy a lángot úgy szólván nem festi sem magában, sem Gypszszel, tehát nem Föld- pát; ellenben könnyen olvad (4 — 5), az olvadék viztiszta gömb belhó- lyaggal. Ezen kísérlethez az anyag általában van véve, az azonban nem egyöntetű, hanem a fehér fénytelen, földes alapanyagban fénylő szín¬ telen, vagy gyengén sárgás és különböző fokban átlátszó elegyrészek vehetők ki nagy számmal, valamint itt-ott Pyrit. A Calcit eltávozása által képződött űrök falait átlátszó viztiszta hosszúkás parányi kristᬠlyok foglalják el, míg másrészt ezen átlátszó fénylő zárványok egyes önálló szemeket, vagy kristályokat is képeznek. A Pyrit is gyakrab¬ ban olyan űrben van, melyből a Calcit eltávozott. Egy ilyen kifőzött darabból is készítettem egy vékony csiszolatot, s ekkor meglehetett győződni, hogy az összetartás ugyan csekélyebb lett, de egyes elegyré¬ szekre á sósav melegen sem volt hatással. Most háromféle anyag tű¬ nik ki : hosszúkás oszlopos s ez elég élénken játszik szint a nicolok forgatásánál s gyakran összekuszálódott halmazokat képez : ez az augit- féle ásvány lehet; Földpátféle anyag a sav betása után nincs, de vau¬ nak egyes igen élénken kék és sárgát játszó szemek, melyek lehet, hogy Kvarcz ; meg van végre a zavaros Kaolin-halmaz. Mechanikai módon az étetett tömegből a világossárgás fénylő ás¬ ványt sikerült kiválasztani, és a lángban megvizsgálni : nem duzzad, a *) Ezen eljárást a Magnesiumnak nHC'l oldatban való kimutatására igen ajánlom, az módszeremnek kifolyása, és ha sok vas nincs jelen, gyorsabban eszközölhető, mint a közönséges eljárás által nedves úton. A vastagabb platina-huzal kettős karikájába 3 — 4 bemártás és ízzitás után annyi Magnesia jut. hogy azon a húsveres színt bizto¬ san kivehetni. 67 lángot úgy szólván éppen nem festi sem magában, sem gypszszel, de könnyen megolvad zöldes-sárga iiveggyöngygyé. Hasadás észrevehető a főtengely hosszában. A fehér kaolinos rész üvegcsőben hevítve vizet bő¬ ven ad, de nehezen olvad, s az olvadást látszólag a sárgás ásvány hoz- zákeveredése eszközli. Ezen sárgás ásvány kiderített tulajdonságai, melyek alapján augit- féle anyagnak tartom, a következők : oszlopos alakja, ennek irᬠnyában hasadása, de hasad néha keresztirányban is ; sav nem bántja, keménysége vagy 6; könnyen olvad gömbbé, és nem duzzad; alkálit nem tartalmaz ; dichroismusa nincs, de élénk színekben polarizál. A Mészkőnek és másrészt a mindenki által Trachytnak tartott két tag között, hogy már van rokonság, a mikroskop és a lángkisérletek eléggé kiderítik, a nyomról-nyomra követhető fokozatos átmenetek pedig e rokonság kapcsát kétségtelenné teszik. Azt azonban tudjuk, hogy a Mészkő közvetlenül nem megy át valóságos Trachytba, hanem köz¬ bülső olyan silikátok is képződnek, melyek csak mint közvetítők lát¬ szanak szerepelni ; másrészt a metamorph Trachytban is megmarad va¬ lami az eredeti kőzetből, s ezen esetben az részint a Calcit, részint a kaolinos pikkelyek, melyek itt praeexistált elegyrészek gyanánt tekin¬ tendők. *) Ezen u. n. Mészkő a vichnyei fővölgy jobb oldalán van s tart le a völgy fenékig, itt sem szűnik meg, a balon is találni, de azon neve¬ zetességgel, hogy itt a Mészkő-csoportban Nummulit tartalmú is van. Ezen egész Mészkő-csoport koráról, eddig tulajdonképen csali az van földerítve, hogy kétségtelenül felismert Trias palák és a Nummulit eme¬ lete között foglal helyet, de kövületet, az e két véglet közötti tömegben senki sem talált. A selmeczvidéki kőzetek metamorphismusának eszméjét újabb időben Judd úr emelte ki. 0 Skócziában a másodkon képletek tanulmányozása alkalmával a régi és újabb eruptív kőzetek viszonyainak kutatásába is bocsátkozván, azon következtetésre jött:**) hogy a brit arckipelagban *) L i p o 1 cl is azon nézetben van, hogy a Selmecz-vidéki Zöldkőben a Calcit gyakran eredeti elegyrész. Hasonló következtetésre jött Hauer Károly a vegytani vizsgálat alkalmával. Behrens a régi (leginkább norvegiai) Zöldkövek mikroskopi tanulmányozásánál szintén azon eredményre jutott, hogy van Calcit, mely nem infii trátió vagy utólagos vegybomlás terménye, hanem eredeti elegyrész. (N. Jahrb. fúr Min. Geol. u. Pál. 1871.) **) Mr. J. W. Judd. „On the Secondary Rocks of Scotlancl. Second Paper. On tbc Ancient Yolcanoes of the Highlands and the Relations of their Products to the Mesozoic Strata“ Quart. Journal of the geol. Society. 1874. London 08 vulkáni működés a silur-képletek lerakódása óta nagy mérvben két íz¬ ben történt: az első tartott a devon (Old-Red-Sandstone) korszaktól a palaeozoi kor végéig, a másik a barmadkorban. A kettő közötti nagy időközben a másodkori csendes lerakódások mentek véghez. Mind a két nagy vulkáni működés alatt az eruptiot föld pát dús kőzetek kezdették meg s bazaltosak végezték. Azon elkülönítés, mely a platói és vulkáni képletek között felállíttatott, a Hebridák által nyújtott bámu¬ latos feltárásokban elenyészik, sőt ellenkezőleg már a régibb skót búvárok is kimutatók hogy a gránitos és a szomszéd réteges kőzetek között összefüggés van. A platói trap és vulkáni kőzetek meg¬ különböztetése, ha a gyakorlatra nézve olykor megfelelő is, mesterséges ; azok mind úgy tekintendők, mint ugyanazon tűzerőnek különböző kö¬ rülmények között létrehozott terményei. Mig egyrészt a nagy terje¬ delmű skót Gránitot egykor vulkáni kúpok fedték, másrészt alig vonhatni kétségbe, hogy Izland, Sieilia és az Andes subaeres vul¬ káni tüneményeit a mélyben az alanti rétegekbe beható intrusiv kő¬ zetek-, valamint nagy mélységben Gránit, Syenit, Diorit és Gabbro kép¬ ződése követi. Ezen eredmények közlése alkalmából Sir Charles Lyell azon meg¬ jegyzést tette, hogy Judd állításának bebizonyítására tán egy vidék sem volna alkalmasabb, mint a Kárpátok által övedzett harmadkori vulkánok. Poulett Scrope hasonlóképen azon volt, hogy összehasonlító tanulmányokat tegyen. így történt, hogy 1875-ben hozzánk jött, s különösen Selmecz kör¬ nyékén is húzamosabban tartózkodott. Eredményeit Londonban a geoló¬ giai társulat ülésén (1876.) adta elő, s dolgozata ugyanazon társulat közlönyében meg is jelent *) ezen czím alatt: „Selmecz környékének régi vulkánjáról". A platói és vulkáni képletek közti viszonyt illetőleg röviden azon eredményre jutott, hogy Selmecz vidékén az u. n. Syenit, a Zöldkőtrachyt- család tagja és nem valami őskori kőzet, s általában nincs ott idősebb képlet mint a triász, sazu. n. palaeozoi kőzetek (Kvar- czit, Kvarczpala, a Kristályos és palás Mészkő, a Gneisz meg Aplit) nem egyéb, mint a triász homokos meszes és agyagos rétegei, melyek a miocén korszaki intrusiv kőzetek érintkezése által metamorphizálva lettek. Már Daubeny megjegyzette, 1823-ban Selmeczen járván, hogy azon complicátio, melyet a gránitos, dioritos és tracbytos kőzetek együttes *) Ou the ancient volcano of'j tke district of Schemnitz, Hungary. Quarterly Jour¬ nal of the geol. society 1876. 69 fellépése elő idéz, egyszerűsittetnék, La a gránitos kőzetek épen olyan fiatal kordáknak vétetnek, mint a Trachyt. *) Judd úr értekezésének előadását követő discussio alkalmával W. ►Smyth felemlítette, hogy ő ismételve látogatta meg Sélmeczet, és hogy Hauer, meg más geologok előtt azon véleményét fejezte ki, hogy az ottani kristályos kőzetek metamorpliizált Numinulitmész. Annyi bizonyos, hogy Selmecz környéke a tanulmányok ezen nemére kiválókig hivatva van : sem a dunai Trachytcsoportban, sem a Mátrában, sem a Tokaj-Hegyalján nincs eset arra, hogy a Trachytok közé üledé¬ kes kőzetek legyenek ékelődve, míg Selmecz környékén ez több helyen ismétlődve jön elő, s ilyenféle pont Repistye s Vicbnye határán az is, a melyről kölönösen szólottám. A Trackytnak vannak kiválólag vulkáni képződményei, a mostkori vulkánok vagy a harmadkoriakból azok, melyek csak egyes kúpokban törtek elő, különösen valami kisebb Trachytvidéken, mondhatni kizárólag vulkáni működés eredményei; de máskép áll a dolog nagy terjedelmű Trachyt-vidéken, a hová Magyarország is tartozik, itt a lávaszerűleg előtört, vagy az üveges állapotba átvitt tagokon kívül vannak sokkal nagyobb tömegek, melyekről a geologok azt mondják, hogy „tömeges eruptio“ által jöttek létre, s ezeknek plutoi eredési tulajdonitnak; tehát nagy mélységben képződtek, s azután a vidék általánosabb emelkedése által, megszabadulva denudátiú következtében a rajtok feküdt mozgó kőzetektől, kristályos Földpátkőzetek alakjában jöttek a felszínre és ott, mint a Trachyt-esalád félreismerhetlen tagjai foglalnak helyet. A Tra- chyt képződésnek sok stádiuma van ; de annyi bizonyos, hogy a vulkáni stádium e kőzetet egymaga nem hozza létre, mert a lávák mindegyike már preexistált kristályokat tartalmaz, melyek a, megolvadott alapanyag közvetítése mellett szilárd állapotban jönnek fel. A Trackyt-képződés első stádiuma métamorph-átváltozása olyan üledékes kőzeteknek, me¬ lyekben a megkivántató elemek megvannak arra, hogy az azok között beállott dissociatio után a Trachytféle associatio jöhessen létre. A bármi nagy mélységre lejutott Kvarczhomokkő vagy Mészkő egymagában máskép, mint legfölebb átkristályodás által változni nem fog, lesz amabból kristályosán szemcsés egyöntetű Kvarczit , ebből kristályos Mészkő; de ha különböző összetételű üledékes rétegek: Mészkő, Márga, '■*) ,,It seems pössible . . that evőn the gránité may liave been ejected at a period comparasively modern, and we are therefore at liberty to regard the whole 0f the igneous formations of' Hungary as belonging to the same cpoch, and to havc been modified only by certain differences in the conditions undor which they n erc severally ejected.11 A description of active and extinct Volcanos. London 1848. 130. 1. 70 Homokkő, Agyagpala stb. egymással váltakozva fordulnak elő, vagy ha oldatban jutnak a megfelelő elemek a Kvarczitba, Mészkőbe vagy Dolomitba stb., akkor oly metamorpkismus előidézésére van alkalom nyújtva, melyből Tracbyt állhat elő. Repistye s* Vichnye határán valósziiiííleg Márga volt az eredeti anyag s ebben megy véghez a metamorpkismus oly eredménynyel, hogy a Biotit-Amphibol-Labradorit-Kvarcztrachyt jön létre. Itt tehát azon határ van tulajdonképen feltárva, mely a Trachyt- képződés medenczéjének szélét képezi, s a hol a Tracbyt az üledékes kőzetbe oly módon megy át, mint a metámorpli Dolomit vagy a meta- morph krystályos Mészkő az őket megillető réteges tagokba. James Geikie emliti, *) hogy Skócziában nevezetes példák vannak arra, hogy miként A. Geikie **) nevezi, pseudo-tuzi kőzetek (pseudo- igneous rocks) képződnek metamorpkismus által. Girvan mellett (Ayrshire) a Silurban és az O-veres-homokkőben egy conglomerát, mely egy pon¬ ton tisztán réteges, fokozatosan sötét szennyeszöld amorph kőzetté úgy átváltozik, hogy végre még a kavicszárványokat sem lehet megkülönböz¬ tetni. Ezen kristályos kőzet, szövet- és összetételre nézve változik, de térbeli összefüggést mutat Serpentin-, Gabbro-, Diorit- és Syenittel. Judd úr a dologhoz, mint jeles stratigrapli és physikus-geolog (phy- sical geologist) ***) szól, hogy azonban az általános állítás meg legyen erősítve részleteiben is, a petrographiai tanulmány szentesítése szüksé¬ ges. Az elv, melyet Skócziában nyert eredményei alapján Selinecz vi¬ dékén is érvényre akar juttatni egészben, megvagyok győződve, hogy áll ; de különösen a hodrusvölgyi s vichnyei u. n. Syenit- Gránit- s Aplit-ra nézve, hogy minő és mennyi támpontot uyújt a petrographiai tanulmány: arról szabadjon folytatólag szólani. (Folyt, követ.) *) Quart. Jönni. Gcol. Socicty. vol. XXII. p. 513. **) The student’s manual of Geology by Jukcs A. Geikie 1872. Edinburgh. 369. lap. ***) Miként magát nevezi. 71 Az alacsony Tátra Melaphyrjainak górcsövi és lángkisérleti vizsgálata. Dr. Rotli Samutól. (Felolvastatott a magy. föleit, társ. 1877. évi június 6-án tart. szakülésén.) Az alacsony Tátra Melapliyrjai több párhuzamos, nagyjában keletről nyugatra csapó vonulatban és azonkívül számos magános tömzsökben fordáinak elő. *) De daczára nagy elterjedésüknek, még is igen ha¬ sonlók egymáshoz, és ha mutatkozik közöttük különbség, az nem any- nyira az elegyrészek minőségében, mint inkább azok méreteiben és többé-kevésbbé ép voltában, valamint azon utólagos képződményekben áll, melyeknek képződéséhez a felbomlott elegyrészek szolgáltatták az anyagot. Iiöfer makroskopos vizsgálat alapján négy csoportra osztja ezen kőzeteket, úgymint: 1. tömött-, 2. szemcsés-, 3. jiorjjhyros- és 4. man- dolás Melaphyrokra és egyszersmind megjegyzi, hogy az egyik csoport¬ tól a másikhoz folytonos átmenet létezik. Én nagyjában szintén ezen felosztást fogom használni a leírás alapjául, daczára annak, hogy a górcsövi vizsgálat egyes esetekben némi eltérést kíván. 1 . Tömött Meíaphyr. Ezen változathoz sorozzuk azon Melaphyrokat, melyekben szabad szemmel az elegyrészek sorában legfeljebb egyes fénylő kis tűket lehet- észrevenni ; górcsövi vizsgálatnál azonban nagy változatosságot mutatnak ezen kőzetek. Némelyeknél sötétfekete, vagy vörösbarna, majdnem át¬ látszatlan alapanyagban itt-ott egy-egy földpáttű, meg egynéhány zöl¬ des, vagy zöldes-sárgás, vagy pedig színtelen, többnyire köralakú fol¬ tocska észlelhető. Az utóbbi valószínűleg Olivin, illetőleg annak átválto- zási terménye. *) Az előfordulási körülmények bővebb leírását lást Hamis Iiöfer „die Mela- phyre dér niedern Tátra" czímfí értekezésében. Neues Jahrb. für M. 1871. Az egyes foltocskák, különösen a zöldek, sötétre fordított nikoloknál egyes kékeszöld színű részleteket mutatnak, melyek sötét szabálytalanúl futó vonalok által elválasztják. A sárgás foltocskák többnyire Hamatit lemezkékben és Limonit erecskókben bővelkednek. Némely kőzetben az említett foltocskák összes nemeit észlelhetni, például egy példányban, melyet az Ipolticza patak baloldalán gyűjtöttem; másban csak zöldeket, például egy a Vág jobboldaláról hozott példányban és megint másban csak színteleneket. A Földpáttíík közűi némelyek ikerrovátkosságot mutatnak, a mᬠsoknál azonban ezen tünemény nem észlelhető. Egy példányban, mely a Vág jobb oldaláról való ( Koleszarky mellett) ily sötét alapanyag¬ ban a számos kisebb tűn kivid egy nagyobb Földpát-jegeczet volt alkal¬ mam észlelni, melynek egyik része szépen mutatta az ikerrovátkosság tüneményét, mig a főtengely irányában való folytatásában az egész te¬ rület mindig csak egy színnel birt. Ezen utóbbi tél épebbnek is mutat¬ kozott és valószínűleg Orthoklas. Az Orthoklasnak a Plagioklassal való ilyképeni összenövését egyébiitt is észlelték. *) Egy példányban, mely a Virágvölgyből való, teljesen éj) Olivin és nagyobb Földpát-jegeczek váltak ki hasonló alapanyagból. A tömött Melaphyr más változataiban az alapanyag már átlátszóbb, ámbár itt is fekete szemecskékkel és tűkkel, valamint rozsdasárga fol¬ tokkal találkozunk, melyek átlátszóságát csökkentik. Egy ilyen pél¬ dányt a sunjavei völgyből hoztam, mely azonban még arról is ne¬ vezetes, hogy az Olivin átváltozását és a mandula képződés megin¬ dulását kitünően mutatja. Az Olivin ugyanis egyes kisebb szemekben még meglehetősen ép és zöldes színű, más szemekben Hamatit lemezkék már ellepik kerületét, míg a belseje meg mindig zöld, de már sze- mecskékből látszik állani. Az átváltozás egy további stádiumában a zöldszin teljesen eltűnik és az egész terület úgy néz ki, mintha Hamatit porral volna be hintve; ezen utóbbi tünemény azonban csak kisebb sze¬ meknél tapasztalható, a nagyobbaknál egy rozsdasárga öv húzódik vé¬ gig a kerületen, mig a belső részlet színtelen és a Calcit vegyi és optikai tulajdonságait mutatja. Az ily képen átváltozott foltok kerülete mindinkább kikerckedik az alapanyag rovására és az ember ezek alak¬ ját és egymáshozi viszonyát látván , egy pillanatig sem habozik ezen kőzetet mikroskopikus Mandolakőnck tekinteni, mely azon mandu¬ lás Melaphyroknak kisebbített hasonmása, melyekben a mandulák vagy *) Zii'kel dér Mikroskopische Besekaffeuhcit dér Min. u. Gesteine 134. lap. teljesen SiderítbŐl, vagy belől Calcitból és a kerületeken Siderit, illető¬ leg Limonitból állnak.*) A mikroskopikus Mandulák egy másik kitűnő példáját egy Mela- phirban észleltem, mely szintén ezen völgy Sunjavához közelebb fekvő részéből egy függélyes falból való. A kőzet mikroskopikus vizsgálatᬠnál csak itt-ott láthatni egy fénylő tücskét vagy pedig egy-egy zöldes foltocskát. A górcső alatt azonban sokkal teljesebb képet nyerünk a kőzet alkatáról ; a színtelen alapanyag apró, fekete szemcsék (Mag- netit) és vörös kis lemezkék (Hámatit) egész rajával van ellepve és csak kevés Földpáttűvel bir, melyek közül némelyek Plágioklasok, mások megint határozottan Orthoklasok ; az utóbbiak csekélyebb számmal van¬ nak, de többnyire nagyobb méretűek és a Plagioklasoktól leginkább az ikerrovátkosság hiánya, valamint épebb voltuk által térnék el. Vannak azonban még egyéb jellegek, melyeknél fogva az Ortkoklas felismer¬ hető; idesorozhatjuk a karlsbadi törvény szerint képződött Orthoklas ikreket, melyek a polarizáló készülékben, ha a csiszolat az összenövés lapjára közel merőlegesen történt, két eltérő színt mutatnak. Az említett elegyrészeken kívül vannak még világos zöldes foltok, melyek érdes felületitek és gyengén, kettősen törők ; a górcső alatt számtalan részletből állóknak bizonyulnak és valószínű, hogy nem egye¬ bek, mint többé-kevésbé átváltozott Olivínek. Némelyek egy Magnetit- szemcsékbol álló övvel vannak körülvéve • mások ismét áttetsző vörös le¬ mezkéket zárnak körül, melyek közül egyesek szabálytalan alakúak, mások megint a Picotit alakjára emlékeztetnek. Egy ilyen nagyobb zöld foltban Calcitot találtam kiválva, mely kigyődzva lefutó Limonit által sárgára fes¬ tett burokkal volt körülvéve. Ezen zöld foltok nem egyebek, mint kiseb¬ bített hasonmásai azon nagyobb Manduláknak, melyek egyéb Melaphir változatokban előfordulnak és vagy kizárólag Delessitból, vagy pedig kí¬ vül Delessitból és belől Calcitból vagy Kvarczból, vagy mind a kettőből ál I- nák. Tehát itt is a Mandolaképződés az Olivin átváltozásával kezdődött.**) A Melaphir számos változataiban azonban majdnem teljesen át¬ látszó az alapanyag. Egy példány (Vikartócz felett) mikroskopos vizs¬ gálódnál teljesen egynemű anyagból látszik állani, legfeljebb, hogy itt- ott egy sötét foltocska látható, mely nem egyébb, mint Magnetit-szemek halmaza ; górcső alatt azonban látjuk, hogy a kőzet legnagyobb részét kitevő és mintegy finom, rozsdával borított alapanyagon kívül vannak *) Az Olivinnek Carbonátókká és Limonittá való átalakulását illetőleg lásd Ro- senbusch : Physiographie dér massigen Gesteuie 395 lapon. **) Az Olivinnak Delessit'té való átalakulását említi Rosenbusch is. „Mikroslco- pische Petrographie d. u. Gesteuie 394 lap. 74 számos kettősen törő és közönséges fényben az alapanyagtól meg nem különböztethető foltok, valamint számos Földpát-tíík, melyek azonban nincsenek egyenletesen felosztva az egész kőzetre, hanem inkább bizonyos sávokat alkotnak és elhelyezkedésük által mikrofluidál-szövetre emlé¬ keztetnek. Egyes Földpát-tíík ikerrovátkosságot mutatnak, másokon nem észlelhető ezen tünemény; az utóbbiak között egy nehány Orthoklas is van. A Földpáton kívül számos Magnetit-szem van kiválva, melyek vagy szabálytalanul vannak elszóródva, vagy ) edig halmazokat képeznek, melyek szétfecscsent tintafoltra emlékeztetnek. Olivin csekély mennyiség¬ ben van kiválva ; Kvarcz, több, meglehetős nagy szemekben észlel¬ hető, de mivel ezen szemek egy meglehetős kerekded kerülettel bírnak, mely a mikroskopikus Mandolák alakjára nagyon emlékeztet, lehetsé¬ ges, hogy a Kvarcz csak utólagos képződmény A tömött Melaphyr eddig leírt változatai mind arról nevezetesek, . hogy az alapanyag uralkodó és hogy az elegyrészek benne csak be- ágyalva látszanak ; az ezentúl leírandó változatokban az alap-anyag már tetemesen háttérbe szorul és gyakran majdnem teljesen hiányzik, úgy, hogy ezen kőzetek a górcső alatt szemcsés szövetet mutatnak és azért MíJirojegeczeseJcnek is mondhatók. Az alap-anyag színe igen különböző ; sok helyen színtelen, másmt sárgás, szürkés vagy vereses színű ; a sötétebb színnel az átlátszóság csökkenése jár. A felismerhető elegyrészek a következők : Föld pút , mely kétféle, Orthoklas és Flagioklas ; az utóbbi mindenütt uralkodó és némely helyen kitűnően ikerrovátkos (Virágvölgy) és több¬ nyire már az elmállás egy haladottabb stádiumában van. Az Orthoklas- nak a Plagioklashoz való mennyiségi viszonya azonban mindenütt egyenlő ; egyes példányoknál különösen a Virág- és Teplicza-völgyben igen jelentéktelen az Orthoklas mennyisége, tovább nyugatfelé azonban mindinkább szaporodik. Egy másik nevezetes elegyrész az Olivin, mely némely helyen majdnem színtelen, másutt pedig zöldes, sárgás, szürkés vagy veresbarna színű. A különböző színeket valószínűleg vasvegyeknek köszöni. Iíoric ky szerint az Olivin zöldes színe valami vasoxydulsilikáttól, a sárga szín pedig az ennek oxydálása folytán keletkezett vasoxydsilikáttól származ¬ nék.*) Sok Olivin kerülete Hámatit-lemezekkel, más megint Magnetit-sze- mekkel van körülvéve és vannak példányok, a hol egy sötét Magnetit- öv körülvesz narancsszínű áttetsző tért. Sok Olivin példányon láthatni a *) Boricky : Potrographische Studien an (len M'elaphyrgesteinen Böhmens.1876. II. fűz. 15 lap. Ha matittá való átalakulást, egyik része az 01 ivóinak még zöldes-sárga, a másik pedig már narancsszínű. Valószínű, hogy a fekete tömegek a Hámatitnak desoxydatiója folytán keletkeznek és hogy ennélfogva az átváltozás egy további stádiumának felelnek meg. Lehetséges azonban, hogy egyes fekete tömegek oxydatio folytán ismét Hámatittá válnak, a mint azt számos fekete foltnak áttetsző veresbarna kerületén, valamint a kőzet egyes repedései mentében láthatni. Az Olivin átmetszetek na- gyobbára szabálytalan kerülettel bírnak, néha azonban igen szabályos hatszögekben vagy dűlő négyszögekben mutatkoznak. Az épebb példᬠnyok vagy teljesen színtelenek, vagy pedig a sárga vagy zöld szín egy gyenge árnyalatával bírnak ; a nagyobb szemeken többnyire számos szabálytalan repedés fut végig ; üvegzárványok vagy Hámatit leme - kék nem épen ritkák, a metszet felülete érdes ; egy nikollal való vizs¬ gálatnál igen gyenge elsötétedést észlelhetni ; a polarizáló készülékben sötétre fordított nikolok mellett az ép példányok majdnem átláthatla- nok, a színesek, tehát a kevésbé épek, a sötét vonalok egész hálóza¬ tával vannak bevonva ; a vonalak közötti nagyobb területek a sárgás¬ barnák, a kisebbek pedig kevéssé sárgák. A harmadik lényeges elegyrész a Magnetit, mely leginkább sza¬ bálytalan alakú szemek alakjában fordul elő, de néha pálczikákban is mutatkozik. A magnetit szemek többnyire egyenletesen és minden kive¬ hető rend nélkül vannak elhelyezve az alapanyagokban, néha azonban sorokat, sávokat, vagy igen nagy halmazokat képeznek. Azon magnetit- szemek, melyek az Olivin kerületén fekszenek, többnyire ennek alakját tüntetik fel elhelyezkedésük által. A Magnetit képződésére nézve kétféle, egy nagy része az elegyrészek kiválása idején keletkezett és ennélfogva jogosan sorozható a lényeges elegyrészek sorába, a másik rész utólago- ran képződött, többnyire az Olivinnek elváltozása folytán. Az első csoport¬ hoz sorozható azon Magnetit, mely az alapanyagban elszórtan fekszik, a másik csoporthoz pedig az, mely az átváltozott Olivin-szemek kerületén, valamint a Földpát hasadékaiban található. A Magnetittal igen szoros kapcsolatban van a Hámatit, mely képződé¬ sét illetőleg valószínűleg szintén elsődlegesre és utólagosra osztható ; az utóbbi gyakran az Olivin átmetszetek alakjaival bir és így egyenesen az Olivinből származhatott, néha azonban Magnetitból is képződhetik, a mint azt már fentebb említettük. Az említett lényeges elegyrészeken kivid felemlíthető még az Angit, mely a Melaphyr ezen nemében színtelen vagy szürkés színű mikrolithos és az Angit alakjára emlékeztető oszlopkákban fordul elő. Egy másik járulékos . elegyrész a Kvarcz, melyet egyes Vikartócz 76 táján gyűjtött példányokban észleltem. A mint már fentebb nyilatkoztam, nem tudtam határozottan eldönteni, vájjon az elsődleges vagy utólagos képződmény e V A határozottan felismerhető elegyrészeken kivid előfordultak még „chloritszeríi“ levélkék, melyek a zöldszín különböző árnyalataiban mu¬ tatkozva, néha egész halmazokat képeznek. Ezen zöld foltok közelében egyes esetekben Hámatit, lemezek vagy Mágnetit-szemek vannak kiválva, a miért is azokat azon esetekben az Öli \ in átváltezási terményeinek tekinthetni, annál isJnkább, mivel azon kőzetekben, hol a zöld le¬ vélkék nagyobb mennyiségben vannak, az Olivin többnyire egészen hiány¬ zik. Néha azonban nagyobb földpátok is szoktak zöld levélhalmazokra felbomlani és mállóit Melaphyrokban az alapanyag is bővelkedik ilye¬ nekben. Ezen esetekben tehát a Földpát, illetőleg az alapanyag válto¬ zott át chloritszerű anyaggá. A Plagioklas és alapanyag ilyképeni átvál¬ tozását Rosenbusch is észlelte.*) Az átváltozott tömött Melaphyr egy sajátságos nemét Maluzsina tᬠján észleltem. Nem messze a falutól, a patak jobb oldalán az út mel¬ lett ugyanis látható egy kőzet, melyet felületes vizsgálatnál nem is tar¬ tanánk Melaphyrnak, de mivel itt is észlelhető a folytonos átmenet ezen sajátságos módosulattól a typikus melaphyrhoz, nincs okunk a felett kételkedni. Ugyanis látható, hogy a szürkésbarna Melaphyr mindin¬ kább világosabb színűvé válik, fölei pátjainak határa elmosódik, a kőzet fekete színét okozó Magnetit zöld vasoxydulsilicáttá, a calciumsilicat szénsavas calciummá átváltozik; az első a kőzetet zöldszínűre festi, az utóbbi pezsgése által árulja el magát, ha a kőzetre sósavat csepegte¬ tünk. Ezen átváltozás igen tanulságosan követhető a górcső alatt is. Egyes Magnetit foltok már átváltoztak, mások még átváltozó félben vannak; hasonló mondható a küld pótokról. Ezen Calcitban dús fal kö¬ zelében van olyan is, melyben szabadszemmel már alig látszik nyoma a volt elegyrészeknek; górcső alatt azonban még egyes Földpátokra ráismerhetni ; a Magnetit itt mint ilyen, már végképen megszűnt, de Calcit sincs már oly nagy mennyiségben jelen, hanem csak ereket ké¬ pez, minélfogva a kőzet sósavval megcsepegtetve, csak ezekben, vagy ezek közelében pezseg. Ezen kőzet közelében zöld Jaspisböl álló erek is találhatók. Nem hagyhatom emlitetleniil a tömött Melaphyr egy, szintén Ma¬ luzsina mellett található változatát, melynek vastartalma Pyritté ala- *) Rosenbusch : Physiográphie cl. mass. Gestenie 340 lap. 77 kult; az utóbbi a légkörbeliek behatása folytán Vasvitriollá változott, mely jegecz vizét vesztvén, mint sárga por takarja a kőzetet. Ezen me- laphyrváltozat friss töréslapjain meglátjuk a többnyire még teljesen ép Pyritet. 2. Szemcsés M e 1 a p li y r. Ezen csoportba sorozzuk azon Melapliyrokat, melyek mikrosko- pos vizsgálatnál szemcsés szövetet mutatnak és némileg átmenetet ké¬ peznek a későbben leírandó Porphyros Melapbyrokkoz. Ezen kőzetek a górcsővel vizsgálva a következőket mutatják : némelyeknél a szabad- szemmel észlelhető jegeczkék oly alapanyagban fekszenek, mely alig mutatja a kijegeczesedés nyomát, másoknál megint az alapanyag mikro- jegeczes és a szabadszemmel észlelhető jegeczkék porphyros kinézést kölcsönöznek a kőzetnek. A Melapliyrok ezen utóbbi csoportját Mikro porphyr oknak mondhatnék. Az említett két eset számos átmeneti tag ál¬ tal áll összefüggésben. Egyes példányokról a szürkés vagy sárgásbarna igen kis fekete szemcsékkel, mintegy porral behintett alapanyagban számos Füldpát-tü van kiválva, melyek néha derékszög alatt egymással érintkezve, hasonló alakokat eredményeznek, a milyeneket Boricky a csehországi Melapbyrokból említ.*) Az elegyrészek sorában ugyanazok fordulnak elő, melyekkel már a tömött Melapbyroknál találkoztunk. Az Orthoklas itt is észlelhető, de úgy látszik nagyon szabálytalanéi vau eloszolva, mert míg némely csiszolatokban egyáltalában nem ismerhető fel, addig ugyanazon leihely egy másik példányában biztosan ki¬ mutatható. A Plagioklas egyes példányokban még meglehetős ép és kitűnően ikerrovátkos, míg másokban már annyira elmállott, hogy az ikerrovát- kosság tüneményének még nyomát sem mutatja ; az utóbbi esetben sok¬ szor szabálytalan kerületű és szürkés pontokkal vagy zöldes lemezek¬ kel látszik behintve, melyek átlátszóságát csökkentik. A mikrojege- czes Földpát-tűk többnyire épebbek. Az Olivin a jobban megtartott példányokban sárgás-zöldes színű és majdnem mindég Hámatittal van körülvéve. Az egyes szemek nagyob¬ bak és többnyire szabályos kerülettel bírnak. Az Olivin átváltozása foly¬ tán megindult mandolaképződés egyes helyeken például a sulijavai völgy baloldalán, közel a torkolathoz, már meglehetősen előrehaladott és a Deles- sitfoltok már szabadszemmel is igen könnyen felismerhetők. De ezen fű¬ tök már sokkal nagyobbak az átváltozott Oliviu-szemnél, a mennyiben *) Boricky : Petrögrapliischc Studien an deli Melaphyrgesteinen Bölimens. 9 lap. 78 kerületük anyagát folytonosan átváltoztatják, mintegy assimilálják. Sok foltban még láthatni egyes mikrojegeczes Földpátokat, melyek még nem változtak át teljesen. Ezen Mandulák átmenetet képeznek a mikrosko- pikusoktól a szabadszemmel észlclhctőkhöz. Az Angitot csak egy példányban (a Vág baloldaláról) észleltem, a hol egy nagyobb és több kisebb sárgás-szürke jegecz alakjában mutatkozott. A Kvarczot, mint elegyrészt nem találtam a Melaphyr ezen válto¬ zatában, mint mandídakő azonban előfordul. A mállottabb példányokban gyakoriak a cblorítszeríí zöld pikke¬ lyek és sok kőzet zöldköves módosulatban mutatkozik. 3. P o r p h y r o s Méla p h y r. Ezen csoportba a Melaphyrok azon változata tartozik, melyben nagyobb, néha 2 cm. hosszú Földpát-jegeczek egy szemcsés vagy látszó¬ lag tömött alaptömegbe vannak beágyazva. A makroskoposan tömöttnek látszó alaptömeg azonban, górcsővel megvizsgálva, mikroszemcsés szöve¬ tűnek bizonyul és nem különbözik a már mikroskoposan is szemcsésnek mutatkozó alaptömegtől. Ezen alaptömeg számos Földpát-oszlopkából, melyek kevés kivétellel mind Plagioklasok ; továbbá sárgás vagy zöl¬ des és többnyire meglehetősen átváltozott olivinből és végre magnetit- ból áll ; egyes változatokban azonban számos Augitszemek is vannak, melyek szürkés színűek és néha egész halmazokat képeznek.*) Az Angit a sárgás Olivintől a színen kivül még oszlopos alakja és a polarizáló készülékben tanúsított élénk színei által tér el. A nagy Földpátok egyes helyeken fehéresek, másutt sárgás-zöldesek és megint másutt, mint pél¬ dául a Sunj ave-Koleszarszky- völgy egyes helyein, vérveresek. Legszebben kiképződve és igen tanulságosan feltárva találhatni ezen kőzetet a Lucsiv- nától délre fekvő Csenni- hegy tövében, a patak mindkét oldalán, a Sunjava-Koleszarky-völgy jobb oldalán és Höfer szerint a Virágvölgy leg¬ délibb részeiben ; előfordul azonban másutt is, különösen a hegység nyu¬ gati részében, ha nem is oly typikusan, de mégis elég nagy tömegekben. A nagyobb Földpát-egyedek, daczára annak, hogy szabadszemmel megte¬ kintve fénylők és lemezes szövetitek, tehát épek, a górcső alatt többnyire már homályosak és ennélfogva az átváltozás határozott nyomait mutatják ; néha az csak a hasadási vonalok környékére, néha azonban ezektől egé- *) Az Angit előfordulását egy Lucsivnától délre eső pontról Tschermák is em¬ líti : „Die Porphyrgestein Österreich“ czímíí művének 235. lapján. 79 szén független területekre, nélia pedig — és lehetne mondani — igen gyakran az egész ásványra kiterjed. A átváltozás stádiumáról legjobb képet szolgáltat a polarizáló gór¬ cső, melyben sötétre fordított ni kólóknál csak az épebb területek mutat¬ ják a Földpátra jellegző optikai tüneményeket, míg a kevésbbé épek a fényt csak gyengén bocsátják át. Az ikerrovátkosság nagyobb egyéniek¬ nél ritkábban látszik tisztán, a középszerű nagyságúak azonban több¬ nyire kitűnően mutatják ezen tüneményt. A Sunj ava-K öle, szar ky völgy¬ ben talált vérveresre festett földpátok a górcső alatt meglehetősen épek¬ nek mutatkoznak, csakhogy a kerületük és hasadási vonalaik mentében lerakodott Iíámatit-lemezek által veresre vannak festve; a veresre festett övön belül majdnem színtelen az ásvány. Már szabad szemmel láthatni, a mint némely Földpát egyik fele veresre van festve, mig a másik meg¬ tartotta eredeti színét. Hogy ezen veresre festett földpát tulajdonságait még jobban kide¬ rítsem, Dr. Szabó József egyetemi tanár urat kértem fel ezen földpátnak lángkisérleti úton való meghatározására, a mit ő szokott szívességgel meg is tett. Mind a színtelen, mind a festett Földpát Andesinnek bizonyult, míg ugyanazon kőzet alapanyaga, mely Magnetit, Hamatit és homályos Föld- pátból állott, a Földpátnál bázikusabb volt. Ugyanezen völgyben az út jobb oldalán más melapliyrporphyrt észleltem, melynek Földpátja világos-zöldes színű és a lángkisérletben Labradoritnak mutatkozott. Végtére a Cserna- hegy tövéből (a Lopusna völgyből) is vizsgáltattam meg egyet, mely Labradoréhoz kissé hajló Andesin. Hogy a nagyobb Földpátok Plagioklasok, azt az elemzés is bizonyítja. Höfer ugyanis a Csernaliegy tövében gyűjtött példányok Földpátjait ele¬ mezte és a lentebb b alatt közlőit eredményekre jutott; én pedig a Sun- java-Koleszarky völgyben gyűjtött Melapliyrok legépebb Földpátjait szedtem ki és Dr. Steiner barátomat kértem fel azok elemzésére, a mit ő szives készséggel magára vállalt és teljesített is; az ő eredményeit a alatt közlöm ; (1 az összes alkatrészek százalékait, II a viz kihagyása mellett átszámított százalékokat tartalmazza). A Steiner elemezte földpát szürkés-zöldes színű és gyöngyfényű volt; ikerrovátkosságot nem észlel¬ tem rajta; tömöttsége 2*691, a Höfer által elemzetté 2*633 volt; c alatt áll a kőzet alaptömegének Höfer által eszközölt elemzése: a r~ b c Si02 58*80 60*77 53*26 50*65 ALA 24*10 25*16 24*28 16*32 Földtani Közlöny VIII. evf. G II. 1* e2 Ö3 — — — 15*08 FeO . — — 2-96 2-33 , CaO 61 06 6*31 6-83 4-45 MgO nyoma 0-56 0-63 k.2o 1-71 1*76 2-47 1*79 Na,0 3-43 5-62 4-68 3-44 11,0 3*10 3-98 5-14 II,SOt nyoma — — Az a alatt küzdött eredmények azon határok közöt 11 IC lyeket Tschermak az andesinsor számára felállított. Ezen Földpátot tehát Andesinnek tekinthetjük, sajátságos azonban azon körülmény, bog-} a kovasav közel áll ezen sor maximumához, míg az alkaliák épen az ellenkező határ felé közelednek. Ezen tényt csak azon feltevés által ma¬ gyarázhatjuk, ha felveszszük, hogy az alkaliák egy része már eltávolodott, míg a kovasav visszamaradt. A Porphyros Melapliyr is fordái elő zöldköves módosulatban, mely némely helyen nagyon hasonlít a Serpentinhez. Egy függélyes falban a Sunjava-Koleszarky völgy jobb oldalán a Melaphyr oly annyira átválto¬ zott, hogy a zöldes alapanyag makroskopikus vizsgálatnál teljesen egy¬ neműnek látszik és ezek a zsirfényű össze-vissza repedezett Füldpátok emlékeztetik az embert arra, hogy Melaphyrrel vau dolga. A zöld alap¬ anyagban igen számosak a Chrysotil-erek. 4. M a n d o 1 á s Méla p h y r o k. Ezen csoportba tartoznak azon Melaphyrok, melyek mandulás szö¬ vettel bírnak. Ezek azonban nem képviselnek valami különös Melaphyr változatot, hanem inkább az említett három változatnak egyik átváltozási nemét; mind a három változat előfordul mandulás módosulatban. Érte¬ kezésünk folyamában volt alkalmunk tapasztalni, hogy az Olivin átválto¬ zásával sok esetben megindul a mandulák képződése ; azonban nem min¬ den Mandula keletkezik egyenesen Olivinből. Sok esetben, különösen je- geczes Melaphyroknál előbb „ckloritszeríí“ anyaggá változik az Olivin, és csak abban indul meg azután a mandolaképződés. Hasonló történhetik az alapanyag és Füldpátból képződött Chloritszerü ásványban is, úgy, hogy mondhatjuk, miszerint a Mandoldh nemesid' az Ohvinhól. hanem közvetve a í öt djjátbúl és az a/a panyaqitól is kei 1 etkezhet nek. 81 A Chloritszerű ásvány alkotta zöldfoltokban következőleg történik a m&ndolaképződés : a kezdetben szabálytalan kerület mindinkább kikere¬ kedik és az érintkező zöldlevelek összeolvadnak, a zöldszín hatályossága egyideig még fokozódik és az egész folt bizonyos egyöntetűséget mutat mind a szín, mind a szövet tekintetében; közönséges fénynél vizsgálva, zöldes színit és számos, egy kissé sötétebb is szabálytalanul lefutó vo¬ nalok által számtalan kis részletre van felosztva, melyek a polarizáló készülékben sötétre fordított nikoloknál mint világos kis foltocskák tűn¬ nek lel, míg az azokat elválasztó vonalok sötéten maradnak. Sok man- dola még most is található a képződés ezen stádiumában, másokban azonban tovább folytatódott az átalakulás. Egyes esetekben a zöldfoltok belsejében világosabb zöldszínű tér tᬠmad, mely lassacskán színtelenné vált, míg a zöldszinű anyag sötétebb árnyazatot vevén fel, vagy a kerület felé húzódott, a hol azután mint bu¬ rok maradt vissza, vagy pedig a színtelen anyag között lemezek alak¬ jában helyezkedett el. A színtelen anyag egyes esetekben Kvarcz, mᬠsokban Calcit, s zöldes színű Delessit. Az utóbbi a legtöbb esetben a mandola burkát képezi, míg annak belsejét Kvarcz vagy Calcit, vagy mind a kettő alkotja. A Kvarcz" néha mint Chalcadon vagy Acliat is van jelen és a Calcit helyét Siderit is szokta elfoglalni, különö¬ sen a hegység nyugati részében; sok helyen limonit festi a Calcitot. A Chloritszerű elegyrészeknek ily képeni átváltozását Rosenbusch is fel¬ említi, többször emlitett művének 339. oldalán. Azonban nem minden zöldfoltban van ilyen befolyása az átváltozás¬ nak; sok esetben különböző színű és anyagú concentrikus körök támad¬ nak, melyek egymástól mindinkább elkülönülve a mandolákban réteges, illetőleg héjas szövetet eredményeznek. Ilyen mandolákat nagy számmal a Sunjava-Koleszarky völgy baloldalán lehet észlelni. Némely mandolá- ban a zöld burok alatt van Chalcedon réteg, mely a mészpátot, mint közép¬ ponti magvat, zárja körűi, másban Kvarcz van burkolva Mészpáttal és ez megint Delessittel. Sok foltban két körrendszer van. Némely példány¬ ban azonban nem teljes, hanem csak félkörök vagy körivek vannak egy közös középpont körűi elhelyezve és pedig olyképen, hogy az ivek a zöldfolt belseje felé vannak fordítva. Ezen ivek kiegészítése teljes körökké a zöldfoltot körülvevő anyag átváltozásával történik. A teljes körökből álló rendszerek azonban nem képződtek mindnyájan ilyképen. Soknál, talán a legtöbbnél egyszerre mutatkoztak teljes körök a zöld¬ foltok belsejében. Félköröket és köriveket igen mállott Földpátokban is volt alkalmam észlelni. A zöldfoltoknak egy harmadik átváltozása abban áll, hogy a világos 6* zöldszínű és szemcsés szövetű foltok sötétéül) zöld és későbben kékes zöld (Aquamarin) színt és lemezes vagy rostos, sok esetben sugarosan rostos szövetet vesznek tél és Delessitté válnak. Az átváltozás ezen neme kitünően volt észlelhető egy Koskova környékén gyűjtött porphyros Me- lapliyrban, melyben sugarosan rostos Delessit mandolák már szabad szemmel láthatók. Ezen kőzetben a górcső alatt számos zöldfolt mutatkozott a mint átment kékeszöld színű és rostos szövetű Delessitbe. Meleg sósavval kezelve a cMszolátot, mind a zöld mind a kékes foltok eltűnnek: a só¬ sav hosszabb ideig tartó behatása után pedig feloldódnak kovasav hátra¬ hagyásával. A zöldszinű mandolák egy nem épen ritka zárványa a Picotit. Mint a Melaphyr átváltozásának egy sajátságos nemét fel kell em¬ lítenünk az Ejjidot-erel' képződését. A hegyláncz minden részében talál¬ hatni egyes zöldereket, melyek többnyire finom zöldes tűkből állnak ; a tűk közötti helyek vagy Calcit, vagy Kvarcz, vagy pedig mind a kettő által kitöltvék, van azonban eset, hogy nincsenek is kitöltve. Midőn az ember ezen erek lefutását látja, önkénytelenűl azon gon¬ dolatra jön, hogy azok praeexistált repedések töltelékei és ezen vélemé¬ nyében még megerősittetik, ha egyes helyeken, mint például a Virág¬ völgyijén a O-rén i ez re vezető út baloldalán, vagy a Cseni ah egy tövében talál valóságos repedéseket, melyek falain meglehetős nagy Pistáéit je- geczek ülnek. Ha azonban ezen leihelyeken egy kissé körülnézünk, lát¬ juk, hogy az említett körülmények között előforduló Pistaziton kivid van olyan is, mely a repedést tökéletesen kitölti és ha ezen zöldes, sᬠvokat lefutásukban tovább követjük, láthatjuk, hogy lassan átmennek az anyakőzetbe, és hogy néha az érnek már csak a határa áll Pistazit- ból, inig a belseje még átváltozó félben levő anyakőzet. Ezen átválto¬ zást a górcső is igen világosan mutatja. A Pistazit tehát nem képző¬ dött praeexistált repedésekben, hanem a kőzet tömegében annak bizo¬ nyos párhuzamos irányokban történt átváltozása folytán és ha későbben mutatkoznak ily erekben repedések, akkor ezek nem maradványai a volt hasadékoknak, hanem az által keletkeztek, hogy a Pistazit közötti üre¬ geket kitöltött Mészpát eltávolodott és annak helye betöltetlenül maradt. Ezzel befejezvén értekezésemet, nem mulaszthatom el dr. Szabó József egyetemi tanár úrnak, valamint dr. Steiner Antal barátom és eollegámnak szives közreműködésükért őszinte köszünetemet kifejezni. 88 A diluvialtó Igló város völgy eben. l>r. Posewitz Tivadartól. (Előadatott ajan. 9-iki szakülésen.) (Egy térképpel és két ábrával.) A terület, melyen Igló városa fekszik, nagy sík völgy, melyet három oldalról halom, illetőleg hegylánc./, környez, s melynek csak felső vége nyílik szabadon. A völgynek nagyjában tojásdad alakja van, melynek hosszúsága 7, közép szélessége körülbelül 1 kilométernyi ; kiterjedésének főiránya kelet-nyugoti. Legjobban áttekinthető az egész völgy a Lőcse felé vezető útról, az u. n. „ Akasztófa “ hegyről, hóimét a nézőnek azon¬ nal szemébe ötlik az előtte emelkedő hatalmas hegylánc/., mely a völgy déli oldalának egész hosszában keletről nyugotnak húzódik; ezen ma¬ gaslatokat régi kristályos Palakőzetek alkotják -(nagyobbrészt Gneisz és Csillámpala), melyekre itt az üledékes képződmények, a devonkoruaknak tartott zöld palák, vörös Konglomerátok, a diaszkorbeli részben vö¬ rös, részben zöld Palák és Homokkövek s végre a sorozatnak legfiata¬ labb tagjai, triaszkori Mészkövek telepedtek. Ez utóbbiakat már tᬠvolról különböztetik meg meredekebb lejtőik a többi kőzetektől, melyek rendesen kevéssé meredek lejtőket alkotnak. Azonban a kőzetek ezen sorozata nincs meg mindenütt a völgy ha¬ tárán. A mészkövek p. o. sok helyen hiányoznak s völgyünknek csak felső részén, a, Kopanice-hegyen fordáinak elő nagy összefüggő tömegben; a Medveíő-hegyen, valamint a Teplicska felé néző hegyen már nincsenek. Egyes elszigetelt maradványok, u. m. a ,,Kő-alatt“ közelében, a vasúti bevágás felett, valamint a Kitterberg közép-magasságában e képlet előbbi á 1 tál á nosal > I > el tér j edésérő I tai i úskodnak . Ehhez a hegylánczhoz mindenütt eocán-rétegek simulnak: a Kitter- bergen Márgaagyaggal váltakozó linomszemű Konglomerátok, a „Kis- Mező- táján kövületeket dúsan tartalmazó Homokkövek; míg a völgy felső részében többnyire csak Agyagmárgapalák jönnek elő. Völgyünket ezen harmadkorú képletek közvetlenül veszik körül; ezek képezik a völgy fenekét, és innét kezdve szakadatlan vonulatban 84 az egész Szepességen át Galicziába húzódnak. A völgy északi része, Lőcse felé harmadkom képletek alkotta halmokból áll. Szépen észlel¬ hetők e képződmények a Langes Gewend-en levő kőbányában, hol finom szemcsés Konglomerátok agyagmárga padokkal váltakozva jönnek elő. E halomláncz ívvé kanyarodva a völgy keleti határává válik, hol eocán- Konglomerátból álló meredek falakkal találkozunk, melyeknek tövét a Hernád folyó mossa: ezek az „Unterm Stein“ nevű sziklák. Úgy tet¬ szik, mintha a völgy itt egészen el volna zárva, mert közvetetlenííl ehez a sziklához völgyünk déli hegylánczának mészhalmai sorakoznak. De mégis mutatkozik itt kijárás, mert a Hernád egy ponton keresztül törte a sziklákat és ntat nyitott magának. A szűk szorosban, melyen át a Hernád folyik, oly rétegek vannak feltárva, melyek völgyünk más he¬ lyén nem találhatók fel ; ugyanis a vasúti bemetszés folytán a triaszi mészsziklák alatt a veres diaszpalák jöttek napfényre; valamint a Hernád túlsó partján egy helyen szintén e rétegek továbbá Sperendorf felé egy ponton, mely azonban már térképünk területén kívül esik, ki¬ bukkannak. Mellékvölgyekben völgyünk nem nagyon gazdag. Csak egy, a 1 lát¬ tába vezető dél-északi irányú völgy, melyből a Tanbnitz patak folyik ki, társul hozzá és ebben a rétegek sorozata szépen észlelhető. Ide számíthatnék még azt a völgyet, melyben a Hernád folyik a smizsá- nyi kohók mellett, de ez már a tárgyalás alá vett területen kivid esik. Vizekben nem szegény a szóban forgó terület ; mert a Hernád és - mint ennek mellékvizei — a Wenigbach, a Tanbnitz és a Thouseifchen, völgyünkön végig folynak és csak a völgy alsó kanyarulatánál egyesül¬ nek. A völgy főfolyója, a Hernád a Királyhegy közelében eredvén, Smizsány falu mellett lép be az iglói völgybe, melynek közepén folyik végig, kelet-nyugoti irányban és csak a völgy alsó részében, mielőtt ezt elhagyná, tesz nagyobb kanyarulatot. A Wenigbach forrásai Smizsány falu fölött vannak; a Hernád fo¬ lyót kisérve folyton a bal oldalán levő halmok alján kigyódzik, míg¬ nem a Hermáiba szakad. A Tanbnitz, a Unttá közelében levő hegyekből eredvén, völgyünkbe a déli oldalon lép be; itt hirtelen iil jobbra kanyarodva mindinkább a Hernád felé közeledik, míg a Wenigbach torkolatának közelében szin¬ tén belé ömlik. A vizek közt a legkisebb a kétkarú Thonseifcken, mely a közeli mészhegységből ered. Karjai a téglavető közelében egyesülnek s nem messze a Hernádiul ömlenek. Végűi megemlítendő még azon patakocska, mely a „Schulerloch“ nevű völgyből jővén a „Kő alatt “ nevű szikláknak tart, és azoknak kö¬ zelében ömlik a Hernádija. Azonban mind ezen viszonyok az utolsó években kissé változtak, a mennyiben t. i. a vasút építésének alkalmával a Hernád folyása sza¬ bályozhatott s ennek folytán a Taubnitz is új torkolatot nyert. E völgy helyén a régmúltban egy nagy tó volt, mely a „Kő alatt" szikláitól kezdődve Smizsány faluig terjedt, s melynek hullámai a Ritter- berget, a Blaumond hegyet és a „Kő alatt" szikláit mosták. A tó viz- ttikre felérhetett körülbelül a Ritterberg közepéig. A lfuttába nyíló völgy valószínűleg egyik öblét képezte ; elterjedt továbbá a smizsányi kohóig és Smizsány falu helyén is víz volt. Kifolyása valószínűleg azon a helyen volt, hol a Hernád a völgyet most is elhagyja, de ter¬ mészetesen a csatorna feneke jóval magasabban feküdt, mint jelenleg. A tavat tápláló vizek ugyanabból az irányból eredtek, mint a mostani Hernád és Taubnitz. A tó partjait köröskörűi harmadkorú képződmények képezték, ki¬ jévé kifolyásának környékét, hol a diaszi veres palák és az azokra települt triaszkorú Mészkövek bukkantak ki. Ez utóbbi rétegekbe a ki¬ folyó viz mind mélyebbre vájta csatornáját és ezáltal a leíolyó viz meny- nyisége mindinkább túlbaladá a tóba ömlő vizek összes mennyiségét, míg végre a tó kiszáradt. A kiszáradt tófenék iszapjába már most a Hernád, a Wenigbaeh, a Taubnitz és a Thonsei felien vájtak maguknak medreket s így a völgy lassan a mostanihoz hasonló képet öltött. A Hernád diluviáliskori eszményi ágya. & 1. Konglomerát. 'J. Mészkő, ö. Veres pala. 86 Hogy az iglói völgyet hajdan tó borította, azt a völgyben minde¬ nütt szétszórtan fekvő s a szomszéd hegyekről eredő hömpölyök is bi¬ zonyítják, melyek csakis a víz által hordatkattak ide, mint azt a jelen¬ legi folyóvizeknél is látjuk. A tavak nagy része azonban nem más, mint helyileg szélesre terjedt folyómeder. így van az a mi esetünkben is. A hömpölyök mindig a termőföld alatt találtatnak. Alattuk rendesen a harmadkori agyagmárgapálák jönnek elő, melyeknek csapása KNy, dülésök pedig északi. Ha pontosabban vizsgáljuk a hömpölyök elterje¬ dését, szép feltárásukat találjuk mindenütt ott, hol a vizek partjaikat alᬠásván, meredek partfalakat idéznek elő; továbbá a vasúti átmetszetek- ben és az utak szélén. A Hernád mentében a városon felül, a kohók közelében, a termőföld alatt fehér Mészkőhömpölyöket találunk, melyek az Agyagmárgapalára települtek. Nem mesze a Lőcsé felé vezető bál¬ jánál, a Wenigbach melletti meredek partfalban már messziről tűnnek fel a fehér mészkőhömpölyök, melyeknek mása a város alatt lévő vas¬ úti őrház közelében jön elő, hol a több méternyi magasságú falban szin¬ tén fehér mész liömpölyöket pillantunk meg. A völgy déli oldalán szintén több helyen találkozunk hömpölvök- kel, jelesen a „Kő alatt." -i fürdőtől Cseplicskára vezető út bemetszetében. De itt a fehér hömpölyök már csak gyéren jönnek elő és helyüket vö¬ rös színűek foglalják el, melyeknek közelebbi megvizsgálásából kitűnik, hogy azon kőzetektől származnak, melyek a völgy déli oldalán fekvő hegyeket alkotják, t. i. a vöröses s részben zöldes diasz-homokkövekből és a vörös Konglomerátokból. Tisztán csak ezen vörös kömpölyökkel találkozunk a Ilernád mellett fekvő ..LausbaehL-en, továbbá a Rosen- kranz kápolna alatt a rézhámor felé vezető út bevágásában, valamint a két Thonseifchen patakocska egyesülésének közelében, hol azonban már fehér Mészkövekkel vannak keveredve és végre csekély magasságban a téglavető mellett is. A völgy egész hosszában észlelhetjük tehát a hömpölyök elterjedé¬ sét; alattuk mindig az Agyagmárgapala, felettük a termőföld' van. A városi téglavető környékén azonban a hömpölyök helyett nagyobb agyag- lerakódással találkozunk, mely iparilag értékesítetik. Kövületeket tud¬ tommal még nem találtak bennük. A fekűt itt is, úgy mint a höm- pölyöknél, Agyagmárgapala képezi, a mit a kis Thonseifchen partján szépen észlelhetni. Ezen agyaglerakodást völgyünkben a hömpölyöknek megfelelő faciesnek tekinthetjük. Nem lesz érdektelen a hömpölyök és az agyaglerakodások közti vi¬ szonyt, valamint a fehér és a veres hömpölyök elosztását is megfigyelni, mert völgyünk előbbi viszonyait illetőleg, ezek fontos íelvilágositást nyújtanak. A mészkőhömpölyökkel ugyanis már a völgy felső részében, nem messze a Hernádnak völgyünkbe való belépténél találkozunk, és ugyan¬ azokat a völgy egész északi oldalán, a folyó jobb oldalán pedig a tégla¬ vetőig követhetjük; a vörös bömpölyök ellenben csakis a völgy jobb oldalán és itt is kizárólag csak a téglavető és a „Kő alatti “ fürdő mellett Csépi icskára vezető út közt foglalt téren jönnek elő. A terület szélső pontjain már fehér mészkövekkel vannak keveredve. Az elterjedésnek ezen módja könnyen megérthető, ha a térképre tekintünk. Az ókori tónak valószinűleg két fővizfolyása volt, melyeknek a mostani Hernád és a Taubnitz felelnek meg. Ez utóbbi a veres ho¬ mokkő és konglomerát alkotta begyekből ered; mészkő e vidéken majd¬ nem egészen hiányzik; a Taubnitz ennélfogva csak vörös hömpölyöket hordhatott a tóba, melyeket torkolata közelében szétszórt. A felső viz ellenben majdnem tisztán Mészkőből álló hegységből jő: ez tehát csak fehér mészkőhömpölyöket hozhatott és rakhatott le főfolyása irányúnak megfelelően a tó egész hosszában. Hogy a mészhömpölyök által elfoglalt terület nagyobb, mint a vörös liömpölyöké, ez úgy magyarázható, hogy a Hernádnak megfelelő régi viz szintén, úgy mint most, hatalmasabb volt, mint a Taubnitz irányᬠban folyó patak, tehát sokkal több hömpölyt is hordhatott a tóba. A vörös bömpölyök lerakodása szintén bizonyítja, hogy a tó létezése¬ kor a vizek ugyanazon irányban folytak, mint most, t.. i. hogy a Taubnitznak az ókorban megfelelő viz a tóba való ömlése után a tó alsó része felé irányódott áramlatot szült. A vörös bömpölyök nem kúpalakban terjednek el a hajdani torkolat körül, a mint szükségképen történt volna, ha a folyás iránya a tóba való szakadás után is egyenes leit volna, hanem elterjedésük a völgy alsó részébe hosszan nyúlik le, majdnem egészen a völgy alsó végéig, mi a mellett bizonyít, hogy a viz áramlata erre irányult. Hogy az agyaglerakodások épen a völgy felső részének jobb oldalán képződtek, ennek oka az lehet, hogy a tó ezen része a főáramlatok irányától alkalmasint félre esett: itt tehát a viz sokkal lasabban folyt és a benne lebegő finom agyagrészecskéknek időt és alkalmat adott, hogy letelepedjenek, holott a tó közepében az erősebb áramlat által elsodortattak. Egy másik érv, mely a mellett szól, hogy a völgyet a mostani kor¬ szakot megelőző diluvium idejében tó födte legyen, a völgy fenekének feltűnő síkságában keresendő, mely csakis vizlepel alatt képződhedett • ugyanezt találjuk mindazon kiszáradt tavakban, melyek nem egyebek, Ritterbei g 83 mint folyómedreknek helyi kiszélesedései. E körülményt illetőleg a völgyre vizeivel együtt a legszebb áttekintést nyerjük a Markusfalvára vezető útról. Azonnal szemünkbe tűnik, hogy a folyóvizek u. m. a Her- nád, a Taubnitz, a WenigbacH a völgyben mind végig majd szőkébb, majd szélesebb csatornákban folynak. E mélyedéseket alacsony sík emelkedések választják el egymástól, melyeknek szélei a folyóvizek felé majd lassan lejtenek, majd meredek partfalakban, melyek tövét a viz mossa, végződnek. Ezen sikszerű emelkedések a régi tó fenekének maradványai ; a csatornák ellenben, melyekben a vizek kanyarodva folynak, a tófenék- Iml kihordott részeket jelölnek: feneküket tehát a folyók alluviuma ké¬ pezi, míg a síkságok talaja még a diluvium korából való. A Hernád-völgy átmetszete. Taubnitz. Hernád. Igló. Wenigbach. Blautnoud. Tekintsük még közelebbről ezen síkokat. Smizsány tájékán a sík tó fenéknek még meglehetős része van meg, mely jobbfelől a Hernád felé meredek parttal végződik, balfelől pedig az itt még jelentéktelen Wenigbach felé gyenge lejtővel száll alá. A város maga is nagyobb¬ részt a régi tófenéken áll, mely innét kezdve folyton keskenyedve odáig húzódik, hol a Wenigbach a Hernádiul ömlik, hol is a fensik két felől meredek falakkal végződik. Ezen csúcsát a vasúti töltés metszi keresztül. Hasonló viszonyokat találunk a Hernád és a Taubnitz között. A téglavető szintén magasabb síkon, azaz a régi tófenéken áll, mely*) egész a Rosenkranz kápolnáig húzódik; végcsúcsa, mely a Hernád felé néző oldalán meredekebb lejtőt képez, mint a Taubnitz felé, a vasúti építke¬ zések által részben el van födve. A Taubnitz jobb partján a Eitterbergig szintén egy kis síkság van, mely az utóbbi hegy tövéhez csatlakozik és a „Kő alatti11 fürdő felé lejt. A Wenigbach bal partján a régi tólerakodás már teljesen elpusztult : *) Csak a Thonsoifchen által vájt. csatorna által van megszakítva. itt a patak által vájt mélyedés közvetlenül a Blaumond-hegy tövéhez símül. *) Ha a vizek által vájt mélyedéseket betöltőiteknek képzeljük, az iglói völgy, mint szakadatlan síkság tűnnék fel : ez volna a régi tó feneke. Tekintsük közelebbről ama változásokat, melyeket a folyó vizek a kiszáradt tó fenekében okoztak. A Hernád, a mint említettük, a síkságba bevájt széles csatornában folyik az iglói völgyön keresztül, a smizsányi kohótól a Kő alatt-i für¬ dőig; feltűnő, hogy a völgy felső részében a folyó mindig a csatorna bal partját követi, melynek tövét szüntelenül mossa, s így meredek part¬ falakat idéz elő. A város mellett azonban a csatorna jobb oldalára csap át, s ezentúl a jobb part alján folytatja útját. A Wenigbach mentében sokkal csekélyebbek a változások, mivel a patak is sokkal csekélyebb, mint a Hernád. A mint említettük, a patak bal partján, a Blaumond tövén, a diluvial lerakódások már mind elmo¬ sattak; jobb partján majd meredek partfalak magaslanak, majd gyenge lejtéssel száll alá a Diluvinm a vízig. A Tanbnitzről is hasonló viszonyokat lehetne felemlíteni. Mi pedig a Thonseifchent illeti, ez a vizecske kezdetben körülbelül a két ág egye¬ süléséig, a harmadkori Agyagmárgapalába vájta medrét, ezen alul a di- luviumban folyik és végre a Hernád alluviumába lép át. Azon érdekes kérdésre, hogyan keletkezett az iglói völgy, és miért alakult az régente tóvá, a következőben találjuk a feleletet. Tartsuk szem előtt, hogy a tó, melyről szólunk, nem egyéb, mint a folyómedernek helyi kiszélesedése, melynek képződése egyenesen a fo¬ lyóvíz mechanikai erejére vezetendő vissza, s így a talaj minőségével, tömöttebb vagy lazább szerkezetével áll arányban. Vidékünkön találtunk Mészkövet, Homokkövet, finomszemű Konglomerátot és Agyagmárgapalát, mint diluvinm előtti képleteket. Már magában világos, hogy a folyó viz a tömör Mészkövet nem támadhatja meg oly mértékben, mint a laza Agyagmárgapalát ; közben áll e tekintetben a Homokkő és a Konglomerát. Völgyünk fölött a Hernád vize hatalmas Mészkő-hegységen folyik keresztül ; tevékenysége itt csak abban állhatott, hogy szűk és mély *) Valószínű, hogy e helyen, úgy mint a téglavető tájékán, nagyobbára csak agyaglerakodások képezték a diluviumot, melyek ezen, a főáramlattól messzebb eső vidéken a csendesebb vízben jöttek létre s lazább szerkezetüknél fogva később a vízfolyás romboló erejének annál könnyebben engedvén, végkép elsodortattak úgy, hogy még az alattuk lévő Agyagmárgapala is részben megtámadtatok, 90 medret vájt magának, melynek magas meredek sziklafalai e tájék vadregényes szépségét képezik. A Mész-liegységbol a 1 léniád völgyünkbe lép át és itt csak lazább szerkezetű kőzetek állják útját u. m. a már említett Homokkő és Konglomeráton kivid nagyobbára Agyagmárgapala. Ilynemű talajban a folyó munkája könnyebb volt és ugyanegy időben több anyagot szállíthatott el, mint a Mészkőből. Ebből magyarázható, hogy ameddig ezen képletek képezik az altalajt, a folyó medre ily rend¬ kívüli szélességet nyert. A völgy alsó végén a Hernád ismét kemény Mészkőre akadván , mechanikai erejét ismét csak egy szűk kifolyás vá jására fordíthatta ; a munka itt nem a szélesség, hanem a mélység irányában haladott, és midőn a kifolyás mélysége a tó fenekének szint¬ jét érte vala el, akkor az összes vízmennyiség lecsapoltatván, a tó is megszűnt lenni. Még az a kérdés támadhat : miért vájta útját a Hernád vize épen a kemény Mészkövön keresztül, holott a völgy alsó végén előfordul*) Vgyagmárgapalának áttörése sokkal kisebb munkájába került volna? E kérdésben legyen szabad ama vizsgálatokra utalnom, melyeket Lóczy úr a Bihar hegységet illetőleg közölt. *) Az ott kifejtett nézetek a mi ese¬ tünkre is illenek. Az Agyagmárgán áttörni iparkod*) folyó nem bírván a laza talajból folyton medrébe szakadó anyag nagy mennyiségével megküzdeni, lassan a Mészkőtalajra szorittatott, melynek kivájása lassan ugyan, de a leszakadó törmelék által ne " annyira akadályozva hala¬ dott előre. Felette érdekes volna a tó kiszáradása óta letelt idő meghatározása. Megközelítő feleletet e kérdésre csak úgy lehetne nyerni, ha egyrészt a folyóvizek által évenként az iglói völgybe be- és belőle kiszállított szi¬ lárd anyagok mennyiségét határoznánk meg, másrészt a régi tófenékből a fentebb leirt folyócsatornákban kifejezett hiányt mérés utján állapítanák meg. Az évenkénti kiszállítás aránya az egész fogyatkozáshoz megadja a letelt évek számát. Világos, hogy ezen eljárás által a legpontosabb mérések és észlelések mellett is mindig csak megközelítő számot kap¬ nánk, de a geológiai időszámítás kérdésében már ilyenek is bírnának fontossággal . *) 1. „Földtani Közlöny" VI 1. k. 1877. 7. 8. sz. 91 IRODALOM. Uj ásványok sorozata. *) 19. Coloradóit. (F. A. Gentli. Groth’s Zeitschrift f. Kryst. u. Min. II. B. p. 4). Szerző ezen telim- higanyt, melyet Coloradóit névvel jelöl, inár az „American Philosophical Society“ ülésében, 1S7G. okt. 26-án be¬ mutatta. A Keystone bánya érczei között találtatott, de a Mountain Lion-ban is előfordult. Később Coloradóból, Ballerat district, a Smugg- ler bányából kapott egy példányt, mely 8 — 10 lábnyi mélységben ta¬ láltatott. Keni kristályos, nem is hasad; tömör és kissé szemcsés, a Smugg- Icrből származó tökéletlenül szálas. Törése egyenetlen, tökéletlenül kagy¬ lós. Keménysége közel 3; a tiszta ásvány fajsulya, a lvvarcz és a termés Tellur levonásával: 8-627. Fémfényfí, szürkébe játszó vasfekete egy igen gyönge biborszínő árnyalattal; gyakorta kék, bíboros és zöld színekkel tarkán befuttatott. Forrasztócső előtt üvegcsőben pattogzik, megolvad és sok fémbigany verődéket ad. Szénen zöldes lángot és fe¬ hér illanó verődéket mutat Főzött salétromsavban oldódik telluros sa¬ vak kiválasztásával. Igen ritka. A Keystone és Mountain Lion bányákban termés 'feli ül¬ és Kvarcz kisérik; a Smugglerben gyakran termés-aranynyal (a Sy Irᬠnit elmállásából), termés Tellur és Tellurittal. Igen valószínű, hogy a szálas szövetet a Sylvanit hozzákeveredése idézi elő. Szerzőnek nem sikerült mechanikailag lehetőleg tisztán kiválasztani a Coloradoitot. A lehetőleg tisztán kiválasztott töredékek a Smuggler- ből a porrátörés után digerálva lettek Ammoniumhydráttal, hogy a Tellurit eltávolitva legyen ; a hátramaradt tisztátalanság Arany, Sylva¬ nit és Kvarcz volt. A Keystone bánya legsúlyosabb példányai, melyek iszapolás utján ny ereitek, a legtöbb higanyt, a könnyebbek pedig a ter¬ més Tellurból sok keveréket mutattak. *) L. „Föleit. Küzl.“ 1877. évf. ."312. 1. 92 Az elemezések eredményei azt tüntetik ki, hogy a tiszta Coloradóit kétségtelenül a HgTe képletnek felel meg, mely a Cinnober és a Tie- mannittal analóg és a következő összetételt mutatja: Hg . 60-98 Te . 39-02 100-00 20. Calaverit. (F. A. Genih. Az id. helyütt, p. 6). Ezen ásványt szerző kilencz évvel ezelőtt fedezte fel Cali formában, Stanislaus bányában, Petzit kíséretében; később a Red Cloudban (Colorado), mint rendkívüli ritkaságot találta és közzétette 0. 1654 grammnak elemzési eredményét. Kevéssel ezelőtt valamivel nagyobb mennyiségben jutott e ritka ásvány¬ hoz Keystone és Mountain Lionból, úgy hogy módjában állott öt gramm¬ nál több, majdnem teljesen tiszta, csak kissé Kvarczczal kevert Cala- veritbez jutni. Igen kicsiny, tökéletlen kristályokban van, melyek látszólag rkom- bos vagy egyhajlású alakúak; a pontosabb meghatározásra alkalmatla¬ nok; hasadása tökéletlen; szemcsés, tömör; törése egyenetlen. Kern 2-5, fajs. 9-043 (a Kvarcz levonásával). Színe világos bronzsárga. Fi¬ nom fonalakban fordul elő, vafgy pedig Kvarczba és a Keystone és Mountain Lion bányák telérkőzetébe behintve. Az elemzések szerint Au : Ag = 7 : 1, és (Au, Ag) : Te = 1:2, ezek szerint a Calaverit képlete (7/8 Au, y8 Ag) Te.,. Valószi nünek tartja, hogy a Calaverit azonos a dr. Krenner által Bunsenin-iiek *), a (f. vöm Ratli által pedig Krennerit-nek **) leirt ás¬ ványnyal, mely talán egy ezüstben még szegényebb változat. 21. Magnolit. (F. A. Genth. Az id. h. p. 7). Ezen érdekes ásvány a Coloradóit oxydatiói terméke és mint nagy ritkaság termés higany, Linonit, Psilomelán és Kvarcz kíséretében a Keystone bánya felső, mál- lott részében találtatik. Kristályai rendkívül vékonyak, hajszál-tűalakban, melyek a mikros- kop alatt csomósán egybekapcsolt, olykor sugaras szálas halmazok. Egyes kristálycsoportok szemmel láthatólag egy higany gömb körül váltak ki, mely a példány szélütésénél kihullott és a kristálykák kö¬ zepén az üres köralakú tér visszamaradt. Színe fehér, selyemfényű. Igen hígított salétromsavban rendkívül könnyen oldódik; az oldat sósavval fehér Hg Cl csapadékot ad; a só¬ savban oldható és az oldat Hg Cl2 és Te Cl4-et tartalmaz, azaz összeté¬ tele egy higanyoxydul-tellurát = Hg2Te04. *) L. „Fölüt. Küzl.“ 1877. p. 114. **) L. „Fülelt. Közl.“ 1877. p. 317. 93 Hg2 Te04 + 8 HC1 = 2 HgCl2 + TeCl4 -f 4 H20. Az Ammoniuinkydrát megfeketiti. Nevét Magnólia kerülettől nyerte. 22. Ferrotellurit. (F. A. Genfit. Az id. k. p. 8). Kristályos bevonat Kvarczon, termés Tellur társaságában. A mikroskop alatt rendkívül ti¬ nóm, csomókká egybekötött, olykor sugaras tömegű; csoportokban igen kicsiny, szalmasárga, czitromsárga és zöldessárga színű prismatikus kris¬ tályokban. Ammoniuinkydrát nem oldja; az ezáltal a Tellursavas-anhydrittől megszabadított ásvány sósavban feloldatott, az oldatban Te02, Fe20;, és NiO nyomok találtattak, azért az ásvány valószínűleg FeTe04. Találtatik a Keystone bányában Magnólia, termés Tellur, Tellurit és egy sajátságos vassulűddal, melyben a kén egy részét Tellur pótolja. A pontosabb elemzést anyag hiányában véghezvinni nem lehetett. 23. Boiolingit. (Hamuig. Min. Mag. No 5. p. 154). Dumbarton kö¬ zelében, a Clvde partján, Bowling mellett, a Dunni hegy egy Bazalt kőzetből áll, melyben egy Steatitszerű ásvány, finom szálakban húzódik át. Lágy, fajs. = 2*282 — 2*290; sötétzöld színű, karcza világoszöld és gy i ingykázszerű fény fi . Üvegcsőben vizet bőven ad és savban könnyen oldódik. Több elem¬ zések középértéke a következő. Kovasav . 35*22 Agyagföld . 1 6*54 Yasoxyd . . 4*41 Vasoxydul . 6*94 Magnesia . 10*98 Szénsavas mész . 4*98 Yiz . 21*01 100*08 Hannay szerint átalános képlete: 12 Si02 * 6 MgO * 3 A1203 * 2 Fe203 * CaC03 * 20 H20. 24. Pandermit. (6r. vöm Páti. Sitz. Bei*, d. Niederrhein. (les. f. Nat. u. lleilk. 2. j üli 1877). Muck Bohumban elemezett egy Pandermáról (Fe¬ kete tenger m.) származó ásványt és elemzési eredménye a következő volt : Mész . 29*33 Magnesia . 0*15 Vasoxydul . 0*30 Kálium . 0*18 Víz . 15*45 Bórsav . . 54*59 100*00 94 Chlór, kénsav, kovasav, szénsav nyomokban sem volt kimutatható. Muek szerint ezen eredmény megfelel 15 CaO, 15 ü.203, 13 IEO nak. Az ásvány közel áll a Borocalcitlioz. Hasonlít hófehér, tinóm kristályos márványhoz. Előfordulási körülményei: a hulnus alatt kávébarna agyag, palás és hasítható, mint a fedőpala; ezen agyaggal meszesebb pala vál¬ takozik, melyre szürke sávos gypsz jő, 10 m.-nél vastagabb. Ezen gypszben fordul elő legömbölyített csomókban, de tömzsökben is az új ásvány. 25. Sipylit. ( Mailét . Am. Journ. XIV. Nro 38. p. 397) Kristályos részletekben Allanit vagy Maguetiton ülve fordul elő és csak tökéletlen kristálylapokkal bír. Törése kagylós, kemény 6. fajs. 4'887- -4.892. Barnás-fekete, szálkákban vörösbarna, karcza világos czimetbarna : zsir- fényíí, félig fémfényű. Forrasztócsőben pattogzik. erősen izzik, de nem olvad. Főzött tömény kénsavban felolvad. Az elemzést W. G. Broun vitte véghez a lehető legnagyobb pontossággal: Niobsav . . . | ÁQ.nr. m ..i 48 bb Wolfrámsav . 0'16 Ónsav . 0*08 Zirkonföld Erbiumföld Vttri unitöld Ceroxyd . Lanthanoxyd Didymoxyd Uranoxydul Vasoxydul Beryllföld Magnezia MésztÖld . Nátrium . Kálium Yiz . . 2 09 j 27-94 1- 37 3- 92 4- 06 3-47 2 04 0-62 0*05 2- 61 0T6 0-06 3.19 100-48 Nevét Niobe egyik gyermekétől Sipylustól nyerte. Lelőhelye a Triar- liegy észak-nyugoti lejtője Amherst grófság Virginiában. Külsejére nézve a Grönlandi Fergusonithoz és az Arendáli Euxenithez basonló. 26. Atojyit. (A. K. Nordenskiüld. Verh. d. geolog. Ver. in Stockholm. Bd. 111. Nro 12. p. 376 — 384). Szabályos oktaéderekben, alárendelt hexaeder és rbombtizenkettőssel, valamint a deltoidhuszonnégyes és a 95 tetrakishexaeder nyomaival kristályosodik. Sárgás gyantabarna, zsírfényű, félátlátszó. Kern. 5 áj — 6, fajs. 5 ‘03. Forrasztócső előtt az oxydáló láng¬ ban változatlan marad, szénen verődéket ad és az antirnonsav teljes el- illanása után egy teljesen olvaszthatlan , salakos maradéka van. Szódᬠval gyöngén Mangánra reagál, fosforsóval kovaváz nélkül egy melegen sárga, hűlve színtelen gyöngyöt ad. Savakban oldhatlan, szódával nehe¬ zen kezelhető. Vegyi alkata: Antirnonsav . 72-61 Mészföld . 17-85 Vasoxydul .... 2*79 Mangánoxydul . 1*53 Kálium . 0-86 Nátrium . 4-40 100-04 Vegyi képlete tehát 2R0. Sb205. Előfordul Laangban-ban, hol Hedyphánba behintve van, mely a Rbodonitban igen finom ereket és fekveteket képez. Külsejére nézve egy barna Gránáttal föl cserélhető. 27. Ekdemit. (A. E. NordensJdöld az i. h.) Durván kristályos, jól hasad bázikusan. Világossárga, zöldesbe játszó, vékony lemezekben át¬ tetsző ; törése zsírfényű, hasadási lapján erősen üvegfényű. Keni. 2-5 — 3, fajs, 7-14; merev. Egytengelyű optikailag. Üvegcsőben pattogzik és porrá hull szét, könnyen sárga olvadékot ad és egyidejűleg Cklórólom verődéket. Szénen ólomszemet és egy belül sárga (ólomoxyd) és kivid teliéi- (cklórólom) verődéket ad. A Marsch-féle kémlőben Arzént mutat. Salétromsav gázfejlődés nélkül oldja, úgy a sósav is melegítés után. Ez utóbbi oldat a Ckamáleont reducálja. Teljesen tiszta anyagot elemez¬ vén, az eredmény a következő : Óloméleg . 58-25 Ólom . 23-39 Clilór . 8-00 Arzénes savak . 10-60 100-24 Ez megfelel a 5 PbO, As203 -|- 2 PbCl2-nek. Egyedüli ismeretes lelőhelye Laangban, hol nagylevelű részletekben mangántartalmú Calcitban, mint zöldessárga kristályos befuttatás jele¬ nik meg. 28. Hydrocerussit. (A. E. NordensJdöld az i. h.) Viztartalmú szénsa¬ vas óloméleg, melyet termés ólom környez. Színe fehér, áteső fényben színtelen. Üvegcsőben pattogzik és sárgabarna lesz, szénen fémet ad. Földtani Közlöny. VIII. óvf. 7 Savakban gázfejlődés mellett oldódik; kenyénysége csekély. Nordens- kiöld véleménye szerint: 2 Pb0C02 -|- HO. 29. IL/alotelit. (A. E. Nordensldöld az i. h.) Durva kristályos tö¬ megű két látszólagos basadási iránynyal, melyek 90n-ot vagy közel 90°-ot zárnak be. Keni. 5 — 5.5, fajs. 3.81. Iveg-zsírfényfi, színe feli ér- gyöngy - szürke, féláttetsző, merev. Forrasztócső előtt könnyen színtelen, tiszta gömbbé olvad, mely a redukáló lángban a redukált ólom által külsőleg fekete lesz. Szódával könnyen egy tiszta gyöngyöt ad, fosforsóval ko¬ vavázat, /Szódával szénen ömlesztve ólomszemet és sárga verődéket nye¬ rünk. Sósav és kénsav nem oldja; szódával ömlesztve könnyen szétbont¬ ható. Egy be nem fejezett elemezés szerint közeli összetétele: Kovasav . 39*62 Ólomoxyd . 25*30 Barytföld . 20 06 Mészfiild . 7-00 Izzitási veszteség . 0-82 Agyagföld, Kálium stb . Hasonlít leginkább egy szürkésfehér Földpáthoz és Hedyphán vala¬ mint Schefferittel találtatik Laangban-ban 30. Gariomalit. (A. E. Nordensldöld. az i. h.) Ezen ásványt szerző már 1876-ban fedezte fel, de vizsgálata akkor még befejezve nem volt. Ké¬ sőbb kiderült, hogy az ásványkereskedők által ezen név alatt forgalomba hozott példányok Tephroitok voltak. Jólehet szerző még teljesen nem fejezte vizsgálatait be, közli a Ganomalit nevezetesebb tulajdonságait. Ezek szerint a Ganomalit Tephroit társaságában jő elő, alaktalan tömegekben, és ahhoz annyira hasonlít, hogy a forrasztócsőre kell bízni az eldöntést. Hasadása többnyire tökéletlen ; erősen kettős fénytörő; színtelen, a fehér szürkés-fehér ; igen zsírfényű áttetsző. Keni. 4, fajs. 4.98. Forrasztócső előtt tiszta gyöngyé olvad, mely a redukáló lángban felszínén fekete lesz. Szódával szénen ólomszemet és sárga verődéket ad. Salétromsav könnyen szétbontja, kocsonyás kovasav kiválasztásával, de szénsav fejlő¬ dés nélkül. G. Lindstrüm elemezése szerint alkotása ez: Kovasav . 34*55 Óloméleg . 34*89 Manganoxydul . 20*01 Mészföld . 4*89 Magnézia . 3*68 Alkaliák és veszteség . 1*86 99*88 97 31. Jakóbsk. (A. E. Xordenshióld az i. h.) Erősen magnetikus ás¬ vány, melyre nézve G. Lindstroem elemezése a következőket adá: Vasoxyd . 58-39 Mangánoxyd . 6 '96 Mangánoxydul . 29-93 Magnézia . 1-68 Mészföld . 040 Fosforsav . 006 Ólom . 1-22 Oldhatlan maradék ......... 2-17 100-81 Az elemezés közel áll a MnO (Fe203, Mn203 ) képlethez. 32. Eukrasit. (S. R. Pciijkidl. Yerh. d. geolog. Ver. in Stockholm. Bd. 111. Nro 12. p. 350 — 352). Kristályrendszere valószínűen rhombos, fajs. 15° C.-nál 4.39, kém. 4.5—5. Feketés-barna, karcza barna, törése egyenetlen. Forrasztócső előtt a széleken megolvad és valamivel vilᬠgosabb színű lesz; olvadási foka közel 4. Borax-gyöngye az oxydálő lángban sárga, redukálva ibolyaszinű; fosforsóval kovavázat ad. Sósav részben szétbontja chlórfejlődéssel ; kénsavban teljesen oldódik. Elemzési eredménye : SiOa . . . . 16-20 TiO, . . . . 1-27 Sn02 '?.... 1-15 Zr02 .... 0-60 Mn02 . . . . 2-34 Th02 . . . . . . . . . . . • 9 35-96 Ce02 . . . . 5'48 Ce203 . . . . 6-13 Lai0.j, Di203 2-42 Yí,03 . . . . 4"33 Er203 . . . . 1-62 Fe203 . . . . 4-25 m, . . . . 1-77 CaO . . . . 4-00 MgO .... 0-95 K20 . 0-11 Na20 . . . . 2-48 Izzitási veszteség 11,0 . • • 9-15 100-21 98 Ezek szerint képlete lenne: '|f/8R02 -\- 1/6 R2Ö3 -\- Y4RO) Si02 -\- 2H20. Szerző valószínűnek tartja, hogy az Eukrasit azonos a Scheerer és Breithaupt által Polykras-, mások által pedig Torit-nak nevezett ásvány¬ nyal Brevigből, melyet Möller a Polymignittel azonosnak mutatott ki. 33. Hetaerólith. (GideOn Moore. km. Journ. Nro 38. p. 423.) Szőlő alakú tömegekben, sugaras szálas szövettel. K = 5. fajs. 4.933. Fekete, félfémfényű. Karcza barnás- fekete. A forrasztócső előtt változatlan ma¬ rad, üvegcsőben vizet ad. Nedves úton Mangán és Horgany reaktiókat nyerünk. 'Az elemzés szerint képlete: ZnO, MnO, Mn02, azaz Horgany Hausmannit. Találtatik Parsaié, horgany bányában, Sterling Hill, New Jersey. Mindig Chalcophanittal fordul elő a barnavasokerban. (A Clial- cophanit hatszöges, vékony táblákat és stalaktites tömegeket alkot. Ivem. 2, fajs. 3.907. Kékes-fekete, fémfényű. Vegyi alkata = 2MnO, -j- (Mn, Z11) 0 -f- 2Ha0). A „Földt. KözlA 1 s 7 7 . évf. 314. lapján közölt Homűit nevű uj ás¬ vány leírásához a következőket kapcsolhatjuk. Des Cloizecmx. (Alin. de Chiraie et de Pliys. 1877. XII.) vizsgálatai szerint az eyyhajlés/i. Atalá- ban szabálytalan Kristályokban; ferdetengely : éptengelyhez = 90° 39'. Domináló combinátiók x P, y2Px, OP, aofx, Px , — P. Nem hasad, törése kagylós, keni. — 4.5 — 5. fajs. 3.35. Fekete üvegfényű, vékony szilánkokban áttetsző, karcza szürke. Üvegcsőben vizet ad, köny- nyen olvad fekete üveggé és savakban kocsonya képződés mellett old¬ ható. Damour elemezése szerint áll: Kovasav . . . . 33'00 Bórsav . 15‘21 Vasoxydul . 18.18 Mangánoxydul . Ü'74 Mészföld . 2 7 ‘00 Cer.-, Lanthán és Dydimoxyd . 2*56 Nátrium . PCI Víz . 2-30 100-00 Közzéteszsztik e helyütt a Groth-féle Zeitschr. f. Kryst. u. Min. II. köt. 1. fűz. 12 lapjáról F. A. Génth czikkéből a szibériai Volhnrthit elem¬ zési eredményét. Ezen ásvány eddigelé elemezve nem volt, a nehéz föl adattal Genth próbálkozott meg és szerinte vegyiképlete ez : 99 (Ve Ba Vs Ca % Cu) 3 V208 4. 3 CuH202 + 12 H20. Genth idézett közleménye szerint termés Tellur Colorado állam bᬠnyáiban újabb időben sok helyütt fordult elő, kristályokban és kristᬠlyos tömegekben egyébb Tellur és Vanádium ásványok és Kvarcz kísé¬ retében. Egészen tisztán úgy látszik soha sem fordul elő, hanem mindig más fémekkel (Au, Ag, Te, Cu, Pb, Zn) és oxydokkal (FeO, Fe,0;j, AljOg;, Si02, MgO, CaO, V203 stb.) vegyítve. A kristályok a hatszöges prizma és piramis alakjait mutatják, de többnyire két prizmalap erő¬ seid) kifejlődése által rhombikus alakokra emlékeztető táblás kinézést nyernek. A Hessit, eddigelé csak egy példányban találtatott a coloradói Red. Cloud. Mináben, de újabban Utak államban a Kearsage nevű bányában is fölfedezték. Az uj lelet csak 0.103 Au. és 58.79% Ag. tartalmaz, a többi Tellur. A Telluritet eddigelé csak Facebay és Zalathndról is¬ merték, de újabb időben Coloradóban a lveystone és Smuggler bányák¬ ban is fölfedezték termés Tellurral. Itt apró fehér vagy sárgás prizmati- kus kristályok alakjában fordul elő. Vegyi alkatása: TeO.,. A „Földt. Közl.“ 1877 évf. 116. lapján közölt Roscoelithez Genth vizsgálata után a következőket adjuk. Vegyi alkotása a következő kép- 1. 11. ni 1. let által fejezhető ki: R2 R R2 Si 12 032 -(- 4 1120, melyben R = K, 11. in. R = Mg : Fe — 2 : 1 és R = A1 : V = 1 : 1. A magyár ásványok ez évben is szaporodtak két uj ásványnyal, melyeket dr. Koch Antal kolozsvári egyetemi tanár fedezett fel, az Aranyi hegy kőzeteiben (Erdély, Hunyad megye). Értekezését dr. Kren- ner mutatta be ez évben a m. tud. Akadémiában és egyelőre csak a két uj ásvány neveit: Szabóit és Pseudobrophit közöljük, azon megjegy¬ zéssel, hogy azok megváltozott Augit-Andesit üregeiben és repedéseiben vannak kiválva. 0( i VEGYESEK. A tel érek képződéséhez. A telérekben lerakódott erezek keletkezését uiég mindig rejtély födi. Arról ugyan meggyőződtünk, hogy a telérek, melyek kris¬ tályos és üledékes kőzeteken egyaránt keresztülhatnak, egyszerűen oly hasadékok- nak tekintendők, melyek később beállott folyamatok által különféle ásványanyagokkal s nevezetesen nehéz fémek kén-, arzén-, antimon-vagy egyéb vegyíileteivel kitöltet¬ tek; de minőknek képzeljük hát ezeket a folyamatokat? hol keressük a nehéz fé¬ mek forrásait? Csak két lehetőség van : vagy, hogy a föld hozzáférhetetlen mélyé¬ ben rejlik a nehéz fémek nagy mennyisége, melynek parányi részei gőz- vagy ol¬ datalakban hozatnak fel a földkéreg liasadékaiba, vagy pedig, hogy a földkérget al¬ kotó kőzetek, s így mindenek előtt a kristályos tömegkőzetek vcgyalkatában a a nehéz fémek is szerepelnek, . de oly finom szétoszlásban, hogy a vas kivételé¬ vel, figyelmünket rendesen kikerülik. ~Ha az első nézetet követve vulkáni folyama¬ tokról szólhatunk, ahhoz a második esetben neptuni teliér kitöltést vészünk fel, mert ekkor az érczeknek repedésekben való concentrálása nyilván csak a mellékkőzetben nedves utón beállott yegybömlási folyamatoknak és az oldatok tovaszivárgásának köszönhető, és Így az ércztelérek, geológiai tekintetben, egyenértékűek volnának a mészkövekben és dolomitokban gyakran fellépő calciterekkel. Azonban egyik eshető¬ ség nem zárja ki a másikat. Mig a telérképződés vulkáni elmélete, eltekintve más phisikai és földtani érve¬ lésektől, a vulkáni tűzhelyeken több Ízben észlelt fémsublimatiókra hivatkozhatik, addig a neptuni nézetnek támogatása több bajjal jár, és még maga Bischof, a phisi¬ kai és chemicai földtan híres szerzője is csak mint igen valószínű, de semmikép sem bebizonyított tételt mondja ki, hogy a kénes érczek fémjei- eredetileg mint silicátok voltak meg a mellékkőzet ásványaiban. Ennélfogva fontos haladásnak tekinthetjük Sandberger újabb vegytani vizsgála¬ tainak eredményeit, melyek Bischof ama tételének bebizonyítására czéloznak. 0 ugyanis a rajnamelléki s schwarczwaldi érezvidékek kristályos kőzeteit vizsgálván, a telérfémek forrását kiderítendő, ezen kőzetek némely Silicat-asvanyait, u. m. az Olivint, Augitot, Amphibolt és Biotitot gondos vegyelemzés alá fogta, s csakugyan sikerült neki ezen ásványok hasisai közt a nehéz fémek egész sorát kimutatni. így p. o. a rajnavidéki Palaeopikrit Olivinje Nikéit, Oobaltot, Kezet és Bismutot tartal¬ maz, és e kőzetek telérei bővelkednek is nikeltartalmú érczekben. Hasonló ered¬ ményre vezettek az Amphiból, az Angit s főleg a Biotit vegyclemzései, mely utóbbi¬ ban ezüstöt és ólmot is lehetett kimutatni. E fölötte fáradalmas s bonyolódott vizsgálatok folytatásától s szélesebb geoló¬ giai alkalmaztatásától még számos érdekes eredményt várhatunk, és már most is nagy köszönettel tartozunk az érdemes kutatónak azért, hogy a nehéz fémeknek geológiai állására uj világot vetve az „oldallagos kiválás" (Latcralsecrctio) elméletének 101 uj alapot nyújtott s a bánya-geologíai kutatásoknak uj tért nyitott. (Nat.uríbrseher XI. 1878. Nro 9.) I. B. Nemzetközi földtani gyülekezet. Az 1876-ik évi philadelphiai világtár¬ lat alkalmával összegyűlt geologok közt egy nemzetközi geológiai congressus esz¬ méje pendittetvén meg, Buffaló városában a terv valósítása végett bizottság alakult, melyben Amerika legnevezetesebb geologjai mellett az ó-világ Huxley (Angolország), Torell (Svédország) és v. Baumhauer (Hollandia) által volt képviselve. Ezen előzetes bizottság azt határozván, hogy a congressus Párisban tartassák, a franczia Societé géologique-hez fordult azon kéréssel, hogy a congressus szervezését és ren¬ dezését vállalja el, mire a Societé géologiqne keblében külön rendező bi¬ zottság, Hébert tanár elnöklete alatt alakult. Első teendője volt e rendező bizottságnak, hogy a világ összes földtani intézeteivel s társulataival, valamit ki¬ váló egyes szakembereivel összeköttetésbe lépvén, ezek támogatását s közreműködé¬ sét a congressus létrejövetelére s sikerének biztosítására igénybe vegye. A rendező bizottság által megállapított terv szerint a congressus 1878. aug. 29-ikén kezdődik s mintegy két hétig tart. Tartama alatt a franczia földtani társulat könyvtára s olvasó termei a congressus tagjainak rendelkezésére bocsáttatnak. Földtani kirándulások egy még beterjesztendő tervezet szerint fognak rendeztetni. A bizottság felszólítja azon szakférfiakat, kiknek szándékukban van a congressusban részt venni, hogy az általᬠnos megvitatásra érdemeseknek tartott kérdéseket, valamint a tartandó előadásokat minél előbb jelentsék be nála. Remélhető lévén, hogy a közkiállitáson számos föld s őslénytani tárgyak s gyűjtemények által igazolni fogja a philadelphiai bizottság- óhajtását, a kiállítók felkéretnek, jelentsék be az ide vágó adatokat, melyek alapján külön földtani jegyzék készítendő. A congressusban való részvét mindenkinek nyitva áll, a ki a földtan- ásvány- s őslénytan iránt érdekkel viseltetik ; a résztvevők jᬠruléka 12 franc, mely összeg lefizetőjének a congressus tagsági jegye, valamint min¬ den kiadványa fog kiszolgáltatni. A pénzküldemények Bioche úrhoz (rue des Grands-Augustins 7. Société geol. de Francé), a levelezés pedig Jannettar bizottsági ritkáihoz intézendők. (I. B.) TÁRSULATI ÜGYEK. Szakiilés 1878. év február lió l!-án. (Jegyzőkönyvi kivonat.) 1. Dr. Szabó József folytatta megkezdett értekezését „Petrographiai és geo¬ lógiai tanulmányok Selmecz környékéről.*1 II. (L. a jelen számban.) 2. Dr. Staub Mór „Adalékok a Mecsek-hegység fossil Hérájához** czirnű érteke¬ zését adta elő. Előadó megemlíti, hogy phytopalaeontologiai tanulmányokkal ha- 102 zánkban első ízben Kovács Gyula foglalkozott, kinek e rendbeli műve a mag}-, földt. társulat munkálatainak első kötetét képezi 1856-ban. Azóta csak külföldiek tanulmᬠnyozták Magyarhon fossil flóráját, mig újabban előadó lépett a vizsgálatok terére. Ezúttal a Mecsek-hegység fossil flóráját ismertette, melynek anyagát Böckh, dr. Hofroann és líotli m. k. geolog urak gyűjtötték. A Mecsek-hegység fossil flórája előadó szerint 36 különböző fajból vagy 23 rendből áll, melyek között leginkább a pillangósak van¬ nak képviselve. Szakülés 1878. év ínárczius hú 6-án. 1. Dr. Szabó József befejezte értekezését „Petrographiai és geol. tanulmᬠnyok Selmecz környékéről. “ (Lásd a jövő számban ) , 2. I n k e y Bél a bemutatta P r i m i c s G y ö r g y beküldött : „Erdély és a He gyes Drócsa- Pietrósza-hegység djabasporphyri tjeinek és melaphyrjeinek vizsgálata11 czímíí értekezését. (L. a jövő számban.) A selmeczbányai földtani fiókegyesület szakgyüléseinek jegyzőkönyvi kivonata. II. február 20. 1878. 1. Elnök: Péeh Antal előterjeszti, hogy a selmeczi orvos-természettudomᬠnyi társulat a város monográfiájának megírását feladatául kitűzvén, a földtani rész szerkesztésére a fiókegyesület kéretett föl. Miután a fiókegyesület a megbízást elfo¬ gadná, elnök általános helyesléssel indítványozza, hogy ezen munkálatoknak vezeté¬ sére Win kiér R-eu ő tagtárs úr kéressék fel, ki is az egész munkálat keresztül¬ vitele iránt részletes tervet terjesztene elő. Az indítvány határozattá emeltetvén, Winkler úr a tervezet kidolgozását elvállalja. 2. Platzer Ferencz előadja megjegyzéseit Suessnek „Die Zukunft des Goldes“ czímíí műve fölött és különösen kifejti nézetét a nemes fémeknek a telérekbe subli- mátió utján való jutása ellen. III. ínárczius 20. 1878. ]. Winkler Benő terjedelmesen ismerteti Reyernek „Beitrag zűr Physik dér Vulkáné" czímíí müvét. 2. U. a. a múlt szakülés megbízása szerint jelentést tesz „Selmecz városa mo¬ nográfiája" földtani részének munkatervéről, mit is Z. Knöpfler Gyula terjeszt elő. Az előterjesztett javaslat egyes pontoknak megvitatása után átalánosságban el¬ fogadtatott. A munkálatoknál közreműködni ajánlkoztak: Winkler Benő, Wieszner Adolf, Gretzmacher Gyula, Szilniczky Jakab, Cseh Lajos, Dérer Mihály, Golián Kᬠroly és Z. Knöpfler Gyula tagtárs urak. VIII. évf. (1878.) FÖLDTANI KÖZLÖNY. 5. 6. [máj. jnn.) szám. ÉRTEKEZÉSEK. Petrographiai s geológiai tanulmányok Selmecz kornyékéről. Dr. Szabó Józseftől. (Előadva a magy. föleit, társ. 1'. é. műre. hó 6-áu tart. szakülésén.) III. III. Második József császár altárna kőzetei. A Il-ik József császár altárna Selmecznek egyik főnevezetesség’e. Azt, miként neve emlékeztet, a múlt században kezdették meg’ 1782. márczius 19-én s 100 bécsi öllel mélyebben fekszik, mint az azelőtti legmélyebb Ferencz császár altárna. Rendeltetése az egész selmeczi bᬠnyászat vizeit levezetni a Garamija. Selmecztől nyugoti irányban megy s a Garam- völgyben Zsarnóczától délre Voznicz helység fölött lyukad ki. Egész hosszasága két geograjdiiai mértföldet meg fog haladni (8840 öl), most még nem egészen kész ; azon, mondhatni csekély rész van hátra, mely a felületen Selmecz és Hodrusbánya vízválasztójának mondható és a mi (1877. július 16.) vagy 900 méternek tehető. Ezen hiányzó rész fúrásán dolgoznak úgy nyugotról, mint keletről és azzal egy év alatt talán elkészülhetnek. *) Hogy geológiai tekintetben is felette fontos egy ilyen átmetszet, azt indokolni nem szükséges, röviden szabadjon annyit mondani, misze- *)• Olyan gépekkel fúrnak, a minőket a szent-gothárdi alagutnál alkalmaztak, s ezek Kachelmann gyárából kerülnek ki Vichnyén. A nem rég kapott' tudósítás sze¬ rint 1878. februárban a hodrusbányai oldalon az emlitett idő óta 231 méterrel halad¬ tak, daczára, hogy víz oly bőven szakadott, hogy egy darabig a haladást gátolta, és így vagy 450 méter van kivágni való. Voltak napok, melyeken közel 2 méternyire mentek előre az egyik és másik váj végen ; dé újabban éppen a Tanád gerincze alatt oly szívós kőzetre akadtak, hogy csak felényire haladhatnak és így alig lesz 1878-ban bevégezve. Lesznek aztán még utómunkák : talp-utánvétel, szárnyvonalak készítése különböző irányban stb. s igy lehet, hogy majd 1882-ben készítésének szᬠzadik évét ünnepli meg. Földtani Közlöny. VITT. évf. 8 104 rint meggyőződésem szerint arra, hogy a külső észleletekből egy rend¬ szeres egészet alakíthassunk, ezen altárna lényegesen kiegészítő és egybef'orrasztó adatokat képes szolgáltatni. Péch úr miniszteri tanácsos és a bányakerület igazgatója társasᬠgában bejártam jelentékeny részét, úgy a nyugoti mint a keleti mive- letnek s anyagot gyiijtvén annak tanulmányozására és ugyanegyiitt geológiai előjövetelére egyesítve leszek figyelemmel. A) Hodrusbányai vagy nyugoti rész. Hodrusbányán legelőbb is Cseh Lajos intéző úr által összehozott kőzetgyiijteményt néztem meg, mely ott a hivatalos helyiségben van felállítva. Vagy 2000 példányt hozott össze nagy szorgalommal és ügyességgel. Ezen gyűjtemény egy maga szolgáltathat a vidék tanul¬ mányozására bő anyagot, mert egy külön része a felszín, más a felszín alatti előjövetre vonatkozik. Egyes vájvégek keresztmetszete rajzban is van mellékelve. Különösen azon részről igyekeztem előleges tájéko¬ zást szerezni, mely a II. József-altárna itteni részére vonatkozik. Beereszkedtünk a Lill-aknán, s vagy 96 ölnyi függélyes távban jutottunk a 11-ik József-altárna szintjére; innét keleti irányban indul¬ tunk a Zipser-akna felé s onnét a vágvégig. Ezen bejárt hosszaság 1737 méter s az összes hosszaságnak vagy V8-át teszi. A kőzetekről is ezen sorban szólok. Syenit. A Lili és Zipser akna között uralkodólag jön elő az úgy¬ nevezett Syenit. Ezen kőzet a Hodrusvölgynek általában oly jellemző sajátsága, hogy annak leírásába már ennélfogva is részletesen kell bo¬ csátkoznom. Három szempontból vizsgálom : makroskoposan, a lángki- sérletben és a mikroskop alatt. a) Syenit m a k r oskoposa n. A túlnyomó világos szinü elegy¬ részeken ki vű 1 ezen nagyszemű kőzetben sötétek is vannak s ezek a szín és a nagyobb fény által jobban feltűnő Ampliibol és Biotit. Az Ampbibol feketés-zöld, hosszúkás, krystályos körvonalai ritkán ve¬ hetők ki ; ellenben hasadási lapjai s ezek nagyobb fénye és ridegebb kinézése szembeszökők. Ezen hasadási lapokon ugyanegyiitt azt venni észre, hogy a szövet a levelesből nem ritkán a rostosba mutat átmene¬ tet. Az Ampbibol nem mondható ennélfogva egészen normál állapotúnak. A Biotit kevésbbé tűnik fel, részint mert gyakran az Ampbibol egyé¬ nekkel keveredve képezi a fekete elegyrészt és ekkor határozottan alᬠrendelt szerepet játszik, részint mivel színe és fénye csaknem olyan, mint az Amphibolé, de pontosabban tekintve a hexagonos sima táblái- 105 val és ezeken nem mutatkozó hasadást vonalak által az Amphiboltól megkülönböztethető. Mennyisége lieíyenkint kevesebb mint az Amphi- bolé; de egyben megegyezik, hogy szintén nincs normál állapotban: a levelek elvesztették a rugósságot, késsel meghajtva törnek. Néha egész kis oszlopokat képez a Bitotit a kőzet törlapján. *) A világosak színre nézve háromfélék: van fehér, szürke és húsveres. A fehérnél legtöbbször kiveszszük az ikerrovátkosságot és a legnagyobb fényt, mi arra mutat, hogy a Plagioklas a legépebb elegyrész. A szürke az uralkodó, ez is gyakran Plagioklas, de nem oly ép mint a fehér, és aztán összefügg olyan szürke ásványnyal, melyen semmi hasadási vonal, semmi kristály körvonal sincs, hanem a mely Kvarcznak néz ki ; ez mindig csak a krystályodott elegyrészek által fenmaradott helyet foglalja el. Van végre gyérebben világos húsveres elegyrész síma hasa¬ dási lapokkal, ez Ortkoklas, a nélkül azonban, hogy az Ortkoklas csak húsveres színnel jönne elő, olykor az is szürke és a Kvarczhoz van úgy tapadva, mint a Plagioklas. Gyéren Pyrit is mutatkozik. Van a Józset-altárnán ezen nagyszemű u. n. Syenitben aprószemű is, mint zárvány. Ezen zárványról azonban megjegyzendő, hogy szélei gömbö¬ lyűk és a folytonosság legkevesebbé sincs a határon megszakadva, a különbség az által tűnik fel, hogy a bezáró kőzetnél az érintkezés ha¬ tárán a Földpátok számra és nagyságra a túlnyomók, s a kisszerűiméi ellenkezőleg a fekete elegyrészek számban és kicsinységben tesznek túl a fehéreken ; a zárvány közepe felé azonban az Amphibol és gyakran a Földpátok akkorára nőnek, mint a bezáróban, úgy hogy egyes foltjai a zárványnak úgy néznek ki, mintha az aprószemű u. n. syenitzár- ványban a nagyszemű-féleség szintén zárványul volna meg. A kisszemű zárványban nagyra nőtt Földpát mindig a Plagioklas és pedig igen üde kinézéssel. Olykor húsveres apró szemű erek húzódnak keresztül ezen kőzeten, és ha az öregszemű-féleségben az apró szeműből zárvány van, ezen ér mind a kettőt keresztül szeli, tehát későbbi eredésit. Tömöttsége 2.68 — 2.7t. b) S y e n i t a lángki sér let be n. Durva porrá széttörve kiszed¬ hetni a nevezett elegyrészeket s különösen a Kvdrcz jelenlétéről liatáro- *■) Ezen alárendeítobb fellépésének tulajdonítandó, hogy a geologok néha em¬ lítést se tesznek róla. így b. Andiién csak ezt mondja: „Besteht aus rüthtlichem Oi'tlioklas, griiniichem und weisslichem Oligoldas und Ilornblende .... dér Hodri- tsclier ist grobkörnig • dér Schüttrisberger vorzugsweise feinköruig, und enthiilt mehr Amphibol. “ Jahrb. dér geol. Reichsanstalt 1866. p. 364. 8 tor, zottabban győződhetünk meg. A Kvarez elég gyakori, de nagyobb sze¬ meket ritkán képezvén, tisztán nem könnyen kapható. A lángba téve többször azt találjuk, hogy Földpát darab van hozzá tapadva, s ilyen¬ kor a lángot festi, ha nem is olvad ; kaptam azonban olyan darabokat is, melyek a lángot nem festették. A Földpát a legfontosabb elegyrész. A húsveres csakugyan Káliiun- földpát ; színét a lángba értetve azonnal elveszti. Mutatja az olvadék minőségnél a gránitos kőzetekre nézve oly jellemző külhólvagosságot, s a nátriumdusabb és káliumszegényebb Perthit-sorozathoz számítható. Van azonban a fehéresek között is Káliumföldpát. A Plagioklasok több¬ félék : van, a mely úgy viselkedik, mint Andesin és van a mi nehezebben olvad, s olvadéka zománczos, tehát Labradoritnak felel meg. Ezen utób¬ biak közt nem hiányoznak aztán még nehezebben olvadók sem, a me¬ lyek tehát a Bytownit sorhoz hajolnak. Ezen nehezebb olvadást azon körülmény is idézhetvén elő, hogy a kémlethez kevés Kvarez volt ta¬ padva, biztosságot nyerendő a Földpát szemeket sósav hatásának tet¬ tem ki, még pedig külön a feltiinőleg ikerrovátkosokat és külön olya- kat, melyeknél a rovátkok oly tisztán láthatók nem voltak. Az oldat gyengén vasra festődött, s 36 órai behatás után kaptam a lángkisérlet- ben hatást calciumra (3), nátriumra (3), káliumra (3), mind a két esetben egyenlően. A Földpát között tehát van oly Calciumföldpát, melyet sósav megtámad, tehát az Andesinen kivid egy bázisosabb sorozat képviselője is van jelen. Pajta hagytam a savat aztán 3 napig, az oldat a lángki- sérletnél ugyanazon festési eredményt adta. Ezen kőzet példány, melynek elegyrészeiből az anyagot a lángki sédetekre vettem, savval egészben leöntve nem pezsgett üde felületen: ott ellenben, hol repedései vannak, rendesen pezseg. Az Amphibol könnyen olvad fekete sima gömbbé , tartalmaz nᬠtriumot és káliumot, ez utóbbi csak gypszszel olvasztva látható s foka 1—2. A Biotit nem olvad, s a lángot úgy szólván még nátriumra sem festi. c) Syenit a mikroskop alatt. Az Amphibol és Biotit nagyon jól vehetők ki, de oly annyira össze függnek egymással különösen el¬ változásaikban, hogy együtt szólani ni lók indokolva van. Az Amphibol szilié barnább, a Biotité sárgább s átlátszóbb. Az Amphibolt az ő leg¬ jellemzőbb metszetében, többé-kevésbbé parallel irányban oP-vel több¬ ször látni s ekkor egy nicollal az elsötétedés is a legerősebb, más irᬠnyokban elsütétedése csekélyebb, de szintén fokozatos. A Biotit a csi¬ szolatban gyakrabban jut be oszlopaival és ha a főtengely irányában 107 kaptuk a metszetet, az absorptio oly erős, mint az Ampkibol legerősebb absorptiója, ilyenkor a szöveti s kiilalaki viszonyok segítségével dönt¬ jük el, hogy melyik az Ampkibol, melyik a Biotit. A kasadás irányᬠban a Biotitlevelek szine- sötét olivabarna, dickroismust nem mutat, sőt átlátszósága is csekély. E két elegyrész azonban csak kivételesen jön elő egészen épen. A legépebb állapotúnak tartatik a Sycnit Hodrusbányán a felszínen a Hollókőnél. Az innét készített csiszolatokban találni is éj) Ampliibolt és Biotitot, de egészen ez sem ment az elváltozásnak indult példányok- tól. Az Ampkibolnak, kol széle, kol közepe, nevezetesen pedig a kasa¬ dási vonalaitól kezdődve a barnás szint zölddel cseréli fel. Ezen zöldes rész egy nicol forgatásnál igen feltűnővé lesz az által, hogy csak kissé sötétebb zöld lesz, míg az Ampkibol ép része egészen sötétté válik. Ugyanezen nemét az elváltozásnak még feltűnőbben mutatja a Biotit, különösen az oszlopmetszetek. A zöldes elváltozás a szélektől megy befelé, úgy hogy egy szabálytalan körvonalú mag maradt csak épen, mely té¬ kát, egy nicol forgatásnál egészen elsötétedik, mig a zölddé változott el nem sötétedik, hanem vagy csak egyszerűen valamivel sötétebb zöld lesz, vagy pedig a zöld és sárga között gyengén változtat színt. A Il-ik József altárnai példányok között is találni ép Ampliibolt és Biotitot, úgy hogy e tekintetben a hollókői nem múlja felül, de találni olyat is, melyen ezen elváltozás haladásokat tett. Az elváltozásra ezen zöld ásványnyá sokkal nagyobb hajlammal bír a Biotit mint az Ampkibol, mert mig az Amphibolnál csak a széleken vagy a tömegben csak kisrészt látjuk ezt, véghez menni, addig a Biotit- nál a legtöbb esetben az egész anyagon bekövetkezett. A kis egyének a Biotitból mondhatni mind elváltoztak, változatlanokat a nagyobbak között találni, s itt is csak olyakat, melyeknek bizonyos közép része maradt csak meg eredeti állapotban. A viselkedést a sav iránt kipuhatolandó, füstölgő sósavba tettem két csiszolatot 3 napon át : az Ampkibol ép része nem lett megtámadva, fénye és dickroismusa olyan, mint volt az előtt, a zölddé változott rész meg lett támadva. A Biotitnál most határozottabban tűnik ki, hogy az csaknem mind átváltozott. Az egyik csiszolatot nem láttam el fedő üveggel, s ezen a megtámadott részeken limonitfestette világos barnás- sárga foltok képződtek, s a tünemény szembeötlőbbé lesz ; a másikat elláttam fedő üveggel, itt a megtámadott részek nem vesztették el any- nyira az átlátszóságot; de ismét más észlelet tételre szolgáltat jó al¬ kalmat. A Biotit elváltozása alkalmával egy más ásvány is képződik, melynek színe zöldes-sárga, szövete szemcsés, a sav vagy nem, vagy 108 csak kevéssé támadja meg. Dichroismusa van de gyenge, valamint ke¬ resztezett nic'olok között szinjátéka sem élénk. Mennyisége jóval cseké¬ lyebb, mint a valóságos smaragdzöld ásványé. Ugyanennek jelenlétét a nem étetett csiszolatokon is észrevehetjük. A Biotit ezen két elválto¬ zás! terménye közül a smaragdzöld, melynél néha finomrostos szövet sárga és zöld között váltakozó dichroismus és élénk színjáték a két ni- col között kivehető, de a melyet a sav felolvaszt, chloritos ásványnak nevezem ; ellenben a csekélyebb mennyiségben képződő sárgás szemcsés ásvány nagy valószínűséggel Epidot. A nagyszemű Syenitben előforduló apró szemű az Amphiből és Biotitra nézve ugyanezt mutatja. Az Amphiből csak kivételesen és csak kis részben, a Biotit csaknem mind el van változva : a oP iránynyal megegyező levelek a közönséges fényben is smaragdzöldek és egy nicol- forgatásnál jelentékenyen sötétebb zöldek lesznek ; ellenben a főtengely- lyel parallel metszetek dichroismusa sárga és smaragdzöld ; sárga a kö¬ zönséges fényben és zöld lesz egy nicol forgatásnál. Az Epidot itt is meg van. A Magnetit az Amphiből és Biotit területén van elszórodva, s egy- része olykor Pyritté változott át. A színtelen elegyrészek között uralkodik a Eöldpát, de azért Kvarcz is jelentékeny mennyiségben van, sőt esetenkint annyira megszaporodik, hogy mennyiségre nézve a Földpátnak nem enged. A Eöldpát zavaros, a Kvarcz tisztább, átlátszóbb s már ez által vagyunk a kettő közti kü¬ lönbségre előlegesen figyelmeztetve s két nicol között az ismert viselke¬ dés aztán befejezi tájékoztatást nyújt A íölclpátóli között a nagyobb szám Plagioklas. Van Orthoklas is, és pedig olykor egyikével azon reczés színrajzoknak, melyek kereszte¬ zett nicolok között két különböző rendszerű Eöldpát lemezrészeinek összenövése által keletkeznek. Egy-egy a felületen nem végig húzódó, ha¬ nem megszakadó parallelvonal-rendszerek is mutatkoznak oly módon, hogy két ilyen szomszéd rendszer egymáson derékszög alatt áll. Feltűnő sajátság ezen kőzetnél a Eöldpát és Kvarczon mutatkozó elmosódás és határozatlanság. A Kvarcz olykor keretbe van szorítva s itt máskép polarizál ; a Földpátnál szintén gyakran úgy néz ki, mintha képződése vagy nem volna még befejeződve, vagy pusztulásnak indulna. A hol egymás mellett találni az Orthoklast, Plagioklast és a Kvarczot, ott azt látni, hogy a Plagioklas az épebb s az utóbb képződött ; az Orthoklas fokozatosan átmegy a Kvarcz ha : a Kvarcz szélei ilyenkor két nicol között máskép polarizálnak, mint a középen; e határszélen túl egy homályos szegély jön rostos szövettel s aztán következik az 109 Orthoklas, am a tn ak tarthatók. Biotit-romok jól kivehetők: az egykori osz¬ lop területén két ásvány képződött: egyik világos fűzőid, rostos, dichro- matos, az alsó nicol forgatásnál sárgás és zöldes lesz. Ez mindenben olyan viselkedést mutat mint a chloritos ásvány a lill-aknai Syenitnél (797). A másik sárgás szemcsés; dichroismusa gyenge. Ez Epidot lehet; abból azonban akkora darabot, melylyel olvasztási kisérletet tehettem volna, nem sikerült kapni. A Földpátok is mind homályosak, a nagyobbakon tisztán kivenni, hogy granulatioban vannak, s ennek egyik eredménye olykor kivehetőleg Epidot. Kvarcz nem látható, ha volt, az is a granu- *) Egészen igy viselkedik a sulzbachi és daupliiné-i Epidut is. 112 latio stádiumába jutott. Annyi bizonyos, hogy a világosszürke zöldkő részlegekben, melyek a sötét féleséggel észre nem vehető fokban ké¬ peznek átmenetet, Kvarcz már látszik. A Calcit részint szemekben, ré¬ szint mint ér és ilyenkor a vele összefonódva futó Epidot a mikroskop alatt is jól kivehetők ; valamint a Pyrit egyes nagyobb szemekben. Né¬ mely oly terület alakja után, melyen most Chlorit- és Epidot-féle anyag tanyáz, mintha Amphibol-romra lehetne következtetni, de legtöbbször Földpát lehetett. Még nagyobb (220-ros) nagyításnál az elpusztult ásványok vilᬠgosabb területén négyféle anyag foglal helyet: Calcit túlnyomólag és kaolinos pikkelyek alárendelten, mint némileg azon anyagok, melyek rovására főleg képződik a finoman sugaros zöld Chlorit és a durván száras sárgás Epidot, melyből olykor a chloritos sugarok kiindulnak. Az alap-anyag is granulátiot árul el : egy színtelen magmában zöld krystallitok vannak kiválva, de sugaras szövet nélkül. Általában a nagyobb krystályok helyén is van olyan zöld anyag, mely nem bir a chloritos szerkezettel, hanem egyöntetű lemezeket ké¬ pez, melyek két nieol között isotropok. Az alap-anyag zöld kiválásai pedig legnagyobbrészt ilyenből látszanak állni. Kérdés, hogy mi lehet. A makroskopos ásványokra gondolva a Pleonast jutott eszembe, mely¬ ről tudva van, hogy csiszolatban zöld színnel átlátszó. Balás Pál bánya¬ mérnök és szenvedélyes ásványgyüjtő az ötvenes évek elején Hodrus- bányán alul a fővölgytől délnek betérő Kohutova mellékvölgyben Syenit- tel határos Fassait-kőzetet fedezett fel, melylyel együtt Pleonast is jön elő fekete borsónyi sőt olykor nagyobb krystály okban. A Pleonast krystályból készített csiszolat sötétzöld színnel átlátszó; de a makros- koposan fekete Pleonastnak fekete folytatása is látszik a Fassaitban, és különféle irányban készített csiszolatok meggyőztek arról, hogy a Pleonast finom osztató állapotban igen gyakori ásvány, és hogy erős festési képességénél fogva a legkisebb nyom elegendő arra, hogy épen azt a zöld szint idézze elő, mely a selmeczi Zöldköveknek sajátja. Só¬ sav megtámadja ugyan ezt a zöld ásványt is, az oldat zöld lesz, de nem oly hamar bontja fel mint a chloritos ásványt. Midőn tiszta, akkor átlátszó szabálytalan pikkelyeket látszik képezni, de néha nem átlátszó, hanem keveréke Pleonastnak Kaolinnal. Főismejele, hogy nem suga¬ ros és isotrop. Lángban magában nem olvad, fekete színét megtartja, s a lángot nem festi; a Falsait a hol tisztán van, gömbbé olvad, de ott, hol Pleonasttal van keveredve, nehezen. Képződéséhez látszólag a Magnetit járul leglényegesebben. Többször észleltem, hogy abból indul meg ; más anyag a calcium-magnesium-carbonát, és a Kaolin. A hol a zöld ásvány bőven van kifejlődve ott Magnetit nincs. A selmeczi Zöld¬ kövek között különben a calcium-inagnesium-vascavbonát is gyakori, mi a feketészöld Spinell képződéséhez szintén tetemesen járulhat. *) A Chlorit előjön néha egymagában is tisztán, de gyakran van ugyanott, a hol Chlorit képződött a sötétebb és barnás zöldbe hajló folt is, mely nem mutatja a Chlorit szövetét és dichroismusát, és isotrop, ezt Pleo- nastnak tartom. A zöldre festő két ásvány tehát utólagos eredetű. A petrographiai behatóbb vizsgálat eredménye tehát az : hogy itt semmi sincs a mi egy vulkáni erruptiv anyagra mutatna, sem fluidál szövet, sem hyalin kiképződés, sem Augit vagy más valami vulkáni ás¬ vány mikrolitlija. Itt a syenites kőzeten metamorphismus dolgozik : a megkezdés egykori solfatarai hatásban állott: gázok s ezek közt fém¬ tartalmúnk is átjárták s érczessé tették: egyszersmind megindult ned¬ ves úton a különböző vegytani természetű kőzetek egymásra hatása, a legfőbb vezetője az éreznek a Calcit lett. Ezen változások folyamata most is tart untalan, mert a chemiai differentiák még nincsenek ki¬ egyenlítve. Az első benyomás képétől, bármennyire tetszetős is az a szemnek és a képzeletnek, kénytelen vagyok megválni és azt tartani, hogy az nem erruptio, hanem a solfatarai s hydrogenetikai zöldkőkép¬ ződés sajátszerű jelensége. Zöldkőnek nevezett hasonló sötétszürke anyag még tovább keletre is jön elő (82a) túl a palákon a vájvég félé. Kinézésre nagyon eltérők : néhol egészen fehér darává, sőt fehér agyaggá esik szét; a darából gyűjtöttem (87a) és abból a Biotiton kívül Kvarczot és Földpátot szed¬ tem ki, ez a lángkisérletben Kálium-földpátnak bizonyult be, az tehát ugyanazon typus tagja. A vájvég félé lévő kamara előtt vagy 600 ölben a talp felé u. n. palák s azokkal átlátszólag váltakozva egy zöldkő-féle sűrű kőzet jön elő (84j), melyben makroskoposan kivehető : Kvarcz fényes szemekben, Biotit, Pyrit és Epidot. A Biotit néha még felvetés, de mindig elvál¬ tozó félben van, és sohasem fénylik annyira, hogy első tekintetre fel¬ tűnnék. Vékony csiszolatán Kvarcz sok látszik, hol elszórtan, hol cso- *) Csiklovai Fassaitot vizsgálván, apró Pleonast krystályokat ott is találtam; úgy hogy ez által a Pleonast lelhclye Magyarországban egygyel szaporodottnak te¬ kinthető. Ezek csiszolata hasonló eredményre vezetett mint a hodrusbányai. G almit is zöldre fest, de más árnyalatban. Az én példányom Bodenmais-i Gahnitra vonat¬ kozik. Különben a Spinell-család ezen tagjának képzésére az anyag Selmecz kőze¬ teiben, hol a telér-ásványok között a Sphalerit oly gyakori, szintén nem hiányzik s helyeukint ez is képződhetik. 114 portosan mintha homokkő részét néznok. Ezen kőzet valóban a kép¬ ződésnek kezdetleges tokán áll még és ilyenekre kényelmes a Zöldkő név, úgyszintén Zipser-akna és a vájvég között több pontról való föl¬ des érczes paláknak nevezett kőzetekre, melyekből Cseh úr 6 példányú sorozatot adott (880). Négy ezekből földes, annyira, hogy az üledékes kőzetek érezvezető féleségeihez kell számitanom. Kettő savval leöntve nem pezseg, más kettő ellenben sok ponton árul el mésztartalmat. Erez mindegyikben van. Az ötödik példány Zöldkőtraehyt, melyen legépebb elegyrész a Plagioklas. Lángban Andesin-Labradoritot találtam. Sok a Biotit is, néha egész oszlopok válnak ki, de soha nem ép. Amphibol alakilag jól kivehető. Kvarcz nem igen fénylő. Pyrit hintve elég gyakori. Epi- dot egy utólagosan képződött hasadáson mint 1 mm. vastag ér húzó¬ dik keresztül. Hasonlít az előbb említett Zöldkőhöz (84,) csakhogy nagyobb szemű és a Földpát meg Amphibol jobban vannak megtartva. A vájvég előtt a kamarában (vagy 640 ölben a Zipser-aknától ke¬ letre) hasonló kinézésű nagyobbszemfí írachytos Zöldkő jön elő. A zöl¬ desszürke alapanyagon calcit- és epidot-erek húzódnak keresztül. Föld¬ pát hol csak egyszerűen lemezes, hol ikerrovátkos szövettel 4 5 mm. nagyságú krystályokban is elég gyakori : néhol helyét Epklót foglalja el. Kvarcz fényét vesztve ugyan, de fellelhető, valamint még jobban elpusztulva a Biotit is. Pyrit gyakori (83.2). Vékony csiszolatán vagy 15-szörös nagyításnál még inkább kivenni hogy Trachyt, mely azonban utólagosan el változási stádiumba jutott. A szokott 90-res nagyításnál a következőket tapasztaltam. Olykor elég biztosan lehet kivenni az Amphi¬ bol körvonalát, de az chloritos anyaggá változott. A Biotit oszlopos metszetei a hullámos rostok menete és a körvonal által jól felismerhe¬ tők ; anyaga chloritos. Chloritos ásvány egyes területeket vagy kisebb- nagyobb rost pamutokat felette gyakran képez; azonban itt is fellehet ismerni egy másféle zöld anyagot, mely vagy magában különösen az alapanyagban, vagy olykor az elpusztúlt nagyobb krystályok területén keverve jön elő a Chlorit-féle ásvánnyal. A chloritos ásvány diehrois- musa a sárgás és zöld között változik ; ez nem dichroitos, csak kissé sötétebb zöld lesz. Két nicol között a sugaros chloritos ásvány mutat színjátékot, ez csak elsötétedik. Ezen sötétebb s barnába hajló zöld ás¬ ványt Pleonast pikkelyeknek tartom. A mi különösen említést érdemel, hogy sem a Földpát, sem a Kvarcz nincsenek ép állapotban, azok mind tinóm szemű aggregát-polarizatiót mutatnak. Keresztezett nicolok között az egész anyag sajátságos granulatiót árul el. Ezen esetben csaknem 115 jobban támaszkodhatunk a makroskopps mint a mikroskopos meghatᬠrozás adataira, mert nagyban tekintve a moleculák megindult disso- ciatioja annyira nem zavar bennünket. Végre a váj véghez értünk, *) s az akkor eszközlött robbantás ered¬ ményéből gyűjtöttem anyagot (862-), melyet általános néven szintén Zöld¬ kőnek mondhatni. A sűrű zöldes-szürke alapanyagon vékonyabb calcit- és vastagabb epidot-erek húzódnak keresztül. Ezután legfeltűnőbb a Py- rit, mely részint hintve, részint egyes erekben meggyűlve jön elő. Biotit olykor oszlopban, de végpusztulásnak indulva. Kvarcz biztosan kivehető ; Földpát nincs. Savval élénken pezseg. Vékony csíszolata nem sokkal mutat többet: Chlorit-féle ásvány sok és pedig hol Biotit, hol Földpát alakban, de nem tisztán, hanem határozatlan granu latióval, melynek szemcséi között sok a mészcarbonát. A kétféle zöld ásvány itt is kive¬ hető : uralkodik a chloritos és az elpusztult ásványok területén ez csak¬ nem egy maga van ; a Pleonast-féle zöld ásvány színe sötétebb szennyes zöld, kissé a barnásba vegyülve. Ha a szem megszokta, a kettőt azonnal meglehet különböztetni. Ez itt sem rostos, sem nem dic.hroitos és két nicol között csak sötét lesz. Olykor a nagy ásványok területén a chlo¬ ritos ásvány egy része ezen pleonastos ásványból áll. Ezek azon kőzetek, melyeket a Il-ik József altárna nyugoti mivele- tén láttam és gyűjtöttem. Helyén van azonban bővebb tájékozás végett egyéb olyan kőzetekre is figyelemmel lenni, melyek ezen altárnának más pontjáról valók, ilyen Cseh Lajos úr gyűjteményéből az Erzsébette- lér (azelőtt Unverzagt-telér) fekfi kőzete gyanánt a Kunzer tárnában (Hodrus völgy jobb oldalán) előforduló u. n. Syenit (90). A kőzet nagy- szemű, igen épnek mondható, és azért érdekes, mert világosan a Zöldkő módosulat alsó határának ismertetik fel. Savval leöntve maga a kőzet belseje nem pezseg, de egyes repedések, melyek agyagos hártyával van¬ nak behúzódva, valamint látható fehér erecskék pezsegnek. Makrosko- posan Kvarcz sok van s utánna mindjárt jön az ikerrovátkos Földpát, mi lángkisérletben Andesinnek lett meghatározva; e mellett gyéren Ká- lium-orfhoklas is van. Biotit sok, nagy, de részben meg van támadva. Amphibol kevesebb, de jól látható : a kristályok hossza olykor 4 — 5 mm. Epidot itt-ott, Pyrit igen gyér. A Il-ik József altárnából Mindszent felé hajtott vágatból való pél¬ dány (88c) jelleges Zöldhőnek mondatik ; de az ásvány-associatio rajta megállapítható. Ép csupán a Kvarcz, borsónyi szemekben. Földpát két- :) 1877. július 16-án a Lill-aknától 1737 méter. 116 féle: fehér és veres; mállásnak indultak. A fehéren olykor még kivehe¬ tők az ikerrovátkok, a veres mindig compact; keménysége kevesebb mint megilletné, de a lángkisérletben elárul annyi Káliumot, hogy benne Or- thoklasra ismerjünk. Biotit roncsolt, de néha még oszlopai láthatók; az Amphibolt is csak alakja után lehet felismerni. Tehát ez sem valami új kőzetfaj. A II ik József alfámén Fiusterort szárny- vágatból van egy szennyes fehér kőzet (89x), melyen az egyöntetűség még nagyon hiányzik. A durva szemű elegyrészek között kivehető Kvarcz, Földpát, még pedig a a lángkisérlet szerint Káliumorthoklas és a között ép Plagioklas; azon¬ kívül romokban fehérre mállóit Biotit. A leveles szövetű fehér ásvány azonban nem mind Földpát, annak tetemes része Ankerit. A mechanikai szétzúzásnál kaptam csaknem víztiszta rhomboederes törmeléket is, mely sósavban hidegen nem pezsgett, de melegen egészen felolvadt s ezen oldat erősen festette a lángot calciumra. A rhomboederes törmelék kis darabkája a lángba téve fekete lett, de nem olvadott meg. Maga az egész kőzet finom repedések falait fennőtt kristálycsoportban vonja be. Az utólagosan képződött ásványok között sárgás Epidot is látható. Pyrit hintve van. Ezen kőzet se volt eredetileg más, mint az u n. Syenit, de a calciummagnesium-carbonátok beszüremkezése által tetemes változást szenvedett. A vékony csiszolat is határozottan a mellett szól, hogy a Kvarczot kivéve, melyből bőven van, a Földpát pusztuló félben van, a Biotit pedig elpusztult. Hogy pedig az anyag nem hiányzik az ilyen metamorphismus elő¬ idézésére, kitűnik abból, hogy a Zipser-aknában az altárna felett tán vagy 300 ölben szemcsés Mészkő és Dolomit egyes iirtültelék gyanánt előfordul (852). Azon példány, melyet Cseh úr adott nekem, szemcsés Mészkő. A jellemző kőzeteknek a felületről szintén szép sorozatát kaptam Cseh Lajos úrtól utólagosan s bővebb tájékozásúl ezeket is itt írom le. Van nagyszemű és aprószemű u. n. Syenit és Gneisz. A) Nagy szemű u. n. Syenit Hodrusbáuyától EK. -re a viclmyei völgy felé a józsef-tárnai völgyből való. Ezen kőzetre reá tekintve a Syenit elnevezés azonnal ajánlkozik, de közelebb vizsgálva nem találjuk igazoltnak. A fehér elegyrész csak valamivel van több, mint a fekete és az csupán Földpát, melyben Kvarcz igen ritkán látszik. A Földiát leginkább Plagioklas. \ an vereses és fehér. A fehér az épebb és gyakoribb, ez mind ikerrovátkos, de van¬ nak különböző megtartási állapotban : egészen üvegfényűek apróbbak és 117 kevésbbé fénylő fehérek s közöttök nagyobbak is. Az igen gyengén ve- reses között van nemikerrovátkos. Lángkisérletben leginkább Andesint találtam, de ez többnyire ke¬ verve volt Ortkoklassal, az olvadék foka és minősége az Andesiné volt, de a káliumtartalom nagyobb mint ezt megilleti a legtöbb esetben; nem hiányzottak azonban oly eredmények sem, melyeknél túlnyomólag Ká- liumföldpát viselkedés tiint ki. Ezen szemeknél sem ikerrovátkosság, sem lemezes szövet nem 'volt kivehető. Végre egyes esetekben Labradoritlioz hajló Földpát is mutatkozott. Nedves úton az eredmény ezt szintén tᬠmogatja, a mennyiben sósavba téve 48 óra után a Földpát egy része meg lett támadva és az oldat lángviselkedése (Ca 2 — 3; Na 2; K 1) Labradorit jelenlétére enged következtetni A legüvegesebb a legbáziso- sabb Földpát. Itt tehát azon esett áll, hogy a Káliumföldpát a kevésbbé, és a Calciumföldpát a jobban megtartott Az Arrvpliibolt tiszta anyaggal alig lehet kapni ; Földpát van hozzá tapadva. Megolvad feketés gömbbé. Tartalmaz kevés nátriumot és kᬠliumot. A Illőt k úgyszólván nem olvad meg. Mikroskojj alatt minden adatot megkaphatunk, a mi a typus megál¬ lapításhoz kell. Mindenek előtt a Kvarcz-AA kell szólani, mit a mecha¬ nikai szétválasztásnál ugyan kaptam üvegfényű szabálytalan törésű szemekben, de mentve hozzánőtt Föklpáttól, valamivel nagyobb szemben nem sikerült kiszedni ; ellenben a vékony csiszolaton látni, hogy az nem oly gyér. Meglehetős nagy szemekben is találni. Egészen ép ritkán : van karimája, mely máskép polarizál, sőt olykor az egész Kvarcz sem homogén színben tűnik elő két nicol között, mi annak részben bekövet¬ kezett megtámadását tételezi fel. Itt-ott egyes hosszúkás üregekben Calcit is foglal helyet; valószínűleg beszüremkezve. Amplnbol gyérebb, de nagy (5 — 6 mm.) kristályok sem hiányzanak, azonban erősen meg van tᬠmadva. Szövete szálasodik, barnás színét zöldessel cseréli fel. Az ismert ckloritos átváltozást látni rajta. A feketés elegyrész nagyobbrészt Biofit. Színe zöldes-fekete, oP lapja fénylik; de oszlopos törlapjain éppen olyan színű, mint az Ampáiból, és makroskoposan nézve annak, mit Amphi- bolnak tartunk első pillanatra, nagyobb része Biotit-oszlop, s a finom szövetet kézi nagyítóval is kivehetjük. A mikroskop itt is kitünteti a Biotit-oszlop ok pathologiai állapotát : egy nicollal vizsgálva az ép rész elsötétetik, a többi csak gyenge dichroismust vétet észre. A ckloritos ásványon kívül csekély mennyiségben Epidot is képződött Ép Biotit egy sincs. A Földpát a túlnyomó elegyrész, s azon ingadozás, melyet a lángkisérlet mutatott, itt is látható. Megtámadott s granulatiot mutató Földpátok és épebb Plagioklasok itt is kivehetők. A typus tehát Biotit-Andesin-Orthoklas-Amphiból-Kvarcz kőzet, úgy mint az u. n. Syenit az altárnán volt, csak az egyes elegyrészek viszo¬ nyos számában van kis eltérés, a mennyiben itt a Kvarcz és az Ampái¬ ból a többihez képest kevesebb. II) (Inéi s z jön elő ezen syenites kőzetben ugyancsak a józseftárnai völgyben vagy 0 méter vastag tömegben. Ezen Gneisz-on első a mi fel- tiinik az egyöntetűség hiánya : helyenként világos, másutt sötét : majd apró, majd nagyszemű. Míg az egészben a syenites kőzet zárványaként lé]i fel, részletben úgy néz ki, mintha benne is előfordulna az u. n. Syenit egyes zárvány gyanánt, A Pyritet leszámítva elegyrészek gya¬ nánt az előbbieket már makroskoposan is mind megtaláljuk, noha kü¬ lönböző eloszlásban és nagyságban. A vékopiy csiszolótok a képet kiegé¬ szítik: helyenkint a világosabb rétegeknél úgy veszi ki magát, mint szemcsés Kvarczit, melyben Biotit képződik s ez teljes épségben van ; másutt a fehéres rétegekben a Biotit mind átváltozott Chlorittá. A söté- tes rétegekből készített csiszolat még bonyolodottabb : itt fekete, nem átlátszó érczszemek vannak meggyűlve, a melyek közül némelyiken a Magnetit fényét, máson a Pyritét lehet kivenni, de legnagyobb része fénytelen. Ampáiból is képződik és igen élénk absorbtioval bír; ugyancsak e tájon van olyan szemcsés aggregátio, mely a Kohu- tova-völgyi Fassaittal egyezik meg. Dickroit is mutatkozik itt-ott a fe- fekete rétegekből leütött csiszolatokon és némelyik a közönséges fény¬ ben kékes színnel tűnik fel. Képez szemeket és hosszúkás kristályokat. Ugyanitt az alapanyag olykor nagyrészt cldoritos. Földpát látható a mikroskop alatt is és ott a kőzet egészen azonos összetétellel bír, mint az u. n. Syenit ; a különbség az, hogy itt a Földpátok igen épek. Szóval ezen Gneiszünk nevezett kőzetben az elváltozások és képződések egész sora szemlélhető; de mind a mellett ezen különböző szerkezetű és minőségű helyek egymással eredetileg egy egészet képeznek s nem zár¬ ványként tűnnek elő. C) Nagy szemű u. n. Syenit van más irányból is, Hodrusbányától nyugotra a Garam felé Kiszla helység felett. Ez a Józsefié mail ól abban különbözik, hogy a fekete elegyrész kevesebb, Kvarcz több van benne s az Ampáiból valamivel épebb. Különben itt is tapasztalni, hogy nem az Ortkoklas a jobban megtartott, hanem a Plagioklasok között találni épebbeket. D) Aprószemű u. n. Syenit Viclmye felé alsó Kizova völgyben Kumplozka gerincze alatt a Licskó-major közelében, és E) Ugyanolyan Viclmye felé felső Kizova völgy torkolatánál. Az alsó Kizova völgy (D) példányok igen aprószemű, de a feUŐ Kizovaiak 119 (E) középszerűnek és itt-ott látni az átmenetet a nagyszeműbe egészen észrevétlenül, úgy hogy zárványnak nem mondható. A legellentétesebb küllemű az eddig tárgyalt nagyszemű u. n. Syenit- hez képest az alsó Kizova völgyi (D). Színe egészben zöldes-fekete, s makroskoposan nézve a csillámló sötét pikkelyek közt alárendelve jön¬ nek elő a világos elegyrészek, pedig a vékony csiszolaton tisztán látni, hogy a Földpát és a Kvarcz együtt túlnyomók. Az oka annak, hogy fel nem tűnnek, onnét van, hogy átlátszók, leginkább üvegfény űek és színtelenek ; ellenben, a hol a Földpát fehér, ott az aprószemű u. n. Syenit makroskoposan is mutatja, hogy a fehér elegyrészek az ural¬ kodók. Az aprószeműben a nagyszeműnek mindazon elegyrésze látható a mikroskop alatt, de általában épebbek. Az Amphibol és a Biotit gyak¬ rabban van egymással összenőve ; ugyanezekhez csatlakozik, egy augitos ásvány is, mely ennek az aprószemű u. n. Syenitnek saját jelleget köl¬ csönöz. Általában világos sárgászöld, olykor azonban olyanféle sárgás¬ barna mint az Amphibol. Az Augittrachytnak, vagy általában a lávakőzet¬ nek Augitjához legkevésbbé sem hasonlít; kristályos külhatára soha sincs, mindig aggregátszerkezetfi, de úgy, hogy egyszer-másszor az egységes alak kiegészítéséhez elég közel áll, amennyiben a szemek hosszú le¬ mezekké fűződnek, melyek némelyike végén az augitszögű terminál¬ lapok vehetők ki. Szövete hol szemcsés s ekkor a Fassaitra emlékeztet, másszor vékony leveles s ekkor a szarvaskői Wehrlit Diallagitjá- hoz hasonlít; ritkább esetben, midőn sötétebb színű oszlopféle alakot vesz fel, a szabálytalan keresztrepedések által az Angit szokottabb tü¬ neményét mutatja. Dichroismusa nincs, vagy igen csekély; polarizált fényben színjátéka élénk. Ezen augitos elegyrész nagyobb területet fog¬ lal el egészben mint az Amphibol és a Biotit együtt véve ; de egyenkint is nagyobb, mint ezen utóbbiak. A megtartási állapotra nézve szintén van ellentét, míg az Amphibol és Biotit igen épek és valóban képződési állapotban látszanak lenni, addig az augitos elegyrész pusztuló félben van: egyrészt Amphibol látszik belőle képződni, ebből rajta kisebb- nagyobb foltokat látni ; másrészt chloritos lesz, sőt egyes foltokban Pleonast is képződik területén, de ugyanott akkor Magnetit szemek is láthatók. Földpát leginkább Plagioklas és viselkedésre nézve a lángban uralkodókig Labradorénak és csak gyéren Andesinnek mutatkozik. Kvarcz sok van és annak fellépése oda mutat, hogy az az eredeti elegy¬ rész, néhol mint szemcsés Ivvarczitdarab veszi ki magát. Ezen Kvar- czitból tesznek foglalást a Földpát és az Amphibol. A szemek kicsiny¬ sége miatt nehéz olyan Füldpátot kapni, melyhez Kvarcz tapadva nem Földtani közlöny VIII. tvf. 9 volna, mit az olvadás fokának meghatározásánál tapasztalni is. * **)) Orf! to¬ ldás gyéren van, és ezt csak a mikroskopra támaszkodva állítom. A nem jellemző elegyrészek között Magnetit, Pyrit és Apátit említendő meg. A felső Kizova- völgy torkolatánál előjövő (Ej Syenit dúsabb Pyrit- ben és Kvarczban, de érdekessége abban áll, hogy a szemek nagyobbak, és egy helyen világosan kivehető , hogy a szemek nagysága bizonyos vonalnak felel meg, a mely vonal közepét Pyrit-réteg foglalja el s ennek két oldalán az elegyrészek is nagyobbak. Ugyanazon az utón, a melyen a Pyrit jött be, jutott be az anyag is az elegyrészek növesztésére. Megemlítendő még, hogy ezen aprószemii u. n. Syenit Hodrusbánya és Vichnye völgyének határán túl keletre is előjön. Nekem Szent-Antal- ról lett beküldve a bányász-akadémia értelmes gyűjtője (Hrntsárj által azon hegyből, melyen a kastély áll, egy egészen olyan kőzet, mint a schüttersbergi (Yichnyevölgye szomszédságában j. Egy geológiai térképen sincs ez kimutatva, sőt a Pettko és Andrián térképein kimutatott tájon, oly kizáró tulajdonságnak tartatott az előjö- vet, hogy arra külön hypothesiek lettek alapítva. Következtetés. A Ilik József-altárna hodrusbányai részén elő¬ jövő kőzetek között merőben hiányzik az Augittrachyt , hanem előjön¬ nek Biotit, Amphibol s több-kevesebb kvarcztartalmú Földpát-kőzetek, melyekbe itt-ott határozottan beékelődve üledékes vagy palás kőzetek vannak. Az u. n. normál Syenit attól, a mi Dacitnak mondatik, az ásvány-associatio szerint semmit sem különbözik, éppen ez áll a Zöld¬ kőről is. A Il-ik József-altárna kőzeteiből kétségkívül lehet olyan gyiij- *) Ott, hol a csiszolt lemez vastagságát Kvarcz és vele együtt fölötte Biotit vagy Ampáiból képezik, az alsó nicol használatától nem a várt elsötétedést , hanem a polarizátiói élénk színjátékot tapasztaljuk ; de ezen csalékony tünemény megszű¬ nik, ha az alsó nicol helyett a felsővel vizsgáljuk a dichroismust. **) Pettko felfogása szerint egy kráter belsejében volna a kristályos (Syenit) kőzet befoglalva. A kráter körét Trachyt képezi s az oly nagy, hogy 23 helység foglal helyet területén. Selmecz a kráter déli szélén fekszik. Nemcsak a Syenit, ha¬ nem a Zöldkő és a régibb üledékes kőzetek is ezen óriási kiterjedésű, majdnem ö négyszög mértföldnyi kráter belsejébe esnek. Jalna és Szénásfalunál a Garam meg¬ szakítja. Hogy ezen felfogás megszülemlett oly időben, melyben a Pettko által igen gondosan tanulmányozott területen túl a Trachyt eloszlása ismeretlen volt , érthető ; de hogy most Andrián térképe után , mely a Trachytot egész környékében elébünk állítja s a melyen kivehető , hogy a kráterféle felfogás mint ködfátyolkép elenyé¬ szett, még találkoznak, kik ezen eszmét újra felmelegitik, azt mutatja, hogy némely író inkább jár a képzelődés széles utain, mint a fáradságos alapbuvárlatok által ki¬ mutatott keskeny, de biztosabb ösvényen. 121 teményt összeállítani , /melynek egyes példányai a kiképződési módban annyira eltérnek, hogy typikus képviselőknek mondhatók, és ha ilyenek szerint teszsztik a leírást, ezeket mindmegannyi külön korú s külön ere¬ désit képleteket lehet kitüntetni; de egészen máskép áll a dolog, ha az ásvány -associátiót veszszük kiindulásul, és magában a természetben, ezen a nagyszerű feltáráson végig járva, észlelünk, ekkor a legfinomabb ár¬ nyalatú átmeneteket látjuk ; egyszer a normál Syenit csak egy lehelletét kapja a zöldkövességnek s tovább haladva, azt ismét egészen épnek ta¬ pasztaljuk; másutt az elváltozásnak kezdetén nincs megállapodás, ha¬ nem jellemző u. n. Dacittá és Zöldkővé lesz. Mindezt szem előtt tartva, világos, hogy genetikailag külön Syenit-, külön Dacit- s külön Zöldkő- képletről nem szólhatunk, hanem ugyanazon kőzet különböző fokú olyan módosulatáról , melyhez az első lökést egykor a vulkánismus activ ko¬ rában a solfatarai működés adta; azután a víz vette át s folytatja je¬ lenleg is. A solfatarai működés egyebek közt a fém-impregnátiót idézte elő, s ezt utólag főleg a víz telérekben összehozta. E mellett a sokféle anyag, mely a kőzet-complexet képezi, utólagosan igen változatos subaeres metamorphismusra is szolgáltatott alkalmat. A mi a kőzet nevét illeti, azt az irodalomba Es marék, még pe¬ dig mesterének, Werner-nek befolyásával vezette be, ő azt 1798-ban megjelent munkájában*) Syenitporphyrnak mondotta. Egészen helyesen felismerte a Földpáton kivid az Amphibolt, Biotitot és Kvarczot ; a többi kőzetről véleménye az volt, hogy azok ennek módosulatai. Ben dánt**) Alsó-Hámornál Gránitról szól, melynek Csillámja gyakran steatites; de nem messze onnét átmegy szép Syenitbe. Hangsúlyozza azonban, hogy a Gránit csak módosulata a Syeuitnek s abban különbözik, hogy az Ampbibol fogy a nélkül, hogy végkép elenyésznék. Állítja továbbá, hogy a Syenit Zöldkővé változik s azért Zöldkőporpkyrnak is mondatik. Pettko Syenit-, Gránit- és Gneiszről szól, diagnosist nem közöl, ha¬ nem az elkülönítés lehetőségét vitatja. An.drián ugyanazon neveket említi, de az elkülönítés mellett nem szól, hanem azt mondja, hogy a schüttersbergi Syenit a vichnye-selmeczi út több pontján paláskőzetekbe átmenetet képez ; mig az O-Antal-támában egy durvaszemü Gneisz a va¬ lódi Syenittől külön vált tömegben jön elő. Említi továbbá , hogy ezen kőzet az abban igen nagy számmal fellépő Zöldtrackyt-telérektől csak nehezen különböztethető meg, a felismerésre a veres Ortboklasz szolgál, mely a Syenitben megvan, a Zöklkőtelérekben hiányzik. Lip old (1867) *) Kurze Beschreibung einer mineralogischen Reise dúrcli Ungarn , Sieben- bürgen und das Bánát. Freyberg. 1798 **) Yoyage min. et geol. 1822. I. 249. lapon. 9 122 szerint Syenit , Gránit és Gneisz előjönnek , de* különválasztásról nem szól, hanem Fuohs állításával szemben*), ki a Syenit átmenetéből Zöldkőbe ezeket összetartozóknak és egykorúakiiak mondja, ellenkezőleg azt állítja, hogy a Syenit és Dacit nem tartoznak össze: a Syenit nem vulkáni, a Dacit későbben képződött vulkáni kőzet. Átmenetek hogy lé¬ teznek, nem tagadja, de ezt „a plastikai Dacittömeg metamorphizáló behatásának a mellékkőzetre “ tulajdonítja. A petrographia mai állásában a Syenit névnek határozottabb érte¬ lem van adva. A soha nem. hiányzó Amphibol a Syenit név mellett, de a soha nem hiányzó Kvarcz ellene szól. Jelleges Syenitnek , minő Drezda mellett a plauen-telki, Orthoklas, alárendelten Plagioklas s Am¬ phibol elegyének kellene lenni , a hodrusbányaiban pedig alárendelt az Orthoklas, és a Biotit is túltesz az Amphibolon. Ha a Syenitet a quarz- ment orthoklaskőzetek képviselője gyanánt tekintjük, mint ezt méltán hangsúlyozza újabban Kosé uhu seb is, akkor a Syenit név nem helyes; a hodrus-bányai u. n. Syenit az ásvány-associatio alapján csupán petro- graphiai szempontból a Gránitokhoz veendő , s különösen Rosenbusch osztályozása szerint „Granitit Amphibollal“ volna a megillető név. Jön azonban még egy geológiai kriterion, a kor: Pettko szerint felemelke¬ dése a Nummulit-rétegek lerakodása után következett be, tehát nem öre- gebb, mint a harmadkor**) és így a fiatalabb Orthoklas-Kvarcz-kőzetek közé teendő. Minden egyéb körülmény is oda mutat, hogy itt egy syenites vagy gráuitos kiillemü Kvarcztracbyttal van dolgunk , a mely csak e helyen maradott meg normál állapotban , inig egyéb iitt módosulatot szenvedett. A Imi közvetlenül érintkezésbe jött a vulkáni kőzettel, Rhyolittbá , mᬠsutt Zöldk övé változott át. A név azonban maga nem oly lényeges és azért a hodrus-bányai Syenitről ezután is fogok szólani, mert a könnyebb megértetés lényegesebb, mint egy közel százados névnek megváltoztatása. A hodrus-bányai Syenit tehát példa arra , hogy gránitos kiképződés nagy mélységben újabban is történik , s az Selmecz környékén a Trachyt ernptio által a fel¬ színre jutott. Fiatal voltát érdekesen mutatja azon csekély állandóság, melyet szerkezetében s általában összetételében tapasztalunk. A nagyszemü a *) Fuchs W. Dr. „Beitráge zu dér Lehre von den Erzlagerstiitten etc. dér ősterr. Monarchie.11 Wien, 184(5. **)- Hieraus karín dér vvichtige Schluss gezogen werden, dass die letzte Erhe- bung des Syenit (íraniles kaum frülier, als in dér tertiiiren Epoche vor sich gegangen sei.“ Geolog. Karte v. Schemuitz. Pettko. 1853. 123 legkifejlettebb állapotot képviseli , de ez félreismerhetlenül összefügg s átmegy egyrészt a kimenni be, másrészt az Aplitba s Gneiszba. A kis- szemű egyrészt a fassaitos kőzetekkel mutat rokonságot , másrészt a Kvarczittal éppen úgy, mint a Gneisz. A Syenitnek mondott kőzetben a Földpát enged tenni legdöntőbb különbséget. Van Orthoklas az igaz, de egészben véve alárendelt és megtartási állapota határozottan oda mu¬ tat, hogy nem a kiképződő, hanem a pusztuló elegyrészek sorában fog¬ lal helyet ; ellenkezőleg a Plagioklas túlnyomó és ezek között a Labrado¬ rt , sőt ennek néha Anorthithoz szító féleségei azok , a melyek a leg¬ épebbek, úgy hogy a vichnyei példányok között van olyan u n. Syenit, melynél a nagy Földpát mind Labradorit. Mig a régi szemcsés kőzetek¬ nél az összetételben nagy területen bizonyos egyformaság tapasztalható, itt az ingadozás, az el nem készültség, a feltűnő. Egészben véve a genetikai viszonyok igy állíthatók össze : legalul a triaszpalák , ezek fölött Mészkő , mely azonban különböző módon , a helyi viszonyok szerint már elváltozik, szilikátosodik és lassan kint átmegy metamorph módon Trachytba, miként egy pontról Repistye és Yichnye közt külön leírva volt. Másutt tisztábban kivehető Fassait-kőzetté válto¬ zik át s ebből képződik az u. n. Syenit. A Syenitnek késziiletlenebb ki¬ adása az aprószeműféleség* ), melyben a képződő elegyrészek még aprók, de igen épek , ellenben az átmeneti stádium gyanánt szolgált fassaitos elegyrész pusztul. A nagyszeműben ezen utóbbinak már csak ritkán van nyoma, a többi elegyrész nagy egyénekre fejlődött ki, melyek azonban esetleg szintén már elváltozásnak indulnak. Hogy a Mészkő az alapját némileg a feküjét képezi a Syenit- testnek , ebből világosan kiderül: a fedője Lipold adatai szerint köz¬ vetlenül Aplit **) csekély vastagságban , aztán jelentékeny vastagság- *) Az aprószemű Syenit , daczára Kvarcait tartalmának , hogy milyen bázisos összetétellel bír s különösen, hogy mennyire uralkodik benne a kalcium, az egyetemi vegytani intézetben Kovács Elek ur által véghez vitt következő kőzetelemezés is mutatja : SLO . 53.Ú7 Fc,02 ai2o3 MgO K20 Na20 CaO 9.39 11.15 3.H4 2.48 8.75 9.07 FeS2 . 1.74 99.89 **) Az Aplit Földpátja nem csupa Orthoklas, mint általában mondatik , ez is keveréke Káliumföldpátnak kalcium -földpáttal s gyakran ez benne a túlnyomó 124 bán Kvarczít, melynek alsó emeletében már Földpát is jelentkezik és igy az Aplit van képződőfelben; helyenkint Metamorph-palák , Csillám¬ pala és Gneisz fedik. Ezen települési viszonyból kivehető, hogy Mészkő, Kvarczit és Csillám (csupa egykori üledékek) azon ősanyagok, melyek kö¬ zött nagy mélységben, az akkori tengerek feneke alatt, a metamorpliismus folyamata megindult és mig egyebütt be is fejeződött úgy , hogy csak egyöntetű Travhyt képződött ki, addig ott az egyes stádiumokat felette tanulságosan illustráló befejezetlen állapotok is jutottak az eruptiók fo¬ lyamában felszínre. A felső' emeletben az Orthoklas , az alsóban a Eab- radorit elegyrészii tagok jöttek létre , egymásba fokozatos átmeneteket képeznek és ezen átmeneti tagokban felfelé Andesin s gyérebben Oli- goklas is mutatkozik. Ezen viszonyoknak megfelelőlega Hiotittrachytok rész¬ letes ebben : a) Biotit-Ampliibol-Lahradorit-Koarcztrouiliyt, b ) Biotit-Ainphibol- Andesin, c ) Biotit-Amp/ubol-Ande.súi-Orthoklas-KcnrcztrneUytfa oszthatók fel. Ha helyenkint egyik vagy másik elegyrész , akár a Kvarcz is , hiány¬ zik a képleten lényegesen nem változtat, a képződési horizont azért megmarad; a bázísosabb Földpát a mélyebb, a savasabb a magasabb szintre mutatna itt is, mint egyebütt tapasztaltam ugyanazon eruptív kő¬ zetsorozatban. A metamor ] > h-átvál tozásra nézve Triász és az e fölött előforduló fia¬ talabb réteges kőzetekből egészben véve egyetértek Judd úrral, de a részletekre nézve nagy a különbség nézeteink között és pedig előidézve az által , hogy én legbiztosabbnak tartom az eruptív-kőzetek petrogra- phiai áttanulmányozását venni alapúi, mig Judd úr inkább általános szempontokból hoz lehetőségeket combiuátiöba , de hogy azok valósᬠgok-e, az összehangzás a részletesebb tanulmányozás adataival van hi¬ vatva eldönteni. E téren azonban még felette sok tennivaló van. Selmecz vidéke sokáig lesz a nézetek busájának színhelye. A neptunisták és vulkánisták Esmarck és Fichtel ideje óta vitatkoznak, most más formulázásban ugyan, de lényegben ma is azon határ körül forog a kérdés, melyet a kőzetek létrehozásánál a víz és bő befolyásának tulajdonítunk. B) Selmeczi vagy keleti rész. A Il-ik József-altárna keleti részét megnézendők, Selmeczen a Fe- rencz-aknán ereszkedtünk le és 277 méternyi mélységben a felszíntől az altárna szintjére értünk.*) Ferencz-aknától megindúlva nyugotnak, a *) Az altárna talpra a tenger felett 224.4,;l méter. Az altárna tötéje 2á7.83; méter. A keleti vájvég és a nyugoti vájvég között akkor még vagy ‘JOG méter volt átfúrandó. 125 Zsigmond-aknához (1432.UB7 méter) , onnét az Amália-aknához , s végre ettől az akkori (1877 juli-us 17.) váj véghez jutottunk; ugyanezen sor¬ ban teszem észleleteimet és adom elő az onnét hozott vagy 13-féle kő¬ zetpéldányon tett tanulmányaim eredményét. Zöldkő (93) Ferencz-akna , a lí-ik József-altárna szintjén a rakodó helyen. Igen szívós, de táblás, levelesen mállik ott a meleg nedves le¬ vegőben. Daczára azonban az egész kőzet mállott állapotának, a fekete elegyrészek között a némi fénynyel biró Biotit-hexagonokat fél lehet ismerni, s néha Amphibolra mutató fekete, fénytelen kristály-alakok is előtűnnek. A Földpát néha egyes pontjain szintén fénylik, másokon pe¬ dig olykor már Epidottá változott. Kvarcz elég gyakori, ésigy atypus: Biotit-Kvarcztrachyt általánosságban. Aphanit- nak nevezett fekete, sűrű kőzet váltja fel az előbbit a Fe- rencz-aknától 40 ölre , hol az az imént említett Zöldkővel határos. Én ütöttem példányt mind járt kezdeténél (91a) , az Augit-Anorthit-Trachyt normál-állapotban. Tart ezen kőzet vagy 40 ölnyire , ütöttem a közép- tájról is (95,) s hasonlóképen normál Augittrachyt. Ismét Zöldkő (96,), mely hasonlókép az Augittrachyt typusát engedi felismerni, tehát csak fokozatos módosulata ugyanazon Trachytnak, mely ott Aphanit néven jár. Most következik az u. n. Rhyolith telér vagy 40 ölnyi vastagság¬ ban élesen kiválva a Zöldkőben. A Rhyolith magában meddő, de benne van az érczrakodmány „Zöldtelér“ (Griiner Gang) név alatt s egyikét képezi a jól jövedelmező miveleteknek. Mi voltaképen ezen kőzet, melynek Lipold Rhyolith nevet adott? Maga az u. n. Rhyolit (99, ) fehér, kaolinos kőzet, mely savval nem pe¬ zseg és a Pyriten meg egyéb, de csak itt-ott hintve előjövő érezeken kívül epidotos szemeket különböztethetni meg rajta. A Zöldkőtelér részletesebb megtekintésére kis kitérést tettünk; neve¬ zetesen annak fedőjéből a váj végi kőzetből vettem példányokat (97, ), s ezek egészben véve hasonlítanak az előbbihez azon különbséggel, hogy fol- tonkint igen gyenge pezsgés mutatkozik, és hogy a kénvegyű fémfényes ásványok nagyobb számmal vannak hintve, valamint Epidot is hol fész¬ kesen, hol eresen vagy rendetlen rétegekben gyakrabban kiválva. Ugyan¬ ezen helyhez közel a telérből egy , valamivel sötété bb színű zárványt ütöttem ki (98,), de még ez sem mutat positivabb támaszt a Traehyt- typus megállapítására. Ez is egyöntetű kaolinos mállástermény, melyből kénes fémérczek és Epidot-szemek vannak kiválva. A főte-pászta váj vé¬ gében Kvarczit és Rhodochrosit jön elő tömegesen mint érezvezető telér- 126 kőzet (102.,). Kijővén a telérből *), folytattuk az utat a Zsigmond-akua felé és az u. n. Khyolit-telér nyugoti határáról gyűjtöttem kőzetet, mely¬ nek neve ott zöldköves Aplianit (101,), a melyen már csakugyan kive¬ hető az Aug'ittrachyt elegyrészeinek associátiója. Olykor nagyobb Hexae- derekben és csinos combinatioval jön elő benne Pyrit , de ugyanekkor a kőzet intensiv zöld (102,;). A zöldre festő ásványok itt is Chlorit és Pleonast, ez utóbbi olykor földes (kaolinos) keverékben. Eddig’ sem a normál, sem a zöldköves, sem a kaolinos kőzettagok- ban Biotit vagy Kvareznak nyoma sem fordult elő s ezen negatív tulaj¬ donság alapján azt lehet felvenni, hogy mint Trachyt-képlet az Augit¬ trachyt foglal itt helyet (94 — 102), melynek, kezdve a normál állapo¬ tától fokozatosan láttuk elváltozását Zöldkőbe és Kaolinba. Lipold által úgynevezett Rhyolith tehát az Augittrachyt kaolinos módosulata Ezen kaolinos anyagban van a ..Zöldfelér" érczkamarája. Tovább menve, változás állott be, a mennyiben nagypettyes, vilᬠgos Zöldkő jött elő ( 105,), mely azonban a Biotit-Amphibol-Ivvarcztrachyt- typhusboz tartozónak ismerhető fel. A Zsigmond-aknától vagy 50 ölre a Kórbáz-telér felé egy beható vágatból hoztam kőzetet (104,), ez ismét Augittrachyt, de kissé zöld- köves kinézésii. Különben bányászilag meddő ; úgyszintén az András- aknától vagy 170 ölre az Amália-akna felé is Augittrachytböl áll a kőzet (105,). Itt tehát a kétféle trachytképlet érintkezési határában jártunk. Ezen a tájon jön elő a Barnaszén, mely Selmecz kőzettani leírásᬠnál oly sok fejtörésre szolgáltatott alkalmat, sőt a kizárólag vulkáni felfogás mellett egyszerűen rejtélyesnek neveztetett. Már a múlt század irói említik s e században is mindenki szól róla, Beudant-nak, mikor ott járt, szénült fa törzs előjövésről beszéltek. A Il ik József altárna szintjén eddig nem ismeretes, az adatok nagyobb magasságokra vonat¬ koznak. Nevezetesen arról értesítettek, hogy Barnaszén a Zsigáimul és András-akna között a 21-ik nyilamon, a 11-ik József altárna telett vagy 140 méternyire, jött elő a Zöld-telér mellett annak feküjében, s ebből a bécsi közkiállításon (1875.) volt példány kitéve. Platzer úr közlése szerint a Teréz-telérben fejnagyságú Anthracitet ÍV) találtak, de nem tudni hova lett. A szén ezen előjöttének viszonyairól nem ismerek érdekesebb rész¬ leteket, mint a melyek 1846-ban Fuehs **) (bányatanácsos Selmeczen) :i) Az u. n. Rhyolith-telérből víz jön ki, melynek hőfoka 26" K ; azért a le¬ vegő is feltűnően meleg. **1 Dr. W. Fuehs Beit ragé zu dér Lekre von dér Erzlagerstátten etc. dér oest. Monarchie. Wien. 44-ik lap. 127 tollából erednek : a Szén az András-akna aknagárdja alatt vagy 143 bécsi ölnyi mélységben Zöldkőben 4 — 6" réteget képez, mely mind a két oldalon csekély ÉNy.-i dőléssel 5 — 6 ölnyi hosszaságban követhető. Ekkor több apró szalagra oszlik fel, melyek egyes Zöldkőrészlegeket valósággal beburkolva húzódnak a Zöldkő repedéseibe. A Zöldkő vilᬠgos- földes nem-kristályos, s a Szenet minden oldalról körülveszi, úgy hogy éles határvonal sínes közöttük, hanem a Zöldkőből átmenet van a Szénbe, a mennyiben ez a határon Zöldkő-anyaggal van impraeg- nálva. A Szén részben hasonlít fa-szénhez, részben Lignithez; a fa-szövet igen jól látszik, az évgyűrűk megszánd álhatók. Fog. El-ég bitumenes szag nélkül és 33 hamut hagy vissza. A Zöldkő határa felé a Szén¬ ben gyantás erek (Piauzit) húzódnak. Én ezen alkalommal Szenet nem láttam, de az előjövési körülmé¬ nyekről nyertem annyi tudomást, hogy a fönebbi adatokat kellőleg mél¬ tányolhatom. András- és Amália-akna között ütött példányok (106, 107(.) között van még Augittrachyt elég jó állapotban. Színe helyenként fekete, másutt szürke s kivehetőleg csak két elegyrészből áll. Egy oldalról csiszolva Augitot sokat mutat, de a készcsiszolaton látni, hogy Chlorittá pseudomorphizálódott, melynek területén azonban kevés Pleonast is van képződve. A Chlorit rostos, dichroitos és polarizál ; de a rajta lévő Pleonast folt sötétebb s barnásba hajló zöld, nem mutatja a gyengéd sárga és zöld között változó dichroismust, hanem csak kissé sötétebb és világos, két nicol között pedig egészen fekete lesz. A Plagioklas élénk színeket mutat 2 nicol között. Magnetit s egyéb nemátlátszó ásvány sok. ítt-ott Kvarcz is jelenkezik, de nem eredeti elegyrész szerepében. Ezen Augittrachyt közvetlenül érintkezik (werfeni) palákkal, melyek messze tartanak az Amália-akna felé. A hozott példányok között Homokkő, Mészkő és Agyagpala ismerhető fel. Ezen palák közel függélyesek. A felszínen nem mutatkoznak, ott csak Trachyt fordul elő. Lipold (1867.) az andrás-aknai bányán látott Mész-, Pala és Kvarczitkőzetekre ligyel- messé tétetvén, Pallér úrtól megtudta, hogy azok az Amália-akna körül a il-ik József altárnán szálban jönnek elő, de akkor az altárna ezen része víz alatt volt és igy az előjövési körülményekről személyesen nem győződhetett meg, sikerűit azonban későbben jellemző kövületeket találni (Nati cella costata, Avicula, Myacites), valamint a bányatérképen Szél¬ aknán az ottani példányok összehasonlítása által azt is kihozta, hogy ezen palák az Amália-aknától keletre vagy 70 és nyugotra vagy 40 ölre tartanak. Nekem alkalmam volt a helyszínén gyűjtött példányok után igazolni, hogy ezen üledékes kőzetek ott csakugyan előjönnek. / 128 Amália-aknától a nyugoti vájvég még vagy 130 méterrel volt to¬ vább (1877. július 17); a palák nem tartanak végig; ellenkezőleg Zöldkő váltja fel (1093), de váltakozva üledékes képletekkel. A Zöldkő trachytos kinézésű. Legtöbb benne a Földpát, melyen gyakran jól lát¬ szanak az ikkerrovátkák. A láng-kísérletben Andesinnak bizonyult be, de Káliumföldpát is van. Kvarcz szintén jól kivehető. Biotit romokban van meg. Epidot, hol a Földpát helyén, hol erekben látható. A palák között van Homokkő, mely csak igen kivételesen pezseg egyes pontokon; fehér Kvarczit-erek húzódnak rajta keresztül. Makros- koposan gyöngyíényii fehér Muskovit kivehető; a csiszolaton a szögletes Kvarczhomok-szemek halmaza jól látszik. Pyrit elég gyakori. Neveze¬ tes, hogy az egyik Zöldkő (108,) csiszolatán a Trachytos elegyrészek között az anyagnak olyan folytatása is kivehető, mely egészen ezen Homokkőnek felel meg. Magán a Vájvégen kvarezos agyagpala-féle anyag jött elő, átszelve Mész-erekkel és Fyrittéf. Igen szívós. Szerkezete rendetlenül csomós. Következtetés. A Il-ik József-altárna selmeczbányai részében legnevezetesebb az Augittrachyt fellépése. Megfelelőleg a felszínen tett észleletnek látjuk azt c nagy mélységben is. Keletre határos magában a Ferenezaknában Biotit-Kvarcztracbyttal, mi itt erősen mállásnak in¬ dulva van szálban. Ettől élesen elválva az Augittrachyt normál állapot¬ ban látható ; tovább nyugotnak Zöldkővé lesz oly fokozatosan, mint ezt a külszínen Szitnya-Stefultónál látni s így kézzelfoghatőlag győz meg a mikroskop s a láng-kísérlet, hogy az, a mi Zöldkőnek neveztetik, különböző anyag itt és Hodrusbányán. A nyugoti végen határos a triaszpalákkal ; a határon ismét normál, és semmi nemű átmenetet az üledékes kőzetekbe nem képez, hanem azok alól tör fel. Tovább azután többszörösen megszakítva vagy az Augittrachyt, vagy a Biotitkvarcztra- ch) t a legszorosabb átmeneti viszonyokban áll az üledékes kőzetekkel, az Augittrachyt külön válva önmagában áll. Az érintkezés e két külön¬ böző képlet között görbe vonalú határban történik. A Biotitkvarcztrachytot Selmecz területén a felszínen is ismerem. A dohánygyár építése alkalmával az alapból gyűjtött példányokban (Hrntsár által) én is részesültem és az Biotit-Orthoklas-Andesinkvarcztra chyt, melynek Biotitja csaknem muskovitos halaványulást mutat Az ott egészen oly kinézéssel jön elő, mint a 11-ik Józseí-altárnán a Zöldkövek között többször láttam. 129 Selraecz környékének Tracliyt képletei genetikai tekintetben. A fő alakító szerep az Augittrachytnak, a Trachyt-család e legfiata¬ labb tagjának, jutott. Ezen kívül van még Biotittrachyt és pedig kétféle Biotittrachyt Andesin-Labradorittal, vagy Biotittrachyt Orthoklas- Andesin- nel. Ezen utóbbi osztályban Kvarcz leggyakrabban megvan, de ha he- lyenkint hiányoznék is, a képleten változást nem tesz. Az Augittrachyt hosszá időközökben gyakran ismétlődve lávaszerű- 1 eg tört elő nagyobb mélységből mint a triász alsó rétegei, melyeket felemelt a felettek fekvő egész kőzet-complexxel együtt a harmadkor ké¬ sőbbi szakában A Biotittrachyt az ő normál állapotában metamorph képződmény, s képződött azon üledékes kőzetekből, melyek a werfeni palák és a num- mulitmész között vannak. Ezen sorozatban a még változatlan paláktól kezdve fokozatos elváltozásokat találunk: egyes rétegek egyszerű kőze¬ tek módjára kis kiterjedésben átváltoztak szemcsés M ésszé, Dolomittá, Kvarczittá ; vannak aztán fokozatosan már összetettek is: Csillámpala, Aplit Gneisz (gyakran Diehroitgneisz) s végre mint a metamorph át¬ változás legtökéletesebb foka az n n. Syenit áll előttünk, a mi ismét nem nagy területen található ugyanazon kinézéssel, hanem helyenkint több henne a Kvarcz, másutt fogy az Amphibol és ekkor inkább Grᬠnitnak mondható. A Földpát is felette ingatag: míg helyenkint az Ortho¬ klas nagyobb mennyiségben van, másutt alárendelt, sőt kifogy s ekkor az assoeiatio Biot.it, Amphibol, Andesin, Labradorit és Kvarcz. Egészben véve ezen u. n. Syenit fekiijében a meszes, fedőjében a kovasavas réteges kőzetek s ezek között itt-ott jelentékeny Kvarczit tömegek foglalnak helyet, s a kölcsönös behatás eredménye a Syenit. Ennek képződése nagy mélységben ment véghez akkor, midőn azon tájat még az eocen- tenger borította s későbben tán ezen korszak végén történhetett annak első de passiv felemelkedése. Hint régi képlet a miocenkori trachyteruptiok alkalmával sokfélé¬ ké}) módosult: egyik módosulata a Hhyolith, a mivé ott lett, a hol a réteges kőzetek egész tömege krystályos kőzetté átváltozván, a feltóduló Augittrachyt azzal közvetlenül jött érintkezésbe. Csak is itt találjuk a Rhyolithot és soha Syenitet; e két kőzet egymást kizárja. Repistyén figyeltem a határra: a Syenit a vichnyei völgyből egész Repistyéig tart, s ott fellép az Augittrachyt és a Syenit folytatásaként a hasonló ásvány- associátióval bíró Rhyolithot találjuk. Ott, a hol az Augittrachyt a Syenit rétegcsoportját feltolta, de úgy, hogy a triaszképlettel van érintke- 130 zésben és nem az ezek fölött települt Syenittel, ott ez soha nincs Rhyo- lithtá elváltozva. A hol az Orthoklas kifogy, ott a Rhyolith, noha töké¬ letlenebb állapotban, csak Andesinnel találtatik, s ilyenek a kozelniki völgy Rhyolith jai legnagyobbrészt. Másik módosulata a Zöldkő' ; petrographiai alapon a Zöldkőről, mint külön képletről szólni lehetetlen. Az empíria kényelmesnek, sőt például a bányászat czélszerünek is találhatja Zöldkő név alatt összegyűjteni mind azon Trachytokat, melyek színe zöld és a melyekben érez van, de a geolog azt találja, hogy az érczlövellés illékony vegyületekben a vul- kánismus külön actusa, s erről a Vezúv is meggyőz, melynek terményei között bizonyos repedésekben mindazon főérczeket: Pyrit, Galenit, Spha- lerit, Chalkopyrit stb. megtaláljuk, a melyek azonban olyan telérekké, minők a selmecziek azonnal még nem lesznek, mert ez csak a kezdet, csak az impregnatio stádiuma. A vulkáni erőszakos működés után tart még a solfatárai lassúbb, de azért szintén igen erélyes hatás ; a gázok átjárják a kőzeteket s még egyrészt új vegytani tényezőket vezetnek be, másrészt a lazítás által a kőzetet az anyagcserének gyorsabb le¬ folyására alkalmassá teszik, s így aztán a solfatárai működés alább- hagyása sőt megszűnése után is történik átváltozás. A hányféle Tra- ehyt van, annyiféle a Zöldkő, és az Selmeczen háromféle typusnak felel meg: a) Angit- Anorthit , b) Biot, it-Aiujdiihol- Andes in- Láb nádorit- Kcarcz- czal , vagy a nélkül, és- c) Btotit-Ortholdas-Andesin-Kvarczczal vagy a nélkül. Ha Augittrachyt van mint Zöldkő kiképződve s ebben jön elő telér, azt íiatalabbnak mondhatjuk annál, melyet Biotittrachytban találtunk s nem egyszersmind Augittrachytban is. Azon út, melyet a solfatarák kitóduló anyagai vesznek, nincs bizonyos Traehythoz kötve, különbség nélkül átjár mindent, mi útjába esik s az ércztartalmat is különböző kőzetek¬ ben, melyek közül az üledékesek sincsenek kizárva, rakhatja le. A Zöldkő legnevezetesebb ismejele a zöld szín, olyan anyagok által idéztetik elő, melyek utólagosan képződtek. Legelső tényező a kén volt, mely a kőzet Magn elitjét Pyritté változtatta, s igv azt, a mi feketévé festette, eltávolította s meghagyta a zöldes Amphibolt vagy Augitot. Azonban ezek is elváltoztak , de jóval későbben és egészen a víz uralma alatt kétféle anyaggá : az egyik a chloritos rostos anisotrop-, a másik a síma egyöntetű isotrop s általam Pleonastnak tartott ásvány, melyek egymással különböző arányban keveredve s végre kaolinos anyag hozzájötte után földes küllemmel állítják élőnkbe a Zöldkő végső clvál- tozási állapotát. A Zöldkő eredésének kérdése a geologokat mindig foglalkoztatta: Beudant és Pettko az ásványassoeiatiot vévén alapul, különböző, de in- 131 dokolt álláspontra jutottak. Beudant Selmeczet nyugotról érkezve tanul¬ mányozta. A Garam-völgyből jőve s az ide nyíló három fővölgyet tüze¬ tesebben bejárva, a Zöldkőtrachytot a Syenites centrál-tömzshöz szᬠmította. Pettko ellenkezőleg SelmeczbŐl indult ki és a Zöldkövet a Tracbytboz számítja, de határozottan mondja, hogy az kétféle: egyik a Biotit-Amphibol, másik a porphyruemű Trachythoz tartozik.*) Andrian és Lipold tanulmányaiban sok becses geológiai adat van, de a, petrogra- phiai alappal önállólag nem foglalkoztak, hanem az uralkodó nézetnek hódolván, a Zöldkő-eruptiót vitatták.**) Az én tanulmányaim honunk minden trachytvidékén, egyesülten a Selmecz vidékén tettekkel, hozzávéve a működő vulkánok solfatárai ha¬ tásának tanulmányozásával azon már többször kimondott meggyőző¬ désre vezettek, hogy a Zöldkő állapot nem eredeti, az különböző idő¬ ben különböző kőzeteken előidéztethetik solfatarai lassú , de több stádiumot számító hatás következtében. Egy külön Zöldkőtrachyt képlet geológiai értelemben nem létezik; egy önálló p ropy 1 i tér up tio soha nem volt. Az Augittraehyt eruptiojának kora Selmecz táján is ki van derítve. Andrian térképén felette fontos haladás azon tufáknak a szármát eme¬ letbe sorozása, melyek törmelékei Augittrachytot tartalmaznak. A Biotit- trachytok eruptioja ezt a korszakot megelőzte, de annak megállapítᬠsára Selmeczen nincs részletesebb adat mint az, melyet már Pettko ki¬ mondott : hogy a Nummulitek lerakodása után kellett az első feltódu- lásnak bekövetkeznie. A részletekre az adatok egyéb trachyt-vidékeken keresendők és meg is vannak. Selmecz környékén a Trachyt-képletek teljes sorozatát nem talál¬ juk. A tracliyt-tan megállapítására Selmecz nevezetesen a végleteket: a legöregebb és legfiatalabb tagokat illető adatokat kitünően szolgál¬ tatja; de a közbülső tagok közül több hiányzik. Selmecz vulkáni kőze¬ teinek általánosabb felvételénél csak két képlet volna kiválasztandó : az Augittraehyt és a Biotit-(Ampliibol)trachyt Az Augittraehyt lávaszerűleg tódult elő igen nagy menynyiség- ben. Féleségeit képeznék : contactképződmények, idegen elegyrészek helyi felvétele által jellemezve; zöldkő- és kaolinos módosulatok, vala- *) Erre vonatkozik nevezetesen ezen megjegyzése : „Eiuige Varietaten (von Grünstein) dürften bei genauerer Untersuchung als Diabase erkaunt \verden“. Geol, Karte dér Gegend v. Schemnitz. 1853. 3 lap. **) Ezen fogalmat adja Richthofen és Stáche nyomán Andrian a Griinstein tu¬ lajdonságairól „Griine Fárbung ; Bruch musclilig; besondere Neigung zűr Verwitte- rung ; braust meist mit Sáuren. Bestelit aus Hornblende und Üligoklas; Glimmer sporadisch.’ A többször említett munkája 372. lapján. 132 mint az Ő sajátságos Rhyolithja, melyben semivitreux-nak nevezik. Fel¬ törési kora a s/ármát-emeleti rétegek lerakodásával esik össze és tufái roppant mennyiségben vannak kifejlődve. Törmelék-kőzetei felette fon¬ tos szerepet játszanak, de azok szintén az Augittracbytnak mint kép¬ letnek tagjai s ezzel egyesitendők ott, hol térbeli összefüggésben talál¬ tatnak. Az, hogy Biotittracbyt vagy egyéb törmelék van velők keveredve, mit sem tesz, mert anyagúi a rétegképződésnél minden régibb kőzet szol¬ gálhatott; ellenben felette fontos azon tracliyttörmelék-kőzetnek kiválasz¬ tása, melyben Augittrachyt hiányzanék, mert ez régibb eruptio maradvᬠnya volna és tagját képezné - a megfelelő typussal biró Trachytnak. * ) A Biotittracbyt régibb. Magasabb szintben képződött. Ez ere¬ detileg metamorph-képződméuy és ezen jellegét belyenkint túlnyonn'dag mindvégig mégis tartotta. Néhol egész tömegében befejeződött a képző¬ dési folyamat s ott csak Trachytot találunk; de Selmecztől nyugotra van az a nevezetes hely, hol e metamorphismus befejezetlenül is, még¬ pedig folyamatának fokozatos stádiumában szemlélhető és a tanulmᬠnyok e nemére páratlan érdekességű adatokat szolgáltat. A Biotittracbyt az Augittrachyt eruptioja által ott, a hol vele közvetlenül jött érintke¬ zésbe, utólagosan a tenger vize alatt könnyen olvadó Hydrosilikátok közvetítése mellett Rhyolitlitá változott át és törmelékei az Augittrachyt eruptiojának korában jutottak együtt az Augittrachyt törmelékeivel a szármát-emelet rétegeibe. Más helyen zöldkő-módosulat fejlődött ki rajta éppen úgy, mint a szklenói mészkőben, a melyben a telér folyta¬ tása szemlélhető, vagy azon palákban , melyeket a Il ik Józef-altárná- ban láttunk. Ezen metamorph természetével épen nem áll ellentétben a Barnaszén előjövetele nemcsak hogy nem Antliracittá változva, hanem Lignitnek kinézve, az évgyűrűkkel sőt még Piauzit által kisérve; de va¬ lóban Pettkonak**) azon közlése sem lep meg, hogy ő Szklenón a Num- *) Eddig a Brecciákat és tufákat mind egyesítve adták a geológiai térképeken. Az ásvány-associátiot alapul véve ezeket is, mint a képlet kiegészítő tagjait kell te¬ kintenünk. Andrian beosztásából a „Jüngerer Andesit“ mind az Augittrachythoz volna veendő, de a „Grauer Trachyt-ból“, mi a szin után van adva, már ki kellene válasz tani a Biot.it szerint. Éppen úgy a „Grünstein trackytját“ is fel kellene osztani az ásvány- assóciátio alapján. **) „A nummulitos képződmény Andrian térképén sem Vichnyéu, sem a szkle¬ nói völgyben nincsen megjelölve. Az utóbbi az enyimen sincsen, mert csak később fedeztem fel. A szklenói patak azt a repistyei malom felett vágja keresztül. A völgynek jobb oldalán a patak kvarczos conglomerátot érint, melyen zöldkő-tufák fekszenek jókora terjedelemben s ezekben észleltem ritka nummulit-lenyomatokat A völgynek jobb oldalára ezen képlet csak mintegy 20 lépésnyire terjed a lejtőn fel¬ felé. “ Pettko: Észrevételek Selmecz vidékének geológiai térképéhez. Földtani Köz¬ löny 1871. VIII. 133 miditeknek egy második előjöttét észlelte, és pedig a Zöldkőtrachyt- ban, melyben mint benyomatok ismerhetők fel. A Biotittrachyt és az Augittrachyt között tetemes időköz múlha¬ tott el. Egyéb vidékeken tett tanulmányok alapján ki van derítve, hogy a Bbdit-Orthoklas-Kvarcztrachyt-cruptionak nyoma mára Nummu- lit-képlet legfelső emeletéhez tartozó rétegek lerakodása előtt van; az oligocen-rétegek között pedig nagy mennyiségben találjuk a Biotit- Andesin-Kvarcztrachyt törmelékét. Selmecz vidékén ezen időközre vo¬ natkozólag nevezetes a Bazalt eruptioja. Ennek alkalma volt a mély¬ ből felhozni mindazokat a kőzeteket, melyeken keresztül tört, de da¬ czára, hogy a felszínen térben hozzá közel áll az Augittrachyt, ezen egyszer sem tör keresztül, sem abból nem hoz fel zárványt, sem pedig annak a földpátját nem találjuk benne, de még törmelék-kőzeteket sem képez, úgy hogy mindezekből azt kell következtetni, hogy Selmecz környékén a Bazalt-kitörés öregebb mint az Augittrachyt kitörése, a Biotittrachyt eruptiot tehát a Bazalt-eruptio követte, és csak ennek be¬ fejezte után történt meg az Augittrachyt feltódúlása s ott ez a legfiata¬ labb vulkáni képlet. Ha magyarországi Bazaltjainkon végig tekintünk, valóban találunk okot arra, hogy a harmadkori Bazaltokat ne egykorúaknak tartsuk, mert míg egyrészt kétségen kívül áll, hogy a vulkáni működés leg¬ utolsó nyilvánulása a Bazalt kitörés volt, mely a Balaton vidékén a Congeria-rétegek lerakodása után ment véghez, — épen ezen korba tar¬ tozónak ismerem Pestmegye éjszaki részében Tót-Györknél az Ecskéndi bazaltféle kőzetet, mely közvetlenül az Augittrachyton tör keresztül, s abból zárványt tartalmaz, de meg a Congéria-rétegek emeléséhez is hozzájárul — ; úgy másrészt vannak aselmeczi viszonyokkal analóg módon előtörő Bazaltok is: ide tartozik keletfelé a salgótarjáni és ajnácskői csoport, hol a Bazalt nem keveredve az Augittrachyt környékével, a Karancshegy Amphibol-Labradorit-Gránát-Trachytján tör keresztül, egy olyan Trachyton, mely korban a felső mediterrán emeletet, minthogy ebben törmelékei előfordulnak, megelőzi ; ide számítom a Dctunata Ba¬ zaltját, a melynek közelebbi környékén szintén csak Biotit-Amphibol- trachyt jön elő és a melynek Kvarcztartalma elárulja, hogy részben contact-képződmény Kvarcztrachyttal ; mindezeket a Duna jobb partján Baranyamegyében a Bán-Batina határában előjövő Bazalttal, melynek hömpölyei Matyasovszky úr észlelete szerint az ottani Lajtamészben mint zárványok fordulnak elő, egykorúaknak tartom. Magyarország harmadkori Bazaltjai között tehát vannak fiatalabbak, melyek az Augittrachyt kitörésének voltak bezárói, de vannak régibbek, melyek a Biotittrackyt felemelkedése után törtek elő ; amazok a szármái¬ éin elet fiatalabb szakában, emezek a mediterrán alsó emeletének kép¬ ződése alkalmával jöttek létre, s ezen utóbbiakhoz számítom a Selmeez környékén előjövő Bazaltot is. (Vége.) Néhány szó a Mecsek-hegység harmadkori tájképéről. Dr. Staub Mórtól. (Előadva a magy. fülűt. társ. 1878. évi február hó 6-án tart. szakülésén.) Ha hazánk nem gazdag növénytani irodalmát átlapozzuk , csakis egy férfiúval találkozunk, ki gazdag szakismerettel ugyan, de nagy bᬠtorsággal egy phytopalaeontologiai munkálathoz fogott oly korszakban, midőn a modern természettudományok azon ága a szomszéd Ausztriᬠban is csak első csiráit fejlesztette. Ezen férfiú a boldogult Kováts Gyula volt. Kováts mindjárt a „Magyarhoni földtani társulat" alakulása után 18f>0-ben Kubinyi Ferenczczel kiküldetett, hogy a Hegyalja vidékén földtani vizsgálatokat és nagyobbszerü gyűjtéseket vigyenek véghez. Ak¬ kor az esteli szürkületben akadtak ama gazdag fossil flóra lelhelyére, melynek gyönyörű és a legjobb karban levő növényei által lett felbáto¬ rítva, hogy a phvtnpalaeontologiával behatóbban foglalkozzék. De mennyi nehézséggel kellett neki megküzdenie, ha meggondoljuk azt, hogy csak egyetlen egy munka, egyáltalában az Ausztriában megjelent első phyto¬ palaeontologiai munka állott rendelkezésére, I ngernek 1847-ben megje¬ lent „Chloris protogaea“-ja s ez időben egyszersmind a phytopalaeontolo- giára nézve a legki mentőbb munka, minthogy Unger ebben nemcsak az egész irodalmat tüntette föl , hanem az akkoráig ismeretesebb fossil- növényeket systematikus sorrendben állította össze. Kováts végre is kény¬ szerítve volt anyagával Bécsbe fölrándulni, hol a cs. kir. birodalmi föld¬ tani intézetben akkor már gazdag anyag volt a monarchia különböző helyeiről összehalmozva. Kováts az 1851-ik évi julius 15-én tartott szakgyiilésben tett dol¬ gozatáról jelentést, mire még ugyanazon évben még egyszer fölkereste a leihelyet ; dolgozata azonban a magyarhoni földtani társulat mun¬ kálatainak csak az 185G-ban megjelent 1-ső füzetében látott napvilágot. 135 27 év lefolyta után csekély személyemben újból egy magyar botanikus lép a külföldiek után a magyar pbytopalaeontologia terére, kinek a ma- ' gyár kiráki földtani intézet tiszteit tagjai buzditásaikkal és a vizsgála¬ tokra átengedett anyaggal lehetővé tevék az évek óta táplált kívánság¬ nak megvalósítását Szabadjon e helyen legmélyebb köszönetemet kifejezni ezen nemes fér¬ fiaknak, kik Hazánk tudományos emelkedésének, jövendő nagysága biztos épületének alapját, fáradalmat nem ismerő buzgalommal és hivatással, szó¬ val és tettel a geológia terén eddig is oly eredmény telj esen vetették meg. Nagy köszönettel tartozom végül Ettingsh'ausen báró úrnak is, ki dolgozatom re vi sióját készségesen magára vállalván, a kezdő támogatása által a magyar phytopalaeontologiát erősité meg. A Mecsek-hegység fiossil flórájának anyagát dr. Hofmann és Bückk főgeolog és Róth osztálygeolog uraknak köszönjük. Összesen 36 fajt szolgáltatott, melyeknek fentartási állapotja bár hiányos, de a meghatá- í ozást lehetővé tette. Ezen 36 Jaj 23 rendre esik és pedig legtöbb fajt szolgáltatott a pillan- gósok rendje, úgymint négyet; a Cassia lignitum Ung. és Cassia ambigua Ung.-en kívül még két új speciest, a Physolobium és a Pterocarpus nemből egyet egyet. Ide számíthatjuk mindjárt az Acacia parscblugiana Ung.-t is, mely ugyan a Mimoseae rendéhez tartozik, de habitusára nézve ide so¬ rolható. Mind ezen 5 fajnak szárnyalt levele volt; a legnagyobb levél¬ kékkel köztük 36 mm. hosszúak és 1 mm. szélesek, — a Cassia lignitum Ung. bút; a többi mind kislevelü, de a mint analóg élő fajaik után megítélhető, sűrű koronát kölcsönöztek törzsüknek. Az új Physolobium , melyet báró Ettiugsbausen úr tiszteletére Physolobium Ettingsbauseni nek nevezek el, a Parscklug mellett Unger ré¬ szérői fölfedezett Physolobium antiquum-hoz hasonlít; de gömbölyded rhomboid alakja és 1 mm. hosszú levélnyelecskéje által különbözik ettől; a másik új faj pedig a Pterocarpus, mely szintén egy volt hármas levél¬ nek egyik levélkéje, emlékeztet a Pterocarpus Fischeri Gnudin-re , me¬ lyet Heer a svájczi harmadkori flórában ir le. Csak kár , hogy a mi példányunk állapota olyan , hogy kimerítő leírást meg nem enged ; de erezete fragmentaris állapotában, valamint alakja is mutatja, hogy az előbb említett Pterocarpus Fisckeri-tol eltér. Dr. Hofmann főgeolog úr után Pt. Hofmanni-nak nevezem el. Négy fajban van még képviselve a Laurus-félék rendje és pedig mind a négy Cinnamomum ; köztük — legalább a rendelkezésemre álló Földtani Közlöny VIII. éyf. 10 anyag szerint ítélve — a leggyakoribb volt a Cinnaraomum Scheucbzeri Heer. A Cinnamomum polymorphum Al. Braun, melyről Heer azt állítja, hogy a harmadkor leggyakoriabb fája volt és a legrégibb miocén kép¬ letektől kezdve, a legfiatalabbakig Helvetiában és Németországban mint domináló erdei fa lépett volna föl , csak egy példányban került kezeim közé. Szintén csak kevés példányban vannak képviselve a Cinnamomum lanceolatum Ung. és a széleslevelü Cinnamomum Rossmássleri Ung. Három képviselőt hagyott bátra a Cupuliferae rendje; köztük vau a nagylevelii , különben igen polymorph Fagus Feroniae Ung., melyet Saporta a mi leveles bükkfánk legközelebbi elődjének tekint; a szintén igen elterjedett és polymorph , fogasélü Quercus mediterranea Ung. és egy új tölgyfaj, melyet felfedezője után Quercus Böckhii-nek nevezek el. Bőrnemü levél volt ez, hosszukás-gömbölyded, de nem nagy, szélén apró hegyes fogak állanak Erős középidegéből -:0-50°-nyi szög alatt in¬ dulnak ki a nem sokkal gyöngébb szélbefutó másodrangú erek ; a har¬ madrangú erezet már finomabb. A fossil tölgyek között legközelebbi ro¬ konai a Quercus valdensis Heer és a Q. Loncbitis Ung. Két-két fajt hagyott hátra a Rhamneae és az Ebenaceae rendje. Elsőből vagyon a Rhamnus Eridani Ung. és a Zizyphus paradisiaca Ung. sp., mely utóbbin egy gomba, a Xylomites Zizyphi Ettingsh. élős- ködött. Ez eddig csak a haringi fossil flórából volt ismeretes, hol szin¬ tén egy Zizyphuslevelen találtatott. Hosszúkás , néhol szögletes nagy peritheciumokat képezett azokon. Az Ebenaceae rendjéből két Diospyros-faj nevezetes, u. m. a Dios- pyrus paradisiaca Ettingsh. és a Diospyros palaeogaea Ettingsh. Mind¬ kettő eddig csak Csehországban a kutschlini csiszpalában találtatott és mint ott, a Mecsék-hegység területén is, mindkét faj együtt fordult elő. Szép állapotban megmaradt terméseket hagytak reánk; sőt az egyik példányon még az exocarpium elszenesedett része is rajta van. Gyakori fa lehetett még a Santalum salicinum Ettingsh. is , mely¬ nek levele több példányban került elő; fájdalom, azonban mind csonkák. A kétszikűek nagy csoportjából csak egyes töredékekben maradtak még fenn a Myrica lignitum Ung. sp., a Planera Ungeri Ettingsh., Po- pulus labor Al. Braun; Dryandroides hakeaefolia Ung., Myrsine dory- pbora Ung., Ailanthus Coufucii Ung., mely egy terméstöredékben felis¬ merhető; Andromeda protogaea Ung., elborítva a Sphaeria interpungens Heer apró, de számos peritheciumaival ; végre egy új Ficus species. A levél bőrnemű állományú lehetett, alakja, mely egészen meg nem ha¬ tározható, gömbölyded ékalakú lehetett ; erezete brachidodrom, az egye¬ nes , erős középér elvált: a másodrangú erek 55 — G5n-nyi szögek alatt indulnak ki ; csak keveset hajlanak meg és a harmadrangú erekkel me¬ zőket. alkottak, melyek aztán szokszögü hálózattal vannak kitöltve. Ezen fajt a hazai tudományok nagy pártfogója, Dr. Haynakl Lajos érsek úr tisztelt nevével ruházom föl. Az egyszikűek csoportjából füvek és gyékényfélék maradványai ta¬ láltattak. így a tertiárföld szinén messzire eltérjedett Arundo Goepperti Heer és Typha latissima Al. Braun ; továbbá az eddig csak a sobrussan-i palából Csehországban ismeretes Poacites aequalis Ettingsh. és végre egy rósz fentartási állapota miatt biztossággal meg nem határozható Cypertes Custeri Heer-hez leghasonlóbb Cyperites species. A csupaszmagvuak csoportja is négy faj által van képviselve; köz¬ tük van két fenyőfa , a Pinus Taedaformis Ung. és a Pinus hepios Ung.; egy Gnetacea, az Ephedrit.es sotzkianus Ung. és végre a harmad¬ kor földszínén szintén igen elterjeded Glyptostrobus europaeus Brongn. sp. Ha most, ezen , az itt fölsorolt 36 fajnak elterjedését , különösen a mennyire az osztrák-magyar monarchiában való elterjedését illeti , ku¬ tatjuk , akkor azt találjuk , liogy köztük a legtöbb fáj, ugyanis 13 a radoboji , ll a sotzkai , 10 a kutschlini , 9 a haringi és a parschlugi, 8 a prieseni-i , 7 az erdőbényei , 6 a bécsi és sobrussani , 5 a szántói, monte prominai és a scbichow-völgyi , 4 a thalheimi (Erdélyben), a zsily völgyi, a dömösi (Visegrád m.) és a swoszowiczei , 3 a presckeni, 2 a tállyai, a szentk ereszti (Körmöczbánya m.) és a luschitzi, 1 a sza- kadati , a hliniki és a kostenblatti flórában is előfordul Legtöbb faj, ugyanis 20, a svájczi tertiár-flórában is találtatott. *) Végre ha ezen tudományos tények alapján megkísértjük a Mecsek- hegység volt harmadkorbeli tájképét phantasiánkban visszavarázsolni, akkor kell , hogy visszaidézzük magunknak ezen vidék helyszíni képét is, mire a fossil-növénymaradványok szolgáltatják nekünk a szükséges támpontokat. Erdők, és pedig sűrű erdők borították e földet, mely ned¬ vességben bővelkedett. Talaja talán turfás volt; itt-ott nagyobb édesvízi tavat, is képeztek a vizek, talán folyó vagy folyók is folytak rajta ke¬ resztül **) De a mint egyrészt a helyek bővelkedtek a vízben , voltak egyes területek, melyek egészen a napfény erejének voltak kitéve; ta¬ lán homokkal borított emelkedések vagy száraz mészsziklák, melyek a nap melegét gyorsan fölveszik; ennek következtében a levegőnél ma¬ gasabb hőfokot is értek el , azt tovább meg is tartották és igy azon növényeknek szolgáltak tanyáid , melyeknek utódai még mai nap is a *) Az itt fölsorolt fajok systematikus leírása a m. kir. földtani intézet évköny¬ veiben fog- megjelenni. **) A többi között fölemlítjük, hogy ott krokodil- és hódfogak is kerültek elő. 10* 138 mediterrán vidéktől kezdve , Ázsia , Afrika és Amerika pusztáin élnek. Nem tropikus tájkép volt, a mint ezt még1 sokan hiszik, hanem kiváló subtropikus, évi 18 20°-nyi C. hőmérséki átlaggal. A tropikus flórából kevés fa megy át ezen területre; igy Japanba és Chinába csak a Myrsineae mennek ebből át és Heer azt mondja, hogy a trópusok alatt nincsenek fenyők, b ükkök, nyárfák, gyertyánfák stb. (F. tért. Helv. p. 327.) Hoer e tekintetben még részletesen szól egynéhány fa éghajlati igényei¬ ről: igy (1 c. p. 330) a Cinnamomum Camphora L. sp. a déli Japánból, mely a Cinnamomum polymórphum AJ. Braun analóg élő fája még Madeira szigetén és az azorokban nagy fává fejlődik; elbírja még Pisa és Florencz telét , hol virít , de termést nem hoz. Már Paduában télen át üveg alatt kell tartatnia ; Montpellierben, hol védett helyen állott, az 1853/4-ki télen egészen megfagyott; IsoJa beíia-n Olaszbonban, mely enyhe ég¬ hajlatáról ismeretes, egy szép kámforrá a szabadban állott, de í 856-ban — 8" K. mellett egészen megfagyott; ugyanott Pallanza helységben egy kertben körülbelül 30' magas fa áll, mely minden télen szalmával lesz bekötve, de a fiatal ágak rendesen '( —5° R. m.) elfagynak. Minden év¬ ben virít, de termést nem hoz. A kámforfa tehát teljes kifejlődésére melegebi) éghajlatot igényel , mint a minő a pro vényéi és felső-olaszor¬ szági. Teljes tenyészésére tehát 18 — 19° C. évi hőmérséket igényel és északi határa alig terjed túl a Í.Y' C.-nyi isothermán át. Ugyanaz áll valószínűleg a déli Japánból való Cinnamomum peduuculatum Thb.-re nézve is. A többször említett Glyptostrobus europaeus Brongn. sp. analóg élő faja a G. heterophyllus Brongn. sp., mely éjszaki Chinában és Japán¬ ban körülbelül a 3)6° éjszaki szélességig honos. Párisban , déli Angliᬠban és Becs mellett a szabadban áttelel, terméseket is fejleszt, de két¬ séges, vájjon csirképes magvakat is-c? Ezen nedves erdők uralkodó fiiját valószínűleg a Cinnamomum Scheuchzeri Heer is a hozzá igen hasonló Cinnamomum lanceolatum Ung. képezték; köztük aztán a többi kettő a C. Kossmássleri Ung. és a C. polymorplmm A. Braun fordultak elő. Utóbbinak analóg élő fája, amint már említve volt, a C. Camphora L. sp. a kámforfa. Japánban a fenyves fák kísérője Chusan szigetén és Kinsinben még a C. zeylani- cum Bilim, a C. Kossmássleri Ung. élő rokona. Gyönyörű látványt nyújt¬ hatott a Cinnamomum erdő fényes bőrnem ii leveleivel, melyen a karak¬ terisztikus három hasal ideg oly élesen előáll , és gazdag virágfürtjeivel, és valószínű, hogy a mi két fenyőfánk a Pinus Tasdaeformis Ung. és a Kinn hepios Ung. azon hatalmas fenyők, melyek megváltoztatták az 139 erdő egyhangú képét. Utóbbinak rokona a Timis mitis Midi. még ma él Éj szak -Amerik a tengerpartvidékén lő — 20 méter magas példányok¬ ban é.s koronája sajátságos látványt nyújthatott, mert több mint 80 mm. hosszú, de csak 0*9 mm. széles tűlevelei kettenkint voltak {tárnᬠtokba egyesítve. A Glyptostrobus europaens Brongn. sp. egy a boróka- fajokra és a Cyprus-fajokra emlékeztető cserje, mai nap csak Chinában tartotta föl magát a Glyptostrobus iieteropbyílus Brongn. alakjában. Különben nehézséget okoz a többi fának mind megadni a maga he¬ lyét ezen erdőben. Alkatórészeit képezték még a Fagus Feroniae Ung., mely 75 mm.-nél hosszabb és 57 mm.-nél szélesebb levelekkel díszel¬ gett és melynek legközelebb álló élő rokona a Fagus ferruginea Ait. Éjszakám erikában volna; itt-ott állott egy fügefa; a Myrsine doryphora Ung., melynek a brasiliai Myrsine lancifolia Mart.; a két Diospyros- faj , melynek rokonai Kelet-Indiában honosak ; továbbá az Andromeda protogaea Ung. ; a folyók partjait a leveleiben szintén rendkívüli mérve¬ ket öltő Populus latior Al. Braun szegélyezte , mert rokona a Popu- lus monilifera Ait. még mai nap a prairia területén az erdők folyóvizei¬ nek szélein áll. Ily körülmények között az erdő talaján a füvek is na¬ gyobb mérveket nyertek, a mint ezt a mi példányunk a Poacites aequa- Iis Ettingsh. is mutatja. Griesebach (Vég. d. Erde. I. 150) mondja, hogy nedves erdőinkben a füvek magasabbra nőnek , mert kevesebb világos¬ ságban részesülnek mint a nyílt réteken növök , hol a levelek növeke¬ dése a napfény és az elpárolgás következtében gyorsabban mozdittatik elő. Athathatlanok lehettek pedig a tavak partjai, hol az Arundo Góep- perti Heer és a Typha latissima A. Braun élő rokonaiktól már el nem ért méretekben sűrűén állhatták egymás mellett. A mi példányunk különben csak 20 mm. széles culmus maradványa, de Heer 34 mm.-uyi vastagot is talált a svájezi flórában és hasonlót mondhatunk a Typha latissima A. Braun-tól is. Elsőnek mostan élő rokona az Arundo Donax L., egy a mediterrán-vidéken igen elterjedett növény , melynek erős culmusát p. Fiume környékén a szőlőkben karókúl használják föl: az utóbbinak élő analóg faja pedig az ázsiai , európai és amerikai posványokban elterjedett Typha latifolia L. Ilyen körülmények között a csapadék is gyakoribb és gazdagabb volt, mint mai nap nálunk ; e tekintetben körül¬ belül olyan viszonyok lehettek , a mint ezt részletesen értekezésemben „A vegetatio fejlődése Fiume környékén" előadtam. Litoral- vagy insular- jellemii volt az éghajlat. Az eső a tavakban, a posványokban, az erdő talajában szaporította a vizet; de a fentebb emlitett homokos területe¬ ken és a in észsziklákon vagy talán mészszigeteken , a talaj hőmérséki és nedvesség! állapotát aránylag véve csak rövid irőre változtatta meg , 140 épen annyira , hogy a rajtok tenyésző növények fris virulásnak indul¬ tak vagy a végképeni kiszáradás ellen védve maradtak. A Zizyphus paradisiaca Ettings. élő rokonai még ma a mediterrán-vidék száraz he¬ lyein fordulnak elő és a Sahara egyik jellemző növényét képezik. Indiᬠban az Acaeia különböző fajai az úgynevezett junglebokrokat, cseplye- szek nélkül szétszórt cserjék alkotják. Az Ephedra sotzkiana Ung. legközelebbi élő rokonai az E. fragilis Desf. és az E. altissima is a me¬ diterrán-vidék növényei és a budai Sasbegyen előforduló E. dista- cbya is annak száraz déli oldalát választotta ki magának; különben a Rákos kitűnő hővezető futóhomokját is megkedvelte. A Quercus mediterranea Ung. rokona a Q. pseudococcitera Desf. is a mediterrán-vidék fája; a karst meg a dalmát szigetek zord szik¬ láit mai nap sikerrel az Ailantbus glandulosa Desf.-val iparkodik be- erdősiteni. (Ailanthus Confucii Ung.) Ide sorolhatjuk még a Planera Un- geri Ettingsb. rokonát , a P. Ricbardi-t és a Pterocarya denticulata Web. rokonát a Pterocarya caucasica C. A. Mey.-t, melyet a mediterrán¬ vidéktől már valamivel messzebbre esnek. Grieseback (1. e. I. p. 486) szerint maga a Kaukázus valószínű hazája a Planera Richardi-nak , mig az ott is előforduló Pterocarya caucasica C. A. Mey. a perzsa Ebrus- tól látszik származni, mert az erdők, melyek az Ebrustól Taláschig ter¬ jednek el, a Parrotia persica-n kívül még két endemicus faalak által a Gleditscbia caspica és a Pterocaria caucasica C. A. Mey. által mint ön¬ álló növény tenyészeti központok vannak jellemezve (Griesebach , 1. í. 482.). Annál föltünőbb azon jelenség, melyet különben már Heer ho¬ zott föl, hogy a harmadkor éghajlati viszonyai csak megközelítőleg ha¬ tározhatók meg és a jelenlegi éghajlati területek egyaránt nem hozhatók párhuzamba, minthogy olyan növények is fordulnak elő a mi területün¬ kön, melyek a mediterrán-vidéknél melegebb éghajlatot igényelnek. Ilye¬ nek p. o. a Santa! um-faj ok (a mi fossil-növényüuk , a Santalum salici- num Ettingsbs.) analóg élő fajai, a Santalum obtusifolium R. Br. és a Santalum Preissianum Mey. Ujhollandiában; a Dryandroides hakeae- folia Ung. élő rokona a Hakea ceratophylla R. Br., szinte Ujhollandiᬠban fordul elő, hol azon fajok egyike , melyek nagy számmal az úgy¬ nevezett scrub alkotásához járulnak. Ez t. i. a Proteacea- és Erica-alak sűrűén egymásba kapaszkodó cserjéiből áll , melyek közül csak itt-ott emelkedik ki egy fa és ilyformán Ujhollandiában hatalmas erdőket ki¬ szorítván, messzire kiterjedő területeket borítanak el. Hasonlóan utalnak még az eddig említés nélkül maradt fajok , u. m. a Physolobium Ettingshauseni n. sp. ; Cassia liguitum Ung. és C. ambi- gua Ung. , melyeknek rokonai a C. chrysotricba Coll. és a C. humilis 141 Coll. a Karolina-szigetekről és az Antillákról , továbbá a Pterocarpus Fischeri Gandiu (Pt. indicus a tropikus Ázsiában) , melyekről egyelőre többet nem mondhatok. IRODALOM. Az átalános s főleg a magyar kristálytani szakirodalom és a „Magyarhoni Anglesitek.“ Magyarhoni Ang/esitek. Székfoglaló értekezés Dr. Kreuner József Sándortól. (Ért. a term. tud. kör. Kiadja a m. t. Ak. Vili. köt. VIII. szára. 1877.) A szorosan vett kristálymorlologia épen nem tartozik a mineralogok kedves témái közé. Már Werner Ábrahám Mineralogiájának fordítᬠsában mondja Benkő Ferencz*): „Eleitől fogva, ezeknek a’ Kristálly- formáknak Meghatározásokkal igen restül, bántanak az Írók, a’ midőn azokat tsak az ő kitettzőbb óldalokról és szegeleteikről írták meg, a mel- lyeknek pedig oldalakat és szegeleteket megszámlálni bajosabb volt, azo¬ kat átallyába tsak sokszegüeknek nevezték, a mely név alatt kiki azt érthette a mit akart . “ Maga a Kristálytan is öszeségében mostoha gyermeke volt a ter¬ mészettudománynak a legrégibb időktől kezdve. Hogy mily fogalmat tápláltak a kristályok felől a középkorban, - — mert az ókor legműveltebb népei, a görögök e tárgyban a nait szemléletek színvonalán felöl alig emelkedtek, — legjobban mutatja a híres Paracelsus Theophrastusnak (f 1541. Salzburgban), e minden idők legbámulatosabb szédelgőjének következő nyilatkozata : „A kristályok és a beryllek, valamint a citrinek is a hócsillagokban születnek. Ezek kettős csillagok, melyek havat és fagyot tartalmaznak, a hol tehát egy ilyen csillag van : az igen köny- nyen állít elő egy kristályt . . . Az okszerű vizsgálatok ideje csak 1670 körül következett el, mi¬ dőn Bartholin Erasmus először kimondá az akkor fölfedezett izlandi mészpát tanulmányozása után a kettős fénytörés tételét. A kristálytan rohamos fejlődése, századunkhoz közel esik és csak napjainkban éri el azon átalános magaslatot, melyet társtudományai már azelőtt elértek. *) A köveknek és értzeknek külső megesmértető jegyeikről etc. Kolos’váratt 1784. E század második tizedéig összesen 239-re *) tehető azon szaktudó¬ sok száma, kik a legrégibb idők óta a kristálytan művelésében fáradoz¬ tak. Ezekből túlnyomó szám, közel 90, a német nemzet férfíai közöl került ki, a többi az ókor népei, továbbá a francziák, angolok, svédek, olaszok között oszlik el. Magyar szerzőt hiába keresnénk, magyar nyel¬ ven írott eredeti munkát még kevésbbé. 1786-ban jelent meg Benkő Ferencz „Magyar Mineralogiájá,“ de ebben a leíró kristálytan alkalma¬ zása a legkisebb térre van szorítva a többi fizikai tulajdonságok mellett; átalános részről szó sincs. De ez is valami és legalább tanúbizonyság az akarat mellett. Csakis az alig múlt évtizedben jelentek meg először magyar nyelven kristálytani vizsgálatok és míg ezen a téren a külföld napjainkban is számos munkaerővel rendelkezik, addig nálunk a szigorú kristály- morfoiogia első képviselőjét dr. Krenner Józsefben találjuk, kinek midőn „egy harmadkori magyarhoni Trachyt föld p átj áról " szóló érte¬ kezését a kir. magy. térni tud. társ. pályadíjjal kitüntetné (1867.), a bírálat nyíltan kimondja, hogy szerző egy eddigelé nálunk teljesen parlagon fekvő térre lépett. Midőn a jelen alkalommal akadémiai székfoglalójának ismertetésébe fognánk, szükségesnek láttuk kiemelni az elmondottakban specziális elmaradottságunkat és ennek kapcsában föl¬ jegyezni az utókor számára, hogy dr. Krenner első ismerteié meg a a külfölddel és alapitá meg a magyar tudományos kristálymorfologiai szakirodalmat. Ezeket előre bocsájtva hazaűui örömmel üdvözöljük a „Magyar¬ honi Anglesit ek“ megjelenését. Az első magyar mű ez, mely egy ásványfajt kristálytanilag a magyar irodalom számára teljesen létre¬ hozott. Az értekezés terjedelme egyébként két ív és az anyag terjedelme daczára ezt napjainkban anyival inkább fogadhatjuk örömmel, mert a „tudományos szószaporítás“ ha valaha hazánkban virágzott, úgy meg¬ győződésünk szerint napjainkban a legjobban. A magyarhoni Anglesitek leihelyeiül Moraviczát, Dognácskát, F e 1 s ő b á n y á t, Bors a b á n yát és Fii á t mutatja ki szerző, mig Mol- dova és Uj-Sinkát kétségbe vonja. A megvizsgált anyagon 7 új alakot födözött fel és így jelenben az Anglesit összes alakjainak száma 43-ra rúg. Az Anglesit tengelyvi- szonyainak értékét a Kokscharow által meghatározott értékkel (a : b : ) Dr. C. M. Marx. Geschichte dér Krystallkunde. Carlsruhe u. Baden. 1825. 143 c = 1 : 077556 : 060894) az észlelési hibák határain belől megegye¬ zőknek tapasztalván, ezen arányt számítási alapjául vette. A kristályok fölállításánál a Lang-féle felállítást fogadja el, mely szerint az a tengely fölfelé irányult, a b pedig a nézőre halad. A moraviczai Angiesitek szép, tiszta tengerzöld színű kristályok, Limoniton ülve. Vagy höszukás oszlopok, vagy pedig rövidebbek és ez esetben igen összetett alakúak. A moraviczai Anglesiteknél 16 alak ész¬ lelhető (3 véglap, 2 prizma, 5 doma és 6 pyramisj, ezekből új alak a v braehydoma (310), az x — (530) és w pyramis = (821). A dogn ácskai Angiesitek a moraviczaiakkal ellenkezőleg az o == 110 dóma szerint vannak nyújtva. Két typusra különithetők el, az elsőhöz a vastag oszlopos kristályok, a másodikhoz pedig a hoszu, fekete oszlopok tartoznak, mely utóbbiak toronyszerű kristálycsoportokká nyelnek össze. Mindkét typus 14 alakkal bir, melyek közöl az első typusnál az i — 023, a másodiknál pedig a j = 1 1 20 ríj alakok. A felsőbányái Angiesitek hófehér színű, igen hegyes pyramisszerű kristályok. Összesen 4 alakkal bírnak, hol n = 551 új alak Borsab anyán az Anglesit egyrészt tejfehér, vékony, höszukás osz¬ lop alakú, másrészt víztiszta köbös kristályokban található. Összesen 7 alak¬ kal bírnak, melyek közül a q = 661 új alak. A magyarhoni Angiesitek vizsgálata tehát a tudományt 7 új alakkal és 2 új lelhélylyel növelte, hazánkra vonatkozólag pedig kimutatva lett 16 még itt nem észlelt alak. Az értekezés szükséges kiegészítő részei, a kristály rajzok, 9 táblára van¬ nak csoportosítva, a melyeknek pontos, finom és Ízléses szerkesztése, a mily- -szükséges az ezen ásványnyal foglalkozókra, szintoly elismerésre méltó a külföld hasonnemíí termékeivel szemben. Csak azt sajnáljuk, hogy a kitűnő litliogratía nem hazai műintézetből került ki Ezt különben a kristályrajz lithografirozásának különös technikai nehézsége is okozza, mely külön müveltetést igényel. A 9-ik táblában közölt Quenstedt- féle vonalvetiílet az Anglesit összes kristályalakjairól a maga nemében unikumnak mondható és egybehasonlitva a 8-ik táblán adott Neumann-Mil- ler-féle gömbvetiilettel : könnyen belátható, hogy ez utóbbi vetiílet kétség¬ telenül alkalmasabb a bonyolódottabb specieseknél. Míg a Quenstedt féle vetiíletben — hol az öveket pontok, a lapokat pedig egyenesek ábrázolják — eme 43 alak mellett az egymást metsző egyeneseknek egész útvesztője az eligazodást, illetőleg az övviszonyok. fölkeresését nehezíti: a Neumann- Miller-féle vetiíletben pedig* — hol ellenkezőleg a lapok pontok, az övék pedig körivek által ábrázoltainak — ugyanezen alakok jól és gyorsan át¬ tekinthető képet adnak az anyira fontos övviszonyokra. A két jelzett 144 táblának egymás mellé való állitása bárkit is meggyőzhet erről. Annyi azon¬ ban tagadhatlan, hogy alapmetszetek rajzolásához a Quenstedt-féle projek- tió igen előnyős és hiszszük, hogy főleg ezen tekintetek indították szerzőt a szerinte: „könnyebb áttekintés kedvéért összeállított Naumann-Miller“ „és Quenstedt-féle projektiók készítésénél. u Szolgálatot vél szerző tenni azoknak, kik az Anglesit sokszor igen bo¬ nyolódott kristályaival foglalkoznak, az által, hogy a Kokscharow, v. Láng, v. Zepharovich és Sz. által számított szögértékeket közli. Ez valóban kitű¬ nően könyíti a vizsgálatot és Sz. fáradozása nagy köszönetét érdemel. De czélszerűnek tartottuk volna, ha' 4 = 120 és w = 412 lapok szögértékei¬ ből is találhattunk volna az összeállításban csak egyet is. Az új lapok szög értékei közül i = 023-ra 2, az x = 530-ra 2, a j = 11 20-ra 1 , a n — 551 -re 3 és a q = 661-re 3 szögértéket találunk kiszámítva, a v = 310-re 5, a u> = 821 -re 6 érték van a táblázatban. A 10. lapon 072. 211 szög 077. 211-nek van szedve, a 13. lapon pedig 821.421 = 16° 28.6', míg a 19. lapon ugyanez 421.821 = 16° 28.4'. Szabadjon végül az ásványok neveinek helyesírására vonatkozólag fol- eleveniteni Paszlavszky úrnak elhangzott indítványát, mely szerint az ásvᬠnyok nevei, ha az ásványok mint individuumok szerepelnek, nagy kezdőbe¬ tűkkel Írandók, mint a tulajdonnevek. Míg ha az ásványról egyszerűen mint anyagról van szó, irassék neve kis kezdőbetűkkel. A két különböző szerep¬ lésnek ez finom megkülönböztetése lenne és így megszűnnék ama követke¬ zetlenség, mit sok szerzőnél tapasztalhatunk. Szerzőnk e tekintetben, egy esetet kivéve mindvégig következetesen kis kezdőbetűt használ. A kristály szót is igen gyakran „krystály“-nak olvashatjuk, pedig már Benkő 1784-ben „kristályát irt. (S. S.) A mediterrán-flóra függése a talajtól. Die Mediterranf. óra in ihrer Abhangigkeit von dér Bodenunterlage, von Theodor Fuchs. (Sitzb. d k. Akad. d. Wiss. CXXVI. I. köt. 1877.) Fuchs az 1870-diki év április havában Messina körül az ottani har¬ madkori képződések tanulmányozása czéljából tartózkodván, igen föltü- nőnek tartotta , hogy a város ott, hol a gránit és a harmadkori márga területe kezdődik, a szokott mediterrán-flórától egészen eltérővel, a bécsi erdő flóra-elemeiből állóval találkozott. Ugyanazon jelenséget majdnem egész Olaszországban, u. w. Calabriábaii, az Aetnán, Róma, Toskana és 145 Bologna körül találta és benne azon meggyőződést érlelte meg , hogy legalább Olaszországban a sokszor emlegetett télizöld fanemii növé¬ nyekből álló mediterrán-flóra a szabad természetben nem is létezik és a mi arra emlékeztetne az a cultura műve volna. Négy évvel későbben Fuchs, Bittuer társaságában Orbitello mellett a Monté Argentario-t (valódi liasz alpesi mész) meglátogatván, ott a leg¬ gazdagabb mediterrán-flórával találkozott. „Nem hittünk szemünknek ; a tropikus természet egész pompája , mely eddig csak könyvekből volt ismeretes, rögtön mintegy varázsütésre tűnt föl szemünk előtt. Előttünk állt a hatalmas hegy; tövétől tetejéig sűrű örökzöld erdővel borítva, mely¬ nek fényes lombtömegéből csak az Erica arborea pompás fehér vi¬ rágrojtjai álltak ki. Nem emlékszem , hogy valaha annyira valamely benyomás hatalma alatt állottam volna, mint ez alkalommal. Majd el- bűvölteknek , majd óriási melegházban képzeltük magunkat . . . .“ Még ugyanazon utazás alkalmával Róma mellett a vulkánikus kőzetekből álló albán! hegységet és a Messina és Syrakus közti gránithegységet, végre a Gozzo melletti tályagot meglátogatván , ismét a középeurópai flórával találkozott, mig ott, hol mész alkotta a talajt, megint a Monté Argen- tario flórája uralkodott. Az 1875-diki évben Konstantinápoly körül és Görögországban ; 1876-ban pedig Ejszak-Olaszországban ugyanazon tapasztalatokat tette és „meglepőnek kellett tartania a középeurópai és a mediterrán-flóra terü¬ leteinek folytonos változását, annyival inkább, minthogy ezen kétféle te¬ rület gyakran közvetlenül egymással határos és elosztásuk határozott éghajlati viszonyokkal való semmiféle összefüggést nem mutattak. “ Fuchs ezek után Griesebach munkájában (Die Vegetation dér Erde in ihrer klimatischen Anordnung) is keresett támpontokat nézete mellé és azt találta, hogy a mediterrán-flórának Griesebach részéről pontosan föltüntetett határai a geológiai alkotással összeesnek. Mindenütt a gránit vagy a pala, vagy a flysch vetnek határt a télizöld flórának. A Balkán-félsziget nem mutat mást és csak az Athos, valamint a Hagios Oros (szent erdő) egész félszigetre szőllana látszólagosan ta¬ pasztalatai ellen. Mert noha az Athos teteje krystályos mészből áll, mely a félszigeten különben itt-ott még előáll; tömegére nézve mégis a Chlorit- és Csillámpalák képezik az Athos és a félsziget kőzeteit. Fuchs ugyan nem ismeri ezen palákat, de ismerve azon tényt, hogy a kristályos már¬ vány társaságában előforduló palák szabály szerint mészpalák , fölötte valószínűnek tartja , hogy az itt szóban levő chlorit- és csillámpalák is mész-chloritpalák és mész-csillámpalák lesznek , melyeken túlnyomólag mészkedvelő növények fordulnak elő. Ezen tény pedig a botanikusok és 146 geológusuk részéről ignoráltatott és innét magyarázható a botanikusok bámulata , midőn mészkedvelő növényeket elég nagy számmal palákon is találtak. Kevésbé szólnának Fuchs nézete mellett Chalkidike viszonyai, mely felföld valódi gneisz- és csillámpalából áll és ftriesebach is állítja, hogy ott mészlerakod ások egyáltalában nem fordulnak elő; mindazáltal a ten¬ ger felé eső lejtők a mediterrán-flóra növényeivel vannak borítva; mig nmgán a plateau-n a középeurópai vegetatio uralkodik. Fuchs mégsem akarja ezen körülményt éghajlati okokra visszavezetni, minthogy ezen fel¬ föld emelkedése átlagosan csak az 1200 lábat haladja meg; Athos örök¬ zöld tölgyerdei pedig 3000 lábig is terjednek. Morea és Kis-Ázsia éj szaki partja is ott, hol a mediterrán-flóra hiány¬ zik, flysch-képződésekből áll. Fuchs fölveti most a kérdést , miként volt ez lehetséges , hogy a mediterrán-flórának a mésztalajjal való összefüggése eddig annyira ki¬ kerülhette a búvárok figyelmét? Szerinte ez a következő okok követ¬ kezménye volna: a flyschképződésckben gyakran hatalmasan kifejlődött fucoid-márgák (Aíberese) még geológusok részéről is helytelenül általᬠnosságban meszeknek mondatnak és a nem-geologus ezen állítást an- náiinkább el fogadja, minthogy ezen fucoidmárgák gyakran hydraulikus cementek előállítására használtatnak föl Azonban physikai tulajdonsᬠgaikat tekintve , ezen márgák egészen megegyeznek az agv agpalákkal, minthogy felette könnyen elmállván, vastag, vízáthatlan agyagtalajt szol¬ gáltatnak , melyen természetesen az ős hegység flórája jön létre; más¬ részt megint a nem-geologusok (és gyakran geológusok is !) a jegeczes palákat kivétel nélkül egy rovatba veszik; keveset törődvén azzal, váj¬ jon kova- vagy mészpalák-e azok, noha az előbbieken az őshegység fló¬ rája; az utóbbiakon a mész flórája találja meg létezésének föl¬ tételeit. Fuchs tapasztalatai szerint pedig a mésznek csak physikai tulajdonsᬠgai volnának azok, melyek a mediterrán-flóra elterjedésére ilyen látható befolyást gyakorolnak, annyival inkább, minthogy ez csak bizonyos in- termediar övön belül történik, mi legvilágosabban következőkép volna kifejezhető: ,.a déli flóra a száraz mész talajon me szebb re halad éjszak felé, mint a nedves agy agtalaj o,n.“ A mésznek ezen physikai tulajdonságát e sorok Írója némileg részletezte egyik ér¬ tekezésében (A vegetatio fejlődése Fiume környékén) és ez a nap melege iránti rendkívüli fogékonyságában áll. E szerint ezt nemcsak gyorsan veszik föl, hanem hosszabb időn át meg is tartják. Fiume mellett a mészsziklák fölülete a levegőnél 5 — 7° R.-al nagyobb hőmérséket mu- tat. *) Természetes következménye ennek ezután az , hogy a talaj nedvesség! viszonyai is egészen mások lesznek; a fölvett eső hamar fog¬ az átmelegedett mészkövön elpárologni és igy mindig „száraz mésztalaj" fog maradni. Tény továbbá az is, hogy a nálunk is mésztalajon előfor¬ duló növények a mediterrán-területen megváltoznak. Ossero szigetén mi¬ dőn először találtam a nálunk közönséges fagyait, első pillanatra idegen növényt véltem benne látni. Bőrnemű fényes levelei voltak. De mások is, melyek lombjaikat nálunk ősszel levetik ; megtartják azt ott az új lomb fejlődésének időpontjáig. Ezen tapasztalatokat megerősítve ta¬ láltam Freyn legújabban megjelent művében is. (Die Flóra von Südistrien.) Fuchs tapasztalatait különösen a phytopalaeontologiára nézve tartja fontosnak. Ha t. i, valamely flóra keskeny, bőrnemű örökzöld levelekkel biró fákból vagy széles , hártyás, nyárizöld levelekkel biró fákból áll, ezt ama flóra korának meghatározásánál alapkritériumnak szokták tekin¬ teni. Ha azonban a mint a szóban levő értekezés mutatja, kitűnik, hogy bizonyos körülmények között különböző jellegű flórák egy időben és egy területen fordulnak elő, akkor világos, hogy a fossd flórák megíté¬ lésénél szokásos vezérpontokat meg kell változtatni, minthogy az éghaj¬ lat mellett még a volt terület geológiai alkotását is ligyelembe kell venni. E tekintetben Fuchs bizonyítékokat is szolgáltat. Kumi és Sinigaglia fossil flórái nagyon eltérnek egymástól ; de az elsőnek lignitrétegjeit egy- idejüeknek tartja az utóbbi rétegeivel és e feltűnő jelenséget akként magyarázta meg, hogy az alaphegység (Gfrundgebirge) Kuminál liippurit- mészből, Sinigagliánál azonban flyschből áll; továbbá mindenütt, bol a fossil flóra keskeny , bőrnemű levelek által van képviselve (Háring, Sotzka, Monté Bolea, Monté Promina, Kumi), a legközelebb levő hegy¬ ség tényleg mészből áll. A párisi és londoni medenczék fossil flóráiban ezen levélalak már háttérbe szorul és Éjszakamerika nyugati államaiban, melyeknek talaja majdnem kizárólagosan őshegységből és homokkőből áll, valamenyi fossil flóra a legidősb kréta flórától a legfiatalabb harmad¬ kori flóráig majdnem kivétel nélkül ugyanazon széles, hártyás nyárizöld lombleveleket mutatják, a mint ezek a mai vegetatioban uralkodnak. (Dr. Staub M. ) *) Kiállhatatlanoknak mondják Fiume mellett a Recinayölgy mészkőházaiban lakók a nyári éjjeleket. St. 148 A világrészek félremozditása a harmadkor óta. (0. Peschell : Neue probléme dér Vergleichende Erdkunde.) Ha egy térkéj en mindazon tengerpartokat, melyeken az újabb idő¬ ben sülyedés és szárazföld veszteség, valamint mindazon tengerpartokat, melyeken szárazföld gyarapodás vagy függélyes emelkedés észlelhető, ezen tünemény áttekintése szempontjából, különböző színű határokkal megjelöljük *), úgy tetszik, mintha e két törekvés egyensúlyt tartana egymással. A le- és felfelé irányúló mozgások kölcsönös kiegyenlítődé¬ sét már onnét is következhetni, hogy ugyanazon tenger partjainak men¬ tében az emelkedés gyakran sülyedésbe megy át vagy, hogy ha az egyik part emelkedik, az átellenében fekvő part stilyed. Az előbbi eset észak és déli Grönlandnál áll, a másik eset Neuseeland és Délameriká- nál, mely utóbbinak a chileniai széle emelkedik, a patagoniai pedig sülyed. Gyakran előfordúl az is, hogy az egyik tengerpart emelkedését kiegyenlíti egy átellenében fekvő szárazföld alászállása. A déli grön¬ landi sülyedésnek megfelel Labrador és Neulündland emelkedése. Scan- dinavia északi részének emelkedése, déli Svédországban már nemcsak sülyedésbe megy át, hanem Németország összes északi partjai hosszᬠban, valamint a Cimber félszigeten és Hollandiában is a szárazföldnek, és részben a függélyes magasságnak csökkenését tapasztalhatni. Egyébiránt itt igen különböző eredetű tüneményekről van szó. Ha különösen a vulkáni területek folyamataitól, mint sajátszerű helyi tüne¬ ményektől itt, az általános vizsgálódásnál, eltekintünk, végtére mégis azon eredményre jutunk, hogy a mostani emelkedések és siilyedések mindenütt ott mutatkoznak, hol a harmadból- óta a szárazföld előnyo- múlt, vagy visszahúzódott. A harmadkor óta ugyanis két irányban nyert a száraz tért, a mennyiben t. i. észak és nyugat felé igyekszik terjeszkedni, míg a jelen¬ legi szárazföld déli és keleti oldalán csupa eltűnt földrészek feküsznek. Az ó-világ keleti részében, valamint a déli tengerben egy nagy da¬ rab szárazföld sülyedt el, mit a korall-szigetek bizonyítanak, melyek Dana elmélete szerint még az egykori Cordillera szigetek csapásvonalát jelzik. Ezen világrész inkáb a déli, mint az északi félgömbhöz tartozik, s hihetőleg a régmúlt időben tetemesen a mai Délamerikához közeledett, s vele néhány növényalakot cserélt, mert Újseeland mai növényei, ki¬ véve az austráliaikat, sok hasonlatosságot mutatnak a délamerikai ala¬ kokhoz. *) Egy ily, meglehetősen teljes térképet Reclus közöl. La Térré tóm. I. p. 744. 149 Austrália pedig valaha sokkal terjedelmesebb lehetett. Hogy Új- Guinea még aránylag rövid idő előtt, Tasmania ellenben régibb idő¬ ben hozzá tartozott, az tény. De kelet felé is vesztett kiterjedésében, mert ott nyúlik el az ismeretes és rettegett Barrie-zátony, melynek korallfalai tetemes mélységre lenyúlnak s a volt Kelet-Austrália part¬ vidékét tüntetik elénk. De ezen korallgáton túl is hemzseg a tenger keletre zátonyoktól, melyekhez nehány sziget is csatlakozik. Általában szigeteket nem nyugoti, hanem keleti oldalán észlelhetünk s itten jelen¬ tékeny távolságban nagyobb szigeteket is, melyekről gyanítható, hogy talán a harmadkor előtt hozzá tartoztak, mint pl. Űj-Caledonia *), és nagy régen maga Uj-Seeland is. Ázsia keleti partjának hátrahúzódását hasonlókép különféle jelek bizonyítják. Japán állatvilága azon következtetésre jogosít, hogy egykor a malayi-indiával jobban összefüggött mint most s azóta töpörödött össze mai térfogatára, jóllehet újabb időben, bála a körülményeknek, hogy egy vulkáni működés területén fekszik, az emelkedő szigetcsoportok közé számíttatik. Az Austrália és délkeleti Ázsia közti téren végbe ment folya¬ matok sokkal élesebben puhatoltattak ki. Austrália azon időben, mikor az ó-világot még az erszényesek lakták, szárazon függött össze Ázsiával, mely összefüggés a harmadkor kezdetén, vagy tán előbb lön megsza¬ kítva. De még azután is, mint már előbb kimutattuk, Jáva, Borneó, a malakkai félsziget és Sumatra egymásközt és az indochinai Ázsiával összefüggésben áltak, míg végre a szárazföld ott is szigetekké daraboló- dott szét. A délcbinai tenger talán egészben vagy csak részben egy har¬ madkori sülyedés eredménye, mert a kuautongi part mentében még most is tart a sülyedés. De vegyük jól figyelembe, hogy Ázsia összes keleti széle, valamint délkeleti része gazdag szigetekben és szigetcso¬ portokban már pedig valamennyi sziget siilyedésre és szárazföld-veszte¬ ségre mutat, kivéve a vulkáni területen nyugvókat. Az ó-világban azonban a legnagyobb változást északi Oroszország és az Uralon-túli Ázsiának növekedése idézte elő. Ott a tenger a kar- madkorban egészen a Baikal-tóig **), egy régi partfjordig és közel az Altai-begységig ***) nyúlt, sőt valószínűleg egész a Kaspi-tóig és a Kaukázus kiemelkedése előtt egész a Pontusig terjedt. Hogy Szibéria *) Új-Caledoniában az emlősük közül csak a denevér található. A többiek ké¬ sőbb az emberek által honosíttattak meg. V. de Rochas Nouv. Caledonia p. 59. **) A szt.-pétervári földrajzi társulat megbízásából mélységi méréseket eszközöl¬ tek a Baikal-tóban és ügy találták, hogy a tó délnyugati részében a legnagyobb mélység 1248 m. (Glóbus XXI. Bd. p. 224.) ■"**) 1. B v. Cotta. Dér Altai. Leipzig 1871. 8° p. 57. 150 még most is, a mennyire eddigelé kikutatták t. i. a Léna torkolatától egészen a Bering- útig, észak félé növekszik, már fenntebb említtetett. Az indiai óceán helyén, tehát az ('-világtól délnek és keletnek haj¬ danta nagyobb szárazföldnek, az u. n. Lemuriának, a félmajmok hazᬠjának, kellett léteznie. Hozzátartozott Madagaskar, a gránitos, most sü- lyedö Seychellák, a Maledivák, Ceylon és hihetőleg egészen a Killing szigetekig, vagy még messzebb keletre is terjedt. De ne tévesszük szem elöl, miszerint irt az ó-világ keleti. és déli partjai, mint stilyedési vidé¬ kek különösen szigetesek, mert szigetek a sík tengeren mindég a száraz¬ föld szétszakadására ulalnak, csakhogy az említeti területen a Co- morokat és Mascareneket nem lehet szóba hozni, melyek mint vulkáni szigetek, sem a süíyedés mellett, sem az ellen nem bizonyítanak. Európa sorsa már kalandosabb volt, mert a felszín ezen sok tagú részének már ábrázulatából kiolvashatni, hogy oly szintéren fekszik, melyen ellentétes erők működtek és a különböző hatások és ellenhatᬠsok között kemény tusa folyt. Általában azonban be kell vallani, hogy Európa területét a harmadkor, sőt még a jégkor óta is tetemes veszteség érte. Az északi tenger régente ép úgy nem létezett, mint a la Manche csatorna, hanem szárazföldünk a harmadkorban a Farőe szigetek és Islandon át egész Grönlandig terjedt s szilárd összefüggésben állt Észak- Amerikával Ha a mélységi téri- épek az előbbi óceán partjaiból valamit elárulhatnak, úgy az állíthatjuk, hogy az atianti-tenger északi medenczéje a múltban sokkal keskenyebb volt, s csak két ág nyúlt egyrészt Island és Grönlandi, másrészt Island és a Faröe szigetek közé. Mielőtt itt a szárazföld teljesen megszakadt volna, Spanyolország és Afrika még szorosan összefüggtek, mert hogy a gibraltari szoros még akkor nyitva nem volt, arról a középtenger két partján lévő növény- és állat-világ nagy hasonlatosságán kivid a Tarik-sziklákon élő majmok, melyek sajnos ugyan, egy családot kivéve, egészen kihaltak, bizonyságot tesz¬ nek. Másrészt ismét a középtenger vesztett területéből, és pedig a föld¬ tani jelenkorban, egy nagy darabot az Algírtól délre fekvő Saharában, hol még most is sóstavak vannak; ennél azonban a tenger nem nyúlt tovább délre és nyugatra A földközi tenger egy másik összeköttetése az indiai óceánnal úgy látszik, most van készülőben, miután a Nilus- delta északi partjainak síilyedése megkezdődött, ámbár a szomszédos syriai part nő s a vörös tenger partjai pedig emelkednek. Európában tehát a földfelszín többi változásaival ellentétben a te¬ rület-vesztés nyugaton és északon háromszorosan, t. i. a növény- és állat-világ faji statistikájáuak összehasonlítása, a tenger mélysége, s a létező sziget képződés által bizonyítható be. 151 Afrika nyugoti partjainak függélyes mozgásáról hiányoznak az ada¬ tok, ellenben az aequatortól északra a szárazföld szaporodása folyó be- iszapolások által mindenütt kimutatható. Az egész nyugoti parton na¬ gyobb, nem vulkáni szigetek hiányoznak, mert a következő négy szigetcsoport: Madeira kísérőivel, a Canari szigetek, a Zöldelőfok szi¬ getei és a guineai öbölben sorban álló szigetek mind vulkáni eredetűek. A madeirái csoportról Sir Charles Lyell bebizonyította, hogy a száraz¬ földdel soha sem függött össze, sőt hogy egyes részei sem voltak egy¬ mással összekötve és ugyanez mondható a Canari szigetekről is. *) Tehát minden jel oda mutat, hogy Afrika nyugaton területéből nem vesztett. A keletről nyugotra való eltolást legvilágosabban az amerikai szᬠrazföld mutatja. Ott semmi kétség sem foroghat fenn az iránt, hogy keleti széle idősebb, a nyugoti pedig fiatalabb, mert az északi continen- sen Alleghany hegyláncz ránczosodása sokkal előbb megtörtént, mint a sziklahegységek kiemelkedése. Ámbár Dél-Amerika földtani térképei még mindig nem pontos buvárlatok eredményei, annyi mégis bizonyos, hogy Gruayana hegyvidéke, valamint Brasilia fensikjai sokkal régibb emelkedések, mint az Andesek, melyek általában a fiatalabb emelkedé¬ sekhez számitattnak, mint ez a nyugoti partoknak majdnem sugár egyenes menetéből következtethető. Észak-Amerika a korábbi földtani korszakban sokkal mélyebben nyúlt az atlanti tengerbe, különösen észa¬ kon, hol a harmadkori Európával való szilárd összefüggés a terület veszteség folytán egészen megszűnt. Neufundlandtól keletre és délre fekvő zátonyok, valamint a terjedelmes Beaufort- vagy Milne padok, melye¬ ket a 40-dik nyugoti délkör közepén metsz, egy aránylag közelmúltból fennlévő szárazföld maradványainak tekinthetők. A hajdani Észak-amerika egyik határkövét a Bermudas szigetcsoport képezi. Ámbár ez jelenleg korall építmény, s nagy mélységből emelkedik ki, de azon alap, melyre a legalsó s legidősebb polypok telepedtek, ilyféle képződmények törvé¬ nye szerint, egykor a tenger felszínéhez közel kellett, hogy essék. Hogy továbbá az Alleghani hegyláncától nyugotra valaha magas hegyekkel bíró szárazföld létezett, melynek édesvizei, a még akkor nem ránczolt Apalach hegyláncz felett nyűgöt felé folytak, Sir Charles Lyell abból következtette, hogy azon kavics lerakodás, mely a nagy ohivi szén terü¬ letet fedi, ménnél inkább az atlanti óceánhoz közeledünk, és pedig egé¬ szen Philadelphia közeiéig, annál durvább lesz. Különben még most is folyvást tartanak ott a tenger betörései, s az Egyesült-Államok keleti *) Priiiciples etc. 10 edit. tóm. II., p. 402. Földtani Kö&lüny. VIII. évi. 11 152 partja a visszavonuló részhez tartozik. Ha Észak-amerika két partszélét, az atlantit a csendes tengerivel, összehasonlítjuk, akkor a nyugoti olda¬ lon csak fjordokat és fjord-szig eteket találunk, melyeknek keletkezése eléggé meg lett már világítva és egy vulkanicus sziget csoportot, minő a Revillagigedos ; ellenben a keleti rész gazdag oly szigetekben, melye¬ ket elszakadt szárazföldrészeknek ismerünk tél. Ide számítjuk Anticoslit, Neufundlandot, és ha a messze jövő éretlen gyümölcsöt is szabad le¬ szakítani, Neu-Schöttlandot is, mely a szárazzal csak egy keskeny hegy¬ hát által van összekötve, melynek á föld hatalmas dagálya t. i. a Fundi- öböli, naponként kétszer neki rohan, hogy e félszigetet egy új Neufund- landdá alakítsa. Közép-amerika nyugoti részével szemben egy őrségi, talán a har¬ madkor előtti szigetcsoport fekszik, a szárazföld sülyedésének eredmé¬ nyeként. Kárpótlásul a nemrégmultban bekövetkezett az északi és déli rész összeköttetése a panamai szoros által. Ott ezelőtt tengerszoros volt, mint ezt a geologok újabb észleletei bebizonyították, s mint az a nö¬ vény és állatvilág elterjedéséből következik, mert a délamerikai terem¬ tés egy különálló világ, mint az australiai, ámbár formákban nem oly ódon, mint ez, de viselete nem is modern, mint az északamarikai, vagy az ó-világi. A déli földrész nyugoti széle a löki legszigettelenebb partvidékei¬ hez tartozik, mert azon szélességeken kívül, hol fjordok mutatkoznak magok a partszigetek feltűnően gyérek, míg a meglevő óceáni szigetek, t. i. a Galopagok és Inan-Fernandez és Masaikéra két szigete, vulkani¬ cus képződmények. Egész ellenkező képe van az atlanti partvidéknek. Délen a Falkland szigetek állatvilága bizonyítja, hogy ezek egykor a szárazfölddel összefüggtek, s a patagoniai part még most is a sillyedők közé tartozik. Mély partbevágásai, minő a Matias és Glanca öböl, s tovább északra a Rio de la Plata, mely utóbbi bizonyára Paraná és Urugnay-nak nem u. n. Aestnariuma, jelei a szárazföld visszahúzódásᬠnak. Az ottani part előtti sekélyek és padok, sziklák, minő a Martin Var-i Trinidad mellett, s maga az utóbbi sziget is, a szárazföldnek ke¬ let felé való kiterjedéséről tanúskodnak. Ezzel ellenkezőleg a Szt.- Péter és Szt.-Pál szikla síkjait, bár nem vulkáni eredetűek, miután egy vulkáni hasadékon fékiisznek, Délamerika nyugoti partjának odáig való terjedése emlék oszlopai gyanánt biztossággal nem tekinthetjük. Amazonas torkolata előtt azonban sok szárazföld elveszett, mint ezt Dóm Joas Martins da Silva Coutinhs, Adassik kísérője, utolsó kutatási útjában észlelte *) . . Az Amazonas torkolatának tölcsére ugyanis nem *) J. Ausland 1868 p. 159. 153 delta; az ottani szigetek nem is törmelék általi beiszapolások, hanem a tenger egy betörése következtében keletkeztek. Agassiz elfogadja, hogy hogy az Amazonas torkolata előtt magas hegyekkel biró szárazföldnek kel¬ lett léteznie, mely véleménynek megszilárdulását csak élénken óhajthatjuk. Ha a nyert eredményeket még egyszer áttekintjük, megbarátkozunk azon feltevéssel, hogy a harmadkor óta való szárazföld veszteségeket más területeknek gyarapodása ismét kiegyenlítette és hogy a tenger és szárazföld közti terület viszony, mely jelenleg úgy áll, mint 5 : 2, az előbbeni korszakokban is ugyan ilyen volt. Továbbá egy esetet ki¬ véve, kiderül, hogy az elvesztett területek valamennyien a mostani föld¬ részektől keletre feküsznek, az újonnan nyert területek pedig mint nyu¬ gatra, hogy tehát a száradás nyugat felé halad, miért is a régi száraz¬ föld keleti partján mindég elvált részeket hagy hátra, míg a nyugoti partvonalak majdnem egészen sziget mentesek, eltekintve a vulkáni képződésektől, melyek helyi erőknek köszönik eredetüket. (H. Gy.) VEGYESEK. A m. kir. földtani intézet az idén Magyarhon következő vidékein fogja folytatni részletes földtani fölvételeit : Dr. Hofmann Károly m. k. főgeolog és Matyasovszky Jakab in. k. osztály-geolog Szilágy megye, és pedig az előbbi a keleti, az utóbbi pedig a nyugoti rész felvételével bízatott meg. E terület fölvétele a megye kérése folytán lesz foganato¬ sítva s annyiban is fontos, mert az eszközlendő áttanulmányozás alapján a lakosság között — ha ugyan lehetséges lesz — valamely iparág meghonosítása czéloztatik. Böckh János m. k. főgeolog, ki mellé Ilalaváts Gyula. m. k. geolog- gyakornok osztatott be, folytatni fogja Szörénymegye déli részében a múlt évben megkezdett fölvételeit. Telegdi Róth Lajos m. k. osztály-geolog — ki mellé Kokán János m. k. geolog-gyakornok van rendelve, a múlt években felvett területhez csatlakozó Ruszti és Lajta hegységek területén eszközlendi felvételeit. S végre : Stürzenbaum József m. k. segéd-geolog, az utóbbi területtől keletre eső, a Fertő tava és a Csallóköz közötti terület felvételével bízatott meg. Mint az első években, úgy az idén is el vannak látva géologjaink a földm. ipar- és kereskedelemügyi m. k. minisztérium részéről nyilt igazolványnyal, a bel¬ ügyminisztérium pedig jó eleve értesítette az illető törvényhatóságokat az eszköz¬ lendő felvételekről ; s mégis a múlt években az egyes geologokat anyi kellemet¬ lenség érte, minek ez óvintézkedések mellett nem lett volna szabad történnie. — Hisszük azonban, hogy azon törvényhatóságok, melyeknek területén ez idén a fölvé¬ telek eszközöltetni fognak, nem veszik csak egyszerűen tudomásul a miniszteri 11* 154 rendeletet, hanem oda hatnak, hogy ne csak a szolgabirák, de a falusi jegyzők és bírák jó eleve értesüljenek a földtani fölvételek eszközléséről. * Devon i kövületek Vas megy ében. Az ausztriai-magyar monarchia terü¬ letén előforduló Devonképlet két legtekintélyesebb tömege, melynek egyike a gráczi öböl sarkában, másika Morvaország Sudeta hegységében lép fel, az Alpok és Kár¬ pátok által elválasztva, látszólag egymással sehol sem érintkeznek és a kísérletek, melyek a hajdani kapcsolat kiderítése iránt, főkép a Semmeriug hegység táján tétet¬ tek, mindeddig nem vezettek positiv eredményre. Az összefüggés kérdésére azon¬ ban uj világot vetnek bizonyos vasmegyei rétegek, melyekben dr. Hofmann Károly m. k. főgeolog úr már 1875-ben régi formatiókra utaló kövületeket talált. Ezen kép¬ letek a rohonczi palahegységtől délre egyes elszigetelt kibukkanásokat képeznek a harmadkori lerakodmányok között. Mészkő, Mészpát és Agyagpala-rétegekből állnak, melyek közvetlenül félig kristályos, az alpesi palaköpenynek megfelelő őspalára te¬ lepülnek. A kövület leihelyek nevezetesen a következők: a Kienischberg, Hanners- dorftól DK., a gycpő-ftizesi palaszigeten; a Hohensteinmais-hegy, Egyház-Füzes mellett, és a harmis-i erdőben lévő kőfejtő, Egyház-Füzestől délre. A kövületeket Toula tanár Bécsben vizsgálta meg és határozottan devonkorbelieknek nyilvánította, habár a Fauna jobbára csak alacsony szervezetű állatfajokból áll u. m. Kriuoideák- és Koránokból (Entrochus [Cupressocrinus] abbreviatus, Entrochi tornati, En. impares ; Favorites Goldfussi, Favorites reticulata). Egy Spirifer eltorzított töredéke fajra már fel nem ismerhető. Ha hozzávetjük még, hogy Böckh úr, m. k. főgeolog, Német-Ovár vidékén ha¬ sonló minőségű Dolomitban szintén talált Crinoideákat, mindinkább valószínűvé válik, hogy a Devonképlet folytatása az alpesi palahegység nyúlványaiként tekintendő vas- és sopronmegyei palák déli és keleti lejtőjéhez simult és hogy ezek és a kiskárpá tok között, talán épen a Duna áttörése tájékán, keresendő az összeköttetés a Sude- ták Devonképletével. (Toula: Verli. dér. k. k. geol. Reichsanst. 1878. 3.) I. B. * A kimosási völgyek eredeti alakja. A kimosási völgyek rajzolásᬠnál a eartografok legtübbnyire úgy járnak el, hogy a völgy eredetét, hol a patak vagy folyó fakad, hegyesnek rajzolják és a völgy talpát a patak vagy folyó növekedésé¬ nek arányában szélesítik. Tényleg azonban a dolog megfordítva van : a k i m o s á s i völgyek kezdetüknél szélesek és előre haladva válnak keske¬ nyebbé. Erről bárki is meggyőződhetik, ki a kisebb és nagyobb völgyeket ezen szempontból megvizsgálja és be fogja látni, hogy a kimosási völgyek alakja eredeti¬ leg körte alak. Az esőszakadás ezen alak szerint rongálja a vasúti bemetszések oldalait, a nagy alpesi völgyek hasonlóan hátul öböl vagy üstszerüleg kezdődnek és előrehaladólag válnak keskenyebbé. A mély hasadékszerű szakadékok, melyeket a folyó víz metsz be a fennsíkokba, az u. n. Canonok is ezen szabály mellett bizo- nyitanak, mert itt is minden egyes szakadék hátulról egy tág cirkusszerű üsttel bir és előre haladva válik mindinkább sziikebbé. Ha a síkságról érkezve pl. a Kárpᬠtokhoz közeledünk, egy zárt falat lát a szem, bed hiába keres völgyeket, melyeken át a hegység belsejébe pillanthatnánk. Ha azonban egy keskeny völgyszorosou, vagy 155 egy valóságos sziklarepedésen át a hegység belsejébe hatolunk: a völgy szélesedni kezd, a hegyfalak mindkét oldalról mind jobban visszahúzódnak és végre egy tᬠgas üstbe jutunk, melyből csakis jobbról vagy balról a hegygerinczen át távozhatunk. Ha egy félgömb alakú hegyet képzelünk, melyet a sugárszerüen lefutó vizek kimosnak, úgy az a kimosási völgy körtealakja mellett egy központi magra különül el, melyből köröskörííl sugárszerüen folyókák ágaznak ki. Ezen egyes völgyecskék hátúi jobban-jobban kiszélesedvén, a központi tümzs közelébe eső sugárszerű választó¬ falak mindig keskenyebbek lesznek ; elvégre részben elhordatván, a kimosott hegy egy központi csúcsra különült el, melyet alacsonyabb hegyek koszorúja kör¬ nyékez, melyek mindenikéből egy-egy lankás nyereg vezet a központi tömzshöz. A Montblauc vagy a Monte-Rosa térképét figyelemmel vizsgálva, tényleg ezen címé letileg föltételezett domborzati alakot találjuk, melyet hasonló esetekben a legna¬ gyobb szabályszerűséggel követhetünk. Hogy ezen észlelések a hegyrajzok és térképek készítésénél rendkívüli fontos¬ sággal bírnak, az önként következik. Tudvalevőleg a domborzati eredeti felvételeknél a völgyek kivétel nélkül körtealakuak ugyan, de a finom részletes rajzolásnál, mely többé nem a természet után, hanem bizonyos chablonok szerint készül — a völgyeket azonnal az ellenkező alakban rajzolják, melynél azok hegyesen kezdődnek és a to¬ vábbi lefutásban szélesednek ki. Az ilyen térkép után elindulva, ha a völgy képző¬ dését kutatnék, igen téves útra jutnánk. Igen kívánatos lenne tehát, ha térképezniük is figyelembe véve ezen észleleteket, a hegytérképek készítésénél igy egységesebben és a természetnek megfelelőleg járnának el. (Th. Fuchs. Jahrb. d. k. k. Geol. R. A. 1877. Bd XXVII. p. 453.) S. S. * Eruptiók és föl rengések 1877-ben. Az elmúlt évben összesen 5 külön¬ böző vulkáni eruptió jutott tudomásra és ugyan: 1. a délamerikai Cotopaxi, 2. a Hawaí sziget vulkánjai, 3. a kicsiny japán szigetvulkán Ooshima, 4. egy eddigelé teljesen ismeretlen vulkánikus területen, Coloradonál Dél-Californiábau és végül 5. Peru partjai közelében egy tengeralatti eruptió észleltetett. A kitörési idő mind az öt esetben az év első felére esett, a legelső január 4-én (Ooshima), a legkésőbbi jú¬ nius hó 28-án (Cotopaxi) észleltetett. A tudomásra jutott földrengések száma 109, a mely körülbelül megegyező azon évi átlaggal, mit az előző 13 év alatt följegyzett összeállításokból kiszámítani lehet. Ezekből a télre (decz., febr.,) 33. a tavaszra (márc. — május.,) 31, a nyárra (juni — aug.) 11 és az őszre (szept. — nov.) 34 földren¬ gés esik. Különböző helyeken többszörös földrengés 15 napon tapasztaltatott. Egyes vidékeken — Peru, Bolívia, Tokio (Japánban), Ooshima, Hawai stb. — valódi föld- rengési időszakok jelentkeztek, mig más helyeken huzamos szünetelés után a föld¬ rengés mintegy ismétlődni látszott. Tetemes mérvű földrengések voltak Schweiczban, melyek a zürichi tótól kiindulva keletnek még a Glarus és St.-Gallenba is eljutottak, nyugotnak Elsass, északnak pedig a Schwarczwaldig haladtak. A nyugoti elterjedés tehát a keletinél nagyobb volt, hol ugylátszik, hogy az Alpok állották útját a tova¬ terjedésnek. Ez annál inkább nevezetes, mert nyugotnak a Jura hegyek nem akadᬠlyozták a terjedést. A keleti Alpokban, hol a földrengések ritkák, alsó Steierország- 156 tói kiindulva az alsó Száváig volt földrengés. De a leghevesebb földrengés ezen időszakban D é 1-A m e r i k a nyugoti partjain volt, mely egész folyamatában rendkívül hasonlított az 1868-ban ugyanott tapasztalt földrengéshez. A központi Atakama partján a kis Góbija kikötő városban volt, mely szomszédaival egyetemben majdnem teljesen szétromboltatott. A talaj rázkódása a tenger mozgásához hasonlí¬ tott, mely a partok mentében roppant károkat okozott. A tenger helyenkint 20 m. magasságban zudult a lapályos partok felé és pl. Iquique-ben 600 ember esett annak áldozatául. A kikötőkben a hajók részben összetörettek, részben a szárazra dobattak. Arica mellett a homokba félig eltemetett „Wateren“ gőzöst, melyet az 1868-ki föld¬ rengés dobott a partra — , az elmúlt évi’ roham 2ya km.-rel tovább lökte. A hullámvetés az Óceán egész szélességében tovahuzódott és főleg a Sand- wichszigeteket támadta meg. (C. W. C. Fuchs. Naturf. 1878. p. 149.) S. S. TÁRSULATI ÜGYEK. Szakülés 1878. évi április hó 3-án. (Jegyzőkönyvi kivonat.) 1. Dr. Koch Antal beküldött értekezését „A Hegyes Drócsa-Pie- t r o s z a hegység kristályos és tömeges kőzeteinek, valamint E r d é 1 y nehány hasonló kőzeteinek is petrographiai tanulmányozása. Kiirthy Sándor tanársegéd és Primics György okleveles tanárjelölt közreműködésével végezte dr. Koch Antal egyetemi tanár." — Inkey Béla mutatta be. (L. a jövő számban.) 2. Dr. Posevitz Tivadar értekezett a „D o b s i n a i zöldkőről." E kőzet tudvalevőleg anyakőzete az ottani gazdag kobalt- és nickelérczeknek. Előso¬ rolta előadó az irodalomból ismeretes szerzők nézetét a zöldkő petrographiai szerke¬ zetére vonatkozólag, mely szerint az G a b b r ónak tartatott. Tekintettel pedig fe- kiijéhez, a zöldpalákhoz való viszonyára, a legtöbb szerző csak szerkezeti különbsé¬ get állít, Andrián szerint azonban a zöldkő e zöldpalákat áttöri. Értekező górcsövi vizsgálata kiderité, hogy ezen kőzet nem Gabbro, hanem Kvarczdiorit, mely¬ nek elegyrészei: igen elmállott Plagioklas, Amphibol, mely többnyire már Chlorit-féle állománynyá alakult; Kvarcz, részben másodlagos képződmény, helyen¬ ként fekete Csillám és M a g n e t i t. A Diorit korra nézve fiatalabb a Devonnál és öregebb a Kőszénnél, és hogy ez esetben eruptív kőzet-e, azt csak a helyszínén eszközölt részletes vizsgálatok dönthetik el. 3. Matyasovszky Jakab úr bemutatott egy fossil spongitát a sárosme¬ gyei Kárpát homokkőből. A kőtábla, melyen a kövület van, K i s-L i p n i k helységből származik, hol a patak partján találtatott. A tábla hossza 58, szélessége 36 és vastásága 7 cm. Finom szemcsés, sűrű és szilárd homokkőből áll, ragasztója meszes-kovás, színe sárgásszürke, zöldesbe játszó. Fris töréslapján számos apró fehér csillámpikkelyek s szénné vált növényfoszlányok láthatók. Egyik lapján hálószerű képződmény vau, mely változó nagyságú, de igen szabályos hatszögekből áll s így 157 mindenekelőtt, viaszsejtre emlékeztet. A sejtek legnagyobb átmérője 9 mm., a kiseb¬ bikje 6 mm. Az egész hálózat összefüggése a tábla egész felületén követhető, habár egyes részek elmosódnak s elenyésznek, mások mintegy leszakitvák. A fedőlap nem találtatván, nem tudhatni, vajon a hálózat a táblára reá nőve van-e vagy pedig csak lenyomat, mert a hálószálak abból az anyagból alkotvák, melyből maga a homokkő áll. Valószínű, hogy ezen képződményekben egy a Kárpáthomokkőben gyakori és Páni úr által leirt hyerogliphát látunk. Dr. von dér M a r k a Palaeontografika XXII. kötetében a 68. lapon leír és a II. táblán lerajzol egy az Amorphozoák osztályába tartozó fossd spongia fajt Gleno- dictyum hexagonum v. d. M. név alatt, mely a mi rejtélyes kövületünkhöz igen nagy hasonlatosságéi. Ennek leírása és rajza — a méretektől eltekintve — a legnagyobb öszhangzású kövületünkkel. De értekező tekintetbe véve egyrészt a méret eltérését, másrészt azt, hogy a kis-lipniki kövület úgy látszik mélyebb szintájat foglal el a kréta-emeletben az idézett leletnél, ezen kövület számára a G 1 e n o d i c t y u m c a r p a t i c u m M a t y. elnevezést javaslatba hozza. Habár ezen kövület kiváló fontossággal nem is bir a stratigrafia szabatosságára, de örvendetes járulék a Kárpátok őslénytanához. Értekező hajlandó a petrografiai viszonyok némi párhuzamosítása után a kis-lipniki homokkövet az ajaki előjövetellel hasonlítani össze és az alsó krétába sorozni. .Szakülés 18 78. évi május hó 8-áu. (Jegyzőkönyvi kivonat.) 1. Bern á t h József értekezett „A magyarhoni és főleg a budapesti ásvány¬ vizekről. I.“ czíin alatt. Értekező a magyarországi ásványvizekről általában szólván, K o n e k és C h y zer tudósoknak nyilatkozatait idézi, melyekből kitetszik, hogy hazánk ás¬ ványvizekben bővelkedik ugyan, de az ezekre vonatkozó ismereteink minden tekin¬ tetben sem teljesek, sem pedig kielégítők ; a hazai ásványvizek nemzetgazdászati szempontból sem vétetnek nagyon figyelembe. F ö 1 d t a n i tekintetben egyes helyek igen részletesen tanulmányozvák ugyan, de hiányzik az egész országról a földtani viszonyoknak olyféle összeállítása, melyből az ásványvizeknek keletkezését és vegyi alkatát magyarázni lehetne. G e o g r a f i a i és s t a t i s t i k a i tekintetben határo¬ zottan mai napig sem tudjuk, mely helységekben és szám szerint mennyi ásványvíz¬ forrás létezik, mert a jelenleg bizhatónak tekintendő és idevágó közlések Hunfal vy Jánostól és a m. k. s tatisti kai hivataltól származnak, hanem e kettő egymástól nagyon eltérő adatokat nyújt. Értekező a szakirodalomban búvárkodván, összesen 1607 helységet talált felemlítve, melyben ásványvíz előfordulása állíttatik ; de ezek között sok olyan van, hol jelenleg ásványvíz nem létezik ; értekező pedig ásvány¬ vizet tartalmazó helységeket ismer, melyeknek nevét a szakirodalom nem említi. Vegytani tekintetben ismereteink szintén nem kielégítők, mivel aránylag csak kevés ásványvíz vétetett vegyelemzés alá és a közzé tett elemzési eredmények nem mindig megbízhatók, így pl. régi elemzések szerint a málnási és kovásznai ás- 158 ványviz a kénes vizek közé soroltatik, jóllehet azok jelenleg kénhydrogént nem tartalmaznak ; általában a hazai ásványvizekről gyakran helytelenségeket olvashatni. 2. Matyaso vszky Jakab mutatott be nehány érdekes harmadkon emlőst a Muraközből. Előadó még folyó évi márczius havában báró Knezevics és K o f 1 e r mura¬ közi földbirtokos urak által, kik már múlt évi fölvételei alkalmával is a legszivélye- sebb fogadtatásban és támogatásban részesítették, arról értesittetett, hogy szellőjük szomszédságában, füldfelforgatás (Rigóién) alkalmával, nagyobb kövült lábszárcsont- maradványokra akadtak, melyeket Mastodonnak tulajdonítottak. Miután a gráczi har¬ madkori öböl közepében, melybe a Muraköz is tartozik, a szerves fossil maradvᬠnyok felette gyéren találhatók, el nem mulasztotta előadó ezen értesítésről a nagy¬ méltóságú minisztériumnak jelentést tenni, minek következtében a leihely meglátoga¬ tására és az eszközlcndő ásatásokra is készséges engedélyt nyert. Április hó közepén rándult le a Muraközbe a lelhely megszemlélésére. Annyival is inkább siet ezen ki¬ rándulás eredményéről a földtani társulat tisztelt tagjainak röviden és előlegesen értesítést adni, miután szerencsés volt reményén felüli érdekes tárgyakat találni és elhozni. Több lábszárcsont-töredéktől eltekintve, nevezetesen egy Rhinoceros alsó jobb állkapcsát, egy Hypparion fogat, egy őzagaucsot és egy Rhinoceros fogtöredéket talált, mely utóbbi azonban, úgy látszik, más individuumhoz tartozik, mint az elébb említett állkapocs. Ezen fossil maradványok közül mindenesetre legérdekesebb a Rhinoceros állkapocs, mely eddigi felületes összhasonlítás folytán a Rhinoceros Schleicrmacherihez legközelebbi rokonságban áll és valószínűleg vele azonos is. Ezen állkapcsot felette érdekessé teszi azon körülmény, hogy az állat korát belőle tisztán kivehetni, t. i. az állkapocs tisztán mutatja, hogy az állat egészen fiatal volt, és pedig a fogváltozás korában állott, miután itt úgy a tejfogak, valamint a maradó fogak is képviselve vannak. Képviselve találjuk a 3-ik molarnak benyomását, a mint az előtte való molárhoz támaszkodott ; továbbá a 2-ik molárt még szép, majzolás nélküli állapotban látjuk ; az 1-ső molár koronája pedig letört, de képviselve láthatjuk e fog gyökere által. A praemolárokat illetőleg azt észleljük, hogy a tejfogaknak törés által elcson- kitott maradványain kivfíl alattuk már a helyettesitő fogakat is látni az állkapocsból kibújni. Az 1-ső zápfog, valamint a szemfog és metszőfogakat nem találhatta fel. Ezen fossil maradványokat 2 mét. mélységben, coügériák és melanopsidák társasᬠgában találta homokos kavicsos talajban. A lelhely G- u m i 1 a, Stridótól DNy-ra és már a Stájertartományba esik, körülbelül 800 ölre az ország határától. 3. Roth Samu beküldött értekezését „A Jekclfalva mellett előforduló és eddig Serpentinnek tartott diabasporphyrit leírása górcsövi és vegytani tekintetekből" bemutatta Schmidt Sándor. (L. a jövő számban.) 4. A társ. titkár bejelenti új társulati rendes tagnak Fal mer Andort, aj. Winkler Benő, ki is meg válasz látott. VIII. évf. (1878.) FÖLDTANI KÖZLÖNY. 7. 8. (jul. aug.) szám. ÉRTEKEZÉSEK. A Hegyes Drócsa-Pietrosza hegység kristályos és tömeges kőzeteinek, valamint Erdély néhány hasonló kőze¬ tének is petrographiai tanulmányozása. Kiirthy Sándor tanársegéd és Primics György okleveles tanárjelölt közre¬ működésével végezte Dr. Kocli Antal egyetemi tanár. Bemutatva a magy. föleit, társ. 1878. évi április hó 3-án tartott szakülésén. Bevezetés. A múlt év vége felé Lóczy Lajos muz. segédőr úr felkért arra, hogy vállalnám el az általa a fennemlitett hegységben gyűjtött kristᬠlyos és tömeges kőzetek petrographiai átvizsgálását, s miután én kész¬ nek nyilatkoztam erre, he is küldé 157 példányból álló gyűjteményét. A f. év elején Inkey Béla úr szives volt ugyanezen hegységből még 29 példány kőzetet bocsátani rendelkezésemre, melyeket ő részben már megvizsgált, de a vizsgálat befejezéséhez nem juthatott. Ezen gazdag- anyag meglehetős nagy területnek (a megnevezett hegységnek és az erdélyi Érczhegységnek is) igen sok lelkelyéről való lévén, biztos ered¬ mények elérése czéljából nem lett volna elégséges a különböző kőzet¬ fajoknak csupán legtypicusabb képviselőit vetni beható makro- és mik- roscopos vizsgálat alá, a többieket pedig csupán makroscopicus jelle¬ geik nyomán sorozni illető hely ökre, s annál kevésbé lett volna indo¬ kolható ezen eljárás, mivel a kőzetek közt a legnagyobb rész tömör vagy igen apró szemcsés, melyeknél a leggyakorlottabb petrograpli is téves meghatározás esélyének van kitéve, ezen okból nem maradt hátra egyéb, mint minden darabot külön-külön alaposan megvizsgálni s ennek alapján besorozni őket illető helyeikre. Ezen munka azonban a csiszo¬ latoknak elkészítése s a vizsgálatok időt rabló aprólékossága miatt Földtani Közlöny. TŰI, ért 12 160 csak lassan haladhat, s azért czélszeriinek tartottam az egyes kőzetcsa¬ ládok vagy fajok vizsgálatát egyenkint elővenni és bevégezve azt, az eredményt azonnal közleni. A munka gyorsabb befejezése kedvéért azonban igénybe vevém két tanítványom erejét is, kik közül az egyi¬ ket, Kürthy Sándor tanársegéd urat, a hegység Trachytjainak, a mási¬ kat, Primics György okleveles tanárjelölt urat, a Melapkyrok vizsgálá- sával bíztam meg. Primics úrnak dolgozatát volt szerencsém már a múlt alkalommal benyújthatni, annak lényeges eredményeit magában foglaló rövid kivonatát pedig e jelentésem keretébe illesztve fogja ta¬ lálni a t. szakülés. Ezúttal saját vizsgálataim eredményeit van szerencsém bemutatni, melyek a fennevezett hegység granitos kőzeteire, néhány kristályos pa¬ lára, a Kvarczporphyrok s az úgynevezett Zöldkövek családjára vonat¬ koznak. Hátra maradnak még a harmadkor kitörésbeli kőzetei, melyek egy későbbi alkalommal lesznek bemutatandók. A leírásnál követendő rendet illetőleg legczélszerlibbnek véltem elő¬ ször előre bocsátani az egyes kőzetfajok összes átvizsgált példányaiból levont általános eredményeket s azután bizonyos elvek szerint csopor¬ tosítva az egyes lelkelyek példányainak rövid jellegzését adni, hogy ily képpen a geológ is, ki ezen tanulmány alapján az illető kőzetfajok el¬ terjedését s általában a hegység földtani szerkezetét megismerni és ki¬ fejteni kívánja, könnyen eligazodbassék és kényelmesen fölhasználni tudja az adatokat. A mi végre a vizsgálatnál követett módszereket, a leírásban köve¬ tendő kőzet-osztályozást és terminológiát illeti, arra nézve Rosenbuscb jeles kézikönyveire utalhatok, melyeket kiválóan szem előtt tartottam. Ezen előzmények után azonnal áttérek a tárgyra. I. Granitos kőzetek családja. Közép tömüttség 13 bői : 2'642. Ezen kőzet-családból 13 lelbelyről összesen 15 drb. kőzet vizsgál¬ tatott meg. Vegyük tekintetbe mindenek előtt az összetételükben sze¬ replő ásványokat. 1. Kvarcz kivétel nélkül csupán kisebb-nagyobb kristályos szemek¬ ben fordul elő, melyek rendesen szürke, ritkábban i boly ás színűek, s a másik főelegyrészszel, a földpáttal szorosan összenövök, gyakran oly szo¬ rosan, kivált az aprószenteknél, hogy szabad szemmel nehezen külön¬ böztethetők meg egymástól, oly esetekben, midőn a füldpát is szürke színezetű. A csiszolatokban a Kvarcz mindig viztiszta, telve van azonban 1G1 igen apró zárványokkal, melyek csekély nagyításnál finom pornak mu¬ tatkoznak s csak erősebb nagyításnál ismerhető fel minőségük. Ezen zárványok közt legérdekesebbek a folyadékcseppek álló, és ritkábban élénken mozgó gázbuborékokkal, melyek egy példányban sem hiányoz¬ nak s általában bőven kaphatók. Alakj ok igen különböző lehet, leg¬ gyakoribbak az egészen kerek vagy a toj ásdad, elypticus formák, rit¬ kábbak a hosszúra nyúlt féregalaknak s még ritkábbak a négyzetet megközelítők. Rendesen valamivel nagyobbak, mint a még gyakoribb gázbuborékok, melyek mindig kerek alakúak és igen széles sötét karimájokról fölismerhetek. Láthatók továbbá ezek mellett tökéletesen átlátszatlan fekete, pontnyi zárványok, — - melyek vagy Magnetit szem¬ csék vagy alaktalan FeO vegyek (Opacit.) lehetnek. Mindezek tulaj¬ donképen rétegenkint vannak elhintve a Kvarcz tiszta anyagában s csak akkor látszanak többé- kevésbé széles szalagokban vagy tökéletes so¬ rokba csoportosítva, ha a csiszolat a réteget többé- kevésbé ferdén vagy tökéletesen épszög alatt érte, a miről könnyen meggyőződhetünk, ha a mikrocsavart jöbbra-balra forgatva észleljük a képet. A Kvarcznak ezen legközönségesebb zárványain kívül előfordulnak még itt ott igen apró színtelen m ikrolithek hajszál, tü, pálezika alakban; továbbá gyéren finom, egyenes vagy különbözően görbült fe¬ kete szálképü trichitek. A nagyobb, szabályos oszlopokra utaló viztiszta tűket, kivált ha harántul vannak hasadozva, A p a t i t n a k lehet tartani, s ilyenek egy-két példány Kvarczában voltak láthatók. A szomszédos elegyrészekből a Kvarcz igen gyakran magába zár szabálytalan szögletes földpát darabkákat és szálkákat, melyek ugyanazt az átalakítást mu¬ tatják, mint a nagyobb kristályszemek, továbbá Amphiból és Biotit foszlányokat, melyek színükről és polár. fényben való viselkedésökről könnyen megismerhetők. Mindezek azonban a főzárványokhoz képest csak alárendelt mennyiségben fordulnak elő. 2. Orthoklas az egyenletes szemcsés kőzeteknél csupán kristályos szemekben, a porphyrosokuál azonban többé-kevésbé szabályos kristály- metszetekben is fordul elő. A vizsgált kőzetpéldányokban kivétel nélkül meg van támadva az Orthoklas és részben bomlást szenvedvén, fehér átlát¬ szatlan pettyek, foltok és gyakran igen szabályos párhuzamos csíkok és szalagok keletkeztek benne, melyek a még változatlan viztiszta anyag¬ tól élesen elkülönülvén, alsó világításnál világos barnás, felsőnél pedig fehér vagy sárgás (vasrozsdától) felhőzetet alkatnak. Kis nagyításnál ezen felhős foltok finom porhalmaznak mutatkoznak, keresztezett nikolok közt pedig a Földpát ilyen helyei halmazpolarisatióra utaló tarka pety- tyes színképet adnak. Erős nagyításnál ezen látszó porhalmaz szabály- 12* 162 tálán, szegletes, rongyos, foszlányos sárgás testecskékre bomlik fel, me¬ lyek viztiszta alaptól élesen elkülönülnek s a polarisált fényre hatnak. Miután a szabálytalan foszlányok mellett legfeljebb bosszú-négyzetes alakok láthatók, ezen bomlási terményeket inkább Kali-csillámra mint Kaolinra lehetne vonatkoztatni, mely utóbbi hatszöges pikkelyekben szokott kiválani, csillámra pedig azért, mert ez is közönséges átalaku¬ lási terménye az Orthoklasnak. Sósav, kénsav legkisebb hatással sem volt ezen képletekre hosszabb állás után sem. Ezenkívül gyakoriak még igen apró légbuborékok, Magnetit és Opacit szemcsék, nemkülönben Amphiból és Biotit igen apró roncsalé- kai is, melyekből rendesen vasrozsda szokott kiindulni és tovább elszi¬ várogni, kivált ha repedések is vannak jelen; — láthatók még gyéren viztiszta mikrolithek, sőt trickitnemű szálcsák is. Keresztezett nikolok közt egyes kristály-egyéneknek vagy egyszerű ikreknek bizonyulnak, de a bomlási termények miatt rendesen nem sötétednek el tökéletesen, a mennyiben a csillámpikkelykék és egyéb ásvány zárványok fénylő pontocskák gyanánt feltűnnek. Szabó módszere szerint a lángkisérletnek alávetvén őket, általában a Perthit sorba tartozóknak bizonyodtak, a Loxoklas és ritkán az Ama- zonit sor felé hajlással. 3. Plagioklas apróbb kristályos szemekben majd mindegyik pél¬ dányban mikroscopice ki volt mutatható; némelyeknél azonban jókora kristály metszetekben és oly bőven, mint az Orthoklas fordulván elő, Szabó módszere szerint is meg volt határozható, s az eredmény mindig Oli- goklas volt. Ilyenkor színre és küllemre nézve is feltűnő különbség mutatkozik az Orthoklas és Oligoklas között. A mállás nemét és fokát, to¬ vábbá a zárványokat illetőleg semmi lényeges eltérést nem tudtam fel¬ találni. Nevezetes azonban, hogy egy pegmatitos gránitnál (8. sz. Drócsa) a Plagioklas apróbb szemű kristálybalmaz gyanánt körülövedzi az Orthoklasnak nagyobb meglehetősen ép metszeteit, melyekben a bom¬ lási termény a metszetek hosszában párhuzamos szalagosán van elhe¬ lyezkedve. 4. Biotit igen apró foszlányokban ritkán tisztább és nagyobb hossz- metszetekben csaknem mindegyik példányban kimutatható, habár nagyon alárendelt szerepet játszik is. Sárgabarnás színárnyalatai, erős fényel¬ nyelési képessége és a harántmetszetek párhuzamos rovatai (hasadási irᬠnyok) jól jellemzik és könnyen felismerhetővé teszik. Sokszor alakta¬ lan sötét mállási termények (Opacit) csaknem tökéletesen elfedik nyomait 163 5. Muscovit rendesen jobban vehető ki raakroskopice, mint a gór¬ cső alatt, ámbár figyelmes szemlélő párhuzamos hasadási irányairól és a keresztezett nikolok közt élénk színeiről hamar felismerheti. Csupán csak néhány példánynál van meg, makroscóposan is észlelhető ezüstfe¬ hér és fénylő kisebb-nagyobb lemezekben és pikkelyekben s csupán egy esetben fordul elő Biotittal együtt. 6. Amphiból csupán csak igen apró foszlányokban és szálkákban látható, a melyek olaj- vagy sárgás zöld szülőkről és erős pleochro- ismusokról felismerhetők — s szintén gyakran vannak fekete mállás termények által elsötétítve. A vizsgált darabok csaknem mindegyikében megvan ugyan, de rendesen igen ritkásan elhintve az előbbeniek tár¬ saságában; csupán egy-kettőnél fordul elő jó bőven. A mállás követ¬ keztében néha átmegy 7. Ghlöritba , mely sötét fűzőid színéről és finom rostos szövetéről és sárgás- meg kékes-zöld pleochroismusáról fölismerhető. Forró sósav hosszabb behatás után többnyire fölbontotta s igy leginkább Delessit lehetne. 8. Magnetit apró alaktalan szemekben mindig a Biotit és Amphi- bol töredékek társaságában, s ezekkel kisebb nagyobb halmazokká összecsoportosulva, rendesen még Opacittal és bő vasrozsdával keverve szokott előfordulni, — mikor is ezen apró szemesés keverék a két fő¬ elegyrész (Kvarcz és Földpát) nagyobb kristály-szemei közé szorulva hálóza¬ tosán el van hintve az egész kőzetben. 9. lurmalin a Drócsa hegyről való pegmatitos gránitban jókora fekete oszlopos kiválásokat képez, melyek csaknem tökéletesen a Kvarcz által vannak körülzárva s harántul sokszorosan megrepedezve; a repe¬ déseket ismét a Kvarz töltvén ki. Csiszolatban ezen Turmalin kávébarna színű, áttetsző, egészen zárványment s alsó nikol tökéletes elsötétedése által könnyen felismerhető. A zárványmentesség és az oszlopos kristᬠlyok haránt töredezettsége a kőzetmagmából való korábbi kiválásra utal mint a főelegyrészeké. BerylU A Soborsinról való (60. sz.) gránitban apró likacsok van¬ nak, melyeknek falain itt-ott igen apró sárgás vagy zöldes, hosszrova- tos oszlopok, rendesen több párhuzamosan egymás mellett láthatók fen- nőve. Apróságuk miatt közelebb vizsgálhatók nem voltak, de alakjuk és külemük igen emlékeztet a Beryllre, mely ásvány tudvalevőleg nem épen ritkán fordul elő a régi kristályos kőzetekben. A csiszolat is érte egy ilyen oszlopnak lioszmetszetét s ez szabálytalan, de leginkább ha¬ rántul repedezett, kékes fehér színű, gyengén dichroisticus kékes és zöldes közt — keresztezett nikolok közt pedig olyan állásban sötét, 164 midőn az oszlop hossziránya a nikolmetszetek egyikével összeesik. Op¬ tikai viselkedése tehát nem zárja ki a Beryll lehetőségét. 11. Zirkon. A paulis-ménesi gerinczről való (9. sz.) kőzetben végre néhány feltűnő borsárga kristálytöredékeket találtam, melyet küleme és optikai viselkedése után semmi ismeretes közönségesebb ásványnyal nem azonosíthattam. — Alsó nikollal gyenge pleochroismust mutattak, ke¬ resztezett nikolok közt mindig világosak maradtak, nyilván, mert alat- tok földpátanyag zavarta az észlelést. Belsejük repedéktől mentek, szé¬ leken kagylós törés nyomai, — mind oly tulajdonságok, melyek nem zárják ki a Zirkon lehetőségét, melyre nagyon emlékeztetnek s mely egyéb vidéki gránitokban szintén kimutatva van. 12. Leukoxén név alatt GUmbel irt le sajátságos fehér átlátszatlan gümbölyded felhőalaku képleteket, melyek különösen a dioritek titan- vaskristály szemeit övedzik. Bosenbuscli ezeket a titanvas felbomlásából keletkezett Ti02 kiválásoknak tartja, a mi tekintve azt, bogy mindig a titánvasat övedzik, igen valószínű is. Ilyen kitűnő Leukoxén képletet észleltem én a 136. számú gránitban, mely vasrozsdától sárgásfehér, és apró Magnetit szemcsehalmazokat vesz kürül nagy udvar gyanánt. A leirt ásványok között az Orthoklas, Plagioklas, Kvarcz, Amphibol, Bio- tit, Muscovit, Magnetit, mint kőzeteinkben általánosan elterjedtek lényeges elegyrészeknek veendők; mig a többiek esetlegesek. Kiképződésük rendjét illetőleg górcső vi szerkezetükből és viszonyaikból arra lehet következ¬ tetni, hogy a Magnetit, Amphibol és Biotit előbb váltak ki a kihűlő magmából s igy az utóbb kiváló Földpát és Kvarcz által azoknak elapró¬ zott töredékei és foszlányai körülzárathattak. A Kvarcznak, mint a föld- pátokból is szálkákat magába zárgó ásványnak legutóbb kellett kiválnia. A mellékes elegyrészek gyanánt ritkán szereplő Turmalin, Beryll és Zirkon lehet, hogy készen jutottak már bele a gránit magmába, de való¬ színűbb, hogy legelsőbben váltak ki jegeczesen. A mi most az átvizsgált gránitok beosztását illeti, ebben egyszerűen Bosenbuseh-t követem. A mi granitfajaink csekély Amphibol tartalmát azért tartám szükségesnek az elnevezésben különösen kiemelni, hogy petrograpliiailag is feltűnjék a diorittal való összefüggés, mely geológiái¬ kig a Hegyes-Drócsa hegységben Lóczy által ki lett mutatva. Az átvizs¬ gált 15 példány közt van tehát : 1. Muscovit-granit : Kv. -j- Or. -f- Plg. -f- Musc. -f- (Mgt.) 2 példány. az egyik pegmatitos Turmalin tartalmú. 2. Granitit: Kv. -f- Or. -f- Plg. -j- Biot. -|- Mgt. ... 2 példány? 3. Amphibol-gránit : Kv. -|- Or. -f- Plg. -[- Ampli. -{- (Mgt.) 1 „ 4. Biotit-tartalmu Amphibol-gránit . 10 „ A Hegyes- Drócsa hegységre nézve tehát a Biotit tartalmú Amphibol- gránitok a legjellemzőbbek s e tekintetben a Vogesekkel és Déltyrollal (Predazzo vidéke) bir analógiával, hol szintén ezen változat az uralkodó. Az egyes példányok részletes leírása a következő. 1. Muscovit gránitok. 8. sz. Drócsa-. Bonotzanó teteje. Pegmatites Muscovit-Granít sok Turmalinnal. T. = 2-622. Tej fehér átlátszatlan Plagioklas (Oligoklas) nagy kristályszemeinek közepén gyengén testszinű üdébb Földp át (Amazonit); ezekbe az irásgrá- nitra emlékeztető módon szürke Kvarcz beágyazva és igen alárendelten Muscovit-pikkelyek és lemezek. Végre haránttöredezett fekete Turmalin a Kvarcz által körülzárva elég gyakori. Viztiszta Kvarczszemek telve rétegenként elhelyezett zárványokkal (sok folyadék légbuborékkal és tisztán légbuborék, Földpát és Csillám¬ foszlányok). Orthoklas kristály-metszetek párhuzamos csikókba rendezett bomlási terményekkel (Csillám). Plagioklas mozaikszerű szemcsehalmazok sok légbuborék és bomlási termény zárványokkal. Kevés Muscovit, bar¬ nás-zöld Turmalin szemcsék. 15. sz. Berzava nyugoti vége. Tömör üde Muscovit-Granit. T. = 2-687. Kvarcznak és Földpátnak (csillogó apró lapocskák) és fehér Musco- vitnak tömör keveréke elhintett fekete pontocskákkal Sósavval számos ponton pezsegvén, Calcit szemcsék is jelen vannak. Viztiszta Kvarcz szemcsék s igen koalinos, homályos Földpát egyenletes keveréke, melyben a Muscovit pikkelykék nem igen tűnhetnek fel. Mag- netit alaktalan szemcséi, Opacit és vasrozsda elég bőven, a Calcit helyein kirágott lyukak. 2. Granititok. 1. sz. Agrisi szólók. Középszemű mállott Granitit. Valószínűleg Am- phibol-tartalmu. Kaolinos földpát dendritekkel, ibolyás Kvarcz, tompack sötét-barna Biotit alárendelten. Mállottsága miatt csiszolat nem volt készíthető, s igy nem tudható, hogy Biotit mellett nem fordul-e elő benne Amphibol és Magnetit is. 2. sz. Taucz. Középszemű igen mállott Granitit. Ugyanaz, de még jobban ráállva, egészen porhanyó. Idd 3. Ainphibolgrani t. 6. sz. Kladova. Aprószemü üde Ainpkibolgranit. T. = 2-648. Szürke Kvarcz és sárgás Földpát (Loxoklas sor) kristályos szemek egyenletes sűrít elegye, gyéren elhintett apró fekete Biotit-pikkelyekkel és itt-ott Pyrit szemcsék is. A foltos Orthoklas és a zárványdús viztiszta Kvarcz szorosan összefo- lyók. Plagioklas alig nyoma látható. Fűzöld Amphibol foszlányok, sötét Opacit foltok meg Magnetit szemek alárendelten csoportosulnak ; Biotitet nem észleltem. 4. B i o t i t tartalmú A mp h i h o 1 g r a n i t o k. 3. sz. Baclna : Cioka Izvor. Apró szemű Biotit tartalmú Amphibol gránit (mállásnak indult). T. = 2-623. Sárgásfehér átlátszatlan földpát hasadási lapok nyomaival (Pertkit Lo¬ xoklas sor) és sárgás szürke Kvarcz szemek összeforradva ; igen alᬠrendelten közükbe szorulva zöldes fekete pikkelyek (Biotit). Kvarcz viztiszta szemei folyadék-, gázbuborék-, kőanyag- kevés mi- krolith, Amphibol töredékek, Opacit por zárványokkal. Orthoklas kao- linos csíkokkal, erekkel és foltokkal; Plagioklas nyoma; Amphibol tö¬ redékek és Biotit pikkelykék Magnetit szemcsékkel és vasrozsda foltok¬ kal a nagyobb elegyrészek közt. 4. sz. Sólymos. Középszemű üde cliloritos Amphibol-granit (igen üde). T. = 2-632. Gyengén testszinű földpát (Pertkit sor) fénylő has. lapokkal és szürke vasrozsda színbe hajló Kvarcz egyenlő mennyiségben. A Biotit fekete pikkelyei kisebb-nagyobb foltokba összecsomósodva alárendelten. Calcitnak nyoma. Földpátja meglehetősen tiszta, sávosan felhős, uralkodóan Orthoklas, alárendelten apró Plagioklas sávos ikrei is. A viztiszta Kvarczban hasonló zárványok, mint az előbbiben és még Apátit tűk is. Barnás vas-sárgás¬ zöld Amphibol foszlányok fűzőid Chlorittal és Magnetitnek jókora sze¬ meivel összehalmozva. A Cklorit valószínűleg az Amphibol mállási ter¬ ménye. 5. sz. Kladova. Apró szemű meglehetősen üde, Biotit-Cklorit tartalmú Amphibol-granit. T. = 2-624. 167 Apró szürke Kvarcz és feliér vassárgás Földpát (Perthit-Loxoklas sor.) kristályos szemeinek egyenletes sűrű elegye, zöldes-fekete Biotit-pikkely- kék gyérebb foltjaival, melyek részben egy síknak irányában helyez¬ kedtek, — gneiszba átmenet. Kvarcz hasonló zárványokkal, mint az előbbi Ortkoklas igen zava¬ rossá mállott kristályos szemek gyakran egyszerű ikrek ; apróbb Pla- gioklas elég szépek. Sárgás-zöld Amphibol foszlányok, sárgás-barna Biotit, fűzöld Chlorit és Magnetit szemek sok vasrozsda folttal keveredve alárendelt mennyiségben. 9. sz. Paulis : Ménesi gerincz. Középszemű mállásnak indult tartalmú Ampkibol-granit. T. = 2-643. Szürke Kvarcz és sárgás-szürke Ortkoklas (Pertkit sor) sűrű elegyé- ben alárendelten fekete pettyek és pontok (Biotit Magnetit). Egyes Or- thoklas kristályok párhuzamosan is kiválanak. Viztiszta Kvarcz ugyanolyan zárványokkal, sok mikrolith, repedé¬ seiben sok vasrozsda és jókora Magnetit szemek. Az Orthoklas fehér bomlási terményektől foltos, egyszerű kristályok v. ikrek. Plagioklas gyér nyomai. Amphibol sárgás-zöld nagyrészt fekete fényteten Opacittól homályos foszlányok és sárga-barnás Biotit pikkelyek gyéren, végre né¬ hány apró borsárga kristálytöredék Zirkonra emlékeztet. 11. sz. Hegyes csoport: Cióka Carpiu. Porpbyros, (bő tömör alap¬ anyaggal biró) Biotit-tartalmu Amphibol-granit. (Átmenet a Kvarcz por- phyrba.) T. = 2-648. A zöldes-szürke tömör alapanyag loupe alatt szürke Kvarcz felsites földpát s apró fekete pontoknak (Biotit, Magnetit ?) keverékének látszik, melyben rétegenkint nagyobb testszínű Ortkoklas kristályok (Amazonit- Pertkit sor) kiválvák. Sósavval gyenge pezsgés Calcit nyomára utal. Apró repedezett földpát és Kvarcz szemcsékből álló alap vasrozsda és Opacit által dúsan festve ; ebben Magnetit szemek bőven, Amphibol és Biotit foszlányok gyéren elhintve, aztán nagyobb kaolinos felhős Plagioklas és viztiszta Kvarcz metszetek. Plagioklas-sávokat nem ész¬ leltem. 19. sz. Monorostiai völgy. Középszemű üde Biotit tartalmú Amphibol- granit. T. = 2-663. Szürke Kvarcz és sárgás csillogó basadékos lapokkal biró Földpát (Orthoklas és Oligoklas) gyér fekete szemcsékből és pikkelyekből 168 (Magnetit és Biotit) álló foltokkal. Pora sósavval élénken pezseg, darab¬ ban egyes pontokon (Calcit szemek.) Fehér felhős Orthoklas alárendelt ikersávos Plagioklas és zárvány¬ dús viztiszta Kvarcz kristályszemeinek egyenletes, szorosan egybefolyó mozaikja. Alárendelten nagy Magnetit szemek vasrozsdától környezve s vele sorba elhelyezkedett Biotit metszetek s zöldes Ampkibol foszlányok nyomai. A Kvarczban Apatittűk- Calcit- szemcsék- és erek gyakoriak. 138. sz. Monorostia. Valea Ravua. Apró szemű, üde Biotit tartalmú Amphibolgranit. Kiválásokkal, melyek igen dúsak Ampbibolban. T. = 2-668 ; az Ampkiboldús zárványé 2*749. , Husvörös földpát (Orthoklas és Oligoklas) és szürke Kvarcz benső elegye, fénylő fekete pontok, foltok és ezeknek rétegeséi gyéren elhintve. Es benne egy zárvány sötét zöldes-szürke tömör ampliiboldús kőzetből, Pyritnek gyér szemcséivel. Uralkodó Orthoklas mellett elég ikersávos Plagioklas metszetek is, mind¬ kettő erősen mállva ; viztiszta Kvarcz sok apró zárványaival; elég Bio¬ tit és Magnetit, kevesebb Amphibol-foszlány, e főelegyrész közt vasrozs¬ dával hálózatosán elosztva. A zárványban ugyanazon elegyrészek, de a Biotit és az Ampkibol foszlányok (utóbbiak részben ekloritosak) sűrűbben kivállva, s kelyenkint nagyobb halmazokba összecsoportosulva. 60. sz. Soborsin. Középszemü, porphyros Biotit-tartalmu Amphibol¬ granit. T. = 2-650. Fehér ikerrovatos Plagioklas (Oligoklas-Andesin sor) és testszinu Orthoklas (Perthit sor) uralkodó elegyében apró szürke Kvarcz szemek és fekete Biotit hatszögii lemezek és pikkelyek alárendelten. Apró üre¬ gekben zöldes-sárgás hoszrovatos oszlopok Beryllre emlékeztetnek. Egyes Orthoklas porphyrosan kiválók. Calcit nyoma. Orthoklas és Plagioklas mállási terményektől és zárványoktól fehér felhős és foltos; Kvarcz viztiszta apró szemei a rendes zárványokkal; apró olajzöld Amphibol foszlányok, nagyobb Biotit metszetek és apró Magnetit szemek. Végre a kérdéses Berylluck oszlop-hoszmetszete, kékes, repedezett, gyengén dickroisticus. 119. sz. Szlatina. Drócsa alja. Középszemű mállásnak indult Biotit és Muscovit-tartalmú Amphibol-granit. T. = 2-634. Fehér Orthoklas (Perthit Amazonit sor) szürke Kvarcz uralkodó ele¬ gyében fehér Muscovit pikkelyei és fekete pettyek ritkásan, de egyen¬ letesen elhintve. 169 Apró zárványokkal telt Kvarcz-szemek, mállási terményektől fel¬ hős foltos uralkodó Orthoklas és alárendelt ikersávos Plagioklas mo¬ zaikja, melyek közé Amphibol, Biotit és Muscovit foszlányok szorul¬ tak sok vasrozsdával, mely a földpátokat is festi. 136. sz. Kresztciménes-Berzova. Középszemcsés mállott Amphibol- grauit. T. = 2-607. Porphyrosan kiváló sárg’ás-feliér vagy gyengén testszinű Földpát (Orthoklas és Oligoklas) szürke Kvarcz és igen alárendelt fehér csillám pikkelykék elegye vékony Kvarcz-érrel. Igen mállott, felhős vasrozsdafoltos Orthoklas Plagioklas és viztiszta Kvarcz-szemek egyenletes keveréke ; ezek érintkezésénél elég bőven Magnetit és vasrozsda kiválva, Amphibol parányi foszlányainak nyomai, de ckloritossá válva. A Magnetit-szemek körül Leukoxén igen szépen kiválva. II. Kristályos palák. Ezen csoportból csupán 4 drb kőzetet találtam a beküldött anyag- közt, a melyeknek egyszerűen rövid leírását adhatom csak. 30. sz. Paulisi szoros. Lehet átalakult agyagcsillámpala, jelen össze¬ tétele szerint : turmalinos Biotit-gneisz. T. = 2-863. Palás szerkezetű, sötét szürkés-zöld, csaknem tömör kőzet, világosan kivehető apró pikkelyekkel, itt-ott Magnetit O.-ekkel és fekete Turmalin oszlop-töredékekkel. Pora sósavval gyengén pezseg. Szürkés vagy sárgás áttetsző aprószemcsés alapanyaga Kvarcz sze¬ mekből és uralkodó hosszúkás Orthoklas kristály káliból áll. Ezek közt sűrűén elhintve 'jelleges Biotit metszetek és itt-ott néhány Magnetit szemcse is. 114. sz. Milova völgye. Szemes (Augen) Muscovit-gneisz. T. = 2-662." Szürke és rozsdás szalagos, fénytelen tömör alapanyagból egyes nagyobb Földpát (Oligoklas) és Kvarcz-szemek porphyrosan kiválva ; apró fehér csillámpikkelyek pedig rétegenkint vonulnak végig. Az alapanyag Orthoklas és Kvarcz kristályos szemeknek sűrű elegye, melyhez még csak Magnetit-szemek járulnak elég mennyiségben ; még a csillámpikkelykék nem igen tűnnek ki. Gyér Plagioklas és Kvarcz nagyobb kristályos szemeitől porphyros. Vasrozsda hálózatosán vonja be az egészet. 170 28. sz. Kovasincz. Agyagcsillámpalába átmenő agyagpala. Palás szerkezetű, sötét hamuszürke, késsel könnyen vágható. Sósav¬ val nem pezseg. Mozaikszerű kettőstörő, áttetsző, összevissza repedezett alapon igen sok fénytelen fekete kiválás (Opacit) rozsdafoltok és Maguetit szemek is. Az alap Földpát és Kvarcz finom töredékeiből állónak látszik. 29. sz. Kladova völgye. Agyag-csillámpalába átmenő agyagpala. Sötét kékes-szürke, tömör, palás szerkezetű, lágy kőzet. Pora só¬ savval gyengén pezseg. Hasonló alapban egyes viztiszta Kvarcz-szemek, Muscovit pikkelyek nyomai, Opacit-pettyek és foltok, végre sárgás oszlop-töredékek élénk interf. sziliekkel és nagyobb fehér felhős foltok, — tán Földpátra utalnak. III. Kvarcz-porphyrok családja. Közép tümöttség 2\577. Ezen csoportba tartozó kőzetek legközvetlenebbül csatlakoznak a gránitos kőzetek családjához. A fennirt hegységből és részben Erdély különböző területeiről is 17 lelkelyről összesen 22 példány lett megvizs¬ gálva, a melyek közt 20 Lóczy által lett bekiildve. Lássuk itt is előbb a Kvarezporphyrok összetételében résztvevő ásványokat. 1. Kvarcz viztiszta kristálymetszetekben, vagy ilyeneknek töredékei¬ ben, hol bőven, hol igen ritkán fordul elő; némelyekben alig van. Zárványai általában ugyanazok, mint a gránitok Kvarczában levők, csakhogy a folyadékcseppek nem oly gyakoriak. Igen gyakoriak itt a felsit-zárványok, néha üvegzárványok is ; egy Porphyr (63. sz.) Kvar¬ czában végre a Felsittel nagy Magnetit szem és Biotit pikkelykék zár¬ ványait is észlelém. 2. Ortlioklas kisebb-nagyobb, köröskörül kifejlődött egyesekben nagy karlsbadi ikrekben ; egynéhánynál a következő lapokat észleltem : ccP, oopco , OP, Fco . Makroscopice általában zavaros, legfeljebb áttetsző s rendesen sárgás vagy pirosas színekkel bir ; üveges Ortkoklast (Sanidin) csupán egy Phorpkyrnál (68. sz.) láttam. Szabó lángkisérletei szerint vizsgálva általában könnyen olvadtak ; már az I. kísérletben is gömbö- lyödtek szemcséi, a Il-ban pedig tökéletesen gömbbé lettek; olvadási fokuk tehát 4. Az olvadék rendesen fehér habos, sűrű belhólyagos gyöngy, de kimenő hólyagokkal is; ritkán zománczosba hajló. A Kálium és Nátrium festés az I. és II. kísérletnél nehezen illan el, de a Ill-ban igen erősen festi a lángot. A legtöbb Ortlioklas mindenek szerint több- 171 nyíre a Loxoklas és a Perthit-sor közt ingadozónak mutatkozik, az Amazonit-sor már csak gyéren van képviselve. Górcső alatt kisebb nagyításnál általában tejes fehér és rozsdás- fehér, áttetsző, csupán pontonkint víztiszta átlátszó az Orthoklas a bom- lási terményektől és a zárványoktól; keresztezett nikolok közt egyes kristálynak vagy egyszerű ikernek bizonyodik; de belseje sötét állásᬠnál rendesen kalmazpolarisatiót mutat a benne kiválóit apró zárvány szemcsék miatt. A mi a mallástermények természetét illeti, erős nagyításnál ugyan¬ azt láthatni, mint a gránitok Orthoklasaiban ; hozzájárulnak azonban itt alaktalan sárgás vagy pirosas vasoxyd- és vasoxydhydrat-pettyek is, a minők a Felsitben is elvannak hintve. A zárványok közt láthatók: Fel- sit-részletek Magnetit szemcsékkel és Biotit foszlányokkal, légbuborékok, ritkábban apró színtelen Mikrolithek és nagyobb Apatit-tűk is, néha vérpiros Hamatit gömbölyded pikkelyékei is. 3. Placjioklas alárendelten mutatkozik némely porphyrunkban, de sokban oly nagy kristályos kiválásokban, hogy azok Szabó módszere szerint meghatározhatók voltak s általában Oligoldast — legfeljebb Audesin felé hajlót eredményeztek. Ezen plagioklas-metszetek az alakot kivéve tökéletesen hasonlítanak mindenben az Orthoklásokhoz, úgy hogy a górcső alatt csupán az ikersávok árulják el jelenlétüket. Erő¬ sebb nagyításnál nézve bő bomlási terményeit, ezek közt igen gyakran Pistazit sárgás szemcsék és oszlopos metszetei is kivehetők, sőt néhány példánynál makroscopice is feltűntek a Felsitbó'l kiváló csíz-zöld sze¬ mek. Mivel uralkodó mennyiségben egyik példányban sem fordult elő a Plagioklas, az átvizsgált Porphyrokat mind a Kvarczporphyrok család¬ jába kell soroznom. 4. Biotit általáhan igen alárendelten lép fel a Felsit szemei és re- pedékei közé szorult apró pikkelykék és foszlányok alakjában. Ritkán egészen üde sárgás-barna, rendesen chloritos, világos sárgás- vagy fű¬ zölddé változott át, amikor tele van fekete vagy rozsdabarna bomlási vasvegyületek foltjaival és szemcséivel, melyek rendesen még a hasadási irányok szerint sorba rendezkedtek. Alárendelten makroscopice fehér csillám (Muscovit) nyomait is észleltem néhány példányban. 5. Amjjhibol még ritkább, mint a Biotit s mivel üde, nem is lát¬ ható, kétséges, hogy a sárgás-zöld pleochroisticus fekete pettyes foszlᬠnyok és tűalakok csakugyan ezen ásványból valók-e? 6. Magnetit négyzetes kristálymetszetei és alaktalan szemei általᬠban ritkásan vannak elszórva Porpliyrjaink Felsitjében, néha teljesen 172 hiányzanak is, rendesen erős vasoxydhydrát udvartól és foltoktól vannak környezve s a Biotit meg- Ampliibol foszlányokhoz társulva fordulnak elő. Igen ritkán Leukoxénhoz hasonló mállásterményét is észlelni. 7. Apátit víztiszta, haránthasadékos tűk a Felsitben és a Földpát kiválásokban gyéren fordulnak elő. 8. Pyní-szemcsék Magnetit társaságában némely regenerált tufában találtatnak. 9. Calcit igen vékony erek alakjában csupán a regenerált tufák¬ ban volt kimutatható, sósavval való kezelésnél. A felsites alapanyag, melyben mindezen ásványos elegyrészek ki¬ válva vannak, makroscopice általában vöröses vagy sárgás színű, tö¬ mör, ritkábban igen aprószemcsés, egynemű anyagnak látszik. Górcső alatt háromféle mikroszövetet észleltem, a melyek szerint csoportosítani is fogom őket. a) A Felsit uralkodöan világos-sárgás, barnás vagy szür¬ kés áttetsző, fehér és rozsdás pettyekkel és porral behintett és aláren¬ delten viztiszta, zárványszegény szabálytalan mezőkből áll, melyek ész¬ revétlenül összefolynak. Sötétre fordított nikolok közt az aggregatpola- risatio tarka mozaikja mutatkozik a polar-üveg nyoma nélkül, itt tehát a Felsit mikrokristályos szövettel bir. A víztiszta mezők anyaga hihetőleg Kvarcz, de talán Muscovit is, mig a fehér és rozsdapettyes mezőké kétségtelenül Földpát, a mint a Szabó-féle lángelemzési módszer¬ rel meggyőződtem. Erős nagyításnál a földpátos mezők rozsdás pettyei alaktalan vasoxydhydrat-szemcséknek, foszlányoknak, ritkábban vérpi¬ ros (Hámatit) pikkelykéknek is mutatkoznak, a fehér bomlási termények ellenben zöldes, barnás vagy átlátszatlan igen apró szemcsékre és ron- gyocskákra bomlanak, melyeknek valódi természete kétes, ámbár való¬ színűen ezek is csak Muscovit v. Kaolin-féle mállási termények lesznek, mint az Orthoklas kristályokban kiválottak. b) A testszínű áttetsző, egyneműnek látszó Felsit, mely itt is tele van hintve fehér és rozsdapiros bomlási terményekkel, kerek mezők halmazából áll, melyeknek szélei sötétebbek a közepüknél, mivel onnan körsugarasan sorakozik a rozsdáspor a központ felé s ezáltal sugaras rostos (sphaerulites) szövet jő létre Ezenkívül igen sok apró fóldpát- jegeczkék és tűk is vannak kiválva, melyek gyakran a felsit-körökön belül a rostokkal egyetemben sugarasan elrendeződnek ; általában azon¬ ban minden rend nélkül el vannak hintve benne. Keresztezett nikolok közt ezen mikrosphaerulithos Felsit minden részecskéje kettőstörésünek mutatkozik, habár a fénytalálkozási sziliek meglehetősen elmosódtak is. A mállási termények és zárványok a Felsitben ugyanazok. 173 c) A gyengén színes, de átlátszó vagy áttetsző, egyneműnek látszó Felsit sötétre fordított nikolok közt igen sűrűén keresztül-kasul fekvő Földpát mikrolitlierekre bomlik fel, melyek közt több vagy kevesebb valóságos apolar üveganyag látható ; itt tehát fél kristályos (sem- kristallin) szövettel bir a górcsövi Felsit, melynek bomlási terményei és zárványai különben itt is ugyanazok. A Szabó-féle lángkisérletuek alávetvén az összes átvizsgált Porphy- rok Felsitjét mint nagyrészt tömör földpátanyagot, a következő eredmé¬ nyekre jutottam. A Felsit általában sokkal nehezebben olvad, mint a jegeczedett Földpát, az I kísérletnél az élek és csúcsok gömbölyödtek csak, vagy ritkán a lapok olvadásának nyomai is mutatkoztak, a 11. kísérletnél a lapok is bevonódtak zomáczczal vagy üveges, néha habos olvadékkal, de gömbölyüdésnek csak kevés nyomai mutatkoztak. A Fel¬ sit olv. foka tehát általában 2. és 3, közt ingadoz. Az I. és II. kísérlet¬ nél az alkáliák csak igen gyengén festik a lángot, a III. kísérletnél azonban a lángfestés éppen oly erős mint a földpát kristályoknál s ezen festés után Ítélve a felsit uralkodólag Loxoklas sorbeli Orthoklas- ból állana, igen gyéren azonban Oligoklas és Andesin sor szerinti vi¬ selkedés is fordult elő. Mind ezen körülmények, kivált a nehéz olvadás, határozottan a mel¬ lett látszanak szólam, hogy a felsit csakugyan uralkodó tömör földpát és alárendelten Ivvarcz anyagból van összetéve, mihez még a Porphy- rok egyébb ásványos kiválásai is hozzájárulhatnak, de igen csekély mértékben. Nevezetes körülmény továbbá még az is, hogy a Felsitek vöröses és májbarna színei izzítás által szürkévé, néha csaknem egészen fehé¬ rekké válnak, mások pedig e mellett még áttetszőkké lesznek; ez min¬ denesetre arra mutat, hogy a festő vasoxyd és vasoxydhydrat vegyüle- tek az izzításnál átmennek másféle vegyiiletekbe, talán ismét vasoxydul silikatokba, a melyekből Tschermak nézete szerint élégiilés következté¬ ben egykor kiválottak. Képviselve látjuk tehát Porphyrjainkban a Felsitnek ezen három mikroszövetét, a melyet Yogelsang és vele Rosenbusch is a következő nevekkel jelölnek meg: a) Granophyros ; b) Felsophyros-spkaeruli tlios ; c) Yitropkyros . . górcsövi (mikro-) szövet, s e szerint a következő rövid leírásban kőzeteinket három csoportra be is osztjuk, mihez né¬ hány regenerált porphyrtufa, mint negyedik csoport hozzá lesz csatolva. 174 a) Grranophyros Felsittel. (A köz. töm. 2-615.) 14. sz. C i o k a Cernova felé n y u ló völgy. T. 2-599. Hamvasszürke, feketén petíyezett féuytelen Felsitben (Pertkit Loxok- las sor) vöröses földpát kristályok (Amaz. Pertbit sor) és néhány Kvarcz- szem kiválva. Apró szemcsés, víztiszta, mállási terményektől, Magnetit és Opacit szemcséktől pettyes és vasrozsdától itt-ott toltos Felsitben csupán néhány egyszínű igen mállott Ortkoklas kristály-metszetek és víztiszta Kvarcz egyenetlen nagyobb négyzetes metszete. 25. sz. P a u 1 i s, Ménesi árok. T. 2-585. Zöldes-szürke tömör Felsitben (Oligoklas-Andesin-sor) sok szürkés áttetsző Kvarcz-szem, egész 12 □ mm.-nyi testszinű Földpát-ikrek (Per- tbit-sor) és néhány feketés-zöld Biotit pikkely kiválva. Felsitje víztiszta, Kvarcz és világos-barnás átlátszó uralkodó Föld¬ pát keveréke, utóbbi mállott terményektől pettyezett. A kiválóit Ortliok- las jegeczek Kaolin pikkelyektől fehérek Kvarcz köz. zárványokkal. Biotit barnás-zöld igen apró pikkelykéi és foszlányai meglehetősen sűrű a Felsit szemcséi közt, alárendelten zöldes Amphibol rongyocskák is. Magnetit nincs, csupán Opacit pettyek és vasrozsdafoltok. 61. sz. Troas, Csáza csőszháza (hömpöly). T. 2-585. Féuytelen, tömör, világos vörhenyes Felsitben (Loxoklas-sor) sárgás vagy testszinű apró mállott Földpát (Loxoklas-sor) kristályok gyéren kiválva. Világos testszinű áttetsző Felsit fele mállási terményekkel, vasrozsda¬ foltokkal és Opacittal, mely gyakran hullámos sávokban van elrendezve. A Földpát egyrésze Ortkoklas, más része ikersávos Plagioklas, egymás¬ hoz egészen hasonlók s mállásterményektől homályosak. Kvarcz aláren¬ delten s apró szemekben. Biotit vagy Ampliibol-foszlányok chloritos anyaggá mállva s telve Opacit foltokkal. Magnetit nagyobb metsze¬ tekben és apró szemcsékben vasrozsdától körülvéve meglehetősen gyakoriak. 62. sz. Rossia és Obersia között. T. 2-591. Vörhenyes apró szemű Felsitben (Loxoklas-sor) sárgás vagy test- sziufi Földpátkristályok (Oligoklas-sor) gyér és sötét zöldessé mállott 175 apró Biotit-pikkelyek és hexagonok, még ritkábban végre igen apró szürke Kvarcz, szemcsék bővebben ; ezektől látszik szemcsésnek a kőzet. Opacittól és alaktalan Fe2 03-tól vörbenyes pettyes átlátszó Felső¬ jében sűrű kiváltott fehér felbős gömbök (mállási termények) néhány hasonlóképen mállott Földpát metszet, több meglehetősen szabályos viz- tiszta Kvarcz-metszet sorban elhelyezve. Biotitnak néhány mállott fosz¬ lánya és kevés Magnetit szemcse is vasrozsdával. 63. sz. Tamás esd, Szelistya felől (hömpöly). T. 2-570. Téglaveres tömör fénytelen Felsitben (Loxoklas sor) jókora világo¬ sabb téglaveres Földpátkristályok (Loxoklas sor) gyéren és apróbb sárgás-fehér kristályos szemcsék sűrűbben kiválva. Fehér Csillámnak egyes pikkelyei s itt-ott apró Kvarcz szemcsék is feltűnnek. Testszinű áttetsző Felsitje rozsdaveres pettyekkel tele s viztiszta Kvarcz szemcsék is jól feltűnnek. A kiválóit F ö 1 dp át-mets z etek csupán egyes egyének vagy egyszerű ikrek. Kevesebb viztiszta Kvarcz és négy¬ zetes metszet is nagy Magnetit-szem és Biotit piküelykék zárványaival, mely utóbbi a Felsitben Opacittá mállott már. Magnetit apró szemei rit¬ kán, de egyenletesen elhintve a Felsitben. 66. sz. Tok, a falutól keletre. T. 2-566. Sárgás-vörös fénytelen Felsitben (Loxoklas sor) apró sárga fénytelen Földpát- (Oligoklas) kristályok jó sűrűn, sárgás Kvarcz-szemek ritkásab- ban és Biotit nyomai kiválva. Felsitje testszínű Földpát és viztiszta Kvarczmezők keveréke telve pornemű Opacittal és vasrozsdával. A rozsdás-fehér Földpát-metszetek egynemű Orthoklas és ikersávos Plagioklas egyenlő mennyiségben, viz¬ tiszta Kvarcz és olajzölddé mállott Opacit-foltos Biotit és Magnetit szem, végre vérpiros Hámatit pikkelykék is a Felsitben. 67. sz. Zöld esi völgy. T. 2-583. Vörbenyes barna üde Felsitben (Loxoklas sor) test- és hus-színű Földpát (Loxoklas sor) meglehetős sűrűn, Kvarcz és Biotit ritkásan van¬ nak kiválva. Vasrozsda pettyekkel sűrűn behintett testszinű áttetsző Felsit. A földpát Orthoklas és Plagioklas egyenlő számban, némely Kvarcz szem között Biotit foszlányok nyomai. Földtani Közlöny VIII. éyf. 13 68. sz. S. Bu csáva a templom alatt. T. 2-594. Testszinű apró szemű Felsitben (Pertbit sor) Sanidinhez hasonló szürke táblás Földpátkristályok (Loxoklas-Perthit) elég sörön és vörösbe hajló Kvarcz ritkásan kiválva; Biotit nyomai fekete pettyek alakjában. A Felsit barnássárgás Földpát és viztiszta Kvarcz szabálytalan me¬ zőinek halmaza tele hintve Magnetit, Opacit és Ferrit pettyekkel. A ki¬ válóit Földpát csak Orthoklas jszallagosan mállva, Kvarcz zárványokkal tele, Biotit igen apró foszlányai mállva és a repedésekben sorakozva, Magnetit kristálymetszetei és szemei a Biotit és vasrozsda társaságában, Hámatit pikkelyek nyomai is. 70. sz. Lupesty. Valea Maré. T. 2641. Szürkésfehér fénytelen Felsit (Oligoklas sor) csizzöld Pistazit szem¬ csékkel itt-ott, kiválva igen apró és gyér Földpát, Kvarcz és Biotit. Részben Epidottá átalakult egynemű átlátszó Felsit, tejfehér mállóit Orthoklas és Plagioklas, részben Pistazitba is átalakulva, Biotitnak bar¬ nászöld foszlányai, végre néhány Apatit-tö is látható, de Kvarcz nem. 71. sz. Tamasesd, Valea Sebrisiu alatt. T. 2-510. Sárgásvörös fénytelen Felsit (Loxoklas sor) szarukő nemű erekkel és foltokkal kiválva: apró testszínű Földpátkristályok (Pertbit sor) gyé¬ ren, igen apró Kvarcz és fekete Biotit pikkelykék igen gyéren. Testszinű átlátszó Felsit rozsdásfehér mállási pettyekkel és kevés Magnetit és Opacit szemcsékkel. Szürkés Orthoklas kristály-metszetek, Kvarcz töredékek, Biotit néhány haránt metszete és Magnetit nyoma. A Felsit részben igen gyengén hat a polárisait fényre. 74. sz. Piaira alba, útválasztó. T. 2622. Hamvasszürke fénytelen Felsit (Oligoklas sor) zöldes megszakított csíkokkal, melyek mállóit Biotittól származhatnak. Barnás átlátszó Felsitje fehér mállási terményekkel és Opacit pettyek¬ kel tele. Viztiszta csupán fehérpettyes Orthoklas metszetek, Plagioklas nyomai, Kvarcz szabálytalan szemcsékben, gyakran Orthoklassal halma¬ zokban, melyek közé sárgás-barna Biotit parányi foszlányai ékelődvék. Magnetit apró négyzetei erősen rozsdaveres Biotit társaságában. A Fel¬ sitben sárgás mikrolithek is. 177 121. sz. Tordai hasadé k, keleti nyilasa. T. 2-514. Sötét rozsdaveres fénytelen Felsitben (Loxoklas sor) hús-veres fény¬ telen Földpátkristályok láthatók csupán. Felsitje vörhenyes áttetsző Földpát és viztiszta Kvarczmezők ösz- szefolyó halmaza, sűrűn telve fehér és rozsdasárgás mállási pettyekkel. Kiválva csupán mállási terményektől tejfehér Orthoklas-metszetek látha¬ tók; sok üreg a Kvarcz helyét gyanittatja, mely kitöredezett. 123. sz. Tamasesd (Hunyad megye.) T. 2-578. Biborveres fénytelen mállott Felsitben (Loxoklas Perthit sor) minium veres vagy rozsdasárga Földpátkristályok (Loxoklas sor) karlsbadi ikrek kö¬ vetkező alakkal: ccP; OP; gcíKco; 4?co , ezeken kivül csak fekete apró szemű csomócskák Magnetittől és mállási terményektől. Áttetsző Felsitje gyapjas rozsdás pettyektől és alárendelt Opacit szemcséktől tarka. A tejfehér mállott uralkodóan Orthoklas, de aláren¬ delten ikersávos Plagioklas is van. Erős nagyításnál a Felsitből viz¬ tiszta Kvarcz-mezők kitűnnek. Biotitnak és Magnetitnek csupán mállási terményei (Opacit) láthatók. 133. sz. Konop-Nádas. T. 2-608. Szürke üde szálkás törésű Felsitben (Andesin sor) jókora Kvarcz- szemek és hus-vörös Földpát (Oligoklas sor) kiválva, fehér Csillám nyo¬ maival. A Felsit viztiszta, szabálytalan mezőkre repedezett, tele hintve fe¬ kete Opacit és Magnetit szemcsékkel, melyek hullámos sorokba elren¬ dezve folyási szövetet képeznek A benne kivállott Földpát fehérre mál¬ lott, egyszerű és többszörös ikrekben mutatkozik. Ezen Felsit rétegen- kint viztiszta Kvarczszemcsék halmaza által alkotott rétegcsékkel válta¬ kozik, melyek a Földpátból s a Felsitből magukba zárnak töredékeket. 141. sz. Lalasincz. T. 2*576. Sárgásfehér tömör Felsitben (Loxoklas-Perthit sor) csupán fehér Csil¬ lám nyomai vehetők ki. A szürkés átlátszó Felsit telve van tejfehér és rozsdasárga mállási termények pontjaival. Kivállva apró Földpát metszetek, köztük uralkodó Orthoklas, alárendelt Plagioklas is ; Biotitnak egy pár meglehetősen üde pikkelye. 13* 178 It) Felsophyros-sphaerulitos alapanyaggal. 65. sz. Troa s. T. 2-580. Husveres szemcsés Felsitben (Loxoklas sor) kevés apró világosabb veres Földpát-kristály (Oligoklas sor), zöldes fekete Biotit és kevés apró szürke Kvarcz szemcse kiválva. Mikrospbaerulitos testszinö', áttetsző Felsitje tele hintve rozsdasárga porral ; mely sugáralakuan rendeződött ; ebből kiválva tíívékonyságtól kezdve meglehetős nagyságig Földpát metszetek, melyek uralkodóan Or- thoklasból, alárendelten ikersávos Plagioklasból (a nagyobbak) állanak. Kvarcz szemcsék alárendelt mennyiségben. Sárgás-zöld ckloritos anyaggá változott Biotit metszetek Opacit foltokkal; igen csekély számban néhány Magnetit négyzet is látható. c) Vitrophyros Felsittel. Közép töm. 2-547. 69. sz. Z ö 1 d e s völgy felső része. T. 2-362. Sárgás szürke fénytelen tömör Felsitben (Loxoklas sor) apró tej fehér meglehetősen üde Földpát (Oligoklás sor) szürke Kvarcz és fémfényű barnás-szürke Biotit gyéren kiválva. Szürkés átlátszó apolar hasis sűrűn tele van keresztül kasul fekvő Földpát tűkkel, melyek nagyobb részt egyszerű ikrek (Örthoklas) és ezek közt sárgás Pistazit szemcsékkel is. A kiválóit Földpát igen rendes metszeteket képez, melyek egyszerűek (Örthoklas) vagy ikersávosak ( Plagioklas). Kvarcz-szemek csekély számban ; Biotit nyomai, barnás¬ zöld mállóit hosszú metszetekben, Magnetit szemcsék gyéren. A Földpá- tokban Pistazit-szemcsék, Apátit tűk és Hámatit pikkelyek. 80. sz. Nagy zárni patak nyílása, jobb oldal. T. 2-660. Barnás-szürke mállottabb helyeken vörösbarna, tömött, fénytelen Felsites alapanyagban (Andesin sor) szép nagy testszinű Földpát-kristá- lyok (Perthit sor) elég bőven, Kvarcz-szemek és zöldes mállóit Biotit pikkelyek ritkásabban kiválva. Vörhenyes és zöldes-tarka áttetsző Felsitje telve apró rozsdás és tej¬ fehér mállási pettyekkel, keresztezett nikolok közt pedig Földpát tűknek sűrű halmazára bomlik, melyek közt apolar üveganyag van. A kiválóit elegyrészek viztiszta Kvarcz-szemek szokott zárványaikkal, mállási tér- 179 ményektől fehér, felhős és rozsdás pettyes Orthoklas ; továbbá chloritos anyagba átment Biotit fűzőid metszetei bőven kiválóit vasrozsda foltok¬ kal és pettyekkel azokban és azok körül ; végre néhány Magnetit kris¬ tályos metszet és szem is vér-piros vasrozsda foltok közepein. 142. sz. Horgos. Mész között. T. 2-619. Májbarna tömör fénytelen Felsitben (Loxoklas-Perthit sor), mely hélylyel közel seládonit-zölddé mállott, sárgás vagy fehér Földpát-kris- tályok (Loxoklas-Perthit sor) kiválva. Mállási terményektől fehéren és rozsdás-sárgán pettyezett szürkés áttetsző Felsitje a keresztezett nikolok közt tüalaku Földpátok sűrű hal¬ mazára bomlik, melyek közt apolar üveg van. Ezen Felsitben még fűzőid egynemű foltok és itt-ott apró Magnetit négyzetek is láthatók még. A kiválóit Földpát széleiken igen mállottak, belsejük üdébb, uralkodóan Orthoklas, alárendelten Plagioklas is. A fű- vagy kékes-zöld egynemű foltok és erezetek a Felsitben és a Földpátban chloritos anyag vagy Pinitoid lesznek s bőven fordulnak elő. d) Néhány regenerált Porphyrtufa. K. t. 2-568. 42 sz. Zöld esi völgy felső része. T. 2-561. Tömött szálkásan törő Felsitje szürkés-zöld, vörhenyes és zöldpety- tyes, semmi határozott kristályos kiválással. A Felsit a lángkisérletben Oligokks sorbeli Földpát gyanánt viselkedett. Uralkodó vörhenyes áttetsző, de Opaeittől és Felsittől foltozott Fel¬ sit darabok és rongyok, ezek közt kisebb-nagyobb hús-vörös Orthoklas kristálytöredékek viztiszta igen apró Kvarcz-szemek , fűzöld Delessit foszlányok és felhős foltok ; alárendelten erősen rozsdás Magnetit-szemek és néhány Pyrit szemcse is. 4. sz (Érd. Muz. E.-gy.) Thorocz Szt.-György. Havas pataka. T. 2-570. Olajzöld fénytelen apró szemű Felsit (Oligoklas sor), fehér Földpát pettyek kiválással. Sósavval több ponton élénken pezseg, elég Calcit. Szürkés áttetsző üveges alap telve Kvarcz és Földpát szögletes tö¬ redékeivel, köztük sok chloritos anyag zöld foltjai elkenődve s néhány mállott Biotit pikkely nyoma is. 180 5. sz. (Érd. Muz. E. gy.) Thoroczkó Szt.-Gy örgy. Havaspa¬ tak. T. 2-574. Zöldesszürke tömött, apró pontokon csillámló kö'zet (a Felsit-Loxok- las sor) vörhenyes Földpát (Pertit sor) pettyekkel. Mikrofelsites alap folyásosan elkenve vasrozsdával és a Biotitnak zöldes-barna mállási terményeivel, valódi íivegbasis csak igen alárendel¬ ten látszix. Ezen Felsitben Ortkoklas és kevés apró Kvarcz szögletes töredékei vannak behintve. Magnetit helyén rozsdásfehér Leukoxén foltok. IV. Dioritok családja. Ezen kőzetcsalád az előttünk fekvő anyag után ítélve, mely 40 külön lelhelyről való darabot foglal magában, a Hegyes Drócsa hegység leginkább elterjedt s legjellemzőbb kőzete, mely Lóczy térképe szerint leg¬ szorosabb kapcsolatban áll a már leirt Amphibol-granitokkal. Ezen kő¬ zet az átnézetes földtani fölvételek szerint részint mint Syenit, részint mint Diabas szerepel, a mennyiben mind nagyszemcsés mind aphanitos vagyis tömött változatok fordulnak elő belőle. Nevezetes jelenség az, hogy Dioritok csupán a kristályos pala hegység területén belül fordul¬ nak elő, a terület keleti felén ellenben, hol az úgynevezett kárpáti homokkő és belőle kiemelkedő mészszirtek az uralkodó képződmények, Diabas, Diabas-porphyrit, Melaphyr, Porphyrok és harmadkori eruptív kőzetek szerepelnek. Már ezen körülmény is határozottan arra mutat, hogy a Dioritok itten jóval idősebb kitörési képződmények, mint a másodkornak említett tömeges kőzetei. Dioritjeink összetételében a következő ásványok szerepelnek: 1. PlagioMas leginkább hosszú táblás vagy léczalaku kristályokban, ritkábban különösen a tömött változatokban, csupán kristályos szemek¬ ben fordul elő. A kristály metszetetek, ha üdék, kivétel nélkül kitűnő szép ikersávokat mutatnak a keresztezett nikolok közt, s még akkor is, ha bomlási terményektől csaknem átlátszatlanok, az ikersávok nyomai feltűnnek. A szemcsés Plagioklasnál kevésbbé jól, vagy alig láthatók ikersávok, ezek tarka mozaik képét mutatják. A kristályokban több¬ nyire a hasadási irányok is feltűnnek, a legüdébbekben mind a két hasadási irányt (OP és ccPoo szerint) ki lehet néha venni és szögüket megmérni, (ha t. i. a metszet az egyenes átlóval párhuzamosan történt.) Azonban a kristályok sem fordulnak elő tökéletesen körülhatárolva, mert a hosszú metszetek végei rendesen kiévődöttek, szakadozottak. 181 Mind ezen kristálymetszetek, mind a kristályos szemek szorosan egy¬ máshoz simulnak, vagy pedig a másik főelegyrész, az Amphibol kristály töredékek és foszlányok ékelődnek közibük, illetőleg töltik ki a köztők maradt hézagokat. Az átvizsgált Diorit példányokban a Plagioklas kivétel nélkül többé kevésbé mállóit, átalakult állapotban találtatott, t. i. fehér, sárgás vagy szürkés-felhős pettyek, foltok láthatók a víztiszta változatlan anyagban s néha tökéletesen átlátszatlan ezen felhős zavarodástöl. A legtöbb eset¬ ben azen felhős zavarodás oka az, hogy a Plagioklas anyaga Epidottá kezd átmenni s igen gyakran lehet erősebb nagyításnál a sárgás Pista- zit szemcséket és kurta oszlopkákat a Plagioklas bensejében kivenni, sőt még optikai viselkedésüket is tanulmányozni. (Erről a Pistazitnál). Ezen képződő és teljesen kész Pistazit mellett azonban egyebek is hoz¬ zájárulnak a Plagioklas elbomályosításáboz ; névleg a különböző zárvᬠnyok, minők : lékbuborékok, Amphibol, Biotit és Chlorit-foszlányok, Mag- netit, Opacit-szemcsék és vasrozsda foltok, végre viztiszta mikrolithek és Opacit tűk is ritkábban. Igen gyakori eset az, ha a Plagioklasok magva sokkal homályo¬ sabb, mint a kerülete, a mi a mellett látszik bizonyítani, hogy felbom¬ lásuk a központból indult ki; de még gyakoribb az, hogy a mállás következtében párhuzamosan csíkos vagy szallagos lett a kristály s miután ezen csíkok és szallagok sokszoros ikrek egyéneinek felelnek nek meg, úgy látszik, hogy az egyes egyének különböző fokban álla¬ nak ellen a mállasztó befolyásoknak. A kőzetből kiszedhető Plagioklasokat Szabó módszere szerint vizs¬ gálván, azt tapasztaltam, hogy azok az Olikoklas-, Andesin- és Labra¬ dor sorok közt ingadoznak, sőt némelyek tán a kelletinél mállottabbak még a Bytownit sor felé is hajlanak ; a legtöbb azonban mégis az Oli- goklas sorhoz áll legközelebb. Azon Plagioklasokat, melyekben az Epidottá való átalakulás már befejezve van, vagy közel jutott a befejezéshez, az olvasztásnál könnyű felismerni ; ezek ugyanis elvesztvén az alkaliákat, alig vagy épen nem festik a gázlángot, — aztán egészben vagy részben barna salakká olvadnak meg ; s ha a Plagioklasban csak nyoma is volna Epidotnak, a megolvadt üveges gyöngyben barna pont elárulja annak jelenlétét. 2. Ortholdas általában alig fordul elő a vizsgált Dioritokban, ha¬ csak a kristályos-szemcsés-földpát anyagot, mely ikersávokat ritkán mutat, nem vesszük annak. Csupán egy példányban (130. sz. Odvos, Templom völgye) vannak uralkodó Plagioklas mellett sárgás fehér kris- tálykák kiválva, melyek górcső alatt egyeseknek és Szabó módszere 182 szerint az Amezonit sorba tartozó, tehát igen K-dus Orthoklasnak bizonyultak. Ebben is különben hasonló átalakulási terményeket és zár¬ ványokat láttam, mint a Plagioklasban. Valószínű, hogy itt Amphibol- granitba való átmenettel van dolgunk. 3. Arnphibol a második legfontosabb elegyrésze a Dioritoknak, az átvizsgált kőzetek egyikében sem fordul elő köröskörül kiképződött kris¬ tályokban, hanem mindig csak oszlopmetszetekben, melyeknek végei szakadozottak, kirágottak, rongyosak s ilyenek mellett rendesen a leg¬ különbözőbb nagyságú töredékek és foszlányok, néha mikrolithok apró¬ ságáig, vannak elterjedve a kőzetben. Ezen körülményből arra lehet következtetni, hogy az Arnphibol kristályok korábban váltak ki, mint a Plagioklas s hogy a szívós kőzetmagmában jó ideig ide s tova mo¬ zogtak még, mig a kőzet megmeredt. Uralkodó szín a sárgás- vagy olaj-zöld, de vannak sötét fű-zöldek is és ritkábban oly világos sárgás¬ zöldesek, hogy más ásványnak, különösen Augitnak is lehetne tartani, ha egyébb tulaidonságai és összetartozása nem utalnának Amphibolra. Pleocliroismusa rendesen jól feltűnik, csupán a legvilágosabb metszetek¬ nél igen gyenge. A metszetek az üdébb Ampbibolnál mindig bírnak a rendes hasadási irányokkal, s mivel harántmetszet alig egy csiszolatban hiányzik teljesen, a hasadási szög is rendesen megmérhető. Az átala¬ kulást szenvedett Amphibolnál a hasad-irányok elenyésznek, de itt is fenmaradnak ünom párhuzamos csíkok, vagy igen finom rostos szerke¬ zet a korábbi hasadási irányokban. A mi az Arnphibol kristálytöredékeinek és foszlányainak elhelye¬ zését a Plagioklas kristályokhoz képest illeti, úgy azok rendesen utób¬ biak közé vannak ékelődve, szorulva, vagy néha egészen körülöveznek egy-egy Plagioklas-kristályt ; ritkább eset az, hogy az Arnphibol töre¬ dékes kristályai a Plagioklas-kristályokkal — s ilyenkor ezek is töre¬ dékesek, vagy csupán kristályos szemek egyenletes szemcsés keveréket képezzenek. Az Arnphibol mállást terménye az átvizsgált kőzetekben többnyire valami chloritos ásványnak látszik lenni. A mállás kezdetén az Ampái¬ ból párhuzamos hasadási vonalait elveszti s helyette igen finom párhu¬ zamos rostos szerkezet jő létre, mintha egész anyaga az oszlopok hosz- szában finom szálakra szétválnék. Ilyenkor a sötétre fordított nikolok közt az interferential sziliek már nem tökéletesen egyneműek, a rostok tarka színekben tűnnek elő. Tökéletes átalakulás után kékes- vagy pe¬ dig fű-zöld, kis nagyításnál egyneműnek látszó anyag lesz belőle, mely erős nagyításnál összekuszált rostos- vagy pedig pikkelyes szerkezetet, keresztezett nikolok közt pedig halmaz polarisatiót mutat. Alsó nikol- 183 lal ezen chloritos anyagnak dichroismusa éppen oly feltűnő, sőt még erősebb, mint magáé az Amphibolé. Ezen cliloritos mállási termény vegyi természetét illetőleg annyit lehetett megtudnom, hogy csak néha bontatik fel forró sósav által, mellyel a csíszolatokat kezeltem; ilyek- kor tehát lehet Delessit, ellenkező esetben másféle chloritos ásvány az. Egy másik átalakulási terménye, úgy látszik nekem, a Biotit, mely cse¬ kély mennyiségit apró foszlányokban igen gyakran előfordul az Amphi- bol társaságában. — Mind a két bomlási termény gyakori zárványait is képezi; ezeken kivtil csak még Titánvas, Magnetit (lserin) és Opa- cit foltok láthatók benne gyakrabban, Opacit tűk és víztiszta mikroli- thek ritkák. Végre igen ritkán apolar, serpentinnemű zöld anyagot is észleltem (Ménes- Világosról való 31. sz. kőzet.) a chlorittal társaságᬠban, mely talán a chloritnak még további elbomlásából keletkezhetett, 4. Kvarcz viztiszta apró szögletes szemekben s ilyeneknek halma¬ zaiban általában ritka kőzeteinkben. Zárványai folyadék cseppecskék, légbuborékok és mikrolithek szoktak lenni. 5. Biotit csekély mennyiségben meglehetősen el van terjedve Dio- ritjeinkben. Rendesen igen apró foszlányokat képez, melyek világos barna-sárga szinökről és alsó nikollal teljes fény elnyelési képességük¬ ről könnyen fölism érhetők, ritkábban nagyobb pikkelyek és hosszmet¬ szetek is találhatók s ekkor inkább eredeti ásványos elegyrésznek, mint az Amphibol bomlási terményeinek lehetne azt tartani. 6. Chloritos ásványok foszlányai és foltjai, mint az Amphibol bom¬ lási terményei közönségesek s némileg igen átalakult példányban ural¬ kodók sőt kizárólagosan is fordulhatnak elő. Ezekben is igen gyakoriak a Titanvas és Magnetit-kristálykák és szemek, rendesen ezekből kiin¬ duló vasrozsda is átjárja ilyenkor a Chloritot és környezetét. 7. Pistazit. mint a Plagioklas bomlási terménye igen közönséges Dioretjeinkben s néha csaknem az összes Plagioklas azzá lett, mely esetben a kőzet jóval súlyosabbá is vált. Makroscopice csizzöld erősen üvegfényü, apró szemcsékben mutatkozik a kőzetben, melyek a gázláng¬ ban barna salakká olvadnak s alig festik a lángot. Górcső alatt vilᬠgos sárgás, átlátszó alaktalan szemcsék halmazaként vagy ritkábban hosszú kristálymetszetekben is látszik Pleochroismusa általában gyenge, interferential szineik igen élénkek. Sötétre fordított nikolok közt a hossz- metszetek sötét állásban ferdén fekszenek a nikol metszetekhez. A Pis- tazitban igen dús Dioritek különcsoportban összeállítva fognak részlete¬ sebben leíratni. 8. Titanvas keskeny hosszú, vagy széles, fűrészelt szélű kristály¬ metszetekben gyakori, különösen a nagyszemíi Dioritokban; az aprósze- 184 miiekben úgy látszik Iserin helyettesíti azt kisebb-nagyobb alaktalan szemcsékben. 9. Magnetit octaedricus metszetekben ritkább alaktalan szemekben gyakori, kivált az apröszemii és az aphanitos Dioritekban. A mállott példányokban a legtöbb vasrozsda erekből indul ki és szivárog el a kőzet elegyrészeinek részeibe és repedéseibe. 10. Leukoxén tejfehér gyengén zöldes vagy vasrozsdától sárgás fehér, átlátszatlan, vagy gyengén áttetsző, felhőalaku foltok különösen gyakoriak az Dioritok Titánvas és Magnetit kristályai a szemcséi kö¬ zött és körül ; sokszor tág udvar gyanánt köritik ezeket, néha pedig egészen eltűntek már a Titánvas vagy Magnetit szemcsék s csak a Leukoxén jelenléte utal azoknak egykori ittlétére. 11. Apátit viztiszta tűi, haránt hasadékaikkal nem igen gyakran fordulnak elő, rendesen mint a Plagioklas vagy az Ampáiból zárványai. 12. Utánit mézsárga igen apró kristály kákban, melyek a csiszo¬ latban gyengén sárgásak, csaknem színtelenek, pleochroismusnak alig nyomával csupán a ditroi Syenittömzs egy Diori tjében találtatnak. 13. Pyrit szemcsék, ritkán kristálykák, gyakran fordulnak elő Dioritjeinkben behintve, sárga fémfényükről könnyen felismerhetők. 14. Galenit- nekapró rideg hasadékos szemcséit is kimutattem egyet¬ len egy példányban. 15. Calcit mint a Plagioklas mállási terménye meglehetősen el van terjedve Dioritjeinkben s sósavval való kezelésnél legegyszerűbben árulja el magát. Rendesen igen vékony kérgeket képez a közét repe¬ déseiben ; ritkábban fordul elő apró jól felismerhető szemcsékben is. 16. Turmalin közönséges fekete hosszrovatos oszlopkái egy vagy két pistazit dús példányban fordulnak elő. Egy Paulisról való példány¬ nál (12. sz.) a Turmalin gömbsugaras rudas csomót képez szemcsés Pistazit gumóknak kellő közepén. * tjs A megismertetett elegyrészek közt a Plagioklas, Ampáiból és a Ti¬ tánvas meg Magnetit (Iserin) azoknak különböző átalakulási terményeivel játszák a főszerepet; a többi oly alárendelt, hogy rájuk osztályozást nem lehet alapítani. Ezen okból az alább adandó átnézetes rövid le¬ írásban makroscopos szöveti különbségeik szerint osztom őket csopor¬ tokra s csupán a Pistazitnak kiváló mennyiségben való jelenlétére ala¬ pitok egy csoportot az aprószemü Dioritek csoportján belül. E szerint lesz a beosztás : 185 1. Nagyszemü Dioritok, közép tömöttség . . 2. Aprószemü „ „ „ . . a) Rendesek normál „ „ . . b) Pistazitban dúsak „ „ . . 3. Tömött Dioritok v. Diabas-Aphanitok közép tömöttség . Az összes átvizsgált Dioritek közép tömöttsége tehát . . . 2-848 2-940 2-892 . 2-989 . 2-883 . 2-890 9 drb. 15 9 V V 7 Az egyes közetpéldányok rövid leírása. 1. Nagyszemiiek; közép tömöttség 2 848/1 24. sz. Paul is, a falu északi vége. T. 2-997. Tejfehér vagy sárgás kissé mállott Földpát (Andesin Oligoklas sor) táblás kristály, sötét vagy olajzöld leveles Amphiból és nagy Titán¬ vas lemezek, melyek részben vasoxyddá lettek. Vele összefüggésben apró szemű darab, melyben a zöld ásványrészben pikkelyes Chlorit. Ikersávos Plagioklas metszetek telve bomlási terményekkel (Epidot ?) és vasrozsda foltokkal. Amphiból olaj zöld szakadozott oszlopok szálkás szövettel, helyenkint Chloritba átmenő. Halvány zöldes átlátszó oszlop töredék — Pyroxén : csupán egy metszet. Viztiszta vasrozsdaveres sze¬ mek — Kvarcz az Amphibolban gyéren. Titanvasnak nagy metszei erő¬ sen rozsdásodva és Leukoxeinek néhány nagy foltja. 56. sz. Baja völgy, a Ripa nevű hegy laposán. T. 3-072. Fehéres szürke átlátszatlan Plagioklas (Andesin Labrador sor) táblás kristályai és zöldesbarna csaknem fekete leveles Amphiból egyen¬ letes keveréke: alárendelten zöldesszürke fénytelen szemek Saussurithez hasonlók és Titánvas szemcsék. Ikersávos Plagioklas telve áttetsző fehér bomlási terményekkel, sokszor az iker-egyének felváltva, mi által szallagos szerkezet jő létre. Olajzöld Amphiból oszloptöredékei és foszlányai; igen sok Titánvas és Leukoxén nyoma is. 54. Kujás. Mindenütt a Soborsini Gránitot köppeny gyanánt borítja. T. 2-861. Szürke szálkás hasadási lapokkal biró Plagioklas (Labrad. — Bytow- nit sor) és Amphiból feketezöld nagy oszlopos kristály töredék rostos 186 selyemfényű hasadási lapokkal , a repedéseken fűzőid Chlorit pik¬ kelyekkel. Plagioklas szép nagy kristály metszetei áttetszők, telve bomlási termények porával. Amphibol világos hasadási irányokkal a harántmet¬ szeteken töredékek és foszlányok ; kevés titantartalmu Magnetit s e kö¬ rül Leukoxén nyoma. 58. H a 1 alis-Tótvár a d T. 2*8 18. Szürkés zöldes vagy sárgás Plagioklas (Andesin Oligoklas sor) fénylő hasadási lapokkal és szép ikerrovatokkal ; ezeknek kristályos keverékében tüalaku sötétzöld Amphiból kristály keresztülkasul elhintve; sok Titán vas-le mez is és néhány Pyrit szemcse. Plagioklas kristálymetszetei bomlási terményektől Opacit foltoktól és vasrozsdától csaknem átlátszatlanok, tépett, szakadozott Amphibol oszlopok, tűk és foszlányok, kevés fű-zöld Chlorit; igen sok Titánvas és Iserin szemcsék különösen az Amphibolban és Chloritban, Leukoxén kevés, Apafit tűk a Plagioklasokban. 1 22. sz. Szoroság (A r a d m.) T : 2‘7 1 9* Tejfehér, testszinbe hajló Plagioklas (Oligoklas- Andesin-sor) táblás Kristály halmaza behintett keresztül-kasul fekvő barnás-zöld Amphibol oszlopkákkal és tűkkel. Mállási terményektől alig áttetsző Plagioklas csak halmaz-polarisa- tiót mutat már a mállás termények közt Kvarcz szemcsék nyoma, Apᬠtit tűk és finom zöldes szálak (Mik’olith) a fű-zöld Chlorittal való érintkezésnél. Amphibol olaj-zöld kristálytöredékei és foszlán}rai. Fű-zöld Chlorit vagy Delessit szálas lemezes szövettel és aggregát polarisatióval. Magnetit szemcsék kivált az Amphibolba zártan. Leukoxén nyomai. 134. sz. Konop-Nádas T: 2T69. Sárgás vagy sárgás-fehér nagy szemcsés, részben táblás-kristályos Olagioklas (Oligoklas- Amazon-sor) benne ritkásan kiválóit Pistazit-r ész- letek, és sötét olaj-zöld lemezes szálas Amphibol oszlop-töredékek. Chlo¬ rit pikkelyek nyomai Végre Magnetit és Galenit szemcsék nyoma is. Víztiszta Plagioklas Pistazit kiválásokkal, Amphibol foszlányok zárványaival. Amphibol metszetek részben fű-zöld, szálas Chloritba át¬ menők. Titánvas nagy metszetek az Amphibolban s ebből kiváló vas¬ rozsda Leukoxén a Titánvas hézagaiban. 135. sz. Kresztaménes Berzova. T: 2-172. Uralkodó sárgás-fehér mállatt Plagioklas (Oligoklas- Andesin-sor) és sötét olaj-zökl lemezes Amphibol oszloptöredékek. Plagioklas mállás terményektől, Pistazit és vasrozsdától foltos, fel¬ hős Amphibol sötét fű-zöldoszlop töredéken, egyeseknek szélein apró Bio- tit pikkelyek: részben Chloritba átmenők, Igen nagy Magnetit szemek az Amphibol- vagy Chloritban. Pistazit szemcsék halmazai a Plagioklas átalakulásából — ritkábbak Leukoxén a Magnetit szemek körül. 140. sz. Lupesty. T: 2-779. Sok fehér vagy sárgás Plagioklas (Oligoklas- Andesin-sor) táblás kristályok és barnás-zöld lemezes Amphibol oszlop töredékek. Plagioklas csaknem átlátszatlan tej-fehér a bomlási terményektől. Amphibol oszlop töredékek és foszlányok. Néhány Magnetit szemcse az Amphibol és Plagioklas metszetek közé szorulva, Leukoxén nyoma. 148. sz. T o k, n y u g a t r a a f a 1 u t ó 1. T : 2-842. Szürke fényes basadási lapokkal biró Plagioklasok (Andesin- Lab- ratorit-sor.) Saussurit külemü szürke zsirféuyű ásvány (szemcsés Plagio¬ klas) zöldes-barna lemezesen hasadó Amphibol. Gyakori Pyrit és Chal- kopyrit fészkek. Víztiszta, két irányban kasadozott (OP és ^P-*-, ) Plagioklas. Kaoli- uos foltok és pettyek zárványaival, melyek a hasadékok menetében sorakoznak. Amphibol nagyos oszlop töredékeinek jelleges metszetei. Né¬ hány Magnetit szem az Ampbibolban és Leukoxén nyoma vele, kevés rozsdás folt is. 2. Aprószemüek. a) Rendesek (normál) közép töm : 2 892. 7. sz. Gyorok-Kuviu közti n y ere g. T : 2-980. Zöldes-fehér apröszemü Földpát (Labrador-sor) és 1 — 4 mm. hosszú barnás-zöld Amphibol oszlopok, utóbbiak keresztül kasul fekszenek. Só¬ savval gyengén pezseg. A Labrador erősen mállatt kristálymetszetekben és kristálysze¬ mek halmazásában fordul elő. Az Amphibol barnás-sárga kristályaiét- szetei szakadozott végűek, részben fűzöld chloritos anyaggá válto¬ zott. Kevés Magnetit szemcse és Opacit foltok, elég Leukoxén a Mag- netit körül. 10. sz. Ménes a Némethegy alján. T: 2-755. Sárgás Plagioklas rovatos hasadási lapokkal (Oligoklas-sor) olaj¬ zöld Amphibol tűk sűrűén keveredve. Pora alig pezseg sósavval. A Plagioklas rendetlen kristály metszeteket és szemcséket képez telve mállási terményekkel, zárványokkal és vasrozsda foltokkal. Sár¬ gás-zöld szakadozott végű rostos Amphibol oszlop metszetek, fű-zöld Chloritos anyag és barnás-sárga Biotit pikhelykék igen alárendelten ; nagy Magnetit szemek elég bó'ven, Leukoxén nyomával és Opacit foltokkal. 17. sz: Paul is: Kuvini hegyhát, Mállott kőzet. T: 2-935. Sárgás fénytelen, mállott Földpát (?) és zöldes-barna apró Amphi¬ bol oszlopkák egyenletes kevésbe sok vasrozsdával. Sósavval elég jól pezseg. Szemcsés Földpát anyaga aggregát-polarisatióval bir, csak egyes ikersávos Plagioklas metszetek válnak ki. Amphibol oszlop metszetek igen elszakadozva és elaprózva. Kevés Magnetit szemcse különösen Am- phibolban sok vasrozsdával. Leukoxén nyoma. Calcit apró szemcsék és erek alakjában itt-ott. 18. sz. KI ad óva: Kovasinczi út. K v a r c z-d i o r i t. T: 2*899. Sárgás vagy vöröses, üde fénylő Földpát (Andesin-sor) és barnás¬ zöld Amphibol oszlop töredékek egyenletes keveréke. Kvarcz szemeknek nyoma. Pora sósavval eléggé jól pezseg. Szemcsés Földpát anyagban kisebb-nagyobb jól kifejlődött Plagio¬ klas metszetek sok mállási terménytől homályosak. Kevesebb Amphibol oszlop töredék és foszlány, Magnetit és vasrozsda nagy szemekben és foltokban az Amphibolban és társaságában. Néhány víztiszta Kvarcz szem is apró buborék zárványokkal Leukoxén bőven a Magnetit körül, Calcit szemcsék itt-ott. 20. sz. Ménes, út a nagy H a t á r h e g y r e. K v a r c z - d i o r i t T: 2-709. Piszkos sárgás, mállott Földpát (Andesiu- Labrador-sor) szürkésbe hajló zsirfényű Kvarcz-szemek és fekete apró pikkelyes oszlopos ásvány (Biotit-Ampkibol) egyenletes keveréke. 189 Víztiszta zárványokkal telt Kvarcz és mállási terményektől sárgás¬ fehér áttetsző Földpátszemek egyenletes keverékében, uralkodó Amphi- bol, alárendelt Biotit és sok Magnetitszem sűrű halmazában hálózato¬ sán vannak elosztva A Kvarcz zárványai : légbuborékok kevés folyadék csepp, sárgászöld Amphiból szálkák és viztiszta mikrolithek. 21. sz. Radna, Cioka Isvor. T. 2 866. Fehér vagy sárgás fénylő hasadás lapocskákkal biró Plagioklas (Andesin Labrador sor) és Seladonit, zöld lemezes Amphiból oszlop tő redék egyenletes keveréke. A Plagioklas közepette itt-ott Pistazit cso¬ mók is. Pora sósavval alig pezseg. Plagioklas lemezek halmaza, a mállásszülte Pistazittól sárgás fel¬ hős; a legtisztább világos ikersávokkal. Sötét olajzöld Amphiból töre¬ dékek néhány nagy Magnetit szemcse vasrozsdával. Itt-ott a Pistazit zöldes sárga szemcsékben a Földpátba zárva. Néhány borsárga négy¬ szöges metszet Zirkonra emlékeztet. Lenkoxén igen bőven van az Iserin szemcsék körül kiválva. 22. Paul isi szoros. T. 2-934. Sárgás és fehér Saussurit kinézésű Földpát (Andesin-Labradorit sor) és lemezes sötétzöld Amphiból egyenletes keveréke; egy fehér érrel, mely hasonló Földpátból néhány szürke Quarz szemmel és csizzold Pis¬ tazit foltokkal. Földpát a bomlási terményektől homályos felhős aggregát polari- satiót mutat, néhány világosabb metszet ikersávok nyomaival bir Am¬ phiból metszetek elszakadozva és aprózva és vasrozsdától itt-ott festve. Magnetit szemcsék ritkák ezek körül Lenkoxén keskeny szegélye, 124. Paul is, Lóczy- és Bir ó-féle sz’őlőkben. T. 2-966. Uralkodólag chloritos Amphibolból áll itt-ott feltűnő sárgás vagy zöldes Földpáttal és vasrozsda foltokkal. Kevés egyneműnek látszó Földpátanyagban határozott Plagioklas metszetek és olajzöld Amphiból oszlop töredékek és foszlányok, — rész¬ ben ftizöld chloritos anyagba átmenők. Biotitnak néhány pikkelye is látható. Magnetit egyetlen csoportban kiválva, de annál több vasrozsda folt és sok igen jelleges Leukoxén. _L ZJ\J 125. sz. Paulis, Lóczy és Báró-féle szőlőkben. T. 2-981. Sötét olajzöld ckloritos Amphiból és sárgás Földpát egyenletes ke¬ verékéből nagy táblás Plagioklas (Oligoklas-Andesin sor) kristályok porpbyrosan kiválva vasrozsdától az egész kőzet sárgás. Tejfehér kaolinos Földpát ikersávoknak csak nyomaival, Amphiból igen töredékes és szakadozott kristályszemek, egynemű fűzőid Ckloritos anyag, Magnetit alig egy szem bő rozsdától körülvéve, mely az egész kőzetet áthatja, Leukoxén nyoma. 126. sz. Pa ni is, Vásárhelyi-féle szőlőben. T. 2969. Fehér vagy szürkés Plagioklas (Andesin-Labradorit sor) fekete zöld ckloritos Amphiból egyenletes keveréke. Calcitnak nyoma. Pyrit szemcsék. Erősen mállott felhős Plagioklas léczalaku metszetekben, zöldessárga Amphibóloszlop töredékei és fűzőid egynemű ckloritos anyag igen apró foszlányokban Magnetit és Pyrit jókora szemcsékben. Sósavval egy ponton pezség — Calcit. 129. sz. Sólymos, Arany ági vízválasztó. Mállott kőzet. T. 2-963. Sárgás fehér mállott apró Földpát szemek és barnászöld Amphiból oszlopkák egyenletes keveréke, kiválóit vasrozsdától is foltos itt-ott. Viztiszta felsites összevissza repedezett alapban (halmaz polarisatió- val) Amphiból és Biotit többé-kevésbé mállott apró töredékei és fosz¬ lányai igen sok vasrozsdával, de semmi Magnetittel. 130. sz. Odvos, Templom völgy. T. 2-914. Sárgás fehér kaolinos Földpátja Orthoklas (Amazauit sor) és Pla¬ gioklas és barnászöld lemezes Amphiból kissé ckloritossá válva, egy¬ forma mennyiségben. Orthoklas legnagyobb egyszerű kristálymetszetek és Plagioklas ikersávos kisebb metszetek, mind a kettőben elbomlás által keletkezett Pistazit apró sárgás szemcsék halmazaiban. Amphiból igen szép hasa- dékokkal biró harántmetszetekben a legfinomabb foszlányokig elaprózva. Ckloritos anyagnak csak nyoma. Magnetit szemcsék szélesen köriil- övedzve, Leukoxén felhős foltokkal és vasrozsdával. 191 145. sz. Ménes, Mariza felett. T, 2 809. Serpentinisáltnak látszó tömör kékeszöld kőzet fénylő Chlorit pik¬ kelyekkel ; sósavval nem pezseg Zöldes áttetsző egyneműnek látszó alapja, szálas, rostos, lemezes szövetű és telve van szabálytalan pikkelykékkel és hálózatosán elhelye¬ zett Magnetit és Opacit szemcsék halmazával. Egészen a Serpentin be¬ nyomását teszi, de csak kis részben az, nagyobbrészt a polarisált fényre hat az egyneműnek látszó alap s igy inkább chloritos ásvány, mely az Amphiból átalakulásából lett. Biotitnak csak vörhenyes pikkelyei is elég gyakoriak még; egyéb nem látható. 147. sz. Tok, nyugotra a falutól Kőbánya. T. 2-759. Fehér Földpát és barnászöld Amphiból egyenletes keveréke Né¬ hány ponton és egy repedékben erős pezsgés kiválóit Calcitra mutat. Hosszú b'czalaku, mállási terményektől csaknem átlátszatlan. Pla- gioklas kristályok és Amphiból oszlop rongyok Chlorit anyag nyo¬ mával, elég gyakori nagy Magnetit szemesekkel, igen alárendelten vér¬ piros Fe2 03 foltok és pettyek. Caleit szemcsék és erek, Leukoxén nyoma. 150. sz. Ménes, Nagy Határ hegy, Kladova felé. T. 2942. Sárgás mállóit Földpát és barnászöld chloritos Amphiból egyenletes keveréke, sok kiválóit vasrozsdával. Plagioklas apró kristály szemei, féleg viztiszták, félig változatlanok, sötétre állított nikolok közt vékony kristályok is láthatók, igen szétran- csolódott olajzöld Amphiból töredékek és foszlányok; chloritos fűzőid anyag az Amphiból szegélyein és sok vasrozsda folt. Néhány Magne¬ tit szemcse és Leukoxén körülötte b) Pistazitbaii dúsak Közép T. 2-989. 12. sz Paul is, Baracskai szoros. T. 2-897. Aprószemü kőzetben telérszerü nagyszemü kőzet kiválás. A bezáró kőzet sárgás vagy zöldes Plagioklas, barnászöld Amphiból, és csizzöld Pistazit egyenletes keveréke. A telér uralkodóan Pistazit szemcsékből áll, melyekben testszinu Plagioklas kristályok (Andesin sor) itt-ott Am- phibol oszlop-rongyok és igen kevés fekete Turmalin is kiválva található. Földtani Közlöny VIII. évf. 14 A bezáró kőzet repedezett kasanékos Plagioklas kristályszemekből áll, telve mállási terményekkel (Pistazit por) ezek közt zöldes sárgás szakadozott Amphibol oszlopok és fűzöld Chlorit (savban oldaló Delessit), néhány barnássárga Biotit lemezke is, ritkán jókora Magnetit szemek és Opacit foltok Leukoxén nyomával. A telérkőzetben mállássi terményektől homályos Földpát metszetek, egyesek és ikersávosak. Néhány zöldessárga Amphibol töredék és fosz¬ lány. V égre igen sok Pistazit szemcse és kristályos metszet nyoma is. lő. sz. Debela Gora (hol?) Epidot kőzet. T. 2-800. Csizzöld tömör kőzetben csupán egyes Magnetit O.-ek tűnnek fel. \ iztiszta apró mezőkre repedezett telsites alapanyag, mely sötétre fordított nikolok közt élénk tarka mozaik gyanánt tűnik fel, és a Pis- tazitnak zöldes-sárga szemcséinek és oszlopkáinak halmaza nagy Mag¬ netit kristály-metszetekkel. Ampkibolnak nyoma sem látszik. 23. sz. Paul is. Lóczyék szőlő kertje. T. 2-903. Sárgás Földpát barnás-zöld Amphibol egyenletes keverékében bor- sányi-diónyi fészkek, zöldessárga Pistazitból és azokon belül gömbsuga¬ ras szerkezetű Turmalin oszlop halmazok. Pora alig pezseg. Apró szabályos Plagioklas metszetek mállási terményektől felhősök. Olaj- vagy fűzöld Amphibol oszlop töredékek ugyanannyi mennyiségben és kevés chloritos anyag is. Magnetit igen apró szemcséi nagy Leuk¬ oxén udvarok közepén : szemcsés Pistazit halmazok közepén barnás-zöld Turmalin metszetek. G4. sz. G o v a s d i a, a P r e 1 u k a ó r o m felé, Epidot kőzet. T. 2 979. Csizzöld aprószemű kőzetben ritkásan kiválva apró zölzes-szürke selyem fényű, kurta oszlopos kristálykák és vasfekete vagy rozsdás pety- tyek és foltok (Magnetit?). Aczéllal szikrázik. Viztiszta, csak fehér pettyezett és Apátit tűket tartalmazó egynemű alapja sötétre fordított nikoloknál tarka mozáikot mutat rendes met- szetszek nélkül, tehát Kvarczdús Felsit lehet. Ebben igen bőven és csi¬ nos kristály-metszetekben is láthatók a zöldes-sárga Pistazit, azután vi¬ lágos fahéj-barnás, rozsdafoltos metszetek íuállott Biotitra utalnak. Ezekkel nagy Magnetit-szemek és halmazok is Leukoxén udvarral és foltokkal. 193 127. sz. Paulis. Baracska. Epidotos Diorit. T. 2*908. Szürkés Földpát igen apró szemcséi, alárendelten, barnás-zöld le¬ mezes Ampkibol oszloptöredékei bőven és csizzöld Pistazit is elég bőven kivehetők. Viztiszta mállási terményektől sűrűn pettyes Plagioklas hosszú kris¬ tály-metszetekben és sárgás Pistazit szemcsék, alapjában szálas, liasa- dékos Amphibol rongyok, barnás-sárga Biotit pikkelykék halmazai rit¬ kábbak; fűzőid Chlorit anyag apró foszlányokban. Magnet.it és Leukoxén nem láthatók, vasrozsda is kevés. 128. sz. Paulis, Baracska Epidotos Diorit. T. 3047. Hasonló aprószemű kőzetnek egyik felén igen bő Pistazit szemek és ritkásabb Amphibol oszlopok; egy helyen nagyobb testszinű Földpát kristály (Oligoklas-Andesin sor) Pyrit szemek. Plagioklas kis részben kristályos szemcsés, nagyobb részben kivᬠlót! kristályos metszetek, mállás terményektől (Epidot) homályosak; Amphibol mint egyebütt, részben fűzöld chloritos anyagba átmenő. Magnetit és Pyrit szemek gyéren, kevés vasrozsda és sok Leukoxén. 131. sz. Odvos és Konop közt. Epidot kőzet. T. 3*27(3. Csizzöld aprószemű Pistazit alapon sötétzöld lemezes Amphibol kristály töredék kiválva, kevés vasrozsdával. Halmaz-polarisatiót mutató sárgás felsites Földpát alárendelten ; kénsárga Pistazit szemek és kristály- metszetek halmaza uralkodó, meg¬ lehetős szabályos Amphibol metszetek elég bőven. Néhány Magnetit szemcse, vele Leukoxén bőven és sok vasrozsdafolt és erezet. 1 32. sz. Konop D i m b u c u C o r n u vagy C. M árián. Epidotos kőzet. T. 3*257. Egészen azonos kiilemii, mint az előbbi. Csiszolata is majdnem teljesen ugyanazt mutatja, csupán több fel¬ sites Földpát látható itten. 137. sz Kr észt aménes-Berz óva T. 2*830. Sárgás vagy zöldes Földpát kristályok (Üligoklas sor) részben Pista- zitba átmenők és olajzöld leveles Amphibol oszloptöredékek egynemű 14* 194 keveréke. A példány egyik felén uralkodó csizzökl Pistazitban ritkás Ampbibol kiválva. Vékony Földpátos ér is keresztül hat rajta. Vastag táblás kurta Plagioklas kristályok, mállás terményektől fel¬ hősek; Ampbibol töredezett bosszn és haránt metszetei ; egynemű fiizöld ekloritos anyag- kevés Biotitnak nyoma. Kevés de nagy Magnetit-szemek az Ampbibolban és igen jelleges Leukoxén bőven. c) Tömörek v. Dioritapbanitok. Közép töm 2-883. 13. sz. Monorostia völgy, régi tárna. Cbloritossá átala¬ kult Diorit. T. 2-688. Szürkés-zöld kőzet egyes nagyobb fénylő kristály-lapocskákkal (Plagioklas) és a mállóit helyeken tálkas Chlorit-bevonattal. Pora só¬ savval jól pezseg. Mozaikszerű tarka (keresztezett Nikolok közt) viztiszta Felsites alap¬ ban Plagioklas kristály-metszetek és Ortkoklas nyoma is, homályosak a mállási terményektől ; fűzöld Cblorit, kékeszöld Delessit (sósav feloldotta) hálózatos erek és nagyobb foltok alakjában, Biotit pikkely igen kevés. Magnetit-szemek bőven a Chloritos anyagban, vasrozsda kevés, Calcit- szemcsék és erek elég bőven. 27. Konop, hegynyelv a fővölgyben T, 2-832. Sötét szürkészöld kőzet, melyben loupéval egy szürkés fehér (Föld- pát) és egy lemezes zöld (Amphibol-Chlorit) ásvány kivehető. Egy apró szemű töredékben ezek jól vehetők ki és még nagy Pyrit részletek is. Pora élénken pezseg sósavval. Feltites alapon egyes nagyobb Plagioklas-metszetek kiválva és Calcit- szemek is vele. A Plagioklas sok Apatit-tűt zár magába. Sárgászöld Ampbibol és sok fűzöld Chlorit-foszlány gyakoriak még. Barnássárga Biotit ritka már. Titán vas-kristálymetszetek elég bőven és Leukoxén is vele. — Az apró szemcsés darabban ezeken kivid még viztiszta Kvarcz- szemcsék halmaza is kivehető sárga Pistazit-szemek társaságában. 31. sz. Ménes- Világos: Chloritos-serpentinné átalakult Dioritaphanit. T. 2.943. Chlorit-palára emlékeztető kőzet, de még sötétzöld Ampbibol-lemezék is láthatók. 195 Egynemű zöldes áttetsző alapja apolar, tehát serpentin lehetne, ezt azonban helyenkint nemezszeriien össznkúszált, szálas chloritos anyag helyettesíti , mely keresztezett nikolok közt halmaz polarisatióval hir. Ezekben fekete Opacit-pettyek és foltok itt-ott sűrűn vannak behintve; az Amphibol-oszlopok is ilyenné váltak s csak egyes üdébb foszlányok maradtak fenn itt-ott. 49. sz. Kápolnás, keletre fekvő oldal völgy. T. 2.877. Sötétzöld tömör kőzet, szálkás töréssel, Pyrit-szemek és Chlorit- pikkelyek kiválással és granitos-szemcsés erekkel (Földpát és Chlorit), ezen Földpát a Labradorit-sorba tartozik. Szürkés, átlátszó felsites alapanyaga sötétre fordított nikolok közt tarka mozaikot mutat ; a csiszolat egyik felén Plagioldas-metszetek is. Olajzöld Amphibol végtelenül elaprózott foszlányokban , hajszálnyi mi- krolithokig. Magnetit-szemek nem igen sűrűén Lcukoxén nyomaival. Pyrit nyoma is. Ide sorolandó még néhány erdélyi aphanitos közei is, u. m : 827. sz. Vargyas: Perzsányi hegység éjsz. rész. T. 2.913. Sötét kékes-zöld, igen apró fehérpettyes egynemű kőzet, serpentinné- alakulás nyomaival. Mállási terményektől egészen fehér Plagioklas-metszetek és olajzöld Amphibol-oszloptöredékek és rongyok. Titánvas, jókora kristályos sze¬ mekben gyakori. Leukoxén nyoma. 30. sz. Ditró: Orotva völgye, telér a Syenitben. T. 2.958. Sötét szürkezöld fénylő pontokkal és lemezkékkel (Plagioklas) sós¬ savval egy ponton pezseg. Calcit nyoma. Apró, léczalaku Plagioklasok és fűzöld Amphibol kristályos töre¬ dékek egyenletes keveréke , mihez elég bőven még Titánvas hosszú, kristályos metszetei is hozzájárulnak. Biotit és Magnetit (Iserin) szem¬ csék nyomai. 39. sz. Ditró: Tászok -patak, telér a Syenitben. T. 2.968. Ez előbbinél nagyobb szemű , világosabb zöldesszürke. Plagioklas- lemezek fénylő lapjai jól kitűnnek; Pyrit-szemek is, mézsárga Titanit- 196 kristálykák is elég gyakoriak. Földpátnak vékony ere vonul át a kőzeten. Apró I ’lagioklas-kristály metszetei viztiszták; fűzöld jelleges Am- p h i b o 1 - k ri stőil y töredék és barnássárga Biotit-metszetek egyenlő mennyi¬ ségben s bőven ; fűzőid Chlorit nyoma és Titánvas-kristálymetszetek és Iserin-szemcsék bőven. Titanit sárgás, repedezett rhombalaku metszetei is itt-ott. V. A Diabas családja. Ezen családhoz tartozó átvizsgált példányok általában a területnek Erdélylyel határos részéről vagy pedig magából Erdélyből valók s igy felületileg is elkiilönzötten fordulnak elő , a kristályos palahegységhez kötött Dioritoktól. Lóczynak előttem fekvő térképe szerint kárpátiho- mokkő-képződés , ezekből kibukkanó másodkori mészkőszirtek és a Me- laphyr van kijelölve azon területen, melyről az átvizsgált példányok va¬ lók; az erdélyi példányok pedig, melyek az erdélyi nmzeum-egylet gyűj¬ teményében vannak kiállítva, egészben véve hasonló területről, illetőleg a Pietrosza-hegység éjszakkeleti folytatásából , t. i. az erdélyi Ércz- hegységből és a tkoroczkói hegységből gy ejtettek, egynéhány példány pedig a perzsányi hasonló szerkezetű hegységből hozatott Herbich úr által Társaságukban előfordulnak az előbbiekben tárgyalt Kvarczpor- phyrok és a Primics György úr által korábban már megismertetett Diabosporphyritek és Melaphyrok, valamint a harmadkori eruptivkőze- tek is, melyek még tárgyaltatni fognak. Mindezen helyekről való Diabasjaink általában véve aprószemii vagy egészen tömör (aphanitos) szövetiiek és sötétzöldszinüek ; ennél¬ fogva, kivált ha szinök is sötétszürkébe hajlott, korábban majd a Me- laphyrokhoz csatoltattak , majd Diorit- , majd Diabas-Aphaniteknek vé¬ tettek; csakis a górcső vi vizsgálat az, mely valódi természetüket két¬ ségtelenül föltárja. Lássuk itt is legelőbb azoknak ásványos elegyrészeit : 1. Plagioldas alakra, bomlási terményeire, zárványaira és kikép¬ ződésre nézve egészen hasonlít a Diorit Plagioklásához. Egészen tejfe¬ hér, csaknem átlátszatlan metszetek még gyakoriabbak , mint ottan; ilyeneknél aztán a remek ikersávok nehezen vagy épen nem vehetők már ki , ezek rendesen halmaz polárisadét mutatnak a bomlási termé¬ nyek túluralkodó mennyisége miatt. Ki jegült Pistazitet jelleges tulajdon¬ ságaival itt nem észleltem, hanem csupán tejes zavarodást, melyet erő¬ sebb nagyításnál nem sikerült elemeire felbontani. Néhány közép- és nagyszemii példányból sikerült kiszedni Plagiok- last s ez Szabó módszere szerint meghatározva vagy jelleges Labrado¬ rénak, vagy Andesin felé hajló Labradoritnak mutatkozott. 2. Angit vagy rendes kristálykákban vagy csupán ilyeneknek töre¬ dékeiben fordul elő s rendesen a plagioklas táblás vagy léczalaku kris¬ tályai közé szorulva található. A kristálykák makroscopice rendesen se- tétzöld, zöldesszürke vagy barna színűek, inkább kagylós törésű sze¬ mek, mint hasadási lapokkal bírók. Vékony csiszolatokban üde állapot¬ ban, mindig átlátszó, igen vékony zöldes, sárgás vagy fahéj barnás met¬ szeteket szolgáltatnak, melyek közönségesen hálómódra össze vannak re¬ pedezve. Pleochroismusok gyenge, sokszor alig észrevehető, de interfe- rential színeik sötétre fordított nikolok közt élénkek. Igen gyakran le¬ het igy a közönséges ikerképződést is kivenni. Zárványok közül leggya¬ koribbak benne a Titánvas és Magnetit kristályos metszetei és szemei, a melyekből rendesen vasrozsda szokott kiszivárogni és rozsdasárga vagy barna foltokat képezni. Az Angit igen gyakran a felbomlás különböző állapotait mutatja, mely esetben azonnal sötétebb színűvé és kevésbé átlátszóvá válik. Leg¬ érdekesebb elváltozása az, midőn kerülete olaj- vagy fűzöld, párhuza¬ mosan hasadékos vagy rostos, erősen pleochroisticus Amphibollá lesz, amint azt néhány nagyszemű és egy pár aprószemű példánynál is szé¬ lien észlelhetni volt alkalmam. Ezen Amphibolba való átmenet által létre jő az úgynevezett Urálit t. i. az Angit alakja az Amphibol hasa¬ dásával és pleochroismusával is Diabasainkban azonban ezen uralitoso- dás csak kezdetén van, mert a kristály-metszetek belseje mindenütt vi¬ lágossárgás, zöldes vagy fahéj barnás, szabálytalanul repedezett Angit, anyag, a pleochroismusnak alig csekély nyomával, mig az olaj- vagy fűzőid szegélyek a dioritos Amphibol minden tulajdonságaival bírnak. Különösen nevezetes és az uralitosodásra nézve jellemző a keresztezett nikolok közti viselkedés; mert mig az üde Augit-mag egységes élénk interferentia színeket mutat, addig az Uralit-anyagnak rostjai különböző, de kevésbé élénk színekben feltűnnek, mintha sokszoros ikerösszenövés¬ ben volnának a rostok ; továbbá az Angit metszeteknek teljes elsötétii- lése a nikolmetszetekhez nézve egészen más szöglet alatt történik, mint az Urálit elhomályosodása. Az Augitnak ezen részben való uralitosodása az átvizsgált kőzet- példányoknak csak igen kis számánál észleltetett ; ezek a részletes le¬ írásban külön csoportban is fognak összeállittatni. Ami ezen uralitos Angit makroscopos kinézését illeti, az kivált a nagyszemű példányoknál, feltűnően hasonlít a Diallaghoz, a mennyiben 198 a sötét barnászöld vagy zöldesbarna szín közönséges, s a Diallagra jel¬ lemző lemezes szerkezet és gyöngyfény is mutatkozik. Növeszti a csa¬ lódást azon körülmény is, hogy a nagyszemü uralit-diabások törési lap¬ jain nemcsak az Angit Uralittá vált burka, de maga az olajzöldes, kagy¬ lós törésű Augit-mag is látszik, s ez feltűnően hasonlít Olivin szemek¬ hez, úgy hogy olivin-gabbrút vél az ember látni s makroscopice annak néztem is előbb ezen kőzetet. Az Angit további mállásánál tinóm kuszáltan rostos vagy pikkelyes zöld chloritos anyag jő létre, mely általában forró sósav által felbonta¬ tott, tehát vaschloritnál (Delessit) alig lehet egyéb. Ezen Delessit ki- sebb-nagyobb foltokban, foszlány okb m, néha pedig uralkodóan is a Plagioklas közeit hálózatosán kitöltve, általánosan el van terjedve Dia- basainkban s rendesen apróbb- nagyobb Magnetit-szemcséket is zár ma¬ gába, vagy helyettük vasrozsdától vöröses, sárgás vagy barnás foltos, pettyes, eres Igen gyakoriak ezen Delessit foltokban Calcit-szcmcsék és finom erek kiválásai is, a miről egy csepp sósavnak a csiszolatra csep- pentése által górcső alatt könnyen meggyőződi] tünk. 3. Titanvas itt is főképpén a nagy és középszemű változatokban található, míg a 4. Magnetit metszetek és még gyakrabban alaktalan szemek inkább az aphanitos kőzetekben vannak elterjedve. 5 Leukoxén igen alárendelten fordul elő, csupán az uralitos diabá- sokban mutatkozik bőven s néha éppen oly gazdagon mint a Dioritekben. (3. Olioin szabálytalanul összerepedezett, gyengén sárgás, állátszó, néha csaknem víztiszta szemcsékben, melyek rozsdaveres szegély zet tel bírnak, meglehetősen ritkán fordul elő az átvizsgált Diabásokban. A Ba¬ saltok Öli vinjétől semmiben sem különbözik. 7. Cokit mint bomlási termény makroscopice is gyakran található kristályos szemcsék, vékony erek vagy kérgek alakjában; górcső vileg rendesen a Delessitbeu keresendő és sósavval könnyen feltalálható. 8. Pyréí-szemcsék és nagyobb kiválások is meglehetősen gyakran lelhetők diabasainkban s makroscopice is könnyen felismerhetők. 9. Kvarcz csak mint utólagos, vagyis bomlási termény fordul elő, s makroscoposan is észlelhető szemcséket vagy ereket képez némely Diabasban. * * Ami ezekután ezen ásványos elegyrészek ki jegülési sorát és Dia- basjaink górcső vi szövetét illeti, az csaknem azonos a Dioritban észlel¬ tekkel. A Plagioklas itt is a legjobban határolt és legnagyobb kristá- 199 lyokban fordul elő s magába zárja a többi elegyrészeket mind, tehát legutoljára merevedett meg. Az Angit rendesen apróbb kristályai vagy ezek töredékei a Plagioklas- metszetek közé vannak szorulva a Magne- tittel vagy Titánvassal és a mállási terményekkel együtt. Ritka az az eset, — s ez már átmenetet képez a Diabasporpliyritekhez, — midőn a Földpát legnagyobb része is csupán kristályos szemekben van kiválva s igy mintegy Felsitet alkot, melyből tökéletes Plagioklas és Angit kris¬ tályok vannak mikroporphyrosan kiválva. A 18 lelbelyről való átvizsgált Diabasok tömörségeit is egyenkint meghatározva, ezekből a közép tömöttség : 2*888, tehát valamicskével kevesebb mint a Dioritoké (2*89); ami az Olivin-tartalmu Diabások ritka¬ sága és az epidotdús Dioritek gyakorisága miatt könnyen érthető Az ásványos szerkezetből és alárendelten a szövetből is következik Diabasaink következő csoportosítása: 1. Közönséges tömör Diabasok, közéj) tömöttség . . 2 869, 9 drb. 2. Olivin-Diabasok (aprószeműek v. tömörek) közép töm. 2 877, 3 „ 3. Uralitos Diabasok . 2*919, a) Nagy szeműek Közép tömöttség . 2.937, 3 ,, b) Aprószeműek v. tömörek, közép tömöttség ... 2 901, 3 ,. 1. Közönséges tömött Diabások (Diabas-aphanitek) köz. töm. 2*869, 32. sz. Dumbrovieza. Mai o m völgy. C h 1 o r i t o s D i a bas- ap bánit. T: 2*924. Tömött sötét zöldes-szürke kőzet jókora szemcsés Mészpát kiválᬠsokkal. Pora jól pezseg. Plagioklas vékony tűalak u szürkés átlátszó jegeczekben ; Augit, sár¬ gás repedezett oszloptöredékek, részben fű-zöld egynemű anyaggá vál¬ tozva, melyet sósav fölold (Delessit). Magnetit hiányzik, helyette Leuko- xen nyoma, Calcit, nagy szemcsées kiválások. 43. sz. Kazanyest felett. Chloritos Diabas aphanit. T: 2*905. Hamvas-zöld igen aprószemii kőzet sok Pyrit és vasrozsda ki¬ válással. Tejfehér felhős Plagioklas hosszú kristály metszetek és átlátszó sárgás csaknem víztiszta repedezett Augit-kristálykák és ikrek is, fű¬ zöld Delessit foltok is elég gyakoriak. Jókora Titánvas kristály -met- szetek sok és jelleges Leukoxénnel. Vasrozsda foltok is bőven. Calcit szemek itt-ott pezsgéssel feloldatnak, ha savat rácseppentünk. Pyrit szemek is jól kivehetők 44. sz. Lalasinczi völgy. MállattDiabas-aphani t. T: 3 037. Tömör fénytelen, olaj-zöld kőzet, ezekben tejes Kvarcz kiválva. Az elegyrészek mind sárgás-zöldek s Plagioklasnak keresztül kasul fekvő tűalaku kristály tűiből állanak, melyek közt Augit oszlopkák és töredékeik kivehetők. Kvarcz erek és kiválások is láthatók. Egyéb nem vehető ki. 46. sz Lalasincz, régi erdészla k. Üde Diabas-ap h a- nit. T: 2 923. Sötét zöldes-szürke igen tömött, fénytelen Aphanit, aprószemcsés kőzet rétegesével közepén. Viztiszta Plagioklas tűk, sárgás-zöld Angit szemek és apró Magne- tit szemcsék egyenletes sűrű keveréke, üveges hasisnak semmi nyomᬠval. Leukoxén gyér nyomai. 139. sz. Kap r u c z a - B a t ncza k ö z ö 1 1. M á 1 1 o 1 1 Diabas- a p li a n i t. T : 2-964. Kékes-szürke tömör kőzet, apró csillogó pontocskákkal és behintett Pyrit szemcsékkel és vasrozsda foltokkal Egyneműnek látszó viztiszta fehér pettyes Földpátja kereszt, nikolok közt világosan határolt Plagioklas kristály-metszetekre oszlik, melyek közt vasrozsdás szélű sárgás-, zöldes repedezett Angit szemek és kris¬ tály-metszetek és sok kuszáltan szálas fű-zöld Delessit. Igen sok apró Magnetit-szem kevés Pyrit is, - — mind vasrozsda által erősen festve. És még a következő erdélyi példány ok : 1 • sz* T h o r o c z k ó S z t -G y ö r g y Havas patak — 31 e g 1 e- h e t ő s e n üde Diabas-ap h a n i t T : 2 750 Sötét szürkés zöld, tinóm szemű kőzet csillogó tücskökkel. Átállási terményektől fehér-felhős Plagioklas kristály-metszetek, valamivel kevesebb és apróbb sárgás vagy zöldes átlátszó Augit-kris- tálykák, szegélyei néha fű-zöld Delessitbe átmenők, melyekből foltok 201 egyebütt is elhintvék Néhány nagyobb Titánsavas kristály-metszet és apró Iserin szemcse Leukoxén nyomával. 2. sz. T li o v czkó S z t.-G y ö r g y. T : 2-790. Sötét szürke, apró lapocskákra és tücskükre csillámló finomszemű kőzet. Meglehetős tiszta Plagioklas hosszú keskeny kristály-metszetei alap nélkül, héjjas szerkezettel s a héjjak mentében mállási termények¬ kel : jelleges Angit Kristály metszetek igen rendesek és meglehetős na- nagyok telve Magnetit szemcsékkel. Fű-zöld Delessit, keverve Magnetit szemcsékkel a Plagioklas metszetek közt és itt-ott vele Calcit szemcsék is. 10. sz. Nyirmező: V a 1 e a n e g r a. A p r ó s z e m ti D i a b a s. T: 2-765. Aprószemcsés kőzet tej-fehér vagy kékes-zöldes fénytelen Földpáttal (Andesin- Labradit-sor) és fekete fénylő Angit kristályokkal, általában zöldes-fehér pettyezet kőzet. Mállás terményektől homályos felhős, nagy Plagioklas metszetek ; világos fahéj-barnás, átlátszó, repedezett Angit metszetek, De-lessitnek fű-zöld foszlányai elég bőven, Titánsavasnak nem sok, de jókora kris¬ tály-metszetei és szemei az Angit és Delessit társaságában Leukoxén nyomával 835. sz L u p s a völgye. Átalakul t (C h 1 o r i t o s o d o 1 1) a p r ó s z e m ii D i a b a s. T : 2-764 Sötét szürkés-zöld, aprószemii kőzet bő Calcit (erek és szemcsék) és kevesebb Pyrit szemek kiválással Sósavval erősen perzseg. Mállás terményektől homályos felhős Plagioklas metszetek és Cal¬ cit áttetsző haránt vonatozott szemcséi egynemű keverékében fű-zöld Delessit van hálózatosán elosztva Nagy Titánvas szemek bőven s vele Leukoxén is. 2. Olivin Diabasok. Közép töm. 2-877. 45. sz, L a 1 a s i n c z i v ö 1 g y. Ü d e 0 1 i v i n dia b a s. T : 2-985. Tömött sötét szürkés-zöld kőzet fénylő igen apró lapocskákkal, és a repedések lapjain Kvarcz kéreg bevonattal. Víztiszta hosszúkás Plagioklas metszetek, és köztük sárgás Angit kristály töredékek és foszlányok egyenletesen keveredve. Olivin sárgás át¬ látszó rendeletien gömbölyded szemek vasrozsdával körülövedzve. Kisebb 202 .számban Magnetit közepes és apróbb szemekben szintén gyakori, Leu- koxén bőven azokkal. Néhány Pyrit szem is feltűnik, — sok vasrozsda folt. 881. 888. és 889. sz. M i h a 1 e n i (Zár á nd megye.) C b 1 o r i- t o s o d ó és serpentinesedő Olivindiabas és en¬ nek regenerált brecciája. T : 2'862. Serpentin kiilemü sötét-zölcl alapban 10 mm. hosszú és 5 mm. szé¬ les, olaj-zöld Angit kristályok kiválva, szálkás gyöngyfénybe hajló hasadási lapokkal. — 881. sz. Sötét-barnán és sötét-zölden tarkázott, fénylő fehér pettyekkel (Calcit) és vörhenyes barna foltokkal bíró mál¬ lóit kőzet egyes Pyrit szemcsékkel is. Ez az előbbinek regenerált tu¬ fája nagy brecciajá lehet Felleges nagy Angit metszeteken kivid olyanok is, melyek részben vagy egészben fűzőid chloritos anyagba átmentek. Alárendelten felhős fehér földpátos anyag is szorult közibök. Végre rozsdasárgás mezők — polarisált fényben tarka aggregat színekkel, — telve finom Magnetit kristálymetszetekkel és porral, melyek háló módon elterjedvék s igen világos zöldes átlátszó mezőket (Olivin) vesznek körül, melyek azonban nem üdék már. Titánvas is feltűnik hosszú keskeny metszetekben. — Leukoxén nyomával. 62. sz. Thoroczkó Szt. György, T. 2'784. Zöldes fekete, aprószem ü kőzet. A szemcsék egy része sárgás vagy szürkés, zsirfényü, néha hasadasi lapokkal bir — Plagioklas sósavval egy repedésen pezsgés Calcitra mutat. Bomlási terményektől fehér pettyes viztiszta Plagioklas hossau kris¬ tály metszetei szép ikersávokkal ; fahéjbarnás, átlátszó, repedezett Augit kristály töredékek fűzőid ásvány (Serpentin és Delessit) rendetlen fűzőid foltokban, ezekben és foszlányokban, igen gyakran Titánvas és sárgás átlátszó Olivin szemek társaságában. Pyrit xOx -ek ritkán. 3. Uralitos Diabasok. Közép töm. 2-919. a) Nagyszemiiek. Közép töm. 2 937. 55. K u j a s, a Gránit k ö p e n y e g e. N a g y s z e m ü U r a 1 i t-d i a b a s. T. 2-916. Fehér szürke átlátszatlan Plagioklas (Labradorit sor) lemezes kris¬ tályok és sötét barnászöld kitünően lemezes elválása és selymes fényű ásvány (Urálit ) 203 Bomlási terményektől egészen homályos fehér Plagioklas metsze¬ tek közt nagykristály töredékek, belől sárgás vagy zöldes, repedezett átlátszó Angit és a szegélyen olaj- vagy fűzőid párhuzamos rostos Arn- phiból, — végre igen nagy Titánvas kristály metszetek Leukoxén nyomával. 57. sz. Troas, Valea Tisi. Középszem U Uralitdiabas. T. 3 016. Fehér vagy zöldes átlátszatlan Plagioklas (Andesin-Labradorit sor) szemcsék és kristály táblácskák, feketezöld vagy barnászöld lemezes Urálit, végre barnássárga Olivinre emlékeztető szemek egyenletes ke¬ veréke. Bomlás terményektől átlátszatlan fehér felhős Plagioklas nagy met¬ szetei keresztii' kasul; ezek közt, sárgás repedezett átlátszó Angit kris¬ tály töredékek többé-kevésbé uralitosodva a szegélyeken. Végre elég bőven Titánvas nagy szemei is és kristály metszetek nyomai, kevés Leu- koxénnel. Olivin nem látható. 59. sz. Almáséi (Hunyadm.) a rézbányáknál. Nagyszerűit Uráli t-D i a b a s. T. 2-880. Barnászöld selyem fényű hasadási lapokkal bíró uralitos Angit (Diallaghoz feltűnően hasonló) és szürke vagy zöldes Plagioklas (An¬ desin-Labradorit sor) nagy táblás kristály elegye. Barnássárga, Olivinre emlékeztető szemek változatlan Angiitól valók; végre sötétzöld tömött chloritos anyag is van. Mállás terményektől fehér pettyes, viztiszta Plagioklas metszetek remek ikersávokkal, helyenkint szemcsés halmozok is igen nagy világos fahéjbarnás átlátszó rendetlenül repedezett Angit kristály töredékek, a a szegélyein olajzöld, párhuzamos rostos Amphibolba átváltozva; a ki¬ sebb töredékek tisztán Amphibolba mentek át uralitosodva Végre szᬠlas gyapjas szövetű fűzőid Delessit is, néha központ sugaras szövettel is. Titánvas a csiszolatban nincs. Apátit tücskék a Földpátba zárva. b) Aprószemiiek és tömöttek. Közép töm. 2-901. 33. sz. Pernyest, egy b ö m p ö 1 y b ő 1. F i n o m s z e m ü U r a - 1 i t-D i a b a s. T. 2-936. Sötétzöldes és fehéren pettyezett igen aprószemü kőzetben sötét¬ szürke szarukőér vonul által ; sok vasrozsda kiválás a repedési lapokon. 204 Bomlási terményektől fehér felhős, alig áttetsző Plagioklas metsze¬ tek sz les ikersávokkal ; szélein fűzöld Uralitba átmenő - — - világos sár¬ gás vagy zöldes repedezett Angit kristály töredékek — hasonló meny- nyiségben ; végre sok nagy Magnetit Iserin szemcse bő Leukoxéntől körülvéve. 34 sz. Temesesd és Troas között. Aphanitos Urálit- Diabas. T 2-929. Sötét szürkezöld tömött kőzet igen apró esillámlő kristály-lapocs¬ kákkal és tücskökkel. Pora elég jól pezseg. (Calcit. j Hosszú fehér áttetsző Plagioklas metszetek és félig uralitosodott Angit kristály töredékek egyenletes keveréke, sok és nagy Magnetit kristály metszetek és szemcsék bő Leukoxénnel. Egyetlen helyen Calcit szemcse, fii zöld Delessit nyoma. 39. sz. Tok, Kujás felé. T. 2-848. Tömött kékeszöld kőzet, repedéseiben vasrozsda és Calcit kéreg ki¬ válva. Sósavval gyengén pezseg több ponton. Bomlási terményektől fehér felhős, hosszú Plagioklas metszetek üsz- szeknszáltan nagy mennyiségben, köztük csaknem viztiszta vagy sárgás átlátszó repedezett Angit kristály töredékek es szemek ; továbbá sár¬ gászöld, finomszálas és pikkelyes szövetű Delessit foltok: Magnetit és Pyrit szemcsék ritkásan, kevés vasrozsda körülöttük és Calcit szemcsék a Delessiten belül. VI. Gabbrók. Határozottan ide sorolható kőzetet csak két példányban találtam elő a Loczy által beküldött gyűjteményben ; ezeknek leírását egysze¬ rűen közlöm. 1 Az 52. sz. kőzet Gyulfcza és G o v a s d i a k ö z t az orsz á g n t r ól. Nagyszemű kőzet, melyben szürkés fehér ikerrovatos Plagioklas (Szabó módszere szerint Labradorit) egész G mm. széles és 20 mm. hosszú fénylő kristálylapokban észlelhető, mellette sárgás-zöld vagy barna lemezes gyöngyfényű Diallag is jól vehető ki. Itt-ott mézsárga apró szemcsék Titanitra emlékeztetnek. Tümüttsége : 2-914. 205 Górcső alatt gyönyörű nagy, víztiszta Plagioldas-kristálymetszetek láthatók, melyekben csupán mállásszlilte fehér finom por van elhintve. A metszetek hosszú épszögesek kereszt Lil-kasul kapnak egymásba s keresztezett nikolok közt remek ikersávokkal bírnak. Ezen Plagioklas- metszetek közti hézagokba alárendelten a Diallag határozatlan metsze¬ tei és foszlányai vannak szorulva. Ezek barnás vagy zöldessárga szintiek, áttetszők, tinóm rostos és párhuzamos rovatos szerkezettel bírnak ; pleockroismusok gyenge, sötétre állított nikolok közt zavaros, homályos interferentia-színeket mutatnak s elsötétedésnél a párhuzamos rovatok a nikolmetszetekre ferde szög alatt állanak. Mellette fűzöld Delessit- nek szálas, gyapjas foltjai is elég gyakoriak. Csekély mennyiségben feltűnik továbbá barnássárga Biotit is. Szintén gyéren elhintve láthatók sárgás vagy testszinű átlátszó rendetlenül repedezett szemek, melyek Magnetit szemcsék és vasrozsda által sűrűén környezvék s mindenben az Olivinnel egyeznek. Titanvasnak kristálymetszetei és Magnetit alak¬ talan szemei lielyenkint sűrűén vannak összehalmozva s vasrozsdával átlátszatlan foltokat képeznek. Leukoxénnek nyoma is látható a Titan- vas körül. Végre néhány borsárga metszet tán a Titanittól van. Erős nagyitásnát a Plagioklashan csupán Delessit foltok és foszlᬠnyok láthatók a fehér alaktalan pettyek és pikkelyek mellett, melyek a Plagioklas bomlásának terményei s talán szintén nem egyebek kezdő Epidotnál V Ezen kőzet ennél fogva Olivingabbrónak tartandó. 2. Az 53. sz. kőzet Go vas dia és Kaprucza között. Aprószemű zöld kőzet, melyben tej fehér zsirfénybe liajl(> Plagiok¬ las (Labradorit) és lemezes barnás-zöld Diallag kivehetők. Tömöttsége : 2-959. Górcső alatt hasonló az előbbihez. A Plagioklas meglehetősen tiszta, fehér pettyes és felhős, de sötétre fordított nikolok közt még remek ikersávokat mutat. A Diallag fahéj barnás finom rostos szövetű és emel¬ lett a párhuzamos ikerrovatok is láthatók. Pleochroismusa erősebb mint az előbbinél, keresztezett nikolok közt a rostok hosszában tarka szin- változat látható. Mennyisége tetemesebb, mint az előbbi Gabhróban. Mellette fűzöld egynemű foltok és foszlányok Delessittől, alárendelt mennyiségben. Végre Iserinnek jókora szemei meglehetős ritkásan el¬ szórva Leukoxén nyomávál. A kőzet ezek után nem egyéb mint egyszerű Gabbró. 206 VII. Serpentinné vált enstatit-kőzet. Ilyennek csupán a 2G. sz. kőzetet ismerém fül, mely Paul is vi¬ dékéről (Burdács fel éj való. Sötét szürkés-zöld, igen tömött, egynemű, szálkás törésű kőzet, a szálkák áttetsző fűzöld színűek; itt-ott fémfényű Magnetit-szemcsék hal¬ mazai is kivehetők. Tömüttsége : 2-805. Górcső alatt világos fűzöld alapanyag látható, mely apolar, tehát Serpentin. Ez teke van barnásnak látszó porszemcsékkel és nagyobb Magnetit és talán Chromvas szemcsékkel is A barnás por erős nagyí¬ tásnál szabálytalan kicsipkézett sárgás pikkelyeknek látszik, melyek a polarisált fényre hatnak még, tehát a Serpentin anyagtól különböznek. A Serpentin anyagból kiválva vannak továbbá elég sűrűn tübbé-kevésbé szabályos kristálymetszetek és ezeknek töredékei és foszlányai is. Ezek sárgás színűek, egészen átlátszók, párhuzamos hosszrovatokkal ellátot¬ tak, vagy keresztül-kasul fekvő szálcsák halmazait képezik. Alsó ui- kollal igen gyenge pleochroismus keresztezett nikolok közt élénk tarka színek mutatkoznak s a szálas rostos szerkezet erősen kitűnik. Elsüté- tedés mindenkor akkor áll he, midőn a rostok iránya a nikolmetszetek egyikével teljesen összeesik. Ezen a rhombos rendszerre utaló viselke¬ dés és a többi tulajdonságok az Eustatitra engednek következtetni. Ezen Enstatit-metszetek gyakran tartalmaznak Magnetit kristályokat, szemcséket és fénytelen fekete Opacit foltokat is. Magában a Serpen¬ tin anyagában a Magnetit szemek durva hálózatképen vannak elhe¬ lyezve, de Olivinnek nyoma sem fedezhető föl többé s igy bizonytalan, hogy Enstatit-olivin vagy más összetételű volt-e az eredeti kőzet. % ífí Serpentinbe átmenő kőzetekkel találkoztunk különben a Dioritekuél és a Diabasokuál is, a melyekre itt visszautalhatok. A Jekelfalva mellett előforduló és eddig Serpentinnek tartott Diabasporphyrit. I)r. Roth Samutól. Jekelfalván és annak köruy- kén, a Göllnitz folyó mindkét partján előfordul egy zöldesszínü, össze-vissza repedezett kőzet, melyben itt-ott Epidot- és Asbesterek húzódnak végig. Egyes helyeken vörös Jáspistö- megek vannak kiválva, másutt megint Pyrit fordul elő, de csak hintve. Ezen kőzetet többnyire Serpentinnek nézték és annak tartotta Adrián *) és Stur **) is. A múlt évben ezen vidéken megfordulván , egy kissé közelebbről vizsgáltam meg ezen Serpentint és azt találtam, hogy a kő¬ zet egyes helyeken oly tömött és tömegében egynemű , hogy valóban nagyon hasonlita Serpentinbez , de előfordul egyszersmind oly változa¬ tokban is, a hol az anyaga nem egynemű és a hol egyes apró szürkés- zöldes foltok mellett, sötét, fekete vagy barnaszínű, alig hasadó szeme két lehet látni. Az elsők a górcsővizsgálatnál Földpátnak , az utóbbiak Augitnak bizonyultak. Azonban sok tömött példányban is meg lehetett látni a górcső alatt az említett elegyrészeket és többnyire még jobban megtartva, mint az előbb említett esetekben. A Földpáton és Angi tón kívül azonban még meglehetős nagy meny- nyiségben fordul elő alapanyag is, — különösen a mikrojegeczes példᬠnyokban, — és azért ezen kőzet Diabasporphyritnak (Rosenbusck értel¬ mében) mondható A vizsgálatnál különös gondot fordítottam a kőzet górcsövi viszonyaira, a nélkül azonban, hogy az előfordulási körülmé¬ nyeket, valamint a vegyalkatot elhanyagoltam volna. Az előfordulási kö¬ rülményeket a helyszínén tanulmányoztam, a vegyalkattal egy elemzés utján ismerkedtem meg, melyet Dr. Steiner barátom volt szives elkészí¬ teni, és a górcsövi viszonyokat vékony csiszolatokban vizsgáltam meg. A górcsövi vizsgálat czéljából a kőzet legkülönbözőbb változataiból csináltattam csiszolatokat és azoknak pontosabb tanulmányozása foly- *) Bericht iiber die Übersichtsaufnahme im Zipser und Cfömörer Comitat. Jahr- buch dér k. k. geolog. Reiclisaustalt. X. évfolyam (1859) 552. lap. **) Yerhanhlungen dér k. k. geolog. Reichsanstalt. 1868. évfolyam, 286. lap. Földtani Közlöny VIII. évf. 15 tán mindenekelőtt annak belátására jutottam, hogy könnyebb áttekintés végett czélszerü az összes változatokat a megtartottság toka szerint a következő három csoportra osztani: 1. Meglehetős ép Diabasporphyrit; 2. erősen átváltozott Diabasporphyrit és 3. teljesen átváltozott Diabas¬ porphyrit. I. Diabasporphyrit még meglehetős ép állapotban. A Diabasporphyrit ezen változata többnyire zöldes, néha azonban — különösen a mikrojegeczes változatokban — szürkésbarnaszínü, itt-ott apró, kis zöldes foltocskákkal; sósavval megcseppentve, ritkán pezseg. A benne hintve előforduló Pyrit sok helyen Limonittá átváltozott, mely sárga poralakjában különböző alakú üregeket tölt ki. Az elegyrészek sorában szabad szemmel legfölebb a Földpát ismerhető fel, de az is csak kevés példányban ; tiszta képet a kőzet alkatáról csak a górcső alatt kaphatunk, Ott mindenekelőtt azt látjuk, hogy a többé-kevésbbé ép Földpát mellett előfordul még tetemes mennyiségben Augit , azután Magnetit , egy ddoritszerű ásvány és alapanyag . 1. A Földpát többnyire hosszúkás oszlopkák és tűk alakjában mu¬ tatkozik és sokszor még ikerrovátkos; a hol ezen utóbbi tünemény már nem volt észlelhető, ott a hasadási vonalok mentében lerakodott fekete- színű és átlátszatlan Magnetit-szemcsék alkotta sötét sávok képezték a Plagioklas ismertető jeleit. Egyes nagyobb Földpátok, melyek az em¬ lített jellegekkel nem birtak, de az elmállásnak már meglehetősen elő¬ haladott fokán állottak, valószínűleg szintén Plagioklasok és még pedig olyanok, hol a metszet a kisátlós véglappal egyközösen haladott. Ezen feltevés mellett szól az ilynemű példányok csekély száma is. Az emlí¬ tett szabályos kerülettel biró Földpátokon kívül vannak olyanok is, me¬ lyek kerülete nincsen szorosan elkülöoitve a szomszéd elegyrészektől és szabálytalan lefutású. Ezen példányok a legtöbb esetben már jobban vannak megtámadva , felületük többnyire szürkés és elmosódott , néha zöld levélkék és szemcsék vannak rajta elhelyezve. Egyes esetekben azonban ilyen mállott példányokban feltűnő ép és tiszta területek van¬ nak, melyek sem hasadási vonalokat, sem ikerrovátkosságot nem mutat¬ nak és Orthoklasnak volnának tekinthetők, ha ugyan azon Földpátegyed többi és erősebben megtámadott részei nem bizonyítanának az ellen¬ kező mellett 2. Augit Ezen elegyrész a mikrojegeczes példányokban apró szem¬ csékben fordul elő, melyek többnyire majdnem színtelenek, néha azon¬ ban a hasadási vonalok mentében, vagy belsejük egyes részeiben sár- 209 gára vannak festve. A szemcsék vagy magányosan fekszenek, vagy pe¬ dig egész halmazokat alkotnak A Földpátoktól ép voltuk , a kétszínű¬ ség majdnem teljes hiánya és a polarizáló készülékben észlelhető élénk színeik által térnek el A nikolok forgatásánál különösen a zöld és vö¬ rös szín különböző árnyazatai mutatkoztak. A halmazokat alkotó szem¬ csék a nikolok bizonyos állásánál nem bírnak egyenlő színnel , a mi arra enged következtetni , hogy itt nem egy, részekre felbontott egyed - del , hanem számos önálló jegeczczel van dolgunk , melyek kedvezőtlen jegeczedési körülmények folytán nem egyesülhettek egy egyeddé. Azon Diabasporphyritokban, melyekben a Földpát már szabad szem¬ mel felismerhető, az Augit sokkal nagyobb méretekben fordul elő és a tömegnek körülbelől egyharmadát teszi. Az egyes Augitok ritkán bírnak szabályos kerülettel, hanem inkább a Földpátok által hátrahagyott üre¬ geket látszanak kitölteni, vékonyabb átmetszetekben gyengén sárgásak, vastagabb példányokban fahéjbarnák : egy nikollal megvizsgálva, a sok¬ színűségnek alig mutatják nyomót, a poralizáló készülékben azonban igen élénk színük és a vörös, zöld és kék szín különböző árnyazatait mutatják ; itt látható egyszersmind a mint két és néha több Augit-átmet- szet, melyek egymástól Földpátoszlopkák által vannak elválasztva, egy¬ szerre ugyanazon optikai tüneményeket mutatva , az egymáshoztartozó- ságot bizonyítják. Ha a földpátoszlopkák kisebbek, ngy hogy az Augit részeinek szétválasztását nem eszközölhetik, mint zárványok tűnnek fel és némely Augit-Földpátoszlopkák, más megint szabálytalan alakú Föld- páttömegek által keresztül-kasul van járva Egyes Augitok közönséges fényben vizsgálva , teljesen egynemű anyagból látszanak állani , a poralizáló készülékben azonban látható, hogy benne némely foltok egészen más színeket mutatnak , mint az ás¬ vány többi részei. Ezen foltok közelebbről megvizsgálva, szintén Augitok, csakhogy a szomszédrészektől eltérő fekvéssel birnak és valószínűleg zárvány alakjában kerültek a nagyobb ásványba Az Angiiban azonban még egyéb zárványok is fordulnak elő; igy igen gyakran láthatni sötét¬ barna , átlátszó, táblás jegeczeket , melyek a Kosé és Hagge által a Diallagban észlelt zárványokra emlékeztetnek *) , csakhogy itt nem a hasadási vonalok mentében, hanem minden kivehető rend nélkül vannak elhelyezve. Egyes Angiitokban zöldessárga , érdes felületű , gyengén , kettősen törő és élénk színekben polarizáló szemek észlelhetők , melyek valószí- *) Zirkel : Die mikroskopische Beschaffenheit dér Mineralien und Gesteine 181. és 182. lapján. 15* mileg Olivin. Végtére még a számosán előforduló és tfialakú jegeczeket alkotó Apátit is említendő fel mint az Angit zárványa. Számos Angit többnyire szabálytalanul lefutó, de néha a hasadási lapok irányát is követő repedések által van átjárva, melyek különböző szélességüek és egy áttetsző szürkés és az átváltozott Földpátokra em¬ lékeztető anyaggal vannak kitöltve. Ezen repedések egész sávokká nő¬ nek ki és az Augit tömege növekedésüknek megfelelőleg fogy. Az át¬ változás ezen neme nagyon hasonlít az Olivin Serpentinné való átválto¬ zásához. 3. A Magnetit nagyobbára szabálytalan alakú szemcsékben vagy szemcsehalmazokban , néha azonban hosszabb tűk vagy pálczikák alak¬ jában mutatkozik. (A pálczikák kerülete nem lévén mindég egyenes vo¬ nal által határolva, feltehetjük, hogy ezen képletek sok esetben Magnetit- szemek egymásmellé helyezkedése által jöttek létre.) A mállottabb pél¬ dányokban a Magnetit mennyisége tetemesen fogyott és úgylátszik, hogy Vasoxydulsilikáttá vált, mely az egyes területek zöld színét okozza. 4. Egy negyedik elegyrész hagymazöld egészen aquamarinszínü és épebb példányokban többnyire kerekded foltok alakjában mutatkozik. Ezen foltok gyenge dichroismussal és alig észrevehető kettős sugártörés¬ sel bírnak. Hasonló képleteket észleltek más Diabas-kőzetekben és né¬ melyek szerint elsődleges elegyrészek (Colién) , mások szerint azonban az Augit átváltozási terményei (Kosenbusch) , azonban az is lehetséges, hogy Olivinből keletkeztek, mely a Silikátok között legelőször változik át. Ezen feltevés mellett szól az Angitok többnyire ép volta, az átme¬ neti stádiumok teljes hiánya, valamint azon körülmény is, hogy némely Melaphyrban hasonló képleteknek az Olivinből való képződése észlelhető. 5. Alapianyag. Az említett elegyrészek között alapanyag (basis) fek¬ szik , melynek mennyisége az elegyrészek nagyságával megfordított arányban van. Ezen alapanyag egyes példányoknál színtelen és csak itt-ott bir egy fekérszínii, kettősen törő s oszlopalakú Mikrolitlital, mely valószínűleg Földpát. Ilyen tiszta alapanyagot azonban ritkán találha¬ tunk. Egy másik neme az alapanyagnak egy tömött és még meglehe¬ tősen ép kőzetben észlelhető, mely a Göllnicz jobbpartján helytálló, eb¬ ben kivált mikrojegeczes elegyrészek között tetemes mennyiségben van sárgásszürke, többnyire szemcsés vagy pikkelyes alapanyag (Mikrofelsit Kosenbusch értelmében), melyben azonban már szabálytalan kerülettel birú földpátok és oszlopos vagy tűalakú , fekete , átlátszatlan tömegek, valószínűleg Magnetitok váltak ki. A legtöbb példányokban, hol az elegy- ) Kosenbusch : Mikroskopische Physiographie dér massigen Gesteine. 350. 1. 211 részek már nagyobbak és az elváltozás már meglehetősen előrehaladott, csekély mennyiségben fordul elő az alapanyag — néhány példányban alig észrevehető — és többnyire homályosszürke vagy zöldesszinű a benne véghezment átváltozás folytán. Ezen épebb Diabasporphyrittól van folytonos átmenet as erősen mállotthoz. II. Az erősen átváltozott Diabasporphyrit. Ezen kőzet makroskoposan alig különböztethető meg az előbb em¬ lített változattól, ha csak az élénkebb zöld sziliét és a benne letiltó szᬠmos Asbest- és Epidotereket nem tekintjük ismertető jellegének, a górcső alatt azonban könnyebben ismerhető fel. Itt az egyes elegyrészek kö¬ vetkezőleg találhatók. A Földpát a legtöbb esetben már annyira megváltozott, hogy az oszlopok határai elmosódnak és a zárványok, melyek a kcvésbbé mál¬ lóit példányoknál a hasadási vonalok mentében elhelyezkedtek, már egyenletesen vannak elosztva. Hol több ilyen földpát érintkezik, ott egész területek homályos szürkék és egyes pontokon kettősen törők. Némely Földpát egészen vagy részben átváltozott zöldes szinii pikkelyes vagy rostos szövetű, chloritszerii anyaggá. Az átváltozás ezen utóbbi neme azonban inkább az Angiinál fordul elő és igen gyakran még ész¬ lelhető az egész folyama, látható a mint a szabálytalan kerületit és ere¬ deti sziliével biró Augitfoszlány lassan átmegyen őt körülvevő zöldes szinii szomszédterületekbe, de még mutatja egy darabig az Augit opti¬ kai tulajdonságait, nagyobb távolságra a még át nem változott marad¬ ványtól azonban teljesen elveszti ezen tulajdonságokat és egy nikollal való vizsgálatnál a forgatás alkalmával zöld, zöldeskék és sárga szili¬ ben mutatkozik, sötétre fordított nikoloknál úgy viselkedik, mint akár egy alaktalan ásvány *) Számos Augitnál azonban már > em észlelhető ezen folyamot, miután egész tömegük már átváltozott és csak némely zöldfolt kerülete emlé¬ keztet még volt Augitva. S a mig a kőzet némely részében az átválto¬ zott Angitok mellett majd nem teljesen épek fordulnak elő, úgy talál¬ hatók néha egy és ugyanazon kőzetben olyan részletek is, melyekben valamennyi Augit már átváltozott. Ezen átváltozás azonban nemcsak az Angit és Földpátban, honnan az alapanyagban is megyen véghez és némely kőzetben ezen Chloritszerii anyagból egész sávok húzódnak ke- *) V. ö. Rosenbusch állításával : Mikroskopische Physiographie etc. 338. lap. 212 resztül; sokszor úgy látszik, mintha ezen sávok repedések mentében ha¬ ladnának, azonban még 700-szoros nagyításnál sem lehet repedéseknek nyomára jönni. Az Angit ezen itt leirt átváltozása mellett nem ritka az, melyet már az épebb Diabasporphyrit tárgyalásánál felemlítettük, s néha egy és ugyanazon kőzetben láthatni, a mint az egyik helyen az elegyrészek ChloritszerU anyaggá változnak, mig a másikon homályos szürke át¬ tetsző területeket képeznek. Egyes Angitok különösen Epidoterek közelében kiválasztják a vas¬ tartalmúkat Hamatit alakjában és szintelennekké válnak. III. Teljesen átváltozott Diabasporphyrit. A Diabasporphyrit ezen állapotban már nem is hasonlít eredeti alak¬ jához és szövetéhez. A kőzet többé-kevésbbé réteges, összevissza szaka¬ dozott; az egyes rétegek pikkelyes vagy rostos szövettel bírnak és kivált Kvarc z és ('alcit fészkekben, valami Jaspíserekben bővelkednek. A többnyire hullámosán lefutó, vagy néha össze vissza gyürődző pik¬ kelyek a hasadás irányában tekintve fehér, sárga, sőt néha egészen barnássziniiek és selyemfényűtek, a törési lapokon pedig szürkés zölde¬ sek és fénytelenek. A rostos szövetet alkotó szálak fehérek, selyemfé¬ ny iiek, és egyáltalában nagyon hasonlítanak az Abesthez, mely itt számos, néha 2—8 ctm széles erekben fordul elő Vannak azonban Diabasporphyritok , melyek tömöttek és kevésbbé rétegesek; ezekben a részecskék összetartása még tetemes úgy hogy belőlük még csiszolat is készíthető, a mi a leveles és rostos példányoknál nem volt le¬ hetséges. A tömött szövetű példányokból kettőt vizsgáltam meg a górcső alatt; az egyikben már szabadszemmel való vizsgálatnál is számos Li- monit által kitöltött üreg látható, melyek a górcső alatt a rlmmboeder átmetszeteinek alakjával bírnak és valószínűleg Siderit által voltak ki¬ töltve, más üregekben Calcit jegeczedett ki. Ezen üregek azonban a kőzet tömegének csak igen jelentéktelen részét teszik, a legnagyobb rész áll egy sajátságos állományból, melyben a górcső alatt áteső fény¬ ben mindenekelőtt az igen apró és többnyire bizonyos sorokban elhe¬ lyezkedett Magnetit és Limonit szemecskék tűntek fel, melyek elhelyez¬ kedésük által sok esetben a volt elegyrészek kerületét látszanak jelölni, némely helyen azonban ilyen körülzárt területek belsejében is fordulnak elő. Ezen területek vagy igen apró •— többnyire csak 200 szorosnál 213 nagyításnál észlelhető — színtelen pikkelyekből és egy sötét a köze¬ pében átlátszatlan a kerületfelé pedig áttetsző ásványból — valószínű¬ leg valami vasvegyből — állnak, vagy pedig egy kissé nagyobb zöl- desszinű pikkelyek által alkottatnak és az említett sötét ásványnyal nem bírnak. Ezen különböző szinti területeken kívül vannak olyanok is, melyekben zöldes és színtelen pikkelykék láthatók, de itt a sötét ás¬ vány is van és még pedig többnyire a színtelen pikkelyek közelében. Ezen körülmény azon feltevésre birt, hogy a zöldszinft pikkelyekből a festő vasvegy kiválásával színtelen pikkelyek támadnak. A zöldterüle¬ tek valószínűleg az erősen átváltozott Diabasporphyrit zöld területeinek maradványai, míg a homályos szürkék az ott észlelhető hasonló minő- ségfíeknek felelnek meg. Egy nikollal való vizsgálatnál a forgatás alkalmával alig észlel¬ hetni csekély elsötétedést, két nikolnál azonban, a midőn azok sötétre vannak fordítva, az egész láttér úgy tűnik fel, mintha be volna hintve kettősen törő apró kis testecskékkel, melyek nagysága a. területek át¬ látszóságával egyenes arányban látszik állani. A másik tömött példányban már tetemesen eltérő viszonyokat esz¬ leltem. Itt Magnetit-szemek már egyáltalában nem fordultak elő, ennél¬ fogva a volt elegyrészek határai is már végképen eltűntek és valóban itt sokkal nagyobb fokú az egyneműség mint az előbbi példánynál; valószínű, hogy itt az átváltozás egy előhaladottabb stádiumával van dolgunk. Az alkat szövettani tekintetben ugyanaz mint az előbbi eset¬ ben, de az ott uralkodó homályos szürke szín helyébe a fahéjbarna szín lépett, mely az épebb Diabasporphyrit Augitjának színére emlékez¬ tet, és igen valószínűleg a Magnetit és egyéb vasnemeknek Limonittá való átalakulása folytán támad. De ezen szín sem uralkodik kizárólag; igen gyakran van félbeszakítva zöldes vagy színtelen kis foltocskákkal, melyek valószínűleg a volt nagyobb, hasonló színű foltok maradványai. Egy nikollal való vizsgálatnál hasonló tüneményeket észlelünk mint az előbbi esetben; két nikolt alkalmazva azonban némileg eltérő tüne¬ mények mutatkoznak ; sötétre fordított nikoloknál ugyanis a kettősen törő testecskék nem oly számosak, mint az előbbi példányoknál, de a helyett nagyobbak. Azon területek, melyek közönséges fényben színte¬ lenek, a polarizáló készülékben Földpátok maradványainak mutatkoznak. A Diabasporphyrit ezen három itt említett változata fordul elő Je- kelfalva mellett szoros összefüggésben egymással és befedve Steatit-pa- lával, melybe némely helyen átmenni látszik; Serpentint azonban nem észleltem; és mivel ezen Diabasporphyrit felületes megtekintésnél Ser- pentinhez hasonlít, nem kételkedem, hogy tévedésből Serpentinnek néz- 214 ték. Feltevésemet támogatja a bécsi k. k. geolog. Reiehsanstalt által kiadott térkép is, melyen épen a Diabasporphyrit helyén Serpentin van feljegyezve. Itt azonban nem hallgathatom el Zejszner egyik észleletét, melyet egy Dr. Boné-hez intézett levelében felemlít1), t. i., hogy a Göll- nicz folyóban (Zejszner szerint Hnilecz), Margiczán mellett (Zejszner szerint Marguan), egy szemcsés jegeczes Gabbroszikla kiáll. Én ezen vidéken több ízben megfordulván nem tudtam ezen sziklát megtalálni, de mindamellett — ismervén a viz romboló hatását — nem kételke¬ dem Zejszner állításának helyességében, annál is inkább, mivel aDiabas és Gabbro között legfeljebb a Pyroxenben van különbség és az Angit és Diallag egymástól nem mindég különböztethető szorosan2), különösen midőn az elegyrészek kicsinyek és a vizsgálat csak makroskoposan történik. De míg Zejszner a Jekelfálva melletti kőzet egyik félreeső tagjának felismerésében nagyon közel járt a valósághoz, addig ugyan¬ azon kőzet legnagyobb részét szintén helytelenül Serpentinnek tartotta3). A kőzet vegyalkata teljesen megegyezik a Diabaskőzetek vegyal- katával. Az elemzés eredményét Dr. Steiner a következőben közli : „A sötétzöldes ásvány csak részben oldható töményitett sósavban (HC1), az oldat sárgaszinü. A finom porrá tört ásvány sósavval 100 foknyi hő- mérsék mellett addig kezeltetett, míg az oldatban a sárga szín már nem volt észlelhető. Az oldatlan por tisztán fehér színit volt. A vas- oxydul külön részletekben batároztatott meg chamalleonnal. A sósav¬ ban oldható, valamint az oldhatatlan rész külön külön elemeztetett Só¬ savban A) oldódott a kőzetnék 25-29°/0-a. Az oldatanyagból 100 súlyrészben van Vasoxydul Fe2 0, Vasoxyd Fe, 0, . Timföld Al, 0, . . Calciumoxyd CaO Magnesiumoxyd MgO Kovasav Si 02 . . Phosphorsav P2 0. . Viz II, 0 . . 15-1 0 18-8 6-1 23 1 15-01 1 23 1-6 0 19.1 100-04 *) Sitzungsberichte dér k. k. Academie d. Wissenseh. XVII. kötet, III. Füzet 478. lap **) Rosenbusch : Physiographie dér mass. Gesteine. 464. oldalán. ***) Geognostische Schilderung dér Gangverbáltnisse bei Kotterbad und Po- vács im Zipser Com. Sitz. Bericht dér k. k. Akademie dér Wissenseh. XI. kötet, III. füzet, 619. és 621. lapjain. 215 B) A sósavban oldhatatlan rész K2 C03 -(-Na C02-mal összeolvaszta- tott és tartalmazott 100 súlyrészben : Si 02 . . . . 68-5 °/c Ca 0 . . . 6-94 n Mg 0 . . . . 2-04 11 f e2 03 . . . . 2-56 15 A12 03 . . . . 17-07 97-11 C) Az oldhatatlan , valamint az oldható részt az egész kőzetre át¬ számítván , 100 súly részben a következő arányban találjuk az alkat¬ részeket : Fe2 02 . . . . 3-9 0/ 10 f e2 03 . . 6-7 V) Ala 0S . . . . 14-3 51 Ca 0 ... . 11-02 11 Mg 0 . . . . 5-5 51 P2 05 . 0-41 15 H2 0 ... . 4 87 ;; Si 02 ... . 51-4 15 K2 o i Na2 0 \ • • 1-9 55 100-00 0/o Az elemzésre még csak a következő megjegyzésem van : a K és Na tartalom nem határoztatok meg közvetetleniil , hanem csak számítás ut¬ ján; a hiányzó százalék K és Na-nak vétetett; a phosphorsav a nagy¬ számú Apatit-tííben fordul elő és egy részét az aránylag nagymennyi¬ ségű Ca-nak köti meg; a Ca-nak felmaradó része azonban még mindég mutatja ; hogy itt egy nagyon bazikus Földpáttal, valószínűleg Labra- dorittal van dolgunk. A kőzet tömöttsége a megtartottság foka szerint változik ; egy ép példánynak 2913 , egy kevésbbé épnek 2-775 volt a tömöttsége; az elemezett példány 2-883 tömöttséggel birt A tömöttség meghatározása piknométerrel történt. 216 VEGYESEK. Jáva szigetéről. Lóczy Lajos tagtársunk, ki tudvalevőleg a múlt év vége felé gr. Széchenyi Béla kíséretében több évi ázsiai utazásra indult, útközben már is érdekes észleléseket tett és nem mulasztja el azokat, a mennyire levélbeli közlés engedi, barátaival tu¬ datni. F. évi ápril havában az utazó társaság Jáva szigetén tartózkodott és az ott eszközölt -fúrásokról L. űr érdekes adatokat ir Zsigmondy Vilmos orsz. képviselő urnák, kinek szives engedélyével a következőket közöljük: „Jáva sziget egész éjszaki partvidéke egy a szigettel párhuzamos földalatti víztartót képez, és B a t a v i a és Semarang ezen víztartóból nyerik artézi kutak által ivóvizüket, mely ugyan langyos meleg, 29 - 30° C, és kovasavas Káli- és Nat- ron-sókat, Sodát (Gypszet, kénsavat nyomokban,) sőt tetemes szerves anyagot is tar¬ talmaz, de azért mégis előnyösebb a partok posványos vizénél, sőt még a halmok patakjainál is, melyek a rizsföldeket futva át iszaposak, ihatatlanok. B a t a v i a és Buitenzorgnál 10-en felül van a fúrt kutak száma: a viz 2 — 3 méterig emel¬ kedik a föld szinétől és a mélység gondolom 600 metert is túlhalad némelyiknél. Érdekes az is, hogy némely fúrlyukban a német k. és f. oligocanre emlékeztető Gas- teropodák ásattak ki nagy számban. Van Dijk, az itteni „Hofbureau van bet mijnewesen“ igazgatója tudományosan vezeti a fúrásokat és a geothermicus mély¬ ségi fokozat felett elméleti tanulmányokat is közölt : azon eredményre jut szintén mint Zsigmondy úr a városligeti fúrlyuknál, hogy a mélységi hőnövekedés paraboli¬ kus törvény szerint fut Bizonyos mélységen túl a viszonynak fordítva kell lennie, hogy a sperenbergi formula absurditása kikerültessék a földgömb általánosan felté¬ telezett belső hevének megfelelőleg. Időm persze nem volt a publicatiok átolvasására; ezért a „Jahrbook van hét Mij nevesen in Nederlandsch Oost-Indie“ cet. (Amsterdam 1S72 — 77) kell utalnom. “ Következik az idevágó németalföldi irodalom fölsorolása. „Egyátaljában igen sokat dolgoznak itt az emberek; 1872 óta 12 kötetet adott ki a bataviai földtani intézet, mely azonban tisztán technikai jellegű és a geológiai ismeretek a dilettan- tismus fölé is alig emelkednek: a museum szintén ily jellegű. Ennek következménye az, hogy a bányaiparra nézve meddő Jáva alig több egy geológiai torra incognitánál; pedig vulkánjai már a 40 és 50-es években topographiai és orographiai tekintetben Junghuhn által tanú 1 mányoztattak . „Én csak egy rövidke kirándulást tettem egy most nyugvó, de erősen gőzölgő vulkánra, a Merapi-ra, Jáva közepén, és a futó útban is képes voltam érdekeseket és talán újat látni. Egyebek közt azt a nézetet is táplálom, hogy Jáva éjszaki partja 217 jelenleg gyors emelkedésben van ; mig az artézi kutak rétegsora azt mutatja, hogy a harmadkorban a jelenlegi Flóra és Fauna fölíépteig is sülyedés történt ugyanitt. A vulkánok a mi Trachyt hegyeink kulcsát nyújtják ; az anyag a mi Andesitjeink ana¬ lógja, nem hiányzanak azonban a Kvarcztrachytok sem. És mindezek a harmadkori rétegekkel együtt — a Flyschtől és numni. rétegektől a pliocanig — bővebb tanul¬ mányozásra várnak. “ A szénsav a föld mélyében és a gyémánt képződése. (I)r. A. Knop: Studien über Stoffwandlungen im Mineralreiche, besonderns in Kalk- und Amphiboloídgesteinen. Leipzig 1873. C'ap. IX. p. 100 — 105,) I. B A legkeményebb s legnemesebb ásványnak, a gyémántnak eredetét és képző¬ dését még mindig rejtély fedi, és bármennyire iparkodtak is a vegyészek és a geo¬ lógok, eddig még sem a kísérlet, sem az észlelés nem mutatta ki ama föltételeket, me¬ lyek alatt a tiszta carbonium, fekete alaktalan Szén vagy hexagonos Graphit helyett viztiszta szabályos rendszerű gyémánt- kristály alakjában válik ki. Az elemek örö¬ kös alakváltozásában, mely a természet nagy műhelyében szünet nélkül foly, a gyé¬ mánt is csak egy állomást jelöl a carbonium kőrútjában, mivel pedig mint ezen elem¬ nek legállandóbb vegyét a szénsavat ismerjük, természetes, hogy a szénsav geochemiai sorsának kutatása a gyémántképződésnek kérdését is érinti. Pr. Knop A. tanárnak egy jeles munkája: „Studien über Stoffwandlungen im Mineralreiche," a természetben végbemenő vegyfolyamatok közül némely fontosabbat igen érdekesen tárgyalva, a szénsav körútját is bizonyos pontig követi. Miután az eddig ismert physikai s ehemiai tények alapján a szénsav geológiai szerepét illető¬ leg igen fontos és következtetésekben gazdag eredményekre jutott, a gyémánt kér¬ désében is egészen uj és valóban meglepő hypothesist állít fel. A munka 9. fejezete ugyanis a mészkövek alaki és anyagi átváltozását tár¬ gyalja, és miután Brcithaupt és Dana geológiai észleleteinek, valamint Bischof vegy¬ tani kiséleteinek alapján bebizonyítja, hogy a föld mélyében 200nC-nál magasabb hő¬ ben, az oldatban levő kovasav a carbonat-ásványok szénsavát kiszorítja s azok aljai¬ val . silikátokká egyesül, hogy tehát 10,000 lábnyi mélységben, hol a hőmérséklet mindenesetre már 100°-ra rúg, szabad szénsavnak kell előfordulnia, a szerző igy folytatja : „Vegyük fel továbbá, hogy a szénsav 0°-nál és 37 atmosphaera nyomása alatt, sűrittetik és hogy ezen sűrített gáz feszülésé hőfokonkint egy-egy atmosphaerával nő, úgy hát ez a feszülés 100 foknál = 136 atm. Valósággal azonban a földkéreg oly mélységében, hol a hőség 100 fokra rúg, 300 atm. nyomása uralkodik. Ebből te¬ hát az következik, hogy a föld belsejének azon részében, hol a szénsavnak kovasav által nedves utón való kiszorítása bekövetkezik, a szénsav már csak cseppfolyó ál lapotban válik cl. Tekintve a szénsav physikai tulajdonságait, a mennyire azokat ismerjük, vala¬ mint a szilárd földkéreg geológiai viszonyait, okvetetleniil szabad a föld mélyében 218 oly határt képzelnünk, melyen alul a szénsav cseppegő állapotban megmarad. A szén¬ savnak e süritési felülete egészben véve már 2000—3000 lábra a tenger szine alá tehető, mivel ily mélységben a hőfok már akkora, hogy a szénsav feszitő erejét a víz által gyakorolt nyomás ellensúlyozza. Kiindulván valamely helységnek évi közéj) hőmérsékletétől, melyet a mi ég¬ hajlatunkban 10 fokra tehetünk, ezen hőfok 80 lábnyi mélységben már állandóan uralkodik, az évi közép hőmérséklet geothermi síkjától lefelé pedig 100 lábonként X— 80u egy-egy fokkal emelkedik, tehát X— 80 lábnyi mélységben 100 fokkal, mely mély- _ gQ ségnek viszont a szénsav feszülésének 36+--^-— atmosphaerával való gyarapodása felel meg. De mivel 80 lábnyi mélységbe a hőmérséklet máris 10°, a szénsav ama feszüléséhez még 10 atm. számítandó. Ezen összes feszülésnek ellensúlyát már most egy X lábnyi vizoszlop képezze. X Egy 32 láb magas vizoszlop 1 atm. nyomását gyakorolván, a viznyomásnak — at- ÓZ mosphaerara kell emelkednie. Eszerint 36 + Yoo + 10 vagyis X = 2127 láb. Ennél nagyobb mélységben a szénsav okvetetleniil siirittetik. Magától értető¬ dik, hogy a szénsav ama süritési felületének tüzetes fekvését nem lehet egész pon¬ tossággal meghatározni, mert lényegében a földkéreg isogeothermi rétegeitől függ, melyekre viszont a földfelület domborzata, a meleget szétterjesztő tengeri áramlatok stb. tehát még meg nem határozott tényezők vannak befolyással. Elég fontosnak tekintem azt, hogy körülbelül 2000 lábnyi mélység¬ ben a tenger szine alatt az összes szénsav mint cseppes folya- dé k gon dől and ó, mert ez a nézet nem egy geológiai jelenség megítélésére gya¬ korolhat befolyást. “ ,. Szerintem ez a nézet, mely szerint a föld szilárd kérgében a szénsavnak egy siiritő felületét gondolhatunk, nem merő képzelődésen, hanem valóságon alapszik, és eme felület tényleges létezése mellett szóló határozott bizonyítéknak tekintem az átala¬ kult kőzetek folyadékzárványaiban előforduló folyékony szénsavat, melyet Vogel- sangés Geissler oly meggyőző módon mutattak ki a Gránitok kvarczaiban. A folyékony szénsav vízzel nem elegyedik. Kell tehát, hogy a földkéregben csendes víz fölött valóságos réteget képezzen, felzavart mozgó vízben pedig keveréket (emul- siót). Csakugyan igy is különböznek a Granitkvarczok folyadékzárványai egymás közt, hogy majd tisztán szénsavból majd tisztán vízből, majd pedig vízből és szén¬ savból állnak. A cseppfolyó szénsavnak a föld belsejében való létezésével meglehet, hogy a szabályos rendszerű c a r b o n i u m-k r i s t á 1 y o k, azaz a gyémántok képződése is összefügg. Midőn kálium magasabb hőfoknál a gáznemű szénsavat fekete szénanyaggá reducálja, nem volna-e lehetséges, hogy ugyancsak a kálium vagy pedig más reducáló anyag, nyomás alatt és aránylag nem magas hőfoknál, a folyékony szénsavat gyémánttá reducálja? A vegyészek és geologok (v. Liebig, Bischof) már régóta abban a vélemény¬ ben vannak, hogy a gyémánt alacsony hőmérséklet terménye. Azonban még fölötte sok a rejtély a carbon-kristályok képződése körül, akár a gyémánt, akár a graphit alakját illetőleg. Mesterséges úton még nem állították elő a gyémántot és annak természeti szülőhelyei eddig, ugylátszik, még nincsenek biztosan kimutatva, azonban igen valószínű is, hogy a gyémántok átváltozott (metamorph) kőzetekben fordul¬ nak elő. A graphit szemünk előtt képződik, még pedig igen magas hőfoknál a meg- ömlesztett vas oldatából kiválván, továbbá gáznemű szénhydrogenvegyekből izzó¬ hőben ; másrészt azonban alacsony hőfok mellett is képződik, a mint a szóda-gyár¬ tásnál nyert tapasztalat mutatja, mely szerint a salétrommal bepáritott anyalúg, mely cyanvegyeket, nevezetesen ferrocyannatriumot tartalmaz, sötét-vörösen izzó ömlesz- tésből vasoxydon kívül fényes graphitlapocskákat is kiválaszt, melyek a folyadék felületén úsznak. A természetben a graphit csakis oly kőzetekben lép fel, melyek az anyag¬ csere (Metasomatose) és átalakulás (Metamorphose) jellegét egész határozottan vise¬ lik, p. o. Gneissben és Csillámpalában, főkép pedig a szemcsés- mészkőben, hol — igy Pargasnál — szépen kifejlett kristályai az amphiboloidok gyakori kísérői. Ugy¬ látszik, hogy emezek is, a graphit is, ugyanazon külső körülmények között kép¬ ződtek. És ha feltehetjük, hogy ugyanazon feltételek alatt, de más anyagokból mint a graphit — talán folyékony szénsavból, — gyémánt képződött, ezen felfogás alig¬ hanem képes volna, a gyémántok mesterséges előállítását uj kísérleti útra téríteni. Földtani kísérletek A hegylánczok, mint a földkéreg ránczai keletkezését kísérletileg utánozandó Favre Al. újabban ismét elővette a Sir James Hall által e század elején köz¬ zétett kísérletek sorát s azokat módosított alakban ismételve szép eredményekre jutott. Favre e czélból egy Ki mm. vastag, 12 cm. széles és 40 cm. liosz- szú kaucsuklapot, melynek két végére faléczek voltak erősítve előbb 60 cm.- nyi hosszúságra kifeszített és azután egy vagy két gyúrt agy agy -réteggel be¬ födött. Az oldalnyomás előidézése most nem kellett egyéb, mint a feszítést las¬ sacskán csökkenteni, úgy hogy a kaucsnklap eredeti alakját visszanyerve a ráteritett agyagrétegeket összehúzza és bennük a kívánt ránczosodást idézze elő. Az ered¬ mény csakugyan feltűnő módon hasonlít a földkérgen látható hegységek alaki vi¬ szonyaira, ha az erósio hatásától eltekintünk. A legtöbb etetben az agyagrétegek oly hegyekké tornyosultak, melynek rétegei egyfelől menedékesen diilten, másfelől pedig vetődés által elszakítva függőlegesen álltak. Ezen alak a genfi Mont Saléve szerkezetére emlékeztet. Más esetekben a rétegek oly módon vannak Összegyűrődve, mint az Alpok és a Jura kőzetrétegei sok helyen. Bolthajtás alakú redők, felül többé-kevésbbé fölrepesztve igen gyakran mutatkoztak, s helyenkint a rétegek elvᬠlása barlangképződésre vezetett. Szóval a kísérletek csupa oly alakokat és jelensége- 220 két eredményeztek, melyeket a gyakorló geologok a természetben számtalanszor feltalálnak és profilrajzokban feltüntetnek. E szerint kísérleti alapunk is nyertünk már azon mindinkább elfogadott nézet mellett, mely szerint a hegységek képződése tnlnyomólag a szilárd földkéreg összehiizodásának és ránozbaszedésének tulajdonítandó. (Compt. rend. LXXXYI p. 1092) I. B. A Fluorit optikai tulajdonságairól. Tudjuk, hogy a Földpátban három módon idézhetjük elő a fénysugárzás tüne¬ ményét, u m. : gyenge hevítés, fluorescentia és phosphorescentia által. Iíagenbach ur, ki az e három utón létrejött fényt a specr iscop segítségével megvizsgálta, azt találta, hogy a nem túlságosan hevített Fluorit az egyes példányok szerint különböző fényt bocsát ki, melynek spectruma azonban mindig ak 9 világos állandó csíkból áll; a fluorescentia által előidézett fény ellenben folytonos spectrumot mutat, a ua- rancsszintől a G. vonalig, melynek fénymaximuma az F. vonal közelében van. Ha- genbach ebből azt következteti, hogy ez esetben a fluorescentia idegen anyag beke- veredésétől függ. A phosphorescentia fénye inkább a hevített Folypát fényéhez ha¬ sonlít, a mennyiben spectruma szintén egyes csíkokból áll, melyek azonban sem számra, sem helyzetre nézve emezével nem egyeznek meg. (Arcli. d. Sciences phys. et nat. T. LX. X. 238. p. 297.) I. B. Eruptív homok. A Rhonevölgy több pontján, az eocanképlet alján sajátságos homoklerakodmá- nyok találtatnak, még pedig gyakran egyes kisebb területeken a mészhegység kö¬ zepette, majd lent a völgyben, majd magas hegyeg tetején. Fellépésük határozottan helybeli képződésre mutát. Lényegesen tiszta fehér vágj' téglavörös Kvarczhomokból állnak, kékesszürke vagy tarka márgabehelyezkedéssekkel és szabálytalan, minden¬ felé kiékelődő rétegezéssel. A márgában gyakran Gyps és Pyrit, a homokban Opál, Menüit és szarukő találtatik. Éhez hasonló képződménynek tekinthetjük a Dachstein fensíkján előforduló ho- mokbuczkokat is, melyekről Suess tanár értekezett, eredetüket felszálló erős forrᬠsoknak tulajdonítván. A dalmátországi szigetek Hippurit-mészkő területein is előfordulnak ezen helyi homoklerakódások és Lorenz említi, hogy ott a tengerpartok közelében viz alatt ki¬ fakadó források igen sok homokat szállítanak, melj- az idők folyamában rendes ko¬ mi tkdombokká felhalmozódik. Mind ezen hely beli és elszigetelt 1 1 o m o k 1 e r ak o dmánj’o k keletkezését Fuchs T. úr, egyetértve Suess és Grass véleményeivel, a felszálló erős források működésének tulajdonítja: ily értelemben nevezi azt eruptív homoknak. „Világos — igjr mond továbbá F. ur, — bőgj- ilynemű folyamatok minden időben működtek és hogy ezek által igen sok, eddig teljesen rejtétyes homokkép- zödménj ek igen egyszerűen megmagyarázhatók. 221 Nem akarok e helyt azon számos homokelőjövetelek tárgyalásába bocsátkozni, melyeknek Munier-Chalmas már hosszabb idő óta ilynemű keletkezést tulajdonit; csak arra akarok szorítkozni, hogy ama rejtélyes „kristályodon homoknak “ neve alatt ismeretes képződményekre utaljak, melyeknek sajátsága abban áll, hogy nem gurított-kopott Kvarczszemekből, hanem csupa élesen kiképződött apró Kvarczkristá- lyokból állnak. Ezen a légkülömbözőbb képletekben fellépő homok képződése eddigelé még épen nincsen kimagyarázva ; oly kőzet, melynek porladozásából keletkezhetnék, épenséggel nincs, inig másrészt a homok eruptív volta támaszt talál még abban a körülményben is, hogy a képződmény mindig kövületeknek csaknem teljes hiányᬠban szenved. Ezen kristályhomok eruptív természetének kimutatása elvileg már azért is igen fontos volna, mert ebből az következnék, hogy mindezen esetekben nem egyszerűen már meglevő homoktelel epekből való homoknak (elszállítása forog fenn, hanem inkább az, hogy a mélységben egészen sajátszerü képződési folyamatok működnek, melyeknek eredményeként épen ama picziny viztiszta Kvarczkristályok tömegét kell tekintenünk, melyeket a források majd egészen ép, majd többé-kevésbbé kopott állapotban hoznak a felszínre. Ezen előjövetelek akaratlanul is eszünkbe juttatják a „marmarosi gyémántok" neve alatt ismert viztiszta Kvarczkristályokat, melyek a flysch márgáiban találtatnak, mig a Gránitban, Porphyrokban és Trachytokban előforduló Kvarcz csaknem kivétel nélkül Zsirkvarcznak tűnik fel." (Th. Fuchs : Sitzungsb. d. k. Akad. d. Wiss. LXXVI. B. 3. H. 1878. Oct. p. 467.) 1. B. TÁRSULATI ÜGYEK. - Szakiilés 1878 évi jnnins hó 5-én (Jegyzőkönyvi kivonat.) 1. Az első titkár bemutatja s röviden megismerteti Kürthy Sándor, ko¬ lozsvári egyetemi tanársegéd beküldött értekezését, mely a Hegyes-Dröcsa- Pietrósza hegység területén s Erdély némely más vidékén előforduló Trachyt kőzeteknek petrographiai leírását tartalmazza és az ápril havi szakülésen bemutatott, dr. Koch által beküldött értekezésnek második részét képezi. (1. a jövő számba.) 2. Dr. Wart ha V i n c z e egy nem régen felfedezett j ó d forrás r ó 1 érte¬ kezik, melyre Budapest határának szélén, a soroksári Dun.aág partján akadtak, midőn egy már régebben ott levő kútban, melynek vize a Dunaág elzárása folytán apadni kezdett, mélyebbre fúrtak. A mint a fúró egy szármátkoru kemény mészkő- pádon áthatolt, azonnal igen erősen fölbuggyogott a viz, de a remélt ivóvíz helyett „használhatatlannak" tartott, erős sós ízii ásványvíz. Dr. Wartha előleges vizsgálatai szerint az uj forrás vize tetemes konyhasótartalom mellett sok jódot, kevés bromot és még szerves anyagokat és kénhydrogént is tartzlmaz Az idő rövidsége miatt a tökéletes mennyiségi vegyelemzés még nem készült, de a hasonnemü gyógyvizekkel összehasonlitólag tett kísérletek kimutatták, hogy ezen uj forrás jódtartalma sokkal jelentékenyebb, mint akár a lippiki, akár a friedrichshalli híres gyógyvizeké. Ezen viszony feltüntetése czéljából az előadó e három vízben előidézett jódcsapodékot kísérletileg is bemutatja. Zsigmondy Vilmos hozzáteszi, hogy a kérdéses kútnak kitisztogatása és a fúrtlyuk szélesbitése iránt intézkedni fog, hogy ezen kétségkívül igen fontossá válható forrás hozzáférhetővé és használhatóvá tétessék. Dr. Szabó József a hollotakhoz azt a megjegyzést fűzi, hogy nem messze a forrás helyétől, hosszúra nyúló mélyedésben, mely egy hajdani Dunaág medrét je¬ löli, sűrű sókivirágzások mutatkoznak, mi valószínűleg ezen forrás földalatti érháló¬ zatának tulajdonítandó. 3. Inkey Béla szép nagyszemcsés Dolerit példányait mutatatja be, melyek két nyugotmagyarországi Basalt-kupról, u. m. a Sághi hegyről, Vasmegyében, és a sopronmegyei Pálhegyről származnak, hol ez a Dolerit vastagabb-vékonyabb kőzet¬ tel éreket képez a sűrű Basaltban. A kőzet granitos keveréke Plagioklas-, Augit-, Olivin-, Titánvasérez- és Magnetit-kristályoknak, alapanyag nélkül. Vékony hosszú Apatit-oszlopok zárványként fordulnak elő. A Plagioklas a lángkisérleti módszer szerint vizsgálva, nagyobbára az Oligoklas reactióit mutatja. A barnás Augiton sa¬ játságos ikerszerű összenövés észlelhető, mig a sághegyi Dolerit Olivinkristályai még feltűnőbb kiképződéssel bírnak, a mennyiben a kristályok csőalakú, belül apró ide¬ gen kristálykák keverékével kitöltött oszlopokat képeznek. A Titanvasércz óriási (egész lí mm.-ig) átmérővel biró hatszögü táblák alakjában lép fel, melyek a dele¬ jes rúd által erősen vonatnak és vegyileg vizsgálva igen erős titarenactiót mutatnak. álivei a Doleritet alkotó ásványok ugyanazok, melyek a környező Basaltnak is elegyrészei, és mivel a fellépés körülményei a mellett szólnak, hogy a Dolerit ezeken a helyeken ugyanabból a vulkáni tűzhelyből ered, mely a tömeges Basalt- lávát szolgáltatta, — az előadó az általánosabb nézethez csatlakozva, a Basalt és Dolerit között sem anyagi sem ásványi, hanem tisztán csak a megszilárdulás körül¬ ményeiből megmagyarázandó szövetbeli külömbségeket talál, — Sandbergerrel szem¬ ben, ki a Dolerit elnevezést csakis a Titanvasat tartalmazó kőzetekre, a Bazalt ne¬ vet pedig csak a Magnetit-tartalmuakra alkalmaztatni óhajtja. 4. Végre dr. W art ha V. egy új szerkezetű mérő- és nivelláló készüléket mutat be, mely a mellett, hogy könnyen szállítható és kezelhető a közönséges czélokra kívánatos pontosságot adja és igy talán a gyakorló geolognak is hasznára lehet. 5. Stürzenbau m F. gömörmegyei szép ásványokat mutat be, melyeket dr. Kiss A. bányaorvos úr a nemzeti múzeumnak és részben a m. kir. földtani intézet¬ nek ajándékozott : köztük gyönyörű Wolnynkristályok barna vasérczszálakra felnőve, továbbá feltűnő szép várromszerü Limonitképződmény és gyöngyfényű Evansit. Stürzenbanm úr továbbá jelenti, hogy ugyancsak dr. Kiss úr, mint buzgó gyűjtő, kinek hosszú évi tapasztalatai az ott járt geologok által nem egy ízben felhasznál¬ tattak, ez alkalommal is a m. kir. földtani intézetnek egy nagyobb kőzet- és ásvány- gyiijteményt ajándékozott, melyet majd alkalmilag bemutatni szándékozik. 6. A társ. I. titkár bejelenti társulati rendes tagnak Szűk ács Józsefet, (ajánl, Schafarzik Ferencz) ki is megválasztatott. VIII. évf. (1878.), FÖLDTANI KÖZLÖNY. 0. 10. (szép. oU.) szám. ÉRTEKEZÉSEK. Két magyarhoni Doleritröl. Inkey Bélától. (Előadatott a földt. társ. 1878. évi jun. hó 5-éu tart. szakiilésén.) A miüt nyári geológiai felvételek alkalmával, dr. Hofmann K. fő geolog úr osztályában Sopron megyének délnyugoti részét bejárván, a Pálhegy nevű szép Bazaltkúp tetején egy nagyobb sziklatömegre akad¬ tunk, mely a környező sűrű Bazaltból kőzetének öregszemű, granitos szövete által vált ki. Az előleges vizsgálat benne Plagioklast, fekete Augitot s batszögös érczlemezeket mutatott ki. Később még bő alkalmam nyílt, az előj övét körülményeit megvizsgálni és gazdag anyagot gyűjteni. Ugyanazon év nyarán dr. Szabó J. tanár úr a vasmegyei sági begyet meglátogatván, onnan oly Bazaltdarabokat hozott vissza, me¬ lyekben a föntebb nevezett kőzethez igen hasonló ásványkeverék vékony táblák alakjában volt kiválva. Dr. Szabó űr ezen érdekes példányokat, valamint a belőlök készült csiszolatokat tanulmányozás végett nekem készségesen átengedvén, a görcsövi vizsgálat csakugyan kiderité a pál- liegyi és a sághegyi öregszemű kőzetek azonosságát, mely úgyszólván a legapróbb részletekre terjed. Ezen kőzet tehát, melynek összetételében lényegesen három ás¬ vány, n. m. egy plagioklasticus Földpát, Angit és Titanvasércz viszik a főszerepet, mihez Olivin, Apátit és Magnetit mint állandó, de aláren¬ delt keverékrészek járulnak, határozottan Doleritnek nevezendő. Bél¬ szövete tisztán szemcsés (granitos), közvetítő alapanyag vagy basis nél¬ kül. Hogy az alkotó kristályok méreteiről fogalmat nyújtsak, felemlitem, hogy a pálhegyi Doleritben a Földpátoszlopok 5 — 10 mm., az Angit fekete oszlopai 5 — 7 mm. és a Titanvasércz lemezei egész 17 mm. hosz- szusággal bírnak. Még hosszabbak talán az Apátit tinóm tűalakú kris¬ tályai, melyek néhol a csiszolat egész szélességét átszelik; az Olivin ellenben rendesen kisebb szemek alakjában lép fel. Földtani Közlöny VIII évf. 16 224 A külszövetet illetőleg1 a kőzetnek nagyobb-kisebb likacsossága tűnik fel. A likacsok nem hólyagszeriiek, banem egészen szabálytalan szögletes űröket képeznek, melyek oldalfalait többnyire a környező ás¬ ványok kristály lapjai képezik. Az űrök egy része később képződött anyaggal van kitöltve, igy főkép a ságbegyi Doleritben, metyben a fehér sugaras-rostos töltelék sósavval élénken pezseg, s igy valószínűleg Calcit. Az egyes alkotórészek közül a Földpátra nézve megemlítendő, hogy hosszú, léczalakú kristályai ikerrövátkosságukat már a szabad szemnek árulják el ; a górcső polarizált fényében ezen szerkezetet ter¬ mészetesen még szebben tűnteti fel és némely egyénben csaknem meg- számitliatatlan finom lemezekből való összetételt enged felismerni. A Földpátkristályoknak szabálytalanul szétfutó repedéseibe többnyire va¬ lami rozsdaszinű anyag (vasoxydhydrat) nyomult be, mely részben a Titanvasércz elmállásából keletkezhetett. A később megemlítendő Apa- tittűkön irivül a Földpátok csak ritkán tartalmaznak más zárványokat, u. m. apró zöldes foltokat, melyek sem alakra, sem anyagra nézve közelebb meg nem határozhatók. Schafarzik úr szives lévén a kőzetből kiszedett viztiszta földpátdarabokat lángkisérletileg megvizsgálni, úgy találta, hogy többnyire az Oligoklas reactióját adják s csak né¬ melyek mutatnak az Andesin-sorba való bajlást. A második főalkatrész — az A u g i t — szintén rendesen kiképződött kristályokban vagy kristálytöredékekben lép fel. Anyaga igen ép és tiszta, szilié majd sötétebb, majd világosabb barna, s gyakran az ibolyaszin vagy pedig a sárgába hajlik. Az Augit-kristályokon saját¬ ságos jelenség észlelhető, még rpedig mind a Pálkegy, mind a Ság- liegy Doleritjében : a kristályok t. i. nagyrészt kétféle színezetű vagy inkább színárnyalatú részekből állnak, melyek — az eddigi tapasz¬ talatoktól eltérőleg — nem egymást körülfogva, hanem különös módon, egyik a másikon keresztül nőve, tűnnek elé. A csiszolat keresztmetsze¬ teiben ezen összenövés úgy nyilvánul, hogy a világosabb részek a sötétebbektől mindig élesen különválva, rendesen háromszögű vagy byperbola alakú mezőket képeznek az Augitlapok két végén, úgy, hogy a háromszögek vagy a hyperbolák csúcsai a metszet központja felé néznek, sőt abban néha érintkeznek is. Az utóbbi esetben a központot igen gyakran egy kis világosabb mező foglalja el, melyből tehát a sötétebb s világosabb mezők határvonalai négy irányba kisugárzanak, mint a levélboriték papirélei a pecsét körül; és nem ritkán úgy tűnik fel, mintha itt, a központban, egy kis csőalakú üreg volna. Polarizált fényben e két különböző színezetű rész rendesen csakis a színek inten- 225 sivitásában mutat különbséget, néha azonban határozottan complemen- taris színekké polárisai, ják a fényt. Ezen feltűnő jelenséget, melyről kielégítő magyarázatot adni az eddigi vizsgálatok alapján nem tudok, egyelőre csak felemlíteni akar¬ tam, remélvén, hogy alkalmasabb anyagnak, nevezetesen jól kiképződött kristályoknak megvizsgálása által sikerűiéiül még az észlelt alakok kristálytani magyarázatát adni. Még nevezetesebb sajátságot mutat fel az Öli vili, mely mennyi¬ ségre nézve ugyan alárendelten, de állandóan szerepel a kőzet ásvány- keretében. Az Olivinszemek rendesen kisebbek az Augit kristályainál, és a Pálhegy Doleritjében ritkán bírnak kristálytani körvonalokkal, ha¬ nem inkább csak mint éles szögletű kristály töredékek tűnnek fel. Színük világos zöldes-sárga. Az anyag elég ép, csak a széleken és a repedések mentében látszik egy kis elváltozás, és a repedésekbe rendesen rozsda- szinii vasoxydhydrat szivárgott be. Feltűnő az Olivinnek gyakori érint¬ kezése Titanvasércz-1 emezek kel, és ha ez utóbbiak kissé elmállottak, vasrozsda rendesen bővebben fordul elő mind körülöttük, mind az Oli¬ vinszemek repedéseiben. Zárványok közül első sorban ismét az Apátit- tíícskék nevezendők, továbbá egyszerű vagy légbuborékos üvegzárványok. Picotit, mely a Bazalt Olivinben oly gyakran látható, itt nem mutatkozik. Mindezekben a sághegyi Dolerit Olivinje a Pálhegyével megegyezik, hanem alaki kiképződése az, mely a fentemlitett sajátságot tünteti fel. A dr. Szabó úr által nekem átengedett csiszolatok ugyanis azt mutat¬ ják, hogy ezen kőzetben az Olivinkristályok, majdnem kivétel nélkül, mint hosszú, rendes körvonalú, de belül üres kristályoszlopok vagyis csövek vannak kiképződve. A külső körvonal a P és oo P oo la¬ poknak megfelelő hatszögöt képez, mig a belső ür rendesen csak a prizmalapoknak megfelelő rhombalakot mutatja. Ezen kiképződés a szóban forgó kőzet Olivinkristályainak állandó sajátja és a vékony csi¬ szolatban a legkülönbözőbb keresztmetszetekben árulja el magát, úgy hogy p. o azon esetben, midőn az Olivinoszlop főtengelye a csiszolat síkjával párhuzamos, a kristályból nem marad egyéb mint két egyenes, egymással egyenközű sárgászöld oszlop vagy lécz, a köztük fekvő tér apró Földpát- és Titanvasércz kristályok keverékével lévén kitöltve; feltűnik, hogy ezen töltelékben a Titanvasércz lemezkéi az Olivin hossz- tegelyére függőlegesen állnak és ugyanez látható a külső felületen is, mintha az Olivin, mint a doleritmagma egyik első kiválása a később képződött kristályok elrendezésére befolyást gyakorolt volna. Ebből viszont az is következik, hogy az Olivinkristályok csőszerű alakja már eredeti képződmény, nem pedig a már megszilárdult kőzetben, mállás 16* 226 folytán létrejött alak, a mit különben az a körülmény, hogy a csövek falait némely esetben nagyobb Angit- vagy Titán vas -kristály által eltörve s bezúzva találjuk, még világosabban bizonyit. Említést érdemel az is, hogy ama rozsdaszinö foltok, melyek az Üli viliben a kezdő mállást jelö¬ lik, itt rendesen a kristálycső belső falain veszik kezdetüket és a kis átló irányában terjednek kifelé. A két prizmalap által képzett éles szög rendesen sarkantyúszeríí nyúlványt mutat, melyben kedvező esetekben a pinakoid és prizma combinati ójának kicsinyben való ismétlődését fel¬ ismerhetni. Az Olivin kristályainak ilynemű kiképződése mindenesetre új és eddig nem említett esetet képvisel s legfölebb azon észlelés mellé állí¬ tandó, mely szerint Koksarov a Pallas-féle meteorkő Ölivinjében a fő- tengelylyel párhuzamosan átvonuló hajszálcsöveket látott. Hasonló ala¬ kokat, melyek az Augiton, Földpáton és Gránáton néha előfordulnak, Kuop perimo rp b o s ák-nak nevez. A Titanvasércz gyakran igen nagy, de mindig vékony táblᬠkat képez, de minthogy ezek szorosan körül vannak nőve, rendesen csak törött szélű kristálylapokat látunk, melyek a vékony csiszolatban többé-kevésbé harántosan metszve, keskeny fekete léczek gyanánt tűn¬ nek fel. A táblák széleit képező rhomboederlapokat egyenesen nem láthatni és létezésüket csupán a lapok felületén mutatkozó háromszögű rovátkosság árulja el. Az ásvány élénk fémfénynyel és aczélsziirke színnel bir ; egészen átlátszatlannak volna mondható, ha ritka esetekben oly finom lemezkéket nem találnánk, melyek, legalább részben, barna színnel áttetszővé válnak. Ezen szili, dr. Hofmann szerint, a kérdéses ásványra nézve jellemző és megkülönböztető jellegét képezi egyrészt a Magnetittel szemben, mely eddigi tapasztalataink szerint bármily apró részekben sem válik átlátszóvá, másrészt a vasoxyd isomorph kristály- táblaitól (Haematit), mely viszont könnyebben bocsátja át a fényt, de mindig vérpiros vagy sárgás-vörös színnel. Doleritünk Titanvasérczét a delejes vas erősen vonja magához és e tekintetben nincs különbség közte és a Magnetit között. A delej vas¬ sal kiválasztott érezpor, erős titán reaktiót mutat. Magnetit kőzetünkben rendesen előfordul, de a Titanvasércz- hez képest csak alárendelten szerepel ; csak egy példányban, melyet a Sági hegy éjszaki lejtőjén törtem, a Magnetit négyzetes szemcséi a Ti- tanvas lemezeivel körülbelül egyenlő mennyiségben vannak elhintve. Hogy az alkotórészek sorát kimerítsem, szükséges még azon szá mos, mikroskopos kristályokat felemlítenem, melyek az által, hogy liosz- szú vékony oszlopok alakjában mind a többi ásványon keresztül hatol- 227 nak, a magmának legelső kristályos kiválásaiként jelenkeznek. Az oszlopok szabályos hatszögű keresztmetszetei, melyek keresztezett nico- lok között forgatva sötétek maradnak, hexagonal rendszerű ásványra s igy valószinüleg A p a ti tr a utalnak. Az imént leirt kőzet, mely figyelmünket már ásványi elegyrészei¬ nek sajátságos kiképződése által költi fel, még érdekesebbé válik, mi¬ helyt előfordulásának körülményeit közelebbről megtekintjük. Doleritűnk mindkét leihelye, t. i. a Pál begy Sopronmegyében és a Sági begy Vasmegyében, szabályos alakú Bazaltkúpok, melyek, ha a vulkáni képződményeknek e vidéken való elterjedését szemügyre veszszük, mint a délbakonyi Bazaltterületnek éj szaknyugoti előőrsei tűn¬ nek elő. Mind a két Bazalttömeg a bakonybeli vulkánok szabályos alakjával bir, t. i. kerek vagy tojásdad alapon, meredek oldalakkal ki¬ magasló és sík tetővel végződő begyeket képezvén. Geológiai helyze¬ tükre nézve a kettő között az a különbség áll fenn, hogy mig a Sági hegy egy neogénkorú lerakodások képezte síkságból hirtelen kiemel¬ kedve és tufaövvel környezve, egy sekély vízben kitört vulkánnak sza¬ bályszerű mintáját adja, addig a Pálhegy nyilván már a neogentenger partján, a szárazföldön képződött; talpazatát ugyanis a Wechsel-Rozália palahegységnek egyik keleti nyúlványa képezi, mely Sopronmegyében Kariétól Péterfalváig a magyar területre átcsap és itt csakhamar a har¬ madkori lerakodások alá siilyed. Ezen ősképződmény e helyt Gneiss, Kvarcit, Csillám- és Amphibolpalának váltakozó rétegeiből áll. A hegy¬ ség szerkezete arra mutat, hogy a Pálhegy Bazaltja épen egy vetődés! hasadékon keresztül nyomult fei, mert ha a rétegek dőlésirányában, t. i. ÉK-ről DNy-ra haladunk, azt látjuk, hogy épen a Bazalt képezi a határt, melyen túl a rétegsorozat : Gneiss, Amphibol és Chloritpalával és Csillámpala ismétlődik. Kelet felé a palahegység gyors lejtéssel végződik és szármát ka¬ vicslerakodások alatt eltűnik, melyet viszont egy félmértföld távolság¬ ban más congeria emeletbeli lerakodások borítanak. A Pálhegy tehát szárazföldön ugyan, de csaknem közvetlenül a congeria vizek partján tört ki mint vulkán. A kőzettani külömbség e két hegy Bazaltja között nem oly jelen tékeny mint első pillantásra vélhetnők. A Pálhegy kőzete sűrű fekete Bazalt, mely csak helyeukint, a kúpon, válik egy kissé hólyagossá, de rendesen egyöntetű és tömöttnek mondható, bélszövetre nézve pedig fel¬ tűnő változatokat egyáltalában nem mutat. A Sági hegy Bazaltja jóval világosabb színű és durvább szövetű, úgy, hogy talán inkább Aname- sitnek volna nevezhető, mivel benne a feltűnő számos és nagy Olivin- 228 kristályokon kívül, a Földpát- és Magnetitszemek is egyszerű nagyitó segélyével tisztán kivehetők. Egyébiránt mind a két hegy kőzete a közönséges Földpátbazaltok általános, különösen pedig a délbakonyi Bazaltok jellegét viseli. Az érczes elegyrész a pálkegyi Bazaltban rendesen csakis Magúé netit (csak igen ritkán láthatni kis táblákat, melyek talán a Titanvas- hoz sorozhatok) ; ellenben a Sághegy kőzetében a Titanvas a túlnyomó. Üvegbasis, habár teljes hiányozását egyikben sem lehet bebizonyítani, mindenesetre igen alárendelten szerepel. Apátit és Olivin, az utóbbi nagy mennyiséggel, mindkét kőzet sajátja. Ezen mikro- és kriptokrystallin Bazalttömegekben a föntebb leirt öregszemű Dolerit akként lép fel, hogy bajos volna emennek ifjabb ko¬ rát, vagyis a Bazalton való áttörését kétségbe vonni. A P álhegyen ugyan nem oly világos ez a viszony, mert sűrű erdő borította kúpján a feltárás nagyon hiányos lévén, csak annyit állíthatunk, hogy a Dole rit a hegynek éjszakkeleti lejtőjén, Kabold-felé nagyobb tömeget képez, mely alig egy ölnyi vastagságban Ny. félé még egy darabig nyomozható, de azután hirtelen eltűnik, úgy, hogy a Bazaltkúp nyugoti lejtőjén már nem található. A Dolerit tehát nem vágja ketté az egész Bazalttömeget, hanem abba csak mintegy be van ékelve. Érintkezést és éles határt e kétféle kő¬ zet közt a feltárás hiányosságánál fogva nem láthattam, de másrészt a törmelék között egyetlen egy darabot sem találtam, mely minőségénél fogva a kettő között való átmenetre utalt volna. A pálhegyi Dolerit ezek szerint vagy vastag, kiékelődő kőzettelér (dycke), vágj7 pedig na¬ gyobb méretű rög, melyet a Bazaltláva felragadott s most zárványként magában foglal. Az első felfogás mellett az látszik szólani, hogy Do leritünk csapásának irányában függőleges durva táblákra szakad, mi az anyagnak folyékony állapotban való felnyomulásával és a hasadás¬ ban történt megszilárdulásával szépen össze vág. A Sághegyen, melynek kopár felülete vizsgálatra sokkal kedve¬ zőbb mint a Pálhegyé, a Dolerit valóságos ereket képez. Ezen Bazalt- tömeg ugyanis kétféle elválást mutat, u. m. durva és szabálytalan füg¬ gőleges oszlopokat és még feltűnőbb módon vízszintes, vagy inkább mindenfelől a központ felé gyengén hajló táblákat. Ez utóbbi elválás által képzett hasadékokban találjuk az öregszemű kőzet vékony teléreit, melyek a meredek sziklafalakon mint keskeny, 2—5 cm.-nyi szalagok tűnnek fel. Helytálló sziklában ezen Dolerit-ereknek csak egy példányát találtam, még pedig a hegy éjszaki oldalán kiálló meredek sziklafalon : az ér, melynek vastagsága körülbelül 5 cm., a szikla elválásához ké¬ pest csaknem vízszintesen, azaz igen csekély fok alatt D. felé dűlő hely- 229 zetben hatja át a Bazaltot és csapásának irányába az egész föltáráson végig nyomozható. Feküjében a Bazalttal való érintkezés éles határt mutat, inig a fedőben a Dolerit likacsos volta a határ felismerését nehe¬ zíti. Komban heverő darabokban még több, de rendesen vékonyabb Do- leriteket találtam, és ezeken többnyire jól kivehető, hogy a Dolerit- ásványok kristályai, mint valóságos telérásványok az oldalfalakra többé- kevésbé függőleges állást foglalnak el, és a bosszúra nyúlt telériirekben, melyeket több Ízben találtam, ezen ásványoknak szabadon kiképződött szép kristályai lépnek fel. Mindezen jelenségek nyilván arra mutatnak, hogy a doleritanyag itt a Bazaltnak kasadékaiba benyomulván, lassú kihűlés alatt képes volt 4 vagy 5 ásvány tömecscsoportjaira szétoszlani és arnorpk basis hátrahagyása nélkül tisztán szemcsés kőzetté válni. Szóval, a Dolerit mint valóságos kőzettelér lép fel és ha ezen Dolerit- erek a vulkánokon látható dyckok rendesen függőleges állásától eltérő- leg, csaknem vízszintesen fekszenek, ezen eltérést nyilván a Bazalttö¬ meg ilynemű elválása okozta, mely az utána nyomuló tömegnek ilynemű utakat nyitott. De ha Doleritünknek telérszerű képződését, mint igen valószínű magyarázatot, elismerhetjük, másrészt, úgy hiszem, hogy a Bazaltkitöréssel szemben a Doleritmagma feltódulását nem lehet sokkal későbbi és egé¬ szen külön folyamatnak számítani. A két nevezett hegy egészen isolalt kúpok, melyek szomszédságában más eruptivkőzet mint ugyancsak Ba¬ zalt elő nem fordul. Böckh és Ilofmann urak vizsgálataiból tudjuk, hogy az összes délbakonyi Bazaltkúpok, melyek csoportjához a Sági hegy és bizonyos átellenben a Pálhegy is tartoznak, a neogénkor vége felé aránylag rövid időszakban kitörtek, és hogy, úgyszólván, minden egyes kúp csak egy-egy nagyszerű kitörés szülöttje. Ha ez úgy van, akkor igen természetesnek látszik feltenni, hogy a hirtelen a fölszinre jutott láva csakhamar tömör Bazalttá merevedvén meg, a kihűlés okozta össze húzás számos hasadékot nyitott a Bazalttömegen keresztül, melyekbe azután a vulkáni tűzhelyből az izzónfolyö magma újra felnyomulhatott és itt, a még igen magas hőfokú környezetben, csekélyebb nyomás alatt is nagyon lassan hűlvén ki, nagyszemű kőzetté válhatott. A Dolerit fel¬ tűnő likacsosságát és a telérürek gyakori előfordulását talán épen annak tulajdoníthatjuk, hogy a Doleritanyag kijegedésének folyamata alatt az anyakőzet, a Bazalt, szintén még folytonos kihűlés által összehuzódváu, a hasadék ez alatt még inkább szélesbedett, s igy az eredetileg be¬ fogadott anyag által nem töltetett ki teljesen. így tehát a Dolerit kép ződése a Bazalt kitörésével szoros kapcsolatban van. Bajos is volna az ellenkező esetben elképzelni, hogy az első nagyszerű kitörés befejezése 230 után hosszú szünet múlva a vulkáni erő újra föléledvén, láváit ismét a külszínig vitte és mégis egyéb nyomot sem hagyott volna hátra, mint egy pár keskeny hasadék kitöltését. Nézetem szerint tehát a leirt Dolerit és az őt körülzáró Bazalt, ugyanazon egy neogénkorú kitörési folyamat eredménye és ugyanazon egy magmának terménye, melynek szövetbeli különbségét csak a meg merevülés körülményeinek változása idézte elő. Más szavakkal : az előfordulás körülményei itt arra mutatnak, hogy Dől érit ünk nem m á s, m int ö r e g s z e m ü B a z a 1 1. Fölöslegesnek látszik ugyan ezt még külön kiemelni, mivel a petrographia azóta, hogy a Bazalt ásványi összetételét felismerni tanulta, mindig csak szövetbeli különbséget látott a Bazalt, Anamezit és Dolerit sorozatában. Ezt a nézetet vallja Zirkel, a Bazaltnemii kőzetek hírneves leirója és utána a petrographok nagy sora. Azonban Sandberger, ki a Meissener s a Rhön szép Doleritjeit, (melyek a mi Doleritünkkel mind szövetre, mind összetételre nézve feltűnő hasonlatosságot mutat¬ nak) behatóan megvizsgálta, * arra a következtetésre jutott, hogy a Dolerit és Anamezit elnevezés csak azon kőzeteket illeti joggal, melyek Plagioklas, Angit és Olivin mellett kizárólag vagy túlnyomó mennyiség¬ ben Titanvasérczet tartalmaznak, mig a magnetites kőzetekre ezentúl is a Bazalt név alkalmazandó." Az ily szigorú megkülönböztetés jogosult¬ ságát. Rosenbus c. h ** kétségbe vonja és szerintem az előttünk fekvő példányok is azon tétel ellen szólnak. Említettem ugyanis, hogy a sághegyi, valamint a pálhegyi Dole- ritekben a Titanvas, habár túlnyomólag, de nem egyedül képezi az érczes alkotórészt ; mellette mindig Magnetit is lép fel, sőt az egyik Dolerit-példányban a Titanvassal egyenlő mennyiséggel szerepel. Más¬ részt a környező Bazalt, legalább a sághegyi, nem ment Titanvasércztől, sőt. ebben is rendszerint több az utóbbi, mint a Magnesvasércz. Egyéb¬ iránt e tárgyban dr. Höfmann Károly szép vizsgálataira *** lehet hivat¬ koznom, melyekből kétséget kizáró módon kitűnik, hogy Ti tan vasér ez és Magnetit gyakran egymás mellett vagy ugyanazon egy geológiai test különböző részeiben egymást pótolva szerepelnek. A Magnetit, mely a bazaltszerű kőzetekben előfordul, rendesen erős titantartalmu (u. n. lseriu) lévén, közte és az Umenit közt nem annyira vegyi, mint kris *Über Dolerit, Sitzungsbericht d. baier. Akademie dér Wissensehaften. 1873. p. 140. ** R o s’en b us c h : Microscopische Physiographie dér massigeri Gesteiue. *** Dr. Hofmann IC. : a déli Bakony Bazaltkőzetei. A m. k. földtani intézet évkönyve, 111. kötet. 231 tályrendszerbeli különbség van, mely tehát a képződés viszonyaiból ma¬ gyarázandó dimorphismus példáját adja. Teljes jogunk van tehát a Do lent nevet a szokásos értelemben csupán szövetbeli válfaj megjelölésére használni. De ha Sandberger értelmében ezt a nevet csak oly ásvány- vegyülékre alkalmazzuk, a szövetre való tekintet nélkül, mely Plagioclas, Angit, Olivin és Titanvasérczből áll, és mint ilyen, geológiai tekintetben is, azaz képződését és előfordulását tekintve, bizonyos ellentétben áll a Magnetittartalmú Bazaltokkal, akkor, a mi esetünkben, azt a hibát követnők el, hogy egy helybeli és épen nem állandó moditicatióra oly nevet alkalmazunk, mely Haiiy értelmében, ki azt legelőször alkalmazta egy typicusan durvaszem ü, de különben a Bazalttal egyanyagú kőzetet illet. A fentebb leirt előfordulás pedig azt mutatja, hogy abból az anyag¬ ból, mely valódi Bazaltsziklákat alkot, bizonyos körülmények között valóságos Dolerit is képződhetik, és hogy ennélfogva a Dolerit név szö¬ vetbeli különbségre igenis, de anyagi változatra helytelenül alkalmazható. Megjegyzések a dobsinai „Zöldkőről". Ilr. Posewitz Tivadartól. (Előadatott a földtani társulat május lió B án tartott szakülésén.) A Dobsinai kobalt és nikelérczek anyakőzete tudvalevőleg bizo nyos feketés-zöldes kőzet, melyet az ottani bányászok zöldkőnek nevez¬ nek és a tudomány eddig „Gabbro“ név alatt ismert. A mint Ilauer geológiája említi, azt tartják, hogy ezen zöldkő fekíijén, t. i a zöld palán áthat és benne mint eruptív kőzet viselkedik. Az idevágó iroda¬ lomból azonban kitűnik, hogy a zöldkőnek a zöld palákhoz való viszo¬ nya még nincsen egészen lei dérit ve • ez pedig a zöldkő természetéről szóló kérdésre lényeges befolyással van. A vastagrétegű zöld palák, melyeket devoniaknak tartanak, Dob- sinától Göllnitz tájékáig vonulnak ; bennük szemcsés kőzetek lépnek föl helyenként, u. m. Göllnitz vidékén, egy pár ponton, valamint Dob- sinánál is. A zöldkőről (Euphotide granitoide) és a zöld paláról (Euphotide schistoide) már Ben dánt tesz említést*: szerinte e két kőzet petro- graphiailag egyenlő és csak szövetben különbözik egymástól ; a zöld * Beudant : „Voyage miueralogique en Hongrie". 1818. III. köt. 232 pala észrevehetetlenül átmegy a zöldkőbe, melylyel, a mint látszik, egy tömeggé olvad össze. Zeus elmer* az egész zöldpala- vonulatot Gabbrö- nak nevezi; ő is csak szövetbeli különbséget talál a kőzetben, mely nagyobb részt tömött, de gyakran észrevehetetlen fokozatban szemcséssé válik. Csak Adrián ** tesz szigorú különbséget a zöldkő és a zöld pala között ; szerinte a zöldkő az utóbbin keresztül tör. Stur *** nézete szerint a szemcsés kőzetek Göllnicz mellett majd észrevehetetlenül át¬ mennek palás kőzetekbe, majd emezekkel váltakoznak. Lodin**** Adrián nézetéhez csatlakozik. Ezek szerint a szerzők véleményei még mindig szétmennek azon kérdés tölött, hogy a zöldkő áthat-e a palákon vagy pedig átmenetek által összekötve, csak egy tömeget képez-e velük ? Már most tekintsük meg közelebbről magát ezt a zöldkövet. Ben dánt, Zeuschner és Adrián Gabbrónak nevezik. Az utóbbi szerint, ki a kőzet leírásában az előbb nevezettekkel egyetért, „ezen Gabbró főal¬ katrésze világoszöldtől egész sötétbarnáig, majdnem feketéig változó szilái, a kasadáslapokon félig fémfényű és leveles szövetű Diallag. Az ezen ásványból álló alapanyagból számos zöldesfekér, különböző nagy¬ ságú, gömbülyded földpátszemek válnak ki. Más irányban felkasitva, a kőzet hosszúkás egyéneket is tüntet fel, de a kristályalak ezeken sem határozható meg. A lapok mind a két átmetszetben, de különö¬ sen a kereszttörésen igen fénytelenek és érdesek. Mindezen tulajdon¬ ságok, valamint az, hogy a forrasztó cső előtt meglehetősen könnyen megömlik, a Saussuritre utalnak/1 Zeuschner a „Gabbro“ elnevezést a Göllnitz közelében előforduló zöld kőzetekre is kitérj észté. Ezen elne¬ vezés ellen legelőször Stur lépett fel, ki a Göllnitz tájékán fellépő ***** zöld kőzeteket helyesen ismeré fel mint Dioritokat. „Az ottani finom szemcsés kőzet bagymazöld Ampbibolból és valamely klinoklasticus Földpátból áll, mely, ámbár az Ampkibollal szorosan össze vau nőve, helyenkint egész tisztán mutatja a párhuzamos rovátkosságot ; ezen kőzet tehát Diorit.“ * Zeuschner: Geogn. Beschreibuug dér Gangverháltnisse bei Porács u. Kot- terbach. (Denksclir. d. k. k. Akademie d. Wissensch. 1853.) ** Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanstalt. 1859. *** Bericht íiber die geol. Aufnahme dér Umgebung von Göllnitz u. Schmöll- nitz. (Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanstalt. 1869.) **** Annales des rnines : memoir sur les filons du comitat de Zips (Hongrie) 1875. ***** m£g pedig három helyen, u. m. : a Mara kohónál Göllnitz mellett, a Pu- tukvülgyben Bélától D.-re és Zsakarúcz mellett. 233 Szintúgy áll a dolog a szemcsés kőzettel Dobsinánál, melyet ed¬ dig Gabbrónak néztek, mely azonban a górcső vi vizsgálat szerint sem egyéb mint Diorit, még pedig Kvarcdiorit. Ezen zöldkő, mind szövetre nézve, mind alkotó részeinek keveré¬ két illetőleg, nagyon váltakozó. Némely helyen egészen sűrű, úgy, hogy a sűrű paláktól meg nem különböztethető, a mint a fentnevezetf szer¬ zők is említik. Más helyt igen űnomszemű, úgy, hogy alkotó részeit ki nem vehetjük ; de viszont helyenkint középszemcsés szövetet vesz fel, melyben az egyes ásványok meghatározhatók. A kőzetet a következő ásványok alkotják : világos szürke Föhl- pát, mely nagyobbrészt szemek, de némelykor kristályok alakjában is fellép, üvegfényű és fénytelen törésű; továbbá zsirfényű és kagylós tö¬ résű szürkés szemek Kvarc. Ezek közé egy sötétzöld vagy feketés ásvány vegyül, mely tisztán hasad és gyenge fémfénynyel bir : ez Amphibol. Az utóbbit, úgy látszik, helyenkint fekete csillám pótolja, melynek pikkelyei mindig ott lépnek fel legsűrűbben, hol az Amphibol csak ritkásan fejlődött ki, ellenben egészen visszaszoríttatnak ott, hol nagyobb mennyiségű Amphibol mutatkozik. A Csillámot és az Amphi bolt gyakran bizonyos szürkészöld szegély övedzi, mely bizonyára chloritos anyagnak tekintendő. Mint járulékos elegyrész, helyenkint roppant mennyiségben, vaskovand mutatkozik, egyes darabokban mint sűrű impregnatio. Ezen ásványoknak egymáshoz való viszonya ép oly gyakran változik, mint a kőzet szövete. Majd a Földpát uralkodik, mely eset- bén a kőzet rendesen szemcsésebb és világosabb ; majd túlnyomókká lesznek a sötét ásványok, a Csillám és az Amphibol ilyenkor a kőzet szövete a palásba hajlik és színe elsötétedik. Gyakran csoportokba egyesülnek a különböző ásványok, a mint egyes kézi példányokon is kivehető. A górcsövi vizsgálat eredményei a következők : a szövet mikro- krystallin. A kőzetalkotó ásványok ezek : Földpát, Amphibol, Kvarc, Magnetit, Chlorit mint mállási termény, helyenkint Magnesiacsillám mint az Amphibol helyettesítője. A mi a Föld pá tót illeti, ez rendesen már igen mállott és homᬠlyos anyaggá átalakult. Ennélfogva a legtöbb vékony csiszolatban nem is sikerült észrevenni, váljon Plagioklas vagy Orthoklaszszal van-e dol¬ gunk ; mégis sikerült egy csiszolatot készítenem, melyben a homályos földpátanyagban a jellemző ikerrovátkosságot, többé-kevésbé tisztán, majdnem mindenütt észre venni lehetett ; a Földpát tehát Plagioklas. A Plagioklas túlnyomókig csak kristályos szemcséket képez, me- 234 lyek az Amphibol kristályai közé helyezkednek, csak kis számú töre¬ dékeket lehet látni, melyeken egyes kristálylapok még észlelhetők. lTgy látszik tehát, hogy a Plagioklas ebben az esetben a később ki¬ képződött ásványokhoz számi tandó. A homályos anyag, mely a Földpát átalakulásából keletkezett, helyenkint világosabbá és szélein átlátszóvá vá'ik és akkor kitűnik, hogy az anyag csupa apró pikkelyből áll, me¬ lyek közül némelyek gyenge zöldes színezettel bírnak. Helyenkint va¬ lami rostos anyaghalmaz is látható. Az eredeti szövet már fel nem is¬ merhető. Zárványok, egy pár mikrolitkou kivid nem fordulnak elő. A második alkotó ásvány az Amphibol, mely gyakran oly töme¬ gesen lép fel, hogy a kőzetet majdnem egymaga alkotja, de más he¬ lyeken ismét háttérbe szorul, majd egészen elenyészik, mely esetben a Maguesiacsillám vállalja el szerepét. Az Amphibol többnyire nagy és széles kristályokat képez, melyek azonban nagyobbrészt meg vannak támadva, úgy hogy csak kristályfoszlányok maradtak hátra, melyek között Plagiokát mutatkozik. A még ép kristályok színe világosbarna egész a sárgásbarnáig. Érdekes elmállásnak nyomait az Amphibol majdnem mindenütt mutatja és részben már teljesen át is alakult. Az átalakulás terménye ckloritos anyag, mely az Ampkibolkristályok széleit körülveszi és min¬ den repedésükbe és hasadékokba benyomul. A Cklorittá való átválto¬ zást az Amphibol színezete is elárulja, mert ilyen esetben az ásvány¬ nak eredetileg világosbarna vagy sárgásbarna színe mindig már zöl¬ dessé válik ; egyúttal a dichroismus is kevésbé feltűnővé válik, mig a polarizált színek különbsége sem oly feltűnő. A mállás kezdetén a zöl¬ des színezet majd észrevétlenül megy át az eredeti barnásba, majd attól élesen elvál asztatik. Az átváltozás előrehaladván, az Amphibol pikkelyes kinézést nyer, az által, hogy a rostos szerkezet elenyészvén, chloritpikkelykék képződnek. Az átalakulás ezen nemei szépen észlel¬ hetők. Az Amphibol zárványai közül különösen Plagioklos-zárváuyok nevezendők. Harmadik ásvány, mely szintén a kőzet lényeges alkatrészeihez számítandó, minthogy állandóan és meglehetős mennyiségben találtatik benne, a Kvarc, mely mindazon tulajdonságokkal bir itt, mint általában a szemcsés- granitos kőzetekben. Mindig különböző nagyságú szemcsék halmazát képezi, és igy tölti be az Amphibol és Plagioklas közt lévő hézagokat. A Kvarcszemcsék viztiszta minőségük és fölötte élénk polarizált színük áltál tűnnek ki, folyadékzárványokat és szín¬ telen mikrolitbokat, épp úgy, mint a Gránit Kvarca, gyakran tartalmaz¬ nak. A Kvarcok egy része itt másodlagos termény. 235 További ásvány a Magnesiacsillám, mely — a Kvarcdiori- tokban gyakori eset — az Ampkibol mellett gyakran fellép, sőt lielyen- kint annyira túlnyomóvá lesz, hogy a vékony csiszolatban Ampliibol alig látható és a kőzet egész jellege megváltozik. A csillám vékony léczeket képez, melyek néha tinóm rostos szövetet mutatnak ; erős di- chroismussal, de csak halavány polarizáló színekkel birnak. Ugyan az a clilorittá való átváltozást, melyről már az Amphibolra vonatkozólag szóltunk, a csillámon is észlelhető. A Chloritról, mely majd pikkelyes, majd rostos alakban lép fel, már említettük, hogy az Ampliibol és a Magnesia-csillám átváltozásá- ból keletkezett anyagnak tekintendő. Szintoly másodlagos termény, legalább nagyobbrészt, a mint lát¬ szik, a Magnetit s részben Titanvasércz. A csillámban gazdag kőzet¬ részekben ez utóbbi egészen tisztán jelentkezik, ellenben ott, hol az Ampliibol uralkodik, mállási terménynyel van körülvéve, melynek mennyisége a Titanvasérczéhez megfordított viszonyban áll. Az imént leirt ásványokból alkotott kőzet tehát mindenesetre Kvarcdiorit; e mellett szól a basicus kőzetsorban kissé nagynak fel¬ tűnő kovasavtartalma, mely Lodin szerint (az említett helyen) körülbe¬ lül 85°/0, az én meghatározásom szerint átlag 60 százalékra rúg. A mi kőzetünk helyzetbeli viszonyait illeti, Adrián tömzsalakú előfordulást ir le. Szerinte a zöldkőtömeg körrajzai igen szabálytala¬ nok; a főtömzsből számos elágazás szakad el, melyek mindig a Cobalt- és Nikel-érczek lelhelyeire vezetnek, elszigetelt tömegről is szól, mely a Hosszúhegy éjszaki lejtőjéu lép fel. Ha Adrián véleményét, mely szerint a Kvarcdiorit a zöld palᬠkon keresztül hat, elfogadjuk, úgy kőzetünk régibb, mint a kőszénképlet, de a devonnál fiatalabb ; a nevezett palákat Hauer fekvési viszonyaik és a Sudetákban fellépő hasonló kőzetekkel való többnemű analógiák nyomán a devonképletbe helyezi. Azonban láttuk, hogy a kőzet természetére nézve a kutatók véle¬ ményei szétmennek és hogy nevezetesen Zeuschner a szemcsés és a palás zöld kőzetek között nem mást, mint szövetbeli különbséget talált. Csak későbbi, részletes vizsgálatok dönthetnek e kérdésben. Az utóbbi nézet mellett szól a Kvarc-Dioritok nagy változatossága mind a szövet¬ ben, mind az ásványok keverékében, minek folytán, mit mindnyájan bevallanak, gyakran lehetetlen a „Zöldkövet^ a „zöld palától^ kőzet- tanilag különválasztani. Különben az odavaló bányászok „Gninstein^ névvel egy kiválólag palás kőzetet, Dioritpalát, is illetnek. Nem valósziniitelen, hogy Dobsinánál, hol ugyanazon zöld palák 236 vannak, mint Göllnicz tájékán, a szemcsés és a palás kőzetek között hasonló viszony áll fenn, minőt Stur Göllnicz vidékéről leírt, hol t. i. az egyik kőzet észrevétlenül átmegy a másikba, tehát vele egykorú. Ez esetben Zeuschner nézete oly módon igazoltatnék, hogy az egész zöld- kőösszlet Dobsinától Göllnicz vidékéig egy és ugyanazon kőzetből állana, mely helyenkint szövetbeli módosulatoknak volna kitéve; csakhogy ek¬ kor a szemcsés változatokat Kvarcdioritnak kellene nevezni, a palás kőzeteket pedig Dioritpaláknak, a mint már Stur indítványozta. Ekkor azonban a Kvarcdiorit, legalább ebben az esetben, nem tekinthető eruptív- kőzetnek. A két nézet közül, melyik a helyes, azt eldönteni, a mint már említettük, későbbi részletes vizsgálatok feladata leend; minden¬ esetre annyi bizonyos, bogy a dobsinai „Zöldkő^ nem Gabbro, banem a Dioritok osztályába tartozó kőzet. A zápszonyi hegy (Beregh m.) közétének petrographiai vizsgálata. Dr. K o c h A u t a 1 1 ó 1. A leírandó kő a zápszonyi hegy északi oldalából, az Aranka-féle kőbányából való s Vukovich István m. é. k. v. felügyelő főmérnök úr által küldetett be megvizsgálás végett. A beható petrographiai vizsgálat eredményeként a következőket közölhetem. A kőzet uralkodólag alapanyagból áll, mely kétféle anyagnak a keveréke. Az egyik májbarna, tömött, szarukőnemű, pontonként csil lámló anyag, mely igen vékony, párhuzamos s hullámzatos rétegecs- kékből van összetéve s körülfolyván a másik anyagot, a kőzetnek vi¬ lágos folyásos szövetet (Fluidalstruktur) nyújt. A keménysége 6-5, tehát közel áll a Kvarc keménységéhez. Olvadás foka 2 (Szabó sze¬ rint), szóval : nehezen olvad A gázláng izzóterében fehér zománcos bevonat képződött a próbán. Magában gyenge Na- és semmi K-festés, gypszszel összeolvasztva 3 — 4 fok Na- és 1—2 fok K-festés mutatko¬ zott a gázlángban. Az alapanyag másik anyaga kékes vagy hamvasszürke, teljesen fénytelen részletkéket képez, s az előbbivel egyenletesen van keveredve. Szövete aprólikacsos, ezenkívül kisebb-nagyobb, ritkásan elszórt sejt- iirök is növesztik ezen anyag érdességét. Keménysége csak 3-5 — 4, 237 tollút jóval lágyabb a máj barna anyagnál. Olvadási foka 3 (Szabó szerinti, szóval elég könnyen olvad feliér zománccá, de tökéletes gömbbé nem lesz a gázláng izzóterében. A K- és Na- festés ágy mutatkozott, mint az előbbinél. A lángelemzési viselkedésből kitűnik tehát, hogy a kétféle küllemű alapanyag lényegesen elüt egymástól Ezen keverék alapanyagban kiválva láthatók : a ) Fehér kaolinos pettyek, inkább a májbarna, mint a hamuszürke anyagban ritkásan elszórva, melyek mindenesetre a földpát maradványai. Sikerűit még nehány félig mállóit, kissé üveges szemcsét kiszedni, melyek a lángelemzésnél igen bő Na- tartalom mellett igen gyenge K- iestést mutattak, miből inkább Plagioklasra, mint Ortkoklasra le¬ het következtetni, de a mállott állapot miatt határozott eredményre nem juthattam, b) Igen gyéren és nagyon apró szemcsékben látható a máj¬ barna anyagban zsirfényű Kvarc, s itt-ott egy fekete, fémíényű Magne- tit-szemcse is. A kőzetnek kis tömöttsége 2'42 (két mérésből a középérték) arra enged következtetni, hogy az kovasavban dús, tehát savanyú természetű. A folyás irányában mindig lapított sejtüregek, melyek csupán a szürke anyagban találhatók, néha 5 — 8 mm. legnagyobb átmérővel bír¬ nak, s faluk sárgás vagy szürkés-fehér kristályos kéreggel van bevonva. Ezen kristályos anyag késsel könnyen karczolható és levakarható, ke¬ ménysége tehát körülbelül olyan lehet, mint a szürke anyagé, melyben kiválóit. A gázlángban hosszabb hevítés után olvadás nyoma, kevés K- és Na festéssel mutatkozott, kobaltoldattal izzítva megkékült, szó¬ dával összeolvasztva kénmájat adott, üvegcsőben hevítve végre kevés víz is fellengiilt. Ezen viselkedés után csaknem teljes biztossággal kristályos A1 unitra lehet következtetni. Teljes biztosság kedvéért némi vegyi vizsgálat alá vetém a kőze¬ tet. Porát másfél óráig izzítván, a súlyvesztesség két kísérletből tett 2'578°/0-ot. A kiízzitott por párolt vízzel kilúgoztatván, a súlyvesztes¬ ség két kísérletből tett 0983%-ot A lefolyt vízben Cl2Ba erős zava- rodást idézett elő H2S04-tól, ammóniákkal A1,,03 csapódott le s a besűrített oldat erős K- festést mutatott a gázlángban ; s igy alig szen¬ ved kétséget, hogy a viz timsót húzott ki a kőzetből s hogy ennélfogva a fennemlitett kristályos bevonat csakugyan Alunit. A kőzet górcsői vizsgálata végre következő eredményre vezetett. A máj barna alapanyag górcső alatt fahéj barnás, áttetsző, egynemű üvegnek mutatkozik, telve végtelen apró krystallitekkel, me¬ lyek az anyag folyása mentében sorban vannak elhelyezkedve. Gyé¬ ren még apró Ortkoklas krystálykák egyénei vagy egyszerű ikrei s tűalakú, apró viztiszta krystályzárványok láthatók még benne. Utób¬ biak mind akkor sötétülnek el keresztezett nikolprizmák közt, mikor azoknak hossziránya a nikol-metszetek egyikével teljesen összeesik. Földpát ez által ki lévén zárva, csak Kvarc jegeckékre lehet kö¬ vetkeztetni. A kamuszürke alapanyag apolár fahéj barnás, áttetsző üveg és halmazpolarisatiót mutató viztiszta anyag szemcsés elegyének látszik. Az üvegfoltok egészen azonosak a májbarna anyag bázisával, ezek is telve vannak krystallitekkel, de ezek keresztül- kasul fekszenek. A viz¬ tiszta polarizáló anyag szabálytalan repedések által mezőkre van be¬ osztva s krystalliteket alig tartalmaz; valószínűleg kaolinos Földpát és Kvarcnak igen aprószemű keveréke, Alunitnek nyomaival is, mert erre mutatnak a lángelemzési és a vegyi kísérletek közölt eredményei és a physikai tulajdonságok is. Végre ritkásan még határozatlan Kerületű, fekete átlátszatlan foltok (Opacit), néhány Magnetit-szem és egyes na¬ gyobb Kvarc szemek is el vannak hintve a kétféle anyagon belül. Az összes tulajdonságok nyomán a kőzet alunites lithoiditnek vagy általánosabban alunites rhyolithnak nevezendő. Ipari alkalmazhatóságát illetőleg az eddigi összes vizs¬ gálatok alapján a következő vélemén)t nyilváníthatom. 1. Az Alunit kimutatott igen csekély mennyisége miatt a légbeliek behatása nem bírhat a kő állandóságára hátrányos betolyással. 2. Kimutatott szilárdságánál, savanyú természetével járó kemény¬ ségénél, nagyobb tömzsökben való összeállításánál és állandóságánál fogva falazat , burkolat-, kövezet- és kavicsoló kőnek alkalmazható. Azon körülmény, hogy a kőzet kétféle alapanyagnak, t. i. egy csaknem Kvarckeménységűnek és egy jóval lágyabbnak keveréke, az továbbá, hogy a szürke anyag likacsossága és sejtüregei miatt a kő¬ zet igen érdes, annak kimutatott szilárdsága mellett igen valószínűvé teszik a kőnek alkalmazhatóságát malomkőnek is. 239 IRODALOM. „A déli Bakony Bazaltközetei.“ Irta dr. Hofmann Károly. (A m. k. földtani intézet évkönyve. III. kötet, 3. füzet.) Hazánk vulkáni képződményei közül a Trachytok tömeges és vál¬ tozatos csoportja már régóta képezi a földtani kutatás tárgyát és kü¬ lönösen honi szakirodalmunkban bizonyos előszeretet mutatkozik ezen képződmények tanulmányozása iránt. Ellenben sokkal csekélyebb figye¬ lembe részesültek eddig a Bazaltképletek, melyek hazánk földtani szer¬ kezetében szintén tekintélyes szerepet játszanak és habár a Trachyt- eruptiókkal sem tömegre sem az anyag változatosságára nézve nem mérkőzhetnek is, vulkanologiai szempontból annál érdekesebbek szer¬ kezetüknek aránylag ép megtartása által, mely ezen képletek valóságos eruptív természetét s a jelenkori vulkánterületekkel való hasonlatossᬠgát sokkal világosabban tünteti elő mint a Trachytkiömlések régibb, kopottabb maradványai. Földtani irodalmunknak ezen majdnem parlag területén, az előt¬ tünk fekvő munka, ha nem is az elsőt, de mindenesetre a legjelenté¬ kenyebb lépést jelöli és egyúttal szívesen látott vulkanologiai kiegészí¬ tés gyanánt járul a földtani munkálatok gazdag sorához, melyben a m. k. földtani intézet az eddigi dunántúli kutatások eredményeit közzétevő. Ez utóbbi tekintetben dr. Hofmann úr jelen tanulmánya tüzetesen Böckh úr ama jeles munkájához* csatlakozik, mely a déli Bakony föld¬ tani viszonyainak előadásában az ottani Bazaltkitörések korát, tektoni¬ káját és földtani állását, az eddigi, részben téves adatokkal szemben, helyesen kimutatja A Böckh úr által gyűjtött Bazaltanyag petrogra- phiai tanulmányozása volt a szerzőnek első czélja és ez szolgáltatta a jelen mű első részét. Azonban munka közben a tárgygyal való köze¬ lebbi megismerkedés annyi érdekes vonatkozást, a vulkánképződésnek oly feltűnő és szabályos jeleit hozta napfényre, hogy az eredeti terv kerete fokonkint tágult és miután a szerző időközben a vulkáni terüle¬ tet maga is bejárta volt, a munka második főrészébe mindazon érde¬ kes fejtegetések s következtetések vétettek fel, melyeket a Bazalthegyek * A Bakony déli részének földtani viszonyai. (A m. k. földt. intézet évkönyve II. köt., 2. fűz. és III. köt. 1. fűz Földtani Közlöny VIII. evf. 17 240 , szerkezetéinek és helyzetének tanulmányozása a vulkánterület történetét illetőleg eredményeztek. A munka kiadása ezáltal némi késedelmet szenvedett, mi fölött azonban annál kevésbé panaszkodhatunk, mivel igy hazánk ezen remek vulkáni vidékének teljes ismeretéhez jutottunk. A mi a munka első részét illeti, mint a petrographiai vizsgálás általános eredményét kiemelhetjük, hogy az egész délbakonyi vulkán¬ rendszer tisztán csak Földpátbazaltot (részben ugyan alárendelt Nephe- lintartalommal) szolgáltatott és hogy az összes anyagban aránylag csak csekély változat mutatkozik, úgy hogy, az egész, számos ponton a nap¬ fényre jutott bazaltanyagot egy közös földalatti tűzhely terményének tekinthetjük. A kőzetek vékony csiszolatai, melyekről a munkához mellé¬ kelt igen sikerűit szines rajzok szabatos képet aduak, a Bazalt belszerke- zetére és alkotó ásványainak kiképződésére nézve számos érdekes jelen¬ séget tűntetnek fel, melyek felsorolásába itt nem bocsátkozhatunk. Csak egy észlelést akarunk kiemelni, mert egyrészt a Bazaltok eddigi leirá- sában, legalább ebben az alakban nem fordúl elő, másrészt azon mesz- szemenő genetikai következtetéseknél fogva, melyeket a szerző hozzá fűz, figyelmünket kiváló módon leköti : a Titánvasércz és a Magnetit előfordulására vonatkozó észlelésekről szólunk*. A Kabhegy Bazaltjai¬ nak megvizsgálásánál a szerzőnek feltűnt, hogy eme hatalmas Bazalt¬ tömeg tövéből való példányokban a kőzet érczes ásványeleme túlnyo- mólag Titánvasércz által képeztetik, mig ugyan e hegy tetőkőzetében a Magnetit válik uralkodóvá. Ezen megfigyelés más Bazaltkúpokra nézve is érvényesnek mutatkozott : a Titánvas túlnyomósága mindig az alsó kőzeteket, Magnetité pedig a tetőkőzeteket jellemzi; oly Bazaltok, me¬ lyekben e két ásvány vegyesen mutatkozik, a természetben is közbeeső állást foglalnak el. E megfigyelt tény magyarázatát a szerző a nyomás különbségei¬ ben keresi, melyet a lávaoszlop különböző része, még a vulkáni csa¬ tornában szenvedett, midőn az izzón folyó anyagban az ásványok kivᬠlása és kristályosodása már megkezdődött. „Tegyük most fel, hogy közönséges nyomás alatt a Magnetit csekélyebb oldékonysággal bir az izzófolyó kabhegyi kőzetmagmában, mint a Titánvas ; növekedő nyomás¬ sal pedig, egy bizonyos határtól fogva a viszony megfordul, és a Titán¬ vas válik nehezebben oldhatóvá mint a Magnetit“ ** — igy hangzik a szerző hypothesise, melyhez még azon második feltevés járul, hogy t. i. a Kabhegy tetején jelenleg helytálló magnetites kőzet eredetileg is a * Különösen a 357.— 371. és a 491 — 498. lapokon. * * 365. 1. 241 vulkáni kéményből legelőször kifolyt, tehát fölső részéből való lávából keletkezett, mig a Bazalttömeg alját képező kőzet a mélyebb régióból később kinyomult lávának képviselője, melynek tivegtelenitése tehát na¬ gyobb nyomás alatt indult meg. Ezen utóbbi feltevés egyébiránt a kőzetek szövetbeli minőségé¬ ben is talál támaszra, mert a tetőkőzetek általában gyorsabb megme¬ rül és jeleit mutatják és azon, Heim által Schollenlávának nevezett mó¬ dosulatokra emlékeztetnek, melyek megmerevülése főleg a lávában foglalt gőzök hirtelen kibontakozása folytán áll be ; ellenben a titánvastartalmú alsó kőzetek nagyobb szemű szövete, csekélyebb iivegbásisa inkább az úgynevezett lepénylávára (Fladenlava) emlékeztet. Uj petrografiai tény gyanánt jelezhetjük a Titánvasércznek áttét szőségét, melyet a szerző ezen ásvány legvékonyabb lapocskáin észlelt : az átbocsátóit fény szegfűbarna és igy a vascsillám vérpiros sziliétől jellegesen eltér. A mi a többi ásvány, a Plagioklas (lángkisérletek szerint több¬ nyire Andesin), Augit, Olivin, Nephelin stb. körül tett számos és érde¬ kes megfigyeléseket illeti, kénytelenek vagyunk magára a munkára utalni. A munka második része azon viszonyokat vizsgálja, melyek egy¬ részt a délbakonyi Bazaltkitörések és vidékük földtani szerkezete kö¬ zött, másrészt maguk az egyes eruptív képletek közt, valamint belszer- kezetiik és képződésük között nyilvánulnak és a szerző szellemes elő¬ adásában oly feltűnő szabályosságot mutatnak, hogy a déli Bakony ezentúl joggal tekinthető mint egyike a legszebb s legtanulságosabb vulkáni területeknek. Az észlelések, összehasonlítások és fejtegetések dús¬ gazdag mennyiségét, melyet a szerző ezen lapokban lerakott, lehetetlen volna csak vázlatosan is idéznünk a nélkül, hogy áttekinthetőségük¬ ben és benső összefüggésükben rejlő becsüket csorbítanék. Legyen tehát elég arra utalni, hogy a szerzőnek sikerült, főleg Böckh úr kutatásai eredményeit fölhasználva és saját észleleteivel összekap¬ csolva, jól támogatott érvekkel kimutatni, hogy az egész Tszóban- forgó Bazaltcsoport úgyszólván egyetlenegy sorvulkánnak tekintendő, melynek lávája az inzersdorfi rétegek lerakodásának vége felé, te¬ hát a neogén kor utolsó szakában, a magyar közép-hegység csa¬ pásiránya által jelölt törésvonalon felnyomult és tüzetesen a déli Bakony mesozoi rétegeinek vetődési vonalait követve, számos ágra szétoszolván, ugyanannyi külön ponton kitört, majd csupán töre¬ dékes anyagok kihányása által tuffadombokat építvén fel, majd valósᬠgos lávakiömlés álfal tömött Bazaltkúpokat alkotván. A bakonyi vulkáni 17* 242 hegyek majdnem mindegyike egy -egy külön vulkáni kitörés helyét je¬ löli, mely kitörés aránylag csak rövid ideig tarthatott és ritkán vagy sohasem ismétlődvén, egyszerre szolgáltatta az összes anyagot, melyből a hegy áll. Az egyes eruptiók helyeinek elrendezésében kitűnő szabᬠlyosság és az alaphegység törésvonalaival való összhangzás nyilatko¬ zik, melynek feltüntetésére a munkához mellékelt térkép szolgál:' ezen látjuk, hogy a vulkánok bizonyos egyenes vonalok szerint sorakoznak, melyeknek egy csoportja úgy egymás között, mint az alaphegység csa¬ pásirányával párhuzamosan haladnak, mig más vonalok ezen főirányra többé kevésbé függélyesen állnak ; a két nembeli vonalok keresztezésén találjuk a terület legtömegesebb kitöréseit, p. o. a Kabhegyet, az Agár¬ tetőt, ^Somlyót, Badacsont stb. ; a vonalok végein pedig a vulkáni erők¬ nek csekélyebb nyilvánulásaiként rendesen csak tufadombok emelkednek. Nem kevésbé érdekesek a hegyek tektonikája körül [tett vizsgᬠlatok és a megfigyelt jelenségek magyarázása, mely részint a vulkáni kitörés menetéből, részint a vidék későbbi degradatiójából indul ki. A tufák mindenütt előbb képződtek, mint a tömeges lávák kitörései : ott tehát, hol e két vulkáni képződmény együtt előfordul, a tömeges Bazalt mindig a hegykúpot képezi és a karimaalakú tufakoszorúra támaszko¬ dik: ilyenek p. o. Badacson, Sz. -György, Somlyó, Ságh szép szabályos kúphegyei. A hol pedig a kitörés csak tufaképződésre szorítkozott, he¬ lyenként meg igen szép kráteralakú körsánczokat hozott létre, p. o. Sittke mellett, vagy a tihanyi félszigeten, melyekben a vulkáni vidéke¬ ken előforduló kerek tavak példányait látnék, ha mesterségesen le nem csapoltattak volna. Az ilyen tufaképletek sajátságos szerkezete, t. i. a rétegeknek a központ felé irányodott dőlése, szép magyarázatot nyer az altalaj laza minőségében és az abban — Fuchs elmélete szerint — szükségképen bekövetkezett tömegmozgásokban. Végre a vulkáni termények belső minőségére áttérve, a szerző először a tufaanyagok szövetét, a vulkáni bombák szerkezetét és kelet¬ kezését, valamint a tufák vendégzárványait Írja le, azután a Bazaltlávák kitl- és bélszövetét az első részben előadott részletes vizsgálatok alap¬ ján általánosságban összeállítván, egyrészt a délbakonyi Bazaltok össze¬ tételének általános összhangzására utal, másrészt a kőzet módosulato¬ kat kétféle alap szerint osztályozza : először a fentebb említett különb¬ ség szerint, mely majd a Magnetit, majd az Ilmenit túlnyomóságában nyilvánul : Magnetitbazalt, Ilmenitbazalt és vegyes természetű Bazalt ; másrészt a szövetben, az tivegbasis mennyiségében stb. nyilvánuló kép¬ ződésbeli különbözetek szerint. Mindezen módosulatok egy közös mag¬ mából keletkezhettek és keletkezésük csak a kitörés és megmerevülés 243 folyamatának külső körülményeire, nevezetesen a lávának nagyok b- kisebb gőztartalmára, ezen gőzöknek gyors, vagy lassú kiszabadulᬠsára, a kihűlés hosszabb vagy rövidebb tartamára stb. vezettetik vissza. Legvégül a szerző még egy pillantást vet az állásra, melyet a délbakonyi Bazaltíerület Magyarország s a határos vidék vulkáni rend¬ szerében és földtani szerkezetében elfoglal. Tágabb értelemben éjszak¬ kelet felől a váczi és nyugat felől a gleichenbergi Bazaltterületek csat¬ lakozhatnak hozzá és a Bazaltképződmények ezen hosszú láuczolata maga is ama nagy törésvonalok egyikéhez van kötve, melynek létét már a neogenkor korábbi szakaszaiban hatalmas trachyt-eruptiók felölnek. Inkey Béla. Uj ásványok sorozata. (Folytatás.) 34. Duporthit. (Collins. Miueralogical Magaziné, No. 7. p. 226.). Ezen ásvány a Serpentin hasadékait szálas tömegekben tölti ki, találtatik Duporth mellett St. Austell közelében Cornwallban. Ivein. 2. Fajs. 2-78. Zöldes-barnásszürke szinű, selyemfénynyel ; a szálak hajlé¬ konyak. Üvegcsőben hevítve vizet ad, finom szálai fekete üveggé öm leszthetők; sósavban oldhatlau. Vegyi alkotása a következő: Kovasav . . 49-21 Agyagföld . 27 26 Vasoxydul . 6-20 Magnézia . 11*14 Mészföld . 0-39 Nátron . 049 Víz . 3-90 Hygroscopikus viz . 0-68 99- 27 Képlete ezekből folyólag a következő lenne: 3 (A1203 Si02j, 5 (3/q Mg, 1/5 Fe, Y 6 H2j0-{-Si02. Az ásvány Daua Neolitkjé¬ hez a legközelébb áll. 244 35. Cleveit (A. E. N o rd en s k i öld. Verh. d. geol. Ver. in Stockholm. Bd. IV. No. 1. p. 28 — 32.). Kristályrendszere a szabályos, de kristályai ( :c (d), 1/3 P x (e), a ritkább lapok : xP2 (1), P x (y) ; legritkább a P6 (p) lap. Az a véglapon igen éles, a főtengelylyel párhuzamos rostok vannak. Hasadása a b lap szerint meglehetős, törése egyenet¬ len, a kagylóshoz közelitő. Kern. közel 6, fajs. 4.98. Sötétbarna, vas¬ fekete sziuü , az igen vékony táblácskák barnák, rubinvörös áttet¬ szők. Karcza ockersárga. Fémes gyémántfényű, a hasadási és törési lapokon zsirfénybe játszó. Átnemlátszó, csak a legvékonyabb táblács¬ kák áttetszők. Vegyi alkotása: 52'74°/0 Ti02, 42‘29°/o Fe.203 (A1 203 nyomaival), 4*28% CaO és MgO, 0‘10°ln izzitási veszteség; e szerint Titánvas és az llmenittel dimorpli. Forrasztócső előtt és a gázlángban a kristálykák alig ömlenek, de fényüket elvesztve salakos külsejűek lesznek. Sósavban a finom por tökéletlenül oldható, de concentrált kénsav huzamos főzés után teljesen föloldja. Boraxgyöngygyel tiszta vas- reakcziót ad. A fosforsógyöngyöt redukálva, melegen sárga, kihűlve pedig rózsa-ibolyaszinűvé festi, mely kevés staniol beolvasztása után, sötétebb ibolyaszinű lesz (Ti02 reakcziója) ; oxydáló lángban a gyöngy majdnem színtelen marad. Nevét a Brookittól nyerte , melyhez kristály- rendszere, habitusa, fizikai és részben chemiai tulajdonságai szerint is igen hasonlít. Leihelye : Aranyi hegy, Hunyadmegyében, hol egy vulkáni gőzök által elváltozott [Augitandesit üregeiben Amphibol, Hii- matit, Tridymit és Szabóit társaságában fordul elő. 41. Szabóit (Dr. Ko eh A. Ért. a term. tud. köréből. Kiadja a m. tud. Akad. IX. kötet 2. szám.) Háromhajlású kristályai igen ki csinyek (legföllebb x/2 — 1 mm. átm.) és papirvékouyak. Alakjai: xPx (a), xPj (m); m JP (1); x P x (b) ; XP (o) ; P1 (p), :PX x (x), xPj x (y), ritkábban tP (q), J31 (r), oP (c). Hasadása biztosan nem volt meghatározható, törése egyenetlen. Kern. 6'0n felül. fajs. 3.505 248 Fahéjbarna vékonyabb táblácskák barnás, hiaczintvörös, rozsdasárga színűek; az elmállottak rozsdavörösek. Karcza rézvöröshöz hajló, tény- teleu. A főtengely övébe eső' lapok jó üvegfényöek. Át nem látszó — áttetsző. Gyöngén dicbroitikus : vöröses és zöldessárga szinváltoza tokkal. Vegyi alkotása: 52.35°/0 Si02, 44.70% Fe.203 (kevés A1203), 3.12% CaO, Mg20 és Na20 nyomok, 0-40% izzitási veszteség, kép lete mint normál silikáté : II II 2 M Si03 ) M = Ca -j- (Mg, Na2 nyomok) VI ? VI 11 M2 Si309 ) M2 = Fe2 -j- kevés Al2. Analóg összetétele és kristályrendszere nyomán a Babingtonitra emlékeztet. A forrasztócső előtt és a gázlángban ömleszthetlen, de a Fe203 tartalom elváltozik, mert a kristályok a pörkölés után sárgás¬ fehérek lesznek. Finom porát kénsav alig oldja, de a conc. sósav meg¬ lehetős erősen megtámadja, mialatt Si02 fehér por alakjában kiválik. Boraxxal világosan mutatja a vasreakcziót. Fosforsógyöngyében csekély kovavázat ad és gyönge vasreakcziót mutat. Nevét Dr. Szabó József egyetemi tanár tiszteletére nyerte és találtatik az Aranyi begyen a Pseudobrookitnál leirt körülmények között. 42. Pelagosit. (G. Tschermak. Min. und petrog. Mittb I. Bd. II. Heft p. 174.) A középtenger különböző pontjain a mészkö¬ veken és dolomitokon szürkés fénylő bevonat alakjában fordul elő, mely részben mázszerű és egybefüggőnek látszik, részben pedig némely fonáshoz rendkívül hasonló. Ezen bevonat ott képződik, hol a kőzet a hullámverésnek kitéve van. Igen vékony áttetsző rétegekből áll, me¬ lyek polarizált fényben tömör anyagra utalnak, de szerves szövetnek még nyomát sem találhatni. Savak élénk pezsgés mellett feloldják és kevés barna folt marad hátra. Az oldat majdnem csakis mészre utal, úgy, hogy a bevonat főtömege mészcarbonát. Ez annyival inkább meg lepő, mert külseje inkább egy silikátra következtet; Cloez J. úr ele¬ mezése szerint vegyi összetétele : Szénsavas mész . 91.80 Szénsavas magnézia . 0.90 Vasoxyd . 0.25 Kovasav . 1.22 Clilornátrium . 0-49 Organikus állomány . 0.71 Víz . 4-56 99-93. 249 Cloez keletkezését a tengervíz mozgásából vezeti le, mely a me¬ redek partokon felszükell és lecsöpög és ekkor a szénsav elillanása foly¬ tán az előbb oldva tartott szénsavas meszet csekély organikus állo¬ mánynyal egyetemben lerakja. Des Cloizeaux és Vélain hasonló bevo¬ natokat földpátos kőzeteken Corsicáról és az Órán partjairól, valamint Réunion partján Bazaltláván is észleltek. *) 43. Phosphorit. (G. J. Brusli és Edvv. S. Dana. American Jour. of Sci. 1878. p. 398.) Négyszögű kristálykákban — melyek való¬ színűen a rhombos i endszerliez tartoznak és tömör állapotban találtaidé. Kern. 5, fajs. 3*132 — 3*145. Üveg-zsirfényü. Színe halványvörös, sárgás és szürke. Tömören halványvörös, zöldes, kékesfehér és fehér színek¬ ben, a zöld Elaeolithoz igen hasonlóan. Áttetsző — átlátszó Forrasztó¬ cső előtt földuzzad és fekete delejes tömeggé olvad Folyadékokkal kezelve vas és manganreakcziót ad. Sósavban és salétromsavban old ható. Penfield szerint képlete: Al2R2P2O)0, 4 H20 = A12P208 -f- 2 H2R0 -f- 2 Aq, hol R mangánt és vasat jelent. Leihelye : Fairöeld County, Connecticutban, hol Gránitban találtatik. 44. Dickinsonit. (G. J. Brush és Edw. S. Dana. Am. Journ. of Science 1878 p. 398.). Vastaglevelű tömegekben, melyeknek lemezei gyakran sugárosan elrendezve egyenesek vagy görbék. Táblás, hatszöges külsejű kristályokat csak egy Ízben találtak, melyek optikai vizsgálat szerint rhombos vagy egyhajlású rendszerű ikrek lennének. Hasadása a bázis szerint kitűnő. Kern. 3*5, fajs. 3*338. Üvegfényű, a hasadási lapokon gyöngyfénynyel. Olaj -öli vázold, néha fűzöldbe hajló. Áttetsző — átlátszó. Zárt csőben hevítve fekete lesz és savashatású vizet ad. Forrasztócső előtt könnyen delejes golyóvá ömlik. Savakban oldható. Minőleges vizsgálat szerint a Dickinsonit egy Alkáli (Na Li)- Mangán-vasphosphát. Leihelye: Fairfield County, Connecticut, Gránitban. 45. Triploidit. (G. J. Brush és Edw. S. Dana. Amer. Journ. oí Science 1878- p. 398.). Kristályai rendkívül ritkák, itt-ott találtattak Kvarcz zárványa gyanánt, melyek egyes esetekben a Wag¬ neréhez hasonló alakokat mutattak. Jobbára kristályos, szálas, olykor majdnem tömött alakban. Kern. 4.5 — 5, fajs. 3*697. Üvegfényü. Színe sárgás, vörösesbarna, a kristályok topáz borsárgák. Áttetsző — át¬ látszó. Az egyszerű lángban ömlik, nagyobb hőfoknál a lángot halvány- * Frenzel a Neues Jahrb. für Min. etc. ez évi 7. füzetében a 733-ik lapon ide vonatkozólag fölemlíti, hogy ezen Pelagosittal teljesen egyező bevonatot vizsgált meg jóval ezelőtt, melynek leihelye Breithaupt közlése szerint Rézbánya. 1872-ben pedig egy elbai 0 rthokl as kristályt vizsgált meg, mely hasonló szén¬ savas mészből álló, de vékony világos szürke hártyával volt beborítva. S. 250 zöldre festi. Folyadékokkal mangán és vasreakcziót ad. Sósav és salétromsav feloldja. Penfield S. L. elemezése szerint víztartalmú man¬ gán-vas phospbát : R4P209, H20 = R3P208 -J- H2R02. Neve onnét vétetett, hogy külső ismertető jeleiben a Triplithez hasonlít. Leihelye Fairfield County, Connecticut, Gránitban. (8. S.) A Vlegyásza Trachytjai. (A Vlegyásza és a szomszéd területek trachytjainak kőzettani és hegyszerkezeti viszo¬ nyai írták dr. Kocli Antal és K ü r t h y Sándor. Az erdélyi muzeumegylet év¬ könyvei II. kötetében VIII. szám.) A trachytcsalád számos tagjának természetszerű osztályozása, földtani állásuk, koruk és kölcsönös viszonyok felderítése oly kérdések, melyeknek megoldására Magyarország területe kiváló alkalmat nyújt. De daczára annak, hogy hazánk ezen terjedelmes eruptív képződmé¬ nyeit Beudant ideje óta a kiil- és belföld legjelesebb búvárai tanulmᬠnyuk tárgyává tevék, aránylag még mindig csak csekély számú trachyt- terület került beható részletes kutatás alá. Már pedig az említett kér¬ dések még koránt sincsenek megfejtve és tapasztalásból tudjuk, hogy egyes területek jelenségeinek általánosítása már többször téves fogal¬ mak és tanok felállításához vezetett. Azért kívánatos a geológia ezen fontos ágának érdekében, hogy honi tracbytképződményeiuknek mennél nagyobb száma részesüljön részletes vizsgálódásban és leírásban és ezen szempontból becses járulék gyanánt fogadjuk a jelen dolgozatot is, mely egy szűkebb terjedelmű, de kőzeteinek változatossága miatt neve¬ zetes trachytterületnek igen beható tanulmányokon nyugvó képét adja. A Vlegyásza nevű hegység és az ő trachytjai részben már a bécsi geológok és dr. Szabó József kutatásai folytán ismeretesek lévén, a czimben nevezett szerző urak oda törekedtek, hogy a hegység belső és járatlanabb részeit is beutazván, az eddigi adatokat kiegészítsék és az egész hegység bonyolódott szerkezetét földerítsék. E czél elérése — ily lakatlan erdőboritotta hegyvidéken — fáradságos munkával járt, de igen szép eredményekre is vezetett, a mennyiben a helyben gyűj¬ tött gazdag kőzetanyag, Kíirthy Sándor úr által megvizsgálva, a 251 Vlegyásza trachytjaiban váratlan nagy szánni változatokat engedett fel¬ ismerni, mig dl*. Koch A. tanár úr, ezen tanulmányok tekintetbevételé¬ vel, az egész vulkáni terület hegyszerkezetét igen érdekesen és a másutt nyert tapasztalatokkal összhangzó módon magyarázó. A munka első részében, melynek szerzője Kürthy S. úr, a tett kirándulások rövid leírása után, a Vlegyászán és környékén fellépő kőzetek górcsövi természetével ismerkedünk meg. A trachytoknak — melyekre természetesen a legnagyobb súly van fektetve — négy faját találta a szerző. Ezek : Kvarc-Orthoklas-Trachyt, Kvarc-Andesit vagyis Dacit, Amphibol-Andesit és dolerites Trachyt. E négy osztályon belül a szövetbeli különbségek és az átváltozás neme még alosztályozásra vezet ; igy p. o. a Danitok három földtanilag fontos csoportra oszthatók, melyek szövetük granitos, granitoporphyros vagy porphvros minősége által jellemeztetnek. A Trachytok azon sajátságos módosulatával, me¬ lyet legtalálóbban zöldkőneműnek nevezni és talán nem annyira erede¬ tinek mintsem későbbi átváltozás által előidézettnek tekinteni lehet, mind a kvarctartalmú, mind a kvarcmentes Andesitek csoportjaiban ta¬ lálkozunk és mind a kettőben vele szemben áll a normaltrachytos ki¬ képződés. A Kvarc-Andesit rhyolitos módosulata a Vlegyásza kúpkőze¬ tét képezi és innen ENy felé több lávaárszerű nyúlványban terjed. Ezen messzemenő osztályozást a szerző, a természetben tett ész¬ leletei után, egy körülbelül 460 darabból álló kőzetgyiijtemény gondos átvizsgálására alapította. A petrographiai tanulmányozás részben csak makroscoposan, részben — hol a kőzet minősége vékony csiszolatok készítését megengedé — a górcső segítségével eszközöltetett. A Föld- pát-faj szerint való meghatározására Szabó tanár lángkisérleti módszere szolgált. Teljes képet nyújtandó a szerző azon vegy elemzéseket, me¬ lyeket e vidék kőzeteiről az irodalom már birt, alkalmas helyen beik¬ tatta. Az eredmények összeállitásából kitűnik, hogy a Vlegyásza erup¬ tív kőzetei a változatoknak egész sorozatát képezik, a legsavasabb Kvarc-Orthoklas-Trachyttól a Bazaltokhoz már közel álló Labrador-Augit kőzetig. Kvarc a legnagyobb elterjedésű kőzetekben mint eredeti ke¬ verékrész fordul elő. Az Andesitek háromhajlású Földpátja majdnem kivétel nélkül Amdesin, mire úgy a lángkisérletek, mint a meglevő vegy- elemzések eredményei utalnak. Orthoklas csak egy kis kőzetcsoportban uralkodik, de itt is az alapanyag kis Plagioklas-kristályokat tartalmaz. Amphibol és Biotit szintén majdnem valamennyi kőzetfajnak lényeges alkatrészei közé tartoznak, csak a legbasikusabb kőzetekben engedik át a helyet az Augitnak ; a rhyolitokban azonban ritkán vagy épen nincs Amphibol. Az átváltozás soknemu terményei és utólagos kép- 252 ződményei közül a Kvarcnak több válfajain kívül, Pyrit, Limonit, Cal- cit, Epidot, Kaolin, Heulandit és Chlorit idéztetnek. A munka második részében dr. Koch tanár úr a megelőző feje¬ zetekben kimutatott 4 Trachyttypust mint külön-külön képleteket tár¬ gyalja és földtani állásukat, korukat és egymáshoz való viszonyukat magyarázza. A kovasavban leggazdagabb kőzetek, az Orthoklas-Kvarc-Trachytok, csak kisebb kitörések és telérek alakjában lépnek fel a Vlegyásza Trachytterületén. A legnagyobb tért a Kvarc-Andesitek foglalják el, melyek sokféle szövetbeli változatokban az egész Vlegyásza hegytömeg zömét képezik és még a környező palák köze is sugárszerűen benyo¬ mulnak. Felette érdekes a szerzőnek azon észlelése, hogy a Kvarc- Andesitek csoportjában a szövet minősége a hegy szerkezetében elfog¬ lalt állásától oly módon függ, hogy a legmélyebb részekben kiválóan granitoporphyros Dacitok uralkodnak, a magaslatokon pedig rendes porphyros kőzet, mig a Vlegyásza kúpkőzete rhyolitos minőségű Kvarc- Andesit, mely azonban ENy felé több keskeny ágban a völgybe is le¬ bocsátkozik. A zöldkőnemű Kvarc-Andesit az egész tömeg keleti szé¬ lén lép fel. A különféle változatok egymásba fokozatosan átmennek és nincs ok, melynél fogva külön-külön kitöréseknek kellene őket tulaj¬ donítani; a szövet különféle kiképződése tehát itt is valószínűleg a ki¬ hűlés és megmereviilés lasúbb-gyorsabb menete által jött létre. A zöld¬ kő-módosulat leginkább csak a központi tömeg szélén és egyes telérek- ben mutatkozik; valószínű hogy képződése a solfatárák hatásának tulaj¬ donítandó. A Dacitok után a kvarcmentes Andesitek sorakoznak, me¬ lyek azonban csekélyebb elterjedésben, csak négy párhuzamos vonulat¬ ban a Vlegyásza főtömegétől D-re találhatók. A legbasicusabb kőze¬ tek, a Labrador Augit-Trachyt, szintén csak egyes szűkebb körű kitö¬ résekben szerepelnek. E négy Trachytképletnek egymáshoz való vi¬ szonya a meglevő feltárásokból nem elég tisztán vehető ki, és igy a szerzőnek feltevése, hogy az eruptiók sorrendje a kőzetek csökkenő kovasavtartalmával egészben összevág, csak más vidékeken szerzett tapasztalatok átvitelén alapul. Ellenben ha a Trachytképződményt mint egészet tekintetbe veszsziik, a vidék tektonikája a kitörés korszakára nézve is némi felvilágosítást nyújt. Az eruptív kőzet, t i. itt mindenütt a főtömeg körül telérszerűleg nyomult be az alapkőzet — nagyobb¬ részt kristályos palák — repedéseibe és igy gyakran a rétegcsapással párhuzamos Dyckokat képez. Valószínű tehát, hogy a Trachyt feltódu- lása időszerint összeesik ama tömegmozgással, mely az eredeti talaj feldarabolását és zavargását okozta. Azt pedig a vidék hegyszerkezete 253 világosan mutatja, hogy e tömegmozgás még az első mediterranrétegeket is kizavarta eredeti fekvésükből, mig a rá következő felső mediterrán képlet rajtuk discordans helyzettel települ. E szerint a Kvarc-Andesit kitörése a mediterrán korszakba esik, még pedig az alsó és a felső rétegek képző¬ désének ideje közé. A munkához mellékelt térképen, mely azonban térbelileg nem vág össze a megvizsgált kőzetek összes leihelyeivel, három főtypuson kivid még a szövetbeli módosulatok is külön megjelölést nyertek. A munka szövegéből kitűnik, hogy a határok vonása nem mindig egyenes észlelésen alapszik, a mi különben a térkép hasznav ehetőségét, a munka czélját te¬ kintve, nem csökkenti. (/. B ) A szigetek eredete. (0. Peschell : Neue Problemc dér Vcrgleichende Erdkunde). Hogy a jelen vizsgálódásoknak elérni szándékolt eredményéről már előre fogalmat nyújtsunk, meg fogjuk kisérleni kimutatni azt, hogy vala¬ mennyi a szárazfölddel szomszédos sziget nem egyéb, mint vagy a kö¬ zeli martok elszakadt része, vagy a fiatalabb száraz beiszapolása, vagy pedig az egykori continensnek a tenger színe alá való lassú sülyedés folytán elvált része. Az Óceánban fekvő többi sziget — két földterület kivételével — vagy korallépitmény, vagy vulkáni működések eredménye. A német nyelv a viz által körülzárt földterületek fogalmának meg¬ jelölésére oly szegény, hogy az alak-, nagyság- és keletkezési módra nézve különböző alkotásokra, mint pl. úgy a Cuba déli részén fekvő parányi szigetecskékre, melyeket Columbus „a királyasszony kertjének14 nevezett el, valamint oly kis világokra, minő Borneo, Madagaskar és Nagy-Britannia, csak két hasonértelmű szó „Insel“ és Eiland“ áll ren¬ delkezésére. Ha a viz által körülvett valamennyi földet szigetnek nevez¬ zük, akkor a sziget és szárazföld megkülönböztetése teljesen önkény- szerű. Erre vonatkozólag mondta a bölcselő Kant Immánuel félig gúnyo¬ san természettani földrajzi előadásain, hogy szigetnek szokás nevezni mindazon földterületet, melyet már teljesen körülhajóztak, szárazföldnek ellenben azt, melynek határait a hajósok eddig még meg nem állapít¬ hatták. Ha ezen értelmezést elfogadnók, akkor a tudomány mai napság 254 három világ-szigetet s két szárazulatot ismerne. E világszigetek vol nának Amerika, az ó-világ és Austrália, a szárazulatok ellenben Grönland és a Sir James Ross által felfedezett Victoria föld, ha ugyanis a déli sarknál lévő szárazulatok egyátalában bírnak oly térfogattal, hogy túl¬ zás nélkül szárazföldekül tekinthetők. A szárazföld közelében lévő szigetek különböző eredete jellegükből oly világosan kivehető, miszerint nem nagy gyakorlottságot tételez fel mindazon szigeteket, melyek nem mások, mint az elmállott mart törme¬ lékének föltorlódásai, azonnal megkülönböztetni oly szigetektől, melyek úgy keletkeztek, hogy a szárazföld szélén történt siilyedés és a tenger kiön¬ tése folytán kisebb vagy nagyobb darabok a főtömegtől elszakadtak. Ha m ar t s z i gete k n ek kizárólag csak azokat nevezzük, melyek emelés közben légkörünk romboló erői által a meredek partokon mint töredékek váltak le, akkor e képződményekkel, csak magas szélességek alatt találkozunk, mert a két félgömb egyikén sem lépik át a 40-dik fokot. A legjellemzőbb eféle jelenségeket az’orosz- és brit-éj szakamerika csendes tengeri partjai sziget-födte területén, Patagónia szaggatott nyu¬ gati szélén, a Davids útban Grönland partja mellett, és Norvégia, vala- lamint Skócia nyugati partján találjuk. Sem az ázsiai, sem az afrikai, sem pedig az austráliai martok nincsenek fjordok által megszaggatva, vagy ollóalakú szigetekkel borítva. Eredetüket illetőleg igen különbözők, s tagoltságuk, valamint nagyságuk által a velők való Összetévesztés ellen biztositvák az oly szigetek, melyek a szárazföldtől helyi sülyedés folytán szakadtak el. Az ily szigetkeletkezés ismérvei legtisztábban Nagy-Britannia és Irlan- don mutatkoznak. A brit szigetek Európához tartoznak, mely Irlandtól nyugotra rohamosan ereszkedik az ottani tenger mélyébe, úgy, hogy az Óceán az éj szaki tenger területét dönthette, s egy behatoló ág, a La Manche csatorna által a brit szigeteket a szárazföldtől elkülöníthette. Ez, földtanilag szólva, nem rég történt; mert a brit szigeteken mindazon európai buja növények és vad állatok megvannak, melyek az éghajlat folytán odatartoznak.* Skócia keleti partjának növényzete hasonlít némi¬ leg a norvégjaihoz, Anglia keleti pártjáé a némethez, Anglia és Irland déli része növényzete a franczia és éjszak spanyoléhoz ; szóval, ha a * Charles Martins szerint a nagy-brittanniai szigeteken két amerikai növény, Erio- caulou septangulare és Spiranthes cernua is előfordul. (Revue des deux Mondes 1870. Tóm 85. p. 645.) Ezen jelenség magyarázatául emlékezzünk vissza csak, a történetileg hitelesitett vízkor (Wasserpest) elterjedésére, s a mint ez, úgy e két édesvízi növény is, az atlanti tengeren át észrevétlenül becsúszhatott. 255 brit szigetek Európával még szárazföld által lennének kapcsolatban, növény- és állat -világuk nem volna különböző, sem másképen szétosztva, sem pedig gazdagabb vagy szegényebb. A La Manche csatorna általában igen sekély, Calais és Dower közt csak kevéssel mélyebb 20 fadennál, úgy, hogy sok falusi to¬ rony, ha e tengerszoros fenekére állíthatnék, a vízből még ki is lát¬ szanék. Ugyanez áll az éjsaki tengerről*; azon vonaltól délre, me¬ lyet Aberdeentől (Skócziában) Jiitland éjszaki csúcsán húzva képzelünk, a strassburgi Münster, ha mindjárt a tengerfenék legmélyebb pontján állna is, nem csekély magasságban nyúlnék ki a vizből. Nem kellene tehát egyéb, mint egy százados emelkedés, hogy a brit szigetek újból Európához csatoltassanak. A brit szigetekkel hasonlót mutat Uj Guinea, melyet a Torress út választ el Austráliától ; mert a Torress út, valamint a tőle nyugatra fekvő Harafura tenger középmélysége csak 180 láb (pieds); s ugyanez áll a délchinai tengerről is Borneo, Cambodscha, a malakai félsziget, Sumatra és Jáva közt. Azon természetes határ, mely Austráliát és a hozzá tartozó szigeteket Ázsiától elválasztja, egy 100 fadennál mélyebb út, mely csak négy német mértföld széles s az ázsiai Báli szigetet az austráliai Lombock szigettől és Celebest Borneotöl vá lasztja el. Ezen vonaltól nyugatra valamennyi növény és állat s az utóbbiak közt — mint ezt Wallace fényesen kimutatta** — még a ma¬ darak is ázsiaiak, holott keletre mind australiai. Hogy ezen mély tenger alatti hasadék csak a harmadkorban jött létre, s Austrália az általunk lakott világszigettel szárazon függött össze, bizonyítja azon körülmény, hogy akkoriban még Európában is (mint maiglan Austráliában) erszénye¬ sek és Eucalyp tus-ok éltek. Az austráliai szerves világra igen hátrányos volt, hogy e hasadék Austráliát a szárazföldtől elszigetelte, mert az azóta magára hagyatva, fejlődésében annyira visszamaradt, hogy azon európai, ki mainap Austráliát meglátogatja, ott újra feltalálja az állat- és növényvilág azon elavult és régidivatúvá vált viseletét, mely az ő világrészén a harmadkorban még divatos volt. Austrália továbbá a Tasmaniában a területveszteségre még egy más példát is szolgáltat, mely sziget csak a sekély (középmélysége 210 láb, pieds) Bass.út által lévén elválasztva, nem egyéb, mint egy fél¬ sziget, melynek a vizalatti kapcsolatát a tenger leplezni igyekszik. Kü- * Norvégia észak-nyugoti partja, valamint Novaja Semlja mentében egy hasadék¬ völgy húzódik, mely jelenség v. Middendorff gyanitása szerint, általános földtani okon alapszik. (Petermann’s geograpk Mitth. 1871. S. 31.) **) így újabban ismét a „The Malaye Archipelago“-ban. London 1869. Tóm I. p. 13. Földtani Közlöny VIII. évf. 18 25G lenben Tasmaniának az Austráliai főtömegtől való elszakadása egy hi¬ hetőleg' régmúlt földtani korban állott be. Jóllehet Tasmánia növényzete — mint dr. Hooker kimutatta — teljelen austráliai jellegű ; de nem is lenne más, ha Tasmánia, a Bass út helyett még mindég szárazföld ál¬ tal függne össze Austrália délkeleti csúcsával ; Tasmánia állatvilága ellen¬ ben csak hézagosán egyezik meg az austráliaival, a Bass út tehát a száraz összefüggést hamarább szakította meg, mint mielőtt Austrália mai állatvilága létezett. Nem tudok az austráliai szárazulattól megválni, mielőtt egy saját¬ ságos törvényre nem hivom fel az olvasó figyelmét. Míg a vulkáni ha- sadékon fekvő és a korall szigetek egyes részei félreismerketleniil ha sonlitanak egymáshoz, addig ott, hol a régibb összefüggésnek megsza¬ kítása folytán a szárazföldből szigetvilágok keletkeztek, oly csoportoza- tokkal is találkozunk, melyeknek egyesei tagozásuk és vázuk különbö zőségére nézve egyéni jellegűek. Nem vulkáni, nem korall eredetű nagyobb szigetrajokat csupán oly tengerekben találunk, melyek száraz- földtömegek közé nyomulnak. Ha a kutatások elégtelensége miatt élőt tünk még érthetetlen déli sarkvidéket mellőzzük, akkor a földön csak öt oly nagyobb szigetcsoportot ismerünk, melyeknek keletkezése sem vulkáni erőknek, sem korallok munkájának nem tulajdonítható. E szi¬ getcsoportok leggazdagabbika t. i. a maláyi, Austrália és Dél Ázsia közt fekszik; az amerikai éjszaksarki tenger szigetei a Hudson öböl melléké¬ nek martjai és a grönlandi szárazulat közt, a nagy Antillák Éjszak- és Dél-Amerika között, a görög szigetek végre oly helyen feküsznek, hol Dél-Európa és Kis-Azsia egymást megközelítik. Végül kicsiben ugyanily jelenséggel találkozunk a dániai szigeteknél, melyek a Jiit- félsziget és a Dél-Svédország közti tért töltik ki. A maláyi szigettengerről, valamint a nyugotindiai csoportról, a görög és balti szigetekről tudjuk, hogy igen sekély tengerekben feküsznek ; s ugylátszik ugyanez áll az ameri¬ kai éjszaksarki szigettengerről is, azonban az itteni tengermélységéről adataink nincsenek. Ez utóbbiak néhol, nevezetesen a Dávids út és Baffin öbölben jelentékenyebbek, mintsem várhatni lehetne. Ha a vulkáni szigetek alatt nemcsak azokat, melyeken működő vagy kialudt tűzhányó hegyek vannak, hanem azokat is értjük, melyek ily tüzokádó hegyek közt, vagy szorosan ugyanazon hasadék mellett feküsznek, akkor jobbára rendezkedésük és sorrendjükről könnyen fel¬ ismerhetők. Fellépésük legszabályosabb a Csendes tenger partján Orosz- Amerikától kezdve egész Philippinákig. Azt tapasztaljuk továbbá, hogy az Aljasca félsziget irányában egy gyengén hajló, csaknem sza¬ bályos görbe alakjában csatlakoznak a vulkáni Aleuták hozzájuk. Köz- 257 vétlenül ezek után Kamcsatka vulkáni félsziget következik, a melynek meghosszabbításában — zsinórra fűzött gyöngyökhöz hasonlóan — a vulkáni Kurilák, szintén lapos ívben, Jesso felé húzódva sorakoznak. Aztán a szárazföld ismét egy félszigetféle nyúlványt tol közibök, s ez Sachalin szigete, mely az Amur torkolatától csak egy oly sekély ten¬ gerszoros által van elválasztva, hogy azon brit flotta, mely a krimi háború alatt a tatáröbölben orosz hajókat üldözött, kalauz hiányában nem mert az ochocskai tengerbe átmennni. Szabad tehát a Sachalin szigetet claudestin félszigetnek tekinteni ; ha mindjárt ez ideig a Sacha¬ lin szigeten csak a De Castrie öbölben találtattak lávamezők, a japáni szigetvilág mégis hozzácsatlakozik, mely nyugoti szélén hasonlókép gyengén görbült és szintén kialudt s még most is működő vulkánokkal van megrakva. Ha Ázsia partját délnek követjük, egy félszigetre akadunk, t. i. Koreára, melynek meghosszabbításában, gyöngysorhoz hasonlóan egymáshoz sorakozva, a vulkáni Liu-Kiu szigetek ívalakban törekszenek ismét vissza a szárazföldhöz. Végül ugyanazon kép' még egyszer, habár kissé elmosódottan is, újból ismétlődik. Nem találkozunk ugyan ismét félszigettel, de igenis egy félszigetszerüen tagolt szigettel, t. i. a vulkáni Kormosával, melyet a cbinai szárazföldtől a Fukianút választ el, és mely átnyúlik a vulkáni Philippinákhoz, melyeknek nyugoti martján egy vulkáni görbe Falavántól Borneo felé, mig ellenben egy másik, inkább keletre tartó, a molukkai vulkánok felé nyídik. A nagy óceán távoli hátterében a vulkáni Bonin-csoport és a Mariánok képezte görbék tűnnek még fel. Ezen vulkáni szigetvonulatok mindnyáján ta¬ pasztalható, hogy az óceán felé domborúak, a szárazföld felé pedig homorúak. Az ember igen hajlandó e jelenségben természettörvényt látni, miután egyéb földterületeken a vulkáni szigetek szintén hasonlóan rendezkedvék, igy pl. a Kis-Antillák is ívet képeznek, melynek domború oldala az Atlanti tengerre, homorú oldala pedig közép -amerikai szᬠrazulatra néz. Épen ezért hihetőleg csalódáson alapszik az, hogy az Uj-IIebridák látszólag kivételt képeznek. Ha ugyanis az Ambryrn szigeti tevékeny vulkántól, a Tanna szigeten lévő, minden 10 perezben felpuffogó tűzhányó hegyen át, Mantew szigetvulkánig egy görbét hú¬ zunk, akkor ez az austráliai szárazföldnek domború oldalát fordítja; de itt valószínűleg két görbe találkozunk, melyek közül az egyik a Santa-Cruz szigetek Mendana vulkánától csak Tannáig ér, a másik pe¬ dig Mallikolótól Tannán át Masthew szigetecskéig terjed, mely esetben aztán mindkét hasadék az ív homorú oldalával néz a közeli szárazulatra. Abból, hogy e szigetvulkánok gyenge hajlású görbén helyezkedtek el, következik továbbá az is, hogy ívüknek egy, a szárazulatba többé- 18* 258 kevésbé mélyen benyúló öböl felel meg. így pl. az Aleutáktól éjszakra a Bering-tenger fekszik, melynek még az ó- és újvilág közötti csekély összefüggést is sikerült szétrombolnia ; a Kuriláktól éjszaknyugatra találjuk az ochocskai tengert, Japántól nyugatra a japáni tengert, a Lin-Iviu szigetektől nyugatra a sárgatengert s végül a Philippináktól nyugatra a dél-ckinai tengert. A uagy-oceán éjszaknyugati partja mentében lévő szigetkoszorúk e szabályos elhelyezkedését a szellemes, bölcselő Krause Károly K. F. éles szeme már 1811-ben felfedezte, anélkül azonban, hogy vulkáni ter¬ mészetüket az ilyen rendezkedés szükségképeni okának ismerte volna fel. Maga v. Iloff is, a föld felszínének természeti változatairól irt koszorús pályamüvében, ezen szigetfüzéreket az ázsiai szárazulat egykori szélei¬ nek nézte, melyekben a bullámcsapás hézagokat ütött. Dana, „Manual of Geology“ czimíí legújabb tankönyve 36. lapján szintén leírta ezen szabályos alakulást, ezen szigetképződmények vulkáni eredetére azonban a mi pedig egészen ismeretes volt előtte, figyelmessé nem tesz. Humbold S. először, az 1811-ben megjelent „Essai politique sur la nouvelle Espagne“ czimíí művében említi, hogy a tüzokádó begyeknek Mexico térképére való felhordásánál megdöbbenve vette észre, miszerint valamennyi a 18 éjszaki szélességi fok közelében fekszik úgy, hogyha a Tuxtla és Colima között fekvő vulkánokat egy vonal által kötnők össze, ez egy nagy földteken a legnagyobb kör ívét majdnem megköze¬ lítené. Ha meghosszabbítjuk — teszi hozzá Humbold — a mexikói vulkánok vonalát a csendes tengerbe, akkor a hasonlókép vulkáni ere¬ detű Revillagigedo szigetekre bukkanunk. Humbold S. egyik legszebb fölfedezése az : hogy a föld legtöbb tűzhányó hegyei sorokba rendez¬ kednek; és Bucii Lipót, ki a Canári szigeten e tüneménynek hasonmᬠsára talált, a sorvulkán elnevezést hozta indítványba. A törpe vulkánok egy raja, melyeknek kúpjai egymásra úgy következnek, mint sorban a katonák, a Canári szigetek egyikén, a Lanzarosán, két párhuzamos repedésből nyomult ki, melyeket, mint ez átalában gyakori, haránt- hasadékok kereszteztek. Ha magunknak az ily tovahuzódó kasa- dékokat ajkaknak képzeljük, melyekből időnkint izzónfolyó kőzetek bugyognak ki, és ha az ily liasadék vagy kurtább párhuzamos kasadé- kok egész raja rövidebb, de más irányú hasadékok által kereszteztetik, akkor a társvulkánok szabálytalanul felhalmozva tűnnek fel ami ovira, hogy aztán a liasadékkálózatot, pontos fényképek nélkül, igen bajos felismerni, mint ez az azori és még inkább zöld-foki szigeteknél és a Galapagos vulkánoknál tapasztalható. Ámbár az ázsiai példák a vulkᬠnoknak soronkénti elrendezkedését fényesen be is bizonyították, nem 259 következik az, hogy ők a földteke legnagyobb körén, hanem egy lapo¬ sabb íven fekiisznek. Ha a kezelő a szigetsorok rendezkeclésének vizsga- kásával már foglalkozott, az első pillanatra sikerülni fog neki a Mariᬠnak, a Salomok és az Uj-Hebridák vulkáni természetét felismerni. Ennél azonban már nehezebb a hávai szigetcsoport vagy az éjszaki félgömbön fekvő Sandwich szigettenger és a Marquesas- vagy Mendana szigetek kettős lánczolatának megfelelő görbét megtalálni. Sokkal világosabban látható a guineai tengeröbölben az Anobom, S. Tkomé, Principe és Fernandó Pó szigetek vulkáni sorakozása, melyeknek meghosszabbításᬠban fekszik az afrikai szárazulaton a vulkáni Camerun hegység, és melyeknek görbéje szintén homorú oldalát fordítja a szárazföld felé. Nyilt tengereken a korallépitések által keletkezett másik szigetfaj előállását elsőben Charles Darvin Fitzroy-val való tőidkor üli utazása al¬ kalmával a Sunda ut délnyugati részében fekvő madrepora eredetű Kiliug és Kokos szigetek szorosabb megvizsgálásakor derítette ki. A zátony- épitő korall tudvalevőleg elhal, a mint törzsei elérik a tenger színét. Tudjuk továbbá azt is, hogy e meszetelválasztó polypok csak igen mérsékelt mélységben kezdik meg építkezéseiket, azért, mert csak a fel¬ melegedett tengervízben élhetnek meg. De miután a legtöbb korallsziget közelében a mérő-ón váratlanmélységre száll alá, az alapnak azalatt, mialatt a korallépitmény felemelkedett, siilyednie kellett, ha mindjárt ezen mozgás közben szünetek s ezáltal a korallzátony növésében nyuga¬ lom állt is be. Olybá tűnnek fel e korallszigetek előttünk, mintha a természet végkisérletet akarna tenni, hogy egy elsülyedt szárazföldet a teljes eltöröltetéstől megmentsen, de ami késik nem múlik. Már Biruni, a kitűnő arab geograph arról értesít, miszerint időnkint a Maledivák és a Lakadivák egyes szigeteit a tenger elnyelte.* Még napjainkban is hallani, hogy a polynesiai szigetlakok menekülni és elköltözni kényte¬ lenek, mert törékeny lakhelyüket a tenger szétrombolja, ami érthetővé teszi azt, hogy a maláyi faj természeti kényszer folytán van oly nagy területen szétszórva, jóllehet pl. a Mavrik, kik a lakatlan Uj-Seelandra költöztek, hagyományaik szerint, Savairól, tehát egy magas szigetről jutottak oda. A délitenger mostani korallszigetei hihetőleg egy polyne¬ siai földrész hegygerinczein emelkedtek föl, legalább Dana kimutatja, hogy e szigetek, melyek szabálytalanul a napsugarakban úszkáló por- * Hogy ily tünemények még maimipság is ismétlődnek, bizonyítékul Prentice hajóskapitány egy példát hoz fel, ki a maledivák egyikét, melyen néhány év előtt még pálma ligetek diszlettek, élő kondinkkal fedve találta. Jóllehet a bennszülöttek azt állítják, hogy a szigetet a zajló tenger mosta el, mégis valószínűbb, ha a tenger fenék helyi siilyedését tételezzük fel. (Charles Darvin, Coral Reefs, London 1852. p. 72.) 260 szemecskék módjára a déltengert keresztül-kasul borítják s csaknem párhuzamos vonalakban egy állandó irányt követnek, a mi a Cordiler rak párhuzamos hegylánczaira és hajtásaira emlékeztet. Tudva azt, hogy a zátonykorallok csak egy 16°R. középhőmérsékü tengervízben épittenek, akkor a geológiai jelenkorban korall szigetek csakis a forró és mérsékelt égöv alatt létezhetnek. Petermann földrajzi közleményei¬ ben (Petermanns geographischen Mittheilungen 1857. Tatéi I.) a déli ten¬ gerről egy oly térkép jelent meg, melyen a tenger hőmérsékletei fel vannak jegyezve, a korailövet pedig egy színes határ mutatja, melyet törvényünk megállapítására most bizonyságul hívunk fel arra nézve, hogy a szárazulattól távol, a korallövön túl, a szigetek csakis mint vulkánok, vagy vulkánok közelében emelkednek. A Japán és California közt nyűgöt és keletnek és az Aleuták s a havai szigetek közt éjszak és délnek fekvő nagy vizterület, melyet egyedül illet meg jogosan a Csendestenger nevezet, teljesen szigettelen. Erre aztán egészen a korallépitkezések déli határáig a kis szigetek egész raja következik. Ezen ezer meg ezer sziget között csak két fajt találunk, t. i. magas és alacsony szigeteket.* A magas szigetek kivétel nélkül vulkáni eredetűek, az alacsony szigetek pedig kivétel nélkül korall építmények. A magas szigetek a Salamon-, az Uj-Hebridák-, a Viti- (Fidschi), a Tonga-, a Samoa-, a Tahiti- és a Marquesas csoport¬ hoz tartoznak ; sőt egyes előőrseik, mint Pitcairu-, a Húsvét-** és Salay- Gomez-sziget vagy vulkánok voltak hajdanában, vagy legalább vulkáni eredetűek. A működő tűzhányók valamennyien a szárazföld közelében vannak, ellenben a Marianna- vulkán ok Ázsiától-, a Samoa*** és Tonga * Ezen alacsony szigetek közt olyanok is vannak, melyek újból felépültek, csakhogy igen gyér számmal találhatók; ilyenek Dana szerint (Manual of Geology p. 578.) a Paumotu csoportban az Erzsébet vagy Toau sziget, mely 80', Makatea szigete (tahit nyelven Maatea) 250', s Meinicke szerint (Dér Archipel dér Paumotu Zeitschr. d. Gesell. f. Erdk. 1870. p. 392) a Matia vagy Aurora sziget 250'-baI lön magasabb; e két utóbbi a vulkáni Társaság-szigetek (Gesellschaftsinseln) közelében fekszik. (Darvin, Coral Reefs p. 174 ). A Cooks- vagy Hervey szigetcsoportnál ugyan¬ ezen jelenség ismétlődik melyeket nem rég Lamont (Wild Life among the Pacific Islanders. London 1867. p. 72.) látogatott meg és irt le; az emelkedések ott: Atiu szigetnél 12' ; Mangaia szigetnél 300' ; Ruruteanál 150', mely utóbbi a szomszédos Tubuai csoporthoz tartozik. A többi fölemelkedett korallképződmény, mint pl. Oahu a Havai-, Eua a Tonga- s végre Vavau és Savage- vagy Inue szigete a Barátságszi¬ getcsoporthoz tartozik, tehát vulkáni területen fekszik. ** A Húsvét vagy Rapa-nui sziget vulkáni jellegét J. L. Palmer is ismerteti (Proceed. of. the R. Geograph. Society. 1870. p. 109.). *** Olesinga előtt, a Hajós szigetek (Scliifferinseln) vagyis a Samoa csoport közelében Graeffe Ede az 1866. évi szeptember és október hóban tenger alatti vul- 261 szigeteken fekvők Austráliától, a havaiak pedig Amerika földjétől távol feküsznek : a Yiti- (Fidsehi) és a Mendana szigeteken fekvő vulkánok tüze pedig már kialudt. A Yiti-vulkánnal újabban Seemann Berthold ismertetett meg, ki a Kadavu szigeten fekvő Ruke-Levu vulkánt is megmászta. Már a hegy külső alakja a Vezuvra emlékeztet, lejtőin for¬ rások is bugyognak ki, s csúcsán egy mocsár látható, mely hihetőleg a roszul táplált krátertó végmaradványa. Dél és Éjszakamerika azon marjait, melyeket a déli tenger mos, egyetlenegy sziget sem élénkíti, kivévén azokat, melyek a közeli part töredékeinek tekintendők. Hol e tenger belsejében szigetekre akadunk, ezek mindenkor vulkáni talajon nyugosznak, mint pl. a Revillagigedos-, a Galapagos-, a Juan Fernan- dez és Mas afuera szigetcsoportok. A Horn-fok meghosszabitásában is¬ mét vulkánokra bukkanunk, minők Dumont d’Urville Joinville-földe, mely a vulkáni Shetland csoporthoz tartozik, s melyre keletnek a déli Sand- wich szigetek következnek, melyek behatóbb kutatás után valószínűleg még is csak vulkáni eredetiteknek fognak mutatkozni, minthogy ők is görbe vonalban helyezkedtek el. Sziget dolgában az Atlanti-Óceán még szegényebb. Délnek a vul¬ káni Islandtól először az azori párhuzamos vulkánsorra bukkanunk, aztán jönnek a madeirái és a ’canári szigetcsoportok, kialudt és még most is 'tevékeny vulkánaikkal. Szemközt velők nyugaton, az újvilág közelében, a siktengeren találjuk az Atlanti-Óceán egyedüli korallépit- ményét, t. i. a Bermudas szigetcsoportot*. Innét Afrika közelében követ¬ keznek aztán a már fentebb említett zöldfoki vulkánok és a guineai tengeröbölben fekvő vulkáni szigetek. Az egyenlítőn túl a brasiliai mart előtt magányosan fekszik Fernando Noronha szigete,** mely vulkáni kőzetekből álló alkotmány. Ettől éjszakkeletre a Péter és Pál sziklák feküsznek ; ezek közül az első, melyet Darvin meglátogatott, egy pala lap, mely a vulkáni képződés minden lehetőségét kizárja De ha a vul¬ káni Szt.- Ilona szigettől az Ascension vulkáni szigeten át mindkét sziklᬠhoz görbe vonalat húzunk, ez az Ascension szigeten túl az Atlanti- Óceánnak oly helyeit fogja érinteni, hol a tengeri utazók 1747 óta egész napjainkig tengeralatti vulkánok kitöréseinek jeleit többször ész- kán kitörést észlelt (Auslaud 1867, p. 522.) (L. ö. v. Lyell, Principles. 10 th. ed. London 1867. p. 406.). * A Bermudas szigeteken vékony homokkő rétegek is jönnek elő, mint azt az újabb megfigyelés tudomásunkra hozza. (Nantical Magaziné, 1868. p. 408.), melyek azonban a vihar és hullám által a szigetekre hordott kovapáncél töredékekből ke¬ letkeztek. ** Ezt illetőleg lásd Glóbus XXI11. Bd. p. 240. 262 lelték.* Délen a 20-ik szélességi fok közelében Trinidad és Martin-Vaz kopár sziklái láthatók, melyek, daczára hogy az Indiába hajózok által óráik igazítása végett érintetnek, eredetüket illetőleg kimerítő adatok mégis hiányoznak. Ellenben Tristan da Cunha egy régi vulkáni alkot¬ mány** és Diego Alvarez (Gough) szigete azon hasadékon fekszik, mely Tristan szigettől a Thompson szigeti vulkánt viselő Ivozier-Bouvet szi¬ getcsoportig nyúlik. Afrikától délre, nyugatról keletnek húzódva, hihe¬ tőleg ugyanazon hasadékon három vulkáni szigettenger, t. i. a Marion-, a Corzet- és a Kerquelen- csoport következik. Madagaskártól keletre a vulkáni Mascaren, Bourbon és Lauritius szigetekre akadunk, melyeknek meghosszabbításában a gránit alkotta Rodriguez sziget fekszik; nyugatra pedig a Mogambiques útban a vulkáni Comórok vannak. A Madagaskár és Austrália közötti tért csak korall építmények borítják, kivévén a dél¬ nek fekvő Szt.-Pál és Amsterdam ikervulkánokat. Austráliától délre a hóval és jéggel takart délsarki ismeretlen szárazföldtömegek fekiisznek, melyek azonban tevékeny vulkánokban, milyenek a Balleny szigetek és a Victoria föld hófödte kúpjai, nem szenvednek hiányt. A vulkáni Auckland szigetek aztán a vulkáni Uj Seelandra vezetnek át, mely keletre a Chatham szigetek képében állította föl vulkáni előőrsét. A szárazulat közelében fekvő szigetek tehát vagy meredek partok töredékei, mint pl. a fjord szigetek, vagy pedig az elsiilyedt continens- nek elöntése folytán visszamaradt szárazföldek; ellenben a sík tengeren fekvő szigetek vagy meszet elválasztó polypok működése folytán kelet¬ keztek vagy pedig vulkáni kitörések területén fekiisznek. E felfogással sokáig nem tudtuk összeegyeztetni azt, hogy cana- dai Lőrinc-öbölben fekvő Anticosti szigeten, mely sem vulkáni területen nem fekszik, sem pedig korallépitmény nem lehet, Henri Jule*** állítása szerint, sem béka, sem teknőcz, sem pedig kígyó nem lakik. Ha a batrachiák valamely szigeten hiányoznak, ez arra mutat, hogy azok nem rég emelkedhettek ki a tengerből, mert úgy a béka, mint a tek- nőcztojás a tengervíz által, mint ezt Darvin kimutatta, csakhamar el- pusztittatik. De minthogy Anticosti nem Labrador vagy Uj-Braunschweig siilyedése folytán szakadt el, mert akkor a most hiányzó állatok meg¬ maradtak volna rajta, fel kell tehát tennünk, hogy e sziget a nélkül, * A fentebbiek írásakor a szerző még nem tudta, hogy Darvin hasonlókép vélekedik, kinek nézetét Sir Charles Lyell is magáévá teszi (Principles 19 th. ed. tóm II. p. 63. Humbold Cosmos IV. Bd. p. 376.). ** L. Petermann’s Geogrf. Mitth. 1855. p. 83. és tab. VII. *** The Labradro Peninzula. London 1863. tóm. II. p. 70. 263 hogy valaha a szárazulattal összefüggött volna, a tengerből emelkedett ki. Gondos kutatások azonban más eredményre vezettek. Az Anticostit alkotó kőzetek ugyanis egy oly képződmény-szakba tartoznak, melyet az amerikai geologok a Quebeck és a Niagara formatio közé helyeznek, tehát a felső siluri képződmény egy emeletét képezi. *s Mielőtt a silur- korszak véget ért, Anticosti már a tengerből kiemelkedett volt s azután csakhamar elszakadt az amerikai szárazföldtől ; és csak igy lett lehet¬ ségessé, miután abban az időben a hüllők még nem léteztek, hogy batrachiák által nem népesült be. Anticosti tehát sziget volt s az is maradt, még mielőtt a békák és tekönőczök léteztek ; a sziget tehát az egykori silur szárazföldnek egy ősrégi darabja’. A déli tenger csak eg.y szigete, illetőleg szigetcsoportja, melyről mindekkoráig hallgattunk, t. i. Uj-Caledonia a vele párhuzamosan elhe¬ lyezett Loyalitát szigettel együtt támaszt eredetét illetőleg kétséget. Az utóbbi szigetek ketteje és Uj-Caledonia hegyes. Vulkánok vagy vulkáni erők nyomai még eddig nem észleltettek rajtok, úgy látszik tehát, hogy ezek kivételt képeznek azon szabály alól, hogy valamennyi magas szi¬ get vulkáni eredetű. Ezután abban lehetne megnyugodni, hogy kiemel¬ kedésük a vulkáni Uj Hebrida szigetsorok és Austrália szárazföldé közt kevésbé meglepő, mert más vulkánsoroknál is mutatkozik olykor, hogy szigetsorok nagyobb körökben párhuzamosan követik az emelési hasa- dékot, pl. a vulkáni Snmatra óceáni oldalán lévő Mantavi szigetek igy vannak egymás mellé sorakozva. Az Uj-Caledonia és az Uj-Hebridák közötti távolság azonban sokkal tetemesebb, semhogy összehasonlitás alkalmaztathatnék. Ha ellenben Uj-Caledonia hossztengelyét éjszaknyu¬ gatnak meghosszabbítjuk, akkor ez a Louisiad szigettengert érinti, mely ismét nem más, mint Uj-Guineának tenger alá sitlyedt része. Ha továbbá tekintetbe veszszük, hogy az uj-seelandi csoporton két emelkedési ten¬ gely metszi egymást, nevezetesen, hogy egy délnyugattól éjszakkeletnek menő, egy másik délkeletről éjszaknyugatra irányúiéval találkozik és hogy ez utóbbi meghosszabbítva Uj-Caledonia délkeleti csúcsát érinti ; ha végre nem tévesztjük szem elől azt sem, hogy az austráliai conti- nens keleti partja Uj-Seeland mindkét tengelyirányával párhuzamosan halad, és mint ez utóbbi, a 25 déli szélességi fok alatt egyszerre éj- szaknyuyat felé részarányosán kanyarodik, akkor ezen közös és hihető lég nem esetleges hasonló alkotás egy geológiai múltra utal, melyben az uj hollandi continens beljebb hatolt a déli tengerbe, hol Uj-Guinea, * L. Logau „Geology of Canada“ (Montreal 1863. p. 298 sg.) czimű művében az Anticosti formatio leírását. 264 Uj Seeland és Uj-Caledonia még hozzá tartozott, melyek hajdani part¬ jainak határait mutatják. Uj-Caledonia még mindig azon szigetek közé tartozik, melyek lassan alászálnak, és hogy e szigetcsoport és Austrália közt is nagy sülyedés ment végbe, mutatja a nagy „BarrierenrifU* mely¬ nek Óceán felőli szélén az ón többé feneket nem ér. Ha az austráliai continens déli csúcsa valaha magasabb délsarki szélességekig nyúlt úgy, hogy csúcsa az uj-seelandi délsziget, valamint Tasmania megbosz- szabbitásába esett, akkor érintenie kellett a mai Macquarie szigetet, s alakjának a mai Afrika szakasztott másának kellett lennie. Valamennyi eddig említett szigettől Madagaskár és Ceylon telje¬ sen különbözik. Mennél többször vizsgáljuk e szigeket, kinézésük annál sajátságosabb. Már Forster János Keinhold, ki Cook-ot második útjában követte s ki Lord Bacon szerint, legkorábban foglalkozott földrajzi összehasonlításokkal, felismerte, hogy a nagy világszigetek hegyesen és meredeken nyomulnak délnek. 0 maga látta, hogy Afrika a jóremény- ség-fokánál meredeken siilyed a tengerbe, elhajózott a Tüzföld mellett, Tasmánia déli csúcsát is érinté, melyet akkoriban (1773) és még a múlt század végén is az austráliai szárazföld valódi félszigetének tartot¬ tak, s ő még az elő indiai félszigetet teljes joggal a világsziget délre helyezett háromszögű kinövésének nézte. Igen érdekes — teszi aztán hozzá — hogy e szárazföldi csúcsok nyugati szélei szigetmentesek, míg ellenben keleti szélein nagyobb szigetek és szigetcsoportok emelkednek ki; ugyanis a délamerikai csúcstól keletre a Falkland csoport, a dél¬ afrikai háromszögtől keletre Madagaskár, az előindiai félszigettől keletre Ceylon s végre Austrália tasmániai fokától az uj-seelandi szigetcsoport. Legyen bármily sajátságos e szigetek helyi viszonyainak összhangzása, mégis mi más szemmel nézzük e testeket, mint minővel azokat száz év előtt Forster nézhette. A lapos Falkland szigetek patagoniai flóra- és faunájukkal a délamerikai contiuenshez tartoznak s igen keveset ha¬ sonlítanak a vulkáni uj-seelandi csoporthoz, az egykori Austrália sark¬ kövéhez, melylyel csak a régmúlt geológiai időben függhettek össze szᬠrazon. Ceylou és Madagaskár alakja még különbözőbb gondolatokat keltenek bennünk, melyek, mint azt Humboldt S. odavetőleg bár, de igen találóan értelmezte „continentalis jellegűek11. (Kosmos IV. 413.) Jól¬ lehet Madagaskár a vulkáni Comorok és Mascarenek közt fekszik, sőt nehány ponton szintén vulkáni jelenségeket mutat, még sem szabad őt vulkáni eredetűnek tekintenünk. Afrikától egy óceáni völgy választja el, melyen a macombique-i áram éjszakról délnek folyik át. Ez óceáni vizek afrikai és madagaskári parthatárai megfelelő ki és beugró szö¬ geikkel erósio-völgy jelleggel bírnak ; ha ugyanis szabad összehasonli- 265 tani a belterületek folyó édes vizeinek jelenségeit a világtengerek kör¬ mozgásaival. S mégis e csábitó hasonlatosság daczára Madagaskár a mai Afrika elszakadt részének nem tekinthető.* Habár mindkét szerves osztálya még eddig nincs teljesen kikutatva és összehasonlítva, mégis eleget tudunk róluk arra nézve, hogy Madagaskárt, sajátságos állat- és növényalakjai folytán, önálló kis világnak nézzük. A többi közt, mint ezt Scklegel a hollandi Heptolog már rég kimutatta, saját kígyói van¬ nak; s három faj félmajmot bir kizárólag, ezek Aye-Aye, Indri és a valódi Maki vagy Lemurinák, mint ezt R. Owen nem rég bebizonyította. Ceylon állat- és növényformái ugyan sokban megegyeznek az indiai félszigetével, mi az indiai szárazföldhöz való közelsége folytán másként nem is lehet, mégis már Ritter Károly, és még határozottabban Sir Emerson Tennent kimondta, hogy Ceylon nem tekinthető Dekán elsza kadt darabjának; s ez utóbbi különösen Ceylon sajátságos állat- és növényvilágának kimutatása által bebizonyította, hogy e sziget önállósᬠgát egész a mai napig megőrizte, mi annál különösebbnek tetszhetik, mi¬ után a szárazfölddel való összefüggés „Adám hídja“ által megkezdődött melyet az indiai épos szerint a szövetséges majom-királyok a Rámának a szigetre való berontása alkalmával építtettek. Madagaskar és Ceylon tehát a hajdani világszigetek meglévő maradványai, melyek a mostani nagy szárazfölddel nem voltak ugyan kapcsolatban, de talán egymással össze voltak kötve, és pedig az éjszaknak fekvő gránitos Seychella szi¬ getein** és Madagaskár meghosszabbításában terültek el. Hogy ott Ma- dagaskáron, a gránitos Rodriguez szigettel összefüggő MascerenekeD, Seychellák , Maledivák és Ceylonon át valaha, természetesen csak a legrégibb harmadkorban, egy világrész fekhetett, mely keletnek egész Celebesig terjeszkedett, ezt a teremtési központok egységének tanát kö¬ vetők egyhangúlag kénytelenek elfogadni, mert a Lemuriák vagy roka- majmok és a hozzájuk közel álló restmajmok, átalában majdnem vala¬ mennyi félmajom e szigetekre szorítkozik, miért is Sclater indítványba hozta, hogy ezen eltűnt szárazulat Lemuriának neveztessék. Celebes kevés idegen emlősei által, a mennyiben ezek az afrikai alakokkal össz- * Ha Madagaskár valaha oly földterülettel, mely ma Afrikához tartozik, ösz- szeköttetésben állott, akkor ez a miocan időszak végén szétromboltatott volna. Sir Charles Lyell Principles 10 th. ed. tóm. II. p. 453. — Geoffroy de Saiet Hilaire Mada¬ gaskárt külön világrésznek mondja. ** E. P. Wriglit tanárnak a Britisch Association egyik ülésén tartott előadása szerint a gránitos Seychella szigetek, melyeknek legmagasabb csúcsa 3500—4000' magasságra emelkedik, 1868-dik év óta sülyednek ; mert a korallzátonyok a mostani parttól messze feküsznek. 266 hangzók, azt bizonyítja, hogy a távol nyugaton szárazföldekkel össze kellett függnie.* A múlt ezen áthiopiai világrészéhez tartozik talán a sarkvidék is, mely Afrika növényvilágától annyira elütő, sajátságos és nagyszámú fajok által tűnik ki, hogy egy oly alapos búváruk, mint dr. IIo- cker a sarki földekben az egykori szárazföld romjait látja, melye¬ ket Afrika délfelé való, terjeszkedése által csatolt magához. Hogy az előtt az indiai óceán helyén a száraz és tenger elosztásának s ennek folytán az akkori éghajlatnak is másnak kellett lennie, azon körülmény is bizonyítja, hogy a Kerguelen szigetén található kővűlt növény ma¬ radványok erdőségek létezésére mutatnak, holott jelenleg ottan alacsony növények csak nehány faja küzd létéért. Ha most az elért eredményre végpillantást vetünk, ha t. i. azon körülményt tekintjük, hogy a nyílt tengerekben fekvő szigetek csakis vulkáni eredetűek vagy korallépitkezések folytán álltak elő, ha ugyanis bebizonyithatólag nem a közeli szárazföld részei, akkor egy régi és nyomasztó tévedéstől szabadulunk meg, melyet még ma is meggondolat¬ lanul vesz át egyik a másiktól. Naponként halljuk fennen hirdetni azt, hogy a tengerek feneke ugyanoly egyenetlenségekkel bir, mint az idő¬ járás ellenséges támadásainak kitett száraz földfelszín. Azt állítják, hogy az óceán fenekén ép úgy vannak hegyek és völgyek, mint a levegővel érintkező szárazföldön. Történelmileg kutatva ezen téves tan eredetét, azt találjuk, hogy a XVH. század közepe táján Kircher Athanásius tu¬ dós jezsuita volt az első, ki azt képzelte, hogy a látható hegységek, melyeket ő a ,,földesontvázá“-nak nevezett, a vizalatt részint a délkörök, részint a szélességi fokok irányában folytatódnak. Száz évvel utóbb a szellemes Francois Buache, kinek a földtan különben sok szép eszmét köszön, ugyanezen gondolatot vetette föl és fantasticus földképen muto¬ gatta, mikép húzódnak a közeli szárazföld hegyvonulatai az előttük fekvő szigetekig, mintha azok elsülyedt hegylánczok csúcsai volnának, így vezette az Atlast a Canári szigetekhez, az amerikai Cordilerrákat pedig a hawaii szigetcsoporthoz. Azóta a földleirók e „tengeri hegysé- geketa folyton emlegetik, s jóllehet Humboldt-nál e kifejezéssel nem találkozunk, használta azt Gatterer, Torbern, Bergmann, a bölcselő Kant, a buzgó A. Zenne, és, sajnálattal kell kimondani, még Ritter Károly ré¬ gibb irataiban is előfordul. Ez a rendszerbe szedett agyrém azon időből származik, midőn egyéb tengermélységeket nem ismertek mint a partok sekélyeit. Mindenesetre a tenger fenekén mindazon egyenetlenségeknek liiányozniok kell, melyeket légkörünk mállasztő erői idéznek elő, a me- Wallace, The Malay Archipelágó, London 18G9. tóm. 1. p. 432 sg. 267 lyeket erisio név alatt ismerünk. Valamennyi a tenger mélyében kép¬ ződött réteges kőzet vizirányos települést mutat, tehát midőn valamely szárazföld tenger alá sülyed előbb -utóbb kitöltetnek azon redők és ba¬ rázdák, melyeket alászállása előtt a légbeliek létre hoztak. A hegysé¬ gek helyett a tenger fenekén inkább terasse-képződmény lehet uralkodó, azonban ily tenger alatti terasse-ok lejtőit nem gondolhatjuk oly mere¬ deknek, mint a hogy pl. Irland és Skócia martjai ereszkednek a ten¬ gerbe, hanem csak oly csekélyeknek kell képzelnünk, hogy rajtok egy ember, az útnak kanyarodása és tüdejének különös erőltetése nélkül, mehet fölfelé. Abban, hogy ezen ál tan gyökeret vert, nagy részük volt azon eszményi mélységi metszeteknek, melyeket a tengeralatti egyenetlen¬ ségek érzékesitésére rajzoltak, és melyeken a magassági különbségek nagyobb mérték szerint készültek, mint a vizszintes távolságok. Ez által csak domborzati torzképeket nyerünk, mely azonban a képzeletben mé¬ lyen bevésődik s onnan nehezen törölhető ki. Ilyféle tanulságos például szolgál az atlanti völgy legnagyobb szélességében Guineától Mexikóig vett sajátságos metszet; mely vonalon az amerikaiak nagy számú méréseket eszközöltek. Ha a 20 és 30 nyugati szélességi fok közötti tért, mely a legnagyobb magassági különbségeket mutatja, valódi viszonyuknak megfelelőleg rajzoljuk, akkor a capverii sziget vulkánok, melyek e torzképen egy fésű fogaihoz hasonlitanak, alacsony kupliegyekké válnak, melyek vulkáni erők által egy csekély tenger- alatti lejtőre rakattak le. Ha az Éjszaki tengert egyszerre ki lehetne száritani, akkor feneke egy alacsony buczkákkal borított sivataghoz hasonlítana. A völgyek helyett ellenben néhány helyen tölcsérféle mé¬ lyedéseket találnánk, főleg oly helyeken, hol a régi üres tereknek a széleken megkezdett kitöltése a közép felé még nem ért teljesen véget. A mit eddig az atlanti óceán a szárazföldtől távolabb eső részeinek mélységéről tudunk, az eddigi mérőeszközök hiányossága mellett, és bármily merész legyen is a mélységmérés eredményeinek keresztmetsze¬ tekben való ábrázolása, mégsem lehet „tengeri hegységekről^ és tengeri völgyekről beszélni, hanem csak földhullámokról, minőket pl. az európai Oroszországban látunk, ha kitöltve képzeljük a folyók által kimosott ba¬ rázdákat.* * Mióta a fentebbiek közöltettek, Bischof Gusztáv ,,Die Gestalt dér Erde und dér Meeresboden11^ czimű művében (15. 1.) véleményünket igazolja, azonban hozzá teszi, hogy az atlanti tengerfenék közepén, ott, hol az angol táviró-huzal fekszik, torladék halmozódott föl, mely 18-9 német mtfdnyi alap mellett 2126’-bal Neufnnd- land, 3006'-bal Irland felé esik, tehát a keleti lejtő esése : 1, melyen egy vasút ne¬ hézség nélkül egyenes vonalban felfelé haladhatna. 2(38 Ha Éjszakamerika és Irland, valamint Guinea és Nyugat-India közt az egész vonalon, körülbelül 70 mértföldnyi távolságban ez utóbbi¬ tól egy oly hegyláncz, minő a Kaukauzus vagy az Alpok, vagy a Szikla¬ hegységek feküdnének, akkor csúcsainak szigetekként ki kellene álla¬ mok. Midőn az óceáni szigeteket vizsgáltuk, csak Uj-Caledoniát és a Seycheüákat találtuk nem vulkáni és nem korall eredetiteknek, de mind- ekettot az egykori szárazföldek valószínű maradványainak ismertük föl ; ezeken kiviil azonban nincsenek oly szigetek, melyeket a tengeri be¬ gyek levegőre kinyúló csúcsainak tarthatnánk, ha csak a korallszigetek cordilleraszerű sorára nem gondolunk, melyekről azonban tudjuk : álla¬ tok építették. Ha meggondoljuk, hogy a világszigetek zárt tömegekben lépnek fel, hogy a száraz föld az éjszaki félgömbön van felhalmozódva s nagy csúcsokkal nyúlik le délnek ; tekintetbe véve azon körülményt is, hogy a szárazföldek nyugoti és keleti óceáni partjain valamennyi félszi¬ get délnek és nem éjszaknak irányul ; akkor kénytelenek vagyunk azon véleménynek helyt adni, hogy a jelenlegi világszigetek emelése egy középpontban indult meg és állandóan éjszak és nyugat felé haladván, folyton gyarapítja a mai szárazulatokat, és dúsan kárpótolja áma vesztesé¬ get, melyet százados sülyedés netalán egyes helyeken okozott, hogy az emelkedés mindég a szárazföldtől indult ki és a tenger alatt folyta¬ tódott, nem pedig megfordítva. Sok itten először kimondott állításra elégséges bizonyítékokat csak akkor fogunk találni, ha a szigetek szerves termékeit, t. i. állat és növényeit az összefüggő szárazföldéivel össze fogtuk hasonlítani. Akkor aztán az is ki fog tűnni, hogy e szigeteken lakó teremtményeken egy különös végzet nyugszik, mely nemcsak physikai külsejükre szorítko¬ zik, hanem a lakók történeti sorsát, erkölcseit és nyelvét is befo¬ lyásolja. ( H . Gy.) 269 VEGYESEK. Jelen füzetünkhöz mellékelve veszik társulatunk rendes tagjai a párisi 1878. évi közkiáll itási országos magyar bizottság nagylelkűségéből a „Les eaux min érales de la Hongrie“ czimű müvecskét, mely a párisi köz- kiállitás alkalmából a magyar ásvány-földtani kiállításhoz készült. Ennek kapcsában a jó ügy érdekében melegen fölkérjük t. tagtársainkat, hogy ezen müvecske adatainak kiegészítésére vagy netaláni helyreigazítására való becses észrevételeiket a társulat titkári hivatalába (Budapest nemz. múzeum czim alatt) beküldeni szíveskedjenek. Ezen meglevő összeállítás mellett a helyreigazítás a legkönnyebb módon eszközölhető és t. tagtársaink becses figyelmét főleg annak ellenőrzésére kérjük, hogy nincs-e valamely forrásvíz leihelye mellőzve, vagy épen tévesen olyan lelhely is fölemlítve, hol jelenben forrás nem létezik Uj források vizéből elemezésre egy-két palaczk vizet a fönti czim alatt szívesen fo¬ gadunk és újból a legmelegebben kérjük t. tagtársainkat ezen ügy szives fölkaro¬ lására. (S. S.) * A molekülök távolsága a cseppfolyós vízben. Hasonló, előre¬ láthatólag rendkívül kicsiny értéket adó meghatározás már a „Földt. Közl.“ múlt évi folyamának 84. lapján közölve volt, midőn Anna beim vizsgálata fölemlitte- tett, melyben ő egy atom Hydrogén absolut súlyát, szerinte mathematikai határo¬ zottsággal, megállapította. Újabb idők vívmánya gyanánt közölhetünk ismét egy érdekes „apróságot", melyet Herwig Hermáim kutatásainak köszönünk. 0 ugyanis elektrolyzis segélyével a cseppfolyós viz két molekülrétegének, azaz két molekül középpontjának távolságát határozta meg, a mely is buvárlatai szerint legfölebb 0.186 milliomod mm. Jőlehet előtte már Lorenz a viz molekülök távolának felső határát 0.1 milliomod mm-re számitá ki, a melyből W. Thomson az alsó határra 0.05 milliomod mm-t. következtetett, Herwig buvárlatából, annak eredményét ezekkel egybevetve, mégis kiderül, hogy a valódi érték már j elég szűk határok közé van foglalva. (Ann. d. Pliys. u. Cliem. Neue Folge. Bd. IV. p. 462.) (S. S.) * Az első amerikai fossil emlős a Jura képletből. A nevezett állat egy jobboldali állkapocs-maradvány által födöztetett fel legújabban a Rocky Mountans hegységben. Dinosaurusok maradványaival egyetemben találtatott és C. 0. Marsh vizsgálata szerint egy kicsiny erszényes állat maradványa. Az az élő Opossums (Didelphidae) rokona lenne és Maish Dyrolestes priscus név¬ vel jelöli. Körülbelül menyétnagyságú lehetett. (Naturf. 1878. p. 328.) (S. S.) * A zsadányi meteorkő petrografiai vizsgálata. Nevezett meteo¬ ritről dr. Wartha Vincze és dr. Pillitz Vilmos közleményei után* érdekesnek Terin. tud. közi. 1877. p. 394. és 1878. p. 283. 270 tartjuk Colién E. petrografiai vizsgálatának eredményét röviden közölni. Eszerint ezen meteorit finom kristályos, világos szürke alaptömege ! legnag3~obb részben, tu¬ lajdonságai után ítélve Enstatit és Oliv inból áll, melyekhez még valószínűen Hypersthen is járul. Az alaptömegbe beágyazott fémes ásványok: Troilit és Nickelvas. Ezek között egy zavaros színű, gyöngén áttetsző állomány van, mely hasonlít, az alaptömegben még bennfoglalt szürke szinti, érdes felületű göm¬ bökhöz. A zsadányi meteorit tehát a jelleges Chondrito klioz tartozik és megegyező a Láncé, Gopalpur és Pultuskról származókkal (Verh. d. nat. liist. med. Ver. zu Ileidelberg. II. 2.) (S. S.) * A Tridymit kristályalakja. A kristályos kovasav ezen második változata, melyet ismeretesen G. vöm Katii a San Cristobal hegyről — Pachuca mellett, Mexicoban — származó trachytszerű kőzetnek hasadékaiban födözött fel, a felfödöző beható vizsgálatai szerint hatszöges kristályrendszerűnek bizonyult. L a- saulx azonban „Schles. Gesellscli. für vaterl. Cult.“ folyó évi február hó 20-án tartott ülésén oda nyilatkozott, hogy vizsgálatai szerint az a rhombos rendszer¬ ben kristályosodik, de hatszöges pseudosimmetriával Ennek fol)rtán valószínűnek is tartá, hogy azonos a Maskelyne által a breitenbachi meteoritban felfödözött harmadik kovasav változat, az As mán ittál. Legújabban pedig a Grotli-féle Zeitschr. t. kryst. etc. II. kötetének 3 füzetében közzéteszi ide vonatkozó és bőséges anyagon véghezvitt optikai vizsgálatának eredményét. Eszerint a Trydimit h áro m- hajlású. Alakjai azonban a rhombos rendszerhez igen közel állanak. A látszóla¬ gosan hatszögü táblák iker növések, analógok pl. az Aragonit ikeréihez. Ha¬ sonló eredményre jutott Schuster M. is a Tschermák-féle „Min. u. petrogr. Mitth. I. kötetének I. füzetében, a ki hasonlóan optikai vizsgálata alapján szintén három- hajlásúnak állítja a Tridymitet. (S. S.) * Az ónérczek eredetéhez. Alkalmunk volt ama szép kutatásokra utalni, melyeket Sandberger ur különböző fémeknek a tömeges kőzetek silicát-ásványai- ban való előfordulása körül tett. (L. Föld. Közi. 1878.) Ezen irányban folytatott ta¬ nulmányainak legújabb eredménye gyanánt jelezhetjük az ón felfedezését Lithion- csillámokban. Mivel egyrészt a megvizsgált sötét csillámok egyikében sem sikerült ónt kimutatni, másrészt tudva van, hogy az ónércz előfordulása sok helyt a Lithion- csillámot tartalmazó kőzetekhez van kötve, a szerző figyelme ezen ásvány felé for¬ dult és csakugyan sikerült pontos vizsgálatainak az éjszak-amerikai valamint morva¬ országi, később még szász- és svédországi Lithion-csillámok oldataiban határozott ónreactiót előidézni. „A Lithion-csillámok óntartalmának felfedezése első sorban vegyészeti-földtani szempontból, de azután más tekintetből is, érdekes. Ezen csillámok e szerint nagy valószínűséggel forrásai az ónéreznek, mely, a mint az Orthoklas után való szép pseudomorphosák bizonyítják, kétségkívül valamely bonyolódott vegyületből cliemiai nedves utón vált ki. Ezenkívül az ónsav fellépése mint részben a kovasav képvise¬ lője, igen szép analogont képez a vele isomorph titánsavnak ama rég ismeretes fellé¬ péséhez más csillámokban. Alig szükséges még hozzátennem, hogy ez által egy a négyzetes rendszerben jegedő kovasavnak majdani fölfedezése nagyobb valószínűséget is nyer.“ (Sitzuugsb. d. Műnek. Akad. d. Wiss. 1878. S. 136.) (I. B.) VIII. évf. (1878.) FÖLDTANI KÖZLÖNY. 11. 12. (nov. decz.) szám. ÉRTEKEZÉSEK. Adatok a Tetöcske és Nyerges hegy (Gömör megye) rétegeinek földtani korához. (Egy ábrával.) Mailerspacli Livinstúl. (Bemutatva a m földt. társ. 1878. évi nov. hó 6-án tart. szakülésén.) Rudnáról Rozsnyó felé menve; a bányaoldali begysortól egy ág délkeletfelé húzódik a Sajóig ; felső része az u. n. Tetöcske, a Rozsnyó- Sajó felé eső alsó része a Nyergesoldal. Ezen begyág a rozsnyói me- denczébe messzire benyúl és már ezáltal tűnik fel, de geológiai tekintet¬ ben még érdekesebb, mert kőzeteit eddig a bécsi felvételek szerint a kőszénkorszakhoz számították. Ezen felvétel szerint következő csoportok és rétegek vannak kivᬠlasztva: 1. alluvium, 2. belvedere kavics, 3. werfeni pala, 4. pala és homokkő (köszénk.), 5. mészkő (köszéuk.), 6. csillámpala. Stur D. (Jabrb. dér k. k. geol. R. A. 1869. p. 407) a Holy Vrch, Mnich, Vinicka és délbányaoldali kvarczkonglomeratokat (melyek Se¬ bespatak vagy Bisztró és Rekenye (É.) közt egy helyen ugyancsak találhatók), valamint az ezekre települt sárga palákat a kőszénkorszak¬ hoz számit] a, nemkülönben a Tetőcskét és Nyergesoldalt is, melyekről igy nyilatkozik : „lm Hangenden dér Thonschiefer folgt die Anhöhe Tetöcske und Nyergeshegy, die auch von Rudna siidöstlich bis au den Sajó hinzieht. Den nördlichen Theil des Tetöcske fand ich aus einen grauen schiefrigen Kaik bestehen, dér auf den Áckern gleichmassig zerstreut erscheint mit Stücken des Thonscliiefers, woraus ich vermuthe, dass heide bier mit einander wechsellagern.“ A konglomeratot mellőzve, melynek korbeli viszonya eddig még nincsen kellőleg meghatározva, az említett sárga palákat azonban, kivált a Tetöcske és déli Bányaoldal közt az úgynevezett rudnai parton már most is határozottan a triászhoz lehet számítani. 19 Földtani Közlöny Vili. evf. 272 A tetőcskei és nyergeshegyi közetek továbbá minden bizonynyal a triászhoz számíthatók és nagyjában három különböző rétegből állanak. 1. A legalsóbb réteget képezik a jelleges vörös és szürkevörös csillámos werfeni palák (1. az ábrán 3. sz. alatt), melyek a Nyerges¬ hegy keleti véglejtőjén (a vasúti állomás átellenében) észlelhetők és melyekről feltehető, hogy közvetlenül az őspalákon nyugszanak. Az álta¬ lam már 1877-ben és Stürzenbaum József geolog úr által 1878 bán ezen a leihelyen talált kövületek bebizonyították, hogy ezen legalsóbb vörös¬ palák azonosak a dernői hasonló werfeni palákkal, melyeket egyéb iránt Stur is emlit Rekenyéről és Dernőről. (Jahrb. d. geol. R. A. 1869. p. 411.) E jelleges palák K. — Ny. irányban csapnak és délfelé dőlnek, bgyanily fekvésben nyugszanak ezeken 2. nagy kiterjedésben meszes, sárga és kékesszinü, részint homo¬ kos palák, melyek a Tetőcske legmagasabb kúpját is képezik. (3! szint.). Ezen palák 3. fedve vannak sárgaszinü homokdús palák által (33) kisérve egy kék sajátszerü mészkő pádtól (32) a feküben, részint fedőben. Ezen réte¬ gek egy a Baki malom szénarakodója átellenében létező kőtörésbeu ( b leihely) közvetlen a Sajó mellett szépen vannak feltárva. Berzétén a Genisspatak medrében, a gencsi malom és Máriássy Kálmán-féle majortól kb. 200 m.-nyi távolságban feltaláltam ezen réte¬ gekhez hasonló, de világosabb szinü sárgás homokkő- és palarétegeket számos maradványokkal. A sárga homokpalarétegen itt fekete é3 világosabb szinü tályag- réteg közt két vékony szalag Lignit (1) is észlelhető, fedve durva kavicstól. Ezen leletekből nézetem szerint az következik: 1. hogy a Tetőcske és Nyergeshegyi kőzetek nem tartoznak a kőszénkorszakba, hanem az alsó triászhoz, 273 2. hogy ezen kőzetek, harmadkori rakodmányoktól fedve, Berzé- teig húzódnak és azonosak a körösi és berzéte-^ jólész-, hosszúrét-, hárskút-, dernői részint vörös, részint sárgás, kékes, homokos werfeni palákkal. * A Pseudobrookit kristálytani elemei. (Egy táblával.) Sclnuidt Sándortól. (Előadatott a m. földtani társulat f. é. deczember hó 4-én tartott szakülésén.) A magyar tudományos akadémia math. és természettudományi közleményeinek XV. kötetében (187 7/s) a II. sz. a. kiadott fü¬ zetben dr. Koch Antal kolozsvári egyetemi tanár értekezése fog¬ laltatik „Az aranyi hegy (Hunyad m.) kőzete és ásványai és ezek között kétujfaj" czimen. A két uj ásványfaj, mely ezúttal közelebbről érdekel : a Pseudobrookit és a Szabóit**, * A Stürzenbaum J. úr által meghatározott kövületek, melyek sajnos, nagyobbára csak kőmagvak, vagy igen rósz megtartásnak, a következők : 1. Nyergeshegy é. k. old. a rozsnyói pályaudvarral szemben.- ? Brachiopoda. Pecten sp. Pecten sp. (kőmag) Avicula sp. Myacites cfr. canalensis Cat. 2. Gencspatak, Rozsnyótól d. ny. : Naticella costata Münst. Turbo rectecostatus Hauer. Gervillia sp. 3 Baki-malom, Rozsnyótól dél.: Naticella sp. Turbo sp. ** Földt. Közlöny, 1878, p. 247. 19* 274 melyeknek ezen értekezés nyomán készült megismertetése ugyancsak szerző tollából a G. Tscherma k-féle „Miner- und petrogr. Mitt- heilungen“-ek ez évi IV- füzetében meg is jelent, úgy hogy ily módon a két uj ásványfaj átalán a tudományba bevezetettnek tekinthető. Mint minden uj dolog, a nevezett uj ásványok is különös vonzóerővel bírván, tüzetesen foglalkoztam első sorban a Pseudobrookitnak szerző által közzétett kristálytani elemeivel és leírásával. Ennek ered¬ ményét a tudomány érdekében van szerencsém a következőkben közzétenni. Szerző az igen vékony, legföllebb 1 mm. széles és 2 mm. hoszu, hoszas épnégyszögü táblácskákon végső eredmény gyanánt a követ¬ kező lapokat állapítja meg. A függélyes övben két v é g 1 a p o t a b és két prizmát m l Az egyik vízszintes övben két d ó m á t cl e a másik vízszintes övben egy dó mát y és ennek oldalain egy piramist^ sen 8 alakot. A lapok jelei Naumann és Miller jelzési módja szerint vannak adva, azonban meg kell jegyeznem — mert a német szövegben is igy találtam — hogy ha a p piramis jele Naumann jelölési módja szerint P6, úgy annak Miller- féle jele 616 lesz. Ezen levezetett alakokat előtüntetik több rendbéli öszalakulatok- ban a II. tábla kristályrajzai és látható, hogy szerző kristályainak íöl- állitásánál a leghosszabb tengelyt (b) a nézővel párhuzamosan állítja, a legrövidebb (a) pedig a nézőre merőleges állású. Ezen levezetett alakok a következő mérésekből folynak, melyek¬ nek eredményét szerző a valódi szögértékekben adja. a : m = 153° 29' m : l = 162° 25' l : b = 134° 31' a : d — 138° 41' cl : e = 152° 23' b : y = 139° 10' a : p = 104° 50' = ooPoo 010 = ooPoo 100 = ooP 110 = JP2 210. = P rx 011 = VsPoo 013, = Poo 101 = P6 166, ősze- Méréseit egy Meyerstéin féle (kéttávcsöves ?) fényverési goniomé- terrel eszközölte és a közölt értékek 35 — 80-szor való ismétlések közép¬ értékei. A mérések pontosságát a lapok aprósága és az a lap rovatozottsága befolyásolván, az egyes mérési eltérések maximumát l°-ra teszi. Legke¬ vesebb pontosságiaknak tartja a b : y és a : y-re vonatkozó értékeket. Az egyes lapok tükrözéséről semmi közelebbi leírást sem talál¬ tam. Az ö s z e s mérési értékek fölhasználása mellett, „egyszerű át¬ számítás utján" több kiszámított szögértékeket közöl; ezek azonban nem tekinthetők a Pseudobrookit elméletileg helyes szögértékeinek, — mert igy egyes u. a. szögekre különböző értékeket nyerhetünk, mint azt ezen egybeállítás mutatja, hol egyúttal számításaink több eltérő ered¬ ményei is láthatók. Koch Autor a : l = 135° 51' 135° 54'; 135° 29'; 135° 41' 30". a : b = 90° 10' 90° 25'; 90° 22'; 90° 23' 30". h : m = 116° 45' 116° 56'; 116° 31'; 116° 43' 30". rn : rn . (A fölött j 126° 58' 126° 58' m : m ^ (b „ ) -- 53° 02' 53° 02', 53° 30' l : l (« » ) = 90° 48' 91° 42'; 91° 48'; 90° 58'; 91° l : : l (6 „ ) = 89° 12' 88° 18'; 88° 12'; 89° 02': ; 88° cl : d (a „ ) = 97° 22' 97° 22' d : ■ d (ee „ ) - 82° 38' 82° 38' a : : e = 111° 04' 111° 04' e : e ( a végéi ben ) = 137° 42' 137° 52' e : e ( afölött ) = 42° 18' 42° 08' V ' y (b „ ) = 98° 20' 98° 20' y : y (ee „ ) = 81° 40' 81° 40' V '• p (y » ) = 150° 20' 150° 20' P : ■ y = 165° 10' 165° 10' Tovább haladva, szerző a „közölt szögértékek alapján“ a lapok paraméter viszonyait számítja ki. Ekkor a p piramist törzspiramisnak véve, a tengelyek viszonyát következőleg adja : a : b : c = 1 : 0*350 : 0*405. A piramis élszögei ekkor szerinte ezek, melléjegyezvén az álta¬ lam számítottakat : 276 Koch Autor X = 150° 201/*1 150° 20' Y = 94° 01V2' 94° 00' 28" ^ = 101° 35 Va' 101° 35' 38" Megjegyzendő, hogy Y és Z értéke a normálszög által van adva, mig A" értéke a direkt érték; ez könnyen tévútra vezethet, anyival inkább, mert az megnevezve nincs. Ezek után szerző azon meggyőződéshez jut, hogy tekintettel ezen piramis alárendeltségére és azon körülményre, hogy az legtöbbször hiányzik is : alapalaknak nem választhatja, hanem vöm Rath* után a soha sem hiányzó in = oo P alakból indul ki és e szerint adja a többi lapoknak ezen sorok elején közlött értékeit. Reflektál arra, hogy e mellett a megmért és számított élszögek közötti különbség átalában igen tetemes („ d : d között p. 3° 37'“), mert a parányi, alig mérhető p és y lapocskáknak hajlásait az a és ó-hez számításba hozta. Értekezéséhez mellékelve a II. táblán a Pseudobrookit kristályalak jait csoportosítja, hol azonban a 3., 4. és 5. alaknál az m prizma met¬ szése a d domával feltűnő ellenkezésben áll az 1. és 2. alakok ugyan ezen metszésével ; az 3. alatti rajz a p. piramis övi helyzetéről fölvi lágositást nyújtani nem képes **, de e tekintetben a 6. alatti alak segít ki, mely egy a valóságban nem észlelt összalakot mutat ugyan, de eb¬ ből kiderül, hogy a p piramis az y domával egy övben feküszik. Az itt előadottak indítottak arra, hogy ezen kétségen kívül igen ér dekes uj ásványfajnak kristálytani elemeit a dr. Koch által közzétett adatok alapján pontosan megállapítsam és pedig anyival inkább előbb, nehogy a hibák tova származzanak. A Pseudobrookit kristályrendszere : rhombos. w Alapértékül fölvettem a két egymásra merőleges övbe eső, általán a legjobb kifej- lődésü és soha sem hiányzó m és d lapok hajlásait az a véglaphoz, melyeknek értéke dr. Koch mérései szerint a következő : a : m = J530 29' (26° 31') a : d = 138° 41' (41° 19'). * Szerző Gerharü vonj Rath -hoz küldte el az általa mégBrookitimk *ar tott kristályokat, a ki első figyelmezteté arra, hogy ez a legvalószínűbben uj ásvány faj. ** Oly kevéssé, mint az ide vonatkozó leirás a 39. lap felülről számítva 27. sorában. *** Ezt szerzőnél igy fölemlítve nem találtuk. 277 Fölvéve továbbá, hogy : m =* 110 qqP a : b : oq c d — 011 Pqq a : ^b : c, akkor a paraméterek viszonya a következő : a : b : c = 0-498945 : 1 : 0-567604. A kristályok fölállításánál dr. Koch fölállitási módját megtartván, támaszkodva a föntebbi alapértékből általam kiszámított és dr. Koch által mért szögértékek jó egybehangzására, valamint a lapoknak ugyan¬ csak K. ur által észlelt övviszonyaira, az öszesen észlelt 8 lap jelei, Miller, N a u m a n n és W e i s s jelölési módja szerint, a következők lesznek. Autor Koch Miller Naumann Weiss Miller Naumann Végi apók a 010 GO PcO a : cob co c 010 P oo £go b 100 P ODl OO go a • b co c 100 ooPgo Makrodómák d 011 Poo a : oob c 011 Poo e 013 7.3 PoO a : coh V.c 013 J / p 1 3 r OO Brachidóma y 201 2 Poo GO3, : b 2c 101 Poo Prizmák m 110 oqP a : b : co c 110 ooP l 210 ooP2 2 a : b : OO® 210 ooP 2 Piramis V 613 2 P 6 6 a : b : 2 c 166 P 6. A mellékelt táblán az ezeknek megfelelően szerkesztett kristály¬ alakokat csoportositám, hol az egyes lapok kifejlődési arányát dr. Koch észleletei nyomán, az áttekinthető képek követelményeinek megfelelően megtartva, az 1-ső alak az a, b, m, d, e, a 2-ik a, b, m, /, d, e, a 3-ik a, b , m , /, d, e, y és p alakokból áll. A 4. ábra mindezen alakok¬ nak Neumann Miile r-féle gömbvetületét adja. Az általam meghatározott és a dr. Koch által közzétett lapérté¬ kek az y és p lapokra vonatkozólag térnek el. Itt ugyanis ha y — 101, akkor a : c?-re a számított és mért szögérték közötti különbség 17° 59', szintúgy ha d-Y6\ mint 011-ből kiindulva és y-t ugyancsak 101-nek véve, a b : y szögértékét számítjuk, a mérési és ezen érték között 19° 36' kü¬ lönbség mutatkozik; ez utóbbi esetben y— t 201-nek véve, a nevezett különbség: 32'. Hogy törzsdomának a d lapot tartottam meg, azt ezen lapnak jól kifejlettsége eléggé indokolja. Ezt fölvéve a p piramis in- dicesei 613 lesznek, minthogy az két, 201, 010 és 001, 610 által ké¬ pezett övbe esik. 278 Végül kiszámítottam a fölemlitett lapok öszes hajlásszö¬ geit, melyekből előre bocsájtom azokat, melyekkel szemben ti r. Kochnak mért szögértékeit állitbatom. Ezen d i r e k t szögek a következők : Autor Koch diff. a : VI = 153° 29' 153° 29' m : V = 161° 34' 38" 162° 25' 50' 22 1 l : b = 134° 56' 22" 134° 31' 25' 22' a : d = ’ 138° 41' 138° 41' d : e = 152° 05' 01" 152° 23' 17' 59' b : y = 138° 37' 24" 139° 10' 32' 26' a : p = 104° 04' 19" 104° 50' 45' 41 Ezekből látható, hogy egybehangzásuk a Koch ur által adott kö¬ rülmények mellett átalán j ó n a k mondható. Az összes számitott normál-szögértékeket a követő egy¬ beállításban csoportositám. 010 100 110 100 = 90° 00' 00" 110 =■ 26° 31' 00" 210 = 44° 56' 22" 011 = 41° 19' 00" 013 = 69° 13' 59" 201 — 90° 00' 00" 613 = 75° 55' 41" 010 == 90° 00' 00" 110 - - 63° 29' 00" 210 = 45° 03' 38" 011 = 90° 00' 00" 013 = 90° 00' 00" 201 = 41° 22' 36" 613 - 43° 17' 33" 010 = 26° 31' 00" 100 = 63° 29' 00" 210 = 18° 25' 22" 011 = 47° 46' 25" 013 = 71° 30' 08" 201 — 70° 25' 36" 279 613 = 57° O 00 40" 110 53° 02' 00" 110 126° 58' 00" 210 010 = 44° 56' 22" 100 == 45° 03' 38" 110 18° 25' 22" 011 == 57° 52' 59" 013 = 75° 27' 52" 201 57° 59' 31" 613 - 46° 40' 00" 210 = 89° 52' 44" 210 = 90° 07' 16" 011 010 = 41° 19' 00" 100 = 90° 00' 00" 110 = 47° 46' 25" 210 = 57° 52' 59" 013 = 27° 54' 59" 201 = 67° 07' 30" 613 = 52° 42' 16" Oll = 97° 22' 00" 011 = 82° 38' 00" 013 010 = 69& 13' 59" 100 = 90° 00' 00" 110 = 71° 30' 08" 210 = 75° 27' 52" 011 27° 54' 59" 201 - 51° 49' 31" 613 - 46° 42' 27" 013 = 41° 32' 02" 013 138° 27' 58" 201 010 90° 00' 00" 100 41° 22' 36" 110 70° 25' 36" 210 — 57° 59' 31" 011 = 64° 07' 30" 013 = 51° 49' 31" 613 = 14° 04' 19" 280 201 = 97° 14' 48" 201 = 82° 45' 12" 613 010 II O* o 55' 41" 100 © co II 17' 33" 110 = 57° 08' 40" 210 = 46° 40' 00" 011 - 52° 42' 16" 013 = 46° 42' 27" 201 = 14° 04' 19" 613 = 92° 84' 54" 613 =100° 14' 30" 613 = 28° 08' 38" Jegyzetek a Magas-Tátrából. Dr. Róth Samutól. I. A Sirokahegy Gránitja mint diaszbeli képletek fedője. A Magas -Tátra éjszaki oldalán levő Javorina helységtől egyenesen délre van a Sirokahegy, melynek 2214 m. magas csúcsára az említett faluból körülbelül 4 óra alatt lehet feljutni. Egy nagyobbára felső triaszmészkő alkotta völgyben meglehetős kényelmesen felfelé haladva : Gránit sziklákra bukkanunk, melyek — a mint arról későbben meg¬ győződtünk — Sirokáról és annak környékéről valók. Ezen kőzet áll vereses szinti, jól megtartott Orthoklasból, mely az elegyrészek sorában uralkodó, igen kevés Oligoklasból és azután Kvarcz-, Biotit- és Muskovitból. Ezen Gránit kőzettani tekintetben némileg eltér a Tátra más vidékeinek Gránitjától, például a szaloki és gerlachfalvi csúcsétól, mivel ezen helyeken az Orthoklas színtelen — febérszinü és az elegy¬ részek sorában nem annyirá túlnyomó, mint itt. Azonkívül megjegyzendő, hogy némely különösen mállott példányokban csak is Muskovitféle csil¬ lám van, mely gyakran egész táblákat alkot, és majd fehér, majd tombakbarna színű. Egyes helyeken a Pegmatit jellegeit mutatja a Gránit, A Siroka csúcsra érkezve, gyönyörű látvány tárul fel előttünk : ott látjuk magunk előtt a Zöldtavat a zöldszin különböző árnyazatában, ott jobbra a Podjeplaszki völgy meredek, hóboritotta, hasadékokban és tavakban bővelkedő oldalait, ott a büszke Viszoka szaggatott gerin- czét, balra pedig az óriási jégvölgyi csúcsot, valamint számos más többé- kevésbbé magas emelkedést. Ha a meredek falon a Zöldtóhoz lebo¬ csátkozunk, egy tudományos tekintetben fontos tényre bukkanunk, ott ugyanis a Gránit alatt szálban levő és délfelé dűlő, egy majd apróbb, majd nagyobb szemekből álló és különböző szinii — fehér, sárgás, vere ses — homokkő van, mely .petrographiai tekintetben teljesen meg egyezik e vidék egyéb helyein is kibukkanó és a bécsi geolog. Reichs- anstalt térképében a diaszhoz „Rothliegendesa név alatt számított kép¬ letekkel. Itt tehát oly esettel van dolgunk, hol a Gránit mint üledékes kőzetnek fedője fordul elő, a mi fontos útmutatás képződésének módját, valamint idejét illetőleg is. Ezen tényből ugyanis biztosan következtetni, hogy a Siroka Gránitja eruptív eredetű és hogy az eruptio legfeljebb a diasz közepetáján, az ennek legalsóbb szintáját képező veres homokkő lerakódása után történhetett. Mind a veres homokkő rétegeinek, mind a csúcsot alkotó többé- kevésbbé tisztán határolt Gránitpadoknak dülésiránya, valamint az ez oldalon levő csúcsok hajlása, arra enged következtetni, hogy a Gránit¬ tömegek a Zöldtótól délnyugatra tódultak ki és hogy azok a veres homokkő rétegeit egyrészt emelték, másrészt pedig elárasztották és beborították. II. Hamatit Gránitban. F. é. junius hó végén több -tanítvány ómmal kirándulást tettem a szaloki csúcs környékére és ezen alkalommal a szaloki tó jobb oldalán levő magaslaton egy Gránitdarabot találtam, melynek egyik lapja a rajta levő jegeczekkel azt mutatta, hogy egykor egy hasadéknak oldal¬ falát képezte. Ezen lapot közelebbről megvizsgálván, láttam, hogy nagyobbára oszlopos Kvarcz-jegeczekből, kevés mállott földpátból Mus- kovit csillámból és egy feketeszinű fémfényü, lemezes szövetű és egye netlen törésű ásványból áll, mely utóbbi részletesebb vizsgálat után Vascsillámnak (Hamatit) bizonyult be. Ezen ásvány több 2 — 4 □ cm. 282 nagyságú lapokat alkot, melyeknek egyik vége a Gránitban van, míg a másik vagy szabadon, vagy valamely Kvarczjegeczben végződik. Több kisebb darab egészen van benőve a Ivvarczba, miből következ¬ tethetni, hogy a Kvarcz későbben jegeczedett ki ezen kasadékban, mint a Vascsillám. Mind a bezárt mind a szabadon fekvő példányokon alig lehet az átváltozás nyomát észlelni. III. A Gránátfalban található Csillámpala petrografiai alkotása. Ezen pala csillámja majdnem kizárólag Biotit, mely különböző nagyságú, de ritkán szabályos kerületű. A Biotitrétegek között Kvarcz is képződött ki, mely 1 mm — lem. vastag ereket, máskor megint különböző nagyságú fészkeket alkot. A néha gömbölyded felületű, de leggyakrabban többé-kevésbbé tökéletes deltoidhuszonnégyesekben, vagy annak a rliomb tizenkettőssel való combináti ójában mutatkozó, vérveres — barnaveres Gránátok a Csillámpalába és Gneiszba mint¬ egy bevannak fektetve és vele rendesen nincsenek összenőve, miért is igen könnyen kivehetők. Némely esetben azonban azt tapasztalhatni, hogy a Csillám átmegyen a Gránátba és vele igen szorosan összefügg; ilyenkor a csillám redős külseje a jegecz felületén is folytatódik. Némely Gránát belsejében Csillámlemezkéket, másban megint Kvarczdarabkákat zárvány gyanánt találhatni; sokszor a zárványok nincsenek teljesen a Gránát anyaga által körülzárva, néha azonban egy többé-kevésbbé vas¬ tag réteg elválasztja őket a környezettől. Mind a Csillámpala, mind a Gneisz a górcső alatt vizsgálva igen sajátságos tüneményt mutat; mind a kettőnek az elegyrészei igen szᬠmos Apáti t-tűkkel vannak átjárva és némely Csillámpala Kvarczában az igen hosszú és keskeny Apatit-tűk oly tömérdek mennyiségben mutat¬ koznak, hogy a tulajdonképi ásvány mennyisége háttérbe szorul ; elhelyez¬ kedésűk nem valami szabályos, egyes csoportok azonban bizonyos irányban szoktak megnyúlni. Igen gyakran láthatni, hogy két tűpárnát végei egymásba hatolnak, vagy egymáson keresztül mennek. A Csillám¬ ban aránylag ritkábbak ezen zárványok, de a helyett gyakoribb a Magnetit. 283 A Hegyes-Drócsa-Pietrosza hegység kristályos és tömeges kőzeteinek, valamint Erdély nehány hasonló kőze¬ tének is petrographiai tanulmányozása. * VIII. A Trachy t-család kőzetei. Dr. Kürtliy Sándortól. (Bemutatva a m. föleit, társ. 1878. évi junius 5-én tartott szakülésén.) Ezen kőzetcsaládhoz tartozó kőzetekből a nevezett hegység- s az Érczhegység déli részének különböző pontjairól összesen 57 darab lett megvizsgálva. A lelhelyek elszórtsága és a Trachytok általános makro- és mikroskópos jellegeinek ismeretes volta miatt feleslegesnek tartom, az összes átvizsgált példányok nyomán az ásványos elegyrésze¬ ket és az alapanyagot előbb általánosabb szempontból megbeszélni s elégségesnek tartom azokat az ásványos associatio szerint csoportosítva, egyenként röviden jellemezni. A felállított csoportok és typusok a következők: a) Kvarczczal. b) Kvarcz nélkül. A ) Orthoklas-trachytok. 1. Kv. Or. And. Ampb. Bt. trachyt 1. Or Ólig. Bt. trachyt B ) Plagioklas-trachytok (Andesitek) 2. Kv. Olg. Ampb. Bt. trachyt 2. O'lg. Biot. trachyt 3. Kv. And. Ampb. Bt. Gr. „ 3. Olg. Amph. Bt. „ 4. Kv. And. Amph. „ 4. And. Amph Bt. „ 5. Labr. Ampb. Bt. „ (zöldköves). 6. And. Ampbib. „ 7. And. Ampb. Alig. „ 8. Labr. Ampb. Aug. „ 9. Andes. Angit „ 10. Labrad. Angit. „ * 1. Földtani Közlöny VIII. évf. 159. 1. 284 A) Ürthoklas-trachytok. a) Kvarczczal. 1. Kvarcz-Orthoklas-Andesin-Amphibol-Biotit-trachyt. 72. sz. God iny esd. Alapanyaga zöldesbarna tömött, szarúköves, át van hatva vékony Carneol-erecskékkel. Kiválva szép üveges, lemezes Földpátok gyéren, fekete Biotit-oszlopkák, s apró Kvarczszemek. A kőzet rkyolithos. Tömöttsége . . 2.588. Górcső alatt vékony csiszolatában az elég üveges básissal bíró mikrofelsites alapanyagban a következő kiválóit ásványok láthatók : kétféle Földpát-jegeczek, a nagyobbak viztiszták, héjjas felépítésűek és jelleges Orthoklasok (Szabó módszere szerint Loxoklas), a kisebbek zavarosak Plagioklasok (a lángkisérletek után Andesin) ; Kvarcz nagy viztiszta szemcsékben ; a csiszolatot 1 — 3 mm. vastagságú sárgás¬ vörös Carneol erek hatják át, melyek finoman lemezesek ; Biotit sötét szegfübarna finoman lemezes metszetekben; az Amphibolnak alig egy pár opák metszete látható; picziny Magnetitszemcsék elszórva, s ezek mállásából keletkezett festő Ferrit- foltok. b) Kvarcz nélkül. 1. Orthoklas-Oligoklas-Biotit-trachyt. 32. sz. Kapriorai völgy. (Krassó m.) (Szálban, telérszerü.) Téglavörös, fénytelen, tufaszeríí kőzet, finoman likacsos s a kiége tett téglára emlékeztető, makroskópos kiválások benne : fehér üveges Oligoklas-metszetek ; jókora nagy vasfekete Biotit lemezek és festő Ferrit-foltok. Tömöttsége : 2,555. Górcső alatt az alapanyag üveges hasisában apró hosszúkás Pla- gioklas-tűcskék, színtelen mikrolitkek és nagyszámú globulith és lon- gulith nemű képződmények ismerhetők fel ; kiválva vannak : gyéren viztiszta héjjas felépítésű Földpátok, a nagyobbak jelleges Orthoklasok és uralkodók, a kisebbek Oligoklasok: Biotitnak egyetlen felismerhető metszete van, jobbadán Opacit-foltok és pettyek helyettesítik; Magnetit ritkásan elszórva s nagyobbrészt Ferritté alakult, honnan a kőzet vörös színe is ered. 285 B) Plagioklas-trachytok. a) Kvarczczal. 1. Kvarez-Oligoklas- Amphibol-Biotit-trachy t . 30. sz. Szeli csóvái völgy. (Krassó megye.) (Első malomnál, szálban.) Gránitoporphyros szövetű, alapanyaga üdén kékesszürke, ha kissé mállott, rozsdássárga lesz. Makroskopos kiválások : sárgásfehér jókora nagy Oligoklas-metszetek, piszkos sárgásfehér Kvarcz, apró fekete Amphibol-oszlopkák és fénylő Biotit-lemezkék, e két utóbbi gyakran rozsdavörös szinü a mállás miatt. A kőzet alapanyaga savval megcsöppintve élénken pezseg, tehát Calcittal van átitatva. Tömöttsége .... 2,637. Górcső alatt az alapanyag félig kristályos apró Földpát és Mag- netit szemcséktől, kevés üveges hasissal, tehát átmenő a mikrofelsites- hez. Kiválva láthatók benne nagyocska Plagioklasok uralkodóan, igen alárendelten Urthoklasok is: viztiszta Kvarcz-metszetek ; az Amphibol nagyobbára elmállott s csak a körvonalai láthatók, mivel közepét alap¬ anyag tölti ki, zárványul még apró Biotit-lemezkéket tartalmaz, Biotit igen sok van szegfübarna metszetekben. 2, Kvarcz-Andesin-Amphibol-Biotit-trachyt, Gránáttal. 107. sz. Felső-Lunka. Zöldesszürke, fénytelen tömött alapanyagban apró tejfehér, kissé fénylő Andesin-szemek igen sűrűn, apró Amphibol és Biotit ritkásan, szürke Kvarcz-szemek itt-ott, és végre vérpiros, gombostűfej nagyságú Gránátok láthatók behintve. Tömöttsége .... 2.657. Górcső alatt a kitünően mikrofelsites alapanyagban jókora nagy¬ ságú zavaros töredezett Oligoklas-metszetek láthatók, némelyek kitü¬ nően héjjas felépítésűek ; alárendelten és csekély számmal apró viz¬ tiszta Földpát-metszetek is észlelhetők s ezek optikai viselkedésük alapján Orthoklasok ; Kvarcz viztiszta szemcsékben, némelyik metsze¬ tébe alapanyag nyomult be, vagy a jegecz magvát alapanyagzárvány képezi; az Amphibol és Biotit alig felismerhetők a bennük kiválóit Opacit-foltok miatt ; Magnetit igen kevés apró szemcsékben, a legtöbb Opacittá alakult 286 3. Kvarcz-Andesin-Amphibol-trachyt. 51. sz. K á p o 1 n á s : V. tudor. Külleme után rhyolithos Kvarcz-tracliytnak nevezhető ; alapanyaga igen tömött, hamvasszürke, szálkás törésű. Kiválva láthatók makros- kóposan : gyér Földpát kristályok, némelyek Epidottá alakulva, jó¬ kora nagy Ampliibol-oszlopok szintén gyéren, és egyes Kvarcz-szemek ritkásan elhintve. Tömöttsége .... 2.727. Górcső alatt alapanyaga Plagioklastűcskék, Magnetit-szemcsék és Amphibol-foszlányok mikrofelsites keverékének látszik, kevés üve¬ ges bázisban. A mikrofluidal szövet kitünően észlelhető. Kiválva látha¬ tók nagy Amphibol metszetek s ezek többnyire Opacittól sötétek any- nyira, hogy kevés helyen ismerhetők fel ; a Földpát és Kvarcz általán ritkák ; Magnetit szemcsékben és 0 alakokban gyakori. 73. sz. V i s z k a Lungzorad hágó. Zöldesszürke, fénytelen, mállott apró szemcsés keverék szürke, vagy zöldes Oligoklashoz hajló Andesinből és zöld Pinitoid foltokból. Az Amphibolnak csak nyomai láthatók s a repedésekben Heulandit válott ki. Tömöttsége .... 2.474. Górcső alatt az alapanyag mikrofelsites jellegű, kivállottak benne : szép Plagioklasok, kissé zavarosak, metszetei gyakran töredezettek ; gyér Kvarcz-szemcsék ; az Amphibolnak csak foszlányai ismerhetők fel, s ezek zöldessárgák s gyéren láthatók : Magnetit apró szemcsékben, a repedések közelében Ferritté alakult ; gyéren apró, közelebbről meg nem határozható, szintelen mikrolithek. b) Kvarez nélkül. 1. Oligoklas-Biotit-trachyt. 31. sz. Kostey völgy hátterében (Krassó m.) (Szálban.) Zöldköves, gránitoporphyros szövetű, mállott közét ; kékesszürke likacsos alapanyagában nagy sárgás-fehér, 4 — 6 mm. hosszú Oligoklas- metszetek, fénylő Biotit-lemezek és kurta hatszöges oszlopok láthatók, és végre apró Pyrit-szemcsék elhintve. Tömöttsége .... 2.660. 287 Górcső alatt az alapanyag üveges bázisában apró Földpát-szem- csék láthatók kiválva s ezektől mikrofelsites szerkezetű. Nagyobb ki¬ válások zavaros Plagioklasok alapanyag-zárványnyal, sok zöldes- vagy sárgásbarna Biotit-lemezke és foszlányai, Magnetit kevés, jobbadán Ferritté és Viriditté alakult. Az egész csiszolat a kőzet nagymérvű mállását, elmosó dottságát tünteti elő. 2. Oligoklas-Amphibol-Biotit-traehyt. 156. sz. G a y n a k ú p j a. Halmágytól É -ra. Granitoporphyros szövetű Trachyt, zöldköves módosulatban. Alap¬ anyaga kamvasszürke tömött, perlites kinézésű : benne kiválva látha¬ tók : sok, kissé kaolinos, 5 mm néha 8 — 10 mm. nagyságú Oligoklas- kristály, s ezektől porphyros a kőzet, továbbá apró Amphibol-oszlopok és szabályos hatszögű Biotit-lemezek elég bőven és egyenletesen. Tömöttsége . . . . 2-677, Górcső alatt az alapanyag mikrofelsites apró Földpát-szemcséktől és sárgás Amphibol foszlányoktól. A csiszolaton makroskoposan is észlelhető a Űiiidal szövet. Mikroskopos kiválások : nagy zavaros Föld- pátok, némelyek tejfehérek kaolinosak, a mállás miatt a többszörös ikrek csak homályosan észlelhetők; szegfübarna Amphibol jókora met¬ szetekben ; Biotit zöldesbarna lemezekben ; Magnetitnek elég nagy fémfényü szemcséi láthatók, néhol Ferritt-foltokká alakult, melyek az alapanyagot festik. Az egész csiszolatban a zárványok töredezettek s elmosódottak. 3. Andesin-Amphibol-Biotit-trachyt. 29. sz. Pozsoga-Bulza közti magaslatok (Krassó m.) (Szálban.) Porphyros szövetű kőzet, kissé mállott állapotban, alapanyaga ké¬ kesszürke s benne köles nagyságú apró fehéres Andesin kristálykák és szemcsék vannak behintve. Ezeken kivül még a következő ásványok vannak makroskoposan kiválva : Amphibol fénylő fekete jól hasadó oszlopokban, tű nagyságtól a legkülönbözőbb nagyságig, egyik met¬ szete például 5 — 6 mm. hosszú, és 2—3 mm. széles; Biotit fénylő fe¬ kete lemezekben kevesebb van ; végre utólagos kiválások gyanánt apró gombostűfej nagyságú sárgásbarna Calcit-szemcsék ismerhetők még fel. Tömöttsége .... 2-678. Górcső alatt az alapanyag üveges bázisában igen sok apró szín¬ telen, a polárisait fényre gyengén ható mikrolith van, s ezek kitűnő Földtani Közlöny Vili. évf. 20 288 mikrofluidal szövetet mutatnak és ezeken kívül sok picziny opák göm- böcske. Kiválva láthatók : kevés nagyocska Plagioklas, valószínű, liog-y a mikrolithek is azok ; zöldessárga Amphibol nem erős dichroismus- sal ; a Biotit többnyire kitöredezett, de jól felismerhető metszetei is vannak. A Calcit-kitöltések mállottságuk miatt csak gyengén polarisál- nak s néhol szemcsés halmazaiét mutatnak. 47. sz. Glod és Runksár közötti nyereg erdejében. (Tümzsökben.) Tömött fekete bazaltszerii kőzetben apró csillogó Andesin-kristá- lyok, Amphybol-oszlopok és Biotit-lemezek vannak kiválva. Tömöttsége .... 2'546. Górcső alatt az alapanyag sok üveges bázisában apró Plagioklas- metszetek és Amphibol-foszlányok láthatók, tehát az alapanyag a mik- rofelsiteshez közeledő. Nagyobb kiválások Plagioklasok : igen sok alap- anyagzárványnyal, mállás következtében apró mikrolithekre és sárgás szemcsékre bomlik, s ilyen helyen lmlmazpolarisatiot mutat ; Amphi¬ bol, Biotit és Magnetit szemcsék. 109. Lankai Karács, 424°magas kúphegy. Yörhenyesbarna, fénytelen tömött alapanyagban apró és közepes fehér fénytelen Andesin kristályok sünien, rozsdavörösre mállóit apró Amphibol-tűk és tompakbarna Biotit-pikkelykék nyoma látható. A kő¬ zet kissé mállott. Tömöttsége .... 2-586. Górcső alatt vékony csiszolatában a következőket észlelhetni : az alapanyag félig üveges bázisában picziny Földpát-jegeczkék és szem¬ csék vannak behintve ; kiválva láthatók nagy Plagioklasok, melyek a kaolinizálódás miatt keresztezett nikolok között mozaikszerüknek látsza¬ nak, s a legtöbb annyira zavaros, hogy a Plagioklas-jelleg nem ismer¬ hető fel ; az Amphibol és Biotit Upacit-foltoktól átlátszatlanok gyak¬ ran s csak kevés helyen ismerhetők fel optikai viselkedésük alapján ; Magnetit picziny szemcsékben és 0 alakokban; mállás gyanánt zöldes sárga Viridit foltok észlelhetők. 4. Labrador- Amphibol-Biotit-traehyt Gránáttal. 108 Felső Lanka, az aranybányáknál. Porphyros szövetii kőzet zöldköves módosulatban, alapanyaga hagymazöld, sok legfehérebb Földpáttal kevert, benne Amphibol és Bio- 289 tit megváltoztatott nyomai, és Pyrit coOcc k behintve. Gránát vöröses szemekben csak gyéren található. Tömöttsége .... 2*689. Górcső alatt vizsgálva, az alapanyag kitűnően mikrofelsites, a benne kiváltott ásványok mind töredezettek és szétfoszlottak, egyetlen ép metszet sem található. A kivállott ásványok a következők : homályos zavaros Földpátok, a mállottság miatt kévésén ismerhető fel a Plagioklas - jelleg, de a lángkisérletek állandóan Labradoritot adtak; Amphibol és Biotit sárgásbarna foszlányokban ; Gránát vöröses szinti metszetében, mely határozatlan körvonalú, szabálytalan repedések ho¬ zódnak keresztiü-kasúl, Pyrit szabályos coOco alakokban ; Magnetit gyéren elszórva. 5. Andesin-Amphibol-trachyt. 35. sz. Peren K a p r i o r a. (Hömpöly.) Erősen mállott porphyros szövetű kőzet, vörhenyesbarna alapanyagᬠban sok szénfekete jól hasadó uéha 2 — 3 mm. hoszszu, Amphibol-osz- lop, van porphyrosan kiválva; piszkos fehér Andesin kevesebb látható, végre sok rozsdavörös Limonit-foltocska, melyek a kimállott Amphibolt helyettesítik. Tömöttsége .... 2-614. Górcső alatt vizsgálva, az alapanyag igen kevés üveges bázisában sok apró Plagioklas-tűcske van kiválva, és gyéren sárgás Amphibol- foszlányok, az egész mikrofluidal szövetet mutat s mikrofelsiteshez kö¬ zeledő. Nagyobb kiválások : elég üdén mutatkozó Plagio kiások és Am- phibol-töredékek, a Magnetit Fcrritté van alakulva, végre még egy Biotitra emlékeztető foszlány is látható, de közelebbről meghatározható nem lévén, figyelembe nem vehető. 36. sz. Kos ty ától keletre. Granitoporphyros szöveti! fehéres alapanyagban szép nagy, olykor 5 — 6 mm. hosszú, ikerrovatos Andesinek vannak, csak belsejük¬ ben üvegesek, felületükön kaoliuosak ; és sok Amphibol, de metszetei mindég kissebbek, mint az előbbiek. E két ásvány mellett csak nagyon alárendelt az alapanyag s helyenként Ferrittől festett. Tömöttsége .... 2.666. 20 290 Górcső alatt vizsgálva, az alapanyag mikrofelsites apró jól felis¬ merhető Földpát - szem cséktől, melyek kevés üveges bázisba vannak ágyazva. Kiválva láthatók szép nagy viztiszta, vagy kissé zavaros Plagioklasok, melyek remek héjjas felépítést mutatnak s néha alap¬ anyag zárványt tartalmaznak ; Amphibol zöldesbarna metszetekben, fény- elnyelése csekély s gyakoriak a kettős, hármas ikrek ; Magnetit gyér szemcsékben. 38. sz. Bulzu és Pezseg közti magaslat. Porphyros szövetű mállott kőzet, alapanyaga kékesszürke, tiuoman likacsos, savval több helyen élénken pezseg. Kiválva vannak : piszkos sárgás fehér kaolinos Andesinek, néha savval pezsegnek, üdék ritkák ; igen sok keskeny szénfekete Ampbibol-oszlopka. Feltűnő ezen kőzetnél, hogy az Amphibol-oszlopok hossztengelyükkel egyközes irányban vannak elhelyezkedve s ezért a kőzet sávolyos kinézést kap. Tömöttsége ... - 2*649. Górcső alatt vizsgálva a mikrofelsites alapanyagban apró Földpát- szemcsék és temérdek picziny Opacit-gömböcskék ismerhetők fel. Na gyobb kiválások a következők : zavaros Andesinek, zöldesbarna Am pbibol-metszetek és elszórva Magnetit-szemcsék. Az erősen mállott Földpátokból bárom ásvány keletkezett, melyek együtt egy mozaikot képeznek, az egyik újra Plagioklas lett s hosszúkás oszlopos-mikroli- tbek alakjában vált ki, polarizált fényre gyengén hat ; a másik göm- bölyded, sárgásbarna szinti, a polarisált fényre gyengén ható, savval felpe¬ zseg: Calcit, végre a harmadik alaktalan szemcséket képez s Hyalitbnak veendő, keresztezett nikolok között minden állásban sötét. Itt tehát bomlási termények képződtek külön-kiilön s nem egy pseudomorph- ásvány az eredeti Földpát után. 39. sz. K á p o 1 n á s, a mészkemencz éknél. Üdén világos hamvasszürke, mállva barnásfekér, alapanyagában fehér, kissé üveges Andesinek, kissé az Oligoklashoz hajlók a lángki- sérletek szerint és bosszú keskeny Ampbibol-tűk vannak porpbyrosan kiválva s helyenként Ferrit-foltocskáktól festett. Tömöttsége . . . . 2*654. Górcső alatt vizsgálva, az alárendelt üveges bázisban sok apró Plagioklas-tűcske van, kitűnő tluidal-szö vetet mutatva és a polarizált 291 fényre gyengén ható sárgás-foszlányok, talán Ampbiboltól Kiválva láthatók gyéren zavaros Plagioklasok ; elmosódott, eltöredezett, jellegü¬ ket nagy részben elvesztett Ampkibol-töredékek és foszlányok s Mag- netit 0 alakokban vagy szemcsékben. 50. sz. Kunk sártól délre. Rhyolithszerü egyenetlen törésű mállott kőzet, alapanyaga finoman likacsos, barnásvörös, benne kiválva láthatók fehér üveges Andesinek, néhol sárgászöld lágy chloriíos anyaggá alakulva és szénfekete Am- phibol oszlopok ; az üregeket téglavörös Limonit-máz vonja be. Tömöttsége .... 2*468. Górcső alatt az alapanyag üveges bázisában féregalakulag gör¬ bült longulitnemü barnavörös képződmények kitűnő fluidal-szövetet mutatnak. Nagyobb kiválások zavaros Plagioklasok, gyér, de jókora nagy Amphibol-metszetek és Opacit-pettyek. 93. sz. F. G r o b o t. Vörösesbarna tömött üde alapanyagában zöldes vagy sárgás Pla¬ gioklasok, a lángkisérletek szerint Oligoklashoz hajló Andesinek és fekete fénylő Amphibol-kristályok vannak kiválva. Tömöttsége .... 2*622. Górcső alatt vékony csiszolatát vizsgálva, az alapanyag félig* kris¬ tályosnak mutatkozik, Ferrit- és Viridit-foltok által festett. Kiválottak nagyocska Andesin-metszetek melyek egymáson kereszt ül-kasul feksze¬ nek, homályosak, repedékesek, s némelyiken a héjjas felépítés nyoma látható ; sok Amphibol szegfübarna metszetekben ; elszórva apró Mag- netit szemcsék és Opacit-pettyek. Utólagos kiválások gyanánt gömbös Achátszerü kiválások észlelhetők. 6. Andesin-Amphibol-Augit-trachyt. 25. sz R u n k s á r t ó 1 dél r e. (H u n y a d m,) Sötétszürke alapanyagú tömött kőzet, nagyobb kiválások benne: gyér, hasadékos, kissé mállott Ampkibol-oszlopkák, sok, de kisebb, fehér, Labradorithoz hajló Andesin-lemezke és kevesebb Augit-metszet vagy szemcse, melyek helyenként az Olivinhez hasonlóan vannak csoporto¬ sulva s végre festő Ferrit-foltocskák láthatók még. Tömöttsége .... 2*690. Górcső alatt vizsgálva, az alapanyag üveges bázisában igen sok 292 globulith és longulitli nemii képződmény, apró Plagioklas-metszetek, gyér Augit-foszlányok és MagDetit-szemcsék ismerhetők fel, tehát félig kristályos alapanyaggal bir. Nagyobb kiválások : igen sok Andesin, né¬ melyik kissé zavaros ; Augit kevesebb világos olajzöld-metszetekben s Opacit-pettyeket zár be ; Amphibolnak egyetlen felismerhető elmállott, töredezett-metszete látható sok Opaeit-zárváuynyal ; Magnetit kevés van nagyocska szemcsékben. 26. sz. Burzsuk a Maros jobb partján. (Huny ad m.) (Tufás konglomerátból.) Sötétszürke, csaknem fekete, tömött, tökéletlenül kagylós törésű kőzet, benne kiválva látható sok fehéres Földpát, csillogó Augit-lemcz- kék és gyér hosszúkás fénylő fekete Amphibol-oszlopok. Ritkán borsó nagyságú és kisebb csomócskák láthatók, színük sárgásfehér, kemény¬ ségük 6 — 7 között van s csak mikrokoposan ismerhetők teljesen fel. Tömöttsége . . . . 2.706. Górcső alatt az alapanyag üveges bázisában piezmy Magnetit- szemcsék, apró Plagioklas-tűcskék, kevés Augit-foszlányok, és ritkán longulith nemű képződmények észlelhetők. Nagyobb kiválások : zavaros Plagioklasok, az alapanyagzárványtól homályosak és kisebb jelleges Plagioklasok s ezek viztiszták, lehet a kettő két különféle Plagioklas, de piczinységük miatt lángkisérletre alkalmatlanok s igy közelebbről meg nem határozhatók ; Augit és Magnetit ; Amphibolt a csiszolat nem ért. A makroskoposan észlelt fehér csomók górcső alatt Plagioklas, Augit és Magnetit kristályos halmazára bomlanak fel. 99. sz. Rossia. Barna, fénytelen tömött alapanyagban apró piszkossárga mállott Földpát-pettyek sűrűn és nagy fekete fényes Amphibol-oszlopok bőven vannak kiválva. Augit makroskoposan nem különböztethető meg. A kő¬ zet elválási lapjain Ca. bekérgezés van. Tömöttsége .... 2‘639. Górcső alatt az alapanyag Augit és Plagioklas-tűcskék kristályos keveréke gyanánt mutatkozik, melyekben az utóbbiak igen csinosan mutatják a mikrofluidal szövetet ; az üveges bázis csak nagyon alárendelt lehet. Kiválva láthatók szép sokszoros ikrekkel Plagioklasok, nagy Amphibol-metszetek Opacit-foltokkal, szép nagy világos olajzöld törede¬ zett Augit-metszetek, Magnetit-szemcsék, többnyire Upacittá alakulva, és végre achátszerü utólagos kiválások. 293 101. sz. Buc savai patak. Sötétszürke tömött alapban gyér Augit-oszlopkák és bővebb Am- phibol-kristálykák vannak kiválva. Tömöttsége .... 2-7 17. Górcső alatt az alapanyag üveges bázisában apró kicsillámló szemcsék és picziny színtelen mikrolithek látszanak. Nagyobb kiválᬠsok : világos fűzöld Angit, erősen töredezett metszetekben, Magnetit és Opacit zárványokkal; Ampbibol teljesen opák fekete kristály töredé¬ kekben ; Magnetit apró szemcsékben ; a Földpát csakis apró mikroli¬ thek alakjában vált ki, melyek közül némelyek Plagioklasoknak is¬ merhetők fel. 105. sz. G 1 o d i felső patak. Igen tömött fekete fénylő alapanyaga laposan kagylós törésű, benne apró csillámló Plagioklas-kristályok és töredezett zöld Augit- oszlopok vannak kiválva. Tömöttsége * . . 2-682. Az alapanyag bázisa górcső alatt üvegesnek mutatkozik s benne apró Plagioklas-tűcskék vannak kiválva, melyek a nagyobb kristályo¬ kat körül folyják, s ezek a következők : Plagioklasok, kitűnően héjjas szerkezetűek, olajzöld Augit-metszetek, kisebb metszetekben sárgászöld Amphiból és végre Magnetit, de ez utóbbi csak szemcsékben. 112. sz. D é z na. Barnavörös, tömött, fénylő laposan kagylós törésű alapanyagban viztiszta üde apró Andesin, Plagioklas-ikerrovatokkal, fénylő lapok és csíkok alakjában; rozsdavörösre mállott Amphibol-tűk ; fekete Augit- kristálytöredékek és foltok, végre utólagos kiválások gyanánt Calce- don-erek és foltok és Ivvarcz-kristályüregcsék láthatók. Tömöttsége .... 2-465. Górcső alatt az alapanyag üveges bázisában gyapjas Ferrit-foltok mutatkoznak. Kiválva láthatók szép nagy viztiszta Andesin-kristályok, kitűnő héjjas szerkezettel, e héjak némelyikben százakra menők több¬ nyire zavaros a mállás miatt; Augit olajzöld metszetekben; Amphiból erősen mállott, dichroismuSa csekély, helyenként Opacittá alakult; Magnetit elszórt szemcsékben. Utólagos kiválások gyanánt igen szép Kvarcz-mandolácskák látszanak, melyekben jól felismerhetők a hegyük¬ kel befelé álló pyramisok. A Calcedonképződés is mandolácskák alak¬ jában mutatkozik. A csiszolaton szép Opál-ér vonul végig. 294 151. sz. Déznai tömzs d.-u y. lejtője. Sárgásbarna, tömött, csillámló, szálkás törésű alapban egyes nagyobb Plagioklas kristályok, a lángkisérletek szerint Oligoklasboz hajló Andesinek és apró Ampkibol-tűk lapjai csillognak. Tömöttsége .... 2‘668. Górcső alatt az alapanyag a t.ypicus Augit-andesitekével meg¬ egyező, kevés üveges bázisban apró Plagioklas szemcsék és Angit- foszlányok vannak s az egész Ferrit-foltoktól tarkázott. Nagyobb kivᬠlások : nagy Andesinek (Oligoklasboz bajlók), liéjjas szerkezetűik ; elég számmal olaj zöld Augit-metszetek és sárgásbarna uralitosodott Augit-metszetek ; Magnetit gyéren jókora nagy szemcsékben, aprók pedig elég számmal az alapanyagban. 7. Labrador Amphibol- Augit-traehyt. 22. sz. II unksártól E.-r a (H unya d m.) (Trachytdarab a konglomerátban.) Rozsdavörös mállott alapanyagban igen sok tejfehér, vagy kissé sárgás Földpát (a lángkisérletek szerint Labradorit) van kiválva, mál¬ lás következtében kaolinos lett; sok fekete vagy kissé mállott zöldes Angit-oszlopka látható; ezeken kívül aranysárga lemezkékben Biotit és gyéren fekete jól hasadó fénylő oszlopos Amphibol s zöldes Pini- toid-foltok. Tömöttsége . . . .2*590 . Górcső alatt az alapanyag üveges bázisában gyér színtelen mikro- lithek vannak és igen sok apró Magnetit szemcse. Nagyobb kiválások Plagióklasok és alárendelten csinos kettős ikrek, de lángkisérletileg ki nem mutathatók ; sárgás vörös Amphibol, Angit töredezett metsze tekben és szemcsékben ; gyéren Magnetit-szemcsék. 23. R unksártól E.-r a (Hunyadm.) (Konglomerátból.) Szívós, szálkás törésű alapban sárgás Labradorit, sok fekete fénylő Amphibol és világos zöld Angit van porphyrosan kiválva. Tömöttsége . . . 2*636. Górcső alatt az üveges bázissal biró alapanyagban nagyszámmal láthatók globnlith- és longnlithnemü képződmények, apró Plagioklas- tűcskék és gyéren festő Ferrit-foltok. A porplivros kiválások a követ¬ kezők: sok homályos Plagioklas, összevissza kuszáit metszetekkel; 295 Angit világos olajzöld metszetekben Opacit és g'ömbölyded üvegzárvᬠnyokkal, utóbbiak légbuborékosak ; Amphibol, szegfiibarna metszeteiben apró Plagioklas-tűk vannak bezárva és Inkey úr észleletei szerint sugarasan elhelyezkedett fekete mikrolitkek is ; Magnetit kisebb-nagyobb szemcsékben, inkább Opacit gyanánt viselkedő. Mindezeket a már emli- tett Plagioklas-tűcskék körülfolyj ák Űuidalszövetet mutatva. 24. Runksártól D.-r e erdős ze gélyen (Hu ny a d m.) (Konglomerat környezte tömzsből, talán szálban.) Fekete tömött kagylós törésit alapanyagban picziny Labradorit kristálykák csillognak és fekete fénylő, olykor Olivinbez hasonló zöldes Angit metszetek, végre zsírfényü fehéres Opál kiválások, melyek hely¬ ienként borsó nagyságú köröket képeznek. Tömöttsége .... 2’685. Górcső alatt vékony csiszolatában a következőket láthatni: kevés üveges bázisban igen sok Angit, és Plagioklas-tűcske van kiválva s picziny Magnetit O.-kel van behintve, kiválva a következő nagyobb ásványok vannak még: elég nagy mállott Plagioklasok üveg-zárvᬠnyokkal; sárgásbarna Ampbibol, többnyire opák ; Angit világos olaj- zöld metszetekben, némelyikben Plagioklas jegecz van bezárva, mások pedig urálitosodni kezdenek s finom hasadási irányokat mutatnak. A kőzetben puszta szemmel is láthatni kissebb-nagyobb fehér foltokat, melyek viselkedésük szerint vagy Mész, vagy Plyalitli foltok, vagy az előbbi byalitbos kéreggel bevonva, mely a kőzet mállása következtében keletkezett likacsokat utólagosan töltötte ki. 120. sz. K re c suny esd. Sötétszürke, tömött, üde alapban, mely fűzöld foltokkal tarkázott, fénylő lapok által feltűnő apró viztiszta Labradorit-kristályok és fekete fénylő Amphibol-tíík láthatók. Tömöttsége . . . .2-558. Az alapanyag felsites, górcső alatt vizsgálva, kevés üveges bázi¬ sába apró Földpát-szemcsék halmaza van beágyazva. Kiválva láthatók: nagy Plagioklasok összétöredezettek, alapanyagzárvánnyal, Ferrit tol tokkal festve vagy Opacit-pettyekkel tarkázva, a Plagioklasok mellett alárendelten jól felismerhető Orthoklasok is vannak; Ampbibol nagy szegfűbarna oszlopos metszetekben ; Angit kevés s némelyik uralitoso- dott, egy ilyenen csinos ránőtt ikerképződés észlelhető ; Magnetit elszórt szemcsékben ; utólagos kiválások gyanánt Acbát-mandolácskák. 2C6 8. Andesin-Augit trachyt. 40. sz. R u n k s á r f e 1 e tt. Vörhenyésbarna, itt-ott csillámló, szálkás törésű tömött alapban, apró fekete Augit-pettyek és kristálykák s fénylő Földpát lemezkék láthatók, ezek itt-ott vasrozsdától barnavörösre festvék. Tömöttsége . . . ,2,666. Górcső alatt alapanyaga üveges [bázist mutat, telve igen apró mikrolithekkel, melyek keresztezett nikolok között élénken kitetszenek és folyási szövetet mutatnak, apró rozsda-pettyekkel. Nagyobb kivᬠlások apró pornemű zárványokkal telt Plagioklas-metszetek, némelyik rozsdavörös s hálózatosán van bevonva, mi az Olivinra emlékeztet, de távol sem az; ezen Ferrit foltok többnyire a Plagioklas magvát képe¬ zik, ezeken kívül még alapanyag- és Augit-foszlányok vannak a Pla- gioklasokban zárványként ; Angit, metszetei rendesen aprók, zárványul Magnetitet, vagy ennek mállásából kelezetkezett Ferritet, alapanyag¬ részecskéket és légbuborékokat tartalmaz ; Magnctit-szemcsék, több¬ nyire elmállottak. 41. sz. Runksár. Kékesszürke, tömött, szálkás törésű alapanyagban pontnyi apró fénylő lemezkék és rozsdás pettyek láthatók ; a repedési lapok is vas¬ rozsdával bevonvák. Tömöttsége . . . .2-643. Áttetsző fénynél barnás, ráesőnél fehér portól áttetsző bő üvegbᬠzisban apró Földpát-mikrolithek sűrűn vannak kiválva, folyási szövetet mutatva ; e mellett apró Magnetit-szemek és vasrozsdafoltok elég bőven Kiválva viztiszta apróbb-nagyobb Földpát-metszctek, héjasán fel¬ építve s telve alapanyag- és vasrozsda-zárványokkal és gyér apró Angit - töredékekkel is, keresztezett nikolok között többnyire sávoltak, de egy¬ szerű ikrek és egyesek is láthatók. De mindezek daczára a lángviselkedésnél fogva Plagioklasoknak tartandók ; Angit rendes kiképződésű metszetekben és töredékekben ; Magnetit gyéren elszórt nagyobb alaktalan szemekben, félig vagy töké¬ letesen megrozsdásodva. 43. sz. Zám Glodi nyereg, a kereszt mellett. (Szálban ? a trachyt-tufa közt.) Vörhenyes, barnás tömött kőzet csillogó Földpát- és Augit-lapoes- kákkal, pettyekkel és egyes fekete foltokkal is. Tömöttsége .... 2-604. 297 Górcső alatt vizsgálva, az alapanyag viztiszta üveges bázisa tele apró Földpát-mikrolithekkel és részecskékkel, Augit-foszlányokkal, melyek rozsdásodottak és chloritosodottak és pornemű vasrozsdával ; mikrofelsitesnek nevezhető tehát igen alárendelt iivegbázissal. Kiválva láthatók keskeny léczalakú Plagioklas-metszetek, jó sűrűn; Angit kis- sebb-nagyobb metszetekben és foszlányokban, kivétel nélkül chloritosak; Opacit alaktalan szemekben és szemcsehalmazokbau, többnyire vérpiros vaséleg-foltoktól környezve ; vérpiros vaséleg-foltok elég gyakran. 44. sz. Glodi völgy. Sötétszürke alapban itt ott gyér Angit oszlopkák láthatók csupán. Utólagos kiválások Calcedon vékony erecskékben és szemcsékben s a kőzet elválási lapjain Calcit. Tömöttsége .... 2-547. Górcső alatt az alapanyag sok üvegbázisában sok picziny mikro- flnidal szövetet mutató Plagioklas-tűcske látható és tömérdek össze¬ kuszált longulith- és globulithnemű képződmény. Kiválottak : Angit az alapanyag sziliével, Calcedon, gömbös vagy rostos sugaras szerke¬ zetet mutat, utóbbi változatában inkább tökéletlenül kijegedett alakos Kvarcz lehet; a Magnetitet Opacit-pettyek helyettesítik 45. sz. Szakames és Leznek közt. Fekete tömött alapban csak egyes zöldessárga Augit-szemcsék és apró csillogó Földpát lemezkék ismerhetők fel. Tömöttsége . . . . 2-703. Górcső alatt az igen kevés üveges bázisban roppant sok hosszúkás picziny szintelen mikrolith van kiválva, némelyik felismerhető Plagio- klas s ezek többnyire apróbbakat zárnak magukba, ezeken kívül te¬ mérdek globulith- és longulith-képződmények láthatók. Kiválva igen vi¬ lágos Angit, ez legelőbb válott ki, mert a mikrolithek körül folyj ák ; sok Opacit- szemcse, melyek helyenként fészkesen csoportosul vák, talán valami elmállott ásvány maradékai. 46. sz. Maros Brettye. Szirbi Magúra. Sötétszürke, csaknem fekete egyenetlen szálkás törésű alapban apró csillogó pettyek és utólagosan kiválott Kvarcz erek és szemcsék láthatók csak. Tömöttsége .... 2-580. Górcső alatt az alapanyag üveges bázisában sok apró Plagioklas- 298 tücske látható, melyek mikrofluidál szövetet mutatnak és nagy szám mai globulith- és longulithnemíí képződmények. Kiválva kevés Angit az alapanyag sziliével, Kvarcz-mandolák, szemcsék, mozaikszerű vagy alaktalan halmazukbaii. 48. sz. Szaka mar és Leznek közt. Feketeszürke, egyenetlen törésű alapanyagban gyéren, de jókora nagy zöldesfékete Augit-oszlopok : Kvarcz és Caleit utólagos kivᬠlások láthatók. Előbbi Calcedonkoz hasonló, utóbbi kristályos szem¬ csés szövetű. Tömöttsége . . . 2'614. Alapanyaga górcső alatt elég sok üveges bázist mutat s belé apró Plagioklas-tűcskék és Augit-szemcsék vannak beágyazva, eze¬ ken kivid igen sok globulith- és longulithnemíí képződmény lát¬ ható még. 49. sz. M. Brettye déli lába. Szirbi Magúra. Sötét vörhenyes barna kőzet, rhyolithoz hasonló, de nem bir an¬ nak keménységével ; egyenetlen törésű. Kiválottak benne üveges hasa- dékos Földpátok, a lángkisérletek szerint az Oligoklashoz igen közel álló Andesin, vörhenyes Jáspishoz hasonló gömbölyű szemek, de a kés íog rajtuk (agyag) és rozsdavörös foltok, bizonyos kimállott ásvány helyén. Tömöttsége .... 2*518. Górcső alatt az alapanyag üveges bázisában apró kivilágló kes¬ keny fehér sávocskák vannak s az egész alapanyag világos és söté- tebb barnavörös sávokból áll, melyek a nagyobb Plagioklasok körül folynak és hullámzatosan görbültek. Az alapanyagból kiváltak még kisebb Plagioklasok, Magnetit-szemek, világos Augit-metszetek, apró Opacit-pettyek és utólagosan Kvarcz-mandolácskák. 27. s z. Lyá s zó a Ma ros b. p a r t j á n. (Konglomerátból.) Dolerites ktilemű kőzet ; alapanyaga sötétessziirke s benne igen sok picziuy fehéres Földpát-oszlopka, Angit és rozsdavörös mállóit Biotit-lemezke látható ; az egész kőzet mállott. Tömöttsége .... 2B84. Górcső alatt az alapanyag Plagioklas-tűcskék, Augit-foszlányok és Mag-Hetit szemcsék mikrofelsites keveréke, kevés üvegbázissal. Ki- 299 válva láthatók : Plagioklasok, Angitok légbuborékkal, sárgásbarna Biotit-lemezek és többnyire rozsdásra mállott Maguetit szemcsék. 28. s z. S z e 1 c s o v a i völgy (Krassó m.) (Magas izolált kúp alján ) Tömött, sötétszürke, kagylós törésű kőzet, a kiválóit ásványok igen kicsinyek s azok Földpát és zöldesfekete Angiiból állanak. Tömöttsége .... 2-632. Górcső alatt alapanyaga az előbbivel megegyezőket mutat, de ebben még sok globulitb- és longulithnemfí képződmények láthatók. Kiválva vannak Plagioklasok alapanyaggal ■ Angitok, némelyik urali- tosodott üvegzárványokkal ; Magnetit-szemek és Opacit pettyek. Utó¬ lagos kiválás gyanánt zeolithnemii üreg kitöltések balmaz-polarisa- tióval. 37. sz. V e r í u Tudó r. Finom szemű bomokkőbez hasonló kőzet benne makroskoposan csak csillámló pikkelyke látható és festő sárgás Ferrit- foltok. Tömöttsége .... 2-645. Alapanyaga a 28. számúval megegyező, kiválva csak Magnetit 0 alakokban és fészkes csoportosulásokban s Opacit pettyek szintén fészkesen csoportosulva, láthatók. 100. sz. Tárná se zd felet t. Hamvasszürke vagy fénytelen alapanyagban gyér fehér Földpát- szemek és vékony, tűs Augitok vannak kiválva. Tömöttsége .... 2-626. Górcső alatt vizsgálva látható, hogy az alapanyag mállási termé¬ nyektől egészen elhomályositott üvegnemíi, apró globulithokkal, Augit- és Plagioklas-töredékekkel. Kiválva sok Angit, világos metszetekben, homályos mállott Plagioklasok és Opacit foltok láthatók. 103. sz. F. Bu csáva. Sárgásbarna tömött, üde alapban sok fehér vagy sárgásszürke ikerrovatos Andesin, Augit-tű és vaskos zöldesszürke chloritos folt van. Tömöttsége .... 2.662. Górcső alatt alapanyaga a 28 sz.-val megegyező ; kiválva benne láthatók kaolinos Plagioklasok, sötétzöld chloritos foltok, Angit picziny fűzöld foszlányokban és két Biotitra emlékeztető finoman lemezes met- 300 szét, végre elszórva Magnetit-szemcsék. Mindezen kiválások ritkán épek, többnyire összetöredezettek. 104. sz. Tamásezd a falu felett. Feketeszürke tömött alapban apró Augit oszlopkák szálkás törési lapjai csillognak. Tömöttsége .... 2-698. Górcső alatt alapanyaga az előbbiekkel megegyező, csak még ki¬ tűnő mikrofluidal-szövetet mutat. Kiválva benne zavaros Plagioklasok ; fűzőid Augit, inkább gömbölyödve, mint határozott körvonalú szemcsék¬ ben s helyenként már cliloritos ; Magnetit 0 alakban és szemcsék¬ ben s végre Opacit-pettyek, melyek néhol egy elmállott, meg nem határozható ásványt helyettesítenek. 110. sz. Holdmenes és Krehnes között. Barna fénytelen tömött alapanyagban csupán helyenként zöldesbe hajló fényes Földpát oszlopok láthatók. Tömöttsége .... 2-655. Alapanyaga górcső alatt az előbbiekkel megegyező, helyenként Ferrit- és Viridit-foltok által festett. Kiválva láthatók nagyobb Plagio¬ klasok, némelyek mozaikszeriileg vannak összetéve, mások váltakozva Orthoklasokkal képeznek ikreket, zárványéi kissebb Plagioklasokat és alapanyagot tartalmaznak. Magnetit igen picziny szemcsékben elhintve. 111. sz. Dézna a várhegytől Ny.-ra. Barna tömött üde alapban tűalakú fénylő Andesin-lapocskák elég sűrűn, itt-ott fekete, kissé fénylő Augit-tűk és oszlopok is lát¬ hatók. Tömöttsége .... 2-677. Górcső alatt alapanyaga az előbbiekkel megegyező, kiváltak benne szép nagy, kissé zavaros Andesinek, sárgásbarna Augitok, és Magnetit- szemcsék elhintve. 114. sz. Pócsáshelyi völgy, Valea Maréi malom. Vörhenyesbarna, tömött üde alapanyaga apró piszkos sárgás vagy vörhenyes Földpátoktól és kurta jókora nagy Augit-oszlopoktól por- phyros. Tömöttsége .... 2-780. 301 Górcsői viselkedése az előbbihez hasonló ; kiválóit ásványok re¬ mekül héjjas szerkezetű Plagioklasok, csinos Augit-ikrek és elhintve kevés Magnetit-szemcse. 115. sz. Felménes Magúira csúcsa. Alapanyaga feketeszürke, igen tömött, csillámló, benne ritkán fe¬ hér üveges Földpát-szemek, Augit-oszlopkák zöld töredékei még ritkáb¬ bak, végre hamvaskék, lágy, szedres kéreggel bevont hólyagürök is, nemkülönben sárga Kvarcz kéreggel bevont nagy üregek is. Tömöttsége .... 2-638. Górcső alatt viselkedése az előbbivel megegyező, csak a kivállott ásványok alárendeltek az alapanyaghoz viszonyítva. 152. sz. Déznai tömzs kúpja. Hamvasszürke, tömött, fénytelen alapanyagban sok apró fehér vagy sárgás Földpát, Oligoklashoz hajló Andesin, és kevesebb roncsolt zöldesfekete apró Augit-oszlopka. Tömöttsége .... 2-719. Górcső alatt alapanyaga mikrofelsites, kevés tivegbázishan Pla- gioklas és Augit-foszlányokkal, kiválóit ásványok sok Plagioklas és uralitosodni kezdő Angit és Magnetit-szemcsék. 153. sz. Kresztaménes. Salakos kőzet. Sötétszürke alapanyagában barnás fehér üveges apró Andesin- kristályok sűrűn és zöldesbarna Augit-oszlopkák ritkán kiválva. Tömöttsége .... 2-603. Csiszolatában csak szép Plagioklasok és olajzöld Augit-metsze- tek láthatók, az alapanyag a csiszolat vastagsága miatt nem vizs¬ gálható. 154. sz. Kiszind ia. Barnásszürke, fénytelen, tömött alapanyagban apró Föld})át (An¬ desin) lemezkék és gyér fekete fénylő Angit kristálykák, végre kékes¬ fehér kimálási sejtüregek. Tömöttsége .... 2-739. Górcső alatt alapanyaga az előbbiekkel megegyező és sok opák pettyel ellátott. Kivállott ásványai Plagioklas, Angit, Magnetit. 302 155. sz. Kiszindia. Vörhenyes, tömött, fénytelen alapanyagban , igen apró kaolinos Plagioklasok és nagyobb fekete fénylő Augit-oszlopkák ritkábban van nak kiválva. Tömöttsége .... 2*689. Górcső alatti viselkedése az előbbivel megegyező. 9. Labrador- Augit-trachytok. 42. sz. R u n k s á r fele 1 1. Dolerit kiilemű mállott vörhenyesbarna kőzet apró csillogó La- bradorit, Augit-kristálykákkal és Ferrit-pettyekkel, tökéletlenül kagy¬ lós törésű s a kiválóit ásványok oly 'aprók, hogy a kőzet csaknem tömött szövetű. Tömöttsége .... 2*666. Górcső alatt alapanyaga mikrofelsites, sok üvegbázisban sok apró Plagioklas tücske mikrotlnidal- szövetet mutatva és gyér Augit-fosz- lány van Nagyobb kiválások : kéjjas felépítésű Plagioklasok, néha alapanyag-maggal, Augit-metszetek, Magnetit-szemek behintve és festő Feriit- foltok a Magnetit mállása következtében. 102. sz. Zöldesi völgy. Vörösbarna tömött, üde alapban sok húsvörös apró Labradorit, elég fénytelen Augit-oszlopkák és itt-ott Ilmenit-lemezek is. Tömöttsége .... 2*709. Górcső alatt alapanyaga mikrofelsites apró Földpát részecskéktől s benne kiválva vannak : Angit fü- vagy olajzöld metszetekben, (e két szili, úgy látszik, az Angit két külön változatára vonatkozik, mivel az előbbi az utóbbiban zárványként foglaltatik s opticai viselkedésük is külön¬ böző) ; Plagioklasok szintén elég számmal, Magnetit nagyobb szemcsék¬ ben, vagy 0 alakokban ritka, de finoman elhintve Opacit alakjában igen sok az alapanyagban. 113 sz. Dézna. Feketeszürke tömött alapanyagú kőzet, rbyolitbos módosulatban ; benne sárgás, félig mállott Labradorit-kri stálykák és nagyocska Augit- oszlopok elég bőven vannak porphyrosan kiválva. Tömöttsége . . . . 2 713. Górcső alatt vizsgálva, alapanyaga mikro felsites s benne héjjas szerkezetű Labradoritok , Angit, néha csinos ikrekben és kevés Magne- tií-szemcse látható. 117. B. Se b e s. Üdén sötétszürke, kissé mái lőtt állapotban barna, tömött alap¬ anyagban sok apró sárga, vagy viztiszta Labradorit, néha világos ikerrovatokkal s jókora nagyságban s apró fekete Augit-oszlopka látható. Tömöttsége .... 2'734. Górcső alatt alapanyaga kitünően mikrofelsitesnek mutatkozik, apró Plagioklas és Angit foszlányoktól kevés üvegbázisban ; kiválva láthatók benne nagy Plagioklasok, sok olajzöld Augit és Magnetit 0 alakokban, vagy szemcsékben. 118. sz. Viszkai hágó. Yörlienyes fénytelen alapanyagban sárgás vagy fehér nagy Labra dóritok, Augit-kristálykák nyomai, Seladonit szemcsékben, és utólagos kiválások gyanánt nagy zsirfényű Kvarcz-szemcsék és erecskék nagy¬ számmal. Tömöttsége .... 2 617. Górcső alatt a szarukőnemű félig üveges alapban nagy fekete Opacit-foltok látszanak, Plagioklasoknak és Angiinak csak helyenként tűnnek tel nyomai, Magnetit elszórva. Földtani Közlöny. VIII. évi. 2i "04 Jelentés a Parisban tartott első nemzetközi geológiai congres- susról és annak megbizásáról. Dr. Szabó Józseftől. (Előadva a magy. földt. társ. f. é. november hó 6-án tart. szakülésén.) Az 1878-iki világkiállítás arról is nevezetes, hogy az első nemzet¬ közi geológiai kongressus megtartására (augusztus 29. — szeptember 9.) ad tt alkalmat. Vagy 310 szakember vett abban részt, kik nemcsak Európa sok országából, de Amerika, Afrika, Ázsia és Ausztrália több helyéről sereglettek össze. Azonban két nevezetes ország, u. m. Német- és Angolország részéről a tudósok elmaradása oly érezhető hiányt oko¬ zott, hogy több alkalommal ki is lett mondva, miszerint ezeknek hozzᬠszólása nélkül, valamit általános törvénynyé formulázni nem is lehetne. A nemzetközi geológiai kongressus eszméje É.-Amerikábau, a Phi¬ ladelphiában tartott világkiállítás alkalmával szülemlett meg. Az 1876- ban (aug. 25-én) Bulfaloban történt megállapodás szerint, egy bizottság alakult, melynek feladata volt az ügyet tovább fejleszteni. Az alapitó bizottság elnöke T. Hal 1, titkára S t e r r y Hunt valának. Amerikából az ügy Európába tétetett át oly módon, hogy az alapitó bizottság a francziaországi geológiai társulatot megkérte, hogy a világkiállítás al¬ kalmával egy nemzetközi geológiai kongressust hívjon össze, ez pedig a felszólításnak olyan intézkedéssel telelt meg, hogy kebeléből egy szer¬ vező bizottságot nevezett ki, melynek elnöke Hébert, alelnökei T o ur- nou er és Gau dry, főtitkára dr. Jaunetaz és vagy 30 bizottsági tagja volt A párisi comité a részvételre felszólítást küldött szét és a kongres¬ sus napját 1878. augusztus 29-ére tűzte ki. A programúi úgy lett megállapítva, hogy augusztus 29., 30., 31., szeptember 2. és 3-án közlésekre és diskussiókra szánt ülések tartassanak, szept. 4. berekesztő közgyűlés és a következő négy napon, Paris köze¬ lebbi s távolabbi vidékén, geológiai kirándulások legyenek Még egy fontos intézkedésről kell említést tennem, melyet a szer¬ vező comitétől minden tag köszönettel fogadott, t. i. egy külön geoló¬ giai kalauzról, melyet ezen czim alatt : Guide du géologue á l’exposi- tion universelle de 1878 et daus les collections publiques et privées de Paris“, főleg Hébert, Vélain és Jannetaz urak adtak ki. Ennek első részében az anyag stratigraphiai rendben van felsorolva, a másodikban országok és intézetek vagy magánosok szerint, kiknél valami gyíijte- meny látható, a harmadikban végre az ásványok foglaltatnak. A kiál litásban a felkeresést egy külön térkép igen megkönnyítő. Végre az egyes párisi tudósok finom előzékenységét, őszinte szolgálatkészségét és barátságos fogadását sem hagyhatom említés nélkül, mert az érintke¬ zésre, eszmecserére és a nézetek tisztába hozatalára épen ezek voltak a legüdvösebb hatással. Az 5 ülésnapra a tárgyak a következő csoportozás szerint lettek megállapítva : 1. physikai geológiára vonatkozó kérdések, a vetődések, telérek vonalainak viszonyai ; 2. az általános geológiára vonatkozva : egyöntetűség a geológiai munkákban a nomenclaturát és a szíuezést illetőleg ; 3. a képletek viszonyos határának és jellegezésének kérdése; 4. palaeontologiai tárgyak : a fauna és flóra viszonyos értéke a képletek határának megállapításában; 5. petrographia : az ásványos alkat és a kőzetek szövete, viszony¬ ban azok eredésével és korával. l-sö ülés, augusztus 9-én. Elnök M. Bardoux, közoktatási miniszter, mint tiszteletbeli elnök. Megalakul a választmány (le bureau definitif) írásban beadott sza¬ vazatok szerint. Elnök: Hébert, az Institut tagja s a geológia tanára az egyete¬ men, Párisban. Alelnökök: Anglia részéről Dávid són, London, a Royal So- ciety tagja. Ausztrália 5? Liversidge, Sidney, egyetemi tanár. Belgium 35 De K 0 n i n c k, Lüttich, egyet. tanár. Canada 33 S t e r r y Hu n t, Montreal. Dánia '33 J 0 h n s t r u p p, Kopenhága, egyet, tanár. Spanyolország 33 V i 1 a n 0 v a, Madrid, egyet, tanár. Egy. -Államok 33 F. Hall, New York. Fraucziaország 33 D a u b r é e, Páris, az Ecole des mi- nes igazgatója. 73 33 Gaudry, Páris, tanár. Magyarország 33 Szabó, Budapest, egyet, tanár. 21* 306 Olaszország- részéről Capellini, Bologna egyet, tanár Hollandia „ Van B a u m k a u e r, Harlem. Portugál „ Ribeiro, a portugalli geol. osz¬ tály főnöke. Románia „ S tép bán esen, Bukarest, egyet. tanár. Oroszország „ De Moeller, Sz. -Péter vár, a bᬠnyászati intézet tanára. Svédország s Nor¬ végia V T o r e 1 1, a svéd geol. intézet igaz¬ gatója. A. Favre, Genf, a geológia nyug. tanára az akadémián. S váj ez * Főtitkár: Jannetaz, a francziaországi geol. társulat volt elnöke. Titkárok: Brocchi, De la i re, Sauvage, Velain. Pénztárnok : B i o c b e. Ezenkívül később a nyilvános ülésen még egy nagyobb számú tanács (conseil) megválasztása hozatott indítványba és el is fogadtatott ; annak tagjai a tárgyak előleges megbeszélésére a Société géologiquede Francé saját helyiségében lettek mindenkor összehiva. A bureau megalakulásának kihirdetése után előadta az elnök Hébert az organisáló comité működését, valamint a teendők sorát a jövőre nézve, mely abban állott, hogy a bureau a reggeli órákban gyűljön össze 9—11, és délután a szakülések 2 — 6-ig tartassanak. A mi¬ niszter köszönetét mondván az organizáló comité működéséért és sze¬ rencsét kívánván a nemzetközi geológiai congressus fontos feladatának megoldásához, eltávozott s az elnöki széket Hébert foglalta el. A szak¬ ülések tartására a Trocadero palota egy terme volt átengedve, a nél¬ kül azonban, hogy a tagok fel lettek volna mentve a bemeneti-díj lize- tésétől a kiállítási épületbe. Még ezen az ülésen tartattak meg az első csoportra vonatkozó tárgyak. 1. M. Daubrée. Etudes expérimentales sur les déformations et les cassures de Pécorce terrestre. Vastag hosszú üvegtáblák voltak fokozatos oldalnyomásnak kitéve és ezeknek hasonlatosságára utalva a föld kérgén észlelt repedési vonalokkal. Discussioban résztvettek Michel- Lévy és Vélain, kik különösen a Morván hegység nyugoti szegélyén mutatkozó vetődéseknél találtak bizonyítékot ezen experimental geoló¬ giai észlelet helyességére nézve. 2. M. A. F a v r e. Sur les expériences relatives aux efforts de 307 refoulements latéraux en géologie. Az Alpokból vett és nagy mérvben készített rajzokon adta elő nézeteit a veterán szerző a repedési vona¬ lakra nézve, s támogatta M. Lory. 3. M. De Chanc.onrto is, Représentation et coordination des faits d’alignements (Failles et Filons). Az École des Mines jeles tanára itt különösen a vetődések és a telérek vonala között lévő viszonyok¬ ról beszélt. 4. De Lapparent. Les plissements de la craie entre la Francé et l’Angleterre á propos du chemin de fér’ sous-marins. A párisi katbolikus egyetem e jeles fiatal tanára a tenger alatti geológiát a ré¬ tegek minden görbülésével világosan adta elő, s a szigetországot a continenssel összekötni szándékolt tenger-alatti vasúti munkálatok a geológiát érdekes lappal gazdagították. Barrois részt vett a discussio- ban s hasonló értelemben adott magyarázatot Az utolsó előadás, a szerző Amerikából meg nem érkezvén, elma¬ radt, hanem az időt felhasználta abbé Richard ; fellépett a szószékre, s felolvasott egy értekezést „Régime dex sources,“ a források általános apadásáról. Darabig csak hallgatta a meglepett közönség, de végre figyelmeztette az elnök, hogy ezen tárgy nem való ide, mire az előadó megköszönte a türelmet s lelépett. 2-ik ülés, augusztus 30-án. Elnök: Dr. Baumhauer 2 — 4; Sterry-Hunt 4 — 6 óráig. Ezen nap kezdődtek meg a geológiai nomenclaturának és a szí¬ nezés egyöntetűségének vitái a következő előadásokkal : 1. James Hall. On the nomenclature of american palezoic rocks and the construction of geological maps. Az Egyesült-Államok e jeles szak-embere előadta történeti fejlődésben az Amerikában követett no- menclaturát, mely az európaitól merőben eltér, de egyszersmind kinyilat¬ koztatta, hogy a nemzetközi geologiai-congressus határozatának értel¬ mében azt, a melyet ez megállapítana, ők is elfogadnák. Előadását franczia nyelven tolmácsolta Barrois, valamint minden más angol elő¬ adást is. 2. Kenevier. Rapport sur l’emploi des eouleurs et des termes désignauts les subdivisions des terrains. 3. De Chancourtois. Unification des conventions pour les cartes géologiques. 4. Stephanescu. Nomenclature géologique uuiforme pour tous les pays, en ce qui regarde les terrains et les étages. 308 5. Rutot. De l’adoption des subdivisions uniformes pour les ter- rains tertiaires. 6. Yi lan óva. Bases d’un dictionnaire de géologie. Az előadásokat discussio követte nagy számmal s kitűnt, hogy a többség ezen tárgyban valami eredményt akar még ezen összejövete¬ len kivívni, de a dolog nem lévén kellőleg megérve, annak folytatása a következő napra is kitűzetett oly módon, hogy előbb még a tanács¬ ban is tárgyaltassék, 3-ik ülés, augusztus 31-én. Elnök: Szabó 2 — 4; Vilanova 4—6. 1. Sterry-Hunt. Limites du terrain Cambrien. Az Amerikaiak előadására nézve már tegnap jegyeztette fel ma¬ gát Barrande a discussióra, s az előadás után az elnöki székből én neki adván a szót, az előadók állványára általános taps között lépve, a palaeozoi korszak e mestere az amerikai geologok ellenében védte az Európában Murchison által megállapított nomenclaturát, mely nem helyi jelentőségű, hanem olyan, melyet alkalmazni lehet E. -Amerikára éppen úgy mint Dél-Amerikára, miként ő egy kövLiletkiüdemény után erről nem rég meggyőződött. Nézetét pártolva, szóllottak Hébert és Mayer. Favre indítványozta, hogy egy uniticatioi bizottság neveztessék ki, s az indítvány egyhangú¬ lag lett elfogadva. Vilanova egy egységes nyelvezetről szólt, mire Hé¬ bert megjegyezte, hogy előadó intentiojának megfelel a „Nomenclatur stratigraphicus, melyet G. A. Lebond készül kiadni. 2. De Moeller. Composition et discussions générales du sys térne carbonifére. A kőszénképletet nemcsak Oroszországból, de Eu¬ rópa egyéb ismertebb pontjairól is összehasonlítási keretébe vonta, mire Gosselet és De Lapparent, hol helyeslő, hol eltérő hangon a megvitatás alkalmával hozzá szóllottak. 3. Lesley. Limites du permien et du carbonifére en Pensylvanie. Ezen tárgyra Hébert tett megjegyzéseket 4. Vilain. Phénoménes geysériens dans le Trias du Morván; á propos de la délimi nation du Trias et du Lias. 5. Malaire. Sur quelques fossiles Cambriens. 6. Alm éra. Projet sur íme réimpression des ouvrages de Pa- léontologie. Ezen tárgyban, noha a tanácsban is vitatták, határozat nem hozatott. 309 4-ik ülés, szeptember 2-án. Elnök: Capellini, később De Moeller. 1. C o p e. Relation des horizons des vertébrés fossiles d’Europe et d’Amérique. Amerika ezen jeles zoologja és palaeontologja hozzászólásra indí¬ totta Gaudry és Matheron urakat, kik érdekes megjegyzéseket tettek némely állatcsaládra a permi és a felső kréta képletben. 2. G o s s e 1 e t. De la synonymie des espéces fossiles au point de vue du droit de priorite. Ezen fontos tárgyra nézve egy bizottságot indítványoz kiküldeni. Hozzá szól Jannetaz főtitkár is, azon megjegy¬ zéssel, hogy hasonló, visszás állapot a synonymiára és az elsőbbségre nézve az ásványtanban is előjön és ő már ennélfogva is pártolja az indítványt, s kéri a tanács holnapi illésére tárgyalásra kitűzni. 3. Marié Renault. Amorphozoaires du silurien inf éreur de Bretagne. 4. De Mór tillet. Divisions du quaternaire. Erre élénk eszme¬ csere következett, melyben különösen részt \ ett Favre, ki hasonlag jobb szereti a régi jegesek oscillati ójának eszméjét, mint a két vagy több jégkorszak felvételét. Reboux az előadó némely következtetése ellen kikel ; mig Rosemont Déli-Francziaország némely negyedkori rakodmá- nyait illustrálja. 5. Hollandia geologjai foglalták le ezután az idő egy részét: Win kiér olvasott egy nyomtatott munkát „Origine des dunes sur le littoral de la Hollandé14, mi tulajdonképen ide nem tartozott. 6. Van den Broeck. Intluence des phenoménes météoriqaes, sur l’altération des roches A szintén nem egészen ide vágó munkát csak következtetéseiben ismertette meg, de ezekre nézve is Burignier megje gyezte, hogy még más beíolyása is van az atmosphaeriliáknak a kőze¬ tekre, melyekről előadó nem tesz említést. 7. W. P. Black az Észak-Amerika kiállítási biztosa: Carte géo- logique des Etats de 1’ Améri que du Nord. 8. Virlet d’Aoust. Origine des Volcans. 9. Choffat. Mélange d’horizons stratigraphiques pár suite des mouvements du sol (Colonies dans le terrain jurassique francais). Ezen fontos tárgyra felhívja a gyűlés figyelmét Reuevier ; valamint Gosselet is említi, hogy analóg faunákkal találkozunk a Devonban is. 310 5-ik ülés, szeptember 3-án. Elnök: Toré 11, később Sterry-Hunt. 1. Des Cloizeaux. Mierocline et Feldspatbs tricliniques. Elő¬ adta, hogy a Mikroklint mi módon találta fel, és hogy ezen ásványtani felfedezésnek, valamint az általa a többi tri kiin Földpáton tett tanul¬ mányoknak eredménye a petrograpkiára nézve fontos. 2. Michel-Lévy. A polarizáló mikroskop alkalmazásáról a kő¬ zetek tanulmányozására parallel fényben. Mintegy kiegészítve az első előadást, saját ebbeli munkájának számbeli eredményeit mutatta meg a táblán. E tárgy nemcsak a franczia, de általában, kevés kivétellel, a egész gyűlés előtt is az újdonság tulajdonságával bírván, igazolva volt előadása, s helyeslő hozzászólást előidézett Sterry Hunt részéről. 4. Sterry-Hu n t. Terrains précambriens de FAinérique du Nord (Laurentian, Korién, Huronien, Montalban, Taconien.) Ezeninditványozott uj beosztás ellen felszólalt Selwyn, s helyesebbnek tartja a régit: Lau¬ rentian, Huronien, Cambrien, mig ő a Montalban-t helyi metamorphismus esetének tekinti. Erre Sterry-Hunt újból megjegyzi, hogy bizonyítékok szólanak a mellett, hogy a Montalban öregebb mint a Cambrien. 5. Szabó. Classitication et chronologie des roches éruptives térti aires de la Hongrie. (Examen de cette question : la composition mine- ralogique de ces roches peut-elle indiquer leur ágé?) A legújabb megállapodásom eredményét adtam itt elő, kiindulván a legbiztosabb alapból a Trachyt-képlet széleit képező hegységek olyan üledékes kőzeteiből, melyek stratigraphiai helyzete egészen tisztán áll, s a melyek egyszersmind trackyt-törmeléket is tartalmaznak. Ezen tör melékek petrographiai meghatározása, egyesítve a ritkább áttörési ese¬ tekkel, szolgáltatták az eredményt, melyet fő vonásaiban vau mód va¬ lami Trachytvidék első megtekintésénél makroskoposan is meghatározni, mig a részletesebb beosztás csak a laboratóriumban véghezvitt mikros- kopi és mikrochemiai tanulmány után eszközölhető. Ezen munkámat magyar nyelven is közelebb közzé togom tenni. 6. Vélain. Les roches trachytiques de la Reünion, au point de vue de la classitication. Ezen jeles fiatal tudós a Yenus-expeditió alkalmával mint geolog lett kikitldve és több vulkán-szigetet bejárt, tanulmányo¬ zott és ott tárgyakat is gyűjtött, melyeket két éven át Fouqué labora¬ tóriumában és az ő, valamint Michel-Lévy tanácsai mellett tanulmányo¬ zott. Az eredmény a beosztásra nézve az enyémmel megegyezik : a leg¬ utolsó eruptio terményei amorthit-kőzetek, a legrégibbé orthoklas-kőzetek, 311 s közbe esnek a nálrium és nátrium-calciumföldpátú kőzetek. Munkája egy tekintélyes qüart-kötetben éppen meg is jelent. 7. Ribeiro. Sur les formation tertiaires de Portugál, y compris la formation basaltique des environs de Lisbonne. Ezen ötödik ülés egyszersmind az utolsó volt a tudományos tár¬ gyak előadására, melyekről az lett határozva, hogy a „Ministére de l'Agriculture et du Commerce“ költségén, mint a kinek ressortjába a vi- lágkiállitás általában tartozik, egy külön kötetben ki fognak adatni. 6-ik, zárülés, september 4-én. Elnök: Hébert, s körülötte Capellini, Daubrée, Gaudry, James Hall, Sterry-Hunt, De Moeller, Ribeiro, Stephanescu, Szabó, Torell, Yi- lanova. A tanács megállapodásainak előtérj e.-ztése lett volna az egyedüli tárgy e zárülésen, de találkozott még néhány olyan, melynek előterjesztése meg lett engedve. 1. Belesse felolvasott egy közleményt Bourjot nevében „Sur le calcaire bleu éruptiv des environs d’Alger.“ Ezen sajátságos mémoire bővebb megvizsgálására egy bizottság lett kinevezve, azon meghagyás sál, hogy a jövő kongressuson adja elő véleményes jelentését. 2. Chamberlai n. The lvettle Moraine of the Great Laké Dis- trict of Nortli America. 3. C o p e. „The Report of the Committee of the American asso- ciation of 187G on biological nomenclature“ — munkát azon bizott¬ ság figyelmébe ajánlja, mely Gosselet indítványára kineveztetni fog. 4. Fuch s. Résumé des opinions émises pár un groupe de membres du Congrés sur l’unification du coloriage des cartes géologiques. A nemzetközi geológiai kongressus tanácsa részéről a következő 4 indítvány lett hozzászólás és elhatározás végett, a zár-ülés elé ter¬ jesztve : 1. A congressus munkálatának kiadására nézve határoztatott, hogy az előadott dolgozatok és az azokra tett megjegyzések Írásban adassa¬ nak be meghatározott időig; meg lett állapítva, hogy a levelezés a fő¬ titkárral történik és az is, hogy a nyomtatás kire bizatik. II A jövő kongressus 3 év múlva lesz (1381) Sella és Capellini urak indítványára Bolognában, az idő október eleje. Tiszteleti elnökül meg van választva Sella volt minister és a Reale Accademia dei Lin¬ óéi elnöke Rómában ; az organizáló bizottság tagjai : Capellini (Bologna^, Gastaldi (Turin), Taramelli fPávia), Omboni (Padua), Meneghini (Pisa), 312 Ponzi (Roma), Giordano (Roma), Gniscaldi (Nápoly), Gemmellaro (Pa¬ lermo), Pirona (lldiue). Delesse indítványára, melyet sokan támogattak, határozatba ment, hogy a mostani választmány (bureau) a jövő kongressus megnyitásáig működésében megmarad és hogy annak tagjai Párisban, tekintet nél¬ kül a jelenlevők számára, határozhatnak. 111. Bizottságok kinevezése. Art. 1. 11 est constitué íme Commission internationale pour l’uni- tication des figurés géologiqnes. Art. 2. Ezen a geológiai színezés egyöntetűségének tárgyában kinevezett bizottság tagjai : Liversidge, egyet, tanár, Sydney; Ausztrália részéről. Dupont, Musée d’histoire naturelle igazgatója, Bruxelles ; Bel¬ gium részéről. Selwyn, a canadai geológiai bizottság igazgatója; Canada részéről. Ribeiro, a portugalli geológiai bizottság igazgatója; Portugál és Spanyolország részéről. Lesley, a pensylvaniai geológiai bizottság igazgatója ; az Egye¬ sült Államok részéről. De Chancourtois, ingénieur en chef des mines, az Ecole des Mines tanára Párisban; Francziaország részéről. De Hantken, a magyarhoni földtani intézet igazgatója; Magyar- ország részéről. Giordano, ingénieur eu chef au corps royal des Mines ; Olasz¬ ország részéről. De Moeller, a bányászati intézet tanára Szt. Pétervárott; Orosz¬ ország részéről. Toréi 1, a svéd geológiai bizottság igazgatója; Scandinavia részéről. Renevier, az Akadémia tanára Lausanne-ban ; Svajcz részéről. Art. 3. 11 est constitué uue Commission internationale pour l’unitication de la nomenclature géologique. Art. 4. A geológiai uomenclatura egyöntetűvé tételére kinevezett bizottság tagjai : Liversidge, egy. tanár, Sidney; Austrália részéről. Dewalque, egy. tanár, Lütticb ; Belgium részéről. Sterry-Hunt, tanár a technológiai intézetben, Boston; Canada részéről 313 Vilanova, egy. tanár Madridban; Spanyolország és Portugálba részéről. J. Hall, főgeolog az Egyesült Államokban ; az Egyesült Államok részéről. Hébert, tanár á la faculté des Sciences de Paris ; Francziaország részéről. Szabó, egy. tanár Budapesten; Magyarország részéről. Capellini, egy. tanár Bolognában; Olaszország részéről. Stepkauesc u, tanár Bukarest-ben ; Románia részéről. Inostranzeff, egy. tanár Szt Pétervárott ; Oroszország részéről. Lundgreen, egy. tanár, Lund ; Svédhon és Norvégia részéről. A. Favre, akadémiai nyug. tanár, Genf; Svajcz részéről. Art 5. A bizottságok kiegészitik magokat azon országokat illető¬ leg, melyek a nemzetközi congressuson képviselve nem voltak (Anglia, Németország, Ausztria, mely utóbbiból későn érkezett 2 tag), valamint azon esetben, ba valamely tag kilépne vagy meghalna. Art. 6. A nevezett tagok mindegyike egy helyi bizottságot alakit, melynek tagjait az illető nemzetközi bizottsággal tudatni fogja. Többen felszóllaltak a mellett, hogy a helyi bizottságok megala¬ kításánál az ottani geológiai társulat közvetítése vétessék igénybe, mit a gyűlés elfogadott. Art. 7. A nemzetközi bizottságok, a mint csak lehet, meglakulnak, megválasztván az elnökséget és a titkárságot. Erről értesíteni fogják a jelen congressus választmányát, valamint a második congressus organi¬ záló bizottságát. Art. 8. A nemzetközi bizottságok jelentései az organizáló bizott¬ sághoz küldendők 1881. januárja előtt, az azokat kinyomatja és a congressus megnyitása előtt szétosztja. IV. Gosselet és Jannetaz urak indítványára határozatba ment. Art. 1. Egy bizottság alakítandó, melynek feladata a fajok nőmén Matúrájánál követendő szabályok kérdését a jövő congressusig tanul¬ mányozni. Art. 2. Ezen bizottság tagjai: a paleontológiára nézve: Cotteau a Société géol de Francé volt elnöke ; Douvillé bánya¬ mérnök; Oaudry a Société géol. de Francé elnöke s tanár a Museum- nál ; Gosselet tanár á la faculté des Sciences, Lilié ; Pomel senátor ; De Saporta az Institut levelezője. A mineralogiára nézve: Des Cloizeciux az Institut tagja ; Jannetaz a Société géol. de Francé volt elnöke. 314 Ezzel a szokásos köszönet mondások után a miniszternek, a kiál¬ lítási főbiztosnak, az organizáló bizottság elnökének s tagjainak stb., az elnök az 1878 ki nemzetközi geológiai congressust befejezettnek mondotta. Ez alkalommal jelentésemet egyszerűen előterjesztem szabadjon megbizatásomból kifolyólag a magyarországi helyi bizottság megalakí¬ tása tárgyában jövő ülésünkön inditványnyal lépni fel. Indítvány az 1876. párisi első nemzetközi geológiai con- gressus megbízásából. (Benyújtva a m. fülelt, társ. f. é. decz. hó 4-én tart. szakülésén) Miként jelentésemben 1878. nov. 6-án kifejtettem, a Párisban tar¬ tott első nemzetközi geologiai-congressus két fő kérdést tűzött ki meg¬ vitatásra s mind a kettő számára egy bizottságot nevezett ki : az egyik a geológiai térképek színezésében behozandó egyöntetűségre (pour runification des tígures géologiques) ; másik a geológiai uomen- clatura egységére (pour l’unification de la nomenclature géologique) vonatkozik. Az elsőnek tagjául Magyarországra nézve Párisban lett megvᬠlasztva Hantken Miksa a magyarhoni földtani-intézet igazgatója, a mᬠsodiknak Dr. Szabó József egyetemi tanár. A megválasztott tagok a nemzetközi congressustól azon megbí¬ zást kapták, hogy kiki a hazájában helyi bizottságot alakítson, s arról a megfelelő nemzetközi bizottságot tudósítsa. „Art. 6. Chacun des membres ci-dessus désignés formera un comité local, dönt il eommuuiquera la composition á la Commission internatí- onale correspondante.“ Ezen határozat hozatalával több tag azon óhajtását fejezte ki, hogy a helyi bizottság megalakítása az ország geológiai társulata esz¬ közlése mellett menjen véghez, „ . . . que pour la nomination des couii- tés locaux, la pilis importante des Sociétés géologiques sóit cousultée dans chaque pays.“ 315 A mi az első nemzetközi-congressus határozatának indokait illeti, szabadjon röviden emlékezésbe hozni, hogy a geológia nomenclaturája alapjában helyi viszonyokból indult ki és mivel az felette sok helyen számit kiindulási pontokat, a tudomány, az egyes nemzetek s még in¬ kább az egyes világrészek szerint nagyban eltérő noinenclaturát mutat fel. Ha a physikát, astronomiát, chemiát vagy a természettudományok¬ nak bármely ágát vesszük, az alap nomenelatura egysége a geológiáé mellett szembeszökő, s ez már azon szakembernek is alkalmatlan, a ki a nemzetközi irodalmat használja, de még nagyobb zavart okoz annak, ki a geológiai eredményeket akarja saját tudományában felhasználni, ilyen a geograph, a statisztikus, a bányász, a zoolog, botanikus stb. Eljött már az idő, melyben az unificatio, úgy a szinezésben, mint a nevekben, szóba kell, hogy hozassék. Természetes, hogy itt csak ál¬ talánosságok értendők, olyanok, melyek csak kisebb mérvű, de nagy terjedelmű térképre vonatkoznak ; úgy szintén a nomenclaturában is csak az általános beosztásokra nézve kell megállapodás, mert a részle¬ tek mindig a helyi viszonyok szerint lesznek elnevezendők. Hogy minő eltérés van a nomenclaturában, én csak egy esetet hozok fel, a stratigraphiai geológiából ; például a francziák Terrain elnevezése más nyelvre nem fordítható, az ez után következő A s s i s e szintén semmi nyelven nem adható vissza ; az ez után következő Eta ge fogalmát a magyarban emelettel fejezzük ki újabban, de a német nem fordítja le. Csak a Couche van meg aztán minden nyelvben. Az álta¬ lános kifejezések között az epoclia és periódus fogalmai is némely szerző által ellenkező értelemben vétetnek, kinek az epocha, kinek a periódus nagyobb. Ezeket az eseteket lehetne felettébb szaporítani úgy a nomenclatu¬ rában, mint a térképek geológiai színezésében. Magyarország mind a két bizottságban képviselve van és a két megbízott, mint a magyarhoni földtani-társulatnak is tagja, együttesen fordul a társulathoz a végből, hogy a magyarországi illető bizottság megalakítását eszközölje. Véleményünk szerint nem lehet itt kinevezés vagy választás által hozni létre bizottságot, hanem felszólitandók a geologok általában, akár a fővárosban, akár a vidéken lakjanak, hogy írásban adják be egy bizonyos idő alatt abbeli nyilatkozatukat, hogy akarnak-e részt venni vagy nem, váljon csak az egyik bizottságban vagy mind a kettőben V A fő munka minden esetre az, melyet az egyesek maguk végeznek, s ez szolgál alapul a bizottsági tanácskozmányokban. 316 Önként értetik, hogy a systematikus a tudomány vázával egyál¬ talán foglalkozhatik, mig a speciálista a maga külön tárgyából indulhat ki, általános érvényű összeköttetést keresvén a tudomány épület min¬ den részével. Különben maga a modus procedendi is még előbb meg¬ beszélhető. A megalakult bizottság munkálatára 2 évi időszak van s ez alatt a párisi bizottsággal összeköttetésben áll s tán utasításokat is kap, befejezett munkálatát pedig 1880. végén kell Bolognába a legkö¬ zelebbi nemzetközi geológiai congressus üléshelyére megküldeni. Midőn ezen indítványt Hantken úr s saját nevemben előterjesz¬ teni szerencsém volna, a tisztelt szakgy ülést arra kérem, hogy az aján¬ latot discussio tárgyává tenni és az eredményről határozatot hozni szí¬ veskedjék. Dr. Szabó József. Dr Szabó Józsefnek ezen indítványát a szakülés elfogad¬ ván, azt határozati erőre emelte és ennek kapcsában a következő felhívást intézi a hazai geologokhoz : Fölhívás. A magyarhoni Földtani-társulat a hazai geologokat fölhívja, hogy a föntebbi határozattá emelt indítványnak megfelelően, a résztvevősre vonatkozó jelentkezéseiket a társulat t i t k á r i i r o- dájához (Budapest, nemz. Múzeum) czimezve jövő 1879. évi feb¬ ruár hó végéig beküldeni szíveskedjenek. IRODALOM. Uj nézetek Selmecz vidékének eruptív kőzeteiről. (Sitzungsbericht dér niederrheinischen Gesellschaft in Bonn 1878.) G. vöm Rath, bonni tanár, ki hazánkat geológiai kutatások czél- jából ismételten meglátogatá, a selmeczvidéki eruptív kőzetekre vonat¬ kozó nézeteit a következő mondatokban foglalja össze. 1. A Selmeczbánya környékén fellépő eruptív kőzetek különböző korszakokból valók és sem ásványi összetételükre, sem keletkezésük ide¬ jére nézve egy geológiai testnek nem tekinthetők. 2. Az u. n. kodrusi 317 Syenit nem más, mint Kvarczdiorit alárendelt Orthoklastartalommal, plu- tói, azaz (?) harmadkoreló'tti kőzet 3. A selmeczi u. n. Zöldkőporphyr Zöldkőtrachyt, Propylit nem más, mint Diabas, korára nézve szintén harmadkorelőtti, de a Kvarczdioritnál tiatalabb. Ez a két kőzet (valamint a vihnyei völgy Gnei«znemű kőzete) zárja magában a nemes telér- rendszert. 4. A selmeczvidéki harmadkorbeli eruptivkőzetek, az Andesi- tek s Rhyolithok, melyekhez terjedelmes conglomerát és tufatömegek csatlakoznak, semminemű közelebb viszonyban nincsenek a karmadkor- előtti eruptív kőzetekkel és érczteléreket nem tartalmaznak. A szerző ezen tételeket nem akarja mint végleges eredményeket odaállítani, hanem csak mint saját észleleteiből leszármaztatott nézete¬ ket a szakemberek figyelmébe ajánlani. Hogy a hodrusi kőzetre, melynek földpátja túlnyomólag Plagio- klas, még pedig v. Rath szerint Andesin, a Syenit név helytelenül van alkalmazva, az már többször kimondatott és a mennyiben csak a kőzet ásványi összetételére tekintünk, a Kvarczdiorit elnevezése ellen nem le¬ het kifogás. Tekintettel a bár alárendelt, de soha sem hiányzó Ortho- klasra, a kőzet Tonalitnak is volna nevezhető, a mint a szerző, Judd urra hivatkozva, megjegyzi. Egyébiránt a hodrusi u n Syenitnek leg¬ közelebbi rokona a bánság eruptív kőzetei között található. Kissé nehezebb a selmeczi Propylitnek a Diabasok családjába való helyezését igazolni. Azonban a szerző vizsgálataiból kiderül, hogy ezen „Zöldkőben^ az Angit, mint eredeti alkatrész, nagy szerepet visz, és habár elmállott és elváltozott állapotban, mégis mindig feltalálható: igy tehát a selmeczi Propylit egy Augit-Amphiból kőzet és mivel egész kiképződése inkább a porphyrszerü Diabasok jellegeinek felel meg, ezen elnevezés ellen csakis geológiai okoknál fogva lehet kifogást tenni, ha t. i. a kőzet harmadkori eredetét vesszük fel. Ámde ezen állítás be¬ bizonyítását a szerzőnek nem sikerült a meglevő irodalomban találni és azért igen kívánatosnak tartja, hogy ezen fölötte fontos kérdés újabb elfogulatlan kutatás tárgyává tétessék. Ezekkel szemben legyen szabad dr. Szabó J. úr legújabb vizsgᬠlataira utalnunk, melyekből nem csak a zöldkőnek, de hodrusi Syenit¬ nek is szoros genetikai összefüggése a vidék harmadkori vulkáni kőze¬ teivel kiderülni látszik (1. Földt. Közlöny 1878.). Egyébiránt Rath úr tüzetesen megjegyzi, hogy a Propylit geológiai korát illető kételyei egyelőre csakis a selmeczvidéki „Zöldkőre^ vonatkoznak. I. B. 318 Dr. E. Tietze: Das Petroleum- Vorkommen von Dragomér in dér Marmaros. (Verhandl. cl. k. k. geol. Reichsanst. ■ 1868. p. 322.) Magyarország éjszakkeleti megyéiben a kőolajnak s gyantának számos lelhelyét ismerjük, melyek hosszú vonulatban sorakoznak az u. n. Erdős Kárpátok innenső lejtőjének hosszában ép úgy mint a túlsó lejtőn az ismeretes gácsországi petroleumforrások. E két vonulatnak geológiai összetartozását már több év előtt kimutatta Gesell Sándor úr (1. Földtani Közlöny V. köt. 21. 1. s. k.). Az értekezéséhez csatolt tér¬ képen kitűnik, hogy a magyarországi vonulatnak legdélibb pontja Mar marosmegyébe esik, közel Erdély határához, Dragomerfalu környékére, mely vidék petroleumforrásairól már Hauer s Richtliofen felvételi jelen¬ téseiben (Jahrbuch dér k. k. geol. Reichsanstalt, 1859. 459. 1.) teszen említést. A folyó év nyarán dr. Tietze úrnak alkalma volt ezen magyaror¬ szági lelhelyet meglátogatni és a galicziai előj övetekkel, melyek több¬ évi működésének területébe estek, összehasonlítani. Tietze úr arról győ¬ ződött meg, hogy Dragomér tájékán, az Iza folyó bal partján, a miocén korú sóképlet ugyanoly jelleges minőségben lép fel, mint a Kárpátok éjszaki lejtőjén. A kőolaj pedig, valamint Galicziában, Boryslaw, Tru- scaviecz, Solotwyna és Lazin körül, úgy itt is e z e n rétegekből fakad és a trachittufákkal, melyek e vidéken, p. o. Szellistyénél szintén tel¬ iépnek, a petróleum előjövetele semmi összeköttetésben sincs. A sóképlet váltakozva világosszürke agyagból és homokos-agya gos márgarétegekből áll, gypszbehelyezkedésekkel és vékony homokkő- közfekvetekkel. Egy helyt, Klemeniászától D-re, palák lépnek fel, me¬ lyek részben a Menilitpalák jellegeit viselik; kétségkívül ezek is csak alárendelt közfekvetet képeznek. A sóképlet rétegeinek általános csa¬ pásiránya Ny É-Ny - KDK, dőlésük egészen É, illetőleg ÉK. Fent a he¬ gyeken Kárpáthomokkő mutatkozik, mely itt, Hauer és Richthofen sze¬ rint az eocén képlet tagját képezi. Kőolajnak s földgyantának nyomai e vidék számos pontjain talál¬ hatók. Sőt mondhatni, hogy a talaj itt annyira van petróleummal át¬ áztatva, hogy az Iza folyó kavicslerakodásaiban csak felületes kotrás is annak kimutatására vezet. Ha ezen kincs kiaknázásara tett eddigi kísérletek még nem ve¬ zettek fényes eredményre, ebből nem a telep szegénységére, hanem csak 319 az eddigi feltárások elégtelen voltára kell következtetni. A szerző né zete szerint a természeti viszonyok itt olyanok, hogy szép reménységre teljesen jogosítanak s a munkálatok folytatásától mind nagyobb meuy- nyiségii, mind jobb minőségű termény várható. Ez nevezetesen egy Kle- meniászánál lemélyesztett kutatóaknára vonatkozik, mely a szerzőnek ottléte idejében a 27 ölet érte volt el és eddig ugyan nem a legjobb minőségű anyagot szolgáltatta, de akkor már sósvizii forrásokra akadt, mi már petroleumelőjöveteleknél jó jelnek vétetik. Még nagyobb re¬ ménységekre bátorít fel egy másik pont, Dragomér és Szellistye között, melyen 35 ölnyi mélységben Ozokeritre (földgyantára) akadának. Ezen előjövetel, mely a boryslawi viszonyokra emlékeztet, a legnagyobb ügyelemre méltó és tekintve az efféle fekhelyek szabálytalanságát, az első kísérletek csekély eredményének daczára is, uj kutatások esz¬ közlésére serkenthet. Ellenben a barnaszén jelentéktelen nyomaira fek¬ tetett reményeket a szerző teljesen alaptalanoknak mondja. I. B. Rodnabányáról. (Zeitschr. d. deutschen geol. Gesellsch. XXX. köt. 3. fűz. 556- 1.) A németországi geológiai társaság 1878. évi vándorgyűlésén vöm Rath úr Rodna vidékéről s érezfek helyeiről előadást tartott, melyből a következőket idézzük : „Rodna 508 m. tengerfeletti magasságon fekszik, közel a Szamos forrásához, a 2281 m. magasságú Tehénszarv vagy Inen-hegytől DDNy-ra csak 2 ném. mértföldnyi távolságban. A rodnai bányák 9 km. távolság¬ ban vannak az Izvor völgyében, mely Rodnánál a Szamossal egyesül és a Tehénszarvon ered. A nevezett hegykúp környéke Csillámpalából áll, egyes Amphibolpala-rétegekkel és számos Mészkő-behelyezkedésekkel. Ezen alaphegység képezi Rodnánál a völgynek egész jobb lejtőjét, mig délnek, azaz a Szamos balpartján a harmadkori rétegek, melyek Er¬ dély középső részét borítják, kezdetüket veszik A nevezett képleteken számos Andesittömeg tört keresztül, mintegy kapcsolatot képezve a vi- horlat-guttini s a hargittai nagy Andesit hegységek között. Rodna tᬠjékán az Andesit (részben kitűnő nagyságú és épségű Plagioklaskristá- lyokban bővelkedve) részint egész hegyeket, részint csak kisebb áttöré¬ seket és telértömegeket képez; az érczek, melyek tömzs- és fészek alakú tömegeket képeznek, lényegesen a Mészkő s az Andesit érintke Földtani Közlöny VIII. évf- qo 320 zéséhez vannak kötve, nem lévén kizárva a határlaptól nagyobb-kisebb távozásuk sem. Mindenesetre van bizonyos okozatos összefüggés a Tra- chyt-kitörések és az érczek képződése között. Az ércztestek nagysága igen változó, 1 m-től több mint 300 m.-ig ingadozva. Azon ércztömeg, melynek határán s belsejé'en a bányászat jelenleg kiváltképen mozog, 85 m. nyi függőleges magassággal és 28 m.-nyi vastagsággal bír; 120 m.-nyi hosszúságban már fel van tárva, a nélkül, hogy végét elérték volna. (Siissner m. kir. bányatiszt ur szives közlése szerint.) — A rodnai érez Pyrit, Fényle és ezüsttartalmú Galenit keveréke; (átlag 60°/„ Pyrit, 20 — 25°/ o Fényle és 6 - 8 Galenit.) A többi töltelék Mészpát és Kvarcz. Az érczek s marák 100 kilogrammjára 00 — 70 gr. ezüstöt számítanak. A rodnai kohóban nyert ezüst 1 kilogrammjában 6 gr. arany foglalta¬ tik, mely az ezüst finomitásánál Körmöczbányán kiválasztatik. — A rodnai bányaműveletek a hegylejtőn több mint 240 m. -re terjednek. 1. B. A köhalomi vulkáni bombákról. (M. Kdiuster : Über Auswürflinge lm Basalttuffe von Reps in Siebenbiirgen, Tschermak, miner. Mitth. I. B. 4. II. p. 318.) Azon érdekes kristályos zárványok, melyek Erdélyben Kőhalom (Reps), Hévíz és Hidegkút vidékén, a Bazalt-tufában előfordulnak, már Hauer és Stache „Geologie Siebenbürgens“ czimii munkájában vannak fölemlítve és a gleiekenbergi Bazaltterületen található Olivin bombák¬ hoz hasonlítva. Tschermak (Porphyr-Gesteine Oesterreicks) részleteseb¬ ben foglalkozik velük és előfordulásuk helyét az erdélyi Bazaltvidék¬ nek legérdekesebb pontjainak nevezi. Behatóbb ismeretet nyertünk ró¬ luk dr. Koch úr egy értekezésében, mely 1877. évben a m. tud. akadémia egyik ülésén be lett mutatva. Újabban Schuster M úr vette szorgos vizsgálat alá ezen érdekes vulkáni terményeket és mivel ku¬ tatásai dr. Koch úr előadásától némileg eltérő eredményekre vezettek, a következőben csakis ezen eltérésekre akarunk utalni. A szóban forgó zárványok többé-kevésbé gömbölyű, . lávakéreggel borított vulkáni bombák, melyek magva különféle ásványok kristályos¬ szemcsés halmazából áll. Ezen keverékben dr. Koch úr szerint a kö¬ vetkező ásványok szerepelnek : Olivin, Omphacit, kagylós törésű Angit 321 és néha Pyrop. Schuster úr ellenben hat különböző ásványt talált benne, u. m. : Olivint, Bronzitot, Augitot, Ampbibolt, Gránátot és Spinellt. A fűzöld ásványszemeket, melyeket K. úr az Ompbacitboz szᬠmit, Schuster úr a közönséges Angit világosabb válfajának tekinti és közte s a barnásfekete Angit között fokozatos átmeneteket talál. Ezen fűzőid ásványnyal szorosan összenőve még egy zöldszinü ásvány lép fel, , mely tökéletes hasadása (két irányban 87° 54' alatt) és rhombos- rendszerre mutató optikai viselkedése, végre még színének határozott barnásba hajlása alapján a Bronzit-sorba helyezendő, a kapfensteini Olivin-bombák Bronzitjaival minden tekintetben összevág. A Spinell (Picotit) octoederalakján, polarizált fényben isotrop viselkedésén és a pbospborsó gyöngyben cbromreactióján felismerhető. A ritkábban előforduló Gránátot Seb. úr csak azért nem akarja a Pyrop válfajhoz számítani, mivel színe nem oly tiszta vérpiros, mint a zöblitzi Pyrop-é, hanem világosabb-sötétebb jáczintvörös, vegytani vi¬ selkedése egyébiránt szerinte is, a Pyrop-étől nem lényegesen kü¬ lönbözik. Ampbibol, úgy látszik, nem az igazi Olivin bombákban, hanem néha mint külön zárvány fordul elő, talán hasonló módon, mint Vas¬ megyében a tobaji bazalttufában, hol óriási* legömbölyödött s salak¬ kéreggel bevont Amphibol-kristályok az Olivin-bombák mellett lépnek fel. Legalább ezekre emlékeztet egy ökölnyi Ampbibol bomba, melyet Wolff úr Torda mellett gyűjtött, a különbség, úgy látszik, csak az, hogy ebben több Ampbibol egyén összenőve képezi a magot, mivel Seb. úr szavai szerint a ketté törött golyóban a hasadási prismák különböző szögök alatt s néha sugaras elrendezésben csoportosulnak, mig a vasmegyei előfordulásban minden egyes zárvány egy-egy Ampkibol- kristályból áll, mely tehát csak két hasadási irányt mutat; a körül¬ záró lávakéregben azonban még kis kristálytöredékek vannak be¬ ágyazva. A tordai leleten kivid Seb. úr még csak egy esetben talált Ampbibolt, még pedig „egy részben salakossá vált Augit-tömegben egy pár apró, lazán befektetett, de köröskörül igen jól kifejlődött kristály - kákát s kristálytöredékeket41 . Egészben véve tehát nem mondhatni, hogy az Ampbibol a szóban forgó vulkáni bombák alkotórészei közé tartozik I. B. * Matyasovszky úr onnan egy példányt hozotr, melynek átmérői 11 és 9 centiméter. 22 322 VEGYESEK. A föld gömb domborzatának mesterséges utánzása. A jelenkor geogenetikai felfogásában nagy szerepet játszik ama nézet, hogy a föld felületének egyenetlenségei első sorban az egész földgömb összezsugorodásának kö¬ vetkezményei, tehát mintegy ráuezok a vénülő föld arczán. Ezen elvre alapított csinos kísérletet közöl de Chancourtois ur, melylyel a földgömb felületének emelkedéseit, mélyedéseit, ránczait s redőit utánozó alakokat keletkeztet. A föld¬ gömb képviselője gyanánt egy levegővel telt és csappal elzárható rézcsővel ellátott kautsukgömb szolgál. Ezen gömböt, levegővel jól felfúva, olvasztott viaszba márt¬ juk, hogy felületét vékony viaszréteggel bevonhassuk, mely a füldfelület ellent- állóbb külső kőzetrétegét ábrázolja. A mint most a csapot kinyitva a ballonból egy kis levegőt kibocsátunk, az egész gömb összehuzódik s felületén a viaszréteg oly domborzati alakokat képez, minőket földünk külalakján, az erósió határaitól elte¬ kintve, találunk. (Compt. rend. T. LXXXVI1. p. 81.) I. B. * Összefüggés a felső Duna és Aach-forrás közt. Hogy a földrajzi vízválasztók a földtaniakkal nem mindig esnek egybe, azt igen szépen tün¬ tetik elő Knop A. megfigyelései Baden felvidékén. Ugyanis Immendingen és Möh- ringen helységek közt, hol a repedezett, hasadékokban dús, fehér Jura képezi a felső Duna medrét, száraz időszakokban eltűnik a folyó egész vízmennyisége, úgy hogy a meder egészen kiszárad, mig az ettől kb. 11 km. távolságú s a Rajnaterü- letbe eső Aach-forrás mint vízmennyiségben gazdag forrástó lép föl. Azon kérdésre, váljon az itt elnyelendő Duna vize nem-e az Aach-forrást táp¬ lálja egy meghatározott időben a Dunába, még mielőtt a viz * hasadékokban eltűnt volna, 200 mázsa konyhasó dobatott és az Aachforrásnál óránként chlornátriumra próbák tétettek. E kísérlet végrehajtva lön, miután már elővizsgálatok eTős zagú Glasgow-palaolajjal az ily összefüggést igen valószínűvé tették. A határozott ered¬ ményt szolgáltatott konyhasókisérletek azonkívül még láthatóvá is tétettek a Duna vizének fluorescéinel való színesítése által. Knop az ezen egyszerű kísérletek alap¬ ján nyert főbb eredményeket következőben foglalja össze: 1. Az Aach-forrás és Duna közti közvetlen összefüggés kimutatható. 2. A Duna legalacsonyabb vízállása idejében Immendingen s Möhringen közt körülbelül felét veszti el azon viz mennyiségének, mely egyidejűleg az Aach-for- rásnál előtűnik ; a másik fele tehát nem a Dunából ered, hanem földalatti for¬ rásokból. 3. A Duna és Aach-forrás közti összefüggést egy körülbelül 1000 lábnyi vas¬ tag jura (fehér) mészkő hasadási rendszere eszközli. 4. Minthogy ezen hasadási rendszer egy teknőszerű rétegösszlet völgyalján a „raulien Alp és Randen“ közt létezik, a hasadékok magok ezek folytán általában befelé tátognak, úgy gondolható, hogy a Duna vize a mészkőnek márgás és agya¬ gos fekiijéig siilyed, hogy azután ismét egy 1 1 km.-nyi, földalatti folyása után, a közlekedő csövek elve szerint az Aach-forrásban alulról fölfelé emelkedjék. 323 5. 200 mázsa konyhasó a Duna egyik hasadókába téve, közelítőleg ismét előkerült az Aach-forrás vizében. Az első sónyomok körülbelül 20, maximuma 60, és az utolsók körülbelül 90 óra után mutatkoztak, egészben mintegy 71 órán át. 6. A minőleges kísérletek, a víznek színezése alkalikus fluorescein-oldattal vagy kezelése nyers kénolajjal hatásukban körülbelül 60 óra után voltak megfigyel¬ hetők, azaz a sóval tett mennyileges kísérletek maximális hatásuk idejében. Azok¬ nak tehát csak is maximális határuk vált szemlélhetővé. 7. A Duna vidéke Immendingen, Möhringen és Tuttlingen közt kevésbé al¬ kalmatosnak mutatkozott csupán vizi motorokra, vizikerekekre és turbinákra tᬠmaszkodó iparnak, mint az Aach vidéke. Mert eltekintve a Duna vízállásának igen túlságos ingadozásai, zérus és maximalis vizár (Ilochwasser) közt, melyek az Aach- nál csak igen szűk határok közt mutatkoznak, előrelátható, geológiai szempontból, hogy a Dunahasadékok a viz oldó hatása által idővel mindinkább tágabbá vál¬ nak és ennek következtében mindig több Dunavizet elnyelőidnek, mely az Aach vizet gyarapítja. 8. Tisztán földrajzi szempontból véve, a felső Duna, földalatti lefolyása foly¬ tán, jelenleg épp úgy a Fekete- mint az Éj szaki-tenger területébe sőt időnkint csak¬ is az utolsóhoz tartozik. (N. Jalirb. f. Min. Geol, u. Palaeont. 1878. p. 350.) St. J. TÁRSULATI ÜGYEK. Szakülés IS 78. évi november hó 6-án. (Jegyzőkönyvi kivonat.) 1. dr. Szabó József előterjeszté jelentését az 1878-b a n P á r i s- ban tartott első nemzetközi geológiai con? ressusról* és annak megbízásáról. (L. a jelen számban.) 2. Stürzenbaum József beterjesztő Maderspach L i vi u s közleményét „Adatok a Tetőcske és a Nyerges hegy (Gümürm.) rétegeinek földtani korához" czimen. (L. a jelen számban.) 3. S c h m i d t Sándor értekezett a muz saji Wolnynról. Értesít első sorban egy állítólag uj hazai Wolnynlelhelyről, Dernőről, majd a tudományba Schrauf által bevezetett Betlér leihelyet Rozsnyóra igazítja helyre. A muzsaji Wol- nynok a Bereglnnegyében igen elterjedt timkőben fordulnak elő, melynek üregeiben szürkés, jobbára megrongált felületű kristályok alakjában találtatnak. Összesen 16 alakot észlelt és a kristályokat köbös és oszlopos alakúakra különíti szét. L Földt. Közi. 1877. p. 21. -! 324 4. A társ. I. ti tkár bejelenté a következő társulati uj rendes “tagokat Krecsarevich M á r k, szerb, fogyom, tanár Újvidéken, (aj. Ilalaváts Gyula,) II o r váth A n t al ügyvéd Pécsen, (aj. Böckh János,) Szikszay L a j o s, orsz. yiilési képviselő, (aj. dr. Ilofmann Károly) ; II ü 1 ti József bányaigazgató Nagy¬ ágon, (aj. Inkey Béla,) Baranyi Ágoston, főispán Zilahon, (aj. dr. Hofmann Károly) és dr. Pántocsck L. V. Zlatnón, (aj. dr. Staub Mór). Szakülés 1878. évi deczember hó 4-én. (Jegyzőkönyvi kivonat.) 1 . Be r n á t h József értekezett „A m ág y a r h o n i á s v án y vize k- r ő 1“. (L. a jövő számban.) 2. Schmidt Sándor előadta a „Pseudobrookit kristálytani elemeit1. (L. a jelen számban.) 3. Dr. Szabó József indítványt terjesztett elő a párisi első nem zetközi geológiai congressus megbízásából. (Lásd a jelen szám 314. lapján.) Jelen in¬ dítványt a szakülés elfogadván, azt határozattá emelte és annak kap¬ csában fölhívást intézni rendelt a hazai geologokhoz. (Lásd a 316, lapon.) 4. Dr. Staub Móricz értekezett a fossil Plumeria fajokról. Eddig csak kettő ismeretes. Plumeria austriaca Ettingsh. 1850-ben a schauerleiten-i kő¬ szénbányában (Pillén m. Alsó- Ausztriában) és 1853-ban a brennbergi kőszénbányá bán (Sopron mellett) találtatott. Ettingshausen fölállította ugyan mint uj fossilfajt, de elmulasztotta egyszersmind leírni és lerajzolni. Ennek tulajdonítható, hogy e fossilnövény nem jutott a phytopalaeontologiai irodalomba (igy hiányzik Schimper nagy phytopal. művében is !). Dr. Staub báró Ettingshausen-t erre figyelmeztetvén, tőle a növény publikálására fölszólittatott. A neogen-képződmények legalsóbb eme¬ letében fordul elő ; subtropikus éghajlat — és a tenger színe felett csak csekély emelkedésre mutat ; mert az eddig leirt és élő 40 Plumeria faj kevés kivétellel a tropikus Amerikában , kiválóan a szigeteken nő. A második fossil Plumeria- fajról, a Plumeria neriifolia Wess. et Weber, mely a rajnai harmadkori barnakő¬ szén területében fedeztetett fül, is tett az előadó említést. 5. A társ. I. titkár bejelenté a következő társulati uj rendes tagokat: Kunz Béla tanárjelölt, (aj. Sclnnidt Sándor) és Brosz in a n n J e n ő, m. k. gép- feliigyelő Selmeczen, aj. Z. Knöpfler Gyula. A f. é. Dovembe r h ó 24- é n tartott v á 1 a s z t. m á n y i ülésen társulati uj rendes tagokul bejelentettek : Mun teán J. (aj. Hantken Miksa) és Búd ay József tanárjelölt, (aj. Schafarzik Ferencz.) A selmeczbányai földtani fiókegyesület közgyűlése 1878. évi július hó 10-én. (J egy zőköny vi kivonat.) 1 . Elnök P é c h Antal az összegyűlt tagokat üdvözölvén, megnyitó beszédjében kimutatja a fiókegyesületnek ez évi működését. 2. Z. Knöpfler Gyula fiókegyesületi titkár terjeszté jelentését elő. Mindenekelőtt a könyvtár állapotát vázolta, majd a fiókegyesület számodására tér át. Ebből kitűnik, hogy a bevétel az 1877/8. évben 222 fit 07 kr, a kiadás pedig 151 frt 22 krra rúgott. A maradék készpénzben 71 frt 45 kr, követelésekben pedig 52 frt 50 kr. 3. A számodások megvizsgálására, elnök indítványára, a közgyűlés K i c h- t e r György és Pl atzcr Ferencz urakat kiddé ki. 4. Az 1878/79. évre előirányoztatott 308 frt 95 kr bevétel, kiadᬠsok ra pedig előzetesen 100 frt. (60 frt szaklapok és folyóiratokra, 40 frt iroda-, posta- és szolgadíjakra.) A selmeczbányai földtani fiókegyesület szakülése 1878. évi november hó 13-án. (Jegyzőkönyvi kivonat ) 1. Déré r Mihály b. iskolai tanár rövid jelentést tett azon munkálatok¬ ról, melyeket Szi lniczky J a k a b társaságában a reájuk bízott terület geológiai fölvétele körül e nyár folytában teljesített. (Lásd alább.) 2. Z. Knöpfler Gyula fiókegyesületi titkár hasonlóan egyelőre röviden körvonalozza Selmecz geológiai monographiájának érdekében e nyáron gyűjtött ész¬ leleteit. (L. alább.) 3. U. a. bemutatja a Pseudobrookitot és a Szabóitot, továbbá egy kristályos konyhasódarabot Marosuj várról, melyen a krystallotektonikai viszonyok kitünően észlelhetők. .Jelentések a selmeczbányai földtani fiókegyesiijet f. é. november hó 13-án tartott szakiiléséröl. (Közli Z. Knüpliler Gyula, fiókegyesületi titkár). A selmeczbányai orvos-természettudományi egylet Selmec z m on ogr aphi áj á n ak összeállítását tűzvén ki feladatául, a vidéknek g eo 1 og i a i fölvételét a földtani fi ó k-e gy es ület nek egyes tagjai vállal¬ ták magukra. Ezen czélból az egész terület több részletre lett fölosztva, melyek kö¬ zül kettőben a munkálatok e nyáron már megkezdettek. Az egyik részletet — melynek kidolgozásával Szilniczky J a k a k m. k. bányatiszt és Dérer Mihály tanár urak foglalkoznak — a Vilinyei és Szkle¬ nói, illetőleg Cfeletneki völgyek között fekvő terület képezi, határolva délen a V ihnyei völgy, keleten a Kohlberg, éjszakon a Szklenói és geletueki völgyek, végre nyugaton a Garam völgye által. A másik részletnek, a városnak közvetlen környéke, a mely a Vereskút, Para¬ dicsomhegy és Tanád, Pjerg község, Szittna hegység, lllia, Szt Antal, a Kohlbachi hegyek és Bélabanya között terül el — fölvétele Z. Knöpfler Gyulára bízatott. I. Dérer Mihály és Szilniczky Jakab jelentése. Jelentést tevők mindenek előtt a területükön előjövő különböző kőzetek általános elterjedésének meghatározását tűzték ki feladatokul és ezt e nyár folytában csakugyan be is fejezték. A föllépő kőzetek a következők : Rhyolith, Amph.-Biotit-Kvarcz-Trachyt (Zöldkő-Trackyt), tö¬ mött fekete apkanitos Trackyt (Augit-Trackyt), Syenit, Gneisz, Mészkő, metamorpk és triász (weríeni) palák. Legnagyobb elterjedéssel bir ezek közül a Rhyolith, mely íőkép a Vihnye, Geletnek, Szklenó és Repistye községek közötti sűrű erdőkkel fedett területet foglalja el. A geletneki határban a Rhyolithnak legnagyobb része likacsos és kvarezdús, mely tulajdonságoknál fogva előnyösen használtatik malom- kőgyártásra ; de van egészen tömött szövegű is. Általában igen repe- dékes, annyira, hogy egy helyen egészen támaszéra nyílás észlelhető benne, melyet majdnem 60 m. hosszúságig lehet követni. Vichnye község táján a Rhyolith tömöttebb az előbbinél, de ha¬ sonlóképen igen repedékes. A geletneki völgynek a Garam völgyébe való torkolatánál meg¬ lehetős nagy területen édesvízi Kvarcz lép föl, növénymaradvᬠnyokkal. Itt felemlítendő még, hogy a Szklenói völgynek baloldalán ki¬ emelkedő Puszti-hradtól a Csicsava felé elterülő lejtőn csekélyebb ki¬ terjedésű Bazaltkitörés észlelhető. A területnek déli részében a Rhyolitlal egy fekete, tömött, apkani- tos Trachyt (Augit-Trackyt) határos, a mely Yichnyétől egészen Repis- tyéig vonul el. Nagyobbrészt eléggé ép és szilárd, csak a nyugati rész¬ ben mállóit, a hol, mint ilyen, a nummulith-meszet fedi. Az Amph.-Biotit-Kvarcz-Trachyt az előbbitől délkeletre terül el, Re¬ pistye faluban már föllép és innen a Contra-völgyön át, egészen a 327 vichnyei völgy jobb partjáig követhető, a bol a Szt.-Háromság akna benne van mélyesztve ; szövete változó. A Gneisz csak egy helyen észlelhető, és pedig a vichnyei völgy jobb partján Ó- Antal -tárna alatt, itten a Pe szerinig elvonuló sziklás fa¬ lakat alkotja. A Syenit a vichnyei völgyben több helyen lép föl, de csak ki¬ sebb nyúlványok alakjában, melyek a bodrusbányai Syenit-tömzsnek képezik végső tagjait. A leghosszabb nyúlvány Vendlitta táján észlel¬ hető, mely a Na Klincsoky térségen közel Repistyéig elhúzódik A Syenitet közvetlenül metamorph-palák fedik és ezek fölött a triász (werfeni) palák terülnek el, mely utóbbiak Koblbergtől egészen Peszerinig követhetők. Peszerinen túl a külön ugyan többé nem jelen- keznek, de egy kút ásása alkalmával két méter mélységben eléret¬ tek és áttörettek. Jellemző kövületeket csak is a Kohlbergen lehetett találni, de szövetük és egész külsőjük mindenütt hasonló jellegű. A dolomitos mészkő a vichnyei völgy hosszában elvonuló dom¬ boknak fedőjét képezi és egyes helyeken a mélységben is folytatódik, igy pl. a Szt. Háromság akna mellett, a hol a Ferencz József tárna ezen mészkőben hajtatott. A Kohlbergen fellépő mészkő kvarczos. Végre fölemlitendő még a nummulitk-mészkő, mely Vichnyén a sörház közelében van föltárva, csak igen kis területet foglal el és igen homokos. II Z. Knöpfler Gyula elöleges jelentése. Mielőtt a helybeli földtani fiók-egyesület által reám bízott terület¬ nek geológiai áttanulmányozásához kezdettem volna, szükségesnek tar¬ tottam magamnak egy oly térképet készíteni, a mely egy részletes fölvételhez csakugyan meg is feleljen. fEzen czélra legjobbnak és leg¬ megfelelőbbnek a szélaknai bányamérnökség által 1" = 200° mérték¬ kel szerkesztett és magassági körökkel ellátott térképet találtam. Hogy mily rendkívül jó szolgálatokat tesznek a magassági körök, különösen ily hegyes vidékeken eszközlendő fölvételeknél, az könnyen belátható, ha tekintetbe vesszük, hogy e körök magassági különbsége mindenütt csak 20° és igy általuk minden csúcs, minden gerincz és nyereg, minden völgy és lejtő, sőt még a legcsekélyebb kiemelkedések is pon¬ tosan meg vannak jelölve. Ily térképek használatánál tehát a tájéko¬ zás teljesen ismeretlen vidékeken is igen egyszerű dolog és az egyes kozetlelhelyeknek bejegyzése, valamint a különböző kőzetfajok hatá- 328 rainak megjelölése egészen pontosan eszközölhető. A térképek színezé¬ sénél e körök fekete vagy valamely kirívó színnel hozandók ki, miál¬ tal a geológiai térképek utólagos használatánál is a tájékozás nagy mértékben meg van könnyítve. Én kirándulásaimon a bányamérnökség ezen térképének egy mᬠsolatát használtam és csakhamar meg is győződtem kitűnő voltáról. Területemet Selmeczbánya városának közvetlen környéke képezi, mely a következő nevezetesebb pontok által határoltatik : északon a Vereskút, Béla bánya és Kohlbachi hegyek, keleten Kisiblye, délkeleten Szt. -Antal, délen Illia, délnyugaton a Szittna hegység, nyugaton Pjerg község, végre északnyugaton a Tanád és Paradicsomhegy által. E nyár folytában ezen terület nyugati felének áttanulmányozásᬠval foglalkoztam, melynek határát kelet felé a Vereskúttól llliáig kép¬ zelt egyenes vonal képezi, nyugaton pedig a felső hodrusbányai tó és a második szélaknai tó. Kőzetekben e terület nem mutat nagy változatosságot, legnagyobb mértékben van kifejlődve egy tömött, fekete aphanitos Trachyt (Augit- trackyt), több helyen észlelhető Amph.-Biotit Kvarcz Trachyt, végre igen kis területen Trachyt- Brecciák lépnek fel. Az általam összegyűjtött anyag 33 lelkelyet képvisel, tehát ele¬ gendő arra, hogy annak gondos áttanulmányozása által az említett két kőzettel tökéletesen megismerkedjünk. A fekete aphanitos Trachyt (Augit-Trachyt) elterjedése igen nagy, mondhatni az egész területet borítja. Ha a Vereskútról kiindulunk, kö¬ vethetjük azt a Paradicsomhegynek selmeczi lejtőjén egészen a kis Tanádnak végéig, továbbá a Szélakna és Pjerg felett elvonuló hegylán- czon a második tóig. Délfelé kiterjed egyrészt a Rovnán keresztül Ste- fultóig és innen a Vosarova Wrhon keresztül az illiai völgyig ; más¬ részt Pjergtől délre, a Bukowiháik Wrhon keresztül, szintén az illiai völgyig. Nyugaton a Tanádnak hodrusbányai lejtőjén, továbbá a Kan- derwald mellett, a felső hodrusbányai tóhoz vezető völgyben éri el határát. A Biotit-Amph.-Kvarcz-Trachyt nagyobb mértékben csak a Paradi- dicsom-hegy csúcsán, gerinczén és annak hodrusbányai lejtőjén — a hol az lehuzódik egészen a felső hodrusbányai tóig — továbbá az illiai völgynek déli lejtőjén van kifejlődve, más helyeken mindenütt csak egyes pontokon észlelhető, igy különösen a mélyebb kimosásbeli völgyek talpán, kőbányákban és természetes feltárásokban. 329 A Trachyt Brecciák Illia mellett lépnek föl, a legszebb feltárás az illiai pataknál jobb partján észlelhető, elterjedésük alárendelt. A nyár elején Dr. Szabó József, egyetemi tanár úrnak itt időzése alkalmával volt szerencsém társaságában egy kirándulást tehetni a Ta- nádra és Paradicsom-hegyre. A két hegynek bejárása és a kőzetek előj ö vételének megfigyelése után Dr. Szabó tanár úr azon nézetének adott kifejezést, hogy e két hegynek szerkezete határozott bizonyítékot nyújt arra, miszerint az Augit-Trachyt a Biotit-Amph.-Kvarcz-Trachytnál fiatalabb. Miután területemen — mint az a fentebbiekből kitűnik - kivá- lólag e két kőzettel találkoztam, a települési viszonyoknak megfigyelé¬ sénél ezen nézetet különösen szem előtt tartottam, a mely a felsoro¬ landó adatok nyomán csakugyan valónak bizonyult be. Tekintsük mindenek előtt az egy és ugyanazon hegyláncznak legmagasabb két pontját képező Tanádot és Paradicsomhegyet. Mint már emlitém, a Tanád Augit-Trachytból áll, mely a selmeczi oldalon északkeleti irányban elhúzódik a Paradicsomhegy csúcsa alatt, egészen a Vereskútig és még azon túl is, délnyugati irányban pedig a kis Tanád végéig; a hodrusbányai oldalon azonban csak a Tanádnak lej¬ tőit fedi, a Paradicsomhegynek ugyanezen oldalon fekvő lejtői már Biotit-Trachyt által képezhetnek, a mely ugyanezen hegy csúcsától a felső hodrusbányai tóig követhető. E hegységnek mindkét oldalán több természetes feltárás és kőbánya van, ezek közül különösen föl¬ említendő a selmeczi oldalon az ottergrundi tó melletti feltárás, a hodrusbányai oldalon pedig a felső Gedeon tárna melletti kőbánya; mindkettőben a Biotit-Trachyt az Augit-Trachyt által borittatik. A felső Gedeon-tárnától északra van a Lobkovitz tárna, ennek szája Biotit- Trachytba van ütve, de a gorczon a hegy belsejéből kiszállított Augit- Trachyt észlelhető; ezen tárna a Paradicsomhegy és Tanád közötti nyereg alá van hajtva. A Lobkovitz-tárnától északkeletre a hodrusbᬠnyai ut mellett van az Ignátz tárna, melynek szája szintén Biotit- trachytban van és a hegy belsejéből is ugyanilyen trachyt szállíttatott ki, ez a Paradicsombegy alá van hajtva. A Bovna, mely a Tanádnak egy nyúlványát képezi szintén Augit-Trachyt által van borítva, nemkü¬ lönben azon hegynyulvány is, mely a Paradicsomhegynek délnyugati részéből az Audrás-aknáig lehuzódik. A Szélaknára vezető országút mellett azonban több feltárásban, valamint az András- aknával szemközt levő kőbányában is, az Augit-trachyt alatt, élesen elhatárolt Biotit- Trachyt jelenik meg. Ha mindezen adatokat egyesitjük, a Tanád és Paradicsomhegy szerkezetére nézve, a következő eredményt nyerjük. A két csúcs két különböző időben történt kitörésnek az eredmé¬ nye, melyek közül határozottan a Paradicsomhegy az idősebb, mivel ennek Biotit-Amph.-Kvarcz-Trachytja az elősorolt pontokon mindenütt az Augit-Trachyt alatt fekszik. Ezen kitörésnek legmagasabb csúcsa a Pa¬ radicsomhegy, a melytől kiindulva, az előtört anyag minden irányban elterült. Az Augit-Trachyt ezen Biotit-Trachytot északkelet-délnyugati irány¬ ban törte keresztül, ott t. i., a hol most a Tanúdnak legmagasabb csúcsa van és innen szintén minden irányban szétfolyt és a Biotit- Trachytot mindenütt elborította, kivéve a Paradicsomhegynek csúcsát, melyet annak magassága miatt el nem érhetvén, azt északkeleti irányban csak körül folyta. Ezt bizonyítja a Il ik Jozsef-altárnának kőzete, a mennyiben az altárna a Tanád csúcsa és a Paradicsomhegy közötti nyereg alatt szeli át a hegységet, tehát ott, a hol a felületen csupán Augit-Trachyt észlelhető, az altárnában azonban ez a kőzet nem fordul elő, hanem az e hegység alatt Biotit-Trachytban hajtatott. Hasonló viszonyokat lehet megfigyelni ezen területnek számos más pontjain is, igy Stefultónál, a Bukowihaik Wrhon stb., mind¬ ezeket azonban a terület részletes leírásánál fogom ismertetni. Vége a Vili. évfolyamnak. Schmidt, Pseudobrookit. Földtani Közlöny. 1878. Il.Tábla Schmidt dél . Kőreiajz ésny: GiundY-Budapesten. , mBwi/mm j/B J bWMA r MWM ;:^MT v.í wfsA W ' H